Diplomatic text · TLG-E clean (diplomatic Greek; primary witness) + khazarzar (second witness) — PG column chips mark the printed columns.
Exposition by Saint Cyril, Archbishop of Alexandria, onΤΟΥ ΑΓΙΟΥ ΚΥΡΙΛΛΟΥ ΑΡΧΙΕΠΙΣΚΟΠΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΙΑΣ ΕΞΗΓΗΣΙΣ ΕΙΣ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 72:477ΤΟΥ ΑΓΙΟΥ ΚΥΡΙΛΛΟΥ ΑΡΧΙΕΠΙΣΚΟΠΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΙΑΣ ΕΞΗΓΗΣΙΣ ΕΙΣ ΤΟ ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ ΕΥΑΓΓΕΛΙΟΝ. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Α. «Οἱ ἀπ’ ἀρχῆς αὐτόπται καὶ ὑπηρέται γενόμενοι τοῦ Λόγου.» (ξοδ. α φ. 2 β, ε φ. 5) Τοῦ Λόγου δὲ τοῦ ἐνυποστάτου καὶ ζῶντος αὐτόπτας εἰπὼν τοὺς ἀποστόλους, συμπεφώνηκε τῷ Ἰωάννῃ λέγοντι τὸν Λόγον σάρκα γεγονέναι, καὶ ἐσκηνωκέναι ἐν ἡμῖν, καὶ τεθεωρῆσθαι τὴν δόξαν αὐτοῦ, δόξαν ὡς Μονογενοῦς παρὰ Πατρός. Διὰ γὰρ τῆς σαρκὸς, θεωρητὸς ὁ Λόγος κατέστη, ὁρατῆς οὔσης καὶ ψηλαφητῆς καὶ ἀντιτύπου, ἀθεώρητος ὢν τὸ καθ’ ἑαυτόν· καὶ πάλιν ὁ Ἰωάννης ἐν τῇ Ἐπιστολῇ· «Ὃ ἦν ἀπ’ ἀρχῆς, ὃ ἀκηκόαμεν, ὃ ἑωράκαμεν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἡμῶν, καὶ αἱ χεῖρες ἡμῶν ἐψηλάφησαν περὶ τοῦ Λόγου ζωῆς, καὶ ἡ ζωὴ ἐφανερώθη.» Οὐκ ἀκούεις ὅτι ψηλαφητὴν ὀνομάζει τὴν ζωήν; ἵνα ἐνανθρωπήσαντα νοῇς τὸν Υἱὸν, καὶ ὁρατὸν μὲν κατὰ σάρκα, ἀόρατον δὲ κατὰ τὴν θεότητα. «Οὗτος ἔσται μέγας, καὶ Υἱὸς Ὑψίστου κληθήσεται.» (α φ. 17) Ἰσοκλεὴς γὰρ τῷ φύσαντι, κατὰ πᾶν ὁτιοῦν ἰσομέτρως ἔχων ὁ ἐξ αὐτοῦ πεφηνὼς Υἱὸς νοοῖτ’ ἂν εἰκότως. Οὐ γὰρ ὅτι γέγονεν ἄνθρωπος οἰκονομικῶς, μειονεκτεῖτο κατά τι γοῦν ὅλως αὐτοῦ·
εἰ ὁ τῶν ὅλων Θεὸς τὰ γενόμενα ἤδη καὶ πραχθέντα, & δύναται ποιῆσαι μὴ γεγενῆσθαί ποτε· κατὰ τὸν • Οὐκ ἀδυνατήσει αὐτῷ πᾶν ῥῆμα, ο Οὐ γάρ λέγο- μεν ὡς μὴ γενόμενα, ἀλλὰ μὴ γεγενῆσθαι τὴν ἀρχὴν· οἷον εἰ τὴν πόρνην δύναται ποιῆσαι παρθένον ἐκ κοιλίας μητρός, ἵνα μήτε εἴη ποτὲ πόρνη, μήτε λέγοιτο, ὅτι παρὰ ἀνθρώποις ἀδύνατα, δυνατὰ παρὰ τῷ Θεῷ. Πρὸς οὓς ἐροῦμεν, ὅτι ζητεῖσθαι χρή παρ' ἡμῶν τὴν τοῦ Θεοῦ δύναμιν. Εἰ μεγάλη καὶ ἀξιά- γαστος, ὅτε τὸ δρώμενόν ἐστιν οὐκ ἀπεικὸς τῇ θείᾳ δόξῃ· οὐ γὰρ ὅτι πάντα δύναται, διὰ τοῦτο καὶ τῶν ἀτόπων αὐτὸν ἐργάτην ὁρᾶσθαι προσήκει· νοοῦμεν γὰρ ὅτι ἄτοπον ἐστι τὸ λέγειν, Εἰ δύναται ὁ Θεὸς ἑαυτὸν ποιῆσαι μὴ εἶναι Θεόν, ἢ ἁμαρτίας δεκτικόν, ἢ μὴ εἶναι ἀγαθόν, ἡ ζωὴν, ἢ δίκαιον. Δεῖ τοίνυν παραιτεῖσθαι παντὶ σθένει τὰς ἀτόπους οὕτω τῶν ἐρωτήσεων. Διὰ τί δὲ Θεὸς οὐ δύναται τὴν πορνεύ σκσαν μὴ ποιῆσαι μὴ γεγενῆσθαί ποτε πόρνην ; Ότι οὐ δύναται τὸ ψεῦδος ἀλήθειαν ποιῆσαι· καὶ οὐκ ἀσθενείας ἔγκλημα τοῦτο, ἀλλὰ φύσεως ἀπόδειξις οὐκ ἀνεχομένης τι παθεῖν, ὅ μὴ αὐτῇ πρέπει· ἀλλό τριον δὲ Θεοῦ τὸ ψεῦδος παντελῶς. Φεῦσμα γάρ ἐστι τὸ τὴν πορνεύσασαν ποιῆσαι μὴ πορνεῦσαί ποτε. Δεῖ δὲ, ὡς ἔφην, τὰς οὕτως εὐήθεις τῶν ἐρωτήσεων καὶ πολὺ ἄτοπον ἐχούσας μηδὲ προσίεσθαι τὴν ἀρχὴν, μηδὲ τὴν θείαν ἀγνοεῖν φύσιν, μᾶλλον δὲ τῆς φύσεως ἐκείνης ἐξαίρετα. Εὐλογημένος ὁ καρπὸς τῆς κοιλίας σου. (Ε Γ. 56, Οὐκ ἀκούεις καὶ τοῦ Δαβὶδ ψάλλοντος· « Ιδού ή κληρονομία Κυρίου, υἱοὶ ὁ μισθὸς τοῦ καρποῦ τῆς γαστρός ; » Κληρονομία γὰρ Κυρίου οἱ διὰ πίστεως αὐτῷ υἱοθετηθέντες, οἳ καὶ μισθός είσι Χριστοῦ, τοῦ γεγονότος καρποῦ τῆς παρθενικής γαστρός· κατὰ τὸ, « Αίτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου ". » Εποίησε κράτος ἐν βραχίονι αὐτοῦ· διεσκόρ πισεν υπερηφάνους διανοίᾳ καρδίας αὐτῶν, κ. τ. λ. ( Β Γ. 16, Η Γ. Αινίττεται ὁ βραχίων τὸν ἐξ αὐτῆς φύντα Λόγον. Υπερηφάνους δὲ λέγει τοὺς πονηροὺς δαίμονας μετὰ τοῦ ἄρχοντος αὐτῶν πεσόν τας δι' ἔπαρσιν, καὶ τοὺς Ἑλλήνων σοφοὺς τὴν δοκοῦ. σαν τοῦ κηρύγματος μωρίαν μὴ προσδεξαμένους, καὶ Ἰουδαίους πιστεῦσαι μὴ βουληθέντας, οἵτινες διεσκορ- πίσθησαν, ἀνάξια διανοηθέντες περὶ τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ· δυνάστας δὲ τοὺς Γραμματεῖς, καὶ Φαρισαίους φησὶ τοὺς τὰς πρωτοκαθεδρίας μεταδιώκοντας. (Α Γ. Η Οἰκειότερον δὲ ταῦτα περὶ τῶν ἀλιτηρίων δαιμόνων νοεῖν· τούτους γὰρ καταθρασυνομένους τῆς ὑπ᾽ οὐρανὸν διεσκόρπισεν ἐπιδημήσας ὁ Κύριος, καὶ τοὺς αἰχμαλωτισθέντας ὑπ' αὐτῶν, πρὸς τὴν ὑπακοὴν ἑαυτοῦ ἀντιμετέστησε. Ταῦτα γὰρ πάντα ἀκολούθησε τῇ προφητεία- Καθειλε δυνάστας ἀπὸ θρόνων, καὶ ὕψωσε τα πεινούς. - ( Α . Η . 48) Μεγάλα ἐφρόνουν οἱ σκορπιο • COMMENT. IN LUCAM. facere queat, ut res aliqua reapse facta et peracta, F (. ) b.) b, E . 59, f. 48.) b, Psal. cxxvi, 3. * Psal. 11, 8. B C D facta nunquam fuerit, juxta illud: «Non est ei im- possibile omne verbumn. . Non enim lequimur de re non acta, sed de re acta quam actam fuisse nolle. mus, veluti, an eam quæ fuit meretrix, possit Deus efficere ceu ex matris utero virginem, ita ut neque meretrix fuerit, neque dicatur; quandoquidem in- possibilia hominibns, possibilia Deo sunt. Quibus respondemus, debere nos Dei virtutem ita magnam et admirandam exquirere, ut res ab eo peragenda haud indigna sit Dei ipsius majestate. Non enim quia omnia potest, idcirco absurdorum auctorem repulari eum decet. Etenim existimamus absurd quæri, possitne Deus efficere quominus ipse sit Deus, aut ut peccatum committat, aut ne sit bonus, et vivens, ac justus. Oportet igitur totis viribus ab- surdas hujusmodi quæstiones vitare. Cur autem haud potest Deus efficere, ut quæ fuerit meretrix reapso non fuerit? nempe quia veritatem in mendacium convertere nequaquam potest. Neque id infirnıitatis vitium est, sed naturæ demonstratio pati quidquam sibi indecens impotentis : est autem a Deo prorsus aliennm mendacium. Atqui mendacii genus foret, si quæ fuerit meretrix, nunquam fuisse meretricem efficeret. Oportet itaque, ut jam dixi, fatuis hujus- modi et valde absurdis quæstionibus nunquam al- tendere, neque ignorare divinam naturam, vel potius naturæ ejusdem dotes eximias. V. 42. Benedictus fructus ventris tui. Nonne audis Davidem quoque psallentem : ‹ Ecce hæreditas Domini, Alii merces fructus ventris *? › Quippe sunt Domini hæreditas, quotquot adoptio nem filiorum per fidem sunt consecuti. Iidem pari- ter Christi merces sunt, qui virginalis uteri factus est fructus, juxta illud : c Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam ³. › V. 51. Fecit potentiam in brachio suo, dispersil superbos mente cordis ipsorum. Brachii vocabulo innuit (Maria) natum ex semet- ipsa Verbum. Superbos autem dicit improbos, clamo- nas, cum principe suo elationis causa lapses : si- mulque Græcorum sapientes, qui Evangelium, quod ipsis stultitia visum est, non admiserunt ; nec non Judzos incredulos, qui indigna Filio Dei sentientes dispersi fuerunt : potentes denique litterates dicit ac Pharisæos, qui primas cathedras appetebant. Congruentius tamen est de scelestis dæmonibus illa verba intelligere. Hos enim per orbem audacter gras- santes dispersit adveniens Dominus, et captivatos ab ipsis homines ad suam obedientiam transtulit. Nec enim omnia prophetiam impleverunt quae alt: V. 52. Deposuit potentes de sedibus, et exaltavil humiles. Valde superbiebant hi qui postea dispersi fuero
οὐδὲν γὰρ εἰς ἰδίαν ἠδικήθη φύσιν, ἀπό γε τῶν καθ’ ἡμᾶς γενέσθαι δι’ ἡμᾶς· ἐπειδὴ ἄτρεπτος κατὰ φύσιν ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος· διὰ τοῦτο καὶ Θεὸς καὶ Ὕψιστος καὶ Κύριος ὀνομάζεται καὶ διὰ τῆς ἀγγέλων φωνῆς. «Ὅτι οὐκ ἀδυνατήσει παρὰ τῷ Θεῷ πᾶν ῥῆμα.» (ε φ. 50 β, φ φ. 734) Ἀποροῦσι δὲ πάλιν τινὲς, εἰ ὁ τῶν ὅλων Θεὸς τὰ γενόμενα ἤδη καὶ πραχθέντα, δύναται ποιῆσαι μὴ γεγενῆσθαί ποτε· κατὰ τὸ, «Οὐκ ἀδυνατήσει αὐτῷ πᾶν ῥῆμα.» Οὐ γὰρ λέγομεν ὡς μὴ γενόμενα, ἀλλὰ μὴ γεγενῆσθαι τὴν ἀρχήν· οἷον εἰ τὴν πόρνην δύναται ποιῆσαι παρθένον ἐκ κοιλίας μητρὸς, ἵνα μήτε εἴη ποτὲ πόρνη, μήτε λέγοιτο, ὅτι παρὰ ἀνθρώποις ἀδύνατα, δυνατὰ παρὰ τῷ Θεῷ. Πρὸς οὓς ἐροῦμεν, ὅτι ζητεῖσθαι χρὴ παρ’ ἡμῶν τὴν τοῦ Θεοῦ δύναμιν Εἰ μεγάλη καὶ ἀξιάγαστος, ὅτε τὸ δρώμενον ἐστιν οὐκ ἀπεικὸς τῇ θείᾳ δόξῃ· οὐ γὰρ ὅτι πάντα δύναται, διὰ τοῦτο καὶ τῶν ἀτόπων αὐτὸν ἐργάτην ὁρᾶσθαι προσήκει· νοοῦμεν γὰρ ὅτι ἄτοπόν ἐστι τὸ λέγειν, Εἰ δύναται ὁ Θεὸς ἑαυτὸν ποιῆσαι μὴ εἶναι Θεὸν, ἢ ἁμαρτίας δεκτικὸν, ἢ μὴ εἶναι ἀγαθὸν, ἢ ζωὴν, ἢ δίκαιον. Δεῖ τοίνυν παραιτεῖσθαι παντὶ σθένει τὰς ἀτόπους οὕτω τῶν ἐρωτήσεων.
εἰ ὁ τῶν ὅλων Θεὸς τὰ γενόμενα ἤδη καὶ πραχθέντα, & δύναται ποιῆσαι μὴ γεγενῆσθαί ποτε· κατὰ τὸν • Οὐκ ἀδυνατήσει αὐτῷ πᾶν ῥῆμα, ο Οὐ γάρ λέγο- μεν ὡς μὴ γενόμενα, ἀλλὰ μὴ γεγενῆσθαι τὴν ἀρχὴν· οἷον εἰ τὴν πόρνην δύναται ποιῆσαι παρθένον ἐκ κοιλίας μητρός, ἵνα μήτε εἴη ποτὲ πόρνη, μήτε λέγοιτο, ὅτι παρὰ ἀνθρώποις ἀδύνατα, δυνατὰ παρὰ τῷ Θεῷ. Πρὸς οὓς ἐροῦμεν, ὅτι ζητεῖσθαι χρή παρ' ἡμῶν τὴν τοῦ Θεοῦ δύναμιν. Εἰ μεγάλη καὶ ἀξιά- γαστος, ὅτε τὸ δρώμενόν ἐστιν οὐκ ἀπεικὸς τῇ θείᾳ δόξῃ· οὐ γὰρ ὅτι πάντα δύναται, διὰ τοῦτο καὶ τῶν ἀτόπων αὐτὸν ἐργάτην ὁρᾶσθαι προσήκει· νοοῦμεν γὰρ ὅτι ἄτοπον ἐστι τὸ λέγειν, Εἰ δύναται ὁ Θεὸς ἑαυτὸν ποιῆσαι μὴ εἶναι Θεόν, ἢ ἁμαρτίας δεκτικόν, ἢ μὴ εἶναι ἀγαθόν, ἡ ζωὴν, ἢ δίκαιον. Δεῖ τοίνυν παραιτεῖσθαι παντὶ σθένει τὰς ἀτόπους οὕτω τῶν ἐρωτήσεων. Διὰ τί δὲ Θεὸς οὐ δύναται τὴν πορνεύ σκσαν μὴ ποιῆσαι μὴ γεγενῆσθαί ποτε πόρνην ; Ότι οὐ δύναται τὸ ψεῦδος ἀλήθειαν ποιῆσαι· καὶ οὐκ ἀσθενείας ἔγκλημα τοῦτο, ἀλλὰ φύσεως ἀπόδειξις οὐκ ἀνεχομένης τι παθεῖν, ὅ μὴ αὐτῇ πρέπει· ἀλλό τριον δὲ Θεοῦ τὸ ψεῦδος παντελῶς. Φεῦσμα γάρ ἐστι τὸ τὴν πορνεύσασαν ποιῆσαι μὴ πορνεῦσαί ποτε. Δεῖ δὲ, ὡς ἔφην, τὰς οὕτως εὐήθεις τῶν ἐρωτήσεων καὶ πολὺ ἄτοπον ἐχούσας μηδὲ προσίεσθαι τὴν ἀρχὴν, μηδὲ τὴν θείαν ἀγνοεῖν φύσιν, μᾶλλον δὲ τῆς φύσεως ἐκείνης ἐξαίρετα. Εὐλογημένος ὁ καρπὸς τῆς κοιλίας σου. (Ε Γ. 56, Οὐκ ἀκούεις καὶ τοῦ Δαβὶδ ψάλλοντος· « Ιδού ή κληρονομία Κυρίου, υἱοὶ ὁ μισθὸς τοῦ καρποῦ τῆς γαστρός ; » Κληρονομία γὰρ Κυρίου οἱ διὰ πίστεως αὐτῷ υἱοθετηθέντες, οἳ καὶ μισθός είσι Χριστοῦ, τοῦ γεγονότος καρποῦ τῆς παρθενικής γαστρός· κατὰ τὸ, « Αίτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου ". » Εποίησε κράτος ἐν βραχίονι αὐτοῦ· διεσκόρ πισεν υπερηφάνους διανοίᾳ καρδίας αὐτῶν, κ. τ. λ. ( Β Γ. 16, Η Γ. Αινίττεται ὁ βραχίων τὸν ἐξ αὐτῆς φύντα Λόγον. Υπερηφάνους δὲ λέγει τοὺς πονηροὺς δαίμονας μετὰ τοῦ ἄρχοντος αὐτῶν πεσόν τας δι' ἔπαρσιν, καὶ τοὺς Ἑλλήνων σοφοὺς τὴν δοκοῦ. σαν τοῦ κηρύγματος μωρίαν μὴ προσδεξαμένους, καὶ Ἰουδαίους πιστεῦσαι μὴ βουληθέντας, οἵτινες διεσκορ- πίσθησαν, ἀνάξια διανοηθέντες περὶ τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ· δυνάστας δὲ τοὺς Γραμματεῖς, καὶ Φαρισαίους φησὶ τοὺς τὰς πρωτοκαθεδρίας μεταδιώκοντας. (Α Γ. Η Οἰκειότερον δὲ ταῦτα περὶ τῶν ἀλιτηρίων δαιμόνων νοεῖν· τούτους γὰρ καταθρασυνομένους τῆς ὑπ᾽ οὐρανὸν διεσκόρπισεν ἐπιδημήσας ὁ Κύριος, καὶ τοὺς αἰχμαλωτισθέντας ὑπ' αὐτῶν, πρὸς τὴν ὑπακοὴν ἑαυτοῦ ἀντιμετέστησε. Ταῦτα γὰρ πάντα ἀκολούθησε τῇ προφητεία- Καθειλε δυνάστας ἀπὸ θρόνων, καὶ ὕψωσε τα πεινούς. - ( Α . Η . 48) Μεγάλα ἐφρόνουν οἱ σκορπιο • COMMENT. IN LUCAM. facere queat, ut res aliqua reapse facta et peracta, F (. ) b.) b, E . 59, f. 48.) b, Psal. cxxvi, 3. * Psal. 11, 8. B C D facta nunquam fuerit, juxta illud: «Non est ei im- possibile omne verbumn. . Non enim lequimur de re non acta, sed de re acta quam actam fuisse nolle. mus, veluti, an eam quæ fuit meretrix, possit Deus efficere ceu ex matris utero virginem, ita ut neque meretrix fuerit, neque dicatur; quandoquidem in- possibilia hominibns, possibilia Deo sunt. Quibus respondemus, debere nos Dei virtutem ita magnam et admirandam exquirere, ut res ab eo peragenda haud indigna sit Dei ipsius majestate. Non enim quia omnia potest, idcirco absurdorum auctorem repulari eum decet. Etenim existimamus absurd quæri, possitne Deus efficere quominus ipse sit Deus, aut ut peccatum committat, aut ne sit bonus, et vivens, ac justus. Oportet igitur totis viribus ab- surdas hujusmodi quæstiones vitare. Cur autem haud potest Deus efficere, ut quæ fuerit meretrix reapso non fuerit? nempe quia veritatem in mendacium convertere nequaquam potest. Neque id infirnıitatis vitium est, sed naturæ demonstratio pati quidquam sibi indecens impotentis : est autem a Deo prorsus aliennm mendacium. Atqui mendacii genus foret, si quæ fuerit meretrix, nunquam fuisse meretricem efficeret. Oportet itaque, ut jam dixi, fatuis hujus- modi et valde absurdis quæstionibus nunquam al- tendere, neque ignorare divinam naturam, vel potius naturæ ejusdem dotes eximias. V. 42. Benedictus fructus ventris tui. Nonne audis Davidem quoque psallentem : ‹ Ecce hæreditas Domini, Alii merces fructus ventris *? › Quippe sunt Domini hæreditas, quotquot adoptio nem filiorum per fidem sunt consecuti. Iidem pari- ter Christi merces sunt, qui virginalis uteri factus est fructus, juxta illud : c Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam ³. › V. 51. Fecit potentiam in brachio suo, dispersil superbos mente cordis ipsorum. Brachii vocabulo innuit (Maria) natum ex semet- ipsa Verbum. Superbos autem dicit improbos, clamo- nas, cum principe suo elationis causa lapses : si- mulque Græcorum sapientes, qui Evangelium, quod ipsis stultitia visum est, non admiserunt ; nec non Judzos incredulos, qui indigna Filio Dei sentientes dispersi fuerunt : potentes denique litterates dicit ac Pharisæos, qui primas cathedras appetebant. Congruentius tamen est de scelestis dæmonibus illa verba intelligere. Hos enim per orbem audacter gras- santes dispersit adveniens Dominus, et captivatos ab ipsis homines ad suam obedientiam transtulit. Nec enim omnia prophetiam impleverunt quae alt: V. 52. Deposuit potentes de sedibus, et exaltavil humiles. Valde superbiebant hi qui postea dispersi fuero
PG 72:478Διὰ τί δὲ Θεὸς οὐ δύναται τὴν πορνεύσασαν μὴ ποιῆσαι μὴ γεγενῆσθαί ποτε πόρνην; Ὅτι οὐ δύναται τὸ ψεῦδος ἀλήθειαν ποιῆσαι· καὶ οὐκ ἀσθενείας ἔγκλημα τοῦτο, ἀλλὰ φύσεως ἀπόδειξις οὐκ ἀνεχομένης τι παθεῖν, ὃ μὴ αὐτῇ πρέπει· ἀλλότριον δὲ Θεοῦ τὸ ψεῦδος παντελῶς. Ψεῦσμα γάρ ἐστι τὸ τὴν πορνεύσασαν ποιῆσαι μὴ πορνεῦσαί ποτε. Δεῖ δὲ, ὡς ἔφην, τὰς οὕτως εὐήθεις τῶν ἐρωτήσεων καὶ πολὺ ἄτοπον ἐχούσας μηδὲ προσίεσθαι τὴν ἀρχὴν, μηδὲ τὴν θείαν ἀγνοεῖν φύσιν, μᾶλλον δὲ τῆς φύσεως ἐκείνης ἐξαίρετα. «Εὐλογημένος ὁ καρπὸς τῆς κοιλίας σου.» (ε φ. 56, φ φ. 740) Οὐκ ἀκούεις καὶ τοῦ Δαβὶδ ψάλλοντος· «Ἰδοὺ ἡ κληρονομία Κυρίου, υἱοὶ ὁ μισθὸς τοῦ καρποῦ τῆς γαστρός;» Κληρονομία γὰρ Κυρίου οἱ διὰ πίστεως αὐτῷ υἱοθετηθέντες, οἳ καὶ μισθός εἰσι Χριστοῦ, τοῦ γεγονότος καρποῦ τῆς παρθενικῆς γαστρός· κατὰ τὸ, «Αἴτησαι παρ’ ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου.» «Ἐποίησε κράτος ἐν βραχίονι αὑτοῦ· διεσκόρπισεν ὑπερηφάνους διανοίᾳ καρδίας αὐτῶν , κ.τ.λ. (β φ. 16, η φ. 44 β.) Αἰνίττεται ὁ βραχίων τὸν ἐξ αὐτῆς φύντα Λόγον.
εἰ ὁ τῶν ὅλων Θεὸς τὰ γενόμενα ἤδη καὶ πραχθέντα, & δύναται ποιῆσαι μὴ γεγενῆσθαί ποτε· κατὰ τὸν • Οὐκ ἀδυνατήσει αὐτῷ πᾶν ῥῆμα, ο Οὐ γάρ λέγο- μεν ὡς μὴ γενόμενα, ἀλλὰ μὴ γεγενῆσθαι τὴν ἀρχὴν· οἷον εἰ τὴν πόρνην δύναται ποιῆσαι παρθένον ἐκ κοιλίας μητρός, ἵνα μήτε εἴη ποτὲ πόρνη, μήτε λέγοιτο, ὅτι παρὰ ἀνθρώποις ἀδύνατα, δυνατὰ παρὰ τῷ Θεῷ. Πρὸς οὓς ἐροῦμεν, ὅτι ζητεῖσθαι χρή παρ' ἡμῶν τὴν τοῦ Θεοῦ δύναμιν. Εἰ μεγάλη καὶ ἀξιά- γαστος, ὅτε τὸ δρώμενόν ἐστιν οὐκ ἀπεικὸς τῇ θείᾳ δόξῃ· οὐ γὰρ ὅτι πάντα δύναται, διὰ τοῦτο καὶ τῶν ἀτόπων αὐτὸν ἐργάτην ὁρᾶσθαι προσήκει· νοοῦμεν γὰρ ὅτι ἄτοπον ἐστι τὸ λέγειν, Εἰ δύναται ὁ Θεὸς ἑαυτὸν ποιῆσαι μὴ εἶναι Θεόν, ἢ ἁμαρτίας δεκτικόν, ἢ μὴ εἶναι ἀγαθόν, ἡ ζωὴν, ἢ δίκαιον. Δεῖ τοίνυν παραιτεῖσθαι παντὶ σθένει τὰς ἀτόπους οὕτω τῶν ἐρωτήσεων. Διὰ τί δὲ Θεὸς οὐ δύναται τὴν πορνεύ σκσαν μὴ ποιῆσαι μὴ γεγενῆσθαί ποτε πόρνην ; Ότι οὐ δύναται τὸ ψεῦδος ἀλήθειαν ποιῆσαι· καὶ οὐκ ἀσθενείας ἔγκλημα τοῦτο, ἀλλὰ φύσεως ἀπόδειξις οὐκ ἀνεχομένης τι παθεῖν, ὅ μὴ αὐτῇ πρέπει· ἀλλό τριον δὲ Θεοῦ τὸ ψεῦδος παντελῶς. Φεῦσμα γάρ ἐστι τὸ τὴν πορνεύσασαν ποιῆσαι μὴ πορνεῦσαί ποτε. Δεῖ δὲ, ὡς ἔφην, τὰς οὕτως εὐήθεις τῶν ἐρωτήσεων καὶ πολὺ ἄτοπον ἐχούσας μηδὲ προσίεσθαι τὴν ἀρχὴν, μηδὲ τὴν θείαν ἀγνοεῖν φύσιν, μᾶλλον δὲ τῆς φύσεως ἐκείνης ἐξαίρετα. Εὐλογημένος ὁ καρπὸς τῆς κοιλίας σου. (Ε Γ. 56, Οὐκ ἀκούεις καὶ τοῦ Δαβὶδ ψάλλοντος· « Ιδού ή κληρονομία Κυρίου, υἱοὶ ὁ μισθὸς τοῦ καρποῦ τῆς γαστρός ; » Κληρονομία γὰρ Κυρίου οἱ διὰ πίστεως αὐτῷ υἱοθετηθέντες, οἳ καὶ μισθός είσι Χριστοῦ, τοῦ γεγονότος καρποῦ τῆς παρθενικής γαστρός· κατὰ τὸ, « Αίτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου ". » Εποίησε κράτος ἐν βραχίονι αὐτοῦ· διεσκόρ πισεν υπερηφάνους διανοίᾳ καρδίας αὐτῶν, κ. τ. λ. ( Β Γ. 16, Η Γ. Αινίττεται ὁ βραχίων τὸν ἐξ αὐτῆς φύντα Λόγον. Υπερηφάνους δὲ λέγει τοὺς πονηροὺς δαίμονας μετὰ τοῦ ἄρχοντος αὐτῶν πεσόν τας δι' ἔπαρσιν, καὶ τοὺς Ἑλλήνων σοφοὺς τὴν δοκοῦ. σαν τοῦ κηρύγματος μωρίαν μὴ προσδεξαμένους, καὶ Ἰουδαίους πιστεῦσαι μὴ βουληθέντας, οἵτινες διεσκορ- πίσθησαν, ἀνάξια διανοηθέντες περὶ τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ· δυνάστας δὲ τοὺς Γραμματεῖς, καὶ Φαρισαίους φησὶ τοὺς τὰς πρωτοκαθεδρίας μεταδιώκοντας. (Α Γ. Η Οἰκειότερον δὲ ταῦτα περὶ τῶν ἀλιτηρίων δαιμόνων νοεῖν· τούτους γὰρ καταθρασυνομένους τῆς ὑπ᾽ οὐρανὸν διεσκόρπισεν ἐπιδημήσας ὁ Κύριος, καὶ τοὺς αἰχμαλωτισθέντας ὑπ' αὐτῶν, πρὸς τὴν ὑπακοὴν ἑαυτοῦ ἀντιμετέστησε. Ταῦτα γὰρ πάντα ἀκολούθησε τῇ προφητεία- Καθειλε δυνάστας ἀπὸ θρόνων, καὶ ὕψωσε τα πεινούς. - ( Α . Η . 48) Μεγάλα ἐφρόνουν οἱ σκορπιο • COMMENT. IN LUCAM. facere queat, ut res aliqua reapse facta et peracta, F (. ) b.) b, E . 59, f. 48.) b, Psal. cxxvi, 3. * Psal. 11, 8. B C D facta nunquam fuerit, juxta illud: «Non est ei im- possibile omne verbumn. . Non enim lequimur de re non acta, sed de re acta quam actam fuisse nolle. mus, veluti, an eam quæ fuit meretrix, possit Deus efficere ceu ex matris utero virginem, ita ut neque meretrix fuerit, neque dicatur; quandoquidem in- possibilia hominibns, possibilia Deo sunt. Quibus respondemus, debere nos Dei virtutem ita magnam et admirandam exquirere, ut res ab eo peragenda haud indigna sit Dei ipsius majestate. Non enim quia omnia potest, idcirco absurdorum auctorem repulari eum decet. Etenim existimamus absurd quæri, possitne Deus efficere quominus ipse sit Deus, aut ut peccatum committat, aut ne sit bonus, et vivens, ac justus. Oportet igitur totis viribus ab- surdas hujusmodi quæstiones vitare. Cur autem haud potest Deus efficere, ut quæ fuerit meretrix reapso non fuerit? nempe quia veritatem in mendacium convertere nequaquam potest. Neque id infirnıitatis vitium est, sed naturæ demonstratio pati quidquam sibi indecens impotentis : est autem a Deo prorsus aliennm mendacium. Atqui mendacii genus foret, si quæ fuerit meretrix, nunquam fuisse meretricem efficeret. Oportet itaque, ut jam dixi, fatuis hujus- modi et valde absurdis quæstionibus nunquam al- tendere, neque ignorare divinam naturam, vel potius naturæ ejusdem dotes eximias. V. 42. Benedictus fructus ventris tui. Nonne audis Davidem quoque psallentem : ‹ Ecce hæreditas Domini, Alii merces fructus ventris *? › Quippe sunt Domini hæreditas, quotquot adoptio nem filiorum per fidem sunt consecuti. Iidem pari- ter Christi merces sunt, qui virginalis uteri factus est fructus, juxta illud : c Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam ³. › V. 51. Fecit potentiam in brachio suo, dispersil superbos mente cordis ipsorum. Brachii vocabulo innuit (Maria) natum ex semet- ipsa Verbum. Superbos autem dicit improbos, clamo- nas, cum principe suo elationis causa lapses : si- mulque Græcorum sapientes, qui Evangelium, quod ipsis stultitia visum est, non admiserunt ; nec non Judzos incredulos, qui indigna Filio Dei sentientes dispersi fuerunt : potentes denique litterates dicit ac Pharisæos, qui primas cathedras appetebant. Congruentius tamen est de scelestis dæmonibus illa verba intelligere. Hos enim per orbem audacter gras- santes dispersit adveniens Dominus, et captivatos ab ipsis homines ad suam obedientiam transtulit. Nec enim omnia prophetiam impleverunt quae alt: V. 52. Deposuit potentes de sedibus, et exaltavil humiles. Valde superbiebant hi qui postea dispersi fuero
Ὑπερηφάνους δὲ λέγει τοὺς πονηροὺς δαίμονας μετὰ τοῦ ἄρχοντος αὐτῶν πεσόντας δι’ ἔπαρσιν, καὶ τοὺς Ἑλλήνων σοφοὺς τὴν δοκοῦσαν τοῦ κηρύγματος μωρίαν μὴ προσδεξαμένους, καὶ Ἰουδαίους πιστεῦσαι μὴ βουληθέντας, οἵτινες διεσκορπίσθησαν, ἀνάξια διανοηθέντες περὶ τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ· δυνάστας δὲ τοὺς Γραμματεῖς, καὶ Φαρισαίους φησὶ τοὺς τὰς πρωτοκαθεδρίας μεταδιώκοντας. (α φ. 9 β, ε φ. 59, η φ. 48.) Οἰκειότερον δὲ ταῦτα περὶ τῶν ἀλιτηρίων δαιμόνων νοεῖν· τούτους γὰρ καταθρασυνομένους τῆς ὑπ’ οὐρανὸν διεσκόρπισεν ἐπιδημήσας ὁ Κύριος, καὶ τοὺς αἰχμαλωτισθέντας ὑπ’ αὐτῶν, πρὸς τὴν ὑπακοὴν ἑαυτοῦ ἀντιμετέστησε. Ταῦτα γὰρ πάντα ἀκολούθησε τῇ προφητείᾳ· «Καθεῖλε δυνάστας ἀπὸ θρόνων, καὶ ὕψωσε ταπεινούς.» (α φ. 9 β, η φ. 48) Μεγάλα ἐφρόνουν οἱ σκορπισθέντες δαίμονές τε καὶ διάβολος, Ἑλλήνων τὲ σοφοὶ (ὡς ἔφην) καὶ Φαρισαῖοι καὶ Γραμματεῖς· ἀλλὰ τούτους καθεῖλε, καὶ ὕψωσε τοὺς ταπεινώσαντας ἑαυτοὺς ὑπὸ τὴν κραταιὰν αὐτοῦ χεῖρα, δεδωκὼς αὐτοῖς ἐξουσίαν πατεῖν ἐπάνω ὄφεων καὶ σκορπίων, καὶ ἐπὶ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ·
εἰ ὁ τῶν ὅλων Θεὸς τὰ γενόμενα ἤδη καὶ πραχθέντα, & δύναται ποιῆσαι μὴ γεγενῆσθαί ποτε· κατὰ τὸν • Οὐκ ἀδυνατήσει αὐτῷ πᾶν ῥῆμα, ο Οὐ γάρ λέγο- μεν ὡς μὴ γενόμενα, ἀλλὰ μὴ γεγενῆσθαι τὴν ἀρχὴν· οἷον εἰ τὴν πόρνην δύναται ποιῆσαι παρθένον ἐκ κοιλίας μητρός, ἵνα μήτε εἴη ποτὲ πόρνη, μήτε λέγοιτο, ὅτι παρὰ ἀνθρώποις ἀδύνατα, δυνατὰ παρὰ τῷ Θεῷ. Πρὸς οὓς ἐροῦμεν, ὅτι ζητεῖσθαι χρή παρ' ἡμῶν τὴν τοῦ Θεοῦ δύναμιν. Εἰ μεγάλη καὶ ἀξιά- γαστος, ὅτε τὸ δρώμενόν ἐστιν οὐκ ἀπεικὸς τῇ θείᾳ δόξῃ· οὐ γὰρ ὅτι πάντα δύναται, διὰ τοῦτο καὶ τῶν ἀτόπων αὐτὸν ἐργάτην ὁρᾶσθαι προσήκει· νοοῦμεν γὰρ ὅτι ἄτοπον ἐστι τὸ λέγειν, Εἰ δύναται ὁ Θεὸς ἑαυτὸν ποιῆσαι μὴ εἶναι Θεόν, ἢ ἁμαρτίας δεκτικόν, ἢ μὴ εἶναι ἀγαθόν, ἡ ζωὴν, ἢ δίκαιον. Δεῖ τοίνυν παραιτεῖσθαι παντὶ σθένει τὰς ἀτόπους οὕτω τῶν ἐρωτήσεων. Διὰ τί δὲ Θεὸς οὐ δύναται τὴν πορνεύ σκσαν μὴ ποιῆσαι μὴ γεγενῆσθαί ποτε πόρνην ; Ότι οὐ δύναται τὸ ψεῦδος ἀλήθειαν ποιῆσαι· καὶ οὐκ ἀσθενείας ἔγκλημα τοῦτο, ἀλλὰ φύσεως ἀπόδειξις οὐκ ἀνεχομένης τι παθεῖν, ὅ μὴ αὐτῇ πρέπει· ἀλλό τριον δὲ Θεοῦ τὸ ψεῦδος παντελῶς. Φεῦσμα γάρ ἐστι τὸ τὴν πορνεύσασαν ποιῆσαι μὴ πορνεῦσαί ποτε. Δεῖ δὲ, ὡς ἔφην, τὰς οὕτως εὐήθεις τῶν ἐρωτήσεων καὶ πολὺ ἄτοπον ἐχούσας μηδὲ προσίεσθαι τὴν ἀρχὴν, μηδὲ τὴν θείαν ἀγνοεῖν φύσιν, μᾶλλον δὲ τῆς φύσεως ἐκείνης ἐξαίρετα. Εὐλογημένος ὁ καρπὸς τῆς κοιλίας σου. (Ε Γ. 56, Οὐκ ἀκούεις καὶ τοῦ Δαβὶδ ψάλλοντος· « Ιδού ή κληρονομία Κυρίου, υἱοὶ ὁ μισθὸς τοῦ καρποῦ τῆς γαστρός ; » Κληρονομία γὰρ Κυρίου οἱ διὰ πίστεως αὐτῷ υἱοθετηθέντες, οἳ καὶ μισθός είσι Χριστοῦ, τοῦ γεγονότος καρποῦ τῆς παρθενικής γαστρός· κατὰ τὸ, « Αίτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου ". » Εποίησε κράτος ἐν βραχίονι αὐτοῦ· διεσκόρ πισεν υπερηφάνους διανοίᾳ καρδίας αὐτῶν, κ. τ. λ. ( Β Γ. 16, Η Γ. Αινίττεται ὁ βραχίων τὸν ἐξ αὐτῆς φύντα Λόγον. Υπερηφάνους δὲ λέγει τοὺς πονηροὺς δαίμονας μετὰ τοῦ ἄρχοντος αὐτῶν πεσόν τας δι' ἔπαρσιν, καὶ τοὺς Ἑλλήνων σοφοὺς τὴν δοκοῦ. σαν τοῦ κηρύγματος μωρίαν μὴ προσδεξαμένους, καὶ Ἰουδαίους πιστεῦσαι μὴ βουληθέντας, οἵτινες διεσκορ- πίσθησαν, ἀνάξια διανοηθέντες περὶ τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ· δυνάστας δὲ τοὺς Γραμματεῖς, καὶ Φαρισαίους φησὶ τοὺς τὰς πρωτοκαθεδρίας μεταδιώκοντας. (Α Γ. Η Οἰκειότερον δὲ ταῦτα περὶ τῶν ἀλιτηρίων δαιμόνων νοεῖν· τούτους γὰρ καταθρασυνομένους τῆς ὑπ᾽ οὐρανὸν διεσκόρπισεν ἐπιδημήσας ὁ Κύριος, καὶ τοὺς αἰχμαλωτισθέντας ὑπ' αὐτῶν, πρὸς τὴν ὑπακοὴν ἑαυτοῦ ἀντιμετέστησε. Ταῦτα γὰρ πάντα ἀκολούθησε τῇ προφητεία- Καθειλε δυνάστας ἀπὸ θρόνων, καὶ ὕψωσε τα πεινούς. - ( Α . Η . 48) Μεγάλα ἐφρόνουν οἱ σκορπιο • COMMENT. IN LUCAM. facere queat, ut res aliqua reapse facta et peracta, F (. ) b.) b, E . 59, f. 48.) b, Psal. cxxvi, 3. * Psal. 11, 8. B C D facta nunquam fuerit, juxta illud: «Non est ei im- possibile omne verbumn. . Non enim lequimur de re non acta, sed de re acta quam actam fuisse nolle. mus, veluti, an eam quæ fuit meretrix, possit Deus efficere ceu ex matris utero virginem, ita ut neque meretrix fuerit, neque dicatur; quandoquidem in- possibilia hominibns, possibilia Deo sunt. Quibus respondemus, debere nos Dei virtutem ita magnam et admirandam exquirere, ut res ab eo peragenda haud indigna sit Dei ipsius majestate. Non enim quia omnia potest, idcirco absurdorum auctorem repulari eum decet. Etenim existimamus absurd quæri, possitne Deus efficere quominus ipse sit Deus, aut ut peccatum committat, aut ne sit bonus, et vivens, ac justus. Oportet igitur totis viribus ab- surdas hujusmodi quæstiones vitare. Cur autem haud potest Deus efficere, ut quæ fuerit meretrix reapso non fuerit? nempe quia veritatem in mendacium convertere nequaquam potest. Neque id infirnıitatis vitium est, sed naturæ demonstratio pati quidquam sibi indecens impotentis : est autem a Deo prorsus aliennm mendacium. Atqui mendacii genus foret, si quæ fuerit meretrix, nunquam fuisse meretricem efficeret. Oportet itaque, ut jam dixi, fatuis hujus- modi et valde absurdis quæstionibus nunquam al- tendere, neque ignorare divinam naturam, vel potius naturæ ejusdem dotes eximias. V. 42. Benedictus fructus ventris tui. Nonne audis Davidem quoque psallentem : ‹ Ecce hæreditas Domini, Alii merces fructus ventris *? › Quippe sunt Domini hæreditas, quotquot adoptio nem filiorum per fidem sunt consecuti. Iidem pari- ter Christi merces sunt, qui virginalis uteri factus est fructus, juxta illud : c Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam ³. › V. 51. Fecit potentiam in brachio suo, dispersil superbos mente cordis ipsorum. Brachii vocabulo innuit (Maria) natum ex semet- ipsa Verbum. Superbos autem dicit improbos, clamo- nas, cum principe suo elationis causa lapses : si- mulque Græcorum sapientes, qui Evangelium, quod ipsis stultitia visum est, non admiserunt ; nec non Judzos incredulos, qui indigna Filio Dei sentientes dispersi fuerunt : potentes denique litterates dicit ac Pharisæos, qui primas cathedras appetebant. Congruentius tamen est de scelestis dæmonibus illa verba intelligere. Hos enim per orbem audacter gras- santes dispersit adveniens Dominus, et captivatos ab ipsis homines ad suam obedientiam transtulit. Nec enim omnia prophetiam impleverunt quae alt: V. 52. Deposuit potentes de sedibus, et exaltavil humiles. Valde superbiebant hi qui postea dispersi fuero
PG 72:480ἀπρακτῆσαι δὲ τὰς καθ’ ἡμῶν ποιήσας βουλὰς τῶν τῇ διανοίᾳ ὑπερηφάνων· ἦσάν ποτε καὶ Ἰουδαῖοι τῇ δυναστείᾳ γαυρούμενοι· ἀλλὰ καθῃρέθησαν δι’ ἀπιστίαν· οἱ δὲ ἐξ ἐθνῶν ἄσημοι ὄντες καὶ εὐτελεῖς, διὰ πίστιν ὑψώθησαν. «Πεινῶντας ἐνέπλησεν ἀγαθῶν, καὶ πλουτοῦντας ἐξαπέστειλε κενούς.» (β φ. 16, η φ. 44 β, ε φ. 59 β) Πεινῶντας μὲν τὸ γένος τῶν ἀνθρώπων λέγει· ἐλίμωττον γὰρ πλὴν Ἰουδαίων μόνων· οὗτοι δὲ ἐπλούτουν τῇ νομοθεσίᾳ, τῇ διδασκαλίᾳ τῶν ἁγίων προφητῶν· αὐτῶν γὰρ νομοθεσία ἡ υἱοθεσία, ἡ λατρεία, αἱ ἐπαγγελίαι· ἀλλ’ οὗτοι μὲν ὑπερμαζήσαντες, καὶ λίαν τῷ ἀξιώματι ἐπαρθέντες, διὰ τὸ μὴ ταπεινῶς προσελθεῖν τῷ ἐνανθρωπήσαντι, ἐξαπεστάλησαν κενοὶ, μηδὲν ἐπιφερόμενοι, μήτε πίστιν, μήτε γνῶσιν, μήτε ἐλπίδα ἀγαθῶν· ἐκπεπτώκασι γὰρ καὶ τῆς ἐπιγείου Ἱερουσαλὴμ, καὶ τῆς μελλούσης ἠλλοτριώθησαν ζωῆς τε καὶ δόξης, ἐπειδὴ οὐκ ἐδέξαντο τὸν ἀρχηγὸν τῆς ζωῆς, ἀλλὰ καὶ ἐσταύρωσαν τὸν Κύριον τῆς δόξης, καὶ ἐγκατέλιπον τὴν πηγὴν τοῦ ζῶντος ὕδατος, καὶ ἐξουθένησαν τὸν ἄρτον τὸν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ κατελθόντα·
δ. Α σθέντες δαίμονές τε καὶ διάβολος, Ἑλλήνων τὰ σοφοί Β (ὡς ἔφην) καὶ Φαρισαῖοι καὶ Γραμματεῖς· ἀλλὰ τούτους καθεῖλε, καὶ ὕψωσε τους ταπεινώσαντας ἑαυτοὺς ὑπὸ τὴν κραταιὰν αὐτοῦ χεῖρα, δεδωκώς αὐτοῖς ἐξουσίαν πατεῖν ἐπάνω ὄφεων καὶ σκορπίων, καὶ ἐπὶ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ· ἀπρακτῆσαι δὲ τὰς καθ' ἡμῶν ποιήσας βουλὰς τῶν τῇ διανοία υπερηφάνων· ἦσάν ποτε καὶ Ἰουδαίοι τῇ δυναστεία γαυρούμενοι· ἀλλὰ καθῃρέθησαν δι' ἀπιστίαν· οἱ δὲ ἐξ ἐθνῶν ἄσημοι ὄντες καὶ εὐτελεῖς, διὰ πίστιν ὑψώ θησαν. Πεινώντας ενέπλησεν ἀγαθῶν, καὶ πλουτούν τας ἐξαπέστειλε κενούς. . ( Β Η Ε Πεινώντας μὲν τὸ γένος τῶν ἀνθρώπων λέγει· ἐλίμωττον γὰρ πλὴν Ιουδαίων μόνων· οὗτοι δὲ ἐπλούτουν τῇ νομοθεσία, τῇ διδασκαλία τῶν ἁγίων προφητῶν· αὐτῶν γὰρ νομοθεσία ή υἱοθεσία, ἡ λατρεία, αἱ ἐπαγγελίαι· ἀλλ᾽ οὗτοι μὲν ὑπερμαζήσαντες, καὶ λίαν τῷ ἀξιώ ματι ἐπαρθέντες, διὰ τὸ μὴ ταπεινῶς προσελθεῖν τῷ ἐνανθρωπήσαντι, ἐξαπεστάλησαν κενοί, μηδὲν ἐπι φερόμενοι, μήτε πίστιν, μήτε γνῶσιν, μήτε ἐλπίδα ἀγαθῶν· ἐκπεπτώκασι γὰρ καὶ τῆς ἐπιγείου Ἱερου σαλήμ, καὶ τῆς μελλούσης ηλλοτριώθησαν ζωῆς τε καὶ δόξης, ἐπειδὴ οὐκ ἐδέξαντο τὸν ἀρχηγὸν τῆς ζωῆς, ἀλλὰ καὶ ἐσταύρωσαν τὸν Κύριον τῆς δόξης. καὶ ἐγκατέλιπον τὴν πηγὴν τοῦ ζῶντος ὕδατος, καὶ ἐξουθένησαν τὸν ἄρτον τὸν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ κατελ- θόντα· διὰ τοῦτο καὶ ἦλθεν ἐπ' αὐτοὺς λιμὸς ὁ πάν των χαλεπώτατος, καὶ δίψα δίψης απάτης πικρο- τέρα· οὐ γὰρ ἦν λιμὸς ἄρτου αἰσθητοῦ, οὐδὲ δίψα ὕδατος, ἀλλὰ λιμὸς τοῦ ἀκοῦσαι λόγον Κυρίου· οἱ δὲ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν πεινῶντες καὶ διψῶντες καὶ ἐν κακοίς τὴν ψυχὴν τηκόμενοι, ἐπειδὴ τὸν Κύριον προσ ήκαντο, ἐνεπλήσθησαν τῶν πνευματικῶν ἀγαθῶν· μετέβη γὰρ εἰς αὐτοὺς τὰ τῶν Ἰουδαίων καλά. Αντελάβετο Ισραὴλ παιδὸς αὐτοῦ, μνησθῆναι ἐλέους. ( Ε Ι. 'Αντελάβετο Ισραήλ, οὐ τοῦ κατὰ σάρκα, τοῦ τῷ ὀνόματι ψιλῷ σεμνυνομένου, ἀλλὰ τοῦ κατὰ πνεῦμα, τοῦ τὴν δύναμιν τῆς προσ ηγορίας τετηρηκότος, τουτέστιν τῶν εἰς αὐτὸν ὁρώντων καὶ πιστευόντων καὶ δι' αὐτοῦ τοῦ Υἱοῦ υἱοθετουμένων, καθὼς καὶ τοῖς πάλαι προφήταις καὶ πατριάρχαις ὁ λόγος καὶ ἡ ὑπόσχεσις· δύναται δὲ καὶ πρὸς τὸν κατὰ σάρκα Ἰσραὴλ τοῦτο ἀρμόσει· πολ- λαὶ γὰρ ἐξ αὐτῶν μυριάδες επίστευσαν. « Εμνήσθη δὲ τοῦ ἐλέους αὐτοῦ, καθὼς ἐπηγγείλατο τῷ ᾿Αβραάμ. » Καὶ εἰς πέρας ἤγαγεν ὅπερ ἦν εἰπὼν πρὸς αὐτὸν, ὅτι «Ευλογηθήσονται ἐν τῷ σπέρματί σου πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς·, ἐπληροῦτο δὲ αὕτη ἡ επαγγελία, ἐξ αὐτῆς μέλλοντος γεννᾶσθαι τοῦ και τοῦ Σωτῆρος Χριστοῦ, ὅς ἐστι τὸ σπέρμα του ᾿Αβραάμ, ἐν ᾧ τὰ ἔθνη εὐλογοῦνται· ε Σπέρματος γὰρ Ἀβραὰμ ἐπελάβετο, » καθώς φησιν ὁ ᾿Απόστολος, καὶ οὕτω τὴν πρὸς τοὺς πατέρας επαγγελίαν ἐπλήρωσε. ་ · CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. lemones, nec non Græcorum sapientes (ut dixi) ac Pharisæi et Litterati. Verumtamen hos depressit, ex- tulitque illos qui potenti manui ipsius semet suppo- suerant, dans eis facultatem calcandi serpentes et scorpios, cunctamque inimici potentiam *; irritasque efficiens illorum contra nos insidias, qui tumidas mentes gerebant. Profecto Judæi olim regno suo gloriabantur; sed tamen ob incredulitatem fastigio suo dejecti fuerunt : contra vero ethici cum inglorii essent ac ignobiles, fidei merito sunt exaltati. V. 53. Esurientes implevit bonis, el divites dimisit inanes. Esurientium quidem nomine bumanum genus de- signat. Reapse enim cuncti esuriebant, solis Judæis exceptis. Hi quippe abundabant legislatione, sancto- rumque prophetarum doctrina : ipsorum enim erat legislatio, et in filios adoptio, et cultus, et promis- siones. Verumtamen bi luxuriantes, et sua digui- tate inflati, cum ad incarnatum Deum humi- liter non accesserint, vacui dimrissi sunt, nihil secum ferentes, neque fidem scilicet, neque scientiam, no- que spem ullam bonorum. Nempe amiserunt terre- strem Jerusalem, et a futura quoque vita gloriaque exciderunt, propterea quod vitæ Auctorem non re- ceperunt, et gloriæ Dominum crucifixerunt, fontem aquæ viventis dereliquerunt, et panem de cœlo de- missum aspernati sunt. Ideo supervenit ipsis pes- sima omnium ſames, et sitis quavis siti molestior. Non enim famis fuit panis sub sensum cadentis, nec aquæ sitis; sed divini verbi fames*. Ethnici contra esurientes atque sitientes, malisque animum afli- ctum gerentes, Domino recepto, spiritalibus bonis repleti fuere. Judaeorum enim prosperitas ad ipsos transmigravit. V. 54. Suscepit Israelem puerum suum, tus misericordia. recorda- Israelem suscepit, non illum secundum carnem et nomine nudo gloriantem, sed illum secundum spiritum vimque appellationis suæ conservantem, id est homines qui Deum spectant atque ei credunt, ac per ejus Filium adoptionem sunt consecuti, prout priscis quoque prophetis et patriarchis dictum fue- ral atque promissum. Quanquam id Israeli quoque, qui est secundum carnem, congruere potest; multa enim ex hac gente millia crediderunt. • Recor- datus autem est misericordiæ suæ, prout Abra- hamo promiserat. › In rem videlicet contulit dictum ei vaticinium, fore ut in semine ejus tribus omnes terræ benedicerentur. Impletum vero fuit vatici- eium, orituro inde communi Servatore Christo, qui de semine Abrahami est, in quo gentes benedicuntur. • Apprehendit enim semeu Abrahami, » ut ait Apo- stolns, atque ita editum patribus promissum com- plevit. • Luc. x, c f. 16, f. h, f. b) b, F 6. ) D 19. • Rom. 15, 4. Amos vult, 11. * Hebr, ut, 16.
διὰ τοῦτο καὶ ἦλθεν ἐπ’ αὐτοὺς λιμὸς ὁ πάντων χαλεπώτατος, καὶ δίψα δίψης ἁπάσης πικροτέρα· οὐ γὰρ ἦν λιμὸς ἄρτου αἰσθητοῦ, οὐδὲ δίψα ὕδατος, ἀλλὰ λιμὸς τοῦ ἀκοῦσαι λόγον Κυρίου· οἱ δὲ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν πεινῶντες καὶ διψῶντες καὶ ἐν κακοῖς τὴν ψυχὴν τηκόμενοι, ἐπειδὴ τὸν Κύριον προςήκαντο, ἐνεπλήσθησαν τῶν πνευματικῶν ἀγαθῶν· μετέβη γὰρ εἰς αὐτοὺς τὰ τῶν Ἰουδαίων καλά. «Ἀντελάβετο Ἰσραὴλ παιδὸς αὐτοῦ, μνησθῆναι ἐλέους.» (ε φ. 59 β, φ φ. 744) Ἀντελάβετο Ἰσραὴλ, οὐ τοῦ κατὰ σάρκα, τοῦ τῷ ὀνόματι ψιλῷ σεμνυνομένου, ἀλλὰ τοῦ κατὰ πνεῦμα, τοῦ τὴν δύναμιν τῆς προςηγορίας τετηρηκότος, τουτέστιν τῶν εἰς αὐτὸν ὁρώντων καὶ πιστευόντων καὶ δι’ αὐτοῦ τοῦ Υἱοῦ υἱοθετουμένων, καθὼς καὶ τοῖς πάλαι προφήταις καὶ πατριάρχαις ὁ λόγος καὶ ἡ ὑπόσχεσις· δύναται δὲ καὶ πρὸς τὸν κατὰ σάρκα Ἰσραὴλ τοῦτο ἁρμόσαι· πολλαὶ γὰρ ἐξ αὐτῶν μυριάδες ἐπίστευσαν.
δ. Α σθέντες δαίμονές τε καὶ διάβολος, Ἑλλήνων τὰ σοφοί Β (ὡς ἔφην) καὶ Φαρισαῖοι καὶ Γραμματεῖς· ἀλλὰ τούτους καθεῖλε, καὶ ὕψωσε τους ταπεινώσαντας ἑαυτοὺς ὑπὸ τὴν κραταιὰν αὐτοῦ χεῖρα, δεδωκώς αὐτοῖς ἐξουσίαν πατεῖν ἐπάνω ὄφεων καὶ σκορπίων, καὶ ἐπὶ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ· ἀπρακτῆσαι δὲ τὰς καθ' ἡμῶν ποιήσας βουλὰς τῶν τῇ διανοία υπερηφάνων· ἦσάν ποτε καὶ Ἰουδαίοι τῇ δυναστεία γαυρούμενοι· ἀλλὰ καθῃρέθησαν δι' ἀπιστίαν· οἱ δὲ ἐξ ἐθνῶν ἄσημοι ὄντες καὶ εὐτελεῖς, διὰ πίστιν ὑψώ θησαν. Πεινώντας ενέπλησεν ἀγαθῶν, καὶ πλουτούν τας ἐξαπέστειλε κενούς. . ( Β Η Ε Πεινώντας μὲν τὸ γένος τῶν ἀνθρώπων λέγει· ἐλίμωττον γὰρ πλὴν Ιουδαίων μόνων· οὗτοι δὲ ἐπλούτουν τῇ νομοθεσία, τῇ διδασκαλία τῶν ἁγίων προφητῶν· αὐτῶν γὰρ νομοθεσία ή υἱοθεσία, ἡ λατρεία, αἱ ἐπαγγελίαι· ἀλλ᾽ οὗτοι μὲν ὑπερμαζήσαντες, καὶ λίαν τῷ ἀξιώ ματι ἐπαρθέντες, διὰ τὸ μὴ ταπεινῶς προσελθεῖν τῷ ἐνανθρωπήσαντι, ἐξαπεστάλησαν κενοί, μηδὲν ἐπι φερόμενοι, μήτε πίστιν, μήτε γνῶσιν, μήτε ἐλπίδα ἀγαθῶν· ἐκπεπτώκασι γὰρ καὶ τῆς ἐπιγείου Ἱερου σαλήμ, καὶ τῆς μελλούσης ηλλοτριώθησαν ζωῆς τε καὶ δόξης, ἐπειδὴ οὐκ ἐδέξαντο τὸν ἀρχηγὸν τῆς ζωῆς, ἀλλὰ καὶ ἐσταύρωσαν τὸν Κύριον τῆς δόξης. καὶ ἐγκατέλιπον τὴν πηγὴν τοῦ ζῶντος ὕδατος, καὶ ἐξουθένησαν τὸν ἄρτον τὸν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ κατελ- θόντα· διὰ τοῦτο καὶ ἦλθεν ἐπ' αὐτοὺς λιμὸς ὁ πάν των χαλεπώτατος, καὶ δίψα δίψης απάτης πικρο- τέρα· οὐ γὰρ ἦν λιμὸς ἄρτου αἰσθητοῦ, οὐδὲ δίψα ὕδατος, ἀλλὰ λιμὸς τοῦ ἀκοῦσαι λόγον Κυρίου· οἱ δὲ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν πεινῶντες καὶ διψῶντες καὶ ἐν κακοίς τὴν ψυχὴν τηκόμενοι, ἐπειδὴ τὸν Κύριον προσ ήκαντο, ἐνεπλήσθησαν τῶν πνευματικῶν ἀγαθῶν· μετέβη γὰρ εἰς αὐτοὺς τὰ τῶν Ἰουδαίων καλά. Αντελάβετο Ισραὴλ παιδὸς αὐτοῦ, μνησθῆναι ἐλέους. ( Ε Ι. 'Αντελάβετο Ισραήλ, οὐ τοῦ κατὰ σάρκα, τοῦ τῷ ὀνόματι ψιλῷ σεμνυνομένου, ἀλλὰ τοῦ κατὰ πνεῦμα, τοῦ τὴν δύναμιν τῆς προσ ηγορίας τετηρηκότος, τουτέστιν τῶν εἰς αὐτὸν ὁρώντων καὶ πιστευόντων καὶ δι' αὐτοῦ τοῦ Υἱοῦ υἱοθετουμένων, καθὼς καὶ τοῖς πάλαι προφήταις καὶ πατριάρχαις ὁ λόγος καὶ ἡ ὑπόσχεσις· δύναται δὲ καὶ πρὸς τὸν κατὰ σάρκα Ἰσραὴλ τοῦτο ἀρμόσει· πολ- λαὶ γὰρ ἐξ αὐτῶν μυριάδες επίστευσαν. « Εμνήσθη δὲ τοῦ ἐλέους αὐτοῦ, καθὼς ἐπηγγείλατο τῷ ᾿Αβραάμ. » Καὶ εἰς πέρας ἤγαγεν ὅπερ ἦν εἰπὼν πρὸς αὐτὸν, ὅτι «Ευλογηθήσονται ἐν τῷ σπέρματί σου πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς·, ἐπληροῦτο δὲ αὕτη ἡ επαγγελία, ἐξ αὐτῆς μέλλοντος γεννᾶσθαι τοῦ και τοῦ Σωτῆρος Χριστοῦ, ὅς ἐστι τὸ σπέρμα του ᾿Αβραάμ, ἐν ᾧ τὰ ἔθνη εὐλογοῦνται· ε Σπέρματος γὰρ Ἀβραὰμ ἐπελάβετο, » καθώς φησιν ὁ ᾿Απόστολος, καὶ οὕτω τὴν πρὸς τοὺς πατέρας επαγγελίαν ἐπλήρωσε. ་ · CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. lemones, nec non Græcorum sapientes (ut dixi) ac Pharisæi et Litterati. Verumtamen hos depressit, ex- tulitque illos qui potenti manui ipsius semet suppo- suerant, dans eis facultatem calcandi serpentes et scorpios, cunctamque inimici potentiam *; irritasque efficiens illorum contra nos insidias, qui tumidas mentes gerebant. Profecto Judæi olim regno suo gloriabantur; sed tamen ob incredulitatem fastigio suo dejecti fuerunt : contra vero ethici cum inglorii essent ac ignobiles, fidei merito sunt exaltati. V. 53. Esurientes implevit bonis, el divites dimisit inanes. Esurientium quidem nomine bumanum genus de- signat. Reapse enim cuncti esuriebant, solis Judæis exceptis. Hi quippe abundabant legislatione, sancto- rumque prophetarum doctrina : ipsorum enim erat legislatio, et in filios adoptio, et cultus, et promis- siones. Verumtamen bi luxuriantes, et sua digui- tate inflati, cum ad incarnatum Deum humi- liter non accesserint, vacui dimrissi sunt, nihil secum ferentes, neque fidem scilicet, neque scientiam, no- que spem ullam bonorum. Nempe amiserunt terre- strem Jerusalem, et a futura quoque vita gloriaque exciderunt, propterea quod vitæ Auctorem non re- ceperunt, et gloriæ Dominum crucifixerunt, fontem aquæ viventis dereliquerunt, et panem de cœlo de- missum aspernati sunt. Ideo supervenit ipsis pes- sima omnium ſames, et sitis quavis siti molestior. Non enim famis fuit panis sub sensum cadentis, nec aquæ sitis; sed divini verbi fames*. Ethnici contra esurientes atque sitientes, malisque animum afli- ctum gerentes, Domino recepto, spiritalibus bonis repleti fuere. Judaeorum enim prosperitas ad ipsos transmigravit. V. 54. Suscepit Israelem puerum suum, tus misericordia. recorda- Israelem suscepit, non illum secundum carnem et nomine nudo gloriantem, sed illum secundum spiritum vimque appellationis suæ conservantem, id est homines qui Deum spectant atque ei credunt, ac per ejus Filium adoptionem sunt consecuti, prout priscis quoque prophetis et patriarchis dictum fue- ral atque promissum. Quanquam id Israeli quoque, qui est secundum carnem, congruere potest; multa enim ex hac gente millia crediderunt. • Recor- datus autem est misericordiæ suæ, prout Abra- hamo promiserat. › In rem videlicet contulit dictum ei vaticinium, fore ut in semine ejus tribus omnes terræ benedicerentur. Impletum vero fuit vatici- eium, orituro inde communi Servatore Christo, qui de semine Abrahami est, in quo gentes benedicuntur. • Apprehendit enim semeu Abrahami, » ut ait Apo- stolns, atque ita editum patribus promissum com- plevit. • Luc. x, c f. 16, f. h, f. b) b, F 6. ) D 19. • Rom. 15, 4. Amos vult, 11. * Hebr, ut, 16.
PG 72:481«Ἐμνήσθη δὲ τοῦ ἐλέους αὐτοῦ, καθὼς ἐπηγγείλατο τῷ Ἀβραάμ.» Καὶ εἰς πέρας ἤγαγεν ὅπερ ἦν εἰπὼν πρὸς αὐτὸν, ὅτι «Εὐλογηθήσονται ἐν τῷ σπέρματί σου πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς·» ἐπληροῦτο δὲ αὕτη ἡ ἐπαγγελία, ἐξ αὐτῆς μέλλοντος γεννᾶσθαι τοῦ κοινοῦ Σωτῆρος Χριστοῦ, ὅς ἐστι τὸ σπέρμα τοῦ Ἀβραὰμ, ἐν ᾧ τὰ ἔθνη εὐλογοῦνται· «Σπέρματος γὰρ Ἀβραὰμ ἐπελάβετο,» καθώς φησιν ὁ Ἀπόστολος, καὶ οὕτω τὴν πρὸς τοὺς πατέρας ἐπαγγελίαν ἐπλήρωσε. «Ἤγειρε κέρας σωτηρίας ἡμῖν.» (ε φ. 26, η φ. 54 β) Λαμβάνεται δὲ τὸ κέρας οὐ μόνον ἀντὶ δυνάμεως, ἀλλὰ καὶ ἀντὶ βασιλείας· ἀμφότερα δὲ ὁ Χριστός ἐστιν, ὁ ἐκ τῆς πατριᾶς καὶ τοῦ γένους Δαβὶδ ἀνατείλας ἡμῖν Σωτήρ· αὐτὸς γάρ ἐστιν ὁ βασιλεὺς τῶν βασιλευόντων, καὶ ἡ ἀκαταμάχητος δύναμις τοῦ Πατρός. «Ποιῆσαι ἔλεος.» (ι φ. 133) Ἔλεος καὶ δικαιοσύνη Χριστός· ἠλεήθημεν γὰρ δι’ αὐτοῦ, καὶ δεδικαιώμεθα τοὺς τῆς φαυλότητος ῥύπους ἀπονιψάμενοι, διὰ πίστεως δηλονότι τῆς εἰς αὐτόν. «Καὶ σὺ, παιδίον, προφήτης Ὑψίστου κληθήσῃ.» (α φ. 12 β, ε. φ. 30, η φ.
Πγειρε κέρας σωτηρίας ἡμῖν. (Ε Ι. 26, Η Γ. Λαμβάνεται δὲ τὸ κέρας οὐ μόνον ἀντὶ δυνάμεως, ἀλλὰ καὶ ἀντὶ βασιλεία;· ἀμφότερα δὲ ὁ Χριστός ἐστιν, ὁ ἐκ τῆς πατριᾶς καὶ τοῦ γένους Δαβιδ ἀνατείλας ἡμῖν Σωτήρ· αὐτὸς γάρ ἐστιν ὁ βασιλεὺς τῶν βασιλευόντων, καὶ ἡ ἀκαταμά χητος δύναμις τοῦ Πατρός (1). Ποιῆσαι ἔλεος. (Ι 1. 133) Ελεος καὶ δικαιοσύνη Χριστός· ἡλεή θημεν γὰρ δι' αὐτοῦ, καὶ δεδικαιώμεθα τοὺς τῆς φαν λότητος ρύπους ἀπονιψάμενοι, διὰ πίστεως δηλονότι τῆς εἰς αὐτόν. (πληροφορῶν) Καὶ σύ, παιδίον, προφήτης Υψίστου κληθήσῃ. Η τοῦτο σκόπει, ὅτι Υψιστός ἐστιν ὁ Χριστὸς, οὗ προ έδραμεν Ιωάννης καὶ τῇ γεννήσει καὶ τῷ κηρύγματι καὶ τί λοιπὸν φήσουσιν οἱ ἐλαττοῦντες αὐτοῦ τὴν θεότητα (3); Πῶς δὲ οὐ βούλονται συνιέναι, ὅτι τὸ, • Καὶ σὺ προφήτης Υψίστου κληθήσῃ, ο παρὰ Ζα- χαρίου εἴρηται, ὡς καὶ τῶν ἄλλων προφητῶν αὐτοῦ γεγονότων, ὡς Θεοῦ δηλαδή ; Ἐπιφᾶναι τοῖς ἐν σκότει καὶ σκιᾷ θανάτου καθημένοις. (Β Τοῖς οὖν ἐν νόμῳ καὶ κατὰ τὴν Ἰου δαίαν λύχνος ἦν οἷα τις Χριστοῦ προβαδίζων ὁ Βα- πτιστὴς, καὶ περὶ αὐτοῦ προανεφώνηκεν ὁ Θεός· • Ητοίμασα λύχνον τῷ Χριστῷ μου. • Προτύπου δὲ αὐτὸν καὶ ὁ νόμος, κελεύων ἄσβεστον διατηρεῖσθαι τὸν λύχνον ἐν τῇ πρώτῃ σκηνῇ· ἀλλ᾽ οἱ Ἰουδαῖοι χρόνον βραχὺν ἐπ' αὐτῷ ἡσθέντες διά γε τὸ προσο δραμεῖν αὐτοῦ τῷ βαπτίσματι, καὶ θαυμάσαι τὸν βίον, εὐθὺς κατεκοίμησαν αὐτὸν τῷ θανάτῳ, μονον· οὐχὶ τὸν ἀειφανή λύχνον κατασβεννύοντες· διὰ τοῦτο καὶ ὁ Σωτὴρ ἔλεγε περὶ αὐτοῦ· • Ἐκεῖνος ἦν ὁ λύχνος ὁ καιόμενος καὶ φαίνων· ὑμεῖς δὲ ἠθε λήσατε μικρὸν ἀγαλλιασθῆναι πρὸς ὥραν ἐν τῷ φωτὶ αὐτοῦ. » Τοῦ κατευθῦναι τοὺς πόδας ἡμῶν εἰς ὁδὸν εἰρήνης. (Ι Ι. 132) Ἐπλανᾶτο μὲν γὰρ ἡ ὑπ᾽ οὐρανὸν τῇ κτίσει παρὰ τὸν Κτίστην λατρεύουσα, καὶ τῷ τῆς ἀμαθείας κατεμελαίνετο σκότῳ, καὶ νὺξ οἷά τις ταῖς ἁπάντων διανοίαις ἐμπίπτουσα, τὸν φύσει τε καὶ ἀληθῶς ὄντα Θεὸν ὁρᾷν οὐκ ἀφίει· ἀνέτειλεν δὲ τοῖς ἐξ Ἰσραὴλ φωτὸς καὶ ἡλίου δίκην ὁ τῶν ὅλων Κύριος. • COMMENT. IN LUCAM. b) A V. 69. Erexit cornu salutis nobis, Intelligitur cornu vocabulum non de potentia so- lum, veruın etiam de regno. Utrumque vero Christus est, qui de familia et genere Davidis ortus est no- bis Servator. Ipse enim est rex regum, et invicta Patris potentia. V. 72. Ad faciendam misericordiam. Misericordia ac justitia Christus est. Etenim ab eo misericordiam consecuti sumus ac justificati, abstersis nequitia sordibus, per Gidem videlicet in ipsum. V. 73. Jusjurandum quod juravit ad Abraham Patrem nostrum (2). Cyrillus. Nemo autem quod Deum Abrahamo jurasse audiat, jorare assuescat. Quemadmodum enim ira de Deo dicta, non est ira, nec passionem significat, sed punitivam vim aut aliquem hujusmodi mo- tum; sic nec juramentum, juramentum est. Non enim jurat Deus, sed certitudinem indicat, omnino ſu- turum esse quod dicit. Juramentum enim Dei est verbum ipsius, persuadens audientes, et fidem cuique faciens, id quod promisit ac dixit, prorsus esse eventurum. (A f. ß, E. f. 30, H 1. 58) 'Allà yàp xal f. ) C Psal. cxxx1, 17. • Joan. v, 35. tum Corderius sub Victoris nomine. beo quod Græce mihi nondum occurrit. D V. 76. Et tu, puer, propheta Altissimi vocaberis. Sed enim id quoque ànimadverte, nempe Chri- stum esse illum Altissimum, cui præivit Joannes nativitate simul et prædicatione. Quid vero jam deinceps ii dicent, qui divinitatem illius minuuit ? Cur nolunt intelligere, verba ‹ Et tu propheta Al- tissimi vocaberis » a Zacharia sic dicta fuisse, ut ab aliis quoque ipsius, nempe Dei, prophetis? V. 79. Illuminare his qui in tenebris et in umbra mortis sedent. Populo igitur sub lege degenti, quædam erat in Judæa lucerna præcursor Christi Baptista, deque eo Deus prædixerat: ‹ Paravi lucernam Christo meo *. » Item typus ejus exprimebatur in lege, ubi ea maudat luceruam ardentem in anteriore labere naculi parte nutriri. Verumtainen Judæi, brevi tempore eo delectati, dum ad ipsius baptismum concurrerent, vitæque genus admirarentur, mox euwde leto merserunt, illam perpetui splendoris lucernam propemodum exstinguentes. Propterea Christus quoque de illo dixit: Ille erat lucerna ardens et lucens; vos autem voluistis ad horam paululum exsultare in luce ejus". V. 79. Ad dirigendos pedes nostros in viaw pacis. Errabat mundus dum Creatori debitum obse- quium deferebat creatura; ignorantiae iufuscabatur tenebris, et nos veluti quædam mentibus omnium ofusa verum naturalemque Deum cernere non sinebat. Sed enim Israelitis lucis solisque ¡u- star exortus est omnium Dominus. sed tamen Patre minorem dicebant; id quod Euse- bius quoque, utpote Arianus, scribit in psalmi præ- sertim Lxxxviu interpretatione. (1) In codd. dicitur Victoris et Cyrilli; Latine Lan- (2) Ex corderii Latina Catena fragmentum exbi- (5) Intelligit Arianos qui Filium Deum quidem,
58) Ἀλλὰ γὰρ καὶ τοῦτο σκόπει, ὅτι Ὕψιστός ἐστιν ὁ Χριστὸς, οὗ προέδραμεν Ἰωάννης καὶ τῇ γεννήσει καὶ τῷ κηρύγματι· καὶ τί λοιπὸν φήσουσιν οἱ ἐλαττοῦντες αὐτοῦ τὴν θεότητα; Πῶς δὲ οὐ βούλονται συνιέναι, ὅτι τὸ, «Καὶ σὺ προφήτης Ὑψίστου κληθήσῃ,» παρὰ Ζαχαρίου εἴρηται, ὡς καὶ τῶν ἄλλων προφητῶν αὐτοῦ γεγονότων, ὡς Θεοῦ δηλαδή; «Ἐπιφᾶναι τοῖς ἐν σκότει καὶ σκιᾷ θανάτου καθημένοις.» (ε φ. 29 β) Τοῖς οὖν ἐν νόμῳ καὶ κατὰ τὴν Ἰουδαίαν λύχνος ἦν οἷα τις Χριστοῦ προβαδίζων ὁ Βαπτιστὴς, καὶ περὶ αὐτοῦ προανεφώνηκεν ὁ Θεός· «Ἡτοίμασα λύχνον τῷ Χριστῷ μου.» Προετύπου δὲ αὐτὸν καὶ ὁ νόμος, κελεύων ἄσβεστον διατηρεῖσθαι τὸν λύχνον ἐν τῇ πρώτῃ σκηνῇ· ἀλλ’ οἱ Ἰουδαῖοι χρόνον βραχὺν ἐπ’ αὐτῷ ἡσθέντες διά γε τὸ προςδραμεῖν αὐτοῦ τῷ βαπτίσματι, καὶ θαυμάσαι τὸν βίον, εὐθὺς κατεκοίμησαν αὐτὸν τῷ θανάτῳ, μονονουχὶ τὸν ἀειφανῆ λύχνον κατασβεννύοντες· διὰ τοῦτο καὶ ὁ Σωτὴρ ἔλεγε περὶ αὐτοῦ· «Ἐκεῖνος ἦν ὁ λύχνος ὁ καιόμενος καὶ φαίνων· ὑμεῖς δὲ ἠθελήσατε μικρὸν ἀγαλλιασθῆναι πρὸς ὥραν ἐν τῷ φωτὶ αὐτοῦ.» «Τοῦ κατευθῦναι τοὺς πόδας ἡμῶν εἰς ὀδὸν εἰρήνης.» (ι φ.
Πγειρε κέρας σωτηρίας ἡμῖν. (Ε Ι. 26, Η Γ. Λαμβάνεται δὲ τὸ κέρας οὐ μόνον ἀντὶ δυνάμεως, ἀλλὰ καὶ ἀντὶ βασιλεία;· ἀμφότερα δὲ ὁ Χριστός ἐστιν, ὁ ἐκ τῆς πατριᾶς καὶ τοῦ γένους Δαβιδ ἀνατείλας ἡμῖν Σωτήρ· αὐτὸς γάρ ἐστιν ὁ βασιλεὺς τῶν βασιλευόντων, καὶ ἡ ἀκαταμά χητος δύναμις τοῦ Πατρός (1). Ποιῆσαι ἔλεος. (Ι 1. 133) Ελεος καὶ δικαιοσύνη Χριστός· ἡλεή θημεν γὰρ δι' αὐτοῦ, καὶ δεδικαιώμεθα τοὺς τῆς φαν λότητος ρύπους ἀπονιψάμενοι, διὰ πίστεως δηλονότι τῆς εἰς αὐτόν. (πληροφορῶν) Καὶ σύ, παιδίον, προφήτης Υψίστου κληθήσῃ. Η τοῦτο σκόπει, ὅτι Υψιστός ἐστιν ὁ Χριστὸς, οὗ προ έδραμεν Ιωάννης καὶ τῇ γεννήσει καὶ τῷ κηρύγματι καὶ τί λοιπὸν φήσουσιν οἱ ἐλαττοῦντες αὐτοῦ τὴν θεότητα (3); Πῶς δὲ οὐ βούλονται συνιέναι, ὅτι τὸ, • Καὶ σὺ προφήτης Υψίστου κληθήσῃ, ο παρὰ Ζα- χαρίου εἴρηται, ὡς καὶ τῶν ἄλλων προφητῶν αὐτοῦ γεγονότων, ὡς Θεοῦ δηλαδή ; Ἐπιφᾶναι τοῖς ἐν σκότει καὶ σκιᾷ θανάτου καθημένοις. (Β Τοῖς οὖν ἐν νόμῳ καὶ κατὰ τὴν Ἰου δαίαν λύχνος ἦν οἷα τις Χριστοῦ προβαδίζων ὁ Βα- πτιστὴς, καὶ περὶ αὐτοῦ προανεφώνηκεν ὁ Θεός· • Ητοίμασα λύχνον τῷ Χριστῷ μου. • Προτύπου δὲ αὐτὸν καὶ ὁ νόμος, κελεύων ἄσβεστον διατηρεῖσθαι τὸν λύχνον ἐν τῇ πρώτῃ σκηνῇ· ἀλλ᾽ οἱ Ἰουδαῖοι χρόνον βραχὺν ἐπ' αὐτῷ ἡσθέντες διά γε τὸ προσο δραμεῖν αὐτοῦ τῷ βαπτίσματι, καὶ θαυμάσαι τὸν βίον, εὐθὺς κατεκοίμησαν αὐτὸν τῷ θανάτῳ, μονον· οὐχὶ τὸν ἀειφανή λύχνον κατασβεννύοντες· διὰ τοῦτο καὶ ὁ Σωτὴρ ἔλεγε περὶ αὐτοῦ· • Ἐκεῖνος ἦν ὁ λύχνος ὁ καιόμενος καὶ φαίνων· ὑμεῖς δὲ ἠθε λήσατε μικρὸν ἀγαλλιασθῆναι πρὸς ὥραν ἐν τῷ φωτὶ αὐτοῦ. » Τοῦ κατευθῦναι τοὺς πόδας ἡμῶν εἰς ὁδὸν εἰρήνης. (Ι Ι. 132) Ἐπλανᾶτο μὲν γὰρ ἡ ὑπ᾽ οὐρανὸν τῇ κτίσει παρὰ τὸν Κτίστην λατρεύουσα, καὶ τῷ τῆς ἀμαθείας κατεμελαίνετο σκότῳ, καὶ νὺξ οἷά τις ταῖς ἁπάντων διανοίαις ἐμπίπτουσα, τὸν φύσει τε καὶ ἀληθῶς ὄντα Θεὸν ὁρᾷν οὐκ ἀφίει· ἀνέτειλεν δὲ τοῖς ἐξ Ἰσραὴλ φωτὸς καὶ ἡλίου δίκην ὁ τῶν ὅλων Κύριος. • COMMENT. IN LUCAM. b) A V. 69. Erexit cornu salutis nobis, Intelligitur cornu vocabulum non de potentia so- lum, veruın etiam de regno. Utrumque vero Christus est, qui de familia et genere Davidis ortus est no- bis Servator. Ipse enim est rex regum, et invicta Patris potentia. V. 72. Ad faciendam misericordiam. Misericordia ac justitia Christus est. Etenim ab eo misericordiam consecuti sumus ac justificati, abstersis nequitia sordibus, per Gidem videlicet in ipsum. V. 73. Jusjurandum quod juravit ad Abraham Patrem nostrum (2). Cyrillus. Nemo autem quod Deum Abrahamo jurasse audiat, jorare assuescat. Quemadmodum enim ira de Deo dicta, non est ira, nec passionem significat, sed punitivam vim aut aliquem hujusmodi mo- tum; sic nec juramentum, juramentum est. Non enim jurat Deus, sed certitudinem indicat, omnino ſu- turum esse quod dicit. Juramentum enim Dei est verbum ipsius, persuadens audientes, et fidem cuique faciens, id quod promisit ac dixit, prorsus esse eventurum. (A f. ß, E. f. 30, H 1. 58) 'Allà yàp xal f. ) C Psal. cxxx1, 17. • Joan. v, 35. tum Corderius sub Victoris nomine. beo quod Græce mihi nondum occurrit. D V. 76. Et tu, puer, propheta Altissimi vocaberis. Sed enim id quoque ànimadverte, nempe Chri- stum esse illum Altissimum, cui præivit Joannes nativitate simul et prædicatione. Quid vero jam deinceps ii dicent, qui divinitatem illius minuuit ? Cur nolunt intelligere, verba ‹ Et tu propheta Al- tissimi vocaberis » a Zacharia sic dicta fuisse, ut ab aliis quoque ipsius, nempe Dei, prophetis? V. 79. Illuminare his qui in tenebris et in umbra mortis sedent. Populo igitur sub lege degenti, quædam erat in Judæa lucerna præcursor Christi Baptista, deque eo Deus prædixerat: ‹ Paravi lucernam Christo meo *. » Item typus ejus exprimebatur in lege, ubi ea maudat luceruam ardentem in anteriore labere naculi parte nutriri. Verumtainen Judæi, brevi tempore eo delectati, dum ad ipsius baptismum concurrerent, vitæque genus admirarentur, mox euwde leto merserunt, illam perpetui splendoris lucernam propemodum exstinguentes. Propterea Christus quoque de illo dixit: Ille erat lucerna ardens et lucens; vos autem voluistis ad horam paululum exsultare in luce ejus". V. 79. Ad dirigendos pedes nostros in viaw pacis. Errabat mundus dum Creatori debitum obse- quium deferebat creatura; ignorantiae iufuscabatur tenebris, et nos veluti quædam mentibus omnium ofusa verum naturalemque Deum cernere non sinebat. Sed enim Israelitis lucis solisque ¡u- star exortus est omnium Dominus. sed tamen Patre minorem dicebant; id quod Euse- bius quoque, utpote Arianus, scribit in psalmi præ- sertim Lxxxviu interpretatione. (1) In codd. dicitur Victoris et Cyrilli; Latine Lan- (2) Ex corderii Latina Catena fragmentum exbi- (5) Intelligit Arianos qui Filium Deum quidem,
PG 72:483132) Ἐπλανᾶτο μὲν γὰρ ἡ ὑπ’ οὐρανὸν τῇ κτίσει παρὰ τὸν Κτίστην λατρεύουσα, καὶ τῷ τῆς ἀμαθείας κατεμελαίνετο σκότῳ, καὶ νὺξ οἷά τις ταῖς ἁπάντων διανοίαις ἐμπίπτουσα, τὸν φύσει τε καὶ ἀληθῶς ὄντα Θεὸν ὁρᾷν οὐκ ἀφίει· ἀνέτειλεν δὲ τοῖς· ἐξ Ἰσραὴλ φωτὸς καὶ ἡλίου δίκην ὁ τῶν ὅλων Κύριος.
καταφλυαρούσι), ότι ΚΕΦ. Β. Εγένετο δὲ ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις, κ. τ. λ. μως δὲ καὶ ἀναγκαίως επεσημήνατο ὁ εὐαγγελιστής τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν γεννήσεως καιρόν, ἵνα γὰρ μάθωμεν, ὡς βασιλεὺς τῶν ἐκ φυλῆς Δαβίδ, οὐκ ἦν παρὰ τῶν ἐξ Ἰσραὴλ, ἀλλ᾽ οἱ παρ' αὐτοῖς ἄρχοντες ἐκλελοίπασιν, εἰκότως διαμέμνηται τῶν τοῦ Και σαρος θεσπισμάτων, ὡς ὑπὸ σκῆπτρα λοιπόν ἔχοντος μετὰ τῶν ἄλλων τὴν Ἰουδαίαν· οὕτω γὰρ κεκέλευσε γενέσθαι τὴν ἀπογραφήν. - Διὰ τὸ εἶναι αὐτὸν ἐξ οἴκου καὶ πατριᾶς Δαβίδ. Εὐαγγελίων βίβλος εἰς τὸν Ἰωσὴφ τὴν γενεαλογίαν κατάγουσα, ἐκ τοῦ Δαυιδικοῦ ἔχοντα οἴκου τὸ γένος, ἔδειξε δι' αὐτοῦ καὶ τὴν Παρθένον τοῦ Δαβίδ συμ φυλέτιν, τοῦ θείου νόμου τὰς συζυγίας ἀπὸ φυλῆς θεσπίζοντος γίνεσθαι τῆς αὐτῆς. Ὁ δὲ τῶν οὐρανίων υποφήτης δογμάτων, ὁ μέγας ἀπόστολος Παύλος, ἀναφανδόν διασαφεῖ τὴν ἀλήθειαν, ἐξ Ἰούδα μαρτυ ρῶν ἀνατεῖλαι τὸν Κύριον. ᾿Αλλὰ διάφοροι μὲν αἱ πρὸς ἑνότητα συνενεχθεῖσαι φύσεις τὴν ἀληθινὴν, εἷς δ' ἐξ ἀμφοῖν Θεὸς καὶ Υἱός, οὐχ ὡς τῆς τῶν φύσεων διαφορᾶς ἀνῃρημένης διὰ τὴν ἔνωσιν· δύο γὰρ φύσεων ἕνωσις γέγονε· διὸ ἕνα Χριστόν, ἕνα Υιόν, ένα Κύριον ὁμολογοῦμεν. Κατά ταύτην τὴν τῆς ἀσυγχύτου ενώσεως έννοιαν, Θεοτό κον τὴν ἁγίαν Παρθένον κηρύττομεν, διὰ τὸ τὸν Θεὸν Λόγον σαρκωθῆναι καὶ ἐνανθρωπήσαι, καὶ ἐξ αὐτῆς τῆς συλλήψεως ἐνῶσαι ἑαυτῷ τὸν ἐξ αὐτῆς ληφθέντα ναόν (1). Ορῶμεν γὰρ ὅτι δύο φύσεις συνῆλθον ἀλη λήλαις καθ' ἔνωσιν ἀδιάσπαστον, ἀσυγχύτως καὶ ἀδιαιρέτως· ἡ γὰρ σὰρξ σάρξ ἐστι, καὶ οὐ θεότης, εἰ καὶ γέγονε Θεοῦ σάρξ· ὁμοίως δὲ καὶ ὁ Λόγος Θεός ἐστι καὶ οὐ σὰρξ, εἰ καὶ ἰδίαν ἐποιήσατο την σάρκα οἰκονομικῶς. Εἰ δὲ καὶ διάφοροι καὶ ἀλλήλαις ἄνισοι τῶν εἰς ἑνότητα συνδεδραμηκότων αἱ φύσεις, ἀλλ᾽ οὖν εἷς ὁ ἐξ ἀμφοῖν γε μόνος· καὶ οὐ διαιρετέον τὸν ἕνα Κύριον Ἰησοῦν Χριστὸν εἰς ἄνθρωπον ίδιο κῶς, καὶ εἰς Θεὸν ἰδικῶς, ἀλλ᾽ ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν εἶναί φαμεν Χριστὸν Ἰησοῦν, τὴν τῶν φύσεων εἰδότα διαφορὰν, καὶ ἀσυγχύτους ἀλλήλαις αὐτὰς διατη ροῦντα (2). Σὺν Μαριὰμ τῇ μεμνηστευμένῃ αὐτῷ γυναικί, Ο οὔσῃ ἐγκύῳ. ἱερὸς εὐαγγελιστής, μεμνηστεῦσθαί φησι τῷ Ἰωσήφ τὴν Μαριάμ, δεικνὺς ὡς ἐπὶ μόνοις τοῖς μνήστρας ἡ σύλληψις, καὶ παράδοξος ή γέννησις τοῦ Ἐμμε νουήλ, καὶ τοῖς τῆς ἀνθρωπίνης φύσεως οὐκ ἀκολου θοῦσα νόμοις· οὐ γὰρ τέτοκεν ἡ ἁγία Παρθένος, ἀν CAP. II. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. V. 1. Factum est autem diebus illis, etc. Utiliter, imo necessario designavit evangelista Servatoris nostri nativitatis tempus. Namque ul cognoscamus, regem de familia Davidis tunc nullum fuisse apud Israelitas, sed eorum principes defe- cisse, recte meminit Cæsaris edictorum, ceu qui cum cæteris populis Judæam quoque sceptro suo cobiberet. Sic enim descriptionem omnium morta- lium fieri mandaveral. B V. 4. Eo quod esset de domo et familia Davidis. Sacrorum Evangeliorum liber, ad Josephum stir- pis serien deducens, qui de Davidis familia genus erat sortitus, demonstrat simul Virginem quoque de Davidis tribu æque ac illum fuisse, quia divina lex conjugia intra eamdem tribum fieri jubebat. Cæterum cœlestium dogmatum interpres, magnus apostolus Paulus, veritatem palam edicit, ex Juda ortum esse Dominum testans *. Diversæ quidem ad veram unitatem faciendam concurrerunt naturæ, unusque ex utraque Deus Filius: non quod natura- rum diversitas ob adunationem perempta fuerit; nam duarum potius naturarum adunatio facta est : propterea unum Christum, unum Filium, unum Dominum confitemur. Atque ob hanc inconfusæ adunationis sententiam, Deiparam quoque sanelamı Virginem prædicamus, quia nimirum Dei Verbum caro factum est et homo, atque ab ipso conceptu copulavit sibi sumptum ex Virgine teinplum. Cer- c nimus enim duas naturas indivisibili adunatione copulatas, indistincte, inseparabiliter. Namn caro caro est, non deitas, quanquam Dei caro facta est. Æque Verbum Deus est, non caro, quanquain ob clispensationis mysterium carnem illam sibi propriam effecit. Etsi autem et diversæ et inaequales naturæ sunt quæ ad unitatem (Christi) faciendam concurrerunt, unus tamen ex utraque solusque est ; neque licet unicum Dominum Jesum Christum in hominem seorsum dividere, et item in Deum seor- sum; sed unum eumdemque dicimus esse Christum Jesui, naturarum diversitatem probe scientem, ipsasque sine ulla mutua confusione retinentem. V. 5. Cum Maria desponsata sibi uxore præ- gnante. Desponsatam ait fuisse sacer evangelista Josepho Mariam, ut demonstret inanentibus tantum spon- salibus evenisse conceptionem, miramque Emma- nuelis nativitatem, præter humanæ naturæ leges. Non enim Virgo virili suscepto semine partuin effu- dit. Quænam autem rei ratio? Omnium inchoatio ** Hebr. vii, 14. (infra tom. IX). bus in Christo naturis perspicue locutus est Cyrillus, puta in libris atque epistolis adversus Nestorium, (praesertim in illa que incipit (A f. b, E f. b, F f. 750, H f. b) Xenal- (E f. b, F f. b) 'H µèv oʊv tŵv lɛpŵv (E f. 70, F f. b) (A f. 14, E f. 64, F f. b, H f. 62) 'O &£ ye dialogo Quod unus sit Christus, in schollis, atque in novis quæ nos ipsi edidimus ejusdem scriptis. Quamobrem singulari Severi Antiocheni impudentia atque mendacio opus fuit, ut Cyrillum hæreseos suæ Monophysiticæ patronum esse jactaret. (4) Confer Cyrillum, oral. De Deipara, cap. (2) Sepe etiam alibi, ut hic, de duabus manenti-
Chapter IIΚΕΦ. Β
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΚΕΦ. Β. «Ἐγένετο δὲ ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις, κ.τ.λ.» (α φ. 14 β, ε φ. 63 β, φ φ. 750, η φ. 63 β) Χρησίμως δὲ καὶ ἀναγκαίως ἐπεσημήνατο ὁ εὐαγγελιστὴς τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν γεννήσεως καιρόν. Ἵνα γὰρ μάθωμεν, ὡς βασιλεὺς τῶν ἐκ φυλῆς Δαβὶδ, οὐκ ἦν παρὰ τῶν ἐξ Ἰσραὴλ, ἀλλ’ οἱ παρ’ αὐτοῖς ἄρχοντες ἐκλελοίπασιν, εἰκότως διαμέμνηται τῶν τοῦ Καίσαρος θεσπισμάτων, ὡς ὑπὸ σκῆπτρα λοιπὸν ἔχοντος μετὰ τῶν ἄλλων τὴν Ἰουδαίαν· οὕτω γὰρ κεκέλευκε γενέσθαι τὴν ἀπογραφήν. «Διὰ τὸ εἶναι αὐτὸν ἐξ οἴκου καὶ πατριᾶς Δαβίδ.» (ε φ. 63 β, φ φ. 748 β) Ἡ μὲν οὖν τῶν ἱερῶν Εὐαγγελίων βίβλος εἰς τὸν Ἰωσὴφ τὴν γενεαλογίαν κατάγουσα, ἐκ τοῦ Δαυιδικοῦ ἔχοντα οἴκου τὸ γένος, ἔδειξε δι’ αὐτοῦ καὶ τὴν Παρθένον τοῦ Δαβὶδ συμφυλέτιν, τοῦ θείου νόμου τὰς συζυγίας ἀπὸ φυλῆς θεσπίζοντος γίνεσθαι τῆς αὐτῆς.
καταφλυαρούσι), ότι ΚΕΦ. Β. Εγένετο δὲ ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις, κ. τ. λ. μως δὲ καὶ ἀναγκαίως επεσημήνατο ὁ εὐαγγελιστής τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν γεννήσεως καιρόν, ἵνα γὰρ μάθωμεν, ὡς βασιλεὺς τῶν ἐκ φυλῆς Δαβίδ, οὐκ ἦν παρὰ τῶν ἐξ Ἰσραὴλ, ἀλλ᾽ οἱ παρ' αὐτοῖς ἄρχοντες ἐκλελοίπασιν, εἰκότως διαμέμνηται τῶν τοῦ Και σαρος θεσπισμάτων, ὡς ὑπὸ σκῆπτρα λοιπόν ἔχοντος μετὰ τῶν ἄλλων τὴν Ἰουδαίαν· οὕτω γὰρ κεκέλευσε γενέσθαι τὴν ἀπογραφήν. - Διὰ τὸ εἶναι αὐτὸν ἐξ οἴκου καὶ πατριᾶς Δαβίδ. Εὐαγγελίων βίβλος εἰς τὸν Ἰωσὴφ τὴν γενεαλογίαν κατάγουσα, ἐκ τοῦ Δαυιδικοῦ ἔχοντα οἴκου τὸ γένος, ἔδειξε δι' αὐτοῦ καὶ τὴν Παρθένον τοῦ Δαβίδ συμ φυλέτιν, τοῦ θείου νόμου τὰς συζυγίας ἀπὸ φυλῆς θεσπίζοντος γίνεσθαι τῆς αὐτῆς. Ὁ δὲ τῶν οὐρανίων υποφήτης δογμάτων, ὁ μέγας ἀπόστολος Παύλος, ἀναφανδόν διασαφεῖ τὴν ἀλήθειαν, ἐξ Ἰούδα μαρτυ ρῶν ἀνατεῖλαι τὸν Κύριον. ᾿Αλλὰ διάφοροι μὲν αἱ πρὸς ἑνότητα συνενεχθεῖσαι φύσεις τὴν ἀληθινὴν, εἷς δ' ἐξ ἀμφοῖν Θεὸς καὶ Υἱός, οὐχ ὡς τῆς τῶν φύσεων διαφορᾶς ἀνῃρημένης διὰ τὴν ἔνωσιν· δύο γὰρ φύσεων ἕνωσις γέγονε· διὸ ἕνα Χριστόν, ἕνα Υιόν, ένα Κύριον ὁμολογοῦμεν. Κατά ταύτην τὴν τῆς ἀσυγχύτου ενώσεως έννοιαν, Θεοτό κον τὴν ἁγίαν Παρθένον κηρύττομεν, διὰ τὸ τὸν Θεὸν Λόγον σαρκωθῆναι καὶ ἐνανθρωπήσαι, καὶ ἐξ αὐτῆς τῆς συλλήψεως ἐνῶσαι ἑαυτῷ τὸν ἐξ αὐτῆς ληφθέντα ναόν (1). Ορῶμεν γὰρ ὅτι δύο φύσεις συνῆλθον ἀλη λήλαις καθ' ἔνωσιν ἀδιάσπαστον, ἀσυγχύτως καὶ ἀδιαιρέτως· ἡ γὰρ σὰρξ σάρξ ἐστι, καὶ οὐ θεότης, εἰ καὶ γέγονε Θεοῦ σάρξ· ὁμοίως δὲ καὶ ὁ Λόγος Θεός ἐστι καὶ οὐ σὰρξ, εἰ καὶ ἰδίαν ἐποιήσατο την σάρκα οἰκονομικῶς. Εἰ δὲ καὶ διάφοροι καὶ ἀλλήλαις ἄνισοι τῶν εἰς ἑνότητα συνδεδραμηκότων αἱ φύσεις, ἀλλ᾽ οὖν εἷς ὁ ἐξ ἀμφοῖν γε μόνος· καὶ οὐ διαιρετέον τὸν ἕνα Κύριον Ἰησοῦν Χριστὸν εἰς ἄνθρωπον ίδιο κῶς, καὶ εἰς Θεὸν ἰδικῶς, ἀλλ᾽ ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν εἶναί φαμεν Χριστὸν Ἰησοῦν, τὴν τῶν φύσεων εἰδότα διαφορὰν, καὶ ἀσυγχύτους ἀλλήλαις αὐτὰς διατη ροῦντα (2). Σὺν Μαριὰμ τῇ μεμνηστευμένῃ αὐτῷ γυναικί, Ο οὔσῃ ἐγκύῳ. ἱερὸς εὐαγγελιστής, μεμνηστεῦσθαί φησι τῷ Ἰωσήφ τὴν Μαριάμ, δεικνὺς ὡς ἐπὶ μόνοις τοῖς μνήστρας ἡ σύλληψις, καὶ παράδοξος ή γέννησις τοῦ Ἐμμε νουήλ, καὶ τοῖς τῆς ἀνθρωπίνης φύσεως οὐκ ἀκολου θοῦσα νόμοις· οὐ γὰρ τέτοκεν ἡ ἁγία Παρθένος, ἀν CAP. II. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. V. 1. Factum est autem diebus illis, etc. Utiliter, imo necessario designavit evangelista Servatoris nostri nativitatis tempus. Namque ul cognoscamus, regem de familia Davidis tunc nullum fuisse apud Israelitas, sed eorum principes defe- cisse, recte meminit Cæsaris edictorum, ceu qui cum cæteris populis Judæam quoque sceptro suo cobiberet. Sic enim descriptionem omnium morta- lium fieri mandaveral. B V. 4. Eo quod esset de domo et familia Davidis. Sacrorum Evangeliorum liber, ad Josephum stir- pis serien deducens, qui de Davidis familia genus erat sortitus, demonstrat simul Virginem quoque de Davidis tribu æque ac illum fuisse, quia divina lex conjugia intra eamdem tribum fieri jubebat. Cæterum cœlestium dogmatum interpres, magnus apostolus Paulus, veritatem palam edicit, ex Juda ortum esse Dominum testans *. Diversæ quidem ad veram unitatem faciendam concurrerunt naturæ, unusque ex utraque Deus Filius: non quod natura- rum diversitas ob adunationem perempta fuerit; nam duarum potius naturarum adunatio facta est : propterea unum Christum, unum Filium, unum Dominum confitemur. Atque ob hanc inconfusæ adunationis sententiam, Deiparam quoque sanelamı Virginem prædicamus, quia nimirum Dei Verbum caro factum est et homo, atque ab ipso conceptu copulavit sibi sumptum ex Virgine teinplum. Cer- c nimus enim duas naturas indivisibili adunatione copulatas, indistincte, inseparabiliter. Namn caro caro est, non deitas, quanquam Dei caro facta est. Æque Verbum Deus est, non caro, quanquain ob clispensationis mysterium carnem illam sibi propriam effecit. Etsi autem et diversæ et inaequales naturæ sunt quæ ad unitatem (Christi) faciendam concurrerunt, unus tamen ex utraque solusque est ; neque licet unicum Dominum Jesum Christum in hominem seorsum dividere, et item in Deum seor- sum; sed unum eumdemque dicimus esse Christum Jesui, naturarum diversitatem probe scientem, ipsasque sine ulla mutua confusione retinentem. V. 5. Cum Maria desponsata sibi uxore præ- gnante. Desponsatam ait fuisse sacer evangelista Josepho Mariam, ut demonstret inanentibus tantum spon- salibus evenisse conceptionem, miramque Emma- nuelis nativitatem, præter humanæ naturæ leges. Non enim Virgo virili suscepto semine partuin effu- dit. Quænam autem rei ratio? Omnium inchoatio ** Hebr. vii, 14. (infra tom. IX). bus in Christo naturis perspicue locutus est Cyrillus, puta in libris atque epistolis adversus Nestorium, (praesertim in illa que incipit (A f. b, E f. b, F f. 750, H f. b) Xenal- (E f. b, F f. b) 'H µèv oʊv tŵv lɛpŵv (E f. 70, F f. b) (A f. 14, E f. 64, F f. b, H f. 62) 'O &£ ye dialogo Quod unus sit Christus, in schollis, atque in novis quæ nos ipsi edidimus ejusdem scriptis. Quamobrem singulari Severi Antiocheni impudentia atque mendacio opus fuit, ut Cyrillum hæreseos suæ Monophysiticæ patronum esse jactaret. (4) Confer Cyrillum, oral. De Deipara, cap. (2) Sepe etiam alibi, ut hic, de duabus manenti-
Ὁ δὲ τῶν οὐρανίων ὑποφήτης δογμάτων, ὁ μέγας ἀπόστολος Παῦλος, ἀναφανδὸν διασαφεῖ τὴν ἀλήθειαν, ἐξ Ἰούδα μαρτυρῶν ἀνατεῖλαι τὸν Κύριον.(ε φ. 70, φ φ. 754 β) Ἀλλὰ διάφοροι μὲν αἱ πρὸς ἑνότητα συνενεχθεῖσαι φύσεις τὴν ἀληθινὴν, εἷς δ’ ἐξ ἀμφοῖν Θεὸς καὶ Υἱὸς, οὐχ ὡς τῆς τῶν φύσεων διαφορᾶς ἀνῃρημένης διὰ τὴν ἕνωσιν· δύο γὰρ φύσεων ἕνωσις γέγονε· διὸ ἕνα Χριστὸν, ἕνα Υἱὸν, ἕνα Κύριον ὁμολογοῦμεν. Κατὰ ταύτην τὴν τῆς ἀσυγχύτου ἑνώσεως ἔννοιαν, Θεοτόκον τὴν ἁγίαν Παρθένον κηρύττομεν, διὰ τὸ τὸν Θεὸν Λόγον σαρκωθῆναι καὶ ἐνανθρωπῆσαι, καὶ ἐξ αὐτῆς τῆς συλλήψεως ἑνῶσαι ἑαυτῷ τὸν ἐξ αὐτῆς ληφθέντα ναόν. Ὁρῶμεν γὰρ ὅτι δύο φύσεις συνῆλθον ἀλλήλαις καθ’ ἕνωσιν ἀδιάσπαστον, ἀσυγχύτως καὶ ἀδιαιρέτως· ἡ γὰρ σὰρξ σάρξ ἐστι, καὶ οὐ θεότης, εἰ καὶ γέγονε Θεοῦ σάρξ· ὁμοίως δὲ καὶ ὁ Λόγος Θεός ἐστι καὶ οὐ σὰρξ, εἰ καὶ ἰδίαν ἐποιήσατο τὴν σάρκα οἰκονομικῶς. Εἰ δὲ καὶ διάφοροι καὶ ἀλλήλαις ἄνισοι τῶν εἰς ἑνότητα συνδεδραμηκότων αἱ φύσεις, ἀλλ’ οὖν εἷς ὁ ἐξ ἀμφοῖν γε μόνος·
καταφλυαρούσι), ότι ΚΕΦ. Β. Εγένετο δὲ ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις, κ. τ. λ. μως δὲ καὶ ἀναγκαίως επεσημήνατο ὁ εὐαγγελιστής τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν γεννήσεως καιρόν, ἵνα γὰρ μάθωμεν, ὡς βασιλεὺς τῶν ἐκ φυλῆς Δαβίδ, οὐκ ἦν παρὰ τῶν ἐξ Ἰσραὴλ, ἀλλ᾽ οἱ παρ' αὐτοῖς ἄρχοντες ἐκλελοίπασιν, εἰκότως διαμέμνηται τῶν τοῦ Και σαρος θεσπισμάτων, ὡς ὑπὸ σκῆπτρα λοιπόν ἔχοντος μετὰ τῶν ἄλλων τὴν Ἰουδαίαν· οὕτω γὰρ κεκέλευσε γενέσθαι τὴν ἀπογραφήν. - Διὰ τὸ εἶναι αὐτὸν ἐξ οἴκου καὶ πατριᾶς Δαβίδ. Εὐαγγελίων βίβλος εἰς τὸν Ἰωσὴφ τὴν γενεαλογίαν κατάγουσα, ἐκ τοῦ Δαυιδικοῦ ἔχοντα οἴκου τὸ γένος, ἔδειξε δι' αὐτοῦ καὶ τὴν Παρθένον τοῦ Δαβίδ συμ φυλέτιν, τοῦ θείου νόμου τὰς συζυγίας ἀπὸ φυλῆς θεσπίζοντος γίνεσθαι τῆς αὐτῆς. Ὁ δὲ τῶν οὐρανίων υποφήτης δογμάτων, ὁ μέγας ἀπόστολος Παύλος, ἀναφανδόν διασαφεῖ τὴν ἀλήθειαν, ἐξ Ἰούδα μαρτυ ρῶν ἀνατεῖλαι τὸν Κύριον. ᾿Αλλὰ διάφοροι μὲν αἱ πρὸς ἑνότητα συνενεχθεῖσαι φύσεις τὴν ἀληθινὴν, εἷς δ' ἐξ ἀμφοῖν Θεὸς καὶ Υἱός, οὐχ ὡς τῆς τῶν φύσεων διαφορᾶς ἀνῃρημένης διὰ τὴν ἔνωσιν· δύο γὰρ φύσεων ἕνωσις γέγονε· διὸ ἕνα Χριστόν, ἕνα Υιόν, ένα Κύριον ὁμολογοῦμεν. Κατά ταύτην τὴν τῆς ἀσυγχύτου ενώσεως έννοιαν, Θεοτό κον τὴν ἁγίαν Παρθένον κηρύττομεν, διὰ τὸ τὸν Θεὸν Λόγον σαρκωθῆναι καὶ ἐνανθρωπήσαι, καὶ ἐξ αὐτῆς τῆς συλλήψεως ἐνῶσαι ἑαυτῷ τὸν ἐξ αὐτῆς ληφθέντα ναόν (1). Ορῶμεν γὰρ ὅτι δύο φύσεις συνῆλθον ἀλη λήλαις καθ' ἔνωσιν ἀδιάσπαστον, ἀσυγχύτως καὶ ἀδιαιρέτως· ἡ γὰρ σὰρξ σάρξ ἐστι, καὶ οὐ θεότης, εἰ καὶ γέγονε Θεοῦ σάρξ· ὁμοίως δὲ καὶ ὁ Λόγος Θεός ἐστι καὶ οὐ σὰρξ, εἰ καὶ ἰδίαν ἐποιήσατο την σάρκα οἰκονομικῶς. Εἰ δὲ καὶ διάφοροι καὶ ἀλλήλαις ἄνισοι τῶν εἰς ἑνότητα συνδεδραμηκότων αἱ φύσεις, ἀλλ᾽ οὖν εἷς ὁ ἐξ ἀμφοῖν γε μόνος· καὶ οὐ διαιρετέον τὸν ἕνα Κύριον Ἰησοῦν Χριστὸν εἰς ἄνθρωπον ίδιο κῶς, καὶ εἰς Θεὸν ἰδικῶς, ἀλλ᾽ ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν εἶναί φαμεν Χριστὸν Ἰησοῦν, τὴν τῶν φύσεων εἰδότα διαφορὰν, καὶ ἀσυγχύτους ἀλλήλαις αὐτὰς διατη ροῦντα (2). Σὺν Μαριὰμ τῇ μεμνηστευμένῃ αὐτῷ γυναικί, Ο οὔσῃ ἐγκύῳ. ἱερὸς εὐαγγελιστής, μεμνηστεῦσθαί φησι τῷ Ἰωσήφ τὴν Μαριάμ, δεικνὺς ὡς ἐπὶ μόνοις τοῖς μνήστρας ἡ σύλληψις, καὶ παράδοξος ή γέννησις τοῦ Ἐμμε νουήλ, καὶ τοῖς τῆς ἀνθρωπίνης φύσεως οὐκ ἀκολου θοῦσα νόμοις· οὐ γὰρ τέτοκεν ἡ ἁγία Παρθένος, ἀν CAP. II. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. V. 1. Factum est autem diebus illis, etc. Utiliter, imo necessario designavit evangelista Servatoris nostri nativitatis tempus. Namque ul cognoscamus, regem de familia Davidis tunc nullum fuisse apud Israelitas, sed eorum principes defe- cisse, recte meminit Cæsaris edictorum, ceu qui cum cæteris populis Judæam quoque sceptro suo cobiberet. Sic enim descriptionem omnium morta- lium fieri mandaveral. B V. 4. Eo quod esset de domo et familia Davidis. Sacrorum Evangeliorum liber, ad Josephum stir- pis serien deducens, qui de Davidis familia genus erat sortitus, demonstrat simul Virginem quoque de Davidis tribu æque ac illum fuisse, quia divina lex conjugia intra eamdem tribum fieri jubebat. Cæterum cœlestium dogmatum interpres, magnus apostolus Paulus, veritatem palam edicit, ex Juda ortum esse Dominum testans *. Diversæ quidem ad veram unitatem faciendam concurrerunt naturæ, unusque ex utraque Deus Filius: non quod natura- rum diversitas ob adunationem perempta fuerit; nam duarum potius naturarum adunatio facta est : propterea unum Christum, unum Filium, unum Dominum confitemur. Atque ob hanc inconfusæ adunationis sententiam, Deiparam quoque sanelamı Virginem prædicamus, quia nimirum Dei Verbum caro factum est et homo, atque ab ipso conceptu copulavit sibi sumptum ex Virgine teinplum. Cer- c nimus enim duas naturas indivisibili adunatione copulatas, indistincte, inseparabiliter. Namn caro caro est, non deitas, quanquam Dei caro facta est. Æque Verbum Deus est, non caro, quanquain ob clispensationis mysterium carnem illam sibi propriam effecit. Etsi autem et diversæ et inaequales naturæ sunt quæ ad unitatem (Christi) faciendam concurrerunt, unus tamen ex utraque solusque est ; neque licet unicum Dominum Jesum Christum in hominem seorsum dividere, et item in Deum seor- sum; sed unum eumdemque dicimus esse Christum Jesui, naturarum diversitatem probe scientem, ipsasque sine ulla mutua confusione retinentem. V. 5. Cum Maria desponsata sibi uxore præ- gnante. Desponsatam ait fuisse sacer evangelista Josepho Mariam, ut demonstret inanentibus tantum spon- salibus evenisse conceptionem, miramque Emma- nuelis nativitatem, præter humanæ naturæ leges. Non enim Virgo virili suscepto semine partuin effu- dit. Quænam autem rei ratio? Omnium inchoatio ** Hebr. vii, 14. (infra tom. IX). bus in Christo naturis perspicue locutus est Cyrillus, puta in libris atque epistolis adversus Nestorium, (praesertim in illa que incipit (A f. b, E f. b, F f. 750, H f. b) Xenal- (E f. b, F f. b) 'H µèv oʊv tŵv lɛpŵv (E f. 70, F f. b) (A f. 14, E f. 64, F f. b, H f. 62) 'O &£ ye dialogo Quod unus sit Christus, in schollis, atque in novis quæ nos ipsi edidimus ejusdem scriptis. Quamobrem singulari Severi Antiocheni impudentia atque mendacio opus fuit, ut Cyrillum hæreseos suæ Monophysiticæ patronum esse jactaret. (4) Confer Cyrillum, oral. De Deipara, cap. (2) Sepe etiam alibi, ut hic, de duabus manenti-
PG 72:485καὶ οὐ διαιρετέον τὸν ἕνα Κύριον Ἰησοῦν Χριστὸν εἰς ἄνθρωπον ἰδικῶς, καὶ εἰς Θεὸν ἰδικῶς, ἀλλ’ ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν εἶναί φαμεν Χριστὸν Ἰησοῦν, τὴν τῶν φύσεων εἰδότα διαφορὰν, καὶ ἀσυγχύτους ἀλλήλαις αὐτὰς διατηροῦντα. «Σὺν Μαριὰμ τῇ μεμνηστευμένῃ αὐτῷ γυναικὶ, οὔσῃ ἐγκύῳ.» (α φ. 14, ε φ. 64, φ φ. 748 β, η φ. 62) Ὁ δέ γε ἱερὸς εὐαγγελιστὴς, μεμνηστεῦσθαί φησι τῷ Ἰωσὴφ τὴν Μαριὰμ, δεικνὺς ὡς ἐπὶ μόνοις τοῖς μνήστροις ἡ σύλληψις, καὶ παράδοξος ἡ γέννησις τοῦ Ἐμμανουὴλ, καὶ τοῖς τῆς ἀνθρωπίνης φύσεως οὐκ ἀκολουθοῦσα νόμοις· οὐ γὰρ τέτοκεν ἡ ἁγία Παρθένος, ἀνθρωπίνου σπέρματος λαβοῦσα καταβολήν. Καὶ τίς ὁ τοῦδε λόγος; Ἡ πάντων ἀπαρχὴ Χριστὸς, ὁ δεύτερος Ἀδὰμ, κατὰ τὰς Γραφὰς, γεννητὸς γέγονε Πνεύματος, ἵνα καὶ εἰς ἡμᾶς παραπέμψῃ τὴν χάριν· ἐμέλλομεν γὰρ καὶ ἡμεῖς, οὐκ ἀνθρώπων ἔτι χρηματίζειν τέκνα, Θεοῦ δὲ μᾶλλον, τὴν διὰ τοῦ Πνεύματος ἀναγέννησιν ἐν πρώτῳ λαχόντες Χριστῷ· ἵνα γένηται αὐτὸς πρωτεύων ἐν πᾶσι, καθά φησιν ὁ πάνσοφος Παῦλος. Οἰκονομικώτατα δὲ τῆς ἀπογραφῆς ὁ καιρὸς πέπομφεν εἰς Βηθλεὲμ τὴν ἁγίαν Παρθένον, ἵνα ἑτέραν ἴδωμεν προφητείαν ἐκτετελεσμένην·
θρωπίνου σπέρματος λαβούσα καταβολήν. Καὶ τίς Α ὁ τοῦδε λόγος ; Η πάντων απαρχὴ Χριστός, ὁ δεύ- τερος 'Αδάμ, κατὰ τὰς Γραφάς, γεννητὸς γέγονε Πνεύματος, ἵνα καὶ εἰς ἡμᾶς παραπέμψῃ τὴν χάριν· ἐμέλλομεν γὰρ καὶ ἡμεῖς, οὐκ ἀνθρώπων ἔτι χρη- ματίζειν τέκνα, Θεοῦ δὲ μᾶλλον, τὴν διὰ τοῦ Πνεύ ματος ἀναγέννησιν ἐν πρώτῳ λαχόντες Χριστῷ· ἵνα γένηται αὐτὸς πρωτεύων ἐν πᾶσι, καθά φησιν ὁ πάνσοφος Παῦλος. Οικονομικώτατα δὲ τῆς ἀπογρα φῆς ὁ καιρὸς πέπεμψεν εἰς Βηθλεὲμ τὴν ἁγίαν Παρ- θένον, ἵνα ἑτέραν ίδωμεν προφητείαν ἐκτετελεσμένην γέγραπται γὰρ ὡς ἔφημεν· ο Καὶ σὺ Βηθλεὲμ οἶκος τοῦ Εφραθὰ (1), ὀλιγοστὸς εἶ τοῦ εἶναι ἐν χιλιάσιν Ἰούδα· ἐκ σοῦ μοι ἐξελεύσεται τοῦ εἶναι εἰς ἄρχοντα ἐν τῷ Ἰσραήλ. » - (Β Πρὸς δὲ τοὺς λέγοντας, ὅτι εἰ σαρκὶ γεγέννηται ἡ Παρθένος, διέφθαρται· εἰ Β Βου δὲ οὐ διέφθαρται, κατὰ φαντασίαν γεγέννηται, φαμένο Ο προφήτης λέγει, ὅτι [Κύριος ὁ Θεὸς Ἰσραὴλ] εἰσο ἦλθε, καὶ ἐξῆλθε καὶ μένει ἡ πύλη κεκλεισμένη. Καὶ εἰ ἀσυγχύτως ὁ Λόγος σάρξ ἐγένετο, ἀσπόρως πάντως συλληφθείς, ἀφθόρως γεγέννηται. · Καὶ ἔτεκε τὸν Υἱὸν αὐτῆς τὸν πρωτότοκον. Πλέον ἄρα πρωτότοκον ; Πρωτότοκον λέγει τῶν, οὐ τὸν πρῶτον ἐν ἀδελφοῖς, ἀλλὰ τὸν καὶ πρῶτον καὶ μόνον· ἔστι γάρ τι καὶ τοιοῦτον εἶδος ἐν ταῖς σημασίαις τοῦ πρωτοτόκου καὶ γὰρ καὶ πρῶτον ἐστιν ὅτε τὸν μόνον ἡ Γραφὴ καλεῖ· ὡς τό· . Ἐγώ εἰμι Θεὸς πρῶτος, καὶ μετ᾿ ἐμοῦ οὐκ ἔστιν ἕτερος. ο Ινα οὖν δείξῃ, ὅτι οὐ ψιλὸν ἄνθρωπον ἐγέννησεν ἡ Παρθένος, ἐπήγαγεν τὸν πρωτότοκον· ἕτερον γὰρ οὐκ ἔσχεν υἱὸν, μείνασα – παρθένος, ἀλλὰ τὸν τοῦ Πατρός· περὶ οὗ καὶ Θεό; καὶ Πατὴρ διὰ φωνῆς τοῦ Δαβίδ βοᾷ· ο Καγώ πρωτ τότοκον θήσομαι αὐτὸν ὑψηλὸν παρὰ τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς. » Τούτου καὶ ὁ πάνσοφος Παῦλος διαμνη· μονεύει λέγων· . Οταν δὲ εἰσαγάγῃ τὸν πρωτότο κον εἰς τὴν οἰκουμένην, λέγει · Καὶ προσκυνησάτω- σαν αὐτῷ πάντες ἄγγελοι Θεοῦ· ; Εἶτα πῶς εἰσδέ- βηκεν εἰς τὴν οἰκουμένην ; Εξω γὰρ ὑπάρχει αὐτῆς, οὐ τοπικῶς μᾶλλον, ἀλλὰ φυσικῶς· ἕτερος γὰρ κατὰ φύσιν ἐστὶ παρά γε τους κατὰ πᾶσαν τὴν οἰκουμέ ντν. Εἰσδέθηκε δὲ εἰς αὐτὴν γενόμενος άνθρωπος, καὶ μέρος αὐτῆς χρηματίσας διὰ τὴν σάρκωσιν· καί τας γὰρ μονογενῆς ὑπάρχων θεϊκῶς, ἐπειδὴ γέγονεν ἡμῶν ἀδελφὸς, ταύτῃ τοι καὶ ὠνομάσθη πρωτότοκος, ἵνα ὡς ἀπαρχὴ τῆς τῶν ἀνθρώπων υιοθεσίας γεγο- νώς, καὶ ἡμᾶς υἱοὺς Θεοῦ γενέσθαι παρασκευάσῃ. (Ε ( 73, Γ Γ. 758) Ὥστε τὸ πρωτότοκον, περὶ τῆς οἰκονομίας εἰρῆσθαι νόμιζε · κατὰ γὰρ τὴν θεότητα μονογενής· πάλιν μονογενής μὲν καθ᾽ ὁ Λόγος ἐστὶν ἐκ Πατρός· ἀδελφοὺς κατὰ φύσιν οὐκ ἔχων, οὐδὲ ἑτέρῳ τινὶ συνταττόμενος· εἷς γὰρ καὶ μόνος ὁ ὁμοούσιος τῷ Πατρὶ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ· πρωτότοκον δὲ *. Οι COMMENT, IN LUCAN. Christus, et secundus, ut aiunt Scripturae, Adamus, Spiritu sancto operante genitus fuit, ut ad nos quoque gratiam transmitteret. Futurum quippe erat, ut nos pariter haud jam diutius hominum filii, sed Dei potius essemus, in Christo scilicet primo per Spiritum regenerationem adepti, ut fieret ipse primogenitus inter omnes, prout ait sapientissimus Paulus. Providentissime autem census occasio sanctam Virginem misit Bethleemum, ut alterius quoque vatieinii exitum videremus. Scriptum est enim, ut diximus : e Et tu Bethleem domus Ephira- thæ, modica es ut sis in millibus Judæ: ex te mihi exibit qui dux fiet in Israel '. —lis autem qui di- cunt, quod si carnaliter peperit Virgo, ipsa corrupta fuerit; sin vero minus corrupta fuerit, phantastice f. 22) tantum peperisse ; nos dicimus: Propheta ait, C (A f. 25, B f. b, E f. 7t, F f. b, H f. 71) c D Coloss. 1, 15. "Mich. v, 2; Matth. 11, 6. Hebr. 1, 6. minum Deum Israelis ingressum esse alque egressum, et tamen januam clausam mansisse 19. Præterea si inconfuse Verbum factum est care, abs- que sensine prorsus couceptum, sine ulla item cor- ruptione natum est. V. 7. Peperitque filium suum primogenitum. Quem, inquam, primogenitum ? Primogenitum Dune dicit, non primum inter fratres, sed primum simul et unicum. Nam et hic quoque vocabuli pri- mogeniti sensus est. Etenim primus dicitur inter- dum a Scriptura qui unus est. Veluti illud : « Ego sum Deus primus, et mecum non est alter 48. » ergo ostenderet haud simplicem hominem a Virgine genitum, addidit primogenitum. Non enim alium habuit flium, cum virgo permanserit, nisi Patris (emlestis) Filiuin ; de quo Deus Pater voce Davidis clamat : ‹ Et ego primogenitum ponam illum, excel- sum præ regibus terræ ". Hujus sapientissimus quoque Paulus meminit licens : . Et cum introdu- cit primogenitum in orbem terræ, dicit: Et adorent eun onines angeli Dei ". › Jam vero quomodo in mundum introiit? Est enim extra ipsum non loca- liter, sed potius naturaliter. Diversus enim natura est a re quavis in universe mundo contenta. Introšit ergo in mundum, quatenus factus cst homo, mun- dique pars coepit esse propter incarnationem. Quan- quain vero divinitus erat unigenitus, attamen postquam frater noster evasit, tum demum primo- genitus quoque nominatus est; ut quatenus adopti- vorum hominum princeps factus est, nos pariter Dei filios fieri curaret. Primogenitum, ob dispensationis mysterium di- elum esse puta : etenim secundum deitatem uni- genitus est. Rursus unigenitus est, quatenus Ver bum est ex Patre, fratres naturales non habens, nec alii cuiquam connumeratus: unus enim solusque est consubstantialis Patri Filius Dei. Primogenitus ** Ezech. XLIV, 1.ti reapse se habet textus Hebraicus Michæææ v, 2, cam Gr. et Lat. vulgato; qua super re satis dictumi 6. Psal. Lxxxviti, 28. est a sacris criticis, præsertim a S. Hieronymo ad Mich. loc. cit. et epist. 57. (1) Ita codices A, E, F, H, sine negante particula, 2. 18 Isa. XLIV,
γέγραπται γὰρ ὡς ἔφημεν· «Καὶ σὺ Βηθλεὲμ οἶκος τοῦ Ἐφραθὰ, ὀλιγοστὸς εἶ τοῦ εἶναι ἐν χιλιάσιν Ἰούδα· ἐκ σοῦ μοι ἐξελεύσεται τοῦ εἶναι εἰς ἄρχοντα ἐν τῷ Ἰσραήλ.6(β φ. 22) Πρὸς δὲ τοὺς λέγοντας, ὅτι εἰ σαρκὶ γεγέννηται ἡ Παρθένος, διέφθαρται· εἰ δὲ οὐ διέφθαρται, κατὰ φαντασίαν γεγέννηται, φαμέν· Ὁ προφήτης λέγει, ὅτι [Κύριος ὁ Θεὸς Ἰσραὴλ] εἰςῆλθε καὶ ἐξῆλθε καὶ μένει ἡ πύλη κεκλεισμένη. Καὶ εἰ ἀσυγχύτως ὁ Λόγος σὰρξ ἐγένετο, ἀσπόρως πάντως συλληφθεὶς, ἀφθόρως γεγέννηται. «Καὶ ἔτεκε τὸν Υἱὸν αὐτῆς τὸν πρωτότοκον.» (α φ. 25, β φ. 22 β, ε φ. 71, φ φ. 755 β, η φ. 71) Ποῖον ἄρα πρωτότοκον; Πρωτότοκον λέγει νῦν, οὐ τὸν πρῶτον ἐν ἀδελφοῖς, ἀλλὰ τὸν καὶ πρῶτον καὶ μόνον· ἔστι γάρ τι καὶ τοιοῦτον εἶδος ἐν ταῖς σημασίαις τοῦ πρωτοτόκου· καὶ γὰρ καὶ πρῶτόν ἐστιν ὅτε τὸν μόνον ἡ Γραφὴ καλεῖ· ὡς τό· «Ἐγώ εἰμι Θεὸς πρῶτος, καὶ μετ’ ἐμοῦ οὐκ ἔστιν ἕτερος.» Ἵνα οὖν δείξῃ, ὅτι οὐ ψιλὸν ἄνθρωπον ἐγέννησεν ἡ Παρθένος, ἐπήγαγεν τὸν πρωτότοκον· ἕτερον γὰρ οὐκ ἔσχεν υἱὸν, μείνασα παρθένος, ἀλλὰ τὸν τοῦ Πατρός· περὶ οὗ καὶ Θεὸς καὶ Πατὴρ διὰ φωνῆς τοῦ Δαβὶδ βοᾷ·
θρωπίνου σπέρματος λαβούσα καταβολήν. Καὶ τίς Α ὁ τοῦδε λόγος ; Η πάντων απαρχὴ Χριστός, ὁ δεύ- τερος 'Αδάμ, κατὰ τὰς Γραφάς, γεννητὸς γέγονε Πνεύματος, ἵνα καὶ εἰς ἡμᾶς παραπέμψῃ τὴν χάριν· ἐμέλλομεν γὰρ καὶ ἡμεῖς, οὐκ ἀνθρώπων ἔτι χρη- ματίζειν τέκνα, Θεοῦ δὲ μᾶλλον, τὴν διὰ τοῦ Πνεύ ματος ἀναγέννησιν ἐν πρώτῳ λαχόντες Χριστῷ· ἵνα γένηται αὐτὸς πρωτεύων ἐν πᾶσι, καθά φησιν ὁ πάνσοφος Παῦλος. Οικονομικώτατα δὲ τῆς ἀπογρα φῆς ὁ καιρὸς πέπεμψεν εἰς Βηθλεὲμ τὴν ἁγίαν Παρ- θένον, ἵνα ἑτέραν ίδωμεν προφητείαν ἐκτετελεσμένην γέγραπται γὰρ ὡς ἔφημεν· ο Καὶ σὺ Βηθλεὲμ οἶκος τοῦ Εφραθὰ (1), ὀλιγοστὸς εἶ τοῦ εἶναι ἐν χιλιάσιν Ἰούδα· ἐκ σοῦ μοι ἐξελεύσεται τοῦ εἶναι εἰς ἄρχοντα ἐν τῷ Ἰσραήλ. » - (Β Πρὸς δὲ τοὺς λέγοντας, ὅτι εἰ σαρκὶ γεγέννηται ἡ Παρθένος, διέφθαρται· εἰ Β Βου δὲ οὐ διέφθαρται, κατὰ φαντασίαν γεγέννηται, φαμένο Ο προφήτης λέγει, ὅτι [Κύριος ὁ Θεὸς Ἰσραὴλ] εἰσο ἦλθε, καὶ ἐξῆλθε καὶ μένει ἡ πύλη κεκλεισμένη. Καὶ εἰ ἀσυγχύτως ὁ Λόγος σάρξ ἐγένετο, ἀσπόρως πάντως συλληφθείς, ἀφθόρως γεγέννηται. · Καὶ ἔτεκε τὸν Υἱὸν αὐτῆς τὸν πρωτότοκον. Πλέον ἄρα πρωτότοκον ; Πρωτότοκον λέγει τῶν, οὐ τὸν πρῶτον ἐν ἀδελφοῖς, ἀλλὰ τὸν καὶ πρῶτον καὶ μόνον· ἔστι γάρ τι καὶ τοιοῦτον εἶδος ἐν ταῖς σημασίαις τοῦ πρωτοτόκου καὶ γὰρ καὶ πρῶτον ἐστιν ὅτε τὸν μόνον ἡ Γραφὴ καλεῖ· ὡς τό· . Ἐγώ εἰμι Θεὸς πρῶτος, καὶ μετ᾿ ἐμοῦ οὐκ ἔστιν ἕτερος. ο Ινα οὖν δείξῃ, ὅτι οὐ ψιλὸν ἄνθρωπον ἐγέννησεν ἡ Παρθένος, ἐπήγαγεν τὸν πρωτότοκον· ἕτερον γὰρ οὐκ ἔσχεν υἱὸν, μείνασα – παρθένος, ἀλλὰ τὸν τοῦ Πατρός· περὶ οὗ καὶ Θεό; καὶ Πατὴρ διὰ φωνῆς τοῦ Δαβίδ βοᾷ· ο Καγώ πρωτ τότοκον θήσομαι αὐτὸν ὑψηλὸν παρὰ τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς. » Τούτου καὶ ὁ πάνσοφος Παῦλος διαμνη· μονεύει λέγων· . Οταν δὲ εἰσαγάγῃ τὸν πρωτότο κον εἰς τὴν οἰκουμένην, λέγει · Καὶ προσκυνησάτω- σαν αὐτῷ πάντες ἄγγελοι Θεοῦ· ; Εἶτα πῶς εἰσδέ- βηκεν εἰς τὴν οἰκουμένην ; Εξω γὰρ ὑπάρχει αὐτῆς, οὐ τοπικῶς μᾶλλον, ἀλλὰ φυσικῶς· ἕτερος γὰρ κατὰ φύσιν ἐστὶ παρά γε τους κατὰ πᾶσαν τὴν οἰκουμέ ντν. Εἰσδέθηκε δὲ εἰς αὐτὴν γενόμενος άνθρωπος, καὶ μέρος αὐτῆς χρηματίσας διὰ τὴν σάρκωσιν· καί τας γὰρ μονογενῆς ὑπάρχων θεϊκῶς, ἐπειδὴ γέγονεν ἡμῶν ἀδελφὸς, ταύτῃ τοι καὶ ὠνομάσθη πρωτότοκος, ἵνα ὡς ἀπαρχὴ τῆς τῶν ἀνθρώπων υιοθεσίας γεγο- νώς, καὶ ἡμᾶς υἱοὺς Θεοῦ γενέσθαι παρασκευάσῃ. (Ε ( 73, Γ Γ. 758) Ὥστε τὸ πρωτότοκον, περὶ τῆς οἰκονομίας εἰρῆσθαι νόμιζε · κατὰ γὰρ τὴν θεότητα μονογενής· πάλιν μονογενής μὲν καθ᾽ ὁ Λόγος ἐστὶν ἐκ Πατρός· ἀδελφοὺς κατὰ φύσιν οὐκ ἔχων, οὐδὲ ἑτέρῳ τινὶ συνταττόμενος· εἷς γὰρ καὶ μόνος ὁ ὁμοούσιος τῷ Πατρὶ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ· πρωτότοκον δὲ *. Οι COMMENT, IN LUCAN. Christus, et secundus, ut aiunt Scripturae, Adamus, Spiritu sancto operante genitus fuit, ut ad nos quoque gratiam transmitteret. Futurum quippe erat, ut nos pariter haud jam diutius hominum filii, sed Dei potius essemus, in Christo scilicet primo per Spiritum regenerationem adepti, ut fieret ipse primogenitus inter omnes, prout ait sapientissimus Paulus. Providentissime autem census occasio sanctam Virginem misit Bethleemum, ut alterius quoque vatieinii exitum videremus. Scriptum est enim, ut diximus : e Et tu Bethleem domus Ephira- thæ, modica es ut sis in millibus Judæ: ex te mihi exibit qui dux fiet in Israel '. —lis autem qui di- cunt, quod si carnaliter peperit Virgo, ipsa corrupta fuerit; sin vero minus corrupta fuerit, phantastice f. 22) tantum peperisse ; nos dicimus: Propheta ait, C (A f. 25, B f. b, E f. 7t, F f. b, H f. 71) c D Coloss. 1, 15. "Mich. v, 2; Matth. 11, 6. Hebr. 1, 6. minum Deum Israelis ingressum esse alque egressum, et tamen januam clausam mansisse 19. Præterea si inconfuse Verbum factum est care, abs- que sensine prorsus couceptum, sine ulla item cor- ruptione natum est. V. 7. Peperitque filium suum primogenitum. Quem, inquam, primogenitum ? Primogenitum Dune dicit, non primum inter fratres, sed primum simul et unicum. Nam et hic quoque vocabuli pri- mogeniti sensus est. Etenim primus dicitur inter- dum a Scriptura qui unus est. Veluti illud : « Ego sum Deus primus, et mecum non est alter 48. » ergo ostenderet haud simplicem hominem a Virgine genitum, addidit primogenitum. Non enim alium habuit flium, cum virgo permanserit, nisi Patris (emlestis) Filiuin ; de quo Deus Pater voce Davidis clamat : ‹ Et ego primogenitum ponam illum, excel- sum præ regibus terræ ". Hujus sapientissimus quoque Paulus meminit licens : . Et cum introdu- cit primogenitum in orbem terræ, dicit: Et adorent eun onines angeli Dei ". › Jam vero quomodo in mundum introiit? Est enim extra ipsum non loca- liter, sed potius naturaliter. Diversus enim natura est a re quavis in universe mundo contenta. Introšit ergo in mundum, quatenus factus cst homo, mun- dique pars coepit esse propter incarnationem. Quan- quain vero divinitus erat unigenitus, attamen postquam frater noster evasit, tum demum primo- genitus quoque nominatus est; ut quatenus adopti- vorum hominum princeps factus est, nos pariter Dei filios fieri curaret. Primogenitum, ob dispensationis mysterium di- elum esse puta : etenim secundum deitatem uni- genitus est. Rursus unigenitus est, quatenus Ver bum est ex Patre, fratres naturales non habens, nec alii cuiquam connumeratus: unus enim solusque est consubstantialis Patri Filius Dei. Primogenitus ** Ezech. XLIV, 1.ti reapse se habet textus Hebraicus Michæææ v, 2, cam Gr. et Lat. vulgato; qua super re satis dictumi 6. Psal. Lxxxviti, 28. est a sacris criticis, præsertim a S. Hieronymo ad Mich. loc. cit. et epist. 57. (1) Ita codices A, E, F, H, sine negante particula, 2. 18 Isa. XLIV,
PG 72:486«Κἀγὼ πρωτότοκον θήσομαι αὐτὸν ὑψηλὸν παρὰ τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς.» Τούτου καὶ ὁ πάνσοφος Παῦλος διαμνημονεύει λέγων· «Ὅταν δὲ εἰσαγάγῃ τὸν πρωτότοκον εἰς τὴν οἰκουμένην, λέγει· Καὶ προσκυνησάτωσαν αὐτῷ πάντες ἄγγελοι Θεοῦ·» Εἶτα πῶς εἰσβέβηκεν εἰς τὴν οἰκουμένην; Ἔξω γὰρ ὑπάρχει αὐτῆς, οὐ τοπικῶς μᾶλλον, ἀλλὰ φυσικῶς· ἕτερος γὰρ κατὰ φύσιν ἐστὶ παρά γε τοὺς κατὰ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην. Εἰσβέβηκε δὲ εἰς αὐτὴν γενόμενος ἄνθρωπος, καὶ μέρος αὐτῆς χρηματίσας διὰ τὴν σάρκωσιν· καίτοι γὰρ μονογενὴς ὑπάρχων θεϊκῶς, ἐπειδὴ γέγονεν ἡμῶν ἀδελφὸς, ταύτῃ τοι καὶ ὠνομάσθη πρωτότοκος, ἵνα ὡς ἀπαρχὴ τῆς τῶν ἀνθρώπων υἱοθεσίας γεγονὼς, καὶ ἡμᾶς υἱοὺς Θεοῦ γενέσθαι παρασκευάσῃ. (ε φ 73, φ φ. 758) Ὥστε τὸ πρωτότοκον, περὶ τῆς οἰκονομίας εἰρῆσθαι νόμιζε· κατὰ γὰρ τὴν θεότητα μονογενής· πάλιν μονογενὴς μὲν καθ’ ὃ Λόγος ἐστὶν ἐκ Πατρός· ἀδελφοὺς κατὰ φύσιν οὐκ ἔχων, οὐδὲ ἑτέρῳ τινὶ συνταττόμενος· εἷς γὰρ καὶ μόνος ὁ ὁμοούσιος τῷ Πατρὶ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ· πρωτότοκον δὲ διὰ τὴν πρὸς τὰ κτίσματα συγκατάβασιν.
θρωπίνου σπέρματος λαβούσα καταβολήν. Καὶ τίς Α ὁ τοῦδε λόγος ; Η πάντων απαρχὴ Χριστός, ὁ δεύ- τερος 'Αδάμ, κατὰ τὰς Γραφάς, γεννητὸς γέγονε Πνεύματος, ἵνα καὶ εἰς ἡμᾶς παραπέμψῃ τὴν χάριν· ἐμέλλομεν γὰρ καὶ ἡμεῖς, οὐκ ἀνθρώπων ἔτι χρη- ματίζειν τέκνα, Θεοῦ δὲ μᾶλλον, τὴν διὰ τοῦ Πνεύ ματος ἀναγέννησιν ἐν πρώτῳ λαχόντες Χριστῷ· ἵνα γένηται αὐτὸς πρωτεύων ἐν πᾶσι, καθά φησιν ὁ πάνσοφος Παῦλος. Οικονομικώτατα δὲ τῆς ἀπογρα φῆς ὁ καιρὸς πέπεμψεν εἰς Βηθλεὲμ τὴν ἁγίαν Παρ- θένον, ἵνα ἑτέραν ίδωμεν προφητείαν ἐκτετελεσμένην γέγραπται γὰρ ὡς ἔφημεν· ο Καὶ σὺ Βηθλεὲμ οἶκος τοῦ Εφραθὰ (1), ὀλιγοστὸς εἶ τοῦ εἶναι ἐν χιλιάσιν Ἰούδα· ἐκ σοῦ μοι ἐξελεύσεται τοῦ εἶναι εἰς ἄρχοντα ἐν τῷ Ἰσραήλ. » - (Β Πρὸς δὲ τοὺς λέγοντας, ὅτι εἰ σαρκὶ γεγέννηται ἡ Παρθένος, διέφθαρται· εἰ Β Βου δὲ οὐ διέφθαρται, κατὰ φαντασίαν γεγέννηται, φαμένο Ο προφήτης λέγει, ὅτι [Κύριος ὁ Θεὸς Ἰσραὴλ] εἰσο ἦλθε, καὶ ἐξῆλθε καὶ μένει ἡ πύλη κεκλεισμένη. Καὶ εἰ ἀσυγχύτως ὁ Λόγος σάρξ ἐγένετο, ἀσπόρως πάντως συλληφθείς, ἀφθόρως γεγέννηται. · Καὶ ἔτεκε τὸν Υἱὸν αὐτῆς τὸν πρωτότοκον. Πλέον ἄρα πρωτότοκον ; Πρωτότοκον λέγει τῶν, οὐ τὸν πρῶτον ἐν ἀδελφοῖς, ἀλλὰ τὸν καὶ πρῶτον καὶ μόνον· ἔστι γάρ τι καὶ τοιοῦτον εἶδος ἐν ταῖς σημασίαις τοῦ πρωτοτόκου καὶ γὰρ καὶ πρῶτον ἐστιν ὅτε τὸν μόνον ἡ Γραφὴ καλεῖ· ὡς τό· . Ἐγώ εἰμι Θεὸς πρῶτος, καὶ μετ᾿ ἐμοῦ οὐκ ἔστιν ἕτερος. ο Ινα οὖν δείξῃ, ὅτι οὐ ψιλὸν ἄνθρωπον ἐγέννησεν ἡ Παρθένος, ἐπήγαγεν τὸν πρωτότοκον· ἕτερον γὰρ οὐκ ἔσχεν υἱὸν, μείνασα – παρθένος, ἀλλὰ τὸν τοῦ Πατρός· περὶ οὗ καὶ Θεό; καὶ Πατὴρ διὰ φωνῆς τοῦ Δαβίδ βοᾷ· ο Καγώ πρωτ τότοκον θήσομαι αὐτὸν ὑψηλὸν παρὰ τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς. » Τούτου καὶ ὁ πάνσοφος Παῦλος διαμνη· μονεύει λέγων· . Οταν δὲ εἰσαγάγῃ τὸν πρωτότο κον εἰς τὴν οἰκουμένην, λέγει · Καὶ προσκυνησάτω- σαν αὐτῷ πάντες ἄγγελοι Θεοῦ· ; Εἶτα πῶς εἰσδέ- βηκεν εἰς τὴν οἰκουμένην ; Εξω γὰρ ὑπάρχει αὐτῆς, οὐ τοπικῶς μᾶλλον, ἀλλὰ φυσικῶς· ἕτερος γὰρ κατὰ φύσιν ἐστὶ παρά γε τους κατὰ πᾶσαν τὴν οἰκουμέ ντν. Εἰσδέθηκε δὲ εἰς αὐτὴν γενόμενος άνθρωπος, καὶ μέρος αὐτῆς χρηματίσας διὰ τὴν σάρκωσιν· καί τας γὰρ μονογενῆς ὑπάρχων θεϊκῶς, ἐπειδὴ γέγονεν ἡμῶν ἀδελφὸς, ταύτῃ τοι καὶ ὠνομάσθη πρωτότοκος, ἵνα ὡς ἀπαρχὴ τῆς τῶν ἀνθρώπων υιοθεσίας γεγο- νώς, καὶ ἡμᾶς υἱοὺς Θεοῦ γενέσθαι παρασκευάσῃ. (Ε ( 73, Γ Γ. 758) Ὥστε τὸ πρωτότοκον, περὶ τῆς οἰκονομίας εἰρῆσθαι νόμιζε · κατὰ γὰρ τὴν θεότητα μονογενής· πάλιν μονογενής μὲν καθ᾽ ὁ Λόγος ἐστὶν ἐκ Πατρός· ἀδελφοὺς κατὰ φύσιν οὐκ ἔχων, οὐδὲ ἑτέρῳ τινὶ συνταττόμενος· εἷς γὰρ καὶ μόνος ὁ ὁμοούσιος τῷ Πατρὶ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ· πρωτότοκον δὲ *. Οι COMMENT, IN LUCAN. Christus, et secundus, ut aiunt Scripturae, Adamus, Spiritu sancto operante genitus fuit, ut ad nos quoque gratiam transmitteret. Futurum quippe erat, ut nos pariter haud jam diutius hominum filii, sed Dei potius essemus, in Christo scilicet primo per Spiritum regenerationem adepti, ut fieret ipse primogenitus inter omnes, prout ait sapientissimus Paulus. Providentissime autem census occasio sanctam Virginem misit Bethleemum, ut alterius quoque vatieinii exitum videremus. Scriptum est enim, ut diximus : e Et tu Bethleem domus Ephira- thæ, modica es ut sis in millibus Judæ: ex te mihi exibit qui dux fiet in Israel '. —lis autem qui di- cunt, quod si carnaliter peperit Virgo, ipsa corrupta fuerit; sin vero minus corrupta fuerit, phantastice f. 22) tantum peperisse ; nos dicimus: Propheta ait, C (A f. 25, B f. b, E f. 7t, F f. b, H f. 71) c D Coloss. 1, 15. "Mich. v, 2; Matth. 11, 6. Hebr. 1, 6. minum Deum Israelis ingressum esse alque egressum, et tamen januam clausam mansisse 19. Præterea si inconfuse Verbum factum est care, abs- que sensine prorsus couceptum, sine ulla item cor- ruptione natum est. V. 7. Peperitque filium suum primogenitum. Quem, inquam, primogenitum ? Primogenitum Dune dicit, non primum inter fratres, sed primum simul et unicum. Nam et hic quoque vocabuli pri- mogeniti sensus est. Etenim primus dicitur inter- dum a Scriptura qui unus est. Veluti illud : « Ego sum Deus primus, et mecum non est alter 48. » ergo ostenderet haud simplicem hominem a Virgine genitum, addidit primogenitum. Non enim alium habuit flium, cum virgo permanserit, nisi Patris (emlestis) Filiuin ; de quo Deus Pater voce Davidis clamat : ‹ Et ego primogenitum ponam illum, excel- sum præ regibus terræ ". Hujus sapientissimus quoque Paulus meminit licens : . Et cum introdu- cit primogenitum in orbem terræ, dicit: Et adorent eun onines angeli Dei ". › Jam vero quomodo in mundum introiit? Est enim extra ipsum non loca- liter, sed potius naturaliter. Diversus enim natura est a re quavis in universe mundo contenta. Introšit ergo in mundum, quatenus factus cst homo, mun- dique pars coepit esse propter incarnationem. Quan- quain vero divinitus erat unigenitus, attamen postquam frater noster evasit, tum demum primo- genitus quoque nominatus est; ut quatenus adopti- vorum hominum princeps factus est, nos pariter Dei filios fieri curaret. Primogenitum, ob dispensationis mysterium di- elum esse puta : etenim secundum deitatem uni- genitus est. Rursus unigenitus est, quatenus Ver bum est ex Patre, fratres naturales non habens, nec alii cuiquam connumeratus: unus enim solusque est consubstantialis Patri Filius Dei. Primogenitus ** Ezech. XLIV, 1.ti reapse se habet textus Hebraicus Michæææ v, 2, cam Gr. et Lat. vulgato; qua super re satis dictumi 6. Psal. Lxxxviti, 28. est a sacris criticis, præsertim a S. Hieronymo ad Mich. loc. cit. et epist. 57. (1) Ita codices A, E, F, H, sine negante particula, 2. 18 Isa. XLIV,
Ὅτε μὲν οὖν μονογενὴς ὀνομάζεται, οὐδεμιᾶς αὐτῷ προσπεπλεγμένης αἰτίας, καθ’ ἥν ἐστιν μονογενὴς, τοῦτο καλεῖται, ἀλλ’ ἀπολελυμένως, Μονογενὴς Θεὸς ὢν εἰς τὸν κόλπον τοῦ Πατρός. Ὅτε δὲ πρωτότοκον αὐτὸν αἱ θεῖαι καλοῦσι Γραφαὶ, εὐθὺς ἐπιφέρουσι καὶ ὦν ἐστι πρωτότοκος, καὶ τὴν αἰτίαν δι’ ἣν καὶ ταύτην ἔχει τὴν ἐπωνυμίαν. Φασὶ γὰρ πρωτότοκον ἐν πολλοῖς ἀδελφοῖς, καὶ πρωτότοκον ἐκ τῶν νεκρῶν· τὸ μὲν, καθ’ ὃ γέγονεν ὅμοιος ἡμῖν κατὰ πάντα χωρὶς ἁμαρτίας· τὸ δὲ, καθ’ ὃ πρῶτος αὐτὸς εἰς ἀφθαρσίαν τὴν ἑαυτοῦ σάρκα ἀνέστησε· καὶ ἔστη μονογενὴς μὲν κατὰ φύσιν, ἅτε δὴ μόνος ὢν ἐκ Πατρὸς Θεὸς ἐκ Θεοῦ, καὶ μόνος ἐκ μόνου, Θεὸς ἐκ Θεοῦ ἀναλάμψας, καὶ φῶς ἐκ φωτός· πρωτότοκος δὲ δι’ ἡμᾶς ἵν’ ἐπειδὴ καλεῖται τῶν πεποιημένων πρωτότοκος, δι’ αὐτὸν σώζηται τὰ κατ’ αὐτόν· εἰ γὰρ δεῖ πάντως αὐτὸν εἶναι πρωτότοκον, μενοῦσι πάντως καὶ ὧν ἐστι πρωτότοκος· εἰ δὲ, κατ’ Εὐνόμιον, πρωτότοκος ἐκ Θεοῦ λέγεται ὡς τῶν πολλῶν πρῶτος γεννηθεὶς, ἔστι δὲ καὶ ἐκ Παρθένου πρωτότοκος, εἴη ἂν καὶ ἐξ αὐτῆς ὡς πρῶτος ἑτέρου·
θρωπίνου σπέρματος λαβούσα καταβολήν. Καὶ τίς Α ὁ τοῦδε λόγος ; Η πάντων απαρχὴ Χριστός, ὁ δεύ- τερος 'Αδάμ, κατὰ τὰς Γραφάς, γεννητὸς γέγονε Πνεύματος, ἵνα καὶ εἰς ἡμᾶς παραπέμψῃ τὴν χάριν· ἐμέλλομεν γὰρ καὶ ἡμεῖς, οὐκ ἀνθρώπων ἔτι χρη- ματίζειν τέκνα, Θεοῦ δὲ μᾶλλον, τὴν διὰ τοῦ Πνεύ ματος ἀναγέννησιν ἐν πρώτῳ λαχόντες Χριστῷ· ἵνα γένηται αὐτὸς πρωτεύων ἐν πᾶσι, καθά φησιν ὁ πάνσοφος Παῦλος. Οικονομικώτατα δὲ τῆς ἀπογρα φῆς ὁ καιρὸς πέπεμψεν εἰς Βηθλεὲμ τὴν ἁγίαν Παρ- θένον, ἵνα ἑτέραν ίδωμεν προφητείαν ἐκτετελεσμένην γέγραπται γὰρ ὡς ἔφημεν· ο Καὶ σὺ Βηθλεὲμ οἶκος τοῦ Εφραθὰ (1), ὀλιγοστὸς εἶ τοῦ εἶναι ἐν χιλιάσιν Ἰούδα· ἐκ σοῦ μοι ἐξελεύσεται τοῦ εἶναι εἰς ἄρχοντα ἐν τῷ Ἰσραήλ. » - (Β Πρὸς δὲ τοὺς λέγοντας, ὅτι εἰ σαρκὶ γεγέννηται ἡ Παρθένος, διέφθαρται· εἰ Β Βου δὲ οὐ διέφθαρται, κατὰ φαντασίαν γεγέννηται, φαμένο Ο προφήτης λέγει, ὅτι [Κύριος ὁ Θεὸς Ἰσραὴλ] εἰσο ἦλθε, καὶ ἐξῆλθε καὶ μένει ἡ πύλη κεκλεισμένη. Καὶ εἰ ἀσυγχύτως ὁ Λόγος σάρξ ἐγένετο, ἀσπόρως πάντως συλληφθείς, ἀφθόρως γεγέννηται. · Καὶ ἔτεκε τὸν Υἱὸν αὐτῆς τὸν πρωτότοκον. Πλέον ἄρα πρωτότοκον ; Πρωτότοκον λέγει τῶν, οὐ τὸν πρῶτον ἐν ἀδελφοῖς, ἀλλὰ τὸν καὶ πρῶτον καὶ μόνον· ἔστι γάρ τι καὶ τοιοῦτον εἶδος ἐν ταῖς σημασίαις τοῦ πρωτοτόκου καὶ γὰρ καὶ πρῶτον ἐστιν ὅτε τὸν μόνον ἡ Γραφὴ καλεῖ· ὡς τό· . Ἐγώ εἰμι Θεὸς πρῶτος, καὶ μετ᾿ ἐμοῦ οὐκ ἔστιν ἕτερος. ο Ινα οὖν δείξῃ, ὅτι οὐ ψιλὸν ἄνθρωπον ἐγέννησεν ἡ Παρθένος, ἐπήγαγεν τὸν πρωτότοκον· ἕτερον γὰρ οὐκ ἔσχεν υἱὸν, μείνασα – παρθένος, ἀλλὰ τὸν τοῦ Πατρός· περὶ οὗ καὶ Θεό; καὶ Πατὴρ διὰ φωνῆς τοῦ Δαβίδ βοᾷ· ο Καγώ πρωτ τότοκον θήσομαι αὐτὸν ὑψηλὸν παρὰ τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς. » Τούτου καὶ ὁ πάνσοφος Παῦλος διαμνη· μονεύει λέγων· . Οταν δὲ εἰσαγάγῃ τὸν πρωτότο κον εἰς τὴν οἰκουμένην, λέγει · Καὶ προσκυνησάτω- σαν αὐτῷ πάντες ἄγγελοι Θεοῦ· ; Εἶτα πῶς εἰσδέ- βηκεν εἰς τὴν οἰκουμένην ; Εξω γὰρ ὑπάρχει αὐτῆς, οὐ τοπικῶς μᾶλλον, ἀλλὰ φυσικῶς· ἕτερος γὰρ κατὰ φύσιν ἐστὶ παρά γε τους κατὰ πᾶσαν τὴν οἰκουμέ ντν. Εἰσδέθηκε δὲ εἰς αὐτὴν γενόμενος άνθρωπος, καὶ μέρος αὐτῆς χρηματίσας διὰ τὴν σάρκωσιν· καί τας γὰρ μονογενῆς ὑπάρχων θεϊκῶς, ἐπειδὴ γέγονεν ἡμῶν ἀδελφὸς, ταύτῃ τοι καὶ ὠνομάσθη πρωτότοκος, ἵνα ὡς ἀπαρχὴ τῆς τῶν ἀνθρώπων υιοθεσίας γεγο- νώς, καὶ ἡμᾶς υἱοὺς Θεοῦ γενέσθαι παρασκευάσῃ. (Ε ( 73, Γ Γ. 758) Ὥστε τὸ πρωτότοκον, περὶ τῆς οἰκονομίας εἰρῆσθαι νόμιζε · κατὰ γὰρ τὴν θεότητα μονογενής· πάλιν μονογενής μὲν καθ᾽ ὁ Λόγος ἐστὶν ἐκ Πατρός· ἀδελφοὺς κατὰ φύσιν οὐκ ἔχων, οὐδὲ ἑτέρῳ τινὶ συνταττόμενος· εἷς γὰρ καὶ μόνος ὁ ὁμοούσιος τῷ Πατρὶ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ· πρωτότοκον δὲ *. Οι COMMENT, IN LUCAN. Christus, et secundus, ut aiunt Scripturae, Adamus, Spiritu sancto operante genitus fuit, ut ad nos quoque gratiam transmitteret. Futurum quippe erat, ut nos pariter haud jam diutius hominum filii, sed Dei potius essemus, in Christo scilicet primo per Spiritum regenerationem adepti, ut fieret ipse primogenitus inter omnes, prout ait sapientissimus Paulus. Providentissime autem census occasio sanctam Virginem misit Bethleemum, ut alterius quoque vatieinii exitum videremus. Scriptum est enim, ut diximus : e Et tu Bethleem domus Ephira- thæ, modica es ut sis in millibus Judæ: ex te mihi exibit qui dux fiet in Israel '. —lis autem qui di- cunt, quod si carnaliter peperit Virgo, ipsa corrupta fuerit; sin vero minus corrupta fuerit, phantastice f. 22) tantum peperisse ; nos dicimus: Propheta ait, C (A f. 25, B f. b, E f. 7t, F f. b, H f. 71) c D Coloss. 1, 15. "Mich. v, 2; Matth. 11, 6. Hebr. 1, 6. minum Deum Israelis ingressum esse alque egressum, et tamen januam clausam mansisse 19. Præterea si inconfuse Verbum factum est care, abs- que sensine prorsus couceptum, sine ulla item cor- ruptione natum est. V. 7. Peperitque filium suum primogenitum. Quem, inquam, primogenitum ? Primogenitum Dune dicit, non primum inter fratres, sed primum simul et unicum. Nam et hic quoque vocabuli pri- mogeniti sensus est. Etenim primus dicitur inter- dum a Scriptura qui unus est. Veluti illud : « Ego sum Deus primus, et mecum non est alter 48. » ergo ostenderet haud simplicem hominem a Virgine genitum, addidit primogenitum. Non enim alium habuit flium, cum virgo permanserit, nisi Patris (emlestis) Filiuin ; de quo Deus Pater voce Davidis clamat : ‹ Et ego primogenitum ponam illum, excel- sum præ regibus terræ ". Hujus sapientissimus quoque Paulus meminit licens : . Et cum introdu- cit primogenitum in orbem terræ, dicit: Et adorent eun onines angeli Dei ". › Jam vero quomodo in mundum introiit? Est enim extra ipsum non loca- liter, sed potius naturaliter. Diversus enim natura est a re quavis in universe mundo contenta. Introšit ergo in mundum, quatenus factus cst homo, mun- dique pars coepit esse propter incarnationem. Quan- quain vero divinitus erat unigenitus, attamen postquam frater noster evasit, tum demum primo- genitus quoque nominatus est; ut quatenus adopti- vorum hominum princeps factus est, nos pariter Dei filios fieri curaret. Primogenitum, ob dispensationis mysterium di- elum esse puta : etenim secundum deitatem uni- genitus est. Rursus unigenitus est, quatenus Ver bum est ex Patre, fratres naturales non habens, nec alii cuiquam connumeratus: unus enim solusque est consubstantialis Patri Filius Dei. Primogenitus ** Ezech. XLIV, 1.ti reapse se habet textus Hebraicus Michæææ v, 2, cam Gr. et Lat. vulgato; qua super re satis dictumi 6. Psal. Lxxxviti, 28. est a sacris criticis, præsertim a S. Hieronymo ad Mich. loc. cit. et epist. 57. (1) Ita codices A, E, F, H, sine negante particula, 2. 18 Isa. XLIV,
PG 72:488εἰ δὲ μόνος, ἀλλ’ οὐ πρὸ ἄλλων γεννηθεὶς, ἐκ Μαρίας πρωτότοκος κέκληται, καὶ ἐκ Θεοῦ ἄρα πρωτότοκος, οὐχ ὡς πολλῶν πρῶτος, ἀλλ’ ὡς μόνος γεννηθείς. Ἔτι εἰ τὰ πρῶτα τῶν δευτέρων αἴτια ὡμολόγηται, πρῶτον δὴ ἦν Θεὸς καὶ Θεοῦ Υἱὸς, τῶν ἄρα υἱῶν λεγομένων αἴτιος ὁ Υἱὸς, ὡς ἐξ ἐκείνου λαχόντων τὴν κλῆσιν. Ὁ ἄρα αἴτιος τῶν δευτέρων υἱῶν, λέγοιτ’ ἂν πρωτότοκος δικαίως, οὐχ ὡς πρῶτος ἐκείνων ὑπάρξας, ἀλλ’ ὡς πρῶτος τῆς υἱοῦ προσηγορίας γενόμενος αὐτοῖς αἴτιος· καὶ ὥσπερ τὸ λέγεσθαι πρῶτον τὸν Πατέρα· «Ἐγὼ γὰρ, φησὶν, εἰμὶ πρῶτος, καὶ ἐγὼ μετὰ ταῦτα,» οὐκ ἀναγκάσει πάντως αὐτὸν συγγενῆ τοῖς μετ’ αὐτὸν νοεῖσθαι, οὕτω κἂν πρῶτος λέγηται τῆς κτίσεως ὁ Υἱὸς, εἴτ’ οὖν πρωτότοκος πρὸ πάσης κτίσεως, οὐ πάντως ἔσται τῶν ποιημάτων εἷς· ἀλλ’ ὥσπερ ὁ Πατὴρ ἀρχὴν ἑαυτὸν τῶν πάντων ἀποδεικνύων ἔλεγεν, «Ἐγώ εἰμι πρῶτος,» οὕτω καὶ ὁ Υἱὸς πρῶτος τῆς κτίσεως λέγεται· δι’ αὐτοῦ γὰρ τὰ πάντα γέγονεν, καὶ αὐτός ἐστιν ἡ πάντων κτισμάτων ἀρχὴ, ὡς Κτίστης καὶ Δημιουργός. «Καὶ ἀνέκλινεν αὐτὸν ἐν τῇ φάτνῃ.» (α φ. 29, ε φ. 78 β, φ φ. 763, η φ. 81 β) Εὗρεν ἀποκτηνωθέντα τὸν ἄνθρωπον·
Β Α διὰ τὴν πρὸς τὰ κτίσματα συγκατάβασιν. Οπ μὲν οὖν μονογενής ὀνομάζεται, οὐδεμιᾶς αὐτῷ προσπε πλεγμένης αἰτίας, καθ᾿ ἣν ἐστιν μονογενής, τοῦτο καλεῖται, ἀλλ' ἀπολελυμένως, Μονογενής Θεός ὧν εἰς τὸν κόλπον τοῦ Πατρός. Ὅτε δὲ πρωτότοκον αὐτὸν αἱ θεῖαι καλοῦσι Γραφαι, εὐθὺς ἐπιφέρουσι καὶ ὧν ἐστι πρωτότοκος, καὶ τὴν αἰτίαν δι᾽ ἦν καὶ ταύτην ἔχει τὴν ἐπωνυμίαν. Φασὶ γὰρ πρωτότοκον ἐν πολλοῖς ἀδελφοῖς, καὶ πρωτότοκον ἐκ τῶν νεκρῶν· τὸ μὲν καθ' γέγονεν ὅμοιος ἡμῖν κατὰ πάντα χωρὶς ἁμαρτ τίας· τὸ δὲ, καθ᾽ ὁ πρῶτος αὐτὸς εἰς ἀφθαρσίαν τὴν ἑαυτοῦ σάρκα ἀνέστησε· καὶ ἔστη μονογενής μὲν κατὰ φύσιν, ἅτε δὴ μόνος ὢν ἐκ Πατρὸς Θεὸς ἐκ Θεοῦ, καὶ μόνος ἐκ μόνου, Θεὸς ἐκ Θεοῦ ἀναλάμψας, καὶ φῶς ἐκ φωτός· πρωτότοκος δὲ δι᾿ ἡμᾶς ἐν ἐπειδὴ καλεῖται τῶν πεποιημένων πρωτότοκος, δι αὐτὸν σώζηται τὰ κατ' αὐτόν· εἰ γὰρ δεῖ πάντως αὐτὸν εἶναι πρωτότοκον, μενοῦσι πάντως καὶ ὧν έστι πρωτότοκος· εἰ δὲ, κατ' Ευνόμιον, πρωτότοκος ἐκ Θεοῦ λέγεται ὡς τῶν πολλῶν πρῶτος γεννηθείς, ἔστι δὲ καὶ ἐκ Παρθένου πρωτότοκος, εἴη ἂν καὶ ἐξ αὐτῆς ὡς πρῶτος ἑτέρου· εἰ δὲ μόνος, ἀλλ' οὐ πρὸ άλλων γεννηθείς, ἐκ Μαρίας πρωτότοκος κέκληται, καὶ ἐκ Θεοῦ ἄρα πρωτότοκος, οὐχ ὡς πολλῶν πρῶτος. ἀλλ᾽ ὡς μόνος γεννηθείς (!). Έτι εἰ τὰ πρῶτα τῶν δευτέρων αίτια ώμολόγηται, πρῶτον δὴ ἦν Θεὸς καὶ Θεοῦ Υἱὸς, τῶν ἄρα υἱῶν λεγομένων αἴτιος ὁ Υἱός, ὡς ἐξ ἐκείνου λαχόντων τὴν κλήσιν. Ὁ ἄρα αίτιος τῶν δευτέρων υἱῶν, λέγοιτ' ἂν πρωτότοκος δικαίως. οὐχ ὡς πρῶτος ἐκείνων ὑπάρξας, ἀλλ' ὡς πρῶτος τῆς υἱοῦ προσηγορίας γενόμενος αὐτοῖς αἴτιος· καὶ ὥσπερ τὸ λέγεσθαι πρῶτον τὸν Πατέρα· « Ἐγὼ γὰρ, φησὶν, εἰμὶ πρῶτος, καὶ ἐγὼ μετὰ ταῦτα, ο οὐκ ἀναγκάσει πάντως αὐτὸν συγγενῆ τοῖς μετ' αὐτὸν νοεῖσθαι, οὕτω κἂν πρῶτος λέγηται τῆς κτίσεως ὁ Υἱός, είτ' οὖν πρωτότοκος πρὸ πάσης κτίσεως, οὐ πάντως ἔσται τῶν ποιημάτων εἷς· ἀλλ' ὥσπερ ὁ Πατήρ άρ- χὴν ἑαυτὸν τῶν πάντων ἀποδεικνύων ἔλεγεν, « Εγώ εἰμι πρῶτος, » οὕτω καὶ ὁ Υἱὸς πρῶτος τῆς κτίσεως λέγεται· δι' αὐτοῦ γὰρ τὰ πάντα γέγονεν, καὶ αὐτές ἐστιν ἡ πάντων κτισμάτων ἀρχή, ὡς Κτίστης και Δημιουργός. Καὶ ἀνέκλινεν αὐτὸν ἐν τῇ φάτνῃ. ἀποκτηνωθέντα τὸν ἄνθρωπον· διὰ τοῦτο ἐν φάτνῃ ὡς ἐν τάξει τροφῆς τέθειται, ἵνα τὸν κτηνοπρεπῆ μεταμείψαντες βίον, εἰς τὴν ἀνθρώπῳ πρέπουσαν ἀνακομισθῶμεν σύνεσιν· καὶ οἱ κτηνώδεις τῇ ψυχῇ. προσελθόντες τῇ οἰκείᾳ τραπέζῃ τῇ φάτνῃ, εὕρωμεν μηκέτι χόρτον, ἀλλ᾽ ἄρτον τὸν ἐξ οὐρανοῦ, τὸ τῆς ζωῆς σώμα. " S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. seem propter suam ad creaturas inclinationen. Cum ergo unigenitus appellatur, sic nempe absolute dicitur, quin ulla enusa admisceatur, ob quam reapse taliter nominetur, cum utique Uni- genitus Dei sit in Patris sinu. Cum autem primoge- nitum ipsum sacræ appellant Scripturæ **, 16, statim addunt et quorum sit primogenitus, nec non cau- sam ob quam ejusmodi appellationem sortitus sit. Dicunt enim primogenitum inter multos fratres 17, et primogenitum ex mortuis : illud quidem, qua- tenus factus est per omnia similis nobis absque peccato : alterum vero, quatenus ipse primus car- nem suam ad immortalitatem resuscitavit. Porro unigenitus exstitit secundum naturam, ceu solus ex Patre Deus de Deo, solus de solo, Deus ex Deo effulgens, lumen de lumine; primogenitus autem propter nos, ut quoniam primogenitus eorum qui facti sunt dicitur, per ipsum salvetur quidquid pari ac ille conditione est. Nam si eum esse primoge- nitum prorsus necesse est, sequitur ut ii quoque quorum est primogenitus, maneant. Quod si, prout vult Eunomius, primogenitus ex Deo dicitur ceu pri- mus iuter multos genitus; pariterque est Virginis primogenitus : utique ex hac etiam talis fuerit, tan- quam alio prior. Jam quia reapse solus, non autem prior aliis, ex Maria primogenitus prodiit, utique ex Deo quoque primogenitus processit, non tanquain primus in multis, sed tanquam unicus revera geni- tus. Præterea, si priora recte dicuntur causa poste- riorum ; primoque Deus erat et Dei Filius, utique eorum, qui filii appellantur, causa Filius est, quia hi ab illo nomen sunt auspicati. Ergo qui posterio- rum filiorum causa est, merito dicetur primogeni- tus, non quod primus ortu sit inter illos, sed quia obtinendæ filiorum appellationis causa ipsis fuit. Ac sicuti, quia Pater dicitur primus, juxta illud, • Ego sum, inquit, primus, et ego novissimus minime hinc prorsus cogimur credere illum poste- riorum affinem; ita etiamsi primus dicítar in creatis rebus Filius, sive ante omnem creaturam primoge- nitus, non ideo tamen unus erit ullatenus ex creatis. Sed quemadmodum Pater, ut se principiumn omnium ostenderet dixit, ‹ Ego sum primus, sic etiam Filius primus in creatis rebus dicitur : per ipsum enim omnia sunt facta, ipseque est creaturarum omnium principium, utpote Conditor et Creator. C V. 7. Et reclinavit eum in præsepio. ' Invenit hominem jumenti instar effectum. Idcirco Jesus ceu pabulum in præsepi positus fuit, ut nos belluinaın vitam omittentes, ad dignum homine in- tellectuin redeamus: et qui animo efferato fuimus, ad hanc ejus præsepis mensam venientes, jam nion ſenum inveniamus, sed panera de cœlo, corpus vivificum. D ** Joan. 1, 18. Roin. viii, 29. Culoss. 1, 18. (A f. 29, E f. b, F f. 763, H f. b) Eúpev Isa. XLIV, 6. (1) Animadverte acutum et theologicum Cyrilli argumentum,
διὰ τοῦτο ἐν φάτνῃ ὡς ἐν τάξει τροφῆς τέθειται, ἵνα τὸν κτηνοπρεπῆ μεταμείψαντες βίον, εἰς τὴν ἀνθρώπῳ πρέπουσαν ἀνακομισθῶμεν σύνεσιν· καὶ οἱ κτηνώδεις τῇ ψυχῇ, προσελθόντες τῇ οἰκείᾳ τραπέζῃ τῇ φάτνῃ, εὕρωμεν μηκέτι χόρτον, ἀλλ’ ἄρτον τὸν ἐξ οὐρανοῦ, τὸ τῆς ζωῆς σῶμα. «Καὶ ποιμένες ἦσαν ἐν τῇ χώρᾳ τῇ αὐτῇ ἀγραυλοῦντες.» (β φ. 23 β.) Ποιμέσι δὲ πρῶτον ἀποκαλύπτεται τὸ ὑπὸ τῶν ἀγγέλων ὑμνούμενον μυστήριον, οἵτινες τύπον ἐπεῖχον τῶν τὰς Ἐκκλησίας μελλόντων ποιμαίνειν· αὐτοὺς γὰρ ἔδει καὶ πρώτους ἀκούειν τὸ, Ἐπὶ γῆν εἰρήνη , διότι καὶ οἱ πνευματικοὶ ποιμένες ἔμελλον τὴν εἰρήνην ἐπιφωνεῖν παντὶ τῷ τῆς Ἐκκλησίας πληρώματι· ἔτι δὲ τὸ τῶν ποιμένων πρόςωπον, καὶ ἡ γενομένη διὰ τῆς ἀποκαλύψεως αὐτοῖς χαρὰ σημαίνει σαφῶς, ὡς ἐπὶ τὸ πλανώμενον ἦλθε πρόβατον ὁ ποιμὴν ὁ καλός· ποιμένας γὰρ οὐδὲν οὕτως εὐφραίνειν οἶδεν, ὡς ἡ τοῦ ἀπολωλότος βοσκήματος εὕρεσις· ὅπερ οὐκ ἦν ἑτέρου τινὸς εὑρεῖν, ἢ τοῦ ἀρχιποίμενος Χριστοῦ.
Β Α διὰ τὴν πρὸς τὰ κτίσματα συγκατάβασιν. Οπ μὲν οὖν μονογενής ὀνομάζεται, οὐδεμιᾶς αὐτῷ προσπε πλεγμένης αἰτίας, καθ᾿ ἣν ἐστιν μονογενής, τοῦτο καλεῖται, ἀλλ' ἀπολελυμένως, Μονογενής Θεός ὧν εἰς τὸν κόλπον τοῦ Πατρός. Ὅτε δὲ πρωτότοκον αὐτὸν αἱ θεῖαι καλοῦσι Γραφαι, εὐθὺς ἐπιφέρουσι καὶ ὧν ἐστι πρωτότοκος, καὶ τὴν αἰτίαν δι᾽ ἦν καὶ ταύτην ἔχει τὴν ἐπωνυμίαν. Φασὶ γὰρ πρωτότοκον ἐν πολλοῖς ἀδελφοῖς, καὶ πρωτότοκον ἐκ τῶν νεκρῶν· τὸ μὲν καθ' γέγονεν ὅμοιος ἡμῖν κατὰ πάντα χωρὶς ἁμαρτ τίας· τὸ δὲ, καθ᾽ ὁ πρῶτος αὐτὸς εἰς ἀφθαρσίαν τὴν ἑαυτοῦ σάρκα ἀνέστησε· καὶ ἔστη μονογενής μὲν κατὰ φύσιν, ἅτε δὴ μόνος ὢν ἐκ Πατρὸς Θεὸς ἐκ Θεοῦ, καὶ μόνος ἐκ μόνου, Θεὸς ἐκ Θεοῦ ἀναλάμψας, καὶ φῶς ἐκ φωτός· πρωτότοκος δὲ δι᾿ ἡμᾶς ἐν ἐπειδὴ καλεῖται τῶν πεποιημένων πρωτότοκος, δι αὐτὸν σώζηται τὰ κατ' αὐτόν· εἰ γὰρ δεῖ πάντως αὐτὸν εἶναι πρωτότοκον, μενοῦσι πάντως καὶ ὧν έστι πρωτότοκος· εἰ δὲ, κατ' Ευνόμιον, πρωτότοκος ἐκ Θεοῦ λέγεται ὡς τῶν πολλῶν πρῶτος γεννηθείς, ἔστι δὲ καὶ ἐκ Παρθένου πρωτότοκος, εἴη ἂν καὶ ἐξ αὐτῆς ὡς πρῶτος ἑτέρου· εἰ δὲ μόνος, ἀλλ' οὐ πρὸ άλλων γεννηθείς, ἐκ Μαρίας πρωτότοκος κέκληται, καὶ ἐκ Θεοῦ ἄρα πρωτότοκος, οὐχ ὡς πολλῶν πρῶτος. ἀλλ᾽ ὡς μόνος γεννηθείς (!). Έτι εἰ τὰ πρῶτα τῶν δευτέρων αίτια ώμολόγηται, πρῶτον δὴ ἦν Θεὸς καὶ Θεοῦ Υἱὸς, τῶν ἄρα υἱῶν λεγομένων αἴτιος ὁ Υἱός, ὡς ἐξ ἐκείνου λαχόντων τὴν κλήσιν. Ὁ ἄρα αίτιος τῶν δευτέρων υἱῶν, λέγοιτ' ἂν πρωτότοκος δικαίως. οὐχ ὡς πρῶτος ἐκείνων ὑπάρξας, ἀλλ' ὡς πρῶτος τῆς υἱοῦ προσηγορίας γενόμενος αὐτοῖς αἴτιος· καὶ ὥσπερ τὸ λέγεσθαι πρῶτον τὸν Πατέρα· « Ἐγὼ γὰρ, φησὶν, εἰμὶ πρῶτος, καὶ ἐγὼ μετὰ ταῦτα, ο οὐκ ἀναγκάσει πάντως αὐτὸν συγγενῆ τοῖς μετ' αὐτὸν νοεῖσθαι, οὕτω κἂν πρῶτος λέγηται τῆς κτίσεως ὁ Υἱός, είτ' οὖν πρωτότοκος πρὸ πάσης κτίσεως, οὐ πάντως ἔσται τῶν ποιημάτων εἷς· ἀλλ' ὥσπερ ὁ Πατήρ άρ- χὴν ἑαυτὸν τῶν πάντων ἀποδεικνύων ἔλεγεν, « Εγώ εἰμι πρῶτος, » οὕτω καὶ ὁ Υἱὸς πρῶτος τῆς κτίσεως λέγεται· δι' αὐτοῦ γὰρ τὰ πάντα γέγονεν, καὶ αὐτές ἐστιν ἡ πάντων κτισμάτων ἀρχή, ὡς Κτίστης και Δημιουργός. Καὶ ἀνέκλινεν αὐτὸν ἐν τῇ φάτνῃ. ἀποκτηνωθέντα τὸν ἄνθρωπον· διὰ τοῦτο ἐν φάτνῃ ὡς ἐν τάξει τροφῆς τέθειται, ἵνα τὸν κτηνοπρεπῆ μεταμείψαντες βίον, εἰς τὴν ἀνθρώπῳ πρέπουσαν ἀνακομισθῶμεν σύνεσιν· καὶ οἱ κτηνώδεις τῇ ψυχῇ. προσελθόντες τῇ οἰκείᾳ τραπέζῃ τῇ φάτνῃ, εὕρωμεν μηκέτι χόρτον, ἀλλ᾽ ἄρτον τὸν ἐξ οὐρανοῦ, τὸ τῆς ζωῆς σώμα. " S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. seem propter suam ad creaturas inclinationen. Cum ergo unigenitus appellatur, sic nempe absolute dicitur, quin ulla enusa admisceatur, ob quam reapse taliter nominetur, cum utique Uni- genitus Dei sit in Patris sinu. Cum autem primoge- nitum ipsum sacræ appellant Scripturæ **, 16, statim addunt et quorum sit primogenitus, nec non cau- sam ob quam ejusmodi appellationem sortitus sit. Dicunt enim primogenitum inter multos fratres 17, et primogenitum ex mortuis : illud quidem, qua- tenus factus est per omnia similis nobis absque peccato : alterum vero, quatenus ipse primus car- nem suam ad immortalitatem resuscitavit. Porro unigenitus exstitit secundum naturam, ceu solus ex Patre Deus de Deo, solus de solo, Deus ex Deo effulgens, lumen de lumine; primogenitus autem propter nos, ut quoniam primogenitus eorum qui facti sunt dicitur, per ipsum salvetur quidquid pari ac ille conditione est. Nam si eum esse primoge- nitum prorsus necesse est, sequitur ut ii quoque quorum est primogenitus, maneant. Quod si, prout vult Eunomius, primogenitus ex Deo dicitur ceu pri- mus iuter multos genitus; pariterque est Virginis primogenitus : utique ex hac etiam talis fuerit, tan- quam alio prior. Jam quia reapse solus, non autem prior aliis, ex Maria primogenitus prodiit, utique ex Deo quoque primogenitus processit, non tanquain primus in multis, sed tanquam unicus revera geni- tus. Præterea, si priora recte dicuntur causa poste- riorum ; primoque Deus erat et Dei Filius, utique eorum, qui filii appellantur, causa Filius est, quia hi ab illo nomen sunt auspicati. Ergo qui posterio- rum filiorum causa est, merito dicetur primogeni- tus, non quod primus ortu sit inter illos, sed quia obtinendæ filiorum appellationis causa ipsis fuit. Ac sicuti, quia Pater dicitur primus, juxta illud, • Ego sum, inquit, primus, et ego novissimus minime hinc prorsus cogimur credere illum poste- riorum affinem; ita etiamsi primus dicítar in creatis rebus Filius, sive ante omnem creaturam primoge- nitus, non ideo tamen unus erit ullatenus ex creatis. Sed quemadmodum Pater, ut se principiumn omnium ostenderet dixit, ‹ Ego sum primus, sic etiam Filius primus in creatis rebus dicitur : per ipsum enim omnia sunt facta, ipseque est creaturarum omnium principium, utpote Conditor et Creator. C V. 7. Et reclinavit eum in præsepio. ' Invenit hominem jumenti instar effectum. Idcirco Jesus ceu pabulum in præsepi positus fuit, ut nos belluinaın vitam omittentes, ad dignum homine in- tellectuin redeamus: et qui animo efferato fuimus, ad hanc ejus præsepis mensam venientes, jam nion ſenum inveniamus, sed panera de cœlo, corpus vivificum. D ** Joan. 1, 18. Roin. viii, 29. Culoss. 1, 18. (A f. 29, E f. b, F f. 763, H f. b) Eúpev Isa. XLIV, 6. (1) Animadverte acutum et theologicum Cyrilli argumentum,
PG 72:489Εἶτα ἐπειδὴ Βηθλεὲμ οἶκος ἄρτου ἑρμηνεύεται, ποῦ ἔμελλον οἱ ποιμένες μετὰ τὸ κήρυγμα τῆς εἰρήνης ἐπείγεσθαι, ἢ ἐπὶ τὸν πνευματικὸν οἶκον τοῦ οὐρανίου ἄρτου, τοὐτέστι τὴν Ἐκκλησίαν, ἐν ᾗ μυστικῶς καθ’ ἑκάστην ἱερουργεῖται ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβὰς ἄρτος, καὶ ζωὴν διδοὺς τῷ κόσμῳ; (α φ. 29 β. β φ. 23 β, ε φ. 79 β, φ φ. 764, η φ. 83 β, κ φ. 3) Ποιμένες γεγόνασι τῶν μυσταγωγουμένων ἀπαρχή· βλέπει δὲ πάλιν ὁ τύπος εἰς ἀλήθειαν· ποιμέσι γὰρ τοῖς πνευματικοῖς ἐμφανῆ καθίστησιν ἐαυτὸν ὁ Χριστὸς, ἵν’ αὐτὸν τοῖς ἄλλοις εὐαγγελίζωνται· καθάπερ ἀμέλει καὶ οἱ τότε ποιμένες ἐδιδάσκοντο μὲν παρὰ τῶν ἁγίων ἀγγέλων, δραμόντες δὲ, τοῖς ἑτέροις ἀπήγγελλον. Ἄγγελοι δὴ οὖν τῶν περὶ αὐτοῦ κηρυγμάτων ἀπάρχονται· καὶ δοξολογοῦσιν ὡς Θεὸν τὸν κατὰ σάρκα ἐκ γυναικὸς παραδόξως γεγεννημένον· Θεὸς γὰρ ἦν ἐν εἴδει τῷ καθ’ ἡμᾶς ὁ τῶν ὅλων Κύριος, ἵνα λύσῃ τὴν ἀρὰν τὴν ἐπὶ τῇ πρώτῃ γυναικί· εἴρηται γὰρ πρὸς αὐτήν· «Ἐν λύπαις τέξῃ τέκνα.» Ὡς γὰρ εἰς θάνατον τίκτουσαι, τὸ τῆς ἀνίας ἐσχήκασι κέντρον·
Καὶ ποιμένες ἦσαν ἐν τῇ χώρᾳ τῇ αὐτῇ ἀγραυ- Α λοῦντες. (Β Ι. Ποιμέσι δὲ πρῶτον ἀποκαλύπτεται τὸ ὑπὸ τῶν ἀγγέλων ὑμνούμενον μυστήριον, οἵτινες τύπον ἐπεῖχον τῶν τὰς Ἐκκλησίας μελλόντων ποι- μαίνειν· αὐτοὺς γὰρ ἔδει καὶ πρώτους ἀκούειν τὸ, Ἐπὶ γῆν εἰρήνη, διότι καὶ οἱ πνευματικοί ποιμένες ἔμελλον τὴν εἰρήνην ἐπιφωνεῖν παντὶ τῷ τῆς Ἐκε κλησίας πληρώματι· ἔτι δὲ τὸ τῶν ποιμένων πρόσο ωπον, καὶ ἡ γενομένη διὰ τῆς ἀποκαλύψεως αὐτοῖς χαρὰ σημαίνει σαφῶς, ὡς ἐπὶ τὸ πλανώμενον ἦλθε πρόβατον ὁ ποιμὴν ὁ καλός· ποιμένας γὰρ οὐδὲν οὔ τως εὐφραίνειν οἶδεν, ὡς ἡ τοῦ ἀπολωλέτος βοσκή. ματος εὕρεσις· ὅπερ οὐκ ἦν ἑτέρου τινὸς εὑρεῖν, ἢ τοῦ ἀρχιποίμενος Χριστοῦ. Εἶτα ἐπειδὴ Βηθλεὲμ οἶκος ἄρτου ἑρμηνεύεται, ποῦ ἔμελλον οἱ ποιμένες Β μετὰ τὸ κήρυγμα τῆς εἰρήνης επείγεσθαι, ἢ ἐπὶ τὸν πνευματικὸν οἶκον τοῦ οὐρανίου ἄρτου, τουτέστι τὴν Ἐκκλησίαν, ἐν ᾗ μυστικῶς καθ' ἑκάστην ἱερουρ γεῖται ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβὰς ἄρτος, καὶ ζωὴν διδοὺς τῷ κόσμῳ (4) ; Κ Γ. 3) Ποιμένες γεγόνασι τῶν μυσταγωγουμένων ἀπαρχή· βλέπει δὲ πάλιν ὁ τύπος εἰς ἀλήθειαν· ποιο μέσι γὰρ τοῖς πνευματικοῖς ἐμφανή καθίστησιν ἑαυτὸν ὁ Χριστὸς, ἵν' αὐτὸν τοῖς ἄλλοις εὐαγγελί ζωνται· καθάπερ ἀμέλει καὶ οἱ τότε ποιμένες δι δάσκοντο μὲν παρὰ τῶν ἁγίων ἀγγέλων, δραμόντες δὲ, τοῖς ἑτέροις ἀπήγγελλον. "Αγγελοι δὴ οὖν τῶν περὶ αὐτοῦ κηρυγμάτων ἀπάρχονται· καὶ δοξολο γοῦσιν ὡς Θεὸν τὸν κατὰ σάρκα ἐκ γυναικὸς παρα δόξως γεγεννημένον· Θεὸς γὰρ ἦν ἐν εἴδει τῷ καθ᾿ ἡμᾶς ὁ τῶν ὅλων Κύριος, ἵνα λύσῃ τὴν ἀρὰν τὴν ἐπὶ τῇ πρώτῃ γυναικί· εἴρηται γὰρ πρὸς αὐτήν· • Εν λύπαις τέξῃ τέκνα. ο ὡς γὰρ εἰς θάνατον τί- ντουσαι, τὸ τῆς ἁγίας ἐσχήκασι κέντρον· ἐπειδὴ δὲ γυνή τέτοχε κατὰ σάρκα τὸν Ἐμμανουὴλ, ὅς ἐστι ζωή, λέλυται τῆς ἀμᾶς ἡ δύναμις, συναπέσβη τῷ θανάτῳ καὶ τὸ ἐν λύπαις γεννᾶν τὰς ἐπὶ γῆς μητέ ρας (2). Βούλει καὶ ἑτέραν αἰτίαν τοῦ πράγματος ἐκμαθεῖν ; Μέμνησο του σοφωτάτου Παύλου γεγρα φέτος περὶ Χριστοῦ· . Τὸ γὰρ ἀδύνατον τοῦ νόμου, ἐν ᾧ ἀσθένει διὰ τῆς σαρκὸς, ὁ Θεὸς τὸν ἑαυτοῦ Υἱὸν πέμψας ἐν ὁμοιώματι σαρκὸς ἁμαρτίας καὶ περὶ ἁμαρτίας, κατέκρινε τὴν ἁμαρτίαν ἐν τῇ σαρκὶ, ἵνα τὸ δικαίωμα τοῦ νόμου πληρωθῇ ἐν ἡμῖν τοῖς μὴ κατὰ σάρκα περιπατοῦσιν, ἀλλὰ κατὰ πνεῦ μα (5). » Τί οὖν ἐστι τὸν ἐν ὁμοιώματι σαρκὸς ἁμαρτ τίας ἀπεστάλθαι λέγειν τὸν Υἱόν; Εμφωλεύει μὲν τοῖς μέλεσι τῆς σαρκὸς ἡμῶν, τῆς ἁμαρτίας ὁ να μος, καὶ τῶν ἐμφύτων ἐπιθυμιῶν τὸ ἔκτοπον κί- νημα· ὁ δέ γε τοῦ Θεοῦ Λόγος γενόμενος ἄνθρωπος, ἁγίαν εἶχε τὴν σάρκα καὶ πάναγνον ἀληθῶς· καὶ ἐν COMMENT. IN LUCAM. b.) (A f. b. B4. b, E f. b, F f. 764, H f. b, Gen. It', 16. Rom. viii, 3. Ecclesia consuetudinein. tur. Nisi forte Cyrillus unice designat B. Mariam, PATROL GR LXXII. C tes. D V. 8. Et pastores erant in eadem regione vigilan- Celebratum hymno ab angelis mysterium pastori- bus ante omnes revelatur, qui typum futurorum in Ecclesia pastorum gerebant. Illos nimirum opor- tuit primos audire verba, In terra pax, quia spiri- tales pastores pacem universo Ecclesiæ populo proclamaturi erant. Præterea pastorum persona, et excitatum iis ex hac revelatione gaudium, signifi- cant prorsus advenisse ad errantem ovem pastorem. Εtenim nihil magis pastores delectat, quam amiss pecudis inventio; quam quidem invenire nemo nisi princeps pastorum Christus poterat. Deinde quia Bethlehem panis domum interpretamur, ubinam congregari post promulgatum Evangelium debebaut pastores, nisi in spiritali coelestis panis domo, id est Ecclesia, in qua mystice quotidie sacrificatur is qui de colo descendit panis et vitam inundo suppe - ditat ? Initiatorum primitiæ pastores fuerunt : rursus itaque ad veritatem spectat typus. Spiritalibus namque pastoribus semet Christus manifestat, ut hi deinceps ipsum aliis annuntient, prorsus ut tunc pastores a sanctis angelis edocti, aliis vicissim festi- nantes rem nuntiaverunt. Itaque angeli initium prædicandi Christi faciunt, laudantque us Deum illum, qui ex muliere mirabiliter secundum carnem natus erat. Deus enim reapse erat in specio nostra rerum omnium Dominus, ut inflictam primæ mulieri maledictionem antiquaret. Dictum quippe illi fuerat :: In dolore "flios paries 30. . Sed post- quain mulier incarnatum peperit Emmanuelem, qui vita est, maledictionis vis excidit, exstinctus fuit una cum morte etiam pariendi dolor in terrenis matribus. Vin' aliam quoque rei causam cognosce- re? Sapientissimi Pauli memento de Christo scri- bentis : « Quod euim impossibile erat in lege, qua. tenus ea propter carnem infirmabatur, Deus Filium suum mittens in similitudinem carnis peccati, et pro peccato, damnavit in carne peccatum, ut justi- ficatio legis in nobis compleretur, qui non secun- dum carnem ambulamus, sed secundum spiritum”, Quid ergo est, quod in similitudinem carnis missum fuisse Filium dicit? Latet in carnis nostræ mem- bris peccati lex, et congenitarum cupiditatum insa- mus motus. Dei autem Verbum homo factum, san- ctam habuit carnem vereque purissimam : eratque in similitudine carnis nostræ, non tamen secun⚫ dum illam : alienum quippe omnino erat ab inhæ- rentibus corpori nostro inquinationibus, motuque et proclivitate quæ nos ad illicita defert. Porro quæ certe sine dolore peperit. ad hunc Pauli locum (Hujusce novæ editionis tom. VII, Patr. LXXIV). (1) Animadverte missæ quotidianæ in vetere etiam (2) Hoc spiritali aliquo sensu intelligendum vide- (3) Confer quæ adnotat Cyrillas in commentario
ἐπειδὴ δὲ γυνὴ τέτοκε κατὰ σάρκα τὸν Ἐμμανουὴλ, ὅς ἐστι ζωὴ, λέλυται τῆς ἀρᾶς ἡ δύναμις, συναπέσβη τῷ θανάτῳ καὶ τὸ ἐν λύπαις γεννᾷν τὰς ἐπὶ γῆς μητέρας. Βούλει καὶ ἑτέραν αἰτίαν τοῦ πράγματος ἐκμαθεῖν; Μέμνησο τοῦ σοφωτάτου Παύλου γεγραφότος περὶ Χριστοῦ· «Τὸ γὰρ ἀδύνατον τοῦ νόμου, ἐν ᾧ ἠσθένει διὰ τῆς σαρκὸς, ὁ Θεὸς τὸν ἑαυτοῦ Υἱὸν πέμψας ἐν ὁμοιώματι σαρκὸς ἁμαρτίας καὶ περὶ ἁμαρτίας, κατέκρινε τὴν ἁμαρτίαν ἐν τῇ σαρκὶ, ἵνα τὸ δικαίωμα τοῦ νόμου πληρωθῇ ἐν ἡμῖν τοῖς μὴ κατὰ σάρκα περιπατοῦσιν, ἀλλὰ κατὰ πνεῦμα.» Τί οὖν ἐστι τὸ, ἐν ὁμοιώματι σαρκὸς ἁμαρτίας ἀπεστάλθαι λέγειν τὸν Υἱόν; Ἐμφωλεύει μὲν τοῖς μέλεσι τῆς σαρκὸς ἡμῶν, τῆς ἁμαρτίας ὁ νόμος, καὶ τῶν ἐμφύτων ἐπιθυμιῶν τὸ ἔκτοπον κίνημα· ὁ δέ γε τοῦ Θεοῦ Λόγος γενόμενος ἄνθρωπος, ἁγίαν εἶχε τὴν σάρκα καὶ πάναγνον ἀληθῶς· καὶ ἐν ὁμοιώσει μὲν τῆς ἡμετέρας σαρκὸς, οὐ μὴν ἔτι καὶ κατ’ αὐτήν· ἀπήλλακτο γὰρ εἰς ἄπαν τῶν ἐμπεφυκότων τοῖς ἡμετέροις σώμασι μολυσμῶν, κινήματος καὶ ῥοπῆς τῆς ἡμᾶς ἀποφερούσης ἐφ’ ἃ μὴ θέμις. Ἀλλ’ αὕτη μὲν ἡ αἰτία τῆς τοῦ Σωτῆρος σαρκώσεως. Καὶ ἐσπαργάνωσεν αὐτόν. (α φ. 30 β, ξ φ.
Καὶ ποιμένες ἦσαν ἐν τῇ χώρᾳ τῇ αὐτῇ ἀγραυ- Α λοῦντες. (Β Ι. Ποιμέσι δὲ πρῶτον ἀποκαλύπτεται τὸ ὑπὸ τῶν ἀγγέλων ὑμνούμενον μυστήριον, οἵτινες τύπον ἐπεῖχον τῶν τὰς Ἐκκλησίας μελλόντων ποι- μαίνειν· αὐτοὺς γὰρ ἔδει καὶ πρώτους ἀκούειν τὸ, Ἐπὶ γῆν εἰρήνη, διότι καὶ οἱ πνευματικοί ποιμένες ἔμελλον τὴν εἰρήνην ἐπιφωνεῖν παντὶ τῷ τῆς Ἐκε κλησίας πληρώματι· ἔτι δὲ τὸ τῶν ποιμένων πρόσο ωπον, καὶ ἡ γενομένη διὰ τῆς ἀποκαλύψεως αὐτοῖς χαρὰ σημαίνει σαφῶς, ὡς ἐπὶ τὸ πλανώμενον ἦλθε πρόβατον ὁ ποιμὴν ὁ καλός· ποιμένας γὰρ οὐδὲν οὔ τως εὐφραίνειν οἶδεν, ὡς ἡ τοῦ ἀπολωλέτος βοσκή. ματος εὕρεσις· ὅπερ οὐκ ἦν ἑτέρου τινὸς εὑρεῖν, ἢ τοῦ ἀρχιποίμενος Χριστοῦ. Εἶτα ἐπειδὴ Βηθλεὲμ οἶκος ἄρτου ἑρμηνεύεται, ποῦ ἔμελλον οἱ ποιμένες Β μετὰ τὸ κήρυγμα τῆς εἰρήνης επείγεσθαι, ἢ ἐπὶ τὸν πνευματικὸν οἶκον τοῦ οὐρανίου ἄρτου, τουτέστι τὴν Ἐκκλησίαν, ἐν ᾗ μυστικῶς καθ' ἑκάστην ἱερουρ γεῖται ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβὰς ἄρτος, καὶ ζωὴν διδοὺς τῷ κόσμῳ (4) ; Κ Γ. 3) Ποιμένες γεγόνασι τῶν μυσταγωγουμένων ἀπαρχή· βλέπει δὲ πάλιν ὁ τύπος εἰς ἀλήθειαν· ποιο μέσι γὰρ τοῖς πνευματικοῖς ἐμφανή καθίστησιν ἑαυτὸν ὁ Χριστὸς, ἵν' αὐτὸν τοῖς ἄλλοις εὐαγγελί ζωνται· καθάπερ ἀμέλει καὶ οἱ τότε ποιμένες δι δάσκοντο μὲν παρὰ τῶν ἁγίων ἀγγέλων, δραμόντες δὲ, τοῖς ἑτέροις ἀπήγγελλον. "Αγγελοι δὴ οὖν τῶν περὶ αὐτοῦ κηρυγμάτων ἀπάρχονται· καὶ δοξολο γοῦσιν ὡς Θεὸν τὸν κατὰ σάρκα ἐκ γυναικὸς παρα δόξως γεγεννημένον· Θεὸς γὰρ ἦν ἐν εἴδει τῷ καθ᾿ ἡμᾶς ὁ τῶν ὅλων Κύριος, ἵνα λύσῃ τὴν ἀρὰν τὴν ἐπὶ τῇ πρώτῃ γυναικί· εἴρηται γὰρ πρὸς αὐτήν· • Εν λύπαις τέξῃ τέκνα. ο ὡς γὰρ εἰς θάνατον τί- ντουσαι, τὸ τῆς ἁγίας ἐσχήκασι κέντρον· ἐπειδὴ δὲ γυνή τέτοχε κατὰ σάρκα τὸν Ἐμμανουὴλ, ὅς ἐστι ζωή, λέλυται τῆς ἀμᾶς ἡ δύναμις, συναπέσβη τῷ θανάτῳ καὶ τὸ ἐν λύπαις γεννᾶν τὰς ἐπὶ γῆς μητέ ρας (2). Βούλει καὶ ἑτέραν αἰτίαν τοῦ πράγματος ἐκμαθεῖν ; Μέμνησο του σοφωτάτου Παύλου γεγρα φέτος περὶ Χριστοῦ· . Τὸ γὰρ ἀδύνατον τοῦ νόμου, ἐν ᾧ ἀσθένει διὰ τῆς σαρκὸς, ὁ Θεὸς τὸν ἑαυτοῦ Υἱὸν πέμψας ἐν ὁμοιώματι σαρκὸς ἁμαρτίας καὶ περὶ ἁμαρτίας, κατέκρινε τὴν ἁμαρτίαν ἐν τῇ σαρκὶ, ἵνα τὸ δικαίωμα τοῦ νόμου πληρωθῇ ἐν ἡμῖν τοῖς μὴ κατὰ σάρκα περιπατοῦσιν, ἀλλὰ κατὰ πνεῦ μα (5). » Τί οὖν ἐστι τὸν ἐν ὁμοιώματι σαρκὸς ἁμαρτ τίας ἀπεστάλθαι λέγειν τὸν Υἱόν; Εμφωλεύει μὲν τοῖς μέλεσι τῆς σαρκὸς ἡμῶν, τῆς ἁμαρτίας ὁ να μος, καὶ τῶν ἐμφύτων ἐπιθυμιῶν τὸ ἔκτοπον κί- νημα· ὁ δέ γε τοῦ Θεοῦ Λόγος γενόμενος ἄνθρωπος, ἁγίαν εἶχε τὴν σάρκα καὶ πάναγνον ἀληθῶς· καὶ ἐν COMMENT. IN LUCAM. b.) (A f. b. B4. b, E f. b, F f. 764, H f. b, Gen. It', 16. Rom. viii, 3. Ecclesia consuetudinein. tur. Nisi forte Cyrillus unice designat B. Mariam, PATROL GR LXXII. C tes. D V. 8. Et pastores erant in eadem regione vigilan- Celebratum hymno ab angelis mysterium pastori- bus ante omnes revelatur, qui typum futurorum in Ecclesia pastorum gerebant. Illos nimirum opor- tuit primos audire verba, In terra pax, quia spiri- tales pastores pacem universo Ecclesiæ populo proclamaturi erant. Præterea pastorum persona, et excitatum iis ex hac revelatione gaudium, signifi- cant prorsus advenisse ad errantem ovem pastorem. Εtenim nihil magis pastores delectat, quam amiss pecudis inventio; quam quidem invenire nemo nisi princeps pastorum Christus poterat. Deinde quia Bethlehem panis domum interpretamur, ubinam congregari post promulgatum Evangelium debebaut pastores, nisi in spiritali coelestis panis domo, id est Ecclesia, in qua mystice quotidie sacrificatur is qui de colo descendit panis et vitam inundo suppe - ditat ? Initiatorum primitiæ pastores fuerunt : rursus itaque ad veritatem spectat typus. Spiritalibus namque pastoribus semet Christus manifestat, ut hi deinceps ipsum aliis annuntient, prorsus ut tunc pastores a sanctis angelis edocti, aliis vicissim festi- nantes rem nuntiaverunt. Itaque angeli initium prædicandi Christi faciunt, laudantque us Deum illum, qui ex muliere mirabiliter secundum carnem natus erat. Deus enim reapse erat in specio nostra rerum omnium Dominus, ut inflictam primæ mulieri maledictionem antiquaret. Dictum quippe illi fuerat :: In dolore "flios paries 30. . Sed post- quain mulier incarnatum peperit Emmanuelem, qui vita est, maledictionis vis excidit, exstinctus fuit una cum morte etiam pariendi dolor in terrenis matribus. Vin' aliam quoque rei causam cognosce- re? Sapientissimi Pauli memento de Christo scri- bentis : « Quod euim impossibile erat in lege, qua. tenus ea propter carnem infirmabatur, Deus Filium suum mittens in similitudinem carnis peccati, et pro peccato, damnavit in carne peccatum, ut justi- ficatio legis in nobis compleretur, qui non secun- dum carnem ambulamus, sed secundum spiritum”, Quid ergo est, quod in similitudinem carnis missum fuisse Filium dicit? Latet in carnis nostræ mem- bris peccati lex, et congenitarum cupiditatum insa- mus motus. Dei autem Verbum homo factum, san- ctam habuit carnem vereque purissimam : eratque in similitudine carnis nostræ, non tamen secun⚫ dum illam : alienum quippe omnino erat ab inhæ- rentibus corpori nostro inquinationibus, motuque et proclivitate quæ nos ad illicita defert. Porro quæ certe sine dolore peperit. ad hunc Pauli locum (Hujusce novæ editionis tom. VII, Patr. LXXIV). (1) Animadverte missæ quotidianæ in vetere etiam (2) Hoc spiritali aliquo sensu intelligendum vide- (3) Confer quæ adnotat Cyrillas in commentario
PG 72:491108 β, ε φ. 81, φ φ. 766, η φ. 86, ι φ. 75) Ὅταν ἴδῃς βρέφος ἐσπαργανωμένον, μὴ μέχρι μόνης τῆς κατὰ σάρκα γεννήσεως αὐτοῦ τὴν σεαυτοῦ διάνοιαν στήσῃς, ἀλλ’ ἀναπήδησον εἰς θεωρίαν τῆς θεοπρεποῦς δόξης αὐτοῦ· ἀνάβηθι τὸν οὐρανόν· οὕτως αὐτὸν ἐν τοῖς ἀνωτάτω θεωρήσεις ὑψώμασι, τὴν ὑπερτάτην ἔχοντα δόξαν, ὄψει καθήμενον ἐπὶ θρόνου ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου· ἀκούσῃ τῶν Σεραφὶμ ὑμνολογούντων αὐτὸν, πλήρη τε εἶναι λεγόντων τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν τῆς δόξης αὐτοῦ. Γέγονε δὲ τοῦτο καὶ ἐπὶ τῆς γῆς· δόξα γὰρ Θεοῦ περιήστραψε τοὺς ποιμένας· καὶ πλῆθος ἦν στρατιᾶς οὐρανίου δοξολογούντων Χριστόν. Πλεῖστοι μὲν γὰρ ἐγεννήθησαν κατὰ καιροὺς ἅγιοι προφῆται, ἀλλ’ οὐδεὶς ἐκείνων ἐδοξολογήθη πώποτε διὰ φωνῆς ἀγγέλων· ἄνθρωποι γὰρ ἦσαν καὶ ἐν μέτροις τοῖς καθ’ ἡμᾶς οἰκέται Θεοῦ γνήσιοι. Χριστὸς δὲ οὐχ οὕτως· Θεὸς γάρ ἐστι καὶ Κύριος καὶ προφητῶν ἁγίων ἀποστολεὺς, καὶ ὡς ὁ Ψάλλων φησὶ, «Τίς ἐν νεφέλαις ἰσωθήσεται τῷ Κυρίῳ, καὶ τίς ὁμοιωθήσεται ἐν υἱοῖς Θεοῦ;» Ἡμῖν μὲν γὰρ τοῖς ὑπὸ ζυγὰ καὶ φυσικὴν δουλείαν, ἐν χάριτος τάξει προσνενέμηται παρ’ αὐτοῦ τὸ τῆς υἱότητος ὄνομα·
S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. ὁμοιώσει μὲν τῆς ἡμετέρας σαρκός, οὐ μὴν ἔτι καὶ κατ' αὐτήν· ἀπήλλακτο γὰρ εἰς ἅπαν τῶν ἐμπεφυκότων τοῖς ἡμετέροις σώμασι μολυσμών, κινήματος καὶ ροπῆς τῆς ἡμᾶς ἀποφερούσης ἐφ' & μή θέμις. Αλλ' αὕτη μὲν ἡ αἰτία τῆς τοῦ Σωτήρος σαρκώ σεως. Καὶ ἐσπαργάνωσεν αὐτόν. Οταν ἴδῃς βρέφος ἐσπαργανωμένον, μή μέχρι μόνης τῆς κατὰ σάρκα γεννήσεως αὐτοῦ τὴν σεαυτοῦ διάνοιαν στήσῃς, ἀλλ' ἀναπήδησον εἰς θεω ρίαν τῆς θεοπρεποῦς δόξης αὐτοῦ· ἀνάβηθι τὸν αὐ ρανόν· οὕτως αὐτὸν ἐν τοῖς ἀνωτάτω θεωρήσεις υψώμασι, τὴν ὑπερτάτην ἔχοντα δόξαν, δίψει καθ ἡμενον ἐπὶ θρόνου ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου· ἀκούσῃ τῶν Σεραφίμ ὑμνολογούντων αὐτὸν, πλήρη τα εἶναι λεγόντων τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν τῆς δόξης αὐτοῦ. Γέγονε δὲ τοῦτο καὶ ἐπὶ τῆς γῆς· δόξα γὰρ Θεοῦ περιήστραψε τους ποιμένας· καὶ πλῆθος ἦν στρατιάς οὐρανίου δοξολογούντων Χριστόν. Πλείστοι μὲν γὰρ ἐγεννήθησαν κατὰ καιροὺς ἅγιοι προφῆται, ἀλλ' οὐδεὶς ἐκείνων ἐδοξολογήθη πώποτε διὰ φωνῆς ἀγο γέλων· ἄνθρωποι γὰρ ἦσαν καὶ ἐν μέτροις τοῖς καθ' ἡμᾶς οἰκέται Θεοῦ γνήσιοι. Χριστὸς δὲ οὐχ οὕτως · Θεὸς γάρ ἐστι καὶ Κύριος καὶ προφητῶν ἁγίων ἀποστολεὺς, καὶ ὡς ὁ Ψάλλων φησί, «Τίς ἐν νεφέ λαις ἐσωθήσεται τῷ Κυρίῳ, καὶ τίς ὁμοιωθήσεται ἐν υἱοῖς Θεοῦ; » Ἡμῖν μὲν γὰρ τοῖς ὑπὸ ζυγὸ καὶ φυσικὴν δουλείαν, ἐν χάριτος τάξει προσνενέμηται παρ' αὐτοῦ τὸ τῆς υἱότητος όνομα· Χριστὸς δ' ἐστὶν ἡ ἀλήθεια, τουτέστιν ὁ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς κατὰ φύσιν Υἱὸς, καὶ ὅτε γέγονε σάρξ· μεμένηκε γὰρ δὴν, καίτοι προσλαβὼν ὃ οὐκ ἦν· ὅτι ἐστὶν ἀληθὲς ὁ φημι, πιστώσεται πάλιν ὁ προφήτης Ησαΐας λέγων· • Ἰδοὺ ἡ Παρθένος ἐν γαστρὶ ἕξει, καὶ τέξεται υἱὸν, καὶ καλέσουσι τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἐμμανουήλ. βούτυ ρον καὶ μέλι φάγεται· πρὶν ἢ γνῶναι αὐτὸν προ ελέσθαι πονηρά, ἐκλέξεται τὸ ἀγαθόν. Διότι πριν ἢ γνώναι τὸ παιδίον ἀγαθὸν ἢ κακὸν, ἀπειθεῖ που νησίᾳ τοῦ ἐκλέξασθαι τὸ ἀγαθόν ; » Καίτοι τῶς συχ ἅπασιν ἐναργές, ὅτι παιδίον νεογνὸν καὶ ἀρτιθαλές, καὶ οὐκ ἔχον ἀπὸ τοῦ χρόνου καὶ τῆς ἡλικίας τὸ δύο νασθαί τι νοεῖν, ἀνικάνως έχει πρὸς διάκρισιν πόθο νηροῦ τε καὶ ἀγαθοῦ πράγματος; Ο δε γὰρ ὅλως οὐδέν· ἀλλ' ἔν γε τῷ πάντων Σωτῆρι Χριστῷ θαύμα μέγα καὶ ἐξαίσιον ἦν· ἤσθιε μὲν γὰρ, ὡς βρέφος ως ἔτι, βούτυρόν τε καὶ μέλι· βούτυρον δὲ καλεῖ τὸ γάλα τῆς Παρθένου ὁ προφήτης, διὰ τὸ μὴ ἐκ θηλύτητος καὶ ἡδονῆς καὶ ἐκλύσεως γεγενῆσθαι αὐτό, πεπηγός δὲ εἶναι καὶ στερεόν, μηδὲ πικρίαν ἔχειν τῆς ἁμαρ τίας, ἀλλὰ τοῦ μέλιτος τὴν γλυκύτητα· εἴ γε πάντα τὰ Θεοῦ, γλυκύτερά ἐστιν ὑπὲρ μέλι καὶ κηρίον. (1 Γ. 78) "Αμπ μὲν ἐγεννήθη Χριστὸς, καὶ ἡ τοῦ διαβόλου δύναμις ἐσκυλεύετο· θρησκεύετο μὲν ἐν Δαμασκῷ, καὶ πλείστους εἶχεν ἐκεῖ τοὺς προσκυ νοῦντας αὐτόν· ἀλλ' ἐν καιρῷ τοῦ τόκου τῆς ἁγίας Παρθένου καὶ ἡ τῆς ἐκείνου τυραννίδος ἰσχὺς συνεθραύετο· σαγηνεύοντο οὖν πρὸς ἐπίγνωσιν hæc causa fuit eur Servator incarnart voluerit. V. 7. Et pannis eum involvit. (A f. b, C f. b, E f. 81, F f. 766, H L. 86, . ) Cum vides infantem fasciis involutum, care no in ejus sola secundum carnem nativitate mentem tuan defigas, sed scande potius ad dignæ Deo majestatis contemplationem : in cœlum nempe conscende ; sic enim in supernis spectabis excelsi- tatibus, eximia gloria circumdatum: videbis, in- quam, in sublimi sedentem throno ; audies seraphim hymnis eum celebrantes, plenumque dicentes cœ- lam ac terram majestate ejus. Jam id ipsum in terra quoque peractum est : etenim gloria Dei circumfulsit pastores, ac cœlestis exercitus laudemn Christo canentis multitudo. Plurimi certe nati sunt per tempora sancti prophetæ, nemo tamen illorum glorificatus fuit unquam angelorum voce : homines B enim erant, et intra modulum nostrum servi Dei fideles. Non ita Christus : est enim Deus ac Domi- nus, et sanctorum prophetarum missor; atque, ut ait Psalmista, ‹ Quis in nubibus æquabitur Do- mino, et quis ei comparabitur iuter ilios Dei s 2, Etenim nobis quidem, qui sub jugo servilique con- ditione sumus, attributa est ab illo filiorum appel- latio; sed enim Christus ipsa rei veritas est, nempo Dei Patris naturalis Filius, tunc etiam cum caro factus est : mansit enim quod erat, etiamn post- quam id assumpsit quod non erat. Quod autem vera dicam, testabitur denuo Isaias dicens: • Ecce virgo in utero habebit, et pariet filium cujus no- men appellabunt Emmanuelem: butyrum et mel conedet : priusquam noverit mala præopture, C bonum eliget : quia nimirum antequam discernal puer bonum a malo malitiæ resistet ut bonum præoptet ”. › Cæterum quid ni omnibus constet, puerum nuper natum ac tenerum, qui ob bre- vitatem temporis atque ætatis quidquam intel- ligendo ineptus est, bonum a malo discernere pror- sus nequire? Rei quippe omnis ignarus est. At euim in omnium Servatore Christo, grande erat immen. sumque miraculum. Edebat enim, ceu adhuc puer, butyrum et mel. Butyrum autem lac virgineum appeilat propheta, propterea quod haud ex feminea mollitia neque voluptate ac lubricitate effectum fuerat : concretum imo et solidum, nullamque habens peccati amaritudinem, sed mellis potius lulcedinem : siquidem quidquid Dei est, melle dulcius favoque est. Christo nato, statiın diaboli potentia prædæ fuit. Et is quidem colebatur Damasci, ibique plurimos adoratores habebat : verumtamen quo tem- pore sancta peperit Virgo, tyrannidis ejus vires confractæ sunt. Igitur ad veritatis notitiam etlınici pertracti fuerunt. Mos est divinitus inspiratæ - * Psal. Lxxxviii, 7. » Isa. vi, seq). D
Χριστὸς δ’ ἐστὶν ἡ ἀλήθεια, τουτέστιν ὁ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς κατὰ φύσιν Υἱὸς, καὶ ὅτε γέγονε σάρξ· μεμένηκε γὰρ ὂ ἦν, καίτοι προσλαβὼν ὃ οὐκ ἦν· ὅτι ἐστὶν ἀληθὲς ὅ φημι, πιστώσεται πάλιν ὁ προφήτης Ἡσαί̈ας λέγων· «Ἰδοὺ ἡ Παρθένος ἐν γαστρὶ ἕξει, καὶ τέξεται υἱὸν, καὶ καλέσουσι τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἐμμανουήλ· βούτυρον καὶ μέλι φάγεται· πρὶν ἢ γνῶναι αὐτὸν προελέσθαι πονηρὰ, ἐκλέξεται τὸ ἀγαθόν. Διότι πρὶν ἢ γνῶναι τὸ παιδίον ἀγαθὸν ἢ κακὸν, ἀπειθεῖ πονηρίᾳ τοῦ ἐκλέξασθαι τὸ ἀγαθόν;» Καίτοι πῶς οὐχ ἅπασιν ἐναργὲς, ὅτι παιδίον νεογνὸν καὶ ἀρτιθαλὲς, καὶ οὐκ ἔχον ἀπὸ τοῦ χρόνου καὶ τῆς ἡλικίας τὸ δύνασθαί τι νοεῖν, ἀνικάνως ἔχει πρὸς διάκρισιν πονηροῦ τε καὶ ἀγαθοῦ πράγματος; Οἶδε γὰρ ὅλως οὐδέν· ἀλλ’ ἕν γε τῷ πάντων Σωτῆρι Χριστῷ θαῦμα μέγα καὶ ἐξαίσιον ἦν· ἤσθιε μὲν γὰρ, ὡς βρέφος ὢν ἔτι, βούτυρόν τε καὶ μέλι· βούτυρον δὲ καλεῖ τὸ γάλα τῆς Παρθένου ὁ προφήτης, διὰ τὸ μὴ ἐκ θηλύτητος καὶ ἡδονῆς καὶ ἐκλύσεως γεγενῆσθαι αὐτὸ, πεπηγὸς δὲ εἶναι καὶ στερεὸν, μηδὲ πικρίαν ἔχειν τῆς ἁμαρτίας, ἀλλὰ τοῦ μέλιτος τὴν γλυκύτητα· εἴ γε πάντα τὰ Θεοῦ, γλυκύτερά ἐστιν ὑπὲρ μέλι καὶ κηρίον. (ι φ.
S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. ὁμοιώσει μὲν τῆς ἡμετέρας σαρκός, οὐ μὴν ἔτι καὶ κατ' αὐτήν· ἀπήλλακτο γὰρ εἰς ἅπαν τῶν ἐμπεφυκότων τοῖς ἡμετέροις σώμασι μολυσμών, κινήματος καὶ ροπῆς τῆς ἡμᾶς ἀποφερούσης ἐφ' & μή θέμις. Αλλ' αὕτη μὲν ἡ αἰτία τῆς τοῦ Σωτήρος σαρκώ σεως. Καὶ ἐσπαργάνωσεν αὐτόν. Οταν ἴδῃς βρέφος ἐσπαργανωμένον, μή μέχρι μόνης τῆς κατὰ σάρκα γεννήσεως αὐτοῦ τὴν σεαυτοῦ διάνοιαν στήσῃς, ἀλλ' ἀναπήδησον εἰς θεω ρίαν τῆς θεοπρεποῦς δόξης αὐτοῦ· ἀνάβηθι τὸν αὐ ρανόν· οὕτως αὐτὸν ἐν τοῖς ἀνωτάτω θεωρήσεις υψώμασι, τὴν ὑπερτάτην ἔχοντα δόξαν, δίψει καθ ἡμενον ἐπὶ θρόνου ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου· ἀκούσῃ τῶν Σεραφίμ ὑμνολογούντων αὐτὸν, πλήρη τα εἶναι λεγόντων τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν τῆς δόξης αὐτοῦ. Γέγονε δὲ τοῦτο καὶ ἐπὶ τῆς γῆς· δόξα γὰρ Θεοῦ περιήστραψε τους ποιμένας· καὶ πλῆθος ἦν στρατιάς οὐρανίου δοξολογούντων Χριστόν. Πλείστοι μὲν γὰρ ἐγεννήθησαν κατὰ καιροὺς ἅγιοι προφῆται, ἀλλ' οὐδεὶς ἐκείνων ἐδοξολογήθη πώποτε διὰ φωνῆς ἀγο γέλων· ἄνθρωποι γὰρ ἦσαν καὶ ἐν μέτροις τοῖς καθ' ἡμᾶς οἰκέται Θεοῦ γνήσιοι. Χριστὸς δὲ οὐχ οὕτως · Θεὸς γάρ ἐστι καὶ Κύριος καὶ προφητῶν ἁγίων ἀποστολεὺς, καὶ ὡς ὁ Ψάλλων φησί, «Τίς ἐν νεφέ λαις ἐσωθήσεται τῷ Κυρίῳ, καὶ τίς ὁμοιωθήσεται ἐν υἱοῖς Θεοῦ; » Ἡμῖν μὲν γὰρ τοῖς ὑπὸ ζυγὸ καὶ φυσικὴν δουλείαν, ἐν χάριτος τάξει προσνενέμηται παρ' αὐτοῦ τὸ τῆς υἱότητος όνομα· Χριστὸς δ' ἐστὶν ἡ ἀλήθεια, τουτέστιν ὁ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς κατὰ φύσιν Υἱὸς, καὶ ὅτε γέγονε σάρξ· μεμένηκε γὰρ δὴν, καίτοι προσλαβὼν ὃ οὐκ ἦν· ὅτι ἐστὶν ἀληθὲς ὁ φημι, πιστώσεται πάλιν ὁ προφήτης Ησαΐας λέγων· • Ἰδοὺ ἡ Παρθένος ἐν γαστρὶ ἕξει, καὶ τέξεται υἱὸν, καὶ καλέσουσι τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἐμμανουήλ. βούτυ ρον καὶ μέλι φάγεται· πρὶν ἢ γνῶναι αὐτὸν προ ελέσθαι πονηρά, ἐκλέξεται τὸ ἀγαθόν. Διότι πριν ἢ γνώναι τὸ παιδίον ἀγαθὸν ἢ κακὸν, ἀπειθεῖ που νησίᾳ τοῦ ἐκλέξασθαι τὸ ἀγαθόν ; » Καίτοι τῶς συχ ἅπασιν ἐναργές, ὅτι παιδίον νεογνὸν καὶ ἀρτιθαλές, καὶ οὐκ ἔχον ἀπὸ τοῦ χρόνου καὶ τῆς ἡλικίας τὸ δύο νασθαί τι νοεῖν, ἀνικάνως έχει πρὸς διάκρισιν πόθο νηροῦ τε καὶ ἀγαθοῦ πράγματος; Ο δε γὰρ ὅλως οὐδέν· ἀλλ' ἔν γε τῷ πάντων Σωτῆρι Χριστῷ θαύμα μέγα καὶ ἐξαίσιον ἦν· ἤσθιε μὲν γὰρ, ὡς βρέφος ως ἔτι, βούτυρόν τε καὶ μέλι· βούτυρον δὲ καλεῖ τὸ γάλα τῆς Παρθένου ὁ προφήτης, διὰ τὸ μὴ ἐκ θηλύτητος καὶ ἡδονῆς καὶ ἐκλύσεως γεγενῆσθαι αὐτό, πεπηγός δὲ εἶναι καὶ στερεόν, μηδὲ πικρίαν ἔχειν τῆς ἁμαρ τίας, ἀλλὰ τοῦ μέλιτος τὴν γλυκύτητα· εἴ γε πάντα τὰ Θεοῦ, γλυκύτερά ἐστιν ὑπὲρ μέλι καὶ κηρίον. (1 Γ. 78) "Αμπ μὲν ἐγεννήθη Χριστὸς, καὶ ἡ τοῦ διαβόλου δύναμις ἐσκυλεύετο· θρησκεύετο μὲν ἐν Δαμασκῷ, καὶ πλείστους εἶχεν ἐκεῖ τοὺς προσκυ νοῦντας αὐτόν· ἀλλ' ἐν καιρῷ τοῦ τόκου τῆς ἁγίας Παρθένου καὶ ἡ τῆς ἐκείνου τυραννίδος ἰσχὺς συνεθραύετο· σαγηνεύοντο οὖν πρὸς ἐπίγνωσιν hæc causa fuit eur Servator incarnart voluerit. V. 7. Et pannis eum involvit. (A f. b, C f. b, E f. 81, F f. 766, H L. 86, . ) Cum vides infantem fasciis involutum, care no in ejus sola secundum carnem nativitate mentem tuan defigas, sed scande potius ad dignæ Deo majestatis contemplationem : in cœlum nempe conscende ; sic enim in supernis spectabis excelsi- tatibus, eximia gloria circumdatum: videbis, in- quam, in sublimi sedentem throno ; audies seraphim hymnis eum celebrantes, plenumque dicentes cœ- lam ac terram majestate ejus. Jam id ipsum in terra quoque peractum est : etenim gloria Dei circumfulsit pastores, ac cœlestis exercitus laudemn Christo canentis multitudo. Plurimi certe nati sunt per tempora sancti prophetæ, nemo tamen illorum glorificatus fuit unquam angelorum voce : homines B enim erant, et intra modulum nostrum servi Dei fideles. Non ita Christus : est enim Deus ac Domi- nus, et sanctorum prophetarum missor; atque, ut ait Psalmista, ‹ Quis in nubibus æquabitur Do- mino, et quis ei comparabitur iuter ilios Dei s 2, Etenim nobis quidem, qui sub jugo servilique con- ditione sumus, attributa est ab illo filiorum appel- latio; sed enim Christus ipsa rei veritas est, nempo Dei Patris naturalis Filius, tunc etiam cum caro factus est : mansit enim quod erat, etiamn post- quam id assumpsit quod non erat. Quod autem vera dicam, testabitur denuo Isaias dicens: • Ecce virgo in utero habebit, et pariet filium cujus no- men appellabunt Emmanuelem: butyrum et mel conedet : priusquam noverit mala præopture, C bonum eliget : quia nimirum antequam discernal puer bonum a malo malitiæ resistet ut bonum præoptet ”. › Cæterum quid ni omnibus constet, puerum nuper natum ac tenerum, qui ob bre- vitatem temporis atque ætatis quidquam intel- ligendo ineptus est, bonum a malo discernere pror- sus nequire? Rei quippe omnis ignarus est. At euim in omnium Servatore Christo, grande erat immen. sumque miraculum. Edebat enim, ceu adhuc puer, butyrum et mel. Butyrum autem lac virgineum appeilat propheta, propterea quod haud ex feminea mollitia neque voluptate ac lubricitate effectum fuerat : concretum imo et solidum, nullamque habens peccati amaritudinem, sed mellis potius lulcedinem : siquidem quidquid Dei est, melle dulcius favoque est. Christo nato, statiın diaboli potentia prædæ fuit. Et is quidem colebatur Damasci, ibique plurimos adoratores habebat : verumtamen quo tem- pore sancta peperit Virgo, tyrannidis ejus vires confractæ sunt. Igitur ad veritatis notitiam etlınici pertracti fuerunt. Mos est divinitus inspiratæ - * Psal. Lxxxviii, 7. » Isa. vi, seq). D
PG 72:49376) Ἅμα μὲν ἐγεννήθη Χριστὸς, καὶ ἡ τοῦ διαβόλου δύναμις ἐσκυλεύετο· ἐθρησκεύετο μὲν ἐν Δαμασκῷ, καὶ πλείστους εἶχεν ἐκεῖ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτόν· ἀλλ’ ἐν καιρῷ τοῦ τόκου τῆς ἁγίας Παρθένου καὶ ἡ τῆς ἐκείνου τυραννίδος ἰσχὺς συνεθραύετο· ἐσαγηνεύοντο οὖν πρὸς ἐπίγνωσιν ἀληθείας οἱ ἐξ ἐθνῶν.(ι φ. 76) Ἔθος γὰρ τῇ θεοπνεύστῳ Γραφῇ διαφόροις ὀνόμασιν τὸν τῶν ὅλων Θεὸν ἀποκαλεῖν, καὶ ὡς ἀπό γε τῶν κατὰ καιροὺς δρωμένων ἔσθ’ ὅτε προσεπινοεῖν τὰς κλήσεις· τοῦτο τετήρηται ἐπ’ αὐτοῦ τοῦ Χριστοῦ· Θεὸς γάρ ἐστιν ἀληθινός· ἐπιδείξειεν ἂν τό· «Ταχέως σκύλευσον, ὀξέως προνόμευσον.6(ι φ. 78 β) Ἀρχὴ γὰρ αὐτοῦ γέγονεν ὁ σταυρὸς, δι’ οὗ βεβασίλευκεν τῆς ὑπ’ οὐρανόν· εἴπερ ἐστὶν ἀληθὲς ὅτι γέγονεν ὑπήκοος τῷ Πατρὶ μέχρι θανάτου σταυροῦ.(ι φ. 82) Ἐπιτήρησον, ἀγαπητὲ, καὶ σύνες, ὅτι οὐκ εἰς τὰς τῶν ἐθνῶν συνηθείας ἐξέβησαν οἱ ἡγιασμένοι διὰ τῆς πίστεως, ἀλλ’ εἰς τὰς αὐτῶν μᾶλλον εἰσῆλθον οἱ κεκλημένοι· κρεοφαγοῦσιν μὲν οἱ θῆρες, λύκος τε καὶ λέων, ἄρκος τε καὶ πάρδαλις· ποαφάγα δέ εἰσι τὰ τῶν ζώων ἥμερα, ἔριφοί τε καὶ ἄρνες καὶ μόσχοι.
ἀληθείας οἱ ἐξ ἐθνῶν. — ( 1. ) Εθος γὰρ τῇ Θεοπνεύστῳ Γραφῇ διαφόροις ονόμασιν τὸν τῶν ὅλων Θεὸν ἀποκαλεῖν, καὶ ὡς ἀπό γε τῶν κατά και ροὺς δρωμένων ἔσθ' ὅτε προσεπινοεῖν τὰς κλήσεις· τοῦτο τετήρηται ἐπ' αὐτοῦ τοῦ Χριστοῦ· Θεὸς γάρ ἐστιν ἀληθινός· ἐπιδείξειεν ἂν τή· ι Ταχέως σκύ λευσον, ὀξέως προνόμευσον. ο - (Ι . ) Αρχή Γ. γὰρ αὐτοῦ γέγονεν ὁ σταυρός, δι' οὗ βεβασίλευκεν τῆς ὑπ' οὐρανόν (1)· εἴπερ ἐστὶν ἀληθὲς ὅτι γέγονεν ὑπο ήκοος τῷ Πατρὶ μέχρι θανάτου σταυροῦ. - (1 Γ. 82) Επιτήρησον, ἀγαπητέ, καὶ σύνες, ὅτι οὐκ εἰς τὰς τῶν ἐθνῶν συνηθείας ἐξέβησαν οἱ ἡγιασμένοι διὰ τῆς πίστεως, ἀλλ᾽ εἰς τὰς αὐτῶν μᾶλλον εἰσῆλθον οι κεκλημένοι· κρεοφαγοῦσιν μὲν οἱ θήρες, λύκος τε καὶ λέων, ἄρχος τε καὶ πάρδαλις· ποαφάγα δέ εἰσι τὰ τῶν ζώων ήμερα, ἔριφοι τε καὶ ἄρνες καὶ μόν σχοι. 'Αλλ' οι θῆρες δὲ, φησὶν, τοῖς ἡμέροις συμ- βοσκήσονται, καὶ τὰς αὐτῶν ἔδονται τροφάς. Οὐκοῦν οὐ τὰ ἡμέρα πρὸς τὰς τῶν ἀγρίων ἐκβέβηκε συνο ηθείας, ἐκεῖνα δὲ μᾶλλον εἰς τὰς τούτων, ὡς ἔφην, μεταπεφοίτηκε. Μετέστησαν γοῦν ἐξ ἀγρίου φρονή ματος εἰς τὴν ἁγίας πρέπουσαν ἡμερότητα· μετα- βέβληνται διὰ Χριστοῦ, καὶ γεγόνασιν ἄρνες, οἱ λύ κοι· αὐτὸς γὰρ ἦν ὁ ἐξημερῶν αὐτοὺς, καὶ συνείρων, ὡς ἔφην, τοὺς δύο λαοὺς εἰς φρόνημα τό θεοφιλές. Τοῦτο πάλαι καὶ ὁ ἱεροφάντης Μωϋσῆς ἀναπεφώνηκε λέγων. • Ευφράνθητε, ἔθνη, μετὰ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ, δίτε μεγαλωσύνην Κυρίῳ καὶ Θεῷ ἡμῶν. γὰρ Θεὸς ἦν ἀποῤῥήτως σεσαρκωμένος, μόνος ᾔδει τὸ ἀγαθὸν, καὶ πονηρίας τῆς ἐν ἀνθρώποις ἐλεύθε ρος ἦν· ἴδιον δὲ τοῦτο τῆς ἀνωτάτω πασῶν οὐσίας· τὸ γὰρ φύσει καὶ ἀραρότως καὶ ἀμεταπτώτως ἀγα θέα, πρέποι ἂν αὐτῇ τε καὶ μόνῃ ἰδικῶς· Οὐδεὶς γὰρ ἀγαθὸς, εἰ μὴ εἷς ὁ Θεὸς, » κατὰ τὴν αὐτοῦ τοῦ Σωτῆρος φωνήν. Οὐκοῦν, μὴ ὡς βρέφος ἴδῃς ἁπλῶς τὸν ἐν φάτνῃ κείμενον, ἀλλ' ἐν πτωχείᾳ τῇ καθ' ἡμᾶς τὸν πλούσιον ὡς Θεὸν, καὶ διὰ τοῦτο δοξολο- γούμενον καὶ παρ' αὐτῶν τῶν ἁγίων ἀγγέλων· ὁποῖος δὴ καὶ ὁ ὕμνος ἦν· « Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη, ἐν ἀνθρώποις εὐδοκία . ο Αγγελοι μὲν γὰρ καὶ πᾶσαι αἱ ἀνωτάτω δυνάμεις τὴν ἔκνεμη θεῖσαν αὐτοῖς σώζοντες τάξιν, καὶ εἰρηνεύουσι πρὸς Θεόν· κατ' οὐδένα γὰρ τρόπον τὸ αὐτῷ δοκοῦν παρα- τρέχουσιν, ἀλλ᾽ εἰσὶν ἐν ἑδραιότητι τῇ κατὰ δικαιο- σύνην καὶ ἁγιασμόν· ἡμεῖς δὲ οἱ τάλανες, τοῖς τοῦ Δεσπότου θελήμασι τὰς ἑαυτῶν ἐπιθυμίας ἀντανα- στήσαντες, πολεμίων ἐν τάξει γεγόναμεν αὐτῷ. Λέ ονται δὲ τοῦτο διὰ Χριστοῦ· καὶ γάρ ἐστιν αὐτὸς ἡ εἰρήνη ἡμῶν, καὶ συνῆψε ἡμᾶς δι' ἑαυτοῦ τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ, τὴν ἐχθροποιὸν ἁμαρτίαν ἐκ μέσου το θείς, καὶ δικαιῶν ἐν πίστει, καὶ καλῶν ἐγγὺς τοὺς Έντας μακράν καὶ καθ᾿ ἕτερον δὲ τρόπον, κτίσας • τοὺς δύο λαούς εἰς ἕνα καινὸν ἄνθρωπον, ποιῶν εἰ- COMMENT. IN LUCAM. A Scriptura, diversis nominibus universalem Deum - (A f. b, E f. 82, F f. b, II f. b) 'Eaton B C D - appellandi; et quidem ex gestis per tempora rebus appellationes excogitandi. L. in Christo etiam fa- ctitatum est. Est enim verus Deus; quam rem illa quoque verba demonstrant : c Accelera spolia de. trahere, festina prædari ".). Ejus initiuni crux fuit, per quam universi orbis regnum obtinuit ; quandoquidem ipse vere usque ad mortem crucis Patri obedivit. Animadverte, charissime, et in- tellige, non ad ethnicorum consuetudines transisse eos qui per fidem sanctificati sunt; sed ad horum potius mor es accessisse illos, qui vocati fuere. Et carnivoræ quidem belluæ sunt lupus, leo, ursus, panthera herbis autem pascuntur quicunque sunt cicures, hædi, agni, vituli. Sed feræ, inquit, una cumn cicuribus pascentur, et eorumdem escis uteu- tur. Ergo nequaquam cicures ad ferarum consue- Indines transierunt; sed bæ potius ad illorum, ut dixi, mores conversæ sunt. Mutati sunt itaque ho- mines ex ferino ingenio ad congruam sanctis man- suetudinem, immutati fuerunt per Christum, facti- que sunt agni qui erant lupi : ipse enim eos cicu- ravit, duosque populos, ut dixi, in religiosa sen- tentia copulavit. lloc olim hierophauta quoque Moyses prædicavit, dicens : « Lætamini, gentes, cum populo ejus, Dominum Deum nostrum magni- Cale 18. , ' Quia enim Deus ineffabiliter incarnatus erat, solus ipse bonum noscebat, humanaque malitia carebat, quod utique excelsæ præ omnibus substan- tiæ proprium est: nam quod naturaliter, firmiter atque immutabiliter bonum est, id ei unice proprie- que convenit. « Nam nemo bonus nisi solus Deus, juxta ipsius Servatoris elatum s. Cave igitur, ne ut infantulum tantummodo in præsepi ja- centem spectes, sed potius divitem in paupertate nostra Deum, ejusque rei causa a sanetis ipsis angelis decantatum; cujusmodi ille hymnus erat : Gloria in excelsis Deo, et in terra pas, inter line mines bona volumtas ". » Profecto angeli, cunela- que sanctæ virtutes, quæ attributum sibi ordinem retinuerunt, pacem quoque cuin Deo conservant, nullatenus voluntatem ejus transgrediuntur, sed in stabili justitia ac sanctitate manent. Nos vero mi- seri, qui Domini mandatis cupiditates nostras opposuimus, hostium instar apud illum evasimus. Verumtamen ea res per Christum destructa fuit, qui nostra pax est, mosque Patri Deo conjunxit, causam odii peccatum de medio tollens, ſide justi- licans, sibique proximos faciens qui longe aberant, alioqui etiam condens duos populos in unum no- vum hominenı, pacew faciens, duosque illos in uno corpore Patri reconcilians 16. Placuit enim • Marc. 3, ** f-ɔ. viii, 3. ** Deut. xxx11, sec. Gr. deatur famigeratam illam lectionem psalmi xcv, 10: 18. *7 Luc. 11, 14. Ephes. 11, 15. Dominus regnavit a ligno, de qua tot verba a pili- lologis sacrisque criticis facta sunt. (4) Haud scio an Cyrillus hoc loco innucre vi-
Ἀλλ’ οἱ θῆρες δὲ, φησὶν, τοῖς ἡμέροις συνβοσκήσονται, καὶ τὰς αὐτῶν ἔδονται τροφάς. Οὐκοῦν οὐ τὰ ἥμερα πρὸς τὰς τῶν ἀγρίων ἐκβέβηκε συνηθείας, ἐκεῖνα δὲ μᾶλλον εἰς τὰς τούτων, ὡς ἔφην, μεταπεφοίτηκε. Μετέστησαν γοῦν ἐξ ἀγρίου φρονήματος εἰς τὴν ἁγίοις πρέπουσαν ἡμερότητα· μεταβέβληνται διὰ Χριστοῦ, καὶ γεγόνασιν ἄρνες, οἱ λύκοι· αὐτὸς γὰρ ἦν ὁ ἐξημερῶν αὐτοὺς, καὶ συνείρων, ὡς ἔφην, τοὺς δύο λαοὺς εἰς φρόνημα τὸ θεοφιλές. Τοῦτο πάλαι καὶ ὁ ἱεροφάντης Μωϋσῆς ἀναπεφώνηκε λέγων. «Εὐφράνθητε, ἔθνη, μετὰ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ, δότε μεγαλωσύνην Κυρίῳ καὶ Θεῷ ἡμῶν. (α φ. 30 β, ε φ. 82, φ φ. 766 β, η φ. 86 β) Ἐπειδὴ γὰρ Θεὸς ἦν ἀποῤῥήτως σεσαρκωμένος, μόνος ᾔδει τὸ ἀγαθὸν, καὶ πονηρίας τῆς ἐν ἀνθρώποις ἐλεύθερος ἦν· ἴδιον δὲ τοῦτο τῆς ἀνωτάτω πασῶν οὐσίας· τὸ γὰρ φύσει καὶ ἀραρότως καὶ ἀμεταπτώτως ἀγαθὸν, πρέποι ἂν αὐτῇ τε καὶ μόνῃ ἰδικῶς· «Οὐδεὶς γὰρ ἀγαθὸς, εἰ μὴ εἷς ὁ Θεὸς,» κατὰ τὴν αὐτοῦ τοῦ Σωτῆρος φωνήν. Οὐκοῦν, μὴ ὡς βρέφος ἴδῃς ἁπλῶς τὸν ἐν φάτνῃ κείμενον, ἀλλ’ ἐν πτωχείᾳ τῇ καθ’ ἡμᾶς τὸν πλούσιον ὡς Θεὸν, καὶ διὰ τοῦτο δοξολογούμενον καὶ παρ’ αὐτῶν τῶν ἁγίων ἀγγέλων·
ἀληθείας οἱ ἐξ ἐθνῶν. — ( 1. ) Εθος γὰρ τῇ Θεοπνεύστῳ Γραφῇ διαφόροις ονόμασιν τὸν τῶν ὅλων Θεὸν ἀποκαλεῖν, καὶ ὡς ἀπό γε τῶν κατά και ροὺς δρωμένων ἔσθ' ὅτε προσεπινοεῖν τὰς κλήσεις· τοῦτο τετήρηται ἐπ' αὐτοῦ τοῦ Χριστοῦ· Θεὸς γάρ ἐστιν ἀληθινός· ἐπιδείξειεν ἂν τή· ι Ταχέως σκύ λευσον, ὀξέως προνόμευσον. ο - (Ι . ) Αρχή Γ. γὰρ αὐτοῦ γέγονεν ὁ σταυρός, δι' οὗ βεβασίλευκεν τῆς ὑπ' οὐρανόν (1)· εἴπερ ἐστὶν ἀληθὲς ὅτι γέγονεν ὑπο ήκοος τῷ Πατρὶ μέχρι θανάτου σταυροῦ. - (1 Γ. 82) Επιτήρησον, ἀγαπητέ, καὶ σύνες, ὅτι οὐκ εἰς τὰς τῶν ἐθνῶν συνηθείας ἐξέβησαν οἱ ἡγιασμένοι διὰ τῆς πίστεως, ἀλλ᾽ εἰς τὰς αὐτῶν μᾶλλον εἰσῆλθον οι κεκλημένοι· κρεοφαγοῦσιν μὲν οἱ θήρες, λύκος τε καὶ λέων, ἄρχος τε καὶ πάρδαλις· ποαφάγα δέ εἰσι τὰ τῶν ζώων ήμερα, ἔριφοι τε καὶ ἄρνες καὶ μόν σχοι. 'Αλλ' οι θῆρες δὲ, φησὶν, τοῖς ἡμέροις συμ- βοσκήσονται, καὶ τὰς αὐτῶν ἔδονται τροφάς. Οὐκοῦν οὐ τὰ ἡμέρα πρὸς τὰς τῶν ἀγρίων ἐκβέβηκε συνο ηθείας, ἐκεῖνα δὲ μᾶλλον εἰς τὰς τούτων, ὡς ἔφην, μεταπεφοίτηκε. Μετέστησαν γοῦν ἐξ ἀγρίου φρονή ματος εἰς τὴν ἁγίας πρέπουσαν ἡμερότητα· μετα- βέβληνται διὰ Χριστοῦ, καὶ γεγόνασιν ἄρνες, οἱ λύ κοι· αὐτὸς γὰρ ἦν ὁ ἐξημερῶν αὐτοὺς, καὶ συνείρων, ὡς ἔφην, τοὺς δύο λαοὺς εἰς φρόνημα τό θεοφιλές. Τοῦτο πάλαι καὶ ὁ ἱεροφάντης Μωϋσῆς ἀναπεφώνηκε λέγων. • Ευφράνθητε, ἔθνη, μετὰ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ, δίτε μεγαλωσύνην Κυρίῳ καὶ Θεῷ ἡμῶν. γὰρ Θεὸς ἦν ἀποῤῥήτως σεσαρκωμένος, μόνος ᾔδει τὸ ἀγαθὸν, καὶ πονηρίας τῆς ἐν ἀνθρώποις ἐλεύθε ρος ἦν· ἴδιον δὲ τοῦτο τῆς ἀνωτάτω πασῶν οὐσίας· τὸ γὰρ φύσει καὶ ἀραρότως καὶ ἀμεταπτώτως ἀγα θέα, πρέποι ἂν αὐτῇ τε καὶ μόνῃ ἰδικῶς· Οὐδεὶς γὰρ ἀγαθὸς, εἰ μὴ εἷς ὁ Θεὸς, » κατὰ τὴν αὐτοῦ τοῦ Σωτῆρος φωνήν. Οὐκοῦν, μὴ ὡς βρέφος ἴδῃς ἁπλῶς τὸν ἐν φάτνῃ κείμενον, ἀλλ' ἐν πτωχείᾳ τῇ καθ' ἡμᾶς τὸν πλούσιον ὡς Θεὸν, καὶ διὰ τοῦτο δοξολο- γούμενον καὶ παρ' αὐτῶν τῶν ἁγίων ἀγγέλων· ὁποῖος δὴ καὶ ὁ ὕμνος ἦν· « Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη, ἐν ἀνθρώποις εὐδοκία . ο Αγγελοι μὲν γὰρ καὶ πᾶσαι αἱ ἀνωτάτω δυνάμεις τὴν ἔκνεμη θεῖσαν αὐτοῖς σώζοντες τάξιν, καὶ εἰρηνεύουσι πρὸς Θεόν· κατ' οὐδένα γὰρ τρόπον τὸ αὐτῷ δοκοῦν παρα- τρέχουσιν, ἀλλ᾽ εἰσὶν ἐν ἑδραιότητι τῇ κατὰ δικαιο- σύνην καὶ ἁγιασμόν· ἡμεῖς δὲ οἱ τάλανες, τοῖς τοῦ Δεσπότου θελήμασι τὰς ἑαυτῶν ἐπιθυμίας ἀντανα- στήσαντες, πολεμίων ἐν τάξει γεγόναμεν αὐτῷ. Λέ ονται δὲ τοῦτο διὰ Χριστοῦ· καὶ γάρ ἐστιν αὐτὸς ἡ εἰρήνη ἡμῶν, καὶ συνῆψε ἡμᾶς δι' ἑαυτοῦ τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ, τὴν ἐχθροποιὸν ἁμαρτίαν ἐκ μέσου το θείς, καὶ δικαιῶν ἐν πίστει, καὶ καλῶν ἐγγὺς τοὺς Έντας μακράν καὶ καθ᾿ ἕτερον δὲ τρόπον, κτίσας • τοὺς δύο λαούς εἰς ἕνα καινὸν ἄνθρωπον, ποιῶν εἰ- COMMENT. IN LUCAM. A Scriptura, diversis nominibus universalem Deum - (A f. b, E f. 82, F f. b, II f. b) 'Eaton B C D - appellandi; et quidem ex gestis per tempora rebus appellationes excogitandi. L. in Christo etiam fa- ctitatum est. Est enim verus Deus; quam rem illa quoque verba demonstrant : c Accelera spolia de. trahere, festina prædari ".). Ejus initiuni crux fuit, per quam universi orbis regnum obtinuit ; quandoquidem ipse vere usque ad mortem crucis Patri obedivit. Animadverte, charissime, et in- tellige, non ad ethnicorum consuetudines transisse eos qui per fidem sanctificati sunt; sed ad horum potius mor es accessisse illos, qui vocati fuere. Et carnivoræ quidem belluæ sunt lupus, leo, ursus, panthera herbis autem pascuntur quicunque sunt cicures, hædi, agni, vituli. Sed feræ, inquit, una cumn cicuribus pascentur, et eorumdem escis uteu- tur. Ergo nequaquam cicures ad ferarum consue- Indines transierunt; sed bæ potius ad illorum, ut dixi, mores conversæ sunt. Mutati sunt itaque ho- mines ex ferino ingenio ad congruam sanctis man- suetudinem, immutati fuerunt per Christum, facti- que sunt agni qui erant lupi : ipse enim eos cicu- ravit, duosque populos, ut dixi, in religiosa sen- tentia copulavit. lloc olim hierophauta quoque Moyses prædicavit, dicens : « Lætamini, gentes, cum populo ejus, Dominum Deum nostrum magni- Cale 18. , ' Quia enim Deus ineffabiliter incarnatus erat, solus ipse bonum noscebat, humanaque malitia carebat, quod utique excelsæ præ omnibus substan- tiæ proprium est: nam quod naturaliter, firmiter atque immutabiliter bonum est, id ei unice proprie- que convenit. « Nam nemo bonus nisi solus Deus, juxta ipsius Servatoris elatum s. Cave igitur, ne ut infantulum tantummodo in præsepi ja- centem spectes, sed potius divitem in paupertate nostra Deum, ejusque rei causa a sanetis ipsis angelis decantatum; cujusmodi ille hymnus erat : Gloria in excelsis Deo, et in terra pas, inter line mines bona volumtas ". » Profecto angeli, cunela- que sanctæ virtutes, quæ attributum sibi ordinem retinuerunt, pacem quoque cuin Deo conservant, nullatenus voluntatem ejus transgrediuntur, sed in stabili justitia ac sanctitate manent. Nos vero mi- seri, qui Domini mandatis cupiditates nostras opposuimus, hostium instar apud illum evasimus. Verumtamen ea res per Christum destructa fuit, qui nostra pax est, mosque Patri Deo conjunxit, causam odii peccatum de medio tollens, ſide justi- licans, sibique proximos faciens qui longe aberant, alioqui etiam condens duos populos in unum no- vum hominenı, pacew faciens, duosque illos in uno corpore Patri reconcilians 16. Placuit enim • Marc. 3, ** f-ɔ. viii, 3. ** Deut. xxx11, sec. Gr. deatur famigeratam illam lectionem psalmi xcv, 10: 18. *7 Luc. 11, 14. Ephes. 11, 15. Dominus regnavit a ligno, de qua tot verba a pili- lologis sacrisque criticis facta sunt. (4) Haud scio an Cyrillus hoc loco innucre vi-
PG 72:494ὁποῖος καὶ ὁ ὕμνος ἦν· «Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη, ἐν ἀνθρώποις εὐδοκία.» Ἄγγελοι μὲν γὰρ καὶ πᾶσαι αἱ ἀνωτάτω δυνάμεις τὴν ἐκνεμηθεῖσαν αὐτοῖς σώζοντες τάξιν, καὶ εἰρηνεύουσι πρὸς Θεόν· κατ’ οὐδένα γὰρ τρόπον τὸ αὐτῷ δοκοῦν παρατρέχουσιν, ἀλλ’ εἰσὶν ἐν ἑδραιότητι τῇ κατὰ δικαιοσύνην καὶ ἁγιασμόν· ἡμεῖς δὲ οἱ τάλανες, τοῖς τοῦ Δεσπότου θελήμασι τὰς ἑαυτῶν ἐπιθυμίας ἀνταναστήσαντες, πολεμίων ἐν τάξει γεγόναμεν αὐτῷ. Λέλυται δὲ τοῦτο διὰ Χριστοῦ· καὶ γάρ ἐστιν αὐτὸς ἡ εἰρήνη ἡμῶν, καὶ συνῆψε ἡμᾶς δι’ ἑαυτοῦ τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ, τὴν ἐχθροποιὸν ἁμαρτίαν ἐκ μέσου τιθεὶς, καὶ δικαιῶν ἐν πίστει, καὶ καλῶν ἐγγὺς τοὺς ὄντας μακράν· καὶ καθ’ ἕτερον δὲ τρόπον, κτίσας τοὺς δύο λαοὺς εἰς ἕνα καινὸν ἄνθρωπον, ποιῶν εἰρήνην, καὶ ἀποκαταλλάττων ἀμφοτέρους ἐν ἐνὶ σώματι πρὸς τὸν Πατέρα· εὐδόκησε γὰρ ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ ἀνακεφαλαιώσασθαι τὰ πάντα ἐν αὐτῷ, συνεῖραί τε τοῖς ἄνω τὰ κάτω, καὶ ἀγέλην ἀποφῆναι μίαν, τούς τε ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς· γέγονεν οὖν ἡμῖν εἰρήνη τε καὶ εὐδοκία Χριστός. «Καὶ εἶπεν αὐτοῖς ὁ ἄγγελος, κ.τ.λ.» (β φ.
ἀληθείας οἱ ἐξ ἐθνῶν. — ( 1. ) Εθος γὰρ τῇ Θεοπνεύστῳ Γραφῇ διαφόροις ονόμασιν τὸν τῶν ὅλων Θεὸν ἀποκαλεῖν, καὶ ὡς ἀπό γε τῶν κατά και ροὺς δρωμένων ἔσθ' ὅτε προσεπινοεῖν τὰς κλήσεις· τοῦτο τετήρηται ἐπ' αὐτοῦ τοῦ Χριστοῦ· Θεὸς γάρ ἐστιν ἀληθινός· ἐπιδείξειεν ἂν τή· ι Ταχέως σκύ λευσον, ὀξέως προνόμευσον. ο - (Ι . ) Αρχή Γ. γὰρ αὐτοῦ γέγονεν ὁ σταυρός, δι' οὗ βεβασίλευκεν τῆς ὑπ' οὐρανόν (1)· εἴπερ ἐστὶν ἀληθὲς ὅτι γέγονεν ὑπο ήκοος τῷ Πατρὶ μέχρι θανάτου σταυροῦ. - (1 Γ. 82) Επιτήρησον, ἀγαπητέ, καὶ σύνες, ὅτι οὐκ εἰς τὰς τῶν ἐθνῶν συνηθείας ἐξέβησαν οἱ ἡγιασμένοι διὰ τῆς πίστεως, ἀλλ᾽ εἰς τὰς αὐτῶν μᾶλλον εἰσῆλθον οι κεκλημένοι· κρεοφαγοῦσιν μὲν οἱ θήρες, λύκος τε καὶ λέων, ἄρχος τε καὶ πάρδαλις· ποαφάγα δέ εἰσι τὰ τῶν ζώων ήμερα, ἔριφοι τε καὶ ἄρνες καὶ μόν σχοι. 'Αλλ' οι θῆρες δὲ, φησὶν, τοῖς ἡμέροις συμ- βοσκήσονται, καὶ τὰς αὐτῶν ἔδονται τροφάς. Οὐκοῦν οὐ τὰ ἡμέρα πρὸς τὰς τῶν ἀγρίων ἐκβέβηκε συνο ηθείας, ἐκεῖνα δὲ μᾶλλον εἰς τὰς τούτων, ὡς ἔφην, μεταπεφοίτηκε. Μετέστησαν γοῦν ἐξ ἀγρίου φρονή ματος εἰς τὴν ἁγίας πρέπουσαν ἡμερότητα· μετα- βέβληνται διὰ Χριστοῦ, καὶ γεγόνασιν ἄρνες, οἱ λύ κοι· αὐτὸς γὰρ ἦν ὁ ἐξημερῶν αὐτοὺς, καὶ συνείρων, ὡς ἔφην, τοὺς δύο λαοὺς εἰς φρόνημα τό θεοφιλές. Τοῦτο πάλαι καὶ ὁ ἱεροφάντης Μωϋσῆς ἀναπεφώνηκε λέγων. • Ευφράνθητε, ἔθνη, μετὰ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ, δίτε μεγαλωσύνην Κυρίῳ καὶ Θεῷ ἡμῶν. γὰρ Θεὸς ἦν ἀποῤῥήτως σεσαρκωμένος, μόνος ᾔδει τὸ ἀγαθὸν, καὶ πονηρίας τῆς ἐν ἀνθρώποις ἐλεύθε ρος ἦν· ἴδιον δὲ τοῦτο τῆς ἀνωτάτω πασῶν οὐσίας· τὸ γὰρ φύσει καὶ ἀραρότως καὶ ἀμεταπτώτως ἀγα θέα, πρέποι ἂν αὐτῇ τε καὶ μόνῃ ἰδικῶς· Οὐδεὶς γὰρ ἀγαθὸς, εἰ μὴ εἷς ὁ Θεὸς, » κατὰ τὴν αὐτοῦ τοῦ Σωτῆρος φωνήν. Οὐκοῦν, μὴ ὡς βρέφος ἴδῃς ἁπλῶς τὸν ἐν φάτνῃ κείμενον, ἀλλ' ἐν πτωχείᾳ τῇ καθ' ἡμᾶς τὸν πλούσιον ὡς Θεὸν, καὶ διὰ τοῦτο δοξολο- γούμενον καὶ παρ' αὐτῶν τῶν ἁγίων ἀγγέλων· ὁποῖος δὴ καὶ ὁ ὕμνος ἦν· « Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη, ἐν ἀνθρώποις εὐδοκία . ο Αγγελοι μὲν γὰρ καὶ πᾶσαι αἱ ἀνωτάτω δυνάμεις τὴν ἔκνεμη θεῖσαν αὐτοῖς σώζοντες τάξιν, καὶ εἰρηνεύουσι πρὸς Θεόν· κατ' οὐδένα γὰρ τρόπον τὸ αὐτῷ δοκοῦν παρα- τρέχουσιν, ἀλλ᾽ εἰσὶν ἐν ἑδραιότητι τῇ κατὰ δικαιο- σύνην καὶ ἁγιασμόν· ἡμεῖς δὲ οἱ τάλανες, τοῖς τοῦ Δεσπότου θελήμασι τὰς ἑαυτῶν ἐπιθυμίας ἀντανα- στήσαντες, πολεμίων ἐν τάξει γεγόναμεν αὐτῷ. Λέ ονται δὲ τοῦτο διὰ Χριστοῦ· καὶ γάρ ἐστιν αὐτὸς ἡ εἰρήνη ἡμῶν, καὶ συνῆψε ἡμᾶς δι' ἑαυτοῦ τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ, τὴν ἐχθροποιὸν ἁμαρτίαν ἐκ μέσου το θείς, καὶ δικαιῶν ἐν πίστει, καὶ καλῶν ἐγγὺς τοὺς Έντας μακράν καὶ καθ᾿ ἕτερον δὲ τρόπον, κτίσας • τοὺς δύο λαούς εἰς ἕνα καινὸν ἄνθρωπον, ποιῶν εἰ- COMMENT. IN LUCAM. A Scriptura, diversis nominibus universalem Deum - (A f. b, E f. 82, F f. b, II f. b) 'Eaton B C D - appellandi; et quidem ex gestis per tempora rebus appellationes excogitandi. L. in Christo etiam fa- ctitatum est. Est enim verus Deus; quam rem illa quoque verba demonstrant : c Accelera spolia de. trahere, festina prædari ".). Ejus initiuni crux fuit, per quam universi orbis regnum obtinuit ; quandoquidem ipse vere usque ad mortem crucis Patri obedivit. Animadverte, charissime, et in- tellige, non ad ethnicorum consuetudines transisse eos qui per fidem sanctificati sunt; sed ad horum potius mor es accessisse illos, qui vocati fuere. Et carnivoræ quidem belluæ sunt lupus, leo, ursus, panthera herbis autem pascuntur quicunque sunt cicures, hædi, agni, vituli. Sed feræ, inquit, una cumn cicuribus pascentur, et eorumdem escis uteu- tur. Ergo nequaquam cicures ad ferarum consue- Indines transierunt; sed bæ potius ad illorum, ut dixi, mores conversæ sunt. Mutati sunt itaque ho- mines ex ferino ingenio ad congruam sanctis man- suetudinem, immutati fuerunt per Christum, facti- que sunt agni qui erant lupi : ipse enim eos cicu- ravit, duosque populos, ut dixi, in religiosa sen- tentia copulavit. lloc olim hierophauta quoque Moyses prædicavit, dicens : « Lætamini, gentes, cum populo ejus, Dominum Deum nostrum magni- Cale 18. , ' Quia enim Deus ineffabiliter incarnatus erat, solus ipse bonum noscebat, humanaque malitia carebat, quod utique excelsæ præ omnibus substan- tiæ proprium est: nam quod naturaliter, firmiter atque immutabiliter bonum est, id ei unice proprie- que convenit. « Nam nemo bonus nisi solus Deus, juxta ipsius Servatoris elatum s. Cave igitur, ne ut infantulum tantummodo in præsepi ja- centem spectes, sed potius divitem in paupertate nostra Deum, ejusque rei causa a sanetis ipsis angelis decantatum; cujusmodi ille hymnus erat : Gloria in excelsis Deo, et in terra pas, inter line mines bona volumtas ". » Profecto angeli, cunela- que sanctæ virtutes, quæ attributum sibi ordinem retinuerunt, pacem quoque cuin Deo conservant, nullatenus voluntatem ejus transgrediuntur, sed in stabili justitia ac sanctitate manent. Nos vero mi- seri, qui Domini mandatis cupiditates nostras opposuimus, hostium instar apud illum evasimus. Verumtamen ea res per Christum destructa fuit, qui nostra pax est, mosque Patri Deo conjunxit, causam odii peccatum de medio tollens, ſide justi- licans, sibique proximos faciens qui longe aberant, alioqui etiam condens duos populos in unum no- vum hominenı, pacew faciens, duosque illos in uno corpore Patri reconcilians 16. Placuit enim • Marc. 3, ** f-ɔ. viii, 3. ** Deut. xxx11, sec. Gr. deatur famigeratam illam lectionem psalmi xcv, 10: 18. *7 Luc. 11, 14. Ephes. 11, 15. Dominus regnavit a ligno, de qua tot verba a pili- lologis sacrisque criticis facta sunt. (4) Haud scio an Cyrillus hoc loco innucre vi-
24 β) Ἔστι νοεῖν ὡς ἀρχάγγελος ἦν, ὁ τοῖς ποιμέσι τὴν χαρὰν εὐαγγελισάμενος, ἅμα τῇ ὑπ’ αὐτὸν στρατιᾷ κατιὼν ἐπὶ τὰ τῆς σωτηρίας τῶν ἀνθρώπων εὐαγγέλια· κἂν τέως μονώτατος αὐτοῖς διελέγετο, μὴ ὑποπιπτούσης ταῖς αὐτῶν ὄψεσι τῆς ὑπ’ αὐτὸν στρατιᾶς, διὰ τὸ τῆς φύσεως ἀόρατον. «Καὶ ὅτε ἐπλήσθησαν αἱ ἡμέραι τοῦ καθαρισμοῦ αὐτῶν κατὰ τὸν νόμον Μωϋσέως . (α φ. 33 β, ε φ. 89, η φ. 96) Τέως οὖν ἴδομεν αὐτὸν, διὰ τῶν ἀρτίως ἀνεγνωσμένων, τοῖς διὰ Μωϋσέως εἴκοντα νόμοις· μᾶλλον δὲ τὸν νομοθέτην αὐτὸν καὶ Θεὸν, ὡς ἄνθρωπον τοῖς ἑαυτοῦ θεσπίσμασιν ὑποκείμενον· καὶ διὰ ποίαν αἰτίαν, διδάξει λέγων ὁ σοφώτατος Παῦλος· «Ὅτε ἦμεν νήπιοι, ὑπὸ τὰ στοιχεῖα τοῦ κόσμου ἦμεν δεδουλωμένοι· ὅτε δὲ ἦλθε τὸ πλήρωμα τοῦ χρόνου, ἐξαπέστειλεν ὁ Θεὸς τὸν Υἱὸν αὑτοῦ γενόμενον ἐκ γυναικὸς, γενόμενον ὑπὸ νόμον, ἵνα τοὺς ὑπὸ νόμον ἐξαγοράσῃ.» Οὐκοῦν τῆς τοῦ νόμου κατάρας ἐξεπρίατο Χριστὸς τοὺς ὄντας μὲν ὑπὸ νόμον, οὐ μὴν ἔτι [ ε σινε ἔτι] καὶ τετηρηκότας αὐτόν. Ἐξεπρίατο δὲ πῶς; Πληρώσας αὐτόν. Καὶ καθ’ ἕτερον δὲ τρόπον·
ἀληθείας οἱ ἐξ ἐθνῶν. — ( 1. ) Εθος γὰρ τῇ Θεοπνεύστῳ Γραφῇ διαφόροις ονόμασιν τὸν τῶν ὅλων Θεὸν ἀποκαλεῖν, καὶ ὡς ἀπό γε τῶν κατά και ροὺς δρωμένων ἔσθ' ὅτε προσεπινοεῖν τὰς κλήσεις· τοῦτο τετήρηται ἐπ' αὐτοῦ τοῦ Χριστοῦ· Θεὸς γάρ ἐστιν ἀληθινός· ἐπιδείξειεν ἂν τή· ι Ταχέως σκύ λευσον, ὀξέως προνόμευσον. ο - (Ι . ) Αρχή Γ. γὰρ αὐτοῦ γέγονεν ὁ σταυρός, δι' οὗ βεβασίλευκεν τῆς ὑπ' οὐρανόν (1)· εἴπερ ἐστὶν ἀληθὲς ὅτι γέγονεν ὑπο ήκοος τῷ Πατρὶ μέχρι θανάτου σταυροῦ. - (1 Γ. 82) Επιτήρησον, ἀγαπητέ, καὶ σύνες, ὅτι οὐκ εἰς τὰς τῶν ἐθνῶν συνηθείας ἐξέβησαν οἱ ἡγιασμένοι διὰ τῆς πίστεως, ἀλλ᾽ εἰς τὰς αὐτῶν μᾶλλον εἰσῆλθον οι κεκλημένοι· κρεοφαγοῦσιν μὲν οἱ θήρες, λύκος τε καὶ λέων, ἄρχος τε καὶ πάρδαλις· ποαφάγα δέ εἰσι τὰ τῶν ζώων ήμερα, ἔριφοι τε καὶ ἄρνες καὶ μόν σχοι. 'Αλλ' οι θῆρες δὲ, φησὶν, τοῖς ἡμέροις συμ- βοσκήσονται, καὶ τὰς αὐτῶν ἔδονται τροφάς. Οὐκοῦν οὐ τὰ ἡμέρα πρὸς τὰς τῶν ἀγρίων ἐκβέβηκε συνο ηθείας, ἐκεῖνα δὲ μᾶλλον εἰς τὰς τούτων, ὡς ἔφην, μεταπεφοίτηκε. Μετέστησαν γοῦν ἐξ ἀγρίου φρονή ματος εἰς τὴν ἁγίας πρέπουσαν ἡμερότητα· μετα- βέβληνται διὰ Χριστοῦ, καὶ γεγόνασιν ἄρνες, οἱ λύ κοι· αὐτὸς γὰρ ἦν ὁ ἐξημερῶν αὐτοὺς, καὶ συνείρων, ὡς ἔφην, τοὺς δύο λαοὺς εἰς φρόνημα τό θεοφιλές. Τοῦτο πάλαι καὶ ὁ ἱεροφάντης Μωϋσῆς ἀναπεφώνηκε λέγων. • Ευφράνθητε, ἔθνη, μετὰ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ, δίτε μεγαλωσύνην Κυρίῳ καὶ Θεῷ ἡμῶν. γὰρ Θεὸς ἦν ἀποῤῥήτως σεσαρκωμένος, μόνος ᾔδει τὸ ἀγαθὸν, καὶ πονηρίας τῆς ἐν ἀνθρώποις ἐλεύθε ρος ἦν· ἴδιον δὲ τοῦτο τῆς ἀνωτάτω πασῶν οὐσίας· τὸ γὰρ φύσει καὶ ἀραρότως καὶ ἀμεταπτώτως ἀγα θέα, πρέποι ἂν αὐτῇ τε καὶ μόνῃ ἰδικῶς· Οὐδεὶς γὰρ ἀγαθὸς, εἰ μὴ εἷς ὁ Θεὸς, » κατὰ τὴν αὐτοῦ τοῦ Σωτῆρος φωνήν. Οὐκοῦν, μὴ ὡς βρέφος ἴδῃς ἁπλῶς τὸν ἐν φάτνῃ κείμενον, ἀλλ' ἐν πτωχείᾳ τῇ καθ' ἡμᾶς τὸν πλούσιον ὡς Θεὸν, καὶ διὰ τοῦτο δοξολο- γούμενον καὶ παρ' αὐτῶν τῶν ἁγίων ἀγγέλων· ὁποῖος δὴ καὶ ὁ ὕμνος ἦν· « Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη, ἐν ἀνθρώποις εὐδοκία . ο Αγγελοι μὲν γὰρ καὶ πᾶσαι αἱ ἀνωτάτω δυνάμεις τὴν ἔκνεμη θεῖσαν αὐτοῖς σώζοντες τάξιν, καὶ εἰρηνεύουσι πρὸς Θεόν· κατ' οὐδένα γὰρ τρόπον τὸ αὐτῷ δοκοῦν παρα- τρέχουσιν, ἀλλ᾽ εἰσὶν ἐν ἑδραιότητι τῇ κατὰ δικαιο- σύνην καὶ ἁγιασμόν· ἡμεῖς δὲ οἱ τάλανες, τοῖς τοῦ Δεσπότου θελήμασι τὰς ἑαυτῶν ἐπιθυμίας ἀντανα- στήσαντες, πολεμίων ἐν τάξει γεγόναμεν αὐτῷ. Λέ ονται δὲ τοῦτο διὰ Χριστοῦ· καὶ γάρ ἐστιν αὐτὸς ἡ εἰρήνη ἡμῶν, καὶ συνῆψε ἡμᾶς δι' ἑαυτοῦ τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ, τὴν ἐχθροποιὸν ἁμαρτίαν ἐκ μέσου το θείς, καὶ δικαιῶν ἐν πίστει, καὶ καλῶν ἐγγὺς τοὺς Έντας μακράν καὶ καθ᾿ ἕτερον δὲ τρόπον, κτίσας • τοὺς δύο λαούς εἰς ἕνα καινὸν ἄνθρωπον, ποιῶν εἰ- COMMENT. IN LUCAM. A Scriptura, diversis nominibus universalem Deum - (A f. b, E f. 82, F f. b, II f. b) 'Eaton B C D - appellandi; et quidem ex gestis per tempora rebus appellationes excogitandi. L. in Christo etiam fa- ctitatum est. Est enim verus Deus; quam rem illa quoque verba demonstrant : c Accelera spolia de. trahere, festina prædari ".). Ejus initiuni crux fuit, per quam universi orbis regnum obtinuit ; quandoquidem ipse vere usque ad mortem crucis Patri obedivit. Animadverte, charissime, et in- tellige, non ad ethnicorum consuetudines transisse eos qui per fidem sanctificati sunt; sed ad horum potius mor es accessisse illos, qui vocati fuere. Et carnivoræ quidem belluæ sunt lupus, leo, ursus, panthera herbis autem pascuntur quicunque sunt cicures, hædi, agni, vituli. Sed feræ, inquit, una cumn cicuribus pascentur, et eorumdem escis uteu- tur. Ergo nequaquam cicures ad ferarum consue- Indines transierunt; sed bæ potius ad illorum, ut dixi, mores conversæ sunt. Mutati sunt itaque ho- mines ex ferino ingenio ad congruam sanctis man- suetudinem, immutati fuerunt per Christum, facti- que sunt agni qui erant lupi : ipse enim eos cicu- ravit, duosque populos, ut dixi, in religiosa sen- tentia copulavit. lloc olim hierophauta quoque Moyses prædicavit, dicens : « Lætamini, gentes, cum populo ejus, Dominum Deum nostrum magni- Cale 18. , ' Quia enim Deus ineffabiliter incarnatus erat, solus ipse bonum noscebat, humanaque malitia carebat, quod utique excelsæ præ omnibus substan- tiæ proprium est: nam quod naturaliter, firmiter atque immutabiliter bonum est, id ei unice proprie- que convenit. « Nam nemo bonus nisi solus Deus, juxta ipsius Servatoris elatum s. Cave igitur, ne ut infantulum tantummodo in præsepi ja- centem spectes, sed potius divitem in paupertate nostra Deum, ejusque rei causa a sanetis ipsis angelis decantatum; cujusmodi ille hymnus erat : Gloria in excelsis Deo, et in terra pas, inter line mines bona volumtas ". » Profecto angeli, cunela- que sanctæ virtutes, quæ attributum sibi ordinem retinuerunt, pacem quoque cuin Deo conservant, nullatenus voluntatem ejus transgrediuntur, sed in stabili justitia ac sanctitate manent. Nos vero mi- seri, qui Domini mandatis cupiditates nostras opposuimus, hostium instar apud illum evasimus. Verumtamen ea res per Christum destructa fuit, qui nostra pax est, mosque Patri Deo conjunxit, causam odii peccatum de medio tollens, ſide justi- licans, sibique proximos faciens qui longe aberant, alioqui etiam condens duos populos in unum no- vum hominenı, pacew faciens, duosque illos in uno corpore Patri reconcilians 16. Placuit enim • Marc. 3, ** f-ɔ. viii, 3. ** Deut. xxx11, sec. Gr. deatur famigeratam illam lectionem psalmi xcv, 10: 18. *7 Luc. 11, 14. Ephes. 11, 15. Dominus regnavit a ligno, de qua tot verba a pili- lologis sacrisque criticis facta sunt. (4) Haud scio an Cyrillus hoc loco innucre vi-
PG 72:496Ἵνα λύσῃ τῆς ἐν Ἀδὰμ παραβάσεως τὰ ἐγκλήματα, εὐπειθῆ καὶ εὐήνιον πρὸς πᾶν ὁτιοῦν ἑαυτὸν παρέστησεν ὑπὲρ ἡμῶν τῷ Θεῷ καὶ Πατρί· γέγραπται γὰρ, ὅτι «Ὥςπερ διὰ τῆς παρακοῆς τοῦ ἑνὸς ἀνθρώπου ἁμαρτωλοὶ κατεστάθησαν οἱ πολλοὶ, οὕτω καὶ διὰ τῆς ὑπακοῆς τοῦ ἑνὸς, δίκαιοι κατασταθήσονται οἱ πολλοί.» Ὑφῆκε τοίνυν τῷ νόμῳ μεθ’ ἡμῶν τὸν αὐχένα, οἰκονομικῶς καὶ τοῦτο πράττων· ἔπρεπε γὰρ αὐτῷ πληρῶσαι πᾶσαν δικαιοσύνην. Ἐνστάσης δὴ οὖν τῆς ὀγδόης, ἐν ᾗ σύνηθες ἦν τὴν ἐν σαρκὶ τελεῖσθαι περιτομὴν, κατά γε τὸ δοκοῦν τῷ νόμῳ, περιτέμνεται καὶ αὐτὸς ὁ τὸν νόμον δοὺς τῷ Μωϋσῇ, καὶ πρὸ τούτου τῷ Ἀβραάμ. Δέχεται καὶ τὸ ὄνομα, τουτέστι τὸ, Ἰησοῦς· ἑρμηνεύεται δὲ τοῦτο, Σωτηρία λαοῦ· οὕτω γὰρ ἠθέλησεν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ ὀνομάζεσθαι τὸν ἴδιον Υἱὸν γεννηθέντα κατὰ σάρκα ἐκ γυναικός· γέγονε γὰρ τότε σωτηρία λαοῦ, καὶ οὐχ ἑνὸς, μᾶλλον δὲ παντὸς ἔθνους, καὶ πάσης τῆς ὑπ’ οὐρανόν· ἐν ταὐτῷ τοιγαροῦν τὸ τῆς περιτομῆς ἐτελεῖτο χρῆμα, καὶ τὴν κλῆσιν ἐδέχετο. Καὶ τί τὸ αἴνιγμα, φέρε δὴ πάλιν ἴδωμεν. Ὁ μακάριος ἔφη Παῦλος·
Α ρήνην, καὶ ἀποκαταλλάττων ἀμφοτέρους ἐν ἑνὶ σώ ματι πρὸς τὸν Πατέρα· εὐδόκησε γὰρ ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ ἀνακεφαλαιώσασθαι τὰ πάντα ἐν αὐτῷ, συν εῖραί τε τοῖς ἄνω τὰ κάτω, καὶ ἀγέλην ἀποφῆναι μίαν, τούς τε ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς· γέγονεν οὖν ἡμῖν εἰρήνη τε καὶ εὐδοκία Χριστός. Καὶ εἶπεν αὐτοῖς ὁ ἄγγελος, κ. τ. λ. (Β Ι. Ἔστι νοεῖν ὡς ἀρχάγγελος ἦν, ὁ τοῖς ποιμέσι τὴν χαρὰν εὐαγγελισάμενος, ἅμα τῇ ὑπ' αὐτὸν στρατιᾷ κατιὼν ἐπὶ τὰ τῆς σωτηρίας τῶν ἀνα θρώπων εὐαγγέλια· κἂν τέως μονώτατος αὐτοῖς διελέγετο, μὴ ὑποπιπτούσης ταῖς αὐτῶν ὄψεσι τῆς ὑπ' αὐτὸν στρατιάς, διὰ τὸ τῆς φύσεως ἀόρατον. Καὶ ὅτε ἐπλήσθησαν αἱ ἡμέραι τοῦ καθαρισμού Β αὐτῶν κατὰ τὸν νόμον Μωϋσέως. (Α. Ε Η Γ. 96) Τέως οὖν ἴδομεν αὐτ τὸν, διὰ τῶν ἀρτίως ἀνεγνωσμένων, τοῖς διὰ Μω. σέως εἴκοντα νόμοις· μᾶλλον δὲ τὸν νομοθέτην αύ τὸν καὶ Θεὸν, ὡς ἄνθρωπον τοῖς ἑαυτοῦ θεσπίσμα σιν ὑποκείμενον· καὶ διὰ ποίαν αἰτίαν, διδάξει λέ- γων ὁ σοφώτατος Παῦλος· . "Οτε ἦμεν νήπιος, ὑπὸ δ τὰ στοιχεῖα τοῦ κόσμου ἦμεν δεδουλωμένοι· ὅτε δὲ ἦλθε τὸ πλήρωμα τοῦ χρόνου, ἐξαπέστειλεν ὁ Θεὸς τὸν Υἱὸν αὐτοῦ γενόμενον (1) ἐκ γυναικός, γενόμε νον ὑπὸ νόμον, ἵνα τοὺς ὑπὸ νόμον ἐξαγοράσῃ (2). Οὐκοῦν τῆς τοῦ νόμου κατάρας ἐξεπρίατο Χριστό; τοὺς ὄντας μὲν ὑπὸ νόμον, οὐ μὴν ἔτι [Β ἔτι] καὶ τετηρηκότας αὐτόν. Ἐξεπρίατο δὲ πῶς ; Πληρώ σας αὐτόν. Καὶ καθ᾽ ἕτερον δὲ τρόπον· Ἵνα λύσῃ τῆ; ἐν Ἀδὰμ παραβάσεως τὰ ἐγκλήματα, εὐπειθῆ καὶ εὐήνιον πρὸς πᾶν ὁτιοῦν ἑαυτὸν παρέστησεν ὑπὲρ ἡμῶν τῷ Θεῷ καὶ Πατρί· γέγραπται γάρ, ὅτι οὭς- περ διὰ τῆς παρακοῆς τοῦ ἑνὸς ἀνθρώπου ἁμαρτω λοὶ κατεστάθησαν οἱ πολλοὶ, οὕτω καὶ διὰ τῆς ὑπ ακοῆς τοῦ ἑνὸς δίκαιοι κατασταθήσονται οι πολλοί. » Ὑφῆκε τοίνυν τῷ νόμῳ μεθ᾿ ἡμῶν τὸν αὐχένα, οι κονομικῶς καὶ τοῦτο πράττων· ἔπρεπε γὰρ αὐτῷ πληρῶσαι πᾶσαν δικαιοσύνην. Ενστάσης δὴ οὖν τῆς ὀγδόης, ἐν ᾗ σύνηθες ἦν τὴν ἐν σαρκὶ τελεῖσθαι περι - τομήν, κατά γε τὸ δοκοῦν τῷ νόμῳ, περιτέμνεται και αὐτὸς ὁ τὸν νόμον δοὺς τῷ Μωϋσῃ, καὶ πρὸ τούτου τῷ ᾿Αβραάμ. Δέχεται καὶ τὸ ὄνομα, τουτέστι τὸν Ἰησοῦς· ἑρμηνεύεται δὲ τοῦτο, Σωτηρία λαοῦ· οὕτω γὰρ ἠθέλησεν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ ἐνομάζεσθαι τὸν ίδομεν ἴδωμεν ἴδιον Υἱὸν γεννηθέντα κατὰ σάρκα ἐκ γυναικός γέγονε γὰρ τότε σωτηρία λαοῦ, καὶ οὐχ ἑνὸς, μᾶλλον νομοθέτην Θεόν, ὡς ἄνθρωπον τοῖς ἑαυτοῦ θεσπίσμασιν ὑποκείμενον, Αυ- νομοθέτην, ὡς Θεό» άνθρω που) τοῖς ἑαυτοῦ, νομοθέτης ἦν ὡς Θεός, καὶ ὑπὸ νόμον ὡς ἄνθρωπος, και S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Deo Patri cuncta in Christo instaurare, et cum superioribus infima copulare, atque unum gregein efficere, cœlestes atque terrestres ". Factòs est itaque Christus pax nobis et bona voluntas. V. 10. Dixitque illis angelus, etc. Credendum est archangeluin hunc fuisse, pa- storibus gaudii nuntium, qui cum exercitu suo, celo descendit ad salutis humanæ felicem notitiam perferendam solus tamen pastores alloquens, quorum oculis aginen ab ipso ductum non appa- rebat, propter angelicæ naturæ invisibilitatem. V. 22. Et postquam impleti sunt dies purgationis ipsorum secundum Moysis legem. Nunc igitur ex nuper lectis cognovimus illum Moysis legibus obedientem; imo vero legislatorem ipsum ac Deum, quatenus lromo est, decretis pro- priis obsequentem. Rei vero causam docebit nos sapientissimus Paulus dicens: ‹ Cum parvuli essc- mos, sub elementis mundi eramus servientes. At ubi venit plenitudo temporis, misit Deus Filium suum factumn ex muliere, factum sub lege, ut eos qui sub lege erant rediueret ". » Ergo de legis maledicto redemit eos Christus, qui sub lege erant, non tamen illos qui eam observaverant. Quo:nodo autem redemit? nempe cam ipse adim- plens. Vel, ut paulo aliter dicamus, ut Adami transgressionis crimen solveret, obedientem se b) f. b, f. 89, sine docilemque praebuit pro nobis in omni re Patri G Deo. Scriptum est enim, quod ‹ Sicut per unius hominis inobedientiam, peccatores constituti sunt multi, ita per unius hominis obeditionem justi constituentur multi "., Cervicem itaque legi æque ac nos supposuit, prudente consilio hoc ipsum agens: decebat enim ipsum implere omnem justitiam. Igitur adveniente die octava, qua mos erat circumcisionem carnis peragere ex legis placito, circumciditur et ipse qui legem Moysi dederat, et ante hunc Abra- lamo. Nomen etiam suscipit, Jesus scilicet, quod Salus populi interpretatur. Sic enim voluit Deus Pater Filium suum nominari, genitum carnaliter ex muliere. Factus est enim tunc salus populi, neque unius tantummodo sed omnium gentium D universæque terræ. Eodem itaque tempore circum- cisio perficiebatur, et nomen is suscipiebat. s Ephes. 1, 10. ** Galat. iv, 3, 4. » Rom. v, initio fraginenti melius habet cognovimus, quam nostri codices cognoscamus. cisione Domini, ejusque in templo oblatione, exstat partim in homilia edita Cyrilli ejusdem de hypapunte Opp. t. V, part. 11, [nov. ed. 1. X] (quæ in codice H. F. 105, dicitur homilia 27). Ego igitur parlem banc meo more, utpote notam, omisissem, misi in nostris codic.bus; præsentique editione, non pauca interponerentur, quæ ab edita homilia absunt; et zonnulla etiam editoris Auberti manifesta et gravia 19. sphalinata corrigerentur, ut animadversiones nostræ demonstrant; quarum præcipua esto hæc : quod nempe initio fraginenti (pag. 128) pro reclissima codicum nostrorum lectione bertus scribit (omisso etc., legislatorem, ut Deum, su legibus subditum; qui palmaris in theologia error est. Et quidem ex nostris codicibus inferius etiam p. 132, col. habemus : Legislator erat Deus, et legi subditus uti h mo. (1) Aubertus γεννώμενον hic et mox. Idem tamen (2) Tractus hic Cyrilliant commentarii de circun-
«Ἡ περιτομὴ οὐδέν ἐστι, καὶ ἡ ἀκροβυστία οὐδέν ἐστιν.» Ἆρ’ οὖν τὸ μηδὲν τηρεῖσθαι προστέταχε διὰ τοῦ πανσόφου Μωϋσέως ὁ τῶν ὅλων Θεὸς, καὶ κόλασιν ἐπαρτήσας τοῖς παραβαίνουσιν αὐτήν; Ναὶ, φαίην ἄν· ὅσον μὲν γὰρ ἧκεν εἰς τὴν τοῦ πράγματος φύσιν, οὐδέν ἐστιν παντελῶς· ὠδίνει δὲ μυστηρίου τύπον· κατὰ γὰρ τὴν ὀγδόην ἡμέραν ἀνεβίω Χριστὸς ἐκ νεκρῶν, καὶ δέδωκεν ἡμῖν τὴν ἐν πνεύματι περιτομήν. Προστέταχε γὰρ τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις, «Πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, βαπτίζοντες αὐτοὺς εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος.» Τελεῖσθαι δέ φαμεν τὴν ἐν πνεύματι περιτομὴν ἐν καιρῷ μάλιστα τοῦ ἁγίου βαπτίσματος, ὅτε καὶ μετόχους ἡμᾶς ἀποφαίνει Χριστὸς τοῦ ἁγίου Πνεύματος.(ε φ. 89 β) Καὶ τούτου πάλιν εἰς τύπον ἦν ὁ ἀρχαῖος ἐκεῖνος Ἰησοῦς, ὁ μετὰ Μωϋσέα στρατηγήσας· διεβίβασε γὰρ πρότερον τὸν Ἰορδάνην τοὺς υἱοὺς Ἰσραήλ· εἶτα καθίσας εὐθὺς μαχαίραις περιέτεμε πετρίναις. Οὐκοῦν ὅτε διαβῶμεν τὸν Ἰορδάνην, τότε Χριστὸς ἡμᾶς περιτέμνει τῇ δυνάμει τοῦ ἁγίου Πνεύματος· οὐ σάρκα καθαίρων, ἀποκείρων δὲ μᾶλλον τὸν ἐν ψυχαῖς μολυσμόν.
Α ρήνην, καὶ ἀποκαταλλάττων ἀμφοτέρους ἐν ἑνὶ σώ ματι πρὸς τὸν Πατέρα· εὐδόκησε γὰρ ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ ἀνακεφαλαιώσασθαι τὰ πάντα ἐν αὐτῷ, συν εῖραί τε τοῖς ἄνω τὰ κάτω, καὶ ἀγέλην ἀποφῆναι μίαν, τούς τε ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς· γέγονεν οὖν ἡμῖν εἰρήνη τε καὶ εὐδοκία Χριστός. Καὶ εἶπεν αὐτοῖς ὁ ἄγγελος, κ. τ. λ. (Β Ι. Ἔστι νοεῖν ὡς ἀρχάγγελος ἦν, ὁ τοῖς ποιμέσι τὴν χαρὰν εὐαγγελισάμενος, ἅμα τῇ ὑπ' αὐτὸν στρατιᾷ κατιὼν ἐπὶ τὰ τῆς σωτηρίας τῶν ἀνα θρώπων εὐαγγέλια· κἂν τέως μονώτατος αὐτοῖς διελέγετο, μὴ ὑποπιπτούσης ταῖς αὐτῶν ὄψεσι τῆς ὑπ' αὐτὸν στρατιάς, διὰ τὸ τῆς φύσεως ἀόρατον. Καὶ ὅτε ἐπλήσθησαν αἱ ἡμέραι τοῦ καθαρισμού Β αὐτῶν κατὰ τὸν νόμον Μωϋσέως. (Α. Ε Η Γ. 96) Τέως οὖν ἴδομεν αὐτ τὸν, διὰ τῶν ἀρτίως ἀνεγνωσμένων, τοῖς διὰ Μω. σέως εἴκοντα νόμοις· μᾶλλον δὲ τὸν νομοθέτην αύ τὸν καὶ Θεὸν, ὡς ἄνθρωπον τοῖς ἑαυτοῦ θεσπίσμα σιν ὑποκείμενον· καὶ διὰ ποίαν αἰτίαν, διδάξει λέ- γων ὁ σοφώτατος Παῦλος· . "Οτε ἦμεν νήπιος, ὑπὸ δ τὰ στοιχεῖα τοῦ κόσμου ἦμεν δεδουλωμένοι· ὅτε δὲ ἦλθε τὸ πλήρωμα τοῦ χρόνου, ἐξαπέστειλεν ὁ Θεὸς τὸν Υἱὸν αὐτοῦ γενόμενον (1) ἐκ γυναικός, γενόμε νον ὑπὸ νόμον, ἵνα τοὺς ὑπὸ νόμον ἐξαγοράσῃ (2). Οὐκοῦν τῆς τοῦ νόμου κατάρας ἐξεπρίατο Χριστό; τοὺς ὄντας μὲν ὑπὸ νόμον, οὐ μὴν ἔτι [Β ἔτι] καὶ τετηρηκότας αὐτόν. Ἐξεπρίατο δὲ πῶς ; Πληρώ σας αὐτόν. Καὶ καθ᾽ ἕτερον δὲ τρόπον· Ἵνα λύσῃ τῆ; ἐν Ἀδὰμ παραβάσεως τὰ ἐγκλήματα, εὐπειθῆ καὶ εὐήνιον πρὸς πᾶν ὁτιοῦν ἑαυτὸν παρέστησεν ὑπὲρ ἡμῶν τῷ Θεῷ καὶ Πατρί· γέγραπται γάρ, ὅτι οὭς- περ διὰ τῆς παρακοῆς τοῦ ἑνὸς ἀνθρώπου ἁμαρτω λοὶ κατεστάθησαν οἱ πολλοὶ, οὕτω καὶ διὰ τῆς ὑπ ακοῆς τοῦ ἑνὸς δίκαιοι κατασταθήσονται οι πολλοί. » Ὑφῆκε τοίνυν τῷ νόμῳ μεθ᾿ ἡμῶν τὸν αὐχένα, οι κονομικῶς καὶ τοῦτο πράττων· ἔπρεπε γὰρ αὐτῷ πληρῶσαι πᾶσαν δικαιοσύνην. Ενστάσης δὴ οὖν τῆς ὀγδόης, ἐν ᾗ σύνηθες ἦν τὴν ἐν σαρκὶ τελεῖσθαι περι - τομήν, κατά γε τὸ δοκοῦν τῷ νόμῳ, περιτέμνεται και αὐτὸς ὁ τὸν νόμον δοὺς τῷ Μωϋσῃ, καὶ πρὸ τούτου τῷ ᾿Αβραάμ. Δέχεται καὶ τὸ ὄνομα, τουτέστι τὸν Ἰησοῦς· ἑρμηνεύεται δὲ τοῦτο, Σωτηρία λαοῦ· οὕτω γὰρ ἠθέλησεν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ ἐνομάζεσθαι τὸν ίδομεν ἴδωμεν ἴδιον Υἱὸν γεννηθέντα κατὰ σάρκα ἐκ γυναικός γέγονε γὰρ τότε σωτηρία λαοῦ, καὶ οὐχ ἑνὸς, μᾶλλον νομοθέτην Θεόν, ὡς ἄνθρωπον τοῖς ἑαυτοῦ θεσπίσμασιν ὑποκείμενον, Αυ- νομοθέτην, ὡς Θεό» άνθρω που) τοῖς ἑαυτοῦ, νομοθέτης ἦν ὡς Θεός, καὶ ὑπὸ νόμον ὡς ἄνθρωπος, και S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Deo Patri cuncta in Christo instaurare, et cum superioribus infima copulare, atque unum gregein efficere, cœlestes atque terrestres ". Factòs est itaque Christus pax nobis et bona voluntas. V. 10. Dixitque illis angelus, etc. Credendum est archangeluin hunc fuisse, pa- storibus gaudii nuntium, qui cum exercitu suo, celo descendit ad salutis humanæ felicem notitiam perferendam solus tamen pastores alloquens, quorum oculis aginen ab ipso ductum non appa- rebat, propter angelicæ naturæ invisibilitatem. V. 22. Et postquam impleti sunt dies purgationis ipsorum secundum Moysis legem. Nunc igitur ex nuper lectis cognovimus illum Moysis legibus obedientem; imo vero legislatorem ipsum ac Deum, quatenus lromo est, decretis pro- priis obsequentem. Rei vero causam docebit nos sapientissimus Paulus dicens: ‹ Cum parvuli essc- mos, sub elementis mundi eramus servientes. At ubi venit plenitudo temporis, misit Deus Filium suum factumn ex muliere, factum sub lege, ut eos qui sub lege erant rediueret ". » Ergo de legis maledicto redemit eos Christus, qui sub lege erant, non tamen illos qui eam observaverant. Quo:nodo autem redemit? nempe cam ipse adim- plens. Vel, ut paulo aliter dicamus, ut Adami transgressionis crimen solveret, obedientem se b) f. b, f. 89, sine docilemque praebuit pro nobis in omni re Patri G Deo. Scriptum est enim, quod ‹ Sicut per unius hominis inobedientiam, peccatores constituti sunt multi, ita per unius hominis obeditionem justi constituentur multi "., Cervicem itaque legi æque ac nos supposuit, prudente consilio hoc ipsum agens: decebat enim ipsum implere omnem justitiam. Igitur adveniente die octava, qua mos erat circumcisionem carnis peragere ex legis placito, circumciditur et ipse qui legem Moysi dederat, et ante hunc Abra- lamo. Nomen etiam suscipit, Jesus scilicet, quod Salus populi interpretatur. Sic enim voluit Deus Pater Filium suum nominari, genitum carnaliter ex muliere. Factus est enim tunc salus populi, neque unius tantummodo sed omnium gentium D universæque terræ. Eodem itaque tempore circum- cisio perficiebatur, et nomen is suscipiebat. s Ephes. 1, 10. ** Galat. iv, 3, 4. » Rom. v, initio fraginenti melius habet cognovimus, quam nostri codices cognoscamus. cisione Domini, ejusque in templo oblatione, exstat partim in homilia edita Cyrilli ejusdem de hypapunte Opp. t. V, part. 11, [nov. ed. 1. X] (quæ in codice H. F. 105, dicitur homilia 27). Ego igitur parlem banc meo more, utpote notam, omisissem, misi in nostris codic.bus; præsentique editione, non pauca interponerentur, quæ ab edita homilia absunt; et zonnulla etiam editoris Auberti manifesta et gravia 19. sphalinata corrigerentur, ut animadversiones nostræ demonstrant; quarum præcipua esto hæc : quod nempe initio fraginenti (pag. 128) pro reclissima codicum nostrorum lectione bertus scribit (omisso etc., legislatorem, ut Deum, su legibus subditum; qui palmaris in theologia error est. Et quidem ex nostris codicibus inferius etiam p. 132, col. habemus : Legislator erat Deus, et legi subditus uti h mo. (1) Aubertus γεννώμενον hic et mox. Idem tamen (2) Tractus hic Cyrilliant commentarii de circun-
PG 72:498Ἐν ὀγδόῃ τοιγαροῦν περιτέμνεται Χριστὸς, καὶ τὴν κλῆσιν, ὡς ἔφην, λαμβάνει. Τότε γὰρ, τότε σεσώσμεθα παρ’ αὐτοῦ καὶ δι’ αὐτοῦ· «Ἐν ᾧ γὰρ, φησὶ, περιετμήθητε περιτομῇ ἀχειροποιήτῳ ἐν τῇ ἀπεκδύσει τοῦ σώματος τῆς σαρκὸς, ἐν τῇ περιτομῇ τοῦ Χριστοῦ, συνταφέντες αὐτῷ ἐν τῷ βαπτίσματι, ἐν ᾧ καὶ συνηγέρθητε.» Οὐκοῦν ὁ θάνατος αὐτοῦ ὑπὲρ ἡμῶν γέγονε, καὶ ἡ ἀνάστασις καὶ ἡ περιτομή· ἀπέθανε γὰρ, ἵνα ἡμεῖς οἱ συναποθανόντες αὐτῷ, αὐτοῦ ἀποθανόντος τῇ ἁμαρτίᾳ, μηκέτι ζήσωμεν τῇ ἁμαρτίᾳ. Διὸ εἴρηται· «Εἰ συναπεθάνομεν, καὶ συζήσομεν» Ἀποθανεῖν δὲ λέγεται τῇ ἁμαρτίᾳ, οὐχ ὅτι ἥμαρτεν (Οὐδὲ γὰρ ἁμαρτίαν ἐποίησεν, οὐδὲ εὑρέθη δόλος ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ»), ἀλλὰ διὰ τὴν ἐμὴν ἁμαρτίαν. Ὥσπερ οὖν συναπεθάνομεν αὐτῷ ἀποθνήσκοντι, καὶ συναναστῶμεν αὐτῷ. Πάλιν ἐπειδὴ γέγονεν μεθ’ ἡμῶν ὁ Υἱὸς, καίτοι Θεὸς ὢν φύσει καὶ τῶν ὅλων Κύριος, ταύτῃ τοι καὶ τὸ καθ’ ἡμᾶς οὐκ ἀτιμάζει μέτρον, ἀλλὰ μεθ’ ἡμῶν ὑπὸ τὸν αὐτὸν νόμον γέγονε, καίτοι νομοθέτης ὢν αὐτὸς ὡς Θεός· περιτέμνεται ὀκταήμερος μετὰ Ἰουδαίων, ἵνα τὴν συγγένειαν βεβαιώσῃ, ὅπως μὴ ἀρνήσωνται αὐτόν·
δὲ παντὸς ἔθνους, καὶ πάσης τῆς ὑπ᾽ οὐρανόν· ἐν ταυτῷ τοιγαροῦν τὸ τῆς περιτομῆς ἐτελεῖτο χρῆμα, καὶ τὴν κλῆσιν ἐδέχετο. Β Καὶ τί τὸ αἴνιγμα, φέρε δὴ πάλιν ἴδωμεν. Ο μα- κάριος ἔφη Παῦλος· « Η περιτομὴ οὐδέν ἐστι, καὶ ἡ ἀκροβυστία οὐδέν ἐστιν. » "Αρ' οὖν τὸ μηδὲν τής ρεῖσθαι προστέταχε διὰ τοῦ πανσόφου Μωϋσέως ὁ τῶν ὅλων Θεὸς, καὶ κόλασιν ἐπαρτήσας τοῖς παραβαίνου- σιν αὐτήν; Ναί, φαίην ἄν· ὅσον μὲν γὰρ ἧκεν εἰς τὴν τοῦ πράγματος φύσιν, οὐδέν ἐστιν παντελῶς· ὠδίνει δὲ μυστηρίου τύπον· κατὰ γὰρ τὴν ὀγδόην ἡμέραν ἀνεβίω Χριστὸς ἐκ νεκρῶν, καὶ δέδωκεν ἡμῖν τὴν ἐν πνεύματι περιτομήν. Προστέταχε γὰρ τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις, ο Πορευθέντες μαθητεύ σατε πάντα τὰ ἔθνη, βαπτίζοντες αὐτοὺς εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύ μάτος. » Τελεῖσθαι δέ φαμεν τὴν ἐν πνεύματι περι τομὴν ἐν καιρῷ μάλιστα τοῦ ἁγίου βαπτίσματος, ὅτε καὶ μετόχους ἡμᾶς ἀποφαίνει Χριστὸς τοῦ ἁγίου Πνεύματος.-(Ε 1. Καὶ τούτου πάλιν εἰς τύπον ἦν ὁ ἀρχαῖος (1) ἐκεῖνος Ἰησοῦς, ὁ μετὰ Μωϋσέα στρατηγήσας· διεβίβασε γὰρ πρότερον τὸν Ἰορδάνην τοὺς υἱοὺς Ἰσραήλ· εἶτα καθίσας εὐθὺς μαχαίραις περιέτεμε πετρίναις. Οὐκοῦν ὅτε διαβῶμεν τὸν Ἰορ- δάνην, τότε Χριστὸς ἡμᾶς περιτέμνει τῇ δυνάμει τοῦ ἁγίου Πνεύματος· οὐ σάρκα καθαίρων, ἀποκείρων δὲ μᾶλλον τὸν ἐν ψυχαῖς (2) μολυσμόν. (5) Εν ἐγδόη τοιγαρούν περιτέμνεται Χριστός, καὶ τὴν κλῆσιν, ὡς Ερην, λαμβάνει. Τότε γάρ, τότε σεσώσμεθα παρ' αὐ τοῦ καὶ δι' αὐτοῦ· «Ἐν ᾧ γάρ, φησί, περιετμήθητε περιτομῇ ἀχειροποιήτῳ ἐν τῇ ἀπεκδύσει του σώμα- τος τῆς σαρκὸς, ἐν τῇ περιτομῇ τοῦ Χριστοῦ, συντα- φέντες αὐτῷ ἐν τῷ βαπτίσματι, ἐν ᾧ καὶ συνηγέρ- θητε. » Οὐκοῦν ὁ θάνατος αὐτοῦ ὑπὲρ ἡμῶν γέγονε, καὶ ἡ ἀνάστασις καὶ ἡ περιτομή· ἀπέθανε γάρ, ένα ἡμεῖς οἱ συναποθανόντες αὐτῷ, αὐτοῦ ἀποθανόντος τῇ ἁμαρτία, μηκέτι ζήσωμεν τῇ ἁμαρτία. Διὸ εἴρη • Ε! συναπεθάνομεν, καὶ συζήσομεν, ο Αποθανεῖν δὲ λέγεται τῇ ἁμαρτίᾳ, οὐχ ὅτι ἤμαρτιν (· Οὐδὲ γὰρ ἁμαρτίαν ἐποίησεν, οὐδὲ εὑρέθη δόλος ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ»), ἀλλὰ διὰ τὴν ἐμὴν ἁμαρτίαν. Ὥσπερ οὖν συναπεθάνομεν αὐτῷ ἀποθνήσκοντι, καὶ συναναστῶμεν αὐτῷ. Πάλιν ἐπειδὴ γέγονεν μεθ᾿ ἡμῶν ὁ Υἱὸς, καίτοι Θεὸς ὧν φύσει καὶ τῶν ὅλων Κύριος, ταύτῃ τοι καὶ τὸ καθ' ἡμᾶς οὐκ ἀτιμάζει μέτρον, ἀλλὰ μεθ᾿ ἡμῶν ὑπὸ τὸν αὐτὸν νόμον γέγονε, καίτοι νομοθέτης ὢν αὐτὸς ὡς Θεός· περιτέμνεται ὀκταήμερος μετὰ Ίου - δαίων, ἵνα τὴν συγγένειαν βεβαιώσῃ, ὅπως μὴ ἀρ- νήσωνται αὐτόν· ἐκ σπέρματος γὰρ Δαβὶδ προσεδο- κατο ὁ Χριστός· καὶ ἔδειξε τὸ τεκμήριον τῆς συγγε νείας. Εἰ γὰρ καὶ περιτμηθέντος αὐτοῦ ἔλεγον, Τοῦτον οὐκ οἴδαμεν πόθεν ἐστίν· εἰ μὴ περιετμήθη κατά σάρκα, καὶ τὸν νόμον ἐφύλαξεν, ἔσχεν ἂν πρότ Η μιν ἀρχαῖος μία ψυχαῖς. COMMENT. IN LUCAM. A b) C D Quid autem hic lateat arcani, denuo dispicia- mus. Beatus ait Paulus : c Circuncisio nihil est, et præputium nihil est"., Ergone rem, quæ nulla est, observari omnium Deus per sapientissimum Moysen mandavit, pena trausgressoribus simul indicta? Aio enimvero. Nam circumcisio, si rei ipsius natura spectetur, nihil omnino est ; sed mysterii typum continet. Namque octava heb- domadæ die et resurrexit Christus a nortuis, et spiritalem nobis fecit circumcisionem. Præcepit enim sanctis apostolis : « Euntes docete omnes gentes, baptizantes eos in nomine Patris et Filii et Spiritus sancti ”. › Fieri vero dicimus spirita- lem circumcisionem tempore potissimum sancti baptismalis, quo nimirum participes nos elicit Christus sancti Spiritus. Cujus rei typus item fuit priscus ille Jesus, qui post Moysen gessit ducatum. Is enim primus filios Israelis trans Jordanem tu« lit : deinde ibi subsistens, statim eos lapideis gla- diis circumcidit. Ergo postquam Jordanem trajeci- mus, tunc Christus nos circumcidit Spiritus sancti virtute, haud carnem quidem purgans, sed anima- rum potius maculas eluens. Octava igitur die cir- cumciditur Christus, et nomen, ut dixi, sumit. Tunc enim, tunc prorsus ab ipso et per ipsum salvati fuimus : e In quo, inquit (Paulus), circumcisi estis circumcisione non manufacta in exspoliatione corporis carnis, sed in circumcisione Christi : con- sepulti ei in baptismo, in quo et conresurrexi- stis ". . Ergo mors ejus nostri gratia accidit, nec non resurrectio et circumcisio. Mortuus est enim, ut nos cum co pariter mortui, postquam ipse se- mel peccato mortuus est, haud ulterius peccato vivamus. Quare dictum est: « Si commortui sumus, et convivemus. Is autem non ideo mortuus pec- cato dicitur, quia peccaverit: etenim peccatum non fecit, nec inventus est dolus in ore ejus ”; › sed propter peccatuin meum mortuus est. Sicut ergo cum eo moriente mortui pariter sumus, ila et cum ipso resurgemus ". Rursus quia Filius nobiscum versari voluit, quan- quam Deus natura suapte erat et omnium Domi- nus, idcirco modulum nostrum non respuit, sed nobiscum legi semet subjecit, legislator licet ac Deus. Circumciditur octava a nativitale die cum Judeis, ut generis cognationem allirinet, neque eum postea velint negare. Namque ex Davidis surpe. Christus exspectabatur. Et signum præ se ferro voluit cognationis ejus. Si enim de circumciso etiam aiebant, nescire se undenam is esset; si forte cir- cumcisus non fuisset neque legem observassol, ss | Cor. vis, 19. ** Matth. xxviii, 18. 2. Coloss. 11, 11. * Petr. 11, 22. * Timoth. 11, 11. fer. qualis munquam fuit Josue, sus. scriptum. (4) Perverse prorsus Aubertus ἀρχιερεὺς pumi (2) Male rursus Aubertus τὸν ἔμψυχον pro τον εν (5) Conferatur Philonis breve de circumcisione
ἐκ σπέρματος γὰρ Δαβὶδ προσεδοκᾶτο ὁ Χριστός· καὶ ἔδειξε τὸ τεκμήριον τῆς συγγενείας. Εἰ γὰρ καὶ περιτμηθέντος αὐτοῦ ἔλεγον, Τοῦτον οὐκ οἴδαμεν πόθεν ἐστίν· εἰ μὴ περιετμήθη κατὰ σάρκα, καὶ τὸν νόμον ἐφύλαξεν, ἔσχεν ἂν πρόφασιν εὔλογον αὐτῶν ἡ ἄρνησις· μετὰ μέντοι τὸ περιτμηθῆναι αὐτὸν, πέπαυται ἡ περιτομὴ, εἰσαχθέντος ἡμῖν τοῦ σημαινομένου δι’ αὐτῆς, ἤτοι τοῦ βαπτίσματος· διὰ τοῦτο ἡμεῖς οὐκέτι περιτεμνόμεθα. Δοκεῖ γάρ μοι ἡ περιτομὴ τρία τινὰ πραγματεύεσθαι· ἐν μὲν, οἱονεὶ σημείῳ τινὶ καὶ σφραγίσει τοὺς ἐγγόνους Ἀβραὰμ ἀφορίζουσα, καὶ τῶν λοιπῶν ἐθνῶν διαστέλλουσα· δεύτερον, ἐν ἑαυτῇ τὴν τοῦ θείου βαπτίσματος προτυποῦσα χάριν καὶ δύναμιν· ὥσπερ γὰρ ὁ περιτεμνόμενος, εἰς λαὸν Θεοῦ διὰ τῆς σφραγῖδος πάλαι ἐχρημάτιζεν· οὕτως ὁ βαπτιζόμενος σφραγῖδα τὸν Χριστὸν ἐν ἑαυτῷ τυπωσάμενος, εἰς υἱοθεσίαν Θεοῦ ἀναγράφεται.
δὲ παντὸς ἔθνους, καὶ πάσης τῆς ὑπ᾽ οὐρανόν· ἐν ταυτῷ τοιγαροῦν τὸ τῆς περιτομῆς ἐτελεῖτο χρῆμα, καὶ τὴν κλῆσιν ἐδέχετο. Β Καὶ τί τὸ αἴνιγμα, φέρε δὴ πάλιν ἴδωμεν. Ο μα- κάριος ἔφη Παῦλος· « Η περιτομὴ οὐδέν ἐστι, καὶ ἡ ἀκροβυστία οὐδέν ἐστιν. » "Αρ' οὖν τὸ μηδὲν τής ρεῖσθαι προστέταχε διὰ τοῦ πανσόφου Μωϋσέως ὁ τῶν ὅλων Θεὸς, καὶ κόλασιν ἐπαρτήσας τοῖς παραβαίνου- σιν αὐτήν; Ναί, φαίην ἄν· ὅσον μὲν γὰρ ἧκεν εἰς τὴν τοῦ πράγματος φύσιν, οὐδέν ἐστιν παντελῶς· ὠδίνει δὲ μυστηρίου τύπον· κατὰ γὰρ τὴν ὀγδόην ἡμέραν ἀνεβίω Χριστὸς ἐκ νεκρῶν, καὶ δέδωκεν ἡμῖν τὴν ἐν πνεύματι περιτομήν. Προστέταχε γὰρ τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις, ο Πορευθέντες μαθητεύ σατε πάντα τὰ ἔθνη, βαπτίζοντες αὐτοὺς εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύ μάτος. » Τελεῖσθαι δέ φαμεν τὴν ἐν πνεύματι περι τομὴν ἐν καιρῷ μάλιστα τοῦ ἁγίου βαπτίσματος, ὅτε καὶ μετόχους ἡμᾶς ἀποφαίνει Χριστὸς τοῦ ἁγίου Πνεύματος.-(Ε 1. Καὶ τούτου πάλιν εἰς τύπον ἦν ὁ ἀρχαῖος (1) ἐκεῖνος Ἰησοῦς, ὁ μετὰ Μωϋσέα στρατηγήσας· διεβίβασε γὰρ πρότερον τὸν Ἰορδάνην τοὺς υἱοὺς Ἰσραήλ· εἶτα καθίσας εὐθὺς μαχαίραις περιέτεμε πετρίναις. Οὐκοῦν ὅτε διαβῶμεν τὸν Ἰορ- δάνην, τότε Χριστὸς ἡμᾶς περιτέμνει τῇ δυνάμει τοῦ ἁγίου Πνεύματος· οὐ σάρκα καθαίρων, ἀποκείρων δὲ μᾶλλον τὸν ἐν ψυχαῖς (2) μολυσμόν. (5) Εν ἐγδόη τοιγαρούν περιτέμνεται Χριστός, καὶ τὴν κλῆσιν, ὡς Ερην, λαμβάνει. Τότε γάρ, τότε σεσώσμεθα παρ' αὐ τοῦ καὶ δι' αὐτοῦ· «Ἐν ᾧ γάρ, φησί, περιετμήθητε περιτομῇ ἀχειροποιήτῳ ἐν τῇ ἀπεκδύσει του σώμα- τος τῆς σαρκὸς, ἐν τῇ περιτομῇ τοῦ Χριστοῦ, συντα- φέντες αὐτῷ ἐν τῷ βαπτίσματι, ἐν ᾧ καὶ συνηγέρ- θητε. » Οὐκοῦν ὁ θάνατος αὐτοῦ ὑπὲρ ἡμῶν γέγονε, καὶ ἡ ἀνάστασις καὶ ἡ περιτομή· ἀπέθανε γάρ, ένα ἡμεῖς οἱ συναποθανόντες αὐτῷ, αὐτοῦ ἀποθανόντος τῇ ἁμαρτία, μηκέτι ζήσωμεν τῇ ἁμαρτία. Διὸ εἴρη • Ε! συναπεθάνομεν, καὶ συζήσομεν, ο Αποθανεῖν δὲ λέγεται τῇ ἁμαρτίᾳ, οὐχ ὅτι ἤμαρτιν (· Οὐδὲ γὰρ ἁμαρτίαν ἐποίησεν, οὐδὲ εὑρέθη δόλος ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ»), ἀλλὰ διὰ τὴν ἐμὴν ἁμαρτίαν. Ὥσπερ οὖν συναπεθάνομεν αὐτῷ ἀποθνήσκοντι, καὶ συναναστῶμεν αὐτῷ. Πάλιν ἐπειδὴ γέγονεν μεθ᾿ ἡμῶν ὁ Υἱὸς, καίτοι Θεὸς ὧν φύσει καὶ τῶν ὅλων Κύριος, ταύτῃ τοι καὶ τὸ καθ' ἡμᾶς οὐκ ἀτιμάζει μέτρον, ἀλλὰ μεθ᾿ ἡμῶν ὑπὸ τὸν αὐτὸν νόμον γέγονε, καίτοι νομοθέτης ὢν αὐτὸς ὡς Θεός· περιτέμνεται ὀκταήμερος μετὰ Ίου - δαίων, ἵνα τὴν συγγένειαν βεβαιώσῃ, ὅπως μὴ ἀρ- νήσωνται αὐτόν· ἐκ σπέρματος γὰρ Δαβὶδ προσεδο- κατο ὁ Χριστός· καὶ ἔδειξε τὸ τεκμήριον τῆς συγγε νείας. Εἰ γὰρ καὶ περιτμηθέντος αὐτοῦ ἔλεγον, Τοῦτον οὐκ οἴδαμεν πόθεν ἐστίν· εἰ μὴ περιετμήθη κατά σάρκα, καὶ τὸν νόμον ἐφύλαξεν, ἔσχεν ἂν πρότ Η μιν ἀρχαῖος μία ψυχαῖς. COMMENT. IN LUCAM. A b) C D Quid autem hic lateat arcani, denuo dispicia- mus. Beatus ait Paulus : c Circuncisio nihil est, et præputium nihil est"., Ergone rem, quæ nulla est, observari omnium Deus per sapientissimum Moysen mandavit, pena trausgressoribus simul indicta? Aio enimvero. Nam circumcisio, si rei ipsius natura spectetur, nihil omnino est ; sed mysterii typum continet. Namque octava heb- domadæ die et resurrexit Christus a nortuis, et spiritalem nobis fecit circumcisionem. Præcepit enim sanctis apostolis : « Euntes docete omnes gentes, baptizantes eos in nomine Patris et Filii et Spiritus sancti ”. › Fieri vero dicimus spirita- lem circumcisionem tempore potissimum sancti baptismalis, quo nimirum participes nos elicit Christus sancti Spiritus. Cujus rei typus item fuit priscus ille Jesus, qui post Moysen gessit ducatum. Is enim primus filios Israelis trans Jordanem tu« lit : deinde ibi subsistens, statim eos lapideis gla- diis circumcidit. Ergo postquam Jordanem trajeci- mus, tunc Christus nos circumcidit Spiritus sancti virtute, haud carnem quidem purgans, sed anima- rum potius maculas eluens. Octava igitur die cir- cumciditur Christus, et nomen, ut dixi, sumit. Tunc enim, tunc prorsus ab ipso et per ipsum salvati fuimus : e In quo, inquit (Paulus), circumcisi estis circumcisione non manufacta in exspoliatione corporis carnis, sed in circumcisione Christi : con- sepulti ei in baptismo, in quo et conresurrexi- stis ". . Ergo mors ejus nostri gratia accidit, nec non resurrectio et circumcisio. Mortuus est enim, ut nos cum co pariter mortui, postquam ipse se- mel peccato mortuus est, haud ulterius peccato vivamus. Quare dictum est: « Si commortui sumus, et convivemus. Is autem non ideo mortuus pec- cato dicitur, quia peccaverit: etenim peccatum non fecit, nec inventus est dolus in ore ejus ”; › sed propter peccatuin meum mortuus est. Sicut ergo cum eo moriente mortui pariter sumus, ila et cum ipso resurgemus ". Rursus quia Filius nobiscum versari voluit, quan- quam Deus natura suapte erat et omnium Domi- nus, idcirco modulum nostrum non respuit, sed nobiscum legi semet subjecit, legislator licet ac Deus. Circumciditur octava a nativitale die cum Judeis, ut generis cognationem allirinet, neque eum postea velint negare. Namque ex Davidis surpe. Christus exspectabatur. Et signum præ se ferro voluit cognationis ejus. Si enim de circumciso etiam aiebant, nescire se undenam is esset; si forte cir- cumcisus non fuisset neque legem observassol, ss | Cor. vis, 19. ** Matth. xxviii, 18. 2. Coloss. 11, 11. * Petr. 11, 22. * Timoth. 11, 11. fer. qualis munquam fuit Josue, sus. scriptum. (4) Perverse prorsus Aubertus ἀρχιερεὺς pumi (2) Male rursus Aubertus τὸν ἔμψυχον pro τον εν (5) Conferatur Philonis breve de circumcisione
PG 72:499Καὶ τρίτον, σύμβολον τῶν ἐν χάριτι καθισταμένων πιστῶν, οἳ τῶν σαρκικῶν ἡδονῶν καὶ παθῶν τὰς ἐπαναστάσεις τῷ τμητικῷ τῆς πίστεως λόγῳ, καὶ πόνοις ἀσκητικοῖς ἐκτέμνουσι καὶ ἀπονεκροῦσιν, οὐ σῶμα τέμνοντες, ἀλλὰ τὴν καρδίαν καθαίροντες, καὶ πνεύματι οὐ γράμματι περιτεμνόμενοι· ὧν καὶ τὸν ἔπαινον (ε φ. 90) οὐκ ἀνθρωπίνης ἐπικρίσεως δεῖσθαι, ἀλλὰ τῆς ἄνωθεν ἠρτῆσθαι ψήφου, Παῦλος ὁ θεῖος διαμαρτύρεται. (ε φ. 120 β, κ φ. 4 β) Ἰόντος τοίνυν τοῦ νόμου κατὰ γυναικὸς ἁπάσης τικτούσης ἄρσεν ἢ θῆλυ, καὶ γενικωτάτην ἡμῖν ποιουμένου τὴν κατάῤῥησιν, ὑπεξαίρεται τῆς δυσφημίας ἡ ἁγία Παρθένος, ἧς ἐκφῦναί φαμεν τὸ κατὰ σάρκα Χριστόν. Θέα γὰρ, εἴ σοι δοκεῖ, τοῦ νόμου τὸ ἀκριβές· «Γυνὴ» γὰρ, φησὶ, καὶ οὐ πᾶσα τυχὸν ἀδιακρίτως, ἀλλ’ «ἥτις ἂν σπερματισθῇ καὶ τέκῃ ἄρσεν, ἀκάθαρτος ἔστω.» Ἐνταῦθα δὲ ἐκ Πνεύματος ἁγίου τὸ θεῖον συνέστη σῶμα, πλαστουργούμενον ἀῤῥήτως ἐν τῇ ἁγίᾳ Παρθένῳ, καὶ τῶν τῆς φύσεως νόμων ὀλίγα πεφροντικός· ἥκιστα γὰρ σπερματικῆς ἐδεῖτο καταβολῆς ὁ τῶν ἁγίων πρωτότοκος, ἡ ἀπαρχὴ λαχόντων τὴν ἐκ Θεοῦ διὰ Πνεύματος ἀναγέννησιν· περὶ ὧν εἴρηται σαφῶς·
τμηθῆναι αὐτὸν, πέπαυται ή περιτομή, εἰσαχθέντος ἡμῖν τοῦ σημαινομένου δι᾿ αὐτῆς, ἤτοι τοῦ βαπτίσμα τος· διὰ τοῦτο ἡμεῖς οὐκέτι περιτεμνόμεθα. Δοκεῖ γὰρ μοι ή περιτομὴ τρία τινὰ πραγματεύεσθαι· ἓν μὲν, οιονεί σημείῳ τινὶ καὶ σφραγίσει τοὺς ἐγγόνους Αβραὰμ ἀφορίζουσα, καὶ τῶν λοιπῶν ἐθνῶν δια φασιν εύλογον αὐτῶν ἡ ἄρνησις· μετά μέντοι τὸ περι- στέλλουσα· δεύτερον, ἐν ἑαυτῇ τὴν τοῦ θείου βα- πτίσματος προτυποῦσα χάριν καὶ δύναμιν· ὥσπερ γὰρ ὁ περιτεμνόμενος, εἰς λαὸν Θεοῦ διὰ τῆς στρα γῖδος πάλαι ἐχρημάτιζεν· οὕτως ὁ βαπτιζόμενος σφραγίδα τὸν Χριστὸν ἐν ἑαυτῷ τυπωσάμενος, εἰς υιοθεσίαν Θεοῦ ἀναγράφεται. Καὶ τρίτον, σύμβολον τῶν ἐν χάριτι καθισταμένων πιστῶν, οἱ τῶν σαρκι κῶν ἡδονῶν καὶ παθῶν τὰς ἐπαναστάσεις το τμη τικῷ τῆς πίστεως λόγῳ, καὶ πόνοις ἀσκητικοῖς ἐκε τέμνουσι καὶ ἀπονεκροῦσιν, οὐ σῶμα τέμνοντες. ἀλλὰ τὴν καρδίαν καθαίροντες, καὶ πνεύματι οὐ γράμματι περιτεμνόμενοι· ὧν καὶ τὸν ἔπαινον (Γ ί. ἄνωθεν ἡρτῆσθαι ψήφου, Παῦλος ὁ θεῖος διαμαρ τύρεται. (Ε Κ. Πόντος (1) τοίνυν του νόμου κατὰ γυναικὸς ἁπάσης τικτούσης ἄρσεν ἢ θήλυ, καὶ γενικωτάτην ἡμῖν ποιουμένου τὴν κατάρρησιν, ὑπο εξαίρεται τῆς δυσφημίας ἡ ἁγία Παρθένος, ἧς ἐκ φῦναι φαμεν τὸ κατὰ σάρκα Χριστόν. Θέα γάρ, εξ σοι δοκεῖ, τοῦ νόμου τὸ ἀκριβές· « Γυνή ο γάρ, φησί, καὶ οὐ πᾶσα τυχὸν ἀδιακρίτως, ἀλλ' ὁ ἥτις ἂν σπερ ματισθῇ καὶ τέκῃ ἄρσεν, ἀκάθαρτος ἔστω. » Ενταῦθα δὲ ἐκ Πνεύματος ἁγίου τὸ θεῖον συνέστη σῶμα, πλαστουργούμενον ἀῤῥήτως ἐν τῇ ἁγίᾳ Παρθένι, καὶ τῶν τῆς φύσεως νόμων ὀλίγα πεφροντικός· ἥκιστα γὰρ σπερματικῆς ἐδεῖτο καταβολῆς ὁ τῶν ἁγίων πρωτότοκος, ἡ ἀπαρχὴ λαχόντων τὴν ἐκ Θεοῦ διὰ Πνεύματος ἀναγέννησιν· περὶ ὧν εἴρηται σαφῶς· • Οἱ οὐκ ἐξ αἱμάτων, οὐδὲ ἐκ θελήματος σαρκὸς ἢ ἀν- δρὸς, ἀλλ' ἐκ Θεοῦ ἐγεννήθησαν. » Διέδρα δὴ οὖν τὴν ἐκ νόμου καταβοὴν ἡ ἁγία Παρθένος, σπερματισθεῖσα μὲν οὐδαμῶς, ἐνεργείᾳ δὲ τῇ διὰ Πνεύματος τὸ θεῖον ἡμῖν ἀποκυήσασα βρέφος. (Ε Η Μετὰ τὸ περιτμηθῆναι τὸν τοῦ καθαρισμοῦ πάλιν ἀναμένει καιρόν· καὶ ὅτε επληρώθησαν αἱ ἡμέραι (πλήρωσις δὲ ἡμερῶν ἡ τεσσαρακοστή ἦν), τότε ἀνάγεται εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ εἰς ὄψιν ἄγεται τοῦ Πατρός, ὡς ἄνθρωπος καθ' ἡμᾶς, ὁ συνεδριάζων αὐτῷ Θεός Λόγος, ὁ καὶ διὰ τῆς τοῦ νόμου σκιᾶς ἐν τοῖς πρωτοτόκοις γραφόμενος. Αγια γὰρ καὶ ἱερὰ τῷ Θεῷ καὶ τὰ πρὸ τῆς ἐναν θρωπήσεως πρωτότοκα, ἅπερ ἔθυον αὐτῷ κατὰ νότ μον. Ο μεγάλης οικονομίας ! ὢ βάθος πλούτου καὶ σοφίας καὶ γνώσεως Θεοῦ ! ῾Ο ἐν κόλποις ὢν τοῦ Πα- τρὸς, ᾧ τὰ πάντα προσάγεται δουλοπρεπῶς, ὁ ταῖς παρὰ πάντων λατρείαις δοξαζόμενος, ὅτε γέγονεν ἐν * S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. • negandi causa honesta fuisset. Verumtamen post A ipsius circumcisionem, cessavit circumcisis, subin- trante eo quod ab illa portendebatur, id est bapti- smate; cujus beneficio nos ulterius haud circumci- dimur. Videtur enim mihi circumcisio tria effecisse. Primo videlicet signo quodam impresso, Abrahami posteros a reliquis gentibus distinguebat. Secundo, divini baptismatis typum, gratiam atque virtutem in se portendebat. Sicuti enim circumcisus, in Del populum per id signum olim cooptabatur; sic ba- ptizatus, Christo in se sigilli instar recepto, inter filios Dei ascribitur. Tertio denique, symbolum erat constitutorum in gratia fidelium, quatenus hi car- nalium voluptatum passionumque commotiones, exacuto fidei verbo, asceticisque laboribus præci- dunt atque mortificant, haud corpus incidentes, " sed cor purgantes, et spiritu, non littera circum- cisi : quorum laudem haud humano judicio indi- gere, sed coelesti suffragio niti, divus Paulus te- statur s B Cum ergo lex adversus quamlibet mulierem, quæ masculum feminamque peperisset, lata esset, eaque universalem prorsus faceret intimationem, nihilominus omni dedecore carebat sancta Virgo, de qua natuin carnaliter Christum dicimus. Consi- dera enim, si libet, legis accuratum lenoren. ● Mulier, › Inquit, non indifferenter quælibet, sed equæ suscepto semine masculum pepererit, immula C esto s. » Atqui hoc loco corpus divinum di cimus : sancto Spiritu compactum, inelabiliter elaboratum in sancta Virgine, naturæ neglectis le- gibus. Minime enim seminali officio indigebat san- etorum primogenitus, inchoatio illorum qui a Deo per Spiritum regenerationen sortiuntur : de qui- bus dictum est manifeste, «Qui non ex sanguinibus neque ex voluntate carnis aut viri, sed ex Deo nati sunt ***. › Ergo extra omnem legis damnationem san- cta Virgo erat, quæ nullum semen experta est, sed operante Spiritu divinum nobis infantem edidit. f. b, f. b) f. 120, f. b) Post circumcisionem, adhuc tempus purgationis exspectat. Et postquam dies completi sunt, plenitu- dinis autem dies quadragesimus erat, tunc Hiero- solymar ducitur ad conspectum Patris, ceu hono D nobis similis, is qui illi assidet tanquam Deus Ver- bunt, et qui per umbram legis inter primogeniios ascriptus est. Nam devoti erant et sacrati Deo, eliam ante Verbi incarnationem, primogeniti qui ei ex legis præscripto offerebantur. O magnum dispensationis mysterium! O altitudo divitiarum sapientiæ et scientiæ Dei " !, Qui in sinu Patris est, cui omnia sistuntur serviliter, qui ab omnibus sacro cultu honoratur, iis quo tempore in kumani- Rom. 11, 29. as Levit. 511, 2. *• Joan. 1, 13. commentariorum Cyrilli abs Joanne Cæsariensi in epere inedito contra Severum pro concilio Chalce- Rom. x1, 53. donensi, cujus apud me habeo interpretationem ex Syriaco, quo tantum in idiomate superest id opus inter codices Vaticanos, Græco textu jamdiu amisse. 90) οὐκ ἀνθρωπίνης ἐπικρίσεως δεῖσθαι, ἀλλὰ τῆς (1) Citatur sequens locus ad litteram ex cap. 13
«Οἳ οὐκ ἐξ αἱμάτων, οὐδὲ ἐκ θελήματος σαρκὸς ἢ ἀνδρὸς, ἀλλ’ ἐκ Θεοῦ ἐγεννήθησαν.» Διέδρα δὴ οὖν τὴν ἐκ νόμου καταβοὴν ἡ ἁγία Παρθένος, σπερματισθεῖσα μὲν οὐδαμῶς, ἐνεργείᾳ δὲ τῇ διὰ Πνεύματος τὸ θεῖον ἡμῖν ἀποκυήσασα βρέφος. (ε φ. 120, η φ. 103 β) Μετὰ τὸ περιτμηθῆναι, τὸν τοῦ καθαρισμοῦ πάλιν ἀναμένει καιρόν· καὶ ὅτε ἐπληρώθησαν αἱ ἡμέραι (πλήρωσις δὲ ἡμερῶν ἡ τεσσαρακοστὴ ἦν), τότε ἀνάγεται εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ εἰς ὄψιν ἄγεται τοῦ Πατρὸς, ὡς ἄνθρωπος καθ’ ἡμᾶς, ὁ συνεδριάζων αὐτῷ Θεὸς Λόγος, ὁ καὶ διὰ τῆς τοῦ νόμου σκιᾶς ἐν τοῖς πρωτοτόκοις γραφόμενος. Ἅγια γὰρ καὶ ἱερὰ τῷ Θεῷ καὶ τὰ πρὸ τῆς ἐνανθρωπήσεως πρωτότοκα, ἅπερ ἔθυον αὐτῷ κατὰ νόμον. Ὢ μεγάλης οἰκονομίας ὢ βάθος πλούτου καὶ σοφίας καὶ γνώσεως Θεοῦ Ὁ ἐν κόλποις ὢν τοῦ Πατρὸς, ᾧ τὰ πάντα προσάγεται δουλοπρεπῶς, ὁ ταῖς παρὰ πάντων λατρείαις δοξαζόμενος, ὅτε γέγονεν ἐν τοῖς τῆς ἀνθρωπότητος μέτροις, τῷ ἰδίῳ Γεννήτορι προσφέρει θυσίαν. Ὧ τοῦ παραδόξου πράγματος Τοὺς τοῦ νόμου τύπους τετήρηκεν ἡ ἀλήθεια. Διὰ ποίαν αἰτίαν; Ὅτι καὶ νομοθέτης ἦν ὡς Θεὸς, καὶ ὑπὸ νόμον ὡς ἄνθρωπος. Τί δὲ δὴ προσκεκόμικεν;
τμηθῆναι αὐτὸν, πέπαυται ή περιτομή, εἰσαχθέντος ἡμῖν τοῦ σημαινομένου δι᾿ αὐτῆς, ἤτοι τοῦ βαπτίσμα τος· διὰ τοῦτο ἡμεῖς οὐκέτι περιτεμνόμεθα. Δοκεῖ γὰρ μοι ή περιτομὴ τρία τινὰ πραγματεύεσθαι· ἓν μὲν, οιονεί σημείῳ τινὶ καὶ σφραγίσει τοὺς ἐγγόνους Αβραὰμ ἀφορίζουσα, καὶ τῶν λοιπῶν ἐθνῶν δια φασιν εύλογον αὐτῶν ἡ ἄρνησις· μετά μέντοι τὸ περι- στέλλουσα· δεύτερον, ἐν ἑαυτῇ τὴν τοῦ θείου βα- πτίσματος προτυποῦσα χάριν καὶ δύναμιν· ὥσπερ γὰρ ὁ περιτεμνόμενος, εἰς λαὸν Θεοῦ διὰ τῆς στρα γῖδος πάλαι ἐχρημάτιζεν· οὕτως ὁ βαπτιζόμενος σφραγίδα τὸν Χριστὸν ἐν ἑαυτῷ τυπωσάμενος, εἰς υιοθεσίαν Θεοῦ ἀναγράφεται. Καὶ τρίτον, σύμβολον τῶν ἐν χάριτι καθισταμένων πιστῶν, οἱ τῶν σαρκι κῶν ἡδονῶν καὶ παθῶν τὰς ἐπαναστάσεις το τμη τικῷ τῆς πίστεως λόγῳ, καὶ πόνοις ἀσκητικοῖς ἐκε τέμνουσι καὶ ἀπονεκροῦσιν, οὐ σῶμα τέμνοντες. ἀλλὰ τὴν καρδίαν καθαίροντες, καὶ πνεύματι οὐ γράμματι περιτεμνόμενοι· ὧν καὶ τὸν ἔπαινον (Γ ί. ἄνωθεν ἡρτῆσθαι ψήφου, Παῦλος ὁ θεῖος διαμαρ τύρεται. (Ε Κ. Πόντος (1) τοίνυν του νόμου κατὰ γυναικὸς ἁπάσης τικτούσης ἄρσεν ἢ θήλυ, καὶ γενικωτάτην ἡμῖν ποιουμένου τὴν κατάρρησιν, ὑπο εξαίρεται τῆς δυσφημίας ἡ ἁγία Παρθένος, ἧς ἐκ φῦναι φαμεν τὸ κατὰ σάρκα Χριστόν. Θέα γάρ, εξ σοι δοκεῖ, τοῦ νόμου τὸ ἀκριβές· « Γυνή ο γάρ, φησί, καὶ οὐ πᾶσα τυχὸν ἀδιακρίτως, ἀλλ' ὁ ἥτις ἂν σπερ ματισθῇ καὶ τέκῃ ἄρσεν, ἀκάθαρτος ἔστω. » Ενταῦθα δὲ ἐκ Πνεύματος ἁγίου τὸ θεῖον συνέστη σῶμα, πλαστουργούμενον ἀῤῥήτως ἐν τῇ ἁγίᾳ Παρθένι, καὶ τῶν τῆς φύσεως νόμων ὀλίγα πεφροντικός· ἥκιστα γὰρ σπερματικῆς ἐδεῖτο καταβολῆς ὁ τῶν ἁγίων πρωτότοκος, ἡ ἀπαρχὴ λαχόντων τὴν ἐκ Θεοῦ διὰ Πνεύματος ἀναγέννησιν· περὶ ὧν εἴρηται σαφῶς· • Οἱ οὐκ ἐξ αἱμάτων, οὐδὲ ἐκ θελήματος σαρκὸς ἢ ἀν- δρὸς, ἀλλ' ἐκ Θεοῦ ἐγεννήθησαν. » Διέδρα δὴ οὖν τὴν ἐκ νόμου καταβοὴν ἡ ἁγία Παρθένος, σπερματισθεῖσα μὲν οὐδαμῶς, ἐνεργείᾳ δὲ τῇ διὰ Πνεύματος τὸ θεῖον ἡμῖν ἀποκυήσασα βρέφος. (Ε Η Μετὰ τὸ περιτμηθῆναι τὸν τοῦ καθαρισμοῦ πάλιν ἀναμένει καιρόν· καὶ ὅτε επληρώθησαν αἱ ἡμέραι (πλήρωσις δὲ ἡμερῶν ἡ τεσσαρακοστή ἦν), τότε ἀνάγεται εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ εἰς ὄψιν ἄγεται τοῦ Πατρός, ὡς ἄνθρωπος καθ' ἡμᾶς, ὁ συνεδριάζων αὐτῷ Θεός Λόγος, ὁ καὶ διὰ τῆς τοῦ νόμου σκιᾶς ἐν τοῖς πρωτοτόκοις γραφόμενος. Αγια γὰρ καὶ ἱερὰ τῷ Θεῷ καὶ τὰ πρὸ τῆς ἐναν θρωπήσεως πρωτότοκα, ἅπερ ἔθυον αὐτῷ κατὰ νότ μον. Ο μεγάλης οικονομίας ! ὢ βάθος πλούτου καὶ σοφίας καὶ γνώσεως Θεοῦ ! ῾Ο ἐν κόλποις ὢν τοῦ Πα- τρὸς, ᾧ τὰ πάντα προσάγεται δουλοπρεπῶς, ὁ ταῖς παρὰ πάντων λατρείαις δοξαζόμενος, ὅτε γέγονεν ἐν * S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. • negandi causa honesta fuisset. Verumtamen post A ipsius circumcisionem, cessavit circumcisis, subin- trante eo quod ab illa portendebatur, id est bapti- smate; cujus beneficio nos ulterius haud circumci- dimur. Videtur enim mihi circumcisio tria effecisse. Primo videlicet signo quodam impresso, Abrahami posteros a reliquis gentibus distinguebat. Secundo, divini baptismatis typum, gratiam atque virtutem in se portendebat. Sicuti enim circumcisus, in Del populum per id signum olim cooptabatur; sic ba- ptizatus, Christo in se sigilli instar recepto, inter filios Dei ascribitur. Tertio denique, symbolum erat constitutorum in gratia fidelium, quatenus hi car- nalium voluptatum passionumque commotiones, exacuto fidei verbo, asceticisque laboribus præci- dunt atque mortificant, haud corpus incidentes, " sed cor purgantes, et spiritu, non littera circum- cisi : quorum laudem haud humano judicio indi- gere, sed coelesti suffragio niti, divus Paulus te- statur s B Cum ergo lex adversus quamlibet mulierem, quæ masculum feminamque peperisset, lata esset, eaque universalem prorsus faceret intimationem, nihilominus omni dedecore carebat sancta Virgo, de qua natuin carnaliter Christum dicimus. Consi- dera enim, si libet, legis accuratum lenoren. ● Mulier, › Inquit, non indifferenter quælibet, sed equæ suscepto semine masculum pepererit, immula C esto s. » Atqui hoc loco corpus divinum di cimus : sancto Spiritu compactum, inelabiliter elaboratum in sancta Virgine, naturæ neglectis le- gibus. Minime enim seminali officio indigebat san- etorum primogenitus, inchoatio illorum qui a Deo per Spiritum regenerationen sortiuntur : de qui- bus dictum est manifeste, «Qui non ex sanguinibus neque ex voluntate carnis aut viri, sed ex Deo nati sunt ***. › Ergo extra omnem legis damnationem san- cta Virgo erat, quæ nullum semen experta est, sed operante Spiritu divinum nobis infantem edidit. f. b, f. b) f. 120, f. b) Post circumcisionem, adhuc tempus purgationis exspectat. Et postquam dies completi sunt, plenitu- dinis autem dies quadragesimus erat, tunc Hiero- solymar ducitur ad conspectum Patris, ceu hono D nobis similis, is qui illi assidet tanquam Deus Ver- bunt, et qui per umbram legis inter primogeniios ascriptus est. Nam devoti erant et sacrati Deo, eliam ante Verbi incarnationem, primogeniti qui ei ex legis præscripto offerebantur. O magnum dispensationis mysterium! O altitudo divitiarum sapientiæ et scientiæ Dei " !, Qui in sinu Patris est, cui omnia sistuntur serviliter, qui ab omnibus sacro cultu honoratur, iis quo tempore in kumani- Rom. 11, 29. as Levit. 511, 2. *• Joan. 1, 13. commentariorum Cyrilli abs Joanne Cæsariensi in epere inedito contra Severum pro concilio Chalce- Rom. x1, 53. donensi, cujus apud me habeo interpretationem ex Syriaco, quo tantum in idiomate superest id opus inter codices Vaticanos, Græco textu jamdiu amisse. 90) οὐκ ἀνθρωπίνης ἐπικρίσεως δεῖσθαι, ἀλλὰ τῆς (1) Citatur sequens locus ad litteram ex cap. 13
PG 72:501Ὡς πρωτότοκος καὶ ἄρσην, ζεῦγος τρυγόνων καὶ δύο νεοσσοὺς περιστερῶν, κατὰ τὸ τῷ νόμῳ διηγορευμένον. Ἀλλὰ τί βούλεται ταῦτα δηλοῦν; Ἡ μὲν τρυγὼν, ἔστι λαλίστατον ἐν στρουθίοις· ἡ δὲ περιστερὰ, ζῶον ἤπιον καὶ πρᾶον. Γέγονε δὲ τοιοῦτος εἰς ἡμᾶς ὁ τῶν ὅλων Ποιητὴς καὶ Κύριος, πραότητα μὲν τὴν εἰς ἄκρον ἔχων, τρυγόνος δὲ δίκην κατακηλήσας τὴν ὑπ’ οὐρανὸν καὶ τῆς ἑαυτοῦ καλλιφωνίας τὸν ἴδιον ἀμπελῶνα πληρῶν, τουτέστιν ἡμᾶς τοὺς πιστεύσαντας εἰς αὐτόν. Γέγραπται γοῦν ἐν τῷ Ἄσματι τῶν ᾀσμάτων, ὅτι «Φωνὴ τῆς τρυγόνος ἠκούσθη ἐν τῇ γῇ ἡμῶν· αἱ ἄμπελοι κυπρίζουσι·» λελάληκε γὰρ πρὸς ἡμᾶς τὸ θεῖόν τε καὶ εὐαγγελικὸν κήρυγμα, τὸ παντὸς τοῦ κόσμου σωτήριον, ὁ Χριστός. Ἐσφάζετο μὲν οὖν τρυγὼν καὶ περιστερὰ, ἵνα πάλιν αὐτὸς ὡς διὰ τύπων ἡμῖν σημαίνηται, τὸν ὑπὲρ τῆς κόσμου ζωῆς ὑπομένων θάνατον κατὰ σάρκα. Αὐτὸς γάρ ἐστιν ἡ εὐφωνοτάτη τρυγὼν, αὐτὸς ἡ ἀκέραιος περιστερά.
Ο τοῖς τῆς ἀνθρωπότητος μέτροις, τῷ ἰδίῳ Γεννήτορι προσφέρει θυσίαν. Ο τοῦ παραδόξου πράγματος ! Τοὺς τοῦ νόμου τύπους τετήρηκεν ἡ ἀλήθεια. Διὰ ποίαν αἰτίαν ; Οτι καὶ νομοθέτης ἦν ὡς Θεὸς, καὶ ὑπὸ νόμον ὡς ἄνθρωπος. Τί δὲ δὴ προσκεκόμικεν; Ως πρωτότοκος καὶ ἄρσην, ζεῦγος τρυγόνων, καὶ (4) δύο νεοσσούς περιστερῶν, κατὰ τὸ τῷ νόμῳ διηγο- ρευμένον. Ἀλλὰ τί βούλεται ταῦτα δηλοῦν; Ἡ μὲν τρυγών, ἔστι λαλίστατον ἐν στρουθίοις· ἡ δὲ περι στερά, ζῶον ἤπιον καὶ πρᾶον. Γέγονε δὲ τοιοῦτος εἰς ἡμᾶς ὁ τῶν ὅλων Ποιητὴς καὶ Κύριος, πραότητα μὲν τὴν εἰς ἄκρον ἔχων, τρυγόνος δὲ δίκην κατα κηλήσας τὴν ὑπ' οὐρανὸν, καὶ τῆς ἑαυτοῦ καλλιφω- νίας τὸν ἴδιον ἀμπελῶνα πληρῶν, τουτέστιν ἡμᾶς τους πιστεύσαντας εἰς αὐτόν. Γέγραπται γοῦν ἐν τῷ Ασματι τῶν ἀσμάτων, ὅτι ο Φωνὴ τῆς τρυγόνος ἠκούσθη ἐν τῇ γῇ ἡμῶν· αἱ ἄμπελοι κυπρίζουσι· λελάληκε γὰρ πρὸς ἡμᾶς τὸ θεῖόν τε καὶ εὐαγγελικὸν κήρυγμα, τὸ παντὸς τοῦ κόσμου σωτήριον, ὁ Χριστός. Ἐσφάζετο μὲν οὖν τρυγὼν καὶ περιστερὰ, ἵνα πάλιν αὐτὸς ὡς διὰ τύπων ἡμῖν σημαίνηται, τὸν ὑπὲρ τῆς κόσμου ζωῆς ὑπομένων θάνατον κατὰ σάρκα. Αὐτὸς γάρ ἐστιν ἡ εὐφωνοτάτη τρυγών, αὐτὸς ἡ ἀκέραιος περιστερά. Εαυτὸν οὖν ἄρα προσκεκόμικεν ὁ Χρι στὸς καθ᾿ ἕνα καιρὸν ὁμοῦ τοῖς τύποις τὴν ἀλήθειαν εἰς ὀσμὴν εὐωδίας, ἵν᾿ ἡμᾶς δι᾿ ἑαυτοῦ προσαγάγῃ τῷ Θεῷ καὶ Πατρί, λύσῃ τε οὕτω τὴν ἐφ' ἡμᾶς γενο- μένην ἀποστροφήν, διά τε τὴν ἐν Ἀδὰμ παράβα σιν (2), καὶ τὴν κατὰ πάντων ἡμῶν τυραννήσασαν ἁμαρτίαν, καὶ οὕτως ἐπισκοπῆς ἀξιώσῃ τῆς πατρι- κῆς. Ἡμεῖς γὰρ ἦμεν οἱ πάλαι βοῶντες· « Επίβλε ψον ἐπ' ἐμὲ, καὶ ἐλέησόν με, ο ὡς ὁ Ψάλλων φησίν. • Οφθαλμοί γάρ, φησὶ, Κυρίου ἐπὶ δικαίους. » Οὐ γὰρ ἐπιβλέπει Κύριος τοὺς ταῖς ἁμαρτίαις ἐνεχομέ νους, ἀλλ' ἐπὶ τὸν πρᾶον καὶ ἡσύχιον καὶ τρέμοντα αὐτοῦ τοὺς θείους λόγους· ἔδει οὖν καθαρθῆναι πρό- τερον ἡμᾶς, καὶ οὕτως ἀξιωθῆναι Θεοῦ ἐποψίας· κεκερδάκαμεν δὲ τοῦτο διὰ τοῦ πάντων Σωτήρος Χριστοῦ γεννωμένου ἐκ γυναικὸς, καὶ γενομένου ὑπὸ νόμον. ᾿Αλλὰ ζητητέον πρῶτον μὲν, περὶ τίνος γέγραπται τὸ περὶ τοῦ καθαρισμοῦ αὐτῶν· δεύτερον δὲ, περὶ τοῦ παραστῆσαι αὐτὸν τῷ Κυρίῳ· καὶ τρίτον, τί σημαί νει τὸ ζεῦγος τῶν τρυγόνων, καὶ οἱ δύο νεοσσοὶ τῶν περιστερῶν: Εἰ γὰρ τὸ περὶ τοῦ καθαρισμοῦ αὐτῶν, περὶ τῆς ἁγίας Θεοτόκου, ἢ περὶ τοῦ μακαρίου Ίω- σήφ, ἢ περὶ τοῦ Κυρίου νομίσει τις λέγεσθαι, άσε- βήσει. Οὔτε γὰρ ὁ Ἰωσὴφ ἔγνω τὴν ἁγίαν Παρθένον, οὔτε αὐτὴ ἐν ἀνομίαις συνέλαβε, καθὼς οἱ ἄλλαι γυναῖκες, ἵνα περὶ τοῦ καθαρισμοῦ ἑαυτῶν προσεν - ἔγκωσιν· ἀλλ' ἀσπόρως συνέλαβε, καὶ ἀφθόρως ἔτε- κεν. Ὅπου δὲ οὐ γυναικὸς καὶ ἀνδρὸς σύνοδος, ούχ COMMENT. IN LUCAM. B $02 offert. res mira! Legis typos ille observal, qui est Veritas. Cur, inquam? Quia legislator erat qua- tenus Deus, legi autem subditus quatenus loino. Quid vero obtulit? Ui primogenitus et masculus, par turturum, duosque pullos columbarum, juxta legis edictum. Hæc autem quidnam significant Turtur sane inter attilia loquacissimus est : co- lumba vero animal mite et mansuetum. Talem porro se exhibuit erga nos rerum omnium Creator et Dominus, mansuetudinem quidem summam reli- nens, instar vero turturis mundum cantu demulcens, suaque melodia propriam vineam re piens, id est nos qui in ipsum credidimus. Scri- plum est itaque in Cantico canticorum : ‹ Vox turturis audita est in terra nostra, vites florent *. » Nobis enim divinum angelicumque præconium, uni- verso orbi salutiferum, Christus elocutus est. Macta · bantur itaque turtur atque columba, ut ipse denuo ceu per typos nobis denotaretur, mortem in carne sua pro mundi vita passurus. Ipse enim est canorus maxime turtur, ipse simplex columba.' Semet ergo Christus obtulit, typum simul et veritatem, in odo- rem suavitatis, ut nos per se ipsum Deo Patri offerret, et nostram ab eo aversionem dissolveret, quæ ob factam in Adamo transgressionem evenerat, et ob peccati in nos omnes tyrannidem, atque ita Patris respectu nos dignos efficeret. Nos enim sı- mus, qui ab antiquo clamamus : ‹ Respice in me, et miserere mei, ut ait Psalmista “. Namque ‹ Oculi Domini super justos ". Non enim respicit Dominus peccatis deditos, sed mitem et quietum, et divinos sermones metuentem. Oportuit igitur nos ante purgari, atque ita divina inspectione dignos reddi. Id autem consecuti sumus per universalem Servatorem Christum ex muliere natum, factuin sub lege. A latis modulo apparuit, proprio genitori hostiam c D * Gant. 1, 12. * Psal. xxiv, 16. ** Psal. xxxIII, Profecto sacer textus et lex alternante sententia loquuntur, Apud Maldonatum tamen graves aucto- res utrumque munus a B. Maria oblatum existimare videntur, nempe Origenes bomil. in Luc., et S. Ambrosias lib. 11, 8, De Abraham, quibus nunc Sed primo quærendum est, quemnam designent verba, Purgationis eorum; secundo de Jesu coram Domino oblatione; tertio quid significent par tur- turum et duo columbarum pulli. Etenim si purga. tionis eorum de sancta Deipara, vel de beato do sepho, vel de ipso Domino existimet aliquis dici, irreligiosus erit. Nam neque Josephus sanctam Vir- ginem carnaliter cognoverat, neque ipsa in pec- catis conceperat ut cæteræ mulieres, ita ut pro sua ipsorum purgatione offerre deberent. Sine se- mine quippe concepit, sine corruptela peperit. Ubi autem non est mulieris cum viro copula, ne- 16. accedit in cod. E Cyrillus nou hic solum, verum etiam infra p. (col. 504). quod Neoterici rursus increduli negant; Ecclesia autem divinis Scripturis Patribusque suis innixa constanter confitetur. (4) Hoc loco Aubertus scribit ή aul, pro xal el. (2) En nostrum in Adamo originale peccatum,
Ἑαυτὸν οὖν ἄρα προσκεκόμικεν ὁ Χριστὸς καθ’ ἕνα καιρὸν ὁμοῦ τοῖς τύποις τὴν ἀλήθειαν εἰς ὀσμὴν εὐωδίας, ἵν’ ἡμᾶς δι’ ἑαυτοῦ προσαγάγῃ τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ, λύσῃ τε οὔτω τὴν ἐφ’ ἡμᾶς γενομένην ἀποστροφὴν, διά τε τὴν ἐν Ἀδὰμ παράβασιν, καὶ τὴν κατὰ πάντων ἡμῶν τυραννήσασαν ἁμαρτίαν, καὶ οὕτως ἐπισκοπῆς ἀξιώσῃ τῆς πατρικῆς. Ἡμεῖς γὰρ ἧμεν οἱ πάλαι βοῶντες· «Ἐπιβλέψον ἐπ’ ἐμὲ, καὶ ἐλέησόν με,» ὡς ὁ Ψάλλων φησίν. «Ὀφθαλμοὶ γὰρ, φησὶ, Κυρίου ἐπὶ δικαίους.» Οὐ γὰρ ἐπιβλέπει Κύριος τοὺς ταῖς ἁμαρτίαις ἐνεχομένους, ἀλλ’ ἐπὶ τὸν πρᾶον καὶ ἡσύχιον καὶ τρέμοντα αὐτοῦ τοὺς θείους λόγους· ἔδει οὖν καθαρθῆναι πρότερον ἡμᾶς, καὶ οὕτως ἀξιωθῆναι Θεοῦ ἐποψίας· κεκερδάκαμεν δὲ τοῦτο διὰ τοῦ πάντων Σωτῆρος Χριστοῦ γεννωμένου ἐκ γυναικὸς, καὶ γενομένου ὑπὸ νόμον. Ἀλλὰ ζητητέον πρῶτον μὲν, περὶ τίνος γέγραπται τὸ περὶ τοῦ καθαρισμοῦ αὐτῶν · δεύτερον δὲ, περὶ τοῦ παραστῆσαι αὐτὸν τῷ Κυρίῳ· καὶ τρίτον, τί σημαίνει τὸ ζεῦγος τῶν τρυγόνων, καὶ οἱ δύο νεοσσοὶ τῶν περιστερῶν.
Ο τοῖς τῆς ἀνθρωπότητος μέτροις, τῷ ἰδίῳ Γεννήτορι προσφέρει θυσίαν. Ο τοῦ παραδόξου πράγματος ! Τοὺς τοῦ νόμου τύπους τετήρηκεν ἡ ἀλήθεια. Διὰ ποίαν αἰτίαν ; Οτι καὶ νομοθέτης ἦν ὡς Θεὸς, καὶ ὑπὸ νόμον ὡς ἄνθρωπος. Τί δὲ δὴ προσκεκόμικεν; Ως πρωτότοκος καὶ ἄρσην, ζεῦγος τρυγόνων, καὶ (4) δύο νεοσσούς περιστερῶν, κατὰ τὸ τῷ νόμῳ διηγο- ρευμένον. Ἀλλὰ τί βούλεται ταῦτα δηλοῦν; Ἡ μὲν τρυγών, ἔστι λαλίστατον ἐν στρουθίοις· ἡ δὲ περι στερά, ζῶον ἤπιον καὶ πρᾶον. Γέγονε δὲ τοιοῦτος εἰς ἡμᾶς ὁ τῶν ὅλων Ποιητὴς καὶ Κύριος, πραότητα μὲν τὴν εἰς ἄκρον ἔχων, τρυγόνος δὲ δίκην κατα κηλήσας τὴν ὑπ' οὐρανὸν, καὶ τῆς ἑαυτοῦ καλλιφω- νίας τὸν ἴδιον ἀμπελῶνα πληρῶν, τουτέστιν ἡμᾶς τους πιστεύσαντας εἰς αὐτόν. Γέγραπται γοῦν ἐν τῷ Ασματι τῶν ἀσμάτων, ὅτι ο Φωνὴ τῆς τρυγόνος ἠκούσθη ἐν τῇ γῇ ἡμῶν· αἱ ἄμπελοι κυπρίζουσι· λελάληκε γὰρ πρὸς ἡμᾶς τὸ θεῖόν τε καὶ εὐαγγελικὸν κήρυγμα, τὸ παντὸς τοῦ κόσμου σωτήριον, ὁ Χριστός. Ἐσφάζετο μὲν οὖν τρυγὼν καὶ περιστερὰ, ἵνα πάλιν αὐτὸς ὡς διὰ τύπων ἡμῖν σημαίνηται, τὸν ὑπὲρ τῆς κόσμου ζωῆς ὑπομένων θάνατον κατὰ σάρκα. Αὐτὸς γάρ ἐστιν ἡ εὐφωνοτάτη τρυγών, αὐτὸς ἡ ἀκέραιος περιστερά. Εαυτὸν οὖν ἄρα προσκεκόμικεν ὁ Χρι στὸς καθ᾿ ἕνα καιρὸν ὁμοῦ τοῖς τύποις τὴν ἀλήθειαν εἰς ὀσμὴν εὐωδίας, ἵν᾿ ἡμᾶς δι᾿ ἑαυτοῦ προσαγάγῃ τῷ Θεῷ καὶ Πατρί, λύσῃ τε οὕτω τὴν ἐφ' ἡμᾶς γενο- μένην ἀποστροφήν, διά τε τὴν ἐν Ἀδὰμ παράβα σιν (2), καὶ τὴν κατὰ πάντων ἡμῶν τυραννήσασαν ἁμαρτίαν, καὶ οὕτως ἐπισκοπῆς ἀξιώσῃ τῆς πατρι- κῆς. Ἡμεῖς γὰρ ἦμεν οἱ πάλαι βοῶντες· « Επίβλε ψον ἐπ' ἐμὲ, καὶ ἐλέησόν με, ο ὡς ὁ Ψάλλων φησίν. • Οφθαλμοί γάρ, φησὶ, Κυρίου ἐπὶ δικαίους. » Οὐ γὰρ ἐπιβλέπει Κύριος τοὺς ταῖς ἁμαρτίαις ἐνεχομέ νους, ἀλλ' ἐπὶ τὸν πρᾶον καὶ ἡσύχιον καὶ τρέμοντα αὐτοῦ τοὺς θείους λόγους· ἔδει οὖν καθαρθῆναι πρό- τερον ἡμᾶς, καὶ οὕτως ἀξιωθῆναι Θεοῦ ἐποψίας· κεκερδάκαμεν δὲ τοῦτο διὰ τοῦ πάντων Σωτήρος Χριστοῦ γεννωμένου ἐκ γυναικὸς, καὶ γενομένου ὑπὸ νόμον. ᾿Αλλὰ ζητητέον πρῶτον μὲν, περὶ τίνος γέγραπται τὸ περὶ τοῦ καθαρισμοῦ αὐτῶν· δεύτερον δὲ, περὶ τοῦ παραστῆσαι αὐτὸν τῷ Κυρίῳ· καὶ τρίτον, τί σημαί νει τὸ ζεῦγος τῶν τρυγόνων, καὶ οἱ δύο νεοσσοὶ τῶν περιστερῶν: Εἰ γὰρ τὸ περὶ τοῦ καθαρισμοῦ αὐτῶν, περὶ τῆς ἁγίας Θεοτόκου, ἢ περὶ τοῦ μακαρίου Ίω- σήφ, ἢ περὶ τοῦ Κυρίου νομίσει τις λέγεσθαι, άσε- βήσει. Οὔτε γὰρ ὁ Ἰωσὴφ ἔγνω τὴν ἁγίαν Παρθένον, οὔτε αὐτὴ ἐν ἀνομίαις συνέλαβε, καθὼς οἱ ἄλλαι γυναῖκες, ἵνα περὶ τοῦ καθαρισμοῦ ἑαυτῶν προσεν - ἔγκωσιν· ἀλλ' ἀσπόρως συνέλαβε, καὶ ἀφθόρως ἔτε- κεν. Ὅπου δὲ οὐ γυναικὸς καὶ ἀνδρὸς σύνοδος, ούχ COMMENT. IN LUCAM. B $02 offert. res mira! Legis typos ille observal, qui est Veritas. Cur, inquam? Quia legislator erat qua- tenus Deus, legi autem subditus quatenus loino. Quid vero obtulit? Ui primogenitus et masculus, par turturum, duosque pullos columbarum, juxta legis edictum. Hæc autem quidnam significant Turtur sane inter attilia loquacissimus est : co- lumba vero animal mite et mansuetum. Talem porro se exhibuit erga nos rerum omnium Creator et Dominus, mansuetudinem quidem summam reli- nens, instar vero turturis mundum cantu demulcens, suaque melodia propriam vineam re piens, id est nos qui in ipsum credidimus. Scri- plum est itaque in Cantico canticorum : ‹ Vox turturis audita est in terra nostra, vites florent *. » Nobis enim divinum angelicumque præconium, uni- verso orbi salutiferum, Christus elocutus est. Macta · bantur itaque turtur atque columba, ut ipse denuo ceu per typos nobis denotaretur, mortem in carne sua pro mundi vita passurus. Ipse enim est canorus maxime turtur, ipse simplex columba.' Semet ergo Christus obtulit, typum simul et veritatem, in odo- rem suavitatis, ut nos per se ipsum Deo Patri offerret, et nostram ab eo aversionem dissolveret, quæ ob factam in Adamo transgressionem evenerat, et ob peccati in nos omnes tyrannidem, atque ita Patris respectu nos dignos efficeret. Nos enim sı- mus, qui ab antiquo clamamus : ‹ Respice in me, et miserere mei, ut ait Psalmista “. Namque ‹ Oculi Domini super justos ". Non enim respicit Dominus peccatis deditos, sed mitem et quietum, et divinos sermones metuentem. Oportuit igitur nos ante purgari, atque ita divina inspectione dignos reddi. Id autem consecuti sumus per universalem Servatorem Christum ex muliere natum, factuin sub lege. A latis modulo apparuit, proprio genitori hostiam c D * Gant. 1, 12. * Psal. xxiv, 16. ** Psal. xxxIII, Profecto sacer textus et lex alternante sententia loquuntur, Apud Maldonatum tamen graves aucto- res utrumque munus a B. Maria oblatum existimare videntur, nempe Origenes bomil. in Luc., et S. Ambrosias lib. 11, 8, De Abraham, quibus nunc Sed primo quærendum est, quemnam designent verba, Purgationis eorum; secundo de Jesu coram Domino oblatione; tertio quid significent par tur- turum et duo columbarum pulli. Etenim si purga. tionis eorum de sancta Deipara, vel de beato do sepho, vel de ipso Domino existimet aliquis dici, irreligiosus erit. Nam neque Josephus sanctam Vir- ginem carnaliter cognoverat, neque ipsa in pec- catis conceperat ut cæteræ mulieres, ita ut pro sua ipsorum purgatione offerre deberent. Sine se- mine quippe concepit, sine corruptela peperit. Ubi autem non est mulieris cum viro copula, ne- 16. accedit in cod. E Cyrillus nou hic solum, verum etiam infra p. (col. 504). quod Neoterici rursus increduli negant; Ecclesia autem divinis Scripturis Patribusque suis innixa constanter confitetur. (4) Hoc loco Aubertus scribit ή aul, pro xal el. (2) En nostrum in Adamo originale peccatum,
PG 72:502Εἰ γὰρ τὸ περὶ τοῦ καθαρισμοῦ αὐτῶν , περὶ τῆς ἁγίας Θεοτόκου, ἢ περὶ τοῦ μακαρίου Ἰωσὴφ, ἢ περὶ τοῦ Κυρίου νομίσει τις λέγεσθαι, ἀσεβήσει. Οὔτε γὰρ ὁ Ἰωσὴφ ἔγνω τὴν ἁγίαν Παρθένον, οὔτε αὐτὴ ἐν ἀνομίαις συνέλαβε, καθὼς αἱ ἄλλαι γυναῖκες, ἵνα περὶ τοῦ καθαρισμοῦ ἑαυτῶν προσενέγκωσιν· ἀλλ’ ἀσπόρως συνέλαβε, καὶ ἀφθόρως ἔτεκεν. Ὅπου δὲ οὐ γυναικὸς καὶ ἀνδρὸς σύνοδος, οὐχ ὕπνος καὶ ἡδονὴ, οὐ συνδυασμὸς καὶ μίξις, τίς χρεία καθαρισμοῦ; Ἀλλ’ οὐδὲ περὶ τοῦ Κυρίου τοῦτο εἴρηται, τοῦ ἀκηράτου καὶ ὑπὲρ πᾶσαν καθαρότητα. «Καὶ τοῦ δοῦναι θυσίαν, κ.τ.λ.» (α φ. 36 β, ε φ. 121, η φ. 105 β) Πάλιν συνετέλεσε τοῖς δασμολογοῦσι τὸ δίδραχμον, καίτοι συντελέσαι μὴ ὀφείλων διά γε τὸ εἶναι κατὰ ἀλήθειαν Υἱός· συντετέλεκε δὲ, ὅτε γέγονεν ὑπὸ νόμον. Ἔδει γὰρ, ἔδει πληροῦν τὴν οἰκονομίαν, ἣν κατεδέξατο δι’ ἡμᾶς. Αὐτὸν δὲ δὴ καὶ ἐν τῇ τοῦ διδράχμου καταβολῇ γραφόμενον ὡς Σωτῆρα καὶ Λυτὴν εὑρήσομεν. Ἦν μὲν γὰρ τὸ δίδραχμον, νομίσματος εἶδος, βασιλικὴν ἔχοντος εἰκόνα, συνετελεῖτο δὲ κατὰ τὸν νόμον ὑπὲρ δύο κεφαλῶν. Ὅρα τοίνυν ἐν τῷ διδράχμῳ πάλιν τὸν Χριστὸν ἀνατυπούμενον.
Ο τοῖς τῆς ἀνθρωπότητος μέτροις, τῷ ἰδίῳ Γεννήτορι προσφέρει θυσίαν. Ο τοῦ παραδόξου πράγματος ! Τοὺς τοῦ νόμου τύπους τετήρηκεν ἡ ἀλήθεια. Διὰ ποίαν αἰτίαν ; Οτι καὶ νομοθέτης ἦν ὡς Θεὸς, καὶ ὑπὸ νόμον ὡς ἄνθρωπος. Τί δὲ δὴ προσκεκόμικεν; Ως πρωτότοκος καὶ ἄρσην, ζεῦγος τρυγόνων, καὶ (4) δύο νεοσσούς περιστερῶν, κατὰ τὸ τῷ νόμῳ διηγο- ρευμένον. Ἀλλὰ τί βούλεται ταῦτα δηλοῦν; Ἡ μὲν τρυγών, ἔστι λαλίστατον ἐν στρουθίοις· ἡ δὲ περι στερά, ζῶον ἤπιον καὶ πρᾶον. Γέγονε δὲ τοιοῦτος εἰς ἡμᾶς ὁ τῶν ὅλων Ποιητὴς καὶ Κύριος, πραότητα μὲν τὴν εἰς ἄκρον ἔχων, τρυγόνος δὲ δίκην κατα κηλήσας τὴν ὑπ' οὐρανὸν, καὶ τῆς ἑαυτοῦ καλλιφω- νίας τὸν ἴδιον ἀμπελῶνα πληρῶν, τουτέστιν ἡμᾶς τους πιστεύσαντας εἰς αὐτόν. Γέγραπται γοῦν ἐν τῷ Ασματι τῶν ἀσμάτων, ὅτι ο Φωνὴ τῆς τρυγόνος ἠκούσθη ἐν τῇ γῇ ἡμῶν· αἱ ἄμπελοι κυπρίζουσι· λελάληκε γὰρ πρὸς ἡμᾶς τὸ θεῖόν τε καὶ εὐαγγελικὸν κήρυγμα, τὸ παντὸς τοῦ κόσμου σωτήριον, ὁ Χριστός. Ἐσφάζετο μὲν οὖν τρυγὼν καὶ περιστερὰ, ἵνα πάλιν αὐτὸς ὡς διὰ τύπων ἡμῖν σημαίνηται, τὸν ὑπὲρ τῆς κόσμου ζωῆς ὑπομένων θάνατον κατὰ σάρκα. Αὐτὸς γάρ ἐστιν ἡ εὐφωνοτάτη τρυγών, αὐτὸς ἡ ἀκέραιος περιστερά. Εαυτὸν οὖν ἄρα προσκεκόμικεν ὁ Χρι στὸς καθ᾿ ἕνα καιρὸν ὁμοῦ τοῖς τύποις τὴν ἀλήθειαν εἰς ὀσμὴν εὐωδίας, ἵν᾿ ἡμᾶς δι᾿ ἑαυτοῦ προσαγάγῃ τῷ Θεῷ καὶ Πατρί, λύσῃ τε οὕτω τὴν ἐφ' ἡμᾶς γενο- μένην ἀποστροφήν, διά τε τὴν ἐν Ἀδὰμ παράβα σιν (2), καὶ τὴν κατὰ πάντων ἡμῶν τυραννήσασαν ἁμαρτίαν, καὶ οὕτως ἐπισκοπῆς ἀξιώσῃ τῆς πατρι- κῆς. Ἡμεῖς γὰρ ἦμεν οἱ πάλαι βοῶντες· « Επίβλε ψον ἐπ' ἐμὲ, καὶ ἐλέησόν με, ο ὡς ὁ Ψάλλων φησίν. • Οφθαλμοί γάρ, φησὶ, Κυρίου ἐπὶ δικαίους. » Οὐ γὰρ ἐπιβλέπει Κύριος τοὺς ταῖς ἁμαρτίαις ἐνεχομέ νους, ἀλλ' ἐπὶ τὸν πρᾶον καὶ ἡσύχιον καὶ τρέμοντα αὐτοῦ τοὺς θείους λόγους· ἔδει οὖν καθαρθῆναι πρό- τερον ἡμᾶς, καὶ οὕτως ἀξιωθῆναι Θεοῦ ἐποψίας· κεκερδάκαμεν δὲ τοῦτο διὰ τοῦ πάντων Σωτήρος Χριστοῦ γεννωμένου ἐκ γυναικὸς, καὶ γενομένου ὑπὸ νόμον. ᾿Αλλὰ ζητητέον πρῶτον μὲν, περὶ τίνος γέγραπται τὸ περὶ τοῦ καθαρισμοῦ αὐτῶν· δεύτερον δὲ, περὶ τοῦ παραστῆσαι αὐτὸν τῷ Κυρίῳ· καὶ τρίτον, τί σημαί νει τὸ ζεῦγος τῶν τρυγόνων, καὶ οἱ δύο νεοσσοὶ τῶν περιστερῶν: Εἰ γὰρ τὸ περὶ τοῦ καθαρισμοῦ αὐτῶν, περὶ τῆς ἁγίας Θεοτόκου, ἢ περὶ τοῦ μακαρίου Ίω- σήφ, ἢ περὶ τοῦ Κυρίου νομίσει τις λέγεσθαι, άσε- βήσει. Οὔτε γὰρ ὁ Ἰωσὴφ ἔγνω τὴν ἁγίαν Παρθένον, οὔτε αὐτὴ ἐν ἀνομίαις συνέλαβε, καθὼς οἱ ἄλλαι γυναῖκες, ἵνα περὶ τοῦ καθαρισμοῦ ἑαυτῶν προσεν - ἔγκωσιν· ἀλλ' ἀσπόρως συνέλαβε, καὶ ἀφθόρως ἔτε- κεν. Ὅπου δὲ οὐ γυναικὸς καὶ ἀνδρὸς σύνοδος, ούχ COMMENT. IN LUCAM. B $02 offert. res mira! Legis typos ille observal, qui est Veritas. Cur, inquam? Quia legislator erat qua- tenus Deus, legi autem subditus quatenus loino. Quid vero obtulit? Ui primogenitus et masculus, par turturum, duosque pullos columbarum, juxta legis edictum. Hæc autem quidnam significant Turtur sane inter attilia loquacissimus est : co- lumba vero animal mite et mansuetum. Talem porro se exhibuit erga nos rerum omnium Creator et Dominus, mansuetudinem quidem summam reli- nens, instar vero turturis mundum cantu demulcens, suaque melodia propriam vineam re piens, id est nos qui in ipsum credidimus. Scri- plum est itaque in Cantico canticorum : ‹ Vox turturis audita est in terra nostra, vites florent *. » Nobis enim divinum angelicumque præconium, uni- verso orbi salutiferum, Christus elocutus est. Macta · bantur itaque turtur atque columba, ut ipse denuo ceu per typos nobis denotaretur, mortem in carne sua pro mundi vita passurus. Ipse enim est canorus maxime turtur, ipse simplex columba.' Semet ergo Christus obtulit, typum simul et veritatem, in odo- rem suavitatis, ut nos per se ipsum Deo Patri offerret, et nostram ab eo aversionem dissolveret, quæ ob factam in Adamo transgressionem evenerat, et ob peccati in nos omnes tyrannidem, atque ita Patris respectu nos dignos efficeret. Nos enim sı- mus, qui ab antiquo clamamus : ‹ Respice in me, et miserere mei, ut ait Psalmista “. Namque ‹ Oculi Domini super justos ". Non enim respicit Dominus peccatis deditos, sed mitem et quietum, et divinos sermones metuentem. Oportuit igitur nos ante purgari, atque ita divina inspectione dignos reddi. Id autem consecuti sumus per universalem Servatorem Christum ex muliere natum, factuin sub lege. A latis modulo apparuit, proprio genitori hostiam c D * Gant. 1, 12. * Psal. xxiv, 16. ** Psal. xxxIII, Profecto sacer textus et lex alternante sententia loquuntur, Apud Maldonatum tamen graves aucto- res utrumque munus a B. Maria oblatum existimare videntur, nempe Origenes bomil. in Luc., et S. Ambrosias lib. 11, 8, De Abraham, quibus nunc Sed primo quærendum est, quemnam designent verba, Purgationis eorum; secundo de Jesu coram Domino oblatione; tertio quid significent par tur- turum et duo columbarum pulli. Etenim si purga. tionis eorum de sancta Deipara, vel de beato do sepho, vel de ipso Domino existimet aliquis dici, irreligiosus erit. Nam neque Josephus sanctam Vir- ginem carnaliter cognoverat, neque ipsa in pec- catis conceperat ut cæteræ mulieres, ita ut pro sua ipsorum purgatione offerre deberent. Sine se- mine quippe concepit, sine corruptela peperit. Ubi autem non est mulieris cum viro copula, ne- 16. accedit in cod. E Cyrillus nou hic solum, verum etiam infra p. (col. 504). quod Neoterici rursus increduli negant; Ecclesia autem divinis Scripturis Patribusque suis innixa constanter confitetur. (4) Hoc loco Aubertus scribit ή aul, pro xal el. (2) En nostrum in Adamo originale peccatum,
Αὐτὸς γὰρ ὑπάρχων ἡ εἰκὼν τοῦ Πατρὸς, ὁ χαρακτὴρ τῆς ὑποστάσεως αὐτοῦ, τὸ νόμισμα τὸ ἐξ οὐρανοῦ, προσεκόμισεν ἑαυτὸν τῶν δύο λαῶν τὸ ἀντίλυτρον, τοῦ τε ἐξ Ἰουδαίων, φημὶ, καὶ τοῦ ἐξ ἐθνῶν. «Καὶ αὐτὸς ἐδέξατο αὐτὸν ἐν ἀγκάλαις αὑτοῦ.» (α φ. 38, ξ φ. 109, ε φ. 125, μ φ. 258 β) Εἰςεφέρετο μὲν ἐν τῷ ἱερῷ ὁ Χριστὸς βρέφος ὢν ἔτι βραχύ τε καὶ ὑπομάζιον, καὶ τὰ ὡρισμένα τῷ νόμῳ προσῆγε, ζεῦγος τρυγόνων καὶ δύο νεοσσοὺς περιστερῶν· σωφροσύνης τε καὶ πραότητος ὁ τύπος, οὐ μὴν δὲ ἀλλὰ καὶ βίου διαφορᾶς, ὧν [ ξοδ . ὡς] ἀμφοτέρων νομοθέτης, γάμου τε καὶ ἀγαμίας. Εἴποις γὰρ ἂν τοὺς μὲν εὐζώνους καὶ πνευματικωτέρους καὶ τὸν μονήρη βίον ἐπανῃρημένους, εἶναι τὰς περιστεράς· τοὺς δὲ παιδοποιίας καὶ τῆς ἄλλης οἰκονομίας πεποιημένους πρόνοιαν, τρυγόνας. Ὁ δέ γε μακάριος Συμεὼν, προφητικῇ χάριτι τετιμημένος, δέχεται μὲν εἰς ἀγκάλας αὐτὸν, θυμηδίας τε τῆς ἀνωτάτω πιμπλάμενος, εὐλογεῖ τὸν Θεὸν, λέγων· «Νῦν ἀπολύεις τὸν δοῦλόν σου, Δέσποτα. Πόθεν ἀπολύεις; Ἐκ τοῦ βιωτικοῦ σκάμματος· λύτρα γὰρ καὶ δεσμωτήριον ὁ βίος.
Ο τοῖς τῆς ἀνθρωπότητος μέτροις, τῷ ἰδίῳ Γεννήτορι προσφέρει θυσίαν. Ο τοῦ παραδόξου πράγματος ! Τοὺς τοῦ νόμου τύπους τετήρηκεν ἡ ἀλήθεια. Διὰ ποίαν αἰτίαν ; Οτι καὶ νομοθέτης ἦν ὡς Θεὸς, καὶ ὑπὸ νόμον ὡς ἄνθρωπος. Τί δὲ δὴ προσκεκόμικεν; Ως πρωτότοκος καὶ ἄρσην, ζεῦγος τρυγόνων, καὶ (4) δύο νεοσσούς περιστερῶν, κατὰ τὸ τῷ νόμῳ διηγο- ρευμένον. Ἀλλὰ τί βούλεται ταῦτα δηλοῦν; Ἡ μὲν τρυγών, ἔστι λαλίστατον ἐν στρουθίοις· ἡ δὲ περι στερά, ζῶον ἤπιον καὶ πρᾶον. Γέγονε δὲ τοιοῦτος εἰς ἡμᾶς ὁ τῶν ὅλων Ποιητὴς καὶ Κύριος, πραότητα μὲν τὴν εἰς ἄκρον ἔχων, τρυγόνος δὲ δίκην κατα κηλήσας τὴν ὑπ' οὐρανὸν, καὶ τῆς ἑαυτοῦ καλλιφω- νίας τὸν ἴδιον ἀμπελῶνα πληρῶν, τουτέστιν ἡμᾶς τους πιστεύσαντας εἰς αὐτόν. Γέγραπται γοῦν ἐν τῷ Ασματι τῶν ἀσμάτων, ὅτι ο Φωνὴ τῆς τρυγόνος ἠκούσθη ἐν τῇ γῇ ἡμῶν· αἱ ἄμπελοι κυπρίζουσι· λελάληκε γὰρ πρὸς ἡμᾶς τὸ θεῖόν τε καὶ εὐαγγελικὸν κήρυγμα, τὸ παντὸς τοῦ κόσμου σωτήριον, ὁ Χριστός. Ἐσφάζετο μὲν οὖν τρυγὼν καὶ περιστερὰ, ἵνα πάλιν αὐτὸς ὡς διὰ τύπων ἡμῖν σημαίνηται, τὸν ὑπὲρ τῆς κόσμου ζωῆς ὑπομένων θάνατον κατὰ σάρκα. Αὐτὸς γάρ ἐστιν ἡ εὐφωνοτάτη τρυγών, αὐτὸς ἡ ἀκέραιος περιστερά. Εαυτὸν οὖν ἄρα προσκεκόμικεν ὁ Χρι στὸς καθ᾿ ἕνα καιρὸν ὁμοῦ τοῖς τύποις τὴν ἀλήθειαν εἰς ὀσμὴν εὐωδίας, ἵν᾿ ἡμᾶς δι᾿ ἑαυτοῦ προσαγάγῃ τῷ Θεῷ καὶ Πατρί, λύσῃ τε οὕτω τὴν ἐφ' ἡμᾶς γενο- μένην ἀποστροφήν, διά τε τὴν ἐν Ἀδὰμ παράβα σιν (2), καὶ τὴν κατὰ πάντων ἡμῶν τυραννήσασαν ἁμαρτίαν, καὶ οὕτως ἐπισκοπῆς ἀξιώσῃ τῆς πατρι- κῆς. Ἡμεῖς γὰρ ἦμεν οἱ πάλαι βοῶντες· « Επίβλε ψον ἐπ' ἐμὲ, καὶ ἐλέησόν με, ο ὡς ὁ Ψάλλων φησίν. • Οφθαλμοί γάρ, φησὶ, Κυρίου ἐπὶ δικαίους. » Οὐ γὰρ ἐπιβλέπει Κύριος τοὺς ταῖς ἁμαρτίαις ἐνεχομέ νους, ἀλλ' ἐπὶ τὸν πρᾶον καὶ ἡσύχιον καὶ τρέμοντα αὐτοῦ τοὺς θείους λόγους· ἔδει οὖν καθαρθῆναι πρό- τερον ἡμᾶς, καὶ οὕτως ἀξιωθῆναι Θεοῦ ἐποψίας· κεκερδάκαμεν δὲ τοῦτο διὰ τοῦ πάντων Σωτήρος Χριστοῦ γεννωμένου ἐκ γυναικὸς, καὶ γενομένου ὑπὸ νόμον. ᾿Αλλὰ ζητητέον πρῶτον μὲν, περὶ τίνος γέγραπται τὸ περὶ τοῦ καθαρισμοῦ αὐτῶν· δεύτερον δὲ, περὶ τοῦ παραστῆσαι αὐτὸν τῷ Κυρίῳ· καὶ τρίτον, τί σημαί νει τὸ ζεῦγος τῶν τρυγόνων, καὶ οἱ δύο νεοσσοὶ τῶν περιστερῶν: Εἰ γὰρ τὸ περὶ τοῦ καθαρισμοῦ αὐτῶν, περὶ τῆς ἁγίας Θεοτόκου, ἢ περὶ τοῦ μακαρίου Ίω- σήφ, ἢ περὶ τοῦ Κυρίου νομίσει τις λέγεσθαι, άσε- βήσει. Οὔτε γὰρ ὁ Ἰωσὴφ ἔγνω τὴν ἁγίαν Παρθένον, οὔτε αὐτὴ ἐν ἀνομίαις συνέλαβε, καθὼς οἱ ἄλλαι γυναῖκες, ἵνα περὶ τοῦ καθαρισμοῦ ἑαυτῶν προσεν - ἔγκωσιν· ἀλλ' ἀσπόρως συνέλαβε, καὶ ἀφθόρως ἔτε- κεν. Ὅπου δὲ οὐ γυναικὸς καὶ ἀνδρὸς σύνοδος, ούχ COMMENT. IN LUCAM. B $02 offert. res mira! Legis typos ille observal, qui est Veritas. Cur, inquam? Quia legislator erat qua- tenus Deus, legi autem subditus quatenus loino. Quid vero obtulit? Ui primogenitus et masculus, par turturum, duosque pullos columbarum, juxta legis edictum. Hæc autem quidnam significant Turtur sane inter attilia loquacissimus est : co- lumba vero animal mite et mansuetum. Talem porro se exhibuit erga nos rerum omnium Creator et Dominus, mansuetudinem quidem summam reli- nens, instar vero turturis mundum cantu demulcens, suaque melodia propriam vineam re piens, id est nos qui in ipsum credidimus. Scri- plum est itaque in Cantico canticorum : ‹ Vox turturis audita est in terra nostra, vites florent *. » Nobis enim divinum angelicumque præconium, uni- verso orbi salutiferum, Christus elocutus est. Macta · bantur itaque turtur atque columba, ut ipse denuo ceu per typos nobis denotaretur, mortem in carne sua pro mundi vita passurus. Ipse enim est canorus maxime turtur, ipse simplex columba.' Semet ergo Christus obtulit, typum simul et veritatem, in odo- rem suavitatis, ut nos per se ipsum Deo Patri offerret, et nostram ab eo aversionem dissolveret, quæ ob factam in Adamo transgressionem evenerat, et ob peccati in nos omnes tyrannidem, atque ita Patris respectu nos dignos efficeret. Nos enim sı- mus, qui ab antiquo clamamus : ‹ Respice in me, et miserere mei, ut ait Psalmista “. Namque ‹ Oculi Domini super justos ". Non enim respicit Dominus peccatis deditos, sed mitem et quietum, et divinos sermones metuentem. Oportuit igitur nos ante purgari, atque ita divina inspectione dignos reddi. Id autem consecuti sumus per universalem Servatorem Christum ex muliere natum, factuin sub lege. A latis modulo apparuit, proprio genitori hostiam c D * Gant. 1, 12. * Psal. xxiv, 16. ** Psal. xxxIII, Profecto sacer textus et lex alternante sententia loquuntur, Apud Maldonatum tamen graves aucto- res utrumque munus a B. Maria oblatum existimare videntur, nempe Origenes bomil. in Luc., et S. Ambrosias lib. 11, 8, De Abraham, quibus nunc Sed primo quærendum est, quemnam designent verba, Purgationis eorum; secundo de Jesu coram Domino oblatione; tertio quid significent par tur- turum et duo columbarum pulli. Etenim si purga. tionis eorum de sancta Deipara, vel de beato do sepho, vel de ipso Domino existimet aliquis dici, irreligiosus erit. Nam neque Josephus sanctam Vir- ginem carnaliter cognoverat, neque ipsa in pec- catis conceperat ut cæteræ mulieres, ita ut pro sua ipsorum purgatione offerre deberent. Sine se- mine quippe concepit, sine corruptela peperit. Ubi autem non est mulieris cum viro copula, ne- 16. accedit in cod. E Cyrillus nou hic solum, verum etiam infra p. (col. 504). quod Neoterici rursus increduli negant; Ecclesia autem divinis Scripturis Patribusque suis innixa constanter confitetur. (4) Hoc loco Aubertus scribit ή aul, pro xal el. (2) En nostrum in Adamo originale peccatum,
PG 72:504Ὁ γὰρ μέλλων εἰρήνην ποιεῖν τῷ κόσμῳ παρεγένετο, ὁ συνάπτων τὸν οὐρανὸν τῇ γῇ, ὁ κατασκευάζων τὴν γῆν οὐρανὸν διὰ τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας. «Ὅτι εἶδον τὸ σωτήριόν σου, ὃ ἡτοίμασας κατὰ πρόσωπον πάντων τῶν λαῶν.» Προητοίμαστο γὰρ τὸ Χριστοῦ μυστήριον καὶ πρὸ αὐτῆς τοῦ κόσμου καταβολῆς· πεφανέρωται δὲ ἐν ἐσχάτοις τοῦ αἰῶνος καιροῖς· γέγονε δὲ φῶς ἐν σκότει καὶ πεπλανημένοις καὶ ὑπὸ χεῖρα πεσοῦσι διαβολικήν· κέκληνται γὰρ παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς πρὸς ἐπίγνωσιν τοῦ Υἱοῦ, ὅς ἐστι φῶς τὸ ἀληθινόν· ἀλλὰ καὶ εἰς δόξαν τοῦ Ἰσραήλ. Εἰ γὰρ καὶ γεγόνασί τινες ἐξ αὐτῶν ὑβρισταὶ καὶ ἀπειθεῖς καὶ ἀσυνεσίας ἔμπλεῳ τὴν διάνοιαν ἔχοντες, ἀλλ’ οὖν σέσωσται τὸ κατάλειμμα, καὶ δεδόξασται διὰ Χριστοῦ. Ἀπαρχὴ δὲ τούτων οἱ θεσπέσιοι γεγόνασι μαθηταὶ, ὧν ἡ τῆς εὐκλείας φαιδρότης, ὅλην περιαστράπτει τὴν ὑπ’ οὐρανόν· δόξα δὲ καὶ ἑτέρως τοῦ Ἰσραὴλ ὁ Χριστὸς, ὅτι προῆλθεν ἐξ αὐτῶν κατὰ σάρκα, καίτοι Θεὸς ὢν ἐπὶ πάντας καὶ προαιώνιος. «Ἰδοὺ οὗτος κεῖται εἰς πτῶσιν καὶ ἀνάστασιν πολλῶν ἐν τῷ Ἰσραήλ.» (α φ. 39, ε φ.
ὕπνος καὶ ἡδονὴ, οὐ συνδυασμὸς καὶ μίξις, τίς χρεία ν. 24. Ει βραχύς μια βραχύ, καθαρισμοῦ; 'Αλλ' οὐδὲ περὶ τοῦ Κυρίου τοῦτο εἰρτ - ται, τοῦ ἀκηράτου καὶ ὑπὲρ πᾶσαν καθαρότητα. Καὶ τοῦ δοῦναι θυσίαν, κ. τ. λ. ( Α Γ. Ε Η Πάλιν συνετέ λεσε τοῖς δασμολογοῦσι τὸ δίδραχμον, καίτοι συντε λέσαι μὴ ὀφείλων διά γε τὸ εἶναι κατὰ ἀλήθειαν Υἱός συντετέλεκε δὲ, ὅτε γέγονεν ὑπὸ νόμον. Έδει γάρ, ἔδει πληροῦν τὴν οἰκονομίαν, ἣν κατεδέξατο δι' ἡμᾶς. Αὐτὸν δὲ δὴ καὶ ἐν τῇ τοῦ διδράχμου καταβολή γρα- φόμενον ὡς Σωτῆρα καὶ Αυτὴν εὑρήσομεν. Ην μεν γὰρ τὸ δίδραχμον, νομίσματος εἶδος, βασιλικὴν ἔχον τος εἰκόνα, συνετελεῖτο δὲ κατὰ τὸν νόμον ὑπὲρ δύο κεφαλών. Ορα τοίνυν ἐν τῷ διδράχμῳ πάλιν τὸν Χρι στὸν ἀνατυπούμενον. Αὐτὸς γὰρ ὑπάρχων ἡ εἰκών τοῦ Πατρὸς, ὁ χαρακτήρ τῆς ὑποστάσεως αὐτοῦ, τὸ νόμισμα τὸ ἐξ οὐρανοῦ, προσεκόμισεν ἑαυτὸν τῶν δύο λαῶν τὸ ἀντίλυτρον, τοῦ τε ἐξ Ιουδαίων, φημί, καὶ τοῦ ἐξ ἐθνῶν. } Καὶ αὐτὸς ἐδέξατο αὐτὸν ἐν ἀγκάλαις αὐτοῦ. εφέρετο μὲν ἐν τῷ ἱερῷ ὁ Χριστός βρέφος ών ἔτι βραχύ (1) τε καὶ ὑπομάζιον, καὶ τὰ ὡρισμένα του νόμῳ προσήγε, ζεῦγος τρυγόνων καὶ δύο νεοσσούς περιστερῶν· σωφροσύνης τε καὶ πραότητος ὁ τύπος οὐ μὴν δὲ ἀλλὰ καὶ βίου διαφορᾶς, ὧν [ ώς] ἀμφοτέρων νομοθέτης, γάμου τε καὶ ἀγαμίας. Είπας γὰρ ἂν τοὺς μὲν εὐζώνους καὶ πνευματικωτέρους καὶ τὸν μονήρη βίον ἐπανῃρημένους, εἶναι τὰς περι- στεράς· τοὺς δὲ παιδοποιίας καὶ τῆς ἄλλης οίκονο μίας πεποιημένους πρόνοιαν, τρυγόνες. Ο δέ γε μα κάριος Συμεών, προφητικῇ χάριτι τετιμημένος, δέ- χεται μὲν εἰς ἀγκάλας αὐτὸν, θυμηδίας τε τῆς ἀνω τάτω πιμπλάμενος, εὐλογεῖ τὸν Θεόν, λέγων· . Νῦν ἀπολύεις τὸν δοῦλόν σου, Δέσποτα. Πόθεν ἀπολύεις; Ἐκ τοῦ βιωτικοῦ σκάμματος· λύτρα γὰρ καὶ δεσμω τήριον ὁ βίος. Ὁ γὰρ μέλλων εἰρήνην ποιεῖν τῷ κόσμῳ παρεγένετο, ὁ συνάπτων τὸν οὐρανὸν τῇ γῇο ὁ κατασκευάζων τὴν τὴν οὐρανὸν διὰ τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας. «Οτι εἶδον τὸ σωτήριόν σου, δ ήτοίμασας κατὰ πρόσωπον πάντων τῶν λαῶν. » Προητοίμαστο γὰρ τὸ Χριστοῦ μυστήριον καὶ πρὸ αὐτῆς τοῦ κόσμου καταβολῆς· πεφανέρωται δὲ ἐν ἐσχάτοις τοῦ αἰῶνος καιροῖς· γέγονε δὲ φῶς ἐν σκότει καὶ πεπλανημένοις καὶ ὑπὸ χεῖρα πεσοῦσι διαβολικήν κέκληνται γάρ παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς πρὸς ἐπίγνωσιν τοῦ Υἱοῦ, ὅς ἐστι φῶς τὸ ἀληθινόν· ἀλλὰ καὶ εἰς δόξαν τοῦ Ἰσραήλ. Εἰ γὰρ καὶ γεγόνασι τινες ἐξ αὐτῶν ὑδρι σταὶ καὶ ἀπειθεῖς καὶ ἀσυνεσίας ἔμπλεῳ τὴν διάνοιεν ἔχοντες, ἀλλ᾽ οὖν σέσωσται τὸ κατάλειμμα, καὶ δεδό ξασται διὰ Χριστοῦ. Ἀπαρχὴ δὲ τούτων οἱ θεσπέσιοι γεγόνασι μαθηταί, ὧν ἡ τῆς εὐκλείας φαιδρότης. Ελην περιαστράπτει τὴν ὑπ᾽ οὐρανόν· δόξα δὲ καὶ S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. que somnus et voluptas, neque conjugalis coitiv, A quænam sit purgationis necessitas? Sed neque de Domino id dictum fuit, immaculato scilicet et quam- libet munditiam excedente. ut darent hostiam, etc. Item exactoribus solvit didrachina, quanquain id non debebat, propterea quod ipse verus Filius erat : solvit tamen, postquam semet legi subjece- rat. Prorsus enim oportebat œconomicum illud mu- nus exsequi quod nostri causa susceperat. Quin adeo Christum in ipsius didrachmatis solutione, ceu Servatorem Redemptoremque expressum comperie- mus. Erat enim difrachma nummi genus regalein præ se ferentis imaginem, qui præscripto legis pro duobus solvebatur capitibus. Specta igitur in di- drachmate item Christom repræsentatum. Ipse enim, cum sit imago Patris, figura substantiæ illius *³, seu Ipsum obtulit duorum populorum redemptionem, Judaici, inquam, atque ethnici. V. 28. Et ipse accepit eum in ulnas suas, Portabatur ad templum Christus, pusillus adhuc infans et lactens, et quæ a lege imperata fuerant offerebat, par turturum et duos columbarum pul- los. Erant autem hæc temperantiæ et mansuetudi- nis typus. Præterea differentiam duorum vitæ ge- merum indicabant, quorum utriusque legislator Deus, conjugii nimirum ac cælibatus. Potes autem dicere expeditos hos et magis spiritales, ac solita- riæ vitæ amatores, esse columbas: turtures vero B C " illos, qui procreandis liberis ac reliquis negotiis dant operam. Jam beatus Simeon prophetica gra- tia exornatus, Jesum in ulnas recipit, supermoque gaudio plenus, Deo benedicit inquiens : • Nunc di- mittis servum tuum, Domine. » Unde, inquam, di- mittis? Ex mundano stadio; nam vita hæc carcer est et ex carcere liberatio. Porro qui pacem mundo daturus est, venit : qui coelum terre copulat, imo qui terram evangelica sua doctrina transfor- mat in coelum. c Quia vidi salutare tuum, quod pa- rasti ante faciem omnium populorum. » Nam Chri- sti mysterium ante ipsam mundi constitutionem praparatum fuit, postremis autem sæculi tempori- bus manifestatum. Ipse autem factus est lux obte- nebratis et errantibus ac diabolica sub manu pro- D stratis. Vocati enim fuerunt a Deo Patre ad Filii sui agnitionen, qui est vera lux; insuper, ad Israelis quoque gloriam. Etsi enim nonnulli ex his fuerunt contumeliosi, inobedientes, plenamque in- sipientia mentem gerentes; attamen reliquiæ salvæ fuerunt **, et per Christum honoratæ, Primitiæ au- tem ex his fuere divi discipuli, quorum clarissimus splendor universam terram illustrat. Aliter quoque Israelis Christus est gloria, quia ex ipso secundum Hebr. 1, 5. ** Rom. 15, l.cum Simeonis, 1. 111, p. 961, habet partem hujus fragmenti, sed ridicule quod ipse, b, f. 121, f. b) (A f. 38, C f. 109, E f. 125, M f. b) Els- cod. ut sensum mitiget, Latine interpretatur rudis tam hic quam in calena Lat. ad Luc. p. 60. (1) Corderius in Catena adl Psalmos, seu ad can-
128 β) Τέθειται μὲν παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς ὁ Ἐμμανουὴλ εἰς τὰ θεμέλια Σιὼν, λίθος ὢν ἐκλεκτὸς ἀκρογωνιαῖος, ἔντιμος. Ἀλλ’ οἱ μὲν ἐπ’ αὐτῷ πιστεύσαντες, οὐ κατῃσχύνθησαν· οἱ δὲ ἄπιστοι, καὶ τὸ ἐπ’ αὐτῷ μυστήριον οὐκ ἰσχύσαντες ἰδεῖν, πεσόντες συνετρίβησαν. Ἔφη γάρ που πάλιν ὁ Θεὸς καὶ Πατήρ· «Ἰδοὺ τίθημι ἐν Σιὼν λίθον προσκόμματος, καὶ πέτραν σκανδάλου· καὶ ὁ πιστεύων ἐπ’ αὐτῷ, οὐ μὴ καταισχυνθῇ· ἐφ’ ὃν δ’ ἂν πέσῃ, λικμήσει αὐτόν.» Ἀλλ’ ἠσφαλίσατο τοὺς ἐξ Ἰσραὴλ ὁ προφήτης, λέγων· «Κύριον αὐτὸν ἁγιάσετε, καὶ αὐτὸς ἔσται σου φόβος· καὶ ἐὰν ἐπ’ αὐτῷ πεποιθὼς ᾖς, ἔσται σοι εἰς ἁγιασμὸν, καὶ οὐχ ὡς λίθου προσκόμματι συναντήσεσθε αὐτῷ, οὐδὲ ὡς πέτρᾳ πτώματος.» (α φ. 39, ε φ. 129) Οὐκοῦν ἐπειδήπερ Κύριον καὶ Θεὸν ὄντα τὸν Ἐμμανουὴλ οὐχ ἡγίασεν ὁ Ἰσραὴλ, οὔτε μὴν ἠθέλησεν ἐπ’ αὐτῷ πεποιθέναι, περιπταίσας ὡς λίθῳ διὰ τὴν ἀπιστίαν, συνετρίβη καὶ πέπτωκεν· ἀνέστησαν δὲ πολλοὶ, τουτέστιν οἱ τὴν εἰς αὐτὸν πίστιν παραδεξάμενοι.(α φ. 39 β, ε φ. 130, η φ. 116) Ἢ καὶ ὡς ὁ σοφώτατος γράφει Παῦλος, «Ἰουδαίοις μέν ἐστι σκάνδαλον ὁ σταυρὸς, ἔθνεσι δὲ μωρία.» Καὶ πάλιν·
ὕπνος καὶ ἡδονὴ, οὐ συνδυασμὸς καὶ μίξις, τίς χρεία ν. 24. Ει βραχύς μια βραχύ, καθαρισμοῦ; 'Αλλ' οὐδὲ περὶ τοῦ Κυρίου τοῦτο εἰρτ - ται, τοῦ ἀκηράτου καὶ ὑπὲρ πᾶσαν καθαρότητα. Καὶ τοῦ δοῦναι θυσίαν, κ. τ. λ. ( Α Γ. Ε Η Πάλιν συνετέ λεσε τοῖς δασμολογοῦσι τὸ δίδραχμον, καίτοι συντε λέσαι μὴ ὀφείλων διά γε τὸ εἶναι κατὰ ἀλήθειαν Υἱός συντετέλεκε δὲ, ὅτε γέγονεν ὑπὸ νόμον. Έδει γάρ, ἔδει πληροῦν τὴν οἰκονομίαν, ἣν κατεδέξατο δι' ἡμᾶς. Αὐτὸν δὲ δὴ καὶ ἐν τῇ τοῦ διδράχμου καταβολή γρα- φόμενον ὡς Σωτῆρα καὶ Αυτὴν εὑρήσομεν. Ην μεν γὰρ τὸ δίδραχμον, νομίσματος εἶδος, βασιλικὴν ἔχον τος εἰκόνα, συνετελεῖτο δὲ κατὰ τὸν νόμον ὑπὲρ δύο κεφαλών. Ορα τοίνυν ἐν τῷ διδράχμῳ πάλιν τὸν Χρι στὸν ἀνατυπούμενον. Αὐτὸς γὰρ ὑπάρχων ἡ εἰκών τοῦ Πατρὸς, ὁ χαρακτήρ τῆς ὑποστάσεως αὐτοῦ, τὸ νόμισμα τὸ ἐξ οὐρανοῦ, προσεκόμισεν ἑαυτὸν τῶν δύο λαῶν τὸ ἀντίλυτρον, τοῦ τε ἐξ Ιουδαίων, φημί, καὶ τοῦ ἐξ ἐθνῶν. } Καὶ αὐτὸς ἐδέξατο αὐτὸν ἐν ἀγκάλαις αὐτοῦ. εφέρετο μὲν ἐν τῷ ἱερῷ ὁ Χριστός βρέφος ών ἔτι βραχύ (1) τε καὶ ὑπομάζιον, καὶ τὰ ὡρισμένα του νόμῳ προσήγε, ζεῦγος τρυγόνων καὶ δύο νεοσσούς περιστερῶν· σωφροσύνης τε καὶ πραότητος ὁ τύπος οὐ μὴν δὲ ἀλλὰ καὶ βίου διαφορᾶς, ὧν [ ώς] ἀμφοτέρων νομοθέτης, γάμου τε καὶ ἀγαμίας. Είπας γὰρ ἂν τοὺς μὲν εὐζώνους καὶ πνευματικωτέρους καὶ τὸν μονήρη βίον ἐπανῃρημένους, εἶναι τὰς περι- στεράς· τοὺς δὲ παιδοποιίας καὶ τῆς ἄλλης οίκονο μίας πεποιημένους πρόνοιαν, τρυγόνες. Ο δέ γε μα κάριος Συμεών, προφητικῇ χάριτι τετιμημένος, δέ- χεται μὲν εἰς ἀγκάλας αὐτὸν, θυμηδίας τε τῆς ἀνω τάτω πιμπλάμενος, εὐλογεῖ τὸν Θεόν, λέγων· . Νῦν ἀπολύεις τὸν δοῦλόν σου, Δέσποτα. Πόθεν ἀπολύεις; Ἐκ τοῦ βιωτικοῦ σκάμματος· λύτρα γὰρ καὶ δεσμω τήριον ὁ βίος. Ὁ γὰρ μέλλων εἰρήνην ποιεῖν τῷ κόσμῳ παρεγένετο, ὁ συνάπτων τὸν οὐρανὸν τῇ γῇο ὁ κατασκευάζων τὴν τὴν οὐρανὸν διὰ τῆς εὐαγγελικῆς διδασκαλίας. «Οτι εἶδον τὸ σωτήριόν σου, δ ήτοίμασας κατὰ πρόσωπον πάντων τῶν λαῶν. » Προητοίμαστο γὰρ τὸ Χριστοῦ μυστήριον καὶ πρὸ αὐτῆς τοῦ κόσμου καταβολῆς· πεφανέρωται δὲ ἐν ἐσχάτοις τοῦ αἰῶνος καιροῖς· γέγονε δὲ φῶς ἐν σκότει καὶ πεπλανημένοις καὶ ὑπὸ χεῖρα πεσοῦσι διαβολικήν κέκληνται γάρ παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς πρὸς ἐπίγνωσιν τοῦ Υἱοῦ, ὅς ἐστι φῶς τὸ ἀληθινόν· ἀλλὰ καὶ εἰς δόξαν τοῦ Ἰσραήλ. Εἰ γὰρ καὶ γεγόνασι τινες ἐξ αὐτῶν ὑδρι σταὶ καὶ ἀπειθεῖς καὶ ἀσυνεσίας ἔμπλεῳ τὴν διάνοιεν ἔχοντες, ἀλλ᾽ οὖν σέσωσται τὸ κατάλειμμα, καὶ δεδό ξασται διὰ Χριστοῦ. Ἀπαρχὴ δὲ τούτων οἱ θεσπέσιοι γεγόνασι μαθηταί, ὧν ἡ τῆς εὐκλείας φαιδρότης. Ελην περιαστράπτει τὴν ὑπ᾽ οὐρανόν· δόξα δὲ καὶ S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. que somnus et voluptas, neque conjugalis coitiv, A quænam sit purgationis necessitas? Sed neque de Domino id dictum fuit, immaculato scilicet et quam- libet munditiam excedente. ut darent hostiam, etc. Item exactoribus solvit didrachina, quanquain id non debebat, propterea quod ipse verus Filius erat : solvit tamen, postquam semet legi subjece- rat. Prorsus enim oportebat œconomicum illud mu- nus exsequi quod nostri causa susceperat. Quin adeo Christum in ipsius didrachmatis solutione, ceu Servatorem Redemptoremque expressum comperie- mus. Erat enim difrachma nummi genus regalein præ se ferentis imaginem, qui præscripto legis pro duobus solvebatur capitibus. Specta igitur in di- drachmate item Christom repræsentatum. Ipse enim, cum sit imago Patris, figura substantiæ illius *³, seu Ipsum obtulit duorum populorum redemptionem, Judaici, inquam, atque ethnici. V. 28. Et ipse accepit eum in ulnas suas, Portabatur ad templum Christus, pusillus adhuc infans et lactens, et quæ a lege imperata fuerant offerebat, par turturum et duos columbarum pul- los. Erant autem hæc temperantiæ et mansuetudi- nis typus. Præterea differentiam duorum vitæ ge- merum indicabant, quorum utriusque legislator Deus, conjugii nimirum ac cælibatus. Potes autem dicere expeditos hos et magis spiritales, ac solita- riæ vitæ amatores, esse columbas: turtures vero B C " illos, qui procreandis liberis ac reliquis negotiis dant operam. Jam beatus Simeon prophetica gra- tia exornatus, Jesum in ulnas recipit, supermoque gaudio plenus, Deo benedicit inquiens : • Nunc di- mittis servum tuum, Domine. » Unde, inquam, di- mittis? Ex mundano stadio; nam vita hæc carcer est et ex carcere liberatio. Porro qui pacem mundo daturus est, venit : qui coelum terre copulat, imo qui terram evangelica sua doctrina transfor- mat in coelum. c Quia vidi salutare tuum, quod pa- rasti ante faciem omnium populorum. » Nam Chri- sti mysterium ante ipsam mundi constitutionem praparatum fuit, postremis autem sæculi tempori- bus manifestatum. Ipse autem factus est lux obte- nebratis et errantibus ac diabolica sub manu pro- D stratis. Vocati enim fuerunt a Deo Patre ad Filii sui agnitionen, qui est vera lux; insuper, ad Israelis quoque gloriam. Etsi enim nonnulli ex his fuerunt contumeliosi, inobedientes, plenamque in- sipientia mentem gerentes; attamen reliquiæ salvæ fuerunt **, et per Christum honoratæ, Primitiæ au- tem ex his fuere divi discipuli, quorum clarissimus splendor universam terram illustrat. Aliter quoque Israelis Christus est gloria, quia ex ipso secundum Hebr. 1, 5. ** Rom. 15, l.cum Simeonis, 1. 111, p. 961, habet partem hujus fragmenti, sed ridicule quod ipse, b, f. 121, f. b) (A f. 38, C f. 109, E f. 125, M f. b) Els- cod. ut sensum mitiget, Latine interpretatur rudis tam hic quam in calena Lat. ad Luc. p. 60. (1) Corderius in Catena adl Psalmos, seu ad can-
PG 72:506«Ὁ λόγος ὁ τοῦ σταυροῦ, τοῖς μὲν ἀπολλυμένοις, μωρία ἐστί· τοῖς δὲ σωζομένοις ἡμῖν, δύναμις Θεοῦ εἰς σωτηρίαν.» Διὰ τοῦτο εἰς σημεῖον ἀντιλεγόμενον ὁ Κύριός ἐστι. «Καὶ σοῦ δὲ αὐτῆς τὴν ψυχὴν διελεύσεται ῥομφαία.» (α φ. 40, β φ. 31, ε φ. 131, η φ. 117) Συντομώτερον δὲ εἰπεῖν, ῥομφαίαν ἐν τούτοις καταδηλοῦσθαί φαμεν, ὡς ἐν εἴδει μαχαίρας τὸν πειρασμὸν, ἢ καὶ αὐτὸ τὸ πάθος τὸ ἐκ τῆς τῶν Ἰουδαίων ἀπονοίας ἐπενηνεγμένον τῷ Ἐμμανουήλ. Καὶ ἔοικέ γε συνιέναι οὕτως, καὶ μὴν καὶ εἰπεῖν ὁ δίκαιος Συμεών· μόνον γὰρ οὐχὶ ῥομφαίᾳ κατεσφάζετο ἡ ἁγία Παρθένος, σταυρούμενον ὁρῶσα τὸν ἐξ αὐτῆς γεννηθέντα κατά γε τὴν σάρκα. Τοιοῦτον καὶ τὸ παρὰ τῷ Ζαχαρίᾳ· «Ῥομφαία, ἐξεγέρθητι ἐπὶ τὸν ποιμένα μου·» τουτέστιν, Ἐνεργείσθω λοιπὸν τὸ σωτήριον πάθος, καὶ ὁ τῆς τῶν ἀγαθῶν ἀναδείξεως ἡκέτω καιρός. «Τὸ δὲ παιδίον ηὔξανε, κ.τ.λ.» (α φ. 42, β φ. 32, ξ φ. 109 β., ε φ. 135 β., η. φ. 124) Τὸ δὲ λέγειν, ὅτι «Τὸ παιδίον ηὔξανε καὶ ἐκραταιοῦτο πνεύματι, πληρούμενον σοφίας, καὶ χάρις Θεοῦ ἦν ἐπ’ αὐτῷ,» ταῦτα κατὰ τὸ ἀνθρώπινον εἰρῆσθαι δεκτέον. Ἄθρει δέ μοι τῆς οἰκονομίας τὸ βάθος·
ἑτέρως τοῦ Ἰσραὴλ ὁ Χριστὸς, ὅτι προῆλθεν ἐξ αὐ- τῶν κατὰ σάρκα, καίτοι Θεὸς ὢν ἐπὶ πάντας καὶ προαιώνιος. Ἰδοὺ οὗτος κεῖται εἰς πτῶσιν καὶ ἀνάστασιν πολλῶν ἐν τῷ Ισραήλ. . (Α Γ. 39, Ε Τέθειται μὲν παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς ὁ Ἐμμανουὴλ εἰς τὰ θεμέλια Σιών, λίθος ὢν ἐκλεκτὸς ἀκρογωνιαίος, ἔντιμος. Αλλ' οἱ μὲν ἐπ' αὐτῷ πιστεύσαντες οὐ κατησχύνθησαν· οἱ δὲ ἄπιστοι, καὶ τὸ ἐπ' αὐτῷ μυστήριον οὐκ ἰσχύσαντες ἰδεῖν, πεσόντες συνετρίβησαν. Εφη γάρ που πάλιν ὁ Θεὸς καὶ Πατήρ· . Ἰδοὺ τίθημι ἐν Σιὼν λίθον προσκόμμα- τος, καὶ πέτραν σκανδάλου· καὶ ὁ πιστεύων ἐπ' αὐτῷ, οὐ μὴ καταισχυνθῇ· ἐφ' ὅν δ᾽ ἂν πέσῃ, λικμήσει αὐτόν. ο 'Αλλ' ήσφαλίσατο τοὺς ἐξ Ἰσραὴλ ὁ προφή της, λέγων· « Κύριον αὐτὸν ἁγιάσετε, καὶ αὐτὸς ἔσται σου φόβος· καὶ ἐὰν ἐπ' αὐτῷ πεποιθὼς ᾖς, ἔσται σοι εἰς ἁγιασμὸν, καὶ οὐχ ὡς λίθου προσκόμ ματι συναντήσεσθε αὐτῷ, οὐδὲ ὡς πέτρα πτώματος. » - ( Ε Οὐκοῦν ἐπειδήπερ Κύριον καὶ Θεὸν ὄντα τὸν Ἐμμανουὴλ οὐχ ἡγίασεν ὁ Ἰσραὴλ, οὔτε μὴν ἠθέλησεν ἐπ' αὐτῷ πεποιθέναι, περιπταί σας ὡς λίθῳ διὰ τὴν ἀπιστίαν, συνετρίβη καὶ πέπτω κεν· ἀνέστησαν δὲ πολλοὶ, τουτέστιν οἱ τὴν εἰς αὐτὸν πίστιν παραδεξάμενοι. Η “Η καὶ ὡς ὁ σοφώτατος γράφει Παῦλος, ι Ιουδαίοις μέν ἐστι σκάνδαλον ὁ σταυρός, ἔθνεσι δὲ μωρία. » Καὶ πάλιν· ο Ο λόγος ὁ τοῦ σταυροῦ, τοῖς μὲν ἀπολλυμένοις, μωρία ἐστί· τοῖς δὲ σωζομένοις ἡμῖν, δύναμις Θεοῦ εἰς σωτηρίαν. » Διὰ τοῦτο εἰς σημεῖον ἀντιλεγόμενον ὁ Κύριός ἐστι. - - Καὶ σοῦ δὲ αὐτῆς τὴν ψυχὴν διελεύσεται ρομ (Α Γ. 40, Β. Γ. 31, Ε Ι. 151, Π. 117) Συντομώτε ρον δὲ εἰπεῖν, ρομφαίαν ἐν τούτοις καταδηλοῦσθαί φαμεν, ὡς ἐν εἴδει μαχαίρας τὸν πειρασμὸν, ἢ καὶ αὐτὸ τὸ πάθος τὸ ἐκ τῆς τῶν Ἰουδαίων ἀπονοίας ἐπενηνεγμένον τῷ Εμμανουήλ. Καὶ Εοικέ γε συνιέναι οὕτως, καὶ μὴν καὶ εἰπεῖν ὁ δίκαιος Συμεών· μόνον γὰρ οὐχὶ ῥομφαία κατεσφάζετο ἡ ἁγία Παρθένος, σταυρούμενον ὁρῶσα τὸν ἐξ αὐτῆς γεννηθέντα κατά γε τὴν σάρκα (1). Τοιοῦτον καὶ τὸ παρὰ τῷ Ζαχαρία • Ρομφαία, εξεγέρθητι ἐπὶ τὸν ποιμένα μου η τουτο ἐστιν, Ενεργείσθω λοιπὸν τὸ σωτήριον πάθος, καὶ ὁ τῆς τῶν ἀγαθῶν ἀναδείξεως ἡκέτω καιρός. Τὸ δὲ παιδίον ηύξανε, κ. τ. λ. Εἰ εἰ Εt Ει τοιοῦτο πνεύματι, πληρούμενον σοφίας, καὶ χάρις Θεοῦ ἦν ἐπ' αὐτῷ, » ταῦτα κατὰ τὸ ἀνθρώπινον εἰρη- σθαι δεκτέον. Αθρει δέ μοι τῆς οἰκονομίας τὸ βάθος · ** γε καὶ θανάτου κρατήσει θανατωθείς; COMMENT. IN LUCAM. A carnem processit, quanquam Deus supremus erat et ante secula. f. b) A f. 39, f. ) (A f. b, E f. 130, f. 116) gula. B C D V. 34. Ecce positus est hic in ruinam et in re- surrectionem multorum in Israel, Positus est a Deo Patre Emmanuel in fundamen- Lis Sionis, lapis electus, angularis, pretiosus. quidem credentes, non sunt confusi ; increduli au- tem, et qui latens in eo mysterium cernere haud potuerunt, præcipitio contriti fuere. Ait enim alicu- bi Deus Pater : « Ecce pouo in Sione lapidem of fensionis, petram scandali. qui ei confiderit, non confundetur; in quem autem ceciderit, ipsum conteret . Sed enim securos esse jussit Israeli- tas propheta dicens : « Dominum ipsum honorate, et sit Dominus timor tuus. Quod si illi confisus ſueris, erit tibi honori, nec velut ad lapidem offen- sionis petramque lapsus in illum incurretis "., Ergo quia Dominum ae Deum Einmanuelem noluit bonorare Israel, neque ei condidere, impingeus in lapidem ob suam incredulitatem, ruit et confractus est. Contra multi consurrexerunt, ii nimirum qui fidem illius admiserunt. Vel quomodo sapientis- simus scribit Paulus : « Julæis quidem scan- dalum est crus, gentibus autem stultitia ., El rur- stis : • Crucis doctrina, pereuntibus quidem stulti- tia est ; iis autem qui salvi fiunt, virtus Dei ad sa- lutem. Propterea in signum contradictionis Dominus est. - V. 35. Et tuam ipsius animam pertransibit gla- dius. Ut rem paucis expediamus, romphæa hic deno- tari dicimus, ceu gladio quodam, tentationem ; vel etiam passionem ipsam abs Judæorum vesania Em- manueli illatam. Atque ita videtur intelligere ac di- cere justus Simeon. Gladius enim propemodum sanctam Virginem transfigebat, dum crucifixum videret, quem ipsa in carne genuerat. Simile quid dicitur etiam a Zacharia : ‹ Romphæa, exsurge ad- versus pastorem meum ',, id est, Salutaris demum perficiatur passio, et ostensionis bonorum tempus adveniat. V. 40. Puer autem crescebat, etc. Cum dicitur puer crescere, et spiritu roborari, sapientia repletus, et Dei gratia exornatus, hæc de humana natura dici credendum est. Tu vero mihi specta dispensationis altitudinem. Humanum susti- net partum, quanquam initio ac tempore divinitus (A f. 42, B f. 32, C f. b., E f. b., II. f. Isa. xxviii, 16. ** Isa. viii, 13, 14. "I Cor. 1, 23. quam parti cutam de B. Virgínis dubitatione circa futuram Filii sui resurrectionem cuin nec cæteri codices in Cy- rillo habeant, nec pictas Christiana admittat, haud immerito prætermisimus; quanquam eadem legitur ibid. 18. Zach. 111, 7. sub finem prædictæ homiliæ in hypapanten. Qua super re loquitur Combefisius Auctar. t. 1, it adn. ad Gregorii Antiocheni orationem, p. 849. Adi etiam Petavium in re simili copiosius disserentem, tract, De incarn. lib. xiv, cap. 1. 124) Τὸ δὲ λέγειν, ὅτι . Τὸ παιδίον ηύξανε καὶ ἐκρα- (1) In codice B f. 31, additur καὶ ἀμφιγνοοῦσα εν
Ἀνθρώπινον ὑπομένει τόκον, καίτοι τὸ ἄναρχον καὶ ἄχρονον θεϊκῶς ἔχων ὁ Λόγος· ἐν αὐξήσει σώματος ὁ παντέλειος ὡς Θεὸς, ἐν ἁδρότητι μελῶν ὁ ἀσώματος· πληροῦται σοφίας, αὐτὸς ὢν ἡ πᾶσα σοφία. Καὶ τί πρὸς τοῦτό φαμεν; Ὅρα διὰ τούτων τὸν ἐν μορφῇ τοῦ Πατρὸς ἐν ὁμοιώσει τῇ πρὸς ἡμᾶς, τὸν πλούσιον ἐν πτωχείᾳ, ἐν ταπεινώσει τὸν ὑψηλὸν, τὸν τὸ πλῆρες ἔχοντα θεϊκῶς, ἐν τῷ λέγεσθαι λαβεῖν· οὕτω κεκένωκεν ἑαυτὸν Θεὸς ὢν ὁ Λόγος. Τὰ γὰρ ἀνθρωπίνως περὶ αὐτοῦ γεγραμμένα, τὸν τῆς κενώσεως διαδείκνυσι τρόπον. Οὐ γάρ ἐστι τῶν ἐνδεχομένων εἰς ἰδίαν φύσιν ὑποστῆναί τι τοιοῦτον, τὸν ἐκ Θεοῦ Πατρὸς φύντα Λόγον· ἀλλ’ ὅτε γέγονε σὰρξ, ἤγουν ἄνθρωπος καθ’ ἡμᾶς, τότε τίκτεται μὲν ἐκ γυναικὸς κατὰ σάρκα, λέγεται δὲ καὶ ὑπομεῖναι τὰ ἀνθρώπινα. Ἦν μὲν γὰρ ἱκανὸς Θεὸς ὢν ὁ Λόγος, εἰς μέτρον ἀνδρὸς τελείου, καὶ ἐκ μήτρας εὐθὺς τὴν ἰδίαν ἀναβιβάσαι σάρκα· ἀλλ’ ἦν οὐ μακρὰν τερατοποιίας τὸ δρώμενον. Διὰ τοῦτο τοῖς τῆς ἀνθρωπότητος ἔθεσί τε καὶ νόμοις, τὸ κρατεῖν ἐδίδου καὶ ἐπὶ τῆς ἑαυτοῦ σαρκός.
ἑτέρως τοῦ Ἰσραὴλ ὁ Χριστὸς, ὅτι προῆλθεν ἐξ αὐ- τῶν κατὰ σάρκα, καίτοι Θεὸς ὢν ἐπὶ πάντας καὶ προαιώνιος. Ἰδοὺ οὗτος κεῖται εἰς πτῶσιν καὶ ἀνάστασιν πολλῶν ἐν τῷ Ισραήλ. . (Α Γ. 39, Ε Τέθειται μὲν παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς ὁ Ἐμμανουὴλ εἰς τὰ θεμέλια Σιών, λίθος ὢν ἐκλεκτὸς ἀκρογωνιαίος, ἔντιμος. Αλλ' οἱ μὲν ἐπ' αὐτῷ πιστεύσαντες οὐ κατησχύνθησαν· οἱ δὲ ἄπιστοι, καὶ τὸ ἐπ' αὐτῷ μυστήριον οὐκ ἰσχύσαντες ἰδεῖν, πεσόντες συνετρίβησαν. Εφη γάρ που πάλιν ὁ Θεὸς καὶ Πατήρ· . Ἰδοὺ τίθημι ἐν Σιὼν λίθον προσκόμμα- τος, καὶ πέτραν σκανδάλου· καὶ ὁ πιστεύων ἐπ' αὐτῷ, οὐ μὴ καταισχυνθῇ· ἐφ' ὅν δ᾽ ἂν πέσῃ, λικμήσει αὐτόν. ο 'Αλλ' ήσφαλίσατο τοὺς ἐξ Ἰσραὴλ ὁ προφή της, λέγων· « Κύριον αὐτὸν ἁγιάσετε, καὶ αὐτὸς ἔσται σου φόβος· καὶ ἐὰν ἐπ' αὐτῷ πεποιθὼς ᾖς, ἔσται σοι εἰς ἁγιασμὸν, καὶ οὐχ ὡς λίθου προσκόμ ματι συναντήσεσθε αὐτῷ, οὐδὲ ὡς πέτρα πτώματος. » - ( Ε Οὐκοῦν ἐπειδήπερ Κύριον καὶ Θεὸν ὄντα τὸν Ἐμμανουὴλ οὐχ ἡγίασεν ὁ Ἰσραὴλ, οὔτε μὴν ἠθέλησεν ἐπ' αὐτῷ πεποιθέναι, περιπταί σας ὡς λίθῳ διὰ τὴν ἀπιστίαν, συνετρίβη καὶ πέπτω κεν· ἀνέστησαν δὲ πολλοὶ, τουτέστιν οἱ τὴν εἰς αὐτὸν πίστιν παραδεξάμενοι. Η “Η καὶ ὡς ὁ σοφώτατος γράφει Παῦλος, ι Ιουδαίοις μέν ἐστι σκάνδαλον ὁ σταυρός, ἔθνεσι δὲ μωρία. » Καὶ πάλιν· ο Ο λόγος ὁ τοῦ σταυροῦ, τοῖς μὲν ἀπολλυμένοις, μωρία ἐστί· τοῖς δὲ σωζομένοις ἡμῖν, δύναμις Θεοῦ εἰς σωτηρίαν. » Διὰ τοῦτο εἰς σημεῖον ἀντιλεγόμενον ὁ Κύριός ἐστι. - - Καὶ σοῦ δὲ αὐτῆς τὴν ψυχὴν διελεύσεται ρομ (Α Γ. 40, Β. Γ. 31, Ε Ι. 151, Π. 117) Συντομώτε ρον δὲ εἰπεῖν, ρομφαίαν ἐν τούτοις καταδηλοῦσθαί φαμεν, ὡς ἐν εἴδει μαχαίρας τὸν πειρασμὸν, ἢ καὶ αὐτὸ τὸ πάθος τὸ ἐκ τῆς τῶν Ἰουδαίων ἀπονοίας ἐπενηνεγμένον τῷ Εμμανουήλ. Καὶ Εοικέ γε συνιέναι οὕτως, καὶ μὴν καὶ εἰπεῖν ὁ δίκαιος Συμεών· μόνον γὰρ οὐχὶ ῥομφαία κατεσφάζετο ἡ ἁγία Παρθένος, σταυρούμενον ὁρῶσα τὸν ἐξ αὐτῆς γεννηθέντα κατά γε τὴν σάρκα (1). Τοιοῦτον καὶ τὸ παρὰ τῷ Ζαχαρία • Ρομφαία, εξεγέρθητι ἐπὶ τὸν ποιμένα μου η τουτο ἐστιν, Ενεργείσθω λοιπὸν τὸ σωτήριον πάθος, καὶ ὁ τῆς τῶν ἀγαθῶν ἀναδείξεως ἡκέτω καιρός. Τὸ δὲ παιδίον ηύξανε, κ. τ. λ. Εἰ εἰ Εt Ει τοιοῦτο πνεύματι, πληρούμενον σοφίας, καὶ χάρις Θεοῦ ἦν ἐπ' αὐτῷ, » ταῦτα κατὰ τὸ ἀνθρώπινον εἰρη- σθαι δεκτέον. Αθρει δέ μοι τῆς οἰκονομίας τὸ βάθος · ** γε καὶ θανάτου κρατήσει θανατωθείς; COMMENT. IN LUCAM. A carnem processit, quanquam Deus supremus erat et ante secula. f. b) A f. 39, f. ) (A f. b, E f. 130, f. 116) gula. B C D V. 34. Ecce positus est hic in ruinam et in re- surrectionem multorum in Israel, Positus est a Deo Patre Emmanuel in fundamen- Lis Sionis, lapis electus, angularis, pretiosus. quidem credentes, non sunt confusi ; increduli au- tem, et qui latens in eo mysterium cernere haud potuerunt, præcipitio contriti fuere. Ait enim alicu- bi Deus Pater : « Ecce pouo in Sione lapidem of fensionis, petram scandali. qui ei confiderit, non confundetur; in quem autem ceciderit, ipsum conteret . Sed enim securos esse jussit Israeli- tas propheta dicens : « Dominum ipsum honorate, et sit Dominus timor tuus. Quod si illi confisus ſueris, erit tibi honori, nec velut ad lapidem offen- sionis petramque lapsus in illum incurretis "., Ergo quia Dominum ae Deum Einmanuelem noluit bonorare Israel, neque ei condidere, impingeus in lapidem ob suam incredulitatem, ruit et confractus est. Contra multi consurrexerunt, ii nimirum qui fidem illius admiserunt. Vel quomodo sapientis- simus scribit Paulus : « Julæis quidem scan- dalum est crus, gentibus autem stultitia ., El rur- stis : • Crucis doctrina, pereuntibus quidem stulti- tia est ; iis autem qui salvi fiunt, virtus Dei ad sa- lutem. Propterea in signum contradictionis Dominus est. - V. 35. Et tuam ipsius animam pertransibit gla- dius. Ut rem paucis expediamus, romphæa hic deno- tari dicimus, ceu gladio quodam, tentationem ; vel etiam passionem ipsam abs Judæorum vesania Em- manueli illatam. Atque ita videtur intelligere ac di- cere justus Simeon. Gladius enim propemodum sanctam Virginem transfigebat, dum crucifixum videret, quem ipsa in carne genuerat. Simile quid dicitur etiam a Zacharia : ‹ Romphæa, exsurge ad- versus pastorem meum ',, id est, Salutaris demum perficiatur passio, et ostensionis bonorum tempus adveniat. V. 40. Puer autem crescebat, etc. Cum dicitur puer crescere, et spiritu roborari, sapientia repletus, et Dei gratia exornatus, hæc de humana natura dici credendum est. Tu vero mihi specta dispensationis altitudinem. Humanum susti- net partum, quanquam initio ac tempore divinitus (A f. 42, B f. 32, C f. b., E f. b., II. f. Isa. xxviii, 16. ** Isa. viii, 13, 14. "I Cor. 1, 23. quam parti cutam de B. Virgínis dubitatione circa futuram Filii sui resurrectionem cuin nec cæteri codices in Cy- rillo habeant, nec pictas Christiana admittat, haud immerito prætermisimus; quanquam eadem legitur ibid. 18. Zach. 111, 7. sub finem prædictæ homiliæ in hypapanten. Qua super re loquitur Combefisius Auctar. t. 1, it adn. ad Gregorii Antiocheni orationem, p. 849. Adi etiam Petavium in re simili copiosius disserentem, tract, De incarn. lib. xiv, cap. 1. 124) Τὸ δὲ λέγειν, ὅτι . Τὸ παιδίον ηύξανε καὶ ἐκρα- (1) In codice B f. 31, additur καὶ ἀμφιγνοοῦσα εν
PG 72:507Οὕτω καὶ ἐν σοφίᾳ προκόπτειν ἂν λέγοιτο, οὐ προςθήκην σοφίας δεχόμενος, καθ’ ὃ νοεῖται Θεὸς ὁ ἐν πᾶσι παντέλειος, καὶ ἀπροσδεὴς εἰσάπαν τῶν θεοπρεπῶν ἀξιωμάτων, ἀλλὰ τοῦ Θεοῦ Λόγου τῇ τοῦ σώματος ἡλικίᾳ συνεκτείνοντος κατὰ βραχὺ τῆς σοφίας τὴν ἔκφανσιν. (α φ. 42 β., η φ. 124 β) Προκόπτει δὲ ἡλικίᾳ μὲν σῶμα, σοφίᾳ δὲ ψυχή. Θεότης γὰρ οὐδετέραν ἐπίδοσιν ἐπιδέχεται· παντέλειος γὰρ ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος. Εἰκότως δὲ συνέζευξε τῇ τῆς ἡλικίας αὐξήσει, τὴν τῆς σοφίας ἐπίδοσιν· πρὸς γὰρ τὸ μέτρον τῆς τοῦ σώματος ἡλικίας, ἀπεκάλυπτεν ἡ θεία φύσις τὴν οἱ κείαν σοφίαν. «Καὶ ὅτε ἐγένετο ἐτῶν δώδεκα, ἀναβάντων αὐτῶν εἰς Ἱεροσόλυμα κατὰ τὸ ἔθος τῆς ἑορτῆς.» (α φ. 45, β φ. 32, ξ φ. 110, ε φ. 109, η φ. 132 β) Εἰπὼν ὁ εὐαγγελιστὴς, ὅτι προέκοπτεν ὁ Ἰησοῦς ἐν σοφίᾳ καὶ χάριτι παρά τε Θεῷ καὶ ἀνθρώποις, δείκνυσι τὸν ἑαυτοῦ λόγον ἀληθῆ. Ἀποφέρει γὰρ αὐτὸν εἰς Ἱερουσαλὴμ, ἅμα τῇ ἁγίᾳ Παρθένῳ, ἑορτῆς καλούσης εἰς τοῦτο·
Α Β Ανθρώπινον ὑπομένει τόκον, καίτοι τὸ ἄναρχον και ἄχρονον θεϊκῶς ἔχων ὁ Λόγος· ἐν αὐξήσει σώματος ὁ παντέλειος ὡς Θεός, ἐν ἀδρότητι μελῶν ὁ ἀσώμα. τος· πληρούται σοφίας, αὐτὸς ὢν ἡ πᾶσα σοφία. Και τί πρὸς τοῦτό φαμεν ; "Ορα διὰ τούτων τὸν ἐν μορφή τοῦ Πατρὸς ἐν ἐμοιώσει τῇ πρὸς ἡμᾶς, τὸν πλούσιον ἐν πτωχείᾳ, ἐν ταπεινώσει τὸν ὑψηλὸν, τὸν τὸ πλῆρες ἔχοντα θεϊκῶς, ἐν τῷ λέγεσθαι λαβεῖν· οὕτω κεκέ νωκεν ἑαυτὸν Θεὸς ὢν ὁ Λόγος. Τὰ γὰρ ἀνθρωπίνως περὶ αὐτοῦ γεγραμμένα, τὸν τῆς κενώσεως διαδεί κνυσι τρόπον. Οὐ γάρ ἐστι τῶν ἐνδεχομένων εἰς ἰδίαν φύσιν ὑποστῆναι τι τοιοῦτον, τὸν ἐκ Θεοῦ Πατρὸς φύντα Λόγον· ἀλλ' ὅτε γέγονε πάρξ, ήγουν ἄνθρωπος καθ᾿ ἡμᾶς, τότε τίκτεται μὲν ἐκ γυναικὸς κατὰ σάρκα, λέγεται δὲ καὶ ὑπομεῖναι τὰ ἀνθρώπινα. Εν μὲν γὰρ ἱκανὸς Θεὸς ὢν ὁ Λόγος, εἰς μέτρον ἀνδρὸ; τελείου, καὶ ἐκ μήτρας εὐθὺς τὴν ἰδίαν ἀναβιβάσαι σάρκα· ἀλλ᾽ ἦν οὐ μακρὰν τερατοποιίας τὸ δρώμε νον. Διὰ τοῦτο τοῖς τῆς ἀνθρωπότητος ἔθεσί τε καὶ νόμοις, τὸ κρατεῖν ἐδίδου καὶ ἐπὶ τῆς ἑαυτοῦ σαρκός. Οὕτω καὶ ἐν σοφίᾳ προκόπτειν ἂν λέγοιτο, οὐ προσο θήκην σοφίας δεχόμενος, καθ' δ νοεῖται Θεὸς ὁ ἐν πᾶσι παντέλειος, καὶ ἀπροσδεής εἰσάπαν τῶν θερα πρεπῶν ἀξιωμάτων, ἀλλὰ τοῦ Θεοῦ Λόγου τῇ τοῦ σώματος ἡλικίας συνεκτείνοντος κατά βραχύ της σοφίας τὴν ἔκφανσιν. (Α. Γ. Η Προκόπτει δὲ ἡλικές μεν σῶμα, σοφίᾳ δὲ ψυχή (1). Θεότης γὰρ οὐδετέραν ἐπί δοσιν ἐπιδέχεται· παντέλειος γὰρ ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος. Εἰκότως δὲ συνέζευξε τῇ τῆς ἡλικίας αὐξήσει, τὴν τῆς σοφίας ἐπίδοσιν· πρὸς γὰρ τὸ μέτρον τῆς πό σώματος ἡλικίας, ἀπεκάλυπτεν ἡ θεία φύσις τὴν οἰ- κείαν σοφίαν. Καὶ ὅτε ἐγένετο ἐτῶν δώδεκα, ἀναβάντων αὐ τῶν εἰς Ἱεροσόλυμα κατὰ τὸ ἔθος τῆς ἑορτῆς. Εἰπὼν ὁ εὐαγγελιστὴς, ὅτι προέκοπτεν ὁ Ἰησοῦς ἐν σοφίᾳ καὶ χάριτι παρά τε Θεῷ καὶ ἀνθρώποις, δεί κνυσι τὸν ἑαυτοῦ λέγον ἀληθῆ. Ἀποφέρει γὰρ αὐτὸν εἰς Ἱερουσαλήμ, ἅμα τῇ ἁγίᾳ Παρθένω, ἑορτῆς και λούσης εἰς τοῦτο· εἶτά φησιν ἀπομεῖναι μὲν αὐτόν, εὑρεθῆναι δὲ μετὰ ταῦτα ἐν τῷ ἱερῷ μεταξὺ τῶν διδασκάλων καθήμενον, ἐρωτῶντά τε καὶ ἀποκρινό μενον, δῆλον δὲ ὅτι τὰ πάλαι τῷ νόμῳ διηγορευμέν να· εἶτα θαυμαζόμενον ἐπὶ ταῖς ἐρωτήσεσιν ὑπὸ πάντων καὶ ταῖς ἀπολογίαις. Ορᾷς ἐν σοφίᾳ καὶ χά- ριτι προκόπτοντα διὰ τοῦ γινώσκεσθαι πολλοῖς ὅτι τοιοῦτός ἐστιν. σε Ο Πατήρ σου κἀγὼ ὀδυνώμενοι ἐζητοῦμέν (Β (. 35) "Ηδει μὲν γὰρ ἡ μήτηρ αὐτοῦ μὴ τέκνον εἶναι αὐτὸν τοῦ Ἰωσήφ· ἀλλὰ διὰ τὴν ὑποψίαν τῶν Ἰουδαίων τοῦτό φησι· καὶ ἐπειδὴ εἶπεν, ὅτι «Ο S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Verbum careat : qui est perfectissimus, utpote Deus, crescit corpore; ac maturitate membrorum, incor- poreus : repletur sapientia ille, in quo omnis sa- pientia est. Quid adl hæc dicimus? Cognosce ex his, illum qui in forma Patris erat, factum similem no- bis; divitem, in inopia; excelsum, in humilitate; eum qui plenus divinitus est, dici nihilominus ac- cipere. Adeo semetipsum exinanivit Deus Ver- bum s! Nam que humanitus de eo scripta sunt, exinanitionis modum demonstraut. Neque enim fie. ri poterat, ut quidquam hujusmodi in propria na- tura pateretur genitum ex Patre Verbum. Sed cum caro factum est, id est homo æque ac nos, tunc carnaliter a muliere paritur, et quæ humanæ sunt conditionis perpeti dicitur. Profecto Deus Vero bun poterat, cum perfecti viri mensura, suam ex utero sine ulla mora carnem educere: verumta- men ea res a portento non abfuisset. Quamobrem humanitatis moribus atque legibus in suam quoque carnein potestatem dedit. Sic etiam dici puta pro- fecisse eum sapientia, non quod sapientiæ incre- mentum acceperit, quia Deus omni re absolutissi- mus esse reputatur, et nullius Deo dignarum qua- litatum indigus: sed quia Deus Verbum una cum corporis ætate manifestationem sapientiæ paulatim dilatabat. Crescit corpus quidem ætate, sapientia vero ani- mus etenim Deitas neutrum incrementum admit- tit : nam usquequaque perfectissimum Dei Verbum erat. Congrue porro copulavit corporis incremento, sapientiæ augmentum; nam pro modulo corpora- lis ætatis, suam divina natura patefaciebat sa- pientiam. V. 42. Et cum annos duodecim natus essel, as- cendentibus ill's Hierosolymam secundum consuelu- dinem diei festi. Evangelista qui dixit profecisse Jesum sapientia et gratia apud Deum et homines, verax ostendit dictum suum. Defert enim illum Ilierosolymam cum sancta Virgine, festo illuc invitaute tempore. Dein- de ait ipsum illic substitisse, et mox inventum in templo inter doctores sedentein, rogantemque vi- cissim ac respondentem quæ in lege olim erant præscripta. Denique ait cunctos interrogatio nes ejus atque responsa fuisse adıniratos. Vides qua- modo sapientia et gratia profecerit, nempe quia multis talis innotuit. V. 48. Pater tuus et ego dolentes quærebamus te. Profecto sciebat mater ejus, haud esse ipsum Jose- phi filium : nihilominus ob vitandas Judæorum suspi- ciones, ita ait. Jam cum dixisset : ‹ Pater tuus ** Philipp. 1, 7. citur, legendus est Petavius De incarn. lib. xi, c. 2, qui rem plenissime edisscrit. Et quidem etiam no- C D EON b., f. b) (A ſ. 45, B f. 32, C f. 110, E f. 109, H f. b) ster Cyrillus communem sententiam sequitur, quod nempe pro relatis incremento, majoris sapientiæ externa indicia fecerit. (1) De eo, quod sapientia Christus profecisse ali-
εἶτά φησιν ἀπομεῖναι μὲν αὐτὸν, εὑρεθῆναι δὲ μετὰ ταῦτα ἐν τῷ ἱερῷ μεταξὺ τῶν διδασκάλων καθήμενον, ἐρωτῶντά τε καὶ ἀποκρινόμενον, δῆλον δὲ ὅτι τὰ πάλαι τῷ νόμῳ διηγορευμένα· εἶτα θαυμαζόμενον ἐπὶ ταῖς ἐρωτήσεσιν ὑπὸ πάντων καὶ ταῖς ἀπολογίαις. Ὁρᾷς ἐν σοφίᾳ καὶ χάριτι προκόπτοντα διὰ τοῦ γινώσκεσθαι πολλοῖς ὅτι τοιοῦτός ἐστιν. «Ὁ Πατήρ σου κἀγὼ ὀδυνώμενοι ἐζητοῦμέν σε.» (β φ. 33) Ἥδει μὲν γὰρ ἡ μήτηρ αὐτοῦ μὴ τέκνον εἶναι αὐτὸν τοῦ Ἰωσήφ· ἀλλὰ διὰ τὴν ὑποψίαν τῶν Ἰουδαίων τοῦτό φησι· καὶ ἐπειδὴ εἶπεν, ὅτι «Ὁ πατήρ σου κἀγὼ ὀδυνώμενοι ἐζητοῦμέν σε,» ὁ Σωτὴρ πρὸς τοῦτο λέγει· «Οὐκ ᾔδειτε ὅτι ἐν τοῖς τοῦ Πατρός μου δεῖ εἶναί με;» (α φ. 45 β, ε φ. 110 β, η φ, 134) Ἐνταῦθα οὖν πρώτως τοῦ ἀληθῶς Πατρὸς φανερώτερον μνημονεύει, καὶ παραγυμνοῖ τὴν ἑαυτοῦ θεότητα. Ἐπειδὴ γὰρ ἔφασκεν ἡ ἁγία Παρθένος· «Τέκνον, τί ἐποίησας ἡμῖν οὕτως;» τότε δὴ, τότε τῶν ἀνθρωπίνων ἐπέκεινα μέτρων ἑαυτὸν ὄντα δεικνὺς, καὶ διδάσκων ὅτι γέγονε μὲν ὑπουργὸς τῆς οἰκονομίας αὐτὴ τεκοῦσα τὴν σάρκα, φύσει δὲ καὶ ἀληθείᾳ Θεὸς ἦν, καὶ Υἱὸς τοῦ ἐν οὐρανοῖς ὄντος Πατρὸς, φησίν·
Α Β Ανθρώπινον ὑπομένει τόκον, καίτοι τὸ ἄναρχον και ἄχρονον θεϊκῶς ἔχων ὁ Λόγος· ἐν αὐξήσει σώματος ὁ παντέλειος ὡς Θεός, ἐν ἀδρότητι μελῶν ὁ ἀσώμα. τος· πληρούται σοφίας, αὐτὸς ὢν ἡ πᾶσα σοφία. Και τί πρὸς τοῦτό φαμεν ; "Ορα διὰ τούτων τὸν ἐν μορφή τοῦ Πατρὸς ἐν ἐμοιώσει τῇ πρὸς ἡμᾶς, τὸν πλούσιον ἐν πτωχείᾳ, ἐν ταπεινώσει τὸν ὑψηλὸν, τὸν τὸ πλῆρες ἔχοντα θεϊκῶς, ἐν τῷ λέγεσθαι λαβεῖν· οὕτω κεκέ νωκεν ἑαυτὸν Θεὸς ὢν ὁ Λόγος. Τὰ γὰρ ἀνθρωπίνως περὶ αὐτοῦ γεγραμμένα, τὸν τῆς κενώσεως διαδεί κνυσι τρόπον. Οὐ γάρ ἐστι τῶν ἐνδεχομένων εἰς ἰδίαν φύσιν ὑποστῆναι τι τοιοῦτον, τὸν ἐκ Θεοῦ Πατρὸς φύντα Λόγον· ἀλλ' ὅτε γέγονε πάρξ, ήγουν ἄνθρωπος καθ᾿ ἡμᾶς, τότε τίκτεται μὲν ἐκ γυναικὸς κατὰ σάρκα, λέγεται δὲ καὶ ὑπομεῖναι τὰ ἀνθρώπινα. Εν μὲν γὰρ ἱκανὸς Θεὸς ὢν ὁ Λόγος, εἰς μέτρον ἀνδρὸ; τελείου, καὶ ἐκ μήτρας εὐθὺς τὴν ἰδίαν ἀναβιβάσαι σάρκα· ἀλλ᾽ ἦν οὐ μακρὰν τερατοποιίας τὸ δρώμε νον. Διὰ τοῦτο τοῖς τῆς ἀνθρωπότητος ἔθεσί τε καὶ νόμοις, τὸ κρατεῖν ἐδίδου καὶ ἐπὶ τῆς ἑαυτοῦ σαρκός. Οὕτω καὶ ἐν σοφίᾳ προκόπτειν ἂν λέγοιτο, οὐ προσο θήκην σοφίας δεχόμενος, καθ' δ νοεῖται Θεὸς ὁ ἐν πᾶσι παντέλειος, καὶ ἀπροσδεής εἰσάπαν τῶν θερα πρεπῶν ἀξιωμάτων, ἀλλὰ τοῦ Θεοῦ Λόγου τῇ τοῦ σώματος ἡλικίας συνεκτείνοντος κατά βραχύ της σοφίας τὴν ἔκφανσιν. (Α. Γ. Η Προκόπτει δὲ ἡλικές μεν σῶμα, σοφίᾳ δὲ ψυχή (1). Θεότης γὰρ οὐδετέραν ἐπί δοσιν ἐπιδέχεται· παντέλειος γὰρ ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος. Εἰκότως δὲ συνέζευξε τῇ τῆς ἡλικίας αὐξήσει, τὴν τῆς σοφίας ἐπίδοσιν· πρὸς γὰρ τὸ μέτρον τῆς πό σώματος ἡλικίας, ἀπεκάλυπτεν ἡ θεία φύσις τὴν οἰ- κείαν σοφίαν. Καὶ ὅτε ἐγένετο ἐτῶν δώδεκα, ἀναβάντων αὐ τῶν εἰς Ἱεροσόλυμα κατὰ τὸ ἔθος τῆς ἑορτῆς. Εἰπὼν ὁ εὐαγγελιστὴς, ὅτι προέκοπτεν ὁ Ἰησοῦς ἐν σοφίᾳ καὶ χάριτι παρά τε Θεῷ καὶ ἀνθρώποις, δεί κνυσι τὸν ἑαυτοῦ λέγον ἀληθῆ. Ἀποφέρει γὰρ αὐτὸν εἰς Ἱερουσαλήμ, ἅμα τῇ ἁγίᾳ Παρθένω, ἑορτῆς και λούσης εἰς τοῦτο· εἶτά φησιν ἀπομεῖναι μὲν αὐτόν, εὑρεθῆναι δὲ μετὰ ταῦτα ἐν τῷ ἱερῷ μεταξὺ τῶν διδασκάλων καθήμενον, ἐρωτῶντά τε καὶ ἀποκρινό μενον, δῆλον δὲ ὅτι τὰ πάλαι τῷ νόμῳ διηγορευμέν να· εἶτα θαυμαζόμενον ἐπὶ ταῖς ἐρωτήσεσιν ὑπὸ πάντων καὶ ταῖς ἀπολογίαις. Ορᾷς ἐν σοφίᾳ καὶ χά- ριτι προκόπτοντα διὰ τοῦ γινώσκεσθαι πολλοῖς ὅτι τοιοῦτός ἐστιν. σε Ο Πατήρ σου κἀγὼ ὀδυνώμενοι ἐζητοῦμέν (Β (. 35) "Ηδει μὲν γὰρ ἡ μήτηρ αὐτοῦ μὴ τέκνον εἶναι αὐτὸν τοῦ Ἰωσήφ· ἀλλὰ διὰ τὴν ὑποψίαν τῶν Ἰουδαίων τοῦτό φησι· καὶ ἐπειδὴ εἶπεν, ὅτι «Ο S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Verbum careat : qui est perfectissimus, utpote Deus, crescit corpore; ac maturitate membrorum, incor- poreus : repletur sapientia ille, in quo omnis sa- pientia est. Quid adl hæc dicimus? Cognosce ex his, illum qui in forma Patris erat, factum similem no- bis; divitem, in inopia; excelsum, in humilitate; eum qui plenus divinitus est, dici nihilominus ac- cipere. Adeo semetipsum exinanivit Deus Ver- bum s! Nam que humanitus de eo scripta sunt, exinanitionis modum demonstraut. Neque enim fie. ri poterat, ut quidquam hujusmodi in propria na- tura pateretur genitum ex Patre Verbum. Sed cum caro factum est, id est homo æque ac nos, tunc carnaliter a muliere paritur, et quæ humanæ sunt conditionis perpeti dicitur. Profecto Deus Vero bun poterat, cum perfecti viri mensura, suam ex utero sine ulla mora carnem educere: verumta- men ea res a portento non abfuisset. Quamobrem humanitatis moribus atque legibus in suam quoque carnein potestatem dedit. Sic etiam dici puta pro- fecisse eum sapientia, non quod sapientiæ incre- mentum acceperit, quia Deus omni re absolutissi- mus esse reputatur, et nullius Deo dignarum qua- litatum indigus: sed quia Deus Verbum una cum corporis ætate manifestationem sapientiæ paulatim dilatabat. Crescit corpus quidem ætate, sapientia vero ani- mus etenim Deitas neutrum incrementum admit- tit : nam usquequaque perfectissimum Dei Verbum erat. Congrue porro copulavit corporis incremento, sapientiæ augmentum; nam pro modulo corpora- lis ætatis, suam divina natura patefaciebat sa- pientiam. V. 42. Et cum annos duodecim natus essel, as- cendentibus ill's Hierosolymam secundum consuelu- dinem diei festi. Evangelista qui dixit profecisse Jesum sapientia et gratia apud Deum et homines, verax ostendit dictum suum. Defert enim illum Ilierosolymam cum sancta Virgine, festo illuc invitaute tempore. Dein- de ait ipsum illic substitisse, et mox inventum in templo inter doctores sedentein, rogantemque vi- cissim ac respondentem quæ in lege olim erant præscripta. Denique ait cunctos interrogatio nes ejus atque responsa fuisse adıniratos. Vides qua- modo sapientia et gratia profecerit, nempe quia multis talis innotuit. V. 48. Pater tuus et ego dolentes quærebamus te. Profecto sciebat mater ejus, haud esse ipsum Jose- phi filium : nihilominus ob vitandas Judæorum suspi- ciones, ita ait. Jam cum dixisset : ‹ Pater tuus ** Philipp. 1, 7. citur, legendus est Petavius De incarn. lib. xi, c. 2, qui rem plenissime edisscrit. Et quidem etiam no- C D EON b., f. b) (A ſ. 45, B f. 32, C f. 110, E f. 109, H f. b) ster Cyrillus communem sententiam sequitur, quod nempe pro relatis incremento, majoris sapientiæ externa indicia fecerit. (1) De eo, quod sapientia Christus profecisse ali-
PG 72:509«Οὐκ ᾔδειτε,» κ.τ.λ.(α φ. 45 β., ε φ. 110 β., η φ. 134) Ἐνταῦθα οἱ ἀπὸ Οὐαλεντίνου ἀκούοντες, ὅτι Θεοῦ ἦν ὁ ναὸς, καὶ νῦν ἐν ἰδίοις ὁ Χριστὸς, ὁ καὶ πάλαι διὰ τοῦ νόμου γραφόμενος, καὶ ὡς ἐν σκιαῖς καὶ τύποις μορφούμενος, αἰδείσθωσαν λέγοντες, ὅτι οὐχ ὁ Δημιουργὸς, οὐδὲ ὁ Θεὸς τοῦ νόμου, οὐδὲ ὁ Θεὸς τοῦ ναοῦ, οὗτός ἐστιν ὁ Πατὴρ τοῦ Χριστοῦ. «Καὶ Ἰησοῦς προέκοπτε σοφίᾳ καὶ ἡλικίᾳ καὶ χάριτι παρὰ Θεῷ καὶ ἀνθρώποις.» (α φ. 46, β φ. 33 β., ε φ. 112, η φ. 136 β) Φησὶν ὁ εὐαγγελιστὴς Ἰωάννης· «Καὶ ἐθεασάμεθα τὴν δόξαν αὐτοῦ, δόξαν ὡς μονογενοῦς παρὰ Πατρὸς, πλήρης χάριτος καὶ ἀληθείας.» Ποῖ ποτε προκόψει τὸ πλῆρες; ἢ ποίαν ὅλως ἐπιδέξεται προσθήκην, οὗ ἐπέκεινα μηδέν; Οὐκοῦν οὐ καθ’ ὃ Λόγος ἐστὶ καὶ Θεὸς προκόπτειν εἴρηται, ἀλλ’ ὅτι μειζόνως ἀεὶ θαυμαζόμενος, χαριέστερος παρὰ τοῖς ὁρῶσι διὰ τῶν ἀποτελεσμάτων ἀπεδείκνυτο, προκοπτούσης, ὡς ἔστι μᾶλλον εἰπεῖν ἀληθέστερον, τῆς τῶν θαυμάτων ἕξεως ἐν ταῖς τῶν ὁρώντων διανοίαις, ἤπερ αὐτοῦ τοῦ τελείου πρὸς χάριν ὡς Θεοῦ. Σκόπει δὲ ὡς τὸ ἔν τινι προκόπτον, ἕτερόν ἐστι παρ’ ἐκεῖνο ἐν ᾧ προκόπτειν λέγεται.
πατήρ σου κἀγὼ οδυνώμενοι ἐζητοῦμέν σε, ι ὁ Σω- Α τὴρ πρὸς τοῦτο λέγει· Οὐκ ᾔδειτε ὅτι ἐν τοῖς τοῦ Πατρός μου δεῖ εἶ- και με ; πρώτως τοῦ ἀληθῶς Πατρὸς φανερώτερον μνημο νεύει, καὶ παραγυμνοῖ τὴν ἑαυτοῦ θεότητα. Ἐπειδὴ γὰρ ἔφασκεν ἡ ἁγία Παρθένος· « Τέκνον, τί ἐποίη σας ἡμῖν οὕτως;» τότε δή, τότε τῶν ἀνθρωπίνων ἐπ- έχεινα μέτρων ἑαυτὸν ὄντα δεικνύς, καὶ διδάσκων ὅτι γέγονε μὲν ὑπουργὸς τῆς οἰκονομίας αὐτὴ τεκοῦσα τὴν σάρκα, φύσει δὲ καὶ ἀληθείᾳ Θεὸς ἦν, καὶ Υἱὸς τοῦ ἐν οὐρανοῖς ὄντος Πατρός, φησίν· . Οὐκ ᾔδειτε, κ. τ. λ. ταῦθα οἱ ἀπὸ Ουαλεντίνου ἀκούοντες, ὅτι Θεοῦ ἦν ὁ ναὸς, καὶ νῦν ἐν ἰδίοις ὁ Χριστὸς, ὁ καὶ πάλαι διὰ τοῦ νόμου γραφόμενος, καὶ ὡς ἐν σκιαῖς καὶ τύποις μορφούμενος, αιδείσθωσαν λέγοντες, ὅτι οὐχ ὁ Δη- μιουργός, οὐδὲ ὁ Θεὸς τοῦ νόμου, οὐδὲ ὁ Θεὸς τοῦ ναοῦ, οὗτός ἐστιν ὁ Πατὴρ τοῦ Χριστοῦ (1) - Καὶ Ἰησοῦς προέκοπτε σοφίᾳ καὶ ἡλικίᾳ καὶ χάριτι παρὰ θεῷ καὶ ἀνθρώποις. ὁ εὐαγγελιστής Ιωάννης· « Καὶ ἐθεασάμεθα τὴν δόξαν αὐτοῦ, δόξαν ως μονογενούς παρὰ Πατρός, πλήρης χάριτος καὶ ἀληθείας. ο Πο? ποτε προκόψει τὸ πλῆρες; ἢ ποίαν ὅλως ἐπιδέξεται προσθήκην, οὗ ἐπέκεινα μηδέν; Οὐκοῦν οὐ καθ' Λόγος ἐστὶ καὶ Θεὸς προκόπτειν εἴρηται, ἀλλ' ὅτι μειζόνως ἀεὶ θαυ μαζόμενος, χαριέστερος παρὰ τοῖς ὁρῶσι διὰ τῶν ἀποτελεσμάτων ἀπεδείκνυτο, προκοπτούσης, ὡς ἔστι μᾶλλον εἰπεῖν ἀληθέστερον, τῆς τῶν θαυμάτων ἕξεως ἐν ταῖς τῶν ὁρώντων διανοίαις, ήπερ αὐτοῦ τοῦ τε- λείου πρὸς χάριν ὡς Θεοῦ. Σκόπει δὲ ὡς τὸ ἔν τινι προκόπτον, ἕτερόν ἐστι παρ' ἐκεῖνο ἐν ᾧ προκόπτειν λέγεται. Εἰ τοίνυν ἐν σοφίᾳ προκύπτειν είρηται, οὐχ ή σοφία προέκοπτεν, ἀλλ' ἐν αὐτῇ τὸ ἀνθρώπινον. Αποκαλυπτομένης γὰρ καὶ φανερουμένης οσημέραι τῆς θεότητος ἐν αὐτῷ, ἀεὶ θαυμαστότερος παρὰ τοῖς ὁρῶσιν ἐγίνετο. Καὶ ἐπιτήρει ὡς οὐκ εἶπεν, Ο Λόγος δὲ προέκοπτεν, ἀλλ' ε῾Ο Ἰησοῦς, ο ἵνα μὴ γυμνὸν νοήσῃς τὸν Λόγον· ἀλλ' ὅτι γέγονε σάρξ, καὶ προ- κόπτειν λέγεται, ὅτε τὸ προκόπτειν πεφυκὸς ἀνεδέ- ξατο, τουτέστι τὸ ἀνθρώπινον. Τῆς οὖν ἀνθρωπότη- τος ἂν εἴη, καὶ κατὰ ταύτης ἂν φέροιτο εὐλόγως τό, η προέκοπτεν. Οὕτω γὰρ ἕκαστον τῶν λεγομένων ἐν τῇ οἰκεία τάξει κείσεται, οὔτε τῶν ὅσα πρέπει γυμνῷ τῷ λόγῳ καταφερομένων εἰς τὸ ἀνθρώπινον, οὔτε μὴν τῶν ἀνθρωπίνων ἀναβαινόντων εἰς τὸν τῆς θεό τητος λόγον. Ει (οικονομίας) COMMENT. IN LUCAM. et ego dolentes quaerebamus te, » respondit Serra - (A f. b, E f. b, H f. 134) 'Evtaûða oùY (A f. b., E f. b., H f. 134) 'Ev- B C (A f. 46, B f. b., E f. 112, H f. b) Praiv Joan. 1, 14, * Cor. 1, 24. Cyrillo et Origene. Origenis autem locus pertinet ad efus homiliam in Lucam, quæ Latine, S. Hiero- nymo interprete, exstat in ed. Maur. t. III. Verum- tamen senteulia potius quam verba, consentit. Nam ne Valentini quidem nomen ibi scribitur, quod ta- nica non reticetur in fragmento Græco apud Gallan - dium Biblioth. I. XIV, Append. p. 89. Catcroqui • tor : V. 49. Nesciebatis quia in his quæ Patris mei sunt, oportet me esse? Hic primum veri Patris manifestius mentionem infert, suamque detegit deitatem. Nam cum sancta Virgo dixisset : «Fili, cur fecisti nobis sic?, lunc demum supra humanam mensuram se esse demon- strans, matremque carnalem suam dispensationis quidem esse ministram docens, se tamen suapte natura Deum, Patrisque cœlestis Filium, ait: • Nesciebatis, s etc. lic Valentini asseclæ au- dientes et Dei esse templum, et quod Christus nunc in propriis est, qui et olim a lege descriptus erat, et tanquam umbris ac typis figuratus, pudore affi- ciantur dum aiunt, quod neque Creator, neque Deus legis, neque Deus templi, ipse est Christi Pater. - V. 52. Jesus profciebat sapientia et cinis oc gratia apud Deum et homines. Ait evangelista Joannes : ‹ Et vidimus gloriam ejus, gloriam quasi unigeniti a Patre, plenum gra- tiæ et veritatis "., Si ergo gratia ac veritatis ple nus, quomodo proficiet quod plenum est ? vel quam omnino additionem recipiet, id quo majus nihil est? Non ergo quatenus Verbum Deusque est, profi - cere dictus est, sed quia majorem semper admiratio- nem sui commovens, gratiosior cernentibus ob ac- tus suos videbatur: progrediente magis, ut verius dicendum est, prodigiorum in spectatorum menti- bus conceptu, quam ipsoniet Jesu ad gratiam cre- scente, qui perfectus erat utpote Deus. Porro ob- serva, illud quod in re aliqua proficit, diversum esse ab ea re in qua proficere dicitur. Si ergo in sapien- tia profecit, haud ipsa sapientia (id est Vero bum, Patris sapientia ") profecit, sed humana, na- tura incrementum sapientiæ habuit. Cum enim so révelaret quotidie ac manifestaret in ipso Deitas, admirabilior spectantibus semper fiebat. Et anim- adverte non dixisse: Verbum proficiebat, sed • Jesus » : ne forte de solo cogitares Verbo : sed quia Verbum caro factum est, ideo proficere dici- tur, postquam proficiendi facultatem acquisivit, id est humanitatem. Est itaque humanitatis pro- prium, deque ea recte prædicatur vocabulum prof- ciebat. Sic enim singulæ dictiones in ordine suo manebunt, nec ea quæ solum Verbum decent að bumanitatem deprimentur; neque humanæ qualita- tes, ad deitatis vocabula esse attollent. S. Thomas in Catena aurea tribuit hoc fragmentum uni Cyrillo sic: CYRILLUS. Hoc igitur dicit osten- dens se niensuram humanam transcendere, et in- nuens quod sacra Virgo effecta sit ministra negotii cum peperit carnem. Ipse vero nal- raliter et vere Deus erat, et Filius Patris excels. Hinc autem Valentini sequaces, › etc (1) Hoc posterius fragmentum in cod. dicitur ex
Εἰ τοίνυν ἐν σοφίᾳ προκόπτειν εἴρηται, οὐχ ἡ σοφία προέκοπτεν, ἀλλ’ ἐν αὐτῇ τὸ ἀνθρώπινον. Ἀποκαλυπτομένης γὰρ καὶ φανερουμένης ὁσημέραι τῆς θεότητος ἐν αὐτῷ, ἀεὶ θαυμαστότερος παρὰ τοῖς ὁρῶσιν ἐγίνετο. Καὶ ἐπιτήρει ὡς οὐκ εἶπεν, Ὁ Λόγος δὲ προέκοπτεν, ἀλλ’ «Ὁ Ἰησοῦς,» ἵνα μὴ γυμνὸν νοήσῃς τὸν Λόγον· ἀλλ’ ὅτι γέγονε σὰρξ, καὶ προκόπτειν λέγεται, ὅτε τὸ προκόπτειν πεφυκὸς ἀνεδέξατο, τουτέστι τὸ ἀνθρώπινον. Τῆς οὖν ἀνθρωπότητος ἂν εἴη, καὶ κατὰ ταύτης ἂν φέροιτο εὐλόγως τὸ, προέκοπτεν . Οὕτω γὰρ ἕκαστον τῶν λεγομένων ἐν τῇ οἰκείᾳ τάξει κείσεται, οὔτε τῶν ὅσα πρέπει γυμνῷ τῷ Λόγῳ καταφερομένων εἰς τὸ ἀνθρώπινον, οὔτε μὴν τῶν ἀνθρωπίνων ἀναβαινόντων εἰς τὸν τῆς θεότητος λόγον.
πατήρ σου κἀγὼ οδυνώμενοι ἐζητοῦμέν σε, ι ὁ Σω- Α τὴρ πρὸς τοῦτο λέγει· Οὐκ ᾔδειτε ὅτι ἐν τοῖς τοῦ Πατρός μου δεῖ εἶ- και με ; πρώτως τοῦ ἀληθῶς Πατρὸς φανερώτερον μνημο νεύει, καὶ παραγυμνοῖ τὴν ἑαυτοῦ θεότητα. Ἐπειδὴ γὰρ ἔφασκεν ἡ ἁγία Παρθένος· « Τέκνον, τί ἐποίη σας ἡμῖν οὕτως;» τότε δή, τότε τῶν ἀνθρωπίνων ἐπ- έχεινα μέτρων ἑαυτὸν ὄντα δεικνύς, καὶ διδάσκων ὅτι γέγονε μὲν ὑπουργὸς τῆς οἰκονομίας αὐτὴ τεκοῦσα τὴν σάρκα, φύσει δὲ καὶ ἀληθείᾳ Θεὸς ἦν, καὶ Υἱὸς τοῦ ἐν οὐρανοῖς ὄντος Πατρός, φησίν· . Οὐκ ᾔδειτε, κ. τ. λ. ταῦθα οἱ ἀπὸ Ουαλεντίνου ἀκούοντες, ὅτι Θεοῦ ἦν ὁ ναὸς, καὶ νῦν ἐν ἰδίοις ὁ Χριστὸς, ὁ καὶ πάλαι διὰ τοῦ νόμου γραφόμενος, καὶ ὡς ἐν σκιαῖς καὶ τύποις μορφούμενος, αιδείσθωσαν λέγοντες, ὅτι οὐχ ὁ Δη- μιουργός, οὐδὲ ὁ Θεὸς τοῦ νόμου, οὐδὲ ὁ Θεὸς τοῦ ναοῦ, οὗτός ἐστιν ὁ Πατὴρ τοῦ Χριστοῦ (1) - Καὶ Ἰησοῦς προέκοπτε σοφίᾳ καὶ ἡλικίᾳ καὶ χάριτι παρὰ θεῷ καὶ ἀνθρώποις. ὁ εὐαγγελιστής Ιωάννης· « Καὶ ἐθεασάμεθα τὴν δόξαν αὐτοῦ, δόξαν ως μονογενούς παρὰ Πατρός, πλήρης χάριτος καὶ ἀληθείας. ο Πο? ποτε προκόψει τὸ πλῆρες; ἢ ποίαν ὅλως ἐπιδέξεται προσθήκην, οὗ ἐπέκεινα μηδέν; Οὐκοῦν οὐ καθ' Λόγος ἐστὶ καὶ Θεὸς προκόπτειν εἴρηται, ἀλλ' ὅτι μειζόνως ἀεὶ θαυ μαζόμενος, χαριέστερος παρὰ τοῖς ὁρῶσι διὰ τῶν ἀποτελεσμάτων ἀπεδείκνυτο, προκοπτούσης, ὡς ἔστι μᾶλλον εἰπεῖν ἀληθέστερον, τῆς τῶν θαυμάτων ἕξεως ἐν ταῖς τῶν ὁρώντων διανοίαις, ήπερ αὐτοῦ τοῦ τε- λείου πρὸς χάριν ὡς Θεοῦ. Σκόπει δὲ ὡς τὸ ἔν τινι προκόπτον, ἕτερόν ἐστι παρ' ἐκεῖνο ἐν ᾧ προκόπτειν λέγεται. Εἰ τοίνυν ἐν σοφίᾳ προκύπτειν είρηται, οὐχ ή σοφία προέκοπτεν, ἀλλ' ἐν αὐτῇ τὸ ἀνθρώπινον. Αποκαλυπτομένης γὰρ καὶ φανερουμένης οσημέραι τῆς θεότητος ἐν αὐτῷ, ἀεὶ θαυμαστότερος παρὰ τοῖς ὁρῶσιν ἐγίνετο. Καὶ ἐπιτήρει ὡς οὐκ εἶπεν, Ο Λόγος δὲ προέκοπτεν, ἀλλ' ε῾Ο Ἰησοῦς, ο ἵνα μὴ γυμνὸν νοήσῃς τὸν Λόγον· ἀλλ' ὅτι γέγονε σάρξ, καὶ προ- κόπτειν λέγεται, ὅτε τὸ προκόπτειν πεφυκὸς ἀνεδέ- ξατο, τουτέστι τὸ ἀνθρώπινον. Τῆς οὖν ἀνθρωπότη- τος ἂν εἴη, καὶ κατὰ ταύτης ἂν φέροιτο εὐλόγως τό, η προέκοπτεν. Οὕτω γὰρ ἕκαστον τῶν λεγομένων ἐν τῇ οἰκεία τάξει κείσεται, οὔτε τῶν ὅσα πρέπει γυμνῷ τῷ λόγῳ καταφερομένων εἰς τὸ ἀνθρώπινον, οὔτε μὴν τῶν ἀνθρωπίνων ἀναβαινόντων εἰς τὸν τῆς θεό τητος λόγον. Ει (οικονομίας) COMMENT. IN LUCAM. et ego dolentes quaerebamus te, » respondit Serra - (A f. b, E f. b, H f. 134) 'Evtaûða oùY (A f. b., E f. b., H f. 134) 'Ev- B C (A f. 46, B f. b., E f. 112, H f. b) Praiv Joan. 1, 14, * Cor. 1, 24. Cyrillo et Origene. Origenis autem locus pertinet ad efus homiliam in Lucam, quæ Latine, S. Hiero- nymo interprete, exstat in ed. Maur. t. III. Verum- tamen senteulia potius quam verba, consentit. Nam ne Valentini quidem nomen ibi scribitur, quod ta- nica non reticetur in fragmento Græco apud Gallan - dium Biblioth. I. XIV, Append. p. 89. Catcroqui • tor : V. 49. Nesciebatis quia in his quæ Patris mei sunt, oportet me esse? Hic primum veri Patris manifestius mentionem infert, suamque detegit deitatem. Nam cum sancta Virgo dixisset : «Fili, cur fecisti nobis sic?, lunc demum supra humanam mensuram se esse demon- strans, matremque carnalem suam dispensationis quidem esse ministram docens, se tamen suapte natura Deum, Patrisque cœlestis Filium, ait: • Nesciebatis, s etc. lic Valentini asseclæ au- dientes et Dei esse templum, et quod Christus nunc in propriis est, qui et olim a lege descriptus erat, et tanquam umbris ac typis figuratus, pudore affi- ciantur dum aiunt, quod neque Creator, neque Deus legis, neque Deus templi, ipse est Christi Pater. - V. 52. Jesus profciebat sapientia et cinis oc gratia apud Deum et homines. Ait evangelista Joannes : ‹ Et vidimus gloriam ejus, gloriam quasi unigeniti a Patre, plenum gra- tiæ et veritatis "., Si ergo gratia ac veritatis ple nus, quomodo proficiet quod plenum est ? vel quam omnino additionem recipiet, id quo majus nihil est? Non ergo quatenus Verbum Deusque est, profi - cere dictus est, sed quia majorem semper admiratio- nem sui commovens, gratiosior cernentibus ob ac- tus suos videbatur: progrediente magis, ut verius dicendum est, prodigiorum in spectatorum menti- bus conceptu, quam ipsoniet Jesu ad gratiam cre- scente, qui perfectus erat utpote Deus. Porro ob- serva, illud quod in re aliqua proficit, diversum esse ab ea re in qua proficere dicitur. Si ergo in sapien- tia profecit, haud ipsa sapientia (id est Vero bum, Patris sapientia ") profecit, sed humana, na- tura incrementum sapientiæ habuit. Cum enim so révelaret quotidie ac manifestaret in ipso Deitas, admirabilior spectantibus semper fiebat. Et anim- adverte non dixisse: Verbum proficiebat, sed • Jesus » : ne forte de solo cogitares Verbo : sed quia Verbum caro factum est, ideo proficere dici- tur, postquam proficiendi facultatem acquisivit, id est humanitatem. Est itaque humanitatis pro- prium, deque ea recte prædicatur vocabulum prof- ciebat. Sic enim singulæ dictiones in ordine suo manebunt, nec ea quæ solum Verbum decent að bumanitatem deprimentur; neque humanæ qualita- tes, ad deitatis vocabula esse attollent. S. Thomas in Catena aurea tribuit hoc fragmentum uni Cyrillo sic: CYRILLUS. Hoc igitur dicit osten- dens se niensuram humanam transcendere, et in- nuens quod sacra Virgo effecta sit ministra negotii cum peperit carnem. Ipse vero nal- raliter et vere Deus erat, et Filius Patris excels. Hinc autem Valentini sequaces, › etc (1) Hoc posterius fragmentum in cod. dicitur ex
Chapter IIIΚΕΦΑΛ. Γ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΚΕΦΑΛ. Γ. «Ὡς γέγραπται ἐν βίβλῳ λόγων Ἡσαί̈ου τοῦ προφήτου.» (α. φ. 49, η φ. 145 β) Οὐκ ἠγνόησεν ὁ μακάριος Ἡσαί̈ας τῶν Ἰωάννου κηρυγμάτων τὸν σκοπὸν, ἀλλ’ ἄνωθεν καὶ πρὸ πολλοῦ τοῦ χρόνου μαρτυρῶν, τὸν μὲν Χριστὸν, Κύριον ἐκάλεσε καὶ Θεόν· τὸν δὲ Ἰωάννην, διάκονον αὐτοῦ καὶ ὑπηρέτην ὠνόμαζε·
πατήρ σου κἀγὼ οδυνώμενοι ἐζητοῦμέν σε, ι ὁ Σω- Α τὴρ πρὸς τοῦτο λέγει· Οὐκ ᾔδειτε ὅτι ἐν τοῖς τοῦ Πατρός μου δεῖ εἶ- και με ; πρώτως τοῦ ἀληθῶς Πατρὸς φανερώτερον μνημο νεύει, καὶ παραγυμνοῖ τὴν ἑαυτοῦ θεότητα. Ἐπειδὴ γὰρ ἔφασκεν ἡ ἁγία Παρθένος· « Τέκνον, τί ἐποίη σας ἡμῖν οὕτως;» τότε δή, τότε τῶν ἀνθρωπίνων ἐπ- έχεινα μέτρων ἑαυτὸν ὄντα δεικνύς, καὶ διδάσκων ὅτι γέγονε μὲν ὑπουργὸς τῆς οἰκονομίας αὐτὴ τεκοῦσα τὴν σάρκα, φύσει δὲ καὶ ἀληθείᾳ Θεὸς ἦν, καὶ Υἱὸς τοῦ ἐν οὐρανοῖς ὄντος Πατρός, φησίν· . Οὐκ ᾔδειτε, κ. τ. λ. ταῦθα οἱ ἀπὸ Ουαλεντίνου ἀκούοντες, ὅτι Θεοῦ ἦν ὁ ναὸς, καὶ νῦν ἐν ἰδίοις ὁ Χριστὸς, ὁ καὶ πάλαι διὰ τοῦ νόμου γραφόμενος, καὶ ὡς ἐν σκιαῖς καὶ τύποις μορφούμενος, αιδείσθωσαν λέγοντες, ὅτι οὐχ ὁ Δη- μιουργός, οὐδὲ ὁ Θεὸς τοῦ νόμου, οὐδὲ ὁ Θεὸς τοῦ ναοῦ, οὗτός ἐστιν ὁ Πατὴρ τοῦ Χριστοῦ (1) - Καὶ Ἰησοῦς προέκοπτε σοφίᾳ καὶ ἡλικίᾳ καὶ χάριτι παρὰ θεῷ καὶ ἀνθρώποις. ὁ εὐαγγελιστής Ιωάννης· « Καὶ ἐθεασάμεθα τὴν δόξαν αὐτοῦ, δόξαν ως μονογενούς παρὰ Πατρός, πλήρης χάριτος καὶ ἀληθείας. ο Πο? ποτε προκόψει τὸ πλῆρες; ἢ ποίαν ὅλως ἐπιδέξεται προσθήκην, οὗ ἐπέκεινα μηδέν; Οὐκοῦν οὐ καθ' Λόγος ἐστὶ καὶ Θεὸς προκόπτειν εἴρηται, ἀλλ' ὅτι μειζόνως ἀεὶ θαυ μαζόμενος, χαριέστερος παρὰ τοῖς ὁρῶσι διὰ τῶν ἀποτελεσμάτων ἀπεδείκνυτο, προκοπτούσης, ὡς ἔστι μᾶλλον εἰπεῖν ἀληθέστερον, τῆς τῶν θαυμάτων ἕξεως ἐν ταῖς τῶν ὁρώντων διανοίαις, ήπερ αὐτοῦ τοῦ τε- λείου πρὸς χάριν ὡς Θεοῦ. Σκόπει δὲ ὡς τὸ ἔν τινι προκόπτον, ἕτερόν ἐστι παρ' ἐκεῖνο ἐν ᾧ προκόπτειν λέγεται. Εἰ τοίνυν ἐν σοφίᾳ προκύπτειν είρηται, οὐχ ή σοφία προέκοπτεν, ἀλλ' ἐν αὐτῇ τὸ ἀνθρώπινον. Αποκαλυπτομένης γὰρ καὶ φανερουμένης οσημέραι τῆς θεότητος ἐν αὐτῷ, ἀεὶ θαυμαστότερος παρὰ τοῖς ὁρῶσιν ἐγίνετο. Καὶ ἐπιτήρει ὡς οὐκ εἶπεν, Ο Λόγος δὲ προέκοπτεν, ἀλλ' ε῾Ο Ἰησοῦς, ο ἵνα μὴ γυμνὸν νοήσῃς τὸν Λόγον· ἀλλ' ὅτι γέγονε σάρξ, καὶ προ- κόπτειν λέγεται, ὅτε τὸ προκόπτειν πεφυκὸς ἀνεδέ- ξατο, τουτέστι τὸ ἀνθρώπινον. Τῆς οὖν ἀνθρωπότη- τος ἂν εἴη, καὶ κατὰ ταύτης ἂν φέροιτο εὐλόγως τό, η προέκοπτεν. Οὕτω γὰρ ἕκαστον τῶν λεγομένων ἐν τῇ οἰκεία τάξει κείσεται, οὔτε τῶν ὅσα πρέπει γυμνῷ τῷ λόγῳ καταφερομένων εἰς τὸ ἀνθρώπινον, οὔτε μὴν τῶν ἀνθρωπίνων ἀναβαινόντων εἰς τὸν τῆς θεό τητος λόγον. Ει (οικονομίας) COMMENT. IN LUCAM. et ego dolentes quaerebamus te, » respondit Serra - (A f. b, E f. b, H f. 134) 'Evtaûða oùY (A f. b., E f. b., H f. 134) 'Ev- B C (A f. 46, B f. b., E f. 112, H f. b) Praiv Joan. 1, 14, * Cor. 1, 24. Cyrillo et Origene. Origenis autem locus pertinet ad efus homiliam in Lucam, quæ Latine, S. Hiero- nymo interprete, exstat in ed. Maur. t. III. Verum- tamen senteulia potius quam verba, consentit. Nam ne Valentini quidem nomen ibi scribitur, quod ta- nica non reticetur in fragmento Græco apud Gallan - dium Biblioth. I. XIV, Append. p. 89. Catcroqui • tor : V. 49. Nesciebatis quia in his quæ Patris mei sunt, oportet me esse? Hic primum veri Patris manifestius mentionem infert, suamque detegit deitatem. Nam cum sancta Virgo dixisset : «Fili, cur fecisti nobis sic?, lunc demum supra humanam mensuram se esse demon- strans, matremque carnalem suam dispensationis quidem esse ministram docens, se tamen suapte natura Deum, Patrisque cœlestis Filium, ait: • Nesciebatis, s etc. lic Valentini asseclæ au- dientes et Dei esse templum, et quod Christus nunc in propriis est, qui et olim a lege descriptus erat, et tanquam umbris ac typis figuratus, pudore affi- ciantur dum aiunt, quod neque Creator, neque Deus legis, neque Deus templi, ipse est Christi Pater. - V. 52. Jesus profciebat sapientia et cinis oc gratia apud Deum et homines. Ait evangelista Joannes : ‹ Et vidimus gloriam ejus, gloriam quasi unigeniti a Patre, plenum gra- tiæ et veritatis "., Si ergo gratia ac veritatis ple nus, quomodo proficiet quod plenum est ? vel quam omnino additionem recipiet, id quo majus nihil est? Non ergo quatenus Verbum Deusque est, profi - cere dictus est, sed quia majorem semper admiratio- nem sui commovens, gratiosior cernentibus ob ac- tus suos videbatur: progrediente magis, ut verius dicendum est, prodigiorum in spectatorum menti- bus conceptu, quam ipsoniet Jesu ad gratiam cre- scente, qui perfectus erat utpote Deus. Porro ob- serva, illud quod in re aliqua proficit, diversum esse ab ea re in qua proficere dicitur. Si ergo in sapien- tia profecit, haud ipsa sapientia (id est Vero bum, Patris sapientia ") profecit, sed humana, na- tura incrementum sapientiæ habuit. Cum enim so révelaret quotidie ac manifestaret in ipso Deitas, admirabilior spectantibus semper fiebat. Et anim- adverte non dixisse: Verbum proficiebat, sed • Jesus » : ne forte de solo cogitares Verbo : sed quia Verbum caro factum est, ideo proficere dici- tur, postquam proficiendi facultatem acquisivit, id est humanitatem. Est itaque humanitatis pro- prium, deque ea recte prædicatur vocabulum prof- ciebat. Sic enim singulæ dictiones in ordine suo manebunt, nec ea quæ solum Verbum decent að bumanitatem deprimentur; neque humanæ qualita- tes, ad deitatis vocabula esse attollent. S. Thomas in Catena aurea tribuit hoc fragmentum uni Cyrillo sic: CYRILLUS. Hoc igitur dicit osten- dens se niensuram humanam transcendere, et in- nuens quod sacra Virgo effecta sit ministra negotii cum peperit carnem. Ipse vero nal- raliter et vere Deus erat, et Filius Patris excels. Hinc autem Valentini sequaces, › etc (1) Hoc posterius fragmentum in cod. dicitur ex
PG 72:510καὶ ὅτι λύχνος ἦν, τοῦ φωτὸς τοῦ ἀληθινοῦ προειςβεβηκὼς, ἑωσφόρος ἡλίου προάγγελος, τῆς μελλούσης ἐφ’ ἡμᾶς διαυγάζειν ἡμέρας κατασημαίνων τὴν ἄφιξιν· καὶ ὅτι φωνὴ ἦν, οὐ λόγος προτρέχων τοῦ Ἰησοῦ, ὡς φωνὴ τοῦ λόγου. «Ἑτοιμάσατε τὰς ὁδοὺς Κυρίου, εὐθείας ποιεῖτε τὰς ὁδοὺς αὐτοῦ.» (α φ. 49, ε φ 143 β, φ φ 776, η φ. 145 β) Ἀπόλεκτος εἰς ἀποστολὴν καὶ τέλος ἦν προφητῶν ἁγίων ὁ Ἰωάννης. Ὅθεν ὡς μὲν οὔπω παρόντος Κυρίου, τὸ, «Ἑτοιμάσατε, φησὶ, τὴν ὁδὸν Κυρίου·» τουτέστιν, Εὐτρεπίσθητε πρὸς παραδοχὴν ὧν ἂν βούλοιτο νομοθετεῖν ὁ Χριστός· ἀποστήσατε τὰς καρδίας τῆς τοῦ νόμου σκιᾶς· καταλήξατε τῶν τύπων· παύσασθε τοῦ φρονεῖν τὰ διεστραμμένα. Κατέδειξε δὲ καὶ παρόντα, λέγων· «Ἴδε ὁ ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου.6(α φ. 49, ε φ. 143 β, φ φ. 776, η φ. 145 β.) Τί δὲ βούλεται τὸ, «Εὐθείας ποιεῖτε τὰς τρίβους τοῦ Θεοῦ ἡμῶν;» Εὐθεῖα μὲν πᾶσα λεία τε καὶ εὐχερὴς ἡ πρὸς τὸ ἀγαθὸν ἀποφέρουσα τρίβος· διεστραμμένη γε μὴν ἡ ἑτέρα, τουτέστιν ἡ εἰς φαυλότητα κατασύρουσα τοὺς δι’ αὐτῆς ἐρχομένους. Γέγραπται γὰρ περὶ τῶν τοιούτων·
πατήρ σου κἀγὼ οδυνώμενοι ἐζητοῦμέν σε, ι ὁ Σω- Α τὴρ πρὸς τοῦτο λέγει· Οὐκ ᾔδειτε ὅτι ἐν τοῖς τοῦ Πατρός μου δεῖ εἶ- και με ; πρώτως τοῦ ἀληθῶς Πατρὸς φανερώτερον μνημο νεύει, καὶ παραγυμνοῖ τὴν ἑαυτοῦ θεότητα. Ἐπειδὴ γὰρ ἔφασκεν ἡ ἁγία Παρθένος· « Τέκνον, τί ἐποίη σας ἡμῖν οὕτως;» τότε δή, τότε τῶν ἀνθρωπίνων ἐπ- έχεινα μέτρων ἑαυτὸν ὄντα δεικνύς, καὶ διδάσκων ὅτι γέγονε μὲν ὑπουργὸς τῆς οἰκονομίας αὐτὴ τεκοῦσα τὴν σάρκα, φύσει δὲ καὶ ἀληθείᾳ Θεὸς ἦν, καὶ Υἱὸς τοῦ ἐν οὐρανοῖς ὄντος Πατρός, φησίν· . Οὐκ ᾔδειτε, κ. τ. λ. ταῦθα οἱ ἀπὸ Ουαλεντίνου ἀκούοντες, ὅτι Θεοῦ ἦν ὁ ναὸς, καὶ νῦν ἐν ἰδίοις ὁ Χριστὸς, ὁ καὶ πάλαι διὰ τοῦ νόμου γραφόμενος, καὶ ὡς ἐν σκιαῖς καὶ τύποις μορφούμενος, αιδείσθωσαν λέγοντες, ὅτι οὐχ ὁ Δη- μιουργός, οὐδὲ ὁ Θεὸς τοῦ νόμου, οὐδὲ ὁ Θεὸς τοῦ ναοῦ, οὗτός ἐστιν ὁ Πατὴρ τοῦ Χριστοῦ (1) - Καὶ Ἰησοῦς προέκοπτε σοφίᾳ καὶ ἡλικίᾳ καὶ χάριτι παρὰ θεῷ καὶ ἀνθρώποις. ὁ εὐαγγελιστής Ιωάννης· « Καὶ ἐθεασάμεθα τὴν δόξαν αὐτοῦ, δόξαν ως μονογενούς παρὰ Πατρός, πλήρης χάριτος καὶ ἀληθείας. ο Πο? ποτε προκόψει τὸ πλῆρες; ἢ ποίαν ὅλως ἐπιδέξεται προσθήκην, οὗ ἐπέκεινα μηδέν; Οὐκοῦν οὐ καθ' Λόγος ἐστὶ καὶ Θεὸς προκόπτειν εἴρηται, ἀλλ' ὅτι μειζόνως ἀεὶ θαυ μαζόμενος, χαριέστερος παρὰ τοῖς ὁρῶσι διὰ τῶν ἀποτελεσμάτων ἀπεδείκνυτο, προκοπτούσης, ὡς ἔστι μᾶλλον εἰπεῖν ἀληθέστερον, τῆς τῶν θαυμάτων ἕξεως ἐν ταῖς τῶν ὁρώντων διανοίαις, ήπερ αὐτοῦ τοῦ τε- λείου πρὸς χάριν ὡς Θεοῦ. Σκόπει δὲ ὡς τὸ ἔν τινι προκόπτον, ἕτερόν ἐστι παρ' ἐκεῖνο ἐν ᾧ προκόπτειν λέγεται. Εἰ τοίνυν ἐν σοφίᾳ προκύπτειν είρηται, οὐχ ή σοφία προέκοπτεν, ἀλλ' ἐν αὐτῇ τὸ ἀνθρώπινον. Αποκαλυπτομένης γὰρ καὶ φανερουμένης οσημέραι τῆς θεότητος ἐν αὐτῷ, ἀεὶ θαυμαστότερος παρὰ τοῖς ὁρῶσιν ἐγίνετο. Καὶ ἐπιτήρει ὡς οὐκ εἶπεν, Ο Λόγος δὲ προέκοπτεν, ἀλλ' ε῾Ο Ἰησοῦς, ο ἵνα μὴ γυμνὸν νοήσῃς τὸν Λόγον· ἀλλ' ὅτι γέγονε σάρξ, καὶ προ- κόπτειν λέγεται, ὅτε τὸ προκόπτειν πεφυκὸς ἀνεδέ- ξατο, τουτέστι τὸ ἀνθρώπινον. Τῆς οὖν ἀνθρωπότη- τος ἂν εἴη, καὶ κατὰ ταύτης ἂν φέροιτο εὐλόγως τό, η προέκοπτεν. Οὕτω γὰρ ἕκαστον τῶν λεγομένων ἐν τῇ οἰκεία τάξει κείσεται, οὔτε τῶν ὅσα πρέπει γυμνῷ τῷ λόγῳ καταφερομένων εἰς τὸ ἀνθρώπινον, οὔτε μὴν τῶν ἀνθρωπίνων ἀναβαινόντων εἰς τὸν τῆς θεό τητος λόγον. Ει (οικονομίας) COMMENT. IN LUCAM. et ego dolentes quaerebamus te, » respondit Serra - (A f. b, E f. b, H f. 134) 'Evtaûða oùY (A f. b., E f. b., H f. 134) 'Ev- B C (A f. 46, B f. b., E f. 112, H f. b) Praiv Joan. 1, 14, * Cor. 1, 24. Cyrillo et Origene. Origenis autem locus pertinet ad efus homiliam in Lucam, quæ Latine, S. Hiero- nymo interprete, exstat in ed. Maur. t. III. Verum- tamen senteulia potius quam verba, consentit. Nam ne Valentini quidem nomen ibi scribitur, quod ta- nica non reticetur in fragmento Græco apud Gallan - dium Biblioth. I. XIV, Append. p. 89. Catcroqui • tor : V. 49. Nesciebatis quia in his quæ Patris mei sunt, oportet me esse? Hic primum veri Patris manifestius mentionem infert, suamque detegit deitatem. Nam cum sancta Virgo dixisset : «Fili, cur fecisti nobis sic?, lunc demum supra humanam mensuram se esse demon- strans, matremque carnalem suam dispensationis quidem esse ministram docens, se tamen suapte natura Deum, Patrisque cœlestis Filium, ait: • Nesciebatis, s etc. lic Valentini asseclæ au- dientes et Dei esse templum, et quod Christus nunc in propriis est, qui et olim a lege descriptus erat, et tanquam umbris ac typis figuratus, pudore affi- ciantur dum aiunt, quod neque Creator, neque Deus legis, neque Deus templi, ipse est Christi Pater. - V. 52. Jesus profciebat sapientia et cinis oc gratia apud Deum et homines. Ait evangelista Joannes : ‹ Et vidimus gloriam ejus, gloriam quasi unigeniti a Patre, plenum gra- tiæ et veritatis "., Si ergo gratia ac veritatis ple nus, quomodo proficiet quod plenum est ? vel quam omnino additionem recipiet, id quo majus nihil est? Non ergo quatenus Verbum Deusque est, profi - cere dictus est, sed quia majorem semper admiratio- nem sui commovens, gratiosior cernentibus ob ac- tus suos videbatur: progrediente magis, ut verius dicendum est, prodigiorum in spectatorum menti- bus conceptu, quam ipsoniet Jesu ad gratiam cre- scente, qui perfectus erat utpote Deus. Porro ob- serva, illud quod in re aliqua proficit, diversum esse ab ea re in qua proficere dicitur. Si ergo in sapien- tia profecit, haud ipsa sapientia (id est Vero bum, Patris sapientia ") profecit, sed humana, na- tura incrementum sapientiæ habuit. Cum enim so révelaret quotidie ac manifestaret in ipso Deitas, admirabilior spectantibus semper fiebat. Et anim- adverte non dixisse: Verbum proficiebat, sed • Jesus » : ne forte de solo cogitares Verbo : sed quia Verbum caro factum est, ideo proficere dici- tur, postquam proficiendi facultatem acquisivit, id est humanitatem. Est itaque humanitatis pro- prium, deque ea recte prædicatur vocabulum prof- ciebat. Sic enim singulæ dictiones in ordine suo manebunt, nec ea quæ solum Verbum decent að bumanitatem deprimentur; neque humanæ qualita- tes, ad deitatis vocabula esse attollent. S. Thomas in Catena aurea tribuit hoc fragmentum uni Cyrillo sic: CYRILLUS. Hoc igitur dicit osten- dens se niensuram humanam transcendere, et in- nuens quod sacra Virgo effecta sit ministra negotii cum peperit carnem. Ipse vero nal- raliter et vere Deus erat, et Filius Patris excels. Hinc autem Valentini sequaces, › etc (1) Hoc posterius fragmentum in cod. dicitur ex
«Ὧν αἱ τρίβοι σκολιαὶ, καὶ καμπύλαι αἱ τροχιαὶ αὐτῶν.» Οὐκοῦν ἡ τῆς διανοίας εὐθύτης, ὀρθή τις ὥσπερ ἐστὶν ὁδὸς, οὐκ ἔχουσα τὸ διεστραμμένον. Τοιοῦτος ἦν ὁ θεσπέσιος Ψαλμῳδὸς, ψάλλων τε καὶ λέγων· «Οὐκ ἐκολλήθη μοι καρδία σκαμβή.» Καὶ ὁ μὲν τοῦ Ναυῆ Ἰησοῦς παραγγέλλων ἔλεγε τῷ λαῷ· «Εὐθύνατε τὰς καρδίας ὑμῶν πρὸς τὸν Θεὸν Ἰσραήλ· ὁ δὲ Ἰωάννης, «Εὐθείας ποιεῖτε τὰς τρίβους ὑμῶν.» Τοῦτο δέ ἐστι, τὸ εὐθεῖαν εἶναι τὴν ψυχὴν, τὸ κατὰ φύσιν νοερὸν αὐτῆς ὡς ἐκτίσθη δεικνύειν. Ἐκτίσθη δὲ καλὴ καὶ λίαν εὐθής· ὅταν δὲ ἐκκλίνῃ καὶ ἐν διαστροφῇ τοῦ κατὰ φύσιν γένηται, τοῦτο κακία καὶ διαστροφὴ ψυχῆς λέγεται. Οὐκοῦν οὐκ ἔστιν δυσχερὲς τὸ πρᾶγμα· ἐὰν γὰρ μείνωμεν ὡς γεγόναμεν, ἐν τῇ ἀρετῇ ἐσμεν. (α φ. 49, ε φ. 144. ε φ. 776 β, η φ. 146) Ἀλλ’ ὥσπερ τινὸς ἀνταναφωνοῦντος καὶ λέγοντος, Πῶς ἑτοιμάσομεν τὴν ὁδὸν Κυρίου, ἢ πῶς εὐθείας αὐτοῦ τὰς τρίβους ποιήσομεν; πολλὰ γάρ ἐστι τὰ μεταξὺ παρεμποδὼν τοῖς εὖ βιοῦν ἐθέλουσιν, ὁ μισόκαλος Σατανᾶς, τῶν πονηρῶν πνευμάτων ἡ ἀνοσία πληθὺς, αὐτὸς τῆς ἁμαρτίας ὁ νόμος ὁ ἐν τοῖς μέλεσι τῆς σαρκὸς ἀνθοπλιζόμενος ταῖς εἰς τὸ ἀγαθὸν τοῦ νοῦ ῥοπαῖς·
πατήρ σου κἀγὼ οδυνώμενοι ἐζητοῦμέν σε, ι ὁ Σω- Α τὴρ πρὸς τοῦτο λέγει· Οὐκ ᾔδειτε ὅτι ἐν τοῖς τοῦ Πατρός μου δεῖ εἶ- και με ; πρώτως τοῦ ἀληθῶς Πατρὸς φανερώτερον μνημο νεύει, καὶ παραγυμνοῖ τὴν ἑαυτοῦ θεότητα. Ἐπειδὴ γὰρ ἔφασκεν ἡ ἁγία Παρθένος· « Τέκνον, τί ἐποίη σας ἡμῖν οὕτως;» τότε δή, τότε τῶν ἀνθρωπίνων ἐπ- έχεινα μέτρων ἑαυτὸν ὄντα δεικνύς, καὶ διδάσκων ὅτι γέγονε μὲν ὑπουργὸς τῆς οἰκονομίας αὐτὴ τεκοῦσα τὴν σάρκα, φύσει δὲ καὶ ἀληθείᾳ Θεὸς ἦν, καὶ Υἱὸς τοῦ ἐν οὐρανοῖς ὄντος Πατρός, φησίν· . Οὐκ ᾔδειτε, κ. τ. λ. ταῦθα οἱ ἀπὸ Ουαλεντίνου ἀκούοντες, ὅτι Θεοῦ ἦν ὁ ναὸς, καὶ νῦν ἐν ἰδίοις ὁ Χριστὸς, ὁ καὶ πάλαι διὰ τοῦ νόμου γραφόμενος, καὶ ὡς ἐν σκιαῖς καὶ τύποις μορφούμενος, αιδείσθωσαν λέγοντες, ὅτι οὐχ ὁ Δη- μιουργός, οὐδὲ ὁ Θεὸς τοῦ νόμου, οὐδὲ ὁ Θεὸς τοῦ ναοῦ, οὗτός ἐστιν ὁ Πατὴρ τοῦ Χριστοῦ (1) - Καὶ Ἰησοῦς προέκοπτε σοφίᾳ καὶ ἡλικίᾳ καὶ χάριτι παρὰ θεῷ καὶ ἀνθρώποις. ὁ εὐαγγελιστής Ιωάννης· « Καὶ ἐθεασάμεθα τὴν δόξαν αὐτοῦ, δόξαν ως μονογενούς παρὰ Πατρός, πλήρης χάριτος καὶ ἀληθείας. ο Πο? ποτε προκόψει τὸ πλῆρες; ἢ ποίαν ὅλως ἐπιδέξεται προσθήκην, οὗ ἐπέκεινα μηδέν; Οὐκοῦν οὐ καθ' Λόγος ἐστὶ καὶ Θεὸς προκόπτειν εἴρηται, ἀλλ' ὅτι μειζόνως ἀεὶ θαυ μαζόμενος, χαριέστερος παρὰ τοῖς ὁρῶσι διὰ τῶν ἀποτελεσμάτων ἀπεδείκνυτο, προκοπτούσης, ὡς ἔστι μᾶλλον εἰπεῖν ἀληθέστερον, τῆς τῶν θαυμάτων ἕξεως ἐν ταῖς τῶν ὁρώντων διανοίαις, ήπερ αὐτοῦ τοῦ τε- λείου πρὸς χάριν ὡς Θεοῦ. Σκόπει δὲ ὡς τὸ ἔν τινι προκόπτον, ἕτερόν ἐστι παρ' ἐκεῖνο ἐν ᾧ προκόπτειν λέγεται. Εἰ τοίνυν ἐν σοφίᾳ προκύπτειν είρηται, οὐχ ή σοφία προέκοπτεν, ἀλλ' ἐν αὐτῇ τὸ ἀνθρώπινον. Αποκαλυπτομένης γὰρ καὶ φανερουμένης οσημέραι τῆς θεότητος ἐν αὐτῷ, ἀεὶ θαυμαστότερος παρὰ τοῖς ὁρῶσιν ἐγίνετο. Καὶ ἐπιτήρει ὡς οὐκ εἶπεν, Ο Λόγος δὲ προέκοπτεν, ἀλλ' ε῾Ο Ἰησοῦς, ο ἵνα μὴ γυμνὸν νοήσῃς τὸν Λόγον· ἀλλ' ὅτι γέγονε σάρξ, καὶ προ- κόπτειν λέγεται, ὅτε τὸ προκόπτειν πεφυκὸς ἀνεδέ- ξατο, τουτέστι τὸ ἀνθρώπινον. Τῆς οὖν ἀνθρωπότη- τος ἂν εἴη, καὶ κατὰ ταύτης ἂν φέροιτο εὐλόγως τό, η προέκοπτεν. Οὕτω γὰρ ἕκαστον τῶν λεγομένων ἐν τῇ οἰκεία τάξει κείσεται, οὔτε τῶν ὅσα πρέπει γυμνῷ τῷ λόγῳ καταφερομένων εἰς τὸ ἀνθρώπινον, οὔτε μὴν τῶν ἀνθρωπίνων ἀναβαινόντων εἰς τὸν τῆς θεό τητος λόγον. Ει (οικονομίας) COMMENT. IN LUCAM. et ego dolentes quaerebamus te, » respondit Serra - (A f. b, E f. b, H f. 134) 'Evtaûða oùY (A f. b., E f. b., H f. 134) 'Ev- B C (A f. 46, B f. b., E f. 112, H f. b) Praiv Joan. 1, 14, * Cor. 1, 24. Cyrillo et Origene. Origenis autem locus pertinet ad efus homiliam in Lucam, quæ Latine, S. Hiero- nymo interprete, exstat in ed. Maur. t. III. Verum- tamen senteulia potius quam verba, consentit. Nam ne Valentini quidem nomen ibi scribitur, quod ta- nica non reticetur in fragmento Græco apud Gallan - dium Biblioth. I. XIV, Append. p. 89. Catcroqui • tor : V. 49. Nesciebatis quia in his quæ Patris mei sunt, oportet me esse? Hic primum veri Patris manifestius mentionem infert, suamque detegit deitatem. Nam cum sancta Virgo dixisset : «Fili, cur fecisti nobis sic?, lunc demum supra humanam mensuram se esse demon- strans, matremque carnalem suam dispensationis quidem esse ministram docens, se tamen suapte natura Deum, Patrisque cœlestis Filium, ait: • Nesciebatis, s etc. lic Valentini asseclæ au- dientes et Dei esse templum, et quod Christus nunc in propriis est, qui et olim a lege descriptus erat, et tanquam umbris ac typis figuratus, pudore affi- ciantur dum aiunt, quod neque Creator, neque Deus legis, neque Deus templi, ipse est Christi Pater. - V. 52. Jesus profciebat sapientia et cinis oc gratia apud Deum et homines. Ait evangelista Joannes : ‹ Et vidimus gloriam ejus, gloriam quasi unigeniti a Patre, plenum gra- tiæ et veritatis "., Si ergo gratia ac veritatis ple nus, quomodo proficiet quod plenum est ? vel quam omnino additionem recipiet, id quo majus nihil est? Non ergo quatenus Verbum Deusque est, profi - cere dictus est, sed quia majorem semper admiratio- nem sui commovens, gratiosior cernentibus ob ac- tus suos videbatur: progrediente magis, ut verius dicendum est, prodigiorum in spectatorum menti- bus conceptu, quam ipsoniet Jesu ad gratiam cre- scente, qui perfectus erat utpote Deus. Porro ob- serva, illud quod in re aliqua proficit, diversum esse ab ea re in qua proficere dicitur. Si ergo in sapien- tia profecit, haud ipsa sapientia (id est Vero bum, Patris sapientia ") profecit, sed humana, na- tura incrementum sapientiæ habuit. Cum enim so révelaret quotidie ac manifestaret in ipso Deitas, admirabilior spectantibus semper fiebat. Et anim- adverte non dixisse: Verbum proficiebat, sed • Jesus » : ne forte de solo cogitares Verbo : sed quia Verbum caro factum est, ideo proficere dici- tur, postquam proficiendi facultatem acquisivit, id est humanitatem. Est itaque humanitatis pro- prium, deque ea recte prædicatur vocabulum prof- ciebat. Sic enim singulæ dictiones in ordine suo manebunt, nec ea quæ solum Verbum decent að bumanitatem deprimentur; neque humanæ qualita- tes, ad deitatis vocabula esse attollent. S. Thomas in Catena aurea tribuit hoc fragmentum uni Cyrillo sic: CYRILLUS. Hoc igitur dicit osten- dens se niensuram humanam transcendere, et in- nuens quod sacra Virgo effecta sit ministra negotii cum peperit carnem. Ipse vero nal- raliter et vere Deus erat, et Filius Patris excels. Hinc autem Valentini sequaces, › etc (1) Hoc posterius fragmentum in cod. dicitur ex
PG 72:512πολλὰ δὲ πρὸς τούτοις ἕτερα πάθη, τῆς τοῦ ἀνθρώπου διανοίας κατακρατεῖ· τί οὖν ἄρα δράσομεν, τοσαύτης δυσχερείας κειμένης; πρὸς ταῦτα τῆς προφητείας ὁ λόγος ὑπαντᾷ λέγων· «Πᾶσα φάραγξ πληρωθήσεται, καὶ πᾶν ὄρος καὶ βουνὸς ταπεινωθήσεται· καὶ ἔσται ἡ σκολιὰ εἰς εὐθεῖαν, καὶ αἱ τραχεῖαι εἰς ὁδοὺς λείας· καὶ ὄψεται πᾶσα σὰρξ τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ.» Εἰσὶ μὲν γὰρ λεωφόροι τινὲς ἢ καὶ τρίβοι, βάσιμοι μὲν ἥκιστά γε, τραχεῖαι δὲ οὕτως, ὡς πῆ μὲν ἀνίστασθαι πρὸς ὄρη τε καὶ βουνοὺς, πῆ δὲ καταφέρεσθαι, καὶ εἰς κρημνοὺς ἀποφέρεσθαι· αἱ δὲ τοιαῦται τῶν ὁδῶν ὡς ἐν ὕψει τε καὶ βάθει, δυσπόρευτοι λίαν εἰσίν. Εἰ δὲ δὴ γένοιτό πως ὑφιζῆσαι μὲν τὰ ὑψοῦ καὶ ἀνάντη, ἀνεμπίμπλασθαι δὲ τὰ ἐν κοίλῳ καὶ βάθει, τότε δὴ εἰς εὐθεῖαν ἔσται τὰ σκολιὰ, καὶ εἰς ψιλὰ πεδία καὶ οἷον ὑπτίαν ἔχοντα τὴν ὁδὸν τὰ τραχέα τε καὶ φαραγγώδη ποτέ. Τοῦτο γέγονε νοητῶς διὰ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἰσχύος. Πάλαι μὲν γὰρ δυσπόρευτα ἦν τῆς εὐαγγελικῆς ζωῆς τε καὶ πολιτείας τὰ βάσιμα, διὰ τὸ κρατεῖσθαι τὸν ἁπάντων νοῦν κοσμικαῖς ἐπιθυμίαις·
ΚΕΦΑΛ. Γ'. 81% Ὡς γέγραπται εν βίβλῳ λόγων Ησαίου τοῦ προφήτου. ( Α. Γ. 49, Η Γ. Οὐκ ἠγνόησεν ὁ μακάριος Ἡσαΐας τῶν Ἰωάννου κηρυγμάτων τὸν σκοπὸν, ἀλλ' ἄνωθεν καὶ πρὸ πολλοῦ τοῦ χρόνου μαρτυρῶν, το μὲν Χριστόν, Κύριον ἐκάλεσε καὶ Θεόν· τὸν δὲ Ἰωάννην, διάκονον αὐτοῦ καὶ ὑπηρέτην ὠνόμαζε καὶ ὅτι λύχνος ἦν, τοῦ φωτὸς τοῦ ἀληθινοῦ προειδ βεβηκώς, εωσφόρος ἡλίου προάγγελος, τῆς μελλού σης ἐφ' ἡμᾶς διαυγάζειν ἡμέρα; κατασημαίνων την ἄφιξιν· καὶ ὅτι φωνὴ ἦν, οὐ λόγος προτρέχων του Ἰησοῦ, ὡς φωνή του λόγου (1). Ετοιμάσατε τὰς ὁδοὺς Κυρίου, εὐθείας ποιεῖτε τὰς ὁδοὺς αὐτοῦ. λεκτος εἰς ἀποστολὴν καὶ τέλος ἦν προφητῶν ἁγίων ἡ Ἰωάννης. "Οθεν ὡς μὲν οὔπω παρόντος Κυρίου τὸ, ο Ετοιμάσατε, φησί, τὴν ὁδὸν Κυρίου· κ τουτο ἐστιν, Εὐτρεπίσθητε πρὸς παραδοχὴν ὧν ἂν βούλοιτο νομοθετεῖν ὁ Χριστός· ἀποστήσατε τας καρδίας της τοῦ νόμου σκιᾶς· καταλήξατε τῶν τύπων· ταύσασθε τοῦ φρονεῖν τὰ διεστραμμένα. Κατέδειξε & καὶ παρόντα, λέγων· « Ιδε ὁ ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. » - (Α Ε Γ Ι. 776, Η Γ. Τί δὲ βούλεται τὸ, ο Εὐθείας ποιεῖτε τὰς τρίβους τοῦ Θεοῦ ἡμῶν; › Εὐθεῖα μὲν πᾶσα λεία τε καὶ εὐχερὴς ἡ πρὸς τὸ ἀγαθὸν ἀποφέρουσε τρίδος· διεστραμμένη γε μὴν ἡ ἑτέρα, τουτέστιν ἡ εἰς φαυλότητα κατασύρουσα τοὺς δι' αὐτῆς ἐρχομένους. Γέγραπται γὰρ περὶ τῶν τοιούτων· "Ων αἱ τρίβει σκολιαὶ, καὶ καμπύλαι αἱ τροχιαὶ αὐτῶν. ὁ Οὐκοῦν ἡ τῆς διανοίας εὐθύτης, ὀρθή τις ὥσπερ ἐστὶν ὁλος, οὐκ ἔχουσα τὸ διεστραμμένον. Τοιοῦτος ἦν ὁ θεσπέ σιος Ψαλμωδός, ψάλλων τε καὶ λέγων· . Οὐκ έχολ- λήθη μοι καρδία σκαμβή. • Καὶ ὁ μὲν τοῦ Ναυῆ Ἰησοῦς παραγγέλλων ἔλεγε τῷ λαῷ· ο Ελύνατε τὰς καρδίας ὑμῶν πρὸς τὸν Θεὸν Ἰσραὴλ ὁ δὲ Ἰωάν νης, ο Ευθείας ποιεῖτε τὰς τρίβους ὑμῶν. » Τοῦτο δέ ἐστι, τὸ εὐθεῖαν εἶναι τὴν ψυχήν, τὸ κατὰ φύσιν νοερὸν αὐτῆς ὡς ἐκτίσθη δεικνύειν. Εκτίσθη καλὴ καὶ λίαν εὐθής· ὅταν δὲ ἐκκλίνῃ καὶ ἐν δεξ στροφῇ τοῦ κατὰ φύσιν γένηται, τοῦτο κακία καὶ διαστροφή ψυχῆς λέγεται. Οὐκοῦν οὐκ ἔστιν δυσχερὲς τὸ πρᾶγμα· ἐὰν γὰρ μείνωμεν ὡς γεγόναμεν, ἐν τῇ ἀρετῇ ἐσμεν. - ὥσπερ τινὸς ἀνταναφωνοῦντος καὶ λέγοντος, Πώς ἑτοιμάσομεν τὴν ὁδὸν Κυρίου, ἢ πως εὐθείας αὐτοῦ τὰς τρίβους ποιήσομεν; πολλὰ γάρ ἐστι τὰ μεταξύ παρεμποδὼν τοῖς εὖ βιοῦν ἐθέλουσιν, ὁ μισόκαλος Σατανᾶς, τῶν πονηρῶν πνευμάτων ἡ ἀνοσία πληθύς. αὐτὸς τῆς ἁμαρτίας ὁ νόμος ὁ ἐν τοῖς μέλεσι τῆς σαρκὸς ἀνθοπλιζόμενος ταῖς εἰς τὸ ἀγαθὸν τοῦ νοῦ μια πότ, A S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. CAP. III. V. 4. Sicut scriptum est in libro sermonum Isaiæ propheta. Non ignoravit beatus Isaias propheta prædicatio- nis Joaunis scopum, sed antiquitus multoque ante tempore testimonium præbens, Christum quidem Dominum appellavit ac Deum; Joannem vero mini- strum ac famulum nominavit : quodque lampas esset, vera lucis præeria; lucifer solis nuntius, diei quæ uos illuminatura est adventum significans. Vox erat, non tamen verbum, ante Jesum decur- reus; sicuti reapse verbo νox præcurrit. Parate vias Domini, rectas facite semitas ejus. Delectus ad apostolatum, postremusque sanctorum prophetarum Joannes fuit. Quamobrem ceu si non- dum Dominus adesset, « Parate, inquit, vias Domni- ni, ɔ› id est componite vos ad recipiendum quidquid Christo constituere visum fuerit. Avertite corda ab umbra legis, typos omittite, a distortis consiliis desinite. Simul tamen et præsentem (Dominum) ostendit dicens : e Ecce Agnus Dei, qui mund peccatum tollit **, Quid autem sibi vult, e reclas - B facite semitas Dei nostri? › Recta quidem et lævis facilisque illa est quæ ad bonum defert semita : dis- torta autem altera, id est quæ ad pravitatem dedu- cit incedentes per ipsam. De his enim scriptum est: • Quorum viæ perversæ sunt et obliquæ semitæ ipsorum ". . Ergo mentis æquitas, recta veluti via C est, nihil distortum habens. Ηujuscemodi erat di- vus Psalmista, dum caneret dicens : Non adhæsit mihi cor perversum *. » Jesus quoque Navi filius populo aiebat: Dirigite corda vestra ad Deum Israelis ". » Joannes vero, Rectas facile, inquit, vias vestras. » In hoc autem consistit status animae reclus, ut naturalem suum intellectum, prout con- dita fuit, præ se ferat. Nam pulchra quidem et recta apprime creɔta fuit. Cum autem naturam pro- prium perverterit, hæc improbitas et distorsio ani-' mæ dicitur. Non est difficile admodum negotium : nam si ut creati fuimus manserimus, media in vir- tute versamur. b) (A f. 49, E f b, F f776, H f. b) 'Añó- f. 49, f. b. b.) Sed tanquam aliquis reclamaret ac diceret : Quomodo parabimus viam Domini? quomodo rectas faciemus semitas ejns? Multa enim impedimenta oc- currunt bene vivere volentibus, nempe osor virtu- tis Satanas, malorum spirituum impia turba, ipsa lex peccati quae in carneis membris menti ad bo- num nitenti obsistit; multa aliæ insuper perturba- tiones humano cogitatui imperant; quid ergo age- us Isa. xL, 5. ss Juan. 1, 29. Prov. 11, 17. Chrysostomo et ex Cyrilli homilia. Labet etiam l,:- ine Corderius ex Cyrillo et Basilio, ut ait; sed reapse is permiscet Basiljum cum Cyrillo, Nam B₁- D (A f. 49, E t. 144. E f. b, II f. 146) 'Aλà. Psal. c, 3. Jus. XXIV, 25. silius distinguitur in nostro codice, occupatque par- tem ultimam, et a nostra diversam, Corderiani fra- gmenti. Perperam etiam Corderius ait fus Verba etc. (4) Hoc fragmentum in codd. A et A dicitur ex
ἐπειδὴ δὲ ὁ πάντων Θεὸς γεγονὼς ἄνθρωπος κατήργηκεν ἐν τῇ σαρκὶ τὴν ἁμαρτίαν, λεῖα πάντα γέγονε καὶ εὐήλατα· οὐχ ὕψος, οὐ βάθος τοῖς εὐδοκιμεῖν ἐθέλουσιν ἀπαντᾷ, ἀλλὰ πάντα τὰ σκολιὰ εἰς εὐθεῖαν μετεποιήθη τρίβον. Αὐτὸς γὰρ λείαν ἡμῖν καὶ εὐδρομωτάτην ἀπέφηνε τὴν εἰς εὐσέβειαν ὁδὸν, οὐδὲν ἔχουσαν τὸ ἄναντες ἢ τὸ κοῖλον καὶ κάτω, δι’ ἃ τραχεῖά ποτε καὶ δυσπόρευτος ἦν. Πάντα γὰρ τὰ σκολιὰ γέγονεν εὐθέα, ὡς αὐτός που πάλιν ὁ προφήτης φησὶν Ἡσαί̈ας· «Ὁδὸς εὐσεβῶν εὐθεῖα ἐγένετο, καὶ παρεσκευασμένη ἡ ὁδὸς τῶν δικαίων.» Ἐκ μέσου μὲν γὰρ ἡ τῶν δαιμόνων ἀπηλάθη πληθύς· καὶ αὐτὸς δὲ ὁ διάβολος κατηργήθη σὺν ἐκείνοις· νενέκρωται δὲ καὶ τῆς ἁμαρτίας ὁ νόμος, καὶ πάσας ἡμῶν ὁ Σωτὴρ ἰᾶται τὰς νόσους. «Καὶ ὄψεται πᾶσα σὰρξ τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ.» (α φ. 49 β. ε φ. 145 β, φ φ. 777 β, η φ. 147 β) Τεθέαται δὲ πᾶσα σὰρξ τὸ Σωτήριον τοῦ Θεοῦ, δηλονότι τοῦ Πατρός· Σωτῆρα γὰρ ἡμῖν πέπομφε τὸν Υἱόν. Σάρκα δὲ ἐν τούτοις ὁλοκλήρως τὸν ἄνθρωπον νοητέον, καὶ πᾶν τὸ ἀνθρώπειον γένος ὑποληπτέον. (α φ. 50, ε φ. 146, φ 779, η φ. 149) Οὕτω γὰρ ὄψεται πᾶσα σὰρξ τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ·
ΚΕΦΑΛ. Γ'. 81% Ὡς γέγραπται εν βίβλῳ λόγων Ησαίου τοῦ προφήτου. ( Α. Γ. 49, Η Γ. Οὐκ ἠγνόησεν ὁ μακάριος Ἡσαΐας τῶν Ἰωάννου κηρυγμάτων τὸν σκοπὸν, ἀλλ' ἄνωθεν καὶ πρὸ πολλοῦ τοῦ χρόνου μαρτυρῶν, το μὲν Χριστόν, Κύριον ἐκάλεσε καὶ Θεόν· τὸν δὲ Ἰωάννην, διάκονον αὐτοῦ καὶ ὑπηρέτην ὠνόμαζε καὶ ὅτι λύχνος ἦν, τοῦ φωτὸς τοῦ ἀληθινοῦ προειδ βεβηκώς, εωσφόρος ἡλίου προάγγελος, τῆς μελλού σης ἐφ' ἡμᾶς διαυγάζειν ἡμέρα; κατασημαίνων την ἄφιξιν· καὶ ὅτι φωνὴ ἦν, οὐ λόγος προτρέχων του Ἰησοῦ, ὡς φωνή του λόγου (1). Ετοιμάσατε τὰς ὁδοὺς Κυρίου, εὐθείας ποιεῖτε τὰς ὁδοὺς αὐτοῦ. λεκτος εἰς ἀποστολὴν καὶ τέλος ἦν προφητῶν ἁγίων ἡ Ἰωάννης. "Οθεν ὡς μὲν οὔπω παρόντος Κυρίου τὸ, ο Ετοιμάσατε, φησί, τὴν ὁδὸν Κυρίου· κ τουτο ἐστιν, Εὐτρεπίσθητε πρὸς παραδοχὴν ὧν ἂν βούλοιτο νομοθετεῖν ὁ Χριστός· ἀποστήσατε τας καρδίας της τοῦ νόμου σκιᾶς· καταλήξατε τῶν τύπων· ταύσασθε τοῦ φρονεῖν τὰ διεστραμμένα. Κατέδειξε & καὶ παρόντα, λέγων· « Ιδε ὁ ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. » - (Α Ε Γ Ι. 776, Η Γ. Τί δὲ βούλεται τὸ, ο Εὐθείας ποιεῖτε τὰς τρίβους τοῦ Θεοῦ ἡμῶν; › Εὐθεῖα μὲν πᾶσα λεία τε καὶ εὐχερὴς ἡ πρὸς τὸ ἀγαθὸν ἀποφέρουσε τρίδος· διεστραμμένη γε μὴν ἡ ἑτέρα, τουτέστιν ἡ εἰς φαυλότητα κατασύρουσα τοὺς δι' αὐτῆς ἐρχομένους. Γέγραπται γὰρ περὶ τῶν τοιούτων· "Ων αἱ τρίβει σκολιαὶ, καὶ καμπύλαι αἱ τροχιαὶ αὐτῶν. ὁ Οὐκοῦν ἡ τῆς διανοίας εὐθύτης, ὀρθή τις ὥσπερ ἐστὶν ὁλος, οὐκ ἔχουσα τὸ διεστραμμένον. Τοιοῦτος ἦν ὁ θεσπέ σιος Ψαλμωδός, ψάλλων τε καὶ λέγων· . Οὐκ έχολ- λήθη μοι καρδία σκαμβή. • Καὶ ὁ μὲν τοῦ Ναυῆ Ἰησοῦς παραγγέλλων ἔλεγε τῷ λαῷ· ο Ελύνατε τὰς καρδίας ὑμῶν πρὸς τὸν Θεὸν Ἰσραὴλ ὁ δὲ Ἰωάν νης, ο Ευθείας ποιεῖτε τὰς τρίβους ὑμῶν. » Τοῦτο δέ ἐστι, τὸ εὐθεῖαν εἶναι τὴν ψυχήν, τὸ κατὰ φύσιν νοερὸν αὐτῆς ὡς ἐκτίσθη δεικνύειν. Εκτίσθη καλὴ καὶ λίαν εὐθής· ὅταν δὲ ἐκκλίνῃ καὶ ἐν δεξ στροφῇ τοῦ κατὰ φύσιν γένηται, τοῦτο κακία καὶ διαστροφή ψυχῆς λέγεται. Οὐκοῦν οὐκ ἔστιν δυσχερὲς τὸ πρᾶγμα· ἐὰν γὰρ μείνωμεν ὡς γεγόναμεν, ἐν τῇ ἀρετῇ ἐσμεν. - ὥσπερ τινὸς ἀνταναφωνοῦντος καὶ λέγοντος, Πώς ἑτοιμάσομεν τὴν ὁδὸν Κυρίου, ἢ πως εὐθείας αὐτοῦ τὰς τρίβους ποιήσομεν; πολλὰ γάρ ἐστι τὰ μεταξύ παρεμποδὼν τοῖς εὖ βιοῦν ἐθέλουσιν, ὁ μισόκαλος Σατανᾶς, τῶν πονηρῶν πνευμάτων ἡ ἀνοσία πληθύς. αὐτὸς τῆς ἁμαρτίας ὁ νόμος ὁ ἐν τοῖς μέλεσι τῆς σαρκὸς ἀνθοπλιζόμενος ταῖς εἰς τὸ ἀγαθὸν τοῦ νοῦ μια πότ, A S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. CAP. III. V. 4. Sicut scriptum est in libro sermonum Isaiæ propheta. Non ignoravit beatus Isaias propheta prædicatio- nis Joaunis scopum, sed antiquitus multoque ante tempore testimonium præbens, Christum quidem Dominum appellavit ac Deum; Joannem vero mini- strum ac famulum nominavit : quodque lampas esset, vera lucis præeria; lucifer solis nuntius, diei quæ uos illuminatura est adventum significans. Vox erat, non tamen verbum, ante Jesum decur- reus; sicuti reapse verbo νox præcurrit. Parate vias Domini, rectas facite semitas ejus. Delectus ad apostolatum, postremusque sanctorum prophetarum Joannes fuit. Quamobrem ceu si non- dum Dominus adesset, « Parate, inquit, vias Domni- ni, ɔ› id est componite vos ad recipiendum quidquid Christo constituere visum fuerit. Avertite corda ab umbra legis, typos omittite, a distortis consiliis desinite. Simul tamen et præsentem (Dominum) ostendit dicens : e Ecce Agnus Dei, qui mund peccatum tollit **, Quid autem sibi vult, e reclas - B facite semitas Dei nostri? › Recta quidem et lævis facilisque illa est quæ ad bonum defert semita : dis- torta autem altera, id est quæ ad pravitatem dedu- cit incedentes per ipsam. De his enim scriptum est: • Quorum viæ perversæ sunt et obliquæ semitæ ipsorum ". . Ergo mentis æquitas, recta veluti via C est, nihil distortum habens. Ηujuscemodi erat di- vus Psalmista, dum caneret dicens : Non adhæsit mihi cor perversum *. » Jesus quoque Navi filius populo aiebat: Dirigite corda vestra ad Deum Israelis ". » Joannes vero, Rectas facile, inquit, vias vestras. » In hoc autem consistit status animae reclus, ut naturalem suum intellectum, prout con- dita fuit, præ se ferat. Nam pulchra quidem et recta apprime creɔta fuit. Cum autem naturam pro- prium perverterit, hæc improbitas et distorsio ani-' mæ dicitur. Non est difficile admodum negotium : nam si ut creati fuimus manserimus, media in vir- tute versamur. b) (A f. 49, E f b, F f776, H f. b) 'Añó- f. 49, f. b. b.) Sed tanquam aliquis reclamaret ac diceret : Quomodo parabimus viam Domini? quomodo rectas faciemus semitas ejns? Multa enim impedimenta oc- currunt bene vivere volentibus, nempe osor virtu- tis Satanas, malorum spirituum impia turba, ipsa lex peccati quae in carneis membris menti ad bo- num nitenti obsistit; multa aliæ insuper perturba- tiones humano cogitatui imperant; quid ergo age- us Isa. xL, 5. ss Juan. 1, 29. Prov. 11, 17. Chrysostomo et ex Cyrilli homilia. Labet etiam l,:- ine Corderius ex Cyrillo et Basilio, ut ait; sed reapse is permiscet Basiljum cum Cyrillo, Nam B₁- D (A f. 49, E t. 144. E f. b, II f. 146) 'Aλà. Psal. c, 3. Jus. XXIV, 25. silius distinguitur in nostro codice, occupatque par- tem ultimam, et a nostra diversam, Corderiani fra- gmenti. Perperam etiam Corderius ait fus Verba etc. (4) Hoc fragmentum in codd. A et A dicitur ex
PG 72:514οὐκέτι μόνος ὁ Ἰσραὴλ, ἀλλὰ πᾶσα σάρξ. Ὁ γὰρ τῶν ὅλων Σωτὴρ καὶ Κύριος, οὐ συνεσταλμένην ἔχει τὴν ἡμερότητα, οὔτε μὴν ἓν διέσωσεν ἔθνος· σεσαγήνευκε δὲ μᾶλλον τὴν ὑπ’ οὐρανὸν, ἐφώτισε τοὺς ἐσκοτισμένους· καὶ τοῦτο ἦν ἄρα τὸ διὰ τῆς τοῦ Ψάλλοντος λύρας ὑμνούμενον· «Πάντα τὰ ἔθνη, ὅσα ἐποίησας, ἥξουσι καὶ προσκυνήσουσιν ἐνώπιόν σου, Κύριε. «Σέσωσται δὲ ὁμοῦ τὸ κατάλειμμα τῶν ἐξ Ἰσραὴλ, ὡς καὶ τοῦτο πάλαι προανεφώνηκεν (σιξ) ὁ μέγας Μωϋσῆς, οὕτω λέγων· «Εὐφράνθητε μετὰ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ.» «Ἔλεγεν οὖν τοῖς ἐκπορευομένοις ὄχλοις ὁ Βαπτιστὴς, κ.τ.λ.» (α φ. 51, ε φ. 148 β, φ φ. 780 β, η φ. 151) Καὶ νῦν δὲ Πνεύματος ἁγίου μεμεστωμένος ὁ μακάριος Βαπτιστὴς, οὐκ ἠγνόησε τῆς Ἰουδαίων δυστροπίας τὰ κατὰ Χριστοῦ τολμήματα. Προέγνω γὰρ, ὅτι καὶ ἀπιστήσουσιν αὐτῷ, καὶ τὴν ἰοβόλον αὐτῶν κινήσαντες γλῶτταν, λοιδορίας βαλοῦσι. Πρὸς ἐκεῖνα τοίνυν βλέπων, ἐλέγχει αὐτοὺς, ὅτι καίτοι νόμον ἔχοντες λαλοῦντα τὸ Χριστοῦ μυστήριον, καὶ προαγορεύσεις προφητῶν ἀποφερούσας εἰς τοῦτο, νωθροὶ γεγόνασι ταῖς ἀκοαῖς, καὶ ὀκνηροὶ πρὸς πίστιν τὴν ἐπί γε τῷ πάντων Σωτῆρι Χριστῷ·
Β - ῥοπαῖς· πολλὰ δὲ πρὸς τούτοις ἕτερα πάθη, τῆς τοῦ ἀνθρώπου διανοίας κατακρατεῖ· τί οὖν ἄρα δράσο- μεν, τοσαύτης δυσχερείας κειμένης; πρὸς ταῦτα τῆς προφητείας ὁ λόγος ὑπαντᾷ λέγων· Πάσα φάραγξ πληρωθήσεται, καὶ πᾶν ὅρος καὶ βουνὰς ταπεινωθήσεται· καὶ ἔσται ἡ σκολιὰ εἰς εὐθεῖαν, καὶ αἱ τραχεῖαι εἰς ὁδοὺς λεία;· καὶ ὄψεται πᾶσα σὰρξ τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ. » Εἰσὶ μὲν γὰρ λεωφόροι τινὲς ἢ καὶ τρίβοι, βάσιμοι μὲν ἥκιστά γε, τραχείαι δὲ οὕτως, ὡς πῆ μὲν ἀνίστασθαι πρὸς ὅρη τε καὶ βου- νους, πῆ δὲ καταφέρεσθαι, καὶ εἰς κρημνοὺς ἀπο- φέρεσθαι· αἱ δὲ τοιαῦται τῶν ὁδῶν ὡς ἐν ὕψει τε καὶ βάθει, δυσπόρευτοι λίαν εἰσίν. Εἰ δὲ δὴ γένοιτό πως ὑφιζῆσαι μὲν τὰ ὑψοῦ καὶ ἀνάντη, ἀνεμπίμ- πλασθαι δὲ τὰ ἐν κοίλῳ καὶ βάθει, τότε δὴ εἰς εὐ- θεῖαν ἔσται τὰ σκολιά, καὶ εἰς ψιλά πεδία καὶ οἷον ὑπτίαν ἔχοντα τὴν ὁδὸν τὰ τραχέα τε καὶ φαραγ γώδη ποτέ. Τοῦτο γέγονε νοητῶς διὰ τῆς τοῦ Σω- τῆρος ἡμῶν ἰσχύος. Πάλαι μὲν γὰρ δυσπόρευτα ἦν τῆς εὐαγγελικῆς ζωῆς τε καὶ πολιτείας τὰ βάσιμα, διὰ τὸ κρατεῖσθαι τὴν ἁπάντων νοῦν κοσμικαῖς ἐπι θυμίαις (1)· ἐπειδὴ δὲ ὁ πάντων Θεός γεγονώς ἄνθρωπος κατήργηκεν ἐν τῇ σαρκὶ τὴν ἁμαρτίαν, λεῖα πάντα γέγονε καὶ εὐήλατα· οὐχ ὕψος, οὐ βάθος τοῖς εὐδοκιμεῖν ἐθέλουσιν ἀπαντᾷ, ἀλλὰ πάντα τὰ σχολιὰ εἰς εὐθεῖαν μετεποιήθη τρίβον. Αὐτὸς γὰρ λείαν ἡμῖν καὶ εὐδρομωτάτην ἀπέφηνε τὴν εἰς εὐσέβειαν ὁδὸν, οὐδὲν ἔχουσαν τὸ ἄναντες ἢ τὸ κοῖλον καὶ κάτω, δι' ἃ τραχεῖα ποτε καὶ δυσπόρευτος ἦν. Πάντα γὰρ τὰ σχολια γέγονεν εὐθές, ὡς αὐτός που πάλιν ὁ προ φήτης φησίν Ησαΐας · ο Οδὸς εὐσεβῶν εὐθεῖα ἐγένετο, καὶ παρεσκευασμένη ἡ ὁδὸς τῶν δικαίων. » Ἐκ μέσου μὲν γὰρ ἡ τῶν δαιμόνων ἀπηλάθη πληθύς· καὶ αὐτὸς δὲ ὁ διάβολος κατηργήθη σὺν ἐκεί νοις· νενέκρωται δὲ καὶ τῆς ἁμαρτίας ὁ νόμος, καὶ πάσας ἡμῶν ὁ Σωτὴρ ἰᾶται τὰς νόσους. Καὶ δίνεται πᾶσα σὰρξ τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ. Τεθέαται δὲ πᾶσα σὰρξ τὸ Σωτήριον τοῦ Θεοῦ, δη- λονότι τοῦ Πατρός· Σωτῆρα γὰρ ἡμῖν πέπομφε τὸν γιόν. Σάρκα δὲ ἐν τούτοις ὁλοκλήρως τὸν ἄνθρωπον νοητέον, καὶ πᾶν τὸ ἀνθρώπειον γένος ὑποληπτέον. - δίνεται πᾶσα σὰρξ τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ· οὐκέτι μένος ὁ Ἰσραὴλ, ἀλλὰ πᾶσα σάρξ. Ο γὰρ τῶν ὅλων Σωτὴρ καὶ Κύριος, οὐ συνεσταλμένην ἔχει τὴν ἡμε ρότητα, οὔτε μὴν ἐν διέσωσεν ἔθνος· σεσαγήνευκε δὲ μᾶλλον τὴν ὑπ' οὐρανὸν, ἐφώτισε τοὺς ἐσκοτισμέ νους· καὶ τοῦτο ἦν ἄρα τὸ διὰ τῆς τοῦ Ψάλλοντος λύρας ὑμνούμενον· « Πάντα τὰ ἔθνη, ὅσα ἐποίησας, έξουσι καὶ προσκυνήσουσιν ἐνώπιόν σου, Κύριε. ο Σέ σωσται δὲ ὁμοῦ τὸ κατάλειμμα τῶν ἐξ Ἰσραὴλ, ώς καὶ τοῦτο πάλαι προανεφώνησεν (δις) ὁ μέγας Μωϋσῆς, οὕτω λέγων· . Εὐφράνθητε μετά τοῦ λαοῦ αὐτοῦ. ὁ Ελεγεν οὖν τοῖς ἐκπορευομένοις ὄχλοις ὁ Βα· πτιστής, κ. τ. λ. COMMENT. IN LUCAM. his profe- ticus sermo occurrit dicens :: Omnis vallis implebitur, et omnis mons et collis humiliabitur : et erit distorta in viam rectam, et aspera in pla- nam; et videbit omnis caro salutare Dei 38., Sunt enim viæ nonnullæ vel etiam semitæ, minime qui- dem gradibiles, imo tam asperæ, ut modo sa- liant in montes aut tumulos, modo deorsum ver- gant atque in præcipitia ferantur. Hujusmodi certe viæ sns deque tendentes diflicite iter efficiunt. Quod si in his demum exæquentur celsa et ardua, ex- pleantur autem cava et profunda, tune in recta vertentur distorta, et in nitidos campos, ac veluti supinam viam habentes, loci asperi et prærupti transformabuntur. Hoc spiritaliter accidit per Ser- vatoris nostri vires. Olim quippe difficilis erat evan- gelicæ vitæ morumque via, quia omniumi mentes mundanis cupiditatibus occupabantur. Postquam vero universalis Deus factus homo destruxit in carne peccatum, plana omnia facta sunt et gradi- bilia. Nihil arduum nibil præceps bene volentibus agere occurrit, sed distorta onimia in rectum con- versa tramitem sunt. Ipse enim Christus facilem no- bis pronamque ostendit ad pietatem viam, nihil habentem arduum aut depressum in præceps, quæ antea fuerat aspera atque difficilis. Unde omnia distorta fiunt recta, ut alicubi ait similiter Isaias propheta : « Via piorum recta facta est, et paralie via justorum ". »Sublata enim de medio est dæ- monum turba; diabolus ipse una cum illis debella- tus fuit : mortificata quoque peccati lex : cunctas denique nostras Servator sanat infirmitates. A mus, Lauta objecta difficultate ? (A f. b. E f. b, F f. b, H f. b) (A f. 50, E f. 146, F 779, H f. 149) Outw yap C V. 6. Et videbit omnis caro salutare Dei. Vidit autem omnis caro salutare Dei, id est Patris, qui Servatorem ad nos Filium misit. llic vero caro generaliter homo intelligendus est, imo universum hominum genus existimandum. Sic enim videbit omuis caro salutare Dei ; non solus, inquam, Israel, sed caro universa. Namque omniuin Servator ac Dominus haud definitam habet clementiam, neque unain salvavit gentem, sed universum orbem in D suam ditionem redegit, et obtenebratos illuminavit. Atque hoc scilicet a Psalmnistæ lyra celebrabatur: • Omnes genies quascunque fecisti, venient et ad- orabunt coram te, Domine "., Servatæque simul sunt Israelis reliquiæ; quod ipsum pariter magnus praedixerat Moyses ita inquiens : « Lelanini, gentes, cum populo ejus › (A f. 51, E f. b, F f. b, H f. 151) Kał *ª Isa. xL, ; Luc. 111, 5. [sa. XXVI, 7. V. 7. Dicebat ergo exeuntibus ad se turbis Bapti- sta, etc. Nunc quidem Spiritu sancto plenus beatus Baptis- • Psal. Lxxx, 9. * Deut. xxx11, 43. (munc 111), p. 550. (1) Paria fere his dicuntur a Cyrillo, sed diversis verbis, in Commentario ad Isaiam, ed. Aub. L. 11
«Τίς γὰρ ὑμῖν ὑπέδειξε φυγεῖν ἀπὸ τῆς μελλούσης ὀργῆς;» Ἆρ’ οὐχ ἡ θεόπνευστος Γραφὴ, τοὺς μὲν εἰς Χριστὸν πιστεύσαντας, μακαρίους εἶναι λέγουσα, τούς γε μὴν ἀπίστους καὶ ἀμαθεῖς, σκληραῖς καὶ ἀφύκτων ὑποπεσεῖσθαι δίκαις προαγγέλλουσα; «Ποιήσατε οὖν καρποὺς ἀξίους τῆς μετανοίας.» (α φ. 51 β, ε φ. 150, φ φ. 781, η φ. 153) Ἔ[ς]τι καρπὸς μετανοίας, προηγουμένως μὲν, ἡ εἰς Χριστὸν πίστις· πρὸς δὲ τούτῳ, καὶ ἡ εὐαγγελικὴ πολιτεία· καὶ ἁπλῶς τὰ ἀντικείμενα τῇ ἁμαρτίᾳ ἔργα τῆς δικαιοσύνης, ἅπερ ὁ μετανοῶν καρποφορεῖν ὀφείλει ἄξια τῆς μετανοίας. Ἐπήγαγε δέ· «Μὴ ἄρξησθε λέγειν ἐν ἑαυτοῖς· Πατέρα ἔχομεν Ἀβραάμ· λέγω γὰρ ὑμῖν ὅτι δύναται ὁ Θεὸς ἐκ τῶν λίθων τούτων ἐγεῖραι τέκνα τῷ Ἀβραάμ.6(ε φ. 150 β, φ φ. 781 β.) Ὁρᾷς ὅπως εὐτεχνέστατα λίαν τὴν ἀσύνετον αὐτῶν ὀφρὺν καταφέρει, καὶ ἀσυντελὲς εἰς ὄνησιν αὐτοῖς φαίνει τὸ ἐξ Ἀβραὰμ γενέσθαι κατὰ τὴν σάρκα; Τί γὰρ ἡ σαρκὸς εὐγένεια τοὺς ἔχοντας ὠφελεῖ, εἰ μὴ διὰ τῶν ὁμοίων ἔρχοιντο σπουδασμάτων, καὶ τῆς τῶν τεκόντων ἀρετῆς κατόπιν;
Β - ῥοπαῖς· πολλὰ δὲ πρὸς τούτοις ἕτερα πάθη, τῆς τοῦ ἀνθρώπου διανοίας κατακρατεῖ· τί οὖν ἄρα δράσο- μεν, τοσαύτης δυσχερείας κειμένης; πρὸς ταῦτα τῆς προφητείας ὁ λόγος ὑπαντᾷ λέγων· Πάσα φάραγξ πληρωθήσεται, καὶ πᾶν ὅρος καὶ βουνὰς ταπεινωθήσεται· καὶ ἔσται ἡ σκολιὰ εἰς εὐθεῖαν, καὶ αἱ τραχεῖαι εἰς ὁδοὺς λεία;· καὶ ὄψεται πᾶσα σὰρξ τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ. » Εἰσὶ μὲν γὰρ λεωφόροι τινὲς ἢ καὶ τρίβοι, βάσιμοι μὲν ἥκιστά γε, τραχείαι δὲ οὕτως, ὡς πῆ μὲν ἀνίστασθαι πρὸς ὅρη τε καὶ βου- νους, πῆ δὲ καταφέρεσθαι, καὶ εἰς κρημνοὺς ἀπο- φέρεσθαι· αἱ δὲ τοιαῦται τῶν ὁδῶν ὡς ἐν ὕψει τε καὶ βάθει, δυσπόρευτοι λίαν εἰσίν. Εἰ δὲ δὴ γένοιτό πως ὑφιζῆσαι μὲν τὰ ὑψοῦ καὶ ἀνάντη, ἀνεμπίμ- πλασθαι δὲ τὰ ἐν κοίλῳ καὶ βάθει, τότε δὴ εἰς εὐ- θεῖαν ἔσται τὰ σκολιά, καὶ εἰς ψιλά πεδία καὶ οἷον ὑπτίαν ἔχοντα τὴν ὁδὸν τὰ τραχέα τε καὶ φαραγ γώδη ποτέ. Τοῦτο γέγονε νοητῶς διὰ τῆς τοῦ Σω- τῆρος ἡμῶν ἰσχύος. Πάλαι μὲν γὰρ δυσπόρευτα ἦν τῆς εὐαγγελικῆς ζωῆς τε καὶ πολιτείας τὰ βάσιμα, διὰ τὸ κρατεῖσθαι τὴν ἁπάντων νοῦν κοσμικαῖς ἐπι θυμίαις (1)· ἐπειδὴ δὲ ὁ πάντων Θεός γεγονώς ἄνθρωπος κατήργηκεν ἐν τῇ σαρκὶ τὴν ἁμαρτίαν, λεῖα πάντα γέγονε καὶ εὐήλατα· οὐχ ὕψος, οὐ βάθος τοῖς εὐδοκιμεῖν ἐθέλουσιν ἀπαντᾷ, ἀλλὰ πάντα τὰ σχολιὰ εἰς εὐθεῖαν μετεποιήθη τρίβον. Αὐτὸς γὰρ λείαν ἡμῖν καὶ εὐδρομωτάτην ἀπέφηνε τὴν εἰς εὐσέβειαν ὁδὸν, οὐδὲν ἔχουσαν τὸ ἄναντες ἢ τὸ κοῖλον καὶ κάτω, δι' ἃ τραχεῖα ποτε καὶ δυσπόρευτος ἦν. Πάντα γὰρ τὰ σχολια γέγονεν εὐθές, ὡς αὐτός που πάλιν ὁ προ φήτης φησίν Ησαΐας · ο Οδὸς εὐσεβῶν εὐθεῖα ἐγένετο, καὶ παρεσκευασμένη ἡ ὁδὸς τῶν δικαίων. » Ἐκ μέσου μὲν γὰρ ἡ τῶν δαιμόνων ἀπηλάθη πληθύς· καὶ αὐτὸς δὲ ὁ διάβολος κατηργήθη σὺν ἐκεί νοις· νενέκρωται δὲ καὶ τῆς ἁμαρτίας ὁ νόμος, καὶ πάσας ἡμῶν ὁ Σωτὴρ ἰᾶται τὰς νόσους. Καὶ δίνεται πᾶσα σὰρξ τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ. Τεθέαται δὲ πᾶσα σὰρξ τὸ Σωτήριον τοῦ Θεοῦ, δη- λονότι τοῦ Πατρός· Σωτῆρα γὰρ ἡμῖν πέπομφε τὸν γιόν. Σάρκα δὲ ἐν τούτοις ὁλοκλήρως τὸν ἄνθρωπον νοητέον, καὶ πᾶν τὸ ἀνθρώπειον γένος ὑποληπτέον. - δίνεται πᾶσα σὰρξ τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ· οὐκέτι μένος ὁ Ἰσραὴλ, ἀλλὰ πᾶσα σάρξ. Ο γὰρ τῶν ὅλων Σωτὴρ καὶ Κύριος, οὐ συνεσταλμένην ἔχει τὴν ἡμε ρότητα, οὔτε μὴν ἐν διέσωσεν ἔθνος· σεσαγήνευκε δὲ μᾶλλον τὴν ὑπ' οὐρανὸν, ἐφώτισε τοὺς ἐσκοτισμέ νους· καὶ τοῦτο ἦν ἄρα τὸ διὰ τῆς τοῦ Ψάλλοντος λύρας ὑμνούμενον· « Πάντα τὰ ἔθνη, ὅσα ἐποίησας, έξουσι καὶ προσκυνήσουσιν ἐνώπιόν σου, Κύριε. ο Σέ σωσται δὲ ὁμοῦ τὸ κατάλειμμα τῶν ἐξ Ἰσραὴλ, ώς καὶ τοῦτο πάλαι προανεφώνησεν (δις) ὁ μέγας Μωϋσῆς, οὕτω λέγων· . Εὐφράνθητε μετά τοῦ λαοῦ αὐτοῦ. ὁ Ελεγεν οὖν τοῖς ἐκπορευομένοις ὄχλοις ὁ Βα· πτιστής, κ. τ. λ. COMMENT. IN LUCAM. his profe- ticus sermo occurrit dicens :: Omnis vallis implebitur, et omnis mons et collis humiliabitur : et erit distorta in viam rectam, et aspera in pla- nam; et videbit omnis caro salutare Dei 38., Sunt enim viæ nonnullæ vel etiam semitæ, minime qui- dem gradibiles, imo tam asperæ, ut modo sa- liant in montes aut tumulos, modo deorsum ver- gant atque in præcipitia ferantur. Hujusmodi certe viæ sns deque tendentes diflicite iter efficiunt. Quod si in his demum exæquentur celsa et ardua, ex- pleantur autem cava et profunda, tune in recta vertentur distorta, et in nitidos campos, ac veluti supinam viam habentes, loci asperi et prærupti transformabuntur. Hoc spiritaliter accidit per Ser- vatoris nostri vires. Olim quippe difficilis erat evan- gelicæ vitæ morumque via, quia omniumi mentes mundanis cupiditatibus occupabantur. Postquam vero universalis Deus factus homo destruxit in carne peccatum, plana omnia facta sunt et gradi- bilia. Nihil arduum nibil præceps bene volentibus agere occurrit, sed distorta onimia in rectum con- versa tramitem sunt. Ipse enim Christus facilem no- bis pronamque ostendit ad pietatem viam, nihil habentem arduum aut depressum in præceps, quæ antea fuerat aspera atque difficilis. Unde omnia distorta fiunt recta, ut alicubi ait similiter Isaias propheta : « Via piorum recta facta est, et paralie via justorum ". »Sublata enim de medio est dæ- monum turba; diabolus ipse una cum illis debella- tus fuit : mortificata quoque peccati lex : cunctas denique nostras Servator sanat infirmitates. A mus, Lauta objecta difficultate ? (A f. b. E f. b, F f. b, H f. b) (A f. 50, E f. 146, F 779, H f. 149) Outw yap C V. 6. Et videbit omnis caro salutare Dei. Vidit autem omnis caro salutare Dei, id est Patris, qui Servatorem ad nos Filium misit. llic vero caro generaliter homo intelligendus est, imo universum hominum genus existimandum. Sic enim videbit omuis caro salutare Dei ; non solus, inquam, Israel, sed caro universa. Namque omniuin Servator ac Dominus haud definitam habet clementiam, neque unain salvavit gentem, sed universum orbem in D suam ditionem redegit, et obtenebratos illuminavit. Atque hoc scilicet a Psalmnistæ lyra celebrabatur: • Omnes genies quascunque fecisti, venient et ad- orabunt coram te, Domine "., Servatæque simul sunt Israelis reliquiæ; quod ipsum pariter magnus praedixerat Moyses ita inquiens : « Lelanini, gentes, cum populo ejus › (A f. 51, E f. b, F f. b, H f. 151) Kał *ª Isa. xL, ; Luc. 111, 5. [sa. XXVI, 7. V. 7. Dicebat ergo exeuntibus ad se turbis Bapti- sta, etc. Nunc quidem Spiritu sancto plenus beatus Baptis- • Psal. Lxxx, 9. * Deut. xxx11, 43. (munc 111), p. 550. (1) Paria fere his dicuntur a Cyrillo, sed diversis verbis, in Commentario ad Isaiam, ed. Aub. L. 11
PG 72:515«Εἰ γὰρ τέκνα τοῦ Ἀβραὰμ ἦτε, φησὶ πρὸς αὐτοὺς ὁ Σωτὴρ, τὰ ἔργα τοῦ Ἀβραὰμ ἐποιεῖτε ἄν.» Τὴν ἐν ἤθει καὶ τρόποις συγγένειαν ζητεῖ ὁ Θεός. Μάταιον οὖν τὸ προγόνοις ἐπαυχεῖν ἁγίοις καὶ ἀγαθοῖς, ἀπολιμπάνεσθαι δὲ μακρὰν τῆς ἐκείνων ἀρετῆς.(α φ. 52, ε φ. 151 β, φ φ. 783, η φ. 155) Ἀλλ’ εἰ ταῦτα οὕτως ἔχει, φησὶν ὁ Ἰουδαῖος, πῶς ἔτι τὸ σπέρμα Ἀβραὰμ πληθύνεται, καὶ ἡ πρὸς αὐτὸν τοῦ Θεοῦ ἐπαγγελία σωθήσεται, ἡ φάσκουσα πληθύνειν αὐτοῦ τὸ σπέρμα ὡς τὰ ἄστρα τοῦ οὐρανοῦ; Διὰ τῆς τῶν ἐθνῶν κλήσεως, ὦ Ἰουδαῖε· εἴρηται γὰρ πρὸς αὐτὸν τὸν Ἀβραὰμ, ὅτι «Ἐν Ἰσαὰκ κληθήσεταί σοι σπέρμα·» καὶ, ὅτι «Πατέρα πολλῶν ἐθνῶν τέθεικά σε·» δηλοῖ δὲ τὸ, «ἐν Ἰσαὰκ,» τὸ κατ’ ἐπαγγελίαν. Οὐκοῦν πατὴρ τέθειται πολλῶν ἐθνῶν, τῶν διὰ πίστεως δηλονότι τῆς ἐν Χριστῷ· καὶ περὶ αὐτῶν ἔφη που Θεὸς, καὶ διὰ φωνῆς τοῦ Ἰεζεκιήλ· «Καὶ ἐκσπάσω τὴν καρδίαν αὐτῶν τὴν λιθίνην ἐκ τῆς σαρκὸς αὐτῶν, καὶ δώσω αὐτοῖς καρδίαν σαρκίνην, τοῦ εἰδέναι αὐτοὺς ἐμὲ, ὅτι ἐγώ εἰμι Κύριος.6(α φ. 52 β, η φ. 156) Ἵνα δὲ καὶ ἔτι μειζόνως ὠφελῇ τοὺς ἀκροωμένους ὁ μακάριος Βαπτιστὴς, προσεπάγει τι καὶ ἕτερον·
νῦν δὲ Πνεύματος ἁγίου μεμεστωμένος ὁ μακάριος ἐκσπάσω τὴν καρδίαν αὐτῶν τὴν λιθίνην ἐκ τῆς τοῦ εἰδέναι αὐτοὺς ἐμὲ, ὅτι ἐγώ είμι Κύριος. ο ὠφελῇ τοὺς ἀκροωμένους ὁ μακάριος Βαπτιστής, Βαπτιστής, οὐκ ἠγνόησε τῆς Ἰουδαίων δυστροπίας τὰ κατὰ Χριστοῦ τολμήματα. Προέγνω γάρ, ότι καὶ ἀπιστήσουσιν αὐτῷ, καὶ τὴν ἰοβόλον αὐτῶν κινήσαν· τες γλῶτταν, λοιδορίας βαλοῦσι. Πρὸς ἐκεῖνα τοίνυν βλέπων, ἐλέγχει αὐτοὺς, ὅτι καίτοι νόμον ἔχοντες λα- λοῦντα τὸ Χριστοῦ μυστήριον, καὶ προαγορεύσεις προφητῶν ἀποφερούσας εἰς τοῦτο, νωθροί γεγόνασι ταῖς ἀκοαῖς, καὶ ὀκνηροὶ πρὸς πίστιν τὴν ἐπί γε τῷ πάντων Σωτῆρι Χριστῷ· « Τίς γὰρ ὑμῖν ὑπέδειξε φυγεῖν ἀπὸ τῆς μελλούσης ὀργῆς; » "Αρ' οὐχ ἡ θεό. πνευστος Γραφή, τοὺς μὲν εἰς Χριστὸν πιστεύσαντας, μακαρίους εἶναι λέγουσα, τούς γε μὴν ἀπίστους καὶ ἀμαθεῖς, σκληραῖς καὶ ἀφύκτων ὁποπεσεῖσθαι δίκαις προαγγέλλουσα ; Ποιήσατε οὖν καρποὺς ἀξίους τῆς μετανοίας. καρπὸς μετανοίας, προηγουμένως μὲν, ἡ εἰς Χριστὸν πίστις· πρὸς δὲ τούτῳ, καὶ ἡ εὐαγγελική πολιτεία· καὶ ἁπλῶς τὰ ἀντικείμενα τῇ ἁμαρτία Εργα της δικαιοσύνης, ἅπερ ὁ μετανοῶν καρποφορεῖν ὀφείλει ἄξια τῆς μετανοίας. Επήγαγε δέ· ι Μὴ ἄρξησθε λέγειν ἐν ἑαυτοῖς· Πατέρα ἔχομεν ᾿Αβραάμ λέγω γὰρ ὑμῖν ὅτι δύναται ὁ Θεὸς ἐκ τῶν λίθων τούτων ἐγεῖραι τέκνα τῷ ᾿Αβραάμ. ο - (Ε Ορᾷς ὅπως εὐτεχνέστατα λίαν τὴν ἀσύνετον αΰ- τῶν ὀφρὶν καταφέρει, καὶ ἀσυντελὲς εἰς ὄνησιν αὐτοῖς φαίνει τὸ ἐξ Ἀβραὰμ γενέσθαι κατά την σάρκα; Τί γὰρ ἡ σαρκὸς εὐγένεια τοὺς ἔχοντας ὠφελεῖ, εἰ μὴ διὰ τῶν ὁμοίων ἔρχοιντο σπουδασμά- των, καὶ τῆς τῶν τεκόντων ἀρετῆς κατόπιν; « Εἰ γὰρ τέκνα του 'Αβραάμ ήτε, φησὶ πρὸς αὐτοὺς ὁ Σωτήρ, τὰ ἔργα τοῦ ᾽Αβραὰμ ἐποιεῖτε ἄν. » Τὴν ἐν ήθει καὶ τρόποις συγγένειαν ζητεῖ ὁ Θεός. Μάταιον οὖν τὸ προγόνοις ἐπαυχεῖν ἁγίοις καὶ ἀγαθοῖς, ἀπολιμ· πάνεσθαι δὲ μακρὰν τῆς ἐκείνων ἀρετῆς. — (Α Ι. 52, 'Aλλ' οὕτως ἔχει, φησὶν ὁ Ἰουδαῖος, πῶς ὅτι τὸ σπέρμα Αβραὰμ πληθύνεται, καὶ ἡ πρὸς αὐτὸν τοῦ Θεοῦ ἐπαγγελία σωθήσεται, ἡ φάσκουσα πληθύνειν αὐτοῦ τὸ σπέρμα ὡς τὰ ἄστρα τοῦ οὐρανοῦ; Διὰ τῆς τῶν ἐθνῶν κλήσεως, ὦ Ἰουδαῖε· εἴρηται γὰρ πρὸς αὐτὸν τὸν ᾿Αβραάμ, ὅτι ι Ἐν Ἰσαὰκ κληθήσεται σοι απέρα μα· ν και, ὅτι ο Πατέρα πολλῶν ἐθνῶν τέθεικά σεν δηλοῖ δὲ τὸ, ο ἐν Ἰσαάκ, ο τὸ κατ' ἐπαγγελίαν. Οὐκοῦν πατὴρ τέθειται πολλῶν ἐθνῶν, τῶν διὰ π στεως δηλονότι τῆς ἐν Χριστῷ· καὶ περὶ αὐτῶν ἔφη που θεὸς, καὶ διὰ φωνῆς τοῦ Ἰεζεκιήλ· « Καὶ σαρκὸς αὐτῶν, καὶ δώσω αὐτοῖς καρδίαν σαρκίνη, προσεπάγει τι καὶ ἕτερον· Ηδη δὲ καὶ ἡ ἀξίνη πρὸς τὴν ρίζαν τῶν δέν δρων κεῖται. (Α Γ. 1, Γ. 156) "Η ἀξίνην ἐν τούτοις όνομά ζει τὴν τομωτάτην ὀργήν, ἦν τοῖς Ἰουδαίοις ἐπ- ήνεγκεν ὁ Θεὸς καὶ Πατήρ, τῆς εἰς Χριστὸν δυσσε βείας ἕνεκα· ἐπενήνεκται γὰρ αὐτοῖς ὡς πέλεκυς, σε 5:5 S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. sta, non ignorabat futuros Judaicæ improbitatis A adversus Christum ausus. Etenim providebat fidem ei denegaturos, et venenatam linguam moventes convicium ei facturos. Haec itaque spectans, repre- hendit illos, quod etsi legem haberent sacramentum Christi prædicantem, et suadentia hoc ipsum pro- phetarum vaticinia, stupidis auribus fuerunt, et ad credendium Servatori omnium Christo segnes. Quis enim vos docuit fugere a ventura ira? › Nonne inspi- rata divinitus Scriptura, quæ credentes Christo Deatos esse ait ; incredulos autem et indisciplinatos, duris et inevitabilibus obnoxios fore pœnis prædi- eit? - V. 8. Facite ergo fructus dignos pœnitentiæ. Poenitentiæ fructus præcipuus est fides in Chri- stum ; insuper evangelica vitæ ratio ; atque omnino cuncta, quæcunque sunt peccato contraria, justitiæ opera : quæ poenitentes fructificare debent resipi- scentiæ suæ convenientia. Addit etiam : « Et ne cœperitis dicere, Patrem habemus Abrahamum; dico enim voliis, quia potens est Deus de lapidibus istis suscitare filios Abrahamo. » Viden' quomodo sagacissime stultum illorum supercilium deprimit, inutilemque ipsis fore demonstrat carnalem ex Abra- hamo nativitatem? Nam carnis nobilitas, quid cam habentibus prosit, nisi hi paribus moribus parique ac parentes virtute fuerint? « Si quidem Abrahami filii essetis, aiebat illis Servator, opera utique Abra- hami perageretis "., Morum vitæque affinitatem postulat Deus. Stultum est bonis sanctisque paren- tibus gloriari, et ab illorum virtute longe fieri. Quod si hæc ita se habent, ait Judæus, quomodo semen Abrahæ adhuc multiplicatur? Quomodo Dei ad illum promissio manebit quæ ait, fore ut illius semren multiplicetur sicut astra cœli? Atqui hoc, o Judæc, per vocationem gentium factum iri nos dicimus. Dictum enim Abrahamo fuit : « In Isaaco vocabitur tibi semen,, et, « Multarum gentium patrem te constitui ". › Nam dictio in Isaaco denotat secundum promissionem. Ergo multarum gentium constitutus est pater, videlicet Christo credentium. De quibus alicubi voce Ezechielis Deus dixit: Et auferam cor lapideum de carne eorum, daboque eis cor carneum ut me cognoscant, et quia ego sum Dominus ., Ut autem magis adbuc audientibus prosit beatus Baptista, aliud addit : V. 9. Jam enim securis ad arborum radicem po- sita est. - Vel securim hoc loco appellat acutissimam iram, quam Deus Pater Judais intulit, propter ipsorumn adversus Christum impietatem. Etenim illis, bipen- uis iustar, impacta ira fuit. Idque nobis Zacharias B C - (A f. b, E f. 150, F f. 781, H f. 153) "E[o]n f. b, F f. b.) E f. b, F f. 783, H f. 455) el taûta (A f. b, H f. 156) "Iva §è xal Eri peñó.wi D - Joan. vult, • Gen. xxi, 12. “Ezech. xi, 19.
«Ἤδη δὲ καὶ ἡ ἀξίνη πρὸς τὴν ῥίζαν τῶν δένδρων κεῖται.» (α φ. 52 β, η φ. 156) Ἢ ἀξίνην ἐν τούτοις ὀνομάζει τὴν τομωτάτην ὀργὴν, ἣν τοῖς Ἰουδαίοις ἐπήνεγκεν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ, τῆς εἰς Χριστὸν δυσσεβείας ἕνεκα· ἐπενήνεκται γὰρ αὐτοῖς ὡς πέλεκυς, ἡ ὀργή. Καὶ τοῦτο ἡμῖν ὁ προφήτης Ζαχαρίας φανερὸν ἐποίει, λέγων· «Ἔσται ὁ κοπετὸς τῆς Ἱερουσαλὴμ ὡς κοπετὸς ῥοῶνος ἐν πεδίῳ ἐκκοπτομένου.» Ἔφη δὲ καὶ Ἱερεμίας, ὡς πρὸς αὐτήν· «Ἐλαίαν ὡραίαν εὔσκιον τῷ εἴδει ἐκάλεσε Κύριος τὸ ὄνομά σου· εἰς φωνὴν περιτομῆς αὐτῆς ἀνήφθη πῦρ ἐπ’ αὐτήν· μεγάλη ἡ θλῖψις ἐπ’ αὐτὴν, ἠχρειώθησαν οἱ κλάδοι αὐτῆς, καὶ Κύριος τῶν δυνάμεων ὁ καταφυτεύσας σε, ἐλάλησεν ἐπὶ σὲ κακά.» Εἰς τοῦτο λήψῃ καὶ τὴν ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις περὶ τῆς συκῆς παραβολήν. Οὐκοῦν ὡς ἄκαρπον καὶ οὐκ εὐγενὲς ἔτι φυτὸν ἐξεκόπη παρὰ Θεοῦ· πλὴν οὐκ εἰς τὴν ῥίζαν τὴν ἀξίνην τεθεῖσθαί φησιν, ἀλλὰ πρὸς τὴν ῥίζαν, τουτέστιν ἐγγὺς τῆς ῥίζης. Ἐξεκόπησαν γὰρ οἱ κλάδοι, καὶ οὐκ ἐκ ῥίζης αὐτῆς ἀνεβοθρεύθη τὸ φυτόν· σέσωσται γὰρ τὸ κατάλειμμα τοῦ Ἰσραὴλ, καὶ οὐχ ὁλόῤῥιζος ἀπόλωλεν. «Καὶ ἐπηρώτων αὐτὸν οἱ ὄχλοι.» (α φ. 53, η φ.
νῦν δὲ Πνεύματος ἁγίου μεμεστωμένος ὁ μακάριος ἐκσπάσω τὴν καρδίαν αὐτῶν τὴν λιθίνην ἐκ τῆς τοῦ εἰδέναι αὐτοὺς ἐμὲ, ὅτι ἐγώ είμι Κύριος. ο ὠφελῇ τοὺς ἀκροωμένους ὁ μακάριος Βαπτιστής, Βαπτιστής, οὐκ ἠγνόησε τῆς Ἰουδαίων δυστροπίας τὰ κατὰ Χριστοῦ τολμήματα. Προέγνω γάρ, ότι καὶ ἀπιστήσουσιν αὐτῷ, καὶ τὴν ἰοβόλον αὐτῶν κινήσαν· τες γλῶτταν, λοιδορίας βαλοῦσι. Πρὸς ἐκεῖνα τοίνυν βλέπων, ἐλέγχει αὐτοὺς, ὅτι καίτοι νόμον ἔχοντες λα- λοῦντα τὸ Χριστοῦ μυστήριον, καὶ προαγορεύσεις προφητῶν ἀποφερούσας εἰς τοῦτο, νωθροί γεγόνασι ταῖς ἀκοαῖς, καὶ ὀκνηροὶ πρὸς πίστιν τὴν ἐπί γε τῷ πάντων Σωτῆρι Χριστῷ· « Τίς γὰρ ὑμῖν ὑπέδειξε φυγεῖν ἀπὸ τῆς μελλούσης ὀργῆς; » "Αρ' οὐχ ἡ θεό. πνευστος Γραφή, τοὺς μὲν εἰς Χριστὸν πιστεύσαντας, μακαρίους εἶναι λέγουσα, τούς γε μὴν ἀπίστους καὶ ἀμαθεῖς, σκληραῖς καὶ ἀφύκτων ὁποπεσεῖσθαι δίκαις προαγγέλλουσα ; Ποιήσατε οὖν καρποὺς ἀξίους τῆς μετανοίας. καρπὸς μετανοίας, προηγουμένως μὲν, ἡ εἰς Χριστὸν πίστις· πρὸς δὲ τούτῳ, καὶ ἡ εὐαγγελική πολιτεία· καὶ ἁπλῶς τὰ ἀντικείμενα τῇ ἁμαρτία Εργα της δικαιοσύνης, ἅπερ ὁ μετανοῶν καρποφορεῖν ὀφείλει ἄξια τῆς μετανοίας. Επήγαγε δέ· ι Μὴ ἄρξησθε λέγειν ἐν ἑαυτοῖς· Πατέρα ἔχομεν ᾿Αβραάμ λέγω γὰρ ὑμῖν ὅτι δύναται ὁ Θεὸς ἐκ τῶν λίθων τούτων ἐγεῖραι τέκνα τῷ ᾿Αβραάμ. ο - (Ε Ορᾷς ὅπως εὐτεχνέστατα λίαν τὴν ἀσύνετον αΰ- τῶν ὀφρὶν καταφέρει, καὶ ἀσυντελὲς εἰς ὄνησιν αὐτοῖς φαίνει τὸ ἐξ Ἀβραὰμ γενέσθαι κατά την σάρκα; Τί γὰρ ἡ σαρκὸς εὐγένεια τοὺς ἔχοντας ὠφελεῖ, εἰ μὴ διὰ τῶν ὁμοίων ἔρχοιντο σπουδασμά- των, καὶ τῆς τῶν τεκόντων ἀρετῆς κατόπιν; « Εἰ γὰρ τέκνα του 'Αβραάμ ήτε, φησὶ πρὸς αὐτοὺς ὁ Σωτήρ, τὰ ἔργα τοῦ ᾽Αβραὰμ ἐποιεῖτε ἄν. » Τὴν ἐν ήθει καὶ τρόποις συγγένειαν ζητεῖ ὁ Θεός. Μάταιον οὖν τὸ προγόνοις ἐπαυχεῖν ἁγίοις καὶ ἀγαθοῖς, ἀπολιμ· πάνεσθαι δὲ μακρὰν τῆς ἐκείνων ἀρετῆς. — (Α Ι. 52, 'Aλλ' οὕτως ἔχει, φησὶν ὁ Ἰουδαῖος, πῶς ὅτι τὸ σπέρμα Αβραὰμ πληθύνεται, καὶ ἡ πρὸς αὐτὸν τοῦ Θεοῦ ἐπαγγελία σωθήσεται, ἡ φάσκουσα πληθύνειν αὐτοῦ τὸ σπέρμα ὡς τὰ ἄστρα τοῦ οὐρανοῦ; Διὰ τῆς τῶν ἐθνῶν κλήσεως, ὦ Ἰουδαῖε· εἴρηται γὰρ πρὸς αὐτὸν τὸν ᾿Αβραάμ, ὅτι ι Ἐν Ἰσαὰκ κληθήσεται σοι απέρα μα· ν και, ὅτι ο Πατέρα πολλῶν ἐθνῶν τέθεικά σεν δηλοῖ δὲ τὸ, ο ἐν Ἰσαάκ, ο τὸ κατ' ἐπαγγελίαν. Οὐκοῦν πατὴρ τέθειται πολλῶν ἐθνῶν, τῶν διὰ π στεως δηλονότι τῆς ἐν Χριστῷ· καὶ περὶ αὐτῶν ἔφη που θεὸς, καὶ διὰ φωνῆς τοῦ Ἰεζεκιήλ· « Καὶ σαρκὸς αὐτῶν, καὶ δώσω αὐτοῖς καρδίαν σαρκίνη, προσεπάγει τι καὶ ἕτερον· Ηδη δὲ καὶ ἡ ἀξίνη πρὸς τὴν ρίζαν τῶν δέν δρων κεῖται. (Α Γ. 1, Γ. 156) "Η ἀξίνην ἐν τούτοις όνομά ζει τὴν τομωτάτην ὀργήν, ἦν τοῖς Ἰουδαίοις ἐπ- ήνεγκεν ὁ Θεὸς καὶ Πατήρ, τῆς εἰς Χριστὸν δυσσε βείας ἕνεκα· ἐπενήνεκται γὰρ αὐτοῖς ὡς πέλεκυς, σε 5:5 S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. sta, non ignorabat futuros Judaicæ improbitatis A adversus Christum ausus. Etenim providebat fidem ei denegaturos, et venenatam linguam moventes convicium ei facturos. Haec itaque spectans, repre- hendit illos, quod etsi legem haberent sacramentum Christi prædicantem, et suadentia hoc ipsum pro- phetarum vaticinia, stupidis auribus fuerunt, et ad credendium Servatori omnium Christo segnes. Quis enim vos docuit fugere a ventura ira? › Nonne inspi- rata divinitus Scriptura, quæ credentes Christo Deatos esse ait ; incredulos autem et indisciplinatos, duris et inevitabilibus obnoxios fore pœnis prædi- eit? - V. 8. Facite ergo fructus dignos pœnitentiæ. Poenitentiæ fructus præcipuus est fides in Chri- stum ; insuper evangelica vitæ ratio ; atque omnino cuncta, quæcunque sunt peccato contraria, justitiæ opera : quæ poenitentes fructificare debent resipi- scentiæ suæ convenientia. Addit etiam : « Et ne cœperitis dicere, Patrem habemus Abrahamum; dico enim voliis, quia potens est Deus de lapidibus istis suscitare filios Abrahamo. » Viden' quomodo sagacissime stultum illorum supercilium deprimit, inutilemque ipsis fore demonstrat carnalem ex Abra- hamo nativitatem? Nam carnis nobilitas, quid cam habentibus prosit, nisi hi paribus moribus parique ac parentes virtute fuerint? « Si quidem Abrahami filii essetis, aiebat illis Servator, opera utique Abra- hami perageretis "., Morum vitæque affinitatem postulat Deus. Stultum est bonis sanctisque paren- tibus gloriari, et ab illorum virtute longe fieri. Quod si hæc ita se habent, ait Judæus, quomodo semen Abrahæ adhuc multiplicatur? Quomodo Dei ad illum promissio manebit quæ ait, fore ut illius semren multiplicetur sicut astra cœli? Atqui hoc, o Judæc, per vocationem gentium factum iri nos dicimus. Dictum enim Abrahamo fuit : « In Isaaco vocabitur tibi semen,, et, « Multarum gentium patrem te constitui ". › Nam dictio in Isaaco denotat secundum promissionem. Ergo multarum gentium constitutus est pater, videlicet Christo credentium. De quibus alicubi voce Ezechielis Deus dixit: Et auferam cor lapideum de carne eorum, daboque eis cor carneum ut me cognoscant, et quia ego sum Dominus ., Ut autem magis adbuc audientibus prosit beatus Baptista, aliud addit : V. 9. Jam enim securis ad arborum radicem po- sita est. - Vel securim hoc loco appellat acutissimam iram, quam Deus Pater Judais intulit, propter ipsorumn adversus Christum impietatem. Etenim illis, bipen- uis iustar, impacta ira fuit. Idque nobis Zacharias B C - (A f. b, E f. 150, F f. 781, H f. 153) "E[o]n f. b, F f. b.) E f. b, F f. 783, H f. 455) el taûta (A f. b, H f. 156) "Iva §è xal Eri peñó.wi D - Joan. vult, • Gen. xxi, 12. “Ezech. xi, 19.
PG 72:517157 β) Τρία τάγματα εἰσήγαγε Λουκᾶς ὁ μακάριος, πυνθανόμενα τοῦ Ἰωάννου, ὄχλους, τελώνας, στρατιώτας τὸ τρίτον· καθάπερ δέ τις ἐπιστήμων ἰατρὸς ἑκάστῳ τῶν παθῶν τὸ πρόσφορόν τε καὶ εἰκὸς ἐπιφέρει βοήθημα, οὕτως καὶ ὁ Βαπτιστὴς ἑκάστῳ τῶν ἐπιτηδευμάτων τὸν ἐπωφελῆ καὶ πρέποντα λόγον ἐδίδου· τοῖς μὲν ὄχλοις βαδίζουσιν εἰς μετάνοιαν, φιλαλλήλῳ φρονήματι κεχρῆσθαι κελεύων· τελώναις δὲ, τὴν εἰς ἀκαθέκτους πλεονεξίας ἀποκλείων ὁδόν· τοῖς γε μὴν στρατιώταις τὸ μηδένα διασείειν, πανσόφως ἐπιφωνῶν, ἀρκεῖσθαι δὲ τοῖς ὀψωνίοις. «Προσδοκῶντος δὲ τοῦ λαοῦ, καὶ διαλογιζομένων πάντων ἐν καρδίαις αὑτῶν περὶ τοῦ Ἰωάννου, κ.τ.λ.» (α φ. 53 β, ε φ. 155, φ φ. 786, η φ. 159) Οὕτως ἦν ἀξιάγαστος καὶ μέγας ὁ Ζαχαρίου παῖς, ὡς εἰς τοῦτο ὑπονοίας ἐλθεῖν τοὺς τῶν Ἰουδαίων δήμους, μὴ ἄρα πως αὐτὸς εἴη ὁ Χριστὸς, ὁ καὶ διὰ τῆς τοῦ νόμου σκιᾶς γραφόμενος, καὶ διὰ προφητῶν ἁγίων προκεκηρυγμένος. Ἐπειδὴ δὲ ἅπαξ εἰς τοῦτο ὑπονοίας προῆλθόν τινες, ἀποκείρει ὑποψίαν, Δεσποτικοῖς ἀξιώμασι ὡς οἰκέτης παραχωρῶν· ἀμέτρητον γὰρ τὸ μεταξὺ Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων.
ἡ ὀργή. Καὶ τοῦτο ἡμῖν ὁ προφήτης Ζαχαρίας φα- Α νερὸν ἐποίει, λέγων • Εσται ὁ κοπετὸς τῆς Ἱε ρουσαλὴμ ὡς κοπετὸς βοῶνος ἐν πεδίῳ ἐκκοπτομέ- νου. • Εφτι δὲ καὶ Ἱερεμίας, ὡς πρὸς αὐτήν· • Ελαίαν ὡραίαν εἴσκιον τῷ εἴδει ἐκάλεσε Κύριος τὸ ὄνομά σου· εἰς φωνὴν περιτομῆς αὐτῆς ἀνήφθη πῦρ ἐπ' αὐτήν· μεγάλη ἡ θλίψις ἐπ' αὐτὴν, ἠχρειώ- θησαν οι κλάδοι αὐτῆς, καὶ Κύριος τῶν δυνάμεων ὁ καταφυτεύσας σε, ἐλάλησεν ἐπὶ σὲ κακά. » Εἰς τοῦτο λήψῃ καὶ τὴν ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις περὶ τῆς συκῆς παραβολήν. Οὐκοῦν ὡς ἄχαρπον καὶ οὐκ εὐω γενὲς ἔτι φυτὸν ἐξεκόπη παρὰ Θεοῦ· πλὴν οὐκ εἰς τὴν βίζαν τὴν ἀξίνην τεθεῖσθαί φησιν, ἀλλὰ πρὸς τὴν ρίζαν, τουτέστιν ἐγγὺς τῆς ῥίζης. Εξεκόπησαν γὰρ οἱ κλάδοι, καὶ οὐκ ἐκ ῥίζης αὐτῆς ἀνεβοθρεύθη τὸ φυτόν· σέσωσται γὰρ τὸ κατάλειμμα του Ισραήλ, καὶ οὐχ ὁλόριζος ἀπόλωλεν. Καὶ ἐπηρώτων αὐτὸν οἱ ὄχλοι. (Α Γ. 53, Η Γ. Τρία τάγματα εισήγαγε Λουκᾶς ὁ μακάριος, πυνθανόμενα τοῦ Ἰωάννου, όχλους, τελώνας, στρατιώτας τὸ τρίτον· καθάπερ δέ τις ἐπιστήμων ἰατρὸς ἑκάστῳ τῶν παθῶν τὸ πρόσφο- ρόν τε καὶ εἰκὸς ἐπιφέρει βοήθημα, οὕτως καὶ ὁ Βαπτιστὴς ἑκάστῳ τῶν ἐπιτηδευμάτων τὸν ἐπωφελή καὶ πρέποντα λόγον ἐδίδου· τοῖς μὲν ὄχλοις βαδίζου- σιν εἰς μετάνοιαν, φιλαλλήλῳ φρονήματι κεχρήσθαι κελεύων· τελώναις δὲ, τὴν εἰς ἀκαθέκτους πλεονεξίας ἀποκλείων ἐδόν· τοῖς γε μὴν στρατιώταις τὸ μηδένα διατείειν, πανσόφως ἐπιφωνῶν, ἀρκεῖσθαι δὲ τοῖς ψωνίοις. Προσδοκώντος δὲ τοῦ λαοῦ, καὶ διαλογιζομέ- των πάντων ἐν καρδίαις αὑτῶν περὶ τοῦ Ιωάν- του, κ. τ. λ. ἦν ἀξιάγαστος καὶ μέγας ὁ Ζαχαρίου παῖς, ὡς εἰς τοῦτο υπονοίας ἐλθεῖν τοὺς τῶν Ἰουδαίων δήμους, μὴ ἄρα πως αὐτὸς εἴη ὁ Χριστὸς, ὁ καὶ διὰ τῆς τοῦ νόμου σκιᾶς γραφόμενος, καὶ διὰ προφητῶν ἁγίων προκεκηρυγμένος. Ἐπειδὴ δὲ ἅπαξ εἰς τοῦτο υπου νοίας προῆλθόν τινες, ἀποκείρει ὑποψίαν, Δεσποτι- τοῖς ἀξιώματι ὡς οἰκέτης παραχωρῶν· ἀμέτρητον γὰρ τὸ μεταξύ Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων. Και που ταῦτα λέγοντα τὸν ἱερὸν εὑρήσομεν Βαπτιστὴν ἐν τῇ κατὰ τὸν Ἰωάννην εὐαγγελική συγγραφῇ· ἔφη γὰρ οὕτως· • Αὐτοὶ ὑμεῖς μαρτυρεῖτε, ὅτι εἶπον ὡς οὐκ εἰμὶ ὁ ἐκείνου. Απεκρίνατο ὁ Ιωάννης ἅπασι λέγων· Ἐγώ μὲν ὕδατι βαπτίζω ὑμᾶς, κ. τ. λ. φήνας τοίνυν ἑαυτὸν οὐκ ὄντα Χριστὸν, ἐπιφέρει λοιπὸν ἀποδείξεις, δι' ὧν ἔστι μαθεῖν, ὡς ἀμέτρητόν τι μεταξύ διαφαίνεται Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων, δούλου καὶ Δεσπότου, του προβαδίζοντος οἰκετικῶς, καὶ τοῦ θεοπρεπῶς ἀναλάμποντος· εἴπερ ὑπάρχων τοσοῦτος εἰς ἀρετὴν ὁ μακάριος Βαπτιστής, οὐκ ἄξιον ἑαυτὸν εἶναί φησιν, οὐδ᾽ ὅσον εἰπεῖν τοῦ ἀποθίγειν τῶν υποδημάτων αὐτοῦ. Εἶτα τούτοις ἑτέραν ἀπόδειξιν ** Χριστὸς, ἀλλ' ὅτι ἀπεσταλμένος εἰμὶ ἔμπροσθεν , σε σε COMMENT. IN LUCAM. propheta patefaciebat dicens : « Erit planctus Jerusa- • b) C (A f. b, E f. 155, F f. 786, H f. 159) OutwS (A f. b, E f. 155, F f. 786, H f. b) 'A‰0- Zach. xit, 1. lem sicut planetus malogranati in agro succisi ". Ail pariter ceu civitatem eamdem alloquens Jeremias : • Oleam pulchram, bene opaca specie, appellavit Dominus nomen tuum ; ad vocem circumcisionis ejus accensus est ignis super eam ; magna tribulatio super te; inutiles facti sunt rami ejus; et Dominus qui plan- tavit te, locutus est super te mala ". › llunc sen- sum in Evangeliis quoque habere reputabis ficulnea parabolam, quæ iufructuosa malique generis arbor succisa fuit. Verumtamen non in radice defixam ait securim, sed positam ad radicem, id est prope radi- cem. Nam rami quidem decisi fuerunt, non tamen radicitus effossa arbor : quippe reliquiæ conservatæ sunt Israelis non ipse funditus periit. V. 10. Et interrogabant eum turbæ. Tres hominum ordines introduxit beatus Lucas Joannem interrogantes, populum, publicanos, ter- tioque loco milites. Sicut autem sapiens medicus uni- cuique morbo congruum ac probabile remedium affert, 144, sic etiam Baptista singularum proles- sionum hominibus utile atque conveniens dabat consilium : nempe populum ad pœnitentiam acceden- ten, mutuam charitatem fovere jubet : publicanis quominus iniquas exactiones exerceant, interdicit : denique milites ne quemquam vexent, aptissime ada hortatur, sed ut victu suo contenti sint. V. 15. Populo autem exspectatione suspenso, el cogitantibus omnibus in cordibus suis de Joanne, etc. Adeo admirandus magnusque erat Zachariæ filius, ut eum populus Judæorum suspicaretur fortasse esse Christum illum, quem legis umbra delineaverat, et prophetæ sancti prædixerant. Quia igitur in hanc nonnulli suspicionem venerant, eam ipse præcidit, Dominicali dignitati tanquam famulus cedens. Di- stant enim immensum a Deo homines. Quod ipsum dici comperiemus a sacro Baptista in evangelica Joannis historia, ubi sic ait : «Vos ipsi testimonium mihi perhibetis quod dixerim, Non sum ego Christus, sed quia missus sum ante illum *, V. 16. Respondit Joannes dicens omnibus : Ego quidem aqua baptizo vos, etc. Cum itaque declarasset se non esse Christum, profert deinde argumenta, ex quibus discere licet distare immaniter a Deo homines, a famulo Dominum, ɔb eo qui servíliter præit, illum qui digna Deo ma- jestate relucet ; siquidem cum tanta polleret virtule beatus Baptista, haud se dignum ait calceos ejus, ut dici solet, attingere. Deinde aliud quoque argu- mentum profert : « Equidem vos aqua baptizo, ille autem vos in Spiritu sancto baptizabit et igne. » Jerem. x1, 16, 17. Joan. 111, 28.
Καί που ταῦτα λέγοντα τὸν ἱερὸν εὑρήσομεν Βαπτιστὴν ἐν τῇ κατὰ τὸν Ἰωάννην εὐαγγελικῇ συγγραφῇ· ἔφη γὰρ οὕτως· «Αὐτοὶ ὑμεῖς μαρτυρεῖτε, ὅτι εἶπον ὡς οὐκ εἰμὶ ὁ Χριστὸς, ἀλλ’ ὅτι ἀπεσταλμένος εἰμὶ ἔμπροσθεν ἐκείνου.» «Ἀπεκρίνατο ὁ Ἰωάννης ἅπασι λέγων· Ἐγὼ μὲν ὕδατι βαπτίζω ὑμᾶς, κ.τ.λ.» (α φ. 53 β, ε φ. 155, φ φ. 786, η φ. 159 β) Ἀποφήνας τοίνυν ἑαυτὸν οὐκ ὄντα Χριστὸν, ἐπιφέρει λοιπὸν ἀποδείξεις, δι’ ὧν ἔστι μαθεῖν, ὡς ἀμέτρητόν τι μεταξὺ διαφαίνεται Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων, δούλου καὶ Δεσπότου, τοῦ προβαδίζοντος οἰκετικῶς, καὶ τοῦ θεοπρεπῶς ἀναλάμποντος· εἴπερ ὑπάρχων τοσοῦτος εἰς ἀρετὴν ὁ μακάριος Βαπτιστὴς, οὐκ ἄξιον ἑαυτὸν εἶναί φησιν, οὐδ’ ὅσον εἰπεῖν τοῦ ἀποθίγειν τῶν ὑποδημάτων αὐτοῦ. Εἶτα τούτοις ἑτέραν ἀπόδειξιν εὐθὺς ἐπιφέρει· «Ἐγὼ μὲν βαπτίζω ὑμᾶς ὕδατι, ἐκεῖνος δὲ ὑμᾶς βαπτίσει ἐν Πνεύματι ἁγίῳ καὶ πυρί. Μόνης γὰρ καὶ ἰδικῶς ἔργον ἐστὶ τῆς πάντα ὑπερκειμένης οὐσίας, τὸ ἐνιέναι δύνασθαί τισι τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καὶ θείας φύσεως κοινωνοὺς ἀποφαίνειν τοὺς προσιόντας αὐτῇ·
ἡ ὀργή. Καὶ τοῦτο ἡμῖν ὁ προφήτης Ζαχαρίας φα- Α νερὸν ἐποίει, λέγων • Εσται ὁ κοπετὸς τῆς Ἱε ρουσαλὴμ ὡς κοπετὸς βοῶνος ἐν πεδίῳ ἐκκοπτομέ- νου. • Εφτι δὲ καὶ Ἱερεμίας, ὡς πρὸς αὐτήν· • Ελαίαν ὡραίαν εἴσκιον τῷ εἴδει ἐκάλεσε Κύριος τὸ ὄνομά σου· εἰς φωνὴν περιτομῆς αὐτῆς ἀνήφθη πῦρ ἐπ' αὐτήν· μεγάλη ἡ θλίψις ἐπ' αὐτὴν, ἠχρειώ- θησαν οι κλάδοι αὐτῆς, καὶ Κύριος τῶν δυνάμεων ὁ καταφυτεύσας σε, ἐλάλησεν ἐπὶ σὲ κακά. » Εἰς τοῦτο λήψῃ καὶ τὴν ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις περὶ τῆς συκῆς παραβολήν. Οὐκοῦν ὡς ἄχαρπον καὶ οὐκ εὐω γενὲς ἔτι φυτὸν ἐξεκόπη παρὰ Θεοῦ· πλὴν οὐκ εἰς τὴν βίζαν τὴν ἀξίνην τεθεῖσθαί φησιν, ἀλλὰ πρὸς τὴν ρίζαν, τουτέστιν ἐγγὺς τῆς ῥίζης. Εξεκόπησαν γὰρ οἱ κλάδοι, καὶ οὐκ ἐκ ῥίζης αὐτῆς ἀνεβοθρεύθη τὸ φυτόν· σέσωσται γὰρ τὸ κατάλειμμα του Ισραήλ, καὶ οὐχ ὁλόριζος ἀπόλωλεν. Καὶ ἐπηρώτων αὐτὸν οἱ ὄχλοι. (Α Γ. 53, Η Γ. Τρία τάγματα εισήγαγε Λουκᾶς ὁ μακάριος, πυνθανόμενα τοῦ Ἰωάννου, όχλους, τελώνας, στρατιώτας τὸ τρίτον· καθάπερ δέ τις ἐπιστήμων ἰατρὸς ἑκάστῳ τῶν παθῶν τὸ πρόσφο- ρόν τε καὶ εἰκὸς ἐπιφέρει βοήθημα, οὕτως καὶ ὁ Βαπτιστὴς ἑκάστῳ τῶν ἐπιτηδευμάτων τὸν ἐπωφελή καὶ πρέποντα λόγον ἐδίδου· τοῖς μὲν ὄχλοις βαδίζου- σιν εἰς μετάνοιαν, φιλαλλήλῳ φρονήματι κεχρήσθαι κελεύων· τελώναις δὲ, τὴν εἰς ἀκαθέκτους πλεονεξίας ἀποκλείων ἐδόν· τοῖς γε μὴν στρατιώταις τὸ μηδένα διατείειν, πανσόφως ἐπιφωνῶν, ἀρκεῖσθαι δὲ τοῖς ψωνίοις. Προσδοκώντος δὲ τοῦ λαοῦ, καὶ διαλογιζομέ- των πάντων ἐν καρδίαις αὑτῶν περὶ τοῦ Ιωάν- του, κ. τ. λ. ἦν ἀξιάγαστος καὶ μέγας ὁ Ζαχαρίου παῖς, ὡς εἰς τοῦτο υπονοίας ἐλθεῖν τοὺς τῶν Ἰουδαίων δήμους, μὴ ἄρα πως αὐτὸς εἴη ὁ Χριστὸς, ὁ καὶ διὰ τῆς τοῦ νόμου σκιᾶς γραφόμενος, καὶ διὰ προφητῶν ἁγίων προκεκηρυγμένος. Ἐπειδὴ δὲ ἅπαξ εἰς τοῦτο υπου νοίας προῆλθόν τινες, ἀποκείρει ὑποψίαν, Δεσποτι- τοῖς ἀξιώματι ὡς οἰκέτης παραχωρῶν· ἀμέτρητον γὰρ τὸ μεταξύ Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων. Και που ταῦτα λέγοντα τὸν ἱερὸν εὑρήσομεν Βαπτιστὴν ἐν τῇ κατὰ τὸν Ἰωάννην εὐαγγελική συγγραφῇ· ἔφη γὰρ οὕτως· • Αὐτοὶ ὑμεῖς μαρτυρεῖτε, ὅτι εἶπον ὡς οὐκ εἰμὶ ὁ ἐκείνου. Απεκρίνατο ὁ Ιωάννης ἅπασι λέγων· Ἐγώ μὲν ὕδατι βαπτίζω ὑμᾶς, κ. τ. λ. φήνας τοίνυν ἑαυτὸν οὐκ ὄντα Χριστὸν, ἐπιφέρει λοιπὸν ἀποδείξεις, δι' ὧν ἔστι μαθεῖν, ὡς ἀμέτρητόν τι μεταξύ διαφαίνεται Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων, δούλου καὶ Δεσπότου, του προβαδίζοντος οἰκετικῶς, καὶ τοῦ θεοπρεπῶς ἀναλάμποντος· εἴπερ ὑπάρχων τοσοῦτος εἰς ἀρετὴν ὁ μακάριος Βαπτιστής, οὐκ ἄξιον ἑαυτὸν εἶναί φησιν, οὐδ᾽ ὅσον εἰπεῖν τοῦ ἀποθίγειν τῶν υποδημάτων αὐτοῦ. Εἶτα τούτοις ἑτέραν ἀπόδειξιν ** Χριστὸς, ἀλλ' ὅτι ἀπεσταλμένος εἰμὶ ἔμπροσθεν , σε σε COMMENT. IN LUCAM. propheta patefaciebat dicens : « Erit planctus Jerusa- • b) C (A f. b, E f. 155, F f. 786, H f. 159) OutwS (A f. b, E f. 155, F f. 786, H f. b) 'A‰0- Zach. xit, 1. lem sicut planetus malogranati in agro succisi ". Ail pariter ceu civitatem eamdem alloquens Jeremias : • Oleam pulchram, bene opaca specie, appellavit Dominus nomen tuum ; ad vocem circumcisionis ejus accensus est ignis super eam ; magna tribulatio super te; inutiles facti sunt rami ejus; et Dominus qui plan- tavit te, locutus est super te mala ". › llunc sen- sum in Evangeliis quoque habere reputabis ficulnea parabolam, quæ iufructuosa malique generis arbor succisa fuit. Verumtamen non in radice defixam ait securim, sed positam ad radicem, id est prope radi- cem. Nam rami quidem decisi fuerunt, non tamen radicitus effossa arbor : quippe reliquiæ conservatæ sunt Israelis non ipse funditus periit. V. 10. Et interrogabant eum turbæ. Tres hominum ordines introduxit beatus Lucas Joannem interrogantes, populum, publicanos, ter- tioque loco milites. Sicut autem sapiens medicus uni- cuique morbo congruum ac probabile remedium affert, 144, sic etiam Baptista singularum proles- sionum hominibus utile atque conveniens dabat consilium : nempe populum ad pœnitentiam acceden- ten, mutuam charitatem fovere jubet : publicanis quominus iniquas exactiones exerceant, interdicit : denique milites ne quemquam vexent, aptissime ada hortatur, sed ut victu suo contenti sint. V. 15. Populo autem exspectatione suspenso, el cogitantibus omnibus in cordibus suis de Joanne, etc. Adeo admirandus magnusque erat Zachariæ filius, ut eum populus Judæorum suspicaretur fortasse esse Christum illum, quem legis umbra delineaverat, et prophetæ sancti prædixerant. Quia igitur in hanc nonnulli suspicionem venerant, eam ipse præcidit, Dominicali dignitati tanquam famulus cedens. Di- stant enim immensum a Deo homines. Quod ipsum dici comperiemus a sacro Baptista in evangelica Joannis historia, ubi sic ait : «Vos ipsi testimonium mihi perhibetis quod dixerim, Non sum ego Christus, sed quia missus sum ante illum *, V. 16. Respondit Joannes dicens omnibus : Ego quidem aqua baptizo vos, etc. Cum itaque declarasset se non esse Christum, profert deinde argumenta, ex quibus discere licet distare immaniter a Deo homines, a famulo Dominum, ɔb eo qui servíliter præit, illum qui digna Deo ma- jestate relucet ; siquidem cum tanta polleret virtule beatus Baptista, haud se dignum ait calceos ejus, ut dici solet, attingere. Deinde aliud quoque argu- mentum profert : « Equidem vos aqua baptizo, ille autem vos in Spiritu sancto baptizabit et igne. » Jerem. x1, 16, 17. Joan. 111, 28.
PG 72:519ἐνυπάρχει δὲ τοῦτο, οὐ κατὰ λῆψιν καὶ μέθεξιν τὴν παρ’ ἑτέρου τινὸς, ἀλλ’ οἴκοθεν καὶ οὐσιωδῶς τῷ Χριστῷ· βαπτίζει γὰρ ἐν ἁγίῳ Πνεύματι. Θεὸς οὖν ἄρα ἐστὶ, καὶ καρπὸς τῆς οὐσίας τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ὁ ἐνανθρωπήσας Λόγος· ἀλλ’ ἔδρα τοῦτο καὶ ὅτε γέγονεν ἄνθρωπος, εἶς ὢν Υἱὸς μετὰ τῆς ἀῤῥήτως τε καὶ ἀπερινοήτως ἑνωθείσης αὐτῷ σαρκός. Καὶ γοῦν ὁ μακάριος Βαπτιστὴς προειπὼν, «Οὐκ εἰμὶ ἄξιος, ἵνα λύσω τὸν σφαιρωτῆρα τῶν ὑποδημάτων (οὕτω δὲ εἰώθασι λέγειν τὸ ἄκρον τοῦ ὑποδήματος, τὸ εἰς ὀξὺ λῆγον· τοιούτοις γὰρ χρῶνται οἱ βάρβαροι), προσεπήνεγκεν εὐθύς· «Οὗτος ὑμᾶς βαπτίσει ἐν Πνεύματι ἁγίῳ καὶ πυρί·» καὶ πόδας δηλονότι καὶ ὑποδήματα ἔχων. Οὐ γάρ τοι φαίη τις ἂν, εἴγε νοῦν ἔχοι, ὡς ἄσαρκος ὢν ὁ Λόγος, καὶ οὔπω γενόμενος καθ’ ἡμᾶς, πόδας εἶχε καὶ ὑποδήματα· ἀλλ’ ὅτε γέγονεν ἄνθρωπος, ἐπειδὴ τὸ εἶναι Θεὸς οὐκ ἀπώλεσεν, ἐνήργηκε πάλιν καὶ οὕτω θεοπρεπῶς, τὸ Πνεῦμα διδοὺς τοῖς πιστεύουσιν εἰς αὐτόν· ἦν γὰρ ἐν ταὐτῷ Θεός τε ὁμοῦ καὶ ἄνθρωπος ὁ αὐτός. Ἀλλὰ, Ναὶ, φησὶν, ἐνήργηκεν ὁ Λόγος τὰ θεοπρεπῆ διὰ τοῦ ἐκ σπέρματος Δαβίδ. Οὐκοῦν ἀντεροῦμέν σοι ταῦτα λέγοντι, τοῦ Ἰωάννου τὰ ῥήματα·
Α εὐθὺς ἐπιφέρει· . Ἐγὼ μὲν βαπτίζω ὑμᾶς ὕδατι, ἐκεῖνος δὲ ὑμᾶς βαπτίσει ἐν Πνεύματι ἁγίῳ καὶ πυρί. Μόνης γὰρ καὶ ἰδικῶς ἔργον ἐστὶ τῆς πάντα ὑπερ- κειμένης ουσίας, τὸ ἐνιέναι δύνασθαί τισι τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καὶ θείας φύσεως κοινωνοὺς ἀποφαίνειν τους προσιόντας αὐτῇ· ἐνυπάρχει δὲ τοῦτο, οξ κατὰ λῆψιν καὶ μέθεξιν τὴν παρ' ἑτέρου τινός, ἀλλ' οἴκοθεν καὶ οὐσιωδῶς τῷ Χριστῷ· βαπτίζει γὰρ ἐν ἁγίῳ Πνεύματι. Θεὸς οὖν ἄρα ἐστί, καὶ καρπὸς τῆς οὐσίας τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ὁ ἐνανθρωπήσας Λόγος - ἀλλ᾽ ἕδρα τοῦτο καὶ ὅτε γέγονεν ἄνθρωπος, εἷς ἂν Υἱὸς μετὰ τῆς ἀῤῥήτως τε καὶ ἀπερινοήτως ενωθεί σης αὐτῷ σαρκός. Καὶ γοῦν ὁ μακάριος Βαπτιστής προειπών, « Οὐκ εἰμὶ ἄξιος, ἵνα λύσω τὸν σφαιρω τῆρα τῶν ὑποδημάτων (οὕτω δὲ ειώθασι λέγειν τὸ Β ἄκρον τοῦ ὑποδήματος, τὸ εἰς ὀξὺ λήγον· τοιούτοις γὰρ χρῶνται οι βάρβαροι), προσεπήνεγκεν εὐθύς • Οὗτος ὑμᾶς βαπτίσει ἐν Πνεύματι ἁγίῳ καὶ πυρί ο καὶ πόδας δηλονότι καὶ ὑποδήματα ἔχων. Οὐ γὰρ το φαίη τις ἂν, εἴγε νοῦν ἔχοι, ὡς ἄσαρχος ὧν ὁ Λόγος, καὶ οὔπω γενόμενος καθ' ἡμᾶς, πόδας είχε καὶ ὑποδήματα· ἀλλ' ὅτε γέγονεν ἄνθρωπος, ἐπειδή τὸ εἶναι Θεὸς οὐκ ἀπώλεσεν, ἐνήργηκε πάλιν καὶ οὕτω θεοπρεπῶς, τὸ Πνεῦμα διδοὺς τοῖς πιστεύουσιν εἰς αὐτόν· ἦν γὰρ ἐν ταυτῷ Θεός τε ὁμοῦ καὶ ἄν θρωπος ὁ αὐτός. Ἀλλὰ, Ναί, φησιν, ενήργησεν ὁ Λόγος τὰ θεοπρεπή διὰ τοῦ ἐκ σπέρματος Δαβίδ. Οὐκοῦν ἀντεροῦμέν σοι ταῦτα λέγοντι τοῦ Ἰωάννου τὰ ῥήματα· ἔφη γάρ που πρὸς Ἰουδαίους· « Οπίσω μου έρχεται ἀνὴρ, ὃς ἔμπροσθέν μου γέγονεν, ὅτι πρῶτός μου, κἀγὼ οὐκ ᾔδειν αὐτόν· ἀλλ' ὁ πέμψας με βαπτίζειν ἐν ὕδατι, αὐτός μοι εἶπεν· Ἐφ᾿ ὃν ἂν ἴδῃς καταβαί νον τὸ Πνεῦμα, καὶ μένον ἐπ' αὐτὸν, οὗτός ἐστιν ὁ βαπτίζων ἐν Πνεύματι ἁγίῳ· κἀγὼ ἑώρακα και μετ μαρτύρηκα ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός τοῦ Θεοῦ. ὁ Ἰδού δὲ, σαφῶς ἄνδρα λέγων, πρὸ αὐτοῦ γενέσθαι φησί, καὶ εἶναι πρῶτον αὐτοῦ, προϋπάρχοντα δηλονότι θεί κῶς, κατά γε τὸ παρ' αὐτοῦ σαφῶς εἰρημένον τοῖς Ἰουδαίων δήμοις· « Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, πρὶν 'Αβραάμ γενέσθαι, ἐγώ εἰμι· ο εἶτα πρὸς τούτῳ καὶ κατα δῆναί φησιν ἐπ' αὐτὸν τὸ Πνεῦμα ἐξ οὐρανοῦ. "Αρ' ἐπὶ γυμνὸν καὶ ἄσαρκον ἔτι τὸν τοῦ Θεοῦ Λόγου και ταβηναί φασι τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καὶ τὸν τοῦ Πνεύ ματος χορηγόν, τοῦ ἰδίου . Πνεύματος μέτοχον ἀπο- φαίνουσιν; "Η μᾶλλον ἐκεῖνό φασιν, ὅτι τὸ Πνεῦμα λαβὼν ἀνθρωπίνως, βαπτίζει θεϊκῶς ἐν ἁγίῳ Πνεύ ματι, καὶ ἔστιν αὐτὸς ὁ εἷς τε καὶ μόνο;, καὶ ἀλη θῶς Υἱὸς τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ὡς αὐτὸς μεμαρτύ ρηκεν ὁ μακάριος Βαπτιστής; (Λ Γ. Ι, Ε Γ. 157, Γ. 788, Η Γ. 162) Ρητέον καὶ οὕτως · Τάχα δὲ τῇ τοῦ Πνεύματος σημασίς, τὴν τοῦ πυρὸς συνέδη δεν ὁ μακάριος Βαπτιστής, οὐκ ἐν πυρὶ πάντας βαπτι σθήσεσθαι λέγων ἡμᾶς διὰ Χριστοῦ, ἀλλὰ τὴν τοῦ Πνεύματος ενέργειαν τὴν ζωοποιόν διὰ τῆς τοῦ πυρὸς σημασίας σημαίνων· ἐκ γὰρ τῆς διαφόρου περὶ τὸ ὑποκείμενον ἐνεργείας, διαφόρους λαμβάνει τὸ ἓν Πνεῦμα τὰς προσηγορίας. σε S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Unius quippe proprium est superstantis omnia sub- stantiæ, ut Spiritum sanctum possit aliqnibus imwit- tere, et divinæ substantiæ eos qui ad ipsam accedunt participes facere. Porro hæc Christo inest facultas : non quod cam aliunde acceperit ant participaverit, sed ex suapte natura ac substantialiter. Etenim is in Spi- ritu sancto baptizat. Quamobrem humanatum Ver- bun, Deus utique est fructusque substantie Dei Patris. Jam vero postea etiam quam factus est homo, id ipsum agebat, quia unus est Filius cum unita sibi ineffabiliter et incomprehensibiliter carne. Et quidem cum antea dixisset beatus Baptista, Non sum dignus calceamentorum sphærulam dissolvere (sic enim appellant calcei extremitatem, quæ in acutum desinit, cujusmodi gestare barbari solent), statim addidit : • Hic vos baptizabit in Spiritu san- cto et igne; et pedes scilicet babens et calceos. Neque enim quisquam sana inente præditus dicet, Verbum nondum incarnatum, neque adhuc apud nos versans, pedes et calceos habuisse. Sed quia cum Verbum factum est homo, deitatem suam non amisit, ideo tunc etiam Deo digna operabatur, Spi- ritum tribuens credentibus in eum. Idem quippe Deus simul erat et homo. C F Sed dicet aliquis : Imo potius Verbum Deo digna faciebat per hominem de stirpe Davidis ortum. At- qui hæc tibi dicenti nos opponemus Joannis verba, qui alicubi ait Jud:eis: «Venit post me vir, qui ante me factus est, quia prior me erat, et ego illumn nesciebam. Sed qui misit me aqua baptizare, ipse mihi dixit : Super quem videris descendentem Spi- ritum sanctum, supraque cum manentem, bic est qui baptizat in Spiritu sancto ; et ego vidi, et testi - monium perhibui quod ipse Dei Filius sit ". › En manifeste, quem virum dixit, eum ante se factum affirmat, et sibi esse priorem, divinitus nempe præ'exsistentem, prout a Christo ipso Judaicæ tur- bæ dictum fuit : Antequam Abraham fieret, ego sum . » Præterea mox dicit descendisse in ipsum de colo Spiritum. Num forte in simplex incorpo reumque adhuc Dei Verbum descendisse aiunt Spiritum sanctum, et Spiritus sancti datorem, Spiritum proprium participare affirmant? Quid ni illud potius asserunt, eun in humanitatem suam D Spiritum sanctum recepisse, baptizasse vero divini- tus in sancto Spiritu; eumdemque unum esse solumque et vere Patris Dei Filium, ut idem testa- tur Baptista? Sed alia quoque explicatio proferenda est. Fortasse cum Spiritus vocabulo, ignis mentio- nem copulavit Baptista, non ut omnes nos baptis zandos fore igne per Christum affirmaret, sed ut vivificam Spiritus operationem, ignis vocabulo si- gnificaret. Nam pro diversa in subjecta re opera- tione, diversas sumit unus Spiritus appellationes. Joan. 1, seqq. * Joan. vii, 58.
ἔφη γάρ που πρὸς Ἰουδαίους· «Ὀπίσω μου ἔρχεται ἀνὴρ, ὃς ἔμπροσθέν μου γέγονεν, ὅτι πρῶτός μου, κἀγὼ οὐκ ᾔδειν αὐτόν· ἀλλ’ ὁ πέμψας με βαπτίζειν ἐν ὕδατι, αὐτός μοι εἶπεν· Ἐφ’ ὃν ἂν ἴδῃς καταβαῖνον τὸ Πνεῦμα, καὶ μένον ἐπ’ αὐτὸν, οὗτός ἐστιν ὁ βαπτίζων ἐν Πνεύματι ἁγίῳ· κἀγὼ ἑώρακα καὶ μεμαρτύρηκα ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ.» Ἰδοὺ δὲ, σαφῶς ἄνδρα λέγων, πρὸ αὐτοῦ γενέσθαι φησὶ, καὶ εἶναι πρῶτον αὐτοῦ, προϋπάρχοντα δηλονότι θεικῶς, κατά γε τὸ παρ’ αὐτοῦ σαφῶς εἰρημένον τοῖς Ἰουδαίων δήμοις· «Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, πρὶν Ἀβραὰμ γενέσθαι, ἐγώ εἰμι·» εἶτα πρὸς τούτῳ καὶ καταβῆναί φησιν ἐπ’ αὐτὸν τὸ Πνεῦμα ἐξ οὐρανοῦ. Ἆρ’ ἐπὶ γυμνὸν καὶ ἄσαρκον ἔτι τὸν τοῦ Θεοῦ Λόγον καταβῆναί φασι τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καὶ τὸν τοῦ Πνεύματος χορηγὸν, τοῦ ἰδίου Πνεύματος μέτοχον ἀποφαίνουσιν; Ἢ μᾶλλον ἐκεῖνό φασιν, ὅτι τὸ Πνεῦμα λαβὼν ἀνθρωπίνως, βαπτίζει θεϊκῶς ἐν ἁγίῳ Πνεύματι, καὶ ἔστιν αὐτὸς ὁ εἷς τε καὶ μόνος, καὶ ἀληθῶς Υἱὸς τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ὡς αὐτὸς μεμαρτύρηκεν ὁ μακάριος Βαπτιστής; (α φ. 54 β, ε φ. 157, φ φ. 788, η φ. 162) Ῥητέον καὶ οὕτως·
Α εὐθὺς ἐπιφέρει· . Ἐγὼ μὲν βαπτίζω ὑμᾶς ὕδατι, ἐκεῖνος δὲ ὑμᾶς βαπτίσει ἐν Πνεύματι ἁγίῳ καὶ πυρί. Μόνης γὰρ καὶ ἰδικῶς ἔργον ἐστὶ τῆς πάντα ὑπερ- κειμένης ουσίας, τὸ ἐνιέναι δύνασθαί τισι τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καὶ θείας φύσεως κοινωνοὺς ἀποφαίνειν τους προσιόντας αὐτῇ· ἐνυπάρχει δὲ τοῦτο, οξ κατὰ λῆψιν καὶ μέθεξιν τὴν παρ' ἑτέρου τινός, ἀλλ' οἴκοθεν καὶ οὐσιωδῶς τῷ Χριστῷ· βαπτίζει γὰρ ἐν ἁγίῳ Πνεύματι. Θεὸς οὖν ἄρα ἐστί, καὶ καρπὸς τῆς οὐσίας τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ὁ ἐνανθρωπήσας Λόγος - ἀλλ᾽ ἕδρα τοῦτο καὶ ὅτε γέγονεν ἄνθρωπος, εἷς ἂν Υἱὸς μετὰ τῆς ἀῤῥήτως τε καὶ ἀπερινοήτως ενωθεί σης αὐτῷ σαρκός. Καὶ γοῦν ὁ μακάριος Βαπτιστής προειπών, « Οὐκ εἰμὶ ἄξιος, ἵνα λύσω τὸν σφαιρω τῆρα τῶν ὑποδημάτων (οὕτω δὲ ειώθασι λέγειν τὸ Β ἄκρον τοῦ ὑποδήματος, τὸ εἰς ὀξὺ λήγον· τοιούτοις γὰρ χρῶνται οι βάρβαροι), προσεπήνεγκεν εὐθύς • Οὗτος ὑμᾶς βαπτίσει ἐν Πνεύματι ἁγίῳ καὶ πυρί ο καὶ πόδας δηλονότι καὶ ὑποδήματα ἔχων. Οὐ γὰρ το φαίη τις ἂν, εἴγε νοῦν ἔχοι, ὡς ἄσαρχος ὧν ὁ Λόγος, καὶ οὔπω γενόμενος καθ' ἡμᾶς, πόδας είχε καὶ ὑποδήματα· ἀλλ' ὅτε γέγονεν ἄνθρωπος, ἐπειδή τὸ εἶναι Θεὸς οὐκ ἀπώλεσεν, ἐνήργηκε πάλιν καὶ οὕτω θεοπρεπῶς, τὸ Πνεῦμα διδοὺς τοῖς πιστεύουσιν εἰς αὐτόν· ἦν γὰρ ἐν ταυτῷ Θεός τε ὁμοῦ καὶ ἄν θρωπος ὁ αὐτός. Ἀλλὰ, Ναί, φησιν, ενήργησεν ὁ Λόγος τὰ θεοπρεπή διὰ τοῦ ἐκ σπέρματος Δαβίδ. Οὐκοῦν ἀντεροῦμέν σοι ταῦτα λέγοντι τοῦ Ἰωάννου τὰ ῥήματα· ἔφη γάρ που πρὸς Ἰουδαίους· « Οπίσω μου έρχεται ἀνὴρ, ὃς ἔμπροσθέν μου γέγονεν, ὅτι πρῶτός μου, κἀγὼ οὐκ ᾔδειν αὐτόν· ἀλλ' ὁ πέμψας με βαπτίζειν ἐν ὕδατι, αὐτός μοι εἶπεν· Ἐφ᾿ ὃν ἂν ἴδῃς καταβαί νον τὸ Πνεῦμα, καὶ μένον ἐπ' αὐτὸν, οὗτός ἐστιν ὁ βαπτίζων ἐν Πνεύματι ἁγίῳ· κἀγὼ ἑώρακα και μετ μαρτύρηκα ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός τοῦ Θεοῦ. ὁ Ἰδού δὲ, σαφῶς ἄνδρα λέγων, πρὸ αὐτοῦ γενέσθαι φησί, καὶ εἶναι πρῶτον αὐτοῦ, προϋπάρχοντα δηλονότι θεί κῶς, κατά γε τὸ παρ' αὐτοῦ σαφῶς εἰρημένον τοῖς Ἰουδαίων δήμοις· « Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, πρὶν 'Αβραάμ γενέσθαι, ἐγώ εἰμι· ο εἶτα πρὸς τούτῳ καὶ κατα δῆναί φησιν ἐπ' αὐτὸν τὸ Πνεῦμα ἐξ οὐρανοῦ. "Αρ' ἐπὶ γυμνὸν καὶ ἄσαρκον ἔτι τὸν τοῦ Θεοῦ Λόγου και ταβηναί φασι τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καὶ τὸν τοῦ Πνεύ ματος χορηγόν, τοῦ ἰδίου . Πνεύματος μέτοχον ἀπο- φαίνουσιν; "Η μᾶλλον ἐκεῖνό φασιν, ὅτι τὸ Πνεῦμα λαβὼν ἀνθρωπίνως, βαπτίζει θεϊκῶς ἐν ἁγίῳ Πνεύ ματι, καὶ ἔστιν αὐτὸς ὁ εἷς τε καὶ μόνο;, καὶ ἀλη θῶς Υἱὸς τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ὡς αὐτὸς μεμαρτύ ρηκεν ὁ μακάριος Βαπτιστής; (Λ Γ. Ι, Ε Γ. 157, Γ. 788, Η Γ. 162) Ρητέον καὶ οὕτως · Τάχα δὲ τῇ τοῦ Πνεύματος σημασίς, τὴν τοῦ πυρὸς συνέδη δεν ὁ μακάριος Βαπτιστής, οὐκ ἐν πυρὶ πάντας βαπτι σθήσεσθαι λέγων ἡμᾶς διὰ Χριστοῦ, ἀλλὰ τὴν τοῦ Πνεύματος ενέργειαν τὴν ζωοποιόν διὰ τῆς τοῦ πυρὸς σημασίας σημαίνων· ἐκ γὰρ τῆς διαφόρου περὶ τὸ ὑποκείμενον ἐνεργείας, διαφόρους λαμβάνει τὸ ἓν Πνεῦμα τὰς προσηγορίας. σε S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Unius quippe proprium est superstantis omnia sub- stantiæ, ut Spiritum sanctum possit aliqnibus imwit- tere, et divinæ substantiæ eos qui ad ipsam accedunt participes facere. Porro hæc Christo inest facultas : non quod cam aliunde acceperit ant participaverit, sed ex suapte natura ac substantialiter. Etenim is in Spi- ritu sancto baptizat. Quamobrem humanatum Ver- bun, Deus utique est fructusque substantie Dei Patris. Jam vero postea etiam quam factus est homo, id ipsum agebat, quia unus est Filius cum unita sibi ineffabiliter et incomprehensibiliter carne. Et quidem cum antea dixisset beatus Baptista, Non sum dignus calceamentorum sphærulam dissolvere (sic enim appellant calcei extremitatem, quæ in acutum desinit, cujusmodi gestare barbari solent), statim addidit : • Hic vos baptizabit in Spiritu san- cto et igne; et pedes scilicet babens et calceos. Neque enim quisquam sana inente præditus dicet, Verbum nondum incarnatum, neque adhuc apud nos versans, pedes et calceos habuisse. Sed quia cum Verbum factum est homo, deitatem suam non amisit, ideo tunc etiam Deo digna operabatur, Spi- ritum tribuens credentibus in eum. Idem quippe Deus simul erat et homo. C F Sed dicet aliquis : Imo potius Verbum Deo digna faciebat per hominem de stirpe Davidis ortum. At- qui hæc tibi dicenti nos opponemus Joannis verba, qui alicubi ait Jud:eis: «Venit post me vir, qui ante me factus est, quia prior me erat, et ego illumn nesciebam. Sed qui misit me aqua baptizare, ipse mihi dixit : Super quem videris descendentem Spi- ritum sanctum, supraque cum manentem, bic est qui baptizat in Spiritu sancto ; et ego vidi, et testi - monium perhibui quod ipse Dei Filius sit ". › En manifeste, quem virum dixit, eum ante se factum affirmat, et sibi esse priorem, divinitus nempe præ'exsistentem, prout a Christo ipso Judaicæ tur- bæ dictum fuit : Antequam Abraham fieret, ego sum . » Præterea mox dicit descendisse in ipsum de colo Spiritum. Num forte in simplex incorpo reumque adhuc Dei Verbum descendisse aiunt Spiritum sanctum, et Spiritus sancti datorem, Spiritum proprium participare affirmant? Quid ni illud potius asserunt, eun in humanitatem suam D Spiritum sanctum recepisse, baptizasse vero divini- tus in sancto Spiritu; eumdemque unum esse solumque et vere Patris Dei Filium, ut idem testa- tur Baptista? Sed alia quoque explicatio proferenda est. Fortasse cum Spiritus vocabulo, ignis mentio- nem copulavit Baptista, non ut omnes nos baptis zandos fore igne per Christum affirmaret, sed ut vivificam Spiritus operationem, ignis vocabulo si- gnificaret. Nam pro diversa in subjecta re opera- tione, diversas sumit unus Spiritus appellationes. Joan. 1, seqq. * Joan. vii, 58.
PG 72:520Τάχα δὲ τῇ τοῦ Πνεύματος σημασίᾳ, τὴν τοῦ πυρὸς συνέδησεν ὁ μακάριος Βαπτιστὴς, οὐκ ἐν πυρὶ πάντας βαπτισθήσεσθαι λέγων ἡμᾶς διὰ Χριστοῦ, ἀλλὰ τὴν τοῦ Πνεύματος ἐνέργειαν τὴν ζωοποιὸν διὰ τῆς τοῦ πυρὸς σημασίας σημαίνων· ἐκ γὰρ τῆς διαφόρου περὶ τὸ ὑποκείμενον ἐνεργείας, διαφόρους λαμβάνει τὸ ἓν Πνεῦμα τὰς προσηγορίας. «Διακαθαριεῖ τὴν ἅλωνα αὑτοῦ.» (α φ. 56, ε φ. 158 β, φ φ. 789, η φ. 168) Ἰδοὺ δέ φησιν ὁ μακάριος Βαπτιστὴς, Χριστῷ διαφέρειν ὡς Δεσπότῃ τὴν ἅλωνα· τοῦτο γὰρ σημαίνει τὸ αὐτοῦ . Οὕτω γὰρ αὐτὴν καθαίρει, διιστὰς καὶ διακρίνων ἀπὸ τοῦ σίτου τὸ ἄχυρον. Διανομέα τε καὶ οἱονεὶ σημάντορα τῶν ἑκάστῳ πρεπόντων, ὀφθήσεσθαι λέγει, ὡς τὸν μὲν δίκαιόν τε καὶ ἀγαθὸν, σίτου δίκην ταῖς οὐρανίαις εἰσκομίζειν αὐλαῖς, πυρὸς δὲ ποιεῖσθαι τροφὴν, ἀχύρου τρόπον ἀποτιναχθέντα τὸν ἄδικον. Ὁ μὲν γὰρ σῖτος, φησὶ, εἰς ἀποθήκην εἰσκομίζεται, τουτέστιν ἀσφαλείας ἀξιοῦται τῆς παρὰ Θεοῦ, φειδοῦς τε καὶ φυλακῆς καὶ ἀγάπης· τό γε μὴν ἄχυρον ὡς ἄχρηστος ὕλη, πυρὶ δαπανᾶται. (α φ. 56 β, ε φ. 158 β, φ φ. 789 β, η φ.
Α εὐθὺς ἐπιφέρει· . Ἐγὼ μὲν βαπτίζω ὑμᾶς ὕδατι, ἐκεῖνος δὲ ὑμᾶς βαπτίσει ἐν Πνεύματι ἁγίῳ καὶ πυρί. Μόνης γὰρ καὶ ἰδικῶς ἔργον ἐστὶ τῆς πάντα ὑπερ- κειμένης ουσίας, τὸ ἐνιέναι δύνασθαί τισι τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καὶ θείας φύσεως κοινωνοὺς ἀποφαίνειν τους προσιόντας αὐτῇ· ἐνυπάρχει δὲ τοῦτο, οξ κατὰ λῆψιν καὶ μέθεξιν τὴν παρ' ἑτέρου τινός, ἀλλ' οἴκοθεν καὶ οὐσιωδῶς τῷ Χριστῷ· βαπτίζει γὰρ ἐν ἁγίῳ Πνεύματι. Θεὸς οὖν ἄρα ἐστί, καὶ καρπὸς τῆς οὐσίας τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ὁ ἐνανθρωπήσας Λόγος - ἀλλ᾽ ἕδρα τοῦτο καὶ ὅτε γέγονεν ἄνθρωπος, εἷς ἂν Υἱὸς μετὰ τῆς ἀῤῥήτως τε καὶ ἀπερινοήτως ενωθεί σης αὐτῷ σαρκός. Καὶ γοῦν ὁ μακάριος Βαπτιστής προειπών, « Οὐκ εἰμὶ ἄξιος, ἵνα λύσω τὸν σφαιρω τῆρα τῶν ὑποδημάτων (οὕτω δὲ ειώθασι λέγειν τὸ Β ἄκρον τοῦ ὑποδήματος, τὸ εἰς ὀξὺ λήγον· τοιούτοις γὰρ χρῶνται οι βάρβαροι), προσεπήνεγκεν εὐθύς • Οὗτος ὑμᾶς βαπτίσει ἐν Πνεύματι ἁγίῳ καὶ πυρί ο καὶ πόδας δηλονότι καὶ ὑποδήματα ἔχων. Οὐ γὰρ το φαίη τις ἂν, εἴγε νοῦν ἔχοι, ὡς ἄσαρχος ὧν ὁ Λόγος, καὶ οὔπω γενόμενος καθ' ἡμᾶς, πόδας είχε καὶ ὑποδήματα· ἀλλ' ὅτε γέγονεν ἄνθρωπος, ἐπειδή τὸ εἶναι Θεὸς οὐκ ἀπώλεσεν, ἐνήργηκε πάλιν καὶ οὕτω θεοπρεπῶς, τὸ Πνεῦμα διδοὺς τοῖς πιστεύουσιν εἰς αὐτόν· ἦν γὰρ ἐν ταυτῷ Θεός τε ὁμοῦ καὶ ἄν θρωπος ὁ αὐτός. Ἀλλὰ, Ναί, φησιν, ενήργησεν ὁ Λόγος τὰ θεοπρεπή διὰ τοῦ ἐκ σπέρματος Δαβίδ. Οὐκοῦν ἀντεροῦμέν σοι ταῦτα λέγοντι τοῦ Ἰωάννου τὰ ῥήματα· ἔφη γάρ που πρὸς Ἰουδαίους· « Οπίσω μου έρχεται ἀνὴρ, ὃς ἔμπροσθέν μου γέγονεν, ὅτι πρῶτός μου, κἀγὼ οὐκ ᾔδειν αὐτόν· ἀλλ' ὁ πέμψας με βαπτίζειν ἐν ὕδατι, αὐτός μοι εἶπεν· Ἐφ᾿ ὃν ἂν ἴδῃς καταβαί νον τὸ Πνεῦμα, καὶ μένον ἐπ' αὐτὸν, οὗτός ἐστιν ὁ βαπτίζων ἐν Πνεύματι ἁγίῳ· κἀγὼ ἑώρακα και μετ μαρτύρηκα ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός τοῦ Θεοῦ. ὁ Ἰδού δὲ, σαφῶς ἄνδρα λέγων, πρὸ αὐτοῦ γενέσθαι φησί, καὶ εἶναι πρῶτον αὐτοῦ, προϋπάρχοντα δηλονότι θεί κῶς, κατά γε τὸ παρ' αὐτοῦ σαφῶς εἰρημένον τοῖς Ἰουδαίων δήμοις· « Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, πρὶν 'Αβραάμ γενέσθαι, ἐγώ εἰμι· ο εἶτα πρὸς τούτῳ καὶ κατα δῆναί φησιν ἐπ' αὐτὸν τὸ Πνεῦμα ἐξ οὐρανοῦ. "Αρ' ἐπὶ γυμνὸν καὶ ἄσαρκον ἔτι τὸν τοῦ Θεοῦ Λόγου και ταβηναί φασι τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καὶ τὸν τοῦ Πνεύ ματος χορηγόν, τοῦ ἰδίου . Πνεύματος μέτοχον ἀπο- φαίνουσιν; "Η μᾶλλον ἐκεῖνό φασιν, ὅτι τὸ Πνεῦμα λαβὼν ἀνθρωπίνως, βαπτίζει θεϊκῶς ἐν ἁγίῳ Πνεύ ματι, καὶ ἔστιν αὐτὸς ὁ εἷς τε καὶ μόνο;, καὶ ἀλη θῶς Υἱὸς τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ὡς αὐτὸς μεμαρτύ ρηκεν ὁ μακάριος Βαπτιστής; (Λ Γ. Ι, Ε Γ. 157, Γ. 788, Η Γ. 162) Ρητέον καὶ οὕτως · Τάχα δὲ τῇ τοῦ Πνεύματος σημασίς, τὴν τοῦ πυρὸς συνέδη δεν ὁ μακάριος Βαπτιστής, οὐκ ἐν πυρὶ πάντας βαπτι σθήσεσθαι λέγων ἡμᾶς διὰ Χριστοῦ, ἀλλὰ τὴν τοῦ Πνεύματος ενέργειαν τὴν ζωοποιόν διὰ τῆς τοῦ πυρὸς σημασίας σημαίνων· ἐκ γὰρ τῆς διαφόρου περὶ τὸ ὑποκείμενον ἐνεργείας, διαφόρους λαμβάνει τὸ ἓν Πνεῦμα τὰς προσηγορίας. σε S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Unius quippe proprium est superstantis omnia sub- stantiæ, ut Spiritum sanctum possit aliqnibus imwit- tere, et divinæ substantiæ eos qui ad ipsam accedunt participes facere. Porro hæc Christo inest facultas : non quod cam aliunde acceperit ant participaverit, sed ex suapte natura ac substantialiter. Etenim is in Spi- ritu sancto baptizat. Quamobrem humanatum Ver- bun, Deus utique est fructusque substantie Dei Patris. Jam vero postea etiam quam factus est homo, id ipsum agebat, quia unus est Filius cum unita sibi ineffabiliter et incomprehensibiliter carne. Et quidem cum antea dixisset beatus Baptista, Non sum dignus calceamentorum sphærulam dissolvere (sic enim appellant calcei extremitatem, quæ in acutum desinit, cujusmodi gestare barbari solent), statim addidit : • Hic vos baptizabit in Spiritu san- cto et igne; et pedes scilicet babens et calceos. Neque enim quisquam sana inente præditus dicet, Verbum nondum incarnatum, neque adhuc apud nos versans, pedes et calceos habuisse. Sed quia cum Verbum factum est homo, deitatem suam non amisit, ideo tunc etiam Deo digna operabatur, Spi- ritum tribuens credentibus in eum. Idem quippe Deus simul erat et homo. C F Sed dicet aliquis : Imo potius Verbum Deo digna faciebat per hominem de stirpe Davidis ortum. At- qui hæc tibi dicenti nos opponemus Joannis verba, qui alicubi ait Jud:eis: «Venit post me vir, qui ante me factus est, quia prior me erat, et ego illumn nesciebam. Sed qui misit me aqua baptizare, ipse mihi dixit : Super quem videris descendentem Spi- ritum sanctum, supraque cum manentem, bic est qui baptizat in Spiritu sancto ; et ego vidi, et testi - monium perhibui quod ipse Dei Filius sit ". › En manifeste, quem virum dixit, eum ante se factum affirmat, et sibi esse priorem, divinitus nempe præ'exsistentem, prout a Christo ipso Judaicæ tur- bæ dictum fuit : Antequam Abraham fieret, ego sum . » Præterea mox dicit descendisse in ipsum de colo Spiritum. Num forte in simplex incorpo reumque adhuc Dei Verbum descendisse aiunt Spiritum sanctum, et Spiritus sancti datorem, Spiritum proprium participare affirmant? Quid ni illud potius asserunt, eun in humanitatem suam D Spiritum sanctum recepisse, baptizasse vero divini- tus in sancto Spiritu; eumdemque unum esse solumque et vere Patris Dei Filium, ut idem testa- tur Baptista? Sed alia quoque explicatio proferenda est. Fortasse cum Spiritus vocabulo, ignis mentio- nem copulavit Baptista, non ut omnes nos baptis zandos fore igne per Christum affirmaret, sed ut vivificam Spiritus operationem, ignis vocabulo si- gnificaret. Nam pro diversa in subjecta re opera- tione, diversas sumit unus Spiritus appellationes. Joan. 1, seqq. * Joan. vii, 58.
168 β) Ἄκουε δὲ τί καὶ διὰ Ἱερεμίου φησὶν ὁ Θεὸς, σύγκρισιν προφητῶν καὶ ψευδοπροφητῶν ποιούμενος· «Τί τὸ ἄχυρον πρὸς τὸν σῖτον;» ἤγουν ἡ κουφολογία πρὸς τὴν ἀλήθειαν. Ὁ μὲν γὰρ παρὰ Θεοῦ λόγος τροφιμωτάτην ἔχει τὴν δύναμιν· ὁ δὲ τῶν ἀνοσίων ψευδοδιδασκάλων, εὐδιαθρυπτότατός τε καὶ ἀχυρώδης ὑπάρχων, οὐδεμίαν τοῖς ἀκροωμένοις ἐμποιεῖ τὴν ὄνησιν. «Ἐγένετο δὲ ἐν τῷ βαπτισθῆναι ἅπαντα τὸν λαὸν, καὶ Ἰησοῦ βαπτισθέντος καὶ προσευχομένου, ἀνεῳχθῆναι τὸν οὐρανόν.» (ε φ. 163, φ φ. 793) Βαπτίζεται δὲ ὁ Ἰησοῦς εὐλογῶν τὰ ὕδατα καὶ καθαίρων αὐτὰ ὑπὲρ ἡμῶν. Ἅγιος γάρ ἐστιν ἁγίων ὁ μονογενὴς τοῦ Θεοῦ Λόγος· καὶ οὐκ ἂν αὐτὸς ἐδεήθη τοῦ ἁγίου βαπτίσματος, οὐδὲ ἀφέσεως ἁμαρτιῶν τυχεῖν, ὥσπερ ἡμεῖς κερδαίνομεν δι’ αὐτοῦ· ἐκ τοῦ πληρώματος γὰρ αὐτοῦ ἡμεῖς πάντες ἐλάβομεν. Ἐκπορεύεται μὲν γὰρ ἐκ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον· ἔστι δὲ καὶ ἴδιον τοῦ Υἱοῦ. Καὶ γοῦν εἴρηται πλεισταχοῦ Πνεῦμα Χριστοῦ, τὸ ἐκ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς ἐκπορευόμενον Πνεῦμα· καὶ μαρτυρήσει λέγων ὁ Παῦλος, ποτὲ μέν· «Ὑμεῖς δὲ οὐκ ἐστὲ ἐν σαρκὶ, ἀλλ’ ἐν πνεύματι, εἴπερ Πνεῦμα Χριστοῦ οἰκεῖ ἐν ὑμῖν·
Α εὐθὺς ἐπιφέρει· . Ἐγὼ μὲν βαπτίζω ὑμᾶς ὕδατι, ἐκεῖνος δὲ ὑμᾶς βαπτίσει ἐν Πνεύματι ἁγίῳ καὶ πυρί. Μόνης γὰρ καὶ ἰδικῶς ἔργον ἐστὶ τῆς πάντα ὑπερ- κειμένης ουσίας, τὸ ἐνιέναι δύνασθαί τισι τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καὶ θείας φύσεως κοινωνοὺς ἀποφαίνειν τους προσιόντας αὐτῇ· ἐνυπάρχει δὲ τοῦτο, οξ κατὰ λῆψιν καὶ μέθεξιν τὴν παρ' ἑτέρου τινός, ἀλλ' οἴκοθεν καὶ οὐσιωδῶς τῷ Χριστῷ· βαπτίζει γὰρ ἐν ἁγίῳ Πνεύματι. Θεὸς οὖν ἄρα ἐστί, καὶ καρπὸς τῆς οὐσίας τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ὁ ἐνανθρωπήσας Λόγος - ἀλλ᾽ ἕδρα τοῦτο καὶ ὅτε γέγονεν ἄνθρωπος, εἷς ἂν Υἱὸς μετὰ τῆς ἀῤῥήτως τε καὶ ἀπερινοήτως ενωθεί σης αὐτῷ σαρκός. Καὶ γοῦν ὁ μακάριος Βαπτιστής προειπών, « Οὐκ εἰμὶ ἄξιος, ἵνα λύσω τὸν σφαιρω τῆρα τῶν ὑποδημάτων (οὕτω δὲ ειώθασι λέγειν τὸ Β ἄκρον τοῦ ὑποδήματος, τὸ εἰς ὀξὺ λήγον· τοιούτοις γὰρ χρῶνται οι βάρβαροι), προσεπήνεγκεν εὐθύς • Οὗτος ὑμᾶς βαπτίσει ἐν Πνεύματι ἁγίῳ καὶ πυρί ο καὶ πόδας δηλονότι καὶ ὑποδήματα ἔχων. Οὐ γὰρ το φαίη τις ἂν, εἴγε νοῦν ἔχοι, ὡς ἄσαρχος ὧν ὁ Λόγος, καὶ οὔπω γενόμενος καθ' ἡμᾶς, πόδας είχε καὶ ὑποδήματα· ἀλλ' ὅτε γέγονεν ἄνθρωπος, ἐπειδή τὸ εἶναι Θεὸς οὐκ ἀπώλεσεν, ἐνήργηκε πάλιν καὶ οὕτω θεοπρεπῶς, τὸ Πνεῦμα διδοὺς τοῖς πιστεύουσιν εἰς αὐτόν· ἦν γὰρ ἐν ταυτῷ Θεός τε ὁμοῦ καὶ ἄν θρωπος ὁ αὐτός. Ἀλλὰ, Ναί, φησιν, ενήργησεν ὁ Λόγος τὰ θεοπρεπή διὰ τοῦ ἐκ σπέρματος Δαβίδ. Οὐκοῦν ἀντεροῦμέν σοι ταῦτα λέγοντι τοῦ Ἰωάννου τὰ ῥήματα· ἔφη γάρ που πρὸς Ἰουδαίους· « Οπίσω μου έρχεται ἀνὴρ, ὃς ἔμπροσθέν μου γέγονεν, ὅτι πρῶτός μου, κἀγὼ οὐκ ᾔδειν αὐτόν· ἀλλ' ὁ πέμψας με βαπτίζειν ἐν ὕδατι, αὐτός μοι εἶπεν· Ἐφ᾿ ὃν ἂν ἴδῃς καταβαί νον τὸ Πνεῦμα, καὶ μένον ἐπ' αὐτὸν, οὗτός ἐστιν ὁ βαπτίζων ἐν Πνεύματι ἁγίῳ· κἀγὼ ἑώρακα και μετ μαρτύρηκα ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός τοῦ Θεοῦ. ὁ Ἰδού δὲ, σαφῶς ἄνδρα λέγων, πρὸ αὐτοῦ γενέσθαι φησί, καὶ εἶναι πρῶτον αὐτοῦ, προϋπάρχοντα δηλονότι θεί κῶς, κατά γε τὸ παρ' αὐτοῦ σαφῶς εἰρημένον τοῖς Ἰουδαίων δήμοις· « Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, πρὶν 'Αβραάμ γενέσθαι, ἐγώ εἰμι· ο εἶτα πρὸς τούτῳ καὶ κατα δῆναί φησιν ἐπ' αὐτὸν τὸ Πνεῦμα ἐξ οὐρανοῦ. "Αρ' ἐπὶ γυμνὸν καὶ ἄσαρκον ἔτι τὸν τοῦ Θεοῦ Λόγου και ταβηναί φασι τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καὶ τὸν τοῦ Πνεύ ματος χορηγόν, τοῦ ἰδίου . Πνεύματος μέτοχον ἀπο- φαίνουσιν; "Η μᾶλλον ἐκεῖνό φασιν, ὅτι τὸ Πνεῦμα λαβὼν ἀνθρωπίνως, βαπτίζει θεϊκῶς ἐν ἁγίῳ Πνεύ ματι, καὶ ἔστιν αὐτὸς ὁ εἷς τε καὶ μόνο;, καὶ ἀλη θῶς Υἱὸς τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ὡς αὐτὸς μεμαρτύ ρηκεν ὁ μακάριος Βαπτιστής; (Λ Γ. Ι, Ε Γ. 157, Γ. 788, Η Γ. 162) Ρητέον καὶ οὕτως · Τάχα δὲ τῇ τοῦ Πνεύματος σημασίς, τὴν τοῦ πυρὸς συνέδη δεν ὁ μακάριος Βαπτιστής, οὐκ ἐν πυρὶ πάντας βαπτι σθήσεσθαι λέγων ἡμᾶς διὰ Χριστοῦ, ἀλλὰ τὴν τοῦ Πνεύματος ενέργειαν τὴν ζωοποιόν διὰ τῆς τοῦ πυρὸς σημασίας σημαίνων· ἐκ γὰρ τῆς διαφόρου περὶ τὸ ὑποκείμενον ἐνεργείας, διαφόρους λαμβάνει τὸ ἓν Πνεῦμα τὰς προσηγορίας. σε S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Unius quippe proprium est superstantis omnia sub- stantiæ, ut Spiritum sanctum possit aliqnibus imwit- tere, et divinæ substantiæ eos qui ad ipsam accedunt participes facere. Porro hæc Christo inest facultas : non quod cam aliunde acceperit ant participaverit, sed ex suapte natura ac substantialiter. Etenim is in Spi- ritu sancto baptizat. Quamobrem humanatum Ver- bun, Deus utique est fructusque substantie Dei Patris. Jam vero postea etiam quam factus est homo, id ipsum agebat, quia unus est Filius cum unita sibi ineffabiliter et incomprehensibiliter carne. Et quidem cum antea dixisset beatus Baptista, Non sum dignus calceamentorum sphærulam dissolvere (sic enim appellant calcei extremitatem, quæ in acutum desinit, cujusmodi gestare barbari solent), statim addidit : • Hic vos baptizabit in Spiritu san- cto et igne; et pedes scilicet babens et calceos. Neque enim quisquam sana inente præditus dicet, Verbum nondum incarnatum, neque adhuc apud nos versans, pedes et calceos habuisse. Sed quia cum Verbum factum est homo, deitatem suam non amisit, ideo tunc etiam Deo digna operabatur, Spi- ritum tribuens credentibus in eum. Idem quippe Deus simul erat et homo. C F Sed dicet aliquis : Imo potius Verbum Deo digna faciebat per hominem de stirpe Davidis ortum. At- qui hæc tibi dicenti nos opponemus Joannis verba, qui alicubi ait Jud:eis: «Venit post me vir, qui ante me factus est, quia prior me erat, et ego illumn nesciebam. Sed qui misit me aqua baptizare, ipse mihi dixit : Super quem videris descendentem Spi- ritum sanctum, supraque cum manentem, bic est qui baptizat in Spiritu sancto ; et ego vidi, et testi - monium perhibui quod ipse Dei Filius sit ". › En manifeste, quem virum dixit, eum ante se factum affirmat, et sibi esse priorem, divinitus nempe præ'exsistentem, prout a Christo ipso Judaicæ tur- bæ dictum fuit : Antequam Abraham fieret, ego sum . » Præterea mox dicit descendisse in ipsum de colo Spiritum. Num forte in simplex incorpo reumque adhuc Dei Verbum descendisse aiunt Spiritum sanctum, et Spiritus sancti datorem, Spiritum proprium participare affirmant? Quid ni illud potius asserunt, eun in humanitatem suam D Spiritum sanctum recepisse, baptizasse vero divini- tus in sancto Spiritu; eumdemque unum esse solumque et vere Patris Dei Filium, ut idem testa- tur Baptista? Sed alia quoque explicatio proferenda est. Fortasse cum Spiritus vocabulo, ignis mentio- nem copulavit Baptista, non ut omnes nos baptis zandos fore igne per Christum affirmaret, sed ut vivificam Spiritus operationem, ignis vocabulo si- gnificaret. Nam pro diversa in subjecta re opera- tione, diversas sumit unus Spiritus appellationes. Joan. 1, seqq. * Joan. vii, 58.
PG 72:522εἰ δέ τις Πνεῦμα Χριστοῦ οὐκ ἔχει, οὗτος οὐκ ἔστιν αὐτοῦ.» Καὶ πάλιν· «Ὅτι δέ ἐστε υἱοὶ, ἐξαπέστειλεν ὁ Θεὸς τὸ Πνεῦμα τοῦ Υἱοῦ εἰς τὰς καρδίας ὑμῶν κράζον· Ἀββᾶ ὁ Πατήρ.» Οὐκοῦν ἐκπορεύεται μὲν, ὡς ἔφην, ἐκ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, χορηγεῖ δὲ αὐτὸ τῇ κτίσει καὶ δίδωσι τοῖς ἀξίοις ὡς φύσει τε καὶ ἀληθῶς Υἱὸς, ὁ μονογενὴς αὐτοῦ Λόγος, καὶ τοῖς τοῦ Πατρὸς ἀξιώμασι διαπρέπων. Καὶ γοῦν ἔφασκεν· «Πάντα ὅσα ἔχει ὁ Πατὴρ, ἐμά ἐστι.» Πῶς οὖν ἐβαπτίζετο, φησὶν, ἐδέχετο δὲ καὶ τὸ Πνεῦμα; Καί φαμεν, ὅτι οὐκ ἦν ἐν χρείᾳ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος ὁ Κύριος, ὁδὸν δὲ ἡμῖν ἐπενόησε σωτηρίας ὁ φιλάνθρωπος. Πιστεύοντες γὰρ εἰς Πατέρα καὶ Υἱὸν καὶ ἅγιον Πνεῦμα, καὶ τὴν ἐξαίρετον ταύτην ὁμολογίαν ποιούμενοι ἐνώπιον πολλῶν μαρτύρων, πάντα μὲν ῥύπον τὸν ἐξ ἁμαρτίας ἀπονιπτόμεθα, καταπλουτοῦμεν δὲ καὶ τὴν τοῦ ἁγίου Πνεύματος μέθεξιν, καὶ θείας φύσεως ἀποτελούμεθα κοινωνοὶ, καὶ τὴν τῆς υἱοθεσίας κερδαίνομεν χάριν.
Διακαθαριεῖ τὴν ἄλωνα αὐτοῦ. δέ φησιν ὁ μακάριος Βαπτιστής, Χριστῷ διαφέρειν ὡς Δεσπότῃ τὴν ἅλωνα· τοῦτο γὰρ σημαίνει τὸ αὐτ τοῦ (1). Οὕτω γὰρ αὐτὴν καθαίρει, διιστὰς καὶ δια κρίνων ἀπὸ τοῦ σίτου τὸ ἄχυρον. Διανομέα τε καὶ οἷονεί σημάντορα τῶν ἑκάστῳ πρεπόντων, ὀφθήσε σθαι λέγει, ὡς τὸν μὲν δίκαιόν τε καὶ ἀγαθὸν, σί- του δίκην ταῖς οὐρανίαις εἰσκομίζειν αὐλαῖς, πυρὸς δὲ ποιεῖσθαι τροφήν, ἀχύρου τρόπον ἀποτιναχθέντα τὸν ἄδικον. Ο μὲν γὰρ σῖτος, φησὶ, εἰς ἀποθήκην εἰσκομίζεται, τουτέστιν ἀσφαλείας ἀξιοῦται τῆς παρά Θεοῦ, φειδούς τε καὶ φυλακῆς καὶ ἀγάπης· τό γε μὴν ἄχυρον ὡς ἄχρηστος ὕλη, πυρὶ δαπανάται (2). (▲ δὲ τί καὶ διὰ Ἱερεμίου φησὶν ὁ Θεὸς, σύγκρισιν Β προφητῶν καὶ ψευδοπροφητῶν ποιούμενος· « Τί τὸ ἄχυρον πρὸς τὸν σἶτον; ο ήγουν ή κουφολογία πρὸς τὴν ἀλήθειαν. Ὁ μὲν γὰρ παρὰ Θεοῦ λόγος τροφι μωτάτην ἔχει τὴν δύναμιν· ὁ δὲ τῶν ἀνυσίων ψευδοδιδασκάλων, εὐδιαθρυπτότατός τε καὶ ἀχυρώδης ὑπάρχων, οὐδεμίαν τοῖς ἀκροωμένοις εμποιεῖ τὴν ὄνησιν (3). - 'Εγένετο δὲ ἐν τῷ βαπτισθῆναι ἅπαντα τὸν λαὸν, καὶ Ἰησοῦ βαπτισθέντος καὶ προσευχο- μένου, ἀνεψχθῆναι τὸν οὐρανόν. Ει Εt (Ε Γ. 165, Γ. Γ. 795) Βαπτίζεται δὲ ὁ Ἰησοῦς εὐ- λογῶν τὰ ὕδατα καὶ καθαίρων αὐτὰ ὑπὲρ ἡμῶν. Αγιος γάρ ἐστιν ἁγίων ὁ μονογενής τοῦ Θεοῦ Λόγος καὶ οὐκ ἂν αὐτὸς ἐδεήθη τοῦ ἁγίου βαπτίσματος, οὐδὲ ἀφέσεως ἁμαρτιῶν τυχεῖν, ὥσπερ ἡμεῖς κερδαί νομεν δι' αὐτοῦ· ἐκ τοῦ πληρώματος γὰρ αὐτοῦ ἡμεῖς πάντες ἐλάβομεν. Εκπορεύεται μὲν γὰρ ἐκ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον· ἔστι δὲ καὶ ἴδιον τοῦ Υἱοῦ. Καὶ γοῦν εἴρηται πλεισταχοῦ Πνεῦμα Χριστοῦ, τὸ ἐκ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς ἐκπορευόμενον Πνεῦμα· καὶ μαρτυρήσει λέγων ὁ Παῦλος, ποτὲ μέν· « Ὑμεῖς δὲ οὐκ ἐστὲ ἐν σαρκί, ἀλλ' ἐν πνεύματι, είπερ Πνεύμα Χριστοῦ οἰκεῖ ἐν ὑμῖν· εἰ δέ τις Πνεῦμα Χριστοῦ οὐκ ἔχει, οὗτος οὐκ ἔστιν αὐτοῦ. » Καὶ πά λιν · . Οτι δέ ἐστε υἱοί, ἐξαπέστειλεν ὁ Θεὸς τὸ Πνεῦ μα τοῦ Υἱοῦ εἰς τὰς καρδίας ὑμῶν κράζον· 'Α66 ὁ Πατήρ. » Οὐκοῦν ἐκπορεύεται μέν, ὡς ἔφην, ἐκ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, χορηγεῖ δὲ αὐτὸ τῇ κτίσει καὶ δίδωσι τοῖς ἀξίοις ὡς φύσει τε καὶ ἀληθῶς Υἱὸς, ὁ μονογενὴς αὐτοῦ Λόγος, καὶ τοῖς τοῦ Πατρὸς ἀξιώμασι διαπρέπων. Καὶ γοῦν ἔφασκεν· το τι Αt Ο μακά- ρως Κύριλλος τοῦ Ἡρώδου ἐν τῇ ἑρμηνεία οὐκ ἐπε εμνήσθη. Οίμαι δὲ καὶ ἐγὼ ὅτι περιττῶς ὧδε κεῖται. Εἰ γὰρ ενεκλείσθη ὁ Ἰωάννης, πῶς ἐβάπτιζεν; Οὐ γὰρ ἴσμεν αὐτὸν ἐγκλεισθέντα καὶ ἀπολυθέντα, καὶ αὖθις ἐγκλεισθέντα καὶ τελειωθέντα. COMMENT. IN LUCAM. A V. 17. Purgabit aream suam. Ecce autem ait Baptista, a Christo tpote Do- mino differre aream,, id enim significat suam. Sie autem illam purgat, separando scilicet et discer- nendo a tritico paleam: seque futurum dicit distri- butorem ac veluti assignatorem sortis cuique de- bitæ; ita ut justus quidem ac bonus, tritici instar, colestibus cellis inferatur; flammæ autem esca fat, paleæ instar excussus homo iniquus. Nam tri- licum, inquit, in horrea convehitur, id est Dei tutela dignum babetur, venia, custodia et chari- tate : at palea velut inutilis materia igne cousumi- tur. Audi quid etiam per Jeremiam Deus dicat, propbetas cum pseudoprophetis contendens : « Quid palea ad triticum * ? › nempe vanitas ad veritatem. Elenim Dei sermo nutrientem apprime vim habet ; implorum vero pseudomagistrorum sermo cum fra- gilissimus aceresusque sit, nullam audientibus confert utilitatem. (A f. 56, E f. b, F f. 789, H f. 168) 'lôoù f. b, Ef. b, Ff. b, H f. b) "AXGUE TO V. 21. Contigit aulem, cum baptizaretur universus populus, et Jesu baptizato et orante, ni aperiretur calum. Baptizatur Jesus benedicens aquis, easque nostri causa purificans. Sanctum enim sanctorum est unigenitum Dei Verbum. Certe Jesus sancto bapti- smate non indigebat, neque remissionem peccato- rum consequi, quam nos per ipsum lucramur: nam nos ex plenitudine ejus cuncti accepimus ''. procedit quidem de Deo Patre sanctus Spiritus, nihilominus Filii quoque proprius est. Sæpissime enim dictus est Spiritus Christi, is qui de Patre Deo procedit Spiritus. Testis aderit Paulus, semel quidem : e Vos autem non estis in carne, sed in spiritu, siquidem Spiritus Dei habitat in vobis. Quod si quis Spiritum Christi non habet, hic non est ejus. . . rursus : • Quia vero filii estis, mi- sit Deus Spiritum Filii (sui) in corda vestra claman- tem : Abba, Pater. Ergo procedit quidem, ut dixi, de Deo Patre Spiritus sanctus, verumtainen ipsum suppeditat creaturæ, dignisque dat naturalis verusque Filius, unigenitum Dei Verbum, Patris gloria exornatum. Quamobrem etiam aiebat : Cun- C D cla quae habet Pater, mea sunt ". » Cur itaque Jerem. II, 28. Joan. 1, 16. 7. Rom. viii, 9. *³ Galat. IV, 6. "Joan. xvi, 15. tine aliud fragmentum. (CYRILLUS. Per hoc autein quod subdit: et permundabit aream suam; designat Baptista Ecclesiain pertinere ad Christum quasi ad Dominum. • CYRILLUS. paleæ lentos et inanes signant, et quolibet vento peccati ventilatos et volubiles. › Baptistam carreri tradentis, anonymus quidam in- terpres in codice B f. b, hæc adnotat: PATROL. GR. LXXII. Beatus Cyrillus Herodis in explanatione non meminit. Reapse el ego judico, ex abundantia hic poni. Nam si Joannes jam in vinculis fuisset, quomodo nunc baptizaret? Neque enim nobis constat illum in vincula conjectum, post- ea liberatum; rursusque carcere conclusum, ei ne- catum. Videmus ergo ab anonymo testimonium præ- beri commentario Cyrilli in Lucam. Videmus item Cyrihum reapse nullam hic facere Herodis mentio- nem. Cæteroqui ad captum Joannem quod attinet, satis crit hic docti Caluieti adnotationem ascribere : Hoc nonnisi multo post contigit, uti cæteri evange liste narrant. Visum autem est Luce hic omnia de- scribere quæ ad Joannem spectant, antequam ad reliqua gradum facial. (1) Hoc loco divus Thomas in Catena label La- (2) Plus aliquid legebat D. Thomas in Catena. (3) Ad v. 19 seqq., ubi Lucas meminit Herodis
Ἦν οὖν ἀναγκαῖον, καθέντα πρὸς κένωσιν ἑαυτὸν τὸν τοῦ Πατρὸς Λόγον, καὶ τὴν καθ’ ἡμᾶς ὁμοίωσιν ὑπελθεῖν οὐκ ἀπαξιώσαντα, παντὸς ἀγαθοῦ πράγματος ὑποτύπωσιν γενέσθαι καὶ ὁδόν. Ἵνα τοίνυν μάθωμεν καὶ αὐτὴν τὴν δύναμιν τοῦ ἁγίου βαπτίσματος, καὶ ὅσα κερδαίνομεν τῇ τοιᾷδε προσιόντες χάριτι, ἄρχεται τοῦ πράγματος αὐτὸς, καὶ βαπτισθεὶς προσεύχεται, ἵνα σὺ μάθῃς, ἀγαπητὲ, ὅτι τοῖς ἅπαξ καταξιωθεῖσι τοῦ ἁγίου βαπτίσματος πρᾶγμα πρεπωδέστατον ἡ ἀδιάλειπτος προσευχή. Ἀνεῳχθῆναι δέ φησι τὸν οὐρανὸν ὁ εὐαγγελιστὴς, ὡς πάλαι κεκλεισμένον. Ἔφη γὰρ ὁ Χριστός· «Ἀπάρτι ὄψεσθε τὸν οὐρανὸν ἀνεῳγότα, καὶ τοὺς ἀγγέλους τοῦ Θεοῦ ἀναβαίνοντας καὶ καταβαίνοντας ἐπὶ τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου.» Ὡς γὰρ μιᾶς ἤδη ποίμνης ἀποδεδειγμένης τῆς τε ἄνω καὶ τῆς κάτω, καὶ ἑνὸς ἅπασιν ἀναδειχθέντος ἀρχιποιμένος, ἀνεῴχθη μὲν ὁ οὐρανὸς, συνήφθη δὲ τοῖς ἁγίοις ἀγγέλοις ὁ ἐπὶ γῆς ἄνθρωπος· καταπεφοίτηκε δὲ καὶ τὸ Πνεῦμα πάλιν, ὡς ἐν ἀπαρχῇ τοῦ γένους ἡμῶν δευτέρᾳ· καὶ ὡς ἐν πρώτῳ Χριστῷ, οἰκονομικῶς οὐχ ἑαυτῷ μᾶλλον, ἀλλ’ ἡμῖν γε αὐτὸ δεχομένῳ· πάντα γὰρ ἐν αὐτῷ τε καὶ δι’ αὐτοῦ πεπλουτήκαμεν.
Διακαθαριεῖ τὴν ἄλωνα αὐτοῦ. δέ φησιν ὁ μακάριος Βαπτιστής, Χριστῷ διαφέρειν ὡς Δεσπότῃ τὴν ἅλωνα· τοῦτο γὰρ σημαίνει τὸ αὐτ τοῦ (1). Οὕτω γὰρ αὐτὴν καθαίρει, διιστὰς καὶ δια κρίνων ἀπὸ τοῦ σίτου τὸ ἄχυρον. Διανομέα τε καὶ οἷονεί σημάντορα τῶν ἑκάστῳ πρεπόντων, ὀφθήσε σθαι λέγει, ὡς τὸν μὲν δίκαιόν τε καὶ ἀγαθὸν, σί- του δίκην ταῖς οὐρανίαις εἰσκομίζειν αὐλαῖς, πυρὸς δὲ ποιεῖσθαι τροφήν, ἀχύρου τρόπον ἀποτιναχθέντα τὸν ἄδικον. Ο μὲν γὰρ σῖτος, φησὶ, εἰς ἀποθήκην εἰσκομίζεται, τουτέστιν ἀσφαλείας ἀξιοῦται τῆς παρά Θεοῦ, φειδούς τε καὶ φυλακῆς καὶ ἀγάπης· τό γε μὴν ἄχυρον ὡς ἄχρηστος ὕλη, πυρὶ δαπανάται (2). (▲ δὲ τί καὶ διὰ Ἱερεμίου φησὶν ὁ Θεὸς, σύγκρισιν Β προφητῶν καὶ ψευδοπροφητῶν ποιούμενος· « Τί τὸ ἄχυρον πρὸς τὸν σἶτον; ο ήγουν ή κουφολογία πρὸς τὴν ἀλήθειαν. Ὁ μὲν γὰρ παρὰ Θεοῦ λόγος τροφι μωτάτην ἔχει τὴν δύναμιν· ὁ δὲ τῶν ἀνυσίων ψευδοδιδασκάλων, εὐδιαθρυπτότατός τε καὶ ἀχυρώδης ὑπάρχων, οὐδεμίαν τοῖς ἀκροωμένοις εμποιεῖ τὴν ὄνησιν (3). - 'Εγένετο δὲ ἐν τῷ βαπτισθῆναι ἅπαντα τὸν λαὸν, καὶ Ἰησοῦ βαπτισθέντος καὶ προσευχο- μένου, ἀνεψχθῆναι τὸν οὐρανόν. Ει Εt (Ε Γ. 165, Γ. Γ. 795) Βαπτίζεται δὲ ὁ Ἰησοῦς εὐ- λογῶν τὰ ὕδατα καὶ καθαίρων αὐτὰ ὑπὲρ ἡμῶν. Αγιος γάρ ἐστιν ἁγίων ὁ μονογενής τοῦ Θεοῦ Λόγος καὶ οὐκ ἂν αὐτὸς ἐδεήθη τοῦ ἁγίου βαπτίσματος, οὐδὲ ἀφέσεως ἁμαρτιῶν τυχεῖν, ὥσπερ ἡμεῖς κερδαί νομεν δι' αὐτοῦ· ἐκ τοῦ πληρώματος γὰρ αὐτοῦ ἡμεῖς πάντες ἐλάβομεν. Εκπορεύεται μὲν γὰρ ἐκ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον· ἔστι δὲ καὶ ἴδιον τοῦ Υἱοῦ. Καὶ γοῦν εἴρηται πλεισταχοῦ Πνεῦμα Χριστοῦ, τὸ ἐκ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς ἐκπορευόμενον Πνεῦμα· καὶ μαρτυρήσει λέγων ὁ Παῦλος, ποτὲ μέν· « Ὑμεῖς δὲ οὐκ ἐστὲ ἐν σαρκί, ἀλλ' ἐν πνεύματι, είπερ Πνεύμα Χριστοῦ οἰκεῖ ἐν ὑμῖν· εἰ δέ τις Πνεῦμα Χριστοῦ οὐκ ἔχει, οὗτος οὐκ ἔστιν αὐτοῦ. » Καὶ πά λιν · . Οτι δέ ἐστε υἱοί, ἐξαπέστειλεν ὁ Θεὸς τὸ Πνεῦ μα τοῦ Υἱοῦ εἰς τὰς καρδίας ὑμῶν κράζον· 'Α66 ὁ Πατήρ. » Οὐκοῦν ἐκπορεύεται μέν, ὡς ἔφην, ἐκ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, χορηγεῖ δὲ αὐτὸ τῇ κτίσει καὶ δίδωσι τοῖς ἀξίοις ὡς φύσει τε καὶ ἀληθῶς Υἱὸς, ὁ μονογενὴς αὐτοῦ Λόγος, καὶ τοῖς τοῦ Πατρὸς ἀξιώμασι διαπρέπων. Καὶ γοῦν ἔφασκεν· το τι Αt Ο μακά- ρως Κύριλλος τοῦ Ἡρώδου ἐν τῇ ἑρμηνεία οὐκ ἐπε εμνήσθη. Οίμαι δὲ καὶ ἐγὼ ὅτι περιττῶς ὧδε κεῖται. Εἰ γὰρ ενεκλείσθη ὁ Ἰωάννης, πῶς ἐβάπτιζεν; Οὐ γὰρ ἴσμεν αὐτὸν ἐγκλεισθέντα καὶ ἀπολυθέντα, καὶ αὖθις ἐγκλεισθέντα καὶ τελειωθέντα. COMMENT. IN LUCAM. A V. 17. Purgabit aream suam. Ecce autem ait Baptista, a Christo tpote Do- mino differre aream,, id enim significat suam. Sie autem illam purgat, separando scilicet et discer- nendo a tritico paleam: seque futurum dicit distri- butorem ac veluti assignatorem sortis cuique de- bitæ; ita ut justus quidem ac bonus, tritici instar, colestibus cellis inferatur; flammæ autem esca fat, paleæ instar excussus homo iniquus. Nam tri- licum, inquit, in horrea convehitur, id est Dei tutela dignum babetur, venia, custodia et chari- tate : at palea velut inutilis materia igne cousumi- tur. Audi quid etiam per Jeremiam Deus dicat, propbetas cum pseudoprophetis contendens : « Quid palea ad triticum * ? › nempe vanitas ad veritatem. Elenim Dei sermo nutrientem apprime vim habet ; implorum vero pseudomagistrorum sermo cum fra- gilissimus aceresusque sit, nullam audientibus confert utilitatem. (A f. 56, E f. b, F f. 789, H f. 168) 'lôoù f. b, Ef. b, Ff. b, H f. b) "AXGUE TO V. 21. Contigit aulem, cum baptizaretur universus populus, et Jesu baptizato et orante, ni aperiretur calum. Baptizatur Jesus benedicens aquis, easque nostri causa purificans. Sanctum enim sanctorum est unigenitum Dei Verbum. Certe Jesus sancto bapti- smate non indigebat, neque remissionem peccato- rum consequi, quam nos per ipsum lucramur: nam nos ex plenitudine ejus cuncti accepimus ''. procedit quidem de Deo Patre sanctus Spiritus, nihilominus Filii quoque proprius est. Sæpissime enim dictus est Spiritus Christi, is qui de Patre Deo procedit Spiritus. Testis aderit Paulus, semel quidem : e Vos autem non estis in carne, sed in spiritu, siquidem Spiritus Dei habitat in vobis. Quod si quis Spiritum Christi non habet, hic non est ejus. . . rursus : • Quia vero filii estis, mi- sit Deus Spiritum Filii (sui) in corda vestra claman- tem : Abba, Pater. Ergo procedit quidem, ut dixi, de Deo Patre Spiritus sanctus, verumtainen ipsum suppeditat creaturæ, dignisque dat naturalis verusque Filius, unigenitum Dei Verbum, Patris gloria exornatum. Quamobrem etiam aiebat : Cun- C D cla quae habet Pater, mea sunt ". » Cur itaque Jerem. II, 28. Joan. 1, 16. 7. Rom. viii, 9. *³ Galat. IV, 6. "Joan. xvi, 15. tine aliud fragmentum. (CYRILLUS. Per hoc autein quod subdit: et permundabit aream suam; designat Baptista Ecclesiain pertinere ad Christum quasi ad Dominum. • CYRILLUS. paleæ lentos et inanes signant, et quolibet vento peccati ventilatos et volubiles. › Baptistam carreri tradentis, anonymus quidam in- terpres in codice B f. b, hæc adnotat: PATROL. GR. LXXII. Beatus Cyrillus Herodis in explanatione non meminit. Reapse el ego judico, ex abundantia hic poni. Nam si Joannes jam in vinculis fuisset, quomodo nunc baptizaret? Neque enim nobis constat illum in vincula conjectum, post- ea liberatum; rursusque carcere conclusum, ei ne- catum. Videmus ergo ab anonymo testimonium præ- beri commentario Cyrilli in Lucam. Videmus item Cyrihum reapse nullam hic facere Herodis mentio- nem. Cæteroqui ad captum Joannem quod attinet, satis crit hic docti Caluieti adnotationem ascribere : Hoc nonnisi multo post contigit, uti cæteri evange liste narrant. Visum autem est Luce hic omnia de- scribere quæ ad Joannem spectant, antequam ad reliqua gradum facial. (1) Hoc loco divus Thomas in Catena label La- (2) Plus aliquid legebat D. Thomas in Catena. (3) Ad v. 19 seqq., ubi Lucas meminit Herodis
PG 72:523Οἰκονομικώτατα τοίνυν ὑπομένει μεθ’ ἡμῶν τὰ ἀνθρώπινα. Ἐπεὶ, ποῦ κεκενωμένον ὀψόμεθα, καίτοι τὸ πλῆρες ἔχοντα θεϊκῶς; ποῦ συνεπτώχευσεν ἡμῖν, εἰ μὴ τῇ καθ’ ἡμᾶς πτωχείᾳ συμπλάττεται; Ἔφη δὲ ἡ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς φωνὴ ἐπὶ Χριστῷ κατὰ τὸν καιρὸν τοῦ ἁγίου βαπτίσματος, ὡς δι’ αὐτοῦ τε καὶ ἐν αὐτῷ τὸν ἐπὶ γῆς ἄνθρωπον λαβών· «Οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός μου ὁ ἀγαπητός.» Ὁ γὰρ φύσει καὶ ἀληθῶς καὶ μονογενὴς Υἱὸς, ὅτε γέγονε καθ’ ἡμᾶς, εἰς Υἱὸν ὁρίζεται Θεοῦ, οὐχ ἑαυτῷ τοῦτο δεχόμενος (ἦν γὰρ καὶ ἔστιν, ὡς ἔφην, Θεὸς ἀληθινὸς), ἀλλ’ ἵνα εἰς ἡμᾶς παραπέμψῃ τὴν δόξαν. Γέγονε γὰρ ἡμῶν ἀπαρχὴ, καὶ πρωτότοκος, καὶ δεύτερος Ἀδάμ· διὰ τοῦτο ἐν αὐτῷ πάντα καινὰ γεγενῆσθαι λέγεται. Ἀποδυσάμενοι δὲ τὴν ἐν Ἀδὰμ παλαίωσιν, τὴν ἐν Χριστῷ καινότητα πεπλουτήκαμεν. «Καταβῆναι τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον.» (β φ. 40 β) Εἰ ἐν καιρῷ τοῦ βαπτίσματος τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον δέχεται, τῶν τῆς ἀνθρωπότητος μέτρων εἴη ἂν καὶ τοῦτο μετὰ τῶν ἄλλων. Οὐ γάρ τοι καθ’ ὃ Θεός ἐστιν ἁγιάζεται, τὸ Πνεῦμα λαβὼν (αὐτὸς γὰρ ὁ ἁγιάζων ἐστὶν), ἀλλὰ καθ’ ὃ πέφυκεν ἄνθρωπος. «Καὶ αὐτὸς ἦν ὁ Ἰησοῦς ὡσεὶ ἐτῶν τριάκοντα ἀρχόμενος.» (ε φ.
Λ • Πάντα ὅσα ἔχει ὁ Πατήρ, ἐμά ἐστι. ο Πῶς οὖν ἐδα- ν. 23. Ει Β πτίζετο, φησὶν, ἐδέχετο δὲ καὶ τὸ Πνεῦμα, Καί φα μεν, ὅτι οὐκ ἦν ἐν χρείᾳ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος ὁ Κύριος, ὁδὸν δὲ ἡμῖν ἐπενόησε σωτηρίας ὁ φιλάνθρω πος. Πιστεύοντες γὰρ εἰς Πατέρα καὶ Υἱὸν καὶ ἅγιον Πνεῦμα, καὶ τὴν ἐξαίρετον ταύτην ὁμολογίαν ποιού μενοι ἐνώπιον πολλῶν μαρτύρων, πάντα μὲν ῥύπου τὸν ἐξ ἁμαρτίας ἀπονιπτόμεθα, καταπλουτούμεν δὲ καὶ τὴν τοῦ ἁγίου Πνεύματος μέθεξιν, καὶ θείας φύ σεως αποτελούμεθα κοινωνοί, καὶ τὴν τῆς υἱοθεσίας κερδαίνομεν χάριν. Ην οὖν ἀναγκαῖον, καθέντα πρὸς κένωσιν ἑαυτὸν τὸν τοῦ Πατρὸς Λόγον, καὶ τὴν καθ' ἡμᾶς ὁμοίωσιν ὑπελθεῖν οὐκ ἀπαξιώσαντα, παντός ἀγαθοῦ πράγματος ὑποτύπωσιν γενέσθαι καὶ ὁδόν. "Ινα τοίνυν μάθωμεν καὶ αὐτὴν τὴν δύναμιν τοῦ ἁγίου βαπτίσματος, καὶ ὅσα κερδαίνομεν τῇ τοιάδε προσιόν- τες χάριτι, ἄρχεται τοῦ πράγματος αὐτὸς, καὶ βα πτισθεὶς προσεύχεται, ἵνα σὺ μάθης, ἀγαπητέ, ὅτι τοῖς ἅπαξ καταξιωθεῖσι τοῦ ἁγίου βαπτίσματος πράγμα πρεπωδέστατον ἡ ἀδιάλειπτος προσευχή. Ανεψχθῆναι δέ φησι τὸν οὐρανὸν ὁ εὐαγγελιστής. ὡς πάλαι κεκλεισμένον. Εφη γὰρ ὁ Χριστός ο • Απάρτι ὄψεσθε τὸν οὐρανὸν ἀνεῳγότα, καὶ τοὺς ἀγγέλους τοῦ Θεοῦ ἀναβαίνοντας καὶ καταβαίνοντας ἐπὶ τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου. » Ὃς γὰρ μιᾶς ἤδη που μνης ἀποδεδειγμένης τῆς τε ἄνω καὶ τῆς κάτω, καὶ ἑνὸς ἅπασιν ἀναδειχθέντος ἀρχιποιμένος, ανεώχθη μὲν ὁ οὐρανὸς, συνήφθη δὲ τοῖς ἁγίοις ἀγγέλοις ὁ ἐπὶ γῆς ἄνθρωπος· καταπεφοίτηκε δὲ καὶ τὸ Πνεῦμα πάλιν, ὡς ἐν ἀπαρχῇ τοῦ γένους ἡμῶν δευτέρᾳ καὶ ὡς ἐν πρώτῳ Χριστῷ, οἰκονομικῶς οὐχ ἑαυτῷ μάλ λον, ἀλλ᾽ ἡμῖν γε αὐτὸ δεχομένῳ· πάντα γὰρ ἐν αὐτῷ τε καὶ δι' αὐτοῦ πεπλουτήκαμεν. Οικονομικώτατα τοίνυν ὑπομένει μεθ᾿ ἡμῶν τὰ ἀνθρώπινα. Έτσι, ποῦ κεκενωμένον οψόμεθα, καίτοι τὸ πλῆρες ἔχονες θεϊκῶς; που συνεπτώχευσεν ἡμῖν, εἰ μὴ τῇ καθ' ἡμᾶς πτωχείᾳ συμπλάττεται; Έφη δὲ ἡ τοῦ Θεοῦ καὶ Πα τρὸς φωνὴ ἐπὶ Χριστῷ κατὰ τὸν καιρὸν τοῦ ἁγίου βαπτίσματος, ὡς δι' αὐτοῦ τε καὶ ἐν αὐτῷ τὸν ἐπὶ γῆς ἄνθρωπον λαβών·. Οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός μου ὁ ἀγαπητός. » Ο γὰρ φύσει καὶ ἀληθῶς καὶ μονογενής Υἱός, ὅτε γέγονε καθ' ἡμᾶς, εἰς Υἱὸν ὁρίζεται Θεοῦ, οὐχ ἑαυτῷ τοῦτο δεχόμενος (ἦν γὰρ καὶ ἔστιν, ὡς ἔφην, Θεὸς ἀληθινός), ἀλλ᾽ ἵνα εἰς ἡμᾶς παραπέμψη τὴν δόξαν. Γέγονε γὰρ ἡμῶν ἀπαρχή, καὶ πρωτότο κος, καὶ δεύτερο; 'Αδάμ· διὰ τοῦτο ἐν αὐτῷ πάντα καινὰ γεγενῆσθαι λέγεται. Αποδυσάμενοι δὲ τὴν ἐν Ἀδὰμ παλαίωσιν, τὴν ἐν Χριστῷ καινότητα τα πλου τήκαμεν. Καταβῆναι τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. (Β Γ. 1) Εἰ ἐν καιρῷ τοῦ βαπτίσματος τὸ Πνεῦ μα τὸ ἅγιον δέχεται, τῶν τῆς ἀνθρωπότητος μέτρων εἴη ἂν καὶ τοῦτο μετὰ τῶν ἄλλων. Οὐ γάρ τοι καθ' ὁ Θεός ἐστιν ἁγιάζεται, τὸ Πνεῦμα λαβὼν αὐτὸς γὰρ ὁ ἁγιάζων ἐστὶν), ἀλλὰ καθ' πέφυκεν ἄνθρωπος. Καὶ αὐτὸς ἦν ὁ Ἰησοῦς ὡσεὶ ἐτῶν τριάκοντα ἀρχόμενος. (Ε Ι. 167, Τοῦτο τοῦ Σαμοσατέως το S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. baptizatus est, dicet aliquis, et Spiritum quoque recepit? Dicimus ergo, non eguisse Dominum sancto baptismate, sed nobis pro sua charitate salutis viam munivisse. Nam credentes in Patrem et Filium et Spiritum sanctum, atque hanc eximiam confessio- nem multis coram testibus facientes cunctas pec- cati sordes abluimus, tum sancti Spiritus participes efficimur, divinæ naturæ communicamus, et ad- optionis gratiam consequimur. Necesse itaque erat, ut Patris Verbum, postquam semet exinaniverat, et similitudinem nostram induere non dedignatus fue- rat, boni cujusvis operis exemplar nobis et trames fieret. Ergo ut ipsam sancti baptismatis vim co- gnoscamus, quantoque cum emolumento ad hane gratiam accedamus, primus ipse opus aggreditur, ct baptizatus orat; ut tu nimirum, dilecte, cognoscas his qui sancto baptismate digni fuerunt, rem convenientissimam fore perpetuam oratio- nem. Ait autem apertos fuisse cœlos evangelista, ut significet antea fuisse clausos. Dixit enim Chri- stus : ‹ Deinceps videbitis apertum cœlum, et an- gelos Dei ascendentes et descendentes supra Filium hominis 75. » Tanquam uuum jam gregem esse de- monstratum sit, supernum atque terrenum, unum- que pastorem principem, aperti sunt coli, et san- clis angelis consociatur homo terrestris: descen- ditque iterum Spiritus sanctus tanquam nova generis nostri facta inchoatione; et primo quidem in Christum, qui non tam sibi quam nobis ipsum recepit : cuncta enim in ipso et per ipsum adepti sumus. Eximia ergo dispensationis ratione nobiscum Christus patitur res humanas. Aliter enim, quo- modo ipsum evacuatum vidissemús, etsi tota deitate plenum? Quomodo nobiscum pauper fuisset, nisi se nostræ paupertati conformavisset? Ait autem super Christum emissa vox Patris, sancti baptismi tempore, ceu per ipsum et in ipso terrenum homi- nem suscipientis, ait, inquam: « Hic est Filius meus dilectus r, Nam verus natura Filius et unigeni- tus, postquam nostram conditionem assumpsit, Dei Filius esse definitur, haud sibi id sumens; jam enim erat, ut dixi, Deus verus; sed ut ad nos hanc gloriam transmitteret. Factus est enim inchoatio nostra, primogenitus, et aller Adamus. Propterea cuncta in ipso nova facta dicuntur. Atque Adami vetustatem exuentes, novitatem in Christo adepti sumus. V. 22. Descendit Spiritus sanctus. Si baptismi tempore Spiritus sanctus recipitur, id quoque præter cætera ad humanæ naturæ condi- tionem pertinebit. Neque enim quatenus Deus est. sanctificatur, dum Spiritum recipit (ipse enim po- lius est qui sanctifical), sed quatenus homo est. ipse Jesus erat incipiens quasi annorum triginta. Học est Samosatensis deliramentum, evangelicum Joan. 1, 51. ** Matth. xvII, 5. C – D F f. 797)
167, φ φ. 797) Τοῦτο τοῦ Σαμοσατέως τὸ παραλήρημα, κακὼς ἐκδεχομένου τὸ εὐαγγελικὸν ῥητὸν, ὅτι «Ὁ Ἰησοῦς ὡσεὶ ἐτῶν τριάκοντα ἀρχόμενος·» καὶ οὐ συνιέντος ὅτι αὐτὸς ἦν, καὶ ἤρξατο, ἀλλ’ οὐ κατὰ τὸ αὐτό. Ἦν μὲν γὰρ ἀεὶ ὡς Θεὸς, ἤρξατο δὲ ὡς ἄνθρωπος, ὅτε τὸ ἡμέτερον ἐπτώχευσεν· ἄρχεται δὲ, ἵνα σὺ καταργήσῃς τὴν προτέραν γέννησιν, καὶ ἀναλάβῃς δευτέραν διὰ τῆς παλιγγενεσίας. (α φ. 62 β, ε φ. 167 β, φ φ. 797, η φ. 187 β) Οὕτω πολύ τι τὸ βλάβος καὶ ἀδόκητον συμβαίνει ἐκ τοῦ φυλάττεσθαι τὴν διὰ τοῦ βαπτίσματος χάριν εἰς μακρὰν καὶ ὑπέρωρον ἀναβολήν. Μάλιστα μὲν γὰρ οὐκ ἀσφαλὴς ἡ ἐλπὶς, εἰ καὶ τῶν οἰκείων τις ἐπιτεύξεται βουλευμάτων· ἐκβεβηκότος δὲ πάλιν εἰς τέλος αὐτῷ τοῦ σκοποῦ, ἁγιάζεται μὲν, πλὴν μόνην ἔχει τῶν πλημμελημάτων τὴν ἄφεσιν, καὶ τὸ τάλαντον ἀποκομίζει τῷ Δεσπότῃ ξηρὸν, οὐδὲν ἐπεργάσασθαι σχολάσας αὐτῷ.
Λ • Πάντα ὅσα ἔχει ὁ Πατήρ, ἐμά ἐστι. ο Πῶς οὖν ἐδα- ν. 23. Ει Β πτίζετο, φησὶν, ἐδέχετο δὲ καὶ τὸ Πνεῦμα, Καί φα μεν, ὅτι οὐκ ἦν ἐν χρείᾳ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος ὁ Κύριος, ὁδὸν δὲ ἡμῖν ἐπενόησε σωτηρίας ὁ φιλάνθρω πος. Πιστεύοντες γὰρ εἰς Πατέρα καὶ Υἱὸν καὶ ἅγιον Πνεῦμα, καὶ τὴν ἐξαίρετον ταύτην ὁμολογίαν ποιού μενοι ἐνώπιον πολλῶν μαρτύρων, πάντα μὲν ῥύπου τὸν ἐξ ἁμαρτίας ἀπονιπτόμεθα, καταπλουτούμεν δὲ καὶ τὴν τοῦ ἁγίου Πνεύματος μέθεξιν, καὶ θείας φύ σεως αποτελούμεθα κοινωνοί, καὶ τὴν τῆς υἱοθεσίας κερδαίνομεν χάριν. Ην οὖν ἀναγκαῖον, καθέντα πρὸς κένωσιν ἑαυτὸν τὸν τοῦ Πατρὸς Λόγον, καὶ τὴν καθ' ἡμᾶς ὁμοίωσιν ὑπελθεῖν οὐκ ἀπαξιώσαντα, παντός ἀγαθοῦ πράγματος ὑποτύπωσιν γενέσθαι καὶ ὁδόν. "Ινα τοίνυν μάθωμεν καὶ αὐτὴν τὴν δύναμιν τοῦ ἁγίου βαπτίσματος, καὶ ὅσα κερδαίνομεν τῇ τοιάδε προσιόν- τες χάριτι, ἄρχεται τοῦ πράγματος αὐτὸς, καὶ βα πτισθεὶς προσεύχεται, ἵνα σὺ μάθης, ἀγαπητέ, ὅτι τοῖς ἅπαξ καταξιωθεῖσι τοῦ ἁγίου βαπτίσματος πράγμα πρεπωδέστατον ἡ ἀδιάλειπτος προσευχή. Ανεψχθῆναι δέ φησι τὸν οὐρανὸν ὁ εὐαγγελιστής. ὡς πάλαι κεκλεισμένον. Εφη γὰρ ὁ Χριστός ο • Απάρτι ὄψεσθε τὸν οὐρανὸν ἀνεῳγότα, καὶ τοὺς ἀγγέλους τοῦ Θεοῦ ἀναβαίνοντας καὶ καταβαίνοντας ἐπὶ τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου. » Ὃς γὰρ μιᾶς ἤδη που μνης ἀποδεδειγμένης τῆς τε ἄνω καὶ τῆς κάτω, καὶ ἑνὸς ἅπασιν ἀναδειχθέντος ἀρχιποιμένος, ανεώχθη μὲν ὁ οὐρανὸς, συνήφθη δὲ τοῖς ἁγίοις ἀγγέλοις ὁ ἐπὶ γῆς ἄνθρωπος· καταπεφοίτηκε δὲ καὶ τὸ Πνεῦμα πάλιν, ὡς ἐν ἀπαρχῇ τοῦ γένους ἡμῶν δευτέρᾳ καὶ ὡς ἐν πρώτῳ Χριστῷ, οἰκονομικῶς οὐχ ἑαυτῷ μάλ λον, ἀλλ᾽ ἡμῖν γε αὐτὸ δεχομένῳ· πάντα γὰρ ἐν αὐτῷ τε καὶ δι' αὐτοῦ πεπλουτήκαμεν. Οικονομικώτατα τοίνυν ὑπομένει μεθ᾿ ἡμῶν τὰ ἀνθρώπινα. Έτσι, ποῦ κεκενωμένον οψόμεθα, καίτοι τὸ πλῆρες ἔχονες θεϊκῶς; που συνεπτώχευσεν ἡμῖν, εἰ μὴ τῇ καθ' ἡμᾶς πτωχείᾳ συμπλάττεται; Έφη δὲ ἡ τοῦ Θεοῦ καὶ Πα τρὸς φωνὴ ἐπὶ Χριστῷ κατὰ τὸν καιρὸν τοῦ ἁγίου βαπτίσματος, ὡς δι' αὐτοῦ τε καὶ ἐν αὐτῷ τὸν ἐπὶ γῆς ἄνθρωπον λαβών·. Οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός μου ὁ ἀγαπητός. » Ο γὰρ φύσει καὶ ἀληθῶς καὶ μονογενής Υἱός, ὅτε γέγονε καθ' ἡμᾶς, εἰς Υἱὸν ὁρίζεται Θεοῦ, οὐχ ἑαυτῷ τοῦτο δεχόμενος (ἦν γὰρ καὶ ἔστιν, ὡς ἔφην, Θεὸς ἀληθινός), ἀλλ᾽ ἵνα εἰς ἡμᾶς παραπέμψη τὴν δόξαν. Γέγονε γὰρ ἡμῶν ἀπαρχή, καὶ πρωτότο κος, καὶ δεύτερο; 'Αδάμ· διὰ τοῦτο ἐν αὐτῷ πάντα καινὰ γεγενῆσθαι λέγεται. Αποδυσάμενοι δὲ τὴν ἐν Ἀδὰμ παλαίωσιν, τὴν ἐν Χριστῷ καινότητα τα πλου τήκαμεν. Καταβῆναι τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. (Β Γ. 1) Εἰ ἐν καιρῷ τοῦ βαπτίσματος τὸ Πνεῦ μα τὸ ἅγιον δέχεται, τῶν τῆς ἀνθρωπότητος μέτρων εἴη ἂν καὶ τοῦτο μετὰ τῶν ἄλλων. Οὐ γάρ τοι καθ' ὁ Θεός ἐστιν ἁγιάζεται, τὸ Πνεῦμα λαβὼν αὐτὸς γὰρ ὁ ἁγιάζων ἐστὶν), ἀλλὰ καθ' πέφυκεν ἄνθρωπος. Καὶ αὐτὸς ἦν ὁ Ἰησοῦς ὡσεὶ ἐτῶν τριάκοντα ἀρχόμενος. (Ε Ι. 167, Τοῦτο τοῦ Σαμοσατέως το S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. baptizatus est, dicet aliquis, et Spiritum quoque recepit? Dicimus ergo, non eguisse Dominum sancto baptismate, sed nobis pro sua charitate salutis viam munivisse. Nam credentes in Patrem et Filium et Spiritum sanctum, atque hanc eximiam confessio- nem multis coram testibus facientes cunctas pec- cati sordes abluimus, tum sancti Spiritus participes efficimur, divinæ naturæ communicamus, et ad- optionis gratiam consequimur. Necesse itaque erat, ut Patris Verbum, postquam semet exinaniverat, et similitudinem nostram induere non dedignatus fue- rat, boni cujusvis operis exemplar nobis et trames fieret. Ergo ut ipsam sancti baptismatis vim co- gnoscamus, quantoque cum emolumento ad hane gratiam accedamus, primus ipse opus aggreditur, ct baptizatus orat; ut tu nimirum, dilecte, cognoscas his qui sancto baptismate digni fuerunt, rem convenientissimam fore perpetuam oratio- nem. Ait autem apertos fuisse cœlos evangelista, ut significet antea fuisse clausos. Dixit enim Chri- stus : ‹ Deinceps videbitis apertum cœlum, et an- gelos Dei ascendentes et descendentes supra Filium hominis 75. » Tanquam uuum jam gregem esse de- monstratum sit, supernum atque terrenum, unum- que pastorem principem, aperti sunt coli, et san- clis angelis consociatur homo terrestris: descen- ditque iterum Spiritus sanctus tanquam nova generis nostri facta inchoatione; et primo quidem in Christum, qui non tam sibi quam nobis ipsum recepit : cuncta enim in ipso et per ipsum adepti sumus. Eximia ergo dispensationis ratione nobiscum Christus patitur res humanas. Aliter enim, quo- modo ipsum evacuatum vidissemús, etsi tota deitate plenum? Quomodo nobiscum pauper fuisset, nisi se nostræ paupertati conformavisset? Ait autem super Christum emissa vox Patris, sancti baptismi tempore, ceu per ipsum et in ipso terrenum homi- nem suscipientis, ait, inquam: « Hic est Filius meus dilectus r, Nam verus natura Filius et unigeni- tus, postquam nostram conditionem assumpsit, Dei Filius esse definitur, haud sibi id sumens; jam enim erat, ut dixi, Deus verus; sed ut ad nos hanc gloriam transmitteret. Factus est enim inchoatio nostra, primogenitus, et aller Adamus. Propterea cuncta in ipso nova facta dicuntur. Atque Adami vetustatem exuentes, novitatem in Christo adepti sumus. V. 22. Descendit Spiritus sanctus. Si baptismi tempore Spiritus sanctus recipitur, id quoque præter cætera ad humanæ naturæ condi- tionem pertinebit. Neque enim quatenus Deus est. sanctificatur, dum Spiritum recipit (ipse enim po- lius est qui sanctifical), sed quatenus homo est. ipse Jesus erat incipiens quasi annorum triginta. Học est Samosatensis deliramentum, evangelicum Joan. 1, 51. ** Matth. xvII, 5. C – D F f. 797)
Chapter IVΚΕΦΑΛ. Δ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΚΕΦΑΛ. Δ. «Ἰησοῦς δὲ Πνεύματος ἁγίου πλήρης ὑπέστρεψεν ἀπὸ τοῦ Ἰορδάνου.» (α φ. 72, ξ φ. 112 β, η φ. 218) Ἐνταῦθά μοι βλέπε τὴν τοῦ ἀνθρώπου φύσιν, ὡς ἐν ἀπαρχῇ τῷ Χριστῷ τῇ τοῦ ἁγίου Πνεύματος χάριτι κατακεχρισμένην, καὶ ταῖς ἀνωτάτω τιμαῖς ἐστεφανωμένην.
Λ • Πάντα ὅσα ἔχει ὁ Πατήρ, ἐμά ἐστι. ο Πῶς οὖν ἐδα- ν. 23. Ει Β πτίζετο, φησὶν, ἐδέχετο δὲ καὶ τὸ Πνεῦμα, Καί φα μεν, ὅτι οὐκ ἦν ἐν χρείᾳ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος ὁ Κύριος, ὁδὸν δὲ ἡμῖν ἐπενόησε σωτηρίας ὁ φιλάνθρω πος. Πιστεύοντες γὰρ εἰς Πατέρα καὶ Υἱὸν καὶ ἅγιον Πνεῦμα, καὶ τὴν ἐξαίρετον ταύτην ὁμολογίαν ποιού μενοι ἐνώπιον πολλῶν μαρτύρων, πάντα μὲν ῥύπου τὸν ἐξ ἁμαρτίας ἀπονιπτόμεθα, καταπλουτούμεν δὲ καὶ τὴν τοῦ ἁγίου Πνεύματος μέθεξιν, καὶ θείας φύ σεως αποτελούμεθα κοινωνοί, καὶ τὴν τῆς υἱοθεσίας κερδαίνομεν χάριν. Ην οὖν ἀναγκαῖον, καθέντα πρὸς κένωσιν ἑαυτὸν τὸν τοῦ Πατρὸς Λόγον, καὶ τὴν καθ' ἡμᾶς ὁμοίωσιν ὑπελθεῖν οὐκ ἀπαξιώσαντα, παντός ἀγαθοῦ πράγματος ὑποτύπωσιν γενέσθαι καὶ ὁδόν. "Ινα τοίνυν μάθωμεν καὶ αὐτὴν τὴν δύναμιν τοῦ ἁγίου βαπτίσματος, καὶ ὅσα κερδαίνομεν τῇ τοιάδε προσιόν- τες χάριτι, ἄρχεται τοῦ πράγματος αὐτὸς, καὶ βα πτισθεὶς προσεύχεται, ἵνα σὺ μάθης, ἀγαπητέ, ὅτι τοῖς ἅπαξ καταξιωθεῖσι τοῦ ἁγίου βαπτίσματος πράγμα πρεπωδέστατον ἡ ἀδιάλειπτος προσευχή. Ανεψχθῆναι δέ φησι τὸν οὐρανὸν ὁ εὐαγγελιστής. ὡς πάλαι κεκλεισμένον. Εφη γὰρ ὁ Χριστός ο • Απάρτι ὄψεσθε τὸν οὐρανὸν ἀνεῳγότα, καὶ τοὺς ἀγγέλους τοῦ Θεοῦ ἀναβαίνοντας καὶ καταβαίνοντας ἐπὶ τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου. » Ὃς γὰρ μιᾶς ἤδη που μνης ἀποδεδειγμένης τῆς τε ἄνω καὶ τῆς κάτω, καὶ ἑνὸς ἅπασιν ἀναδειχθέντος ἀρχιποιμένος, ανεώχθη μὲν ὁ οὐρανὸς, συνήφθη δὲ τοῖς ἁγίοις ἀγγέλοις ὁ ἐπὶ γῆς ἄνθρωπος· καταπεφοίτηκε δὲ καὶ τὸ Πνεῦμα πάλιν, ὡς ἐν ἀπαρχῇ τοῦ γένους ἡμῶν δευτέρᾳ καὶ ὡς ἐν πρώτῳ Χριστῷ, οἰκονομικῶς οὐχ ἑαυτῷ μάλ λον, ἀλλ᾽ ἡμῖν γε αὐτὸ δεχομένῳ· πάντα γὰρ ἐν αὐτῷ τε καὶ δι' αὐτοῦ πεπλουτήκαμεν. Οικονομικώτατα τοίνυν ὑπομένει μεθ᾿ ἡμῶν τὰ ἀνθρώπινα. Έτσι, ποῦ κεκενωμένον οψόμεθα, καίτοι τὸ πλῆρες ἔχονες θεϊκῶς; που συνεπτώχευσεν ἡμῖν, εἰ μὴ τῇ καθ' ἡμᾶς πτωχείᾳ συμπλάττεται; Έφη δὲ ἡ τοῦ Θεοῦ καὶ Πα τρὸς φωνὴ ἐπὶ Χριστῷ κατὰ τὸν καιρὸν τοῦ ἁγίου βαπτίσματος, ὡς δι' αὐτοῦ τε καὶ ἐν αὐτῷ τὸν ἐπὶ γῆς ἄνθρωπον λαβών·. Οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός μου ὁ ἀγαπητός. » Ο γὰρ φύσει καὶ ἀληθῶς καὶ μονογενής Υἱός, ὅτε γέγονε καθ' ἡμᾶς, εἰς Υἱὸν ὁρίζεται Θεοῦ, οὐχ ἑαυτῷ τοῦτο δεχόμενος (ἦν γὰρ καὶ ἔστιν, ὡς ἔφην, Θεὸς ἀληθινός), ἀλλ᾽ ἵνα εἰς ἡμᾶς παραπέμψη τὴν δόξαν. Γέγονε γὰρ ἡμῶν ἀπαρχή, καὶ πρωτότο κος, καὶ δεύτερο; 'Αδάμ· διὰ τοῦτο ἐν αὐτῷ πάντα καινὰ γεγενῆσθαι λέγεται. Αποδυσάμενοι δὲ τὴν ἐν Ἀδὰμ παλαίωσιν, τὴν ἐν Χριστῷ καινότητα τα πλου τήκαμεν. Καταβῆναι τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. (Β Γ. 1) Εἰ ἐν καιρῷ τοῦ βαπτίσματος τὸ Πνεῦ μα τὸ ἅγιον δέχεται, τῶν τῆς ἀνθρωπότητος μέτρων εἴη ἂν καὶ τοῦτο μετὰ τῶν ἄλλων. Οὐ γάρ τοι καθ' ὁ Θεός ἐστιν ἁγιάζεται, τὸ Πνεῦμα λαβὼν αὐτὸς γὰρ ὁ ἁγιάζων ἐστὶν), ἀλλὰ καθ' πέφυκεν ἄνθρωπος. Καὶ αὐτὸς ἦν ὁ Ἰησοῦς ὡσεὶ ἐτῶν τριάκοντα ἀρχόμενος. (Ε Ι. 167, Τοῦτο τοῦ Σαμοσατέως το S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. baptizatus est, dicet aliquis, et Spiritum quoque recepit? Dicimus ergo, non eguisse Dominum sancto baptismate, sed nobis pro sua charitate salutis viam munivisse. Nam credentes in Patrem et Filium et Spiritum sanctum, atque hanc eximiam confessio- nem multis coram testibus facientes cunctas pec- cati sordes abluimus, tum sancti Spiritus participes efficimur, divinæ naturæ communicamus, et ad- optionis gratiam consequimur. Necesse itaque erat, ut Patris Verbum, postquam semet exinaniverat, et similitudinem nostram induere non dedignatus fue- rat, boni cujusvis operis exemplar nobis et trames fieret. Ergo ut ipsam sancti baptismatis vim co- gnoscamus, quantoque cum emolumento ad hane gratiam accedamus, primus ipse opus aggreditur, ct baptizatus orat; ut tu nimirum, dilecte, cognoscas his qui sancto baptismate digni fuerunt, rem convenientissimam fore perpetuam oratio- nem. Ait autem apertos fuisse cœlos evangelista, ut significet antea fuisse clausos. Dixit enim Chri- stus : ‹ Deinceps videbitis apertum cœlum, et an- gelos Dei ascendentes et descendentes supra Filium hominis 75. » Tanquam uuum jam gregem esse de- monstratum sit, supernum atque terrenum, unum- que pastorem principem, aperti sunt coli, et san- clis angelis consociatur homo terrestris: descen- ditque iterum Spiritus sanctus tanquam nova generis nostri facta inchoatione; et primo quidem in Christum, qui non tam sibi quam nobis ipsum recepit : cuncta enim in ipso et per ipsum adepti sumus. Eximia ergo dispensationis ratione nobiscum Christus patitur res humanas. Aliter enim, quo- modo ipsum evacuatum vidissemús, etsi tota deitate plenum? Quomodo nobiscum pauper fuisset, nisi se nostræ paupertati conformavisset? Ait autem super Christum emissa vox Patris, sancti baptismi tempore, ceu per ipsum et in ipso terrenum homi- nem suscipientis, ait, inquam: « Hic est Filius meus dilectus r, Nam verus natura Filius et unigeni- tus, postquam nostram conditionem assumpsit, Dei Filius esse definitur, haud sibi id sumens; jam enim erat, ut dixi, Deus verus; sed ut ad nos hanc gloriam transmitteret. Factus est enim inchoatio nostra, primogenitus, et aller Adamus. Propterea cuncta in ipso nova facta dicuntur. Atque Adami vetustatem exuentes, novitatem in Christo adepti sumus. V. 22. Descendit Spiritus sanctus. Si baptismi tempore Spiritus sanctus recipitur, id quoque præter cætera ad humanæ naturæ condi- tionem pertinebit. Neque enim quatenus Deus est. sanctificatur, dum Spiritum recipit (ipse enim po- lius est qui sanctifical), sed quatenus homo est. ipse Jesus erat incipiens quasi annorum triginta. Học est Samosatensis deliramentum, evangelicum Joan. 1, 51. ** Matth. xvII, 5. C – D F f. 797)
PG 72:525Πάλαι μὲν γὰρ ὑπισχνεῖτο λέγων ὁ τῶν ὅλων Θεὸς, ὅτι «Ἔσται ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις, ἐκχεῶ ἀπὸ τοῦ Πνεύματός [ ξοδ, ξ μενδοσε Πατρός] μου ἐπὶ πᾶσαν σάρκα.» Πεπλήρωται δὲ εἰς ἡμᾶς ὡς ἐν πρώτῳ Χριστῷ τὸ ἐπηγγελμένον· καὶ περὶ μὲν τῶν ἀρχαιοτέρων, ἀκαθέκτως ἐκκεκλικότων εἰς φιλοσαρκίαν, ἔφη που Θεός· «Οὐ μὴ καταμείνῃ τὸ Πνεῦμά μου ἐν τοῖς ἀνθρώποις τούτοις, διὰ τὸ εἶναι αὐτοὺς σάρκα·» ἐπειδὴ δὲ πάντα γέγονεν ἐν Χριστῷ καινὰ, καὶ τὴν διὰ Πνεύματός τε καὶ ὕδατος ἀναγέννησιν πεπλουτήκαμεν, χρηματίζομεν δὲ οὐκέτι σαρκὸς καὶ αἵματος τέκνα, Πατέρα δὲ μᾶλλον καλοῦμεν τὸν Θεὸν, ταύτῃτοι καὶ μάλα εἰκότως ὡς τετιμημένοι λοιπὸν, καὶ τὸ λαμπρὸν ἔχοντες τῆς υἱοθεσίας καύχημα, θείας φύσεως γεγόναμεν κοινωνοὶ διὰ μετοχῆς τοῦ ἁγίου Πνεύματος. Ὁ δὲ ἐν ἡμῖν πρωτότοκος, ὅτε γέγονεν ἐν πολλοῖς ἀδελφοῖς, καθεὶς ἑαυτὸν εἰς κένωσιν, δέχεται πρῶτος τὸ Πνεῦμα, καίτοι τοῦ Πνεύματος δοτὴρ ὑπάρχων αὐτὸς, ἵνα καὶ εἰς ἡμᾶς ἔρχηται δι’ αὐτοῦ τὸ ἀξίωμα, καὶ τῆς πρὸς τὸ ἅγιον Πνεῦμα κοινωνίας ἡ χάρις. Τοιοῦτόν τι καὶ ὁ Παῦλος διδάσκει ἡμᾶς, λέγων περί τε αὐτοῦ καὶ ἡμῶν·
παραλήρημα, κακῶς ἐκδεχομένου τὸ εὐαγγελικόν Α ῥητόν, ότι ο Ὁ Ἰησοῦς ὡσεὶ ἐτῶν τριάκοντα ἀρχ- μενος· › καὶ οὐ συνιέντος ὅτι αὐτὸς ἦν, καὶ ἤρξατο, ἀλλ' οὐ κατὰ τὸ αὐτό. Ἦν μὲν γὰρ ἀεὶ ὡς Θεός, ήρ- ξατο δὲ ὡς ἄνθρωπος, ὅτε τὸ ἡμέτερον ἐπτώχευσεν· ἄρχεται δὲ, ἵνα σὺ καταργήσῃς τὴν προτέραν γέννη σιν, καὶ ἀναλάβῃς δευτέραν διὰ τῆς παλιγγενεσίας. - – πολύ τι τὸ βλάβος καὶ ἀδόκητον συμβαίνει ἐκ τοῦ φυλάττεσθαι τὴν διὰ τοῦ βαπτίσματος χάριν εἰς μα κρὰν καὶ ὑπέρωρον αναβολήν (1). Μάλιστα μὲν γὰρ οὐκ ἀσφαλῆς ἡ ἐλπὶς, εἰ καὶ τῶν οἰκείων τις ἐπιτεύ- ξεται βουλευμάτων· ἐκβεβηκότος δὲ πάλιν εἰς τέλος αὐτῷ τοῦ σκοπού, ἁγιάζεται μὲν, πλὴν μόνην ἔχει τῶν πλημμελημάτων τὴν ἄφεσιν, καὶ τὸ τάλαντον ἀποκομίζει τῷ Δεσπότῃ ξηρόν, οὐδὲν ἐπεργάσασθαι Β σχολάσας αὐτῷ (2). ΚΕΦΑΛ. Δ'. Ἰησοῦς δὲ Πνεύματος ἁγίου πλήρης υπέστρε ψεν ἀπὸ τοῦ Ιορδάνου. (Α Γ. 72, Η Ενταῦθά μοι βλέπε τὴν τοῦ ἀνθρώπου φύσιν, ὡς ἐν ἀπαρχῇ τῷ Χριστῷ τῇ τοῦ ἁγίου Πνεύματος χάριτι κατακεχρισμένην, καὶ ταῖς ἀνωτάτω τιμαῖς ἐστεφανωμένην. Πάλαι μὲν γὰρ ὑπισχνείτο λέγων ὁ τῶν ὅλων Θεός, ὅτι ο Εσται ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις, ἐκχεῶ ἀπὸ τοῦ Πνεύματος Πατρός] μου ἐπὶ πᾶσαν σάρκα. Πεπλήρωται δὲ εἰς ἡμᾶς ὡς ἐν πρώτῳ Χριστῷ τὸ ἐπηγγελμένον· καὶ περὶ μὲν τῶν ἀρχαιοτέρων, ἀκαθε έκτως εκκεκλικότων εἰς φιλοσαρκίαν, ἔφη που Θεός· • Οὐ μὴ καταμείνῃ τὸ Πνεῦμά μου ἐν τοῖς ἀνθρώποις τούτοις, διὰ τὸ εἶναι αὐτοὺς σάρκα·, ἐπειδὴ δὲ πάντα γέγονεν ἐν Χριστῷ καινὰ, καὶ τὴν διὰ Πνεύ ματός τε καὶ ὕδατος ἀναγέννησιν πεπλουτήκαμεν, χρηματίζομεν δὲ οὐκέτι σαρκὸς καὶ αἵματος τέκνα, Πατέρα δὲ μᾶλλον καλοῦμεν τὸν Θεὸν, ταύτῃτοι καὶ μάλα εἰκότως ὡς τετιμημένοι λοιπόν, καὶ τὸ λαμπρὸν ἔχοντες τῆς υἱοθεσίας καύχημα, θείας φύσεως γεγό- να μεν κοινωνοί διὰ μετοχῆς τοῦ ἁγίου Πνεύματος. 'Ο δὲ ἐν ἡμῖν πρωτότοκος, ὅτε γέγονεν ἐν πολλοῖς ἀδελφοῖς, καθεὶς ἑαυτὸν εἰς κένωσιν, δέχεται πρῶτος τὸ Πνεῦμα, καίτοι τοῦ Πνεύματος δοτήρ ὑπάρχων αὐτὸς, ἵνα καὶ εἰς ἡμᾶς ἔρχηται δι' αὐτοῦ τὸ ἀξίωμα, καὶ τῆς πρὸς τὸ ἅγιον Πνεῦμα κοινωνίας ἡ χάρις. Τοιοῦτόν τι καὶ ὁ Παῦλος διδάσκει ἡμᾶς, λέγων περί τε αὐτοῦ καὶ ἡμῶν· . Ο τε γὰρ ἁγιάζων καὶ οἱ ἁγιαζόμενοι, ἐξ ἑνὸς πάντες· δι᾿ ἣν αἰτίαν οὐκ ἐπαι- σχύνεται ἀδελφοὺς αὐτοὺς καλεῖν, λέγων· Απαγγελῶ τὸ ὄνομά σου τοῖς ἀδελφοῖς μου. · Ἐπειδὴ γὰρ ὅλως οὐκ ἐπαισχύνεται καλεῖν ἡμᾶς ἀδελφούς, διά τοι τὸ ” COMMENT. IN LUCAM. dictum perperam interpretantis, quod Jesus erat (A f.62 b, E f. b, F f. 797, H f. b) Oʊtw Cf. 112b, f. 218) [cod. C mendose Joel 11, 29. » Gen. vi, G D incipiens quasi annorum triginta. Neque intellexit, ηuod idem et erat, et incipiebat, sed non secundum idem : erat enim ab æterno ut Deus; incipiebat ut homo, cum paupertatem nostram suscepit. Initium autem capit, ut tu quoque priorem nativitatem antiques, et secundam recipias per regenerationem. —Sic magnum detrimentum et inexspectatum con- tingit ob dilatam in longum et ultra debitum tem- pus baptismi gratiam. Namque in primis nunquam tuta spes est fore ut quisquam sui propositi finem consequatur. Tum etiamsi forte in vitæ termino scopo suo potiatur, sanctificatur quidem, sed uni- cam tamen percipit peccatorum remissionem; de cætero talentum Domino perfert infructuosum, ia quo nihil negotiari curavit. CAP. 17. V. 1. Jesus autem plenus Spiritu sancto regressus est a Jordane. Hic mecum observa hominis naturam, in Christo tanquam, primitiis, sancti Spiritus gratia unctam, et supernis honoribus coronatam. Olim quidem promiserat universalis Deus dicens, fore ut e diebus illis effundam de Spiritu meo super omnem car- nem ". » Completum autem in nobis est, ceu primo in Christo id quod erat promissum. Et priscis qui- dem hominibus, utpote ad corporis voluptatem incontinenter proclivibus, dixit Deus: • Non per- manebit Spiritus meus in hominibus his, quia caro sunt . . Sed postquam in Christo cuncta facta sunt nova, et per Spiritum atque aquam regenera- tionem obtinuimus, neque jam carnis et sanguinis filii sumus, sed Patrem potius Deum appel- lamus, propterea jure optimo abhinc ut honore or- nati, splendidamque adoptionis gloriam adepti, divina natura communicamus propter sancti Spi- ritus participationem. Noster autem primogenitus ex quo inter multos fratres cœpit exsistere, ad ex- inanitionem semet demittens, primus Spiritum re- cipit, quanquam dator ipse Spiritus sit, ut ad nos quoque per ipsum dignitas redundet, et commu- Dionis cum sancto Spiritu gratia. Sic enim nos fere docet Paulus, dum et de nobis et de illo dicit : Et sanctificans et sanctificatl, ex uno omnes. Quam ob causam non erubescit fratres illos vocare dicens: Nuntiabo nomen tuum fratribus meis”. › Quia vero haud omnino eum pudet fratres nos appellare, quandoquidem similitudinem nostri sub- iit, idcirco nostra ad se translata inopia, sancti- Cyrillus verba eoruin retulisse, qui ut baptismum differrent, Christi exemplum objiciebant anno ætatis tricesino baptizali. Quam objectionem facile dis- solvit dicens, diversam esse Christi ac peccatorum hominum conditionem: nam ille baptismo nun- quam indiguit, istos imo festinare ad lavacrum oportet. Legatur hac super re Nazianzenus orat. 40, De bapt., cap. 29. . etiam versiculi verba explanat sic. CYRILLUS. Licet tamen Christus secundum carnem careat patre, suspicabantur aliqui eum patrem habere; unde sequitur : ut pulabatur, flius Joseph. 3. ** Hebr. 11, 11, 12; Psal. xxt, 23. (1) Viletur in præcedentibus (nunc deperditis) (2) Apud D. Thomam in Catena Cyrillus reliqua
«Ὅ τε γὰρ ἁγιάζων καὶ οἱ ἁγιαζόμενοι, ἐξ ἑνὸς πάντες· δι’ ἣν αἰτίαν οὐκ ἐπαισχύνεται ἀδελφοὺς αὐτοὺς καλεῖν, λέγων· Ἀπαγγελῶ τὸ ὄνομά σου τοῖς ἀδελφοῖς μου.» Ἐπειδὴ γὰρ ὅλως οὐκ ἐπαισχύνεται καλεῖν ἡμᾶς ἀδελφοὺς, διά τοι τὸ ὑπελθεῖν τὴν πρὸς ἡμᾶς ὁμοίωσιν, διὰ τοῦτο τὴν ἡμῶν πτωχείαν εἰς ἑαυτὸν μεταθεὶς, ἁγιάζεται μεθ’ ἡμῶν, καίτοι τὴν κτίσιν ἅπασαν ἁγιάζων αὐτὸς, ἵνα μὴ φαίνηται τὸ τῆς ἀνθρωπότητος παραιτούμενος μέτρον, ὁ τῆς ἁπάντων σωτηρίας ἕνεκα καὶ ζωῆς ἄνθρωπος γενέσθαι μὴ φυγὼν, καὶ ἐν ὁμοιώσει τῇ πρὸς ἡμᾶς γενόμενος κατὰ πᾶν ὁτιοῦν, δίχα μόνης ἁμαρτίας. «Καὶ ἤγετο ἐν τῷ Πνεύματι εἰς τὴν ἔρημον.» (α φ. 72 β, β φ. 44, η φ. 220) Τὸ γὰρ, «ἤγετο,» οὐ τὸ, ἀπεφέρετο, μᾶλλόν ἐστιν, ἀλλ’ ὅτι διῆγε καὶ ἐπολιτεύετο. Κατειθίσμεθα γάρ που καὶ ἡμεῖς αὐτοὶ περὶ παντὸς ζῶντος ἐν ἐπιεικείᾳ, λέγειν· Ὁ δεῖνα τυχὸν καλῶς ἑαυτὸν ἄγει. Ἐπολιτεύετο τοίνυν ὁ Κύριος ἐν τῇ ἐρήμῳ, ἐν τῷ Πνεύματι, τουτέστι πνευματικῶς. «Καὶ οὐκ ἔφαγεν οὐδὲν ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις.» (α φ. 73, β φ. 44, η φ. 221) Νενήστευκε τοίνυν ὁ Κύριος, οὐδὲν παντελῶς τῇ τοῦ σώματος χρείᾳ διδοὺς εἰς τροφήν·
παραλήρημα, κακῶς ἐκδεχομένου τὸ εὐαγγελικόν Α ῥητόν, ότι ο Ὁ Ἰησοῦς ὡσεὶ ἐτῶν τριάκοντα ἀρχ- μενος· › καὶ οὐ συνιέντος ὅτι αὐτὸς ἦν, καὶ ἤρξατο, ἀλλ' οὐ κατὰ τὸ αὐτό. Ἦν μὲν γὰρ ἀεὶ ὡς Θεός, ήρ- ξατο δὲ ὡς ἄνθρωπος, ὅτε τὸ ἡμέτερον ἐπτώχευσεν· ἄρχεται δὲ, ἵνα σὺ καταργήσῃς τὴν προτέραν γέννη σιν, καὶ ἀναλάβῃς δευτέραν διὰ τῆς παλιγγενεσίας. - – πολύ τι τὸ βλάβος καὶ ἀδόκητον συμβαίνει ἐκ τοῦ φυλάττεσθαι τὴν διὰ τοῦ βαπτίσματος χάριν εἰς μα κρὰν καὶ ὑπέρωρον αναβολήν (1). Μάλιστα μὲν γὰρ οὐκ ἀσφαλῆς ἡ ἐλπὶς, εἰ καὶ τῶν οἰκείων τις ἐπιτεύ- ξεται βουλευμάτων· ἐκβεβηκότος δὲ πάλιν εἰς τέλος αὐτῷ τοῦ σκοπού, ἁγιάζεται μὲν, πλὴν μόνην ἔχει τῶν πλημμελημάτων τὴν ἄφεσιν, καὶ τὸ τάλαντον ἀποκομίζει τῷ Δεσπότῃ ξηρόν, οὐδὲν ἐπεργάσασθαι Β σχολάσας αὐτῷ (2). ΚΕΦΑΛ. Δ'. Ἰησοῦς δὲ Πνεύματος ἁγίου πλήρης υπέστρε ψεν ἀπὸ τοῦ Ιορδάνου. (Α Γ. 72, Η Ενταῦθά μοι βλέπε τὴν τοῦ ἀνθρώπου φύσιν, ὡς ἐν ἀπαρχῇ τῷ Χριστῷ τῇ τοῦ ἁγίου Πνεύματος χάριτι κατακεχρισμένην, καὶ ταῖς ἀνωτάτω τιμαῖς ἐστεφανωμένην. Πάλαι μὲν γὰρ ὑπισχνείτο λέγων ὁ τῶν ὅλων Θεός, ὅτι ο Εσται ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις, ἐκχεῶ ἀπὸ τοῦ Πνεύματος Πατρός] μου ἐπὶ πᾶσαν σάρκα. Πεπλήρωται δὲ εἰς ἡμᾶς ὡς ἐν πρώτῳ Χριστῷ τὸ ἐπηγγελμένον· καὶ περὶ μὲν τῶν ἀρχαιοτέρων, ἀκαθε έκτως εκκεκλικότων εἰς φιλοσαρκίαν, ἔφη που Θεός· • Οὐ μὴ καταμείνῃ τὸ Πνεῦμά μου ἐν τοῖς ἀνθρώποις τούτοις, διὰ τὸ εἶναι αὐτοὺς σάρκα·, ἐπειδὴ δὲ πάντα γέγονεν ἐν Χριστῷ καινὰ, καὶ τὴν διὰ Πνεύ ματός τε καὶ ὕδατος ἀναγέννησιν πεπλουτήκαμεν, χρηματίζομεν δὲ οὐκέτι σαρκὸς καὶ αἵματος τέκνα, Πατέρα δὲ μᾶλλον καλοῦμεν τὸν Θεὸν, ταύτῃτοι καὶ μάλα εἰκότως ὡς τετιμημένοι λοιπόν, καὶ τὸ λαμπρὸν ἔχοντες τῆς υἱοθεσίας καύχημα, θείας φύσεως γεγό- να μεν κοινωνοί διὰ μετοχῆς τοῦ ἁγίου Πνεύματος. 'Ο δὲ ἐν ἡμῖν πρωτότοκος, ὅτε γέγονεν ἐν πολλοῖς ἀδελφοῖς, καθεὶς ἑαυτὸν εἰς κένωσιν, δέχεται πρῶτος τὸ Πνεῦμα, καίτοι τοῦ Πνεύματος δοτήρ ὑπάρχων αὐτὸς, ἵνα καὶ εἰς ἡμᾶς ἔρχηται δι' αὐτοῦ τὸ ἀξίωμα, καὶ τῆς πρὸς τὸ ἅγιον Πνεῦμα κοινωνίας ἡ χάρις. Τοιοῦτόν τι καὶ ὁ Παῦλος διδάσκει ἡμᾶς, λέγων περί τε αὐτοῦ καὶ ἡμῶν· . Ο τε γὰρ ἁγιάζων καὶ οἱ ἁγιαζόμενοι, ἐξ ἑνὸς πάντες· δι᾿ ἣν αἰτίαν οὐκ ἐπαι- σχύνεται ἀδελφοὺς αὐτοὺς καλεῖν, λέγων· Απαγγελῶ τὸ ὄνομά σου τοῖς ἀδελφοῖς μου. · Ἐπειδὴ γὰρ ὅλως οὐκ ἐπαισχύνεται καλεῖν ἡμᾶς ἀδελφούς, διά τοι τὸ ” COMMENT. IN LUCAM. dictum perperam interpretantis, quod Jesus erat (A f.62 b, E f. b, F f. 797, H f. b) Oʊtw Cf. 112b, f. 218) [cod. C mendose Joel 11, 29. » Gen. vi, G D incipiens quasi annorum triginta. Neque intellexit, ηuod idem et erat, et incipiebat, sed non secundum idem : erat enim ab æterno ut Deus; incipiebat ut homo, cum paupertatem nostram suscepit. Initium autem capit, ut tu quoque priorem nativitatem antiques, et secundam recipias per regenerationem. —Sic magnum detrimentum et inexspectatum con- tingit ob dilatam in longum et ultra debitum tem- pus baptismi gratiam. Namque in primis nunquam tuta spes est fore ut quisquam sui propositi finem consequatur. Tum etiamsi forte in vitæ termino scopo suo potiatur, sanctificatur quidem, sed uni- cam tamen percipit peccatorum remissionem; de cætero talentum Domino perfert infructuosum, ia quo nihil negotiari curavit. CAP. 17. V. 1. Jesus autem plenus Spiritu sancto regressus est a Jordane. Hic mecum observa hominis naturam, in Christo tanquam, primitiis, sancti Spiritus gratia unctam, et supernis honoribus coronatam. Olim quidem promiserat universalis Deus dicens, fore ut e diebus illis effundam de Spiritu meo super omnem car- nem ". » Completum autem in nobis est, ceu primo in Christo id quod erat promissum. Et priscis qui- dem hominibus, utpote ad corporis voluptatem incontinenter proclivibus, dixit Deus: • Non per- manebit Spiritus meus in hominibus his, quia caro sunt . . Sed postquam in Christo cuncta facta sunt nova, et per Spiritum atque aquam regenera- tionem obtinuimus, neque jam carnis et sanguinis filii sumus, sed Patrem potius Deum appel- lamus, propterea jure optimo abhinc ut honore or- nati, splendidamque adoptionis gloriam adepti, divina natura communicamus propter sancti Spi- ritus participationem. Noster autem primogenitus ex quo inter multos fratres cœpit exsistere, ad ex- inanitionem semet demittens, primus Spiritum re- cipit, quanquam dator ipse Spiritus sit, ut ad nos quoque per ipsum dignitas redundet, et commu- Dionis cum sancto Spiritu gratia. Sic enim nos fere docet Paulus, dum et de nobis et de illo dicit : Et sanctificans et sanctificatl, ex uno omnes. Quam ob causam non erubescit fratres illos vocare dicens: Nuntiabo nomen tuum fratribus meis”. › Quia vero haud omnino eum pudet fratres nos appellare, quandoquidem similitudinem nostri sub- iit, idcirco nostra ad se translata inopia, sancti- Cyrillus verba eoruin retulisse, qui ut baptismum differrent, Christi exemplum objiciebant anno ætatis tricesino baptizali. Quam objectionem facile dis- solvit dicens, diversam esse Christi ac peccatorum hominum conditionem: nam ille baptismo nun- quam indiguit, istos imo festinare ad lavacrum oportet. Legatur hac super re Nazianzenus orat. 40, De bapt., cap. 29. . etiam versiculi verba explanat sic. CYRILLUS. Licet tamen Christus secundum carnem careat patre, suspicabantur aliqui eum patrem habere; unde sequitur : ut pulabatur, flius Joseph. 3. ** Hebr. 11, 11, 12; Psal. xxt, 23. (1) Viletur in præcedentibus (nunc deperditis) (2) Apud D. Thomam in Catena Cyrillus reliqua
PG 72:527οὐκ αὐτὸς νηστείας προσδεόμενος, ἀλλὰ τύπον ἡμῖν τὰ καθ’ ἑαυτὸν εἰς ὑπογραμμὸν ἀνατιθεὶς, καὶ εἰκόνα ποιούμενος τῆς παρ’ ἡμῖν ἐξαιρέτου καὶ τεθαυμασμένης ζωῆς. Πόθεν γὰρ ἦν εἰδέναι τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς, ὅτι τὸ ταῖς ἐρήμοις ἐνδιαιτᾶσθαι χρήσιμον αὐτοῖς καὶ ἀναγκαῖον εἰς σωτηρίαν; Ἀποφοιτῶσι γὰρ ὥσπερ κυμάτων ζάλης, καὶ τῶν εἰκαίων τοῦ παρόντος βίου περισπασμῶν, καὶ μονονουχὶ, κατὰ τὸν μακάριον Ἰωσὴφ, ἀποδύονται τῷ κόσμῳ πάντα τὰ αὐτοῦ. Δείκνυσι τοίνυν τοῖς οὕτω ζῇν ἑλομένοις, ἀναγκαίαν οὖσαν τὴν ἐγκράτειαν, ἧς νηστεία καρπός· ἡττηθήσεται γὰρ οὕτω πειράζων ὁ Σατανᾶς. Καὶ σὲ τοίνυν δεῖ πρότερον ἐνδύσασθαι τὴν ἐξ ὕψους δυνάμιν, τουτέστι μέτοχον ἀποφανθῆναι τοῦ ἁγίου Πνεύματος, καὶ τότε τὴν ἀξιέραστον καὶ τετιμημένην παρὰ Θεῷ κατορθοῦν ἑλέσθαι ζωήν. Τότε τὰς ἐρήμους καταλήψῃ σὺν ἀνδρείᾳ πνευματικῇ· τότε νηστεύσεις ἁγίως, καὶ κατανεκρώσεις τὰς ἡδονὰς, καὶ κρείττων ἔσῃ τοῦ πειράζοντος Σατανᾶ. (α φ. 73, β φ. 44 β, η φ. 221 β) Ἰδοὺ γέγονεν ἐν τοῖς ἀθλοῦσιν ὁ ἀθλοθέτης ὡς Θεός· ἐν τοῖς στεφανουμένοις, ὁ τὰς τῶν ἁγίων στεφανῶν κεφαλάς.
ὑπελθεῖν τὴν πρὸς ἡμᾶς ὁμοίωσιν, διὰ τοῦτο τὴν ἡμῶν πτωχείαν εἰς ἑαυτὸν μεταθεῖς, ἁγιάζεται μεθ' ἡμῶν, καίτοι τὴν κτίσιν ἅπασαν ἁγιάζων αὐτός, ένα μὴ φαίνηται τὸ τῆς ἀνθρωπότητος παραιτούμενο; μέτρον, ὁ τῆς ἁπάντων σωτηρίας ἕνεκα καὶ ζωῆς ἄνθρωπος γενέσθαι μὴ φυγών, καὶ ἐν ὁμοιώσει τῇ πρὸς ἡμᾶς γενόμενος κατὰ πᾶν ὁτιοῦν, δίχα μόνης ἁμαρτίας. Καὶ ἤγετο ἐν τῷ Πνεύματι εἰς τὴν ἔρημον. (Δ. Γ. Β Γ. 44, Η Γ. 220) Το γάρ, ο ήγετο, οὐ τὸν ἀπεφέρετο, μᾶλλον ἐστιν, ἀλλ' ὅτι διῆγε και ἐπολιτεύετο. Κατεθίσμεθα γάρ που καὶ ἡμεῖς αὐτ τοὶ περὶ παντὸς ζῶντος ἐν ἐπιεικείς, λέγειν· Ὁ δείνε τυχὸν καλῶς ἑαυτὸν ἄγει. Ἐπολιτεύετο τοίνυν ο Κα ριος ἐν τῇ ἐρήμῳ, ἐν τῷ Πνεύματι, τουτέστι πνευ Β ματικώς. Καὶ οὐκ ἔφαγεν οὐδὲν ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις. ( Γ. 73, Γ. 44, Η Γ. 221) Νενήστευσε τοίνυν ὁ Κύριος, οὐδὲν παντελῶς τῇ τοῦ σώματος χρεία δια δοὺς εἰς τροφήν· οὐκ αὐτὸς νηστείας προσδεόμενος, ἀλλὰ τύπον ἡμῖν τὰ καθ᾿ ἑαυτὸν εἰς ὑπογραμμὸν ἀνατιθεὶς, καὶ εἰκόνα ποιούμενος τῆς παρ' ἡμῖν ἐξαι ρέτου καὶ τεθαυμασμένης ζωῆς. Πόθεν γὰρ ἦν εἰδέ καὶ τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς, ὅτι τὸ ταῖς ἐρήμοις ἐνδιαιτά σθαι χρήσιμον αὐτοῖς καὶ ἀναγκαῖον εἰς σωτηρίαν, Αποφοιτῶσι γὰρ ὥσπερ κυμάτων ζάλης, καὶ τῶν εἰ καίων τοῦ παρόντος βίου περισπασμῶν, καὶ μόνον ουχί, κατὰ τὸν μακάριον Ἰωσήφ, ἀποδύονται τῷ κα σμῳ πάντα τὰ αὐτοῦ. Δείκνυσι τοίνυν τοῖς οὕτω ζων ἑλομένοις, ἀναγκαίαν οὖσαν τὴν ἐγκράτειαν, ἧς νη στεία καρπός· ἡττηθήσεται γὰρ οὕτω πειράζων ὁ Σατανᾶς. Καὶ σὲ τοίνυν δεῖ πρότερον ἐνδύσασθαι τὴν ἐξ ὕψους δύναμιν, τουτέστι μέτοχον ἀποφανθῆναι τοῦ ἁγίου Πνεύματος, καὶ τότε τὴν ἀξιέραστον καὶ τετα μημένην παρὰ Θεῷ κατορθοῦν ἐλέσθαι ζωήν. Τότε τὰς ἐρήμους καταλήψῃ σὺν ἀνδρείᾳ πνευματική τότε νηστεύσεις ἁγίως, καὶ κατανεκρώσεις τὰς ἡδο νὰς, καὶ κρείττων ἔσῃ τοῦ πειράζοντος Σατανά, (Α Γ. 73, Β Γ. Η Ιδού γέγονεν ἐν τοῖς ἀθλοῦσιν ὁ ἀθλοθέτης ὡς Θεός· ἐν τοῖς στεφανουμέν νοις, ὁ τὰς τῶν ἁγίων στεφανῶν κεφαλάς. Ιδωμεν τοίνυν τῶν παλαισμάτων τὸ εὐτεχνες, τῆς τοῦ δια βόλου σκαιότητος τὴν ἀνατροπήν. Τεσσαρακοστῆς εἰς νηστείαν δαπανηθείσης ἡμέρας, ὕστερον ἐπείνασε· καίτοι δίδωσιν αὐτὸς τοῖς πεινῶσι τροφήν· καὶ αὐτός έστιν ὁ ἄρτος ὁ ἐξ οὐρανοῦ καταβάς, καὶ ζωὴν διδοὺς τῷ κόσμῳ, ἡ τῶν ὅλων σύστασις· ἐπειδὴ δὲ πάλιν ἐχρῆν τὴν καθ' ἡμᾶς πτωχείαν οὐκ ἀτιμάσαντα, τῶν τῆς ἀνθρωπότητος μέτρων μὴ εἰσάπαν ἀποφοιτήν, συγκεχώρηκε τῇ τῆς σαρκὸς φύσει ζητῆσαι τὰ δαν τῆς· οὕτως αὐτὸν πεινάσαι φαμέν. - Νηστεύσας γε μὴν ἀποχρώντως, καὶ δυνάμει θεοπρεπεί, ποτοῦ καὶ σιτίων δίχα τὴν σάρκα τηρήσας ἀδιάφθορον, ἀφίησε μόλις τὰ οἰκεῖα παθεῖν αὐτήν· πεινῆσαι γὰρ λέγει· καὶ διὰ ποίαν αἰτίαν; "Ινα δι᾿ ἀμφοίν εὐτέχνως θεός τε ὁμοῦ καὶ ἄνθρωπος υπάρχων, ἐπιγινώσκηται εἷς καὶ ὁ αὐτὸς δηλονότι, καὶ θεϊκῶς ὑπὲρ ἡμᾶς, καὶ καθ᾿ ἡμᾶς ἀνθρωπίνως. * S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. featur nobiscum, quanquam ipse creaturæ omnis A sauctificator est; ne humanitatis mnodulum repu- diare videatur, is qui universalis salutis vitæque causa, homo fieri non detrectavit, nobisque qua- queversus similis, uno excepto peccato. V. 1. Et agebatur a Spiritu in desertum. Vocabulum agebatur » non tam hic significat deferebatur (1), quam versabatur atque habitabat. Solemus enim nos quoque interdum de quolibet pie vivente dicere: Ille quidem bene se agit. Ver- sabatur itaque Dominus in deserto, in Spiritu, id est spiritaliter. V. 2. Et nihil manducavit in diebus illis. Jejunavit itaque Dominus, nihil escæ omnino corporis usui suppetitans : non quod illi jejunio opus esset, sed ut nobis suos actus typum exeni- plarque proponeret, et imaginem delinearet agenda apud nos selecti admirandique generis vitæ. Unde enim didicissent terreni homines, vitam in deser- tis actam utilem esse vel necessariam saluti? Eva- dunt eniin, tanquam ex fluctuum tempestate, de vanis præsentis vitæ sollicitudinibus, ac propemo- dum, ut beatus Joseph 80, exeunt remittuntque mundo quidquid ejus est. Demonstrat itaque his qui ita vivere constituerunt, necessariam esse con- tinentiam, cujus jejunium fructus est. Sic enim superabitur tentator Satanas. Te quoque igitur oportet primum vestiri virtute ex alto, il est parti- cipem feri sancti Spiritus; postea vero exoptabile, ct summi apud Deuin pretii, deligere vitæ recte gerendae genus. Tunc spiritali fortitudine instinctus deserta loca requires : tunc sancte jejunabis, volu- platesque mortificabis, et tentantis Satanæ victor evades. - Ecce unus de certantibus fit, qui certa- minum est munerarius, ut Deus; coronam obtinet, qui sanctorum capita coronat. Videamus itaque luctæ artificium, diabolicæ malitiæ cladem. Qua- draginta exactis in jejunio diebus, postea esuriit. Atqui ille is est qui esurientibus cibum suppeditat : ipse imo est panis de cœlo descendens, vitæ causa mundo concessus : rerum denique omnium conser- vator. Sed quia oportebat eum qui inopiam no- stram non fuerat aspernatus, ab humanitatis termi- nis prorsus non excedere, perinisit carnis naturæ ea quæ sibi conveniunt requirere. Hoc modo ipsum esurisse dicimus. - Cum satis jam jejunasset, vi- que Deo congrua carnem sospitem absque polu esuque servasset, vix denique hanc sivit quæ sunt ejus propria pati. Dictum est enim esurisse. Quam- obrem ? Ut egregie ex utraque re, qui Deus simul et homo erat, cognosceretur unus idemque, et di- vinitus supra nos, et humanitus nobis par. - b, c D b, f. ) Gen xxvII, 23. - - (4) Locus ferine repetitus in Oratione ad reginas, p. 157 (Opp., 1. 13).
Ἴδωμεν τοίνυν τῶν παλαισμάτων τὸ εὐτεχνὲς, τῆς τοῦ διαβόλου σκαιότητος τὴν ἀνατροπήν. Τεσσαρακοστῆς εἰς νηστείαν δαπανηθείσης ἡμέρας, ὕστερον ἐπείνασε· καίτοι δίδωσιν αὐτὸς τοῖς πεινῶσι τροφήν· καὶ αὐτός ἐστιν ὁ ἄρτος ὁ ἐξ οὐρανοῦ καταβὰς, καὶ ζωὴν διδοὺς τῷ κόσμῳ, ἡ τῶν ὅλων σύστασις· ἐπειδὴ δὲ πάλιν ἐχρῆν τὴν καθ’ ἡμᾶς πτωχείαν οὐκ ἀτιμάσαντα, τῶν τῆς ἀνθρωπότητος μέτρων μὴ εἰσάπαν ἀποφοιτᾷν, συγκεχώρηκε τῇ τῆς σαρκὸς φύσει ζητῆσαι τὰ ἑαυτῆς· οὕτως αὐτὸν πεινάσαι φαμέν.Νηστεύσας γε μὴν ἀποχρώντως, καὶ δυνάμει θεοπρεπεῖ, ποτοῦ καὶ σιτίων δίχα τὴν σάρκα τηρήσας ἀδιάφθορον, ἐφίησι μόλις τὰ οἰκεῖα παθεῖν αὐτήν· πεινῆσαι γὰρ λέγει· καὶ διὰ ποίαν αἰτίαν; Ἵνα δι’ ἀμφοῖν εὐτέχνως Θεός τε ὁμοῦ καὶ ἄνθρωπος ὑπάρχων, ἐπιγινώσκηται εἷς καὶ ὁ αὐτὸς δηλονότι, καὶ θεϊκῶς ὑπὲρ ἡμᾶς, καὶ καθ’ ἡμᾶς ἀνθρωπίνως. «Καὶ εἶπεν αὐτῷ ὁ διάβολος, κ.τ.λ.» (α φ. 73 β, β φ. 45, η φ. 224 β) Εἶτα προσέρχεται πειράζων ὁ Σατανᾶς, συνεργὸν ὥσπερ τῆς ἐνούσης αὐτῷ δυστροπίας, τὸ τοῦ λιμοῦ πάθος ἔσεσθαι προςδοκῶν·
ὑπελθεῖν τὴν πρὸς ἡμᾶς ὁμοίωσιν, διὰ τοῦτο τὴν ἡμῶν πτωχείαν εἰς ἑαυτὸν μεταθεῖς, ἁγιάζεται μεθ' ἡμῶν, καίτοι τὴν κτίσιν ἅπασαν ἁγιάζων αὐτός, ένα μὴ φαίνηται τὸ τῆς ἀνθρωπότητος παραιτούμενο; μέτρον, ὁ τῆς ἁπάντων σωτηρίας ἕνεκα καὶ ζωῆς ἄνθρωπος γενέσθαι μὴ φυγών, καὶ ἐν ὁμοιώσει τῇ πρὸς ἡμᾶς γενόμενος κατὰ πᾶν ὁτιοῦν, δίχα μόνης ἁμαρτίας. Καὶ ἤγετο ἐν τῷ Πνεύματι εἰς τὴν ἔρημον. (Δ. Γ. Β Γ. 44, Η Γ. 220) Το γάρ, ο ήγετο, οὐ τὸν ἀπεφέρετο, μᾶλλον ἐστιν, ἀλλ' ὅτι διῆγε και ἐπολιτεύετο. Κατεθίσμεθα γάρ που καὶ ἡμεῖς αὐτ τοὶ περὶ παντὸς ζῶντος ἐν ἐπιεικείς, λέγειν· Ὁ δείνε τυχὸν καλῶς ἑαυτὸν ἄγει. Ἐπολιτεύετο τοίνυν ο Κα ριος ἐν τῇ ἐρήμῳ, ἐν τῷ Πνεύματι, τουτέστι πνευ Β ματικώς. Καὶ οὐκ ἔφαγεν οὐδὲν ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις. ( Γ. 73, Γ. 44, Η Γ. 221) Νενήστευσε τοίνυν ὁ Κύριος, οὐδὲν παντελῶς τῇ τοῦ σώματος χρεία δια δοὺς εἰς τροφήν· οὐκ αὐτὸς νηστείας προσδεόμενος, ἀλλὰ τύπον ἡμῖν τὰ καθ᾿ ἑαυτὸν εἰς ὑπογραμμὸν ἀνατιθεὶς, καὶ εἰκόνα ποιούμενος τῆς παρ' ἡμῖν ἐξαι ρέτου καὶ τεθαυμασμένης ζωῆς. Πόθεν γὰρ ἦν εἰδέ καὶ τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς, ὅτι τὸ ταῖς ἐρήμοις ἐνδιαιτά σθαι χρήσιμον αὐτοῖς καὶ ἀναγκαῖον εἰς σωτηρίαν, Αποφοιτῶσι γὰρ ὥσπερ κυμάτων ζάλης, καὶ τῶν εἰ καίων τοῦ παρόντος βίου περισπασμῶν, καὶ μόνον ουχί, κατὰ τὸν μακάριον Ἰωσήφ, ἀποδύονται τῷ κα σμῳ πάντα τὰ αὐτοῦ. Δείκνυσι τοίνυν τοῖς οὕτω ζων ἑλομένοις, ἀναγκαίαν οὖσαν τὴν ἐγκράτειαν, ἧς νη στεία καρπός· ἡττηθήσεται γὰρ οὕτω πειράζων ὁ Σατανᾶς. Καὶ σὲ τοίνυν δεῖ πρότερον ἐνδύσασθαι τὴν ἐξ ὕψους δύναμιν, τουτέστι μέτοχον ἀποφανθῆναι τοῦ ἁγίου Πνεύματος, καὶ τότε τὴν ἀξιέραστον καὶ τετα μημένην παρὰ Θεῷ κατορθοῦν ἐλέσθαι ζωήν. Τότε τὰς ἐρήμους καταλήψῃ σὺν ἀνδρείᾳ πνευματική τότε νηστεύσεις ἁγίως, καὶ κατανεκρώσεις τὰς ἡδο νὰς, καὶ κρείττων ἔσῃ τοῦ πειράζοντος Σατανά, (Α Γ. 73, Β Γ. Η Ιδού γέγονεν ἐν τοῖς ἀθλοῦσιν ὁ ἀθλοθέτης ὡς Θεός· ἐν τοῖς στεφανουμέν νοις, ὁ τὰς τῶν ἁγίων στεφανῶν κεφαλάς. Ιδωμεν τοίνυν τῶν παλαισμάτων τὸ εὐτεχνες, τῆς τοῦ δια βόλου σκαιότητος τὴν ἀνατροπήν. Τεσσαρακοστῆς εἰς νηστείαν δαπανηθείσης ἡμέρας, ὕστερον ἐπείνασε· καίτοι δίδωσιν αὐτὸς τοῖς πεινῶσι τροφήν· καὶ αὐτός έστιν ὁ ἄρτος ὁ ἐξ οὐρανοῦ καταβάς, καὶ ζωὴν διδοὺς τῷ κόσμῳ, ἡ τῶν ὅλων σύστασις· ἐπειδὴ δὲ πάλιν ἐχρῆν τὴν καθ' ἡμᾶς πτωχείαν οὐκ ἀτιμάσαντα, τῶν τῆς ἀνθρωπότητος μέτρων μὴ εἰσάπαν ἀποφοιτήν, συγκεχώρηκε τῇ τῆς σαρκὸς φύσει ζητῆσαι τὰ δαν τῆς· οὕτως αὐτὸν πεινάσαι φαμέν. - Νηστεύσας γε μὴν ἀποχρώντως, καὶ δυνάμει θεοπρεπεί, ποτοῦ καὶ σιτίων δίχα τὴν σάρκα τηρήσας ἀδιάφθορον, ἀφίησε μόλις τὰ οἰκεῖα παθεῖν αὐτήν· πεινῆσαι γὰρ λέγει· καὶ διὰ ποίαν αἰτίαν; "Ινα δι᾿ ἀμφοίν εὐτέχνως θεός τε ὁμοῦ καὶ ἄνθρωπος υπάρχων, ἐπιγινώσκηται εἷς καὶ ὁ αὐτὸς δηλονότι, καὶ θεϊκῶς ὑπὲρ ἡμᾶς, καὶ καθ᾿ ἡμᾶς ἀνθρωπίνως. * S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. featur nobiscum, quanquam ipse creaturæ omnis A sauctificator est; ne humanitatis mnodulum repu- diare videatur, is qui universalis salutis vitæque causa, homo fieri non detrectavit, nobisque qua- queversus similis, uno excepto peccato. V. 1. Et agebatur a Spiritu in desertum. Vocabulum agebatur » non tam hic significat deferebatur (1), quam versabatur atque habitabat. Solemus enim nos quoque interdum de quolibet pie vivente dicere: Ille quidem bene se agit. Ver- sabatur itaque Dominus in deserto, in Spiritu, id est spiritaliter. V. 2. Et nihil manducavit in diebus illis. Jejunavit itaque Dominus, nihil escæ omnino corporis usui suppetitans : non quod illi jejunio opus esset, sed ut nobis suos actus typum exeni- plarque proponeret, et imaginem delinearet agenda apud nos selecti admirandique generis vitæ. Unde enim didicissent terreni homines, vitam in deser- tis actam utilem esse vel necessariam saluti? Eva- dunt eniin, tanquam ex fluctuum tempestate, de vanis præsentis vitæ sollicitudinibus, ac propemo- dum, ut beatus Joseph 80, exeunt remittuntque mundo quidquid ejus est. Demonstrat itaque his qui ita vivere constituerunt, necessariam esse con- tinentiam, cujus jejunium fructus est. Sic enim superabitur tentator Satanas. Te quoque igitur oportet primum vestiri virtute ex alto, il est parti- cipem feri sancti Spiritus; postea vero exoptabile, ct summi apud Deuin pretii, deligere vitæ recte gerendae genus. Tunc spiritali fortitudine instinctus deserta loca requires : tunc sancte jejunabis, volu- platesque mortificabis, et tentantis Satanæ victor evades. - Ecce unus de certantibus fit, qui certa- minum est munerarius, ut Deus; coronam obtinet, qui sanctorum capita coronat. Videamus itaque luctæ artificium, diabolicæ malitiæ cladem. Qua- draginta exactis in jejunio diebus, postea esuriit. Atqui ille is est qui esurientibus cibum suppeditat : ipse imo est panis de cœlo descendens, vitæ causa mundo concessus : rerum denique omnium conser- vator. Sed quia oportebat eum qui inopiam no- stram non fuerat aspernatus, ab humanitatis termi- nis prorsus non excedere, perinisit carnis naturæ ea quæ sibi conveniunt requirere. Hoc modo ipsum esurisse dicimus. - Cum satis jam jejunasset, vi- que Deo congrua carnem sospitem absque polu esuque servasset, vix denique hanc sivit quæ sunt ejus propria pati. Dictum est enim esurisse. Quam- obrem ? Ut egregie ex utraque re, qui Deus simul et homo erat, cognosceretur unus idemque, et di- vinitus supra nos, et humanitus nobis par. - b, c D b, f. ) Gen xxvII, 23. - - (4) Locus ferine repetitus in Oratione ad reginas, p. 157 (Opp., 1. 13).
PG 72:528κατισχύει γὰρ ἡμῶν πολλάκις, τὰς ἐν ἡμῖν ἀσθενείας εἰς ἐπικουρίαν δεχόμενος τῶν ἑαυτοῦ σκεμμάτων ἤτοι ἐπιχειρημάτων· ἐνόμισεν αὐτὸν ἑτοίμως ἐπιπηδᾷν τῷ βούλεσθαι παρακειμένους ἰδεῖν ἄρτους. Ἔφη γοῦν· «Εἰ Υἱὸς εἶ τοῦ Θεοῦ, εἰπὲ ἵνα ὁ λίθος οὗτος ἄρτος γένηται.» Προσέρχεται μὲν, ὡς ἀνθρώπῳ κοινῷ, καὶ ὡς ἑνὶ τῶν ἁγίων· πλὴν ὕποπτος ἦν, μὴ ἄρα πως αὐτὸς εἴη ὁ Χριστός· πῶς οὖν ἠθέλησε τοῦτο μαθεῖν; Ἐνενόησεν ὡς θεοπρεποῦς ἰσχύος ἀποτέλεσμα καὶ ἔργον ἐστὶ, τὸ μεταστῆσαι φύσιν εἰς ὅπερ οὐκ ἦν· Θεὸς γάρ ἐστιν ὁ ποιῶν ταῦτα καὶ μετασκευάζων. Οὐκοῦν ἂν τοῦτο, φησὶ, γένηται, αὐτός που πάντως ἐκεῖνός ἐστιν, ὁ κατὰ τῆς ἐμῆς δυναστείας ἥξειν προσδοκώμενος· ἐὰν δὲ μὴ μεταβάλῃ, πρὸς ἄνθρωπον ἔχω, καὶ ἀποβέβληκα τὸν φόβον, καὶ τῶν κινδύνων ἀπήλλαγμαι. Διὰ τοῦτο Χριστὸς, ἅτε δὴ εἰδὼς τοῦ θηρίου τὴν σκέπην, οὔτε μεταβέβληκεν, οὔτε μὴν ἔφη μὴ δύνασθαι τοῦτο δρᾷν, ἤγουν μὴ ἐθέλειν· ἀποσείεται δὲ μᾶλλον ὡς ὀχληρὸν καὶ περιττὸν λέγων·
ὑπελθεῖν τὴν πρὸς ἡμᾶς ὁμοίωσιν, διὰ τοῦτο τὴν ἡμῶν πτωχείαν εἰς ἑαυτὸν μεταθεῖς, ἁγιάζεται μεθ' ἡμῶν, καίτοι τὴν κτίσιν ἅπασαν ἁγιάζων αὐτός, ένα μὴ φαίνηται τὸ τῆς ἀνθρωπότητος παραιτούμενο; μέτρον, ὁ τῆς ἁπάντων σωτηρίας ἕνεκα καὶ ζωῆς ἄνθρωπος γενέσθαι μὴ φυγών, καὶ ἐν ὁμοιώσει τῇ πρὸς ἡμᾶς γενόμενος κατὰ πᾶν ὁτιοῦν, δίχα μόνης ἁμαρτίας. Καὶ ἤγετο ἐν τῷ Πνεύματι εἰς τὴν ἔρημον. (Δ. Γ. Β Γ. 44, Η Γ. 220) Το γάρ, ο ήγετο, οὐ τὸν ἀπεφέρετο, μᾶλλον ἐστιν, ἀλλ' ὅτι διῆγε και ἐπολιτεύετο. Κατεθίσμεθα γάρ που καὶ ἡμεῖς αὐτ τοὶ περὶ παντὸς ζῶντος ἐν ἐπιεικείς, λέγειν· Ὁ δείνε τυχὸν καλῶς ἑαυτὸν ἄγει. Ἐπολιτεύετο τοίνυν ο Κα ριος ἐν τῇ ἐρήμῳ, ἐν τῷ Πνεύματι, τουτέστι πνευ Β ματικώς. Καὶ οὐκ ἔφαγεν οὐδὲν ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις. ( Γ. 73, Γ. 44, Η Γ. 221) Νενήστευσε τοίνυν ὁ Κύριος, οὐδὲν παντελῶς τῇ τοῦ σώματος χρεία δια δοὺς εἰς τροφήν· οὐκ αὐτὸς νηστείας προσδεόμενος, ἀλλὰ τύπον ἡμῖν τὰ καθ᾿ ἑαυτὸν εἰς ὑπογραμμὸν ἀνατιθεὶς, καὶ εἰκόνα ποιούμενος τῆς παρ' ἡμῖν ἐξαι ρέτου καὶ τεθαυμασμένης ζωῆς. Πόθεν γὰρ ἦν εἰδέ καὶ τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς, ὅτι τὸ ταῖς ἐρήμοις ἐνδιαιτά σθαι χρήσιμον αὐτοῖς καὶ ἀναγκαῖον εἰς σωτηρίαν, Αποφοιτῶσι γὰρ ὥσπερ κυμάτων ζάλης, καὶ τῶν εἰ καίων τοῦ παρόντος βίου περισπασμῶν, καὶ μόνον ουχί, κατὰ τὸν μακάριον Ἰωσήφ, ἀποδύονται τῷ κα σμῳ πάντα τὰ αὐτοῦ. Δείκνυσι τοίνυν τοῖς οὕτω ζων ἑλομένοις, ἀναγκαίαν οὖσαν τὴν ἐγκράτειαν, ἧς νη στεία καρπός· ἡττηθήσεται γὰρ οὕτω πειράζων ὁ Σατανᾶς. Καὶ σὲ τοίνυν δεῖ πρότερον ἐνδύσασθαι τὴν ἐξ ὕψους δύναμιν, τουτέστι μέτοχον ἀποφανθῆναι τοῦ ἁγίου Πνεύματος, καὶ τότε τὴν ἀξιέραστον καὶ τετα μημένην παρὰ Θεῷ κατορθοῦν ἐλέσθαι ζωήν. Τότε τὰς ἐρήμους καταλήψῃ σὺν ἀνδρείᾳ πνευματική τότε νηστεύσεις ἁγίως, καὶ κατανεκρώσεις τὰς ἡδο νὰς, καὶ κρείττων ἔσῃ τοῦ πειράζοντος Σατανά, (Α Γ. 73, Β Γ. Η Ιδού γέγονεν ἐν τοῖς ἀθλοῦσιν ὁ ἀθλοθέτης ὡς Θεός· ἐν τοῖς στεφανουμέν νοις, ὁ τὰς τῶν ἁγίων στεφανῶν κεφαλάς. Ιδωμεν τοίνυν τῶν παλαισμάτων τὸ εὐτεχνες, τῆς τοῦ δια βόλου σκαιότητος τὴν ἀνατροπήν. Τεσσαρακοστῆς εἰς νηστείαν δαπανηθείσης ἡμέρας, ὕστερον ἐπείνασε· καίτοι δίδωσιν αὐτὸς τοῖς πεινῶσι τροφήν· καὶ αὐτός έστιν ὁ ἄρτος ὁ ἐξ οὐρανοῦ καταβάς, καὶ ζωὴν διδοὺς τῷ κόσμῳ, ἡ τῶν ὅλων σύστασις· ἐπειδὴ δὲ πάλιν ἐχρῆν τὴν καθ' ἡμᾶς πτωχείαν οὐκ ἀτιμάσαντα, τῶν τῆς ἀνθρωπότητος μέτρων μὴ εἰσάπαν ἀποφοιτήν, συγκεχώρηκε τῇ τῆς σαρκὸς φύσει ζητῆσαι τὰ δαν τῆς· οὕτως αὐτὸν πεινάσαι φαμέν. - Νηστεύσας γε μὴν ἀποχρώντως, καὶ δυνάμει θεοπρεπεί, ποτοῦ καὶ σιτίων δίχα τὴν σάρκα τηρήσας ἀδιάφθορον, ἀφίησε μόλις τὰ οἰκεῖα παθεῖν αὐτήν· πεινῆσαι γὰρ λέγει· καὶ διὰ ποίαν αἰτίαν; "Ινα δι᾿ ἀμφοίν εὐτέχνως θεός τε ὁμοῦ καὶ ἄνθρωπος υπάρχων, ἐπιγινώσκηται εἷς καὶ ὁ αὐτὸς δηλονότι, καὶ θεϊκῶς ὑπὲρ ἡμᾶς, καὶ καθ᾿ ἡμᾶς ἀνθρωπίνως. * S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. featur nobiscum, quanquam ipse creaturæ omnis A sauctificator est; ne humanitatis mnodulum repu- diare videatur, is qui universalis salutis vitæque causa, homo fieri non detrectavit, nobisque qua- queversus similis, uno excepto peccato. V. 1. Et agebatur a Spiritu in desertum. Vocabulum agebatur » non tam hic significat deferebatur (1), quam versabatur atque habitabat. Solemus enim nos quoque interdum de quolibet pie vivente dicere: Ille quidem bene se agit. Ver- sabatur itaque Dominus in deserto, in Spiritu, id est spiritaliter. V. 2. Et nihil manducavit in diebus illis. Jejunavit itaque Dominus, nihil escæ omnino corporis usui suppetitans : non quod illi jejunio opus esset, sed ut nobis suos actus typum exeni- plarque proponeret, et imaginem delinearet agenda apud nos selecti admirandique generis vitæ. Unde enim didicissent terreni homines, vitam in deser- tis actam utilem esse vel necessariam saluti? Eva- dunt eniin, tanquam ex fluctuum tempestate, de vanis præsentis vitæ sollicitudinibus, ac propemo- dum, ut beatus Joseph 80, exeunt remittuntque mundo quidquid ejus est. Demonstrat itaque his qui ita vivere constituerunt, necessariam esse con- tinentiam, cujus jejunium fructus est. Sic enim superabitur tentator Satanas. Te quoque igitur oportet primum vestiri virtute ex alto, il est parti- cipem feri sancti Spiritus; postea vero exoptabile, ct summi apud Deuin pretii, deligere vitæ recte gerendae genus. Tunc spiritali fortitudine instinctus deserta loca requires : tunc sancte jejunabis, volu- platesque mortificabis, et tentantis Satanæ victor evades. - Ecce unus de certantibus fit, qui certa- minum est munerarius, ut Deus; coronam obtinet, qui sanctorum capita coronat. Videamus itaque luctæ artificium, diabolicæ malitiæ cladem. Qua- draginta exactis in jejunio diebus, postea esuriit. Atqui ille is est qui esurientibus cibum suppeditat : ipse imo est panis de cœlo descendens, vitæ causa mundo concessus : rerum denique omnium conser- vator. Sed quia oportebat eum qui inopiam no- stram non fuerat aspernatus, ab humanitatis termi- nis prorsus non excedere, perinisit carnis naturæ ea quæ sibi conveniunt requirere. Hoc modo ipsum esurisse dicimus. - Cum satis jam jejunasset, vi- que Deo congrua carnem sospitem absque polu esuque servasset, vix denique hanc sivit quæ sunt ejus propria pati. Dictum est enim esurisse. Quam- obrem ? Ut egregie ex utraque re, qui Deus simul et homo erat, cognosceretur unus idemque, et di- vinitus supra nos, et humanitus nobis par. - b, c D b, f. ) Gen xxvII, 23. - - (4) Locus ferine repetitus in Oratione ad reginas, p. 157 (Opp., 1. 13).
«Οὐκ ἐπ’ ἄρτῳ μόνῳ ζήσεται ἄνθρωπος,» τουτέστιν, ἐὰν ὁ Θεὸς δύναμιν δῷ τῷ ἀνθρώπῳ, δύναται μὴ φαγεῖν, καὶ ζῇν ὡς Μωϋσῆς καὶ Ἠλίας, οἳ ῥήματι Θεοῦ ἔζησαν ἄσιτοι τεσσαράκοντα ἡμέρας. Εἰ οὖν δυνατὸν δίχα ἄρτου ζῇν, ἵνα τί ποιῶ τὸν λίθον ἄρτον; Οὔτε οὖν λέγει, Οὐ δύναμαι, ἵνα μὴ ἀρνήσῃ τε τὴν ἑαυτοῦ δύναμιν· οὔτε, ὅτι Δύναμαι, ἵνα μὴ γνοὺς ἐκεῖνος ὅτι Θεός ἐστιν, ᾧ μόνῳ τὰ τοιαῦτα δυνατὰ, ἀποστῇ ἀπ’ αὐτοῦ.(α φ. 74, η φ. 225) Καί μοι ὅρα τὴν ἀνθρώπου φύσιν ἐν Χριστῷ, τὰ τῆς ἐν Ἀδὰμ ἀκρασίας ἀποβάλλουσαν αἰτιάματα. Διὰ βρώσεως ἐν Ἀδὰμ νενικήμεθα· δι’ ἐγκράτειαν ἐν Χριστῷ νενικήκαμεν.(α φ. 74 β, η φ. 226) Τοῖς μὲν ἀπὸ γῆς σιτίοις τὸ γήϊνον ἡμῶν τρέφεται σῶμα, καὶ ζητεῖ πρὸς ἐπικουρίαν τὸ συγγενές· ψυχὴ δὲ ἡ λογικὴ λόγῳ τῷ θείῳ πρὸς εὐεξίαν ἁδρύνεται τὴν πνευματικήν· αἱ μὲν γὰρ ἀπὸ γῆς τροφαὶ τὸ συγγενὲς τρέφουσι σῶμα· αἱ δὲ ἄνωθεν καὶ ἐξ οὐρανοῦ νευροῦσι τὸ πνεῦμα. Τροφὴ νοῦ, ὁ λόγος ὁ παρὰ Θεοῦ, καὶ ἄρτος πνευματικὸς, στηρίζων ἀνθρώπου καρδίαν, κατὰ τὸ ἐν βίβλῳ Ψαλμῶν ὑμνούμενον· τοιαύτας δὲ εἶναί φαμεν καὶ αὐτῶν τῶν ἁγίων ἀγγέλων τὰς τροφάς.
ὑπελθεῖν τὴν πρὸς ἡμᾶς ὁμοίωσιν, διὰ τοῦτο τὴν ἡμῶν πτωχείαν εἰς ἑαυτὸν μεταθεῖς, ἁγιάζεται μεθ' ἡμῶν, καίτοι τὴν κτίσιν ἅπασαν ἁγιάζων αὐτός, ένα μὴ φαίνηται τὸ τῆς ἀνθρωπότητος παραιτούμενο; μέτρον, ὁ τῆς ἁπάντων σωτηρίας ἕνεκα καὶ ζωῆς ἄνθρωπος γενέσθαι μὴ φυγών, καὶ ἐν ὁμοιώσει τῇ πρὸς ἡμᾶς γενόμενος κατὰ πᾶν ὁτιοῦν, δίχα μόνης ἁμαρτίας. Καὶ ἤγετο ἐν τῷ Πνεύματι εἰς τὴν ἔρημον. (Δ. Γ. Β Γ. 44, Η Γ. 220) Το γάρ, ο ήγετο, οὐ τὸν ἀπεφέρετο, μᾶλλον ἐστιν, ἀλλ' ὅτι διῆγε και ἐπολιτεύετο. Κατεθίσμεθα γάρ που καὶ ἡμεῖς αὐτ τοὶ περὶ παντὸς ζῶντος ἐν ἐπιεικείς, λέγειν· Ὁ δείνε τυχὸν καλῶς ἑαυτὸν ἄγει. Ἐπολιτεύετο τοίνυν ο Κα ριος ἐν τῇ ἐρήμῳ, ἐν τῷ Πνεύματι, τουτέστι πνευ Β ματικώς. Καὶ οὐκ ἔφαγεν οὐδὲν ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις. ( Γ. 73, Γ. 44, Η Γ. 221) Νενήστευσε τοίνυν ὁ Κύριος, οὐδὲν παντελῶς τῇ τοῦ σώματος χρεία δια δοὺς εἰς τροφήν· οὐκ αὐτὸς νηστείας προσδεόμενος, ἀλλὰ τύπον ἡμῖν τὰ καθ᾿ ἑαυτὸν εἰς ὑπογραμμὸν ἀνατιθεὶς, καὶ εἰκόνα ποιούμενος τῆς παρ' ἡμῖν ἐξαι ρέτου καὶ τεθαυμασμένης ζωῆς. Πόθεν γὰρ ἦν εἰδέ καὶ τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς, ὅτι τὸ ταῖς ἐρήμοις ἐνδιαιτά σθαι χρήσιμον αὐτοῖς καὶ ἀναγκαῖον εἰς σωτηρίαν, Αποφοιτῶσι γὰρ ὥσπερ κυμάτων ζάλης, καὶ τῶν εἰ καίων τοῦ παρόντος βίου περισπασμῶν, καὶ μόνον ουχί, κατὰ τὸν μακάριον Ἰωσήφ, ἀποδύονται τῷ κα σμῳ πάντα τὰ αὐτοῦ. Δείκνυσι τοίνυν τοῖς οὕτω ζων ἑλομένοις, ἀναγκαίαν οὖσαν τὴν ἐγκράτειαν, ἧς νη στεία καρπός· ἡττηθήσεται γὰρ οὕτω πειράζων ὁ Σατανᾶς. Καὶ σὲ τοίνυν δεῖ πρότερον ἐνδύσασθαι τὴν ἐξ ὕψους δύναμιν, τουτέστι μέτοχον ἀποφανθῆναι τοῦ ἁγίου Πνεύματος, καὶ τότε τὴν ἀξιέραστον καὶ τετα μημένην παρὰ Θεῷ κατορθοῦν ἐλέσθαι ζωήν. Τότε τὰς ἐρήμους καταλήψῃ σὺν ἀνδρείᾳ πνευματική τότε νηστεύσεις ἁγίως, καὶ κατανεκρώσεις τὰς ἡδο νὰς, καὶ κρείττων ἔσῃ τοῦ πειράζοντος Σατανά, (Α Γ. 73, Β Γ. Η Ιδού γέγονεν ἐν τοῖς ἀθλοῦσιν ὁ ἀθλοθέτης ὡς Θεός· ἐν τοῖς στεφανουμέν νοις, ὁ τὰς τῶν ἁγίων στεφανῶν κεφαλάς. Ιδωμεν τοίνυν τῶν παλαισμάτων τὸ εὐτεχνες, τῆς τοῦ δια βόλου σκαιότητος τὴν ἀνατροπήν. Τεσσαρακοστῆς εἰς νηστείαν δαπανηθείσης ἡμέρας, ὕστερον ἐπείνασε· καίτοι δίδωσιν αὐτὸς τοῖς πεινῶσι τροφήν· καὶ αὐτός έστιν ὁ ἄρτος ὁ ἐξ οὐρανοῦ καταβάς, καὶ ζωὴν διδοὺς τῷ κόσμῳ, ἡ τῶν ὅλων σύστασις· ἐπειδὴ δὲ πάλιν ἐχρῆν τὴν καθ' ἡμᾶς πτωχείαν οὐκ ἀτιμάσαντα, τῶν τῆς ἀνθρωπότητος μέτρων μὴ εἰσάπαν ἀποφοιτήν, συγκεχώρηκε τῇ τῆς σαρκὸς φύσει ζητῆσαι τὰ δαν τῆς· οὕτως αὐτὸν πεινάσαι φαμέν. - Νηστεύσας γε μὴν ἀποχρώντως, καὶ δυνάμει θεοπρεπεί, ποτοῦ καὶ σιτίων δίχα τὴν σάρκα τηρήσας ἀδιάφθορον, ἀφίησε μόλις τὰ οἰκεῖα παθεῖν αὐτήν· πεινῆσαι γὰρ λέγει· καὶ διὰ ποίαν αἰτίαν; "Ινα δι᾿ ἀμφοίν εὐτέχνως θεός τε ὁμοῦ καὶ ἄνθρωπος υπάρχων, ἐπιγινώσκηται εἷς καὶ ὁ αὐτὸς δηλονότι, καὶ θεϊκῶς ὑπὲρ ἡμᾶς, καὶ καθ᾿ ἡμᾶς ἀνθρωπίνως. * S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. featur nobiscum, quanquam ipse creaturæ omnis A sauctificator est; ne humanitatis mnodulum repu- diare videatur, is qui universalis salutis vitæque causa, homo fieri non detrectavit, nobisque qua- queversus similis, uno excepto peccato. V. 1. Et agebatur a Spiritu in desertum. Vocabulum agebatur » non tam hic significat deferebatur (1), quam versabatur atque habitabat. Solemus enim nos quoque interdum de quolibet pie vivente dicere: Ille quidem bene se agit. Ver- sabatur itaque Dominus in deserto, in Spiritu, id est spiritaliter. V. 2. Et nihil manducavit in diebus illis. Jejunavit itaque Dominus, nihil escæ omnino corporis usui suppetitans : non quod illi jejunio opus esset, sed ut nobis suos actus typum exeni- plarque proponeret, et imaginem delinearet agenda apud nos selecti admirandique generis vitæ. Unde enim didicissent terreni homines, vitam in deser- tis actam utilem esse vel necessariam saluti? Eva- dunt eniin, tanquam ex fluctuum tempestate, de vanis præsentis vitæ sollicitudinibus, ac propemo- dum, ut beatus Joseph 80, exeunt remittuntque mundo quidquid ejus est. Demonstrat itaque his qui ita vivere constituerunt, necessariam esse con- tinentiam, cujus jejunium fructus est. Sic enim superabitur tentator Satanas. Te quoque igitur oportet primum vestiri virtute ex alto, il est parti- cipem feri sancti Spiritus; postea vero exoptabile, ct summi apud Deuin pretii, deligere vitæ recte gerendae genus. Tunc spiritali fortitudine instinctus deserta loca requires : tunc sancte jejunabis, volu- platesque mortificabis, et tentantis Satanæ victor evades. - Ecce unus de certantibus fit, qui certa- minum est munerarius, ut Deus; coronam obtinet, qui sanctorum capita coronat. Videamus itaque luctæ artificium, diabolicæ malitiæ cladem. Qua- draginta exactis in jejunio diebus, postea esuriit. Atqui ille is est qui esurientibus cibum suppeditat : ipse imo est panis de cœlo descendens, vitæ causa mundo concessus : rerum denique omnium conser- vator. Sed quia oportebat eum qui inopiam no- stram non fuerat aspernatus, ab humanitatis termi- nis prorsus non excedere, perinisit carnis naturæ ea quæ sibi conveniunt requirere. Hoc modo ipsum esurisse dicimus. - Cum satis jam jejunasset, vi- que Deo congrua carnem sospitem absque polu esuque servasset, vix denique hanc sivit quæ sunt ejus propria pati. Dictum est enim esurisse. Quam- obrem ? Ut egregie ex utraque re, qui Deus simul et homo erat, cognosceretur unus idemque, et di- vinitus supra nos, et humanitus nobis par. - b, c D b, f. ) Gen xxvII, 23. - - (4) Locus ferine repetitus in Oratione ad reginas, p. 157 (Opp., 1. 13).
PG 72:530«Ἔδειξεν αὐτῷ πάσας τὰς βασιλείας τῆς οἰκουμένης.» (α φ. 74 β, η φ. 227) Ἀλλ’, ὦ κακοῦργε, καὶ πονηρὲ, καὶ ἀλιτήριε, πῶς ἐτόλμησας τῷ Κυρίῳ πάσης τῆς κτίσεως δεῖξαι πάσας βασιλείας, καὶ εἰπεῖν, ὡς Ταῦτα πάντα ἐμά ἐστι· νῦν οὖν εἰ πεσὼν προσκυνήσεις μοι, σοὶ δώσω; Πῶς ἐπαγγέλλῃ τὰ μὴ σά; Τίς σε κατέστησε κληρονόμον τῆς τοῦ Θεοῦ βασιλείας; Τίς ὑπέταξέ σοι τὴν ὑπ’ οὐρανόν; Ἐξ ἀπάτης ἥρπασας· οὐκοῦν ἀπόδος ἐνανθρωπήσαντι τῷ Υἱῷ τῷ πάντων Δεσπότῃ· ἄκουε τί φησιν ὁ προφήτης Ἡσαί̈ας περὶ σοῦ «Μὴ καὶ σοὶ ἡτοιμάσθη βασιλεύειν; φάραγγα βαθεῖαν, πῦρ καὶ θεῖον καὶ ξύλα κείμενα· ὁ θυμὸς Κυρίου ὡς φάραγξ ὑπὸ θείου καιομένη.» Ὁ δὲ κλῆρον ἔχων τὴν ἄσβεστον φλόγα, πῶς τῷ βασιλεῖ τῶν ὅλων ἐπαγγέλλεις τὰ αὐτοῦ; Προσεδόκησας ἔχειν προσκυνητὴν ὃν τρέμει τὰ σύμπαντα, καὶ δοξολογοῦσι τὰ Σεραφὶμ καὶ πᾶσαι αἱ ἀγγελικαὶ δυνάμεις; Γέγραπται· «Κύριον τὸν Θεόν σου προσκυνήσεις, καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις.6(β φ. 47 β) Ἁπτόμενος ὥσπερ τῶν σπλάγχνων αὐτοῦ, ταύτην παρεκόμισεν εὐκαίρως τὴν ἐντολήν· πρὸ μὲν γὰρ τῆς ἐπιδημίας αὐτοῦ, πᾶσαν ἐπλάνησε τὴν ὑπ’ οὐρανόν· αὐτὸς ἦν ὁ πανταχοῦ προσκυνούμενος·
Καὶ εἶπεν αὐτῷ ὁ διάβολος, κ. τ. λ. πειράζων ὁ Σατανᾶς, συνεργόν ὥσπερ τῆς ἐνούσης αὐτῷ δυστροπίας, τὸ τοῦ λιμοῦ πάθος ἔσεσθαι προσ- δοκῶν· κατισχύει γὰρ ἡμῶν πολλάκις, τὰς ἐν ἡμῖν Ασθενείας εἰς ἐπικουρίαν δεχόμενος τῶν ἑαυτοῦ σκεμμάτων ἤτοι ἐπιχειρημάτων· ἐνόμισεν αὐτὸν ἑτοίμως ἐπιπηδᾷν τῷ βούλεσθαι παρακειμένους ἰδεῖν ἄρτους. Ἔρη γοῦν· « Εἰ Υἱὸς εἰ τοῦ Θεοῦ, εἰπὶ ἵνα ὁ λίθος οὗτος ἄρτος γένηται. • Προσέρχεται μὲν, ὡς ἀνθρώπῳ κοινῷ, καὶ ὡς ἐνὶ τῶν ἁγίων· πλὴν ὕπο οπτος ἦν, μὴ ἄρα πως αὐτὸς εἴη ὁ Χριστός· πῶς οὖν ἠθέλησε τοῦτο μαθεῖν; Ἐνενόησεν ὡς θεοπρεπούς ἰσχύος ἀποτέλεσμα καὶ ἔργον ἐστί, τὸ μεταστῆσαι φύσιν εἰς ὅπερ οὐκ ἦν· Θεὸς γάρ ἐστιν ὁ ποιῶν ταῦτα καὶ μετασκευάζων (1). Οὐκοῦν ἂν τοῦτο, φησί, γένη- ται, αὐτός που πάντως ἐκεῖνος ἐστιν, ὁ κατὰ τῆς ἐμῆς δυναστείας ἥξειν προσδοκώμενος· ἐὰν δὲ μὴ μεταβάλῃ, πρὸς ἄνθρωπον ἔχω, καὶ ἀποβέβληκα τὸν φόβον, καὶ τῶν κινδύνων ἀπήλλαγμαι. Διὰ τοῦτο Χριστὸς, ἅτε δὴ εἰδὼς τοῦ θηρίου τὴν σκέπην, οὔτε μεταβέβληκεν, οὔτε μὴν ἔφη μὴ δύνασθαι τοῦτο δράν, ἤγουν μὴ ἐθέλειν· ἀποσείεται δὲ μᾶλλον ὡς ὀχληρόν καὶ περιττόν λέγων· « Οὐκ ἐπ' ἄρτῳ μόνῳ ζήσεται ἄνθρωπος, » τουτέστιν, ἐὰν ὁ Θεὸς δύναμιν δῷ τῷ ἀνθρώπῳ, δύναται μὴ φαγεῖν, καὶ ζῆν ὡς Μωϋσῆς καὶ Ηλίας, οἱ βήματι Θεοῦ ἔζησαν ἄσιτοι τεσσαρά- κοντα ἡμέρας. Εἰ οὖν δυνατὸν δίχα άρτου ζῇν, ἵνα τί ποιῶ τὸν λίθον ἄρτον ; Οὔτε οὖν λέγει, Οὐ δύναμαι, ἵνα μὴ ἀρνήσῃ τε τὴν ἑαυτοῦ δύναμιν οὔτε, ὅτι Δύο ναμαι, ἵνα μὴ γνοὺς ἐκεῖνος ὅτι Θεός ἐστιν, ᾧ μόνῳ τὰ τοιαῦτα δυνατά, ἀποστῇ ἀπ' αὐτοῦ. (Α Γ. 74, Η Ι. 225) Καί μοι ἄρα τὴν ἀνθρώπου φύσιν ἐν Χρι στῷ, τὰ τῆς ἐν Ἀδὰμ ἀκρασίας ἀποβάλλουσαν αἰτιά- ματα. Διὰ βρώσεως ἐν 'Αδάμ νενικήμεθα· δι' ἐγκρά τείαν ἐν Χριστῷ νενικήκαμεν.-(Α Η Τοῖς μὲν ἀπὸ γῆς σιτίοις τὸ γήϊνον ἡμῶν τρέφε- τας σῶμα, καὶ ζητεῖ πρὸς ἐπικουρίαν τὸ συγγενές ψυχὴ δὲ ἡ λογική λόγῳ τῷ θείῳ πρὸς εὐεξίαν ἀδρύ- νεται τὴν πνευματικήν· αἱ μὲν γὰρ ἀπὸ γῆς τροφαί τὸ συγγενὲς τρέφουσι σῶμα· αἱ δὲ ἄνωθεν καὶ ἐξ εὐρανοῦ νευροῦσι τὸ πνεῦμα. Τροφὴ νοῦ, ὁ λόγος ὁ παρὰ Θεοῦ, καὶ ἄρτος πνευματικός, στηρίζων ἀνθρώ- που καρδίαν, κατὰ τὸ ἐν βίβλῳ Ψαλμῶν ὑμνούμενον· τοιαύτας δὲ εἶναί φαμεν καὶ αὐτῶν τῶν ἁγίων ἀγγέ- λων τάς τροφάς. ο - Εδειξεν αὐτῷ πάσας τὰς βασιλείας τῆς οἰκου μένης. (Α Γ. Γ. 227) 'Αλλ', ώ κακούργε, καὶ που νηρέ, καὶ ἀλιτήριε, πῶς ἐτόλμησας τῷ Κυρίῳ πάσης τῆς κτίσεως δείξαι πάσας βασιλείας, καὶ εἰπεῖν, ὡς Ταῦτα πάντα ἐμά ἐστι· νῦν οὖν εἰ πεσὼν προσκυνή- σεις μοι, σοὶ δώσω; Πῶς ἐπαγγέλλῃ τὰ μὴ σά; Τίς σε κατέστησε κληρονόμον τῆς τοῦ Θεοῦ βασιλείας ; COMMENT. IN LUCAM. A B (A f. b, B f. 45, H f. b) Elta mposépystal f. b, f. 226) D b, si Psal. clil, 15. tia transformandi rei alicujus naturam in diversam aliam; quod etiam ad dogma eucharistica trans- V. 3. Dixit autem illi diabolus, etc. Deinde accedit tentator Satanas, auxiliarem vel- uti improbitatis suæ famis passionem fore sperans. Sape enim is prævalet, dum nostras infrinitates suarum sumit insidiarum aggressionumque adju- trices. Existimavit ipsum protinus accursurumi quo paralos panes videret. Dixit igitur: « Si Filius Dei es, dic ut hic lapis panis fiat. » Accedit, inquam, ceu vulgari homini et sanctorum uni: neque tamen suspicione carebat, num is forte esset Chri- stus. Qua ratione itaque id cognoscere nititur? Cogitavit divinæ potentiæ effectuin opusque esse, naturalis rei alicujus in aliud quid sibi extraneum transformationem. Nam talium factor est et immu- tator Deus. Si ergo, inquit, id patraverit, prorsus hic ille est qui adversus potentiam meam venturus exspectatur. Quod si minime hanc transformatio- nem fecerit, res mihi cum homine est, metum abjicio et periculo liberor. Propterea Christus, utpote belluæ insidiarum conscius, neque lapidem immutavit, neque se id agere posse aut velle nega- vit; sed et illum tanquam importunum, et ren lanquam supervacuam repulit, dicens: ‹ Haud solo pane vivet homo; › id est, si Deus vim hon³ini tri- buerit, poterit ille cibo abstinere, et tamen vivere, sicuti Moyses atque Elias, qui verbo Dei vixerunt impasti quadraginta diebus. Si ergo vivi absque pane potest, cur ego ex lapide panem faciam? Ne- que ergo dicit, Non queo, ne suam potentiam negel; nec ait, Possum, ue ille agnoscens quod Deus esset, C cui soli hæc omnia sunt possibilia, ab eo reccde- rel. · Et tu mecum considera hominis in Christo naturam, quæ gulosi Adami culpam repellit. Esu in Adamo victi fuimus, abstinentia in Christo vinci- mus. Terrenis frugibus terrenum nostrum ali- tur corpus, quod homogeneæ rei adjutorium exqui- rit; rationalis autem anima divino verbo ad spirita- lem habitudinem bonam roboratur. Nam quæ sunt de tellure alimenta, cognatum sibi nutriunt corpus; superna auten de colo spiritum roborant. Mentis alimonia est verbum Dei, panisque spiritalis qui hominis cor confirmat, sicut in Psalmorum libro cantatur *¹. Tales esse dicimus ipsorum etiam san- ctorum angelorum cibos. - - V. 3. Ostendit illi omnia regna orbis terræ. Sed heus tu malefice, et Improbe, et flagi- tiose, quomodo ausus es rei omnis creatæ Domino cuncta regna demonstrare, ac dicere, Omnia hae mea sunt; quæ, si nunc procidens me adoraveris, tibi dabo? Quomodo quæ tua non sunt promittis? Quis te hæredem regni Dei constituit? Quis tibi terra- substantiationis valet. Idem sentiebat Baptista cum ait: Polens est Deus de lapidibus istis suscitare filios Abraha. (1) Animadverte Cyrilli doctrinam de divina poten-
ὁ δέ γε τοῦ Θεοῦ νόμος ἔξω τιθεὶς αὐτὸν τῆς ἐξ ἀπάτης αὐτῷ πεπορισμένης ἀρχῆς, ἑνὶ τῷ κατὰ φύσιν καὶ ἀληθῶς ὄντι Θεῷ προσέταξε προσκυνεῖν, καὶ αὐτῷ μόνῳ τὰς λατρείας ἐπιτελεῖν. «Εἰ ὁ Υἱὸς εἶ τοῦ Θεοῦ, βάλε σεαυτὸν ἐντεῦθεν κάτω.» (α φ. 75 β, β φ. 47 β, η φ. 230) Τρίτην πεῖραν ὁ διάβολος προσάγει τὴν τῆς κενοδοξίας· «Βάλε σεαυτὸν κάτω,» λέγων, εἰς ἐπίδειξιν τῆς θεότητος· ἀλλ’ οὐ κατήνεγκε διὰ τῆς ἐπάρσεως, ἀλλ’ ἔξω βέβληκε καὶ εἰς τοῦτο σκοποῦ· «Εἴρηται γὰρ, φησὶ, Οὐκ ἐκπειράσεις Κύριον τὸν Θεόν σου.» Οὐ γὰρ τοῖς πειράζουσι χαρίζεται ὁ Θεὸς τὰς ἐπικουρίας, ἀλλὰ τοῖς πιστεύουσιν εἰς αὐτόν· οὐ γὰρ ὅτι φειδοῦς ἡμᾶς ἀξιοῖ, διὰ τοῦτο ἡμεῖς ἐπιδεικτιᾷν ὀφείλομεν. Πρὸς τούτοις οὐδέποτε Χριστὸς τοῖς πειράζουσιν αὐτὸν ἐδίδου σημεῖον· «Γενεὰ γὰρ, φησὶ, πονηρὰ σημεῖον ἐπιζητεῖ, καὶ σημεῖον οὐ δοθήσεται αὐτῇ.» Τοῦτο καὶ νῦν ἀκουέτω πειράζων ὁ Σατανᾶς. Οὐκοῦν νενικήκαμεν ἐν Χριστῷ· καὶ ὅ ποτε κρατήσας ἐν Ἀδὰμ, ἀπῆλθε κατῃσχυμμένος, ἵν’ ἡμεῖς ὑπὸ πόδας ἔχωμεν αὐτόν.
Καὶ εἶπεν αὐτῷ ὁ διάβολος, κ. τ. λ. πειράζων ὁ Σατανᾶς, συνεργόν ὥσπερ τῆς ἐνούσης αὐτῷ δυστροπίας, τὸ τοῦ λιμοῦ πάθος ἔσεσθαι προσ- δοκῶν· κατισχύει γὰρ ἡμῶν πολλάκις, τὰς ἐν ἡμῖν Ασθενείας εἰς ἐπικουρίαν δεχόμενος τῶν ἑαυτοῦ σκεμμάτων ἤτοι ἐπιχειρημάτων· ἐνόμισεν αὐτὸν ἑτοίμως ἐπιπηδᾷν τῷ βούλεσθαι παρακειμένους ἰδεῖν ἄρτους. Ἔρη γοῦν· « Εἰ Υἱὸς εἰ τοῦ Θεοῦ, εἰπὶ ἵνα ὁ λίθος οὗτος ἄρτος γένηται. • Προσέρχεται μὲν, ὡς ἀνθρώπῳ κοινῷ, καὶ ὡς ἐνὶ τῶν ἁγίων· πλὴν ὕπο οπτος ἦν, μὴ ἄρα πως αὐτὸς εἴη ὁ Χριστός· πῶς οὖν ἠθέλησε τοῦτο μαθεῖν; Ἐνενόησεν ὡς θεοπρεπούς ἰσχύος ἀποτέλεσμα καὶ ἔργον ἐστί, τὸ μεταστῆσαι φύσιν εἰς ὅπερ οὐκ ἦν· Θεὸς γάρ ἐστιν ὁ ποιῶν ταῦτα καὶ μετασκευάζων (1). Οὐκοῦν ἂν τοῦτο, φησί, γένη- ται, αὐτός που πάντως ἐκεῖνος ἐστιν, ὁ κατὰ τῆς ἐμῆς δυναστείας ἥξειν προσδοκώμενος· ἐὰν δὲ μὴ μεταβάλῃ, πρὸς ἄνθρωπον ἔχω, καὶ ἀποβέβληκα τὸν φόβον, καὶ τῶν κινδύνων ἀπήλλαγμαι. Διὰ τοῦτο Χριστὸς, ἅτε δὴ εἰδὼς τοῦ θηρίου τὴν σκέπην, οὔτε μεταβέβληκεν, οὔτε μὴν ἔφη μὴ δύνασθαι τοῦτο δράν, ἤγουν μὴ ἐθέλειν· ἀποσείεται δὲ μᾶλλον ὡς ὀχληρόν καὶ περιττόν λέγων· « Οὐκ ἐπ' ἄρτῳ μόνῳ ζήσεται ἄνθρωπος, » τουτέστιν, ἐὰν ὁ Θεὸς δύναμιν δῷ τῷ ἀνθρώπῳ, δύναται μὴ φαγεῖν, καὶ ζῆν ὡς Μωϋσῆς καὶ Ηλίας, οἱ βήματι Θεοῦ ἔζησαν ἄσιτοι τεσσαρά- κοντα ἡμέρας. Εἰ οὖν δυνατὸν δίχα άρτου ζῇν, ἵνα τί ποιῶ τὸν λίθον ἄρτον ; Οὔτε οὖν λέγει, Οὐ δύναμαι, ἵνα μὴ ἀρνήσῃ τε τὴν ἑαυτοῦ δύναμιν οὔτε, ὅτι Δύο ναμαι, ἵνα μὴ γνοὺς ἐκεῖνος ὅτι Θεός ἐστιν, ᾧ μόνῳ τὰ τοιαῦτα δυνατά, ἀποστῇ ἀπ' αὐτοῦ. (Α Γ. 74, Η Ι. 225) Καί μοι ἄρα τὴν ἀνθρώπου φύσιν ἐν Χρι στῷ, τὰ τῆς ἐν Ἀδὰμ ἀκρασίας ἀποβάλλουσαν αἰτιά- ματα. Διὰ βρώσεως ἐν 'Αδάμ νενικήμεθα· δι' ἐγκρά τείαν ἐν Χριστῷ νενικήκαμεν.-(Α Η Τοῖς μὲν ἀπὸ γῆς σιτίοις τὸ γήϊνον ἡμῶν τρέφε- τας σῶμα, καὶ ζητεῖ πρὸς ἐπικουρίαν τὸ συγγενές ψυχὴ δὲ ἡ λογική λόγῳ τῷ θείῳ πρὸς εὐεξίαν ἀδρύ- νεται τὴν πνευματικήν· αἱ μὲν γὰρ ἀπὸ γῆς τροφαί τὸ συγγενὲς τρέφουσι σῶμα· αἱ δὲ ἄνωθεν καὶ ἐξ εὐρανοῦ νευροῦσι τὸ πνεῦμα. Τροφὴ νοῦ, ὁ λόγος ὁ παρὰ Θεοῦ, καὶ ἄρτος πνευματικός, στηρίζων ἀνθρώ- που καρδίαν, κατὰ τὸ ἐν βίβλῳ Ψαλμῶν ὑμνούμενον· τοιαύτας δὲ εἶναί φαμεν καὶ αὐτῶν τῶν ἁγίων ἀγγέ- λων τάς τροφάς. ο - Εδειξεν αὐτῷ πάσας τὰς βασιλείας τῆς οἰκου μένης. (Α Γ. Γ. 227) 'Αλλ', ώ κακούργε, καὶ που νηρέ, καὶ ἀλιτήριε, πῶς ἐτόλμησας τῷ Κυρίῳ πάσης τῆς κτίσεως δείξαι πάσας βασιλείας, καὶ εἰπεῖν, ὡς Ταῦτα πάντα ἐμά ἐστι· νῦν οὖν εἰ πεσὼν προσκυνή- σεις μοι, σοὶ δώσω; Πῶς ἐπαγγέλλῃ τὰ μὴ σά; Τίς σε κατέστησε κληρονόμον τῆς τοῦ Θεοῦ βασιλείας ; COMMENT. IN LUCAM. A B (A f. b, B f. 45, H f. b) Elta mposépystal f. b, f. 226) D b, si Psal. clil, 15. tia transformandi rei alicujus naturam in diversam aliam; quod etiam ad dogma eucharistica trans- V. 3. Dixit autem illi diabolus, etc. Deinde accedit tentator Satanas, auxiliarem vel- uti improbitatis suæ famis passionem fore sperans. Sape enim is prævalet, dum nostras infrinitates suarum sumit insidiarum aggressionumque adju- trices. Existimavit ipsum protinus accursurumi quo paralos panes videret. Dixit igitur: « Si Filius Dei es, dic ut hic lapis panis fiat. » Accedit, inquam, ceu vulgari homini et sanctorum uni: neque tamen suspicione carebat, num is forte esset Chri- stus. Qua ratione itaque id cognoscere nititur? Cogitavit divinæ potentiæ effectuin opusque esse, naturalis rei alicujus in aliud quid sibi extraneum transformationem. Nam talium factor est et immu- tator Deus. Si ergo, inquit, id patraverit, prorsus hic ille est qui adversus potentiam meam venturus exspectatur. Quod si minime hanc transformatio- nem fecerit, res mihi cum homine est, metum abjicio et periculo liberor. Propterea Christus, utpote belluæ insidiarum conscius, neque lapidem immutavit, neque se id agere posse aut velle nega- vit; sed et illum tanquam importunum, et ren lanquam supervacuam repulit, dicens: ‹ Haud solo pane vivet homo; › id est, si Deus vim hon³ini tri- buerit, poterit ille cibo abstinere, et tamen vivere, sicuti Moyses atque Elias, qui verbo Dei vixerunt impasti quadraginta diebus. Si ergo vivi absque pane potest, cur ego ex lapide panem faciam? Ne- que ergo dicit, Non queo, ne suam potentiam negel; nec ait, Possum, ue ille agnoscens quod Deus esset, C cui soli hæc omnia sunt possibilia, ab eo reccde- rel. · Et tu mecum considera hominis in Christo naturam, quæ gulosi Adami culpam repellit. Esu in Adamo victi fuimus, abstinentia in Christo vinci- mus. Terrenis frugibus terrenum nostrum ali- tur corpus, quod homogeneæ rei adjutorium exqui- rit; rationalis autem anima divino verbo ad spirita- lem habitudinem bonam roboratur. Nam quæ sunt de tellure alimenta, cognatum sibi nutriunt corpus; superna auten de colo spiritum roborant. Mentis alimonia est verbum Dei, panisque spiritalis qui hominis cor confirmat, sicut in Psalmorum libro cantatur *¹. Tales esse dicimus ipsorum etiam san- ctorum angelorum cibos. - - V. 3. Ostendit illi omnia regna orbis terræ. Sed heus tu malefice, et Improbe, et flagi- tiose, quomodo ausus es rei omnis creatæ Domino cuncta regna demonstrare, ac dicere, Omnia hae mea sunt; quæ, si nunc procidens me adoraveris, tibi dabo? Quomodo quæ tua non sunt promittis? Quis te hæredem regni Dei constituit? Quis tibi terra- substantiationis valet. Idem sentiebat Baptista cum ait: Polens est Deus de lapidibus istis suscitare filios Abraha. (1) Animadverte Cyrilli doctrinam de divina poten-
PG 72:531Ὅτε γὰρ νενίκηκεν ὁ Χριστὸς, τότε καὶ εἰς ἡμᾶς παραπέμπων τὸ δύνασθαι νικᾷν, «Ἰδοὺ δέδωκα, φησὶν, ὑμῖν πατεῖν ἐπάνω ὄφεων, καὶ σκορπίων, καὶ δὲ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ.» «Γέγραπται γὰρ, ὅτι Τοῖς ἀγγέλοις αὑτοῦ ἐντελεῖται περὶ σοῦ, τοῦ διαφυλάξαι σε.» (β φ. 47 β) Ὅρα δὲ πῶς κακούργως πειρᾶται διὰ τῆς χρήσεως τῶν Γραφῶν καθελεῖν τὴν δόξαν τοῦ Κυρίου, ὡς δεομένου ἀγγελικῆς βοηθείας· ὡς μέλλοντος προσκόπτειν, εἰ μὴ ἄγγελοι αὐτῷ βοηθεῖεν. Οὐ γὰρ περὶ τοῦ Χριστοῦ εἴρηται ἡ χρῆσις τοῦ ψαλμοῦ· οὐδὲ γὰρ δεῖται ἀγγέλων Δεσπότης. Τὸ δὲ πτερύγιον, οἰκοδόμημα ἦν ὑψηλὸν ἄγαν, παρῳκοδομημένον τῇ πλευρᾷ τοῦ ἱεροῦ.(α φ. 75 β, η φ. 230 β) Ἀναφέρουσι μέντοι κακῶς τινες τὸν ψαλμὸν εἰς τὸ τοῦ Κυρίου πρόσωπον· καὶ τοὺς στίχους συνάπτοντες, οὕτως ἀναγινώσκουσι· «Ὅτι σὺ, Κύριε, ἡ ἐλπίς μου, τὸν Ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου.» Φασὶ γοῦν ὅτι ὁ Κύριος καταφυγὴν ἔχει τὸν Ὕψιστον, δηλονότι τὸν ἐν οὐρανοῖς Πατέρα. Γέγονε δὲ πρόφασις αὐτῶν τῆς τοιαύτης ἐννοίας ὁ Σατανᾶς· αὐτὸς γὰρ οὕτω νενόηκε τοὺς στίχους, εἰπών· «Εἰ Υἱὸς εἶ τοῦ Θεοῦ, βάλε σεαυτὸν κάτω.
Α Τίς ὑπέταξέ σοι τὴν ὑπ᾽ οὐρανόν; Ἐξ ἀπάτης Αρπα Β σας· οὐκοῦν ἀπόδος ἐνανθρωπήσαντι τῷ Υἱῷ τῷ πάντων Δεσπότῃ· ἄκουε τί φησιν ὁ προφήτης Ησαΐας περὶ σοῦ· . Μὴ καὶ σοὶ ἡτοιμάσθη βασιλεύειν; φά- ραγγα βαθεῖαν, πῦρ καὶ θεῖον καὶ ξύλα κείμενα· ὁ θυμὸς Κυρίου ὡς φάραγξ ὑπὸ θείου καιομένη. » Ο δὲ κλῆρον ἔχων τὴν ἄσβεστον φλόγα, πως τῷ βασιλεί τῶν ὅλων ἐπαγγέλλεις τὰ αὐτοῦ ; Προσεδόκησας ἔχειν προσκυνητὴν ὂν τρέμει τὰ σύμπαντα, καὶ δοξολογούσι τὰ Σεραφὶμ καὶ πᾶσαι αἱ ἀγγελικαί δυνάμεις; Γέγρα πται· « Κύριον τὸν Θεόν σου προσκυνήσεις, καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις (1). » – (Β 'Απτόμενος ὥσπερ τῶν σπλάγχνων αὐτοῦ, ταύτην παρεκόμισεν εὐκαίρως τὴν ἐντολήν· πρὸ μὲν γὰρ τῆς ἐπιδημίας αὐτοῦ, πᾶσαν ἐπλάνησε τὴν ὑπ' οὐρανόν· αὐτὸς ἦν ὁ πανταχοῦ προσκυνούμενος· ὁ δέ γε τοῦ Θεοῦ νόμος ἔξω τιθεὶς αὐτὸν τῆς ἐξ ἀπάτης αὐτῷ πεπορισμένης ἀρχῆς, ἐνὶ τῷ κατὰ φύσιν καὶ ἀληθῶς ὄντι θεῷ προσέταξε προσκυνεῖν, καὶ αὐτῷ μόνῳ τὰς λατρείας ἐπιτελεῖν. - Εἰ ὁ Υἱὸς εἶ τοῦ Θεοῦ, βάλε σεαυτὸν ἐντεῦθεν κάτω. (Α Γ. 1, Β. Γ. Η Γ. 230) Τρίτην πεῖραν ὁ διάβολος προσάγει τὴν τῆς κενοδοξίας· « Βάλε σεαυ- τὸν κάτω, » λέγων, εἰς ἐπίδειξιν τῆς θεότητος· ἀλλ' οὐ κατήνεγκε διὰ τῆς ἐπάρσεως, ἀλλ' ἔξω βέβληκε καὶ εἰς τοῦτο σκοποῦ· : Εἴρηται γάρ, φησί, Οὐκ έκπειράσεις Κύριον τὸν Θεόν σου.» Οὐ γὰρ τοῖς πειράζουσι χαρίζεται ὁ Θεὸς τὰς ἐπικουρίας, ἀλλὰ τοῖς πιστεύουσιν εἰς αὐτόν· οὐ γὰρ ὅτι φειδοῦς ἡμε; ἀξιοῖ, διὰ τοῦτο ἡμεῖς ἐπιδεικτιᾷν ὀφείλομεν. Πρὸς τούτοις οὐδέποτε Χριστὸς τοῖς πειράζουσιν αὐτὸν ἐδίδου σημεῖον· . Γενεὰ γὰρ, φησί, πονηρὰ σημεῖον ἐπιζητεῖ, καὶ σημεῖον οὐ δοθήσεται αὐτῇ. • Τοῦτο καὶ νῦν ἀκουέτω πειράζων ὁ Σατανᾶς. Οὐκοῦν νενι κήκαμεν ἐν Χριστῷ· καὶ ὅ ποτε κρατήσας ἐν Ἀδάμ, ἀπῆλθε κατῃσχυμμένος, ἵν᾿ ἡμεῖς ὑπὸ πόδας ἔχω μεν αὐτόν. Οτε γὰρ νενίκηκεν ὁ Χριστὸς, τότε καὶ εἰς ἡμᾶς παραπέμπων τὸ δύνασθαι νικάν, « Ἰδοὺ δέδωκα, φησίν, ὑμῖν πατεῖν ἐπάνω όφεων, καὶ σκορ πίων, καὶ δὲ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ. » Γέγραπται γάρ, ὅτι Τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ ἐντε λεῖται περὶ σοῦ, τοῦ διαφυλάξαι σε (Β Γ. "Ορα δὲ τῶς κακούργως πειρᾶται διά τῆς χρήσεως τῶν Γραφῶν καθελεῖν τὴν δόξαν τοῦ Κυρίου, ὡς δεομένου ἀγγελικῆς βοηθείας· ὡς μέλο λοντος προσκόπτειν, εἰ μὴ ἄγγελοι αὐτῷ βοηθειεν. Οὐ γὰρ περὶ τοῦ Χριστοῦ εἴρηται ἡ χρήσις τοῦ ψαλμοῦ· οὐδὲ γὰρ δεῖται ἀγγέλων Δεσπότης. Τὸ δὲ πτερύγιον, οἰκοδόμημα ἦν ὑψηλὸν ἄγαν, παρῳκοδο μημένον τῇ πλευρᾷ τοῦ ἱεροῦ. — (Α Γ. Η Γ. Αναφέρουσι μέντοι κακώς τινες τὸν ψαλ - S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. rum orbem subjecit? Fraudulenter hae tibi vindi- cas ; redde igitur humanato Filio, cunctorum Do- mino. Audi quid de te dicat Isaias propheta : ‹ Nunquid et tibi paratum est regnare? vallem profundam, ignem et sulphur ac ligna posita ; furor Domini, sicut vallis sulphure succensa . . Qui autem sortis tuæ loco habes inexstinguibilem ſlam- mam, cur rerum omnium regi tua promittis? Spe- rabas adoratorem habere quem omnia tremunt, quem laudant Seraphim cunctæque angelicæ virtu- tes? Scriptum est enim : « Dominum Deum tuum adorabis, et ipsi soli servies. - Quasi intima illius contingens, hoc tempestive præceptumn protulit, Namque ante suum adventum, universum ille irre- tiverat fraude mundum: ille ubique adorabatur. Verumtamen Dei lex, pellens illum de occupato fraudulenter imperio, unum suapte natura vere- que Deum adorare jussit, eique soli cultum exhi- bere. V. 9. Si Filius Dei es, mille te hinc deorsum. Tertiam admovet tentationem diabolus, vanam gloriam, « Mitle te deorsum, inquiens, ad deila- tis demonstrationem. Sed enim haud eum elatione transversum egit; ipse potius nunc etiam scopo aberravit. « Dictum quippe est, inquit Christus, Non tentabis Dominum Deum tuum. » Equidem haud tentantibus Deus opem suppeditat, sed creden- tibus in eum. Non enim quia Deus nos clementia sua dignatur, idcirco ostentationi indulgere debemus. Insuper nunquam Christus tentantibus se miraculum edidit : « Generatio, aiebat, prava signum quærit, et signum non dabitur ei“. › Idem nunc sibi dictum audiat tentator Satanas. Nos ergo in Christo vicimus. Qui autem ab Adamo olim victor disces- sit, nunc pudore sulusus recessit, ut nos ipsum pedibus suppositum teneamus. Cum enim Christus vicit, tunc nobis quoque vincendi vim tradens, ‹ Ecce dedi, inquit, vobis potestatem calcandi ser- pentes et scorpiones, et universam inimici poten- tiam **. › V. 10. Scriptum est enim : Angelis suis mandabit de te, ut custodiant le. Cerne quam malitiose conatur Scripturarum usu Domini gloriam delere, quasi is angelico auxilio egeat, et quasi impingere eum necesse sit, nisi ei angeli præsto fuerint. Atqui non de Christo dicta fuit psalmi sententia; namque angelis non eget Dominus. Porro pinnaculum fabrica erat quædam celsissima, juxta templi latus exstructa. - Male vonnulli referunt psalmum (xc, 9) ad Domini per- sonam, versiculos seriatiin legentes sic : « Quia tu, - B D ** [ɛ3. xxx, 33. ** Matth. xır, 39. * Luc. x, 19. • CYRILLUs. Qualiter autem, si, secundum hæreticos, filius est creatura, adoratur? Quod crimen infer- f. b) b, b) b, f. b) retur adversus eos, qui servierunt creaturæ et non Creatori, si Filium secundum eos creaturam exsi- stentem colimus tauquanı Deum ?, (1) Hic interseritur apud D. Thomam in Catena :
Γέγραπται γὰρ, ὡς Τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ ἐντελεῖται περὶ σοῦ.» Συκοφάντης γὰρ ὑπάρχων καὶ πλάνος ὁ Σατανᾶς, καὶ τὰ περὶ ἡμῶν εἰρημένα αὐτῷ προσάπτει τῷ προσώπῳ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ. Ἀλλ’ ἡμεῖς οὐχ οὕτως νοοῦμεν, ὡς νοεῖν ἔθος τῷ Σατανᾷ· εἰ δὲ οὔτω νενοήκασιν Ἀρειανοὶ, θαυμαστὸν οὐδέν· ἀκολοθοῦσι γὰρ τῷ ἰδίῳ πατρὶ, ὃς ψεύστης ἐστὶ, καὶ ἀλήθεια ἐν αὐτῷ οὐκ ἔστι, κατὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος φωνήν· εἰ γάρ ἐστι κατ’ αὐτοὺς ἀληθὲς τὸ τοιοῦτον, ἐλπίδα μὲν ἡμεῖς τὸν Χριστὸν πεποιήμεθα, αὐτὸς δὲ καταφυγὴν ἔχει τὸν Πατέρα· οὐκοῦν βοηθουμένῳ προσπεφεύγαμεν, Σωτῆρα καλοῦμεν τὸν παρ’ ἑτέρου σωζόμενον. Οὐκ ἔστι ταῦτα, μὴ γένοιτο. Λέγομεν τοίνυν τοῖς οὕτω φρονεῖν εἰωθόσιν Ἑτέραν ἡμῖν ἀναγγέλλετε πλάνησιν· ἔξω τῆς βασιλικῆς καὶ εὐθείας ἔρχεσθε τρίβου· εἰς ἀκάνθας καὶ βόθρους πίπτετε· τῆς ἀληθείας ἐκπεπτώκατε· ἴσος ἐστὶ κατὰ πάντα τοῦ Πατρὸς ὁ Υἱός· χαρακτὴρ τῆς ὑποστάσεως αὐτοῦ· Ὕψιστος καθὰ καὶ ὁ Πατήρ. Ὁ μὲν οὖν Σατανᾶς τούτοις ἐχρήσατο τοῖς στίχοις ὡς ἐπ’ ἀνθρώπου κοινοῦ τοῦ Σωτῆρος·
Α Τίς ὑπέταξέ σοι τὴν ὑπ᾽ οὐρανόν; Ἐξ ἀπάτης Αρπα Β σας· οὐκοῦν ἀπόδος ἐνανθρωπήσαντι τῷ Υἱῷ τῷ πάντων Δεσπότῃ· ἄκουε τί φησιν ὁ προφήτης Ησαΐας περὶ σοῦ· . Μὴ καὶ σοὶ ἡτοιμάσθη βασιλεύειν; φά- ραγγα βαθεῖαν, πῦρ καὶ θεῖον καὶ ξύλα κείμενα· ὁ θυμὸς Κυρίου ὡς φάραγξ ὑπὸ θείου καιομένη. » Ο δὲ κλῆρον ἔχων τὴν ἄσβεστον φλόγα, πως τῷ βασιλεί τῶν ὅλων ἐπαγγέλλεις τὰ αὐτοῦ ; Προσεδόκησας ἔχειν προσκυνητὴν ὂν τρέμει τὰ σύμπαντα, καὶ δοξολογούσι τὰ Σεραφὶμ καὶ πᾶσαι αἱ ἀγγελικαί δυνάμεις; Γέγρα πται· « Κύριον τὸν Θεόν σου προσκυνήσεις, καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις (1). » – (Β 'Απτόμενος ὥσπερ τῶν σπλάγχνων αὐτοῦ, ταύτην παρεκόμισεν εὐκαίρως τὴν ἐντολήν· πρὸ μὲν γὰρ τῆς ἐπιδημίας αὐτοῦ, πᾶσαν ἐπλάνησε τὴν ὑπ' οὐρανόν· αὐτὸς ἦν ὁ πανταχοῦ προσκυνούμενος· ὁ δέ γε τοῦ Θεοῦ νόμος ἔξω τιθεὶς αὐτὸν τῆς ἐξ ἀπάτης αὐτῷ πεπορισμένης ἀρχῆς, ἐνὶ τῷ κατὰ φύσιν καὶ ἀληθῶς ὄντι θεῷ προσέταξε προσκυνεῖν, καὶ αὐτῷ μόνῳ τὰς λατρείας ἐπιτελεῖν. - Εἰ ὁ Υἱὸς εἶ τοῦ Θεοῦ, βάλε σεαυτὸν ἐντεῦθεν κάτω. (Α Γ. 1, Β. Γ. Η Γ. 230) Τρίτην πεῖραν ὁ διάβολος προσάγει τὴν τῆς κενοδοξίας· « Βάλε σεαυ- τὸν κάτω, » λέγων, εἰς ἐπίδειξιν τῆς θεότητος· ἀλλ' οὐ κατήνεγκε διὰ τῆς ἐπάρσεως, ἀλλ' ἔξω βέβληκε καὶ εἰς τοῦτο σκοποῦ· : Εἴρηται γάρ, φησί, Οὐκ έκπειράσεις Κύριον τὸν Θεόν σου.» Οὐ γὰρ τοῖς πειράζουσι χαρίζεται ὁ Θεὸς τὰς ἐπικουρίας, ἀλλὰ τοῖς πιστεύουσιν εἰς αὐτόν· οὐ γὰρ ὅτι φειδοῦς ἡμε; ἀξιοῖ, διὰ τοῦτο ἡμεῖς ἐπιδεικτιᾷν ὀφείλομεν. Πρὸς τούτοις οὐδέποτε Χριστὸς τοῖς πειράζουσιν αὐτὸν ἐδίδου σημεῖον· . Γενεὰ γὰρ, φησί, πονηρὰ σημεῖον ἐπιζητεῖ, καὶ σημεῖον οὐ δοθήσεται αὐτῇ. • Τοῦτο καὶ νῦν ἀκουέτω πειράζων ὁ Σατανᾶς. Οὐκοῦν νενι κήκαμεν ἐν Χριστῷ· καὶ ὅ ποτε κρατήσας ἐν Ἀδάμ, ἀπῆλθε κατῃσχυμμένος, ἵν᾿ ἡμεῖς ὑπὸ πόδας ἔχω μεν αὐτόν. Οτε γὰρ νενίκηκεν ὁ Χριστὸς, τότε καὶ εἰς ἡμᾶς παραπέμπων τὸ δύνασθαι νικάν, « Ἰδοὺ δέδωκα, φησίν, ὑμῖν πατεῖν ἐπάνω όφεων, καὶ σκορ πίων, καὶ δὲ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ. » Γέγραπται γάρ, ὅτι Τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ ἐντε λεῖται περὶ σοῦ, τοῦ διαφυλάξαι σε (Β Γ. "Ορα δὲ τῶς κακούργως πειρᾶται διά τῆς χρήσεως τῶν Γραφῶν καθελεῖν τὴν δόξαν τοῦ Κυρίου, ὡς δεομένου ἀγγελικῆς βοηθείας· ὡς μέλο λοντος προσκόπτειν, εἰ μὴ ἄγγελοι αὐτῷ βοηθειεν. Οὐ γὰρ περὶ τοῦ Χριστοῦ εἴρηται ἡ χρήσις τοῦ ψαλμοῦ· οὐδὲ γὰρ δεῖται ἀγγέλων Δεσπότης. Τὸ δὲ πτερύγιον, οἰκοδόμημα ἦν ὑψηλὸν ἄγαν, παρῳκοδο μημένον τῇ πλευρᾷ τοῦ ἱεροῦ. — (Α Γ. Η Γ. Αναφέρουσι μέντοι κακώς τινες τὸν ψαλ - S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. rum orbem subjecit? Fraudulenter hae tibi vindi- cas ; redde igitur humanato Filio, cunctorum Do- mino. Audi quid de te dicat Isaias propheta : ‹ Nunquid et tibi paratum est regnare? vallem profundam, ignem et sulphur ac ligna posita ; furor Domini, sicut vallis sulphure succensa . . Qui autem sortis tuæ loco habes inexstinguibilem ſlam- mam, cur rerum omnium regi tua promittis? Spe- rabas adoratorem habere quem omnia tremunt, quem laudant Seraphim cunctæque angelicæ virtu- tes? Scriptum est enim : « Dominum Deum tuum adorabis, et ipsi soli servies. - Quasi intima illius contingens, hoc tempestive præceptumn protulit, Namque ante suum adventum, universum ille irre- tiverat fraude mundum: ille ubique adorabatur. Verumtamen Dei lex, pellens illum de occupato fraudulenter imperio, unum suapte natura vere- que Deum adorare jussit, eique soli cultum exhi- bere. V. 9. Si Filius Dei es, mille te hinc deorsum. Tertiam admovet tentationem diabolus, vanam gloriam, « Mitle te deorsum, inquiens, ad deila- tis demonstrationem. Sed enim haud eum elatione transversum egit; ipse potius nunc etiam scopo aberravit. « Dictum quippe est, inquit Christus, Non tentabis Dominum Deum tuum. » Equidem haud tentantibus Deus opem suppeditat, sed creden- tibus in eum. Non enim quia Deus nos clementia sua dignatur, idcirco ostentationi indulgere debemus. Insuper nunquam Christus tentantibus se miraculum edidit : « Generatio, aiebat, prava signum quærit, et signum non dabitur ei“. › Idem nunc sibi dictum audiat tentator Satanas. Nos ergo in Christo vicimus. Qui autem ab Adamo olim victor disces- sit, nunc pudore sulusus recessit, ut nos ipsum pedibus suppositum teneamus. Cum enim Christus vicit, tunc nobis quoque vincendi vim tradens, ‹ Ecce dedi, inquit, vobis potestatem calcandi ser- pentes et scorpiones, et universam inimici poten- tiam **. › V. 10. Scriptum est enim : Angelis suis mandabit de te, ut custodiant le. Cerne quam malitiose conatur Scripturarum usu Domini gloriam delere, quasi is angelico auxilio egeat, et quasi impingere eum necesse sit, nisi ei angeli præsto fuerint. Atqui non de Christo dicta fuit psalmi sententia; namque angelis non eget Dominus. Porro pinnaculum fabrica erat quædam celsissima, juxta templi latus exstructa. - Male vonnulli referunt psalmum (xc, 9) ad Domini per- sonam, versiculos seriatiin legentes sic : « Quia tu, - B D ** [ɛ3. xxx, 33. ** Matth. xır, 39. * Luc. x, 19. • CYRILLUs. Qualiter autem, si, secundum hæreticos, filius est creatura, adoratur? Quod crimen infer- f. b) b, b) b, f. b) retur adversus eos, qui servierunt creaturæ et non Creatori, si Filium secundum eos creaturam exsi- stentem colimus tauquanı Deum ?, (1) Hic interseritur apud D. Thomam in Catena :
PG 72:533ἐπειδὴ γάρ ἐστιν ὅλος σκότος, καὶ κατεσκοτισμένην ἔχει τὴν διάνοιαν, οὐ συνῆκε τῶν εἰρημένων τὴν δύναμιν, ὅτι ὁ ψαλμὸς ἐκ προσώπου παντὸς δικαίου εἴρηται βοηθουμένου ὑπὸ τοῦ Ὑψίστου, ὄντος Θεοῦ τοῦ οὐρανοῦ· ἠγνόησέ τε πρὸς τούτῳ, ὅτι Θεὸς ὢν ὁ Λόγος γέγονεν ἄνθρωπος, καὶ αὐτὸς ἦν ὁ οἰκονομικῶς πειραζόμενος. Ὁ μὲν οὖν, ὡς ἔφην, ὡς ἐπ’ ἀνθρώπου κοινοῦ, ἢ καὶ ὡς ἐφ’ ἐνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν εἰρῆσθαι τοὺς λόγους ὑπελάμβανεν· ἄτοπον ἡμᾶς τοὺς εἰδότας ἀκριβῶς τὸ μυστήριον, καὶ πεπιστευκότας ὅτι Θεός ἐστι καὶ Υἱὸς Θεοῦ, καὶ ὅτι δι’ ἡμᾶς καθ’ ἡμᾶς γέγονεν ἄνθρωπος, ὑπονοεῖν περὶ αὐτοῦ τοὺς στίχους εἰρῆσθαι. Οὐχ ἁρμόζει τοίνυν τῷ προσώπῳ τοῦ Σωτῆρος τὸ λέγεσθαι· «Τὸν Ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου.» Αὐτὸς γάρ ἐστιν Ὕψιστος, ἡ πάντων καταφυγὴ, ἡ πάντων ἐλπὶς, ἡ πάντα ἰσχύουσα τοῦ Πατρὸς δεξιά· κἄν τις αὐτὸν καταφυγὴν θεῖτο, οὐ προσελεύσεται πρὸς αὐτὸν κακά· αὐτὸς γὰρ ἐντελεῖται τοῖς ἀγγέλοις, λειτουργικοῖς οὖσι πνεύμασιν, ὅπως φρουρῶσι τὸν δίκαιον.
μὲν (1) εἰς τὸ τοῦ Κυρίου πρόσωπον· καὶ τοὺς στίς χους συνάπτοντες, οὕτως ἀναγινώσκουσι·. Οτι σύ, Κύριε, ἡ ἐλπίς μου, τον Υψιστον ἔθου καταφυγήν σου. ο Φασὶ γοῦν ὅτι ὁ Κύριος καταφυγὴν ἔχει τὸν Υψιστον, δηλονότι τὴν ἐν οὐρανοῖς Πατέρα. Γέγονε δὲ πρόφασις αὐτῶν τῆς τοιαύτης εννοίας ὁ Σατανᾶς· αὐτὸς γὰρ οὕτω νενόηκε τους στίχους, εἰπών· . Εἰ Υἱὸς εἶ τοῦ Θεοῦ, βάλε σεαυτὸν κάτω. Γέγραπται γὰρ, ὡς Τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ ἐντελεῖται περὶ σοῦ. » Συκοφάντης γὰρ ὑπάρχων καὶ πλάνος ὁ Σατανᾶς, καὶ τὰ περὶ ἡμῶν εἰρημένα αὐτῷ προσάπτει τῷ προσώπῳ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ. 'Αλλ' ἡμεῖς οὐχ οὕτως νοοῦμεν, ὡς νοεῖν ἔθος τῷ Σατανά εἰ δὲ οὕτω νενοήχασιν 'Αρειανοί, θαυμαστὴν οὐδέν· ἀκολοθοῦσι γὰρ τῷ ἰδίῳ πατρί, ὃς ψεύστης ἐστὶ, καὶ ἀλήθεια ἐν αὐτῷ οὐκ ἔστι, κατὰ τὴν τοῦ Σω τῆρος φωνήν· εἰ γάρ ἐστι κατ' αὐτοὺς ἀληθὲς τὸ τοιοῦτον, ἐλπίδα μὲν ἡμεῖς τὸν Χριστὸν πεποιήμεθα, αὐτὸς δὲ καταφυγὴν ἔχει τὸν Πατέρα· οὐκοῦν βοη θουμένῳ προσπεφεύγαμεν, Σωτῆρα καλοῦμεν τὸν παρ' ἑτέρου σωζόμενον. Οὐκ ἔστι ταῦτα, μὴ γένοιτο. Λέγομεν τοίνυν τοῖς οὕτω φρονεῖν εἰωθόσιν· Ἑτέραν ἡμῖν ἀναγγέλλετε πλάνησιν· ἔξω τῆς βασιλικῆς καὶ εὐθείας ἔρχεσθε τρίβου· εἰς ἀκάνθας καὶ βόθρους πίπτετε· τῆς ἀληθείας ἐκπεπτώκατε· ἴσος ἐστὶ κατὰ πάντα τοῦ Πατρὸς ὁ Υἱός χαρακτήρ τῆς ὑποστά σεως αὐτοῦ· Υψιστος καθὰ καὶ ὁ Πατήρ. Ὁ μὲν οὖν Σατανᾶς τούτοις ἐχρήσατο τοῖς στίχοις (2) ὡς ἐπ' ἀνθρώπου κοινοῦ τοῦ Σωτῆρος· ἐπειδὴ γάρ ἐστιν ὅλος σκότος, καὶ κατεσκοτισμένην ἔχει τὴν διάνοιαν, οὐ συνῆκε τῶν εἰρημένων τὴν δύναμιν, ὅτι ὁ ψαλμός ἐκ προσώπου παντός δικαίου εἴρηται βοηθουμένου ὑπὸ τοῦ Ὑψίστου, ὄντος Θεοῦ τοῦ οὐρανοῦ· ἡγνόησε τε πρὸς τούτῳ, ὅτι Θεὸς ὢν ὁ Λόγος γέγονεν ἄν θρωπος, καὶ αὐτὸς ἦν ὁ οἰκονομικῶς πειραζόμενος. Ο μὲν οὖν, ὡς ἔφην, ὡς ἐπ' ἀνθρώπου κοινοῦ, ἢ καὶ ὡς ἐφ' ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν εἰρῆσθαι τοὺς λόγους ὑπελάμβανεν· ἄτοπον ἡμᾶς τοὺς εἰδότας ἀκρι- βῶς τὸ μυστήριον, καὶ πεπιστευκότας ὅτι Θεός ἐστι καὶ Υἱὸς Θεοῦ, καὶ ὅτι δι' ἡμᾶς καθ' ἡμᾶς γέγονεν ἄνθρωπος, ὑπονοεῖν περὶ αὐτοῦ τοὺς στίχους εἰρῆ. σθαι. Οὐχ ἁρμόζει τοίνυν τῷ προσώπῳ τοῦ Σωτῆρος τὸ λέγεσθαι· ι Τὸν Ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου. » Αὐτὸς γάρ ἐστιν Υψιστος, ἡ πάντων καταφυγὴ, ἡ πάντων ἐλπὶς, ἡ πάντα ἰσχύουσα τοῦ Πατρὸς δεξιά· κἄν τις αὐτὸν καταφυγὴν θεῖτο, οὐ προσελεύσεται πρὸς αὐτὸν κακά· αὐτὸς γὰρ ἐντελεῖται τοῖς ἀγγέ λοις, λειτουργικοῖς οὖσι πνεύμασιν, ὅπως φρουρῶσι τὸν δίκαιον. Ωσπερ γὰρ οἱ κατὰ σάρκα πατέρες (3), ὅταν ἴδωσιν ὁδὸν τραχεῖαν καὶ δύσβατον, ἁρπάζου- σιν εἰς χεῖρας τὰ βρέφη, μή πως ἀδικηθῇ τρυφε ρὸν ἔχοντα τὸν πόδα, καὶ οὔπω διὰ σκληρᾶς ὁδοῦ βῆναι δυνάμενα, οὕτω καὶ αἱ λογικαί δυνάμεις τοὺς οὔπω πονεῖν ἰσχύοντας, νηπιοπρεπῆ δέ πως » COMMENT, IN LUCAM. B tuum. » Aiunt ergo Dominum habere refugium suum Altissimum, id est residentem in cœlis Pa- trem. Causa autem hujusmodi est illis Satanas, qui ita versiculos intellexit, cum ait : ‹ Si Filius Dei es, mitte te deorsum. Scriptum est enim : Angelis suis mandabit de te. Nam cum sycophanta dece- plorque sit Salanas, ea quæ de nobis dicta fuerunt, ipsi accommodat personæ Servatoris omnium no- strum Christi. Verumenimvero nos haud ita in- telliginius ut Salamas solet. Quod si ita intellexe- runt Ariani, nil mirum; sequuntur enim patrem suum, qui mendax est, et veritate caret, juxta Ser- vatoris effatum 88. Nam si, ut isti volunt, ita se res haberet, nos quidem spem nostram in Christo col- locavimus; ipse autem refugium habet Patrem : ex quo sequitur ut ad egentem auxilio confugerimus, et Servatorem appellemus eum qui ab alio servatus est. Verum hæc non ita se habent; absit! Dicimus ergo bis qui ita sentire solent : Ecce alterum vestrum nobis demonstratis errorem : extra regiam rectamque viam gradimini, in spinas foveasque deciditis, a veritate devii. Equalis est per omnia Patri Filius, figura substantiæ illius, Altissimus æque ac Pater. Satanas ergo his usus est versiculis ceu si cum Servatore ageret tanquam vulgari ho- mine. Cum sit enim totus tenebrosus, et mentem obscuratam gerat, non intellexit dictorum verbo. rum vim; nempe quod psalmus in persona cujusvis justi dictus fuerit ab illo Altissimo adjuti, qui Deus cœlorum est. Nescivit insuper Deum Verbum ſa- ctum fuisse hominem, ipsumque adeo esse qui tunc ex dispensationis ratione tentabatur. Diabolus ergo, ut dixi, tanquam de communi homine, vel certe de uno aliquo sancto propheta, verba illa dicta esse putavit. Porro absurdumn esset nos accurate myste rium jam edoctos, credentesque ipsum Deum esse Deique Filium, et pro nobis æque ac nos factum hominem, existimare dictos de ipso fuisse illos ver- siculos. Haud igitur Servatoris persona quadrant verba : • Altissimum posuisti regium Luum., Ipse est enim Altissimus, omnium refugium, om- nium spes, omnia potens dextera Patris: quem si quis refugium suum posuerit, mala ad eum non Domine, spes nea, Altissimum posuisti refugium C D accedent. Etenim ipse imperat angelis, qui suut Joan. viii, in psal. xc Commentario (supra t. II); vel ex học loco vice versa illuc translatus. ministratorii spiritus, ut justum custodiant. Nan sicuti carnales patres, cum viam asperam diffi- cilemque aspexerint, infantulos suos manibus sustol- Iunt, ne forte tenelli illorum pedes lædantur, qui nondum viæ duritiem ferre queunt, sic etiam intel- lectuales potentiæ eos qui nondum labores durare valent, quia puerili adhuc animo sunt, non sinunt eos supra vires fatigari, sed omni eripiunt tenta- tione. (1) Locus hic vel desumptus fuit a Cyrillo ex suo (2) Lege rursus Cyrillum ad peal. xc. (3) Adhuc adi Cyrillum ad psal. xc.
Ὥσπερ γὰρ οἱ κατὰ σάρκα πατέρες, ὅταν ἴδωσιν ὁδὸν τραχεῖαν καὶ δύσβατον, ἁρπάζουσιν εἰς χεῖρας τὰ βρέφη, μή πως ἀδικηθῇ τρυφερὸν ἔχοντα τὸν πόδα, καὶ οὔπω διὰ σκληρᾶς ὁδοῦ βῆναι δυνάμενα, οὕτω καὶ αἱ λογικαὶ δυνάμεις τοὺς οὔπω πονεῖν ἰσχύοντας, νηπιοπρεπῆ δέ πως δύναμιν, ἀλλὰ παντὸς ἐξέλκουσι πειρασμοῦ. Καὶ ὑπέστρεψεν ὁ Ἰησοῦς ἐν τῇ δυνάμει τοῦ Πνεύματος εἰς τὴν Γαλιλαίαν.» (α φ. 77, η φ. 234 β) Ἀφεὶς τὰς ἐν ταῖς πόλεσι διατριβὰς, ταῖς ἐρήμοις ἐνηυλίζετο· ἐκεῖ νενήστευκε πειραζόμενος ὑπὸ τοῦ Σατανᾶ, ἐκεῖ νενίκηκεν ὑπὲρ ἡμῶν, ἐκεῖ συνέτριψε τὰς κεφαλὰς τῶν δρακόντων, ἐκεῖ, καθά φησιν ὁ μακάριος Δαβὶδ, τοῦ ἐχθροῦ ἐξέλιπον αἱ ῥομφαῖαι εἰς τέλος, καὶ πόλεις καθῄρηνται, τουτέστιν ὡς πύργοι καὶ πόλεις ὄντες· κατευμεγεθήσας τοίνυν τοῦ Σατανᾶ, καὶ στεφανώσας ἐν ἑαυτῷ τὴν τοῦ ἀνθρώπου φύσιν τοῖς κατ’ ἐκείνου βραβείοις, ὑπέστρεψεν εἰς τὴν Γαλιλαίαν, ἐν τῇ δυνάμει τοῦ Πνεύματος, ἐνεργείᾳ τε καὶ δυνάμει χρώμενος, πλείστας τε θεοσημείας ἀποτελῶν, καὶ πολὺ τὸ θαῦμα παρεχόμενος.
μὲν (1) εἰς τὸ τοῦ Κυρίου πρόσωπον· καὶ τοὺς στίς χους συνάπτοντες, οὕτως ἀναγινώσκουσι·. Οτι σύ, Κύριε, ἡ ἐλπίς μου, τον Υψιστον ἔθου καταφυγήν σου. ο Φασὶ γοῦν ὅτι ὁ Κύριος καταφυγὴν ἔχει τὸν Υψιστον, δηλονότι τὴν ἐν οὐρανοῖς Πατέρα. Γέγονε δὲ πρόφασις αὐτῶν τῆς τοιαύτης εννοίας ὁ Σατανᾶς· αὐτὸς γὰρ οὕτω νενόηκε τους στίχους, εἰπών· . Εἰ Υἱὸς εἶ τοῦ Θεοῦ, βάλε σεαυτὸν κάτω. Γέγραπται γὰρ, ὡς Τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ ἐντελεῖται περὶ σοῦ. » Συκοφάντης γὰρ ὑπάρχων καὶ πλάνος ὁ Σατανᾶς, καὶ τὰ περὶ ἡμῶν εἰρημένα αὐτῷ προσάπτει τῷ προσώπῳ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ. 'Αλλ' ἡμεῖς οὐχ οὕτως νοοῦμεν, ὡς νοεῖν ἔθος τῷ Σατανά εἰ δὲ οὕτω νενοήχασιν 'Αρειανοί, θαυμαστὴν οὐδέν· ἀκολοθοῦσι γὰρ τῷ ἰδίῳ πατρί, ὃς ψεύστης ἐστὶ, καὶ ἀλήθεια ἐν αὐτῷ οὐκ ἔστι, κατὰ τὴν τοῦ Σω τῆρος φωνήν· εἰ γάρ ἐστι κατ' αὐτοὺς ἀληθὲς τὸ τοιοῦτον, ἐλπίδα μὲν ἡμεῖς τὸν Χριστὸν πεποιήμεθα, αὐτὸς δὲ καταφυγὴν ἔχει τὸν Πατέρα· οὐκοῦν βοη θουμένῳ προσπεφεύγαμεν, Σωτῆρα καλοῦμεν τὸν παρ' ἑτέρου σωζόμενον. Οὐκ ἔστι ταῦτα, μὴ γένοιτο. Λέγομεν τοίνυν τοῖς οὕτω φρονεῖν εἰωθόσιν· Ἑτέραν ἡμῖν ἀναγγέλλετε πλάνησιν· ἔξω τῆς βασιλικῆς καὶ εὐθείας ἔρχεσθε τρίβου· εἰς ἀκάνθας καὶ βόθρους πίπτετε· τῆς ἀληθείας ἐκπεπτώκατε· ἴσος ἐστὶ κατὰ πάντα τοῦ Πατρὸς ὁ Υἱός χαρακτήρ τῆς ὑποστά σεως αὐτοῦ· Υψιστος καθὰ καὶ ὁ Πατήρ. Ὁ μὲν οὖν Σατανᾶς τούτοις ἐχρήσατο τοῖς στίχοις (2) ὡς ἐπ' ἀνθρώπου κοινοῦ τοῦ Σωτῆρος· ἐπειδὴ γάρ ἐστιν ὅλος σκότος, καὶ κατεσκοτισμένην ἔχει τὴν διάνοιαν, οὐ συνῆκε τῶν εἰρημένων τὴν δύναμιν, ὅτι ὁ ψαλμός ἐκ προσώπου παντός δικαίου εἴρηται βοηθουμένου ὑπὸ τοῦ Ὑψίστου, ὄντος Θεοῦ τοῦ οὐρανοῦ· ἡγνόησε τε πρὸς τούτῳ, ὅτι Θεὸς ὢν ὁ Λόγος γέγονεν ἄν θρωπος, καὶ αὐτὸς ἦν ὁ οἰκονομικῶς πειραζόμενος. Ο μὲν οὖν, ὡς ἔφην, ὡς ἐπ' ἀνθρώπου κοινοῦ, ἢ καὶ ὡς ἐφ' ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν εἰρῆσθαι τοὺς λόγους ὑπελάμβανεν· ἄτοπον ἡμᾶς τοὺς εἰδότας ἀκρι- βῶς τὸ μυστήριον, καὶ πεπιστευκότας ὅτι Θεός ἐστι καὶ Υἱὸς Θεοῦ, καὶ ὅτι δι' ἡμᾶς καθ' ἡμᾶς γέγονεν ἄνθρωπος, ὑπονοεῖν περὶ αὐτοῦ τοὺς στίχους εἰρῆ. σθαι. Οὐχ ἁρμόζει τοίνυν τῷ προσώπῳ τοῦ Σωτῆρος τὸ λέγεσθαι· ι Τὸν Ὕψιστον ἔθου καταφυγήν σου. » Αὐτὸς γάρ ἐστιν Υψιστος, ἡ πάντων καταφυγὴ, ἡ πάντων ἐλπὶς, ἡ πάντα ἰσχύουσα τοῦ Πατρὸς δεξιά· κἄν τις αὐτὸν καταφυγὴν θεῖτο, οὐ προσελεύσεται πρὸς αὐτὸν κακά· αὐτὸς γὰρ ἐντελεῖται τοῖς ἀγγέ λοις, λειτουργικοῖς οὖσι πνεύμασιν, ὅπως φρουρῶσι τὸν δίκαιον. Ωσπερ γὰρ οἱ κατὰ σάρκα πατέρες (3), ὅταν ἴδωσιν ὁδὸν τραχεῖαν καὶ δύσβατον, ἁρπάζου- σιν εἰς χεῖρας τὰ βρέφη, μή πως ἀδικηθῇ τρυφε ρὸν ἔχοντα τὸν πόδα, καὶ οὔπω διὰ σκληρᾶς ὁδοῦ βῆναι δυνάμενα, οὕτω καὶ αἱ λογικαί δυνάμεις τοὺς οὔπω πονεῖν ἰσχύοντας, νηπιοπρεπῆ δέ πως » COMMENT, IN LUCAM. B tuum. » Aiunt ergo Dominum habere refugium suum Altissimum, id est residentem in cœlis Pa- trem. Causa autem hujusmodi est illis Satanas, qui ita versiculos intellexit, cum ait : ‹ Si Filius Dei es, mitte te deorsum. Scriptum est enim : Angelis suis mandabit de te. Nam cum sycophanta dece- plorque sit Salanas, ea quæ de nobis dicta fuerunt, ipsi accommodat personæ Servatoris omnium no- strum Christi. Verumenimvero nos haud ita in- telliginius ut Salamas solet. Quod si ita intellexe- runt Ariani, nil mirum; sequuntur enim patrem suum, qui mendax est, et veritate caret, juxta Ser- vatoris effatum 88. Nam si, ut isti volunt, ita se res haberet, nos quidem spem nostram in Christo col- locavimus; ipse autem refugium habet Patrem : ex quo sequitur ut ad egentem auxilio confugerimus, et Servatorem appellemus eum qui ab alio servatus est. Verum hæc non ita se habent; absit! Dicimus ergo bis qui ita sentire solent : Ecce alterum vestrum nobis demonstratis errorem : extra regiam rectamque viam gradimini, in spinas foveasque deciditis, a veritate devii. Equalis est per omnia Patri Filius, figura substantiæ illius, Altissimus æque ac Pater. Satanas ergo his usus est versiculis ceu si cum Servatore ageret tanquam vulgari ho- mine. Cum sit enim totus tenebrosus, et mentem obscuratam gerat, non intellexit dictorum verbo. rum vim; nempe quod psalmus in persona cujusvis justi dictus fuerit ab illo Altissimo adjuti, qui Deus cœlorum est. Nescivit insuper Deum Verbum ſa- ctum fuisse hominem, ipsumque adeo esse qui tunc ex dispensationis ratione tentabatur. Diabolus ergo, ut dixi, tanquam de communi homine, vel certe de uno aliquo sancto propheta, verba illa dicta esse putavit. Porro absurdumn esset nos accurate myste rium jam edoctos, credentesque ipsum Deum esse Deique Filium, et pro nobis æque ac nos factum hominem, existimare dictos de ipso fuisse illos ver- siculos. Haud igitur Servatoris persona quadrant verba : • Altissimum posuisti regium Luum., Ipse est enim Altissimus, omnium refugium, om- nium spes, omnia potens dextera Patris: quem si quis refugium suum posuerit, mala ad eum non Domine, spes nea, Altissimum posuisti refugium C D accedent. Etenim ipse imperat angelis, qui suut Joan. viii, in psal. xc Commentario (supra t. II); vel ex học loco vice versa illuc translatus. ministratorii spiritus, ut justum custodiant. Nan sicuti carnales patres, cum viam asperam diffi- cilemque aspexerint, infantulos suos manibus sustol- Iunt, ne forte tenelli illorum pedes lædantur, qui nondum viæ duritiem ferre queunt, sic etiam intel- lectuales potentiæ eos qui nondum labores durare valent, quia puerili adhuc animo sunt, non sinunt eos supra vires fatigari, sed omni eripiunt tenta- tione. (1) Locus hic vel desumptus fuit a Cyrillo ex suo (2) Lege rursus Cyrillum ad peal. xc. (3) Adhuc adi Cyrillum ad psal. xc.
PG 72:535Εἰργάζετο δὲ τὰς θεοσημείας, οὐκ ἔξωθεν καὶ πεπορισμένην τὴν τοῦ Πνεύματος χάριν λαβὼν, καθὰ καὶ ὁ τῶν ἁγίων χορὸς, ὑπάρχων δὲ μᾶλλον φύσει τε καὶ ἀληθῶς Υἱὸς τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, καὶ κλῆρον ἴδιον ἔχων τὰ αὐτοῦ· καὶ γὰρ ἔφη πρὸς αὐτὸν, ὅτι «Πάντα τὰ ἐμὰ, σά ἐστι, καὶ τὰ σὰ ἐμὰ, καὶ δεδόξασμαι ἐν αὐτοῖς.» Δεδόξασται τοίνυν ὡς ἰδίᾳ δυνάμει καὶ ἐνεργείᾳ χρώμενος τῇ τοῦ ὁμοουσίου Πνεύματος. «Καὶ ἦλθεν εἰς τὴν Ναζαρέτ· καὶ εἰσῆλθεν εἰς τὴν συναγωγήν.» (α φ. 77, η φ. 235) Ἐπειδὴ ἐχρῆν λοιπὸν ἐμφανῆ ἑαυτὸν καταστῆσαι τοῖς ἐξ αἵματος Ἰσραὴλ, καὶ τὸ τῆς ἐνανθρωπήσεως ἐκλάμψαι μυστήριον τοῖς οὐκ εἰδόσιν αὐτὸ, καὶ ὅτι κέχρισται παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς εἰς σωτηρίαν τῆς ὑπὸ οὐρανὸν, πανσόφως καὶ τοῦτο οἰκονομεῖ· χαρίζεται δὲ τοῦτο πρό γε τῶν ἄλλων τοῖς ἐν Ναζαρὲτ, οἷς καὶ συνετράφη, κατά γέ φημι τὴν σάρκα. Εἰσελθὼν τοίνυν ἐν τῇ συναγωγῇ, δέχεται βιβλίον εἰς ἀνάγνωσιν· καὶ ἀνοίξας, προφητικὴν ἐπελέξατο ῥῆσιν, τὸ περὶ αὐτοῦ λαλοῦσαν μυστήριον.Ἐναργέστατα δὲ διὰ τούτων αὐτὸς ἦν ὁ λέγων διὰ τῆς τοῦ προφήτου φωνῆς, ὡς καὶ ἐνανθρωπήσει καὶ ἀφίξεται διασώσων τὴν ὑπ’ οὐρανόν·
τὴν διάνοιαν ἔχοντας, οὐκ ἐῶσι πονεῖν ὑπὲρ δύναμιν, ἀλλὰ παντὸς ἐξέλκουσι πειρασμού (1). Καὶ ὑπέστρεψεν ὁ Ἰησοῦς ἐν τῇ δυνάμει τοῦ Πνεύματος εἰς τὴν Γαλιλαίαν. (Α Ι. 77, Η Ι. 'Αφεὶς τὰς ἐν ταῖς πόλεσι διατριβὰς, ταῖς ἐρήμοις ἐνηυλίζετο· ἐκεῖ γενήστευχε πειραζόμενος ὑπὸ τοῦ Σατανᾶ, ἐκεῖ νενίκηκεν ὑπὲρ ἡμῶν, ἐκεῖ συνέτριψε τὰς κεφαλὰς τῶν δρακόντων, ἐκεῖ, καθά φησιν ὁ μακάριος Δαβίδ, τοῦ ἐχθροῦ ἐξ- έλιπον αἱ ῥομφαίαι εἰς τέλος, καὶ πόλεις καθῄρηνται, τουτέστιν ὡς πύργος καὶ πόλεις ὄντες· κατευμεγε θήσας τοίνυν τοῦ Σατανᾶ, καὶ στεφανώσας ἐν ἑαυτῷ τὴν τοῦ ἀνθρώπου φύσιν τοῖς κατ' ἐκείνου βραβείοις, ὑπέστρεψεν εἰς τὴν Γαλιλαίαν, ἐν τῇ δυνάμει τοῦ Πνεύματος, ενεργείᾳ τε καὶ δυνάμει χρώμενος, πλείστας τε θεοσημείας ἀποτελῶν, καὶ πολὺ τὸ θαῦμα παρεχόμενος. Εἰργάζετο δὲ τὰς θεοσημείας, οὐκ ἔξωθεν καὶ πεπορισμένην τὴν τοῦ Πνεύματος χάριν λαβὼν, καθὰ καὶ ὁ τῶν ἁγίων χορός, ὑπάρχων δὲ μᾶλλον φύσει τε καὶ ἀληθῶς Υἱὸς τοῦ Θεοῦ καὶ Πα- τρὸς, καὶ κλῆρον ἴδιον ἔχων τὰ αὐτοῦ· καὶ γὰρ ἔφη πρὸς αὐτὸν, ὅτι « Πάντα τὰ ἐμὰ, σά ἐστι, καὶ τὰ σὰ ἐμὰ, καὶ δεδόξασμαι ἐν αὐτοῖς. » Δεδόξασται τοίνυν ὡς ἰδίᾳ δυνάμει καὶ ἐνεργεία χρώμενος τῇ τοῦ ὁμοου σίου Πνεύματος. Καὶ ἦλθεν εἰς τὴν Ναζαρέτ· καὶ εἰσῆλθεν εἰς τὴν συναγωγήν. (Α Γ. 77, Η Γ. 235) Ἐπειδὴ ἐχρῆν λοιπὸν ἐμφανή ἑαυτὸν καταστῆσαι τοῖς ἐξ αἵματος Ἰσραήλ, καὶ τὸ τῆς ἐνανθρωπήσεως ἐκλάμψαι μυστήριον τοῖς οὐκ εἰδόσιν αὐτὸ, καὶ ὅτι κέχρισται παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς εἰς σωτηρίαν τῆς ὑπὸ οὐρανὸν, πανσόφως καὶ τοῦτο οἰκονομεῖ· χαρίζεται δὲ τοῦτο πρό γε τῶν ἄλλων τοῖς ἐν Ναζαρέτ, οἷς καὶ συνετράφη, κατά γέ φημι τὴν σάρκα. Εἰσελθὼν τοίνυν ἐν τῇ συναγωγή, δέχεται βιβλίον εἰς ἀνάγνωσιν· καὶ ἀνοίξας, προφη τικὴν ἐπελέξατο ῥῆσιν, τὸ περὶ αὐτοῦ λαλοῦσαν μυ στήριον. — Εναργέστατα δὲ διὰ τούτων αὐτὸς ἦν ὁ λέγων διὰ τῆς τοῦ προφήτου φωνῆς, ὡς καὶ ἐναν θρωπήσει καὶ ἀφίξεται διασώσων τὴν ὑπ' οὐρανῶν· κεχρίσθαι γὰρ οὐχ ἑτέρως φαμὲν τὸν Υἱόν, πλην ὅτι κατὰ τὴν σάρκα γενόμενον δηλονότι καθ' ἡμᾶς καὶ ἐνανθρωπήσαντα· Θεὸς γὰρ ὑπάρχων ὁμοῦ καὶ άνθρωπος, ὁ αὐτὸς δίδωσι μὲν θεϊκῶς τὸ Πνεῦμα τῇ κτίσει, δέχεται δὲ αὐτὸ παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός κατὰ τὸ ἀνθρώπινον, ὁ πᾶσαν ἁγιάζων τὴν κτίσιν, - ᾶτε καὶ ἐξ ἁγίου Πατρός πεφηνώς, καὶ τὸ ἐξ αὐτοῦ σε προχεόμενον Πνεῦμα καὶ ταῖς ἄνω δυνάμεσιν ἔνιες ὡς ἑαυτοῦ, καὶ προσέτι τοῖς ἐπεγνωκόσιν αὐτοῦ τὴν ἐπιφάνειαν. Πνεῦμα Κυρίου ἐπ' ἐμὲ, οὗ ἕνεκεν έχρισέ με, εὐαγγελίζεσθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέ με, κ. τ. λ. (Β Γ. 50) Σαφώς διὰ τούτων δηλοί, ὡς τὸ τῆς κε- νώσεως ὑφειμένον, καὶ ὑποβεβηκός, καὶ αὐτὸ τὸ Χριστὸς ὄνομά τε καὶ πράγμα δι' ἡμᾶς κατεδέξατο. Τὸ γὰρ Πνεῦμα, φησίν, ὅπερ ἐστὶ φυσικῶς ἐν ἐμοὶ S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEΡ. V. 14. El regressus est Jesus in virtute Spiritus in A Galileam. Omisso urbium incolatu, desertis in locis versabatur. Ibi jejunavit, tentatusque a diabolo est ; ibi pro nobis vicit; ibi capita draconum contrivit; ivi, ut ait beatus David ®, inimici frameæ defece- runt in finen, et urbes sunt destructa, id est, illi qui turrium urbiumque instar erant. Ergo Satana superato, atque in seipso coronata hominis natura spoliis de illo relatis, reversus est in Galilæam cum virwte Spiritus, operandi potentia utens, plurima edens miracula, multamque sui admirationem exci- lans. Miracula vero operabatur, non accepta exte- rius donataque sibi a Spiritu gratia, sicuti cæteris sanctis eveniebat, sed ipse potius exsistens natu- ralis verusque Dei Patris Filius, et eorum, quæ hujus propria sunt, hæres. Namque et ipsi aiebat: Om- nia mea, tua sunt, et tua, mea ; et glorificatus sum in eis ". » Glorifcatus est igitur, tanquam virtute et efficacia propria utens illa, quæ est Spiritus sibi consubstantialis. V. 16. Et venit Nazareth. Et intravit in syna- gogam. - B b) Quoniam deinceps oportebat notum se consti- tuere filiis Israelis, et incarnationis illucescere my- sterium his qui illud ignorabant, et quod ipse unclus fuisset a Deo Patre ob mundi salutem ; pruden- tissime hoc quoque agit. Primis autem hoc ante C alios beneficium largitur popularibus suis Nazareti, quos inter fuerat nutritus, secundum carnem vide- licet. Ergo synagogam ingressus, sumit librum ad legendum ; eoque aperte, propheticam deligit sen- tentiam quæ mysterium de ipso loquebatur. Ma- nifestissime vero in his dictis ipse prophetæ voce aiebat, se hominem factum iri et venturum ad sal- vandum orbem terrarum. Namque unctum fuisse haud aliter dicimus Filium, quam quatenus caro factus erat, id est æque ac nos home constitutus. Jam cum ipse Deus simul et homo sit, idem Spiritum divinitus denal creaturæ, idemque a Deo Patre ipsummet recipit humanitus, qui tamen creaturam omnem sanctificat; quandoquidem et ex san- cto Patre exsplenduit, et ex ipso profusum Spiritum D tum in supernas virtutes tanquam proprium immit- tit, tum etiam in illos qui adventum ejus cogno- serunt. V. 18. Spiritus Domini super me; propter quod unxit me, erangelizare pauperibus misit me, etc. Manifeste his verbis demonstrat, se exinanitionis denissionem et humilitatem, et ipsum Christi no- men atque olcium nostri causa excepisse. Nanmque ait : Spiritus, qui mihi naturaliter inest propter Psal. IX, 7. *7 Joan. xvu, 10. (1) Animadverte de custodibus hominum angelis Cyrilli testimonium.
κεχρίσθαι γὰρ οὐχ ἑτέρως φαμὲν τὸν Υἱὸν, πλὴν ὅτι κατὰ τὴν σάρκα γενόμενον δηλονότι καθ’ ἡμᾶς καὶ ἐνανθρωπήσαντα· Θεὸς γὰρ ὑπάρχων ὁμοῦ καὶ ἄνθρωπος, ὁ αὐτὸς δίδωσι μὲν θεϊκῶς τὸ Πνεῦμα τῇ κτίσει, δέχεται δὲ αὐτὸ παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς κατὰ τὸ ἀνθρώπινον, ὁ πᾶσαν ἁγιάζων τὴν κτίσιν, ἅτε καὶ ἐξ ἁγίου Πατρὸς πεφηνὼς, καὶ τὸ ἐξ αὐτοῦ προχεόμενον Πνεῦμα καὶ ταῖς ἄνω δυνάμεσιν ἐνιεὶς ὡς ἑαυτοῦ, καὶ προσέτι τοῖς ἐπεγνωκόσιν αὐτοῦ τὴν ἐπιφάνειαν. «Πνεῦμα Κυρίου ἐπ’ ἐμὲ, οὗ ἕνεκεν ἔχρισέ με, εὐαγγελίζεσθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέ με, κ.τ.λ.» (β φ. 50) Σαφῶς διὰ τούτων δηλοῖ, ὡς τὸ τῆς κενώσεως ὑφειμένον, καὶ ὑποβεβηκὸς, καὶ αὐτὸ τὸ Χριστὸς ὄνομά τε καὶ πρᾶγμα δι’ ἡμᾶς κατεδέξατο. Τὸ γὰρ Πνεῦμα, φησὶν, ὅπερ ἐστὶ φυσικῶς ἐν ἐμοὶ διὰ τὸ ταῦτον τῆς οὐσίας καὶ τῆς θεότητος, τοῦτο ἐπ’ ἐμὲ παραγέγονεν καὶ ἔξωθεν· ὥσπερ καὶ ἐν Ἰορδάνῃ ἐν εἴδει περιστερᾶς ἐπεφοίτησεν, οὐχ ὡς μὴ ὑπάρχον ἐν ἐμοὶ, ἀλλ’ οὗ εἵνεκεν ἔχρισέ με. Τίνος δὲ εἵνεκεν χρισθῆναι προείλετο; Ἡμῶν τῶν ἐρήμων γενομένων τοῦ Πνεύματος διὰ τὴν ἀρχαίαν ἐκείνην ἀπόφασιν, τό·
τὴν διάνοιαν ἔχοντας, οὐκ ἐῶσι πονεῖν ὑπὲρ δύναμιν, ἀλλὰ παντὸς ἐξέλκουσι πειρασμού (1). Καὶ ὑπέστρεψεν ὁ Ἰησοῦς ἐν τῇ δυνάμει τοῦ Πνεύματος εἰς τὴν Γαλιλαίαν. (Α Ι. 77, Η Ι. 'Αφεὶς τὰς ἐν ταῖς πόλεσι διατριβὰς, ταῖς ἐρήμοις ἐνηυλίζετο· ἐκεῖ γενήστευχε πειραζόμενος ὑπὸ τοῦ Σατανᾶ, ἐκεῖ νενίκηκεν ὑπὲρ ἡμῶν, ἐκεῖ συνέτριψε τὰς κεφαλὰς τῶν δρακόντων, ἐκεῖ, καθά φησιν ὁ μακάριος Δαβίδ, τοῦ ἐχθροῦ ἐξ- έλιπον αἱ ῥομφαίαι εἰς τέλος, καὶ πόλεις καθῄρηνται, τουτέστιν ὡς πύργος καὶ πόλεις ὄντες· κατευμεγε θήσας τοίνυν τοῦ Σατανᾶ, καὶ στεφανώσας ἐν ἑαυτῷ τὴν τοῦ ἀνθρώπου φύσιν τοῖς κατ' ἐκείνου βραβείοις, ὑπέστρεψεν εἰς τὴν Γαλιλαίαν, ἐν τῇ δυνάμει τοῦ Πνεύματος, ενεργείᾳ τε καὶ δυνάμει χρώμενος, πλείστας τε θεοσημείας ἀποτελῶν, καὶ πολὺ τὸ θαῦμα παρεχόμενος. Εἰργάζετο δὲ τὰς θεοσημείας, οὐκ ἔξωθεν καὶ πεπορισμένην τὴν τοῦ Πνεύματος χάριν λαβὼν, καθὰ καὶ ὁ τῶν ἁγίων χορός, ὑπάρχων δὲ μᾶλλον φύσει τε καὶ ἀληθῶς Υἱὸς τοῦ Θεοῦ καὶ Πα- τρὸς, καὶ κλῆρον ἴδιον ἔχων τὰ αὐτοῦ· καὶ γὰρ ἔφη πρὸς αὐτὸν, ὅτι « Πάντα τὰ ἐμὰ, σά ἐστι, καὶ τὰ σὰ ἐμὰ, καὶ δεδόξασμαι ἐν αὐτοῖς. » Δεδόξασται τοίνυν ὡς ἰδίᾳ δυνάμει καὶ ἐνεργεία χρώμενος τῇ τοῦ ὁμοου σίου Πνεύματος. Καὶ ἦλθεν εἰς τὴν Ναζαρέτ· καὶ εἰσῆλθεν εἰς τὴν συναγωγήν. (Α Γ. 77, Η Γ. 235) Ἐπειδὴ ἐχρῆν λοιπὸν ἐμφανή ἑαυτὸν καταστῆσαι τοῖς ἐξ αἵματος Ἰσραήλ, καὶ τὸ τῆς ἐνανθρωπήσεως ἐκλάμψαι μυστήριον τοῖς οὐκ εἰδόσιν αὐτὸ, καὶ ὅτι κέχρισται παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς εἰς σωτηρίαν τῆς ὑπὸ οὐρανὸν, πανσόφως καὶ τοῦτο οἰκονομεῖ· χαρίζεται δὲ τοῦτο πρό γε τῶν ἄλλων τοῖς ἐν Ναζαρέτ, οἷς καὶ συνετράφη, κατά γέ φημι τὴν σάρκα. Εἰσελθὼν τοίνυν ἐν τῇ συναγωγή, δέχεται βιβλίον εἰς ἀνάγνωσιν· καὶ ἀνοίξας, προφη τικὴν ἐπελέξατο ῥῆσιν, τὸ περὶ αὐτοῦ λαλοῦσαν μυ στήριον. — Εναργέστατα δὲ διὰ τούτων αὐτὸς ἦν ὁ λέγων διὰ τῆς τοῦ προφήτου φωνῆς, ὡς καὶ ἐναν θρωπήσει καὶ ἀφίξεται διασώσων τὴν ὑπ' οὐρανῶν· κεχρίσθαι γὰρ οὐχ ἑτέρως φαμὲν τὸν Υἱόν, πλην ὅτι κατὰ τὴν σάρκα γενόμενον δηλονότι καθ' ἡμᾶς καὶ ἐνανθρωπήσαντα· Θεὸς γὰρ ὑπάρχων ὁμοῦ καὶ άνθρωπος, ὁ αὐτὸς δίδωσι μὲν θεϊκῶς τὸ Πνεῦμα τῇ κτίσει, δέχεται δὲ αὐτὸ παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός κατὰ τὸ ἀνθρώπινον, ὁ πᾶσαν ἁγιάζων τὴν κτίσιν, - ᾶτε καὶ ἐξ ἁγίου Πατρός πεφηνώς, καὶ τὸ ἐξ αὐτοῦ σε προχεόμενον Πνεῦμα καὶ ταῖς ἄνω δυνάμεσιν ἔνιες ὡς ἑαυτοῦ, καὶ προσέτι τοῖς ἐπεγνωκόσιν αὐτοῦ τὴν ἐπιφάνειαν. Πνεῦμα Κυρίου ἐπ' ἐμὲ, οὗ ἕνεκεν έχρισέ με, εὐαγγελίζεσθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέ με, κ. τ. λ. (Β Γ. 50) Σαφώς διὰ τούτων δηλοί, ὡς τὸ τῆς κε- νώσεως ὑφειμένον, καὶ ὑποβεβηκός, καὶ αὐτὸ τὸ Χριστὸς ὄνομά τε καὶ πράγμα δι' ἡμᾶς κατεδέξατο. Τὸ γὰρ Πνεῦμα, φησίν, ὅπερ ἐστὶ φυσικῶς ἐν ἐμοὶ S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEΡ. V. 14. El regressus est Jesus in virtute Spiritus in A Galileam. Omisso urbium incolatu, desertis in locis versabatur. Ibi jejunavit, tentatusque a diabolo est ; ibi pro nobis vicit; ibi capita draconum contrivit; ivi, ut ait beatus David ®, inimici frameæ defece- runt in finen, et urbes sunt destructa, id est, illi qui turrium urbiumque instar erant. Ergo Satana superato, atque in seipso coronata hominis natura spoliis de illo relatis, reversus est in Galilæam cum virwte Spiritus, operandi potentia utens, plurima edens miracula, multamque sui admirationem exci- lans. Miracula vero operabatur, non accepta exte- rius donataque sibi a Spiritu gratia, sicuti cæteris sanctis eveniebat, sed ipse potius exsistens natu- ralis verusque Dei Patris Filius, et eorum, quæ hujus propria sunt, hæres. Namque et ipsi aiebat: Om- nia mea, tua sunt, et tua, mea ; et glorificatus sum in eis ". » Glorifcatus est igitur, tanquam virtute et efficacia propria utens illa, quæ est Spiritus sibi consubstantialis. V. 16. Et venit Nazareth. Et intravit in syna- gogam. - B b) Quoniam deinceps oportebat notum se consti- tuere filiis Israelis, et incarnationis illucescere my- sterium his qui illud ignorabant, et quod ipse unclus fuisset a Deo Patre ob mundi salutem ; pruden- tissime hoc quoque agit. Primis autem hoc ante C alios beneficium largitur popularibus suis Nazareti, quos inter fuerat nutritus, secundum carnem vide- licet. Ergo synagogam ingressus, sumit librum ad legendum ; eoque aperte, propheticam deligit sen- tentiam quæ mysterium de ipso loquebatur. Ma- nifestissime vero in his dictis ipse prophetæ voce aiebat, se hominem factum iri et venturum ad sal- vandum orbem terrarum. Namque unctum fuisse haud aliter dicimus Filium, quam quatenus caro factus erat, id est æque ac nos home constitutus. Jam cum ipse Deus simul et homo sit, idem Spiritum divinitus denal creaturæ, idemque a Deo Patre ipsummet recipit humanitus, qui tamen creaturam omnem sanctificat; quandoquidem et ex san- cto Patre exsplenduit, et ex ipso profusum Spiritum D tum in supernas virtutes tanquam proprium immit- tit, tum etiam in illos qui adventum ejus cogno- serunt. V. 18. Spiritus Domini super me; propter quod unxit me, erangelizare pauperibus misit me, etc. Manifeste his verbis demonstrat, se exinanitionis denissionem et humilitatem, et ipsum Christi no- men atque olcium nostri causa excepisse. Nanmque ait : Spiritus, qui mihi naturaliter inest propter Psal. IX, 7. *7 Joan. xvu, 10. (1) Animadverte de custodibus hominum angelis Cyrilli testimonium.
PG 72:536«Οὐ μὴ καταμείνῃ τὸ Πνεῦμά μου ἐν τοῖς ἀνθρώποις τούτοις, διὰ τὸ εἶναι αὐτοὺς σάρκα.» Ταῦτα ὁ ἐνανθρωπήσας τοῦ Θεοῦ Λόγος φησί· Θεὸς γὰρ ὢν ἀληθινὸς ἐξ ἀληθινοῦ Θεοῦ τοῦ Πατρὸς, καὶ δι’ ἡμᾶς ἄνθρωπος ἀτρέπτως γεγονὼς, μεθ’ ἡμῶν κέχρισται τῷ ἐλαίῳ τῆς ἀγαλλιάσεως, τοῦ Πνεύματος αὐτῷ παρὰ τὸν Ἰορδάνην ἐπιφοιτήσαντος ἐν εἴδει περιστερᾶς. Πάλαι μὲν γὰρ συμβολικῶς ἐχρίοντο βασιλεῖς τε καὶ ἱερεῖς, ἁγιασμοῦ τινα μετοχὴν ἐκ τούτου κερδαίνοντες· ὁ δὲ δι’ ἡμᾶς ἐνανθρωπήσας, τῷ νοητῷ τῆς ἀγαλλιάσεως ἐλαίῳ, καὶ αὐτῇ τῇ τοῦ Πνεύματος ἐπιφοιτήσει ἐχρίσθη· τοῦτο ἡμῖν λαμβάνων, οὐχ ἑαυτῷ· καὶ γὰρ ἀποπτάντος τοῦ Πνεύματος, καὶ μὴ καταμείναντος ἐν ἡμῖν διὰ τὸ εἶναι ἡμᾶς σάρκα, πένθους ἦν πλήρης ἡ γῆ, ἅτε μετουσίας ἐστερημένη Θεοῦ.(β φ. 50 β) Ἐκήρυξε δὲ καὶ αἰχμαλώτοις ἄφεσιν, ἣν καὶ ἐνήργησε, δήσας τὸν ἰσχυρὸν τὸν τυραννικῶς καταδυναστεύσαντα τοῦ γένους ἡμῶν Σατανᾶν, καὶ τὰ σκεύη αὐτοῦ διαρπάσας ἡμᾶς. (α φ. 77, η φ. 235 β) Ὥσπερ μέντοι τὸ, ἔχρισέ με , τῇ ἀνθρωπότητι πρέπει· χρίεται γὰρ οὐχ ἡ θεία φύσις, ἀλλὰ τὸ ἡμῖν ὁμογενές· οὕτω καὶ τὸ, ἀπέσταλκέ με , τῷ ἀνθρωπίνῳ λογιστέον.(α φ.
τὴν διάνοιαν ἔχοντας, οὐκ ἐῶσι πονεῖν ὑπὲρ δύναμιν, ἀλλὰ παντὸς ἐξέλκουσι πειρασμού (1). Καὶ ὑπέστρεψεν ὁ Ἰησοῦς ἐν τῇ δυνάμει τοῦ Πνεύματος εἰς τὴν Γαλιλαίαν. (Α Ι. 77, Η Ι. 'Αφεὶς τὰς ἐν ταῖς πόλεσι διατριβὰς, ταῖς ἐρήμοις ἐνηυλίζετο· ἐκεῖ γενήστευχε πειραζόμενος ὑπὸ τοῦ Σατανᾶ, ἐκεῖ νενίκηκεν ὑπὲρ ἡμῶν, ἐκεῖ συνέτριψε τὰς κεφαλὰς τῶν δρακόντων, ἐκεῖ, καθά φησιν ὁ μακάριος Δαβίδ, τοῦ ἐχθροῦ ἐξ- έλιπον αἱ ῥομφαίαι εἰς τέλος, καὶ πόλεις καθῄρηνται, τουτέστιν ὡς πύργος καὶ πόλεις ὄντες· κατευμεγε θήσας τοίνυν τοῦ Σατανᾶ, καὶ στεφανώσας ἐν ἑαυτῷ τὴν τοῦ ἀνθρώπου φύσιν τοῖς κατ' ἐκείνου βραβείοις, ὑπέστρεψεν εἰς τὴν Γαλιλαίαν, ἐν τῇ δυνάμει τοῦ Πνεύματος, ενεργείᾳ τε καὶ δυνάμει χρώμενος, πλείστας τε θεοσημείας ἀποτελῶν, καὶ πολὺ τὸ θαῦμα παρεχόμενος. Εἰργάζετο δὲ τὰς θεοσημείας, οὐκ ἔξωθεν καὶ πεπορισμένην τὴν τοῦ Πνεύματος χάριν λαβὼν, καθὰ καὶ ὁ τῶν ἁγίων χορός, ὑπάρχων δὲ μᾶλλον φύσει τε καὶ ἀληθῶς Υἱὸς τοῦ Θεοῦ καὶ Πα- τρὸς, καὶ κλῆρον ἴδιον ἔχων τὰ αὐτοῦ· καὶ γὰρ ἔφη πρὸς αὐτὸν, ὅτι « Πάντα τὰ ἐμὰ, σά ἐστι, καὶ τὰ σὰ ἐμὰ, καὶ δεδόξασμαι ἐν αὐτοῖς. » Δεδόξασται τοίνυν ὡς ἰδίᾳ δυνάμει καὶ ἐνεργεία χρώμενος τῇ τοῦ ὁμοου σίου Πνεύματος. Καὶ ἦλθεν εἰς τὴν Ναζαρέτ· καὶ εἰσῆλθεν εἰς τὴν συναγωγήν. (Α Γ. 77, Η Γ. 235) Ἐπειδὴ ἐχρῆν λοιπὸν ἐμφανή ἑαυτὸν καταστῆσαι τοῖς ἐξ αἵματος Ἰσραήλ, καὶ τὸ τῆς ἐνανθρωπήσεως ἐκλάμψαι μυστήριον τοῖς οὐκ εἰδόσιν αὐτὸ, καὶ ὅτι κέχρισται παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς εἰς σωτηρίαν τῆς ὑπὸ οὐρανὸν, πανσόφως καὶ τοῦτο οἰκονομεῖ· χαρίζεται δὲ τοῦτο πρό γε τῶν ἄλλων τοῖς ἐν Ναζαρέτ, οἷς καὶ συνετράφη, κατά γέ φημι τὴν σάρκα. Εἰσελθὼν τοίνυν ἐν τῇ συναγωγή, δέχεται βιβλίον εἰς ἀνάγνωσιν· καὶ ἀνοίξας, προφη τικὴν ἐπελέξατο ῥῆσιν, τὸ περὶ αὐτοῦ λαλοῦσαν μυ στήριον. — Εναργέστατα δὲ διὰ τούτων αὐτὸς ἦν ὁ λέγων διὰ τῆς τοῦ προφήτου φωνῆς, ὡς καὶ ἐναν θρωπήσει καὶ ἀφίξεται διασώσων τὴν ὑπ' οὐρανῶν· κεχρίσθαι γὰρ οὐχ ἑτέρως φαμὲν τὸν Υἱόν, πλην ὅτι κατὰ τὴν σάρκα γενόμενον δηλονότι καθ' ἡμᾶς καὶ ἐνανθρωπήσαντα· Θεὸς γὰρ ὑπάρχων ὁμοῦ καὶ άνθρωπος, ὁ αὐτὸς δίδωσι μὲν θεϊκῶς τὸ Πνεῦμα τῇ κτίσει, δέχεται δὲ αὐτὸ παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός κατὰ τὸ ἀνθρώπινον, ὁ πᾶσαν ἁγιάζων τὴν κτίσιν, - ᾶτε καὶ ἐξ ἁγίου Πατρός πεφηνώς, καὶ τὸ ἐξ αὐτοῦ σε προχεόμενον Πνεῦμα καὶ ταῖς ἄνω δυνάμεσιν ἔνιες ὡς ἑαυτοῦ, καὶ προσέτι τοῖς ἐπεγνωκόσιν αὐτοῦ τὴν ἐπιφάνειαν. Πνεῦμα Κυρίου ἐπ' ἐμὲ, οὗ ἕνεκεν έχρισέ με, εὐαγγελίζεσθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέ με, κ. τ. λ. (Β Γ. 50) Σαφώς διὰ τούτων δηλοί, ὡς τὸ τῆς κε- νώσεως ὑφειμένον, καὶ ὑποβεβηκός, καὶ αὐτὸ τὸ Χριστὸς ὄνομά τε καὶ πράγμα δι' ἡμᾶς κατεδέξατο. Τὸ γὰρ Πνεῦμα, φησίν, ὅπερ ἐστὶ φυσικῶς ἐν ἐμοὶ S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEΡ. V. 14. El regressus est Jesus in virtute Spiritus in A Galileam. Omisso urbium incolatu, desertis in locis versabatur. Ibi jejunavit, tentatusque a diabolo est ; ibi pro nobis vicit; ibi capita draconum contrivit; ivi, ut ait beatus David ®, inimici frameæ defece- runt in finen, et urbes sunt destructa, id est, illi qui turrium urbiumque instar erant. Ergo Satana superato, atque in seipso coronata hominis natura spoliis de illo relatis, reversus est in Galilæam cum virwte Spiritus, operandi potentia utens, plurima edens miracula, multamque sui admirationem exci- lans. Miracula vero operabatur, non accepta exte- rius donataque sibi a Spiritu gratia, sicuti cæteris sanctis eveniebat, sed ipse potius exsistens natu- ralis verusque Dei Patris Filius, et eorum, quæ hujus propria sunt, hæres. Namque et ipsi aiebat: Om- nia mea, tua sunt, et tua, mea ; et glorificatus sum in eis ". » Glorifcatus est igitur, tanquam virtute et efficacia propria utens illa, quæ est Spiritus sibi consubstantialis. V. 16. Et venit Nazareth. Et intravit in syna- gogam. - B b) Quoniam deinceps oportebat notum se consti- tuere filiis Israelis, et incarnationis illucescere my- sterium his qui illud ignorabant, et quod ipse unclus fuisset a Deo Patre ob mundi salutem ; pruden- tissime hoc quoque agit. Primis autem hoc ante C alios beneficium largitur popularibus suis Nazareti, quos inter fuerat nutritus, secundum carnem vide- licet. Ergo synagogam ingressus, sumit librum ad legendum ; eoque aperte, propheticam deligit sen- tentiam quæ mysterium de ipso loquebatur. Ma- nifestissime vero in his dictis ipse prophetæ voce aiebat, se hominem factum iri et venturum ad sal- vandum orbem terrarum. Namque unctum fuisse haud aliter dicimus Filium, quam quatenus caro factus erat, id est æque ac nos home constitutus. Jam cum ipse Deus simul et homo sit, idem Spiritum divinitus denal creaturæ, idemque a Deo Patre ipsummet recipit humanitus, qui tamen creaturam omnem sanctificat; quandoquidem et ex san- cto Patre exsplenduit, et ex ipso profusum Spiritum D tum in supernas virtutes tanquam proprium immit- tit, tum etiam in illos qui adventum ejus cogno- serunt. V. 18. Spiritus Domini super me; propter quod unxit me, erangelizare pauperibus misit me, etc. Manifeste his verbis demonstrat, se exinanitionis denissionem et humilitatem, et ipsum Christi no- men atque olcium nostri causa excepisse. Nanmque ait : Spiritus, qui mihi naturaliter inest propter Psal. IX, 7. *7 Joan. xvu, 10. (1) Animadverte de custodibus hominum angelis Cyrilli testimonium.
77 β, η φ. 236) Καὶ τοὺς πάλαι τὴν ἐκ τοῦ διαβόλου ἀχλὺν ἔχοντας εἰς καρδίαν, λαμπροὺς ἀπέφηνεν, οἷά τις δικαιοσύνης ἥλιος ἀνίσχων, καὶ υἱοὺς ἀποφήνας οὐκέτι νυκτὸς καὶ σκότους, ἀλλὰ φωτὸς καὶ ἡμέρας, κατὰ τὴν Παύλου φωνήν· καὶ οἱ τυφλοὶ ὄντες· ἐτύφλωσε γὰρ τὰς καρδίας αὐτῶν ὁ ἀποστάτης· ἀνέβλεψαν, καὶ ἐπέγνωσαν τὴν ἀλήθειαν, καὶ καθώς φησιν Ἡσαί̈ας, γέγονεν αὐτοῖς τὸ σκότος εἰς φῶς· τουτέστιν, οἱ ἀμαθεῖς γεγόνασι σοφοί· οἵ ποτε πλανώμενοι τὰς τῆς δικαιοσύνης ἐγνώκασιν ὁδούς. Φησὶ δέ που καὶ πρὸς αὐτὸν τὸν Υἱὸν ὁ Πατήρ· «Δέδωκά σε εἰς διαθήκην γένους, εἰς φῶς ἐθνῶν, ἀνοῖξαι ὀφθαλμοὺς τυφλῶν, ἐξαγαγεῖν ἐκ δεσμῶν δεδεμένους, καὶ ἐξ οἴκου φυλακῆς καθημένους ἐν σκότει.» Ἀφίκετο γὰρ ὁ Μονογενὴς εἰς τόνδε τὸν κόσμον, καὶ τοῖς ἐκ γένους, τουτέστι τοῖς ἐξ αἵματος Ἰσραήλ· ἐξ αὐτῶν γὰρ πέφηνε τὸ κατὰ σάρκα· τὴν καινὴν δέδωκε διαθήκην, τὴν πάλαι προηγγελμένην διὰ φωνῆς προφητῶν· ἐνήστραψε δὲ καὶ τοῖς ἔθνεσι τὸ θεῖόν τε καὶ οὐράνιον φῶς· καὶ τοῖς ἐν ᾄδου πνεύμασι πορευθεὶς ἐκήρυξε, καὶ τοῖς καθειργμένοις ἐν οἴκῳ φυλακῆς ἐπεφάνη, καὶ πάντας ἀνῆκε δεσμῶν καὶ ἀνάγκης.
τὴν διάνοιαν ἔχοντας, οὐκ ἐῶσι πονεῖν ὑπὲρ δύναμιν, ἀλλὰ παντὸς ἐξέλκουσι πειρασμού (1). Καὶ ὑπέστρεψεν ὁ Ἰησοῦς ἐν τῇ δυνάμει τοῦ Πνεύματος εἰς τὴν Γαλιλαίαν. (Α Ι. 77, Η Ι. 'Αφεὶς τὰς ἐν ταῖς πόλεσι διατριβὰς, ταῖς ἐρήμοις ἐνηυλίζετο· ἐκεῖ γενήστευχε πειραζόμενος ὑπὸ τοῦ Σατανᾶ, ἐκεῖ νενίκηκεν ὑπὲρ ἡμῶν, ἐκεῖ συνέτριψε τὰς κεφαλὰς τῶν δρακόντων, ἐκεῖ, καθά φησιν ὁ μακάριος Δαβίδ, τοῦ ἐχθροῦ ἐξ- έλιπον αἱ ῥομφαίαι εἰς τέλος, καὶ πόλεις καθῄρηνται, τουτέστιν ὡς πύργος καὶ πόλεις ὄντες· κατευμεγε θήσας τοίνυν τοῦ Σατανᾶ, καὶ στεφανώσας ἐν ἑαυτῷ τὴν τοῦ ἀνθρώπου φύσιν τοῖς κατ' ἐκείνου βραβείοις, ὑπέστρεψεν εἰς τὴν Γαλιλαίαν, ἐν τῇ δυνάμει τοῦ Πνεύματος, ενεργείᾳ τε καὶ δυνάμει χρώμενος, πλείστας τε θεοσημείας ἀποτελῶν, καὶ πολὺ τὸ θαῦμα παρεχόμενος. Εἰργάζετο δὲ τὰς θεοσημείας, οὐκ ἔξωθεν καὶ πεπορισμένην τὴν τοῦ Πνεύματος χάριν λαβὼν, καθὰ καὶ ὁ τῶν ἁγίων χορός, ὑπάρχων δὲ μᾶλλον φύσει τε καὶ ἀληθῶς Υἱὸς τοῦ Θεοῦ καὶ Πα- τρὸς, καὶ κλῆρον ἴδιον ἔχων τὰ αὐτοῦ· καὶ γὰρ ἔφη πρὸς αὐτὸν, ὅτι « Πάντα τὰ ἐμὰ, σά ἐστι, καὶ τὰ σὰ ἐμὰ, καὶ δεδόξασμαι ἐν αὐτοῖς. » Δεδόξασται τοίνυν ὡς ἰδίᾳ δυνάμει καὶ ἐνεργεία χρώμενος τῇ τοῦ ὁμοου σίου Πνεύματος. Καὶ ἦλθεν εἰς τὴν Ναζαρέτ· καὶ εἰσῆλθεν εἰς τὴν συναγωγήν. (Α Γ. 77, Η Γ. 235) Ἐπειδὴ ἐχρῆν λοιπὸν ἐμφανή ἑαυτὸν καταστῆσαι τοῖς ἐξ αἵματος Ἰσραήλ, καὶ τὸ τῆς ἐνανθρωπήσεως ἐκλάμψαι μυστήριον τοῖς οὐκ εἰδόσιν αὐτὸ, καὶ ὅτι κέχρισται παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς εἰς σωτηρίαν τῆς ὑπὸ οὐρανὸν, πανσόφως καὶ τοῦτο οἰκονομεῖ· χαρίζεται δὲ τοῦτο πρό γε τῶν ἄλλων τοῖς ἐν Ναζαρέτ, οἷς καὶ συνετράφη, κατά γέ φημι τὴν σάρκα. Εἰσελθὼν τοίνυν ἐν τῇ συναγωγή, δέχεται βιβλίον εἰς ἀνάγνωσιν· καὶ ἀνοίξας, προφη τικὴν ἐπελέξατο ῥῆσιν, τὸ περὶ αὐτοῦ λαλοῦσαν μυ στήριον. — Εναργέστατα δὲ διὰ τούτων αὐτὸς ἦν ὁ λέγων διὰ τῆς τοῦ προφήτου φωνῆς, ὡς καὶ ἐναν θρωπήσει καὶ ἀφίξεται διασώσων τὴν ὑπ' οὐρανῶν· κεχρίσθαι γὰρ οὐχ ἑτέρως φαμὲν τὸν Υἱόν, πλην ὅτι κατὰ τὴν σάρκα γενόμενον δηλονότι καθ' ἡμᾶς καὶ ἐνανθρωπήσαντα· Θεὸς γὰρ ὑπάρχων ὁμοῦ καὶ άνθρωπος, ὁ αὐτὸς δίδωσι μὲν θεϊκῶς τὸ Πνεῦμα τῇ κτίσει, δέχεται δὲ αὐτὸ παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός κατὰ τὸ ἀνθρώπινον, ὁ πᾶσαν ἁγιάζων τὴν κτίσιν, - ᾶτε καὶ ἐξ ἁγίου Πατρός πεφηνώς, καὶ τὸ ἐξ αὐτοῦ σε προχεόμενον Πνεῦμα καὶ ταῖς ἄνω δυνάμεσιν ἔνιες ὡς ἑαυτοῦ, καὶ προσέτι τοῖς ἐπεγνωκόσιν αὐτοῦ τὴν ἐπιφάνειαν. Πνεῦμα Κυρίου ἐπ' ἐμὲ, οὗ ἕνεκεν έχρισέ με, εὐαγγελίζεσθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέ με, κ. τ. λ. (Β Γ. 50) Σαφώς διὰ τούτων δηλοί, ὡς τὸ τῆς κε- νώσεως ὑφειμένον, καὶ ὑποβεβηκός, καὶ αὐτὸ τὸ Χριστὸς ὄνομά τε καὶ πράγμα δι' ἡμᾶς κατεδέξατο. Τὸ γὰρ Πνεῦμα, φησίν, ὅπερ ἐστὶ φυσικῶς ἐν ἐμοὶ S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEΡ. V. 14. El regressus est Jesus in virtute Spiritus in A Galileam. Omisso urbium incolatu, desertis in locis versabatur. Ibi jejunavit, tentatusque a diabolo est ; ibi pro nobis vicit; ibi capita draconum contrivit; ivi, ut ait beatus David ®, inimici frameæ defece- runt in finen, et urbes sunt destructa, id est, illi qui turrium urbiumque instar erant. Ergo Satana superato, atque in seipso coronata hominis natura spoliis de illo relatis, reversus est in Galilæam cum virwte Spiritus, operandi potentia utens, plurima edens miracula, multamque sui admirationem exci- lans. Miracula vero operabatur, non accepta exte- rius donataque sibi a Spiritu gratia, sicuti cæteris sanctis eveniebat, sed ipse potius exsistens natu- ralis verusque Dei Patris Filius, et eorum, quæ hujus propria sunt, hæres. Namque et ipsi aiebat: Om- nia mea, tua sunt, et tua, mea ; et glorificatus sum in eis ". » Glorifcatus est igitur, tanquam virtute et efficacia propria utens illa, quæ est Spiritus sibi consubstantialis. V. 16. Et venit Nazareth. Et intravit in syna- gogam. - B b) Quoniam deinceps oportebat notum se consti- tuere filiis Israelis, et incarnationis illucescere my- sterium his qui illud ignorabant, et quod ipse unclus fuisset a Deo Patre ob mundi salutem ; pruden- tissime hoc quoque agit. Primis autem hoc ante C alios beneficium largitur popularibus suis Nazareti, quos inter fuerat nutritus, secundum carnem vide- licet. Ergo synagogam ingressus, sumit librum ad legendum ; eoque aperte, propheticam deligit sen- tentiam quæ mysterium de ipso loquebatur. Ma- nifestissime vero in his dictis ipse prophetæ voce aiebat, se hominem factum iri et venturum ad sal- vandum orbem terrarum. Namque unctum fuisse haud aliter dicimus Filium, quam quatenus caro factus erat, id est æque ac nos home constitutus. Jam cum ipse Deus simul et homo sit, idem Spiritum divinitus denal creaturæ, idemque a Deo Patre ipsummet recipit humanitus, qui tamen creaturam omnem sanctificat; quandoquidem et ex san- cto Patre exsplenduit, et ex ipso profusum Spiritum D tum in supernas virtutes tanquam proprium immit- tit, tum etiam in illos qui adventum ejus cogno- serunt. V. 18. Spiritus Domini super me; propter quod unxit me, erangelizare pauperibus misit me, etc. Manifeste his verbis demonstrat, se exinanitionis denissionem et humilitatem, et ipsum Christi no- men atque olcium nostri causa excepisse. Nanmque ait : Spiritus, qui mihi naturaliter inest propter Psal. IX, 7. *7 Joan. xvu, 10. (1) Animadverte de custodibus hominum angelis Cyrilli testimonium.
PG 72:538Ταῦτα δὲ πῶς οὐκ ἂν ἔχοι σαφῆ τὴν ἀπόδειξιν τοῦ. ὅτι καὶ Θεὸς καὶ ἐκ Θεοῦ κατὰ φύσιν ἐστὶν ὁ Χριστός; Τί δὲ τὸ ἀποστεῖλαι τεθραυσμένους ἐν ἀφέσει; Τὸ ἐλευθέρους ἐκπέμψαι, οὓς συνέθραυσε νοητῶς ῥαβδίζων ὁ Σατανᾶς. Τί δὲ τὸ κηρύξαι ἐνιαυτὸν Κυρίου δεκτόν; Τὸ τὴν ἑαυτοῦ εὐαγγελίσασθαι παρουσίαν, τὸ τὸν καιρὸν ἐνστῆναι τοῦ Κυρίου, τουτέστι τοῦ Υἱοῦ· δεκτὸς γὰρ ἐνιαυτὸς, καθ’ ὃν ἐσταυρώθη Χριστὸς ὑπὲρ ἡμῶν· δεκτοὶ γὰρ τότε γεγόναμεν τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ καρποφορηθέντες δι’ αὐτοῦ. Διὸ ἔλεγεν· «Ὅταν ὑψωθῶ ἐκ τῆς γῆς, πάντας ἑλκύσω πρὸς ἐμαυτόν.» Καὶ γοῦν ἀνεβίω τριήμερος, πατήσας τοῦ θανάτου τὸ κράτος. Εἶτα τοῖς μαθηταῖς προςεφώνει· «Ἐδόθη μοι πᾶσα ἐξουσία,» καὶ τὰ ἐξῆς. Δεκτὸς οὖν ἐνιαυτὸς ἐκεῖνός που πάντως, καθ’ ὃν εἰσεδέχθημεν τὴν πρὸς αὐτὸν λαχόντες οἰκείωσιν, ἀπονιψάμενοι τὴν ἁμαρτίαν, διὰ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος· καὶ τῆς θείας αὐτοῦ φύσεως γενόμενοι κοινωνοὶ, διὰ μετοχῆς τοῦ ἁγίου Πνεύματος· ἤγουν δεκτὸς ἐνιαυτὸς, καθ’ ὃν πεφανέρωκε τὴν δόξαν αὐτοῦ, διὰ τὰς (ξοδδ.» τῆς, σεδ μαλυι τὰς) ὑπὲρ λόγον θεοσημείας.
διὰ τὸ ταυτὸν τῆς οὐσίας καὶ τῆς θεότητος, τοῦτο ἐπ᾽ ἐμὲ παραγέγονεν καὶ ἔξωθεν· ὥσπερ καὶ ἐν Ἰορδάνῃ ἐν εἴδει περιστερᾶς ἐπεφοίτησεν, οὐχ ὡς μὴ ὑπάρχον ἐν ἐμοί, ἀλλ᾽ οὗ είνεκεν έχρισέ με. Τίνος δὲ εἶνεκεν χρισθῆναι προείλετο ; Ημῶν τῶν ἐρήμων γενομένων τοῦ Πνεύματος διὰ τὴν ἀρχαίαν ἐκείνην ἀπόφασιν, τό· ὁ Οὐ μὴ καταμείνῃ τὸ Πνεῦμά μου ἐν τοῖς ἀν θρώποις τούτοις, διὰ τὸ εἶναι αὐτοὺς σάρκα, ο Ταῦτα ὁ ἐνανθρωπήσας τοῦ Θεοῦ Λόγος φησί· Θεός γὰρ ὢν ἀληθινὸς ἐξ ἀληθινοῦ Θεοῦ τοῦ Πατρὸς, καὶ δι' ἡμᾶς ἄνθρωπος ἀτρέπτως γεγονώς, μεθ᾿ ἡμῶν κέχρισται τῷ ἐλαίῳ τῆς ἀγαλλιάσεως, τοῦ Πνεύματος αὐτῷ παρὰ τὸν Ἰορδάνην ἐπιφοιτήσαντος ἐν εἴδει περιστεράς. Πάλαι μὲν γὰρ συμβολικῶς ἐχρίοντο βασιλεῖς τε καὶ ἱερεῖς, ἁγιασμοῦ τινα μετοχὴν ἐκ τούτου κερδαίνοντες· ὁ δὲ δι᾿ ἡμᾶς ἐνανθρωπήσας, τῷ Β νοητῷ τῆς ἀγαλλιάσεως ἐλαίῳ, καὶ αὐτῇ τῇ τοῦ Πνεύματος επιφοιτήσει ἐχρίσθη· τοῦτο ἡμῖν λαμ βάνων, οὐχ ἑαυτῷ· καὶ γὰρ ἀποπτάντος τοῦ Πνεύ ματος, καὶ μὴ καταμείναντος ἐν ἡμῖν διὰ τὸ εἶναι ἡμᾶς σάρκα, πένθους ἦν πλήρης ἡ γῆ, ἅτε μετουσίας ἑστερημένη Θεοῦ. — (Β Εκήρυξε δὲ καὶ αἰχμαλώτοις άφεσιν, ἣν καὶ ἐνήργησε, δήσας τὸν ἰσχυρὸν τὸν τυραννικῶς καταδυναστεύσαντα τοῦ γένους ἡμᾶς. - (Α Γ. 77, Η Γ. "Ωσπερ μέντοι τὸ ἔχρισέ με, τῇ ἀνθρωπότητι πρέπει χρίεται γὰρ οὐχ ἡ θεία φύσις, ἀλλὰ τὸ ἡμῖν ὁμογενές· οὕτω καὶ τὸ, ἀπο ἐσταλκέ με, τῷ ἀνθρωπίνῳ λογιστέον.— (Α Γ. 236) Καὶ τοὺς πάλαι τὴν ἐκ τοῦ διαβόλου ἀχλὺν ἔχοντας εἰς καρδίαν, λαμπρούς ἀπέφηνεν, οἷά τις δικαιοσύνης ήλιος ἀνίσχων, καὶ υἱοὺς ἀποφήνας οὐκ ἐτι νυκτὸς καὶ σκότους, ἀλλὰ φωτὸς καὶ ἡμέρας, κατὰ τὴν Παύλου φωνήν· καὶ οἱ τυφλοὶ ὄντες· ἐτύ φλωσε γὰρ τὰς καρδίας αὐτῶν ὁ ἀποστάτης· ἀνέβλε ψαν, καὶ ἐπέγνωσαν τὴν ἀλήθειαν, καὶ καθώς φησιν Ησαΐας, γέγονεν αὐτοῖς τὸ σκότος εἰς φῶς· τους ἐστιν, οἱ ἀμαθεῖς γεγόνασι σοφοί· οι ποτε πλανώ μενοι τὰς τῆς δικαιοσύνης ἐγνώκασιν ὁδούς. Φησί δέ που καὶ πρὸς αὐτὸν τὸν Υἱὸν ὁ Πατήρ· Δέδωκά σε εἰς διαθήκην γένους, εἰς φῶς ἐθνῶν, ἀνοίξαι ὀφθαλ μοὺς τυφλῶν, ἐξαγαγεῖν ἐκ δεσμῶν δεδεμένους, καὶ ἐξ οἴκου φυλακῆς καθημένους ἐν σκότει. ο 'Αφίκετο γὰρ ὁ Μονογενῆς εἰς τόνδε τὸν κόσμον, καὶ τοῖς ἐκ γένους, τουτέστι τοῖς ἐξ αἵματος Ἰσραήλ· ἐξ αὐ- τῶν γὰρ πέφηνε τὸ κατὰ σάρκα· τὴν καινήν δέδωκε διαθήκην, τὴν πάλαι προηγγελμένην διὰ φωνῆς προ φητῶν· ἐνήστραψε δὲ καὶ τοῖς ἔθνεσι τὸ θεῖόν τε καὶ οὐράνιον φῶς· καὶ τοῖς ἐν ᾅδου πνεύμασι πορευθεὶς ἐκήρυξε, καὶ τοῖς καθειργμένοις ἐν οἴκῳ φυλακῆς ἐπεφάνη, καὶ πάντας ἀνῆκε δεσμῶν καὶ ἀνάγκης. Ταῦτα δὲ πῶς οὐκ ἂν ἔχοι σαφῆ τὴν ἀπόδειξιν τοῦ, ὅτι καὶ Θεὸς καὶ ἐκ Θεοῦ κατὰ φύσιν ἐστὶν ὁ Χρι- στός ; Τί δὲ τὸ ἀποστεῖλαι τεθραυσμένους ἐν ἀφέσει; Τὸ ἐλευθέρους ἐκπέμψαι, οὓς συνέθραυσε νοητῶς ῥαβδί- ζων ὁ Σατανᾶς. Τί δὲ τὸ κηρύξαι ἐνιαυτὸν Κυρίου ἡμῶν Σατανᾶν, καὶ τὰ σκεύη αὐτοῦ διαρπάσας Ει οι COMMENT. IN LUCAM. exterius supervenit: sicut etiam apud Jordanem sub columbæ specie descendit; non quia in me non esset, sed quatenus unxit me. Cur autem ungi vo- Iuit? Nempe quia nos deserti eramus a Spiritu ob antiquam illam sententiam : «Non permanebit Spi- ritus meus in his hominibus, quia caro sunt 6. - A unitatem substantiæ ac deitatis, is, inquam, in me f. b) C b) f. b, D ss Gen. vi. 3. » | Thess. ♥, 5. »º Isa. XLII, 16. Hæc ab humanato Dei Verbo dicuntur. Verus enim Deus ex Deo Patre, et propter nos homo sine mutatione factus, nobiscum unctus est oleo exsul- tationis, Spiritu in eum sub columbe specie apul Jordanem convolante. Olim sane symbolice urge- bantur reges ac sacerdotes, qui indidem quamdam sanctificationis partem nanciscebantur. Sed hic nostri causa homo factus, intellectuali exsultationis oleo, et ipso Spiritus adventu unctus fuit; rem hanc non sibi, sed nobis accipiens. Etenim eum a nobis avolasset Spiritus, neque in nobis perman- sisset, quia caro eramus, luctus terram occupabat, quæ: Dei participatione carebat. - Prædicavit etiaın captivis remissionem, vinciens fortem et tyrannice generi nostro dominantem Satanam, ejusque vasa, nempe nos, rapiens. Sicut verba unxit me humanitati conveniunt : ungitur enim non divina natura, sed id quod nobis cognatum est: ita etiain verba misit me humanæ conditioni reputanda sunt.-Et illos, qui olim dia- boli tenebris obscuratum cor habebant, splen- didos fecit, sol veluti justitiæ oriens; eosque baud jam diutius noctis ac tenebrarum filios, sed lucis alque diei præstitit, juxta Pauli dictumn *. qui cæci erant, quorum corda scilicet apostata ille ex- cæcaverat, lumen viderunt, veritatemque agnove- runt; atque, ut ait Isaias ", tenebræ illis in lucem versæ sunt, id est rudes facti sunt sapientes ; et qui illactenus erraverant, justitiæ vias cognove- runt. Dicit autem alicubi etiam Filio Pater: Dedi te in fœdus generis, in lucem gentium, ut aperires oculos cæcorum, et educeres de vinculis alligatos, et de domo carceris sedentes in tenebris”. › Venit enim Unigenitus in hunc mundum, et iis qui de genere erant, id est de Israelis sanguine, ex quibus carnaliter est ortus, novum foedus tradidit, anti- quitus jam prophetarum voce promissum. Illuxit quoque ethnicis divinum et cœleste lumen: quin etiam spiritibus in erebo conclusis profectus illuc prædi- cavit, et carcere delentis apparuit, cunctosque necessitatis vinculis expedivit. Quidni vero hæc manifeste demonstrant, et Deum et ex Deo natura- liter esse Christum ? Quid est autem dimittere confractos in remissio- nem? Nempe liberos abire jubere, quos spiritaliter contriveral flagellans Salanas. Quid rursus est Ibid. vs. 7.
Ἐδεξάμεθα γὰρ ἀσμένως τὸν τῆς παρ’ αὐτοῦ σωτηρίας καιρὸν, ὃν δὴ καὶ ὁ πάνσοφος Παῦλος καταμεμήνυκεν λέγων· «Ἰδοὺ νῦν καιρὸς εὐπρόσδεκτος, ἰδοὺ νῦν ἡμέρα σωτηρίας·» ὅτε οἱ πτωχοὶ, οἱ παντὸς ἀγαθοῦ νενοσηκότες τὴν ἔνδειάν ποτε, ἐλπίδα τε μὴ ἔχοντες, καὶ ἄθεοι ἐν τῷ κόσμῳ· οὗτοι δ’ ἂν εἶεν οἱ ἐξ ἐθνῶν· τὴν εἰς αὐτὸν πίστιν ἐπλούτησαν, τὸν θεῖόν τε καὶ οὐράνιον κεκερδάκασι θησαυρὸν, τὸ εὐαγγελικὸν δηλονότι καὶ σωτήριον κήρυγμα, δι’ οὗ γεγόνασι καὶ τῆς τῶν οὐρανῶν βασιλείας μέτοχοι, καὶ συμμερισταὶ τῶν ἁγίων, καὶ κληρονόμοι τῶν ὑπὲρ νοῦν καὶ λόγον. «Ὀφθαλμὸς γὰρ οὐκ εἶδε, φησὶ, καὶ οὖς οὐκ ἤκουσε, καὶ ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου οὐκ ἀνέβη, ἃ ἡτοίμασεν ὁ Θεὸς τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτόν.» Ἢ τάχα που καὶ τοῖς πτωχοῖς τῷ πνεύματι, δεδωρῆσθαί φησιν ὁ λόγος ἐν τούτοις τῶν διὰ Χριστοῦ χαρισμάτων τὴν ἄφθονον χορηγίαν. Συντετριμμένους δέ φησι τὴν καρδίαν, τοὺς ἀσθενεῖς καὶ εὐδιάθρυπτον ἔχοντας νοῦν, καὶ ταῖς τῶν παθῶν προσβολαῖς ἀντιφέρεσθαι μὴ δυναμένους, ὑπενηνεγμένους δὲ οὕτως αὐταῖς, ὡς αἰχμαλώτους εἶναι δοκεῖν. Τούτοις ἴασίν τε καὶ ἄφεσιν ἐπαγγέλλεται· τυφλοῖς δὲ οὖσιν αὐτοῖς δίδωσι καὶ ἀνάβλεψιν·
διὰ τὸ ταυτὸν τῆς οὐσίας καὶ τῆς θεότητος, τοῦτο ἐπ᾽ ἐμὲ παραγέγονεν καὶ ἔξωθεν· ὥσπερ καὶ ἐν Ἰορδάνῃ ἐν εἴδει περιστερᾶς ἐπεφοίτησεν, οὐχ ὡς μὴ ὑπάρχον ἐν ἐμοί, ἀλλ᾽ οὗ είνεκεν έχρισέ με. Τίνος δὲ εἶνεκεν χρισθῆναι προείλετο ; Ημῶν τῶν ἐρήμων γενομένων τοῦ Πνεύματος διὰ τὴν ἀρχαίαν ἐκείνην ἀπόφασιν, τό· ὁ Οὐ μὴ καταμείνῃ τὸ Πνεῦμά μου ἐν τοῖς ἀν θρώποις τούτοις, διὰ τὸ εἶναι αὐτοὺς σάρκα, ο Ταῦτα ὁ ἐνανθρωπήσας τοῦ Θεοῦ Λόγος φησί· Θεός γὰρ ὢν ἀληθινὸς ἐξ ἀληθινοῦ Θεοῦ τοῦ Πατρὸς, καὶ δι' ἡμᾶς ἄνθρωπος ἀτρέπτως γεγονώς, μεθ᾿ ἡμῶν κέχρισται τῷ ἐλαίῳ τῆς ἀγαλλιάσεως, τοῦ Πνεύματος αὐτῷ παρὰ τὸν Ἰορδάνην ἐπιφοιτήσαντος ἐν εἴδει περιστεράς. Πάλαι μὲν γὰρ συμβολικῶς ἐχρίοντο βασιλεῖς τε καὶ ἱερεῖς, ἁγιασμοῦ τινα μετοχὴν ἐκ τούτου κερδαίνοντες· ὁ δὲ δι᾿ ἡμᾶς ἐνανθρωπήσας, τῷ Β νοητῷ τῆς ἀγαλλιάσεως ἐλαίῳ, καὶ αὐτῇ τῇ τοῦ Πνεύματος επιφοιτήσει ἐχρίσθη· τοῦτο ἡμῖν λαμ βάνων, οὐχ ἑαυτῷ· καὶ γὰρ ἀποπτάντος τοῦ Πνεύ ματος, καὶ μὴ καταμείναντος ἐν ἡμῖν διὰ τὸ εἶναι ἡμᾶς σάρκα, πένθους ἦν πλήρης ἡ γῆ, ἅτε μετουσίας ἑστερημένη Θεοῦ. — (Β Εκήρυξε δὲ καὶ αἰχμαλώτοις άφεσιν, ἣν καὶ ἐνήργησε, δήσας τὸν ἰσχυρὸν τὸν τυραννικῶς καταδυναστεύσαντα τοῦ γένους ἡμᾶς. - (Α Γ. 77, Η Γ. "Ωσπερ μέντοι τὸ ἔχρισέ με, τῇ ἀνθρωπότητι πρέπει χρίεται γὰρ οὐχ ἡ θεία φύσις, ἀλλὰ τὸ ἡμῖν ὁμογενές· οὕτω καὶ τὸ, ἀπο ἐσταλκέ με, τῷ ἀνθρωπίνῳ λογιστέον.— (Α Γ. 236) Καὶ τοὺς πάλαι τὴν ἐκ τοῦ διαβόλου ἀχλὺν ἔχοντας εἰς καρδίαν, λαμπρούς ἀπέφηνεν, οἷά τις δικαιοσύνης ήλιος ἀνίσχων, καὶ υἱοὺς ἀποφήνας οὐκ ἐτι νυκτὸς καὶ σκότους, ἀλλὰ φωτὸς καὶ ἡμέρας, κατὰ τὴν Παύλου φωνήν· καὶ οἱ τυφλοὶ ὄντες· ἐτύ φλωσε γὰρ τὰς καρδίας αὐτῶν ὁ ἀποστάτης· ἀνέβλε ψαν, καὶ ἐπέγνωσαν τὴν ἀλήθειαν, καὶ καθώς φησιν Ησαΐας, γέγονεν αὐτοῖς τὸ σκότος εἰς φῶς· τους ἐστιν, οἱ ἀμαθεῖς γεγόνασι σοφοί· οι ποτε πλανώ μενοι τὰς τῆς δικαιοσύνης ἐγνώκασιν ὁδούς. Φησί δέ που καὶ πρὸς αὐτὸν τὸν Υἱὸν ὁ Πατήρ· Δέδωκά σε εἰς διαθήκην γένους, εἰς φῶς ἐθνῶν, ἀνοίξαι ὀφθαλ μοὺς τυφλῶν, ἐξαγαγεῖν ἐκ δεσμῶν δεδεμένους, καὶ ἐξ οἴκου φυλακῆς καθημένους ἐν σκότει. ο 'Αφίκετο γὰρ ὁ Μονογενῆς εἰς τόνδε τὸν κόσμον, καὶ τοῖς ἐκ γένους, τουτέστι τοῖς ἐξ αἵματος Ἰσραήλ· ἐξ αὐ- τῶν γὰρ πέφηνε τὸ κατὰ σάρκα· τὴν καινήν δέδωκε διαθήκην, τὴν πάλαι προηγγελμένην διὰ φωνῆς προ φητῶν· ἐνήστραψε δὲ καὶ τοῖς ἔθνεσι τὸ θεῖόν τε καὶ οὐράνιον φῶς· καὶ τοῖς ἐν ᾅδου πνεύμασι πορευθεὶς ἐκήρυξε, καὶ τοῖς καθειργμένοις ἐν οἴκῳ φυλακῆς ἐπεφάνη, καὶ πάντας ἀνῆκε δεσμῶν καὶ ἀνάγκης. Ταῦτα δὲ πῶς οὐκ ἂν ἔχοι σαφῆ τὴν ἀπόδειξιν τοῦ, ὅτι καὶ Θεὸς καὶ ἐκ Θεοῦ κατὰ φύσιν ἐστὶν ὁ Χρι- στός ; Τί δὲ τὸ ἀποστεῖλαι τεθραυσμένους ἐν ἀφέσει; Τὸ ἐλευθέρους ἐκπέμψαι, οὓς συνέθραυσε νοητῶς ῥαβδί- ζων ὁ Σατανᾶς. Τί δὲ τὸ κηρύξαι ἐνιαυτὸν Κυρίου ἡμῶν Σατανᾶν, καὶ τὰ σκεύη αὐτοῦ διαρπάσας Ει οι COMMENT. IN LUCAM. exterius supervenit: sicut etiam apud Jordanem sub columbæ specie descendit; non quia in me non esset, sed quatenus unxit me. Cur autem ungi vo- Iuit? Nempe quia nos deserti eramus a Spiritu ob antiquam illam sententiam : «Non permanebit Spi- ritus meus in his hominibus, quia caro sunt 6. - A unitatem substantiæ ac deitatis, is, inquam, in me f. b) C b) f. b, D ss Gen. vi. 3. » | Thess. ♥, 5. »º Isa. XLII, 16. Hæc ab humanato Dei Verbo dicuntur. Verus enim Deus ex Deo Patre, et propter nos homo sine mutatione factus, nobiscum unctus est oleo exsul- tationis, Spiritu in eum sub columbe specie apul Jordanem convolante. Olim sane symbolice urge- bantur reges ac sacerdotes, qui indidem quamdam sanctificationis partem nanciscebantur. Sed hic nostri causa homo factus, intellectuali exsultationis oleo, et ipso Spiritus adventu unctus fuit; rem hanc non sibi, sed nobis accipiens. Etenim eum a nobis avolasset Spiritus, neque in nobis perman- sisset, quia caro eramus, luctus terram occupabat, quæ: Dei participatione carebat. - Prædicavit etiaın captivis remissionem, vinciens fortem et tyrannice generi nostro dominantem Satanam, ejusque vasa, nempe nos, rapiens. Sicut verba unxit me humanitati conveniunt : ungitur enim non divina natura, sed id quod nobis cognatum est: ita etiain verba misit me humanæ conditioni reputanda sunt.-Et illos, qui olim dia- boli tenebris obscuratum cor habebant, splen- didos fecit, sol veluti justitiæ oriens; eosque baud jam diutius noctis ac tenebrarum filios, sed lucis alque diei præstitit, juxta Pauli dictumn *. qui cæci erant, quorum corda scilicet apostata ille ex- cæcaverat, lumen viderunt, veritatemque agnove- runt; atque, ut ait Isaias ", tenebræ illis in lucem versæ sunt, id est rudes facti sunt sapientes ; et qui illactenus erraverant, justitiæ vias cognove- runt. Dicit autem alicubi etiam Filio Pater: Dedi te in fœdus generis, in lucem gentium, ut aperires oculos cæcorum, et educeres de vinculis alligatos, et de domo carceris sedentes in tenebris”. › Venit enim Unigenitus in hunc mundum, et iis qui de genere erant, id est de Israelis sanguine, ex quibus carnaliter est ortus, novum foedus tradidit, anti- quitus jam prophetarum voce promissum. Illuxit quoque ethnicis divinum et cœleste lumen: quin etiam spiritibus in erebo conclusis profectus illuc prædi- cavit, et carcere delentis apparuit, cunctosque necessitatis vinculis expedivit. Quidni vero hæc manifeste demonstrant, et Deum et ex Deo natura- liter esse Christum ? Quid est autem dimittere confractos in remissio- nem? Nempe liberos abire jubere, quos spiritaliter contriveral flagellans Salanas. Quid rursus est Ibid. vs. 7.
PG 72:540οἱ γὰρ τῇ κτίσει παρὰ τὸν κτίσαντα λατρεύοντες, «καὶ τῷ ξύλῳ λέγοντες, Πατήρ μου εἶ σύ· καὶ τῷ λίθῳ, Σὺ ἐγέννησάς με,» εἶτα τὸν φύσει καὶ ἀληθῶς ὄντα Θεὸν οὐκ ἐπεγνωκότες, πῶς οὐκ ἂν εἶεν τυφλοὶ, καὶ φωτὸς τοῦ θείου καὶ νοητοῦ γυμνὴν ἔχοντες τὴν καρδίαν; Τούτοις ἐνίησιν ὁ Πατὴρ τῆς ἀληθοῦς θεογνωσίας τὸ φῶς. (η φ. 237) Κέκληνται γὰρ διὰ πίστεως, καὶ ἔγνωσαν αὐτὸν, μᾶλλον δὲ ἐγνώσθησαν ὑπ’ αὐτοῦ· καὶ υἱοὶ νυκτὸς ὄντες καὶ σκότους, φωτὸς γεγόνασι τέκνα· διηύγασε γὰρ αὐτῶν ἡ ἡμέρα, καὶ ὁ τῆς δικαιοσύνης ἀνίσχεν ἥλιος, καὶ λαμπρὸς ἀνέτειλεν ἑωσφόρος. Λυπεῖ δὲ οὐδὲν καὶ τῶν ἐξ αἵματος Ἰσραὴλ ἐφαρμόσαι πάντα τὰ εἰρημένα· καὶ γὰρ ἦσαν πτωχοὶ καὶ συντετριμμένοι τὴν καρδίαν, καὶ οἷον αἰχμάλωτοι καὶ ἐσκοτισμένοι· οὐ γὰρ ἦν ἐπὶ γῆς ὁ ποιῶν χρηστότητα, οὐκ ἦν ἕως ἑνός. Ἀλλὰ «πάντες ἐξέκλιναν, ἅμα ἠχρειώθησαν·» ἀφῖκται δὲ ὁ Χριστὸς, καὶ πρό γε τῶν ἄλλων εὐαγγελιζόμενος τοῖς ἐξ Ἰσραὴλ τῆς ἑαυτοῦ παρουσίας τὰ κατορθώματα (τοιαῦτα δὲ ἦν καὶ τὰ τῶν ἐθνῶν ἀῤῥωστήματα), λελύτρωνται δὲ δι’ αὐτοῦ·
δεκτόν (1); Τὸ τὴν ἑαυτοῦ εὐαγγελίσασθαι παρουσίαν, τὸ τὸν καιρὸν ἐνστῆναι τοῦ Κυρίου, τουτέστι τοῦ Υἱοῦ· δεκτὸς γὰρ ἐνιαυτὸς, καθ᾽ ἂν ἐσταυρώθη Χρι στὸς ὑπὲρ ἡμῶν· δεκτοὶ γὰρ τότε γεγόναμεν τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ καρποφορηθέντες δι' αὐτοῦ. Διὸ ἔλεγεν· « Οταν ὑψωθῶ ἐκ τῆς γῆς, πάντας ελκύσω πρὸς ἐμαυτόν. » Καὶ γοῦν ἀνεβίω τριήμερος, πατήσας τοῦ θανάτου τὸ κράτος. Εἶτα τοῖς μαθηταῖς προσ εφώνει · ι Εδόθη μοι πᾶσα ἐξουσία, ν καὶ τὰ ἑξῆς. Δεκτὸς οὖν ἐνιαυτὸς ἐκεῖνός που πάντως, καθ' εν εἰσεδέχθημεν τὴν πρὸς αὐτὸν λαχόντες οἰκείωσιν, απονιψάμενοι τὴν ἁμαρτίαν, διὰ τοῦ ἁγίου βαπτί σματος· καὶ τῆς θείας αὐτοῦ φύσεως γενόμενος κοινωνοί, διὰ μετοχῆς τοῦ ἁγίου Πνεύματος · ήγουν δεκτὸς ἐνιαυτὸς, καθ᾽ ἂν πεφανέρωσε τὴν δόξαν αὐτ Β τοῦ, διὰ τὰς τῆς, τὰς ὑπὲρ λόγον θεοσημείας. Εδεξάμεθα γὰρ ἀσμένως τὸν τῆς παρ' αὐτοῦ σωτηρίας καιρὸν, ὃν δὴ καὶ ὁ πάνσοφος Παῦλος καταμεμήνυκεν λέγων· « Ἰδοὺ νῦν καιρὸς εὐπρόσδε κτος, ἰδοὺ νῦν ἡμέρα σωτηρίας· ο ὅτε οἱ πτωχοί, οι παντὸς ἀγαθοῦ νενοσηκότες τὴν ἔνδειάν ποτε, Ελπίδα τε μὴ ἔχοντες, καὶ ἄθεοι ἐν τῷ κόσμῳ· οὗτοι δ᾽ ἂν εἴεν οἱ ἐξ ἐθνῶν· τὴν εἰς αὐτὸν πίστιν ἐπλούτησεν, τὸν θεῖόν τε καὶ οὐράνιον κεκερδάκασι θησαυρόν, τὸ εξαγγελικὸν δηλονότι καὶ σωτήριον κήρυγμα, δι' οξ καὶ συμμερισταὶ τῶν ἁγίων, καὶ κληρονόμοι τῶν γεγόνασι καὶ τῆς τῶν οὐρανῶν βασιλείας μέτοχος, ὑπὲρ νοῦν καὶ λόγον. • Οφθαλμὸς γὰρ οὐκ εἶδε, οὐκ ἀνέβη, ἃ ἡτοίμασεν ὁ Θεὸς τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτ φησί, καὶ οἷς οὐκ ἤκουσε, καὶ ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου τόν. » "Η τάχα που καὶ τοῖς πτωχοίς τῷ πνεύματι, δεδωρῆσθαί φησιν ὁ λόγος ἐν τούτοις τῶν διὰ Χρισ στοῦ χαρισμάτων τὴν ἄφθονον χορηγίαν. η Συντετριμμένους δέ φησι τὴν καρδίαν, τοὺς ἀσθε νεῖς καὶ εὐδιαθρυπτον ἔχοντας νοῦν, καὶ ταῖς τῶν παθῶν προσβολαῖς ἀντιφέρεσθαι μή δυναμένους, ύπενηνεγμένους δὲ οὕτως αὐταῖς, ὡς αἰχμαλώτους εἶναι δοκεῖν. Τούτοις βασίν τε καὶ ἄφεσιν ἐπαγγελ λεται· τυφλοῖς δὲ οὖσιν αὐτοῖς δίδωσι καὶ ἀνάβλεψιν· οἱ γὰρ τῇ κτίσει παρὰ τὸν κτίσαντα λατρεύοντες, « καὶ τῷ ξύλῳ λέγοντες, Πατήρ μου εξ σύ· καὶ τῷ λίθῳ, Σὺ ἐγέννησάς με, ο εἶτα τὸν φύσει καὶ ἀληθῶς ἔντα Θεὸν οὐκ ἐπεγνωκότες, πῶς οὐκ ἂν εἶεν τυφλοί, καὶ φωτὸς τοῦ θείου καὶ νοητοῦ γυμνὴν ἔχοντες τὴν χαρ δίαν ; Τούτοις ενίησιν ὁ Πατήρ τῆς ἀληθοῦς θερ- γνωσίας τὸ φῶς. (Η Γ. 237) Κέκληνται γὰρ διὰ πίν στεως, καὶ ἔγνωσαν αὐτὸν, μᾶλλον δὲ ἐγνώσθησαν ὑπ' αὐτοῦ· καὶ υἱοὶ νυκτὸς ὄντες καὶ σκότους, φωτός γεγόνασι τέκνα· διηύγασε γὰρ αὐτῶν ἡ ἡμέρα, καὶ ὁ τῆς δικαιοσύνης ἀνίσχεν ἥλιος, καὶ λαμπρὸς ἀνέτει λεν εωσφόρος. Λυπεῖ δὲ οὐδὲν καὶ τῶν ἐξ αἵματος Ἰσραὴλ ἐφαρμόσαι πάντα τὰ εἰρημένα· καὶ γὰρ ἦσαν πτωχοὶ καὶ συντετριμμένοι τὴν καρδίαν, καὶ οἷον αἰχμάλωτοι καὶ ἐσκοτισμένοι· οὐ γὰρ ἦν ἐπὶ • S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. sonum Domini acceptabilem prædicare ? Nempe A B suum nuntiare adventum, tempusque Domini, id est Filii, adesse. Vere enim acceptabile tempus illud fuit, quo pro nobis crucifixus est Christus : quippe tunc acceptabiles Deo Patri evasimus, ab illo oblati. Unde aiebat: c Cum exaltatus fuero de terra, omnes traham ad meipsum ". » Ecce autem post triduum revixit, calcata mortis potentia. Deinde discipulis coram aiebat : • Data est mihi omnis po- testas, › et reliqua ”. Acceptabilis itaque ille om- nino annus quo in ejus familiaritatem sortito recepti fuimus, peccato per baptismum sanctum absterso, divinæque ejus naturæ communicavimus per Spiritus sancti participationem. Vel acceptabilis annus dicendus, quo gloriam suam manifestavit miraculis humanam orationem excedentibus. Liben- (Codd. sed malui ter sane excepimus salutis ab eo dalæ tempus, quod etiam sapientissimus Paulus innuit dicens: • Ecce nunc tempus acceptabile, ecce nunc dies salutis ”; › cum pauperes, qui cujuslibet boni inopia jamdiu laborabant, sine spe, sine Deo in mundo (erant autem hi ethnici), fide in eum divites facti sunt, divinumque et cœlestem lucrati sunt thesaurum, evangelicam videlicet salutarem doctrinam; cujus gratia facti sunt regni cœlorum participes, sancto- rum consortes, rerumque quæ mentem sernionem- que excedunt hæredes. c Oculus enim non vidit, ait Scriptura, neque auris audivit, neque in cor hominis ascendit, quæ præparavit Deus iis qui dili- gunt illum . » Vel fortasse etiam pauperibus spi- ritu donatam hic ait sermo evangelicus abundantem Christi charismatum subministrationem. Confractos autem corde dicit debiles et instabilem mentem habentes, et qui cupiditatum impetum sustinere non valent, sed ita ab his arripiuntur, ut captivi videantur. His medelam remissionemque promittit. Quibus cum cæci sint, visum etiam con- fert. Reapse enim qui creaturam præ Creatore colunt, « et ligno aiunt, Pater meus es tu ; et lapidi, Tu me genuisti ", proindeque naturalem verumque Deum non agnoscunt, quidni cæci sint, divinoque et intellectuali lumine cassum cor habeant? His immittit Pater veræ Dei notitiæ lumen. Vocati enim per fidem fuerunt, et Deum cognoverunt, vel potius ab ipso sunt aguiti : et cum noctis ac tene- brarum filii essent, lucis alii evaserunt. Namque ipsis illuxit dies, sol justitiæ se extulit, splendi- dusque exortus est lucifer. Cæteroqui nihil est mo- lestum, si eliam Israelitis cuncta dicta accommo- dentur. Quippe pauperes erant, et confracti corde, et quasi captivi atque obtenebrati. Non enim erat in terra qui bonum faceret, nemo, ne unus quidem; sed omnes declinaverant, simul inutiles C D Cor. 11, 9. » Jerem. 13, ♥ Joan. x:1, 32. * Matth. xxvm, 18. » II Cor. vi, 2. 27. anonymus quem nos postea recitabimus cap. vi, 13. (1) Cyrillum fecisse insignem explanationem hujus loci, id est anni acceptabilis, testis est priscus
πεπλουτήκασι γὰρ τὴν παρ’ αὐτοῦ σοφίαν, καὶ συνετοὶ γεγόνασι, καὶ ἀσθενῆ καὶ συντεθραυσμένην οὐκέτι τὴν διάνοιαν ἀνέχουσιν, ὑγιᾶ δὲ καὶ ἐῤῥωμένην, καὶ ἐπιτηδείως ἔχουσαν πρὸς παραδοχὴν καὶ κατόρθωσιν παντὸς ἀγαθοῦ καὶ σωτηρίου πράγματος. Ἔδει γὰρ σοφίας καὶ συνέσεως τοῖς πεπλανημένοις, οἳ διὰ πολλὴν ἀβελτηρίαν προσεκύνησαν τῇ κτίσει παρὰ τὸν κτίσαντα, καὶ ξύλα καὶ λίθους ἐπεγράφοντο θεούς. Ἀλλ’ οἱ πάλαι Χριστὸν οὐκ εἰδότες, διὰ τὸ ἐν ἀχλύϊ καὶ σκότῳ τελεῖν, Θεὸν αὐτὸν ἐπεγράψαντο. Τούτων ὑπαναγνωσθέντων τοῖς συνειλεγμένοις, ὁ μὲν πάντων τοὺς ὀφθαλμοὺς πρὸς ἑαυτὸν ἐπέστρεψε, θαυμαζόντων τάχα πῶς οἶδε γράμματα, μὴ μεμαθηκώς. Ἐπειδὴ δὲ ἕθος ἦν τοῖς ἐξ Ἰσραὴλ, τὰς περὶ αὐτοῦ προφητείας ἐκπεπεράνθαι λέγειν, ἢ ἐπί τισι τῶν παρ’ αὐτοῖς ἐνδόξως βεβασιλευκότων, ἢ γοῦν ἐπὶ προφήταις ἁγίοις· (β φ. 51) συνιέντες γὰρ οὐδὲν τῶν περὶ αὐτοῦ γεγραμμένων ὀρθῶς, ἑτέραν ᾤχοντο τρίβον, ἔξω πίπτοντες σκοποῦ·
δεκτόν (1); Τὸ τὴν ἑαυτοῦ εὐαγγελίσασθαι παρουσίαν, τὸ τὸν καιρὸν ἐνστῆναι τοῦ Κυρίου, τουτέστι τοῦ Υἱοῦ· δεκτὸς γὰρ ἐνιαυτὸς, καθ᾽ ἂν ἐσταυρώθη Χρι στὸς ὑπὲρ ἡμῶν· δεκτοὶ γὰρ τότε γεγόναμεν τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ καρποφορηθέντες δι' αὐτοῦ. Διὸ ἔλεγεν· « Οταν ὑψωθῶ ἐκ τῆς γῆς, πάντας ελκύσω πρὸς ἐμαυτόν. » Καὶ γοῦν ἀνεβίω τριήμερος, πατήσας τοῦ θανάτου τὸ κράτος. Εἶτα τοῖς μαθηταῖς προσ εφώνει · ι Εδόθη μοι πᾶσα ἐξουσία, ν καὶ τὰ ἑξῆς. Δεκτὸς οὖν ἐνιαυτὸς ἐκεῖνός που πάντως, καθ' εν εἰσεδέχθημεν τὴν πρὸς αὐτὸν λαχόντες οἰκείωσιν, απονιψάμενοι τὴν ἁμαρτίαν, διὰ τοῦ ἁγίου βαπτί σματος· καὶ τῆς θείας αὐτοῦ φύσεως γενόμενος κοινωνοί, διὰ μετοχῆς τοῦ ἁγίου Πνεύματος · ήγουν δεκτὸς ἐνιαυτὸς, καθ᾽ ἂν πεφανέρωσε τὴν δόξαν αὐτ Β τοῦ, διὰ τὰς τῆς, τὰς ὑπὲρ λόγον θεοσημείας. Εδεξάμεθα γὰρ ἀσμένως τὸν τῆς παρ' αὐτοῦ σωτηρίας καιρὸν, ὃν δὴ καὶ ὁ πάνσοφος Παῦλος καταμεμήνυκεν λέγων· « Ἰδοὺ νῦν καιρὸς εὐπρόσδε κτος, ἰδοὺ νῦν ἡμέρα σωτηρίας· ο ὅτε οἱ πτωχοί, οι παντὸς ἀγαθοῦ νενοσηκότες τὴν ἔνδειάν ποτε, Ελπίδα τε μὴ ἔχοντες, καὶ ἄθεοι ἐν τῷ κόσμῳ· οὗτοι δ᾽ ἂν εἴεν οἱ ἐξ ἐθνῶν· τὴν εἰς αὐτὸν πίστιν ἐπλούτησεν, τὸν θεῖόν τε καὶ οὐράνιον κεκερδάκασι θησαυρόν, τὸ εξαγγελικὸν δηλονότι καὶ σωτήριον κήρυγμα, δι' οξ καὶ συμμερισταὶ τῶν ἁγίων, καὶ κληρονόμοι τῶν γεγόνασι καὶ τῆς τῶν οὐρανῶν βασιλείας μέτοχος, ὑπὲρ νοῦν καὶ λόγον. • Οφθαλμὸς γὰρ οὐκ εἶδε, οὐκ ἀνέβη, ἃ ἡτοίμασεν ὁ Θεὸς τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτ φησί, καὶ οἷς οὐκ ἤκουσε, καὶ ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου τόν. » "Η τάχα που καὶ τοῖς πτωχοίς τῷ πνεύματι, δεδωρῆσθαί φησιν ὁ λόγος ἐν τούτοις τῶν διὰ Χρισ στοῦ χαρισμάτων τὴν ἄφθονον χορηγίαν. η Συντετριμμένους δέ φησι τὴν καρδίαν, τοὺς ἀσθε νεῖς καὶ εὐδιαθρυπτον ἔχοντας νοῦν, καὶ ταῖς τῶν παθῶν προσβολαῖς ἀντιφέρεσθαι μή δυναμένους, ύπενηνεγμένους δὲ οὕτως αὐταῖς, ὡς αἰχμαλώτους εἶναι δοκεῖν. Τούτοις βασίν τε καὶ ἄφεσιν ἐπαγγελ λεται· τυφλοῖς δὲ οὖσιν αὐτοῖς δίδωσι καὶ ἀνάβλεψιν· οἱ γὰρ τῇ κτίσει παρὰ τὸν κτίσαντα λατρεύοντες, « καὶ τῷ ξύλῳ λέγοντες, Πατήρ μου εξ σύ· καὶ τῷ λίθῳ, Σὺ ἐγέννησάς με, ο εἶτα τὸν φύσει καὶ ἀληθῶς ἔντα Θεὸν οὐκ ἐπεγνωκότες, πῶς οὐκ ἂν εἶεν τυφλοί, καὶ φωτὸς τοῦ θείου καὶ νοητοῦ γυμνὴν ἔχοντες τὴν χαρ δίαν ; Τούτοις ενίησιν ὁ Πατήρ τῆς ἀληθοῦς θερ- γνωσίας τὸ φῶς. (Η Γ. 237) Κέκληνται γὰρ διὰ πίν στεως, καὶ ἔγνωσαν αὐτὸν, μᾶλλον δὲ ἐγνώσθησαν ὑπ' αὐτοῦ· καὶ υἱοὶ νυκτὸς ὄντες καὶ σκότους, φωτός γεγόνασι τέκνα· διηύγασε γὰρ αὐτῶν ἡ ἡμέρα, καὶ ὁ τῆς δικαιοσύνης ἀνίσχεν ἥλιος, καὶ λαμπρὸς ἀνέτει λεν εωσφόρος. Λυπεῖ δὲ οὐδὲν καὶ τῶν ἐξ αἵματος Ἰσραὴλ ἐφαρμόσαι πάντα τὰ εἰρημένα· καὶ γὰρ ἦσαν πτωχοὶ καὶ συντετριμμένοι τὴν καρδίαν, καὶ οἷον αἰχμάλωτοι καὶ ἐσκοτισμένοι· οὐ γὰρ ἦν ἐπὶ • S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. sonum Domini acceptabilem prædicare ? Nempe A B suum nuntiare adventum, tempusque Domini, id est Filii, adesse. Vere enim acceptabile tempus illud fuit, quo pro nobis crucifixus est Christus : quippe tunc acceptabiles Deo Patri evasimus, ab illo oblati. Unde aiebat: c Cum exaltatus fuero de terra, omnes traham ad meipsum ". » Ecce autem post triduum revixit, calcata mortis potentia. Deinde discipulis coram aiebat : • Data est mihi omnis po- testas, › et reliqua ”. Acceptabilis itaque ille om- nino annus quo in ejus familiaritatem sortito recepti fuimus, peccato per baptismum sanctum absterso, divinæque ejus naturæ communicavimus per Spiritus sancti participationem. Vel acceptabilis annus dicendus, quo gloriam suam manifestavit miraculis humanam orationem excedentibus. Liben- (Codd. sed malui ter sane excepimus salutis ab eo dalæ tempus, quod etiam sapientissimus Paulus innuit dicens: • Ecce nunc tempus acceptabile, ecce nunc dies salutis ”; › cum pauperes, qui cujuslibet boni inopia jamdiu laborabant, sine spe, sine Deo in mundo (erant autem hi ethnici), fide in eum divites facti sunt, divinumque et cœlestem lucrati sunt thesaurum, evangelicam videlicet salutarem doctrinam; cujus gratia facti sunt regni cœlorum participes, sancto- rum consortes, rerumque quæ mentem sernionem- que excedunt hæredes. c Oculus enim non vidit, ait Scriptura, neque auris audivit, neque in cor hominis ascendit, quæ præparavit Deus iis qui dili- gunt illum . » Vel fortasse etiam pauperibus spi- ritu donatam hic ait sermo evangelicus abundantem Christi charismatum subministrationem. Confractos autem corde dicit debiles et instabilem mentem habentes, et qui cupiditatum impetum sustinere non valent, sed ita ab his arripiuntur, ut captivi videantur. His medelam remissionemque promittit. Quibus cum cæci sint, visum etiam con- fert. Reapse enim qui creaturam præ Creatore colunt, « et ligno aiunt, Pater meus es tu ; et lapidi, Tu me genuisti ", proindeque naturalem verumque Deum non agnoscunt, quidni cæci sint, divinoque et intellectuali lumine cassum cor habeant? His immittit Pater veræ Dei notitiæ lumen. Vocati enim per fidem fuerunt, et Deum cognoverunt, vel potius ab ipso sunt aguiti : et cum noctis ac tene- brarum filii essent, lucis alii evaserunt. Namque ipsis illuxit dies, sol justitiæ se extulit, splendi- dusque exortus est lucifer. Cæteroqui nihil est mo- lestum, si eliam Israelitis cuncta dicta accommo- dentur. Quippe pauperes erant, et confracti corde, et quasi captivi atque obtenebrati. Non enim erat in terra qui bonum faceret, nemo, ne unus quidem; sed omnes declinaverant, simul inutiles C D Cor. 11, 9. » Jerem. 13, ♥ Joan. x:1, 32. * Matth. xxvm, 18. » II Cor. vi, 2. 27. anonymus quem nos postea recitabimus cap. vi, 13. (1) Cyrillum fecisse insignem explanationem hujus loci, id est anni acceptabilis, testis est priscus
PG 72:541ἵνα δὲ μὴ πάλιν λέγωσί τι τοιοῦτον περὶ τῆς εἰρημένης προφητείας, ἀναγκαίως προασφαλίζεται, καί φησιν, ὅτι «Σήμερον αὕτη ἡ γραφὴ πεπλήρωται ἐν τοῖς ὠσὶν ὑμῶν,» ἑαυτὸν ἐναργῶς παριστὰς ἐν τούτοις τὸν διὰ τῆς προφητείας προηγορευμένον.(α φ. 78, η φ. 237 β) Αὐτὸς γὰρ εὐηγγελίσατο τὴν τῶν οὐρανῶν βασιλείαν τοῖς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν· αὐτοὶ γὰρ ἦσαν πτωχοὶ, μηδὲν ἔχοντες, μὴ Θεὸν, μὴ νόμον, μὴ προφήτας· ἢ καὶ ἅπασιν ἁπλῶς τὸν πλοῦτον οὐκ ἔχουσι πνευματικόν. Αὐτὸς αἰχμαλώτους ὄντας ἐῤῥύσατο, τὸν ἀποστάτην τύραννον καθελὼν, τουτέστι τὸν Σατανᾶν. Αὐτὸς τὸ θεῖον καὶ νοητὸν φῶς ἐνήστραψε τοῖς ἐσκοτισμένην ἔχουσι τὴν καρδίαν. Ἔφη γοῦν· «Ἐγὼ φῶς εἰς τὸν κόσμον τοῦτον ἐλήλυθα.» Αὐτὸς ἀπέλυσε τῶν τῆς ἁμαρτίας δεσμῶν, δηλονότι τοὺς συντεθραυσμένην ἔχοντας τὴν καρδίαν· (β φ. 51) ἀλλὰ τὴν μέλλουσαν αὐτὸς ὑπέδειξε ζωὴν, καὶ τὴν δικαίαν ἠπείλησε κρίσιν. Αὐτὸς ἐκήρυξεν ἐνιαυτὸν Κυρίου δεκτὸν, καθ’ ὃν τὸ κήρυγμα τοῦ Σωτῆρος ἐγένετο· ἐνιαυτὸν γὰρ δεκτὸν, τὴν προτέραν αὐτοῦ οἶμαι λέγεσθαι παρουσίαν·
γῆς ὁ ποιῶν χρηστότητα, οὐκ ἦν ἕως ἑνός. ᾿Αλλὰ πάντες εξέκλιναν, ἅμα ἡχρειώθησαν· ἡ ἀφίκται δὲ ὁ Χριστὸς, καὶ πρό γε τῶν ἄλλων εὐαγγελιζόμενος τοῖς ἐξ Ἰσραὴλ τῆς ἑαυτοῦ παρουσίας τὰ κατορθώματα (τοιαῦτα δὲ ἦν καὶ τὰ τῶν ἐθνῶν ἀρρωτήματα), λε- λύτρωνται δὲ δι' αὐτοῦ· πεπλουτήκασι γὰρ τὴν παρ' αὐτοῦ σοφίαν, καὶ συνετοί γεγόνασι, καὶ ἀσθενῆ καὶ συντεθραυσμένην οὐκέτι τὴν διάνοιαν ἀνέχουσιν, ὑγια δὲ καὶ ἐῤῥωμένην, καὶ ἐπιτηδείως ἔχουσαν πρὸς παραδοχὴν καὶ κατόρθωσιν παντὸς ἀγαθοῦ καὶ σωτη- ρίου πράγματος. Έδει γὰρ σοφίας καὶ συνέσεως τοῖς πεπλανημένοις, οἱ διὰ πολλὴν ἀβελτηρίαν προσεκύνη σαν τῇ κτίσει παρὰ τὸν κτίσαντα, καὶ ξύλα καὶ λίθους ἐπεγράφοντο θεούς. Αλλ' οἱ πάλαι Χριστὸν οὐκ εἰδότες, διὰ τὸ ἐν ἀχλύϊ καὶ σκότῳ τελεῖν, Θεὸν αὐτὸν ἐπεγράψαντο. - Τούτων ὑπαναγνωσθέντων τοῖς συνειλεγμένοις, ὁ μὲν πάντων τοὺς ὀφθαλμοὺς πρὸς ἑαυτὸν ἐπέστρεψε, θαυμαζόντων τάχα πως οἶδε γράμματα, μή μεμα- θηκώς. Ἐπειδὴ δὲ ἔθος ἦν τοῖς ἐξ Ἰσραήλ, τὰς περὶ αὐτοῦ προφητείας ἐκπεπεράνθαι λέγειν, ἢ ἐπί τισι τῶν παρ' αὐτοῖς ἐνδόξως βεβασιλευκότων, ἢ γοῦν ἐπὶ προφήταις ἁγίοις (Β Γ. 51) συνιέντες γὰρ οὐδὲν τῶν περὶ αὐτοῦ γεγραμμένων ὀρθῶς, ἑτέραν ᾤχοντο τρίβον, ἔξω πίπτοντες σκοποῦ· ἵνα δὲ μὴ πάλιν λέ- γωσί τι τοιοῦτον περὶ τῆς εἰρημένης προφητείας, αναγκαίως προασφαλίζεται, καί φησιν, ὅτι « Σήμερον αὕτη ἡ γραφὴ πεπλήρωται ἐν τοῖς ὠσὶν ὑμῶν, ο ἑαυτὸν ἐναργῶς παριστὰς ἐν τούτοις τὸν διὰ τῆς προ- φητείας προηγορευμένον. - (Α 1. 78, Η Αὐτὸς γὰρ εὐηγγελίσατο τὴν τῶν οὐρανῶν βασιλείαν τοῖς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν· αὐτοὶ γὰρ ἦσαν πτωχοί, μηδὲν ἔχοντες, μὴ θεόν, μὴ νόμον, μὴ προφήτας· ἢ καὶ ἅπασιν ἁπλῶς τὸν πλοῦτον οὐκ ἔχουσι πνευματικόν. Αὐτὸς αἰχμαλώτους ὄντας ἐῤῥύσατο, τὸν ἀποστάτην τύραννον καθελών, τουτέστι τὸν Σατανᾶν. Αὐτὸς τὸ θεῖον καὶ νοητὸν φῶς ἐνήστραψε τοῖς ἐσκοτισμένην ἔχουσι τὴν καρδίαν. Εφη γοῦν· « Εγώ φῶς εἰς τὸν κόσμον τοῦτον ἐλήλυθα. Αὐτὸς ἀπέλυσε τῶν τῆς ἁμαρτίας δεσμῶν, δηλονότι τοὺς συντεθραυσμένην ἔχοντας τὴν καρδίαν· (1 ἀλλὰ τὴν μέλλουσαν αὐτὸς ὑπέδειξε ζωὴν, καὶ τὴν δικαίαν ἠπείλησε κρίσιν. Αὐτὸς ἐκήρυξεν ἐνιαυτὸν Κυρίου δεκτὸν, καθ᾽ ἂν τὸ κήρυγμα τοῦ Σωτῆρος ἐγένετο· ἐνιαυτὸν γὰρ δεκτόν, τὴν προτέραν αὐτοῦ οἶμαι λέγεσθαι παρουσίαν· ἡμέραν δὲ ἀνταποδόσεως, τὴν τῆς κρίσεως ἡμέραν. Καὶ πάντες ἐμαρτύρουν αὐτῷ, καὶ ἐθαύμαζον, κ. τ. λ. συνιέντες τὸν κεχρισμένον καὶ ἀπεσταλμένον, καὶ τῶν οὕτω τεθαυμασμένων πραγμάτων ἀποτε λεστὴν, εἰς τὰ συνήθη κατεκομίζοντο, καὶ ψυχρο- λογοῦσιν ἀβούλως· καίτοι γὰρ τεθαυμακότες ἐπὶ τοῖς λόγοις τῆς χάριτος τοῖς ἐκπορευομένοις ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ, κατευτελίζειν ἤθελον· ἔφασκον γάρ' « Οὐχ υἱός ἐστιν Ἰωσὴφ οὗτος; » Καὶ τί τοῦτο παραλύει τοῦ θαυματουργοῦ τὴν δόξαν ; Τί τὸ κωλύον ** Εt COMMENT. IN LUCAM. ante omnes adventus sui faustitatem nuntians (et quidem pares erant ethnicorum quoque indir- mitates), redemptique ab illo sunt: nam sapien- tiam acquisiverunt: et bono intellectu pollentes, jam diutius infirmam et confractam mentem non gerunt, sed sanam atque valentem, recteque com- paratam ad cujusvis boni salutarisque operis prose- cutionem. Namque opus erat sapientia et intellectu his qui errabant, qui ob suam multam vecordiam adorabant creaturam præ Creatore, et ligna ac lapi- des deos vocabant. Sed demum qui Christum olim ignorabant, quia in caligine ac tenebris versabantur, postea Deum ipsum appellarunt. A facti fuerant ". . Porro venit Christus, Israelitis • Hæc cum lecta in concione ſuissent, ipse quidem Jesus omnium oculos ad se convertit, mirantium fortasse quomodo litteras sciret qui eas non didice- rat. Quia vero solebant dicere Israelitæ, vaticinia de Christo edita, vel in aliquibus qui apud se glo- riose regnaverant fuisse completa, vel certe in san- clis prophetis (nam nihil de eo scriptum recte intelligentes, alia via incedebant, et scopo aberra- bant); ne quid rursus hujusmodi dicerent circa modo memoratam prophetiam, necessario præmu- nit, aitque : • Hodie hæc prophetia in auribus vestris completa est; › se ipsum diserte affirmans his in verbis a prophetia designatum. — Namque C ipse cœlorum regnum ethnicis annuntiabat, qui saue inopes erant, nihil possidentes, neque Deum, neque legem, neque prophetas: vel generatim cun- ctis, quibus spiritales divitiæ deerant. Ipse captivos liberavit, apostatam tyrannum destruens, id est Salanam. Ipse divinum intellectuale lumen aspersit obtenebratum cor gerentibus. Quare aiebat : e Ego lux in hunc mundum veni ". » Ipse absolvit peccati vinculis, illos nimirum qui contritum cor habebant. Sed et futuram vitam ipse ostendit, et justum interminatus est judicium. Ipse annum Domini acceptabilem prædicavit, quo Christi prædicatio contigit. Namque acceptabilem annum, ipsius dici puto priorem adventum; diem vero retributionis, judicii diem. f. ) b) f. 51) D (A f. 78, H f. b, C f. b) Mh yap Psal. xi, 1. "Joan. xi, 46. V. 22. Et omnes testimonium illi dabant, et mi- rabantur, etc. Etenim non intelligentes eum esse illum unctum et missum, et tam mirabilium operum auctorem, ad suum ingenium redibant, inconsulteque inepta verba effutiebant. cum gratiosos admirati essent sermones qui de ore illius procedebant, attamen eos depretiare studebant, dum dicerent: Nonne bic flius Josephi est? » Atqui id cur thaumaturgi glo- riam abpleat? Quid impedit quominus venerabilis admirabilisque sit, etiamsi Josephi, ut putabatur, .
ἡμέραν δὲ ἀνταποδόσεως, τὴν τῆς κρίσεως ἡμέραν «Καὶ πάντες ἐμαρτύρουν αὐτῷ, καὶ ἐθαύμαζον, κ.τ.λ.» (α φ. 78, η φ. 237 β, ξ φ. 113 β) Μὴ γὰρ συνιέντες τὸν κεχρισμένον καὶ ἀπεσταλμένον, καὶ τῶν οὕτω τεθαυμασμένων πραγμάτων ἀποτελεστὴν, εἰς τὰ συνήθη κατεκομίζοντο, καὶ ψυχρολογοῦσιν ἀβούλως· καίτοι γὰρ τεθαυμακότες ἐπὶ τοῖς λόγοις τῆς χάριτος τοῖς ἐκπορευομένοις ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ, κατευτελίζειν ἤθελον· ἔφασκον γάρ· «Οὐχ υἱός ἐστιν Ἰωσὴφ οὗτος;» Καὶ τί τοῦτο παραλύει τοῦ θαυματουργοῦ τὴν δόξαν; Τί τὸ κωλύον αὐτὸν εἶναι σεπτόν τε καὶ ἀξιάγαστον, εἰ καὶ υἱὸς ἦν, ὡς ἐνομίζετο, τοῦ Ἰωσήφ; Οὐχ ὁρᾷς τὰς θεοσημείας, πεσόντα τὸν Σατανᾶν, νενικημένας τὰς τῶν δαιμονίων ἀγέλας, διαφόρων νοσημάτων ἐλευθέρους γεγονότας πολλούς; Ἐπαινεῖς τὴν χάριν τὴν ἐνοῦσαν αὐτοῦ ταῖς διδασκαλίαις, εἶτα σμικρολογεῖς Ἰουδαϊκῶς ὅτι πατέρα τὸν Ἰωσὴφ ἐπεγράφετο; Ὢ πολλῆς ἀβουλίας Ἀληθὲς ἐπ’ αὐτοῖς εἰπεῖν· «Ἰδοὺ λαὸς μωρὸς καὶ ἀκάρδιος· ὀφθαλμοὶ αὐτοῖς, καὶ οὐ βλέπουσιν· ὦτα αὐτοῖς, καὶ οὐκ ἀκούουσιν.» «Πάντως ἐρεῖτέ μοι τὴν παραβολὴν ταύτην, κ.τ.λ.» (α φ. 78, β φ. 51 β, ξ φ. 113 β, η φ.
γῆς ὁ ποιῶν χρηστότητα, οὐκ ἦν ἕως ἑνός. ᾿Αλλὰ πάντες εξέκλιναν, ἅμα ἡχρειώθησαν· ἡ ἀφίκται δὲ ὁ Χριστὸς, καὶ πρό γε τῶν ἄλλων εὐαγγελιζόμενος τοῖς ἐξ Ἰσραὴλ τῆς ἑαυτοῦ παρουσίας τὰ κατορθώματα (τοιαῦτα δὲ ἦν καὶ τὰ τῶν ἐθνῶν ἀρρωτήματα), λε- λύτρωνται δὲ δι' αὐτοῦ· πεπλουτήκασι γὰρ τὴν παρ' αὐτοῦ σοφίαν, καὶ συνετοί γεγόνασι, καὶ ἀσθενῆ καὶ συντεθραυσμένην οὐκέτι τὴν διάνοιαν ἀνέχουσιν, ὑγια δὲ καὶ ἐῤῥωμένην, καὶ ἐπιτηδείως ἔχουσαν πρὸς παραδοχὴν καὶ κατόρθωσιν παντὸς ἀγαθοῦ καὶ σωτη- ρίου πράγματος. Έδει γὰρ σοφίας καὶ συνέσεως τοῖς πεπλανημένοις, οἱ διὰ πολλὴν ἀβελτηρίαν προσεκύνη σαν τῇ κτίσει παρὰ τὸν κτίσαντα, καὶ ξύλα καὶ λίθους ἐπεγράφοντο θεούς. Αλλ' οἱ πάλαι Χριστὸν οὐκ εἰδότες, διὰ τὸ ἐν ἀχλύϊ καὶ σκότῳ τελεῖν, Θεὸν αὐτὸν ἐπεγράψαντο. - Τούτων ὑπαναγνωσθέντων τοῖς συνειλεγμένοις, ὁ μὲν πάντων τοὺς ὀφθαλμοὺς πρὸς ἑαυτὸν ἐπέστρεψε, θαυμαζόντων τάχα πως οἶδε γράμματα, μή μεμα- θηκώς. Ἐπειδὴ δὲ ἔθος ἦν τοῖς ἐξ Ἰσραήλ, τὰς περὶ αὐτοῦ προφητείας ἐκπεπεράνθαι λέγειν, ἢ ἐπί τισι τῶν παρ' αὐτοῖς ἐνδόξως βεβασιλευκότων, ἢ γοῦν ἐπὶ προφήταις ἁγίοις (Β Γ. 51) συνιέντες γὰρ οὐδὲν τῶν περὶ αὐτοῦ γεγραμμένων ὀρθῶς, ἑτέραν ᾤχοντο τρίβον, ἔξω πίπτοντες σκοποῦ· ἵνα δὲ μὴ πάλιν λέ- γωσί τι τοιοῦτον περὶ τῆς εἰρημένης προφητείας, αναγκαίως προασφαλίζεται, καί φησιν, ὅτι « Σήμερον αὕτη ἡ γραφὴ πεπλήρωται ἐν τοῖς ὠσὶν ὑμῶν, ο ἑαυτὸν ἐναργῶς παριστὰς ἐν τούτοις τὸν διὰ τῆς προ- φητείας προηγορευμένον. - (Α 1. 78, Η Αὐτὸς γὰρ εὐηγγελίσατο τὴν τῶν οὐρανῶν βασιλείαν τοῖς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν· αὐτοὶ γὰρ ἦσαν πτωχοί, μηδὲν ἔχοντες, μὴ θεόν, μὴ νόμον, μὴ προφήτας· ἢ καὶ ἅπασιν ἁπλῶς τὸν πλοῦτον οὐκ ἔχουσι πνευματικόν. Αὐτὸς αἰχμαλώτους ὄντας ἐῤῥύσατο, τὸν ἀποστάτην τύραννον καθελών, τουτέστι τὸν Σατανᾶν. Αὐτὸς τὸ θεῖον καὶ νοητὸν φῶς ἐνήστραψε τοῖς ἐσκοτισμένην ἔχουσι τὴν καρδίαν. Εφη γοῦν· « Εγώ φῶς εἰς τὸν κόσμον τοῦτον ἐλήλυθα. Αὐτὸς ἀπέλυσε τῶν τῆς ἁμαρτίας δεσμῶν, δηλονότι τοὺς συντεθραυσμένην ἔχοντας τὴν καρδίαν· (1 ἀλλὰ τὴν μέλλουσαν αὐτὸς ὑπέδειξε ζωὴν, καὶ τὴν δικαίαν ἠπείλησε κρίσιν. Αὐτὸς ἐκήρυξεν ἐνιαυτὸν Κυρίου δεκτὸν, καθ᾽ ἂν τὸ κήρυγμα τοῦ Σωτῆρος ἐγένετο· ἐνιαυτὸν γὰρ δεκτόν, τὴν προτέραν αὐτοῦ οἶμαι λέγεσθαι παρουσίαν· ἡμέραν δὲ ἀνταποδόσεως, τὴν τῆς κρίσεως ἡμέραν. Καὶ πάντες ἐμαρτύρουν αὐτῷ, καὶ ἐθαύμαζον, κ. τ. λ. συνιέντες τὸν κεχρισμένον καὶ ἀπεσταλμένον, καὶ τῶν οὕτω τεθαυμασμένων πραγμάτων ἀποτε λεστὴν, εἰς τὰ συνήθη κατεκομίζοντο, καὶ ψυχρο- λογοῦσιν ἀβούλως· καίτοι γὰρ τεθαυμακότες ἐπὶ τοῖς λόγοις τῆς χάριτος τοῖς ἐκπορευομένοις ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ, κατευτελίζειν ἤθελον· ἔφασκον γάρ' « Οὐχ υἱός ἐστιν Ἰωσὴφ οὗτος; » Καὶ τί τοῦτο παραλύει τοῦ θαυματουργοῦ τὴν δόξαν ; Τί τὸ κωλύον ** Εt COMMENT. IN LUCAM. ante omnes adventus sui faustitatem nuntians (et quidem pares erant ethnicorum quoque indir- mitates), redemptique ab illo sunt: nam sapien- tiam acquisiverunt: et bono intellectu pollentes, jam diutius infirmam et confractam mentem non gerunt, sed sanam atque valentem, recteque com- paratam ad cujusvis boni salutarisque operis prose- cutionem. Namque opus erat sapientia et intellectu his qui errabant, qui ob suam multam vecordiam adorabant creaturam præ Creatore, et ligna ac lapi- des deos vocabant. Sed demum qui Christum olim ignorabant, quia in caligine ac tenebris versabantur, postea Deum ipsum appellarunt. A facti fuerant ". . Porro venit Christus, Israelitis • Hæc cum lecta in concione ſuissent, ipse quidem Jesus omnium oculos ad se convertit, mirantium fortasse quomodo litteras sciret qui eas non didice- rat. Quia vero solebant dicere Israelitæ, vaticinia de Christo edita, vel in aliquibus qui apud se glo- riose regnaverant fuisse completa, vel certe in san- clis prophetis (nam nihil de eo scriptum recte intelligentes, alia via incedebant, et scopo aberra- bant); ne quid rursus hujusmodi dicerent circa modo memoratam prophetiam, necessario præmu- nit, aitque : • Hodie hæc prophetia in auribus vestris completa est; › se ipsum diserte affirmans his in verbis a prophetia designatum. — Namque C ipse cœlorum regnum ethnicis annuntiabat, qui saue inopes erant, nihil possidentes, neque Deum, neque legem, neque prophetas: vel generatim cun- ctis, quibus spiritales divitiæ deerant. Ipse captivos liberavit, apostatam tyrannum destruens, id est Salanam. Ipse divinum intellectuale lumen aspersit obtenebratum cor gerentibus. Quare aiebat : e Ego lux in hunc mundum veni ". » Ipse absolvit peccati vinculis, illos nimirum qui contritum cor habebant. Sed et futuram vitam ipse ostendit, et justum interminatus est judicium. Ipse annum Domini acceptabilem prædicavit, quo Christi prædicatio contigit. Namque acceptabilem annum, ipsius dici puto priorem adventum; diem vero retributionis, judicii diem. f. ) b) f. 51) D (A f. 78, H f. b, C f. b) Mh yap Psal. xi, 1. "Joan. xi, 46. V. 22. Et omnes testimonium illi dabant, et mi- rabantur, etc. Etenim non intelligentes eum esse illum unctum et missum, et tam mirabilium operum auctorem, ad suum ingenium redibant, inconsulteque inepta verba effutiebant. cum gratiosos admirati essent sermones qui de ore illius procedebant, attamen eos depretiare studebant, dum dicerent: Nonne bic flius Josephi est? » Atqui id cur thaumaturgi glo- riam abpleat? Quid impedit quominus venerabilis admirabilisque sit, etiamsi Josephi, ut putabatur, .
PG 72:543238) Κοινὸς λόγος παρὰ Ἰουδαίων ἦν, ἀστεϊσμοῦ χάριν ἐξευρημένος· τοῖς γὰρ ἀῤῥωστοῦσι τῶν ἰατρῶν ἐπεφώνουν τινές· «Ἰατρὲ, θεράπευσον σεαυτόν.» Ὡσανεὶ οὖν τοῦτο προτείνας αὐτοῖς τὸ ῥητὸν ὁ Χριστὸς ἔλεγεν, ὅτι Πολλὰ βούλεσθε παρ’ ἐμοῦ γενέσθαι σημεῖα, παρ’ ὑμῖν μάλιστα παρ’ οἷς καὶ ἐτράφην· ἀλλ’ οἶδα τὸ κοινὸν δήπου καὶ ἅπασι συμβαῖνον πάθος· καταφρονεῖται γάρ πως ἀεὶ καὶ τὰ ἐξαίρετα τῶν πραγμάτων, ὅταν μὴ σπανίζῃ παρά τισιν, ἀλλ’ ἔχωσιν ἐπ’ ἀδείας αὐτά. Οὕτω καὶ ἐπ’ ἀνθρώπων· ὁ γὰρ συνήθης καὶ παρὼν ἀεὶ, καὶ τῆς ὀφειλομένης αὐτῷ τιμῆς ἀποστερεῖται πολλάκις παρὰ τῶν εἰδότων αὐτόν.Ἤλεγξε μὲν οὖν αὐτοὺς ἀσυνέτως τὰ τοιάδε λέγοντας· «Οὐχ ὁ υἱός ἐστι τοῦ Ἰωσὴφ οὗτος;» Πλὴν ἔχεται τοῦ σκοποῦ τῆς μυσταγωγίας, καί φησιν· «Ἀμὴν, ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι οὐδεὶς προφήτης δεκτός ἐστιν ἐν τῇ πατρίδι αὐτοῦ.» «Πολλαὶ χῆραι ἦσαν ἐν ταῖς ἡμέραις Ἠλίου, κ.τ.λ.» (α φ. 78 β, ξ φ. 113 β, η φ.
Α αὐτὸν εἶναι σεπτόν τε καὶ ἀξιάγαστον, εἰ καὶ υἱὸς ἦν, Πλὴν ἔχεται τοῦ σκοποῦ τῆς μυσταγωγίας, και φήτης δεκτός ἐστιν ἐν τῇ πατρίδι αὐτοῦ. Β ὡς ἐνομίζετο, τοῦ Ἰωσήφ; Οὐχ ὁρᾶς τὰς θεοσημείας, πεσόντα τὸν Σατανᾶν, νενικημένας τὰς τῶν δαιμο νέων ἀγέλας, διαφόρων νοσημάτων ἐλευθέρους γεν γονότας πολλούς; Ἐπαινεῖς τὴν χάριν τὴν ἐνοῦσαν αὐτοῦ ταῖς διδασκαλίαις, εἶτα σμικρολογεῖς Ἰουδαϊ κῶς ὅτι πατέρα τὸν Ἰωσὴφ ἐπεγράφετο ; Η πολλής ἀβουλίας! 'Αληθὲς ἐπ' αὐτοῖς εἰπεῖν· ι Ἰδοὺ λαὸς μωρός και ακάρδιος· ὀφθαλμοὶ αὐτοῖς, καὶ οὐ βλέ- πουσιν ὦτα αὐτοῖς, καὶ οὐκ ἀκούουσιν. » Πάντως ἐρεῖτέ μοι την παραβολήν ταύτην, κ. τ. λ. (Α Γ. 78, Β Ι. Η Ι. 238) Κοινές λόγος παρὰ Ἰουδαίων ἦν, ἀστεϊσμοῦ χάριν ἐξευρη- μένος· τοῖς γὰρ ἀῤῥωστοῦσι τῶν ἰατρῶν ἐπεφώνουν τινές· « Ἰατρέ, θεράπευσον σεαυτόν. » Τσανεὶ οὖν τοῦτο προτείνας αὐτοῖς τὸ ῥητὸν ὁ Χριστὸς ἔλεγεν, ότι Πολλὰ βούλεσθε παρ' ἐμοῦ γενέσθαι σημεία, παρ' ὑμῖν μάλιστα παρ' οἷς καὶ ἐτράφην· ἀλλ᾽ οἶδα τη κοινὸν δήπου καὶ ἅπασι συμβαίνον πάθος· κατα- φρονεῖται γάρ πως ἀεὶ καὶ τὰ ἐξαίρετα τῶν πραγ μάτων, ὅταν μὴ σπανίζῃ παρά τισιν, ἀλλ' ἔχωσιν ἐπ᾽ ἀδείας αὐτά. Οὕτω καὶ ἐπ' ἀνθρώπων· ὁ γὰρ συνήθης καὶ παρὼν ἀεὶ, καὶ τῆς ὀφειλομένης αὐτῷ τιμῆς ἀποστερεῖται πολλάκις παρὰ τῶν εἰδότων αυτ τόν. Ήλεγξε μὲν οὖν αὐτοὺς ἀσυνέτως τὰ τοιάδε φησιν· « Αμήν, ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι οὐδεὶς προ- λέγοντας· « Οὐχ ὁ υἱός ἐστι τοῦ Ἰωσὴφ οὗτος; Πολλαὶ χῆραι ἦσαν ἐν ταῖς ἡμέραις 'Ηλίου, κ. τ. λ. ( ὡς ἔφην, τὰς περὶ αὐτοῦ προφητείας εἰς τέλος ήχθαι διεβεβαιοῦντό τινες τῶν Ἰουδαίων, ἢ ἐπὶ προφήταις ἁγίοις, ἢ ἐπί τισι τῶν ἐνδόξων παρ' αὐτοῖς γεγονό των, αποφέρει χρησίμως αὐτοὺς τῆς τοιαύτης ὑπο νοίας, πρὸς μίαν χήραν ἀπεστάλθαι Ἠλίαν εἰπών, ἕνα δὲ θεραπεῦσαι λεπρὸν τὸν προφήτην Ελισσαίον, Νεεμὰν τὸν Σύρον· διὰ τούτων τὴν ἐξ ἐθνῶν ση μαίνων Ἐκκλησίαν, τὴν μέλλουσαν αὐτὸν ὑποδέχεσθαι, καὶ τῆς λέπρας ἐλευθεροῦσθαι, διὰ τὴν ἀναισθησίαν τοῦ Ἰσραήλ. Καὶ ἐπλήσθησαν πάντες θυμοῦ ἐν τῇ συν αγωγῇ, κ. τ. λ. • (Α Γ. Ἐπειδὴ τὴν πονηρὰν αὐτῶν γνώμην ἔστιξε, διὰ τοῦτο πρὸς ὀργὰς ἀνεκαίοντο • καὶ διὰ τὸ εἰπεῖν • Σήμερον ή γραφή αύτη περ πλήρωται, ο ἡ λέγουσα, ο Πνεῦμα Κυρίου ἐπ' ἐμὲ, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Ἐνόμισαν γὰρ αὐτὸν ἐξισοῦν ἑαυτὸν τοῖς προφήταις, καὶ τῆς πόλεως αὐτὸν ἐκβάλλουσι · καθ᾿ ἑαυτῶν μᾶλλον τὴν δίκην ορίζοντες, καὶ βε βαιοῦντες τὸ ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος εἰρημένον· ἐκπεπτώ κασι γὰρ αὐτοὶ τῆς ἄνω πόλεως, τὸν Χριστὸν μὴ προσδεξάμενοι. Ἵνα δὲ μὴ μόνον ἐλέγξῃ δυσσεβή - σαντας μέχρις ἐπιχειρημάτων, συγκεχώρηκε προελ θεῖν τὰ καθ᾿ ἑαυτοῦ τολμήματα· τῶν μὲν γὰρ ἄκρι- τος ἦν ἡ ὁρμὴ, καὶ ὁ φθόνος ἀτίθασσος· μέχρι γοῦν " S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. filius esset? Nonne viles miracula, Satanam pro- stratum, victos dæmoniorum greges, variis morbis multos mortales liberatos ? Laudas gratiam magiste- rio ejus insitam, deinde cavillaris Judaice quod Jo- sephi filius exsistat? O magnam insipientiam ! Vere de ipsis dicitur: ‹ Ecce populus stultus et vecors ; habent oculos, et non vident; aures, et non au- diunt . ' V. 23. Utique dicetis mihi hanc similitudinem, etc. Vulgaris sermo apud Judæos erat, leporis causa inventus. Nam infirmis medicis inclamabant qui- dam : « Medice, cura teipsum. » Ergo hoc veluti proverbium illis referens aiebat Christus : Multa vul- tis a me fieri signa, apud vos præsertim, quia vobis- cum sum educatus. Sed novi communem omnibusque contingere solitam animi passionem : semper enim despiciuntur vel res optimæ, si apud quosdam raræ non sint, sed ultroneæ. Sic etiam hominibus accidit: nam qui familiaris semperque ob oculos' est, ei debitus quoque honor negatur ab ipsius notis. — Er- go illos coarguit insipienter dicentes : « Nonne hic Josephi filius est? Nihilominus scopum doctrinæ sula prosequitur, aitque : « Amen dico vobis, nemo propheta in patria sua acceptus est. › b, C f. b, V. 25. Multæ viduæ erant in diebus Eliæ, etc. C Quandoquidem, ut jam dixi, prophetias de ipso editas, affirmabant nonnulli Judæi exitum habuisse vel in sanctis prophetis, vel in aliquibus apud ipsos insignibus viris, commode illos ab hujusmodi suspi- cione depellit dicens, ad unam missum fuisse viduam Eliam ', unumque sanatum leprosum a propheta Elissæo Neemanum Syrum'; his verbis innuens gentium Ecclesiam, quæ ipsum receptura erat, et lepræ morbo mundanda foret, duin interim Israeli sensus obstupesceret. V. 28-30. Et repleti sunt omnes in synagoga ira, etc. Quia pravam illorum sententiam notaverat, id- D circo ira exarserunt; et quia dixerat: • Hodie s cri- ptura hæc impleta est › quæ dicit, Spiritus Domini super me, › et reliqua. Existimarunt enim illum se æquare prophetis, oppidoque expalerunt. Sed enim sibi potius poenam decreverunt, et Servatoris dictum confirmarunt: etenim ipsi superna civitate exciderunt, quia Christum non admiserunt. Ne autem impios verborum tantum argumentis convinceret, usque ad actum sivit illorum audaciam prorum- pere, quorum cæcus erat impetus, et intractabilis invidia. Itaque ad supercilium montis perductum, præcipitem inde dare volebant. Ipse autem trans- - A f. b, C f. b, H f. 239) 'Emetch yip, F. 80, b) Jerem. v, 21. * []] Reg. xvii, I se ¡q. * IV Reg. v, seqq
239) Ἐπειδὴ γὰρ, ὡς ἔφην, τὰς περὶ αὐτοῦ προφητείας εἰς τέλος ἦχθαι διεβεβαιοῦντό τινες τῶν Ἰουδαίων, ἢ ἐπὶ προφήταις ἁγίοις, ἢ ἐπί τισι τῶν ἐνδόξων παρ’ αὐτοῖς γεγονότων, ἀποφέρει χρησίμως αὐτοὺς τῆς τοιαύτης ὑπονοίας, πρὸς μίαν χήραν ἀπεστάλθαι Ἠλίαν εἰπὼν, ἕνα δὲ θεραπεῦσαι λεπρὸν τὸν προφήτην Ἐλισσαῖον, Νεεμὰν τὸν Σύρον· διὰ τούτων τὴν ἐξ ἐθνῶν σημαίνων Ἐκκλησίαν, τὴν μέλλουσαν αὐτὸν ὑποδέχεσθαι, καὶ τῆς λέπρας ἐλευθεροῦσθαι, διὰ τὴν ἀναισθησίαν τοῦ Ἰσραήλ. «Καὶ ἐπλήσθησαν πάντες θυμοῦ ἐν τῇ συναγωγῇ, κ.τ.λ.» (α φ. 80, η φ. 245 β) Ἐπειδὴ τὴν πονηρὰν αὐτῶν γνώμην ἔστιξε, διὰ τοῦτο πρὸς ὀργὰς ἀνεκαίοντο· καὶ διὰ τὸ εἰπεῖν· «Σήμερον ἡ γραφὴ αὕτη πεπλήρωται,» ἡ λέγουσα, «Πνεῦμα Κυρίου ἐπ’ ἐμὲ,» καὶ τὰ ἑξῆς. Ἐνόμισαν γὰρ αὐτὸν ἐξισοῦν ἑαυτὸν τοῖς προφήταις, καὶ τῆς πόλεως αὐτὸν ἐκβάλλουσι· καθ’ ἑαυτῶν μᾶλλον τὴν δίκην ὁρίζοντες, καὶ βεβαιοῦντες τὸ ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος εἰρημένον· ἐκπεπτώκασι γὰρ αὐτοὶ τῆς ἄνω πόλεως, τὸν Χριστὸν μὴ προσδεξάμενοι. Ἵνα δὲ μὴ μόνον ἐλέγξῃ δυσσεβήσαντας μέχρις ἐπιχειρημάτων, συγκεχώρηκε προελθεῖν τὰ καθ’ ἑαυτοῦ τολμήματα·
Α αὐτὸν εἶναι σεπτόν τε καὶ ἀξιάγαστον, εἰ καὶ υἱὸς ἦν, Πλὴν ἔχεται τοῦ σκοποῦ τῆς μυσταγωγίας, και φήτης δεκτός ἐστιν ἐν τῇ πατρίδι αὐτοῦ. Β ὡς ἐνομίζετο, τοῦ Ἰωσήφ; Οὐχ ὁρᾶς τὰς θεοσημείας, πεσόντα τὸν Σατανᾶν, νενικημένας τὰς τῶν δαιμο νέων ἀγέλας, διαφόρων νοσημάτων ἐλευθέρους γεν γονότας πολλούς; Ἐπαινεῖς τὴν χάριν τὴν ἐνοῦσαν αὐτοῦ ταῖς διδασκαλίαις, εἶτα σμικρολογεῖς Ἰουδαϊ κῶς ὅτι πατέρα τὸν Ἰωσὴφ ἐπεγράφετο ; Η πολλής ἀβουλίας! 'Αληθὲς ἐπ' αὐτοῖς εἰπεῖν· ι Ἰδοὺ λαὸς μωρός και ακάρδιος· ὀφθαλμοὶ αὐτοῖς, καὶ οὐ βλέ- πουσιν ὦτα αὐτοῖς, καὶ οὐκ ἀκούουσιν. » Πάντως ἐρεῖτέ μοι την παραβολήν ταύτην, κ. τ. λ. (Α Γ. 78, Β Ι. Η Ι. 238) Κοινές λόγος παρὰ Ἰουδαίων ἦν, ἀστεϊσμοῦ χάριν ἐξευρη- μένος· τοῖς γὰρ ἀῤῥωστοῦσι τῶν ἰατρῶν ἐπεφώνουν τινές· « Ἰατρέ, θεράπευσον σεαυτόν. » Τσανεὶ οὖν τοῦτο προτείνας αὐτοῖς τὸ ῥητὸν ὁ Χριστὸς ἔλεγεν, ότι Πολλὰ βούλεσθε παρ' ἐμοῦ γενέσθαι σημεία, παρ' ὑμῖν μάλιστα παρ' οἷς καὶ ἐτράφην· ἀλλ᾽ οἶδα τη κοινὸν δήπου καὶ ἅπασι συμβαίνον πάθος· κατα- φρονεῖται γάρ πως ἀεὶ καὶ τὰ ἐξαίρετα τῶν πραγ μάτων, ὅταν μὴ σπανίζῃ παρά τισιν, ἀλλ' ἔχωσιν ἐπ᾽ ἀδείας αὐτά. Οὕτω καὶ ἐπ' ἀνθρώπων· ὁ γὰρ συνήθης καὶ παρὼν ἀεὶ, καὶ τῆς ὀφειλομένης αὐτῷ τιμῆς ἀποστερεῖται πολλάκις παρὰ τῶν εἰδότων αυτ τόν. Ήλεγξε μὲν οὖν αὐτοὺς ἀσυνέτως τὰ τοιάδε φησιν· « Αμήν, ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι οὐδεὶς προ- λέγοντας· « Οὐχ ὁ υἱός ἐστι τοῦ Ἰωσὴφ οὗτος; Πολλαὶ χῆραι ἦσαν ἐν ταῖς ἡμέραις 'Ηλίου, κ. τ. λ. ( ὡς ἔφην, τὰς περὶ αὐτοῦ προφητείας εἰς τέλος ήχθαι διεβεβαιοῦντό τινες τῶν Ἰουδαίων, ἢ ἐπὶ προφήταις ἁγίοις, ἢ ἐπί τισι τῶν ἐνδόξων παρ' αὐτοῖς γεγονό των, αποφέρει χρησίμως αὐτοὺς τῆς τοιαύτης ὑπο νοίας, πρὸς μίαν χήραν ἀπεστάλθαι Ἠλίαν εἰπών, ἕνα δὲ θεραπεῦσαι λεπρὸν τὸν προφήτην Ελισσαίον, Νεεμὰν τὸν Σύρον· διὰ τούτων τὴν ἐξ ἐθνῶν ση μαίνων Ἐκκλησίαν, τὴν μέλλουσαν αὐτὸν ὑποδέχεσθαι, καὶ τῆς λέπρας ἐλευθεροῦσθαι, διὰ τὴν ἀναισθησίαν τοῦ Ἰσραήλ. Καὶ ἐπλήσθησαν πάντες θυμοῦ ἐν τῇ συν αγωγῇ, κ. τ. λ. • (Α Γ. Ἐπειδὴ τὴν πονηρὰν αὐτῶν γνώμην ἔστιξε, διὰ τοῦτο πρὸς ὀργὰς ἀνεκαίοντο • καὶ διὰ τὸ εἰπεῖν • Σήμερον ή γραφή αύτη περ πλήρωται, ο ἡ λέγουσα, ο Πνεῦμα Κυρίου ἐπ' ἐμὲ, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Ἐνόμισαν γὰρ αὐτὸν ἐξισοῦν ἑαυτὸν τοῖς προφήταις, καὶ τῆς πόλεως αὐτὸν ἐκβάλλουσι · καθ᾿ ἑαυτῶν μᾶλλον τὴν δίκην ορίζοντες, καὶ βε βαιοῦντες τὸ ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος εἰρημένον· ἐκπεπτώ κασι γὰρ αὐτοὶ τῆς ἄνω πόλεως, τὸν Χριστὸν μὴ προσδεξάμενοι. Ἵνα δὲ μὴ μόνον ἐλέγξῃ δυσσεβή - σαντας μέχρις ἐπιχειρημάτων, συγκεχώρηκε προελ θεῖν τὰ καθ᾿ ἑαυτοῦ τολμήματα· τῶν μὲν γὰρ ἄκρι- τος ἦν ἡ ὁρμὴ, καὶ ὁ φθόνος ἀτίθασσος· μέχρι γοῦν " S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. filius esset? Nonne viles miracula, Satanam pro- stratum, victos dæmoniorum greges, variis morbis multos mortales liberatos ? Laudas gratiam magiste- rio ejus insitam, deinde cavillaris Judaice quod Jo- sephi filius exsistat? O magnam insipientiam ! Vere de ipsis dicitur: ‹ Ecce populus stultus et vecors ; habent oculos, et non vident; aures, et non au- diunt . ' V. 23. Utique dicetis mihi hanc similitudinem, etc. Vulgaris sermo apud Judæos erat, leporis causa inventus. Nam infirmis medicis inclamabant qui- dam : « Medice, cura teipsum. » Ergo hoc veluti proverbium illis referens aiebat Christus : Multa vul- tis a me fieri signa, apud vos præsertim, quia vobis- cum sum educatus. Sed novi communem omnibusque contingere solitam animi passionem : semper enim despiciuntur vel res optimæ, si apud quosdam raræ non sint, sed ultroneæ. Sic etiam hominibus accidit: nam qui familiaris semperque ob oculos' est, ei debitus quoque honor negatur ab ipsius notis. — Er- go illos coarguit insipienter dicentes : « Nonne hic Josephi filius est? Nihilominus scopum doctrinæ sula prosequitur, aitque : « Amen dico vobis, nemo propheta in patria sua acceptus est. › b, C f. b, V. 25. Multæ viduæ erant in diebus Eliæ, etc. C Quandoquidem, ut jam dixi, prophetias de ipso editas, affirmabant nonnulli Judæi exitum habuisse vel in sanctis prophetis, vel in aliquibus apud ipsos insignibus viris, commode illos ab hujusmodi suspi- cione depellit dicens, ad unam missum fuisse viduam Eliam ', unumque sanatum leprosum a propheta Elissæo Neemanum Syrum'; his verbis innuens gentium Ecclesiam, quæ ipsum receptura erat, et lepræ morbo mundanda foret, duin interim Israeli sensus obstupesceret. V. 28-30. Et repleti sunt omnes in synagoga ira, etc. Quia pravam illorum sententiam notaverat, id- D circo ira exarserunt; et quia dixerat: • Hodie s cri- ptura hæc impleta est › quæ dicit, Spiritus Domini super me, › et reliqua. Existimarunt enim illum se æquare prophetis, oppidoque expalerunt. Sed enim sibi potius poenam decreverunt, et Servatoris dictum confirmarunt: etenim ipsi superna civitate exciderunt, quia Christum non admiserunt. Ne autem impios verborum tantum argumentis convinceret, usque ad actum sivit illorum audaciam prorum- pere, quorum cæcus erat impetus, et intractabilis invidia. Itaque ad supercilium montis perductum, præcipitem inde dare volebant. Ipse autem trans- - A f. b, C f. b, H f. 239) 'Emetch yip, F. 80, b) Jerem. v, 21. * []] Reg. xvii, I se ¡q. * IV Reg. v, seqq
PG 72:544τῶν μὲν γὰρ ἄκριτος ἦν ἡ ὁρμὴ, καὶ ὁ φθόνος ἀτίθασσος· μέχρι γοῦν ὀφρύος τοῦ ὄρους ἀποκομίζοντες, κρημνῶν ἐνιέναι ἐπεχείρουν. «Ὁ δὲ διεξῄει διὰ μέσου αὐτῶν,» οὐδ’ ὅσον εἰπεῖν λόγον τινὰ θέμενος τῆς ἐπιβουλῆς αὐτῶν· οὐ τὸ παθεῖν φεύγων, διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ἐλήλυθεν, ἀλλὰ καιρὸν ἀναμένων ἐπιτήδειον· ἀρχὴ γὰρ νῦν τοῦ κηρύγματος, καὶ ἄκαιρον ἦν τὸ παθεῖν, πρὶν ἢ κηρύξαι τὸν λόγον τῆς ἀληθείας. Ἦν γὰρ ἐπ’ αὐτῷ τὸ παθεῖν καὶ τὸ μὴ παθεῖν, καὶ Κύριος ἦν τῶν καιρῶν καὶ τῶν πραγμάτων· τοῦτο τεκμήριον τοῦ, καὶ ὅτε ἔπαθεν, ἑκόντα πεπονθέναι, καὶ ὡς οὐκ ἂν ἔπαθεν, εἰ μὴ ἑαυτὸν ἐπέδωκεν. «Καὶ κατῆλθεν εἰς Καπερναοὺμ, πόλιν τῆς Γαλιλαίας.» (α φ. 80 β, ξ φ. 114, η φ. 246) Οὓς οὐ μεθίστησι λόγος πρὸς τὸ εἰδέναι σαφῶς τίς ὁ φύσει καὶ ἀληθῶς ἐστι Θεὸς καὶ Κύριος, τούτους σαγηνεύει πρὸς τὸ εὐήνιον ἡ τῶν σημείων ἐπίδειξις. Χρησίμως οὖν καὶ ἀναγκαίως προσεπάγει πολλάκις ταῖς μυσταγωγίαις τὰς μεγαλουργίας· ἄπιστοι μὲν γὰρ οἱ τῆς Ἰουδαίας οἰκήτορες, καὶ τοὺς τῶν καλούντων εἰς σωτηρίαν ἀτιμάζοντες λόγους, μάλιστα δὲ πάντων οἱ ἀπὸ τῆς Καπερναούμ· ᾐτιᾶτο γοῦν αὐτὴν ὁ Κύριος λέγων·
Α αὐτὸν εἶναι σεπτόν τε καὶ ἀξιάγαστον, εἰ καὶ υἱὸς ἦν, Πλὴν ἔχεται τοῦ σκοποῦ τῆς μυσταγωγίας, και φήτης δεκτός ἐστιν ἐν τῇ πατρίδι αὐτοῦ. Β ὡς ἐνομίζετο, τοῦ Ἰωσήφ; Οὐχ ὁρᾶς τὰς θεοσημείας, πεσόντα τὸν Σατανᾶν, νενικημένας τὰς τῶν δαιμο νέων ἀγέλας, διαφόρων νοσημάτων ἐλευθέρους γεν γονότας πολλούς; Ἐπαινεῖς τὴν χάριν τὴν ἐνοῦσαν αὐτοῦ ταῖς διδασκαλίαις, εἶτα σμικρολογεῖς Ἰουδαϊ κῶς ὅτι πατέρα τὸν Ἰωσὴφ ἐπεγράφετο ; Η πολλής ἀβουλίας! 'Αληθὲς ἐπ' αὐτοῖς εἰπεῖν· ι Ἰδοὺ λαὸς μωρός και ακάρδιος· ὀφθαλμοὶ αὐτοῖς, καὶ οὐ βλέ- πουσιν ὦτα αὐτοῖς, καὶ οὐκ ἀκούουσιν. » Πάντως ἐρεῖτέ μοι την παραβολήν ταύτην, κ. τ. λ. (Α Γ. 78, Β Ι. Η Ι. 238) Κοινές λόγος παρὰ Ἰουδαίων ἦν, ἀστεϊσμοῦ χάριν ἐξευρη- μένος· τοῖς γὰρ ἀῤῥωστοῦσι τῶν ἰατρῶν ἐπεφώνουν τινές· « Ἰατρέ, θεράπευσον σεαυτόν. » Τσανεὶ οὖν τοῦτο προτείνας αὐτοῖς τὸ ῥητὸν ὁ Χριστὸς ἔλεγεν, ότι Πολλὰ βούλεσθε παρ' ἐμοῦ γενέσθαι σημεία, παρ' ὑμῖν μάλιστα παρ' οἷς καὶ ἐτράφην· ἀλλ᾽ οἶδα τη κοινὸν δήπου καὶ ἅπασι συμβαίνον πάθος· κατα- φρονεῖται γάρ πως ἀεὶ καὶ τὰ ἐξαίρετα τῶν πραγ μάτων, ὅταν μὴ σπανίζῃ παρά τισιν, ἀλλ' ἔχωσιν ἐπ᾽ ἀδείας αὐτά. Οὕτω καὶ ἐπ' ἀνθρώπων· ὁ γὰρ συνήθης καὶ παρὼν ἀεὶ, καὶ τῆς ὀφειλομένης αὐτῷ τιμῆς ἀποστερεῖται πολλάκις παρὰ τῶν εἰδότων αυτ τόν. Ήλεγξε μὲν οὖν αὐτοὺς ἀσυνέτως τὰ τοιάδε φησιν· « Αμήν, ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι οὐδεὶς προ- λέγοντας· « Οὐχ ὁ υἱός ἐστι τοῦ Ἰωσὴφ οὗτος; Πολλαὶ χῆραι ἦσαν ἐν ταῖς ἡμέραις 'Ηλίου, κ. τ. λ. ( ὡς ἔφην, τὰς περὶ αὐτοῦ προφητείας εἰς τέλος ήχθαι διεβεβαιοῦντό τινες τῶν Ἰουδαίων, ἢ ἐπὶ προφήταις ἁγίοις, ἢ ἐπί τισι τῶν ἐνδόξων παρ' αὐτοῖς γεγονό των, αποφέρει χρησίμως αὐτοὺς τῆς τοιαύτης ὑπο νοίας, πρὸς μίαν χήραν ἀπεστάλθαι Ἠλίαν εἰπών, ἕνα δὲ θεραπεῦσαι λεπρὸν τὸν προφήτην Ελισσαίον, Νεεμὰν τὸν Σύρον· διὰ τούτων τὴν ἐξ ἐθνῶν ση μαίνων Ἐκκλησίαν, τὴν μέλλουσαν αὐτὸν ὑποδέχεσθαι, καὶ τῆς λέπρας ἐλευθεροῦσθαι, διὰ τὴν ἀναισθησίαν τοῦ Ἰσραήλ. Καὶ ἐπλήσθησαν πάντες θυμοῦ ἐν τῇ συν αγωγῇ, κ. τ. λ. • (Α Γ. Ἐπειδὴ τὴν πονηρὰν αὐτῶν γνώμην ἔστιξε, διὰ τοῦτο πρὸς ὀργὰς ἀνεκαίοντο • καὶ διὰ τὸ εἰπεῖν • Σήμερον ή γραφή αύτη περ πλήρωται, ο ἡ λέγουσα, ο Πνεῦμα Κυρίου ἐπ' ἐμὲ, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Ἐνόμισαν γὰρ αὐτὸν ἐξισοῦν ἑαυτὸν τοῖς προφήταις, καὶ τῆς πόλεως αὐτὸν ἐκβάλλουσι · καθ᾿ ἑαυτῶν μᾶλλον τὴν δίκην ορίζοντες, καὶ βε βαιοῦντες τὸ ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος εἰρημένον· ἐκπεπτώ κασι γὰρ αὐτοὶ τῆς ἄνω πόλεως, τὸν Χριστὸν μὴ προσδεξάμενοι. Ἵνα δὲ μὴ μόνον ἐλέγξῃ δυσσεβή - σαντας μέχρις ἐπιχειρημάτων, συγκεχώρηκε προελ θεῖν τὰ καθ᾿ ἑαυτοῦ τολμήματα· τῶν μὲν γὰρ ἄκρι- τος ἦν ἡ ὁρμὴ, καὶ ὁ φθόνος ἀτίθασσος· μέχρι γοῦν " S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. filius esset? Nonne viles miracula, Satanam pro- stratum, victos dæmoniorum greges, variis morbis multos mortales liberatos ? Laudas gratiam magiste- rio ejus insitam, deinde cavillaris Judaice quod Jo- sephi filius exsistat? O magnam insipientiam ! Vere de ipsis dicitur: ‹ Ecce populus stultus et vecors ; habent oculos, et non vident; aures, et non au- diunt . ' V. 23. Utique dicetis mihi hanc similitudinem, etc. Vulgaris sermo apud Judæos erat, leporis causa inventus. Nam infirmis medicis inclamabant qui- dam : « Medice, cura teipsum. » Ergo hoc veluti proverbium illis referens aiebat Christus : Multa vul- tis a me fieri signa, apud vos præsertim, quia vobis- cum sum educatus. Sed novi communem omnibusque contingere solitam animi passionem : semper enim despiciuntur vel res optimæ, si apud quosdam raræ non sint, sed ultroneæ. Sic etiam hominibus accidit: nam qui familiaris semperque ob oculos' est, ei debitus quoque honor negatur ab ipsius notis. — Er- go illos coarguit insipienter dicentes : « Nonne hic Josephi filius est? Nihilominus scopum doctrinæ sula prosequitur, aitque : « Amen dico vobis, nemo propheta in patria sua acceptus est. › b, C f. b, V. 25. Multæ viduæ erant in diebus Eliæ, etc. C Quandoquidem, ut jam dixi, prophetias de ipso editas, affirmabant nonnulli Judæi exitum habuisse vel in sanctis prophetis, vel in aliquibus apud ipsos insignibus viris, commode illos ab hujusmodi suspi- cione depellit dicens, ad unam missum fuisse viduam Eliam ', unumque sanatum leprosum a propheta Elissæo Neemanum Syrum'; his verbis innuens gentium Ecclesiam, quæ ipsum receptura erat, et lepræ morbo mundanda foret, duin interim Israeli sensus obstupesceret. V. 28-30. Et repleti sunt omnes in synagoga ira, etc. Quia pravam illorum sententiam notaverat, id- D circo ira exarserunt; et quia dixerat: • Hodie s cri- ptura hæc impleta est › quæ dicit, Spiritus Domini super me, › et reliqua. Existimarunt enim illum se æquare prophetis, oppidoque expalerunt. Sed enim sibi potius poenam decreverunt, et Servatoris dictum confirmarunt: etenim ipsi superna civitate exciderunt, quia Christum non admiserunt. Ne autem impios verborum tantum argumentis convinceret, usque ad actum sivit illorum audaciam prorum- pere, quorum cæcus erat impetus, et intractabilis invidia. Itaque ad supercilium montis perductum, præcipitem inde dare volebant. Ipse autem trans- - A f. b, C f. b, H f. 239) 'Emetch yip, F. 80, b) Jerem. v, 21. * []] Reg. xvii, I se ¡q. * IV Reg. v, seqq
«Καὶ σὺ, Καπερναοὺμ, ἡ ἕως οὐρανοῦ ὑψωθεῖσα, ἕως ᾅδου καταβιβασθήσῃ.» Ἀλλὰ καίτοι γινώσκων, ὡς ἀπειθεῖς τε καὶ σκληροκάρδιοι, προσέβαλε μὲν αὐτοῖς ὥσπερ ἰατρὸς ἄριστος τοῖς εἰς ἐσχάτην πεσοῦσι νόσον, πειρᾶται δὲ ἀπαλλάττειν τοῦ κακοῦ· φησὶ γὰρ αὐτὸς, ὅτι «Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ὑγιαίνοντες ἰατροῦ, ἀλλ’ οἱ κακῶς ἔχοντες.» Ἐδίδασκε τοίνυν ἐν συναγωγαῖς ἐν πολλῇ παῤῥησίᾳ· τοῦτο γὰρ καὶ διὰ φωνῆς Ἡσαί̈ου προηγόρευσεν λέγων· «Οὐκ ἐν κρυφῇ λελάληκα, οὐδ’ ἐν τόπῳ γῆς σκοτεινῷ.» Ἀλλὰ καὶ τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις ἐν παῤῥησίᾳ πολλῇ τοὺς περὶ αὐτοῦ ποιεῖσθαι λόγους προςέταττε, λέγων· «Ὃ λέγω ὑμῖν ἐν τῇ σκοτίᾳ, εἴπατε ἐν τῷ φωτὶ, καὶ ὃ εἰς τὸ οὗς ἀκούετε, κηρύξατε ἐπὶ τῶν δωμάτων.» Καὶ ἐν Σαββάτῳ ὅτε ἤργουν, διελέγετο αὐτοῖς. Τεθαυμάκασι τοίνυν τῆς μυσταγωγίας τὴν δύναμιν, καὶ τὸ τῆς ἐξουσίας μέγεθος· ἦν γὰρ ἐν ἐξουσίᾳ, φησὶν, ὁ λόγος, οὐ κολακευτικὸς, ἀλλὰ προτρεπτικὸς εἰς σωτηρίαν. Ἰουδαῖοι μὲν γὰρ οὐδὲν ἕτερον ἐνόμιζον εἶναι Χριστὸν, πλὴν ὅτι καθ’ ἕνα τῶν ἁγίων, καὶ ἐν τάξει προφήτου παρελθεῖν εἰς μέσον.
Α αὐτὸν εἶναι σεπτόν τε καὶ ἀξιάγαστον, εἰ καὶ υἱὸς ἦν, Πλὴν ἔχεται τοῦ σκοποῦ τῆς μυσταγωγίας, και φήτης δεκτός ἐστιν ἐν τῇ πατρίδι αὐτοῦ. Β ὡς ἐνομίζετο, τοῦ Ἰωσήφ; Οὐχ ὁρᾶς τὰς θεοσημείας, πεσόντα τὸν Σατανᾶν, νενικημένας τὰς τῶν δαιμο νέων ἀγέλας, διαφόρων νοσημάτων ἐλευθέρους γεν γονότας πολλούς; Ἐπαινεῖς τὴν χάριν τὴν ἐνοῦσαν αὐτοῦ ταῖς διδασκαλίαις, εἶτα σμικρολογεῖς Ἰουδαϊ κῶς ὅτι πατέρα τὸν Ἰωσὴφ ἐπεγράφετο ; Η πολλής ἀβουλίας! 'Αληθὲς ἐπ' αὐτοῖς εἰπεῖν· ι Ἰδοὺ λαὸς μωρός και ακάρδιος· ὀφθαλμοὶ αὐτοῖς, καὶ οὐ βλέ- πουσιν ὦτα αὐτοῖς, καὶ οὐκ ἀκούουσιν. » Πάντως ἐρεῖτέ μοι την παραβολήν ταύτην, κ. τ. λ. (Α Γ. 78, Β Ι. Η Ι. 238) Κοινές λόγος παρὰ Ἰουδαίων ἦν, ἀστεϊσμοῦ χάριν ἐξευρη- μένος· τοῖς γὰρ ἀῤῥωστοῦσι τῶν ἰατρῶν ἐπεφώνουν τινές· « Ἰατρέ, θεράπευσον σεαυτόν. » Τσανεὶ οὖν τοῦτο προτείνας αὐτοῖς τὸ ῥητὸν ὁ Χριστὸς ἔλεγεν, ότι Πολλὰ βούλεσθε παρ' ἐμοῦ γενέσθαι σημεία, παρ' ὑμῖν μάλιστα παρ' οἷς καὶ ἐτράφην· ἀλλ᾽ οἶδα τη κοινὸν δήπου καὶ ἅπασι συμβαίνον πάθος· κατα- φρονεῖται γάρ πως ἀεὶ καὶ τὰ ἐξαίρετα τῶν πραγ μάτων, ὅταν μὴ σπανίζῃ παρά τισιν, ἀλλ' ἔχωσιν ἐπ᾽ ἀδείας αὐτά. Οὕτω καὶ ἐπ' ἀνθρώπων· ὁ γὰρ συνήθης καὶ παρὼν ἀεὶ, καὶ τῆς ὀφειλομένης αὐτῷ τιμῆς ἀποστερεῖται πολλάκις παρὰ τῶν εἰδότων αυτ τόν. Ήλεγξε μὲν οὖν αὐτοὺς ἀσυνέτως τὰ τοιάδε φησιν· « Αμήν, ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι οὐδεὶς προ- λέγοντας· « Οὐχ ὁ υἱός ἐστι τοῦ Ἰωσὴφ οὗτος; Πολλαὶ χῆραι ἦσαν ἐν ταῖς ἡμέραις 'Ηλίου, κ. τ. λ. ( ὡς ἔφην, τὰς περὶ αὐτοῦ προφητείας εἰς τέλος ήχθαι διεβεβαιοῦντό τινες τῶν Ἰουδαίων, ἢ ἐπὶ προφήταις ἁγίοις, ἢ ἐπί τισι τῶν ἐνδόξων παρ' αὐτοῖς γεγονό των, αποφέρει χρησίμως αὐτοὺς τῆς τοιαύτης ὑπο νοίας, πρὸς μίαν χήραν ἀπεστάλθαι Ἠλίαν εἰπών, ἕνα δὲ θεραπεῦσαι λεπρὸν τὸν προφήτην Ελισσαίον, Νεεμὰν τὸν Σύρον· διὰ τούτων τὴν ἐξ ἐθνῶν ση μαίνων Ἐκκλησίαν, τὴν μέλλουσαν αὐτὸν ὑποδέχεσθαι, καὶ τῆς λέπρας ἐλευθεροῦσθαι, διὰ τὴν ἀναισθησίαν τοῦ Ἰσραήλ. Καὶ ἐπλήσθησαν πάντες θυμοῦ ἐν τῇ συν αγωγῇ, κ. τ. λ. • (Α Γ. Ἐπειδὴ τὴν πονηρὰν αὐτῶν γνώμην ἔστιξε, διὰ τοῦτο πρὸς ὀργὰς ἀνεκαίοντο • καὶ διὰ τὸ εἰπεῖν • Σήμερον ή γραφή αύτη περ πλήρωται, ο ἡ λέγουσα, ο Πνεῦμα Κυρίου ἐπ' ἐμὲ, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Ἐνόμισαν γὰρ αὐτὸν ἐξισοῦν ἑαυτὸν τοῖς προφήταις, καὶ τῆς πόλεως αὐτὸν ἐκβάλλουσι · καθ᾿ ἑαυτῶν μᾶλλον τὴν δίκην ορίζοντες, καὶ βε βαιοῦντες τὸ ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος εἰρημένον· ἐκπεπτώ κασι γὰρ αὐτοὶ τῆς ἄνω πόλεως, τὸν Χριστὸν μὴ προσδεξάμενοι. Ἵνα δὲ μὴ μόνον ἐλέγξῃ δυσσεβή - σαντας μέχρις ἐπιχειρημάτων, συγκεχώρηκε προελ θεῖν τὰ καθ᾿ ἑαυτοῦ τολμήματα· τῶν μὲν γὰρ ἄκρι- τος ἦν ἡ ὁρμὴ, καὶ ὁ φθόνος ἀτίθασσος· μέχρι γοῦν " S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. filius esset? Nonne viles miracula, Satanam pro- stratum, victos dæmoniorum greges, variis morbis multos mortales liberatos ? Laudas gratiam magiste- rio ejus insitam, deinde cavillaris Judaice quod Jo- sephi filius exsistat? O magnam insipientiam ! Vere de ipsis dicitur: ‹ Ecce populus stultus et vecors ; habent oculos, et non vident; aures, et non au- diunt . ' V. 23. Utique dicetis mihi hanc similitudinem, etc. Vulgaris sermo apud Judæos erat, leporis causa inventus. Nam infirmis medicis inclamabant qui- dam : « Medice, cura teipsum. » Ergo hoc veluti proverbium illis referens aiebat Christus : Multa vul- tis a me fieri signa, apud vos præsertim, quia vobis- cum sum educatus. Sed novi communem omnibusque contingere solitam animi passionem : semper enim despiciuntur vel res optimæ, si apud quosdam raræ non sint, sed ultroneæ. Sic etiam hominibus accidit: nam qui familiaris semperque ob oculos' est, ei debitus quoque honor negatur ab ipsius notis. — Er- go illos coarguit insipienter dicentes : « Nonne hic Josephi filius est? Nihilominus scopum doctrinæ sula prosequitur, aitque : « Amen dico vobis, nemo propheta in patria sua acceptus est. › b, C f. b, V. 25. Multæ viduæ erant in diebus Eliæ, etc. C Quandoquidem, ut jam dixi, prophetias de ipso editas, affirmabant nonnulli Judæi exitum habuisse vel in sanctis prophetis, vel in aliquibus apud ipsos insignibus viris, commode illos ab hujusmodi suspi- cione depellit dicens, ad unam missum fuisse viduam Eliam ', unumque sanatum leprosum a propheta Elissæo Neemanum Syrum'; his verbis innuens gentium Ecclesiam, quæ ipsum receptura erat, et lepræ morbo mundanda foret, duin interim Israeli sensus obstupesceret. V. 28-30. Et repleti sunt omnes in synagoga ira, etc. Quia pravam illorum sententiam notaverat, id- D circo ira exarserunt; et quia dixerat: • Hodie s cri- ptura hæc impleta est › quæ dicit, Spiritus Domini super me, › et reliqua. Existimarunt enim illum se æquare prophetis, oppidoque expalerunt. Sed enim sibi potius poenam decreverunt, et Servatoris dictum confirmarunt: etenim ipsi superna civitate exciderunt, quia Christum non admiserunt. Ne autem impios verborum tantum argumentis convinceret, usque ad actum sivit illorum audaciam prorum- pere, quorum cæcus erat impetus, et intractabilis invidia. Itaque ad supercilium montis perductum, præcipitem inde dare volebant. Ipse autem trans- - A f. b, C f. b, H f. 239) 'Emetch yip, F. 80, b) Jerem. v, 21. * []] Reg. xvii, I se ¡q. * IV Reg. v, seqq
PG 72:546Ἵνα δὲ μείζονα τὴν περὶ αὐτοῦ δόξαν τε καὶ ὑπόνοιαν ἔχωσι, τὸ προφητικὸν ἐκβαίνει μέτρον· οὐ γὰρ εἴρηκέ ποτε· Τάδε λέγει Κύριος, καθάπερ ἀμέλει κἀκείνοις ἦν ἔθος, ἀλλ’ ὡς τοῦ νόμου Κύριος, τὰ ὑπὲρ νόμον ἐλάλει. Ἔλεγε γοῦν ὁ Θεὸς διὰ Ἡσαί̈ου· «Καὶ διαθήσομαι ὑμῖν διαθήκην αἰώνιον, τὰ ὅσια Δαβὶδ τὰ πιστά. Ἰδοὺ μαρτύριον ἐν ἔθνεσι δέδωκα αὐτὸν, ἄρχοντα καὶ προστάσσοντα ἔθνεσιν.» Ἔδει γὰρ οἰκέτην μὲν ὄντα Μωϋσέα, τῆς μὴ μενούσης σκιᾶς γενέσθαι διάκονον· ἐξαγγελέα δὲ τῆς διηνεκοῦς καὶ μενούσης λατρείας τὸν αἰώνιον, φημὶ δὴ τὸν Χριστόν. Τίς δὲ ἡ αἰώνιος διαθήκη; Τὰ ἱερὰ θεσπίσματα τοῦ ἐκ σπέρματος Δαβὶδ κατὰ σάρκα Χριστοῦ· τὰ ὁσιουργὰ καὶ πιστοποιά· καθάπερ καὶ ὁ τοῦ Θεοῦ φόβος, ἁγνὸς ὡς ἁγνοποιός· καὶ τὸ εὐαγγελικὸν ῥῆμα, ζωὴ, ὡς ζωοποιόν. «Τὰ ῥήματα γὰρ, φησὶ, ἃ ἐγὼ ἐλάλησα ὑμῖν, πνεῦμά ἐστι καὶ ζωὴ,» τουτέστι πνευματικὰ καὶ ζωοποιά. Πλὴν ἄθρει τῆς προφητείας τὸ ἀκριβές·
ὀφρύος τοῦ ὄρους ἀποκομίζοντες, κρημνῶν ἐνιέναι Α ο ἐπεχείρουν. « Ο δὲ διεξῄει διὰ μέσου αὐτῶν, ο οὐδ᾽ ὅσον εἰπεῖν λόγον τινὰ θέμενος τῆς ἐπιβουλῆς αὐτῶν· οὐ τὸ παθεῖν φεύγων, διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ἐλήλυθεν, ἀλλὰ καιρὸν ἀναμένων ἐπιτήδειον· ἀρχὴ γὰρ νῦν τοῦ κηρύγματος, καὶ ἄκαιρον ἦν τὸ παθεῖν, πρὶν ἢ κηρύξαι τὸν λόγον τῆς ἀληθείας. Ην γὰρ ἐπ' αὐτῷ τὸ παθεῖν καὶ τὸ μὴ παθεῖν, καὶ Κύριος ἦν τῶν καιρῶν καὶ τῶν πραγμάτων· τοῦτο τεκμήριον τοῦ, καὶ ὅτε ἔπαθεν, εκόντα πεπονθέναι, καὶ ὡς οὐκ ἂν ἔπαθεν, εἰ μὴ ἑαυτὸν ἐπέδωκεν. Καὶ κατῆλθεν εἰς Καπερναούμ, πόλιν τῆς Γα- λιλαίας. (Α Γ. Η Οὓς οὐ μεθίστησι λόγος πρὸς τὸ εἰδέναι σαφῶς τίς ὁ φύσει καὶ ἀληθῶς, ἐστι Θεὸς καὶ Κύριος, τούτους σαγηνεύει πρὸς τὸ εξήνιον ἡ τῶν σημείων ἐπίδειξις. Χρησίμως οὖν καὶ ἀναγκαίως προσεπάγει πολλάκις ταῖς μυσταγωγίαις τὰς μεγαλουργίας· ἄπιστοι μὲν γὰρ οἱ τῆς Ἰουδαίας οικήτορες, καὶ τοὺς τῶν καλούντων εἰς σωτηρίαν ἀτιμάζοντες λόγους, μάλιστα δὲ πάντων οἱ ἀπὸ τῆς Καπερναούμ· ἡτιᾶτο γοῦν αὐτὴν ὁ Κύριος λέγων· • Καὶ σύ, Καπερναούμ, ἡ ἕως οὐρανοῦ ὑψωθεῖσα, έως όδου καταβιβασθήσῃ. ο 'Αλλὰ καίτοι γινώσκων, ὡς ἀπειθεῖς τε καὶ σκληροκάρδιοι, προσέβαλε μὲν αὐτοῖς ὥσπερ Ιατρὸς ἄριστος τοῖς εἰς ἐσχάτην περ σοῦσι νόσον, πειρᾶται δὲ ἀπαλλάττειν τοῦ κακοῦ· φησὶ γὰρ αὐτὸς, ὅτι . Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ὑγιαί- νοντες ιατροῦ, ἀλλ' οἱ κακῶς ἔχοντες. • Εδίδασκε τοίνυν ἐν συναγωγαῖς ἐν πολλῇ παρρησίᾳ τοῦτο γὰρ καὶ διὰ φωνῆς Ησαίου προηγόρευσεν λέγων· · Οὐκ ἐν κρυφῇ λελάληκα, οὐδ' ἐν τόπῳ γῆς σκο τεινῷ. » Αλλὰ καὶ τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις ἐν παρ βησία πολλῇ τοὺς περὶ αὐτοῦ ποιεῖσθαι λόγους προσ- έταττε, λέγων· « "Ο λέγω ὑμῖν ἐν τῇ σκοτίᾳ, εἴπατε ἐν τῷ φωτὶ, καὶ ὁ εἰς τὸ οὖς ἀκούετε, κηρύξατε ἐπὶ τῶν δωμάτων. » Καὶ ἐν Σαββάτῳ ὅτε ήργουν, διελά γετο αὐτοῖς. Τεθαυμάκασι τοίνυν τῆς μυσταγωγίας τὴν δύναμιν, καὶ τὸ τῆς ἐξουσίας μέγεθος· ἦν γὰρ ἐν ἐξουσίᾳ, φησὶν, ὁ λόγος, οὐ κολακευτικός, ἀλλὰ προτρεπτικὸς εἰς σωτηρίαν. Ἰουδαῖοι μὲν γὰρ οὐδὲν ἕτερον ἐνόμιζον είναι Χριστόν, πλὴν ὅτι καθ᾿ ἕνα τῶν ἁγίων, καὶ ἐν τάξει προφήτου παρελθεῖν εἰς μέσον. Ἵνα δὲ μείζονα τὴν περὶ αὐτοῦ δόξαν τε καὶ ὑπόνοιαν ἔχωσι, τὸ προφητικὸν ἐκβαίνει μέτρον· οὐ γὰρ εἴρηκέ ποτε· Τάδε λέγει Κύριος, καθάπερ αμέλει ὑπὲρ νόμον ἐλάλει. Ελεγε γοῦν ὁ Θεὸς διὰ Ἡσαΐου. Καὶ διαθήσομαι ὑμῖν διαθήκην αἰώνιον, τὰ ὅσια Δαβίδ τὰ πιστά. Ἰδοὺ μαρτύριον ἐν ἔθνεσι δέδωκα αὐτὸν, ἄρχοντα καὶ προστάσσοντα ἔθνεσιν. ο Εδει γὰρ οἰκέτην μὲν ὄντα Μωυσέα, τῆς μὴ μενούσης σκιᾶς γενέσθαι διάκονον· ἐξαγγελέα δὲ τῆς διηνεκούς καὶ μενούσης λατρείας τὸν αἰώνιον, φημὶ δὴ τὸν Χριστόν. Τίς δὲ ἡ αἰών γιος διαθήκη ; Τὰ ἱερὰ θεσπίσματα τοῦ ἐκ σπέρ ματος Δαβίδ κατὰ σάρκα Χριστοῦ· τὰ ὁσιουργὰ καὶ πιστοποιά· καθάπερ καὶ ὁ τοῦ Θεοῦ φόβος, ἁγνὸς ὡς * κακείνοις ἦν ἔθος, ἀλλ' ὡς τοῦ νόμου Κύριος, τὰ Ει 8:5 COMMENT. IN LUCAM. iens per medium illorum ibat, nihil prorsus de B b. C f. 114, f. 246) D Luc. x, 15. Isa. XLV, 19. Matth. x, 27. illorum conspiratione sollicitus: non quia pati vita- ret, ejus enim rei causa in mundum venerat, sed quia tempus exspectabat idoneum. Nunc enim initium prædicandi faciebat, et importunum pali erat, antequam veritatis doctrinam nuntiaret. Polerat autem pali vel non pati, temporumque ac gerendarum rerum Dominus erat. Id autem indicat, tunc quoque cum passus est, sponte passum ; neque eum fuisse passurum, nisi semetipse tradi- disset. V. 31. Et descendit in Capharnaum civitatem Galilae. Quos verba non convertunt ad perspicue cognoscendum quis naturaliter vereque Deus sit ac Dominus, hos dociles efficit signorum ostensio. Utiliter ergo, imo necessarie, magisterio doctrinæ saepe addit miracula. Nam Judææ incola increduli erant, et vocantium ad salutem contemnebant ser- mones, Capharnaumi potissimum oppidaui. Igitur illam incusabat Servator dicens : « Et tu, Caphar- naum, usque ad cœlum exaltata, usque ad infernum detraheris '. . Sed quamvis sciret eos esse contuma- ces el dure corde, adest illis cen optimus medicus extremo morbo languentibus, nititurque casu adverso liberare. Namque ipsemet ait non egero medico sa- nos, sed male habentes. Ergo adinodum confidenter in synagogis docebat. Etenim jamdin ore Isaia dixerat : • Non clam loculus sum, neque in tene- broso terræ loco 4. Præterea sanctis etiam aposto lis ut magna fiducia de Christo verba facerent man- davit dicens: Quod dico vobis in tenebris, dicite in lumine; et quod in aure auditis, prædicate super tecta *. » Et Sabbato cum otiarentur, apud eos con- cionabatur. Mirabantur itaque magisterii vim, et magnitudinem potestatis. Erat enim tanquam potesta - tein balentis sermo, neque blandus, sed impulsor ad salutem. Judæi porro nihil aliud esse credebant Christum, quam de sanctis unum, et unum ex ordine prophetarum in medium processisse. Ut autem ma- jorem de ipso opinionem existimationemque habe- rent, propheticam excedit mensuram. Non enim ait unquam : Hæc dicit Dominus, sicuti nimirum illorum mos erat, sed tanquam legis Dominus, quæ supra le- gem erant, loquebatur. Dicebat ergo Deus per Isaiam : • Disponam vo- biscum foedus sempiternum, sancta David fidelia. Ecce testem in gentibus dedi illum, principem et imperantem populis ". . Moysen quidem utpote famulum oportebat umbræ haud duraturæ esse mi- nistrum ; præconem vero perpetui stabilisque cul- tus esse aeternum, Christum, inquam. Quod- nam autem est fœdus æternum? Sacræ scilicet sanctiones illius, qui de semine Davidis secundum carnem est. Christi ; quæ sanctificant et fideles ef- • Isa. Lv, ; Act. xiii, 34.
εἰπὼν Ἡσαί̈ας ὡς ἐκ προσώπου τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς περὶ τοῦ Χριστοῦ, ὅτι «Ἰδοὺ μαρτύριον τοῖς ἔθνεσι δέδωκα αὐτὸν,» διαμαρτυρούμενον ὥσπερ ὡς δεκτὰ καὶ ταῦτα γεγόνασι, ἵνα μή τις ἕνα τῶν ἁγίων προφητῶν ὑπάρχειν αὐτὸν ὑποτοπήσειεν, εἰδείη δὲ μᾶλλον πᾶς ὁστισοῦν, ὡς τῇ τῆς κυριότητος διαπρέπει δόξῃ· Θεὸς γὰρ ὢν ἐπέφανεν ἡμῖν· οὐ μόνον αὐτὸν μαρτύριον δεδόσθαι φησὶν, ἀλλὰ γὰρ καὶ ἄρχοντα καὶ προστάσσοντα ἔθνεσιν. Οἱ μὲν μακάριοι προφῆται, καὶ πρὸ αὐτῶν ἔτι Μωϋσῆς, μέτρον ἔχοντες τὸ οἰκετικὸν, τὸ «Τάδε λέγει Κύριος» ἐπεφώνουν ἀεὶ τοῖς ἀκροωμένοις, οὐχ ὡς προστάσσοντες μᾶλλον, ἀλλ’ ὡς θείαις διακονοῦντες φωναῖς. Ὁ δέ γε Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς θεοπρεπεστάτους ἐποιεῖτο λόγους· ἐθαυμάζετο γοῦν καὶ παρ’ αὐτοῖς τοῖς Ἰουδαίοις, ὡς ἐν ἐξουσίᾳ ἦν ὁ λόγος αὐτοῦ, καὶ ὡς ἐδίδασκεν αὐτοὺς ὡς ἐξουσίαν ἔχων, καὶ οὐχ ὡς οἱ Γραμματεῖς αὐτῶν· οὐ γὰρ ἦν ὁ λόγος αὐτῷ τῆς τοῦ νόμου σκιᾶς, ἀλλ’ ὡς αὐτὸς ὢν ὁ νομοθέτης, μετετίθη τὸ γράμμα πρὸς ἀλήθειαν, καὶ τοὺς τύπους εἰς ἐμφάνειαν τὴν πνευματικήν· ἄρχων γὰρ ἦν, καὶ τοῦ προστάττειν ταύτην ἔχων τὴν ἐξουσίαν.
ὀφρύος τοῦ ὄρους ἀποκομίζοντες, κρημνῶν ἐνιέναι Α ο ἐπεχείρουν. « Ο δὲ διεξῄει διὰ μέσου αὐτῶν, ο οὐδ᾽ ὅσον εἰπεῖν λόγον τινὰ θέμενος τῆς ἐπιβουλῆς αὐτῶν· οὐ τὸ παθεῖν φεύγων, διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ἐλήλυθεν, ἀλλὰ καιρὸν ἀναμένων ἐπιτήδειον· ἀρχὴ γὰρ νῦν τοῦ κηρύγματος, καὶ ἄκαιρον ἦν τὸ παθεῖν, πρὶν ἢ κηρύξαι τὸν λόγον τῆς ἀληθείας. Ην γὰρ ἐπ' αὐτῷ τὸ παθεῖν καὶ τὸ μὴ παθεῖν, καὶ Κύριος ἦν τῶν καιρῶν καὶ τῶν πραγμάτων· τοῦτο τεκμήριον τοῦ, καὶ ὅτε ἔπαθεν, εκόντα πεπονθέναι, καὶ ὡς οὐκ ἂν ἔπαθεν, εἰ μὴ ἑαυτὸν ἐπέδωκεν. Καὶ κατῆλθεν εἰς Καπερναούμ, πόλιν τῆς Γα- λιλαίας. (Α Γ. Η Οὓς οὐ μεθίστησι λόγος πρὸς τὸ εἰδέναι σαφῶς τίς ὁ φύσει καὶ ἀληθῶς, ἐστι Θεὸς καὶ Κύριος, τούτους σαγηνεύει πρὸς τὸ εξήνιον ἡ τῶν σημείων ἐπίδειξις. Χρησίμως οὖν καὶ ἀναγκαίως προσεπάγει πολλάκις ταῖς μυσταγωγίαις τὰς μεγαλουργίας· ἄπιστοι μὲν γὰρ οἱ τῆς Ἰουδαίας οικήτορες, καὶ τοὺς τῶν καλούντων εἰς σωτηρίαν ἀτιμάζοντες λόγους, μάλιστα δὲ πάντων οἱ ἀπὸ τῆς Καπερναούμ· ἡτιᾶτο γοῦν αὐτὴν ὁ Κύριος λέγων· • Καὶ σύ, Καπερναούμ, ἡ ἕως οὐρανοῦ ὑψωθεῖσα, έως όδου καταβιβασθήσῃ. ο 'Αλλὰ καίτοι γινώσκων, ὡς ἀπειθεῖς τε καὶ σκληροκάρδιοι, προσέβαλε μὲν αὐτοῖς ὥσπερ Ιατρὸς ἄριστος τοῖς εἰς ἐσχάτην περ σοῦσι νόσον, πειρᾶται δὲ ἀπαλλάττειν τοῦ κακοῦ· φησὶ γὰρ αὐτὸς, ὅτι . Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ὑγιαί- νοντες ιατροῦ, ἀλλ' οἱ κακῶς ἔχοντες. • Εδίδασκε τοίνυν ἐν συναγωγαῖς ἐν πολλῇ παρρησίᾳ τοῦτο γὰρ καὶ διὰ φωνῆς Ησαίου προηγόρευσεν λέγων· · Οὐκ ἐν κρυφῇ λελάληκα, οὐδ' ἐν τόπῳ γῆς σκο τεινῷ. » Αλλὰ καὶ τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις ἐν παρ βησία πολλῇ τοὺς περὶ αὐτοῦ ποιεῖσθαι λόγους προσ- έταττε, λέγων· « "Ο λέγω ὑμῖν ἐν τῇ σκοτίᾳ, εἴπατε ἐν τῷ φωτὶ, καὶ ὁ εἰς τὸ οὖς ἀκούετε, κηρύξατε ἐπὶ τῶν δωμάτων. » Καὶ ἐν Σαββάτῳ ὅτε ήργουν, διελά γετο αὐτοῖς. Τεθαυμάκασι τοίνυν τῆς μυσταγωγίας τὴν δύναμιν, καὶ τὸ τῆς ἐξουσίας μέγεθος· ἦν γὰρ ἐν ἐξουσίᾳ, φησὶν, ὁ λόγος, οὐ κολακευτικός, ἀλλὰ προτρεπτικὸς εἰς σωτηρίαν. Ἰουδαῖοι μὲν γὰρ οὐδὲν ἕτερον ἐνόμιζον είναι Χριστόν, πλὴν ὅτι καθ᾿ ἕνα τῶν ἁγίων, καὶ ἐν τάξει προφήτου παρελθεῖν εἰς μέσον. Ἵνα δὲ μείζονα τὴν περὶ αὐτοῦ δόξαν τε καὶ ὑπόνοιαν ἔχωσι, τὸ προφητικὸν ἐκβαίνει μέτρον· οὐ γὰρ εἴρηκέ ποτε· Τάδε λέγει Κύριος, καθάπερ αμέλει ὑπὲρ νόμον ἐλάλει. Ελεγε γοῦν ὁ Θεὸς διὰ Ἡσαΐου. Καὶ διαθήσομαι ὑμῖν διαθήκην αἰώνιον, τὰ ὅσια Δαβίδ τὰ πιστά. Ἰδοὺ μαρτύριον ἐν ἔθνεσι δέδωκα αὐτὸν, ἄρχοντα καὶ προστάσσοντα ἔθνεσιν. ο Εδει γὰρ οἰκέτην μὲν ὄντα Μωυσέα, τῆς μὴ μενούσης σκιᾶς γενέσθαι διάκονον· ἐξαγγελέα δὲ τῆς διηνεκούς καὶ μενούσης λατρείας τὸν αἰώνιον, φημὶ δὴ τὸν Χριστόν. Τίς δὲ ἡ αἰών γιος διαθήκη ; Τὰ ἱερὰ θεσπίσματα τοῦ ἐκ σπέρ ματος Δαβίδ κατὰ σάρκα Χριστοῦ· τὰ ὁσιουργὰ καὶ πιστοποιά· καθάπερ καὶ ὁ τοῦ Θεοῦ φόβος, ἁγνὸς ὡς * κακείνοις ἦν ἔθος, ἀλλ' ὡς τοῦ νόμου Κύριος, τὰ Ει 8:5 COMMENT. IN LUCAM. iens per medium illorum ibat, nihil prorsus de B b. C f. 114, f. 246) D Luc. x, 15. Isa. XLV, 19. Matth. x, 27. illorum conspiratione sollicitus: non quia pati vita- ret, ejus enim rei causa in mundum venerat, sed quia tempus exspectabat idoneum. Nunc enim initium prædicandi faciebat, et importunum pali erat, antequam veritatis doctrinam nuntiaret. Polerat autem pali vel non pati, temporumque ac gerendarum rerum Dominus erat. Id autem indicat, tunc quoque cum passus est, sponte passum ; neque eum fuisse passurum, nisi semetipse tradi- disset. V. 31. Et descendit in Capharnaum civitatem Galilae. Quos verba non convertunt ad perspicue cognoscendum quis naturaliter vereque Deus sit ac Dominus, hos dociles efficit signorum ostensio. Utiliter ergo, imo necessarie, magisterio doctrinæ saepe addit miracula. Nam Judææ incola increduli erant, et vocantium ad salutem contemnebant ser- mones, Capharnaumi potissimum oppidaui. Igitur illam incusabat Servator dicens : « Et tu, Caphar- naum, usque ad cœlum exaltata, usque ad infernum detraheris '. . Sed quamvis sciret eos esse contuma- ces el dure corde, adest illis cen optimus medicus extremo morbo languentibus, nititurque casu adverso liberare. Namque ipsemet ait non egero medico sa- nos, sed male habentes. Ergo adinodum confidenter in synagogis docebat. Etenim jamdin ore Isaia dixerat : • Non clam loculus sum, neque in tene- broso terræ loco 4. Præterea sanctis etiam aposto lis ut magna fiducia de Christo verba facerent man- davit dicens: Quod dico vobis in tenebris, dicite in lumine; et quod in aure auditis, prædicate super tecta *. » Et Sabbato cum otiarentur, apud eos con- cionabatur. Mirabantur itaque magisterii vim, et magnitudinem potestatis. Erat enim tanquam potesta - tein balentis sermo, neque blandus, sed impulsor ad salutem. Judæi porro nihil aliud esse credebant Christum, quam de sanctis unum, et unum ex ordine prophetarum in medium processisse. Ut autem ma- jorem de ipso opinionem existimationemque habe- rent, propheticam excedit mensuram. Non enim ait unquam : Hæc dicit Dominus, sicuti nimirum illorum mos erat, sed tanquam legis Dominus, quæ supra le- gem erant, loquebatur. Dicebat ergo Deus per Isaiam : • Disponam vo- biscum foedus sempiternum, sancta David fidelia. Ecce testem in gentibus dedi illum, principem et imperantem populis ". . Moysen quidem utpote famulum oportebat umbræ haud duraturæ esse mi- nistrum ; præconem vero perpetui stabilisque cul- tus esse aeternum, Christum, inquam. Quod- nam autem est fœdus æternum? Sacræ scilicet sanctiones illius, qui de semine Davidis secundum carnem est. Christi ; quæ sanctificant et fideles ef- • Isa. Lv, ; Act. xiii, 34.
PG 72:548«Καὶ ἐπετίμησεν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, κ.τ.λ.» (α φ. 80 β, η φ. 247) Καὶ μετ’ ἐξουσίας τῆς θεοπρεποῦς τοῖς ἀκαθάρτοις ἐπετίμα πνεύμασιν. Ἵνα γοῦν μὴ ἀπιστῶμεν, γείτονα τοῖς λόγοις ἐποιεῖτο τὴν θεοσημείαν.Εἴδομεν ἐν τῇ ἐρήμῳ νενικημένον παρ’ αὐτοῦ τὸν ἀλιτήριον Σατανᾶν, καὶ τρισὶ καταῤῥαγέντα πτώμασιν· εἴδομεν αὐτοῦ πάλιν κατασειομένην τὴν δύναμιν, καὶ πίπτουσαν τὴν καθ’ ἡμῶν ἐξουσίαν· εἴδομεν ἑαυτοὺς ὡς ἐν ἀπαρχῇ τῷ Χριστῷ τοῖς πονηροῖς ἐπιπλήττοντας πνεύμασιν. Ὡς γὰρ καὶ τοῦτο πρὸς καύχημα βλέπει τῆς ἀνθρωπείας φύσεως, ἐξ αὐτῶν μαθήσῃ τῶν τοῦ Σωτῆρος ῥημάτων· κατεψεύδοντο μὲν γὰρ Ἰουδαῖοι τῆς δόξης αὐτοῦ, καὶ δὴ καὶ ἔφασκον· «Οὗτος οὐκ ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια, εἰ μὴ ἐν Βεελζεβοὺλ ἄρχοντι τῶν δαιμονίων.» Εἶτα πρὸς αὐτοὺς πλεῖστά τε ὅσα καὶ ἀναγκαῖα προειρηκὼς, ὕστερον ἔφη· «Εἰ δὲ ἐγὼ ἐν Πνεύματι Θεοῦ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, ἄρα ἔφθασεν ἐφ’ ὑμᾶς ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ.» Εἰ γὰρ ἄνθρωπος γεγονὼς καθ’ ὑμᾶς, φησὶ, ἐν ἐξουσίᾳ καὶ βασιλείᾳ τῇ θεοπρεπεῖ τοῖς ἀκαθάρτοις ἐπιπλήττω πνεύμασιν, ἡ ὑμετέρα φύσις ἐστὶ τῇ τοιᾷδε δόξῃ στεφανουμένη·
ἀγνοποιός· καὶ τὸ εὐαγγελικὸν ῥῆμα, ζωή, ὡς ζω ὑμετέρα φύσις ἐστὶ τῇ τοιάδε δόξῃ στεφανουμένη· Θεοῦ βασιλείαν καταπλουτήσαντες. ποιόν. « Τὰ ῥήματα γάρ, φησὶ, & ἐγὼ ἐλάλησα ὑμῖν, πνεῦμά ἐστι καὶ ζωή, τουτέστι πνευματικὰ καὶ ζωοποιά. Πλὴν ἄθρει τῆς προφητείας τὸ ἀκριβές εἰπὼν Ησαΐας ὡς ἐκ προσώπου τοῦ Θεοῦ καὶ Πα- τρὸς περὶ τοῦ Χριστοῦ, ὅτι ο Ιδού μαρτύριον τοῖς ἔθνεσι δέδωκα αὐτὸν, » διαμαρτυρούμενον ὥσπερ ὡς δεκτὰ καὶ ταῦτα γεγόνασι, ἵνα μή τις ἕνα τῶν ἁγίων προφητῶν ὑπάρχειν αὐτὸν ὑποτοπήσειεν, εἰδείη δ μᾶλλον πᾶς ἐστισοῦν, ὡς τῇ τῆς κυριότητος διαπρέπει δόξη· Θεὸς γὰρ ἂν ἐπέφανεν ἡμῖν· οὐ μόνον αὐτὴν μαρτύριον δεδόσθαι φησίν, ἀλλὰ γὰρ καὶ ἄρχοντα καὶ προστάσσοντα ἔθνεσιν. Οἱ μὲν μακάριοι προφήτει, καὶ πρὸ αὐτῶν ἔτι Μωϋσῆς, μέτρον ἔχοντες τὸ οίχε τικὸν, τὸ ι Τάδε λέγει Κύριος, ἐπεφώνουν ἀεὶ τοῖς Β άκροωμένοις, οὐχ ὡς προστάσσοντες μᾶλλον, ἀλλ' ὡς θείαις διακονοῦντες φωναῖς. Ο δέ γε Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς θεοπρεπεστάτους ἐποιεῖτο λόγους· ἐθαυμάζετο γοῦν καὶ παρ᾽ αὐτοῖς τοῖς Ἰουδαίοις, ὡς ἐν ἐξουσίᾳ ἦν ὁ λόγος αὐτοῦ, καὶ ὡς ἐδίδασκεν αὐτοὺς ὡς ἐξουσίαν ἔχων, καὶ οὐχ ὡς οἱ Γραμματ τεῖς αὐτῶν· οὐ γὰρ ἦν ὁ λόγος αὐτῷ τῆς τοῦ νόμου σκιᾶς, ἀλλ' ὡς αὐτὸς ὢν ὁ νομοθέτης, μετετέθη τὸ γράμμα πρὸς ἀλήθειαν, καὶ τοὺς τύπους εἰς ἐμφά- νειαν την πνευματικήν· ἄρχων γὰρ ἦν, καὶ τοῦ προστάττειν ταύτην ἔχων τὴν ἐξουσίαν. Καὶ ἐπετίμησεν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, κ. τ. λ. ( Η Καὶ μετ' ἐξουσίας τῆς θεο- πρεποῦς τοῖς ἀκαθάρτοις επετίμα πνεύμασιν. Ἵνα γοῦν μὴ ἀπιστῶμεν, γείτονα τοῖς λόγοις ἐποιεῖτο τὴν θεοσημείαν. -- Εἴδομεν ἐν τῇ ἐρήμῳ νενικη μένον παρ' αὐτοῦ τὸν ἀλιτήριον Σατανᾶν, καὶ τρισί καταρραγέντα πτώμασιν· εἴδομεν αὐτοῦ πάλιν και τασειομένην τὴν δύναμιν, καὶ πίπτουσαν τὴν καθ' ἡμῶν ἐξουσίαν· εἴδομεν ἑαυτοὺς ὡς ἐν ἀπαρχῇ τῷ Χριστῷ τοῖς πονηροῖς ἐπιπλήττοντας πνεύμασιν. 1; γὰρ καὶ τοῦτο πρὸς καύχημα βλέπει τῆς ἀνθρωπείας φύσεως, ἐξ αὐτῶν μαθήσῃ τῶν τοῦ Σωτῆρος ῥημάτ των· κατεψεύδοντο μὲν γὰρ Ἰουδαῖοι τῆς δόξης αὐτ τοῦ, καὶ δὴ καὶ ἔφασκον· « Οὗτος οὐκ ἐκβάλλει τα δαιμόνια, εἰ μὴ ἐν Βεελζεβούλ ἄρχοντι τῶν δαιμ νίων. » Εἶτα πρὸς αὐτοὺς πλεῖστά τε ὅσα καὶ ἀναγ- καλα προειρηκώς, ὕστερον ἔφη· . Εἰ δὲ ἐγὼ ἐν Πνεύματι Θεοῦ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, ἄρα έφθασεν ἐφ' ὑμᾶς ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ. : Εἰ γὰρ ἄνθρωπος γεγονώς καθ' ὑμᾶς, φησὶ, ἐν ἐξουσίᾳ καὶ βασιλείᾳ τῇ θεοπρεπεῖ τοῖς ἀκαθάρτοις ἐπιπλήττω πνεύμασιν, ή ὑμεῖς γὰρ ὁρᾶσθε δι᾿ ἐμοῦ τε καὶ ἐν ἐμοὶ τὴν τοῦ (Β Γ. 53) Πλαύνοντο τοίνυν τὰ πονηρὰ δαιμόνια, καὶ δὴ καὶ πρὸς αίσθησιν ἐνηνεγμένα τῆς ἀνική του δυνάμεως αὐτοῦ, καὶ μὴ φέροντες τὰς προσβολὰς τῆς θεότητος, τυραννικὸν καὶ πανούργον ἀνεφθέγγοντα « Κα, λέγοντα· τί ἡμῖν καὶ σοί; » τουτέστι· Τί εὐκ ἐξ; ἡμᾶς χώραν ἔχειν, περιαιρῶν τῆς ἀσεβείας τὴν πλάντν; Εἶτα εύφημεῖν ὑποκρίνονται, καὶ ἅγιον του S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEF. ficiunt ; sicuti timor quoque Domini dicitur san- A clus, id est sanctum efficiens; et sicut evangelicum verbum dicitur vita, id est vivificans. « Nam verba, inquit, quæ ego locutus sum vobis, spiritus ac vita sunt ', › id est spiritalia et vivifica. Attamen vide- sis accuratam prophetiæ rationem. Cum Isaias tan- quam ex persona Dei Patris de Christo dixisset : • Ecce testem in gentibus dedi ipsum, o testif- cantem veluti hæc esse acceptabilia; ne quis unum de sanctis prophetis ipsum arbitraretur, imo ut unusquisque sciret, eum dominationis gloria pol- lere: nam Deus cum esset nobis apparuit: non tantummodo testem eum datum dicit, sed etiam principem et gentibus imperantem. Secus vero beati prophetæ, et adhuc ante ipsos Moyses, ser- vili modulo cohibiti • Hæc dicit Dominus, con- stanter audientibus inclamabant, non imperantium ritu, sed ceu divinis subservientes vocibus. Domi- nus vero noster Jesus Christus Deo dignissinos ficiebat sermones. Mirabantur ergo illum ipsi Ju- dæi, quia potestativam vim sermo ejus præ se fe- rebat, quodque ipsos doceret tanquain-potestatem habens, non ut ipsorum Scribe. Non enim ejus Gratio legis umbram sequebatur, sed ipse legislator exsistens, litteram in veritatem, figurasque in spi- ritalem sensum convertebat. Quippe erat princeps, talemque habebat imperandi potestatem. - V. 35. Et increpavit illum Jesus, elc. Potestate Deo digna impuros increpabat spiritus. Ne ergo discredamus, juncta verbis edebat mira- cula. — Vidimus in deserto victum a Christo flagitio- sumn Satanam, tribus elisum casibus. Vidimus des nuo ejusdem quassalam vim, succumbentenique adversariam nobis potentiam. Vidimus a nobis ipsis, in Christo tanquam primitiis, malos spiritus objurgatos. Nam quod id quoque ad humanæ natura decus pertineat, ex ipsis cognosces Serva- toris verbis. Mentiebantur quidem adversus ejus gloriam Judæi, aiebantque : « Hic dæmonia non. ejicit, nisi in Beelzebul principe dæmoniorum *. › Tum ipse adversus illos plurima ac necessaria praefatus, ad extremnum ait : c Quod si ego in Spi- ritu Dei ejicio dæmonia, utique pervenit in vos regnum Dei'. › Nam si homo æque ac vos factus, inquit, potestate ac dominatione Deo congrua im- puros increpo spiritus, vestra jam natura bac ea- dem gloria insignita est. Siquidem vos videmini per me et in me Dei regnum adepti. Pellebantur itaque mali dæmones, et invictam ipsius virtutem experti, neque conflictum cum dei- tate ferentes, tyrannice astuteque clamabant: ‹ Si- ne; quid nobis tecum est ? › nempe cur non sinis nostrum nos locum tenere, dum irreligiositatis de- struis errorem? Deinde euphemismo uti simulant, et sanctum Dei ipsum, appellant. Existimarunt enim ▾ Joan. vi, 64. • Matth. xii, 24. • ibid. 28. C f. b, f. 247) D
ὑμεῖς γὰρ ὁρᾶσθε δι’ ἐμοῦ τε καὶ ἐν ἐμοὶ τὴν τοῦ Θεοῦ βασιλείαν καταπλουτήσαντες. (β φ. 53) Ἠλαύνοντο τοίνυν τὰ πονηρὰ δαιμόνια, καὶ δὴ καὶ πρὸς αἴσθησιν ἐνηνεγμένα τῆς ἀνικήτου δυνάμεως αὐτοῦ, καὶ μὴ φέροντες τὰς προσβολὰς τῆς θεότητος, τυραννικὸν καὶ πανοῦργον ἀνεφθέγγοντο· «Ἔα, λέγοντα· τί ἡμῖν καὶ σοί;» τουτέστι· Τί οὐκ ἐᾷς ἡμᾶς χώραν ἔχειν, περιαιρῶν τῆς ἀσεβείας τὴν πλάνην; Εἶτα εὐφημεῖν ὑποκρίνονται, καὶ ἅγιον τοῦ Θεοῦ καλοῦσιν αὐτόν· ᾠήθησαν γὰρ ὅτι διὰ τῆς τοιαύτης εὐφημίας, κενῆς δόξης ἀποτελοῦσιν αὐτὸν ἐραστὴν, καὶ ἀποσχέσθαι παρασκευάζουσι τοῦ ἐπιπλήττειν αὐτοῖς, οἷον ἀντὶ χάριτος διδόντα χάριν· ἀλλ’ οὐκ ἐπιτεύξεται δόλιος θήρας. Θεὸς γὰρ οὐ μυκτηρίζεται, ἀποφράττει δὲ αὐτῶν τὰς ἀκαθάρτους γλώσσας ὁ Κύριος. Εἶτα προστάττει τῶν ἐχόντων ἀποφοιτᾷν. Οἱ δὲ τῶν οὕτω μεγάλων θεωροὶ γεγονότες, καταπλήττονται τοῦ λόγου τὴν ἐξουσίαν·
ἀγνοποιός· καὶ τὸ εὐαγγελικὸν ῥῆμα, ζωή, ὡς ζω ὑμετέρα φύσις ἐστὶ τῇ τοιάδε δόξῃ στεφανουμένη· Θεοῦ βασιλείαν καταπλουτήσαντες. ποιόν. « Τὰ ῥήματα γάρ, φησὶ, & ἐγὼ ἐλάλησα ὑμῖν, πνεῦμά ἐστι καὶ ζωή, τουτέστι πνευματικὰ καὶ ζωοποιά. Πλὴν ἄθρει τῆς προφητείας τὸ ἀκριβές εἰπὼν Ησαΐας ὡς ἐκ προσώπου τοῦ Θεοῦ καὶ Πα- τρὸς περὶ τοῦ Χριστοῦ, ὅτι ο Ιδού μαρτύριον τοῖς ἔθνεσι δέδωκα αὐτὸν, » διαμαρτυρούμενον ὥσπερ ὡς δεκτὰ καὶ ταῦτα γεγόνασι, ἵνα μή τις ἕνα τῶν ἁγίων προφητῶν ὑπάρχειν αὐτὸν ὑποτοπήσειεν, εἰδείη δ μᾶλλον πᾶς ἐστισοῦν, ὡς τῇ τῆς κυριότητος διαπρέπει δόξη· Θεὸς γὰρ ἂν ἐπέφανεν ἡμῖν· οὐ μόνον αὐτὴν μαρτύριον δεδόσθαι φησίν, ἀλλὰ γὰρ καὶ ἄρχοντα καὶ προστάσσοντα ἔθνεσιν. Οἱ μὲν μακάριοι προφήτει, καὶ πρὸ αὐτῶν ἔτι Μωϋσῆς, μέτρον ἔχοντες τὸ οίχε τικὸν, τὸ ι Τάδε λέγει Κύριος, ἐπεφώνουν ἀεὶ τοῖς Β άκροωμένοις, οὐχ ὡς προστάσσοντες μᾶλλον, ἀλλ' ὡς θείαις διακονοῦντες φωναῖς. Ο δέ γε Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς θεοπρεπεστάτους ἐποιεῖτο λόγους· ἐθαυμάζετο γοῦν καὶ παρ᾽ αὐτοῖς τοῖς Ἰουδαίοις, ὡς ἐν ἐξουσίᾳ ἦν ὁ λόγος αὐτοῦ, καὶ ὡς ἐδίδασκεν αὐτοὺς ὡς ἐξουσίαν ἔχων, καὶ οὐχ ὡς οἱ Γραμματ τεῖς αὐτῶν· οὐ γὰρ ἦν ὁ λόγος αὐτῷ τῆς τοῦ νόμου σκιᾶς, ἀλλ' ὡς αὐτὸς ὢν ὁ νομοθέτης, μετετέθη τὸ γράμμα πρὸς ἀλήθειαν, καὶ τοὺς τύπους εἰς ἐμφά- νειαν την πνευματικήν· ἄρχων γὰρ ἦν, καὶ τοῦ προστάττειν ταύτην ἔχων τὴν ἐξουσίαν. Καὶ ἐπετίμησεν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, κ. τ. λ. ( Η Καὶ μετ' ἐξουσίας τῆς θεο- πρεποῦς τοῖς ἀκαθάρτοις επετίμα πνεύμασιν. Ἵνα γοῦν μὴ ἀπιστῶμεν, γείτονα τοῖς λόγοις ἐποιεῖτο τὴν θεοσημείαν. -- Εἴδομεν ἐν τῇ ἐρήμῳ νενικη μένον παρ' αὐτοῦ τὸν ἀλιτήριον Σατανᾶν, καὶ τρισί καταρραγέντα πτώμασιν· εἴδομεν αὐτοῦ πάλιν και τασειομένην τὴν δύναμιν, καὶ πίπτουσαν τὴν καθ' ἡμῶν ἐξουσίαν· εἴδομεν ἑαυτοὺς ὡς ἐν ἀπαρχῇ τῷ Χριστῷ τοῖς πονηροῖς ἐπιπλήττοντας πνεύμασιν. 1; γὰρ καὶ τοῦτο πρὸς καύχημα βλέπει τῆς ἀνθρωπείας φύσεως, ἐξ αὐτῶν μαθήσῃ τῶν τοῦ Σωτῆρος ῥημάτ των· κατεψεύδοντο μὲν γὰρ Ἰουδαῖοι τῆς δόξης αὐτ τοῦ, καὶ δὴ καὶ ἔφασκον· « Οὗτος οὐκ ἐκβάλλει τα δαιμόνια, εἰ μὴ ἐν Βεελζεβούλ ἄρχοντι τῶν δαιμ νίων. » Εἶτα πρὸς αὐτοὺς πλεῖστά τε ὅσα καὶ ἀναγ- καλα προειρηκώς, ὕστερον ἔφη· . Εἰ δὲ ἐγὼ ἐν Πνεύματι Θεοῦ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, ἄρα έφθασεν ἐφ' ὑμᾶς ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ. : Εἰ γὰρ ἄνθρωπος γεγονώς καθ' ὑμᾶς, φησὶ, ἐν ἐξουσίᾳ καὶ βασιλείᾳ τῇ θεοπρεπεῖ τοῖς ἀκαθάρτοις ἐπιπλήττω πνεύμασιν, ή ὑμεῖς γὰρ ὁρᾶσθε δι᾿ ἐμοῦ τε καὶ ἐν ἐμοὶ τὴν τοῦ (Β Γ. 53) Πλαύνοντο τοίνυν τὰ πονηρὰ δαιμόνια, καὶ δὴ καὶ πρὸς αίσθησιν ἐνηνεγμένα τῆς ἀνική του δυνάμεως αὐτοῦ, καὶ μὴ φέροντες τὰς προσβολὰς τῆς θεότητος, τυραννικὸν καὶ πανούργον ἀνεφθέγγοντα « Κα, λέγοντα· τί ἡμῖν καὶ σοί; » τουτέστι· Τί εὐκ ἐξ; ἡμᾶς χώραν ἔχειν, περιαιρῶν τῆς ἀσεβείας τὴν πλάντν; Εἶτα εύφημεῖν ὑποκρίνονται, καὶ ἅγιον του S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEF. ficiunt ; sicuti timor quoque Domini dicitur san- A clus, id est sanctum efficiens; et sicut evangelicum verbum dicitur vita, id est vivificans. « Nam verba, inquit, quæ ego locutus sum vobis, spiritus ac vita sunt ', › id est spiritalia et vivifica. Attamen vide- sis accuratam prophetiæ rationem. Cum Isaias tan- quam ex persona Dei Patris de Christo dixisset : • Ecce testem in gentibus dedi ipsum, o testif- cantem veluti hæc esse acceptabilia; ne quis unum de sanctis prophetis ipsum arbitraretur, imo ut unusquisque sciret, eum dominationis gloria pol- lere: nam Deus cum esset nobis apparuit: non tantummodo testem eum datum dicit, sed etiam principem et gentibus imperantem. Secus vero beati prophetæ, et adhuc ante ipsos Moyses, ser- vili modulo cohibiti • Hæc dicit Dominus, con- stanter audientibus inclamabant, non imperantium ritu, sed ceu divinis subservientes vocibus. Domi- nus vero noster Jesus Christus Deo dignissinos ficiebat sermones. Mirabantur ergo illum ipsi Ju- dæi, quia potestativam vim sermo ejus præ se fe- rebat, quodque ipsos doceret tanquain-potestatem habens, non ut ipsorum Scribe. Non enim ejus Gratio legis umbram sequebatur, sed ipse legislator exsistens, litteram in veritatem, figurasque in spi- ritalem sensum convertebat. Quippe erat princeps, talemque habebat imperandi potestatem. - V. 35. Et increpavit illum Jesus, elc. Potestate Deo digna impuros increpabat spiritus. Ne ergo discredamus, juncta verbis edebat mira- cula. — Vidimus in deserto victum a Christo flagitio- sumn Satanam, tribus elisum casibus. Vidimus des nuo ejusdem quassalam vim, succumbentenique adversariam nobis potentiam. Vidimus a nobis ipsis, in Christo tanquam primitiis, malos spiritus objurgatos. Nam quod id quoque ad humanæ natura decus pertineat, ex ipsis cognosces Serva- toris verbis. Mentiebantur quidem adversus ejus gloriam Judæi, aiebantque : « Hic dæmonia non. ejicit, nisi in Beelzebul principe dæmoniorum *. › Tum ipse adversus illos plurima ac necessaria praefatus, ad extremnum ait : c Quod si ego in Spi- ritu Dei ejicio dæmonia, utique pervenit in vos regnum Dei'. › Nam si homo æque ac vos factus, inquit, potestate ac dominatione Deo congrua im- puros increpo spiritus, vestra jam natura bac ea- dem gloria insignita est. Siquidem vos videmini per me et in me Dei regnum adepti. Pellebantur itaque mali dæmones, et invictam ipsius virtutem experti, neque conflictum cum dei- tate ferentes, tyrannice astuteque clamabant: ‹ Si- ne; quid nobis tecum est ? › nempe cur non sinis nostrum nos locum tenere, dum irreligiositatis de- struis errorem? Deinde euphemismo uti simulant, et sanctum Dei ipsum, appellant. Existimarunt enim ▾ Joan. vi, 64. • Matth. xii, 24. • ibid. 28. C f. b, f. 247) D
PG 72:549οὐ γὰρ εὐχὴν ἀνατείνων, ἢ γοῦν παρ’ ἑτέρου τὸ δύνασθαι κατορθοῦν αἰτήσας πώποτε, τὰς θεοσημείας ἐπλήρου, ἀλλ’ αὐτὸς ὢν ὁ Λόγος τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ὁ ζῶν τε καὶ ἐνεργὴς, καὶ δι’ οὗ τὰ πάντα, καὶ ἐν ᾧ τὰ πάντα, ἐκεῖνος ἦν ὁ συντρίβων τὸν Σατανᾶν, καὶ τῶν ἀκαθάρτων δαιμόνων ἀποφράττων τὸ βέβηλον στόμα. «Εἰσῆλθεν εἰς τὴν οἰκίαν Σίμωνος.» (α φ. 81, β φ. 53 β, ξ φ. 114 β, δ φ. 17, η φ. 249) Θέασαι τοίνυν, πῶς κατέλυσε παρ’ ἑνὶ τῶν μαθητῶν, ἀνθρώπῳ πένητι καὶ ἀσήμῳ κατὰ τὸν βίον, ὁ τὴν ἑκούσιον δι’ ἡμᾶς ὑπομείνας πτωχείαν, ἵν’ ἡμεῖς τῇ ἐκείνου πτωχείᾳ πλουτήσωμεν, καὶ μάθωμεν τοῖς ταπεινοῖς συναπάγεσθαι, καὶ μὴ κατεπαίρεσθαι τῶν ἐν ἐνδείᾳ καὶ θλίψει.Ἐφίστησι τῇ τοῦ Σίμωνος οἰκίᾳ ὁ Ἰησοῦς, καὶ εὑρίσκει πυρέττουσαν τὴν αὐτοῦ πενθεράν· καὶ ἐπιστὰς ἐπετίμησε τῷ πυρετῷ, καὶ ἀφῆκεν αὐτήν. Μήποτε οὖν ἐν μὲν τῷ, «Ἀφῆκεν αὐτὴν ὁ πυρετὸς,» εἰρημένῳ ὑπὸ Ματθαίου καὶ Μάρκου, οὐδενὸς περὶ ζώου ἐμφαίνηται τοῦτον πυρετὸν ἐνεργοῦντος·
Θεοῦ καλοῦσιν αὐτόν· ᾠήθησαν γὰρ ὅτι διὰ τῆς τοι- Α αὐτῆς εὐφημίας, κενῆς δόξης ἀποτελοῦσιν αὐτὸν ἐραστήν, καὶ ἀποσχέσθαι παρασκευάζουσι τοῦ ἐπι πλήττειν αὐτοῖς, οἷον ἀντὶ χάριτος διδόντα χάριν· ἀλλ᾽ οὐκ ἐπιτεύξεται δόλιος θήρας, Θεὸς γὰρ οὐ μυ κτηρίζεται, ἀποφράττει δὲ αὐτῶν τὰς ἀκαθάρτους γλώσσας ὁ Κύριος. Εἶτα προστάττει τῶν ἐχόντων ἀποφοιτᾷν. Οἱ δὲ τῶν οὕτω μεγάλων θεωροί γεγον νότες, καταπλήττονται τοῦ λόγου τὴν ἐξουσίαν· οὐ γὰρ εὐχὴν ἀνατείνων, ἢ γοῦν παρ' ἑτέρου τὸ δύνα- σθαι κατορθούν αἰτήσας πώποτε, τὰς θεοσημείας ἐπλήρου, ἀλλ' αὐτὸς ὢν ὁ Λόγος τοῦ Θεοῦ καὶ Πα- τρὸς, ὁ ζῶν τε καὶ ἐνεργὴς, καὶ δι' οὗ τὰ πάντα, καὶ ἐν ᾧ τὰ πάντα, ἐκεῖνος ἦν ὁ συντρίβων τὸν Σατανᾶν, καὶ τῶν ἀκαθάρτων δαιμόνων ἀποφράττων τὸ βέ δηλον στόμα. Εἰσῆλθεν εἰς τὴν οἰκίαν Σίμωνος. - · Θέασαι τοίνυν, πῶς κατέλυσε παρ' ἑνὶ τῶν μαθητῶν, ἀνθρώπῳ πένητι καὶ ἀσήμῳ κατὰ τὸν βίον, ὁ τὴν ἐκού- στον δι' ἡμᾶς ὑπομείνας πτωχείαν, ἵν᾿ ἡμεῖς τῇ ἐκείνου πτωχεία πλουτήσωμεν, καὶ μάθωμεν τοῖς ταπεινοῖς συναπάγεσθαι, καὶ μὴ κατεπαίρεσθαι τῶν ἐν ἐνδείᾳ καὶ θλίψει. — Εφίστησι τῇ τοῦ Σίμωνος οἰκίᾳ ὁ Ἰη- σους, καὶ εὑρίσκει πυρέττουσαν τὴν αὐτοῦ πενθεράν καὶ ἐπιστὰς ἐπετίμησε τῷ πυρετῷ, καὶ ἀφῆκεν αὐτήν. Μήποτε οὖν ἐν μὲν τῷ, « Αφῆκεν αὐτὴν ὁ πυρετός, ο εἰρημένῳ ὑπὸ Ματθαίου καὶ Μάρκου, οὐδενὸς περὶ ζώου ἐμφαίνηται τοῦτον πυρετὸν ἐνεργοῦντος· ἐν δὲ τῷ, Ἐπιστὰς ἐπάνω αὐτῆς ἐπετίμησε τῷ πυρετῷ, καὶ ἀφῆκεν αὐτὴν, ο εἰρημένῳ ὑπὸ Λουκᾶ, οὐκ οἶδα εἰ μή ἀναγκασθησόμεθα τὸ ἐπιτιμώμενον ζῶον εἰπεῖν μὴ χωροῦν τὴν τοῦ ἐπιτιμῶντος ἐνέργειαν· ἄψυχον γὰρ καὶ μὴ αἰσθανόμενον ἐπιτιμίας, ἐπιτιμᾶσθαι οὐκ εἴ- λογο, λέγειν. Οὐδὲν δὲ θαυμαστὸν εἶναί τινας κακω- τικὰς τοῦ ἀνθρωπίνου σώματος δυνάμεις, καὶ οὐ πάνω τως κατηγορήσωμεν τῆς ψυχῆς τῶν πασχόντων ὡς ἐκ τούτων βλαπτομένης. Οὐδὲ γὰρ ἐπεὶ ἔπαισε τὸν Ἰὼβ έλκει πονηρῷ, λαβὼν ὁ διάβολος τὴν ἐξουσίαν εἰς τὸ διὰ τοῦ σώματος πειράσαι αὐτὸν, περὶ τοῦτο κατ ηγορητέος ὁ Ἰως, ἀθλήσας καὶ γενναίως ὑπομείνας τὴν πληγήν. Μόνον εἴη λέγεσθαι, εἴ ποτε κατὰ σω ματικούς πειραζόμεθα πόνους, τό, Ἀλλὰ τῆς ψυ χῆς αὐτοῦ μὴ ἅψητε· ὡς καὶ ὁ Κύριος ἐπιτιμῶν ἰᾶται τοὺς ἔχοντας. Ἐπιτίθησι δὲ καὶ τὰς χεῖρας ἑνὶ ἑκάστῳ τῶν νο- σούντων, καὶ ἀπήλλαττεν αὐτοὺς τοῦ νοσήματος, δεικνὺς ὅτι τῆς τοῦ Λόγου δυνάμεως τὴν ἐνέργειαν πεφόρηκεν ἡ ἁγία σὰρξ, ἣν ἰδίαν ἐποιήσατο, θεοπρεπή δύναμιν ἐμφυτεύσας αὐτῇ· - (Α Η Γ. ἵνα μάθωμεν ὡς καίτοι καθ' ἡμᾶς γε γονὼς ὁ μονογενῆς τοῦ Θεοῦ λόγος, οὐδὲν ἧττόν ἐστι καὶ οὕτω Θεός, πάντα πληρῶν εὐκόλως καὶ διὰ τῆς οἰκείας σαρκός· εἰργάζετο γὰρ καὶ δι' αὐτῆς τὰ πα ράδοξα· καὶ μὴ σφόδρα θαυμάσης, διαλογίζου δὲ μᾶλλον ὡς καὶ ἐν σκεύει χαλκῷ γεγονὸς τὸ πῦρ, τῆς ἰδίας αὐτῷ θερμότητος ἐντίθησι τὴν ἐνέργειαν. Οὕτω ** COMMENT. IN LUCAM. jecturos, eumdemque a propria persecutione aver- suros, ceu si gratiam pro gratia esset relaturus. Sed enim dolosus præda non potietur. Deus quippe non irridetur ", sed impuras impedit linguas illo- rum Dominus. Denique jubet ut ab obsessis disce- dant. Jam vero tantæ rei spectatores obstupescunt sermonis potestatem : quandoquidem haud preces intendens, nec facultatem a quoquam bene rem gerendi postulans, miracula patrabat; sed ipsemet quia Dei Patris Verbum erat, vivens et operans, per quem omnia, et in quo omnia, ipse, inquam, Satanam conterebat, et immundorum dæmonum profanum os oppilabat. se tali euphemismo, vanæ glorie cupiditatem illi iu - (A f. 81, B f. b, C f. b, DI. 17, H f. 249) f. b, B f. b, b) Galat. vı, 7. ts Matth. 113, 15; Marc. 1, 31. B C D V. 38. Intravit in domum Simonis. muntur.. - Animadverte igitur quomodo hospitatus est apud unum e discipulis, hominem pauperem et in hoc mundo obscurum ; ille, inquam, qui pro nobis in- opiam subiit, ut nos inopia ejus ditemur, di- scamusque cum humilibus versari, neque fastı adve rsus eos efferri qui egestate et tribulatione pre- Adit Simonis domum Jesus, invenitque ſebrientem ejusdem socrum. Et stans super illam increpavit febrem, quæ dimisit eam. Jam vero in verbis ‹ Dimisit eam febris, » quæ sunt etiam apud Matthæum ac Marcum 4, nullum innuitur animal, quod eam febrim efficeret. In verbis autem, ‹ Stans super illam increpavit febrem, quæ dimisit eam, › a Luca dictis, haud scio an fortasse cogemur ani- mal aliquod objurgatum dicere, quod objurgantis efficaciam sustinere non potuerit. Nam res inani- mis sensuque carens increpari non recte dicitur. Alioqui nil mirum videtur esse aliquas in humano corpore maleficas potentias; neque plane idcirco animam patientis accusabimus, quasi ab illis de- trimentum patiatur. Neque enim quia percussit Jobum ulcere malo, potestate accepta a Deo dia- bolus tentandi illum per corporis afflictionem; non, inquam, ideo reprehendendus Jobus, qui sane cer- tamen sustinuit, plagamque fortiter pertulit. Tan- tum dicere licet, si quando corporeis tentamur do- loribus, Animam ejus nolite tangere 't. Sic et Do- minus increpando sanat obsessos. Imponit etiam infirmo cuique manum, demon- strans potentis Verbi efficaciam a sancta carne geri, quam suam fecerat, Deo congruam virtutem illi inserens: ut discamus quod, etiamsi nostram subiit conditionem unigenitum Dei Verbum, nihilo tamen minus sic quoque Deus est, cuncta facile efficiens etiam per carnem propriam : namı revera per ipsam miracula operabatur. Neque id magnopere mireris ; cogita potius, quod et in æneo vase positus ignis, proprii caloris communicat illi vim. Sic ergo etiam omnipotens Dei Verbum, unito sibi vere animato et intellectuali ex sancta Virgine templo, sui pro- 11* Jub 11, 6.
ἐν δὲ τῷ, «Ἐπιστὰς ἐπάνω αὐτῆς ἐπετίμησε τῷ πυρετῷ, καὶ ἀφῆκεν αὐτὴν,» εἰρημένῳ ὑπὸ Λουκᾶ, οὐκ οἶδα εἰ μὴ ἀναγκασθησόμεθα τὸ ἐπιτιμώμενον ζῶον εἰπεῖν μὴ χωροῦν τὴν τοῦ ἐπιτιμῶντος ἐνέργειαν· ἄψυχον γὰρ καὶ μὴ αἰσθανόμενον ἐπιτιμίας, ἐπιτιμᾶσθαι οὐκ εὔλογον λέγειν. Οὐδὲν δὲ θαυμαστὸν εἶναί τινας κακωτικὰς τοῦ ἀνθρωπίνου σώματος δυνάμεις, καὶ οὐ πάντως κατηγορήσωμεν τῆς ψυχῆς τῶν πασχόντων ὡς ἐκ τούτων βλαπτομένης. Οὐδὲ γὰρ ἐπεὶ ἔπαισε τὸν Ἰὼβ ἕλκει πονηρῷ, λαβὼν ὁ διάβολος τὴν ἐξουσίαν εἰς τὸ διὰ τοῦ σώματος πειράσαι αὐτὸν, περὶ τοῦτο κατηγορητέος ὁ Ἰὼβ, ἀθλήσας καὶ γενναίως ὑπομείνας τὴν πληγήν. Μόνον εἴη λέγεσθαι, εἴ ποτε κατὰ σωματικοὺς πειραζόμεθα πόνους, τὸ, Ἀλλὰ τῆς ψυχῆς αὐτοῦ μὴ ἅψητε· ὡς καὶ ὁ Κύριος ἐπιτιμῶν ἰᾶται τοὺς ἔχοντας. Ἐπιτίθησι δὲ καὶ τὰς χεῖρας ἑνὶ ἑκάστῳ τῶν νοσούντων, καὶ ἀπήλλαττεν αὐτοὺς τοῦ νοσήματος, δεικνὺς ὅτι τῆς τοῦ Λόγου δυνάμεως τὴν ἐνέργειαν πεφόρηκεν ἡ ἁγία σὰρξ, ἣν ἰδίαν ἐποιήσατο, θεοπρεπῆ δύναμιν ἐμφυτεύσας αὐτῇ.(α φ. 81 β, β φ. 53 β, η φ.
Θεοῦ καλοῦσιν αὐτόν· ᾠήθησαν γὰρ ὅτι διὰ τῆς τοι- Α αὐτῆς εὐφημίας, κενῆς δόξης ἀποτελοῦσιν αὐτὸν ἐραστήν, καὶ ἀποσχέσθαι παρασκευάζουσι τοῦ ἐπι πλήττειν αὐτοῖς, οἷον ἀντὶ χάριτος διδόντα χάριν· ἀλλ᾽ οὐκ ἐπιτεύξεται δόλιος θήρας, Θεὸς γὰρ οὐ μυ κτηρίζεται, ἀποφράττει δὲ αὐτῶν τὰς ἀκαθάρτους γλώσσας ὁ Κύριος. Εἶτα προστάττει τῶν ἐχόντων ἀποφοιτᾷν. Οἱ δὲ τῶν οὕτω μεγάλων θεωροί γεγον νότες, καταπλήττονται τοῦ λόγου τὴν ἐξουσίαν· οὐ γὰρ εὐχὴν ἀνατείνων, ἢ γοῦν παρ' ἑτέρου τὸ δύνα- σθαι κατορθούν αἰτήσας πώποτε, τὰς θεοσημείας ἐπλήρου, ἀλλ' αὐτὸς ὢν ὁ Λόγος τοῦ Θεοῦ καὶ Πα- τρὸς, ὁ ζῶν τε καὶ ἐνεργὴς, καὶ δι' οὗ τὰ πάντα, καὶ ἐν ᾧ τὰ πάντα, ἐκεῖνος ἦν ὁ συντρίβων τὸν Σατανᾶν, καὶ τῶν ἀκαθάρτων δαιμόνων ἀποφράττων τὸ βέ δηλον στόμα. Εἰσῆλθεν εἰς τὴν οἰκίαν Σίμωνος. - · Θέασαι τοίνυν, πῶς κατέλυσε παρ' ἑνὶ τῶν μαθητῶν, ἀνθρώπῳ πένητι καὶ ἀσήμῳ κατὰ τὸν βίον, ὁ τὴν ἐκού- στον δι' ἡμᾶς ὑπομείνας πτωχείαν, ἵν᾿ ἡμεῖς τῇ ἐκείνου πτωχεία πλουτήσωμεν, καὶ μάθωμεν τοῖς ταπεινοῖς συναπάγεσθαι, καὶ μὴ κατεπαίρεσθαι τῶν ἐν ἐνδείᾳ καὶ θλίψει. — Εφίστησι τῇ τοῦ Σίμωνος οἰκίᾳ ὁ Ἰη- σους, καὶ εὑρίσκει πυρέττουσαν τὴν αὐτοῦ πενθεράν καὶ ἐπιστὰς ἐπετίμησε τῷ πυρετῷ, καὶ ἀφῆκεν αὐτήν. Μήποτε οὖν ἐν μὲν τῷ, « Αφῆκεν αὐτὴν ὁ πυρετός, ο εἰρημένῳ ὑπὸ Ματθαίου καὶ Μάρκου, οὐδενὸς περὶ ζώου ἐμφαίνηται τοῦτον πυρετὸν ἐνεργοῦντος· ἐν δὲ τῷ, Ἐπιστὰς ἐπάνω αὐτῆς ἐπετίμησε τῷ πυρετῷ, καὶ ἀφῆκεν αὐτὴν, ο εἰρημένῳ ὑπὸ Λουκᾶ, οὐκ οἶδα εἰ μή ἀναγκασθησόμεθα τὸ ἐπιτιμώμενον ζῶον εἰπεῖν μὴ χωροῦν τὴν τοῦ ἐπιτιμῶντος ἐνέργειαν· ἄψυχον γὰρ καὶ μὴ αἰσθανόμενον ἐπιτιμίας, ἐπιτιμᾶσθαι οὐκ εἴ- λογο, λέγειν. Οὐδὲν δὲ θαυμαστὸν εἶναί τινας κακω- τικὰς τοῦ ἀνθρωπίνου σώματος δυνάμεις, καὶ οὐ πάνω τως κατηγορήσωμεν τῆς ψυχῆς τῶν πασχόντων ὡς ἐκ τούτων βλαπτομένης. Οὐδὲ γὰρ ἐπεὶ ἔπαισε τὸν Ἰὼβ έλκει πονηρῷ, λαβὼν ὁ διάβολος τὴν ἐξουσίαν εἰς τὸ διὰ τοῦ σώματος πειράσαι αὐτὸν, περὶ τοῦτο κατ ηγορητέος ὁ Ἰως, ἀθλήσας καὶ γενναίως ὑπομείνας τὴν πληγήν. Μόνον εἴη λέγεσθαι, εἴ ποτε κατὰ σω ματικούς πειραζόμεθα πόνους, τό, Ἀλλὰ τῆς ψυ χῆς αὐτοῦ μὴ ἅψητε· ὡς καὶ ὁ Κύριος ἐπιτιμῶν ἰᾶται τοὺς ἔχοντας. Ἐπιτίθησι δὲ καὶ τὰς χεῖρας ἑνὶ ἑκάστῳ τῶν νο- σούντων, καὶ ἀπήλλαττεν αὐτοὺς τοῦ νοσήματος, δεικνὺς ὅτι τῆς τοῦ Λόγου δυνάμεως τὴν ἐνέργειαν πεφόρηκεν ἡ ἁγία σὰρξ, ἣν ἰδίαν ἐποιήσατο, θεοπρεπή δύναμιν ἐμφυτεύσας αὐτῇ· - (Α Η Γ. ἵνα μάθωμεν ὡς καίτοι καθ' ἡμᾶς γε γονὼς ὁ μονογενῆς τοῦ Θεοῦ λόγος, οὐδὲν ἧττόν ἐστι καὶ οὕτω Θεός, πάντα πληρῶν εὐκόλως καὶ διὰ τῆς οἰκείας σαρκός· εἰργάζετο γὰρ καὶ δι' αὐτῆς τὰ πα ράδοξα· καὶ μὴ σφόδρα θαυμάσης, διαλογίζου δὲ μᾶλλον ὡς καὶ ἐν σκεύει χαλκῷ γεγονὸς τὸ πῦρ, τῆς ἰδίας αὐτῷ θερμότητος ἐντίθησι τὴν ἐνέργειαν. Οὕτω ** COMMENT. IN LUCAM. jecturos, eumdemque a propria persecutione aver- suros, ceu si gratiam pro gratia esset relaturus. Sed enim dolosus præda non potietur. Deus quippe non irridetur ", sed impuras impedit linguas illo- rum Dominus. Denique jubet ut ab obsessis disce- dant. Jam vero tantæ rei spectatores obstupescunt sermonis potestatem : quandoquidem haud preces intendens, nec facultatem a quoquam bene rem gerendi postulans, miracula patrabat; sed ipsemet quia Dei Patris Verbum erat, vivens et operans, per quem omnia, et in quo omnia, ipse, inquam, Satanam conterebat, et immundorum dæmonum profanum os oppilabat. se tali euphemismo, vanæ glorie cupiditatem illi iu - (A f. 81, B f. b, C f. b, DI. 17, H f. 249) f. b, B f. b, b) Galat. vı, 7. ts Matth. 113, 15; Marc. 1, 31. B C D V. 38. Intravit in domum Simonis. muntur.. - Animadverte igitur quomodo hospitatus est apud unum e discipulis, hominem pauperem et in hoc mundo obscurum ; ille, inquam, qui pro nobis in- opiam subiit, ut nos inopia ejus ditemur, di- scamusque cum humilibus versari, neque fastı adve rsus eos efferri qui egestate et tribulatione pre- Adit Simonis domum Jesus, invenitque ſebrientem ejusdem socrum. Et stans super illam increpavit febrem, quæ dimisit eam. Jam vero in verbis ‹ Dimisit eam febris, » quæ sunt etiam apud Matthæum ac Marcum 4, nullum innuitur animal, quod eam febrim efficeret. In verbis autem, ‹ Stans super illam increpavit febrem, quæ dimisit eam, › a Luca dictis, haud scio an fortasse cogemur ani- mal aliquod objurgatum dicere, quod objurgantis efficaciam sustinere non potuerit. Nam res inani- mis sensuque carens increpari non recte dicitur. Alioqui nil mirum videtur esse aliquas in humano corpore maleficas potentias; neque plane idcirco animam patientis accusabimus, quasi ab illis de- trimentum patiatur. Neque enim quia percussit Jobum ulcere malo, potestate accepta a Deo dia- bolus tentandi illum per corporis afflictionem; non, inquam, ideo reprehendendus Jobus, qui sane cer- tamen sustinuit, plagamque fortiter pertulit. Tan- tum dicere licet, si quando corporeis tentamur do- loribus, Animam ejus nolite tangere 't. Sic et Do- minus increpando sanat obsessos. Imponit etiam infirmo cuique manum, demon- strans potentis Verbi efficaciam a sancta carne geri, quam suam fecerat, Deo congruam virtutem illi inserens: ut discamus quod, etiamsi nostram subiit conditionem unigenitum Dei Verbum, nihilo tamen minus sic quoque Deus est, cuncta facile efficiens etiam per carnem propriam : namı revera per ipsam miracula operabatur. Neque id magnopere mireris ; cogita potius, quod et in æneo vase positus ignis, proprii caloris communicat illi vim. Sic ergo etiam omnipotens Dei Verbum, unito sibi vere animato et intellectuali ex sancta Virgine templo, sui pro- 11* Jub 11, 6.
PG 72:551249 β) ἵνα μάθωμεν ὡς καίτοι καθ’ ἡμᾶς γεγονὼς ὁ μονογενὴς τοῦ Θεοῦ Λόγος, οὐδὲν ἧττόν ἐστι καὶ οὕτω Θεὸς, πάντα πληρῶν εὐκόλως καὶ διὰ τῆς οἰκείας σαρκός· εἰργάζετο γὰρ καὶ δι’ αὐτῆς τὰ παράδοξα· καὶ μὴ σφόδρα θαυμάσῃς, διαλογίζου δὲ μᾶλλον ὡς καὶ ἐν σκεύει χαλκῷ γεγονὸς τὸ πῦρ, τῆς ἰδίας αὐτῷ θερμότητος ἐντίθησι τὴν ἐνέργειαν. Οὕτω τοίνυν καὶ ὁ παναλκὴς τοῦ Θεοῦ Λόγος, ἑνώσας ἑαυτῷ κατὰ ἀλήθειαν ἔμψυχόν τε καὶ ἔννουν τὸν ἐκ τῆς ἁγίας Παρθένου ναὸν, τῆς ἰδίας αὐτῷ καὶ θεοπρεποῦς ἰσχύος ἐνεφύτευσε τὴν ἐνέργειαν· καὶ γοῦν Ἰουδαίους ἐκδυσωπῶν· «Εἰ οὐ ποιῶ, φησὶ, τὰ ἔργα τοῦ Πατρός μου, μὴ πιστεύετέ μοι· εἰ δὲ ποιῶ, κἂν ἐμοὶ μὴ πιστεύητε, τοῖς ἔργοις μου πιστεύετε.» Ἔστι τοίνυν ἰδεῖν μαρτυρούσης ἀληθείας αὐτῆς, ὡς οὐχ ὡς ἀνθρώπῳ παρ’ ἑαυτὸν ἀνὰ μέρος ὄντι καὶ νοουμένῳ τῷ ἐκ γυναικὸς, τὴν ἰδίαν ἔδωκε δόξαν ὁ Μονογενὴς, ἀλλ’ ὡς εἷς ὑπάρχων Υἱὸς, μετὰ τοῦ ἑνωθέντος αὐτῷ ἁγίου σώματος, εἰργάζετο τὰς θεοσημείας· προσκυνεῖται δὲ καὶ παρὰ τῆς κτίσεως ὡς Θεός. Καὶ γοῦν εἰσῆλθε μὲν εἰς τὴν οἰκίαν Πέτρου, ἐπειδὴ γύναιον ἐπὶ κλίνης ἔῤῥιπτο, λάβρῳ πυρετῷ δαπανώμενον·
Α τοίνυν καὶ ὁ παναλκὴς τοῦ Θεοῦ λόγος, ενώσας Β ἑαυτῷ κατὰ ἀλήθειαν ἔμψυχόν τε καὶ ἔννουν τὸν ἐκ τῆς ἁγίας Παρθένου ναόν, τῆς ἰδίας αὐτῷ καὶ θεο πρεποῦς ἰσχύος ἐνεφύτευσε τὴν ἐνέργειαν· καὶ γοῦν Ἰουδαίους ἐκδυσωπῶν· . Εἰ οὐ ποιῶ, φησί, τὰ ἔργα τοῦ Πατρός μου, μὴ πιστεύετέ μοι· εἰ δὲ ποιῶ, καν ἐμοὶ μὴ πιστεύητε, τοῖς ἔργοις μου πιστεύετε. ο Ἔστι τοίνυν ἰδεῖν μαρτυρούσης ἀληθείας αὐτῆς, ὡς οὐχ ὡς ἀνθρώπῳ παρ' ἑαυτὸν ἀνὰ μέρος ὄντι καὶ νοουμένῳ τῷ ἐκ γυναικὸς, τὴν ἰδίαν ἔδωκε δόξαν ὁ Μονογενής, ἀλλ' ὡς εἷς ὑπάρχων Υἱός, μετὰ τοῦ ἐνωθέντος αὐτῷ ἁγίου σώματος, ειργάζετο τὰς θεο σημείας· προσκυνεῖται δὲ καὶ παρὰ τῆς κτίσεως ὡς Θεός. Καὶ γοῦν εἰσῆλθε μὲν εἰς τὴν οἰκίαν Πέτρου, ἐπειδὴ γύναιον ἐπὶ κλίνης ἔῤῥιπτο, λάβρῳ πυρετῷ δαπανώμενον· καίτοι δυνάμενος εἰπεῖν ὡς θεός· Απόθου τὴν νόσον, ἀνάστηθι, τοῦτο μὲν οὐ πεποίη- κεν· ἐνεργὸν δὲ πρὸς θεραπείαν ἀποφαίνων τὴν ἑαυ τοῦ σάρκα, Θεοῦ γὰρ ἦν σάρξ, ήψατο της χειρός αὐτῆς, καὶ παραχρῆμα, φησὶ ἡ Γραφή, ἀφῆκεν αὐτ τὴν ὁ πυρετός. — Αλλ᾽ ὑποδεξώμεθα καὶ ἡμεῖς τὸν Ἰησοῦν· ὅταν γὰρ εἰσβάλῃ καὶ ἐν ἡμῖν, καὶ ἔχωμεν αὐτὸν εἰς νοῦν καὶ καρδίαν, τότε τῶν ἐκτόπων ἡδο - · νῶν τὴν πύρωσιν ἀποσβέσει, ἐγερεῖ δὲ καὶ εὐρώστους ἀποφανεί, πνευματικώς δηλονότι, ὥστε καὶ ὑπηρετεῖν αὐτῷ, τουτέστι τὰ δοκοῦντα αὐτῷ πληροῦν. γ. 2. Εt (Α Ι. Β, Η Αθρες δέ μοι πάλιν ὅσην ἔχει τὴν ὠφέλειαν τῆς ἁγίας αὐτοῦ σαρ κὸς ἐπαφή· ἐλαύνει γὰρ καὶ ποικίλας νόσους, καὶ δαιμονίων ὄχλον, καὶ τὴν τοῦ διαβόλου δύναμιν καταστρέφει, καὶ τοσοῦτον δῆμον θεραπεύει ἐν μι καιροῦ ροπῇ. Καίτοι γὰρ λόγῳ καὶ νεύματι πλη ροῦν δυνάμενος τὰς τερατουργίας, ἵνα τι τῶν ἀναγ καίων διδάξῃ, καὶ τὰς χεῖρας ἐπιφέρει τοῖς οὖσιν ἐν ἀρρωστίαις. Έδει γὰρ, ἔδει μαθεῖν ἡμᾶς, ὅτι τῆς τοῦ Λόγου δυνάμεως τὴν ἐνέργειαν πεφόρηκεν ἡ ἁγία σὰρξ, ἦν αὐτὸς ἰδίαν ἐποιήσατο, θεοπρεπῆ τὴν δύνα- μιν ἐμφυτεύσας αὐτῇ. Οὐκοῦν ἀπτέσθω καὶ ἡμῶν, μᾶλλον δὲ ἡμεῖς αὐτοῦ διὰ τῆς μυστικῆς εὐλογίας, ἵνα καὶ ἡμᾶς ἐλευθερώσῃ ψυχικῶν ἀῤῥωστημάτων, καὶ τῆς τῶν δαιμονίων ἐφόδου καὶ πλεονεξίας. Καὶ ἐπιτιμῶν οὐκ εἰα αὐτὰ λαλεῖν. (Α Γ. Η Γ. 251) Οὐκ ἠφίει τοὺς ἀκαθάρτους δαίμονας ὁμολογεῖν αὐτόν· οὐ γὰρ ἔδει τῆς ἀποστο λικής λειτουργίας τὴν δόξαν ἁρπάζειν αὐτοὺς, ἀλλ' οὔτε ἔδει ἐξ ἀκαθάρτου γλώττης λαλεῖσθαι τοῦ Χρι- στοῦ μυστήριον· ὥστε κἂν λέγωσί τι τῶν ἀληθῶν, πιστευέτω μηδείς· οὐ γὰρ διὰ σκότους τὸ φῶς για νώσκεται· καὶ τοῦτο διδάξει λέγων ὁ Χριστοῦ μετ θητής· « Τίς γὰρ κοινωνία φωτὶ πρὸς σκότος; ἢ τίς συμφώνησις Χριστῷ πρὸς Βελίαρ ; » ΚΕΦ. Ε'. Καὶ εἶὲς δύο πλοῖα ἑστῶτα παρὰ τὴν λίμνην οἱ δὲ ἁλιεῖς ἀποβάντες ἀπ' αὐτῶν ἀπέπλυναν τὰ δίκτυα. θαυμάτωμεν τῆς οἰκονομίας τὸ εὐτεχνὲς, τὸ ἐπί γε S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. prii ac Deo digni vigoris inseruit efficaciam. Quam- obrem ut Judais pudorem incuteret : c Si non facio, inquit, opera Patris mei, nolite mihi cre- dere; sin autem facio, etiamsi mibi nolitis credere, operibus meis credite "., Nempe ipsa testante de visu veritate, quod non homini per seispum et singulariter considerato, natoque ex muliere, suam attribuisset gloriam Unigenitus; sed quod unicus Filius exsistens, cum unito sibi sancto corpore mi- racula patrabat, et a creatis rebus tanquain Deus adorabatur. Ecce autem Petri domum ingreditur, ubi muliercula in lecto jacebat, vehementi ſebri correpta. Cumque dicere posset, utpote Deus, Omitte morbum et surge, non ita egit; sed opera- tricem salutis ostendens carnem suam, quæ nimi- ruin caro Dei erat, manum ejus tetigit; statimque, inquit Scriptura, reliquit eam febris. - Age vero recipiamus et nos Jesum. Cum enim in nos etiam ingredietur, eumque mente et corde tenebimus, tunc absurdarum voluptatum flammam exstinguet, excitabit autem, valentesque nos efficiet, spiritali- ter inquam, ut ei serviamus, id est, quæ sunt ei placita exsequamur. Et vide rursus quanta sit sanctam ejus carnem tangendi utilitas : nam morbos multiplices dæmo- numque turbam pellit, diaboli quoque potestatem subvertit, talemque ac tantum populum uno tem- poris momento sanat. Jam cum solis verbis ac nutu miracula patrare posset, nihilominus ut rem neces- sariain nos doceret, manus quoque agrotis imponit. Namque omnino oportebat scire nos, quod Verbi potentiam gestabat sancia caro, quam ipse suam fecerat, Deo congruam vim illi inserens. Ergo Jesus nos quoque contingat, imo magis nos ipsum per mysticam eulogiam, ut nos pariter animæ liberet morbis, et daemonum incursu ac tyrannide ! C V. 41. Et increpans non sinebat eos loqui. Non sinebat impuros dæmonas ipsum confiteri : non enim oportebat apostolici ministerii eos gloriam usurpare, neque immundis linguis Christi myste-D rium eloqui. Quamobrem etiamsi verum aliquid dicant, nemo credat; namique ex tenebris lux non agnoscitur. Quam rem Christi discipulus docet di- cens · ‹ Quæ communio luci cum tenebris? vel qui consensus Christi cum Belial CAP. V. vidit duas naves slantes secus slagnum; piscatores autem descenderant, et lavabant relia. Admiremur divinæ agendi rationis solertiam ad prædandum illos qui vicissim orbem terrarum præ- 1ª Joan. x, 37, 38. ¹³]] Cor. vi, 15. C f. b, f 251) b, (A f. b, B f. b, C f. b, H f. b )
καίτοι δυνάμενος εἰπεῖν ὡς Θεός· Ἀπόθου τὴν νόσον, ἀνάστηθι, τοῦτο μὲν οὐ πεποίηκεν· ἐνεργὸν δὲ πρὸς θεραπείαν ἀποφαίνων τὴν ἑαυτοῦ σάρκα, Θεοῦ γὰρ ἦν σὰρξ, ἥψατο τῆς χειρὸς αὐτῆς, καὶ παραχρῆμα, φησὶ ἡ Γραφὴ, ἀφῆκεν αὐτὴν ὁ πυρετός.Ἀλλ’ ὑποδεξώμεθα καὶ ἡμεῖς τὸν Ἰησοῦν· ὅταν γὰρ εἰσβάλῃ καὶ ἐν ἡμῖν, καὶ ἔχωμεν αὐτὸν εἰς νοῦν καὶ καρδίαν, τότε τῶν ἐκτόπων ἡδονῶν τὴν πύρωσιν ἀποσβέσει, ἐγερεῖ δὲ καὶ εὐρώστους ἀποφανεῖ, πνευματικῶς δηλονότι, ὥστε καὶ ὑπηρετεῖν αὐτῷ, τουτέστι τὰ δοκοῦντα αὐτῷ πληροῦν. (α φ. 81 β, ξ φ. 114 β, η φ. 251) Ἄθρει δέ μοι πάλιν ὅσην ἔχει τὴν ὠφέλειαν τῆς ἁγίας αὐτοῦ σαρκὸς ἐπαφή· ἐλαύνει γὰρ καὶ ποικίλας νόσους, καὶ δαιμονίων ὄχλον, καὶ τὴν τοῦ διαβόλου δύναμιν καταστρέφει, καὶ τοσοῦτον δῆμον θεραπεύει ἐν μιᾷ καιροῦ ῥοπῇ. Καίτοι γὰρ λόγῳ καὶ νεύματι πληροῦν δυνάμενος τὰς τερατουργίας, ἵνα τι τῶν ἀναγκαίων διδάξῃ, καὶ τὰς χεῖρας ἐπιφέρει τοῖς οὖσιν ἐν ἀῤῥωστίαις. Ἔδει γὰρ, ἔδει μαθεῖν ἡμᾶς, ὅτι τῆς τοῦ Λόγου δυνάμεως τὴν ἐνέργειαν πεφόρηκεν ἡ ἁγία σὰρξ, ἣν αὐτὸς ἰδίαν ἐποιήσατο, θεοπρεπῆ τὴν δύναμιν ἐμφυτεύσας αὐτῇ.
Α τοίνυν καὶ ὁ παναλκὴς τοῦ Θεοῦ λόγος, ενώσας Β ἑαυτῷ κατὰ ἀλήθειαν ἔμψυχόν τε καὶ ἔννουν τὸν ἐκ τῆς ἁγίας Παρθένου ναόν, τῆς ἰδίας αὐτῷ καὶ θεο πρεποῦς ἰσχύος ἐνεφύτευσε τὴν ἐνέργειαν· καὶ γοῦν Ἰουδαίους ἐκδυσωπῶν· . Εἰ οὐ ποιῶ, φησί, τὰ ἔργα τοῦ Πατρός μου, μὴ πιστεύετέ μοι· εἰ δὲ ποιῶ, καν ἐμοὶ μὴ πιστεύητε, τοῖς ἔργοις μου πιστεύετε. ο Ἔστι τοίνυν ἰδεῖν μαρτυρούσης ἀληθείας αὐτῆς, ὡς οὐχ ὡς ἀνθρώπῳ παρ' ἑαυτὸν ἀνὰ μέρος ὄντι καὶ νοουμένῳ τῷ ἐκ γυναικὸς, τὴν ἰδίαν ἔδωκε δόξαν ὁ Μονογενής, ἀλλ' ὡς εἷς ὑπάρχων Υἱός, μετὰ τοῦ ἐνωθέντος αὐτῷ ἁγίου σώματος, ειργάζετο τὰς θεο σημείας· προσκυνεῖται δὲ καὶ παρὰ τῆς κτίσεως ὡς Θεός. Καὶ γοῦν εἰσῆλθε μὲν εἰς τὴν οἰκίαν Πέτρου, ἐπειδὴ γύναιον ἐπὶ κλίνης ἔῤῥιπτο, λάβρῳ πυρετῷ δαπανώμενον· καίτοι δυνάμενος εἰπεῖν ὡς θεός· Απόθου τὴν νόσον, ἀνάστηθι, τοῦτο μὲν οὐ πεποίη- κεν· ἐνεργὸν δὲ πρὸς θεραπείαν ἀποφαίνων τὴν ἑαυ τοῦ σάρκα, Θεοῦ γὰρ ἦν σάρξ, ήψατο της χειρός αὐτῆς, καὶ παραχρῆμα, φησὶ ἡ Γραφή, ἀφῆκεν αὐτ τὴν ὁ πυρετός. — Αλλ᾽ ὑποδεξώμεθα καὶ ἡμεῖς τὸν Ἰησοῦν· ὅταν γὰρ εἰσβάλῃ καὶ ἐν ἡμῖν, καὶ ἔχωμεν αὐτὸν εἰς νοῦν καὶ καρδίαν, τότε τῶν ἐκτόπων ἡδο - · νῶν τὴν πύρωσιν ἀποσβέσει, ἐγερεῖ δὲ καὶ εὐρώστους ἀποφανεί, πνευματικώς δηλονότι, ὥστε καὶ ὑπηρετεῖν αὐτῷ, τουτέστι τὰ δοκοῦντα αὐτῷ πληροῦν. γ. 2. Εt (Α Ι. Β, Η Αθρες δέ μοι πάλιν ὅσην ἔχει τὴν ὠφέλειαν τῆς ἁγίας αὐτοῦ σαρ κὸς ἐπαφή· ἐλαύνει γὰρ καὶ ποικίλας νόσους, καὶ δαιμονίων ὄχλον, καὶ τὴν τοῦ διαβόλου δύναμιν καταστρέφει, καὶ τοσοῦτον δῆμον θεραπεύει ἐν μι καιροῦ ροπῇ. Καίτοι γὰρ λόγῳ καὶ νεύματι πλη ροῦν δυνάμενος τὰς τερατουργίας, ἵνα τι τῶν ἀναγ καίων διδάξῃ, καὶ τὰς χεῖρας ἐπιφέρει τοῖς οὖσιν ἐν ἀρρωστίαις. Έδει γὰρ, ἔδει μαθεῖν ἡμᾶς, ὅτι τῆς τοῦ Λόγου δυνάμεως τὴν ἐνέργειαν πεφόρηκεν ἡ ἁγία σὰρξ, ἦν αὐτὸς ἰδίαν ἐποιήσατο, θεοπρεπῆ τὴν δύνα- μιν ἐμφυτεύσας αὐτῇ. Οὐκοῦν ἀπτέσθω καὶ ἡμῶν, μᾶλλον δὲ ἡμεῖς αὐτοῦ διὰ τῆς μυστικῆς εὐλογίας, ἵνα καὶ ἡμᾶς ἐλευθερώσῃ ψυχικῶν ἀῤῥωστημάτων, καὶ τῆς τῶν δαιμονίων ἐφόδου καὶ πλεονεξίας. Καὶ ἐπιτιμῶν οὐκ εἰα αὐτὰ λαλεῖν. (Α Γ. Η Γ. 251) Οὐκ ἠφίει τοὺς ἀκαθάρτους δαίμονας ὁμολογεῖν αὐτόν· οὐ γὰρ ἔδει τῆς ἀποστο λικής λειτουργίας τὴν δόξαν ἁρπάζειν αὐτοὺς, ἀλλ' οὔτε ἔδει ἐξ ἀκαθάρτου γλώττης λαλεῖσθαι τοῦ Χρι- στοῦ μυστήριον· ὥστε κἂν λέγωσί τι τῶν ἀληθῶν, πιστευέτω μηδείς· οὐ γὰρ διὰ σκότους τὸ φῶς για νώσκεται· καὶ τοῦτο διδάξει λέγων ὁ Χριστοῦ μετ θητής· « Τίς γὰρ κοινωνία φωτὶ πρὸς σκότος; ἢ τίς συμφώνησις Χριστῷ πρὸς Βελίαρ ; » ΚΕΦ. Ε'. Καὶ εἶὲς δύο πλοῖα ἑστῶτα παρὰ τὴν λίμνην οἱ δὲ ἁλιεῖς ἀποβάντες ἀπ' αὐτῶν ἀπέπλυναν τὰ δίκτυα. θαυμάτωμεν τῆς οἰκονομίας τὸ εὐτεχνὲς, τὸ ἐπί γε S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. prii ac Deo digni vigoris inseruit efficaciam. Quam- obrem ut Judais pudorem incuteret : c Si non facio, inquit, opera Patris mei, nolite mihi cre- dere; sin autem facio, etiamsi mibi nolitis credere, operibus meis credite "., Nempe ipsa testante de visu veritate, quod non homini per seispum et singulariter considerato, natoque ex muliere, suam attribuisset gloriam Unigenitus; sed quod unicus Filius exsistens, cum unito sibi sancto corpore mi- racula patrabat, et a creatis rebus tanquain Deus adorabatur. Ecce autem Petri domum ingreditur, ubi muliercula in lecto jacebat, vehementi ſebri correpta. Cumque dicere posset, utpote Deus, Omitte morbum et surge, non ita egit; sed opera- tricem salutis ostendens carnem suam, quæ nimi- ruin caro Dei erat, manum ejus tetigit; statimque, inquit Scriptura, reliquit eam febris. - Age vero recipiamus et nos Jesum. Cum enim in nos etiam ingredietur, eumque mente et corde tenebimus, tunc absurdarum voluptatum flammam exstinguet, excitabit autem, valentesque nos efficiet, spiritali- ter inquam, ut ei serviamus, id est, quæ sunt ei placita exsequamur. Et vide rursus quanta sit sanctam ejus carnem tangendi utilitas : nam morbos multiplices dæmo- numque turbam pellit, diaboli quoque potestatem subvertit, talemque ac tantum populum uno tem- poris momento sanat. Jam cum solis verbis ac nutu miracula patrare posset, nihilominus ut rem neces- sariain nos doceret, manus quoque agrotis imponit. Namque omnino oportebat scire nos, quod Verbi potentiam gestabat sancia caro, quam ipse suam fecerat, Deo congruam vim illi inserens. Ergo Jesus nos quoque contingat, imo magis nos ipsum per mysticam eulogiam, ut nos pariter animæ liberet morbis, et daemonum incursu ac tyrannide ! C V. 41. Et increpans non sinebat eos loqui. Non sinebat impuros dæmonas ipsum confiteri : non enim oportebat apostolici ministerii eos gloriam usurpare, neque immundis linguis Christi myste-D rium eloqui. Quamobrem etiamsi verum aliquid dicant, nemo credat; namique ex tenebris lux non agnoscitur. Quam rem Christi discipulus docet di- cens · ‹ Quæ communio luci cum tenebris? vel qui consensus Christi cum Belial CAP. V. vidit duas naves slantes secus slagnum; piscatores autem descenderant, et lavabant relia. Admiremur divinæ agendi rationis solertiam ad prædandum illos qui vicissim orbem terrarum præ- 1ª Joan. x, 37, 38. ¹³]] Cor. vi, 15. C f. b, f 251) b, (A f. b, B f. b, C f. b, H f. b )
PG 72:552Οὐκοῦν ἁπτέσθω καὶ ἡμῶν, μᾶλλον δὲ ἡμεῖς αὐτοῦ διὰ τῆς μυστικῆς εὐλογίας, ἵνα καὶ ἡμᾶς ἐλευθερώσῃ ψυχικῶν ἀῤῥωστημάτων, καὶ τῆς τῶν δαιμονίων ἐφόδου καὶ πλεονεξίας. «Καὶ ἐπιτιμῶν οὐκ εἴα αὐτὰ λαλεῖν.» (α φ. 81 β, η φ. 251) Οὐκ ἠφίει τοὺς ἀκαθάρτους δαίμονας ὁμολογεῖν αὐτόν· οὐ γὰρ ἔδει τῆς ἀποστολικῆς λειτουργίας τὴν δόξαν ἁρπάζειν αὐτοὺς, ἀλλ’ οὔτε ἔδει ἐξ ἀκαθάρτου γλώττης λαλεῖσθαι τοῦ Χριστοῦ μυστήριον· ὥστε κἂν λέγωσί τι τῶν ἀληθῶν, πιστευέτω μηδείς· οὐ γὰρ διὰ σκότους τὸ φῶς γινώσκεται· καὶ τοῦτο διδάξει λέγων ὁ Χριστοῦ μαθητής· «Τίς γὰρ κοινωνία φωτὶ πρὸς σκότος; ἢ τίς συμφώνησις Χριστῷ πρὸς Βελίαρ;»
Α τοίνυν καὶ ὁ παναλκὴς τοῦ Θεοῦ λόγος, ενώσας Β ἑαυτῷ κατὰ ἀλήθειαν ἔμψυχόν τε καὶ ἔννουν τὸν ἐκ τῆς ἁγίας Παρθένου ναόν, τῆς ἰδίας αὐτῷ καὶ θεο πρεποῦς ἰσχύος ἐνεφύτευσε τὴν ἐνέργειαν· καὶ γοῦν Ἰουδαίους ἐκδυσωπῶν· . Εἰ οὐ ποιῶ, φησί, τὰ ἔργα τοῦ Πατρός μου, μὴ πιστεύετέ μοι· εἰ δὲ ποιῶ, καν ἐμοὶ μὴ πιστεύητε, τοῖς ἔργοις μου πιστεύετε. ο Ἔστι τοίνυν ἰδεῖν μαρτυρούσης ἀληθείας αὐτῆς, ὡς οὐχ ὡς ἀνθρώπῳ παρ' ἑαυτὸν ἀνὰ μέρος ὄντι καὶ νοουμένῳ τῷ ἐκ γυναικὸς, τὴν ἰδίαν ἔδωκε δόξαν ὁ Μονογενής, ἀλλ' ὡς εἷς ὑπάρχων Υἱός, μετὰ τοῦ ἐνωθέντος αὐτῷ ἁγίου σώματος, ειργάζετο τὰς θεο σημείας· προσκυνεῖται δὲ καὶ παρὰ τῆς κτίσεως ὡς Θεός. Καὶ γοῦν εἰσῆλθε μὲν εἰς τὴν οἰκίαν Πέτρου, ἐπειδὴ γύναιον ἐπὶ κλίνης ἔῤῥιπτο, λάβρῳ πυρετῷ δαπανώμενον· καίτοι δυνάμενος εἰπεῖν ὡς θεός· Απόθου τὴν νόσον, ἀνάστηθι, τοῦτο μὲν οὐ πεποίη- κεν· ἐνεργὸν δὲ πρὸς θεραπείαν ἀποφαίνων τὴν ἑαυ τοῦ σάρκα, Θεοῦ γὰρ ἦν σάρξ, ήψατο της χειρός αὐτῆς, καὶ παραχρῆμα, φησὶ ἡ Γραφή, ἀφῆκεν αὐτ τὴν ὁ πυρετός. — Αλλ᾽ ὑποδεξώμεθα καὶ ἡμεῖς τὸν Ἰησοῦν· ὅταν γὰρ εἰσβάλῃ καὶ ἐν ἡμῖν, καὶ ἔχωμεν αὐτὸν εἰς νοῦν καὶ καρδίαν, τότε τῶν ἐκτόπων ἡδο - · νῶν τὴν πύρωσιν ἀποσβέσει, ἐγερεῖ δὲ καὶ εὐρώστους ἀποφανεί, πνευματικώς δηλονότι, ὥστε καὶ ὑπηρετεῖν αὐτῷ, τουτέστι τὰ δοκοῦντα αὐτῷ πληροῦν. γ. 2. Εt (Α Ι. Β, Η Αθρες δέ μοι πάλιν ὅσην ἔχει τὴν ὠφέλειαν τῆς ἁγίας αὐτοῦ σαρ κὸς ἐπαφή· ἐλαύνει γὰρ καὶ ποικίλας νόσους, καὶ δαιμονίων ὄχλον, καὶ τὴν τοῦ διαβόλου δύναμιν καταστρέφει, καὶ τοσοῦτον δῆμον θεραπεύει ἐν μι καιροῦ ροπῇ. Καίτοι γὰρ λόγῳ καὶ νεύματι πλη ροῦν δυνάμενος τὰς τερατουργίας, ἵνα τι τῶν ἀναγ καίων διδάξῃ, καὶ τὰς χεῖρας ἐπιφέρει τοῖς οὖσιν ἐν ἀρρωστίαις. Έδει γὰρ, ἔδει μαθεῖν ἡμᾶς, ὅτι τῆς τοῦ Λόγου δυνάμεως τὴν ἐνέργειαν πεφόρηκεν ἡ ἁγία σὰρξ, ἦν αὐτὸς ἰδίαν ἐποιήσατο, θεοπρεπῆ τὴν δύνα- μιν ἐμφυτεύσας αὐτῇ. Οὐκοῦν ἀπτέσθω καὶ ἡμῶν, μᾶλλον δὲ ἡμεῖς αὐτοῦ διὰ τῆς μυστικῆς εὐλογίας, ἵνα καὶ ἡμᾶς ἐλευθερώσῃ ψυχικῶν ἀῤῥωστημάτων, καὶ τῆς τῶν δαιμονίων ἐφόδου καὶ πλεονεξίας. Καὶ ἐπιτιμῶν οὐκ εἰα αὐτὰ λαλεῖν. (Α Γ. Η Γ. 251) Οὐκ ἠφίει τοὺς ἀκαθάρτους δαίμονας ὁμολογεῖν αὐτόν· οὐ γὰρ ἔδει τῆς ἀποστο λικής λειτουργίας τὴν δόξαν ἁρπάζειν αὐτοὺς, ἀλλ' οὔτε ἔδει ἐξ ἀκαθάρτου γλώττης λαλεῖσθαι τοῦ Χρι- στοῦ μυστήριον· ὥστε κἂν λέγωσί τι τῶν ἀληθῶν, πιστευέτω μηδείς· οὐ γὰρ διὰ σκότους τὸ φῶς για νώσκεται· καὶ τοῦτο διδάξει λέγων ὁ Χριστοῦ μετ θητής· « Τίς γὰρ κοινωνία φωτὶ πρὸς σκότος; ἢ τίς συμφώνησις Χριστῷ πρὸς Βελίαρ ; » ΚΕΦ. Ε'. Καὶ εἶὲς δύο πλοῖα ἑστῶτα παρὰ τὴν λίμνην οἱ δὲ ἁλιεῖς ἀποβάντες ἀπ' αὐτῶν ἀπέπλυναν τὰ δίκτυα. θαυμάτωμεν τῆς οἰκονομίας τὸ εὐτεχνὲς, τὸ ἐπί γε S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. prii ac Deo digni vigoris inseruit efficaciam. Quam- obrem ut Judais pudorem incuteret : c Si non facio, inquit, opera Patris mei, nolite mihi cre- dere; sin autem facio, etiamsi mibi nolitis credere, operibus meis credite "., Nempe ipsa testante de visu veritate, quod non homini per seispum et singulariter considerato, natoque ex muliere, suam attribuisset gloriam Unigenitus; sed quod unicus Filius exsistens, cum unito sibi sancto corpore mi- racula patrabat, et a creatis rebus tanquain Deus adorabatur. Ecce autem Petri domum ingreditur, ubi muliercula in lecto jacebat, vehementi ſebri correpta. Cumque dicere posset, utpote Deus, Omitte morbum et surge, non ita egit; sed opera- tricem salutis ostendens carnem suam, quæ nimi- ruin caro Dei erat, manum ejus tetigit; statimque, inquit Scriptura, reliquit eam febris. - Age vero recipiamus et nos Jesum. Cum enim in nos etiam ingredietur, eumque mente et corde tenebimus, tunc absurdarum voluptatum flammam exstinguet, excitabit autem, valentesque nos efficiet, spiritali- ter inquam, ut ei serviamus, id est, quæ sunt ei placita exsequamur. Et vide rursus quanta sit sanctam ejus carnem tangendi utilitas : nam morbos multiplices dæmo- numque turbam pellit, diaboli quoque potestatem subvertit, talemque ac tantum populum uno tem- poris momento sanat. Jam cum solis verbis ac nutu miracula patrare posset, nihilominus ut rem neces- sariain nos doceret, manus quoque agrotis imponit. Namque omnino oportebat scire nos, quod Verbi potentiam gestabat sancia caro, quam ipse suam fecerat, Deo congruam vim illi inserens. Ergo Jesus nos quoque contingat, imo magis nos ipsum per mysticam eulogiam, ut nos pariter animæ liberet morbis, et daemonum incursu ac tyrannide ! C V. 41. Et increpans non sinebat eos loqui. Non sinebat impuros dæmonas ipsum confiteri : non enim oportebat apostolici ministerii eos gloriam usurpare, neque immundis linguis Christi myste-D rium eloqui. Quamobrem etiamsi verum aliquid dicant, nemo credat; namique ex tenebris lux non agnoscitur. Quam rem Christi discipulus docet di- cens · ‹ Quæ communio luci cum tenebris? vel qui consensus Christi cum Belial CAP. V. vidit duas naves slantes secus slagnum; piscatores autem descenderant, et lavabant relia. Admiremur divinæ agendi rationis solertiam ad prædandum illos qui vicissim orbem terrarum præ- 1ª Joan. x, 37, 38. ¹³]] Cor. vi, 15. C f. b, f 251) b, (A f. b, B f. b, C f. b, H f. b )
Chapter VΚΕΦ. Ε
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΚΕΦ. Ε. «Καὶ εἶδε δύο πλοῖα ἑστῶτα παρὰ τὴν λίμνην· οἱ δὲ ἁλιεῖς ἀποβάντες ἀπ’ αὐτῶν ἀπέπλυναν τὰ δίκτυα.» (α φ. 82 β, β φ. 54 β, ξ φ. 114 β, η φ. 253 β) Θαυμάσωμεν τῆς οἰκονομίας τὸ εὐτεχνὲς, τὸ ἐπί γε τῇ θήρᾳ τῶν τεθηρευκότων τὴν ὑπ’ οὐρανὸν, φημὶ δὴ τῶν ἁγίων ἀποστόλων, οἱ καὶ ἁλιεύειν εἰδότες, ὑπὸ τοῦ Χριστοῦ γεγόνασι λῖνον· ἵνα καὶ αὐτοὶ τὴν τῶν εὐαγγελικῶν κηρυγμάτων σαγήνην χαλάσαντες, προσκομίσωσιν αὐτῷ τοὺς κατὰ πᾶσαν τὴν γῆν.
Α τοίνυν καὶ ὁ παναλκὴς τοῦ Θεοῦ λόγος, ενώσας Β ἑαυτῷ κατὰ ἀλήθειαν ἔμψυχόν τε καὶ ἔννουν τὸν ἐκ τῆς ἁγίας Παρθένου ναόν, τῆς ἰδίας αὐτῷ καὶ θεο πρεποῦς ἰσχύος ἐνεφύτευσε τὴν ἐνέργειαν· καὶ γοῦν Ἰουδαίους ἐκδυσωπῶν· . Εἰ οὐ ποιῶ, φησί, τὰ ἔργα τοῦ Πατρός μου, μὴ πιστεύετέ μοι· εἰ δὲ ποιῶ, καν ἐμοὶ μὴ πιστεύητε, τοῖς ἔργοις μου πιστεύετε. ο Ἔστι τοίνυν ἰδεῖν μαρτυρούσης ἀληθείας αὐτῆς, ὡς οὐχ ὡς ἀνθρώπῳ παρ' ἑαυτὸν ἀνὰ μέρος ὄντι καὶ νοουμένῳ τῷ ἐκ γυναικὸς, τὴν ἰδίαν ἔδωκε δόξαν ὁ Μονογενής, ἀλλ' ὡς εἷς ὑπάρχων Υἱός, μετὰ τοῦ ἐνωθέντος αὐτῷ ἁγίου σώματος, ειργάζετο τὰς θεο σημείας· προσκυνεῖται δὲ καὶ παρὰ τῆς κτίσεως ὡς Θεός. Καὶ γοῦν εἰσῆλθε μὲν εἰς τὴν οἰκίαν Πέτρου, ἐπειδὴ γύναιον ἐπὶ κλίνης ἔῤῥιπτο, λάβρῳ πυρετῷ δαπανώμενον· καίτοι δυνάμενος εἰπεῖν ὡς θεός· Απόθου τὴν νόσον, ἀνάστηθι, τοῦτο μὲν οὐ πεποίη- κεν· ἐνεργὸν δὲ πρὸς θεραπείαν ἀποφαίνων τὴν ἑαυ τοῦ σάρκα, Θεοῦ γὰρ ἦν σάρξ, ήψατο της χειρός αὐτῆς, καὶ παραχρῆμα, φησὶ ἡ Γραφή, ἀφῆκεν αὐτ τὴν ὁ πυρετός. — Αλλ᾽ ὑποδεξώμεθα καὶ ἡμεῖς τὸν Ἰησοῦν· ὅταν γὰρ εἰσβάλῃ καὶ ἐν ἡμῖν, καὶ ἔχωμεν αὐτὸν εἰς νοῦν καὶ καρδίαν, τότε τῶν ἐκτόπων ἡδο - · νῶν τὴν πύρωσιν ἀποσβέσει, ἐγερεῖ δὲ καὶ εὐρώστους ἀποφανεί, πνευματικώς δηλονότι, ὥστε καὶ ὑπηρετεῖν αὐτῷ, τουτέστι τὰ δοκοῦντα αὐτῷ πληροῦν. γ. 2. Εt (Α Ι. Β, Η Αθρες δέ μοι πάλιν ὅσην ἔχει τὴν ὠφέλειαν τῆς ἁγίας αὐτοῦ σαρ κὸς ἐπαφή· ἐλαύνει γὰρ καὶ ποικίλας νόσους, καὶ δαιμονίων ὄχλον, καὶ τὴν τοῦ διαβόλου δύναμιν καταστρέφει, καὶ τοσοῦτον δῆμον θεραπεύει ἐν μι καιροῦ ροπῇ. Καίτοι γὰρ λόγῳ καὶ νεύματι πλη ροῦν δυνάμενος τὰς τερατουργίας, ἵνα τι τῶν ἀναγ καίων διδάξῃ, καὶ τὰς χεῖρας ἐπιφέρει τοῖς οὖσιν ἐν ἀρρωστίαις. Έδει γὰρ, ἔδει μαθεῖν ἡμᾶς, ὅτι τῆς τοῦ Λόγου δυνάμεως τὴν ἐνέργειαν πεφόρηκεν ἡ ἁγία σὰρξ, ἦν αὐτὸς ἰδίαν ἐποιήσατο, θεοπρεπῆ τὴν δύνα- μιν ἐμφυτεύσας αὐτῇ. Οὐκοῦν ἀπτέσθω καὶ ἡμῶν, μᾶλλον δὲ ἡμεῖς αὐτοῦ διὰ τῆς μυστικῆς εὐλογίας, ἵνα καὶ ἡμᾶς ἐλευθερώσῃ ψυχικῶν ἀῤῥωστημάτων, καὶ τῆς τῶν δαιμονίων ἐφόδου καὶ πλεονεξίας. Καὶ ἐπιτιμῶν οὐκ εἰα αὐτὰ λαλεῖν. (Α Γ. Η Γ. 251) Οὐκ ἠφίει τοὺς ἀκαθάρτους δαίμονας ὁμολογεῖν αὐτόν· οὐ γὰρ ἔδει τῆς ἀποστο λικής λειτουργίας τὴν δόξαν ἁρπάζειν αὐτοὺς, ἀλλ' οὔτε ἔδει ἐξ ἀκαθάρτου γλώττης λαλεῖσθαι τοῦ Χρι- στοῦ μυστήριον· ὥστε κἂν λέγωσί τι τῶν ἀληθῶν, πιστευέτω μηδείς· οὐ γὰρ διὰ σκότους τὸ φῶς για νώσκεται· καὶ τοῦτο διδάξει λέγων ὁ Χριστοῦ μετ θητής· « Τίς γὰρ κοινωνία φωτὶ πρὸς σκότος; ἢ τίς συμφώνησις Χριστῷ πρὸς Βελίαρ ; » ΚΕΦ. Ε'. Καὶ εἶὲς δύο πλοῖα ἑστῶτα παρὰ τὴν λίμνην οἱ δὲ ἁλιεῖς ἀποβάντες ἀπ' αὐτῶν ἀπέπλυναν τὰ δίκτυα. θαυμάτωμεν τῆς οἰκονομίας τὸ εὐτεχνὲς, τὸ ἐπί γε S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. prii ac Deo digni vigoris inseruit efficaciam. Quam- obrem ut Judais pudorem incuteret : c Si non facio, inquit, opera Patris mei, nolite mihi cre- dere; sin autem facio, etiamsi mibi nolitis credere, operibus meis credite "., Nempe ipsa testante de visu veritate, quod non homini per seispum et singulariter considerato, natoque ex muliere, suam attribuisset gloriam Unigenitus; sed quod unicus Filius exsistens, cum unito sibi sancto corpore mi- racula patrabat, et a creatis rebus tanquain Deus adorabatur. Ecce autem Petri domum ingreditur, ubi muliercula in lecto jacebat, vehementi ſebri correpta. Cumque dicere posset, utpote Deus, Omitte morbum et surge, non ita egit; sed opera- tricem salutis ostendens carnem suam, quæ nimi- ruin caro Dei erat, manum ejus tetigit; statimque, inquit Scriptura, reliquit eam febris. - Age vero recipiamus et nos Jesum. Cum enim in nos etiam ingredietur, eumque mente et corde tenebimus, tunc absurdarum voluptatum flammam exstinguet, excitabit autem, valentesque nos efficiet, spiritali- ter inquam, ut ei serviamus, id est, quæ sunt ei placita exsequamur. Et vide rursus quanta sit sanctam ejus carnem tangendi utilitas : nam morbos multiplices dæmo- numque turbam pellit, diaboli quoque potestatem subvertit, talemque ac tantum populum uno tem- poris momento sanat. Jam cum solis verbis ac nutu miracula patrare posset, nihilominus ut rem neces- sariain nos doceret, manus quoque agrotis imponit. Namque omnino oportebat scire nos, quod Verbi potentiam gestabat sancia caro, quam ipse suam fecerat, Deo congruam vim illi inserens. Ergo Jesus nos quoque contingat, imo magis nos ipsum per mysticam eulogiam, ut nos pariter animæ liberet morbis, et daemonum incursu ac tyrannide ! C V. 41. Et increpans non sinebat eos loqui. Non sinebat impuros dæmonas ipsum confiteri : non enim oportebat apostolici ministerii eos gloriam usurpare, neque immundis linguis Christi myste-D rium eloqui. Quamobrem etiamsi verum aliquid dicant, nemo credat; namique ex tenebris lux non agnoscitur. Quam rem Christi discipulus docet di- cens · ‹ Quæ communio luci cum tenebris? vel qui consensus Christi cum Belial CAP. V. vidit duas naves slantes secus slagnum; piscatores autem descenderant, et lavabant relia. Admiremur divinæ agendi rationis solertiam ad prædandum illos qui vicissim orbem terrarum præ- 1ª Joan. x, 37, 38. ¹³]] Cor. vi, 15. C f. b, f 251) b, (A f. b, B f. b, C f. b, H f. b )
Καὶ γοῦν ἔφη που δι’ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν· «Ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστέλλω ἁλιεῖς πολλοὺς, λέγει Κύριος, καὶ ἁλιεύσουσιν αὐτούς· καὶ μετὰ ταῦτα ἀποστελῶ πολλοὺς θηρευτὰς, καὶ θηρεύσουσιν αὐτούς.» Καὶ τοὺς μὲν ἁλιεῖς, τοὺς ἁγίους ἀποστόλους φησὶ, θηρευτὰς δὲ τοὺς κατὰ καιροὺς τῶν ἁγίων Ἐκκλησιῶν ἡγουμένους τε καὶ μυσταγωγούς. Σὺ δέ μοι σκόπει, ὡς οὐ κηρύττει μόνον, ἀλλὰ καὶ σημεῖα ἐπιδείκνυται, ἐνέχυρα τῆς αὐτοῦ παρέχων δυνάμεως, καὶ τῇ τῶν θαυμάτων ἐπιδείξει βεβαιῶν τὰ λεγόμενα. Ἐπειδὴ γὰρ ἀρκούντως τοῖς ὄχλοις διείλεκται, τρέπεται πάλιν πρὸς τὴν συνήθη μεγαλουργίαν, καὶ διὰ τῶν ἁλιευτικῶν ἐπιτηδευμάτων ἁλιεύει τοὺς μαθητάς· ἵν’ εἰδεῖεν ὡς πανσθενὲς ἔχει τὸ θέλημα, καὶ τοῖς θεοπρεπεστάτοις αὐτοῦ νεύμασιν ἡ κτίσις ὑπηρετεῖ. «Ὡς δὲ ἐπαύσατο λαλῶν, εἶπε πρὸς τὸν Σίμωνα· Ἐπανάγαγε εἰς τὸ βάθος, κ.τ.λ.» (α φ. 82 β, ξ φ. 115, η φ. 254) Καὶ γοῦν μετὰ τὴν αὐτάρκη διδασκαλίαν, ἐπειδὴ καὶ ἔργον ἔδει θεῖον προσθεῖναι τοῖς λόγοις ἐπ’ ὠφελείᾳ τῶν θεωμένων, προσέταξε τοῖς περὶ τὸν Σίμωνα, βραχὺ τῆς γῆς ἀποφέρεσθαι, καὶ καθεῖναι πρὸς ἄγραν τὸ δίκτυον.
Α τοίνυν καὶ ὁ παναλκὴς τοῦ Θεοῦ λόγος, ενώσας Β ἑαυτῷ κατὰ ἀλήθειαν ἔμψυχόν τε καὶ ἔννουν τὸν ἐκ τῆς ἁγίας Παρθένου ναόν, τῆς ἰδίας αὐτῷ καὶ θεο πρεποῦς ἰσχύος ἐνεφύτευσε τὴν ἐνέργειαν· καὶ γοῦν Ἰουδαίους ἐκδυσωπῶν· . Εἰ οὐ ποιῶ, φησί, τὰ ἔργα τοῦ Πατρός μου, μὴ πιστεύετέ μοι· εἰ δὲ ποιῶ, καν ἐμοὶ μὴ πιστεύητε, τοῖς ἔργοις μου πιστεύετε. ο Ἔστι τοίνυν ἰδεῖν μαρτυρούσης ἀληθείας αὐτῆς, ὡς οὐχ ὡς ἀνθρώπῳ παρ' ἑαυτὸν ἀνὰ μέρος ὄντι καὶ νοουμένῳ τῷ ἐκ γυναικὸς, τὴν ἰδίαν ἔδωκε δόξαν ὁ Μονογενής, ἀλλ' ὡς εἷς ὑπάρχων Υἱός, μετὰ τοῦ ἐνωθέντος αὐτῷ ἁγίου σώματος, ειργάζετο τὰς θεο σημείας· προσκυνεῖται δὲ καὶ παρὰ τῆς κτίσεως ὡς Θεός. Καὶ γοῦν εἰσῆλθε μὲν εἰς τὴν οἰκίαν Πέτρου, ἐπειδὴ γύναιον ἐπὶ κλίνης ἔῤῥιπτο, λάβρῳ πυρετῷ δαπανώμενον· καίτοι δυνάμενος εἰπεῖν ὡς θεός· Απόθου τὴν νόσον, ἀνάστηθι, τοῦτο μὲν οὐ πεποίη- κεν· ἐνεργὸν δὲ πρὸς θεραπείαν ἀποφαίνων τὴν ἑαυ τοῦ σάρκα, Θεοῦ γὰρ ἦν σάρξ, ήψατο της χειρός αὐτῆς, καὶ παραχρῆμα, φησὶ ἡ Γραφή, ἀφῆκεν αὐτ τὴν ὁ πυρετός. — Αλλ᾽ ὑποδεξώμεθα καὶ ἡμεῖς τὸν Ἰησοῦν· ὅταν γὰρ εἰσβάλῃ καὶ ἐν ἡμῖν, καὶ ἔχωμεν αὐτὸν εἰς νοῦν καὶ καρδίαν, τότε τῶν ἐκτόπων ἡδο - · νῶν τὴν πύρωσιν ἀποσβέσει, ἐγερεῖ δὲ καὶ εὐρώστους ἀποφανεί, πνευματικώς δηλονότι, ὥστε καὶ ὑπηρετεῖν αὐτῷ, τουτέστι τὰ δοκοῦντα αὐτῷ πληροῦν. γ. 2. Εt (Α Ι. Β, Η Αθρες δέ μοι πάλιν ὅσην ἔχει τὴν ὠφέλειαν τῆς ἁγίας αὐτοῦ σαρ κὸς ἐπαφή· ἐλαύνει γὰρ καὶ ποικίλας νόσους, καὶ δαιμονίων ὄχλον, καὶ τὴν τοῦ διαβόλου δύναμιν καταστρέφει, καὶ τοσοῦτον δῆμον θεραπεύει ἐν μι καιροῦ ροπῇ. Καίτοι γὰρ λόγῳ καὶ νεύματι πλη ροῦν δυνάμενος τὰς τερατουργίας, ἵνα τι τῶν ἀναγ καίων διδάξῃ, καὶ τὰς χεῖρας ἐπιφέρει τοῖς οὖσιν ἐν ἀρρωστίαις. Έδει γὰρ, ἔδει μαθεῖν ἡμᾶς, ὅτι τῆς τοῦ Λόγου δυνάμεως τὴν ἐνέργειαν πεφόρηκεν ἡ ἁγία σὰρξ, ἦν αὐτὸς ἰδίαν ἐποιήσατο, θεοπρεπῆ τὴν δύνα- μιν ἐμφυτεύσας αὐτῇ. Οὐκοῦν ἀπτέσθω καὶ ἡμῶν, μᾶλλον δὲ ἡμεῖς αὐτοῦ διὰ τῆς μυστικῆς εὐλογίας, ἵνα καὶ ἡμᾶς ἐλευθερώσῃ ψυχικῶν ἀῤῥωστημάτων, καὶ τῆς τῶν δαιμονίων ἐφόδου καὶ πλεονεξίας. Καὶ ἐπιτιμῶν οὐκ εἰα αὐτὰ λαλεῖν. (Α Γ. Η Γ. 251) Οὐκ ἠφίει τοὺς ἀκαθάρτους δαίμονας ὁμολογεῖν αὐτόν· οὐ γὰρ ἔδει τῆς ἀποστο λικής λειτουργίας τὴν δόξαν ἁρπάζειν αὐτοὺς, ἀλλ' οὔτε ἔδει ἐξ ἀκαθάρτου γλώττης λαλεῖσθαι τοῦ Χρι- στοῦ μυστήριον· ὥστε κἂν λέγωσί τι τῶν ἀληθῶν, πιστευέτω μηδείς· οὐ γὰρ διὰ σκότους τὸ φῶς για νώσκεται· καὶ τοῦτο διδάξει λέγων ὁ Χριστοῦ μετ θητής· « Τίς γὰρ κοινωνία φωτὶ πρὸς σκότος; ἢ τίς συμφώνησις Χριστῷ πρὸς Βελίαρ ; » ΚΕΦ. Ε'. Καὶ εἶὲς δύο πλοῖα ἑστῶτα παρὰ τὴν λίμνην οἱ δὲ ἁλιεῖς ἀποβάντες ἀπ' αὐτῶν ἀπέπλυναν τὰ δίκτυα. θαυμάτωμεν τῆς οἰκονομίας τὸ εὐτεχνὲς, τὸ ἐπί γε S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. prii ac Deo digni vigoris inseruit efficaciam. Quam- obrem ut Judais pudorem incuteret : c Si non facio, inquit, opera Patris mei, nolite mihi cre- dere; sin autem facio, etiamsi mibi nolitis credere, operibus meis credite "., Nempe ipsa testante de visu veritate, quod non homini per seispum et singulariter considerato, natoque ex muliere, suam attribuisset gloriam Unigenitus; sed quod unicus Filius exsistens, cum unito sibi sancto corpore mi- racula patrabat, et a creatis rebus tanquain Deus adorabatur. Ecce autem Petri domum ingreditur, ubi muliercula in lecto jacebat, vehementi ſebri correpta. Cumque dicere posset, utpote Deus, Omitte morbum et surge, non ita egit; sed opera- tricem salutis ostendens carnem suam, quæ nimi- ruin caro Dei erat, manum ejus tetigit; statimque, inquit Scriptura, reliquit eam febris. - Age vero recipiamus et nos Jesum. Cum enim in nos etiam ingredietur, eumque mente et corde tenebimus, tunc absurdarum voluptatum flammam exstinguet, excitabit autem, valentesque nos efficiet, spiritali- ter inquam, ut ei serviamus, id est, quæ sunt ei placita exsequamur. Et vide rursus quanta sit sanctam ejus carnem tangendi utilitas : nam morbos multiplices dæmo- numque turbam pellit, diaboli quoque potestatem subvertit, talemque ac tantum populum uno tem- poris momento sanat. Jam cum solis verbis ac nutu miracula patrare posset, nihilominus ut rem neces- sariain nos doceret, manus quoque agrotis imponit. Namque omnino oportebat scire nos, quod Verbi potentiam gestabat sancia caro, quam ipse suam fecerat, Deo congruam vim illi inserens. Ergo Jesus nos quoque contingat, imo magis nos ipsum per mysticam eulogiam, ut nos pariter animæ liberet morbis, et daemonum incursu ac tyrannide ! C V. 41. Et increpans non sinebat eos loqui. Non sinebat impuros dæmonas ipsum confiteri : non enim oportebat apostolici ministerii eos gloriam usurpare, neque immundis linguis Christi myste-D rium eloqui. Quamobrem etiamsi verum aliquid dicant, nemo credat; namique ex tenebris lux non agnoscitur. Quam rem Christi discipulus docet di- cens · ‹ Quæ communio luci cum tenebris? vel qui consensus Christi cum Belial CAP. V. vidit duas naves slantes secus slagnum; piscatores autem descenderant, et lavabant relia. Admiremur divinæ agendi rationis solertiam ad prædandum illos qui vicissim orbem terrarum præ- 1ª Joan. x, 37, 38. ¹³]] Cor. vi, 15. C f. b, f 251) b, (A f. b, B f. b, C f. b, H f. b )
PG 72:554Οἱ δὲ δι’ ὅλης μὲν ἔφασκον κοπιάσαι νυκτὸς, λαβεῖν δὲ μηδέν· πλὴν ἐν ὀνόματι τοῦ Χριστοῦ καθῆκαν τὸ λῖνον, καὶ μεστὸν εἶχον εὐθὺς τῶν τεθηρευμένων· ἵνα διὰ πράγματος ἐναργοῦς, καὶ ὡς ἐκ τύπου καὶ εἰκόνος, τοῦ παραδόξως τετελεσμένου πληροφορηθῶσιν, ὅτι οὐκ ἄμισθος ὁ πόνος αὐτῶν, οὔτε ἄκαρπος ἡ σπουδὴ ἣν ἂν ποιήσαιντο, τῆς εὐαγγελικῆς μυσταγωγίας τὸ λῖνον ἁπλώσαντες, ἀλλ’ ἐν αὐτῷ πάντη τε καὶ πάντως τὰς τῶν ἐθνῶν ἀγέλας συλλέξουσι. Πλὴν ἐκεῖνο ἄθρει· οὐ γὰρ ἰσχύσαντες ἀνελκύσαι τὸ λῖνον Σίμων τε καὶ οἱ σὺν αὐτῷ, καὶ διὰ τοῦτο ἀπὸ τοῦ φόβου καὶ τῆς ἐκπλήξεως μὴ τολμῶντες λαλῆσαι, ἀπὸ γὰρ τοῦ θαυμάζειν εἰς ἀφωνίαν περιέστησαν, κατένευσαν, φησὶ, τοῖς μετόχοις, δῆλον δὲ ὅτι τῶν ἁλιευτικῶν ἐπιτηδευμάτων, ὥστε συλλαβέσθαι αὐτοῖς, καὶ συνδιασῶσαι τὴν ἄγραν. Πολλοὶ γὰρ τοῖς τῶν ἁγίων ἀποστόλων συνήραντο καὶ συναίρονται πόνοις, καὶ πρό γε τῶν ἄλλων, οἱ τὰς ἱερὰς ἡμῖν τῶν ἁγίων Εὐαγγελίων ἀνερευνῶντες Γραφὰς, καὶ μετ’ ἐκείνους ἕτεροι ποιμένες τε καὶ διδάσκαλοι, καὶ λαῶν ἡγούμενοι, καὶ τῶν τῆς ἀληθείας δογμάτων ἐπιστήμονες·
Εt τῇ θήρᾳ τῶν τεθηρευκότων τὴν ὑπ' οὐρανὸν, φημὶ Α δὴ τῶν ἁγίων ἀποστόλων, οἱ καὶ ἁλιεύειν εἰδότες, ὑπὸ τοῦ Χριστοῦ γεγόνασι λίνον· ἵνα καὶ αὐτοὶ τὴν τῶν εὐαγγελικῶν κηρυγμάτων σαγήνην χαλάσαντες, προσκομίσωσιν αὐτῷ τοὺς κατὰ πᾶσαν τὴν γῆν. Καὶ γοῦν ἔφη που δι' ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν· « Ιδού ἐγὼ ἀποστέλλω ἁλιεῖς πολλοὺς, λέγει Κύριος, καὶ αλιεύσουσιν αὐτούς· καὶ μετὰ ταῦτα ἀποστελῶ πολλούς θηρευτάς, καὶ θηρεύσουσιν αὐτούς (1). » Καὶ τοὺς μὲν ἁλιεῖς, τοὺς ἁγίους ἀποστόλους φησί, θηρευτὰς δὲ τοὺς κατὰ καιροὺς τῶν ἁγίων Εκκλη- σιῶν ἡγουμένους τε καὶ μυσταγωγούς. Σὺ δέ μοι σκόπει, ὡς οὐ κηρύττει μόνον, ἀλλὰ καὶ σημεῖα ἐπι δείχνυται, ἐνέχυρα τῆς αὐτοῦ παρέχων δυνάμεως, καὶ τῇ τῶν θαυμάτων ἐπιδείξει βεβαιῶν τὰ λεγόμενα. Ἐπειδὴ γὰρ ἀρκούντως τοῖς ὄχλοις διείλεκται, τρέ- Β κεται πάλιν πρὸς τὴν συνήθη μεγαλουργίαν, καὶ διὰ τῶν ἁλιευτικῶν ἐπιτηδευμάτων αλιεύει τους μαθη- τάς· ἵν' εἰδεῖεν ὡς πανσθενὲς ἔχει τὸ θέλημα, καὶ τοῖς θεοπρεπεστάτοις αὐτοῦ νεύμασιν ἡ κτίσις ὑπηρετεῖ. ὺς δὲ ἐπαύσατο λαλών, εἶπε πρὸς τὸν Σί- μωνα· Ἐπανάγαγε εἰς τὸ βάθος, κ. τ. λ. αὐτάρκη διδασκαλίαν, ἐπειδὴ καὶ ἔργον ἔδει θεῖον προσθείναι τοῖς λόγοις ἐπ' ὠφελείᾳ τῶν θεωμένων, προσέταξε τοῖς περὶ τὸν Σίμωνα, βραχὺ τῆς γῆς ἀποφέρεσθαι, καὶ καθεῖναι πρὸς ἄγραν τὸ δίκτυον. Οἱ δὲ δι' ὅλης μὲν ἔφασκον κοπιάσαι νυκτός, λαβεῖν δὲ μηδέν· πλὴν ἐν ὀνόματι τοῦ Χριστοῦ καθῆκαν τὸ λίνον, καὶ μεστὸν εἶχον εὐθὺς τῶν τεθηρευμένων· ἵνα διὰ πράγματος ἐναργούς, καὶ ὡς ἐκ τύπου καὶ εἰκόνος, τοῦ παραδόξως τετελεσμένου πληροφορηθώς σιν, ὅτι οὐκ ἄμισθος ὁ πόνος αὐτῶν, οὔτε ἄκαρπος ἡ σπουδὴ ἣν ἂν ποιήσαιντο, τῆς εὐαγγελικής μυ σταγωγίας τὸ λίνον ἁπλώσαντες, ἀλλ᾽ ἐν αὐτῷ πάντη τε καὶ πάντως τὰς τῶν ἐθνῶν ἀγέλας συλλέξουσι. Πλὴν ἐκεῖνο άθρει· οὐ γὰρ ἰσχύσαντες ἀνελκύσαι τὸ λίνον Σίμων τε καὶ οἱ σὺν αὐτῷ, καὶ διὰ τοῦτο ἀπὸ τοῦ φόβου καὶ τῆς ἐκπλήξεως μὴ τολμῶντες λαλή σαι, ἀπὸ γὰρ τοῦ θαυμάζειν εἰς ἀφωνίαν περιέστη- σαν, κατένευσαν, φησί, τοῖς μετόχοις, δῆλον δὲ ὅτι τῶν ἁλιευτικῶν ἐπιτηδευμάτων, ὥστε συλλαβέσθαι αὐτοῖς, καὶ συνδιασῶσαι τὴν ἄγραν. Πολλοὶ γὰρ τοῖς τῶν ἁγίων ἀποστόλων συνήραντο καὶ συναίρονται πόνοις, καὶ πρό γε τῶν ἄλλων, οἱ τὰς ἱερὰς ἡμῖν τῶν ἁγίων Εὐαγγελίων ἀνερευνῶντες Γραφὰς, καὶ μετ᾿ ἐκείνους ἕτεροι ποιμένες τε καὶ διδάσκαλοι, καὶ λαῶν ἡγούμενοι, καὶ τῶν τῆς ἀληθείας δογμάτων επιστήμονες· ἀναφέρεται γὰρ ἔτι τὸ λίνον, πληροῦν· τὸς αὐτὸ Χριστοῦ, καὶ καλοῦντος εἰς ἐπιστροφὴν τοὺς ἐν βυθοῖς θαλάσσης, κατὰ τὸ γεγραμμένον, τουτέστι τοὺς ἐν ζάλῃ καὶ κύμασιν ὄντας κοσμικοῖς. Θαυμαστήν τινα θεωρίαν λέγει Ωριγένης εἰς τὸ προφητικὸν ῥητὸν τοῦ θείου Ιερεμίου, όπερ ἄνωθεν ἐξηγήσατο ὁ ἅγιος Κύριλλος, τόν Ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστελῶ ἁλιεῖς πολλούς, λέγει Κύριος, καὶ ἁλιεύσουσιν αὐτούς· καὶ μετὰ ταῦτα ἀποστελώ θηρευτάς πολλούς, καὶ θηρεύσουσιν αὐτούς. COMMENT. IN LUCAM. piscandi periti, nihilominus in Christi retia incide- runt : ut postea et ipsi prædicationis evangelicæ sa - genam demittentes, ex universo mundo prædam ad eum comportarent. Quapropter alicubi dixit Deus per unum de sanctis proplictis: Ecce ego mitto piscatores multos, dicit Dominus, et piscabuntur eos. post hac mittam venatores multos, et vena- buntur eos . › Et piscatores quidem dicit sanctos apostolos; venatores autein, futuros per tempora sanctarum Ecclesiarum præsules et magistros. Tu vero mecum considera Christum non prædicare tantummodo, sed signa etiam ostendere, testimonia videlicet potentiæ suæ, et miraculis editis sua dicta confirmare. Namn postquam satis ad turbas concio- natus fuit, convertit se rursus ad solitam prodigio- rum operam, el piscatorio artificio piscatur sibl discipulos; ut cognoscerent omnipotentem esse vo- luntatem ejus, et quod divinis ejusdem nutibus res omnis creata obtemperat. dati sunt, sanctos inquam apostolos, qui cateroqu V. 4. Ut cessavit autem loqui, dixit Simoni : Duc in altum, etc. (A f. b, C f. 115, H f. 254) Kal yoūv petà thy D Itaque postquam satis concionatus publice fuerat, quia jam oportebat divinam quoque operam dictis adjungere ob spectantium utilitatem, manda- vit Simoni a littore aliquantum navim subducero, atque ad piscatum rete demittere. Illi autem integra nocte aiebant se laborantes nihil cepisse; nihilo ta- men minus in Christi nomine rete demiserunt, quod illico præda repletum senserunt : ut ex manifesto C facto, typi instar et imaginis, mire patrato, certiores ferent haud cariturum mercede laborem ipsorum, neque infructuosum fore conatum quem in expli- cando evangelici magisterii rete exproment, sed ipso potius cunctas et ubique gentium catervas con- clusuros. Sed tamen illud considera. Cum non pos- sent rete ad se trahere Simon et qui cum eo erant, ideoque metu attoniti non auderent loqui, namque admiratio mutos eos fecerat; innuerunt, inquit, so- ciis, piscatoriæ scilicet artis, ut se adjuvarent, quo prædam in tutum subducerent. Multi enim sancto- runi apostolorum labores adjuverunt et adhuc adju- vant, ii præ cæteris qui sacras nobis sanctorum Evangeliorum Scripturas explanant; et post hos alii pastores atque magistri, et populorum praesules, ac veritatis dogmatum periti. Adbuc enim jactatur rete, Christo id complente, atque ad conversionem vo- cante eos qui in profundo maris sunt, ut ait .Scri- plura s, id est in tempestate luctibusque mundanis . " Jerem. xvi, 16. Psal. Lavin, 15. terpres in codice B p. 55, novum Cyrilli commen- Lario dal testimonium sic : PATROL. GR. LXXII. versantur. Mirum quamdam expositionem facit Origenes in propheticum divi Jeremiæ effatum, quod superius explanavit sanctus Cyrillus; nempe Ecce ego mittam piscatores multos, dicit Dominus, qui piscabuntur eos. Et postea millam venatores multos, qui eus venabuntur. (1) Adl hunc Cyrilli locum, anonymous quidam in-
ἀναφέρεται γὰρ ἔτι τὸ λίνον, πληροῦντος αὐτὸ Χριστοῦ, καὶ καλοῦντος εἰς ἐπιστροφὴν τοὺς ἐν βυθοῖς θαλάσσης, κατὰ τὸ γεγραμμένον. τουτέστι τοὺς ἐν ζάλῃ καὶ κύμασιν ὄντας κοσμικοῖς. «Ἰδὼν δὲ Σίμων Πέτρος, κ.τ.λ.» (α φ. 83, η φ. 255) Διὰ ταῦτα καὶ Πέτρος, ἐπειδὴ τῇ μνήμῃ τῶν προτέρων ἁμαρτημάτων προσέπεσε, τρέμει καὶ δέδοικε, καὶ ὡς ἄναγνος, τὸν καθαρὸν οὐ θαῤῥεῖ ὑποδέξασθαι, διὰ δειλίαν ἐπαινουμένην· ἔμαθε γὰρ, κατὰ τὸν νόμον, ἀνὰ μέσον ἁγίου καὶ βεβήλου διαστέλλειν. «Καὶ ἰδοὺ ἀνὴρ πλήρης λέπρας, κ.τ.λ.» (α φ. 84, ξ φ. 115 β, δ φ. 18 β, η φ. 259 β) Πλὴν ἐπαίνου παντὸς ἀξία τοῦ προσελθόντος ἡ πίστις· μεμαρτύρηκε γὰρ τὸ πάντα δύνασθαι κατορθοῦν τὸν Ἐμμανουὴλ, καὶ διὰ νευμάτων θεοπρεπῶν ἐλευθεροῦσθαι ζητεῖ, καίτοι τὸ πάθος οὐκ ἰάσιμον· οὐ γὰρ οἶδεν ἡ λέπρα ταῖς τῶν ἰατρῶν ἐμπειρίαις παραχωρεῖν· ἀλλὰ τεθέαμαι, φησὶν, ἐλαυνομένους ἐν ἐξουσίᾳ θεοπρεπεῖ τοὺς ἀκαθάρτους δαίμονας, νοσημάτων πολλῶν ἀπαλλαττομένους ἑτέρους. Συνῆκα ὡς θείᾳ τινὶ καὶ ἀμάχῳ χειρὶ τὰ τοιαῦτα γίνεται· ὁρῶ δὲ, πρὸς τούτῳ, χρηστὸν ὄντα καὶ ἑτοιμότατον, κατοικτείροντα τοὺς προσιόντας αὐτῷ.
Εt τῇ θήρᾳ τῶν τεθηρευκότων τὴν ὑπ' οὐρανὸν, φημὶ Α δὴ τῶν ἁγίων ἀποστόλων, οἱ καὶ ἁλιεύειν εἰδότες, ὑπὸ τοῦ Χριστοῦ γεγόνασι λίνον· ἵνα καὶ αὐτοὶ τὴν τῶν εὐαγγελικῶν κηρυγμάτων σαγήνην χαλάσαντες, προσκομίσωσιν αὐτῷ τοὺς κατὰ πᾶσαν τὴν γῆν. Καὶ γοῦν ἔφη που δι' ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν· « Ιδού ἐγὼ ἀποστέλλω ἁλιεῖς πολλοὺς, λέγει Κύριος, καὶ αλιεύσουσιν αὐτούς· καὶ μετὰ ταῦτα ἀποστελῶ πολλούς θηρευτάς, καὶ θηρεύσουσιν αὐτούς (1). » Καὶ τοὺς μὲν ἁλιεῖς, τοὺς ἁγίους ἀποστόλους φησί, θηρευτὰς δὲ τοὺς κατὰ καιροὺς τῶν ἁγίων Εκκλη- σιῶν ἡγουμένους τε καὶ μυσταγωγούς. Σὺ δέ μοι σκόπει, ὡς οὐ κηρύττει μόνον, ἀλλὰ καὶ σημεῖα ἐπι δείχνυται, ἐνέχυρα τῆς αὐτοῦ παρέχων δυνάμεως, καὶ τῇ τῶν θαυμάτων ἐπιδείξει βεβαιῶν τὰ λεγόμενα. Ἐπειδὴ γὰρ ἀρκούντως τοῖς ὄχλοις διείλεκται, τρέ- Β κεται πάλιν πρὸς τὴν συνήθη μεγαλουργίαν, καὶ διὰ τῶν ἁλιευτικῶν ἐπιτηδευμάτων αλιεύει τους μαθη- τάς· ἵν' εἰδεῖεν ὡς πανσθενὲς ἔχει τὸ θέλημα, καὶ τοῖς θεοπρεπεστάτοις αὐτοῦ νεύμασιν ἡ κτίσις ὑπηρετεῖ. ὺς δὲ ἐπαύσατο λαλών, εἶπε πρὸς τὸν Σί- μωνα· Ἐπανάγαγε εἰς τὸ βάθος, κ. τ. λ. αὐτάρκη διδασκαλίαν, ἐπειδὴ καὶ ἔργον ἔδει θεῖον προσθείναι τοῖς λόγοις ἐπ' ὠφελείᾳ τῶν θεωμένων, προσέταξε τοῖς περὶ τὸν Σίμωνα, βραχὺ τῆς γῆς ἀποφέρεσθαι, καὶ καθεῖναι πρὸς ἄγραν τὸ δίκτυον. Οἱ δὲ δι' ὅλης μὲν ἔφασκον κοπιάσαι νυκτός, λαβεῖν δὲ μηδέν· πλὴν ἐν ὀνόματι τοῦ Χριστοῦ καθῆκαν τὸ λίνον, καὶ μεστὸν εἶχον εὐθὺς τῶν τεθηρευμένων· ἵνα διὰ πράγματος ἐναργούς, καὶ ὡς ἐκ τύπου καὶ εἰκόνος, τοῦ παραδόξως τετελεσμένου πληροφορηθώς σιν, ὅτι οὐκ ἄμισθος ὁ πόνος αὐτῶν, οὔτε ἄκαρπος ἡ σπουδὴ ἣν ἂν ποιήσαιντο, τῆς εὐαγγελικής μυ σταγωγίας τὸ λίνον ἁπλώσαντες, ἀλλ᾽ ἐν αὐτῷ πάντη τε καὶ πάντως τὰς τῶν ἐθνῶν ἀγέλας συλλέξουσι. Πλὴν ἐκεῖνο άθρει· οὐ γὰρ ἰσχύσαντες ἀνελκύσαι τὸ λίνον Σίμων τε καὶ οἱ σὺν αὐτῷ, καὶ διὰ τοῦτο ἀπὸ τοῦ φόβου καὶ τῆς ἐκπλήξεως μὴ τολμῶντες λαλή σαι, ἀπὸ γὰρ τοῦ θαυμάζειν εἰς ἀφωνίαν περιέστη- σαν, κατένευσαν, φησί, τοῖς μετόχοις, δῆλον δὲ ὅτι τῶν ἁλιευτικῶν ἐπιτηδευμάτων, ὥστε συλλαβέσθαι αὐτοῖς, καὶ συνδιασῶσαι τὴν ἄγραν. Πολλοὶ γὰρ τοῖς τῶν ἁγίων ἀποστόλων συνήραντο καὶ συναίρονται πόνοις, καὶ πρό γε τῶν ἄλλων, οἱ τὰς ἱερὰς ἡμῖν τῶν ἁγίων Εὐαγγελίων ἀνερευνῶντες Γραφὰς, καὶ μετ᾿ ἐκείνους ἕτεροι ποιμένες τε καὶ διδάσκαλοι, καὶ λαῶν ἡγούμενοι, καὶ τῶν τῆς ἀληθείας δογμάτων επιστήμονες· ἀναφέρεται γὰρ ἔτι τὸ λίνον, πληροῦν· τὸς αὐτὸ Χριστοῦ, καὶ καλοῦντος εἰς ἐπιστροφὴν τοὺς ἐν βυθοῖς θαλάσσης, κατὰ τὸ γεγραμμένον, τουτέστι τοὺς ἐν ζάλῃ καὶ κύμασιν ὄντας κοσμικοῖς. Θαυμαστήν τινα θεωρίαν λέγει Ωριγένης εἰς τὸ προφητικὸν ῥητὸν τοῦ θείου Ιερεμίου, όπερ ἄνωθεν ἐξηγήσατο ὁ ἅγιος Κύριλλος, τόν Ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστελῶ ἁλιεῖς πολλούς, λέγει Κύριος, καὶ ἁλιεύσουσιν αὐτούς· καὶ μετὰ ταῦτα ἀποστελώ θηρευτάς πολλούς, καὶ θηρεύσουσιν αὐτούς. COMMENT. IN LUCAM. piscandi periti, nihilominus in Christi retia incide- runt : ut postea et ipsi prædicationis evangelicæ sa - genam demittentes, ex universo mundo prædam ad eum comportarent. Quapropter alicubi dixit Deus per unum de sanctis proplictis: Ecce ego mitto piscatores multos, dicit Dominus, et piscabuntur eos. post hac mittam venatores multos, et vena- buntur eos . › Et piscatores quidem dicit sanctos apostolos; venatores autein, futuros per tempora sanctarum Ecclesiarum præsules et magistros. Tu vero mecum considera Christum non prædicare tantummodo, sed signa etiam ostendere, testimonia videlicet potentiæ suæ, et miraculis editis sua dicta confirmare. Namn postquam satis ad turbas concio- natus fuit, convertit se rursus ad solitam prodigio- rum operam, el piscatorio artificio piscatur sibl discipulos; ut cognoscerent omnipotentem esse vo- luntatem ejus, et quod divinis ejusdem nutibus res omnis creata obtemperat. dati sunt, sanctos inquam apostolos, qui cateroqu V. 4. Ut cessavit autem loqui, dixit Simoni : Duc in altum, etc. (A f. b, C f. 115, H f. 254) Kal yoūv petà thy D Itaque postquam satis concionatus publice fuerat, quia jam oportebat divinam quoque operam dictis adjungere ob spectantium utilitatem, manda- vit Simoni a littore aliquantum navim subducero, atque ad piscatum rete demittere. Illi autem integra nocte aiebant se laborantes nihil cepisse; nihilo ta- men minus in Christi nomine rete demiserunt, quod illico præda repletum senserunt : ut ex manifesto C facto, typi instar et imaginis, mire patrato, certiores ferent haud cariturum mercede laborem ipsorum, neque infructuosum fore conatum quem in expli- cando evangelici magisterii rete exproment, sed ipso potius cunctas et ubique gentium catervas con- clusuros. Sed tamen illud considera. Cum non pos- sent rete ad se trahere Simon et qui cum eo erant, ideoque metu attoniti non auderent loqui, namque admiratio mutos eos fecerat; innuerunt, inquit, so- ciis, piscatoriæ scilicet artis, ut se adjuvarent, quo prædam in tutum subducerent. Multi enim sancto- runi apostolorum labores adjuverunt et adhuc adju- vant, ii præ cæteris qui sacras nobis sanctorum Evangeliorum Scripturas explanant; et post hos alii pastores atque magistri, et populorum praesules, ac veritatis dogmatum periti. Adbuc enim jactatur rete, Christo id complente, atque ad conversionem vo- cante eos qui in profundo maris sunt, ut ait .Scri- plura s, id est in tempestate luctibusque mundanis . " Jerem. xvi, 16. Psal. Lavin, 15. terpres in codice B p. 55, novum Cyrilli commen- Lario dal testimonium sic : PATROL. GR. LXXII. versantur. Mirum quamdam expositionem facit Origenes in propheticum divi Jeremiæ effatum, quod superius explanavit sanctus Cyrillus; nempe Ecce ego mittam piscatores multos, dicit Dominus, qui piscabuntur eos. Et postea millam venatores multos, qui eus venabuntur. (1) Adl hunc Cyrilli locum, anonymous quidam in-
PG 72:556Τί τοίνυν τὸ κωλύον ἐλεεῖσθαι κἀμέ; Καὶ τί πρὸς ταῦτα Χριστός; Βεβαιοῖ ἐν αὐτῷ τὴν πίστιν, καὶ τὴν ἐπ’ αὐτῷ δὲ τούτῳ πληροφορίαν ἐργάζεται· δέχεται γὰρ τὴν αἴτησιν, καὶ ὁμολογεῖ τὸ δύνασθαι, καί φησι· «Θέλω, καθαρίσθητι.» Χαρίζεται δὲ αὐτῷ καὶ ἁφὴν τῆς ἁγίας αὐτοῦ καὶ πανσθενεστάτης χειρὸς, καὶ εὐθέως ἀπῆλθεν ἀπ’ αὐτοῦ ἡ λέπρα, καὶ τὸ πάθος ἦν ἐκποδών.(α φ. 84 β, η φ. 260 β) Σὺ δέ μοι θαύμασον ἐν τούτοις, θεϊκῶς τε ἅμα καὶ σωματικῶς ἐνεργοῦντα Χριστόν· θεϊκὸν μὲν γὰρ τὸ θέλειν οὕτως, ὡς παρίστασθαι αὐτῷ πάντα ὅσα ἠθέλησεν· ἀνθρώπινον δὲ τὸ ἐκτεῖναι τὴν χεῖρα. Εἷς οὖν ἐξ ἀμφοῖν νοεῖται Χριστὸς, εἰ καὶ γέγονε σὰρξ ὁ Λόγος. «Καὶ αὐτὸς παρήγγειλεν αὐτῷ μηδενὶ εἰπεῖν.» (α φ. 84 β, β φ. 58, ξ φ. 115 β, δ φ. 18 β, η φ. 261) Ἤρκει μὲν γὰρ καὶ σιωπῶντος αὐτὴ τοῦ πράγματος ἡ φύσις ἀπαγγεῖλαι πᾶσι τοῖς εἰδόσιν αὐτὸν τὴν τοῦ θεραπεύσαντος δύναμιν· αὐτὸς δὲ παραγγέλλει μηδενὶ εἰπεῖν· τί δήποτε;
η Ἰδὼν δὲ Σίμων Πέτρος, κ. τ. λ. (Δ. Γ. 83, Η Διὰ ταῦτα καὶ Πέτρος, ἐπειδὴ τῇ μνήμῃ τῶν προτέρων ἁμαρτημάτων προσέπεσε, τρέμει καὶ δέδοικε, καὶ ὡς ἄναγνος, τὸν καθαρὸν οὐ θαῤῥεῖ ὑποδέξασθαι, διὰ δειλίαν ἐπαινουμένην· ἔμαθε γὰρ, κατὰ τὸν νόμον, ἀνὰ μέσον ἁγίου καὶ βεβήλου διαστέλλειν. Καὶ ἰδοὺ ἀνὴρ πλήρης λέπρας, κ. τ. λ. τ αίνου παντὸς ἀξία τοῦ προσελθόντος ή πίστις με μαρτύρηκε γὰρ τὸ πάντα δύνασθαι κατορθοῦν τὸν Εμμανουήλ, καὶ διὰ νευμάτων θεοπρεπών έλευθε ροῦσθαι ζητεῖ, καίτοι τὸ πάθος οὐκ ἐάσιμον α γὰρ οἶδεν ἡ λέπρα ταῖς τῶν ἰατρῶν ἐμπειρίαις παν ραχωρεῖν· ἀλλὰ τεθέαμαι, φησίν, ἐλαυνομένους ἐν εξουσία θεοπρεπεῖ τοὺς ἀκαθάρτους δαίμονας, νοση μάτων πολλῶν ἀπαλλαττομένους ἑτέρους. Συνῆκα ὡς θείᾳ τινὶ καὶ ἀμάχῳ χειρὶ τὰ τοιαῦτα γίνεται· ὁμῶ δὲ, πρὸς τούτῳ, χρηστὸν ὄντα καὶ ἑτοιμότατον, κατοικτείροντα τους προσιόντας αὐτῷ. Τί τοίνυν τὸ κωλύον ἐλεεῖσθαι καμέ; Καὶ τί πρὸς ταῦτα Χριστός ; Βεβαιοί ἐν αὐτῷ τὴν πίστιν, καὶ τὴν ἐπ' αὐτῷ δ τούτῳ πληροφορίαν ἐργάζεται· δέχεται γὰρ τὴν εἴ τησιν, καὶ ὁμολογεῖ τὸ δύνασθαι, καί φησι· « Θέλω, καθαρίσθητι. ο Χαρίζεται δὲ αὐτῷ καὶ ἀφὴν τῆς ἁγίας αὐτοῦ καὶ πανσθενεστάτης χειρός, καὶ εὐθέως ἀπῆλθεν ἀπ' αὐτοῦ ἡ λέπρα, καὶ τὸ πάθος ἦν ἐκτος δών. — (Α 1. Σύ δέ μοι θαύμασαν ἐν τούτοις, θεϊκῶς τε ἅμα και σωματικώς ενεργούντα Χριστόν· θεϊκὸν μὲν γὰρ τὸ θέλειν οὕτως, ὡς παρ ἔστασθαι αὐτῷ πάντα ὅσα ἠθέλησεν· ἀνθρώπινον δὲ τὸ ἐκτεῖναι τὴν χεῖρα. Εἷς οὖν ἐξ ἀμφοῖν νοείται Χριστὸς, εἰ καὶ γέγονε σὰρξ ὁ Λόγος (1). Καὶ αὐτὸς παρήγγειλεν αὐτῷ μηδενὶ εἰπεῖν. Ηρχει μὲν γὰρ καὶ σιωπῶντος αὐτὴ τοῦ πράγματος ἡ φύσις ἀπαγγείλαι πᾶσι τοῖς εἰδόσιν αὐτὸν τὴν τοῦ θεραπεύσαντος δύναμιν· αὐτὸς δὲ παραγγέλλει με δενὶ εἰπεῖν· τί δήποτε; Ἵνα μάθωσιν ἐντεῦθεν οἱ τὴν τῶν ἰαμάτων χάριν παρὰ Θεοῦ δεχόμενοι, μὴ τά; παρὰ τῶν θεραπευομένων εὐφημίας αἰτεῖν, μήτε μὴν τοὺς παρά τινων ἐπαίνους, ἵνα μὴ εἰς ὑπεραγίαν εκπέσοιεν, τὸ πάντων τῶν κακῶν αἴσχιστον ἔσχατον] πάθος. Οικονομικῶς δέ φησι προσάγειν τὰ δῶρον τῷ λεπρῷ κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμου τους με ρεῦσιν· ἤθελε μὲν γὰρ ὁμολογουμένως μεταστῆσαι τὴν σκιάν, καὶ μεταπλάσαι τοὺς τύπους εἰς πνευμα τικὴν λατρείαν· ἀλλ' ἐπειδὴ μήπω πιστεύσαντες εἰς αὐτὸν Ἰουδαῖοι προσέκειντο ταῖς Μωϋσέως ἐντολαῖ;, ὡς ἔτι τῶν ἀρχαίων ἐθῶν ἰσχυόντων, επιτρέπει την S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. V. 8. Quod cum vidisset Simon Petrus, etc. Propterea et Petrus, prioribus peccatis suis in mentem revocatis, pavet tremitque, ac veluti im- mundus purum excipere non audet, laudabili metu. Noverat enim juxta legem inter sanctum et profa- mum distinguere ". V. 12. Et ecce vir plenus lepra, etc. B Verumtamen laude omni digna est accedentis fl. des. Testatus est enim omnia prospere posse Em- manuelem facere, et divinis nutibus relevari se pc- tit, quanquam morbus esset insanabilis. Non enim solet lepra medicorum remediis cedere. Atqui ego vidi, inquit, pulsos divina virtute impurus da- mones, aliosque aliis morbis expeditos homines. In- telligo divina aliqua invictaque manu hæc feri. Vi- deo simul te bonum et indulgentissimum, et effusa erga accedentes clementia. Quid ergo impedit me quoque misericordiam impetrare? Quid vero ad haec Christus? Confirmat in illo fidem, eamque hoc ipso opere ratam facit. Admittit enim preces, fatetur se posse, aitque : e Volo, mundare. » Largitur ei quo- que sanctæ suæ et omnipotentis manus tactum; sta- timque recessit ab illo lepra, et morbus evanuit. Tu vero mecum in hoc admirare divinitus simul cor- poraliterque operantem Christum. Εst enim divinum, ita velle, ut ei præsto sint quæcunque velit ; huma- num autem est, manum extendere. Unus ergo ex duobus intelligitur Christus, quandoquidem Verbum caro factum est. - f. 255) (A f. 84, C f. b, D f. b, II f. b) [làhv im b, I f. b) C (A f. b, Bf. 58, C f. b, D f. b, H f. 261) (al. cod. V. 14. Et ipse præcepit illi ut nemini diceret. Sufficiebat equidem, etiam tacente leproso, rei patratæ natura ad sanantis potentiam cunctis, qui Jeprosum cognoverant, patefaciendam. Ipse tamen nemini hoc dici jubet. Cur? ut hinc discant qui cu- rationum gratia a Deo sunt ornati, plausum a sana- tis non exposcere, neque a quibusvis laudem afle. ctare, ne forte in superbiam incidant, quod est omnium malorum turpissimum. Prudenter vero mai dat leproso, ut denum ex Mosaicæ legis præscripto sacerdotibus offerat. Nam volebat quidem sine du- bio auferre aubram, et in spiritalem cultum figuras jimmutare; sed quia nondum ei credentes Judai, Moysis præceptis adhærebant, ceu lege vetere adhuc stante, permittit leproso ¡id agere in testimonium ipsis. Quid porro hoc est? Suum erga legem obsequium Judai prætextui semper habentes, et su- D Ezech. XXII, 26. RILLUS. A majestate autem processit imperiosum mandatum. Qua ergo ratione in servis computatur unigenitus Filius, qui volendo tantummodo cuneta potest? Legitur de Deo Patre, quod omnia quæcun- que voluit fecit (Psal. cxit, 3). Qui vero sui Patris potestate fungitur, quomodo diversus ab illius na- tura erit? Solent etiam quæcunque sunt ejusdem virtutis, ejusdem esse substantiæ,” Mirare tamen in his Christum divine et corporaliter operantem: di- vinum enim est ita velle ut præsto sint omnia, humanum autein extendere dexteram. Unus itaque Christos ex utrisque perficitur, eo quod Verbum caro factum est., (1) Plus legebat hic D. Thomas in Catena. ‹ Cr-
Ἵνα μάθωσιν ἐντεῦθεν οἱ τὴν τῶν ἰαμάτων χάριν παρὰ Θεοῦ δεχόμενοι, μὴ τὰς παρὰ τῶν θεραπευομένων εὐφημίας αἰτεῖν, μήτε μὴν τοὺς παρά τινων ἐπαίνους, ἵνα μὴ εἰς ὑπεροψίαν ἐκπέσοιεν, τὸ πάντων τῶν κακῶν αἴσχιστον (αλ. ξοδ . ἔσχατον) πάθος. Οἰκονομικῶς δέ φησι προσάγειν τὸ δῶρον τῷ λεπρῷ κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον τοῖς ἱερεῦσιν· ἤθελε μὲν γὰρ ὁμολογουμένως μεταστῆσαι τὴν σκιὰν, καὶ μεταπλάσαι τοὺς τύπους εἰς πνευματικὴν λατρείαν· ἀλλ’ ἐπειδὴ μήπω πιστεύσαντες εἰς αὐτὸν Ἰουδαῖοι προσέκειντο ταῖς Μωϋσέως ἐντολαῖς, ὡς ἔτι τῶν ἀρχαίων ἐθῶν ἰσχυόντων, ἐπιτρέπει τῷ λεπρῷ τοῦτο ποιεῖν εἰς μαρτυρίαν αὐτοῖς. Καὶ τί δὴ τοῦτό ἐστι; Πρόφασιν ἀεὶ ποιούμενοι τὴν εἰς τὸν νόμον αἰδῶ, καὶ διάκονον τῆς ἄνωθεν ἐντολῆς γεγενῆσθαι λέγοντες τὸν ἱεροφάντην Μωϋσέα, μικρὰ φρονεῖν ἐσπούδαζον περὶ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ· καὶ γοῦν ἔφασκον ἐναργῶς· «Ἡμεῖς οἴδαμεν ὡς Μωϋσεῖ λελάληκεν ὁ Θεός· τοῦτον δὲ, οὐκ οἴδαμεν πόθεν ἐστίν.» Ἔδει τοίνυν αὐτοὺς ἐξ αὐτῶν ἀναπείθεσθαι τῶν πραγμάτων, ὅτι τὸ Μωϋσέως μέτρον κατόπιν ἔρχεται τῆς δόξης τοῦ Χριστοῦ· ὁ μὲν γὰρ ἦν ὡς θεράπων πιστὸς ἐπὶ τὸν οἶκον αὐτοῦ·
η Ἰδὼν δὲ Σίμων Πέτρος, κ. τ. λ. (Δ. Γ. 83, Η Διὰ ταῦτα καὶ Πέτρος, ἐπειδὴ τῇ μνήμῃ τῶν προτέρων ἁμαρτημάτων προσέπεσε, τρέμει καὶ δέδοικε, καὶ ὡς ἄναγνος, τὸν καθαρὸν οὐ θαῤῥεῖ ὑποδέξασθαι, διὰ δειλίαν ἐπαινουμένην· ἔμαθε γὰρ, κατὰ τὸν νόμον, ἀνὰ μέσον ἁγίου καὶ βεβήλου διαστέλλειν. Καὶ ἰδοὺ ἀνὴρ πλήρης λέπρας, κ. τ. λ. τ αίνου παντὸς ἀξία τοῦ προσελθόντος ή πίστις με μαρτύρηκε γὰρ τὸ πάντα δύνασθαι κατορθοῦν τὸν Εμμανουήλ, καὶ διὰ νευμάτων θεοπρεπών έλευθε ροῦσθαι ζητεῖ, καίτοι τὸ πάθος οὐκ ἐάσιμον α γὰρ οἶδεν ἡ λέπρα ταῖς τῶν ἰατρῶν ἐμπειρίαις παν ραχωρεῖν· ἀλλὰ τεθέαμαι, φησίν, ἐλαυνομένους ἐν εξουσία θεοπρεπεῖ τοὺς ἀκαθάρτους δαίμονας, νοση μάτων πολλῶν ἀπαλλαττομένους ἑτέρους. Συνῆκα ὡς θείᾳ τινὶ καὶ ἀμάχῳ χειρὶ τὰ τοιαῦτα γίνεται· ὁμῶ δὲ, πρὸς τούτῳ, χρηστὸν ὄντα καὶ ἑτοιμότατον, κατοικτείροντα τους προσιόντας αὐτῷ. Τί τοίνυν τὸ κωλύον ἐλεεῖσθαι καμέ; Καὶ τί πρὸς ταῦτα Χριστός ; Βεβαιοί ἐν αὐτῷ τὴν πίστιν, καὶ τὴν ἐπ' αὐτῷ δ τούτῳ πληροφορίαν ἐργάζεται· δέχεται γὰρ τὴν εἴ τησιν, καὶ ὁμολογεῖ τὸ δύνασθαι, καί φησι· « Θέλω, καθαρίσθητι. ο Χαρίζεται δὲ αὐτῷ καὶ ἀφὴν τῆς ἁγίας αὐτοῦ καὶ πανσθενεστάτης χειρός, καὶ εὐθέως ἀπῆλθεν ἀπ' αὐτοῦ ἡ λέπρα, καὶ τὸ πάθος ἦν ἐκτος δών. — (Α 1. Σύ δέ μοι θαύμασαν ἐν τούτοις, θεϊκῶς τε ἅμα και σωματικώς ενεργούντα Χριστόν· θεϊκὸν μὲν γὰρ τὸ θέλειν οὕτως, ὡς παρ ἔστασθαι αὐτῷ πάντα ὅσα ἠθέλησεν· ἀνθρώπινον δὲ τὸ ἐκτεῖναι τὴν χεῖρα. Εἷς οὖν ἐξ ἀμφοῖν νοείται Χριστὸς, εἰ καὶ γέγονε σὰρξ ὁ Λόγος (1). Καὶ αὐτὸς παρήγγειλεν αὐτῷ μηδενὶ εἰπεῖν. Ηρχει μὲν γὰρ καὶ σιωπῶντος αὐτὴ τοῦ πράγματος ἡ φύσις ἀπαγγείλαι πᾶσι τοῖς εἰδόσιν αὐτὸν τὴν τοῦ θεραπεύσαντος δύναμιν· αὐτὸς δὲ παραγγέλλει με δενὶ εἰπεῖν· τί δήποτε; Ἵνα μάθωσιν ἐντεῦθεν οἱ τὴν τῶν ἰαμάτων χάριν παρὰ Θεοῦ δεχόμενοι, μὴ τά; παρὰ τῶν θεραπευομένων εὐφημίας αἰτεῖν, μήτε μὴν τοὺς παρά τινων ἐπαίνους, ἵνα μὴ εἰς ὑπεραγίαν εκπέσοιεν, τὸ πάντων τῶν κακῶν αἴσχιστον ἔσχατον] πάθος. Οικονομικῶς δέ φησι προσάγειν τὰ δῶρον τῷ λεπρῷ κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμου τους με ρεῦσιν· ἤθελε μὲν γὰρ ὁμολογουμένως μεταστῆσαι τὴν σκιάν, καὶ μεταπλάσαι τοὺς τύπους εἰς πνευμα τικὴν λατρείαν· ἀλλ' ἐπειδὴ μήπω πιστεύσαντες εἰς αὐτὸν Ἰουδαῖοι προσέκειντο ταῖς Μωϋσέως ἐντολαῖ;, ὡς ἔτι τῶν ἀρχαίων ἐθῶν ἰσχυόντων, επιτρέπει την S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. V. 8. Quod cum vidisset Simon Petrus, etc. Propterea et Petrus, prioribus peccatis suis in mentem revocatis, pavet tremitque, ac veluti im- mundus purum excipere non audet, laudabili metu. Noverat enim juxta legem inter sanctum et profa- mum distinguere ". V. 12. Et ecce vir plenus lepra, etc. B Verumtamen laude omni digna est accedentis fl. des. Testatus est enim omnia prospere posse Em- manuelem facere, et divinis nutibus relevari se pc- tit, quanquam morbus esset insanabilis. Non enim solet lepra medicorum remediis cedere. Atqui ego vidi, inquit, pulsos divina virtute impurus da- mones, aliosque aliis morbis expeditos homines. In- telligo divina aliqua invictaque manu hæc feri. Vi- deo simul te bonum et indulgentissimum, et effusa erga accedentes clementia. Quid ergo impedit me quoque misericordiam impetrare? Quid vero ad haec Christus? Confirmat in illo fidem, eamque hoc ipso opere ratam facit. Admittit enim preces, fatetur se posse, aitque : e Volo, mundare. » Largitur ei quo- que sanctæ suæ et omnipotentis manus tactum; sta- timque recessit ab illo lepra, et morbus evanuit. Tu vero mecum in hoc admirare divinitus simul cor- poraliterque operantem Christum. Εst enim divinum, ita velle, ut ei præsto sint quæcunque velit ; huma- num autem est, manum extendere. Unus ergo ex duobus intelligitur Christus, quandoquidem Verbum caro factum est. - f. 255) (A f. 84, C f. b, D f. b, II f. b) [làhv im b, I f. b) C (A f. b, Bf. 58, C f. b, D f. b, H f. 261) (al. cod. V. 14. Et ipse præcepit illi ut nemini diceret. Sufficiebat equidem, etiam tacente leproso, rei patratæ natura ad sanantis potentiam cunctis, qui Jeprosum cognoverant, patefaciendam. Ipse tamen nemini hoc dici jubet. Cur? ut hinc discant qui cu- rationum gratia a Deo sunt ornati, plausum a sana- tis non exposcere, neque a quibusvis laudem afle. ctare, ne forte in superbiam incidant, quod est omnium malorum turpissimum. Prudenter vero mai dat leproso, ut denum ex Mosaicæ legis præscripto sacerdotibus offerat. Nam volebat quidem sine du- bio auferre aubram, et in spiritalem cultum figuras jimmutare; sed quia nondum ei credentes Judai, Moysis præceptis adhærebant, ceu lege vetere adhuc stante, permittit leproso ¡id agere in testimonium ipsis. Quid porro hoc est? Suum erga legem obsequium Judai prætextui semper habentes, et su- D Ezech. XXII, 26. RILLUS. A majestate autem processit imperiosum mandatum. Qua ergo ratione in servis computatur unigenitus Filius, qui volendo tantummodo cuneta potest? Legitur de Deo Patre, quod omnia quæcun- que voluit fecit (Psal. cxit, 3). Qui vero sui Patris potestate fungitur, quomodo diversus ab illius na- tura erit? Solent etiam quæcunque sunt ejusdem virtutis, ejusdem esse substantiæ,” Mirare tamen in his Christum divine et corporaliter operantem: di- vinum enim est ita velle ut præsto sint omnia, humanum autein extendere dexteram. Unus itaque Christos ex utrisque perficitur, eo quod Verbum caro factum est., (1) Plus legebat hic D. Thomas in Catena. ‹ Cr-
PG 72:557ὁ δὲ ὡς Υἱὸς, ἐπὶ τὸν οἶκον τοῦ Πατρός· καὶ ἐξ αὐτοῦ καὶ τοῦ θεραπεῦσαι τὸν λεπρὸν ἔξεστιν ἰδεῖν, καὶ μάλα σαφῶς ἐν ἀπαραβλήτοις ὑπεροχαῖς τῶν Μωϋσέως νόμων ὄντα Χριστόν. Ἐλεπρώθη μὲν γὰρ ἡ Μαριὰμ, ἀδελφὴ δὲ Μωϋσέως αὕτη, κατελάλησε γὰρ αὐτοῦ· καὶ κατεδάκνετο μὲν λίαν ἐπὶ τούτῳ Μωϋσῆς· ἐπειδὴ δὲ οὐκ ἦν ἱκανὸς ἀποστῆσαι τοῦ γυναίου τὴν νόσον, προσέπιπτε τῷ Θεῷ λέγων· «Ὁ Θεὸς, δέομαί σου, ἴασαι ταύτην.» Πρόσχες τοίνυν ἀκριβῶς· αἴτησις ἦν ἐκεῖ, διὰ προσευχῆς τῆς ἄνωθεν ἡμερότητος ἠξίου τυχεῖν· ὁ δέ γε τῶν ὅλων Σωτὴρ μετ’ ἐξουσίας ἔφη τῆς θεοπρεποῦς· «Θέλω, καθαρίσθητι.» Οὐκοῦν μαρτύριον τοῖς ἱερεῦσιν ἦν ἡ τῆς λέπρας ἀποβολὴ, καὶ ἦν ἐντεῦθεν εἰδέναι τοὺς τὴν κρείττονα ψῆφον ἀπονέμοντας τῷ Μωϋσεῖ, ὅτι τῆς ἀληθείας ἔξω βαδίζουσιν· ἔδει γὰρ, ἔδει Μωϋσέα μὲν θαυμάζειν ὡς νόμου διάκονον, καὶ χάριτος ὑπουργὸν λαληθείσης δι’ ἀγγέλων, ὑπερθαυμάζειν δὲ τὸν Ἐμμανουὴλ, καὶ δοξολογεῖν αὐτὸν ὡς Υἱὸν ἀληθινὸν τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός. (α φ. 85, η φ. 262) Ἴδοι δ’ ἄν τις τὸ κατὰ Χριστὸν βαθὺ καὶ μέγα μυστήριον, ἐν τῷ Λευϊτικῷ ἡμῖν γραφόμενον·
λεπρῷ τοῦτο ποιεῖν εἰς μαρτυρίαν αὐτοῖς. Καὶ τί δὴ & τοῦτό ἐστι ; Πρόφασιν ἀεὶ ποιούμενοι τὴν εἰς τὸν νόμον αἰδῶ, καὶ διάκονον τῆς ἄνωθεν ἐντολῆς γεγενῆσθαι λέγοντες τὸν ἱεροφάντην Μωϋσέα, μικρὰ φρονεῖν ἐσπούδαζον περὶ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χρι στοῦ· καὶ γοῦν ἔφασκον ἐναργώς· « Ἡμεῖς οἴδαμεν ὡς Μωϋσε, λελάληκεν ὁ Θεός· τοῦτον δὲ, οὐκ οἴδα- μεν πόθεν ἐστίν. ο Εδει τοίνυν αὐτοὺς ἐξ αὐτῶν ἀναπείθεσθαι τῶν πραγμάτων, ὅτι τὸ Μωϋσέως μέ- τρον κατόπιν ἔρχεται τῆς δόξης τοῦ Χριστοῦ· ὁ μὲν γὰρ ἦν ὡς θεράπων πιστὸς ἐπὶ τὸν οἶκον αὐτοῦ· ὁ δὲ ὡς Υἱὸς, ἐπὶ τὸν οἶκον τοῦ Πατρός· καὶ ἐξ αὐ τοῦ καὶ τοῦ θεραπεῦσαι τὸν λεπρὸν ἔξεστιν ἰδεῖν, καὶ μάλα σαφῶς ἐν ἀπαραβλήτοις ὑπεροχαῖς τῶν Μωυ- σέως νόμων ὄντα Χριστόν. Έλεπρώθη μὲν γὰρ ἡ Μαριάμ, ἀδελφὴ δὲ Μωϋσέως αὕτη, κατελάλησε γὰρ αὐτοῦ· καὶ κατεδάκνετο μὲν λίαν ἐπὶ τούτῳ Μωῦ σῆς· ἐπειδὴ δὲ οὐκ ἦν ἱκανὸς ἀποστῆσαι τοῦ γυναίου τὴν νόσον, προσέπιπτε τῷ Θεῷ λέγων· ε Ο Θεός, δέομαί σου, ἴασαι ταύτην. » Πρόσχες τοίνυν ἀκρι- βῶς· αἴτησις ἦν ἐκεῖ, διὰ προσευχῆς τῆς ἄνωθεν ἡμερότητος ἠξίου τυχεῖν· ὁ δέ γε τῶν ὅλων Σωτήρ μετ᾿ ἐξουσίας ἔφη τῆς θεοπρεπούς· « Θέλω, καθα- ρίσθητι. » Οὐκοῦν μαρτύριον τοῖς ἱερεῦσιν ἦν ἡ τῆς λέπρας ἀποβολή, καὶ ἦν ἐντεῦθεν εἰδέναι τοὺς τὴν κρείττονα ψῆφον ἀπονέμοντας τῷ Μωϋσεῖ, ὅτι τῆς ἀληθείας έξω βαδίζουσιν· ἔδει γὰρ, ἔδει Μωϋσέα μὲν θαυμάζειν ὡς νόμου διάκονον, καὶ χάριτος ὑπὸ ουργὸν λαληθείσης δι᾿ ἀγγέλων, ὑπερθαυμάζειν δὲ τὸν Ἐμμανουήλ, καὶ δοξολογεῖν αὐτὸν ὡς Υἱὸν ἀλη θινὸν τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός. ο Β (Α. Ι. 85, Η Γ. 262) Ἴδοι δ' ἄν τις τὸ κατὰ Χρι- στὸν βαθὺ καὶ μέγα μυστήριον, ἐν τῷ Λευϊτικῷ ἡμῖν γραφόμενον· μεμολυσμένον μὲν γὰρ ἀποφαίνει τὸν λεπρὸν ὁ διὰ Μωϋσέως νόμος· ἐκπέμπεσθαι δὲ προσ- τέταχα τῆς παρεμβολῆς, ὡς ἀκάθαρτον· ὅτε δὲ συμ βαίνοι καταλωφῆσαι τὸ πάθος, τότε δή, τότε παρα- δεκτὸν γενέσθαι κελεύει. Εἶτα καὶ τίνα τρόπον ἔσται καθαρός, διασαφεῖ λέγων· · Οὗτος ὁ νόμος τοῦ λεπροῦ, ᾗ ἂν ἡμέρᾳ καθαρισθῇ, καὶ προσαχθήσεται πρὸς τὸν ἱερέα· καὶ ἐξελεύσεται ὁ ἱερεὺς ἔξω τῆς παρεμβολῆς, καὶ ὄψεται ὁ ἱερεὺς, καὶ ἰδοὺ ἰᾶται ἡ ἀφὴ τῆς λέπρας ἀπὸ τοῦ λεπροῦ· καὶ προστάξει ὁ ἱερεὺς, καὶ λήψονται τῷ κεκαθαρμένῳ δύο ὀρνίθια ζώντα καθαρά· καὶ προστάξει ὁ ἱερεὺς, καὶ σφά ξουσι τὸ ἐν εἰς ἀγγεῖον οστράκινον ἐφ᾽ ὕδατι ζῶντι· καὶ τὸ ὀρνίθιον τὸ ζῶν λήψεται αὐτό, καὶ βάψει εἰς τὸ αἷμα τοῦ ὀρνιθίου τοῦ σφαγέντος ἐφ' ὕδατι ζῶντι, καὶ περιῤῥανεῖ ἐπὶ τὸν καθαρισθέντα ἀπὸ τῆς λέπρας ἑπτάκις, καὶ καθαρισθήσεται· καὶ ἐξω αποστελεί τὸ ὀρνίθιον τὸ ζῶν εἰς τὸ πεδίον. » Δύο μὲν οὖν τὰ πτηνὰ καὶ ἀκίβδηλα, τουτέστι καθαρά, καὶ μηδὲ μίαν ἔχοντα διαβολὴν τὴν ἀπὸ τοῦ νόμου· μὴν ἕτερον μένον ἔξω σφαγής, εἶτα βαπτισθὲν ἐν τῷ αἵματι τοῦ τετελευκότος, ἐξεπέμπετο. Υπεμφαίνει δ' ἂν ὁ τύπος ἡμῖν τὸ μέγα καὶ σε στὸν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μυστήριον· ἦν μὲν γὰρ ἄνωθεν, τουτέστιν ἐκ τοῦ Πατρὸς καὶ ἐξ οὐρανῶν, ὁ Λόγος · ταύτητοι καὶ μάλα εἰκότως πτηνῷ παρεικά - ζεται. Καταπεφοίτηκε δὲ οἰκονομικῶς, εἰς ἐμοίωσιν καὶ τὸ μὲν ἐν ἐσφάζετο ἐφ᾽ ὕδατι ζῶντι· τό γε COMMENT. IN LUCAM. perni præcepti ministrum dicentes fuisse hierophan tam Moysen, pärvifacere nitebantur omnium no- strum Servatorem Christum. Ideoque palam dicebant: ⠀ • Nos scimus Moysi locutum Deum, hunc autem ne- scimus unde sit 17., Oportebat ergo factis ipsis persuadere illis Moysis conditionem gloria Christi esse inferiorem. Ille enim erat instar servi fidelis in domo Dei; hic autem uti Filius in Patris est domo. Atque ex hac ipsa leprosi sanatione licet perquam manifesto cognoscere, Christum incomparabili ex- cessu Moysis legem transcendere. Lepram experta est Maria Moysis soror, quia buic obtrectaverat; qua calamitate magnopere doluit Moyses; sed quia morbum a muliere nequibat depellere, Deo supplex fuit dicens : • Obsecro te, Deus, bane sana 18. Al- tende igitur diligenter : illic erat postulatio, preci- busque supernan clementiam impetrare volebat : at euim universalis Servator cum potestate Deo digna ait : c Volo, mundare. Ergo loco testimonii erat lepre hæc sanatio sacerdotibus, quia line cogno- scere poterant hi qui potiores partes Moysi tribue- baut, se veritate procul aberrare. Prorsus euim oportebat Moysen ut legis ministrum suspicere ; gratiæque adjutorem per angelos nuntials ; sed multo magis Eminanuelem admirari et glorificare, utpote verum Dei Patris Filium. C Cernet autem quispiam profundum Christi et magnum mysterium in Levitico nobis descriptum. Nam contaminatum judicari leprosum decernit Moy- sis lex, castrisque ut immundum ejici jubet. Postea quam vero morbus desiverit, tunc demum recipi præcipit *. Deinde etiam quomodo purus habebitur, declarat dicens: Hic est leprosi ritus quando mundatus fuerit, atque ad sacerdotein adducetur. Sacerdos castris egressus illum inspiciet, et si comperiet lepram esse sanatam, en jubente sument ei qui mundatus est aviculas duas viventes puras; quarum unam sacerdos mactari jubebit in vase testaceo super viva aqua. Tum alteram sumret viventem aviculam, et tinget sanguine mactatæ super viva aqua, septiesque hominem asperget lepra mundatum ; atque ita purus habebitur. Emilletque viventem aviculam in agrum ". » Duo sunt itaque, et quidem sincera, volatilia, id est munda, nullam a lege vituperationem habentia : quorum unum su- per viva aqua mactabatur; alterum cæde exemptum, deinde occisi sanguine aspersum, emittebatur. at Joan. 13, 29. Num. XI, 13. D • Galat. 115, 19. Profecto bæc figura magnum venerandumque Servatoris nostri mysterium denotat : erat enim de supernis, id est a Patre cœlisque Verbum: ideo volatili apte admodum comparatur. Descendit verd per incarnationem in similitudine nostra, servique ** Levil. x111, 8. ss Levit. xiv, scqq
μεμολυσμένον μὲν γὰρ ἀποφαίνει τὸν λεπρὸν ὁ διὰ Μωϋσέως νόμος· ἐκπέμπεσθαι δὲ προςτέταχε τῆς παρεμβολῆς, ὡς ἀκάθαρτον· ὅτε δὲ συμβαίνοι καταλωφῆσαι τὸ πάθος, τότε δὴ, τότε παραδεκτὸν γενέσθαι κελεύει. Εἶτα καὶ τίνα τρόπον ἔσται καθαρὸς, διασαφεῖ λέγων· «Οὗτος ὁ νόμος τοῦ λεπροῦ, ᾗ ἂν ἡμέρᾳ καθαρισθῇ, καὶ προσαχθήσεται πρὸς τὸν ἱερέα· καὶ ἐξελεύσεται ὁ ἱερεὺς ἔξω τῆς παρεμβολῆς, καὶ ὄψεται ὁ ἱερεὺς, καὶ ἰδοὺ ἰᾶται ἡ ἁφὴ τῆς λέπρας ἀπὸ τοῦ λεπροῦ· καὶ προστάξει ὁ ἱερεὺς, καὶ λήψονται τῷ κεκαθαρμένῳ δύο ὀρνίθια ζῶντα καθαρά· καὶ προστάξει ὁ ἱερεὺς, καὶ σφάξουσι τὸ ἓν εἰς ἀγγεῖον ὀστράκινον ἐφ’ ὕδατι ζῶντι· καὶ τὸ ὀρνίθιον τὸ ζῶν λήψεται αὐτὸ, καὶ βάψει εἰς τὸ αἷμα τοῦ ὀρνιθίου τοῦ σφαγέντος ἐφ’ ὕδατι ζῶντι, καὶ περιῤῥανεῖ ἐπὶ τὸν καθαρισθέντα ἀπὸ τῆς λέπρας ἑπτάκις, καὶ καθαρισθήσεται· καὶ ἐξαποστελεῖ τὸ ὀρνίθιον τὸ ζῶν εἰς τὸ πεδίον.» Δύο μὲν οὖν τὰ πτηνὰ καὶ ἀκίβδηλα, τουτέστι καθαρὰ, καὶ μηδὲ μίαν ἔχοντα διαβολὴν τὴν ἀπὸ τοῦ νόμου· καὶ τὸ μὲν ἓν ἐσφάζετο ἐφ’ ὕδατι ζῶντι· τό γε μὴν ἕτερον μένον ἔξω σφαγῆς, εἶτα βαπτισθὲν ἐν τῷ αἵματι τοῦ τετελευκότος, ἐξεπέμπετο.
λεπρῷ τοῦτο ποιεῖν εἰς μαρτυρίαν αὐτοῖς. Καὶ τί δὴ & τοῦτό ἐστι ; Πρόφασιν ἀεὶ ποιούμενοι τὴν εἰς τὸν νόμον αἰδῶ, καὶ διάκονον τῆς ἄνωθεν ἐντολῆς γεγενῆσθαι λέγοντες τὸν ἱεροφάντην Μωϋσέα, μικρὰ φρονεῖν ἐσπούδαζον περὶ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χρι στοῦ· καὶ γοῦν ἔφασκον ἐναργώς· « Ἡμεῖς οἴδαμεν ὡς Μωϋσε, λελάληκεν ὁ Θεός· τοῦτον δὲ, οὐκ οἴδα- μεν πόθεν ἐστίν. ο Εδει τοίνυν αὐτοὺς ἐξ αὐτῶν ἀναπείθεσθαι τῶν πραγμάτων, ὅτι τὸ Μωϋσέως μέ- τρον κατόπιν ἔρχεται τῆς δόξης τοῦ Χριστοῦ· ὁ μὲν γὰρ ἦν ὡς θεράπων πιστὸς ἐπὶ τὸν οἶκον αὐτοῦ· ὁ δὲ ὡς Υἱὸς, ἐπὶ τὸν οἶκον τοῦ Πατρός· καὶ ἐξ αὐ τοῦ καὶ τοῦ θεραπεῦσαι τὸν λεπρὸν ἔξεστιν ἰδεῖν, καὶ μάλα σαφῶς ἐν ἀπαραβλήτοις ὑπεροχαῖς τῶν Μωυ- σέως νόμων ὄντα Χριστόν. Έλεπρώθη μὲν γὰρ ἡ Μαριάμ, ἀδελφὴ δὲ Μωϋσέως αὕτη, κατελάλησε γὰρ αὐτοῦ· καὶ κατεδάκνετο μὲν λίαν ἐπὶ τούτῳ Μωῦ σῆς· ἐπειδὴ δὲ οὐκ ἦν ἱκανὸς ἀποστῆσαι τοῦ γυναίου τὴν νόσον, προσέπιπτε τῷ Θεῷ λέγων· ε Ο Θεός, δέομαί σου, ἴασαι ταύτην. » Πρόσχες τοίνυν ἀκρι- βῶς· αἴτησις ἦν ἐκεῖ, διὰ προσευχῆς τῆς ἄνωθεν ἡμερότητος ἠξίου τυχεῖν· ὁ δέ γε τῶν ὅλων Σωτήρ μετ᾿ ἐξουσίας ἔφη τῆς θεοπρεπούς· « Θέλω, καθα- ρίσθητι. » Οὐκοῦν μαρτύριον τοῖς ἱερεῦσιν ἦν ἡ τῆς λέπρας ἀποβολή, καὶ ἦν ἐντεῦθεν εἰδέναι τοὺς τὴν κρείττονα ψῆφον ἀπονέμοντας τῷ Μωϋσεῖ, ὅτι τῆς ἀληθείας έξω βαδίζουσιν· ἔδει γὰρ, ἔδει Μωϋσέα μὲν θαυμάζειν ὡς νόμου διάκονον, καὶ χάριτος ὑπὸ ουργὸν λαληθείσης δι᾿ ἀγγέλων, ὑπερθαυμάζειν δὲ τὸν Ἐμμανουήλ, καὶ δοξολογεῖν αὐτὸν ὡς Υἱὸν ἀλη θινὸν τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός. ο Β (Α. Ι. 85, Η Γ. 262) Ἴδοι δ' ἄν τις τὸ κατὰ Χρι- στὸν βαθὺ καὶ μέγα μυστήριον, ἐν τῷ Λευϊτικῷ ἡμῖν γραφόμενον· μεμολυσμένον μὲν γὰρ ἀποφαίνει τὸν λεπρὸν ὁ διὰ Μωϋσέως νόμος· ἐκπέμπεσθαι δὲ προσ- τέταχα τῆς παρεμβολῆς, ὡς ἀκάθαρτον· ὅτε δὲ συμ βαίνοι καταλωφῆσαι τὸ πάθος, τότε δή, τότε παρα- δεκτὸν γενέσθαι κελεύει. Εἶτα καὶ τίνα τρόπον ἔσται καθαρός, διασαφεῖ λέγων· · Οὗτος ὁ νόμος τοῦ λεπροῦ, ᾗ ἂν ἡμέρᾳ καθαρισθῇ, καὶ προσαχθήσεται πρὸς τὸν ἱερέα· καὶ ἐξελεύσεται ὁ ἱερεὺς ἔξω τῆς παρεμβολῆς, καὶ ὄψεται ὁ ἱερεὺς, καὶ ἰδοὺ ἰᾶται ἡ ἀφὴ τῆς λέπρας ἀπὸ τοῦ λεπροῦ· καὶ προστάξει ὁ ἱερεὺς, καὶ λήψονται τῷ κεκαθαρμένῳ δύο ὀρνίθια ζώντα καθαρά· καὶ προστάξει ὁ ἱερεὺς, καὶ σφά ξουσι τὸ ἐν εἰς ἀγγεῖον οστράκινον ἐφ᾽ ὕδατι ζῶντι· καὶ τὸ ὀρνίθιον τὸ ζῶν λήψεται αὐτό, καὶ βάψει εἰς τὸ αἷμα τοῦ ὀρνιθίου τοῦ σφαγέντος ἐφ' ὕδατι ζῶντι, καὶ περιῤῥανεῖ ἐπὶ τὸν καθαρισθέντα ἀπὸ τῆς λέπρας ἑπτάκις, καὶ καθαρισθήσεται· καὶ ἐξω αποστελεί τὸ ὀρνίθιον τὸ ζῶν εἰς τὸ πεδίον. » Δύο μὲν οὖν τὰ πτηνὰ καὶ ἀκίβδηλα, τουτέστι καθαρά, καὶ μηδὲ μίαν ἔχοντα διαβολὴν τὴν ἀπὸ τοῦ νόμου· μὴν ἕτερον μένον ἔξω σφαγής, εἶτα βαπτισθὲν ἐν τῷ αἵματι τοῦ τετελευκότος, ἐξεπέμπετο. Υπεμφαίνει δ' ἂν ὁ τύπος ἡμῖν τὸ μέγα καὶ σε στὸν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μυστήριον· ἦν μὲν γὰρ ἄνωθεν, τουτέστιν ἐκ τοῦ Πατρὸς καὶ ἐξ οὐρανῶν, ὁ Λόγος · ταύτητοι καὶ μάλα εἰκότως πτηνῷ παρεικά - ζεται. Καταπεφοίτηκε δὲ οἰκονομικῶς, εἰς ἐμοίωσιν καὶ τὸ μὲν ἐν ἐσφάζετο ἐφ᾽ ὕδατι ζῶντι· τό γε COMMENT. IN LUCAM. perni præcepti ministrum dicentes fuisse hierophan tam Moysen, pärvifacere nitebantur omnium no- strum Servatorem Christum. Ideoque palam dicebant: ⠀ • Nos scimus Moysi locutum Deum, hunc autem ne- scimus unde sit 17., Oportebat ergo factis ipsis persuadere illis Moysis conditionem gloria Christi esse inferiorem. Ille enim erat instar servi fidelis in domo Dei; hic autem uti Filius in Patris est domo. Atque ex hac ipsa leprosi sanatione licet perquam manifesto cognoscere, Christum incomparabili ex- cessu Moysis legem transcendere. Lepram experta est Maria Moysis soror, quia buic obtrectaverat; qua calamitate magnopere doluit Moyses; sed quia morbum a muliere nequibat depellere, Deo supplex fuit dicens : • Obsecro te, Deus, bane sana 18. Al- tende igitur diligenter : illic erat postulatio, preci- busque supernan clementiam impetrare volebat : at euim universalis Servator cum potestate Deo digna ait : c Volo, mundare. Ergo loco testimonii erat lepre hæc sanatio sacerdotibus, quia line cogno- scere poterant hi qui potiores partes Moysi tribue- baut, se veritate procul aberrare. Prorsus euim oportebat Moysen ut legis ministrum suspicere ; gratiæque adjutorem per angelos nuntials ; sed multo magis Eminanuelem admirari et glorificare, utpote verum Dei Patris Filium. C Cernet autem quispiam profundum Christi et magnum mysterium in Levitico nobis descriptum. Nam contaminatum judicari leprosum decernit Moy- sis lex, castrisque ut immundum ejici jubet. Postea quam vero morbus desiverit, tunc demum recipi præcipit *. Deinde etiam quomodo purus habebitur, declarat dicens: Hic est leprosi ritus quando mundatus fuerit, atque ad sacerdotein adducetur. Sacerdos castris egressus illum inspiciet, et si comperiet lepram esse sanatam, en jubente sument ei qui mundatus est aviculas duas viventes puras; quarum unam sacerdos mactari jubebit in vase testaceo super viva aqua. Tum alteram sumret viventem aviculam, et tinget sanguine mactatæ super viva aqua, septiesque hominem asperget lepra mundatum ; atque ita purus habebitur. Emilletque viventem aviculam in agrum ". » Duo sunt itaque, et quidem sincera, volatilia, id est munda, nullam a lege vituperationem habentia : quorum unum su- per viva aqua mactabatur; alterum cæde exemptum, deinde occisi sanguine aspersum, emittebatur. at Joan. 13, 29. Num. XI, 13. D • Galat. 115, 19. Profecto bæc figura magnum venerandumque Servatoris nostri mysterium denotat : erat enim de supernis, id est a Patre cœlisque Verbum: ideo volatili apte admodum comparatur. Descendit verd per incarnationem in similitudine nostra, servique ** Levil. x111, 8. ss Levit. xiv, scqq
PG 72:559Ὑπεμφαίνει δ’ ἂν ὁ τύπος ἡμῖν τὸ μέγα καὶ σεπτὸν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μυστήριον· ἦν μὲν γὰρ ἄνωθεν, τουτέστιν ἐκ τοῦ Πατρὸς καὶ ἐξ οὐρανῶν, ὁ Λόγος· ταύτῃτοι καὶ μάλα εἰκότως πτηνῷ παρεικάζεται. Καταπεφοίτηκε δὲ οἰκονομικῶς, εἰς ὁμοίωσιν τὴν πρὸς ἡμᾶς, καὶ ἔλαβε δούλου μορφήν· πλὴν καὶ οὕτως ἄνωθεν ἦν· καὶ δ’ οὖν ἔφασκεν Ἰουδαίοις ἐναργῶς προσλαλῶν. «Ὑμεῖς ἐκ τῶν κάτω ἐστὲ, ἐγὼ ἐκ τῶν ἄνω εἰμί· ἐγὼ οὐκ εἰμὶ ἐκ τοῦ κόσμου τούτου.» Καὶ πάλιν· «Οὐδεὶς ἀναβέβηκεν εἰς τὸν οὐρανὸν, εἰ μὴ ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβὰς ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου.» Ὡς γὰρ ἔφην ἀρτίως, καὶ σὰρξ γεγονὼς, ἤγουν τέλειος ἄνθρωπος, οὐ γήϊνος ἦν, οὐ χοϊκὸς καθ’ ἡμᾶς, ἀλλ’ οὐράνιος καὶ ὑπερκόσμιος καθ’ ὃ νοεῖται Θεός. Πλὴν ἔστιν ἰδεῖν ἐν τοῖς ὀρνιθίοις, σαρκὶ μὲν παθόντα κατὰ τὰς Γραφὰς, μείναντα δὲ καὶ ἐπέκεινα τοῦ παθεῖν· καὶ ἀποθνήσκοντα μὲν ἀνθρωπίνως, ζῶντα δὲ θεϊκῶς· ζωὴ γὰρ ὁ Λόγος. Καὶ γοῦν ὁ πάνσοφος μαθητὴς, θανατωθῆναι μὲν αὐτὸν ἔφη σαρκὶ, ζωοποιηθῆναι δὲ πνεύματι. Πλὴν εἰ καὶ τοῦ παθεῖν τὸν θάνατον εἰς ἰδίαν φύσιν ἄμοιρος ἦν ὁ Λόγος, ἀλλ’ οὖν οἰκειοῦται τὸ πάθος τῆς ἑαυτοῦ σαρκός.
Α τὴν πρὸς ἡμᾶς, καὶ ἔλαβε δούλου μορφήν· πλὴν καὶ Β οὕτως ἄνωθεν ἦν· καὶ δ᾽ οὖν ἔφασκεν Ιουδαίοις ἐναργῶς προσλαλῶν, ο Ὑμεῖς ἐκ τῶν κάτω ἐστὶ, ἐγὼ ἐκ τῶν ἄνω εἰμί· ἐγὼ οὐκ εἰμὶ ἐκ τοῦ κόσμου τούτου. » Καὶ πάλιν· · Οὐδεὶς ἀναβέβηκεν εἰς τὸν οὐρανὸν, εἰ μὴ ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβὰς ὁ Υἱός τοῦ ἀνθρώπου. ο ὡς γὰρ ἔφην αρτίως, καὶ σὰρξ γεγονώς, ήγουν τέλειος άνθρωπος, οὐ γήϊνος ἦν, οὐ χοϊκὸς καθ' ἡμᾶς, ἀλλ' οὐράνιος καὶ ὑπερκόσμιος καθ' ὁ νοεῖται Θεός. Πλὴν ἔστιν ἰδεῖν ἐν τοῖς ὀρνιο θίοις, σαρκὶ μὲν παθόντα κατὰ τὰς Γραφάς, μείναντα δὲ καὶ ἐπέκεινα τοῦ παθεῖν· καὶ ἀποθνήσκοντα μὲν ὁ Λόγος . ἀνθρωπίνως, ζῶντα δὲ θεϊκῶς· ζωὴ γὰρ Καὶ γοῦν ὁ πάνσοφος μαθητής, θανατωθῆναι μὲν αὐτὸν ἔφη σαρκι, ζωοποιηθῆναι δὲ πνεύματι. Πλην εἰ καὶ τοῦ παθεῖν τὸν θάνατον εἰς ἰδίαν φύσιν ἄμοι- ρος ἦν ὁ Λόγος, ἀλλ᾽ οὖν οἰκειοῦται τὸ πάθος τῆς ἑαυτοῦ σαρκός. Εβαπτίζετο γὰρ τὸ ὀρνίθιον τὸ ζῶν ἐν τῷ αἵματι τοῦ τετελευτηκότος· πεφυρμένον δὲ τῷ αίματι, μόνον δὲ οὐχὶ καὶ κοινωνῆσαν τοῦ πάθους, εἰς τὴν ἔρημον ἐξεπέμπετο· ἀναπεφοίτηκε γὰρ ἐν τοῖς οὐρανοῖς ὁ μονογενὴς τοῦ Θεοῦ Λόγος, μετὰ τῆς ἐνωθείσης αὐτῷ σαρκός· καὶ ξένον ἦν ἐν οὐρανοῖς τὸ θέαμα. Κατεπλήττετο γοῦν ἡ τῶν ἀγγέλων πληθύς, ἐν εἴδει βλέπουσα τῷ καθ᾿ ἡμᾶς, τὸν βασιλέα τῆς γῆς, καὶ τῶν δυνάμεων Κύριον· καὶ δὴ καὶ ἔφασκον· « Τίς οὗτος ὁ παραγινόμενος ἐξ Εδώμ ; : τουτέστιν ἐκ γῆς· • Ερύθημα ιματίων αὐτοῦ ἐκ Βοσόρ ο διερμηνεύε ται δὲ σὰρξ, ἤτοι συνοχὴ καὶ θλίψις. Εἶτα τούτας προσεπυνθάνοντο · « Τοιαῦται αἱ πληγαὶ αἱ ἀνὰ μέσ σον τῶν χειρῶν σου;» Ο δὲ πρὸς αὐτούς· « Ας ἐπλήγην ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ ἀγαπητού μου. ο Ωσπερ γὰρ ἀπιστήσαντι τῷ θυμῷ οἰκονομικώτατα λίαν καὶ μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀναβίωσιν ἐπιδεικνὺς τὰς χεῖρας, καὶ τοὺς ἐν αὐταῖς τῶν ἤλων τύπους ἐκέλευε ψηλα φᾶν καὶ τὰς ἐν τῇ πλευρά διατρήσεις, οὕτω καὶ ἐν τῷ οὐρανῷ γεγονώς, πεπληροφόρηκε τοὺς ἁγίους ἀγγέλους ὅτι δικαίως τῆς πρὸς αὐτὸν οἰκειότητος ἐκε βέβληται καὶ ἀπώλισθεν ὁ Ἰσραήλ· διὰ τοῦτο περ φυρμένον ἐν αἵματι τὸ ἄμφιον, καὶ τὰς ἐν χερσὶν ἐπεδείκνυτο πληγὰς, οὐκ ἀναποβλήτους ἔχων αὐτές ἐγηγερμένος γὰρ ἐκ νεκρῶν, ἀπεδύσατο την φθοράν, νῦν γνωρισθῇ ταῖς ἀρχαῖς καὶ ταῖς ἐξουσίαις διὰ καὶ σὺν αὐτῇ πάντα τὰ ἐξ αὐτῆς· ἀλλ᾽ ἵνα οἰκονομικῶς τῆς Ἐκκλησίας ή πολυποίκιλος σοφία τοῦ Θεοῦ, ἣν ἐποίησεν ἐν τῷ Χριστῷ. Αλλ᾽ ἴσως ἐρεῖ τις· Πῶς οὖν ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν φὴς Υἱὸν καὶ Κύριον Ἰησοῦν Χριστόν, καίτοι δύο παρενηνεγμένων ορνιθίων ; "Η τάχα που καταδείξειεν ἂν οὐκ ἀσυμφανῶς ὁ νόμος, ὡς δύο πάντως εἰσὶν υἱοὶ καὶ Χριστοί; Καὶ δυσσεβείας μὲν εἰς τοῦτο κατο εβιβάσθησαν ήδη τινὲς, ὡς οἴεσθαί τε καὶ λέγειν, ἕτερον μὲν εἶναι Χριστὸν ἰδικῶς τὸν ἐκ Θεοῦ Πατρὸς Λόγον, ἕτερον δ᾽ αὖ τὸν ἐκ σπέρματος Δαβίδ (1) • ἡμεῖς δέ φαμεν τοῖς ὧδε ταῦτ' ἔχειν ἐξ ἀμαθίας ὑπειληφόσιν. Ὁ θεσπέσιος γράφει Παύλος· . Εις Κύ- * S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. formam suscepit. Altamen etiam sic, de supernis sed erat. Quamobrem et Judæis aiebat sine ambage al- loquens : e Vos deorsum cstis, ego de supernis sum. Ego non sum de hoc mundo *, » El rursus : « Nemo in cœlum ascendit, nisi qui de cœlo descendit Filius hominis s. . Ut enim jam dixi, caro factus, id est homo perfectus, haud terrenus erat, haud luteus ut nos, coelestis ac supramundanus, quatenus intelligitur Deus. Verumtamen in avicularum figura videre Chri- stum licet,carne quidem passum, ut aiunt Scriptura, simulque superiorem passioni manentem; humani- tus mortuuia, divinitus vivum : est enim vita Ver- bum. Quare sapientissimus discipulus mortificatum quidem ipsum ait carne, vivicalum tamen spiritu 16. Sed enim quanquam mortem in propria natura pati Verbum non poterat, nihilominus propriam sibi facit passionem carnis suæ. Namque avicula vivens sanguine exstinctæ aspergebatur: sic autem san- guine tincta, passionis propemodum particeps facta, in desertum emittebatur. Rediit ergo in cα- lumn unigenitum Dei Verbum, cum unita sibi carne; novumque fuit in caelo spectaculum. Stupe- bat ergo angelorum populus, videns in forma nostra regem terra et virtutum Dominum. Imo et aiebat : Quis est iste de Edom veniens? , id est de terra. c Ru- brum est indumentum ejus ex Bosor ",› quod caro interpretatur, aut angustia vel pressura. » Deinde sic interrogabant ‚‹‹ Hæccine in manibus ejus vulnera ?, Ille autem ipsis: His in domo dilecti mei vulne- ralus sum 47. • Sicut enim inoredule Thome pru- dentissime post resurrectionem a mortuis, manus ostendens, clavorum in eis signa jussit tangere, nec non et latus perfossum ; sic etiam in cœlum redux persuasit sanctis angelis, merito Israelem ab ejus gratia repulsum corruisse. Propterea imbutam san- guine vestem et manuum vulnera ostendebat, non quod ea obducere non posset (nam suscitatus e mor- tuis corruptelam exuerat, et cum ea quidquid ex eadem oritur), sed ut secundum incarnationis ratio- nem nunc cognosceretur a principatibus ac potesta- tibus per Ecclesiam multiformis sapientia Dei, quam in Christo operatus est. C Sed fortasse dicet aliquis: Cur ergo unum eam- D demque dicis Filium et Dominum Jesum Christum, cum duæ fuerint oblatæ aviculæ ? Nonne hinc for- tasse haud obscure lex demonstrat duos omnino esse filios atque christos? Certe in tantam quidam impietatem venerunt, ut arbitrentur et dicant alium esse Christum seorsum Dei Patris Verbum, alium rursus illum de Davidis stirpe natum. Nos autem dicimns his qui ob suam inscitiam rèm ita se ha- bero putant; dicimus, inquam, quod divus scribit • Zach. sui, 6. * Joan. viii, 23. "Joan. 111, 13. » | Petr. ¡v, 5. ” | Petr. tu, 18. an Juan. xx, seqq. *ª Isa.Lxiii, 1. (1) Evidenter denotat Nestorianos.
Ἐβαπτίζετο γὰρ τὸ ὀρνίθιον τὸ ζῶν ἐν τῷ αἵματι τοῦ τετελευτηκότος· πεφυρμένον δὲ τῷ αἵματι, μόνον δὲ οὐχὶ καὶ κοινωνῆσαν τοῦ πάθους, εἰς τὴν ἔρημον ἐξεπέμπετο· ἀναπεφοίτηκε γὰρ ἐν τοῖς οὐρανοῖς ὁ μονογενὴς τοῦ Θεοῦ Λόγος, μετὰ τῆς ἑνωθείσης αὐτῷ σαρκός· καὶ ξένον ἦν ἐν οὐρανοῖς τὸ θέαμα. Κατεπλήττετο γοῦν ἡ τῶν ἀγγέλων πληθὺς, ἐν εἴδει βλέπουσα τῷ καθ’ ἡμᾶς, τὸν βασιλέα τῆς γῆς, καὶ τῶν δυνάμεων Κύριον· καὶ δὴ καὶ ἔφασκον· «Τίς οὗτος ὁ παραγινόμενος ἐξ Ἐδώμ;» τουτέστιν ἐκ γῆς· «ἐρύθημα ἱματίων αὐτοῦ ἐκ Βοσόρ·» διερμηνεύεται δὲ σὰρξ , ἤτοι συνοχὴ καὶ θλίψις . Εἶτα τούτοις προσεπυνθάνοντο· «Τοιαῦται αἱ πληγαὶ αἱ ἀνὰ μέσον τῶν χειρῶν σου;» Ὁ δὲ πρὸς αὐτούς· «Ἃς ἐπλήγην ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ ἀγαπητοῦ μου.» Ὥσπερ γὰρ ἀπιστήσαντι τῷ Θωμᾷ οἰκονομικώτατα λίαν καὶ μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀναβίωσιν ἐπιδεικνὺς τὰς χεῖρας, καὶ τοὺς ἐν αὐταῖς τῶν ἥλων τύπους ἐκέλευε ψηλαφᾷν καὶ τὰς ἐν τῇ πλευρᾷ διατρήσεις, οὕτω καὶ ἐν τῷ οὐρανῷ γεγονὼς, πεπληροφόρηκε τοὺς ἁγίους ἀγγέλους ὅτι δικαίως τῆς πρὸς αὐτὸν οἰκειότητος ἐκβέβληται καὶ ἀπώλισθεν ὁ Ἰσραήλ·
Α τὴν πρὸς ἡμᾶς, καὶ ἔλαβε δούλου μορφήν· πλὴν καὶ Β οὕτως ἄνωθεν ἦν· καὶ δ᾽ οὖν ἔφασκεν Ιουδαίοις ἐναργῶς προσλαλῶν, ο Ὑμεῖς ἐκ τῶν κάτω ἐστὶ, ἐγὼ ἐκ τῶν ἄνω εἰμί· ἐγὼ οὐκ εἰμὶ ἐκ τοῦ κόσμου τούτου. » Καὶ πάλιν· · Οὐδεὶς ἀναβέβηκεν εἰς τὸν οὐρανὸν, εἰ μὴ ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβὰς ὁ Υἱός τοῦ ἀνθρώπου. ο ὡς γὰρ ἔφην αρτίως, καὶ σὰρξ γεγονώς, ήγουν τέλειος άνθρωπος, οὐ γήϊνος ἦν, οὐ χοϊκὸς καθ' ἡμᾶς, ἀλλ' οὐράνιος καὶ ὑπερκόσμιος καθ' ὁ νοεῖται Θεός. Πλὴν ἔστιν ἰδεῖν ἐν τοῖς ὀρνιο θίοις, σαρκὶ μὲν παθόντα κατὰ τὰς Γραφάς, μείναντα δὲ καὶ ἐπέκεινα τοῦ παθεῖν· καὶ ἀποθνήσκοντα μὲν ὁ Λόγος . ἀνθρωπίνως, ζῶντα δὲ θεϊκῶς· ζωὴ γὰρ Καὶ γοῦν ὁ πάνσοφος μαθητής, θανατωθῆναι μὲν αὐτὸν ἔφη σαρκι, ζωοποιηθῆναι δὲ πνεύματι. Πλην εἰ καὶ τοῦ παθεῖν τὸν θάνατον εἰς ἰδίαν φύσιν ἄμοι- ρος ἦν ὁ Λόγος, ἀλλ᾽ οὖν οἰκειοῦται τὸ πάθος τῆς ἑαυτοῦ σαρκός. Εβαπτίζετο γὰρ τὸ ὀρνίθιον τὸ ζῶν ἐν τῷ αἵματι τοῦ τετελευτηκότος· πεφυρμένον δὲ τῷ αίματι, μόνον δὲ οὐχὶ καὶ κοινωνῆσαν τοῦ πάθους, εἰς τὴν ἔρημον ἐξεπέμπετο· ἀναπεφοίτηκε γὰρ ἐν τοῖς οὐρανοῖς ὁ μονογενὴς τοῦ Θεοῦ Λόγος, μετὰ τῆς ἐνωθείσης αὐτῷ σαρκός· καὶ ξένον ἦν ἐν οὐρανοῖς τὸ θέαμα. Κατεπλήττετο γοῦν ἡ τῶν ἀγγέλων πληθύς, ἐν εἴδει βλέπουσα τῷ καθ᾿ ἡμᾶς, τὸν βασιλέα τῆς γῆς, καὶ τῶν δυνάμεων Κύριον· καὶ δὴ καὶ ἔφασκον· « Τίς οὗτος ὁ παραγινόμενος ἐξ Εδώμ ; : τουτέστιν ἐκ γῆς· • Ερύθημα ιματίων αὐτοῦ ἐκ Βοσόρ ο διερμηνεύε ται δὲ σὰρξ, ἤτοι συνοχὴ καὶ θλίψις. Εἶτα τούτας προσεπυνθάνοντο · « Τοιαῦται αἱ πληγαὶ αἱ ἀνὰ μέσ σον τῶν χειρῶν σου;» Ο δὲ πρὸς αὐτούς· « Ας ἐπλήγην ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ ἀγαπητού μου. ο Ωσπερ γὰρ ἀπιστήσαντι τῷ θυμῷ οἰκονομικώτατα λίαν καὶ μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀναβίωσιν ἐπιδεικνὺς τὰς χεῖρας, καὶ τοὺς ἐν αὐταῖς τῶν ἤλων τύπους ἐκέλευε ψηλα φᾶν καὶ τὰς ἐν τῇ πλευρά διατρήσεις, οὕτω καὶ ἐν τῷ οὐρανῷ γεγονώς, πεπληροφόρηκε τοὺς ἁγίους ἀγγέλους ὅτι δικαίως τῆς πρὸς αὐτὸν οἰκειότητος ἐκε βέβληται καὶ ἀπώλισθεν ὁ Ἰσραήλ· διὰ τοῦτο περ φυρμένον ἐν αἵματι τὸ ἄμφιον, καὶ τὰς ἐν χερσὶν ἐπεδείκνυτο πληγὰς, οὐκ ἀναποβλήτους ἔχων αὐτές ἐγηγερμένος γὰρ ἐκ νεκρῶν, ἀπεδύσατο την φθοράν, νῦν γνωρισθῇ ταῖς ἀρχαῖς καὶ ταῖς ἐξουσίαις διὰ καὶ σὺν αὐτῇ πάντα τὰ ἐξ αὐτῆς· ἀλλ᾽ ἵνα οἰκονομικῶς τῆς Ἐκκλησίας ή πολυποίκιλος σοφία τοῦ Θεοῦ, ἣν ἐποίησεν ἐν τῷ Χριστῷ. Αλλ᾽ ἴσως ἐρεῖ τις· Πῶς οὖν ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν φὴς Υἱὸν καὶ Κύριον Ἰησοῦν Χριστόν, καίτοι δύο παρενηνεγμένων ορνιθίων ; "Η τάχα που καταδείξειεν ἂν οὐκ ἀσυμφανῶς ὁ νόμος, ὡς δύο πάντως εἰσὶν υἱοὶ καὶ Χριστοί; Καὶ δυσσεβείας μὲν εἰς τοῦτο κατο εβιβάσθησαν ήδη τινὲς, ὡς οἴεσθαί τε καὶ λέγειν, ἕτερον μὲν εἶναι Χριστὸν ἰδικῶς τὸν ἐκ Θεοῦ Πατρὸς Λόγον, ἕτερον δ᾽ αὖ τὸν ἐκ σπέρματος Δαβίδ (1) • ἡμεῖς δέ φαμεν τοῖς ὧδε ταῦτ' ἔχειν ἐξ ἀμαθίας ὑπειληφόσιν. Ὁ θεσπέσιος γράφει Παύλος· . Εις Κύ- * S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. formam suscepit. Altamen etiam sic, de supernis sed erat. Quamobrem et Judæis aiebat sine ambage al- loquens : e Vos deorsum cstis, ego de supernis sum. Ego non sum de hoc mundo *, » El rursus : « Nemo in cœlum ascendit, nisi qui de cœlo descendit Filius hominis s. . Ut enim jam dixi, caro factus, id est homo perfectus, haud terrenus erat, haud luteus ut nos, coelestis ac supramundanus, quatenus intelligitur Deus. Verumtamen in avicularum figura videre Chri- stum licet,carne quidem passum, ut aiunt Scriptura, simulque superiorem passioni manentem; humani- tus mortuuia, divinitus vivum : est enim vita Ver- bum. Quare sapientissimus discipulus mortificatum quidem ipsum ait carne, vivicalum tamen spiritu 16. Sed enim quanquam mortem in propria natura pati Verbum non poterat, nihilominus propriam sibi facit passionem carnis suæ. Namque avicula vivens sanguine exstinctæ aspergebatur: sic autem san- guine tincta, passionis propemodum particeps facta, in desertum emittebatur. Rediit ergo in cα- lumn unigenitum Dei Verbum, cum unita sibi carne; novumque fuit in caelo spectaculum. Stupe- bat ergo angelorum populus, videns in forma nostra regem terra et virtutum Dominum. Imo et aiebat : Quis est iste de Edom veniens? , id est de terra. c Ru- brum est indumentum ejus ex Bosor ",› quod caro interpretatur, aut angustia vel pressura. » Deinde sic interrogabant ‚‹‹ Hæccine in manibus ejus vulnera ?, Ille autem ipsis: His in domo dilecti mei vulne- ralus sum 47. • Sicut enim inoredule Thome pru- dentissime post resurrectionem a mortuis, manus ostendens, clavorum in eis signa jussit tangere, nec non et latus perfossum ; sic etiam in cœlum redux persuasit sanctis angelis, merito Israelem ab ejus gratia repulsum corruisse. Propterea imbutam san- guine vestem et manuum vulnera ostendebat, non quod ea obducere non posset (nam suscitatus e mor- tuis corruptelam exuerat, et cum ea quidquid ex eadem oritur), sed ut secundum incarnationis ratio- nem nunc cognosceretur a principatibus ac potesta- tibus per Ecclesiam multiformis sapientia Dei, quam in Christo operatus est. C Sed fortasse dicet aliquis: Cur ergo unum eam- D demque dicis Filium et Dominum Jesum Christum, cum duæ fuerint oblatæ aviculæ ? Nonne hinc for- tasse haud obscure lex demonstrat duos omnino esse filios atque christos? Certe in tantam quidam impietatem venerunt, ut arbitrentur et dicant alium esse Christum seorsum Dei Patris Verbum, alium rursus illum de Davidis stirpe natum. Nos autem dicimns his qui ob suam inscitiam rèm ita se ha- bero putant; dicimus, inquam, quod divus scribit • Zach. sui, 6. * Joan. viii, 23. "Joan. 111, 13. » | Petr. ¡v, 5. ” | Petr. tu, 18. an Juan. xx, seqq. *ª Isa.Lxiii, 1. (1) Evidenter denotat Nestorianos.
PG 72:561διὰ τοῦτο πεφυρμένον ἐν αἵματι τὸ ἄμφιον, καὶ τὰς ἐν χερσὶν ἐπεδείκνυτο πληγὰς, οὐκ ἀναποβλήτους ἔχων αὐτάς· ἐγηγερμένος γὰρ ἐκ νεκρῶν, ἀπεδύσατο τὴν φθορὰν, καὶ σὺν αὐτῇ πάντα τὰ ἐξ αὐτῆς· ἀλλ’ ἵνα οἰκονομικῶς νῦν γνωρισθῇ ταῖς ἀρχαῖς καὶ ταῖς ἐξουσίαις διὰ τῆς Ἐκκλησίας ἡ πολυποίκιλος σοφία τοῦ Θεοῦ, ἣν ἐποίησεν ἐν τῷ Χριστῷ. Ἀλλ’ ἵσως ἐρεῖ τις· Πῶς οὖν ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν φὴς Υἱὸν καὶ Κύριον Ἰησοῦν Χριστὸν, καίτοι δύο παρενηνεγμένων ὀρνιθίων; Ἢ τάχα που καταδείξειεν ἂν οὐκ ἀσυμφανῶς ὁ νόμος, ὡς δύο πάντως εἰσὶν υἱοὶ καὶ Χριστοί; Καὶ δυσσεβείας μὲν εἰς τοῦτο κατεβιβάσθησαν ἤδη τινὲς, ὡς οἴεσθαί τε καὶ λέγειν, ἕτερον μὲν εἶναι Χριστὸν ἰδικῶς τὸν ἐκ Θεοῦ Πατρὸς Λόγον, ἕτερον δ’ αὖ τὸν ἐκ σπέρματος Δαβίδ· ἡμεῖς δέ φαμεν τοῖς ὧδε ταῦτ’ ἔχειν ἐξ ἀμαθίας ὑπειληφόσιν· Ὁ θεσπέσιος γράφει Παῦλος· «Εἷς Κύριος, μία πίστις, ἒν βάπτισμα.» Οὐκοῦν εἰ δύο φασὶν υἱοὺς, δύο δὴ πάντως ἂν εἶεν οἱ κύριοι, δύο δὲ πίστεις, τοσαῦτα δὲ βαπτίσματα. Ψευδομαθήσει οὖν ὁ Χριστὸν ἔχων ἐν ἑαυτῷ λαλοῦντα, καθά φησιν αὐτός· ἀλλ’ οὐκ ἔστι ταῦτα, μὴ γένοιτο.
ριος, μία πίστις, εν βάπτισμα. » Οὐκοῦν εἰ δύο φα- σιν υἱούς, δύο δή πάντως ἂν εἶεν οι κύριοι, δύο δὲ πίστεις, τοσαῦτα δὲ βαπτίσματα. Ψευδομαθήσει οὖν ὁ Χριστὸν ἔχων ἐν ἑαυτῷ λαλοῦντα, καθά φησιν αὐτ τός· ἀλλ' οὐκ ἔστι ταῦτα, μὴ γένοιτο. Οὐκοῦν ἕνα Κύριον ἴσμεν, τουτέστι μονογενῆ τοῦ Θεοῦ Λόγον σεσαρκωμένον· οὐκ ἀνὰ μέρος τιθέντες ἄνθρωπον καὶ Θεόν, ἀλλ' αὐτὸν τὸν ἐκ Θεοῦ Πατρὸς Λόγον, ἄνθρω τον γενέσθαι διαβεβαιούμενοι, μετὰ τοῦ μεἶναι Θεόν. Ἐπειδὴ λεγέτωσαν οἱ δι᾿ ἐναντίας· Εἰ δύο φασὶν υἱούς, ἕνα μὲν ἰδικῶς τὸν ἐκ σπέρματος Δαβίδ, ετε- δ' αὖ ἀνὰ μέρος τὸν ἐκ Θεοῦ Πατρὸς Λόγον, ἆρ' οὐκ ἀμείνων κατὰ φύσιν ὁ ἐκ Θεοῦ Πατρὸς Λόγος τοῦ ἐκ σπέρματος Δαβίδ; Εἶτα τί δράσομεν τὰ δύο ὁρῶντες πτηνά, οὐχ ἑτεροφυῇ ὄντα ἀλλήλων, ὁμοειδῆ δὲ μᾶλλον, καὶ κατ' οὐδὲν ἀλλήλων διαφέροντα, κατά γε τοῦ εἶναι τοῦθ᾽ ὅπερ ἐστίν; Οὐκοῦν συγχωρείτω σαν διὰ τὸ τῶν πτηνῶν ὁμοειδές, μηδὲν ἀνθρώπου διαφέρειν τὸν τοῦ Θεοῦ Λόγον (1)· ἀλλ᾽ οὐκ αὔξον- ται· πολὺ γὰρ τὸ μεταξὺ θεότητος καὶ ἀνθρωπότητος" πλὴν χρὴ τὰ παραδείγματα κατὰ τὸν αὐτοῖς πρέ- ποντα νοεῖσθαι λόγον· ἡττᾶται γὰρ τῶν ἀληθῶν, καὶ μερικὴν ἔσθ' ὅτε ποιεῖτα: τῶν σημαινομένων τὴν ἔνδειξιν. Φαμὲν δὲ, ὡς σκιὰ καὶ τύπος ὁ νόμος ἦν, καὶ οἷόν τις γραφὴ παρατιθεῖσα πρὸς θέαν τοῖς ὁρῶσι τὰ πράγματα. Α' δὲ σκιαὶ τῆς τῶν γραφόντων ἐν πίνακι τέχνης, τὰ πρῶτα τῶν χρωμάτων εἰσίν· αἷς εἴπερ ἐπενεχθεῖεν τῶν χρωμάτων τὰ ἄνθη, τότε δή, τότε τῆς γραφῆς ἀπαστράψει τὸ κάλλος. Ἐπειδὴ οὖν Πει τὸν διὰ Μωϋσέως νόμον καταγράψαι σαφῶς τὸ Χριστοῦ μυστήριον, οὐκ ἐν ἑνὶ τῶν ὀρνιθίων ἀπο- θνήσκοντά τε ὁμοῦ καὶ ζῶντα καταδείκνυσιν αὐτὸν, ἵνα μὴ τερατοποιία σκηνικὴ δόξῃ εἶναι τὸ δρώμενον· ἀλλ᾽ ἐδέχετο μὲν ὡς ἐν ἑνὶ παθόντα τὴν σφαγήν κατεδείκνυ δὲ τὸν αὐτὸν ἐν ἑτέρῳ ζῶντά τε καὶ ἀφει μένον. Αποφῆναι δὲ τὸν ἐπὶ τῷδε λόγον οὐκ ἔξω βαίνοντα τοῦ εἰκότος, δι' ἑτέρας ἱστορίας πειράσομαι. Ει γάρ τις τῶν καθ' ἡμᾶς ἐπεθύμησεν ἰδεῖν καταγεγραμμέ νην ὡς ἐν πίνακι τὴν ἐπὶ τῷ ᾿Αβραὰμ ἱστορίαν, πῶς ἂν αὐτὸν ἐχάραξε ζωγράφος; "Αρ' ἐν ἑνὶ πάντα δρῶντα ; ἢ ἀνὰ μέρος καὶ ἑτεροίως, ήγουν ἑτεροειδῶς πλεισταχοῦ τὸν αὐτόν; Οἷον, φημί, ποτὲ μὲν ἐφιζή- σαντα τῇ ὄνῳ συμπαραληφθέντος τοῦ παιδὸς καὶ επομένων τῶν οἰκετῶν· ποτὲ δὲ αὖ πάλιν ἀπομεινάσης τῆς ὄνου κάτω τοῖς οἰκέταις ὁμοῦ, καταφορτίσαντα μὲν τοῖς ξύλοις τὸν Ἰσαάκ, ἔχοντα δὲ μετὰ χεῖρας τὴν μάχαιραν καὶ τὸ πῦρ καὶ μὴν καὶ ἑτέρωθι, τὸν αὐτὸν ἐν εἴδει πάλιν ἑτέρῳ, συμποδίσαντα μὲν τὸ μειράκιον ἐπὶ τὰ ξύλα, ὁπλίσαντα δὲ τῇ μαχαίρᾳ τὴν δεξιάν, ἵν᾽ ἐπαγάγοι τὴν σφαγήν. 'Αλλ᾽ ἦν οὐχ ἕτερος καὶ ἕτερος 'Αβραάμ, πλεισταχοῦ τῆς γραφῆς δρωμένης ἑτέρως, ἀλλ' ὁ αὐτὸς πανταχοῦ, ταῖς τῶν πραγμάτων χρείαις συγκαθισταμένης ἀεὶ τῆς τοῦ γράφοντος τέχνης· οὐ γὰρ ἦν ἐνδεχόμενον ἐν ἑνὶ ιν, COMMENT. IN LUCAM. B suna s. o igitur si duos dicunt filios, duo prorsus erunt domini, bina fides, totidemque baptismata. Falsa ergo docebit is qui Christum in se habuit Joquentern, ut ipse ait ". Non tamen ista sunt; absit ! Ergo unum Dominum scimus, id est unigenitum Dei Verbum incarnatum; haud seor- sum ponentes hominem et seorsum Deum, sed ipsum Dei Patris Verbum hominem factum affirmantes, A Paulus : • Unus Dominus, una ades, unum bapti- Rov C s Ephes. IV, 5. I Cor. xIII, 3. It simulque in sua deitate perseverantem. Alioqui di- cant adversarii : Si duo sunt filii, unum quidem seorsum ex Davidis stirpe, alterum item sigillation Dei Patris Verbum; nonne meliore natura est Dei Patris Verbum, quam ille de Davide orinudus filius.} Age vero quid agenus ? dum duo volatilia specta- mus, haud equidem naturaliter invicem aliena, sed uniformia potius, nullaque re differentia, qualia quan- laque ipsa sunt. Ergo concedant propter volatilium wiiformitatem, nibil ab homine differre Dei Verbum. Sed bilum non proficient; multum distat a deitate humanitas : oportet autem exempla conveniente ratione intelligere; ea enim inferiora veritate sunt.. nec nisi partiariam interdum faciunt significatæ rei demonstrationem. Porro dicimus legem quidem umbram fuisse ac figuram, ac veluti quamdam pi- cturam quæ futuras res spectantibus exponebat. Verumtamen umbræ in pictoria arte principia colo- rum sunt ; quibus cum flos ipse coloruin accesserit, tum demum picturæ elegantia elucebit. Quandoqui- dem ergo oportebat Mosaicam legem perspicue de- lineare Christi mysterium, haud in una avicula mo-. riente simul et vivente ipsum denotat, ue res scenicum quoddam terriculamentum videretur ; sed considerat in una quidem tanquam morti occumbentem; in. altero autem viventem demonstrat et liberum. Sed age hujus rei rationem haud inverisimili modo, ex alia historia patefacere milar. Si quis nostrum videre cuperet tanquam in tabula depictam Abrahami historiam, quomodo eam expressam, a suo pictore comperiet? Num una actione Abraha- mum omnia absolventem, an particulatim et diversis modis variisque formis saepissime eumdem va- riatum ? Veluti, inquam, modo jumento insidentem, D puero comite, sequentibus famulis : modo subsi- stente infra montem jumento cumn famulis, gestan- tem ligna Isaacum, ipsum vero Abrahamum gła- dium manu tenentem ac ignem. Item in alia tabulæ parte eumdem Abrahamum alia in specie, pueruni super ligna alligantem, dexterain ense armantem, ut ictum incutial. Attamen non alius atque alius Abrahamus erat, etsi persæpe in eadem tabula va- rie representatus, sed idem ubique, quia ad cujus- que rei usum ars pictoris se accommodavit: fieri enim non poterat ut una simul cerueretur Abraha- (1) Moc dicit ore Monophysitarum.
Οὐκοῦν ἕνα Κύριον ἴσμεν, τουτέστι μονογενῆ τοῦ Θεοῦ Λόγον σεσαρκωμένον· οὐκ ἀνὰ μέρος τιθέντες ἄνθρωπον καὶ Θεὸν, ἀλλ’ αὐτὸν τὸν ἐκ Θεοῦ Πατρὸς Λόγον, ἄνθρωπον γενέσθαι διαβεβαιούμενοι, μετὰ τοῦ μεῖναι Θεόν. Ἐπειδὴ λεγέτωσαν οἱ δι’ ἐναντίας· Εἰ δύο φασὶν υἱοὺς, ἕνα μὲν ἰδικῶς τὸν ἐκ σπέρματος Δαβὶδ, ἕτερον δ’ αὖ ἀνὰ μέρος τὸν ἐκ Θεοῦ Πατρὸς Λόγον, ἆρ’ οὐκ ἀμείνων κατὰ φύσιν ὁ ἐκ Θεοῦ Πατρὸς Λόγος τοῦ ἐκ σπέρματος Δαβίδ; Εἶτα τί δράσομεν τὰ δύο ὁρῶντες πτηνὰ, οὐχ ἑτεροφυῆ ὄντα ἀλλήλων, ὁμοειδῆ δὲ μᾶλλον, καὶ κατ’ οὐδὲν ἀλλήλων διαφέροντα, κατά γε τοῦ εἶναι τοῦθ’ ὅπερ ἐστίν· Οὐκοῦν συγχωρείτωσαν διὰ τὸ τῶν πτηνῶν ὁμοειδὲς, μηδὲν ἀνθρώπου διαφέρειν τὸν τοῦ Θεοῦ Λόγον· ἀλλ’ οὐκ αὔξονται· πολὺ γὰρ τὸ μεταξὺ θεότητος καὶ ἀνθρωπότητος· πλὴν χρὴ τὰ παραδείγματα κατὰ τὸν αὐτοῖς πρέποντα νοεῖσθαι λόγον· ἡττᾶται γὰρ τῶν ἀληθῶν, καὶ μερικὴν ἔσθ’ ὅτε ποιεῖται τῶν σημαινομένων τὴν ἔνδειξιν. Φαμὲν δὲ, ὡς σκιὰ καὶ τύπος ὁ νόμος ἦν, καὶ οἶόν τις γραφὴ παρατιθεῖσα πρὸς θέαν τοῖς ὁρῶσι τὰ πράγματα. Αἱ δὲ σκιαὶ τῆς τῶν γραφόντων ἐν πίνακι τέχνης, τὰ πρῶτα τῶν χρωμάτων εἰσίν·
ριος, μία πίστις, εν βάπτισμα. » Οὐκοῦν εἰ δύο φα- σιν υἱούς, δύο δή πάντως ἂν εἶεν οι κύριοι, δύο δὲ πίστεις, τοσαῦτα δὲ βαπτίσματα. Ψευδομαθήσει οὖν ὁ Χριστὸν ἔχων ἐν ἑαυτῷ λαλοῦντα, καθά φησιν αὐτ τός· ἀλλ' οὐκ ἔστι ταῦτα, μὴ γένοιτο. Οὐκοῦν ἕνα Κύριον ἴσμεν, τουτέστι μονογενῆ τοῦ Θεοῦ Λόγον σεσαρκωμένον· οὐκ ἀνὰ μέρος τιθέντες ἄνθρωπον καὶ Θεόν, ἀλλ' αὐτὸν τὸν ἐκ Θεοῦ Πατρὸς Λόγον, ἄνθρω τον γενέσθαι διαβεβαιούμενοι, μετὰ τοῦ μεἶναι Θεόν. Ἐπειδὴ λεγέτωσαν οἱ δι᾿ ἐναντίας· Εἰ δύο φασὶν υἱούς, ἕνα μὲν ἰδικῶς τὸν ἐκ σπέρματος Δαβίδ, ετε- δ' αὖ ἀνὰ μέρος τὸν ἐκ Θεοῦ Πατρὸς Λόγον, ἆρ' οὐκ ἀμείνων κατὰ φύσιν ὁ ἐκ Θεοῦ Πατρὸς Λόγος τοῦ ἐκ σπέρματος Δαβίδ; Εἶτα τί δράσομεν τὰ δύο ὁρῶντες πτηνά, οὐχ ἑτεροφυῇ ὄντα ἀλλήλων, ὁμοειδῆ δὲ μᾶλλον, καὶ κατ' οὐδὲν ἀλλήλων διαφέροντα, κατά γε τοῦ εἶναι τοῦθ᾽ ὅπερ ἐστίν; Οὐκοῦν συγχωρείτω σαν διὰ τὸ τῶν πτηνῶν ὁμοειδές, μηδὲν ἀνθρώπου διαφέρειν τὸν τοῦ Θεοῦ Λόγον (1)· ἀλλ᾽ οὐκ αὔξον- ται· πολὺ γὰρ τὸ μεταξὺ θεότητος καὶ ἀνθρωπότητος" πλὴν χρὴ τὰ παραδείγματα κατὰ τὸν αὐτοῖς πρέ- ποντα νοεῖσθαι λόγον· ἡττᾶται γὰρ τῶν ἀληθῶν, καὶ μερικὴν ἔσθ' ὅτε ποιεῖτα: τῶν σημαινομένων τὴν ἔνδειξιν. Φαμὲν δὲ, ὡς σκιὰ καὶ τύπος ὁ νόμος ἦν, καὶ οἷόν τις γραφὴ παρατιθεῖσα πρὸς θέαν τοῖς ὁρῶσι τὰ πράγματα. Α' δὲ σκιαὶ τῆς τῶν γραφόντων ἐν πίνακι τέχνης, τὰ πρῶτα τῶν χρωμάτων εἰσίν· αἷς εἴπερ ἐπενεχθεῖεν τῶν χρωμάτων τὰ ἄνθη, τότε δή, τότε τῆς γραφῆς ἀπαστράψει τὸ κάλλος. Ἐπειδὴ οὖν Πει τὸν διὰ Μωϋσέως νόμον καταγράψαι σαφῶς τὸ Χριστοῦ μυστήριον, οὐκ ἐν ἑνὶ τῶν ὀρνιθίων ἀπο- θνήσκοντά τε ὁμοῦ καὶ ζῶντα καταδείκνυσιν αὐτὸν, ἵνα μὴ τερατοποιία σκηνικὴ δόξῃ εἶναι τὸ δρώμενον· ἀλλ᾽ ἐδέχετο μὲν ὡς ἐν ἑνὶ παθόντα τὴν σφαγήν κατεδείκνυ δὲ τὸν αὐτὸν ἐν ἑτέρῳ ζῶντά τε καὶ ἀφει μένον. Αποφῆναι δὲ τὸν ἐπὶ τῷδε λόγον οὐκ ἔξω βαίνοντα τοῦ εἰκότος, δι' ἑτέρας ἱστορίας πειράσομαι. Ει γάρ τις τῶν καθ' ἡμᾶς ἐπεθύμησεν ἰδεῖν καταγεγραμμέ νην ὡς ἐν πίνακι τὴν ἐπὶ τῷ ᾿Αβραὰμ ἱστορίαν, πῶς ἂν αὐτὸν ἐχάραξε ζωγράφος; "Αρ' ἐν ἑνὶ πάντα δρῶντα ; ἢ ἀνὰ μέρος καὶ ἑτεροίως, ήγουν ἑτεροειδῶς πλεισταχοῦ τὸν αὐτόν; Οἷον, φημί, ποτὲ μὲν ἐφιζή- σαντα τῇ ὄνῳ συμπαραληφθέντος τοῦ παιδὸς καὶ επομένων τῶν οἰκετῶν· ποτὲ δὲ αὖ πάλιν ἀπομεινάσης τῆς ὄνου κάτω τοῖς οἰκέταις ὁμοῦ, καταφορτίσαντα μὲν τοῖς ξύλοις τὸν Ἰσαάκ, ἔχοντα δὲ μετὰ χεῖρας τὴν μάχαιραν καὶ τὸ πῦρ καὶ μὴν καὶ ἑτέρωθι, τὸν αὐτὸν ἐν εἴδει πάλιν ἑτέρῳ, συμποδίσαντα μὲν τὸ μειράκιον ἐπὶ τὰ ξύλα, ὁπλίσαντα δὲ τῇ μαχαίρᾳ τὴν δεξιάν, ἵν᾽ ἐπαγάγοι τὴν σφαγήν. 'Αλλ᾽ ἦν οὐχ ἕτερος καὶ ἕτερος 'Αβραάμ, πλεισταχοῦ τῆς γραφῆς δρωμένης ἑτέρως, ἀλλ' ὁ αὐτὸς πανταχοῦ, ταῖς τῶν πραγμάτων χρείαις συγκαθισταμένης ἀεὶ τῆς τοῦ γράφοντος τέχνης· οὐ γὰρ ἦν ἐνδεχόμενον ἐν ἑνὶ ιν, COMMENT. IN LUCAM. B suna s. o igitur si duos dicunt filios, duo prorsus erunt domini, bina fides, totidemque baptismata. Falsa ergo docebit is qui Christum in se habuit Joquentern, ut ipse ait ". Non tamen ista sunt; absit ! Ergo unum Dominum scimus, id est unigenitum Dei Verbum incarnatum; haud seor- sum ponentes hominem et seorsum Deum, sed ipsum Dei Patris Verbum hominem factum affirmantes, A Paulus : • Unus Dominus, una ades, unum bapti- Rov C s Ephes. IV, 5. I Cor. xIII, 3. It simulque in sua deitate perseverantem. Alioqui di- cant adversarii : Si duo sunt filii, unum quidem seorsum ex Davidis stirpe, alterum item sigillation Dei Patris Verbum; nonne meliore natura est Dei Patris Verbum, quam ille de Davide orinudus filius.} Age vero quid agenus ? dum duo volatilia specta- mus, haud equidem naturaliter invicem aliena, sed uniformia potius, nullaque re differentia, qualia quan- laque ipsa sunt. Ergo concedant propter volatilium wiiformitatem, nibil ab homine differre Dei Verbum. Sed bilum non proficient; multum distat a deitate humanitas : oportet autem exempla conveniente ratione intelligere; ea enim inferiora veritate sunt.. nec nisi partiariam interdum faciunt significatæ rei demonstrationem. Porro dicimus legem quidem umbram fuisse ac figuram, ac veluti quamdam pi- cturam quæ futuras res spectantibus exponebat. Verumtamen umbræ in pictoria arte principia colo- rum sunt ; quibus cum flos ipse coloruin accesserit, tum demum picturæ elegantia elucebit. Quandoqui- dem ergo oportebat Mosaicam legem perspicue de- lineare Christi mysterium, haud in una avicula mo-. riente simul et vivente ipsum denotat, ue res scenicum quoddam terriculamentum videretur ; sed considerat in una quidem tanquam morti occumbentem; in. altero autem viventem demonstrat et liberum. Sed age hujus rei rationem haud inverisimili modo, ex alia historia patefacere milar. Si quis nostrum videre cuperet tanquam in tabula depictam Abrahami historiam, quomodo eam expressam, a suo pictore comperiet? Num una actione Abraha- mum omnia absolventem, an particulatim et diversis modis variisque formis saepissime eumdem va- riatum ? Veluti, inquam, modo jumento insidentem, D puero comite, sequentibus famulis : modo subsi- stente infra montem jumento cumn famulis, gestan- tem ligna Isaacum, ipsum vero Abrahamum gła- dium manu tenentem ac ignem. Item in alia tabulæ parte eumdem Abrahamum alia in specie, pueruni super ligna alligantem, dexterain ense armantem, ut ictum incutial. Attamen non alius atque alius Abrahamus erat, etsi persæpe in eadem tabula va- rie representatus, sed idem ubique, quia ad cujus- que rei usum ars pictoris se accommodavit: fieri enim non poterat ut una simul cerueretur Abraha- (1) Moc dicit ore Monophysitarum.
PG 72:562αἷς εἴπερ ἐπενεχθεῖεν τῶν χρωμάτων τὰ ἄνθη, τότε δὴ, τότε τῆς γραφῆς ἀπαστράψει τὸ κάλλος. Ἐπειδὴ οὖν ἔδει τὸν διὰ Μωϋσέως νόμον καταγράψαι σαφῶς τὸ Χριστοῦ μυστήριον, οὐκ ἐν ἐνὶ τῶν ὀρνιθίων ἀποθνήσκοντά τε ὁμοῦ καὶ ζῶντα καταδείκνυσιν αὐτὸν, ἵνα μὴ τερατοποιί̈α σκηνικὴ δόξῃ εἶναι τὸ δρώμενον· ἀλλ’ ἐδέχετο μὲν ὡς ἐν ἑνὶ παθόντα τὴν σφαγήν· κατεδείκνυ δὲ τὸν αὐτὸν ἐν ἑτέρῳ ζῶντά τε καὶ ἀφειμένον. Ἀποφῆναι δὲ τὸν ἐπὶ τῷδε λόγον οὐκ ἔξω βαίνοντα τοῦ εἰκότος, δι’ ἑτέρας ἱστορίας πειράσομαι. Εἰ γάρ τις τῶν καθ’ ἡμᾶς ἐπεθύμησεν ἰδεῖν καταγεγραμμένην ὡς ἐν πίνακι τὴν ἐπὶ τῷ Ἀβραὰμ ἱστορίαν, πῶς ἂν αὐτὸν ἐχάραξε ζωγράφος; Ἆρ’ ἐν ἑνὶ πάντα δρῶντα; ἢ ἀνὰ μέρος καὶ ἑτεροίως, ἤγουν ἑτεροειδῶς πλεισταχοῦ τὸν αὐτόν; Οἷον, φημὶ, ποτὲ μὲν ἐφιζήσαντα τῇ ὄνῳ συμπαραληφθέντος τοῦ παιδὸς καὶ ἑπομένων τῶν οἰκετῶν· ποτὲ δὲ αὖ πάλιν ἀπομεινάσης τῆς ὄνου κάτω τοῖς οἰκέταις ὁμοῦ, καταφορτίσαντα μὲν τοῖς ξύλοις τὸν Ἰσαὰκ, ἔχοντα δὲ μετὰ χεῖρας τὴν μάχαιραν καὶ τὸ πῦρ·
ριος, μία πίστις, εν βάπτισμα. » Οὐκοῦν εἰ δύο φα- σιν υἱούς, δύο δή πάντως ἂν εἶεν οι κύριοι, δύο δὲ πίστεις, τοσαῦτα δὲ βαπτίσματα. Ψευδομαθήσει οὖν ὁ Χριστὸν ἔχων ἐν ἑαυτῷ λαλοῦντα, καθά φησιν αὐτ τός· ἀλλ' οὐκ ἔστι ταῦτα, μὴ γένοιτο. Οὐκοῦν ἕνα Κύριον ἴσμεν, τουτέστι μονογενῆ τοῦ Θεοῦ Λόγον σεσαρκωμένον· οὐκ ἀνὰ μέρος τιθέντες ἄνθρωπον καὶ Θεόν, ἀλλ' αὐτὸν τὸν ἐκ Θεοῦ Πατρὸς Λόγον, ἄνθρω τον γενέσθαι διαβεβαιούμενοι, μετὰ τοῦ μεἶναι Θεόν. Ἐπειδὴ λεγέτωσαν οἱ δι᾿ ἐναντίας· Εἰ δύο φασὶν υἱούς, ἕνα μὲν ἰδικῶς τὸν ἐκ σπέρματος Δαβίδ, ετε- δ' αὖ ἀνὰ μέρος τὸν ἐκ Θεοῦ Πατρὸς Λόγον, ἆρ' οὐκ ἀμείνων κατὰ φύσιν ὁ ἐκ Θεοῦ Πατρὸς Λόγος τοῦ ἐκ σπέρματος Δαβίδ; Εἶτα τί δράσομεν τὰ δύο ὁρῶντες πτηνά, οὐχ ἑτεροφυῇ ὄντα ἀλλήλων, ὁμοειδῆ δὲ μᾶλλον, καὶ κατ' οὐδὲν ἀλλήλων διαφέροντα, κατά γε τοῦ εἶναι τοῦθ᾽ ὅπερ ἐστίν; Οὐκοῦν συγχωρείτω σαν διὰ τὸ τῶν πτηνῶν ὁμοειδές, μηδὲν ἀνθρώπου διαφέρειν τὸν τοῦ Θεοῦ Λόγον (1)· ἀλλ᾽ οὐκ αὔξον- ται· πολὺ γὰρ τὸ μεταξὺ θεότητος καὶ ἀνθρωπότητος" πλὴν χρὴ τὰ παραδείγματα κατὰ τὸν αὐτοῖς πρέ- ποντα νοεῖσθαι λόγον· ἡττᾶται γὰρ τῶν ἀληθῶν, καὶ μερικὴν ἔσθ' ὅτε ποιεῖτα: τῶν σημαινομένων τὴν ἔνδειξιν. Φαμὲν δὲ, ὡς σκιὰ καὶ τύπος ὁ νόμος ἦν, καὶ οἷόν τις γραφὴ παρατιθεῖσα πρὸς θέαν τοῖς ὁρῶσι τὰ πράγματα. Α' δὲ σκιαὶ τῆς τῶν γραφόντων ἐν πίνακι τέχνης, τὰ πρῶτα τῶν χρωμάτων εἰσίν· αἷς εἴπερ ἐπενεχθεῖεν τῶν χρωμάτων τὰ ἄνθη, τότε δή, τότε τῆς γραφῆς ἀπαστράψει τὸ κάλλος. Ἐπειδὴ οὖν Πει τὸν διὰ Μωϋσέως νόμον καταγράψαι σαφῶς τὸ Χριστοῦ μυστήριον, οὐκ ἐν ἑνὶ τῶν ὀρνιθίων ἀπο- θνήσκοντά τε ὁμοῦ καὶ ζῶντα καταδείκνυσιν αὐτὸν, ἵνα μὴ τερατοποιία σκηνικὴ δόξῃ εἶναι τὸ δρώμενον· ἀλλ᾽ ἐδέχετο μὲν ὡς ἐν ἑνὶ παθόντα τὴν σφαγήν κατεδείκνυ δὲ τὸν αὐτὸν ἐν ἑτέρῳ ζῶντά τε καὶ ἀφει μένον. Αποφῆναι δὲ τὸν ἐπὶ τῷδε λόγον οὐκ ἔξω βαίνοντα τοῦ εἰκότος, δι' ἑτέρας ἱστορίας πειράσομαι. Ει γάρ τις τῶν καθ' ἡμᾶς ἐπεθύμησεν ἰδεῖν καταγεγραμμέ νην ὡς ἐν πίνακι τὴν ἐπὶ τῷ ᾿Αβραὰμ ἱστορίαν, πῶς ἂν αὐτὸν ἐχάραξε ζωγράφος; "Αρ' ἐν ἑνὶ πάντα δρῶντα ; ἢ ἀνὰ μέρος καὶ ἑτεροίως, ήγουν ἑτεροειδῶς πλεισταχοῦ τὸν αὐτόν; Οἷον, φημί, ποτὲ μὲν ἐφιζή- σαντα τῇ ὄνῳ συμπαραληφθέντος τοῦ παιδὸς καὶ επομένων τῶν οἰκετῶν· ποτὲ δὲ αὖ πάλιν ἀπομεινάσης τῆς ὄνου κάτω τοῖς οἰκέταις ὁμοῦ, καταφορτίσαντα μὲν τοῖς ξύλοις τὸν Ἰσαάκ, ἔχοντα δὲ μετὰ χεῖρας τὴν μάχαιραν καὶ τὸ πῦρ καὶ μὴν καὶ ἑτέρωθι, τὸν αὐτὸν ἐν εἴδει πάλιν ἑτέρῳ, συμποδίσαντα μὲν τὸ μειράκιον ἐπὶ τὰ ξύλα, ὁπλίσαντα δὲ τῇ μαχαίρᾳ τὴν δεξιάν, ἵν᾽ ἐπαγάγοι τὴν σφαγήν. 'Αλλ᾽ ἦν οὐχ ἕτερος καὶ ἕτερος 'Αβραάμ, πλεισταχοῦ τῆς γραφῆς δρωμένης ἑτέρως, ἀλλ' ὁ αὐτὸς πανταχοῦ, ταῖς τῶν πραγμάτων χρείαις συγκαθισταμένης ἀεὶ τῆς τοῦ γράφοντος τέχνης· οὐ γὰρ ἦν ἐνδεχόμενον ἐν ἑνὶ ιν, COMMENT. IN LUCAM. B suna s. o igitur si duos dicunt filios, duo prorsus erunt domini, bina fides, totidemque baptismata. Falsa ergo docebit is qui Christum in se habuit Joquentern, ut ipse ait ". Non tamen ista sunt; absit ! Ergo unum Dominum scimus, id est unigenitum Dei Verbum incarnatum; haud seor- sum ponentes hominem et seorsum Deum, sed ipsum Dei Patris Verbum hominem factum affirmantes, A Paulus : • Unus Dominus, una ades, unum bapti- Rov C s Ephes. IV, 5. I Cor. xIII, 3. It simulque in sua deitate perseverantem. Alioqui di- cant adversarii : Si duo sunt filii, unum quidem seorsum ex Davidis stirpe, alterum item sigillation Dei Patris Verbum; nonne meliore natura est Dei Patris Verbum, quam ille de Davide orinudus filius.} Age vero quid agenus ? dum duo volatilia specta- mus, haud equidem naturaliter invicem aliena, sed uniformia potius, nullaque re differentia, qualia quan- laque ipsa sunt. Ergo concedant propter volatilium wiiformitatem, nibil ab homine differre Dei Verbum. Sed bilum non proficient; multum distat a deitate humanitas : oportet autem exempla conveniente ratione intelligere; ea enim inferiora veritate sunt.. nec nisi partiariam interdum faciunt significatæ rei demonstrationem. Porro dicimus legem quidem umbram fuisse ac figuram, ac veluti quamdam pi- cturam quæ futuras res spectantibus exponebat. Verumtamen umbræ in pictoria arte principia colo- rum sunt ; quibus cum flos ipse coloruin accesserit, tum demum picturæ elegantia elucebit. Quandoqui- dem ergo oportebat Mosaicam legem perspicue de- lineare Christi mysterium, haud in una avicula mo-. riente simul et vivente ipsum denotat, ue res scenicum quoddam terriculamentum videretur ; sed considerat in una quidem tanquam morti occumbentem; in. altero autem viventem demonstrat et liberum. Sed age hujus rei rationem haud inverisimili modo, ex alia historia patefacere milar. Si quis nostrum videre cuperet tanquam in tabula depictam Abrahami historiam, quomodo eam expressam, a suo pictore comperiet? Num una actione Abraha- mum omnia absolventem, an particulatim et diversis modis variisque formis saepissime eumdem va- riatum ? Veluti, inquam, modo jumento insidentem, D puero comite, sequentibus famulis : modo subsi- stente infra montem jumento cumn famulis, gestan- tem ligna Isaacum, ipsum vero Abrahamum gła- dium manu tenentem ac ignem. Item in alia tabulæ parte eumdem Abrahamum alia in specie, pueruni super ligna alligantem, dexterain ense armantem, ut ictum incutial. Attamen non alius atque alius Abrahamus erat, etsi persæpe in eadem tabula va- rie representatus, sed idem ubique, quia ad cujus- que rei usum ars pictoris se accommodavit: fieri enim non poterat ut una simul cerueretur Abraha- (1) Moc dicit ore Monophysitarum.
καὶ μὴν καὶ ἑτέρωθι, τὸν αὐτὸν ἐν εἴδει πάλιν ἑτέρῳ, συμποδίσαντα μὲν τὸ μειράκιον ἐπὶ τὰ ξύλα, ὁπλίσαντα δὲ τῇ μαχαίρᾳ τὴν δεξιὰν, ἵν’ ἐπαγάγοι τὴν σφαγήν. Ἀλλ’ ἦν οὐχ ἕτερος καὶ ἕτερος Ἀβραὰμ, πλεισταχοῦ τῆς γραφῆς ὁρωμένης ἑτέρως, ἀλλ’ ὁ αὐτὸς πανταχοῦ, ταῖς τῶν πραγμάτων χρείαις συγκαθισταμένης ἀεὶ τῆς τοῦ γράφοντος τέχνης· οὐ γὰρ ἦν ἐνδεχόμενον ἐν ἐνὶ κατιδεῖν αὐτὸν πάντα δρῶντα τὰ εἰρημένα. Γραφὴ τοιγαροῦν καὶ τύπος ἦν ὁ νόμος, πραγμάτων ὠδινόντων ἀλήθειαν· ὥστε κἂν δυὰς ὀρνέων ἦν, ἀλλ’ εἷς ἦν ὁ ἐν ἀμφοῖν, καὶ ὡς ἐν πάθει καὶ ἔξω πάθους, καὶ ἐν θανάτῳ, καὶ ὑπὲρ θάνατον, καὶ ἀναβαίνων εἰς οὐρανοὺς ἀπαρχή τις ὥσπερ δευτέρα τῆς ἀνθρωπότητος ἀνανεωθείσης εἰς ἀφθαρσίαν· αὐτὸς γὰρ ἡμῖν ἐνεκαίνισε τὴν εἰς τὸ ἄνω τρίβον, καὶ ἑψόμεθα κατὰ καιροὺς αὐτῷ· τό γε μὴν τὸ ἓν τῶν ὀρνιθίων σφάζεσθαι, ἐν δὲ τῷ τοῦ σφαγέντος αἵματι τὸ ἕτερον βαπτίζεσθαι μὲν, ἀποπέμπεσθαι δὲ τῆς σφαγῆς, ἀντίτυπον δ’ ἂν εἴη τῶν ἀληθινῶν· ἀπέθανε γὰρ ὑπὲρ ἡμῶν ὁ Χριστὸς, καὶ ἡμεῖς εἰς τὸν αὐτοῦ θάνατον βεβαπτίσμεθα, καὶ σέσωκεν ἡμᾶς αἵματι τῷ ἰδίῳ.
ριος, μία πίστις, εν βάπτισμα. » Οὐκοῦν εἰ δύο φα- σιν υἱούς, δύο δή πάντως ἂν εἶεν οι κύριοι, δύο δὲ πίστεις, τοσαῦτα δὲ βαπτίσματα. Ψευδομαθήσει οὖν ὁ Χριστὸν ἔχων ἐν ἑαυτῷ λαλοῦντα, καθά φησιν αὐτ τός· ἀλλ' οὐκ ἔστι ταῦτα, μὴ γένοιτο. Οὐκοῦν ἕνα Κύριον ἴσμεν, τουτέστι μονογενῆ τοῦ Θεοῦ Λόγον σεσαρκωμένον· οὐκ ἀνὰ μέρος τιθέντες ἄνθρωπον καὶ Θεόν, ἀλλ' αὐτὸν τὸν ἐκ Θεοῦ Πατρὸς Λόγον, ἄνθρω τον γενέσθαι διαβεβαιούμενοι, μετὰ τοῦ μεἶναι Θεόν. Ἐπειδὴ λεγέτωσαν οἱ δι᾿ ἐναντίας· Εἰ δύο φασὶν υἱούς, ἕνα μὲν ἰδικῶς τὸν ἐκ σπέρματος Δαβίδ, ετε- δ' αὖ ἀνὰ μέρος τὸν ἐκ Θεοῦ Πατρὸς Λόγον, ἆρ' οὐκ ἀμείνων κατὰ φύσιν ὁ ἐκ Θεοῦ Πατρὸς Λόγος τοῦ ἐκ σπέρματος Δαβίδ; Εἶτα τί δράσομεν τὰ δύο ὁρῶντες πτηνά, οὐχ ἑτεροφυῇ ὄντα ἀλλήλων, ὁμοειδῆ δὲ μᾶλλον, καὶ κατ' οὐδὲν ἀλλήλων διαφέροντα, κατά γε τοῦ εἶναι τοῦθ᾽ ὅπερ ἐστίν; Οὐκοῦν συγχωρείτω σαν διὰ τὸ τῶν πτηνῶν ὁμοειδές, μηδὲν ἀνθρώπου διαφέρειν τὸν τοῦ Θεοῦ Λόγον (1)· ἀλλ᾽ οὐκ αὔξον- ται· πολὺ γὰρ τὸ μεταξὺ θεότητος καὶ ἀνθρωπότητος" πλὴν χρὴ τὰ παραδείγματα κατὰ τὸν αὐτοῖς πρέ- ποντα νοεῖσθαι λόγον· ἡττᾶται γὰρ τῶν ἀληθῶν, καὶ μερικὴν ἔσθ' ὅτε ποιεῖτα: τῶν σημαινομένων τὴν ἔνδειξιν. Φαμὲν δὲ, ὡς σκιὰ καὶ τύπος ὁ νόμος ἦν, καὶ οἷόν τις γραφὴ παρατιθεῖσα πρὸς θέαν τοῖς ὁρῶσι τὰ πράγματα. Α' δὲ σκιαὶ τῆς τῶν γραφόντων ἐν πίνακι τέχνης, τὰ πρῶτα τῶν χρωμάτων εἰσίν· αἷς εἴπερ ἐπενεχθεῖεν τῶν χρωμάτων τὰ ἄνθη, τότε δή, τότε τῆς γραφῆς ἀπαστράψει τὸ κάλλος. Ἐπειδὴ οὖν Πει τὸν διὰ Μωϋσέως νόμον καταγράψαι σαφῶς τὸ Χριστοῦ μυστήριον, οὐκ ἐν ἑνὶ τῶν ὀρνιθίων ἀπο- θνήσκοντά τε ὁμοῦ καὶ ζῶντα καταδείκνυσιν αὐτὸν, ἵνα μὴ τερατοποιία σκηνικὴ δόξῃ εἶναι τὸ δρώμενον· ἀλλ᾽ ἐδέχετο μὲν ὡς ἐν ἑνὶ παθόντα τὴν σφαγήν κατεδείκνυ δὲ τὸν αὐτὸν ἐν ἑτέρῳ ζῶντά τε καὶ ἀφει μένον. Αποφῆναι δὲ τὸν ἐπὶ τῷδε λόγον οὐκ ἔξω βαίνοντα τοῦ εἰκότος, δι' ἑτέρας ἱστορίας πειράσομαι. Ει γάρ τις τῶν καθ' ἡμᾶς ἐπεθύμησεν ἰδεῖν καταγεγραμμέ νην ὡς ἐν πίνακι τὴν ἐπὶ τῷ ᾿Αβραὰμ ἱστορίαν, πῶς ἂν αὐτὸν ἐχάραξε ζωγράφος; "Αρ' ἐν ἑνὶ πάντα δρῶντα ; ἢ ἀνὰ μέρος καὶ ἑτεροίως, ήγουν ἑτεροειδῶς πλεισταχοῦ τὸν αὐτόν; Οἷον, φημί, ποτὲ μὲν ἐφιζή- σαντα τῇ ὄνῳ συμπαραληφθέντος τοῦ παιδὸς καὶ επομένων τῶν οἰκετῶν· ποτὲ δὲ αὖ πάλιν ἀπομεινάσης τῆς ὄνου κάτω τοῖς οἰκέταις ὁμοῦ, καταφορτίσαντα μὲν τοῖς ξύλοις τὸν Ἰσαάκ, ἔχοντα δὲ μετὰ χεῖρας τὴν μάχαιραν καὶ τὸ πῦρ καὶ μὴν καὶ ἑτέρωθι, τὸν αὐτὸν ἐν εἴδει πάλιν ἑτέρῳ, συμποδίσαντα μὲν τὸ μειράκιον ἐπὶ τὰ ξύλα, ὁπλίσαντα δὲ τῇ μαχαίρᾳ τὴν δεξιάν, ἵν᾽ ἐπαγάγοι τὴν σφαγήν. 'Αλλ᾽ ἦν οὐχ ἕτερος καὶ ἕτερος 'Αβραάμ, πλεισταχοῦ τῆς γραφῆς δρωμένης ἑτέρως, ἀλλ' ὁ αὐτὸς πανταχοῦ, ταῖς τῶν πραγμάτων χρείαις συγκαθισταμένης ἀεὶ τῆς τοῦ γράφοντος τέχνης· οὐ γὰρ ἦν ἐνδεχόμενον ἐν ἑνὶ ιν, COMMENT. IN LUCAM. B suna s. o igitur si duos dicunt filios, duo prorsus erunt domini, bina fides, totidemque baptismata. Falsa ergo docebit is qui Christum in se habuit Joquentern, ut ipse ait ". Non tamen ista sunt; absit ! Ergo unum Dominum scimus, id est unigenitum Dei Verbum incarnatum; haud seor- sum ponentes hominem et seorsum Deum, sed ipsum Dei Patris Verbum hominem factum affirmantes, A Paulus : • Unus Dominus, una ades, unum bapti- Rov C s Ephes. IV, 5. I Cor. xIII, 3. It simulque in sua deitate perseverantem. Alioqui di- cant adversarii : Si duo sunt filii, unum quidem seorsum ex Davidis stirpe, alterum item sigillation Dei Patris Verbum; nonne meliore natura est Dei Patris Verbum, quam ille de Davide orinudus filius.} Age vero quid agenus ? dum duo volatilia specta- mus, haud equidem naturaliter invicem aliena, sed uniformia potius, nullaque re differentia, qualia quan- laque ipsa sunt. Ergo concedant propter volatilium wiiformitatem, nibil ab homine differre Dei Verbum. Sed bilum non proficient; multum distat a deitate humanitas : oportet autem exempla conveniente ratione intelligere; ea enim inferiora veritate sunt.. nec nisi partiariam interdum faciunt significatæ rei demonstrationem. Porro dicimus legem quidem umbram fuisse ac figuram, ac veluti quamdam pi- cturam quæ futuras res spectantibus exponebat. Verumtamen umbræ in pictoria arte principia colo- rum sunt ; quibus cum flos ipse coloruin accesserit, tum demum picturæ elegantia elucebit. Quandoqui- dem ergo oportebat Mosaicam legem perspicue de- lineare Christi mysterium, haud in una avicula mo-. riente simul et vivente ipsum denotat, ue res scenicum quoddam terriculamentum videretur ; sed considerat in una quidem tanquam morti occumbentem; in. altero autem viventem demonstrat et liberum. Sed age hujus rei rationem haud inverisimili modo, ex alia historia patefacere milar. Si quis nostrum videre cuperet tanquam in tabula depictam Abrahami historiam, quomodo eam expressam, a suo pictore comperiet? Num una actione Abraha- mum omnia absolventem, an particulatim et diversis modis variisque formis saepissime eumdem va- riatum ? Veluti, inquam, modo jumento insidentem, D puero comite, sequentibus famulis : modo subsi- stente infra montem jumento cumn famulis, gestan- tem ligna Isaacum, ipsum vero Abrahamum gła- dium manu tenentem ac ignem. Item in alia tabulæ parte eumdem Abrahamum alia in specie, pueruni super ligna alligantem, dexterain ense armantem, ut ictum incutial. Attamen non alius atque alius Abrahamus erat, etsi persæpe in eadem tabula va- rie representatus, sed idem ubique, quia ad cujus- que rei usum ars pictoris se accommodavit: fieri enim non poterat ut una simul cerueretur Abraha- (1) Moc dicit ore Monophysitarum.
PG 72:564«Αὐτὸς δὲ ἦν διδάσκων, καὶ ἦσαν καθήμενοι Φαρισαῖοι, κ.τ.λ.» (α φ. 87, η φ. 269) Περὶ αὐτὸν μὲν ἦν τῶν βασκάνων τὸ θέατρον· Γραμματεῖς δὲ οὗτοι καὶ Φαρισαῖοι, καὶ τῶν παραδόξως ἐπιτελουμένων ἐγίνοντο θεωροὶ, καὶ κατηκροῶντο διδάσκοντος· καὶ ἦν, φησὶ, δύναμις Θεοῦ εἰς τὸ ἰᾶσθαι αὐτόν· [ ιτα ξοδ . αὐτόν] ἆρα ὡς τοῦ Θεοῦ διδόντος αὐτῷ τὸ δύνασθαι κατορθοῦν τὰς θεοσημείας; ἆρα τὴν παρ’ ἑτέρου δύναμιν ἐδανείζετο; Καὶ τίς ὁ φάναι ταῦτα τολμῶν; Αὐτὸς γὰρ μᾶλλον ἦν ἐξ ἰδίας ἰσχύος ἐνεργῶν ὡς Θεὸς καὶ Κύριος, καὶ οὐχ ὡς θείας χάριτος μέτοχος. Ἄνθρωποι μὲν γὰρ ἀξιοῦνται πολλάκις χαρισμάτων πνευματικῶν· ἀλλ’ ἔστιν ἰδεῖν ἐνιαχοῦ καὶ ἀσθενοῦντας ἔσθ’ ὅτε, καθ’ ὃν οἶδε λόγον αὐτὸς ὁ τῶν θείων χαρισμάτων διανομεύς· ἐπὶ δέ γε τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος τοιοῦτον οὐδὲν, ἀλλ’ ἦν εἰς τὸ ἰᾶσθαι αὐτὸν, οὐκ ἀνθρωπίνη μᾶλλον, ἀλλὰ καὶ θεία καὶ ἄμαχος ἰσχύς· Θεὸς γὰρ ἦν, καὶ Υἱὸς Θεοῦ.(δ φ. 19) Μόνος ὁ Χριστὸς ὡς διδάσκαλος καὶ σοφία ὢν τοῦ Πατρὸς διδάσκει· οἱ γὰρ ἄλλοι πάντες ἐξ αὐτοῦ δεχόμενοι διδάσκουσιν·
τσιγαροῦν καὶ τύπος ἦν ὁ νόμος, πραγμάτων ὠδινόν- των ἀλήθειαν· ὥστε κἂν δυὰς ὀρνέων ἦν, ἀλλ᾽ εἰς ἦν ὁ ἐν ἀμφοῖν, καὶ ὡς ἐν πάθει καὶ ἔξω πάθους, καὶ ἐν θανάτῳ, καὶ ὑπὲρ θάνατον, καὶ ἀναβαίνων εἰς οὐρανοὺς ἀπαρχή τις ὥσπερ δευτέρα τῆς ἀνθρωπότ τητος ἀνανεωθείσης εἰς ἀφθαρσίαν· αὐτὸς γὰρ ἡμῖν ἐνεκαίνισε τὴν εἰς τὸ ἄνω τρίβον, καὶ ἐψόμεθα κατά καιροὺς αὐτῷ· τό γε μὴν τὸ ἐν τῶν ὀρνιθίων σφά- ζεσθαι, ἐν δὲ τῷ τοῦ σφαγέντος αἵματι τὸ ἕτερον βαπτίζεσθαι μὲν, ἀποπέμπεσθαι δὲ τῆς σφαγῆς, ἀν τίτυπον δ᾽ ἂν εἴη τῶν ἀληθινῶν· ἀπέθανε γὰρ ὑπὲρ ἡμῶν ὁ Χριστὸς, καὶ ἡμεῖς εἰς τὸν αὐτοῦ θάνατον βεβαπτίσμεθα, καὶ σέσωκεν ἡμᾶς αἵματι τῷ ἰδίῳ. Α κατιδεῖν αὐτὸν πάντα δρῶντα τὰ εἰρημένα. Γραφή Αὐτὸς δὲ ἦν διδάσκων, καὶ ἦσαν καθήμενοι Φαρισαῖοι, κ. τ. λ. (Α Γ. 87, Η Γ. 269) Περὶ αὐτὸν μὲν ἦν τῶν βασκάν νων τὸ θέατρον · Γραμματεῖς δὲ οὗτοι καὶ Φαρι σαῖοι, καὶ τῶν παραδόξως ἐπιτελουμένων ἐγίνοντα θεωροί, καὶ κατηκροῶντο διδάσκοντος· καὶ ἦν, φησί, δύναμις Θεοῦ εἰς τὸ ἰᾶσθαι αὐτόν· αὐτόν ἆρα ὡς τοῦ Θεοῦ διδόντος αὐτῷ τὸ δύνασθαι καταρ θοῦν τὰς θεοσημείας; ἆρα τὴν παρ' ἑτέρου δύναμιν ἐδανείζετο ; Καὶ τὶς ὁ φάναι ταῦτα τολμῶν ; Αὐτός γὰρ μᾶλλον ἦν ἐξ ιδίας ἰσχύος ἐνεργῶν ὡς Θεὸς καὶ Κύριος, καὶ οὐχ ὡς θείας χάριτος μέτοχος. "Ανθρω ποι μὲν γὰρ ἀξιοῦνται πολλάκις χαρισμάτων πνευ- ματικῶν (1)· ἀλλ᾽ ἔστιν ἰδεῖν ἐνιαχοῦ καὶ ἀσθενοῦν τας ἔσθ' ὅτε, καθ᾽ ἂν οἶδε λόγον αὐτὸς ὁ τῶν θείων χαρισμάτων διανομεύς· ἐπὶ δέ γε τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος τοιοῦτον οὐδὲν, ἀλλ᾽ ἦν εἰς τὸ ἰᾶσθαι αὐτὸν, οὐκ ἀνθρωπίνη μᾶλλον, ἀλλὰ καὶ θεία καὶ ἄμαχος ἰσχύς· Θεὸς γὰρ ἦν, καὶ Υἱὸς Θεοῦ. (1 Μά νος ὁ Χριστὸς ὡς διδάσκαλος καὶ σοφία ὢν τοῦ Πα- τρὸς διδάσκει· οἱ γὰρ ἄλλοι πάντες ἐξ αὐτοῦ δεχό μενοι διδάσκουσιν· ἦν δὲ, φησὶν, καὶ δύναμις Κυρίου, ἐπ' αὐτὸν εἰς τὸ ἰᾶσθαι πάντας, τουτέστιν, οὐκ ἀν θρωπίνην εἶχεν ἰσχὺν εἰς τὸ ἰᾶσθαι, ἀλλὰ θεῖαν τινὰ καὶ ἄμαχον. Οἱ μὲν ἄλλοι ἅγιοι, ποτὲ μὲν λαμβάνουσι τὸ δύνασθαι ποιεῖν ἰάσεις, ποτὲ δὲ οὔ. Ἰησοῦς δὲ, ὡς Θεὸς, καὶ δύναμις ὢν τοῦ Πατρὸς, ἀεὶ πάντας ἐθεράπευσεν (2). Καὶ ἰδοὺ ἄνδρες φέροντες ἐπὶ κλίνης άνθρω που ὃς ἦν παραλελυμένος, κ. τ. λ. (Ο Γ. 19) Εἶτα οὐκ εὐαριθμήτου πλήθους τῶν Γραμματέων, φησὶν, καὶ Φαρισαίων συνειλεγμένου, ἰδοὺ ἄνδρες φέροντες ἐπὶ κλίνης ἄνθρωπον, ὃς ἦν παράλυτος· καὶ μὴ δυνηθέντες διὰ τῆς θύρας εἰσελ θεῖν, ἀνεκόμισαν ἐπὶ τὸ δῶμα, ὡς ξένῳ καὶ καιν ἐπιχειρῆσαι πράγματι· ἀνασπάσαντες γὰρ τὸν χέρα μου, μετεκίνησαν τὴν ἀποκειμένην ύλην· καὶ ὅμως τούτων γινομένων, καὶ ὁ Ἰησοῦς ἐμακροθύμει, καὶ οἱ παρόντες ἐσιώπων, τὴν ἔκβασιν βουλόμενοι θεω ρῆσαι, καὶ ἰδεῖν τί λαλεῖ καὶ τί ποιεῖ. Αναστομώ- σαντες τοίνυν τὸ δωμάτιον, χαλῶσι τὸν κράβαττον, $65 S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. mus cuncta facere quæ supra dicta sunt. Erat igitur lex pictura ac typus, rerum postea exitu veritatem pariente : ita ut, etiamsi par avium fuerit, unus nihilominus ab ipsis repræsentabatur Christus, tum patiens, lum extra passionem, tum moriens, tum etiam morti superior; denique etiam in coplura ascendens, inchoatio tanquam secunda humanitatis ad immortalitatem renovatæ. Ipse certe nobis no- vam vinin ad superna munivit, eumque tempore debito subsequemur. Utique, quod una ex aviculis maclaretur, altera vero occisæ sanguine aspergere- tur, caedemque libera evaderet, id omne loco typi verarum rerum habendum est. Mortuus est enim pro nobis Christus, nosque in ejus mortem bapti zati fuimus, et ipse suo nos sanguine salvos fecit. V. 17. Ipse docebat, eronique Pharis@i seden- tes, etc. Circumstabat eum invidorum theatrum, Scribæ nimirum ac Pharisæi, qui miraculorum fuerant spectatores, et docentem audiverant. Et erst, quit evangelista, virtus Dei cum eo ad sanandum : utrum quia Deus potentiam illi prodigiorum dedis- set, vel quia virtutem illam abs quovis mutuam accepisset? Quis vero hæc dicere audeat? Ipse enimı potius propria virtate operabatur, tanquam divinæ gratiæ particeps. Namque homines digni sæpe ha- bcntur spiritalibus donis; sed tarnen eosdem impo- tentes quoque aliquando videre est, prout divinorum donorum largitori placitum fuerit. Ve- rumtamen in universali nostro Servatore nibh hujusmodi fuit; sed ad sanandum incumbebat non tam humana quam divina et invicta virtus ejus. Erat enim Deus Deiquo Filius. - Solus Christus, utpote magister Patrisque sapientia, docet; nam cæteri onines quod ab ipso accipiunt docent. Erat autem, inquit evangelista, virtus quoque Domini in eo ad sanandos omnes, id est, hand humanam vim sanandi habebat, sed divinam quamdam et inviş ctam. Namque alii quidem sancti modo facultatem recipiunt sanitates efficiendi, modo secus: Jesus vero, ceu Deus et Patris virtus, cunctos semper sanabat. - V. 18. Et ecce viri ferentes in lecto hominem pa- ralyticum, etc. Deinde haud exiguo numero Scribarum ac Pha- risæorum circumsistente, ecce viri ferentes in lecto hominem paralyticum; qui cum per jannam ingredi non possent, tulerunt illum supra tectum, insolitum novumque ausi facinns. Revulsis enim tegulis, interpositam materiam removerunt: quæ (him fierent, et Jesus patienter se habebat, et astantes silebant rei exitum spectare volentes, et quid Jesus diceret ageretve. Patefacto igitur tecto. demittunt grabatum, mediumque collocant paraly- ticum. Quid ergo Dominus? Videns illorum fidem, ip Ecclesia conspicuam etiam Cyrilli ætate. B G D [ita cod. f. 19) pier diversæ calenæ auctorem, (1) Animadverte gratiam miraculorum identidem (2) Pauca bic intersunt similia superioribus pro-
ἦν δὲ, φησὶν, καὶ δυνάμις Κυρίου ἐπ’ αὐτὸν εἰς τὸ ἰᾶσθαι πάντας, τουτέστιν, οὐκ ἀνθρωπίνην εἶχεν ἰσχὺν εἰς τὸ ἰᾶσθαι, ἀλλὰ θείαν τινὰ καὶ ἄμαχον. Οἱ μὲν ἄλλοι ἅγιοι, ποτὲ μὲν λαμβάνουσι τὸ δύνασθαι ποιεῖν ἰάσεις, ποτὲ δὲ οὔ. Ἰησοῦς δὲ, ὡς Θεὸς, καὶ δύναμις ὢν τοῦ Πατρὸς, ἀεὶ πάντας ἐθεράπευσεν. «Καὶ ἰδοὺ ἄνδρες φέροντες ἐπὶ κλίνης ἄνθρωπον ὃς ἦν παραλελυμένος, κ.τ.λ.» (δ φ. 19) Εἶτα οὐκ εὐαριθμήτου πλήθους τῶν Γραμματέων, φησὶν, καὶ Φαρισαίων συνειλεγμένου, ἰδοὺ ἄνδρες φέροντες ἐπὶ κλίνης ἄνθρωπον, ὃς ἦν παράλυτος· καὶ μὴ δυνηθέντες διὰ τῆς θύρας εἰσελθεῖν, ἀνεκόμισαν ἐπὶ τὸ δῶμα, ὡς ξένῳ καὶ καινῷ ἐπιχειρῆσαι πράγματι· ἀνασπάσαντες γὰρ τὸν κέραμον, μετεκίνησαν τὴν ἀποκειμένην ὕλην· καὶ ὅμως τούτων γινομένων, καὶ ὁ Ἰησοῦς ἐμακροθύμει, καὶ οἱ παρόντες ἐσιώπων, τὴν ἔκβασιν βουλόμενοι θεωρῆσαι, καὶ ἰδεῖν τί λαλεῖ καὶ τί ποιεῖ. Ἀναστομώσαντες τοίνυν τὸ δωμάτιον, χαλῶσι τὸν κράβαττον, καὶ φέρουσι μέσον τὸν παραλελυμένον. Τί οὖν ὁ Κύριος; Ἰδὼν τὴν πίστιν αὐτῶν, οὐ τὴν παραλελυμένου, ἀλλὰ τῶν κομισάντων· ἔνεστι γὰρ καὶ ἄλλον δι’ ἄλλων πίστιν θεραπεύεσθαι·
τσιγαροῦν καὶ τύπος ἦν ὁ νόμος, πραγμάτων ὠδινόν- των ἀλήθειαν· ὥστε κἂν δυὰς ὀρνέων ἦν, ἀλλ᾽ εἰς ἦν ὁ ἐν ἀμφοῖν, καὶ ὡς ἐν πάθει καὶ ἔξω πάθους, καὶ ἐν θανάτῳ, καὶ ὑπὲρ θάνατον, καὶ ἀναβαίνων εἰς οὐρανοὺς ἀπαρχή τις ὥσπερ δευτέρα τῆς ἀνθρωπότ τητος ἀνανεωθείσης εἰς ἀφθαρσίαν· αὐτὸς γὰρ ἡμῖν ἐνεκαίνισε τὴν εἰς τὸ ἄνω τρίβον, καὶ ἐψόμεθα κατά καιροὺς αὐτῷ· τό γε μὴν τὸ ἐν τῶν ὀρνιθίων σφά- ζεσθαι, ἐν δὲ τῷ τοῦ σφαγέντος αἵματι τὸ ἕτερον βαπτίζεσθαι μὲν, ἀποπέμπεσθαι δὲ τῆς σφαγῆς, ἀν τίτυπον δ᾽ ἂν εἴη τῶν ἀληθινῶν· ἀπέθανε γὰρ ὑπὲρ ἡμῶν ὁ Χριστὸς, καὶ ἡμεῖς εἰς τὸν αὐτοῦ θάνατον βεβαπτίσμεθα, καὶ σέσωκεν ἡμᾶς αἵματι τῷ ἰδίῳ. Α κατιδεῖν αὐτὸν πάντα δρῶντα τὰ εἰρημένα. Γραφή Αὐτὸς δὲ ἦν διδάσκων, καὶ ἦσαν καθήμενοι Φαρισαῖοι, κ. τ. λ. (Α Γ. 87, Η Γ. 269) Περὶ αὐτὸν μὲν ἦν τῶν βασκάν νων τὸ θέατρον · Γραμματεῖς δὲ οὗτοι καὶ Φαρι σαῖοι, καὶ τῶν παραδόξως ἐπιτελουμένων ἐγίνοντα θεωροί, καὶ κατηκροῶντο διδάσκοντος· καὶ ἦν, φησί, δύναμις Θεοῦ εἰς τὸ ἰᾶσθαι αὐτόν· αὐτόν ἆρα ὡς τοῦ Θεοῦ διδόντος αὐτῷ τὸ δύνασθαι καταρ θοῦν τὰς θεοσημείας; ἆρα τὴν παρ' ἑτέρου δύναμιν ἐδανείζετο ; Καὶ τὶς ὁ φάναι ταῦτα τολμῶν ; Αὐτός γὰρ μᾶλλον ἦν ἐξ ιδίας ἰσχύος ἐνεργῶν ὡς Θεὸς καὶ Κύριος, καὶ οὐχ ὡς θείας χάριτος μέτοχος. "Ανθρω ποι μὲν γὰρ ἀξιοῦνται πολλάκις χαρισμάτων πνευ- ματικῶν (1)· ἀλλ᾽ ἔστιν ἰδεῖν ἐνιαχοῦ καὶ ἀσθενοῦν τας ἔσθ' ὅτε, καθ᾽ ἂν οἶδε λόγον αὐτὸς ὁ τῶν θείων χαρισμάτων διανομεύς· ἐπὶ δέ γε τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος τοιοῦτον οὐδὲν, ἀλλ᾽ ἦν εἰς τὸ ἰᾶσθαι αὐτὸν, οὐκ ἀνθρωπίνη μᾶλλον, ἀλλὰ καὶ θεία καὶ ἄμαχος ἰσχύς· Θεὸς γὰρ ἦν, καὶ Υἱὸς Θεοῦ. (1 Μά νος ὁ Χριστὸς ὡς διδάσκαλος καὶ σοφία ὢν τοῦ Πα- τρὸς διδάσκει· οἱ γὰρ ἄλλοι πάντες ἐξ αὐτοῦ δεχό μενοι διδάσκουσιν· ἦν δὲ, φησὶν, καὶ δύναμις Κυρίου, ἐπ' αὐτὸν εἰς τὸ ἰᾶσθαι πάντας, τουτέστιν, οὐκ ἀν θρωπίνην εἶχεν ἰσχὺν εἰς τὸ ἰᾶσθαι, ἀλλὰ θεῖαν τινὰ καὶ ἄμαχον. Οἱ μὲν ἄλλοι ἅγιοι, ποτὲ μὲν λαμβάνουσι τὸ δύνασθαι ποιεῖν ἰάσεις, ποτὲ δὲ οὔ. Ἰησοῦς δὲ, ὡς Θεὸς, καὶ δύναμις ὢν τοῦ Πατρὸς, ἀεὶ πάντας ἐθεράπευσεν (2). Καὶ ἰδοὺ ἄνδρες φέροντες ἐπὶ κλίνης άνθρω που ὃς ἦν παραλελυμένος, κ. τ. λ. (Ο Γ. 19) Εἶτα οὐκ εὐαριθμήτου πλήθους τῶν Γραμματέων, φησὶν, καὶ Φαρισαίων συνειλεγμένου, ἰδοὺ ἄνδρες φέροντες ἐπὶ κλίνης ἄνθρωπον, ὃς ἦν παράλυτος· καὶ μὴ δυνηθέντες διὰ τῆς θύρας εἰσελ θεῖν, ἀνεκόμισαν ἐπὶ τὸ δῶμα, ὡς ξένῳ καὶ καιν ἐπιχειρῆσαι πράγματι· ἀνασπάσαντες γὰρ τὸν χέρα μου, μετεκίνησαν τὴν ἀποκειμένην ύλην· καὶ ὅμως τούτων γινομένων, καὶ ὁ Ἰησοῦς ἐμακροθύμει, καὶ οἱ παρόντες ἐσιώπων, τὴν ἔκβασιν βουλόμενοι θεω ρῆσαι, καὶ ἰδεῖν τί λαλεῖ καὶ τί ποιεῖ. Αναστομώ- σαντες τοίνυν τὸ δωμάτιον, χαλῶσι τὸν κράβαττον, $65 S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. mus cuncta facere quæ supra dicta sunt. Erat igitur lex pictura ac typus, rerum postea exitu veritatem pariente : ita ut, etiamsi par avium fuerit, unus nihilominus ab ipsis repræsentabatur Christus, tum patiens, lum extra passionem, tum moriens, tum etiam morti superior; denique etiam in coplura ascendens, inchoatio tanquam secunda humanitatis ad immortalitatem renovatæ. Ipse certe nobis no- vam vinin ad superna munivit, eumque tempore debito subsequemur. Utique, quod una ex aviculis maclaretur, altera vero occisæ sanguine aspergere- tur, caedemque libera evaderet, id omne loco typi verarum rerum habendum est. Mortuus est enim pro nobis Christus, nosque in ejus mortem bapti zati fuimus, et ipse suo nos sanguine salvos fecit. V. 17. Ipse docebat, eronique Pharis@i seden- tes, etc. Circumstabat eum invidorum theatrum, Scribæ nimirum ac Pharisæi, qui miraculorum fuerant spectatores, et docentem audiverant. Et erst, quit evangelista, virtus Dei cum eo ad sanandum : utrum quia Deus potentiam illi prodigiorum dedis- set, vel quia virtutem illam abs quovis mutuam accepisset? Quis vero hæc dicere audeat? Ipse enimı potius propria virtate operabatur, tanquam divinæ gratiæ particeps. Namque homines digni sæpe ha- bcntur spiritalibus donis; sed tarnen eosdem impo- tentes quoque aliquando videre est, prout divinorum donorum largitori placitum fuerit. Ve- rumtamen in universali nostro Servatore nibh hujusmodi fuit; sed ad sanandum incumbebat non tam humana quam divina et invicta virtus ejus. Erat enim Deus Deiquo Filius. - Solus Christus, utpote magister Patrisque sapientia, docet; nam cæteri onines quod ab ipso accipiunt docent. Erat autem, inquit evangelista, virtus quoque Domini in eo ad sanandos omnes, id est, hand humanam vim sanandi habebat, sed divinam quamdam et inviş ctam. Namque alii quidem sancti modo facultatem recipiunt sanitates efficiendi, modo secus: Jesus vero, ceu Deus et Patris virtus, cunctos semper sanabat. - V. 18. Et ecce viri ferentes in lecto hominem pa- ralyticum, etc. Deinde haud exiguo numero Scribarum ac Pha- risæorum circumsistente, ecce viri ferentes in lecto hominem paralyticum; qui cum per jannam ingredi non possent, tulerunt illum supra tectum, insolitum novumque ausi facinns. Revulsis enim tegulis, interpositam materiam removerunt: quæ (him fierent, et Jesus patienter se habebat, et astantes silebant rei exitum spectare volentes, et quid Jesus diceret ageretve. Patefacto igitur tecto. demittunt grabatum, mediumque collocant paraly- ticum. Quid ergo Dominus? Videns illorum fidem, ip Ecclesia conspicuam etiam Cyrilli ætate. B G D [ita cod. f. 19) pier diversæ calenæ auctorem, (1) Animadverte gratiam miraculorum identidem (2) Pauca bic intersunt similia superioribus pro-
PG 72:565ἢ καὶ αὐτὸν τὸν παράλυτον πιστεύσαντα ἰάσατο. Εἴποι δ’ ἄν τις ὕπαιθρον εἶναι τὸν τόπον, εἰς ὃν διὰ τῶν κεράμων κατεβίβασαν τὴν κλίνην τοῦ παραλύτου, μηδὲν παντελῶς τῆς στέγης ἀνατρέψαντες. Εἰπὼν δὲ πρὸς αὐτὸν ὁ Σωτήρ· «Ἄνθρωπε, ἀφέωνταί σοι αἱ ἁμαρτίαι σου,» κοινῶς τῇ ἀνθρωπότητι τοῦτο λέγει· ἔμελλον γὰρ οἱ πιστεύοντες εἰς αὐτὸν, ἰαθέντες τῶν ψυχικῶν παθημάτων τὰς ἁμαρτίας ἃς πρῶτον ἐπλημμέλουν ἀφίεσθαι. Ἢ τοῦτό φησιν· Ἔδει με πρὸ τοῦ σώματος ἰάσασθαί σου τὴν ψυχήν. Ἐπεὶ ἐὰν μὴ τοῦτο γένηται, ἐπὶ πλεῖον ἁμαρτάνεις λαβὼν ἰσχὺν εἰς τὸ περιπατεῖν. Εἰ γὰρ καὶ μὴ ἐζήτησας τοῦτο, ἀλλ’ ἐγὼ ὡς Θεὸς ὁρῶ τὰ τῆς ψυχῆς πάθη ἐξ ὧν καὶ ἡ νόσος σοι συμβέβηκε. (α φ. 87, β φ. 58 β, ξ φ. 116, η φ. 269 β) Καλῶς οὖν ὁ Σωτὴρ, ἐπειδὴ ἀναγκαῖον ἦν, οὐκ εὐαριθμήτου πληθύος τῶν Γραμματέων καὶ Φαρισαίων συνειλεγμένης, γένεσθαί τι τῶν ὅτι μάλιστα θεοπρεπεστάτων εἰς ὄνησιν αὐτῶν, μικρὰ γὰρ ἐφρόνουν περὶ αὐτοῦ, ᾠκονομήθη τι πάλιν τῶν τεθαυμασμένων· ἔῤῥιπτο μὲν γὰρ ἐπὶ κλίνης παράλυτος ἀνὴρ, ἀνιάτῳ νόσῳ κεκρατημένος·
καὶ φέρουσι μέσον τὸν παραλελυμένον. Τί οὖν ὁ Α Κύριος; Ἰδὼν τὴν πίστιν αὐτῶν, οὐ τὴν παραλελυ- μένου, ἀλλὰ τῶν κομισάντων· ἔνεστι γὰρ καὶ ἄλλον δ.' ἄλλων πίστιν θεραπεύεσθαι (3)· ἢ καὶ αὐτὸν τὸν παράλυτον πιστεύσαντα ἰάσατο. Εἴποι δ' ἄν τις υπο αιθρον εἶναι τὸν τόπον, εἰς ὃν διὰ τῶν κεράμων κατα εβίβασαν την κλίνην τοῦ παραλύτου, μηδὲν παντελῶς τῆς στέγης ἀνατρέψαντες. Εἰπὼν δὲ πρὸς αὐτὸν ὁ Σωτήρ' « Ανθρωπε, ἀφέωνταί σοιαί ἁμαρτίας σου, κ κοινῶς τῇ ἀνθρωπότητι τούτο λέγει· ἔμελλον γὰρ οἱ πιστεύοντες εἰς αὐτὸν, ἰαθέντες τῶν ψυχικῶν παθη- μάτων τὰς ἁμαρτίας ἂς πρῶτον ἐπλημμέλουν ἀφίε- σθαι. Η τοῦτό φησιν· Ἔδει με πρὸ τοῦ σώματος Κάσασθαί σου τὴν ψυχήν. Ἐπεὶ ἐὰν μὴ τοῦτο γένη- ται, ἐπὶ πλεῖον ἀμαρτάνεις λαβὼν ἰσχὺν εἰς τὸ περιο πατεῖν. Εἰ γὰρ καὶ μὴ ἐζήτησας τοῦτο, ἀλλ᾽ ἐγὼ ὡς Θεός ὁρῶ τὰ τῆς ψυχῆς πάθη ἐξ ὧν καὶ ἡ νόσος σας συμβέβηκε. οὖν ὁ Σωτὴρ, ἐπειδὴ ἀναγκαῖον ἦν, οὐκ εὐαριθμήτου πληθύος τῶν Γραμματέων καὶ Φαρισαίων συνει λεγμένης, γενέσθαι τι τῶν ὅτι μάλιστα θεοπρεπις- στάτων εἰς ὄνησιν αὐτῶν, μικρὰ γὰρ ἐφρόνουν περὶ αὐτοῦ, ᾠκονομήθη τι πάλιν τῶν τεθαυμασμένων· ἔῤῥιπτο μὲν γὰρ ἐπὶ κλίνης παράλυτος ἀνὴρ, ανιάτω νόσῳ κεκρατημένος· ἐπειδὴ ἀσθενοῦσα πρὸς τ σμίαν ἡ τῶν ἰατρῶν ἠλέγχετο τέχνη, πρὸς τὸν ἄνωθεν καὶ ἐξ οὐρανῶν ἰατρὸν παρὰ τῶν οἰκείων ἀπεκομίζετο. ὡς δὲ ἦν ἐν ὄψει λοιπὸν τοῦ θεραπεύειν ισχύοντος, δεκτή μὲν αὐτοῦ γέγονεν ἡ πίστις· ὅτι δέ ἐστιν ἁμαρτίας ἀναιρετική, δείκνυσιν εὐθὺς ὁ Χρι- στός· ἐπεφώνει γὰρ τῷ κειμένῳ· « Αφέωνταί σοι αν ἁμαρτίας σου. » Αλλ' ὡς γε οἶμαι, πρὸς τοῦτο ἐρεῖ εις · Απαλλαγῆναι τῆς νόσου ἐβούλετο, καὶ πῶς ἄφεσιν αὐτῷ τῆς ἁμαρτίας Χριστὸς ἐπηγγέλλετο; Ἵνα μάθῃς ὅτι σεσιγημένως καὶ ἀψοφητὶ Θεὸς κατα σκέπτεται τὰ ἀνθρώπινα, καὶ ἐφορα τῆς ἑκάστου ζωῆς τὴν ὁδόν· οὕτω καὶ γέγραπται· ο Ενώπιον γάρ εἰσι τῶν τοῦ Θεοῦ ὀφθαλμῶν ὁδοὶ ἀνδρὸς, εἰς δὲ πάσας τὰς τροχιάς αὐτοῦ σκοπεύει. » Επειδή δέ ἐστιν ἀγαθὸς, καὶ πάντας ἀνθρώπους θέλει σωθῆναι, διασμήχει πολλάκις ἐξ ἁμαρτιῶν τοὺς ἐνειλημμένους, ἀρρωστίαν ἐμβάλλων τῷ σώματι· οὕτω γάρ που φησι διὰ φωνῆς Ἱερεμίου· «Πόνῳ καὶ μάστιγι παιδευθήσῃ, Ἱερουσαλήμ. ο Έφη δέ που καὶ ὁ Παρ- οιμιαστής· « Υιέ, μὴ ὀλιγώρει παιδείαν Κυρίου, μὴ δὲ ἐκλύου ὑπ' αὐτοῦ ἐλεγχόμενος· ἐν γὰρ ἀγαπ Κύριος, παιδεύει· μαστιγοῖ δὲ πάντα υἱὸν ὄν παρα- δέχεται, ο Καλῶς οὖν ἄρα Χριστὸς τὰς τοῦ νοσεῖν ἀφορμάς, καὶ οἷον τοῦ πάθους τὴν ρίζαν, τουτέστιν τὴν ἁμαρτίαν, προαποκείρειν ἐπαγγέλλεται· ἐξαιρεθείσης γὰρ ταύτης, δι᾿ ἣν καὶ τὸ πάθος, ἔδει πάντως συναναιρεθῆναι τὴν νόσον. Καὶ ἤρξαντο διαλογίζεσθαι οι Γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι λέγοντες, κ. τ. λ. ( Α Ι. Η Ο μὲν οὖν, Τ. 21. Ει Εt COMMENT. IN LUCAM. BIG aliquando sanari aliquem ob alterius fidem), vel etiam credentem ipsum paralyticuın, sanitati resti- tuit. Aliquis tamen dicere malet subdialem fuisse locum, ubi per tegulas paralytici lectum demise- runt, quin omnino tectum diruerent. Cum vero huic Servator dixisset : ‹ Homo, remittuntur tibi peccata tua, > communiter hoc generi humano dicit. Futu- rum quippe erat ut credentes in ipsum, sanati ex animi morbis, peccata quæ antea admiserant deponerent. Vel hoc alt: Οportebat me ante cor pus animam sanare (uam. Nam nisi hoc feret, gravius tu peccares, sumptis grauiendi viribus. Quanquam enim id non postulasti, attamen ege, utpote Deus, novi animæ passiones, unde et mor- bus tibi accidit. ferentium scilicet, non paralytici (contingit enim B Egregie itaque Servator, quia oportebat, præ- sente haud modica Scribarum ac Pharisæorum turba, Aeri aliquem Deo maxime dignum actum ob Morum utilitatem: etenim satis humiliter de eo sentiebant: sapienti consilio curatum est ut mirum aliquid eveniret. Jacebat enim in lecto paralyticus vir, insanabili morbo correptus; qui postea quam medicorum arte juvari non potuerat, ad supernum- cœlestemque medicum a suis deferebatur; atque ubi coram illo stetit qui mederi valebat, visa est ejus fides digna respectu, quam ut peccati dele- » (A f. 87, Bf. b, C. f. 116, H f. b) Kaλws C D nam Domini, nec delicias cum ab eo corriperis : b, C f. b, f. 971) Prov. v, 21. Tim. 11, 4. ss Jerem. vi, 7, 8. tricem esse ostenderet, statim Christus jacenti Inclamavit : e Remittuntur tibi peccata tua. At qui, ut arbitror, llc dicet aliquis, Si quidem ille morbo liberari volebat, cur ei Christus pecrati remissionem nuntiabat? Nempe ut discas, tacite et sine ullo strepitu res humanas Deum iuspicere, et singulorum viventium semitas observare. Sic enim scriptum est : (Ante oculos Domini viæ hominis, et omnes semitas ejus scrutatur "., Quia vero bonus est, atque omnes homines vult salvos fieri ", purgat sæpe peccatis implicitos, infirmitate in cor- pus immissa. Sic enim alicubi voce Jeremiæ dixit : Ærumna et flagris erudieris, Jerusalem ". Item proverbialis auctor : « Fili, cave negligas discipli- quem enim diligit Dominus, corripit; et omnem sibi acceptum filium flagellat "., Egregie itaque Christus aegrotandi causas, et quasi morbi radi- cem, culpam scilicet, abscindere se denuntiat. Nam- que hac aniota, quæ origo infirmitatis est, mor- bum omnino simul auferri necesse erat. ceperunt cogitare Scribm ac Pharisei, dicentes, etc. ille quidem, prout dictum est, Deo dignar » Prov. iii, 11. (3) Observa Cyrilli doetriam de sanctorum meritis, que et aliis fiunt utilia.
ἐπειδὴ ἀσθενοῦσα πρὸς τὸ συμβὰν ἡ τῶν ἰατρῶν ἠλέγχετο τέχνη, πρὸς τὸν ἄνωθεν καὶ ἐξ οὐρανῶν ἰατρὸν παρὰ τῶν οἰκείων ἀπεκομίζετο. Ὡς δὲ ἦν ἐν ὄψει λοιπὸν τοῦ θεραπεύειν ἰσχύοντος, δεκτὴ μὲν αὐτοῦ γέγονεν ἡ πίστις· ὅτι δέ ἐστιν ἁμαρτίας ἀναιρετικὴ, δείκνυσιν εὐθὺς ὁ Χριστός· ἐπεφώνει γὰρ τῷ κειμένῳ· «Ἀφέωνταί σοι αἱ ἁμαρτίαι σου.» Ἀλλ’ ὥς γε οἶμαι, πρὸς τοῦτο ἐρεῖ τις· Ἀπαλλαγῆναι τῆς νόσου ἐβούλετο, καὶ πῶς ἄφεσιν αὐτῷ τῆς ἁμαρτίας Χριστὸς ἐπηγγέλλετο· Ἵνα μάθῃς ὅτι σεσιγημένως καὶ ἀψοφητὶ Θεὸς κατασκέπτεται τὰ ἀνθρώπινα, καὶ ἐφορᾷ τῆς ἑκάστου ζωῆς τὴν ὁδόν· οὕτω καὶ γέγραπται· «Ἐνώπιον γάρ εἰσι τῶν τοῦ Θεοῦ ὀφθαλμῶν ὁδοὶ ἀνδρὸς, εἰς δὲ πάσας τὰς τροχιὰς αὐτοῦ σκοπεύει.» Ἐπειδὴ δέ ἐστιν ἀγαθὸς, καὶ πάντας ἀνθρώπους θέλει σωθῆναι, διασμήχει πολλάκις ἐξ ἁμαρτιῶν τοὺς ἐνειλημμένους, ἀῤῥωστίαν ἐμβάλλων τῷ σώματι· οὕτω γάρ πού φησι διὰ φωνῆς Ἱερεμίου· «Πόνῳ καὶ μάστιγι παιδευθήσῃ, Ἱερουσαλήμ.» Ἔφη δέ που καὶ ὁ Παροιμιαστής· «Υἱὲ, μὴ ὀλιγώρει παιδείαν Κυρίου, μὴ δὲ ἐκλύου ὑπ’ αὐτοῦ ἐλεγχόμενος· ὃν γὰρ ἀγαπᾷ Κύριος, παιδεύει·
καὶ φέρουσι μέσον τὸν παραλελυμένον. Τί οὖν ὁ Α Κύριος; Ἰδὼν τὴν πίστιν αὐτῶν, οὐ τὴν παραλελυ- μένου, ἀλλὰ τῶν κομισάντων· ἔνεστι γὰρ καὶ ἄλλον δ.' ἄλλων πίστιν θεραπεύεσθαι (3)· ἢ καὶ αὐτὸν τὸν παράλυτον πιστεύσαντα ἰάσατο. Εἴποι δ' ἄν τις υπο αιθρον εἶναι τὸν τόπον, εἰς ὃν διὰ τῶν κεράμων κατα εβίβασαν την κλίνην τοῦ παραλύτου, μηδὲν παντελῶς τῆς στέγης ἀνατρέψαντες. Εἰπὼν δὲ πρὸς αὐτὸν ὁ Σωτήρ' « Ανθρωπε, ἀφέωνταί σοιαί ἁμαρτίας σου, κ κοινῶς τῇ ἀνθρωπότητι τούτο λέγει· ἔμελλον γὰρ οἱ πιστεύοντες εἰς αὐτὸν, ἰαθέντες τῶν ψυχικῶν παθη- μάτων τὰς ἁμαρτίας ἂς πρῶτον ἐπλημμέλουν ἀφίε- σθαι. Η τοῦτό φησιν· Ἔδει με πρὸ τοῦ σώματος Κάσασθαί σου τὴν ψυχήν. Ἐπεὶ ἐὰν μὴ τοῦτο γένη- ται, ἐπὶ πλεῖον ἀμαρτάνεις λαβὼν ἰσχὺν εἰς τὸ περιο πατεῖν. Εἰ γὰρ καὶ μὴ ἐζήτησας τοῦτο, ἀλλ᾽ ἐγὼ ὡς Θεός ὁρῶ τὰ τῆς ψυχῆς πάθη ἐξ ὧν καὶ ἡ νόσος σας συμβέβηκε. οὖν ὁ Σωτὴρ, ἐπειδὴ ἀναγκαῖον ἦν, οὐκ εὐαριθμήτου πληθύος τῶν Γραμματέων καὶ Φαρισαίων συνει λεγμένης, γενέσθαι τι τῶν ὅτι μάλιστα θεοπρεπις- στάτων εἰς ὄνησιν αὐτῶν, μικρὰ γὰρ ἐφρόνουν περὶ αὐτοῦ, ᾠκονομήθη τι πάλιν τῶν τεθαυμασμένων· ἔῤῥιπτο μὲν γὰρ ἐπὶ κλίνης παράλυτος ἀνὴρ, ανιάτω νόσῳ κεκρατημένος· ἐπειδὴ ἀσθενοῦσα πρὸς τ σμίαν ἡ τῶν ἰατρῶν ἠλέγχετο τέχνη, πρὸς τὸν ἄνωθεν καὶ ἐξ οὐρανῶν ἰατρὸν παρὰ τῶν οἰκείων ἀπεκομίζετο. ὡς δὲ ἦν ἐν ὄψει λοιπὸν τοῦ θεραπεύειν ισχύοντος, δεκτή μὲν αὐτοῦ γέγονεν ἡ πίστις· ὅτι δέ ἐστιν ἁμαρτίας ἀναιρετική, δείκνυσιν εὐθὺς ὁ Χρι- στός· ἐπεφώνει γὰρ τῷ κειμένῳ· « Αφέωνταί σοι αν ἁμαρτίας σου. » Αλλ' ὡς γε οἶμαι, πρὸς τοῦτο ἐρεῖ εις · Απαλλαγῆναι τῆς νόσου ἐβούλετο, καὶ πῶς ἄφεσιν αὐτῷ τῆς ἁμαρτίας Χριστὸς ἐπηγγέλλετο; Ἵνα μάθῃς ὅτι σεσιγημένως καὶ ἀψοφητὶ Θεὸς κατα σκέπτεται τὰ ἀνθρώπινα, καὶ ἐφορα τῆς ἑκάστου ζωῆς τὴν ὁδόν· οὕτω καὶ γέγραπται· ο Ενώπιον γάρ εἰσι τῶν τοῦ Θεοῦ ὀφθαλμῶν ὁδοὶ ἀνδρὸς, εἰς δὲ πάσας τὰς τροχιάς αὐτοῦ σκοπεύει. » Επειδή δέ ἐστιν ἀγαθὸς, καὶ πάντας ἀνθρώπους θέλει σωθῆναι, διασμήχει πολλάκις ἐξ ἁμαρτιῶν τοὺς ἐνειλημμένους, ἀρρωστίαν ἐμβάλλων τῷ σώματι· οὕτω γάρ που φησι διὰ φωνῆς Ἱερεμίου· «Πόνῳ καὶ μάστιγι παιδευθήσῃ, Ἱερουσαλήμ. ο Έφη δέ που καὶ ὁ Παρ- οιμιαστής· « Υιέ, μὴ ὀλιγώρει παιδείαν Κυρίου, μὴ δὲ ἐκλύου ὑπ' αὐτοῦ ἐλεγχόμενος· ἐν γὰρ ἀγαπ Κύριος, παιδεύει· μαστιγοῖ δὲ πάντα υἱὸν ὄν παρα- δέχεται, ο Καλῶς οὖν ἄρα Χριστὸς τὰς τοῦ νοσεῖν ἀφορμάς, καὶ οἷον τοῦ πάθους τὴν ρίζαν, τουτέστιν τὴν ἁμαρτίαν, προαποκείρειν ἐπαγγέλλεται· ἐξαιρεθείσης γὰρ ταύτης, δι᾿ ἣν καὶ τὸ πάθος, ἔδει πάντως συναναιρεθῆναι τὴν νόσον. Καὶ ἤρξαντο διαλογίζεσθαι οι Γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι λέγοντες, κ. τ. λ. ( Α Ι. Η Ο μὲν οὖν, Τ. 21. Ει Εt COMMENT. IN LUCAM. BIG aliquando sanari aliquem ob alterius fidem), vel etiam credentem ipsum paralyticuın, sanitati resti- tuit. Aliquis tamen dicere malet subdialem fuisse locum, ubi per tegulas paralytici lectum demise- runt, quin omnino tectum diruerent. Cum vero huic Servator dixisset : ‹ Homo, remittuntur tibi peccata tua, > communiter hoc generi humano dicit. Futu- rum quippe erat ut credentes in ipsum, sanati ex animi morbis, peccata quæ antea admiserant deponerent. Vel hoc alt: Οportebat me ante cor pus animam sanare (uam. Nam nisi hoc feret, gravius tu peccares, sumptis grauiendi viribus. Quanquam enim id non postulasti, attamen ege, utpote Deus, novi animæ passiones, unde et mor- bus tibi accidit. ferentium scilicet, non paralytici (contingit enim B Egregie itaque Servator, quia oportebat, præ- sente haud modica Scribarum ac Pharisæorum turba, Aeri aliquem Deo maxime dignum actum ob Morum utilitatem: etenim satis humiliter de eo sentiebant: sapienti consilio curatum est ut mirum aliquid eveniret. Jacebat enim in lecto paralyticus vir, insanabili morbo correptus; qui postea quam medicorum arte juvari non potuerat, ad supernum- cœlestemque medicum a suis deferebatur; atque ubi coram illo stetit qui mederi valebat, visa est ejus fides digna respectu, quam ut peccati dele- » (A f. 87, Bf. b, C. f. 116, H f. b) Kaλws C D nam Domini, nec delicias cum ab eo corriperis : b, C f. b, f. 971) Prov. v, 21. Tim. 11, 4. ss Jerem. vi, 7, 8. tricem esse ostenderet, statim Christus jacenti Inclamavit : e Remittuntur tibi peccata tua. At qui, ut arbitror, llc dicet aliquis, Si quidem ille morbo liberari volebat, cur ei Christus pecrati remissionem nuntiabat? Nempe ut discas, tacite et sine ullo strepitu res humanas Deum iuspicere, et singulorum viventium semitas observare. Sic enim scriptum est : (Ante oculos Domini viæ hominis, et omnes semitas ejus scrutatur "., Quia vero bonus est, atque omnes homines vult salvos fieri ", purgat sæpe peccatis implicitos, infirmitate in cor- pus immissa. Sic enim alicubi voce Jeremiæ dixit : Ærumna et flagris erudieris, Jerusalem ". Item proverbialis auctor : « Fili, cave negligas discipli- quem enim diligit Dominus, corripit; et omnem sibi acceptum filium flagellat "., Egregie itaque Christus aegrotandi causas, et quasi morbi radi- cem, culpam scilicet, abscindere se denuntiat. Nam- que hac aniota, quæ origo infirmitatis est, mor- bum omnino simul auferri necesse erat. ceperunt cogitare Scribm ac Pharisei, dicentes, etc. ille quidem, prout dictum est, Deo dignar » Prov. iii, 11. (3) Observa Cyrilli doetriam de sanctorum meritis, que et aliis fiunt utilia.
PG 72:567μαστιγοῖ δὲ πάντα υἱὸν ὃν παραδέχεται.» Καλῶς οὖν ἄρα Χριστὸς τὰς τοῦ νοσεῖν ἀφορμὰς, καὶ οἷον τοῦ πάθους τὴν ῥίζαν, τουτέστιν τὴν ἁμαρτίαν, προαποκείρειν ἐπαγγέλλεται· ἐξαιρεθείσης γὰρ ταύτης, δι’ ἣν καὶ τὸ πάθος, ἕδει πάντως συναναιρεθῆναι τὴν νόσον. «Καὶ ἤρξαντο διαλογίζεσθαι οἱ Γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι λέγοντες, κ.τ.λ.» (α φ. 87 β, ξ φ. 116 β, η φ. 271) Ὁ μὲν οὖν, ὅπερ εἴρηται, θεοπρεπεστάτην ἔχων τὴν ἐξουσίαν, τὴν τῶν ἁμαρτιῶν ἄφεσιν ἐπηγγέλλετο· θορυβεῖ δὲ πάλιν ὁ λόγος τὸ δυσμαθὲς καὶ βάσκανον τῶν Φαρισαίων ἐργαστήριον· προσελάλουν γὰρ ἀλλήλοις· Τίς οὗτός ἐστιν ὃς λαλεῖ βλασφημίας; Ἀλλ’ οὐκ ἂν ἔφης ταῦτα, ὦ Φαρισαῖε, περὶ αὐτοῦ, εἰ τὰς θείας ἠπίστασο Γραφὰς, εἰ τῶν προφητικῶν ἐμέμνησο λόγων, εἰ τὸ σεπτὸν καὶ μέγα τῆς ἐνανθρωπήσεως συνῆκας μυστήριον. Βλασφημίας δὲ ἐγκλήματι περιβάλλουσι, τὴν ἐσχάτην αὐτοῦ καθορίζοντες δίκην, καὶ θάνατον καταψηφιζόμενοι· τὸν γὰρ εἰπόντα δυσφημίας κατὰ τοῦ Θεοῦ θάνατον ὑπομένειν ὁ διὰ τοῦ Μωϋσέως προσέταττε νόμος. Ἐπειδὴ δὲ ἅπαξ τοῦτο τετολμήκασι, δείκνυσιν εὐθὺς ὅτι Θεός ἐστιν, ἵνα πάλιν οὐ φορητῶς δυσσεβοῦντας ἐλέγξῃ.
Α ὅπερ είρηται, θεοπρεπεστάτην ἔχων τὴν ἐξουσίαν, ο τὴν τῶν ἁμαρτιῶν ἄφεσιν ἐπηγγέλλετο· θορυβεί δε πάλιν ὁ λόγος τὸ δυσμαθὲς καὶ βάσκανον τῶν Φαρι- σαίων ἐργαστήριον· προσελάλουν γὰρ ἀλλήλοις· Τίς οὗτός ἐστιν ὃς λαλεῖ βλασφημίας; Αλλ' οὐκ ἂν ἔφης ταῦτα, ὦ Φαρισαῖε, περὶ αὐτοῦ, εἰ τὰς θείας ἐπίσ στασο Γραφάς, εἰ τῶν προφητικῶν ἐμέμνησο λόγων, εἰ τὸ σεπτὸν καὶ μέγα τῆς ἐνανθρωπήσεως συνήκας μυστήριον. Βλασφημίας δὲ ἐγκλήματι περιβάλλουσι, τὴν ἐσχάτην αὐτοῦ καθορίζοντες δίκην, καὶ θάνατον καταψηφιζόμενοι· τὸν γὰρ εἰπόντα δυσφημίας κατά τοῦ Θεοῦ θάνατον ὑπομένειν ὁ διὰ τοῦ Μωϋσέως προσέταττε νόμος. Ἐπειδὴ δὲ ἅπαξ τοῦτο τετολμή κασι, δείκνυσιν εὐθὺς ὅτι Θεός ἐστιν, ἵνα πάλιν οὐ φορητῶς δυσσεβοῦντας ἐλέγξῃ. Τί γάρ, φησί, διπλο- γίζεσθε ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν; Οὐκοῦν, ὅταν λέγεις, ὦ Φαρισαῖε, Τίς δύναται ἁμαρτίας ἀφιέναι, εἰ μὴ εἷς ὁ Θεός; ἐρῷ σοι κἀγώ· Τίς δύναται καρδίας εἰδέναι καὶ τοὺς ἐν τῷ βάθει τῆς διανοίας λογισμούς καθορᾷν, εἰ μὴ μόνος ὁ Θεός ; Αὐτὸς γάρ πού φησι διὰ φωνῆς τῶν προφητῶν, ὅτι « Εγώ Κύριος ἐτάζων. καρδίας, καὶ δοκιμάζων νεφρούς. » Έφη δέ που καὶ ὁ Δαβὶδ περί τε αὐτοῦ καὶ ἡμῶν· «Ο πλάσας κατὰ μόνας τὰς καρδίας αὐτῶν. » Οὐκοῦν ὁ εἰδὼς καρδίας τε καὶ νεφροὺς ὡς Θεός, οὗτος ἀφίησι καὶ ἁμαρτίας ὡς Θεός. Ινα δὲ εἰδῆτε ὅτι ἐξουσίαν ἔχει ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου, κ. τ. λ. ( Α Η Εἶτα ἐπειδὴ γὰρ ἐν μὲν τῷ εἰπεῖν, ο 'Αφέωνταί σοι αἱ ἁμαρτίας σου, ο τόπος ἐστὶ πολλάκις ἀπιστίας εὐάφορμος· ἀφιεμένας γὰρ ἁμαρτίας ἄνθρωπος οὐχ ὁρᾷ τοῖς τοῦ σώματος ὀφθαλμοῖς· τὸ δὲ ἀποβαλεῖν τὴν νόσον, καὶ ἀνα- στάντα περιπατεῖν τὸν παράλυτον, ἀπόδειξιν ἔχει σαφῆ τῆς θεοπρεποῦς ἰσχύος, ἐπάγει· «Ἐγερθεὶς ἆρον τὸ κλινίδιόν σου, καὶ ὕπαγε εἰς τὸν οἶκόν σου. » ( Α Η "Ο δὴ καὶ πέπρακται · ὑπενόστησε γὰρ εἰς τὴν οἰκίαν, τῆς οὕτω μακράς ἀῤῥωστίας ἀπηλλαγμένος. Δέδεικται τοίνυν δι' αὐτοῦ τοῦ πράγματος, ὅτι ἐξουσίαν ἔχει ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώ που ἐπὶ γῆς ἀφιέναι αμαρτίας. Καὶ περὶ τίνος ἄρα τοῦτό φησιν; ἆρα περὶ αὐτοῦ ἢ καὶ περὶ ἡμῶν ; Αληθὲς τοῦτό τε κἀκεῖνο· αὐτὸς μὲν γὰρ ὡς ἐναν θρωπήσας Θεός, ὡς τοῦ νόμου Κύριος, ἀφίησιν ἁμαρτίας· ἐλάβομεν δὲ καὶ ἡμεῖς παρ' αὐτοῦ τὴν οὕτω λαμπρὰν καὶ ἀξιοθαύμαστον χάριν · ἐστεφάνωσε γὰρ τὴν ἀνθρώπου φύσιν καὶ τῇ τοιᾷδε τιμῇ· καὶ γοῦν ἔφη τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις· . Αμήν λέγω ὑμῖν, ὅσα ἂν δήσητε ἐπὶ τῆς γῆς, ἔσται δεδεμένα έν τοῖς οὐρανοῖς· καὶ ὅσα ἂν λύσητε ἐπὶ τῆς γῆς, ἔσται λελυμένα ἐν τοῖς οὐρανοῖς. • Καὶ πάλιν· « Αν τινων ἀφῆτε τὰς ἁμαρτίας, ἀφίενται αὐτοῖς· ἄν τινων κρατῆτε, κεκράτηνται. » Πότε δὲ ταῦτα πρὸς αὐτοὺς εὑρίσκεται λέγων ; Ὅτε πατήσας τοῦ θανάτου το κράτος καὶ ἐγηγερμένος ἐκ νεκρῶν, ἐνεφύσησεν αὐτοῖς λέγων· « Λάβετε Πνεῦμα ἅγιον, ο 'Αποδείξας γὰρ αὐτοὺς τῆς αὐτοῦ φύσεως κοινωνούς, καὶ ἐνος- * ព S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. apprimo potestatem habens, peccatorum remissio- nem nuntiabat. Verumtamen hic rursus sermo Indocilem invidamque Pharisæorum officinam con- turbat. Colloquebantur enim : Quis est hic qui dicit blasphemias? Atqui non ita loquereris, Pharisee, de illo, si divinas callures Scripturas, si prophetico- rum meminisses verborum, si venerabile ac ma- gnum incarnationis intelligeres sacramentum. Nunc el crimen blasphemiæ impingunt, supremam de- cernentes pœnam, mortis reum damnantes : nam qui blasphemiam pronuntiasset adversus Deum, hunc perpeti supplicium Mosaica lex jubebat. Jam quia talia audebant, demonstrat illico se esse Deum, ut intolerabilem ipsorum impietatem coarguat. Nam quid, ait, cogitatis in cordibus vestris? Ergo cum dicis, o Pharisæe: Quis potest peccata dimittere, nisi unus Deus? ego quoque tibi dicam : Quis polest corda nosse, et intima in mente cogitatio- wes pervidere, nisi solus Deus? Ipse enim alicubi dicit prophetarum voce: ‹ Ego Dominus corda scru- tans, el renes explorans ". » Ait item David de se simul et nobis : « Qui finxit sigillatim corda eo- rum “.› Ergo qui corda novit ac renes utpote Deus, hic peccata quoque dimittit tanquam Deus. V. 24. Ut autem cognoscatis quia Filius homi- nis habet potestatem, etc. Deinde quia dicendo ● dimittuntur tibi peccata tua › locus adhuc verisimilis incredulitati superest ; nam remissa, peccata homo non videt corporeis oculis; paralyticus autem pulso morbo surgens et gradiens,, plane demonstrat Deo congruam poten- tiam ; addit : Surgense tolle grabatum tuum, et vade in domum tuam; › quod reapse peractum fuit; pro- ſectus est enim domuni suam ille tam longa inür- mitate liberatus. Demonstratum est itaque ipso facto Filium hominis potestatem habere dimittendi in terra peccata, Jam vero de quonam hoc dicit? utrum de se, an etiam de nobis? Utrumque verum est. Ipse enim tanquam Deus hunanatus, legisque Dominus, peccata remittit: verumtamen nos quoque tam splendidam miramque accepimus ab eo gratiam. Namque hac etiam dignitate natu- ram hominis voluit exornare, Ait itaque sanctis apostolis : • Amen dico vobis, quæcunque ligave- ritis super terram, ligata erunt et in cœlis : et quæcunque solveritis super terram, soluta erunt et in calis ". » Et rursus : Quorum reniseritis pec- cata, remittuntur eis : et quorum retinueritis, re- teuta sunt s. » Quandonam autem hæc illis dixisse comperitur? Nempe cum calcata mortis potentia, et e mortuis suscitatus, insulavit eis dicens : « Acci- pite Spiritum sanctum ”. › Nam cum eos suæ na- turæ participes demonstrasset, eisdemque sanctum Spiritum inhabitare fecisset, tunc suæ quoque ma- jestatis participes effecit, potestatem tribuens, re- B C D f. 88, f. 972) f. 88, f. ) Jerem. xvi, 10. ** Psal. xxxı, 15. sr Matth. xvii, 18. Joan. **, 23. * ibid. 82.
Τί γὰρ, φησὶ, διαλογίζεσθε ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν; Οὐκοῦν, ὅταν λέγεις, ὦ Φαρισαῖε, Τίς δύναται ἁμαρτίας ἀφιέναι, εἰ μὴ εἷς ὁ Θεός; ἐρῷ σοι κἀγώ· Τίς δύναται καρδίας εἰδέναι καὶ τοὺς ἐν τῷ βάθει τῆς διανοίας λογισμοὺς καθορᾷν, εἰ μὴ μόνος ὁ Θεός; Αὐτὸς γάρ πού φησι διὰ φωνῆς τῶν προφητῶν, ὅτι «Ἐγὼ Κύριος ἐτάζων καρδίας, καὶ δοκιμάζων νεφρούς.» Ἔφη δέ που καὶ ὁ Δαβὶδ περί τε αὐτοῦ καὶ ἡμῶν· «Ὁ πλάσας κατὰ μόνας τὰς καρδίας αὐτῶν.» Οὐκοῦν ὁ εἰδὼς καρδίας τε καὶ νεφροὺς ὡς Θεὸς, οὗτος ἀφίησι καὶ ἁμαρτίας ὡς Θεός. «Ἵνα δὲ εἰδῆτε ὅτι ἐξουσίαν ἔχει ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου, κ.τ.λ.» (α φ. 88, η φ. 272) Εἶτα ἐπειδὴ ἐν μὲν γὰρ τῷ εἰπεῖν, «Ἀφέωνταί σοι αἱ ἁμαρτίαι σου,» τόπος ἐστὶ πολλάκις ἀπιστίας εὐάφορμος· ἀφιεμένας γὰρ ἁμαρτίας ἄνθρωπος οὐχ ὁρᾷ τοῖς τοῦ σώματος ὀφθαλμοῖς· τὸ δὲ ἀποβαλεῖν τὴν νόσον, καὶ ἀναστάντα περιπατεῖν τὸν παράλυτον, ἀπόδειξιν ἔχει σαφῆ τῆς θεοπρεποῦς ἰσχύος, ἐπάγει· «Ἐγερθεὶς ἆρον τὸ κλινίδιόν σου, καὶ ὕπαγε εἰς τὸν οἶκόν σου.» (α φ. 88, η φ. 273) Ὃ δὴ καὶ πέπρακται· ὑπενόστησε γὰρ εἰς τὴν οἰκίαν, τῆς οὕτω μακρᾶς ἀῤῥωστίας ἀπηλλαγμένος.
Α ὅπερ είρηται, θεοπρεπεστάτην ἔχων τὴν ἐξουσίαν, ο τὴν τῶν ἁμαρτιῶν ἄφεσιν ἐπηγγέλλετο· θορυβεί δε πάλιν ὁ λόγος τὸ δυσμαθὲς καὶ βάσκανον τῶν Φαρι- σαίων ἐργαστήριον· προσελάλουν γὰρ ἀλλήλοις· Τίς οὗτός ἐστιν ὃς λαλεῖ βλασφημίας; Αλλ' οὐκ ἂν ἔφης ταῦτα, ὦ Φαρισαῖε, περὶ αὐτοῦ, εἰ τὰς θείας ἐπίσ στασο Γραφάς, εἰ τῶν προφητικῶν ἐμέμνησο λόγων, εἰ τὸ σεπτὸν καὶ μέγα τῆς ἐνανθρωπήσεως συνήκας μυστήριον. Βλασφημίας δὲ ἐγκλήματι περιβάλλουσι, τὴν ἐσχάτην αὐτοῦ καθορίζοντες δίκην, καὶ θάνατον καταψηφιζόμενοι· τὸν γὰρ εἰπόντα δυσφημίας κατά τοῦ Θεοῦ θάνατον ὑπομένειν ὁ διὰ τοῦ Μωϋσέως προσέταττε νόμος. Ἐπειδὴ δὲ ἅπαξ τοῦτο τετολμή κασι, δείκνυσιν εὐθὺς ὅτι Θεός ἐστιν, ἵνα πάλιν οὐ φορητῶς δυσσεβοῦντας ἐλέγξῃ. Τί γάρ, φησί, διπλο- γίζεσθε ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν; Οὐκοῦν, ὅταν λέγεις, ὦ Φαρισαῖε, Τίς δύναται ἁμαρτίας ἀφιέναι, εἰ μὴ εἷς ὁ Θεός; ἐρῷ σοι κἀγώ· Τίς δύναται καρδίας εἰδέναι καὶ τοὺς ἐν τῷ βάθει τῆς διανοίας λογισμούς καθορᾷν, εἰ μὴ μόνος ὁ Θεός ; Αὐτὸς γάρ πού φησι διὰ φωνῆς τῶν προφητῶν, ὅτι « Εγώ Κύριος ἐτάζων. καρδίας, καὶ δοκιμάζων νεφρούς. » Έφη δέ που καὶ ὁ Δαβὶδ περί τε αὐτοῦ καὶ ἡμῶν· «Ο πλάσας κατὰ μόνας τὰς καρδίας αὐτῶν. » Οὐκοῦν ὁ εἰδὼς καρδίας τε καὶ νεφροὺς ὡς Θεός, οὗτος ἀφίησι καὶ ἁμαρτίας ὡς Θεός. Ινα δὲ εἰδῆτε ὅτι ἐξουσίαν ἔχει ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου, κ. τ. λ. ( Α Η Εἶτα ἐπειδὴ γὰρ ἐν μὲν τῷ εἰπεῖν, ο 'Αφέωνταί σοι αἱ ἁμαρτίας σου, ο τόπος ἐστὶ πολλάκις ἀπιστίας εὐάφορμος· ἀφιεμένας γὰρ ἁμαρτίας ἄνθρωπος οὐχ ὁρᾷ τοῖς τοῦ σώματος ὀφθαλμοῖς· τὸ δὲ ἀποβαλεῖν τὴν νόσον, καὶ ἀνα- στάντα περιπατεῖν τὸν παράλυτον, ἀπόδειξιν ἔχει σαφῆ τῆς θεοπρεποῦς ἰσχύος, ἐπάγει· «Ἐγερθεὶς ἆρον τὸ κλινίδιόν σου, καὶ ὕπαγε εἰς τὸν οἶκόν σου. » ( Α Η "Ο δὴ καὶ πέπρακται · ὑπενόστησε γὰρ εἰς τὴν οἰκίαν, τῆς οὕτω μακράς ἀῤῥωστίας ἀπηλλαγμένος. Δέδεικται τοίνυν δι' αὐτοῦ τοῦ πράγματος, ὅτι ἐξουσίαν ἔχει ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώ που ἐπὶ γῆς ἀφιέναι αμαρτίας. Καὶ περὶ τίνος ἄρα τοῦτό φησιν; ἆρα περὶ αὐτοῦ ἢ καὶ περὶ ἡμῶν ; Αληθὲς τοῦτό τε κἀκεῖνο· αὐτὸς μὲν γὰρ ὡς ἐναν θρωπήσας Θεός, ὡς τοῦ νόμου Κύριος, ἀφίησιν ἁμαρτίας· ἐλάβομεν δὲ καὶ ἡμεῖς παρ' αὐτοῦ τὴν οὕτω λαμπρὰν καὶ ἀξιοθαύμαστον χάριν · ἐστεφάνωσε γὰρ τὴν ἀνθρώπου φύσιν καὶ τῇ τοιᾷδε τιμῇ· καὶ γοῦν ἔφη τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις· . Αμήν λέγω ὑμῖν, ὅσα ἂν δήσητε ἐπὶ τῆς γῆς, ἔσται δεδεμένα έν τοῖς οὐρανοῖς· καὶ ὅσα ἂν λύσητε ἐπὶ τῆς γῆς, ἔσται λελυμένα ἐν τοῖς οὐρανοῖς. • Καὶ πάλιν· « Αν τινων ἀφῆτε τὰς ἁμαρτίας, ἀφίενται αὐτοῖς· ἄν τινων κρατῆτε, κεκράτηνται. » Πότε δὲ ταῦτα πρὸς αὐτοὺς εὑρίσκεται λέγων ; Ὅτε πατήσας τοῦ θανάτου το κράτος καὶ ἐγηγερμένος ἐκ νεκρῶν, ἐνεφύσησεν αὐτοῖς λέγων· « Λάβετε Πνεῦμα ἅγιον, ο 'Αποδείξας γὰρ αὐτοὺς τῆς αὐτοῦ φύσεως κοινωνούς, καὶ ἐνος- * ព S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. apprimo potestatem habens, peccatorum remissio- nem nuntiabat. Verumtamen hic rursus sermo Indocilem invidamque Pharisæorum officinam con- turbat. Colloquebantur enim : Quis est hic qui dicit blasphemias? Atqui non ita loquereris, Pharisee, de illo, si divinas callures Scripturas, si prophetico- rum meminisses verborum, si venerabile ac ma- gnum incarnationis intelligeres sacramentum. Nunc el crimen blasphemiæ impingunt, supremam de- cernentes pœnam, mortis reum damnantes : nam qui blasphemiam pronuntiasset adversus Deum, hunc perpeti supplicium Mosaica lex jubebat. Jam quia talia audebant, demonstrat illico se esse Deum, ut intolerabilem ipsorum impietatem coarguat. Nam quid, ait, cogitatis in cordibus vestris? Ergo cum dicis, o Pharisæe: Quis potest peccata dimittere, nisi unus Deus? ego quoque tibi dicam : Quis polest corda nosse, et intima in mente cogitatio- wes pervidere, nisi solus Deus? Ipse enim alicubi dicit prophetarum voce: ‹ Ego Dominus corda scru- tans, el renes explorans ". » Ait item David de se simul et nobis : « Qui finxit sigillatim corda eo- rum “.› Ergo qui corda novit ac renes utpote Deus, hic peccata quoque dimittit tanquam Deus. V. 24. Ut autem cognoscatis quia Filius homi- nis habet potestatem, etc. Deinde quia dicendo ● dimittuntur tibi peccata tua › locus adhuc verisimilis incredulitati superest ; nam remissa, peccata homo non videt corporeis oculis; paralyticus autem pulso morbo surgens et gradiens,, plane demonstrat Deo congruam poten- tiam ; addit : Surgense tolle grabatum tuum, et vade in domum tuam; › quod reapse peractum fuit; pro- ſectus est enim domuni suam ille tam longa inür- mitate liberatus. Demonstratum est itaque ipso facto Filium hominis potestatem habere dimittendi in terra peccata, Jam vero de quonam hoc dicit? utrum de se, an etiam de nobis? Utrumque verum est. Ipse enim tanquam Deus hunanatus, legisque Dominus, peccata remittit: verumtamen nos quoque tam splendidam miramque accepimus ab eo gratiam. Namque hac etiam dignitate natu- ram hominis voluit exornare, Ait itaque sanctis apostolis : • Amen dico vobis, quæcunque ligave- ritis super terram, ligata erunt et in cœlis : et quæcunque solveritis super terram, soluta erunt et in calis ". » Et rursus : Quorum reniseritis pec- cata, remittuntur eis : et quorum retinueritis, re- teuta sunt s. » Quandonam autem hæc illis dixisse comperitur? Nempe cum calcata mortis potentia, et e mortuis suscitatus, insulavit eis dicens : « Acci- pite Spiritum sanctum ”. › Nam cum eos suæ na- turæ participes demonstrasset, eisdemque sanctum Spiritum inhabitare fecisset, tunc suæ quoque ma- jestatis participes effecit, potestatem tribuens, re- B C D f. 88, f. 972) f. 88, f. ) Jerem. xvi, 10. ** Psal. xxxı, 15. sr Matth. xvii, 18. Joan. **, 23. * ibid. 82.
PG 72:569Δέδεικται τοίνυν δι’ αὐτοῦ τοῦ πράγματος, ὅτι ἐξουσίαν ἔχει ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐπὶ γῆς ἀφιέναι ἁμαρτίας. Καὶ περὶ τίνος ἆρα τοῦτό φησιν; ἆρα περὶ αὑτοῦ ἢ καὶ περὶ ἡμῶν, Ἀληθὲς τοῦτό τε κἀκεῖνο· αὐτὸς μὲν γὰρ ὡς ἐνανθρωπήσας Θεὸς, ὡς τοῦ νόμου Κύριος, ἀφίησιν ἁμαρτίας· ἐλάβομεν δὲ καὶ ἡμεῖς παρ’ αὐτοῦ τὴν οὕτω λαμπρὰν καὶ ἀξιοθαύμαστον χάριν· ἐστεφάνωσε γὰρ τὴν ἀνθρώπου φύσιν καὶ τῇ τοιᾷδε τιμῇ· καὶ γοῦν ἔφη τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις· «Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅσα ἂν δήσητε ἐπὶ τῆς γῆς, ἔσται δεδεμένα ἐν τοῖς οὐρανοῖς· καὶ ὅσα ἂν λύσητε ἐπὶ τῆς γῆς, ἔσται λελυμένα ἐν τοῖς οὐρανοῖς.» Καὶ πάλιν· «Ἄν τινων ἀφῆτε τὰς ἁμαρτίας, ἀφίενται αὐτοῖς· ἄν τινων κρατῆτε, κεκράτηνται.» Πότε δὲ ταῦτα πρὸς αὐτοὺς εὑρίσκεται λέγων; Ὅτε πατήσας τοῦ θανάτου τὸ κράτος καὶ ἐγηγερμένος ἐκ νεκρῶν, ἐνεφύσησεν αὐτοῖς λέγων· «Λάβετε Πνεῦμα ἅγιον.» Ἀποδείξας γὰρ αὐτοὺς τῆς αὐτοῦ φύσεως κοινωνοὺς, καὶ ἐνοικίσας αὐτοῖς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, τότε καὶ τῆς ἑαυτοῦ δόξης ἀπέφηνε κοινωνοὺς, δοὺς ἐξουσίαν ἀφιέναι τε καὶ κρατεῖν ἁμαρτίας.
κίσας αὐτοῖς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, τότε καὶ τῆς ἑαυ- τοῦ δόξης ἀπέφηνε κοινωνούς, τοὺς ἐξουσίαν ἀφιέναι τε καὶ κρατεῖν ἁμαρτίας. Ότι τοίνυν ἡμεῖς αὐτὸ δὲ τοῦτο πληροῦν προστεταγμεθα, πῶς οὐ πολὺ μᾶλλον αὐτὸς ἀφίησιν ἁμαρτίας, ὁ δοὺς ἑτέροις τὴν ἐξουσίαν τοῦ δύνασθαι τοῦτο δρᾷν (1) ; Καὶ ἐθεάσατο τελώνην ονόματι Λευΐν. λώνης γὰρ ἦν ὁ Λευῖς, ἀνὴρ ἅπληστος εἰς φιλοκερ- δείας, ἀχάλινος εἰς πλεονεξίαν, τῶν οὐδὲν αὐτῷ προσηκόντων ἄδικος εραστής· τοῦτο γὰρ τοῖς τελώ ναις τὸ ἐπιτήδευμα. Ἀλλ᾽ ἐξ αὐτῶν ἡρπάζετο τῶν τῆς ἀδικίας ἐργαστηρίων, καὶ σέσωνται παραδόξως, κεκληκότος αὐτὸν τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χρι- στοῦ· ἔφη γὰρ αὐτῷ· « Ακολούθει μοι· ὁ δὲ πάντα ἀφεὶς, ἠκολούθησεν αὐτῷ. » - (Α Γ. 89, Η Γ. Ορᾶς ὡς ἀληθεύει λέγων ὁ σοφώτατος Παῦλος, ὡς Χριστὸς ἦλθεν ἁμαρτωλοὺς σῶσαι ; υρᾶς ὡς σαρ χωθεὶς ὁ μονογενής τοῦ Θεοῦ Λόγος τὰ σκεύη τοῦ διαβόλου μετέστησεν εἰς ἑαυτόν; Καὶ σέσωσται μὲν ὁ Λευΐς, ἡμῖν δὲ τὸ πρᾶγμα χρηστάς ενεποίησε τὰς ἐλπίδας. Ως γὰρ σώσει τὸ μετανοεῖν, ἐξ αὐτοῦ τοῦ γεγονότος δεδιδάγμεθα. Πιστώσεται δὲ καὶ αὐτὸς ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης Θεὸς διὰ φωνῆς προφήτου λέγων" • Επιστράφητε πρός με, καὶ σωθήσεσθε, οἱ ἀπ' ἐσχάτου τῆς γῆς. » 'Αλλ᾽ οὐδὲν τούτων τοὺς Φαρί σαίους ἐνέτρεψεν· ἀλλ᾽ ἐγκαλοῦσι τοῖς μαθηταῖς · ἄκουε γάρ Καὶ ἐγόγγυζον οἱ Γραμματεῖς αὐτῶν καὶ οἱ Φαρισαῖοι, πρὸς τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ λέγον- τες, χ. τ. λ. εἰαί τινες οἱ τῆς θείας γαληνότητος ἐπιχειροῦντες ἀποστερεῖν τοὺς ταῖς ἁμαρτίαις ἐνειλημμένους· οὐ γὰρ παραδέχονται τὴν μετάνοιαν, ἀλλ᾽ οἷον ἐπιτιμῶσι τῷ σώζοντι, ζητοῦντι τὰ ἑαυτοῦ, καὶ πανταχόθεν συλλέγοντι τὸ ἐσκορπισμένον. Πρὸς οὓς ἐροῦμεν· Εγόγγυζον πρὸ ὑμῶν οἱ Φαρισαῖοι, κεκλημένον ὁρῶντες τὸν Δευῖν, καὶ τελωνῶν ὄχλον συναγηγερ μένων καὶ συνεστιωμένων τῷ πάντων ἡμῶν Σωτῆρι Χριστῷ. Εἶτα προσιόντες τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις, κατητιῶντο λέγοντες· Διὰ τί μετὰ τῶν τελωνῶν ἐσθίετε και πίνετε ; 'Αλλ' ήκουον· Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ὑγιαίνοντες ιατρού. Ο γὰρ τῶν ὅλων Σωτήρ, ἅτε δὴ Ιατρὸς ὑπάρχων πνευμάτων, οὐκ ἀποφοιτᾷ τῶν δεομένων αὐτοῦ, καὶ ὡς διασμῆξαι δυνάμενος, τοῖς οὔπω κεκαθαρμένοις οἰκονομικῶς συνηυλίζετο. Ιδω· μεν δὲ, Φαρισαῖς, τοῦ σοῦ φρονήματος τὴν ἀγερωχίαν· οποίων σοι γεγονέναι αἰτιαμάτων πρόξενος ή κατά τῶν ἐν ἁμαρτίαις ὀφρύς, αὐτὸν λάβωμεν ἐξηγητήν, – I COMMENT. IN LUCAM. hoc idem facere jussi fuimus, quanto magis ille peccata dimittit, qui aliis ejus rei faciendæ faculta- tem tradidit? A mittendi vel etiam retinendi peccata. Jam quia nos (A f. b, B f. 60, C. f. b, H f. 275) Ts- b) B - (A f. H f. V. 27. Et vidit publicanum nomine Levi. Publicanus quippe erat Levi, homo lucris Insa- tfabilis, efrenatus ad avaritiam, bonorum non suo- rum injustus appetitor. Sunt enim hæc publicano- rum studia. Nihilo tamen minus ereptus fuit de officina iniquitatis, et præter spem salvatus, vo- cante ipsum communi nostro Servatore Christo, qui dixk ei : « Sequere me. At ille, omnnibus relictis, secutus est eum. » - Viden' quam vere sapientis- simus Paulus dicat ", Christum venisse ob salvan- des peceatores? Viden' ut humanatum unige- nitum Dei Verbum vasa diaboli ad se transtulit? Et salvatus est quidem Levi, nobis vero hæc res bonam spem cravit. Nam quod penitentia salvet, ex acta re docti fuimus. Sed et ipse universalis Dominus Deus prophetæ voce testabitur dicens : ‹ Convertimini ad me, atque ab extremis usque terra salvabimini “. . Sed nibil horum Pharismos permovit ; quinimo exprobrabant discipulis. Audi eniın : sui, dicentes ad discipulos ejus, etc. V. 30. Et murmurabant Scribæ eorum et Phari- C (A f. 89, Cf. 117, G f. b, H f. b) 'A' D Tim. 1, 15. Isa. XLV, 22. nitentiæ institutionem, datamque a Christo sacer- dotibus absolvendi a peccatis potestatem. Observent etiam Græci quam sit datæ a Christo auctoritati, et buic Cyrilli loquendi modo, magis consentanea for- mula apud Latinos potestativa Ego te absolvo in no- mine, etc., quam Græcorum deprecatoria. Cale- roqui de hac formula controversia copiose Arcu- dius, De concord., lib. iv, cap. el 4, et laudabili At sunt nonnulli, qui divina clementia spoliare nituntur illos qui peccatis se implicuerunt. Non enim pœnitentiam admittunt, sed quodammodo objurgant salvantem, sua quærentem, atque undis que colligentem quod dispersum est. Quos ita nos alfabimur: Murmurarunt ante vos Pharisei, voca- tum cernentes Lovim, et publicanorum turbam congregatorum, el cum communi nostro Servatore Christo epulantium. Accedentes deinde ad sanctos apostolos expostulabant dicentes : Cur cum publi cauis vescimini ac bibitis? Sed responsum accepe- runt : Non est opus medico valemuibus. Namque omnium Servator, utpote spirituum medicus, nor. fugit a quærentibus se ; sed quia abluere poterat, prudente consilio cum nondum mundis conversaba- tur. Nunc videamus, Pharisæe, mentis tuæ tunio- rem. Quanto tibi crimini ascripta fuerit tua adver- sus peccatores superbia, ipsum audiamus narran- lem, qui omnia novit, Christum. Dixit enim de cum æquitate Goarius in adn. ad Euchologium Gr. p. 351. Benedictus PP. XIV in const. Etsi pastoralis (Bullar. ejus l. 1, p. 172), ritus magis retinendi causa, quain aliquid definiendi, jubet ut Græci ipsi presbyteri, si necessitas urgeat, Latinos absolvant, formula tamen potestativa nostra; cui. si voluerint, superaddant etiain suam deprecata- riam. (4) Observent hæretici evidentem sacramenti pas-
Ὅτι τοίνυν ἡμεῖς αὐτὸ δὴ τοῦτο πληροῦν προστετάγμεθα, πῶς οὐ πολὺ μᾶλλον αὐτὸς ἀφίησιν ἁμαρτίας, ὁ δοὺς ἑτέροις τὴν ἐξουσίαν τοῦ δύνασθαι τοῦτο δρᾷν; «Καὶ ἐθεάσατο τελώνην ὀνόματι Λευί̈ν.» (α φ. 88 β, β φ. 60, ξ φ. 116 β, η φ. 275) Τελώνης γὰρ ἦν ὁ Λευὶ̈ς, ἀνὴρ ἄπληστος εἰς φιλοκερδείας, ἀχάλινος εἰς πλεονεξίαν, τῶν οὐδὲν αὐτῷ προσηκόντων ἄδικος ἐραστής· τοῦτο γὰρ τοῖς τελώναις τὸ ἐπιτήδευμα. Ἀλλ’ ἐξ αὐτῶν ἡρπάζετο τῶν τῆς ἀδικίας ἐργαστηρίων, καὶ σέσωσται παραδόξως, κεκληκότος αὐτὸν τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ· ἔφη γὰρ αὐτῷ· «Ἀκολούθει μοι· ὁ δὲ πάντα ἀφεὶς, ἠκολούθησεν αὐτῷ.6(α φ. 89, η φ. 276 β) Ὁρᾷς ὡς ἀληθεύει λέγων ὁ σοφώτατος Παῦλος, ὡς Χριστὸς ἦλθεν ἁμαρτωλοὺς σῶσαι; Ὁρᾷς ὡς σαρκωθεὶς ὁ μονογενὴς τοῦ Θεοῦ Λόγος τὰ σκεύη τοῦ διαβόλου μετέστησεν εἰς ἑαυτόν; Καὶ σέσωσται μὲν ὁ Λευὶ̈ς, ἡμῖν δὲ τὸ πρᾶγμα χρηστὰς ἐνεποίησε τὰς ἐλπίδας. Ὡς γὰρ σώσει τὸ μετανοεῖν, ἐξ αὐτοῦ τοῦ γεγονότος δεδιδάγμεθα. Πιστώσεται δὲ καὶ αὐτὸς ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης Θεὸς διὰ φωνῆς προφήτου λέγων·
κίσας αὐτοῖς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, τότε καὶ τῆς ἑαυ- τοῦ δόξης ἀπέφηνε κοινωνούς, τοὺς ἐξουσίαν ἀφιέναι τε καὶ κρατεῖν ἁμαρτίας. Ότι τοίνυν ἡμεῖς αὐτὸ δὲ τοῦτο πληροῦν προστεταγμεθα, πῶς οὐ πολὺ μᾶλλον αὐτὸς ἀφίησιν ἁμαρτίας, ὁ δοὺς ἑτέροις τὴν ἐξουσίαν τοῦ δύνασθαι τοῦτο δρᾷν (1) ; Καὶ ἐθεάσατο τελώνην ονόματι Λευΐν. λώνης γὰρ ἦν ὁ Λευῖς, ἀνὴρ ἅπληστος εἰς φιλοκερ- δείας, ἀχάλινος εἰς πλεονεξίαν, τῶν οὐδὲν αὐτῷ προσηκόντων ἄδικος εραστής· τοῦτο γὰρ τοῖς τελώ ναις τὸ ἐπιτήδευμα. Ἀλλ᾽ ἐξ αὐτῶν ἡρπάζετο τῶν τῆς ἀδικίας ἐργαστηρίων, καὶ σέσωνται παραδόξως, κεκληκότος αὐτὸν τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χρι- στοῦ· ἔφη γὰρ αὐτῷ· « Ακολούθει μοι· ὁ δὲ πάντα ἀφεὶς, ἠκολούθησεν αὐτῷ. » - (Α Γ. 89, Η Γ. Ορᾶς ὡς ἀληθεύει λέγων ὁ σοφώτατος Παῦλος, ὡς Χριστὸς ἦλθεν ἁμαρτωλοὺς σῶσαι ; υρᾶς ὡς σαρ χωθεὶς ὁ μονογενής τοῦ Θεοῦ Λόγος τὰ σκεύη τοῦ διαβόλου μετέστησεν εἰς ἑαυτόν; Καὶ σέσωσται μὲν ὁ Λευΐς, ἡμῖν δὲ τὸ πρᾶγμα χρηστάς ενεποίησε τὰς ἐλπίδας. Ως γὰρ σώσει τὸ μετανοεῖν, ἐξ αὐτοῦ τοῦ γεγονότος δεδιδάγμεθα. Πιστώσεται δὲ καὶ αὐτὸς ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης Θεὸς διὰ φωνῆς προφήτου λέγων" • Επιστράφητε πρός με, καὶ σωθήσεσθε, οἱ ἀπ' ἐσχάτου τῆς γῆς. » 'Αλλ᾽ οὐδὲν τούτων τοὺς Φαρί σαίους ἐνέτρεψεν· ἀλλ᾽ ἐγκαλοῦσι τοῖς μαθηταῖς · ἄκουε γάρ Καὶ ἐγόγγυζον οἱ Γραμματεῖς αὐτῶν καὶ οἱ Φαρισαῖοι, πρὸς τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ λέγον- τες, χ. τ. λ. εἰαί τινες οἱ τῆς θείας γαληνότητος ἐπιχειροῦντες ἀποστερεῖν τοὺς ταῖς ἁμαρτίαις ἐνειλημμένους· οὐ γὰρ παραδέχονται τὴν μετάνοιαν, ἀλλ᾽ οἷον ἐπιτιμῶσι τῷ σώζοντι, ζητοῦντι τὰ ἑαυτοῦ, καὶ πανταχόθεν συλλέγοντι τὸ ἐσκορπισμένον. Πρὸς οὓς ἐροῦμεν· Εγόγγυζον πρὸ ὑμῶν οἱ Φαρισαῖοι, κεκλημένον ὁρῶντες τὸν Δευῖν, καὶ τελωνῶν ὄχλον συναγηγερ μένων καὶ συνεστιωμένων τῷ πάντων ἡμῶν Σωτῆρι Χριστῷ. Εἶτα προσιόντες τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις, κατητιῶντο λέγοντες· Διὰ τί μετὰ τῶν τελωνῶν ἐσθίετε και πίνετε ; 'Αλλ' ήκουον· Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ὑγιαίνοντες ιατρού. Ο γὰρ τῶν ὅλων Σωτήρ, ἅτε δὴ Ιατρὸς ὑπάρχων πνευμάτων, οὐκ ἀποφοιτᾷ τῶν δεομένων αὐτοῦ, καὶ ὡς διασμῆξαι δυνάμενος, τοῖς οὔπω κεκαθαρμένοις οἰκονομικῶς συνηυλίζετο. Ιδω· μεν δὲ, Φαρισαῖς, τοῦ σοῦ φρονήματος τὴν ἀγερωχίαν· οποίων σοι γεγονέναι αἰτιαμάτων πρόξενος ή κατά τῶν ἐν ἁμαρτίαις ὀφρύς, αὐτὸν λάβωμεν ἐξηγητήν, – I COMMENT. IN LUCAM. hoc idem facere jussi fuimus, quanto magis ille peccata dimittit, qui aliis ejus rei faciendæ faculta- tem tradidit? A mittendi vel etiam retinendi peccata. Jam quia nos (A f. b, B f. 60, C. f. b, H f. 275) Ts- b) B - (A f. H f. V. 27. Et vidit publicanum nomine Levi. Publicanus quippe erat Levi, homo lucris Insa- tfabilis, efrenatus ad avaritiam, bonorum non suo- rum injustus appetitor. Sunt enim hæc publicano- rum studia. Nihilo tamen minus ereptus fuit de officina iniquitatis, et præter spem salvatus, vo- cante ipsum communi nostro Servatore Christo, qui dixk ei : « Sequere me. At ille, omnnibus relictis, secutus est eum. » - Viden' quam vere sapientis- simus Paulus dicat ", Christum venisse ob salvan- des peceatores? Viden' ut humanatum unige- nitum Dei Verbum vasa diaboli ad se transtulit? Et salvatus est quidem Levi, nobis vero hæc res bonam spem cravit. Nam quod penitentia salvet, ex acta re docti fuimus. Sed et ipse universalis Dominus Deus prophetæ voce testabitur dicens : ‹ Convertimini ad me, atque ab extremis usque terra salvabimini “. . Sed nibil horum Pharismos permovit ; quinimo exprobrabant discipulis. Audi eniın : sui, dicentes ad discipulos ejus, etc. V. 30. Et murmurabant Scribæ eorum et Phari- C (A f. 89, Cf. 117, G f. b, H f. b) 'A' D Tim. 1, 15. Isa. XLV, 22. nitentiæ institutionem, datamque a Christo sacer- dotibus absolvendi a peccatis potestatem. Observent etiam Græci quam sit datæ a Christo auctoritati, et buic Cyrilli loquendi modo, magis consentanea for- mula apud Latinos potestativa Ego te absolvo in no- mine, etc., quam Græcorum deprecatoria. Cale- roqui de hac formula controversia copiose Arcu- dius, De concord., lib. iv, cap. el 4, et laudabili At sunt nonnulli, qui divina clementia spoliare nituntur illos qui peccatis se implicuerunt. Non enim pœnitentiam admittunt, sed quodammodo objurgant salvantem, sua quærentem, atque undis que colligentem quod dispersum est. Quos ita nos alfabimur: Murmurarunt ante vos Pharisei, voca- tum cernentes Lovim, et publicanorum turbam congregatorum, el cum communi nostro Servatore Christo epulantium. Accedentes deinde ad sanctos apostolos expostulabant dicentes : Cur cum publi cauis vescimini ac bibitis? Sed responsum accepe- runt : Non est opus medico valemuibus. Namque omnium Servator, utpote spirituum medicus, nor. fugit a quærentibus se ; sed quia abluere poterat, prudente consilio cum nondum mundis conversaba- tur. Nunc videamus, Pharisæe, mentis tuæ tunio- rem. Quanto tibi crimini ascripta fuerit tua adver- sus peccatores superbia, ipsum audiamus narran- lem, qui omnia novit, Christum. Dixit enim de cum æquitate Goarius in adn. ad Euchologium Gr. p. 351. Benedictus PP. XIV in const. Etsi pastoralis (Bullar. ejus l. 1, p. 172), ritus magis retinendi causa, quain aliquid definiendi, jubet ut Græci ipsi presbyteri, si necessitas urgeat, Latinos absolvant, formula tamen potestativa nostra; cui. si voluerint, superaddant etiain suam deprecata- riam. (4) Observent hæretici evidentem sacramenti pas-
PG 72:570«Ἐπιστράφητε πρός με, καὶ σωθήσεσθε, οἱ ἀπ’ ἐσχάτου τῆς γῆς.» Ἀλλ’ οὐδὲν τούτων τοὺς Φαρισαίους ἐνέτρεψεν· ἀλλ’ ἐγκαλοῦσι τοῖς μαθηταῖς· ἄκουε γάρ· «Καὶ ἐγόγγυζον οἱ Γραμματεῖς αὐτῶν καὶ οἱ Φαρισαῖοι, πρὸς τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ λέγοντες, κ.τ.λ.» (α φ. 89, ξ φ. 117, γ φ. 11 β, η φ. 277 β) Ἀλλ’ εἰσί τινες οἱ τῆς θείας γαληνότητος ἐπιχειροῦντες ἀποστερεῖν τοὺς ταῖς ἁμαρτίαις ἐνειλημμένους· οὐ γὰρ παραδέχονται τὴν μετάνοιαν, ἀλλ’ οἷον ἐπιτιμῶσι τῷ σώζοντι, ζητοῦντι τὰ ἑαυτοῦ, καὶ πανταχόθεν συλλέγοντι τὸ ἐσκορπισμένον. Πρὸς οὓς ἐροῦμεν· Ἐγόγγυζον πρὸ ὑμῶν οἱ Φαρισαῖοι, κεκλημένον ὁρῶντες τὸν Λευὶ̈ν, καὶ τελωνῶν ὄχλον συναγηγερμένων καὶ συνεστιωμένων τῷ πάντων ἡμῶν Σωτῆρι Χριστῷ. Εἶτα προσιόντες τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις, κατῃτιῶντο λέγοντες· Διὰ τί μετὰ τῶν τελωνῶν ἐσθίετε καὶ πίνετε; Ἀλλ’ ἤκουον· Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ὑγιαίνοντες ἰατροῦ. Ὁ γὰρ τῶν ὅλων Σωτὴρ, ἅτε δὴ ἰατρὸς ὑπάρχων πνευμάτων, οὐκ ἀποφοιτᾷ τῶν δεομένων αὐτοῦ, καὶ ὡς διασμῆξαι δυνάμενος, τοῖς οὕπω κεκαθαρμένοις οἰκονομικῶς συνηυλίζετο. Ἴδωμεν δὲ, Φαρισαῖε, τοῦ σοῦ φρονήματος τὴν ἀγερωχίαν·
κίσας αὐτοῖς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, τότε καὶ τῆς ἑαυ- τοῦ δόξης ἀπέφηνε κοινωνούς, τοὺς ἐξουσίαν ἀφιέναι τε καὶ κρατεῖν ἁμαρτίας. Ότι τοίνυν ἡμεῖς αὐτὸ δὲ τοῦτο πληροῦν προστεταγμεθα, πῶς οὐ πολὺ μᾶλλον αὐτὸς ἀφίησιν ἁμαρτίας, ὁ δοὺς ἑτέροις τὴν ἐξουσίαν τοῦ δύνασθαι τοῦτο δρᾷν (1) ; Καὶ ἐθεάσατο τελώνην ονόματι Λευΐν. λώνης γὰρ ἦν ὁ Λευῖς, ἀνὴρ ἅπληστος εἰς φιλοκερ- δείας, ἀχάλινος εἰς πλεονεξίαν, τῶν οὐδὲν αὐτῷ προσηκόντων ἄδικος εραστής· τοῦτο γὰρ τοῖς τελώ ναις τὸ ἐπιτήδευμα. Ἀλλ᾽ ἐξ αὐτῶν ἡρπάζετο τῶν τῆς ἀδικίας ἐργαστηρίων, καὶ σέσωνται παραδόξως, κεκληκότος αὐτὸν τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χρι- στοῦ· ἔφη γὰρ αὐτῷ· « Ακολούθει μοι· ὁ δὲ πάντα ἀφεὶς, ἠκολούθησεν αὐτῷ. » - (Α Γ. 89, Η Γ. Ορᾶς ὡς ἀληθεύει λέγων ὁ σοφώτατος Παῦλος, ὡς Χριστὸς ἦλθεν ἁμαρτωλοὺς σῶσαι ; υρᾶς ὡς σαρ χωθεὶς ὁ μονογενής τοῦ Θεοῦ Λόγος τὰ σκεύη τοῦ διαβόλου μετέστησεν εἰς ἑαυτόν; Καὶ σέσωσται μὲν ὁ Λευΐς, ἡμῖν δὲ τὸ πρᾶγμα χρηστάς ενεποίησε τὰς ἐλπίδας. Ως γὰρ σώσει τὸ μετανοεῖν, ἐξ αὐτοῦ τοῦ γεγονότος δεδιδάγμεθα. Πιστώσεται δὲ καὶ αὐτὸς ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης Θεὸς διὰ φωνῆς προφήτου λέγων" • Επιστράφητε πρός με, καὶ σωθήσεσθε, οἱ ἀπ' ἐσχάτου τῆς γῆς. » 'Αλλ᾽ οὐδὲν τούτων τοὺς Φαρί σαίους ἐνέτρεψεν· ἀλλ᾽ ἐγκαλοῦσι τοῖς μαθηταῖς · ἄκουε γάρ Καὶ ἐγόγγυζον οἱ Γραμματεῖς αὐτῶν καὶ οἱ Φαρισαῖοι, πρὸς τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ λέγον- τες, χ. τ. λ. εἰαί τινες οἱ τῆς θείας γαληνότητος ἐπιχειροῦντες ἀποστερεῖν τοὺς ταῖς ἁμαρτίαις ἐνειλημμένους· οὐ γὰρ παραδέχονται τὴν μετάνοιαν, ἀλλ᾽ οἷον ἐπιτιμῶσι τῷ σώζοντι, ζητοῦντι τὰ ἑαυτοῦ, καὶ πανταχόθεν συλλέγοντι τὸ ἐσκορπισμένον. Πρὸς οὓς ἐροῦμεν· Εγόγγυζον πρὸ ὑμῶν οἱ Φαρισαῖοι, κεκλημένον ὁρῶντες τὸν Δευῖν, καὶ τελωνῶν ὄχλον συναγηγερ μένων καὶ συνεστιωμένων τῷ πάντων ἡμῶν Σωτῆρι Χριστῷ. Εἶτα προσιόντες τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις, κατητιῶντο λέγοντες· Διὰ τί μετὰ τῶν τελωνῶν ἐσθίετε και πίνετε ; 'Αλλ' ήκουον· Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ὑγιαίνοντες ιατρού. Ο γὰρ τῶν ὅλων Σωτήρ, ἅτε δὴ Ιατρὸς ὑπάρχων πνευμάτων, οὐκ ἀποφοιτᾷ τῶν δεομένων αὐτοῦ, καὶ ὡς διασμῆξαι δυνάμενος, τοῖς οὔπω κεκαθαρμένοις οἰκονομικῶς συνηυλίζετο. Ιδω· μεν δὲ, Φαρισαῖς, τοῦ σοῦ φρονήματος τὴν ἀγερωχίαν· οποίων σοι γεγονέναι αἰτιαμάτων πρόξενος ή κατά τῶν ἐν ἁμαρτίαις ὀφρύς, αὐτὸν λάβωμεν ἐξηγητήν, – I COMMENT. IN LUCAM. hoc idem facere jussi fuimus, quanto magis ille peccata dimittit, qui aliis ejus rei faciendæ faculta- tem tradidit? A mittendi vel etiam retinendi peccata. Jam quia nos (A f. b, B f. 60, C. f. b, H f. 275) Ts- b) B - (A f. H f. V. 27. Et vidit publicanum nomine Levi. Publicanus quippe erat Levi, homo lucris Insa- tfabilis, efrenatus ad avaritiam, bonorum non suo- rum injustus appetitor. Sunt enim hæc publicano- rum studia. Nihilo tamen minus ereptus fuit de officina iniquitatis, et præter spem salvatus, vo- cante ipsum communi nostro Servatore Christo, qui dixk ei : « Sequere me. At ille, omnnibus relictis, secutus est eum. » - Viden' quam vere sapientis- simus Paulus dicat ", Christum venisse ob salvan- des peceatores? Viden' ut humanatum unige- nitum Dei Verbum vasa diaboli ad se transtulit? Et salvatus est quidem Levi, nobis vero hæc res bonam spem cravit. Nam quod penitentia salvet, ex acta re docti fuimus. Sed et ipse universalis Dominus Deus prophetæ voce testabitur dicens : ‹ Convertimini ad me, atque ab extremis usque terra salvabimini “. . Sed nibil horum Pharismos permovit ; quinimo exprobrabant discipulis. Audi eniın : sui, dicentes ad discipulos ejus, etc. V. 30. Et murmurabant Scribæ eorum et Phari- C (A f. 89, Cf. 117, G f. b, H f. b) 'A' D Tim. 1, 15. Isa. XLV, 22. nitentiæ institutionem, datamque a Christo sacer- dotibus absolvendi a peccatis potestatem. Observent etiam Græci quam sit datæ a Christo auctoritati, et buic Cyrilli loquendi modo, magis consentanea for- mula apud Latinos potestativa Ego te absolvo in no- mine, etc., quam Græcorum deprecatoria. Cale- roqui de hac formula controversia copiose Arcu- dius, De concord., lib. iv, cap. el 4, et laudabili At sunt nonnulli, qui divina clementia spoliare nituntur illos qui peccatis se implicuerunt. Non enim pœnitentiam admittunt, sed quodammodo objurgant salvantem, sua quærentem, atque undis que colligentem quod dispersum est. Quos ita nos alfabimur: Murmurarunt ante vos Pharisei, voca- tum cernentes Lovim, et publicanorum turbam congregatorum, el cum communi nostro Servatore Christo epulantium. Accedentes deinde ad sanctos apostolos expostulabant dicentes : Cur cum publi cauis vescimini ac bibitis? Sed responsum accepe- runt : Non est opus medico valemuibus. Namque omnium Servator, utpote spirituum medicus, nor. fugit a quærentibus se ; sed quia abluere poterat, prudente consilio cum nondum mundis conversaba- tur. Nunc videamus, Pharisæe, mentis tuæ tunio- rem. Quanto tibi crimini ascripta fuerit tua adver- sus peccatores superbia, ipsum audiamus narran- lem, qui omnia novit, Christum. Dixit enim de cum æquitate Goarius in adn. ad Euchologium Gr. p. 351. Benedictus PP. XIV in const. Etsi pastoralis (Bullar. ejus l. 1, p. 172), ritus magis retinendi causa, quain aliquid definiendi, jubet ut Græci ipsi presbyteri, si necessitas urgeat, Latinos absolvant, formula tamen potestativa nostra; cui. si voluerint, superaddant etiain suam deprecata- riam. (4) Observent hæretici evidentem sacramenti pas-
ὁποίων σοι γεγονέναι αἰτιαμάτων πρόξενος ἡ κατὰ τῶν ἐν ἁμαρτίαις ὀφρὺς, αὐτὸν λάβωμεν ἐξηγητὴν, τὸν πάντα εἰδότα Χριστόν· ἔφη γὰρ περὶ Φαρισαίου μεγαλαυχοῦντος ἐν τῷ προσεύχεσθαι, καὶ τελώνου τινὸς ἑαυτοῦ κατηγοροῦντος· «Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι κατέβη δεδικαιωμένος εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ, παρ’ ἐκεῖνον τὸν Φαρισαῖον.» Ἄρ’ οὖν δεδικαίωται ὁ τελώνης, ὁμολογήσας τὴν ἁμαρτίαν ὑπὲρ τὸν ὑπερόπτην Φαρισαῖον.(β.φ.60) Δι’ ἣν δὲ αἰτίαν ἐπιλαμβάνονται οἱ Φαρισαῖοι τοῦ Σωτῆρος ἁμαρτωλοῖς συνεσθίοντος; Ὅτι νόμος ἦν διαστέλλειν ἀνὰ μέσον ἁγίου καὶ βεβήλου, τουτέστιν ἡγιασμένον μὴ συναναμίγνυσθαι βεβήλοις· τοῦτον ἐκδικοῦντες δῆθεν τὸν νόμον ἐνεκάλουν· τὸ δὲ ἦν φθόνος κατὰ τοῦ Κυρίου, καὶ φιλοσκωμμοσύνη. Δείκνυσιν οὖν αὐτοῖς, ὅτι οὐχ ὡς κριτὴς πάρεστι νῦν, ἀλλ’ ὡς ἰατρός· καὶ ποιεῖ τὸ ἐπιβάλλον τῇ ἰατρικῇ, συνὼν τοῖς ἰάσεως δεομένοις. Ἐπειδὴ δὲ τοῦ πρώτου τὸν λόγον ἐδέξαντο, καὶ ἕτερον προστιθέασιν αἰτιώμενοι τὸ μὴ νηστεύειν τοὺς μαθητὰς, ἐντεῦθεν βουλόμενοι πορίσασθαι λαβὴν κατ’ αὐτοῦ. (α φ. 89 β, β φ. 60, η φ. 278 β) Ὅρα δὲ τὴν ἐπιμονὴν τῆς κακουργίας αὐτῶν.
κίσας αὐτοῖς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, τότε καὶ τῆς ἑαυ- τοῦ δόξης ἀπέφηνε κοινωνούς, τοὺς ἐξουσίαν ἀφιέναι τε καὶ κρατεῖν ἁμαρτίας. Ότι τοίνυν ἡμεῖς αὐτὸ δὲ τοῦτο πληροῦν προστεταγμεθα, πῶς οὐ πολὺ μᾶλλον αὐτὸς ἀφίησιν ἁμαρτίας, ὁ δοὺς ἑτέροις τὴν ἐξουσίαν τοῦ δύνασθαι τοῦτο δρᾷν (1) ; Καὶ ἐθεάσατο τελώνην ονόματι Λευΐν. λώνης γὰρ ἦν ὁ Λευῖς, ἀνὴρ ἅπληστος εἰς φιλοκερ- δείας, ἀχάλινος εἰς πλεονεξίαν, τῶν οὐδὲν αὐτῷ προσηκόντων ἄδικος εραστής· τοῦτο γὰρ τοῖς τελώ ναις τὸ ἐπιτήδευμα. Ἀλλ᾽ ἐξ αὐτῶν ἡρπάζετο τῶν τῆς ἀδικίας ἐργαστηρίων, καὶ σέσωνται παραδόξως, κεκληκότος αὐτὸν τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χρι- στοῦ· ἔφη γὰρ αὐτῷ· « Ακολούθει μοι· ὁ δὲ πάντα ἀφεὶς, ἠκολούθησεν αὐτῷ. » - (Α Γ. 89, Η Γ. Ορᾶς ὡς ἀληθεύει λέγων ὁ σοφώτατος Παῦλος, ὡς Χριστὸς ἦλθεν ἁμαρτωλοὺς σῶσαι ; υρᾶς ὡς σαρ χωθεὶς ὁ μονογενής τοῦ Θεοῦ Λόγος τὰ σκεύη τοῦ διαβόλου μετέστησεν εἰς ἑαυτόν; Καὶ σέσωσται μὲν ὁ Λευΐς, ἡμῖν δὲ τὸ πρᾶγμα χρηστάς ενεποίησε τὰς ἐλπίδας. Ως γὰρ σώσει τὸ μετανοεῖν, ἐξ αὐτοῦ τοῦ γεγονότος δεδιδάγμεθα. Πιστώσεται δὲ καὶ αὐτὸς ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης Θεὸς διὰ φωνῆς προφήτου λέγων" • Επιστράφητε πρός με, καὶ σωθήσεσθε, οἱ ἀπ' ἐσχάτου τῆς γῆς. » 'Αλλ᾽ οὐδὲν τούτων τοὺς Φαρί σαίους ἐνέτρεψεν· ἀλλ᾽ ἐγκαλοῦσι τοῖς μαθηταῖς · ἄκουε γάρ Καὶ ἐγόγγυζον οἱ Γραμματεῖς αὐτῶν καὶ οἱ Φαρισαῖοι, πρὸς τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ λέγον- τες, χ. τ. λ. εἰαί τινες οἱ τῆς θείας γαληνότητος ἐπιχειροῦντες ἀποστερεῖν τοὺς ταῖς ἁμαρτίαις ἐνειλημμένους· οὐ γὰρ παραδέχονται τὴν μετάνοιαν, ἀλλ᾽ οἷον ἐπιτιμῶσι τῷ σώζοντι, ζητοῦντι τὰ ἑαυτοῦ, καὶ πανταχόθεν συλλέγοντι τὸ ἐσκορπισμένον. Πρὸς οὓς ἐροῦμεν· Εγόγγυζον πρὸ ὑμῶν οἱ Φαρισαῖοι, κεκλημένον ὁρῶντες τὸν Δευῖν, καὶ τελωνῶν ὄχλον συναγηγερ μένων καὶ συνεστιωμένων τῷ πάντων ἡμῶν Σωτῆρι Χριστῷ. Εἶτα προσιόντες τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις, κατητιῶντο λέγοντες· Διὰ τί μετὰ τῶν τελωνῶν ἐσθίετε και πίνετε ; 'Αλλ' ήκουον· Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ὑγιαίνοντες ιατρού. Ο γὰρ τῶν ὅλων Σωτήρ, ἅτε δὴ Ιατρὸς ὑπάρχων πνευμάτων, οὐκ ἀποφοιτᾷ τῶν δεομένων αὐτοῦ, καὶ ὡς διασμῆξαι δυνάμενος, τοῖς οὔπω κεκαθαρμένοις οἰκονομικῶς συνηυλίζετο. Ιδω· μεν δὲ, Φαρισαῖς, τοῦ σοῦ φρονήματος τὴν ἀγερωχίαν· οποίων σοι γεγονέναι αἰτιαμάτων πρόξενος ή κατά τῶν ἐν ἁμαρτίαις ὀφρύς, αὐτὸν λάβωμεν ἐξηγητήν, – I COMMENT. IN LUCAM. hoc idem facere jussi fuimus, quanto magis ille peccata dimittit, qui aliis ejus rei faciendæ faculta- tem tradidit? A mittendi vel etiam retinendi peccata. Jam quia nos (A f. b, B f. 60, C. f. b, H f. 275) Ts- b) B - (A f. H f. V. 27. Et vidit publicanum nomine Levi. Publicanus quippe erat Levi, homo lucris Insa- tfabilis, efrenatus ad avaritiam, bonorum non suo- rum injustus appetitor. Sunt enim hæc publicano- rum studia. Nihilo tamen minus ereptus fuit de officina iniquitatis, et præter spem salvatus, vo- cante ipsum communi nostro Servatore Christo, qui dixk ei : « Sequere me. At ille, omnnibus relictis, secutus est eum. » - Viden' quam vere sapientis- simus Paulus dicat ", Christum venisse ob salvan- des peceatores? Viden' ut humanatum unige- nitum Dei Verbum vasa diaboli ad se transtulit? Et salvatus est quidem Levi, nobis vero hæc res bonam spem cravit. Nam quod penitentia salvet, ex acta re docti fuimus. Sed et ipse universalis Dominus Deus prophetæ voce testabitur dicens : ‹ Convertimini ad me, atque ab extremis usque terra salvabimini “. . Sed nibil horum Pharismos permovit ; quinimo exprobrabant discipulis. Audi eniın : sui, dicentes ad discipulos ejus, etc. V. 30. Et murmurabant Scribæ eorum et Phari- C (A f. 89, Cf. 117, G f. b, H f. b) 'A' D Tim. 1, 15. Isa. XLV, 22. nitentiæ institutionem, datamque a Christo sacer- dotibus absolvendi a peccatis potestatem. Observent etiam Græci quam sit datæ a Christo auctoritati, et buic Cyrilli loquendi modo, magis consentanea for- mula apud Latinos potestativa Ego te absolvo in no- mine, etc., quam Græcorum deprecatoria. Cale- roqui de hac formula controversia copiose Arcu- dius, De concord., lib. iv, cap. el 4, et laudabili At sunt nonnulli, qui divina clementia spoliare nituntur illos qui peccatis se implicuerunt. Non enim pœnitentiam admittunt, sed quodammodo objurgant salvantem, sua quærentem, atque undis que colligentem quod dispersum est. Quos ita nos alfabimur: Murmurarunt ante vos Pharisei, voca- tum cernentes Lovim, et publicanorum turbam congregatorum, el cum communi nostro Servatore Christo epulantium. Accedentes deinde ad sanctos apostolos expostulabant dicentes : Cur cum publi cauis vescimini ac bibitis? Sed responsum accepe- runt : Non est opus medico valemuibus. Namque omnium Servator, utpote spirituum medicus, nor. fugit a quærentibus se ; sed quia abluere poterat, prudente consilio cum nondum mundis conversaba- tur. Nunc videamus, Pharisæe, mentis tuæ tunio- rem. Quanto tibi crimini ascripta fuerit tua adver- sus peccatores superbia, ipsum audiamus narran- lem, qui omnia novit, Christum. Dixit enim de cum æquitate Goarius in adn. ad Euchologium Gr. p. 351. Benedictus PP. XIV in const. Etsi pastoralis (Bullar. ejus l. 1, p. 172), ritus magis retinendi causa, quain aliquid definiendi, jubet ut Græci ipsi presbyteri, si necessitas urgeat, Latinos absolvant, formula tamen potestativa nostra; cui. si voluerint, superaddant etiain suam deprecata- riam. (4) Observent hæretici evidentem sacramenti pas-
PG 72:572Ἐπειδὴ τοῦ πρώτου τὸν λόγον ἐδέξαντο, ἀπ’ ἄλλων εἰς ἄλλα μεταβαίνουσι, βουλόμενοι λαβὴν ποιήσασθαι καὶ ἀποφῆναι τοὺς ἁγίους μαθητὰς, καὶ αὐτὸν δὲ σὺν αὐτοῖς τὸν Ἰησοῦν, ὀλίγα τοῦ νόμου πεφροντικότας· ἀλλ’ ἀκούουσι πάλιν· Νυμφών ἐστι νῦν, καιρὸς κλήσεως, καιρὸς διδασκαλίας· ἀνατρέφονται οἱ παῖδες, γαλουχοῦνται οἱ κεκλημένοι, οὐκ ἔχει καιρὸν ἡ νηστεία. Ναὶ γὰρ, φασὶ, συνεστιᾶσθε τελώναις καὶ ἁμαρτωλοῖς, καίτοι τοῦ νόμου προστάττοντος μὴ συναναμίγνυσθαι τοῖς ἀκαθάρτοις τὸν καθαρόν· καὶ πρόφασις ὑμῖν τοῦ παραβαίνειν τὸν νόμον, ἡ φιλανθρωπία γέγονε. Διὰ τί μὴ νηστεύετε κατά γε τὸ εἰωθὸς τοῖς ἐπιεικέσι καὶ ζῇν ἐθέλουσι νομικῶς; Πρὸς δὲ τὰ τοιαῦτα φαίη τις ἄν· Ὅλως γὰρ οἶδας, ὦ Ἰουδαῖε, τοῦ νηστεύειν τὴν ὁδόν; Νενήστευκάς ποτε κατὰ τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ; Ὡς γάρ φησιν ὁ προφήτης Ἡσαί̈ας· «Ἐν ταῖς ἡμέραις τῶν νηστειῶν ὑμῶν εὑρίσκετε τὰ θελήματα ὑμῶν, καὶ πάντας τοὺς ὑποχειρίους ὑμῖν ὑπονύσσετε. Εἰ εἰς κρίσεις καὶ μάχας νηστεύετε, καὶ τύπτετε πυγμαῖς ταπεινὸν, ἵνα τί μοι νηστεύετε;
τὸν πάντα εἰδότα Χριστόν· ἔφη γὰρ περί Φαρισαίου μεγαλαυχοῦντος ἐν τῷ προσεύχεσθαι, καὶ τελώνου τινὸς ἑαυτοῦ κατηγοροῦντος· Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι κατέβη δεδικαιωμένος εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ, παρ' ἐκεῖνον τὸν Φαρισαῖον. » "Αρ' οὖν δεδικαίωται ο τελώνης, ὁμολογήσας τὴν ἁμαρτίαν ὑπὲρ τὸν ὑπερόπο την ' Φαρισαίον. (Β.1.60) Δι' ἦν δὲ αἰτίαν ἐπιλαμβά- νονται οι Φαρισαῖοι τοῦ Σωτῆρος ἁμαρτωλοῖς συνεσθί οντος ; Ότι νόμος ἦν διαστέλλειν ἀνὰ μέσον ἁγίου καὶ βεβήλου, τουτέστιν ἡγιασμένον μὴ συναναμίγνυσθαι βεβήλοις· τοῦτον ἐκδικοῦντες δῆθεν τὸν νόμον ἐνεπά λουν· τὸ δὲ ἦν φθόνος κατὰ τοῦ Κυρίου, καὶ φιλα σκωμμοσύνη. Δείκνυσιν οὖν αὐτοῖς, ὅτι οὐχ ὡς κριτές πάρεστι νῦν, ἀλλ' ὡς ἰατρός· καὶ ποιεῖ τὸ ἐπιβάλλον τῇ Ιατρικῇ, συνὼν τοῖς ἰάσεως δεομένοις. Ἐπειδὴ δ τοῦ πρώτου τὸν λόγον ἐδέξαντο, καὶ ἕτερον προστι θέασιν αιτιώμενοι τὸ μὴ νηστεύειν τοὺς μαθητάς, ἐντεῦθεν βουλόμενοι πορίσασθαι λαβὴν κατ' αὐτοῦ. μονὴν τῆς κακουργίας αὐτῶν. Ἐπειδὴ τοῦ πρώτου τὸν λόγον ἐδέξαντο, ἀπ' ἄλλων εἰς ἄλλα μεταβαίνουσι, βουλόμενοι λαβὴν ποιήσασθαι καὶ ἀποφῆναι τοὺς ἁγίους μαθητάς, καὶ αὐτὸν δὲ σὺν αὐτοῖς τὸν Ἰησοῦν, ὀλίγα τοῦ νόμου πεφροντικότες· ἀλλ᾽ ἀκούουσι πάλιν· Νυμφών ἐστι νῦν, καιρὸς κλήσεως, καιρός διδασκαλίας ἀνατρέφονται οἱ παῖδες, γαλουχοῦνται οἱ κεκλημένοι, οὐκ ἔχει καιρὸν ἡ νηστεία. Ναὶ γὰρ, φασί, συνεστιά σθε τελώναις καὶ ἁμαρτωλοῖς, καίτοι τοῦ νόμου προστάττοντος μὴ συναναμίγνυσθαι τοῖς ἀκαθάρτοις τον καθαρόν· καὶ πρόφασις ὑμῖν τοῦ παραβαίνειν τὸν νόμον, ἡ φιλανθρωπία γέγονε. Διὰ τί μὴ νη- στεύετε κατά γε τὸ εἰωθὸς τοῖς ἐπιεικέσι καὶ ζῆν ἐθέλουσι νομικῶς; Πρὸς δὲ τὰ τοιαῦτα φαίη τις ανα Ολως γὰρ οἶδας, ὦ Ἰουδαῖς, τοῦ νηστεύειν τὴν ὁδόν; Νενήστευκας ποτε κατὰ τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ; Ὡς γάρ φησιν ὁ προφήτης Ησαΐας Ἐν ταῖς ἡμέραις τῶν νηστειῶν ὑμῶν εὑρίσκετε τὰ θελήματα ὑμῶν, καὶ πάντας τοὺς ὑποχειρίους ὑμῖν ὑπονύσσετε. Κὲ εἰς κρίσεις καὶ μάχας νηστεύετε, καὶ τύπτετε πυγμαῖς ταπεινόν, ἵνα τί μοι νηστεύετε; Οὐ ταύτην τὴν ντο στείαν ἐξελεξάμην, λέγει Κύριος. Εἶτα, πῶς ὁ νη- στεῦσαι μὴ εἰδώς, αἰτιᾷ τοὺς ἁγίους Αποστόλους ότι μὴ νηστεύουσι κατὰ σέ; Καὶ καθ' ἕτερον δὲ τρόπ τον οἱ διὰ τῆς νέας καὶ ἐν Χριστῷ διαθήκης σε 90- φωμένοι, νηστεύουσι λογικῶς· τοῦτο μὲν, ταπει νοῦντες ἑαυτοὺς ἐν ὀφθαλμοῖς τοῦ Θεοῦ, καὶ αὐτό βλητον ὥσπερ ἐφ' ἑαυτοῖς ἄγοντες δίκην, τὴν ἀπό γε τοῦ πόνου καὶ τῆς ἀσιτίας, ἵνα πλημμελημάτων ἀμνηστίαν κομίσωνται, ἢ γοῦν ἕτερον χάρισμα περ δάνωσι πνευματικὸν, ἢ καὶ τὸν τῆς ἁμαρτίας κατα νεκροῦντες νόμον τὸν ἐν τοῖς μέλεσι τῆς σαρκός· ταύτην δὲ οὐκ οἶσθα τὴν ὁδὸν, ὦ Φαρισαῖε· οὐ γὰρ παρεδέξω τὸν ἐξ οὐρανοῦ νυμφίον, τὸν ἁπάσης ἀρε τῆς σπορέα καὶ διδάσκαλον, δηλονότι Χριστόν. Έτι οἱ μὲν ἅγιοι διὰ τοῦτο νηστεύουσιν, ἵνα πατατήκαν - τες τὸ σῶμα, κατευνάσωσι τὰ ἐν αὐτῷ πάθη· ὁ δ 4ª ὑπερόφρων. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Plarisao inter orandum gloriante, et de publicano semet accusante: Amen dico vobis, descendit hic justificatus in domum suam, præ illo Phari- sæo“.ɔ En ergo justus evasit publicanus suum confessus peccatum, magis quam superbus Phari- sæus. - Quamobrem reprehendunt Pharisæi Ser- vatorem cum peccatoribus vescentem? Quia lege cantum erat, ut inter sanctum et profanum di- stingueretur, id est ut res sanctificata cum polluta non commisceretur. Hanc illi tuentes le- gem, accusabant; reapse autem livor erat adversus Dominum, et cavillatio. Declarat ergo illis se nunc hand judicemn adesse, sed medicum : agitque medici officium cum illis versans qui medela egebaut. A prima ergo criminatione repulsi, aliam intendunt, causantes quod discipuli non jejunarent, atque bino occasionem Jesum quoque calumniandi captantes. B (A f. b, Bf. 60, H f. b) “Opa dà thy km- Et videsis malitiæ illorum perseverantiam. Post- quam prima interrogationi suæ responsum accepe- rant, ad aliam transeunt, ansam omnino quæren- Les accusamh sanctos discipulos et ipsum cum illis Jesum, quod legem Moysis pensi non haberent. Sed responsum audiunt : Nunc nuptiæ sunt, tempus est vocationis, tempus magisterii: educantur pueri, Jactautur vocati, non est jejunandi tempus. Ulique vos, aiunt, cum publicanis ac peccatoribus convi vamini : cum tamen lex vetet quominus purus misceatur impuris. Et quidem ut legem transgre- diamini, charitatem erga homines obtentui habetis. c Cur ergo saltem non jejunatis, ut pii homines solent et ex legis norma viventes? Atqui ad hæc respon- dere sic licet Ain' vero satisne ta nosti, o Judæo, : jejunandi rationem ? Jejunasline aliquando juxta Dei voluntatem ? imo potius, ut ait Isaias, Jeju niorum vestrorum tempore voluntates vestras in- venitis, omnesque subditos vestros compungitis. Si ad lites contentionesque jejunatis, et humilem pu- gno percutilis, cur mihi, inquam, jejunatis ? Haud ego tale jejunium elegi, dicit Dominus ". » Age vero quomodo tu qui jejunandi rationem ignoras, sanctos incusas apostolos, quia ex norma tua non jejunant? Sed et alioqui, hi qui in novo Christi fœ- dere sunt instituti, jejunant rationaliter, videlicet seipsos deprimentes ante oculos Det, sibique vo- D luntariam poenam imponentes, aflictionem cibique abstinentiam, ut culparum veniam referant, vel certe aliud lucrentur spiritale donum, vel denique peccati legem in carnis membris mortifcent. Mane tu ignoras, Pharisæe, viam: non enim admisisti venientein de cœlo sponsum, virtutis omnis sato- rem ac magistrum, Christum scilicet. Præterea sancti quidem ideo jejunant, ut corpus macerantes, perturbationes ejus sedent. Christus autem haud in diguit jejunio ob implenda virtutis officia, cum eu- juslibet perturbationis utpote Deus expers esset : Luc. xvin, 14. « Levit. xi, 47, Isa. Lt, 3-5. • Al. cod.
Οὐ ταύτην τὴν νηστείαν ἐξελεξάμην, λέγει Κύριος.» Εἶτα, πῶς ὁ νηστεῦσαι μὴ εἰδὼς, αἰτιᾷ τοὺς ἁγίους ἀποστόλους ὅτι μὴ νηστεύουσι κατὰ σέ; Καὶ καθ’ ἕτερον δὲ τρόπον οἱ διὰ τῆς νέας καὶ ἐν Χριστῷ διαθήκης σεσοφωμένοι, νηστεύουσι λογικῶς· τοῦτο μὲν, ταπεινοῦντες ἑαυτοὺς ἐν ὀφθαλμοῖς τοῦ Θεοῦ, καὶ αὐτόβλητον ὥσπερ ἐφ’ ἑαυτοῖς ἄγοντες δίκην, τὴν ἀπό γε τοῦ πόνου καὶ τῆς ἀσιτίας, ἵνα πλημμελημάτων ἀμνηστίαν κομίσωνται, ἢ γοῦν ἕτερον χάρισμα κερδάνωσι πνευματικὸν, ἢ καὶ τὸν τῆς ἁμαρτίας κατανεκροῦντες νόμον τὸν ἐν τοῖς μέλεσι τῆς σαρκός· ταύτην δὲ οὐκ οἶσθα τὴν ὁδὸν, ὦ Φαρισαῖε· οὐ γὰρ παρεδέξω τὸν ἐξ οὐρανοῦ νυμφίον, τὸν ἁπάσης ἀρετῆς σπορέα καὶ διδάσκαλον, δηλονότι Χριστόν. Ἔτι οἱ μὲν ἅγιοι διὰ τοῦτο νηστεύουσιν, ἵνα κατατῆκον τες τὸ σῶμα, κατευνάσωσι τὰ ἐν αὐτῷ πάθη· ὁ δὲ Χριστὸς οὐ χρείαν εἶχε νηστείας πρὸς κατόρθωσιν ἀρετῆς, παντὸς ὢν πάθους, ὡς Θεὸς, ἐλεύθερος· πλὴν οὔτε οἱ συνόντες αὐτῷ, μεταλαμβάνοντες τῆς δι’ αὐτοῦ χάριτος, καὶ ἰσχυροποιούμενοι, καὶ τὴν ἀρετὴν ἐργαζόμενοι καὶ δίχα νηστείας·
τὸν πάντα εἰδότα Χριστόν· ἔφη γὰρ περί Φαρισαίου μεγαλαυχοῦντος ἐν τῷ προσεύχεσθαι, καὶ τελώνου τινὸς ἑαυτοῦ κατηγοροῦντος· Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι κατέβη δεδικαιωμένος εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ, παρ' ἐκεῖνον τὸν Φαρισαῖον. » "Αρ' οὖν δεδικαίωται ο τελώνης, ὁμολογήσας τὴν ἁμαρτίαν ὑπὲρ τὸν ὑπερόπο την ' Φαρισαίον. (Β.1.60) Δι' ἦν δὲ αἰτίαν ἐπιλαμβά- νονται οι Φαρισαῖοι τοῦ Σωτῆρος ἁμαρτωλοῖς συνεσθί οντος ; Ότι νόμος ἦν διαστέλλειν ἀνὰ μέσον ἁγίου καὶ βεβήλου, τουτέστιν ἡγιασμένον μὴ συναναμίγνυσθαι βεβήλοις· τοῦτον ἐκδικοῦντες δῆθεν τὸν νόμον ἐνεπά λουν· τὸ δὲ ἦν φθόνος κατὰ τοῦ Κυρίου, καὶ φιλα σκωμμοσύνη. Δείκνυσιν οὖν αὐτοῖς, ὅτι οὐχ ὡς κριτές πάρεστι νῦν, ἀλλ' ὡς ἰατρός· καὶ ποιεῖ τὸ ἐπιβάλλον τῇ Ιατρικῇ, συνὼν τοῖς ἰάσεως δεομένοις. Ἐπειδὴ δ τοῦ πρώτου τὸν λόγον ἐδέξαντο, καὶ ἕτερον προστι θέασιν αιτιώμενοι τὸ μὴ νηστεύειν τοὺς μαθητάς, ἐντεῦθεν βουλόμενοι πορίσασθαι λαβὴν κατ' αὐτοῦ. μονὴν τῆς κακουργίας αὐτῶν. Ἐπειδὴ τοῦ πρώτου τὸν λόγον ἐδέξαντο, ἀπ' ἄλλων εἰς ἄλλα μεταβαίνουσι, βουλόμενοι λαβὴν ποιήσασθαι καὶ ἀποφῆναι τοὺς ἁγίους μαθητάς, καὶ αὐτὸν δὲ σὺν αὐτοῖς τὸν Ἰησοῦν, ὀλίγα τοῦ νόμου πεφροντικότες· ἀλλ᾽ ἀκούουσι πάλιν· Νυμφών ἐστι νῦν, καιρὸς κλήσεως, καιρός διδασκαλίας ἀνατρέφονται οἱ παῖδες, γαλουχοῦνται οἱ κεκλημένοι, οὐκ ἔχει καιρὸν ἡ νηστεία. Ναὶ γὰρ, φασί, συνεστιά σθε τελώναις καὶ ἁμαρτωλοῖς, καίτοι τοῦ νόμου προστάττοντος μὴ συναναμίγνυσθαι τοῖς ἀκαθάρτοις τον καθαρόν· καὶ πρόφασις ὑμῖν τοῦ παραβαίνειν τὸν νόμον, ἡ φιλανθρωπία γέγονε. Διὰ τί μὴ νη- στεύετε κατά γε τὸ εἰωθὸς τοῖς ἐπιεικέσι καὶ ζῆν ἐθέλουσι νομικῶς; Πρὸς δὲ τὰ τοιαῦτα φαίη τις ανα Ολως γὰρ οἶδας, ὦ Ἰουδαῖς, τοῦ νηστεύειν τὴν ὁδόν; Νενήστευκας ποτε κατὰ τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ; Ὡς γάρ φησιν ὁ προφήτης Ησαΐας Ἐν ταῖς ἡμέραις τῶν νηστειῶν ὑμῶν εὑρίσκετε τὰ θελήματα ὑμῶν, καὶ πάντας τοὺς ὑποχειρίους ὑμῖν ὑπονύσσετε. Κὲ εἰς κρίσεις καὶ μάχας νηστεύετε, καὶ τύπτετε πυγμαῖς ταπεινόν, ἵνα τί μοι νηστεύετε; Οὐ ταύτην τὴν ντο στείαν ἐξελεξάμην, λέγει Κύριος. Εἶτα, πῶς ὁ νη- στεῦσαι μὴ εἰδώς, αἰτιᾷ τοὺς ἁγίους Αποστόλους ότι μὴ νηστεύουσι κατὰ σέ; Καὶ καθ' ἕτερον δὲ τρόπ τον οἱ διὰ τῆς νέας καὶ ἐν Χριστῷ διαθήκης σε 90- φωμένοι, νηστεύουσι λογικῶς· τοῦτο μὲν, ταπει νοῦντες ἑαυτοὺς ἐν ὀφθαλμοῖς τοῦ Θεοῦ, καὶ αὐτό βλητον ὥσπερ ἐφ' ἑαυτοῖς ἄγοντες δίκην, τὴν ἀπό γε τοῦ πόνου καὶ τῆς ἀσιτίας, ἵνα πλημμελημάτων ἀμνηστίαν κομίσωνται, ἢ γοῦν ἕτερον χάρισμα περ δάνωσι πνευματικὸν, ἢ καὶ τὸν τῆς ἁμαρτίας κατα νεκροῦντες νόμον τὸν ἐν τοῖς μέλεσι τῆς σαρκός· ταύτην δὲ οὐκ οἶσθα τὴν ὁδὸν, ὦ Φαρισαῖε· οὐ γὰρ παρεδέξω τὸν ἐξ οὐρανοῦ νυμφίον, τὸν ἁπάσης ἀρε τῆς σπορέα καὶ διδάσκαλον, δηλονότι Χριστόν. Έτι οἱ μὲν ἅγιοι διὰ τοῦτο νηστεύουσιν, ἵνα πατατήκαν - τες τὸ σῶμα, κατευνάσωσι τὰ ἐν αὐτῷ πάθη· ὁ δ 4ª ὑπερόφρων. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Plarisao inter orandum gloriante, et de publicano semet accusante: Amen dico vobis, descendit hic justificatus in domum suam, præ illo Phari- sæo“.ɔ En ergo justus evasit publicanus suum confessus peccatum, magis quam superbus Phari- sæus. - Quamobrem reprehendunt Pharisæi Ser- vatorem cum peccatoribus vescentem? Quia lege cantum erat, ut inter sanctum et profanum di- stingueretur, id est ut res sanctificata cum polluta non commisceretur. Hanc illi tuentes le- gem, accusabant; reapse autem livor erat adversus Dominum, et cavillatio. Declarat ergo illis se nunc hand judicemn adesse, sed medicum : agitque medici officium cum illis versans qui medela egebaut. A prima ergo criminatione repulsi, aliam intendunt, causantes quod discipuli non jejunarent, atque bino occasionem Jesum quoque calumniandi captantes. B (A f. b, Bf. 60, H f. b) “Opa dà thy km- Et videsis malitiæ illorum perseverantiam. Post- quam prima interrogationi suæ responsum accepe- rant, ad aliam transeunt, ansam omnino quæren- Les accusamh sanctos discipulos et ipsum cum illis Jesum, quod legem Moysis pensi non haberent. Sed responsum audiunt : Nunc nuptiæ sunt, tempus est vocationis, tempus magisterii: educantur pueri, Jactautur vocati, non est jejunandi tempus. Ulique vos, aiunt, cum publicanis ac peccatoribus convi vamini : cum tamen lex vetet quominus purus misceatur impuris. Et quidem ut legem transgre- diamini, charitatem erga homines obtentui habetis. c Cur ergo saltem non jejunatis, ut pii homines solent et ex legis norma viventes? Atqui ad hæc respon- dere sic licet Ain' vero satisne ta nosti, o Judæo, : jejunandi rationem ? Jejunasline aliquando juxta Dei voluntatem ? imo potius, ut ait Isaias, Jeju niorum vestrorum tempore voluntates vestras in- venitis, omnesque subditos vestros compungitis. Si ad lites contentionesque jejunatis, et humilem pu- gno percutilis, cur mihi, inquam, jejunatis ? Haud ego tale jejunium elegi, dicit Dominus ". » Age vero quomodo tu qui jejunandi rationem ignoras, sanctos incusas apostolos, quia ex norma tua non jejunant? Sed et alioqui, hi qui in novo Christi fœ- dere sunt instituti, jejunant rationaliter, videlicet seipsos deprimentes ante oculos Det, sibique vo- D luntariam poenam imponentes, aflictionem cibique abstinentiam, ut culparum veniam referant, vel certe aliud lucrentur spiritale donum, vel denique peccati legem in carnis membris mortifcent. Mane tu ignoras, Pharisæe, viam: non enim admisisti venientein de cœlo sponsum, virtutis omnis sato- rem ac magistrum, Christum scilicet. Præterea sancti quidem ideo jejunant, ut corpus macerantes, perturbationes ejus sedent. Christus autem haud in diguit jejunio ob implenda virtutis officia, cum eu- juslibet perturbationis utpote Deus expers esset : Luc. xvin, 14. « Levit. xi, 47, Isa. Lt, 3-5. • Al. cod.
PG 72:573εἰ δὲ καὶ ἐνήστευσε τὰς τεσσαράκοντα ἡμέρας, οὐχ ἵνα νεκρώσῃ ἐν ἑαυτῷ τὰ πάθη, ἀλλ’ ἵνα τοῖς ἀνθρώποις τὸν τῆς ἐγκρατείας ἐν ἑαυτῷ διαγράψῃ νόμον. Εἰκότως τοίνυν ἀπολογεῖται λέγων ταῦτα ἅπερ ἐπάγει ὁ εὐαγγελιστής. «Ὁ δὲ εἶπε πρὸς αὐτούς· Μὴ δύνασθε τοὺς υἱοὺς τοῦ νυμφῶνος ἐν ᾧ ὁ νυμφίος μετ’ αὐτῶν ἐστι, ποιῆσαι νηστεύειν;» (α φ. 90, η φ. 279 β) Ἄθρει δή μοι πάλιν, πῶς αὐτοὺς ἀποφαίνει Χριστὸς οὐ μετεσχηκότας τῆς ἑορτῆς, ἀλλ’ ἠμοιρηκότας εἰσάπαν τῆς ἐπ’ αὐτῷ θυμηδίας, ἔξω τε κειμένους πανηγύρεως οἰκουμενικῆς· πανήγυρις γὰρ, καὶ ἕτερον οὐδὲν, ἡ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν εἰς τόνδε τὸν κοσμὸν ἀνάδειξις, καθάπερ τινὰ νύμφην συνάπτουσα νοητῶς αὐτῷ τὴν ἀνθρώπου φύσιν· ἵν, ἡ πάλαι στείρα, εὔκαρπος γένηται καὶ γονιμωτάτη. Οὐκοῦν τοῦ μὲν νυμφῶνος υἱοὶ πάντες, ὅσοι κέκληνται παρ’ αὐτοῦ διὰ τοῦ νέου τε καὶ εὐαγγελικοῦ κηρύγματος· οὐκέτι δὲ καὶ οἱ Γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι, μόνῃ προσέχοντες τῇ τοῦ νόμου σκιᾷ. (α φ. 90, η φ.
Χριστὸς οὐ χρείαν εἶχε νηστείας πρὸς κατόρθωσιν & ἀρετῆς, παντὸς ὢν πάθους, ὡς Θεός, ἐλεύθερος· πλὴν οὔτε οἱ συνόντες αὐτῷ, μεταλαμβάνοντες τῆς δι' αὐτ τοῦ χάριτος, καὶ ἰσχυροποιούμενοι, καὶ τὴν ἀρετὴν ἐργαζόμενοι καὶ δίχα νηστείας· εἰ δὲ καὶ ἐνήστευση τὰς τεσσαράκοντα ἡμέρας, οὐχ ἵνα νεκρώσῃ ἐν ἑαυτῷ τὰ πάθη, ἀλλ᾽ ἵνα τοῖς ἀνθρώποις τὸν τῆς ἐγκρατείας ἐν ἑαυτῷ διαγράψῃ νόμον. Εικότως τοίνυν ἀπολογεῖται λέγων ταῦτα ἅπερ, ἐπάγει ὁ εξ- αγγελιστής. Ο δὲ εἶπε πρὸς αὐτούς· Μὴ δύνασθε τοὺς υἱ οὺς τοῦ νυμφῶνος, ἐν ᾧ ὁ νυμφίος μετ' αὐτῶν ἐστι, ποιῆσαι νηστεύειν ; (Δ. Γ. 90, Η Γ. "Αθρει δή μοι πάλιν, πῶς αὐτοὺς ἀποφαίνει Χριστὸς οὐ μετεσχηκότας τῆς ἑορτῆς, ἀλλ' ἡμοιρηκότας εἰσάπαν τῆς ἐπ' αὐτῷ Β θυμηδίας, ἔξω τε κειμένους πανηγύρεως οικουμενι- κῆς· πανήγυρις γὰρ, καὶ ἕτερον οὐδὲν, ἡ τοῦ Σωτῆς ρος ἡμῶν εἰς τόνδε τὸν κοσμὸν ἀνάδειξις, καθάπερ τινὰ νύμφην συνάπτουσα νοητῶς αὐτῷ τὴν ἀνθρώπου φύσιν· ἵν' ἡ πάλαι στείρα, εύκαρπος γένηται καὶ γονιμωτάτη. Οὐκοῦν τοῦ μὲν νυμφῶνος υἱοὶ πάντες, ὅσοι κέκληνται παρ' αὐτοῦ διὰ τοῦ νέου τε καὶ εὐτ αγγελικού κηρύγματος· οὐκέτι δὲ καὶ οἱ Γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι, μόνη προσέχοντες τῇ τοῦ νόμου σκιά. (Α Γ. 90, Η Γ. Ἐπειδὴ δὲ ἅπαξ τοῖς τοῦ νυμφώνος υἱοῖς συγκεχώρηκε τὸ ὡς ἐν καιρῷ καὶ χρεία μὴ χρῆναι πονεῖν, ὡς ἑορτὴν τελοῦντας πνευ- ματικὴν, ἵνα μὴ ἀπόβλητος ἡ νηστεία γένηται παρ' ἡμῖν εἰς ἅπαν, οικονομικώτατα λίαν ἐπιφέρει λέγων· Ελεύσονται δὲ ἡμέραι καὶ ὅτε ἀπαρθῇ ἀπ' αὐτῶν ὁ νυμφίος· τότε νηστεύσουσιν ἐν ἐκεί ναις ταῖς ἡμέραις. - (Δ Γ. 90, Η Γ. Πάντα γὰρ καλὰ ἐν καιρῷ αὐτῶν. Τί δέ ἐστι τὸ ἀρθῆναι ἀπ' αὐτῶν τὸν νυμ φίον ; Τὸ ἀναληφθῆναι δηλονότι. Ελεγε δὲ καὶ παραβολὴν πρὸς αὐτούς, κ. τ. λ. ἀπαράδεκτα τοῖς τὴν νομικὴν ἔχουσιν ἀγωγὴν τὰ διὰ Χριστοῦ θεσπίσματα, καὶ ἀχώρητά πώς εἰσιν ἀν- θρώπων καρδίαις οὔπω λαχούσαις τὸν διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἀνακαινισμόν, διαδείκνυσι λέγων ὁ Κύ ριος, μὴ δύνασθαι ράκος ἱματίου καινῷ προσβάλλε σθαι· μήτε μὴν ἀσκούς παλαιούς οἶνον νέον δύνασθαι χωρεῖν. Πεπαλαίωται μὲν γὰρ ἡ πρώτη διαθήκη, καὶ οὐκ ἦν ἄμεμπτος· οὐκοῦν οἱ ταύτῃ προσκαθήμε ναι, καὶ τὴν γηράσασαν ἐντολὴν εἰς νοῦν ἔχοντες, ἀμέτοχοι μέν εἰσι τῆς ἐν Χριστῷ καινότητος· « Πάντα γὰρ γέγονεν ἐν αὐτῷ καινά· » σεταθρωμένην δὲ τὴν διάνοιαν ἔχοντες, ἀσύμβατοί τε καὶ ἀσυναφείς εἰσι τοῖς τῆς νέας διαθήκης ἱερουργοίς. Καὶ γοῦν δι' ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν ἔφη που περὶ αὐτῶν ὁ τῶν ὅλων Θεός, ὅτι ο Καρδίαν καινὴν καὶ πνεῦμα καινὸν δώσω ἐν αὐτοῖς. » Ψάλλει δὲ καὶ Δαβίδ · Καρδίαν καθα ρὰν κτίσον ἐν ἐμοὶ, ὁ Θεὸς, καὶ πνεῦμα εὐθὺ ἐγκαί- νισον ἐν τοῖς ἐγκάτοις μου. • Προστεταγμεθα δὲ καὶ ἀποδύσασθαι μὲν τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον, ἐνδύσασθαι δ COMMENT. IN LUCAM. neque item jejunio indigebant familiares ejus, post- B quam ejusdem gratiam participaverant, eaque fue- rant roborati, ideoque absque etiam jejunio virtu- tem exercebant. Quod si nihilominus quadraginta diebus jejunavit Christus, haud sane ob eam cau- sam ut in se passiones mortificaret, sed ut homini- bus continentis legem exemplo suo describeret. Merito igitur defendit se, dicens ea verba quæ sub- Hell evangelista : V. 34. Quibus ipse ait : Num potestis filios spon si, dum cum illis est sponsus, facere jejunare? . negyrim positos. Nam nihil aliud nisi panegyris fuit Servatoris nostri in hunc mundum ostensio qua veluti quamdam sponsam sibi intellectualiter copulavit hominis naturam : ut quæ olim sterilis erat, fructuosa deinceps et fecundissima fieret. Igi- țur sponsi filii omnes sunt, qui ab eo vocati fue- runt nova et evangelica prædicatione: non tamen Scribæ ac Pharisæi, qui legis umbra unice adbæ- Postquam vero semel concessit sponsi filiis quominus pro tempore et rei usu haud se aflige- rent, utpote qui spiritalem solemnitatem agerent; ne nobis abjiciendum prorsus videretur jejunium, prudentissime pergit dicere : b) Observa mihi rursus, quomodo ipsos arguit Chri- stus solemnitatis non esse participes, sed omning ejusdem gaudio caritures, extra cecumenicam pa- b) b) C (A f. b, Bf. b, G f. 12, H f. 281) "Oτt & D rent. - V. 5. Venient autem dies cum ablatus fuerit ab špsis sponsus: tunc jejunabunt illis diebus, Cuncta enim si suo tempore fiant, bona sunt, Quid est enim auferri ab ipsis sponsum ? nimirum in cœlum assumi. V.36. Dicebat autem et similitudinem illis, etc. Quod ab iis qui legalis vitæ generi adhærent, ad- mitti nequeant Christi constituta, neque cordibus. capi hominum qui nondum a sancto Spiritu reno- vationem sint nacti, demonstrat Dominus dicens : non posse vetus vestis segmentum in novam ve- stem immitti, neque veteres utres vinum novum ca- pere posse. Senuerat jam fœdus primum, nec re- prehensione carebat. Ergo qui huic adhaerent, et antiquatum preceptum mente adhuc tenent, Christi novitatem non possunt participare; namque‹ om- nia in eo facta sunt nova "., Marcidam ergo men- tem habentes, concordare aut conciliari novi ſœde. ris sacerdotibus nequeunt. Atqui per unum de san- ctis prophetis dixit alicubi de ipsis universalis Deusą • Cor novum spiritumque novum dabo ipsis ". Canit etiam David: ‹ Cor mundum çrea in me Deus, et spiritum rectum innova in visceribus, meis 4. Præterea jussi sumus veterem hominem exuere, novumque induere, ad sui Creatoris ima- ginem renovatum“. Suadet quoque Paulus dicens :: Coloss, 111, 9, ☞ || Cor. v, 17. "Ezech. xxxvi, 26. * Psal. L, 12. F
180 β) Ἐπειδὴ δὲ ἅπαξ τοῖς τοῦ νυμφῶνος υἱοῖς συγκεχώρηκε τὸ ὡς ἐν καιρῷ καὶ χρείᾳ μὴ χρῆναι πονεῖν, ὡς ἑορτὴν τελοῦντας πνευματικὴν, ἵνα μὴ ἀπόβλητος ἡ νηστεία γένηται παρ’ ἡμῖν εἰς ἅπαν, οἰκονομικώτατα λίαν ἐπιφέρει λέγων· «Ἐλεύσονται δὲ ἡμέραι καὶ ὅτε ἀπαρθῇ ἀπ’ αὐτῶν ὁ νυμφίος· τότε νηστεύσουσιν ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις.» (α φ. 90, η φ. 280 β) Πάντα γὰρ καλὰ ἐν καιρῷ αὐτῶν. Τί δέ ἐστι τὸ ἀρθῆναι ἀπ’ αὐτῶν τὸν νυμφίον; Τὸ ἀναληφθῆναι δηλονότι. «Ἔλεγε δὲ καὶ παραβολὴν πρὸς αὐτούς, κ.τ.λ.» (α φ. 90 β, β φ. 60 β, γ φ. 12, η φ. 281) Ὅτι δὲ ἀπαράδεκτα τοῖς τὴν νομικὴν ἔχουσιν ἀγωγὴν τὰ διὰ Χριστοῦ θεσπίσματα, καὶ ἀχώρητά πώς εἰσιν ἀνθρώπων καρδίαις οὔπω λαχούσαις τὸν διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἀνακαινισμὸν, διαδείκνυσι λέγων ὁ Κύριος, μὴ δύνασθαι ῥάκος ἱματίου καινῷ προσβάλλεσθαι· μήτε μὴν ἀσκοὺς παλαιοὺς οἶνον νέον δύνασθαι χωρεῖν. Πεπαλαίωται μὲν γὰρ ἡ πρώτη διαθήκη, καὶ οὐκ ἦν ἄμεμπτος· οὐκοῦν οἱ ταύτῃ προσκαθήμενοι, καὶ τὴν γηράσασαν ἐντολὴν εἰς νοῦν ἔχοντες, ἀμέτοχοι μέν εἰσι τῆς ἐν Χριστῷ καινότητος·
Χριστὸς οὐ χρείαν εἶχε νηστείας πρὸς κατόρθωσιν & ἀρετῆς, παντὸς ὢν πάθους, ὡς Θεός, ἐλεύθερος· πλὴν οὔτε οἱ συνόντες αὐτῷ, μεταλαμβάνοντες τῆς δι' αὐτ τοῦ χάριτος, καὶ ἰσχυροποιούμενοι, καὶ τὴν ἀρετὴν ἐργαζόμενοι καὶ δίχα νηστείας· εἰ δὲ καὶ ἐνήστευση τὰς τεσσαράκοντα ἡμέρας, οὐχ ἵνα νεκρώσῃ ἐν ἑαυτῷ τὰ πάθη, ἀλλ᾽ ἵνα τοῖς ἀνθρώποις τὸν τῆς ἐγκρατείας ἐν ἑαυτῷ διαγράψῃ νόμον. Εικότως τοίνυν ἀπολογεῖται λέγων ταῦτα ἅπερ, ἐπάγει ὁ εξ- αγγελιστής. Ο δὲ εἶπε πρὸς αὐτούς· Μὴ δύνασθε τοὺς υἱ οὺς τοῦ νυμφῶνος, ἐν ᾧ ὁ νυμφίος μετ' αὐτῶν ἐστι, ποιῆσαι νηστεύειν ; (Δ. Γ. 90, Η Γ. "Αθρει δή μοι πάλιν, πῶς αὐτοὺς ἀποφαίνει Χριστὸς οὐ μετεσχηκότας τῆς ἑορτῆς, ἀλλ' ἡμοιρηκότας εἰσάπαν τῆς ἐπ' αὐτῷ Β θυμηδίας, ἔξω τε κειμένους πανηγύρεως οικουμενι- κῆς· πανήγυρις γὰρ, καὶ ἕτερον οὐδὲν, ἡ τοῦ Σωτῆς ρος ἡμῶν εἰς τόνδε τὸν κοσμὸν ἀνάδειξις, καθάπερ τινὰ νύμφην συνάπτουσα νοητῶς αὐτῷ τὴν ἀνθρώπου φύσιν· ἵν' ἡ πάλαι στείρα, εύκαρπος γένηται καὶ γονιμωτάτη. Οὐκοῦν τοῦ μὲν νυμφῶνος υἱοὶ πάντες, ὅσοι κέκληνται παρ' αὐτοῦ διὰ τοῦ νέου τε καὶ εὐτ αγγελικού κηρύγματος· οὐκέτι δὲ καὶ οἱ Γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι, μόνη προσέχοντες τῇ τοῦ νόμου σκιά. (Α Γ. 90, Η Γ. Ἐπειδὴ δὲ ἅπαξ τοῖς τοῦ νυμφώνος υἱοῖς συγκεχώρηκε τὸ ὡς ἐν καιρῷ καὶ χρεία μὴ χρῆναι πονεῖν, ὡς ἑορτὴν τελοῦντας πνευ- ματικὴν, ἵνα μὴ ἀπόβλητος ἡ νηστεία γένηται παρ' ἡμῖν εἰς ἅπαν, οικονομικώτατα λίαν ἐπιφέρει λέγων· Ελεύσονται δὲ ἡμέραι καὶ ὅτε ἀπαρθῇ ἀπ' αὐτῶν ὁ νυμφίος· τότε νηστεύσουσιν ἐν ἐκεί ναις ταῖς ἡμέραις. - (Δ Γ. 90, Η Γ. Πάντα γὰρ καλὰ ἐν καιρῷ αὐτῶν. Τί δέ ἐστι τὸ ἀρθῆναι ἀπ' αὐτῶν τὸν νυμ φίον ; Τὸ ἀναληφθῆναι δηλονότι. Ελεγε δὲ καὶ παραβολὴν πρὸς αὐτούς, κ. τ. λ. ἀπαράδεκτα τοῖς τὴν νομικὴν ἔχουσιν ἀγωγὴν τὰ διὰ Χριστοῦ θεσπίσματα, καὶ ἀχώρητά πώς εἰσιν ἀν- θρώπων καρδίαις οὔπω λαχούσαις τὸν διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἀνακαινισμόν, διαδείκνυσι λέγων ὁ Κύ ριος, μὴ δύνασθαι ράκος ἱματίου καινῷ προσβάλλε σθαι· μήτε μὴν ἀσκούς παλαιούς οἶνον νέον δύνασθαι χωρεῖν. Πεπαλαίωται μὲν γὰρ ἡ πρώτη διαθήκη, καὶ οὐκ ἦν ἄμεμπτος· οὐκοῦν οἱ ταύτῃ προσκαθήμε ναι, καὶ τὴν γηράσασαν ἐντολὴν εἰς νοῦν ἔχοντες, ἀμέτοχοι μέν εἰσι τῆς ἐν Χριστῷ καινότητος· « Πάντα γὰρ γέγονεν ἐν αὐτῷ καινά· » σεταθρωμένην δὲ τὴν διάνοιαν ἔχοντες, ἀσύμβατοί τε καὶ ἀσυναφείς εἰσι τοῖς τῆς νέας διαθήκης ἱερουργοίς. Καὶ γοῦν δι' ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν ἔφη που περὶ αὐτῶν ὁ τῶν ὅλων Θεός, ὅτι ο Καρδίαν καινὴν καὶ πνεῦμα καινὸν δώσω ἐν αὐτοῖς. » Ψάλλει δὲ καὶ Δαβίδ · Καρδίαν καθα ρὰν κτίσον ἐν ἐμοὶ, ὁ Θεὸς, καὶ πνεῦμα εὐθὺ ἐγκαί- νισον ἐν τοῖς ἐγκάτοις μου. • Προστεταγμεθα δὲ καὶ ἀποδύσασθαι μὲν τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον, ἐνδύσασθαι δ COMMENT. IN LUCAM. neque item jejunio indigebant familiares ejus, post- B quam ejusdem gratiam participaverant, eaque fue- rant roborati, ideoque absque etiam jejunio virtu- tem exercebant. Quod si nihilominus quadraginta diebus jejunavit Christus, haud sane ob eam cau- sam ut in se passiones mortificaret, sed ut homini- bus continentis legem exemplo suo describeret. Merito igitur defendit se, dicens ea verba quæ sub- Hell evangelista : V. 34. Quibus ipse ait : Num potestis filios spon si, dum cum illis est sponsus, facere jejunare? . negyrim positos. Nam nihil aliud nisi panegyris fuit Servatoris nostri in hunc mundum ostensio qua veluti quamdam sponsam sibi intellectualiter copulavit hominis naturam : ut quæ olim sterilis erat, fructuosa deinceps et fecundissima fieret. Igi- țur sponsi filii omnes sunt, qui ab eo vocati fue- runt nova et evangelica prædicatione: non tamen Scribæ ac Pharisæi, qui legis umbra unice adbæ- Postquam vero semel concessit sponsi filiis quominus pro tempore et rei usu haud se aflige- rent, utpote qui spiritalem solemnitatem agerent; ne nobis abjiciendum prorsus videretur jejunium, prudentissime pergit dicere : b) Observa mihi rursus, quomodo ipsos arguit Chri- stus solemnitatis non esse participes, sed omning ejusdem gaudio caritures, extra cecumenicam pa- b) b) C (A f. b, Bf. b, G f. 12, H f. 281) "Oτt & D rent. - V. 5. Venient autem dies cum ablatus fuerit ab špsis sponsus: tunc jejunabunt illis diebus, Cuncta enim si suo tempore fiant, bona sunt, Quid est enim auferri ab ipsis sponsum ? nimirum in cœlum assumi. V.36. Dicebat autem et similitudinem illis, etc. Quod ab iis qui legalis vitæ generi adhærent, ad- mitti nequeant Christi constituta, neque cordibus. capi hominum qui nondum a sancto Spiritu reno- vationem sint nacti, demonstrat Dominus dicens : non posse vetus vestis segmentum in novam ve- stem immitti, neque veteres utres vinum novum ca- pere posse. Senuerat jam fœdus primum, nec re- prehensione carebat. Ergo qui huic adhaerent, et antiquatum preceptum mente adhuc tenent, Christi novitatem non possunt participare; namque‹ om- nia in eo facta sunt nova "., Marcidam ergo men- tem habentes, concordare aut conciliari novi ſœde. ris sacerdotibus nequeunt. Atqui per unum de san- ctis prophetis dixit alicubi de ipsis universalis Deusą • Cor novum spiritumque novum dabo ipsis ". Canit etiam David: ‹ Cor mundum çrea in me Deus, et spiritum rectum innova in visceribus, meis 4. Præterea jussi sumus veterem hominem exuere, novumque induere, ad sui Creatoris ima- ginem renovatum“. Suadet quoque Paulus dicens :: Coloss, 111, 9, ☞ || Cor. v, 17. "Ezech. xxxvi, 26. * Psal. L, 12. F
PG 72:575«Πάντα γὰρ γέγονεν ἐν αὐτῷ καινά·» σεσαθρωμένην δὲ τὴν διάνοιαν ἔχοντες, ἀσύμβατοί τε καὶ ἀσυναφεῖς εἰσι τοῖς τῆς νέας διαθήκης ἱερουργοῖς. Καὶ γοῦν δι’ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν ἔφη που περὶ αὐτῶν ὁ τῶν ὅλων Θεὸς, ὅτι «Καρδίαν καινὴν καὶ πνεῦμα καινὸν δώσω ἐν αὐτοῖς.» Ψάλλει δὲ καὶ Δαβίδ· «Καρδίαν καθαρὰν κτίσον ἐν ἐμοὶ, ὁ Θεὸς, καὶ πνεῦμα εὐθὺ ἐγκαίνισον ἐν τοῖς ἐγκάτοις μου.» Προστετάγμεθα δὲ καὶ ἀποδύσασθαι μὲν τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον, ἐνδύσασθαι δὲ τὸν νέον, τὸν ἀνακαινούμενον κατ’ εἰκόνα τοῦ κτίσαντος αὐτόν. Συμβουλεύει δὲ καὶ Παῦλος λέγων· «Μὴ συσχηματίζεσθε τῷ αἰῶνι τούτῳ, ἀλλὰ μεταμορφοῦσθε τῇ ἀνακαινώσει τοῦ νοὸς ὑμῶν, εἰς τὸ δοκιμάζειν ὑμᾶς τί τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ τὸ ἀγαθὸν, καὶ εὐάρεστον καὶ τέλειον.» Οὐκοῦν οἱ μήπω τὸν ἐν πνεύματι λαχόντες ἀνακαινισμὸν, οὐδὲ δοκιμάζειν ἴσασι τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ τὸ ἀγαθὸν, καὶ εὐάρεστον καὶ τέλειον· ἀσκὸς τοιγαροῦν παλαιὸς, ἡ τῶν Ἰουδαίων καρδία· καὶ οὐ κεχώρηκε διὰ τοῦτο τὸν οἶνον τὸν νέον, τουτέστι τὸ εὐαγγελικὸν καὶ σωτήριον θέσπισμα, τὸ καρδίαν εὐφραῖνον ἀνθρώπου. Ἡμᾶς δὲ μεστοὺς τῶν τοιούτων ἀγαθῶν ἀπέφηνεν ὁ Χριστός.
κτίσαντος αὐτόν. Συμβουλεύει δὲ καὶ Παῦλος λέγων . • Δ δὲ τὸν νέον, τὸν ἀνακαινούμενον κατ' εἰκόνα τοῦ Μή συσχηματίζεσθε τῷ αἰῶνι τούτῳ, ἀλλὰ μετα μορφοῦσθε τῇ ἀνακοινώσει τοῦ νοὸς ὑμῶν, εἰς τὸ δοκιμάζειν ὑμᾶς τί τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ τὸ ἀγαθὸν, καὶ εὐάρεστον καὶ τέλειον. » Οὐκοῦν οἱ μήπω τὸν ἐν πνεύματι λαχόντες ἀνακαινισμὸν, οὐδὲ δοκιμάζειν ἴσασι τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ τὸ ἀγαθὸν, καὶ εὐάρεστον καὶ τέλειον ἀσκὸς τοιγαροῦν παλαιός, ἡ τῶν του δαίων καρδία· καὶ οὐ κεχώρηκε διὰ τοῦτο τὸν οἶνον θέσπισμα, τὸ καρδίαν εὐφραῖνον ἀνθρώπου. Ημᾶς δὲ τὸν νέον, τουτέστι τὸ εὐαγγελικὸν καὶ σωτήριον μεστοὺς τῶν τοιούτων ἀγαθῶν ἀπέφηνεν ὁ Χριστός. ΚΕΦΑΛ. Γ' (1). Τι ποιεῖτε ὃ οὐκ ἔξεστι ποιεῖν ἐν τοῖς Σάβ- βασι; θήκην ἡμῖν ὑπισχνείται Θεὸς, ὡς παλαιωθείσης τῆς πρώτης, καὶ ἐγγὺς γενομένης ἀφανισμοῦ, κατὰ τὴν τοῦ θεσπεσίου Παύλου φωνήν. Καί γέ φησι δε' ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν· ο 'Ιδού ημέραι έρχονται, λέγει Κύριος, καὶ συντελέσω ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰσραὴλ καὶ ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰούδα, διαθήκην καινήν· οὐ κατὰ τὴν διαθήκην ἣν διεθέμην τοῖς πατράσιν αὐτῶν ἐν ἡμέρᾳ ἐπιλαβομένου μου τῆς χειρὸς αὐτῶν, τοῦ ἐξαγαγεῖν αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου. » Οὐκοῦν εἰ ἑτέρα παρὰ τὴν πρώτην ἐστὶ καὶ δευτέρα ή καινὴ, πασά πως ἀνάγκη τοὺς ἀποπεραίνειν αὐτὴν ἐθέλοντας οὐχὶ τοῖς ἀρ χαίοις κεχρῆσθαι νόμοις, ἀλλὰ τοῖς εἰς καινότητα πολιτείας εὐαγγελικῆς ἀποφέρειν εἰδόσιν. Αλλ' οὐδὲν τῶν τοιούτων εἰς νοῦν ἐσχηκότας ἔνεστιν ἰδεῖν τους Γραμματέας τε καὶ Φαρισαίους· ἀνεπιστήμονες γὰρ παντελῶς τῶν ἱερῶν εἰσι Γραμμάτων· εἷς δὲ γέγονεν αὐτοῖς ὁ σκοπός, τὸ διασύρειν ἀεὶ τὸ θεῖόν τε καὶ οὐράνιον κήρυγμα. Εφεδρεύουσι γοῦν τοῖς ἁγίας ἀποστόλοις, ἑπομένοις ἀπερισπάστως τῷ πάντων ἡμῶν Σωτῆρι Χριστῷ, καὶ φασιν αὐτῷ περὶ αὐτῶν· Ἰδοὺ τοῖς νομικοῖς ἐντάλμασιν ἐναντιουμένους ὁρῶ μὲν τοὺς ὑπὸ σοῦ παιδαγωγουμένους· ὁρῶσι γὰρ δ οὐκ ἔξεστι ποιεῖν τοῖς Σάββασι· τοῦ γάρ νόμου κελεύοντος ἀργεῖν ἐν Σαββάτῳ, καὶ μηδενός παντά πασιν ἅπτεσθαι πόνου, περιτρίβουσι ταῖς χερσὶν ἀστάχυας οἱ μαθηταί. Σὺ δὲ αὐτὸς εἶπε μοι, την σαββατικὴν σαυτῷ τράπεζαν παραθεὶς, οὐ συνθραύεις τὸν ἄρτον ; Τί οὖν ἑτέρους αἰτιᾷ ; Ἵνα δέ σοι καὶ αὐτοὺς ἐπιτειχίσωμεν τοῦ Σωτῆρος τοὺς λόγους, ἄκουε · Καὶ ἀποκριθεὶς πρὸς αὐτοὺς εἶπεν ὁ Ἰησοῦς· Οὐδὲ τοῦτο ἀνέγνωτε ὅ ἐποίησε Δαβίδ ; κ. τ. λ. ταῦτα πεπραχὼς ὁ Δαβίδ, παρά γε τὸ τῷ νόμῳ δο- κοῦν, τοῦ παντὸς παρ' ἡμῖν ἀξιοῦται θαύματος. ὀρθῶς καὶ δικαίως· καὶ γὰρ ἦν ἀληθῶς ἅγιος και προφήτης. Οὐκοῦν τοῦ διὰ Μωϋσέως νόμου φάσκον τος ἐναργώς, ο Κρίμα δίκαιον κρίνατε, καὶ οὐ λέξη πρόσωπον ἐν κρίσει, ο πῶς τοὺς ἐμοὺς, φησί, κατ εκρίνατε μαθητάς, καὶ εἰς δεῦρο θαυμάζοντες ὡς σε σε Nolite conformari huic sæculo, sed transforma- mini novitate mentis vestræ, ut probetis quæ sit voluntas Dei bona et beneplacens et perfecta “. › Igitur qui spiritus nondum sunt adepti renovatio- nem, ne probare quidem sciunt quæ sit voluntas Dei bona et beneplacens et perfecta. Est ergo vetus utriculus, Judæorum cor, neque propterea novum capit vinum, id est evangelicam salutaremque le- gem, quæ hominis cor latificat . Nos aulem bu- jusmodi bonis redundantes Cbristus effecit. • CAP. VI. V. 2. Cur facitis quod non licet in Sabbalis fa- cere? B • C • Adhuc novum fœdus nobis Deus promittit, ceu (A f. b, B f. b, H f. h) “Eti xaivhy &ɩz- fam veterascente priore, et propediem abolende, juxta divi Pauli dictum ". Et quidem per unum de sanctis prophetis 184, jam dixerat Deus : «Ecce dies veniunt, dicit Dominus, et faciam cum domo Israe lis et cum domo Judæ fœdus novum; non secundum fredus quod pepigi cum patribus eorum, die qua apprehendi manum eorum, ut educerem eos de re- gione Ægypti ”. Si ergo diversum a priore est hoc alterumn fas.lus, prorsus necesse est eos qui ipsum exsequi volunt, haud jam veteribus uti legi- bus, sed iis potius quæ ad evangelicæ vitæ novita- tem transferre queunt. Atqui nihil hujusmodi mente volutare Scribas et Pharismos apparet quippe qui sacrarum Litterarum omnino sunt imperiti; unum vero illis inest studium obtrectandi semper divina ac cœlesti prædicationi. Insidiantur itaque sanctis apostolis omnium nostrum Servatorem' Christum inseparabiliter sequentibus, aiuntque huic de ip- sis : En legis præceptis adversantes videmus alum- Dos tuos; nam quæ Sabbatis non licent, faciunt; siquidem jubente lege otiari Sabbato, nullumque omnino laborem attingere, spicas manibus contun- dunt discipuli. Ain' vero tu ipse (o Pharisæe), cum sabbaticam tibi exhibes mensam, nonne panem confringis? Cur ergo alios criminaris? Ut autem ipsa tibi Servatoris verba opponamus, audi : V. 3. Respondensque eis Jesus ait : Ne hoc quidem D legistis quod fecit David ? etc. Atqui etiamsi hæc contra legis omnino placitum David egit, in summa apud nos æstimatione est, jure meritoque; nam sanctus vere prophetaque erat. Ergo cum Moysis lex diserte jubeat ”, æquo jure judicare, neque alicujus personæ respectum in judicio habere, curnam meos, inquit, condemna- stis discipulos; cum nihilominus suspiciatis in san- eti prophetaeque loco beatum Davidem, qui Moysis • Rom. xit, 2. so Judic. IX, culam etiam ad v. 1. c CYRILLUS. Duplex enim erat (A f. b, B f. b, H f. b) 'Allà xałdo Jerein. xxxι, 51. Deut. 1, 16. festum; et principalis festi, et alterius solemnitatis Sabbati. » 8. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. 13. * Hebr. vult, 13. (1) Divus Thomas in catena habet Cyrilli parti-
Chapter 2ΚΕΦΑΛ. 2
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΚΕΦΑΛ. 2.
κτίσαντος αὐτόν. Συμβουλεύει δὲ καὶ Παῦλος λέγων . • Δ δὲ τὸν νέον, τὸν ἀνακαινούμενον κατ' εἰκόνα τοῦ Μή συσχηματίζεσθε τῷ αἰῶνι τούτῳ, ἀλλὰ μετα μορφοῦσθε τῇ ἀνακοινώσει τοῦ νοὸς ὑμῶν, εἰς τὸ δοκιμάζειν ὑμᾶς τί τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ τὸ ἀγαθὸν, καὶ εὐάρεστον καὶ τέλειον. » Οὐκοῦν οἱ μήπω τὸν ἐν πνεύματι λαχόντες ἀνακαινισμὸν, οὐδὲ δοκιμάζειν ἴσασι τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ τὸ ἀγαθὸν, καὶ εὐάρεστον καὶ τέλειον ἀσκὸς τοιγαροῦν παλαιός, ἡ τῶν του δαίων καρδία· καὶ οὐ κεχώρηκε διὰ τοῦτο τὸν οἶνον θέσπισμα, τὸ καρδίαν εὐφραῖνον ἀνθρώπου. Ημᾶς δὲ τὸν νέον, τουτέστι τὸ εὐαγγελικὸν καὶ σωτήριον μεστοὺς τῶν τοιούτων ἀγαθῶν ἀπέφηνεν ὁ Χριστός. ΚΕΦΑΛ. Γ' (1). Τι ποιεῖτε ὃ οὐκ ἔξεστι ποιεῖν ἐν τοῖς Σάβ- βασι; θήκην ἡμῖν ὑπισχνείται Θεὸς, ὡς παλαιωθείσης τῆς πρώτης, καὶ ἐγγὺς γενομένης ἀφανισμοῦ, κατὰ τὴν τοῦ θεσπεσίου Παύλου φωνήν. Καί γέ φησι δε' ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν· ο 'Ιδού ημέραι έρχονται, λέγει Κύριος, καὶ συντελέσω ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰσραὴλ καὶ ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰούδα, διαθήκην καινήν· οὐ κατὰ τὴν διαθήκην ἣν διεθέμην τοῖς πατράσιν αὐτῶν ἐν ἡμέρᾳ ἐπιλαβομένου μου τῆς χειρὸς αὐτῶν, τοῦ ἐξαγαγεῖν αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου. » Οὐκοῦν εἰ ἑτέρα παρὰ τὴν πρώτην ἐστὶ καὶ δευτέρα ή καινὴ, πασά πως ἀνάγκη τοὺς ἀποπεραίνειν αὐτὴν ἐθέλοντας οὐχὶ τοῖς ἀρ χαίοις κεχρῆσθαι νόμοις, ἀλλὰ τοῖς εἰς καινότητα πολιτείας εὐαγγελικῆς ἀποφέρειν εἰδόσιν. Αλλ' οὐδὲν τῶν τοιούτων εἰς νοῦν ἐσχηκότας ἔνεστιν ἰδεῖν τους Γραμματέας τε καὶ Φαρισαίους· ἀνεπιστήμονες γὰρ παντελῶς τῶν ἱερῶν εἰσι Γραμμάτων· εἷς δὲ γέγονεν αὐτοῖς ὁ σκοπός, τὸ διασύρειν ἀεὶ τὸ θεῖόν τε καὶ οὐράνιον κήρυγμα. Εφεδρεύουσι γοῦν τοῖς ἁγίας ἀποστόλοις, ἑπομένοις ἀπερισπάστως τῷ πάντων ἡμῶν Σωτῆρι Χριστῷ, καὶ φασιν αὐτῷ περὶ αὐτῶν· Ἰδοὺ τοῖς νομικοῖς ἐντάλμασιν ἐναντιουμένους ὁρῶ μὲν τοὺς ὑπὸ σοῦ παιδαγωγουμένους· ὁρῶσι γὰρ δ οὐκ ἔξεστι ποιεῖν τοῖς Σάββασι· τοῦ γάρ νόμου κελεύοντος ἀργεῖν ἐν Σαββάτῳ, καὶ μηδενός παντά πασιν ἅπτεσθαι πόνου, περιτρίβουσι ταῖς χερσὶν ἀστάχυας οἱ μαθηταί. Σὺ δὲ αὐτὸς εἶπε μοι, την σαββατικὴν σαυτῷ τράπεζαν παραθεὶς, οὐ συνθραύεις τὸν ἄρτον ; Τί οὖν ἑτέρους αἰτιᾷ ; Ἵνα δέ σοι καὶ αὐτοὺς ἐπιτειχίσωμεν τοῦ Σωτῆρος τοὺς λόγους, ἄκουε · Καὶ ἀποκριθεὶς πρὸς αὐτοὺς εἶπεν ὁ Ἰησοῦς· Οὐδὲ τοῦτο ἀνέγνωτε ὅ ἐποίησε Δαβίδ ; κ. τ. λ. ταῦτα πεπραχὼς ὁ Δαβίδ, παρά γε τὸ τῷ νόμῳ δο- κοῦν, τοῦ παντὸς παρ' ἡμῖν ἀξιοῦται θαύματος. ὀρθῶς καὶ δικαίως· καὶ γὰρ ἦν ἀληθῶς ἅγιος και προφήτης. Οὐκοῦν τοῦ διὰ Μωϋσέως νόμου φάσκον τος ἐναργώς, ο Κρίμα δίκαιον κρίνατε, καὶ οὐ λέξη πρόσωπον ἐν κρίσει, ο πῶς τοὺς ἐμοὺς, φησί, κατ εκρίνατε μαθητάς, καὶ εἰς δεῦρο θαυμάζοντες ὡς σε σε Nolite conformari huic sæculo, sed transforma- mini novitate mentis vestræ, ut probetis quæ sit voluntas Dei bona et beneplacens et perfecta “. › Igitur qui spiritus nondum sunt adepti renovatio- nem, ne probare quidem sciunt quæ sit voluntas Dei bona et beneplacens et perfecta. Est ergo vetus utriculus, Judæorum cor, neque propterea novum capit vinum, id est evangelicam salutaremque le- gem, quæ hominis cor latificat . Nos aulem bu- jusmodi bonis redundantes Cbristus effecit. • CAP. VI. V. 2. Cur facitis quod non licet in Sabbalis fa- cere? B • C • Adhuc novum fœdus nobis Deus promittit, ceu (A f. b, B f. b, H f. h) “Eti xaivhy &ɩz- fam veterascente priore, et propediem abolende, juxta divi Pauli dictum ". Et quidem per unum de sanctis prophetis 184, jam dixerat Deus : «Ecce dies veniunt, dicit Dominus, et faciam cum domo Israe lis et cum domo Judæ fœdus novum; non secundum fredus quod pepigi cum patribus eorum, die qua apprehendi manum eorum, ut educerem eos de re- gione Ægypti ”. Si ergo diversum a priore est hoc alterumn fas.lus, prorsus necesse est eos qui ipsum exsequi volunt, haud jam veteribus uti legi- bus, sed iis potius quæ ad evangelicæ vitæ novita- tem transferre queunt. Atqui nihil hujusmodi mente volutare Scribas et Pharismos apparet quippe qui sacrarum Litterarum omnino sunt imperiti; unum vero illis inest studium obtrectandi semper divina ac cœlesti prædicationi. Insidiantur itaque sanctis apostolis omnium nostrum Servatorem' Christum inseparabiliter sequentibus, aiuntque huic de ip- sis : En legis præceptis adversantes videmus alum- Dos tuos; nam quæ Sabbatis non licent, faciunt; siquidem jubente lege otiari Sabbato, nullumque omnino laborem attingere, spicas manibus contun- dunt discipuli. Ain' vero tu ipse (o Pharisæe), cum sabbaticam tibi exhibes mensam, nonne panem confringis? Cur ergo alios criminaris? Ut autem ipsa tibi Servatoris verba opponamus, audi : V. 3. Respondensque eis Jesus ait : Ne hoc quidem D legistis quod fecit David ? etc. Atqui etiamsi hæc contra legis omnino placitum David egit, in summa apud nos æstimatione est, jure meritoque; nam sanctus vere prophetaque erat. Ergo cum Moysis lex diserte jubeat ”, æquo jure judicare, neque alicujus personæ respectum in judicio habere, curnam meos, inquit, condemna- stis discipulos; cum nihilominus suspiciatis in san- eti prophetaeque loco beatum Davidem, qui Moysis • Rom. xit, 2. so Judic. IX, culam etiam ad v. 1. c CYRILLUS. Duplex enim erat (A f. b, B f. b, H f. b) 'Allà xałdo Jerein. xxxι, 51. Deut. 1, 16. festum; et principalis festi, et alterius solemnitatis Sabbati. » 8. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. 13. * Hebr. vult, 13. (1) Divus Thomas in catena habet Cyrilli parti-
«Τί ποιεῖτε ὃ οὐκ ἔξεστι ποιεῖν ἐν τοῖς Σάββασι, (α φ. 91 β, β φ. 61 β, η φ. 284 β) Ἔτι καινὴν διαθήκην ἡμῖν ὑπισχνεῖται Θεὸς, ὡς παλαιωθείσης τῆς πρώτης, καὶ ἐγγὺς γενομένης ἀφανισμοῦ, κατὰ τὴν τοῦ θεσπεσίου Παύλου φωνήν. Καί γέ φησι δι’ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν· «Ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται, λέγει Κύριος, καὶ συντελέσω ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰσραὴλ καὶ ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰούδα, διαθήκην καινήν· οὐ κατὰ τὴν διαθήκην ἣν διεθέμην τοῖς πατράσιν αὐτῶν ἐν ἡμέρᾳ ἐπιλαβομένου μου τῆς χειρὸς αὐτῶν, τοῦ ἐξαγαγεῖν αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου.» Οὐκοῦν εἰ ἑτέρα παρὰ τὴν πρώτην ἐστὶ καὶ δευτέρα ἡ καινὴ, πᾶσά πως ἀνάγκη τοὺς ἀποπεραίνειν αὐτὴν ἐθέλοντας οὐχὶ τοῖς ἀρχαίοις κεχρῆσθαι νόμοις, ἀλλὰ τοῖς εἰς καινότητα πολιτείας εὐαγγελικῆς ἀποφέρειν εἰδόσιν. Ἀλλ’ οὐδὲν τῶν τοιούτων εἰς νοῦν ἐσχηκότας ἔνεστιν ἰδεῖν τοὺς Γραμματέας τε καὶ Φαρισαίους· ἀνεπιστήμονες γὰρ παντελῶς τῶν ἱερῶν εἰσι Γραμμάτων· εἶς δὲ γέγονεν αὐτοῖς ὁ σκοπὸς, τὸ διασύρειν ἀεὶ τὸ θεῖόν τε καὶ οὐράνιον κήρυγμα. Ἐφεδρεύουσι γοῦν τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις, ἑπομένοις ἀπερισπάστως τῷ πάντων ἡμῶν Σωτῆρι Χριστῷ, καί φασιν αὐτῷ περὶ αὐτῶν·
κτίσαντος αὐτόν. Συμβουλεύει δὲ καὶ Παῦλος λέγων . • Δ δὲ τὸν νέον, τὸν ἀνακαινούμενον κατ' εἰκόνα τοῦ Μή συσχηματίζεσθε τῷ αἰῶνι τούτῳ, ἀλλὰ μετα μορφοῦσθε τῇ ἀνακοινώσει τοῦ νοὸς ὑμῶν, εἰς τὸ δοκιμάζειν ὑμᾶς τί τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ τὸ ἀγαθὸν, καὶ εὐάρεστον καὶ τέλειον. » Οὐκοῦν οἱ μήπω τὸν ἐν πνεύματι λαχόντες ἀνακαινισμὸν, οὐδὲ δοκιμάζειν ἴσασι τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ τὸ ἀγαθὸν, καὶ εὐάρεστον καὶ τέλειον ἀσκὸς τοιγαροῦν παλαιός, ἡ τῶν του δαίων καρδία· καὶ οὐ κεχώρηκε διὰ τοῦτο τὸν οἶνον θέσπισμα, τὸ καρδίαν εὐφραῖνον ἀνθρώπου. Ημᾶς δὲ τὸν νέον, τουτέστι τὸ εὐαγγελικὸν καὶ σωτήριον μεστοὺς τῶν τοιούτων ἀγαθῶν ἀπέφηνεν ὁ Χριστός. ΚΕΦΑΛ. Γ' (1). Τι ποιεῖτε ὃ οὐκ ἔξεστι ποιεῖν ἐν τοῖς Σάβ- βασι; θήκην ἡμῖν ὑπισχνείται Θεὸς, ὡς παλαιωθείσης τῆς πρώτης, καὶ ἐγγὺς γενομένης ἀφανισμοῦ, κατὰ τὴν τοῦ θεσπεσίου Παύλου φωνήν. Καί γέ φησι δε' ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν· ο 'Ιδού ημέραι έρχονται, λέγει Κύριος, καὶ συντελέσω ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰσραὴλ καὶ ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰούδα, διαθήκην καινήν· οὐ κατὰ τὴν διαθήκην ἣν διεθέμην τοῖς πατράσιν αὐτῶν ἐν ἡμέρᾳ ἐπιλαβομένου μου τῆς χειρὸς αὐτῶν, τοῦ ἐξαγαγεῖν αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου. » Οὐκοῦν εἰ ἑτέρα παρὰ τὴν πρώτην ἐστὶ καὶ δευτέρα ή καινὴ, πασά πως ἀνάγκη τοὺς ἀποπεραίνειν αὐτὴν ἐθέλοντας οὐχὶ τοῖς ἀρ χαίοις κεχρῆσθαι νόμοις, ἀλλὰ τοῖς εἰς καινότητα πολιτείας εὐαγγελικῆς ἀποφέρειν εἰδόσιν. Αλλ' οὐδὲν τῶν τοιούτων εἰς νοῦν ἐσχηκότας ἔνεστιν ἰδεῖν τους Γραμματέας τε καὶ Φαρισαίους· ἀνεπιστήμονες γὰρ παντελῶς τῶν ἱερῶν εἰσι Γραμμάτων· εἷς δὲ γέγονεν αὐτοῖς ὁ σκοπός, τὸ διασύρειν ἀεὶ τὸ θεῖόν τε καὶ οὐράνιον κήρυγμα. Εφεδρεύουσι γοῦν τοῖς ἁγίας ἀποστόλοις, ἑπομένοις ἀπερισπάστως τῷ πάντων ἡμῶν Σωτῆρι Χριστῷ, καὶ φασιν αὐτῷ περὶ αὐτῶν· Ἰδοὺ τοῖς νομικοῖς ἐντάλμασιν ἐναντιουμένους ὁρῶ μὲν τοὺς ὑπὸ σοῦ παιδαγωγουμένους· ὁρῶσι γὰρ δ οὐκ ἔξεστι ποιεῖν τοῖς Σάββασι· τοῦ γάρ νόμου κελεύοντος ἀργεῖν ἐν Σαββάτῳ, καὶ μηδενός παντά πασιν ἅπτεσθαι πόνου, περιτρίβουσι ταῖς χερσὶν ἀστάχυας οἱ μαθηταί. Σὺ δὲ αὐτὸς εἶπε μοι, την σαββατικὴν σαυτῷ τράπεζαν παραθεὶς, οὐ συνθραύεις τὸν ἄρτον ; Τί οὖν ἑτέρους αἰτιᾷ ; Ἵνα δέ σοι καὶ αὐτοὺς ἐπιτειχίσωμεν τοῦ Σωτῆρος τοὺς λόγους, ἄκουε · Καὶ ἀποκριθεὶς πρὸς αὐτοὺς εἶπεν ὁ Ἰησοῦς· Οὐδὲ τοῦτο ἀνέγνωτε ὅ ἐποίησε Δαβίδ ; κ. τ. λ. ταῦτα πεπραχὼς ὁ Δαβίδ, παρά γε τὸ τῷ νόμῳ δο- κοῦν, τοῦ παντὸς παρ' ἡμῖν ἀξιοῦται θαύματος. ὀρθῶς καὶ δικαίως· καὶ γὰρ ἦν ἀληθῶς ἅγιος και προφήτης. Οὐκοῦν τοῦ διὰ Μωϋσέως νόμου φάσκον τος ἐναργώς, ο Κρίμα δίκαιον κρίνατε, καὶ οὐ λέξη πρόσωπον ἐν κρίσει, ο πῶς τοὺς ἐμοὺς, φησί, κατ εκρίνατε μαθητάς, καὶ εἰς δεῦρο θαυμάζοντες ὡς σε σε Nolite conformari huic sæculo, sed transforma- mini novitate mentis vestræ, ut probetis quæ sit voluntas Dei bona et beneplacens et perfecta “. › Igitur qui spiritus nondum sunt adepti renovatio- nem, ne probare quidem sciunt quæ sit voluntas Dei bona et beneplacens et perfecta. Est ergo vetus utriculus, Judæorum cor, neque propterea novum capit vinum, id est evangelicam salutaremque le- gem, quæ hominis cor latificat . Nos aulem bu- jusmodi bonis redundantes Cbristus effecit. • CAP. VI. V. 2. Cur facitis quod non licet in Sabbalis fa- cere? B • C • Adhuc novum fœdus nobis Deus promittit, ceu (A f. b, B f. b, H f. h) “Eti xaivhy &ɩz- fam veterascente priore, et propediem abolende, juxta divi Pauli dictum ". Et quidem per unum de sanctis prophetis 184, jam dixerat Deus : «Ecce dies veniunt, dicit Dominus, et faciam cum domo Israe lis et cum domo Judæ fœdus novum; non secundum fredus quod pepigi cum patribus eorum, die qua apprehendi manum eorum, ut educerem eos de re- gione Ægypti ”. Si ergo diversum a priore est hoc alterumn fas.lus, prorsus necesse est eos qui ipsum exsequi volunt, haud jam veteribus uti legi- bus, sed iis potius quæ ad evangelicæ vitæ novita- tem transferre queunt. Atqui nihil hujusmodi mente volutare Scribas et Pharismos apparet quippe qui sacrarum Litterarum omnino sunt imperiti; unum vero illis inest studium obtrectandi semper divina ac cœlesti prædicationi. Insidiantur itaque sanctis apostolis omnium nostrum Servatorem' Christum inseparabiliter sequentibus, aiuntque huic de ip- sis : En legis præceptis adversantes videmus alum- Dos tuos; nam quæ Sabbatis non licent, faciunt; siquidem jubente lege otiari Sabbato, nullumque omnino laborem attingere, spicas manibus contun- dunt discipuli. Ain' vero tu ipse (o Pharisæe), cum sabbaticam tibi exhibes mensam, nonne panem confringis? Cur ergo alios criminaris? Ut autem ipsa tibi Servatoris verba opponamus, audi : V. 3. Respondensque eis Jesus ait : Ne hoc quidem D legistis quod fecit David ? etc. Atqui etiamsi hæc contra legis omnino placitum David egit, in summa apud nos æstimatione est, jure meritoque; nam sanctus vere prophetaque erat. Ergo cum Moysis lex diserte jubeat ”, æquo jure judicare, neque alicujus personæ respectum in judicio habere, curnam meos, inquit, condemna- stis discipulos; cum nihilominus suspiciatis in san- eti prophetaeque loco beatum Davidem, qui Moysis • Rom. xit, 2. so Judic. IX, culam etiam ad v. 1. c CYRILLUS. Duplex enim erat (A f. b, B f. b, H f. b) 'Allà xałdo Jerein. xxxι, 51. Deut. 1, 16. festum; et principalis festi, et alterius solemnitatis Sabbati. » 8. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. 13. * Hebr. vult, 13. (1) Divus Thomas in catena habet Cyrilli parti-
PG 72:577Ἰδοὺ τοῖς νομικοῖς ἐντάλμασιν ἐναντιουμένους ὁρῶμεν τοὺς ὑπὸ σοῦ παιδαγωγουμένους· δρῶσι γὰρ ὃ οὐκ ἔξεστι ποιεῖν τοῖς Σάββασι· τοῦ γὰρ νόμου κελεύοντος ἀργεῖν ἐν Σαββάτῳ, καὶ μηδενὸς παντάπασιν ἅπτεσθαι πόνου, περιτρίβουσι ταῖς χερσὶν ἀστάχυας οἱ μαθηταί. Σὺ δὲ αὐτὸς εἰπέ μοι, τὴν σαββατικὴν σαυτῷ τράπεζαν παραθεὶς, οὐ συνθραύεις τὸν ἄρτον; Τί οὖν ἑτέρους αἰτιᾷ; Ἵνα δέ σοι καὶ αὐτοὺς ἐπιτειχίσωμεν τοῦ Σωτῆρος τοὺς λόγους, ἄκουε· «Καὶ ἀποκριθεὶς πρὸς αὐτοὺς εἶπεν ὁ Ἰησοῦς; Οὐδὲ τοῦτο ἀνέγνωτε ὃ ἐποίησε Δαβίδ; κ.τ.λ.» (α φ. 91 β, β φ. 61 β, η φ. 284 β) Ἀλλὰ καίτοι ταῦτα πεπραχὼς ὁ Δαβὶδ, παρά γε τὸ τῷ νόμῳ δοκοῦν, τοῦ παντὸς παρ’ ἡμῖν ἀξιοῦται θαύματος, ὀρθῶς καὶ δικαίως· καὶ γὰρ ἦν ἀληθῶς ἅγιος καὶ προφήτης. Οὐκοῦν τοῦ διὰ Μωϋσέως νόμου φάσκοντος ἐναργῶς, «Κρῖμα δίκαιον κρίνατε, καὶ οὐ λήψῃ πρόσωπον ἐν κρίσει,» πῶς τοὺς ἐμοὺς, φησὶ, κατεκρίνατε μαθητὰς, καὶ εἰς δεῦρο θαυμάζοντες ὡς ἅγιον καὶ προφήτην τὸν μακάριον Δαβὶδ, καίτοι τὴν Μωϋσέως ἐντολὴν οὐ τετηρηκότα;(α φ 92, β φ.
ἅγιον καὶ προφήτην τὸν μακάριον Δαβίδ, καίτοι τὴν Μωϋσέως ἐντολὴν οὐ τετηρηκότα ; ἐξ οὐρανοῦ δείκνυται προκεισόμενος ἐν ἁγίαις τρα πέζαις ἐκκλησιῶν. Οσα δὲ σκεύη τῆς τραπέζης, δι' ὧν ἡ μυστική χρεία πληροῦται, τῶν θείων κει μηλίων τύπος ἂν εἴη σαφής. Πνευματικῶς δὲ τοὺς δώδεκα ἀποστόλους· περὶ ὧν ἑξῆς δὲ εἰρήσεται, ὅτε εἰς αὐτοὺς δὲ τοὺς μαθητὰς ἡμῖν ὁ λόγος περι ελεύσεται. - Καὶ ἐδίδασκεν. Καὶ ἦν ἐκεῖ ἄνθρωπος, καὶ ἡ χεὶρ αὐτοῦ ἡ δεξιὰ ἦν ξηρά. Ἐδίδασκε δὲ πάντως που τὰ ὑπὲρ νοῦν, καὶ ὅσα τῆς δι' αὐτοῦ σωτηρίας ἐμφανῆ καθίστη τὴν ὁδὸν τοῖς ἀκροωμένοις· εἶτα ταῖς μυσταγωγίαις ἐπομένην Β εὐθὺς τῆς θεοπρεποῦς ἰσχύος ἐποιεῖτο τὴν ἐπίδειξιν, μονονουχί καταλεαίνων τῷ λόγῳ τὴν εἰς τὸ πιστεύ εσθαι τρίβον· μεθίστησι γὰρ ἔσθ' ὅτε τὸ θαῦμα πρὸς πίστιν, κἂν ἀπιστῆται λόγος. Φαρισαῖοι δὲ παρετη ροῦντο αὐτὸν, εἰ ἐν Σαββάτῳ θεραπεύσει. Τοιοῦτος γάρ ἐστι βάσκανος ἀνήρ τὰς ἑτέρων εὐφημίας τρο φὴν ποιεῖται τῇ νόσῳ, καὶ ταῖς ἑτέρων εὐκλείαις ἀδίκως ἐπιμαίνεται. Καὶ τί πρὸς τοῦτο πάλιν ὁ πάντα εἰδὼς, ὁ τὰς καρδίας ετάζων καὶ γινώσκων τὰ ἐν αὐταῖς; « Τὸ γὰρ φῶς μετ' αὐτοῦ ἐστι, » κατὰ τὸ γεγραμμένον. Εἶπε τῷ ξηρὰν ἔχοντι τὴν χεῖρα· • Στήθι εἰς τὸ μέσον. » Καὶ τίς ὁ λόγος τοῦ πράγμα- τος ; Τάχα όπως καλέσῃ πρὸς ἔλεον τὸν ἀπηνῆ καὶ ἀφιλοικτείρμονα Φαρισαῖον· τάχα δυσωπήσει τὸ πά- θος αὐτοὺς, καὶ τὰς τοῦ φθόνου φλόγας ἠρεμεῖν ἀνα πείσει. Επερωτήσω ὑμᾶς τι· ἔξεστι τοῖς Σάββασιν ἀγαθοποιῆσαι, ἡ κακοποιῆσαι; κ. τ. λ. {Δ Γ. Η Γ. 288) Σοφωτάτη δὲ λίαν ἡ πεῦσις, πρέπουσα ταῖς ἐκείνων ἀβελτηρίαις ή πρότασις. Ει μὲν γὰρ ἔξεστιν ἀγαθοποιεῖν ἐν Σαββάτῳ, καὶ τὸ κωλύον οὐδὲν ἐλεεῖσθαι παρὰ Θεοῦ τοὺς κάμνοντας, παῦσαι συλλέγων τῆς κατὰ Χριστοῦ συκοφαντίας τὰς ἀφορμάς, καὶ τῆς σαυτοῦ κεφαλῆς καταχέων τὴν δίκην, ἣν ἐπήρτησεν ὁ Πατήρ τοῖς ἀτιμάζουσι τὸν Υιόν. Ήκουσας λέγοντος περὶ αὐτοῦ διὰ φωνῆς τοῦ Δαβίδ • Καὶ συγκόψω τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ, καὶ τοὺς μισοῦντας αὐτὸν τροπών σομαι. ο Εἰ δὲ οὐκ ἔξεστιν εὖ ποιεῖν ἐν Σαββάτῳ, καὶ κεκώλυκεν ὁ νόμος σώζεσθαι ψυχήν, γέγονας τοῦ νομοθέτου κατήγορος· διαβέβληκας ἐντολὴν, ἐφ' ᾖ καὶ τεθαύμασται ἡ διὰ Μωϋσέως διακονία. Αλλ' οὐχ ἑαυτῷ, φησίν, ὁ τῶν ὅλων Θεὸς τὸν ἐπὶ τῷ Σαββάτῳ τέθεικε νόμον, ἡμῖν δὲ μᾶλλον τοῖς ὑπέχου σιν αὐτῷ τὸν αὐχένα. Καλῶς ἔφης· ἐπαινῶ τοὺς λό- τους· οὐκοῦν ἀνάγκης καὶ νόμου τὸ θεῖον ἐλεύθερον. Πῶς οὖν αἰτιᾷ καὶ ἐν Σαββάτῳ Χριστὸν ἐλεεῖν ἐθέ λοντα καὶ εὐεργετοῦντα ψυχήν ; "Οταν δὲ καὶ ἐπὶ τῷ Στυδάτων τεθέντα νόμον πολυπραγμονεῖν ἐθέλωμεν, * - COMMENT. IN LUCAM. • - A præceptum non servavit ? — Panibus illis (propoul (Af 92, Bf. tionis) manifeste denotatur nobis cœlestis panis in sanetis postea mensis proponendus. Quotquot au- tem vasa ad mysticum mensæ usum adhibebantur, ea sacrorum apud nos cimeliorum typus perspi- cuus erant.—Spiritaliter autem (duodecim panibus) duodecim significantur apostoli, de quibus infra dice- tur, cum ad ipsos discipulos sermo noster deve- niet (1). V. 6. Et docebat. Eratque ibi homo, cujus manus dextera erat arida. Docebat prorsus superiora intellectui, et quæ viam salutis a se dandam audientibus patefacie- bant. Deinde doctrinæ consentaneam station faciebat (A f. b, B ſ. b, G f. b, H f. ↳›) demonstrationem dignæ Deo potentis, postquam B verbis viam fidei quodammodo complanasset. Nam miraculum aliquando ad fidem convertit, etiamsi forte verbis non credatur. Pharisæi interim ob- servabant eum, num Sabbato curaret. Sic enim comparatus est homo lividus aliorum bonam famain morbo suo escam facit, et alienæ gloriæ irascitur inique. Quid autem ad hæc rursus is qui omnia scit, qui corda scrutatur et quæ intra ea sunt cognoscit ? uain lux cum illo est, ut ait Scri- ptura". Dixit aridam manum habenti : Consiste in medio. › Cur autem ita fieri voluit ? Fortasse ut ad misericordiam provocaret crudelem et immi- tem Pharisæum : fortasse etiam ut hominis morbas c illos permoveret, et invidiæ flammam omittere C b, D Dan. 11, 22. st Psal. Lxxxv!!!, 24. suaderet. V. 9. Interrogabo vos, utrum liceat Sabbatis be- nefacere an male? etc. Multo sapientissima interrogatio, et idonea con- tra ilkørum stultitiam propositio. Nam si licet bene- facere in Sabbato, nihilque impedit quominus Deus agrotantium misereatur, desine captare calum- niandi Christum occasiones, atque in caput tuum illam attrahere pœnam, quam Pater adversus Filii sui contemptores intentam habet. Audisti illum voce Davidis dicentem: ‹ Concidam a facie ipsius ini- micos ejus, et odientes eum in ſugam conver⚫ tam ”. › Si vero non licet Sabbato benefacere et si lex velat vitam alicujus servari, factus es legislatoris accusator : præceptum reprehen- dis, cujus tamen causa, Moysis ministerium in ho- nore est. Atqui non sibi, inquit, universalis Deus Sabbati legem statuit, sed nobis potius qui ei cer- vicem subjectam habemus. Recte ais ; verba laudo. Ergo Deus necessitate simul et lege caret. Cur itaque Christum insimulas, misereri volentem, alicujus vitam salvare? Quin adeo si Sabbati ipsam legem vestigare velimus, nisericordiæ causa a Deo præscriptam comperiemus. Otiari enim Sabbato et 287) Διὰ μὲν οὖν τῶν ἄρτων, σαφῶς ὁ ἄρτος ἡμῖν ὁ (4) Nempe in hoc capitulo, v. 13.
287) Διὰ μὲν οὖν τῶν ἄρτων, σαφῶς ὁ ἄρτος ἡμῖν ὁ ἐξ οὐρανοῦ δείκνυται προκεισόμενος ἐν ἁγίαις τραπέζαις ἐκκλησιῶν. Ὅσα δὲ σκεύη τῆς τραπέζης, δι’ ὧν ἡ μυστικὴ χρεία πληροῦται, τῶν θείων κειμηλίων τύπος ἂν εἴη σαφής.Πνευματικῶς δὲ τοὺς δώδεκα ἀποστόλους· περὶ ὧν ἑξῆς δὲ εἰρήσεται, ὅτε εἰς αὐτοὺς δὴ τοὺς μαθητὰς ἡμῖν ὁ λόγος περιελεύσεται. «Καὶ ἐδίδασκεν. Καὶ ἦν ἐκεῖ ἄνθρωπος, καὶ ἡ χεὶρ αὐτοῦ ἡ δεξιὰ ἦν ξηρά.» (α φ. 92 β, β φ. 61 β, γ φ. 12 β, η φ. 288 β) Ἐδίδασκε δὲ πάντως που τὰ ὑπὲρ νοῦν, καὶ ὅσα τῆς δι’ αὐτοῦ σωτηρίας ἐμφανῆ καθίστη τὴν ὁδὸν τοῖς ἀκροωμένοις· εἶτα ταῖς μυσταγωγίαις ἑπομένην εὐθὺς τῆς θεοπρεποῦς ἰσχύος ἐποιεῖτο τὴν ἐπίδειξιν, μονονουχὶ καταλεαίνων τῷ λόγῳ τὴν εἰς τὸ πιστεύεσθαι τρίβον· μεθίστησι γὰρ ἔσθ’ ὅτε τὸ θαῦμα πρὸς πίστιν, κἂν ἀπιστῆται λόγος. Φαρισαῖοι δὲ παρετηροῦντο αὐτὸν, εἰ ἐν Σαββάτῳ θεραπεύσει. Τοιοῦτος γάρ ἐστι βάσκανος ἀνήρ· τὰς ἑτέρων εὐφημίας τροφὴν ποιεῖται τῇ νόσῳ, καὶ ταῖς ἑτέρων εὐκλείαις ἀδίκως ἐπιμαίνεται. Καὶ τί πρὸς τοῦτο πάλιν ὁ πάντα εἰδὼς, ὁ τὰς καρδίας ἐτάζων καὶ γινώσκων τὰ ἐν αὐταῖς;
ἅγιον καὶ προφήτην τὸν μακάριον Δαβίδ, καίτοι τὴν Μωϋσέως ἐντολὴν οὐ τετηρηκότα ; ἐξ οὐρανοῦ δείκνυται προκεισόμενος ἐν ἁγίαις τρα πέζαις ἐκκλησιῶν. Οσα δὲ σκεύη τῆς τραπέζης, δι' ὧν ἡ μυστική χρεία πληροῦται, τῶν θείων κει μηλίων τύπος ἂν εἴη σαφής. Πνευματικῶς δὲ τοὺς δώδεκα ἀποστόλους· περὶ ὧν ἑξῆς δὲ εἰρήσεται, ὅτε εἰς αὐτοὺς δὲ τοὺς μαθητὰς ἡμῖν ὁ λόγος περι ελεύσεται. - Καὶ ἐδίδασκεν. Καὶ ἦν ἐκεῖ ἄνθρωπος, καὶ ἡ χεὶρ αὐτοῦ ἡ δεξιὰ ἦν ξηρά. Ἐδίδασκε δὲ πάντως που τὰ ὑπὲρ νοῦν, καὶ ὅσα τῆς δι' αὐτοῦ σωτηρίας ἐμφανῆ καθίστη τὴν ὁδὸν τοῖς ἀκροωμένοις· εἶτα ταῖς μυσταγωγίαις ἐπομένην Β εὐθὺς τῆς θεοπρεποῦς ἰσχύος ἐποιεῖτο τὴν ἐπίδειξιν, μονονουχί καταλεαίνων τῷ λόγῳ τὴν εἰς τὸ πιστεύ εσθαι τρίβον· μεθίστησι γὰρ ἔσθ' ὅτε τὸ θαῦμα πρὸς πίστιν, κἂν ἀπιστῆται λόγος. Φαρισαῖοι δὲ παρετη ροῦντο αὐτὸν, εἰ ἐν Σαββάτῳ θεραπεύσει. Τοιοῦτος γάρ ἐστι βάσκανος ἀνήρ τὰς ἑτέρων εὐφημίας τρο φὴν ποιεῖται τῇ νόσῳ, καὶ ταῖς ἑτέρων εὐκλείαις ἀδίκως ἐπιμαίνεται. Καὶ τί πρὸς τοῦτο πάλιν ὁ πάντα εἰδὼς, ὁ τὰς καρδίας ετάζων καὶ γινώσκων τὰ ἐν αὐταῖς; « Τὸ γὰρ φῶς μετ' αὐτοῦ ἐστι, » κατὰ τὸ γεγραμμένον. Εἶπε τῷ ξηρὰν ἔχοντι τὴν χεῖρα· • Στήθι εἰς τὸ μέσον. » Καὶ τίς ὁ λόγος τοῦ πράγμα- τος ; Τάχα όπως καλέσῃ πρὸς ἔλεον τὸν ἀπηνῆ καὶ ἀφιλοικτείρμονα Φαρισαῖον· τάχα δυσωπήσει τὸ πά- θος αὐτοὺς, καὶ τὰς τοῦ φθόνου φλόγας ἠρεμεῖν ἀνα πείσει. Επερωτήσω ὑμᾶς τι· ἔξεστι τοῖς Σάββασιν ἀγαθοποιῆσαι, ἡ κακοποιῆσαι; κ. τ. λ. {Δ Γ. Η Γ. 288) Σοφωτάτη δὲ λίαν ἡ πεῦσις, πρέπουσα ταῖς ἐκείνων ἀβελτηρίαις ή πρότασις. Ει μὲν γὰρ ἔξεστιν ἀγαθοποιεῖν ἐν Σαββάτῳ, καὶ τὸ κωλύον οὐδὲν ἐλεεῖσθαι παρὰ Θεοῦ τοὺς κάμνοντας, παῦσαι συλλέγων τῆς κατὰ Χριστοῦ συκοφαντίας τὰς ἀφορμάς, καὶ τῆς σαυτοῦ κεφαλῆς καταχέων τὴν δίκην, ἣν ἐπήρτησεν ὁ Πατήρ τοῖς ἀτιμάζουσι τὸν Υιόν. Ήκουσας λέγοντος περὶ αὐτοῦ διὰ φωνῆς τοῦ Δαβίδ • Καὶ συγκόψω τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ, καὶ τοὺς μισοῦντας αὐτὸν τροπών σομαι. ο Εἰ δὲ οὐκ ἔξεστιν εὖ ποιεῖν ἐν Σαββάτῳ, καὶ κεκώλυκεν ὁ νόμος σώζεσθαι ψυχήν, γέγονας τοῦ νομοθέτου κατήγορος· διαβέβληκας ἐντολὴν, ἐφ' ᾖ καὶ τεθαύμασται ἡ διὰ Μωϋσέως διακονία. Αλλ' οὐχ ἑαυτῷ, φησίν, ὁ τῶν ὅλων Θεὸς τὸν ἐπὶ τῷ Σαββάτῳ τέθεικε νόμον, ἡμῖν δὲ μᾶλλον τοῖς ὑπέχου σιν αὐτῷ τὸν αὐχένα. Καλῶς ἔφης· ἐπαινῶ τοὺς λό- τους· οὐκοῦν ἀνάγκης καὶ νόμου τὸ θεῖον ἐλεύθερον. Πῶς οὖν αἰτιᾷ καὶ ἐν Σαββάτῳ Χριστὸν ἐλεεῖν ἐθέ λοντα καὶ εὐεργετοῦντα ψυχήν ; "Οταν δὲ καὶ ἐπὶ τῷ Στυδάτων τεθέντα νόμον πολυπραγμονεῖν ἐθέλωμεν, * - COMMENT. IN LUCAM. • - A præceptum non servavit ? — Panibus illis (propoul (Af 92, Bf. tionis) manifeste denotatur nobis cœlestis panis in sanetis postea mensis proponendus. Quotquot au- tem vasa ad mysticum mensæ usum adhibebantur, ea sacrorum apud nos cimeliorum typus perspi- cuus erant.—Spiritaliter autem (duodecim panibus) duodecim significantur apostoli, de quibus infra dice- tur, cum ad ipsos discipulos sermo noster deve- niet (1). V. 6. Et docebat. Eratque ibi homo, cujus manus dextera erat arida. Docebat prorsus superiora intellectui, et quæ viam salutis a se dandam audientibus patefacie- bant. Deinde doctrinæ consentaneam station faciebat (A f. b, B ſ. b, G f. b, H f. ↳›) demonstrationem dignæ Deo potentis, postquam B verbis viam fidei quodammodo complanasset. Nam miraculum aliquando ad fidem convertit, etiamsi forte verbis non credatur. Pharisæi interim ob- servabant eum, num Sabbato curaret. Sic enim comparatus est homo lividus aliorum bonam famain morbo suo escam facit, et alienæ gloriæ irascitur inique. Quid autem ad hæc rursus is qui omnia scit, qui corda scrutatur et quæ intra ea sunt cognoscit ? uain lux cum illo est, ut ait Scri- ptura". Dixit aridam manum habenti : Consiste in medio. › Cur autem ita fieri voluit ? Fortasse ut ad misericordiam provocaret crudelem et immi- tem Pharisæum : fortasse etiam ut hominis morbas c illos permoveret, et invidiæ flammam omittere C b, D Dan. 11, 22. st Psal. Lxxxv!!!, 24. suaderet. V. 9. Interrogabo vos, utrum liceat Sabbatis be- nefacere an male? etc. Multo sapientissima interrogatio, et idonea con- tra ilkørum stultitiam propositio. Nam si licet bene- facere in Sabbato, nihilque impedit quominus Deus agrotantium misereatur, desine captare calum- niandi Christum occasiones, atque in caput tuum illam attrahere pœnam, quam Pater adversus Filii sui contemptores intentam habet. Audisti illum voce Davidis dicentem: ‹ Concidam a facie ipsius ini- micos ejus, et odientes eum in ſugam conver⚫ tam ”. › Si vero non licet Sabbato benefacere et si lex velat vitam alicujus servari, factus es legislatoris accusator : præceptum reprehen- dis, cujus tamen causa, Moysis ministerium in ho- nore est. Atqui non sibi, inquit, universalis Deus Sabbati legem statuit, sed nobis potius qui ei cer- vicem subjectam habemus. Recte ais ; verba laudo. Ergo Deus necessitate simul et lege caret. Cur itaque Christum insimulas, misereri volentem, alicujus vitam salvare? Quin adeo si Sabbati ipsam legem vestigare velimus, nisericordiæ causa a Deo præscriptam comperiemus. Otiari enim Sabbato et 287) Διὰ μὲν οὖν τῶν ἄρτων, σαφῶς ὁ ἄρτος ἡμῖν ὁ (4) Nempe in hoc capitulo, v. 13.
PG 72:578«Τὸ γὰρ φῶς μετ’ αὐτοῦ ἐστι,» κατὰ τὸ γεγραμμένον. Εἶπε τῷ ξηρὰν ἔχοντι τὴν χεῖρα· «Στῆθι εἰς τὸ μέσον.» Καὶ τίς ὁ λόγος τοῦ πράγματος; Τάχα ὅπως καλέσῃ πρὸς ἔλεον τὸν ἀπηνῆ καὶ ἀφιλοικτείρμονα Φαρισαῖον· τάχα δυσωπήσει τὸ πάθος αὐτοὺς, καὶ τὰς τοῦ φθόνου φλόγας ἠρεμεῖν ἀναπείσει. «Ἐπερωτήσω ὑμᾶς τι· ἔξεστι τοῖς Σάββασιν ἀγαθοποιῆσαι, ἢ κακοποιῆσαι; κ.τ.λ.» (α φ. 92 β, η φ. 289) Σοφωτάτη δὲ λίαν ἡ πεῦσις, πρέπουσα ταῖς ἐκείνων ἀβελτηρίαις ἡ πρότασις. Εἰ μὲν γὰρ ἔξεστιν ἀγαθοποιεῖν ἐν Σαββάτῳ, καὶ τὸ κωλύον οὐδὲν ἐλεεῖσθαι παρὰ Θεοῦ τοὺς κάμνοντας, παῦσαι συλλέγων τῆς κατὰ Χριστοῦ συκοφαντίας τὰς ἀφορμὰς, καὶ τῆς σαυτοῦ κεφαλῆς καταχέων τὴν δίκην, ἣν ἐπήρτησεν ὁ Πατὴρ τοῖς ἀτιμάζουσι τὸν Υἱόν. Ἤκουσας λέγοντος περὶ αὐτοῦ διὰ φωνῆς τοῦ Δαβίδ· «Καὶ συγκόψω τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ, καὶ τοὺς μισοῦντας αὐτὸν τροπώσομαι.» Εἰ δὲ οὐκ ἔξεστιν εὖ ποιεῖν ἐν Σαββάτῳ, καὶ κεκώλυκεν ὁ νόμος σώζεσθαι ψυχὴν, γέγονας τοῦ νομοθέτου κατήγορος· διαβέβληκας ἐντολὴν, ἐφ’ ᾗ καὶ τεθαύμασται ἡ διὰ Μωϋσέως διακονία.
ἅγιον καὶ προφήτην τὸν μακάριον Δαβίδ, καίτοι τὴν Μωϋσέως ἐντολὴν οὐ τετηρηκότα ; ἐξ οὐρανοῦ δείκνυται προκεισόμενος ἐν ἁγίαις τρα πέζαις ἐκκλησιῶν. Οσα δὲ σκεύη τῆς τραπέζης, δι' ὧν ἡ μυστική χρεία πληροῦται, τῶν θείων κει μηλίων τύπος ἂν εἴη σαφής. Πνευματικῶς δὲ τοὺς δώδεκα ἀποστόλους· περὶ ὧν ἑξῆς δὲ εἰρήσεται, ὅτε εἰς αὐτοὺς δὲ τοὺς μαθητὰς ἡμῖν ὁ λόγος περι ελεύσεται. - Καὶ ἐδίδασκεν. Καὶ ἦν ἐκεῖ ἄνθρωπος, καὶ ἡ χεὶρ αὐτοῦ ἡ δεξιὰ ἦν ξηρά. Ἐδίδασκε δὲ πάντως που τὰ ὑπὲρ νοῦν, καὶ ὅσα τῆς δι' αὐτοῦ σωτηρίας ἐμφανῆ καθίστη τὴν ὁδὸν τοῖς ἀκροωμένοις· εἶτα ταῖς μυσταγωγίαις ἐπομένην Β εὐθὺς τῆς θεοπρεποῦς ἰσχύος ἐποιεῖτο τὴν ἐπίδειξιν, μονονουχί καταλεαίνων τῷ λόγῳ τὴν εἰς τὸ πιστεύ εσθαι τρίβον· μεθίστησι γὰρ ἔσθ' ὅτε τὸ θαῦμα πρὸς πίστιν, κἂν ἀπιστῆται λόγος. Φαρισαῖοι δὲ παρετη ροῦντο αὐτὸν, εἰ ἐν Σαββάτῳ θεραπεύσει. Τοιοῦτος γάρ ἐστι βάσκανος ἀνήρ τὰς ἑτέρων εὐφημίας τρο φὴν ποιεῖται τῇ νόσῳ, καὶ ταῖς ἑτέρων εὐκλείαις ἀδίκως ἐπιμαίνεται. Καὶ τί πρὸς τοῦτο πάλιν ὁ πάντα εἰδὼς, ὁ τὰς καρδίας ετάζων καὶ γινώσκων τὰ ἐν αὐταῖς; « Τὸ γὰρ φῶς μετ' αὐτοῦ ἐστι, » κατὰ τὸ γεγραμμένον. Εἶπε τῷ ξηρὰν ἔχοντι τὴν χεῖρα· • Στήθι εἰς τὸ μέσον. » Καὶ τίς ὁ λόγος τοῦ πράγμα- τος ; Τάχα όπως καλέσῃ πρὸς ἔλεον τὸν ἀπηνῆ καὶ ἀφιλοικτείρμονα Φαρισαῖον· τάχα δυσωπήσει τὸ πά- θος αὐτοὺς, καὶ τὰς τοῦ φθόνου φλόγας ἠρεμεῖν ἀνα πείσει. Επερωτήσω ὑμᾶς τι· ἔξεστι τοῖς Σάββασιν ἀγαθοποιῆσαι, ἡ κακοποιῆσαι; κ. τ. λ. {Δ Γ. Η Γ. 288) Σοφωτάτη δὲ λίαν ἡ πεῦσις, πρέπουσα ταῖς ἐκείνων ἀβελτηρίαις ή πρότασις. Ει μὲν γὰρ ἔξεστιν ἀγαθοποιεῖν ἐν Σαββάτῳ, καὶ τὸ κωλύον οὐδὲν ἐλεεῖσθαι παρὰ Θεοῦ τοὺς κάμνοντας, παῦσαι συλλέγων τῆς κατὰ Χριστοῦ συκοφαντίας τὰς ἀφορμάς, καὶ τῆς σαυτοῦ κεφαλῆς καταχέων τὴν δίκην, ἣν ἐπήρτησεν ὁ Πατήρ τοῖς ἀτιμάζουσι τὸν Υιόν. Ήκουσας λέγοντος περὶ αὐτοῦ διὰ φωνῆς τοῦ Δαβίδ • Καὶ συγκόψω τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ, καὶ τοὺς μισοῦντας αὐτὸν τροπών σομαι. ο Εἰ δὲ οὐκ ἔξεστιν εὖ ποιεῖν ἐν Σαββάτῳ, καὶ κεκώλυκεν ὁ νόμος σώζεσθαι ψυχήν, γέγονας τοῦ νομοθέτου κατήγορος· διαβέβληκας ἐντολὴν, ἐφ' ᾖ καὶ τεθαύμασται ἡ διὰ Μωϋσέως διακονία. Αλλ' οὐχ ἑαυτῷ, φησίν, ὁ τῶν ὅλων Θεὸς τὸν ἐπὶ τῷ Σαββάτῳ τέθεικε νόμον, ἡμῖν δὲ μᾶλλον τοῖς ὑπέχου σιν αὐτῷ τὸν αὐχένα. Καλῶς ἔφης· ἐπαινῶ τοὺς λό- τους· οὐκοῦν ἀνάγκης καὶ νόμου τὸ θεῖον ἐλεύθερον. Πῶς οὖν αἰτιᾷ καὶ ἐν Σαββάτῳ Χριστὸν ἐλεεῖν ἐθέ λοντα καὶ εὐεργετοῦντα ψυχήν ; "Οταν δὲ καὶ ἐπὶ τῷ Στυδάτων τεθέντα νόμον πολυπραγμονεῖν ἐθέλωμεν, * - COMMENT. IN LUCAM. • - A præceptum non servavit ? — Panibus illis (propoul (Af 92, Bf. tionis) manifeste denotatur nobis cœlestis panis in sanetis postea mensis proponendus. Quotquot au- tem vasa ad mysticum mensæ usum adhibebantur, ea sacrorum apud nos cimeliorum typus perspi- cuus erant.—Spiritaliter autem (duodecim panibus) duodecim significantur apostoli, de quibus infra dice- tur, cum ad ipsos discipulos sermo noster deve- niet (1). V. 6. Et docebat. Eratque ibi homo, cujus manus dextera erat arida. Docebat prorsus superiora intellectui, et quæ viam salutis a se dandam audientibus patefacie- bant. Deinde doctrinæ consentaneam station faciebat (A f. b, B ſ. b, G f. b, H f. ↳›) demonstrationem dignæ Deo potentis, postquam B verbis viam fidei quodammodo complanasset. Nam miraculum aliquando ad fidem convertit, etiamsi forte verbis non credatur. Pharisæi interim ob- servabant eum, num Sabbato curaret. Sic enim comparatus est homo lividus aliorum bonam famain morbo suo escam facit, et alienæ gloriæ irascitur inique. Quid autem ad hæc rursus is qui omnia scit, qui corda scrutatur et quæ intra ea sunt cognoscit ? uain lux cum illo est, ut ait Scri- ptura". Dixit aridam manum habenti : Consiste in medio. › Cur autem ita fieri voluit ? Fortasse ut ad misericordiam provocaret crudelem et immi- tem Pharisæum : fortasse etiam ut hominis morbas c illos permoveret, et invidiæ flammam omittere C b, D Dan. 11, 22. st Psal. Lxxxv!!!, 24. suaderet. V. 9. Interrogabo vos, utrum liceat Sabbatis be- nefacere an male? etc. Multo sapientissima interrogatio, et idonea con- tra ilkørum stultitiam propositio. Nam si licet bene- facere in Sabbato, nihilque impedit quominus Deus agrotantium misereatur, desine captare calum- niandi Christum occasiones, atque in caput tuum illam attrahere pœnam, quam Pater adversus Filii sui contemptores intentam habet. Audisti illum voce Davidis dicentem: ‹ Concidam a facie ipsius ini- micos ejus, et odientes eum in ſugam conver⚫ tam ”. › Si vero non licet Sabbato benefacere et si lex velat vitam alicujus servari, factus es legislatoris accusator : præceptum reprehen- dis, cujus tamen causa, Moysis ministerium in ho- nore est. Atqui non sibi, inquit, universalis Deus Sabbati legem statuit, sed nobis potius qui ei cer- vicem subjectam habemus. Recte ais ; verba laudo. Ergo Deus necessitate simul et lege caret. Cur itaque Christum insimulas, misereri volentem, alicujus vitam salvare? Quin adeo si Sabbati ipsam legem vestigare velimus, nisericordiæ causa a Deo præscriptam comperiemus. Otiari enim Sabbato et 287) Διὰ μὲν οὖν τῶν ἄρτων, σαφῶς ὁ ἄρτος ἡμῖν ὁ (4) Nempe in hoc capitulo, v. 13.
Ἀλλ’ οὐχ ἑαυτῷ, φησὶν, ὁ τῶν ὅλων Θεὸς τὸν ἐπὶ τῷ Σαββάτῳ τέθεικε νόμον, ἡμῖν δὲ μᾶλλον τοῖς ὑπέχουσιν αὐτῷ τὸν αὐχένα. Καλῶς ἔφης· ἐπαινῶ τοὺς λόγους· οὐκοῦν ἀνάγκης καὶ νόμου τὸ Θεῖον ἐλεύθερον. Πῶς οὖν αἰτιᾷ καὶ ἐν Σαββάτῳ Χριστὸν ἐλεεῖν ἐθέλοντα καὶ εὐεργετοῦντα ψυχήν; Ὅταν δὲ καὶ ἐπὶ τῷ Σαββάτῳ τεθέντα νόμον πολυπραγμονεῖν ἐθέλωμεν, ἐλεημοσύνης ἕνεκα τῆς παρὰ Θεοῦ διωρισμένον εὑρήσομεν· ἐκέλευσε γὰρ ἀργεῖν ἐν Σαββάτῳ, καὶ μηδενὸς τὸ σύμπαν ἅπτεσθαι πόνου, ἀνίεσθαι δὲ μᾶλλον καὶ αὐτοῖς ὁμοῦ τοῖς ἀλόγοις τῶν ζώων· ἔφη γὰρ, ὅτι «Ἵνα ἀναπαύσηται ὁ παῖς σου καὶ ἡ παιδίσκη σου, ὁ βοῦς σου, καὶ τὸ ὑποζύγιόν σου, καὶ πᾶν κτῆνός σου.» Ὁ δὲ καὶ βοῦν ἐλεῶν, καὶ τὰ ἕτερα τῶν κτηνῶν, πῶς οὐκ ἂν ἠλέησεν ἄνθρωπον ἐν Σαββάτῳ δεινῇ καὶ ἀφύκτῳ περιπεσόντα νόσῳ; «Αὐτοὶ δὲ ἐπλήσθησαν ἀνοίας.» (α φ. 93, γ φ. 13, η φ. 280 β) Οὐκ ἀρκεῖ σοι τὸ παράδοξον εἰς πίστιν; Ὁρᾷς ἐνεργοῦντα θεοπρεπῶς, καὶ μετ’ ἐξουσίας τῆς ἀνωτάτω θεραπεύοντα τοὺς ἐν ἀῤῥωστίαις, καὶ τὸν ἐκ φθόνου καὶ βασκανίας ὠδίνεις φόνον; «Ἐξῆλθεν εἰς τὸ ὄρος προσεύχεσθαι.» (α φ. 93 α β, β φ. 62, γ φ. 13 β, η φ. 290 β σθ.
ἅγιον καὶ προφήτην τὸν μακάριον Δαβίδ, καίτοι τὴν Μωϋσέως ἐντολὴν οὐ τετηρηκότα ; ἐξ οὐρανοῦ δείκνυται προκεισόμενος ἐν ἁγίαις τρα πέζαις ἐκκλησιῶν. Οσα δὲ σκεύη τῆς τραπέζης, δι' ὧν ἡ μυστική χρεία πληροῦται, τῶν θείων κει μηλίων τύπος ἂν εἴη σαφής. Πνευματικῶς δὲ τοὺς δώδεκα ἀποστόλους· περὶ ὧν ἑξῆς δὲ εἰρήσεται, ὅτε εἰς αὐτοὺς δὲ τοὺς μαθητὰς ἡμῖν ὁ λόγος περι ελεύσεται. - Καὶ ἐδίδασκεν. Καὶ ἦν ἐκεῖ ἄνθρωπος, καὶ ἡ χεὶρ αὐτοῦ ἡ δεξιὰ ἦν ξηρά. Ἐδίδασκε δὲ πάντως που τὰ ὑπὲρ νοῦν, καὶ ὅσα τῆς δι' αὐτοῦ σωτηρίας ἐμφανῆ καθίστη τὴν ὁδὸν τοῖς ἀκροωμένοις· εἶτα ταῖς μυσταγωγίαις ἐπομένην Β εὐθὺς τῆς θεοπρεποῦς ἰσχύος ἐποιεῖτο τὴν ἐπίδειξιν, μονονουχί καταλεαίνων τῷ λόγῳ τὴν εἰς τὸ πιστεύ εσθαι τρίβον· μεθίστησι γὰρ ἔσθ' ὅτε τὸ θαῦμα πρὸς πίστιν, κἂν ἀπιστῆται λόγος. Φαρισαῖοι δὲ παρετη ροῦντο αὐτὸν, εἰ ἐν Σαββάτῳ θεραπεύσει. Τοιοῦτος γάρ ἐστι βάσκανος ἀνήρ τὰς ἑτέρων εὐφημίας τρο φὴν ποιεῖται τῇ νόσῳ, καὶ ταῖς ἑτέρων εὐκλείαις ἀδίκως ἐπιμαίνεται. Καὶ τί πρὸς τοῦτο πάλιν ὁ πάντα εἰδὼς, ὁ τὰς καρδίας ετάζων καὶ γινώσκων τὰ ἐν αὐταῖς; « Τὸ γὰρ φῶς μετ' αὐτοῦ ἐστι, » κατὰ τὸ γεγραμμένον. Εἶπε τῷ ξηρὰν ἔχοντι τὴν χεῖρα· • Στήθι εἰς τὸ μέσον. » Καὶ τίς ὁ λόγος τοῦ πράγμα- τος ; Τάχα όπως καλέσῃ πρὸς ἔλεον τὸν ἀπηνῆ καὶ ἀφιλοικτείρμονα Φαρισαῖον· τάχα δυσωπήσει τὸ πά- θος αὐτοὺς, καὶ τὰς τοῦ φθόνου φλόγας ἠρεμεῖν ἀνα πείσει. Επερωτήσω ὑμᾶς τι· ἔξεστι τοῖς Σάββασιν ἀγαθοποιῆσαι, ἡ κακοποιῆσαι; κ. τ. λ. {Δ Γ. Η Γ. 288) Σοφωτάτη δὲ λίαν ἡ πεῦσις, πρέπουσα ταῖς ἐκείνων ἀβελτηρίαις ή πρότασις. Ει μὲν γὰρ ἔξεστιν ἀγαθοποιεῖν ἐν Σαββάτῳ, καὶ τὸ κωλύον οὐδὲν ἐλεεῖσθαι παρὰ Θεοῦ τοὺς κάμνοντας, παῦσαι συλλέγων τῆς κατὰ Χριστοῦ συκοφαντίας τὰς ἀφορμάς, καὶ τῆς σαυτοῦ κεφαλῆς καταχέων τὴν δίκην, ἣν ἐπήρτησεν ὁ Πατήρ τοῖς ἀτιμάζουσι τὸν Υιόν. Ήκουσας λέγοντος περὶ αὐτοῦ διὰ φωνῆς τοῦ Δαβίδ • Καὶ συγκόψω τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ, καὶ τοὺς μισοῦντας αὐτὸν τροπών σομαι. ο Εἰ δὲ οὐκ ἔξεστιν εὖ ποιεῖν ἐν Σαββάτῳ, καὶ κεκώλυκεν ὁ νόμος σώζεσθαι ψυχήν, γέγονας τοῦ νομοθέτου κατήγορος· διαβέβληκας ἐντολὴν, ἐφ' ᾖ καὶ τεθαύμασται ἡ διὰ Μωϋσέως διακονία. Αλλ' οὐχ ἑαυτῷ, φησίν, ὁ τῶν ὅλων Θεὸς τὸν ἐπὶ τῷ Σαββάτῳ τέθεικε νόμον, ἡμῖν δὲ μᾶλλον τοῖς ὑπέχου σιν αὐτῷ τὸν αὐχένα. Καλῶς ἔφης· ἐπαινῶ τοὺς λό- τους· οὐκοῦν ἀνάγκης καὶ νόμου τὸ θεῖον ἐλεύθερον. Πῶς οὖν αἰτιᾷ καὶ ἐν Σαββάτῳ Χριστὸν ἐλεεῖν ἐθέ λοντα καὶ εὐεργετοῦντα ψυχήν ; "Οταν δὲ καὶ ἐπὶ τῷ Στυδάτων τεθέντα νόμον πολυπραγμονεῖν ἐθέλωμεν, * - COMMENT. IN LUCAM. • - A præceptum non servavit ? — Panibus illis (propoul (Af 92, Bf. tionis) manifeste denotatur nobis cœlestis panis in sanetis postea mensis proponendus. Quotquot au- tem vasa ad mysticum mensæ usum adhibebantur, ea sacrorum apud nos cimeliorum typus perspi- cuus erant.—Spiritaliter autem (duodecim panibus) duodecim significantur apostoli, de quibus infra dice- tur, cum ad ipsos discipulos sermo noster deve- niet (1). V. 6. Et docebat. Eratque ibi homo, cujus manus dextera erat arida. Docebat prorsus superiora intellectui, et quæ viam salutis a se dandam audientibus patefacie- bant. Deinde doctrinæ consentaneam station faciebat (A f. b, B ſ. b, G f. b, H f. ↳›) demonstrationem dignæ Deo potentis, postquam B verbis viam fidei quodammodo complanasset. Nam miraculum aliquando ad fidem convertit, etiamsi forte verbis non credatur. Pharisæi interim ob- servabant eum, num Sabbato curaret. Sic enim comparatus est homo lividus aliorum bonam famain morbo suo escam facit, et alienæ gloriæ irascitur inique. Quid autem ad hæc rursus is qui omnia scit, qui corda scrutatur et quæ intra ea sunt cognoscit ? uain lux cum illo est, ut ait Scri- ptura". Dixit aridam manum habenti : Consiste in medio. › Cur autem ita fieri voluit ? Fortasse ut ad misericordiam provocaret crudelem et immi- tem Pharisæum : fortasse etiam ut hominis morbas c illos permoveret, et invidiæ flammam omittere C b, D Dan. 11, 22. st Psal. Lxxxv!!!, 24. suaderet. V. 9. Interrogabo vos, utrum liceat Sabbatis be- nefacere an male? etc. Multo sapientissima interrogatio, et idonea con- tra ilkørum stultitiam propositio. Nam si licet bene- facere in Sabbato, nihilque impedit quominus Deus agrotantium misereatur, desine captare calum- niandi Christum occasiones, atque in caput tuum illam attrahere pœnam, quam Pater adversus Filii sui contemptores intentam habet. Audisti illum voce Davidis dicentem: ‹ Concidam a facie ipsius ini- micos ejus, et odientes eum in ſugam conver⚫ tam ”. › Si vero non licet Sabbato benefacere et si lex velat vitam alicujus servari, factus es legislatoris accusator : præceptum reprehen- dis, cujus tamen causa, Moysis ministerium in ho- nore est. Atqui non sibi, inquit, universalis Deus Sabbati legem statuit, sed nobis potius qui ei cer- vicem subjectam habemus. Recte ais ; verba laudo. Ergo Deus necessitate simul et lege caret. Cur itaque Christum insimulas, misereri volentem, alicujus vitam salvare? Quin adeo si Sabbati ipsam legem vestigare velimus, nisericordiæ causa a Deo præscriptam comperiemus. Otiari enim Sabbato et 287) Διὰ μὲν οὖν τῶν ἄρτων, σαφῶς ὁ ἄρτος ἡμῖν ὁ (4) Nempe in hoc capitulo, v. 13.
PG 72:580) Πάντα πρὸς οἰκοδομὴν ἡμετέραν, καὶ εἰς ὄνησιν τῶν πιστευόντων εἰς αὐτὸν εἰργάζετο Χριστὸς, καὶ πνευματικῆς πολιτείας εἰκόνα τρόπον τινὰ τὰ καθ’ ἑαυτὸν ἀναθεὶς, ἀληθινοὺς ἤθελεν ἀποφαίνειν προσκυνητάς. Ἴδωμεν τοίνυν ὡς ἐν εἰκόνι καὶ τύπῳ πραγμάτων τῶν γεγενημένων διὰ Χριστοῦ, τίνα τρόπον ἡμᾶς ποιεῖσθαι προσήκει τὰς πρὸς Θεὸν ἱκετείας. Λάθρα, καὶ κεκρυμμένως, καὶ οὐδενὸς ὁρῶντος, προσεύχεσθαι χρή· τοῦτο γὰρ ὑποδηλοῖ τὸ εἰς ὄρος κατὰ μόνας καὶ ὡς ἐν σχολῇ προσεύχεσθαι τὸν Ἰησοῦν καὶ τοῦτο αὐτὸς ἡμᾶς ἐδίδαξεν εἰπών· «Σὺ δὲ ὅταν προσεύχῃ, εἴσελθε εἰς τὸ ταμιεῖόν σου.» Ἀφιλοδόξως γὰρ καὶ ὁσίους ἐπαίροντας χεῖρας προσεύχεσθαι δεῖ, καὶ ὥσπερ εἰς ὕψος εἰς τὸ τῆς θεοπτίας ὕψος ἀναπηδῶντος τοῦ νοῦ, καὶ ἀποφοιτῶντος μὲν θορύβου παντὸς, ἀποτρέχοντος δὲ καὶ μερίμνης κοσμικῆς· δεῖ δὲ τοῦτο δρᾷν, οὔτε ἁψικόρως, οὔτε ἀδρανῆ ἔχοντας ὀλιγοψυχίαν· ἐντόνως δὲ μᾶλλον, καὶ ἐν σπουδῇ, καὶ οὐκ ἀθαύμαστον ἔχοντας τὴν ὑπομονήν. Ἀκήκοας γὰρ ὅτι οὐχ ἁπλῶς ηὔξατο Χριστὸς, ἀλλ’ ὅτι καὶ διενυκτέρευσε τοῦτο δρῶν. Οὐκ ἀνέξεται δὲ ἴσως ὁ τῆς ἀληθείας ἐχθρὸς ταῦτα λεγόντων ἡμῶν· φησὶ γάρ·
Α Ελεημοσύνης ἕνεκα τῆς παρὰ Θεοῦ διωρισμένον εν ρήσομεν· ἐκέλευσε γὰρ ἀργεῖν ἐν Σαββάτῳ, καὶ μηδενὸς τὸ σύμπαν ἅπτεσθαι πόνου, ἀνέεσθαι δὲ μᾶλο λον καὶ αὐτοῖς ὁμοῦ τοῖς ἀλόγοις τῶν ζώων· ἔφη γάρ, ότι ο Ινα ἀναπαύσηται ὁ παῖς σου καὶ ἡ παι δίσκη σου, ο βοῦς σου, καὶ τὸ ὑποζύγιόν σου, καὶ πᾶν κτηνός σου. Ὁ Ὁ δὲ καὶ βοῦν ἐλεῶν, καὶ τὰ ἕτερα τῶν κτηνῶν, πῶς οὐκ ἂν ἡλέησεν ἄνθρωπον ἐν Σαββάτῳ δεινῇ καὶ ἀφύπτῳ περιπεσόντα νότῳ ; Αὐτοὶ δὲ ἐπλήσθησαν ἀνοίας. (Α 1. 95, Γ. 15, Η Οὐκ ἀρκεῖ σοι τὸ παράδοξον εἰς πίστιν; Ορᾷς ἐνεργοῦντα θεοπρεπώς, καὶ μετ' ἐξουσίας τῆς ἀνωτάτω θεραπεύοντα τοὺς ἐν ἀρρωστίαις, καὶ τὸν ἐκ φθόνου καὶ βασκανίας ὠδίνεις φόνον ; Εξῆλθεν εἰς τὸ ὄρος προσεύχεσθαι. Πάντα πρὸς οἰκοδομὴν ἡμετέραν, καὶ εἰς ὄνησιν τῶν πιστευόντων εἰς αὐτὸν εἰργάζετο Χριστὸς, καὶ πνευ- ματικῆς πολιτείας εἰκόνα τρόπον τινὰ τὰ καθ' ἑαυτὸν ἀναθεὶς, ἀληθινούς ἤθελεν ἀποφαίνειν προσκυνητάς. Ἴδωμεν τοίνυν ὡς ἐν εἰκόνι καὶ τύπω πραγμάτων τῶν γεγενημένων διὰ Χριστοῦ, τίνα τρόπον ἡμᾶς ποιεῖσθαι προσήκει τὰς πρὸς Θεὸν ἱκετείας. Λάθρα, καὶ κεκρυμμένως, καὶ οὐδενὸς ὁρῶντος, προσεύχε σθαι χρή· τοῦτο γὰρ ὑποδηλοῖ τὸ εἰς ὄρος κατὰ με νας καὶ ὡς ἐν σχολῇ προσεύχεσθαι τὸν Ἰησοῦν καὶ τοῦτο αὐτὸς ἡμᾶς ἐδίδαξεν εἰπών· . Σὺ δὲ ὅταν προσεύχῃ, εἴσελθε εἰς τὸ ταμιείον σου. » Αφιλοδόξως γὰρ καὶ ὁσίους επαίροντας χεῖρας προσεύχεσθαι δεί, καὶ ὥσπερ εἰς ὕψος εἰς τὸ τῆς θεοπτίας ύψος ἀναπη- δῶντος τοῦ νοῦ, καὶ ἀποφοιτῶντος μὲν θορύβου παν τὸς, ἀποτρέχοντος δὲ καὶ μερίμνης κοσμικῆς· δεῖ δὲ τοῦτο δρᾷν, οὔτε ἀψιχόρως, ούτε αδρανή ἔχοντας ὀλιγοψυχίαν· ἐντόνως δὲ μᾶλλον, καὶ ἐν σπουδῇ, καὶ οὐκ ἀθαύμαστον ἔχοντας τὴν ὑπομονήν. Ακήκοας γὰρ ὅτι οὐχ ἁπλῶς ηύξατο Χριστός, ἀλλ' ὅτι καὶ διενυκτέρευσε τοῦτο ἐρῶν. η σε Οὐκ ἀνέξεται δὲ ἴσως ὁ τῆς ἀληθείας ἐχθρὸς ταῦτα λεγόντων ἡμῶν· φησί γάρ Προσεύχεται καὶ ζητεί παρὰ τοῦ Πατρός, ἅπερ οὐκ ἔχει. Πῶς οὖν ἔτι φατέ καὶ ὁμοούσιον αὐτῷ ἴσον τε κατὰ πάντα, καὶ κατ' οὐδένα τρόπον ἀπεοικότα; Χωρὶς γὰρ πάσης ἀντι- λογίας τὸ ἔλαττον ὑπὸ τοῦ κρείττονος εὐλογεῖται· μείζων δὲ πάντως ὁ διδοὺς τοῦ παρακαλοῦντας τι λαβεῖν (1). Οὐκοῦν ἐκεῖνο καὶ πρό γε τῶν ἄλλων δο δασκέτωσαν ἡμᾶς οἱ τὰ ὀρθὰ διαστρέφοντες, τίνος εἶναι νομίζουσιν ἐπιδεῖ τὸν Γιόν; Τί δὲ ὡς οὐκ ἔχων ἐζήτει λαβεῖν ; Φῶς ἐστι τὸ ἀληθινὸν, ζωή κατά φύσιν, καὶ ζωοποιός, καὶ τῶν δυνάμεων Κύριος, σοφία καὶ δικαιοσύνη, κτίστης και δημιουργὸς τῶν ὅλων, παντὸς ἐπέκεινα γενητού, βασιλεὺς τῶν ὅλων, ταμίας οὐρανοῦ καὶ γῆς, δοτήρ ἀγαθοῦ παντὸς ὁμοῦ τῷ Θεῷ καὶ Πατρί. Καὶ τοῦτο μαθήσῃ γεγραφότος τισὶ τοῦ μακαρίου Παύλου ο Χάρις ὑμῖν καὶ εἰρήνη ἀπὸ Θεοῦ Πατρὸς ἡμῶν καὶ Κυρίου Ἰησοῦ Χριστοῦ. • S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. mandavit, nullumque omnino laborem attingere, imo et ipsis ratione carentibus bestiis requiem concedere. Edixit enim, ut nimirum requiescat famulus tuus ac famula, bos tuus ac jumentum tuum, et tui juris animel quodlibet ". Jam qui bovis et reliquorum animalium miseretur, quidni Sabbato etiam misereretur hominis gravi et insana- bili infirmitate correpti ? V. 11. Ipsi vecordia repleti sunt. Non tibi satis est ad fidem miraculum? Vides agentem quæ Deum decent, supernaque potestate infirmos sanantem, et tamen liveris et invidiæ fi- lium parturis homicidium ? V. 12. Exiit in montem erare. Omnia ad nostram ædificationem, atque ad ere- dentium ei utilitatem Christus operabatur: et spi- ritalis vitæ imaginem quodammode res suas pro- ponens, veros volebat efficere adoratores. Videamus igitur in Christi operibus, tanquam in imagine ac typo, quemadmodum nos oporteat Deum orare. Clam videlicet et in abscondito, atque inspeelante nemine, oportet orare. Namque hoc innuit solita - rius in montem secessus, et Jesu tanquam in va- catione oratio: quam rem ipse verbis quoque nos docuit : « Tu autem cum oraveris, ingredere cubi- culumn tuum 6. Nam sine jactantia, sanelas- que manus extollentes orare opus est ”; ita ut meus tanquam in verticem aliquem ad Dei con- templationem conscendat, seque tuinuku omni subtrabal, atque a mundanis curis aufugiat. Atque hoc agat non fastidiose, neque cum infirma pusillanimitate, sed fortiter potius atque studiose, nec mediocri cum patientia. Audisti enim quod non solum oraverit Christus, sed quod orando per- noclaverit. B G f. ) (A. f. a b, B f. 62, G f. b, H f. b sr.) C Fortasse autem veritatis hostis hæc nos dicentes non patietur. Ail enim : Oral Jesus et a Patre petit, quæ ipse non habet. Quomodo ergo ipsum dicitis et consubstantialem Patri, et ei per omnia æqua- lem, nullaque re differentem? Nam sine contro- versia, quod minus est, a potiore benedicitur 5. Major porro omnino est qui dal, quam ille qui accipere aliquid postulat. Age vero in primis nos doceant isti orthodoxiæ subversores, quanam re indigere Filium existiment? Quid item, tanquam eo carens, postulabat accipere ? Lumen erat ve- rum, vita suapte natura, et vivificans, virtutum Dominus, sapientia, justitia, creator omnium re- rum et auctor, creaturæ cuilibet superior, rex uni- versalis, cœli terræque dispensator, omnis boni una cum Deo Patre dator. Atque id a Paulo disces quibusdam scribente : ‹ Gratia vobis et pax a Deo Patre nostro, et Domino Jesu Christo "., Is in Deut. v, • se llebr. vi, 7. • Rom. 1, 7. • 14. 57 Matth. vi, 6. "I Tim. 11, 8. (1) Ilanc esse Arianorum objectionem patet.
Προσεύχεται καὶ ζητεῖ παρὰ τοῦ Πατρὸς, ἅπερ οὐκ ἔχει. Πῶς οὖν ἔτι φατὲ καὶ ὁμοούσιον αὐτῷ ἴσον τε κατὰ πάντα, καὶ κατ’ οὐδένα τρόπον ἀπεοικότα; Χωρὶς γὰρ πάσης ἀντιλογίας τὸ ἔλαττον ὑπὸ τοῦ χρείττονος εὐλογεῖται· μείζων δὲ πάντως ὁ διδοὺς τοῦ παρακαλοῦντος τι λαβεῖν. Οὐκοῦν ἐκεῖνο καὶ πρό γε τῶν ἄλλων διδασκέτωσαν ἡμᾶς οἱ τὰ ὀρθὰ διαστρέφοντες, τίνος εἶναι νομίζουσιν ἐπιδεᾶ τὸν Υἱόν; Τί δὲ ὡς οὐκ ἔχων ἐζήτει λαβεῖν; Φῶς ἐστι τὸ ἀληθινὸν, ζωὴ κατὰ φύσιν, καὶ ζωοποιὸς, καὶ τῶν δυνάμεων Κύριος, σοφία καὶ δικαιοσύνη, κτίστης καὶ δημιουργὸς τῶν ὅλων, παντὸς ἐπέκεινα γενητοῦ, βασιλεὺς τῶν ὅλων, ταμίας οὐρανοῦ καὶ γῆς, δοτὴρ ἀγαθοῦ παντὸς ὁμοῦ τῷ Θεῷ καὶ Πατρί. Καὶ τοῦτο μαθήσῃ γεγραφότος τισὶ τοῦ μακαρίου Παύλου·» Χάρις ὑμῖν καὶ εἰρήνη ἀπὸ Θεοῦ Πατρὸς ἡμῶν καὶ Κυρίου Ἰησοῦ Χριστοῦ.» Τοῖς ἀνωτάτω θρόνοις ἐμπρέπει, δοξολογεῖται παρὰ πάσης κτίσεως λογικῆς· οὐκοῦν ἁπάντων ἐστὶ τῶν τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς θεοπρεπῶν ἀξιωμάτων οὐσιωδῶς κληρονόμος. Καὶ γοῦν ἔφη πρὸς αὐτὸν, ὡς «Πάντα τὰ ἐμὰ, σά ἐστι· καὶ τὰ σὰ, ἐμά·
Α Ελεημοσύνης ἕνεκα τῆς παρὰ Θεοῦ διωρισμένον εν ρήσομεν· ἐκέλευσε γὰρ ἀργεῖν ἐν Σαββάτῳ, καὶ μηδενὸς τὸ σύμπαν ἅπτεσθαι πόνου, ἀνέεσθαι δὲ μᾶλο λον καὶ αὐτοῖς ὁμοῦ τοῖς ἀλόγοις τῶν ζώων· ἔφη γάρ, ότι ο Ινα ἀναπαύσηται ὁ παῖς σου καὶ ἡ παι δίσκη σου, ο βοῦς σου, καὶ τὸ ὑποζύγιόν σου, καὶ πᾶν κτηνός σου. Ὁ Ὁ δὲ καὶ βοῦν ἐλεῶν, καὶ τὰ ἕτερα τῶν κτηνῶν, πῶς οὐκ ἂν ἡλέησεν ἄνθρωπον ἐν Σαββάτῳ δεινῇ καὶ ἀφύπτῳ περιπεσόντα νότῳ ; Αὐτοὶ δὲ ἐπλήσθησαν ἀνοίας. (Α 1. 95, Γ. 15, Η Οὐκ ἀρκεῖ σοι τὸ παράδοξον εἰς πίστιν; Ορᾷς ἐνεργοῦντα θεοπρεπώς, καὶ μετ' ἐξουσίας τῆς ἀνωτάτω θεραπεύοντα τοὺς ἐν ἀρρωστίαις, καὶ τὸν ἐκ φθόνου καὶ βασκανίας ὠδίνεις φόνον ; Εξῆλθεν εἰς τὸ ὄρος προσεύχεσθαι. Πάντα πρὸς οἰκοδομὴν ἡμετέραν, καὶ εἰς ὄνησιν τῶν πιστευόντων εἰς αὐτὸν εἰργάζετο Χριστὸς, καὶ πνευ- ματικῆς πολιτείας εἰκόνα τρόπον τινὰ τὰ καθ' ἑαυτὸν ἀναθεὶς, ἀληθινούς ἤθελεν ἀποφαίνειν προσκυνητάς. Ἴδωμεν τοίνυν ὡς ἐν εἰκόνι καὶ τύπω πραγμάτων τῶν γεγενημένων διὰ Χριστοῦ, τίνα τρόπον ἡμᾶς ποιεῖσθαι προσήκει τὰς πρὸς Θεὸν ἱκετείας. Λάθρα, καὶ κεκρυμμένως, καὶ οὐδενὸς ὁρῶντος, προσεύχε σθαι χρή· τοῦτο γὰρ ὑποδηλοῖ τὸ εἰς ὄρος κατὰ με νας καὶ ὡς ἐν σχολῇ προσεύχεσθαι τὸν Ἰησοῦν καὶ τοῦτο αὐτὸς ἡμᾶς ἐδίδαξεν εἰπών· . Σὺ δὲ ὅταν προσεύχῃ, εἴσελθε εἰς τὸ ταμιείον σου. » Αφιλοδόξως γὰρ καὶ ὁσίους επαίροντας χεῖρας προσεύχεσθαι δεί, καὶ ὥσπερ εἰς ὕψος εἰς τὸ τῆς θεοπτίας ύψος ἀναπη- δῶντος τοῦ νοῦ, καὶ ἀποφοιτῶντος μὲν θορύβου παν τὸς, ἀποτρέχοντος δὲ καὶ μερίμνης κοσμικῆς· δεῖ δὲ τοῦτο δρᾷν, οὔτε ἀψιχόρως, ούτε αδρανή ἔχοντας ὀλιγοψυχίαν· ἐντόνως δὲ μᾶλλον, καὶ ἐν σπουδῇ, καὶ οὐκ ἀθαύμαστον ἔχοντας τὴν ὑπομονήν. Ακήκοας γὰρ ὅτι οὐχ ἁπλῶς ηύξατο Χριστός, ἀλλ' ὅτι καὶ διενυκτέρευσε τοῦτο ἐρῶν. η σε Οὐκ ἀνέξεται δὲ ἴσως ὁ τῆς ἀληθείας ἐχθρὸς ταῦτα λεγόντων ἡμῶν· φησί γάρ Προσεύχεται καὶ ζητεί παρὰ τοῦ Πατρός, ἅπερ οὐκ ἔχει. Πῶς οὖν ἔτι φατέ καὶ ὁμοούσιον αὐτῷ ἴσον τε κατὰ πάντα, καὶ κατ' οὐδένα τρόπον ἀπεοικότα; Χωρὶς γὰρ πάσης ἀντι- λογίας τὸ ἔλαττον ὑπὸ τοῦ κρείττονος εὐλογεῖται· μείζων δὲ πάντως ὁ διδοὺς τοῦ παρακαλοῦντας τι λαβεῖν (1). Οὐκοῦν ἐκεῖνο καὶ πρό γε τῶν ἄλλων δο δασκέτωσαν ἡμᾶς οἱ τὰ ὀρθὰ διαστρέφοντες, τίνος εἶναι νομίζουσιν ἐπιδεῖ τὸν Γιόν; Τί δὲ ὡς οὐκ ἔχων ἐζήτει λαβεῖν ; Φῶς ἐστι τὸ ἀληθινὸν, ζωή κατά φύσιν, καὶ ζωοποιός, καὶ τῶν δυνάμεων Κύριος, σοφία καὶ δικαιοσύνη, κτίστης και δημιουργὸς τῶν ὅλων, παντὸς ἐπέκεινα γενητού, βασιλεὺς τῶν ὅλων, ταμίας οὐρανοῦ καὶ γῆς, δοτήρ ἀγαθοῦ παντὸς ὁμοῦ τῷ Θεῷ καὶ Πατρί. Καὶ τοῦτο μαθήσῃ γεγραφότος τισὶ τοῦ μακαρίου Παύλου ο Χάρις ὑμῖν καὶ εἰρήνη ἀπὸ Θεοῦ Πατρὸς ἡμῶν καὶ Κυρίου Ἰησοῦ Χριστοῦ. • S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. mandavit, nullumque omnino laborem attingere, imo et ipsis ratione carentibus bestiis requiem concedere. Edixit enim, ut nimirum requiescat famulus tuus ac famula, bos tuus ac jumentum tuum, et tui juris animel quodlibet ". Jam qui bovis et reliquorum animalium miseretur, quidni Sabbato etiam misereretur hominis gravi et insana- bili infirmitate correpti ? V. 11. Ipsi vecordia repleti sunt. Non tibi satis est ad fidem miraculum? Vides agentem quæ Deum decent, supernaque potestate infirmos sanantem, et tamen liveris et invidiæ fi- lium parturis homicidium ? V. 12. Exiit in montem erare. Omnia ad nostram ædificationem, atque ad ere- dentium ei utilitatem Christus operabatur: et spi- ritalis vitæ imaginem quodammode res suas pro- ponens, veros volebat efficere adoratores. Videamus igitur in Christi operibus, tanquam in imagine ac typo, quemadmodum nos oporteat Deum orare. Clam videlicet et in abscondito, atque inspeelante nemine, oportet orare. Namque hoc innuit solita - rius in montem secessus, et Jesu tanquam in va- catione oratio: quam rem ipse verbis quoque nos docuit : « Tu autem cum oraveris, ingredere cubi- culumn tuum 6. Nam sine jactantia, sanelas- que manus extollentes orare opus est ”; ita ut meus tanquam in verticem aliquem ad Dei con- templationem conscendat, seque tuinuku omni subtrabal, atque a mundanis curis aufugiat. Atque hoc agat non fastidiose, neque cum infirma pusillanimitate, sed fortiter potius atque studiose, nec mediocri cum patientia. Audisti enim quod non solum oraverit Christus, sed quod orando per- noclaverit. B G f. ) (A. f. a b, B f. 62, G f. b, H f. b sr.) C Fortasse autem veritatis hostis hæc nos dicentes non patietur. Ail enim : Oral Jesus et a Patre petit, quæ ipse non habet. Quomodo ergo ipsum dicitis et consubstantialem Patri, et ei per omnia æqua- lem, nullaque re differentem? Nam sine contro- versia, quod minus est, a potiore benedicitur 5. Major porro omnino est qui dal, quam ille qui accipere aliquid postulat. Age vero in primis nos doceant isti orthodoxiæ subversores, quanam re indigere Filium existiment? Quid item, tanquam eo carens, postulabat accipere ? Lumen erat ve- rum, vita suapte natura, et vivificans, virtutum Dominus, sapientia, justitia, creator omnium re- rum et auctor, creaturæ cuilibet superior, rex uni- versalis, cœli terræque dispensator, omnis boni una cum Deo Patre dator. Atque id a Paulo disces quibusdam scribente : ‹ Gratia vobis et pax a Deo Patre nostro, et Domino Jesu Christo "., Is in Deut. v, • se llebr. vi, 7. • Rom. 1, 7. • 14. 57 Matth. vi, 6. "I Tim. 11, 8. (1) Ilanc esse Arianorum objectionem patet.
PG 72:582καὶ δεδόξασμαι ἐν αὐτοῖς.» Ὁ δὲ πάντα ἔχων ἴδια τὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, τίνος ἔτι λείπεται; Εἰ δὲ ὅλως λείπεταί τινος, καὶ τοῦτο εἶναί φασιν ἀληθὲς, οὐδέν ἐστι τὸ κωλύον εἰπεῖν, ὅτι καὶ αὐτὸς ὁ Πατὴρ ἐν χρείᾳ καθέστηκέ τινων. Εἰ γὰρ πάντα τὰ τοῦ Υἱοῦ, τοῦ Πατρός ἐστι, λείπεται δέ τινος ὁ Υἱὸς, τοιοῦτος ἄρα ἐστὶ καὶ ὁ Πατήρ· αὐτοῦ γάρ ἐστι πάντα τὰ τοῦ Υἱοῦ. Ἀλλ’ ἔστι παντέλειος ὁ Πατὴρ, δεῖται δὲ ὅλως οὐδενὸς τῶν θεοπρεπῶν ἀγαθῶν· οὐκοῦν παντέλειος ὁ Υἱὸς, ὡς πάντα ἔχων τὰ τοῦ Πατρὸς, εἰκών ἐστι καὶ χαρακτὴρ τῆς ὑποστάσεως αὐτοῦ· ἐν δὲ τῷ χαρακτῆρι φαίνεται πάντως τὸ πρωτότυπον, καὶ ἐν τῷ πρωτοτύπῳ πάντως ὁ χαρακτήρ. Καὶ ταῦτα μὲν πρὸς ἐκείνους. Φασὶ δὲ καὶ οἱ ταῖς Νεστορίου κενοφωνίαις συνηρπασμένοι, ὡς ἀνάρμοστον δὲ παντελῶς Θεῷ κατὰ φύσιν ὄντι τῷ Υἱῷ, προσεύχεσθαι· πρέπει δὲ μᾶλλον ἀνθρώπῳ τῷ κατὰ συνάφειαν αὐτῷ συναφθέντι, τουτέστι τῷ ἐκ σπέρματος Δαβίδ. Αὐτὸς οὖν ἄρα ἦν ὁ τὴν εὐχὴν ἀνατείνων. Τί οὖν πρὸς τοῦτο ἐροῦμεν; Ἠγνοήσατε παντελῶς τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ Μονογενοῦς τὸ μυστήριον· μνημονεύσατε λέγοντος τοῦ μακαρίου εὐαγγελιστοῦ Ἰωάννου·
Τοῖς ἀνωτάτω θρόνοις ἐμπρέπει, δοξολογεῖται παρὰ πάτης κτίσεως λογικῆς· οὐκοῦν ἁπάντων ἐστὶ τῶν τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς θεοπρεπῶν ἀξιωμάτων ουσιω δως κληρονόμος. Καὶ γοῦν ἔφη πρὸς αὐτὸν, ὡς • Πάντα τὰ ἐμά, σά ἐστι· καὶ τὰ σὰ, ἐμά· καὶ δεδόξασμαι ἐν αὐτοῖς. Ὁ δὲ πάντα ἔχων ἴδια τὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός, τίνο; ἔτι λείπεται; Εἰ δὲ ὅλως λείπεταί τινος, καὶ τοῦτο εἶναί φασιν ἀληθὲς, οὐδέν ἐστι τὸ κωλύον εἰπεῖν, ὅτι καὶ αὐτὸς ὁ Πατὴρ ἐν χρεία καθέστηκέ τινων. Εἰ γὰρ πάντα τὰ τοῦ Υἱοῦ, τοῦ Πατρός ἐστι, λείπεται δέ τινος ὁ Υἱός, τοιοῦτος ἄρα ἐστὶ καὶ ὁ Πατήρ· αὐτοῦ γάρ ἐστι πάντα τὰ τοῦ Υἱοῦ. 'Αλλ' ἔστι παντέλειος ὁ Πατήρ, δεῖται δὲ ὅλως οὐδενὸς τῶν θεοπρεπῶν ἀγαθῶν· οὐκοῦν παν- τέλειος ὁ Υἱός, ὡς πάντα ἔχων τὰ τοῦ Πατρὸς, εἰκών Β ἐστι καὶ χαρακτήρ τῆς ὑποστάσεως αὐτοῦ· ἐν δὲ τῷ χαρακτῆρι φαίνεται πάντως τὸ πρωτότυπον, καὶ ἐν τῷ πρωτοτύπῳ πάντως ὁ χαρακτήρ. Καὶ ταῦτα μὲν πρὸς ἐκείνους. Φασὶ δὲ καὶ οἱ ταῖς Νεστορίου κενοφωνίαις συνηρ πασμένοι, ὡς ἀνάρμοστον δὲ παντελῶς Θεῷ κατά φύσιν ὄντι τῷ Υἱῷ, προσεύχεσθαι· πρέπει δὲ μᾶλλον ἀνθρώπῳ τῷ κατὰ συνάφειαν αὐτῷ συναφθέντι, τουτέστι τῷ ἐκ σπέρματος Δαβίδ. Αὐτὸς οὖν ἄρα ἦν ὁ τὴν εὐχὴν ἀνατείνων. Τί οὖν πρὸς τοῦτο ἐροῦ μεν; Ἡγνοήσατε παντελῶς τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ Μονογενοῦς τὸ μυστήριον· μνημονεύσατε λέγοντος τοῦ μακαρίου εὐαγγελιστοῦ Ἰωάννου· ι Καὶ ὁ Λό γος σάρξ ἐγένετο. ο Καὶ τοῦτο ἡμῖν ὁ πάνσοφος Παῦλος ἐμφανὲς κατέστησε, λέγων περὶ αὐτοῦ· « Οὐ γὰρ δή που ἀγγέλων ἐπιλαμβάνεται, ἀλλὰ σπέρμα τος Αβραὰμ ἐπιλαμβάνεται· ὅθεν ὤφειλε κατὰ πάντα τοῖς ἀδελφοῖς ὁμοιωθῆναι, ἵνα ἐλεήμων γένη- ται καὶ πιστὸς ἀρχιερεὺς τὰ πρὸς τὸν Θεὸν, εἰς τὸ ἐλάσκεσθαι ταῖς ἁμαρτίαις τοῦ λαοῦ. » Ανθ' ὅτου δὴ οὖν τὸν γεννηθέντα μὲν θεϊκῶς, ὡς Λόγον ἐκ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός, ἑαυτὸν δὲ καθέντα πρὸς κένωσιν, καὶ πρὸς ἀδελφότητα τὴν πρὸς ἡμᾶς, διὰ τοῦ γε νέσθαι καθ᾿ ἡμᾶς, ὁμοιωθῆναί τε κατὰ πάντα τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς, δίχα μόνης ἁμαρτίας, τῶν τῆς ἀν θρωπότητος ἐκπέμπεται μέτρων. Ἐπειδὴ γὰρ γέγονε καθ᾿ ἡμᾶς, ἐκ πολλῆς ἄγαν ἡμερότητος καὶ φιλαν θρωπίας, οὐκ ἀπαξιοῖ τὰ ἀνθρώπινα· τύπους ἡμεῖς τῆς εἰς λῆξιν ἐπιεικείας ποιούμενος τὰ καθ᾿ ἑαυτόν· σπουδάσωμεν (1). Καὶ ὅτε ἐγένετο ἡμέρα, προσεφώνησε τους μας θητὰς αὐτοῦ, καὶ ἐκλεξάμενος ἀπ' αὐτῶν δώ δεκα, κ. τ. λ. (Δ. Γ. 1, Β. Γ. 65, Διανυκτερεύσας εἰς προσευχὴν ὁ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς, καὶ ἀρ ζήτως τε καὶ ἀπερινοήτως, καὶ ὡς μόνος οἶδεν απ τὰς τὰς πρός γε τὸν ἐν οὐρανοῖς Πατέρα καὶ θεὸν ῖν, ὡς ἔφην, τοῖς ίχνεσιν αὐτοῦ κατακολουθεῖν ** ▸ Τέλος τοῦ πρώτου τῶν τεσσάρων τεύχους τῶν εἰς τὸ κατὰ Λουκᾶν ἅγιον Εὐαγγέλιον κατὰ συναγωγὴν ἐξηγήσεων γεγονυίαν παρὰ Νικήτα, διακόνου τῆς τοῦ Θεοῦ μεγάλης Εκ· κλησίας καὶ διδασκάλου, τοῦ Σερρών. COMMENT. IN LUCAM. A supernis thronis pro dignitate sedet, atque ab omni creatura rationali glorificatur. Est itaque totius dignitatis, quæ Deum Patrem decet, substantialiter hæres. Aiebat igitur ipsi : ‹ Mea omnia, tua sunt, et tua, mea; et clarificatus sum in eis “. › Jam qui omnia habet quæ Dei Patris sunt propria, quid præterea requirat? Quod si rem aliquam reapse desiderat, idque hi vere dici aiunt, nihil jam vetat dieere Patrem ipsum rei alicujus inopia laborare. Nam si cuncta Filii, sunt æque Patris; re autem aliqua destituitur Filius; idipsum Pater quoque experietur. Hujus enim propria sunt omnia quæ Filius habet. Atqui Pater reapse perfectissimus est, noHaque Deo digna re bona eget : sequitur ergo ut etiam Filius perfectissimus sit, quandloqui- c G f. b) dem paterna omnia habet, et est imago ac figura substantiæ illius ". Porro in figura prorsus agno- sciter prototypon, vicissimnque in prototypo figura. Atque hæc contra illos dicta sint. Sed et qui Nestorii vana doctrina se abripi sive- runt, aiunt prorsus non convenire ut Filius qui est suapte natura Deus oret : id autem decere potius copulatum illi hominem, id est eum qui de stirpe Davidis est. Hic ergo erat, quo oratio llebat. Jam quid ad hæc dicimus? Profecto vos incarnati Unigeniti mysterium prorsus ignoratis. Mementote verborum beati evangelista Joannis dicentis: ‹ Et Verbum caro factum est ". › Quam rem sapientissi- mus nobis Paulus edisserit, de illo dicens : « Non enim apgelos, sed Abrahami semen apprehendit : unde oportuit eum per omnia fratribus similari, ut misericors feret et fidelis pontifex erga Deum atque hunc populi peccatis propitium redderet : proptereaque natum illum quidem divinitus, ut- pote Dei Patris Verbum, semet ad exinanitionem demisisse ad nostram usque fraternitatem , nostra scilicet conditione suscepta, factur esse terrigenis omnino similem, excepto peccato, atque ex humana conditione processisse. Nam quia factus est tan- quam unus ex nobis, ob multam suam bonitatem atque clementiam, humana non dedignatur; typuis nobis summæ mansuetudinis præbens seipsum, ut vestigia ejus sectari studeamus V. 15. Et cum dies factus esset, vocavit discipulos suos; electisque duodecim ex ipsis, etc. Postquam tota nocte perseveraverat orans Do- minus noster Jesus Christus, et ineffabili income prehensibilique ratione, quam solus ipse novit, cum cœlesti Patre Deo collocutus fuerat, exemplar » Joan. xvii, 10. ** Hebr. 1, 3. "Joan. 1, 14. "Hebr. 11, 16, 17. II. Iulio extremo 295, hac sunt : Explicit primu Philipp. 11, 6, 7. " Petr. 11, 21. ea quatuor lomis explanationum in sanctum Lucæ Evangelium collectionis, quam fecit Nicetas magnæ Dei Ecclesiae diaconus et magister, Serrarum deinde episcopus. At in magno codice A. sunt etiam reliquì Lomi tres. (4) Post hoc lautum Cyrilli fragmentum, in cod.
«Καὶ ὁ Λόγος σὰρξ ἐγένετο.» Καὶ τοῦτο ἡμῖν ὁ πάνσοφος Παῦλος ἐμφανὲς κατέστησε, λέγων περὶ αὐτοῦ· «Οὐ γὰρ δή που ἀγγέλων ἐπιλαμβάνεται, ἀλλὰ σπέρματος Ἀβραὰμ ἐπιλαμβάνεται· ὅθεν ὤφειλε κατὰ πάντα τοῖς ἀδελφοῖς ὁμοιωθῆναι, ἵνα ἐλεήμων γένηται καὶ πιστὸς ἀρχιερεὺς τὰ πρὸς τὸν Θεὸν, εἰς τὸ ἱλάσκεσθαι ταῖς ἁμαρτίαις τοῦ λαοῦ.» Ἀνθ’ ὅτου δὴ οὖν τὸν γεννηθέντα μὲν θεϊκῶς, ὡς Λόγον ἐκ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ἑαυτὸν δὲ καθέντα πρὸς κένωσιν, καὶ πρὸς ἀδελφότητα τὴν πρὸς ἡμᾶς, διὰ τοῦ γενέσθαι καθ’ ἡμᾶς, ὁμοιωθῆναί τε κατὰ πάντα τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς, δίχα μόνης ἁμαρτίας, τῶν τῆς ἀνθρωπότητος ἐκπέμπεται μέτρων. Ἐπειδὴ γὰρ γέγονε καθ’ ἡμᾶς, ἐκ πολλῆς ἄγαν ἡμερότητος καὶ φιλανθρωπίας, οὐκ ἀπαξιοῖ τὰ ἀνθρώπινα· τύπους ἡμεῖς τῆς εἰς λῆξιν ἐπιεικείας ποιούμενος τὰ καθ’ ἑαυτόν· ἵν’, ὡς ἔφην, τοῖς ἴχνεσιν αὐτοῦ κατακολουθεῖν σπουδάσωμεν. «Καὶ ὅτε ἐγένετο ἡμέρα, προσεφώνησε τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ, καὶ ἐκλεξάμενος ἀπ’ αὐτῶν δώδεκα, κ.τ.λ.» (α φ. 93 β, β φ. 63, γ φ.
Τοῖς ἀνωτάτω θρόνοις ἐμπρέπει, δοξολογεῖται παρὰ πάτης κτίσεως λογικῆς· οὐκοῦν ἁπάντων ἐστὶ τῶν τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς θεοπρεπῶν ἀξιωμάτων ουσιω δως κληρονόμος. Καὶ γοῦν ἔφη πρὸς αὐτὸν, ὡς • Πάντα τὰ ἐμά, σά ἐστι· καὶ τὰ σὰ, ἐμά· καὶ δεδόξασμαι ἐν αὐτοῖς. Ὁ δὲ πάντα ἔχων ἴδια τὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός, τίνο; ἔτι λείπεται; Εἰ δὲ ὅλως λείπεταί τινος, καὶ τοῦτο εἶναί φασιν ἀληθὲς, οὐδέν ἐστι τὸ κωλύον εἰπεῖν, ὅτι καὶ αὐτὸς ὁ Πατὴρ ἐν χρεία καθέστηκέ τινων. Εἰ γὰρ πάντα τὰ τοῦ Υἱοῦ, τοῦ Πατρός ἐστι, λείπεται δέ τινος ὁ Υἱός, τοιοῦτος ἄρα ἐστὶ καὶ ὁ Πατήρ· αὐτοῦ γάρ ἐστι πάντα τὰ τοῦ Υἱοῦ. 'Αλλ' ἔστι παντέλειος ὁ Πατήρ, δεῖται δὲ ὅλως οὐδενὸς τῶν θεοπρεπῶν ἀγαθῶν· οὐκοῦν παν- τέλειος ὁ Υἱός, ὡς πάντα ἔχων τὰ τοῦ Πατρὸς, εἰκών Β ἐστι καὶ χαρακτήρ τῆς ὑποστάσεως αὐτοῦ· ἐν δὲ τῷ χαρακτῆρι φαίνεται πάντως τὸ πρωτότυπον, καὶ ἐν τῷ πρωτοτύπῳ πάντως ὁ χαρακτήρ. Καὶ ταῦτα μὲν πρὸς ἐκείνους. Φασὶ δὲ καὶ οἱ ταῖς Νεστορίου κενοφωνίαις συνηρ πασμένοι, ὡς ἀνάρμοστον δὲ παντελῶς Θεῷ κατά φύσιν ὄντι τῷ Υἱῷ, προσεύχεσθαι· πρέπει δὲ μᾶλλον ἀνθρώπῳ τῷ κατὰ συνάφειαν αὐτῷ συναφθέντι, τουτέστι τῷ ἐκ σπέρματος Δαβίδ. Αὐτὸς οὖν ἄρα ἦν ὁ τὴν εὐχὴν ἀνατείνων. Τί οὖν πρὸς τοῦτο ἐροῦ μεν; Ἡγνοήσατε παντελῶς τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ Μονογενοῦς τὸ μυστήριον· μνημονεύσατε λέγοντος τοῦ μακαρίου εὐαγγελιστοῦ Ἰωάννου· ι Καὶ ὁ Λό γος σάρξ ἐγένετο. ο Καὶ τοῦτο ἡμῖν ὁ πάνσοφος Παῦλος ἐμφανὲς κατέστησε, λέγων περὶ αὐτοῦ· « Οὐ γὰρ δή που ἀγγέλων ἐπιλαμβάνεται, ἀλλὰ σπέρμα τος Αβραὰμ ἐπιλαμβάνεται· ὅθεν ὤφειλε κατὰ πάντα τοῖς ἀδελφοῖς ὁμοιωθῆναι, ἵνα ἐλεήμων γένη- ται καὶ πιστὸς ἀρχιερεὺς τὰ πρὸς τὸν Θεὸν, εἰς τὸ ἐλάσκεσθαι ταῖς ἁμαρτίαις τοῦ λαοῦ. » Ανθ' ὅτου δὴ οὖν τὸν γεννηθέντα μὲν θεϊκῶς, ὡς Λόγον ἐκ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός, ἑαυτὸν δὲ καθέντα πρὸς κένωσιν, καὶ πρὸς ἀδελφότητα τὴν πρὸς ἡμᾶς, διὰ τοῦ γε νέσθαι καθ᾿ ἡμᾶς, ὁμοιωθῆναί τε κατὰ πάντα τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς, δίχα μόνης ἁμαρτίας, τῶν τῆς ἀν θρωπότητος ἐκπέμπεται μέτρων. Ἐπειδὴ γὰρ γέγονε καθ᾿ ἡμᾶς, ἐκ πολλῆς ἄγαν ἡμερότητος καὶ φιλαν θρωπίας, οὐκ ἀπαξιοῖ τὰ ἀνθρώπινα· τύπους ἡμεῖς τῆς εἰς λῆξιν ἐπιεικείας ποιούμενος τὰ καθ᾿ ἑαυτόν· σπουδάσωμεν (1). Καὶ ὅτε ἐγένετο ἡμέρα, προσεφώνησε τους μας θητὰς αὐτοῦ, καὶ ἐκλεξάμενος ἀπ' αὐτῶν δώ δεκα, κ. τ. λ. (Δ. Γ. 1, Β. Γ. 65, Διανυκτερεύσας εἰς προσευχὴν ὁ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς, καὶ ἀρ ζήτως τε καὶ ἀπερινοήτως, καὶ ὡς μόνος οἶδεν απ τὰς τὰς πρός γε τὸν ἐν οὐρανοῖς Πατέρα καὶ θεὸν ῖν, ὡς ἔφην, τοῖς ίχνεσιν αὐτοῦ κατακολουθεῖν ** ▸ Τέλος τοῦ πρώτου τῶν τεσσάρων τεύχους τῶν εἰς τὸ κατὰ Λουκᾶν ἅγιον Εὐαγγέλιον κατὰ συναγωγὴν ἐξηγήσεων γεγονυίαν παρὰ Νικήτα, διακόνου τῆς τοῦ Θεοῦ μεγάλης Εκ· κλησίας καὶ διδασκάλου, τοῦ Σερρών. COMMENT. IN LUCAM. A supernis thronis pro dignitate sedet, atque ab omni creatura rationali glorificatur. Est itaque totius dignitatis, quæ Deum Patrem decet, substantialiter hæres. Aiebat igitur ipsi : ‹ Mea omnia, tua sunt, et tua, mea; et clarificatus sum in eis “. › Jam qui omnia habet quæ Dei Patris sunt propria, quid præterea requirat? Quod si rem aliquam reapse desiderat, idque hi vere dici aiunt, nihil jam vetat dieere Patrem ipsum rei alicujus inopia laborare. Nam si cuncta Filii, sunt æque Patris; re autem aliqua destituitur Filius; idipsum Pater quoque experietur. Hujus enim propria sunt omnia quæ Filius habet. Atqui Pater reapse perfectissimus est, noHaque Deo digna re bona eget : sequitur ergo ut etiam Filius perfectissimus sit, quandloqui- c G f. b) dem paterna omnia habet, et est imago ac figura substantiæ illius ". Porro in figura prorsus agno- sciter prototypon, vicissimnque in prototypo figura. Atque hæc contra illos dicta sint. Sed et qui Nestorii vana doctrina se abripi sive- runt, aiunt prorsus non convenire ut Filius qui est suapte natura Deus oret : id autem decere potius copulatum illi hominem, id est eum qui de stirpe Davidis est. Hic ergo erat, quo oratio llebat. Jam quid ad hæc dicimus? Profecto vos incarnati Unigeniti mysterium prorsus ignoratis. Mementote verborum beati evangelista Joannis dicentis: ‹ Et Verbum caro factum est ". › Quam rem sapientissi- mus nobis Paulus edisserit, de illo dicens : « Non enim apgelos, sed Abrahami semen apprehendit : unde oportuit eum per omnia fratribus similari, ut misericors feret et fidelis pontifex erga Deum atque hunc populi peccatis propitium redderet : proptereaque natum illum quidem divinitus, ut- pote Dei Patris Verbum, semet ad exinanitionem demisisse ad nostram usque fraternitatem , nostra scilicet conditione suscepta, factur esse terrigenis omnino similem, excepto peccato, atque ex humana conditione processisse. Nam quia factus est tan- quam unus ex nobis, ob multam suam bonitatem atque clementiam, humana non dedignatur; typuis nobis summæ mansuetudinis præbens seipsum, ut vestigia ejus sectari studeamus V. 15. Et cum dies factus esset, vocavit discipulos suos; electisque duodecim ex ipsis, etc. Postquam tota nocte perseveraverat orans Do- minus noster Jesus Christus, et ineffabili income prehensibilique ratione, quam solus ipse novit, cum cœlesti Patre Deo collocutus fuerat, exemplar » Joan. xvii, 10. ** Hebr. 1, 3. "Joan. 1, 14. "Hebr. 11, 16, 17. II. Iulio extremo 295, hac sunt : Explicit primu Philipp. 11, 6, 7. " Petr. 11, 21. ea quatuor lomis explanationum in sanctum Lucæ Evangelium collectionis, quam fecit Nicetas magnæ Dei Ecclesiae diaconus et magister, Serrarum deinde episcopus. At in magno codice A. sunt etiam reliquì Lomi tres. (4) Post hoc lautum Cyrilli fragmentum, in cod.
PG 72:58313 β) Διανυκτερεύσας εἰς προσευχὴν ὁ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς, καὶ ἀῤῥήτως τε καὶ ἀπερινοήτως, καὶ ὡς μόνος οἶδεν αὐτὸς, τὰς πρός γε τὸν ἐν οὐρανοῖς Πατέρα καὶ Θεὸν διαλέξεις ποιησάμενος, καὶ τύπον ἡμῖν σωτηριώδους πράγματος ἑαυτὸν παραθείς· ἐδίδαξε γὰρ τίνα τρόπον ὀρθῶς τε καὶ ἀμωμήτως χρὴ ποιεῖσθαι τὰς προσευχὰς, κάτεισιν ἐκ τοῦ ὄρους, καὶ τοὺς τῆς οἰκουμένης μυσταγωγοὺς ἀναδείκνυσιν.(α φ. 94) Ἔφη γὰρ πρὸς αὐτούς· «Ὑμεῖς ἐστε τὸ φῶς τοῦ κόσμου.» Ταύτης δὲ τῆς τῶν ἁγίων ἀποστόλων προβολῆς μνημονεύει λέγων καὶ ὁ μακάριος Δαβὶδ, ὡς πρὸς Χριστόν· «Καταστήσεις αὐτοὺς ἄρχοντας ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν, μνησθήσονται τοῦ ὀνόματός σου ἐν πάσῃ γενεᾷ καὶ γενεᾷ.» Καὶ μὲν γὰρ ὄντες ἐν σώματι, ἐμνημόνευον τῆς δόξης Χριστοῦ, πόλεσί τε καὶ χώραις τὸ αὐτοῦ λαλοῦντες μυστήριον. Ἐπειδὴ δὲ πρὸς τὰς ἄνω κέκληνται μονὰς, οὐδὲν ἧττον ἡμῖν καὶ οὕτω διαλέγονται περὶ αὐτοῦ, διὰ τῆς πανσόφου συγγραφῆς ἧς πεποίηνται περὶ αὐτοῦ· καὶ οἱ μὲν κατὰ Μωϋσέως νόμον χειροτονηθέντες ἱερουργοὶ, Ἀαρὼν δηλονότι καὶ οἱ σὺν αὐτῷ, ἱεροπρεπέσιν ἐσθήμασιν αἰσθητῶς κατεκαλλύνοντο·
πράγματος ἑαυτὸν παραθείς· ἐδίδαξε γὰρ τίνα τρό που ὀρθῶς τε καὶ ἀμωμήτως χρή ποιεῖσθαι τὰς προσευχάς, κάτεισιν ἐκ τοῦ ὄρους, καὶ τοὺς τῆς οικουμένης μυσταγωγούς ἀναδείκνυσιν (4). (ΑΕ τοῦ κόσμου. » Ταύτης δὲ τῆς τῶν ἁγίων ἀποστόλων προβολῆς μνημονεύει λέγων καὶ ὁ μακάριος Δαδίδ, ὡς πρὸς Χριστόν· ο Καταστήσεις αὐτοὺς ἄρχοντας ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν, μνησθήσονται τοῦ ὀνόματός σου ἐν πάσῃ γενεᾷ καὶ γενεᾷ. » Καὶ μὲν γὰρ ὄντες ἐν σώματι, ἐμνημόνευον τῆς δόξης Χριστού, πόλεσ τε καὶ χώραις τὸ αὐτοῦ λαλοῦντες μυστήριον. Ἐπειδὴ δὲ πρὸς τὰς ἄνω κέκληνται μονάς, οὐδὲν ἧττον ἡμῖν καὶ οὕτω διαλέγονται περὶ αὐτοῦ, διὰ τῆς πανσόφου κατὰ Μωϋσέως νόμον χειροτονηθέντες ἱερουργοί, Ααρών δηλονότι καὶ οἱ σὺν αὐτῷ, · ἱεροπρεπέσιν ἐσθήμασιν αἰσθητῶς κατεκαλλύνοντο· οἱ δέ γε θε σπέσιοι μαθηταί, χαρίσμασι τοῖς πνευματικοῖς δια πρέποντες, τῶν εὐαγγελικῶν θεσπισμάτων τὴν δια κονίαν ἐπεχειρίζοντο· είρηται γὰρ πρὸς αὐτοὺς - • Ασθενοῦντας θεραπεύετε, δαιμόνια εκβάλλετε, λεπρούς καθαρίζετε, νεκρούς εγείρετε. Καὶ γοῦν, τὴν Χριστοῦ φοροῦντες δύναμιν, κατέπλητταν πέσεν τὴν οἰκουμένην. Πλην δρα τὴν εἰς ἄκρον νῆσιν του εὐαγγελιστοῦ· οὐ γὰρ ἁπλῶς ἀναδειχθῆναι τοὺς ἁγίους ἀποστόλους φησίν, όνομαστὶ δὲ μᾶλλον ἐπ ενηνεγμένης αὐτοῖς καὶ τῆς τῶν προτέρων μνήμης, ἵνα μή τις ἑαυτὸν ἐγγράψαι τολμήσῃ τῷ χορῷ τῶν ἐξειλεγμένων. Ὡς γὰρ ὁ Παῦλός φησιν· « Οὐχ ἑαυτῷ τις λαμβάνει την τιμήν, ἀλλ᾽ ὁ καλούμενος ὑπὸ τοῦ Θεοῦ. » Καὶ γοῦν ὀνομαστὶ τῶν ἁγίων ἀπο στόλων κεκλημένων εἰς τὸ μέγα τοῦτο καὶ λαμπρόν ἀξίωμα, πρὸς τοῦτό τινες καθίκοντο κατά καιρούς ἀπονοία; καὶ θράσους, ὡς ἀποστόλους ἑαυτοὺς ἀνα μάσαι Χριστοῦ, καὶ τιμὴν ἁρπάσαι τὴν οὐκ έκνεμη θεῖσαν αὐτοῖς. Τούτων οἱ θεσπέσιοι μαθηταί εποίην και μνήμην· φασί γάρ· « Οἱ τοιοῦτοι ψευδαπάστου Α διαλέξεις ποιησάμενος, καὶ τύπον ἡμῖν σωτηριώδους συγγραφῆς ἧς πεποίηνται περὶ αὐτοῦ· καὶ οἱ μὲν Ζήτει τους λόγους της δωδεκαρίθμου τῶν ἀποστόλων ἐκλογῆς ἐν τῷ εὐ' κεφαλαίῳ τοῦ κατὰ Ματθαῖον Εὐα αγγελίου, καὶ περὶ τὰ μέσα τοῦ ἑβδόμου κεφαλαίου τοῦ παρόντος εὐαγγελιστοῦ, ἔνθα ὁ Χριστὸς λαβὼν τὸ βιβλίον Ησαίου τοῦ προφήτου ἀνέγνω. Εὑρήσεις γὰρ ἐκεῖ ἑρμηνείαν θαυμαστὴν τοῦ ἁγίου Κυρίλλου, ἣν ποιεῖται εἰς τὸ κηρύξαι ἐνιαυτὸν Κυρίου δεκτόν· ὡσαύτως καὶ ἐν λθ' κεφαλαίῳ τοῦ αὐτοῦ τούτου εύ αγγελιστοῦ. Ιστέον δὲ ὅτι καὶ κατὰ τὸν τύπον τῶν δώδεκα βοῶν, τῶν βασταζόντων τὴν ὑπὸ Σολομῶντος κατασκευασθεῖσαν θάλασσαν, ὁ τῶν ἀποστόλων ὁρίο ζεται ἀριθμός· καὶ γὰρ ἀνὰ τρεῖς ἐκ τεσσάρων μετ ρῶν ταύτην βαστάζοντες τὴν τῆς ἁγίας Τριάδος και ρυκα, καὶ τὴν δι' αὐτῶν τῶν τεσσάρων Ευαγγελίων ἐκπομπὴν εἰς τὰ τέσσαρα τῆς γῆς πέρατα. Καὶ γὰρ καὶ διὰ τῆς θαλάσσης ἐκείνης ή νοητή τοῦ βαπτί σματος θάλασσα, ἡ ἀποκαθαίρουσα τὸν κόσμον ἐπ τῶν ἁμαρτιῶν, ἡ ἐκ τοῦ νοητοῦ συστᾶτα Σολομῶν. τος, εἰκονίζεται. (ιν, 17) Daμμετ « S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. - Hebr. v, 4. ¹¹ II Cor. xi, 13. nobis rei salutaris seipsum exhibens : docuit enim quomodo oporteat recte inculpateque preces facere; descendit de monte, et mundi sacerdotes designat. Ait enim illis : c Vos estis lux mundi ., Hujus apostolorum sanctorum electionis beatus quoque David meminit dicens veluti ad Christum : ‹ Constitues eos principes super omnem terram : memores erunt nominis tui in omni generatione et ge- neratione 68. Certe dum adhuc in corporibus versa- bantur, memores gloriæ Christi erant, et civitatibus atque regionibus sacramentum ejus prædicabant. Postquam autem ad supernas vocati fueruntstationes, nihilo adhuc minus de ipso nobis loquuntur, per suas sapientissimas quas de eodem exararunt Scri- pturas. Et illi quidem secundum legem Mosaicam electi sacerdotes, Aaron et socii ejus, sacris decoris B vestibus exterius ornabantur : at divi discipuli spiritalibus donis fulgentes, evangelicorum oracu- lorum ministerio deputantur. Dictumn quippe illis est : • Infirmos curate, dæmonia ejicite, leprosos mundale, mortuos resuscitate . . Reapse Christi virtute instructi, universum orbein stupore affece- runt. Verumtamen specta summam evangelistæ sedulitatem. Non enim simpliciter dixit electos fuisse apostolos, sed nominatim inwlit pri- morum horum mentionem ; ne quis forte seipsum ascribere auderet electorum choro. Namque ut Paulus ait : < Nemo sumit sibi honoremn, sed qui a Deo vocatur 70. » Age vero quanquam sancti apo- stoli ad hanc magnam splendidamque dignitatem vocati nominatim fuerunt, nihilominus per tempora quidam homines tantam sibi insaniam audaciam- que sumpserunt, ut se Christi apostolos nomina- rint, honoremque minime sibi concessum arri- puerint. Hos divi discipuli commemorarunt dicentes : Ejusmodi pseudoapostoli, operarii subdoli, in angelos justitiæ semet transfigurantes ". › Nec mirum ; namque et ipse Satanas transfigurat se in angelum lucis: ergo magni non est æstimandum si * Matth. v, 14. Psal. XLIV, G. f. 14, anonymus interpres subsequens scholion scribit, testimonium præbens commentariis Cyrilli non in Lucam tantummodo, verum etiam in Mat- thæum. (Et quidem Cyrilli in Matthæum locus hic appellatus, adhuc desideratur. Namque ad Matth. IV, seqq. ubi de apostolorum designatione agi- tur, nihil habent Cyrillianum catena Possini atque Corderii). Sic ergo hoc loco anonymus Vaticanus. C • Quare qua late dicuntur de duo- decim apostolorum electione in xıx capitulo (1v, £8) Evangelii secundum Matthæum, el circa mediam plim capituli prasentis evangelista, ubί Christus captum manibus Isaiæ librum legit.” Ilie enim invenies sancti Cyrilli miram explanationem, quam facit verborum • prædicare annum Domini acceptabilem.Similiter elium in xxxıv capitulo ha- jus ipsius evangelisla. Sciendum porro est, juxta exemplum duodecim boum, qui fabricatum & Sule- mone mare gestabunt, duodecim apostolorum definiri numerum. Nam terni in quatuor ducti, sunctæ Tri- nitatis tulerunt prædicationem, quatuorque coauge- liorum per ipsos in quatuor mundi paries gestatio fuit. Et quidem mari illo, intellectualis mare, quod mundum peccatis purgat, et a spirňalš Salomone constitutum fuit, figuratur. Recole dicta supra in not. ad Luc. cap. iv, vers. 18. 94) Εφη γὰρ πρὸς αὐτούς· « μεῖς ἐστε τὸ φῶς 17. « Matth. x. 8. (1) Ad hunc locum in codice B. p. 63, et in cod.
οἱ δέ γε θεσπέσιοι μαθηταὶ, χαρίσμασι τοῖς πνευματικοῖς διαπρέποντες, τῶν εὐαγγελικῶν θεσπισμάτων τὴν διακονίαν ἐνεχειρίζοντο· εἴρηται γὰρ πρὸς αὐτούς· «Ἀσθενοῦντας θεραπεύετε. δαιμόνια ἐκβάλλετε, λεπροὺς καθαρίζετε, νεκροὺς ἐγείρετε.» Καὶ γοῦν, τὴν Χριστοῦ φοροῦντες δύναμιν, κατέπληττον πᾶσαν τὴν οἰκουμένην. Πλὴν ὅρα τὴν εἰς ἄκρον νῆψιν τοῦ εὐαγγελιστοῦ· οὐ γὰρ ἁπλῶς ἀναδειχθῆναι τοὺς ἁγίους ἀποστόλους φησὶν, ὀνομαστὶ δὲ μᾶλλον ἐπενηνεγμένης αὐτοῖς καὶ τῆς τῶν προτέρων μνήμης, ἵνα μή τις ἑαυτὸν ἐγγράψαι τολμήσῃ τῷ χορῷ τῶν ἐξειλεγμένων. Ὡς γὰρ ὁ Παῦλός φησιν· «Οὐχ ἑαυτῷ τις λαμβάνει τὴν τιμὴν, ἀλλ’ ὁ καλούμενος ὑπὸ τοῦ Θεοῦ.» Καὶ γοῦν ὀνομαστὶ τῶν ἁγίων ἀποστόλων κεκλημένων εἰς τὸ μέγα τοῦτο καὶ λαμπρὸν ἀξίωμα, πρὸς τοῦτό τινες καθίκοντο κατὰ καιροὺς ἀπονοίας καὶ θράσους, ὡς ἀποστόλους ἑαυτοὺς ὀνομάσαι Χριστοῦ, καὶ τιμὴν ἁρπάσαι τὴν οὐκ ἐκνεμηθεῖσαν αὐτοῖς. Τούτων οἱ θεσπέσιοι μαθηταὶ πεποίηνται μνήμην· φασὶ γάρ· «Οἱ τοιοῦτοι ψευδαπόστολοι, ἐργάται δόλιοι, μετασχηματιζόμενοι εἰς ἀγγέλους δικαιοσύνης.» Καὶ οὐ θαῦμα·
πράγματος ἑαυτὸν παραθείς· ἐδίδαξε γὰρ τίνα τρό που ὀρθῶς τε καὶ ἀμωμήτως χρή ποιεῖσθαι τὰς προσευχάς, κάτεισιν ἐκ τοῦ ὄρους, καὶ τοὺς τῆς οικουμένης μυσταγωγούς ἀναδείκνυσιν (4). (ΑΕ τοῦ κόσμου. » Ταύτης δὲ τῆς τῶν ἁγίων ἀποστόλων προβολῆς μνημονεύει λέγων καὶ ὁ μακάριος Δαδίδ, ὡς πρὸς Χριστόν· ο Καταστήσεις αὐτοὺς ἄρχοντας ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν, μνησθήσονται τοῦ ὀνόματός σου ἐν πάσῃ γενεᾷ καὶ γενεᾷ. » Καὶ μὲν γὰρ ὄντες ἐν σώματι, ἐμνημόνευον τῆς δόξης Χριστού, πόλεσ τε καὶ χώραις τὸ αὐτοῦ λαλοῦντες μυστήριον. Ἐπειδὴ δὲ πρὸς τὰς ἄνω κέκληνται μονάς, οὐδὲν ἧττον ἡμῖν καὶ οὕτω διαλέγονται περὶ αὐτοῦ, διὰ τῆς πανσόφου κατὰ Μωϋσέως νόμον χειροτονηθέντες ἱερουργοί, Ααρών δηλονότι καὶ οἱ σὺν αὐτῷ, · ἱεροπρεπέσιν ἐσθήμασιν αἰσθητῶς κατεκαλλύνοντο· οἱ δέ γε θε σπέσιοι μαθηταί, χαρίσμασι τοῖς πνευματικοῖς δια πρέποντες, τῶν εὐαγγελικῶν θεσπισμάτων τὴν δια κονίαν ἐπεχειρίζοντο· είρηται γὰρ πρὸς αὐτοὺς - • Ασθενοῦντας θεραπεύετε, δαιμόνια εκβάλλετε, λεπρούς καθαρίζετε, νεκρούς εγείρετε. Καὶ γοῦν, τὴν Χριστοῦ φοροῦντες δύναμιν, κατέπλητταν πέσεν τὴν οἰκουμένην. Πλην δρα τὴν εἰς ἄκρον νῆσιν του εὐαγγελιστοῦ· οὐ γὰρ ἁπλῶς ἀναδειχθῆναι τοὺς ἁγίους ἀποστόλους φησίν, όνομαστὶ δὲ μᾶλλον ἐπ ενηνεγμένης αὐτοῖς καὶ τῆς τῶν προτέρων μνήμης, ἵνα μή τις ἑαυτὸν ἐγγράψαι τολμήσῃ τῷ χορῷ τῶν ἐξειλεγμένων. Ὡς γὰρ ὁ Παῦλός φησιν· « Οὐχ ἑαυτῷ τις λαμβάνει την τιμήν, ἀλλ᾽ ὁ καλούμενος ὑπὸ τοῦ Θεοῦ. » Καὶ γοῦν ὀνομαστὶ τῶν ἁγίων ἀπο στόλων κεκλημένων εἰς τὸ μέγα τοῦτο καὶ λαμπρόν ἀξίωμα, πρὸς τοῦτό τινες καθίκοντο κατά καιρούς ἀπονοία; καὶ θράσους, ὡς ἀποστόλους ἑαυτοὺς ἀνα μάσαι Χριστοῦ, καὶ τιμὴν ἁρπάσαι τὴν οὐκ έκνεμη θεῖσαν αὐτοῖς. Τούτων οἱ θεσπέσιοι μαθηταί εποίην και μνήμην· φασί γάρ· « Οἱ τοιοῦτοι ψευδαπάστου Α διαλέξεις ποιησάμενος, καὶ τύπον ἡμῖν σωτηριώδους συγγραφῆς ἧς πεποίηνται περὶ αὐτοῦ· καὶ οἱ μὲν Ζήτει τους λόγους της δωδεκαρίθμου τῶν ἀποστόλων ἐκλογῆς ἐν τῷ εὐ' κεφαλαίῳ τοῦ κατὰ Ματθαῖον Εὐα αγγελίου, καὶ περὶ τὰ μέσα τοῦ ἑβδόμου κεφαλαίου τοῦ παρόντος εὐαγγελιστοῦ, ἔνθα ὁ Χριστὸς λαβὼν τὸ βιβλίον Ησαίου τοῦ προφήτου ἀνέγνω. Εὑρήσεις γὰρ ἐκεῖ ἑρμηνείαν θαυμαστὴν τοῦ ἁγίου Κυρίλλου, ἣν ποιεῖται εἰς τὸ κηρύξαι ἐνιαυτὸν Κυρίου δεκτόν· ὡσαύτως καὶ ἐν λθ' κεφαλαίῳ τοῦ αὐτοῦ τούτου εύ αγγελιστοῦ. Ιστέον δὲ ὅτι καὶ κατὰ τὸν τύπον τῶν δώδεκα βοῶν, τῶν βασταζόντων τὴν ὑπὸ Σολομῶντος κατασκευασθεῖσαν θάλασσαν, ὁ τῶν ἀποστόλων ὁρίο ζεται ἀριθμός· καὶ γὰρ ἀνὰ τρεῖς ἐκ τεσσάρων μετ ρῶν ταύτην βαστάζοντες τὴν τῆς ἁγίας Τριάδος και ρυκα, καὶ τὴν δι' αὐτῶν τῶν τεσσάρων Ευαγγελίων ἐκπομπὴν εἰς τὰ τέσσαρα τῆς γῆς πέρατα. Καὶ γὰρ καὶ διὰ τῆς θαλάσσης ἐκείνης ή νοητή τοῦ βαπτί σματος θάλασσα, ἡ ἀποκαθαίρουσα τὸν κόσμον ἐπ τῶν ἁμαρτιῶν, ἡ ἐκ τοῦ νοητοῦ συστᾶτα Σολομῶν. τος, εἰκονίζεται. (ιν, 17) Daμμετ « S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. - Hebr. v, 4. ¹¹ II Cor. xi, 13. nobis rei salutaris seipsum exhibens : docuit enim quomodo oporteat recte inculpateque preces facere; descendit de monte, et mundi sacerdotes designat. Ait enim illis : c Vos estis lux mundi ., Hujus apostolorum sanctorum electionis beatus quoque David meminit dicens veluti ad Christum : ‹ Constitues eos principes super omnem terram : memores erunt nominis tui in omni generatione et ge- neratione 68. Certe dum adhuc in corporibus versa- bantur, memores gloriæ Christi erant, et civitatibus atque regionibus sacramentum ejus prædicabant. Postquam autem ad supernas vocati fueruntstationes, nihilo adhuc minus de ipso nobis loquuntur, per suas sapientissimas quas de eodem exararunt Scri- pturas. Et illi quidem secundum legem Mosaicam electi sacerdotes, Aaron et socii ejus, sacris decoris B vestibus exterius ornabantur : at divi discipuli spiritalibus donis fulgentes, evangelicorum oracu- lorum ministerio deputantur. Dictumn quippe illis est : • Infirmos curate, dæmonia ejicite, leprosos mundale, mortuos resuscitate . . Reapse Christi virtute instructi, universum orbein stupore affece- runt. Verumtamen specta summam evangelistæ sedulitatem. Non enim simpliciter dixit electos fuisse apostolos, sed nominatim inwlit pri- morum horum mentionem ; ne quis forte seipsum ascribere auderet electorum choro. Namque ut Paulus ait : < Nemo sumit sibi honoremn, sed qui a Deo vocatur 70. » Age vero quanquam sancti apo- stoli ad hanc magnam splendidamque dignitatem vocati nominatim fuerunt, nihilominus per tempora quidam homines tantam sibi insaniam audaciam- que sumpserunt, ut se Christi apostolos nomina- rint, honoremque minime sibi concessum arri- puerint. Hos divi discipuli commemorarunt dicentes : Ejusmodi pseudoapostoli, operarii subdoli, in angelos justitiæ semet transfigurantes ". › Nec mirum ; namque et ipse Satanas transfigurat se in angelum lucis: ergo magni non est æstimandum si * Matth. v, 14. Psal. XLIV, G. f. 14, anonymus interpres subsequens scholion scribit, testimonium præbens commentariis Cyrilli non in Lucam tantummodo, verum etiam in Mat- thæum. (Et quidem Cyrilli in Matthæum locus hic appellatus, adhuc desideratur. Namque ad Matth. IV, seqq. ubi de apostolorum designatione agi- tur, nihil habent Cyrillianum catena Possini atque Corderii). Sic ergo hoc loco anonymus Vaticanus. C • Quare qua late dicuntur de duo- decim apostolorum electione in xıx capitulo (1v, £8) Evangelii secundum Matthæum, el circa mediam plim capituli prasentis evangelista, ubί Christus captum manibus Isaiæ librum legit.” Ilie enim invenies sancti Cyrilli miram explanationem, quam facit verborum • prædicare annum Domini acceptabilem.Similiter elium in xxxıv capitulo ha- jus ipsius evangelisla. Sciendum porro est, juxta exemplum duodecim boum, qui fabricatum & Sule- mone mare gestabunt, duodecim apostolorum definiri numerum. Nam terni in quatuor ducti, sunctæ Tri- nitatis tulerunt prædicationem, quatuorque coauge- liorum per ipsos in quatuor mundi paries gestatio fuit. Et quidem mari illo, intellectualis mare, quod mundum peccatis purgat, et a spirňalš Salomone constitutum fuit, figuratur. Recole dicta supra in not. ad Luc. cap. iv, vers. 18. 94) Εφη γὰρ πρὸς αὐτούς· « μεῖς ἐστε τὸ φῶς 17. « Matth. x. 8. (1) Ad hunc locum in codice B. p. 63, et in cod.
PG 72:585αὐτὸς γὰρ ὁ Σατανᾶς, μετασχηματίζεται εἰς ἄγγελον φωτός. Οὐ μέγα οὖν εἰ καὶ οἱ διάκονοι αὐτοῦ μετασχηματίζονται εἰς ἀγγέλους δικαιοσύνης. Οὐδένα τοίνυν ἴσμεν ἡμεῖς ἢ παραδεξόμεθα, πλὴν ὅτι μόνους τοὺς διὰ τῶν εὐαγγελικῶν γραμμάτων ὠνομασμένους, καὶ τὸν μετ’ ἐκείνους ἀναδεδειγμένον, τὸν σοφώτατον Παῦλον· ᾧ καὶ αὐτὸς ὁ Σωτὴρ μεμαρτύρηκε λέγων· «Ὅτι σκεῦος ἐκλογῆς ἐστί μοι οὗτος τοῦ βαστάσαι τὸ ὄνομά μου ἐνώπιον πάντων τῶν ἐθνῶν.» (α φ. 94, η φ. 293) Τούτους προᾳνετύπου μὲν ὁ νόμος, προεκήρυξαν δὲ καὶ προφῆται. Γέγραπται γοῦν ἐν Μωσαϊκῷ βιβλίῳ· «Καὶ λήψεσθε σεμίδαλιν, καὶ ποιήσετε αὐτὴν δώδεκα ἄρτους· καὶ ἐπιθήσετε αὐτοὺς δύο θέματα, ἐπὶ τὴν τράπεζαν τὴν καθαρὰν, ἔναντι Κυρίου· καὶ ἐπιθήσετε ἐπὶ τὸ θέμα λίβανον καὶ ἅλας· καὶ ἔσονται εἰς ἄρτους, εἰς ἀνάμνησιν προκείμενα τῷ Κυρίῳ.» Ἄρτος μὲν γὰρ ὁ ἐξ οὐρανοῦ κατελθὼν, καὶ ζωὴν διδοὺς τῷ κόσμῳ, τίς ἂν ἕτερος εἴη παρὰ τὸν τῶν ὅλων Σωτῆρα Χριστόν; Κατὰ μίμησιν δὲ τὴν πρὸς αὐτὸν, ἄρτοι κέκληνται καὶ οἱ μακάριοι μαθηταί·
και, ἐργάται δόλιοι, μετασχηματιζόμενοι εἰς ἀγγέλους δικαιοσύνης (1). • Καὶ οὐ θαῦμα· αὐτὸς γὰρ δ Σατανάς, μετασχηματίζεται εἰς ἄγγελον φωτός. Οὐ μέγα οὖν εἰ καὶ οἱ διάκονοι αὐτοῦ μετασχηματ τίζονται εἰς ἀγγέλους δικαιοσύνης. Οὐδένα τοίνυν ἴσμεν ἡμεῖς ἢ παραδεξόμεθα, πλὴν ὅτι μόνους τοὺς διὰ τῶν εὐαγγελικών γραμμάτων ώνομασμένους, καὶ τὸν μετ' ἐκείνους ἀναδεδειγμένον, τὸν σοφώτατον Παῦλον· ᾧ καὶ αὐτὸς ὁ Σωτὴρ μεμαρτύρηκε λέγων· • Οτι σκεῦος ἐκλογῆς ἐστί μοι οὗτος τοῦ βαστάσαι τὸ ὄνομά μου ἐνώπιον πάντων τῶν ἐθνῶν. κ (Α Γ. 94, Η Γ. 293) Τούτους (2) προανετύπου μὲν ὁ νόμος, προεκήρυξαν δὲ καὶ προφῆται. Γέγραπται γοῦν ἐν Μωσαϊκῷ βιβλίῳ· « Καὶ λήψεσθε σεμίδαλιν, καὶ ποιήσετε αὐτὴν δώδεκα ἄρτους· καὶ ἐπιθήσετε αὐτοὺς δύο θέματα, ἐπὶ τὴν τράπεζαν τὴν καθαράν, ἔναντι Κυρίου· καὶ ἐπιθήσετε ἐπὶ τὸ θέμα λίβανον Β καὶ ἄλας· καὶ ἔσονται εἰς ἄρτους, εἰς ἀνάμνησιν προκείμενα τῷ Κυρίῳ. » Αρτος μὲν γὰρ ὁ ἐξ οὐ ρανοῦ κατελθὼν, καὶ ζωὴν διδοὺς τῷ κόσμῳ, τίς ἂν ἕτερος εἴη παρὰ τὸν τῶν ὅλων Σωτήρα Χριστόν; Κατά μίμησιν δὲ τὴν πρὸς αὐτὸν, ἄρτοι κέκληνται καὶ οἱ μακάριοι μαθηταί· μέτοχοι γὰρ γεγονότες τοῦ τρέφοντος ἡμᾶς εἰς ζωὴν αἰώνιον, τρέφουσι καὶ αὐ τοῦ διὰ τῶν ἰδίων συγγραμμάτων τοὺς πεινῶντας καὶ διψῶντας τὴν δικαιοσύνην. Ωσπερ δὲ φῶς ὑπὸ ἄρχων τὸ ἀληθινὸν ὁ Σωτὴρ, φῶς ὠνόμασε καὶ τοὺς μαθητάς· « Ὑμεῖς γάρ ἐστε τὸ φῶς τοῦ κόσμου οὕτως καὶ αὐτὲς ὧν ὁ ἄρτος τῆς ζωῆς, ἐχαρίσατο τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς τὸ ἐν τάξει νοεῖσθαι τῶν ἄρ των. Καί με: βλέπε τοῦ νόμου τὸ εὐτεχνές. Επι- θήσετε γάρ, φησίν, ἐπὶ τοὺς ἄρτους λίβανον καὶ ἄλας. Καὶ ὁ μὲν λίβανος εὐωδίας ἐστὶ σύμβολον· οἱ δὲ ἄλες (3), συνέσεως καὶ φρενῶν· ἐνυπῆρχον δὲ ἄκρως αμφότερα τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις· εὐώδης γὰρ ἦν ὁ βίος αὐτοῖς· καὶ γοῦν ἔφασκον, ὅτι • Χριστοῦ εὐωδία ἑσμὲν τῷ Θεῷ. ο Ησαν δὲ, πρὸς τούτῳ, καὶ πανσύνετοι. Ακούω δὲ καὶ τοῦ προφήτου Δαβίδ ψάλλοντός τε καὶ λέγοντος περὶ αὐτῶν· « Ἐκεῖ Βεν- ιαμὶν ἐν εκστάσει· ἄρχοντες Ἰούδα ἡγεμόνες απ τῶν, ἄρχοντες Ζαβουλών, ἄρχοντες Νεφθαλίμ. Σχεδόν. γὰρ ἐξ ἁπάσης φυλῆς τῆς ἐξ Ισραήλ ἀπό λεκτοι γεγόνασιν οἱ μακάριοι μαθηταί· καὶ φωστῆς ρες ἦσαν οικουμενικοί, λόγον ζωῆς ἐπίσχοντες· καὶ τό γε παράδοξον· εὐγλωττίαν μὲν γὰρ ἔχουσι λαμ- πρὶν οἱ τῶν Ἑλλήνων σοφοί, καὶ εὐστομοῦσιν ἄγαν' οἱ δέ γε τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μαθηταί, ἄνθρωποι γε- γόνασι χειροτέχναι, καὶ θαλασσουργοί, καὶ ἐχθυοθή μαι, οὐ κόμπον ἔχοντες λόγων, οὐ λέξεων εὐπορίας δεδοκιμασμένων· ἀλλ᾿ ἰδιῶται μὲν τῷ λόγῳ, πλού στοι δὲ τῇ γνώσει· καὶ σεσίγηται μὲν τὰ Ἑλλήνων γράμματα, καὶ ἡ τῶν λέξεων εὐχομπία· κατακρατεί ** προσεκόμισαν τῷ Θεῷ τὴν ὑπ᾽ οὐρανόν, 1. COMMENT. IN LUCAM, A ministri quoque ejus in angeios justitiæ sese trans- formant. Neminem itaque nos agnoscimus aut re- cipimus, nisi solos illos in evangelicis litteris no- minatos, et illum post cos electum sapientissimum Paulum; cui et ipse Servator testimonium dedit dicens Quia mihi vas electionis est, ut portet nomen meum coram omnibus gentibus ”. D Art. ix, 15. "Levit. xxiv, 5, 6. * Matth. v, Ergo hic mendum potius videtur, præsertim quia po-lea repetitor in angelos justitiæ. dicitur in codd. A. et II. sumptus ex homilia, Cyrilli scilicet, quia præcedens textus Cyrilli est. Cum autem hic ipse tractus promissus fuerit a Cyrillo superius in PATROL. GR. LXXII. C Hos (apostolos) lex portendebat, prædixerunt etiam prophetæ. Scriptum est enim in Mosaica lege : • Et accipietis similam, ex eaque duodecim confi- cietis panes ; et imponetis ex eis duos missus (seu propositiones) in mensa munda ante Dominum : et super re proposita thus ponetis et sal; eruntque hi panes memorialis instar propositi Domino”. Certe panis de cœlo descendens, vitamque mundò suppeditans, quisnam erit alius nisi omnium Serva- tor Christus? Porro ad hujus imitationem panes ap- pellantur etiam beati discipuli : qui participes er fecti ejus a quo nos ad æternam vitam nutri- mur, ipsi quoque Scripturis suis alunt esurientes sitientesque justitiam. Sicuti etiam cum lux vera Servator esset, lucem appellavit etiam discipulos: • Vos enim estis, inquit, lux mundi "; » sic et ipse cum panis vitæ sit, discipulis suis concessit, ut panis instar esse crederentur. Jam tu mecum con- sidera legis solertiam : superponetis, inquit, pauibus thus et sal. Quippe thus boni odoris symbolum est, sal autem sapientiæ ac mentis : quæ ambo apprimė sanctis apostolis inerant. Nam beneolens erat vita ipsorum, ita ut dicerent: «Christi bonus odor sumus Deo ". » Erant præterea valde prudentes. Audio item prophetam Davidem in Psalmnis de ipsis dicentem: • Ibi Benjamin in mentis excessu : principes Judæ duces eorum, principes Zabulonis, principes Neptha- limi ”. › Etenim ex omni prope Israelis tribu de- lecti fuerunt beati discipuli, erantque lumina uni- versi mundi, et vitæ verbum continebant. Quodque mirum est, splendidam quidem eloquentiam habent ethnicorum sapientes, politeque admodum dicunt ; verum Servatoris nostri discipuli opifices erant et nautæ ac piscatores, absque orationis pompa, sine verborum selectorum copia. Sed etsi sermone rudes, scientia tamen divites. Ecce enim jam tacent ethnicorum litteræ, et vocabulorum deflexit ornatus; prævalet autem in universo terrarum orbe evange - licæ prædicationis vis. Hujus rei meminit Deus etiam ore Jeremiæ loquens de communi hoste Sa- tana : ‹ Væ, qui non sua multiplicat, et qui clavum ” Psal. Lxvii, 28. hoc capite (vers. 3), sequitur rursus ut omnino ex lomili: Cyrilli sit. Porro Cyrilli SS. Bibliorum ex- planationes concionatorio more sæpe dictas fuisse constat atque conscriptas; ut usuvenit etiam apud Latinos, puta Augustinum. et alios. Similia legunt tur in Corderii catena ad Matth. x, 8. generis est tum etiam masculini. . (1) Sacer Lextus Gr. et Lat., in apostolos Christi. (2) Totus qui sequitur tractus usque ad verba 14. 78 || Cor. 11, 45. (3) Ita est in codd. Et sic Latine sal tum neutrius
μέτοχοι γὰρ γεγονότες τοῦ τρέφοντος ἡμᾶς εἰς ζωὴν αἰώνιον, τρέφουσι καὶ αὐτοὶ διὰ τῶν ἰδίων συγγραμμάτων τοὺς πεινῶντας καὶ διψῶντας τὴν δικαιοσύνην. Ὥσπερ δὲ φῶς ὑπάρχων τὸ ἀληθινὸν ὁ Σωτὴρ, φῶς ὠνόμασε καὶ τοὺς μαθητάς· «Ὑμεῖς γάρ ἐστε τὸ φῶς τοῦ κόσμου·» οὕτως καὶ αὐτὸς ὢν ὁ ἄρτος τῆς ζωῆς, ἐχαρίσατο τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς τὸ ἐν τάξει νοεῖσθαι τῶν ἄρτων. Καί μοι βλέπε τοῦ νόμου τὸ εὐτεχνές. Ἐπιθήσετε γὰρ, φησὶν, ἐπὶ τοὺς ἄρτους λίβανον καὶ ἅλας. Καὶ ὁ μὲν λίβανος εὐωδίας ἐστὶ σύμβολον· οἱ δὲ ἅλες, συνέσεως καὶ φρενῶν· ἐνυπῆρχον δὲ ἄκρως ἀμφότερα τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις· εὐώδης γὰρ ἦν ὁ βίος αὐτοῖς· καὶ γοῦν ἔφασκον, ὅτι «Χριστοῦ εὐωδία ἐσμὲν τῷ Θεῷ.» Ἦσαν δὲ, πρὸς τούτῳ, καὶ πανσύνετοι. Ἀκούω δὲ καὶ τοῦ προφήτου Δαβὶδ ψάλλοντός τε καὶ λέγοντος περὶ αὐτῶν· «Ἐκεῖ Βενιαμὶν ἐν ἐκστάσει· ἄρχοντες Ἰούδα ἡγεμόνες αὐτῶν, ἄρχοντες Ζαβουλὼν, ἄρχοντες Νεφθαλίμ.» Σχεδὸν γὰρ ἐξ ἁπάσης φυλῆς τῆς ἐξ Ἰσραὴλ ἀπόλεκτοι γεγόνασιν οἱ μακάριοι μαθηταί· καὶ φωστῆρες ἦσαν οἰκουμενικοὶ, λόγον ζωῆς ἐπίσχοντες· καὶ τό γε παράδοξον·
και, ἐργάται δόλιοι, μετασχηματιζόμενοι εἰς ἀγγέλους δικαιοσύνης (1). • Καὶ οὐ θαῦμα· αὐτὸς γὰρ δ Σατανάς, μετασχηματίζεται εἰς ἄγγελον φωτός. Οὐ μέγα οὖν εἰ καὶ οἱ διάκονοι αὐτοῦ μετασχηματ τίζονται εἰς ἀγγέλους δικαιοσύνης. Οὐδένα τοίνυν ἴσμεν ἡμεῖς ἢ παραδεξόμεθα, πλὴν ὅτι μόνους τοὺς διὰ τῶν εὐαγγελικών γραμμάτων ώνομασμένους, καὶ τὸν μετ' ἐκείνους ἀναδεδειγμένον, τὸν σοφώτατον Παῦλον· ᾧ καὶ αὐτὸς ὁ Σωτὴρ μεμαρτύρηκε λέγων· • Οτι σκεῦος ἐκλογῆς ἐστί μοι οὗτος τοῦ βαστάσαι τὸ ὄνομά μου ἐνώπιον πάντων τῶν ἐθνῶν. κ (Α Γ. 94, Η Γ. 293) Τούτους (2) προανετύπου μὲν ὁ νόμος, προεκήρυξαν δὲ καὶ προφῆται. Γέγραπται γοῦν ἐν Μωσαϊκῷ βιβλίῳ· « Καὶ λήψεσθε σεμίδαλιν, καὶ ποιήσετε αὐτὴν δώδεκα ἄρτους· καὶ ἐπιθήσετε αὐτοὺς δύο θέματα, ἐπὶ τὴν τράπεζαν τὴν καθαράν, ἔναντι Κυρίου· καὶ ἐπιθήσετε ἐπὶ τὸ θέμα λίβανον Β καὶ ἄλας· καὶ ἔσονται εἰς ἄρτους, εἰς ἀνάμνησιν προκείμενα τῷ Κυρίῳ. » Αρτος μὲν γὰρ ὁ ἐξ οὐ ρανοῦ κατελθὼν, καὶ ζωὴν διδοὺς τῷ κόσμῳ, τίς ἂν ἕτερος εἴη παρὰ τὸν τῶν ὅλων Σωτήρα Χριστόν; Κατά μίμησιν δὲ τὴν πρὸς αὐτὸν, ἄρτοι κέκληνται καὶ οἱ μακάριοι μαθηταί· μέτοχοι γὰρ γεγονότες τοῦ τρέφοντος ἡμᾶς εἰς ζωὴν αἰώνιον, τρέφουσι καὶ αὐ τοῦ διὰ τῶν ἰδίων συγγραμμάτων τοὺς πεινῶντας καὶ διψῶντας τὴν δικαιοσύνην. Ωσπερ δὲ φῶς ὑπὸ ἄρχων τὸ ἀληθινὸν ὁ Σωτὴρ, φῶς ὠνόμασε καὶ τοὺς μαθητάς· « Ὑμεῖς γάρ ἐστε τὸ φῶς τοῦ κόσμου οὕτως καὶ αὐτὲς ὧν ὁ ἄρτος τῆς ζωῆς, ἐχαρίσατο τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς τὸ ἐν τάξει νοεῖσθαι τῶν ἄρ των. Καί με: βλέπε τοῦ νόμου τὸ εὐτεχνές. Επι- θήσετε γάρ, φησίν, ἐπὶ τοὺς ἄρτους λίβανον καὶ ἄλας. Καὶ ὁ μὲν λίβανος εὐωδίας ἐστὶ σύμβολον· οἱ δὲ ἄλες (3), συνέσεως καὶ φρενῶν· ἐνυπῆρχον δὲ ἄκρως αμφότερα τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις· εὐώδης γὰρ ἦν ὁ βίος αὐτοῖς· καὶ γοῦν ἔφασκον, ὅτι • Χριστοῦ εὐωδία ἑσμὲν τῷ Θεῷ. ο Ησαν δὲ, πρὸς τούτῳ, καὶ πανσύνετοι. Ακούω δὲ καὶ τοῦ προφήτου Δαβίδ ψάλλοντός τε καὶ λέγοντος περὶ αὐτῶν· « Ἐκεῖ Βεν- ιαμὶν ἐν εκστάσει· ἄρχοντες Ἰούδα ἡγεμόνες απ τῶν, ἄρχοντες Ζαβουλών, ἄρχοντες Νεφθαλίμ. Σχεδόν. γὰρ ἐξ ἁπάσης φυλῆς τῆς ἐξ Ισραήλ ἀπό λεκτοι γεγόνασιν οἱ μακάριοι μαθηταί· καὶ φωστῆς ρες ἦσαν οικουμενικοί, λόγον ζωῆς ἐπίσχοντες· καὶ τό γε παράδοξον· εὐγλωττίαν μὲν γὰρ ἔχουσι λαμ- πρὶν οἱ τῶν Ἑλλήνων σοφοί, καὶ εὐστομοῦσιν ἄγαν' οἱ δέ γε τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μαθηταί, ἄνθρωποι γε- γόνασι χειροτέχναι, καὶ θαλασσουργοί, καὶ ἐχθυοθή μαι, οὐ κόμπον ἔχοντες λόγων, οὐ λέξεων εὐπορίας δεδοκιμασμένων· ἀλλ᾿ ἰδιῶται μὲν τῷ λόγῳ, πλού στοι δὲ τῇ γνώσει· καὶ σεσίγηται μὲν τὰ Ἑλλήνων γράμματα, καὶ ἡ τῶν λέξεων εὐχομπία· κατακρατεί ** προσεκόμισαν τῷ Θεῷ τὴν ὑπ᾽ οὐρανόν, 1. COMMENT. IN LUCAM, A ministri quoque ejus in angeios justitiæ sese trans- formant. Neminem itaque nos agnoscimus aut re- cipimus, nisi solos illos in evangelicis litteris no- minatos, et illum post cos electum sapientissimum Paulum; cui et ipse Servator testimonium dedit dicens Quia mihi vas electionis est, ut portet nomen meum coram omnibus gentibus ”. D Art. ix, 15. "Levit. xxiv, 5, 6. * Matth. v, Ergo hic mendum potius videtur, præsertim quia po-lea repetitor in angelos justitiæ. dicitur in codd. A. et II. sumptus ex homilia, Cyrilli scilicet, quia præcedens textus Cyrilli est. Cum autem hic ipse tractus promissus fuerit a Cyrillo superius in PATROL. GR. LXXII. C Hos (apostolos) lex portendebat, prædixerunt etiam prophetæ. Scriptum est enim in Mosaica lege : • Et accipietis similam, ex eaque duodecim confi- cietis panes ; et imponetis ex eis duos missus (seu propositiones) in mensa munda ante Dominum : et super re proposita thus ponetis et sal; eruntque hi panes memorialis instar propositi Domino”. Certe panis de cœlo descendens, vitamque mundò suppeditans, quisnam erit alius nisi omnium Serva- tor Christus? Porro ad hujus imitationem panes ap- pellantur etiam beati discipuli : qui participes er fecti ejus a quo nos ad æternam vitam nutri- mur, ipsi quoque Scripturis suis alunt esurientes sitientesque justitiam. Sicuti etiam cum lux vera Servator esset, lucem appellavit etiam discipulos: • Vos enim estis, inquit, lux mundi "; » sic et ipse cum panis vitæ sit, discipulis suis concessit, ut panis instar esse crederentur. Jam tu mecum con- sidera legis solertiam : superponetis, inquit, pauibus thus et sal. Quippe thus boni odoris symbolum est, sal autem sapientiæ ac mentis : quæ ambo apprimė sanctis apostolis inerant. Nam beneolens erat vita ipsorum, ita ut dicerent: «Christi bonus odor sumus Deo ". » Erant præterea valde prudentes. Audio item prophetam Davidem in Psalmnis de ipsis dicentem: • Ibi Benjamin in mentis excessu : principes Judæ duces eorum, principes Zabulonis, principes Neptha- limi ”. › Etenim ex omni prope Israelis tribu de- lecti fuerunt beati discipuli, erantque lumina uni- versi mundi, et vitæ verbum continebant. Quodque mirum est, splendidam quidem eloquentiam habent ethnicorum sapientes, politeque admodum dicunt ; verum Servatoris nostri discipuli opifices erant et nautæ ac piscatores, absque orationis pompa, sine verborum selectorum copia. Sed etsi sermone rudes, scientia tamen divites. Ecce enim jam tacent ethnicorum litteræ, et vocabulorum deflexit ornatus; prævalet autem in universo terrarum orbe evange - licæ prædicationis vis. Hujus rei meminit Deus etiam ore Jeremiæ loquens de communi hoste Sa- tana : ‹ Væ, qui non sua multiplicat, et qui clavum ” Psal. Lxvii, 28. hoc capite (vers. 3), sequitur rursus ut omnino ex lomili: Cyrilli sit. Porro Cyrilli SS. Bibliorum ex- planationes concionatorio more sæpe dictas fuisse constat atque conscriptas; ut usuvenit etiam apud Latinos, puta Augustinum. et alios. Similia legunt tur in Corderii catena ad Matth. x, 8. generis est tum etiam masculini. . (1) Sacer Lextus Gr. et Lat., in apostolos Christi. (2) Totus qui sequitur tractus usque ad verba 14. 78 || Cor. 11, 45. (3) Ita est in codd. Et sic Latine sal tum neutrius
PG 72:586εὐγλωττίαν μὲν γὰρ ἔχουσι λαμπρὰν οἱ τῶν Ἑλλήνων σοφοὶ, καὶ εὐστομοῦσιν ἄγαν· οἱ δέ γε τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μαθηταὶ, ἄνθρωποι γεγόνασι χειροτέχναι, καὶ θαλασσουργοὶ, καὶ ἰχθυοθῆραι, οὐ κόμπον ἔχοντες λόγων, οὐ λέξεων εὐπορίαν δεδοκιμασμένων· ἀλλ’ ἰδιῶται μὲν τῷ λόγῳ, πλούσιοι δὲ τῇ γνώσει· καὶ σεσίγηται μὲν τὰ Ἑλλήνων γράμματα, καὶ ἡ τῶν λέξεων εὐκομπία· κατακρατεῖ δὲ τῆς ὑπ’ οὐρανὸν τῶν εὐαγγελικῶν κηρυγμάτων ἡ δύναμις. Τούτων διαμέμνηται Θεὸς καὶ διὰ φωνῆς Ἱερεμίου, λέγων περὶ τοῦ πάντων ἐχθροῦ, φημὶ δὴ τοῦ Σατανᾶ· «Οὐαὶ, ὁ πληθύνων αὐτῷ τὰ οὐκ ὄντα αὐτοῦ, καὶ βαρύνων τὸν κλοιὸν αὐτοῦ στιβαρῶς·» ὅτι ἐξαίφνης ἀναστήσονται οἱ δάκνοντες αὐτὸν, καὶ ἐκνήψουσιν οἱ ἐπίβουλοί σου, καὶ ἔσῃ εἰς διαρπαγὴν αὐτοῖς. Ἅπαντας μὲν τοὺς ἐπὶ γῆς ἀνθρώπους οὐκ ὄντας αὐτοῦ, συνήγαγεν ὁ Σατανᾶς, καὶ ἰδίους ἀπέφηνε προσκυνητὰς, καταβαρύνων αὐτοῦ τὸν κλοιόν· ἀλλ’ ἐξένηψαν οἱ διαρπάζοντες αὐτοῦ τὰ σκεύη· ἐθήρευσε γὰρ τῆς ἀποστολικῆς μυσταγωγίας τὸ δίκτυον ἅπαντας τοὺς πεπλανημένους, καὶ προςεκόμισαν τῷ Θεῷ τὴν ὑπ’ οὐρανόν.
και, ἐργάται δόλιοι, μετασχηματιζόμενοι εἰς ἀγγέλους δικαιοσύνης (1). • Καὶ οὐ θαῦμα· αὐτὸς γὰρ δ Σατανάς, μετασχηματίζεται εἰς ἄγγελον φωτός. Οὐ μέγα οὖν εἰ καὶ οἱ διάκονοι αὐτοῦ μετασχηματ τίζονται εἰς ἀγγέλους δικαιοσύνης. Οὐδένα τοίνυν ἴσμεν ἡμεῖς ἢ παραδεξόμεθα, πλὴν ὅτι μόνους τοὺς διὰ τῶν εὐαγγελικών γραμμάτων ώνομασμένους, καὶ τὸν μετ' ἐκείνους ἀναδεδειγμένον, τὸν σοφώτατον Παῦλον· ᾧ καὶ αὐτὸς ὁ Σωτὴρ μεμαρτύρηκε λέγων· • Οτι σκεῦος ἐκλογῆς ἐστί μοι οὗτος τοῦ βαστάσαι τὸ ὄνομά μου ἐνώπιον πάντων τῶν ἐθνῶν. κ (Α Γ. 94, Η Γ. 293) Τούτους (2) προανετύπου μὲν ὁ νόμος, προεκήρυξαν δὲ καὶ προφῆται. Γέγραπται γοῦν ἐν Μωσαϊκῷ βιβλίῳ· « Καὶ λήψεσθε σεμίδαλιν, καὶ ποιήσετε αὐτὴν δώδεκα ἄρτους· καὶ ἐπιθήσετε αὐτοὺς δύο θέματα, ἐπὶ τὴν τράπεζαν τὴν καθαράν, ἔναντι Κυρίου· καὶ ἐπιθήσετε ἐπὶ τὸ θέμα λίβανον Β καὶ ἄλας· καὶ ἔσονται εἰς ἄρτους, εἰς ἀνάμνησιν προκείμενα τῷ Κυρίῳ. » Αρτος μὲν γὰρ ὁ ἐξ οὐ ρανοῦ κατελθὼν, καὶ ζωὴν διδοὺς τῷ κόσμῳ, τίς ἂν ἕτερος εἴη παρὰ τὸν τῶν ὅλων Σωτήρα Χριστόν; Κατά μίμησιν δὲ τὴν πρὸς αὐτὸν, ἄρτοι κέκληνται καὶ οἱ μακάριοι μαθηταί· μέτοχοι γὰρ γεγονότες τοῦ τρέφοντος ἡμᾶς εἰς ζωὴν αἰώνιον, τρέφουσι καὶ αὐ τοῦ διὰ τῶν ἰδίων συγγραμμάτων τοὺς πεινῶντας καὶ διψῶντας τὴν δικαιοσύνην. Ωσπερ δὲ φῶς ὑπὸ ἄρχων τὸ ἀληθινὸν ὁ Σωτὴρ, φῶς ὠνόμασε καὶ τοὺς μαθητάς· « Ὑμεῖς γάρ ἐστε τὸ φῶς τοῦ κόσμου οὕτως καὶ αὐτὲς ὧν ὁ ἄρτος τῆς ζωῆς, ἐχαρίσατο τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς τὸ ἐν τάξει νοεῖσθαι τῶν ἄρ των. Καί με: βλέπε τοῦ νόμου τὸ εὐτεχνές. Επι- θήσετε γάρ, φησίν, ἐπὶ τοὺς ἄρτους λίβανον καὶ ἄλας. Καὶ ὁ μὲν λίβανος εὐωδίας ἐστὶ σύμβολον· οἱ δὲ ἄλες (3), συνέσεως καὶ φρενῶν· ἐνυπῆρχον δὲ ἄκρως αμφότερα τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις· εὐώδης γὰρ ἦν ὁ βίος αὐτοῖς· καὶ γοῦν ἔφασκον, ὅτι • Χριστοῦ εὐωδία ἑσμὲν τῷ Θεῷ. ο Ησαν δὲ, πρὸς τούτῳ, καὶ πανσύνετοι. Ακούω δὲ καὶ τοῦ προφήτου Δαβίδ ψάλλοντός τε καὶ λέγοντος περὶ αὐτῶν· « Ἐκεῖ Βεν- ιαμὶν ἐν εκστάσει· ἄρχοντες Ἰούδα ἡγεμόνες απ τῶν, ἄρχοντες Ζαβουλών, ἄρχοντες Νεφθαλίμ. Σχεδόν. γὰρ ἐξ ἁπάσης φυλῆς τῆς ἐξ Ισραήλ ἀπό λεκτοι γεγόνασιν οἱ μακάριοι μαθηταί· καὶ φωστῆς ρες ἦσαν οικουμενικοί, λόγον ζωῆς ἐπίσχοντες· καὶ τό γε παράδοξον· εὐγλωττίαν μὲν γὰρ ἔχουσι λαμ- πρὶν οἱ τῶν Ἑλλήνων σοφοί, καὶ εὐστομοῦσιν ἄγαν' οἱ δέ γε τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μαθηταί, ἄνθρωποι γε- γόνασι χειροτέχναι, καὶ θαλασσουργοί, καὶ ἐχθυοθή μαι, οὐ κόμπον ἔχοντες λόγων, οὐ λέξεων εὐπορίας δεδοκιμασμένων· ἀλλ᾿ ἰδιῶται μὲν τῷ λόγῳ, πλού στοι δὲ τῇ γνώσει· καὶ σεσίγηται μὲν τὰ Ἑλλήνων γράμματα, καὶ ἡ τῶν λέξεων εὐχομπία· κατακρατεί ** προσεκόμισαν τῷ Θεῷ τὴν ὑπ᾽ οὐρανόν, 1. COMMENT. IN LUCAM, A ministri quoque ejus in angeios justitiæ sese trans- formant. Neminem itaque nos agnoscimus aut re- cipimus, nisi solos illos in evangelicis litteris no- minatos, et illum post cos electum sapientissimum Paulum; cui et ipse Servator testimonium dedit dicens Quia mihi vas electionis est, ut portet nomen meum coram omnibus gentibus ”. D Art. ix, 15. "Levit. xxiv, 5, 6. * Matth. v, Ergo hic mendum potius videtur, præsertim quia po-lea repetitor in angelos justitiæ. dicitur in codd. A. et II. sumptus ex homilia, Cyrilli scilicet, quia præcedens textus Cyrilli est. Cum autem hic ipse tractus promissus fuerit a Cyrillo superius in PATROL. GR. LXXII. C Hos (apostolos) lex portendebat, prædixerunt etiam prophetæ. Scriptum est enim in Mosaica lege : • Et accipietis similam, ex eaque duodecim confi- cietis panes ; et imponetis ex eis duos missus (seu propositiones) in mensa munda ante Dominum : et super re proposita thus ponetis et sal; eruntque hi panes memorialis instar propositi Domino”. Certe panis de cœlo descendens, vitamque mundò suppeditans, quisnam erit alius nisi omnium Serva- tor Christus? Porro ad hujus imitationem panes ap- pellantur etiam beati discipuli : qui participes er fecti ejus a quo nos ad æternam vitam nutri- mur, ipsi quoque Scripturis suis alunt esurientes sitientesque justitiam. Sicuti etiam cum lux vera Servator esset, lucem appellavit etiam discipulos: • Vos enim estis, inquit, lux mundi "; » sic et ipse cum panis vitæ sit, discipulis suis concessit, ut panis instar esse crederentur. Jam tu mecum con- sidera legis solertiam : superponetis, inquit, pauibus thus et sal. Quippe thus boni odoris symbolum est, sal autem sapientiæ ac mentis : quæ ambo apprimė sanctis apostolis inerant. Nam beneolens erat vita ipsorum, ita ut dicerent: «Christi bonus odor sumus Deo ". » Erant præterea valde prudentes. Audio item prophetam Davidem in Psalmnis de ipsis dicentem: • Ibi Benjamin in mentis excessu : principes Judæ duces eorum, principes Zabulonis, principes Neptha- limi ”. › Etenim ex omni prope Israelis tribu de- lecti fuerunt beati discipuli, erantque lumina uni- versi mundi, et vitæ verbum continebant. Quodque mirum est, splendidam quidem eloquentiam habent ethnicorum sapientes, politeque admodum dicunt ; verum Servatoris nostri discipuli opifices erant et nautæ ac piscatores, absque orationis pompa, sine verborum selectorum copia. Sed etsi sermone rudes, scientia tamen divites. Ecce enim jam tacent ethnicorum litteræ, et vocabulorum deflexit ornatus; prævalet autem in universo terrarum orbe evange - licæ prædicationis vis. Hujus rei meminit Deus etiam ore Jeremiæ loquens de communi hoste Sa- tana : ‹ Væ, qui non sua multiplicat, et qui clavum ” Psal. Lxvii, 28. hoc capite (vers. 3), sequitur rursus ut omnino ex lomili: Cyrilli sit. Porro Cyrilli SS. Bibliorum ex- planationes concionatorio more sæpe dictas fuisse constat atque conscriptas; ut usuvenit etiam apud Latinos, puta Augustinum. et alios. Similia legunt tur in Corderii catena ad Matth. x, 8. generis est tum etiam masculini. . (1) Sacer Lextus Gr. et Lat., in apostolos Christi. (2) Totus qui sequitur tractus usque ad verba 14. 78 || Cor. 11, 45. (3) Ita est in codd. Et sic Latine sal tum neutrius
«Ἔστη ἐπὶ τόπου πεδινοῦ, καὶ ὄχλος μαθητῶν αὐτοῦ, καὶ πλῆθος πολὺ τοῦ λαοῦ.» (α φ. 94 β) Ἄθρει δή μοι τῆς χειροτονίας τὸν τρόπον· οὐ γὰρ ἐν παραβύστῳ καὶ λεληθότως πεπράχθαι φησὶν αὐτὸς ὁ σοφώτατος εὐαγγελιστὴς, συναγηγερμένων δὲ μᾶλλον πολλῶν μαθητῶν ὄχλου τε πολλοῦ ἐξ ἁπάσης τῆς Ἰουδαίων χώρας, καὶ ἐκ τῆς παραλίου Τύρου καὶ Σιδῶνος. Οὗτοι δὲ ἦσαν εἰδωλολάτραι, ἤγουν ἐπ’ ἀμφοτέραις ταῖς ἰγνύαις χωλεύοντες, καὶ τιμῶντες μὲν ἐκ μέρους τὰ τῶν Ἰουδαίων ἔθη, τῶν γε μὴν τῆς εἰδωλολατρίας αἰτιαμάτων οὐκ εἰσάπαν ἀποφοιτήσαντες. Πέπρακται τοίνυν ἡ χειροτονία, τούτων πάντων παρόντων, καὶ ἐφ’ ἅπασαν τὴν ὑπ’ οὐρανὸν τέθεινται μυσταγωγοί· ὃ δὴ καὶ πεπράχασι, καλοῦντες μὲν Ἰουδαίους ἐκ νομικῆς λατρείας, τοὺς δέ γε τῶν δαιμονίων θεραπευτὰς ἐκ πλάνης Ἑλληνικῆς, εἰς τὴν τῆς ἀληθείας ἐπίγνωσιν. Ἀναδείξας δὲ τοὺς ἁγίους ἀποστόλους, πλείστων ὄσων καὶ ἀξιαγάστων σημείων γέγονεν ἀποτελεστὴς, δαιμονίοις ἐπιπλήττων, ἀνιάτων ἀῤῥωστημάτων ἐλευθερῶν τοὺς προσιόντας αὐτῷ, καὶ θεοπρεπεστάτην ἀποφαίνων τὴν ἑαυτοῦ δύναμιν·
και, ἐργάται δόλιοι, μετασχηματιζόμενοι εἰς ἀγγέλους δικαιοσύνης (1). • Καὶ οὐ θαῦμα· αὐτὸς γὰρ δ Σατανάς, μετασχηματίζεται εἰς ἄγγελον φωτός. Οὐ μέγα οὖν εἰ καὶ οἱ διάκονοι αὐτοῦ μετασχηματ τίζονται εἰς ἀγγέλους δικαιοσύνης. Οὐδένα τοίνυν ἴσμεν ἡμεῖς ἢ παραδεξόμεθα, πλὴν ὅτι μόνους τοὺς διὰ τῶν εὐαγγελικών γραμμάτων ώνομασμένους, καὶ τὸν μετ' ἐκείνους ἀναδεδειγμένον, τὸν σοφώτατον Παῦλον· ᾧ καὶ αὐτὸς ὁ Σωτὴρ μεμαρτύρηκε λέγων· • Οτι σκεῦος ἐκλογῆς ἐστί μοι οὗτος τοῦ βαστάσαι τὸ ὄνομά μου ἐνώπιον πάντων τῶν ἐθνῶν. κ (Α Γ. 94, Η Γ. 293) Τούτους (2) προανετύπου μὲν ὁ νόμος, προεκήρυξαν δὲ καὶ προφῆται. Γέγραπται γοῦν ἐν Μωσαϊκῷ βιβλίῳ· « Καὶ λήψεσθε σεμίδαλιν, καὶ ποιήσετε αὐτὴν δώδεκα ἄρτους· καὶ ἐπιθήσετε αὐτοὺς δύο θέματα, ἐπὶ τὴν τράπεζαν τὴν καθαράν, ἔναντι Κυρίου· καὶ ἐπιθήσετε ἐπὶ τὸ θέμα λίβανον Β καὶ ἄλας· καὶ ἔσονται εἰς ἄρτους, εἰς ἀνάμνησιν προκείμενα τῷ Κυρίῳ. » Αρτος μὲν γὰρ ὁ ἐξ οὐ ρανοῦ κατελθὼν, καὶ ζωὴν διδοὺς τῷ κόσμῳ, τίς ἂν ἕτερος εἴη παρὰ τὸν τῶν ὅλων Σωτήρα Χριστόν; Κατά μίμησιν δὲ τὴν πρὸς αὐτὸν, ἄρτοι κέκληνται καὶ οἱ μακάριοι μαθηταί· μέτοχοι γὰρ γεγονότες τοῦ τρέφοντος ἡμᾶς εἰς ζωὴν αἰώνιον, τρέφουσι καὶ αὐ τοῦ διὰ τῶν ἰδίων συγγραμμάτων τοὺς πεινῶντας καὶ διψῶντας τὴν δικαιοσύνην. Ωσπερ δὲ φῶς ὑπὸ ἄρχων τὸ ἀληθινὸν ὁ Σωτὴρ, φῶς ὠνόμασε καὶ τοὺς μαθητάς· « Ὑμεῖς γάρ ἐστε τὸ φῶς τοῦ κόσμου οὕτως καὶ αὐτὲς ὧν ὁ ἄρτος τῆς ζωῆς, ἐχαρίσατο τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς τὸ ἐν τάξει νοεῖσθαι τῶν ἄρ των. Καί με: βλέπε τοῦ νόμου τὸ εὐτεχνές. Επι- θήσετε γάρ, φησίν, ἐπὶ τοὺς ἄρτους λίβανον καὶ ἄλας. Καὶ ὁ μὲν λίβανος εὐωδίας ἐστὶ σύμβολον· οἱ δὲ ἄλες (3), συνέσεως καὶ φρενῶν· ἐνυπῆρχον δὲ ἄκρως αμφότερα τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις· εὐώδης γὰρ ἦν ὁ βίος αὐτοῖς· καὶ γοῦν ἔφασκον, ὅτι • Χριστοῦ εὐωδία ἑσμὲν τῷ Θεῷ. ο Ησαν δὲ, πρὸς τούτῳ, καὶ πανσύνετοι. Ακούω δὲ καὶ τοῦ προφήτου Δαβίδ ψάλλοντός τε καὶ λέγοντος περὶ αὐτῶν· « Ἐκεῖ Βεν- ιαμὶν ἐν εκστάσει· ἄρχοντες Ἰούδα ἡγεμόνες απ τῶν, ἄρχοντες Ζαβουλών, ἄρχοντες Νεφθαλίμ. Σχεδόν. γὰρ ἐξ ἁπάσης φυλῆς τῆς ἐξ Ισραήλ ἀπό λεκτοι γεγόνασιν οἱ μακάριοι μαθηταί· καὶ φωστῆς ρες ἦσαν οικουμενικοί, λόγον ζωῆς ἐπίσχοντες· καὶ τό γε παράδοξον· εὐγλωττίαν μὲν γὰρ ἔχουσι λαμ- πρὶν οἱ τῶν Ἑλλήνων σοφοί, καὶ εὐστομοῦσιν ἄγαν' οἱ δέ γε τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μαθηταί, ἄνθρωποι γε- γόνασι χειροτέχναι, καὶ θαλασσουργοί, καὶ ἐχθυοθή μαι, οὐ κόμπον ἔχοντες λόγων, οὐ λέξεων εὐπορίας δεδοκιμασμένων· ἀλλ᾿ ἰδιῶται μὲν τῷ λόγῳ, πλού στοι δὲ τῇ γνώσει· καὶ σεσίγηται μὲν τὰ Ἑλλήνων γράμματα, καὶ ἡ τῶν λέξεων εὐχομπία· κατακρατεί ** προσεκόμισαν τῷ Θεῷ τὴν ὑπ᾽ οὐρανόν, 1. COMMENT. IN LUCAM, A ministri quoque ejus in angeios justitiæ sese trans- formant. Neminem itaque nos agnoscimus aut re- cipimus, nisi solos illos in evangelicis litteris no- minatos, et illum post cos electum sapientissimum Paulum; cui et ipse Servator testimonium dedit dicens Quia mihi vas electionis est, ut portet nomen meum coram omnibus gentibus ”. D Art. ix, 15. "Levit. xxiv, 5, 6. * Matth. v, Ergo hic mendum potius videtur, præsertim quia po-lea repetitor in angelos justitiæ. dicitur in codd. A. et II. sumptus ex homilia, Cyrilli scilicet, quia præcedens textus Cyrilli est. Cum autem hic ipse tractus promissus fuerit a Cyrillo superius in PATROL. GR. LXXII. C Hos (apostolos) lex portendebat, prædixerunt etiam prophetæ. Scriptum est enim in Mosaica lege : • Et accipietis similam, ex eaque duodecim confi- cietis panes ; et imponetis ex eis duos missus (seu propositiones) in mensa munda ante Dominum : et super re proposita thus ponetis et sal; eruntque hi panes memorialis instar propositi Domino”. Certe panis de cœlo descendens, vitamque mundò suppeditans, quisnam erit alius nisi omnium Serva- tor Christus? Porro ad hujus imitationem panes ap- pellantur etiam beati discipuli : qui participes er fecti ejus a quo nos ad æternam vitam nutri- mur, ipsi quoque Scripturis suis alunt esurientes sitientesque justitiam. Sicuti etiam cum lux vera Servator esset, lucem appellavit etiam discipulos: • Vos enim estis, inquit, lux mundi "; » sic et ipse cum panis vitæ sit, discipulis suis concessit, ut panis instar esse crederentur. Jam tu mecum con- sidera legis solertiam : superponetis, inquit, pauibus thus et sal. Quippe thus boni odoris symbolum est, sal autem sapientiæ ac mentis : quæ ambo apprimė sanctis apostolis inerant. Nam beneolens erat vita ipsorum, ita ut dicerent: «Christi bonus odor sumus Deo ". » Erant præterea valde prudentes. Audio item prophetam Davidem in Psalmnis de ipsis dicentem: • Ibi Benjamin in mentis excessu : principes Judæ duces eorum, principes Zabulonis, principes Neptha- limi ”. › Etenim ex omni prope Israelis tribu de- lecti fuerunt beati discipuli, erantque lumina uni- versi mundi, et vitæ verbum continebant. Quodque mirum est, splendidam quidem eloquentiam habent ethnicorum sapientes, politeque admodum dicunt ; verum Servatoris nostri discipuli opifices erant et nautæ ac piscatores, absque orationis pompa, sine verborum selectorum copia. Sed etsi sermone rudes, scientia tamen divites. Ecce enim jam tacent ethnicorum litteræ, et vocabulorum deflexit ornatus; prævalet autem in universo terrarum orbe evange - licæ prædicationis vis. Hujus rei meminit Deus etiam ore Jeremiæ loquens de communi hoste Sa- tana : ‹ Væ, qui non sua multiplicat, et qui clavum ” Psal. Lxvii, 28. hoc capite (vers. 3), sequitur rursus ut omnino ex lomili: Cyrilli sit. Porro Cyrilli SS. Bibliorum ex- planationes concionatorio more sæpe dictas fuisse constat atque conscriptas; ut usuvenit etiam apud Latinos, puta Augustinum. et alios. Similia legunt tur in Corderii catena ad Matth. x, 8. generis est tum etiam masculini. . (1) Sacer Lextus Gr. et Lat., in apostolos Christi. (2) Totus qui sequitur tractus usque ad verba 14. 78 || Cor. 11, 45. (3) Ita est in codd. Et sic Latine sal tum neutrius
PG 72:588ἵν’ εἰδεῖεν οἱ ἐπ’ αὐτῷ συνδεδραμηκότες Ἰουδαῖοί τε καὶ οἱ ἐκ τῆς Ἑλλήνων χώρας, ὅτι τετίμηνται τῷ τῆς ἀποστολῆς ἀξιώματι παρὰ Χριστοῦ, καὶ οὐχ ἑνὸς ὄντος τῶν καθ’ ἡμᾶς ἀνθρώπου κοινοῦ, Θεοῦ δὲ μᾶλλον ὡς ἐνανθρωπήσαντος Λόγου, καὶ τὴν ἰδίαν σώζοντος δόξαν· «Δύναμις γὰρ παρ’ αὐτοῦ ἐξήρχετο, καὶ ἰᾶτο πάντας.6(ξ φ. 118) Οὐ γὰρ ἰσχὺν ἐδανείζετο τὴν παρ’ ἑτέρου Χριστὸς, ἀλλ’ αὐτὸς ὢν φύσει Θεὸς, εἰ καὶ γέγονε σὰρξ, τὴν ἐπὶ τοῖς κάμνουσιν ἐκπέμπων δύναμιν, ἰᾶτο πάντας. Εἰ δὲ βούλει καὶ τὴν ἑρμηνείαν τῶν ἀποστολικῶν μαθεῖν ὀνομάτων, ἴσθι ὅτι Πέτρος μὲν ἑρμηνεύεται, ἐπιλύων , ἢ ἐπιγνούς · Ἀνδρέας δὲ, δύναμις εὐπρεπὴς , ἢ ἀποκρινόμενος · Ἰάκωβος, πτερνιστὴς πόνου· Ἰωάννης, Κυρίου χάρις· Ματθαῖος, δεδωρημένος· Φίλιππος, στόμα χειρῶν, ἢ στόμα λαμπάδος· Βαρθολομαῖος, υἱὸς κρεμάσας ὕδατα· Θωμᾶς, ἄβυσσος, ἢ δίδυμος· Ἰάκωβος Ἀλφαίου, πτερνισμὸς βαδίσεως ζωῆς· Ἰούδας, ἐξομολόγησις· καὶ Σίμων, ὑπακοή.» «Μακάριοι οἱ πτωχοί.» (α φ. 95 β, β φ. 63 β, ξ φ. 118) Εἰς καινότητα μὲν οὖν ζωῆς εὐαγγελικῆς μετὰ τὴν χειροτονίαν καταῤῥυθμίζων τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς ὁ Σωτὴρ, ταῦτά φησι.
Α δὲ τῆς ὑπ' οὐρανὸν τῶν εὐαγγελικῶν κηρυγμάτων ἡ ἀπέφηνε προσκυνητάς, καταβαρύνων αὐτοῦ τὸν σκεύη· ἐθήρευσε γὰρ τῆς ἀποστολικῆς μυσταγωγίας τὸ εκόμισαν τῷ Θεῷ τὴν ὑπ οὐρανόν. δύναμις. Τούτων διαμέμνηται Θεὸς καὶ διὰ φωνής Ιερεμίου (3), λέγων περὶ τοῦ πάντων ἐχθροῦ, φημί δὴ τοῦ Σατανᾶ· Οὐαὶ, ὁ πληθύνων αὐτῷ τὰ οὐκ ὄντα αὐτοῦ, καὶ βαρύνων τὸν κλοιὸν αὐτοῦ στιβαρώς ὅτι ἐξαίφνης ἀναστήσονται οἱ δάκνοντες αὐτὸν, καὶ ἐκνήψουσιν οἱ ἐπίβουλοί σου, καὶ ἔσῃ εἰς διαρπα- γὴν αὐτοῖς. "Απαντας μὲν τοὺς ἐπὶ γῆς ἀνθρώπους οὐκ ὄντας αὐτοῦ, συνήγαγεν ὁ Σατανᾶς, καὶ ἰδίους κλοιόν· ἀλλ' ἐξένησαν οι διαρπάζοντες αὐτοῦ τὰ δίκτυον ἅπαντας τοὺς πεπλανημένους, καὶ προσ- Εστη ἐπὶ τόπου πεδινοῦ, καὶ ὄχλος μαθητών αὐτοῦ, καὶ πλῆθος πολὺ τοῦ λαοῦ, (Α Γ. 1) "Αρει δή μοι τῆς χειροτονίας τον τρόπον· οὐ γὰρ ἐν παραβύστων καὶ λεληθότως πε πράχθαι φησὶν αὐτὸς ὁ σοφώτατος εὐαγγελιστής. συναγηγερμένων δὲ μᾶλλον πολλῶν μαθητῶν ὄχλου τε πολλοῦ ἐξ ἁπάσης τῆς Ἰουδαίων χώρα;, καὶ ἐκ τῆς παραλίου Τύρου καὶ Σιδῶνος. Οὗτοι δὲ ἦσαν εἰδωλολάτραι, ήγουν ἐπ' ἀμφοτέραις ταῖς ἐγνίας χωλεύοντες, καὶ τιμῶντες μὲν ἐκ μέρους τὰ τῶν Ἰουδαίων ἔθη, τῶν γε μὴν τῆς εἰδωλολατρίας αίτια- μάτων οὐκ εἰσάπαν ἀποφοιτήσαντες. Πέπρακται τοίνυν ἡ χειροτονία, τούτων πάντων παρόντων, καὶ ἐφ' ἅπασαν τὴν ὑπ' οὐρανὸν τέθεινται μυσταγωγοί· δ δὴ καὶ πεπράχασι, καλοῦντες μὲν Ιουδαίους ἐκ νομικῆς λατρείας, τοὺς δέ γε τῶν δαιμονίων θερα πευτὰς ἐκ πλάνης Ἑλληνικῆς, εἰς τὴν τῆς ἀληθείας ἐπίγνωσιν. Αναδείξας δὲ τοὺς ἁγίους ἀποστόλους. πλείστων ὅσων καὶ ἀξιαγάστων σημείων γέγονεν ἀποτελεστής, δαιμονίοις ἐπιπλήττων, ανιάτων ἀρω στημάτων ἐλευθερῶν τοὺς προσιόντας αὐτῷ, καὶ θεοπρεπεστάτην ἀποφαίνων τὴν ἑαυτοῦ δύναμιν· ἐν εἰδεῖεν οἱ ἐπ' αὐτῷ συνδεδραμηκότες Ἰουδαῖοί τε καὶ οἱ ἐκ τῆς Ἑλλήνων χώρας, ὅτι τετίμηνται τῷ τῆς ἀποστολῆς ἀξιώματι παρὰ Χριστοῦ, καὶ οὐχ ἑνὸς ὄντος τῶν καθ' ἡμᾶς ἀνθρώπου κοινού, Θεοῦ μᾶλλον ὡς ἐνανθρωπήσαντος Λόγου, καὶ τὴν διαν σώζοντος δόξαν· ο Δύναμις γὰρ παρ' αὐτοῦ ἐξο ἤρχετο, καὶ ἰᾶτο πάντας. » - γάρ - ο — ἰσχὺν ἐδανείζετο τὴν παρ' ἑτέρου Χριστός, ἀλλ᾽ αὐτὸς ὢν φύσει Θεός, εἰ καὶ γέγονε σαρξ, τὴν ἐπὶ τοῖς κάμνουσιν ἐκπέμπων δύναμιν, ἰπτο πάντας. Ει Ο δὲ βούλει καὶ τὴν ἑρμηνείαν τῶν ἀποστολικῶν μπο θεῖν ὀνομάτων, ἴσθι ὅτι Πέτρος μὲν ἑρμηνεύεται, ἐπιλύων, ἢ ἐπιγνούς· Ἀνδρέας δὲ, δύναμις εύ πρεπής, ἢ ἀποκρινόμενος· Ἰάκωβος, πτερνιστής πόνου· Ἰωάννης, Κυρίου χάρις· Ματθαῖος, δεδωρημένος · Φίλιππος, στόμα χειρῶν, ἡ στέμα λαμ- πάδος· Βαρθολομαῖος (4), υἱὸς κρεμάσας ὕδατα· Θωμᾶς, ἄβυσσος, ἢ δίδυμος· Ἰάκωβος Αλφαίων, πτερνισμὸς βαδίσεως ζωῆς· Ἰούδας, ἐξομολόγησις· καὶ Σίμων, ὑπακοή. * χειρῶν. Βαρπτολε μαῖος, S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. suum graviter git ! » Nam statim exsurgent qui cum mordcant, et evigilabunt adversarii tui, qui te diripient. Cunetos videlicet in mundo homines, licet in ære suo non haberet, collegerat ad se Satanas suosque adoratores effecerat, clavo suo graviter fixo. Sed enian evigilarunt qui ejus vasa diriperent. Nam- que apostolici magisterii rete cunctos errore vagantes cepit, atque ita universus orbis ad Deum est conversus. V. 17. Stetit in loco campestri, et turba discipulo- rum ejus, et multitudo copiosa plebis. B Animadverte sis electionis rationem; non enim clam neque lalenter rem actam dicit sapientissimus evangelista, sed congregatis potius multis discipulis, magnoque plebis numero ex universa Judæorum regione, et ex maritima Tyri ac Sidonis. Hi porro idololatræ erant, sive in utramque partem claudi- cantes ; Judæorum nempe ritus partin reveren- tes, neque tamen idololatriæ crimen satis omittentes. Peracta fuit igitur electio, cunctis his astantibus, et universo orbi dali sunt sacri magistri : quod reapse munus gesserunt, Judæos a legali cultu vo- cantes, dæmonum vero cultores ab ethnico errore, ad veritatis notitiam. Jam vero sanctis deputatis apostolis, plurima ac mira coepit miracula patrare, dæmonas increpans, insanabilibus morbis ad se ac- cedentes liberans, suamque Deo convenientissimam C demonstrans potentiam; ut Judæi accurrentes cog- moscerent, nec non idololatricarum terrarum incolæ, honoratos illos fuisse apostolatus dignitate a Christo, non tanquam uno ex nobis communi homine, sed Deo potius incarnato Verbo, qui majestatem suam con- servabat. Etenim virtus de illo exibat, et sanabat omnes ". Non enim vires ab alio mutuabatur Christus, sed ipse naturaliter Deus, etsi caro factus, vim suam agris inspirans, cunctos sanabat. Quod si vis apostolicorum quoque interpretationem nomi- sun cognoscere, sic habeto. Petrus interpreta- (C f. 118) tur solvens aut cognoscens; Andreas, vis decora, vel respondens ; Jacobus, laboris supplantator; Joannes, Dei gratia; Matthæus, donatus; Philippus, os ma- muum (1), vel lampadis os; Bartholomaeus, filius aquas suspendens; Thomas, abyssus vel gemel- lus ; Jacobus Alphei, supplantatio vitæ incedentis ; Judas, confessio; Simon, obedientia (2). Reg. xv, 21. Luc. vi, 19. magnum; nam Græce est Mendum hoc certe exstat in tribus, quas inspexi, Thomistica cateur editionibus, Roma 1470, Parisiis 1546, Ve netiis 1746. invenies in S. Hieronymi libro De nom. Hebr. nos arguimus in Cyrilli comment. in Epist. I ad Cor., cap. iv, v. 21, et alius. scribitur. Ceteroqui vera lectio videtur Ptolemai filius. (1) Mendose in D. Thoma: catena: Philippus, os (2) Marc omnia nomina similiter fere explicata (3) lino dicendum est labacuc ut, 6. Paria mela (4) Ita est in cod., et sic in aliis quoque literis
Περὶ ποίων δὲ ἄρα πτωχῶν ταῦτα ἔλεγεν, ἀναγκαῖον ἰδεῖν. Ἐν μὲν γὰρ τῷ κατὰ Ματθαῖον, μακαρίους ἔσεσθαί φησι τοὺς πτωχοὺς τῷ πνεύματι, καὶ αὐτῶν εἶναι τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν· ἵνα νοῶμεν πτωχὸν τῷ πνεύματι, τὸν μετριόφρονα καὶ συνεσταλμένον ὥσπερ ἔχοντα νοῦν· ἀξιοζήλωτος δὲ ὁ τοιοῦτος καὶ Θεῷ γνώριμος. Καὶ γοῦν ἔφη δι’ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν· «Ἐπὶ τίνα ἐπιβλέψω, ἀλλ’ ἢ ἐπὶ τὸν ταπεινὸν καὶ ἡσύχιον καὶ τρέμοντά μου τοὺς λόγους;» Ἔφη δὲ καὶ ὁ προφήτης Δαβὶδ, ὅτι «Καρδίαν συντετριμμένην καὶ τεταπεινωμένην ὁ Θεὸς οὐκ ἐξουδενώσει.» Ναὶ μὲν καὶ αὐτὸς ὁ Σωτήρ· «Μάθετε ἀπ’ ἐμοῦ, φησὶν, ὅτι πρᾶός εἰμι καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ.» Ἐν δέ γε τοῖς προκειμένοις ἡμῖν ἀναγνώσμασι, μακαρίους ἔσεσθαί φησι τοὺς πτωχοὺς, οὐ προσκειμένου τοῦ, πνεύματι . Οὕτω δέ φασιν οἱ εὐαγγελισταὶ, οὐκ ἀλλήλοις ἐναντιούμενοι, ἀλλὰ μεριζόμενοι πολλάκις τὰ διηγήματα· καὶ ποτὲ μὲν διὰ τῶν αὐτῶν βαδίζουσι κεφαλαίων, ποτὲ δὲ τὸ τῷ ἑνὶ παραλειφθὲν, ἕτερος ταῖς ἰδίαις ἐντίθησι συγγραφαῖς· ἵνα μηδὲν τῶν ἀναγκαίων εἰς ὄνησιν λαθεῖν δυνηθῇ τοὺς πιστεύοντας εἰς Χριστόν.
Α δὲ τῆς ὑπ' οὐρανὸν τῶν εὐαγγελικῶν κηρυγμάτων ἡ ἀπέφηνε προσκυνητάς, καταβαρύνων αὐτοῦ τὸν σκεύη· ἐθήρευσε γὰρ τῆς ἀποστολικῆς μυσταγωγίας τὸ εκόμισαν τῷ Θεῷ τὴν ὑπ οὐρανόν. δύναμις. Τούτων διαμέμνηται Θεὸς καὶ διὰ φωνής Ιερεμίου (3), λέγων περὶ τοῦ πάντων ἐχθροῦ, φημί δὴ τοῦ Σατανᾶ· Οὐαὶ, ὁ πληθύνων αὐτῷ τὰ οὐκ ὄντα αὐτοῦ, καὶ βαρύνων τὸν κλοιὸν αὐτοῦ στιβαρώς ὅτι ἐξαίφνης ἀναστήσονται οἱ δάκνοντες αὐτὸν, καὶ ἐκνήψουσιν οἱ ἐπίβουλοί σου, καὶ ἔσῃ εἰς διαρπα- γὴν αὐτοῖς. "Απαντας μὲν τοὺς ἐπὶ γῆς ἀνθρώπους οὐκ ὄντας αὐτοῦ, συνήγαγεν ὁ Σατανᾶς, καὶ ἰδίους κλοιόν· ἀλλ' ἐξένησαν οι διαρπάζοντες αὐτοῦ τὰ δίκτυον ἅπαντας τοὺς πεπλανημένους, καὶ προσ- Εστη ἐπὶ τόπου πεδινοῦ, καὶ ὄχλος μαθητών αὐτοῦ, καὶ πλῆθος πολὺ τοῦ λαοῦ, (Α Γ. 1) "Αρει δή μοι τῆς χειροτονίας τον τρόπον· οὐ γὰρ ἐν παραβύστων καὶ λεληθότως πε πράχθαι φησὶν αὐτὸς ὁ σοφώτατος εὐαγγελιστής. συναγηγερμένων δὲ μᾶλλον πολλῶν μαθητῶν ὄχλου τε πολλοῦ ἐξ ἁπάσης τῆς Ἰουδαίων χώρα;, καὶ ἐκ τῆς παραλίου Τύρου καὶ Σιδῶνος. Οὗτοι δὲ ἦσαν εἰδωλολάτραι, ήγουν ἐπ' ἀμφοτέραις ταῖς ἐγνίας χωλεύοντες, καὶ τιμῶντες μὲν ἐκ μέρους τὰ τῶν Ἰουδαίων ἔθη, τῶν γε μὴν τῆς εἰδωλολατρίας αίτια- μάτων οὐκ εἰσάπαν ἀποφοιτήσαντες. Πέπρακται τοίνυν ἡ χειροτονία, τούτων πάντων παρόντων, καὶ ἐφ' ἅπασαν τὴν ὑπ' οὐρανὸν τέθεινται μυσταγωγοί· δ δὴ καὶ πεπράχασι, καλοῦντες μὲν Ιουδαίους ἐκ νομικῆς λατρείας, τοὺς δέ γε τῶν δαιμονίων θερα πευτὰς ἐκ πλάνης Ἑλληνικῆς, εἰς τὴν τῆς ἀληθείας ἐπίγνωσιν. Αναδείξας δὲ τοὺς ἁγίους ἀποστόλους. πλείστων ὅσων καὶ ἀξιαγάστων σημείων γέγονεν ἀποτελεστής, δαιμονίοις ἐπιπλήττων, ανιάτων ἀρω στημάτων ἐλευθερῶν τοὺς προσιόντας αὐτῷ, καὶ θεοπρεπεστάτην ἀποφαίνων τὴν ἑαυτοῦ δύναμιν· ἐν εἰδεῖεν οἱ ἐπ' αὐτῷ συνδεδραμηκότες Ἰουδαῖοί τε καὶ οἱ ἐκ τῆς Ἑλλήνων χώρας, ὅτι τετίμηνται τῷ τῆς ἀποστολῆς ἀξιώματι παρὰ Χριστοῦ, καὶ οὐχ ἑνὸς ὄντος τῶν καθ' ἡμᾶς ἀνθρώπου κοινού, Θεοῦ μᾶλλον ὡς ἐνανθρωπήσαντος Λόγου, καὶ τὴν διαν σώζοντος δόξαν· ο Δύναμις γὰρ παρ' αὐτοῦ ἐξο ἤρχετο, καὶ ἰᾶτο πάντας. » - γάρ - ο — ἰσχὺν ἐδανείζετο τὴν παρ' ἑτέρου Χριστός, ἀλλ᾽ αὐτὸς ὢν φύσει Θεός, εἰ καὶ γέγονε σαρξ, τὴν ἐπὶ τοῖς κάμνουσιν ἐκπέμπων δύναμιν, ἰπτο πάντας. Ει Ο δὲ βούλει καὶ τὴν ἑρμηνείαν τῶν ἀποστολικῶν μπο θεῖν ὀνομάτων, ἴσθι ὅτι Πέτρος μὲν ἑρμηνεύεται, ἐπιλύων, ἢ ἐπιγνούς· Ἀνδρέας δὲ, δύναμις εύ πρεπής, ἢ ἀποκρινόμενος· Ἰάκωβος, πτερνιστής πόνου· Ἰωάννης, Κυρίου χάρις· Ματθαῖος, δεδωρημένος · Φίλιππος, στόμα χειρῶν, ἡ στέμα λαμ- πάδος· Βαρθολομαῖος (4), υἱὸς κρεμάσας ὕδατα· Θωμᾶς, ἄβυσσος, ἢ δίδυμος· Ἰάκωβος Αλφαίων, πτερνισμὸς βαδίσεως ζωῆς· Ἰούδας, ἐξομολόγησις· καὶ Σίμων, ὑπακοή. * χειρῶν. Βαρπτολε μαῖος, S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. suum graviter git ! » Nam statim exsurgent qui cum mordcant, et evigilabunt adversarii tui, qui te diripient. Cunetos videlicet in mundo homines, licet in ære suo non haberet, collegerat ad se Satanas suosque adoratores effecerat, clavo suo graviter fixo. Sed enian evigilarunt qui ejus vasa diriperent. Nam- que apostolici magisterii rete cunctos errore vagantes cepit, atque ita universus orbis ad Deum est conversus. V. 17. Stetit in loco campestri, et turba discipulo- rum ejus, et multitudo copiosa plebis. B Animadverte sis electionis rationem; non enim clam neque lalenter rem actam dicit sapientissimus evangelista, sed congregatis potius multis discipulis, magnoque plebis numero ex universa Judæorum regione, et ex maritima Tyri ac Sidonis. Hi porro idololatræ erant, sive in utramque partem claudi- cantes ; Judæorum nempe ritus partin reveren- tes, neque tamen idololatriæ crimen satis omittentes. Peracta fuit igitur electio, cunctis his astantibus, et universo orbi dali sunt sacri magistri : quod reapse munus gesserunt, Judæos a legali cultu vo- cantes, dæmonum vero cultores ab ethnico errore, ad veritatis notitiam. Jam vero sanctis deputatis apostolis, plurima ac mira coepit miracula patrare, dæmonas increpans, insanabilibus morbis ad se ac- cedentes liberans, suamque Deo convenientissimam C demonstrans potentiam; ut Judæi accurrentes cog- moscerent, nec non idololatricarum terrarum incolæ, honoratos illos fuisse apostolatus dignitate a Christo, non tanquam uno ex nobis communi homine, sed Deo potius incarnato Verbo, qui majestatem suam con- servabat. Etenim virtus de illo exibat, et sanabat omnes ". Non enim vires ab alio mutuabatur Christus, sed ipse naturaliter Deus, etsi caro factus, vim suam agris inspirans, cunctos sanabat. Quod si vis apostolicorum quoque interpretationem nomi- sun cognoscere, sic habeto. Petrus interpreta- (C f. 118) tur solvens aut cognoscens; Andreas, vis decora, vel respondens ; Jacobus, laboris supplantator; Joannes, Dei gratia; Matthæus, donatus; Philippus, os ma- muum (1), vel lampadis os; Bartholomaeus, filius aquas suspendens; Thomas, abyssus vel gemel- lus ; Jacobus Alphei, supplantatio vitæ incedentis ; Judas, confessio; Simon, obedientia (2). Reg. xv, 21. Luc. vi, 19. magnum; nam Græce est Mendum hoc certe exstat in tribus, quas inspexi, Thomistica cateur editionibus, Roma 1470, Parisiis 1546, Ve netiis 1746. invenies in S. Hieronymi libro De nom. Hebr. nos arguimus in Cyrilli comment. in Epist. I ad Cor., cap. iv, v. 21, et alius. scribitur. Ceteroqui vera lectio videtur Ptolemai filius. (1) Mendose in D. Thoma: catena: Philippus, os (2) Marc omnia nomina similiter fere explicata (3) lino dicendum est labacuc ut, 6. Paria mela (4) Ita est in cod., et sic in aliis quoque literis
PG 72:590Ἔοικε τοίνυν πτωχοὺς ὀνομάζειν ἐν τούτοις, τοὺς φιλοκερδείας κρείττονας, καὶ τὸν τρόπον ἔχοντας ἀφιλάργυρον. Καὶ γοῦν ὁ σοφώτατος Παῦλος ἀρίστων ἡμῖν μαθημάτων εἰσηγητὴς ἀναδείκνυται, λέγων· «Ἀφιλάργυρος ὁ τρόπος, ἀρκούμενος τοῖς παροῦσι.» Προσετίθει δὲ τούτοις, ὡς «Ἔχοντες δὲ διατροφὰς καὶ σκεπάσματα, τούτοις ἀρκεσθησόμεθα.» Ἔδει γὰρ, ἔδει τὸ σωτήριον καὶ εὐαγγελικὸν μέλλοντας αὐτοὺς διαγγέλλειν κήρυγμα, ἀφιλόπλουτον ἔχειν τὸ φρόνημα, καὶ εὔσχολον ἐπὶ τὰ κρείττω τὴν ἐπιθυμίαν. Οὐ πάντων δὲ τῶν ἐν εὐπορίᾳ ὄντων ὁ λόγος καθάπτεται, μόνων δὲ ἐκείνων τῶν περὶ τὰ χρήματα τὸν πόθον κεκτημένων. Τίνες δέ εἰσιν οὗτοι; Οἱ μὲν τῆς τοῦ Κυρίου φωνῆς ἀκούοντες λέγοντος· «Μὴ θησαυρίζετε ὑμῖν θησαυροὺς ἐπὶ τῆς γῆς,» κ.τ.λ. «Μακάριοι οἱ πεινῶντες νῦν, ὅτι χορτασθήσεσθε.» (α φ. 97 β, β φ. 64 β, γ φ. 14 β) Καί τοι πάλιν ἐν τῷ Ματθαίῳ φησί· «Μακάριοι οἱ πεινῶντες καὶ διψῶντες τὴν δικαιοσύνην, ὅτι αὐτοὶ χορτασθήσονται·» ἐνταῦθα δὲ τοὺς πεινῶντας ἁπλῶς, μακαρίους ἔσεσθαί φησι.
Μακάριοι οι πτωχοί. Α Γ. 1, Β Γ. Εἰς καινότητα μὲν οὖν ζωῆς εὐαγγελικῆς μετὰ τὴν χειροτονίαν καταῤῥυθμίζων τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς ὁ Σωτὴρ, ταῦτά φησι. Περὶ ποίων δὲ ἄρα πτωχῶν ταῦτα ἔλεγεν, ἀναγκαῖον ἰδεῖν. Ἐν μὲν γὰρ τῷ κατὰ Ματθαῖον, μακαρίους ἔπεσθαί φησι τοὺς πτωχοὺς τῷ πνεύματι, καὶ αὐτῶν εἶναι τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν· ἵνα νοῦμεν πτωχὸν τῷ πνεύματι, τὸν μετριόφρονα καὶ συνεσταλμένον ὥσπερ ἔχοντα νοῦν· ἀξιοζήλωτος δὲ ὁ τοιοῦτος καὶ Θεῷ γνώριμος. Καὶ γοῦν ἔφη δι᾽ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν· ὁ Ἐπὶ τίνα ἐπιβλέψω, ἀλλ' ἡ ἐπὶ τὸν ταπεινὸν καὶ ἡσύχιον καὶ τρέμοντά μου τοὺς λόγους; » Ετη δὲ καὶ ὁ προφήτης Δαβίδ, ὅτι • Καρδίαν συντετριμμένην καὶ τεταπεινωμένην ὁ Θεός οὐκ ἐξουδενώσει. » Ναὶ μὲν καὶ αὐτὸς ὁ Σωτήρ· Β ο Μάθετε ἀπ' ἐμοῦ, φησίν, ὅτι πρός εἰμι καὶ τα πεινὸς τῇ καρδίᾳ. » Εν δέ γε τοῖς προκειμένοις ἡμῖν ἀναγνώσμασι, μακαρίους ἔσεσθαί φησι τοὺς πτω χούς, οὐ προσκειμένου τοῦ, πνεύματι. Οὕτω δέ φα σιν οἱ εὐαγγελισταί, οὐκ ἀλλήλοις ἐναντιούμενοι, ἀλλὰ μεριζόμενοι πολλάκις τὰ διηγήματα· καὶ ποτὲ μὲν διὰ τῶν αὐτῶν βαδίζουσι κεφαλαίων, ποτὲ δὲ τὸ τῷ ἐνὶ παραλειφθέν, ἕτερος ταῖς ἰδίαις ἐντίθησι συγγραφαῖς· ἵνα μηδὲν τῶν ἀναγκαίων εἰς ὄνησιν λαθεῖν δυνηθῇ τοὺς πιστεύοντας εἰς Χριστόν. Εοικε τοίνυν πτωχοὺς ἐνομάζειν ἐν τούτοις, τους φιλο- κερδείας κρείττονας, καὶ τὸν τρόπον ἔχοντας ἀφιλο ἀργυρον. Καὶ γοῦν ὁ σοφώτατος Παῦλος ἀρίστων ἡμῖν μαθημάτων εἰσηγητὴς ἀναδείκνυται, λέγων: • Αφιλάργυρος ὁ τρόπος, ἀρκούμενος τοῖς παροῦσι.ν Προσετίθει δὲ τούτοις, ὡς « Ἔχοντες δὲ διατροφὰς και σκεπάσματα, τούτοις ἀρκεσθησόμεθα. » Εδει γὰρ, ἔδει τὸ σωτήριον καὶ εὐαγγελικόν μέλλοντας αὐτοὺς διαγγέλλειν κήρυγμα, ἀφιλόπλουτον ἔχειν τὸ φρόνημα, καὶ εὔσχολον ἐπὶ τὰ κρείττω τὴν ἐπιθυ- μίαν. Οὐ πάντων δὲ τῶν ἐν εὐπορίᾳ ὄντων ὁ λόγος καθάπτεται, μόνων δὲ ἐκείνων τῶν περὶ τὰ χρήματα τὸν πόθον κεκτημένων. Τίνες δέ εἰσιν οὗτοι; Οἱ μὲν τῆς τοῦ Κυρίου φωνῆς ἀκούοντες λέγοντος· « Με θησαυρίζετε ὑμῖν θησαυροὺς ἐπὶ τῆς γῆς, ο κ. τ. λ. Μακάριοι οι πεινώντες νῦν, ὅτι χορτασθή σεσθε. (Α Γ. Καί τοι πάλιν ἐν τῷ Ματθαίῳ φησί· . Μακάριοι οἱ πεινῶντες καὶ διψῶντες τὴν δικαιοσύνην, ὅτι αὐτοὶ χορτασθήσον - ται , ἐνταῦθα δὲ τοὺς πεινῶντας ἁπλῶς, μακα- ρίους ἔπεσθαί φησι. Φαμὲν οὖν ὅτι μέγα μὲν καὶ ἐξαίρετον τὸ πεινῆν καὶ διψὴν τὴν δικαιοσύνην, τουτέστι, καθάπερ τινός τροφῆς καὶ ποτοῦ μετα ποιεῖσθαι φιλεῖν τῶν εἰς εὐσέβειαν σπουδασμάτων τοῦτο γὰρ ἡ δικαιοσύνη δηλοῖ. Ἐπειδὴ δὲ χρὴ ταῖς ἀρτίως ἡμῖν εἰρημέναις ἐκδόσεσιν ἑπομένην ἀπο- φῆναι καὶ τὴν ἐν τούτοις διάνοιαν, πάλιν ἐκεῖνό φα μεν· ἐμακάρισεν ὁ Σωτὴρ τοὺς τὴν ἐθελούσιον ἀγα- τώντας πτωχείαν, ὑπέρ γε τοῦ καλῶς καὶ ἀπερι σπάστως τὴν ἀποστολικὸν διανῦσαι δρόμον. Τῷ γὰρ ** COMMENT. IN LUCAM. A V. 20. Beati pauperes. Igitur ad evangelicæ vitæ novitatem post electio - nem suos erudiens discipulos Servator, sic loquitur. Quosnam vero pauperes sermone designet, cogno- scere necesse est. Namque apud Matthæum beatos futuros ait pauperes spiritu, atque ipsorum fore regnum calorum ; ut pauperem spiritu illum esse intelligamus, qui sit modestus, et limitatum veluti animum gerat: est enim hic præclarus et Deo spe- ctabilis vir. Quare et per quemdam sanctorum pro- phetarum ait : • Super quem respiciam, nisi super humilem et quietumn et sermones meos tremnenten? Ait etiam propheta David: Cor contritum et hu- miliatum Deus non despiciet *¹. » Imo et ipse Ser- vator : e Discite a me, inquit, quia mitis sum et ( b, C f. 118) lumilis corde ". » Verumtamen in proposita nuper nobis lectione, beati fore dicuntur pauperes, sine illo additamento, spiritu. Sic autem loquuntur evan- gelistæ, haud invicem adversantes, sed narrationem sæpe inter se dispertientes. Modo enim iisdem ca- pitulis juncti incedunt; modo autem partem ab uno prætermissam alius suis scriptis supplet, ne quid necessarium vel utile Christi fideles latere possit. Videtur ergo hoc loco pauperes dicere illos qui lucri amorem cohibent, et moribus sunt minime avaris. Itaque sapientissimus Paulus optimæ nobis doctrinæ magister apparet dum ait : Mures sine avaritia, contenti praesentibus s. » Addebat praeterea : < Ha- bentes escas et indumenta, his contenti erimus *. Apprime scilicet oportebat, quia salutarem et evan- gelicam doctrinam prædicaturi erant, anim mum divitiarum cupiditate vacuum habere, et alacre rerum meliorum studium. Non omnes autem in rerum copia versantes hic sermo pulsat, sed illos tantum qui divitiarum amore tenentur. Quinam porro hi sunt? Nempe ii, quibus Domini voce dictum fuit : • Nolite thesaurizare vobis thesauros in terra, et reliqua as • b, B f. b, G f. b) Matth. v, 3. • Malib. v, 19. ** Isa. Lxvi, 2. Psul. L, 19. ** Matth. v, 6. C V. 21. Beati qui nunc esuritis, "quia saturabi- mini. Porro alibi apud Matthæum ait Servator: Beati qui esuriant et sitiunt justitiam, quoniam ipsi satu- rabuntur ; hic autem esurientes simpliciter beatos fore ait. Dicimus ergo magnum quid esse esurire et sitire justitiam, id est ceu cibo quodam potuque uti velle pietatis operibus; id enim signi- ficat justitiæ vocabulum. Jam quia oportet nos pro- latis nuper explanationibus consentaneam nunc etiam dicere sententian), denuo affirmamus beatos a Servatore appellatos illos qui voluntariam pau- pertatem sectantur, ut bene et sine ulla dissipatione apostolicum cursum absolvant. Nam quibus aurum argentumve in loculis non est, neque duæ tunica, his plane contingit plurimis vitæ incommodis con- es Matth. x1, 29. flebr. xuit, 5. I Tim. vι, 8.
Φαμὲν οὖν ὅτι μέγα μὲν καὶ ἐξαίρετον τὸ πεινῇν καὶ διψῇν τὴν δικαιοσύνην, τουτέστι, καθάπερ τινὸς τροφῆς καὶ ποτοῦ μεταποιεῖσθαι φιλεῖν τῶν εἰς εὐσέβειαν σπουδασμάτων· τοῦτο γὰρ ἡ δικαιοσύνη δηλοῖ. Ἐπειδὴ δὲ χρὴ ταῖς ἀρτίως ἡμῖν εἰρημέναις ἐκδόσεσιν ἑπομένην ἀποφῆναι καὶ τὴν ἐν τούτοις διάνοιαν, πάλιν ἐκεῖνό φαμεν· ἐμακάρισεν ὁ Σωτὴρ τοὺς τὴν ἐθελούσιον ἀγαπῶντας πτωχείαν, ὑπέρ γε τοῦ καλῶς καὶ ἀπερισπάστως τὸν ἀποστολικὸν διανῦσαι δρόμον. Τῷ γὰρ μὴ ἔχειν χρυσίον ἢ ἀργύριον ἐν ταῖς ζώναις, ἢ δύο χιτῶνας, ἕπεται πάντως πλείστης ὅσης αὐτοὺς ἀνασχέσθαι σκληραγωγίας, καὶ μόλις αὐτοὺς εὐπορῆσαι τροφῆς· φορτικὸν δὲ τοῦτο τοῖς ἐν πενίᾳ καὶ διωγμοῖς· ταύτῃτοι καὶ μάλα εἰκότως ὁ καρδίας εἰδὼς, μικροψυχεῖν οὐκ ἐᾷ πρὸς τὰ ἐκ τῆς πτωχείας συμβαίνοντα. Τοὺς γὰρ νῦν πεινῶντας τῆς εἰς αὐτὸν εὐσεβείας ἕνεκα, χορταθήσεσθαί φησι· τουτέστι τοῖς δοθησομένοις ἐντρυφήσουσιν ἀγαθοῖς, νοητοῖς δὲ δηλονότι καὶ πνευματικοῖς. «Μακάριοι οἱ κλαίοντες νῦν, ὅτι γελάσετε.» (α φ. 98 β) Μακαρίζει τοὺς κλαίοντας, καί φησιν ὅτι γελάσουσι·
Μακάριοι οι πτωχοί. Α Γ. 1, Β Γ. Εἰς καινότητα μὲν οὖν ζωῆς εὐαγγελικῆς μετὰ τὴν χειροτονίαν καταῤῥυθμίζων τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς ὁ Σωτὴρ, ταῦτά φησι. Περὶ ποίων δὲ ἄρα πτωχῶν ταῦτα ἔλεγεν, ἀναγκαῖον ἰδεῖν. Ἐν μὲν γὰρ τῷ κατὰ Ματθαῖον, μακαρίους ἔπεσθαί φησι τοὺς πτωχοὺς τῷ πνεύματι, καὶ αὐτῶν εἶναι τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν· ἵνα νοῦμεν πτωχὸν τῷ πνεύματι, τὸν μετριόφρονα καὶ συνεσταλμένον ὥσπερ ἔχοντα νοῦν· ἀξιοζήλωτος δὲ ὁ τοιοῦτος καὶ Θεῷ γνώριμος. Καὶ γοῦν ἔφη δι᾽ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν· ὁ Ἐπὶ τίνα ἐπιβλέψω, ἀλλ' ἡ ἐπὶ τὸν ταπεινὸν καὶ ἡσύχιον καὶ τρέμοντά μου τοὺς λόγους; » Ετη δὲ καὶ ὁ προφήτης Δαβίδ, ὅτι • Καρδίαν συντετριμμένην καὶ τεταπεινωμένην ὁ Θεός οὐκ ἐξουδενώσει. » Ναὶ μὲν καὶ αὐτὸς ὁ Σωτήρ· Β ο Μάθετε ἀπ' ἐμοῦ, φησίν, ὅτι πρός εἰμι καὶ τα πεινὸς τῇ καρδίᾳ. » Εν δέ γε τοῖς προκειμένοις ἡμῖν ἀναγνώσμασι, μακαρίους ἔσεσθαί φησι τοὺς πτω χούς, οὐ προσκειμένου τοῦ, πνεύματι. Οὕτω δέ φα σιν οἱ εὐαγγελισταί, οὐκ ἀλλήλοις ἐναντιούμενοι, ἀλλὰ μεριζόμενοι πολλάκις τὰ διηγήματα· καὶ ποτὲ μὲν διὰ τῶν αὐτῶν βαδίζουσι κεφαλαίων, ποτὲ δὲ τὸ τῷ ἐνὶ παραλειφθέν, ἕτερος ταῖς ἰδίαις ἐντίθησι συγγραφαῖς· ἵνα μηδὲν τῶν ἀναγκαίων εἰς ὄνησιν λαθεῖν δυνηθῇ τοὺς πιστεύοντας εἰς Χριστόν. Εοικε τοίνυν πτωχοὺς ἐνομάζειν ἐν τούτοις, τους φιλο- κερδείας κρείττονας, καὶ τὸν τρόπον ἔχοντας ἀφιλο ἀργυρον. Καὶ γοῦν ὁ σοφώτατος Παῦλος ἀρίστων ἡμῖν μαθημάτων εἰσηγητὴς ἀναδείκνυται, λέγων: • Αφιλάργυρος ὁ τρόπος, ἀρκούμενος τοῖς παροῦσι.ν Προσετίθει δὲ τούτοις, ὡς « Ἔχοντες δὲ διατροφὰς και σκεπάσματα, τούτοις ἀρκεσθησόμεθα. » Εδει γὰρ, ἔδει τὸ σωτήριον καὶ εὐαγγελικόν μέλλοντας αὐτοὺς διαγγέλλειν κήρυγμα, ἀφιλόπλουτον ἔχειν τὸ φρόνημα, καὶ εὔσχολον ἐπὶ τὰ κρείττω τὴν ἐπιθυ- μίαν. Οὐ πάντων δὲ τῶν ἐν εὐπορίᾳ ὄντων ὁ λόγος καθάπτεται, μόνων δὲ ἐκείνων τῶν περὶ τὰ χρήματα τὸν πόθον κεκτημένων. Τίνες δέ εἰσιν οὗτοι; Οἱ μὲν τῆς τοῦ Κυρίου φωνῆς ἀκούοντες λέγοντος· « Με θησαυρίζετε ὑμῖν θησαυροὺς ἐπὶ τῆς γῆς, ο κ. τ. λ. Μακάριοι οι πεινώντες νῦν, ὅτι χορτασθή σεσθε. (Α Γ. Καί τοι πάλιν ἐν τῷ Ματθαίῳ φησί· . Μακάριοι οἱ πεινῶντες καὶ διψῶντες τὴν δικαιοσύνην, ὅτι αὐτοὶ χορτασθήσον - ται , ἐνταῦθα δὲ τοὺς πεινῶντας ἁπλῶς, μακα- ρίους ἔπεσθαί φησι. Φαμὲν οὖν ὅτι μέγα μὲν καὶ ἐξαίρετον τὸ πεινῆν καὶ διψὴν τὴν δικαιοσύνην, τουτέστι, καθάπερ τινός τροφῆς καὶ ποτοῦ μετα ποιεῖσθαι φιλεῖν τῶν εἰς εὐσέβειαν σπουδασμάτων τοῦτο γὰρ ἡ δικαιοσύνη δηλοῖ. Ἐπειδὴ δὲ χρὴ ταῖς ἀρτίως ἡμῖν εἰρημέναις ἐκδόσεσιν ἑπομένην ἀπο- φῆναι καὶ τὴν ἐν τούτοις διάνοιαν, πάλιν ἐκεῖνό φα μεν· ἐμακάρισεν ὁ Σωτὴρ τοὺς τὴν ἐθελούσιον ἀγα- τώντας πτωχείαν, ὑπέρ γε τοῦ καλῶς καὶ ἀπερι σπάστως τὴν ἀποστολικὸν διανῦσαι δρόμον. Τῷ γὰρ ** COMMENT. IN LUCAM. A V. 20. Beati pauperes. Igitur ad evangelicæ vitæ novitatem post electio - nem suos erudiens discipulos Servator, sic loquitur. Quosnam vero pauperes sermone designet, cogno- scere necesse est. Namque apud Matthæum beatos futuros ait pauperes spiritu, atque ipsorum fore regnum calorum ; ut pauperem spiritu illum esse intelligamus, qui sit modestus, et limitatum veluti animum gerat: est enim hic præclarus et Deo spe- ctabilis vir. Quare et per quemdam sanctorum pro- phetarum ait : • Super quem respiciam, nisi super humilem et quietumn et sermones meos tremnenten? Ait etiam propheta David: Cor contritum et hu- miliatum Deus non despiciet *¹. » Imo et ipse Ser- vator : e Discite a me, inquit, quia mitis sum et ( b, C f. 118) lumilis corde ". » Verumtamen in proposita nuper nobis lectione, beati fore dicuntur pauperes, sine illo additamento, spiritu. Sic autem loquuntur evan- gelistæ, haud invicem adversantes, sed narrationem sæpe inter se dispertientes. Modo enim iisdem ca- pitulis juncti incedunt; modo autem partem ab uno prætermissam alius suis scriptis supplet, ne quid necessarium vel utile Christi fideles latere possit. Videtur ergo hoc loco pauperes dicere illos qui lucri amorem cohibent, et moribus sunt minime avaris. Itaque sapientissimus Paulus optimæ nobis doctrinæ magister apparet dum ait : Mures sine avaritia, contenti praesentibus s. » Addebat praeterea : < Ha- bentes escas et indumenta, his contenti erimus *. Apprime scilicet oportebat, quia salutarem et evan- gelicam doctrinam prædicaturi erant, anim mum divitiarum cupiditate vacuum habere, et alacre rerum meliorum studium. Non omnes autem in rerum copia versantes hic sermo pulsat, sed illos tantum qui divitiarum amore tenentur. Quinam porro hi sunt? Nempe ii, quibus Domini voce dictum fuit : • Nolite thesaurizare vobis thesauros in terra, et reliqua as • b, B f. b, G f. b) Matth. v, 3. • Malib. v, 19. ** Isa. Lxvi, 2. Psul. L, 19. ** Matth. v, 6. C V. 21. Beati qui nunc esuritis, "quia saturabi- mini. Porro alibi apud Matthæum ait Servator: Beati qui esuriant et sitiunt justitiam, quoniam ipsi satu- rabuntur ; hic autem esurientes simpliciter beatos fore ait. Dicimus ergo magnum quid esse esurire et sitire justitiam, id est ceu cibo quodam potuque uti velle pietatis operibus; id enim signi- ficat justitiæ vocabulum. Jam quia oportet nos pro- latis nuper explanationibus consentaneam nunc etiam dicere sententian), denuo affirmamus beatos a Servatore appellatos illos qui voluntariam pau- pertatem sectantur, ut bene et sine ulla dissipatione apostolicum cursum absolvant. Nam quibus aurum argentumve in loculis non est, neque duæ tunica, his plane contingit plurimis vitæ incommodis con- es Matth. x1, 29. flebr. xuit, 5. I Tim. vι, 8.
PG 72:591κλαίειν δέ φαμεν, οὐ τοὺς ἁπλῶς τὸ ἐξ ὀμμάτων καθιέντας δάκρυον· κοινὸν γὰρ τοῦτο καὶ πᾶσι συμβαῖνον πιστοῖς καὶ ἀπίστοις, εἴπερ τι γένοιτο τῶν εἰωθότων καταλυπεῖν· ἐκείνους δὲ μᾶλλον τοὺς τὸν ἱλαρὸν καὶ ἐξίτηλον, καὶ ἐν τρυφαῖς ὄντα ταῖς σαρκικαῖς φεύγοντας βίον· ἐκείνους μὲν γὰρ ἐν τῷ τέρπεσθαι καὶ γελᾷν εἶναί φαμεν. Τοὺς δέ γε τὸ τρυφᾷν καὶ ἀνίεσθαι σαρκικῶν παραιτουμένους, καὶ μονονουχὶ κλαίοντας διὰ τοῦ μισεῖν τὰ ἐν κόσμῳ, μακαρίους εἶναί φησιν ὁ Σωτήρ· οὐκοῦν πτωχεῦσαι κελεύσας, καὶ τὰ ἑπόμενα τῇ πτωχείᾳ τιμαῖς στεφανοῖ ταῦτα δέ ἐστι, τῶν εἰς τρυφὰς ἐπιτηδείων ἡ σπάνις, καὶ τὸ κατηφὲς διὰ τὴν θλῖψιν. Γέγραπται γὰρ ὡς πολλαὶ αἱ θλίψεις τῶν δικαίων, καὶ ἐκ πασῶν αὐτῶν ῥύσεται αὐτοὺς ὁ Κύριος. «Μακάριοί ἐστε, ὅταν μισήσωσιν ὑμᾶς οἱ ἄνθρωποι, κ.τ.λ.» (α φ. 99 β, β φ. 64 β) Ἤδη μέντοι ὁ Κύριος τὸν διωγμὸν ἀπήγγειλε, πρὶν ἀποσταλῆναι τοὺς ἀποστόλους. Προέλαβε τὸ εὐαγγέλιον τὴν ἔκβασιν·
Α μὴ ἔχειν χρυσίον ἢ ἀργύριον ἐν ταῖς ζώναις, ἢ δύο χιτῶνας, ἔπεται πάντως πλείστης ὅσης αὐτοὺς ἀνα- σχέσθαι σκληραγωγίας, καὶ μόλις αὐτοὺς εὐπορῆσαι τροφῆς· φορτικὸν δὲ τοῦτο τοῖς ἐν πενίᾳ καὶ διωγ μοῖς· ταύτῃτοι καὶ μάλα εἰκότως ὁ καρδίας εἰδὼς, μικροψυχεῖν οὐκ ἐῇ πρὸς τὰ ἐκ τῆς πτωχείας συμ βαίνοντα. Τοὺς γὰρ νῦν πεινῶντας τῆς εἰς αὐτὸν εὐσεβείας ἕνεκα, χορταθήσεσθαί φησι (1)· τουτέστι τοῖς δοθησομένοις ἐντρυφήσουσιν ἀγαθοῖς, νοητοῖς δὲ δηλονότι καὶ πνευματικοῖς. Μακάριοι οἱ κλαίοντες νῦν, ὅτι γελάσετε. (Α 1. ) Μακαρίζει τοὺς κλαίοντας, καί φησιν ὅτι γελάσουσι· κλαίειν δέ φαμεν, οὐ τοὺς ἁπλῶς τὸ ἐξ ὁμμάτων καθιέντας δάκρυον· κοινὸν γὰρ τοῦτο καὶ πᾶσι συμβαῖνον πιστοῖς καὶ ἀπίστοις, εἴπερ τι γένοιτο τῶν εἰωθότων καταλυπεῖν· ἐκείνους δὲ μᾶλλον τοὺς τὸν ἱλαρὸν καὶ ἐξίτηλον, καὶ ἐν τρυφαῖς ὄντα ταῖς σαρκικαῖς φεύγοντας βίον· ἐκείνους μεν γάρ ἐν τῷ τέρπεσθαι καὶ γελᾶν εἶναί φαμεν. Τοὺς δέ γε τὸ τρυφᾶν καὶ ἀνίεσθαι σαρκικῶν παραιτουμένους, καὶ μονονουχί κλαίοντας διὰ τοῦ μισεῖν τὰ ἐν κόσμῳ, μακαρίους εἶναί φησιν ὁ Σωτήρ· οὐκοῦν πτωχεῦσαι κελεύσας, καὶ τὰ ἑπόμενα τῇ πτωχείᾳ τιμαίς στε φανοῖ· ταῦτα δὲ ἐστι, τῶν εἰς τρυφὰς ἐπιτηδείων ἡ σπάνις, καὶ τὸ κατηφές διὰ τὴν θλίψιν. Γέγραπται γὰρ ὡς πολλαὶ αἱ θλίψεις τῶν δικαίων, καὶ ἐκ πα σῶν αὐτῶν ῥύσεται αὐτοὺς ὁ Κύριος. Μακάριοι ἐστε, ὅταν μισήσωσιν ὑμᾶς οἱ ἄν θρωποι, κ. τ. λ. • (Α 1. Β "Ηδη μέντοι ὁ Κύριος των διωγμὸν ἀπήγγειλε, πρὶν ἀποσταλῆναι τοὺς ἀποστό λους. Προέλαβε τὸ εὐαγγέλιον τὴν ἔκβασιν· ἐχρῆν γὰρ πάντως αὐτοὺς τὸ εὐαγγελικὸν διαγγέλλοντας κήρυγμα, καὶ Ἰουδαίους μὲν ἀφιστῶντας τῆς κατὰ νόμον λατρείας, ἵνα τῆς εὐαγγελικῆς εὐζωίας εἰδεῖεν τὴν ὁδὸν, τοὺς δέ γε εἰδωλολάτρας εἰς τὴν τῆς ἀληθείας ἐπίγνωσιν σαγηνεύοντας, προσκρούσαι πολλοῖς ἀφι λοθέοις τε καὶ ἀνοσίοις ἀνδράσιν· οὗτοι γὰρ πολέ- μους καὶ διωγμοὺς τοῖς τὸν Ἰησοῦν καταγγέλλουσιν ἐπεγείρουσι, διώκοντες τὴν εὐσέβειαν. Ἵνα τοίνυν ἐνστάντος τοῦ καιροῦ, καθ' δν ἔμελλεν ἔσεσθαι ταῦτα παρά τινων, μὴ εἰς ἀνοήτους εμπίπτωσιν ἀκηδίας, προαπαγγέλλει χρησίμως, ὡς καὶ τῶν σκυθρωπῶν ἡ έφοδος, έμμισθος ἔσται καὶ ἐπωφελὴς αὐτοῖς. Ονει δίσουσι γὰρ, φησὶν, ὑμᾶς ὡς πλάνους καὶ ἀπαταιών νας· ἀφορίσουσιν ἑαυτῶν, τουτέστι τῆς πρὸς ἑαυτούς φιλίας· καὶ κοινωνίας· ἀλλὰ μηδεὶς ἔστω παρ' ὑμῖν, φησί, τῶν τοιούτων ὁ λόγος· τί γὰρ ἀδικήσει τῆς ἐκείνων γλώττης τὸ ἄτακτον τὸν εὖ βεβηκότα νοῦν ; Τοῖς γὰρ εὐσεβῶς εἰδόσι φιλοσοφεῖν, οὐκ ἄκαρπον ἔσεσθαί φησι τὴν ἐπὶ τούτων ὑπομονὴν, ἀλλ' εύθυ μίας τῆς ἀνωτάτω πρόξενον. Διαδείκνυσι δὲ πρὸς τούτῳ χρησίμως, ώς ξένον αὐτοῖς οὐδὲν συμβήσεται καὶ ταῦτα παθοῦσιν· ἔσονται δὲ μᾶλλον κατ' ἐκεί- νους, οἱ καὶ πρὸ αὐτῶν τοὺς θείους καὶ ἄνωθεν τοῖς ἐξ S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. fictari, et vix alimenta nancisci. Grave autem est in paupertate et persecutionibus versari; idcirco opportune admodum is qui corda novit, vetat animo concidere propter inopiæ casus. Etenim qui nunc religionis causa famem patiuntur, satiabuntur ait, id est, dandis postea bonis suaviter fruentur, intelle- ctualibus, inquam, et spiritualibus. Beati qui nunc fletis, quia ridebitis. Beatos dicit qui flent, aitque postea risuros. Flere autem dicimus non illos tantummodo qui oculis lacrymas demittunt: hoc enim cominuniter usuve- nit tum fidelibus tum etiam infidelibus, si quid ac- cldit eorum que molesta esse solent: sed de illis potius verba fleri dicimus, qui lætam et vanam deliciisque carnalibus deditam vitam fugiunt. Hos, inquam, lælos fore et risuros dicimus. Qui nimirum deliciari et carnalibus indulgere recusant, ac prope- modum dent propter mundi detestationem, hos beatos dicit Servator : proptereaque paupertatem sectari jubet, et ea quæ ex paupertate consequuntur præmiis coronat. Sunt autem hæc : ad alendas deli- eias inopia, et ob angustias tristitia. Scriptum est enim multas esse tribulationes justorum, quibus ex omnibus eripiet cos Dominus 87. V. 22. Beati erilis, cum vos oderint homi- nes, etc. B Jam nunc Dominus persecutionem nuntiat, ante- C b, f. b) quam apostolos miltal. Evangelium eventum præ occupat. Futurum quippe erat ut illi dum evange- licam spargerent prædicationem, dum Judæos a legali cultu avocarent ut viam evangelicæ rectitu- dinis agnoscerent; dumque idolorum cultores in veritatis notitiam irretirent : futurum, inquam, erat ut in multorum Dei osorum impioruinque ho- minum offensionem incurrerent. Hi enim bella et persecutiones Jesu præconibus suscitant, rectam pietatem insectantes. Ne igitur instante jam tem- pore, quo mala hujusmodi a nonnullis inferenda erant, in inconsideratum mœrorem inciderent, præ- nuntiat utiliter molestiarum quoque incursum utilem ipsis nec absque mercede fore. Vitupera- bunt enim vos, inquit, ut fallaces ac deceptores : a se vos separabunt, id est amicitia sua et commu- pione excludent. Verumtamen nullam, inquit, rerum hujusmodi rationem habeatis. Qui enim linguæ illorum intemperantia firmæ menti noceat? Certe jis qui religiose philosophari sciunt, haud infru- ctuosam fore dicit patientiam suam, sed superni gandii conciliatricem. Commode insuper demonstrat milit ipsis novi eventurum cum talia patientur: imo illorum fore imitatores, qui ante ipsos Israelis Aliis cœlitus sibi creditos intulere sermones: nam of Psal. xxx!!!, 20. CYRILLUS. Consequitur autem inopiam non solum defectus rerum ad delectationes facientium, sed D etiam depressus vultus propter mœstitiam. Unde sequitur : Boali qui nunc felis. . Sunt tamen prope similia apud nos in fine sequentis fragment. (1) lluc pertinet fragmentum apud D. Thomam.
ἐχρῆν γὰρ πάντως αὐτοὺς τὸ εὐαγγελικὸν διαγγέλλοντας κήρυγμα, καὶ Ἰουδαίους μὲν ἀφιστῶντας τῆς κατὰ νόμον λατρείας, ἵνα τῆς εὐαγγελικῆς εὐζωί̈ας εἰδεῖεν τὴν ὁδὸν, τοὺς δέ γε εἰδωλολάτρας εἰς τὴν τῆς ἀληθείας ἐπίγνωσιν σαγηνεύοντας, προσκροῦσαι πολλοῖς ἀφιλοθέοις τε καὶ ἀνοσίοις ἀνδράσιν· οὗτοι γὰρ πολέμους καὶ διωγμοὺς τοῖς τὸν Ἰησοῦν καταγγέλλουσιν ἐπεγείρουσι, διώκοντες τὴν εὐσέβειαν. Ἵνα τοίνυν ἐνστάντος τοῦ καιροῦ, καθ’ ὃν ἔμελλεν ἔσεσθαι ταῦτα παρά τινων, μὴ εἰς ἀνοήτους ἐμπίπτωσιν ἀκηδίας, προαπαγγέλλει χρησίμως, ὡς καὶ τῶν σκυθρωπῶν ἡ ἔφοδος, ἔμμισθος ἔσται καὶ ἐπωφελὴς αὐτοῖς. Ὀνειδίσουσι γὰρ, φησὶν, ὑμᾶς ὡς πλάνους καὶ ἀπαταιῶνας· ἀφορίσουσιν ἑαυτῶν, τουτέστι τῆς πρὸς ἑαυτοὺς φιλίας καὶ κοινωνίας· ἀλλὰ μηδεὶς ἔστω παρ’ ὑμῖν, φησὶ, τῶν τοιούτων ὁ λόγος· τί γὰρ ἀδικήσει τῆς ἐκείνων γλώττης τὸ ἄτακτον τὸν εὖ βεβηκότα νοῦν; Τοῖς γὰρ εὐσεβῶς εἰδόσι φιλοσοφεῖν, οὐκ ἄκαρπον ἔσεσθαί φησι τὴν ἐπὶ τούτων ὑπομονὴν, ἀλλ’ εὐθυμίας τῆς ἀνωτάτω πρόξενον. Διαδείκνυσι δὲ πρὸς τούτῳ χρησίμως, ὡς ξένον αὐτοῖς οὐδὲν συμβήσεται καὶ ταῦτα παθοῦσιν·
Α μὴ ἔχειν χρυσίον ἢ ἀργύριον ἐν ταῖς ζώναις, ἢ δύο χιτῶνας, ἔπεται πάντως πλείστης ὅσης αὐτοὺς ἀνα- σχέσθαι σκληραγωγίας, καὶ μόλις αὐτοὺς εὐπορῆσαι τροφῆς· φορτικὸν δὲ τοῦτο τοῖς ἐν πενίᾳ καὶ διωγ μοῖς· ταύτῃτοι καὶ μάλα εἰκότως ὁ καρδίας εἰδὼς, μικροψυχεῖν οὐκ ἐῇ πρὸς τὰ ἐκ τῆς πτωχείας συμ βαίνοντα. Τοὺς γὰρ νῦν πεινῶντας τῆς εἰς αὐτὸν εὐσεβείας ἕνεκα, χορταθήσεσθαί φησι (1)· τουτέστι τοῖς δοθησομένοις ἐντρυφήσουσιν ἀγαθοῖς, νοητοῖς δὲ δηλονότι καὶ πνευματικοῖς. Μακάριοι οἱ κλαίοντες νῦν, ὅτι γελάσετε. (Α 1. ) Μακαρίζει τοὺς κλαίοντας, καί φησιν ὅτι γελάσουσι· κλαίειν δέ φαμεν, οὐ τοὺς ἁπλῶς τὸ ἐξ ὁμμάτων καθιέντας δάκρυον· κοινὸν γὰρ τοῦτο καὶ πᾶσι συμβαῖνον πιστοῖς καὶ ἀπίστοις, εἴπερ τι γένοιτο τῶν εἰωθότων καταλυπεῖν· ἐκείνους δὲ μᾶλλον τοὺς τὸν ἱλαρὸν καὶ ἐξίτηλον, καὶ ἐν τρυφαῖς ὄντα ταῖς σαρκικαῖς φεύγοντας βίον· ἐκείνους μεν γάρ ἐν τῷ τέρπεσθαι καὶ γελᾶν εἶναί φαμεν. Τοὺς δέ γε τὸ τρυφᾶν καὶ ἀνίεσθαι σαρκικῶν παραιτουμένους, καὶ μονονουχί κλαίοντας διὰ τοῦ μισεῖν τὰ ἐν κόσμῳ, μακαρίους εἶναί φησιν ὁ Σωτήρ· οὐκοῦν πτωχεῦσαι κελεύσας, καὶ τὰ ἑπόμενα τῇ πτωχείᾳ τιμαίς στε φανοῖ· ταῦτα δὲ ἐστι, τῶν εἰς τρυφὰς ἐπιτηδείων ἡ σπάνις, καὶ τὸ κατηφές διὰ τὴν θλίψιν. Γέγραπται γὰρ ὡς πολλαὶ αἱ θλίψεις τῶν δικαίων, καὶ ἐκ πα σῶν αὐτῶν ῥύσεται αὐτοὺς ὁ Κύριος. Μακάριοι ἐστε, ὅταν μισήσωσιν ὑμᾶς οἱ ἄν θρωποι, κ. τ. λ. • (Α 1. Β "Ηδη μέντοι ὁ Κύριος των διωγμὸν ἀπήγγειλε, πρὶν ἀποσταλῆναι τοὺς ἀποστό λους. Προέλαβε τὸ εὐαγγέλιον τὴν ἔκβασιν· ἐχρῆν γὰρ πάντως αὐτοὺς τὸ εὐαγγελικὸν διαγγέλλοντας κήρυγμα, καὶ Ἰουδαίους μὲν ἀφιστῶντας τῆς κατὰ νόμον λατρείας, ἵνα τῆς εὐαγγελικῆς εὐζωίας εἰδεῖεν τὴν ὁδὸν, τοὺς δέ γε εἰδωλολάτρας εἰς τὴν τῆς ἀληθείας ἐπίγνωσιν σαγηνεύοντας, προσκρούσαι πολλοῖς ἀφι λοθέοις τε καὶ ἀνοσίοις ἀνδράσιν· οὗτοι γὰρ πολέ- μους καὶ διωγμοὺς τοῖς τὸν Ἰησοῦν καταγγέλλουσιν ἐπεγείρουσι, διώκοντες τὴν εὐσέβειαν. Ἵνα τοίνυν ἐνστάντος τοῦ καιροῦ, καθ' δν ἔμελλεν ἔσεσθαι ταῦτα παρά τινων, μὴ εἰς ἀνοήτους εμπίπτωσιν ἀκηδίας, προαπαγγέλλει χρησίμως, ὡς καὶ τῶν σκυθρωπῶν ἡ έφοδος, έμμισθος ἔσται καὶ ἐπωφελὴς αὐτοῖς. Ονει δίσουσι γὰρ, φησὶν, ὑμᾶς ὡς πλάνους καὶ ἀπαταιών νας· ἀφορίσουσιν ἑαυτῶν, τουτέστι τῆς πρὸς ἑαυτούς φιλίας· καὶ κοινωνίας· ἀλλὰ μηδεὶς ἔστω παρ' ὑμῖν, φησί, τῶν τοιούτων ὁ λόγος· τί γὰρ ἀδικήσει τῆς ἐκείνων γλώττης τὸ ἄτακτον τὸν εὖ βεβηκότα νοῦν ; Τοῖς γὰρ εὐσεβῶς εἰδόσι φιλοσοφεῖν, οὐκ ἄκαρπον ἔσεσθαί φησι τὴν ἐπὶ τούτων ὑπομονὴν, ἀλλ' εύθυ μίας τῆς ἀνωτάτω πρόξενον. Διαδείκνυσι δὲ πρὸς τούτῳ χρησίμως, ώς ξένον αὐτοῖς οὐδὲν συμβήσεται καὶ ταῦτα παθοῦσιν· ἔσονται δὲ μᾶλλον κατ' ἐκεί- νους, οἱ καὶ πρὸ αὐτῶν τοὺς θείους καὶ ἄνωθεν τοῖς ἐξ S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. fictari, et vix alimenta nancisci. Grave autem est in paupertate et persecutionibus versari; idcirco opportune admodum is qui corda novit, vetat animo concidere propter inopiæ casus. Etenim qui nunc religionis causa famem patiuntur, satiabuntur ait, id est, dandis postea bonis suaviter fruentur, intelle- ctualibus, inquam, et spiritualibus. Beati qui nunc fletis, quia ridebitis. Beatos dicit qui flent, aitque postea risuros. Flere autem dicimus non illos tantummodo qui oculis lacrymas demittunt: hoc enim cominuniter usuve- nit tum fidelibus tum etiam infidelibus, si quid ac- cldit eorum que molesta esse solent: sed de illis potius verba fleri dicimus, qui lætam et vanam deliciisque carnalibus deditam vitam fugiunt. Hos, inquam, lælos fore et risuros dicimus. Qui nimirum deliciari et carnalibus indulgere recusant, ac prope- modum dent propter mundi detestationem, hos beatos dicit Servator : proptereaque paupertatem sectari jubet, et ea quæ ex paupertate consequuntur præmiis coronat. Sunt autem hæc : ad alendas deli- eias inopia, et ob angustias tristitia. Scriptum est enim multas esse tribulationes justorum, quibus ex omnibus eripiet cos Dominus 87. V. 22. Beati erilis, cum vos oderint homi- nes, etc. B Jam nunc Dominus persecutionem nuntiat, ante- C b, f. b) quam apostolos miltal. Evangelium eventum præ occupat. Futurum quippe erat ut illi dum evange- licam spargerent prædicationem, dum Judæos a legali cultu avocarent ut viam evangelicæ rectitu- dinis agnoscerent; dumque idolorum cultores in veritatis notitiam irretirent : futurum, inquam, erat ut in multorum Dei osorum impioruinque ho- minum offensionem incurrerent. Hi enim bella et persecutiones Jesu præconibus suscitant, rectam pietatem insectantes. Ne igitur instante jam tem- pore, quo mala hujusmodi a nonnullis inferenda erant, in inconsideratum mœrorem inciderent, præ- nuntiat utiliter molestiarum quoque incursum utilem ipsis nec absque mercede fore. Vitupera- bunt enim vos, inquit, ut fallaces ac deceptores : a se vos separabunt, id est amicitia sua et commu- pione excludent. Verumtamen nullam, inquit, rerum hujusmodi rationem habeatis. Qui enim linguæ illorum intemperantia firmæ menti noceat? Certe jis qui religiose philosophari sciunt, haud infru- ctuosam fore dicit patientiam suam, sed superni gandii conciliatricem. Commode insuper demonstrat milit ipsis novi eventurum cum talia patientur: imo illorum fore imitatores, qui ante ipsos Israelis Aliis cœlitus sibi creditos intulere sermones: nam of Psal. xxx!!!, 20. CYRILLUS. Consequitur autem inopiam non solum defectus rerum ad delectationes facientium, sed D etiam depressus vultus propter mœstitiam. Unde sequitur : Boali qui nunc felis. . Sunt tamen prope similia apud nos in fine sequentis fragment. (1) lluc pertinet fragmentum apud D. Thomam.
PG 72:593ἔσονται δὲ μᾶλλον κατ’ ἐκείνους, οἳ καὶ πρὸ αὐτῶν τοὺς θείους καὶ ἄνωθεν τοῖς ἐξ Ἰσραὴλ διαπορθμεύοντες λόγους, ἐδιώχθησαν, ἐπρίσθησαν, ἐν φόνῳ μαχαίρας ἀπέθανον, λοιδοριῶν ἠνέσχοντο ἀδίκως αὐτοῖς ἐπενηνεγμένων. Οὐκοῦν δίδωσιν ἐκεῖνο νοεῖν, ὡς ὧν ἂν γένοιτο μιμηταὶ, τούτων ἔσονται καὶ κοινωνοί· καὶ προφητικῶν στεφάνων οὐκ ἀμοιρήσουσι, τὴν ἐκείνοις ἐντριβῆ βαδίσαντες ὁδόν. «Οὐαὶ ὑμῖν, τοῖς πλουσίοις.» (α φ. 100 β) Προαναφωνήσας αἰτίαν παντὸς ἀγαθοῦ τὴν διὰ Θεὸν πτωχείαν, καὶ τὸ πεινῇν καὶ κλαίειν οὐκ ἄμισθον ἔσεσθαι τοῖς ἁγίοις εἰπὼν, μεθίστησι τὸν λόγον ἐπὶ τὰ ἐναντίως ἔχοντα τούτων, καὶ διαδείκνυσιν αὐτὰ κολάσεως ὄντα καὶ δίκης ἐμποιητικὰ, ἵνα τῇ μὲν τῶν στεφάνων ἐπιθυμίᾳ, καὶ τῇ τοῦ μακαρισμοῦ ἐφέσει, σαγηνεύωνται πρὸς τοὺς πόνους, καὶ τὴν διὰ Θεὸν αἱρεῖσθαι πτωχείαν πείθωνται· τῷ δὲ φόβῳ τῆς ἐπηρτημένης κολάσεως, φεύγωσι τὸ πλουτεῖν, καὶ τὸ ἐν τρυφαῖς εἶναι καὶ γέλωτι, τουτέστιν ἐν τέρψεσι κοσμικαῖς. Καὶ τοὺς μὲν κληρονόμους ἔσεσθαι τῆς τῶν οὐρανῶν βασιλείας φησὶ, τοὺς δὲ ἐσχάταις περιπεσεῖσθαι συμφοραῖς·
Ἰσραὴλ διαπορθμεύοντες λόγους, εδιώχθησαν, ἐπρίσθη- Α σαν, ἐν μόνῳ μαχαίρας ἀπέθανον, λοιδοριῶν ἠνέσχοντο ἀδίκως αὐτοῖς ἐπενηνεγμένων. Οὐκοῦν δίδωσιν ἐκεῖνο νοεῖν, ὡς ὧν ἂν γένοιντο μιμηταί, τούτων ἔσονται καὶ κοινωνοί· καὶ προφητικῶν στεφάνων οὐκ ἀμοι- ρήσουσι, τὴν ἐκείνοις ἐντριβή βαδίσαντες ὁδόν. Οὐαὶ ὑμῖν, τοῖς πλουσίοις (4). (Α Γ. Προαναφωνήσας αἰτίαν παντὸς ἀγα- τοῦ τὴν διὰ Θεὸν πτωχείαν, καὶ τὸ πεινὴν καὶ κλαίειν οὐκ ἄμεσθον ἔσεσθαι τοῖς ἁγίοις εἰπὼν, μεθ- ίστησι τὸν λόγον ἐπὶ τὰ ἐναντίως ἔχοντα τούτων, καὶ διαδείκνυσιν αὐτὰ κολάσεως ὄντα καὶ δίκης ἐμποιητικά, ἵνα τῇ μὲν τῶν στεφάνων ἐπιθυμίᾳ, καὶ τῇ τοῦ μακαρισμοῦ ἐφέσει, σαγηνεύωνται πρὸς τοὺς πόνους, καὶ τὴν διὰ Θεὸν αἱρεῖσθαι πτωχείαν ποι θωνται· τῷ δὲ φόβῳ τῆς ἐπηρτημένης κολάσεως, Β φεύγωσι τὸ πλουτεῖν, καὶ τὸ ἐν τρυφαῖς εἶναι καὶ γέλωτι, τουτέστιν ἐν τέρψεσι κοσμικαῖς. Καὶ τοὺς μὲν κληρονόμους ἔσεσθαι τῆς τῶν οὐρανῶν βασι λείας φησὶ, τοὺς δὲ ἐσχάταις περιπετεῖσθαι συμ- φοραῖς· ο 'Απέχετε γὰρ, φησί, τὴν παράκλησιν ὑμῶν. » Εξεστι δὲ τοῦτο ἰδεῖν, ὡς ἐν πίνακι καλῶς γεγραμμένον, ἐν τῇ περὶ τοῦ πλουσίου καὶ Λαζάρου παραβολῇ · ο 'Απέλαβες γάρ, φησὶ πρὸς τὸν πλούσ στον, τὰ ἀγαθά σου ἐπὶ ζωῇ σου, καὶ Λάζαρος τὰ κακά· νῦν δὲ αὐτὸς ὧδε παρακαλεῖται, σὺ δὲ ὀδυ νᾶσαι. ο ᾿Αλλὰ φέρε, καθ' ἑαυτοὺς ἐκεῖνο γυμνάσω- μεν. 'Αρα, εἴ τίς ἐστι πλούσιος ἐν κόσμῳ, οὗτος ἀπώλισθε πάντως τοῦ προσδοκᾷν ἐλεεῖσθαι παρά Θεοῦ ; Οὐ τοῦτό φαμεν, ἐκεῖνο δὲ μᾶλλον· ἐξῆν τῷ πλουσίῳ κατελεῆσαι τὸν Λάζαρον, ὡς καὶ τῆς αὐτοῦ παρακλήσεως γένηται κοινωνός. Καὶ γοῦν ὁ Σωτὴρ τοῖς τὴν ἐπίγειον ἔχουσι πλοῦτον, ὁδὸν ὑπέδειξε σωτηρίας, εἰπών· « Ποιήσατε ἑαυτοῖς φίλους ἐκ τοῦ ἀδίκου μαμωνά, ἵνα ὑποδέξωνται ὑμᾶς εἰς τὰς ἑαυτῶν ᾿Αγαπᾶτε τοὺς ἐχθροὺς ὑμῶν. • ( Α Γ δ, Β 'Αληθεύει λέγων ὁ μακάριος Παύλος, ὅτι . Εἴ τις ἐν Χριστῷ, καινὴ κτίσις· πάντα γὰρ γέγονεν ἐν αὐτῷ τε καὶ δι' αὐτοῦ καινὰ, καὶ διαθήκη, καὶ νόμος, καὶ πολιτεία. ο Αθρει δὲ ὅπως πρεπωδεστάτη λίαν ἐστὶ τοῖς ἁγίοις μυστο αγωγοίς ή τοιάδε πολιτεία τε καὶ ζωή, οἱ ἔμελλον τοῖς ἀπανταχόσε γῆς τὸ σωτήριον ἐξαγγέλλειν κή- ρυγμα. Καὶ ἦν ἐντεῦθεν προσδοκᾷν, οὐκ εὐαριθμή τους ἔσεσθαι τοὺς διώκοντας αὐτοὺς καὶ πολυτρόπως ἐπιβουλεύοντας· ἀλλ᾽ εἰ συνέβη ταῖς τοιαύταις λύ ταις ἀχθεσθῆναι τοὺς μαθητάς, εἶτα θέλειν ἀμύνε- σθαι τοὺς λελυπηκότας, ἐσίγησαν ἂν καὶ παρέδραμον αὐτοὺς, οὐκέτι τὸ θεῖον αὐτοῖς παρατιθέντες κή ρυγμα, οὐ καλοῦντες εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας. Εδει τοίνυν ταῖς οὕτω σεπταῖς ἀνεξικακίαις, τὸν τῶν ἁγίων μυσταγωγῶν ἀναχαιτίσαι νοῦν, ἵνα πάντα γενναίως φέρωσι τὰ συμβαίνοντα, κἂν ὑβρίζωσί * σκηνάς.» να COMMENT. IN LUCAM. persecutionem passi sunt, secti sunt, gladio cæsi perierunt, convicia inique sibi inflicta pertu - lerunt. Ergo vult eos intelligere, quorum fuerunt imitatores, eorum fore etiam participes, et pro- phetarum coronis non earituros, si viam illorum terendo decurrerint. V. 24. Væ vobis, divitibus! Locutus antea de omnis boni causa propter Deum paupertate, famemque ac fetum haud sine mercede sanctis fore præfatus, ad contraria his transfert orationem, demonstratque ea plenam ultionemque importare; ut sic corona cupiditate et beatitudi- nis studio, ad labores impellantur, et ob Dei amoremu paupertatem amplecti velint; metuque vicissim impendentis pœnæ, a divitiis abhorreant, et a de- liciis atque risu, id est nundanis delectationibus. Et illos quidem regni cœlorum hæredes futuros ait, hos autem calamitates extremas subituros. ‹ Ha- betis enim, inquit, consolationem vestram. Licet autem hoc, tanquam in depicta egregie tabula, spectare in divitis Lazarique parabola. Rece- pisti enim, ait diviti, bona tua dun viveres; La- b) f. 66, C f. b) Luc. XVI, 25. ** ibid. 9. » II Cor. v, 17. paupertas apud Deum causa sit cujuslibet boni, et caurire et dere non vacabit mercede sanctorum, transfert sermonem ad opposita, et innuit ipsa damnationis et supplicii fore materiam. Unde dici- C D zarus vero mala: nunc autem ille hoc in loco re- creatur, tu contra cruciaris 88. • Sed age nobis ipsis ita objiciamus: Num si quis in mundo dives est. hic a misericordiæ divinæ spe prorsus excidit ! Haud ita dicimus, sed illud potius, potuisse divi- tem misereri Lazari, atque ita consolationis ejus - dem particeps fuisset. Ecce enim Servator iis qui terrenas habent divitias, viam ostendit salutis, di- cens: Facite vobis amicos de mammona iniqui- tatis, ut hi in sua vos tabernacula recipiant s. » V. 27. Diligile inimicos vestros. Vere dicit beatus Paulus :'. Si qua in Christo nova creatura; omnia enim facta sunt in ipso et per ipsum nova, et foedus, et lex, et vitæ ge- nus *. » Videsis autem quam sit convenientissima sanctis doctoribus hæc agendæ vitæ ratio, qui cunctis per orbem hominibus salutarem prædicationem illaturi erant. Atqui hinc exspectandi erant per- secutores innumeri et omnimodi insidiatores. Quod si contigisset, ut his molestiis gravarentur nimis discipuli, voluissentque offensores suos ulcisci, utique tacuissent, eosque præterissent, omissa deinceps apud eos prædicatione, nec ipsos ad ritatis notitiam vocavissent. Oportebat igitur tam sancta patientia sanctorum magistrorum mentes in- hibere, quo casus omnes fortiter ferrent, etiamsi quidam conviciis incesserent, et impias moliren- tur insidias. Ita vero se gessit ante alios ipse Jesus, tur: Verumtamen væ vobis divitibus, quia habetis consolationem vestram. Hæc enim dictio, væ, semper in Scripturis dicitur his qui non possunt evadere futuro supplicio. 1. (1) Apud D. Thomam. CYRILLUS. Prædicto quod
«Ἀπέχετε γὰρ, φησὶ, τὴν παράκλησιν ὑμῶν.» Ἔξεστι δὲ τοῦτο ἰδεῖν, ὡς ἐν πίνακι καλῶς γεγραμμένον, ἐν τῇ περὶ τοῦ πλουσίου καὶ Λαζάρου παραβολῇ· «Ἀπέλαβες γὰρ, φησὶ πρὸς τὸν πλούσιον, τὰ ἀγαθά σου ἐπὶ ζωῇ σου, καὶ Λάζαρος τὰ κακά· νῦν δὲ αὐτὸς ὧδε παρακαλεῖται, σὺ δὲ ὀδυνᾶσαι.» Ἀλλὰ φέρε, καθ’ ἑαυτοὺς ἐκεῖνο γυμνάσωμεν. Ἆρα, εἴ τίς ἐστι πλούσιος ἐν κόσμῳ, οὗτος ἀπώλισθε πάντως τοῦ προσδοκᾷν ἐλεεῖσθαι παρὰ Θεοῦ; Οὐ τοῦτό φαμεν, ἐκεῖνο δὲ μᾶλλον· ἐξῆν τῷ πλουσίῳ κατελεῆσαι τὸν Λάζαρον, ὡς καὶ τῆς αὐτοῦ παρακλήσεως γένηται κοινωνός. Καὶ γοῦν ὁ Σωτὴρ τοῖς τὸν ἐπίγειον ἔχουσι πλοῦτον, ὁδὸν ὑπέδειξε σωτηρίας, εἰπών· «Ποιήσατε ἑαυτοῖς φίλους ἐκ τοῦ ἀδίκου μαμωνᾶ, ἵνα ὑποδέξωνται ὑμᾶς εἰς τὰς ἑαυτῶν σκηνάς.» «Ἀγαπᾶτε τοὺς ἐχθροὺς ὑμῶν.» (α φ 101 β, β φ. 66, ξ φ. 118 β) Ἀληθεύει λέγων ὁ μακάριος Παῦλος, ὅτι «Εἴ τις ἐν Χριστῷ, καινὴ κτίσις· πάντα γὰρ γέγονεν ἐν αὐτῷ τε καὶ δι’ αὐτοῦ καινὰ, καὶ διαθήκη, καὶ νόμος, καὶ πολιτεία.» Ἄθρει δὲ ὅπως πρεπωδεστάτη λίαν ἐστὶ τοῖς ἁγίοις μυσταγωγοῖς ἡ τοιάδε πολιτεία τε καὶ ζωὴ, οἳ ἔμελλον τοῖς ἁπανταχόσε γῆς τὸ σωτήριον ἐξαγγέλλειν κήρυγμα.
Ἰσραὴλ διαπορθμεύοντες λόγους, εδιώχθησαν, ἐπρίσθη- Α σαν, ἐν μόνῳ μαχαίρας ἀπέθανον, λοιδοριῶν ἠνέσχοντο ἀδίκως αὐτοῖς ἐπενηνεγμένων. Οὐκοῦν δίδωσιν ἐκεῖνο νοεῖν, ὡς ὧν ἂν γένοιντο μιμηταί, τούτων ἔσονται καὶ κοινωνοί· καὶ προφητικῶν στεφάνων οὐκ ἀμοι- ρήσουσι, τὴν ἐκείνοις ἐντριβή βαδίσαντες ὁδόν. Οὐαὶ ὑμῖν, τοῖς πλουσίοις (4). (Α Γ. Προαναφωνήσας αἰτίαν παντὸς ἀγα- τοῦ τὴν διὰ Θεὸν πτωχείαν, καὶ τὸ πεινὴν καὶ κλαίειν οὐκ ἄμεσθον ἔσεσθαι τοῖς ἁγίοις εἰπὼν, μεθ- ίστησι τὸν λόγον ἐπὶ τὰ ἐναντίως ἔχοντα τούτων, καὶ διαδείκνυσιν αὐτὰ κολάσεως ὄντα καὶ δίκης ἐμποιητικά, ἵνα τῇ μὲν τῶν στεφάνων ἐπιθυμίᾳ, καὶ τῇ τοῦ μακαρισμοῦ ἐφέσει, σαγηνεύωνται πρὸς τοὺς πόνους, καὶ τὴν διὰ Θεὸν αἱρεῖσθαι πτωχείαν ποι θωνται· τῷ δὲ φόβῳ τῆς ἐπηρτημένης κολάσεως, Β φεύγωσι τὸ πλουτεῖν, καὶ τὸ ἐν τρυφαῖς εἶναι καὶ γέλωτι, τουτέστιν ἐν τέρψεσι κοσμικαῖς. Καὶ τοὺς μὲν κληρονόμους ἔσεσθαι τῆς τῶν οὐρανῶν βασι λείας φησὶ, τοὺς δὲ ἐσχάταις περιπετεῖσθαι συμ- φοραῖς· ο 'Απέχετε γὰρ, φησί, τὴν παράκλησιν ὑμῶν. » Εξεστι δὲ τοῦτο ἰδεῖν, ὡς ἐν πίνακι καλῶς γεγραμμένον, ἐν τῇ περὶ τοῦ πλουσίου καὶ Λαζάρου παραβολῇ · ο 'Απέλαβες γάρ, φησὶ πρὸς τὸν πλούσ στον, τὰ ἀγαθά σου ἐπὶ ζωῇ σου, καὶ Λάζαρος τὰ κακά· νῦν δὲ αὐτὸς ὧδε παρακαλεῖται, σὺ δὲ ὀδυ νᾶσαι. ο ᾿Αλλὰ φέρε, καθ' ἑαυτοὺς ἐκεῖνο γυμνάσω- μεν. 'Αρα, εἴ τίς ἐστι πλούσιος ἐν κόσμῳ, οὗτος ἀπώλισθε πάντως τοῦ προσδοκᾷν ἐλεεῖσθαι παρά Θεοῦ ; Οὐ τοῦτό φαμεν, ἐκεῖνο δὲ μᾶλλον· ἐξῆν τῷ πλουσίῳ κατελεῆσαι τὸν Λάζαρον, ὡς καὶ τῆς αὐτοῦ παρακλήσεως γένηται κοινωνός. Καὶ γοῦν ὁ Σωτὴρ τοῖς τὴν ἐπίγειον ἔχουσι πλοῦτον, ὁδὸν ὑπέδειξε σωτηρίας, εἰπών· « Ποιήσατε ἑαυτοῖς φίλους ἐκ τοῦ ἀδίκου μαμωνά, ἵνα ὑποδέξωνται ὑμᾶς εἰς τὰς ἑαυτῶν ᾿Αγαπᾶτε τοὺς ἐχθροὺς ὑμῶν. • ( Α Γ δ, Β 'Αληθεύει λέγων ὁ μακάριος Παύλος, ὅτι . Εἴ τις ἐν Χριστῷ, καινὴ κτίσις· πάντα γὰρ γέγονεν ἐν αὐτῷ τε καὶ δι' αὐτοῦ καινὰ, καὶ διαθήκη, καὶ νόμος, καὶ πολιτεία. ο Αθρει δὲ ὅπως πρεπωδεστάτη λίαν ἐστὶ τοῖς ἁγίοις μυστο αγωγοίς ή τοιάδε πολιτεία τε καὶ ζωή, οἱ ἔμελλον τοῖς ἀπανταχόσε γῆς τὸ σωτήριον ἐξαγγέλλειν κή- ρυγμα. Καὶ ἦν ἐντεῦθεν προσδοκᾷν, οὐκ εὐαριθμή τους ἔσεσθαι τοὺς διώκοντας αὐτοὺς καὶ πολυτρόπως ἐπιβουλεύοντας· ἀλλ᾽ εἰ συνέβη ταῖς τοιαύταις λύ ταις ἀχθεσθῆναι τοὺς μαθητάς, εἶτα θέλειν ἀμύνε- σθαι τοὺς λελυπηκότας, ἐσίγησαν ἂν καὶ παρέδραμον αὐτοὺς, οὐκέτι τὸ θεῖον αὐτοῖς παρατιθέντες κή ρυγμα, οὐ καλοῦντες εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας. Εδει τοίνυν ταῖς οὕτω σεπταῖς ἀνεξικακίαις, τὸν τῶν ἁγίων μυσταγωγῶν ἀναχαιτίσαι νοῦν, ἵνα πάντα γενναίως φέρωσι τὰ συμβαίνοντα, κἂν ὑβρίζωσί * σκηνάς.» να COMMENT. IN LUCAM. persecutionem passi sunt, secti sunt, gladio cæsi perierunt, convicia inique sibi inflicta pertu - lerunt. Ergo vult eos intelligere, quorum fuerunt imitatores, eorum fore etiam participes, et pro- phetarum coronis non earituros, si viam illorum terendo decurrerint. V. 24. Væ vobis, divitibus! Locutus antea de omnis boni causa propter Deum paupertate, famemque ac fetum haud sine mercede sanctis fore præfatus, ad contraria his transfert orationem, demonstratque ea plenam ultionemque importare; ut sic corona cupiditate et beatitudi- nis studio, ad labores impellantur, et ob Dei amoremu paupertatem amplecti velint; metuque vicissim impendentis pœnæ, a divitiis abhorreant, et a de- liciis atque risu, id est nundanis delectationibus. Et illos quidem regni cœlorum hæredes futuros ait, hos autem calamitates extremas subituros. ‹ Ha- betis enim, inquit, consolationem vestram. Licet autem hoc, tanquam in depicta egregie tabula, spectare in divitis Lazarique parabola. Rece- pisti enim, ait diviti, bona tua dun viveres; La- b) f. 66, C f. b) Luc. XVI, 25. ** ibid. 9. » II Cor. v, 17. paupertas apud Deum causa sit cujuslibet boni, et caurire et dere non vacabit mercede sanctorum, transfert sermonem ad opposita, et innuit ipsa damnationis et supplicii fore materiam. Unde dici- C D zarus vero mala: nunc autem ille hoc in loco re- creatur, tu contra cruciaris 88. • Sed age nobis ipsis ita objiciamus: Num si quis in mundo dives est. hic a misericordiæ divinæ spe prorsus excidit ! Haud ita dicimus, sed illud potius, potuisse divi- tem misereri Lazari, atque ita consolationis ejus - dem particeps fuisset. Ecce enim Servator iis qui terrenas habent divitias, viam ostendit salutis, di- cens: Facite vobis amicos de mammona iniqui- tatis, ut hi in sua vos tabernacula recipiant s. » V. 27. Diligile inimicos vestros. Vere dicit beatus Paulus :'. Si qua in Christo nova creatura; omnia enim facta sunt in ipso et per ipsum nova, et foedus, et lex, et vitæ ge- nus *. » Videsis autem quam sit convenientissima sanctis doctoribus hæc agendæ vitæ ratio, qui cunctis per orbem hominibus salutarem prædicationem illaturi erant. Atqui hinc exspectandi erant per- secutores innumeri et omnimodi insidiatores. Quod si contigisset, ut his molestiis gravarentur nimis discipuli, voluissentque offensores suos ulcisci, utique tacuissent, eosque præterissent, omissa deinceps apud eos prædicatione, nec ipsos ad ritatis notitiam vocavissent. Oportebat igitur tam sancta patientia sanctorum magistrorum mentes in- hibere, quo casus omnes fortiter ferrent, etiamsi quidam conviciis incesserent, et impias moliren- tur insidias. Ita vero se gessit ante alios ipse Jesus, tur: Verumtamen væ vobis divitibus, quia habetis consolationem vestram. Hæc enim dictio, væ, semper in Scripturis dicitur his qui non possunt evadere futuro supplicio. 1. (1) Apud D. Thomam. CYRILLUS. Prædicto quod
PG 72:595Καὶ ἦν ἐντεῦθεν προσδοκᾷν, οὐκ εὐαριθμήτους ἔσεσθαι τοὺς διώκοντας αὐτοὺς καὶ πολυτρόπως ἐπιβουλεύοντας· ἀλλ’ εἰ συνέβη ταῖς τοιαύταις λύπαις ἀχθεσθῆναι τοὺς μαθητὰς, εἶτα θέλειν ἀμύνεσθαι τοὺς λελυπηκότας, ἐσίγησαν ἂν καὶ παρέδραμον αὐτοὺς, οὐκέτι τὸ θεῖον αὐτοῖς παρατιθέντες κήρυγμα, οὐ καλοῦντες εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας. Ἔδει τοίνυν ταῖς οὕτω σεπταῖς ἀνεξικακίαις, τὸν τῶν ἁγίων μυσταγωγῶν ἀναχαιτίσαι νοῦν, ἵνα πάντα γενναίως φέρωσι τὰ συμβαίνοντα, κἂν ὑβρίζωσί τινες, κἂν ἀνοσίως ἐπιβουλεύωσι. Πέπραχε δὲ τοῦτο καὶ πρό γε τῶν ἄλλων αὐτὸς εἰς ὑποτύπωσιν ἡμετέραν· ἔτι γὰρ ἀπηρτημένος τοῦ τιμίου σταυροῦ, καίτοι τῆς Ἰουδαίων πληθύος ἐπιγελώσης αὐτῷ, τὰς πρὸς τὸν Θεὸν καὶ Πατέρα λιτὰς ὑπὲρ αὐτῶν ἐποιεῖτο, λέγων· «Ἄφες αὐτοῖς, ὅτι οὐκ οἴδασι τί ποιοῦσι.» Ναὶ μὲν καὶ ὁ μακάριος Στέφανος, καίτοι βαλλόμενος λίθοις, θεὶς τὰ γόνατα, προσηύξατο λέγων· «Κύριε, μὴ στήσῃς αὐτοῖς τὴν ἁμαρτίαν ταύτην.» Καὶ ὁ θεῖος δὲ Παῦλός φησι· «Λοιδορούμενοι, εὐλογοῦμεν· δυσφημούμενοι, παρακαλοῦμεν.» Οὐκοῦν ἀναγκαία μὲν ἡ τοιάδε παραίνεσις τῶν ἁγίων ἀποστόλων·
Α τινες, κἂν ἀνοσίως ἐπιβουλεύωσι. Πέπραχε δὲ τοῦτα Β καὶ πρό γε τῶν ἄλλων αὐτὸς εἰς ὑποτύπωσιν ἡμε τέραν· ἔτι γὰρ ἀπηρτημένος τοῦ τιμίου σταυροῦ, καίτοι τῆς Ἰουδαίων πληθύος ἐπιγελώσης αὐτῷ. τὰς πρὸς τὸν Θεὸν καὶ Πατέρα λιτὰς ὑπὲρ αὐτῶν ἐποιεῖτο, λέγων· « Αφες αὐτοῖς, ὅτι οὐκ οίδασι τί ποιοῦσι. » Ναὶ μὲν καὶ ὁ μακάριος Στέφανος, καίτοι βαλλόμενος λίθοις, θεὶς τὰ γόνατα, προσηύξατο λέγων « Κύριε, μὴ στήσῃς αὐτοῖς τὴν ἁμαρτίαν ταύτην. ο Καὶ ὁ θεῖος δὲ Παυλός φησι· . Λοιδορούμενοι, εύλο γοῦμεν· δυσφημούμενοι, παρακαλοῦμεν. . Οὐκοῦν ἀναγκαία μὲν ἡ τοιάδε παραίνεσις τῶν ἁγίων ἀπο στόλων· χρησιμωτάτη δὲ καὶ ἡμῖν αὐτοῖς, εἰς γε τὸ χρῆναι βιοῦν ὀρθῶς καὶ τεθαυμασμένως· μεστή γερ ἐστι πάσης φιλοσοφίας· δυσκατόρθωτον δὲ ἀποτι λοῦσιν αὐτὴν ταῖς ἡμετέραις διανοίαις προλήψεις οὐκ ἀγαθαὶ, καὶ τῶν ἐν ἡμῖν ὅντων παθῶν ἡ δυσ καταγώνιστος τυραννίς· διόπερ εἰδὼς ὡς ψυχικός ἄνθρωπος ταῦτα οὐ δέχεται, μωρίαν ἡγούμενος τὰ τοῦ Πνεύματος λόγια καὶ ἀδύνατα εἰς κατόρθωσιν, διαιρῶν τοὺς τοιούτους ἀπὸ τῶν ἀκούειν δυναμένων 'Υμῖν λέγω, φησί, τοῖς ἀκούουσιν, καὶ ποιεῖν ἑτοί μως τὰ λεγόμενα προαιρουμένοις. Τὸ γὰρ εὐδόκιμον εἰς ἀνδρείαν τὴν πνευματικὴν, ἐν τοῖς πειρασμούς καὶ πόνοις διαφαίνεται. Μίμησαι οὖν ἐν τούτοις Χριστόν· Ος λοιδορούμενος οὐκ ἀντελοιδόρες, πα σχων οὐκ ἠπείλει· παρεδίδου δὲ τῷ κρίνοντι δε καίως (1). ο 'Αλλ᾽ ἴσως κατὰ σαυτὸν, ἐκεῖνο ἐρεῖς· Θεὸς ἦν ὁ Χριστὸς, ἐγὼ δὲ ἄνθρωπος ἀσθενὴς, ἔχων τὴν διάνοιαν ἀσθενῆ, καὶ ἀνικάνως ἔχουσαν πρὸς τὸ δύνασθαι καὶ πλεονεξίας καὶ λύπης κατευμεγεθῆσαι. Ὀρθῶς ἐρεῖς· εὐόλισθος γὰρ ἡ ἀνθρώπινος νοῦς εἰς τὸ πλημμελεῖν. Πλὴν ἐκεῖνο φημι· Οὐκ ἀφῆκε σε γυμνὸν τῆς παρ' αὐτοῦ φειδοῦς καὶ ἀγάπης ὁ Κύ ριος· ἔχεις αὐτὸν ἐν σεαυτῷ, ἤτοι ἐντὸς, διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος· οἶκος γάρ ἐσμεν αὐτοῦ, καὶ ταῖς τῶν ἀγαπώντων αὐτὸν ψυχαῖς ἐναυλίζεται. Αὐτός σε νευροῖ πρὸς τὸ φέρειν γενναίως τα παρεμπίπτοντα, καὶ ταῖς τῶν πειρασμῶν ἐμβολαῖς ἀντανίστασθαι νεανικῶς· « Μὴ νικῶ τοίνυν ὑπὸ τοῦ κακοῦ, ἀλλὰ νίκα ἐν τῷ ἀγαθῷ τὸ κακόν. Τῷ τύπτοντί σε ἐπὶ τὴν σιαγόνα, πάρεχε καὶ τὴν ἄλλην. (Α Γ. 103, Β Γ. Τέλος νόμου καὶ προφητῶν γενέσθαι Χριστόν, ὁ σοφώτατος ἔφη Παῦλος· παιδ αγωγεῖ γὰρ ὁ νόμος ἐπὶ τὸ αὐτοῦ μυστήριον. Αλλ' ὡς αὐτὸς ἔφη πάλιν ὁ μακάριος Παῦλος, ἐλθούσης τῆς πίστεως, οὐκέτι ὑπὸ διαγωγόν ἐσμεν· οὐ γάρ ὅτι τὰς φρένας νηπιάζομεν, ηὐξήθημεν δὲ μᾶλλον εἰς ἄνδρα τέλειον, εἰς μέτρον ἡλικίας του πληρώμα τος τοῦ Χριστοῦ. Εδει τοίνυν ἡμῖν οὐ γάλακτος, τροφῆς δὲ μᾶλλον τῆς στερεωτέρας· τοῦτο ἡμῖν χαρί- ζεται Χριστός, τῆς ὑπὲρ νόμον δικαιοσύνης έμφα νίζων τὴν ὁδόν· ἔφη γὰρ αὐτὸς τοῖς ἁγίοις ἀποστό λοις· « Αμὴν λέγω ὑμῖν, ἐὰν μὴ περισσεύσῃ ἡ δι- καιοσύνη ὑμῶν πλέον τῶν Γραμματέων καὶ Φαρι Χ,.6. » ut exemplar nobis feret. Namque adbuc de vene- randa cruce pendens, Judaica plebe ipsum irri- dente, preces Patri Deo pro illis offerebat dicens: • Dimitte illis, non enim sciunt quid faciunt . Urique et beatus Stephanus lapidibus licet pulsa- tus, flexis genibus oravit dicens: • Domine, ne statuas illis hoc peccatum s. Divus denique Pau- lus ait: e Convicium passi, benedicimus ; maledi- cti, obsecramns"., Necessario itaque hæc ad apostolos adhortatio fit: perutilis vero nobis quo- que est, ut bonam et admiratione dignam vitam instituamus. Et hæc quidem adhortatio omni pli- losophia redundat; sed eam nostris mentibus dif- ficilem efficiunt præjudicia non bona, et insitarum cupiditatum superabilis ægre tyrannis. Quare cum sciret animalem hominem haud hac admittere, quia Spiritus oracula stultitiam existimat, et factu impossibilia, idcirco separaus eos qui sunt hujus- modi ab iis qui edicta audire queunt, vobis, inquit, dico qui audire et audita exsequi vultis. Etenim alacritas ad fortitudinem spiritualem, in tentatio- nibus laboribusque manifestatur. Imitare ergo in his Christum, ‹ Qui cum malediceretur, non maledice- bat; cum pateretur, non comminabatur, tra- debat autem se juste judicanti ". Sed enim intra te ipsum sic fortasse dices: Deus erat Christus, ego autem homo infirmus, infirma mente prædi- tus, et quæ dominari cupiditati ac mœrori non valet. Recte ais; proclivis enim ad peccandum mens hu- mana est. Attamen ego aio: Non te destituit nu- cum patrocinio suo ac benevolentia Dominus. Hae C bes ipsum apud te, id est intra te, per sanctum Spiritum. Habitaculum quippe ¡¡lius sumus, qui in animabus diligentium se diversatur. Ipse te robo- rat, ut irruentia mala fortiter feras, et tentatio- num incursibus viriliter resistas. Ne igitur malo vincaris, sed bono malum supera .. V. 29. Percutienti te in maxillam, præbe el alteram. Finem legis atque prophetarum esse Christum sapientissimus ait Paulus ". Nam lex ad hujus mysterium erudit. Sed ut idem rursus dicit Pau- lus, postquam fides supervenit, ulterius sub du- ctore non sumus; neque puerilem mentem jam ge- rimus, sed in virum perfectum succrevimus, in ætatem plenitudinis Christi. Itaque nobis haud diu- tius lacte opus erat, sed cibo potius solidiore; quem nobis largitur Christus, justitiæ, quæ supra legem est, viam ostendens. Ait enim ipse sanctis apostolis : « Amen dico vobis, nisi abundaverit ju- stitia vestra magis quam Scribarum et Phariseo- rum, non intrabitis in regnuin coloruin 98. º¹ Luc. xxiii, 34. D b) "Act. VII, 59. "I Cor. iv, 12. "I Petr. 11, 23, • Rom. xi. 21. » Rom. Ephes. 1V, 13. se Matth. v, 20. in Epist. Il ad Cor., cap. x, vers. 1. (Opp Cyrilli hujusce novissima edio 8. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. (1) De hac lectione ἀδίκως pro δικαίως, vilesis quae nos diximus in adu. al commeularium Cyrilii
χρησιμωτάτη δὲ καὶ ἡμῖν αὐτοῖς, εἴς γε τὸ χρῆναι βιοῦν ὀρθῶς καὶ τεθαυμασμένως· μεστὴ γάρ ἐστι πάσης φιλοσοφίας· δυσκατόρθωτον δὲ ἀποτελοῦσιν αὐτὴν ταῖς ἡμετέραις διανοίαις προλήψεις οὐκ ἀγαθαὶ, καὶ τῶν ἐν ἡμῖν ὄντων παθῶν ἡ δυςκαταγώνιστος τυραννίς· διόπερ εἰδὼς ὡς ψυχικὸς ἄνθρωπος ταῦτα οὐ δέχεται, μωρίαν ἡγούμενος τὰ τοῦ Πνεύματος λόγια καὶ ἀδύνατα εἰς κατόρθωσιν, διαιρῶν τοὺς τοιούτους ἀπὸ τῶν ἀκούειν δυναμένων· Ὑμῖν λέγω, φησὶ, τοῖς ἀκούουσιν, καὶ ποιεῖν ἑτοίμως τὰ λεγόμενα προαιρουμένοις. Τὸ γὰρ εὐδόκιμον εἰς ἀνδρείαν τὴν πνευματικὴν, ἐν τοῖς πειρασμοῖς καὶ πόνοις διαφαίνεται. Μίμησαι οὖν ἐν τούτοις Χριστόν· «Ὃς λοιδορούμενος οὐκ ἀντελοιδόρει, πάσχων οὐκ ἠπείλει· παρεδίδου δὲ τῷ κρίνοντι δικαίως.» Ἀλλ’ ἴσως κατὰ σαυτὸν, ἐκεῖνο ἐρεῖς· Θεὸς ἦν ὁ Χριστὸς, ἐγὼ δὲ ἄνθρωπος ἀσθενὴς, ἔχων τὴν διάνοιαν ἀσθενῆ, καὶ ἀνικάνως ἔχουσαν πρὸς τὸ δύνασθαι καὶ πλεονεξίας καὶ λύπης κατευμεγεθῆσαι. Ὀρθῶς ἐρεῖς· εὐόλισθος γὰρ ὁ ἀνθρώπινος νοῦς εἰς τὸ πλημμελεῖν. Πλὴν ἐκεῖνό φημι· Οὐκ ἀφῆκέ σε γυμνὸν τῆς παρ’ αὐτοῦ φειδοῦς καὶ ἀγάπης ὁ Κύριος·
Α τινες, κἂν ἀνοσίως ἐπιβουλεύωσι. Πέπραχε δὲ τοῦτα Β καὶ πρό γε τῶν ἄλλων αὐτὸς εἰς ὑποτύπωσιν ἡμε τέραν· ἔτι γὰρ ἀπηρτημένος τοῦ τιμίου σταυροῦ, καίτοι τῆς Ἰουδαίων πληθύος ἐπιγελώσης αὐτῷ. τὰς πρὸς τὸν Θεὸν καὶ Πατέρα λιτὰς ὑπὲρ αὐτῶν ἐποιεῖτο, λέγων· « Αφες αὐτοῖς, ὅτι οὐκ οίδασι τί ποιοῦσι. » Ναὶ μὲν καὶ ὁ μακάριος Στέφανος, καίτοι βαλλόμενος λίθοις, θεὶς τὰ γόνατα, προσηύξατο λέγων « Κύριε, μὴ στήσῃς αὐτοῖς τὴν ἁμαρτίαν ταύτην. ο Καὶ ὁ θεῖος δὲ Παυλός φησι· . Λοιδορούμενοι, εύλο γοῦμεν· δυσφημούμενοι, παρακαλοῦμεν. . Οὐκοῦν ἀναγκαία μὲν ἡ τοιάδε παραίνεσις τῶν ἁγίων ἀπο στόλων· χρησιμωτάτη δὲ καὶ ἡμῖν αὐτοῖς, εἰς γε τὸ χρῆναι βιοῦν ὀρθῶς καὶ τεθαυμασμένως· μεστή γερ ἐστι πάσης φιλοσοφίας· δυσκατόρθωτον δὲ ἀποτι λοῦσιν αὐτὴν ταῖς ἡμετέραις διανοίαις προλήψεις οὐκ ἀγαθαὶ, καὶ τῶν ἐν ἡμῖν ὅντων παθῶν ἡ δυσ καταγώνιστος τυραννίς· διόπερ εἰδὼς ὡς ψυχικός ἄνθρωπος ταῦτα οὐ δέχεται, μωρίαν ἡγούμενος τὰ τοῦ Πνεύματος λόγια καὶ ἀδύνατα εἰς κατόρθωσιν, διαιρῶν τοὺς τοιούτους ἀπὸ τῶν ἀκούειν δυναμένων 'Υμῖν λέγω, φησί, τοῖς ἀκούουσιν, καὶ ποιεῖν ἑτοί μως τὰ λεγόμενα προαιρουμένοις. Τὸ γὰρ εὐδόκιμον εἰς ἀνδρείαν τὴν πνευματικὴν, ἐν τοῖς πειρασμούς καὶ πόνοις διαφαίνεται. Μίμησαι οὖν ἐν τούτοις Χριστόν· Ος λοιδορούμενος οὐκ ἀντελοιδόρες, πα σχων οὐκ ἠπείλει· παρεδίδου δὲ τῷ κρίνοντι δε καίως (1). ο 'Αλλ᾽ ἴσως κατὰ σαυτὸν, ἐκεῖνο ἐρεῖς· Θεὸς ἦν ὁ Χριστὸς, ἐγὼ δὲ ἄνθρωπος ἀσθενὴς, ἔχων τὴν διάνοιαν ἀσθενῆ, καὶ ἀνικάνως ἔχουσαν πρὸς τὸ δύνασθαι καὶ πλεονεξίας καὶ λύπης κατευμεγεθῆσαι. Ὀρθῶς ἐρεῖς· εὐόλισθος γὰρ ἡ ἀνθρώπινος νοῦς εἰς τὸ πλημμελεῖν. Πλὴν ἐκεῖνο φημι· Οὐκ ἀφῆκε σε γυμνὸν τῆς παρ' αὐτοῦ φειδοῦς καὶ ἀγάπης ὁ Κύ ριος· ἔχεις αὐτὸν ἐν σεαυτῷ, ἤτοι ἐντὸς, διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος· οἶκος γάρ ἐσμεν αὐτοῦ, καὶ ταῖς τῶν ἀγαπώντων αὐτὸν ψυχαῖς ἐναυλίζεται. Αὐτός σε νευροῖ πρὸς τὸ φέρειν γενναίως τα παρεμπίπτοντα, καὶ ταῖς τῶν πειρασμῶν ἐμβολαῖς ἀντανίστασθαι νεανικῶς· « Μὴ νικῶ τοίνυν ὑπὸ τοῦ κακοῦ, ἀλλὰ νίκα ἐν τῷ ἀγαθῷ τὸ κακόν. Τῷ τύπτοντί σε ἐπὶ τὴν σιαγόνα, πάρεχε καὶ τὴν ἄλλην. (Α Γ. 103, Β Γ. Τέλος νόμου καὶ προφητῶν γενέσθαι Χριστόν, ὁ σοφώτατος ἔφη Παῦλος· παιδ αγωγεῖ γὰρ ὁ νόμος ἐπὶ τὸ αὐτοῦ μυστήριον. Αλλ' ὡς αὐτὸς ἔφη πάλιν ὁ μακάριος Παῦλος, ἐλθούσης τῆς πίστεως, οὐκέτι ὑπὸ διαγωγόν ἐσμεν· οὐ γάρ ὅτι τὰς φρένας νηπιάζομεν, ηὐξήθημεν δὲ μᾶλλον εἰς ἄνδρα τέλειον, εἰς μέτρον ἡλικίας του πληρώμα τος τοῦ Χριστοῦ. Εδει τοίνυν ἡμῖν οὐ γάλακτος, τροφῆς δὲ μᾶλλον τῆς στερεωτέρας· τοῦτο ἡμῖν χαρί- ζεται Χριστός, τῆς ὑπὲρ νόμον δικαιοσύνης έμφα νίζων τὴν ὁδόν· ἔφη γὰρ αὐτὸς τοῖς ἁγίοις ἀποστό λοις· « Αμὴν λέγω ὑμῖν, ἐὰν μὴ περισσεύσῃ ἡ δι- καιοσύνη ὑμῶν πλέον τῶν Γραμματέων καὶ Φαρι Χ,.6. » ut exemplar nobis feret. Namque adbuc de vene- randa cruce pendens, Judaica plebe ipsum irri- dente, preces Patri Deo pro illis offerebat dicens: • Dimitte illis, non enim sciunt quid faciunt . Urique et beatus Stephanus lapidibus licet pulsa- tus, flexis genibus oravit dicens: • Domine, ne statuas illis hoc peccatum s. Divus denique Pau- lus ait: e Convicium passi, benedicimus ; maledi- cti, obsecramns"., Necessario itaque hæc ad apostolos adhortatio fit: perutilis vero nobis quo- que est, ut bonam et admiratione dignam vitam instituamus. Et hæc quidem adhortatio omni pli- losophia redundat; sed eam nostris mentibus dif- ficilem efficiunt præjudicia non bona, et insitarum cupiditatum superabilis ægre tyrannis. Quare cum sciret animalem hominem haud hac admittere, quia Spiritus oracula stultitiam existimat, et factu impossibilia, idcirco separaus eos qui sunt hujus- modi ab iis qui edicta audire queunt, vobis, inquit, dico qui audire et audita exsequi vultis. Etenim alacritas ad fortitudinem spiritualem, in tentatio- nibus laboribusque manifestatur. Imitare ergo in his Christum, ‹ Qui cum malediceretur, non maledice- bat; cum pateretur, non comminabatur, tra- debat autem se juste judicanti ". Sed enim intra te ipsum sic fortasse dices: Deus erat Christus, ego autem homo infirmus, infirma mente prædi- tus, et quæ dominari cupiditati ac mœrori non valet. Recte ais; proclivis enim ad peccandum mens hu- mana est. Attamen ego aio: Non te destituit nu- cum patrocinio suo ac benevolentia Dominus. Hae C bes ipsum apud te, id est intra te, per sanctum Spiritum. Habitaculum quippe ¡¡lius sumus, qui in animabus diligentium se diversatur. Ipse te robo- rat, ut irruentia mala fortiter feras, et tentatio- num incursibus viriliter resistas. Ne igitur malo vincaris, sed bono malum supera .. V. 29. Percutienti te in maxillam, præbe el alteram. Finem legis atque prophetarum esse Christum sapientissimus ait Paulus ". Nam lex ad hujus mysterium erudit. Sed ut idem rursus dicit Pau- lus, postquam fides supervenit, ulterius sub du- ctore non sumus; neque puerilem mentem jam ge- rimus, sed in virum perfectum succrevimus, in ætatem plenitudinis Christi. Itaque nobis haud diu- tius lacte opus erat, sed cibo potius solidiore; quem nobis largitur Christus, justitiæ, quæ supra legem est, viam ostendens. Ait enim ipse sanctis apostolis : « Amen dico vobis, nisi abundaverit ju- stitia vestra magis quam Scribarum et Phariseo- rum, non intrabitis in regnuin coloruin 98. º¹ Luc. xxiii, 34. D b) "Act. VII, 59. "I Cor. iv, 12. "I Petr. 11, 23, • Rom. xi. 21. » Rom. Ephes. 1V, 13. se Matth. v, 20. in Epist. Il ad Cor., cap. x, vers. 1. (Opp Cyrilli hujusce novissima edio 8. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. (1) De hac lectione ἀδίκως pro δικαίως, vilesis quae nos diximus in adu. al commeularium Cyrilii
PG 72:596ἔχεις αὐτὸν ἐν σεαυτῷ, ἤτοι ἐντὸς, διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος· οἶκος γάρ ἐσμεν αὐτοῦ, καὶ ταῖς τῶν ἀγαπώντων αὐτὸν ψυχαῖς ἐναυλίζεται. Αὐτός σε νευροῖ πρὸς τὸ φέρειν γενναίως τὰ παρεμπίπτοντα, καὶ ταῖς τῶν πειρασμῶν ἐμβολαῖς ἀντανίστασθαι νεανικῶς· «Μὴ νικῶ τοίνυν ὑπὸ τοῦ κακοῦ, ἀλλὰ νίκα ἐν τῷ ἀγαθῷ τὸ κακόν.» «Τῷ τύπτοντί σε ἐπὶ τὴν σιαγόνα, πάρεχε καὶ τὴν ἄλλην.» (α φ. 103, β φ. 65 β) Τέλος νόμου καὶ προφητῶν γενέσθαι Χριστὸν, ὁ σοφώτατος ἔφη Παῦλος· παιδαγωγεῖ γὰρ ὁ νόμος ἐπὶ τὸ αὐτοῦ μυστήριον. Ἀλλ’ ὡς αὐτὸς ἔφη πάλιν ὁ μακάριος Παῦλος, ἐλθούσης τῆς πίστεως, οὐκέτι ὑπὸ διαγωγόν ἐσμεν· οὐ γὰρ ἔτι τὰς φρένας νηπιάζομεν, ηὐξήθημεν δὲ μᾶλλον εἰς ἄνδρα τέλειον, εἰς μέτρον ἡλικίας τοῦ πληρώματος τοῦ Χριστοῦ. Ἔδει τοίνυν ἡμῖν οὑ γάλακτος, τροφῆς δὲ μᾶλλον τῆς στερεωτέρας· τοῦτο ἡμῖν χαρίζεται Χριστὸς, τῆς ὑπὲρ νόμον δικαιοσύνης ἐμφανίζων τὴν ὁδόν· ἔφη γὰρ αὐτὸς τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις·
Α τινες, κἂν ἀνοσίως ἐπιβουλεύωσι. Πέπραχε δὲ τοῦτα Β καὶ πρό γε τῶν ἄλλων αὐτὸς εἰς ὑποτύπωσιν ἡμε τέραν· ἔτι γὰρ ἀπηρτημένος τοῦ τιμίου σταυροῦ, καίτοι τῆς Ἰουδαίων πληθύος ἐπιγελώσης αὐτῷ. τὰς πρὸς τὸν Θεὸν καὶ Πατέρα λιτὰς ὑπὲρ αὐτῶν ἐποιεῖτο, λέγων· « Αφες αὐτοῖς, ὅτι οὐκ οίδασι τί ποιοῦσι. » Ναὶ μὲν καὶ ὁ μακάριος Στέφανος, καίτοι βαλλόμενος λίθοις, θεὶς τὰ γόνατα, προσηύξατο λέγων « Κύριε, μὴ στήσῃς αὐτοῖς τὴν ἁμαρτίαν ταύτην. ο Καὶ ὁ θεῖος δὲ Παυλός φησι· . Λοιδορούμενοι, εύλο γοῦμεν· δυσφημούμενοι, παρακαλοῦμεν. . Οὐκοῦν ἀναγκαία μὲν ἡ τοιάδε παραίνεσις τῶν ἁγίων ἀπο στόλων· χρησιμωτάτη δὲ καὶ ἡμῖν αὐτοῖς, εἰς γε τὸ χρῆναι βιοῦν ὀρθῶς καὶ τεθαυμασμένως· μεστή γερ ἐστι πάσης φιλοσοφίας· δυσκατόρθωτον δὲ ἀποτι λοῦσιν αὐτὴν ταῖς ἡμετέραις διανοίαις προλήψεις οὐκ ἀγαθαὶ, καὶ τῶν ἐν ἡμῖν ὅντων παθῶν ἡ δυσ καταγώνιστος τυραννίς· διόπερ εἰδὼς ὡς ψυχικός ἄνθρωπος ταῦτα οὐ δέχεται, μωρίαν ἡγούμενος τὰ τοῦ Πνεύματος λόγια καὶ ἀδύνατα εἰς κατόρθωσιν, διαιρῶν τοὺς τοιούτους ἀπὸ τῶν ἀκούειν δυναμένων 'Υμῖν λέγω, φησί, τοῖς ἀκούουσιν, καὶ ποιεῖν ἑτοί μως τὰ λεγόμενα προαιρουμένοις. Τὸ γὰρ εὐδόκιμον εἰς ἀνδρείαν τὴν πνευματικὴν, ἐν τοῖς πειρασμούς καὶ πόνοις διαφαίνεται. Μίμησαι οὖν ἐν τούτοις Χριστόν· Ος λοιδορούμενος οὐκ ἀντελοιδόρες, πα σχων οὐκ ἠπείλει· παρεδίδου δὲ τῷ κρίνοντι δε καίως (1). ο 'Αλλ᾽ ἴσως κατὰ σαυτὸν, ἐκεῖνο ἐρεῖς· Θεὸς ἦν ὁ Χριστὸς, ἐγὼ δὲ ἄνθρωπος ἀσθενὴς, ἔχων τὴν διάνοιαν ἀσθενῆ, καὶ ἀνικάνως ἔχουσαν πρὸς τὸ δύνασθαι καὶ πλεονεξίας καὶ λύπης κατευμεγεθῆσαι. Ὀρθῶς ἐρεῖς· εὐόλισθος γὰρ ἡ ἀνθρώπινος νοῦς εἰς τὸ πλημμελεῖν. Πλὴν ἐκεῖνο φημι· Οὐκ ἀφῆκε σε γυμνὸν τῆς παρ' αὐτοῦ φειδοῦς καὶ ἀγάπης ὁ Κύ ριος· ἔχεις αὐτὸν ἐν σεαυτῷ, ἤτοι ἐντὸς, διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος· οἶκος γάρ ἐσμεν αὐτοῦ, καὶ ταῖς τῶν ἀγαπώντων αὐτὸν ψυχαῖς ἐναυλίζεται. Αὐτός σε νευροῖ πρὸς τὸ φέρειν γενναίως τα παρεμπίπτοντα, καὶ ταῖς τῶν πειρασμῶν ἐμβολαῖς ἀντανίστασθαι νεανικῶς· « Μὴ νικῶ τοίνυν ὑπὸ τοῦ κακοῦ, ἀλλὰ νίκα ἐν τῷ ἀγαθῷ τὸ κακόν. Τῷ τύπτοντί σε ἐπὶ τὴν σιαγόνα, πάρεχε καὶ τὴν ἄλλην. (Α Γ. 103, Β Γ. Τέλος νόμου καὶ προφητῶν γενέσθαι Χριστόν, ὁ σοφώτατος ἔφη Παῦλος· παιδ αγωγεῖ γὰρ ὁ νόμος ἐπὶ τὸ αὐτοῦ μυστήριον. Αλλ' ὡς αὐτὸς ἔφη πάλιν ὁ μακάριος Παῦλος, ἐλθούσης τῆς πίστεως, οὐκέτι ὑπὸ διαγωγόν ἐσμεν· οὐ γάρ ὅτι τὰς φρένας νηπιάζομεν, ηὐξήθημεν δὲ μᾶλλον εἰς ἄνδρα τέλειον, εἰς μέτρον ἡλικίας του πληρώμα τος τοῦ Χριστοῦ. Εδει τοίνυν ἡμῖν οὐ γάλακτος, τροφῆς δὲ μᾶλλον τῆς στερεωτέρας· τοῦτο ἡμῖν χαρί- ζεται Χριστός, τῆς ὑπὲρ νόμον δικαιοσύνης έμφα νίζων τὴν ὁδόν· ἔφη γὰρ αὐτὸς τοῖς ἁγίοις ἀποστό λοις· « Αμὴν λέγω ὑμῖν, ἐὰν μὴ περισσεύσῃ ἡ δι- καιοσύνη ὑμῶν πλέον τῶν Γραμματέων καὶ Φαρι Χ,.6. » ut exemplar nobis feret. Namque adbuc de vene- randa cruce pendens, Judaica plebe ipsum irri- dente, preces Patri Deo pro illis offerebat dicens: • Dimitte illis, non enim sciunt quid faciunt . Urique et beatus Stephanus lapidibus licet pulsa- tus, flexis genibus oravit dicens: • Domine, ne statuas illis hoc peccatum s. Divus denique Pau- lus ait: e Convicium passi, benedicimus ; maledi- cti, obsecramns"., Necessario itaque hæc ad apostolos adhortatio fit: perutilis vero nobis quo- que est, ut bonam et admiratione dignam vitam instituamus. Et hæc quidem adhortatio omni pli- losophia redundat; sed eam nostris mentibus dif- ficilem efficiunt præjudicia non bona, et insitarum cupiditatum superabilis ægre tyrannis. Quare cum sciret animalem hominem haud hac admittere, quia Spiritus oracula stultitiam existimat, et factu impossibilia, idcirco separaus eos qui sunt hujus- modi ab iis qui edicta audire queunt, vobis, inquit, dico qui audire et audita exsequi vultis. Etenim alacritas ad fortitudinem spiritualem, in tentatio- nibus laboribusque manifestatur. Imitare ergo in his Christum, ‹ Qui cum malediceretur, non maledice- bat; cum pateretur, non comminabatur, tra- debat autem se juste judicanti ". Sed enim intra te ipsum sic fortasse dices: Deus erat Christus, ego autem homo infirmus, infirma mente prædi- tus, et quæ dominari cupiditati ac mœrori non valet. Recte ais; proclivis enim ad peccandum mens hu- mana est. Attamen ego aio: Non te destituit nu- cum patrocinio suo ac benevolentia Dominus. Hae C bes ipsum apud te, id est intra te, per sanctum Spiritum. Habitaculum quippe ¡¡lius sumus, qui in animabus diligentium se diversatur. Ipse te robo- rat, ut irruentia mala fortiter feras, et tentatio- num incursibus viriliter resistas. Ne igitur malo vincaris, sed bono malum supera .. V. 29. Percutienti te in maxillam, præbe el alteram. Finem legis atque prophetarum esse Christum sapientissimus ait Paulus ". Nam lex ad hujus mysterium erudit. Sed ut idem rursus dicit Pau- lus, postquam fides supervenit, ulterius sub du- ctore non sumus; neque puerilem mentem jam ge- rimus, sed in virum perfectum succrevimus, in ætatem plenitudinis Christi. Itaque nobis haud diu- tius lacte opus erat, sed cibo potius solidiore; quem nobis largitur Christus, justitiæ, quæ supra legem est, viam ostendens. Ait enim ipse sanctis apostolis : « Amen dico vobis, nisi abundaverit ju- stitia vestra magis quam Scribarum et Phariseo- rum, non intrabitis in regnuin coloruin 98. º¹ Luc. xxiii, 34. D b) "Act. VII, 59. "I Cor. iv, 12. "I Petr. 11, 23, • Rom. xi. 21. » Rom. Ephes. 1V, 13. se Matth. v, 20. in Epist. Il ad Cor., cap. x, vers. 1. (Opp Cyrilli hujusce novissima edio 8. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. (1) De hac lectione ἀδίκως pro δικαίως, vilesis quae nos diximus in adu. al commeularium Cyrilii
«Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἐὰν μὴ περισσεύσῃ ἡ δικαιοσύνη ὑμῶν πλέον τῶν Γραμματέων καὶ Φαρισαίων, οὐ μὴ εἰσέλθητε εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν.» Εἶτα, τί τὸ περιττὸν ἐν δικαιοσύνῃ τῇ κατά ἑ, φημὶ, τὸ εὐαγγελικὸν καὶ σωτήριον κήρυγμα, διειπεῖν ἀναγκαῖον. Ὁ νόμος ὁ διὰ Μωϋσέως, τοῖς ἀρχαιοτέροις τεθεσπισμένος, διὰ τῶν ἴσων ἔρχεσθαι πραγμάτων ἐκέλευε· κεκώλυκε δὲ τὸ ἀδικεῖν, καὶ οὐχὶ δὴ μᾶλλον προηδικημένους ἀνεξικακεῖν, ὅπερ ὁ τοῦ Εὐαγγελίου βούλεται νόμος· «Οὐ γὰρ φονεύσεις, φησὶν, οὐ κλέψεις, οὐκ ἐπιορκήσεις.» Ἔτι τε πρὸς τούτοις· «Ὀφθαλμὸν ἀντὶ ὀφθαλμοῦ, χεῖρα ἀντὶ χειρὸς, πόδα ἀντὶ ποδὸς, τραῦμα ἀντὶ τραύματος, μώλωπα ἀντὶ μώλωπος.» Ταυτὶ δὲ κελεύοντος ἦν, μὴ ἀδικεῖν ἑτέρους· ἢ γοῦν προηδικημένους, μὴ πέρα τῶν ἴσων τὰς κατὰ τὸν ἀδικήσαντα ἐκτείνειν ὀργάς. Ἀλλ’ ἦν οὐ πάντως ἀρέσκουσα τῷ Θεῷ τῆς κατὰ νόμον πολιτείας ἡ δύναμις· γέγονε δὲ τοῖς ἀρχαιοτέροις ἐν τάξει παιδαγωγοῦ κατὰ βραχὺ προσεθίζοντος εἰς δικαιοσύνην σύμμετρον, καὶ ἀναβιβάζοντος εὐφυῶς ἐπὶ τὸ τελέως ἔχειν ἀγαθόν· γέγραπται γάρ·
Α τινες, κἂν ἀνοσίως ἐπιβουλεύωσι. Πέπραχε δὲ τοῦτα Β καὶ πρό γε τῶν ἄλλων αὐτὸς εἰς ὑποτύπωσιν ἡμε τέραν· ἔτι γὰρ ἀπηρτημένος τοῦ τιμίου σταυροῦ, καίτοι τῆς Ἰουδαίων πληθύος ἐπιγελώσης αὐτῷ. τὰς πρὸς τὸν Θεὸν καὶ Πατέρα λιτὰς ὑπὲρ αὐτῶν ἐποιεῖτο, λέγων· « Αφες αὐτοῖς, ὅτι οὐκ οίδασι τί ποιοῦσι. » Ναὶ μὲν καὶ ὁ μακάριος Στέφανος, καίτοι βαλλόμενος λίθοις, θεὶς τὰ γόνατα, προσηύξατο λέγων « Κύριε, μὴ στήσῃς αὐτοῖς τὴν ἁμαρτίαν ταύτην. ο Καὶ ὁ θεῖος δὲ Παυλός φησι· . Λοιδορούμενοι, εύλο γοῦμεν· δυσφημούμενοι, παρακαλοῦμεν. . Οὐκοῦν ἀναγκαία μὲν ἡ τοιάδε παραίνεσις τῶν ἁγίων ἀπο στόλων· χρησιμωτάτη δὲ καὶ ἡμῖν αὐτοῖς, εἰς γε τὸ χρῆναι βιοῦν ὀρθῶς καὶ τεθαυμασμένως· μεστή γερ ἐστι πάσης φιλοσοφίας· δυσκατόρθωτον δὲ ἀποτι λοῦσιν αὐτὴν ταῖς ἡμετέραις διανοίαις προλήψεις οὐκ ἀγαθαὶ, καὶ τῶν ἐν ἡμῖν ὅντων παθῶν ἡ δυσ καταγώνιστος τυραννίς· διόπερ εἰδὼς ὡς ψυχικός ἄνθρωπος ταῦτα οὐ δέχεται, μωρίαν ἡγούμενος τὰ τοῦ Πνεύματος λόγια καὶ ἀδύνατα εἰς κατόρθωσιν, διαιρῶν τοὺς τοιούτους ἀπὸ τῶν ἀκούειν δυναμένων 'Υμῖν λέγω, φησί, τοῖς ἀκούουσιν, καὶ ποιεῖν ἑτοί μως τὰ λεγόμενα προαιρουμένοις. Τὸ γὰρ εὐδόκιμον εἰς ἀνδρείαν τὴν πνευματικὴν, ἐν τοῖς πειρασμούς καὶ πόνοις διαφαίνεται. Μίμησαι οὖν ἐν τούτοις Χριστόν· Ος λοιδορούμενος οὐκ ἀντελοιδόρες, πα σχων οὐκ ἠπείλει· παρεδίδου δὲ τῷ κρίνοντι δε καίως (1). ο 'Αλλ᾽ ἴσως κατὰ σαυτὸν, ἐκεῖνο ἐρεῖς· Θεὸς ἦν ὁ Χριστὸς, ἐγὼ δὲ ἄνθρωπος ἀσθενὴς, ἔχων τὴν διάνοιαν ἀσθενῆ, καὶ ἀνικάνως ἔχουσαν πρὸς τὸ δύνασθαι καὶ πλεονεξίας καὶ λύπης κατευμεγεθῆσαι. Ὀρθῶς ἐρεῖς· εὐόλισθος γὰρ ἡ ἀνθρώπινος νοῦς εἰς τὸ πλημμελεῖν. Πλὴν ἐκεῖνο φημι· Οὐκ ἀφῆκε σε γυμνὸν τῆς παρ' αὐτοῦ φειδοῦς καὶ ἀγάπης ὁ Κύ ριος· ἔχεις αὐτὸν ἐν σεαυτῷ, ἤτοι ἐντὸς, διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος· οἶκος γάρ ἐσμεν αὐτοῦ, καὶ ταῖς τῶν ἀγαπώντων αὐτὸν ψυχαῖς ἐναυλίζεται. Αὐτός σε νευροῖ πρὸς τὸ φέρειν γενναίως τα παρεμπίπτοντα, καὶ ταῖς τῶν πειρασμῶν ἐμβολαῖς ἀντανίστασθαι νεανικῶς· « Μὴ νικῶ τοίνυν ὑπὸ τοῦ κακοῦ, ἀλλὰ νίκα ἐν τῷ ἀγαθῷ τὸ κακόν. Τῷ τύπτοντί σε ἐπὶ τὴν σιαγόνα, πάρεχε καὶ τὴν ἄλλην. (Α Γ. 103, Β Γ. Τέλος νόμου καὶ προφητῶν γενέσθαι Χριστόν, ὁ σοφώτατος ἔφη Παῦλος· παιδ αγωγεῖ γὰρ ὁ νόμος ἐπὶ τὸ αὐτοῦ μυστήριον. Αλλ' ὡς αὐτὸς ἔφη πάλιν ὁ μακάριος Παῦλος, ἐλθούσης τῆς πίστεως, οὐκέτι ὑπὸ διαγωγόν ἐσμεν· οὐ γάρ ὅτι τὰς φρένας νηπιάζομεν, ηὐξήθημεν δὲ μᾶλλον εἰς ἄνδρα τέλειον, εἰς μέτρον ἡλικίας του πληρώμα τος τοῦ Χριστοῦ. Εδει τοίνυν ἡμῖν οὐ γάλακτος, τροφῆς δὲ μᾶλλον τῆς στερεωτέρας· τοῦτο ἡμῖν χαρί- ζεται Χριστός, τῆς ὑπὲρ νόμον δικαιοσύνης έμφα νίζων τὴν ὁδόν· ἔφη γὰρ αὐτὸς τοῖς ἁγίοις ἀποστό λοις· « Αμὴν λέγω ὑμῖν, ἐὰν μὴ περισσεύσῃ ἡ δι- καιοσύνη ὑμῶν πλέον τῶν Γραμματέων καὶ Φαρι Χ,.6. » ut exemplar nobis feret. Namque adbuc de vene- randa cruce pendens, Judaica plebe ipsum irri- dente, preces Patri Deo pro illis offerebat dicens: • Dimitte illis, non enim sciunt quid faciunt . Urique et beatus Stephanus lapidibus licet pulsa- tus, flexis genibus oravit dicens: • Domine, ne statuas illis hoc peccatum s. Divus denique Pau- lus ait: e Convicium passi, benedicimus ; maledi- cti, obsecramns"., Necessario itaque hæc ad apostolos adhortatio fit: perutilis vero nobis quo- que est, ut bonam et admiratione dignam vitam instituamus. Et hæc quidem adhortatio omni pli- losophia redundat; sed eam nostris mentibus dif- ficilem efficiunt præjudicia non bona, et insitarum cupiditatum superabilis ægre tyrannis. Quare cum sciret animalem hominem haud hac admittere, quia Spiritus oracula stultitiam existimat, et factu impossibilia, idcirco separaus eos qui sunt hujus- modi ab iis qui edicta audire queunt, vobis, inquit, dico qui audire et audita exsequi vultis. Etenim alacritas ad fortitudinem spiritualem, in tentatio- nibus laboribusque manifestatur. Imitare ergo in his Christum, ‹ Qui cum malediceretur, non maledice- bat; cum pateretur, non comminabatur, tra- debat autem se juste judicanti ". Sed enim intra te ipsum sic fortasse dices: Deus erat Christus, ego autem homo infirmus, infirma mente prædi- tus, et quæ dominari cupiditati ac mœrori non valet. Recte ais; proclivis enim ad peccandum mens hu- mana est. Attamen ego aio: Non te destituit nu- cum patrocinio suo ac benevolentia Dominus. Hae C bes ipsum apud te, id est intra te, per sanctum Spiritum. Habitaculum quippe ¡¡lius sumus, qui in animabus diligentium se diversatur. Ipse te robo- rat, ut irruentia mala fortiter feras, et tentatio- num incursibus viriliter resistas. Ne igitur malo vincaris, sed bono malum supera .. V. 29. Percutienti te in maxillam, præbe el alteram. Finem legis atque prophetarum esse Christum sapientissimus ait Paulus ". Nam lex ad hujus mysterium erudit. Sed ut idem rursus dicit Pau- lus, postquam fides supervenit, ulterius sub du- ctore non sumus; neque puerilem mentem jam ge- rimus, sed in virum perfectum succrevimus, in ætatem plenitudinis Christi. Itaque nobis haud diu- tius lacte opus erat, sed cibo potius solidiore; quem nobis largitur Christus, justitiæ, quæ supra legem est, viam ostendens. Ait enim ipse sanctis apostolis : « Amen dico vobis, nisi abundaverit ju- stitia vestra magis quam Scribarum et Phariseo- rum, non intrabitis in regnuin coloruin 98. º¹ Luc. xxiii, 34. D b) "Act. VII, 59. "I Cor. iv, 12. "I Petr. 11, 23, • Rom. xi. 21. » Rom. Ephes. 1V, 13. se Matth. v, 20. in Epist. Il ad Cor., cap. x, vers. 1. (Opp Cyrilli hujusce novissima edio 8. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. (1) De hac lectione ἀδίκως pro δικαίως, vilesis quae nos diximus in adu. al commeularium Cyrilii
PG 72:598«Ἀρχὴ ὁδοῦ ἀγαθῆς, τὸ ποιεῖν τὰ δίκαια.» Πᾶσα δὲ λοιπὸν τελειότης ἐν Χριστῷ καὶ τοῖς αὐτοῦ θεσπίσμασι· «Τῷ γὰρ τύπτοντί σε, φησὶν, ἐπὶ τὴν σιαγόνα, πάρεχε καὶ τὴν ἄλλην.» Τῆς εἰς λῆξιν ἀνεξικακίας ἐν τούτοις ὁδὸς ἡμῖν ὑποδείκνυται. Βούλεται δὲ, πρὸς τούτῳ, καὶ χρημάτων εἶναι καταφρονητὴν, ὥστε, κἂν εἰ μόνον ἱμάτιον ἔχοι, μὴ ἀφόρητον ἡγεῖσθαι τὸ συναποβαλεῖν αὐτῷ καὶ τὸν χιτῶνα τυχόν. Ἀρετὴ δὲ αὕτη ψυχῆς ὁλοτρόπως ἀπεστραμμένης τὸ φιλόπλουτον πάθος· «Μὴ γὰρ ἀπαίτει, φησὶ, τὸν αἴροντά τι τῶν σῶν· ἀλλὰ καὶ παντὶ τῷ αἰτοῦντί σε, δίδου·» ὅπερ ἀγάπης καὶ φιλοπτωχίας τεκμήριον. Τὸν δὲ φιλοικτίρμονα χρὴ πάντως εἶναι καὶ ἀμνησίκακον· ὥστε καὶ τὰ φίλων εἰς ἐχθροὺς ἐργάζεσθαι. «Καθὼς θέλετε ἵνα ποιῶσιν ὑμῖν οἱ ἄνθρωποι, καὶ ὑμεῖς ποιεῖτε αὐτοῖς ὁμοίως.» (α φ. 106, β φ. 66, ξ φ. 119, γ φ. 15 β) Ἀλλ’ ἦν εἰκὸς οἰηθῆναι τοὺς ἁγίους ἀποστόλους τάχα που δυσκατόρθωτα εἶναι ταυτί. Ὁ τοίνυν πάντα εἰδὼς, τὸν τῆς ἐν ἡμῖν φιλαυτίας δέχεται νόμον βραβευτὴν ὧν ἂν βούλοιτό τις παρ’ ἑτέρου τυχεῖν. Γενοῦ τοιοῦτος, φησὶν, εἰς ἑτέρους αὐτὸς, ὁποίους περ ἂν εἶναι θέλῃς περὶ σέ·
Β " 598. σαίων, οὐ μὴ εἰσέλθητε εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρα- νῶν. » Εἶτα, τί τὸ περιττὸν ἐν δικαιοσύνῃ τῇ κατά τε, φημί, τὸ εὐαγγελικὸν καὶ σωτήριον κήρυγμα, δι εἰπεῖν ἀναγκαῖον. Ο νόμος ὁ διὰ Μωϋσέως, τοῖς ἀρχαιοτέροις τεθεσπισμένος, διὰ τῶν ἴσων ἔρχεσθαι πραγμάτων ἐκέλευε· κεκώλυκε δὲ τὸ ἀδικεῖν, καὶ οὐχὶ δὴ μᾶλλον προηδικημένους ἀνεξικακεῖν, ὅπερ δ τοῦ Εὐαγγελίου βούλεται νόμος· «Οὐ γὰρ φονεύσεις, φησίν, οὐ κλέψεις, οὐκ ἐπιορκήσεις. ο Ετι τε πρὸς τούτοις· ο Οφθαλμὸν ἀντὶ ὀφθαλμοῦ, χεῖρα ἀντὶ χειρός, πόδα ἀντὶ ποδός, τραῦμα ἀντὶ τραύματος, μώλωπα ἀντὶ μώλωπος. » Ταυτὶ δὲ κελεύοντος ἦν, μὴ ἀδικεῖν ἑτέρους· ἢ γοῦν προηδικημένους, μή πέρα τῶν ἴσων τὰς κατὰ τὸν ἀδικήσαντα ἐκτείνειν ὀργάς. 'Αλλ᾽ ἦν οὐ πάντως ἀρέσκουσα τῷ Θεῷ τῆς κατὰ νόμον πολιτείας ἡ δύναμις· γέγονε δὲ τοῖς ἀρχαιοτέροις ἐν τάξει παιδαγωγού κατά βραχύ προσεθίζοντος εἰς δια καιοσύνην σύμμετρον, καὶ ἀναβιβάζοντος εὐφυῶς ἐπὶ τὸ τελέως ἔχειν ἀγαθόν· γέγραπται γάρ ο Αρχή ὁδοῦ ἀγαθῆς, τὸ ποιεῖν τὰ δίκαια. › Πᾶσα δὲ λοιπὸν τελειότης ἐν Χριστῷ καὶ τοῖς αὐτοῦ θεσπίσμασι · • Τῷ γὰρ τύπτοντί σε, φησίν, ἐπὶ τὴν σιαγόνα, πάρ- εχε καὶ τὴν ἄλλην. » Τῆς εἰς λῆξιν ἀνεξικακίας ἐν τούτοις ὁδὸς ἡμῖν ὑποδείκνυται. Βούλεται δὲ, πρὸς τούτῳ, καὶ χρημάτων είναι καταφρονητήν, ὥστε, κἂν εἰ μόνον ἱμάτιον ἔχοι, μὴ ἀφόρητον ἡγεῖσθαι τὸ συναποβαλεῖν αὐτῷ καὶ τὸν χιτῶνα τυχόν. Αρετὴ δὲ αυτη ψυχῆς ὁλοτρόπως ἀπεστραμμένης τὸ φιλόπλου- τον πάθος· « Μὴ γὰρ ἀπαίτει, φησί, τὸν αἱροντά τι τῶν σῶν· ἀλλὰ καὶ παντὶ τῷ αἰτοῦντί σε, δίδου ὅπερ ἀγάπης και φιλοπτωχίας τεκμήριον. Τὸν δὲ φιλοικτίρμονα χρή πάντως εἶναι καὶ ἀμνησίκακον· ὥστε καὶ τὰ φίλων εἰς ἐχθροὺς ἐργάζεσθαι. Καθώς θέλετε ἵνα ποιῶσιν ὑμῖν οἱ ἄνθρωποι, καὶ ὑμεῖς ποιεῖτε αὐτοῖς ὁμοίως. • εἰκὸς οἰηθῆναι τοὺς ἁγίους ἀποστόλους τάχα που δυσκατόρθωτα εἶναι ταυτί. Ο τοίνυν πάντα εἰδὼς, τὸν τῆς ἐν ἡμῖν φιλαυτίας δέχεται νόμον βραβευτὴν ὧν ἂν βούλοιτό τις παρ' ἑτέρου τυχεῖν. Γενοῦ τοι οὗτος, φησίν, εἰς ἑτέρους αὐτὸς, ὁποίους περ ἂν εἶναι θέλῃς περὶ σέ· εἰ μὲν σκληροὺς καὶ ἀσυμπαθεῖς, θρασεῖς καὶ ὀργίλους, μνησικάκους καὶ πονηροὺς, ἔσο καὶ αὐτὸς τοιοῦτος· εἰ δὲ τοὐναντίον, χρηστούς καὶ ἀμνησικάκους, μὴ ἀφόρητον ἡγοῦ τὸ εἶναι τοιοῦτος· καὶ τάχα που τοῖς οὕτω διακειμένοις πε- ριστὸς ὁ νόμος, ἐγγράφοντος Θεοῦ ταῖς καρδίαις ἡμῶν τὴν τοῦ ἰδίου θελήματος γνῶσιν· . Ἐν γὰρ ταῖς ἡμέραις ἐκείναις, φησί Κύριος, διδοὺς δώσω νόμους μου εἰς τὴν διάνοιαν αὐτῶν, καὶ ἐπὶ τὴν καρ δίαν αὐτῶν ἐπιγράψω αυτούς. Γίνεσθε οὖν οικτίρμονες. (Α (. 1) Μέγα τῆς ἐλεημοσύνης τὸ καύχημα. Καὶ γοῦν γέγραπται, ὡς ο Μέγα ἄνθρωπος, καὶ τί μιαν ἀνὴρ ἐλεήμων. ο Μορφοῖ γὰρ ἡμᾶς πρὸς Θεὸν ἡ ἀρετὴ, καὶ τῆς ἀνωτάτω φύσεως οιονεί τινας χαρα κτήρας ταῖς ἡμετέραις ψυχαῖς ἐνεργάζεται. COMMENT. IN LUCAM. quæ secundum evangelicam Servatoris doctrinam fit, dicere necesse est. Lex a Moyse priscis homi- nibus lata, res pari conditione esse jubebat; nam- que injuriam facere vetabat, haud vero antea or fensum patienter se gerere præcipiebat, quod ta- nen Evangelii lex feri vult. Non occiales, lex aiebat, non furaberis, non pejerabis . » Tum addebat: Oculum pro oculo, manum pro manu, pedem pro pede, vulnus pro vulnere, livo- rem pro livore'. > Hæc erant verba imperantis ne alios injuste læderemus; vel si forte antea læsi, ne ultra talionem iram nostram extenderemus. Atqui non satis placebat Deo vitæ sccundum le- gem actæ ratio: sed ea fuit antiquis instar pæ- dagogi paulatim deducentis ad justitiam congruam, atque ad perfecti boni adeptionem prudenter pro- vehentis. Scriptum est enim: Initium bonæ viæ justa facere. Reliqua vero perfectio omnis in Christo præceptisque ejus conficitur. Nam per- cutienti te, inquit, in maxillam, præbe et alteram. » Summæ nobis patientiæ in his via demonstratur. Vult præterea hominem divitiarum esse contem- ptorem, ita ut, etiamsi unum pallium fortasse lla buerit, ne grave judicet dimittere cum illo etiam tunicam, si opus fuerit. Est autem hæc virtus ani mæ prorsus alienatæ ab avaritiæ passione. ‹ Ne enim repelas, inquit, si quis tuarum rerum par- tem aliquam abstulerit: sed et cuilibet a te aliquid petenti, da; › quod est charitatis et erga pauperes benignitatis indicium. Jam misericordem oportet simul esse injuriarum immemorem, it aut amice se cum inimicis gerat. A Deinceps quæ sit justitie abundantia, illius, inquam, C (A г. 106, B г. 66, C f. 119, G f. b) 'AXX' Hv D V. 31. Prout vultis ut vobis faciant homines, et vos facile illis similiter. Sed verisimile erat hæc sanctis apostolis diffici- lia fortasse factu videri. Qui ergo cuncta novit, proprium cujusque suimet amorem regulam con- stituit ac definitorem eorum quæ ab aliis consequi vellet. Talis esto, inquit, in alios ipse, quales eos erga te ipsum velles experiri : si duros, immise- ricordes, procaces, iracundos, ultores, et impro- bos; tu quoque hujusmodi esto. Sin contra, miles, injuriarum obliviosos, ne intolerandum putes te quoque talem praestare. Fortasse læc regula bo- minibus sic recte compositis superflua est, quo- rum in cordibus suæ voluntatis notitiam Deus scribit. Etenim diebus illis, inquit Dominus, dabo legem meam in mentem eorum, et in eorum- dem corde inscribam illam '. V. 36. Estote ergo misericordes. Magna est misericordiæ gloria. Quare scriptum est: Magna res homo, et pretiosum quid vir misericors . . Certe Deo nos conformat virus, et supernæ naturæ veluti quosdam characteres in animis nostris imprimit. "Exol. xx, 15. ' Exod. xxt, 21. • Prov. xxi, 5. "Jerem. xxxi, 53. Prov. xx, 6.
εἰ μὲν σκληροὺς καὶ ἀσυμπαθεῖς, θρασεῖς καὶ ὀργίλους, μνησικάκους καὶ πονηροὺς, ἔσο καὶ αὐτὸς τοιοῦτος· εἰ δὲ τοὐναντίον, χρηστοὺς καὶ ἀμνησικάκους, μὴ ἀφόρητον ἡγοῦ τὸ εἶναι τοιοῦτος· καὶ τάχα που τοῖς οὕτω διακειμένοις περιττὸς ὁ νόμος, ἐγγράφοντος Θεοῦ ταῖς καρδίαις ἡμῶν τὴν τοῦ ἰδίου θελήματος γνῶσιν· «Ἐν γὰρ ταῖς ἡμέραις ἐκείναις, φησὶ Κύριος, διδοὺς δώσω νόμους μου εἰς τὴν διάνοιαν αὐτῶν, καὶ ἐπὶ τὴν καρδίαν αὐτῶν ἐπιγράψω αὐτούς.» «Γίνεσθε οὖν οἰκτίρμονες.» (α φ. 109 β) Μέγα τῆς ἐλεημοσύνης τὸ καύχημα. Καὶ γοῦν γέγραπται, ὡς «Μέγα ἄνθρωπος, καὶ τίμιον ἀνὴρ ἐλεήμων.» Μορφοῖ γὰρ ἡμᾶς πρὸς Θεὸν ἡ ἀρετὴ, καὶ τῆς ἀνωτάτω φύσεως οἱονεί τινας χαρακτῆρας ταῖς ἡμετέραις ψυχαῖς ἐνεργάζεται. «Μὴ κρίνετε, καὶ οὐ μὲ κριθῆτε.» (α φ. 110, ξ φ. 119) Παγχάλεπον ἀποκείρει πάθος τῶν ἡμετέρων διανοιῶν, ὑπεροψίας ἀρχὴν καὶ γένεσιν. Καίτοι γὰρ δέον τινὰς ἑαυτοὺς κατασκέπτεσθαι καὶ κατὰ Θεὸν πολιτεύεσθαι, τοῦτο μὲν οὐ δρῶσιν, πολυπραγμονοῦσι δὲ τὰ ἑτέρων·
Β " 598. σαίων, οὐ μὴ εἰσέλθητε εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρα- νῶν. » Εἶτα, τί τὸ περιττὸν ἐν δικαιοσύνῃ τῇ κατά τε, φημί, τὸ εὐαγγελικὸν καὶ σωτήριον κήρυγμα, δι εἰπεῖν ἀναγκαῖον. Ο νόμος ὁ διὰ Μωϋσέως, τοῖς ἀρχαιοτέροις τεθεσπισμένος, διὰ τῶν ἴσων ἔρχεσθαι πραγμάτων ἐκέλευε· κεκώλυκε δὲ τὸ ἀδικεῖν, καὶ οὐχὶ δὴ μᾶλλον προηδικημένους ἀνεξικακεῖν, ὅπερ δ τοῦ Εὐαγγελίου βούλεται νόμος· «Οὐ γὰρ φονεύσεις, φησίν, οὐ κλέψεις, οὐκ ἐπιορκήσεις. ο Ετι τε πρὸς τούτοις· ο Οφθαλμὸν ἀντὶ ὀφθαλμοῦ, χεῖρα ἀντὶ χειρός, πόδα ἀντὶ ποδός, τραῦμα ἀντὶ τραύματος, μώλωπα ἀντὶ μώλωπος. » Ταυτὶ δὲ κελεύοντος ἦν, μὴ ἀδικεῖν ἑτέρους· ἢ γοῦν προηδικημένους, μή πέρα τῶν ἴσων τὰς κατὰ τὸν ἀδικήσαντα ἐκτείνειν ὀργάς. 'Αλλ᾽ ἦν οὐ πάντως ἀρέσκουσα τῷ Θεῷ τῆς κατὰ νόμον πολιτείας ἡ δύναμις· γέγονε δὲ τοῖς ἀρχαιοτέροις ἐν τάξει παιδαγωγού κατά βραχύ προσεθίζοντος εἰς δια καιοσύνην σύμμετρον, καὶ ἀναβιβάζοντος εὐφυῶς ἐπὶ τὸ τελέως ἔχειν ἀγαθόν· γέγραπται γάρ ο Αρχή ὁδοῦ ἀγαθῆς, τὸ ποιεῖν τὰ δίκαια. › Πᾶσα δὲ λοιπὸν τελειότης ἐν Χριστῷ καὶ τοῖς αὐτοῦ θεσπίσμασι · • Τῷ γὰρ τύπτοντί σε, φησίν, ἐπὶ τὴν σιαγόνα, πάρ- εχε καὶ τὴν ἄλλην. » Τῆς εἰς λῆξιν ἀνεξικακίας ἐν τούτοις ὁδὸς ἡμῖν ὑποδείκνυται. Βούλεται δὲ, πρὸς τούτῳ, καὶ χρημάτων είναι καταφρονητήν, ὥστε, κἂν εἰ μόνον ἱμάτιον ἔχοι, μὴ ἀφόρητον ἡγεῖσθαι τὸ συναποβαλεῖν αὐτῷ καὶ τὸν χιτῶνα τυχόν. Αρετὴ δὲ αυτη ψυχῆς ὁλοτρόπως ἀπεστραμμένης τὸ φιλόπλου- τον πάθος· « Μὴ γὰρ ἀπαίτει, φησί, τὸν αἱροντά τι τῶν σῶν· ἀλλὰ καὶ παντὶ τῷ αἰτοῦντί σε, δίδου ὅπερ ἀγάπης και φιλοπτωχίας τεκμήριον. Τὸν δὲ φιλοικτίρμονα χρή πάντως εἶναι καὶ ἀμνησίκακον· ὥστε καὶ τὰ φίλων εἰς ἐχθροὺς ἐργάζεσθαι. Καθώς θέλετε ἵνα ποιῶσιν ὑμῖν οἱ ἄνθρωποι, καὶ ὑμεῖς ποιεῖτε αὐτοῖς ὁμοίως. • εἰκὸς οἰηθῆναι τοὺς ἁγίους ἀποστόλους τάχα που δυσκατόρθωτα εἶναι ταυτί. Ο τοίνυν πάντα εἰδὼς, τὸν τῆς ἐν ἡμῖν φιλαυτίας δέχεται νόμον βραβευτὴν ὧν ἂν βούλοιτό τις παρ' ἑτέρου τυχεῖν. Γενοῦ τοι οὗτος, φησίν, εἰς ἑτέρους αὐτὸς, ὁποίους περ ἂν εἶναι θέλῃς περὶ σέ· εἰ μὲν σκληροὺς καὶ ἀσυμπαθεῖς, θρασεῖς καὶ ὀργίλους, μνησικάκους καὶ πονηροὺς, ἔσο καὶ αὐτὸς τοιοῦτος· εἰ δὲ τοὐναντίον, χρηστούς καὶ ἀμνησικάκους, μὴ ἀφόρητον ἡγοῦ τὸ εἶναι τοιοῦτος· καὶ τάχα που τοῖς οὕτω διακειμένοις πε- ριστὸς ὁ νόμος, ἐγγράφοντος Θεοῦ ταῖς καρδίαις ἡμῶν τὴν τοῦ ἰδίου θελήματος γνῶσιν· . Ἐν γὰρ ταῖς ἡμέραις ἐκείναις, φησί Κύριος, διδοὺς δώσω νόμους μου εἰς τὴν διάνοιαν αὐτῶν, καὶ ἐπὶ τὴν καρ δίαν αὐτῶν ἐπιγράψω αυτούς. Γίνεσθε οὖν οικτίρμονες. (Α (. 1) Μέγα τῆς ἐλεημοσύνης τὸ καύχημα. Καὶ γοῦν γέγραπται, ὡς ο Μέγα ἄνθρωπος, καὶ τί μιαν ἀνὴρ ἐλεήμων. ο Μορφοῖ γὰρ ἡμᾶς πρὸς Θεὸν ἡ ἀρετὴ, καὶ τῆς ἀνωτάτω φύσεως οιονεί τινας χαρα κτήρας ταῖς ἡμετέραις ψυχαῖς ἐνεργάζεται. COMMENT. IN LUCAM. quæ secundum evangelicam Servatoris doctrinam fit, dicere necesse est. Lex a Moyse priscis homi- nibus lata, res pari conditione esse jubebat; nam- que injuriam facere vetabat, haud vero antea or fensum patienter se gerere præcipiebat, quod ta- nen Evangelii lex feri vult. Non occiales, lex aiebat, non furaberis, non pejerabis . » Tum addebat: Oculum pro oculo, manum pro manu, pedem pro pede, vulnus pro vulnere, livo- rem pro livore'. > Hæc erant verba imperantis ne alios injuste læderemus; vel si forte antea læsi, ne ultra talionem iram nostram extenderemus. Atqui non satis placebat Deo vitæ sccundum le- gem actæ ratio: sed ea fuit antiquis instar pæ- dagogi paulatim deducentis ad justitiam congruam, atque ad perfecti boni adeptionem prudenter pro- vehentis. Scriptum est enim: Initium bonæ viæ justa facere. Reliqua vero perfectio omnis in Christo præceptisque ejus conficitur. Nam per- cutienti te, inquit, in maxillam, præbe et alteram. » Summæ nobis patientiæ in his via demonstratur. Vult præterea hominem divitiarum esse contem- ptorem, ita ut, etiamsi unum pallium fortasse lla buerit, ne grave judicet dimittere cum illo etiam tunicam, si opus fuerit. Est autem hæc virtus ani mæ prorsus alienatæ ab avaritiæ passione. ‹ Ne enim repelas, inquit, si quis tuarum rerum par- tem aliquam abstulerit: sed et cuilibet a te aliquid petenti, da; › quod est charitatis et erga pauperes benignitatis indicium. Jam misericordem oportet simul esse injuriarum immemorem, it aut amice se cum inimicis gerat. A Deinceps quæ sit justitie abundantia, illius, inquam, C (A г. 106, B г. 66, C f. 119, G f. b) 'AXX' Hv D V. 31. Prout vultis ut vobis faciant homines, et vos facile illis similiter. Sed verisimile erat hæc sanctis apostolis diffici- lia fortasse factu videri. Qui ergo cuncta novit, proprium cujusque suimet amorem regulam con- stituit ac definitorem eorum quæ ab aliis consequi vellet. Talis esto, inquit, in alios ipse, quales eos erga te ipsum velles experiri : si duros, immise- ricordes, procaces, iracundos, ultores, et impro- bos; tu quoque hujusmodi esto. Sin contra, miles, injuriarum obliviosos, ne intolerandum putes te quoque talem praestare. Fortasse læc regula bo- minibus sic recte compositis superflua est, quo- rum in cordibus suæ voluntatis notitiam Deus scribit. Etenim diebus illis, inquit Dominus, dabo legem meam in mentem eorum, et in eorum- dem corde inscribam illam '. V. 36. Estote ergo misericordes. Magna est misericordiæ gloria. Quare scriptum est: Magna res homo, et pretiosum quid vir misericors . . Certe Deo nos conformat virus, et supernæ naturæ veluti quosdam characteres in animis nostris imprimit. "Exol. xx, 15. ' Exod. xxt, 21. • Prov. xxi, 5. "Jerem. xxxi, 53. Prov. xx, 6.
PG 72:599κἂν ἀσθενοῦντας ἴδωσί τινας, ὥσπερ εἰς λήθην ἐρχόμενοι τῶν ἰδίων ἀῤῥωστημάτων, φιλοψογίας ὑπόθεσιν ποιοῦνται τὸ χρῆμα, καὶ καταλαλιᾶς ἀφορμήν· καταψηφίζονται γὰρ αὐτῶν, οὐκ εἰδότες ὅτι νοσοῦντες τὰ ἴσα τοῖς παρ’ αὐτῶν διαβεβλημένοις, ἑαυτοὺς κατακρίνουσι. Οὕτω που καὶ ὁ σοφώτατος γράφει Παῦλος· «Ἐν ᾧ γὰρ κρίνεις τὸν ἕτερον, σεαυτὸν κατακρίνεις· τὰ γὰρ αὐτὰ πράσσεις ὁ κρίνων.» Καίτοι μᾶλλον ἐχρῆν ἀσθενοῦντας ἐλεεῖν, ὡς ταῖς τῶν παθῶν ἐφόδοις ὑπεστρωμένους, καὶ τοῖς ἁμαρτίας βρόχοις ἀφύκτως ἐνειλημμένους, καὶ ὑπερεύχεσθαι τῶν τούτων, καὶ παρακαλεῖν αὐτοὺς, καὶ διεγείρειν εἰς νῆψιν, καὶ πειρᾶσθαι μὴ τοῖς ἴσοις περιπεσεῖν αἰτιάμασιν. Ὁ γὰρ κρίνων τὸν ἀδελφὸν, καθά φησιν ὁ τοῦ Χριστοῦ μαθητὴς, καταλαλεῖ νόμου, καὶ κρίνει νόμον· εἷς ἐστιν ὁ νομοθέτης καὶ κριτής.» Ἄνω γὰρ δεῖ τῆς ἁμαρτανούσης ψυχῆς εἶναι τὸν ταύτης κριτήν· σὺ δὲ μὴ τοιοῦτος ὢν, τί κρίνεις τὸν πλησίον; Ἀπολογήσεται τῷ κριτῇ ὁ ἁμαρτάνων· εἰ δὲ τολμᾷς κατακρίνειν, καίτοι τούτου μὴ ἔχων τὴν ἐξουσίαν, κατακριθήσῃ μᾶλλον αὐτὸς, ὡς οὐκ ἐῶντος τοῦ νόμου τὸ κρίνειν ἑτέρους·
Β Μη κρίνετε, καὶ οὐ μὴ κριθῆτε. ( Α. Γ. 110, Παγχάλεπον ἀποκείρει πάθος τῶν ἡμετέρων διανοιῶν, ὑπεροψίας ἀρχὴν καὶ γένει σιν. Καίτοι γὰρ δέον τινὰς ἑαυτοὺς κατασκέπτεσθας καὶ κατὰ Θεὸν πολιτεύεσθαι, τοῦτο μὲν οὐ δρῶσιν, πολυπραγμονοῦσι δὲ τὰ ἑτέρων· κἂν ἀσθενοῦντας ἴδωσί τινας, ὥσπερ εἰς λήθην ἐρχόμενοι τῶν ἰδίων ἀῤῥωστημάτων, φιλοψυχίας υπόθεσιν ποιοῦνται τὸ χρήμα, καὶ καταλαλιᾶς ἀφορμήν καταψηφίζονται γὰρ αὐτῶν, οὐκ εἰδότες ὅτι νοσοῦντες τὰ ἴσα τους παρ' αὐτῶν διαβεβλημένοις, ἑαυτοὺς κατακρίνουσε. Οὕτω που καὶ ὁ σοφώτατος γράφει Παύλος· . Ἐν ᾧ γὰρ κρίνεις τὸν ἕτερον, σεαυτὸν κατακρίνεις· τὰ γὰρ αὐτὰ πράσσεις ὁ κρίνων. ο Καίτοι μάλλον ἐχρῆν ἀσθενοῦντας ἐλεεῖν, ὡς ταῖς τῶν παθῶν ἐπ· όδοις υπεστρωμένους, καὶ τοῖς ἁμαρτίας βρέχει; ἀφύκτως ἐνειλημμένους, καὶ ὑπερεύχεσθαι τῶν τοῦ των, καὶ παρακαλεῖν αὐτοὺς, καὶ διεγείρειν εἰς να ψιν, καὶ πειρᾶσθαι μὴ τοῖς ἴσοις περιπεσείν αἰτιά. μασιν. Ο γὰρ κρίνων τὸν ἀδελφόν, καθά φησιν ὁ τοῦ Χριστοῦ μαθητής, καταλαλεῖ νόμου, καὶ κρίνει νό μον· εἷς ἐστιν ὁ νομοθέτης καὶ κριτής. ο 'Ανω γὰρ δεῖ τῆς ἁμαρτανούσης ψυχῆς εἶναι τὸν ταύτης κρι τήν· σὺ δὲ μὴ τοιοῦτος ὤν, τί κρίνεις τὸν πλησίον; Απολογήσεται τῷ κριτῇ ὁ ἁμαρτάνων· εἰ δὲ ταλ μας κατακρίνειν, καίτοι τούτου μὴ ἔχων τὴν ἐξου σίαν, κατακριθήσῃ μᾶλλον αὐτὸς, ὡς οὐκ ἐῶντος τοῦ νόμου τὸ κρίνειν ἑτέρους· ὅ γε μὴν συνέσει αυ βερνώμενος, οὐκ εἰς τὰς ἑτέρων ἁμαρτίας ὁρᾷ, οὐδὲ τί ἐστι τὸ φαῦλον ἐν τῷ πέλας περιεργάζεται, ἀλλ᾽ ἐν τοῖς ἰδίοις ενατενίζει κακοῖς· τοιοῦτος ἦν ὁ μα κάριος Ψαλμωδός, προσπίπτων Θεῷ καὶ λέγων ὑπὲρ τῶν ἰδίων ἁμαρτημάτων· « Ἐὰν ἀνομίας παρατη ρήσης, Κύριε, Κύριε, τίς ὑποστήσεται; › Ποτὲ δὲ πάλιν τῆς ἀνθρωπείας φύσεως τὴν ἀσθένειαν προ ισχόμενος, εύλογον ἀπῄτει συγγνώμην, λέγων « Μνή σθητε ὡς χοῦς ἐσμεν. Δίδοτε, καὶ δοθήσεται ὑμῖν. (Α. Γ. 111, Ο Γ. 119) Γείτονα ὥσπερ ταῖς εἰρημέν ναις ἐπιεικείαις τὴν περὶ τῆς ἐλεημοσύνης ποιεῖται λόγον· ἄριστον γὰρ τὸ χρῆμα, καὶ Θεῷ θυμηρέστε τον, καὶ ὁσίπις ψυχαῖς ὅτι μάλιστα πρέπον· « Γέ- νεσθε γάρ, φησίν, οικτίρμονες, καθὼς ὁ Πατὴρ ὑμῶν. Ὅτι δὲ πλουσιωτέρα χειρὶ ληψόμεθα τὴν ἀνταπόδο σιν παρὰ τοῦ πάντα πλουσίως νέμοντος Θεοῦ τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτὸν, αὐτὸς πεπληροφόρηκεν εἰπών • Μέτρον καλόν, πεπιεσμένον καὶ σεσαλευμένον καὶ ὑπερεκχυνόμενον δώσουσιν εἰς τὸν κόλπον ὑμῶν. » Καὶ δοκεῖ μέν πως εἰσφέρεσθαι τῷ πρώτῳ τὸ δεύ τερον· εἰ γὰρ μέτρον υπερεκχυνόμενον ληψόμεθα, πῶς ᾧ μέτρῳ μετροῦμεν ἀντιμετρηθήσεται ἡμῖν; Εοικε γὰρ ἐν τούτοις ἰσότης μᾶλλον οὐ πλεονασμός εἶναί τις τῆς δοθησομένης ἡμῖν ἀμοιβής. Τί οὖν ἄρι φαμέν ; Απαλλάξει πραγμάτων ἡμᾶς ὁ σοφώτατος Παῦλος, τῶν ζητουμένων τὴν λύσιν ἐπενεγκών· ἔφη γάρ, ότι ο Ο σπείρων φειδομένως, ἀντὶ τοῦ, συμ- μέτρως καὶ συνεσταλμένη χειρί, φειδομένως καὶ θε B V. 37. Nolite judicare, et non judicabimini. Diram abscindit ex animis nostris passionem, sul- perbiæ initium et causam. Nam quidam cum se ipsos deberent considerare, et secundum Deum vivere, minime id agunt, sed aliorum potius facta scrutantur. Et si forte aliquos vitio quolibet labe- rantes viderint, suarum veluti obliti infirmitatum, vituperandi occasionem atque obtrectandi mate. riam bine arripiunt, Condemnant enimn illos, neque reputant quod cum ipsi eadem ac illi, quos repre- bendunt, infirmitate laborent, semet ipsi condem- nant. Sic enim alicubi sapientissimus quoque Pau- lus scribit : « Nam in quo alium judicas, te ipsum condemnas ; eadem enim facis qui judicas . Cum contra opus foret infirmantium misereri, ceu qui passionum incursibus strati fuerint, et pecca- ți laqueis inevitabiliter irretiti: ideoque orandum pro ipsis, et consolandos, atque ad resipiscendum hortandos, cavendumque ne in pares culpas incur- ramus? Nam • Qui fratrem suum judicat, ait Chri- sti discipulus, detrahit legi, et judicat legem. Unus autem est legislator et judex •., Oporteret itaque superiorem esse peccanti animæ illum qui de hac judicat. Tu vero cum non sis hujusmodi, cur de proximo tuo judicas? respondebit judicanti is qui peccat. Quod si nihilominus damnare ˜audes, etsi hujus rei potestatem non habes, ipse potius damna- beris, quia lex non sinit de aliis judicium ferre. Certe qui recto intellectu regitur, haud aliena peccata Inspicit, nec quid iniquum sit in suo proximo scru- tatur, sed mala potius propria considerat. Ita se beatus gerebat Psalmista, Deo supplicans pro pec- catis suis ac dicens • Si iniquitates observaveris, Domine, Domine, quis sustinebit' ? › Inter- dum vero humanæ naturæ infirmitatem præten- dens, non incongruam petebat veniam dicens : ‹ Memento quod pulvis sumus *. › V. 38. Date, et dabitur vobis. Affinem veluti prædictis benignitatibus sermonem intulit eleemosynæ. Optima enim res est ac Deo gratissima, et sanctas animas apprimne decens. • Estote enim, inquit, misericordes, siculi Pater vester est. › Quod autem divitiore manu accepturi remunerationem simus a Deo, qui diligentibus de abundanter omnia largitur, ipse testatur dicens : ‹ Mensuram bonam et confertam et coagitatam et sn- pereffluentem dabunt in sinum vestrum. › Videtur tamen priori quodammodo contradicere alterum. Nam si superefluentem mercedem accipiemus, qui fieri poterit ut qua mensura mensi fuerimus remetiatur nobis ? libi paritas potius, quam redun- dantia dandæ nobis mercedis significari videtur. Quid ergo dicimus? Omui nos difficultate expodiet sapientissimus Paulus, quæstionis solutionem præ- bens. Ait enim : ‹ Qui parce seminat, id est mo- dice contractaque manu, parce et melet : qui au- tem in benedictionibus seminat, in benedictionibus c r. 119) C D Rom. 11, 1. * Jacob. iv, 11. ? Psal. cxxis, 5. * Psal. cil, 14. 8. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP.
ὅ γε μὴν συνέσει κυβερνώμενος, οὐκ εἰς τὰς ἑτέρων ἁμαρτίας ὁρᾷ, οὐδὲ τί ἐστι τὸ φαῦλον ἐν τῷ πέλας περιεργάζεται, ἀλλ’ ἐν τοῖς ἰδίοις ἐνατενίζει κακοῖς· τοιοῦτος ἦν ὁ μακάριος Ψαλμῳδὸς, προσπίπτων Θεῷ καὶ λέγων ὑπὲρ τῶν ἰδίων ἁμαρτημάτων· «Ἐὰν ἀνομίας παρατηρήσῃς, Κύριε, Κύριε, τίς ὑποστήσεται;» Ποτὲ δὲ πάλιν τῆς ἀνθρωπείας φύσεως τὴν ἀσθένειαν προϊσχόμενος, εὔλογον ἀπῄτει συγγνώμην, λέγων· «Μνήσθητι ὡς χοῦς ἐσμεν. «Δίδοτε, καὶ δοθήσεται ὑμῖν.» (α φ. 111, ξ φ. 119) Γείτονα ὥσπερ ταῖς εἰρημέναις ἐπιεικείαις τὸν περὶ τῆς ἐλεημοσύνης ποιεῖται λόγον· ἄριστον γὰρ τὸ χρῆμα, καὶ Θεῷ θυμηρέστατον, καὶ ὁσίαις ψυχαῖς ὅτι μάλιστα πρέπον· «Γίνεσθε γὰρ, φησὶν, οἰκτίρμονες, καθὼς ὁ Πατὴρ ὑμῶν.» Ὅτι δὲ πλουσιωτέρᾳ χειρὶ ληψόμεθα τὴν ἀνταπόδοσιν παρὰ τοῦ πάντα πλουσίως νέμοντος Θεοῦ τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτὸν, αὐτὸς πεπληροφόρηκεν εἰπών· «Μέτρον καλὸν, πεπιεσμένον καὶ σεσαλευμένον καὶ ὑπερεκχυνόμενον δώσουσιν εἰς τὸν κόλπον ὑμῶν.» Καὶ δοκεῖ μέν πως εἰσφέρεσθαι τῷ πρώτῳ τὸ δεύτερον· εἰ γὰρ μέτρον ὑπερεκχυνόμενον ληψόμεθα, πῶς ᾧ μέτρῳ μετροῦμεν ἀντιμετρηθήσεται ἡμῖν;
Β Μη κρίνετε, καὶ οὐ μὴ κριθῆτε. ( Α. Γ. 110, Παγχάλεπον ἀποκείρει πάθος τῶν ἡμετέρων διανοιῶν, ὑπεροψίας ἀρχὴν καὶ γένει σιν. Καίτοι γὰρ δέον τινὰς ἑαυτοὺς κατασκέπτεσθας καὶ κατὰ Θεὸν πολιτεύεσθαι, τοῦτο μὲν οὐ δρῶσιν, πολυπραγμονοῦσι δὲ τὰ ἑτέρων· κἂν ἀσθενοῦντας ἴδωσί τινας, ὥσπερ εἰς λήθην ἐρχόμενοι τῶν ἰδίων ἀῤῥωστημάτων, φιλοψυχίας υπόθεσιν ποιοῦνται τὸ χρήμα, καὶ καταλαλιᾶς ἀφορμήν καταψηφίζονται γὰρ αὐτῶν, οὐκ εἰδότες ὅτι νοσοῦντες τὰ ἴσα τους παρ' αὐτῶν διαβεβλημένοις, ἑαυτοὺς κατακρίνουσε. Οὕτω που καὶ ὁ σοφώτατος γράφει Παύλος· . Ἐν ᾧ γὰρ κρίνεις τὸν ἕτερον, σεαυτὸν κατακρίνεις· τὰ γὰρ αὐτὰ πράσσεις ὁ κρίνων. ο Καίτοι μάλλον ἐχρῆν ἀσθενοῦντας ἐλεεῖν, ὡς ταῖς τῶν παθῶν ἐπ· όδοις υπεστρωμένους, καὶ τοῖς ἁμαρτίας βρέχει; ἀφύκτως ἐνειλημμένους, καὶ ὑπερεύχεσθαι τῶν τοῦ των, καὶ παρακαλεῖν αὐτοὺς, καὶ διεγείρειν εἰς να ψιν, καὶ πειρᾶσθαι μὴ τοῖς ἴσοις περιπεσείν αἰτιά. μασιν. Ο γὰρ κρίνων τὸν ἀδελφόν, καθά φησιν ὁ τοῦ Χριστοῦ μαθητής, καταλαλεῖ νόμου, καὶ κρίνει νό μον· εἷς ἐστιν ὁ νομοθέτης καὶ κριτής. ο 'Ανω γὰρ δεῖ τῆς ἁμαρτανούσης ψυχῆς εἶναι τὸν ταύτης κρι τήν· σὺ δὲ μὴ τοιοῦτος ὤν, τί κρίνεις τὸν πλησίον; Απολογήσεται τῷ κριτῇ ὁ ἁμαρτάνων· εἰ δὲ ταλ μας κατακρίνειν, καίτοι τούτου μὴ ἔχων τὴν ἐξου σίαν, κατακριθήσῃ μᾶλλον αὐτὸς, ὡς οὐκ ἐῶντος τοῦ νόμου τὸ κρίνειν ἑτέρους· ὅ γε μὴν συνέσει αυ βερνώμενος, οὐκ εἰς τὰς ἑτέρων ἁμαρτίας ὁρᾷ, οὐδὲ τί ἐστι τὸ φαῦλον ἐν τῷ πέλας περιεργάζεται, ἀλλ᾽ ἐν τοῖς ἰδίοις ενατενίζει κακοῖς· τοιοῦτος ἦν ὁ μα κάριος Ψαλμωδός, προσπίπτων Θεῷ καὶ λέγων ὑπὲρ τῶν ἰδίων ἁμαρτημάτων· « Ἐὰν ἀνομίας παρατη ρήσης, Κύριε, Κύριε, τίς ὑποστήσεται; › Ποτὲ δὲ πάλιν τῆς ἀνθρωπείας φύσεως τὴν ἀσθένειαν προ ισχόμενος, εύλογον ἀπῄτει συγγνώμην, λέγων « Μνή σθητε ὡς χοῦς ἐσμεν. Δίδοτε, καὶ δοθήσεται ὑμῖν. (Α. Γ. 111, Ο Γ. 119) Γείτονα ὥσπερ ταῖς εἰρημέν ναις ἐπιεικείαις τὴν περὶ τῆς ἐλεημοσύνης ποιεῖται λόγον· ἄριστον γὰρ τὸ χρῆμα, καὶ Θεῷ θυμηρέστε τον, καὶ ὁσίπις ψυχαῖς ὅτι μάλιστα πρέπον· « Γέ- νεσθε γάρ, φησίν, οικτίρμονες, καθὼς ὁ Πατὴρ ὑμῶν. Ὅτι δὲ πλουσιωτέρα χειρὶ ληψόμεθα τὴν ἀνταπόδο σιν παρὰ τοῦ πάντα πλουσίως νέμοντος Θεοῦ τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτὸν, αὐτὸς πεπληροφόρηκεν εἰπών • Μέτρον καλόν, πεπιεσμένον καὶ σεσαλευμένον καὶ ὑπερεκχυνόμενον δώσουσιν εἰς τὸν κόλπον ὑμῶν. » Καὶ δοκεῖ μέν πως εἰσφέρεσθαι τῷ πρώτῳ τὸ δεύ τερον· εἰ γὰρ μέτρον υπερεκχυνόμενον ληψόμεθα, πῶς ᾧ μέτρῳ μετροῦμεν ἀντιμετρηθήσεται ἡμῖν; Εοικε γὰρ ἐν τούτοις ἰσότης μᾶλλον οὐ πλεονασμός εἶναί τις τῆς δοθησομένης ἡμῖν ἀμοιβής. Τί οὖν ἄρι φαμέν ; Απαλλάξει πραγμάτων ἡμᾶς ὁ σοφώτατος Παῦλος, τῶν ζητουμένων τὴν λύσιν ἐπενεγκών· ἔφη γάρ, ότι ο Ο σπείρων φειδομένως, ἀντὶ τοῦ, συμ- μέτρως καὶ συνεσταλμένη χειρί, φειδομένως καὶ θε B V. 37. Nolite judicare, et non judicabimini. Diram abscindit ex animis nostris passionem, sul- perbiæ initium et causam. Nam quidam cum se ipsos deberent considerare, et secundum Deum vivere, minime id agunt, sed aliorum potius facta scrutantur. Et si forte aliquos vitio quolibet labe- rantes viderint, suarum veluti obliti infirmitatum, vituperandi occasionem atque obtrectandi mate. riam bine arripiunt, Condemnant enimn illos, neque reputant quod cum ipsi eadem ac illi, quos repre- bendunt, infirmitate laborent, semet ipsi condem- nant. Sic enim alicubi sapientissimus quoque Pau- lus scribit : « Nam in quo alium judicas, te ipsum condemnas ; eadem enim facis qui judicas . Cum contra opus foret infirmantium misereri, ceu qui passionum incursibus strati fuerint, et pecca- ți laqueis inevitabiliter irretiti: ideoque orandum pro ipsis, et consolandos, atque ad resipiscendum hortandos, cavendumque ne in pares culpas incur- ramus? Nam • Qui fratrem suum judicat, ait Chri- sti discipulus, detrahit legi, et judicat legem. Unus autem est legislator et judex •., Oporteret itaque superiorem esse peccanti animæ illum qui de hac judicat. Tu vero cum non sis hujusmodi, cur de proximo tuo judicas? respondebit judicanti is qui peccat. Quod si nihilominus damnare ˜audes, etsi hujus rei potestatem non habes, ipse potius damna- beris, quia lex non sinit de aliis judicium ferre. Certe qui recto intellectu regitur, haud aliena peccata Inspicit, nec quid iniquum sit in suo proximo scru- tatur, sed mala potius propria considerat. Ita se beatus gerebat Psalmista, Deo supplicans pro pec- catis suis ac dicens • Si iniquitates observaveris, Domine, Domine, quis sustinebit' ? › Inter- dum vero humanæ naturæ infirmitatem præten- dens, non incongruam petebat veniam dicens : ‹ Memento quod pulvis sumus *. › V. 38. Date, et dabitur vobis. Affinem veluti prædictis benignitatibus sermonem intulit eleemosynæ. Optima enim res est ac Deo gratissima, et sanctas animas apprimne decens. • Estote enim, inquit, misericordes, siculi Pater vester est. › Quod autem divitiore manu accepturi remunerationem simus a Deo, qui diligentibus de abundanter omnia largitur, ipse testatur dicens : ‹ Mensuram bonam et confertam et coagitatam et sn- pereffluentem dabunt in sinum vestrum. › Videtur tamen priori quodammodo contradicere alterum. Nam si superefluentem mercedem accipiemus, qui fieri poterit ut qua mensura mensi fuerimus remetiatur nobis ? libi paritas potius, quam redun- dantia dandæ nobis mercedis significari videtur. Quid ergo dicimus? Omui nos difficultate expodiet sapientissimus Paulus, quæstionis solutionem præ- bens. Ait enim : ‹ Qui parce seminat, id est mo- dice contractaque manu, parce et melet : qui au- tem in benedictionibus seminat, in benedictionibus c r. 119) C D Rom. 11, 1. * Jacob. iv, 11. ? Psal. cxxis, 5. * Psal. cil, 14. 8. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP.
PG 72:601Ἔοικε γὰρ ἐν τούτοις ἰσότης μᾶλλον οὐ πλεονασμὸς εἶναί τις τῆς δοθησομένης ἡμῖν ἀμοιβῆς. Τί οὖν ἄρα φαμέν; Ἀπαλλάξει πραγμάτων ἡμᾶς ὁ σοφώτατος Παῦλος, τῶν ζητουμένων τὴν λύσιν ἐπενεγκών· ἔφη γὰρ, ὅτι «Ὁ σπείρων φειδομένως, ἀντὶ τοῦ, συμμέτρως καὶ συνεσταλμένῃ χειρὶ, φειδομένως καὶ θερίσει· καὶ ὁ σπείρων ἐπ’ εὐλογίαις, ἐπ’ εὐλογίαις καὶ θερίσει·» τουτέστι, εἰ δέ τις μὴ ἔχοι, οὐχ ἥμαρτε τοῦτο μὴ δρῶν· καθ’ ὃ γὰρ ἂν ἔχοι, εὐπρόσδεκτος, οὐ καθ’ ὃ οὐκ ἔχει. Τοῦτο καὶ ὁ διὰ Μωϋσέως ὑπετύπου νόμος· προσεκόμιζον γὰρ εἰς θυσίαν τῷ Θεῷ, τὸ κατὰ χεῖρά τε καὶ ἰσχὺν, ἕκαστος τῶν ὑπὸ τὸν νόμον· οἱ μὲν μόσχους, οἱ δὲ κριοὺς, ἢ ἀμνοὺς, ἢ τρυγόνας, ἢ περιστερὰς, ἢ σεμίδαλιν ἐλαιοβρεχῆ. Πλὴν ὁ καὶ τοῦτο προσάγων τὸ οὕτω μικρὸν καὶ εὐπόριστον, διὰ τὸ μόσχον μὴ ἔχειν, ἴσος ἦν ἐκείνῳ κατὰ πρόθεσιν. «Εἶπε δὲ παραβολὴν αὐτοῖς.» (α φ. 111, β φ. 67 β) Ἀναγκαιοτάτην ταύτην τῶν εἰρημένων προσέθηκε τὴν παραβολήν. Ἔμελλον ἔσεσθαι μυσταγωγοὶ καὶ διδάσκαλοι τῆς ὑπ’ οὐρανὸν οἱ μακάριοι μαθηταί·
COMMENT. IN LUCAM. ρίσει· καὶ ὁ σπείρων ἐπ᾿ εὐλογίαις, ἐπ᾿ εὐλογίαις καὶ θερίσει· ν τουτέστι, εἰ δέ τις μὴ ἔχοι, οὐχ ἥμαρτε τοῦτο μὴ ὁρῶν· καθ᾿ ὃ γὰρ ἂν ἔχοι, εὐπρόσδεκτος, οὐ καθ' οὐκ ἔχει. Τοῦτο καὶ ὁ διὰ Μωϋσέως ὑπο ετύπου νόμος· προσεκόμιζον γὰρ εἰς θυσίαν τῷ Θεῷ, τὸ κατὰ χεῖρά τε καὶ ἰσχύν, ἕκαστος τῶν ὑπὸ τὸν νό μον· οἱ μὲν μόσχους, οἱ δὲ κριούς, ἢ ἀμνούς, ἢ τρυ- γόνας, ἢ περιστεράς, ἢ σεμίδαλιν ἐλαιοβρεχη. Πλήν ὁ καὶ τοῦτο προσάγων τὸ οὕτω μικρὸν καὶ εὐπόρι- στον, διὰ τὸ μόσχον μὴ ἔχειν, ἴσος ἦν ἐκείνῳ κατὰ πρόθεσιν. Εἶπε δὲ παραβολὴν αὐτοῖς. (Α Γ. 111, Β Ι. ᾿Αναγκαιοτάτην ταύτην τῶν εἰρημένων προσέθηκε την παραβολήν. Εμελλον ἔσε- σθαι μυσταγωγοί και διδάσκαλοι τῆς ὑπ᾽ οὐρανὸν οἱ μακάριοι μαθηταί· ἔδει τοίνυν αὐτοὺς ἀρτίως ἔχον- τας εἰς εὐσέβειαν ἀναφαίνεσθαι τῶν ἁπάντων, ἐχρῆν εἰδέναι τῆς εὐαγγελικῆς πολιτείας τὴν ὁδὸν, καὶ τεχνίτας είναι πρὸς πᾶν ἔργον ἀγαθὸν, καὶ τὸν ἀκριβῆ καὶ σωτήριον καὶ ἀποξεσμένον εἰς ἀλήθειαν ἐνιέναι λόγον τοῖς πεπαιδευμένοις· ὡς ήδη προαναβλέψαν τας, καὶ τῷ θείῳ φωτὶ καταλαμπομένην τὴν διάνοιαν ἔχοντας· ἵνα μὴ τυφλοί τυφλῶν εἶεν ὁδηγοί· οὐ γὰρ οἱ ἐν σκότῳ τῆς ἁγνωσίας ἐνισχημένοι, τοὺς τὰ ὅμοια νοσοῦντας, εἰς τὴν τῆς ἀληθείας ἐπίγνωσιν ὁδηγή σειεν· εἰ γὰρ τοῦτο βουληθεῖεν, εἰς τὸν βόθρον τῶν παθῶν ἀμφότεροι ἐγκυλισθήσονται. Εἶτα τὸ φιλό κόμπον πάθος τῆς ἀλαζονείας τῶν πολλῶν ἀναιρῶν, ἵνα μὴ τῶν διδασκόντων φιλονικοῖεν ὑπερβαίνειν τις μὴν, ἐπήγαγεν· . Οὐκ ἔστι μαθητής ὑπὲρ τὸν διδά- σκαλον αὐτοῦ. » Κἂν εἰ γένοιτο προελθεῖν εἰς τοῦτό τινας ὥστε καὶ ἰσάμιλλον τοῖς παιδεύουσι κατακτή- σασθαι τὴν ἀρετὴν, εἰς τῶν διδασκόντων στήσονται μέτρον, κἀκείνων ἔσονται μιμηταί· καὶ πιστώσει πάλιν ὁ Παῦλος, λέγων· ο Μιμηταί μου γίνεσθε, και θὼς κἀγὼ Χριστοῦ. » Τοῦ τοίνυν διδασκάλου μήπω κρίνοντος, τί κρίνεις αὐτός; Οὐ γὰρ ἦλθε κρῖναι τὸν κόσμον, ἀλλ' ἐλεῆσαι. (Α ( 111) Κατὰ δέ γε την προτέραν διάνοιαν, Εἰ ἐγώ, φησίν, οὐ κρίνω, μηδὲ σὺ ὁ μαθητής· εἰ δὲ καὶ μείζοσιν ἐνέχῃ ἐφ᾽ οἷς ἔτε ρον κρίνεις, πῶς οὐκ ἂν αἰσχυνθείης εἰς αἴσθησιν ἐλθών; Τοῦτο διὰ παραβολῆς ἑτέρας ὁ Κύριος παρίστη λέγων· - Τί δὲ βλέπεις τὸ κάρφος τὸ ἐν ὀφθαλμῷ τοῦ ἀδελφοῦ σου ; (Α Γ. 111, Β. Γ. 68, Ἐξ ἀναγκαίων ἡμᾶς ἀναπείθει συλλογισμῶν, ἀποσχέσθαι μὲν τοῦ βούλε- σθαι κρίνειν ἑτέρους, τὰς ἑαυτῶν δὲ μᾶλλον καρδίας περιεργάζεσθαι καὶ τῶν ἐνόντων αὐταῖς παθῶν ἀπαλ- λάττεσθαι ζητεῖν, αἰτοῦντας τοῦτο παρὰ Θεοῦ· αὐτ τὸς γάρ ἐστιν ὁ ἰώμενος τοὺς συντετριμμένους τὴν καρδίαν, καὶ ψυχικῶν ἡμᾶς νοσημάτων ἐλευθερών. Τί γὰρ εἰ νοσῶν αὐτὸς τὰ ἔτι μείζω καὶ χαλεπώτερα τῶν ὄντων ἐν ἑτέροις, ἀφεὶς τὰ κατὰ σαυτὸν, ἐκείνοις ἐπιτιμῇς; Οὐκοῦν ἅπασι μὲν τοῖς ἐθέλουσιν εὐσε δεῖν, ἀναγκαία εἰς ὄνησιν ἡ ἐντολή, μάλιστα δὲ τοῖς τὸ διδάσκειν ἑτέρους εγκεχειρισμένοις. Εἰ μὲν εἶεν ! || A quoque melet '. . ld est, si quis non habuerit, b) Cf 119) Cor. ix, 6. Cor. 31, 1. B c C non peccat dum dare omittit: nam quatenus quis- que habet, gratus fiet, non quatenus non habet. Hoc in Moysis quoque lege præfigurabatur. Affere- baut enim ad sacrificandumn Deo, pro copia et vi- ribus, quicunque sub legis potestate erant, alij vitulos, alii hædos, aut agnos, aut turtures, aut columbas, aut similam oleo conditam. Verunta- men is etiam qui tam exigua et parabilia addu- cebat, quia vitulum non haberet, par diviti erat, quod attinet ad mentis propositum. V. 39. Dicebat autem illis similitudinem. Necessario in primis hanc adjecit dictis similitu- dinem. Futuri enim erant initiatores atque magi- stri terrarum orbis beati discipuli. Oportebat igitur valde eruditos in religionis negotio videri præ omnibus: opus erat scire evangelicæ vitæ viam, ad omne opus bonum peritos artifices esse, accura- tam ac salutarem et ad veritatis regulas exactam alumnis doctrinam tradere; ceu qui jampridem oculos veritati intendissent, divinoque lumine il- lustratam mentem haberent, ne cæci cæcorum du- ces fierent. Non enim qui tenebris inscitiæ tenen- tur, iis qui pari calamitate urgentur, ad veritatis cognitionem ducatum præstabunt. Nam si hue forte velint, in passionum foveam ambo devolven- tur. Deinde jactantiæ pervulgatum morbum peri- mens, ne aliquando vellent magistrorum superare honorem, addidit: . Non est discipulus supra ma- gistrum. Quod si forte etiam adeo nonnulli pro- ficerent, ut parem antecessoribus virtutem disci- puli consequerentur, tunc eos intra fines mole- stiæ magistrorum perstare debere, atque horum esse imitatores. Quam rem item testabitur Paulus dicens: Imitatores mei estote, sicut et ego Christi . » Cum ergo magister nondum judicet, cur tu judiciam fers? Non enim venit ut judicet muni- Secundum praedic- dum, sed ut misereatur. tum sensum, si ego, inquit, nou judico, ne tu qui- dem id agas, discipulus cum sis. Quod si etiain magis reus es, quam ille de quo judicas, quomodo id sentiens non erubescis? Hoc alia similitudine demonstravit Dominus dicens : - V. 41. Cur autem vides festucam in oculo fra- D tris tui? Evidentibus syllogismis persuadet nobis, ut ju- dicando de aliis abstineamus, ipsa potius corda nostra examinemus et hærentes illis passiones ex- pellere studeamus, implorato divino auxilio. Ipse enim contritos corde sanat, et animæ nos morbis liberat. Cur enim, si tu magis graviusque aliis laboras, omissis peccatis tuis, illos objurgas ? Ergo omnibus piis esse volentibus necessario prodest hoc mandatum, præcipue vero iis qui aliorum eru- diendorum munus susceperunt. Si enim boni so- lertesque erunt, evangelicæ velut vitæ ima- ginem semetipsos exhibentes, utique illos qui
ἔδει τοίνυν αὐτοὺς ἀρτίως ἔχοντας εἰς εὐσέβειαν ἀναφαίνεσθαι τῶν ἁπάντων, ἐχρῆν εἰδέναι τῆς εὐαγγελικῆς πολιτείας τὴν ὁδὸν, καὶ τεχνίτας εἶναι πρὸς πᾶν ἔργον ἀγαθὸν, καὶ τὸν ἀκριβῆ καὶ σωτήριον καὶ ἀποξεσμένον εἰς ἀλήθειαν ἐνιέναι λόγον τοῖς πεπαιδευμένοις· ὡς ἤδη προαναβλέψαντας, καὶ τῷ θείῳ φωτὶ καταλαμπομένην τὴν διάνοιαν ἔχοντας· ἵνα μὴ τυφλοὶ τυφλῶν εἶεν ὁδηγοί· οὐ γὰρ οἱ ἐν σκότῳ τῆς ἀγνωσίας ἐνισχημένοι, τοὺς τὰ ὅμοια νοσοῦντας, εἰς τὴν τῆς ἀληθείας ἐπίγνωσιν ὁδηγήσειεν· εἰ γὰρ τοῦτο βουληθεῖεν, εἰς τὸν βόθρον τῶν παθῶν ἀμφότεροι ἐγκυλισθήσονται. Εἶτα τὸ φιλόκομπον πάθος τῆς ἀλαζονείας τῶν πολλῶν ἀναιρῶν, ἵνα μὴ τῶν διδασκόντων φιλονικοῖεν ὑπερβαίνειν τιμὴν, ἐπήγαγεν· «Οὐκ ἔστι μαθητὴς ὑπὲρ τὸν διδάσκαλον αὐτοῦ.» Κἂν εἰ γένοιτο προελθεῖν εἰς τοῦτό τινας ὥστε καὶ ἰσάμιλλον τοῖς παιδεύουσι κατακτήσασθαι τὴν ἀρετὴν, εἰς τῶν διδασκόντων στήσονται μέτρον, κἀκείνων ἔσονται μιμηταί· καὶ πιστώσει πάλιν ὁ Παῦλος, λέγων· «Μιμηταί μου γίνεσθε, καθὼς κἀγὼ Χριστοῦ.» Τοῦ τοίνυν διδασκάλου μήπω κρίνοντος, τί κρίνεις αὐτός; Οὐ γὰρ ἦλθε κρῖναι τὸν κόσμον, ἀλλ’ ἐλεῆσαι.(α φ.
COMMENT. IN LUCAM. ρίσει· καὶ ὁ σπείρων ἐπ᾿ εὐλογίαις, ἐπ᾿ εὐλογίαις καὶ θερίσει· ν τουτέστι, εἰ δέ τις μὴ ἔχοι, οὐχ ἥμαρτε τοῦτο μὴ ὁρῶν· καθ᾿ ὃ γὰρ ἂν ἔχοι, εὐπρόσδεκτος, οὐ καθ' οὐκ ἔχει. Τοῦτο καὶ ὁ διὰ Μωϋσέως ὑπο ετύπου νόμος· προσεκόμιζον γὰρ εἰς θυσίαν τῷ Θεῷ, τὸ κατὰ χεῖρά τε καὶ ἰσχύν, ἕκαστος τῶν ὑπὸ τὸν νό μον· οἱ μὲν μόσχους, οἱ δὲ κριούς, ἢ ἀμνούς, ἢ τρυ- γόνας, ἢ περιστεράς, ἢ σεμίδαλιν ἐλαιοβρεχη. Πλήν ὁ καὶ τοῦτο προσάγων τὸ οὕτω μικρὸν καὶ εὐπόρι- στον, διὰ τὸ μόσχον μὴ ἔχειν, ἴσος ἦν ἐκείνῳ κατὰ πρόθεσιν. Εἶπε δὲ παραβολὴν αὐτοῖς. (Α Γ. 111, Β Ι. ᾿Αναγκαιοτάτην ταύτην τῶν εἰρημένων προσέθηκε την παραβολήν. Εμελλον ἔσε- σθαι μυσταγωγοί και διδάσκαλοι τῆς ὑπ᾽ οὐρανὸν οἱ μακάριοι μαθηταί· ἔδει τοίνυν αὐτοὺς ἀρτίως ἔχον- τας εἰς εὐσέβειαν ἀναφαίνεσθαι τῶν ἁπάντων, ἐχρῆν εἰδέναι τῆς εὐαγγελικῆς πολιτείας τὴν ὁδὸν, καὶ τεχνίτας είναι πρὸς πᾶν ἔργον ἀγαθὸν, καὶ τὸν ἀκριβῆ καὶ σωτήριον καὶ ἀποξεσμένον εἰς ἀλήθειαν ἐνιέναι λόγον τοῖς πεπαιδευμένοις· ὡς ήδη προαναβλέψαν τας, καὶ τῷ θείῳ φωτὶ καταλαμπομένην τὴν διάνοιαν ἔχοντας· ἵνα μὴ τυφλοί τυφλῶν εἶεν ὁδηγοί· οὐ γὰρ οἱ ἐν σκότῳ τῆς ἁγνωσίας ἐνισχημένοι, τοὺς τὰ ὅμοια νοσοῦντας, εἰς τὴν τῆς ἀληθείας ἐπίγνωσιν ὁδηγή σειεν· εἰ γὰρ τοῦτο βουληθεῖεν, εἰς τὸν βόθρον τῶν παθῶν ἀμφότεροι ἐγκυλισθήσονται. Εἶτα τὸ φιλό κόμπον πάθος τῆς ἀλαζονείας τῶν πολλῶν ἀναιρῶν, ἵνα μὴ τῶν διδασκόντων φιλονικοῖεν ὑπερβαίνειν τις μὴν, ἐπήγαγεν· . Οὐκ ἔστι μαθητής ὑπὲρ τὸν διδά- σκαλον αὐτοῦ. » Κἂν εἰ γένοιτο προελθεῖν εἰς τοῦτό τινας ὥστε καὶ ἰσάμιλλον τοῖς παιδεύουσι κατακτή- σασθαι τὴν ἀρετὴν, εἰς τῶν διδασκόντων στήσονται μέτρον, κἀκείνων ἔσονται μιμηταί· καὶ πιστώσει πάλιν ὁ Παῦλος, λέγων· ο Μιμηταί μου γίνεσθε, και θὼς κἀγὼ Χριστοῦ. » Τοῦ τοίνυν διδασκάλου μήπω κρίνοντος, τί κρίνεις αὐτός; Οὐ γὰρ ἦλθε κρῖναι τὸν κόσμον, ἀλλ' ἐλεῆσαι. (Α ( 111) Κατὰ δέ γε την προτέραν διάνοιαν, Εἰ ἐγώ, φησίν, οὐ κρίνω, μηδὲ σὺ ὁ μαθητής· εἰ δὲ καὶ μείζοσιν ἐνέχῃ ἐφ᾽ οἷς ἔτε ρον κρίνεις, πῶς οὐκ ἂν αἰσχυνθείης εἰς αἴσθησιν ἐλθών; Τοῦτο διὰ παραβολῆς ἑτέρας ὁ Κύριος παρίστη λέγων· - Τί δὲ βλέπεις τὸ κάρφος τὸ ἐν ὀφθαλμῷ τοῦ ἀδελφοῦ σου ; (Α Γ. 111, Β. Γ. 68, Ἐξ ἀναγκαίων ἡμᾶς ἀναπείθει συλλογισμῶν, ἀποσχέσθαι μὲν τοῦ βούλε- σθαι κρίνειν ἑτέρους, τὰς ἑαυτῶν δὲ μᾶλλον καρδίας περιεργάζεσθαι καὶ τῶν ἐνόντων αὐταῖς παθῶν ἀπαλ- λάττεσθαι ζητεῖν, αἰτοῦντας τοῦτο παρὰ Θεοῦ· αὐτ τὸς γάρ ἐστιν ὁ ἰώμενος τοὺς συντετριμμένους τὴν καρδίαν, καὶ ψυχικῶν ἡμᾶς νοσημάτων ἐλευθερών. Τί γὰρ εἰ νοσῶν αὐτὸς τὰ ἔτι μείζω καὶ χαλεπώτερα τῶν ὄντων ἐν ἑτέροις, ἀφεὶς τὰ κατὰ σαυτὸν, ἐκείνοις ἐπιτιμῇς; Οὐκοῦν ἅπασι μὲν τοῖς ἐθέλουσιν εὐσε δεῖν, ἀναγκαία εἰς ὄνησιν ἡ ἐντολή, μάλιστα δὲ τοῖς τὸ διδάσκειν ἑτέρους εγκεχειρισμένοις. Εἰ μὲν εἶεν ! || A quoque melet '. . ld est, si quis non habuerit, b) Cf 119) Cor. ix, 6. Cor. 31, 1. B c C non peccat dum dare omittit: nam quatenus quis- que habet, gratus fiet, non quatenus non habet. Hoc in Moysis quoque lege præfigurabatur. Affere- baut enim ad sacrificandumn Deo, pro copia et vi- ribus, quicunque sub legis potestate erant, alij vitulos, alii hædos, aut agnos, aut turtures, aut columbas, aut similam oleo conditam. Verunta- men is etiam qui tam exigua et parabilia addu- cebat, quia vitulum non haberet, par diviti erat, quod attinet ad mentis propositum. V. 39. Dicebat autem illis similitudinem. Necessario in primis hanc adjecit dictis similitu- dinem. Futuri enim erant initiatores atque magi- stri terrarum orbis beati discipuli. Oportebat igitur valde eruditos in religionis negotio videri præ omnibus: opus erat scire evangelicæ vitæ viam, ad omne opus bonum peritos artifices esse, accura- tam ac salutarem et ad veritatis regulas exactam alumnis doctrinam tradere; ceu qui jampridem oculos veritati intendissent, divinoque lumine il- lustratam mentem haberent, ne cæci cæcorum du- ces fierent. Non enim qui tenebris inscitiæ tenen- tur, iis qui pari calamitate urgentur, ad veritatis cognitionem ducatum præstabunt. Nam si hue forte velint, in passionum foveam ambo devolven- tur. Deinde jactantiæ pervulgatum morbum peri- mens, ne aliquando vellent magistrorum superare honorem, addidit: . Non est discipulus supra ma- gistrum. Quod si forte etiam adeo nonnulli pro- ficerent, ut parem antecessoribus virtutem disci- puli consequerentur, tunc eos intra fines mole- stiæ magistrorum perstare debere, atque horum esse imitatores. Quam rem item testabitur Paulus dicens: Imitatores mei estote, sicut et ego Christi . » Cum ergo magister nondum judicet, cur tu judiciam fers? Non enim venit ut judicet muni- Secundum praedic- dum, sed ut misereatur. tum sensum, si ego, inquit, nou judico, ne tu qui- dem id agas, discipulus cum sis. Quod si etiain magis reus es, quam ille de quo judicas, quomodo id sentiens non erubescis? Hoc alia similitudine demonstravit Dominus dicens : - V. 41. Cur autem vides festucam in oculo fra- D tris tui? Evidentibus syllogismis persuadet nobis, ut ju- dicando de aliis abstineamus, ipsa potius corda nostra examinemus et hærentes illis passiones ex- pellere studeamus, implorato divino auxilio. Ipse enim contritos corde sanat, et animæ nos morbis liberat. Cur enim, si tu magis graviusque aliis laboras, omissis peccatis tuis, illos objurgas ? Ergo omnibus piis esse volentibus necessario prodest hoc mandatum, præcipue vero iis qui aliorum eru- diendorum munus susceperunt. Si enim boni so- lertesque erunt, evangelicæ velut vitæ ima- ginem semetipsos exhibentes, utique illos qui
PG 72:603111) Κατὰ δέ γε τὴν προτέραν διάνοιαν, Εἰ ἐγὼ, φησὶν, οὐ κρίνω, μηδὲ σὺ ὁ μαθητής· εἰ δὲ καὶ μείζοσιν ἐνέχῃ ἐφ’ οἷς ἕτερον κρίνεις, πῶς οὐκ ἂν αἰσχυνθείης εἰς αἴσθησιν ἐλθών; Τοῦτο διὰ παραβολῆς ἑτέρας ὁ Κύριος παρίστη λέγων· «Τί δὲ βλέπεις τὸ κάρφος τὸ ἐν ὀφθαλμῷ τοῦ ἀδελφοῦ σου; (α φ. 111, β φ. 68, ξ φ 119) Ἐξ ἀναγκαίων ἡμᾶς ἀναπείθει συλλογισμῶν, ἀποσχέσθαι μὲν τοῦ βούλεσθαι κρίνειν ἑτέρους, τὰς ἑαυτῶν δὲ μᾶλλον καρδίας περιεργάζεσθαι καὶ τῶν ἐνόντων αὐταῖς παθῶν ἀπαλλάττεσθαι ζητεῖν, αἰτοῦντας τοῦτο παρὰ Θεοῦ· αὐτὸς γάρ ἐστιν ὁ ἰώμενος τοὺς συντετριμμένους τὴν καρδίαν, καὶ ψυχικῶν ἡμᾶς νοσημάτων ἐλευθερῶν. Τί γὰρ εἰ νοσῶν αὐτὸς τὰ ἔτι μείζω καὶ χαλεπώτερα τῶν ὄντων ἐν ἑτέροις, ἀφεὶς τὰ κατὰ σαυτὸν, ἐκείνοις ἐπιτιμᾷς; Οὐκοῦν ἅπασι μὲν τοῖς ἐθέλουσιν εὐσεβεῖν, ἀναγκαία εἰς ὄνησιν ἡ ἐντολὴ, μάλιστα δὲ τοῖς τὸ διδάσκειν ἑτέρους ἐγκεχειρισμένοις. Εἰ μὲν εἶεν ἀγαθοὶ καὶ νηφάλιοι, καθάπερ εἰκόνα ζωῆς εὐαγγελικῆς τὰ καθ’ ἑαυτοὺς ἐνστήσαντες, τοῖς μὴ τὰ ἴσα δρᾷν ἑλομένοις εὐπροσώπως ἐπιτιμήσουσι, ὡς μὴ τοὺς ἐνούσης αὐτοῖς ἐπιεικείας ἀναμάξαντας τρόπους·
ἀγαθοὶ καὶ νηφάλιοι, καθάπερ εἰκόνα ζωής εὐαγγε λικῆς τὰ καθ' ἑαυτοὺς ἐνστήσαντες, τοῖ; μὴ τὰ ἴσα δρᾷν ἑλομένοις εὐπροσώπως ἐπιτιμήσουσι, ὡς μὴ τοὺς ἐνούσης αὐτοῖς ἐπιεικείας αναμάξαντας τρό πους· εἰ δὲ ῥᾴθυμοί τινες εἶεν, καὶ ταῖς εἰς τὸ φαῦ λον ἡδοναῖς εὐάλωτοι, πῶς ἂν ἑτέροις τὰ ἴσα νοσού σιν ἐπιτιμήσειαν ; Διὰ τοῦτο σοφῶς οἱ μακάριοι μας θηταὶ γεγράφασί τε καὶ λέγουσι· · Μὴ πολλοὶ διδά σκαλοι γίνεσθε, ἀδελφοί μου, εἰδότες ὡς μείζον κρίμα ληψόμεθα, ο ὡς ἔφη Χριστὸς, ὁ τῶν στεφάνων διανο μεὺς καὶ τοῖς πλημμελοῦσε τὰς δίκας ἐπάγων· . Ος ἂν ποιήσῃ καὶ διδάξῃ, οὗτος μέγας κληθήσεται ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν· ν ὁ δὲ μὴ ποιήσας καὶ δια δάξας, ἐλάχιστος· ἐπεὶ πῶς ὁ πολλαῖς καὶ μεγάλαις ἔσθ' ὅτε καταπνιγόμενος ἁμαρτίαις κατακρίνεις τὸν ὀλίγοις ἔνοχον πταίσμασι; Πῶς ἐρεῖς τῷ ἀδελφῷ σου· ι "Αφες ἀναβάλω τὸ κάρφος ἐκ τοῦ ὀφθαλμοῦ σου, αὐτὸς τὴν δικὸν ἔχων ἐν σεαυτῷ, » ὁ μεγάλαις ἁμαρτίαις ἔνοχος ; τοῦτο γὰρ ἡ δοκός σημαίνει. Πῶς κατακρίνεις τὸν ὀλίγα παντελῶς ἢ καὶ ἔσθ' ὅτε μηδὲν ἡμαρτηκότα ; Εκβαλε πρῶτον τὴν δοκὺν ἐκ τοῦ ὀφθαλμοῦ σου. - (Α Γ. 111) Τουτέστι, σαυτὸν ἐπίδειξον καθαρὸν τῶν μεγάλων ἁμαρτημάτων, καὶ τότε σύμβουλος ἔσῃ την πταίοντι μικρά. Οὐκοῦν ἑαυτῷ μὲν ἔσται διδάσκαλος ὁ σοφὸς, ἕτερον δὲ οὐ κατακρινεί. Τοῦτο γὰρ καὶ ὁ νόμος ὁ διὰ Μωϋσέως παραγγέλλει, λέγων· . Πρόσ εχε, φησί, σεαυτῷ, οὐχ ἑτέρῳ· ο τὸ δέ, «Πρόσεχε, ο ἀντὶ τοῦ, Περιβλέπου τὰ κατὰ σαυτόν.— (Α 1. 5) Αλλ', ὦ Δέσποτα, φαίη ἂν, οἶμαι, τίς, πῶς ἄρα δια γνωσόμεθα τὸν ἔχοντα μὲν ἐν ὀφθαλμῷ τὴν δοκὸν, ἐπισ πλήττοντα δὲ τοῖς κάρφον ἔχουσι καὶ ἀσθενοῦσιν ἐκ μέρους; Χαλεπὸν οὐδὲν ἐν τούτῳ, φησί πρόκειται γὰρ τοῖς ἐθέλουσιν εὐκόλως ἰδεῖν. (Β Γ. 63) Οὐκ οὖν ὁ ἑκάστου βίος τῶν αὐτοῦ τρόπων ἔσται παρα δεικτικός· οὐ γὰρ τοῖς ἔξωθεν ὡραϊσμοῖς, καὶ πετ πλασμέναις ἐπιεικείαις τὸ τῆς ἀληθοῦς εὐζωίας χαρακτηρίζεται κάλλος, ἀλλ' ἐξ ὧν ἂν ἐργάσαιτό τις. Τοῦτο πάλιν ἔφη που ὁ Χριστός· • Προσέχετε ἀπὸ τῶν ἐρχομένων πρὸς ὑμᾶς ἐν ἐνδύμασι προβάτων, ἔσωθεν δέ εἰσι λύκοι άρπαγες. » Ἰδοὺ δή πάλιν οὐχ ἐκ τῶν ἐνδυμάτων, ἀλλ' ἐξ ὧν εἰσι κατὰ ἀλήθειαν οἱ πρὸς ἡμᾶς ἐρχόμενοι, διαγινώσκεσθαι δεῖν αὐτούς επιτάττει Χριστός· « ᾿Απὸ γὰρ τοῦ καρποῦ, φησί, τὸ δένδρον γινώσκεται. ο Ωσπερ ἐστὶν ἀμαθὲς τὸ ἐν ἀκάνθαις ζητεῖν τὰ τῶν ὡρίμων ἐξαίρετα, σταφυλήν τέ φημι καὶ σύκον σύκα], οὕτω κατα- γέλαστον ἐννοεῖν ἐν ὑποκριταῖς καὶ βεβήλοις εὑρεῖν δύνασθαί τι τῶν τεθαυμασμένων, ήγουν ἀρετῆς εὐ γένειαν· τούτους καὶ τριβόλους καὶ βάτους φαίη τις ἄν. Παρὰ τοῖς τοιούτοις γλυκὺ μὲν οὐδέν, πικρὰ δὲ πάντα καὶ δυσγενῆ· οὐ γὰρ ἐν ἀκάνθαις φύεται σύν κον, οὐδὲ ἐν βάτῳ τίκτεται σταφυλή· οὐκοῦν οὐκ ἀπέ γε τῶν σχημάτων, ἀλλ' ἐξ αὐτῶν τῶν ἑκάστῳ βα- βιωμένων, διαγνωστέον τὸν διδάσκαλον. Εἴρηται ταύτα S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. pariter se gerere nolunt, confidenter objurgabunt, A ceu qui bærentis doctoribus suis pictatis non ex- primant mores. Sin vero ignavi fuerint, pravisque voluptatibus obnoxii, quo pacto cæteros secum pariter agrotantes increpabunt ? Propterea sapien- ter beati discipuli ita in suis scriptis aiunt : « No- lite plures magistri fieri, fratres mei, scientes quod > ut dixit Christus majus judicium sumemus præmiorum distributor, et peccantibus poenas im- ponens : • Qui fecerit et docuerit, hic magnus vo- cabitur in regno cœlorum"; > secus qui minime fa- ciens, nihilominus docuerit, minimus erit. Sane, quomodo tu multis magnisque suffocatus peccatis, pancarum culparum reum damnas? Quomodo di- ces fratri tuo : « Sine ejiciam ex oculo tuo festu- cam, cum ipse trabem in tuo habeas '',, qui nempe magnis peccatis gravaris ? il enim trabs significat. Quomodo, inquam, eum condemnas qui exigua prorsus, et aliquando nihil peccavit ? - V. 42. Ejice primum trabem de oculo tuo. B Hoc est, teipsum magnis peccatis purum præ- beto; tum denique consilium dabis ei qui levia peccavit. Itaque ipse sibi magister erit qui sapit, non alium condemnabit. Hoc etiam Mosaica lex præcipit cum ail : • Attende tibi, non alii 1. Altende autem dicitur, pro, quæ tua sunt observa. - Sed, o Domine, dicet ut reor aliquis, quomodo C dignoscemus habentem in oculo trabem, et in- crepantem simul eos qui festucam habent, ac le- viter infirmantur ? Nulla, inquit, rei hujus difficul- tas: potest enim quilibet pro suo libito cognoscere. Etenim uniuscujusque vita mores proprios lucu- lenter ostendit. Quippe band externa venustate, neque simulata pietate, bonæ reapse vitæ pulchri- tudo exprimitur, sed ex iis potius que quisque facit operibus. Hoc item alicubi dixit Christus: • Cavete ab iis qui veniunt ad vos in vestimentis ovium, intrinsecus autem sunt lupi rapaces En itaque quod non ex vestitu, sed ex rei ve- ritate cognoscendos esse eos qui ad nos acce- dunt, pracipit Christus. Etenim . Ex fructu, in- qut, arbor cognoscitur. » Sicuti stulte quis de spi- D nis maturos eximiosque fructus requiret, uvam dico et ficus, ita, speratur ridicule egregium aliquid in- venire, id est virtutis nobilitatem, in hypocritis et impuris. Hos potius appellare decet tribulos atque rubos. Apud hos dulce nihil, sed amara omnia ac spuria. Non enim de spinis germinat ficus, neque de rubo paritur uva. Ergo non de externa specie, sed de acta ab unoquoque vita dignoscendus ma- gister est. Dicta sunt hæc etiam in quinto Matthæi capitulo s. Sed tamen ibi agebatur de deceptoribus, hic autem de mundis aliosque mundantibus el de Jacob. III, 1. Vulg. vi. [ilius cod. ss Matth. v, Matth. vii, 5. Deut. viii, 2. Digitized by Matth. vit, 45. Google • Ed.
εἰ δὲ ῥᾴθυμοί τινες εἶεν, καὶ ταῖς εἰς τὸ φαῦλον ἡδοναῖς εὐάλωτοι, πῶς ἂν ἑτέροις τὰ ἴσα νοσοῦσιν ἐπιτιμήσειαν; Διὰ τοῦτο σοφῶς οἱ μακάριοι μαθηταὶ γεγράφασί τε καὶ λέγουσι· «Μὴ πολλοὶ διδάσκαλοι γίνεσθε, ἀδελφοί μου, εἰδότες ὡς μεῖζον κρῖμα ληψόμεθα,» ὡς ἔφη Χριστὸς, ὁ τῶν στεφάνων διανομεὺς καὶ τοῖς πλημμελοῦσι τὰς δίκας ἐπάγων· «Ὃς ἂν ποιήσῃ καὶ διδάξῃ, οὗτος μέγας κληθήσεται ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν·» ὁ δὲ μὴ ποιήσας καὶ διδάξας, ἐλάχιστος· ἐπεὶ πῶς ὁ πολλαῖς καὶ μεγάλαις ἔσθ’ ὅτε καταπνιγόμενος ἁμαρτίαις κατακρίνεις τὸν ὀλίγοις ἔνοχον πταίσμασι; Πῶς ἐρεῖς τῷ ἀδελφῷ σου· «Ἄφες ἀναβάλω τὸ κάρφος ἐκ τοῦ ὀφθαλμοῦ σου, αὐτὸς τὴν δοκὸν ἔχων ἐν σεαυτῷ,» ὁ μεγάλαις ἁμαρτίαις ἔνοχος; τοῦτο γὰρ ἡ δοκὸς σημαίνει. Πῶς κατακρίνεις τὸν ὀλίγα παντελῶς ἢ καὶ ἔσθ’ ὅτε μηδὲν ἡμαρτηκότα; «Ἔκβαλε πρῶτον τὴν δοκὸν ἐκ τοῦ ὀφθαλμοῦ σου.» (α φ. 111) Τουτέστι, σαυτὸν ἐπίδειξον καθαρὸν τῶν μεγάλων ἁμαρτημάτων, καὶ τότε σύμβουλος ἔσῃ τῷ πταίοντι μικρά. Οὐκοῦν ἑαυτῷ μὲν ἔσται διδάσκαλος ὁ σοφὸς, ἕτερον δὲ οὐ κατακρινεῖ. Τοῦτο γὰρ καὶ ὁ νόμος ὁ διὰ Μωϋσέως παραγγέλλει, λέγων·
ἀγαθοὶ καὶ νηφάλιοι, καθάπερ εἰκόνα ζωής εὐαγγε λικῆς τὰ καθ' ἑαυτοὺς ἐνστήσαντες, τοῖ; μὴ τὰ ἴσα δρᾷν ἑλομένοις εὐπροσώπως ἐπιτιμήσουσι, ὡς μὴ τοὺς ἐνούσης αὐτοῖς ἐπιεικείας αναμάξαντας τρό πους· εἰ δὲ ῥᾴθυμοί τινες εἶεν, καὶ ταῖς εἰς τὸ φαῦ λον ἡδοναῖς εὐάλωτοι, πῶς ἂν ἑτέροις τὰ ἴσα νοσού σιν ἐπιτιμήσειαν ; Διὰ τοῦτο σοφῶς οἱ μακάριοι μας θηταὶ γεγράφασί τε καὶ λέγουσι· · Μὴ πολλοὶ διδά σκαλοι γίνεσθε, ἀδελφοί μου, εἰδότες ὡς μείζον κρίμα ληψόμεθα, ο ὡς ἔφη Χριστὸς, ὁ τῶν στεφάνων διανο μεὺς καὶ τοῖς πλημμελοῦσε τὰς δίκας ἐπάγων· . Ος ἂν ποιήσῃ καὶ διδάξῃ, οὗτος μέγας κληθήσεται ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν· ν ὁ δὲ μὴ ποιήσας καὶ δια δάξας, ἐλάχιστος· ἐπεὶ πῶς ὁ πολλαῖς καὶ μεγάλαις ἔσθ' ὅτε καταπνιγόμενος ἁμαρτίαις κατακρίνεις τὸν ὀλίγοις ἔνοχον πταίσμασι; Πῶς ἐρεῖς τῷ ἀδελφῷ σου· ι "Αφες ἀναβάλω τὸ κάρφος ἐκ τοῦ ὀφθαλμοῦ σου, αὐτὸς τὴν δικὸν ἔχων ἐν σεαυτῷ, » ὁ μεγάλαις ἁμαρτίαις ἔνοχος ; τοῦτο γὰρ ἡ δοκός σημαίνει. Πῶς κατακρίνεις τὸν ὀλίγα παντελῶς ἢ καὶ ἔσθ' ὅτε μηδὲν ἡμαρτηκότα ; Εκβαλε πρῶτον τὴν δοκὺν ἐκ τοῦ ὀφθαλμοῦ σου. - (Α Γ. 111) Τουτέστι, σαυτὸν ἐπίδειξον καθαρὸν τῶν μεγάλων ἁμαρτημάτων, καὶ τότε σύμβουλος ἔσῃ την πταίοντι μικρά. Οὐκοῦν ἑαυτῷ μὲν ἔσται διδάσκαλος ὁ σοφὸς, ἕτερον δὲ οὐ κατακρινεί. Τοῦτο γὰρ καὶ ὁ νόμος ὁ διὰ Μωϋσέως παραγγέλλει, λέγων· . Πρόσ εχε, φησί, σεαυτῷ, οὐχ ἑτέρῳ· ο τὸ δέ, «Πρόσεχε, ο ἀντὶ τοῦ, Περιβλέπου τὰ κατὰ σαυτόν.— (Α 1. 5) Αλλ', ὦ Δέσποτα, φαίη ἂν, οἶμαι, τίς, πῶς ἄρα δια γνωσόμεθα τὸν ἔχοντα μὲν ἐν ὀφθαλμῷ τὴν δοκὸν, ἐπισ πλήττοντα δὲ τοῖς κάρφον ἔχουσι καὶ ἀσθενοῦσιν ἐκ μέρους; Χαλεπὸν οὐδὲν ἐν τούτῳ, φησί πρόκειται γὰρ τοῖς ἐθέλουσιν εὐκόλως ἰδεῖν. (Β Γ. 63) Οὐκ οὖν ὁ ἑκάστου βίος τῶν αὐτοῦ τρόπων ἔσται παρα δεικτικός· οὐ γὰρ τοῖς ἔξωθεν ὡραϊσμοῖς, καὶ πετ πλασμέναις ἐπιεικείαις τὸ τῆς ἀληθοῦς εὐζωίας χαρακτηρίζεται κάλλος, ἀλλ' ἐξ ὧν ἂν ἐργάσαιτό τις. Τοῦτο πάλιν ἔφη που ὁ Χριστός· • Προσέχετε ἀπὸ τῶν ἐρχομένων πρὸς ὑμᾶς ἐν ἐνδύμασι προβάτων, ἔσωθεν δέ εἰσι λύκοι άρπαγες. » Ἰδοὺ δή πάλιν οὐχ ἐκ τῶν ἐνδυμάτων, ἀλλ' ἐξ ὧν εἰσι κατὰ ἀλήθειαν οἱ πρὸς ἡμᾶς ἐρχόμενοι, διαγινώσκεσθαι δεῖν αὐτούς επιτάττει Χριστός· « ᾿Απὸ γὰρ τοῦ καρποῦ, φησί, τὸ δένδρον γινώσκεται. ο Ωσπερ ἐστὶν ἀμαθὲς τὸ ἐν ἀκάνθαις ζητεῖν τὰ τῶν ὡρίμων ἐξαίρετα, σταφυλήν τέ φημι καὶ σύκον σύκα], οὕτω κατα- γέλαστον ἐννοεῖν ἐν ὑποκριταῖς καὶ βεβήλοις εὑρεῖν δύνασθαί τι τῶν τεθαυμασμένων, ήγουν ἀρετῆς εὐ γένειαν· τούτους καὶ τριβόλους καὶ βάτους φαίη τις ἄν. Παρὰ τοῖς τοιούτοις γλυκὺ μὲν οὐδέν, πικρὰ δὲ πάντα καὶ δυσγενῆ· οὐ γὰρ ἐν ἀκάνθαις φύεται σύν κον, οὐδὲ ἐν βάτῳ τίκτεται σταφυλή· οὐκοῦν οὐκ ἀπέ γε τῶν σχημάτων, ἀλλ' ἐξ αὐτῶν τῶν ἑκάστῳ βα- βιωμένων, διαγνωστέον τὸν διδάσκαλον. Εἴρηται ταύτα S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. pariter se gerere nolunt, confidenter objurgabunt, A ceu qui bærentis doctoribus suis pictatis non ex- primant mores. Sin vero ignavi fuerint, pravisque voluptatibus obnoxii, quo pacto cæteros secum pariter agrotantes increpabunt ? Propterea sapien- ter beati discipuli ita in suis scriptis aiunt : « No- lite plures magistri fieri, fratres mei, scientes quod > ut dixit Christus majus judicium sumemus præmiorum distributor, et peccantibus poenas im- ponens : • Qui fecerit et docuerit, hic magnus vo- cabitur in regno cœlorum"; > secus qui minime fa- ciens, nihilominus docuerit, minimus erit. Sane, quomodo tu multis magnisque suffocatus peccatis, pancarum culparum reum damnas? Quomodo di- ces fratri tuo : « Sine ejiciam ex oculo tuo festu- cam, cum ipse trabem in tuo habeas '',, qui nempe magnis peccatis gravaris ? il enim trabs significat. Quomodo, inquam, eum condemnas qui exigua prorsus, et aliquando nihil peccavit ? - V. 42. Ejice primum trabem de oculo tuo. B Hoc est, teipsum magnis peccatis purum præ- beto; tum denique consilium dabis ei qui levia peccavit. Itaque ipse sibi magister erit qui sapit, non alium condemnabit. Hoc etiam Mosaica lex præcipit cum ail : • Attende tibi, non alii 1. Altende autem dicitur, pro, quæ tua sunt observa. - Sed, o Domine, dicet ut reor aliquis, quomodo C dignoscemus habentem in oculo trabem, et in- crepantem simul eos qui festucam habent, ac le- viter infirmantur ? Nulla, inquit, rei hujus difficul- tas: potest enim quilibet pro suo libito cognoscere. Etenim uniuscujusque vita mores proprios lucu- lenter ostendit. Quippe band externa venustate, neque simulata pietate, bonæ reapse vitæ pulchri- tudo exprimitur, sed ex iis potius que quisque facit operibus. Hoc item alicubi dixit Christus: • Cavete ab iis qui veniunt ad vos in vestimentis ovium, intrinsecus autem sunt lupi rapaces En itaque quod non ex vestitu, sed ex rei ve- ritate cognoscendos esse eos qui ad nos acce- dunt, pracipit Christus. Etenim . Ex fructu, in- qut, arbor cognoscitur. » Sicuti stulte quis de spi- D nis maturos eximiosque fructus requiret, uvam dico et ficus, ita, speratur ridicule egregium aliquid in- venire, id est virtutis nobilitatem, in hypocritis et impuris. Hos potius appellare decet tribulos atque rubos. Apud hos dulce nihil, sed amara omnia ac spuria. Non enim de spinis germinat ficus, neque de rubo paritur uva. Ergo non de externa specie, sed de acta ab unoquoque vita dignoscendus ma- gister est. Dicta sunt hæc etiam in quinto Matthæi capitulo s. Sed tamen ibi agebatur de deceptoribus, hic autem de mundis aliosque mundantibus el de Jacob. III, 1. Vulg. vi. [ilius cod. ss Matth. v, Matth. vii, 5. Deut. viii, 2. Digitized by Matth. vit, 45. Google • Ed.
PG 72:604«Πρόςεχε, φησὶ, σεαυτῷ, οὐχ ἑτέρῳ·» τὸ δὲ, «Πρόσεχε,» ἀντὶ τοῦ, Περιβλέπου τὰ κατὰ σαυτόν.(α φ. 111 β) Ἀλλ’, ὦ Δέσποτα, φαίη ἂν, οἶμαι, τὶς, πῶς ἄρα διαγνωσόμεθα τὸν ἔχοντα μὲν ἐν ὀφθαλμῷ τὴν δοκὸν, ἐπιπλήττοντα δὲ τοῖς κάρφον ἔχουσι καὶ ἀσθενοῦσιν ἐκ μέρους; Χαλεπὸν οὐδὲν ἐν τούτῳ, φησί· πρόκειται γὰρ τοῖς ἐθέλουσιν εὐκόλως ἰδεῖν.(β φ. 68) Οὐκοῦν ὁ ἑκάστου βίος τῶν αὐτοῦ τρόπων ἔσται παραδεικτικός· οὐ γὰρ τοῖς ἔξωθεν ὡραϊσμοῖς, καὶ πεπλασμέναις ἐπιεικείαις τὸ τῆς ἀληθοῦς εὐζωί̈ας χαρακτηρίζεται κάλλος, ἀλλ’ ἐξ ὧν ἂν ἐργάσαιτό τις. Τοῦτο πάλιν ἔφη που ὁ Χριστός· «Προσέχετε ἀπὸ τῶν ἐρχομένων πρὸς ὑμᾶς ἐν ἐνδύμασι προβάτων, ἔσωθεν δέ εἰσι λύκοι ἅρπαγες.» Ἰδοὺ δὴ πάλιν οὐκ ἐκ τῶν ἐνδυμάτων, ἀλλ’ ἐξ ὧν εἰσι κατὰ ἀλήθειαν οἱ πρὸς ἡμᾶς ἐρχόμενοι, διαγινώσκεσθαι δεῖν αὐτοὺς ἐπιτάττει Χριστός· «Ἀπὸ γὰρ τοῦ καρποῦ, φησὶ, τὸ δένδρον γινώσκεται.» Ὥσπερ ἐστὶν ἀμαθὲς τὸ ἐν ἀκάνθαις ζητεῖν τὰ τῶν ὡρίμων ἐξαίρετα. σταφυλήν τέ φημι καὶ σύκον [ αλινς ξοδ.» σύκα], οὕτω καταγέλαστον ἐννοεῖν ἐν ὑποκριταῖς καὶ βεβήλοις εὑρεῖν δύνασθαί τι τῶν τεθαυμασμένων, ἤγουν ἀρετῆς εὐγένειαν·
ἀγαθοὶ καὶ νηφάλιοι, καθάπερ εἰκόνα ζωής εὐαγγε λικῆς τὰ καθ' ἑαυτοὺς ἐνστήσαντες, τοῖ; μὴ τὰ ἴσα δρᾷν ἑλομένοις εὐπροσώπως ἐπιτιμήσουσι, ὡς μὴ τοὺς ἐνούσης αὐτοῖς ἐπιεικείας αναμάξαντας τρό πους· εἰ δὲ ῥᾴθυμοί τινες εἶεν, καὶ ταῖς εἰς τὸ φαῦ λον ἡδοναῖς εὐάλωτοι, πῶς ἂν ἑτέροις τὰ ἴσα νοσού σιν ἐπιτιμήσειαν ; Διὰ τοῦτο σοφῶς οἱ μακάριοι μας θηταὶ γεγράφασί τε καὶ λέγουσι· · Μὴ πολλοὶ διδά σκαλοι γίνεσθε, ἀδελφοί μου, εἰδότες ὡς μείζον κρίμα ληψόμεθα, ο ὡς ἔφη Χριστὸς, ὁ τῶν στεφάνων διανο μεὺς καὶ τοῖς πλημμελοῦσε τὰς δίκας ἐπάγων· . Ος ἂν ποιήσῃ καὶ διδάξῃ, οὗτος μέγας κληθήσεται ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν· ν ὁ δὲ μὴ ποιήσας καὶ δια δάξας, ἐλάχιστος· ἐπεὶ πῶς ὁ πολλαῖς καὶ μεγάλαις ἔσθ' ὅτε καταπνιγόμενος ἁμαρτίαις κατακρίνεις τὸν ὀλίγοις ἔνοχον πταίσμασι; Πῶς ἐρεῖς τῷ ἀδελφῷ σου· ι "Αφες ἀναβάλω τὸ κάρφος ἐκ τοῦ ὀφθαλμοῦ σου, αὐτὸς τὴν δικὸν ἔχων ἐν σεαυτῷ, » ὁ μεγάλαις ἁμαρτίαις ἔνοχος ; τοῦτο γὰρ ἡ δοκός σημαίνει. Πῶς κατακρίνεις τὸν ὀλίγα παντελῶς ἢ καὶ ἔσθ' ὅτε μηδὲν ἡμαρτηκότα ; Εκβαλε πρῶτον τὴν δοκὺν ἐκ τοῦ ὀφθαλμοῦ σου. - (Α Γ. 111) Τουτέστι, σαυτὸν ἐπίδειξον καθαρὸν τῶν μεγάλων ἁμαρτημάτων, καὶ τότε σύμβουλος ἔσῃ την πταίοντι μικρά. Οὐκοῦν ἑαυτῷ μὲν ἔσται διδάσκαλος ὁ σοφὸς, ἕτερον δὲ οὐ κατακρινεί. Τοῦτο γὰρ καὶ ὁ νόμος ὁ διὰ Μωϋσέως παραγγέλλει, λέγων· . Πρόσ εχε, φησί, σεαυτῷ, οὐχ ἑτέρῳ· ο τὸ δέ, «Πρόσεχε, ο ἀντὶ τοῦ, Περιβλέπου τὰ κατὰ σαυτόν.— (Α 1. 5) Αλλ', ὦ Δέσποτα, φαίη ἂν, οἶμαι, τίς, πῶς ἄρα δια γνωσόμεθα τὸν ἔχοντα μὲν ἐν ὀφθαλμῷ τὴν δοκὸν, ἐπισ πλήττοντα δὲ τοῖς κάρφον ἔχουσι καὶ ἀσθενοῦσιν ἐκ μέρους; Χαλεπὸν οὐδὲν ἐν τούτῳ, φησί πρόκειται γὰρ τοῖς ἐθέλουσιν εὐκόλως ἰδεῖν. (Β Γ. 63) Οὐκ οὖν ὁ ἑκάστου βίος τῶν αὐτοῦ τρόπων ἔσται παρα δεικτικός· οὐ γὰρ τοῖς ἔξωθεν ὡραϊσμοῖς, καὶ πετ πλασμέναις ἐπιεικείαις τὸ τῆς ἀληθοῦς εὐζωίας χαρακτηρίζεται κάλλος, ἀλλ' ἐξ ὧν ἂν ἐργάσαιτό τις. Τοῦτο πάλιν ἔφη που ὁ Χριστός· • Προσέχετε ἀπὸ τῶν ἐρχομένων πρὸς ὑμᾶς ἐν ἐνδύμασι προβάτων, ἔσωθεν δέ εἰσι λύκοι άρπαγες. » Ἰδοὺ δή πάλιν οὐχ ἐκ τῶν ἐνδυμάτων, ἀλλ' ἐξ ὧν εἰσι κατὰ ἀλήθειαν οἱ πρὸς ἡμᾶς ἐρχόμενοι, διαγινώσκεσθαι δεῖν αὐτούς επιτάττει Χριστός· « ᾿Απὸ γὰρ τοῦ καρποῦ, φησί, τὸ δένδρον γινώσκεται. ο Ωσπερ ἐστὶν ἀμαθὲς τὸ ἐν ἀκάνθαις ζητεῖν τὰ τῶν ὡρίμων ἐξαίρετα, σταφυλήν τέ φημι καὶ σύκον σύκα], οὕτω κατα- γέλαστον ἐννοεῖν ἐν ὑποκριταῖς καὶ βεβήλοις εὑρεῖν δύνασθαί τι τῶν τεθαυμασμένων, ήγουν ἀρετῆς εὐ γένειαν· τούτους καὶ τριβόλους καὶ βάτους φαίη τις ἄν. Παρὰ τοῖς τοιούτοις γλυκὺ μὲν οὐδέν, πικρὰ δὲ πάντα καὶ δυσγενῆ· οὐ γὰρ ἐν ἀκάνθαις φύεται σύν κον, οὐδὲ ἐν βάτῳ τίκτεται σταφυλή· οὐκοῦν οὐκ ἀπέ γε τῶν σχημάτων, ἀλλ' ἐξ αὐτῶν τῶν ἑκάστῳ βα- βιωμένων, διαγνωστέον τὸν διδάσκαλον. Εἴρηται ταύτα S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. pariter se gerere nolunt, confidenter objurgabunt, A ceu qui bærentis doctoribus suis pictatis non ex- primant mores. Sin vero ignavi fuerint, pravisque voluptatibus obnoxii, quo pacto cæteros secum pariter agrotantes increpabunt ? Propterea sapien- ter beati discipuli ita in suis scriptis aiunt : « No- lite plures magistri fieri, fratres mei, scientes quod > ut dixit Christus majus judicium sumemus præmiorum distributor, et peccantibus poenas im- ponens : • Qui fecerit et docuerit, hic magnus vo- cabitur in regno cœlorum"; > secus qui minime fa- ciens, nihilominus docuerit, minimus erit. Sane, quomodo tu multis magnisque suffocatus peccatis, pancarum culparum reum damnas? Quomodo di- ces fratri tuo : « Sine ejiciam ex oculo tuo festu- cam, cum ipse trabem in tuo habeas '',, qui nempe magnis peccatis gravaris ? il enim trabs significat. Quomodo, inquam, eum condemnas qui exigua prorsus, et aliquando nihil peccavit ? - V. 42. Ejice primum trabem de oculo tuo. B Hoc est, teipsum magnis peccatis purum præ- beto; tum denique consilium dabis ei qui levia peccavit. Itaque ipse sibi magister erit qui sapit, non alium condemnabit. Hoc etiam Mosaica lex præcipit cum ail : • Attende tibi, non alii 1. Altende autem dicitur, pro, quæ tua sunt observa. - Sed, o Domine, dicet ut reor aliquis, quomodo C dignoscemus habentem in oculo trabem, et in- crepantem simul eos qui festucam habent, ac le- viter infirmantur ? Nulla, inquit, rei hujus difficul- tas: potest enim quilibet pro suo libito cognoscere. Etenim uniuscujusque vita mores proprios lucu- lenter ostendit. Quippe band externa venustate, neque simulata pietate, bonæ reapse vitæ pulchri- tudo exprimitur, sed ex iis potius que quisque facit operibus. Hoc item alicubi dixit Christus: • Cavete ab iis qui veniunt ad vos in vestimentis ovium, intrinsecus autem sunt lupi rapaces En itaque quod non ex vestitu, sed ex rei ve- ritate cognoscendos esse eos qui ad nos acce- dunt, pracipit Christus. Etenim . Ex fructu, in- qut, arbor cognoscitur. » Sicuti stulte quis de spi- D nis maturos eximiosque fructus requiret, uvam dico et ficus, ita, speratur ridicule egregium aliquid in- venire, id est virtutis nobilitatem, in hypocritis et impuris. Hos potius appellare decet tribulos atque rubos. Apud hos dulce nihil, sed amara omnia ac spuria. Non enim de spinis germinat ficus, neque de rubo paritur uva. Ergo non de externa specie, sed de acta ab unoquoque vita dignoscendus ma- gister est. Dicta sunt hæc etiam in quinto Matthæi capitulo s. Sed tamen ibi agebatur de deceptoribus, hic autem de mundis aliosque mundantibus el de Jacob. III, 1. Vulg. vi. [ilius cod. ss Matth. v, Matth. vii, 5. Deut. viii, 2. Digitized by Matth. vit, 45. Google • Ed.
τούτους καὶ τριβόλους καὶ βάτους φαίη τις ἄν. Παρὰ τοῖς τοιούτοις γλυκὺ μὲν οὐδὲν, πικρὰ δὲ πάντα καὶ δυσγενῆ· οὐ γὰρ ἐν ἀκάνθαις φύεται σύκον, οὐδὲ ἐν βάτῳ τίκτεται σταφυλή· οὐκοῦν οὐκ ἀπό γε τῶν σχημάτων, ἀλλ’ ἐξ αὐτῶν τῶν ἑκάστῳ βεβιωμένων, διαγνωστέον τὸν διδάσκαλον. Εἵρηται ταῦτα καὶ ἐν τῷ πέμπτῳ κεφαλαίῳ τοῦ κατὰ Ματθαῖον· πλὴν ἐκεῖ μὲν περὶ τῶν πλάνων, ἐνταῦθα δὲ περὶ τῶν κεκαθαρμένων καὶ καθαιρόντων ἑτέρους, καὶ περὶ τῶν ἀκαθάρτων καὶ καθαίρειν ἅλλους πειρωμένων. Παραβολικῶς δὲ τούτους μὲν ὠνόμασε δένδρα, καρποὺς δὲ τὰς πράξεις αὐτῶν· καὶ παραινεῖ προσέχειν ταῖς πράξεσι τούτων, αἱ εἰσι καρπὸς, καὶ μὴ τοῖς λόγοις, οἵ εἰσι φύλλα. «Ὁ ἀγαθὸς ἄνθρωπος ἐκ τοῦ ἀγαθοῦ θησαυροῦ τῆς καρδίας αὐτοῦ προφέρει τὸ ἀγαθόν.» (α φ. 112) Ἀποδείξας ἐν τοῖς προλαβοῦσι, πόθεν ἂν διαγνωσθείη ὁ ἀγαθὸς καὶ ὁ πονηρὸς, ὅτι ἐπὶ τῶν ἔργων, ὡς τὸ δένδρον ἐκ τοῦ καρποῦ, νῦν καὶ δι’ ἑτέρου σημείου τοῦτο κατασκευάζει. Ὁ μὲν γὰρ ἀγαθὸς, φησὶν, ὡς ἐξ ἀγαθοῦ θησαυροῦ τῆς καρδίας, πηγάζει τὰ ἀγαθά·
ἀγαθοὶ καὶ νηφάλιοι, καθάπερ εἰκόνα ζωής εὐαγγε λικῆς τὰ καθ' ἑαυτοὺς ἐνστήσαντες, τοῖ; μὴ τὰ ἴσα δρᾷν ἑλομένοις εὐπροσώπως ἐπιτιμήσουσι, ὡς μὴ τοὺς ἐνούσης αὐτοῖς ἐπιεικείας αναμάξαντας τρό πους· εἰ δὲ ῥᾴθυμοί τινες εἶεν, καὶ ταῖς εἰς τὸ φαῦ λον ἡδοναῖς εὐάλωτοι, πῶς ἂν ἑτέροις τὰ ἴσα νοσού σιν ἐπιτιμήσειαν ; Διὰ τοῦτο σοφῶς οἱ μακάριοι μας θηταὶ γεγράφασί τε καὶ λέγουσι· · Μὴ πολλοὶ διδά σκαλοι γίνεσθε, ἀδελφοί μου, εἰδότες ὡς μείζον κρίμα ληψόμεθα, ο ὡς ἔφη Χριστὸς, ὁ τῶν στεφάνων διανο μεὺς καὶ τοῖς πλημμελοῦσε τὰς δίκας ἐπάγων· . Ος ἂν ποιήσῃ καὶ διδάξῃ, οὗτος μέγας κληθήσεται ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν· ν ὁ δὲ μὴ ποιήσας καὶ δια δάξας, ἐλάχιστος· ἐπεὶ πῶς ὁ πολλαῖς καὶ μεγάλαις ἔσθ' ὅτε καταπνιγόμενος ἁμαρτίαις κατακρίνεις τὸν ὀλίγοις ἔνοχον πταίσμασι; Πῶς ἐρεῖς τῷ ἀδελφῷ σου· ι "Αφες ἀναβάλω τὸ κάρφος ἐκ τοῦ ὀφθαλμοῦ σου, αὐτὸς τὴν δικὸν ἔχων ἐν σεαυτῷ, » ὁ μεγάλαις ἁμαρτίαις ἔνοχος ; τοῦτο γὰρ ἡ δοκός σημαίνει. Πῶς κατακρίνεις τὸν ὀλίγα παντελῶς ἢ καὶ ἔσθ' ὅτε μηδὲν ἡμαρτηκότα ; Εκβαλε πρῶτον τὴν δοκὺν ἐκ τοῦ ὀφθαλμοῦ σου. - (Α Γ. 111) Τουτέστι, σαυτὸν ἐπίδειξον καθαρὸν τῶν μεγάλων ἁμαρτημάτων, καὶ τότε σύμβουλος ἔσῃ την πταίοντι μικρά. Οὐκοῦν ἑαυτῷ μὲν ἔσται διδάσκαλος ὁ σοφὸς, ἕτερον δὲ οὐ κατακρινεί. Τοῦτο γὰρ καὶ ὁ νόμος ὁ διὰ Μωϋσέως παραγγέλλει, λέγων· . Πρόσ εχε, φησί, σεαυτῷ, οὐχ ἑτέρῳ· ο τὸ δέ, «Πρόσεχε, ο ἀντὶ τοῦ, Περιβλέπου τὰ κατὰ σαυτόν.— (Α 1. 5) Αλλ', ὦ Δέσποτα, φαίη ἂν, οἶμαι, τίς, πῶς ἄρα δια γνωσόμεθα τὸν ἔχοντα μὲν ἐν ὀφθαλμῷ τὴν δοκὸν, ἐπισ πλήττοντα δὲ τοῖς κάρφον ἔχουσι καὶ ἀσθενοῦσιν ἐκ μέρους; Χαλεπὸν οὐδὲν ἐν τούτῳ, φησί πρόκειται γὰρ τοῖς ἐθέλουσιν εὐκόλως ἰδεῖν. (Β Γ. 63) Οὐκ οὖν ὁ ἑκάστου βίος τῶν αὐτοῦ τρόπων ἔσται παρα δεικτικός· οὐ γὰρ τοῖς ἔξωθεν ὡραϊσμοῖς, καὶ πετ πλασμέναις ἐπιεικείαις τὸ τῆς ἀληθοῦς εὐζωίας χαρακτηρίζεται κάλλος, ἀλλ' ἐξ ὧν ἂν ἐργάσαιτό τις. Τοῦτο πάλιν ἔφη που ὁ Χριστός· • Προσέχετε ἀπὸ τῶν ἐρχομένων πρὸς ὑμᾶς ἐν ἐνδύμασι προβάτων, ἔσωθεν δέ εἰσι λύκοι άρπαγες. » Ἰδοὺ δή πάλιν οὐχ ἐκ τῶν ἐνδυμάτων, ἀλλ' ἐξ ὧν εἰσι κατὰ ἀλήθειαν οἱ πρὸς ἡμᾶς ἐρχόμενοι, διαγινώσκεσθαι δεῖν αὐτούς επιτάττει Χριστός· « ᾿Απὸ γὰρ τοῦ καρποῦ, φησί, τὸ δένδρον γινώσκεται. ο Ωσπερ ἐστὶν ἀμαθὲς τὸ ἐν ἀκάνθαις ζητεῖν τὰ τῶν ὡρίμων ἐξαίρετα, σταφυλήν τέ φημι καὶ σύκον σύκα], οὕτω κατα- γέλαστον ἐννοεῖν ἐν ὑποκριταῖς καὶ βεβήλοις εὑρεῖν δύνασθαί τι τῶν τεθαυμασμένων, ήγουν ἀρετῆς εὐ γένειαν· τούτους καὶ τριβόλους καὶ βάτους φαίη τις ἄν. Παρὰ τοῖς τοιούτοις γλυκὺ μὲν οὐδέν, πικρὰ δὲ πάντα καὶ δυσγενῆ· οὐ γὰρ ἐν ἀκάνθαις φύεται σύν κον, οὐδὲ ἐν βάτῳ τίκτεται σταφυλή· οὐκοῦν οὐκ ἀπέ γε τῶν σχημάτων, ἀλλ' ἐξ αὐτῶν τῶν ἑκάστῳ βα- βιωμένων, διαγνωστέον τὸν διδάσκαλον. Εἴρηται ταύτα S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. pariter se gerere nolunt, confidenter objurgabunt, A ceu qui bærentis doctoribus suis pictatis non ex- primant mores. Sin vero ignavi fuerint, pravisque voluptatibus obnoxii, quo pacto cæteros secum pariter agrotantes increpabunt ? Propterea sapien- ter beati discipuli ita in suis scriptis aiunt : « No- lite plures magistri fieri, fratres mei, scientes quod > ut dixit Christus majus judicium sumemus præmiorum distributor, et peccantibus poenas im- ponens : • Qui fecerit et docuerit, hic magnus vo- cabitur in regno cœlorum"; > secus qui minime fa- ciens, nihilominus docuerit, minimus erit. Sane, quomodo tu multis magnisque suffocatus peccatis, pancarum culparum reum damnas? Quomodo di- ces fratri tuo : « Sine ejiciam ex oculo tuo festu- cam, cum ipse trabem in tuo habeas '',, qui nempe magnis peccatis gravaris ? il enim trabs significat. Quomodo, inquam, eum condemnas qui exigua prorsus, et aliquando nihil peccavit ? - V. 42. Ejice primum trabem de oculo tuo. B Hoc est, teipsum magnis peccatis purum præ- beto; tum denique consilium dabis ei qui levia peccavit. Itaque ipse sibi magister erit qui sapit, non alium condemnabit. Hoc etiam Mosaica lex præcipit cum ail : • Attende tibi, non alii 1. Altende autem dicitur, pro, quæ tua sunt observa. - Sed, o Domine, dicet ut reor aliquis, quomodo C dignoscemus habentem in oculo trabem, et in- crepantem simul eos qui festucam habent, ac le- viter infirmantur ? Nulla, inquit, rei hujus difficul- tas: potest enim quilibet pro suo libito cognoscere. Etenim uniuscujusque vita mores proprios lucu- lenter ostendit. Quippe band externa venustate, neque simulata pietate, bonæ reapse vitæ pulchri- tudo exprimitur, sed ex iis potius que quisque facit operibus. Hoc item alicubi dixit Christus: • Cavete ab iis qui veniunt ad vos in vestimentis ovium, intrinsecus autem sunt lupi rapaces En itaque quod non ex vestitu, sed ex rei ve- ritate cognoscendos esse eos qui ad nos acce- dunt, pracipit Christus. Etenim . Ex fructu, in- qut, arbor cognoscitur. » Sicuti stulte quis de spi- D nis maturos eximiosque fructus requiret, uvam dico et ficus, ita, speratur ridicule egregium aliquid in- venire, id est virtutis nobilitatem, in hypocritis et impuris. Hos potius appellare decet tribulos atque rubos. Apud hos dulce nihil, sed amara omnia ac spuria. Non enim de spinis germinat ficus, neque de rubo paritur uva. Ergo non de externa specie, sed de acta ab unoquoque vita dignoscendus ma- gister est. Dicta sunt hæc etiam in quinto Matthæi capitulo s. Sed tamen ibi agebatur de deceptoribus, hic autem de mundis aliosque mundantibus el de Jacob. III, 1. Vulg. vi. [ilius cod. ss Matth. v, Matth. vii, 5. Deut. viii, 2. Digitized by Matth. vit, 45. Google • Ed.
PG 72:606ὁ δὲ μὴ οὕτως ἔχων, φαυλότητι δὲ καὶ πονηρίᾳ κεκρατημένον ἔχων τὸν νοῦν, ἐνδώσει πάντως τὰ ἐν τῷ βάθει κεκρυμμένα· τὰ γὰρ εἰς νοῦν καὶ καρδίαν ἐπιπηδᾷ διὰ τοῦ πρὸς τὰ ἄνω τρέχοντος λόγου. Οὐκοῦν ὁ χρηστὸς τοὺς τρόπους τὰ αὐτῷ πρέποντα λαλεῖ· ὁ δὲ φαῦλός τε καὶ πονηρὸς τὴν ἐν τῷ βάθει κειμένην ἀκαθαρσίαν ἐρεύξεται. «Τί δέ με καλεῖτε, Κύριε, Κύριε;» Μόνῃ μέντοι πρέπει τῇ πάντων ἐπέκεινα καὶ ἀνωτάτω φύσει τὸ τῆς κυριότητος ὄνομά τε καὶ πράγματα· κρατεῖ γὰρ καὶ κατεξουσιάζει τῶν ὅλων· «Εἶς γὰρ Κύριος, μία πίστις, ἓν βάπτισμα.» Καὶ αὗθις· «Εἴπερ εἰσὶ θεοὶ πολλοὶ καὶ κύριοι πολλοὶ ἔν τε οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς, ἀλλ’ ἡμῖν εἷς Θεὸς ὁ Πατὴρ, ἐξ οὗ τὰ πάντα· καὶ εἷς Κύριος Ἰησοῦς Χριστὸς, δι’ οὗ τὰ πάντα.» Μόνον οὖν εἰδότες τὸν φύσει τε καὶ ἀληθῶς Κύριον, τὸν συμβασιλεύοντα τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ Θεὸν Λόγον, οὕτως αὐτὸν ὀνομάζομεν· ἀλλὰ, «Τί δῆτα, φησὶ, καλεῖτε Κύριον,» οὐ ποιεῖτε δὲ ἂ λέγω; ἀληθὲς γὰρ τὸ δι’ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν εἰρημένον· «Εἰ Πατήρ εἰμι ἐγὼ, ποῦ ἦν ἡ δόξα μου; Καὶ εἰ Κύριός εἰμι ἐγὼ, ποῦ ἐστιν ὁ φόβος;
καὶ ἐν τῷ πέμπτο κεφαλαίῳ τοῦ κατὰ Ματθαῖον· Α πλὴν ἐκεῖ μὲν περὶ τῶν πλάνων, ἐνταῦθα δὲ περὶ τῶν κεκαθαρμένων καὶ καθαιρόντων ἑτέρους, καὶ περὶ τῶν ἀκαθάρτων καὶ καθαίρειν ἄλλους πειρωμέν νων. Παραβολικῶς δὲ τούτους μὲν ὠνόμασε δένδρα, καρποὺς δὲ τὰς πράξεις αὐτῶν· καὶ παραινεῖ προσέχειν ταῖς πράξεσι τούτων, αἱ εἰσι καρπὸς, καὶ μὴ τοῖς λόγοις, οἵ εἰσι φύλλα. ῾Ο ἀγαθὸς ἄνθρωπος ἐκ τοῦ ἀγαθοῦ θησαυροῦ τῆς καρδίας αὐτοῦ προφέρει τὸ ἀγαθόν. (Α Ι. 112) Αποδείξας ἐν τοῖς προλαβοῦσι, πόθεν ἂν διαγνωσθείη ὁ ἀγαθὸς καὶ ὁ πονηρός, ὅτι ἐπὶ τῶν ἔργων, ὡς τὸ δένδρον ἐκ τοῦ καρποῦ, νῦν καὶ δι' ἑτέρου σημείου τοῦτο κατασκευάζει. Ὁ μὲν γὰρ ἀγαθὸς, φησὶν, ὡς ἐξ ἀγαθοῦ θησαυροῦ τῆς καρδίας, πηγάζει τὰ ἀγαθά· ὁ δὲ μὴ οὕτως ἔχων, φαυλότητι Β δὲ καὶ πονηρία κεκρατημένον ἔχων τὸν νοῦν, ἐνδώ- σει πάντως τὰ ἐν τῷ βάθει κεκρυμμένα· τὰ γὰρ εἰς νοῦν καὶ καρδίαν ἐπιπηδᾷ διὰ τοῦ πρὸς τὰ ἄνω τρέ- χοντος λόγου. Οὐκοῦν ὁ χρηστὸς τοὺς τρόπους τὰ αὐτῷ πρέποντα λαλεῖ· ὁ δὲ φαῦλός τε καὶ πονηρὸς τὴν ἐν τῷ βάθει κειμένην ἀκαθαρσίαν ἐρεύξεται. Τί δέ με καλεῖτε, Κύριε, Κύριε ; Μόνη μέντοι πρέπει τῇ πάντων ἐπέκεινα καὶ ἀνωτάτω φύσει τὸ τῆς κυριότητος ὄνομά τε καὶ πράγματα· κρατεῖ γὰρ καὶ κατεξουσιάζει τῶν ὅλων· • Εἷς γὰρ Κύριος, μία πίστις, εν βάπτισμα. › Καὶ αὖθις· « Εἴπερ εἰσὶ θεοὶ πολλοὶ καὶ κύριοι πολλοὶ ἕν τε οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς, ἀλλ' ἡμῖν εἰς Θεὸς ὁ Πατήρ, ἐξ οὗ τὰ πάντα· καὶ εἰς Κύριος Ἰησοῦς Χριστός, δι' οὗ τὰ πάντα. » Μόνον οὖν εἰδότες τὸν φύσει τε καὶ ἀληθῶς Κύριον, τὸν συμβασιλεύοντα τῷ Θεῷ καὶ Πα- τρὶ Θεὸν λόγον (1), οὕτως αὐτὸν ὀνομάζομεν· ἀλλὰ, « Τί δήτα, φησί, καλεῖτε Κύριον, ν οὐ ποιεῖτε δὲ ἃ λέγω; ἀληθὲς γὰρ τὸ δι᾿ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητών εἰρημένον· « Εἰ Πατήρ εἰμι ἐγώ, ποῦ ἦν ἡ δόξα μου ; Καὶ εἰ Κύριός εἰμι ἐγώ, ποῦ ἐστιν ὁ φόβος; Υἱός δοξάζει πατέρα, καὶ δοῦλος τὸν κύριον αὐτοῦ, λέγει Κύριος παντοκράτωρ. • Επισφαλές οὖν ἄρα καὶ τῆς ἐσχάτης ἄξιον δίκης, τὸ μὴ ὑποκεῖσθαι θέλειν τῷ τῶν ὅλων κρατοῦντι Χριστῷ. Κατίδῃ δ' ἄν τις ἐκ πολλῶν μὲν καὶ ἄλλων, κἀκ τῶνδε μέντοι· τὸν μὲν γὰρ γνήσιον οἰκέτην, ἐξαιρέτοις τιμαίς στεφανούμε νον, τὸν δὲ ἀπειθῆ καὶ ῥᾴθυμον, εἰ; τὸ σκότος δρα- μόντα τὸ ἐξώτερον. Οἱ γὰρ λαβόντες τὰ τάλαντα, καὶ διπλασιάσαντες τῷ δεσπότῃ τὸ δ. θὲν, ἐπαίνοις τετί- μηνται· τόν γε μὴν εἰς γῆν καταχώσαντα τὸ δοθὲν ὡς βάθυμον, σκληρᾷ καὶ ἀρύκτῳ περιβέβληκε δίκη. Κἀκεῖνο δὲ, εἶμαι, τοῖς εἰρημένοις προσεπενεχθῆναι δεῖ. Ἐν γὰρ τῷ βούλεσθαι τοῖς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ὑποκεῖσθαι λόγοις, καὶ δουλεύειν αὐτῷ, τὸ τῆς ἐλευ θερίας ἀξίωμα διὰ τῶν αὐτοῦ πάλιν νευμάτων κατα πλουτήσομεν. Εφη γοῦν τοῖς πιστεύσασιν εἰς αὐτόν· • Ἐὰν ὑμεῖς μείνητε ἐν τῷ λόγῳ τῷ ἐμῷ, ἀληθῶς μαθηταί μού έστε, καὶ γνώσεσθε τὴν ἀλήθειαν· καὶ ἡ ὁ φύλαξ τῆς ἀκριβείας, ὁ θερμὸς τῆς ἀκριβείας εραστής• cκο COMMENT. IN LUCAM immundis aliosque mundare conantibus. Parabo- lice autem hos nominavit arbores, fructus vero ope- ra eoruin. Hortaturque insistere horum actibus, qui sunt fructus; non autem verbis, que folia sunt. Ephes. IV, C p D V. 45. Bonus homo de bono thesauro cordis sui profert bonum. Postquam in superioribus demonstravit RN- denam bonus a malo distinguatur, nempe ex ope- ribus, sicut ex fructu arbor, nunc et alio indicio idem præstat. Nam bonus, inquit, homo de bono thesauro cordis sui bona profert; qui autem secus est, nequitia scilicet et improbitate occupatam nientem habens, effundet prorsus quæ intus celabat, Nam quæ mente et corde sunt reposita, ea per de- currentem exterius sermonem exsiliunt. Itaque bene moratus homo, congrua sibi loquitur; ne- quam vero et improbus jacentem intus in-puri- tatem eructabit. V. 46. Cur autem vocalis me, Domme, Domine? Profecto uni congruit supreme altissimæque ua- turæ, dominationis appellatio et actus : etenim rẻ- rum omnium dominatum tenet ac potentatum. ‹ Unus enim Dominus, una fides, unum baptisma 17. Et rursus: Etsi multi dii sint dominique multi in celo ac terra, attamen nobis unus est Deus Pa- ter, ex quo omnia; et unus Dominus Jesus Chri- stus, per quem omnia 18. Unum itaque scientes na- tura sua vereque Dominum, cum Deo Patre re- guantem Deum Verbum, sic illum nominamus. Sed enim, ‹ Cur demum, inquit, vocatis me Dominum, › neque dicta mea exsequimini? Nam vere ab uno sanctorum prophetarum dictum fuit: ‹ Si Pater ego, ubi est honor meus ? Et si Dominus ego, ubi timor mei? filus patrem honorat, et servus dominum suum, ait Dominus omnipotens ".» Damnosum ita- que, et extremo supplicio dignum, nolle ommium Domino Christo subjacere. Quam rem tum ex aliis argumentis cognoscere licet, tum etiam ex iis qua dicemus. Nempe fidelem servum eximiis præmiis fuisse coronatum, contumacem vero el ignavum ad exteriores tenebras relegatum. Nam qui accepta talenta danti domino duplicaverunt, laudibus or- nati fuere; at ignavum illum, qui datum talen- tum humi infodit dura et inexorabili sententia fe- riit. Illud quoque prædictis adjungendum puto. Nam si voluerimus Servatoris nostri dictis obtempe rare, eique servire, libertatis dignitatem, secun- dum ipsius item nutum, adipiscemur. Dixit enim credentibus in eum: Si vos manseritis in do- ctrina mea, vere discipuli mei estis, et veritatem cognoscelis : veritas autem vos liberabit ". » Ergo ( Arianos praedicantem. Merito enim Cyrillus al Eulogio Alexandrino apud Photium cod. 230, p. dicitur per antonomasiam accurata fidei stos fervidusque amator. 5. 18 1 Cor. vill, 5, 6. ¹ Malach. 1, 6, 7. so Joan. viii, 32. (1) Adhuc observa Cyrillum de Christo Deo co-
Υἱὸς δοξάζει πατέρα, καὶ δοῦλος τὸν κύριον αὐτοῦ, λέγει Κύριος παντοκράτωρ.» Ἐπισφαλὲς οὖν ἄρα καὶ τῆς ἐσχάτης ἄξιον δίκης, τὸ μὴ ὑποκεῖσθαι θέλειν τῷ τῶν ὅλων κρατοῦντι Χριστῷ. Κατίδῃ δ’ ἄν τις ἐκ πολλῶν μὲν καὶ ἄλλων, κἀκ τῶνδε μέντοι· τὸν μὲν γὰρ γνήσιον οἰκέτην, ἐξαιρέτοις τιμαῖς στεφανούμενον, τὸν δὲ ἀπειθῆ καὶ ῥᾴθυμον, εἰς τὸ σκότος δραμόντα τὸ ἐξώτερον. Οἱ γὰρ λαβόντες τὰ τάλαντα, καὶ διπλασιάσαντες τῷ δεσπότῃ τὸ δοθὲν, ἐπαίνοις τετίμηνται· τόν γε μὴν εἰς γῆν καταχώσαντα τὸ δοθὲν ὡς ῥᾴθυμον, σκληρᾷ καὶ ἀφύκτῳ περιβέβληκε δίκῃ. Κἀκεῖνο δὲ, οἶμαι, τοῖς εἰρημένοις προσεπενεχθῆναι δεῖ. Ἐν γὰρ τῷ βούλεσθαι τοῖς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ὑποκεῖσθαι λόγοις, καὶ δουλεύειν αὐτῷ, τὸ τῆς ἐλευθερίας ἀξίωμα διὰ τῶν αὐτοῦ πάλιν νευμάτων καταπλουτήσομεν. Ἔφη γοῦν τοῖς πιστεύσασιν εἰς αὐτόν· «Ἐὰν ὑμεῖς μείνητε ἐν τῷ λόγῳ τῷ ἐμῷ, ἀληθῶς μαθηταί μού ἐστε, καὶ γνώσεσθε τὴν ἀλήθειαν· καὶ ἡ ἀλήθεια ἐλευθεροῖ ὑμᾶς.» Οὐκοῦν τῆς ἐλευθερίας τὴν δόσιν διὰ τῆς ὑπακοῆς κερδαίνομεν· τοῦτο δέ ἐστιν ἡ ὑπ’ αὐτῷ δουλεία· τοῦτο καὶ υἱοὺς ἡμᾶς ἀποτελεῖ καὶ κληρονόμους Θεοῦ, καὶ συγκληρονόμους αὐτοῦ τοῦ Χριστοῦ.
καὶ ἐν τῷ πέμπτο κεφαλαίῳ τοῦ κατὰ Ματθαῖον· Α πλὴν ἐκεῖ μὲν περὶ τῶν πλάνων, ἐνταῦθα δὲ περὶ τῶν κεκαθαρμένων καὶ καθαιρόντων ἑτέρους, καὶ περὶ τῶν ἀκαθάρτων καὶ καθαίρειν ἄλλους πειρωμέν νων. Παραβολικῶς δὲ τούτους μὲν ὠνόμασε δένδρα, καρποὺς δὲ τὰς πράξεις αὐτῶν· καὶ παραινεῖ προσέχειν ταῖς πράξεσι τούτων, αἱ εἰσι καρπὸς, καὶ μὴ τοῖς λόγοις, οἵ εἰσι φύλλα. ῾Ο ἀγαθὸς ἄνθρωπος ἐκ τοῦ ἀγαθοῦ θησαυροῦ τῆς καρδίας αὐτοῦ προφέρει τὸ ἀγαθόν. (Α Ι. 112) Αποδείξας ἐν τοῖς προλαβοῦσι, πόθεν ἂν διαγνωσθείη ὁ ἀγαθὸς καὶ ὁ πονηρός, ὅτι ἐπὶ τῶν ἔργων, ὡς τὸ δένδρον ἐκ τοῦ καρποῦ, νῦν καὶ δι' ἑτέρου σημείου τοῦτο κατασκευάζει. Ὁ μὲν γὰρ ἀγαθὸς, φησὶν, ὡς ἐξ ἀγαθοῦ θησαυροῦ τῆς καρδίας, πηγάζει τὰ ἀγαθά· ὁ δὲ μὴ οὕτως ἔχων, φαυλότητι Β δὲ καὶ πονηρία κεκρατημένον ἔχων τὸν νοῦν, ἐνδώ- σει πάντως τὰ ἐν τῷ βάθει κεκρυμμένα· τὰ γὰρ εἰς νοῦν καὶ καρδίαν ἐπιπηδᾷ διὰ τοῦ πρὸς τὰ ἄνω τρέ- χοντος λόγου. Οὐκοῦν ὁ χρηστὸς τοὺς τρόπους τὰ αὐτῷ πρέποντα λαλεῖ· ὁ δὲ φαῦλός τε καὶ πονηρὸς τὴν ἐν τῷ βάθει κειμένην ἀκαθαρσίαν ἐρεύξεται. Τί δέ με καλεῖτε, Κύριε, Κύριε ; Μόνη μέντοι πρέπει τῇ πάντων ἐπέκεινα καὶ ἀνωτάτω φύσει τὸ τῆς κυριότητος ὄνομά τε καὶ πράγματα· κρατεῖ γὰρ καὶ κατεξουσιάζει τῶν ὅλων· • Εἷς γὰρ Κύριος, μία πίστις, εν βάπτισμα. › Καὶ αὖθις· « Εἴπερ εἰσὶ θεοὶ πολλοὶ καὶ κύριοι πολλοὶ ἕν τε οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς, ἀλλ' ἡμῖν εἰς Θεὸς ὁ Πατήρ, ἐξ οὗ τὰ πάντα· καὶ εἰς Κύριος Ἰησοῦς Χριστός, δι' οὗ τὰ πάντα. » Μόνον οὖν εἰδότες τὸν φύσει τε καὶ ἀληθῶς Κύριον, τὸν συμβασιλεύοντα τῷ Θεῷ καὶ Πα- τρὶ Θεὸν λόγον (1), οὕτως αὐτὸν ὀνομάζομεν· ἀλλὰ, « Τί δήτα, φησί, καλεῖτε Κύριον, ν οὐ ποιεῖτε δὲ ἃ λέγω; ἀληθὲς γὰρ τὸ δι᾿ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητών εἰρημένον· « Εἰ Πατήρ εἰμι ἐγώ, ποῦ ἦν ἡ δόξα μου ; Καὶ εἰ Κύριός εἰμι ἐγώ, ποῦ ἐστιν ὁ φόβος; Υἱός δοξάζει πατέρα, καὶ δοῦλος τὸν κύριον αὐτοῦ, λέγει Κύριος παντοκράτωρ. • Επισφαλές οὖν ἄρα καὶ τῆς ἐσχάτης ἄξιον δίκης, τὸ μὴ ὑποκεῖσθαι θέλειν τῷ τῶν ὅλων κρατοῦντι Χριστῷ. Κατίδῃ δ' ἄν τις ἐκ πολλῶν μὲν καὶ ἄλλων, κἀκ τῶνδε μέντοι· τὸν μὲν γὰρ γνήσιον οἰκέτην, ἐξαιρέτοις τιμαίς στεφανούμε νον, τὸν δὲ ἀπειθῆ καὶ ῥᾴθυμον, εἰ; τὸ σκότος δρα- μόντα τὸ ἐξώτερον. Οἱ γὰρ λαβόντες τὰ τάλαντα, καὶ διπλασιάσαντες τῷ δεσπότῃ τὸ δ. θὲν, ἐπαίνοις τετί- μηνται· τόν γε μὴν εἰς γῆν καταχώσαντα τὸ δοθὲν ὡς βάθυμον, σκληρᾷ καὶ ἀρύκτῳ περιβέβληκε δίκη. Κἀκεῖνο δὲ, εἶμαι, τοῖς εἰρημένοις προσεπενεχθῆναι δεῖ. Ἐν γὰρ τῷ βούλεσθαι τοῖς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ὑποκεῖσθαι λόγοις, καὶ δουλεύειν αὐτῷ, τὸ τῆς ἐλευ θερίας ἀξίωμα διὰ τῶν αὐτοῦ πάλιν νευμάτων κατα πλουτήσομεν. Εφη γοῦν τοῖς πιστεύσασιν εἰς αὐτόν· • Ἐὰν ὑμεῖς μείνητε ἐν τῷ λόγῳ τῷ ἐμῷ, ἀληθῶς μαθηταί μού έστε, καὶ γνώσεσθε τὴν ἀλήθειαν· καὶ ἡ ὁ φύλαξ τῆς ἀκριβείας, ὁ θερμὸς τῆς ἀκριβείας εραστής• cκο COMMENT. IN LUCAM immundis aliosque mundare conantibus. Parabo- lice autem hos nominavit arbores, fructus vero ope- ra eoruin. Hortaturque insistere horum actibus, qui sunt fructus; non autem verbis, que folia sunt. Ephes. IV, C p D V. 45. Bonus homo de bono thesauro cordis sui profert bonum. Postquam in superioribus demonstravit RN- denam bonus a malo distinguatur, nempe ex ope- ribus, sicut ex fructu arbor, nunc et alio indicio idem præstat. Nam bonus, inquit, homo de bono thesauro cordis sui bona profert; qui autem secus est, nequitia scilicet et improbitate occupatam nientem habens, effundet prorsus quæ intus celabat, Nam quæ mente et corde sunt reposita, ea per de- currentem exterius sermonem exsiliunt. Itaque bene moratus homo, congrua sibi loquitur; ne- quam vero et improbus jacentem intus in-puri- tatem eructabit. V. 46. Cur autem vocalis me, Domme, Domine? Profecto uni congruit supreme altissimæque ua- turæ, dominationis appellatio et actus : etenim rẻ- rum omnium dominatum tenet ac potentatum. ‹ Unus enim Dominus, una fides, unum baptisma 17. Et rursus: Etsi multi dii sint dominique multi in celo ac terra, attamen nobis unus est Deus Pa- ter, ex quo omnia; et unus Dominus Jesus Chri- stus, per quem omnia 18. Unum itaque scientes na- tura sua vereque Dominum, cum Deo Patre re- guantem Deum Verbum, sic illum nominamus. Sed enim, ‹ Cur demum, inquit, vocatis me Dominum, › neque dicta mea exsequimini? Nam vere ab uno sanctorum prophetarum dictum fuit: ‹ Si Pater ego, ubi est honor meus ? Et si Dominus ego, ubi timor mei? filus patrem honorat, et servus dominum suum, ait Dominus omnipotens ".» Damnosum ita- que, et extremo supplicio dignum, nolle ommium Domino Christo subjacere. Quam rem tum ex aliis argumentis cognoscere licet, tum etiam ex iis qua dicemus. Nempe fidelem servum eximiis præmiis fuisse coronatum, contumacem vero el ignavum ad exteriores tenebras relegatum. Nam qui accepta talenta danti domino duplicaverunt, laudibus or- nati fuere; at ignavum illum, qui datum talen- tum humi infodit dura et inexorabili sententia fe- riit. Illud quoque prædictis adjungendum puto. Nam si voluerimus Servatoris nostri dictis obtempe rare, eique servire, libertatis dignitatem, secun- dum ipsius item nutum, adipiscemur. Dixit enim credentibus in eum: Si vos manseritis in do- ctrina mea, vere discipuli mei estis, et veritatem cognoscelis : veritas autem vos liberabit ". » Ergo ( Arianos praedicantem. Merito enim Cyrillus al Eulogio Alexandrino apud Photium cod. 230, p. dicitur per antonomasiam accurata fidei stos fervidusque amator. 5. 18 1 Cor. vill, 5, 6. ¹ Malach. 1, 6, 7. so Joan. viii, 32. (1) Adhuc observa Cyrillum de Christo Deo co-
PG 72:607Καὶ αὐτός σε πάλιν πιστώσεται λέγων· «Πᾶς ὁ ποιῶν ἁμαρτίαν, δοῦλός ἐστιν τῆς ἁμαρτίας·» ὁ δοῦλος οὐ μένει ἐν τῇ οἰκίᾳ εἰς τὸν αἰῶνα, ὁ υἱὸς μένει εἰς τὸν αἰῶνα. «Ἐὰν οὖν ὁ υἱὸς ὑμᾶς ἐλευθερώσῃ, ὄντως ἐλεύθεροί ἐστε.» Οὐκοῦν εἰ Δεσπότην ὀνομάζομεν τὸν τῶν ὅλων Σωτῆρα Χριστὸν, ποιῶμεν ἃ λέγει· «Οὐ πᾶς γὰρ, φησὶν, ὁ λέγων μοι, Κύριε, Κύριε, εἰσελεύσεται εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, ἀλλ’ ὁ ποιῶν τὸ θέλημα τοῦ Πατρός μου τοῦ ἐν τοῖς οὐρανοῖς.» Ὁποία γε μὴν ἡ ὄνησις ἐν τῷ βούλεσθαι τηρεῖν τὰ προστεταγμένα, τί δ’ ἂν γένοιτο βλάβος ἐν τῷ μὴ ὑποτάττεσθαι θέλειν, αὐτὸς ἐδίδαξεν ὁ Σωτὴρ εἰπών· «Πᾶς ὁ ἐρχόμενος πρός με, ὅμοιός ἐστιν ἀνθρώπῳ οἰκοδομοῦντι οἰκίαν, κ.τ.λ.» (αφ. 112 β, εφ. 68 β) Ὁ γὰρ εὐπειθὴς καὶ εὐάγωγος, οὐκ ἀκροατὴς νόμου γενόμενος μᾶλλον, ἀλλὰ ποιητὴς ἔργων, ἑδραιοτάτην ἕξει τὴν στάσιν, τὴν ἐν παντὶ πράγματι καλῷ τε καὶ ἀγαθῷ· ἔσται δὲ οἰκίᾳ παραπλήσιος ἱδρυμένῃ καλῶς, καὶ ἀκατάσειστον ἐχούσῃ τὸν θεμέλιον· ὥστε κἂν χειμάῤῥου δίκην ἤτοι πλημμύρας ὑδάτων προσβάλωσιν οἱ πειρασμοὶ, καὶ ἡ τῶν ἐν ἡμῖν παθῶν ἀγριότης, πείσεται τῶν ἀπευκτῶν οὐδέν.
ἀλήθεια ελευθεροῖ ὑμᾶς. » Οὐκοῦν τῆς ἐλευθερίας την δόσιν διὰ τῆς ὑπακοῆς κερδαίνομεν· τοῦτο δὲ ἐστιν ἡ ὑπ' αὐτῷ δουλεία· τοῦτο καὶ υἱοὺς ἡμᾶς ἀποτελεῖ καὶ κληρονόμους Θεοῦ, καὶ συγκληρονόμους αὐτοῦ τοῦ Χριστοῦ. Καὶ αὐτός σε πάλιν πιστώσεται λέγων· • Πᾶς ὁ ποιῶν ἁμαρτίαν, δοῦλός ἐστιν τῆς ἁμαρ τίας· ἡ ὁ δοῦλος οὐ μένει ἐν τῇ οἰκίᾳ εἰς τὸν αἰῶνα, ὁ υἱὸς μένει εἰς τὸν αἰῶνα. « Ἐὰν οὖν ὁ υἱὸς ὑμᾶς ἐλευθερώσῃ, ὄντως ἐλεύθεροι έστε. · Οὐκοῦν εἰ Δεν σπότην ὀνομάζομεν τὸν τῶν ὅλων Σωτήρα Χριστόν, ποιῶμεν & λέγει· . Οὐ πᾶς γάρ, φησὶν, ὁ λέγων μοι, Κύριε, Κύριε, εἰσελεύσεται εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, ἀλλ' ὁ ποιῶν τὸ θέλημα τοῦ Πατρός μου τοῦ ἐν τοῖς οὐρανοῖς. » Οποία γε μὴν ἡ γνησιό ἐν τῷ βούλεσθαι τηρεῖν τὰ προστεταγμένα, τί δ' ἂν γένοιτο βλάβος ἐν τῷ μὴ ὑποτάττεσθαι θέλειν, αὐτὸς ἐδίδαξεν ὁ Σωτὴρ εἰπών· Πᾶς ὁ ἐρχόμενος πρός με, ὅμοιός ἐστιν ἀνθρώ πῳ οἰκοδομοῦντι οἰκίαν, κ. τ. λ. - (ΑΓ. Ο γὰρ εὐπειθὴς καὶ εὐάγωγος, οὐκ ἀκροατὴς νόμου γενόμενος μᾶλλον, ἀλλὰ ποιη τὴς ἔργων, ἑδραιοτάτην ἕξει την στάσιν, τὴν ἐν παντὶ πράγματι καλῷ τε καὶ ἀγαθῷ· ἔσται δὲ οἰκίᾳ παρα πλήσιος ιδρυμένῃ καλῶς, καὶ ἀκατάσειστον ἐχούσῃ τὸν θεμέλιον· ὥστε κἂν χειμάρρου δίκην ήτοι πλημ μέρας ὕδατων προσβάλωσιν οἱ πειρασμοί, καὶ ἡ τῶν ἐν ἡμῖν παθῶν ἀγριότης, πείσεται τῶν ἀπευκτῶν οὐ- δέν. Ο δὲ μόνην ὑπέχων τὴν ἀκοὴν οἷς ἂν λέγοι Χρι στὸς, ἀπόθετον δὲ εἰς νοῦν ἔχων οὐδὲν, οὔτε μὴν κατ ορθώσας τι τῶν κεκελευσμένων, ἔσται πάλιν οἰκίᾳ προσεοικώς έτοιμοτάτῃ πρὸς πτῶσιν· κατενεχθήσε ται γὰρ ἐφ᾽ ἃ μὴ θέμις, κατερεθιζούσης ἡδονῆς, καὶ εἰς τοὺς τῆς ἁμαρτίας ἐκφερούσης βόθρους. Δεῖ γὰρ διὰ τῆς καθ' ἡμέραν ἀσκήσεως βε βαιοῦν ἑαυτοὺς τοῖς τοῦ Κυρίου παραγγέλμασιν, ἵνα μὴ καθάπερ βιαίων υδάτων προσβαλοῦσα ἡδονὴ, σαθρὰ τὰ ἐν ἡμῖν δόγματα διασκεδάσῃ· ἀλλ' ἐνευδο- κιμήσῃ τοῖς ἐναντίοις πράγμασιν, ἀκατάλυτες ούσα ἡ ἀρετή· καὶ μὴ τῷ πτώματι περιφανεῖς, ἀλλὰ τῇ νίκῃ γενώμεθα. Περιφανές γὰρ καὶ τὸ πτῶμα τῶν μεγάλα δεδιδαγμένων, ὅταν μεγάλων ἀποπίπτωσιν. ᾿Αθλίους δὲ ποιεῖ τοὺς ἀνθρώπους ή περὶ τοὺς πόνους ὀλιγωρία, καὶ τὸ τῆς κρίσεως σαθρὸν καὶ ἀβέβαιον οὗτοί εἰσιν οἱ τοῖς μωροῖς ὁμοιωθέντες, οἱ ἐπὶ τῆς ψάμμου τῆς κατὰ τὴν γνώμην ἀβεβαιότητος, τὸν θεὸ μέλιον τῆς πνευματικῆς τιθέντες οἰκοδομῆς, ἐν ὀλίγαι ψεκάδες πειρασμῶν, καὶ βραχὺς χειμάρρους τῶν τοῦ πονηροῦ προσπαιγμάτων ὑφελκύσας, τὴν ὑποβάθραν διέλυσε τε καὶ διεσκόρπισε, μηδὲ ὀλίγον ἐπισχόντα πρὸς τὴν βροχὴν καὶ τὰ πνεύματα. ΚΕΦ. Ζ'. (4) Οὐδὲ ἐν τῷ Ἰσραὴλ τοσαύτην πίστιν εὗρεν. (Α Γ. 114) Οσίᾳ δὴ οὖν ψήφῳ Θεοῦ τῆς μὲν πρὸς S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. libertatis donum obediendo lucramur. Talis est A' apud eum servitus. Hæc nos hæredes Dei facit, et ipsius Christi cohæredes. Quod ipse denuo testa- bitur dicens : • Omnnis qui facit peccatuun, servus est peccati ". › Servi haud est perpetua in dominica dono mansio ; filii contra perpetua. . Si ergo fi- lius vos liberaverit, vere liberi estis . . Si ergo Dominum appellamus Servatorem omnium Chri- stum, quæ ipse dixit exsequamur. « Non enim quivis, inquit, qui mihi dixerit, Domine, Do- mine, intrabit in regnum ccelorum, sed utique ille qui Patris mei coelestis voluntati obediverit ". » Qua- nam vero futura sit utilitas mandatis obediendi, quodnam item inobedientiæ damnum, ipse docuit Servator dicens : V. 47, 48. Omnis qui venit ad me, similis est ho- mini ædificanti domum, etc. B C Homo obediens ac docilis, et qui non tam audi- tor legis est, quam auctor operum, firmissimam habebit in omni pulchro bonoque negotio stabili- talem, eritque similis domui bene stabilita, in- concussumque habenti fundamentum: adeo ut, etiamsi torrentis instar aut aquarum exundantiæ, tentationes incurrant, et cupiditatum nostrarum rabies, nihil infaustum experturus sit. Secus qui aures tantum Christi verbis præbet, nihil vero mente recondit, nec ullam præceptorum partem ex- sequitur, hic vicissim domui similis erit, quæ ad ruinam proxime vergit : pertrahetur enim quo uon licet, impellente voluptate atque ad peccati foveas devehente. Oportet enim quotidiano exercitio nosmetipsos Dominicis in præceptis confirmare, ne tanquam aquarum violentia irruens voluptas, nutantia in nobis dogmata dissipel. Sed contrariis potius actibus inclarescat invicta virtus; ut ne- quaquam casu, sed victoria celebres evadamus. Nam celebris fit casus illorum qui plurima doctrina pollebant, si quando magno culmine decidant. Mi- seros autem facit homines laborum negligentia, judiciique languor et instabilitas. Hi sunt stultis illis similes, qui in infirmæ sententiæ suæ arena, spi- ritalis ædificii fundamentum locaverunt; quod pau- ca tentationum guttæ, exiguusque torrens diabo-D licarum illusionum impingens, basem commovet et discindit, ita ut ne brevi quidem tempore adversus pluviam ventosque consistat. CAP. VII. V. 9. Ne in Israele quidem tantam fidem inveni. Sancto igitur Dei decreto, ab ejus familiaritate * Joan. viii, 34. ss ibid. 35. ** Matth. v11, 21. Corderii catena. CYRILLUS. Considera autem, ut udæorum quidem seniores voluerint Jesum ad ip- sam domum venire illius qui eum invocabat, quasi b, Bf. b) (B [. ) non aliter potuisset erigere decumbentem, nisi ad illum accessisset. llic vero (centurio) credebat. quod etiam absens posset id præstare, a (1) Ad cap. vit, v. 4, hæc habentur in Latina
Ὁ δὲ μόνην ὑπέχων τὴν ἀκοὴν οἷς ἂν λέγοι Χριστὸς, ἀπόθετον δὲ εἰς νοῦν ἔχων οὐδὲν, οὔτε μὴν κατορθώσας τι τῶν κεκελευσμένων, ἔσται πάλιν οἰκίᾳ προσεοικὼς ἑτοιμοτάτῃ πρὸς πτῶσιν· κατενεχθήσεται γὰρ ἐφ’ ἃ μὴ θέμις, κατερεθιζούσης ἡδονῆς, καὶ εἰς τοὺς τῆς ἁμαρτίας ἐκφερούσης βόθρους.(β φ. 68 β) Δεῖ γὰρ διὰ τῆς καθ’ ἡμέραν ἀσκήσεως βεβαιοῦν ἑαυτοὺς τοῖς τοῦ Κυρίου παραγγέλμασιν, ἵνα μὴ καθάπερ βιαίων ὑδάτων προσβαλοῦσα ἡδονὴ, σαθρὰ τὰ ἐν ἡμῖν δόγματα διασκεδάσῃ· ἀλλ’ ἐνευδοκιμήσῃ τοῖς ἐναντίοις πράγμασιν, ἀκατάλυτος οὖσα ἡ ἀρετή· καὶ μὴ τῷ πτώματι περιφανεῖς, ἀλλὰ τῇ νίκῃ γενώμεθα. Περιφανὲς γὰρ καὶ τὸ πτῶμα τῶν μεγάλα δεδιδαγμένων, ὅταν μεγάλων ἀποπίπτωσιν. Ἀθλίους δὲ ποιεῖ τοὺς ἀνθρώπους ἡ περὶ τοὺς πόνους ὀλιγωρία, καὶ τὸ τῆς κρίσεως σαθρὸν καὶ ἀβέβαιον·
ἀλήθεια ελευθεροῖ ὑμᾶς. » Οὐκοῦν τῆς ἐλευθερίας την δόσιν διὰ τῆς ὑπακοῆς κερδαίνομεν· τοῦτο δὲ ἐστιν ἡ ὑπ' αὐτῷ δουλεία· τοῦτο καὶ υἱοὺς ἡμᾶς ἀποτελεῖ καὶ κληρονόμους Θεοῦ, καὶ συγκληρονόμους αὐτοῦ τοῦ Χριστοῦ. Καὶ αὐτός σε πάλιν πιστώσεται λέγων· • Πᾶς ὁ ποιῶν ἁμαρτίαν, δοῦλός ἐστιν τῆς ἁμαρ τίας· ἡ ὁ δοῦλος οὐ μένει ἐν τῇ οἰκίᾳ εἰς τὸν αἰῶνα, ὁ υἱὸς μένει εἰς τὸν αἰῶνα. « Ἐὰν οὖν ὁ υἱὸς ὑμᾶς ἐλευθερώσῃ, ὄντως ἐλεύθεροι έστε. · Οὐκοῦν εἰ Δεν σπότην ὀνομάζομεν τὸν τῶν ὅλων Σωτήρα Χριστόν, ποιῶμεν & λέγει· . Οὐ πᾶς γάρ, φησὶν, ὁ λέγων μοι, Κύριε, Κύριε, εἰσελεύσεται εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, ἀλλ' ὁ ποιῶν τὸ θέλημα τοῦ Πατρός μου τοῦ ἐν τοῖς οὐρανοῖς. » Οποία γε μὴν ἡ γνησιό ἐν τῷ βούλεσθαι τηρεῖν τὰ προστεταγμένα, τί δ' ἂν γένοιτο βλάβος ἐν τῷ μὴ ὑποτάττεσθαι θέλειν, αὐτὸς ἐδίδαξεν ὁ Σωτὴρ εἰπών· Πᾶς ὁ ἐρχόμενος πρός με, ὅμοιός ἐστιν ἀνθρώ πῳ οἰκοδομοῦντι οἰκίαν, κ. τ. λ. - (ΑΓ. Ο γὰρ εὐπειθὴς καὶ εὐάγωγος, οὐκ ἀκροατὴς νόμου γενόμενος μᾶλλον, ἀλλὰ ποιη τὴς ἔργων, ἑδραιοτάτην ἕξει την στάσιν, τὴν ἐν παντὶ πράγματι καλῷ τε καὶ ἀγαθῷ· ἔσται δὲ οἰκίᾳ παρα πλήσιος ιδρυμένῃ καλῶς, καὶ ἀκατάσειστον ἐχούσῃ τὸν θεμέλιον· ὥστε κἂν χειμάρρου δίκην ήτοι πλημ μέρας ὕδατων προσβάλωσιν οἱ πειρασμοί, καὶ ἡ τῶν ἐν ἡμῖν παθῶν ἀγριότης, πείσεται τῶν ἀπευκτῶν οὐ- δέν. Ο δὲ μόνην ὑπέχων τὴν ἀκοὴν οἷς ἂν λέγοι Χρι στὸς, ἀπόθετον δὲ εἰς νοῦν ἔχων οὐδὲν, οὔτε μὴν κατ ορθώσας τι τῶν κεκελευσμένων, ἔσται πάλιν οἰκίᾳ προσεοικώς έτοιμοτάτῃ πρὸς πτῶσιν· κατενεχθήσε ται γὰρ ἐφ᾽ ἃ μὴ θέμις, κατερεθιζούσης ἡδονῆς, καὶ εἰς τοὺς τῆς ἁμαρτίας ἐκφερούσης βόθρους. Δεῖ γὰρ διὰ τῆς καθ' ἡμέραν ἀσκήσεως βε βαιοῦν ἑαυτοὺς τοῖς τοῦ Κυρίου παραγγέλμασιν, ἵνα μὴ καθάπερ βιαίων υδάτων προσβαλοῦσα ἡδονὴ, σαθρὰ τὰ ἐν ἡμῖν δόγματα διασκεδάσῃ· ἀλλ' ἐνευδο- κιμήσῃ τοῖς ἐναντίοις πράγμασιν, ἀκατάλυτες ούσα ἡ ἀρετή· καὶ μὴ τῷ πτώματι περιφανεῖς, ἀλλὰ τῇ νίκῃ γενώμεθα. Περιφανές γὰρ καὶ τὸ πτῶμα τῶν μεγάλα δεδιδαγμένων, ὅταν μεγάλων ἀποπίπτωσιν. ᾿Αθλίους δὲ ποιεῖ τοὺς ἀνθρώπους ή περὶ τοὺς πόνους ὀλιγωρία, καὶ τὸ τῆς κρίσεως σαθρὸν καὶ ἀβέβαιον οὗτοί εἰσιν οἱ τοῖς μωροῖς ὁμοιωθέντες, οἱ ἐπὶ τῆς ψάμμου τῆς κατὰ τὴν γνώμην ἀβεβαιότητος, τὸν θεὸ μέλιον τῆς πνευματικῆς τιθέντες οἰκοδομῆς, ἐν ὀλίγαι ψεκάδες πειρασμῶν, καὶ βραχὺς χειμάρρους τῶν τοῦ πονηροῦ προσπαιγμάτων ὑφελκύσας, τὴν ὑποβάθραν διέλυσε τε καὶ διεσκόρπισε, μηδὲ ὀλίγον ἐπισχόντα πρὸς τὴν βροχὴν καὶ τὰ πνεύματα. ΚΕΦ. Ζ'. (4) Οὐδὲ ἐν τῷ Ἰσραὴλ τοσαύτην πίστιν εὗρεν. (Α Γ. 114) Οσίᾳ δὴ οὖν ψήφῳ Θεοῦ τῆς μὲν πρὸς S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. libertatis donum obediendo lucramur. Talis est A' apud eum servitus. Hæc nos hæredes Dei facit, et ipsius Christi cohæredes. Quod ipse denuo testa- bitur dicens : • Omnnis qui facit peccatuun, servus est peccati ". › Servi haud est perpetua in dominica dono mansio ; filii contra perpetua. . Si ergo fi- lius vos liberaverit, vere liberi estis . . Si ergo Dominum appellamus Servatorem omnium Chri- stum, quæ ipse dixit exsequamur. « Non enim quivis, inquit, qui mihi dixerit, Domine, Do- mine, intrabit in regnum ccelorum, sed utique ille qui Patris mei coelestis voluntati obediverit ". » Qua- nam vero futura sit utilitas mandatis obediendi, quodnam item inobedientiæ damnum, ipse docuit Servator dicens : V. 47, 48. Omnis qui venit ad me, similis est ho- mini ædificanti domum, etc. B C Homo obediens ac docilis, et qui non tam audi- tor legis est, quam auctor operum, firmissimam habebit in omni pulchro bonoque negotio stabili- talem, eritque similis domui bene stabilita, in- concussumque habenti fundamentum: adeo ut, etiamsi torrentis instar aut aquarum exundantiæ, tentationes incurrant, et cupiditatum nostrarum rabies, nihil infaustum experturus sit. Secus qui aures tantum Christi verbis præbet, nihil vero mente recondit, nec ullam præceptorum partem ex- sequitur, hic vicissim domui similis erit, quæ ad ruinam proxime vergit : pertrahetur enim quo uon licet, impellente voluptate atque ad peccati foveas devehente. Oportet enim quotidiano exercitio nosmetipsos Dominicis in præceptis confirmare, ne tanquam aquarum violentia irruens voluptas, nutantia in nobis dogmata dissipel. Sed contrariis potius actibus inclarescat invicta virtus; ut ne- quaquam casu, sed victoria celebres evadamus. Nam celebris fit casus illorum qui plurima doctrina pollebant, si quando magno culmine decidant. Mi- seros autem facit homines laborum negligentia, judiciique languor et instabilitas. Hi sunt stultis illis similes, qui in infirmæ sententiæ suæ arena, spi- ritalis ædificii fundamentum locaverunt; quod pau- ca tentationum guttæ, exiguusque torrens diabo-D licarum illusionum impingens, basem commovet et discindit, ita ut ne brevi quidem tempore adversus pluviam ventosque consistat. CAP. VII. V. 9. Ne in Israele quidem tantam fidem inveni. Sancto igitur Dei decreto, ab ejus familiaritate * Joan. viii, 34. ss ibid. 35. ** Matth. v11, 21. Corderii catena. CYRILLUS. Considera autem, ut udæorum quidem seniores voluerint Jesum ad ip- sam domum venire illius qui eum invocabat, quasi b, Bf. b) (B [. ) non aliter potuisset erigere decumbentem, nisi ad illum accessisset. llic vero (centurio) credebat. quod etiam absens posset id præstare, a (1) Ad cap. vit, v. 4, hæc habentur in Latina
PG 72:609οὗτοί εἰσιν οἱ τοῖς μωροῖς ὁμοιωθέντες, οἱ ἐπὶ τῆς ψάμμου τῆς κατὰ τὴν γνώμην ἀβεβαιότητος, τὸν θεμέλιον τῆς πνευματικῆς τιθέντες οἰκοδομῆς, ὃν ὀλίγαι ψεκάδες πειρασμῶν, καὶ βραχὺς χειμάῤῥους τῶν τοῦ πονηροῦ προσπαιγμάτων ὑφελκύσας, τὴν ὑποβάθραν διέλυσέ τε καὶ διεσκόρπισε, μηδὲ ὀλίγον ἐπισχόντα πρὸς τὴν βροχὴν καὶ τὰ πνεύματα.
αὐτὸν οἰκειότητος ἀπώλισθεν ὁ Ἰσραήλ· ἀντεισχέ- κληται δὲ καὶ προσελήφθη τὰ ἔθνη, ἑτοιμοτέραν ἔχοντα τὴν καρδίαν εἰς τὸ πιστεύειν εἰς αὐτόν. Καὶ πιστώσεται πάλιν ἡμᾶς τοῦτο λέγων ὁ θεσπέσιος Μελῳδὸς περὶ αὐτῶν· ποτέ μέν· ι ὅτι Τὴν ἑτο:- μασίαν τῆς καρδίας αὐτῶν, προσέσχε τὸ οὖς σου, ποτὲ δέ· . Ἐπληθύνθησαν αἱ ἀσθένειαι αὐτῶν, μετὰ ταῦτα ἐτάχυναν. » Εἰ γὰρ καὶ πολλαῖς ἁμαρτίαις ἦσαν βεβαρημένοι, ἀλλ᾽ ὅμως ἐτάχυναν πρὸς παρα δοχὴν τῶν Χριστοῦ παιδευμάτων. Περὶ δέ γε τοῦ Ἰσραὴλ προφητικός φησι λόγος· . ᾿Απώσεται αὐτοὺς ὁ Θεὸς ὅτι οὐκ εἰσήκουσαν αὐτοῦ, καὶ ἔσονται πλα- νῆται ἐν τοῖς ἔθνεσιν. Ἐπορεύετο εἰς πόλιν καλουμένην Ναΐν. (Α Γ. 1) "Ορα δὲ πῶς παραδόξοις συνείρει παρ ράδοξα. Καὶ ἐκεῖ μὲν καλούμενος ἀπαντῇ· ἐνταῦθα μὴ καλούμενος παραγίνεται· οὐδεὶς γὰρ αὐτὸν ἐκάλει ἐπὶ νεκροῦ ἀνάστασιν, ἀλλ᾽ αὐτόκλητος ἐπὶ ταύτην ἀφικνεῖται. Οικονομικώτατα δέ μοι δοκεῖ, τῷ πρώτῳ συνάψαι καὶ τοῦτο· οὐδὲν γὰρ ἦν τὸ ἀπεικὸς ἐνα νοεῖν, ὡς ἐνστήσεται τις ἔσθ' ὅτε τῇ τοῦ Σωτῆρος δόξῃ μαχόμενος, εἶτα λέγων· Τί τὸ θαῦμα ἐπί γε τῷ παιδὶ τοῦ ἑκατοντάρχου τετελεσμένον; "Αρρωστος ἦν, οὐ πάντω; ἔμελλε τελευτᾷν· καὶ τοῦτο γέγραφεν ὁ εὐαγγελιστής, τὰ πρὸς χάριν μᾶλλον ἢ τὰ πρὸς ἀλήθειαν ἀφηγούμενος· ἵνα τοίνυν τὴν ἀκόλαστον τῶν τοιούτων ἀποφράξῃ γλῶσσαν, τεθνεῶτι τῷ νεα- νίσκῳ Χριστὸν ὑπαντῆσαί φησι, μονογενεῖ υἱῷ χή- μας· ἐλεεινὸν τὸ πάθος καὶ θρῆνον κινῆσαι δυνάμε- καὶ δακρύων ἀφορμάς· εἴπετο δὲ τῷ πάθει μετ νον, θύουσα καὶ παρειμένη λοιπὸν ἡ γυνή, καὶ πολλοὶ σὺν αὐτῇ. Προσελθὼν ἥψατο τῆς σορού. (Δ (: Δια τί δὲ οὐ λόγῳ μόνον ἐπλήρου τὸ θαῦμα, ἀλλὰ καὶ ἥψατο τῆς σοροῦ; Ἵνα γνοίης ὡς ἔστιν ἐνεργὸς πρὸς σωτηρίαν ἀνθρώπου τὸ ἅγιον σῶμα Χριστοῦ· σῶμα γάρ ἐστι ζωῆς, καὶ σὰρξ τοῦ πάντα ἰσχύοντος Λόγου καὶ τὴν αὐτοῦ πεφόρηκε δύο ναμιν. Ωσπερ γὰρ σίδηρος ὁμιλήσας πυρὶ, τὰ πυρὸς ἐνεργεῖ, καὶ τὴν αὐτοῦ χρείαν πληροί, οὕτως, ἐπει- δήπερ ιδία γέγονε τοῦ Λόγου ἡ σὰρξ τοῦ τὰ πάντα ζωογονοῦντος, ταύτῃ τοι ζωοποιός τι καὶ αὐτὴ, καὶ θανάτου καὶ φθορᾶς ἀναιρετική· ζωοποιὸν γὰρ τὸ σῶμα Χριστοῦ εἶναι πιστεύομεν, ἐπείπερ ἐστὶ τοῦ ζῶντος Λόγου ναός τε καὶ ἐνδιαίτημα, πᾶσαν ἔχον αὐτοῦ τὴν ἐνέργειαν. Οὐκ ἠρκέσθη τοίνυν μόνῳ τῷ προστάξαι, καίτοι λόγῳ κατορθοῦν εἰθισμένος ὅσαπερ ἂν βούλοιτο, ἀλλ' ἐπετίθει τῇ σορῷ καὶ τὰς χεῖρας, δεικνὺς ὡς καὶ τὸ σῶμα αὐτοῦ τὴν ζωοποιὸν ἐνέρ γειαν έχει. Ελαβε δὲ φόβος ἅπαντας, καὶ ἐδόξαζον τὸν Θεόν, κ. τ. λ. Β ἐποιήσατο. (Α. Μέγα καὶ τοῦτο παρά γε ἀναισθήτῳ καὶ ἀχαρίστῳ λαῷ· μικρὸν γὰρ ὕστερον οὐδὲ προφήτην οὐδὲ εἰς ἀγαθὸν τοῦ λαοῦ πεφηνότα νομίζουσιν αὐτόν· ἀλλὰ τὸν θανάτου καταλυτὴν θα νάτῳ παραδίδωσιν· οὐκ εἰδότες ὅτι τότε δή, τότε κατέλυε θάνατον, ἡνίκα ἐφ' ἑαυτοῦ τὴν ἀνάστασιν * COMMENT. IN LUCAM. A excidit Israel, cujus in locum vocati sunt et assum- b) C D pti ethnici, utpote qui cor ad ei credendum para- tius habebant. Rei item testis erit divinus Vates de ipsis dicens, modo quidem : c Quoniam præpara- tioni cordis eorum attendit auris tua "; › modo autem: ‹ Multiplicatæ sunt infirmitates eorum, postea acceleraverunt ”. › Quamvis enim peccatis multis erant gravati, nihilominus ad recipiendas Christi doctrinas festinaverunt. De Israele autem propheticus ait sermo: Repellet illos Deus, quia ei non auscultaverunt, et erunt vagantes in gen- tibus 26. V.11. Ibant in civitatem quæ vocatur Nain. Animadverte quomodo miris mira connectit. Et illic quidem vocatus occurrit; hic autem non voca- tus, adest : nemo enim ipsum ad mortuum resusci- tandumi vocaverat, sed sponte ad id negotium venit. Porro mihi videtur prudentissime priori miraculo hoc etiam alterum copulavisse. Namque incredibile non erat, consurrecturum aliquem Servatoris glo- riæ adversarium, qui diceret: Quodnam, oro, in centurionis puero patratum fuit miraculum ? Infr- mus erat, nullatenus tamen moriturus: scripsit ergo hoc evangelista, gratiae potius quam veritati velii - cans. Ut ergo intemperantem ejusmodi hominumr linguam cohiberet, mortuo adolescenti occurrisse Christum ait, filio viduæ unico. Miserabilis casus erat, et luctui commovendo, lacrymisque eliciendis idonous. Sequebatur funus lymphata moerore ac dolore resoluta mulier, multique cum ipsa. V. 14. Accedens tetigit loculum. Cur haud solo sermone miraculum perfecit, sed lo- culum quoque tetigit? Nempe ut scires efficax esse ad hominis salutem sanctum Christi corpus. Est enim corpus vitæ, caro omnipotentis Verbi, quæ potentiam ejus portabat. Sicut enim ferrum igni admotum vim ignis exserit, ejusque vice ſungitur; sic posteaquam caro propria facta est vivifican- tis omnia Verbi, consequenter et ipsa est vivifi- cans, mortisque et corruptionis destructiva. Nam revera vivificum Christi corpus esse credimus, quo- niam viventis Verbi templum est et habitaculum, cunctam ejus efficacian: continens. Haud ergo satis Christo fuit jubere, quanquam verbis quidquid ei libuisset solebat efficere, sed manus quoque loculo imposuit, demonstrans scilicet suum etiam corpus vivifica potentia pollere. V. 16. Corripuit autem omnes timor, et magnifica- bant Deum, etc. Magnum est hoc in stupido et ingrato populo; qui paulo post neque prophetam neque ad gentis salu- tem natum judicavit; sed mortis destructorem niorti tradidit. Neque agnovit illum tum maxime mortem vicisse, cum resurrectionem suam peregit. f. b, & f. b) Psal. x, 17, sec. Hebr. "Psal. xv, 4. Osee ix, 17. ..
Chapter VIIΚΕΦ. Ζ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΚΕΦ. Ζ. «Οὐδὲ ἐν τῷ Ἰσραὴλ τοσαύτην πίστιν εὗρον.» (α φ. 114) Ὁσίᾳ δὴ οὖν ψήφῳ Θεοῦ τῆς μὲν πρὸς αὐτὸν οἰκειότητος ἀπώλισθεν ὁ Ἰσραήλ· ἀντεισκέκληται δὲ καὶ προσελήφθη τὰ ἔθνη, ἑτοιμοτέραν ἔχοντα τὴν καρδίαν εἰς τὸ πιστεύειν εἰς αὐτόν. Καὶ πιστώσεται πάλιν ἡμᾶς τοῦτο λέγων ὁ θεσπέσιος Μελῳδὸς περὶ αὐτῶν· ποτὲ μέν· «ὅτι Τὴν ἑτοιμασίαν τῆς καρδίας αὐτῶν, προσέσχε τὸ οὖς σου·» ποτὲ δέ· «Ἐπληθύνθησαν αἱ ἀσθένειαι αὐτῶν, μετὰ ταῦτα ἐτάχυναν.» Εἰ γὰρ καὶ πολλαῖς ἁμαρτίαις ἦσαν βεβαρημένοι, ἀλλ’ ὅμως ἐτάχυναν πρὸς παραδοχὴν τῶν Χριστοῦ παιδευμάτων. Περὶ δέ γε τοῦ Ἰσραὴλ προφητικός φησι λόγος· «Ἀπώσεται αὐτοὺς ὁ Θεὸς ὅτι οὐκ εἰσήκουσαν αὐτοῦ, καὶ ἔσονται πλανῆται ἐν τοῖς ἔθνεσιν. «Ἐπορεύετο εἰς πόλιν καλουμένην Ναί̈ν.» (α φ.
αὐτὸν οἰκειότητος ἀπώλισθεν ὁ Ἰσραήλ· ἀντεισχέ- κληται δὲ καὶ προσελήφθη τὰ ἔθνη, ἑτοιμοτέραν ἔχοντα τὴν καρδίαν εἰς τὸ πιστεύειν εἰς αὐτόν. Καὶ πιστώσεται πάλιν ἡμᾶς τοῦτο λέγων ὁ θεσπέσιος Μελῳδὸς περὶ αὐτῶν· ποτέ μέν· ι ὅτι Τὴν ἑτο:- μασίαν τῆς καρδίας αὐτῶν, προσέσχε τὸ οὖς σου, ποτὲ δέ· . Ἐπληθύνθησαν αἱ ἀσθένειαι αὐτῶν, μετὰ ταῦτα ἐτάχυναν. » Εἰ γὰρ καὶ πολλαῖς ἁμαρτίαις ἦσαν βεβαρημένοι, ἀλλ᾽ ὅμως ἐτάχυναν πρὸς παρα δοχὴν τῶν Χριστοῦ παιδευμάτων. Περὶ δέ γε τοῦ Ἰσραὴλ προφητικός φησι λόγος· . ᾿Απώσεται αὐτοὺς ὁ Θεὸς ὅτι οὐκ εἰσήκουσαν αὐτοῦ, καὶ ἔσονται πλα- νῆται ἐν τοῖς ἔθνεσιν. Ἐπορεύετο εἰς πόλιν καλουμένην Ναΐν. (Α Γ. 1) "Ορα δὲ πῶς παραδόξοις συνείρει παρ ράδοξα. Καὶ ἐκεῖ μὲν καλούμενος ἀπαντῇ· ἐνταῦθα μὴ καλούμενος παραγίνεται· οὐδεὶς γὰρ αὐτὸν ἐκάλει ἐπὶ νεκροῦ ἀνάστασιν, ἀλλ᾽ αὐτόκλητος ἐπὶ ταύτην ἀφικνεῖται. Οικονομικώτατα δέ μοι δοκεῖ, τῷ πρώτῳ συνάψαι καὶ τοῦτο· οὐδὲν γὰρ ἦν τὸ ἀπεικὸς ἐνα νοεῖν, ὡς ἐνστήσεται τις ἔσθ' ὅτε τῇ τοῦ Σωτῆρος δόξῃ μαχόμενος, εἶτα λέγων· Τί τὸ θαῦμα ἐπί γε τῷ παιδὶ τοῦ ἑκατοντάρχου τετελεσμένον; "Αρρωστος ἦν, οὐ πάντω; ἔμελλε τελευτᾷν· καὶ τοῦτο γέγραφεν ὁ εὐαγγελιστής, τὰ πρὸς χάριν μᾶλλον ἢ τὰ πρὸς ἀλήθειαν ἀφηγούμενος· ἵνα τοίνυν τὴν ἀκόλαστον τῶν τοιούτων ἀποφράξῃ γλῶσσαν, τεθνεῶτι τῷ νεα- νίσκῳ Χριστὸν ὑπαντῆσαί φησι, μονογενεῖ υἱῷ χή- μας· ἐλεεινὸν τὸ πάθος καὶ θρῆνον κινῆσαι δυνάμε- καὶ δακρύων ἀφορμάς· εἴπετο δὲ τῷ πάθει μετ νον, θύουσα καὶ παρειμένη λοιπὸν ἡ γυνή, καὶ πολλοὶ σὺν αὐτῇ. Προσελθὼν ἥψατο τῆς σορού. (Δ (: Δια τί δὲ οὐ λόγῳ μόνον ἐπλήρου τὸ θαῦμα, ἀλλὰ καὶ ἥψατο τῆς σοροῦ; Ἵνα γνοίης ὡς ἔστιν ἐνεργὸς πρὸς σωτηρίαν ἀνθρώπου τὸ ἅγιον σῶμα Χριστοῦ· σῶμα γάρ ἐστι ζωῆς, καὶ σὰρξ τοῦ πάντα ἰσχύοντος Λόγου καὶ τὴν αὐτοῦ πεφόρηκε δύο ναμιν. Ωσπερ γὰρ σίδηρος ὁμιλήσας πυρὶ, τὰ πυρὸς ἐνεργεῖ, καὶ τὴν αὐτοῦ χρείαν πληροί, οὕτως, ἐπει- δήπερ ιδία γέγονε τοῦ Λόγου ἡ σὰρξ τοῦ τὰ πάντα ζωογονοῦντος, ταύτῃ τοι ζωοποιός τι καὶ αὐτὴ, καὶ θανάτου καὶ φθορᾶς ἀναιρετική· ζωοποιὸν γὰρ τὸ σῶμα Χριστοῦ εἶναι πιστεύομεν, ἐπείπερ ἐστὶ τοῦ ζῶντος Λόγου ναός τε καὶ ἐνδιαίτημα, πᾶσαν ἔχον αὐτοῦ τὴν ἐνέργειαν. Οὐκ ἠρκέσθη τοίνυν μόνῳ τῷ προστάξαι, καίτοι λόγῳ κατορθοῦν εἰθισμένος ὅσαπερ ἂν βούλοιτο, ἀλλ' ἐπετίθει τῇ σορῷ καὶ τὰς χεῖρας, δεικνὺς ὡς καὶ τὸ σῶμα αὐτοῦ τὴν ζωοποιὸν ἐνέρ γειαν έχει. Ελαβε δὲ φόβος ἅπαντας, καὶ ἐδόξαζον τὸν Θεόν, κ. τ. λ. Β ἐποιήσατο. (Α. Μέγα καὶ τοῦτο παρά γε ἀναισθήτῳ καὶ ἀχαρίστῳ λαῷ· μικρὸν γὰρ ὕστερον οὐδὲ προφήτην οὐδὲ εἰς ἀγαθὸν τοῦ λαοῦ πεφηνότα νομίζουσιν αὐτόν· ἀλλὰ τὸν θανάτου καταλυτὴν θα νάτῳ παραδίδωσιν· οὐκ εἰδότες ὅτι τότε δή, τότε κατέλυε θάνατον, ἡνίκα ἐφ' ἑαυτοῦ τὴν ἀνάστασιν * COMMENT. IN LUCAM. A excidit Israel, cujus in locum vocati sunt et assum- b) C D pti ethnici, utpote qui cor ad ei credendum para- tius habebant. Rei item testis erit divinus Vates de ipsis dicens, modo quidem : c Quoniam præpara- tioni cordis eorum attendit auris tua "; › modo autem: ‹ Multiplicatæ sunt infirmitates eorum, postea acceleraverunt ”. › Quamvis enim peccatis multis erant gravati, nihilominus ad recipiendas Christi doctrinas festinaverunt. De Israele autem propheticus ait sermo: Repellet illos Deus, quia ei non auscultaverunt, et erunt vagantes in gen- tibus 26. V.11. Ibant in civitatem quæ vocatur Nain. Animadverte quomodo miris mira connectit. Et illic quidem vocatus occurrit; hic autem non voca- tus, adest : nemo enim ipsum ad mortuum resusci- tandumi vocaverat, sed sponte ad id negotium venit. Porro mihi videtur prudentissime priori miraculo hoc etiam alterum copulavisse. Namque incredibile non erat, consurrecturum aliquem Servatoris glo- riæ adversarium, qui diceret: Quodnam, oro, in centurionis puero patratum fuit miraculum ? Infr- mus erat, nullatenus tamen moriturus: scripsit ergo hoc evangelista, gratiae potius quam veritati velii - cans. Ut ergo intemperantem ejusmodi hominumr linguam cohiberet, mortuo adolescenti occurrisse Christum ait, filio viduæ unico. Miserabilis casus erat, et luctui commovendo, lacrymisque eliciendis idonous. Sequebatur funus lymphata moerore ac dolore resoluta mulier, multique cum ipsa. V. 14. Accedens tetigit loculum. Cur haud solo sermone miraculum perfecit, sed lo- culum quoque tetigit? Nempe ut scires efficax esse ad hominis salutem sanctum Christi corpus. Est enim corpus vitæ, caro omnipotentis Verbi, quæ potentiam ejus portabat. Sicut enim ferrum igni admotum vim ignis exserit, ejusque vice ſungitur; sic posteaquam caro propria facta est vivifican- tis omnia Verbi, consequenter et ipsa est vivifi- cans, mortisque et corruptionis destructiva. Nam revera vivificum Christi corpus esse credimus, quo- niam viventis Verbi templum est et habitaculum, cunctam ejus efficacian: continens. Haud ergo satis Christo fuit jubere, quanquam verbis quidquid ei libuisset solebat efficere, sed manus quoque loculo imposuit, demonstrans scilicet suum etiam corpus vivifica potentia pollere. V. 16. Corripuit autem omnes timor, et magnifica- bant Deum, etc. Magnum est hoc in stupido et ingrato populo; qui paulo post neque prophetam neque ad gentis salu- tem natum judicavit; sed mortis destructorem niorti tradidit. Neque agnovit illum tum maxime mortem vicisse, cum resurrectionem suam peregit. f. b, & f. b) Psal. x, 17, sec. Hebr. "Psal. xv, 4. Osee ix, 17. ..
115 β) Ὅρα δὲ πῶς παραδόξοις συνείρει παράδοξα. Καὶ ἐκεῖ μὲν καλούμενος ἀπαντᾷ· ἐνταῦθα μὴ καλούμενος παραγίνεται· οὐδεὶς γὰρ αὐτὸν ἐκάλει ἐπὶ νεκροῦ ἀνάστασιν, ἀλλ’ αὐτόκλητος ἐπὶ ταύτην ἀφικνεῖται. Οἰκονομικώτατα δέ μοι δοκεῖ, τῷ πρώτῳ συνάψαι καὶ τοῦτο· οὐδὲν γὰρ ἦν τὸ ἀπεικὸς ἐννοεῖν, ὡς ἐνστήσεταί τις ἔσθ’ ὅτε τῇ τοῦ Σωτῆρος δόξῃ μαχόμενος, εἶτα λέγων· Τί τὸ θαῦμα ἐπί γε τῷ παιδὶ τοῦ ἑκατοντάρχου τετελεσμένον; Ἄῤῥωστος ἦν, οὐ πάντως ἔμελλε τελευτᾷν· καὶ τοῦτο γέγραφεν ὁ εὐαγγελιστὴς, τὰ πρὸς χάριν μᾶλλον ἢ τὰ πρὸς ἀλήθειαν ἀφηγούμενος· ἵνα τοίνυν τὴν ἀκόλαστον τῶν τοιούτων ἀποφράξῃ γλῶσσαν, τεθνεῶτι τῷ νεανίσκῳ Χριστὸν ὑπαντῆσαί φησι, μονογενεῖ υἱῷ χήρας· ἐλεεινὸν τὸ πάθος καὶ θρῆνον κινῆσαι δυνάμενον, καὶ δακρύων ἀφορμάς· εἵπετο δὲ τῷ πάθει μεθύουσα καὶ παρειμένη λοιπὸν ἡ γυνὴ, καὶ πολλοὶ σὺν αὐτῇ. «Προσελθὼν ἤψατο τῆς σοροῦ.» (α φ. 115 β) Διὰ τί δὲ οὐ λόγῳ μόνον ἐπλήρου τὸ θαῦμα, ἀλλὰ καὶ ἥψατο τῆς σοροῦ; Ἵνα γνοίης ὡς ἔστιν ἐνεργὲς πρὸς σωτηρίαν ἀνθρώπου τὸ ἅγιον σῶμα Χριστοῦ·
αὐτὸν οἰκειότητος ἀπώλισθεν ὁ Ἰσραήλ· ἀντεισχέ- κληται δὲ καὶ προσελήφθη τὰ ἔθνη, ἑτοιμοτέραν ἔχοντα τὴν καρδίαν εἰς τὸ πιστεύειν εἰς αὐτόν. Καὶ πιστώσεται πάλιν ἡμᾶς τοῦτο λέγων ὁ θεσπέσιος Μελῳδὸς περὶ αὐτῶν· ποτέ μέν· ι ὅτι Τὴν ἑτο:- μασίαν τῆς καρδίας αὐτῶν, προσέσχε τὸ οὖς σου, ποτὲ δέ· . Ἐπληθύνθησαν αἱ ἀσθένειαι αὐτῶν, μετὰ ταῦτα ἐτάχυναν. » Εἰ γὰρ καὶ πολλαῖς ἁμαρτίαις ἦσαν βεβαρημένοι, ἀλλ᾽ ὅμως ἐτάχυναν πρὸς παρα δοχὴν τῶν Χριστοῦ παιδευμάτων. Περὶ δέ γε τοῦ Ἰσραὴλ προφητικός φησι λόγος· . ᾿Απώσεται αὐτοὺς ὁ Θεὸς ὅτι οὐκ εἰσήκουσαν αὐτοῦ, καὶ ἔσονται πλα- νῆται ἐν τοῖς ἔθνεσιν. Ἐπορεύετο εἰς πόλιν καλουμένην Ναΐν. (Α Γ. 1) "Ορα δὲ πῶς παραδόξοις συνείρει παρ ράδοξα. Καὶ ἐκεῖ μὲν καλούμενος ἀπαντῇ· ἐνταῦθα μὴ καλούμενος παραγίνεται· οὐδεὶς γὰρ αὐτὸν ἐκάλει ἐπὶ νεκροῦ ἀνάστασιν, ἀλλ᾽ αὐτόκλητος ἐπὶ ταύτην ἀφικνεῖται. Οικονομικώτατα δέ μοι δοκεῖ, τῷ πρώτῳ συνάψαι καὶ τοῦτο· οὐδὲν γὰρ ἦν τὸ ἀπεικὸς ἐνα νοεῖν, ὡς ἐνστήσεται τις ἔσθ' ὅτε τῇ τοῦ Σωτῆρος δόξῃ μαχόμενος, εἶτα λέγων· Τί τὸ θαῦμα ἐπί γε τῷ παιδὶ τοῦ ἑκατοντάρχου τετελεσμένον; "Αρρωστος ἦν, οὐ πάντω; ἔμελλε τελευτᾷν· καὶ τοῦτο γέγραφεν ὁ εὐαγγελιστής, τὰ πρὸς χάριν μᾶλλον ἢ τὰ πρὸς ἀλήθειαν ἀφηγούμενος· ἵνα τοίνυν τὴν ἀκόλαστον τῶν τοιούτων ἀποφράξῃ γλῶσσαν, τεθνεῶτι τῷ νεα- νίσκῳ Χριστὸν ὑπαντῆσαί φησι, μονογενεῖ υἱῷ χή- μας· ἐλεεινὸν τὸ πάθος καὶ θρῆνον κινῆσαι δυνάμε- καὶ δακρύων ἀφορμάς· εἴπετο δὲ τῷ πάθει μετ νον, θύουσα καὶ παρειμένη λοιπὸν ἡ γυνή, καὶ πολλοὶ σὺν αὐτῇ. Προσελθὼν ἥψατο τῆς σορού. (Δ (: Δια τί δὲ οὐ λόγῳ μόνον ἐπλήρου τὸ θαῦμα, ἀλλὰ καὶ ἥψατο τῆς σοροῦ; Ἵνα γνοίης ὡς ἔστιν ἐνεργὸς πρὸς σωτηρίαν ἀνθρώπου τὸ ἅγιον σῶμα Χριστοῦ· σῶμα γάρ ἐστι ζωῆς, καὶ σὰρξ τοῦ πάντα ἰσχύοντος Λόγου καὶ τὴν αὐτοῦ πεφόρηκε δύο ναμιν. Ωσπερ γὰρ σίδηρος ὁμιλήσας πυρὶ, τὰ πυρὸς ἐνεργεῖ, καὶ τὴν αὐτοῦ χρείαν πληροί, οὕτως, ἐπει- δήπερ ιδία γέγονε τοῦ Λόγου ἡ σὰρξ τοῦ τὰ πάντα ζωογονοῦντος, ταύτῃ τοι ζωοποιός τι καὶ αὐτὴ, καὶ θανάτου καὶ φθορᾶς ἀναιρετική· ζωοποιὸν γὰρ τὸ σῶμα Χριστοῦ εἶναι πιστεύομεν, ἐπείπερ ἐστὶ τοῦ ζῶντος Λόγου ναός τε καὶ ἐνδιαίτημα, πᾶσαν ἔχον αὐτοῦ τὴν ἐνέργειαν. Οὐκ ἠρκέσθη τοίνυν μόνῳ τῷ προστάξαι, καίτοι λόγῳ κατορθοῦν εἰθισμένος ὅσαπερ ἂν βούλοιτο, ἀλλ' ἐπετίθει τῇ σορῷ καὶ τὰς χεῖρας, δεικνὺς ὡς καὶ τὸ σῶμα αὐτοῦ τὴν ζωοποιὸν ἐνέρ γειαν έχει. Ελαβε δὲ φόβος ἅπαντας, καὶ ἐδόξαζον τὸν Θεόν, κ. τ. λ. Β ἐποιήσατο. (Α. Μέγα καὶ τοῦτο παρά γε ἀναισθήτῳ καὶ ἀχαρίστῳ λαῷ· μικρὸν γὰρ ὕστερον οὐδὲ προφήτην οὐδὲ εἰς ἀγαθὸν τοῦ λαοῦ πεφηνότα νομίζουσιν αὐτόν· ἀλλὰ τὸν θανάτου καταλυτὴν θα νάτῳ παραδίδωσιν· οὐκ εἰδότες ὅτι τότε δή, τότε κατέλυε θάνατον, ἡνίκα ἐφ' ἑαυτοῦ τὴν ἀνάστασιν * COMMENT. IN LUCAM. A excidit Israel, cujus in locum vocati sunt et assum- b) C D pti ethnici, utpote qui cor ad ei credendum para- tius habebant. Rei item testis erit divinus Vates de ipsis dicens, modo quidem : c Quoniam præpara- tioni cordis eorum attendit auris tua "; › modo autem: ‹ Multiplicatæ sunt infirmitates eorum, postea acceleraverunt ”. › Quamvis enim peccatis multis erant gravati, nihilominus ad recipiendas Christi doctrinas festinaverunt. De Israele autem propheticus ait sermo: Repellet illos Deus, quia ei non auscultaverunt, et erunt vagantes in gen- tibus 26. V.11. Ibant in civitatem quæ vocatur Nain. Animadverte quomodo miris mira connectit. Et illic quidem vocatus occurrit; hic autem non voca- tus, adest : nemo enim ipsum ad mortuum resusci- tandumi vocaverat, sed sponte ad id negotium venit. Porro mihi videtur prudentissime priori miraculo hoc etiam alterum copulavisse. Namque incredibile non erat, consurrecturum aliquem Servatoris glo- riæ adversarium, qui diceret: Quodnam, oro, in centurionis puero patratum fuit miraculum ? Infr- mus erat, nullatenus tamen moriturus: scripsit ergo hoc evangelista, gratiae potius quam veritati velii - cans. Ut ergo intemperantem ejusmodi hominumr linguam cohiberet, mortuo adolescenti occurrisse Christum ait, filio viduæ unico. Miserabilis casus erat, et luctui commovendo, lacrymisque eliciendis idonous. Sequebatur funus lymphata moerore ac dolore resoluta mulier, multique cum ipsa. V. 14. Accedens tetigit loculum. Cur haud solo sermone miraculum perfecit, sed lo- culum quoque tetigit? Nempe ut scires efficax esse ad hominis salutem sanctum Christi corpus. Est enim corpus vitæ, caro omnipotentis Verbi, quæ potentiam ejus portabat. Sicut enim ferrum igni admotum vim ignis exserit, ejusque vice ſungitur; sic posteaquam caro propria facta est vivifican- tis omnia Verbi, consequenter et ipsa est vivifi- cans, mortisque et corruptionis destructiva. Nam revera vivificum Christi corpus esse credimus, quo- niam viventis Verbi templum est et habitaculum, cunctam ejus efficacian: continens. Haud ergo satis Christo fuit jubere, quanquam verbis quidquid ei libuisset solebat efficere, sed manus quoque loculo imposuit, demonstrans scilicet suum etiam corpus vivifica potentia pollere. V. 16. Corripuit autem omnes timor, et magnifica- bant Deum, etc. Magnum est hoc in stupido et ingrato populo; qui paulo post neque prophetam neque ad gentis salu- tem natum judicavit; sed mortis destructorem niorti tradidit. Neque agnovit illum tum maxime mortem vicisse, cum resurrectionem suam peregit. f. b, & f. b) Psal. x, 17, sec. Hebr. "Psal. xv, 4. Osee ix, 17. ..
PG 72:611σῶμα γάρ ἐστι ζωῆς, καὶ σὰρξ τοῦ πάντα ἰσχύοντος Λόγου καὶ τὴν αὐτοῦ πεφόρηκε δύναμιν. Ὥσπερ γὰρ σίδηρος ὁμιλήσας πυρὶ, τὰ πυρὸς ἐνεργεῖ, καὶ τὴν αὐτοῦ χρείαν πληροῖ, οὕτως, ἐπειδήπερ ἰδία γέγονε τοῦ Λόγου ἡ σὰρξ τοῦ τὰ πάντα ζωογονοῦντος, ταύτῃ τοι ζωοποιός τι καὶ αὐτὴ, καὶ θανάτου καὶ φθορᾶς ἀναιρετική· ζωοποιὸν γὰρ τὸ σῶμα Χριστοῦ εἶναι πιστεύομεν, ἐπείπερ ἐστὶ τοῦ ζῶντος Λόγου ναός τε καὶ ἐνδιαίτημα, πᾶσαν ἔχον αὐτοῦ τὴν ἐνέργειαν. Οὐκ ἠρκέσθη τοίνυν μόνῳ τῷ προστάξαι, καίτοι λόγῳ κατορθοῦν εἰθισμένος ὅσαπερ ἂν βούλοιτο, ἀλλ’ ἐπετίθει τῇ σορῷ καὶ τὰς χεῖρας, δεικνὺς ὡς καὶ τὸ σῶμα αὐτοῦ τὴν ζωοποιὸν ἐνέργειαν ἔχει. «Ἔλαβε δὲ φόβος ἅπαντας, καὶ ἐδόξαζον τὸν Θεὸν, κ.τ.λ.» (α φ. 115 β, ξ φ. 120 β) Μέγα καὶ τοῦτο παρά γε ἀναισθήτῳ καὶ ἀχαρίστῳ λαῷ· μικρὸν γὰρ ὕστερον οὐδὲ προφήτην οὐδὲ εἰς ἀγαθὸν τοῦ λαοῦ πεφηνότα νομίζουσιν αὐτόν· ἀλλὰ τὸν θανάτου καταλυτὴν θανάτῳ παραδίδωσιν· οὐκ εἰδότες ὅτι τότε δὴ, τότε κατέλυε θάνατον, ἡνίκα ἐφ’ ἑαυτοῦ τὴν ἀνάστασιν ἐποιήσατο. «Ἐξῆλθεν ὁ λόγος οὗτος ἐν ὅλῃ τῇ Ἰουδαίᾳ περὶ αὐτοῦ.» (α φ. 116, β φ. 70 β, ξ φ.
Β Ἐξῆλθεν ὁ λόγος οὗτος ἐν ὅλῃ τῇ Ἰουλαία περὶ αὐτοῦ δοξον τοῦ θαύματος οὐδένα τῶν ἐν ὅλῃ τῇ Ἰουδα ἀπαγγέλλουσι δὲ τοῦτο καὶ αὐτῷ τῷ ἁγίῳ Βαπτιστή τῶν ἐπιτηδείων τινὲς ήτοι τῶν μαθητῶν αὐτὸν ὁ δὲ δύο τινὰς ἀπολέγδην ἀποκρίνας τῶν ἄλλων, πέμπε πρὸς τὸν Ἰησοῦν, ἐρημένους αὐτὸν, εἰ αὐτός ἐστιν ὁ ἐρχόμενος, ἢ γοῦν ἕτερον προσδοκάσθαι χρή. Οὐκ ηγνόησέ γε μήν ο μακάριος Βαπτιστής τὴν ἐνανθρω πήσαντα τοῦ Πατρὸς λόγον· μὴ τοῦτο ὑπολα; ᾔδει γὰρ καὶ μάλα σατῶς, ὅτι αὐτός ἐστιν ὁ ἐρχόμε νος· εἰργάζετο δέ τι σοφὸν καὶ εὐμήχανον, καὶ ὅτερ ἦν εἰκὸς οὐ μετρίως ὀνήσειν τοὺς ὑπ' αὐτοῦ μαθη τευομένους· οἱ μὲν γὰρ οὔπω Χριστὸν ἰδόντες, τα τὴν δύναμιν αὐτοῦ καὶ τὴν κατὰ πάντων ὑπεροχήν, ηρέμα πως καὶ ὑπεδάκνοντο, θαυματουργοῦντος απο τοῦ καὶ ταῖς τῶν δρωμένων ὑπερβολαῖς νικώντος τὸν Βαπτιστήν Καὶ δὲ προσῄεσάν ποτε, φθόνῳ τε καὶ λύπῃ κατατετηγμένοι, καὶ νοσημάτων Ἰουδαϊκών οὐκ ἀμοιροῦσαν ἔχοντες τὴν καρδίαν· ἔφασκον τε τῷ μακαρίῳ Βαπτιστῇ· 'Ραβδί, ὃς ἦν μετὰ σοῦ πέραν τοῦ Ἰορδάνου, ᾧ σύ μεμαρτύρηκας, ἵδε οὗτος βαπτί ζει, καὶ πάντες ἔρχονται πρὸς αὐτόν· οὐ γὰρ ἤθελον ἕτερόν τινα βαπτίζειν ὅλως, καὶ τῆς Ἰωάννου κατ επαίρεσθαι τιμῆς· ἐδιδάσκοντο δὲ παρ' αὐτοῦ τῆς Χριστοῦ δόξης τὸ ὑπερκείμενον, καὶ τὴν ἀπαράκλη τον υπερβολήν. Ηκουον γὰρ λέγοντος αὐτοῦ· «Αὐτοὶ ὑμεῖς μαρτυρεῖτε ὡς εἶπον· Ἐγὼ οὐκ εἰμὶ ὁ Χρι στὸς, ἀλλ' ὅτι ἀπεσταλμένος εἰμὶ ἔμπροσθεν ἐκεί νου. Ο ἔχων τὴν νύμφην, νυμφίος ἐστίν· ὁ δὲ φίλος τοῦ νυμφίου, ὁ ἑστηκὼς καὶ ἀκούων αὐτοῦ τῆς φω νῆς, χαρᾷ χαίρει διὰ τὴν χαρὰν τοῦ νυμφίου· αυτη οὖν ἡ ἐμὴ χαρὰ πεπλήρωται· ἐκεῖνον δεῖ αὐξάνειν, ἐμὲ δὲ ἐλαττοῦσθαι. ο Καὶ οὐ δήπου φαμὲν ὡς ἐλάτο των ἑαυτοῦ γέγονε· κατά τι γοῦν ὅπως ὁ μακάριος Βαπτιστής, προσθήκην ἀεὶ δεχομένης τῆς δόξης του Χριστοῦ, παρά γε τοῖς πιστεύουσιν εἰς αὐτὸν, ἐπειδή δὲ ἐν τοῖς τῆς ἀνθρωπότητος μέτροις μεμένηκεν ὁ μακάριος Ιωάννης. Οὐ γὰρ ἦν ἑτέρωσε πως προεί θεῖν αὐτὸν δύνασθαί ποτε· Θεὸς δὲ ὧν φύσει, καὶ ἐκ Θεοῦ Πατρὸς ἀποῤῥήτως γεγεννημένος ὁ ἐνανθρω πήσας Λόγος, εἰς δύναμιν ἀεὶ τὴν αὐτῷ πρέπουσαν ἀναφοιτῶν, παρὰ πάντων ἐθαυμάζετο ταύτῃ του φησί ι Ἐκεῖνον δεῖ αὐξάνειν, ἐμὲ δὲ ἐλαττοῦσθαι. . Τοῦ γὰρ ἀεὶ προκόπτοντος, ὁ ἐν ταυτότητι μένων, ἐλαττούσθαι δοκεῖ. Ινα τοίνυν βεβαίαν ἐργάσηται πίστιν, εἰς αὐτὸν δηλονότι, τοῖς ἔτι ὀκλάζουσι καὶ οὔπω πεπληρο ρημένοις ὡς αὐτὸς εἴη Χριστός, προσποιεῖτα: την ἄγνοιαν· εἶτα πέμπει πρὸς αὐτὸν ἐρομένους και λέγοντας· « Σὺ εἶ ὁ ἐρχόμενος, ἡ ἕτερον προσδοκι μεν; › Ερχόμενος δὲ ποῦ; φαῖεν ἂν ἴσως τινές. Καὶ δοκεῖ μέν τισι τοιοῦτόν τι νοεῖν. Επειδή γέρ ἔμελλε, φησί, πρὸ τοῦ τιμίου σταυροῦ τὸν ἐκ τῆς Ηρώδου σκαιότητος θάνατον ὑπομένειν ὁ Βαπτιστής, προαποδημεῖν δὲ ὥσπερ Χριστοῦ, καὶ τῆς εἰς τὸν ᾅδην ἀφίξεως προβαδίζειν ὡς πρόδρομος, έρωτα, S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. V. 17. Eziit hic sermo in universam Judaam A de eo. Neminem in tota Judæa latuit insperatum mira- culum. Referunt autem hoc ipsi quoque sancto Baptiste quidam de familiaribus ejus seu discipulis. Is autem duos ex universo numero delectos mittit ad Jesum, rogaturos eum, utrum ipse sit qui ven- turus est, an alium oporteat exspectari. Sane non ignorabat beatus Baptista incarnatum Patris Ver- bum: cave hoc arbitreris; sciebat enim apprime hunc esse Christum venturum. Sed excogitavit per- scutum quid et artificiosum, quod haud parum vide- batur discipulis suis profuturum. Nam qui nondum Christum noverant, sive ejus virtutem, et excedens omnia culmen, tacite fortasse nordebantur, dum ille miracula ederet, et gestarum rerum eminentia Baptistam vinceret. Quare et accesserunt aliquando invidia et mærore tabescentes, et˜cor judaico morbo haud immune gerentes, ac beato aiebant Bapti- sta: Magister, qui tecum erat trans Jordanem, cui în testimonium præbuisti, ecce baptizat, et ad eum cuncti veniunt. Nolebant scilicet quemcunque alium exercere baptismum, et se contra Joannis honorem extollere. Cæterum hi edocti sunt ab eo de Christi gloria eminente et excessu incomparabili. Andierunt enim dicentem illum: Testes vos estis me dixisse, quod non suin Christus, sed ante illum nuntius missus. Qui habet sponsam, sponsus est; amicus autem spousi, qui astans vocem ejus audit, gaudio effertur propter sponsi lætitiam. Hoc itaque gau - dium meum metam attigit: illum oportet crescers, me autem minui "7. » Neque idcirco dicimus eum aliqua sui parte imminutum. Sed modo aliquo id passus videtur beatus Baptista, dum Christi gloria semper cresceret, ipse autem beatus Joannes in humanae conditionis mnodulo permaneret. Non eniun fieri poterat ut aliquoversum ipse proficeret; cum interim Christus naturaliter Deus, et ex Deo Patre ineffabiliter genitum Verbum, modo incarnatum, in virtutem sibi congruam semper progrediens, omni- bus esset admirationi. Ideo Joannes ait : « Illum oportet crescere, ne autem minui. . Nam cum ali- quis semper progreditur, alius vero in eodem statu perseverat, hic quidem minui videtur. C (A f. 116, B f. b, C f. b) “Elabɛ tò maçá- Ut ergo ad firmam excitaret fidem, erga illum D videlicet, nutantes adhuc et necdum convictos eum esse Christum, ignorantiam simulat. Deinde mittit ad ipsum qui interrogarent: Tu es qui venis, an alium exspectamus *?, Venturus autem quonam n? dicent fortasse aliqui. Nonnulli certe interpretes sic intelligere malunt: nempe, quia ab Herodis sævitia necem perlaturus Baptista erat, et quodammodo præcursurus Christo, et ad inferos prior descensu- rus, interrogat, aiunt, num is illuc etiam sit ventu- rus, ad liberandum illos qui in tenebris et umbra Joan. 111, 28-50. se Matth. x1, 5.
120 β) Ἔλαθε τὸ παράδοξον τοῦ θαύματος οὐδένα τῶν ἐν ὅλῃ τῇ Ἰουδαίᾳ· ἀπαγγέλλουσι δὲ τοῦτο καὶ αὐτῷ τῷ ἁγίῳ Βαπτιστῇ τῶν ἐπιτηδείων τινὲς ἤτοι τῶν μαθητῶν αὐτοῦ· ὁ δὲ δύο τινὰς ἀπολέγδην ἀποκρίνας τῶν ἄλλων, πέμπει πρὸς τὸν Ἰησοῦν, ἐρομένους αὐτὸν, εἰ αὐτός ἐστιν ὁ ἐρχόμενος, ἢ γοῦν ἕτερον προσδοκᾶσθαι χρή. Οὐκ ἠγνόησέ γε μὴν ὁ μακάριος Βαπτιστὴς τὸν ἐνανθρωπήσαντα τοῦ Πατρὸς Λόγον· μὴ τοῦτο ὑπολάβῃς· ᾔδει γὰρ καὶ μάλα σαφῶς, ὅτι αὐτός ἐστιν ὁ ἐρχόμενος· εἰργάζετο δέ τι σοφὸν καὶ εὐμήχανον, καὶ ὅπερ ἦν εἰκὸς οὐ μετρίως ὀνήσειν τοὺς ὑπ’ αὐτοῦ μαθητευομένους· οἱ μὲν γὰρ οὔπω Χριστὸν ἰδόντες, ἤτοι τὴν δύναμιν αὐτοῦ καὶ τὴν κατὰ πάντων ὑπεροχὴν, ἠρέμα πως καὶ ὑπεδάκνοντο, θαυματουργοῦντος αὐτοῦ καὶ ταῖς τῶν δρωμένων ὑπερβολαῖς νικῶντος τὸν Βαπτιστήν. Καὶ δὲ προσῄεσάν ποτε, φθόνῳ τε καὶ λύπῃ κατατετηγμένοι, καὶ νοσημάτων Ἰουδαϊκῶν οὐκ ἀμοιροῦσαν ἔχοντες τὴν καρδίαν· ἔφασκόν τε τῷ μακαρίῳ Βαπτιστῇ· Ῥαββὶ, ὃς ἦν μετὰ σοῦ πέραν τοῦ Ἰορδάνου, ᾧ σὺ μεμαρτύρηκας, ἴδε οὗτος βαπτίζει, καὶ πάντες ἔρχονται πρὸς αὐτόν·
Β Ἐξῆλθεν ὁ λόγος οὗτος ἐν ὅλῃ τῇ Ἰουλαία περὶ αὐτοῦ δοξον τοῦ θαύματος οὐδένα τῶν ἐν ὅλῃ τῇ Ἰουδα ἀπαγγέλλουσι δὲ τοῦτο καὶ αὐτῷ τῷ ἁγίῳ Βαπτιστή τῶν ἐπιτηδείων τινὲς ήτοι τῶν μαθητῶν αὐτὸν ὁ δὲ δύο τινὰς ἀπολέγδην ἀποκρίνας τῶν ἄλλων, πέμπε πρὸς τὸν Ἰησοῦν, ἐρημένους αὐτὸν, εἰ αὐτός ἐστιν ὁ ἐρχόμενος, ἢ γοῦν ἕτερον προσδοκάσθαι χρή. Οὐκ ηγνόησέ γε μήν ο μακάριος Βαπτιστής τὴν ἐνανθρω πήσαντα τοῦ Πατρὸς λόγον· μὴ τοῦτο ὑπολα; ᾔδει γὰρ καὶ μάλα σατῶς, ὅτι αὐτός ἐστιν ὁ ἐρχόμε νος· εἰργάζετο δέ τι σοφὸν καὶ εὐμήχανον, καὶ ὅτερ ἦν εἰκὸς οὐ μετρίως ὀνήσειν τοὺς ὑπ' αὐτοῦ μαθη τευομένους· οἱ μὲν γὰρ οὔπω Χριστὸν ἰδόντες, τα τὴν δύναμιν αὐτοῦ καὶ τὴν κατὰ πάντων ὑπεροχήν, ηρέμα πως καὶ ὑπεδάκνοντο, θαυματουργοῦντος απο τοῦ καὶ ταῖς τῶν δρωμένων ὑπερβολαῖς νικώντος τὸν Βαπτιστήν Καὶ δὲ προσῄεσάν ποτε, φθόνῳ τε καὶ λύπῃ κατατετηγμένοι, καὶ νοσημάτων Ἰουδαϊκών οὐκ ἀμοιροῦσαν ἔχοντες τὴν καρδίαν· ἔφασκον τε τῷ μακαρίῳ Βαπτιστῇ· 'Ραβδί, ὃς ἦν μετὰ σοῦ πέραν τοῦ Ἰορδάνου, ᾧ σύ μεμαρτύρηκας, ἵδε οὗτος βαπτί ζει, καὶ πάντες ἔρχονται πρὸς αὐτόν· οὐ γὰρ ἤθελον ἕτερόν τινα βαπτίζειν ὅλως, καὶ τῆς Ἰωάννου κατ επαίρεσθαι τιμῆς· ἐδιδάσκοντο δὲ παρ' αὐτοῦ τῆς Χριστοῦ δόξης τὸ ὑπερκείμενον, καὶ τὴν ἀπαράκλη τον υπερβολήν. Ηκουον γὰρ λέγοντος αὐτοῦ· «Αὐτοὶ ὑμεῖς μαρτυρεῖτε ὡς εἶπον· Ἐγὼ οὐκ εἰμὶ ὁ Χρι στὸς, ἀλλ' ὅτι ἀπεσταλμένος εἰμὶ ἔμπροσθεν ἐκεί νου. Ο ἔχων τὴν νύμφην, νυμφίος ἐστίν· ὁ δὲ φίλος τοῦ νυμφίου, ὁ ἑστηκὼς καὶ ἀκούων αὐτοῦ τῆς φω νῆς, χαρᾷ χαίρει διὰ τὴν χαρὰν τοῦ νυμφίου· αυτη οὖν ἡ ἐμὴ χαρὰ πεπλήρωται· ἐκεῖνον δεῖ αὐξάνειν, ἐμὲ δὲ ἐλαττοῦσθαι. ο Καὶ οὐ δήπου φαμὲν ὡς ἐλάτο των ἑαυτοῦ γέγονε· κατά τι γοῦν ὅπως ὁ μακάριος Βαπτιστής, προσθήκην ἀεὶ δεχομένης τῆς δόξης του Χριστοῦ, παρά γε τοῖς πιστεύουσιν εἰς αὐτὸν, ἐπειδή δὲ ἐν τοῖς τῆς ἀνθρωπότητος μέτροις μεμένηκεν ὁ μακάριος Ιωάννης. Οὐ γὰρ ἦν ἑτέρωσε πως προεί θεῖν αὐτὸν δύνασθαί ποτε· Θεὸς δὲ ὧν φύσει, καὶ ἐκ Θεοῦ Πατρὸς ἀποῤῥήτως γεγεννημένος ὁ ἐνανθρω πήσας Λόγος, εἰς δύναμιν ἀεὶ τὴν αὐτῷ πρέπουσαν ἀναφοιτῶν, παρὰ πάντων ἐθαυμάζετο ταύτῃ του φησί ι Ἐκεῖνον δεῖ αὐξάνειν, ἐμὲ δὲ ἐλαττοῦσθαι. . Τοῦ γὰρ ἀεὶ προκόπτοντος, ὁ ἐν ταυτότητι μένων, ἐλαττούσθαι δοκεῖ. Ινα τοίνυν βεβαίαν ἐργάσηται πίστιν, εἰς αὐτὸν δηλονότι, τοῖς ἔτι ὀκλάζουσι καὶ οὔπω πεπληρο ρημένοις ὡς αὐτὸς εἴη Χριστός, προσποιεῖτα: την ἄγνοιαν· εἶτα πέμπει πρὸς αὐτὸν ἐρομένους και λέγοντας· « Σὺ εἶ ὁ ἐρχόμενος, ἡ ἕτερον προσδοκι μεν; › Ερχόμενος δὲ ποῦ; φαῖεν ἂν ἴσως τινές. Καὶ δοκεῖ μέν τισι τοιοῦτόν τι νοεῖν. Επειδή γέρ ἔμελλε, φησί, πρὸ τοῦ τιμίου σταυροῦ τὸν ἐκ τῆς Ηρώδου σκαιότητος θάνατον ὑπομένειν ὁ Βαπτιστής, προαποδημεῖν δὲ ὥσπερ Χριστοῦ, καὶ τῆς εἰς τὸν ᾅδην ἀφίξεως προβαδίζειν ὡς πρόδρομος, έρωτα, S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. V. 17. Eziit hic sermo in universam Judaam A de eo. Neminem in tota Judæa latuit insperatum mira- culum. Referunt autem hoc ipsi quoque sancto Baptiste quidam de familiaribus ejus seu discipulis. Is autem duos ex universo numero delectos mittit ad Jesum, rogaturos eum, utrum ipse sit qui ven- turus est, an alium oporteat exspectari. Sane non ignorabat beatus Baptista incarnatum Patris Ver- bum: cave hoc arbitreris; sciebat enim apprime hunc esse Christum venturum. Sed excogitavit per- scutum quid et artificiosum, quod haud parum vide- batur discipulis suis profuturum. Nam qui nondum Christum noverant, sive ejus virtutem, et excedens omnia culmen, tacite fortasse nordebantur, dum ille miracula ederet, et gestarum rerum eminentia Baptistam vinceret. Quare et accesserunt aliquando invidia et mærore tabescentes, et˜cor judaico morbo haud immune gerentes, ac beato aiebant Bapti- sta: Magister, qui tecum erat trans Jordanem, cui în testimonium præbuisti, ecce baptizat, et ad eum cuncti veniunt. Nolebant scilicet quemcunque alium exercere baptismum, et se contra Joannis honorem extollere. Cæterum hi edocti sunt ab eo de Christi gloria eminente et excessu incomparabili. Andierunt enim dicentem illum: Testes vos estis me dixisse, quod non suin Christus, sed ante illum nuntius missus. Qui habet sponsam, sponsus est; amicus autem spousi, qui astans vocem ejus audit, gaudio effertur propter sponsi lætitiam. Hoc itaque gau - dium meum metam attigit: illum oportet crescers, me autem minui "7. » Neque idcirco dicimus eum aliqua sui parte imminutum. Sed modo aliquo id passus videtur beatus Baptista, dum Christi gloria semper cresceret, ipse autem beatus Joannes in humanae conditionis mnodulo permaneret. Non eniun fieri poterat ut aliquoversum ipse proficeret; cum interim Christus naturaliter Deus, et ex Deo Patre ineffabiliter genitum Verbum, modo incarnatum, in virtutem sibi congruam semper progrediens, omni- bus esset admirationi. Ideo Joannes ait : « Illum oportet crescere, ne autem minui. . Nam cum ali- quis semper progreditur, alius vero in eodem statu perseverat, hic quidem minui videtur. C (A f. 116, B f. b, C f. b) “Elabɛ tò maçá- Ut ergo ad firmam excitaret fidem, erga illum D videlicet, nutantes adhuc et necdum convictos eum esse Christum, ignorantiam simulat. Deinde mittit ad ipsum qui interrogarent: Tu es qui venis, an alium exspectamus *?, Venturus autem quonam n? dicent fortasse aliqui. Nonnulli certe interpretes sic intelligere malunt: nempe, quia ab Herodis sævitia necem perlaturus Baptista erat, et quodammodo præcursurus Christo, et ad inferos prior descensu- rus, interrogat, aiunt, num is illuc etiam sit ventu- rus, ad liberandum illos qui in tenebris et umbra Joan. 111, 28-50. se Matth. x1, 5.
PG 72:612οὐ γὰρ ἤθελον ἕτερόν τινα βαπτίζειν ὅλως, καὶ τῆς Ἰωάννου κατεπαίρεσθαι τιμῆς· ἐδιδάσκοντο δὲ παρ’ αὐτοῦ τῆς Χριστοῦ δόξης τὸ ὑπερκείμενον, καὶ τὴν ἀπαράβλητον ὑπερβολήν. Ἤκουον γὰρ λέγοντος αὐτοῦ· «Αὐτοὶ ὑμεῖς μαρτυρεῖτε ὡς εἶπον· Ἐγὼ οὐκ εἰμὶ ὁ Χριστὸς, ἀλλ’ ὅτι ἀπεσταλμένος εἰμὶ ἔμπροσθεν ἐκείνου. Ὁ ἔχων τὴν νύμφην, νυμφίος ἐστίν· ὁ δὲ φίλος τοῦ νυμφίου, ὁ ἐστηκὼς καὶ ἀκούων αὐτοῦ τῆς φωνῆς, χαρᾷ χαίρει διὰ τὴν χαρὰν τοῦ νυμφίου· αὕτη οὖν ἡ ἐμὴ χαρὰ πεπλήρωται· ἐκεῖνον δεῖ αὐξάνειν, ἐμὲ δὲ ἐλαττοῦσθαι.» Καὶ οὐ δήπου φαμὲν ὡς ἐλάττων ἑαυτοῦ γέγονε· κατά τι γοῦν ὅλως ὁ μακάριος Βαπτιστὴς, προσθήκην ἀεὶ δεχομένης τῆς δόξης τοῦ Χριστοῦ, παρά γε τοῖς πιστεύουσιν εἰς αὐτὸν, ἐπειδὴ δὲ ἐν τοῖς τῆς ἀνθρωπότητος μέτροις μεμένηκεν ὁ μακάριος Ἰωάννης. Οὐ γὰρ ἦν ἑτέρωσέ ποι προελθεῖν αὐτὸν δύνασθαί ποτε· Θεὸς δὲ ὢν φύσει, καὶ ἐκ Θεοῦ Πατρὸς ἀποῤῥήτως γεγεννημένος ὁ ἐνανθρωπήσας Λόγος, εἰς δύναμιν ἀεὶ τὴν αὐτῷ πρέπουσαν ἀναφοιτῶν, παρὰ πάντων ἐθαυμάζετο· ταύτῃ τοι φησί· «Ἐκεῖνον δεῖ αὐξάνειν, ἐμὲ δὲ ἐλαττοῦσθαι.» Τοῦ γὰρ ἀεὶ προκόπτοντος, ὁ ἐν ταυτότητι μένων, ἐλαττοῦσθαι δοκεῖ.
Β Ἐξῆλθεν ὁ λόγος οὗτος ἐν ὅλῃ τῇ Ἰουλαία περὶ αὐτοῦ δοξον τοῦ θαύματος οὐδένα τῶν ἐν ὅλῃ τῇ Ἰουδα ἀπαγγέλλουσι δὲ τοῦτο καὶ αὐτῷ τῷ ἁγίῳ Βαπτιστή τῶν ἐπιτηδείων τινὲς ήτοι τῶν μαθητῶν αὐτὸν ὁ δὲ δύο τινὰς ἀπολέγδην ἀποκρίνας τῶν ἄλλων, πέμπε πρὸς τὸν Ἰησοῦν, ἐρημένους αὐτὸν, εἰ αὐτός ἐστιν ὁ ἐρχόμενος, ἢ γοῦν ἕτερον προσδοκάσθαι χρή. Οὐκ ηγνόησέ γε μήν ο μακάριος Βαπτιστής τὴν ἐνανθρω πήσαντα τοῦ Πατρὸς λόγον· μὴ τοῦτο ὑπολα; ᾔδει γὰρ καὶ μάλα σατῶς, ὅτι αὐτός ἐστιν ὁ ἐρχόμε νος· εἰργάζετο δέ τι σοφὸν καὶ εὐμήχανον, καὶ ὅτερ ἦν εἰκὸς οὐ μετρίως ὀνήσειν τοὺς ὑπ' αὐτοῦ μαθη τευομένους· οἱ μὲν γὰρ οὔπω Χριστὸν ἰδόντες, τα τὴν δύναμιν αὐτοῦ καὶ τὴν κατὰ πάντων ὑπεροχήν, ηρέμα πως καὶ ὑπεδάκνοντο, θαυματουργοῦντος απο τοῦ καὶ ταῖς τῶν δρωμένων ὑπερβολαῖς νικώντος τὸν Βαπτιστήν Καὶ δὲ προσῄεσάν ποτε, φθόνῳ τε καὶ λύπῃ κατατετηγμένοι, καὶ νοσημάτων Ἰουδαϊκών οὐκ ἀμοιροῦσαν ἔχοντες τὴν καρδίαν· ἔφασκον τε τῷ μακαρίῳ Βαπτιστῇ· 'Ραβδί, ὃς ἦν μετὰ σοῦ πέραν τοῦ Ἰορδάνου, ᾧ σύ μεμαρτύρηκας, ἵδε οὗτος βαπτί ζει, καὶ πάντες ἔρχονται πρὸς αὐτόν· οὐ γὰρ ἤθελον ἕτερόν τινα βαπτίζειν ὅλως, καὶ τῆς Ἰωάννου κατ επαίρεσθαι τιμῆς· ἐδιδάσκοντο δὲ παρ' αὐτοῦ τῆς Χριστοῦ δόξης τὸ ὑπερκείμενον, καὶ τὴν ἀπαράκλη τον υπερβολήν. Ηκουον γὰρ λέγοντος αὐτοῦ· «Αὐτοὶ ὑμεῖς μαρτυρεῖτε ὡς εἶπον· Ἐγὼ οὐκ εἰμὶ ὁ Χρι στὸς, ἀλλ' ὅτι ἀπεσταλμένος εἰμὶ ἔμπροσθεν ἐκεί νου. Ο ἔχων τὴν νύμφην, νυμφίος ἐστίν· ὁ δὲ φίλος τοῦ νυμφίου, ὁ ἑστηκὼς καὶ ἀκούων αὐτοῦ τῆς φω νῆς, χαρᾷ χαίρει διὰ τὴν χαρὰν τοῦ νυμφίου· αυτη οὖν ἡ ἐμὴ χαρὰ πεπλήρωται· ἐκεῖνον δεῖ αὐξάνειν, ἐμὲ δὲ ἐλαττοῦσθαι. ο Καὶ οὐ δήπου φαμὲν ὡς ἐλάτο των ἑαυτοῦ γέγονε· κατά τι γοῦν ὅπως ὁ μακάριος Βαπτιστής, προσθήκην ἀεὶ δεχομένης τῆς δόξης του Χριστοῦ, παρά γε τοῖς πιστεύουσιν εἰς αὐτὸν, ἐπειδή δὲ ἐν τοῖς τῆς ἀνθρωπότητος μέτροις μεμένηκεν ὁ μακάριος Ιωάννης. Οὐ γὰρ ἦν ἑτέρωσε πως προεί θεῖν αὐτὸν δύνασθαί ποτε· Θεὸς δὲ ὧν φύσει, καὶ ἐκ Θεοῦ Πατρὸς ἀποῤῥήτως γεγεννημένος ὁ ἐνανθρω πήσας Λόγος, εἰς δύναμιν ἀεὶ τὴν αὐτῷ πρέπουσαν ἀναφοιτῶν, παρὰ πάντων ἐθαυμάζετο ταύτῃ του φησί ι Ἐκεῖνον δεῖ αὐξάνειν, ἐμὲ δὲ ἐλαττοῦσθαι. . Τοῦ γὰρ ἀεὶ προκόπτοντος, ὁ ἐν ταυτότητι μένων, ἐλαττούσθαι δοκεῖ. Ινα τοίνυν βεβαίαν ἐργάσηται πίστιν, εἰς αὐτὸν δηλονότι, τοῖς ἔτι ὀκλάζουσι καὶ οὔπω πεπληρο ρημένοις ὡς αὐτὸς εἴη Χριστός, προσποιεῖτα: την ἄγνοιαν· εἶτα πέμπει πρὸς αὐτὸν ἐρομένους και λέγοντας· « Σὺ εἶ ὁ ἐρχόμενος, ἡ ἕτερον προσδοκι μεν; › Ερχόμενος δὲ ποῦ; φαῖεν ἂν ἴσως τινές. Καὶ δοκεῖ μέν τισι τοιοῦτόν τι νοεῖν. Επειδή γέρ ἔμελλε, φησί, πρὸ τοῦ τιμίου σταυροῦ τὸν ἐκ τῆς Ηρώδου σκαιότητος θάνατον ὑπομένειν ὁ Βαπτιστής, προαποδημεῖν δὲ ὥσπερ Χριστοῦ, καὶ τῆς εἰς τὸν ᾅδην ἀφίξεως προβαδίζειν ὡς πρόδρομος, έρωτα, S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. V. 17. Eziit hic sermo in universam Judaam A de eo. Neminem in tota Judæa latuit insperatum mira- culum. Referunt autem hoc ipsi quoque sancto Baptiste quidam de familiaribus ejus seu discipulis. Is autem duos ex universo numero delectos mittit ad Jesum, rogaturos eum, utrum ipse sit qui ven- turus est, an alium oporteat exspectari. Sane non ignorabat beatus Baptista incarnatum Patris Ver- bum: cave hoc arbitreris; sciebat enim apprime hunc esse Christum venturum. Sed excogitavit per- scutum quid et artificiosum, quod haud parum vide- batur discipulis suis profuturum. Nam qui nondum Christum noverant, sive ejus virtutem, et excedens omnia culmen, tacite fortasse nordebantur, dum ille miracula ederet, et gestarum rerum eminentia Baptistam vinceret. Quare et accesserunt aliquando invidia et mærore tabescentes, et˜cor judaico morbo haud immune gerentes, ac beato aiebant Bapti- sta: Magister, qui tecum erat trans Jordanem, cui în testimonium præbuisti, ecce baptizat, et ad eum cuncti veniunt. Nolebant scilicet quemcunque alium exercere baptismum, et se contra Joannis honorem extollere. Cæterum hi edocti sunt ab eo de Christi gloria eminente et excessu incomparabili. Andierunt enim dicentem illum: Testes vos estis me dixisse, quod non suin Christus, sed ante illum nuntius missus. Qui habet sponsam, sponsus est; amicus autem spousi, qui astans vocem ejus audit, gaudio effertur propter sponsi lætitiam. Hoc itaque gau - dium meum metam attigit: illum oportet crescers, me autem minui "7. » Neque idcirco dicimus eum aliqua sui parte imminutum. Sed modo aliquo id passus videtur beatus Baptista, dum Christi gloria semper cresceret, ipse autem beatus Joannes in humanae conditionis mnodulo permaneret. Non eniun fieri poterat ut aliquoversum ipse proficeret; cum interim Christus naturaliter Deus, et ex Deo Patre ineffabiliter genitum Verbum, modo incarnatum, in virtutem sibi congruam semper progrediens, omni- bus esset admirationi. Ideo Joannes ait : « Illum oportet crescere, ne autem minui. . Nam cum ali- quis semper progreditur, alius vero in eodem statu perseverat, hic quidem minui videtur. C (A f. 116, B f. b, C f. b) “Elabɛ tò maçá- Ut ergo ad firmam excitaret fidem, erga illum D videlicet, nutantes adhuc et necdum convictos eum esse Christum, ignorantiam simulat. Deinde mittit ad ipsum qui interrogarent: Tu es qui venis, an alium exspectamus *?, Venturus autem quonam n? dicent fortasse aliqui. Nonnulli certe interpretes sic intelligere malunt: nempe, quia ab Herodis sævitia necem perlaturus Baptista erat, et quodammodo præcursurus Christo, et ad inferos prior descensu- rus, interrogat, aiunt, num is illuc etiam sit ventu- rus, ad liberandum illos qui in tenebris et umbra Joan. 111, 28-50. se Matth. x1, 5.
Ἵνα τοίνυν βεβαίαν ἐργάσηται πίστιν, εἰς αὐτὸν δηλονότι, τοῖς ἔτι ὀκλάζουσι καὶ οὔπω πεπληροφορημένοις ὡς αὐτὸς εἴη Χριστὸς, προσποιεῖται τὴν ἄγνοιαν· εἶτα πέμπει πρὸς αὐτὸν ἐρομένους καὶ λέγοντας· «Σὺ εἶ ὁ ἐρχόμενος, ἢ ἕτερον προσδοκῶμεν;» Ἐρχόμενος δὲ ποῦ; φαῖεν ἂν ἴσως τινές. Καὶ δοκεῖ μέν τισι τοιοῦτόν τι νοεῖν. Ἐπειδὴ γὰρ ἔμελλε, φησὶ, πρὸ τοῦ τιμίου σταυροῦ τὸν ἐκ τῆς Ἡρώδου σκαιότητος θάνατον ὑπομένειν ὁ Βαπτιστὴς, προαποδημεῖν δὲ ὥσπερ Χριστοῦ, καὶ τῆς εἰς τὸν ᾅδην ἀφίξεως προβαδίζειν ὡς πρόδρομος, ἐρωτᾷ, φησὶ, εἰ αὐτὸς ἥξει κἀκεῖσε, λυτρωσάμενος τοὺς ἐν σκότῳ καὶ σκιᾷ θανάτου. Ἔκβλητος δὲ παντελῶς ἡ τοιάδε δόξα· οὐδαμοῦ γὰρ εὑρήσομεν τὴν θεόπνευστον Γραφὴν ἀπαγγείλασαν, ὅτι καὶ τοῖς ἐν ᾅδῃ πνεύμασι προκατήγγειλε τοῦ Σωτῆρος τὴν ἄφιξιν ὁ μακάριος Βαπτιστής. Ἀληθὲς δὲ κἀκεῖνο εἰπεῖν· ὅλην γὰρ ἅπαξ οὐκ ἠγνοηκὼς τῆς μετὰ σαρκὸς οἰκονομίας τοῦ Μονογενοῦς τὴν δύναμιν, ᾔδει πάντως που ὑπὲρ τῶν ἄλλων, ὅτι καὶ τοὺς ἐν ᾅδῃ λυτρώσεται, καὶ αὐτοῖς ἐπιλάμψει χάριτι Θεοῦ ὑπὲρ παντὸς γενόμενος θανάτου, ἵνα, ὡς Παῦλός φησι, καὶ νεκρῶν καὶ ζώντων κυριεύσῃ.
Β Ἐξῆλθεν ὁ λόγος οὗτος ἐν ὅλῃ τῇ Ἰουλαία περὶ αὐτοῦ δοξον τοῦ θαύματος οὐδένα τῶν ἐν ὅλῃ τῇ Ἰουδα ἀπαγγέλλουσι δὲ τοῦτο καὶ αὐτῷ τῷ ἁγίῳ Βαπτιστή τῶν ἐπιτηδείων τινὲς ήτοι τῶν μαθητῶν αὐτὸν ὁ δὲ δύο τινὰς ἀπολέγδην ἀποκρίνας τῶν ἄλλων, πέμπε πρὸς τὸν Ἰησοῦν, ἐρημένους αὐτὸν, εἰ αὐτός ἐστιν ὁ ἐρχόμενος, ἢ γοῦν ἕτερον προσδοκάσθαι χρή. Οὐκ ηγνόησέ γε μήν ο μακάριος Βαπτιστής τὴν ἐνανθρω πήσαντα τοῦ Πατρὸς λόγον· μὴ τοῦτο ὑπολα; ᾔδει γὰρ καὶ μάλα σατῶς, ὅτι αὐτός ἐστιν ὁ ἐρχόμε νος· εἰργάζετο δέ τι σοφὸν καὶ εὐμήχανον, καὶ ὅτερ ἦν εἰκὸς οὐ μετρίως ὀνήσειν τοὺς ὑπ' αὐτοῦ μαθη τευομένους· οἱ μὲν γὰρ οὔπω Χριστὸν ἰδόντες, τα τὴν δύναμιν αὐτοῦ καὶ τὴν κατὰ πάντων ὑπεροχήν, ηρέμα πως καὶ ὑπεδάκνοντο, θαυματουργοῦντος απο τοῦ καὶ ταῖς τῶν δρωμένων ὑπερβολαῖς νικώντος τὸν Βαπτιστήν Καὶ δὲ προσῄεσάν ποτε, φθόνῳ τε καὶ λύπῃ κατατετηγμένοι, καὶ νοσημάτων Ἰουδαϊκών οὐκ ἀμοιροῦσαν ἔχοντες τὴν καρδίαν· ἔφασκον τε τῷ μακαρίῳ Βαπτιστῇ· 'Ραβδί, ὃς ἦν μετὰ σοῦ πέραν τοῦ Ἰορδάνου, ᾧ σύ μεμαρτύρηκας, ἵδε οὗτος βαπτί ζει, καὶ πάντες ἔρχονται πρὸς αὐτόν· οὐ γὰρ ἤθελον ἕτερόν τινα βαπτίζειν ὅλως, καὶ τῆς Ἰωάννου κατ επαίρεσθαι τιμῆς· ἐδιδάσκοντο δὲ παρ' αὐτοῦ τῆς Χριστοῦ δόξης τὸ ὑπερκείμενον, καὶ τὴν ἀπαράκλη τον υπερβολήν. Ηκουον γὰρ λέγοντος αὐτοῦ· «Αὐτοὶ ὑμεῖς μαρτυρεῖτε ὡς εἶπον· Ἐγὼ οὐκ εἰμὶ ὁ Χρι στὸς, ἀλλ' ὅτι ἀπεσταλμένος εἰμὶ ἔμπροσθεν ἐκεί νου. Ο ἔχων τὴν νύμφην, νυμφίος ἐστίν· ὁ δὲ φίλος τοῦ νυμφίου, ὁ ἑστηκὼς καὶ ἀκούων αὐτοῦ τῆς φω νῆς, χαρᾷ χαίρει διὰ τὴν χαρὰν τοῦ νυμφίου· αυτη οὖν ἡ ἐμὴ χαρὰ πεπλήρωται· ἐκεῖνον δεῖ αὐξάνειν, ἐμὲ δὲ ἐλαττοῦσθαι. ο Καὶ οὐ δήπου φαμὲν ὡς ἐλάτο των ἑαυτοῦ γέγονε· κατά τι γοῦν ὅπως ὁ μακάριος Βαπτιστής, προσθήκην ἀεὶ δεχομένης τῆς δόξης του Χριστοῦ, παρά γε τοῖς πιστεύουσιν εἰς αὐτὸν, ἐπειδή δὲ ἐν τοῖς τῆς ἀνθρωπότητος μέτροις μεμένηκεν ὁ μακάριος Ιωάννης. Οὐ γὰρ ἦν ἑτέρωσε πως προεί θεῖν αὐτὸν δύνασθαί ποτε· Θεὸς δὲ ὧν φύσει, καὶ ἐκ Θεοῦ Πατρὸς ἀποῤῥήτως γεγεννημένος ὁ ἐνανθρω πήσας Λόγος, εἰς δύναμιν ἀεὶ τὴν αὐτῷ πρέπουσαν ἀναφοιτῶν, παρὰ πάντων ἐθαυμάζετο ταύτῃ του φησί ι Ἐκεῖνον δεῖ αὐξάνειν, ἐμὲ δὲ ἐλαττοῦσθαι. . Τοῦ γὰρ ἀεὶ προκόπτοντος, ὁ ἐν ταυτότητι μένων, ἐλαττούσθαι δοκεῖ. Ινα τοίνυν βεβαίαν ἐργάσηται πίστιν, εἰς αὐτὸν δηλονότι, τοῖς ἔτι ὀκλάζουσι καὶ οὔπω πεπληρο ρημένοις ὡς αὐτὸς εἴη Χριστός, προσποιεῖτα: την ἄγνοιαν· εἶτα πέμπει πρὸς αὐτὸν ἐρομένους και λέγοντας· « Σὺ εἶ ὁ ἐρχόμενος, ἡ ἕτερον προσδοκι μεν; › Ερχόμενος δὲ ποῦ; φαῖεν ἂν ἴσως τινές. Καὶ δοκεῖ μέν τισι τοιοῦτόν τι νοεῖν. Επειδή γέρ ἔμελλε, φησί, πρὸ τοῦ τιμίου σταυροῦ τὸν ἐκ τῆς Ηρώδου σκαιότητος θάνατον ὑπομένειν ὁ Βαπτιστής, προαποδημεῖν δὲ ὥσπερ Χριστοῦ, καὶ τῆς εἰς τὸν ᾅδην ἀφίξεως προβαδίζειν ὡς πρόδρομος, έρωτα, S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. V. 17. Eziit hic sermo in universam Judaam A de eo. Neminem in tota Judæa latuit insperatum mira- culum. Referunt autem hoc ipsi quoque sancto Baptiste quidam de familiaribus ejus seu discipulis. Is autem duos ex universo numero delectos mittit ad Jesum, rogaturos eum, utrum ipse sit qui ven- turus est, an alium oporteat exspectari. Sane non ignorabat beatus Baptista incarnatum Patris Ver- bum: cave hoc arbitreris; sciebat enim apprime hunc esse Christum venturum. Sed excogitavit per- scutum quid et artificiosum, quod haud parum vide- batur discipulis suis profuturum. Nam qui nondum Christum noverant, sive ejus virtutem, et excedens omnia culmen, tacite fortasse nordebantur, dum ille miracula ederet, et gestarum rerum eminentia Baptistam vinceret. Quare et accesserunt aliquando invidia et mærore tabescentes, et˜cor judaico morbo haud immune gerentes, ac beato aiebant Bapti- sta: Magister, qui tecum erat trans Jordanem, cui în testimonium præbuisti, ecce baptizat, et ad eum cuncti veniunt. Nolebant scilicet quemcunque alium exercere baptismum, et se contra Joannis honorem extollere. Cæterum hi edocti sunt ab eo de Christi gloria eminente et excessu incomparabili. Andierunt enim dicentem illum: Testes vos estis me dixisse, quod non suin Christus, sed ante illum nuntius missus. Qui habet sponsam, sponsus est; amicus autem spousi, qui astans vocem ejus audit, gaudio effertur propter sponsi lætitiam. Hoc itaque gau - dium meum metam attigit: illum oportet crescers, me autem minui "7. » Neque idcirco dicimus eum aliqua sui parte imminutum. Sed modo aliquo id passus videtur beatus Baptista, dum Christi gloria semper cresceret, ipse autem beatus Joannes in humanae conditionis mnodulo permaneret. Non eniun fieri poterat ut aliquoversum ipse proficeret; cum interim Christus naturaliter Deus, et ex Deo Patre ineffabiliter genitum Verbum, modo incarnatum, in virtutem sibi congruam semper progrediens, omni- bus esset admirationi. Ideo Joannes ait : « Illum oportet crescere, ne autem minui. . Nam cum ali- quis semper progreditur, alius vero in eodem statu perseverat, hic quidem minui videtur. C (A f. 116, B f. b, C f. b) “Elabɛ tò maçá- Ut ergo ad firmam excitaret fidem, erga illum D videlicet, nutantes adhuc et necdum convictos eum esse Christum, ignorantiam simulat. Deinde mittit ad ipsum qui interrogarent: Tu es qui venis, an alium exspectamus *?, Venturus autem quonam n? dicent fortasse aliqui. Nonnulli certe interpretes sic intelligere malunt: nempe, quia ab Herodis sævitia necem perlaturus Baptista erat, et quodammodo præcursurus Christo, et ad inferos prior descensu- rus, interrogat, aiunt, num is illuc etiam sit ventu- rus, ad liberandum illos qui in tenebris et umbra Joan. 111, 28-50. se Matth. x1, 5.
PG 72:614Τί οὖν ἄρα βούλεται νοεῖν, ἐρωτῶν καὶ λέγων· «Σὺ εἶ ὁ ἐρχόμενος, ἢ ἕτερον προσδοκῶμεν;» Ἔφην, ὅτι πλάττεται τὴν ἄγνοιαν οἰκονομικῶς, οὐχ ἵνα μάθοι μᾶλλον αὐτός· ᾔδει γὰρ ὡς πρόδρομος τὸ μυστήριον· ἀλλ’ ἵνα πληροφορηθεῖεν οἱ αὐτοῦ μαθηταὶ, ὅση τις ἐστὶν ἡ τοῦ Σωτῆρος ὑπεροχή· καὶ ὅτι τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς ὁ λόγος τὸν μὲν ὡς Θεὸν καὶ Κύριον ἥξοντα προμεμήνυκεν· οἱ δὲ ἄλλοι πάντες ἦσαν οἰκέται, προαπεσταλμένοι Δεσπότου, ἑτοιμάζοντες τὴν ὁδὸν Κυρίου, καθὰ γέγραπται. Ἐκλήθη τοίνυν διὰ τῶν προφητῶν ὁ ἐρχόμενος , ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ καὶ Κύριος. Ψάλλει γοῦν ὁ προφήτης Δαβὶδ, καί φησιν· «Εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου, τουτέστιν ἐν δόξῃ θεοπρεπεῖ, καὶ ἐν κυριότητι καὶ ὑπεροχῇ τῇ πάντων ἐπέκεινα. Καὶ τοῦτο πάλιν αὐτὸς καταμεμήνυκεν ἐφεξῆς, εἰπών· «Θεὸς Κύριος, καὶ ἐπέφανεν ἡμῖν.» Ἦλθε μὲν γὰρ Μωϋσῆς, καὶ μετ’ αὐτὸν ἐστρατήγησε τῶν ἐξ Ἰςραὴλ Ἰησοῦς ὁ τοῦ Ναυῆ· καὶ καθεξῆς, οἱ μακάριοι προφῆται, καὶ οὐδεὶς ἐκείνων ἐν ὀνόματι Κυρίου τοῖς ἐπὶ γῆς ἐπιλάμψαι λέγεται. Θεὸς δὲ Κύριος ὢν φύσει καὶ ἀληθῶς ὁ μονογενὴς τοῦ Θεοῦ Λόγος, ἐπέφανεν ἡμῖν·
φησὶν, εἰ αὐτὸς ἥξει κἀκεῖσε, λυτρωσάμενος τοὺς ἐν Λ σκότῳ καὶ σκιᾷ θανάτου. Εκβλητος δὲ παντελῶς ἡ τοιάδε δόξα (1)· οὐδαμοῦ γὰρ εὑρήσομεν τὴν θεί πνευστον Γραφήν ἀπαγγείλασαν, ὅτι καὶ τοῖς ἐν ᾅδῃ πνεύματι προκατήγγειλε τοῦ Σωτῆρος τὴν ἄφιξιν ὁ μακάριος Βαπτιστής. Αληθὲς δὲ κἀκεῖνο εἰπεῖν· ὅλην γὰρ ἅπαξ οὐκ ἠγνοηκὼς τῆς μετὰ σαρκός οι κονομίας τοῦ Μονογενοῦς τὴν δύναμιν, ᾔδει πάντως που ὑπὲρ τῶν ἄλλων, ὅτι καὶ τοὺς ἐν ᾅδῃ λυτρώσε ται, καὶ αὐτοῖς ἐπιλάμψει χάριτι Θεοῦ ὑπὲρ παντὸς γενόμενος θανάτου, ἵνα, ὡς Παυλός φησι, καὶ νεκρῶν καὶ ζώντων κυριεύση. Τί οὖν ἄρα βούλεται νοεῖν, ἐρωτῶν καὶ λέγων· « Σὺ εἶ ὁ ἐρχόμενος, ἢ ἕτερον προσδοκῶμεν ; » Εφην, ὅτι πλάττεται τὴν ἄγνοιαν εἰκονομικῶς, οὐχ ἵνα μάθοι μᾶλλον αὐτό;· ᾔδει γὰρ ὡς πρόδρομος τὸ μυστήριον· ἀλλ᾽ ἵνα πληροφορη- Β θεῖεν οἱ αὐτοῦ μαθηταί, ὅση τις ἐστὶν ἡ τοῦ Σωτῆρος ὑπεροχή· καὶ ὅτι τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς ὁ λόγος τὸν μὲν ὡς Θεὸν καὶ Κύριον ἥξοντα προμεμήνυκεν οἱ δὲ ἄλλοι πάντες ἦσαν οἰκέται, προαπεσταλμένοι Δεσπότου, ἑτοιμάζοντες τὴν ὁδὸν Κυρίου, καθὰ γέ- γραπται. Ἐκλήθη τοίνυν διὰ τῶν προφητῶν ὁ ἐρχό μενος, ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ και Κύριος. Ψάλλει γοῦν ὁ προφήτης Δαβίδ, καί φησιν· « Εὐλογημένος ὁ ἐρχό μενος ἐν ὀνόματι Κυρίου, τουτέστιν ἐν δόξῃ θεοπρε πεῖ, καὶ ἐν κυριότητι καὶ ὑπεροχῇ τῇ πάντων ἐπε ἐκεινα. Καὶ τοῦτο πάλιν αὐτὸς καταμεμήνυκεν ἐφεξῆς, εἰπών· ο Θεός Κύριος, καὶ ἐπέφανεν ἡμῖν. » Ήλθε μὲν γὰρ Μωϋσῆς, καὶ μετ' αὐτὸν ἐστρατήγησε τῶν ἐξ Ἰσε ραὴλ Ἰησοῦς ὁ τοῦ Ναυῆ· καὶ καθεξῆς, οἱ μακά- ριοι προφῆται, καὶ οὐδεὶς ἐκείνων ἐν ὀνόματι Κυ- ρίου τοῖς ἐπὶ γῆς ἐπιλάμψαι λέγεται. Θεὸς δὲ Κύ ριος ὢν φύσει καὶ ἀληθῶς ὁ μονογενὴς τοῦ Θεοῦ Λό γος, ἐπέφανεν ἡμῖν· οὕτως αὐτὸν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ ὠνόμαζε, λέγων ᾿Αββακούμ τῷ προφήτῃ· ο Έτι μια κρὸν ὁ ἐρχόμενος ἥξει καὶ οὐ χρονιεῖ. ο Ναὶ μὴν καὶ δι' ἑτέρου προφήτου πάλιν ὧδέ φησιν ὁ μονογενής τοῦ Θεοῦ Λόγος· · Χαῖρε καὶ εὐφραίνου, θύγατερ Σιών, ὅτι ἰδοὺ ἐγὼ ἔρχομαι, καὶ κατασκηνώσω ἐν μέσῳ σου, λέγει Κύριος· καὶ καταφεύξονται έθνη πολλὰ ἐπὶ τὸν Κύριον, ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ· καὶ ἔσωμαι αὐτῶν Θεὸς, καὶ αὐτοὶ ἔσονταί μοι λαός. ο “Ο δὴ καὶ εἰς πέρας ἐκβεβηκός, δι' αὐτῶν ἔστιν ἰδεῖν τῶν πραγμάτων· οὐκοῦν ὡς ἔκ γε τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς τὸ ὄνομα λαβὼν ὁ θεσπέσιος Βαπτιστής, ἐρομένους ἀπέστειλεν τῶν αὐτοῦ γνωρίμων τινάς, εἰ αὐτός ἐστιν ὁ ἐρχόμενος. Ἐν αὐτῇ δὲ τῇ ὥρᾳ ἐθεράπευσε πολλούς. (Α Γ. Εἰδὼς τοίνυν ἅτε Θεὸς ὢν τὴν διά- νοιαν, μεθ' ἧς αὐτοὺς ἔπεμψεν ὁ Ἰωάννης, καὶ τὴν οἰκονομίαν τοῦ πράγματος, καὶ τὴν αἰτίαν τῆς ἐκεί νων ἀφίξεως, κατ' ἐκεῖνο δὴ μάλιστα τοῦ καιροῦ, πολλαπλασίως τῶν ἤδη γεγενημένων εἰργάζετο τὰς ›› • COMMENT. IN LOCAM. 6:4 mortis jacebant. Atqui repudianda prorsus lac C b) Rom. XIV, 9. ** Psal. cxvii, 26. st ibid. 27. seqq. hace modo repudiatam a Cyrillo sententiam de Joanne prædicatore apud inferos adfuturi mox D sententia est. Nusquam inspiratam Scripta- ram comperiemus narrantem, quod etiam detentis in inferno spiritibus prænuntiaverit Servatoris ad- ventuin beatus Baptista. Quanquam et illud vere dicatur, haud sane gum ignorasse omnem incarnati Unigeniti dispensatoriam vim, probeque præ cæteris μovisse, Christum jacentes item apud inferos redem- pturum, atque illos splendore suo illustraturum; gratia nempe Dei factum morti prorsus superiorem, ut quemadmodum Paulus ait ", mortuorum simul ac vivorum dominaretur. Quid ergo intelligit, dum interrogans dicit : . Tu es qui venis, aut alium ex- spectamus? › Jam dixi inscitiam ab eo prudenter simulari, non ut ipse aliquid disceret, nam ut præcursor mysterium noveral, sed ut suis persuade- retur discipulis quanta esset Servatoris eminentia : ‹ et quod inspiratæ Scripturæ sermo hunc quidem Deum ac Dominum venturum prædixit; cæteri vero omnes servi fuerint, principi præcedentes, Do- mino viam parantes, uti scriptum est Igitur a pro- phetis appellatus fuit qui venit universals Servator ac Dominus. Quamobrem David propheta psallit : • Benedictus qui venit in nomine Domini ", » id est cum gloria Deo digna, et dominatu ac sublimi- tate cunctos excedente. Idque denuo idem paulo inferius significavit dicens: < Deus Dominus, et illuxit nobis "., Venit quidem Moyses, et post eum dux fuit Israelitarum Josue Navi filius. Exin beati prophetæ; nemoque horum in nomine Domini il- luxisse terra incolis dicitur. Dominus autem Deus cum sit vere propriaque natura unigenitum Dei Verbum, nobis apparuit. Sic illum Deus Pater no- minavit, dicens labacuco prophet : • Paulo post veniens ventet, et non tardabit **, » Imo et per alium prophetam sic rursus dicit unigenitum Dei Verbum: • Gaude et laetare, filia Sion; quia ecce ego venio, et in medio tui habitabo, dicit Dominus : mul- tique populi ad Dominum confugient die illa; eroque illorum Deus, et ipsi erunt meus populus *. › Quod equidem ad exitum esse deductum, ex factis cogno- scere possumus. Ergo veluti ex inspirata Scriptura sumpto hoc vocabulo divus Baptista, mittit de suis familiaribus qui interrogent, utrum ipse sit qu venit. V. 21. In ipsa autem hora multos curavit. Cognoscens itaque, utpote Deus, qua mente misis- set eos Joannes, rcique rationem, et adventus illo - ruin causam ; namque illo potissimum tempore longe plura prioribus patrarat miracula, multosque san.- verat; haud equidem ut Joannem doceret, cur enim ss Habac. 11, 3. ss Zachar. 11, 10. Christi, non contemnendam visam esse antiquis pa tribus Origeni, Hippolyto, nec non Eusebio Alexan- drino, qui de illa sermones scripsit. (1) Vidimus in Spicilegio Rom. 1. IX, p. 685,
οὕτως αὐτὸν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ ὠνόμαζε, λέγων Ἀββακοὺμ τῷ προφήτῃ· «Ἔτι μικρὸν ὁ ἐρχόμενος ἥξει καὶ οὐ χρονιεῖ.» Ναὶ μὴν καὶ δι’ ἐτέρου προφήτου πάλιν ὧδέ φησιν ὁ μονογενὴς τοῦ Θεοῦ Λόγος· «Χαῖρε καὶ εὐφραίνου, θύγατερ Σιὼν, ὅτι ἰδοὺ ἐγὼ ἔρχομαι, καὶ κατασκηνώσω ἐν μέσῳ σου, λέγει Κύριος· καὶ καταφεύξονται ἔθνη πολλὰ ἐπὶ τὸν Κύριον, ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ· καὶ ἔσομαι αὐτῶν Θεὸς, καὶ αὐτοὶ ἔσονταί μοι λαός.» Ὃ δὴ καὶ εἰς πέρας ἐκβεβηκὸς, δι’ αὐτῶν ἔστιν ἰδεῖν τῶν πραγμάτων· οὐκοῦν ὡς ἔκ γε τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς τὸ ὄνομα λαβὼν ὁ θεσπέσιος Βαπτιστὴς, ἐρομένους ἀπέστειλεν τῶν αὐτοῦ γνωρίμων τινὰς, εἰ αὐτός ἐστιν ὁ ἐρχόμενος. «Ἐν αὐτῇ δὲ τῇ ὥρᾳ ἐθεράπευσε πολλούς.» (α φ. 116 β) Εἰδὼς τοίνυν ἅτε Θεὸς ὢν τὴν διάνοιαν, μεθ’ ἧς αὐτοὺς ἔπεμψεν ὁ Ἰωάννης, καὶ τὴν οἰκονομίαν τοῦ πράγματος, καὶ τὴν αἰτίαν τῆς ἐκείνων ἀφίξεως, κατ’ ἐκεῖνο δὴ μάλιστα τοῦ καιροῦ, πολλαπλασίως τῶν ἤδη γεγενημένων εἰργάζετο τὰς θεοσημείας, καὶ πολλοὺς ἐθεράπευσεν· οὐκ ἐκεῖνον διδάσκων, πῶς γὰρ τὸν πεπεισμένον; ἀλλὰ τούτους τοὺς ἀμφιβάλλοντας.
φησὶν, εἰ αὐτὸς ἥξει κἀκεῖσε, λυτρωσάμενος τοὺς ἐν Λ σκότῳ καὶ σκιᾷ θανάτου. Εκβλητος δὲ παντελῶς ἡ τοιάδε δόξα (1)· οὐδαμοῦ γὰρ εὑρήσομεν τὴν θεί πνευστον Γραφήν ἀπαγγείλασαν, ὅτι καὶ τοῖς ἐν ᾅδῃ πνεύματι προκατήγγειλε τοῦ Σωτῆρος τὴν ἄφιξιν ὁ μακάριος Βαπτιστής. Αληθὲς δὲ κἀκεῖνο εἰπεῖν· ὅλην γὰρ ἅπαξ οὐκ ἠγνοηκὼς τῆς μετὰ σαρκός οι κονομίας τοῦ Μονογενοῦς τὴν δύναμιν, ᾔδει πάντως που ὑπὲρ τῶν ἄλλων, ὅτι καὶ τοὺς ἐν ᾅδῃ λυτρώσε ται, καὶ αὐτοῖς ἐπιλάμψει χάριτι Θεοῦ ὑπὲρ παντὸς γενόμενος θανάτου, ἵνα, ὡς Παυλός φησι, καὶ νεκρῶν καὶ ζώντων κυριεύση. Τί οὖν ἄρα βούλεται νοεῖν, ἐρωτῶν καὶ λέγων· « Σὺ εἶ ὁ ἐρχόμενος, ἢ ἕτερον προσδοκῶμεν ; » Εφην, ὅτι πλάττεται τὴν ἄγνοιαν εἰκονομικῶς, οὐχ ἵνα μάθοι μᾶλλον αὐτό;· ᾔδει γὰρ ὡς πρόδρομος τὸ μυστήριον· ἀλλ᾽ ἵνα πληροφορη- Β θεῖεν οἱ αὐτοῦ μαθηταί, ὅση τις ἐστὶν ἡ τοῦ Σωτῆρος ὑπεροχή· καὶ ὅτι τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς ὁ λόγος τὸν μὲν ὡς Θεὸν καὶ Κύριον ἥξοντα προμεμήνυκεν οἱ δὲ ἄλλοι πάντες ἦσαν οἰκέται, προαπεσταλμένοι Δεσπότου, ἑτοιμάζοντες τὴν ὁδὸν Κυρίου, καθὰ γέ- γραπται. Ἐκλήθη τοίνυν διὰ τῶν προφητῶν ὁ ἐρχό μενος, ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ και Κύριος. Ψάλλει γοῦν ὁ προφήτης Δαβίδ, καί φησιν· « Εὐλογημένος ὁ ἐρχό μενος ἐν ὀνόματι Κυρίου, τουτέστιν ἐν δόξῃ θεοπρε πεῖ, καὶ ἐν κυριότητι καὶ ὑπεροχῇ τῇ πάντων ἐπε ἐκεινα. Καὶ τοῦτο πάλιν αὐτὸς καταμεμήνυκεν ἐφεξῆς, εἰπών· ο Θεός Κύριος, καὶ ἐπέφανεν ἡμῖν. » Ήλθε μὲν γὰρ Μωϋσῆς, καὶ μετ' αὐτὸν ἐστρατήγησε τῶν ἐξ Ἰσε ραὴλ Ἰησοῦς ὁ τοῦ Ναυῆ· καὶ καθεξῆς, οἱ μακά- ριοι προφῆται, καὶ οὐδεὶς ἐκείνων ἐν ὀνόματι Κυ- ρίου τοῖς ἐπὶ γῆς ἐπιλάμψαι λέγεται. Θεὸς δὲ Κύ ριος ὢν φύσει καὶ ἀληθῶς ὁ μονογενὴς τοῦ Θεοῦ Λό γος, ἐπέφανεν ἡμῖν· οὕτως αὐτὸν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ ὠνόμαζε, λέγων ᾿Αββακούμ τῷ προφήτῃ· ο Έτι μια κρὸν ὁ ἐρχόμενος ἥξει καὶ οὐ χρονιεῖ. ο Ναὶ μὴν καὶ δι' ἑτέρου προφήτου πάλιν ὧδέ φησιν ὁ μονογενής τοῦ Θεοῦ Λόγος· · Χαῖρε καὶ εὐφραίνου, θύγατερ Σιών, ὅτι ἰδοὺ ἐγὼ ἔρχομαι, καὶ κατασκηνώσω ἐν μέσῳ σου, λέγει Κύριος· καὶ καταφεύξονται έθνη πολλὰ ἐπὶ τὸν Κύριον, ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ· καὶ ἔσωμαι αὐτῶν Θεὸς, καὶ αὐτοὶ ἔσονταί μοι λαός. ο “Ο δὴ καὶ εἰς πέρας ἐκβεβηκός, δι' αὐτῶν ἔστιν ἰδεῖν τῶν πραγμάτων· οὐκοῦν ὡς ἔκ γε τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς τὸ ὄνομα λαβὼν ὁ θεσπέσιος Βαπτιστής, ἐρομένους ἀπέστειλεν τῶν αὐτοῦ γνωρίμων τινάς, εἰ αὐτός ἐστιν ὁ ἐρχόμενος. Ἐν αὐτῇ δὲ τῇ ὥρᾳ ἐθεράπευσε πολλούς. (Α Γ. Εἰδὼς τοίνυν ἅτε Θεὸς ὢν τὴν διά- νοιαν, μεθ' ἧς αὐτοὺς ἔπεμψεν ὁ Ἰωάννης, καὶ τὴν οἰκονομίαν τοῦ πράγματος, καὶ τὴν αἰτίαν τῆς ἐκεί νων ἀφίξεως, κατ' ἐκεῖνο δὴ μάλιστα τοῦ καιροῦ, πολλαπλασίως τῶν ἤδη γεγενημένων εἰργάζετο τὰς ›› • COMMENT. IN LOCAM. 6:4 mortis jacebant. Atqui repudianda prorsus lac C b) Rom. XIV, 9. ** Psal. cxvii, 26. st ibid. 27. seqq. hace modo repudiatam a Cyrillo sententiam de Joanne prædicatore apud inferos adfuturi mox D sententia est. Nusquam inspiratam Scripta- ram comperiemus narrantem, quod etiam detentis in inferno spiritibus prænuntiaverit Servatoris ad- ventuin beatus Baptista. Quanquam et illud vere dicatur, haud sane gum ignorasse omnem incarnati Unigeniti dispensatoriam vim, probeque præ cæteris μovisse, Christum jacentes item apud inferos redem- pturum, atque illos splendore suo illustraturum; gratia nempe Dei factum morti prorsus superiorem, ut quemadmodum Paulus ait ", mortuorum simul ac vivorum dominaretur. Quid ergo intelligit, dum interrogans dicit : . Tu es qui venis, aut alium ex- spectamus? › Jam dixi inscitiam ab eo prudenter simulari, non ut ipse aliquid disceret, nam ut præcursor mysterium noveral, sed ut suis persuade- retur discipulis quanta esset Servatoris eminentia : ‹ et quod inspiratæ Scripturæ sermo hunc quidem Deum ac Dominum venturum prædixit; cæteri vero omnes servi fuerint, principi præcedentes, Do- mino viam parantes, uti scriptum est Igitur a pro- phetis appellatus fuit qui venit universals Servator ac Dominus. Quamobrem David propheta psallit : • Benedictus qui venit in nomine Domini ", » id est cum gloria Deo digna, et dominatu ac sublimi- tate cunctos excedente. Idque denuo idem paulo inferius significavit dicens: < Deus Dominus, et illuxit nobis "., Venit quidem Moyses, et post eum dux fuit Israelitarum Josue Navi filius. Exin beati prophetæ; nemoque horum in nomine Domini il- luxisse terra incolis dicitur. Dominus autem Deus cum sit vere propriaque natura unigenitum Dei Verbum, nobis apparuit. Sic illum Deus Pater no- minavit, dicens labacuco prophet : • Paulo post veniens ventet, et non tardabit **, » Imo et per alium prophetam sic rursus dicit unigenitum Dei Verbum: • Gaude et laetare, filia Sion; quia ecce ego venio, et in medio tui habitabo, dicit Dominus : mul- tique populi ad Dominum confugient die illa; eroque illorum Deus, et ipsi erunt meus populus *. › Quod equidem ad exitum esse deductum, ex factis cogno- scere possumus. Ergo veluti ex inspirata Scriptura sumpto hoc vocabulo divus Baptista, mittit de suis familiaribus qui interrogent, utrum ipse sit qu venit. V. 21. In ipsa autem hora multos curavit. Cognoscens itaque, utpote Deus, qua mente misis- set eos Joannes, rcique rationem, et adventus illo - ruin causam ; namque illo potissimum tempore longe plura prioribus patrarat miracula, multosque san.- verat; haud equidem ut Joannem doceret, cur enim ss Habac. 11, 3. ss Zachar. 11, 10. Christi, non contemnendam visam esse antiquis pa tribus Origeni, Hippolyto, nec non Eusebio Alexan- drino, qui de illa sermones scripsit. (1) Vidimus in Spicilegio Rom. 1. IX, p. 685,
PG 72:616Γεγονότες οὖν ἄρα τῆς ἐνούσης μεγαλοπρεπείας ἐπόπται καὶ θεωροὶ, καὶ πολὺ τὸ θαῦμα τῆς ἐνούσης αὐτῷ δυνάμεώς τε καὶ ἐνεργείας ἐν ἑαυτοῖς συλλέξαντες, προσάγουσι τὴν ἐρώτησιν, ὡς ἐξ Ἰωάννου λέγοντες, Εἰ αὐτός ἐστιν ὁ ἐρχόμενος; Ἐνταῦθά μοι βλέπε τῆς τοῦ Σωτῆρος οἰκονομίας τὸ εὐτεχνές· οὐ γὰρ ἁπλῶς ἔφη τὸ, Ἐγώ εἰμι, ἀλλ’ ἀποφέρει μᾶλλον αὐτοὺς εἰς τὴν δι’ αὐτῶν τῶν πραγμάτων πληροφορίαν, ἵνα εὐαφόρμως τὴν εἰς αὐτὸν πίστιν παραδεξάμενοι, ὑπονοστήσωσι πρὸς τὸν ἀποστείλαντα αὐτούς· ὅθεν οὐδὲ πρὸς τὰ ῥήματα, ἀλλὰ πρὸς τὴν γνώμην τοῦ πέμψαντος ἀπεκρίνατο. Πορευθέντες γὰρ, φησὶ, ἀπαγγείλατε Ἰωάννῃ ἅπερ ἠκούσατε μὲν διὰ τῶν προφητῶν, εἴδετε δὲ πληρωθέντα δι’ ἐμοῦ. Ἐκεῖνα γὰρ οἰκονομικῶς εἰργάζετο κατ’ ἐκεῖνο μάλιστα καιροῦ, ἅπερ αὐτὸν ἐπιτελέσειν, ὅταν ἥκοι πρὸς ἡμᾶς, οἱ προφῆται διήγγειλον. Τίνα δὲ ταῦτα; Τυφλῶν διόρθωσις, λεπρῶν κάθαρσις, κωφῶν ἀκοὴ, νεκρῶν ἔγερσις, καὶ τὰ ἑξῆς· ἐφ’ οἷς ἐπάγει θεοπρεπῶς·
θεοσημείας, καὶ πολλοὺς ἐθεράπευσεν· οὐκ ἐκεῖν. τὰ ἐν καρδίᾳ αὐτοῖς στρεφόμενα τοὺς ὀφθαλμοὺς σκανδαλιζόμενοι. διδάσκων, πῶς γὰρ τὸν πεπεισμένον ; ἀλλὰ τούτους τοὺς ἀμφιβάλλοντας. Γεγονότες οὖν ἄρα τῆς ἐνούσης μεγαλοπρεπείας επόπται καὶ θεωροί, καὶ πολὺ τὸ θαῦμα τῆς ἐνούσης αὐτῷ δυνάμεώς τε καὶ ἐνεργείας ἐν ἑαυτοῖς συλλέξαντες, προσάγουσι τὴν ἐρώτησιν, ὡς ἐξ Ἰωάννου λέγοντες. Εἰ αὐτός ἐστιν ὁ ἐρχόμε- νος ; Ἐνταῦθά μοι βλέπε τῆς τοῦ Σωτῆρος οίκονο- μίας τὸ εὐτεχνές· οὐ γὰρ ἁπλῶς ἔφη τὸν Ἐγώ εἰμι, ἀλλ' ἀποφέρει μᾶλλον αὐτοὺς εἰς τὴν δι' αὐτῶν τῶν πραγμάτων πληροφορίαν, ἵνα εὐαφόρμως τὴν εἰς αὐτὸν πίστιν παραδεξάμενοι, ύπονοστήσωσι πρὸς τὸν ἀποστείλαντα αὐτούς· ὅθεν οὐδὲ πρὸς τὰ ῥήματα. ἀλλὰ πρὸς τὴν γνώμην τοῦ πέμψαντος ἀπεκρίνατο. Πορευθέντες γάρ, φησί, ἀπαγγείλατε Ἰωάννῃ ἅπερ Β Ακούσατε μὲν διὰ τῶν προφητῶν, εἴδετε δὲ πληρω θέντα δι' ἐμοῦ. Ἐκεῖνα γὰρ οἰκονομικῶς εἰργάζετα κατ' ἐκεῖνο μάλιστα καιροῦ, ἅπερ αὐτὸν ἐπιτελέσειν ὅταν ἤκοι πρὸς ἡμᾶς, οἱ προφῆται διήγγειλον. Τίνα δὲ ταῦτα; Τυφλών διόρθωσις, λεπρῶν κάθαρσις. κωφῶν ἀκοὴ, νεκρῶν ἔγερσις, καὶ τὰ ἑξῆς· ἐφ' οἷς ἐπάγει θεοπρεπῶς· ι Καὶ μακάριός ἐστιν ὅς ἐὰν μὴ σκανδαλισθῇ ἐν ἐμοί (1). » Τί τοῦτο λέγων, ἢ δεῖξαι βουλόμενος, ὡς καὶ αὐτοῦ τὰ βλέφαρα, ᾗ φησιν ὁ θεῖος Δαβίδ, ἐξετάζει τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων, και ἐκείνου διέφυγεν οὐδαμῶς; αὐτοὶ γὰρ ἄντικρυς οἱ σαρκὸς, οἱ δὲ πατέρα τὸν τῶν ὅλων Θεὸν ἐπιγράφον ἄρξατο λέγειν πρὸς τοὺς ὄχλους περὶ Ἰωάννου. (Α. Γ. 118) "Ορα δὲ πάλιν ἐν τούτοις ἴσην ἐποιή σατο τὴν οἰκονομίαν ὁ Σωτήρ. Πολὺς αὐτῷ καὶ ματ κρὸς περὶ τοῦ ἁγίου Βαπτιστοῦ κεκίνηται λόγος· τὴν μὲν γὰρ, ὅθεν ἦν εἰκὸς ἀδικηθήσεσθαί πως αὐτὸν, ἀπεκρούσατο δόξαν· προφήτου δέ τι πλέον ἔχειν εἰπὼν, ἀξιοθαύμαστον ἤδη καὶ ἀξιέραστον τοῖς ἀκροωμένοις ἐδείκνυεν. Εἶτα εἰκόνα ὥσπερ αὐτὸν ἀναθεὶς τῆς ἐνούσης ἀρετῆς, ἐν γεννητοῖς γυναι κῶν ἔχουσαν τὸ ἀκρότατον, ἀντιπαρατίθησε τὸ μει· ζόνως ἀγαθόν, τὸν ἄρτι τῆς βασιλείας αψάμενον, καὶ εἰς Υἱὸν ἀναγεννηθέντα Θεοῦ διὰ τοῦ Πνεύματ τος· βασιλείαν γὰρ οὐρανῶν τὴν τοῦ Πνεύματος δόσιν εἶναί φαμεν, κατὰ τό· « Η βασιλεία τῶν οὐ ρανῶν ἐντὸς ὑμῶν ἐστι. » Μείζων οὖν ἄρα την τὸς γεννητοῦ γυναικὸς, ὁ τῇ τοῦ Πνεύματος ἀναγεν νήσει τετιμημένος· οἱ γὰρ ἔτι τέκνα καλούνται ται, οὐκέτι χρηματίζοντες γεννητοὶ γυναικῶν, ὡς Ἰωάννης καὶ οἱ πρὸ αὐτοῦ, ἀλλ' ἐκ Θεοῦ γεννη Εt 6:3 S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. jam persuasum urgeret ? sed ut præsentes hos et A adhuc dubitantes firmaret. Hi ergo cum hærentis ci magnificentiæ spectatores oculati fuissent, mul- tamque animo hausissent virtutis et potentiæ admi- rationem, tandem interrogant, Joannis veluti verbis dicentes, nun ipse esset qui genit? Hoc loco ob- serva, quæso, egregiam Servatoris prudentiam. Non enim diserte dixit, Ego sum; sed illos potius ad gestarum rerum suasoria argumenta amandat, ut idoneo modo fidem erga se contrahentes, ad eum qui ipsos miserat reverterentur: quamobrem haud verbis sed mittentis menti respondit. Euntes enim, inquit, renuntiate Joanni quæ a prophetis quidem audistis, per me autein peracta vidistis. Illa enim consulto hoc maxime tempore operabatur, quæ ab eo actum iri, cum ad nos veniret, prophetæ uun- tiaverant. Quænam vero hæc? cæcorum medela, leprosorum nundatio, surdis reddita auditio, mor- tuorum suscitatio, et reliqua. Quibus addit Deo di- gnam clausulam: Et beatus qui non fuerit scan- dalizatus in me. . Quid enim aliud his verbis de- monstrare voluit, nisi palpebras suas, ut ait livus David ", scrutari filios hominum; et quæ ipsi in cordibus suis versant, nequaquam oculos ejus fugere? Ipsi enim palam scandalizati fuerant. V. 24. Cœpit de Joanne dicere ad :urbas. Rursus enim in his observa quam prudenter Ser vator se gesserit. Grandem ac prolixum de sancto Baptista sermonem commovit: sed enim illam, unde is credibiliter lædi poterat, definitionem muneris vitat: dicens autern plus esse illum quam prophe- tam, adınirabilem jam amabilemque audientibus demonstrat. Deinde postquam ipsum ceu exsistentis virtutis imaginem, inter filios mulierum præstan- tissimam, proposuerat, majus aliud bonum ex ad- verso ponit, hominem videlicet qui nuper (celorum) regno fuerit initiatus, et in filium Dei per Spiritum regeneratus. Etenim cœlorum regnum, Spiritus impertitionem esse dicimus, juxta illud : « Regnum ccelorum intra vos est ". » Major est ergo quolibet mulieris nato, is qui Spiritus regeneratione hono- ratus fuerit. Illi enim adhuc vocantur carnis filii, hi autem patrem suum dicunt omnium Deum; ne- D C que jam mulierum sunt nati, ut Joannes et qui ante ipsum, sed ex Deo geniti, et divinæ consortes facti • Psal. I, CYRILLUS. Conjecit Dominus tanquam hominum secreta cognoscens, aliquos dicturos: Si usque ho- die ignoral Joannes Jesum, qualiter eum ostendebat nobis dicens : • Ecce Agnus Dei, ecce qui tollit pec- cata mundi? » Ut igitur sanaret hanc passionem quæ eis acciderat, damnum quod ex scandalo pro- celebat, exclusit. Unde dicitur : « El cum discessis sent nuntii Joannis, cæpit dicere ad turbas, › elc. Paulo post sequitur ibidem alius Cyrilli locus, sed parum felici translationis genere obscuratus. ‹ Cr- BILLUS. Qualiter ergo tanta sedulitas religionis, ut carnales passiones subjiceret, ad tantam ignoran- tiam deveniret, nisi ex mentis levitate, quam non asperitates sed illecebræ mundanæ delectant? lgitué si velut non colentem deliciosa Joannem imitamint, date ei robur continentiæ competens; si veru nihil amplius debetur honesta conversationi, quid, ourissa reverentia delicatorum, incolam deserti, vilequa te- guinen, et caunelorum vellus miramini? . mox denuo. CYRILLUS. Sed forte inconvenieus est circa hoc excusare Joannen; fatemini enim eum imita- bilem esse; unde subdit: ● Sed quid exisus vi- dere? » etc. 5. ** Luc. xvii, 21. (1) Divus Thomas in calena hoc loco ita habet.
«Καὶ μακάριός ἐστιν ὃς ἐὰν μὴ σκανδαλισθῇ ἐν ἐμοί.» Τί τοῦτο λέγων, ἢ δεῖξαι βουλόμενος, ὡς καὶ αὐτοῦ τὰ βλέφαρα, ᾗ φησιν ὁ θεῖος Δαβὶδ, ἐξετάζει τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων, καὶ τὰ ἐν καρδίᾳ αὐτοῖς στρεφόμενα τοὺς ὀφθαλμοὺς ἐκείνου διέφυγεν οὐδαμῶς; αὐτοὶ γὰρ ἄντικρυς οἱ σκανδαλιζόμενοι. «Ἤρξατο λέγειν πρὸς τοὺς ὄχλους περὶ Ἰωάννου.» (α. φ. 118) Ὅρα δὲ πάλιν ἐν τούτοις ὅσην ἐποιήσατο τὴν οἰκονομίαν ὁ Σωτήρ. Πολὺς αὐτῷ καὶ μακρὸς περὶ τοῦ ἁγίου Βαπτιστοῦ κεκίνηται λόγος· τὴν μὲν γὰρ, ὅθεν ἦν εἰκὸς ἀδικηθήσεσθαί πως αὐτὸν, ἀπεκρούσατο δόξαν· προφήτου δέ τι πλέον ἔχειν εἰπὼν, ἀξιοθαύμαστον ἤδη καὶ ἀξιέραστον τοῖς ἀκροωμένοις ἐδείκνυεν. Εἶτα εἰκόνα ὥσπερ αὐτὸν ἀναθεὶς τῆς ἐνούσης ἀρετῆς, ἐν γεννητοῖς γυναικῶν ἔχουσαν τὸ ἀκρότατον, ἀντιπαρατίθησι τὸ μειζόνως ἀγαθὸν, τὸν ἄρτι τῆς βασιλείας ἁψάμενον, καὶ εἰς Υἱὸν ἀναγεννηθέντα Θεοῦ διὰ τοῦ Πνεύματος· βασιλείαν γὰρ οὐρανῶν τὴν τοῦ Πνεύματος δόσιν εἶναί φαμεν, κατὰ τό· «Ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ἐντὸς ὑμῶν ἐστι.» Μείζων οὖν ἄρα παντὸς γεννητοῦ γυναικὸς, ὁ τῇ τοῦ Πνεύματος ἀναγεννήσει τετιμημένος·
θεοσημείας, καὶ πολλοὺς ἐθεράπευσεν· οὐκ ἐκεῖν. τὰ ἐν καρδίᾳ αὐτοῖς στρεφόμενα τοὺς ὀφθαλμοὺς σκανδαλιζόμενοι. διδάσκων, πῶς γὰρ τὸν πεπεισμένον ; ἀλλὰ τούτους τοὺς ἀμφιβάλλοντας. Γεγονότες οὖν ἄρα τῆς ἐνούσης μεγαλοπρεπείας επόπται καὶ θεωροί, καὶ πολὺ τὸ θαῦμα τῆς ἐνούσης αὐτῷ δυνάμεώς τε καὶ ἐνεργείας ἐν ἑαυτοῖς συλλέξαντες, προσάγουσι τὴν ἐρώτησιν, ὡς ἐξ Ἰωάννου λέγοντες. Εἰ αὐτός ἐστιν ὁ ἐρχόμε- νος ; Ἐνταῦθά μοι βλέπε τῆς τοῦ Σωτῆρος οίκονο- μίας τὸ εὐτεχνές· οὐ γὰρ ἁπλῶς ἔφη τὸν Ἐγώ εἰμι, ἀλλ' ἀποφέρει μᾶλλον αὐτοὺς εἰς τὴν δι' αὐτῶν τῶν πραγμάτων πληροφορίαν, ἵνα εὐαφόρμως τὴν εἰς αὐτὸν πίστιν παραδεξάμενοι, ύπονοστήσωσι πρὸς τὸν ἀποστείλαντα αὐτούς· ὅθεν οὐδὲ πρὸς τὰ ῥήματα. ἀλλὰ πρὸς τὴν γνώμην τοῦ πέμψαντος ἀπεκρίνατο. Πορευθέντες γάρ, φησί, ἀπαγγείλατε Ἰωάννῃ ἅπερ Β Ακούσατε μὲν διὰ τῶν προφητῶν, εἴδετε δὲ πληρω θέντα δι' ἐμοῦ. Ἐκεῖνα γὰρ οἰκονομικῶς εἰργάζετα κατ' ἐκεῖνο μάλιστα καιροῦ, ἅπερ αὐτὸν ἐπιτελέσειν ὅταν ἤκοι πρὸς ἡμᾶς, οἱ προφῆται διήγγειλον. Τίνα δὲ ταῦτα; Τυφλών διόρθωσις, λεπρῶν κάθαρσις. κωφῶν ἀκοὴ, νεκρῶν ἔγερσις, καὶ τὰ ἑξῆς· ἐφ' οἷς ἐπάγει θεοπρεπῶς· ι Καὶ μακάριός ἐστιν ὅς ἐὰν μὴ σκανδαλισθῇ ἐν ἐμοί (1). » Τί τοῦτο λέγων, ἢ δεῖξαι βουλόμενος, ὡς καὶ αὐτοῦ τὰ βλέφαρα, ᾗ φησιν ὁ θεῖος Δαβίδ, ἐξετάζει τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων, και ἐκείνου διέφυγεν οὐδαμῶς; αὐτοὶ γὰρ ἄντικρυς οἱ σαρκὸς, οἱ δὲ πατέρα τὸν τῶν ὅλων Θεὸν ἐπιγράφον ἄρξατο λέγειν πρὸς τοὺς ὄχλους περὶ Ἰωάννου. (Α. Γ. 118) "Ορα δὲ πάλιν ἐν τούτοις ἴσην ἐποιή σατο τὴν οἰκονομίαν ὁ Σωτήρ. Πολὺς αὐτῷ καὶ ματ κρὸς περὶ τοῦ ἁγίου Βαπτιστοῦ κεκίνηται λόγος· τὴν μὲν γὰρ, ὅθεν ἦν εἰκὸς ἀδικηθήσεσθαί πως αὐτὸν, ἀπεκρούσατο δόξαν· προφήτου δέ τι πλέον ἔχειν εἰπὼν, ἀξιοθαύμαστον ἤδη καὶ ἀξιέραστον τοῖς ἀκροωμένοις ἐδείκνυεν. Εἶτα εἰκόνα ὥσπερ αὐτὸν ἀναθεὶς τῆς ἐνούσης ἀρετῆς, ἐν γεννητοῖς γυναι κῶν ἔχουσαν τὸ ἀκρότατον, ἀντιπαρατίθησε τὸ μει· ζόνως ἀγαθόν, τὸν ἄρτι τῆς βασιλείας αψάμενον, καὶ εἰς Υἱὸν ἀναγεννηθέντα Θεοῦ διὰ τοῦ Πνεύματ τος· βασιλείαν γὰρ οὐρανῶν τὴν τοῦ Πνεύματος δόσιν εἶναί φαμεν, κατὰ τό· « Η βασιλεία τῶν οὐ ρανῶν ἐντὸς ὑμῶν ἐστι. » Μείζων οὖν ἄρα την τὸς γεννητοῦ γυναικὸς, ὁ τῇ τοῦ Πνεύματος ἀναγεν νήσει τετιμημένος· οἱ γὰρ ἔτι τέκνα καλούνται ται, οὐκέτι χρηματίζοντες γεννητοὶ γυναικῶν, ὡς Ἰωάννης καὶ οἱ πρὸ αὐτοῦ, ἀλλ' ἐκ Θεοῦ γεννη Εt 6:3 S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. jam persuasum urgeret ? sed ut præsentes hos et A adhuc dubitantes firmaret. Hi ergo cum hærentis ci magnificentiæ spectatores oculati fuissent, mul- tamque animo hausissent virtutis et potentiæ admi- rationem, tandem interrogant, Joannis veluti verbis dicentes, nun ipse esset qui genit? Hoc loco ob- serva, quæso, egregiam Servatoris prudentiam. Non enim diserte dixit, Ego sum; sed illos potius ad gestarum rerum suasoria argumenta amandat, ut idoneo modo fidem erga se contrahentes, ad eum qui ipsos miserat reverterentur: quamobrem haud verbis sed mittentis menti respondit. Euntes enim, inquit, renuntiate Joanni quæ a prophetis quidem audistis, per me autein peracta vidistis. Illa enim consulto hoc maxime tempore operabatur, quæ ab eo actum iri, cum ad nos veniret, prophetæ uun- tiaverant. Quænam vero hæc? cæcorum medela, leprosorum nundatio, surdis reddita auditio, mor- tuorum suscitatio, et reliqua. Quibus addit Deo di- gnam clausulam: Et beatus qui non fuerit scan- dalizatus in me. . Quid enim aliud his verbis de- monstrare voluit, nisi palpebras suas, ut ait livus David ", scrutari filios hominum; et quæ ipsi in cordibus suis versant, nequaquam oculos ejus fugere? Ipsi enim palam scandalizati fuerant. V. 24. Cœpit de Joanne dicere ad :urbas. Rursus enim in his observa quam prudenter Ser vator se gesserit. Grandem ac prolixum de sancto Baptista sermonem commovit: sed enim illam, unde is credibiliter lædi poterat, definitionem muneris vitat: dicens autern plus esse illum quam prophe- tam, adınirabilem jam amabilemque audientibus demonstrat. Deinde postquam ipsum ceu exsistentis virtutis imaginem, inter filios mulierum præstan- tissimam, proposuerat, majus aliud bonum ex ad- verso ponit, hominem videlicet qui nuper (celorum) regno fuerit initiatus, et in filium Dei per Spiritum regeneratus. Etenim cœlorum regnum, Spiritus impertitionem esse dicimus, juxta illud : « Regnum ccelorum intra vos est ". » Major est ergo quolibet mulieris nato, is qui Spiritus regeneratione hono- ratus fuerit. Illi enim adhuc vocantur carnis filii, hi autem patrem suum dicunt omnium Deum; ne- D C que jam mulierum sunt nati, ut Joannes et qui ante ipsum, sed ex Deo geniti, et divinæ consortes facti • Psal. I, CYRILLUS. Conjecit Dominus tanquam hominum secreta cognoscens, aliquos dicturos: Si usque ho- die ignoral Joannes Jesum, qualiter eum ostendebat nobis dicens : • Ecce Agnus Dei, ecce qui tollit pec- cata mundi? » Ut igitur sanaret hanc passionem quæ eis acciderat, damnum quod ex scandalo pro- celebat, exclusit. Unde dicitur : « El cum discessis sent nuntii Joannis, cæpit dicere ad turbas, › elc. Paulo post sequitur ibidem alius Cyrilli locus, sed parum felici translationis genere obscuratus. ‹ Cr- BILLUS. Qualiter ergo tanta sedulitas religionis, ut carnales passiones subjiceret, ad tantam ignoran- tiam deveniret, nisi ex mentis levitate, quam non asperitates sed illecebræ mundanæ delectant? lgitué si velut non colentem deliciosa Joannem imitamint, date ei robur continentiæ competens; si veru nihil amplius debetur honesta conversationi, quid, ourissa reverentia delicatorum, incolam deserti, vilequa te- guinen, et caunelorum vellus miramini? . mox denuo. CYRILLUS. Sed forte inconvenieus est circa hoc excusare Joannen; fatemini enim eum imita- bilem esse; unde subdit: ● Sed quid exisus vi- dere? » etc. 5. ** Luc. xvii, 21. (1) Divus Thomas in calena hoc loco ita habet.
PG 72:617οἱ γὰρ ἔτι τέκνα καλοῦνται σαρκὸς, οἱ δὲ πατέρα τὸν τῶν ὅλων Θεὸν ἐπιγράφονται, οὐκέτι χρηματίζοντες γεννητοὶ γυναικῶν, ὡς Ἰωάννης καὶ οἱ πρὸ αὐτοῦ, ἀλλ’ ἐκ Θεοῦ γεννηθέντες, καὶ θείας κοινωνοὶ γενόμενοι φύσεως. Οὐκοῦν κἂν ἐλάττονες ὦμεν τῶν τὴν ἐν νόμῳ δικαιοσύνην κατωρθωκότων, κατά γε τὴν τῆς ζωῆς ἁγιότητά φημι, ἀλλ’ ἐν μείζοσι γεγόναμεν διὰ Χριστόν. Μεμνῆσθαι δὲ ἀναγκαῖον, ὅτι καίτοι τοιοῦτος ὑπάρχων εἰς ἀρετὴν ὁ Βαπτιστὴς, ὁμολογεῖ σαφῶς ἐν χρείᾳ καθεστηκέναι τοῦ ἁγίου βαπτίσματος· «Ἐγὼ γὰρ, φησὶ, χρείαν ἔχω ὑπὸ σοῦ βαπτισθῆναι.» Οὐκ ἂν δὲ ἐδεήθη, εἰ μή τι πλέον ἦν ἐν αὐτῷ, καὶ τῆς ἐν νόμῳ δικαιοσύνης ὑπερκείμενον. Κἀκεῖνο δὲ τὸ, ἐκ τῶν Ἰωάννου ἡμερῶν τὴν τῶν οὐρανῶν βασιλείαν ἁρπάζεσθαι, οὐκ εἴρηται ὡς οὐδενὸς πρὸ αὐτοῦ ταύτην ἁρπάσαντος. Ποῖ γάρ ποτε τῶν προφητῶν ἡ ἐλπὶς οἰχήσεται; τί δὲ ὁ τοσοῦτος τῶν ἁγίων πράξει χορὸς, εἴπερ ἔξω τῆς τῶν οὐρανῶν βασιλείας κείσεται; Ἀλλ’ ὅτι κατὰ τὸν Ἰωάννου καιρὸν, καὶ λοιπὸν ἐφεξῆς, ἡ τοῦ Πνεύματος δόσις, καὶ ἡ διὰ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος εἰς Θεὸν ἀναγέννησις, διὰ πίστεως ἁρπάζεται. «Ἀλλὰ τί ἐξεληλύθατε ἰδεῖν; κ.τ.λ.» (β φ.
θέντες, καὶ θείας κοινωνοί γενόμενοι φύσεως. Ο οὖν κἂν ἐλάττονες ὦμεν τῶν τὴν ἐν νόμῳ δικαιοσύνην κατωρθωκότων, κατά γε τὴν τῆς ζωῆς ἁγιότητά φημι, ἀλλ' ἐν μείζοσι γεγόναμε· διὰ Χριστόν. Με- μνῆσθαι δὲ ἀναγκαῖον, ὅτι καίτοι τοιοῦτος ὑπάρχων εἰς ἀρετὴν ὁ Βαπτιστής, ὁμολογεῖ σαφῶς ἐν χρεία καθεστηκέναι τοῦ ἁγίου βαπτίσματος· « Ἐγὼ γὰρ, φησί, χρείαν ἔχω ὑπὸ σοῦ βαπτισθῆναι. » Οὐκ ἂν δὲ ἐδεήθη, εἰ μή τι πλέον ἦν ἐν αὐτῷ, καὶ τῆς ἐν νόμῳ δικαιοσύνης ὑπερκείμενον. Κἀκεῖνο δὲ τὸν ἐκ τῶν Ιωάννου ἡμερῶν τὴν τῶν οὐρανῶν βασιλείαν ἀρο πάζεσθαι, οὐκ εἴρηται ὡς οὐδενὸς πρὸ αὐτοῦ ταύτην ἁρπάσαντος. Ποῖ γάρ ποτε τῶν προφητῶν ἡ ἐλπὶς οἰχήσεται; τί δὲ ὁ τοσοῦτος τῶν ἁγίων πράξει χορός. εἴπερ ἔξω τῆς τῶν οὐρανῶν βασιλείας κείσεται ; 'Αλλ' • ὅτι κατὰ τὸν Ἰωάννου καιρὸν, καὶ λοιπὸν ἐφεξῆς, ἡ Β τοῦ Πνεύματος δόσις, καὶ ἡ διὰ τοῦ ἁγίου βαπτί σματος εἰς Θεὸν ἀναγέννησις, διὰ πίστεως ἁρπά ζεται. 'Αλλὰ τί ἐξεληλύθατε ἰδεῖν; κ. τ. λ. (Β. Με σχήμα έχει περίβλεπτον; μὴ βα σιλικόν ἀξίωμα; μὴ βασιλικὰς εἶχεν ἐντολάς; καὶ γράμματα, καὶ δόγματα, καὶ νόμους ἐπεφέρετο βα- σιλικούς ; μὴ λαμπρὸς ἦν κατὰ τὸ φαινόμενον; Ούχι τρίχινον ἱμάτιον ἐφόρει; οὐκ αὐτοσχέδιον είχε τρο φήν; Μή τι τοιοῦτον προετρέψατο ὑμᾶς ἐκεῖ ἀπελ θεῖν ; Εἰ δὲ ὡς εἰς προφήτην χρησίμως ἐξήλθετε, καὶ λέγω ὑμῖν καὶ περισσότερον προφήτου. Ὁ μὲν γὰρ προφήτης προλέγει μόνον, οὗτος δὲ οὐ μόνον ήξοντα προμεμήνυκεν, ἀλλὰ καὶ ὑπέδειξεν, εἰπών· «Ιδε ὁ Ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσ σμου (1). ο "Αγγελον δὲ τὸν Ἰωάννην καλεῖ, οὐχ ὅτι ἦν ἀγγελος, ἄνθρωπος γὰρ ἦν τὴν φύσιν, ἀλλ' ὅτι ἀγγέλου ἔργον ἐποίησεν, ἀγγέλλων τοῦ Χριστοῦ τὴν παρουσίαν. Εἶτα τὸ, ο περισσότερον προφήτου, ο παρατιθέμενος, τό, « Ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστέλλω τὸν ἄγγε- λόν μου εμπροσθέν σου, ο διηγεῖται. Μείζων γὰρ προφήτου ή μαρτυρούμενος ὑπὸ Θεοῦ, ὅτι ἄγγελος αὐτοῦ ῶν, ἀποστέλλεται πρὸ προσώπου τοῦ Χριστοῦ, κατασκευάσων τὴν ὁδὸν αὐτοῦ. Μαρτυρία γάρ με γάλη περὶ Ἰωάννου, ο καὶ περισσότερον προφήτου. Η Οτι προφητευομένου τοῦ Χριστοῦ ἐλεύσεσθαι, καὶ οὗτος συμπροεφητεύθη αὐτῷ, ὡς προελευσόμενος αυτ τοῦ ὁ ἄγγελος. Μείζων ἐν γεννητοῖς γυναικῶν προφήτης Ιωάν. νου τοῦ βαπτιστοῦ οὐδεὶς ἐστιν. (Β Ι. 72). Ὁ μὲν γὰρ μακάριος Ιωάννης, ὁμοῦ τοῖς ἄλλοις ὅσοι πρὸ αὐτοῦ γεγόνασιν, γεννητός ἐστι γυναικός· οἱ δὲ τὴν πίστιν προσηκάμενοι, οὐκέτι γεννητοὶ γυναικῶν, ἀλλ' υἱοὶ Θεοῦ χρηματίζουσι - • Όσοι γάρ, φησὶν, ἔλαβον αὐτὸν, ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξου σίαν τέκνα θεοῦ γενέσθαι· οἳ οὐκ ἐξ αἱμάτων, ἀλλ ἐκ Θεοῦ ἐγεννήθησαν. » Καὶ ὁ Παῦλος· Οτι δέ ἐστε υιοί, ἐξαπέστειλεν ὁ Θεὸς τὸ Πνεῦμα τοῦ Υἱοῦ αὐτοῦ COMMENT. IN LUCAM. A natura s. Itaque etiainsi forte minores simus illis . qui sub lege justi fuerunt, quod attinet, inquam, adl vitæ sanctitatem, attamen per Christum majore gradu sumus. Illud quoque necessario memineri- mus, quod quamvis tanta esset Baptista virtute ornatus, nihilo tamen minus palam confitetur, san- close baptismale indigere : « Ego enim, inquit, a te debeo baptizari ". › Non autem debuisset, nisi in illo majus aliquid fuisset, et justitiam legis transcendens. Jam et illud, a diebus Joannis cœlo- rum regnum rapi, non ideo dicitur quasi nemo ante illum id rapuerit. Alioqui, quonamı propheta - rum spes abiisset? quid ageret tantus sanctorum chorus, si extra regnum cœlorum versaretur? Sed ideo id dictum est, quia Joannis tempore, et dein- in Deo regeneratio, fidei merito rapitur. ceps, Spiritus gratia, et per sanctum baptismum b). V. 25. Sed quid existis videre? etc. Num vestem habebat spectabilem? num regalem dignitatem ? uum regia mandata habebat? nun deni- que litteras, edicta, leges, regis instar promulga- bat? num externa splendidus erat specie? Noune potius cilicium gestabat ? nonne fortuito cibo utebatur? Num hujusmodi aliquid suasit vobis ut ad illum pergeretis? Quod si veluti ad prophetam op- portune ivistis, utique aio hunc esse plus quam prophetan. Nam propheta prædicit tantummodo, hic autem non eventura solum portendit, sed et C denonstravit, dicens: • Ecce Agnus Dei, qui tollit peccatum mundi "., Angelum autem appellat Joannem, non quod angelus esset, erat enim natura liomo, sed quia angeli fungebatur munere, Christi nuntians præsentiam. Deinde verbis ‹plus quam propheta » dictum illud explanat, « Ecce ego initio angelum meum ante te s. » Major enim quam pro- pheta est is quem Deus testatur tanquam angelum suum mitti ante faciem Christi, viam ejus paratu- rum. Certe magnum de Joanne testimonium verba sunt ‹ plus quam propheta. › Quia nempe edito de venturo Christo vaticinio, de Joanne simul prædi- ctum est, fore ut ei præcedat tanquam angelus. D Petr. 1, 4. * Matth. 111, 44. * Joan. 1, 29. mam in catena CYRILLUS. Cum igitur et a loco, et a vestibus, et ex concursu hominum morem ejus PATROL. GR. LXXII. V. 28. Major inter natos mulierum propheta Joanne Baptista nemo est. Beatus quidem Joannes, sicut omnes qui ante eum exstiterunt, natus de muliere est. At ij qui fidein receperunt, haud jam filii mulierum, sed Dei sunt. ‹ Quotquot enim eum receperunt, dedit eis potestatem filios Dei fieri, qui non ex sanguini- bus, sed ex Deo nati sunt ". Et Paulus: « Quo- niam autem estis Glii, misit Deus Spiritum Filii sui in corda vestra clamautem : Abba, Pater . . Cum 38° Malach. 111, 1. Joan. 1, 12. Galat. iv, 6. descripserit, introducit prophetæ testimonium di- cens: Hic est de quo scriptuin est, Ecce mitto ange- lum meuth. › (1) fic fere inserendum quod est apud D. Thom
71 β). Μὴ σχῆμα ἔχει περίβλεπτον; μὴ βασιλικὸν ἀξίωμα; μὴ βασιλικὰς εἶχεν ἐντολάς; καὶ γράμματα, καὶ δόγματα, καὶ νόμους ἐπεφέρετο βασιλικούς; μὴ λαμπρὸς ἦν κατὰ τὸ φαινόμενον; Οὐχὶ τρίχινον ἱμάτιον ἐφόρει; οὐκ αὐτοσχέδιον εἶχε τροφήν; Μή τι τοιοῦτον προετρέψατο ὑμᾶς ἐκεῖ ἀπελθεῖν; Εἰ δὲ ὡς εἰς προφήτην χρησίμως ἐξήλθετε, ναὶ λέγω ὑμῖν καὶ περισσότερον προφήτου. Ὁ μὲν γὰρ προφήτης προλέγει μόνον, οὗτος δὲ οὐ μόνον ἥξοντα προμεμήνυκεν, ἀλλὰ καὶ ὑπέδειξεν, εἰπών· «Ἴδε ὁ Ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου.» Ἄγγελον δὲ τὸν Ἰωάννην καλεῖ, οὐχ ὅτι ἦν ἄγγελος, ἄνθρωπος γὰρ ἦν τὴν φύσιν, ἀλλ’ ὅτι ἀγγέλου ἔργον ἐποίησεν, ἀγγέλλων τοῦ Χριστοῦ τὴν παρουσίαν. Εἶτα τὸ, «περισσότερον προφήτου,» παρατιθέμενος, τὸ, «Ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστέλλω τὸν ἄγγελόν μου ἔμπροσθέν σου,» διηγεῖται. Μείζων γὰρ προφήτου ὁ μαρτυρούμενος ὑπὸ Θεοῦ, ὅτι ἄγγελος αὐτοῦ ὢν, ἀποστέλλεται πρὸ προσώπου τοῦ Χριστοῦ, κατασκευάσων τὴν ὁδὸν αὐτοῦ.
θέντες, καὶ θείας κοινωνοί γενόμενοι φύσεως. Ο οὖν κἂν ἐλάττονες ὦμεν τῶν τὴν ἐν νόμῳ δικαιοσύνην κατωρθωκότων, κατά γε τὴν τῆς ζωῆς ἁγιότητά φημι, ἀλλ' ἐν μείζοσι γεγόναμε· διὰ Χριστόν. Με- μνῆσθαι δὲ ἀναγκαῖον, ὅτι καίτοι τοιοῦτος ὑπάρχων εἰς ἀρετὴν ὁ Βαπτιστής, ὁμολογεῖ σαφῶς ἐν χρεία καθεστηκέναι τοῦ ἁγίου βαπτίσματος· « Ἐγὼ γὰρ, φησί, χρείαν ἔχω ὑπὸ σοῦ βαπτισθῆναι. » Οὐκ ἂν δὲ ἐδεήθη, εἰ μή τι πλέον ἦν ἐν αὐτῷ, καὶ τῆς ἐν νόμῳ δικαιοσύνης ὑπερκείμενον. Κἀκεῖνο δὲ τὸν ἐκ τῶν Ιωάννου ἡμερῶν τὴν τῶν οὐρανῶν βασιλείαν ἀρο πάζεσθαι, οὐκ εἴρηται ὡς οὐδενὸς πρὸ αὐτοῦ ταύτην ἁρπάσαντος. Ποῖ γάρ ποτε τῶν προφητῶν ἡ ἐλπὶς οἰχήσεται; τί δὲ ὁ τοσοῦτος τῶν ἁγίων πράξει χορός. εἴπερ ἔξω τῆς τῶν οὐρανῶν βασιλείας κείσεται ; 'Αλλ' • ὅτι κατὰ τὸν Ἰωάννου καιρὸν, καὶ λοιπὸν ἐφεξῆς, ἡ Β τοῦ Πνεύματος δόσις, καὶ ἡ διὰ τοῦ ἁγίου βαπτί σματος εἰς Θεὸν ἀναγέννησις, διὰ πίστεως ἁρπά ζεται. 'Αλλὰ τί ἐξεληλύθατε ἰδεῖν; κ. τ. λ. (Β. Με σχήμα έχει περίβλεπτον; μὴ βα σιλικόν ἀξίωμα; μὴ βασιλικὰς εἶχεν ἐντολάς; καὶ γράμματα, καὶ δόγματα, καὶ νόμους ἐπεφέρετο βα- σιλικούς ; μὴ λαμπρὸς ἦν κατὰ τὸ φαινόμενον; Ούχι τρίχινον ἱμάτιον ἐφόρει; οὐκ αὐτοσχέδιον είχε τρο φήν; Μή τι τοιοῦτον προετρέψατο ὑμᾶς ἐκεῖ ἀπελ θεῖν ; Εἰ δὲ ὡς εἰς προφήτην χρησίμως ἐξήλθετε, καὶ λέγω ὑμῖν καὶ περισσότερον προφήτου. Ὁ μὲν γὰρ προφήτης προλέγει μόνον, οὗτος δὲ οὐ μόνον ήξοντα προμεμήνυκεν, ἀλλὰ καὶ ὑπέδειξεν, εἰπών· «Ιδε ὁ Ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσ σμου (1). ο "Αγγελον δὲ τὸν Ἰωάννην καλεῖ, οὐχ ὅτι ἦν ἀγγελος, ἄνθρωπος γὰρ ἦν τὴν φύσιν, ἀλλ' ὅτι ἀγγέλου ἔργον ἐποίησεν, ἀγγέλλων τοῦ Χριστοῦ τὴν παρουσίαν. Εἶτα τὸ, ο περισσότερον προφήτου, ο παρατιθέμενος, τό, « Ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστέλλω τὸν ἄγγε- λόν μου εμπροσθέν σου, ο διηγεῖται. Μείζων γὰρ προφήτου ή μαρτυρούμενος ὑπὸ Θεοῦ, ὅτι ἄγγελος αὐτοῦ ῶν, ἀποστέλλεται πρὸ προσώπου τοῦ Χριστοῦ, κατασκευάσων τὴν ὁδὸν αὐτοῦ. Μαρτυρία γάρ με γάλη περὶ Ἰωάννου, ο καὶ περισσότερον προφήτου. Η Οτι προφητευομένου τοῦ Χριστοῦ ἐλεύσεσθαι, καὶ οὗτος συμπροεφητεύθη αὐτῷ, ὡς προελευσόμενος αυτ τοῦ ὁ ἄγγελος. Μείζων ἐν γεννητοῖς γυναικῶν προφήτης Ιωάν. νου τοῦ βαπτιστοῦ οὐδεὶς ἐστιν. (Β Ι. 72). Ὁ μὲν γὰρ μακάριος Ιωάννης, ὁμοῦ τοῖς ἄλλοις ὅσοι πρὸ αὐτοῦ γεγόνασιν, γεννητός ἐστι γυναικός· οἱ δὲ τὴν πίστιν προσηκάμενοι, οὐκέτι γεννητοὶ γυναικῶν, ἀλλ' υἱοὶ Θεοῦ χρηματίζουσι - • Όσοι γάρ, φησὶν, ἔλαβον αὐτὸν, ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξου σίαν τέκνα θεοῦ γενέσθαι· οἳ οὐκ ἐξ αἱμάτων, ἀλλ ἐκ Θεοῦ ἐγεννήθησαν. » Καὶ ὁ Παῦλος· Οτι δέ ἐστε υιοί, ἐξαπέστειλεν ὁ Θεὸς τὸ Πνεῦμα τοῦ Υἱοῦ αὐτοῦ COMMENT. IN LUCAM. A natura s. Itaque etiainsi forte minores simus illis . qui sub lege justi fuerunt, quod attinet, inquam, adl vitæ sanctitatem, attamen per Christum majore gradu sumus. Illud quoque necessario memineri- mus, quod quamvis tanta esset Baptista virtute ornatus, nihilo tamen minus palam confitetur, san- close baptismale indigere : « Ego enim, inquit, a te debeo baptizari ". › Non autem debuisset, nisi in illo majus aliquid fuisset, et justitiam legis transcendens. Jam et illud, a diebus Joannis cœlo- rum regnum rapi, non ideo dicitur quasi nemo ante illum id rapuerit. Alioqui, quonamı propheta - rum spes abiisset? quid ageret tantus sanctorum chorus, si extra regnum cœlorum versaretur? Sed ideo id dictum est, quia Joannis tempore, et dein- in Deo regeneratio, fidei merito rapitur. ceps, Spiritus gratia, et per sanctum baptismum b). V. 25. Sed quid existis videre? etc. Num vestem habebat spectabilem? num regalem dignitatem ? uum regia mandata habebat? nun deni- que litteras, edicta, leges, regis instar promulga- bat? num externa splendidus erat specie? Noune potius cilicium gestabat ? nonne fortuito cibo utebatur? Num hujusmodi aliquid suasit vobis ut ad illum pergeretis? Quod si veluti ad prophetam op- portune ivistis, utique aio hunc esse plus quam prophetan. Nam propheta prædicit tantummodo, hic autem non eventura solum portendit, sed et C denonstravit, dicens: • Ecce Agnus Dei, qui tollit peccatum mundi "., Angelum autem appellat Joannem, non quod angelus esset, erat enim natura liomo, sed quia angeli fungebatur munere, Christi nuntians præsentiam. Deinde verbis ‹plus quam propheta » dictum illud explanat, « Ecce ego initio angelum meum ante te s. » Major enim quam pro- pheta est is quem Deus testatur tanquam angelum suum mitti ante faciem Christi, viam ejus paratu- rum. Certe magnum de Joanne testimonium verba sunt ‹ plus quam propheta. › Quia nempe edito de venturo Christo vaticinio, de Joanne simul prædi- ctum est, fore ut ei præcedat tanquam angelus. D Petr. 1, 4. * Matth. 111, 44. * Joan. 1, 29. mam in catena CYRILLUS. Cum igitur et a loco, et a vestibus, et ex concursu hominum morem ejus PATROL. GR. LXXII. V. 28. Major inter natos mulierum propheta Joanne Baptista nemo est. Beatus quidem Joannes, sicut omnes qui ante eum exstiterunt, natus de muliere est. At ij qui fidein receperunt, haud jam filii mulierum, sed Dei sunt. ‹ Quotquot enim eum receperunt, dedit eis potestatem filios Dei fieri, qui non ex sanguini- bus, sed ex Deo nati sunt ". Et Paulus: « Quo- niam autem estis Glii, misit Deus Spiritum Filii sui in corda vestra clamautem : Abba, Pater . . Cum 38° Malach. 111, 1. Joan. 1, 12. Galat. iv, 6. descripserit, introducit prophetæ testimonium di- cens: Hic est de quo scriptuin est, Ecce mitto ange- lum meuth. › (1) fic fere inserendum quod est apud D. Thom
PG 72:619Μαρτυρία γὰρ μεγάλη περὶ Ἰωάννου, «καὶ περισσότερον προφήτου.» Ὅτι προφητευομένου τοῦ Χριστοῦ ἐλεύσεσθαι, καὶ οὗτος συμπροεφητεύθη αὐτῷ, ὡς προελευσόμενος αὐτοῦ ὁ ἄγγελος. «Μείζων ἐν γεννητοῖς γυναικῶν προφήτης Ἰωάννου τοῦ βαπτιστοῦ οὐδείς ἐστιν.» (β φ. 72). Ὁ μὲν γὰρ μακάριος Ἰωάννης, ὁμοῦ τοῖς ἄλλοις ὅσοι πρὸ αὐτοῦ γεγόνασιν, γεννητός ἐστι γυναικός· οἱ δὲ τὴν πίστιν προσηκάμενοι, οὐκέτι γεννητοὶ γυναικῶν, ἀλλ’ υἱοὶ Θεοῦ χρηματίζουσι· «Ὅσοι γὰρ, φησὶν, ἔλαβον αὐτὸν, ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξουσίαν τέκνα Θεοῦ γενέσθαι· οἳ οὐκ ἐξ αἱμάτων, ἀλλ’ ἐκ Θεοῦ ἐγεννήθησαν.» καὶ ὁ Παῦλος· «Ὅτι δέ ἐστε υἱοὶ, ἐξαπέστειλεν ὁ Θεὸς τὸ Πνεῦμα τοῦ Υἱοῦ αὐτοῦ ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν κράζον, Ἀββᾶ, ὁ Πατήρ.» Ὅτε γὰρ ἀνεβίω Χριστὸς σκυλεύσας τὸν ᾅδην, τότε τοῖς πιστεύσασιν εἰς αὐτὸν τὸ τῆς υἱοθεσίας δέδωκε Πνεῦμα, καὶ πρό γε τῶν ἄλλων τοῖς οἰκείοις μαθηταῖς· «Ἐνεφύσησε γὰρ αὐτοῖς, λέγων· Λάβετε Πνεῦμα ἅγιον· ἄν τινων ἀφῆτε τὰς ἁμαρτίας, ἀφίενται αὐτοῖς,» καὶ τὰ ἑξῆς.
Α ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν κράζον, "Αββά, ὁ Πατήρ, ο Οτε γὰρ ἀνεβίω Χριστὸς σκυλεύσας τὴν δην, τότε τοῖς πιστεύσασιν εἰς αὐτὸν τὸ τῆς υιοθεσίας δέδωκε Πνεῦμα, καὶ πρό γε τῶν ἄλλων τοῖς οἰκείοις μαθη ταῖς· « Ενεφύσησε γὰρ αὐτοῖς, λέγων· Λάβετε Πνεῦμα ἅγιον· ἄν τινων ἀφῆτε τὰς ἁμαρτίας, ἀφίενται απ τοῖς, » καὶ τὰ ἑξῆς. Ἐπειδὴ γὰρ ὅλως γεγόνασι θείες κοινωνοὶ φύσεως, τὸ Δεσποτικὸν καὶ κατεξουσιάζον τῶν ὅλων πλουτήσαντες Πνεῦμα, ταύτῃ τοι καὶ θεο πρεπὲς ἀξίωμα περιτέθεικεν αὐτοῖς, τὸ ἀφιέναι φημί τὰς ἁμαρτίας. ὧν ἂν βούλωνται, κρατεῖν δὲ καὶ τὰς ἑτέρων (1). Οτι δὲ πρὸ τῆς ἀναφοιτήσεως οὐκ ἦν ἐν ἀνθρώποις τῆς υἱοθεσίας τὸ Πνεῦμα, ὁ πάντορος εὐαγγελιστής Ιωάννης δηλοί, λέγων· . Οὐδέπω γὰρ ἦν Πνεῦμα ἅγιον, ὅτι Ἰησοῦς οὐδέπω ἐδοξάσθη - δόξαν, τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν, καὶ τὴν εἰς οὐρανὸν ἄνοδον λέγων. Ἐκεῖ γὰρ ἀναφοιτήσας ὁ μονογενής τοῦ Θεοῦ Λόγος ἔπεμψεν ἡμῖν ἀνθ' ἑαυτοῦ τὸν Παρά κλητον, καὶ ἐν ἡμῖν ἐστι δι' αὐτοῦ· καὶ τοῦτο ἡμᾶς ἐδίδαξεν, εἰπών· ‹Ἐὰν μὴ ἀπέλθω, ὁ Παράκλητος οὐκ ἐλεύσεται πρὸς ὑμᾶς. » Λοιπὸν οὖν κἂν ἐλάττους ὦμεν τῶν τὴν ἐν νόμῳ δικαιοσύνην ἐχόντων, κατά γε τὴν τῆς ζωῆς ἀστειότητά φημι, ἀλλ᾽ ἂν μείζοσι γεν νητῶν γυναικὸς διὰ Χριστόν. Ομοιοί εἰσι παιδίοις τοῖς ἐν ἀγορᾷ καθηγ νοις. ( Α Β Γ. 73, Εν τάχα που παιγνίου τις τρόπος παρὰ τῶν Ἰουδαίων παισὶν ού. τως ἔχων· Εἰς μέρη δύο πληθύς παιδίων τέμνετο, δ καὶ τὴν τοῦ βίου γελώντα τύρβην καὶ τῶν ἐν αὐτῷ πραγμάτων τὸ ἀνώμαλον, καὶ τῶν ἑτέρων τὴν εἰς ἕτερα δεινὴν καὶ ἀθρίαν μεταβολὴν, τὰ μὲν ηύλουν, τὰ δὲ ἐθρήνουν· ἀλλ᾽ οὔτε τοῖς αὐλοῦσι καὶ χαίρουσιν οἱ θρηνοῦντες συνήδοντο, οὔτε μὲν τοῖς κλαίουσιν οἱ τὸν αὐλὸν ἔχοντες, συνεπλάττοντο. Εἶτα ἀλλήλοι; ἐν- εκάλουν τρόπον τινὰ τὸ ἀσυμπαθές ήγουν ἀδιάθετον. Τοιοῦτόν τι πεπονθέναι τοὺς τῶν Ἰουδαίων δήμους ὁμοῦ τοῖς προεστηκόσιν, ἰσχυρίζετο Χριστός. (ΒΛ. νοῦντες σκυθρωπά, καὶ πρὸς θρήνον διεγερτικά - εἶτα μετ' ἐκείνους ἐλήλυθεν ὁ Χριστὸς, καὶ οἱ ἀπό στολοι αὐλοῦ δίκην ἐξηγοῦντες τὸ τῆς βασιλείας κα ρυγμα, καὶ τὴν χάριν τῆς μετανοία;. Αλλ' οι σκλη ροκάρδιοι Ἰουδαῖοι οὐ μόνον οὐκ ἐκόψαντο ἐπὶ τοῖς προτέροις, ἀλλ' οὐδὲ ὠρχήσαντο ἐπὶ τοῖς δευτέρας, μηδὲν ἔργον ἀρετῆς διαπραξάμενοι, Ελήλυθε γὰρ Ἰωάννης ὁ Βαπτιστής, μήτε άρ τον ἐσθίων μήτε οἶνον πίνων. ( Α Γ. Β Δια ποίου πράγματος σε γηνευθήσῃ πρὸς πίστιν, ἀσύνετε Φαρισαῖς, πάντα διατύρων αδιακρίτως, καὶ οὐδὲν ἀξιῶν ἐπαινεῖν ; Προεβάδισε τοῦ Σωτῆρος ὁ μακάριος Βαπτιστής, ο • Μετανοείτε, λέγων, ο ήγγικε γὰρ ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν. » 'Αξιόχρεως ἦν εἰς τὸ δύνασθαι πείθειν, καὶ ἐξ αὐτῆς τῆς οὕτω λαμπρᾶς καὶ ἀξιαγάστου S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. 62) enim revisit Christus, spoliatis inferis, tunc creden- tibus in se adoptionis in filios Spiritum dedit, atque ante omnes discipulis suis. ‹ Insulavit enim in eos, dicens : Accipite Spiritum sanctum : quorum remiseritis peccata, remittuntur eis, › et reliqua “. Nam quia omnino facti sunt divinæ consortes na- tura 49, Dominico et universaliter potestativo Spi- ritu accepto, ideo congrua Deo dignitas eisdem collata fuit, remittendi, inquam, peccata quorum vo- luerint, aliorum vero retinendi. Quod vero ante hunc ejus adventum nondum esset apud homines adoptionis in filios Spiritus, sapientissimus demon- strat evangelista Joannes, dicens : « Nondum enim erat Spiritus sanctus datus, quia Jesus nondum erat - glorificatus "; » quo loco gloriam dicit resurrectio- hem a mortuis, et in coelos reditum. Illuc enim redux unigenitum Dei Verbum misit ad nos pro se Paracletum, atque in nobis per eum manet. Quod nos docuit, dicens ‹ Nisi ego abiero, Paracletus non veniet ad vos“. › Superest ergo, ut etiamsi forte minorem haberemus justitiam quam ii qui in lege justi fuerunt, de vitæ, inquam, honestate loquor, in majoribus inter filios mulierum sumus propter Christum. V. 32. Similes sunt pueris sedentibus in foro. B C Erat fortasse ludi quoddam genus apud Judæo- rum pueros ita se habentis : Duas in partes puero- rum multitudo discriminabatur, quorum alii mundi hujus ridebant tumultum, et insauum rerum cur- snın; alii terribilem præcipitemque in contrarium versam vicem ; et pars quidem tibiis canebant, pars lugebant: sed neque canentibus ac lætantibus, hi qui lugebant delectabantur; neque vicissim lu- gentibus, hi qui tibias tenebant se conformabant. Deinde invicem quodammodo imputabant immise- ricordem animum atque incompositum. Hujusce. modi aliquid contigisse Judzorum populo ac ejus principibus, Servator affirmabat. Venerant enim prophetæ tristia futura prædicentes, et luctu digua. Nox post illos venit Christus atque apostoli, tibiæ instar, prædicationem regni occinentes, et pœni- tentiæ gratiam. Sed præduro corde Judæi non so- Juin non gemuerunt auditis prioribus, sed ne corain quidem posterioribus saltaverunt, nukłum scilicet virtutis actum expromentes. V. 33. Venit enim Joannes Baptista, neque man- ducans panem, neque bibens vinum. Quanai demum ratione pertraheris ad fidem, Pharisee insipiens, qui omnia indiscrete vituperas, nihilque laude dignum existimas? Anteivit Serva tori beatus Baptista, e Penitentiam agile, dicens ; . ‹ appropinquavit enim regnum cœlorum "., Profe- clo is erat persuadendo idoneus, qui in tain splen- dido et admirando vitae genere testimonium præ- 28. * II Petr. 1, 4. D * Joan. v11, 39. f. b, C f. b ). b, f. ). es Joan. svi, 7. Matth. 111, 2. es Joan. 15, 73) Ηλθον γὰρ οἱ προφῆται τὰ ἑπόμενα προαναφω (1) En pœnitentiæ sacramentum sacerdotibus commissum a Christo per sanctum Spiritum.
Ἐπειδὴ γὰρ ὅλως γεγόνασι θείας κοινωνοὶ φύσεως, τὸ Δεσποτικὸν καὶ κατεξουσιάζον τῶν ὅλων πλουτήσαντες Πνεῦμα, ταύτῃ τοι καὶ θεοπρεπὲς ἀξίωμα περιτέθεικεν αὐτοῖς, τὸ ἀφιέναι φημὶ τὰς ἁμαρτίας ὧν ἂν βούλωνται, κρατεῖν δὲ καὶ τὰς ἑτέρων. Ὅτι δὲ πρὸ τῆς ἀναφοιτήσεως οὐκ ἦν ἐν ἀνθρώποις τῆς υἱοθεσίας τὸ Πνεῦμα, ὁ πάνσοφος εὐαγγελιστὴς Ἰωάννης δηλοῖ, λέγων· «Οὐδέπω γὰρ ἦν Πνεῦμα ἅγιον, ὅτι Ἰησοῦς οὐδέπω ἐδοξάσθη·» δόξαν, τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν, καὶ τὴν εἰς οὐρανὸν ἄνοδον λέγων. Ἐκεῖ γὰρ ἀναφοιτήσας ὁ μονογενὴς τοῦ Θεοῦ Λόγος ἔπεμψεν ἡμῖν ἀνθ’ ἑαυτοῦ τὸν Παράκλητον, καὶ ἐν ἡμῖν ἐστι δι’ αὐτοῦ· καὶ τοῦτο ἡμᾶς ἐδίδαξεν, εἰπών· «Ἐὰν μὴ ἀπέλθω, ὁ Παράκλητος οὐκ ἐλεύσεται πρὸς ὑμᾶς.» Λοιπὸν οὖν κἂν ἐλάττους ὦμεν τῶν τὴν ἐν νόμῳ δικαιοσύνην ἐχόντων, κατά γε τὴν τῆς ζωῆς ἀστειότητά φημι, ἀλλ’ ἐν μείζοσι γεννητῶν γυναικὸς διὰ Χριστόν. «Ὅμοιοί εἰσι παιδίοις τοῖς ἐν ἀγορᾷ καθημένοις.» (α φ. 118 β, β φ. 73, ξ φ. 121 β). Ἦν τάχα που παιγνίου τις τρόπος παρὰ τῶν Ἰουδαίων παισὶν οὕτως ἔχων·
Α ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν κράζον, "Αββά, ὁ Πατήρ, ο Οτε γὰρ ἀνεβίω Χριστὸς σκυλεύσας τὴν δην, τότε τοῖς πιστεύσασιν εἰς αὐτὸν τὸ τῆς υιοθεσίας δέδωκε Πνεῦμα, καὶ πρό γε τῶν ἄλλων τοῖς οἰκείοις μαθη ταῖς· « Ενεφύσησε γὰρ αὐτοῖς, λέγων· Λάβετε Πνεῦμα ἅγιον· ἄν τινων ἀφῆτε τὰς ἁμαρτίας, ἀφίενται απ τοῖς, » καὶ τὰ ἑξῆς. Ἐπειδὴ γὰρ ὅλως γεγόνασι θείες κοινωνοὶ φύσεως, τὸ Δεσποτικὸν καὶ κατεξουσιάζον τῶν ὅλων πλουτήσαντες Πνεῦμα, ταύτῃ τοι καὶ θεο πρεπὲς ἀξίωμα περιτέθεικεν αὐτοῖς, τὸ ἀφιέναι φημί τὰς ἁμαρτίας. ὧν ἂν βούλωνται, κρατεῖν δὲ καὶ τὰς ἑτέρων (1). Οτι δὲ πρὸ τῆς ἀναφοιτήσεως οὐκ ἦν ἐν ἀνθρώποις τῆς υἱοθεσίας τὸ Πνεῦμα, ὁ πάντορος εὐαγγελιστής Ιωάννης δηλοί, λέγων· . Οὐδέπω γὰρ ἦν Πνεῦμα ἅγιον, ὅτι Ἰησοῦς οὐδέπω ἐδοξάσθη - δόξαν, τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν, καὶ τὴν εἰς οὐρανὸν ἄνοδον λέγων. Ἐκεῖ γὰρ ἀναφοιτήσας ὁ μονογενής τοῦ Θεοῦ Λόγος ἔπεμψεν ἡμῖν ἀνθ' ἑαυτοῦ τὸν Παρά κλητον, καὶ ἐν ἡμῖν ἐστι δι' αὐτοῦ· καὶ τοῦτο ἡμᾶς ἐδίδαξεν, εἰπών· ‹Ἐὰν μὴ ἀπέλθω, ὁ Παράκλητος οὐκ ἐλεύσεται πρὸς ὑμᾶς. » Λοιπὸν οὖν κἂν ἐλάττους ὦμεν τῶν τὴν ἐν νόμῳ δικαιοσύνην ἐχόντων, κατά γε τὴν τῆς ζωῆς ἀστειότητά φημι, ἀλλ᾽ ἂν μείζοσι γεν νητῶν γυναικὸς διὰ Χριστόν. Ομοιοί εἰσι παιδίοις τοῖς ἐν ἀγορᾷ καθηγ νοις. ( Α Β Γ. 73, Εν τάχα που παιγνίου τις τρόπος παρὰ τῶν Ἰουδαίων παισὶν ού. τως ἔχων· Εἰς μέρη δύο πληθύς παιδίων τέμνετο, δ καὶ τὴν τοῦ βίου γελώντα τύρβην καὶ τῶν ἐν αὐτῷ πραγμάτων τὸ ἀνώμαλον, καὶ τῶν ἑτέρων τὴν εἰς ἕτερα δεινὴν καὶ ἀθρίαν μεταβολὴν, τὰ μὲν ηύλουν, τὰ δὲ ἐθρήνουν· ἀλλ᾽ οὔτε τοῖς αὐλοῦσι καὶ χαίρουσιν οἱ θρηνοῦντες συνήδοντο, οὔτε μὲν τοῖς κλαίουσιν οἱ τὸν αὐλὸν ἔχοντες, συνεπλάττοντο. Εἶτα ἀλλήλοι; ἐν- εκάλουν τρόπον τινὰ τὸ ἀσυμπαθές ήγουν ἀδιάθετον. Τοιοῦτόν τι πεπονθέναι τοὺς τῶν Ἰουδαίων δήμους ὁμοῦ τοῖς προεστηκόσιν, ἰσχυρίζετο Χριστός. (ΒΛ. νοῦντες σκυθρωπά, καὶ πρὸς θρήνον διεγερτικά - εἶτα μετ' ἐκείνους ἐλήλυθεν ὁ Χριστὸς, καὶ οἱ ἀπό στολοι αὐλοῦ δίκην ἐξηγοῦντες τὸ τῆς βασιλείας κα ρυγμα, καὶ τὴν χάριν τῆς μετανοία;. Αλλ' οι σκλη ροκάρδιοι Ἰουδαῖοι οὐ μόνον οὐκ ἐκόψαντο ἐπὶ τοῖς προτέροις, ἀλλ' οὐδὲ ὠρχήσαντο ἐπὶ τοῖς δευτέρας, μηδὲν ἔργον ἀρετῆς διαπραξάμενοι, Ελήλυθε γὰρ Ἰωάννης ὁ Βαπτιστής, μήτε άρ τον ἐσθίων μήτε οἶνον πίνων. ( Α Γ. Β Δια ποίου πράγματος σε γηνευθήσῃ πρὸς πίστιν, ἀσύνετε Φαρισαῖς, πάντα διατύρων αδιακρίτως, καὶ οὐδὲν ἀξιῶν ἐπαινεῖν ; Προεβάδισε τοῦ Σωτῆρος ὁ μακάριος Βαπτιστής, ο • Μετανοείτε, λέγων, ο ήγγικε γὰρ ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν. » 'Αξιόχρεως ἦν εἰς τὸ δύνασθαι πείθειν, καὶ ἐξ αὐτῆς τῆς οὕτω λαμπρᾶς καὶ ἀξιαγάστου S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. 62) enim revisit Christus, spoliatis inferis, tunc creden- tibus in se adoptionis in filios Spiritum dedit, atque ante omnes discipulis suis. ‹ Insulavit enim in eos, dicens : Accipite Spiritum sanctum : quorum remiseritis peccata, remittuntur eis, › et reliqua “. Nam quia omnino facti sunt divinæ consortes na- tura 49, Dominico et universaliter potestativo Spi- ritu accepto, ideo congrua Deo dignitas eisdem collata fuit, remittendi, inquam, peccata quorum vo- luerint, aliorum vero retinendi. Quod vero ante hunc ejus adventum nondum esset apud homines adoptionis in filios Spiritus, sapientissimus demon- strat evangelista Joannes, dicens : « Nondum enim erat Spiritus sanctus datus, quia Jesus nondum erat - glorificatus "; » quo loco gloriam dicit resurrectio- hem a mortuis, et in coelos reditum. Illuc enim redux unigenitum Dei Verbum misit ad nos pro se Paracletum, atque in nobis per eum manet. Quod nos docuit, dicens ‹ Nisi ego abiero, Paracletus non veniet ad vos“. › Superest ergo, ut etiamsi forte minorem haberemus justitiam quam ii qui in lege justi fuerunt, de vitæ, inquam, honestate loquor, in majoribus inter filios mulierum sumus propter Christum. V. 32. Similes sunt pueris sedentibus in foro. B C Erat fortasse ludi quoddam genus apud Judæo- rum pueros ita se habentis : Duas in partes puero- rum multitudo discriminabatur, quorum alii mundi hujus ridebant tumultum, et insauum rerum cur- snın; alii terribilem præcipitemque in contrarium versam vicem ; et pars quidem tibiis canebant, pars lugebant: sed neque canentibus ac lætantibus, hi qui lugebant delectabantur; neque vicissim lu- gentibus, hi qui tibias tenebant se conformabant. Deinde invicem quodammodo imputabant immise- ricordem animum atque incompositum. Hujusce. modi aliquid contigisse Judzorum populo ac ejus principibus, Servator affirmabat. Venerant enim prophetæ tristia futura prædicentes, et luctu digua. Nox post illos venit Christus atque apostoli, tibiæ instar, prædicationem regni occinentes, et pœni- tentiæ gratiam. Sed præduro corde Judæi non so- Juin non gemuerunt auditis prioribus, sed ne corain quidem posterioribus saltaverunt, nukłum scilicet virtutis actum expromentes. V. 33. Venit enim Joannes Baptista, neque man- ducans panem, neque bibens vinum. Quanai demum ratione pertraheris ad fidem, Pharisee insipiens, qui omnia indiscrete vituperas, nihilque laude dignum existimas? Anteivit Serva tori beatus Baptista, e Penitentiam agile, dicens ; . ‹ appropinquavit enim regnum cœlorum "., Profe- clo is erat persuadendo idoneus, qui in tain splen- dido et admirando vitae genere testimonium præ- 28. * II Petr. 1, 4. D * Joan. v11, 39. f. b, C f. b ). b, f. ). es Joan. svi, 7. Matth. 111, 2. es Joan. 15, 73) Ηλθον γὰρ οἱ προφῆται τὰ ἑπόμενα προαναφω (1) En pœnitentiæ sacramentum sacerdotibus commissum a Christo per sanctum Spiritum.
PG 72:620Εἰς μέρη δύο πληθὺς παιδίων ἐτέμνετο, ἃ καὶ τὴν τοῦ βίου γελῶντα τύρβην καὶ τῶν ἐν αὐτῷ πραγμάτων τὸ ἀνώμαλον, καὶ τῶν ἑτέρων τὴν εἰς ἕτερα δεινὴν καὶ ἀθρόαν μεταβολὴν, τὰ μὲν ηὔλουν, τὰ δὲ ἐθρήνουν· ἀλλ’ οὔτε τοῖς αὐλοῦσι καὶ χαίρουσιν οἱ θρηνοῦντες συνήδοντο, οὔτε μὴν τοῖς κλαίουσιν οἱ τὸν αὐλὸν ἔχοντες, συνεπλάττοντο. Εἶτα ἀλλήλοις ἐνεκάλουν τρόπον τινὰ τὸ ἀσυμπαθὲς ἤγουν ἀδιάθετον. Τοιοῦτόν τι πεπονθέναι τοὺς τῶν Ἰουδαίων δήμους ὁμοῦ τοῖς προεστηκόσιν, ἰσχυρίζετο Χριστός. (β φ. 73) Ἦλθον γὰρ οἱ προφῆται τὰ ἐσόμενα προαναφωνοῦντες σκυθρωπὰ, καὶ πρὸς θρῆνον διεγερτικά· εἶτα μετ’ ἐκείνους ἐλήλυθεν ὁ Χριστὸς, καὶ οἱ ἀπόστολοι αὐλοῦ δίκην ἐξηχοῦντες τὸ τῆς βασιλείας κήρυγμα, καὶ τὴν χάριν τῆς μετανοίας. Ἀλλ’ οἱ σκληροκάρδιοι Ἰουδαῖοι οὐ μόνον οὐκ ἐκόψαντο ἐπὶ τοῖς προτέροις, ἀλλ’ οὐδὲ ὠρχήσαντο ἐπὶ τοῖς δευτέροις, μηδὲν ἔργον ἀρετῆς διαπραξάμενοι. «Ἐλήλυθε γὰρ Ἰωάννης ὁ Βαπτιστὴς, μήτε ἄρτον ἐσθίων μήτε οἶνον πίνων.» (α φ. 118 β, β φ. 73). Διὰ ποίου πράγματος σαγηνευθήσῃ πρὸς πίστιν, ἀσύνετε Φαρισαῖε, πάντα διασύρων ἀδιακρίτως, καὶ οὐδὲν ἀξιῶν ἐπαινεῖν;
Α ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν κράζον, "Αββά, ὁ Πατήρ, ο Οτε γὰρ ἀνεβίω Χριστὸς σκυλεύσας τὴν δην, τότε τοῖς πιστεύσασιν εἰς αὐτὸν τὸ τῆς υιοθεσίας δέδωκε Πνεῦμα, καὶ πρό γε τῶν ἄλλων τοῖς οἰκείοις μαθη ταῖς· « Ενεφύσησε γὰρ αὐτοῖς, λέγων· Λάβετε Πνεῦμα ἅγιον· ἄν τινων ἀφῆτε τὰς ἁμαρτίας, ἀφίενται απ τοῖς, » καὶ τὰ ἑξῆς. Ἐπειδὴ γὰρ ὅλως γεγόνασι θείες κοινωνοὶ φύσεως, τὸ Δεσποτικὸν καὶ κατεξουσιάζον τῶν ὅλων πλουτήσαντες Πνεῦμα, ταύτῃ τοι καὶ θεο πρεπὲς ἀξίωμα περιτέθεικεν αὐτοῖς, τὸ ἀφιέναι φημί τὰς ἁμαρτίας. ὧν ἂν βούλωνται, κρατεῖν δὲ καὶ τὰς ἑτέρων (1). Οτι δὲ πρὸ τῆς ἀναφοιτήσεως οὐκ ἦν ἐν ἀνθρώποις τῆς υἱοθεσίας τὸ Πνεῦμα, ὁ πάντορος εὐαγγελιστής Ιωάννης δηλοί, λέγων· . Οὐδέπω γὰρ ἦν Πνεῦμα ἅγιον, ὅτι Ἰησοῦς οὐδέπω ἐδοξάσθη - δόξαν, τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν, καὶ τὴν εἰς οὐρανὸν ἄνοδον λέγων. Ἐκεῖ γὰρ ἀναφοιτήσας ὁ μονογενής τοῦ Θεοῦ Λόγος ἔπεμψεν ἡμῖν ἀνθ' ἑαυτοῦ τὸν Παρά κλητον, καὶ ἐν ἡμῖν ἐστι δι' αὐτοῦ· καὶ τοῦτο ἡμᾶς ἐδίδαξεν, εἰπών· ‹Ἐὰν μὴ ἀπέλθω, ὁ Παράκλητος οὐκ ἐλεύσεται πρὸς ὑμᾶς. » Λοιπὸν οὖν κἂν ἐλάττους ὦμεν τῶν τὴν ἐν νόμῳ δικαιοσύνην ἐχόντων, κατά γε τὴν τῆς ζωῆς ἀστειότητά φημι, ἀλλ᾽ ἂν μείζοσι γεν νητῶν γυναικὸς διὰ Χριστόν. Ομοιοί εἰσι παιδίοις τοῖς ἐν ἀγορᾷ καθηγ νοις. ( Α Β Γ. 73, Εν τάχα που παιγνίου τις τρόπος παρὰ τῶν Ἰουδαίων παισὶν ού. τως ἔχων· Εἰς μέρη δύο πληθύς παιδίων τέμνετο, δ καὶ τὴν τοῦ βίου γελώντα τύρβην καὶ τῶν ἐν αὐτῷ πραγμάτων τὸ ἀνώμαλον, καὶ τῶν ἑτέρων τὴν εἰς ἕτερα δεινὴν καὶ ἀθρίαν μεταβολὴν, τὰ μὲν ηύλουν, τὰ δὲ ἐθρήνουν· ἀλλ᾽ οὔτε τοῖς αὐλοῦσι καὶ χαίρουσιν οἱ θρηνοῦντες συνήδοντο, οὔτε μὲν τοῖς κλαίουσιν οἱ τὸν αὐλὸν ἔχοντες, συνεπλάττοντο. Εἶτα ἀλλήλοι; ἐν- εκάλουν τρόπον τινὰ τὸ ἀσυμπαθές ήγουν ἀδιάθετον. Τοιοῦτόν τι πεπονθέναι τοὺς τῶν Ἰουδαίων δήμους ὁμοῦ τοῖς προεστηκόσιν, ἰσχυρίζετο Χριστός. (ΒΛ. νοῦντες σκυθρωπά, καὶ πρὸς θρήνον διεγερτικά - εἶτα μετ' ἐκείνους ἐλήλυθεν ὁ Χριστὸς, καὶ οἱ ἀπό στολοι αὐλοῦ δίκην ἐξηγοῦντες τὸ τῆς βασιλείας κα ρυγμα, καὶ τὴν χάριν τῆς μετανοία;. Αλλ' οι σκλη ροκάρδιοι Ἰουδαῖοι οὐ μόνον οὐκ ἐκόψαντο ἐπὶ τοῖς προτέροις, ἀλλ' οὐδὲ ὠρχήσαντο ἐπὶ τοῖς δευτέρας, μηδὲν ἔργον ἀρετῆς διαπραξάμενοι, Ελήλυθε γὰρ Ἰωάννης ὁ Βαπτιστής, μήτε άρ τον ἐσθίων μήτε οἶνον πίνων. ( Α Γ. Β Δια ποίου πράγματος σε γηνευθήσῃ πρὸς πίστιν, ἀσύνετε Φαρισαῖς, πάντα διατύρων αδιακρίτως, καὶ οὐδὲν ἀξιῶν ἐπαινεῖν ; Προεβάδισε τοῦ Σωτῆρος ὁ μακάριος Βαπτιστής, ο • Μετανοείτε, λέγων, ο ήγγικε γὰρ ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν. » 'Αξιόχρεως ἦν εἰς τὸ δύνασθαι πείθειν, καὶ ἐξ αὐτῆς τῆς οὕτω λαμπρᾶς καὶ ἀξιαγάστου S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. 62) enim revisit Christus, spoliatis inferis, tunc creden- tibus in se adoptionis in filios Spiritum dedit, atque ante omnes discipulis suis. ‹ Insulavit enim in eos, dicens : Accipite Spiritum sanctum : quorum remiseritis peccata, remittuntur eis, › et reliqua “. Nam quia omnino facti sunt divinæ consortes na- tura 49, Dominico et universaliter potestativo Spi- ritu accepto, ideo congrua Deo dignitas eisdem collata fuit, remittendi, inquam, peccata quorum vo- luerint, aliorum vero retinendi. Quod vero ante hunc ejus adventum nondum esset apud homines adoptionis in filios Spiritus, sapientissimus demon- strat evangelista Joannes, dicens : « Nondum enim erat Spiritus sanctus datus, quia Jesus nondum erat - glorificatus "; » quo loco gloriam dicit resurrectio- hem a mortuis, et in coelos reditum. Illuc enim redux unigenitum Dei Verbum misit ad nos pro se Paracletum, atque in nobis per eum manet. Quod nos docuit, dicens ‹ Nisi ego abiero, Paracletus non veniet ad vos“. › Superest ergo, ut etiamsi forte minorem haberemus justitiam quam ii qui in lege justi fuerunt, de vitæ, inquam, honestate loquor, in majoribus inter filios mulierum sumus propter Christum. V. 32. Similes sunt pueris sedentibus in foro. B C Erat fortasse ludi quoddam genus apud Judæo- rum pueros ita se habentis : Duas in partes puero- rum multitudo discriminabatur, quorum alii mundi hujus ridebant tumultum, et insauum rerum cur- snın; alii terribilem præcipitemque in contrarium versam vicem ; et pars quidem tibiis canebant, pars lugebant: sed neque canentibus ac lætantibus, hi qui lugebant delectabantur; neque vicissim lu- gentibus, hi qui tibias tenebant se conformabant. Deinde invicem quodammodo imputabant immise- ricordem animum atque incompositum. Hujusce. modi aliquid contigisse Judzorum populo ac ejus principibus, Servator affirmabat. Venerant enim prophetæ tristia futura prædicentes, et luctu digua. Nox post illos venit Christus atque apostoli, tibiæ instar, prædicationem regni occinentes, et pœni- tentiæ gratiam. Sed præduro corde Judæi non so- Juin non gemuerunt auditis prioribus, sed ne corain quidem posterioribus saltaverunt, nukłum scilicet virtutis actum expromentes. V. 33. Venit enim Joannes Baptista, neque man- ducans panem, neque bibens vinum. Quanai demum ratione pertraheris ad fidem, Pharisee insipiens, qui omnia indiscrete vituperas, nihilque laude dignum existimas? Anteivit Serva tori beatus Baptista, e Penitentiam agile, dicens ; . ‹ appropinquavit enim regnum cœlorum "., Profe- clo is erat persuadendo idoneus, qui in tain splen- dido et admirando vitae genere testimonium præ- 28. * II Petr. 1, 4. D * Joan. v11, 39. f. b, C f. b ). b, f. ). es Joan. svi, 7. Matth. 111, 2. es Joan. 15, 73) Ηλθον γὰρ οἱ προφῆται τὰ ἑπόμενα προαναφω (1) En pœnitentiæ sacramentum sacerdotibus commissum a Christo per sanctum Spiritum.
Προεβάδισε τοῦ Σωτῆρος ὁ μακάριος Βαπτιστὴς, «Μετανοεῖτε,» λέγων, «ἤγγικε γὰρ ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν.» Ἀξιόχρεως ἦν εἰς τὸ δύνασθαι πείθειν, καὶ ἐξ αὐτῆς τῆς οὕτω λαμπρᾶς καὶ ἀξιαγάστου ζωῆς μαρτυρούμενος· εἶτα κακίζειν τὸν τοιοῦτον ἀποτολμᾷς, ὃς ἔδει μᾶλλον τοῦ παντὸς ἀξιοῦσθαι θαύματος; Δαιμονᾷν ἔφης τὸν κατανεκροῦντα ταῖς ἀσιτίαις τῆς ἁμαρτίας τὸν νόμον, τὸν φωλεύοντα τοῖς μέλεσι τῆς σαρκὸς, καὶ ἀντιστρατευόμενον τῷ νόμῳ τοῦ νοὸς ἡμῶν; Ὁδὸς ἦν ὁ μακάριος Βαπτιστὴς τῆς εἰς Χριστὸν εὐσεβείας. Ἴδωμεν δὲ καὶ τὸν ἕτερον, ὃς δοκεῖ πως τὴν ἐναντίαν ἰέναι τρίβον τῆς τοῦ ἁγίου Βαπτιστοῦ πολιτείας. Οὐκ ἦν ἐν ἐρήμῳ Χριστὸς, ἐν ἄστει δὲ μᾶλλον ἐποιεῖτο τὴν διατριβὴν ὁμοῦ τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις· καὶ ἡ δίαιτα δὲ οὐ σκληραγωγίαν εἶχε τοιαύτην, ὁποία τις ἦν ἡ τοῦ ἁγίου Βαπτιστοῦ. Ἆρ’ οὖν ἐπαινεῖς κἂν τοῦτον; Οὐδαμῶς· γέγονας δὲ φιλαίτιος καὶ ἐπ’ αὐτῷ τῷ Χριστῷ. Ἔφης γάρ· «Ἰδοὺ ἄνθρωπος φάγος καὶ οἰνοπότης.» Ποῦ δὲ τοῦτο δεικνύειν ἔχεις;
Α ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν κράζον, "Αββά, ὁ Πατήρ, ο Οτε γὰρ ἀνεβίω Χριστὸς σκυλεύσας τὴν δην, τότε τοῖς πιστεύσασιν εἰς αὐτὸν τὸ τῆς υιοθεσίας δέδωκε Πνεῦμα, καὶ πρό γε τῶν ἄλλων τοῖς οἰκείοις μαθη ταῖς· « Ενεφύσησε γὰρ αὐτοῖς, λέγων· Λάβετε Πνεῦμα ἅγιον· ἄν τινων ἀφῆτε τὰς ἁμαρτίας, ἀφίενται απ τοῖς, » καὶ τὰ ἑξῆς. Ἐπειδὴ γὰρ ὅλως γεγόνασι θείες κοινωνοὶ φύσεως, τὸ Δεσποτικὸν καὶ κατεξουσιάζον τῶν ὅλων πλουτήσαντες Πνεῦμα, ταύτῃ τοι καὶ θεο πρεπὲς ἀξίωμα περιτέθεικεν αὐτοῖς, τὸ ἀφιέναι φημί τὰς ἁμαρτίας. ὧν ἂν βούλωνται, κρατεῖν δὲ καὶ τὰς ἑτέρων (1). Οτι δὲ πρὸ τῆς ἀναφοιτήσεως οὐκ ἦν ἐν ἀνθρώποις τῆς υἱοθεσίας τὸ Πνεῦμα, ὁ πάντορος εὐαγγελιστής Ιωάννης δηλοί, λέγων· . Οὐδέπω γὰρ ἦν Πνεῦμα ἅγιον, ὅτι Ἰησοῦς οὐδέπω ἐδοξάσθη - δόξαν, τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν, καὶ τὴν εἰς οὐρανὸν ἄνοδον λέγων. Ἐκεῖ γὰρ ἀναφοιτήσας ὁ μονογενής τοῦ Θεοῦ Λόγος ἔπεμψεν ἡμῖν ἀνθ' ἑαυτοῦ τὸν Παρά κλητον, καὶ ἐν ἡμῖν ἐστι δι' αὐτοῦ· καὶ τοῦτο ἡμᾶς ἐδίδαξεν, εἰπών· ‹Ἐὰν μὴ ἀπέλθω, ὁ Παράκλητος οὐκ ἐλεύσεται πρὸς ὑμᾶς. » Λοιπὸν οὖν κἂν ἐλάττους ὦμεν τῶν τὴν ἐν νόμῳ δικαιοσύνην ἐχόντων, κατά γε τὴν τῆς ζωῆς ἀστειότητά φημι, ἀλλ᾽ ἂν μείζοσι γεν νητῶν γυναικὸς διὰ Χριστόν. Ομοιοί εἰσι παιδίοις τοῖς ἐν ἀγορᾷ καθηγ νοις. ( Α Β Γ. 73, Εν τάχα που παιγνίου τις τρόπος παρὰ τῶν Ἰουδαίων παισὶν ού. τως ἔχων· Εἰς μέρη δύο πληθύς παιδίων τέμνετο, δ καὶ τὴν τοῦ βίου γελώντα τύρβην καὶ τῶν ἐν αὐτῷ πραγμάτων τὸ ἀνώμαλον, καὶ τῶν ἑτέρων τὴν εἰς ἕτερα δεινὴν καὶ ἀθρίαν μεταβολὴν, τὰ μὲν ηύλουν, τὰ δὲ ἐθρήνουν· ἀλλ᾽ οὔτε τοῖς αὐλοῦσι καὶ χαίρουσιν οἱ θρηνοῦντες συνήδοντο, οὔτε μὲν τοῖς κλαίουσιν οἱ τὸν αὐλὸν ἔχοντες, συνεπλάττοντο. Εἶτα ἀλλήλοι; ἐν- εκάλουν τρόπον τινὰ τὸ ἀσυμπαθές ήγουν ἀδιάθετον. Τοιοῦτόν τι πεπονθέναι τοὺς τῶν Ἰουδαίων δήμους ὁμοῦ τοῖς προεστηκόσιν, ἰσχυρίζετο Χριστός. (ΒΛ. νοῦντες σκυθρωπά, καὶ πρὸς θρήνον διεγερτικά - εἶτα μετ' ἐκείνους ἐλήλυθεν ὁ Χριστὸς, καὶ οἱ ἀπό στολοι αὐλοῦ δίκην ἐξηγοῦντες τὸ τῆς βασιλείας κα ρυγμα, καὶ τὴν χάριν τῆς μετανοία;. Αλλ' οι σκλη ροκάρδιοι Ἰουδαῖοι οὐ μόνον οὐκ ἐκόψαντο ἐπὶ τοῖς προτέροις, ἀλλ' οὐδὲ ὠρχήσαντο ἐπὶ τοῖς δευτέρας, μηδὲν ἔργον ἀρετῆς διαπραξάμενοι, Ελήλυθε γὰρ Ἰωάννης ὁ Βαπτιστής, μήτε άρ τον ἐσθίων μήτε οἶνον πίνων. ( Α Γ. Β Δια ποίου πράγματος σε γηνευθήσῃ πρὸς πίστιν, ἀσύνετε Φαρισαῖς, πάντα διατύρων αδιακρίτως, καὶ οὐδὲν ἀξιῶν ἐπαινεῖν ; Προεβάδισε τοῦ Σωτῆρος ὁ μακάριος Βαπτιστής, ο • Μετανοείτε, λέγων, ο ήγγικε γὰρ ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν. » 'Αξιόχρεως ἦν εἰς τὸ δύνασθαι πείθειν, καὶ ἐξ αὐτῆς τῆς οὕτω λαμπρᾶς καὶ ἀξιαγάστου S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. 62) enim revisit Christus, spoliatis inferis, tunc creden- tibus in se adoptionis in filios Spiritum dedit, atque ante omnes discipulis suis. ‹ Insulavit enim in eos, dicens : Accipite Spiritum sanctum : quorum remiseritis peccata, remittuntur eis, › et reliqua “. Nam quia omnino facti sunt divinæ consortes na- tura 49, Dominico et universaliter potestativo Spi- ritu accepto, ideo congrua Deo dignitas eisdem collata fuit, remittendi, inquam, peccata quorum vo- luerint, aliorum vero retinendi. Quod vero ante hunc ejus adventum nondum esset apud homines adoptionis in filios Spiritus, sapientissimus demon- strat evangelista Joannes, dicens : « Nondum enim erat Spiritus sanctus datus, quia Jesus nondum erat - glorificatus "; » quo loco gloriam dicit resurrectio- hem a mortuis, et in coelos reditum. Illuc enim redux unigenitum Dei Verbum misit ad nos pro se Paracletum, atque in nobis per eum manet. Quod nos docuit, dicens ‹ Nisi ego abiero, Paracletus non veniet ad vos“. › Superest ergo, ut etiamsi forte minorem haberemus justitiam quam ii qui in lege justi fuerunt, de vitæ, inquam, honestate loquor, in majoribus inter filios mulierum sumus propter Christum. V. 32. Similes sunt pueris sedentibus in foro. B C Erat fortasse ludi quoddam genus apud Judæo- rum pueros ita se habentis : Duas in partes puero- rum multitudo discriminabatur, quorum alii mundi hujus ridebant tumultum, et insauum rerum cur- snın; alii terribilem præcipitemque in contrarium versam vicem ; et pars quidem tibiis canebant, pars lugebant: sed neque canentibus ac lætantibus, hi qui lugebant delectabantur; neque vicissim lu- gentibus, hi qui tibias tenebant se conformabant. Deinde invicem quodammodo imputabant immise- ricordem animum atque incompositum. Hujusce. modi aliquid contigisse Judzorum populo ac ejus principibus, Servator affirmabat. Venerant enim prophetæ tristia futura prædicentes, et luctu digua. Nox post illos venit Christus atque apostoli, tibiæ instar, prædicationem regni occinentes, et pœni- tentiæ gratiam. Sed præduro corde Judæi non so- Juin non gemuerunt auditis prioribus, sed ne corain quidem posterioribus saltaverunt, nukłum scilicet virtutis actum expromentes. V. 33. Venit enim Joannes Baptista, neque man- ducans panem, neque bibens vinum. Quanai demum ratione pertraheris ad fidem, Pharisee insipiens, qui omnia indiscrete vituperas, nihilque laude dignum existimas? Anteivit Serva tori beatus Baptista, e Penitentiam agile, dicens ; . ‹ appropinquavit enim regnum cœlorum "., Profe- clo is erat persuadendo idoneus, qui in tain splen- dido et admirando vitae genere testimonium præ- 28. * II Petr. 1, 4. D * Joan. v11, 39. f. b, C f. b ). b, f. ). es Joan. svi, 7. Matth. 111, 2. es Joan. 15, 73) Ηλθον γὰρ οἱ προφῆται τὰ ἑπόμενα προαναφω (1) En pœnitentiæ sacramentum sacerdotibus commissum a Christo per sanctum Spiritum.
PG 72:622Καί τοι Μαρίας καὶ Μάρθας ὑποδεξαμένων ἐν Βηθανίᾳ ποτὲ, εἶτα μιᾶς τῶν ὠνομασμένων περὶ πολλὴν διακονίαν περισπωμένης, ἀνακόπτων ὁρᾶται Χριστὸς τὸ πέρα μέτρου, καὶ καταῤῥυθμίζων ἡμᾶς εἰς αὐτάρκειαν· ἔφη γάρ· «Μεριμνᾷς καὶ τυρβάζῃ περὶ πολλά·» ὀλίγων δέ ἐστι χρεία, ἢ ἐνός. Ἦν δὲ τοιοῦτος ἀεί τε καὶ πανταχοῦ. Τελώναις δὲ συνηυλίζετο, ἀνάλωτος ὢν αὐτὸς ἁμαρτίας παντελῶς· ἔφη γάρ· «Τίς ἐξ ὑμῶν ἐλέγχει με περὶ ἁμαρτίας;» Οὐκοῦν οὐδὲν ἂν ἠδικήθη καὶ συνὼν ἁμαρτωλοῖς, τοὐναντίον δὲ πάσης αὐτοῖς ὠφελείας καὶ σωτηρίας ἐγίνετο πρόξενος· ἔλεγε γάρ· «Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ὑγιαίνοντες ἰατροῦ, ἀλλ’ οἱ κακῶς ἔχοντες.» Ὑμᾶς μὲν γὰρ ὁ διὰ Μωϋσέως νόμος μὴ συνδιαιτᾶσθαι πονηροῖς ἐκέλευσεν, ἵνα μὴ ὡς ἀσθενεῖς καὶ πρὸς ἁμαρτίαν εὔκολοι, ῥᾳδίως εἰς τὸν αὐτὸν τῆς ἀσεβείας ἐμπέσητε βυθόν. Εἰ γὰρ ἑδραῖοι ἦτε πρὸς ἀρετὴν, καὶ πρὸς εὐσέβειαν εἴχετε βεβηκότα τὸν νοῦν, οὐκ ἂν κεκώλυκε. Χριστὸς δὲ τί ἂν πάθοι τῶν ἀδικεῖν πεφυκότων; Ἀλλ’ ἠγνόησας παντελῶς τὸ περὶ αὐτοῦ μυστήριον. Θεὸς γὰρ ὢν Λόγος, γέγονε μεθ’ ἡμῶν, τουτέστιν ἐσαρκώθη δι’ ἡμᾶς, οὐχ ἵνα κρίνῃ τὸν κόσμον, ἀλλ’ ἵνα σωθῇ ὁ κόσμος δι’ αὐτοῦ·
ζωῆς μαρτυρούμενος· εἶτα κακίζειν τὸν τοιοῦτον Τu ἀποτολμᾷς, ὃς ἔδει μᾶλλον τοῦ παντὸς ἀξιοῦσθαι θαύματος; Δαιμονᾷν ἔφης τὸν κατανεκροῦντα ταῖς ἀσιτίαις τῆς ἁμαρτίας τὸν νόμον, τὸν φωλεύοντα τοῖς μέλεσι τῆς σαρκὸς, καὶ ἀντιστρατευόμενον τῷ νόμῳ τοῦ νηὸς ἡμῶν; Οδὸς ἦν ὁ μακάριος Βαπτιστής τῆς εἰς Χριστὸν εὐσεβείας. Ιδωμεν δὲ καὶ τὸν ἕτερον, ὃς δοκεῖ πως τὴν ἐναντίαν ἰέναι τρίβον τῆς τοῦ ἁγίου Βαπτιστοῦ πολιτείας. Οὐκ ἦν ἐν ἐρήμῳ Χριστός, ἐν ἄστει δὲ μᾶλλον ἐποιεῖτο τὴν διατριβὴν ὁμοῦ τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις· καὶ ἡ δίαιτα δὲ οὐ σκληραγωγίαν εἶχε τοιαύτην, ὁποία τις ἦν ἡ τοῦ ἁγίου Βαπτιστοῦ. "Αρ' οὖν ἐπαινεῖς κἂν τοῦτον; Οὐδαμῶς· γέγονας δὲ φιλαίτιο; καὶ ἐπ' αὐτῷ τῷ Χριστῷ. Εφης γάρ « Ιδού άνθρωπος φάγος καὶ οἰνοπότης. » Ποῦ δὲ τοῦτο δει κνύειν ἔχεις, Καίτοι Μαρίας καὶ Μάρθας ὑποδεξαμέ- Β νων ἐν Βηθανίᾳ ποτέ, εἶτα μιᾶς τῶν ὠνομασμένων περὶ πολλὴν διακονίαν περισπωμένης, ανακόπτων ὁρᾶται Χριστὸς τὸ πέρα μέτρου, και καταῤῥυθμίζων ἡμᾶς εἰς αὐτάρκειαν· ἔφη γάρ « Μεριμνᾶς καὶ τυρβαξη περί πολλά·, ὀλίγων δέ ἐστι χρεία, ἢ ἑνός. *Ην δὲ τοιοῦτος ἀεί τε καὶ πανταχοῦ. Τελώναις δὲ συνηυλίζετο, ἀνάλωτος ὢν αὐτὸς ἁμαρτίας παντελῶς· ἔφη γάρ' « Τί; ἐξ ὑμῶν ἐλέγχει με περὶ ἁμαρτίας; ο Οὐκοῦν οὐδὲν ἂν ἠδικήθη καὶ συνὼν ἁμαρτωλοῖς, τουναντίον δὲ πάσης αὐτοῖς ὠφελείας καὶ σωτηρίας ἐγίνετο πρόξενος· ἔλεγε γάρ « Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ὑγιαίνοντες ἰατροῦ, ἀλλ᾽ οἱ κακῶς ἔχοντες. » Ὑμᾶς μὲν γὰρ ὁ διὰ Μωϋσέως νόμος μὴ συνδιαιτᾶσθαι που νηροῖς ἐκέλευσεν, ἵνα μὴ ὡς ἀσθενεῖς καὶ πρὸς ἁμαρ- τίαν, εύκολοι, ῥᾳδίως εἰς τὸν αὐτὸν τῆς ἀσεβείας ἐμε πέσητε βυθόν. Εἰ γὰρ ἕδραῖοι ἦτε πρὸς ἀρετὴν, καὶ πρὸς εὐσέβειαν είχετε βεβηκότα τὸν νοῦν, οὐκ ἂν κεκώλυκε. Χριστὸς δὲ τί ἂν πάθοι τῶν ἀδικεῖν πε- φυκότων; Αλλ' ηγνόησας παντελῶς τὸ περὶ αὐτοῦ μυστήριον. Θεὸς γὰρ ἂν Λόγος, γέγονε μεθ' ἡμῶν, τουτέστιν ἐσαρκώθη δι' ἡμᾶς, οὐχ ἵνα κρίνῃ τὸν κα σμον, ἀλλ᾽ ἵνα σωθῇ ὁ κόσμος δι' αὐτοῦ· τοῦ δὲ και τακρίνοντος ἦν, τὸ μὴ συνεῖναι θέλειν τοῖς οὖσιν ἐν ἁμαρτίαι;· τοῦ δὲ σώζειν ἐθέλοντος, τὸ καὶ συνιέναι καὶ νουθετεῖν, καὶ τῶν αἰσχιόνων ἀναπείθειν ἀπο- φοιτήν· καὶ τῆς εἰς τὸ φαῦλον ὁδοῦ, τὴν τῆς εἰς αἰῶνα ζωῆς ἀνθελέσθαι τρίβον· οὐκ ἦλθε καλέσαι δικαίους, ἀλλὰ ἁμαρτωλοὺς εἰς μετάνοιαν. Οὐ μολύνεται ήλιος πᾶσαν φωτίζων τὴν ὑπ' οὐρανὸν, καὶ ἀκαθάρτοις πολλοῖς σώμασιν ὁμιλῶν· οὐδὲ ὁ τῆς δικαιοσύνης ἥλιος ἀδικηθείη ἂν κατ' οὐδένα τρόπον, πονηροῖς ἀνθρώποις συναναστρεφόμενος. Μηδεὶς δὲ τὸ ἑαυτοῦ μέτρον Δεσποτικοῖς ἀξιώμασιν ἁμιλλάσθαι ζητείτω· ἀλλὰ τὴν ἑαυτοῦ ἀσθένειαν ἕκαστος λογιζόμενος, την τῶν τοιούτων φευγέτω συνήθειαν. Φθείρουσι γὰρ ήθη χρηστὰ ὁμιλία: κακαί. ο Νουθετεῖν δὲ τοὺς τοι- σύτους, τὸ κωλύον οὐδέν. Πρώτα δέ τις αὐτὸν τῶν Φαρισαίων ἵνα φάγη μετ' αὐτοῦ. ( Α Γ. Κέκληται μὲν οὖν παρ' ἑνὸς τῶν Φαρισαίων ὁ Κύριος· ἐπειδὴ δὲ χρηστός ἐστι καὶ φιλο Χ, 11. COMMENT. IN LUCAM. · . B summa adıniratione deberes suspicere? Dæmo- nium habere dicis eum qui jejuniis peccati legem mortificat carnis membris hærentem, mentisque nostræ legi repugnantem ? Via erat beatus Baptista ad Christi religionem. Nunc videamus et alterum, qui diversa via videtur incedere quam Baptista sectatus est. Non erat in deserto Christus, imo in urbe potius cum sanctis apostolis versabatur: ne- que diætæ ratio tam dura quam sancti Baptistæ erat. Num ergo hunc saltem laudas ? Nequaquam : sed ipsi Christo litem intendis. Dixisti enim : ‹ Ecce homo devorator et bibens vinum. › Unde- nam porro demonstrare id potes? Certe cum Maria ac Martha aliquando illum hospitio receperunt Be- thani, cumque ex prædictis una sedulo mi- A bebat. vero huic conviciari audes, quem cum C b ). LH. s Joan. viii, 46. so Luc. v, nisterio distraheretur, cernimus Christum sollicitu- dinem immodicam præcidere, atque ad frugalitateın nos erudire. Dixit enim: ‹ Sollicita es et turbaris erga plurima * : » modicis autem opus est, immo et vno. Ita semper et ubique sese gerebat. Quod si cum publicanis versabatur, ipse omni prorsus pec- cato carebat. Aiebat enim : Quis ex vobis arguet me de peccato **? » Ergo nihil ex peccantium con- suetudine lædebatur; contra autem omnimodæ iis utilitatis atque salutis conciliator erat. Dicebat enim : « Non egent sani medico, sed qui male la- bent *., Vobis quidem Moysis lex quominus cum improbis versemini vetat, ne utpote infirmi et ad peccandum proni, facile in impietatis barathrum incurratis. Nam si stabili virtute essetis, Arniam- que in recta pietate mentem retineretis, nihil vobis vetuisset. Christus autem cuinam peccandi occa- sioni fuisset obnoxius? Tu vero prorsus ignoras mysteriuin ejus. Nam Deus Verbum venit ad nos, id est propter nos est incarnatum; non ut mundum judicet, sed ut mundus per ipsum salvetur. Est rane damnantis officium, ut ne cum illis versetur qui delictis sunt irretiti : ejus autem qui vult salvare, mos est et conversandi et admonefaciendi, et ut a turpibus resiliant adhortandi, atque ut viæ pravæ loco, æternæ vitæ semitam præoptent. Non venit vocare justos, sed peccatores ad penitentiam ". Sol orbem terrarum illuminans non sordidatur, quan- quam impuris mukis corporibus incidat. Justitize sol nullo modo lædi poterat dum pravis cum homi- nibus versaretur. Attamen nemo modulum SUNM CUMI Dominica dignitate comparare velit; sed suam quis- que infirmitatem reputans, pravorum familiarita- tem devitet. ‹ Corrumpunt enim bonos mores col- loquia prava ”., Cæteroqui eos qui sunt· hujus- modi nihil nos vetat quominus admoneamus. D 31. V. 36. Rogabut autem illum quidam de Pharisæis ut manducarel cum eo. Invitatus itaque fuit ab uno Plarisæorum Dominus, qui utpote bonus et clemens, volensque s ibid. 32. ** Cor. xv, 33.
τοῦ δὲ κατακρίνοντος ἦν, τὸ μὴ συνεῖναι θέλειν τοῖς οὖσιν ἐν ἁμαρτίαις· τοῦ δὲ σώζειν ἐθέλοντος, τὸ καὶ συνιέναι καὶ νουθετεῖν, καὶ τῶν αἰσχιόνων ἀναπείθειν ἀποφοιτᾷν· καὶ τῆς εἰς τὸ φαῦλον ὁδοῦ, τὴν τῆς εἰς αἰῶνα ζωῆς ἀνθελέσθαι τρίβον· οὐκ ἦλθε καλέσαι δικαίους, ἀλλὰ ἁμαρτωλοὺς εἰς μετάνοιαν. Οὐ μολύνεται ἥλιος πᾶσαν φωτίζων τὴν ὑπ’ οὐρανὸν, καὶ ἀκαθάρτοις πολλοῖς σώμασιν ὁμιλῶν· οὐδὲ ὁ τῆς δικαιοσύνης ἥλιος ἀδικηθείη ἂν κατ’ οὐδένα τρόπον, πονηροῖς ἀνθρώποις συναναστρεφόμενος. Μηδεὶς δὲ τὸ ἑαυτοῦ μέτρον Δεσποτικοῖς ἀξιώμασιν ἁμιλλᾶσθαι ζητείτω· ἀλλὰ τὴν ἑαυτοῦ ἀσθένειαν ἕκαστος λογιζόμενος, τὴν τῶν τοιούτων φευγέτω συνήθειαν· «Φθείρουσι γὰρ ἤθη χρηστὰ ὁμιλίαι κακαί.» Νουθετεῖν δὲ τοὺς τοιούτους, τὸ κωλύον οὐδέν. «Ἠρώτα δέ τις αὐτὸν τῶν Φαρισαίων ἵνα φάγῃ μετ’ αὐτοῦ.» (α φ. 119 β). Κέκληται μὲν οὖν παρ’ ἑνὸς τῶν Φαρισαίων ὁ Κύριος· ἐπειδὴ δὲ χρηστός ἐστι καὶ φιλάνθρωπος, καὶ πάντας ἀνθρώπους θέλει σωθῆναι καὶ εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας ἐλθεῖν, κατένευσεν αἰτοῦντι τὴν χάριν, καὶ εἰσελθὼν κατεκλίθη.
ζωῆς μαρτυρούμενος· εἶτα κακίζειν τὸν τοιοῦτον Τu ἀποτολμᾷς, ὃς ἔδει μᾶλλον τοῦ παντὸς ἀξιοῦσθαι θαύματος; Δαιμονᾷν ἔφης τὸν κατανεκροῦντα ταῖς ἀσιτίαις τῆς ἁμαρτίας τὸν νόμον, τὸν φωλεύοντα τοῖς μέλεσι τῆς σαρκὸς, καὶ ἀντιστρατευόμενον τῷ νόμῳ τοῦ νηὸς ἡμῶν; Οδὸς ἦν ὁ μακάριος Βαπτιστής τῆς εἰς Χριστὸν εὐσεβείας. Ιδωμεν δὲ καὶ τὸν ἕτερον, ὃς δοκεῖ πως τὴν ἐναντίαν ἰέναι τρίβον τῆς τοῦ ἁγίου Βαπτιστοῦ πολιτείας. Οὐκ ἦν ἐν ἐρήμῳ Χριστός, ἐν ἄστει δὲ μᾶλλον ἐποιεῖτο τὴν διατριβὴν ὁμοῦ τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις· καὶ ἡ δίαιτα δὲ οὐ σκληραγωγίαν εἶχε τοιαύτην, ὁποία τις ἦν ἡ τοῦ ἁγίου Βαπτιστοῦ. "Αρ' οὖν ἐπαινεῖς κἂν τοῦτον; Οὐδαμῶς· γέγονας δὲ φιλαίτιο; καὶ ἐπ' αὐτῷ τῷ Χριστῷ. Εφης γάρ « Ιδού άνθρωπος φάγος καὶ οἰνοπότης. » Ποῦ δὲ τοῦτο δει κνύειν ἔχεις, Καίτοι Μαρίας καὶ Μάρθας ὑποδεξαμέ- Β νων ἐν Βηθανίᾳ ποτέ, εἶτα μιᾶς τῶν ὠνομασμένων περὶ πολλὴν διακονίαν περισπωμένης, ανακόπτων ὁρᾶται Χριστὸς τὸ πέρα μέτρου, και καταῤῥυθμίζων ἡμᾶς εἰς αὐτάρκειαν· ἔφη γάρ « Μεριμνᾶς καὶ τυρβαξη περί πολλά·, ὀλίγων δέ ἐστι χρεία, ἢ ἑνός. *Ην δὲ τοιοῦτος ἀεί τε καὶ πανταχοῦ. Τελώναις δὲ συνηυλίζετο, ἀνάλωτος ὢν αὐτὸς ἁμαρτίας παντελῶς· ἔφη γάρ' « Τί; ἐξ ὑμῶν ἐλέγχει με περὶ ἁμαρτίας; ο Οὐκοῦν οὐδὲν ἂν ἠδικήθη καὶ συνὼν ἁμαρτωλοῖς, τουναντίον δὲ πάσης αὐτοῖς ὠφελείας καὶ σωτηρίας ἐγίνετο πρόξενος· ἔλεγε γάρ « Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ὑγιαίνοντες ἰατροῦ, ἀλλ᾽ οἱ κακῶς ἔχοντες. » Ὑμᾶς μὲν γὰρ ὁ διὰ Μωϋσέως νόμος μὴ συνδιαιτᾶσθαι που νηροῖς ἐκέλευσεν, ἵνα μὴ ὡς ἀσθενεῖς καὶ πρὸς ἁμαρ- τίαν, εύκολοι, ῥᾳδίως εἰς τὸν αὐτὸν τῆς ἀσεβείας ἐμε πέσητε βυθόν. Εἰ γὰρ ἕδραῖοι ἦτε πρὸς ἀρετὴν, καὶ πρὸς εὐσέβειαν είχετε βεβηκότα τὸν νοῦν, οὐκ ἂν κεκώλυκε. Χριστὸς δὲ τί ἂν πάθοι τῶν ἀδικεῖν πε- φυκότων; Αλλ' ηγνόησας παντελῶς τὸ περὶ αὐτοῦ μυστήριον. Θεὸς γὰρ ἂν Λόγος, γέγονε μεθ' ἡμῶν, τουτέστιν ἐσαρκώθη δι' ἡμᾶς, οὐχ ἵνα κρίνῃ τὸν κα σμον, ἀλλ᾽ ἵνα σωθῇ ὁ κόσμος δι' αὐτοῦ· τοῦ δὲ και τακρίνοντος ἦν, τὸ μὴ συνεῖναι θέλειν τοῖς οὖσιν ἐν ἁμαρτίαι;· τοῦ δὲ σώζειν ἐθέλοντος, τὸ καὶ συνιέναι καὶ νουθετεῖν, καὶ τῶν αἰσχιόνων ἀναπείθειν ἀπο- φοιτήν· καὶ τῆς εἰς τὸ φαῦλον ὁδοῦ, τὴν τῆς εἰς αἰῶνα ζωῆς ἀνθελέσθαι τρίβον· οὐκ ἦλθε καλέσαι δικαίους, ἀλλὰ ἁμαρτωλοὺς εἰς μετάνοιαν. Οὐ μολύνεται ήλιος πᾶσαν φωτίζων τὴν ὑπ' οὐρανὸν, καὶ ἀκαθάρτοις πολλοῖς σώμασιν ὁμιλῶν· οὐδὲ ὁ τῆς δικαιοσύνης ἥλιος ἀδικηθείη ἂν κατ' οὐδένα τρόπον, πονηροῖς ἀνθρώποις συναναστρεφόμενος. Μηδεὶς δὲ τὸ ἑαυτοῦ μέτρον Δεσποτικοῖς ἀξιώμασιν ἁμιλλάσθαι ζητείτω· ἀλλὰ τὴν ἑαυτοῦ ἀσθένειαν ἕκαστος λογιζόμενος, την τῶν τοιούτων φευγέτω συνήθειαν. Φθείρουσι γὰρ ήθη χρηστὰ ὁμιλία: κακαί. ο Νουθετεῖν δὲ τοὺς τοι- σύτους, τὸ κωλύον οὐδέν. Πρώτα δέ τις αὐτὸν τῶν Φαρισαίων ἵνα φάγη μετ' αὐτοῦ. ( Α Γ. Κέκληται μὲν οὖν παρ' ἑνὸς τῶν Φαρισαίων ὁ Κύριος· ἐπειδὴ δὲ χρηστός ἐστι καὶ φιλο Χ, 11. COMMENT. IN LUCAM. · . B summa adıniratione deberes suspicere? Dæmo- nium habere dicis eum qui jejuniis peccati legem mortificat carnis membris hærentem, mentisque nostræ legi repugnantem ? Via erat beatus Baptista ad Christi religionem. Nunc videamus et alterum, qui diversa via videtur incedere quam Baptista sectatus est. Non erat in deserto Christus, imo in urbe potius cum sanctis apostolis versabatur: ne- que diætæ ratio tam dura quam sancti Baptistæ erat. Num ergo hunc saltem laudas ? Nequaquam : sed ipsi Christo litem intendis. Dixisti enim : ‹ Ecce homo devorator et bibens vinum. › Unde- nam porro demonstrare id potes? Certe cum Maria ac Martha aliquando illum hospitio receperunt Be- thani, cumque ex prædictis una sedulo mi- A bebat. vero huic conviciari audes, quem cum C b ). LH. s Joan. viii, 46. so Luc. v, nisterio distraheretur, cernimus Christum sollicitu- dinem immodicam præcidere, atque ad frugalitateın nos erudire. Dixit enim: ‹ Sollicita es et turbaris erga plurima * : » modicis autem opus est, immo et vno. Ita semper et ubique sese gerebat. Quod si cum publicanis versabatur, ipse omni prorsus pec- cato carebat. Aiebat enim : Quis ex vobis arguet me de peccato **? » Ergo nihil ex peccantium con- suetudine lædebatur; contra autem omnimodæ iis utilitatis atque salutis conciliator erat. Dicebat enim : « Non egent sani medico, sed qui male la- bent *., Vobis quidem Moysis lex quominus cum improbis versemini vetat, ne utpote infirmi et ad peccandum proni, facile in impietatis barathrum incurratis. Nam si stabili virtute essetis, Arniam- que in recta pietate mentem retineretis, nihil vobis vetuisset. Christus autem cuinam peccandi occa- sioni fuisset obnoxius? Tu vero prorsus ignoras mysteriuin ejus. Nam Deus Verbum venit ad nos, id est propter nos est incarnatum; non ut mundum judicet, sed ut mundus per ipsum salvetur. Est rane damnantis officium, ut ne cum illis versetur qui delictis sunt irretiti : ejus autem qui vult salvare, mos est et conversandi et admonefaciendi, et ut a turpibus resiliant adhortandi, atque ut viæ pravæ loco, æternæ vitæ semitam præoptent. Non venit vocare justos, sed peccatores ad penitentiam ". Sol orbem terrarum illuminans non sordidatur, quan- quam impuris mukis corporibus incidat. Justitize sol nullo modo lædi poterat dum pravis cum homi- nibus versaretur. Attamen nemo modulum SUNM CUMI Dominica dignitate comparare velit; sed suam quis- que infirmitatem reputans, pravorum familiarita- tem devitet. ‹ Corrumpunt enim bonos mores col- loquia prava ”., Cæteroqui eos qui sunt· hujus- modi nihil nos vetat quominus admoneamus. D 31. V. 36. Rogabut autem illum quidam de Pharisæis ut manducarel cum eo. Invitatus itaque fuit ab uno Plarisæorum Dominus, qui utpote bonus et clemens, volensque s ibid. 32. ** Cor. xv, 33.
PG 72:624Εἶτα γύναιον ἐπειςτρέχει, ἀκόλαστον μὲν ἐν τῷ βίῳ γενόμενον, πιστὴν δὲ προαίρεσιν ἐπιδεικνύμενον, καὶ τὸν ἐπὶ τοῖς φθάσασι μῶμον οὐκ ἀγνοήσασα, παρεκάλει Χριστὸν ὡς ἀποσμῆξαι δυνάμενον καὶ ἀπαλλάξαι παντὸς αἰτιάματος, καὶ τῶν ἡμαρτημένων δωρήσασθαι ἄφεσιν. Ἔδρα δὲ τοῦτο στᾶσα ὀπίσω· ἔμπροσθεν γὰρ ἑστάναι οὔπω ἠδύνατο πρὸ τῆς ἀφέσεως τῶν ἁμαρτιῶν. ΚΕΦΑΛ. Η. «Εἶπε διὰ παραβολῆς.» (α φ. 121, β φ. 76 β, ξ φ. 122 β). Οἱ μακάριοι προφῆται πολυτρόπως τοὺς περὶ Χριστοῦ πεποίηνται λόγους. Οἱ μὲν γὰρ ὡς φῶς ἥξοντα προαπήγγελλον· οἱ δὲ καὶ ἐν τάξει καὶ ὑπεροχῇ τῇ βασιλικῇ· καὶ γοῦν ἔφη τις αὐτῶν· «Μακάριος ὃς ἔχει ἐν Σιὼν σπέρμα, καὶ οἰκείους ἐν Ἱερουσαλήμ Ἰδοὺ καὶ βασιλεὺς δίκαιος βασιλεύσει, καὶ ἄρχοντες μετὰ κρίσεως ἄρξουσι. Καὶ ἔσται ὁ ἄνθρωπος κρύπτων τοὺς λόγους αὐτοῦ, καὶ κρυβήσεται ὡς ἀφ’ ὕδατος φερομένου.» Ὅτι δὲ κεκρυμμένος ἀεί πως τοῦ Σωτῆρος ὁ λόγος, δῆλον. Οὕτως ἡμῖν αὐτὸν καὶ ὁ μακάριος Ψαλμῳδὸς εἰσκεκόμικε λέγοντα· «Ἀνοίξω ἐν παραβολαῖς τὸ στόμα μου.» Ἄθρει δὲ οὖν εἰς πέρας ἐκβεβηκὸς τὸ παρ’ αὐτοῦ διηγορευμένον.
άνθρωπος, καὶ πάντας ἀνθρώπους θέλει σωθῆναι καὶ Β κι' ΧΧΧΙ, 9. εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας ἐλθεῖν, κατένευσεν αιτοῦντι τὴν χάριν, καὶ εἰσελθὼν κατεκλίθη. Εἶτα γύναιον έπεισ τρέχει, ἀκόλαστον μὲν ἐν τῷ βίῳ γενόμενον, πιστὴν δὲ προαίρεσιν ἐπιδεικνύμενον, καὶ τὸν ἐπὶ τοῖς φθά σασι μώμον οὐκ ἀγνοήσασα, παρεκάλει Χριστὸν ὡς ἀποσμῆξαι δυνάμενον καὶ ἀπαλλάξαι παντός αἰτιο ματος, καὶ τῶν ἡμαρτημένων δωρήσασθαι ἄφεση, Εδρα δὲ τοῦτο στᾶσα ὀπίσω· ἔμπροσθεν γὰρ ἐστι ναι οὔπω ἠδύνατο πρὸ τῆς ἀφέσεως τῶν ἁμαρτιών. ΚΕΦΑΛ. Η'. Εἶπε διὰ παραβολῆς. ( προφῆται πολυτρόπως τοὺς περὶ Χριστού πεποίηνται λόγους. Οἱ μὲν γὰρ ὡς φῶς ἤξοντα προαπήγγελλον οἱ δὲ καὶ ἐν τάξει καὶ ὑπεροχῇ τῇ βασιλικῇ · καὶ γοῦν ἔφη τις αὐτῶν· ο Μακάριος ὃς ἔχει ἐν Σιών σπέρμα, καὶ οἰκείους ἐν Ἱερουσαλήμ ! Ἰδοὺ καὶ βασιλεὺς δ καιος βασιλεύσει, καὶ ἄρχοντες μετὰ κρίσεως ἄρ ξουσι. Καὶ ἔσται ὁ ἄνθρωπος κρύπτων τοὺς λόγους αὐτοῦ, καὶ κρυβήσεται ὡς ἀφ᾽ ὕδατος φερομένου, ο Ὅτι δὲ κεκρυμμένος ἀεί πως τοῦ Σωτῆρος ὁ λόγος, δῆλον. Οὕτως ἡμῖν αὐτὸν καὶ ὁ μακάριος Ψαλμωδ: εἰσκεκόμικε λέγοντα· «Ανοίξω ἐν παραβολαῖς τὸ στόμα μου. ο Αθρει δὲ οὖν εἰς πέρας ἐκβεβηκός ε παρ' αὐτοῦ διηγορευμένον. Πλείστη μὲν γὰρ πληθές συναγήγερτο περὶ αὐτὸν ἐξ ἁπάσης τῆς του δαίας· προσελάλει δὲ αὐτοῖς ἐν παραβολαῖς· ἀλλ ἐκείνοις μὲν οὐκ οὖσιν ἀξίοις μαθεῖν τὰ μυστήρια τῆς τῶν οὐρανῶν βασιλείας, ἀσυμφανῆς ἦν ὁ λόγος λόγου γὰρ ἠξίουν οὐδενὸς, τὸ τὴν εἰς αὐτὸν πίστιν προσήκασθαι· ἀντέπραττον δὲ ἀνοσίως καὶ τοῖς δι' αὐτοῦ κηρύγμασι. Καὶ γοῦν ἐπετίμων τοῖς ἐθέλουσι προσεδρεύειν αὐτῷ, καὶ τὴν παρ' αὐτοῖς διψῶσι με σταγωγίαν, δυσσεβοῦντές τε καὶ λέγοντες φαιμόνιον ἔχει καὶ μαίνεται, τί ἀκούετε αὐτοῦ;» Οὐκοῦν οὐκ ἐκείνοις δέδοται γνῶναι τὰ μυστήρια τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν, ἡμῖν δὲ μᾶλλον τοῖς ἑτοιμοτέροις εἰς πίστιν · δέδωκε γὰρ ἡμῖν αὐτὸς τὸ δύνασθαι νοεῖν παραβολήν καὶ σκοτεινὸν λόγον, βήσεις τε σοφῶν καὶ αἰνίγματα. - (Α Γ. 122). Ρητέον δὲ καὶ ἔτι, ὅτι εἰκόνες εἰσὶν ὥσπερ αἱ παραβολαὶ πραγμάτων οὐχ ὁρατῶν, νοητών δὲ μᾶλλον καὶ πνευματικῶν· ὁ γὰρ ἰδεῖν οὐκ ἔνεστι τοῖς τοῦ σώματος ὀφθαλμοῖς, τοῦτο δείκνυσιν ἡ π· ραβολὴ τοῖς τῆς διανοίας όμμασι, διὰ τῶν ἐν αἰσθή. σει καὶ οἷον ἁπτῶν πραγμάτων διαμορφοῦσε καλῶς τὴν τῶν νοητῶν ἰσχνότητα. Ιδωμεν τοίνυν ὁποίαν ἡμῖν ἐξυφαίνει την νόησιν, τοῦ Σωτῆρος ὁ λόγος. 1, 2. ** omnes homines salvos feri, et ad agnitionem veri A tatis venire ", gratiam petenti annuit; et ingres- sus, discubuit. Ecce autem muliercula intro accur- rit, quæ intemperantibus sane moribus fuerat, nunc tamen fidele propositum præ se ferebat; nec præteritæ vitæ infamiam ignorans, Christum roga- bat ceu qui mundare eam atque omni reatu libe- rare poterat, êt peccatorum remissionem largiri. Id vero agebat retro stans; neque enim ante di- missa peccata consistere coram poterat. CAP. VIII. V. 4. Dixit per similitudinem. . B Beati prophetæ multifariam verba de Christo fecerunt. Alii quippe ceu lumen venturum prænun- tiarunt; alii regali dignitate et eminentia prædi- tum. Itaque et quidam illorum dixit : « Beatus qui habet in Sion semen, et familiares in Jerusalem Ecce Rex justus regnabit, et principes cum judicio præcrunt. Et erit vir sermones suos celans, et abscondet se quasi ab aqua ruente ***., Quod autem plerumque arcanus Servatoris sermo fuerit, patet. Sic eum nobis beatus quoque Psalmista lo- quentem introducit : « Aperiam in parabolis os meum ". » Nunc videsis ad exitum jam perduci quod ille ante nuntiaverat. Plurima Jesum ex uni- versa Judæa circumsteterat multitudo, quam allo- quebatur parabolis utens : verumtamen iis, utpote indignis mysteria cognoscere regni coelorum, ob- scurus sermo erat: neque curæ illis erat, fidem erga Christum suscipere : imo et ipsius prædica- C tionibus impie obsistebant. Quare et illos objurga- bant qui Christo adhærere, ejusque sacra doctrina imbui volebant ; non sine scelere, dicentes : Die- monium habet et insanit; cur eum auditis ** ?, Itaque ¡His non ſuit datum mysteria cognoscere regni coelorum ; nobis vero potius qui ad Aden para- tiores fuimus. Namque ipse copiam nobis dedit parabolam obscurumque sermonem inteHi- gendi, dictaque sapientium et anigmata. - Dicen dum est insuper, parabolas esse velut imagines haud visibilium rerum, sed intellectualium potius ac spiritalium. Quod enim corporeis oculis spe- ctare non licet, hoc ostendit parabola mentis obtutibus, sensibilibus et quasi tangibilibus rebus egregie informans intellectualium objectorum sub- tilitatem. Videamus igitur quodnam nobis medita- mentum paret Servatoris oratio (4). D * I Timoth. 11, 4. Isa. Gr. et xxxi, (1, lloc fere loco apud Latinam Corderii catenam sic. CYRILLUS. Hic enim manifeste prædical my- sterium Unigeniti in carne. Beatos namque dicit eos, qui isto tempore inhabitabant Sion, rationalem nempe, quæ est Ecclesia Dei vivi. Ilabuimus autem et nos domesticos secundum spiritum, sanctos sa- crorum antistites. Justus quoque et irreprehensibi- lis est omnis justitiæ remunerator. Imperarunt au- tem cum judicio sive auctoritate judiciaria principes illi sancti discipuli, quique post illos ecclesiarum rectores exstiterunt, de quibus sic canit David : • Constitues eos principes super omaeus terram. A f. 121, B f. h, C f. b). Of µaxdpis Psal. lxxvii, 2. es Joan. X. 20. ‹ Erit autem, inquit, rex justus: »Homo quidem as frater noster secundum omnia illa quæ in terra ka- buit; in veritate vero, Deus. Nam Verbuin caro fa · ctum est, secundum Scripturam. Abscondet autem sermones suos : plurima siquidem Christus in para- bolis locutus est. Etenim abscondetur tanquam að- sorplus ab aqua currente, hoc est rapi non poterit insidiis insidiantinm: sæpenumero enim Julæi iu- sidiati sunt illi, ipse autem, ut evangelista dicit : ‹ per medium illorum ibat. Et sic aderat, scilicet curam gerens. 8. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP.
Πλείστη μὲν γὰρ πληθὺς συναγήγερτο περὶ αὐτὸν ἐξ ἁπάσης τῆς Ἰουδαίας· προσελάλει δὲ αὐτοῖς ἐν παραβολαῖς· ἀλλ’ ἐκείνοις μὲν οὐκ οὖσιν ἀξίοις μαθεῖν τὰ μυστήρια τῆς τῶν οὐρανῶν βασιλείας, ἀσυμφανὴς ἦν ὁ λόγος· λόγου γὰρ ἠξίουν οὐδενὸς, τὸ τὴν εἰς αὐτὸν πίστιν προσήκασθαι· ἀντέπραττον δὲ ἀνοσίως καὶ τοῖς δι’ αὐτοῦ κηρύγμασι. Καὶ γοῦν ἐπετίμων τοῖς ἐθέλουσι προσεδρεύειν αὐτῷ, καὶ τὴν παρ’ αὐτοῖς διφῶσι μυσταγωγίαν, δυσσεβοῦντές τε καὶ λέγοντες· «Δαιμόνιον ἔχει καὶ μαίνεται, τί ἀκούετε αὐτοῦ;» Οὐκοῦν οὐκ ἐκείνοις δέδοται γνῶναι τὰ μυστήρια τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν, ἡμῖν δὲ μᾶλλον τοῖς ἑτοιμοτέροις εἰς πίστιν· δέδωκε γὰρ ἡμῖν αὐτὸς τὸ δύνασθαι νοεῖν παραβολὴν καὶ σκοτεινὸν λόγον, ῥήσεις τε σοφῶν καὶ αἰνίγματα. (α φ. 122). Ῥητέον δὲ καὶ ἔτι, ὅτι εἰκόνες εἰσὶν ὥσπερ αἱ παραβολαὶ πραγμάτων οὐχ ὁρατῶν, νοητῶν δὲ μᾶλλον καὶ πνευματικῶν· ὃ γὰρ ἰδεῖν οὐκ ἔνεστι τοῖς τοῦ σώματος ὀφθαλμοῖς, τοῦτο δείκνυσιν ἡ παραβολὴ τοῖς τῆς διανοίας ὄμμασι, διὰ τῶν ἐν αἰσθήσει καὶ οἷον ἁπτῶν πραγμάτων διαμορφοῦσα καλῶς τὴν τῶν νοητῶν ἰσχνότητα.
άνθρωπος, καὶ πάντας ἀνθρώπους θέλει σωθῆναι καὶ Β κι' ΧΧΧΙ, 9. εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας ἐλθεῖν, κατένευσεν αιτοῦντι τὴν χάριν, καὶ εἰσελθὼν κατεκλίθη. Εἶτα γύναιον έπεισ τρέχει, ἀκόλαστον μὲν ἐν τῷ βίῳ γενόμενον, πιστὴν δὲ προαίρεσιν ἐπιδεικνύμενον, καὶ τὸν ἐπὶ τοῖς φθά σασι μώμον οὐκ ἀγνοήσασα, παρεκάλει Χριστὸν ὡς ἀποσμῆξαι δυνάμενον καὶ ἀπαλλάξαι παντός αἰτιο ματος, καὶ τῶν ἡμαρτημένων δωρήσασθαι ἄφεση, Εδρα δὲ τοῦτο στᾶσα ὀπίσω· ἔμπροσθεν γὰρ ἐστι ναι οὔπω ἠδύνατο πρὸ τῆς ἀφέσεως τῶν ἁμαρτιών. ΚΕΦΑΛ. Η'. Εἶπε διὰ παραβολῆς. ( προφῆται πολυτρόπως τοὺς περὶ Χριστού πεποίηνται λόγους. Οἱ μὲν γὰρ ὡς φῶς ἤξοντα προαπήγγελλον οἱ δὲ καὶ ἐν τάξει καὶ ὑπεροχῇ τῇ βασιλικῇ · καὶ γοῦν ἔφη τις αὐτῶν· ο Μακάριος ὃς ἔχει ἐν Σιών σπέρμα, καὶ οἰκείους ἐν Ἱερουσαλήμ ! Ἰδοὺ καὶ βασιλεὺς δ καιος βασιλεύσει, καὶ ἄρχοντες μετὰ κρίσεως ἄρ ξουσι. Καὶ ἔσται ὁ ἄνθρωπος κρύπτων τοὺς λόγους αὐτοῦ, καὶ κρυβήσεται ὡς ἀφ᾽ ὕδατος φερομένου, ο Ὅτι δὲ κεκρυμμένος ἀεί πως τοῦ Σωτῆρος ὁ λόγος, δῆλον. Οὕτως ἡμῖν αὐτὸν καὶ ὁ μακάριος Ψαλμωδ: εἰσκεκόμικε λέγοντα· «Ανοίξω ἐν παραβολαῖς τὸ στόμα μου. ο Αθρει δὲ οὖν εἰς πέρας ἐκβεβηκός ε παρ' αὐτοῦ διηγορευμένον. Πλείστη μὲν γὰρ πληθές συναγήγερτο περὶ αὐτὸν ἐξ ἁπάσης τῆς του δαίας· προσελάλει δὲ αὐτοῖς ἐν παραβολαῖς· ἀλλ ἐκείνοις μὲν οὐκ οὖσιν ἀξίοις μαθεῖν τὰ μυστήρια τῆς τῶν οὐρανῶν βασιλείας, ἀσυμφανῆς ἦν ὁ λόγος λόγου γὰρ ἠξίουν οὐδενὸς, τὸ τὴν εἰς αὐτὸν πίστιν προσήκασθαι· ἀντέπραττον δὲ ἀνοσίως καὶ τοῖς δι' αὐτοῦ κηρύγμασι. Καὶ γοῦν ἐπετίμων τοῖς ἐθέλουσι προσεδρεύειν αὐτῷ, καὶ τὴν παρ' αὐτοῖς διψῶσι με σταγωγίαν, δυσσεβοῦντές τε καὶ λέγοντες φαιμόνιον ἔχει καὶ μαίνεται, τί ἀκούετε αὐτοῦ;» Οὐκοῦν οὐκ ἐκείνοις δέδοται γνῶναι τὰ μυστήρια τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν, ἡμῖν δὲ μᾶλλον τοῖς ἑτοιμοτέροις εἰς πίστιν · δέδωκε γὰρ ἡμῖν αὐτὸς τὸ δύνασθαι νοεῖν παραβολήν καὶ σκοτεινὸν λόγον, βήσεις τε σοφῶν καὶ αἰνίγματα. - (Α Γ. 122). Ρητέον δὲ καὶ ἔτι, ὅτι εἰκόνες εἰσὶν ὥσπερ αἱ παραβολαὶ πραγμάτων οὐχ ὁρατῶν, νοητών δὲ μᾶλλον καὶ πνευματικῶν· ὁ γὰρ ἰδεῖν οὐκ ἔνεστι τοῖς τοῦ σώματος ὀφθαλμοῖς, τοῦτο δείκνυσιν ἡ π· ραβολὴ τοῖς τῆς διανοίας όμμασι, διὰ τῶν ἐν αἰσθή. σει καὶ οἷον ἁπτῶν πραγμάτων διαμορφοῦσε καλῶς τὴν τῶν νοητῶν ἰσχνότητα. Ιδωμεν τοίνυν ὁποίαν ἡμῖν ἐξυφαίνει την νόησιν, τοῦ Σωτῆρος ὁ λόγος. 1, 2. ** omnes homines salvos feri, et ad agnitionem veri A tatis venire ", gratiam petenti annuit; et ingres- sus, discubuit. Ecce autem muliercula intro accur- rit, quæ intemperantibus sane moribus fuerat, nunc tamen fidele propositum præ se ferebat; nec præteritæ vitæ infamiam ignorans, Christum roga- bat ceu qui mundare eam atque omni reatu libe- rare poterat, êt peccatorum remissionem largiri. Id vero agebat retro stans; neque enim ante di- missa peccata consistere coram poterat. CAP. VIII. V. 4. Dixit per similitudinem. . B Beati prophetæ multifariam verba de Christo fecerunt. Alii quippe ceu lumen venturum prænun- tiarunt; alii regali dignitate et eminentia prædi- tum. Itaque et quidam illorum dixit : « Beatus qui habet in Sion semen, et familiares in Jerusalem Ecce Rex justus regnabit, et principes cum judicio præcrunt. Et erit vir sermones suos celans, et abscondet se quasi ab aqua ruente ***., Quod autem plerumque arcanus Servatoris sermo fuerit, patet. Sic eum nobis beatus quoque Psalmista lo- quentem introducit : « Aperiam in parabolis os meum ". » Nunc videsis ad exitum jam perduci quod ille ante nuntiaverat. Plurima Jesum ex uni- versa Judæa circumsteterat multitudo, quam allo- quebatur parabolis utens : verumtamen iis, utpote indignis mysteria cognoscere regni coelorum, ob- scurus sermo erat: neque curæ illis erat, fidem erga Christum suscipere : imo et ipsius prædica- C tionibus impie obsistebant. Quare et illos objurga- bant qui Christo adhærere, ejusque sacra doctrina imbui volebant ; non sine scelere, dicentes : Die- monium habet et insanit; cur eum auditis ** ?, Itaque ¡His non ſuit datum mysteria cognoscere regni coelorum ; nobis vero potius qui ad Aden para- tiores fuimus. Namque ipse copiam nobis dedit parabolam obscurumque sermonem inteHi- gendi, dictaque sapientium et anigmata. - Dicen dum est insuper, parabolas esse velut imagines haud visibilium rerum, sed intellectualium potius ac spiritalium. Quod enim corporeis oculis spe- ctare non licet, hoc ostendit parabola mentis obtutibus, sensibilibus et quasi tangibilibus rebus egregie informans intellectualium objectorum sub- tilitatem. Videamus igitur quodnam nobis medita- mentum paret Servatoris oratio (4). D * I Timoth. 11, 4. Isa. Gr. et xxxi, (1, lloc fere loco apud Latinam Corderii catenam sic. CYRILLUS. Hic enim manifeste prædical my- sterium Unigeniti in carne. Beatos namque dicit eos, qui isto tempore inhabitabant Sion, rationalem nempe, quæ est Ecclesia Dei vivi. Ilabuimus autem et nos domesticos secundum spiritum, sanctos sa- crorum antistites. Justus quoque et irreprehensibi- lis est omnis justitiæ remunerator. Imperarunt au- tem cum judicio sive auctoritate judiciaria principes illi sancti discipuli, quique post illos ecclesiarum rectores exstiterunt, de quibus sic canit David : • Constitues eos principes super omaeus terram. A f. 121, B f. h, C f. b). Of µaxdpis Psal. lxxvii, 2. es Joan. X. 20. ‹ Erit autem, inquit, rex justus: »Homo quidem as frater noster secundum omnia illa quæ in terra ka- buit; in veritate vero, Deus. Nam Verbuin caro fa · ctum est, secundum Scripturam. Abscondet autem sermones suos : plurima siquidem Christus in para- bolis locutus est. Etenim abscondetur tanquam að- sorplus ab aqua currente, hoc est rapi non poterit insidiis insidiantinm: sæpenumero enim Julæi iu- sidiati sunt illi, ipse autem, ut evangelista dicit : ‹ per medium illorum ibat. Et sic aderat, scilicet curam gerens. 8. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP.
PG 72:625Ἴδωμεν τοίνυν ὁποίαν ἡμῖν ἐξυφαίνει τὴν νόησιν, τοῦ Σωτῆρος ὁ λόγος. «Ἐπηρώτων δὲ αὐτὸν οἱ μαθηταὶ λέγοντες, τίς εἴη ἡ παραβολὴ αὕτη.» (α φ. 122 β, β φ. 68). Τίς δὲ ἄρα ἐστὶ τῆς παραβολῆς ὁ σκοπὸς, καὶ ὅποι ποτὲ βλέπει τῆς παραβολῆς τὸ βάθος, παρ’ αὐτοῦ μάθωμεν τοῦ συνθέντος αὐτήν. Ἠγνόησαν ταῦτα πρὸ ἡμῶν οἱ μακάριοι μαθηταὶ, καὶ προσῄεσαν τῷ Σωτῆρι, παρακαλοῦντες καὶ λέγοντες· «Τί ἐστιν αὕτη ἡ παραβολή;6(α φ. 123, ξ φ. 123). Ἀλλ’ ἴδωμεν ποία τίς ἐστιν ἡ πρόφασις, δι’ ἣν ἁρπάζεται τὰ ἐν ταῖς ὁδοῖς. Σκληρὰ καὶ ἀνήροτός ἐστι πᾶσά πως ὁδὸς, διὰ τὸ τοῖς ἁπάντων ὑποκεῖσθαι ποσὶ, καὶ οὐδὲν αὐταῖς ἐγχώννυται τῶν σπερμάτων. Οὐκοῦν ὅσοι τὸν νοῦν ἔχουσι σκληρὸν, οὐκ εἰσδύεται ἐν αὐτοῖς θεῖόν τι καὶ ἱερὸν νουθέτημα, δι’ οὗ δύναται καρποφορεῖν τὰ εἰς ἀρετὴν αὐχήματα. Οὗτοι τοῖς ἀκαθάρτοις πνεύμασι, καὶ αὐτῷ δὴ τῷ Σατανᾷ, πεπατημένη γεγόνασιν ὁδὸς, οὓς οὐκ ἔστι ποτὲ καρπῶν ἁγίων γενέσθαι τροφοὺς, στεῖραν καὶ ἄγονον ἔχοντας τὴν καρδίαν. Πάλιν εἰσί τινες ἀπεριεργάστως ἔχοντες τὴν πίστιν ἐν ἑαυτοῖς, ὡς ἐν ἁπλότητι λόγων. Οὗτοι ἄῤῥιζον ἔχουσι τὴν εὐσέβειαν·
Επηρώτων δὲ αὐτὸν οἱ μαθηταὶ λέγοντες, τις Α εἴη ή παραβολὴ αύτη. (Α Γ. Β . 68). Τίς δὲ ἄρα ἐστὶ τῆς παρα βολῆς ὁ σκοπός, καὶ ὅποι ποτὲ βλέπει τῆς παραδο τῆς τὸ βάθος, παρ' αὐτοῦ μάθωμεν τοῦ συνθέντος αὐτήν. Ηγνόησαν ταῦτα πρὸ ἡμῶν οἱ μακάριοι μα θηταὶ, καὶ προσῄεσαν τῷ Σωτῆρι, παρακαλοῦντες καὶ λέγοντες· « Τί έστιν αὕτη ἡ παραβολή;» - (Α Γ. 123, Ο Γ. 125). Αλλ' ίδωμεν ποία τίς ἐστιν ἡ πρόφασις, δι' ήν ἁρπάζεται τὰ ἐν ταῖς ὁδοῖς. Σκληρὰ καὶ ἀνή- ροτός ἐστι πᾶσα πως ὁδὸς, διὰ τὸ τοῖς ἁπάντων ὑποκεῖσθαι ποσί, καὶ οὐδὲν αὐταῖς ἐγχώννυται τῶν σπερμάτων. Οὐκοῦν ὅσοι τὸν νοῦν ἔχουσι σκληρὸν, οὐκ εἰσδύεται ἐν αὐτοῖς θεῖόν τι καὶ ἱερὸν νουθέτημα, δι' οὗ δύναται καρποφορεῖν τὰ εἰς ἀρετὴν αὐχήματα. Οὗτοι τοῖς ἀκαθάρτοις πνεύμασι, καὶ αὐτῷ δὲ τῷ Σατανά, πεπατημένη γεγόνασιν ὁδὸς, οὓς οὐκ ἔστι καὶ καρπῶν ἁγίων γενέσθαι τροφούς, στεῖραν καὶ ἄγονον ἔχοντας την καρδίαν. Πάλιν εἰσί τινες ἀπερι εργάστως έχοντες τὴν πίστιν ἐν ἑαυτοῖς, ὡς ἐν ἁπλό- - τητι λόγων. Οὗτοι ἄῤῥιζον ἔχουσι τὴν εὐσέβειαν· εἰσ ιόντες γὰρ ἐν ἐκκλησίαις, ἐπιγάννυνται μὲν τῷ πλή θες τῶν συναγηγερμένων, καὶ ἀσμένως προσίενται τάς μυσταγωγίας· πλὴν οὐ κεκριμένως, ἀλλ᾽ ἐξ ἐλαφρῶν θελημάτων. Αποφοιτήσαντες δὲ τῶν ἐκκλη- στῶν, εἰς λήθην εὐθὺς ἀποφέρονται τῶν ἱερῶν μαθη μάτων. Κἂν μὲν μὴ χειμάζηται τὰ Χριστιανῶν, σώ- ζουσιν ἐκεῖνοι τὴν πίστιν· διωγμοῦ δὲ θορυβήσαντος, φυγάδα τὸν νοῦν ἔχουσι. Πρὸς οὓς ὁ προφήτης Ιε ρεμίας φησίν· τ᾿Αναλάβετε ὅπλα καὶ ἀσπίδας. » Μάλιστα μὲν γὰρ ἄμαχον ἔχει τὴν χεῖρα ὁ διασώζων Θεός, καὶ καθά φησιν ὁ πάνσοφος Παῦλος· « Πιστὸς ὁ Θεὸς, ὃς οὐκ ἐάσει ἡμᾶς πειρασθῆναι ὑπὲρ δυνά μεθα, ἀλλὰ ποιήσει σὺν τῷ πειρασμῷ καὶ τὴν ἔκβα- σιν τοῦ δύνασθαι ὑπενεγκεῖν, » Πλὴν εἰ γένοιτό πως καὶ τῆς εἰς Χριστὸν εὐσε βείας ὑπεραθλούντας παθεῖν, τότε πάντη τε καὶ πάντως ἐσόμεθα ζηλωτοί. Καὶ γοῦν, τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις ἔφασκεν ὁ Σωτήρ· «Μὴ φοβηθῆτε ἀπὸ τῶν ἀποκτεινόντων τὸ σῶμα, τὴν δὲ ψυχὴν μὴ δυναμένων ἀποκτεῖναι, » καὶ τὰ ἑξῆς. Οὐ' μόνοις δὲ λόγοις ταῦτα ἡμᾶς ἐξεπαίδευεν, ἀλλὰ καὶ ἔργοις. Τέθεικε γὰρ ὑπὲρ ἡμῶν τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν, καὶ αἵματι τῷ ἰδίῳ κατεκτήσατο τὴν ὑπ᾽ οὐρανόν. Ἐσμὲν τοιγαροῦν οὐχ ἑαυτῶν, τοῦ πριαμένου δὲ μᾶλλον καὶ διασώσαντος, καὶ αὐτῷ τὴν ἑαυτῶν ὀφείλομεν ζωήν. Ως γάρ φησιν ὁ θεσπέσιος Παῦλος, διὰ τοῦτο Χριστὸς ἀπέθανε καὶ ἔζησεν, ἵνα καὶ νεκρῶν καὶ ζώντων κυριεύση. Ιδωμεν δὲ καὶ τὰς ἀκάνθας αἷς ὁ θεῖος ἀποπνίγεται σπόρος. Τί πάλιν φησὶν ὁ Σωτήρ; Ενίησι μὲν οὖν αὐτὸς τὸν σπόρον, ὁ δὲ καὶ τοι ταῖς τῶν δεξαμένων εναπομείνας ψυχαῖς, καὶ οἷον ἀνασχών ἤδη καὶ ἐν ἀργαῖς (1) τοῦ φαίνεσθαι διελάσας, ὑπὸ μεριμνών συμπνίγεται κοσμικῶν, καὶ καθά φησιν COMMENT. IN LUCAM. B b, G C D V. 9. Interrogabant autem eum discipuli ejus, quæ esset hæc purabola. - . Quinam sit parabolæ scopus, et quo spectel ar- canum ejus, ab illo qui eam composuit audiamus. Namque id ante nos nesciebant beati discipuli, qui Servatorem accedentes rogarunt, dicentes : Quæ- nam est hæc parabola ? › · Sed videamus quænanı sit causa ob quam semen in viis diripitur. Dura atque inarata quaelibet fere via est, quia omniun pedibus teritur, nullumque iis semen committitur. Ergo quicunque mentem obduratain habent, nul- lum in eos ingreditur divinum sacrumve monituın, cujus beneficio læta virtutis germina possint oriri. Hujusmodi homines impuris spiritibus et ipsi Sa- tanæ trita via sunt, nec unquam sanctorum fru, ctuum fieri possunt altores, quia eor sterile habent et infecundum. Rursus alii sunt qui incuriose intra se retinent fidem, tanquam simplici suasione nixam. Hi non bene fundatam religionem habent: namque in ecclesias ingressi, lætantur multitudine congre galorum, et sacras res libenter participant ; verum- tamen haud cum serio judicio, sed cum qua- dam voluntatis levitate. Mox ecclesiis egressos do- etrinarum sacrarum statim capit oblivio. Et si qui- dem res Christianorum haud procella jactentur, Adem illi servant ; sed persecutione grassante, fugi- tivam mentem gerunt. Quibus Jeremias propheta ait : c Sumite arma et scuta ". » Profecto enim invictam habet manun servator Deus; alque, ut doctissimus Paulus : • Fidelis Deus, qui non pa tietur nos tentari supra id quod possumus, qui tentationem simul ejusque exitum dabit, ut susti- nere possimus **, › Jam vero si quando accidat ut pro Christi reli- gione pugnantes patiamur, tunc demum felicissimii usquequaque erimus. Nam sanctis apostolis Serva- tor aiebat: Ne terreamini ab his qui corpus oc- cidunt, animam autem non possunt occidere, » et re- liqua. Quod quidem non verbis tantum, sed factis etiam nos docuit. Animam quippe suam pro nobis posuit, suoque sanguine universum mundum acqui- sivit. Haud ergo nostri arbitrii sumnus, sed ejus pο- tius qui nos emit servavitque, atque ei vitam nostram debemus. Namque, ut divus ait Paulus, propterea mortuus est Christus et revixit, ut mortuorum et vivorum sit dominus ". Videamus etiam quæ sint spinæ, quibus divinum suffocatur semen. Quid rur- sus ait Servator? Projicit quidem ipse semen, quod in recipientibus manens animabus, et jam pene so attollens, et semet ostendendi initium faciens, mun- danis curis opprimitur, atque, ut ait Jeremias, fit manipulus efficiendæ farinæ ineptus". Novate ita. •s Jerem. XLVI, 3. # Cor. x, 13. ** Luc. x11, 4. " Rom. xiv, 9. ** Imo, Osc. visit, 7. (1) Ita coll. Num μια εναργής, vel potius ἐν ἀρχαῖ;!
εἰςιόντες γὰρ ἐν ἐκκλησίαις, ἐπιγάννυνται μὲν τῷ πλήθει τῶν συναγηγερμένων, καὶ ἀσμένως προσίενται τὰς μυσταγωγίας· πλὴν οὐ κεκριμένως, ἀλλ’ ἐξ ἐλαφρῶν θελημάτων. Ἀποφοιτήσαντες δὲ τῶν ἐκκλησιῶν, εἰς λήθην εὐθὺς ἀποφέρονται τῶν ἱερῶν μαθημάτων. Κἂν μὲν μὴ χειμάζηται τὰ Χριστιανῶν, σώζουσιν ἐκεῖνοι τὴν πίστιν· διωγμοῦ δὲ θορυβήσαντος, φυγάδα τὸν νοῦν ἔχουσι. Πρὸς οὓς ὁ προφήτης Ἱερεμίας φησίν· «Ἀναλάβετε ὅπλα καὶ ἀσπίδας.» Μάλιστα μὲν γὰρ ἄμαχον ἔχει τὴν χεῖρα ὁ διασώζων Θεὸς, καὶ καθά φησιν ὁ πάνσοφος Παῦλος· «Πιστὸς ὁ Θεὸς, ὃς οὐκ ἐάσει ἡμᾶς πειρασθῆναι ὑπὲρ ὃ δυνάμεθα, ἀλλὰ ποιήσει σὺν τῷ πειρασμῷ καὶ τὴν ἔκβασιν τοῦ δύνασθαι ὑπενεγκεῖν.» Πλὴν εἰ γένοιτό πως καὶ τῆς εἰς Χριστὸν εὐσεβείας ὑπεραθλοῦντας παθεῖν, τότε πάντη τε καὶ πάντως ἐσόμεθα ζηλωτοί. Καὶ γοῦν, τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις ἔφασκεν ὁ Σωτήρ· «Μὴ φοβηθῆτε ἀπὸ τῶν ἀποκτεινόντων τὸ σῶμα, τὴν δὲ ψυχὴν μὴ δυναμένων ἀποκτεῖναι,» καὶ τὰ ἑξῆς. Οὐ μόνοις δὲ λόγοις ταῦτα ἡμᾶς ἐξεπαίδευεν, ἀλλὰ καὶ ἔργοις. Τέθεικε γὰρ ὑπὲρ ἡμῶν τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν, καὶ αἵματι τῷ ἰδίῳ κατεκτήσατο τὴν ὑπ’ οὐρανόν.
Επηρώτων δὲ αὐτὸν οἱ μαθηταὶ λέγοντες, τις Α εἴη ή παραβολὴ αύτη. (Α Γ. Β . 68). Τίς δὲ ἄρα ἐστὶ τῆς παρα βολῆς ὁ σκοπός, καὶ ὅποι ποτὲ βλέπει τῆς παραδο τῆς τὸ βάθος, παρ' αὐτοῦ μάθωμεν τοῦ συνθέντος αὐτήν. Ηγνόησαν ταῦτα πρὸ ἡμῶν οἱ μακάριοι μα θηταὶ, καὶ προσῄεσαν τῷ Σωτῆρι, παρακαλοῦντες καὶ λέγοντες· « Τί έστιν αὕτη ἡ παραβολή;» - (Α Γ. 123, Ο Γ. 125). Αλλ' ίδωμεν ποία τίς ἐστιν ἡ πρόφασις, δι' ήν ἁρπάζεται τὰ ἐν ταῖς ὁδοῖς. Σκληρὰ καὶ ἀνή- ροτός ἐστι πᾶσα πως ὁδὸς, διὰ τὸ τοῖς ἁπάντων ὑποκεῖσθαι ποσί, καὶ οὐδὲν αὐταῖς ἐγχώννυται τῶν σπερμάτων. Οὐκοῦν ὅσοι τὸν νοῦν ἔχουσι σκληρὸν, οὐκ εἰσδύεται ἐν αὐτοῖς θεῖόν τι καὶ ἱερὸν νουθέτημα, δι' οὗ δύναται καρποφορεῖν τὰ εἰς ἀρετὴν αὐχήματα. Οὗτοι τοῖς ἀκαθάρτοις πνεύμασι, καὶ αὐτῷ δὲ τῷ Σατανά, πεπατημένη γεγόνασιν ὁδὸς, οὓς οὐκ ἔστι καὶ καρπῶν ἁγίων γενέσθαι τροφούς, στεῖραν καὶ ἄγονον ἔχοντας την καρδίαν. Πάλιν εἰσί τινες ἀπερι εργάστως έχοντες τὴν πίστιν ἐν ἑαυτοῖς, ὡς ἐν ἁπλό- - τητι λόγων. Οὗτοι ἄῤῥιζον ἔχουσι τὴν εὐσέβειαν· εἰσ ιόντες γὰρ ἐν ἐκκλησίαις, ἐπιγάννυνται μὲν τῷ πλή θες τῶν συναγηγερμένων, καὶ ἀσμένως προσίενται τάς μυσταγωγίας· πλὴν οὐ κεκριμένως, ἀλλ᾽ ἐξ ἐλαφρῶν θελημάτων. Αποφοιτήσαντες δὲ τῶν ἐκκλη- στῶν, εἰς λήθην εὐθὺς ἀποφέρονται τῶν ἱερῶν μαθη μάτων. Κἂν μὲν μὴ χειμάζηται τὰ Χριστιανῶν, σώ- ζουσιν ἐκεῖνοι τὴν πίστιν· διωγμοῦ δὲ θορυβήσαντος, φυγάδα τὸν νοῦν ἔχουσι. Πρὸς οὓς ὁ προφήτης Ιε ρεμίας φησίν· τ᾿Αναλάβετε ὅπλα καὶ ἀσπίδας. » Μάλιστα μὲν γὰρ ἄμαχον ἔχει τὴν χεῖρα ὁ διασώζων Θεός, καὶ καθά φησιν ὁ πάνσοφος Παῦλος· « Πιστὸς ὁ Θεὸς, ὃς οὐκ ἐάσει ἡμᾶς πειρασθῆναι ὑπὲρ δυνά μεθα, ἀλλὰ ποιήσει σὺν τῷ πειρασμῷ καὶ τὴν ἔκβα- σιν τοῦ δύνασθαι ὑπενεγκεῖν, » Πλὴν εἰ γένοιτό πως καὶ τῆς εἰς Χριστὸν εὐσε βείας ὑπεραθλούντας παθεῖν, τότε πάντη τε καὶ πάντως ἐσόμεθα ζηλωτοί. Καὶ γοῦν, τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις ἔφασκεν ὁ Σωτήρ· «Μὴ φοβηθῆτε ἀπὸ τῶν ἀποκτεινόντων τὸ σῶμα, τὴν δὲ ψυχὴν μὴ δυναμένων ἀποκτεῖναι, » καὶ τὰ ἑξῆς. Οὐ' μόνοις δὲ λόγοις ταῦτα ἡμᾶς ἐξεπαίδευεν, ἀλλὰ καὶ ἔργοις. Τέθεικε γὰρ ὑπὲρ ἡμῶν τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν, καὶ αἵματι τῷ ἰδίῳ κατεκτήσατο τὴν ὑπ᾽ οὐρανόν. Ἐσμὲν τοιγαροῦν οὐχ ἑαυτῶν, τοῦ πριαμένου δὲ μᾶλλον καὶ διασώσαντος, καὶ αὐτῷ τὴν ἑαυτῶν ὀφείλομεν ζωήν. Ως γάρ φησιν ὁ θεσπέσιος Παῦλος, διὰ τοῦτο Χριστὸς ἀπέθανε καὶ ἔζησεν, ἵνα καὶ νεκρῶν καὶ ζώντων κυριεύση. Ιδωμεν δὲ καὶ τὰς ἀκάνθας αἷς ὁ θεῖος ἀποπνίγεται σπόρος. Τί πάλιν φησὶν ὁ Σωτήρ; Ενίησι μὲν οὖν αὐτὸς τὸν σπόρον, ὁ δὲ καὶ τοι ταῖς τῶν δεξαμένων εναπομείνας ψυχαῖς, καὶ οἷον ἀνασχών ἤδη καὶ ἐν ἀργαῖς (1) τοῦ φαίνεσθαι διελάσας, ὑπὸ μεριμνών συμπνίγεται κοσμικῶν, καὶ καθά φησιν COMMENT. IN LUCAM. B b, G C D V. 9. Interrogabant autem eum discipuli ejus, quæ esset hæc purabola. - . Quinam sit parabolæ scopus, et quo spectel ar- canum ejus, ab illo qui eam composuit audiamus. Namque id ante nos nesciebant beati discipuli, qui Servatorem accedentes rogarunt, dicentes : Quæ- nam est hæc parabola ? › · Sed videamus quænanı sit causa ob quam semen in viis diripitur. Dura atque inarata quaelibet fere via est, quia omniun pedibus teritur, nullumque iis semen committitur. Ergo quicunque mentem obduratain habent, nul- lum in eos ingreditur divinum sacrumve monituın, cujus beneficio læta virtutis germina possint oriri. Hujusmodi homines impuris spiritibus et ipsi Sa- tanæ trita via sunt, nec unquam sanctorum fru, ctuum fieri possunt altores, quia eor sterile habent et infecundum. Rursus alii sunt qui incuriose intra se retinent fidem, tanquam simplici suasione nixam. Hi non bene fundatam religionem habent: namque in ecclesias ingressi, lætantur multitudine congre galorum, et sacras res libenter participant ; verum- tamen haud cum serio judicio, sed cum qua- dam voluntatis levitate. Mox ecclesiis egressos do- etrinarum sacrarum statim capit oblivio. Et si qui- dem res Christianorum haud procella jactentur, Adem illi servant ; sed persecutione grassante, fugi- tivam mentem gerunt. Quibus Jeremias propheta ait : c Sumite arma et scuta ". » Profecto enim invictam habet manun servator Deus; alque, ut doctissimus Paulus : • Fidelis Deus, qui non pa tietur nos tentari supra id quod possumus, qui tentationem simul ejusque exitum dabit, ut susti- nere possimus **, › Jam vero si quando accidat ut pro Christi reli- gione pugnantes patiamur, tunc demum felicissimii usquequaque erimus. Nam sanctis apostolis Serva- tor aiebat: Ne terreamini ab his qui corpus oc- cidunt, animam autem non possunt occidere, » et re- liqua. Quod quidem non verbis tantum, sed factis etiam nos docuit. Animam quippe suam pro nobis posuit, suoque sanguine universum mundum acqui- sivit. Haud ergo nostri arbitrii sumnus, sed ejus pο- tius qui nos emit servavitque, atque ei vitam nostram debemus. Namque, ut divus ait Paulus, propterea mortuus est Christus et revixit, ut mortuorum et vivorum sit dominus ". Videamus etiam quæ sint spinæ, quibus divinum suffocatur semen. Quid rur- sus ait Servator? Projicit quidem ipse semen, quod in recipientibus manens animabus, et jam pene so attollens, et semet ostendendi initium faciens, mun- danis curis opprimitur, atque, ut ait Jeremias, fit manipulus efficiendæ farinæ ineptus". Novate ita. •s Jerem. XLVI, 3. # Cor. x, 13. ** Luc. x11, 4. " Rom. xiv, 9. ** Imo, Osc. visit, 7. (1) Ita coll. Num μια εναργής, vel potius ἐν ἀρχαῖ;!
PG 72:627Ἐσμὲν τοιγαροῦν οὐχ ἑαυτῶν, τοῦ πριαμένου δὲ μᾶλλον καὶ διασώσαντος, καὶ αὐτῷ τὴν ἑαυτῶν ὀφείλομεν ζωήν. Ὡς γάρ φησιν ὁ θεσπέσιος Παῦλος, διὰ τοῦτο Χριστὸς ἀπέθανε καὶ ἔζησεν, ἵνα καὶ νεκρῶν καὶ ζώντων κυριεύσῃ. Ἴδωμεν δὲ καὶ τὰς ἀκάνθας αἷς ὁ θεῖος ἀποπνίγεται σπόρος. Τί πάλιν φησὶν ὁ Σωτήρ; Ἐνίησι μὲν οὖν αὐτὸς τὸν σπόρον, ὁ δὲ καί τοι ταῖς τῶν δεξαμένων ἐναπομείνας ψυχαῖς, καὶ οἷον ἀνασχὼν ἤδη καὶ ἐν ἀργαῖς τοῦ φαίνεσθαι διελάσας, ὑπὸ μεριμνῶν συμπνίγεται κοσμικῶν, καὶ καθά φησιν Ἱερεμίας, γίνεται δράγμα μὴ ἔχον ἰσχὺν τοῦ ποιῆσαι ἄλευρον. «Νεώσατε τοίνυν ἑαυτοῖς νεώματα, ἕτερος προφήτης φησὶ, καὶ μὴ σπείρητε ἐν ἀκάνθαις.» Οὐκοῦν ἵνα ὁ θεῖος ἡμῖν ἐξανθήσῃ σπόρος προαποβάλωμεν τῆς ἑαυτῶν διανοίας μερίμνας κοσμικάς.(α φ. 123 β, β φ. 78 β) Εἴη δ’ ἂν γῆ πίων καὶ εὔτοκος, ποιοῦσα καρπὸν ἑκατονταπλασίονα, ψυχαὶ καλαί τε καὶ ἀγαθαὶ, εἰς βάθος δεχόμεναι τὰ τοῦ λόγου σπέρματα, καὶ κατέχουσαι, καὶ γενναίως τρέφουσαι. Περὶ τῶν τοιούτων ἂν λέγοιτο καὶ μάλα δικαίως, τὸ δι’ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν εἰρημένον παρὰ Θεοῦ·
Ιερεμίας (1), γίνεται δράγμα μὴ ἔχον ἰσχὺν τοῦ ποιῆσαι ἄλευρον. ο Νεώσατε τοίνυν ἑαυτοῖς νεώματα, ἕτερος προφήτης φησὶ, καὶ μὴ σπείρητε ἐν ἀκάν θαις. » Οὐκοῦν ἕνα ὁ θεῖος ἡμῖν ἐξανθήσῃ σπόρος, προαποβάλωμεν τῆς ἑαυτῶν διανοίας μερίμνας κοσμικάς. - (Α Γ. Β Γ. Είη δ' ἂν γῆ πίων καὶ εὔτοχος, ποιοῦσα καρπὸν ἑκατονταπλα σίονα, ψυχαὶ καλαί τε καὶ ἀγαθαι, εἰς βάθος δεχά μεναι τὰ τοῦ λόγου σπέρματα, καὶ κατέχουσαι, καὶ γενναίως τρέφουσαι. Περὶ τῶν τοιούτων ἂν λέγοιτο καὶ μάλα δικαίως, τὸ δι᾿ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν εἰρημένον παρὰ Θεοῦ· «Καὶ μακαριοῦσιν ὑμᾶς πάντα τὰ ἔθνη, διότι ἐγένεσθε ὑμεῖς γῆ θελητή. « Οταν γὰρ εἰς νοῦν καθαρὸν τῶν παρενοχλείν ειωθότων θεῖος ποτὲ λόγος κατενεχθῇ, τότε δίδωσι ῥίζαν εἰς βάθος, καὶ ἀστάχυος δίκην ἐπιπηδή, καὶ τελεσφορείται καλῶς. Β Πλὴν ἐκεῖνο χρήσιμον οἶμαι χρηστομαθεῖν ἑλομέ- νοις εἰπεῖν. Ὁ γάρ τοι Ματθαῖος αὐτὸ δὲ τοῦτὶ τὸ κεφάλαιον ἡμῖν ἐξηγούμενος, τὴν ἀγαθὴν ἔφη γῆν ἐκδοῦναι καρποὺς ἐν τρισὶ διαφοραῖς. Η μὲν γὰρ φησίν, ἐποίησεν ἑκατὸν, ἡ δὲ ἑξήκοντα, ἡ δὲ τριά κοντα. Αθρει δὴ οὖν ὅπως τρεῖς ἔφη Χριστὸς εἶναι τὰς βλάβας, καὶ ὁμοίως ισαρίθμους αὐταῖς τὰς εὐδο κιμήσεις. Τὰ μὲν γὰρ εἰς τὴν ὁδὸν πίπτοντα των σπερμάτων, ὑπὸ πτηνῶν διαρπάζεται· τὰ δὲ ἐν τοῖς πετρώδεσιν ἐξανθήσαντα μόνον, οὐκ εἰς μικρὰν ξηραίνεται. Τὰ δὲ ταῖς ἀκάνθαις, ἐναποπνίγεται. Γη δὲ ἡ θελητὴ καρποὺς ἀποτίκτει, τοὺς ἐν τρισὶν, ὡς ἔφην, διαφοραῖς, ἑκατὸν καὶ ἐξήκοντα, καὶ τριάκοντα ὡς γὰρ ὁ πάνσοφος γράφει Παῦλος, ο ἕκαστος ἡμῶν ἴδιον ἔχει χάρισμα ἐκ Θεοῦ, ὁ μὲν οὕτως, ὁ δὲ οὕτως. ο Οὐ γὰρ ἐν ἴσῳ μέτρῳ πάντη τε καὶ πάντως τὰς τῶν ἁγίων εὐδοκιμήσεις γεγενημένας ευρίσκομεν. Πλήν ζηλοῦν ἀναγκαῖον τὰ μείζονά τε καὶ ὑπερκείμενα τῶν χθαμαλωτέρων. Μήτηρ μου καὶ ἀδελφοί μου οὗτοί εἰσιν οἱ τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ ἀκούοντες καὶ ποιοῦντες αὐτόν. ( Β Γ. 1) Ο διὰ τῆς Μωϋσέως νομοθεσίας εἰπὼν, « Τίμα τὴν πατέρα σου καὶ τὴν μητέρα σου, ἵνα εὖ σοι γένηται· ἡμῖν δὲ ἐπιτάξας καὶ τοὺς ἐχθροὺς ἀγαπᾶν, ἆρα αὐτὸς ὠλιγώρει τῆς εἰς τὴν μητέρα τιμῆς, καὶ ἀπωθεῖται τὴν εἰς τοὺς ἀδελφούς ἀγάπην ; Οὐδαμῶς. Τί οὖν ἄρα διδάξαι βούλεται ; Εἰς ύψος αἴρει μέγα τὴν εἰς ἀνθρώπους ἀγάπην, οἴπερ ἂν ἐθέλοιεν τοῖς αὐτοῦ πείθεσθαι νόμοις· καὶ τὰς ἀνωτάτω τιμὰς ὀφείλειν ἡμῖν βούλεται, ὡς μητράσι καὶ ἀδελφοῖς. Εἰ γὰρ μητέρα καὶ ἀδελφοὺς αὐτοῦ εἶναί φησι τοὺς ἀκούοντας τὸν λόγον αὐτοῦ, καὶ ποιοῦντας αὐτὸν, πῶς οὐχ ἅπασιν ἐναργές, ὡς έκκεκριμένην καὶ ἀξιόληπτον χαρίζεται τὴν ἀγάπην τοῖς ἑπομένοις αὐτῷ; Οὕτω γὰρ ἦν πεῖσαι πάντας ἥκειν ἐπὶ τὸ βούλεσθαι τοῖς αὐτοῦ καταπείθεσθαι λόγοις. Αὐτὸς ἀνέβη εἰς πλοῖον, καὶ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ. 23. οι S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. 6:23 que vobis novalia, ait alius propheta, et in spinis ne A seminetis". › Ergo ut divinum in nobis germinet semen, mundanas sollicitudines mentibus nostris pellamus. -- Sunt autem terra pinguis et frugifera, quæ centuplum fructum reddit, egregiae bonseque animæ, quæ sermonis semina penitus conci- piunt retinentque, et streuue alunt. De bis recte ad- modum dici potest, quod per unum de sanctis pro- phetis a Deo dictum fuit: Et beatos vos dicent cuncta gentes, quia facti estis vos terra desidera- bilis. Cum enim in mentem, rebus quæ turbare solent purgatam, diviuus aliquando sermo incidit, tunc altas radices agit, et spice instar erumpit, et bene fructificat. b. b) Veruntamen commodum reor, iis qui utilia di- scere volunt, aliud quoque edisserere. Nam Mat- thaus hoc ipsum argumentum nobis narrans ", bo- nam ait terram tribus diversis gradibus fructificasse. Alia enim, inquit, fecit centesimum, alia sexagesi-" mum, alia denique tricesimum fructum. Videsis ita- que quomodo tria dixit Christus fuisse detriinenta, et simul pari numero prosperitates. Nam quæ secus viam deciderunt semina, ab avibus direpta fuerunt, Quæ autem in petrosis locis germinarunt, paulo post exaruerunt. Que denique in spinis, ea sulo- cata fuerunt. Item terra optabilis triplici cum diffe- rentia fructus, ut dixi, parit, centum, sexaginta, triginta. Ut enim scribit sapientissimus Paulus, « unusquisque nostrum proprium habet Dei donum, alius sic, alius aliter ". » Non enim parem prorsus men- suram sanctorum bominum bona faciuora habuisse comperimus. Verumtamen nos majora, et quæ hu- milioribus supereminent, æmulari opus est. V. 21. Mater mea et fratres mei hi sunt qui verbum Dei audiunt et faciunt illud. Qui in Mosaica lege dixit: Honora patrem tuum et matrem tuam, ut bene sit tibi "; › nobis vero in- præcepit ut inimicos etiam amemus; num idem, quam, parum erat de honoranda matre sollicitus, et erga fratres charitatem abjecerat? Minime gentium. Quid ergo docere vult? Eximie extollit charitatem erga homines qui suis voluerint legibus obtempe- rare; summosque honores debere ipse nobis vult quasi matribus fratribusque. Si enim matremn fra- tresque ejus esse dicit, qui audiunt verbum ejus et faciunt illud, quidui omnibus sit explora- tum, eum peculiari et pretiosa prosequi dilectione sua eos qui assecle ipsius erant? Sic enim provo- cabat omines, ut accederent, et sermonibus suis ob- sequi vellent. V. 22. Ipse ascendit in naviculam, et discipuli ejus. C D Cor. vil, 7. «s Deut. V. 16. • ** Jerem. iv, 3. * Malach. III, $2. Matth. xni, duse pro Marcus. (1) lmo Oseas. Paria sphalmata alibi nos coarguimus. Ει quidem mox vers. 24, Mallhaus men-
«Καὶ μακαριοῦσιν ὑμᾶς πάντα τὰ ἔθνη, διότι ἐγένεσθε ὑμεῖς γῆ θελητή.» «Ὅταν γὰρ εἰς νοῦν καθαρὸν τῶν παρενοχλεῖν εἰωθότων θεῖος ποτὲ λόγος κατενεχθῇ, τότε δίδωσι ῥίζαν εἰς βάθος, καὶ ἀστάχυος δίκην ἐπιπηδᾷ, καὶ τελεσφορεῖται καλῶς. Πλὴν ἐκεῖνο χρήσιμον οἶμαι χρηστομαθεῖν ἑλομένοις εἰπεῖν. Ὁ γάρ τοι Ματθαῖος αὐτὸ δὲ τουτὶ τὸ κεφάλαιον ἡμῖν ἐξηγούμενος, τὴν ἀγαθὴν ἔφη γῆν ἐκδοῦναι καρποὺς ἐν τρισὶ διαφοραῖς. Ἡ μὲν γὰρ, φησὶν, ἐποίησεν ἑκατὸν, ἡ δὲ ἐξήκοντα, ἡ δὲ τριάκοντα. Ἄθρει δὴ οὖν ὅπως τρεῖς ἔφη Χριστὸς εἶναι τὰς βλάβας, καὶ ὁμοίως ἰσαρίθμους αὐταῖς τὰς εὐδοκιμήσεις. Τὰ μὲν γὰρ εἰς τὴν ὁδὸν πίπτοντα τῶν σπερμάτων, ὑπὸ πτηνῶν διαρπάζεται· τὰ δὲ ἐν τοῖς πετρώδεσιν ἐξανθήσαντα μόνον, οὐκ εἰς μακρὰν ξηραίνεται. Τὰ δὲ ταῖς ἀκάνθαις, ἐναποπνίγεται. Γῆ δὲ ἡ θελητὴ καρποὺς ἀποτίκτει, τοὺς ἐν τρισὶν, ὡς ἔφην, διαφοραῖς, ἑκατὸν καὶ ἑξήκοντα, καὶ τριάκοντα· ὡς γὰρ ὁ πάνσοφος γράφει Παῦλος, «ἕκαστος ἡμῶν ἴδιον ἔχει χάρισμα ἐκ Θεοῦ, ὁ μὲν οὕτως, ὁ δὲ οὕτως.» Οὐ γὰρ ἐν ἴσῳ μέτρῳ πάντη τε καὶ πάντως τὰς τῶν ἁγίων εὐδοκιμήσεις γεγενημένας εὑρίσκομεν.
Ιερεμίας (1), γίνεται δράγμα μὴ ἔχον ἰσχὺν τοῦ ποιῆσαι ἄλευρον. ο Νεώσατε τοίνυν ἑαυτοῖς νεώματα, ἕτερος προφήτης φησὶ, καὶ μὴ σπείρητε ἐν ἀκάν θαις. » Οὐκοῦν ἕνα ὁ θεῖος ἡμῖν ἐξανθήσῃ σπόρος, προαποβάλωμεν τῆς ἑαυτῶν διανοίας μερίμνας κοσμικάς. - (Α Γ. Β Γ. Είη δ' ἂν γῆ πίων καὶ εὔτοχος, ποιοῦσα καρπὸν ἑκατονταπλα σίονα, ψυχαὶ καλαί τε καὶ ἀγαθαι, εἰς βάθος δεχά μεναι τὰ τοῦ λόγου σπέρματα, καὶ κατέχουσαι, καὶ γενναίως τρέφουσαι. Περὶ τῶν τοιούτων ἂν λέγοιτο καὶ μάλα δικαίως, τὸ δι᾿ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν εἰρημένον παρὰ Θεοῦ· «Καὶ μακαριοῦσιν ὑμᾶς πάντα τὰ ἔθνη, διότι ἐγένεσθε ὑμεῖς γῆ θελητή. « Οταν γὰρ εἰς νοῦν καθαρὸν τῶν παρενοχλείν ειωθότων θεῖος ποτὲ λόγος κατενεχθῇ, τότε δίδωσι ῥίζαν εἰς βάθος, καὶ ἀστάχυος δίκην ἐπιπηδή, καὶ τελεσφορείται καλῶς. Β Πλὴν ἐκεῖνο χρήσιμον οἶμαι χρηστομαθεῖν ἑλομέ- νοις εἰπεῖν. Ὁ γάρ τοι Ματθαῖος αὐτὸ δὲ τοῦτὶ τὸ κεφάλαιον ἡμῖν ἐξηγούμενος, τὴν ἀγαθὴν ἔφη γῆν ἐκδοῦναι καρποὺς ἐν τρισὶ διαφοραῖς. Η μὲν γὰρ φησίν, ἐποίησεν ἑκατὸν, ἡ δὲ ἑξήκοντα, ἡ δὲ τριά κοντα. Αθρει δὴ οὖν ὅπως τρεῖς ἔφη Χριστὸς εἶναι τὰς βλάβας, καὶ ὁμοίως ισαρίθμους αὐταῖς τὰς εὐδο κιμήσεις. Τὰ μὲν γὰρ εἰς τὴν ὁδὸν πίπτοντα των σπερμάτων, ὑπὸ πτηνῶν διαρπάζεται· τὰ δὲ ἐν τοῖς πετρώδεσιν ἐξανθήσαντα μόνον, οὐκ εἰς μικρὰν ξηραίνεται. Τὰ δὲ ταῖς ἀκάνθαις, ἐναποπνίγεται. Γη δὲ ἡ θελητὴ καρποὺς ἀποτίκτει, τοὺς ἐν τρισὶν, ὡς ἔφην, διαφοραῖς, ἑκατὸν καὶ ἐξήκοντα, καὶ τριάκοντα ὡς γὰρ ὁ πάνσοφος γράφει Παῦλος, ο ἕκαστος ἡμῶν ἴδιον ἔχει χάρισμα ἐκ Θεοῦ, ὁ μὲν οὕτως, ὁ δὲ οὕτως. ο Οὐ γὰρ ἐν ἴσῳ μέτρῳ πάντη τε καὶ πάντως τὰς τῶν ἁγίων εὐδοκιμήσεις γεγενημένας ευρίσκομεν. Πλήν ζηλοῦν ἀναγκαῖον τὰ μείζονά τε καὶ ὑπερκείμενα τῶν χθαμαλωτέρων. Μήτηρ μου καὶ ἀδελφοί μου οὗτοί εἰσιν οἱ τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ ἀκούοντες καὶ ποιοῦντες αὐτόν. ( Β Γ. 1) Ο διὰ τῆς Μωϋσέως νομοθεσίας εἰπὼν, « Τίμα τὴν πατέρα σου καὶ τὴν μητέρα σου, ἵνα εὖ σοι γένηται· ἡμῖν δὲ ἐπιτάξας καὶ τοὺς ἐχθροὺς ἀγαπᾶν, ἆρα αὐτὸς ὠλιγώρει τῆς εἰς τὴν μητέρα τιμῆς, καὶ ἀπωθεῖται τὴν εἰς τοὺς ἀδελφούς ἀγάπην ; Οὐδαμῶς. Τί οὖν ἄρα διδάξαι βούλεται ; Εἰς ύψος αἴρει μέγα τὴν εἰς ἀνθρώπους ἀγάπην, οἴπερ ἂν ἐθέλοιεν τοῖς αὐτοῦ πείθεσθαι νόμοις· καὶ τὰς ἀνωτάτω τιμὰς ὀφείλειν ἡμῖν βούλεται, ὡς μητράσι καὶ ἀδελφοῖς. Εἰ γὰρ μητέρα καὶ ἀδελφοὺς αὐτοῦ εἶναί φησι τοὺς ἀκούοντας τὸν λόγον αὐτοῦ, καὶ ποιοῦντας αὐτὸν, πῶς οὐχ ἅπασιν ἐναργές, ὡς έκκεκριμένην καὶ ἀξιόληπτον χαρίζεται τὴν ἀγάπην τοῖς ἑπομένοις αὐτῷ; Οὕτω γὰρ ἦν πεῖσαι πάντας ἥκειν ἐπὶ τὸ βούλεσθαι τοῖς αὐτοῦ καταπείθεσθαι λόγοις. Αὐτὸς ἀνέβη εἰς πλοῖον, καὶ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ. 23. οι S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. 6:23 que vobis novalia, ait alius propheta, et in spinis ne A seminetis". › Ergo ut divinum in nobis germinet semen, mundanas sollicitudines mentibus nostris pellamus. -- Sunt autem terra pinguis et frugifera, quæ centuplum fructum reddit, egregiae bonseque animæ, quæ sermonis semina penitus conci- piunt retinentque, et streuue alunt. De bis recte ad- modum dici potest, quod per unum de sanctis pro- phetis a Deo dictum fuit: Et beatos vos dicent cuncta gentes, quia facti estis vos terra desidera- bilis. Cum enim in mentem, rebus quæ turbare solent purgatam, diviuus aliquando sermo incidit, tunc altas radices agit, et spice instar erumpit, et bene fructificat. b. b) Veruntamen commodum reor, iis qui utilia di- scere volunt, aliud quoque edisserere. Nam Mat- thaus hoc ipsum argumentum nobis narrans ", bo- nam ait terram tribus diversis gradibus fructificasse. Alia enim, inquit, fecit centesimum, alia sexagesi-" mum, alia denique tricesimum fructum. Videsis ita- que quomodo tria dixit Christus fuisse detriinenta, et simul pari numero prosperitates. Nam quæ secus viam deciderunt semina, ab avibus direpta fuerunt, Quæ autem in petrosis locis germinarunt, paulo post exaruerunt. Que denique in spinis, ea sulo- cata fuerunt. Item terra optabilis triplici cum diffe- rentia fructus, ut dixi, parit, centum, sexaginta, triginta. Ut enim scribit sapientissimus Paulus, « unusquisque nostrum proprium habet Dei donum, alius sic, alius aliter ". » Non enim parem prorsus men- suram sanctorum bominum bona faciuora habuisse comperimus. Verumtamen nos majora, et quæ hu- milioribus supereminent, æmulari opus est. V. 21. Mater mea et fratres mei hi sunt qui verbum Dei audiunt et faciunt illud. Qui in Mosaica lege dixit: Honora patrem tuum et matrem tuam, ut bene sit tibi "; › nobis vero in- præcepit ut inimicos etiam amemus; num idem, quam, parum erat de honoranda matre sollicitus, et erga fratres charitatem abjecerat? Minime gentium. Quid ergo docere vult? Eximie extollit charitatem erga homines qui suis voluerint legibus obtempe- rare; summosque honores debere ipse nobis vult quasi matribus fratribusque. Si enim matremn fra- tresque ejus esse dicit, qui audiunt verbum ejus et faciunt illud, quidui omnibus sit explora- tum, eum peculiari et pretiosa prosequi dilectione sua eos qui assecle ipsius erant? Sic enim provo- cabat omines, ut accederent, et sermonibus suis ob- sequi vellent. V. 22. Ipse ascendit in naviculam, et discipuli ejus. C D Cor. vil, 7. «s Deut. V. 16. • ** Jerem. iv, 3. * Malach. III, $2. Matth. xni, duse pro Marcus. (1) lmo Oseas. Paria sphalmata alibi nos coarguimus. Ει quidem mox vers. 24, Mallhaus men-
PG 72:628Πλὴν ζηλοῦν ἀναγκαῖον τὰ μείζονά τε καὶ ὑπερκείμενα τῶν χθαμαλωτέρων. «Μήτηρ μου καὶ ἀδελφοί μου οὗτοί εἰσιν οἱ τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ ἀκούοντες καὶ ποιοῦντες αὐτόν.» (β φ. 79 β) Ὁ διὰ τῆς Μωϋσέως νομοθεσίας εἰπὼν, «Τίμα τὴν πατέρα σου καὶ τὴν μητέρα σου, ἵνα εὖ σοι γένηται·» ἡμῖν δὲ ἐπιτάξας καὶ τοὺς ἐχθροὺς ἀγαπᾷν, ἆρα αὐτὸς ὠλιγώρει τῆς εἰς τὴν μητέρα τιμῆς, καὶ ἀπωθεῖται τὴν εἰς τοὺς ἀδελφοὺς ἀγάπην; Οὐδαμῶς. Τί οὖν ἄρα διδάξαι βούλεται; Εἰς ὕψος αἴρει μέγα τὴν εἰς ἀνθρώπους ἀγάπην, οἵπερ ἂν ἐθέλοιεν τοῖς αὐτοῦ πείθεσθαι νόμοις· καὶ τὰς ἀνωτάτω τιμὰς ὀφείλειν ἡμῖν βούλεται, ὡς μητράσι καὶ ἀδελφοῖς. Εἰ γὰρ μητέρα καὶ ἀδελφοὺς αὐτοῦ εἶναί φησι τοὺς ἀκούοντας τὸν λόγον αὐτοῦ, καὶ ποιοῦντας αὐτὸν, πῶς οὐχ ἅπασιν ἐναργὲς, ὡς ἐκκεκριμένην καὶ ἀξιόληπτον χαρίζεται τὴν ἀγάπην τοῖς ἑπομένοις αὐτῷ; Οὕτω γὰρ ἦν πεῖσαι πάντας ἥκειν ἐπὶ τὸ βούλεσθαι τοῖς αὐτοῦ καταπείθεσθαι λόγοις. «Αὐτὸς ἀνέβη εἰς πλοῖον, καὶ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ.» (α φ. 125 β, β φ. 80, ξ φ. 123 β) Διέπλει μὲν ὁμοῦ τοῖς ἀγίοις ἀποστόλοις Χριστὸς τὴν Τιβεριάδα θάλασσαν ἤτοι λίμνην.
Ιερεμίας (1), γίνεται δράγμα μὴ ἔχον ἰσχὺν τοῦ ποιῆσαι ἄλευρον. ο Νεώσατε τοίνυν ἑαυτοῖς νεώματα, ἕτερος προφήτης φησὶ, καὶ μὴ σπείρητε ἐν ἀκάν θαις. » Οὐκοῦν ἕνα ὁ θεῖος ἡμῖν ἐξανθήσῃ σπόρος, προαποβάλωμεν τῆς ἑαυτῶν διανοίας μερίμνας κοσμικάς. - (Α Γ. Β Γ. Είη δ' ἂν γῆ πίων καὶ εὔτοχος, ποιοῦσα καρπὸν ἑκατονταπλα σίονα, ψυχαὶ καλαί τε καὶ ἀγαθαι, εἰς βάθος δεχά μεναι τὰ τοῦ λόγου σπέρματα, καὶ κατέχουσαι, καὶ γενναίως τρέφουσαι. Περὶ τῶν τοιούτων ἂν λέγοιτο καὶ μάλα δικαίως, τὸ δι᾿ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν εἰρημένον παρὰ Θεοῦ· «Καὶ μακαριοῦσιν ὑμᾶς πάντα τὰ ἔθνη, διότι ἐγένεσθε ὑμεῖς γῆ θελητή. « Οταν γὰρ εἰς νοῦν καθαρὸν τῶν παρενοχλείν ειωθότων θεῖος ποτὲ λόγος κατενεχθῇ, τότε δίδωσι ῥίζαν εἰς βάθος, καὶ ἀστάχυος δίκην ἐπιπηδή, καὶ τελεσφορείται καλῶς. Β Πλὴν ἐκεῖνο χρήσιμον οἶμαι χρηστομαθεῖν ἑλομέ- νοις εἰπεῖν. Ὁ γάρ τοι Ματθαῖος αὐτὸ δὲ τοῦτὶ τὸ κεφάλαιον ἡμῖν ἐξηγούμενος, τὴν ἀγαθὴν ἔφη γῆν ἐκδοῦναι καρποὺς ἐν τρισὶ διαφοραῖς. Η μὲν γὰρ φησίν, ἐποίησεν ἑκατὸν, ἡ δὲ ἑξήκοντα, ἡ δὲ τριά κοντα. Αθρει δὴ οὖν ὅπως τρεῖς ἔφη Χριστὸς εἶναι τὰς βλάβας, καὶ ὁμοίως ισαρίθμους αὐταῖς τὰς εὐδο κιμήσεις. Τὰ μὲν γὰρ εἰς τὴν ὁδὸν πίπτοντα των σπερμάτων, ὑπὸ πτηνῶν διαρπάζεται· τὰ δὲ ἐν τοῖς πετρώδεσιν ἐξανθήσαντα μόνον, οὐκ εἰς μικρὰν ξηραίνεται. Τὰ δὲ ταῖς ἀκάνθαις, ἐναποπνίγεται. Γη δὲ ἡ θελητὴ καρποὺς ἀποτίκτει, τοὺς ἐν τρισὶν, ὡς ἔφην, διαφοραῖς, ἑκατὸν καὶ ἐξήκοντα, καὶ τριάκοντα ὡς γὰρ ὁ πάνσοφος γράφει Παῦλος, ο ἕκαστος ἡμῶν ἴδιον ἔχει χάρισμα ἐκ Θεοῦ, ὁ μὲν οὕτως, ὁ δὲ οὕτως. ο Οὐ γὰρ ἐν ἴσῳ μέτρῳ πάντη τε καὶ πάντως τὰς τῶν ἁγίων εὐδοκιμήσεις γεγενημένας ευρίσκομεν. Πλήν ζηλοῦν ἀναγκαῖον τὰ μείζονά τε καὶ ὑπερκείμενα τῶν χθαμαλωτέρων. Μήτηρ μου καὶ ἀδελφοί μου οὗτοί εἰσιν οἱ τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ ἀκούοντες καὶ ποιοῦντες αὐτόν. ( Β Γ. 1) Ο διὰ τῆς Μωϋσέως νομοθεσίας εἰπὼν, « Τίμα τὴν πατέρα σου καὶ τὴν μητέρα σου, ἵνα εὖ σοι γένηται· ἡμῖν δὲ ἐπιτάξας καὶ τοὺς ἐχθροὺς ἀγαπᾶν, ἆρα αὐτὸς ὠλιγώρει τῆς εἰς τὴν μητέρα τιμῆς, καὶ ἀπωθεῖται τὴν εἰς τοὺς ἀδελφούς ἀγάπην ; Οὐδαμῶς. Τί οὖν ἄρα διδάξαι βούλεται ; Εἰς ύψος αἴρει μέγα τὴν εἰς ἀνθρώπους ἀγάπην, οἴπερ ἂν ἐθέλοιεν τοῖς αὐτοῦ πείθεσθαι νόμοις· καὶ τὰς ἀνωτάτω τιμὰς ὀφείλειν ἡμῖν βούλεται, ὡς μητράσι καὶ ἀδελφοῖς. Εἰ γὰρ μητέρα καὶ ἀδελφοὺς αὐτοῦ εἶναί φησι τοὺς ἀκούοντας τὸν λόγον αὐτοῦ, καὶ ποιοῦντας αὐτὸν, πῶς οὐχ ἅπασιν ἐναργές, ὡς έκκεκριμένην καὶ ἀξιόληπτον χαρίζεται τὴν ἀγάπην τοῖς ἑπομένοις αὐτῷ; Οὕτω γὰρ ἦν πεῖσαι πάντας ἥκειν ἐπὶ τὸ βούλεσθαι τοῖς αὐτοῦ καταπείθεσθαι λόγοις. Αὐτὸς ἀνέβη εἰς πλοῖον, καὶ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ. 23. οι S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. 6:23 que vobis novalia, ait alius propheta, et in spinis ne A seminetis". › Ergo ut divinum in nobis germinet semen, mundanas sollicitudines mentibus nostris pellamus. -- Sunt autem terra pinguis et frugifera, quæ centuplum fructum reddit, egregiae bonseque animæ, quæ sermonis semina penitus conci- piunt retinentque, et streuue alunt. De bis recte ad- modum dici potest, quod per unum de sanctis pro- phetis a Deo dictum fuit: Et beatos vos dicent cuncta gentes, quia facti estis vos terra desidera- bilis. Cum enim in mentem, rebus quæ turbare solent purgatam, diviuus aliquando sermo incidit, tunc altas radices agit, et spice instar erumpit, et bene fructificat. b. b) Veruntamen commodum reor, iis qui utilia di- scere volunt, aliud quoque edisserere. Nam Mat- thaus hoc ipsum argumentum nobis narrans ", bo- nam ait terram tribus diversis gradibus fructificasse. Alia enim, inquit, fecit centesimum, alia sexagesi-" mum, alia denique tricesimum fructum. Videsis ita- que quomodo tria dixit Christus fuisse detriinenta, et simul pari numero prosperitates. Nam quæ secus viam deciderunt semina, ab avibus direpta fuerunt, Quæ autem in petrosis locis germinarunt, paulo post exaruerunt. Que denique in spinis, ea sulo- cata fuerunt. Item terra optabilis triplici cum diffe- rentia fructus, ut dixi, parit, centum, sexaginta, triginta. Ut enim scribit sapientissimus Paulus, « unusquisque nostrum proprium habet Dei donum, alius sic, alius aliter ". » Non enim parem prorsus men- suram sanctorum bominum bona faciuora habuisse comperimus. Verumtamen nos majora, et quæ hu- milioribus supereminent, æmulari opus est. V. 21. Mater mea et fratres mei hi sunt qui verbum Dei audiunt et faciunt illud. Qui in Mosaica lege dixit: Honora patrem tuum et matrem tuam, ut bene sit tibi "; › nobis vero in- præcepit ut inimicos etiam amemus; num idem, quam, parum erat de honoranda matre sollicitus, et erga fratres charitatem abjecerat? Minime gentium. Quid ergo docere vult? Eximie extollit charitatem erga homines qui suis voluerint legibus obtempe- rare; summosque honores debere ipse nobis vult quasi matribus fratribusque. Si enim matremn fra- tresque ejus esse dicit, qui audiunt verbum ejus et faciunt illud, quidui omnibus sit explora- tum, eum peculiari et pretiosa prosequi dilectione sua eos qui assecle ipsius erant? Sic enim provo- cabat omines, ut accederent, et sermonibus suis ob- sequi vellent. V. 22. Ipse ascendit in naviculam, et discipuli ejus. C D Cor. vil, 7. «s Deut. V. 16. • ** Jerem. iv, 3. * Malach. III, $2. Matth. xni, duse pro Marcus. (1) lmo Oseas. Paria sphalmata alibi nos coarguimus. Ει quidem mox vers. 24, Mallhaus men-
Ἐγήγερται δὲ κατὰ τοῦ σκάφους ἀδόκητός τε καὶ ἀπηνὴς χειμὼν, καὶ ταῖς τῶν ἀνέμων ἐμβολαῖς ὑψοῦ τὸ κῦμα κυρτούμενον, τὸ τοῦ θανάτου δέος ἐνετίθει τοῖς μαθηταῖς· τεθορύβηνται γὰρ οὐ μετρίως, καί τοι τὸ θαλασσουργεῖν εἰδότες, καὶ κλύδωνος οὐκ ὄντες ἀπείρατοι. Ἐπειδὴ δὲ λοιπὸν τοῦ κινδύνου τὸ μέγεθος πρὸς ἀφόρητον αὐτοὺς ἐκάλει δειλίαν, ὡς ἑτέραν οὐκ ἔχοντες τοῦ σώζεσθαι τὴν ἐλπίδα, πλὴν ὅτι μόνον αὐτὸν τὸν τῶν δυνάμεων Κύριον, δῆλον δὲ ὅτι Χριστὸν, διανιστῶσι λέγοντες· «Ἐπιστάτα, σῶσον, ἀπολλύμεθα.» Καθευδῆσαι γὰρ αὐτὸν ὁ εὐαγγελιστὴς φησί· ὁ δὲ Μάρκος προστίθησιν ὅτι καὶ ἐν προσκεφαλαίῳ, δεικνύς τε τὸ ἄτυφον, καὶ πολλὴν ἐντεῦθεν ἡμᾶς παιδεύων φιλοσοφίαν. Οἰκονομικώτατα δέ μοι καὶ τοῦτο λίαν πεπρᾶχθαι δοκεῖ, ἵνα μὴ εὐθὺς ἀρξαμένου τοῦ κλύδωνος ἐπιπηδᾷν τῷ σκάφει, τὴν παρ’ αὐτοῦ ζητῶσιν ἐπικουρίαν· ἀλλ’ οἶον ἀκμάσαντος ἤδη τοῦ κακοῦ, ἐμφανεστέρα γένηται τῆς θεοπρεποῦς ἐξουσίας ἡ δύναμις, μαινομένην καθιστῶσα θάλασσαν, καὶ μεθιστῶσα πρὸς γαλήνην μεγάλην, ὡς μηδὲ ἴχνος ἐπιμεῖναι τῆς ταραχῆς.
Ιερεμίας (1), γίνεται δράγμα μὴ ἔχον ἰσχὺν τοῦ ποιῆσαι ἄλευρον. ο Νεώσατε τοίνυν ἑαυτοῖς νεώματα, ἕτερος προφήτης φησὶ, καὶ μὴ σπείρητε ἐν ἀκάν θαις. » Οὐκοῦν ἕνα ὁ θεῖος ἡμῖν ἐξανθήσῃ σπόρος, προαποβάλωμεν τῆς ἑαυτῶν διανοίας μερίμνας κοσμικάς. - (Α Γ. Β Γ. Είη δ' ἂν γῆ πίων καὶ εὔτοχος, ποιοῦσα καρπὸν ἑκατονταπλα σίονα, ψυχαὶ καλαί τε καὶ ἀγαθαι, εἰς βάθος δεχά μεναι τὰ τοῦ λόγου σπέρματα, καὶ κατέχουσαι, καὶ γενναίως τρέφουσαι. Περὶ τῶν τοιούτων ἂν λέγοιτο καὶ μάλα δικαίως, τὸ δι᾿ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν εἰρημένον παρὰ Θεοῦ· «Καὶ μακαριοῦσιν ὑμᾶς πάντα τὰ ἔθνη, διότι ἐγένεσθε ὑμεῖς γῆ θελητή. « Οταν γὰρ εἰς νοῦν καθαρὸν τῶν παρενοχλείν ειωθότων θεῖος ποτὲ λόγος κατενεχθῇ, τότε δίδωσι ῥίζαν εἰς βάθος, καὶ ἀστάχυος δίκην ἐπιπηδή, καὶ τελεσφορείται καλῶς. Β Πλὴν ἐκεῖνο χρήσιμον οἶμαι χρηστομαθεῖν ἑλομέ- νοις εἰπεῖν. Ὁ γάρ τοι Ματθαῖος αὐτὸ δὲ τοῦτὶ τὸ κεφάλαιον ἡμῖν ἐξηγούμενος, τὴν ἀγαθὴν ἔφη γῆν ἐκδοῦναι καρποὺς ἐν τρισὶ διαφοραῖς. Η μὲν γὰρ φησίν, ἐποίησεν ἑκατὸν, ἡ δὲ ἑξήκοντα, ἡ δὲ τριά κοντα. Αθρει δὴ οὖν ὅπως τρεῖς ἔφη Χριστὸς εἶναι τὰς βλάβας, καὶ ὁμοίως ισαρίθμους αὐταῖς τὰς εὐδο κιμήσεις. Τὰ μὲν γὰρ εἰς τὴν ὁδὸν πίπτοντα των σπερμάτων, ὑπὸ πτηνῶν διαρπάζεται· τὰ δὲ ἐν τοῖς πετρώδεσιν ἐξανθήσαντα μόνον, οὐκ εἰς μικρὰν ξηραίνεται. Τὰ δὲ ταῖς ἀκάνθαις, ἐναποπνίγεται. Γη δὲ ἡ θελητὴ καρποὺς ἀποτίκτει, τοὺς ἐν τρισὶν, ὡς ἔφην, διαφοραῖς, ἑκατὸν καὶ ἐξήκοντα, καὶ τριάκοντα ὡς γὰρ ὁ πάνσοφος γράφει Παῦλος, ο ἕκαστος ἡμῶν ἴδιον ἔχει χάρισμα ἐκ Θεοῦ, ὁ μὲν οὕτως, ὁ δὲ οὕτως. ο Οὐ γὰρ ἐν ἴσῳ μέτρῳ πάντη τε καὶ πάντως τὰς τῶν ἁγίων εὐδοκιμήσεις γεγενημένας ευρίσκομεν. Πλήν ζηλοῦν ἀναγκαῖον τὰ μείζονά τε καὶ ὑπερκείμενα τῶν χθαμαλωτέρων. Μήτηρ μου καὶ ἀδελφοί μου οὗτοί εἰσιν οἱ τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ ἀκούοντες καὶ ποιοῦντες αὐτόν. ( Β Γ. 1) Ο διὰ τῆς Μωϋσέως νομοθεσίας εἰπὼν, « Τίμα τὴν πατέρα σου καὶ τὴν μητέρα σου, ἵνα εὖ σοι γένηται· ἡμῖν δὲ ἐπιτάξας καὶ τοὺς ἐχθροὺς ἀγαπᾶν, ἆρα αὐτὸς ὠλιγώρει τῆς εἰς τὴν μητέρα τιμῆς, καὶ ἀπωθεῖται τὴν εἰς τοὺς ἀδελφούς ἀγάπην ; Οὐδαμῶς. Τί οὖν ἄρα διδάξαι βούλεται ; Εἰς ύψος αἴρει μέγα τὴν εἰς ἀνθρώπους ἀγάπην, οἴπερ ἂν ἐθέλοιεν τοῖς αὐτοῦ πείθεσθαι νόμοις· καὶ τὰς ἀνωτάτω τιμὰς ὀφείλειν ἡμῖν βούλεται, ὡς μητράσι καὶ ἀδελφοῖς. Εἰ γὰρ μητέρα καὶ ἀδελφοὺς αὐτοῦ εἶναί φησι τοὺς ἀκούοντας τὸν λόγον αὐτοῦ, καὶ ποιοῦντας αὐτὸν, πῶς οὐχ ἅπασιν ἐναργές, ὡς έκκεκριμένην καὶ ἀξιόληπτον χαρίζεται τὴν ἀγάπην τοῖς ἑπομένοις αὐτῷ; Οὕτω γὰρ ἦν πεῖσαι πάντας ἥκειν ἐπὶ τὸ βούλεσθαι τοῖς αὐτοῦ καταπείθεσθαι λόγοις. Αὐτὸς ἀνέβη εἰς πλοῖον, καὶ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ. 23. οι S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. 6:23 que vobis novalia, ait alius propheta, et in spinis ne A seminetis". › Ergo ut divinum in nobis germinet semen, mundanas sollicitudines mentibus nostris pellamus. -- Sunt autem terra pinguis et frugifera, quæ centuplum fructum reddit, egregiae bonseque animæ, quæ sermonis semina penitus conci- piunt retinentque, et streuue alunt. De bis recte ad- modum dici potest, quod per unum de sanctis pro- phetis a Deo dictum fuit: Et beatos vos dicent cuncta gentes, quia facti estis vos terra desidera- bilis. Cum enim in mentem, rebus quæ turbare solent purgatam, diviuus aliquando sermo incidit, tunc altas radices agit, et spice instar erumpit, et bene fructificat. b. b) Veruntamen commodum reor, iis qui utilia di- scere volunt, aliud quoque edisserere. Nam Mat- thaus hoc ipsum argumentum nobis narrans ", bo- nam ait terram tribus diversis gradibus fructificasse. Alia enim, inquit, fecit centesimum, alia sexagesi-" mum, alia denique tricesimum fructum. Videsis ita- que quomodo tria dixit Christus fuisse detriinenta, et simul pari numero prosperitates. Nam quæ secus viam deciderunt semina, ab avibus direpta fuerunt, Quæ autem in petrosis locis germinarunt, paulo post exaruerunt. Que denique in spinis, ea sulo- cata fuerunt. Item terra optabilis triplici cum diffe- rentia fructus, ut dixi, parit, centum, sexaginta, triginta. Ut enim scribit sapientissimus Paulus, « unusquisque nostrum proprium habet Dei donum, alius sic, alius aliter ". » Non enim parem prorsus men- suram sanctorum bominum bona faciuora habuisse comperimus. Verumtamen nos majora, et quæ hu- milioribus supereminent, æmulari opus est. V. 21. Mater mea et fratres mei hi sunt qui verbum Dei audiunt et faciunt illud. Qui in Mosaica lege dixit: Honora patrem tuum et matrem tuam, ut bene sit tibi "; › nobis vero in- præcepit ut inimicos etiam amemus; num idem, quam, parum erat de honoranda matre sollicitus, et erga fratres charitatem abjecerat? Minime gentium. Quid ergo docere vult? Eximie extollit charitatem erga homines qui suis voluerint legibus obtempe- rare; summosque honores debere ipse nobis vult quasi matribus fratribusque. Si enim matremn fra- tresque ejus esse dicit, qui audiunt verbum ejus et faciunt illud, quidui omnibus sit explora- tum, eum peculiari et pretiosa prosequi dilectione sua eos qui assecle ipsius erant? Sic enim provo- cabat omines, ut accederent, et sermonibus suis ob- sequi vellent. V. 22. Ipse ascendit in naviculam, et discipuli ejus. C D Cor. vil, 7. «s Deut. V. 16. • ** Jerem. iv, 3. * Malach. III, $2. Matth. xni, duse pro Marcus. (1) lmo Oseas. Paria sphalmata alibi nos coarguimus. Ει quidem mox vers. 24, Mallhaus men-
PG 72:630Εἰ γὰρ ἐγρηγορότος ἐγένετο, ἢ οὐκ ἂν ἐφοβήθησαν, ἢ οὐκ ἂν παρεκάλεσαν, ἢ οὐδ’ ἂν ἐνόμισαν αὐτὸν δύνασθαί τι τοιοῦτον εἰπεῖν. Διὰ τοῦτο καθεύδει, διδοὺς καιρὸν τῇ δειλίᾳ, τρανοτέραν αὐτοῖς ποιῶν τῶν γινομένων τὴν αἴσθησιν. Οὐ γὰρ ὁμοίως τις ὁρᾷ τὰ ἐν τοῖς ἀλλοτρίοις σώμασι γινόμενα, καὶ τὰ ἐν ἑαυτῷ. Ἐπεὶ οὖν πάντας εὐεργετηθέντας εἶδον, ἑαυτοὺς δὲ οὐδενὸς ἀπολελαυκότας, ὕπτιοί τε ἦσαν, ἔδει δὲ αὐτοὺς διὰ τῆς οἰκείας αἰσθήσεως ἀπολαῦσαι τῶν εὐεργεσιῶν, συγχωρεῖ τὸν χειμῶνα γυμνασίας ἕνεκεν, καὶ τὸ θορυβηθῆναι συμφερόντως ἐγίνετο, ὥστε μεῖζον φανῆναι τὸ θαῦμα, καὶ διηνεκῆ γενέσθαι τοῦ συμβάντος τὴν μνήμην. Προσδοκησάντων γὰρ ἀπόλλυσθαι πρότερον, τότε ἐσώθησαν, ἵνα ὁμολογήσαντες τὸν κίνδυνον, μάθωσι τοῦ θαύματος τὸ μέγεθος. Πλὴν, ὡς ἔφην, διανιστῶσι λέγοντες· «Σῶσον, ἀπολλύμεθα.» Ἐνταῦθα μοι βλέπε μετὰ πίστεως ὀλιγοπιστίαν· πιστεύουσι μὲν γὰρ ὅτι σῶσαι δύναται, ὡς δὲ ὀλιγόπιστοι, λέγουσιν ὅτι «Ἀπολλύμεθα.» Οὐ γὰρ ἦν ἐφικτὸν ἀπολέσθαι ποτὲ, συνόντος αὐτοῖς τοῦ πάντα ἰσχύοντος.(α φ.
COMMENT. IN Α. Β, Β. Γ. 80, Διέπλει μεν Α ὁμοῦ τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις Χριστὸς τὴν Τιβεριάδα θάλασσαν ἤτοι λίμνην. Εγήγερται δὲ κατὰ τοῦ σκάφους ἀδόκητος τε καὶ ἀπηνής χειμών, καὶ ταῖς τῶν ἀνέμων ἐμβολαῖς ὑψοῦ τὸ κῦμα κυρτούμενον, τὸ τοῦ θανάτου δέος ενετίθει τοῖς μαθηταῖς· τεθορύ βηνται γὰρ οὐ μετρίως, καί τοι τὸ θαλασσουργεῖν εἰδότες, καὶ κλύδωνος οὐκ ὄντες ἀπείρατοι. Επειδή δὲ λοιπὸν τοῦ κινδύνου τὸ μέγεθος πρὸς ἀφόρητον αὐτοὺς ἐκάλει δειλίαν, ὡς ἑτέραν οὐκ ἔχοντες τοῦ σώζεσθαι τὴν ἐλπίδα, πλὴν ὅτι μόνον αὐτὸν τὸν τῶν δυνάμεων Κύριον, δῆλον δὲ ὅτι Χριστόν, διανιστῶσι λέγοντες· « Επιστάτα, σῶσον, ἀπολλύμεθα. » Καθευ δῆσαι γὰρ αὐτὸν ὁ εὐαγγελιστὴς φησί· ὁ δὲ Μάρκος προστίθησιν ὅτι καὶ ἐν προσκεφαλαίῳ, δεικνύς τε τὸ ἄτυφον, καὶ πολλὴν ἐντεῦθεν ἡμᾶς παιδεύων φιλοσοφίαν. Οίκονομικώτατα δέ μοι καὶ τοῦτο λίαν πεπράχθαι δοκεῖ, ἵνα μὴ εὐθὺς ἀρξαμένου τοῦ κλύ- δωνος ἐπιπηδᾷν τῷ σκάφει, τὴν παρ' αὐτοῦ ζητῶσιν ἐπικουρίαν· ἀλλ᾽ οἷον ἀκμάσαντος ἤδη τοῦ κακοῦ, ἐμφανεστέρα γένηται τῆς θεοπρεποῦς ἐξουσίας ή δύναμις, μαινομένην καθιστῶσα θάλασσαν, καὶ μεθ εστώσα πρὸς γαλήνην μεγάλην, ώς μηδὲ ἴχνος ἐπι- μεἶναι τῆς ταραχής. Εἰ γὰρ ἐγρηγορότος ἐγένετο, ή οὐκ ἂν ἐφοβήθησαν, ἢ οὐκ ἂν παρεκάλεσαν, ἢ οὐδ᾽ ἂν ἐνόμισαν αὐτὸν δύνασθαί τι τοιοῦτον εἰπεῖν. Διὰ τοῦτο καθεύδει, διδοὺς καιρὸν τῇ δειλία, τρανοτέραν αὐτοῖς ποιῶν τῶν γινομένων τὴν αἴσθησιν. Οὐ γὰρ ὁμοίως τις ὁρᾷ τὰ ἐν τοῖς ἀλλοτρίοις σώμασι γινό- μενα, καὶ τὰ ἐν ἑαυτῷ. Ἐπεὶ οὖν πάντας εὐεργετη- θέντας εἶδον, ἑαυτοὺς δὲ οὐδενὸς ἀπολελαυκότας, υπτιοί τε ἦσαν, ἔδει δὲ αὐτοὺς διὰ τῆς οἰκείας αισθήσεως ἀπολαῦσαι τῶν εὐεργεσιῶν, συγχωρεῖ τὸν χειμῶνα γυμνασίας ἕνεκεν, καὶ τὸ θορυβηθῆναι συμ- φερόντως ἐγίνετο, ὥστε μεῖζον φανῆναι τὸ θαῦμα, καὶ διηνεκή γενέσθαι τοῦ συμβάντος τὴν μνήμην. Προσδοκησάντων γὰρ ἀπόλλυσθαι πρότερον, τότε ἐσώθησαν, ἵνα ὁμολογήσαντες τὸν κίνδυνον, μάθωσι τοῦ θαύματος τὸ μέγεθος. Πλὴν, ὡς ἔφην, διανιστῶσι λέγοντες· « Σῶσον, ἀπολλύμεθα. » Ενταῦθα μοι βλέπε μετὰ πίστεως ὀλιγοπιστίαν· πιστεύουσι μὲν γὰρ ὅτι σῶσαι δύναται, ὡς δὲ ὀλιγόπιστοι, λέγουσιν ὅτι • Απολλύμεθα. » Οὐ γὰρ ἦν ἐφικτὸν ἀπολέσθαι ποτέ, συνόντος αὐτοῖς τοῦ πάντα ἰσχύοντος. - ( Α Γ. ) 'Αλλ' ἐγήγερται παραχρῆμα Χριστὸς, ὁ πάντων ἔχων τὴν ἐξουσίαν, καὶ καθίστησι μὲν εὐθὺς τὸν κλύδωνα, συνέστειλε δὲ τὰς τῶν πνεύματων ορμάς, καὶ τὸν θόρυβον ἔπαυσε, καὶ δι' αὐτῶν ἔδειξε τῶν πραγμάτων ὅτι Θεός ἐστι. Λεγέσθω τοίνυν παρ' κράτους τῆς θαλάσσης, καὶ τὸν σάλον τῶν κυμάτων αὐτῆς σὺ καταπραΰνεις. » Καταστήσας δὲ τὸν κλύδωνα τῆς θαλάσσης, καὶ χειμαζομένην ἅμα τῷ σκάφει τῶν ἁγίων μαθητῶν τὴν πίστιν μεθίστησι πρὸς τὸ ἀραρὸς, καὶ οἱονεὶ γαλήνην αὐτοῖς ἐνεργάζεται, τὰ τῆς ὀλιγοπιστίας περιστείλας κύματα. Καὶ μετὰ τοῦ χειμῶνος τῶν ὑδάτων, τὸν χειμῶνα τῆς ψυχῆς αὐτῶν λύει, ἐπιτι- μῶν. καὶ παιδεύων ὁμοῦ, ὡς τὸν φόβον οὐχ ἡ τῶν • ἡμῶν τὸ ἐν βίβλῳ Ψαλμῶν· Σὺ δεσπόζεις τοῦ B LUCAM. Transfretabat una cum sanctis apostolis Christus Tiberiadis mare seu stagnum. Adorta est autem na- vim subita ac sæva tempestas, vique ventorum elatæ conglobalæque undæ mortis metum discipulis u- cutiebant. Non parum enim terrefacti erant, quan- quam remigandi periti, neque tempestatum ignari. Quia igitur periculi magnitudo intolerandum jam faciebat timorem, cum alia nulla spes salutis reli- qua esset, nisi ipse virtutum Dominus, id est Chri- stus, hunc excitant dicentes : « Præceptor, salva nos, perimus : › Namque obdormisse illum ait hic evan- gelista; Marcus autem addit *, quod etiam in cervi- cali jaceret, simul eum fastu alienum demonstrans, multamque hinc nos docens vitæ mnodestiam. Provi- dentissime autem mihi accidisse videtur, quominus statim incipiente procella opem ab eo peterent; ut malo jam veluti extremo, manifestior esset Deo di- gnæ potentiæ vis, furibundum cohibens mare, atque ad magnam tranquillitatem redigens, ita ut ne ve- stigiuin quidem turbationis maneret. Nam si temn- pestas vigilante Christo evenisset, vel non metuis- sent, vel precati non essent, vel ne existimassent quidem quidquam eum hujusmodi posse mandare. Propterea obdormit, timori tempus concedens, al- que ipsis evidentiorem faciens rei gestæ sensum. Neque enim quisquam pari modo agnoscit quæ in alienis corporibus fiunt, et quæ in proprio. Nam quia cæleros omnes beneficiis afectos viderant, se vero nihil fruitos, et supino animo erant, oportebat- que ipsos quoque beneficium aliquod experiri, tein- pestatem exercitii causa fieri annuit, terrorque uti- liter accidit, ut majus appareret miraculum, et perpetua fieret rei gestæ memoria. Nam qui an- tea perituros se putaverant, postea servati sunt; ut fatentes periculum, miraculi magnitudinem agno- scerent. Verum, prout dixi, ipsum excitant dicen- tes : • Salva nos, perimus. » Hic mecum animad- verte fidem simul et ejusdem fidei infirmitatem. Credunt eum posse salvare, et tamen ut modica fìde præditi dicunt : Perimus. Profecto enim feri non poterat ut tunc perirent, cum ille aderat qui omnia potest. Evigilat itaque station Christus, qui rerum omnium potestatem habet, tempestatemque protinus sistit, ventorum impetum cohibet, perturbationem sedal, reque ipsa demonstrat se esse Deum. Dicatur itaque a nobis quod est in libro Psalmorum : ‹ Tu dominaris potestati maris, motumque fuctuum ejus tu initigas ". ( f. C f. b) D Marc. 1, c > Sedata maris procella, fructuantem simul cum na- vicula sanctorum discipulorum fidem ad firmitatem couvertit, ac serenitatem ipsis quodammodo efficit, modica Gdei fucius compescens. Atque ita cum un- darum procella perturbationem animi illorum solvit, objurgans simul et docens, causam esse timoris non tentationum incursum, sed mentis infirmitatem.Dice- 38. • Paul, L3AAVI, 10.
126) Ἀλλ’ ἐγήγερται παραχρῆμα Χριστὸς, ὁ πάντων ἔχων τὴν ἐξουσίαν, καὶ καθίστησι μὲν εὐθὺς τὸν κλύδωνα, συνέστειλε δὲ τὰς τῶν πνευμάτων ὁρμὰς, καὶ τὸν θόρυβον ἔπαυσε, καὶ δι’ αὐτῶν ἔδειξε τῶν πραγμάτων ὅτι Θεός ἐστι. Λεγέσθω τοίνυν παρ’ ἡμῶν τὸ ἐν βίβλῳ Ψαλμῶν· «Σὺ δεσπόζεις τοῦ κράτους τῆς θαλάσσης, καὶ τὸν σάλον τῶν κυμάτων αὐτῆς σὺ καταπραύ̈νεις.» Καταστήσας δὲ τὸν κλύδωνα τῆς θαλάσσης, καὶ χειμαζομένην ἅμα τῷ σκάφει τῶν ἁγίων μαθητῶν τὴν πίστιν μεθίστησι πρὸς τὸ ἀραρὸς, καὶ οἱονεὶ γαλήνην αὐτοῖς ἐνεργάζεται, τὰ τῆς ὀλιγοπιστίας περιστείλας κύματα. Καὶ μετὰ τοῦ χειμῶνος τῶν ὑδάτων, τὸν χειμῶνα τῆς ψυχῆς αὐτῶν λύει, ἐπιτιμῶν καὶ παιδεύων ὁμοῦ, ὡς τὸν φόβον οὐχ ἡ τῶν πειρασμῶν ἐργάζεται ἐπαγωγὴ, ἀλλὰ τὸ τῆς διανοίας ἀσθενές. Ἔφη γοῦν· «Ποῦ ἡ πίστις ὑμῶν;» Ὅ γε μὴν ἕτερος τῶν εὐαγγελιστῶν εἰπεῖν αὐτὸν διατείνεται· «Τί δειλοί ἐστε, ὀλιγόπιστοι;» Θορυβεῖ γὰρ ἔσθ’ ὅτε καὶ τὸν εὖ βεβηκότα νοῦν, ἐπισκήψας ἀδοκήτως φόβος θανάτου. Διὰ τοῦτο προσῄεσάν ποτε λέγοντες τῷ Χριστῷ· «Πρόσθες ἡμῖν πίστιν.» Λείπεται τοῦ τελείου πρὸς πίστιν, ὁ τοῖς τῆς ὀλιγοπιστίας ἐγκλήμασιν ὑπενηνεγμένος.
COMMENT. IN Α. Β, Β. Γ. 80, Διέπλει μεν Α ὁμοῦ τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις Χριστὸς τὴν Τιβεριάδα θάλασσαν ἤτοι λίμνην. Εγήγερται δὲ κατὰ τοῦ σκάφους ἀδόκητος τε καὶ ἀπηνής χειμών, καὶ ταῖς τῶν ἀνέμων ἐμβολαῖς ὑψοῦ τὸ κῦμα κυρτούμενον, τὸ τοῦ θανάτου δέος ενετίθει τοῖς μαθηταῖς· τεθορύ βηνται γὰρ οὐ μετρίως, καί τοι τὸ θαλασσουργεῖν εἰδότες, καὶ κλύδωνος οὐκ ὄντες ἀπείρατοι. Επειδή δὲ λοιπὸν τοῦ κινδύνου τὸ μέγεθος πρὸς ἀφόρητον αὐτοὺς ἐκάλει δειλίαν, ὡς ἑτέραν οὐκ ἔχοντες τοῦ σώζεσθαι τὴν ἐλπίδα, πλὴν ὅτι μόνον αὐτὸν τὸν τῶν δυνάμεων Κύριον, δῆλον δὲ ὅτι Χριστόν, διανιστῶσι λέγοντες· « Επιστάτα, σῶσον, ἀπολλύμεθα. » Καθευ δῆσαι γὰρ αὐτὸν ὁ εὐαγγελιστὴς φησί· ὁ δὲ Μάρκος προστίθησιν ὅτι καὶ ἐν προσκεφαλαίῳ, δεικνύς τε τὸ ἄτυφον, καὶ πολλὴν ἐντεῦθεν ἡμᾶς παιδεύων φιλοσοφίαν. Οίκονομικώτατα δέ μοι καὶ τοῦτο λίαν πεπράχθαι δοκεῖ, ἵνα μὴ εὐθὺς ἀρξαμένου τοῦ κλύ- δωνος ἐπιπηδᾷν τῷ σκάφει, τὴν παρ' αὐτοῦ ζητῶσιν ἐπικουρίαν· ἀλλ᾽ οἷον ἀκμάσαντος ἤδη τοῦ κακοῦ, ἐμφανεστέρα γένηται τῆς θεοπρεποῦς ἐξουσίας ή δύναμις, μαινομένην καθιστῶσα θάλασσαν, καὶ μεθ εστώσα πρὸς γαλήνην μεγάλην, ώς μηδὲ ἴχνος ἐπι- μεἶναι τῆς ταραχής. Εἰ γὰρ ἐγρηγορότος ἐγένετο, ή οὐκ ἂν ἐφοβήθησαν, ἢ οὐκ ἂν παρεκάλεσαν, ἢ οὐδ᾽ ἂν ἐνόμισαν αὐτὸν δύνασθαί τι τοιοῦτον εἰπεῖν. Διὰ τοῦτο καθεύδει, διδοὺς καιρὸν τῇ δειλία, τρανοτέραν αὐτοῖς ποιῶν τῶν γινομένων τὴν αἴσθησιν. Οὐ γὰρ ὁμοίως τις ὁρᾷ τὰ ἐν τοῖς ἀλλοτρίοις σώμασι γινό- μενα, καὶ τὰ ἐν ἑαυτῷ. Ἐπεὶ οὖν πάντας εὐεργετη- θέντας εἶδον, ἑαυτοὺς δὲ οὐδενὸς ἀπολελαυκότας, υπτιοί τε ἦσαν, ἔδει δὲ αὐτοὺς διὰ τῆς οἰκείας αισθήσεως ἀπολαῦσαι τῶν εὐεργεσιῶν, συγχωρεῖ τὸν χειμῶνα γυμνασίας ἕνεκεν, καὶ τὸ θορυβηθῆναι συμ- φερόντως ἐγίνετο, ὥστε μεῖζον φανῆναι τὸ θαῦμα, καὶ διηνεκή γενέσθαι τοῦ συμβάντος τὴν μνήμην. Προσδοκησάντων γὰρ ἀπόλλυσθαι πρότερον, τότε ἐσώθησαν, ἵνα ὁμολογήσαντες τὸν κίνδυνον, μάθωσι τοῦ θαύματος τὸ μέγεθος. Πλὴν, ὡς ἔφην, διανιστῶσι λέγοντες· « Σῶσον, ἀπολλύμεθα. » Ενταῦθα μοι βλέπε μετὰ πίστεως ὀλιγοπιστίαν· πιστεύουσι μὲν γὰρ ὅτι σῶσαι δύναται, ὡς δὲ ὀλιγόπιστοι, λέγουσιν ὅτι • Απολλύμεθα. » Οὐ γὰρ ἦν ἐφικτὸν ἀπολέσθαι ποτέ, συνόντος αὐτοῖς τοῦ πάντα ἰσχύοντος. - ( Α Γ. ) 'Αλλ' ἐγήγερται παραχρῆμα Χριστὸς, ὁ πάντων ἔχων τὴν ἐξουσίαν, καὶ καθίστησι μὲν εὐθὺς τὸν κλύδωνα, συνέστειλε δὲ τὰς τῶν πνεύματων ορμάς, καὶ τὸν θόρυβον ἔπαυσε, καὶ δι' αὐτῶν ἔδειξε τῶν πραγμάτων ὅτι Θεός ἐστι. Λεγέσθω τοίνυν παρ' κράτους τῆς θαλάσσης, καὶ τὸν σάλον τῶν κυμάτων αὐτῆς σὺ καταπραΰνεις. » Καταστήσας δὲ τὸν κλύδωνα τῆς θαλάσσης, καὶ χειμαζομένην ἅμα τῷ σκάφει τῶν ἁγίων μαθητῶν τὴν πίστιν μεθίστησι πρὸς τὸ ἀραρὸς, καὶ οἱονεὶ γαλήνην αὐτοῖς ἐνεργάζεται, τὰ τῆς ὀλιγοπιστίας περιστείλας κύματα. Καὶ μετὰ τοῦ χειμῶνος τῶν ὑδάτων, τὸν χειμῶνα τῆς ψυχῆς αὐτῶν λύει, ἐπιτι- μῶν. καὶ παιδεύων ὁμοῦ, ὡς τὸν φόβον οὐχ ἡ τῶν • ἡμῶν τὸ ἐν βίβλῳ Ψαλμῶν· Σὺ δεσπόζεις τοῦ B LUCAM. Transfretabat una cum sanctis apostolis Christus Tiberiadis mare seu stagnum. Adorta est autem na- vim subita ac sæva tempestas, vique ventorum elatæ conglobalæque undæ mortis metum discipulis u- cutiebant. Non parum enim terrefacti erant, quan- quam remigandi periti, neque tempestatum ignari. Quia igitur periculi magnitudo intolerandum jam faciebat timorem, cum alia nulla spes salutis reli- qua esset, nisi ipse virtutum Dominus, id est Chri- stus, hunc excitant dicentes : « Præceptor, salva nos, perimus : › Namque obdormisse illum ait hic evan- gelista; Marcus autem addit *, quod etiam in cervi- cali jaceret, simul eum fastu alienum demonstrans, multamque hinc nos docens vitæ mnodestiam. Provi- dentissime autem mihi accidisse videtur, quominus statim incipiente procella opem ab eo peterent; ut malo jam veluti extremo, manifestior esset Deo di- gnæ potentiæ vis, furibundum cohibens mare, atque ad magnam tranquillitatem redigens, ita ut ne ve- stigiuin quidem turbationis maneret. Nam si temn- pestas vigilante Christo evenisset, vel non metuis- sent, vel precati non essent, vel ne existimassent quidem quidquam eum hujusmodi posse mandare. Propterea obdormit, timori tempus concedens, al- que ipsis evidentiorem faciens rei gestæ sensum. Neque enim quisquam pari modo agnoscit quæ in alienis corporibus fiunt, et quæ in proprio. Nam quia cæleros omnes beneficiis afectos viderant, se vero nihil fruitos, et supino animo erant, oportebat- que ipsos quoque beneficium aliquod experiri, tein- pestatem exercitii causa fieri annuit, terrorque uti- liter accidit, ut majus appareret miraculum, et perpetua fieret rei gestæ memoria. Nam qui an- tea perituros se putaverant, postea servati sunt; ut fatentes periculum, miraculi magnitudinem agno- scerent. Verum, prout dixi, ipsum excitant dicen- tes : • Salva nos, perimus. » Hic mecum animad- verte fidem simul et ejusdem fidei infirmitatem. Credunt eum posse salvare, et tamen ut modica fìde præditi dicunt : Perimus. Profecto enim feri non poterat ut tunc perirent, cum ille aderat qui omnia potest. Evigilat itaque station Christus, qui rerum omnium potestatem habet, tempestatemque protinus sistit, ventorum impetum cohibet, perturbationem sedal, reque ipsa demonstrat se esse Deum. Dicatur itaque a nobis quod est in libro Psalmorum : ‹ Tu dominaris potestati maris, motumque fuctuum ejus tu initigas ". ( f. C f. b) D Marc. 1, c > Sedata maris procella, fructuantem simul cum na- vicula sanctorum discipulorum fidem ad firmitatem couvertit, ac serenitatem ipsis quodammodo efficit, modica Gdei fucius compescens. Atque ita cum un- darum procella perturbationem animi illorum solvit, objurgans simul et docens, causam esse timoris non tentationum incursum, sed mentis infirmitatem.Dice- 38. • Paul, L3AAVI, 10.
PG 72:632Ὥσπερ γὰρ ὁ χρυσὸς ἐν πυρὶ δοκιμάζεται, οὕτως καὶ πίστις ἐν πειρασμοῖς. Πλὴν ἀσθενὴς ὁ ἀνθρώπου νοῦς· δεῖται δὲ πάντως τῆς ἄνωθεν χειρὸς, εἰς τὸ δύνασθαι διενεγκεῖν ἀνδρείως τὰ παρεμπίπτοντα. Καὶ τοῦτο ἡμᾶς ὁ Σωτὴρ ἐδίδασκεν, εἰπών· «Χωρὶς ἐμοῦ οὐ δύνασθε ποιεῖν οὐδὲν.» Ὁμολογεῖ δὲ τοῦτο καὶ ὁ σοφώτατος Παῦλος, γράφων· «Πάντα ἰσχύω ἐν τῷ ἐνδυναμοῦντί με Χριστῷ.» Παυσαμένου δὲ τοῦ χειμῶνος. καὶ εἰς γαλήνην καὶ εὐδίαν, νεύματι Χριστοῦ, τῆς θαλάσσης μεταβληθείσης, καταπεπληγμένοι τὴν θεοσημείαν οἱ μαθηταὶ, παρεψιθύριζον ἀλλήλοις λέγοντες· «Τίς ἄρα οὗτός ἐστιν, ὅτι καὶ τοῖς ἀνέμοις ἐπιτάσσει, καὶ τῷ ὕδατι, καὶ ὑπακούουσιν αὐτῷ;» Ἆρ’ οὖν ὡς οὐκ εἰδότες αὐτὸν, τὸ, «Τίς οὗτός ἐστι;» παρηγόρευον ἀλλήλων; Εἶτα, πῶς οὐκ ἀπίθανον παντελῶς τὸ χρῆμά ἐστιν; Ἤδεσαν γὰρ ὄντα Θεὸν καὶ Υἱὸν Θεοῦ τὸν Ἰησοῦν, καταπληττόμενοι δὲ τῆς ἐνούσης αὐτῷ δυνάμεως τὴν ὑπερβολὴν, καὶ τὴν τῆς θεότητος δόξαν· καίτοι καθ’ ἡμᾶς ὄντι τε καὶ ὁρωμένῳ κατὰ τὴν σάρκα, λέγουσι τό·
ο Δ πειρασμῶν ἐργάζεται επαγωγή, ἀλλὰ τὸ τῆς δια Β νοίας ἀσθενές. Εφη γοῦν· « Ποῦ ἡ πίστις ὑμῶν; ο Ο γε μὴν ἕτερος τῶν εὐαγγελιστῶν εἰπεῖν αὐτὸν διατείνεται · ι Τί δειλοί έστε, ολιγόπιστοι ; » θορυβεί γὰρ ἔσθ' ὅτε καὶ τὸν εὖ βεβηκότα νοῦν, ἐπισκέψα ἀδοκήτως φόβος θανάτου. Διὰ τοῦτο προσῄεσάν ποτε λέγοντες τῷ Χριστῷ Πρόσθες ἡμῖν πίστιν. ο Λείπεται τοῦ τελείου πρὸς πίστιν, ὁ τοῖς τῆς ὀλιγο. πιστίας ἐγκλήμασιν ὑπενηνεγμένος. Ωσπερ γὰρ ὁ χρυσὸς ἐν πυρὶ δοκιμάζεται, οὕτως καὶ πίστις ἐν πειρασμοῖς. Πλὴν ἀσθενὴς ὁ ἀνθρώπου νους· δεῖται δὲ πάντως τῆς ἄνωθεν χειρὸς, εἰς τὸ δύνασθαι δαν εγκεῖν ἀνδρείως τὰ παρεμπίπτοντα. Καὶ τοῦτο ἡμᾶς ὁ Σωτὴρ ἐδίδασκεν, εἰπών· « Χωρὶς ἐμοῦ οὐ δύνασθε ποιεῖν οὐδέν. » Ὁμολογεῖ δὲ τοῦτο καὶ ὁ σοφώτατος Παῦλος, γράφων· « Πάντα ισχύω ἐν τῷ ἐνδυνα μουντί με Χριστῷ. Ο Παυσαμένου δὲ τοῦ χειμῶνος. καὶ εἰς γαλήνην καὶ εὐδίαν, νεύματι Χριστού, της θαλάσσης μεταβληθείσης, καταπεπληγμένοι τὴν θεοσημείαν οἱ μαθηταί, παρεψιθύριζαν ἀλλήλοις λέγοντες· « Τίς ἄρα οὗτός ἐστιν, ὅτι καὶ τοῖς ἀνέμους ἐπιτάσσει, καὶ τῷ ὕδατι, καὶ ὑπακούουσιν αὐτῷ; ο "Αρ' οὖν ὡς οὐκ εἰδότες αὐτὸν, το, ο Τίς οὗτός ἐστι ; παρηγόρευον ἀλλήλων; Εἶτα, πῶς οὐκ ἀπέθαναν παντελῶς τὸ χρῆμά ἐστιν ; Ηδεσαν γὰρ ὄντα Θεόν καὶ Υἱὸν Θεοῦ τὸν Ἰησοῦν, καταπληττόμενοι δὲ τῆς ἐνούσης αὐτῷ δυνάμεως τὴν ὑπερβολὴν, καὶ τὴν τῆς θεότητος δόξαν· καίτοι καθ᾿ ἡμᾶς ὄντι τε καὶ όρω μένῳ κατὰ τὴν σάρκα, λέγουσι τόν Τίς οὗτός ἐστιν ἀντὶ τοῦ, Πόσος καὶ οἷος, καὶ ἐν ὅση δυνάμει κεί εξουσίᾳ, ὅτι καὶ αὐτοῖς ἐπιτάσσει τοῖς ὕδασι καὶ τῷ ἀνέμῳ, καὶ ὑπακούουσιν αὐτῷ; Επιτακτικόν γάρ ἐστι τὸ ἔργον, Δεσποτική πρόσταξις, καὶ οὐκ ἀξίωσις οἰκετική. Μέγα καὶ τοῦτο πρὸς θαῦμα καὶ όνησιν τοῖς ἀκροωμένοις· ὑπακούει γὰρ ἡ κτίσις οἷς ἐν ἐπιτάττειν βούλεται Χριστός. Αμέλει καὶ τὸν τῆς ἐπιτιμήσεως τρόπον ἐν ἐξουσίᾳ θεοπρεπεί γενέσθαι φησὶν ὁ Μάρκος. Εφη γὰρ εἰπεῖν τῇ θαλάσσῃ τὸν Κύριον· « Σώπα, πεφίμωσο· καὶ ἅμα τῷ λόγῳ, ἠκολούθησε τὸ πρόσταγμα· καὶ ἡ θάλασσα ἐπαρρίσ καὶ πέπαυται τοῦ χειμώνος, καὶ γινώσκει τὸν ἀπ' ζουσα τοῖς κύμασι, ἤκουσε τοῦ σαρκωθέντος Λόγου, ἀρχῆς αὐτὴν συναγαγόντα προστάγματι, τὸν θέμενον ἄμμον ὅριον αὐτῇ, ὅ οὐχ ὑπερβήσεται (Α Ι. 126) Καὶ τύπος τοῦ περὶ τοὺς μαθητές συμβάντος ὕστερον. Λίμνη γὰρ ἡ Ἰουδαία, περὶ ἦν κατέβη λαίλαψ πολλὴ τῆς κατὰ τοῦ Χριστοῦ μανία; τῶν Ἰουδαίων· ἐταράχθησαν δὲ οἱ μαθηταὶ, ὥστε καὶ φυγεῖν. Αλλ' ὥσπερ ἐξ ὕπνου ἀνέστη ὁ Σωτήρ, καὶ πάλιν οἱ μαθηταὶ ἐν γαλήνῃ. Επιστὰς γὰρ αὐτ τοῖς, εἶπεν· ο Εἰρήνη ὑμῖν. ο Ετέρως δ, ἐν σχή- ματι θαλάσσης τοῦδε τοῦ καθ' ἡμᾶς νοουμένου κόσ μου, σκάφος ἡ Ἐκκλησία νοηθήσεται, πλωτήρας ἔχουσα τοὺς ἡγιασμένους, οἱ καὶ διὰ τοῦ καταδέξε σθαι τὴν πίστιν, συνόντα διὰ παντὸς ἔχουσι εν Χριστόν. ᾿Αλλὰ καὶ δεινὸς ἔσθ' ὅτε χειμών καταργή γνυται, καὶ μυρία περιστάσεων τοῦ ἁγίου σκάφους κατεξανίσταται κύματα, ἀναρίθμητοι δε ώσπερ και το S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. bat itaque : c Ubinam vestra fides? Alius auten evangelista ipsum dixisse narrat : « Cur timidi eg- tis, modicae fidei "? » Namque interdum mentem quoque constantem turbat incumbens subito mortis timor. Idcirco accesserunt aliquando ad Christum dicentes: Adauge nobis fidem "7. A fidei perfe- ctione desciscit, qui diffidentiæ culpa abripitur. Sicut enim aurum igne probatur, sic tentationibus fides. Verumtamen mens hominis infirma est, egetque prorsus superna manu, quo ingruentia mala per- ferre fortiter valeat. Idque nos Servator docebat cum diceret : c Sine me nihil potestis facere 8. Fatetur hoc sapientissimus quoque Paulus scribens: • Omnia possum in eo qui me confortat ". » Ergo repressa procella, marique reddita quiete ac serenitate reducta, divinum mirantes prodigium di- scipuli, murmurabant inter se dicentes : « Quis est hic, qui ventis quoque sic imperat et aquis ut ei obediant? » Nun ergo quia ipsum non noverant, verba, Quis est hic?, inter se loquebantur? Atqui quidni hoc prorsus sit incredibile? Sciebant enim et Deum esse et Dei Filium Jesum, stupebant ta- men hærentis ei potentiæ summatum, et gloriam divinitatis: cumque adhuc inter homines versare- tur, et in carne cerneretur, dicunt ea verba : « Quis est hic?, nempe, quantus qualisque est hic, quan- taque vi ac potestate pollet, quoniam ipsis imperat aquis ac vento, a quibus ei obtemperatur? Est enim hic imperativus nutus, Dominicale præceptum, non servilis precatio. Grande est hoc et audientibus utile miraculumn : obedit scilicet creatura jubenti quodlibet Christo. Quin adeo ipsum increpationis modum cum digna Deo auctoritate peractum dicit Marcus. Ail enim dixisse mari Dominum : « Tace, obmulesce : • Quæ verba comitatum est præce- plum; mare autem fluctibus spumans, incarnatum Verbum audiit, et a seviendo destitit, agnovitque illum qui se a mundi principio nutibus suis congre- gaverat, qui arenosum littus posuerat ei terminum quem non transgredietur ". C – . Hæc omnia imago fuerunt rerum quæ postea di- D scipulis evenerunt. Stagnum quippe Judea fuit, in qua vehemens commota est tempestas Judæorum adversus Christum. Turbati autem adeo sunt disci- puli, ut etiam diffugerint. Sed enim ceu ex somno surrexit Servator, rursusque discipulis tranquilli- tas adfuit. Etenim iis apparens dixit: ‹ Pax vo- bis . . Alio etiam modo, mnaris Oguram habet hic apud nos visibilis mundus, navis Ecclesia in- telligetur, sanctos habens remiges, qui propterea quod fidem receperunt, præsentem semper habent Christumn. At enim gravis interdum commovetur pro- cella, ac plurimi calamitatum sanctan navim circumstant Auctus, innumeræ æstuant tentationes, * Matth. vu, 26. * Luc. xvii, 5. « Joan. x, "Luc. xxiv, 36. Marc. 1, 59. " Psal. cut, 9. 5. « Philipp. 19, 13.
«Τίς οὗτός ἐστιν·» ἀντὶ τοῦ, Πόσος καὶ οἷος, καὶ ἐν ὅσῃ δυνάμει καὶ ἐξουσίᾳ, ὅτι καὶ αὐτοῖς ἐπιτάσσει τοῖς ὕδασι καὶ τῷ ἀνέμῳ, καὶ ὑπακούουσιν αὐτῷ; Ἐπιτακτικὸν γάρ ἐστι τὸ ἔργον, Δεσποτικὴ πρόσταξις, καὶ οὐκ ἀξίωσις οἰκετική. Μέγα καὶ τοῦτο πρὸς θαῦμα καὶ ὄνησιν τοῖς ἀκροωμένοις· ὑπακούει γὰρ ἡ κτίσις οἷς ἂν ἐπιτάττειν βούλεται Χριστός. Ἀμέλει καὶ τὸν τῆς ἐπιτιμήσεως τρόπον ἐν ἐξουσίᾳ θεοπρεπεῖ γενέσθαι φησὶν ὁ Μάρκος. Ἔφη γὰρ εἰπεῖν τῇ θαλάσσῃ τὸν Κύριον· «Σιώπα, πεφίμωσο·» Καὶ ἅμα τῷ λόγῳ, ἠκολούθησε τὸ πρόσταγμα· καὶ ἡ θάλασσα ἐπαφρίζουσα τοῖς κύμασι, ἤκουσε τοῦ σαρκωθέντος Λόγου, καὶ πέπαυται τοῦ χειμῶνος, καὶ γινώσκει τὸν ἀπ’ ἀρχῆς αὐτὴν συναγαγόντα προστάγματι, τὸν θέμενον ἄμμον ὅριον αὐτῇ, ὃ οὐχ ὑπερβήσεται. (α φ. 126) Καὶ τύπος τοῦ περὶ τοὺς μαθητὰς συμβάντος ὕστερον. Λίμνη γὰρ ἡ Ἰουδαία, περὶ ἣν κατέβη λαίλαψ πολλὴ τῆς κατὰ τοῦ Χριστοῦ μανίας τῶν Ἰουδαίων· ἐταράχθησαν δὲ οἱ μαθηταὶ, ὥστε καὶ φυγεῖν. Ἀλλ’ ὥσπερ ἐξ ὕπνου ἀνέστη ὁ Σωτὴρ, καὶ πάλιν οἱ μαθηταὶ ἐν γαλήνῃ. Ἐπιστὰς γὰρ αὐτοῖς, εἶπεν·
ο Δ πειρασμῶν ἐργάζεται επαγωγή, ἀλλὰ τὸ τῆς δια Β νοίας ἀσθενές. Εφη γοῦν· « Ποῦ ἡ πίστις ὑμῶν; ο Ο γε μὴν ἕτερος τῶν εὐαγγελιστῶν εἰπεῖν αὐτὸν διατείνεται · ι Τί δειλοί έστε, ολιγόπιστοι ; » θορυβεί γὰρ ἔσθ' ὅτε καὶ τὸν εὖ βεβηκότα νοῦν, ἐπισκέψα ἀδοκήτως φόβος θανάτου. Διὰ τοῦτο προσῄεσάν ποτε λέγοντες τῷ Χριστῷ Πρόσθες ἡμῖν πίστιν. ο Λείπεται τοῦ τελείου πρὸς πίστιν, ὁ τοῖς τῆς ὀλιγο. πιστίας ἐγκλήμασιν ὑπενηνεγμένος. Ωσπερ γὰρ ὁ χρυσὸς ἐν πυρὶ δοκιμάζεται, οὕτως καὶ πίστις ἐν πειρασμοῖς. Πλὴν ἀσθενὴς ὁ ἀνθρώπου νους· δεῖται δὲ πάντως τῆς ἄνωθεν χειρὸς, εἰς τὸ δύνασθαι δαν εγκεῖν ἀνδρείως τὰ παρεμπίπτοντα. Καὶ τοῦτο ἡμᾶς ὁ Σωτὴρ ἐδίδασκεν, εἰπών· « Χωρὶς ἐμοῦ οὐ δύνασθε ποιεῖν οὐδέν. » Ὁμολογεῖ δὲ τοῦτο καὶ ὁ σοφώτατος Παῦλος, γράφων· « Πάντα ισχύω ἐν τῷ ἐνδυνα μουντί με Χριστῷ. Ο Παυσαμένου δὲ τοῦ χειμῶνος. καὶ εἰς γαλήνην καὶ εὐδίαν, νεύματι Χριστού, της θαλάσσης μεταβληθείσης, καταπεπληγμένοι τὴν θεοσημείαν οἱ μαθηταί, παρεψιθύριζαν ἀλλήλοις λέγοντες· « Τίς ἄρα οὗτός ἐστιν, ὅτι καὶ τοῖς ἀνέμους ἐπιτάσσει, καὶ τῷ ὕδατι, καὶ ὑπακούουσιν αὐτῷ; ο "Αρ' οὖν ὡς οὐκ εἰδότες αὐτὸν, το, ο Τίς οὗτός ἐστι ; παρηγόρευον ἀλλήλων; Εἶτα, πῶς οὐκ ἀπέθαναν παντελῶς τὸ χρῆμά ἐστιν ; Ηδεσαν γὰρ ὄντα Θεόν καὶ Υἱὸν Θεοῦ τὸν Ἰησοῦν, καταπληττόμενοι δὲ τῆς ἐνούσης αὐτῷ δυνάμεως τὴν ὑπερβολὴν, καὶ τὴν τῆς θεότητος δόξαν· καίτοι καθ᾿ ἡμᾶς ὄντι τε καὶ όρω μένῳ κατὰ τὴν σάρκα, λέγουσι τόν Τίς οὗτός ἐστιν ἀντὶ τοῦ, Πόσος καὶ οἷος, καὶ ἐν ὅση δυνάμει κεί εξουσίᾳ, ὅτι καὶ αὐτοῖς ἐπιτάσσει τοῖς ὕδασι καὶ τῷ ἀνέμῳ, καὶ ὑπακούουσιν αὐτῷ; Επιτακτικόν γάρ ἐστι τὸ ἔργον, Δεσποτική πρόσταξις, καὶ οὐκ ἀξίωσις οἰκετική. Μέγα καὶ τοῦτο πρὸς θαῦμα καὶ όνησιν τοῖς ἀκροωμένοις· ὑπακούει γὰρ ἡ κτίσις οἷς ἐν ἐπιτάττειν βούλεται Χριστός. Αμέλει καὶ τὸν τῆς ἐπιτιμήσεως τρόπον ἐν ἐξουσίᾳ θεοπρεπεί γενέσθαι φησὶν ὁ Μάρκος. Εφη γὰρ εἰπεῖν τῇ θαλάσσῃ τὸν Κύριον· « Σώπα, πεφίμωσο· καὶ ἅμα τῷ λόγῳ, ἠκολούθησε τὸ πρόσταγμα· καὶ ἡ θάλασσα ἐπαρρίσ καὶ πέπαυται τοῦ χειμώνος, καὶ γινώσκει τὸν ἀπ' ζουσα τοῖς κύμασι, ἤκουσε τοῦ σαρκωθέντος Λόγου, ἀρχῆς αὐτὴν συναγαγόντα προστάγματι, τὸν θέμενον ἄμμον ὅριον αὐτῇ, ὅ οὐχ ὑπερβήσεται (Α Ι. 126) Καὶ τύπος τοῦ περὶ τοὺς μαθητές συμβάντος ὕστερον. Λίμνη γὰρ ἡ Ἰουδαία, περὶ ἦν κατέβη λαίλαψ πολλὴ τῆς κατὰ τοῦ Χριστοῦ μανία; τῶν Ἰουδαίων· ἐταράχθησαν δὲ οἱ μαθηταὶ, ὥστε καὶ φυγεῖν. Αλλ' ὥσπερ ἐξ ὕπνου ἀνέστη ὁ Σωτήρ, καὶ πάλιν οἱ μαθηταὶ ἐν γαλήνῃ. Επιστὰς γὰρ αὐτ τοῖς, εἶπεν· ο Εἰρήνη ὑμῖν. ο Ετέρως δ, ἐν σχή- ματι θαλάσσης τοῦδε τοῦ καθ' ἡμᾶς νοουμένου κόσ μου, σκάφος ἡ Ἐκκλησία νοηθήσεται, πλωτήρας ἔχουσα τοὺς ἡγιασμένους, οἱ καὶ διὰ τοῦ καταδέξε σθαι τὴν πίστιν, συνόντα διὰ παντὸς ἔχουσι εν Χριστόν. ᾿Αλλὰ καὶ δεινὸς ἔσθ' ὅτε χειμών καταργή γνυται, καὶ μυρία περιστάσεων τοῦ ἁγίου σκάφους κατεξανίσταται κύματα, ἀναρίθμητοι δε ώσπερ και το S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. bat itaque : c Ubinam vestra fides? Alius auten evangelista ipsum dixisse narrat : « Cur timidi eg- tis, modicae fidei "? » Namque interdum mentem quoque constantem turbat incumbens subito mortis timor. Idcirco accesserunt aliquando ad Christum dicentes: Adauge nobis fidem "7. A fidei perfe- ctione desciscit, qui diffidentiæ culpa abripitur. Sicut enim aurum igne probatur, sic tentationibus fides. Verumtamen mens hominis infirma est, egetque prorsus superna manu, quo ingruentia mala per- ferre fortiter valeat. Idque nos Servator docebat cum diceret : c Sine me nihil potestis facere 8. Fatetur hoc sapientissimus quoque Paulus scribens: • Omnia possum in eo qui me confortat ". » Ergo repressa procella, marique reddita quiete ac serenitate reducta, divinum mirantes prodigium di- scipuli, murmurabant inter se dicentes : « Quis est hic, qui ventis quoque sic imperat et aquis ut ei obediant? » Nun ergo quia ipsum non noverant, verba, Quis est hic?, inter se loquebantur? Atqui quidni hoc prorsus sit incredibile? Sciebant enim et Deum esse et Dei Filium Jesum, stupebant ta- men hærentis ei potentiæ summatum, et gloriam divinitatis: cumque adhuc inter homines versare- tur, et in carne cerneretur, dicunt ea verba : « Quis est hic?, nempe, quantus qualisque est hic, quan- taque vi ac potestate pollet, quoniam ipsis imperat aquis ac vento, a quibus ei obtemperatur? Est enim hic imperativus nutus, Dominicale præceptum, non servilis precatio. Grande est hoc et audientibus utile miraculumn : obedit scilicet creatura jubenti quodlibet Christo. Quin adeo ipsum increpationis modum cum digna Deo auctoritate peractum dicit Marcus. Ail enim dixisse mari Dominum : « Tace, obmulesce : • Quæ verba comitatum est præce- plum; mare autem fluctibus spumans, incarnatum Verbum audiit, et a seviendo destitit, agnovitque illum qui se a mundi principio nutibus suis congre- gaverat, qui arenosum littus posuerat ei terminum quem non transgredietur ". C – . Hæc omnia imago fuerunt rerum quæ postea di- D scipulis evenerunt. Stagnum quippe Judea fuit, in qua vehemens commota est tempestas Judæorum adversus Christum. Turbati autem adeo sunt disci- puli, ut etiam diffugerint. Sed enim ceu ex somno surrexit Servator, rursusque discipulis tranquilli- tas adfuit. Etenim iis apparens dixit: ‹ Pax vo- bis . . Alio etiam modo, mnaris Oguram habet hic apud nos visibilis mundus, navis Ecclesia in- telligetur, sanctos habens remiges, qui propterea quod fidem receperunt, præsentem semper habent Christumn. At enim gravis interdum commovetur pro- cella, ac plurimi calamitatum sanctan navim circumstant Auctus, innumeræ æstuant tentationes, * Matth. vu, 26. * Luc. xvii, 5. « Joan. x, "Luc. xxiv, 36. Marc. 1, 59. " Psal. cut, 9. 5. « Philipp. 19, 13.
PG 72:633«Εἰρήνη ὑμῖν.» Ἑτέρως δὲ, ἐν σχήματι θαλάσσης τοῦδε τοῦ καθ’ ἡμᾶς νοουμένου κόςμου, σκάφος ἡ Ἐκκλησία νοηθήσεται, πλωτῆρας ἔχουσα τοὺς ἡγιασμένους, οἳ καὶ διὰ τοῦ καταδέξασθαι τὴν πίστιν, συνόντα διὰ παντὸς ἔχουσι τὸν Χριστόν. Ἀλλὰ καὶ δεινὸς ἔσθ’ ὅτε χειμὼν καταῤῥήγνυται, καὶ μυρία περιστάσεων τοῦ ἁγίου σκάφους κατεξανίσταται κύματα, ἀναρίθμητοι δὲ ὥσπερ παφλάζουσι πειρασμοὶ, καὶ μὴν καὶ πνευμάτων πονηρῶν ἀγριότης ἐγκατασκήψασα, πρὸς αὐτὸ καταφέρει τοῦ θανάτου τὸ δεῖμα. Καὶ σύνεστι μὲν τοῖς ἑαυτοῦ γνωρίμοις Χριστός· διὰ δὲ τὸ πολλάκις ἐφεῖναι παθεῖν οἰκονομικῶς, ἀπομιμεῖσθαί πως δοκεῖ τὸν νυστάζοντα. Ὅταν τοίνυν ὑπέρμετρος ἀληθῶς, καὶ οὐκέτι τοῖς πλωτῆρσι φορητὸς ὁ θόρυβος ᾖ, καὶ πρὸς ἄκρον ἤδη τοῦ κακοῦ τὰ πρόβατα βλέπῃ, τότε προσήκει βοᾷν μονονουχὶ λέγοντας· «Ἐξεγέρθητι, ἵνα τί ὑπνοῖς, Κύριε;» Ἀμελητὶ γὰρ διαναστήσεται, καὶ πάντα μὲν ἐκποδὼν ποιήσει φόβον· ἐπιτιμήσει δὲ τοῖς πειράζουσι, καὶ μεταστήσει τὸ πένθος εἰς εὐθυμίαν, εὐδίαν ἁπλώσας τὴν ἁπαλὴν καὶ ἀκύμονα· περιόψεται γὰρ οὐδαμῶς τοὺς ἐπ’ αὐτῷ πεποιθότας.
φλάζουσι πειρασμοί, καὶ μὴν καὶ πνευμάτων πονη- Α ρῶν ἀγριότης ἐγκατασκήψασα, πρὸς αὐτὸ καταφέρει τοῦ θανάτου τὸ δεῖμα. Καὶ σύνεστι μὲν τοῖς ἑαυτοῦ γνωρίμοις Χριστός· διὰ δὲ τὸ πολλάκις ἐφεῖναι παθεῖν οἰκονομικῶς, ἀπομιμεῖσθαί πως δοκεῖ τὸν νυστά ζοντα. Όταν τοίνυν ὑπέρμετρος ἀληθῶς, καὶ οὐκέτι τοῖς πλωτήρσι φορητὸς ὁ θόρυβος ᾖ, καὶ πρὸς ἄκρον ἤδη τοῦ κακοῦ τὰ πρόβατα (1) βλέπη, τότε προσήκει βουν μονονουχί λέγοντας. Εξεγέρθητι, ἵνα τί ὑπνοῖς, Κύριε ; » Αμελητί γὰρ διαναστήσεται, καὶ πάντα μὲν ἐκποδών ποιήσει φόβον· ἐπιτιμήσει δὲ τοῖς πειρά ζουσι, καὶ μεταστήσει τὸ πένθος εἰς εὐθυμίαν, εύ- δίαν ἁπλώσας τὴν ἀπαλὴν καὶ ἀκύμονα· περιόψεται γὰρ οὐδαμῶς τοὺς ἐπ' αὐτῷ πεποιθότας. Κατέπλευσαν εἰς τὴν χώραν τῶν Γεργεσηνῶν, κ. τ. λ. (Δ. Γ. 127, Β. Γ. Προσωρμίσθη δ Σωτήρ τῇ Γεργεσηνῶν, ὁμοῦ τοῖς ἁγίοις μαθηταῖς. Εἶτά τις ὑπήντησεν ἀνὴρ, ὃς ἦν ἐνδιαίτημα πολλῶν καὶ ἀκαθάρτων πνευμάτων, ἔξω καὶ νοῦ καὶ φρενός ὑπάρχων, καὶ οὐδὲν ἀπεοικὼς τῶν τεθνεώτων ἤδη καὶ ἐν γῇ κειμένων· μᾶλλον δὲ τάχα που καὶ ἐν τοῖς ἔτι χείροσι· γυμνὸς γὰρ τὰ τῶν τεθνεώτων μνήματα περιφοιτῶν, τῆς τῶν δαιμονίων ἀπανθρωπίας ἀπό δειξις ἦν. Εφίησι γάρ τινας οἰκονομικῶς ὁ τῶν ὅλων Θεὸς ὑπ' αὐτοῖς γίνεσθαι, οὐχ ἵνα πάθωσι μᾶλλον, ἀλλ᾽ ἵν᾽ ἡμεῖς δι' αὐτῶν μάθωμεν ὁποῖοί τινές εἰσιν ἐκεῖνοι περὶ ἡμᾶς, οὕτω τε παραιτώμεθα τὸ ὑποκεί σθαι θέλειν αὐτοῖς· ἑνὸς γοῦν πεπονθότος, οίκοδο- μοῦνται πολλοί. Ο Γεργεσηνός, ήγουν ἡ ἐν αὐτῷ λανθάνουσα τῶν δαιμονίων ἀγέλη, προσέπιπτε τῷ Χριστῷ, καὶ ταῦτα ἐβόα· « Τί ἐμοὶ καὶ σοὶ, Ἰησοῦ Υἱὲ τοῦ Θεοῦ; ι κ. τ. λ. Καί μοι ἐνταῦθα βλέπε, θάρσει πολλῷ καὶ ἀπονοίᾳ συμπεπλεγμένην δειλίαν· δείγμα μὲν γὰρ ἀπονοίας διαβολικῆς, τὸ τολμήσαι λέγειν· ο Τί ἐμοὶ καὶ σοὶ, Υἱὲ τοῦ Θεοῦ; » Δειλίας δὲ, τὸ δέεσθαι ἵνα μὴ βασανισθῇ. ᾿Αλλὰ γὰρ εἰ οἷ δας ὅλως αὐτὸν Υἱὸν ὄντα τοῦ ὑψίστου Θεοῦ, ὁμολο γεῖς ὅτι Θεός ἐστιν οὐρανοῦ τε καὶ γῆς καὶ τῶν ἐν αὐτοῖς. Εἶτα πῶς τὰ μὴ σά, μᾶλλον δὲ τὰ αὐτοῦ, διαρπάζεις ; Εἶτα λέγεις· « Τί ἐμοὶ καὶ σοί ; Καὶ τίς ἀνέξεται τῶν ἐπὶ γῆς βασιλέων μέχρι παντὸς ἀνεῖναι Βαρβάροις τοὺς ὑπὸ σκῆπτρα κειμένους ; Τὰς σαυτῷ πρεπούσας ερεύγου φωνάς· αὗται δέ εἰσιν ἐν τῷ, Δεόμαί σου, μή με βασανίσῃς. Καὶ ἄθρει δή μοι πά- δεν τὴν ἀπαράβλητον δόξαν τοῦ πάντων ἐπέκεινα, φημὶ δὴ Χριστοῦ τὴν ἀκαταγώνιστον ισχύν. Συντρίβει τὴν Σατανᾶν, ἐθελήσας μόνον τοῦτο παθεῖν αὐτόν. Πύρ αὐτῷ καὶ φλόγες εἰσὶ τὰ Χριστοῦ βήματα. ᾿Αληθὲς οὖν ὅτι, καθά φησιν ὁ μακάριος Ψαλμωδός, • Τὰ ὄρη ετάκησαν ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ. Όρεσι γὰρ τὰς ὑψηλὰς καὶ ὑπερηφάνους παρεικάζει δυνάμεις πονηράς δηλονότι. Πλὴν ὡς πυρὶ προσβαλοῦσαι τῇ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν δυνάμει τε καὶ ἐξου εἰς κατατήκονται κηροῦ δίκην. (Α Ι. 127) Ηρώτα Χριστὸς, καὶ προστέταχεν ειν COMMENT. IN LUCAM. C34 et impurorum spirituum savitia incumbens, al us- B C que moris terrorem compellit. Attamen familiari- bus suis adest Christus; et dum sæpe illos prudento consilio pati sinit, imitari videtur dormitantem, Cum itaque vere summa fuerit remigibnsque into- leranda procella, et cum in extremum plane discri- men (Christi) oves venerint; tunc nos oportet cla- mare, sic fere dicentes : « Expergiscere, quare ob- dornis, Domine?, Sine mora enim exsurget, om nemque depellet tinorem, tentatores objurgabit, el luctum convertet in gaudium, serenitatem expli- cans nitidam et imperturbatam. Neque enim conf- dentes ei prorsus despiciet. V. 26. Navigaverunt ad regionem Gergesenorum, elc. nus - Navim appulit Servator cum sanctis discipulis ad regionem Gergesenorum. Mox ibi occurrit vir, qui multoruin spirituum impurorum domiciliun erat, mente quoque et intellectu captus, nihil a mortuis et sub terra conditis differens, imo et pe- jore conditione utens ; Dudus enim mortuorum mo- numenta circumiens, dæmonum crudelitatis spe- ctaculum erat. Nam aliquos sub horum potestatem decidere sinit universalis Deus, non tam ut hi pa- tiantur, quam ut nos discamus quo ingenio sint dæ- mones adversus nos, atque ita nolimus iis subesse : namque uno patiente, erudiuntur multi. Gergese. seu latens in ipso dæmonum grex, ante Chri- stum procidit. atque ita exclamabat : « Quid mill et tibi, Jesu Fili Dei ?, etc. Hic necun animadver- te, multæ audaciæ ac vesaniæ mistum timorem. Quippe indicium diabolicæ vesaniæ est, quod dice- ret audet: « (Quid mihi et tibi est, Fili Dei? › Ti- moris autem, quod obsecrat me torqueatur. Atqui si omnino scis hunc esse altissimi Dei Filium, con- fiteris Deum esse cœli ac terræ et omnium quæ in his sunt. Cur ergo quæ tua non sunt,225 imo aliena diripis? Deinde ais, «Quid mihi et tibi? Nemo certe terrenorum regum homines sceptro suo suppositos Barbaris in perpetuum permittit. Verba tibi con- grua fare. Sunt autem hæc: Rogo te, ne me tor- queas. Et videsis incomparabilem dignitatem ejus qui supra omnes est, id est Christi invictam poten- tiam. Satanam conterit, ut id tantum patiatur vo- lens. Ignis loco flammæque diabolo sunt Christi verba. Vere itaque dixit Psalmista : ‹ Montes ex- tabuerunt a facie Dei . . Nam montibus compa- rat excelsas superbasque potentias, improbas illas videlicet. Verum hæ, tanquam igni admotæ, Ser- vatoris nostri virtuti atque potentiæ, ceræ instar liquefunt. b, C f. 124) Psal. scri, 5. D Sciscitatus est Jesus jussitque edicere nomen (1) lta cod. Num crat scribendum πράγματα, res?
«Κατέπλευσαν εἰς τὴν χώραν τῶν Γεργεσηνῶν, κ.τ.λ.» (α φ. 127, β φ. 80 β, ξ φ. 124) Προσωρμίσθη ὁ Σωτὴρ τῇ Γεργεσηνῶν, ὁμοῦ τοῖς ἁγίοις μαθηταῖς· Εἶτά τις ὑπήντησεν ἀνὴρ, ὃς ἦν ἐνδιαίτημα πολλῶν καὶ ἀκαθάρτων πνευμάτων, ἔξω καὶ νοῦ καὶ φρενὸς ὑπάρχων, καὶ οὐδὲν ἀπεοικὼς τῶν τεθνεώτων ἤδη καὶ ἐν γῇ κειμένων· μᾶλλον δὲ τάχα που καὶ ἐν τοῖς ἔτι χείροσι· γυμνὸς γὰρ τὰ τῶν τεθνεώτων μνήματα περιφοιτῶν, τῆς τῶν δαιμονίων ἀπανθρωπίας ἀπόδειξις ἦν. Ἐφίησι γάρ τινας οἰκονομικῶς ὁ τῶν ὅλων Θεὸς ὑπ’ αὐτοῖς γίνεσθαι, οὐχ ἵνα πάθωσι μᾶλλον, ἀλλ’ ἵν’ ἡμεῖς δι’ αὐτῶν μάθωμεν ὁποῖοί τινές εἰσιν ἐκεῖνοι περὶ ἡμᾶς, οὕτω τε παραιτώμεθα τὸ ὑποκεῖσθαι θέλειν αὐτοῖς· ἑνὸς γοῦν πεπονθότος, οἰκοδομοῦνται πολλοί.Ὁ Γεργεσηνὸς, ἤγουν ἡ ἐν αὐτῷ λανθάνουσα τῶν δαιμονίων ἀγέλη, προσέπιπτε τῷ Χριστῷ, καὶ ταῦτα ἐβόα· «Τί ἐμοὶ καὶ σοὶ, Ἰησοῦ Υἱὲ τοῦ Θεοῦ·» κ.τ.λ. Καί μοι ἐνταῦθα βλέπε, θάρσει πολλῷ καὶ ἀπονοίᾳ συμπεπλεγμένην δειλίαν· δεῖγμα μὲν γὰρ ἀπονοίας διαβολικῆς, τὸ τολμῆσαι λέγειν· «Τί ἐμοὶ καὶ σοὶ, Υἱὲ τοῦ Θεοῦ;» Δειλίας δὲ, τὸ δέεσθαι ἵνα μὴ βασανισθῇ.
φλάζουσι πειρασμοί, καὶ μὴν καὶ πνευμάτων πονη- Α ρῶν ἀγριότης ἐγκατασκήψασα, πρὸς αὐτὸ καταφέρει τοῦ θανάτου τὸ δεῖμα. Καὶ σύνεστι μὲν τοῖς ἑαυτοῦ γνωρίμοις Χριστός· διὰ δὲ τὸ πολλάκις ἐφεῖναι παθεῖν οἰκονομικῶς, ἀπομιμεῖσθαί πως δοκεῖ τὸν νυστά ζοντα. Όταν τοίνυν ὑπέρμετρος ἀληθῶς, καὶ οὐκέτι τοῖς πλωτήρσι φορητὸς ὁ θόρυβος ᾖ, καὶ πρὸς ἄκρον ἤδη τοῦ κακοῦ τὰ πρόβατα (1) βλέπη, τότε προσήκει βουν μονονουχί λέγοντας. Εξεγέρθητι, ἵνα τί ὑπνοῖς, Κύριε ; » Αμελητί γὰρ διαναστήσεται, καὶ πάντα μὲν ἐκποδών ποιήσει φόβον· ἐπιτιμήσει δὲ τοῖς πειρά ζουσι, καὶ μεταστήσει τὸ πένθος εἰς εὐθυμίαν, εύ- δίαν ἁπλώσας τὴν ἀπαλὴν καὶ ἀκύμονα· περιόψεται γὰρ οὐδαμῶς τοὺς ἐπ' αὐτῷ πεποιθότας. Κατέπλευσαν εἰς τὴν χώραν τῶν Γεργεσηνῶν, κ. τ. λ. (Δ. Γ. 127, Β. Γ. Προσωρμίσθη δ Σωτήρ τῇ Γεργεσηνῶν, ὁμοῦ τοῖς ἁγίοις μαθηταῖς. Εἶτά τις ὑπήντησεν ἀνὴρ, ὃς ἦν ἐνδιαίτημα πολλῶν καὶ ἀκαθάρτων πνευμάτων, ἔξω καὶ νοῦ καὶ φρενός ὑπάρχων, καὶ οὐδὲν ἀπεοικὼς τῶν τεθνεώτων ἤδη καὶ ἐν γῇ κειμένων· μᾶλλον δὲ τάχα που καὶ ἐν τοῖς ἔτι χείροσι· γυμνὸς γὰρ τὰ τῶν τεθνεώτων μνήματα περιφοιτῶν, τῆς τῶν δαιμονίων ἀπανθρωπίας ἀπό δειξις ἦν. Εφίησι γάρ τινας οἰκονομικῶς ὁ τῶν ὅλων Θεὸς ὑπ' αὐτοῖς γίνεσθαι, οὐχ ἵνα πάθωσι μᾶλλον, ἀλλ᾽ ἵν᾽ ἡμεῖς δι' αὐτῶν μάθωμεν ὁποῖοί τινές εἰσιν ἐκεῖνοι περὶ ἡμᾶς, οὕτω τε παραιτώμεθα τὸ ὑποκεί σθαι θέλειν αὐτοῖς· ἑνὸς γοῦν πεπονθότος, οίκοδο- μοῦνται πολλοί. Ο Γεργεσηνός, ήγουν ἡ ἐν αὐτῷ λανθάνουσα τῶν δαιμονίων ἀγέλη, προσέπιπτε τῷ Χριστῷ, καὶ ταῦτα ἐβόα· « Τί ἐμοὶ καὶ σοὶ, Ἰησοῦ Υἱὲ τοῦ Θεοῦ; ι κ. τ. λ. Καί μοι ἐνταῦθα βλέπε, θάρσει πολλῷ καὶ ἀπονοίᾳ συμπεπλεγμένην δειλίαν· δείγμα μὲν γὰρ ἀπονοίας διαβολικῆς, τὸ τολμήσαι λέγειν· ο Τί ἐμοὶ καὶ σοὶ, Υἱὲ τοῦ Θεοῦ; » Δειλίας δὲ, τὸ δέεσθαι ἵνα μὴ βασανισθῇ. ᾿Αλλὰ γὰρ εἰ οἷ δας ὅλως αὐτὸν Υἱὸν ὄντα τοῦ ὑψίστου Θεοῦ, ὁμολο γεῖς ὅτι Θεός ἐστιν οὐρανοῦ τε καὶ γῆς καὶ τῶν ἐν αὐτοῖς. Εἶτα πῶς τὰ μὴ σά, μᾶλλον δὲ τὰ αὐτοῦ, διαρπάζεις ; Εἶτα λέγεις· « Τί ἐμοὶ καὶ σοί ; Καὶ τίς ἀνέξεται τῶν ἐπὶ γῆς βασιλέων μέχρι παντὸς ἀνεῖναι Βαρβάροις τοὺς ὑπὸ σκῆπτρα κειμένους ; Τὰς σαυτῷ πρεπούσας ερεύγου φωνάς· αὗται δέ εἰσιν ἐν τῷ, Δεόμαί σου, μή με βασανίσῃς. Καὶ ἄθρει δή μοι πά- δεν τὴν ἀπαράβλητον δόξαν τοῦ πάντων ἐπέκεινα, φημὶ δὴ Χριστοῦ τὴν ἀκαταγώνιστον ισχύν. Συντρίβει τὴν Σατανᾶν, ἐθελήσας μόνον τοῦτο παθεῖν αὐτόν. Πύρ αὐτῷ καὶ φλόγες εἰσὶ τὰ Χριστοῦ βήματα. ᾿Αληθὲς οὖν ὅτι, καθά φησιν ὁ μακάριος Ψαλμωδός, • Τὰ ὄρη ετάκησαν ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ. Όρεσι γὰρ τὰς ὑψηλὰς καὶ ὑπερηφάνους παρεικάζει δυνάμεις πονηράς δηλονότι. Πλὴν ὡς πυρὶ προσβαλοῦσαι τῇ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν δυνάμει τε καὶ ἐξου εἰς κατατήκονται κηροῦ δίκην. (Α Ι. 127) Ηρώτα Χριστὸς, καὶ προστέταχεν ειν COMMENT. IN LUCAM. C34 et impurorum spirituum savitia incumbens, al us- B C que moris terrorem compellit. Attamen familiari- bus suis adest Christus; et dum sæpe illos prudento consilio pati sinit, imitari videtur dormitantem, Cum itaque vere summa fuerit remigibnsque into- leranda procella, et cum in extremum plane discri- men (Christi) oves venerint; tunc nos oportet cla- mare, sic fere dicentes : « Expergiscere, quare ob- dornis, Domine?, Sine mora enim exsurget, om nemque depellet tinorem, tentatores objurgabit, el luctum convertet in gaudium, serenitatem expli- cans nitidam et imperturbatam. Neque enim conf- dentes ei prorsus despiciet. V. 26. Navigaverunt ad regionem Gergesenorum, elc. nus - Navim appulit Servator cum sanctis discipulis ad regionem Gergesenorum. Mox ibi occurrit vir, qui multoruin spirituum impurorum domiciliun erat, mente quoque et intellectu captus, nihil a mortuis et sub terra conditis differens, imo et pe- jore conditione utens ; Dudus enim mortuorum mo- numenta circumiens, dæmonum crudelitatis spe- ctaculum erat. Nam aliquos sub horum potestatem decidere sinit universalis Deus, non tam ut hi pa- tiantur, quam ut nos discamus quo ingenio sint dæ- mones adversus nos, atque ita nolimus iis subesse : namque uno patiente, erudiuntur multi. Gergese. seu latens in ipso dæmonum grex, ante Chri- stum procidit. atque ita exclamabat : « Quid mill et tibi, Jesu Fili Dei ?, etc. Hic necun animadver- te, multæ audaciæ ac vesaniæ mistum timorem. Quippe indicium diabolicæ vesaniæ est, quod dice- ret audet: « (Quid mihi et tibi est, Fili Dei? › Ti- moris autem, quod obsecrat me torqueatur. Atqui si omnino scis hunc esse altissimi Dei Filium, con- fiteris Deum esse cœli ac terræ et omnium quæ in his sunt. Cur ergo quæ tua non sunt,225 imo aliena diripis? Deinde ais, «Quid mihi et tibi? Nemo certe terrenorum regum homines sceptro suo suppositos Barbaris in perpetuum permittit. Verba tibi con- grua fare. Sunt autem hæc: Rogo te, ne me tor- queas. Et videsis incomparabilem dignitatem ejus qui supra omnes est, id est Christi invictam poten- tiam. Satanam conterit, ut id tantum patiatur vo- lens. Ignis loco flammæque diabolo sunt Christi verba. Vere itaque dixit Psalmista : ‹ Montes ex- tabuerunt a facie Dei . . Nam montibus compa- rat excelsas superbasque potentias, improbas illas videlicet. Verum hæ, tanquam igni admotæ, Ser- vatoris nostri virtuti atque potentiæ, ceræ instar liquefunt. b, C f. 124) Psal. scri, 5. D Sciscitatus est Jesus jussitque edicere nomen (1) lta cod. Num crat scribendum πράγματα, res?
PG 72:635Ἀλλὰ γὰρ εἰ οἶδας ὅλως αὐτὸν Υἱὸν ὄντα τοῦ ὑψίστου Θεοῦ, ὁμολογεῖς ὅτι Θεός ἐστιν οὐρανοῦ τε καὶ γῆς καὶ τῶν ἐν αὐτοῖς. Εἶτα πῶς τὰ μὴ σὰ, μᾶλλον δὲ τὰ αὐτοῦ, διαρπάζεις; Εἶτα λέγεις· «Τί ἐμοὶ καὶ σοί;» Καὶ τίς ἀνέξεται τῶν ἐπὶ γῆς βασιλέων μέχρι παντὸς ἀνεῖναι Βαρβάροις τοὺς ὑπὸ σκῆπτρα κειμένους; Τὰς σαυτῷ πρεπούσας ἐρεύγου φωνάς· αὗται δέ εἰσιν ἐν τῷ, Δέομαί σου, μή με βασανίσῃς. Καὶ ἄθρει δή μοι πάλιν τὴν ἀπαράβλητον δόξαν τοῦ πάντων ἐπέκεινα, φημὶ δὴ Χριστοῦ τὴν ἀκαταγώνιστον ἰσχύν. Συντρίβει τὸν Σατανᾶν, ἐθελήσας μόνον τοῦτο παθεῖν αὐτόν. Πῦρ αὐτῷ καὶ φλόγες εἰσὶ τὰ Χριστοῦ ῥήματα. Ἀληθὲς οὖν ὅτι, καθά φησιν ὁ μακάριος Ψαλμῳδὸς, «Τὰ ὄρη ἐτάκησαν ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ.» Ὄρεσι γὰρ τὰς ὑψηλὰς καὶ ὑπερηφάνους παρεικάζει δυνάμεις πονηρὰς δηλονότι. Πλὴν ὡς πυρὶ προσβαλοῦσαι τῇ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν δυνάμει τε καὶ ἐξουσία κατατήκονται κηροῦ δίκην. (α φ. 127) Ἠρώτα Χριστὸς, καὶ προστέταχεν εἰπεῖν τί τὸ ὅνομα αὐτῷ. Ἆρ’ οὖν οὐκ εἰδὼς ἤρετο, καὶ ὡς εἷς τῶν καθ’ ἡμᾶς ἐζήτει μαθεῖν; Καίτοι πῶς οὐκ ἀσύνετον παντελῶς τὸ φράσαι τι τοιοῦτον ἢ νοεῖν;
Α πεῖν τί τὸ ὄνομα αὐτῷ. Αρ' οὖν οὐκ εἰδὼς ἤρετο, καὶ ὡς εἷς τῶν καθ᾿ ἡμᾶς ἐζήτει μαθεῖν; Καίτοι πῶς οὐκ ἀσύνετον παντελῶς τὸ φράσαι τι τοιοῦτον ἢ νοεῖν ; Πάντα γὰρ οἶδεν ὡς Θεὸς, καὶ καρδίαν ἐξετάζει καὶ νεφρούς. Ήρετο οἰκονομικῶς, ἵνα μάθ θωμεν ὅτι πολλὴ δαιμονίων πληθὺς μίαν ἀνθρώπου ψυχὴν κατενείματο. Επειδὴ γὰρ ὁ Κύριος ᾔδει το πλῆθος τῶν ἐνοικούντων δαιμόνων, οἱ δὲ ὁρῶντες, ἕνα μὲν ἄνδρα ἔβλεπον, μιᾶς δὲ προφερομένης φωνής ἤκουον, λέγει· « Εἰπέ, τί όνομά σοι· ο ἵνα μὴ αὐτὸς εἰπὼν ὅτι Πολλοί εἰσιν, ἀπιστηθῇ, ἀλλ' αὐτοὶ ὁμο λογήσωσιν ὅτι πολλοὶ τυγχάνουσι, Καὶ παρεκάλει αὐτὸν ἵνα μὴ ἐπιτάξῃ, κ. τ. λ. (Β . 'Ως γὰρ ἑτέρων ἤδη προαπεσταλμέ νων, οἱ καταλειφθέντες τὸ χρῆμα ἐπεφρίκεσαν Παρεκάλουν αὐτὸν ἵνα ἐπιτρέψῃ αὐτοῖς εἰς ἐκείνους εἰσελθεῖν. (Α Ι. ») "Ητησέ γε μὴν ἢ τῶν ἀκαθάρτων πνευμάτων ἀγέλη τὴν ἴσην τε καὶ ὁμοίαν ἑαυτῇ τῶν χοίρων ἀγέλην. Κατένευσε δὲ Χριστὸς οἰκονομικῶς, καίτοι τὸ παρ' αὐτῶν ἐσόμενον οὐκ ἠγνοηκώς. Δέδωκε γὰρ τὴν ἐξουσίαν αὐτοῖς, ἵνα ἡμῖν γένηται καὶ τοῦτο μετὰ τῶν ἄλλων, ὠφελείας πρόφασις καὶ ἀσφαλείας ἐλπίς. Αἰτοῦσι γὰρ χοίρων τὴν ἐξουσίαν, ὡς οὐκ ἔχοντες δηλονότι· οἱ δὲ τῶν οὕτω μικρῶν καὶ εὐπ- λεστάτων οὐκ ἔχοντες ἐξουσίαν, πῶς ἂν ἀδικήσειαν τινα τῶν ἐσφραγισμένων παρὰ Χριστοῦ, καὶ τῆς εἰς αὐτὸν ἐλπίδος ἀνηρτημένων; Καὶ μὴν καὶ τοῦτο πρὸς τούτοις ἔξεστι μαθεῖν, ὡς ἀπό γε τοῦ συμβε βηκότος τῇ τῶν χοίρων ἀγέλῃ, ὅτι εἰσὶν οἱ ἁλιτήριος δαίμονες κακοὶ, καὶ τῶν ὑπ' αὐτοῖς γενομένων επί- βουλοι. Τοῦτο γὰρ ἐκδείξειεν ἂν καὶ μάλα σαφῶς τὸ κατακρημνίσαι τους χοίρους, ἐναποπνίξας τε τους ὕδασι. Καὶ διὰ τοῦτο κατένευσεν αὐτοῦσιν αὐτοῖς ὁ Χριστός, ἵνα ἐκ τοῦ συμβεβηκότος μάθωμεν ἡμεῖς ὁποῖοί τινές εἰσιν, ὡς ἀπηνεῖς τε καὶ θηριώδεις. Εἶπεν ὁ Ἰησοῦς· Τίς ὁ ἀψάμενός μου; (Δ. Γ. 130) Οὐκ ἠγνοήθη δὲ τὸ παράδοξον, καίτοι γὰρ πάντα εἰδὼς ὁ Σωτὴρ, ὡς μὴ εἰδὼς ἐρωτα, και φησι· « Τίς ὁ ἁψάμενος μου; · Οὐκ ἀπιθάνως δὲ τῶν ἁγίων ἀποστόλων εἰπόντων, ὅτι « Οἱ ὄχλοι συν- έχουσί σε καὶ ἀποθλίβουσιν, δ μέγιστον ἦν σημείον τοῦ καὶ σάρκα αὐτὸν ἀληθῆ περικείσθαι, καὶ πάντα τύφον καταπατεῖν, οὐδὲ γὰρ πόρρωθεν είποντο, ἀλλὰ συνεἶχον αὐτὸν πάντοθεν· αὐτῆς τὸ πραχθὲν εἰς μέσ σαν συνάγει, καὶ ἐπέμενε λέγων, ότι ο Πλατό μου τις· ἐγὼ γὰρ ἔγνων δύναμιν ἐξελθοῦσαν ἀπ᾿ ἐμοῦ πρὸς τὴν ὑπόνοιαν τῶν ἀκουόντων παχύτερον ἐπο κρινόμενος. "Αρ' ούν φιλοδόξως ὁ Κύριος οὐκ ἀφῆκε λαθεῖν τῆς θεοπρεποῦς ἐνεργείας τὴν ἔνδειξιν, ή του τὸ συμβαῖνον ἐπὶ τῷ γυναίῳ παράδοξον ; Οὐ τοῦτό φαμεν· πῶς γάρ, ὁ κελεύων σιγαν πολλαχού : Ἐκεῖνο δὲ μᾶλλον · βλέπει γὰρ εἰς ὄνησιν πανταχού S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. surum. Num quia ignoraret interrogavit, atque ut unus de nobis volebat id cognoscere? Quidni vero prorsus sit fatuum quidquam hujusmodi dicere vel cogitare? Cuncta enim scit utpote Deus, et cor scrutatur ac renes. Prudente consilio interrogavit, ut cognoscamus magnam dæmonum multitudinem unam hominis animam possedisse. Nam quia Do- minus noverat magnum esse dæmonum illic babi- taptium nujuerum; spectatores autein uAIIA nebant hominem, unamque vocem emissam audie- bant, ait Christus: <Dic, quod est tibi nomen ;ɔ ne si forte ipsemet dixisset multos illic esse, haud ei crederetur. Ipsos itaque fateri vult multitudinem Suam. cer- V. 31. Et royabat eum, ne juberet, elc. Nam quia alii jan in abyssum præmissi fuerant, reliqui idem sibi tinebant (1). V. 31. Rogabant eum ut permitterent sibi in illos (porcos) ingredi. B Imparorum spirituum grex postulavit sibi parem porcorum gregem. Annuit vero dispensativo consi- lio Christus, quanquam quid ab ipsis eventurum foret non ignorabat. Rei copiam ipsis concessit, nt hoc etiam cum cæteris nobis fieret utilitatis ar- gumentum et tutele spes. Petunt in porcos po- testatem, nempe quia non habebant. Jam vero qui adeo parvæ vilisque rei dominio non potiebantur, quomodo cuiquam nocebunt cui Christi sigillum receperit, in eoque spem suam collocaverit? Illud insuper præter cætera discere licet, nempe ex iis C quæ porcoruin gregi acciderunt, scelestos dæmo- nes esse noxios, et suis subditis mala moliri. Res patet evidentissime ex porcorum præcipitio et in aquis suffocatione. Propterea petentibus illis in- dulsi Christus, ut ex rei eventu nos discamus cu- jusmodi sint dæmones, crudeles scilicet atque fe- rini (2). V. 45. Ait Jesus : Quis me tetigit ? Mira ac subita res ab eo non ignorabatur, etsi qui omnia novit Servator, tanquam ignarus inter- rogat, aitque : • Quis me tetigit?, Sanctis autem apostolis non inepte respondentibus, ‹ En turbie te comprimunt et affligunt, » quod maximum erat in- icium eum veram gerere carnem, et omni fastu abhorrere, non enim eum procul sequebantur, sed undique circumsistebant; ipse, inquam, rem actam in medium profert, substititque dicens: Vere aliquis me tetigit; etenim ego novi virtutem de nie exiisse. › Quod quidem pro ruditate audientium ita locutus est. Num ergo ob gloriæ cupiditatem noluit Dominus latere divinæ suæ efficacia demon- strationem? Minime hoc dicimus. Cur enim id ageret, qui multoties tacere jussit? Illud potius „censenduin est, nempe ubique propɔsitam fuisse ei « CYRILLUS. Hinc autem palam est, quod æmulæ catervæ a majestatis divinæ ineffabili potentia Sal- atoris detrudebantur ad inferna. › b) D enim necessarium ostendere, Filium Dei providen- tiam rerum habere non minus quam Pater, ut æqu4- litatis decor in utroque appareat, » (1) Addit vel præponit D. Thomas in catena. (2) Apud D. Thomam pergit • CYRILLUS. Brai
Πάντα γὰρ οἶδεν ὡς Θεὸς, καὶ καρδίαν ἐξετάζει καὶ νεφρούς. Ἤρετο οἰκονομικῶς, ἵνα μάθωμεν ὅτι πολλὴ δαιμονίων πληθὺς μίαν ἀνθρώπου ψυχὴν κατενείματο. Ἐπειδὴ γὰρ ὁ Κύριος ᾔδει τὸ πλῆθος τῶν ἐνοικούντων δαιμόνων, οἱ δὲ ὁρῶντες, ἕνα μὲν ἄνδρα ἔβλεπον, μιᾶς δὲ προφερομένης φωνῆς ἤκουον, λέγει· «Εἰπὲ, τί ὄνομά σοι·» ἵνα μὴ αὐτὸς εἰπὼν ὅτι Πολλοί εἰσιν, ἀπιστηθῇ, ἀλλ’ αὐτοὶ ὁμολογήσωσιν ὅτι πολλοὶ τυγχάνουσι. «Καὶ παρεκάλει αὐτὸν ἵνα μὴ ἐπιτάξῃ, κ.τ.λ.» (β φ. 82 β) Ὡς γὰρ ἑτέρων ἤδη προαπεσταλμένων, οἱ καταλειφθέντες τὸ χρῆμα ἐπεφρίκεσαν. «Παρεκάλουν αὐτὸν ἵνα ἐπιτρέψῃ αὐτοῖς εἰς ἐκείνους εἰσελθεῖν.» (α φ. 127 β) Ἤτησέ γε μὴν ἡ τῶν ἀκαθάρτων πνευμάτων ἀγέλη τὴν ἴσην τε καὶ ὁμοίαν ἑαυτῇ τῶν χοίρων ἀγέλην. Κατένευσε δὲ Χριστὸς οἰκονομικῶς, καίτοι τὸ παρ’ αὐτῶν ἐσόμενον οὐκ ἠγνοηκώς. Δέδωκε γὰρ τὴν ἐξουσίαν αὐτοῖς, ἵνα ἡμῖν γένηται καὶ τοῦτο μετὰ τῶν ἄλλων, ὠφελείας πρόφασις καὶ ἀσφαλείας ἐλπίς. Αἰτοῦσι γὰρ χοίρων τὴν ἐξουσίαν, ὡς οὐκ ἔχοντες δηλονότι·
Α πεῖν τί τὸ ὄνομα αὐτῷ. Αρ' οὖν οὐκ εἰδὼς ἤρετο, καὶ ὡς εἷς τῶν καθ᾿ ἡμᾶς ἐζήτει μαθεῖν; Καίτοι πῶς οὐκ ἀσύνετον παντελῶς τὸ φράσαι τι τοιοῦτον ἢ νοεῖν ; Πάντα γὰρ οἶδεν ὡς Θεὸς, καὶ καρδίαν ἐξετάζει καὶ νεφρούς. Ήρετο οἰκονομικῶς, ἵνα μάθ θωμεν ὅτι πολλὴ δαιμονίων πληθὺς μίαν ἀνθρώπου ψυχὴν κατενείματο. Επειδὴ γὰρ ὁ Κύριος ᾔδει το πλῆθος τῶν ἐνοικούντων δαιμόνων, οἱ δὲ ὁρῶντες, ἕνα μὲν ἄνδρα ἔβλεπον, μιᾶς δὲ προφερομένης φωνής ἤκουον, λέγει· « Εἰπέ, τί όνομά σοι· ο ἵνα μὴ αὐτὸς εἰπὼν ὅτι Πολλοί εἰσιν, ἀπιστηθῇ, ἀλλ' αὐτοὶ ὁμο λογήσωσιν ὅτι πολλοὶ τυγχάνουσι, Καὶ παρεκάλει αὐτὸν ἵνα μὴ ἐπιτάξῃ, κ. τ. λ. (Β . 'Ως γὰρ ἑτέρων ἤδη προαπεσταλμέ νων, οἱ καταλειφθέντες τὸ χρῆμα ἐπεφρίκεσαν Παρεκάλουν αὐτὸν ἵνα ἐπιτρέψῃ αὐτοῖς εἰς ἐκείνους εἰσελθεῖν. (Α Ι. ») "Ητησέ γε μὴν ἢ τῶν ἀκαθάρτων πνευμάτων ἀγέλη τὴν ἴσην τε καὶ ὁμοίαν ἑαυτῇ τῶν χοίρων ἀγέλην. Κατένευσε δὲ Χριστὸς οἰκονομικῶς, καίτοι τὸ παρ' αὐτῶν ἐσόμενον οὐκ ἠγνοηκώς. Δέδωκε γὰρ τὴν ἐξουσίαν αὐτοῖς, ἵνα ἡμῖν γένηται καὶ τοῦτο μετὰ τῶν ἄλλων, ὠφελείας πρόφασις καὶ ἀσφαλείας ἐλπίς. Αἰτοῦσι γὰρ χοίρων τὴν ἐξουσίαν, ὡς οὐκ ἔχοντες δηλονότι· οἱ δὲ τῶν οὕτω μικρῶν καὶ εὐπ- λεστάτων οὐκ ἔχοντες ἐξουσίαν, πῶς ἂν ἀδικήσειαν τινα τῶν ἐσφραγισμένων παρὰ Χριστοῦ, καὶ τῆς εἰς αὐτὸν ἐλπίδος ἀνηρτημένων; Καὶ μὴν καὶ τοῦτο πρὸς τούτοις ἔξεστι μαθεῖν, ὡς ἀπό γε τοῦ συμβε βηκότος τῇ τῶν χοίρων ἀγέλῃ, ὅτι εἰσὶν οἱ ἁλιτήριος δαίμονες κακοὶ, καὶ τῶν ὑπ' αὐτοῖς γενομένων επί- βουλοι. Τοῦτο γὰρ ἐκδείξειεν ἂν καὶ μάλα σαφῶς τὸ κατακρημνίσαι τους χοίρους, ἐναποπνίξας τε τους ὕδασι. Καὶ διὰ τοῦτο κατένευσεν αὐτοῦσιν αὐτοῖς ὁ Χριστός, ἵνα ἐκ τοῦ συμβεβηκότος μάθωμεν ἡμεῖς ὁποῖοί τινές εἰσιν, ὡς ἀπηνεῖς τε καὶ θηριώδεις. Εἶπεν ὁ Ἰησοῦς· Τίς ὁ ἀψάμενός μου; (Δ. Γ. 130) Οὐκ ἠγνοήθη δὲ τὸ παράδοξον, καίτοι γὰρ πάντα εἰδὼς ὁ Σωτὴρ, ὡς μὴ εἰδὼς ἐρωτα, και φησι· « Τίς ὁ ἁψάμενος μου; · Οὐκ ἀπιθάνως δὲ τῶν ἁγίων ἀποστόλων εἰπόντων, ὅτι « Οἱ ὄχλοι συν- έχουσί σε καὶ ἀποθλίβουσιν, δ μέγιστον ἦν σημείον τοῦ καὶ σάρκα αὐτὸν ἀληθῆ περικείσθαι, καὶ πάντα τύφον καταπατεῖν, οὐδὲ γὰρ πόρρωθεν είποντο, ἀλλὰ συνεἶχον αὐτὸν πάντοθεν· αὐτῆς τὸ πραχθὲν εἰς μέσ σαν συνάγει, καὶ ἐπέμενε λέγων, ότι ο Πλατό μου τις· ἐγὼ γὰρ ἔγνων δύναμιν ἐξελθοῦσαν ἀπ᾿ ἐμοῦ πρὸς τὴν ὑπόνοιαν τῶν ἀκουόντων παχύτερον ἐπο κρινόμενος. "Αρ' ούν φιλοδόξως ὁ Κύριος οὐκ ἀφῆκε λαθεῖν τῆς θεοπρεποῦς ἐνεργείας τὴν ἔνδειξιν, ή του τὸ συμβαῖνον ἐπὶ τῷ γυναίῳ παράδοξον ; Οὐ τοῦτό φαμεν· πῶς γάρ, ὁ κελεύων σιγαν πολλαχού : Ἐκεῖνο δὲ μᾶλλον · βλέπει γὰρ εἰς ὄνησιν πανταχού S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. surum. Num quia ignoraret interrogavit, atque ut unus de nobis volebat id cognoscere? Quidni vero prorsus sit fatuum quidquam hujusmodi dicere vel cogitare? Cuncta enim scit utpote Deus, et cor scrutatur ac renes. Prudente consilio interrogavit, ut cognoscamus magnam dæmonum multitudinem unam hominis animam possedisse. Nam quia Do- minus noverat magnum esse dæmonum illic babi- taptium nujuerum; spectatores autein uAIIA nebant hominem, unamque vocem emissam audie- bant, ait Christus: <Dic, quod est tibi nomen ;ɔ ne si forte ipsemet dixisset multos illic esse, haud ei crederetur. Ipsos itaque fateri vult multitudinem Suam. cer- V. 31. Et royabat eum, ne juberet, elc. Nam quia alii jan in abyssum præmissi fuerant, reliqui idem sibi tinebant (1). V. 31. Rogabant eum ut permitterent sibi in illos (porcos) ingredi. B Imparorum spirituum grex postulavit sibi parem porcorum gregem. Annuit vero dispensativo consi- lio Christus, quanquam quid ab ipsis eventurum foret non ignorabat. Rei copiam ipsis concessit, nt hoc etiam cum cæteris nobis fieret utilitatis ar- gumentum et tutele spes. Petunt in porcos po- testatem, nempe quia non habebant. Jam vero qui adeo parvæ vilisque rei dominio non potiebantur, quomodo cuiquam nocebunt cui Christi sigillum receperit, in eoque spem suam collocaverit? Illud insuper præter cætera discere licet, nempe ex iis C quæ porcoruin gregi acciderunt, scelestos dæmo- nes esse noxios, et suis subditis mala moliri. Res patet evidentissime ex porcorum præcipitio et in aquis suffocatione. Propterea petentibus illis in- dulsi Christus, ut ex rei eventu nos discamus cu- jusmodi sint dæmones, crudeles scilicet atque fe- rini (2). V. 45. Ait Jesus : Quis me tetigit ? Mira ac subita res ab eo non ignorabatur, etsi qui omnia novit Servator, tanquam ignarus inter- rogat, aitque : • Quis me tetigit?, Sanctis autem apostolis non inepte respondentibus, ‹ En turbie te comprimunt et affligunt, » quod maximum erat in- icium eum veram gerere carnem, et omni fastu abhorrere, non enim eum procul sequebantur, sed undique circumsistebant; ipse, inquam, rem actam in medium profert, substititque dicens: Vere aliquis me tetigit; etenim ego novi virtutem de nie exiisse. › Quod quidem pro ruditate audientium ita locutus est. Num ergo ob gloriæ cupiditatem noluit Dominus latere divinæ suæ efficacia demon- strationem? Minime hoc dicimus. Cur enim id ageret, qui multoties tacere jussit? Illud potius „censenduin est, nempe ubique propɔsitam fuisse ei « CYRILLUS. Hinc autem palam est, quod æmulæ catervæ a majestatis divinæ ineffabili potentia Sal- atoris detrudebantur ad inferna. › b) D enim necessarium ostendere, Filium Dei providen- tiam rerum habere non minus quam Pater, ut æqu4- litatis decor in utroque appareat, » (1) Addit vel præponit D. Thomas in catena. (2) Apud D. Thomam pergit • CYRILLUS. Brai
PG 72:637οἱ δὲ τῶν οὕτω μικρῶν καὶ εὐτελεστάτων οὐκ ἔχοντες ἐξουσίαν, πῶς ἂν ἀδικήσειάν τινα τῶν ἐσφραγισμένων παρὰ Χριστοῦ, καὶ τῆς εἰς αὐτὸν ἐλπίδος ἀνηρτημένων; Καὶ μὴν καὶ τοῦτο πρὸς τούτοις ἔξεστι μαθεῖν, ὡς ἀπό γε τοῦ συμβεβηκότος τῇ τῶν χοίρων ἀγέλῃ, ὅτι εἰσὶν οἱ ἀλιτήριοι δαίμονες κακοὶ, καὶ τῶν ὑπ’ αὐτοῖς γενομένων ἐπίβουλοι. Τοῦτο γὰρ ἐκδείξειεν ἂν καὶ μάλα σαφῶς τὸ κατακρημνίσαι τοὺς χοίρους, ἐναποπνίξαι τε τοῖς ὕδασι. Καὶ διὰ τοῦτο κατένευσεν αἰτοῦσιν αὐτοῖς ὁ Χριστὸς, ἵνα ἐκ τοῦ συμβεβηκότος μάθωμεν ἡμεῖς ὁποῖοί τινές εἰσιν, ὡς ἀπηνεῖς τε καὶ θηριώδεις. «Εἶπεν ὁ Ἰησοῦς· Τίς ὁ ἁψάμενός μου;» (α φ. 130) Οὐκ ἠγνοήθη δὲ τὸ παράδοξον, καίτοι γὰρ πάντα εἰδὼς ὁ Σωτὴρ, ὡς μὴ εἰδὼς ἐρωτᾷ, καί φησι· «Τίς ὁ ἁψάμενος μου;» Οὐκ ἀπιθάνως δὲ τῶν ἁγίων ἀποστόλων εἰπόντων, ὅτι «Οἱ ὄχλοι συνέχουσί σε καὶ ἀποθλίβουσιν,» ὃ μέγιστον ἦν σημεῖον τοῦ καὶ σάρκα αὐτὸν ἀληθῆ περικεῖσθαι, καὶ πάντα τῦφον καταπατεῖν, οὐδὲ γὰρ πόῤῥωθεν εἵποντο, ἀλλὰ συνεῖχον αὐτὸν πάντοθεν· αὐτὸς τὸ πραχθὲν εἰς μέσον συνάγει, καὶ ἐπέμενε λέγων, ὅτι «Ἥψατό μού τις·
τῶν καλουμένων εἰς τὴν διὰ πίστεως χάριν· οὐκοῦν πολλοὺς μὲν ἡδίκησεν ἀγνοηθὲν τὸ σημεῖον· γεγον τὰς δὲ γνώριμον, ὠφέλησεν οὐ μετρίως, καὶ πρό γε τῶν ἄλλων τὸν ἄρχοντα τῆς συναγωγής. Ασφαλε στέραν γὰρ ἐτίθει τὴν τοῦ προσδοκηθέντος ἐλπίδα καὶ ἀραρότως ἐδίδου θαῤῥεῖν, ὅτι καὶ τῶν τοῦ θανά του βρόχων ἐξαρπάσει Χριστὸς τὸ θυγάτριον αὐτοῦ. - (Λ Γ. Οὐ γὰρ ἐξὴν τοῖς μή καθαροῖς, ἢ ἅψασθαί τινος τῶν ἁγίων, ἢ ἐγγὺς γενέσθαι ἀνδρὸς Ιεροῦ. Πεπληροφορήμεθα τοίνυν ὡς Θεὸς ἀληθινός ἐστιν ὁ Ἐμμανουήλ, καὶ ἀπό γε τοῦ παραδόξως ένα ηργημένου, καὶ ἐξ ὧν ἔφη θεοπρεπῶς. Ἐγὼ γὰρ καὶ ἔγνων, φησί, δύναμιν ἐξεληλυθυῖαν ἀπ' ἐμοῦ. Ἔστι δὲ μέτρων ἐπέκεινα τῶν καθ' ἡμᾶς, ἡ τάχα που καὶ ἀγγελικῶν, τὸ δύνασθαι δύναμιν ἐκπέμψαι τινὰ. καὶ ὡς ἀπό γε τῆς ἰδίας φύσεως, τουτέστιν ἀφ' ἑαυτῶν. Πρέπει δὲ μόνῃ τὸ χρῆμα τῇ πάντων ἐπέκεινα καὶ ἀνωτάτω φύσει· οὐδὲν γὰρ τῶν ἐν τοῖς κτίσμασι φέρει τινὰ δύναμιν ἰατρικὴν, ἢ γοῦν ἑτέραν τινὰ ἰδίαν, ἀλλὰ θεόσδοτον. Καὶ ἐπέστρεψε τὸ πνεῦμα αὐτῆς, καὶ ἀνέστη παραχρῆμα. Β μας (Η Ι. 30) Πλήν (1) ἀλλὰ τοιαύτη μὲν ἡ τοῦ θαύ ματος ἱστορία· χρὴ δὲ ἴσως καὶ ἰσχνότερον αὐτὴν θεωρῆσαι καὶ ὑψηλότερον. Οἱ μὲν οὖν ἀπλούστεροι θαυμαζέτωσαν τὰ μεγαλεῖα τοῦ Θεοῦ κατὰ ταῦτα· οἰκοδομεῖ γὰρ καὶ σωματικῶς νοούμενα· οἱ δὲ δυνάμε- νο: διαβαίνειν ἐπὶ τὸ βλέπειν ὅτι καὶ ταῦτα τυπικῶς συνέβαινεν ἐκείνοις, ἐγράφη δὲ δι' ἡμᾶς, εὐξάμενοι τῷ Θεῷ, αἰτήσωμεν λόγον ἐλθεῖν τὸν σαφηνίζοντα καὶ ταῦτα· πῶς ὁ Ἰησοῦς πρὸς ἀρχισυναγώγου θυγατέρα προηγουμένως ἀπῄει, οὐ πρὸς τὴν αἱμοῤῥοοῦσαν, καὶ ἐν τῇ ὁδῷ αὐτῷ ἀπαντῶσαν· καὶ ὅτι προηγουμένως ἀπιόντος αὐτοῦ πρὸς ἐκείνην, πρώτη αὐτὴ θερα- πεύεται. "Ηλθε γὰρ ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ προηγουμένως εἰς τὴν Ἰουδαίων Συναγωγήν, καὶ εὗρεν αὐτὴν νο σοῦσαν καὶ ἀποθανοῦσαν. Τὰ γὰρ παραπτώματα τοῦ Ἰσραὴλ πεποίηκεν αὐτὴν ἀποθανεῖν· ἡ δὲ αἱμορ- βοοῦσα ἡ ἐν τῇ ὁδῷ, ἡ ἀκαθαρσίας πεπληρωμένη, ἡ ῥέουσα οὐκ ἐν καιρῷ ἀφέδρου, ἀλλ' ἀεὶ αἱμοβ- βοοῦσα, αὐτὴ πρὸ ἐκείνης πιστεύει τῷ Υἱῷ τοῦ Θεοῦ. Καὶ ἐκεῖ μὲν οὗτος ἀπέρχεται, αὐτὴ δὲ κἂν του κρασπέδου τοῦ ἱματίου ἅψασθαι θέλει. Ο δὲ Λουκᾶς, ὁ μὴ εἶπε Ματθαῖος, προσέθηκεν ὅτι δωδε καετὴς ἦν ἢ τοῦ ἀρχισυναγώγου θυγάτηρ. Καὶ ἡ Εt αιμορροούσα δώδεκα έτη εἶχεν αἱμοῤῥοοῦσα· οὐκοῦν ἅμα τῇ γενέσει ἐκείνης, αὕτη αἱμοῤῥοεῖ. Ἐν ἀπαθεία γάρ ἐστιν ἐκείνη, ὅσον χρόνον ζῇ ἡ Συναγωγή, καὶ ὁ αὐτὸς ὄρος τοῦ χρόνου τοῦ τέλους ἐκείνης, καὶ τῆς ἀρχῆς τῆς σωτηρίας ταύτης ἐστί. Δώδεκα ἐτῶν ἐκείνη ἀποθνήσκει, καὶ δώδεκα ἐτῶν τοῦ πάθους αὕτη πιστεύσασα θεραπεύεται, ἥτις οὐκ ἴσχυσεν ὑπ᾽ οὐδενὸς τῶν ἰατρῶν θεραπευθήναι. ι. - COMMENT. IN LUCAM, • - A utilitatem illorum qui per tidem ad gratam voes! l») C " erant. Multis reapse nocumento fuisset miraculi ejus ignoratio; quod contra palam factum non pa- rum profuit, atque in primis principi Synagogm. Id enim spem tutiorem exspectanti injecit, firmam- que fiduciam contulit, fore ut ejus filiolam do mortis laqueis expediret. — Non enim licebat immundis vel rem sanctam tangere, vel ad sacrum quemvis virum accedere. Persuasum ergo fuit nobis, Deum verum esse Emmanuelem, tum insperado proligii effectu, Luin etiam ejus verbis Deo dignis. ‹ Ego enim, inquit, novi virtutem de me exiisse.» Est autem supra nostram conditionem, et fortagge angelorum etiam vim excedit, ut virtutem aliquis de se possit emittere, tanquam ex propria natura, id est se ipso. Id autem uni congruit supreme na- turæ atque altissimæ : neque ulla creatura medicam vim in se gerit, aut aliam quamlibet propriam, sed a Deo tantum concessam. V. 55. Et reversus est spiritus ejus, et surrexit continuo. Talis utique est miraculi historia. Sed enim ſop- tasse oportet aliquamo subtilius et sublimius hanc ipsam considerare. Itaque simpliciores quidem Dei magnalia mirentur secundem predicta ; quæe.elisat materialiter intellecta aliicant. Verum nos qui transcendere possumus ad contemplandum, quod ii figura illis contingebant, et nostri gratia scripta fuerunt *, Demin invocantes pelamus ul nobis sermo suppetat qui et haec partem illustra queat; quomodo scilicet Jesus ad archisynagogi Q- liam recto itinere abierit, non autern ad hæmor- rhoissam, quæ ei in via occurrit; et tamen quamn- vis recta ad illam pergeret, nihilominus prior haec sanata fuerit. Venit enim Dei Filius principaliter að Judæorum Synagogam, invenitque eam lan- Kuentem, imo neruain. Namque Israelitarum pec- cata illa exstinxerant. At vero hæmorrhoisaa que in via erat, immunditia scatens, duxum præ- ter tempus patiens in naturalibus, ipsa ante illanı credit Filio Dei. Et Jesus quidern illuc abibat, ip- sa autem vestimenti ejus Ambriam vult attingøre. Porro Lucas quod uon dixerat Matthæus; addidit D duodeus fuisse archisynagogi filiam. brewer- Cor. x, 2. mado in odice li. f. 30, sub utroque nomine Cyrilli atque Origenis, qui mos interdum catenarum est. Et quidem ex codice Veneto jam dederat auctor ap- rhoissa pariter jam a duodecim annis Buxum patię- batur, Ergo inde a tempore quo illa nata, bac sanguine Quebat, Namque illa mihil passa est, quandiu Synagoga vixit, idemque terminus, leiu- poris interius illius, et initio salutis istiy. Duo- dennis iḤa moritur, et duodecimo.morbi, anno hæe propter fidem suam squatur, quæ a nullo medico impetrare salutous poueral. Nam uti medici pendicis Galland. Bibl. XIV, p. 95. Corderius quo- que in sua Lat, eat, habet sub Cyrilli et Geometræ nominibus. (1) Totum hoc fragmeutum mihi occurrit Lantum-
ἐγὼ γὰρ ἔγνων δύναμιν ἐξελθοῦσαν ἀπ’ ἐμοῦ·» πρὸς τὴν ὑπόνοιαν τῶν ἀκουόντων παχύτερον ἀποκρινόμενος. Ἆρ’ οὖν φιλοδόξως ὁ Κύριος οὐκ ἀφῆκε λαθεῖν τῆς θεοπρεποῦς ἐνεργείας τὴν ἔνδειξιν, ἤ τοι τὸ συμβαῖνον ἐπὶ τῷ γυναίῳ παράδοξον; Οὐ τοῦτό φαμεν· πῶς γὰρ, ὁ κελεύων σιγᾷν πολλαχοῦ; Ἐκεῖνο δὲ μᾶλλον· βλέπει γὰρ εἰς ὄνησιν πανταχοῦ τῶν καλουμένων εἰς τὴν διὰ πίστεως χάριν· οὐκοῦν πολλοὺς μὲν ἠδίκησεν ἀγνοηθὲν τὸ σημεῖον· γεγονὸς δὲ γνώριμον, ὠφέλησεν οὐ μετρίως, καὶ πρό γε τῶν ἄλλων τὸν ἄρχοντα τῆς συναγωγῆς. Ἀσφαλεστέραν γὰρ ἐτίθει τὴν τοῦ προσδοκηθέντος ἐλπίδα· καὶ ἀραρότως ἐδίδου θαῤῥεῖν, ὅτι καὶ τῶν τοῦ θανάτου βρόχων ἐξαρπάσει Χριστὸς τὸ θυγάτριον αὐτοῦ. (α φ. 150 β) Οὐ γὰρ ἐξῆν τοῖς μὴ καθαροῖς, ἢ ἅψασθαί τινος τῶν ἁγίων, ἢ ἐγγὺς γενέσθαι ἀνδρὸς ἱεροῦ. Πεπληροφορήμεθα τοίνυν ὡς Θεὸς ἀληθινός ἐστιν ὁ Ἐμμανουὴλ, καὶ ἀπό γε τοῦ παραδόξως ἐνηργημένου, καὶ ἐξ ὧν ἔφη θεοπρεπῶς·
τῶν καλουμένων εἰς τὴν διὰ πίστεως χάριν· οὐκοῦν πολλοὺς μὲν ἡδίκησεν ἀγνοηθὲν τὸ σημεῖον· γεγον τὰς δὲ γνώριμον, ὠφέλησεν οὐ μετρίως, καὶ πρό γε τῶν ἄλλων τὸν ἄρχοντα τῆς συναγωγής. Ασφαλε στέραν γὰρ ἐτίθει τὴν τοῦ προσδοκηθέντος ἐλπίδα καὶ ἀραρότως ἐδίδου θαῤῥεῖν, ὅτι καὶ τῶν τοῦ θανά του βρόχων ἐξαρπάσει Χριστὸς τὸ θυγάτριον αὐτοῦ. - (Λ Γ. Οὐ γὰρ ἐξὴν τοῖς μή καθαροῖς, ἢ ἅψασθαί τινος τῶν ἁγίων, ἢ ἐγγὺς γενέσθαι ἀνδρὸς Ιεροῦ. Πεπληροφορήμεθα τοίνυν ὡς Θεὸς ἀληθινός ἐστιν ὁ Ἐμμανουήλ, καὶ ἀπό γε τοῦ παραδόξως ένα ηργημένου, καὶ ἐξ ὧν ἔφη θεοπρεπῶς. Ἐγὼ γὰρ καὶ ἔγνων, φησί, δύναμιν ἐξεληλυθυῖαν ἀπ' ἐμοῦ. Ἔστι δὲ μέτρων ἐπέκεινα τῶν καθ' ἡμᾶς, ἡ τάχα που καὶ ἀγγελικῶν, τὸ δύνασθαι δύναμιν ἐκπέμψαι τινὰ. καὶ ὡς ἀπό γε τῆς ἰδίας φύσεως, τουτέστιν ἀφ' ἑαυτῶν. Πρέπει δὲ μόνῃ τὸ χρῆμα τῇ πάντων ἐπέκεινα καὶ ἀνωτάτω φύσει· οὐδὲν γὰρ τῶν ἐν τοῖς κτίσμασι φέρει τινὰ δύναμιν ἰατρικὴν, ἢ γοῦν ἑτέραν τινὰ ἰδίαν, ἀλλὰ θεόσδοτον. Καὶ ἐπέστρεψε τὸ πνεῦμα αὐτῆς, καὶ ἀνέστη παραχρῆμα. Β μας (Η Ι. 30) Πλήν (1) ἀλλὰ τοιαύτη μὲν ἡ τοῦ θαύ ματος ἱστορία· χρὴ δὲ ἴσως καὶ ἰσχνότερον αὐτὴν θεωρῆσαι καὶ ὑψηλότερον. Οἱ μὲν οὖν ἀπλούστεροι θαυμαζέτωσαν τὰ μεγαλεῖα τοῦ Θεοῦ κατὰ ταῦτα· οἰκοδομεῖ γὰρ καὶ σωματικῶς νοούμενα· οἱ δὲ δυνάμε- νο: διαβαίνειν ἐπὶ τὸ βλέπειν ὅτι καὶ ταῦτα τυπικῶς συνέβαινεν ἐκείνοις, ἐγράφη δὲ δι' ἡμᾶς, εὐξάμενοι τῷ Θεῷ, αἰτήσωμεν λόγον ἐλθεῖν τὸν σαφηνίζοντα καὶ ταῦτα· πῶς ὁ Ἰησοῦς πρὸς ἀρχισυναγώγου θυγατέρα προηγουμένως ἀπῄει, οὐ πρὸς τὴν αἱμοῤῥοοῦσαν, καὶ ἐν τῇ ὁδῷ αὐτῷ ἀπαντῶσαν· καὶ ὅτι προηγουμένως ἀπιόντος αὐτοῦ πρὸς ἐκείνην, πρώτη αὐτὴ θερα- πεύεται. "Ηλθε γὰρ ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ προηγουμένως εἰς τὴν Ἰουδαίων Συναγωγήν, καὶ εὗρεν αὐτὴν νο σοῦσαν καὶ ἀποθανοῦσαν. Τὰ γὰρ παραπτώματα τοῦ Ἰσραὴλ πεποίηκεν αὐτὴν ἀποθανεῖν· ἡ δὲ αἱμορ- βοοῦσα ἡ ἐν τῇ ὁδῷ, ἡ ἀκαθαρσίας πεπληρωμένη, ἡ ῥέουσα οὐκ ἐν καιρῷ ἀφέδρου, ἀλλ' ἀεὶ αἱμοβ- βοοῦσα, αὐτὴ πρὸ ἐκείνης πιστεύει τῷ Υἱῷ τοῦ Θεοῦ. Καὶ ἐκεῖ μὲν οὗτος ἀπέρχεται, αὐτὴ δὲ κἂν του κρασπέδου τοῦ ἱματίου ἅψασθαι θέλει. Ο δὲ Λουκᾶς, ὁ μὴ εἶπε Ματθαῖος, προσέθηκεν ὅτι δωδε καετὴς ἦν ἢ τοῦ ἀρχισυναγώγου θυγάτηρ. Καὶ ἡ Εt αιμορροούσα δώδεκα έτη εἶχεν αἱμοῤῥοοῦσα· οὐκοῦν ἅμα τῇ γενέσει ἐκείνης, αὕτη αἱμοῤῥοεῖ. Ἐν ἀπαθεία γάρ ἐστιν ἐκείνη, ὅσον χρόνον ζῇ ἡ Συναγωγή, καὶ ὁ αὐτὸς ὄρος τοῦ χρόνου τοῦ τέλους ἐκείνης, καὶ τῆς ἀρχῆς τῆς σωτηρίας ταύτης ἐστί. Δώδεκα ἐτῶν ἐκείνη ἀποθνήσκει, καὶ δώδεκα ἐτῶν τοῦ πάθους αὕτη πιστεύσασα θεραπεύεται, ἥτις οὐκ ἴσχυσεν ὑπ᾽ οὐδενὸς τῶν ἰατρῶν θεραπευθήναι. ι. - COMMENT. IN LUCAM, • - A utilitatem illorum qui per tidem ad gratam voes! l») C " erant. Multis reapse nocumento fuisset miraculi ejus ignoratio; quod contra palam factum non pa- rum profuit, atque in primis principi Synagogm. Id enim spem tutiorem exspectanti injecit, firmam- que fiduciam contulit, fore ut ejus filiolam do mortis laqueis expediret. — Non enim licebat immundis vel rem sanctam tangere, vel ad sacrum quemvis virum accedere. Persuasum ergo fuit nobis, Deum verum esse Emmanuelem, tum insperado proligii effectu, Luin etiam ejus verbis Deo dignis. ‹ Ego enim, inquit, novi virtutem de me exiisse.» Est autem supra nostram conditionem, et fortagge angelorum etiam vim excedit, ut virtutem aliquis de se possit emittere, tanquam ex propria natura, id est se ipso. Id autem uni congruit supreme na- turæ atque altissimæ : neque ulla creatura medicam vim in se gerit, aut aliam quamlibet propriam, sed a Deo tantum concessam. V. 55. Et reversus est spiritus ejus, et surrexit continuo. Talis utique est miraculi historia. Sed enim ſop- tasse oportet aliquamo subtilius et sublimius hanc ipsam considerare. Itaque simpliciores quidem Dei magnalia mirentur secundem predicta ; quæe.elisat materialiter intellecta aliicant. Verum nos qui transcendere possumus ad contemplandum, quod ii figura illis contingebant, et nostri gratia scripta fuerunt *, Demin invocantes pelamus ul nobis sermo suppetat qui et haec partem illustra queat; quomodo scilicet Jesus ad archisynagogi Q- liam recto itinere abierit, non autern ad hæmor- rhoissam, quæ ei in via occurrit; et tamen quamn- vis recta ad illam pergeret, nihilominus prior haec sanata fuerit. Venit enim Dei Filius principaliter að Judæorum Synagogam, invenitque eam lan- Kuentem, imo neruain. Namque Israelitarum pec- cata illa exstinxerant. At vero hæmorrhoisaa que in via erat, immunditia scatens, duxum præ- ter tempus patiens in naturalibus, ipsa ante illanı credit Filio Dei. Et Jesus quidern illuc abibat, ip- sa autem vestimenti ejus Ambriam vult attingøre. Porro Lucas quod uon dixerat Matthæus; addidit D duodeus fuisse archisynagogi filiam. brewer- Cor. x, 2. mado in odice li. f. 30, sub utroque nomine Cyrilli atque Origenis, qui mos interdum catenarum est. Et quidem ex codice Veneto jam dederat auctor ap- rhoissa pariter jam a duodecim annis Buxum patię- batur, Ergo inde a tempore quo illa nata, bac sanguine Quebat, Namque illa mihil passa est, quandiu Synagoga vixit, idemque terminus, leiu- poris interius illius, et initio salutis istiy. Duo- dennis iḤa moritur, et duodecimo.morbi, anno hæe propter fidem suam squatur, quæ a nullo medico impetrare salutous poueral. Nam uti medici pendicis Galland. Bibl. XIV, p. 95. Corderius quo- que in sua Lat, eat, habet sub Cyrilli et Geometræ nominibus. (1) Totum hoc fragmeutum mihi occurrit Lantum-
PG 72:638«Ἐγὼ γὰρ καὶ ἔγνων, φησὶ, δύναμιν ἐξεληλυθυῖαν ἀπ’ ἐμοῦ.» Ἔστι δὲ μέτρων ἐπέκεινα τῶν καθ’ ἡμᾶς, ἢ τάχα που καὶ ἀγγελικῶν, τὸ δύνασθαι δύναμιν ἐκπέμψαι τινὰ, καὶ ὡς ἀπό γε τῆς ἰδίας φύσεως, τουτέστιν ἀφ’ ἑαυτῶν. Πρέπει δὲ μόνῃ τὸ χρῆμα τῇ πάντων ἐπέκεινα καὶ ἀνωτάτω φύσει· οὐδὲν γὰρ τῶν ἐν τοῖς κτίσμασι φέρει τινὰ δύναμιν ἰατρικὴν, ἢ γοῦν ἑτέραν τινὰ ἰδίαν, ἀλλὰ θεόσδοτον. «Καὶ ἐπέστρεψε τὸ πνεῦμα αὐτῆς, καὶ ἀνέστη παραχρῆμα.» (η φ. 30) Πλὴν ἀλλὰ τοιαύτη μὲν ἡ τοῦ θαύματος ἱστορία· χρὴ δὲ ἴσως καὶ ἰσχνότερον αὐτὴν θεωρῆσαι καὶ ὑψηλότερον. Οἱ μὲν οὖν ἁπλούστεροι θαυμαζέτωσαν τὰ μεγαλεῖα τοῦ Θεοῦ κατὰ ταῦτα· οἰκοδομεῖ γὰρ καὶ σωματικῶς νοούμενα· οἱ δὲ δυνάμενοι διαβαίνειν ἐπὶ τὸ βλέπειν ὅτι καὶ ταῦτα τυπικῶς συνέβαινεν ἐκείνοις, ἐγράφη δὲ δι’ ἡμᾶς, εὐξάμενοι τῷ Θεῷ, αἰτήσωμεν λόγον ἐλθεῖν τὸν σαφηνίζοντα καὶ ταῦτα· πῶς ὁ Ἰησοῦς πρὸς ἀρχισυναγώγου θυγατέρα προηγουμένως ἀπῄει, οὐ πρὸς τὴν αἱμοῤῥοοῦσαν, καὶ ἐν τῇ ὁδῷ αὐτῷ ἀπαντῶσαν· καὶ ὅτι προηγουμένως ἀπιόντος αὐτοῦ πρὸς ἐκείνην, πρώτη αὐτὴ θεραπεύεται.
τῶν καλουμένων εἰς τὴν διὰ πίστεως χάριν· οὐκοῦν πολλοὺς μὲν ἡδίκησεν ἀγνοηθὲν τὸ σημεῖον· γεγον τὰς δὲ γνώριμον, ὠφέλησεν οὐ μετρίως, καὶ πρό γε τῶν ἄλλων τὸν ἄρχοντα τῆς συναγωγής. Ασφαλε στέραν γὰρ ἐτίθει τὴν τοῦ προσδοκηθέντος ἐλπίδα καὶ ἀραρότως ἐδίδου θαῤῥεῖν, ὅτι καὶ τῶν τοῦ θανά του βρόχων ἐξαρπάσει Χριστὸς τὸ θυγάτριον αὐτοῦ. - (Λ Γ. Οὐ γὰρ ἐξὴν τοῖς μή καθαροῖς, ἢ ἅψασθαί τινος τῶν ἁγίων, ἢ ἐγγὺς γενέσθαι ἀνδρὸς Ιεροῦ. Πεπληροφορήμεθα τοίνυν ὡς Θεὸς ἀληθινός ἐστιν ὁ Ἐμμανουήλ, καὶ ἀπό γε τοῦ παραδόξως ένα ηργημένου, καὶ ἐξ ὧν ἔφη θεοπρεπῶς. Ἐγὼ γὰρ καὶ ἔγνων, φησί, δύναμιν ἐξεληλυθυῖαν ἀπ' ἐμοῦ. Ἔστι δὲ μέτρων ἐπέκεινα τῶν καθ' ἡμᾶς, ἡ τάχα που καὶ ἀγγελικῶν, τὸ δύνασθαι δύναμιν ἐκπέμψαι τινὰ. καὶ ὡς ἀπό γε τῆς ἰδίας φύσεως, τουτέστιν ἀφ' ἑαυτῶν. Πρέπει δὲ μόνῃ τὸ χρῆμα τῇ πάντων ἐπέκεινα καὶ ἀνωτάτω φύσει· οὐδὲν γὰρ τῶν ἐν τοῖς κτίσμασι φέρει τινὰ δύναμιν ἰατρικὴν, ἢ γοῦν ἑτέραν τινὰ ἰδίαν, ἀλλὰ θεόσδοτον. Καὶ ἐπέστρεψε τὸ πνεῦμα αὐτῆς, καὶ ἀνέστη παραχρῆμα. Β μας (Η Ι. 30) Πλήν (1) ἀλλὰ τοιαύτη μὲν ἡ τοῦ θαύ ματος ἱστορία· χρὴ δὲ ἴσως καὶ ἰσχνότερον αὐτὴν θεωρῆσαι καὶ ὑψηλότερον. Οἱ μὲν οὖν ἀπλούστεροι θαυμαζέτωσαν τὰ μεγαλεῖα τοῦ Θεοῦ κατὰ ταῦτα· οἰκοδομεῖ γὰρ καὶ σωματικῶς νοούμενα· οἱ δὲ δυνάμε- νο: διαβαίνειν ἐπὶ τὸ βλέπειν ὅτι καὶ ταῦτα τυπικῶς συνέβαινεν ἐκείνοις, ἐγράφη δὲ δι' ἡμᾶς, εὐξάμενοι τῷ Θεῷ, αἰτήσωμεν λόγον ἐλθεῖν τὸν σαφηνίζοντα καὶ ταῦτα· πῶς ὁ Ἰησοῦς πρὸς ἀρχισυναγώγου θυγατέρα προηγουμένως ἀπῄει, οὐ πρὸς τὴν αἱμοῤῥοοῦσαν, καὶ ἐν τῇ ὁδῷ αὐτῷ ἀπαντῶσαν· καὶ ὅτι προηγουμένως ἀπιόντος αὐτοῦ πρὸς ἐκείνην, πρώτη αὐτὴ θερα- πεύεται. "Ηλθε γὰρ ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ προηγουμένως εἰς τὴν Ἰουδαίων Συναγωγήν, καὶ εὗρεν αὐτὴν νο σοῦσαν καὶ ἀποθανοῦσαν. Τὰ γὰρ παραπτώματα τοῦ Ἰσραὴλ πεποίηκεν αὐτὴν ἀποθανεῖν· ἡ δὲ αἱμορ- βοοῦσα ἡ ἐν τῇ ὁδῷ, ἡ ἀκαθαρσίας πεπληρωμένη, ἡ ῥέουσα οὐκ ἐν καιρῷ ἀφέδρου, ἀλλ' ἀεὶ αἱμοβ- βοοῦσα, αὐτὴ πρὸ ἐκείνης πιστεύει τῷ Υἱῷ τοῦ Θεοῦ. Καὶ ἐκεῖ μὲν οὗτος ἀπέρχεται, αὐτὴ δὲ κἂν του κρασπέδου τοῦ ἱματίου ἅψασθαι θέλει. Ο δὲ Λουκᾶς, ὁ μὴ εἶπε Ματθαῖος, προσέθηκεν ὅτι δωδε καετὴς ἦν ἢ τοῦ ἀρχισυναγώγου θυγάτηρ. Καὶ ἡ Εt αιμορροούσα δώδεκα έτη εἶχεν αἱμοῤῥοοῦσα· οὐκοῦν ἅμα τῇ γενέσει ἐκείνης, αὕτη αἱμοῤῥοεῖ. Ἐν ἀπαθεία γάρ ἐστιν ἐκείνη, ὅσον χρόνον ζῇ ἡ Συναγωγή, καὶ ὁ αὐτὸς ὄρος τοῦ χρόνου τοῦ τέλους ἐκείνης, καὶ τῆς ἀρχῆς τῆς σωτηρίας ταύτης ἐστί. Δώδεκα ἐτῶν ἐκείνη ἀποθνήσκει, καὶ δώδεκα ἐτῶν τοῦ πάθους αὕτη πιστεύσασα θεραπεύεται, ἥτις οὐκ ἴσχυσεν ὑπ᾽ οὐδενὸς τῶν ἰατρῶν θεραπευθήναι. ι. - COMMENT. IN LUCAM, • - A utilitatem illorum qui per tidem ad gratam voes! l») C " erant. Multis reapse nocumento fuisset miraculi ejus ignoratio; quod contra palam factum non pa- rum profuit, atque in primis principi Synagogm. Id enim spem tutiorem exspectanti injecit, firmam- que fiduciam contulit, fore ut ejus filiolam do mortis laqueis expediret. — Non enim licebat immundis vel rem sanctam tangere, vel ad sacrum quemvis virum accedere. Persuasum ergo fuit nobis, Deum verum esse Emmanuelem, tum insperado proligii effectu, Luin etiam ejus verbis Deo dignis. ‹ Ego enim, inquit, novi virtutem de me exiisse.» Est autem supra nostram conditionem, et fortagge angelorum etiam vim excedit, ut virtutem aliquis de se possit emittere, tanquam ex propria natura, id est se ipso. Id autem uni congruit supreme na- turæ atque altissimæ : neque ulla creatura medicam vim in se gerit, aut aliam quamlibet propriam, sed a Deo tantum concessam. V. 55. Et reversus est spiritus ejus, et surrexit continuo. Talis utique est miraculi historia. Sed enim ſop- tasse oportet aliquamo subtilius et sublimius hanc ipsam considerare. Itaque simpliciores quidem Dei magnalia mirentur secundem predicta ; quæe.elisat materialiter intellecta aliicant. Verum nos qui transcendere possumus ad contemplandum, quod ii figura illis contingebant, et nostri gratia scripta fuerunt *, Demin invocantes pelamus ul nobis sermo suppetat qui et haec partem illustra queat; quomodo scilicet Jesus ad archisynagogi Q- liam recto itinere abierit, non autern ad hæmor- rhoissam, quæ ei in via occurrit; et tamen quamn- vis recta ad illam pergeret, nihilominus prior haec sanata fuerit. Venit enim Dei Filius principaliter að Judæorum Synagogam, invenitque eam lan- Kuentem, imo neruain. Namque Israelitarum pec- cata illa exstinxerant. At vero hæmorrhoisaa que in via erat, immunditia scatens, duxum præ- ter tempus patiens in naturalibus, ipsa ante illanı credit Filio Dei. Et Jesus quidern illuc abibat, ip- sa autem vestimenti ejus Ambriam vult attingøre. Porro Lucas quod uon dixerat Matthæus; addidit D duodeus fuisse archisynagogi filiam. brewer- Cor. x, 2. mado in odice li. f. 30, sub utroque nomine Cyrilli atque Origenis, qui mos interdum catenarum est. Et quidem ex codice Veneto jam dederat auctor ap- rhoissa pariter jam a duodecim annis Buxum patię- batur, Ergo inde a tempore quo illa nata, bac sanguine Quebat, Namque illa mihil passa est, quandiu Synagoga vixit, idemque terminus, leiu- poris interius illius, et initio salutis istiy. Duo- dennis iḤa moritur, et duodecimo.morbi, anno hæe propter fidem suam squatur, quæ a nullo medico impetrare salutous poueral. Nam uti medici pendicis Galland. Bibl. XIV, p. 95. Corderius quo- que in sua Lat, eat, habet sub Cyrilli et Geometræ nominibus. (1) Totum hoc fragmeutum mihi occurrit Lantum-
Ἦλθε γὰρ ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ προηγουμένως εἰς τὴν Ἰουδαίων Συναγωγὴν, καὶ εὗρεν αὐτὴν νοσοῦσαν καὶ ἀποθανοῦσαν. Τὰ γὰρ παραπτώματα τοῦ Ἰσραὴλ πεποίηκεν αὐτὴν ἀποθανεῖν· ἡ δὲ αἱμοῤῥοοῦσα ἡ ἐν τῇ ὁδῷ, ἡ ἀκαθαρσίας πεπληρωμένη, ἡ ῥέουσα οὐκ ἐν καιρῷ ἀφέδρου, ἀλλ’ ἀεὶ αἱμοῤῥοοῦσα, αὐτὴ πρὸ ἐκείνης πιστεύει τῷ Υἱῷ τοῦ Θεοῦ. Καὶ ἐκεῖ μὲν οὗτος ἀπέρχεται, αὐτὴ δὲ κἂν τοῦ κρασπέδου τοῦ ἱματίου ἅψασθαι θέλει. Ὁ δὲ Λουκᾶς, ὃ μὴ εἶπε Ματθαῖος, προσέθηκεν ὅτι δωδεκαετὴς ἦν ἡ τοῦ ἀρχισυναγώγου θυγάτηρ. Καὶ ἡ αἱμοῤῥοοῦσα δώδεκα ἔτη εἶχεν αἱμοῤῥοοῦσα· οὐκοῦν ἅμα τῇ γενέσει ἐκείνης, αὕτη αἱμοῤῥοεῖ. Ἐν ἀπαθείᾳ γάρ ἐστιν ἐκείνη ὅσον χρόνον ζῇ ἡ Συναγωγὴ, καὶ ὁ αὐτὸς ὅρος τοῦ χρόνου τοῦ τέλους ἐκείνης, καὶ τῆς ἀρχῆς τῆς σωτηρίας ταύτης ἐστί. Δώδεκα ἐτῶν ἐκείνη ἀποθνήσκει, καὶ δώδεκα ἐτῶν τοῦ πάθους αὕτη πιστεύσασα θεραπεύεται, ἥτις οὐκ ἵσχυσεν ὑπ’ οὐδενὸς τῶν ἰατρῶν θεραπευθῆναι. Πολλοὶ γὰρ ἰατροὶ τοὺς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν ὑπέσχοντο θεραπεῦσαι. Ἐὰν ἴδῃς τοὺς φιλοσοφοῦντας ἐπαγγελλομένους ἀλήθειαν, ἰατροί εἰσι θεραπεῦσαι πειρώμενοι.
τῶν καλουμένων εἰς τὴν διὰ πίστεως χάριν· οὐκοῦν πολλοὺς μὲν ἡδίκησεν ἀγνοηθὲν τὸ σημεῖον· γεγον τὰς δὲ γνώριμον, ὠφέλησεν οὐ μετρίως, καὶ πρό γε τῶν ἄλλων τὸν ἄρχοντα τῆς συναγωγής. Ασφαλε στέραν γὰρ ἐτίθει τὴν τοῦ προσδοκηθέντος ἐλπίδα καὶ ἀραρότως ἐδίδου θαῤῥεῖν, ὅτι καὶ τῶν τοῦ θανά του βρόχων ἐξαρπάσει Χριστὸς τὸ θυγάτριον αὐτοῦ. - (Λ Γ. Οὐ γὰρ ἐξὴν τοῖς μή καθαροῖς, ἢ ἅψασθαί τινος τῶν ἁγίων, ἢ ἐγγὺς γενέσθαι ἀνδρὸς Ιεροῦ. Πεπληροφορήμεθα τοίνυν ὡς Θεὸς ἀληθινός ἐστιν ὁ Ἐμμανουήλ, καὶ ἀπό γε τοῦ παραδόξως ένα ηργημένου, καὶ ἐξ ὧν ἔφη θεοπρεπῶς. Ἐγὼ γὰρ καὶ ἔγνων, φησί, δύναμιν ἐξεληλυθυῖαν ἀπ' ἐμοῦ. Ἔστι δὲ μέτρων ἐπέκεινα τῶν καθ' ἡμᾶς, ἡ τάχα που καὶ ἀγγελικῶν, τὸ δύνασθαι δύναμιν ἐκπέμψαι τινὰ. καὶ ὡς ἀπό γε τῆς ἰδίας φύσεως, τουτέστιν ἀφ' ἑαυτῶν. Πρέπει δὲ μόνῃ τὸ χρῆμα τῇ πάντων ἐπέκεινα καὶ ἀνωτάτω φύσει· οὐδὲν γὰρ τῶν ἐν τοῖς κτίσμασι φέρει τινὰ δύναμιν ἰατρικὴν, ἢ γοῦν ἑτέραν τινὰ ἰδίαν, ἀλλὰ θεόσδοτον. Καὶ ἐπέστρεψε τὸ πνεῦμα αὐτῆς, καὶ ἀνέστη παραχρῆμα. Β μας (Η Ι. 30) Πλήν (1) ἀλλὰ τοιαύτη μὲν ἡ τοῦ θαύ ματος ἱστορία· χρὴ δὲ ἴσως καὶ ἰσχνότερον αὐτὴν θεωρῆσαι καὶ ὑψηλότερον. Οἱ μὲν οὖν ἀπλούστεροι θαυμαζέτωσαν τὰ μεγαλεῖα τοῦ Θεοῦ κατὰ ταῦτα· οἰκοδομεῖ γὰρ καὶ σωματικῶς νοούμενα· οἱ δὲ δυνάμε- νο: διαβαίνειν ἐπὶ τὸ βλέπειν ὅτι καὶ ταῦτα τυπικῶς συνέβαινεν ἐκείνοις, ἐγράφη δὲ δι' ἡμᾶς, εὐξάμενοι τῷ Θεῷ, αἰτήσωμεν λόγον ἐλθεῖν τὸν σαφηνίζοντα καὶ ταῦτα· πῶς ὁ Ἰησοῦς πρὸς ἀρχισυναγώγου θυγατέρα προηγουμένως ἀπῄει, οὐ πρὸς τὴν αἱμοῤῥοοῦσαν, καὶ ἐν τῇ ὁδῷ αὐτῷ ἀπαντῶσαν· καὶ ὅτι προηγουμένως ἀπιόντος αὐτοῦ πρὸς ἐκείνην, πρώτη αὐτὴ θερα- πεύεται. "Ηλθε γὰρ ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ προηγουμένως εἰς τὴν Ἰουδαίων Συναγωγήν, καὶ εὗρεν αὐτὴν νο σοῦσαν καὶ ἀποθανοῦσαν. Τὰ γὰρ παραπτώματα τοῦ Ἰσραὴλ πεποίηκεν αὐτὴν ἀποθανεῖν· ἡ δὲ αἱμορ- βοοῦσα ἡ ἐν τῇ ὁδῷ, ἡ ἀκαθαρσίας πεπληρωμένη, ἡ ῥέουσα οὐκ ἐν καιρῷ ἀφέδρου, ἀλλ' ἀεὶ αἱμοβ- βοοῦσα, αὐτὴ πρὸ ἐκείνης πιστεύει τῷ Υἱῷ τοῦ Θεοῦ. Καὶ ἐκεῖ μὲν οὗτος ἀπέρχεται, αὐτὴ δὲ κἂν του κρασπέδου τοῦ ἱματίου ἅψασθαι θέλει. Ο δὲ Λουκᾶς, ὁ μὴ εἶπε Ματθαῖος, προσέθηκεν ὅτι δωδε καετὴς ἦν ἢ τοῦ ἀρχισυναγώγου θυγάτηρ. Καὶ ἡ Εt αιμορροούσα δώδεκα έτη εἶχεν αἱμοῤῥοοῦσα· οὐκοῦν ἅμα τῇ γενέσει ἐκείνης, αὕτη αἱμοῤῥοεῖ. Ἐν ἀπαθεία γάρ ἐστιν ἐκείνη, ὅσον χρόνον ζῇ ἡ Συναγωγή, καὶ ὁ αὐτὸς ὄρος τοῦ χρόνου τοῦ τέλους ἐκείνης, καὶ τῆς ἀρχῆς τῆς σωτηρίας ταύτης ἐστί. Δώδεκα ἐτῶν ἐκείνη ἀποθνήσκει, καὶ δώδεκα ἐτῶν τοῦ πάθους αὕτη πιστεύσασα θεραπεύεται, ἥτις οὐκ ἴσχυσεν ὑπ᾽ οὐδενὸς τῶν ἰατρῶν θεραπευθήναι. ι. - COMMENT. IN LUCAM, • - A utilitatem illorum qui per tidem ad gratam voes! l») C " erant. Multis reapse nocumento fuisset miraculi ejus ignoratio; quod contra palam factum non pa- rum profuit, atque in primis principi Synagogm. Id enim spem tutiorem exspectanti injecit, firmam- que fiduciam contulit, fore ut ejus filiolam do mortis laqueis expediret. — Non enim licebat immundis vel rem sanctam tangere, vel ad sacrum quemvis virum accedere. Persuasum ergo fuit nobis, Deum verum esse Emmanuelem, tum insperado proligii effectu, Luin etiam ejus verbis Deo dignis. ‹ Ego enim, inquit, novi virtutem de me exiisse.» Est autem supra nostram conditionem, et fortagge angelorum etiam vim excedit, ut virtutem aliquis de se possit emittere, tanquam ex propria natura, id est se ipso. Id autem uni congruit supreme na- turæ atque altissimæ : neque ulla creatura medicam vim in se gerit, aut aliam quamlibet propriam, sed a Deo tantum concessam. V. 55. Et reversus est spiritus ejus, et surrexit continuo. Talis utique est miraculi historia. Sed enim ſop- tasse oportet aliquamo subtilius et sublimius hanc ipsam considerare. Itaque simpliciores quidem Dei magnalia mirentur secundem predicta ; quæe.elisat materialiter intellecta aliicant. Verum nos qui transcendere possumus ad contemplandum, quod ii figura illis contingebant, et nostri gratia scripta fuerunt *, Demin invocantes pelamus ul nobis sermo suppetat qui et haec partem illustra queat; quomodo scilicet Jesus ad archisynagogi Q- liam recto itinere abierit, non autern ad hæmor- rhoissam, quæ ei in via occurrit; et tamen quamn- vis recta ad illam pergeret, nihilominus prior haec sanata fuerit. Venit enim Dei Filius principaliter að Judæorum Synagogam, invenitque eam lan- Kuentem, imo neruain. Namque Israelitarum pec- cata illa exstinxerant. At vero hæmorrhoisaa que in via erat, immunditia scatens, duxum præ- ter tempus patiens in naturalibus, ipsa ante illanı credit Filio Dei. Et Jesus quidern illuc abibat, ip- sa autem vestimenti ejus Ambriam vult attingøre. Porro Lucas quod uon dixerat Matthæus; addidit D duodeus fuisse archisynagogi filiam. brewer- Cor. x, 2. mado in odice li. f. 30, sub utroque nomine Cyrilli atque Origenis, qui mos interdum catenarum est. Et quidem ex codice Veneto jam dederat auctor ap- rhoissa pariter jam a duodecim annis Buxum patię- batur, Ergo inde a tempore quo illa nata, bac sanguine Quebat, Namque illa mihil passa est, quandiu Synagoga vixit, idemque terminus, leiu- poris interius illius, et initio salutis istiy. Duo- dennis iḤa moritur, et duodecimo.morbi, anno hæe propter fidem suam squatur, quæ a nullo medico impetrare salutous poueral. Nam uti medici pendicis Galland. Bibl. XIV, p. 95. Corderius quo- que in sua Lat, eat, habet sub Cyrilli et Geometræ nominibus. (1) Totum hoc fragmeutum mihi occurrit Lantum-
PG 72:640Ἀλλ’ αὐτὴ δαπανήσασα τὰ παρ’ ἑαυτῆς πάντα, οὐκ ἴσχυσεν ὑπ’ οὐδενὸς τῶν ἰατρῶν θεραπευθῆναι· ἥψατο δὲ τοῦ κρασπέδου τοῦ Ἰησοῦ διὰ πίστεως, καὶ ἰάθη. Ἐὰν ἴδωμεν τὴν πίστιν ἡμῶν τὴν εἰς Χριστὸν Ἰησοῦν, καὶ νοήσωμεν πηλίκος ἐστὶν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, καὶ τίνος ἡψάμεθα αὐτοῦ, ὀψόμεθα ὅτι πρὸς σύγκρισιν τῶν ἐν αὐτῷ κρασπέδων, κρασπέδου ἡψάμεθα· ἀλλ’ ὅμως τὸ κράσπεδον θεραπεύει ἡμᾶς, καὶ ποιεῖ ἀκούειν ἀπὸ τοῦ Ἰησοῦ· «Θύγατερ, ἡ πίστις σου σέσωκέ σε.» Καὶ ἐὰν θεραπευθῶμεν, καὶ ἡ θυγάτηρ ἀναστήσεται τοῦ ἀρχισυναγώγου. «Ὅταν γὰρ τὸ πλήρωμα τῶν ἐθνῶν εἰσέλθῃ, τότε πᾶς Ἰσραὴλ σωθήσεται.»
8. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Πολλοὶ γὰρ ἰατροὶ τοὺς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν ὑπέσχοντα θεραπεῦσαι. Ἐὰν ἴδῃς τοὺς φιλοσοφοῦντας ἐπαγγελ- λομένους ἀλήθειαν, ιατροί εἰσι θεραπεῦσαι πειρώ μενοι. 'Αλλ' αὐτὴ δαπανήσασα τὰ παρ' ἑαυτῆς πάντα, οὐκ ἴσχυσεν ὑπ᾽ οὐδενὸς τῶν ἰατρῶν θεραπευθῆναι ἥψατο δὲ τοῦ κρασπέδου τοῦ Ἰησοῦ διὰ πίστεως, καὶ ἰάθη. Ἐὰν ἴδωμεν τὴν πίστιν ἡμῶν τὴν εἰς Χριστὸν Ἰησοῦν, καὶ νοήσωμεν πηλίκος ἐστὶν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, καὶ τίνος ἡψάμεθα αὐτοῦ, ἀψόμεθα ὅτι πρὸς σύγκρισιν τῶν ἐν αὐτῷ κρασπέδων, κρασπέδου ἡψάμεθα· ἀλλ᾽ ὅμως τὸ κράσπεδον θεραπεύει ἡμᾶς, καὶ ποιεῖ ἀκούειν ἀπὸ τοῦ Ἰησοῦ· ι θύγατερ, ή πίστις σου σέσωκέ σε. › Καὶ ἐὰν θεραπευθῶμεν, καὶ ή θυγάτηρ ἀναστήσεται τοῦ ἀρχισυναγώγου. « Όταν γὰρ τὸ πλήρωμα τῶν ἐθνῶν εἰσέλθῃ, τότε πάς Ισραήλ Η σωθήσεται. » ΚΕΦΑΛ. Θ'. Εδωκεν αὐτοῖς δύναμιν καὶ ἐξουσίαν ἐπὶ πάντα τὰ δαιμόνια, καὶ νόσους θεραπεύειν. εἰπεῖν, ὅτι πόνων ἀγαθῶν ὁ καρπὸς εὐκλεής. Τους γάρ τοι τὴν πάναγνον καὶ ἀβέβηλον, κατά γε το ἀνθρώποις ἐγχωροῦν κατορθοῦν ἐθέλοντας ζωὴν, τοῖς παρ' ἑαυτοῦ χαρίσμασι καταφαιδρύνει Χριστὸς, καὶ πλουσίαν αὐτοῖς τῶν κατωρθωμένων ἁγιοπρεπώς χα- ρίζεται τὴν ἀντέκτισιν, καὶ δόξης αὐτοὺς τῆς ἰδίας καθίστησι κοινωνούς. Δέχου τοῦ πράγματος ἀπό δειξιν σαφῆ τε καὶ ἐναργή, τοὺς ἁγίους ἀποστόλους. Ορα γεγονότας ἐκπρεπεστάτους, καὶ τῇ ὑπὲρ ἄνθρω που δόξῃ κατεστεμμένους, νέμοντος αὐτοῖς μετὰ τῶν ἄλλων καὶ τοῦτο Χριστοῦ· « Δέδωκε γὰρ αὐτοῖς, φησί, δύναμιν καὶ ἐξουσίαν ἐπὶ πάντα τὰ δαιμόνια, καὶ νόσους θεραπεύειν. ο 'Αλλ' δρα πάλιν τὴν ἐναν θρωπήσαντα τοῦ Θεοῦ Λόγον, τὸ τῆς ἀνθρωπότητος όπερτρέχοντα μέτρον, καὶ τοῖς τῆς θεότητος ἀξιώματι διαπρέποντα· ἐπέκεινα γὰρ τῶν τῆς ἀνθρωπότητος μέτρων, τὸ διδόναι κατὰ πνευμάτων ἀκαθάρτων οἷς ἂν βούληται τὴν ἐξουσίαν, καὶ μὴν καὶ τὴ δύνασθαι νοσημάτων ἐλευθεροῦν τοὺς ἐνειλημμένους, καὶ μόνου Θεοῦ· ἡ γὰρ τῆς ἀνωτάτω φύσεως υπεροχή τε καὶ δόξα οὐδενὶ τῶν ὄντων ἔνεστι φυσικῶς, πλὴν ὅτι αὐτῷ τε καὶ μόνῳ. 'Αξία τοίνυν θαύματος ή τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις ἐκνεμηθείσα χάρις· ἐπέκεινα δὲ παντὸς ἐπαίνου καὶ θαύματος, ἡ τοῦ νέμοντος ἀφθο νία· τὴν ἑαυτοῦ γὰρ αὐτοῖς, ὡς ἔφην, χαρίζεται χι, 25. 1.2. δόξαν. Άνθρωπος ἐξουσίαν κατὰ πνευμάτων δέχεται πονηρῶν, καὶ τὴν οὕτως ὑπέροπτον ὀφρύν, τὴν τοῦ διαβόλου φημί, καταστρέφει. Καί τοι λέγοντός ποτε· • Τὴν οἰκουμένην όλην καταλήψομαι τῇ χειρὶ ὡς νοσσιάν, καὶ ὡς καταλελειμμένα ὡς ἀρῶ, καὶ οὐκ ἔστιν ὅς διαφεύξεται ἡ ἀντείπῃ μοι. · Ἑσφάλλετο δὲ τῆς ἀληθείας, καὶ διημάρτηκε τῆς ἐλπίδος, ὁ σούπ ρὸς καὶ θρασύς, καὶ τῆς ἁπάντων ἀσθενείας κατα- καυχώμενος. Αντέταξε γὰρ αὐτῷ τοὺς τῶν ἱερῶν κηρυγμάτων ἱερουργούς, ὁ τῶν δυνάμεων Κύριος. Καὶ τοῦτο ἦν ἄρα τὸ δι᾽ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν ethnicos a se senatum iri promiserant. Si quidem A plilosophos observaveris veritatem proftentes, Li medici sunt, qui sanare nituntur. Sed enim ipsa omni re sua consumpta, a nemine medicorum sa- mari potuit; donec Jesu Ambriam cum ſide tangens valetudinem recuperavit. Si consideremus nostram in Christum Jesum fidem, et reputemus qualis quantusque sit Filius Dei, et quidnam ejus tetige- rimas, videbimus quod præ tot quæ sunt in eo Umbriis, unam fimbriam contigimus : et tamen vel una hæc fimbria nos sanat, facitque ut a Jesu au- diamus: ‹ Filia, fides tua salvam te fecit. › Et postquam nos sanati fuerimus, filia quoque archi- synagogi resurget. Quando enim plenitudo gen- Lium intraverit, tunc universus Israel salvabi- CAP. IX. V. 1. Dedit illis virtutem et polestatem super om- nia dæmonia, et ut languores curarent. Vere dicitur, bonorum laborum fructus glorio- sus. Namque eos, qui sanctam et Immaculatani, quoad hominibus datum est, degere volunt vitam, donis suis Christus illustrat, uberemque illis bono - rum operum, prout Deo dignum est, retributio- nem largitur, gloriæque sus participes facit. Acci- pe rei hujus perpicuam evidentemque demonstra tionem, sanctos apostolos. Cerne illos illustrissl. mos factos, et plus quam humana gloria exorna- tos, hanc eis largiente præter alia dona Christo. • Dedit enim illis, inquit evangelista, virtutem ac 229potestatem super omnia dæmonia, et ut languores curarent. » Et rursus animadverte, humanatum Dei Verbum humanitatis mensuram excedere, et dei- tatis dignitate fulgere. Superat enim humanæ na- turæ fines ut aliquis, quibus vult, adversus impa- ros spiritus det potestatem. Morbis item liberandi implicitos, solius Dei potentia est. Nam supremæ naturæ excelsitas et majestas nemini exsistenti na- turaliter inest, nisi ipsi uni. Digna itaque admira- tione est quæ sanctis apostolis gratia data fuit. Ex- cedit autem laudem quamlibet atque admirationem, dautis liberalitas ; suam quippe ipsis, ut dixi, glo- riam largitur. Homo potestatem adversus malos spiritus accipit, elatamque adeo superbiam, dia- c (Af. 132, Bf. 88, C f. b, D f. b) 'Akŋők; boli, inquam, prosteruit. Quanquam hic aliquando D dixerat: ‹ Universum orbem manu mea nidi instar capiam, et ut ova derelicta sumam, nec me quis- quam effugiet aut mihi resistet '•. › Verumtamen a veritate longe aberravit, et spe sua falsus est sa• perbus ille et audax, et qui omnium debilitate gau- debat. Opposuit enim illi sacræ prædicationis mi- nistros, virtutum Dominus. Atque hoc scilicet per unum de sanctis prophetis prædictum fuerat, de Satana videlicet et de sauctis doctoribus, quod • subito exsurgent qui illum mordeant, et evigila- bunt adversarii tui, Besque illis in prædam ”. * Rum. X, , 14. " Habac. 11, 7.
Chapter IXΚΕΦΑΛ. Θ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΚΕΦΑΛ. Θ. «Ἔδωκεν αὐτοῖς δύναμιν καὶ ἐξουσίαν ἐπὶ πάντα τὰ δαιμόνια, καὶ νόσους θεραπεύειν.» (α φ. 132, β φ. 88, ξ φ. 125 β, δ φ. 34 β) Ἀληθὲς εἰπεῖν, ὅτι πόνων ἀγαθῶν ὁ καρπὸς εὐκλεής. Τοὺς γάρ τοι τὴν πάναγνον καὶ ἀβέβηλον, κατά γε τὸ ἀνθρώποις ἐγχωροῦν κατορθοῦν ἐθέλοντας ζωὴν, τοῖς παρ’ ἑαυτοῦ χαρίσμασι καταφαιδρύνει Χριστὸς, καὶ πλουσίαν αὐτοῖς τῶν κατωρθωμένων ἁγιοπρεπῶς χαρίζεται τὴν ἀντέκτισιν, καὶ δόξης αὐτοὺς τῆς ἰδίας καθίστησι κοινωνούς.
8. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Πολλοὶ γὰρ ἰατροὶ τοὺς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν ὑπέσχοντα θεραπεῦσαι. Ἐὰν ἴδῃς τοὺς φιλοσοφοῦντας ἐπαγγελ- λομένους ἀλήθειαν, ιατροί εἰσι θεραπεῦσαι πειρώ μενοι. 'Αλλ' αὐτὴ δαπανήσασα τὰ παρ' ἑαυτῆς πάντα, οὐκ ἴσχυσεν ὑπ᾽ οὐδενὸς τῶν ἰατρῶν θεραπευθῆναι ἥψατο δὲ τοῦ κρασπέδου τοῦ Ἰησοῦ διὰ πίστεως, καὶ ἰάθη. Ἐὰν ἴδωμεν τὴν πίστιν ἡμῶν τὴν εἰς Χριστὸν Ἰησοῦν, καὶ νοήσωμεν πηλίκος ἐστὶν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, καὶ τίνος ἡψάμεθα αὐτοῦ, ἀψόμεθα ὅτι πρὸς σύγκρισιν τῶν ἐν αὐτῷ κρασπέδων, κρασπέδου ἡψάμεθα· ἀλλ᾽ ὅμως τὸ κράσπεδον θεραπεύει ἡμᾶς, καὶ ποιεῖ ἀκούειν ἀπὸ τοῦ Ἰησοῦ· ι θύγατερ, ή πίστις σου σέσωκέ σε. › Καὶ ἐὰν θεραπευθῶμεν, καὶ ή θυγάτηρ ἀναστήσεται τοῦ ἀρχισυναγώγου. « Όταν γὰρ τὸ πλήρωμα τῶν ἐθνῶν εἰσέλθῃ, τότε πάς Ισραήλ Η σωθήσεται. » ΚΕΦΑΛ. Θ'. Εδωκεν αὐτοῖς δύναμιν καὶ ἐξουσίαν ἐπὶ πάντα τὰ δαιμόνια, καὶ νόσους θεραπεύειν. εἰπεῖν, ὅτι πόνων ἀγαθῶν ὁ καρπὸς εὐκλεής. Τους γάρ τοι τὴν πάναγνον καὶ ἀβέβηλον, κατά γε το ἀνθρώποις ἐγχωροῦν κατορθοῦν ἐθέλοντας ζωὴν, τοῖς παρ' ἑαυτοῦ χαρίσμασι καταφαιδρύνει Χριστὸς, καὶ πλουσίαν αὐτοῖς τῶν κατωρθωμένων ἁγιοπρεπώς χα- ρίζεται τὴν ἀντέκτισιν, καὶ δόξης αὐτοὺς τῆς ἰδίας καθίστησι κοινωνούς. Δέχου τοῦ πράγματος ἀπό δειξιν σαφῆ τε καὶ ἐναργή, τοὺς ἁγίους ἀποστόλους. Ορα γεγονότας ἐκπρεπεστάτους, καὶ τῇ ὑπὲρ ἄνθρω που δόξῃ κατεστεμμένους, νέμοντος αὐτοῖς μετὰ τῶν ἄλλων καὶ τοῦτο Χριστοῦ· « Δέδωκε γὰρ αὐτοῖς, φησί, δύναμιν καὶ ἐξουσίαν ἐπὶ πάντα τὰ δαιμόνια, καὶ νόσους θεραπεύειν. ο 'Αλλ' δρα πάλιν τὴν ἐναν θρωπήσαντα τοῦ Θεοῦ Λόγον, τὸ τῆς ἀνθρωπότητος όπερτρέχοντα μέτρον, καὶ τοῖς τῆς θεότητος ἀξιώματι διαπρέποντα· ἐπέκεινα γὰρ τῶν τῆς ἀνθρωπότητος μέτρων, τὸ διδόναι κατὰ πνευμάτων ἀκαθάρτων οἷς ἂν βούληται τὴν ἐξουσίαν, καὶ μὴν καὶ τὴ δύνασθαι νοσημάτων ἐλευθεροῦν τοὺς ἐνειλημμένους, καὶ μόνου Θεοῦ· ἡ γὰρ τῆς ἀνωτάτω φύσεως υπεροχή τε καὶ δόξα οὐδενὶ τῶν ὄντων ἔνεστι φυσικῶς, πλὴν ὅτι αὐτῷ τε καὶ μόνῳ. 'Αξία τοίνυν θαύματος ή τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις ἐκνεμηθείσα χάρις· ἐπέκεινα δὲ παντὸς ἐπαίνου καὶ θαύματος, ἡ τοῦ νέμοντος ἀφθο νία· τὴν ἑαυτοῦ γὰρ αὐτοῖς, ὡς ἔφην, χαρίζεται χι, 25. 1.2. δόξαν. Άνθρωπος ἐξουσίαν κατὰ πνευμάτων δέχεται πονηρῶν, καὶ τὴν οὕτως ὑπέροπτον ὀφρύν, τὴν τοῦ διαβόλου φημί, καταστρέφει. Καί τοι λέγοντός ποτε· • Τὴν οἰκουμένην όλην καταλήψομαι τῇ χειρὶ ὡς νοσσιάν, καὶ ὡς καταλελειμμένα ὡς ἀρῶ, καὶ οὐκ ἔστιν ὅς διαφεύξεται ἡ ἀντείπῃ μοι. · Ἑσφάλλετο δὲ τῆς ἀληθείας, καὶ διημάρτηκε τῆς ἐλπίδος, ὁ σούπ ρὸς καὶ θρασύς, καὶ τῆς ἁπάντων ἀσθενείας κατα- καυχώμενος. Αντέταξε γὰρ αὐτῷ τοὺς τῶν ἱερῶν κηρυγμάτων ἱερουργούς, ὁ τῶν δυνάμεων Κύριος. Καὶ τοῦτο ἦν ἄρα τὸ δι᾽ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν ethnicos a se senatum iri promiserant. Si quidem A plilosophos observaveris veritatem proftentes, Li medici sunt, qui sanare nituntur. Sed enim ipsa omni re sua consumpta, a nemine medicorum sa- mari potuit; donec Jesu Ambriam cum ſide tangens valetudinem recuperavit. Si consideremus nostram in Christum Jesum fidem, et reputemus qualis quantusque sit Filius Dei, et quidnam ejus tetige- rimas, videbimus quod præ tot quæ sunt in eo Umbriis, unam fimbriam contigimus : et tamen vel una hæc fimbria nos sanat, facitque ut a Jesu au- diamus: ‹ Filia, fides tua salvam te fecit. › Et postquam nos sanati fuerimus, filia quoque archi- synagogi resurget. Quando enim plenitudo gen- Lium intraverit, tunc universus Israel salvabi- CAP. IX. V. 1. Dedit illis virtutem et polestatem super om- nia dæmonia, et ut languores curarent. Vere dicitur, bonorum laborum fructus glorio- sus. Namque eos, qui sanctam et Immaculatani, quoad hominibus datum est, degere volunt vitam, donis suis Christus illustrat, uberemque illis bono - rum operum, prout Deo dignum est, retributio- nem largitur, gloriæque sus participes facit. Acci- pe rei hujus perpicuam evidentemque demonstra tionem, sanctos apostolos. Cerne illos illustrissl. mos factos, et plus quam humana gloria exorna- tos, hanc eis largiente præter alia dona Christo. • Dedit enim illis, inquit evangelista, virtutem ac 229potestatem super omnia dæmonia, et ut languores curarent. » Et rursus animadverte, humanatum Dei Verbum humanitatis mensuram excedere, et dei- tatis dignitate fulgere. Superat enim humanæ na- turæ fines ut aliquis, quibus vult, adversus impa- ros spiritus det potestatem. Morbis item liberandi implicitos, solius Dei potentia est. Nam supremæ naturæ excelsitas et majestas nemini exsistenti na- turaliter inest, nisi ipsi uni. Digna itaque admira- tione est quæ sanctis apostolis gratia data fuit. Ex- cedit autem laudem quamlibet atque admirationem, dautis liberalitas ; suam quippe ipsis, ut dixi, glo- riam largitur. Homo potestatem adversus malos spiritus accipit, elatamque adeo superbiam, dia- c (Af. 132, Bf. 88, C f. b, D f. b) 'Akŋők; boli, inquam, prosteruit. Quanquam hic aliquando D dixerat: ‹ Universum orbem manu mea nidi instar capiam, et ut ova derelicta sumam, nec me quis- quam effugiet aut mihi resistet '•. › Verumtamen a veritate longe aberravit, et spe sua falsus est sa• perbus ille et audax, et qui omnium debilitate gau- debat. Opposuit enim illi sacræ prædicationis mi- nistros, virtutum Dominus. Atque hoc scilicet per unum de sanctis prophetis prædictum fuerat, de Satana videlicet et de sauctis doctoribus, quod • subito exsurgent qui illum mordeant, et evigila- bunt adversarii tui, Besque illis in prædam ”. * Rum. X, , 14. " Habac. 11, 7.
Δέχου τοῦ πράγματος ἀπόδειξιν σαφῆ τε καὶ ἐναργῆ, τοὺς ἁγίους ἀποστόλους. Ὅρα γεγονότας ἐκπρεπεστάτους, καὶ τῇ ὑπὲρ ἄνθρωπον δόξῃ κατεστεμμένους, νέμοντος αὐτοῖς μετὰ τῶν ἄλλων καὶ τοῦτο Χριστοῦ· «Δέδωκε γὰρ αὐτοῖς, φησὶ, δύναμιν καὶ ἐξουσίαν ἐπὶ πάντα τὰ δαιμόνια, καὶ νόσους θεραπεύειν.» Ἀλλ’ ὅρα πάλιν τὸν ἐνανθρωπήσαντα τοῦ Θεοῦ Λόγον, τὸ τῆς ἀνθρωπότητος ὑπερτρέχοντα μέτρον, καὶ τοῖς τῆς θεότητος ἀξιώμασι διαπρέποντα· ἐπέκεινα γὰρ τῶν τῆς ἀνθρωπότητος μέτρων, τὸ διδόναι κατὰ πνευμάτων ἀκαθάρτων οἷς ἂν βούληται τὴν ἐξουσίαν, καὶ μὴν καὶ τὸ δύνασθαι νοσημάτων ἐλευθεροῦν τοὺς ἐνειλημμένους, καὶ μόνου Θεοῦ· ἡ γὰρ τῆς ἀνωτάτω φύσεως ὑπεροχή τε καὶ δόξα οὐδενὶ τῶν ὄντων ἔνεστι φυσικῶς, πλὴν ὅτι αὐτῷ τε καὶ μόνῳ. Ἀξία τοίνυν θαύματος ἡ τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις ἐκνεμηθεῖσα χάρις· ἐπέκεινα δὲ παντὸς ἐπαίνου καὶ θαύματος, ἡ τοῦ νέμοντος ἀφθονία· τὴν ἑαυτοῦ γὰρ αὐτοῖς, ὡς ἔφην, χαρίζεται δόξαν. Ἄνθρωπος ἐξουσίαν κατὰ πνευμάτων δέχεται πονηρῶν, καὶ τὴν οὕτως ὑπέροπτον ὀφρὺν, τὴν τοῦ διαβόλου φημὶ, καταστρέφει. Καί τοι λέγοντός ποτε·
8. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Πολλοὶ γὰρ ἰατροὶ τοὺς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν ὑπέσχοντα θεραπεῦσαι. Ἐὰν ἴδῃς τοὺς φιλοσοφοῦντας ἐπαγγελ- λομένους ἀλήθειαν, ιατροί εἰσι θεραπεῦσαι πειρώ μενοι. 'Αλλ' αὐτὴ δαπανήσασα τὰ παρ' ἑαυτῆς πάντα, οὐκ ἴσχυσεν ὑπ᾽ οὐδενὸς τῶν ἰατρῶν θεραπευθῆναι ἥψατο δὲ τοῦ κρασπέδου τοῦ Ἰησοῦ διὰ πίστεως, καὶ ἰάθη. Ἐὰν ἴδωμεν τὴν πίστιν ἡμῶν τὴν εἰς Χριστὸν Ἰησοῦν, καὶ νοήσωμεν πηλίκος ἐστὶν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, καὶ τίνος ἡψάμεθα αὐτοῦ, ἀψόμεθα ὅτι πρὸς σύγκρισιν τῶν ἐν αὐτῷ κρασπέδων, κρασπέδου ἡψάμεθα· ἀλλ᾽ ὅμως τὸ κράσπεδον θεραπεύει ἡμᾶς, καὶ ποιεῖ ἀκούειν ἀπὸ τοῦ Ἰησοῦ· ι θύγατερ, ή πίστις σου σέσωκέ σε. › Καὶ ἐὰν θεραπευθῶμεν, καὶ ή θυγάτηρ ἀναστήσεται τοῦ ἀρχισυναγώγου. « Όταν γὰρ τὸ πλήρωμα τῶν ἐθνῶν εἰσέλθῃ, τότε πάς Ισραήλ Η σωθήσεται. » ΚΕΦΑΛ. Θ'. Εδωκεν αὐτοῖς δύναμιν καὶ ἐξουσίαν ἐπὶ πάντα τὰ δαιμόνια, καὶ νόσους θεραπεύειν. εἰπεῖν, ὅτι πόνων ἀγαθῶν ὁ καρπὸς εὐκλεής. Τους γάρ τοι τὴν πάναγνον καὶ ἀβέβηλον, κατά γε το ἀνθρώποις ἐγχωροῦν κατορθοῦν ἐθέλοντας ζωὴν, τοῖς παρ' ἑαυτοῦ χαρίσμασι καταφαιδρύνει Χριστὸς, καὶ πλουσίαν αὐτοῖς τῶν κατωρθωμένων ἁγιοπρεπώς χα- ρίζεται τὴν ἀντέκτισιν, καὶ δόξης αὐτοὺς τῆς ἰδίας καθίστησι κοινωνούς. Δέχου τοῦ πράγματος ἀπό δειξιν σαφῆ τε καὶ ἐναργή, τοὺς ἁγίους ἀποστόλους. Ορα γεγονότας ἐκπρεπεστάτους, καὶ τῇ ὑπὲρ ἄνθρω που δόξῃ κατεστεμμένους, νέμοντος αὐτοῖς μετὰ τῶν ἄλλων καὶ τοῦτο Χριστοῦ· « Δέδωκε γὰρ αὐτοῖς, φησί, δύναμιν καὶ ἐξουσίαν ἐπὶ πάντα τὰ δαιμόνια, καὶ νόσους θεραπεύειν. ο 'Αλλ' δρα πάλιν τὴν ἐναν θρωπήσαντα τοῦ Θεοῦ Λόγον, τὸ τῆς ἀνθρωπότητος όπερτρέχοντα μέτρον, καὶ τοῖς τῆς θεότητος ἀξιώματι διαπρέποντα· ἐπέκεινα γὰρ τῶν τῆς ἀνθρωπότητος μέτρων, τὸ διδόναι κατὰ πνευμάτων ἀκαθάρτων οἷς ἂν βούληται τὴν ἐξουσίαν, καὶ μὴν καὶ τὴ δύνασθαι νοσημάτων ἐλευθεροῦν τοὺς ἐνειλημμένους, καὶ μόνου Θεοῦ· ἡ γὰρ τῆς ἀνωτάτω φύσεως υπεροχή τε καὶ δόξα οὐδενὶ τῶν ὄντων ἔνεστι φυσικῶς, πλὴν ὅτι αὐτῷ τε καὶ μόνῳ. 'Αξία τοίνυν θαύματος ή τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις ἐκνεμηθείσα χάρις· ἐπέκεινα δὲ παντὸς ἐπαίνου καὶ θαύματος, ἡ τοῦ νέμοντος ἀφθο νία· τὴν ἑαυτοῦ γὰρ αὐτοῖς, ὡς ἔφην, χαρίζεται χι, 25. 1.2. δόξαν. Άνθρωπος ἐξουσίαν κατὰ πνευμάτων δέχεται πονηρῶν, καὶ τὴν οὕτως ὑπέροπτον ὀφρύν, τὴν τοῦ διαβόλου φημί, καταστρέφει. Καί τοι λέγοντός ποτε· • Τὴν οἰκουμένην όλην καταλήψομαι τῇ χειρὶ ὡς νοσσιάν, καὶ ὡς καταλελειμμένα ὡς ἀρῶ, καὶ οὐκ ἔστιν ὅς διαφεύξεται ἡ ἀντείπῃ μοι. · Ἑσφάλλετο δὲ τῆς ἀληθείας, καὶ διημάρτηκε τῆς ἐλπίδος, ὁ σούπ ρὸς καὶ θρασύς, καὶ τῆς ἁπάντων ἀσθενείας κατα- καυχώμενος. Αντέταξε γὰρ αὐτῷ τοὺς τῶν ἱερῶν κηρυγμάτων ἱερουργούς, ὁ τῶν δυνάμεων Κύριος. Καὶ τοῦτο ἦν ἄρα τὸ δι᾽ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν ethnicos a se senatum iri promiserant. Si quidem A plilosophos observaveris veritatem proftentes, Li medici sunt, qui sanare nituntur. Sed enim ipsa omni re sua consumpta, a nemine medicorum sa- mari potuit; donec Jesu Ambriam cum ſide tangens valetudinem recuperavit. Si consideremus nostram in Christum Jesum fidem, et reputemus qualis quantusque sit Filius Dei, et quidnam ejus tetige- rimas, videbimus quod præ tot quæ sunt in eo Umbriis, unam fimbriam contigimus : et tamen vel una hæc fimbria nos sanat, facitque ut a Jesu au- diamus: ‹ Filia, fides tua salvam te fecit. › Et postquam nos sanati fuerimus, filia quoque archi- synagogi resurget. Quando enim plenitudo gen- Lium intraverit, tunc universus Israel salvabi- CAP. IX. V. 1. Dedit illis virtutem et polestatem super om- nia dæmonia, et ut languores curarent. Vere dicitur, bonorum laborum fructus glorio- sus. Namque eos, qui sanctam et Immaculatani, quoad hominibus datum est, degere volunt vitam, donis suis Christus illustrat, uberemque illis bono - rum operum, prout Deo dignum est, retributio- nem largitur, gloriæque sus participes facit. Acci- pe rei hujus perpicuam evidentemque demonstra tionem, sanctos apostolos. Cerne illos illustrissl. mos factos, et plus quam humana gloria exorna- tos, hanc eis largiente præter alia dona Christo. • Dedit enim illis, inquit evangelista, virtutem ac 229potestatem super omnia dæmonia, et ut languores curarent. » Et rursus animadverte, humanatum Dei Verbum humanitatis mensuram excedere, et dei- tatis dignitate fulgere. Superat enim humanæ na- turæ fines ut aliquis, quibus vult, adversus impa- ros spiritus det potestatem. Morbis item liberandi implicitos, solius Dei potentia est. Nam supremæ naturæ excelsitas et majestas nemini exsistenti na- turaliter inest, nisi ipsi uni. Digna itaque admira- tione est quæ sanctis apostolis gratia data fuit. Ex- cedit autem laudem quamlibet atque admirationem, dautis liberalitas ; suam quippe ipsis, ut dixi, glo- riam largitur. Homo potestatem adversus malos spiritus accipit, elatamque adeo superbiam, dia- c (Af. 132, Bf. 88, C f. b, D f. b) 'Akŋők; boli, inquam, prosteruit. Quanquam hic aliquando D dixerat: ‹ Universum orbem manu mea nidi instar capiam, et ut ova derelicta sumam, nec me quis- quam effugiet aut mihi resistet '•. › Verumtamen a veritate longe aberravit, et spe sua falsus est sa• perbus ille et audax, et qui omnium debilitate gau- debat. Opposuit enim illi sacræ prædicationis mi- nistros, virtutum Dominus. Atque hoc scilicet per unum de sanctis prophetis prædictum fuerat, de Satana videlicet et de sauctis doctoribus, quod • subito exsurgent qui illum mordeant, et evigila- bunt adversarii tui, Besque illis in prædam ”. * Rum. X, , 14. " Habac. 11, 7.
PG 72:641«Τὴν οἰκουμένην ὅλην καταλήψομαι τῇ χειρὶ ὡς νοσσίαν, καὶ ὡς καταλελειμμένα ὠὰ ἀρῶ, καὶ οὐκ ἔστιν ὃς διαφεύξεται ἢ ἀντείπῃ μοι.» Ἐσφάλλετο δὲ τῆς ἀληθείας, καὶ διημάρτηκε τῆς ἐλπίδος, ὁ σοβαρὸς καὶ θρασὺς, καὶ τῆς ἁπάντων ἀσθενείας κατακαυχώμενος. Ἀντέταξε γὰρ αὐτῷ τοὺς τῶν ἱερῶν κηρυγμάτων ἱερουργοὺς, ὁ τῶν δυνάμεων Κύριος. Καὶ τοῦτο ἦν ἄρα τὸ δι’ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν προκεκηρύγμενον, περί τε τοῦ Σατανᾶ καὶ τῶν ἁγίων μυσταγωγῶν, ὡς «ἐξαίφνης ἀναστήσονται οἳ δάκνονται αὐτὸν, καὶ ἐκνήψουσιν οἱ ἐπίβουλοί σου, καὶ ἔσῃ εἰς διαρπαγὴν αὐτοῖς.» Μόνον γὰρ οὐχὶ κατεδηδόκασι τὸν Σατανᾶν, ἐπιβουλεύοντες αὐτοῦ τῇ δόξῃ, καὶ διαρπάζοντες αὐτοῦ τὰ σκεύη, καὶ προσκομίζοντες Χριστῷ διὰ πίστεως τῆς εἰς αὐτόν. Εἶτα πόθεν εἰς ἀνθρώπους ἡ λαμπρὰ καὶ διαβόητος οὕτω κατενήνεκται χάρις, πολυπραγμονῶμεν, εἰ δοκεῖ. Οὐκοῦν ἐστεφάνωσε τῇ τοιᾷδε τιμῇ τὴν ἀνθρώπου φύσιν ὁ μονογενὴς τοῦ Θεοῦ Λόγος, γενόμενος ἄνθρωπος, καὶ τῆς ἰδίας ὑπεροχῆς κατ’ οὐδένα τρόπον ἐκβεβηκὼς, ἐνήργηκε τὰ θεοπρεπῆ, συνέτριψε τὸν Σατανᾶν ῥήματι τῷ πανσθενεστάτῳ, ἐπετίμησε πνεύμασι πονηροῖς.
προκεκηρυγμένον, περί τε τοῦ Σατανᾶ καὶ τῶν ἁγίων μυσταγωγῶν, ὡς « ἐξαίφνης ἀναστήσονται εἰ δάχνονται αὐτὸν, καὶ ἐκνήψουσιν οἱ ἐπίβουλοί σου, καὶ ἔσῃ εἰς διαρπαγὴν αὐτοῖς. » Μόνον γὰρ οὐχὶ κατεδηδόκασι τὸν Σατανᾶν, ἐπιβουλεύοντες αὐτοῦ τῇ δόξῃ, καὶ διαρπάζοντες αὐτοῦ τὰ σκεύη, καὶ προσκομίζοντες Χριστῷ διὰ πίστεως τῆς εἰς αὐτόν. Εἶτα πόθεν εἰς ἀνθρώπους ἡ λαμπρὰ καὶ διαβόη τος οὕτω κατενήνεκται χάρις, πολυπραγμονῶμεν, εἰ δοκεῖ. Οὐκοῦν ἐστεφάνωσε τῇ τοιάδε τιμῇ τὴν ἀν- θρώπου φύσιν ὁ μονογενὴς τοῦ Θεοῦ Λόγος, γενόμε νος άνθρωπος, καὶ τῆς ἰδίας ὑπεροχής κατ' οὐδένα τρόπον ἐκβεβηκώς, ἐνήργηκε τὰ θεοπρεπή, συν έτριψε τὸν Σατανᾶν ῥήματι τῷ πανσθενεστάτῳ, ἐπ- ετίμησε πνεύμασι πονηροῖς. Αύτη γέγονεν ὁδὸς τοῦ δύνασθαι πονηροῖς ἐπιπλήττειν πνεύμασι, τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς. - (Α Γ. Τί δὲ ἄρα γε εἰκῇ τοιούτους ἀπέφηνε τοὺς ἀποστόλους, καὶ ἐπ' οὐδενὶ τῶν ἀναγο καίων εκπρεπεστάτους; Καί τοι πῶς τοῦτό ἐστιν ἀληθές; Εδει γάρ, ἔδει τῶν ἱερῶν κηρυγμάτων διακόνους ἐπιδεδειγμένους κατορθούν δύνασθαι τὰ παράδοξα, καὶ δι' αὐτῶν πιστεύεσθαι τῶν ἐκτελεσ μάτων ὅτι τέ εἰσι Θεοῦ διάκονοι, καὶ μεσῖται τῆς ὑπ' οὐρανὸν, καλοῦντες ἅπαντας εἰς διαλλαγὴν καὶ εἰς τὴν ἐν πίστει δικαίωσιν. Τοῖς μὲν γὰρ νουνεχε στέροις, ἀπόχρη καὶ λόγος ἔσθ' ὅτε πρὸς τὴν τῆς ἀληθείας ἐπίγνωσιν· τοῖς γε μὴν οὐχ ἑτοίμως ἔχουσιν εἰς παραδοχὴν ὧν ἂν τις λέγοι, δεῖ δὴ θαυ μάτων καὶ τερατουργίας. Καλοῦνται γὰρ οὕτω μόλις· πρὸς τὴν ἀλήθειαν. Εἶπε πρὸς αὐτούς· Μηδὲν αἱρετε εἰς τὴν ὁδόν. (Α Ι. 133, Οὕτω δὴ τοὺς ἁγίους ἀπο- στόλους κατακοσμήσας, ιέναι προστέταχεν ἐπὶ τὸ χρῆναι λαλεῖν τοῖς ἀπανταχόσε γῆς τὸ αὐτοῦ μυστή ριον. Ταύτῃ τοι καὶ εὐζωνοτάτους είναι κελεύει, καὶ μερίμνης ἁπάσης κοσμικῆς ἀπαλλάττεσθαι βούλε- ται, ὡς μηδὲ αὐτῆς τῆς ἀναγκαίας τροφῆς καὶ ἀπαραιτήτου ποιεῖσθαί τινα λόγον. Κόσμον γὰρ αὐτ τοῖς, καὶ οἷόν τινα στέφανον ἔσεσθαί φησι, τὸ κεκτή. σθαι μηδέν μήτε μὴν ἐπικομίζεσθαί τι παράπαν, μὴ ῥάβδον, μὴ πήραν, μὴ ἄρτον, μὴ ἀργύριον, μὴ χιτῶνας δύο· μονονουχὶ τὸ ἐν Ψαλμοῖς ἐκεῖνο λέγων • Επίρριψον ἐπὶ Κύριον τὴν μέριμναν σου, καὶ αὐτός σε διαθρέψει. » Καὶ γάρ ἐστιν ἀληθὲς ὅπερ αὐτὸς ἔφη Χριστός· . Οὐ δύνασθε Θεῷ δουλεύειν καὶ μαμωνα, ο Ἵνα τοίνυν μονοειδῆ καὶ μονότροπον ἔχωσι τὴν ζωὴν, εἰς μόνον ὁρῶντες τὸ χρῆναι μυ σαγωγεῖν, μηδένα προστέταχε ποιεῖσθαι λόγον ἢ ἀμφίων ἢ τροφῆς. ᾿Αλλὰ φαίη τις ἄν· Καὶ πόθεν αὐτοῖς προσγένοιτο τῶν ἀπαραιτήτως ζητουμένων ὁ πόρος ; Διαδείκνυσι καὶ τοῦτο εὐθὺς λέγων· Καὶ εἰς ἣν οἰκίαν εισέλθητε, κ. τ. λ. ὁ παρὰ τῶν μυσταγωγουμένων καρπός· ἐκεῖνοι παρ' ὑμῶν. τὰ πνευματικὰ λαμβάνοντες, τῶν σωματικῶν ποιήσονται πρόνοιαν. Εν οἰκίᾳ δὲ μιὰ μένειν τε αυτ τοὺς προστέταχε καὶ [μή] ἀπ' αὐτῆς ἐξέρχεσθαι· ὥστε μήτε τὸν δεχόμενον λυπεῖν, μήτε αὐτοὺς δόξαν λαβείν γαστριμαργίας καὶ εὐκολίας. Έδει γάρ μήτε - Β — νι, ; COMMENT. IN LUCAM. A Pene enim Satanam consumpserunt, gloriationf ejus adversantes, vasa diripientes, et ad Christuun per fidem in ipsum transferentes. b) D f. b) A f. 133, B f. b, D f. b) 'Apxéos:, pŋolv, Deinde undenam ad homines splendida hæc et famosa gratia delata fuerit, si placet, inquiramus. Coronavit itaque tali honore hominis unigenitum. Dei Verbum, postquam homo factum est; et quin de suprema sua dignitate quidquam amitteret, Deo congrua operabatur; Satanam potentissimo effato contrivit, malos spiritus increpuit. Sic via debellandis in terra malis spiritibus munita fuit, Cur vero, dicet aliquis, tales tantosque frustra ostendit Christus apostolos, et sine ulla no- cessitate illustrissimos ? Quid tu, inquam ego, ad- versus veritatem ais? Necesse prorsus erat ut de- lecti sucræ prædicationis ministri patrandi prodigia copiam haberent, et ipsis factis fidem facerent se Dei esse ministros et orbis terrarum mediatores, mortales cunctos ad reconciliationem vocantes al- que ad eam quæ fide fit justificationem. Et sapien- tioribus quidem vel solus interdum satis erat sermo ad veritatis cognitionem ; verum iis qui minime parati erant ad aliena doctrinæ receptionem, opus erąt miraculis portentisque. Vix enim ita ad verita- tem invitantur. C Paal. Liv, 43. " Matth. Luc. avi, 13. D V. 3. Ait ad illos: Nihil tuleritis in via. Sic honorabiliter instructos sanctos apostolos, pergere jussit ad ubique nuntiandum mysterium sunm. Propterea expeditissimos etiam ire præcipit, atque omni mundana cura vult carere, ita ut ne cibi quidem necessarii et inevitabilis rationem haberent. Namque ipsis fore ornamentum, et quam- dam veluti coronam, rerum omnium abdicationem ; neque omnino quidquam deferre, non baculum, non peram, non panem, non argentum, aut tunicas duas. Ac prope illud Psalmi dicit : c Jacta in Da- minum curam tuam, et ipse te enutriet ”. › Nam vere Christus dixit : « Non potestis Deo servire et mammonæ ”. › Ut ergo minime variam curisqua distractam vitam degerent, et ad doctrinæ officiumı unice incumberent, nullam gerere jussit vestitus aut victus curam. Sed dicet aliquis : undenau ip- sis necessaria res suppetebant ? Hoc etiamn demon- strat statim subjiciens : V. 4. Et in quamcunque domum intraveritis, etc. Sumciet, inquit, quem dabunt neophyti fructum : hi enim spiritalibus a vobis acceptis, vestræ rei corporalis curam gerent. In una autem doine ma- nere jussit, neque inde discedere, ne et hospite:u constristarent, et ipsi gulositatem et commoda se- clari viderentur. Οportebat enim neque cos qui semel suscepissent done privare, neqae ipsos
Αὕτη γέγονεν ὁδὸς τοῦ δύνασθαι πονηροῖς ἐπιπλήττειν πνεύμασι, τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς.(α φ. 132 β) Τί δὲ ἆρά γε εἰκῆ τοιούτους ἀπέφηνε τοὺς ἀποστόλους, καὶ ἐπ’ οὐδενὶ τῶν ἀναγκαίων ἐκπρεπεστάτους; Καί τοι πῶς τοῦτό ἐστιν ἀληθές; Ἔδει γὰρ, ἔδει τῶν ἱερῶν κηρυγμάτων διακόνους ἐπιδεδειγμένους κατορθοῦν δύνασθαι τὰ παράδοξα, καὶ δι’ αὐτῶν πιστεύεσθαι τῶν ἐκτελεςμάτων ὅτι τέ εἰσι Θεοῦ διάκονοι, καὶ μεσῖται τῆς ὑπ’ οὐρανὸν, καλοῦντες ἅπαντας εἰς διαλλαγὴν καὶ εἰς τὴν ἐν πίστει δικαίωσιν. Τοῖς μὲν γὰρ νουνεχεστέροις, ἀπόχρη καὶ λόγος ἔσθ’ ὅτε πρὸς τὴν τῆς ἀληθείας ἐπίγνωσιν· τοῖς γε μὴν οὐχ ἑτοίμως ἔχουσιν εἰς παραδοχὴν ὧν ἄν τις λέγοι, δεῖ δὴ θαυμάτων καὶ τερατουργίας. Καλοῦνται γὰρ οὕτω μόλις πρὸς τὴν ἀλήθειαν. «Εἶπε πρὸς αὐτούς· Μηδὲν αἴρετε εἰς τὴν ὁδόν.» (α φ. 133, δ φ. 34 β) Οὕτω δὴ τοὺς ἁγίους ἀποστόλους κατακοσμήσας, ἰέναι προστέταχεν ἐπὶ τὸ χρῆναι λαλεῖν τοῖς ἁπανταχόσε γῆς τὸ αὐτοῦ μυστήριον. Ταύτῃ τοι καὶ εὐζωνοτάτους εἶναι κελεύει, καὶ μερίμνης ἁπάσης κοσμικῆς ἀπαλλάττεσθαι βούλεται, ὡς μηδὲ αὐτῆς τῆς ἀναγκαίας τροφῆς καὶ ἀπαραιτήτου ποιεῖσθαί τινα λόγον.
προκεκηρυγμένον, περί τε τοῦ Σατανᾶ καὶ τῶν ἁγίων μυσταγωγῶν, ὡς « ἐξαίφνης ἀναστήσονται εἰ δάχνονται αὐτὸν, καὶ ἐκνήψουσιν οἱ ἐπίβουλοί σου, καὶ ἔσῃ εἰς διαρπαγὴν αὐτοῖς. » Μόνον γὰρ οὐχὶ κατεδηδόκασι τὸν Σατανᾶν, ἐπιβουλεύοντες αὐτοῦ τῇ δόξῃ, καὶ διαρπάζοντες αὐτοῦ τὰ σκεύη, καὶ προσκομίζοντες Χριστῷ διὰ πίστεως τῆς εἰς αὐτόν. Εἶτα πόθεν εἰς ἀνθρώπους ἡ λαμπρὰ καὶ διαβόη τος οὕτω κατενήνεκται χάρις, πολυπραγμονῶμεν, εἰ δοκεῖ. Οὐκοῦν ἐστεφάνωσε τῇ τοιάδε τιμῇ τὴν ἀν- θρώπου φύσιν ὁ μονογενὴς τοῦ Θεοῦ Λόγος, γενόμε νος άνθρωπος, καὶ τῆς ἰδίας ὑπεροχής κατ' οὐδένα τρόπον ἐκβεβηκώς, ἐνήργηκε τὰ θεοπρεπή, συν έτριψε τὸν Σατανᾶν ῥήματι τῷ πανσθενεστάτῳ, ἐπ- ετίμησε πνεύμασι πονηροῖς. Αύτη γέγονεν ὁδὸς τοῦ δύνασθαι πονηροῖς ἐπιπλήττειν πνεύμασι, τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς. - (Α Γ. Τί δὲ ἄρα γε εἰκῇ τοιούτους ἀπέφηνε τοὺς ἀποστόλους, καὶ ἐπ' οὐδενὶ τῶν ἀναγο καίων εκπρεπεστάτους; Καί τοι πῶς τοῦτό ἐστιν ἀληθές; Εδει γάρ, ἔδει τῶν ἱερῶν κηρυγμάτων διακόνους ἐπιδεδειγμένους κατορθούν δύνασθαι τὰ παράδοξα, καὶ δι' αὐτῶν πιστεύεσθαι τῶν ἐκτελεσ μάτων ὅτι τέ εἰσι Θεοῦ διάκονοι, καὶ μεσῖται τῆς ὑπ' οὐρανὸν, καλοῦντες ἅπαντας εἰς διαλλαγὴν καὶ εἰς τὴν ἐν πίστει δικαίωσιν. Τοῖς μὲν γὰρ νουνεχε στέροις, ἀπόχρη καὶ λόγος ἔσθ' ὅτε πρὸς τὴν τῆς ἀληθείας ἐπίγνωσιν· τοῖς γε μὴν οὐχ ἑτοίμως ἔχουσιν εἰς παραδοχὴν ὧν ἂν τις λέγοι, δεῖ δὴ θαυ μάτων καὶ τερατουργίας. Καλοῦνται γὰρ οὕτω μόλις· πρὸς τὴν ἀλήθειαν. Εἶπε πρὸς αὐτούς· Μηδὲν αἱρετε εἰς τὴν ὁδόν. (Α Ι. 133, Οὕτω δὴ τοὺς ἁγίους ἀπο- στόλους κατακοσμήσας, ιέναι προστέταχεν ἐπὶ τὸ χρῆναι λαλεῖν τοῖς ἀπανταχόσε γῆς τὸ αὐτοῦ μυστή ριον. Ταύτῃ τοι καὶ εὐζωνοτάτους είναι κελεύει, καὶ μερίμνης ἁπάσης κοσμικῆς ἀπαλλάττεσθαι βούλε- ται, ὡς μηδὲ αὐτῆς τῆς ἀναγκαίας τροφῆς καὶ ἀπαραιτήτου ποιεῖσθαί τινα λόγον. Κόσμον γὰρ αὐτ τοῖς, καὶ οἷόν τινα στέφανον ἔσεσθαί φησι, τὸ κεκτή. σθαι μηδέν μήτε μὴν ἐπικομίζεσθαί τι παράπαν, μὴ ῥάβδον, μὴ πήραν, μὴ ἄρτον, μὴ ἀργύριον, μὴ χιτῶνας δύο· μονονουχὶ τὸ ἐν Ψαλμοῖς ἐκεῖνο λέγων • Επίρριψον ἐπὶ Κύριον τὴν μέριμναν σου, καὶ αὐτός σε διαθρέψει. » Καὶ γάρ ἐστιν ἀληθὲς ὅπερ αὐτὸς ἔφη Χριστός· . Οὐ δύνασθε Θεῷ δουλεύειν καὶ μαμωνα, ο Ἵνα τοίνυν μονοειδῆ καὶ μονότροπον ἔχωσι τὴν ζωὴν, εἰς μόνον ὁρῶντες τὸ χρῆναι μυ σαγωγεῖν, μηδένα προστέταχε ποιεῖσθαι λόγον ἢ ἀμφίων ἢ τροφῆς. ᾿Αλλὰ φαίη τις ἄν· Καὶ πόθεν αὐτοῖς προσγένοιτο τῶν ἀπαραιτήτως ζητουμένων ὁ πόρος ; Διαδείκνυσι καὶ τοῦτο εὐθὺς λέγων· Καὶ εἰς ἣν οἰκίαν εισέλθητε, κ. τ. λ. ὁ παρὰ τῶν μυσταγωγουμένων καρπός· ἐκεῖνοι παρ' ὑμῶν. τὰ πνευματικὰ λαμβάνοντες, τῶν σωματικῶν ποιήσονται πρόνοιαν. Εν οἰκίᾳ δὲ μιὰ μένειν τε αυτ τοὺς προστέταχε καὶ [μή] ἀπ' αὐτῆς ἐξέρχεσθαι· ὥστε μήτε τὸν δεχόμενον λυπεῖν, μήτε αὐτοὺς δόξαν λαβείν γαστριμαργίας καὶ εὐκολίας. Έδει γάρ μήτε - Β — νι, ; COMMENT. IN LUCAM. A Pene enim Satanam consumpserunt, gloriationf ejus adversantes, vasa diripientes, et ad Christuun per fidem in ipsum transferentes. b) D f. b) A f. 133, B f. b, D f. b) 'Apxéos:, pŋolv, Deinde undenam ad homines splendida hæc et famosa gratia delata fuerit, si placet, inquiramus. Coronavit itaque tali honore hominis unigenitum. Dei Verbum, postquam homo factum est; et quin de suprema sua dignitate quidquam amitteret, Deo congrua operabatur; Satanam potentissimo effato contrivit, malos spiritus increpuit. Sic via debellandis in terra malis spiritibus munita fuit, Cur vero, dicet aliquis, tales tantosque frustra ostendit Christus apostolos, et sine ulla no- cessitate illustrissimos ? Quid tu, inquam ego, ad- versus veritatem ais? Necesse prorsus erat ut de- lecti sucræ prædicationis ministri patrandi prodigia copiam haberent, et ipsis factis fidem facerent se Dei esse ministros et orbis terrarum mediatores, mortales cunctos ad reconciliationem vocantes al- que ad eam quæ fide fit justificationem. Et sapien- tioribus quidem vel solus interdum satis erat sermo ad veritatis cognitionem ; verum iis qui minime parati erant ad aliena doctrinæ receptionem, opus erąt miraculis portentisque. Vix enim ita ad verita- tem invitantur. C Paal. Liv, 43. " Matth. Luc. avi, 13. D V. 3. Ait ad illos: Nihil tuleritis in via. Sic honorabiliter instructos sanctos apostolos, pergere jussit ad ubique nuntiandum mysterium sunm. Propterea expeditissimos etiam ire præcipit, atque omni mundana cura vult carere, ita ut ne cibi quidem necessarii et inevitabilis rationem haberent. Namque ipsis fore ornamentum, et quam- dam veluti coronam, rerum omnium abdicationem ; neque omnino quidquam deferre, non baculum, non peram, non panem, non argentum, aut tunicas duas. Ac prope illud Psalmi dicit : c Jacta in Da- minum curam tuam, et ipse te enutriet ”. › Nam vere Christus dixit : « Non potestis Deo servire et mammonæ ”. › Ut ergo minime variam curisqua distractam vitam degerent, et ad doctrinæ officiumı unice incumberent, nullam gerere jussit vestitus aut victus curam. Sed dicet aliquis : undenau ip- sis necessaria res suppetebant ? Hoc etiamn demon- strat statim subjiciens : V. 4. Et in quamcunque domum intraveritis, etc. Sumciet, inquit, quem dabunt neophyti fructum : hi enim spiritalibus a vobis acceptis, vestræ rei corporalis curam gerent. In una autem doine ma- nere jussit, neque inde discedere, ne et hospite:u constristarent, et ipsi gulositatem et commoda se- clari viderentur. Οportebat enim neque cos qui semel suscepissent done privare, neqae ipsos
PG 72:643Κόσμον γὰρ αὐτοῖς, καὶ οἷόν τινα στέφανον ἔσεσθαί φησι, τὸ κεκτῆσθαι μηδέν· μήτε μὴν ἐπικομίζεσθαί τι παράπαν, μὴ ῥάβδον, μὴ πήραν, μὴ ἄρτον, μὴ ἀργύριον, μὴ χιτῶνας δύο· μονονουχὶ τὸ ἐν Ψαλμοῖς ἐκεῖνο λέγων· «Ἐπίῤῥιψον ἐπὶ Κύριον τὴν μέριμνάν σου, καὶ αὐτός σε διαθρέψει.» Καὶ γάρ ἐστιν ἀληθὲς ὅπερ αὐτὸς ἔφη Χριστός· «Οὐ δύνασθε Θεῷ δουλεύειν καὶ μαμωνᾷ.» Ἵνα τοίνυν μονοειδῆ καὶ μονότροπον ἔχωσι τὴν ζωὴν, εἰς μόνον ὁρῶντες τὸ χρῆναι μυσταγωγεῖν, μηδένα προστέταχε ποιεῖσθαι λόγον ἢ ἀμφίων ἢ τροφῆς. Ἀλλὰ φαίη τις ἄν· Καὶ πόθεν αὐτοῖς προσγένοιτο τῶν ἀπαραιτήτως ζητουμένων ὁ πόρος; Διαδείκνυσι καὶ τοῦτο εὐθὺς λέγων· «Καὶ εἰς ἣν οἰκίαν εἰσέλθητε, κ.τ.λ.» (α φ. 133, β φ. 88 β, δ φ. 34 β) Ἀρκέσει, φησὶν, ὁ παρὰ τῶν μυσταγωγουμένων καρπός· ἐκεῖνοι παρ’ ὑμῶν τὰ πνευματικὰ λαμβάνοντες, τῶν σωματικῶν ποιήσονται πρόνοιαν. Ἐν οἰκίᾳ δὲ μιᾷ μένειν τε αὐτοὺς προστέταχε καὶ [μὴ] ἀπ’ αὐτῆς ἐξέρχεσθαι· ὥστε μήτε τὸν δεχόμενον λυπεῖν, μήτε αὐτοὺς δόξαν λαβεῖν γαστριμαργίας καὶ εὐκολίας.
Α τοὺς ἅπαξ λαβόντας ἀποστερεῖσθαι τῆς δωρεάς, Εἰ Β μήτε μὴν αὐτοὺς τοὺς ἁγίους ἀποστόλους ἐγκοπήν τινα δοῦναι ταῖς εἰς τὸ θεῖον κήρυγμα σπουδαῖς τε καὶ προθυμίαις, ἑλκομένους παρὰ πολλῶν, οὐχ ἵνα τι τῶν ἀναγκαίων ἔσθ' ὅτε μανθάνωσιν, ἀλλ' έχε τράπεζαν αὐτοῖς παραθεῖεν ἁβράν, καὶ πέρα τῆς χρείας. Οτι δὲ οὐκ ἄμισθον τὸ τιμήν ἁγίους, ἐκ τῶν τοῦ Σωτῆρος εἰσόμεθα λόγων. Εφη γὰρ πρὸς τοὺς μαθητάς· . Ο δεχόμενος ὑμᾶς, ἐμὲ δέχεται καὶ τὸν ἀποστείλαντά με. » Οἰκονομικῶς, καὶ εἰς ἴδιον πρόσωπον τὰς εἰς τοὺς ἁγίους ἀναφέρει τιμὰς, ἵνα πανταχόθεν αὐτοῖς ὑπάρχῃ τὸ ἀσφαλές. Καὶ εἶπερ ἐστὶν ἐν παντὶ καλῷ καὶ ἐν ἐλπίσι λαμπραῖς ὁ δε χόμενος αὐτοὺς, πῶς οὐ πάντη τε καὶ πάντως, καὶ ἔμπαλιν, ἀληθές; Αθλιότητος γὰρ τῆς ἐσχάτης ἐπίσ μεστος ἂν γένοιτό τις, τὸ χρῆναι τι μὲν τοὺς ἁγίους, οὐδενὸς ἀξιώτας λόγου. Διὰ τοῦτό φησιν· . Καὶ ὅσοι ἐὰν μὴ δέξωνται ὑμᾶς, ἐξερχόμενοι ἀπὸ τῆς πόλεως ἐκείνης, καὶ τὸν κονιορτὸν τῶν ποδῶν ἐκτινάξατε ἐπ' αὐτούς. » Δεῖ γὰρ παρὰ τῶν μὴ δεξαμένων αὐτούς, μήτε μὴν ἀνασχομένων τῶν ἱερῶν κηρυγμάτων, μηδὲν τὸ παράπαν ἐθελῆσαι λαβεῖν. Απίθανον γὰρ κομιδὴ τοὺς ἀτιμάζοντας τὸ σωτήριον κήρυγμα καὶ τὸν οἰκοδεσπότην, περὶ τοὺς οἰκέτας ὁρᾶσθαι χρησ στοὺς, ἢ τὰς παρ' αὐτῶν εὐλογίας ζητείν. Οἱ δὲ ὄχλοι γνόντες, ἠκολούθησαν αὐτῷ. (Α Γ. ) Οἱ μὲν δαιμονίων ζητοῦντες ἀπο αλλαγήν, οἱ δὲ καὶ ἀῤῥωστημάτων ἀπόθεσιν ἦσαν, οἱ καὶ τῆς παρ' αὐτοῦ μυσταγωγίας γλιχόμενος, προσεδρεύοντές τε καὶ μάλα εὐτόνως. Ἡ δὲ ἡμέρα ἤρξατο κλίνειν, κ. τ. λ. (Α (. Ι. 126) Κλινούσης τῆς ἡμέρας, καὶ ὅσον οὐδέπω προσδοκωμένης ἔσεσθαι τῆς ἑσπέ ρας, προενόουν τῶν ὄχλων οἱ μαθηταὶ, καὶ δὴ καὶ προσῄεσαν, τὰς ὑπὲρ αὐτῶν παρακλήσεις προσάγον τες. Καὶ τί, τὸ Ἀπόλυσον ἐστὶν, ἐξετάσωμεν ἀκριβῶς οἱ μὲν ὡς ἔφην τῶν ἑπομένων αὐτῷ, πονηρών σκευ μάτων συνεχόντων αὐτοὺς, ἀπαλλάττεσθαι παρεκά λουν· οἱ δὲ καὶ ἑτέρων ἀῤῥωστημάτων ἐζήτουν Επ- Θεσιν. Ὡς οὖν εἰδότες μαθηταὶ ὅτι κατανεύσας μόνον, ἀποπεραίνει τοῖς κάμνουσι τὸ ποθούμενον, τὸ ᾿Απόλυσον αὐτοὺς, φασί· καὶ οὐκ αὐτοὶ μᾶλλον ἀκη- διῶντες ὡς παρακμάσαντος τοῦ καιροῦ, ἀλλὰ τῆς εἰς τοὺς ὄχλους ἀγάπης ἐχόμενοι, καὶ οἷον μελετώντες ἤδη τὴν ποιμενικὴν ἐπιστήμην, καὶ τοῦ κήδεσθαι λαῶν ἀρχόμενοι. Πλήν ἦρα τὴν ἀπαράβλητον ήμεν ρότητα τοῦ παρακαλουμένου. Οὐ γὰρ μόνον ἐκεῖνα δίδωσιν, ἅπερ ἂν αἰτῶσιν ὑπάρξαι παρ' αὐτοῦ τοῖς ἀκολουθοῦσιν αὐτῷ, ἀλλὰ γὰρ προστίθησιν αὐτοῖς τὰ ἐκ τῆς φιλοτίμου δεξιᾶς, τοὺς ἀγαπῶντας αὐτὸν διὰ τρόπου παντὸς ἀνακτώμενος καὶ τρέφων εἰς εὐαν δρίαν δηλονότι πνευματικήν· ἐκέλευε γὰρ καὶ δια νέμειν αὐτοῖς τροφάς. Αλλ' ἦν ἄπορον τὸ χρήμα τοῖς μαθηταῖς· ἐπεκομίζοντο γὰρ οὐδὲν, πλὴν ἄρτων πέντε καὶ ἰχθύων δύο· καὶ ἀπήγγελλον τοῦτο προσε ιόντες αὐτῷ. — (Β Ἵνα δὲ καὶ ἔτι μεῖνον εἰς - S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. sanctos apostolos impedimentum ullum studio ac sedulitati divinæ prædicationis interponere; døm a multis ad se vocarentur, non ut aliquid utile discerent, sed ut delicatas ipsis et præter necessi- tatem dapes apponerent. Quod autem mercede non careat honor sanctis exhibitus, de Servatoris co- gnoscemus sermonibus. Aiebat enim discipulis : ● Qui vos recipit, me recipit, et eum qui me mi- sit **. › Solerte enim consilio sibi proprios facit, atque in snam recipit personam qui sametis defe- runtur honores, ut iis undique munimenta conci- liet. Quod si optima con litione est, et in splendida spe versatur qui sanctos recipit : quidni contra- rium quoque meritum eodem gradu habeatur ? Ex- trema enim laborabit miseria si quis honoris san- clis viris exhibendi negligens fuerit. Ideo ait : « quicunque non receperint vos, exeuntes de civitate illa, pedum quoque pulverem super illos excutite, » Quippe oportet ab illis qui ministros von recepe- rint, neque sacram prædicationem adiniserint, nihil omnino accipere. Est enim plane inere- dibile, eos qui Servatoris doctrinam, patremque familias contempserint, erga famulos videri bene- volos, eorumque benedictionem expetere. V. 11. Quod cum cognovissent turbæ, seculæ sunt illum. Partim quidem liberari se dæmonibus partim morbis exquirentes, partim etiam doctrinae ejus studentes, constanter admodum illi adbærebant. C V. 12. Dies autem ceperat declinare, etc. Die declinante, vel potius vespertino jam tem- pore, cura discipulos subiit turbarum, ideoque accedentes pro iis rogabant. Jam quid hic signifivet dictio, Dimitte, accurate vestigemus. Alii, ut dixi, eorum qui Jesum assectabantur, liberari malorum spirituum obsessione volebant, alii aliis inüruni- talibus levari expetebant. Discipuli ergo ceu probe gnari posse Jesum vel uno nutu laborantium voliş Satisfacere, dimiille eos, aiunt : neque id fastidio quodam faciunt tempore jam elapso, sed benevolo erga turbas studio, quasi jam pastorali officio vacantes, et populorum curam gerere inci- pientes. Age vero specta incomparabilem exorati D Jesu bonitatem. Non enim ea solum concedit, quæ discipuli sequacibus turbis ab eo fieri volebant, verum etiam liberali manu beneficium adjicit, ama- tores suos omnimode sibi demerens, alque ad spi- ritalem alacritatem educans Jussit enim victum quoque illis distribui. Veruntamen inextricabile hoc erat negotium discipulis; nihil enim secum at- tulerant præter quinque paues duosque pisciculos, quam rem Jesu accedentes annuntiarunt. Jam vero ut miraculi sublimitas magis constaret, et ipse suapte natura Deus omnimode appareret, quod tenue fait multiplicat. Tum cœlum suspicit, ceu inde be- ** Matth. x, 40. b, C. f. 90)
Ἔδει γὰρ μήτε τοὺς ἅπαξ λαβόντας ἀποστερεῖσθαι τῆς δωρεᾶς, μήτε μὴν αὐτοὺς τοὺς ἁγίους ἀποστόλους ἐγκοπήν τινα δοῦναι ταῖς εἰς τὸ θεῖον κήρυγμα σπουδαῖς τε καὶ προθυμίαις, ἑλκομένους παρὰ πολλῶν, οὐχ ἵνα τι τῶν ἀναγκαίων ἔσθ’ ὅτε μανθάνωσιν, ἀλλ’ ἵνα τράπεζαν αὐτοῖς παραθεῖεν ἁβρὰν, καὶ πέρα τῆς χρείας. Ὅτι δὲ οὐκ ἄμισθον τὸ τιμᾷν ἁγίους, ἐκ τῶν τοῦ Σωτῆρος εἰσόμεθα λόγων. Ἔφη γὰρ πρὸς τοὺς μαθητάς· «Ὁ δεχόμενος ὑμᾶς, ἐμὲ δέχεται καὶ τὸν ἀποστείλαντά με.» Οἰκονομικῶς, καὶ εἰς ἴδιον πρόσωπον τὰς εἰς τοὺς ἁγίους ἀναφέρει τιμὰς, ἵνα πανταχόθεν αὐτοῖς ὑπάρχῃ τὸ ἀσφαλές. Καὶ εἴπερ ἐστὶν ἐν παντὶ καλῷ καὶ ἐν ἐλπίσι λαμπραῖς ὁ δεχόμενος αὐτοὺς, πῶς οὐ πάντη τε καὶ πάντως, καὶ ἔμπαλιν, ἀληθές; Ἀθλιότητος γὰρ τῆς ἐσχάτης ἐπίμεστος ἂν γένοιτό τις, τὸ χρῆναι τιμᾷν τοὺς ἁγίους, οὐδενὸς ἀξιώσας λόγου. Διὰ τοῦτό φησιν· «Καὶ ὅσοι ἐὰν μὴ δέξωνται ὑμᾶς, ἐξερχόμενοι ἀπὸ τῆς πόλεως ἐκείνης, καὶ τὸν κονιορτὸν τῶν ποδῶν ἐκτινάξατε ἐπ’ αὐτούς.» Δεῖ γὰρ παρὰ τῶν μὴ δεξαμένων αὐτοὺς, μήτε μὴν ἀνασχομένων τῶν ἱερῶν κηρυγμάτων, μηδὲν τὸ παράπαν ἐθελῆσαι λαβεῖν.
Α τοὺς ἅπαξ λαβόντας ἀποστερεῖσθαι τῆς δωρεάς, Εἰ Β μήτε μὴν αὐτοὺς τοὺς ἁγίους ἀποστόλους ἐγκοπήν τινα δοῦναι ταῖς εἰς τὸ θεῖον κήρυγμα σπουδαῖς τε καὶ προθυμίαις, ἑλκομένους παρὰ πολλῶν, οὐχ ἵνα τι τῶν ἀναγκαίων ἔσθ' ὅτε μανθάνωσιν, ἀλλ' έχε τράπεζαν αὐτοῖς παραθεῖεν ἁβράν, καὶ πέρα τῆς χρείας. Οτι δὲ οὐκ ἄμισθον τὸ τιμήν ἁγίους, ἐκ τῶν τοῦ Σωτῆρος εἰσόμεθα λόγων. Εφη γὰρ πρὸς τοὺς μαθητάς· . Ο δεχόμενος ὑμᾶς, ἐμὲ δέχεται καὶ τὸν ἀποστείλαντά με. » Οἰκονομικῶς, καὶ εἰς ἴδιον πρόσωπον τὰς εἰς τοὺς ἁγίους ἀναφέρει τιμὰς, ἵνα πανταχόθεν αὐτοῖς ὑπάρχῃ τὸ ἀσφαλές. Καὶ εἶπερ ἐστὶν ἐν παντὶ καλῷ καὶ ἐν ἐλπίσι λαμπραῖς ὁ δε χόμενος αὐτοὺς, πῶς οὐ πάντη τε καὶ πάντως, καὶ ἔμπαλιν, ἀληθές; Αθλιότητος γὰρ τῆς ἐσχάτης ἐπίσ μεστος ἂν γένοιτό τις, τὸ χρῆναι τι μὲν τοὺς ἁγίους, οὐδενὸς ἀξιώτας λόγου. Διὰ τοῦτό φησιν· . Καὶ ὅσοι ἐὰν μὴ δέξωνται ὑμᾶς, ἐξερχόμενοι ἀπὸ τῆς πόλεως ἐκείνης, καὶ τὸν κονιορτὸν τῶν ποδῶν ἐκτινάξατε ἐπ' αὐτούς. » Δεῖ γὰρ παρὰ τῶν μὴ δεξαμένων αὐτούς, μήτε μὴν ἀνασχομένων τῶν ἱερῶν κηρυγμάτων, μηδὲν τὸ παράπαν ἐθελῆσαι λαβεῖν. Απίθανον γὰρ κομιδὴ τοὺς ἀτιμάζοντας τὸ σωτήριον κήρυγμα καὶ τὸν οἰκοδεσπότην, περὶ τοὺς οἰκέτας ὁρᾶσθαι χρησ στοὺς, ἢ τὰς παρ' αὐτῶν εὐλογίας ζητείν. Οἱ δὲ ὄχλοι γνόντες, ἠκολούθησαν αὐτῷ. (Α Γ. ) Οἱ μὲν δαιμονίων ζητοῦντες ἀπο αλλαγήν, οἱ δὲ καὶ ἀῤῥωστημάτων ἀπόθεσιν ἦσαν, οἱ καὶ τῆς παρ' αὐτοῦ μυσταγωγίας γλιχόμενος, προσεδρεύοντές τε καὶ μάλα εὐτόνως. Ἡ δὲ ἡμέρα ἤρξατο κλίνειν, κ. τ. λ. (Α (. Ι. 126) Κλινούσης τῆς ἡμέρας, καὶ ὅσον οὐδέπω προσδοκωμένης ἔσεσθαι τῆς ἑσπέ ρας, προενόουν τῶν ὄχλων οἱ μαθηταὶ, καὶ δὴ καὶ προσῄεσαν, τὰς ὑπὲρ αὐτῶν παρακλήσεις προσάγον τες. Καὶ τί, τὸ Ἀπόλυσον ἐστὶν, ἐξετάσωμεν ἀκριβῶς οἱ μὲν ὡς ἔφην τῶν ἑπομένων αὐτῷ, πονηρών σκευ μάτων συνεχόντων αὐτοὺς, ἀπαλλάττεσθαι παρεκά λουν· οἱ δὲ καὶ ἑτέρων ἀῤῥωστημάτων ἐζήτουν Επ- Θεσιν. Ὡς οὖν εἰδότες μαθηταὶ ὅτι κατανεύσας μόνον, ἀποπεραίνει τοῖς κάμνουσι τὸ ποθούμενον, τὸ ᾿Απόλυσον αὐτοὺς, φασί· καὶ οὐκ αὐτοὶ μᾶλλον ἀκη- διῶντες ὡς παρακμάσαντος τοῦ καιροῦ, ἀλλὰ τῆς εἰς τοὺς ὄχλους ἀγάπης ἐχόμενοι, καὶ οἷον μελετώντες ἤδη τὴν ποιμενικὴν ἐπιστήμην, καὶ τοῦ κήδεσθαι λαῶν ἀρχόμενοι. Πλήν ἦρα τὴν ἀπαράβλητον ήμεν ρότητα τοῦ παρακαλουμένου. Οὐ γὰρ μόνον ἐκεῖνα δίδωσιν, ἅπερ ἂν αἰτῶσιν ὑπάρξαι παρ' αὐτοῦ τοῖς ἀκολουθοῦσιν αὐτῷ, ἀλλὰ γὰρ προστίθησιν αὐτοῖς τὰ ἐκ τῆς φιλοτίμου δεξιᾶς, τοὺς ἀγαπῶντας αὐτὸν διὰ τρόπου παντὸς ἀνακτώμενος καὶ τρέφων εἰς εὐαν δρίαν δηλονότι πνευματικήν· ἐκέλευε γὰρ καὶ δια νέμειν αὐτοῖς τροφάς. Αλλ' ἦν ἄπορον τὸ χρήμα τοῖς μαθηταῖς· ἐπεκομίζοντο γὰρ οὐδὲν, πλὴν ἄρτων πέντε καὶ ἰχθύων δύο· καὶ ἀπήγγελλον τοῦτο προσε ιόντες αὐτῷ. — (Β Ἵνα δὲ καὶ ἔτι μεῖνον εἰς - S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. sanctos apostolos impedimentum ullum studio ac sedulitati divinæ prædicationis interponere; døm a multis ad se vocarentur, non ut aliquid utile discerent, sed ut delicatas ipsis et præter necessi- tatem dapes apponerent. Quod autem mercede non careat honor sanctis exhibitus, de Servatoris co- gnoscemus sermonibus. Aiebat enim discipulis : ● Qui vos recipit, me recipit, et eum qui me mi- sit **. › Solerte enim consilio sibi proprios facit, atque in snam recipit personam qui sametis defe- runtur honores, ut iis undique munimenta conci- liet. Quod si optima con litione est, et in splendida spe versatur qui sanctos recipit : quidni contra- rium quoque meritum eodem gradu habeatur ? Ex- trema enim laborabit miseria si quis honoris san- clis viris exhibendi negligens fuerit. Ideo ait : « quicunque non receperint vos, exeuntes de civitate illa, pedum quoque pulverem super illos excutite, » Quippe oportet ab illis qui ministros von recepe- rint, neque sacram prædicationem adiniserint, nihil omnino accipere. Est enim plane inere- dibile, eos qui Servatoris doctrinam, patremque familias contempserint, erga famulos videri bene- volos, eorumque benedictionem expetere. V. 11. Quod cum cognovissent turbæ, seculæ sunt illum. Partim quidem liberari se dæmonibus partim morbis exquirentes, partim etiam doctrinae ejus studentes, constanter admodum illi adbærebant. C V. 12. Dies autem ceperat declinare, etc. Die declinante, vel potius vespertino jam tem- pore, cura discipulos subiit turbarum, ideoque accedentes pro iis rogabant. Jam quid hic signifivet dictio, Dimitte, accurate vestigemus. Alii, ut dixi, eorum qui Jesum assectabantur, liberari malorum spirituum obsessione volebant, alii aliis inüruni- talibus levari expetebant. Discipuli ergo ceu probe gnari posse Jesum vel uno nutu laborantium voliş Satisfacere, dimiille eos, aiunt : neque id fastidio quodam faciunt tempore jam elapso, sed benevolo erga turbas studio, quasi jam pastorali officio vacantes, et populorum curam gerere inci- pientes. Age vero specta incomparabilem exorati D Jesu bonitatem. Non enim ea solum concedit, quæ discipuli sequacibus turbis ab eo fieri volebant, verum etiam liberali manu beneficium adjicit, ama- tores suos omnimode sibi demerens, alque ad spi- ritalem alacritatem educans Jussit enim victum quoque illis distribui. Veruntamen inextricabile hoc erat negotium discipulis; nihil enim secum at- tulerant præter quinque paues duosque pisciculos, quam rem Jesu accedentes annuntiarunt. Jam vero ut miraculi sublimitas magis constaret, et ipse suapte natura Deus omnimode appareret, quod tenue fait multiplicat. Tum cœlum suspicit, ceu inde be- ** Matth. x, 40. b, C. f. 90)
PG 72:645Ἀπίθανον γὰρ κομιδῆ τοὺς ἀτιμάζοντας τὸ σωτήριον κήρυγμα καὶ τὸν οἰκοδεσπότην, περὶ τοὺς οἰκέτας ὁρᾶσθαι χρηστοὺς, ἢ τὰς παρ’ αὐτῶν εὐλογίας ζητεῖν «Οἱ δὲ ὄχλοι γνόντες, ἠκολούθησαν αὐτῷ.» (α φ. 134 β) Οἱ μὲν δαιμονίων ζητοῦντες ἀπαλλαγὴν, οἱ δὲ καὶ ἀῤῥωστημάτων ἀπόθεσιν ἦσαν, οἱ καὶ τῆς παρ’ αὐτοῦ μυσταγωγίας γλιχόμενοι, προσεδρεύοντές τε καὶ μάλα εὐτόνως. «Ἡ δὲ ἡμέρα ἤρξατο κλίνειν, κ.τ.λ.» (α φ. 134 β, ξ. φ. 126) Κλινούσης τῆς ἡμέρας, καὶ ὅσον οὐδέπω προσδοκωμένης ἔσεσθαι τῆς ἑσπέρας, προενόουν τῶν ὄχλων οἱ μαθηταὶ, καὶ δὴ καὶ προσῄεσαν, τὰς ὑπὲρ αὐτῶν παρακλήσεις προσάγοντες. Καὶ τί, τὸ Ἀπόλυσον ἐστιν, ἐξετάσωμεν ἀκριβῶς· οἱ μὲν ὡς ἔφην τῶν ἑπομένων αὐτῷ, πονηρῶν πνευμάτων συνεχόντων αὐτοὺς, ἀπαλλάττεσθαι παρεκάλουν· οἱ δὲ καὶ ἑτέρων ἀῤῥωστημάτων ἐζήτουν ἔκθεσιν. Ὡς οὖν εἰδότες μαθηταὶ ὅτι κατανεύσας μόνον, ἀποπεραίνει τοῖς κάμνουσι τὸ ποθούμενον, τὸ Ἀπόλυσον αὐτοὺς , φασί· καὶ οὐκ αὐτοὶ μᾶλλον ἀκηδιῶντες ὡς παρακμάσαντος τοῦ καιροῦ, ἀλλὰ τῆς εἰς τοὺς ὄχλους ἀγάπης ἐχόμενοι, καὶ οἷον μελετῶντες ἤδη τὴν ποιμενικὴν ἐπιστήμην, καὶ τοῦ κήδεσθαι λαῶν ἀρχόμενοι.
ύψος τὸ θαῦμα τρέχῃ, καὶ Θεὸς ὢν φύσει, διὰ τρό- του παντὸς ἐπιγινώσκηται, πολυπλασιάζει τὸ βρα χύ· βλέπει τε εἰς οὐρανὸν, οἷον τὴν ἄνωθεν εὐλογίαν αἰτῶν. "Εδρα δὲ καὶ τοῦτο δι' ἡμᾶς, οἰκονομικῶς· ἔστι μὲν γὰρ αὐτὸς ὁ πάντα πληρῶν, ἡ ἄνωθεν καὶ παρὰ Πατρὸς εὐδοκία. Ἵνα δὲ μάθωμεν ὅτι τραπέ ζῆς ἀρχόμενοι, καὶ μέλλοντες ἄρτον διακλᾷν, Θεῷ προσάγειν ἠφείλομεν, ὑπτίαις ὥσπερ ἐνθέντες χερσί, καὶ τὴν ἄνωθεν εὐλογίαν ἐπ' αὐτὸν καταφέρειν, ἀρχὴ καὶ τύπος καὶ ὁδὸς τοῦ πράγματος γέγονεν ἡμῖν οἰκονομικῶς.-(Β Εἶτα ὅποι ποτὲ προ έβη τὸ θαῦμα ; Κατεκορέσθη πληθὺς ἀνδρῶν οὐκ ὀλίγων, εἰς πέντε γὰρ ἐξετείνετο χιλιάδας, χωρὶς γυναικῶν καὶ παιδίων. Τοῦτο γὰρ ἕτερός τις τῶν ἁγίων εὐαγγελιστῶν τοῖς ἑαυτοῦ προσεπήνεγκε λό γος. Καὶ οὐ μέχρι τούτου τὸ παράδοξον· ἀλλὰ γὰρ καὶ κόφινοι συνελέγησαν κλασμάτων δώδεκα. Καὶ τί τὸ ἐντεῦθεν; Πληροφορία σαφής, ότι τῆς φιλοξενίας τὰ χρῆμα, πλουσίαν ἔχει παρὰ Θεοῦ τὴν ἀντέκτισιν. Έξεστι δὲ καὶ ἰδεῖν τοῖς ἀρχαιοτέροις θαύμασι τὰ νέα συμβαίνοντα, καὶ μιᾶς ὄντα καὶ τῆς αὐτῆς δυσ νάμεως ἐνεργήματα. Εβρεξεν ἐν ἐρήμῳ τὸ μάννα τοῖς ἐξ Ισραήλ• • Αρτον οὐρανοῦ ἔδωκεν αὐτοῖς · ἄστον ἀγγέλων ἔφαγεν ἄνθρωπος, ο κατὰ τὸ ἐν Ψαλμοῖς ὑμνούμενον. Αλλ' ἰδοὺ πάλιν ἐν ἐρήμῳ τοῖς ἐν ἐνδεία τροφῆς κιχορήγηκεν ἀφθόνως, οἷον ἐξ οὐ ρανοῦ καθιεὶς αὐτήν. Τὸ γὰρ πολυπλασιάσαι τὸ αποθρέψαι πληθῶν, οὐκ ἀπεοικὸς ἂν εἴη τῷ πρώτα σημείω Επηρώτησεν αὐτοὺς λέγων· Τίνα με λόγου σιν οἱ ὄχλοι εἶναι; (Α (. 1) Πρῶτον ἐκεῖνο καὶ πρό γε τῶν ἄλλων ἄξιον ἰδεῖν, τί τὸ κεκληκὸς τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν ἐπὶ τοῦτο δραμεῖν, καὶ προτείναι τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις τὴν πεῦσιν, ήγουν τὴν ἐρώτησιν. Οὐδὲν γὰρ ἔξω τοῦ καιροῦ καὶ τοῦ καθήκοντος λόγου, καὶ καλεῖ καὶ ἐργάζεται. Τί οὖν ἄρα φαμέν; Ἔθρεψεν ἐν ἐρήμῳ τοὺς ὄχλους οὐκ εὐαριθμήτους όντας άρτοις πέντε, συνδιαθρύψας Ιχθύδια δύο· πεπλεόνακε δὲ οὕτως τὰ ἐκ μηδενός, ὥστε καὶ κλασμάτων ληφθῆναι κοφίνους δώδεκα. Κατεπλήττοντο τοίνυν ὁμοῦ τοῖς ὄχλοις οι μακάριοι μαθηταὶ καὶ Θεὸν ὄντα καὶ Θεοῦ Υῶν κατὰ ἀλήθειαν, δι' αὐτῶν τεθέανται τῶν κατ ωρθωμένων. Είτα τῶν ὄχλων ἀποφοιτήσας, καὶ γε- γονώς καταμόνας, εἰς προσευχὰς συνετείνετο, τύπον ἡμῖν ἑαυτὸν καὶ κατὰ τοῦτο τιθεὶς, μᾶλλον δὲ δι Σασκαλικών μαθημάτων εὐτεχνίαν διδάσκων τοὺς μαθητάς. Δεί γάρ, οἶμαι, τοὺς λαῶν προεστηκότας, καὶ καθηγεῖσθαι λαχόντας τῶν αὐτοῦ θρεμμάτων, ἐν πράγμασιν ἀναγκαίοις εἶναι διὰ παντὸς, κἀκεῖνα δρῶντας ὁρᾶσθαι, τὰ ἐφ' οἷς ήδεται Θεός. Καὶ τοῦτο εἰδὼς ὁ θεσπέσιος Παῦλος· ο 'Αδιαλείπτως προσω εύχεσθε, φησίν. Οὐκοῦν ὁ μὲν τῶν ὅλων Σωτὴρ καὶ Κύριος, τύπον ἑαυτὸν, ὡς ἔφην, πολιτείας άγιο πρεποῦς ἐποιεῖτο τοῖς μαθηταῖς, καταμόνας προσ ευχόμενος μετά μόνων αὐτῶν. Ἀλλ᾽ ἦν εἰκὸς θερι δεῖν τὸ πράγμα τοὺς μαθητάς· ἑώρων γὰρ ἀνθρω πίνως εὐχόμενον, ἐν χθὲς τεθέανται θαυματουρ οι βραχύ, καὶ οἷον ἐκ τοῦ μηδενὸς τὴν οὕτω πολλὴν COMMENT. IN LUGAM nostri cause faciebat, cum alioquin ipse omnia impleat, et sit superna ac Patris homa voluntas. Sed ut nos discamus, mensæ initio, quem panem fracturi sumus, Deo offerri a nobis debere, supinis veluti impositumo manibus, ut benedictionem super eum desursum impetremus; typus ipse et rei ge- rendæ trames nobis dispensativa ratione factus est. A medictionen posinians, verumtamen hot sapienter f. b) G Matth. xv, 38. *ì Psal. Lxxxvi1, 25. B Deinde quo evasit demum miraculum ? Sulint: fuit non paucorum hominum multitudo; nam quinque millium numerum exæquabant, præter mulieres ue parvulos. Hoc enim sauctorum evangelistarum alius narrationi sıke adjieit ”. Neque hic substitit, mira- culum; sed et fragmentis repleti fuere cophini dao- decim. Quid inde? Manifestum hoc argumentum est, liberalitatis virtutem a Deo uberem referre re- munerationein. Licet autem animadvertere, quo- modo cum antiquis prodigiis uova conspirent, et unius ejusdemque potentiæ opera sim. Pluit in deserto manna Israel's filiis : Panem cœli dedit eis, panem angelorum manducavit homo, › prout in Psalmis canitur " *; sed erce rursus in deserto indirenuibus cibo, large subvenit tanquain coelo illum demittens. Namque exiguum pultiplicare et veluti ex nihilo tantam alere multitudinem, nou est priori illo prodigio absimile. D V. 18. Interrogavit illos dicens : Quem me dicunt esse iur be ? Primo ac præ cæteris cognosci dignum est, quid Dominum nostrum Jesum Christum ad hoc permo verit, ut ita sanctos apostolos interrogaret. Nihil enim intempestivum aut sine idonea ratione loqui- tur aut agit. Quid ergo dicimus? Paverat in deserto indumerabilem turbam quinque panibus, duos ad- miscens pisciculos. Que autem prope nihil erant adeo creverant, ut reliquiarum cophini duodecim reportarentur. Obstupuerant itaque una cum turbis beati discipuli, illumque Deum esse vereque Dei Filtum factis ipsis perviderant. Deinde a populo secedens, solitarius orationi instabat, seipsum nobis exemplar hac quoque re exhibens, imo vero excellentern magisterii artem discipulos doceus. Existimo enim præsules populorum, et qui Christi gregi ductando electi sunt, necessariis semper ne gotiis occupari debere, atque id constanter agere quod Deo gratum est. Quod probe sciens divus Paulus aiebat : « Semper orale ". » Ergo omnium Servator ac Dominus semet typum, ut dixi, vitæ sancto homine diguæ discipulis præbebat, so- litatius orans cum ipsis solis. Verum ea res di- scipulorum animis perturbandis par erat: videbant enim humano more orantem, quem heri heri prodigia Deo digna edentem spectaverant. Non est ergo in- credibile dixisse eos fortasse intra se: Quem hunc esse existimabimus? Num Deum on homineın, ac
Πλὴν ὅρα τὴν ἀπαράβλητον ἡμερότητα τοῦ παρακαλουμένου. Οὐ γὰρ μόνον ἐκεῖνα δίδωσιν, ἅπερ ἂν αἰτῶσιν ὑπάρξαι παρ’ αὐτοῦ τοῖς ἀκολουθοῦσιν αὐτῷ, ἀλλὰ γὰρ προστίθησιν αὐτοῖς τὰ ἐκ τῆς φιλοτίμου δεξιᾶς, τοὺς ἀγαπῶντας αὐτὸν διὰ τρόπου παντὸς ἀνακτώμενος καὶ τρέφων εἰς εὐανδρίαν δηλονότι πνευματικήν· ἐκέλευε γὰρ καὶ διανέμειν αὐτοῖς τροφάς. Ἀλλ’ ἦν ἄπορον τὸ χρῆμα τοῖς μαθηταῖς· ἐπεκομίζοντο γὰρ οὐδὲν, πλὴν ἄρτων πέντε καὶ ἰχθύων δύο· καὶ ἀπήγγελλον τοῦτο προςιόντες αὐτῷ.(β φ. 90) Ἴνα δὲ καὶ ἔτι μεῖζον εἰς ὕψος τὸ θαῦμα τρέχῃ, καὶ Θεὸς ὢν φύσει, διὰ τρόπου παντὸς ἐπιγινώσκηται, πολυπλασιάζει τὸ βραχύ· βλέπει τε εἰς οὐρανὸν, οἷον τὴν ἄνωθεν εὐλογίαν αἰτῶν. Ἕδρα δὲ καὶ τοῦτο δι’ ἡμᾶς, οἰκονομικῶς· ἔστι μὲν γὰρ αὐτὸς ὁ πάντα πληρῶν, ἡ ἄνωθεν καὶ παρὰ Πατρὸς εὐδοκία. Ἵνα δὲ μάθωμεν ὅτι τραπέζης ἀρχόμενοι, καὶ μέλλοντες ἄρτον διακλᾷν, Θεῷ προσάγειν ὀφείλομεν, ὑπτίαις ὥσπερ ἐνθέντες χερσὶ, καὶ τὴν ἄνωθεν εὐλογίαν ἐπ’ αὐτὸν καταφέρειν, ἀρχὴ καὶ τύπος καὶ ὁδὸς τοῦ πράγματος γέγονεν ἡμῖν οἰκονομικῶς.(β φ. 90 β) Εἶτα ὅποι ποτὲ προέβη τὸ θαῦμα;
ύψος τὸ θαῦμα τρέχῃ, καὶ Θεὸς ὢν φύσει, διὰ τρό- του παντὸς ἐπιγινώσκηται, πολυπλασιάζει τὸ βρα χύ· βλέπει τε εἰς οὐρανὸν, οἷον τὴν ἄνωθεν εὐλογίαν αἰτῶν. "Εδρα δὲ καὶ τοῦτο δι' ἡμᾶς, οἰκονομικῶς· ἔστι μὲν γὰρ αὐτὸς ὁ πάντα πληρῶν, ἡ ἄνωθεν καὶ παρὰ Πατρὸς εὐδοκία. Ἵνα δὲ μάθωμεν ὅτι τραπέ ζῆς ἀρχόμενοι, καὶ μέλλοντες ἄρτον διακλᾷν, Θεῷ προσάγειν ἠφείλομεν, ὑπτίαις ὥσπερ ἐνθέντες χερσί, καὶ τὴν ἄνωθεν εὐλογίαν ἐπ' αὐτὸν καταφέρειν, ἀρχὴ καὶ τύπος καὶ ὁδὸς τοῦ πράγματος γέγονεν ἡμῖν οἰκονομικῶς.-(Β Εἶτα ὅποι ποτὲ προ έβη τὸ θαῦμα ; Κατεκορέσθη πληθὺς ἀνδρῶν οὐκ ὀλίγων, εἰς πέντε γὰρ ἐξετείνετο χιλιάδας, χωρὶς γυναικῶν καὶ παιδίων. Τοῦτο γὰρ ἕτερός τις τῶν ἁγίων εὐαγγελιστῶν τοῖς ἑαυτοῦ προσεπήνεγκε λό γος. Καὶ οὐ μέχρι τούτου τὸ παράδοξον· ἀλλὰ γὰρ καὶ κόφινοι συνελέγησαν κλασμάτων δώδεκα. Καὶ τί τὸ ἐντεῦθεν; Πληροφορία σαφής, ότι τῆς φιλοξενίας τὰ χρῆμα, πλουσίαν ἔχει παρὰ Θεοῦ τὴν ἀντέκτισιν. Έξεστι δὲ καὶ ἰδεῖν τοῖς ἀρχαιοτέροις θαύμασι τὰ νέα συμβαίνοντα, καὶ μιᾶς ὄντα καὶ τῆς αὐτῆς δυσ νάμεως ἐνεργήματα. Εβρεξεν ἐν ἐρήμῳ τὸ μάννα τοῖς ἐξ Ισραήλ• • Αρτον οὐρανοῦ ἔδωκεν αὐτοῖς · ἄστον ἀγγέλων ἔφαγεν ἄνθρωπος, ο κατὰ τὸ ἐν Ψαλμοῖς ὑμνούμενον. Αλλ' ἰδοὺ πάλιν ἐν ἐρήμῳ τοῖς ἐν ἐνδεία τροφῆς κιχορήγηκεν ἀφθόνως, οἷον ἐξ οὐ ρανοῦ καθιεὶς αὐτήν. Τὸ γὰρ πολυπλασιάσαι τὸ αποθρέψαι πληθῶν, οὐκ ἀπεοικὸς ἂν εἴη τῷ πρώτα σημείω Επηρώτησεν αὐτοὺς λέγων· Τίνα με λόγου σιν οἱ ὄχλοι εἶναι; (Α (. 1) Πρῶτον ἐκεῖνο καὶ πρό γε τῶν ἄλλων ἄξιον ἰδεῖν, τί τὸ κεκληκὸς τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν ἐπὶ τοῦτο δραμεῖν, καὶ προτείναι τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις τὴν πεῦσιν, ήγουν τὴν ἐρώτησιν. Οὐδὲν γὰρ ἔξω τοῦ καιροῦ καὶ τοῦ καθήκοντος λόγου, καὶ καλεῖ καὶ ἐργάζεται. Τί οὖν ἄρα φαμέν; Ἔθρεψεν ἐν ἐρήμῳ τοὺς ὄχλους οὐκ εὐαριθμήτους όντας άρτοις πέντε, συνδιαθρύψας Ιχθύδια δύο· πεπλεόνακε δὲ οὕτως τὰ ἐκ μηδενός, ὥστε καὶ κλασμάτων ληφθῆναι κοφίνους δώδεκα. Κατεπλήττοντο τοίνυν ὁμοῦ τοῖς ὄχλοις οι μακάριοι μαθηταὶ καὶ Θεὸν ὄντα καὶ Θεοῦ Υῶν κατὰ ἀλήθειαν, δι' αὐτῶν τεθέανται τῶν κατ ωρθωμένων. Είτα τῶν ὄχλων ἀποφοιτήσας, καὶ γε- γονώς καταμόνας, εἰς προσευχὰς συνετείνετο, τύπον ἡμῖν ἑαυτὸν καὶ κατὰ τοῦτο τιθεὶς, μᾶλλον δὲ δι Σασκαλικών μαθημάτων εὐτεχνίαν διδάσκων τοὺς μαθητάς. Δεί γάρ, οἶμαι, τοὺς λαῶν προεστηκότας, καὶ καθηγεῖσθαι λαχόντας τῶν αὐτοῦ θρεμμάτων, ἐν πράγμασιν ἀναγκαίοις εἶναι διὰ παντὸς, κἀκεῖνα δρῶντας ὁρᾶσθαι, τὰ ἐφ' οἷς ήδεται Θεός. Καὶ τοῦτο εἰδὼς ὁ θεσπέσιος Παῦλος· ο 'Αδιαλείπτως προσω εύχεσθε, φησίν. Οὐκοῦν ὁ μὲν τῶν ὅλων Σωτὴρ καὶ Κύριος, τύπον ἑαυτὸν, ὡς ἔφην, πολιτείας άγιο πρεποῦς ἐποιεῖτο τοῖς μαθηταῖς, καταμόνας προσ ευχόμενος μετά μόνων αὐτῶν. Ἀλλ᾽ ἦν εἰκὸς θερι δεῖν τὸ πράγμα τοὺς μαθητάς· ἑώρων γὰρ ἀνθρω πίνως εὐχόμενον, ἐν χθὲς τεθέανται θαυματουρ οι βραχύ, καὶ οἷον ἐκ τοῦ μηδενὸς τὴν οὕτω πολλὴν COMMENT. IN LUGAM nostri cause faciebat, cum alioquin ipse omnia impleat, et sit superna ac Patris homa voluntas. Sed ut nos discamus, mensæ initio, quem panem fracturi sumus, Deo offerri a nobis debere, supinis veluti impositumo manibus, ut benedictionem super eum desursum impetremus; typus ipse et rei ge- rendæ trames nobis dispensativa ratione factus est. A medictionen posinians, verumtamen hot sapienter f. b) G Matth. xv, 38. *ì Psal. Lxxxvi1, 25. B Deinde quo evasit demum miraculum ? Sulint: fuit non paucorum hominum multitudo; nam quinque millium numerum exæquabant, præter mulieres ue parvulos. Hoc enim sauctorum evangelistarum alius narrationi sıke adjieit ”. Neque hic substitit, mira- culum; sed et fragmentis repleti fuere cophini dao- decim. Quid inde? Manifestum hoc argumentum est, liberalitatis virtutem a Deo uberem referre re- munerationein. Licet autem animadvertere, quo- modo cum antiquis prodigiis uova conspirent, et unius ejusdemque potentiæ opera sim. Pluit in deserto manna Israel's filiis : Panem cœli dedit eis, panem angelorum manducavit homo, › prout in Psalmis canitur " *; sed erce rursus in deserto indirenuibus cibo, large subvenit tanquain coelo illum demittens. Namque exiguum pultiplicare et veluti ex nihilo tantam alere multitudinem, nou est priori illo prodigio absimile. D V. 18. Interrogavit illos dicens : Quem me dicunt esse iur be ? Primo ac præ cæteris cognosci dignum est, quid Dominum nostrum Jesum Christum ad hoc permo verit, ut ita sanctos apostolos interrogaret. Nihil enim intempestivum aut sine idonea ratione loqui- tur aut agit. Quid ergo dicimus? Paverat in deserto indumerabilem turbam quinque panibus, duos ad- miscens pisciculos. Que autem prope nihil erant adeo creverant, ut reliquiarum cophini duodecim reportarentur. Obstupuerant itaque una cum turbis beati discipuli, illumque Deum esse vereque Dei Filtum factis ipsis perviderant. Deinde a populo secedens, solitarius orationi instabat, seipsum nobis exemplar hac quoque re exhibens, imo vero excellentern magisterii artem discipulos doceus. Existimo enim præsules populorum, et qui Christi gregi ductando electi sunt, necessariis semper ne gotiis occupari debere, atque id constanter agere quod Deo gratum est. Quod probe sciens divus Paulus aiebat : « Semper orale ". » Ergo omnium Servator ac Dominus semet typum, ut dixi, vitæ sancto homine diguæ discipulis præbebat, so- litatius orans cum ipsis solis. Verum ea res di- scipulorum animis perturbandis par erat: videbant enim humano more orantem, quem heri heri prodigia Deo digna edentem spectaverant. Non est ergo in- credibile dixisse eos fortasse intra se: Quem hunc esse existimabimus? Num Deum on homineın, ac
PG 72:646Κατεκορέσθη πληθὺς ἀνδρῶν οὐκ ὀλίγων, εἰς πέντε γὰρ ἐξετείνετο χιλιάδας, χωρὶς γυναικῶν καὶ παιδίων. Τοῦτο γὰρ ἕτερός τις τῶν ἁγίων εὐαγγελιστῶν τοῖς ἑαυτοῦ προσεπήνεγκε λόγοις. Καὶ οὐ μέχρι τούτου τὸ παράδοξον· ἀλλὰ γὰρ καὶ κόφινοι συνελέγησαν κλασμάτων δώδεκα. Καὶ τί τὸ ἐντεῦθεν; Πληροφορία σαφὴς, ὅτι τῆς φιλοξενίας τὸ χρῆμα, πλουσίαν ἔχει παρὰ Θεοῦ τὴν ἀντέκτισιν. Ἔξεστι δὲ καὶ ἰδεῖν τοῖς ἀρχαιοτέροις θαύμασι τὰ νέα συμβαίνοντα, καὶ μιᾶς ὄντα καὶ τῆς αὐτῆς δυνάμεως ἐνεργήματα. Ἔβρεξεν ἐν ἐρήμῳ τὸ μάννα τοῖς ἐξ Ἰσραήλ· «Ἄρτον οὐρανοῦ ἔδωκεν αὐτοῖς· ἄρτον ἀγγέλων ἔφαγεν ἄνθρωπος,» κατὰ τὸ ἐν Ψαλμοῖς ὑμνούμενον. Ἀλλ’ ἰδοὺ πάλιν ἐν ἐρήμῳ τοῖς ἐν ἐνδείᾳ τροφῆς κεχορήγηκεν ἀφθόνως, οἷον ἐξ οὐρανοῦ καθιεὶς αὐτήν. Τὸ γὰρ πολυπλασιάσαι τὸ βραχὺ, καὶ οἷον ἐκ τοῦ μηδενὸς τὴν οὕτω πολλὴν ἀποθρέψαι πληθὺν, οὐκ ἀπεοικὸς ἂν εἴη τῷ πρώτῳ σημείῳ. «Ἐπηρώτησεν αὐτοὺς λέγων· Τίνα με λέγουσιν οἱ ὄχλοι εἶναι;» (α φ.
ύψος τὸ θαῦμα τρέχῃ, καὶ Θεὸς ὢν φύσει, διὰ τρό- του παντὸς ἐπιγινώσκηται, πολυπλασιάζει τὸ βρα χύ· βλέπει τε εἰς οὐρανὸν, οἷον τὴν ἄνωθεν εὐλογίαν αἰτῶν. "Εδρα δὲ καὶ τοῦτο δι' ἡμᾶς, οἰκονομικῶς· ἔστι μὲν γὰρ αὐτὸς ὁ πάντα πληρῶν, ἡ ἄνωθεν καὶ παρὰ Πατρὸς εὐδοκία. Ἵνα δὲ μάθωμεν ὅτι τραπέ ζῆς ἀρχόμενοι, καὶ μέλλοντες ἄρτον διακλᾷν, Θεῷ προσάγειν ἠφείλομεν, ὑπτίαις ὥσπερ ἐνθέντες χερσί, καὶ τὴν ἄνωθεν εὐλογίαν ἐπ' αὐτὸν καταφέρειν, ἀρχὴ καὶ τύπος καὶ ὁδὸς τοῦ πράγματος γέγονεν ἡμῖν οἰκονομικῶς.-(Β Εἶτα ὅποι ποτὲ προ έβη τὸ θαῦμα ; Κατεκορέσθη πληθὺς ἀνδρῶν οὐκ ὀλίγων, εἰς πέντε γὰρ ἐξετείνετο χιλιάδας, χωρὶς γυναικῶν καὶ παιδίων. Τοῦτο γὰρ ἕτερός τις τῶν ἁγίων εὐαγγελιστῶν τοῖς ἑαυτοῦ προσεπήνεγκε λό γος. Καὶ οὐ μέχρι τούτου τὸ παράδοξον· ἀλλὰ γὰρ καὶ κόφινοι συνελέγησαν κλασμάτων δώδεκα. Καὶ τί τὸ ἐντεῦθεν; Πληροφορία σαφής, ότι τῆς φιλοξενίας τὰ χρῆμα, πλουσίαν ἔχει παρὰ Θεοῦ τὴν ἀντέκτισιν. Έξεστι δὲ καὶ ἰδεῖν τοῖς ἀρχαιοτέροις θαύμασι τὰ νέα συμβαίνοντα, καὶ μιᾶς ὄντα καὶ τῆς αὐτῆς δυσ νάμεως ἐνεργήματα. Εβρεξεν ἐν ἐρήμῳ τὸ μάννα τοῖς ἐξ Ισραήλ• • Αρτον οὐρανοῦ ἔδωκεν αὐτοῖς · ἄστον ἀγγέλων ἔφαγεν ἄνθρωπος, ο κατὰ τὸ ἐν Ψαλμοῖς ὑμνούμενον. Αλλ' ἰδοὺ πάλιν ἐν ἐρήμῳ τοῖς ἐν ἐνδεία τροφῆς κιχορήγηκεν ἀφθόνως, οἷον ἐξ οὐ ρανοῦ καθιεὶς αὐτήν. Τὸ γὰρ πολυπλασιάσαι τὸ αποθρέψαι πληθῶν, οὐκ ἀπεοικὸς ἂν εἴη τῷ πρώτα σημείω Επηρώτησεν αὐτοὺς λέγων· Τίνα με λόγου σιν οἱ ὄχλοι εἶναι; (Α (. 1) Πρῶτον ἐκεῖνο καὶ πρό γε τῶν ἄλλων ἄξιον ἰδεῖν, τί τὸ κεκληκὸς τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν ἐπὶ τοῦτο δραμεῖν, καὶ προτείναι τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις τὴν πεῦσιν, ήγουν τὴν ἐρώτησιν. Οὐδὲν γὰρ ἔξω τοῦ καιροῦ καὶ τοῦ καθήκοντος λόγου, καὶ καλεῖ καὶ ἐργάζεται. Τί οὖν ἄρα φαμέν; Ἔθρεψεν ἐν ἐρήμῳ τοὺς ὄχλους οὐκ εὐαριθμήτους όντας άρτοις πέντε, συνδιαθρύψας Ιχθύδια δύο· πεπλεόνακε δὲ οὕτως τὰ ἐκ μηδενός, ὥστε καὶ κλασμάτων ληφθῆναι κοφίνους δώδεκα. Κατεπλήττοντο τοίνυν ὁμοῦ τοῖς ὄχλοις οι μακάριοι μαθηταὶ καὶ Θεὸν ὄντα καὶ Θεοῦ Υῶν κατὰ ἀλήθειαν, δι' αὐτῶν τεθέανται τῶν κατ ωρθωμένων. Είτα τῶν ὄχλων ἀποφοιτήσας, καὶ γε- γονώς καταμόνας, εἰς προσευχὰς συνετείνετο, τύπον ἡμῖν ἑαυτὸν καὶ κατὰ τοῦτο τιθεὶς, μᾶλλον δὲ δι Σασκαλικών μαθημάτων εὐτεχνίαν διδάσκων τοὺς μαθητάς. Δεί γάρ, οἶμαι, τοὺς λαῶν προεστηκότας, καὶ καθηγεῖσθαι λαχόντας τῶν αὐτοῦ θρεμμάτων, ἐν πράγμασιν ἀναγκαίοις εἶναι διὰ παντὸς, κἀκεῖνα δρῶντας ὁρᾶσθαι, τὰ ἐφ' οἷς ήδεται Θεός. Καὶ τοῦτο εἰδὼς ὁ θεσπέσιος Παῦλος· ο 'Αδιαλείπτως προσω εύχεσθε, φησίν. Οὐκοῦν ὁ μὲν τῶν ὅλων Σωτὴρ καὶ Κύριος, τύπον ἑαυτὸν, ὡς ἔφην, πολιτείας άγιο πρεποῦς ἐποιεῖτο τοῖς μαθηταῖς, καταμόνας προσ ευχόμενος μετά μόνων αὐτῶν. Ἀλλ᾽ ἦν εἰκὸς θερι δεῖν τὸ πράγμα τοὺς μαθητάς· ἑώρων γὰρ ἀνθρω πίνως εὐχόμενον, ἐν χθὲς τεθέανται θαυματουρ οι βραχύ, καὶ οἷον ἐκ τοῦ μηδενὸς τὴν οὕτω πολλὴν COMMENT. IN LUGAM nostri cause faciebat, cum alioquin ipse omnia impleat, et sit superna ac Patris homa voluntas. Sed ut nos discamus, mensæ initio, quem panem fracturi sumus, Deo offerri a nobis debere, supinis veluti impositumo manibus, ut benedictionem super eum desursum impetremus; typus ipse et rei ge- rendæ trames nobis dispensativa ratione factus est. A medictionen posinians, verumtamen hot sapienter f. b) G Matth. xv, 38. *ì Psal. Lxxxvi1, 25. B Deinde quo evasit demum miraculum ? Sulint: fuit non paucorum hominum multitudo; nam quinque millium numerum exæquabant, præter mulieres ue parvulos. Hoc enim sauctorum evangelistarum alius narrationi sıke adjieit ”. Neque hic substitit, mira- culum; sed et fragmentis repleti fuere cophini dao- decim. Quid inde? Manifestum hoc argumentum est, liberalitatis virtutem a Deo uberem referre re- munerationein. Licet autem animadvertere, quo- modo cum antiquis prodigiis uova conspirent, et unius ejusdemque potentiæ opera sim. Pluit in deserto manna Israel's filiis : Panem cœli dedit eis, panem angelorum manducavit homo, › prout in Psalmis canitur " *; sed erce rursus in deserto indirenuibus cibo, large subvenit tanquain coelo illum demittens. Namque exiguum pultiplicare et veluti ex nihilo tantam alere multitudinem, nou est priori illo prodigio absimile. D V. 18. Interrogavit illos dicens : Quem me dicunt esse iur be ? Primo ac præ cæteris cognosci dignum est, quid Dominum nostrum Jesum Christum ad hoc permo verit, ut ita sanctos apostolos interrogaret. Nihil enim intempestivum aut sine idonea ratione loqui- tur aut agit. Quid ergo dicimus? Paverat in deserto indumerabilem turbam quinque panibus, duos ad- miscens pisciculos. Que autem prope nihil erant adeo creverant, ut reliquiarum cophini duodecim reportarentur. Obstupuerant itaque una cum turbis beati discipuli, illumque Deum esse vereque Dei Filtum factis ipsis perviderant. Deinde a populo secedens, solitarius orationi instabat, seipsum nobis exemplar hac quoque re exhibens, imo vero excellentern magisterii artem discipulos doceus. Existimo enim præsules populorum, et qui Christi gregi ductando electi sunt, necessariis semper ne gotiis occupari debere, atque id constanter agere quod Deo gratum est. Quod probe sciens divus Paulus aiebat : « Semper orale ". » Ergo omnium Servator ac Dominus semet typum, ut dixi, vitæ sancto homine diguæ discipulis præbebat, so- litatius orans cum ipsis solis. Verum ea res di- scipulorum animis perturbandis par erat: videbant enim humano more orantem, quem heri heri prodigia Deo digna edentem spectaverant. Non est ergo in- credibile dixisse eos fortasse intra se: Quem hunc esse existimabimus? Num Deum on homineın, ac
135 β) Πρῶτον ἐκεῖνο καὶ πρό γε τῶν ἄλλων ἄξιον ἰδεῖν, τί τὸ κεκληκὸς τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν ἐπὶ τοῦτο δραμεῖν, καὶ προτεῖναι τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις τὴν πεῦσιν, ἤγουν τὴν ἐρώτησιν. Οὐδὲν γὰρ ἔξω τοῦ καιροῦ καὶ τοῦ καθήκοντος λόγου, καὶ λαλεῖ καὶ ἐργάζεται. Τί οὖν ἆρα φαμέν; Ἔθρεψεν ἐν ἐρήμῳ τοὺς ὄχλους οὐκ εὐαριθμήτους ὄντας ἄρτοις πέντε, συνδιαθρύψας ἰχθύδια δύο· πεπλεόνακε δὲ οὔτως τὰ ἐκ μηδενὸς, ὥστε καὶ κλασμάτων ληφθῆναι κοφίνους δώδεκα. Κατεπλήττοντο τοίνυν ὁμοῦ τοῖς ὄχλοις οἱ μακάριοι μαθηταὶ καὶ Θεὸν ὄντα καὶ Θεοῦ Υἱὸν κατὰ ἀλήθειαν, δι’ αὐτῶν τεθέανται τῶν κατωρθωμένων. Εἶτα τῶν ὄχλων ἀποφοιτήσας, καὶ γεγονὼς καταμόνας, εἰς προσευχὰς συνετείνετο, τύπον ἡμῖν ἑαυτὸν καὶ κατὰ τοῦτο τιθεὶς, μᾶλλον δὲ διδασκαλικῶν μαθημάτων εὐτεχνίαν διδάσκων τοὺς μαθητάς. Δεῖ γὰρ, οἶμαι, τοὺς λαῶν προεστηκότας, καὶ καθηγεῖσθαι λαχόντας τῶν αὐτοῦ θρεμμάτων, ἐν πράγμασιν ἀναγκαίοις εἶναι διὰ παντὸς, κἀκεῖνα δρῶντας ὁρᾶσθαι, τὰ ἐφ’ οἷς ἥδηται Θεός. Καὶ τοῦτο εἰδὼς ὁ θεσπέσιος Παῦλος· «Ἀδιαλείπτως προςεύχεσθε,» φησίν.
ύψος τὸ θαῦμα τρέχῃ, καὶ Θεὸς ὢν φύσει, διὰ τρό- του παντὸς ἐπιγινώσκηται, πολυπλασιάζει τὸ βρα χύ· βλέπει τε εἰς οὐρανὸν, οἷον τὴν ἄνωθεν εὐλογίαν αἰτῶν. "Εδρα δὲ καὶ τοῦτο δι' ἡμᾶς, οἰκονομικῶς· ἔστι μὲν γὰρ αὐτὸς ὁ πάντα πληρῶν, ἡ ἄνωθεν καὶ παρὰ Πατρὸς εὐδοκία. Ἵνα δὲ μάθωμεν ὅτι τραπέ ζῆς ἀρχόμενοι, καὶ μέλλοντες ἄρτον διακλᾷν, Θεῷ προσάγειν ἠφείλομεν, ὑπτίαις ὥσπερ ἐνθέντες χερσί, καὶ τὴν ἄνωθεν εὐλογίαν ἐπ' αὐτὸν καταφέρειν, ἀρχὴ καὶ τύπος καὶ ὁδὸς τοῦ πράγματος γέγονεν ἡμῖν οἰκονομικῶς.-(Β Εἶτα ὅποι ποτὲ προ έβη τὸ θαῦμα ; Κατεκορέσθη πληθὺς ἀνδρῶν οὐκ ὀλίγων, εἰς πέντε γὰρ ἐξετείνετο χιλιάδας, χωρὶς γυναικῶν καὶ παιδίων. Τοῦτο γὰρ ἕτερός τις τῶν ἁγίων εὐαγγελιστῶν τοῖς ἑαυτοῦ προσεπήνεγκε λό γος. Καὶ οὐ μέχρι τούτου τὸ παράδοξον· ἀλλὰ γὰρ καὶ κόφινοι συνελέγησαν κλασμάτων δώδεκα. Καὶ τί τὸ ἐντεῦθεν; Πληροφορία σαφής, ότι τῆς φιλοξενίας τὰ χρῆμα, πλουσίαν ἔχει παρὰ Θεοῦ τὴν ἀντέκτισιν. Έξεστι δὲ καὶ ἰδεῖν τοῖς ἀρχαιοτέροις θαύμασι τὰ νέα συμβαίνοντα, καὶ μιᾶς ὄντα καὶ τῆς αὐτῆς δυσ νάμεως ἐνεργήματα. Εβρεξεν ἐν ἐρήμῳ τὸ μάννα τοῖς ἐξ Ισραήλ• • Αρτον οὐρανοῦ ἔδωκεν αὐτοῖς · ἄστον ἀγγέλων ἔφαγεν ἄνθρωπος, ο κατὰ τὸ ἐν Ψαλμοῖς ὑμνούμενον. Αλλ' ἰδοὺ πάλιν ἐν ἐρήμῳ τοῖς ἐν ἐνδεία τροφῆς κιχορήγηκεν ἀφθόνως, οἷον ἐξ οὐ ρανοῦ καθιεὶς αὐτήν. Τὸ γὰρ πολυπλασιάσαι τὸ αποθρέψαι πληθῶν, οὐκ ἀπεοικὸς ἂν εἴη τῷ πρώτα σημείω Επηρώτησεν αὐτοὺς λέγων· Τίνα με λόγου σιν οἱ ὄχλοι εἶναι; (Α (. 1) Πρῶτον ἐκεῖνο καὶ πρό γε τῶν ἄλλων ἄξιον ἰδεῖν, τί τὸ κεκληκὸς τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν ἐπὶ τοῦτο δραμεῖν, καὶ προτείναι τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις τὴν πεῦσιν, ήγουν τὴν ἐρώτησιν. Οὐδὲν γὰρ ἔξω τοῦ καιροῦ καὶ τοῦ καθήκοντος λόγου, καὶ καλεῖ καὶ ἐργάζεται. Τί οὖν ἄρα φαμέν; Ἔθρεψεν ἐν ἐρήμῳ τοὺς ὄχλους οὐκ εὐαριθμήτους όντας άρτοις πέντε, συνδιαθρύψας Ιχθύδια δύο· πεπλεόνακε δὲ οὕτως τὰ ἐκ μηδενός, ὥστε καὶ κλασμάτων ληφθῆναι κοφίνους δώδεκα. Κατεπλήττοντο τοίνυν ὁμοῦ τοῖς ὄχλοις οι μακάριοι μαθηταὶ καὶ Θεὸν ὄντα καὶ Θεοῦ Υῶν κατὰ ἀλήθειαν, δι' αὐτῶν τεθέανται τῶν κατ ωρθωμένων. Είτα τῶν ὄχλων ἀποφοιτήσας, καὶ γε- γονώς καταμόνας, εἰς προσευχὰς συνετείνετο, τύπον ἡμῖν ἑαυτὸν καὶ κατὰ τοῦτο τιθεὶς, μᾶλλον δὲ δι Σασκαλικών μαθημάτων εὐτεχνίαν διδάσκων τοὺς μαθητάς. Δεί γάρ, οἶμαι, τοὺς λαῶν προεστηκότας, καὶ καθηγεῖσθαι λαχόντας τῶν αὐτοῦ θρεμμάτων, ἐν πράγμασιν ἀναγκαίοις εἶναι διὰ παντὸς, κἀκεῖνα δρῶντας ὁρᾶσθαι, τὰ ἐφ' οἷς ήδεται Θεός. Καὶ τοῦτο εἰδὼς ὁ θεσπέσιος Παῦλος· ο 'Αδιαλείπτως προσω εύχεσθε, φησίν. Οὐκοῦν ὁ μὲν τῶν ὅλων Σωτὴρ καὶ Κύριος, τύπον ἑαυτὸν, ὡς ἔφην, πολιτείας άγιο πρεποῦς ἐποιεῖτο τοῖς μαθηταῖς, καταμόνας προσ ευχόμενος μετά μόνων αὐτῶν. Ἀλλ᾽ ἦν εἰκὸς θερι δεῖν τὸ πράγμα τοὺς μαθητάς· ἑώρων γὰρ ἀνθρω πίνως εὐχόμενον, ἐν χθὲς τεθέανται θαυματουρ οι βραχύ, καὶ οἷον ἐκ τοῦ μηδενὸς τὴν οὕτω πολλὴν COMMENT. IN LUGAM nostri cause faciebat, cum alioquin ipse omnia impleat, et sit superna ac Patris homa voluntas. Sed ut nos discamus, mensæ initio, quem panem fracturi sumus, Deo offerri a nobis debere, supinis veluti impositumo manibus, ut benedictionem super eum desursum impetremus; typus ipse et rei ge- rendæ trames nobis dispensativa ratione factus est. A medictionen posinians, verumtamen hot sapienter f. b) G Matth. xv, 38. *ì Psal. Lxxxvi1, 25. B Deinde quo evasit demum miraculum ? Sulint: fuit non paucorum hominum multitudo; nam quinque millium numerum exæquabant, præter mulieres ue parvulos. Hoc enim sauctorum evangelistarum alius narrationi sıke adjieit ”. Neque hic substitit, mira- culum; sed et fragmentis repleti fuere cophini dao- decim. Quid inde? Manifestum hoc argumentum est, liberalitatis virtutem a Deo uberem referre re- munerationein. Licet autem animadvertere, quo- modo cum antiquis prodigiis uova conspirent, et unius ejusdemque potentiæ opera sim. Pluit in deserto manna Israel's filiis : Panem cœli dedit eis, panem angelorum manducavit homo, › prout in Psalmis canitur " *; sed erce rursus in deserto indirenuibus cibo, large subvenit tanquain coelo illum demittens. Namque exiguum pultiplicare et veluti ex nihilo tantam alere multitudinem, nou est priori illo prodigio absimile. D V. 18. Interrogavit illos dicens : Quem me dicunt esse iur be ? Primo ac præ cæteris cognosci dignum est, quid Dominum nostrum Jesum Christum ad hoc permo verit, ut ita sanctos apostolos interrogaret. Nihil enim intempestivum aut sine idonea ratione loqui- tur aut agit. Quid ergo dicimus? Paverat in deserto indumerabilem turbam quinque panibus, duos ad- miscens pisciculos. Que autem prope nihil erant adeo creverant, ut reliquiarum cophini duodecim reportarentur. Obstupuerant itaque una cum turbis beati discipuli, illumque Deum esse vereque Dei Filtum factis ipsis perviderant. Deinde a populo secedens, solitarius orationi instabat, seipsum nobis exemplar hac quoque re exhibens, imo vero excellentern magisterii artem discipulos doceus. Existimo enim præsules populorum, et qui Christi gregi ductando electi sunt, necessariis semper ne gotiis occupari debere, atque id constanter agere quod Deo gratum est. Quod probe sciens divus Paulus aiebat : « Semper orale ". » Ergo omnium Servator ac Dominus semet typum, ut dixi, vitæ sancto homine diguæ discipulis præbebat, so- litatius orans cum ipsis solis. Verum ea res di- scipulorum animis perturbandis par erat: videbant enim humano more orantem, quem heri heri prodigia Deo digna edentem spectaverant. Non est ergo in- credibile dixisse eos fortasse intra se: Quem hunc esse existimabimus? Num Deum on homineın, ac
PG 72:648Οὐκοῦν ὁ μὲν τῶν ὅλων Σωτὴρ καὶ Κύριος, τύπον ἑαυτὸν, ὡς ἔφην, πολιτείας ἁγιοπρεποῦς ἐποιεῖτο τοῖς μαθηταῖς, καταμόνας προςευχόμενος μετὰ μόνων αὐτῶν. Ἀλλ’ ἦν εἰκὸς θορυβεῖν τὸ πρᾶγμα τοὺς μαθητάς· ἑώρων γὰρ ἀνθρωπίνως εὐχόμενον, ὃν χθὲς τεθέανται θαυματουργοῦντα θεοπρεπῶς· οὐδὲν οὖν ἄρα τὸ ἀπεικὸς, ἐκεῖνό που τάχα πρὸς ἑαυτοὺς εἰπεῖν, τίνα τοῦτον εἶναι νομίσομεν; ἆρα Θεὸν, ἢ ἄνθρωπον, καὶ ὡς ἕνα τῶν καθ’ ἡμᾶς ἤγουν τῶν ἁγίων προφητῶν; Θαυματουργεῖ μὲν γὰρ, ὡς Θεὸς, ἔστι δὲ ἀνάρμοστον αὐτῷ κατὰ φύσιν Θεῷ τὸ προσεύχεσθαι. Τίνος γὰρ ὅλως δεῖται Θεός; Ἵνα τοίνυν τὸν τῶν τοιούτων ἐννοιῶν ἀποσοβήσῃ θόρυβον, ποιεῖται τὴν πεῦσιν· οὐδὲν μὲν ἠγνοηκὼς τῶν περὶ αὐτοῦ θρυλλουμένων παρά γε τοῖς ἔξω· ἀποφέρων δὲ μᾶλλον τῆς τῶν πολλῶν ὑπονοίας, καὶ ὀρθὴν αὐτοῖς τὴν πίστιν ἐμφυτεῦσαι θέλων. «Τίνα δὴ οὖν, φησὶν, οἱ ὄχλοι με λέγουσιν εἶναι;» (β φ. 91, ξ φ. 126 β) Ὁρᾷς τὸ τῆς πεύσεως εὐτεχνές; Οὐκ εὐθὺς εἶπεν· «Ὑμεῖς τίνα με λέγετε εἶναι;» Ἀποφέρει δὲ μᾶλλον, ἐπὶ τὸν τῶν ἔξω θρύλλον· ἵν’ ἐκβαλὼν αὐτὸν καὶ ἀδόκιμον ἀποφήνας, μετασοβήσῃ λοιπὸν εἰς δόξαν ἀληθινὴν, ὃ δὴ καὶ πέπρακται.
γοῦντα θεοπρεπῶς· οὐδὲν οὖν ἄρα τὸ ἀπεικός, Β ἐκεῖνό που τάχα πρὸς ἑαυτοὺς εἰπεῖν, τίνα τοῦτον εἶναι νομίσομεν; ἄρα Θεόν, ἢ ἄνθρωπον, καὶ ὡς ένα τῶν καθ᾿ ἡμᾶς ἡγουν τῶν ἁγίων προφητών ; Θαν ματουργεῖ μὲν γὰρ, ὡς Θεός, ἔστι δὲ ἀνάρμοστον αὐτῷ κατὰ φύσιν Θεῷ τὸ προσεύχεσθαι. Τίνος γὰρ ὅλως δεῖται Θεός ; Ινα τοίνυν τὸν τῶν τοιούτων ἐν- νοιῶν ἀποσοβήσῃ θόρυβον, ποιεῖται τὴν πεῦσιν· οὐδὲν μὲν ἡγνοηκὼς τῶν περὶ αὐτοῦ θρυλλουμένων παρά γε τοῖς ἔξω ἀποφέρων δὲ μᾶλλον τῆς τῶν πολλῶν όπου νοίας, καὶ ὀρθὴν αὐτοῖς τὴν πίστιν ἐμφυτεῦσαι θέλων. • Τίνα δὴ οὖν, φησίν, οἱ ὄχλοι με λέγουσιν εἶναι; ο - (Β Ορᾷς τὸ τῆς πεύσεως εὐτεχνές ; Οὐκ εὐθὺς εἶπεν· ς Ὑμεῖς τίνα με λέγετε είναι ; » Αποφέρει δὲ μᾶλλον, ἐπὶ τὸν τῶν ἔξω θρύλλου · ν' εκβαλὼν αὐτὸν καὶ ἀδόκιμον ἀποφήνας, μετασοβήσῃ λοιπὸν εἰς δόξαν ἀληθινὴν, δ δὴ καὶ πέπρακται. Εἰ- πόντων γὰρ τῶν μαθητῶν τὴν τοῦ ὄχλου δόξαν, ἔφη αὐτοῖς· « Ὑμεῖς δὲ τίνα με λέγετε εἶναι; Ο πῶς ἐξαίρετον τὸ, ὑμεῖς ! Εξω τίθησιν αὐτοὺς τῶν ἄλ λων, ἵνα καὶ τὰς ἐκείνων φύγωσιν ὑπονοίας, καὶ μὴ μικρὰν ἔχωσι περὶ αὐτοῦ τὴν δόξαν. Υμεῖς, φησίν, οἱ ἐξειλεγμένοι, οἱ ψήφῳ τῇ παρ' ἐμοῦ κεκλημένοι πρὸς ἀποστολήν, οἱ τῶν ἐμῶν τερατουργημάτων μάρτυρες, ο τίνα με εἶναί φατε; » Προπηδᾷ δὲ πάλιν τῶν ἄλλων ὁ Πέτρος, καὶ παντὸς τοῦ χοροῦ γίνεται στόμα, καὶ τὰς φιλοθέους ερεύ γεται φωνάς· ἀκριβῆ δὲ τῆς εἰς αὐτὸν πίστεως ἀμο- λογίαν ἐκφέρει, λέγων, Τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ. Ασφα- λῆς ὁ μαθητής· οὐ γάρ τοι φησὶν ἁπλῶς Χριστὸν αὐτὸν εἶναι, τοῦ Θεοῦ τὸν Χριστὸν δὲ μᾶλλον. Πλείστοι μὲν γὰρ οἱ, ὡς ἀπό γε τοῦ κεχρίσθαι παρὰ Θεοῦ, κατὰ διαφόρους τρόπους ώνομασμένοι χριστοί· οἱ μὲν γὰρ ἐχρίσθησαν εἰς βασιλέας, οἱ δὲ εἰς προφή τας, οἱ δὲ καὶ τὴν δι' αὐτοῦ τοῦ πάντων ἡμῶν Σω τῆρος Χριστοῦ λαβόντες λύτρωσιν, τουτέστιν ἡμεῖς. καὶ τῷ ἁγίῳ Πνεύματι κατακεχρισμένοι, τὴν τοῦ χριστοῦ κλῆσιν ἐσχήκαμεν. Εἴρηται γοῦν διὰ τῆς τοῦ Ψάλλοντος φωνῆς περὶ τῶν ἀρχαιοτέρων· « Μη Εκτε σθε τῶν χριστῶν μου, καὶ ἐν τοῖς προφήταις μου μὴ πονηρεύεσθε. • Ημῶν δὲ πέρι διὰ φωνῆς '16 - βακούμ • Ἐξῆλθες εἰς σωτηρίαν λαού σου, τοῦ σῶσαι τοὺς χριστούς σου. » Οὐκοῦν πλεῖστοι μὲν οι χριστοί, κέκληνται δὲ οὕτως ἐπὶ τοῦ πράγματος - εἷς δὲ καὶ μόνος ὁ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός· οὐχ ὡς ἡμῶν μὲν ὄντων χριστῶν, καὶ οὐ Θεοῦ μᾶλλον, ἀλλ᾽ ἑτέρου τινός· ἀλλ' ὡς αὐτοῦ καὶ μένου, ἴδιον έχον τος Πατέρα, τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Δῆλον οὖν ἐστιν ὅτι τῆς ἑτέρων πληθύος υπεξαίρων αὐτὸν, προσ- νενέμηκε τῷ Πατρὶ, ὡς ὄντα μόνον αὐτοῦ. Θεὸς γὰρ ἂν φύσει, καὶ ἐκ Θεοῦ Πατρὸς ἐλλάμψας εξαιρέ τως ὁ μονογενής αὐτοῦ λόγος, γέγονε σάρξ (4), κατά δ τὸ γεγραμμένον· ἐκεῖνό γε μὴν ἀναγκαῖον εἰδέναι - ἐν γὰρ τῇ τοῦ Ματθαίου συγγραφῇ, τὸν μακάριον μαθητὴν εὐρήσομεν εἰπόντα· « Σὺ εἶ ὁ Χριστός, δ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τοῦ ζῶντος. » Ἐπιτεμὼν δὲ ὥσπερ * οι - S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. velut unam de sanctis apud nos prophetis ? Sane / miracula edit tanquam Deus, attamen indignum naturali Deo est orare. Quonam aut quanam re indiget Deus? Ut ergo cogitationum hujusmodi tu- multum compesceret, quæstionem hanc commovet; non quod aliquid eorum ignoraret, quæ de se ab exteris dicebantur, sed ut potius suos a mul- torum opinione retraheret, et rectam ipsis fidem imprimeret. ‹ Quemnam itaque, ait, turbæ mie esse dicunt? › • Viden' interrogationis solertiam ? Non illico dixit: c Quem vos me esse dicitis ? . sed ma- gis eos ad externam famam refert, ut hanc mox refutans, et improbabilem convincens, eos deinde in verain sententiam deduceret, quod et reapse fa- ctum est. Nam referentibus populi opinionem di- scipulis, ait Jesus : e Vos autem quem me esse di. citis? › Quam solerter dictum est vos! Ita nimirum discipulos ab aliis secernit, quominus illorum opi- nionem sectentur, nec humilem de eo sententiam gerant. Vos, inquit, selecti, decreto meo ad apo- stolatum voeati, prodigiorum meorum testes, ‹ quem me esse dicitis? › f. 91, C f. 126. 1) Erumpit ecce præ cæteris Petrus, et universi collegii fit os, plenaque Dei amore verba pronun- tial, atque accuratam fidei confessionem facit di- cens, eum esse Christum Dei. Citra dubium loquitur discipulus; non eniın dicit eum simpliciter Christum sed Christum Dei. Plurimi enim per tempora exsti- C terant, qui utpote a Deo uncti, dicti fuerant christi : alii enim ut reges, alii ut prophete ferent, uncti fue- rant; alii denique, nempe nos, accepta ab omnium nostrum Servatore Christo redemptione, et sancto Spiritu uncti, christi appellationein contraximus. Dictum est itaque Psalmista voce de antiquioribus : • Nolite tangere christos meos, et in prophetis meis nolite malignari ". › De nobis autem Haba- cucí voce : • Egressus es in salutem populi tui, ut salves christos tuos *. » Ergo plurimi christi ; sic autem ex re ipsa vocitati fuere ; sed unus solus- que ille Patris Dei: non quia nos christi simus ab alio potius quolibet quam a Deo uncti; sed quia ille solus proprium habet in caelis Patrem. D Constat igitur Petro reliqua multitudine sepa- ratum Jesum, relatum fuisse ad Patrem, ceu ipsius solius propriam. Nam Deus naturaliter exsistens et ex Deo Patre singulariter effulgens uni- genitum ipsius Verbum, caro factum est secundum Scripturas. Sed illud est cognoscere, quod nempe in Matthæi Scriptura beatum discipulum invenimus dicentem: « Tu es Christus Filius Dei vivi "., Breviaus autem veluti Incarnationis mysterium sapientissimus Lucas, pari quidem sententia est, sed tamen paucioribus ver- necesse ' Matth. xvi, 16. | Thess. v, 17. Psal. eiv, 15. * Habac. 1, 13. (1) Adhuc contra Arianos siue pausa Cyrillus.
Εἰπόντων γὰρ τῶν μαθητῶν τὴν τοῦ ὄχλου δόξαν, ἔφη αὐτοῖς· «Ὑμεῖς δὲ τίνα με λέγετε εἶναι; Ὢ πῶς ἐξαίρετον τὸ, ὑμεῖς Ἔξω τίθησιν αὐτοὺς τῶν ἄλλων, ἵνα καὶ τὰς ἐκείνων φύγωσιν ὑπονοίας, καὶ μὴ μικρὰν ἔχωσι περὶ αὐτοῦ τὴν δόξαν. Ὑμεῖς, φησὶν, οἱ ἐξειλεγμένοι, οἱ ψήφῳ τῇ παρ’ ἐμοῦ κεκλημένοι πρὸς ἀποστολὴν, οἱ τῶν ἐμῶν τερατουργημάτων μάρτυρες, «τίνα με εἶναί φατε;» Προπηδᾷ δὲ πάλιν τῶν ἄλλων ὁ Πέτρος, καὶ παντὸς τοῦ χοροῦ γίνεται στόμα, καὶ τὰς φιλοθέους ἐρεύγεται φωνάς· ἀκριβῆ δὲ τῆς εἰς αὐτὸν πίστεως ὁμολογίαν ἐκφέρει, λέγων, Τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ. Ἀσφαλὴς ὁ μαθητής· οὐ γάρ τοι φησὶν ἁπλῶς Χριστὸν αὐτὸν εἶναι, τοῦ Θεοῦ τὸν Χριστὸν δὲ μᾶλλον. Πλεῖστοι μὲν γὰρ οἱ, ὡς ἀπό γε τοῦ κεχρῖσθαι παρὰ Θεοῦ, κατὰ διαφόρους τρόπους ὠνομασμένοι χριστοί· οἱ μὲν γὰρ ἐχρίσθησαν εἰς βασιλέας, οἱ δὲ εἰς προφήτας, οἱ δὲ καὶ τὴν δι’ αὐτοῦ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ λαβόντες λύτρωσιν, τουτέστιν ἡμεῖς, καὶ τῷ ἁγίῳ Πνεύματι κατακεχρισμένοι, τὴν τοῦ χριστοῦ κλῆσιν ἐσχήκαμεν. Εἴρηται γοῦν διὰ τῆς τοῦ Ψάλλοντος φωνῆς περὶ τῶν ἀρχαιοτέρων·
γοῦντα θεοπρεπῶς· οὐδὲν οὖν ἄρα τὸ ἀπεικός, Β ἐκεῖνό που τάχα πρὸς ἑαυτοὺς εἰπεῖν, τίνα τοῦτον εἶναι νομίσομεν; ἄρα Θεόν, ἢ ἄνθρωπον, καὶ ὡς ένα τῶν καθ᾿ ἡμᾶς ἡγουν τῶν ἁγίων προφητών ; Θαν ματουργεῖ μὲν γὰρ, ὡς Θεός, ἔστι δὲ ἀνάρμοστον αὐτῷ κατὰ φύσιν Θεῷ τὸ προσεύχεσθαι. Τίνος γὰρ ὅλως δεῖται Θεός ; Ινα τοίνυν τὸν τῶν τοιούτων ἐν- νοιῶν ἀποσοβήσῃ θόρυβον, ποιεῖται τὴν πεῦσιν· οὐδὲν μὲν ἡγνοηκὼς τῶν περὶ αὐτοῦ θρυλλουμένων παρά γε τοῖς ἔξω ἀποφέρων δὲ μᾶλλον τῆς τῶν πολλῶν όπου νοίας, καὶ ὀρθὴν αὐτοῖς τὴν πίστιν ἐμφυτεῦσαι θέλων. • Τίνα δὴ οὖν, φησίν, οἱ ὄχλοι με λέγουσιν εἶναι; ο - (Β Ορᾷς τὸ τῆς πεύσεως εὐτεχνές ; Οὐκ εὐθὺς εἶπεν· ς Ὑμεῖς τίνα με λέγετε είναι ; » Αποφέρει δὲ μᾶλλον, ἐπὶ τὸν τῶν ἔξω θρύλλου · ν' εκβαλὼν αὐτὸν καὶ ἀδόκιμον ἀποφήνας, μετασοβήσῃ λοιπὸν εἰς δόξαν ἀληθινὴν, δ δὴ καὶ πέπρακται. Εἰ- πόντων γὰρ τῶν μαθητῶν τὴν τοῦ ὄχλου δόξαν, ἔφη αὐτοῖς· « Ὑμεῖς δὲ τίνα με λέγετε εἶναι; Ο πῶς ἐξαίρετον τὸ, ὑμεῖς ! Εξω τίθησιν αὐτοὺς τῶν ἄλ λων, ἵνα καὶ τὰς ἐκείνων φύγωσιν ὑπονοίας, καὶ μὴ μικρὰν ἔχωσι περὶ αὐτοῦ τὴν δόξαν. Υμεῖς, φησίν, οἱ ἐξειλεγμένοι, οἱ ψήφῳ τῇ παρ' ἐμοῦ κεκλημένοι πρὸς ἀποστολήν, οἱ τῶν ἐμῶν τερατουργημάτων μάρτυρες, ο τίνα με εἶναί φατε; » Προπηδᾷ δὲ πάλιν τῶν ἄλλων ὁ Πέτρος, καὶ παντὸς τοῦ χοροῦ γίνεται στόμα, καὶ τὰς φιλοθέους ερεύ γεται φωνάς· ἀκριβῆ δὲ τῆς εἰς αὐτὸν πίστεως ἀμο- λογίαν ἐκφέρει, λέγων, Τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ. Ασφα- λῆς ὁ μαθητής· οὐ γάρ τοι φησὶν ἁπλῶς Χριστὸν αὐτὸν εἶναι, τοῦ Θεοῦ τὸν Χριστὸν δὲ μᾶλλον. Πλείστοι μὲν γὰρ οἱ, ὡς ἀπό γε τοῦ κεχρίσθαι παρὰ Θεοῦ, κατὰ διαφόρους τρόπους ώνομασμένοι χριστοί· οἱ μὲν γὰρ ἐχρίσθησαν εἰς βασιλέας, οἱ δὲ εἰς προφή τας, οἱ δὲ καὶ τὴν δι' αὐτοῦ τοῦ πάντων ἡμῶν Σω τῆρος Χριστοῦ λαβόντες λύτρωσιν, τουτέστιν ἡμεῖς. καὶ τῷ ἁγίῳ Πνεύματι κατακεχρισμένοι, τὴν τοῦ χριστοῦ κλῆσιν ἐσχήκαμεν. Εἴρηται γοῦν διὰ τῆς τοῦ Ψάλλοντος φωνῆς περὶ τῶν ἀρχαιοτέρων· « Μη Εκτε σθε τῶν χριστῶν μου, καὶ ἐν τοῖς προφήταις μου μὴ πονηρεύεσθε. • Ημῶν δὲ πέρι διὰ φωνῆς '16 - βακούμ • Ἐξῆλθες εἰς σωτηρίαν λαού σου, τοῦ σῶσαι τοὺς χριστούς σου. » Οὐκοῦν πλεῖστοι μὲν οι χριστοί, κέκληνται δὲ οὕτως ἐπὶ τοῦ πράγματος - εἷς δὲ καὶ μόνος ὁ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός· οὐχ ὡς ἡμῶν μὲν ὄντων χριστῶν, καὶ οὐ Θεοῦ μᾶλλον, ἀλλ᾽ ἑτέρου τινός· ἀλλ' ὡς αὐτοῦ καὶ μένου, ἴδιον έχον τος Πατέρα, τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Δῆλον οὖν ἐστιν ὅτι τῆς ἑτέρων πληθύος υπεξαίρων αὐτὸν, προσ- νενέμηκε τῷ Πατρὶ, ὡς ὄντα μόνον αὐτοῦ. Θεὸς γὰρ ἂν φύσει, καὶ ἐκ Θεοῦ Πατρὸς ἐλλάμψας εξαιρέ τως ὁ μονογενής αὐτοῦ λόγος, γέγονε σάρξ (4), κατά δ τὸ γεγραμμένον· ἐκεῖνό γε μὴν ἀναγκαῖον εἰδέναι - ἐν γὰρ τῇ τοῦ Ματθαίου συγγραφῇ, τὸν μακάριον μαθητὴν εὐρήσομεν εἰπόντα· « Σὺ εἶ ὁ Χριστός, δ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τοῦ ζῶντος. » Ἐπιτεμὼν δὲ ὥσπερ * οι - S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. velut unam de sanctis apud nos prophetis ? Sane / miracula edit tanquam Deus, attamen indignum naturali Deo est orare. Quonam aut quanam re indiget Deus? Ut ergo cogitationum hujusmodi tu- multum compesceret, quæstionem hanc commovet; non quod aliquid eorum ignoraret, quæ de se ab exteris dicebantur, sed ut potius suos a mul- torum opinione retraheret, et rectam ipsis fidem imprimeret. ‹ Quemnam itaque, ait, turbæ mie esse dicunt? › • Viden' interrogationis solertiam ? Non illico dixit: c Quem vos me esse dicitis ? . sed ma- gis eos ad externam famam refert, ut hanc mox refutans, et improbabilem convincens, eos deinde in verain sententiam deduceret, quod et reapse fa- ctum est. Nam referentibus populi opinionem di- scipulis, ait Jesus : e Vos autem quem me esse di. citis? › Quam solerter dictum est vos! Ita nimirum discipulos ab aliis secernit, quominus illorum opi- nionem sectentur, nec humilem de eo sententiam gerant. Vos, inquit, selecti, decreto meo ad apo- stolatum voeati, prodigiorum meorum testes, ‹ quem me esse dicitis? › f. 91, C f. 126. 1) Erumpit ecce præ cæteris Petrus, et universi collegii fit os, plenaque Dei amore verba pronun- tial, atque accuratam fidei confessionem facit di- cens, eum esse Christum Dei. Citra dubium loquitur discipulus; non eniın dicit eum simpliciter Christum sed Christum Dei. Plurimi enim per tempora exsti- C terant, qui utpote a Deo uncti, dicti fuerant christi : alii enim ut reges, alii ut prophete ferent, uncti fue- rant; alii denique, nempe nos, accepta ab omnium nostrum Servatore Christo redemptione, et sancto Spiritu uncti, christi appellationein contraximus. Dictum est itaque Psalmista voce de antiquioribus : • Nolite tangere christos meos, et in prophetis meis nolite malignari ". › De nobis autem Haba- cucí voce : • Egressus es in salutem populi tui, ut salves christos tuos *. » Ergo plurimi christi ; sic autem ex re ipsa vocitati fuere ; sed unus solus- que ille Patris Dei: non quia nos christi simus ab alio potius quolibet quam a Deo uncti; sed quia ille solus proprium habet in caelis Patrem. D Constat igitur Petro reliqua multitudine sepa- ratum Jesum, relatum fuisse ad Patrem, ceu ipsius solius propriam. Nam Deus naturaliter exsistens et ex Deo Patre singulariter effulgens uni- genitum ipsius Verbum, caro factum est secundum Scripturas. Sed illud est cognoscere, quod nempe in Matthæi Scriptura beatum discipulum invenimus dicentem: « Tu es Christus Filius Dei vivi "., Breviaus autem veluti Incarnationis mysterium sapientissimus Lucas, pari quidem sententia est, sed tamen paucioribus ver- necesse ' Matth. xvi, 16. | Thess. v, 17. Psal. eiv, 15. * Habac. 1, 13. (1) Adhuc contra Arianos siue pausa Cyrillus.
PG 72:649«Μὴ ἅπτεσθε τῶν χριστῶν μου, καὶ ἐν τοῖς προφήταις μου μὴ πονηρεύεσθε.» Ἡμῶν δὲ πέρι διὰ φωνῆς Ἀββακούμ· «Ἐξῆλθες εἰς σωτήριαν λαοῦ σου, τοῦ σῶσαι τοὺς χριστούς σου.» Οὐκοῦν πλεῖστοι μὲν οἱ χριστοὶ, κέκληνται δὲ οὕτως ἐπὶ τοῦ πράγματος· εἷς δὲ καὶ μόνος ὁ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός· οὐχ ὡς ἡμῶν μὲν ὄντων χριστῶν, καὶ οὐ Θεοῦ μᾶλλον, ἀλλ’ ἑτέρου τινός· ἀλλ’ ὡς αὐτοῦ καὶ μόνου, ἴδιον ἔχοντος Πατέρα, τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Δῆλον οὖν ἐστιν ὅτι τῆς ἑτέρων πληθύος ὑπεξαίρων αὐτὸν, προςνενέμηκε τῷ Πατρὶ, ὡς ὄντα μόνον αὐτοῦ. Θεὸς γὰρ ὢν φύσει, καὶ ἐκ Θεοῦ Πατρὸς ἐλλάμψας ἐξαιρέτως ὁ μονογενὴς αὐτοῦ Λόγος, γέγονε σὰρξ, κατὰ τὸ γεγραμμένον· ἐκεῖνό γε μὴν ἀναγκαῖον εἰδέναι· ἐν γὰρ τῇ τοῦ Ματθαίου συγγραφῇ, τὸν μακάριον μαθητὴν εὑρήσομεν εἰπόντα· «Σὺ εἶ ὁ Χριστὸς, ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τοῦ ζῶντος.» Ἐπιτεμὼν δὲ ὥσπερ τὴν οἰκονομίαν ὁ σοφώτατος Λουκᾶς, συμφέρεται μὲν κατὰ τὰς ἐννοίας, βραχυλογήσας δέ φησι, εἰπεῖν αὐτὸν τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ· ἀλλ’ ἐνταῦθα μὲν ὁ παρὰ τοῦ Σωτῆρος γεγονὼς πρὸς αὐτὸν, σεσίγηται λόγος. Ἐν δὲ τῷ Ματθαίῳ πάλιν εἰπόντα σαφῶς εὑρήσομεν·
τὴν οἰκονομίαν ὁ σοφώτατος Λουκᾶς, συμφέρεται μὲν κατὰ τὰς ἐννοίας, βραχυλογήσας δέ φησι, εἰπεῖν αὐτὸν τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ· ἀλλ' ἐνταῦθα μὲν ὁ παρὰ τοῦ Σωτῆρος γεγονώς πρὸς αὐτὸν, σεσίγηται λόγος. Ἐν δὲ τῷ Ματθαίῳ πάλιν εἰπόντα σαφῶς εὑρήσομεν· ο Μακάριος εἶ, Σίμων Βὰρ Ιωνά, ὅτι σὰρξ καὶ αἷμα οὐκ ἀπεκάλυψε σοι, ἀλλ' ὁ Πατήρ μου ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς. » Ἐστὶν οὖν ὁμολογουμένως θεο- δίδακτος ὁ μαθητής, εἰς ἐπίγνωσιν αὐτὸν τοῦ κατά Χριστόν μυστηρίου ποδηγήσαντος αὐτοῦ τοῦ Πατρός. Σημειωτέον δὲ ὡς ἕνα τὸν Χριστὸν ὡμολόγει ὁ του φώτατος Πέτρος, διὰ τοὺς εἰς δύο τέμνειν τολμώντας Χριστού; τὸν Ἐμμανουήλ (1). Οὐ γὰρ ἤρετο αὐτοὺς λέγων· Τίνα λέγουσιν οἱ ἄνθρωποι εἶναι τὸν τοῦ Θεοῦ Λόγου, ἀλλὰ « Τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου· καὶ τοῦ τον ὁ Πέτρος ώμολόγει εἶναι τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ. Πῶς δὲ ἀξιοθαύμαστος ἡ ὁμολογία Πέτρου, εἰ μηδὲν ἔχοι τὸ βαθὺ καὶ κεκρυμμένων, καὶ οἷον ἄπιπτον τοῖς πολλοῖς ; Τί γὰρ ὅλως ἀπεκάλυψεν αὐτῷ ὁ Θεὸς καὶ Πατήρ ; Οτι ἄνθρωπος ἐστι ; Τοῦτο θεοδίδακτόν ἐστιν μυστήριον; Ἐπὶ τούτῳ τεθαύμασται, καὶ τῶν οὕτως ἐξαιρέτων ἠξιώθη γερῶν ; Ηκουσε γάρ «λα- κάριος εἴ, Σίμων Βὰρ Ιωνά, ο ᾿Αλλὰ τεθαύμασται, καὶ σφόδρα δικαίως. Διὰ ποίαν αἰτίαν; Εν γάρ τε θέαται ἐν εἴδει τῷ καθ᾿ ἡμᾶς, τοῦτον πεπίστευκεν εἶναι τὸν Χριστὸν τοῦ Πατρὸς, τουτέστι σαρκωθέντα καὶ ἐνανθρωπήσαντα τὸν ἐκ τῆς οὐσίας αὐτοῦ προ ελθόντα Λόγον. • Ο δὲ ἐπιτιμήσας αὐτοῖς, παρήγγειλε μηδενι εἰπεῖν τοῦτο. Β (. Ι. 'Ομολογήσαντος τὴν πίστιν τοῦ μας θητοῦ, ἐπετίμησεν αὐτοῖς ὁ Κύριος, ίνα μηδενὶ εἰσ πωσιν ὅτι αὐτός ἐστιν ὁ Χριστός. Καί τοι πῶς μᾶλλον ἔδει τοὺς μαθητάς τοῖς ἀπανταχόσε κηρύττειν αὐτόν; Τοῦτο γὰρ ἦν ἔργον τῶν παρ' αὐτοῦ προκεχειρισμέν νων εἰ; ἀποστολήν· ἀλλ' ὡς φησι τὸ Γράμμα το Ιερόν, καιρός παντὶ πράγματι· ἔδει τοῖς παρ' ἑαυτοῦ κηρύγμασι ἀκολουθῆσαι τὰ λείποντα τοῖς ἤδη προτε τελεσμένοις· τοῦτο δὲ ἦν ὁ σταυρός, τὸ πάθος, ὁ κατὰ σάρκα θάνατος, ἡ ἐκ νεκρῶν ἀνάστασις· τὸ μέγα καὶ ἐξαίσιον ἀληθῶς σημεῖον, δι' οὗ μεμαρτύ ρηται Θεὸς ὢν ἀληθινὸς, καὶ Υἱὸς κατὰ φύσιν τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ὁ Ἐμμανουήλ. Τὸ γὰρ ὅλως κατ αργῆσαι θάνατον, καὶ ἀνατρέψαι τὴν φθορὰν καὶ σκυλεύσαι τὸν ᾄδην, καὶ καταλύσαι τοῦ διαβόλου τὴν τυραννίδα, καὶ ἐκ μέσου ποιῆσαι τὴν ἁμαρτίαν, καὶ ἀνοίξαι τοῖ; ἐπὶ γῆς τὰς ἄνω πύλας, καὶ συνέ άψαι τὴν γῆν οὐρανῷ, Θεὸν ὄντα κατὰ ἀλήθειαν ἀπέφηνεν αὐτόν. Οὐκοῦν ἐν καιρῷ κελεύει σιγῆσαι τὸ μυστήριον, ἄχρις ἂν ὁ σύμπας τῆς οἰκονομίας λό γος, εἰς τὸ αὐτῷ πρέπον ἐξέλθῃ πέρας· τότε γὰρ ἐγηγερμένος ἐκ νεκρῶν, ἀπογυμνοῦσθαι τοῖς ἀπαν- ταχόσε γῆς προστέταχε τὸ μυστήριον, προθεὶς ἅπασι τὴν ἐν πίστει δικαίωσιν, τὴν διὰ τοῦ ἁγίου βαπτί σματος κάθαρσιν· ἔφη γάρ· . Εδόθη μοι πάσα ἐξ- COMMENT. IN LUCAM. tem Servatoris ad Petrum orationem. Apud Mat- thæmin vero dicentem Jesum comperiemus: ‹ Bea- tus es, Simon Bar-Jonæ, quia caro et sanguis non revelavit tibi, sed Pater meus qui in coelis est. » Sine dubio itaque divinitus edoctus fuit discipulus, Patre ipso deducente eumdem ad Christi myste- terium cognoscendum. Adnotandum insuper, sa- pientissimum Petram, unumi confteri Christumn, propter eos qui in duos dividere Christos Emma- nuelem audent. Non enim interrogavit discipulos ` dicens: Quem dicunt homines esse Verbum Dei, sed ‹ Filium hominis.» Porro hunc Petrus confessus est Christum esse Dei. Cur vero Petri confessionem miraremur, si nihil haberet profundum atque re- conditum, ac celeris veluti iuvisibile? Nain quid omnino Pater Deus ei revelavit ? Non quod homo esset? Ergone hoc erat a Deo revelatum myste- rium? Hajusne rei causa Petrum admiramur, et ipso tam singulari præmio dignus evasit? Sibi enim dictum audivit : ‹ Beatus es, Simon Bar-Jonæ. › Atqui reapse dignus summa admiratione est. Quamobrem? Quia quem in furua nostra cerebat, Irene credidit esse Christum Patris, id est incar- natum et humanatum, quod ex ipso prodierat, Ver- buen. A bis niens, dixit ipsum Christum Dei; reticet au- b) D of Eccle. 111, 1. V. 21. At ille încrepans eos, præcepit ne cui di- cerent hoc. Cum &dem suam discipulus fuisset confessus, comminatus est illis Dominus, ne se esse Christum euipiam dicerent. Attamen quidni potius oportebat discipulos ubique ipsum praedicare? Hoe enim ad apostolatum designatorum officium erat. Verumtamein, ul sacræ Litteræ aiunt, omni reł suwip tempus est *7. Sciebat prædicationem suam subsecutura ea quæ priorum complementa forent, Erant autem hac, crux, passiv, mors in carne, resurrectio e mortuis, magnuts boc videlicet vo- reque eximium prodigium, que Deus verus com - probatur, naturalisque Dei Patris Filius, Emma- nuel. Namque omnino mortem destruere, corruptio- new annihilare, inferos spoliare, diaboli tyranni- dem abolere, aperire terrestribus supernas januas, terram cuin cœlo copulare, hæc, inquam, Jestin Deum verum esse demonstrarunt. Ergo ad tempus sileri mysterium jubet, donec universa humana- tionis ratio ac cursus ad congruum sibi exitunı perduceretur. Tunc enim e mortais resuscitatus, revelari ubique terrarum jussit mysterium, propo- neas cunctis in Ade justificationein, et per san- ctum baptisma purgationem. Dixit enim : Data est mihi omnis potestas in cœlo et in terra: cuntes docete omnes gentes, in nomine Patris et Filii et PATROI . GR. LXXII. (1) Nestoril hæresim Cyrillus sugillat, adversos quam tot aliis scriptis pugnavi,
«Μακάριος εἶ, Σίμων Βὰρ Ἰωνᾶ, ὅτι σὰρξ καὶ αἷμα οὐκ ἀπεκάλυψέ σοι, ἀλλ’ ὁ Πατήρ μου ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς.» Ἐστὶν οὖν ὁμολογουμένως θεοδίδακτος ὁ μαθητὴς, εἰς ἐπίγνωσιν αὐτὸν τοῦ κατὰ Χριστὸν μυστηρίου ποδηγήσαντος αὐτοῦ τοῦ Πατρός. Σημειωτέον δὲ ὡς ἕνα τὸν Χριστὸν ὡμολόγει ὁ σοφώτατος Πέτρος, διὰ τοὺς εἰς δύο τέμνειν τολμῶντας Χριστοὺς τὸν Ἐμμανουήλ. Οὐ γὰρ ἤρετο αὐτοὺς λέγων· Τίνα λέγουσιν οἱ ἄνθρωποι εἶναι τὸν τοῦ Θεοῦ Λόγον, ἀλλὰ «Τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου·» καὶ τοῦτον ὁ Πέτρος ὡμολόγει εἶναι τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ. Πῶς δὲ ἀξιοθαύμαστος ἡ ὁμολογία Πέτρου, εἰ μηδὲν ἔχοι τὸ βαθὺ καὶ κεκρυμμένον, καὶ οἷον ἄποπτον τοῖς πολλοῖς; Τί γὰρ ὅλως ἀπεκάλυψεν αὐτῷ ὁ Θεὸς καὶ Πατήρ; Ὅτι ἄνθρωπός ἐστι; Τοῦτο θεοδίδακτόν ἐστιν μυστήριον; Ἐπὶ τούτῳ τεθαύμασται, καὶ τῶν οὕτως ἐξαιρέτων ἠξιώθη γερῶν; Ἤκουσε γάρ· «Μακάριος εἶ, Σίμων Βὰρ Ἰωνᾶ.» Ἀλλὰ τεθαύμασται, καὶ σφόδρα δικαίως. Διὰ ποίαν αἰτίαν; Ὃν γὰρ τεθέαται ἐν εἴδει τῷ καθ’ ἡμᾶς, τοῦτον πεπίστευκεν εἶναι τὸν Χριστὸν τοῦ Πατρὸς, τουτέστι σαρκωθέντα καὶ ἐνανθρωπήσαντα τὸν ἐκ τῆς οὐσίας αὐτοῦ προελθόντα Λόγον.
τὴν οἰκονομίαν ὁ σοφώτατος Λουκᾶς, συμφέρεται μὲν κατὰ τὰς ἐννοίας, βραχυλογήσας δέ φησι, εἰπεῖν αὐτὸν τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ· ἀλλ' ἐνταῦθα μὲν ὁ παρὰ τοῦ Σωτῆρος γεγονώς πρὸς αὐτὸν, σεσίγηται λόγος. Ἐν δὲ τῷ Ματθαίῳ πάλιν εἰπόντα σαφῶς εὑρήσομεν· ο Μακάριος εἶ, Σίμων Βὰρ Ιωνά, ὅτι σὰρξ καὶ αἷμα οὐκ ἀπεκάλυψε σοι, ἀλλ' ὁ Πατήρ μου ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς. » Ἐστὶν οὖν ὁμολογουμένως θεο- δίδακτος ὁ μαθητής, εἰς ἐπίγνωσιν αὐτὸν τοῦ κατά Χριστόν μυστηρίου ποδηγήσαντος αὐτοῦ τοῦ Πατρός. Σημειωτέον δὲ ὡς ἕνα τὸν Χριστὸν ὡμολόγει ὁ του φώτατος Πέτρος, διὰ τοὺς εἰς δύο τέμνειν τολμώντας Χριστού; τὸν Ἐμμανουήλ (1). Οὐ γὰρ ἤρετο αὐτοὺς λέγων· Τίνα λέγουσιν οἱ ἄνθρωποι εἶναι τὸν τοῦ Θεοῦ Λόγου, ἀλλὰ « Τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου· καὶ τοῦ τον ὁ Πέτρος ώμολόγει εἶναι τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ. Πῶς δὲ ἀξιοθαύμαστος ἡ ὁμολογία Πέτρου, εἰ μηδὲν ἔχοι τὸ βαθὺ καὶ κεκρυμμένων, καὶ οἷον ἄπιπτον τοῖς πολλοῖς ; Τί γὰρ ὅλως ἀπεκάλυψεν αὐτῷ ὁ Θεὸς καὶ Πατήρ ; Οτι ἄνθρωπος ἐστι ; Τοῦτο θεοδίδακτόν ἐστιν μυστήριον; Ἐπὶ τούτῳ τεθαύμασται, καὶ τῶν οὕτως ἐξαιρέτων ἠξιώθη γερῶν ; Ηκουσε γάρ «λα- κάριος εἴ, Σίμων Βὰρ Ιωνά, ο ᾿Αλλὰ τεθαύμασται, καὶ σφόδρα δικαίως. Διὰ ποίαν αἰτίαν; Εν γάρ τε θέαται ἐν εἴδει τῷ καθ᾿ ἡμᾶς, τοῦτον πεπίστευκεν εἶναι τὸν Χριστὸν τοῦ Πατρὸς, τουτέστι σαρκωθέντα καὶ ἐνανθρωπήσαντα τὸν ἐκ τῆς οὐσίας αὐτοῦ προ ελθόντα Λόγον. • Ο δὲ ἐπιτιμήσας αὐτοῖς, παρήγγειλε μηδενι εἰπεῖν τοῦτο. Β (. Ι. 'Ομολογήσαντος τὴν πίστιν τοῦ μας θητοῦ, ἐπετίμησεν αὐτοῖς ὁ Κύριος, ίνα μηδενὶ εἰσ πωσιν ὅτι αὐτός ἐστιν ὁ Χριστός. Καί τοι πῶς μᾶλλον ἔδει τοὺς μαθητάς τοῖς ἀπανταχόσε κηρύττειν αὐτόν; Τοῦτο γὰρ ἦν ἔργον τῶν παρ' αὐτοῦ προκεχειρισμέν νων εἰ; ἀποστολήν· ἀλλ' ὡς φησι τὸ Γράμμα το Ιερόν, καιρός παντὶ πράγματι· ἔδει τοῖς παρ' ἑαυτοῦ κηρύγμασι ἀκολουθῆσαι τὰ λείποντα τοῖς ἤδη προτε τελεσμένοις· τοῦτο δὲ ἦν ὁ σταυρός, τὸ πάθος, ὁ κατὰ σάρκα θάνατος, ἡ ἐκ νεκρῶν ἀνάστασις· τὸ μέγα καὶ ἐξαίσιον ἀληθῶς σημεῖον, δι' οὗ μεμαρτύ ρηται Θεὸς ὢν ἀληθινὸς, καὶ Υἱὸς κατὰ φύσιν τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ὁ Ἐμμανουήλ. Τὸ γὰρ ὅλως κατ αργῆσαι θάνατον, καὶ ἀνατρέψαι τὴν φθορὰν καὶ σκυλεύσαι τὸν ᾄδην, καὶ καταλύσαι τοῦ διαβόλου τὴν τυραννίδα, καὶ ἐκ μέσου ποιῆσαι τὴν ἁμαρτίαν, καὶ ἀνοίξαι τοῖ; ἐπὶ γῆς τὰς ἄνω πύλας, καὶ συνέ άψαι τὴν γῆν οὐρανῷ, Θεὸν ὄντα κατὰ ἀλήθειαν ἀπέφηνεν αὐτόν. Οὐκοῦν ἐν καιρῷ κελεύει σιγῆσαι τὸ μυστήριον, ἄχρις ἂν ὁ σύμπας τῆς οἰκονομίας λό γος, εἰς τὸ αὐτῷ πρέπον ἐξέλθῃ πέρας· τότε γὰρ ἐγηγερμένος ἐκ νεκρῶν, ἀπογυμνοῦσθαι τοῖς ἀπαν- ταχόσε γῆς προστέταχε τὸ μυστήριον, προθεὶς ἅπασι τὴν ἐν πίστει δικαίωσιν, τὴν διὰ τοῦ ἁγίου βαπτί σματος κάθαρσιν· ἔφη γάρ· . Εδόθη μοι πάσα ἐξ- COMMENT. IN LUCAM. tem Servatoris ad Petrum orationem. Apud Mat- thæmin vero dicentem Jesum comperiemus: ‹ Bea- tus es, Simon Bar-Jonæ, quia caro et sanguis non revelavit tibi, sed Pater meus qui in coelis est. » Sine dubio itaque divinitus edoctus fuit discipulus, Patre ipso deducente eumdem ad Christi myste- terium cognoscendum. Adnotandum insuper, sa- pientissimum Petram, unumi confteri Christumn, propter eos qui in duos dividere Christos Emma- nuelem audent. Non enim interrogavit discipulos ` dicens: Quem dicunt homines esse Verbum Dei, sed ‹ Filium hominis.» Porro hunc Petrus confessus est Christum esse Dei. Cur vero Petri confessionem miraremur, si nihil haberet profundum atque re- conditum, ac celeris veluti iuvisibile? Nain quid omnino Pater Deus ei revelavit ? Non quod homo esset? Ergone hoc erat a Deo revelatum myste- rium? Hajusne rei causa Petrum admiramur, et ipso tam singulari præmio dignus evasit? Sibi enim dictum audivit : ‹ Beatus es, Simon Bar-Jonæ. › Atqui reapse dignus summa admiratione est. Quamobrem? Quia quem in furua nostra cerebat, Irene credidit esse Christum Patris, id est incar- natum et humanatum, quod ex ipso prodierat, Ver- buen. A bis niens, dixit ipsum Christum Dei; reticet au- b) D of Eccle. 111, 1. V. 21. At ille încrepans eos, præcepit ne cui di- cerent hoc. Cum &dem suam discipulus fuisset confessus, comminatus est illis Dominus, ne se esse Christum euipiam dicerent. Attamen quidni potius oportebat discipulos ubique ipsum praedicare? Hoe enim ad apostolatum designatorum officium erat. Verumtamein, ul sacræ Litteræ aiunt, omni reł suwip tempus est *7. Sciebat prædicationem suam subsecutura ea quæ priorum complementa forent, Erant autem hac, crux, passiv, mors in carne, resurrectio e mortuis, magnuts boc videlicet vo- reque eximium prodigium, que Deus verus com - probatur, naturalisque Dei Patris Filius, Emma- nuel. Namque omnino mortem destruere, corruptio- new annihilare, inferos spoliare, diaboli tyranni- dem abolere, aperire terrestribus supernas januas, terram cuin cœlo copulare, hæc, inquam, Jestin Deum verum esse demonstrarunt. Ergo ad tempus sileri mysterium jubet, donec universa humana- tionis ratio ac cursus ad congruum sibi exitunı perduceretur. Tunc enim e mortais resuscitatus, revelari ubique terrarum jussit mysterium, propo- neas cunctis in Ade justificationein, et per san- ctum baptisma purgationem. Dixit enim : Data est mihi omnis potestas in cœlo et in terra: cuntes docete omnes gentes, in nomine Patris et Filii et PATROI . GR. LXXII. (1) Nestoril hæresim Cyrillus sugillat, adversos quam tot aliis scriptis pugnavi,
PG 72:651«Ὁ δὲ ἐπιτιμήσας αὐτοῖς, παρήγγειλε μηδενὶ εἰπεῖν τοῦτο.» (α φ. 136 β) Ὁμολογήσαντος τὴν πίστιν τοῦ μαθητοῦ, ἐπετίμησεν αὐτοῖς ὁ Κύριος, ἵνα μηδενὶ εἴπωσιν ὅτι αὐτός ἐστιν ὁ Χριστός. Καί τοι πῶς μᾶλλον ἔδει τοὺς μαθητὰς τοῖς ἁπανταχόσε κηρύττειν αὐτόν· Τοῦτο γὰρ ἦν ἔργον τῶν παρ’ αὐτοῦ προκεχειρισμένων εἰς ἀποστολήν· ἀλλ’ ὥς φησι τὸ Γράμμα τὸ ἱερὸν, καιρὸς παντὶ πράγματι· ἔδει τοῖς παρ’ ἑαυτοῦ κηρύγμασι ἀκολουθῆσαι τὰ λείποντα τοῖς ἤδη προτετελεσμένοις· τοῦτο δὲ ἦν ὁ σταυρὸς, τὸ πάθος, ὁ κατὰ σάρκα θάνατος, ἡ ἐκ νεκρῶν ἀνάστασις· τὸ μέγα καὶ ἐξαίσιον ἀληθῶς σημεῖον, δι’ οὗ μεμαρτύρηται Θεὸς ὢν ἀληθινὸς, καὶ Υἱὸς κατὰ φύσιν τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ὁ Ἐμμανουήλ. Τὸ γὰρ ὅλως καταργῆσαι θάνατον, καὶ ἀνατρέψαι τὴν φθορὰν καὶ σκυλεῦσαι τὸν ᾅδην, καὶ καταλῦσαι τοῦ διαβόλου τὴν τυραννίδα, καὶ ἐκ μέσου ποιῆσαι τὴν ἁμαρτίαν, καὶ ἀνοῖξαι τοῖς ἐπὶ γῆς τὰς ἄνω πύλας, καὶ συνάψαι τὴν γῆν οὐρανῷ, Θεὸν ὄντα κατὰ ἀλήθειαν ἀπέφηνεν αὐτόν. Οὐκοῦν ἐν καιρῷ κελεύει σιγῆσαι τὸ μυστήριον, ἄχρις ἂν ὁ σύμπας τῆς οἰκονομίας λόγος, εἰς τὸ αὐτῷ πρέπον ἐξέλθῃ πέρας·
ή ουσία, ἔν τε οὐρανῷ καὶ ἐπὶ τῆς γῆς· πορευθέντες, οἱ εὐλογημένοι τοῦ Πατρός μου, κληρονομήσατε τὴν σμου. ΧΧVΙ, 18. ** μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, βαπτίζοντες εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύ ματος· διδάσκοντες αὐτοὺς τηρεῖν πάντα ὅσα ἐνα ετειλάμην ὑμῖν. Καὶ ἰδοὺ ἐγὼ μεθ' ὑμῶν εἰμι πάσας τὰς ἡμέρας, ἕως τῆς συντελείας. • Μεθ᾿ ἡμῶν γάρ ἐστιν καὶ ἐν ἡμῖν διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, καὶ ταῖς ἁπάντων ψυχαῖς ἐναυλίζεται Κύριος (1). Ος γὰρ ἂν ἐπαισχυνθῇ με, κ. τ. λ. (Β Γ 92) Πολλὰ κατὰ ταὐτὸν ἐργάζεται χρήσιμά τε καὶ ἀναγκαῖα διὰ τούτων τῶν λόγων. Πρῶτον μὲν δείκνυσιν ὅτι πάντη τε καὶ πάντως έψεται τοῖς αἰ- σχυνομένοις αὐτὸν καὶ τοὺς αὐτοῦ λόγους τὸ τῶν ἴσων τυχεῖν. Τί δ᾽ ἂν γένοιτο ἴσον εἰς εὐθυμίας δύο ναμιν; Εἰ γὰρ ἐπαισχύνεται τινας ὁ κριτής, ὡς ἐποφείλων αὐτοῖς τὸν τῆς εὐπειθείας μισθὸν, καὶ τῆς εἰς αὐτὸν ἀγάπης τὰ γέρα, καὶ τὸν τῆς εὐνοίας στέφανον, πῶς οὐκ ἔστιν ἀναμφιλόγως εἰπεῖν, δει πάντη τε καὶ πάντως ἐν ἀτελευτήτοις ἔσονται τιμαίς τε καὶ δόξαις οἱ τῶν οὕτω λαμπρών τετυχηκότες ἀγαθῶν; Εἶτα πρὸς τούτοις φόβον αὐτοῖ; ἐντίκτει, καταβήσεσθαι λέγων ἐξ οὐρανοῦ, οὐκ ἐν σμικροπρο πείᾳ τῇ πρώτῃ καὶ ὑφέσει τῇ καθ' ἡμᾶς, ἀλλ' ἐν δόξῃ τῇ τοῦ Πατρὸς, δορυφορούντων ἀγγέλων. Οὐκο οὖν παγχάλεπον καὶ ὀλέθρου μεστὸν τὸ καταγνω- σθῆναι μὲν ἐπὶ δειλίᾳ τε καὶ ἀφιλεργίᾳ, καταρει τήσαντος ἄνωθεν τοῦ κριτοῦ, καὶ ἀγγελικών ταγμάτ των περιεστηκότων. Μέγα δὲ καὶ παντὸς θαύματος ἄξιον, καὶ τῆς εἰς λῆξιν εὐημερίας πρόξενον, τὸ ἐπὶ τοῖς ἤδη προπεπονημένοις χαίρειν αὐτοὺς, καὶ τὸ προσδοκῶν τῶν ἱδρώτων τὰς ἀμοιβάς. Ἐπαινεθέ σονται γὰρ οἱ τοιούτοι, Χριστοῦ λέγοντος· « Δεῦτε, ήτοιμασμένην ὑμῖν βασιλείαν ἀπὸ καταβολής κα Λέγω δὲ ὑμῖν· εἰσί τινες τῶν ὧδε ἑστηκότων, κ. τ. λ. (Β Γ. 92, Γ. 1») ούπω τὴν ἐξ ὕψους δύναμιν ἐσχηκότας τοὺς μαθητάς, εἰκὸς ἦν ἀνθρω πίναις ἀσθενείαις περιπεσεῖν, καί τι τοιοῦτον περὶ αὐτοῦ ἐννενοηκότας εἰπεῖν· Πῶς ἀρνήσεται τις ἑαυ τόν; ἢ πῶς ἀπολέσας τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν εὑρίσει πάλιν αὐτήν ; τί δὲ τοῖς τοῦτο παθοῦσι τὸ ἱσοστα - τοῦν ἔσται γέρας; Ἵνα τοίνυν τῶν τοιούτων αὐτοὺς ἀποστήσῃ λογισμῶν, καὶ οἷον μεταχαλκευση προς εὐανδρίαν, τῆς ἐσομένης αὐτῆς εὐκλείας ἐπιθυμίαν ἐντεκών φησι· « Λέγω δὲ ὑμῖν, εἰσί τινες τῶν ὧδε ἑστηκότων, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Βασιλείαν δὲ Θεοῦ αὐτὴν τὴν θέαν λέγει τῆς δόξης, ἐν ᾗ καὶ αὐτὸς ὀφθήσεται, 6.1 S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIE P. Spiritus sancti baptizantes, monentes eas observare omnia quæcunque vobis præcepi. Et ecce ego vo- biscum sum omnibus diebus usque in fluein **. Nobiscum enim reapse est, et in nobis per sanctum Spiritum, atque in omnium animabus inhabitat Domitius. V. 26. Nam qui me erubuerit, elc. Multa simul utilia, imo necessaria his verbis ex- sequitur. Primo quidem ostendit, fore ut eos om- nino qui se suosque sermones erubuerint, par eventus corripiat. Certe uudeuam nobis major alacritas accidat? Nam si judex quosdam reveretur, eeu ipsis obsequii præstiti mercedem, debens, vel amo- ris præmia, vel benevolentiae retributionem : cur sine ulla dubitatione non dicemus fore ut in æter- nis honoribus gloriaque versentur ii, qui adeo splendida consequentur bona? Deinde timorem quo- que illis injicit, se cœlo esse descensurum, baud ja » vili illa priore cum specie, et conditionis no- stre humilitate, sed cum Patris majestate, stipanti bus agelis. Ergo gravissimum est et exitiosum, dampari mus ceu pusillauimitatis atque ignavia reos a superveniente coelitus judice, et augelicis ordinibus circumstantibus. Magnum quid autem et admiratione dlignum et summam præbens felicita- tem, si quis exantlatis suis laboribus lætari possit, et sudoris præmia sperare. Laudaluutur enim hi, dicente Christo : « Venite, benedicti Patris moi, pns- sidete paratum vobis regnum jam iude a maudi constitutione", › B G C V. 27. Dico autem vobis : sunt quidam de hic slan- libus, elc. Cum nondum ex alto virtutem accepissent dis- cipuli, congruum erat eos humanis infirmitatibus laborare, Cirristique verba apud se reputaules, di- cere: Erquis seniet ipse negabit ? vel quomodo, si animanı suam amiserit, denuo inveniet eam ? Quod- nam vero bœc damna passis par præmium erit? Ut igitur ab his cogitationibus eos avocaret, al- que ad animni robur transferret, eventuræ ipeis felicitatis cupiditatem injiciens ait : « Di- co autem vobis, sunt quidam de hic stantibus, » et reliqua Regnum porro Dei ipsam dicit gloriæ viuionem, in qua ipsemet coram spectabitur, quo * Matth. Matth. xxv, 34. (1)Adv. 22: Oportet Filium hominis multa pati, ete., sunt apud D. Thome calenam : e Cratus. Ducum magnanimi strenuos in armis ad audaciam provo- cant, non solum eis honores pollicendo victoriæ, sod etiam ipsum pati generosum esse fatentes. Tale quid videmus docere Dominum Jesum Christum : prædixerat enim apostolis quod oporteret eum per- peti Judarorum calumnias, occidt, et tertia die re- surgere. Ne igitur putarent, Christum quidem pas- surum persecutiones pro vita mundi, eis vero Ecere D C f. 127, F lentam vitam ducere, ostendit quod necessario per aɔqua certamina gradi fecet cupientes ejus gloriam obtinere; unde dicitur (v. 25) : Direbat autem ad Omnes, elc. nec non Item ad v. apnd D. Thoms calenam, paulo melius apud Corderiem : «CraiLies. Quod au - tem Christo in charitate placere, incomparabiliter præstat mundi splendoribus atque deliciis, declarat dicous : Quid enim prodest › CLO.
τότε γὰρ ἐγηγερμένος ἐκ νεκρῶν, ἀπογυμνοῦσθαι τοῖς ἁπανταχόσε γῆς προστέταχε τὸ μυστήριον, προθεὶς ἅπασι τὴν ἐν πίστει δικαίωσιν, τὴν διὰ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος κάθαρσιν· ἔφη γάρ· «Ἐδόθη μοι πᾶσα ἐξουσία, ἔν τε οὐρανῷ καὶ ἐπὶ τῆς γῆς· πορευθέντες, μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, βαπτίζοντες εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος· διδάσκοντες αὐτοὺς τηρεῖν πάντα ὅσα ἐνετειλάμην ὑμῖν. Καὶ ἰδοὺ ἐγὼ μεθ’ ὑμῶν εἰμι πάσας τὰς ἡμέρας, ἕως τῆς συντελείας.» Μεθ’ ἡμῶν γάρ ἐστιν καὶ ἐν ἡμῖν διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, καὶ ταῖς ἁπάντων ψυχαῖς ἐναυλίζεται Κύριος. «Ὃς γὰρ ἂν ἐπαισχυνθῇ με, κ.τ.λ.» (β φ. 92) Πολλὰ κατὰ ταὐτὸν ἐργάζεται χρήσιμά τε καὶ ἀναγκαῖα διὰ τούτων τῶν λόγων. Πρῶτον μὲν δείκνυσιν ὅτι πάντη τε καὶ πάντως ἕψεται τοῖς αἰσχυνομένοις αὐτὸν καὶ τοὺς αὐτοῦ λόγους τὸ τῶν ἴσων τυχεῖν. Τί δ’ ἂν γένοιτο ἴσον εἰς εὐθυμίας δύναμιν;
ή ουσία, ἔν τε οὐρανῷ καὶ ἐπὶ τῆς γῆς· πορευθέντες, οἱ εὐλογημένοι τοῦ Πατρός μου, κληρονομήσατε τὴν σμου. ΧΧVΙ, 18. ** μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, βαπτίζοντες εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύ ματος· διδάσκοντες αὐτοὺς τηρεῖν πάντα ὅσα ἐνα ετειλάμην ὑμῖν. Καὶ ἰδοὺ ἐγὼ μεθ' ὑμῶν εἰμι πάσας τὰς ἡμέρας, ἕως τῆς συντελείας. • Μεθ᾿ ἡμῶν γάρ ἐστιν καὶ ἐν ἡμῖν διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, καὶ ταῖς ἁπάντων ψυχαῖς ἐναυλίζεται Κύριος (1). Ος γὰρ ἂν ἐπαισχυνθῇ με, κ. τ. λ. (Β Γ 92) Πολλὰ κατὰ ταὐτὸν ἐργάζεται χρήσιμά τε καὶ ἀναγκαῖα διὰ τούτων τῶν λόγων. Πρῶτον μὲν δείκνυσιν ὅτι πάντη τε καὶ πάντως έψεται τοῖς αἰ- σχυνομένοις αὐτὸν καὶ τοὺς αὐτοῦ λόγους τὸ τῶν ἴσων τυχεῖν. Τί δ᾽ ἂν γένοιτο ἴσον εἰς εὐθυμίας δύο ναμιν; Εἰ γὰρ ἐπαισχύνεται τινας ὁ κριτής, ὡς ἐποφείλων αὐτοῖς τὸν τῆς εὐπειθείας μισθὸν, καὶ τῆς εἰς αὐτὸν ἀγάπης τὰ γέρα, καὶ τὸν τῆς εὐνοίας στέφανον, πῶς οὐκ ἔστιν ἀναμφιλόγως εἰπεῖν, δει πάντη τε καὶ πάντως ἐν ἀτελευτήτοις ἔσονται τιμαίς τε καὶ δόξαις οἱ τῶν οὕτω λαμπρών τετυχηκότες ἀγαθῶν; Εἶτα πρὸς τούτοις φόβον αὐτοῖ; ἐντίκτει, καταβήσεσθαι λέγων ἐξ οὐρανοῦ, οὐκ ἐν σμικροπρο πείᾳ τῇ πρώτῃ καὶ ὑφέσει τῇ καθ' ἡμᾶς, ἀλλ' ἐν δόξῃ τῇ τοῦ Πατρὸς, δορυφορούντων ἀγγέλων. Οὐκο οὖν παγχάλεπον καὶ ὀλέθρου μεστὸν τὸ καταγνω- σθῆναι μὲν ἐπὶ δειλίᾳ τε καὶ ἀφιλεργίᾳ, καταρει τήσαντος ἄνωθεν τοῦ κριτοῦ, καὶ ἀγγελικών ταγμάτ των περιεστηκότων. Μέγα δὲ καὶ παντὸς θαύματος ἄξιον, καὶ τῆς εἰς λῆξιν εὐημερίας πρόξενον, τὸ ἐπὶ τοῖς ἤδη προπεπονημένοις χαίρειν αὐτοὺς, καὶ τὸ προσδοκῶν τῶν ἱδρώτων τὰς ἀμοιβάς. Ἐπαινεθέ σονται γὰρ οἱ τοιούτοι, Χριστοῦ λέγοντος· « Δεῦτε, ήτοιμασμένην ὑμῖν βασιλείαν ἀπὸ καταβολής κα Λέγω δὲ ὑμῖν· εἰσί τινες τῶν ὧδε ἑστηκότων, κ. τ. λ. (Β Γ. 92, Γ. 1») ούπω τὴν ἐξ ὕψους δύναμιν ἐσχηκότας τοὺς μαθητάς, εἰκὸς ἦν ἀνθρω πίναις ἀσθενείαις περιπεσεῖν, καί τι τοιοῦτον περὶ αὐτοῦ ἐννενοηκότας εἰπεῖν· Πῶς ἀρνήσεται τις ἑαυ τόν; ἢ πῶς ἀπολέσας τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν εὑρίσει πάλιν αὐτήν ; τί δὲ τοῖς τοῦτο παθοῦσι τὸ ἱσοστα - τοῦν ἔσται γέρας; Ἵνα τοίνυν τῶν τοιούτων αὐτοὺς ἀποστήσῃ λογισμῶν, καὶ οἷον μεταχαλκευση προς εὐανδρίαν, τῆς ἐσομένης αὐτῆς εὐκλείας ἐπιθυμίαν ἐντεκών φησι· « Λέγω δὲ ὑμῖν, εἰσί τινες τῶν ὧδε ἑστηκότων, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Βασιλείαν δὲ Θεοῦ αὐτὴν τὴν θέαν λέγει τῆς δόξης, ἐν ᾗ καὶ αὐτὸς ὀφθήσεται, 6.1 S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIE P. Spiritus sancti baptizantes, monentes eas observare omnia quæcunque vobis præcepi. Et ecce ego vo- biscum sum omnibus diebus usque in fluein **. Nobiscum enim reapse est, et in nobis per sanctum Spiritum, atque in omnium animabus inhabitat Domitius. V. 26. Nam qui me erubuerit, elc. Multa simul utilia, imo necessaria his verbis ex- sequitur. Primo quidem ostendit, fore ut eos om- nino qui se suosque sermones erubuerint, par eventus corripiat. Certe uudeuam nobis major alacritas accidat? Nam si judex quosdam reveretur, eeu ipsis obsequii præstiti mercedem, debens, vel amo- ris præmia, vel benevolentiae retributionem : cur sine ulla dubitatione non dicemus fore ut in æter- nis honoribus gloriaque versentur ii, qui adeo splendida consequentur bona? Deinde timorem quo- que illis injicit, se cœlo esse descensurum, baud ja » vili illa priore cum specie, et conditionis no- stre humilitate, sed cum Patris majestate, stipanti bus agelis. Ergo gravissimum est et exitiosum, dampari mus ceu pusillauimitatis atque ignavia reos a superveniente coelitus judice, et augelicis ordinibus circumstantibus. Magnum quid autem et admiratione dlignum et summam præbens felicita- tem, si quis exantlatis suis laboribus lætari possit, et sudoris præmia sperare. Laudaluutur enim hi, dicente Christo : « Venite, benedicti Patris moi, pns- sidete paratum vobis regnum jam iude a maudi constitutione", › B G C V. 27. Dico autem vobis : sunt quidam de hic slan- libus, elc. Cum nondum ex alto virtutem accepissent dis- cipuli, congruum erat eos humanis infirmitatibus laborare, Cirristique verba apud se reputaules, di- cere: Erquis seniet ipse negabit ? vel quomodo, si animanı suam amiserit, denuo inveniet eam ? Quod- nam vero bœc damna passis par præmium erit? Ut igitur ab his cogitationibus eos avocaret, al- que ad animni robur transferret, eventuræ ipeis felicitatis cupiditatem injiciens ait : « Di- co autem vobis, sunt quidam de hic stantibus, » et reliqua Regnum porro Dei ipsam dicit gloriæ viuionem, in qua ipsemet coram spectabitur, quo * Matth. Matth. xxv, 34. (1)Adv. 22: Oportet Filium hominis multa pati, ete., sunt apud D. Thome calenam : e Cratus. Ducum magnanimi strenuos in armis ad audaciam provo- cant, non solum eis honores pollicendo victoriæ, sod etiam ipsum pati generosum esse fatentes. Tale quid videmus docere Dominum Jesum Christum : prædixerat enim apostolis quod oporteret eum per- peti Judarorum calumnias, occidt, et tertia die re- surgere. Ne igitur putarent, Christum quidem pas- surum persecutiones pro vita mundi, eis vero Ecere D C f. 127, F lentam vitam ducere, ostendit quod necessario per aɔqua certamina gradi fecet cupientes ejus gloriam obtinere; unde dicitur (v. 25) : Direbat autem ad Omnes, elc. nec non Item ad v. apnd D. Thoms calenam, paulo melius apud Corderiem : «CraiLies. Quod au - tem Christo in charitate placere, incomparabiliter præstat mundi splendoribus atque deliciis, declarat dicous : Quid enim prodest › CLO.
PG 72:653Εἰ γὰρ ἐπαισχύνεταί τινας ὁ κριτὴς, ὡς ἐποφείλων αὐτοῖς τὸν τῆς εὐπειθείας μισθὸν, καὶ τῆς εἰς αὐτὸν ἀγάπης τὰ γέρα, καὶ τὸν τῆς εὐνοίας στέφανον, πῶς οὐκ ἔστιν ἀναμφιλόγως εἰπεῖν, ὅτι πάντη τε καὶ πάντως ἐν ἀτελευτήτοις ἔσονται τιμαῖς τε καὶ δόξαις οἱ τῶν οὕτω λαμπρῶν τετυχηκότες ἀγαθῶν; Εἶτα πρὸς τούτοις φόβον αὐτοῖς ἐντίκτει, καταβήσεσθαι λέγων ἐξ οὐρανοῦ, οὐκ ἐν σμικροπρεπείᾳ τῇ πρώτῃ καὶ ὑφέσει τῇ καθ’ ἡμᾶς, ἀλλ’ ἐν δόξῃ τῇ τοῦ Πατρὸς, δορυφορούντων ἀγγέλων. Οὐκοῦν παγχάλεπον καὶ ὀλέθρου μεστὸν τὸ καταγνωσθῆναι μὲν ἐπὶ δειλίᾳ τε καὶ ἀφιλεργίᾳ, καταφοιτήσαντος ἄνωθεν τοῦ κριτοῦ, καὶ ἀγγελικῶν ταγμάτων περιεστηκότων. Μέγα δὲ καὶ παντὸς θαύματος ἄξιον, καὶ τῆς εἰς λῆξιν εὐημερίας πρόξενον, τὸ ἐπὶ τοῖς ἤδη προπεπονημένοις χαίρειν αὐτοὺς, καὶ τὸ προσδοκᾷν τῶν ἱδρώτων τὰς ἀμοιβάς. Ἐπαινεθήσονται γὰρ οἱ τοιοῦτοι, Χριστοῦ λέγοντος· «Δεῦτε, οἱ εὐλογημένοι τοῦ Πατρός μου, κληρονομήσατε τὴν ἡτοιμασμένην ὑμῖν βασιλείαν ἀπὸ καταβολῆς κόσμου. «Λέγω δὲ ὑμῖν· εἰσί τινες τῶν ὦδε ἑστηκότων, κ.τ.λ.» (β φ. 92, ξ φ. 127, φ φ.
COMMENT. IN LUCAM. καθ' ὂν καιρὸν ἐπιλάμψει τοῖς ἐπὶ γῆς. Ηξει γὰρ ἐν δόξῃ, καὶ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, καὶ οὐκ ἐν σμικρο- πρεπείᾳ τῇ καθ᾿ ἡμᾶς· ταῦτα ὑποσχόμενος ἄνεισιν εἰς τὸ δρος, τρεῖς αὐτῶν τοὺς ἀπολέκτους ἔχων. (Ε Γ. 544) Δεικνύς ότι χθαμαλός νοῦς οὐκ ἂν γένοιτο πρὸς θεωρίαν ἐπιτήδειος, ἀλλ' ὁ τῶν γηίνων κατ- επαρθεὶς καὶ ὑπεράνω πάντων τῶν κατὰ σῶμα γε- νόμενο;, καὶ ἔξω φροντίδων βιωτικῶν κατ' ἰδίαν ἐν ἡσυχίᾳ καταστάς, καὶ τῆς τῶν παθῶν ὑψηλότερος καταδυναστείας χρηματίσας. Εἶτα μεταπλάττεται πρὸς ἐξαίρετόν τινα καὶ θεοπρεπή λαμπρότητα, ὥστε καὶ ἱματισμὸν αὐτοῦ τῇ τοῦ φωτός προσβολή δια λάμψαι, καὶ ὅσον ἀπαστράψαι δοκεῖν. Εἶτα Μωϋσῆς καὶ Ηλίας περιεστηκότες τὸν Ἰησοῦν προσελάλουν ἀλλήλοις τὴν ἔξοδον αὐτοῦ, ἦν ἔμελλε πληροῦν, φη- σὶν, ἐν Ἱερουσαλήμ, τουτέστι τῆς μετά σαρκὸς οἰκο· Β νομίας τὸ μυστήριον, καὶ τὸ ἐπὶ τοῦ σταυροῦ σωτή- ριον πάθος. Καὶ γάρ ἐστιν ἀληθὲς, ὅτι ὁ διὰ Μωϋ σέως νόμος καὶ τῶν ἁγίων προφητῶν ὁ λόγος, τὸ Χριστοῦ μυστήριο» προανέδειξαν, ὁ μὲν ἐν τύποις καὶ σκιαῖς, μονονουχί καθάπερ ἐν πίνακι καταγρά- φων αὐτό· οἱ δὲ πολυτρόπως προηγορευκότες, ώς καὶ ὀφθήσεται κατὰ καιροὺς ἐν εἴδει τῷ καθ᾿ ἡμᾶς, καὶ τῆς πάντων ἕνεκεν σωτηρίας οὐ παραιτήσεται τὸν ἐπὶ ξύλου θάνατον. Οὐκοῦν ἡ Μωϋσέως καὶ Ηλιοῦ παράστασις, καὶ τὸ προσλαλεῖν ἀλλήλοις αὐτούς, οικονομία τις ἦν, εὖ μάλα δεικνύσα, δορυ- φορούμενον μὲν ὑπὸ νόμου καὶ προφητῶν τὸν Κύ ριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν, ὡς καὶ νόμου καὶ προσ φητῶν Δεσπότην, προδειχθέντα δὲ παρ᾽ αὐτῶν, δι' ὧν ἀλλήλοις συνιδά προεκήρυττον. Οὐ γὰρ ἀσύμ- κατα τοῖς διὰ τοῦ νόμου καὶ τῶν προφητῶν· καὶ τοῦτο, οἶμαι, ἔστι τὸ ἀλλήλοις προσλαλεῖν Μωϋσέα Ηλίαν. 'Αλλ' οἱ μὲν μακάριοι μαθηταὶ βραχύ πως ἀπο νυστάζουσι, τῇ προσευχῇ σχολάζοντος τοῦ Χριστοῦ· εἶτα διαγρηγορήσαντες, θεωροι γεγόνασι τῆς οὔτιο σεπτῆς καὶ παραδόξου μεταβολῆς· ήγουν ανενεγκόν τες τοῦ κάρου, ἐγίνωσκον ἀκριβῶς τὴν ἀλήθειαν· καὶ οἰηθεὶς λοιπὸν ἴσως ὁ θεσπέσιος Πέτρος, ὅτι τάχα ἔνεστιν ὁ καιρὸς τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ, ἀπο- δέχεται μὲν τὰς ἐν τῷ ὄρει διατριβάς, σκηνὰς δὲ τρεῖς δεῖν γενέσθαι φησίν. Αλλ' οὐκ ᾔδει, φησίν, δ λέγει· οὐ γὰρ ἦν καιρὸς τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος, καὶ τοῦ λαβεῖν τοὺς ἁγίους τῆς ἐπηγγελμένη; Ελπί δος τὴν μέθεξιν. Οὔτης οὖν ἐν ἀρχαῖς ἔτι τῆς οἰκο νομίας, πῶς ἦν εἰκὸς καταλήξαι τὸν Χριστὸν τῆς εἰς τὸν κόσμον ἀγάπης, ἀποφοιτήσαντα τοῦ παθεῖν ὑπὲρ αὐτοῦ; Σέσωκε γὰρ τὴν ὑπ' οὐρανὸν, καὶ αὐτὸν ὑπο- μείνας τὸν κατά σάρκα θάνατον, καὶ διὰ τῆς ἐκ νε- χρῶν ἀναστάσεως καταργήσεις αὐτόν. Οὐκ ᾔδει του γαροῦν ὁ Πέτρος, ὅπερ ἔφη. Εγένετο τὸ εἶδος τοῦ προσώπου αὐτοῦ ἔτε- ρου. (Β Γ. 1) Επειδὴ ἤκουον, ὅτι δεῖ ἀναστῆναι τὴν ἡμετέραν σάρκα, ποίῳ δὲ σχήματι άδηλον ἦν, ἵνα δῷ δείγμα τῆς μεταβολῆς, αὐτοῦ τὴν σάρκα μετέβαλεν, ἵνα ἡμῖν τὴν ἐλπίδα βεβαιώσῃ· μεταμορφονται τοι γαροῦν ἔμπροσθεν αὐτῶν. Πεπράχθαι δέ φαμεν τὴν υι τὸν ἱερώτατον, καὶ τὸν τῶν προφητῶν πανάριστον - A tempore scilicet terra incolis illucescet. Veniet assumpte carnis mysterio, et de salutari in cruce G C D enim cum Dei Patris gloria, non vero in humili nostra specie. llis promissis, scandit in montem, tres habens in comitatu delectos discipulos. ostendat depressam humi mentem minime aptam contemplationi fore; sed illam potius quæ cunctis superior sit corporalibus rebus, et extra nundanas curas seorsum cum silentio coustiterit, quæ deni - que passionum tyrannide celsior fuerit. Deinde se- met transfigurat in eximium quendam Deoque con- gruum splendorem, ita ut etiam vestis cjus Juce aspersa fulgeret, ac veluti radiis scintillare videretur. Mox Moyses atque Elias Jesum circum) - stantes loquebantur invicem de excessu ejus, quem erat, inquit, Hierosolymnis con:pleturus, il est de passione. Vere enim in lege sua Moyses, nec non sanctorum prophetarum litteræ, Christi mysterium præmonstrarunt; ille quidem umbris atque figuris, tanquam pene in tabula illud depingens, bi autem aliis aliisque modis prenuntiarunt, ipsum et in for- ma nostra slabito tempore visum iri, et pro omnium salute necem in ligno perferre non recusaturium. ltaque Moysis atque Eliæ presentia, atque collo- quium, prudente quodam consilio contingebat, ut praeclare demonstraret, stipatum quidem a lege pr phetisque Dominum nostrum Jesum Christum, ut- pote legis ac prophetarum Dominum, ab ipsis vɩre præmonstratum, quatenus consona de eo prædi- caverant. Non enim a dictis in lege et prophetis discrepabant. Atque luc fuisse colloquium sacratis- simi Moysis cum præstantissimo propbeta Elia puto. Sed enim beati quidem discipuli parumper dor- Riitant, Christo orationi operain dante: deiude experrecti, speriatores funt tam venerandæ ac mirabilis immutationis. Nempe sopore discusso veritatem agnoverunt. Putansque mox fortasse divus Petrus, tempus regni Dei salesse, vult qui- dem in monte habere stationes, tria tamen Heri debere tabernaeula dicit. Atqui nesciebat, inquit Scriptura, quid diceret: nondum enim tempus con- sumendi maudi erat, neque recipiendae a sanctis protissa spei participationem. Cum ergo nonnisi initium esset sacræ dispensationis, cur oportuisact Christum, omisso suo erga mundum amore, pas. sionem ejus causa subeundam recusare? Reapse enim orbem þerrarum salvavit Christus patiens pro eo mortem, et hanc ipsam per suam a mor- tuis resurrectionem destruens. Consta t ergo Petrum sine rei sensu verba fecisse. V. 29. Facta est species vultus ejus altera. Quoniam audierant, fore quidem ut caro no- stra resurgeret, quanam tamen figura nescie- bant, ut ejus mutationis exemplum proponerol, carnem suain transfiguravit, ut spem nostram fir- naret. Coram ipsis itaque transformatur. Facta m
811 β) Οὔπω τὴν ἐξ ὕψους δύναμιν ἐσχηκότας τοὺς μαθητὰς, εἰκὸς ἦν ἀνθρωπίναις ἀσθενείαις περιπεσεῖν, καί τι τοιοῦτον περὶ αὐτοῦ ἐννενοηκότας εἰπεῖν· Πῶς ἀρνήσεταί τις ἑαυτόν; ἢ πῶς ἀπολέσας τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν εὐρήσει πάλιν αὐτήν· τί δὲ τοῖς τοῦτο παθοῦσι τὸ ἰσοστατοῦν ἔσται γέρας; Ἵνα τοίνυν τῶν τοιούτων αὐτοὺς ἀποστήσῃ λογισμῶν, καὶ οἷον μεταχαλκεύσῃ πρὸς εὐανδρίαν, τῆς ἐσομένης αὐτῆς εὐκλείας ἐπιθυμίαν ἐντεκών φησι· «Λέγω δὲ ὑμῖν, εἰσί τινες τῶν ὧδε ἑστηκότων,» καὶ τὰ ἑξῆς. Βασιλείαν δὲ Θεοῦ αὐτὴν τὴν θέαν λέγει τῆς δόξης, ἐν ᾗ καὶ αὐτὸς ὀφθήσεται, καθ’ ὃν καιρὸν ἐπιλάμψει τοῖς ἐπὶ γῆς. Ἥξει γὰρ ἐν δόξῃ, καὶ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, καὶ οὐκ ἐν σμικροπρεπείᾳ τῇ καθ’ ἡμᾶς· ταῦτα ὑποσχόμενος ἄνεισιν εἰς τὸ ὄρος, τρεῖς αὐτῶν τοὺς ἀπολέκτους ἔχων. (ε φ. 344) Δεικνὺς ὅτι χθαμαλὸς νοῦς οὐκ ἂν γένοιτο πρὸς θεωρίαν ἐπιτήδειος, ἀλλ’ ὁ τῶν γηί̈νων κατεπαρθεὶς καὶ ὑπεράνω πάντων τῶν κατὰ σῶμα γενόμενος, καὶ ἔξω φροντίδων βιωτικῶν κατ’ ἰδίαν ἐν ἡσυχίᾳ καταστὰς, καὶ τῆς τῶν παθῶν ὑψηλότερος καταδυναστείας χρηματίσας.
COMMENT. IN LUCAM. καθ' ὂν καιρὸν ἐπιλάμψει τοῖς ἐπὶ γῆς. Ηξει γὰρ ἐν δόξῃ, καὶ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, καὶ οὐκ ἐν σμικρο- πρεπείᾳ τῇ καθ᾿ ἡμᾶς· ταῦτα ὑποσχόμενος ἄνεισιν εἰς τὸ δρος, τρεῖς αὐτῶν τοὺς ἀπολέκτους ἔχων. (Ε Γ. 544) Δεικνύς ότι χθαμαλός νοῦς οὐκ ἂν γένοιτο πρὸς θεωρίαν ἐπιτήδειος, ἀλλ' ὁ τῶν γηίνων κατ- επαρθεὶς καὶ ὑπεράνω πάντων τῶν κατὰ σῶμα γε- νόμενο;, καὶ ἔξω φροντίδων βιωτικῶν κατ' ἰδίαν ἐν ἡσυχίᾳ καταστάς, καὶ τῆς τῶν παθῶν ὑψηλότερος καταδυναστείας χρηματίσας. Εἶτα μεταπλάττεται πρὸς ἐξαίρετόν τινα καὶ θεοπρεπή λαμπρότητα, ὥστε καὶ ἱματισμὸν αὐτοῦ τῇ τοῦ φωτός προσβολή δια λάμψαι, καὶ ὅσον ἀπαστράψαι δοκεῖν. Εἶτα Μωϋσῆς καὶ Ηλίας περιεστηκότες τὸν Ἰησοῦν προσελάλουν ἀλλήλοις τὴν ἔξοδον αὐτοῦ, ἦν ἔμελλε πληροῦν, φη- σὶν, ἐν Ἱερουσαλήμ, τουτέστι τῆς μετά σαρκὸς οἰκο· Β νομίας τὸ μυστήριον, καὶ τὸ ἐπὶ τοῦ σταυροῦ σωτή- ριον πάθος. Καὶ γάρ ἐστιν ἀληθὲς, ὅτι ὁ διὰ Μωϋ σέως νόμος καὶ τῶν ἁγίων προφητῶν ὁ λόγος, τὸ Χριστοῦ μυστήριο» προανέδειξαν, ὁ μὲν ἐν τύποις καὶ σκιαῖς, μονονουχί καθάπερ ἐν πίνακι καταγρά- φων αὐτό· οἱ δὲ πολυτρόπως προηγορευκότες, ώς καὶ ὀφθήσεται κατὰ καιροὺς ἐν εἴδει τῷ καθ᾿ ἡμᾶς, καὶ τῆς πάντων ἕνεκεν σωτηρίας οὐ παραιτήσεται τὸν ἐπὶ ξύλου θάνατον. Οὐκοῦν ἡ Μωϋσέως καὶ Ηλιοῦ παράστασις, καὶ τὸ προσλαλεῖν ἀλλήλοις αὐτούς, οικονομία τις ἦν, εὖ μάλα δεικνύσα, δορυ- φορούμενον μὲν ὑπὸ νόμου καὶ προφητῶν τὸν Κύ ριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν, ὡς καὶ νόμου καὶ προσ φητῶν Δεσπότην, προδειχθέντα δὲ παρ᾽ αὐτῶν, δι' ὧν ἀλλήλοις συνιδά προεκήρυττον. Οὐ γὰρ ἀσύμ- κατα τοῖς διὰ τοῦ νόμου καὶ τῶν προφητῶν· καὶ τοῦτο, οἶμαι, ἔστι τὸ ἀλλήλοις προσλαλεῖν Μωϋσέα Ηλίαν. 'Αλλ' οἱ μὲν μακάριοι μαθηταὶ βραχύ πως ἀπο νυστάζουσι, τῇ προσευχῇ σχολάζοντος τοῦ Χριστοῦ· εἶτα διαγρηγορήσαντες, θεωροι γεγόνασι τῆς οὔτιο σεπτῆς καὶ παραδόξου μεταβολῆς· ήγουν ανενεγκόν τες τοῦ κάρου, ἐγίνωσκον ἀκριβῶς τὴν ἀλήθειαν· καὶ οἰηθεὶς λοιπὸν ἴσως ὁ θεσπέσιος Πέτρος, ὅτι τάχα ἔνεστιν ὁ καιρὸς τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ, ἀπο- δέχεται μὲν τὰς ἐν τῷ ὄρει διατριβάς, σκηνὰς δὲ τρεῖς δεῖν γενέσθαι φησίν. Αλλ' οὐκ ᾔδει, φησίν, δ λέγει· οὐ γὰρ ἦν καιρὸς τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος, καὶ τοῦ λαβεῖν τοὺς ἁγίους τῆς ἐπηγγελμένη; Ελπί δος τὴν μέθεξιν. Οὔτης οὖν ἐν ἀρχαῖς ἔτι τῆς οἰκο νομίας, πῶς ἦν εἰκὸς καταλήξαι τὸν Χριστὸν τῆς εἰς τὸν κόσμον ἀγάπης, ἀποφοιτήσαντα τοῦ παθεῖν ὑπὲρ αὐτοῦ; Σέσωκε γὰρ τὴν ὑπ' οὐρανὸν, καὶ αὐτὸν ὑπο- μείνας τὸν κατά σάρκα θάνατον, καὶ διὰ τῆς ἐκ νε- χρῶν ἀναστάσεως καταργήσεις αὐτόν. Οὐκ ᾔδει του γαροῦν ὁ Πέτρος, ὅπερ ἔφη. Εγένετο τὸ εἶδος τοῦ προσώπου αὐτοῦ ἔτε- ρου. (Β Γ. 1) Επειδὴ ἤκουον, ὅτι δεῖ ἀναστῆναι τὴν ἡμετέραν σάρκα, ποίῳ δὲ σχήματι άδηλον ἦν, ἵνα δῷ δείγμα τῆς μεταβολῆς, αὐτοῦ τὴν σάρκα μετέβαλεν, ἵνα ἡμῖν τὴν ἐλπίδα βεβαιώσῃ· μεταμορφονται τοι γαροῦν ἔμπροσθεν αὐτῶν. Πεπράχθαι δέ φαμεν τὴν υι τὸν ἱερώτατον, καὶ τὸν τῶν προφητῶν πανάριστον - A tempore scilicet terra incolis illucescet. Veniet assumpte carnis mysterio, et de salutari in cruce G C D enim cum Dei Patris gloria, non vero in humili nostra specie. llis promissis, scandit in montem, tres habens in comitatu delectos discipulos. ostendat depressam humi mentem minime aptam contemplationi fore; sed illam potius quæ cunctis superior sit corporalibus rebus, et extra nundanas curas seorsum cum silentio coustiterit, quæ deni - que passionum tyrannide celsior fuerit. Deinde se- met transfigurat in eximium quendam Deoque con- gruum splendorem, ita ut etiam vestis cjus Juce aspersa fulgeret, ac veluti radiis scintillare videretur. Mox Moyses atque Elias Jesum circum) - stantes loquebantur invicem de excessu ejus, quem erat, inquit, Hierosolymnis con:pleturus, il est de passione. Vere enim in lege sua Moyses, nec non sanctorum prophetarum litteræ, Christi mysterium præmonstrarunt; ille quidem umbris atque figuris, tanquam pene in tabula illud depingens, bi autem aliis aliisque modis prenuntiarunt, ipsum et in for- ma nostra slabito tempore visum iri, et pro omnium salute necem in ligno perferre non recusaturium. ltaque Moysis atque Eliæ presentia, atque collo- quium, prudente quodam consilio contingebat, ut praeclare demonstraret, stipatum quidem a lege pr phetisque Dominum nostrum Jesum Christum, ut- pote legis ac prophetarum Dominum, ab ipsis vɩre præmonstratum, quatenus consona de eo prædi- caverant. Non enim a dictis in lege et prophetis discrepabant. Atque luc fuisse colloquium sacratis- simi Moysis cum præstantissimo propbeta Elia puto. Sed enim beati quidem discipuli parumper dor- Riitant, Christo orationi operain dante: deiude experrecti, speriatores funt tam venerandæ ac mirabilis immutationis. Nempe sopore discusso veritatem agnoverunt. Putansque mox fortasse divus Petrus, tempus regni Dei salesse, vult qui- dem in monte habere stationes, tria tamen Heri debere tabernaeula dicit. Atqui nesciebat, inquit Scriptura, quid diceret: nondum enim tempus con- sumendi maudi erat, neque recipiendae a sanctis protissa spei participationem. Cum ergo nonnisi initium esset sacræ dispensationis, cur oportuisact Christum, omisso suo erga mundum amore, pas. sionem ejus causa subeundam recusare? Reapse enim orbem þerrarum salvavit Christus patiens pro eo mortem, et hanc ipsam per suam a mor- tuis resurrectionem destruens. Consta t ergo Petrum sine rei sensu verba fecisse. V. 29. Facta est species vultus ejus altera. Quoniam audierant, fore quidem ut caro no- stra resurgeret, quanam tamen figura nescie- bant, ut ejus mutationis exemplum proponerol, carnem suain transfiguravit, ut spem nostram fir- naret. Coram ipsis itaque transformatur. Facta m
PG 72:654Εἶτα μεταπλάττεται πρὸς ἐξαίρετόν τινα καὶ θεοπρεπῆ λαμπρότητα, ὥστε καὶ ἱματισμὸν αὐτοῦ τῇ τοῦ φωτὸς προσβολῇ διαλάμψαι, καὶ ὅσον ἀπαστράψαι δοκεῖν. Εἶτα Μωϋσῆς καὶ Ἠλίας περιεστηκότες τὸν Ἰησοῦν προσελάλουν ἀλλήλοις τὴν ἔξοδον αὐτοῦ, ἣν ἔμελλε πληροῦν, φησὶν, ἐν Ἱερουσαλὴμ, τουτέστι τῆς μετὰ σαρκὸς οἰκονομίας τὸ μυστήριον, καὶ τὸ ἐπὶ τοῦ σταυροῦ σωτήριον πάθος. Καὶ γάρ ἐστιν ἀληθὲς, ὅτι ὁ διὰ Μωϋσέως νόμος καὶ τῶν ἁγίων προφητῶν ὁ λόγος, τὸ Χριστοῦ μυστήριον προανέδειξαν, ὁ μὲν ἐν τύποις καὶ σκιαῖς, μονονουχὶ καθάπερ ἐν πίνακι καταγράφων αὐτό· οἱ δὲ πολυτρόπως προηγορευκότες, ὡς καὶ ὀφθήσεται κατὰ καιροὺς ἐν εἴδει τῷ καθ’ ἡμᾶς, καὶ τῆς πάντων ἕνεκεν σωτηρίας οὐ παραιτήσεται τὸν ἐπὶ ξύλου θάνατον. Οὐκοῦν ἡ Μωϋσέως καὶ Ἠλιοῦ παράστασις, καὶ τὸ προσλαλεῖν ἀλλήλοις αὐτοὺς, οἰκονομία τις ἦν, εὖ μάλα δεικνῦσα, δορυφορούμενον μὲν ὑπὸ νόμου καὶ προφητῶν τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν, ὡς καὶ νόμου καὶ προφητῶν Δεσπότην, προδειχθέντα δὲ παρ’ αὐτῶν, δι’ ὧν ἀλλήλοις συνῳδὰ προεκήρυττον. Οὐ γὰρ ἀσύμβατα τοῖς διὰ τοῦ νόμου καὶ τῶν προφητῶν·
COMMENT. IN LUCAM. καθ' ὂν καιρὸν ἐπιλάμψει τοῖς ἐπὶ γῆς. Ηξει γὰρ ἐν δόξῃ, καὶ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, καὶ οὐκ ἐν σμικρο- πρεπείᾳ τῇ καθ᾿ ἡμᾶς· ταῦτα ὑποσχόμενος ἄνεισιν εἰς τὸ δρος, τρεῖς αὐτῶν τοὺς ἀπολέκτους ἔχων. (Ε Γ. 544) Δεικνύς ότι χθαμαλός νοῦς οὐκ ἂν γένοιτο πρὸς θεωρίαν ἐπιτήδειος, ἀλλ' ὁ τῶν γηίνων κατ- επαρθεὶς καὶ ὑπεράνω πάντων τῶν κατὰ σῶμα γε- νόμενο;, καὶ ἔξω φροντίδων βιωτικῶν κατ' ἰδίαν ἐν ἡσυχίᾳ καταστάς, καὶ τῆς τῶν παθῶν ὑψηλότερος καταδυναστείας χρηματίσας. Εἶτα μεταπλάττεται πρὸς ἐξαίρετόν τινα καὶ θεοπρεπή λαμπρότητα, ὥστε καὶ ἱματισμὸν αὐτοῦ τῇ τοῦ φωτός προσβολή δια λάμψαι, καὶ ὅσον ἀπαστράψαι δοκεῖν. Εἶτα Μωϋσῆς καὶ Ηλίας περιεστηκότες τὸν Ἰησοῦν προσελάλουν ἀλλήλοις τὴν ἔξοδον αὐτοῦ, ἦν ἔμελλε πληροῦν, φη- σὶν, ἐν Ἱερουσαλήμ, τουτέστι τῆς μετά σαρκὸς οἰκο· Β νομίας τὸ μυστήριον, καὶ τὸ ἐπὶ τοῦ σταυροῦ σωτή- ριον πάθος. Καὶ γάρ ἐστιν ἀληθὲς, ὅτι ὁ διὰ Μωϋ σέως νόμος καὶ τῶν ἁγίων προφητῶν ὁ λόγος, τὸ Χριστοῦ μυστήριο» προανέδειξαν, ὁ μὲν ἐν τύποις καὶ σκιαῖς, μονονουχί καθάπερ ἐν πίνακι καταγρά- φων αὐτό· οἱ δὲ πολυτρόπως προηγορευκότες, ώς καὶ ὀφθήσεται κατὰ καιροὺς ἐν εἴδει τῷ καθ᾿ ἡμᾶς, καὶ τῆς πάντων ἕνεκεν σωτηρίας οὐ παραιτήσεται τὸν ἐπὶ ξύλου θάνατον. Οὐκοῦν ἡ Μωϋσέως καὶ Ηλιοῦ παράστασις, καὶ τὸ προσλαλεῖν ἀλλήλοις αὐτούς, οικονομία τις ἦν, εὖ μάλα δεικνύσα, δορυ- φορούμενον μὲν ὑπὸ νόμου καὶ προφητῶν τὸν Κύ ριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν, ὡς καὶ νόμου καὶ προσ φητῶν Δεσπότην, προδειχθέντα δὲ παρ᾽ αὐτῶν, δι' ὧν ἀλλήλοις συνιδά προεκήρυττον. Οὐ γὰρ ἀσύμ- κατα τοῖς διὰ τοῦ νόμου καὶ τῶν προφητῶν· καὶ τοῦτο, οἶμαι, ἔστι τὸ ἀλλήλοις προσλαλεῖν Μωϋσέα Ηλίαν. 'Αλλ' οἱ μὲν μακάριοι μαθηταὶ βραχύ πως ἀπο νυστάζουσι, τῇ προσευχῇ σχολάζοντος τοῦ Χριστοῦ· εἶτα διαγρηγορήσαντες, θεωροι γεγόνασι τῆς οὔτιο σεπτῆς καὶ παραδόξου μεταβολῆς· ήγουν ανενεγκόν τες τοῦ κάρου, ἐγίνωσκον ἀκριβῶς τὴν ἀλήθειαν· καὶ οἰηθεὶς λοιπὸν ἴσως ὁ θεσπέσιος Πέτρος, ὅτι τάχα ἔνεστιν ὁ καιρὸς τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ, ἀπο- δέχεται μὲν τὰς ἐν τῷ ὄρει διατριβάς, σκηνὰς δὲ τρεῖς δεῖν γενέσθαι φησίν. Αλλ' οὐκ ᾔδει, φησίν, δ λέγει· οὐ γὰρ ἦν καιρὸς τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος, καὶ τοῦ λαβεῖν τοὺς ἁγίους τῆς ἐπηγγελμένη; Ελπί δος τὴν μέθεξιν. Οὔτης οὖν ἐν ἀρχαῖς ἔτι τῆς οἰκο νομίας, πῶς ἦν εἰκὸς καταλήξαι τὸν Χριστὸν τῆς εἰς τὸν κόσμον ἀγάπης, ἀποφοιτήσαντα τοῦ παθεῖν ὑπὲρ αὐτοῦ; Σέσωκε γὰρ τὴν ὑπ' οὐρανὸν, καὶ αὐτὸν ὑπο- μείνας τὸν κατά σάρκα θάνατον, καὶ διὰ τῆς ἐκ νε- χρῶν ἀναστάσεως καταργήσεις αὐτόν. Οὐκ ᾔδει του γαροῦν ὁ Πέτρος, ὅπερ ἔφη. Εγένετο τὸ εἶδος τοῦ προσώπου αὐτοῦ ἔτε- ρου. (Β Γ. 1) Επειδὴ ἤκουον, ὅτι δεῖ ἀναστῆναι τὴν ἡμετέραν σάρκα, ποίῳ δὲ σχήματι άδηλον ἦν, ἵνα δῷ δείγμα τῆς μεταβολῆς, αὐτοῦ τὴν σάρκα μετέβαλεν, ἵνα ἡμῖν τὴν ἐλπίδα βεβαιώσῃ· μεταμορφονται τοι γαροῦν ἔμπροσθεν αὐτῶν. Πεπράχθαι δέ φαμεν τὴν υι τὸν ἱερώτατον, καὶ τὸν τῶν προφητῶν πανάριστον - A tempore scilicet terra incolis illucescet. Veniet assumpte carnis mysterio, et de salutari in cruce G C D enim cum Dei Patris gloria, non vero in humili nostra specie. llis promissis, scandit in montem, tres habens in comitatu delectos discipulos. ostendat depressam humi mentem minime aptam contemplationi fore; sed illam potius quæ cunctis superior sit corporalibus rebus, et extra nundanas curas seorsum cum silentio coustiterit, quæ deni - que passionum tyrannide celsior fuerit. Deinde se- met transfigurat in eximium quendam Deoque con- gruum splendorem, ita ut etiam vestis cjus Juce aspersa fulgeret, ac veluti radiis scintillare videretur. Mox Moyses atque Elias Jesum circum) - stantes loquebantur invicem de excessu ejus, quem erat, inquit, Hierosolymnis con:pleturus, il est de passione. Vere enim in lege sua Moyses, nec non sanctorum prophetarum litteræ, Christi mysterium præmonstrarunt; ille quidem umbris atque figuris, tanquam pene in tabula illud depingens, bi autem aliis aliisque modis prenuntiarunt, ipsum et in for- ma nostra slabito tempore visum iri, et pro omnium salute necem in ligno perferre non recusaturium. ltaque Moysis atque Eliæ presentia, atque collo- quium, prudente quodam consilio contingebat, ut praeclare demonstraret, stipatum quidem a lege pr phetisque Dominum nostrum Jesum Christum, ut- pote legis ac prophetarum Dominum, ab ipsis vɩre præmonstratum, quatenus consona de eo prædi- caverant. Non enim a dictis in lege et prophetis discrepabant. Atque luc fuisse colloquium sacratis- simi Moysis cum præstantissimo propbeta Elia puto. Sed enim beati quidem discipuli parumper dor- Riitant, Christo orationi operain dante: deiude experrecti, speriatores funt tam venerandæ ac mirabilis immutationis. Nempe sopore discusso veritatem agnoverunt. Putansque mox fortasse divus Petrus, tempus regni Dei salesse, vult qui- dem in monte habere stationes, tria tamen Heri debere tabernaeula dicit. Atqui nesciebat, inquit Scriptura, quid diceret: nondum enim tempus con- sumendi maudi erat, neque recipiendae a sanctis protissa spei participationem. Cum ergo nonnisi initium esset sacræ dispensationis, cur oportuisact Christum, omisso suo erga mundum amore, pas. sionem ejus causa subeundam recusare? Reapse enim orbem þerrarum salvavit Christus patiens pro eo mortem, et hanc ipsam per suam a mor- tuis resurrectionem destruens. Consta t ergo Petrum sine rei sensu verba fecisse. V. 29. Facta est species vultus ejus altera. Quoniam audierant, fore quidem ut caro no- stra resurgeret, quanam tamen figura nescie- bant, ut ejus mutationis exemplum proponerol, carnem suain transfiguravit, ut spem nostram fir- naret. Coram ipsis itaque transformatur. Facta m
καὶ τοῦτο, οἶμαι, ἔστι τὸ ἀλλήλοις προσλαλεῖν Μωϋσέα τὸν ἱερωτατον, καὶ τὸν τῶν προφητῶν πανάριστον Ἠλίαν. Ἀλλ’ οἱ μὲν μακάριοι μαθηταὶ βραχύ πως ἀπονυστάζουσι, τῇ προσευχῇ σχολάζοντος τοῦ Χριστοῦ· εἶτα διαγρηγορήσαντες, θεωροὶ γεγόνασι τῆς οὕτω σεπτῆς καὶ παραδόξου μεταβολῆς· ἤγουν ἀνενεγκόντες τοῦ κάρου, ἐγίνωσκον ἀκριβῶς τὴν ἀλήθειαν· καὶ οἰηθεὶς λοιπὸν ἴσως ὁ θεσπέσιος Πέτρος, ὅτι τάχα ἔνεστιν ὁ καιρὸς τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ, ἀποδέχεται μὲν τὰς ἐν τῷ ὄρει διατριβὰς, σκηνὰς δὲ τρεῖς δεῖν γενέσθαι φησίν. Ἀλλ’ οὐκ ᾔδει, φησὶν, ὃ λέγει· οὐ γὰρ ἦν καιρὸς τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος, καὶ τοῦ λαβεῖν τοὺς ἁγίους τῆς ἐπηγγελμένης ἐλπίδος τὴν μέθεξιν. Οὔσης οὖν ἐν ἀρχαῖς ἔτι τῆς οἰκονομίας, πῶς ἦν εἰκὸς καταλῆξαι τὸν Χριστὸν τῆς εἰς τὸν κόσμον ἀγάπης, ἀποφοιτήσαντα τοῦ παθεῖν ὑπὲρ αὐτοῦ; Σέσωκε γὰρ τὴν ὑπ’ οὐρανὸν, καὶ αὐτὸν ὑπομείνας τὸν κατὰ σάρκα θάνατον, καὶ διὰ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως καταργήσας αὐτόν. Οὐκ ᾔδει τοιγαροῦν ὁ Πέτρος, ὅπερ ἔφη. «Ἐγένετο τὸ εἶδος τοῦ προσώπου αὐτοῦ ἕτερον.» (β φ.
COMMENT. IN LUCAM. καθ' ὂν καιρὸν ἐπιλάμψει τοῖς ἐπὶ γῆς. Ηξει γὰρ ἐν δόξῃ, καὶ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, καὶ οὐκ ἐν σμικρο- πρεπείᾳ τῇ καθ᾿ ἡμᾶς· ταῦτα ὑποσχόμενος ἄνεισιν εἰς τὸ δρος, τρεῖς αὐτῶν τοὺς ἀπολέκτους ἔχων. (Ε Γ. 544) Δεικνύς ότι χθαμαλός νοῦς οὐκ ἂν γένοιτο πρὸς θεωρίαν ἐπιτήδειος, ἀλλ' ὁ τῶν γηίνων κατ- επαρθεὶς καὶ ὑπεράνω πάντων τῶν κατὰ σῶμα γε- νόμενο;, καὶ ἔξω φροντίδων βιωτικῶν κατ' ἰδίαν ἐν ἡσυχίᾳ καταστάς, καὶ τῆς τῶν παθῶν ὑψηλότερος καταδυναστείας χρηματίσας. Εἶτα μεταπλάττεται πρὸς ἐξαίρετόν τινα καὶ θεοπρεπή λαμπρότητα, ὥστε καὶ ἱματισμὸν αὐτοῦ τῇ τοῦ φωτός προσβολή δια λάμψαι, καὶ ὅσον ἀπαστράψαι δοκεῖν. Εἶτα Μωϋσῆς καὶ Ηλίας περιεστηκότες τὸν Ἰησοῦν προσελάλουν ἀλλήλοις τὴν ἔξοδον αὐτοῦ, ἦν ἔμελλε πληροῦν, φη- σὶν, ἐν Ἱερουσαλήμ, τουτέστι τῆς μετά σαρκὸς οἰκο· Β νομίας τὸ μυστήριον, καὶ τὸ ἐπὶ τοῦ σταυροῦ σωτή- ριον πάθος. Καὶ γάρ ἐστιν ἀληθὲς, ὅτι ὁ διὰ Μωϋ σέως νόμος καὶ τῶν ἁγίων προφητῶν ὁ λόγος, τὸ Χριστοῦ μυστήριο» προανέδειξαν, ὁ μὲν ἐν τύποις καὶ σκιαῖς, μονονουχί καθάπερ ἐν πίνακι καταγρά- φων αὐτό· οἱ δὲ πολυτρόπως προηγορευκότες, ώς καὶ ὀφθήσεται κατὰ καιροὺς ἐν εἴδει τῷ καθ᾿ ἡμᾶς, καὶ τῆς πάντων ἕνεκεν σωτηρίας οὐ παραιτήσεται τὸν ἐπὶ ξύλου θάνατον. Οὐκοῦν ἡ Μωϋσέως καὶ Ηλιοῦ παράστασις, καὶ τὸ προσλαλεῖν ἀλλήλοις αὐτούς, οικονομία τις ἦν, εὖ μάλα δεικνύσα, δορυ- φορούμενον μὲν ὑπὸ νόμου καὶ προφητῶν τὸν Κύ ριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν, ὡς καὶ νόμου καὶ προσ φητῶν Δεσπότην, προδειχθέντα δὲ παρ᾽ αὐτῶν, δι' ὧν ἀλλήλοις συνιδά προεκήρυττον. Οὐ γὰρ ἀσύμ- κατα τοῖς διὰ τοῦ νόμου καὶ τῶν προφητῶν· καὶ τοῦτο, οἶμαι, ἔστι τὸ ἀλλήλοις προσλαλεῖν Μωϋσέα Ηλίαν. 'Αλλ' οἱ μὲν μακάριοι μαθηταὶ βραχύ πως ἀπο νυστάζουσι, τῇ προσευχῇ σχολάζοντος τοῦ Χριστοῦ· εἶτα διαγρηγορήσαντες, θεωροι γεγόνασι τῆς οὔτιο σεπτῆς καὶ παραδόξου μεταβολῆς· ήγουν ανενεγκόν τες τοῦ κάρου, ἐγίνωσκον ἀκριβῶς τὴν ἀλήθειαν· καὶ οἰηθεὶς λοιπὸν ἴσως ὁ θεσπέσιος Πέτρος, ὅτι τάχα ἔνεστιν ὁ καιρὸς τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ, ἀπο- δέχεται μὲν τὰς ἐν τῷ ὄρει διατριβάς, σκηνὰς δὲ τρεῖς δεῖν γενέσθαι φησίν. Αλλ' οὐκ ᾔδει, φησίν, δ λέγει· οὐ γὰρ ἦν καιρὸς τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος, καὶ τοῦ λαβεῖν τοὺς ἁγίους τῆς ἐπηγγελμένη; Ελπί δος τὴν μέθεξιν. Οὔτης οὖν ἐν ἀρχαῖς ἔτι τῆς οἰκο νομίας, πῶς ἦν εἰκὸς καταλήξαι τὸν Χριστὸν τῆς εἰς τὸν κόσμον ἀγάπης, ἀποφοιτήσαντα τοῦ παθεῖν ὑπὲρ αὐτοῦ; Σέσωκε γὰρ τὴν ὑπ' οὐρανὸν, καὶ αὐτὸν ὑπο- μείνας τὸν κατά σάρκα θάνατον, καὶ διὰ τῆς ἐκ νε- χρῶν ἀναστάσεως καταργήσεις αὐτόν. Οὐκ ᾔδει του γαροῦν ὁ Πέτρος, ὅπερ ἔφη. Εγένετο τὸ εἶδος τοῦ προσώπου αὐτοῦ ἔτε- ρου. (Β Γ. 1) Επειδὴ ἤκουον, ὅτι δεῖ ἀναστῆναι τὴν ἡμετέραν σάρκα, ποίῳ δὲ σχήματι άδηλον ἦν, ἵνα δῷ δείγμα τῆς μεταβολῆς, αὐτοῦ τὴν σάρκα μετέβαλεν, ἵνα ἡμῖν τὴν ἐλπίδα βεβαιώσῃ· μεταμορφονται τοι γαροῦν ἔμπροσθεν αὐτῶν. Πεπράχθαι δέ φαμεν τὴν υι τὸν ἱερώτατον, καὶ τὸν τῶν προφητῶν πανάριστον - A tempore scilicet terra incolis illucescet. Veniet assumpte carnis mysterio, et de salutari in cruce G C D enim cum Dei Patris gloria, non vero in humili nostra specie. llis promissis, scandit in montem, tres habens in comitatu delectos discipulos. ostendat depressam humi mentem minime aptam contemplationi fore; sed illam potius quæ cunctis superior sit corporalibus rebus, et extra nundanas curas seorsum cum silentio coustiterit, quæ deni - que passionum tyrannide celsior fuerit. Deinde se- met transfigurat in eximium quendam Deoque con- gruum splendorem, ita ut etiam vestis cjus Juce aspersa fulgeret, ac veluti radiis scintillare videretur. Mox Moyses atque Elias Jesum circum) - stantes loquebantur invicem de excessu ejus, quem erat, inquit, Hierosolymnis con:pleturus, il est de passione. Vere enim in lege sua Moyses, nec non sanctorum prophetarum litteræ, Christi mysterium præmonstrarunt; ille quidem umbris atque figuris, tanquam pene in tabula illud depingens, bi autem aliis aliisque modis prenuntiarunt, ipsum et in for- ma nostra slabito tempore visum iri, et pro omnium salute necem in ligno perferre non recusaturium. ltaque Moysis atque Eliæ presentia, atque collo- quium, prudente quodam consilio contingebat, ut praeclare demonstraret, stipatum quidem a lege pr phetisque Dominum nostrum Jesum Christum, ut- pote legis ac prophetarum Dominum, ab ipsis vɩre præmonstratum, quatenus consona de eo prædi- caverant. Non enim a dictis in lege et prophetis discrepabant. Atque luc fuisse colloquium sacratis- simi Moysis cum præstantissimo propbeta Elia puto. Sed enim beati quidem discipuli parumper dor- Riitant, Christo orationi operain dante: deiude experrecti, speriatores funt tam venerandæ ac mirabilis immutationis. Nempe sopore discusso veritatem agnoverunt. Putansque mox fortasse divus Petrus, tempus regni Dei salesse, vult qui- dem in monte habere stationes, tria tamen Heri debere tabernaeula dicit. Atqui nesciebat, inquit Scriptura, quid diceret: nondum enim tempus con- sumendi maudi erat, neque recipiendae a sanctis protissa spei participationem. Cum ergo nonnisi initium esset sacræ dispensationis, cur oportuisact Christum, omisso suo erga mundum amore, pas. sionem ejus causa subeundam recusare? Reapse enim orbem þerrarum salvavit Christus patiens pro eo mortem, et hanc ipsam per suam a mor- tuis resurrectionem destruens. Consta t ergo Petrum sine rei sensu verba fecisse. V. 29. Facta est species vultus ejus altera. Quoniam audierant, fore quidem ut caro no- stra resurgeret, quanam tamen figura nescie- bant, ut ejus mutationis exemplum proponerol, carnem suain transfiguravit, ut spem nostram fir- naret. Coram ipsis itaque transformatur. Facta m
PG 72:65693 β) Ἐπειδὴ ἤκουον, ὅτι δεῖ ἀναστῆναι τὴν ἡμετέραν σάρκα, ποίῳ δὲ σχήματι ἄδηλον ἦν, ἵνα δῷ δεῖγμα τῆς μεταβολῆς, αὑτοῦ τὴν σάρκα μετέβαλεν, ἵνα ἡμῖν τὴν ἐλπίδα βεβαιώσῃ· μεταμορφοῦται τοιγαροῦν ἔμπροσθεν αὐτῶν. Πεπρᾶχθαι δέ φαμεν τὴν μεταμόρφωσιν αὐτοῦ, οὐχὶ δή που τὸ σχῆμα τὸ ἀνθρώπινον ἀποβαλόντος τοῦ σώματος, ἀλλὰ δόξης τινὸς φωτοειδοῦς περιστελλούσης αὐτὸ, καὶ τὸν ἀτιμότατον τῆς σαρκὸς χαρακτῆρα μεταχρωννύσης ὥσπερ εἰς ὄψιν εὐκλεεστέραν· κατὰ τὸ, «Σπείρεται ἐν ἀτιμίᾳ, ἐγείρεται ἐν δόξῃ,» παρὰ τοῦ θείου Παύλου καλῶς εἰρημένον. Νῦν μὲν γὰρ αὐτὸ τοῦτο σάρξ ἐστι γυμνὴ, οὐ δόξῃ τινὶ κατακεχρωσμένη, οὐ λαμπρότητι φυσικῇ κατηγλαϊσμένη, ψιλὴν δὲ καὶ μόνην τὴν ἐκ φύσεως ἀδοξίαν τε ὁμοῦ καὶ ἀσθένειαν ἔχουσα. Κατὰ δὲ τὸν τῆς ἀναστάσεως καιρὸν ἐξαλλαγή τις ἔσται θεοπρεπὴς, καὶ δόξης οὐ σχήματος μεταβολή. Θείας γὰρ δόξης ἐπιβλήμασι περιαστράψει λοιπόν· ἐκλάμψουσι γὰρ οἱ δίκαιοι καθάπερ ὁ ἥλιος ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ, κατὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος φωνήν. Ἐκείνης οὖν τῆς μελλούσης δόξης ὑπόδειγμα παρεδήλου ἡ παραδειχθεῖσα τοῖς μαθηταῖς μεταμόρφωσις·
μεταμόρφωσιν αὐτοῦ, οὐχὶ δή που τὸ σχῆμα τὴ ἀν Β θρώπινον ἀποβαλόντος τοῦ σώματος, ἀλλὰ δόξης τινός φωτοειδοῦς περιστελλούσης αὐτό, καὶ τὸν ἀτιμότατον τῆς σαρκὸς χαρακτήρα μεταχρωννύσης ὥσπερ εἰς όψιν εὐκλεεστέραν· κατὰ τὸ, ο Σπείρεται ἐν ἀτιμές, ἐγείρεται ἐν δόξῃ, ο παρὰ τοῦ θείου Παύλου καλῶς εἰρημένον. Νῦν μὲν γὰρ αὐτὸ τοῦτο σάρξ ἐστι γυμνή, οὐ δόξῃ τινὶ κατακεχρωσμένη, οὐ λαμπρό. τητι φυσική κατηγλαϊσμένη, ψιλὴν δὲ καὶ μόνην τὴν ἐκ φύσεως ἀδοξίαν τε ὁμοῦ καὶ ἀσθένειαν ἔχουσα. Κατὰ δὲ τὸν τῆς ἀναστάσεως καιρὸν ἐξαλλαγή τις ἔσται θεοπρεπής, καὶ δόξης οὐ σχήματος μεταβολή. Θείας γὰρ δόξης επιβλήμασι περιαστράψει λοιπόν ἐκλάμψουσι γὰρ οἱ δίκαιοι καθάπερ ὁ ἥλιος ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ, κατὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος φωνήν. Εκείνης οὖν τῆς μελλούσης δόξης υπόδειγμα παρεδήλου ή παραδειχθεῖσα τοῖς μαθηταῖς μεταμόρ φωσις· καὶ σωματικῶς ἐπεδείκνυτο πρὸς τὸ καὶ τοῖς θνητοῖς αὐτῶν εἰς θέαν ὑποπεσεῖν ὀφθαλμοῖς, εἰ καὶ τὴν ὑπερβολὴν οὐκ ἤνεγκαν τῆς λαμπρότητος. Φωνὴ ἐγένετο ἐκ τῆς νεφέλης. • (13 Πέπρακται τι καὶ ἕτερον χρήσι μον εἰς βεβαίωσιν τῆς ἐπ' αὐτῷ πίστεως τοῖς τε μαθηταῖς καὶ πᾶσιν ἡμῖν. Ἐκ νεφέλης γὰρ ἄνωθεν ὡς ἐκ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς κατεπέμφθη φωνή λέ γουσα· · · Οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός μου ὁ ἀγαπητός, αὐτοῦ ἀκούετε· ν καὶ ἐν τῷ γενέσθαι τὴν φωνὴν, εὑρέθη, φησὶν, ὁ Ἰησοῦς ἑστὼς μόνος. Μωϋσέως δὲ καὶ προ φητῶν μᾶλλον αὐτοῦ ἀκούειν ἐπιτάττει. Ἵνα δὲ μὴ συκοφαντῆται παρά τινων ἡ ἀλήθεια λεγόντων, δτι Μωϋσέως μᾶλλον ἀκούειν αὐτοὺς προστέταχεν, ἐπι εσημήνατο ὁ εὐαγγελιστὴς λέγων, ὅτι ἐν τῷ γενέσθαι τὴν φωνὴν, εὑρέθη ὁ Ἰησοῦς μόνος. Αὐτοῦ ταγαρ οὖν προστέταχεν ἀκούειν· καὶ γάρ ἐστιν αὐτὸς τέλος νόμου καὶ προφητῶν· διὸ καὶ πρὸς Ἰουδαίους έλεγεν « Εἰ ἐπιστεύετε Μωϋσεῖ, ἐπιστεύετε ἂν ἐμοί· περὶ γὰρ ἐμοῦ ἐκεῖνος ἔγραψεν. » Η μὲν τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός φωνή καλή τε καὶ ἀξιάγαστος· ἀκράτῳ δὲ ἤδη κατεχόμενοι οἱ μαθηταὶ δείματι, πίπτουσιν ἐπὶ πρόσωπον, ἵνα πάλιν καὶ διὰ τούτου μάθωμεν, ώ; ἀναγκαιοτάτη τοῖς ἐπὶ γῆς ἡ τοῦ Σωτῆρος γέγανε παρουσία καὶ μεσιτεία γενομένη δηλαδὴ κατὰ τὸν τῆς ἐνανθρωπήσεως τρόπον. Εἰ μὴ γὰρ γέγονε καθ' ημάς φ μονογενής τοῦ Θεοῦ λόγος, τίς ἂν ἡμῶν ἤνεγκεν ἄνωθεν προσβάλλοντα Θεόν ; τίς δ' ἂν ὑπέστη τὴν ἄφραστον αὐτοῦ δόξαν, τὴν οὐδενὶ τάχα τῶν γε- νητῶν φορητήν; Φῶς γὰρ αὐτὸν οἰκεῖν ἀπρόσιτον, καὶ ὁ θεσπέσιός φησι Παῦλος. Καὶ ἰδοὺ ἀνὴρ ἀπὸ τοῦ ὄχλον ανεβόησε, (Β Ι. Οὐκ ἀμώμητον οὗτος τὴν πρόσοδον ἐποιήσατο, κατεβόησε γὰρ τοῦ χοροῦ τῶν ἁγίων μαθητῶν, ὡς μὴ ισχυσάντων ἐπιτιμῆσαι τῷ δαιμονίῳ. Έδει γὰρ τιμῶντα μᾶλλον τὸν Ἰησοῦν τὴν παρ' αὐτοῦ αἰτεῖν ἐπικουρίαν. Διό φησιν ὁ Χρι στός ο "Ο γενεὰ ἄπιστος! » Διὰ τὴν σὴν, λέγων, ἀπες - στίαν οὐκ ἐνήργηκεν ἡ χάρις. Οτι γὰρ χρὴ μετὰ * S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. vero transfigurationem putamus, laud abjiciendo A humani corporis formam, sed lucida quadam gloria illud ambiente, et vilissimam carnis speciem in no- biliorem aspectum mutando, juxta illud, Semina- ter in ignominia, surgit in gloria, » a divo Paulo præ - clare dictum. Nunc enim corpus boc caro nuda est, nullo honore vestita, nullo naturali decore or- nata, sed nihil aliud, quam natura suæ ignobili- tatem infirmitatemque habens. Verumtamen cum re- surrectio fet, transformatio quædam mirifica ac- cidet, et gloriæ non tamen figuræ mutatio. Tunc enim corpus divini honoris vestitu jam splendescet. Fulgebunt quippe jesti tanquam sol in regno Pa- tris ejus, se undum Servatoris elatum . Futura itaque illius gloriæ exemplum exhibebat discipulis demonstrata traustguratio; quæ idcirco in cor- pore peracta fuit, ut sub mortalium oculorum vi- sionem caderet, etiamsi illi splendoris nimietatem non pertulerunt. V. 35. Vox de nube facta est, Aliud quoque utile peractum fuit firmandæ erga Christum lidei tum discipulorum tum omnium nos- trum. Namque ex nube superne, tanquam a Deo Pa- tre, emissa vox fuit, dicens : « llic est Filius meus dilectus, ipsuin audite. » Dumque hæc vox fieret, inventus est, inquit Scriptura, Jesus stans solus. Pracipit ergo hunc magis audiri quam Moysen atque prophetas. Ne quis autem forte veritati ca- lumia struat, quasi Deus Moysen ab iis potius audiri mandaverit, caute adnotavit evangelista di. cens, dum ea vox fieret, inventum esse solum Jesin. Hunc ergo audiri Deus præcepit: nam- que ipse et legis et prophetarum complementum est; qui idcirco Judais aiebat: . Si ereleretis Moysi, utique et mihi crederetis ; de me enim ille scripsit *. Et Dei quidem Patris præclara et mirabilis vox kerat; summo aulem terrore correpti discipuli procumbuat in faciem: ut hinc etiam denuo co- gnoscamus, necessariam apprime terræ incolis Ser- vatoris fuisse præsentiain et mediatricem operam, quæ videlicet per humanationem contigit. Nam nisi conditionem nostrain subiisset unigenitum Dei Verben, quis ex nobis venientem de coelo Deana pertulisset? quis ineffabilem majestatem ejus, et mortalium nemini tolerabilem sustiisset ? Namque cum lucem inaccessibilem inhabitare Paulus dicit ”. V. 38. Et ecce vir de turba exclamavit, etc. C D – Haud inculpabilem vir hic fecit accesstim; in- cusavit enim sanctorum apostolorum cœlum, qui dæmontum increpare nequivissent. Oportebat au- Lem eum potius reverentiam Jesu exhibentem, auxi- Num ejus implorare. Ideo Christus ait: gene- · ratio incredula !> propter tuam sciffeet incredu- litatem gratia non est operata. Nam quod et ad f. 95, F f. 817) b, C f. b) Cor. xv, 43. " Matth. 2001, 43. " Joan. xv, 45. ” Tim. vɩ, 16. 2. τ. λ.
καὶ σωματικῶς ἐπεδείκνυτο πρὸς τὸ καὶ τοῖς θνητοῖς αὐτῶν εἰς θέαν ὑποπεσεῖν ὀφθαλμοῖς, εἰ καὶ τὴν ὑπερβολὴν οὐκ ἤνεγκαν τῆς λαμπρότητος. «Φωνὴ ἐγένετο ἐκ τῆς νεφέλης.» (β φ. 95, φ φ. 817) Πέπρακταί τι καὶ ἕτερον χρήσιμον εἰς βεβαίωσιν τῆς ἐπ’ αὐτῷ πίστεως τοῖς τε μαθηταῖς καὶ πᾶσιν ἡμῖν. Ἐκ νεφέλης γὰρ ἄνωθεν ὡς ἐκ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς κατεπέμφθη φωνὴ λέγουσα· «Οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός μου ὁ ἀγαπητὸς, αὐτοῦ ἀκούετε·» καὶ ἐν τῷ γενέσθαι τὴν φωνὴν, εὑρέθη φησὶν, ὁ Ἰησοῦς ἑστὼς μόνος. Μωϋσέως δὲ καὶ προφητῶν μᾶλλον, αὐτοῦ ἀκούειν ἐπιτάττει. Ἵνα δὲ μὴ συκοφαντῆται παρά τινων ἡ ἀλήθεια λεγόντων, ὅτι Μωϋσέως μᾶλλον ἀκούειν αὐτοὺς προστέταχεν, ἐπεσημήνατο ὁ εὐαγγελιστὴς λέγων, ὅτι ἐν τῷ γενέσθαι τὴν φωνὴν, εὑρέθη ὁ Ἰησοῦς μόνος. Αὐτοῦ τοιγαροῦν προστέταχεν ἀκούειν· καὶ γάρ ἐστιν αὐτὸς τέλος νόμου καὶ προφητῶν· διὸ καὶ πρὸς Ἰουδαίους ἔλεγεν· «Εἰ ἐπιστεύετε Μωϋσεῖ, ἐπιστεύετε ἂν ἐμοί· περὶ γὰρ ἐμοῦ ἐκεῖνος ἔγραψεν.» Ἡ μὲν τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς φωνὴ καλή τε καὶ ἀξιάγαστος·
μεταμόρφωσιν αὐτοῦ, οὐχὶ δή που τὸ σχῆμα τὴ ἀν Β θρώπινον ἀποβαλόντος τοῦ σώματος, ἀλλὰ δόξης τινός φωτοειδοῦς περιστελλούσης αὐτό, καὶ τὸν ἀτιμότατον τῆς σαρκὸς χαρακτήρα μεταχρωννύσης ὥσπερ εἰς όψιν εὐκλεεστέραν· κατὰ τὸ, ο Σπείρεται ἐν ἀτιμές, ἐγείρεται ἐν δόξῃ, ο παρὰ τοῦ θείου Παύλου καλῶς εἰρημένον. Νῦν μὲν γὰρ αὐτὸ τοῦτο σάρξ ἐστι γυμνή, οὐ δόξῃ τινὶ κατακεχρωσμένη, οὐ λαμπρό. τητι φυσική κατηγλαϊσμένη, ψιλὴν δὲ καὶ μόνην τὴν ἐκ φύσεως ἀδοξίαν τε ὁμοῦ καὶ ἀσθένειαν ἔχουσα. Κατὰ δὲ τὸν τῆς ἀναστάσεως καιρὸν ἐξαλλαγή τις ἔσται θεοπρεπής, καὶ δόξης οὐ σχήματος μεταβολή. Θείας γὰρ δόξης επιβλήμασι περιαστράψει λοιπόν ἐκλάμψουσι γὰρ οἱ δίκαιοι καθάπερ ὁ ἥλιος ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ, κατὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος φωνήν. Εκείνης οὖν τῆς μελλούσης δόξης υπόδειγμα παρεδήλου ή παραδειχθεῖσα τοῖς μαθηταῖς μεταμόρ φωσις· καὶ σωματικῶς ἐπεδείκνυτο πρὸς τὸ καὶ τοῖς θνητοῖς αὐτῶν εἰς θέαν ὑποπεσεῖν ὀφθαλμοῖς, εἰ καὶ τὴν ὑπερβολὴν οὐκ ἤνεγκαν τῆς λαμπρότητος. Φωνὴ ἐγένετο ἐκ τῆς νεφέλης. • (13 Πέπρακται τι καὶ ἕτερον χρήσι μον εἰς βεβαίωσιν τῆς ἐπ' αὐτῷ πίστεως τοῖς τε μαθηταῖς καὶ πᾶσιν ἡμῖν. Ἐκ νεφέλης γὰρ ἄνωθεν ὡς ἐκ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς κατεπέμφθη φωνή λέ γουσα· · · Οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός μου ὁ ἀγαπητός, αὐτοῦ ἀκούετε· ν καὶ ἐν τῷ γενέσθαι τὴν φωνὴν, εὑρέθη, φησὶν, ὁ Ἰησοῦς ἑστὼς μόνος. Μωϋσέως δὲ καὶ προ φητῶν μᾶλλον αὐτοῦ ἀκούειν ἐπιτάττει. Ἵνα δὲ μὴ συκοφαντῆται παρά τινων ἡ ἀλήθεια λεγόντων, δτι Μωϋσέως μᾶλλον ἀκούειν αὐτοὺς προστέταχεν, ἐπι εσημήνατο ὁ εὐαγγελιστὴς λέγων, ὅτι ἐν τῷ γενέσθαι τὴν φωνὴν, εὑρέθη ὁ Ἰησοῦς μόνος. Αὐτοῦ ταγαρ οὖν προστέταχεν ἀκούειν· καὶ γάρ ἐστιν αὐτὸς τέλος νόμου καὶ προφητῶν· διὸ καὶ πρὸς Ἰουδαίους έλεγεν « Εἰ ἐπιστεύετε Μωϋσεῖ, ἐπιστεύετε ἂν ἐμοί· περὶ γὰρ ἐμοῦ ἐκεῖνος ἔγραψεν. » Η μὲν τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός φωνή καλή τε καὶ ἀξιάγαστος· ἀκράτῳ δὲ ἤδη κατεχόμενοι οἱ μαθηταὶ δείματι, πίπτουσιν ἐπὶ πρόσωπον, ἵνα πάλιν καὶ διὰ τούτου μάθωμεν, ώ; ἀναγκαιοτάτη τοῖς ἐπὶ γῆς ἡ τοῦ Σωτῆρος γέγανε παρουσία καὶ μεσιτεία γενομένη δηλαδὴ κατὰ τὸν τῆς ἐνανθρωπήσεως τρόπον. Εἰ μὴ γὰρ γέγονε καθ' ημάς φ μονογενής τοῦ Θεοῦ λόγος, τίς ἂν ἡμῶν ἤνεγκεν ἄνωθεν προσβάλλοντα Θεόν ; τίς δ' ἂν ὑπέστη τὴν ἄφραστον αὐτοῦ δόξαν, τὴν οὐδενὶ τάχα τῶν γε- νητῶν φορητήν; Φῶς γὰρ αὐτὸν οἰκεῖν ἀπρόσιτον, καὶ ὁ θεσπέσιός φησι Παῦλος. Καὶ ἰδοὺ ἀνὴρ ἀπὸ τοῦ ὄχλον ανεβόησε, (Β Ι. Οὐκ ἀμώμητον οὗτος τὴν πρόσοδον ἐποιήσατο, κατεβόησε γὰρ τοῦ χοροῦ τῶν ἁγίων μαθητῶν, ὡς μὴ ισχυσάντων ἐπιτιμῆσαι τῷ δαιμονίῳ. Έδει γὰρ τιμῶντα μᾶλλον τὸν Ἰησοῦν τὴν παρ' αὐτοῦ αἰτεῖν ἐπικουρίαν. Διό φησιν ὁ Χρι στός ο "Ο γενεὰ ἄπιστος! » Διὰ τὴν σὴν, λέγων, ἀπες - στίαν οὐκ ἐνήργηκεν ἡ χάρις. Οτι γὰρ χρὴ μετὰ * S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. vero transfigurationem putamus, laud abjiciendo A humani corporis formam, sed lucida quadam gloria illud ambiente, et vilissimam carnis speciem in no- biliorem aspectum mutando, juxta illud, Semina- ter in ignominia, surgit in gloria, » a divo Paulo præ - clare dictum. Nunc enim corpus boc caro nuda est, nullo honore vestita, nullo naturali decore or- nata, sed nihil aliud, quam natura suæ ignobili- tatem infirmitatemque habens. Verumtamen cum re- surrectio fet, transformatio quædam mirifica ac- cidet, et gloriæ non tamen figuræ mutatio. Tunc enim corpus divini honoris vestitu jam splendescet. Fulgebunt quippe jesti tanquam sol in regno Pa- tris ejus, se undum Servatoris elatum . Futura itaque illius gloriæ exemplum exhibebat discipulis demonstrata traustguratio; quæ idcirco in cor- pore peracta fuit, ut sub mortalium oculorum vi- sionem caderet, etiamsi illi splendoris nimietatem non pertulerunt. V. 35. Vox de nube facta est, Aliud quoque utile peractum fuit firmandæ erga Christum lidei tum discipulorum tum omnium nos- trum. Namque ex nube superne, tanquam a Deo Pa- tre, emissa vox fuit, dicens : « llic est Filius meus dilectus, ipsuin audite. » Dumque hæc vox fieret, inventus est, inquit Scriptura, Jesus stans solus. Pracipit ergo hunc magis audiri quam Moysen atque prophetas. Ne quis autem forte veritati ca- lumia struat, quasi Deus Moysen ab iis potius audiri mandaverit, caute adnotavit evangelista di. cens, dum ea vox fieret, inventum esse solum Jesin. Hunc ergo audiri Deus præcepit: nam- que ipse et legis et prophetarum complementum est; qui idcirco Judais aiebat: . Si ereleretis Moysi, utique et mihi crederetis ; de me enim ille scripsit *. Et Dei quidem Patris præclara et mirabilis vox kerat; summo aulem terrore correpti discipuli procumbuat in faciem: ut hinc etiam denuo co- gnoscamus, necessariam apprime terræ incolis Ser- vatoris fuisse præsentiain et mediatricem operam, quæ videlicet per humanationem contigit. Nam nisi conditionem nostrain subiisset unigenitum Dei Verben, quis ex nobis venientem de coelo Deana pertulisset? quis ineffabilem majestatem ejus, et mortalium nemini tolerabilem sustiisset ? Namque cum lucem inaccessibilem inhabitare Paulus dicit ”. V. 38. Et ecce vir de turba exclamavit, etc. C D – Haud inculpabilem vir hic fecit accesstim; in- cusavit enim sanctorum apostolorum cœlum, qui dæmontum increpare nequivissent. Oportebat au- Lem eum potius reverentiam Jesu exhibentem, auxi- Num ejus implorare. Ideo Christus ait: gene- · ratio incredula !> propter tuam sciffeet incredu- litatem gratia non est operata. Nam quod et ad f. 95, F f. 817) b, C f. b) Cor. xv, 43. " Matth. 2001, 43. " Joan. xv, 45. ” Tim. vɩ, 16. 2. τ. λ.
PG 72:658ἀκράτῳ δὲ ἤδη κατεχόμενοι οἱ μαθηταὶ δείματι, πίπτουσιν ἐπὶ πρόσωπον, ἵνα πάλιν καὶ διὰ τούτου μάθωμεν, ὡς ἀναγκαιοτάτη τοῖς ἐπὶ γῆς ἡ τοῦ Σωτῆρος γέγονε παρουσία καὶ μεσιτεία γενομένη δηλαδὴ κατὰ τὸν τῆς ἐνανθρωπήσεως τρόπον. Εἰ μὴ γὰρ γέγονε καθ’ ἡμᾶς ὁ μονογενὴς τοῦ Θεοῦ Λόγος, τίς ἂν ἡμῶν ἤνεγκεν ἄνωθεν προσβάλλοντα Θεόν; τίς δ’ ἂν ὑπέστη τὴν ἄφραστον αὐτοῦ δόξαν, τὴν οὐδενὶ τάχα τῶν γενητῶν φορητήν; Φῶς γὰρ αὐτὸν οἰκεῖν ἀπρόσιτον, καὶ ὁ θεσπέσιός φησι Παῦλος. «Καὶ ἰδοὺ ἀνὴρ ἀπὸ τοῦ ὄχλου ἀνεβόησε , κ.τ.λ. (β φ. 95 β, ξ φ. 127 β) Οὐκ ἀμώμητον οὖτος τὴν πρόσοδον ἐποιήσατο, κατεβόησε γὰρ τοῦ χοροῦ τῶν ἁγίων μαθητῶν, ὡς μὴ ἰσχυσάντων ἐπιτιμῆσαι τῷ δαιμονίῳ. Ἔδει γὰρ τιμῶντα μᾶλλον τὸν Ἰησοῦν τὴν παρ’ αὐτοῦ αἰτεῖν ἐπικουρίαν. Διό φησιν ὁ Χριστός· «Ὦ γενεὰ ἄπιστος 6 Διὰ τὴν σὴν, λέγων, ἀπιστίαν οὐκ ἐνήργηκεν ἡ χάρις. Ὅτι γὰρ χρὴ μετὰ πίστεως καὶ Χριστῷ προσιέναι, καὶ τοῖς παρ’ αὐτοῦ τὴν τοῦ δύνασθαι θαυματουργεῖν χάριν λαβοῦσιν, αὐτὸς ἡμᾶς ἐδίδαξε, πανταχοῦ τὴν πίστιν αἰτῶν παρὰ τῶν προσιόντων αὐτῷ.
Εt πίστεως καὶ Χριστῷ προσιέναι, καὶ τοῖς παρ' αὐτοῦ τὴν τοῦ δύνασθαι θαυματουργεῖν χάριν λαβοῦσιν, αὐτὸς ἡμᾶς ἐδίδαξε, πανταχοῦ τὴν πίστιν αἰτῶν παρὰ τῶν προσόντων αὐτῷ. Ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας αὐτοῦ καταβοᾷ ὁ Χριστός, γενεὰν ἄπιστον καὶ δι εστραμμένην αυτόν τε καὶ τοὺς ὁμογνώμονας αὐτοῦ ἀποκαλῶν· ὁ γὰρ ἄπιστος, καὶ διεστραμμένος πάν τους, κατ' οὐδένα τρόπον ὀρθοποδεῖν εἰδώς· τοῖς οὕτω γνώμης ἔχουσιν ἀνοσιώτατα, οὐκ ἀξιοῖ συνεῖναι Χρι- στός. Καὶ εἰ χρή τι τῶν ἀνθρωπίνων εἰπεῖν, ὀλιγωρεῖ καὶ ἀκηδια· « Έως τίνος, λέγων, ἔσομαι πρὸς ὑμᾶς, καὶ ἀνέξομαι ὑμῶν; » Ο γὰρ λέγων ἀσθενῆ πρὸς τὴν κατὰ τῶν πνευμάτων ενέργειαν τοὺς παρ' αὐτοῦ λαβόντας τὴν χάριν, αὐτῆς μᾶλλον κατηγορεί τῆς χάριτος, οὐ τῶν λαβόντων αὐτήν. Αὐτοῦ γοῦν ἀν οσίως κατηγόρησεν ὁ εἰπὼν περὶ τῶν μαθητῶν, ὅτι Β οὐκ ἠδυνήθησαν αὐτὸ ἐκβαλεῖν. · Επετίμησε δὲ ὁ Ἰησοῦς τῷ πνεύματι τῷ ἀκαθάρτῳ. (Β (.96) Εδει μὲν οὖν τὸν τοῦ δαιμονῶντος πατέρα λυπούμενον ἀπελθεῖν, οὐ τετυχηκότα τῆς φιλοτιμίας. Ἵνα δὲ μή τις οἴηται καὶ αὐτὸν τὸν Χριστὸν ἀτονή- σαι πρὸς τὴν θαυματουργίαν, ἐπετίμησε τῷ ἀκαθάρ‐ τῳ πνεύματι, καὶ παραχρῆμα ἐφυγαδεύετο, «Καὶ ἀπ- ἔδωκεν αὐτὸν, φησί, τῷ πατρὶ αὐτοῦ, οὐ γὰρ ἦν ἔτι τοῦ πατρὸς, ἀλλὰ τοῦ κρατοῦντος πνεύματος. Ἐπειδὴ δὲ ἀπεσείσατο τὴν πλεονεξίαν, γέγονε πάλιν τοῦ ἰδίου πατρὸς τῇ Χριστοῦ δυνάμει, ὃς καὶ τοῖς ἰδίοις ἀποστόλοις δέδωκεν ἐξουσίαν τὰς θεοσημείας κατα ορθοῦν, καὶ τοῖς ἀκαθάρτοις ἐπιτιμάν πνεύμασι. Θέσθε ὑμεῖς εἰς τὰς καρδίας ὑμῶν τοὺς λόγους τούτους. (Β Γ. 96) Ποία τις ή παρασκευάσασα πρόφασις τὸν Χριστὸν ταῦτα νῦν εἰπεῖν πρὸς τοὺς μαθητάς; Ανήνεγκε μὲν τοὺς κορυφαίους αὐτῶν εἰς τὸ ὄρος, καὶ μεταμορφωθεὶς ἔδειξεν αὐτοῖς τὴν δόξαν, μεθ' ἧς κατὰ καιροὺς ἐπιλάμψει · κατελθὼν δὲ ἐκ τοῦ ὄρους, πονηροῦ καὶ ἀπηνούς πνεύματος ἠλευθέρωσέ τινα. Αλλ' ἔδει πάντως αὐτὸν τὸ σωτήριον ὑπὲρ ἡμῶν ὑπομεῖναι πάθος, καὶ τῆς Ἰουδαίων ἀνασχέσθαι σκαιότητος· οὗ γεγονότος, οὐδὲν ἀπεικὸς ἐννοεῖν ἐν θορύβοις ἔσεσθαι τοὺς μαθητάς, καὶ τοιαῦτά που καθ' ἑαυτοὺς ἐννοεῖν τε καὶ λέγειν· Ὁ τοσοῦτος, ὁ νεο κροὺς ἀναστήσας ἐν ἐξουσίᾳ θεοπρεπεῖ, ὁ θαλάσσαις ἐπιτιμῶν καὶ πνεύμασιν, ὁ λόγῳ συντρίβων τὸν Σα- τανᾶν, πῶς ἤλω νυνὶ, καὶ τοῖς τῶν φονώντων ἐμπέ- πτωκε βρόχοις ; "Αρ' οὖν ἡπατήμεθα, Θεὸν εἶναι νο μίζοντες αὐτόν ; "Ιν' οὖν εἰδεῖεν τὸ πάντως ἐσόμενον, ἀπόθετον ὥσπερ εἰς νοῦν ποιεῖσθαι κελεύει το μυ στήριον· « θέσθε γὰρ ὑμεῖς, φησίν, εἰς τὰς καρδίας ὑμῶν. . Τὸ δὲ ὑμεῖς ἐν τούτοις, διαστέλλοντος ἐστιν ἀπὸ τῶν ἄλλων αὐτούς. Ηθελε γὰρ εἰδέναι αὐτοὺς τὸ συμβησόμενον, οὐ μὴν καὶ λαλεῖν ἑτέροις· τούς τε γὰρ ἀγελαίους λαθεῖν ἔδει, ὅτι πείσεται; καὶ αὐτοὺς « COMMENT. IN LUCAM. ab ipso miraculor um gratiam sunt consecuti, ipse nos docuit, fidem ubique exigens ab accedentibus ad se. Atque ob banc causam hominem objurgat Christus, generationem incredulam et perversam ipsum appellans et ejusdem mentis homines. Etenim qui incredulus est et omnino perversus, nullatenus recte incedere sciet. His corruptissima mente præditis haud dignatur Christus adesse. si quid humano more loqui licet, negligit hos et fastidit, Quandiu, dicens, apud vos ero, et patiar vos ?> Nam qui dixerat infrmas fuisse adversus spiritus vires illorum, qui acceperant a Christo gratiam, ipsam gratiam incusaverat potius, quam ejusalem com- poles. Itaque Christum impie vituperavit, A Christum cum de sit accedendum, et ad eos qui qui discipulos ejus dixit non potuisse daemonium CYRILLUS : Omnia quæcunque operabatur Jesus, admiratione digna penes omnes erant : irradiabat enim quiddam præcipuum et divinum in qua- libet operatione ipsius, secundum illud Peal. xs : C ejicere. V. 42. Et increpavit Jesus spiritum immun- dum. ‹ Consentaneum fuit dæmoniaci patrem mostum discedere, benefcio non impetrato. Ne quis tanen existimaret Christo ipsi deesse ad miracula patran- da vires, imperavit immundo spiritui, qui illice fagatus est, Tradidiique, inquit Scriptura, pue ruum parenti suo. » Neque enim is antea in parentiş sui potestate erat, sed ejus a que obsidebatur. Sed postquain diaboli tyrannidem a se depulit, rur- sus sub proprio parente fuit, Christi virtute, qui et propriis apostolis miraculorum potestatem tra- diit, et impuros spiritus objurgandi. V. 44. (1) Ponite vos in cordibus vestris sermo- . nes istos. Quamobrem Christus hæc discipulis ait ? Duxe- rat pracipuos illorum in montem, ubi transfigura- tus gloriain ipsis ostenderat, qua constituto tem- pore radiaturus erat. Mor de monte redux, malo crudelique spiritu quemdam liberaverat. Nihilomi nus opus erat ipsum salutarem obire passionem, et Judæorum improbitatem sustinere; quæ cum fierent, salis apparebat discipulos perturbandos fore, atque hæc fere secum reputaturos atque di- cturos: Qui talis tantusque erat, qui potestate Deo congrua mortuos suscitavit, qui mari̟ et spi- ritibus imperavit, qui verbo Satanam contrivit ; quomodo hic, inquam, captus est, et in hostium suorum cruentorum laqueos incurrit? Num ergo falsi sumus, dum Deum ipsum esse credidimus? Ut ergo scirent quod omnino futurum erat, depo- situm quodammodo vult in illorum mentibus hoc mysterium. Pouite enim, inquit, vos in cordlibus vestris. › Jam vocabulum vos hoc loco distinguit eos a cæteris. Volebat enim rem eventuram ab ipais cognosci, non autem caeteris edici. Nam plebem latere volebat futuram snam passionem: ipsos au- Gloriam et decorem superpones ei. Etsi ommes mi- rarentur in his quæ faciebat, ipse tamen hæc q sequuntur, non omnibus, sed discipulis, retulit: Peu mile tos, o etc. (1) ad hanc versiculum sic apud cal. D: Thoma
Ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας αὐτοῦ καταβοᾷ ὁ Χριστὸς, γενεὰν ἄπιστον καὶ διεστραμμένην αὐτόν τε, καὶ τοὺς ὁμογνώμονας αὐτοῦ ἀποκαλῶν· ὁ γὰρ ἄπιστος, καὶ διεστραμμένος πάντως, κατ’ οὐδένα τρόπον ὀρθοποδεῖν εἰδώς· τοῖς οὕτω γνώμης ἔχουσιν ἀνοσιώτατα, οὐκ ἀξιοῖ συνεῖναι Χριστός. Καὶ εἰ χρή τι τῶν ἀνθρωπίνων εἰπεῖν, ὀλιγωρεῖ καὶ ἀκηδιᾷ· «Ἕως τίνος, λέγων, ἔσομαι πρὸς ὑμᾶς, καὶ ἀνέξομαι ὑμῶν;» Ὁ γὰρ λέγων ἀσθενῆ πρὸς τὴν κατὰ τῶν πνευμάτων ἐνέργειαν τοὺς παρ’ αὐτοῦ λαβόντας τὴν χάριν, αὐτῆς μᾶλλον κατηγορεῖ τῆς χάριτος, οὐ τῶν λαβόντων αὐτήν. Αὐτοῦ γοῦν ἀνοσίως κατηγόρησεν ὁ εἰπὼν περὶ τῶν μαθητῶν, ὅτι οὐκ ἠδυνήθησαν αὐτὸ ἐκβαλεῖν. «Ἐπετίμησε δὲ ὁ Ἰησοῦς τῷ πνεύματι τῷ ἀκαθάρτῳ.» (β φ. 96) Ἔδει μὲν οὖν τὸν τοῦ δαιμονῶντος πατέρα λυπούμενον ἀπελθεῖν, οὐ τετυχηκότα τῆς φιλοτιμίας. Ἵνα δὲ μή τις οἴηται καὶ αὐτὸν τὸν Χριστὸν ἀτονῆσαι πρὸς τὴν θαυματουργίαν, ἐπετίμησε τῷ ἀκαθάρτῳ πνεύματι, καὶ παραχρῆμα ἐφυγαδεύετο, «Καὶ ἀπέδωκεν αὐτὸν, φησὶ, τῷ πατρὶ αὐτοῦ·» οὐ γὰρ ἦν ἔτι τοῦ πατρὸς, ἀλλὰ τοῦ κρατοῦντος πνεύματος.
Εt πίστεως καὶ Χριστῷ προσιέναι, καὶ τοῖς παρ' αὐτοῦ τὴν τοῦ δύνασθαι θαυματουργεῖν χάριν λαβοῦσιν, αὐτὸς ἡμᾶς ἐδίδαξε, πανταχοῦ τὴν πίστιν αἰτῶν παρὰ τῶν προσόντων αὐτῷ. Ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας αὐτοῦ καταβοᾷ ὁ Χριστός, γενεὰν ἄπιστον καὶ δι εστραμμένην αυτόν τε καὶ τοὺς ὁμογνώμονας αὐτοῦ ἀποκαλῶν· ὁ γὰρ ἄπιστος, καὶ διεστραμμένος πάν τους, κατ' οὐδένα τρόπον ὀρθοποδεῖν εἰδώς· τοῖς οὕτω γνώμης ἔχουσιν ἀνοσιώτατα, οὐκ ἀξιοῖ συνεῖναι Χρι- στός. Καὶ εἰ χρή τι τῶν ἀνθρωπίνων εἰπεῖν, ὀλιγωρεῖ καὶ ἀκηδια· « Έως τίνος, λέγων, ἔσομαι πρὸς ὑμᾶς, καὶ ἀνέξομαι ὑμῶν; » Ο γὰρ λέγων ἀσθενῆ πρὸς τὴν κατὰ τῶν πνευμάτων ενέργειαν τοὺς παρ' αὐτοῦ λαβόντας τὴν χάριν, αὐτῆς μᾶλλον κατηγορεί τῆς χάριτος, οὐ τῶν λαβόντων αὐτήν. Αὐτοῦ γοῦν ἀν οσίως κατηγόρησεν ὁ εἰπὼν περὶ τῶν μαθητῶν, ὅτι Β οὐκ ἠδυνήθησαν αὐτὸ ἐκβαλεῖν. · Επετίμησε δὲ ὁ Ἰησοῦς τῷ πνεύματι τῷ ἀκαθάρτῳ. (Β (.96) Εδει μὲν οὖν τὸν τοῦ δαιμονῶντος πατέρα λυπούμενον ἀπελθεῖν, οὐ τετυχηκότα τῆς φιλοτιμίας. Ἵνα δὲ μή τις οἴηται καὶ αὐτὸν τὸν Χριστὸν ἀτονή- σαι πρὸς τὴν θαυματουργίαν, ἐπετίμησε τῷ ἀκαθάρ‐ τῳ πνεύματι, καὶ παραχρῆμα ἐφυγαδεύετο, «Καὶ ἀπ- ἔδωκεν αὐτὸν, φησί, τῷ πατρὶ αὐτοῦ, οὐ γὰρ ἦν ἔτι τοῦ πατρὸς, ἀλλὰ τοῦ κρατοῦντος πνεύματος. Ἐπειδὴ δὲ ἀπεσείσατο τὴν πλεονεξίαν, γέγονε πάλιν τοῦ ἰδίου πατρὸς τῇ Χριστοῦ δυνάμει, ὃς καὶ τοῖς ἰδίοις ἀποστόλοις δέδωκεν ἐξουσίαν τὰς θεοσημείας κατα ορθοῦν, καὶ τοῖς ἀκαθάρτοις ἐπιτιμάν πνεύμασι. Θέσθε ὑμεῖς εἰς τὰς καρδίας ὑμῶν τοὺς λόγους τούτους. (Β Γ. 96) Ποία τις ή παρασκευάσασα πρόφασις τὸν Χριστὸν ταῦτα νῦν εἰπεῖν πρὸς τοὺς μαθητάς; Ανήνεγκε μὲν τοὺς κορυφαίους αὐτῶν εἰς τὸ ὄρος, καὶ μεταμορφωθεὶς ἔδειξεν αὐτοῖς τὴν δόξαν, μεθ' ἧς κατὰ καιροὺς ἐπιλάμψει · κατελθὼν δὲ ἐκ τοῦ ὄρους, πονηροῦ καὶ ἀπηνούς πνεύματος ἠλευθέρωσέ τινα. Αλλ' ἔδει πάντως αὐτὸν τὸ σωτήριον ὑπὲρ ἡμῶν ὑπομεῖναι πάθος, καὶ τῆς Ἰουδαίων ἀνασχέσθαι σκαιότητος· οὗ γεγονότος, οὐδὲν ἀπεικὸς ἐννοεῖν ἐν θορύβοις ἔσεσθαι τοὺς μαθητάς, καὶ τοιαῦτά που καθ' ἑαυτοὺς ἐννοεῖν τε καὶ λέγειν· Ὁ τοσοῦτος, ὁ νεο κροὺς ἀναστήσας ἐν ἐξουσίᾳ θεοπρεπεῖ, ὁ θαλάσσαις ἐπιτιμῶν καὶ πνεύμασιν, ὁ λόγῳ συντρίβων τὸν Σα- τανᾶν, πῶς ἤλω νυνὶ, καὶ τοῖς τῶν φονώντων ἐμπέ- πτωκε βρόχοις ; "Αρ' οὖν ἡπατήμεθα, Θεὸν εἶναι νο μίζοντες αὐτόν ; "Ιν' οὖν εἰδεῖεν τὸ πάντως ἐσόμενον, ἀπόθετον ὥσπερ εἰς νοῦν ποιεῖσθαι κελεύει το μυ στήριον· « θέσθε γὰρ ὑμεῖς, φησίν, εἰς τὰς καρδίας ὑμῶν. . Τὸ δὲ ὑμεῖς ἐν τούτοις, διαστέλλοντος ἐστιν ἀπὸ τῶν ἄλλων αὐτούς. Ηθελε γὰρ εἰδέναι αὐτοὺς τὸ συμβησόμενον, οὐ μὴν καὶ λαλεῖν ἑτέροις· τούς τε γὰρ ἀγελαίους λαθεῖν ἔδει, ὅτι πείσεται; καὶ αὐτοὺς « COMMENT. IN LUCAM. ab ipso miraculor um gratiam sunt consecuti, ipse nos docuit, fidem ubique exigens ab accedentibus ad se. Atque ob banc causam hominem objurgat Christus, generationem incredulam et perversam ipsum appellans et ejusdem mentis homines. Etenim qui incredulus est et omnino perversus, nullatenus recte incedere sciet. His corruptissima mente præditis haud dignatur Christus adesse. si quid humano more loqui licet, negligit hos et fastidit, Quandiu, dicens, apud vos ero, et patiar vos ?> Nam qui dixerat infrmas fuisse adversus spiritus vires illorum, qui acceperant a Christo gratiam, ipsam gratiam incusaverat potius, quam ejusalem com- poles. Itaque Christum impie vituperavit, A Christum cum de sit accedendum, et ad eos qui qui discipulos ejus dixit non potuisse daemonium CYRILLUS : Omnia quæcunque operabatur Jesus, admiratione digna penes omnes erant : irradiabat enim quiddam præcipuum et divinum in qua- libet operatione ipsius, secundum illud Peal. xs : C ejicere. V. 42. Et increpavit Jesus spiritum immun- dum. ‹ Consentaneum fuit dæmoniaci patrem mostum discedere, benefcio non impetrato. Ne quis tanen existimaret Christo ipsi deesse ad miracula patran- da vires, imperavit immundo spiritui, qui illice fagatus est, Tradidiique, inquit Scriptura, pue ruum parenti suo. » Neque enim is antea in parentiş sui potestate erat, sed ejus a que obsidebatur. Sed postquain diaboli tyrannidem a se depulit, rur- sus sub proprio parente fuit, Christi virtute, qui et propriis apostolis miraculorum potestatem tra- diit, et impuros spiritus objurgandi. V. 44. (1) Ponite vos in cordibus vestris sermo- . nes istos. Quamobrem Christus hæc discipulis ait ? Duxe- rat pracipuos illorum in montem, ubi transfigura- tus gloriain ipsis ostenderat, qua constituto tem- pore radiaturus erat. Mor de monte redux, malo crudelique spiritu quemdam liberaverat. Nihilomi nus opus erat ipsum salutarem obire passionem, et Judæorum improbitatem sustinere; quæ cum fierent, salis apparebat discipulos perturbandos fore, atque hæc fere secum reputaturos atque di- cturos: Qui talis tantusque erat, qui potestate Deo congrua mortuos suscitavit, qui mari̟ et spi- ritibus imperavit, qui verbo Satanam contrivit ; quomodo hic, inquam, captus est, et in hostium suorum cruentorum laqueos incurrit? Num ergo falsi sumus, dum Deum ipsum esse credidimus? Ut ergo scirent quod omnino futurum erat, depo- situm quodammodo vult in illorum mentibus hoc mysterium. Pouite enim, inquit, vos in cordlibus vestris. › Jam vocabulum vos hoc loco distinguit eos a cæteris. Volebat enim rem eventuram ab ipais cognosci, non autem caeteris edici. Nam plebem latere volebat futuram snam passionem: ipsos au- Gloriam et decorem superpones ei. Etsi ommes mi- rarentur in his quæ faciebat, ipse tamen hæc q sequuntur, non omnibus, sed discipulis, retulit: Peu mile tos, o etc. (1) ad hanc versiculum sic apud cal. D: Thoma
PG 72:659Ἐπειδὴ δὲ ἀπεσείσατο τὴν πλεονεξίαν, γέγονε πάλιν τοῦ ἰδίου πατρὸς τῇ Χριστοῦ δυνάμει, ὃς καὶ τοῖς ἰδίοις ἀποστόλοις δέδωκεν ἐξουσίαν τὰς θεοσημείας κατορθοῦν, καὶ τοῖς ἀκαθάρτοις ἐπιτιμᾷν πνεύμασι. «Θέσθε ὑμεῖς εἰς τὰς καρδίας ὑμῶν τοὺς λόγους τούτους.» (β φ. 96) Ποία τις ἡ παρασκευάσασα πρόφασις τὸν Χριστὸν ταῦτα νῦν εἰπεῖν πρὸς τοὺς μαθητάς; Ἀνήνεγκε μὲν τοὺς κορυφαίους αὐτῶν εἰς τὸ ὄρος, καὶ μεταμορφωθεὶς ἔδειξεν αὐτοῖς τὴν δόξαν, μεθ’ ἧς κατὰ καιροὺς ἐπιλάμψει· κατελθὼν δὲ ἐκ τοῦ ὄρους, πονηροῦ καὶ ἀπηνοῦς πνεύματος ἠλευθέρωσέ τινα. Ἀλλ’ ἔδει πάντως αὐτὸν τὸ σωτήριον ὑπὲρ ἡμῶν ὑπομεῖναι πάθος, καὶ τῆς Ἰουδαίων ἀνασχέσθαι σκαιότητος· οὗ γεγονότος, οὐδὲν ἀπεικὸς ἐννοεῖν ἐν θορύβοις ἔσεσθαι τοὺς μαθητὰς, καὶ τοιαῦτά που καθ’ ἑαυτοὺς ἐννοεῖν τε καὶ λέγειν· Ὁ τοσοῦτος, ὁ νεκροὺς ἀναστήσας ἐν ἐξουσίᾳ θεοπρεπεῖ, ὁ θαλάσσαις ἐπιτιμῶν καὶ πνεύμασιν, ὁ λόγῳ συντρίβων τὸν Σατανᾶν, πῶς ἥλω νυνὶ, καὶ τοῖς τῶν φονώντων ἐμπέπτωκε βρόχοις; Ἆρ’ οὖν ἠπατήμεθα, Θεὸν εἶναι νομίζοντες αὐτόν; Ἵν’ οὖν εἰδεῖεν τὸ πάντως ἐσόμενον, ἀπόθετον ὥσπερ εἰς νοῦν ποιεῖσθαι κελεύει τὸ μυστήριον·
GKO Α πεπληροφορημένους, ὅτι ἀνακιψη πατήσας τὸν θάνατ τον, διαφυγεῖν ἑτοίμως τὰ ἐκ τοῦ σκανδαλίζεσθαι βλάβη. Οἱ δὲ ἡγνόουν τὸ ῥῆμα τοῦτο. (Β Γ. 1») Πῶς ἡγνόουν οἱ μαθηταὶ τὸ Χριστοῦ μυστήριον, πλεισταχοῦ διὰ τῆς τοῦ νόμου σκιᾶς προγραφόμενον; Ησαν μὲν γὰρ ἐκ τῆς τῶν Ἰου δαίων ἀγέλης, οὐ ῥᾴθυμοι δὲ οὐδὲ τῶν Μωυσέως γραμμάτων ἀνεπιστήμονες· καὶ γοῦν διὰ τοῦτο ἀπό λεκτοι γεγόνασι παρὰ Χριστοῦ. Ἀλλ' ὡς ὁ μακάριός φησι Παῦλος· « Πώρωσις ἀπὸ μέρους γέγονε τῷ Ἰσραὴλ, καὶ ἄχρι τῆς σήμερον, ἡνίκα ἀναγινώσκε- τα: Μωϋσῆς, κάλυμμα ἐπὶ τὴν καρδίαν αὐτῶν κεῖται μὴ ἀνακαλυπτόμενον, ὅτι ἐν Χριστῷ καταργείται. ο Χρὴ τοιγαροῦν προσιόντας τῷ Χριστῷ λέγειν· ο 'Απο Β κάλυψον τοὺς ὀφθαλμούς μου, καὶ κατανοήσω τὰ θαυ μάσια ἐκ τοῦ νόμου σου. » Εἰσῆλθε δὲ διαλογισμὸς ἐν αὐτοῖς, τὸ τὶς ἂν εἴη μείζων αὐτῶν. (Β Γ. 1») Οὐ πάντας οἶμαι τους μακαρίους μα θητάς τὴν τοιαύτὴν ἐσχηκέναι νόσον· ἀπέθανον γὰρ ἅπαντας κοινὴν καὶ μίαν εὐθὺς εἰσδέξασθαι νόσον ἑνὸς δὲ, ὡς οἶμαι, παθόντος αὐτὴν, ἵνα μή τινα δια βολήν κατά τινος τῶν συμμαθητῶν ὁ σοφώτατος εύ αγγελιστής έξυφαίνων εὑρεθῇ, ἀδιορίστως ἀποφαίνε ται λέγων, ὅτι ο Εισήλθε διαλογισμὸς ἐν αὐτοῖς, τὸ, τις ἂν εἴη μείζων αὐτῶν. κα Πάθος δὴ οὖν διακένου δόξης εἰσδεδράμηκέ τινα τῶν ἁγίων ἀπο στόλων· τὸ γὰρ ὅλως διαλογίζεσθαι τό, τίς ἂν εἴη μείζων αὐτῶν, φιλονεικοῦντός ἐστι καὶ τὸ προεστά ναι τῶν ἄλλων ἐπιθυμήσαντος. Αλλ' ὁ τὰ πάντα εἰσ δὼς Χριστὸς ὁ Θεὸς ἡμῶν ἐν τῇ τοῦ μαθητοῦ διανοία διαλογισμὸν ὥσπερ τινὰ πικρίαν άνω φύουσαν, κατά τὸ γεγραμμένον, πρὶν εἰς ὕψος ἀρθῆναι, πρὶν ἀδρυν θῆναι, ἐκ ρίζης αὐτῆς ἀναβαθρεύει τὸ κακόν. Αρχό μενα γὰρ ἐν ἡμῖν τὰ πάθη. νικᾶται (ιοιι. νικα) δίως, ἀκρυνθέντα δὲ δυσαπόβλητά ἐστι. Πῶς οὖν ἄρα τὸ φιλόδοξον πάθος αποκείρει ὁ πνευμάτων Ιατρός; Ἐπελάβετο τὸ παιδίον, καὶ ἔστησεν αὐτὸ παρ' ἑαυ- τῷ. Ωφελείας δὲ χάριν ἐποιεῖτο το χρῆμα καὶ αὐτοῖς τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις, καὶ ἡμῖν δὲ τοῖς μετ' ἐκεί νους. Περιβόσκεται γὰρ ἡ τοιάδε νότος ὡς ἐπίπαν τοὺς ἀνθρώπους, εἶπερ ἂν εἶεν ἐν ὑπεροχῇ τῇ κατά τινων [ιd. καταπίνων]. Τίνος οὖν ἄρα τύπον καὶ εἰκόνα τὸ παρενεχθὲν ἐποιεῖτο παιδίον; Απονήρου καὶ ἀφιλοδόξου ζωῆς· ἀκαπάλευτον γὰρ ἔχει τὴν γνώμην, ἀνώθευτον τὴν καρδίαν, καὶ ἔστιν ἐν ἁπλό- τητι διαλογισμῶν· οὐ φιλοδοξίας ἐρᾷ, οὐκ οἶδεν ὑπεροχῆς τρόπον. Εἶτά φησιν, ὅτι· « Ος ἂν δέξητα τοῦτο τὸ παιδίον ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου, ο καὶ τὰ ἑξῆς S. CYRILLÍ ALEXANDRINI ARCIIIEP. GCO tem sibimet insuper persuadere, fore ut resurgere morte conculcata, atque ita facile scandali detri- mentum vitare. V. 45. At illi ignorabant verbum istud. Quomodo ignorabant discipuli mysterium Chri- sti, quod sæpissime in lege fuerat adumbratum? Erant quidem ipsi de Judæorum grege, non tamen incuriosi ac rudes Mosaicarum litterarum ; ideoque et a Christo electi fuerant. Sed enim, ut beatus ait Paulus, i Grecitas ex parte Israeli contigit, et usque in hodiernum diem cum legitur Moyses, velamen super cor eorum jacet nondum ablatum quia non nisi per Christumn tollitur "., Oportet igitur ad Christum accedentes dicere: Revela oculos meos, et considerabo mirabilia de lege tua ”. , V. 46. Intravit autem cogitatio in eos, quis eorum major esset. - rasse puto; neque enim credibile est communem cua- clos unamque infirmitatem præ se tulisse. Sed vno, ut arbitror, hanc niiseriam experto, ne quem nomina- tim condiscipulorum accusare sapientissimus evan- gelista videretnr, indefnite narrat, dicens cogita- tionem eis incidisse, quis ipsorum niajor essel.- Itaque vanæ gloriæ passio sanctorum aliquem apostolorum iuvasit. Namque in mente revolvere quisnam eorum major esset, ambitiosi hominis est et aliis præminere volentis. Sed qui omnia seit •Christus Deus noster, in discipuli mente cogita- tionem hanc, tanquam amarum quid et noxium, utf scriptum est, priusquam alte succresceret, ante- quam roboraretur, ex ipsa radice malum germ:en evertit. Namque incipientes intra nos passiones facile vincuntur; adultæ auten gre expellum- tur (2). Qua ergo ratione vanæ gloriæ passionem amputat spirituum medicus? Manu cepit puerum, et juxta se collocavit. Id vero juvandi causa fecit tum sanctos apostolos, tum etiam nos post illos. Depascitur enim hic morbus omnino homines, si certe sint in aliquo superiore gradu præ aliis. Cujusnam itaque rei typum et imaginem hunc coram exhibitum puerum esse volebat? Utique innocuæ et sine ambitione vitr. Hæc enim ætas mentem habet incorruptam, sincerum cor, el cogitationum simplicitatem; vane gloriæ non stu- det, nescit ambitionis mores. Deinde ait Christus : ‹ Qui hunc puerum receperit in nomine meo, › et reliqua. Id est, Qui minimus est ex omnibus vobis, * II Cor. 111, 14. Psal. CXVI, 18. ‹ CYRILLUS, Insidiatur diabolus multimode diligen- tibus optimam vitam; et siquidem per carnales illecebras, obsidere valet alicujus mentem, affe- ctus voluptatum exacuit; si quis hos effugerit la- queos cupidinis, gloriæ suscitat passionem, quæ quidem passio vanæ gloriæ invasit quemdam aposto- C D (C f. 1,) lorum suorum : unde dicitur : Intravit antem, etc. s • Uule sequitur : Al Jesus videns cogitationes, etc. Discat qui 'undum hominem putat esse Jesum, se crrasse: quamvis enim Verbuin caro factum sit, mansit tamen Deus: nam solius Dei est posse rimari corda et renes. › (1) Non omnes morbo hoc beatos discipulus labio- (1) Auctior hic initio Cyrillus apud D. Thomam. (2) Hic interponitur apudl D. Thomam ex Cyrillo.
«Θέσθε γὰρ ὑμεῖς, φησὶν, εἰς τὰς καρδίας ὑμῶν.» Τὸ δὲ ὑμεῖς ἐν τούτοις, διαστέλλοντός ἐστιν ἀπὸ τῶν ἄλλων αὐτούς. Ἤθελε γὰρ εἰδέναι αὐτοὺς τὸ συμβησόμενον, οὐ μὴν καὶ λαλεῖν ἑτέροις· τούς τε γὰρ ἀγελαίους λαθεῖν ἔδει, ὅτι πείσεται· καὶ αὐτοὺς πεπληροφορημένους, ὅτι ἀναβιῴη πατήσας τὸν θάνατον, διαφυγεῖν ἑτοίμως τὰ ἐκ τοῦ σκανδαλίζεσθαι βλάβη. «Οἱ δὲ ἠγνόουν τὸ ῥῆμα τοῦτο.» (β φ. 96 β) Πῶς ἠγνόουν οἱ μαθηταὶ τὸ Χριστοῦ μυστήριον, πλεισταχοῦ διὰ τῆς τοῦ νόμου σκιᾶς προγραφόμενον; Ἦσαν μὲν γὰρ ἐκ τῆς τῶν Ἰουδαίων ἀγέλης, οὐ ῥᾴθυμοι δὲ οὐδὲ τῶν Μωϋσέως γραμμάτων ἀνεπιστήμονες· καὶ γοῦν διὰ τοῦτο ἀπόλεκτοι γεγόνασι παρὰ Χριστοῦ. Ἀλλ’ ὡς ὁ μακάριός φησι Παῦλος· «Πώρωσις ἀπὸ μέρους γέγονε τῷ Ἰσραὴλ, καὶ ἄχρι τῆς σήμερον, ἡνίκα ἀναγινώσκεται Μωϋσῆς, κάλυμμα ἐπὶ τὴν καρδίαν αὐτῶν κεῖται μὴ ἀνακαλυπτόμενον, ὅτι ἐν Χριστῷ καταργεῖται.» Χρὴ τοιγαροῦν προσιόντας τῷ Χριστῷ λέγειν· «Ἀποκάλυψον τοὺς ὀφθαλμούς μου, καὶ κατανοήσω τὰ θαυμάσια ἐκ τοῦ νόμου σου.» «Εἰσῆλθε δὲ διαλογισμὸς ἐν αὐτοῖς, τὸ τίς ἂν εἴη μείζων αὐτῶν.» (β φ.
GKO Α πεπληροφορημένους, ὅτι ἀνακιψη πατήσας τὸν θάνατ τον, διαφυγεῖν ἑτοίμως τὰ ἐκ τοῦ σκανδαλίζεσθαι βλάβη. Οἱ δὲ ἡγνόουν τὸ ῥῆμα τοῦτο. (Β Γ. 1») Πῶς ἡγνόουν οἱ μαθηταὶ τὸ Χριστοῦ μυστήριον, πλεισταχοῦ διὰ τῆς τοῦ νόμου σκιᾶς προγραφόμενον; Ησαν μὲν γὰρ ἐκ τῆς τῶν Ἰου δαίων ἀγέλης, οὐ ῥᾴθυμοι δὲ οὐδὲ τῶν Μωυσέως γραμμάτων ἀνεπιστήμονες· καὶ γοῦν διὰ τοῦτο ἀπό λεκτοι γεγόνασι παρὰ Χριστοῦ. Ἀλλ' ὡς ὁ μακάριός φησι Παῦλος· « Πώρωσις ἀπὸ μέρους γέγονε τῷ Ἰσραὴλ, καὶ ἄχρι τῆς σήμερον, ἡνίκα ἀναγινώσκε- τα: Μωϋσῆς, κάλυμμα ἐπὶ τὴν καρδίαν αὐτῶν κεῖται μὴ ἀνακαλυπτόμενον, ὅτι ἐν Χριστῷ καταργείται. ο Χρὴ τοιγαροῦν προσιόντας τῷ Χριστῷ λέγειν· ο 'Απο Β κάλυψον τοὺς ὀφθαλμούς μου, καὶ κατανοήσω τὰ θαυ μάσια ἐκ τοῦ νόμου σου. » Εἰσῆλθε δὲ διαλογισμὸς ἐν αὐτοῖς, τὸ τὶς ἂν εἴη μείζων αὐτῶν. (Β Γ. 1») Οὐ πάντας οἶμαι τους μακαρίους μα θητάς τὴν τοιαύτὴν ἐσχηκέναι νόσον· ἀπέθανον γὰρ ἅπαντας κοινὴν καὶ μίαν εὐθὺς εἰσδέξασθαι νόσον ἑνὸς δὲ, ὡς οἶμαι, παθόντος αὐτὴν, ἵνα μή τινα δια βολήν κατά τινος τῶν συμμαθητῶν ὁ σοφώτατος εύ αγγελιστής έξυφαίνων εὑρεθῇ, ἀδιορίστως ἀποφαίνε ται λέγων, ὅτι ο Εισήλθε διαλογισμὸς ἐν αὐτοῖς, τὸ, τις ἂν εἴη μείζων αὐτῶν. κα Πάθος δὴ οὖν διακένου δόξης εἰσδεδράμηκέ τινα τῶν ἁγίων ἀπο στόλων· τὸ γὰρ ὅλως διαλογίζεσθαι τό, τίς ἂν εἴη μείζων αὐτῶν, φιλονεικοῦντός ἐστι καὶ τὸ προεστά ναι τῶν ἄλλων ἐπιθυμήσαντος. Αλλ' ὁ τὰ πάντα εἰσ δὼς Χριστὸς ὁ Θεὸς ἡμῶν ἐν τῇ τοῦ μαθητοῦ διανοία διαλογισμὸν ὥσπερ τινὰ πικρίαν άνω φύουσαν, κατά τὸ γεγραμμένον, πρὶν εἰς ὕψος ἀρθῆναι, πρὶν ἀδρυν θῆναι, ἐκ ρίζης αὐτῆς ἀναβαθρεύει τὸ κακόν. Αρχό μενα γὰρ ἐν ἡμῖν τὰ πάθη. νικᾶται (ιοιι. νικα) δίως, ἀκρυνθέντα δὲ δυσαπόβλητά ἐστι. Πῶς οὖν ἄρα τὸ φιλόδοξον πάθος αποκείρει ὁ πνευμάτων Ιατρός; Ἐπελάβετο τὸ παιδίον, καὶ ἔστησεν αὐτὸ παρ' ἑαυ- τῷ. Ωφελείας δὲ χάριν ἐποιεῖτο το χρῆμα καὶ αὐτοῖς τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις, καὶ ἡμῖν δὲ τοῖς μετ' ἐκεί νους. Περιβόσκεται γὰρ ἡ τοιάδε νότος ὡς ἐπίπαν τοὺς ἀνθρώπους, εἶπερ ἂν εἶεν ἐν ὑπεροχῇ τῇ κατά τινων [ιd. καταπίνων]. Τίνος οὖν ἄρα τύπον καὶ εἰκόνα τὸ παρενεχθὲν ἐποιεῖτο παιδίον; Απονήρου καὶ ἀφιλοδόξου ζωῆς· ἀκαπάλευτον γὰρ ἔχει τὴν γνώμην, ἀνώθευτον τὴν καρδίαν, καὶ ἔστιν ἐν ἁπλό- τητι διαλογισμῶν· οὐ φιλοδοξίας ἐρᾷ, οὐκ οἶδεν ὑπεροχῆς τρόπον. Εἶτά φησιν, ὅτι· « Ος ἂν δέξητα τοῦτο τὸ παιδίον ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου, ο καὶ τὰ ἑξῆς S. CYRILLÍ ALEXANDRINI ARCIIIEP. GCO tem sibimet insuper persuadere, fore ut resurgere morte conculcata, atque ita facile scandali detri- mentum vitare. V. 45. At illi ignorabant verbum istud. Quomodo ignorabant discipuli mysterium Chri- sti, quod sæpissime in lege fuerat adumbratum? Erant quidem ipsi de Judæorum grege, non tamen incuriosi ac rudes Mosaicarum litterarum ; ideoque et a Christo electi fuerant. Sed enim, ut beatus ait Paulus, i Grecitas ex parte Israeli contigit, et usque in hodiernum diem cum legitur Moyses, velamen super cor eorum jacet nondum ablatum quia non nisi per Christumn tollitur "., Oportet igitur ad Christum accedentes dicere: Revela oculos meos, et considerabo mirabilia de lege tua ”. , V. 46. Intravit autem cogitatio in eos, quis eorum major esset. - rasse puto; neque enim credibile est communem cua- clos unamque infirmitatem præ se tulisse. Sed vno, ut arbitror, hanc niiseriam experto, ne quem nomina- tim condiscipulorum accusare sapientissimus evan- gelista videretnr, indefnite narrat, dicens cogita- tionem eis incidisse, quis ipsorum niajor essel.- Itaque vanæ gloriæ passio sanctorum aliquem apostolorum iuvasit. Namque in mente revolvere quisnam eorum major esset, ambitiosi hominis est et aliis præminere volentis. Sed qui omnia seit •Christus Deus noster, in discipuli mente cogita- tionem hanc, tanquam amarum quid et noxium, utf scriptum est, priusquam alte succresceret, ante- quam roboraretur, ex ipsa radice malum germ:en evertit. Namque incipientes intra nos passiones facile vincuntur; adultæ auten gre expellum- tur (2). Qua ergo ratione vanæ gloriæ passionem amputat spirituum medicus? Manu cepit puerum, et juxta se collocavit. Id vero juvandi causa fecit tum sanctos apostolos, tum etiam nos post illos. Depascitur enim hic morbus omnino homines, si certe sint in aliquo superiore gradu præ aliis. Cujusnam itaque rei typum et imaginem hunc coram exhibitum puerum esse volebat? Utique innocuæ et sine ambitione vitr. Hæc enim ætas mentem habet incorruptam, sincerum cor, el cogitationum simplicitatem; vane gloriæ non stu- det, nescit ambitionis mores. Deinde ait Christus : ‹ Qui hunc puerum receperit in nomine meo, › et reliqua. Id est, Qui minimus est ex omnibus vobis, * II Cor. 111, 14. Psal. CXVI, 18. ‹ CYRILLUS, Insidiatur diabolus multimode diligen- tibus optimam vitam; et siquidem per carnales illecebras, obsidere valet alicujus mentem, affe- ctus voluptatum exacuit; si quis hos effugerit la- queos cupidinis, gloriæ suscitat passionem, quæ quidem passio vanæ gloriæ invasit quemdam aposto- C D (C f. 1,) lorum suorum : unde dicitur : Intravit antem, etc. s • Uule sequitur : Al Jesus videns cogitationes, etc. Discat qui 'undum hominem putat esse Jesum, se crrasse: quamvis enim Verbuin caro factum sit, mansit tamen Deus: nam solius Dei est posse rimari corda et renes. › (1) Non omnes morbo hoc beatos discipulus labio- (1) Auctior hic initio Cyrillus apud D. Thomam. (2) Hic interponitur apudl D. Thomam ex Cyrillo.
PG 72:66196 β) Οὐ πάντας οἶμαι τοὺς μακαρίους μαθητὰς τὴν τοιαύτην ἐσχηκέναι νόσον· ἀπίθανον γὰρ ἅπαντας κοινὴν καὶ μίαν εὐθὺς εἰσδέξασθαι νόσον· ἑνὸς δὲ, ὡς οἶμαι, παθόντος αὐτὴν, ἵνα μή τινα διαβολὴν κατά τινος τῶν συμμαθητῶν ὁ σοφώτατος εὐαγγελιστὴς ἐξυφαίνων εὑρεθῇ, ἀδιορίστως ἀποφαίνεται λέγων, ὅτι «Εἰσῆλθε διαλογισμὸς ἐν αὐτοῖς, τὸ, τίς ἂν εἴη μείζων αὐτῶν.6(ξ φ. 127 β) Πάθος δὴ οὖν διακένου δόξης εἰσδεδράμηκέ τινα τῶν ἁγίων ἀποστόλων· τὸ γὰρ ὅλως διαλογίζεσθαι τὸ, τίς ἂν εἴη μείζων αὐτῶν, φιλονεικοῦντός ἐστι καὶ τὸ προεστάναι τῶν ἄλλων ἐπιθυμήσαντος. Ἀλλ’ ὁ τὰ πάντα εἰδὼς Χριστὸς ὁ Θεὸς ἡμῶν ἐν τῇ τοῦ μαθητοῦ διανοίᾳ διαλογισμὸν ὥσπερ τινὰ πικρίαν ἄνω φύουσαν, κατὰ τὸ γεγραμμένον, πρὶν εἰς ὕψος ἀρθῆναι, πρὶν ἁδρυνθῆναι, ἐκ ῥίζης αὐτῆς ἀναβαθρεύει τὸ κακόν. Ἀρχόμενα γὰρ ἐν ἡμῖν τὰ πάθη, νικᾶται (ξοδ. νικᾷ) ῥᾳδίως, ἁδρυνθέντα δὲ δυσαπόβλητά ἐστι. Πῶς οὖν ἆρα τὸ φιλόδοξον πάθος ἀποκείρει ὁ πνευμάτων ἰατρός; Ἐπελάβετο τὸ παιδίον, καὶ ἔστησεν αὐτὸ παρ’ ἑαυτῷ.
οὗτος ἔσται μέγας, ο τὸν μετριόφρονα λέγων, καὶ οὐδὲν ὑψηλὸν περὶ ἑαυτοῦ λογιζόμενον δι' εὐλά Γειαν. ὓς ἂν δέξηται τοῦτο τὸ παιδίον ἐπὶ τῷ ὀνό ματί μου, κ. τ. λ. (Β Γ. 1») "Οτε τοίνυν τοῖς τιμῶσιν ἁγίους εἷς τε καὶ ὅμοιος ὁ μισθὸς, κἂν μικρὸν εἴη τις τυχόν, καν τῶν ἐν προύχοντι μέτρῳ τε καὶ δόξῃ (« Ο δεχόμενος γὰρ, φησί, τὸ παιδίον τοῦτο, ἐμὲ δέχεται, καὶ τὸν Πα- τέρα μου » ), πῶς οὐχ ἔωλον παντελῶς τὸ ἀλλήλοις φιλονεικεῖν, καὶ πρωτείων ὁρᾶν; Διατρανοῖ δὲ ἐπὶ πλέον τὸν ἐπὶ τούτῳ τῷ λόγῳ σκοπόν, καί φησιν, τὸν μικρότερον ἐν πᾶσι διὰ ταπεινοφροσύνην, τοῦτον εἶ και μέγαν. Διότι γέγραπται, ὅτι ε Πᾶς ὁ ὑψῶν ἑαυ σεται (1). » Εἶπεν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς· Αἱ ἀλώπεκες φωλεούς ἔχουσι, κ. τ. λ. (Β Γ. ) Δικαίως τοῦτον ἀπεπέμψατο· ἐχρῆν γὰρ αὐτὸν λαβεῖν τὸν ἑαυτοῦ σταυρόν, ήγουν ἀποτά- ξασθαι τοῖς ματαίοις τοῦ βίου τούτου περισπασμοῖς. • Η γὰρ φιλία τοῦ κόσμου ἐχθρὰ τοῦ Θεοῦ ἐστι. ο Τοιοῦτον ὄντα τὸν ἄνθρωπον ἐλέγχει πλαγίως, οὐκ ὀνειδίζων μᾶλλον, ἀλλ' ἐπανορθῶν· διὰ τοῦτό φησιν· » COMMENT. IN LUGAM. cou=dstiv, « 'U.pixpótspo; ¿v nãoiv dµīvůnópywv, A hic magnus erit: TÒV, TAXEIVWÕRGETai' ó d½ tanɛivŵv kaut¿v, i4w0f- Luc. xiv, 11. » Jacob. I♥, 4. Sed oportebat magis pensare, non hunc ipsum esse miracuforum auctorein, sed gratiam quæ est in eo qui in virtute Christi miracula perficit. Quid au- tem si non connumerentur apostolis, qui Christi gratia coronantur? Multæ sunt differentie Christi donorum: sed quia tradidit Salvator potestatem apostolis ut spiritus immundos ejicerent, putaverunt nulli aliorum quam sibi sulis licere concessain ge- rere dignitatemi, et ideo accedunt sciscitantes au liceat et aliis hoc gerere. > A. v. 50. Apud D. Thomam : « CYRILLUS. Quasi dieat: pro vobis, qui Christum diligitis, sunt qui prosequi volunt ea quæ ad ipsius gloriam spectant, ejusdem gratia coronati. › Ad v. 51. D. Thomas et Corderius in catenis : ‹ Cyrillus. Hoc est, cum immineret tempus, quo decebat de reliquo Dominum tolerata salubri pas- sione in cœlum quidem conscendere, consedere vero Deo ac Patri, decrevit ascendere in Jerusalem. Học enim existimo significare illud, Firmavit faciem skam. › elc. B C nihil altum de se religionem. modestum nempe dicens, et cogitanten propter insitam V. 48. Quicunque susceperit puerum istum in no- mine meo, etc. Cum igitur honorantibus sanctos una æqualisque sit merces, sive tenuis quidam sit ille, sive in ma- gna fortuna ac dignitate constitutus: (nam Qui hune puerum, inquit, suscipit, me suscipit et Pa- trem meum: ») quidní vanum omnino sit invicem aemulari, primatumque ambire? Scopum autem sermonis sui magis explanat dicens, eum qui minimus omnium propter animi humilitatem fuerit, hunc revera esse magnum. Propterea scriptum est, quod ‹ Omnis qui se exaltat, humiliabitur ; qui au- Tem se humiliat, exaltabitur ”. > V. 58. Dixit illi Jesus: Vulpes fovens ha- bent, etc. Merito bunc dimisit, quem oportuisset crucem suam sibi sumere, et vanis vitæ curis vatedieere. Nam Mundi amicitia, inimica Dei est ”. › Hune hominem ita se habentem oblique reprehendit, nou tam convicians quam corrigens. Propterea dicit : ‹ Vulpes foveas babent, et cœli volucres habitacula a; Dominus, qui omnia noverat, sciret quod ejus niin- tii non essent a Samaritanis recipiendi, ideo tamen præcepit eis ut præcederent, quia mos erat ci om- nia satagere erga profectum discipulorum. Ascen- debat quidem Hierosolymiam propinquante tempore passionis. Ut igitur quando pati eum viderent, non scandalizarentur, considerantes quod oportet pa- tientes esse cum contumelias inferunt aliqui, præ- misit quasi quoddam præludium Samaritanorum repulsam. Profuit autem eis et aliter. Futuri enim erant doctores orbis terrarum, civitates et vill, s percurrentes ad prædicandum evangelicam doctri- nam; quibus aliquando occurrerent aliqui minime recipientes sacram prædicationem, quasi non conce- dentes secum habitare Jesum. Docuit igitur eos, quod divinam annuntiantes doctrinam, pleni esse deberent patientia et mansuetudine, non autem, hostiles et iracundi, et adversus peccantes in cos atrociter insurgentes. Sed adhne non erant Jales; imo zelo fervido concitati volebant ignem de cœlo super eos deducere. › Ad v. 57, apud D. Thomam in cat. : « CYRILLUS. Etsi mumificus sit omnium Dominus, non simpli- eiter et improvide singulis dat superna et divina animam suam alienant a maculis pravitatum; et hoc nos docet evangelicorum verborum virtus, cuin dicitur: Fac.um est autem, ambulantibus illis, › etc. Item ad v. 52. Corderius in catena: Cyrillus. Misit nuntios qui sibi comitibusque suis diverso- rium pararent. Illi vero cum in oppidum Samari- D dona, sed illis qui digui sunt recipere, qui scili et tanorum venissent, non fuere recepti; quamobrem indignabantur sancti discipuli, non tam sui ipso- rum causa, quam quod Servatorem omnium ac Do- minam non honorassent. Deinde potentie ipsi in- site magnitudinem non ignorames, dixerunt : Do - wine, vis dicimus, ut ignis descendat de cœlo, et consumat illos? Hoc autem alebant nondum nova gratia confirmati, sed adhuc pro antiqua consuelu- dine ad Eliam respicientes, qui bis quinquaginta cam eorum ducibus combussit. floc autem cum di- cerent, increpavit illos Christus, quod persequen- tium se Samaritanorum impietatem sine misericor- dia judicarent. Et non placuit hoc illis audientibus quod nondum participassent de mansuetudine ac Spiritus benignitate. › Rem D. Thomas in catena: (CYRILIUS. Sed cum Item ad v. 57, sic apud Corderinm et D. Tho- mam: ‹ CYRILLUS. Quid igitur ad bæc dicemus? Non erat ille scopus ejus, uti conspicuum fit attente considerantibus, quoniam primum quidem plurima in accessu ejus continetur inertia, et consequenter nimia impudentia plenus est. Non enim simpliciter Christum sequi petebat, ut et plurimi ahi ex mut titudine Judeorum, sed magis insiliebat ad apo- stolicas dignitates, ac talem ipse quærebat seque- lama semetipso vocatus; cum beatus Paulus dicat: Nec quisquam sibi sumit honorem, sed qui vocatur. n Deo (Hebr. v, 4.) › (1) Ad v. 49. Sic apud D. Thomam; ‹ CYRILLUS.
Ὠφελείας δὲ χάριν ἐποιεῖτο τὸ χρῆμα καὶ αὐτοῖς τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις, καὶ ἡμῖν δὲ τοῖς μετ’ ἐκείνους. Περιβόσκεται γὰρ ἡ τοιάδε νόσος ὡς ἐπίπαν τοὺς ἀνθρώπους, εἴπερ ἂν εἶεν ἐν ὑπεροχῇ τῇ κατά τινων [ ξοδ.» καταπίνων]. Τίνος οὖν ἆρα τύπον καὶ εἰκόνα τὸ παρενεχθὲν ἐποιεῖτο παιδίον; Ἀπονήρου καὶ ἀφιλοδόξου ζωῆς· ἀκαπάλευτον γὰρ ἔχει τὴν γνώμην, ἀνώθευτον τὴν καρδίαν, καὶ ἔστιν ἐν ἁπλότητι διαλογισμῶν· οὐ φιλοδοξίας ἐρᾷ, οὐκ οἶδεν ὑπεροχῆς τρόπον. Εἶτά φησιν, ὅτι· «Ὃς ἂν δέξηται τοῦτο τὸ παιδίον ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου,» καὶ τὰ ἑξῆς· τουτέστιν, «Ὁ μικρότερος ἐν πᾶσιν ὑμῖν ὑπάρχων, οὗτος ἔσται μέγας,» τὸν μετριόφρονα λέγων, καὶ οὐδὲν ὑψηλὸν περὶ ἑαυτοῦ λογιζόμενον δι’ εὐλάβειαν. «Ὃς ἂν δέξηται τοῦτο τὸ παιδίον ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου, κ.τ.λ.» (β φ. 98 β) Ὅτε τοίνυν τοῖς τιμῶσιν ἁγίους εἷς τε καὶ ὅμοιος ὁ μισθὸς, κἂν μικρὸν εἴη τις τυχὸν, κἂν τῶν ἐν προὔχοντι μέτρῳ τε καὶ δόξῃ (Ὁ δεχόμενος γὰρ, φησὶ, τὸ παιδίον τοῦτο, ἐμὲ δέχεται, καὶ τὸν Πατέρα μου»), πῶς οὐχ ἕωλον παντελῶς τὸ ἀλλήλοις φιλονεικεῖν, καὶ πρωτείων ἐρᾷν;
οὗτος ἔσται μέγας, ο τὸν μετριόφρονα λέγων, καὶ οὐδὲν ὑψηλὸν περὶ ἑαυτοῦ λογιζόμενον δι' εὐλά Γειαν. ὓς ἂν δέξηται τοῦτο τὸ παιδίον ἐπὶ τῷ ὀνό ματί μου, κ. τ. λ. (Β Γ. 1») "Οτε τοίνυν τοῖς τιμῶσιν ἁγίους εἷς τε καὶ ὅμοιος ὁ μισθὸς, κἂν μικρὸν εἴη τις τυχόν, καν τῶν ἐν προύχοντι μέτρῳ τε καὶ δόξῃ (« Ο δεχόμενος γὰρ, φησί, τὸ παιδίον τοῦτο, ἐμὲ δέχεται, καὶ τὸν Πα- τέρα μου » ), πῶς οὐχ ἔωλον παντελῶς τὸ ἀλλήλοις φιλονεικεῖν, καὶ πρωτείων ὁρᾶν; Διατρανοῖ δὲ ἐπὶ πλέον τὸν ἐπὶ τούτῳ τῷ λόγῳ σκοπόν, καί φησιν, τὸν μικρότερον ἐν πᾶσι διὰ ταπεινοφροσύνην, τοῦτον εἶ και μέγαν. Διότι γέγραπται, ὅτι ε Πᾶς ὁ ὑψῶν ἑαυ σεται (1). » Εἶπεν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς· Αἱ ἀλώπεκες φωλεούς ἔχουσι, κ. τ. λ. (Β Γ. ) Δικαίως τοῦτον ἀπεπέμψατο· ἐχρῆν γὰρ αὐτὸν λαβεῖν τὸν ἑαυτοῦ σταυρόν, ήγουν ἀποτά- ξασθαι τοῖς ματαίοις τοῦ βίου τούτου περισπασμοῖς. • Η γὰρ φιλία τοῦ κόσμου ἐχθρὰ τοῦ Θεοῦ ἐστι. ο Τοιοῦτον ὄντα τὸν ἄνθρωπον ἐλέγχει πλαγίως, οὐκ ὀνειδίζων μᾶλλον, ἀλλ' ἐπανορθῶν· διὰ τοῦτό φησιν· » COMMENT. IN LUGAM. cou=dstiv, « 'U.pixpótspo; ¿v nãoiv dµīvůnópywv, A hic magnus erit: TÒV, TAXEIVWÕRGETai' ó d½ tanɛivŵv kaut¿v, i4w0f- Luc. xiv, 11. » Jacob. I♥, 4. Sed oportebat magis pensare, non hunc ipsum esse miracuforum auctorein, sed gratiam quæ est in eo qui in virtute Christi miracula perficit. Quid au- tem si non connumerentur apostolis, qui Christi gratia coronantur? Multæ sunt differentie Christi donorum: sed quia tradidit Salvator potestatem apostolis ut spiritus immundos ejicerent, putaverunt nulli aliorum quam sibi sulis licere concessain ge- rere dignitatemi, et ideo accedunt sciscitantes au liceat et aliis hoc gerere. > A. v. 50. Apud D. Thomam : « CYRILLUS. Quasi dieat: pro vobis, qui Christum diligitis, sunt qui prosequi volunt ea quæ ad ipsius gloriam spectant, ejusdem gratia coronati. › Ad v. 51. D. Thomas et Corderius in catenis : ‹ Cyrillus. Hoc est, cum immineret tempus, quo decebat de reliquo Dominum tolerata salubri pas- sione in cœlum quidem conscendere, consedere vero Deo ac Patri, decrevit ascendere in Jerusalem. Học enim existimo significare illud, Firmavit faciem skam. › elc. B C nihil altum de se religionem. modestum nempe dicens, et cogitanten propter insitam V. 48. Quicunque susceperit puerum istum in no- mine meo, etc. Cum igitur honorantibus sanctos una æqualisque sit merces, sive tenuis quidam sit ille, sive in ma- gna fortuna ac dignitate constitutus: (nam Qui hune puerum, inquit, suscipit, me suscipit et Pa- trem meum: ») quidní vanum omnino sit invicem aemulari, primatumque ambire? Scopum autem sermonis sui magis explanat dicens, eum qui minimus omnium propter animi humilitatem fuerit, hunc revera esse magnum. Propterea scriptum est, quod ‹ Omnis qui se exaltat, humiliabitur ; qui au- Tem se humiliat, exaltabitur ”. > V. 58. Dixit illi Jesus: Vulpes fovens ha- bent, etc. Merito bunc dimisit, quem oportuisset crucem suam sibi sumere, et vanis vitæ curis vatedieere. Nam Mundi amicitia, inimica Dei est ”. › Hune hominem ita se habentem oblique reprehendit, nou tam convicians quam corrigens. Propterea dicit : ‹ Vulpes foveas babent, et cœli volucres habitacula a; Dominus, qui omnia noverat, sciret quod ejus niin- tii non essent a Samaritanis recipiendi, ideo tamen præcepit eis ut præcederent, quia mos erat ci om- nia satagere erga profectum discipulorum. Ascen- debat quidem Hierosolymiam propinquante tempore passionis. Ut igitur quando pati eum viderent, non scandalizarentur, considerantes quod oportet pa- tientes esse cum contumelias inferunt aliqui, præ- misit quasi quoddam præludium Samaritanorum repulsam. Profuit autem eis et aliter. Futuri enim erant doctores orbis terrarum, civitates et vill, s percurrentes ad prædicandum evangelicam doctri- nam; quibus aliquando occurrerent aliqui minime recipientes sacram prædicationem, quasi non conce- dentes secum habitare Jesum. Docuit igitur eos, quod divinam annuntiantes doctrinam, pleni esse deberent patientia et mansuetudine, non autem, hostiles et iracundi, et adversus peccantes in cos atrociter insurgentes. Sed adhne non erant Jales; imo zelo fervido concitati volebant ignem de cœlo super eos deducere. › Ad v. 57, apud D. Thomam in cat. : « CYRILLUS. Etsi mumificus sit omnium Dominus, non simpli- eiter et improvide singulis dat superna et divina animam suam alienant a maculis pravitatum; et hoc nos docet evangelicorum verborum virtus, cuin dicitur: Fac.um est autem, ambulantibus illis, › etc. Item ad v. 52. Corderius in catena: Cyrillus. Misit nuntios qui sibi comitibusque suis diverso- rium pararent. Illi vero cum in oppidum Samari- D dona, sed illis qui digui sunt recipere, qui scili et tanorum venissent, non fuere recepti; quamobrem indignabantur sancti discipuli, non tam sui ipso- rum causa, quam quod Servatorem omnium ac Do- minam non honorassent. Deinde potentie ipsi in- site magnitudinem non ignorames, dixerunt : Do - wine, vis dicimus, ut ignis descendat de cœlo, et consumat illos? Hoc autem alebant nondum nova gratia confirmati, sed adhuc pro antiqua consuelu- dine ad Eliam respicientes, qui bis quinquaginta cam eorum ducibus combussit. floc autem cum di- cerent, increpavit illos Christus, quod persequen- tium se Samaritanorum impietatem sine misericor- dia judicarent. Et non placuit hoc illis audientibus quod nondum participassent de mansuetudine ac Spiritus benignitate. › Rem D. Thomas in catena: (CYRILIUS. Sed cum Item ad v. 57, sic apud Corderinm et D. Tho- mam: ‹ CYRILLUS. Quid igitur ad bæc dicemus? Non erat ille scopus ejus, uti conspicuum fit attente considerantibus, quoniam primum quidem plurima in accessu ejus continetur inertia, et consequenter nimia impudentia plenus est. Non enim simpliciter Christum sequi petebat, ut et plurimi ahi ex mut titudine Judeorum, sed magis insiliebat ad apo- stolicas dignitates, ac talem ipse quærebat seque- lama semetipso vocatus; cum beatus Paulus dicat: Nec quisquam sibi sumit honorem, sed qui vocatur. n Deo (Hebr. v, 4.) › (1) Ad v. 49. Sic apud D. Thomam; ‹ CYRILLUS.
PG 72:662Διατρανοῖ δὲ ἐπὶ πλέον τὸν ἐπὶ τούτῳ τῷ λόγῳ σκοπὸν, καί φησιν, τὸν μικρότερον ἐν πᾶσι διὰ ταπεινοφροσύνην, τοῦτον εἶναι μέγαν. Διότι γέγραπται, ὅτι «Πᾶς ὁ ὑψῶν ἑαυτὸν, ταπεινωθήσεται· ὁ δὲ ταπεινῶν ἑαυτὸν, ὑψωθήσεται.» «Εἶπεν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς· Αἱ ἀλώπεκες φωλεοὺς ἔχουσι, κ.τ.λ.» (β φ. 98 β) Δικαίως τοῦτον ἀπεπέμψατο· ἐχρῆν γὰρ αὐτὸν λαβεῖν τὸν ἑαυτοῦ σταυρὸν, ἤγουν ἀποτάξασθαι τοῖς ματαίοις τοῦ βίου τούτου περισπασμοῖς. «Ἡ γὰρ φιλία τοῦ κόσμου ἐχθρὰ τοῦ Θεοῦ ἐστι.» Τοιοῦτον ὄντα τὸν ἄνθρωπον ἐλέγχει πλαγίως, οὐκ ὀνειδίζων μᾶλλον, ἀλλ’ ἐπανορθῶν· διὰ τοῦτό φησιν· «Αἱ ἀλώπεκες φωλεοὺς ἔχουσι, καὶ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατασκηνώσεις· ὁ δὲ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου οὐκ ἔχει ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίνῃ.» Καὶ ἡ μὲν ἁπλουστέρα διάνοια αὕτη. Ἔοικε δὲ κατὰ τὴν βαθυτέραν ἔννοιαν ἀλώπεκας καὶ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ τὰς πανούργους καὶ δολερὰς τῶν δαιμόνων ἀγέλας ἀποκαλεῖν· οὕτω γὰρ πολλαχοῦ τῆς θείας Γραφῆς κέκληνται· «Πιάσατε ἡμῖν ἀλώπεκας μικροὺς ἀφανίζοντας ἀμπελῶνας.» Καὶ αὐτὸς δὲ ὁ Κύριος τὸν Ἡρώδην ἀλώπεκα προσεῖπε.
οὗτος ἔσται μέγας, ο τὸν μετριόφρονα λέγων, καὶ οὐδὲν ὑψηλὸν περὶ ἑαυτοῦ λογιζόμενον δι' εὐλά Γειαν. ὓς ἂν δέξηται τοῦτο τὸ παιδίον ἐπὶ τῷ ὀνό ματί μου, κ. τ. λ. (Β Γ. 1») "Οτε τοίνυν τοῖς τιμῶσιν ἁγίους εἷς τε καὶ ὅμοιος ὁ μισθὸς, κἂν μικρὸν εἴη τις τυχόν, καν τῶν ἐν προύχοντι μέτρῳ τε καὶ δόξῃ (« Ο δεχόμενος γὰρ, φησί, τὸ παιδίον τοῦτο, ἐμὲ δέχεται, καὶ τὸν Πα- τέρα μου » ), πῶς οὐχ ἔωλον παντελῶς τὸ ἀλλήλοις φιλονεικεῖν, καὶ πρωτείων ὁρᾶν; Διατρανοῖ δὲ ἐπὶ πλέον τὸν ἐπὶ τούτῳ τῷ λόγῳ σκοπόν, καί φησιν, τὸν μικρότερον ἐν πᾶσι διὰ ταπεινοφροσύνην, τοῦτον εἶ και μέγαν. Διότι γέγραπται, ὅτι ε Πᾶς ὁ ὑψῶν ἑαυ σεται (1). » Εἶπεν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς· Αἱ ἀλώπεκες φωλεούς ἔχουσι, κ. τ. λ. (Β Γ. ) Δικαίως τοῦτον ἀπεπέμψατο· ἐχρῆν γὰρ αὐτὸν λαβεῖν τὸν ἑαυτοῦ σταυρόν, ήγουν ἀποτά- ξασθαι τοῖς ματαίοις τοῦ βίου τούτου περισπασμοῖς. • Η γὰρ φιλία τοῦ κόσμου ἐχθρὰ τοῦ Θεοῦ ἐστι. ο Τοιοῦτον ὄντα τὸν ἄνθρωπον ἐλέγχει πλαγίως, οὐκ ὀνειδίζων μᾶλλον, ἀλλ' ἐπανορθῶν· διὰ τοῦτό φησιν· » COMMENT. IN LUGAM. cou=dstiv, « 'U.pixpótspo; ¿v nãoiv dµīvůnópywv, A hic magnus erit: TÒV, TAXEIVWÕRGETai' ó d½ tanɛivŵv kaut¿v, i4w0f- Luc. xiv, 11. » Jacob. I♥, 4. Sed oportebat magis pensare, non hunc ipsum esse miracuforum auctorein, sed gratiam quæ est in eo qui in virtute Christi miracula perficit. Quid au- tem si non connumerentur apostolis, qui Christi gratia coronantur? Multæ sunt differentie Christi donorum: sed quia tradidit Salvator potestatem apostolis ut spiritus immundos ejicerent, putaverunt nulli aliorum quam sibi sulis licere concessain ge- rere dignitatemi, et ideo accedunt sciscitantes au liceat et aliis hoc gerere. > A. v. 50. Apud D. Thomam : « CYRILLUS. Quasi dieat: pro vobis, qui Christum diligitis, sunt qui prosequi volunt ea quæ ad ipsius gloriam spectant, ejusdem gratia coronati. › Ad v. 51. D. Thomas et Corderius in catenis : ‹ Cyrillus. Hoc est, cum immineret tempus, quo decebat de reliquo Dominum tolerata salubri pas- sione in cœlum quidem conscendere, consedere vero Deo ac Patri, decrevit ascendere in Jerusalem. Học enim existimo significare illud, Firmavit faciem skam. › elc. B C nihil altum de se religionem. modestum nempe dicens, et cogitanten propter insitam V. 48. Quicunque susceperit puerum istum in no- mine meo, etc. Cum igitur honorantibus sanctos una æqualisque sit merces, sive tenuis quidam sit ille, sive in ma- gna fortuna ac dignitate constitutus: (nam Qui hune puerum, inquit, suscipit, me suscipit et Pa- trem meum: ») quidní vanum omnino sit invicem aemulari, primatumque ambire? Scopum autem sermonis sui magis explanat dicens, eum qui minimus omnium propter animi humilitatem fuerit, hunc revera esse magnum. Propterea scriptum est, quod ‹ Omnis qui se exaltat, humiliabitur ; qui au- Tem se humiliat, exaltabitur ”. > V. 58. Dixit illi Jesus: Vulpes fovens ha- bent, etc. Merito bunc dimisit, quem oportuisset crucem suam sibi sumere, et vanis vitæ curis vatedieere. Nam Mundi amicitia, inimica Dei est ”. › Hune hominem ita se habentem oblique reprehendit, nou tam convicians quam corrigens. Propterea dicit : ‹ Vulpes foveas babent, et cœli volucres habitacula a; Dominus, qui omnia noverat, sciret quod ejus niin- tii non essent a Samaritanis recipiendi, ideo tamen præcepit eis ut præcederent, quia mos erat ci om- nia satagere erga profectum discipulorum. Ascen- debat quidem Hierosolymiam propinquante tempore passionis. Ut igitur quando pati eum viderent, non scandalizarentur, considerantes quod oportet pa- tientes esse cum contumelias inferunt aliqui, præ- misit quasi quoddam præludium Samaritanorum repulsam. Profuit autem eis et aliter. Futuri enim erant doctores orbis terrarum, civitates et vill, s percurrentes ad prædicandum evangelicam doctri- nam; quibus aliquando occurrerent aliqui minime recipientes sacram prædicationem, quasi non conce- dentes secum habitare Jesum. Docuit igitur eos, quod divinam annuntiantes doctrinam, pleni esse deberent patientia et mansuetudine, non autem, hostiles et iracundi, et adversus peccantes in cos atrociter insurgentes. Sed adhne non erant Jales; imo zelo fervido concitati volebant ignem de cœlo super eos deducere. › Ad v. 57, apud D. Thomam in cat. : « CYRILLUS. Etsi mumificus sit omnium Dominus, non simpli- eiter et improvide singulis dat superna et divina animam suam alienant a maculis pravitatum; et hoc nos docet evangelicorum verborum virtus, cuin dicitur: Fac.um est autem, ambulantibus illis, › etc. Item ad v. 52. Corderius in catena: Cyrillus. Misit nuntios qui sibi comitibusque suis diverso- rium pararent. Illi vero cum in oppidum Samari- D dona, sed illis qui digui sunt recipere, qui scili et tanorum venissent, non fuere recepti; quamobrem indignabantur sancti discipuli, non tam sui ipso- rum causa, quam quod Servatorem omnium ac Do- minam non honorassent. Deinde potentie ipsi in- site magnitudinem non ignorames, dixerunt : Do - wine, vis dicimus, ut ignis descendat de cœlo, et consumat illos? Hoc autem alebant nondum nova gratia confirmati, sed adhuc pro antiqua consuelu- dine ad Eliam respicientes, qui bis quinquaginta cam eorum ducibus combussit. floc autem cum di- cerent, increpavit illos Christus, quod persequen- tium se Samaritanorum impietatem sine misericor- dia judicarent. Et non placuit hoc illis audientibus quod nondum participassent de mansuetudine ac Spiritus benignitate. › Rem D. Thomas in catena: (CYRILIUS. Sed cum Item ad v. 57, sic apud Corderinm et D. Tho- mam: ‹ CYRILLUS. Quid igitur ad bæc dicemus? Non erat ille scopus ejus, uti conspicuum fit attente considerantibus, quoniam primum quidem plurima in accessu ejus continetur inertia, et consequenter nimia impudentia plenus est. Non enim simpliciter Christum sequi petebat, ut et plurimi ahi ex mut titudine Judeorum, sed magis insiliebat ad apo- stolicas dignitates, ac talem ipse quærebat seque- lama semetipso vocatus; cum beatus Paulus dicat: Nec quisquam sibi sumit honorem, sed qui vocatur. n Deo (Hebr. v, 4.) › (1) Ad v. 49. Sic apud D. Thomam; ‹ CYRILLUS.
Καὶ περὶ τῶν ἐν τῇ γῇ καταβληθέντων σπερμάτων φησὶ, ὅτι τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατέφαγεν αὐτὰ, περὶ τῶν πονηρῶν πνευμάτων λέγων. Ὅτε τοίνυν αἱ τοιαῦται ἀλώπεκες καὶ τὰ πετεινὰ φωλεοὺς καὶ καταδύσεις ἔχουσιν ἐν ἡμῖν, πῶς ἔλθῃ Χριστός; Ποῦ δὲ ἀναπαύσεται; Τίς κοινωνία φωτὶ πρὸς σκότος; «Ἐπίτρεψόν μοι ἀπελθόντι πρῶτον θάψαι τὸν πατέρα μου.» (β φ. 99 β) Ἀξιοζήλωτον μὲν οὗτος τὴν ὑπόσχεσιν ἐνεδείξατο καὶ ἐπαινουμένην· τὸ δὲ ζητεῖν ἀποτάξασθαι τοῖς οἰκείοις, μεμερισμένην ἔχειν ἐνδείκνυται τὴν διάνοιαν· τὸ γὰρ ἐθέλειν ὅλως προανακοινοῦσθαι τοῖς μὴ ἀποδεξομένοις, οὐ βεβηκότος ἐστὶ λογισμοῦ. Διὸ καί φησι πρὸς αὐτόν· «Οὐδεὶς ἐπιβαλὼν τὴν χεῖρα αὐτοῦ,» καὶ τὰ ἑξῆς. Ὥσπερ γὰρ ὁ ἀροτριῶν, ὅταν ὀκνήσῃ πρὸς τὸ λεῖπον, οὐκ ὄψεται τοὺς καρποὺς πληθύνοντας, οὕτως καὶ ὁ ἑλόμενος μὲν ἀκολουθεῖν τῷ Χριστῷ, οὐκ ἀποτασσόμενος δὲ τοῖς κοσμικοῖς πράγμασι, καὶ τοῖς κατὰ σάρκα οἰκείοις, μάλιστα τοῖς μὴ τὸν σκοπὸν ἀποδεχομένοις αὐτοῦ, οὐδαμῶς οὗτος κατορθώσει τὴν ἀγαθὴν εὐτολμίαν, οὐδὲ εὔθετός ἐστιν εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν.
οὗτος ἔσται μέγας, ο τὸν μετριόφρονα λέγων, καὶ οὐδὲν ὑψηλὸν περὶ ἑαυτοῦ λογιζόμενον δι' εὐλά Γειαν. ὓς ἂν δέξηται τοῦτο τὸ παιδίον ἐπὶ τῷ ὀνό ματί μου, κ. τ. λ. (Β Γ. 1») "Οτε τοίνυν τοῖς τιμῶσιν ἁγίους εἷς τε καὶ ὅμοιος ὁ μισθὸς, κἂν μικρὸν εἴη τις τυχόν, καν τῶν ἐν προύχοντι μέτρῳ τε καὶ δόξῃ (« Ο δεχόμενος γὰρ, φησί, τὸ παιδίον τοῦτο, ἐμὲ δέχεται, καὶ τὸν Πα- τέρα μου » ), πῶς οὐχ ἔωλον παντελῶς τὸ ἀλλήλοις φιλονεικεῖν, καὶ πρωτείων ὁρᾶν; Διατρανοῖ δὲ ἐπὶ πλέον τὸν ἐπὶ τούτῳ τῷ λόγῳ σκοπόν, καί φησιν, τὸν μικρότερον ἐν πᾶσι διὰ ταπεινοφροσύνην, τοῦτον εἶ και μέγαν. Διότι γέγραπται, ὅτι ε Πᾶς ὁ ὑψῶν ἑαυ σεται (1). » Εἶπεν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς· Αἱ ἀλώπεκες φωλεούς ἔχουσι, κ. τ. λ. (Β Γ. ) Δικαίως τοῦτον ἀπεπέμψατο· ἐχρῆν γὰρ αὐτὸν λαβεῖν τὸν ἑαυτοῦ σταυρόν, ήγουν ἀποτά- ξασθαι τοῖς ματαίοις τοῦ βίου τούτου περισπασμοῖς. • Η γὰρ φιλία τοῦ κόσμου ἐχθρὰ τοῦ Θεοῦ ἐστι. ο Τοιοῦτον ὄντα τὸν ἄνθρωπον ἐλέγχει πλαγίως, οὐκ ὀνειδίζων μᾶλλον, ἀλλ' ἐπανορθῶν· διὰ τοῦτό φησιν· » COMMENT. IN LUGAM. cou=dstiv, « 'U.pixpótspo; ¿v nãoiv dµīvůnópywv, A hic magnus erit: TÒV, TAXEIVWÕRGETai' ó d½ tanɛivŵv kaut¿v, i4w0f- Luc. xiv, 11. » Jacob. I♥, 4. Sed oportebat magis pensare, non hunc ipsum esse miracuforum auctorein, sed gratiam quæ est in eo qui in virtute Christi miracula perficit. Quid au- tem si non connumerentur apostolis, qui Christi gratia coronantur? Multæ sunt differentie Christi donorum: sed quia tradidit Salvator potestatem apostolis ut spiritus immundos ejicerent, putaverunt nulli aliorum quam sibi sulis licere concessain ge- rere dignitatemi, et ideo accedunt sciscitantes au liceat et aliis hoc gerere. > A. v. 50. Apud D. Thomam : « CYRILLUS. Quasi dieat: pro vobis, qui Christum diligitis, sunt qui prosequi volunt ea quæ ad ipsius gloriam spectant, ejusdem gratia coronati. › Ad v. 51. D. Thomas et Corderius in catenis : ‹ Cyrillus. Hoc est, cum immineret tempus, quo decebat de reliquo Dominum tolerata salubri pas- sione in cœlum quidem conscendere, consedere vero Deo ac Patri, decrevit ascendere in Jerusalem. Học enim existimo significare illud, Firmavit faciem skam. › elc. B C nihil altum de se religionem. modestum nempe dicens, et cogitanten propter insitam V. 48. Quicunque susceperit puerum istum in no- mine meo, etc. Cum igitur honorantibus sanctos una æqualisque sit merces, sive tenuis quidam sit ille, sive in ma- gna fortuna ac dignitate constitutus: (nam Qui hune puerum, inquit, suscipit, me suscipit et Pa- trem meum: ») quidní vanum omnino sit invicem aemulari, primatumque ambire? Scopum autem sermonis sui magis explanat dicens, eum qui minimus omnium propter animi humilitatem fuerit, hunc revera esse magnum. Propterea scriptum est, quod ‹ Omnis qui se exaltat, humiliabitur ; qui au- Tem se humiliat, exaltabitur ”. > V. 58. Dixit illi Jesus: Vulpes fovens ha- bent, etc. Merito bunc dimisit, quem oportuisset crucem suam sibi sumere, et vanis vitæ curis vatedieere. Nam Mundi amicitia, inimica Dei est ”. › Hune hominem ita se habentem oblique reprehendit, nou tam convicians quam corrigens. Propterea dicit : ‹ Vulpes foveas babent, et cœli volucres habitacula a; Dominus, qui omnia noverat, sciret quod ejus niin- tii non essent a Samaritanis recipiendi, ideo tamen præcepit eis ut præcederent, quia mos erat ci om- nia satagere erga profectum discipulorum. Ascen- debat quidem Hierosolymiam propinquante tempore passionis. Ut igitur quando pati eum viderent, non scandalizarentur, considerantes quod oportet pa- tientes esse cum contumelias inferunt aliqui, præ- misit quasi quoddam præludium Samaritanorum repulsam. Profuit autem eis et aliter. Futuri enim erant doctores orbis terrarum, civitates et vill, s percurrentes ad prædicandum evangelicam doctri- nam; quibus aliquando occurrerent aliqui minime recipientes sacram prædicationem, quasi non conce- dentes secum habitare Jesum. Docuit igitur eos, quod divinam annuntiantes doctrinam, pleni esse deberent patientia et mansuetudine, non autem, hostiles et iracundi, et adversus peccantes in cos atrociter insurgentes. Sed adhne non erant Jales; imo zelo fervido concitati volebant ignem de cœlo super eos deducere. › Ad v. 57, apud D. Thomam in cat. : « CYRILLUS. Etsi mumificus sit omnium Dominus, non simpli- eiter et improvide singulis dat superna et divina animam suam alienant a maculis pravitatum; et hoc nos docet evangelicorum verborum virtus, cuin dicitur: Fac.um est autem, ambulantibus illis, › etc. Item ad v. 52. Corderius in catena: Cyrillus. Misit nuntios qui sibi comitibusque suis diverso- rium pararent. Illi vero cum in oppidum Samari- D dona, sed illis qui digui sunt recipere, qui scili et tanorum venissent, non fuere recepti; quamobrem indignabantur sancti discipuli, non tam sui ipso- rum causa, quam quod Servatorem omnium ac Do- minam non honorassent. Deinde potentie ipsi in- site magnitudinem non ignorames, dixerunt : Do - wine, vis dicimus, ut ignis descendat de cœlo, et consumat illos? Hoc autem alebant nondum nova gratia confirmati, sed adhuc pro antiqua consuelu- dine ad Eliam respicientes, qui bis quinquaginta cam eorum ducibus combussit. floc autem cum di- cerent, increpavit illos Christus, quod persequen- tium se Samaritanorum impietatem sine misericor- dia judicarent. Et non placuit hoc illis audientibus quod nondum participassent de mansuetudine ac Spiritus benignitate. › Rem D. Thomas in catena: (CYRILIUS. Sed cum Item ad v. 57, sic apud Corderinm et D. Tho- mam: ‹ CYRILLUS. Quid igitur ad bæc dicemus? Non erat ille scopus ejus, uti conspicuum fit attente considerantibus, quoniam primum quidem plurima in accessu ejus continetur inertia, et consequenter nimia impudentia plenus est. Non enim simpliciter Christum sequi petebat, ut et plurimi ahi ex mut titudine Judeorum, sed magis insiliebat ad apo- stolicas dignitates, ac talem ipse quærebat seque- lama semetipso vocatus; cum beatus Paulus dicat: Nec quisquam sibi sumit honorem, sed qui vocatur. n Deo (Hebr. v, 4.) › (1) Ad v. 49. Sic apud D. Thomam; ‹ CYRILLUS.
PG 72:664Ὁ γὰρ τοιοῦτος ἐπιβάλλει μὲν ἀρότρῳ τὴν χεῖρα, διὸ πρόθυμός ἐστιν ἀκολουθεῖν· ὁπίσω δὲ βλέπει, διότι ἀναβολῆς πρόφασιν ποιεῖται τὴν πρὸς τοὺς οἰκείους διάλεξιν καὶ συμβουλήν. Ἀλλ’ οὐδαμῶς τοιούτους εὑρήσομεν ὄντας τοὺς ἁγίους ἀποστόλους· ἅμα γὰρ τῷ ἀκοῦσαι τοῦ Χριστοῦ λέγοντος· «Δεῦτε ὀπίσω μου,» ἀφέντες τὸ πλοῖον, καὶ τὸν πατέρα αὐτῶν, ἠκολούθησαν αὐτῷ. Οὓς μιμεῖσθαι χρὴ τοὺς ἀκολουθοῦντας Χριστῷ.
Α. Αἱ ἀλώπεκες φωλεοὺς ἔχουσι, καὶ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατασκηνώσεις· ὁ δὲ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ουκ ἔχει ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίνῃ. » Καὶ ἡ μὲν ἁπλουστέο ρα διάνοια αὕτη. Εοικε δὲ κατὰ τὴν βαθυτέραν ἔν- νοιαν ἀλώπεκας καὶ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ τὰς παν ούργους καὶ δολερὰς τῶν δαιμόνων ἁγέλας ἀποκαλεῖνο οὕτω γὰρ πολλαχοῦ τῆς θείας Γραφῆς κέκληνται • Πιάσατε ἡμῖν ἀλώπεκας μικρούς ἀφανίζοντας ἀμο πελῶνας. » Καὶ αὐτὸς δὲ ὁ Κύριος τον Ηρώδην αλώπεκα προσείπε. Καὶ περὶ τῶν ἐν τῇ γῇ καταβλη θέντων σπερμάτων φησί, ὅτι τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατέφαγεν αὐτὰ, περὶ τῶν πονηρῶν πνευμάτων λέ γων. Οτε τοίνυν αἱ τοιαῦται ἀλώπεκες καὶ τὰ πετει νὰ φωλεοὺς καὶ καταδύσεις ἔχουσιν ἐν ἡμῖν, πῶς Ελα θῃ Χριστός; Ποῦ δὲ ἀναπαύσεται ; Τίς κοινωνία φωτό Η πρός σκέτος : Ἐπίτρεψόν μοι ἀπελθόντι πρῶτον θάψαι τον πατέρα μου. (Β Γ. 1) Αξιοζήλωτον μὲν οὗτος τὴν ὑπόσχε σιν ἐνεδείξατο καὶ ἐπαινουμένην· τὸ δὲ ζητεῖν ἀπο τάξασθαι τοῖς οἰκείοις, μεμερισμένην έχειν ἐνδείκνυ τα: τὴν διάνοιαν· τὸ γὰρ ἐθέλειν ὅλως προανακοινού. σθαι τοῖς μὴ ἀποδεξομένοις, οὐ βεβηκότος ἐστὶ λογισμοῦ. Διό καί φησι πρὸς αὐτόν· · Οὐδεὶς ἐπιδα λὼν τὴν χεῖρα αὐτοῦ, » καὶ τὰ ἑξῆς. Ωσπερ γὰρ ὁ ἀροτριῶν, ὅταν ὀκνήσῃ πρὸς τὸ λεἶπον, οὐκ ὄψεται τοὺς καρποὺς πληθύνοντας, οὕτως καὶ ὁ ἑλόμενος μὲν ἀκολουθεῖν τῷ Χριστῷ, οὐκ ἀποτασσόμενο; δὲ τοῖς κοσμικοῖς πράγμασι, καὶ τοῖς κατὰ σάρκα εξ κείοις, μάλιστα τοῖς μὴ τὸν σκοπὸν ἀποδεχομένοις αεν τοῦ, οὐδαμῶς οὗτος κατορθώσει τὴν ἀγαθὴν εὔτολο μίαν, οὐδὲ εὐθετός ἐστιν εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐ- ρανῶν. Ὁ γὰρ τοιοῦτος ἐπιβάλλει μὲν ἀρότρῳ τὴν χεῖρα, διὸ πρόθυμος ἐστιν ἀκολουθεῖν· ἐπίσω δὲ βλέ- πει, διότι ἀναβολῆς πρόφασιν ποιεῖται τὴν πρὸς τοὺς οἰκείους διάλεξιν καὶ συμβουλήν. Αλλ' οὐδαμῶς τοιούτους εὑρήσομεν ὄντας τοὺς ἁγίους ἀποστόλους· ἅμα γὰρ τῷ ἀκοῦσαι τοῦ Χριστοῦ λέγοντος· « Δεῦτε ὀπίσω μου, » ἀφέντες τὸ πλοῖον, καὶ τὸν πατέρα αύτ τῶν, ἠκολούθησαν αὐτῷ. Οὓς μιμεῖσθαι χρή τους ἀκολουθοῦντας Χριστῷ. • (03 S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Filins auum hominis non habet ubi caput suum reclinet. › Profecto simplicior loci sensus hic est. Videtur tamen profundiore sensu vulpes et cœli volucres dicere maleficos et dolosos dæmonum greges; sic enim sæpenumero apud sacram Seri- pturam appellantur (1): « Capite nobis vulpes par- vulas quæ demoliuntur vineas ”. Et ipse Domi- uus Herodem vulpem vocitavit ”, Et de jactis in terra seminibus dicit, ea volucres cœli vorasse, malos nimirum spiritus innuens 1. Si quidem igitur hujusmodi vulpes et volucres caveas suas reces- susque in nobis habenr, quomodo veniet Christus? Ubinam requiescet? Quænam societas lucis cuin tenebris s (2)? . V. 59. Permitte mihi primum ire, et sepelire pa frem meum. Honestum hic et laudabile propositum demon- straverat. Verumtatein postulatio ut suis sibi vale- dicere liceret, liipertitam seu vacillantem innuit mentem. Na velle omnino communicare antea cum iis, qui idem vitæ institutum non sunt anı- plesuri, haud est frmi judicii documentumn. Pro- plerea dicit ei : Nemo mittens manuin suam, ▸ et reliqua. Nam sicut arator, si forte ad absolven- dum opus torpuerit, fructuum ubertatem non est visurus, sic etiam qui Christum quidem sequi de- crevit, neque tamen mundanis negotiis valedicit, neque cognatis hominibus, praesertim iis qui idem C propositum non ceperunt, nequaquam hic bonam auimi sui fiduciam consummabit, neque aptus erit regno cœloruin. Nam qui hujusmodi est, is aratro quidem manum applicat, ideoque ad sequendum videtur paratus; sed tamen retro respicit, quia moræ causam facit colloquia cum suis et delibe- rationem. Atqui hand tales fuisse comperiemus sanctos apostolos. Vix enim audita Christi roce, • Venite post me, › relicta navi et patre secuti sunt illum. Quorum exemplum imitari oportet Christi asseclas (3). * Cant. 11, 45. » Luc. xiii. 32. Luc. viii, 5. II Cor. vi, 14. • De quibusdam enim beatus Psalmeles ait: Paro tes vulpium crunt. (Psal. Lx11, 11.) In Canticorum autem cantico, etc. in iis qui ipsum diligunt, vitat autem profanum. D. Thomae : c Vel aliter. CYRILLUS : Erat enim pater senectute gravatus. Putat autein bonestum aliquid agere, dum proponeret observare ei debi- tani pietatem, secundum illudl Exod. xx, 12: Ho- nora Patrem tuum et matrem tuam. Unde ubi vo- catus est ad evangelicum ministerium, dicente Domino, Sequere me, quærebat inducias quae sum- cere possent ad decrepiti patris sustentationem, chicons : Permille mihi, etc. Neqne dicimus quod pridem defunctum patrem sepelire voluerit; non enim prohibuisset hoc facere volentem Christus: alimentis providere. Quid igitur ad ipsum Salvator? Sine ut mortui sepeliant mortuos suos; In axitin vadens, annuntia regnum Dei. Erant siquidem etiam alii domestici et propinqui, qui patris illius curam gerebant; sed adhuc mortui, uti autumo, eo quod necdum in Christum crederent, neque per Spiri- tum sanctum in vitam aliam regenerati adhue essent. llli, inquit, sepeliant mortuos suos, cum et ipsi mentem habeant mortuam, neque annumerari possint iis qui Christo vivant. Nine percipo quod præferenda sit pietas qua Deo tenemur, amori parentum; quibus reverentiam exhibemus, qui per eus geniti suinus. Sed omnium Deus, cum aon e seinus, ad exsistendum nos perduxit ; parentes au- Lein facti sunt ministri introitus ad exsistem- liam. D (1) In catena Corderii hic ex Cyrillo interseritur: D sed sepelire dixit, pro, usque ad sepulturam de (2) Additnr apud Cord. . Requiescit siquidem (3) Ad hunc v. 59, sic in catenis Lat. Corderii et
Chapter XΚΕΦ. Ι
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΚΕΦ. Ι. «Ἀνέδειξεν ὁ Κύριος καὶ ἑτέρους ἐβδομήκοντα . Καὶ ἐπειδὴ πολλή τις ἔμελλεν ἔσεσθαι τῶν εἰς αὐτὸν πιστευόντων ἡ πληθὺς, ἐσαγηνεύετο γὰρ οὐ μόνον ὁ Ἰσραὴλ, ἀλλὰ γὰρ καὶ αἱ τῶν ἐθνῶν ἀγέλαι· διὰ τοῦτο ἀνεδείχθησαν παρὰ Χριστοῦ τοῦ Θεοῦ ἡμῶν πρὸς τοῖς δύο καὶ δέκα καὶ ἕτεροι ἐβδομήκοντα. (Τὰ ἀκόλουθα τούτων, οἷον· «Ὁ μὲν θερισμὸς πολὺς,» καὶ τὰ ἑξῆς· καὶ, «Μὴ μεταβαίνετε ἐξ οἰκίας εἰς οἰκίαν,» ὅπερ ῥεμβασμὸν δηλοῖ, καὶ μισθὸν αἰτούντων, καὶ διαβολῆς ἐστι τεκμήριον· προεγράφετο εἰς τὸ κατὰ Ματθαῖον. Ἔτι δὲ καὶ τὰ τούτων ἀκόλουθα ἕως ὧδε· «Ὁ δὲ ἐμὲ ἀθετῶν, ἀθετεῖ τὸν ἀποστείλαντά με.6(β φ. 100 β) Τούτου ὁ τύπος καὶ ἐν τοῖς Μωϋσέως προεγράφετο λόγοις·
Α. Αἱ ἀλώπεκες φωλεοὺς ἔχουσι, καὶ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατασκηνώσεις· ὁ δὲ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ουκ ἔχει ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίνῃ. » Καὶ ἡ μὲν ἁπλουστέο ρα διάνοια αὕτη. Εοικε δὲ κατὰ τὴν βαθυτέραν ἔν- νοιαν ἀλώπεκας καὶ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ τὰς παν ούργους καὶ δολερὰς τῶν δαιμόνων ἁγέλας ἀποκαλεῖνο οὕτω γὰρ πολλαχοῦ τῆς θείας Γραφῆς κέκληνται • Πιάσατε ἡμῖν ἀλώπεκας μικρούς ἀφανίζοντας ἀμο πελῶνας. » Καὶ αὐτὸς δὲ ὁ Κύριος τον Ηρώδην αλώπεκα προσείπε. Καὶ περὶ τῶν ἐν τῇ γῇ καταβλη θέντων σπερμάτων φησί, ὅτι τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατέφαγεν αὐτὰ, περὶ τῶν πονηρῶν πνευμάτων λέ γων. Οτε τοίνυν αἱ τοιαῦται ἀλώπεκες καὶ τὰ πετει νὰ φωλεοὺς καὶ καταδύσεις ἔχουσιν ἐν ἡμῖν, πῶς Ελα θῃ Χριστός; Ποῦ δὲ ἀναπαύσεται ; Τίς κοινωνία φωτό Η πρός σκέτος : Ἐπίτρεψόν μοι ἀπελθόντι πρῶτον θάψαι τον πατέρα μου. (Β Γ. 1) Αξιοζήλωτον μὲν οὗτος τὴν ὑπόσχε σιν ἐνεδείξατο καὶ ἐπαινουμένην· τὸ δὲ ζητεῖν ἀπο τάξασθαι τοῖς οἰκείοις, μεμερισμένην έχειν ἐνδείκνυ τα: τὴν διάνοιαν· τὸ γὰρ ἐθέλειν ὅλως προανακοινού. σθαι τοῖς μὴ ἀποδεξομένοις, οὐ βεβηκότος ἐστὶ λογισμοῦ. Διό καί φησι πρὸς αὐτόν· · Οὐδεὶς ἐπιδα λὼν τὴν χεῖρα αὐτοῦ, » καὶ τὰ ἑξῆς. Ωσπερ γὰρ ὁ ἀροτριῶν, ὅταν ὀκνήσῃ πρὸς τὸ λεἶπον, οὐκ ὄψεται τοὺς καρποὺς πληθύνοντας, οὕτως καὶ ὁ ἑλόμενος μὲν ἀκολουθεῖν τῷ Χριστῷ, οὐκ ἀποτασσόμενο; δὲ τοῖς κοσμικοῖς πράγμασι, καὶ τοῖς κατὰ σάρκα εξ κείοις, μάλιστα τοῖς μὴ τὸν σκοπὸν ἀποδεχομένοις αεν τοῦ, οὐδαμῶς οὗτος κατορθώσει τὴν ἀγαθὴν εὔτολο μίαν, οὐδὲ εὐθετός ἐστιν εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐ- ρανῶν. Ὁ γὰρ τοιοῦτος ἐπιβάλλει μὲν ἀρότρῳ τὴν χεῖρα, διὸ πρόθυμος ἐστιν ἀκολουθεῖν· ἐπίσω δὲ βλέ- πει, διότι ἀναβολῆς πρόφασιν ποιεῖται τὴν πρὸς τοὺς οἰκείους διάλεξιν καὶ συμβουλήν. Αλλ' οὐδαμῶς τοιούτους εὑρήσομεν ὄντας τοὺς ἁγίους ἀποστόλους· ἅμα γὰρ τῷ ἀκοῦσαι τοῦ Χριστοῦ λέγοντος· « Δεῦτε ὀπίσω μου, » ἀφέντες τὸ πλοῖον, καὶ τὸν πατέρα αύτ τῶν, ἠκολούθησαν αὐτῷ. Οὓς μιμεῖσθαι χρή τους ἀκολουθοῦντας Χριστῷ. • (03 S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Filins auum hominis non habet ubi caput suum reclinet. › Profecto simplicior loci sensus hic est. Videtur tamen profundiore sensu vulpes et cœli volucres dicere maleficos et dolosos dæmonum greges; sic enim sæpenumero apud sacram Seri- pturam appellantur (1): « Capite nobis vulpes par- vulas quæ demoliuntur vineas ”. Et ipse Domi- uus Herodem vulpem vocitavit ”, Et de jactis in terra seminibus dicit, ea volucres cœli vorasse, malos nimirum spiritus innuens 1. Si quidem igitur hujusmodi vulpes et volucres caveas suas reces- susque in nobis habenr, quomodo veniet Christus? Ubinam requiescet? Quænam societas lucis cuin tenebris s (2)? . V. 59. Permitte mihi primum ire, et sepelire pa frem meum. Honestum hic et laudabile propositum demon- straverat. Verumtatein postulatio ut suis sibi vale- dicere liceret, liipertitam seu vacillantem innuit mentem. Na velle omnino communicare antea cum iis, qui idem vitæ institutum non sunt anı- plesuri, haud est frmi judicii documentumn. Pro- plerea dicit ei : Nemo mittens manuin suam, ▸ et reliqua. Nam sicut arator, si forte ad absolven- dum opus torpuerit, fructuum ubertatem non est visurus, sic etiam qui Christum quidem sequi de- crevit, neque tamen mundanis negotiis valedicit, neque cognatis hominibus, praesertim iis qui idem C propositum non ceperunt, nequaquam hic bonam auimi sui fiduciam consummabit, neque aptus erit regno cœloruin. Nam qui hujusmodi est, is aratro quidem manum applicat, ideoque ad sequendum videtur paratus; sed tamen retro respicit, quia moræ causam facit colloquia cum suis et delibe- rationem. Atqui hand tales fuisse comperiemus sanctos apostolos. Vix enim audita Christi roce, • Venite post me, › relicta navi et patre secuti sunt illum. Quorum exemplum imitari oportet Christi asseclas (3). * Cant. 11, 45. » Luc. xiii. 32. Luc. viii, 5. II Cor. vi, 14. • De quibusdam enim beatus Psalmeles ait: Paro tes vulpium crunt. (Psal. Lx11, 11.) In Canticorum autem cantico, etc. in iis qui ipsum diligunt, vitat autem profanum. D. Thomae : c Vel aliter. CYRILLUS : Erat enim pater senectute gravatus. Putat autein bonestum aliquid agere, dum proponeret observare ei debi- tani pietatem, secundum illudl Exod. xx, 12: Ho- nora Patrem tuum et matrem tuam. Unde ubi vo- catus est ad evangelicum ministerium, dicente Domino, Sequere me, quærebat inducias quae sum- cere possent ad decrepiti patris sustentationem, chicons : Permille mihi, etc. Neqne dicimus quod pridem defunctum patrem sepelire voluerit; non enim prohibuisset hoc facere volentem Christus: alimentis providere. Quid igitur ad ipsum Salvator? Sine ut mortui sepeliant mortuos suos; In axitin vadens, annuntia regnum Dei. Erant siquidem etiam alii domestici et propinqui, qui patris illius curam gerebant; sed adhuc mortui, uti autumo, eo quod necdum in Christum crederent, neque per Spiri- tum sanctum in vitam aliam regenerati adhue essent. llli, inquit, sepeliant mortuos suos, cum et ipsi mentem habeant mortuam, neque annumerari possint iis qui Christo vivant. Nine percipo quod præferenda sit pietas qua Deo tenemur, amori parentum; quibus reverentiam exhibemus, qui per eus geniti suinus. Sed omnium Deus, cum aon e seinus, ad exsistendum nos perduxit ; parentes au- Lein facti sunt ministri introitus ad exsistem- liam. D (1) In catena Corderii hic ex Cyrillo interseritur: D sed sepelire dixit, pro, usque ad sepulturam de (2) Additnr apud Cord. . Requiescit siquidem (3) Ad hunc v. 59, sic in catenis Lat. Corderii et
ἑβδομήκοντα μὲν γὰρ ἐπελέξατο, καὶ αὐτὸς θεοῦ προστάττοντος· ἐπηφίει δὲ τοῖς ἐξειλεγμένοις τὸ Πνεῦμα θεός· καὶ καθ’ ἕτερον δὲ τρόπον τούς τε δώδεκα μαθητὰς, καὶ αὐτοὺς τοὺς ἑβδομήκοντα, διὰ τῆς τοῦ νόμου σκιᾶς σημαινομένους εὑρήσομεν· γέγραπται γὰρ ἐν τῇ ἐξόδῳ περὶ τῶν υἱῶν Ἰσραήλ· «Ἦλθον, φησὶν, Ἐλὴμ (ἑρμηνεύεται δὲ ἀνάβασις , ἤτοι αὔξησις), καὶ ἦσαν ἐκεῖ δώδεκα ὑδάτων πηγαὶ, καὶ ἑβδομήκοντα στελέχη φοινίκων.» Ἀναβαίνοντες γὰρ εἰς τελεωτέραν σύνεσιν καὶ αὔξησιν πνευματικὴν, εὑρίσκομεν τοὺς δώδεκα ἁγίους ἀποστόλους, καὶ τοὺς ἀναδειχθέντας ὑπὸ Χριστοῦ ἑβδομήκοντα. Ἀῤῥυόμεθα γὰρ ὡς ἐκ πηγῶν ἁγίων τῶν τοῦ Σωτῆρος μαθητῶν παντὸς ἀγαθοῦ εἴδησιν. Θαυμάζομεν δὲ καὶ τοὺς ἑβδομήκοντα, καὶ οἱονεὶ φοίνικας εἶναί φαμεν· εὐκάρδιον γὰρ τὸ φυτὸν, εὔκαρπόν τε καὶ εὔριζον, καὶ ἀεὶ τοῖς ὕδασιν ἐντεθηλός. «Ἐγὼ ἀποστέλλω ὑμᾶς ὡς ἄρνας ἐν μέσω λύκων.Μὴ βαστάζετε βαλάντιον, κ.τ.λ.» (β φ. 101) Προλέγει τοὺς διωγμοὺς, ἵνα ἐνέγκωσι τὴν πεῖραν. Καὶ πῶς ἂν περιγένοιτο πρόβατον λύκου; Ἐγὼ, φησὶ, συνέσομαι, καὶ συνασπιῶ, μεταβάλλων τοὺς λύκους εἰς πρόβατα·
Α. Αἱ ἀλώπεκες φωλεοὺς ἔχουσι, καὶ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατασκηνώσεις· ὁ δὲ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ουκ ἔχει ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίνῃ. » Καὶ ἡ μὲν ἁπλουστέο ρα διάνοια αὕτη. Εοικε δὲ κατὰ τὴν βαθυτέραν ἔν- νοιαν ἀλώπεκας καὶ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ τὰς παν ούργους καὶ δολερὰς τῶν δαιμόνων ἁγέλας ἀποκαλεῖνο οὕτω γὰρ πολλαχοῦ τῆς θείας Γραφῆς κέκληνται • Πιάσατε ἡμῖν ἀλώπεκας μικρούς ἀφανίζοντας ἀμο πελῶνας. » Καὶ αὐτὸς δὲ ὁ Κύριος τον Ηρώδην αλώπεκα προσείπε. Καὶ περὶ τῶν ἐν τῇ γῇ καταβλη θέντων σπερμάτων φησί, ὅτι τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατέφαγεν αὐτὰ, περὶ τῶν πονηρῶν πνευμάτων λέ γων. Οτε τοίνυν αἱ τοιαῦται ἀλώπεκες καὶ τὰ πετει νὰ φωλεοὺς καὶ καταδύσεις ἔχουσιν ἐν ἡμῖν, πῶς Ελα θῃ Χριστός; Ποῦ δὲ ἀναπαύσεται ; Τίς κοινωνία φωτό Η πρός σκέτος : Ἐπίτρεψόν μοι ἀπελθόντι πρῶτον θάψαι τον πατέρα μου. (Β Γ. 1) Αξιοζήλωτον μὲν οὗτος τὴν ὑπόσχε σιν ἐνεδείξατο καὶ ἐπαινουμένην· τὸ δὲ ζητεῖν ἀπο τάξασθαι τοῖς οἰκείοις, μεμερισμένην έχειν ἐνδείκνυ τα: τὴν διάνοιαν· τὸ γὰρ ἐθέλειν ὅλως προανακοινού. σθαι τοῖς μὴ ἀποδεξομένοις, οὐ βεβηκότος ἐστὶ λογισμοῦ. Διό καί φησι πρὸς αὐτόν· · Οὐδεὶς ἐπιδα λὼν τὴν χεῖρα αὐτοῦ, » καὶ τὰ ἑξῆς. Ωσπερ γὰρ ὁ ἀροτριῶν, ὅταν ὀκνήσῃ πρὸς τὸ λεἶπον, οὐκ ὄψεται τοὺς καρποὺς πληθύνοντας, οὕτως καὶ ὁ ἑλόμενος μὲν ἀκολουθεῖν τῷ Χριστῷ, οὐκ ἀποτασσόμενο; δὲ τοῖς κοσμικοῖς πράγμασι, καὶ τοῖς κατὰ σάρκα εξ κείοις, μάλιστα τοῖς μὴ τὸν σκοπὸν ἀποδεχομένοις αεν τοῦ, οὐδαμῶς οὗτος κατορθώσει τὴν ἀγαθὴν εὔτολο μίαν, οὐδὲ εὐθετός ἐστιν εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐ- ρανῶν. Ὁ γὰρ τοιοῦτος ἐπιβάλλει μὲν ἀρότρῳ τὴν χεῖρα, διὸ πρόθυμος ἐστιν ἀκολουθεῖν· ἐπίσω δὲ βλέ- πει, διότι ἀναβολῆς πρόφασιν ποιεῖται τὴν πρὸς τοὺς οἰκείους διάλεξιν καὶ συμβουλήν. Αλλ' οὐδαμῶς τοιούτους εὑρήσομεν ὄντας τοὺς ἁγίους ἀποστόλους· ἅμα γὰρ τῷ ἀκοῦσαι τοῦ Χριστοῦ λέγοντος· « Δεῦτε ὀπίσω μου, » ἀφέντες τὸ πλοῖον, καὶ τὸν πατέρα αύτ τῶν, ἠκολούθησαν αὐτῷ. Οὓς μιμεῖσθαι χρή τους ἀκολουθοῦντας Χριστῷ. • (03 S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Filins auum hominis non habet ubi caput suum reclinet. › Profecto simplicior loci sensus hic est. Videtur tamen profundiore sensu vulpes et cœli volucres dicere maleficos et dolosos dæmonum greges; sic enim sæpenumero apud sacram Seri- pturam appellantur (1): « Capite nobis vulpes par- vulas quæ demoliuntur vineas ”. Et ipse Domi- uus Herodem vulpem vocitavit ”, Et de jactis in terra seminibus dicit, ea volucres cœli vorasse, malos nimirum spiritus innuens 1. Si quidem igitur hujusmodi vulpes et volucres caveas suas reces- susque in nobis habenr, quomodo veniet Christus? Ubinam requiescet? Quænam societas lucis cuin tenebris s (2)? . V. 59. Permitte mihi primum ire, et sepelire pa frem meum. Honestum hic et laudabile propositum demon- straverat. Verumtatein postulatio ut suis sibi vale- dicere liceret, liipertitam seu vacillantem innuit mentem. Na velle omnino communicare antea cum iis, qui idem vitæ institutum non sunt anı- plesuri, haud est frmi judicii documentumn. Pro- plerea dicit ei : Nemo mittens manuin suam, ▸ et reliqua. Nam sicut arator, si forte ad absolven- dum opus torpuerit, fructuum ubertatem non est visurus, sic etiam qui Christum quidem sequi de- crevit, neque tamen mundanis negotiis valedicit, neque cognatis hominibus, praesertim iis qui idem C propositum non ceperunt, nequaquam hic bonam auimi sui fiduciam consummabit, neque aptus erit regno cœloruin. Nam qui hujusmodi est, is aratro quidem manum applicat, ideoque ad sequendum videtur paratus; sed tamen retro respicit, quia moræ causam facit colloquia cum suis et delibe- rationem. Atqui hand tales fuisse comperiemus sanctos apostolos. Vix enim audita Christi roce, • Venite post me, › relicta navi et patre secuti sunt illum. Quorum exemplum imitari oportet Christi asseclas (3). * Cant. 11, 45. » Luc. xiii. 32. Luc. viii, 5. II Cor. vi, 14. • De quibusdam enim beatus Psalmeles ait: Paro tes vulpium crunt. (Psal. Lx11, 11.) In Canticorum autem cantico, etc. in iis qui ipsum diligunt, vitat autem profanum. D. Thomae : c Vel aliter. CYRILLUS : Erat enim pater senectute gravatus. Putat autein bonestum aliquid agere, dum proponeret observare ei debi- tani pietatem, secundum illudl Exod. xx, 12: Ho- nora Patrem tuum et matrem tuam. Unde ubi vo- catus est ad evangelicum ministerium, dicente Domino, Sequere me, quærebat inducias quae sum- cere possent ad decrepiti patris sustentationem, chicons : Permille mihi, etc. Neqne dicimus quod pridem defunctum patrem sepelire voluerit; non enim prohibuisset hoc facere volentem Christus: alimentis providere. Quid igitur ad ipsum Salvator? Sine ut mortui sepeliant mortuos suos; In axitin vadens, annuntia regnum Dei. Erant siquidem etiam alii domestici et propinqui, qui patris illius curam gerebant; sed adhuc mortui, uti autumo, eo quod necdum in Christum crederent, neque per Spiri- tum sanctum in vitam aliam regenerati adhue essent. llli, inquit, sepeliant mortuos suos, cum et ipsi mentem habeant mortuam, neque annumerari possint iis qui Christo vivant. Nine percipo quod præferenda sit pietas qua Deo tenemur, amori parentum; quibus reverentiam exhibemus, qui per eus geniti suinus. Sed omnium Deus, cum aon e seinus, ad exsistendum nos perduxit ; parentes au- Lein facti sunt ministri introitus ad exsistem- liam. D (1) In catena Corderii hic ex Cyrillo interseritur: D sed sepelire dixit, pro, usque ad sepulturam de (2) Additnr apud Cord. . Requiescit siquidem (3) Ad hunc v. 59, sic in catenis Lat. Corderii et
PG 72:666οὐδὲν γάρ μου τῷ θελήματι ἀνθέστηκεν· καὶ τοῦτο ἡ πεῖρα ἔδειξεν ἐπὶ Παύλου· τὸν γὰρ παντὸς λύκου ἀπηνέστερον τοῖς πιστεύουσιν εἰς αὐτὸν, προβάτου πεποίηκεν ἡμερώτερον. (β φ. 101) Οὐδὲ τὴν περὶ τοῦ σώματος ἔχειν φροντίδα ἐπιτρέπει, μὴ ὅτι περὶ τὰ ἔξω τοῦ σώματος ἀσχολεῖσθαι, ὅπου μὴ δὲ ἐφοδίων φροντίσαι, μηδὲ ἐπικομίσασθαί τι τῶν οὐκ ἤδη περικειμένων τῷ σώματι, οἷον ὑποδήματα· ἀλλ’ ἐπ’ αὐτῷ πᾶσαν τίθεσθαι τὴν φροντίδα. Ἀλλ’ οὐδὲ τῆς σπουδῆς παρελκυσμόν τινα παρῆκε προσδέξασθαι, μηδὲ ἄχρι τοῦ τῶν συντυγχανόντων ἀσπασμοῦ συγχωρήσας ἀφέλκεσθαι· ὃ καὶ πάλαι ὑπὸ Ἐλισσαίου ἐλέγετο τῷ ἀποσταλέντι, εὐθείᾳ ὁρμῇ ἐπὶ τὸ ἔργον χωρεῖν, καὶ μηδὲ εὐλογοῦντα ἀντευλογεῖν. Ζημία γὰρ τῆς σπουδῆς ἡ πρὸς ἑτέρους ἀπόνευσις· μηδὲ τοῦτο, φησὶν, ἐμπόδιον τοῦ κηρύγματος γένηται, ὁμιλίας ἐν μέσῳ παρεμπιπτούσης, καὶ βραδύτητος προφάσει φιλίας. Μηδεμία οὖν διαβολικὴ κακουργία ὑμᾶς ἀποσπάσῃ. «Ὑπέστρεψαν μετὰ χαρᾶς, κ.τ.λ.» Ἐθεώρουν τὸν Σατανᾶν, κ.τ.λ.» (β φ. 102 β) Ἵνα γὰρ μὴ νομίζοιντο οἴκοθεν ἥκειν πρὸς τὸ κήρυγμα, ἐμαρτύρει ἡ δοθεῖσα αὐτοῖς τοῦ Πνεύματος χάρις·
ΚΕΦ. Γ. Ανέδειξεν ὁ Κύριος καὶ ἑτέρους ἑβδομή πεντα. Καὶ ἐπειδὴ πολλή τις ἔμελλεν ἔσεσθαι τῶν εἰς αὐτ τὸν πιστευόντων ἡ πληθύς, ἐσαγηνεύετο γὰρ οὐ μόν νον ὁ Ἰσραὴλ, ἀλλὰ γὰρ καὶ αἱ τῶν ἐθνῶν ἀγέλαι· διὰ τοῦτο ἀνεδείχθησαν παρὰ Ἀριστοῦ τοῦ Θεοῦ ἡμῶν πρὸς τοῖς δύο καὶ δέκα καὶ ἕτεροι ἑβδομήκοντα. (Τὰ ἀκόλουθα τούτων, οἷον· . Ὁ μὲν θερισμός που λὺς (1). » καὶ τὰ ἑξῆς· καὶ, « Μὴ μεταβαίνετε ἐξ οἰκίας εἰς οἰκίαν, ο όπερ ρεμβασμὸν δηλοί, και μια σθεν αιτούντων, καὶ διαβολῆς ἐστι τεκμήριον προ- εγράφετο εἰ; τὸ κατὰ Ματθαῖον (2). Ἔτι δὲ καὶ τὰ τούτων ἀκόλουθα ἕως ὧδε· « Ο δὲ ἐμὲ ἀθετῶν, ἀθε τεῖ τὸν ἀποστείλαντά με. 1)— (Β Τούτου ὁ τύπος καὶ ἐν τοῖς Μωϋσέως προεγράφετο λόγοις εβδομήκοντα μὲν γὰρ ἐπελέξατο, καὶ αὐτὸς Θεοῦ προστάττοντος· ἐπηφίει δὲ τοῖς ἐξειλεγμένοις τὸ Πνεῦμα Θεός· καὶ καθ' ἕτερον δὲ τρόπον τούς τε δώδεκα μαθητάς, καὶ αὐτοὺς τοὺς ἑβδομήκοντα, διὰ τῆς τοῦ νόμου σκιᾶς σημαινομένους εὑρήσομεν· γέ- γραπται γὰρ ἐν τῇ ἐξόδῳ περὶ τῶν υἱῶν Ἰσραήλ· • Ηλθον, φησίν, Ελὴμ (ἑρμηνεύεται δὲ ἀνάβασις, ήτοι αὔξησις), καὶ ἦσαν ἐκεῖ δώδεκα ὑδάτων πηγαί, καὶ ἑβδομήκοντα στελέχη φοινίκων. » Αναβαίνοντες γὰρ εἰς τελεωτέραν σύνεσιν καὶ αὔξησιν πνευματι- χήν, ευρίσκομεν τους δώδεκα ἁγίους ἀποστόλους, καὶ τοὺς ἀναδειχθέντας ὑπὸ Χριστοῦ ἑβδομήκοντα. Αρβυόμεθα γὰρ ὡς ἐκ πηγῶν ἁγίων τῶν τοῦ Σωτῆ ρος μαθητών παντὸς ἀγαθοῦ εἴδησιν. Θαυμάζο- μεν δὲ καὶ τοὺς ἑβδομήκοντα, καὶ οἱονεὶ φοίνι και είναι φαμεν· εὐχάριον γὰρ τὸ φυτόν, εξο καρπόν τε καὶ εὔριζον, καὶ ἀεὶ τοῖς ὕδασιν ἐντεθη- λός. Εγώ ἀποστέλλω ὑμᾶς ὡς ἄρνας ἐν μέσῳ λύ κων. - Μὴ βαστάζετε βαλάντιον, κ. τ. λ. (Β Γ. 101) Προλέγει τους διωγμούς, ἵνα ἐνέγκωσι τὴν πεῖραν. Καὶ πῶς ἂν περιγένοιτο πρόβατον λύ- κου ; Εγώ, φησί, συνέσομαι, καὶ συνασπιῶ, μετα- βάλλων τοὺς λύκους εἰς πρόβατα· οὐδὲν γάρ μου τῷ θελήματι ἀνθέστηκεν· καὶ τοῦτο ἡ πεῖρα ἔδειξεν ἐπὶ Παύλου· τὸν γὰρ παντὸς λύκου ἀπηνέστερον τοῖς πιστεύουσιν εἰς αὐτὸν, προβάτου πεποίηκεν ἡμερώ τερον. (Β Γ. 401) Οὐδὲ τὴν περὶ τοῦ σώματος ἔχειν φροντίδα ἐπιτρέπει, μὴ ὅτι περὶ τὰ ἔξω τοῦ σώμα τος ἀσχολεῖσθαι, ὅπου μὴ δὲ ἐφοδίων φροντίσαι, μηδὲ ἐπικομίσασθαί τι τῶν οὐκ ἤδη περικειμένων τῷ σώ ματι, οἷον ὑποδήματα· ἀλλ' ἐπ' αὐτῷ πᾶσαν τίθεσθαι * Β Χ. COMMENT. IN LUCAM. f. l») Num. x1, 16. • Exod. xv, 27. autem agri spatiosi messores multos exigunt, sic multitudo crediturorum in Christum. Unde subdit : Rogate, etc. Illud autem attende, quod cum dixisset Rogate Dominum, etc., ipse postmodùm hoc peregit. Ipse igitur est dominus messis, ac per eum et cum co Denis Pater winnibus dominatur. Cyrilliani ad hos Matthæi locos commentarii vix rary laciniæ in symbolis a Corderio et Possino editis occurrunt. C CAP. V. 1. Designavit Dominus et alios sepina- giula. - Et quia multas futurus erat credentium in eum_ numerus; namque haud Israel solus sagena con- clusus fuit, sed etiam cibuicorum greges : propter- ea designati fuerunt a Deo nostro Christo, ultra illos duodecim, alii quoque septuaginta. (Jam vero qua: his subtexuntur, nempe, Messis quidem multas et reliqua ; et, ‹ Ne transieritis de domo in domum, id quod inconstantiam demonstrat, et mercedis postu- lationem,nec non queruli ingenii indicium est ; hac, inquam, in Matthæo jam scripsimus. Insuper et bis consectanea usque hue: • Qui me negal, negat mit- tentem ne. ») – Numeri hujus exemplum in Moy- sis scriptis ferebatur; namque et hic, Deo jubente, septuaginta delegit, quibus Deus Spiritum largitus est. Alio quoque modo tum duodecim discipulos, tum et ipsos septuaginta, legis umbra denotatos inveniemus. Scriptum est enim in Exodo de filiis Israelis: Venerunt, inquit, in Elim (quod vocabulum interpretatur ascensus vel incrementum); erantque ibi duodecim fontes aquarum, et septuaginta pal- marum plantæ; *., Sane si ad perfectiorem intel- ligentiam et spiritale incrementumn ascendimus, duodecim invenimus apostolos, itemque illos de- signatos a Christo septuaginta. Ilaurimus enim tanquam e sauctis fontibus discipulorum Servatoris omne bonorum genus. Miramur etiam septuaginta illos, et palmarum instar esse dicimus. Nam bona medulla, fructuque ubere, et firma radice pollet hæc arbor, semperque juxta aquas viget (3). . V. 3, 4. Ego mitto vos ut agnos in medio lπ- porum.—Nolite portare sacculum, etc. Persecutiones prædicit, ut earum experimentum postea tolerent. Quomodo autem lupum superabit ovis? Ego, inquit, vobiscum ero, et protegami, lupos in oves transformans. Nihil enim meæ voluntati resistit. Quod sane experimento in Paulo cognituın est; nam qui lupo quolibet sævior erat adversus fideles Christi, eum ove mansuetiorem effecit. Sed ne corporis quidem curam gerere simit, neque earuni rerum quæ extra corpus sunt : siquidem nec D de viatico esse sollicitís concedit, neque quidquam circumferre eorum quæ corpori adhibentur, veluti calceos ; sed in Deo spem omnem vult repont. De- palma alta simul, et frondes porrigens sur- sum. > Ad v. 3. In cat. D. Thomæ : ‹ CYR'LLUs. Narrat Lucas, consequenter septuaginta discipulos vindi- casse sibi a Christo apostolicam eruditionem, mo- destiam, innocentiam, equitatem, nihilque munda- norum sacris prædicationibus anteferre; aspirare autem adeo ad fortitudinem mentis, ut nihil terri- bile formident, neque ipsam mortem. Unde dicit ; Ite, etc. (1) Apud D. Thomam in cat. : ‹ Cyrillus. Sicut (2) Videlicet ad Matth. is, 1 seqq. Sed enim (3) Pergit in calena Livi Thoma Cyrillus de
ἐπαγομένης γὰρ τῷ λόγῳ τῆς θεοσημείας, οὐδεὶς ἂν ἴσχυσεν κατ’ αὐτῶν συκοφαντίας τρόπος. Ἔχαιρον ὡς ἀξιωθέντες θαυματουργεῖν, καὶ ὑποτάσσειν τὰ δαιμόνια.(β φ. 103) Τὸ ὡς ἀστραπὴν πεσεῖν, δηλοῖ τὸ ἐξ ὕψους αὐτὸν κατενεχθῆναι πρὸς γῆν, ἐκ δόξης εἰς ἀτιμίαν, ἐξ ἰσχύος εἰς ἀσθένειαν. Πρὸ μὲν γὰρ τῆς οἰκονομίας τοῦ Σωτῆρος κατεκράτησε τῆς ὑπ’ οὐρανὸν, προσκυνηθεὶς σχεδὸν παρὰ πάντων· τότε δὲ πέπτωκεν ὡς ἀστραπὴ, ὁ πάντας ἔχων προσκυνητὰς τοὺς πεπλανημένους, καὶ ὑπὸ πόδας τέθειται τῶν προσκυνούντων· αὐτόν· τοῦτο γὰρ μηνύει τό· «Ἰδοὺ δέδωκα ὑμῖν ἐξουσίαν τοῦ πατεῖν ἐπάνω ὄφεων καὶ σκορπίων·» τοὺς δαίμονας, ὄφεις καὶ σκορπίους καλῶν. «Ἐν αὐτῇ τῇ ὥρᾳ ἠγαλλιάσατο τῷ Πνεύματι ὁ Ἰησοῦς, καὶ εἶπεν, κ.τ.λ.» (α φ. 137) Ἴδωμεν δὲ καὶ τοὺς λόγους, οὓς δι’ ἡμᾶς ὑπὲρ ἡμῶν Χριστὸς ἐποιήσατο πρὸς τὸν ἑαυτοῦ Πατέρα· «Ἐξομολογοῦμαί σοι, Πάτερ, Κύριε τοῦ οὐρανοῦ καὶ τῆς γῆς, ὅτι ἀπέκρυψας ταῦτα ἀπὸ σοφῶν καὶ συνετῶν, καὶ ἀπεκάλυψας αὐτὰ νηπίοις.» (β φ. 103 β) Ἰδοὺ, φασὶν οἱ διεστραμμένοι τὸν νοῦν, χάριν ὁμολογεῖ τῷ Πατρί· πῶς οὖν οὐκ ἐλάττων αὐτοῦ;
ΚΕΦ. Γ. Ανέδειξεν ὁ Κύριος καὶ ἑτέρους ἑβδομή πεντα. Καὶ ἐπειδὴ πολλή τις ἔμελλεν ἔσεσθαι τῶν εἰς αὐτ τὸν πιστευόντων ἡ πληθύς, ἐσαγηνεύετο γὰρ οὐ μόν νον ὁ Ἰσραὴλ, ἀλλὰ γὰρ καὶ αἱ τῶν ἐθνῶν ἀγέλαι· διὰ τοῦτο ἀνεδείχθησαν παρὰ Ἀριστοῦ τοῦ Θεοῦ ἡμῶν πρὸς τοῖς δύο καὶ δέκα καὶ ἕτεροι ἑβδομήκοντα. (Τὰ ἀκόλουθα τούτων, οἷον· . Ὁ μὲν θερισμός που λὺς (1). » καὶ τὰ ἑξῆς· καὶ, « Μὴ μεταβαίνετε ἐξ οἰκίας εἰς οἰκίαν, ο όπερ ρεμβασμὸν δηλοί, και μια σθεν αιτούντων, καὶ διαβολῆς ἐστι τεκμήριον προ- εγράφετο εἰ; τὸ κατὰ Ματθαῖον (2). Ἔτι δὲ καὶ τὰ τούτων ἀκόλουθα ἕως ὧδε· « Ο δὲ ἐμὲ ἀθετῶν, ἀθε τεῖ τὸν ἀποστείλαντά με. 1)— (Β Τούτου ὁ τύπος καὶ ἐν τοῖς Μωϋσέως προεγράφετο λόγοις εβδομήκοντα μὲν γὰρ ἐπελέξατο, καὶ αὐτὸς Θεοῦ προστάττοντος· ἐπηφίει δὲ τοῖς ἐξειλεγμένοις τὸ Πνεῦμα Θεός· καὶ καθ' ἕτερον δὲ τρόπον τούς τε δώδεκα μαθητάς, καὶ αὐτοὺς τοὺς ἑβδομήκοντα, διὰ τῆς τοῦ νόμου σκιᾶς σημαινομένους εὑρήσομεν· γέ- γραπται γὰρ ἐν τῇ ἐξόδῳ περὶ τῶν υἱῶν Ἰσραήλ· • Ηλθον, φησίν, Ελὴμ (ἑρμηνεύεται δὲ ἀνάβασις, ήτοι αὔξησις), καὶ ἦσαν ἐκεῖ δώδεκα ὑδάτων πηγαί, καὶ ἑβδομήκοντα στελέχη φοινίκων. » Αναβαίνοντες γὰρ εἰς τελεωτέραν σύνεσιν καὶ αὔξησιν πνευματι- χήν, ευρίσκομεν τους δώδεκα ἁγίους ἀποστόλους, καὶ τοὺς ἀναδειχθέντας ὑπὸ Χριστοῦ ἑβδομήκοντα. Αρβυόμεθα γὰρ ὡς ἐκ πηγῶν ἁγίων τῶν τοῦ Σωτῆ ρος μαθητών παντὸς ἀγαθοῦ εἴδησιν. Θαυμάζο- μεν δὲ καὶ τοὺς ἑβδομήκοντα, καὶ οἱονεὶ φοίνι και είναι φαμεν· εὐχάριον γὰρ τὸ φυτόν, εξο καρπόν τε καὶ εὔριζον, καὶ ἀεὶ τοῖς ὕδασιν ἐντεθη- λός. Εγώ ἀποστέλλω ὑμᾶς ὡς ἄρνας ἐν μέσῳ λύ κων. - Μὴ βαστάζετε βαλάντιον, κ. τ. λ. (Β Γ. 101) Προλέγει τους διωγμούς, ἵνα ἐνέγκωσι τὴν πεῖραν. Καὶ πῶς ἂν περιγένοιτο πρόβατον λύ- κου ; Εγώ, φησί, συνέσομαι, καὶ συνασπιῶ, μετα- βάλλων τοὺς λύκους εἰς πρόβατα· οὐδὲν γάρ μου τῷ θελήματι ἀνθέστηκεν· καὶ τοῦτο ἡ πεῖρα ἔδειξεν ἐπὶ Παύλου· τὸν γὰρ παντὸς λύκου ἀπηνέστερον τοῖς πιστεύουσιν εἰς αὐτὸν, προβάτου πεποίηκεν ἡμερώ τερον. (Β Γ. 401) Οὐδὲ τὴν περὶ τοῦ σώματος ἔχειν φροντίδα ἐπιτρέπει, μὴ ὅτι περὶ τὰ ἔξω τοῦ σώμα τος ἀσχολεῖσθαι, ὅπου μὴ δὲ ἐφοδίων φροντίσαι, μηδὲ ἐπικομίσασθαί τι τῶν οὐκ ἤδη περικειμένων τῷ σώ ματι, οἷον ὑποδήματα· ἀλλ' ἐπ' αὐτῷ πᾶσαν τίθεσθαι * Β Χ. COMMENT. IN LUCAM. f. l») Num. x1, 16. • Exod. xv, 27. autem agri spatiosi messores multos exigunt, sic multitudo crediturorum in Christum. Unde subdit : Rogate, etc. Illud autem attende, quod cum dixisset Rogate Dominum, etc., ipse postmodùm hoc peregit. Ipse igitur est dominus messis, ac per eum et cum co Denis Pater winnibus dominatur. Cyrilliani ad hos Matthæi locos commentarii vix rary laciniæ in symbolis a Corderio et Possino editis occurrunt. C CAP. V. 1. Designavit Dominus et alios sepina- giula. - Et quia multas futurus erat credentium in eum_ numerus; namque haud Israel solus sagena con- clusus fuit, sed etiam cibuicorum greges : propter- ea designati fuerunt a Deo nostro Christo, ultra illos duodecim, alii quoque septuaginta. (Jam vero qua: his subtexuntur, nempe, Messis quidem multas et reliqua ; et, ‹ Ne transieritis de domo in domum, id quod inconstantiam demonstrat, et mercedis postu- lationem,nec non queruli ingenii indicium est ; hac, inquam, in Matthæo jam scripsimus. Insuper et bis consectanea usque hue: • Qui me negal, negat mit- tentem ne. ») – Numeri hujus exemplum in Moy- sis scriptis ferebatur; namque et hic, Deo jubente, septuaginta delegit, quibus Deus Spiritum largitus est. Alio quoque modo tum duodecim discipulos, tum et ipsos septuaginta, legis umbra denotatos inveniemus. Scriptum est enim in Exodo de filiis Israelis: Venerunt, inquit, in Elim (quod vocabulum interpretatur ascensus vel incrementum); erantque ibi duodecim fontes aquarum, et septuaginta pal- marum plantæ; *., Sane si ad perfectiorem intel- ligentiam et spiritale incrementumn ascendimus, duodecim invenimus apostolos, itemque illos de- signatos a Christo septuaginta. Ilaurimus enim tanquam e sauctis fontibus discipulorum Servatoris omne bonorum genus. Miramur etiam septuaginta illos, et palmarum instar esse dicimus. Nam bona medulla, fructuque ubere, et firma radice pollet hæc arbor, semperque juxta aquas viget (3). . V. 3, 4. Ego mitto vos ut agnos in medio lπ- porum.—Nolite portare sacculum, etc. Persecutiones prædicit, ut earum experimentum postea tolerent. Quomodo autem lupum superabit ovis? Ego, inquit, vobiscum ero, et protegami, lupos in oves transformans. Nihil enim meæ voluntati resistit. Quod sane experimento in Paulo cognituın est; nam qui lupo quolibet sævior erat adversus fideles Christi, eum ove mansuetiorem effecit. Sed ne corporis quidem curam gerere simit, neque earuni rerum quæ extra corpus sunt : siquidem nec D de viatico esse sollicitís concedit, neque quidquam circumferre eorum quæ corpori adhibentur, veluti calceos ; sed in Deo spem omnem vult repont. De- palma alta simul, et frondes porrigens sur- sum. > Ad v. 3. In cat. D. Thomæ : ‹ CYR'LLUs. Narrat Lucas, consequenter septuaginta discipulos vindi- casse sibi a Christo apostolicam eruditionem, mo- destiam, innocentiam, equitatem, nihilque munda- norum sacris prædicationibus anteferre; aspirare autem adeo ad fortitudinem mentis, ut nihil terri- bile formident, neque ipsam mortem. Unde dicit ; Ite, etc. (1) Apud D. Thomam in cat. : ‹ Cyrillus. Sicut (2) Videlicet ad Matth. is, 1 seqq. Sed enim (3) Pergit in calena Livi Thoma Cyrillus de
PG 72:667Καὶ τί τὸ κωλύον, ὦ βέλτιστοι, φαίη τις ἂν, τὸ ὁμοούσιον Υἱὸν ἀποδέχεσθαι, καὶ ἐπαινεῖν τὸν ἑαυτοῦ Πατέρα, σώζοντα δι’ αὐτοῦ τὴν ὑπ’ οὐρανόν; Εἰ δὲ νομίζεις διὰ τὴν ἐξομολόγησιν ἐλάττονα εἶναι, ἄκουσον τῶν ἑξῆς. Κύριον οὐρανοῦ καὶ γῆς τὸν ἑαυτοῦ καλεῖ Πατέρα· ὁ Υἱὸς δὲ τοῦ τῶν ὅλων κρατοῦντος Θεοῦ, πάντως που σὺν αὐτῷ δεσπόζει τῶν ὅλων, καὶ ἐπάνω πάντων ἐστὶν ὡς Θεὸς ἐκ Θεοῦ, καὶ τὴν κατὰ πᾶν ὁτιοῦν ἰσότητα πρὸς αὐτὸν ἔχων οὐσιωδῶς. (α φ. 137 β. β φ. 104) Ἡμῖν ἀπεκάλυψεν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ τὸ πρὸ τῆς τοῦ κόσμου καταβολῆς κεκρυμμένον καὶ σεσιγημένον παρ’ αὐτῷ μυστήριον· δῆλον δὲ, ὅτι τὸ περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ Μονογενοῦς, ὃ προεγνώσθη μὲν πρὸ καταβολῆς κόσμου, πεφανέρωται δὲ τοῖς ἐπὶ γῆς ἐν ἐσχάτοις τοῦ αἰῶνος καιροῖς. Γράφει γοῦν ὁ μακάριος Παῦλος, ὅτι «Ἐμοὶ, τῷ ἐλαχιστοτέρῳ πάντων ἁγίων, ἐδόθη ἡ χάρις αὕτη, τοῖς ἔθνεσιν εὐαγγελίσασθαι τὸν ἀνεξιχνίαστον πλοῦτον τοῦ Χριστοῦ, καὶ φωτίσαι πάντας, τίς ἡ.
Α τὴν φροντίδα. Ἀλλ᾿ οὐδὲ τῆς σπουδῆς παρελκυσμόν Ψ. 17, 18. τινα παρήκε προσδέξασθαι, μηδὲ ἄχρι τοῦ τῶν συν τυγχανόντων ἀσπασμοῦ συγχωρήσας ἀφέλκεσθαι· καὶ πάλαι ὑπὸ Ελισσαίου ἐλέγετο τῷ ἀποσταλέντι, εὐθείᾳ ὁρμῇ ἐπὶ τὸ ἔργον χωρεῖν, καὶ μηδὲ εὐλο γοῦντα ἀντευλογείν. Ζημία γὰρ τῆς σπουδῆς ἡ πρὸς ἑτέρους ἀπόνευσις· μηδὲ τοῦτο, φησὶν, ἐμπόδιον τοῦ κηρύγματος γένηται, ὁμιλίας ἐν μέσῳ παρεμπιπτού σης, καὶ βραδύτητος προφάσει φιλίας. Μηδεμία οὖν διαβολική κακουργία ὑμᾶς ἀποσπάσῃ. Υπέστρεψαν μετά χαρᾶς, κ. τ. λ. Εθεώρουν τὸν Σατανᾶν, κ. τ. λ. (Β Γ. Ἵνα γὰρ μὴ νομίζοιντο οίκοθεν έχειν πρὸς τὸ κήρυγμα, εμαρτύρει ἡ δοθεῖσα αὐτοῖς τοῦ Πνεύματος χάρις· ἐπαγομένης γὰρ τῷ λόγῳ τῆς -- θεοσημείας, οὐδεὶς ἂν ἴσχυσεν κατ' αὐτῶν συκοφανο τίας τρόπος. Εχαιρον ὡς ἀξιωθέντες θαυματουργεῖν, καὶ ὑποτάσσειν τὰ δαιμόνια. (Β. 105) Τὸ ὡς ἀστραπὴν πεσεῖν, δηλοῖ τὸ ἐξ ὕψους αὐτὸν κατ ενεχθῆναι πρὸς γῆν, ἐκ δόξης εἰς ἀτιμίαν, ἐξ ἰσχύος εἰς ἀσθένειαν. Πρὸ μὲν γὰρ τῆς οἰκονομίας του Σω- τῆρος κατεκράτησε τῆς ὑπ᾽ οὐρανὸν, προσκυνηθείς σχεδόν παρὰ πάντων· τότε δὲ πέπτωκεν ὡς ἀστραπὴ, ὁ πάντας ἔχων προσκυνητάς τους πεπλανημένους. καὶ ὑπὸ πόδας τέθειται τῶν προσκυνούντων αὐτόν· τοῦτο γὰρ μηνύει τό· . Ἰδοὺ δέδωκα ὑμῖν ἐξουσίαν τοῦ πατεῖν ἐπάνω ὄψεων καὶ σκορπίων· ο τοὺς δαί- μονας, ὄφεις καὶ σκορπίους καλῶν (2). Εν αὐτῇ τῇ ὥρᾳ ἀγαλλιάσατο τῷ Πνεύματι (3) ὁ Ἰησοῦς, καὶ εἶπεν, κ. τ. λ. (Α Ι. 137) Ιδωμεν δὲ καὶ τοὺς λόγους, ούς δι' ἡμᾶς ὑπὲρ ἡμῶν Χριστὸς ἐποιήσατο πρὸς τὸν ἑαυτοῦ Βa- τέρα· « Εξομολογοῦμαι σοι, Πάτερ, Κύριε τοῦ οὐρα νοῦ καὶ τῆς γῆς, ὅτι ἀπέκρυψας ταῦτα ἀπὸ σοφῶν καὶ συνετῶν, καὶ ἀπεκάλυψας αὐτὰ νηπίοις. » (Β Γ. Ι) Ιδού, φασὶν οἱ διεστραμμένοι τὸν νοῦν, χάριν ὁμολογεῖ τῷ Πατρί· πῶς οὖν οὐκ ἐλάττων αὐτ τοῦ; Καὶ τί τὸ κωλύον, ὦ βέλτιστος, φαίη τις αν τὸ ὁμοούσιον Υἱὸν ἀποδέχεσθαι, καὶ ἐπαινεῖν τὸν ἐπι τοῦ Πατέρα, σώζοντα δι' αὐτοῦ τὴν ὑπ' ουρανών ; Εἰ δὲ νομίζεις διὰ τὴν ἐξομολόγησιν ελάττονα εἶναι, ἄκουσον τῶν ἑξῆς. Κύριον οὐρανοῦ καὶ γῆς τὸν ἑαυ τοῦ καλεῖ Πατέρα· ὁ Υἱὸς δὲ τοῦ τῶν ὅλων κρατών τος Θεοῦ, πάντως που σὺν αὐτῷ δεσπόζει τῶν ὅλων, καὶ ἐπάνω πάντων ἐστὶν ὡς θεὸς ἐκ Θεοῦ, καὶ τὴν κατὰ πᾶν ὁτιοῦν ἰσότητα πρὸς αὐτὸν ἔχων οὐσιωδῶς. S. CYRILLI ALEXANDRIS ARCHIEP. nique ue officii quidem aliquam appendicem reli- neri vult, neque ipsos olivios salutari : id quod olim Elisao quoque misso indictum fuit, nempe ut recto itinere ad demandatum opus pergeret, neque salu- tantem resalutaret *. Sedulitati enim nocet respe- clus ad alios. Neque prædicationem impediat collo- quium incidens, neque moras nectamus amicitiæ causa. Nulla itaque diabolica malitia nos abri- pial. Reversi sunt cum gaudio, etc. Videbum Satanam, etc. b) Ne forte existimarent virtute propria ad prædi- candum accedere, testis aderat data ipsis Spiritus gratia. Nam adjunctis doctrinæ miraculis, nullum contra eos pravalebat calumniæ genus. Gaudebant itaque ceu digni habiti qui miracula ederent, et dæmonia subjugarent. — Jam quod ceu fulgur deci- disset, significat Sulanam ex alto lumi dejectum, ex gloria in ignominiam, ex viribus in infirmitatem. Ante enim Servatoris incarnationem, dominabatur orbi Satanas, ab omnibus ferme cultus. Sed cent fulgur demum decidit, qui omnes errore deceptos habebat adoratores, et nunc sub pedibus cultoram suorum jacet. Id enim significant verba: ‹ Ecce dedi vobis potestatein serpentes scorpiosque cal- candi ; » demonas scilicet serpentium stor- pionumque vocabulis denotans. V. 21. In ipsa hora exsullavit Jesus Spiritu sancto, et dixit, etc. Videamus quoque sermonem, quo propter nos et C pro nobis Christus Patrem suum allocutus est. Confiteor tibi, Pater, Domine cœli ac terra, quod abscondisti hæc a sapientibus et prudentibus, et revelasti ea parvulis. › (1) En, aiunt bi mente perversi, gratiam se Patri debere ait. Quomodo igitur non est illo minor ? At enim, o egregii, quidl impedit, dicet aliquis, quominus consubstantialis Filius commended dilaudetque Patrem suum, qui per ipsum salutem mundi efficiebat? Quod si putas, propter hanc confessionem, Filium esse minorem, audi reliqua. Dominum cœli ac terræ suum vocat Patrem. Atqui omnipotentis Dei Filius, sine dubio cum illo rebus omnibus dominatur, superque om- mia est Deus ex Deo, omnino æqualis ei substan- tialiter. - Nobis revelavit Deus Pater absconditum - * IV Reg. ¡V, 29. Confiteor tibi, Pater, dicit more hominum, pro, gra- tiam agnosco, quare laudo te, gratias ago tibi. Solet enim divinitus inspirata Scriptura confessionis no- men secundum talem aliquemi modum sumere. Scri- ptum est enim : Confleaniur nomini tuo magno. (Psal. cv, 47.) Et iterum: Confitebor tibi, Domine, în toto corde meo. (Psal. x, 2.) Verum ecce, etc., ut apud uos sequitur. BILLUS. De hoc etiam Ezechiel lamentando dicit Tu s'gnaculum similitudinis in paradiso Dei fuisti. Et paulo post : Perfectus în viis tuis a die conditio- D nis tuæ, donec inventa est iniquitas in te. Non ex- trinsecus inducta, sed nata est in te malitia, et per peccatum tuum vulneratus es; et in terrain pro- jeci te. » saltavit in Spiritu sancto, hoc est in beneficiis et virtutibus Spiritus sancti, bene sciens a se missas plurimis profuisse, et præ cateris ipsa experientia gloriam ejus cognovisse, animus ejus lætitia imples batur. Erat enim exsultandum, quoniam bonus ho- minumque amantissimus Deus, omues salvari vo- leus, errantium conversionem exsultationis gaudijque occasionem fecerat. (1) Hic amplius apudl Corderium cal. Lat. Illud, (2) prosequitur hic apud Corderium, « ldem Cr- (5) Apudl Corderium in Lal, cal. • CYRILLUs. Ex-
οἰκονομία τοῦ μυστηρίου τοῦ ἀποκεκρυμμένου ἀπὸ τῶν αἰώνων ἐν τῷ Θεῷ τῷ τὰ πάντα κτίσαντι.» Οὐκοῦν ἐν τῇ τοῦ Πατρὸς γνώσει ἐκέκρυπτο καὶ πρὸ τῆς τοῦ κόσμου καταβολῆς, τὸ σεπτὸν καὶ μέγα τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μυστήριον· οὕτω καὶ ἡμεῖς προεγνώσθημεν καὶ προωρίσθημεν εἰς υἱοθεσίαν. Καὶ τοῦτο πάλιν ἡμᾶς ὁ σοφώτατος Παῦλος διδάξει γράφων· «Εὐλογητὸς ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ὁ εὐλογήσας ἡμᾶς ἐν πάσῃ εὐλογίᾳ πνευματικῇ ἐν ἐπουρανίοις ἐν Χριστῷ πρὸ καταβολῆς κόσμου, εἶναι ἡμᾶς ἁγίους καὶ ἀμώμους κατενώπιον αὐτοῦ, ἐν ἀγάπῃ προορίσας ἡμᾶς εἰς υἱοθεσίαν, διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ εἰς αὐτόν.» Ἡμῖν οὖν ἄρα τοῖς νηπίοις τὸ κεκρυμμένον καὶ σεσιγημένον ἐκ τῶν αἰώνων μυστήριον ἀπεκάλυψεν ὁ Πατήρ. Καί τοι πρὸ ἡμῶν πλεῖστοί τε ὅσοι καὶ ἀριθμοῦ κρείττονες ἦσαν κατὰ τόνδε τὸν βίον ἄνδρες τό γε ἧκον ἐν λόγοις σοφοί· ἀλλ’ ὡς ὁ Παῦλός φησιν, «Ἐματαιώθησαν ἐν διαλογισμοῖς αὐτῶν, καὶ ἐσκοτίσθη ἡ ἀσύνετος αὐτῶν καρδία· φάσκοντες εἶναι σοφοὶ, ἐμωράνθησαν, καὶ ἤλλαξαν τὴν δόξαν τοῦ ἀφθάρτου Θεοῦ, ἐν ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀνθρώπου, καὶ πετεινῶν, καὶ τετραπόδων, καὶ ἑρπετῶν·
Α τὴν φροντίδα. Ἀλλ᾿ οὐδὲ τῆς σπουδῆς παρελκυσμόν Ψ. 17, 18. τινα παρήκε προσδέξασθαι, μηδὲ ἄχρι τοῦ τῶν συν τυγχανόντων ἀσπασμοῦ συγχωρήσας ἀφέλκεσθαι· καὶ πάλαι ὑπὸ Ελισσαίου ἐλέγετο τῷ ἀποσταλέντι, εὐθείᾳ ὁρμῇ ἐπὶ τὸ ἔργον χωρεῖν, καὶ μηδὲ εὐλο γοῦντα ἀντευλογείν. Ζημία γὰρ τῆς σπουδῆς ἡ πρὸς ἑτέρους ἀπόνευσις· μηδὲ τοῦτο, φησὶν, ἐμπόδιον τοῦ κηρύγματος γένηται, ὁμιλίας ἐν μέσῳ παρεμπιπτού σης, καὶ βραδύτητος προφάσει φιλίας. Μηδεμία οὖν διαβολική κακουργία ὑμᾶς ἀποσπάσῃ. Υπέστρεψαν μετά χαρᾶς, κ. τ. λ. Εθεώρουν τὸν Σατανᾶν, κ. τ. λ. (Β Γ. Ἵνα γὰρ μὴ νομίζοιντο οίκοθεν έχειν πρὸς τὸ κήρυγμα, εμαρτύρει ἡ δοθεῖσα αὐτοῖς τοῦ Πνεύματος χάρις· ἐπαγομένης γὰρ τῷ λόγῳ τῆς -- θεοσημείας, οὐδεὶς ἂν ἴσχυσεν κατ' αὐτῶν συκοφανο τίας τρόπος. Εχαιρον ὡς ἀξιωθέντες θαυματουργεῖν, καὶ ὑποτάσσειν τὰ δαιμόνια. (Β. 105) Τὸ ὡς ἀστραπὴν πεσεῖν, δηλοῖ τὸ ἐξ ὕψους αὐτὸν κατ ενεχθῆναι πρὸς γῆν, ἐκ δόξης εἰς ἀτιμίαν, ἐξ ἰσχύος εἰς ἀσθένειαν. Πρὸ μὲν γὰρ τῆς οἰκονομίας του Σω- τῆρος κατεκράτησε τῆς ὑπ᾽ οὐρανὸν, προσκυνηθείς σχεδόν παρὰ πάντων· τότε δὲ πέπτωκεν ὡς ἀστραπὴ, ὁ πάντας ἔχων προσκυνητάς τους πεπλανημένους. καὶ ὑπὸ πόδας τέθειται τῶν προσκυνούντων αὐτόν· τοῦτο γὰρ μηνύει τό· . Ἰδοὺ δέδωκα ὑμῖν ἐξουσίαν τοῦ πατεῖν ἐπάνω ὄψεων καὶ σκορπίων· ο τοὺς δαί- μονας, ὄφεις καὶ σκορπίους καλῶν (2). Εν αὐτῇ τῇ ὥρᾳ ἀγαλλιάσατο τῷ Πνεύματι (3) ὁ Ἰησοῦς, καὶ εἶπεν, κ. τ. λ. (Α Ι. 137) Ιδωμεν δὲ καὶ τοὺς λόγους, ούς δι' ἡμᾶς ὑπὲρ ἡμῶν Χριστὸς ἐποιήσατο πρὸς τὸν ἑαυτοῦ Βa- τέρα· « Εξομολογοῦμαι σοι, Πάτερ, Κύριε τοῦ οὐρα νοῦ καὶ τῆς γῆς, ὅτι ἀπέκρυψας ταῦτα ἀπὸ σοφῶν καὶ συνετῶν, καὶ ἀπεκάλυψας αὐτὰ νηπίοις. » (Β Γ. Ι) Ιδού, φασὶν οἱ διεστραμμένοι τὸν νοῦν, χάριν ὁμολογεῖ τῷ Πατρί· πῶς οὖν οὐκ ἐλάττων αὐτ τοῦ; Καὶ τί τὸ κωλύον, ὦ βέλτιστος, φαίη τις αν τὸ ὁμοούσιον Υἱὸν ἀποδέχεσθαι, καὶ ἐπαινεῖν τὸν ἐπι τοῦ Πατέρα, σώζοντα δι' αὐτοῦ τὴν ὑπ' ουρανών ; Εἰ δὲ νομίζεις διὰ τὴν ἐξομολόγησιν ελάττονα εἶναι, ἄκουσον τῶν ἑξῆς. Κύριον οὐρανοῦ καὶ γῆς τὸν ἑαυ τοῦ καλεῖ Πατέρα· ὁ Υἱὸς δὲ τοῦ τῶν ὅλων κρατών τος Θεοῦ, πάντως που σὺν αὐτῷ δεσπόζει τῶν ὅλων, καὶ ἐπάνω πάντων ἐστὶν ὡς θεὸς ἐκ Θεοῦ, καὶ τὴν κατὰ πᾶν ὁτιοῦν ἰσότητα πρὸς αὐτὸν ἔχων οὐσιωδῶς. S. CYRILLI ALEXANDRIS ARCHIEP. nique ue officii quidem aliquam appendicem reli- neri vult, neque ipsos olivios salutari : id quod olim Elisao quoque misso indictum fuit, nempe ut recto itinere ad demandatum opus pergeret, neque salu- tantem resalutaret *. Sedulitati enim nocet respe- clus ad alios. Neque prædicationem impediat collo- quium incidens, neque moras nectamus amicitiæ causa. Nulla itaque diabolica malitia nos abri- pial. Reversi sunt cum gaudio, etc. Videbum Satanam, etc. b) Ne forte existimarent virtute propria ad prædi- candum accedere, testis aderat data ipsis Spiritus gratia. Nam adjunctis doctrinæ miraculis, nullum contra eos pravalebat calumniæ genus. Gaudebant itaque ceu digni habiti qui miracula ederent, et dæmonia subjugarent. — Jam quod ceu fulgur deci- disset, significat Sulanam ex alto lumi dejectum, ex gloria in ignominiam, ex viribus in infirmitatem. Ante enim Servatoris incarnationem, dominabatur orbi Satanas, ab omnibus ferme cultus. Sed cent fulgur demum decidit, qui omnes errore deceptos habebat adoratores, et nunc sub pedibus cultoram suorum jacet. Id enim significant verba: ‹ Ecce dedi vobis potestatein serpentes scorpiosque cal- candi ; » demonas scilicet serpentium stor- pionumque vocabulis denotans. V. 21. In ipsa hora exsullavit Jesus Spiritu sancto, et dixit, etc. Videamus quoque sermonem, quo propter nos et C pro nobis Christus Patrem suum allocutus est. Confiteor tibi, Pater, Domine cœli ac terra, quod abscondisti hæc a sapientibus et prudentibus, et revelasti ea parvulis. › (1) En, aiunt bi mente perversi, gratiam se Patri debere ait. Quomodo igitur non est illo minor ? At enim, o egregii, quidl impedit, dicet aliquis, quominus consubstantialis Filius commended dilaudetque Patrem suum, qui per ipsum salutem mundi efficiebat? Quod si putas, propter hanc confessionem, Filium esse minorem, audi reliqua. Dominum cœli ac terræ suum vocat Patrem. Atqui omnipotentis Dei Filius, sine dubio cum illo rebus omnibus dominatur, superque om- mia est Deus ex Deo, omnino æqualis ei substan- tialiter. - Nobis revelavit Deus Pater absconditum - * IV Reg. ¡V, 29. Confiteor tibi, Pater, dicit more hominum, pro, gra- tiam agnosco, quare laudo te, gratias ago tibi. Solet enim divinitus inspirata Scriptura confessionis no- men secundum talem aliquemi modum sumere. Scri- ptum est enim : Confleaniur nomini tuo magno. (Psal. cv, 47.) Et iterum: Confitebor tibi, Domine, în toto corde meo. (Psal. x, 2.) Verum ecce, etc., ut apud uos sequitur. BILLUS. De hoc etiam Ezechiel lamentando dicit Tu s'gnaculum similitudinis in paradiso Dei fuisti. Et paulo post : Perfectus în viis tuis a die conditio- D nis tuæ, donec inventa est iniquitas in te. Non ex- trinsecus inducta, sed nata est in te malitia, et per peccatum tuum vulneratus es; et in terrain pro- jeci te. » saltavit in Spiritu sancto, hoc est in beneficiis et virtutibus Spiritus sancti, bene sciens a se missas plurimis profuisse, et præ cateris ipsa experientia gloriam ejus cognovisse, animus ejus lætitia imples batur. Erat enim exsultandum, quoniam bonus ho- minumque amantissimus Deus, omues salvari vo- leus, errantium conversionem exsultationis gaudijque occasionem fecerat. (1) Hic amplius apudl Corderium cal. Lat. Illud, (2) prosequitur hic apud Corderium, « ldem Cr- (5) Apudl Corderium in Lal, cal. • CYRILLUs. Ex-
PG 72:669ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας, παρεδόθησαν εἰς ἀδόκιμον νοῦν, καὶ οὐκ ἐγνώρισεν αὐτοῖς τὸ μυστήριον.» Γέγραπται δὲ καὶ ἡμῖν· «Εἴ τις δοκεῖ ἐν τῷ κόσμῳ σοφὸς εἶναι, μωρὸς γενέσθω, ἵνα γένηται σοφός· ἡ γὰρ τοῦ κόσμου τούτου σοφία, μωρία παρὰ τῷ Θεῷ ἐστιν.» Οὐκοῦν ἀληθὲς εἰπεῖν, ὅτι ὁ ψιλὴν καὶ μόνην ἔχων τὴν τοῦ κόσμου σοφίαν, μωρός ἐστι καὶ ἀσύνετος παρὰ Θεῷ· ὁ δὲ μωρὸς εἶναι δοκῶν παρὰ τοῖς τοῦ κόσμου σοφοῖς, ἔχων δὲ εἰς νοῦν καὶ καρδίαν τῆς ἀληθοῦς θεοπτίας τὸ φῶς, οὗτος σοφός ἐστιν παρὰ τῷ Θεῷ. Οὐκοῦν τοῖς δοκοῦσιν εἶναι μωροῖς, ἤγουν ἄκακον καὶ νηπιάζουσαν ἐπὶ κακίᾳ τὴν διάνοιαν ἔχουσιν, ἀπεκάλυψεν ὁ Πατὴρ τὸν Υἱὸν, ἅτε δὴ καὶ προεγνωσμένοις καὶ προωρισμένοις εἰς υἱοθεσίαν. Οὐκ ἀπίθανον δὲ, ὥς γε οἶμαι, κἀκεῖνο τούτοις ἐπενεγκεῖν. Οἱ Γραμματεῖς τε καὶ οἱ Φαρισαῖοι, καὶ οἱ τῶν Ἰουδαϊκῶν κρατοῦντες ταγμάτων, νομομαθείας δόκησιν ἔχοντες, ἐνομίζοντό τινες εἶναι σοφοί· ἀλλ’ οὐκ ὄντες τοιοῦτοι κατὰ τὸ ἀληθὲς, δι’ αὐτῶν ἠλέγχοντο τῶν πραγμάτων. Καὶ γοῦν ὁ προφήτης Ἱερεμίας οὕτω πού φησι πρὸς αὐτούς· «Πῶς ἐρεῖτε ὡς Σοφοί ἐσμεν ἡμεῖς, καὶ λόγος Κυρίου μεθ’ ἡμῶν ἐστιν;
(Α Ι. μ. Β Γ. 104) Ἡμῖν ἀπεκάλυψεν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ τὸ πρὸ τῆς τοῦ κόσμου καταβολῆς κει κρυμμένον καὶ σεσιγημένον παρ' αὐτῷ μυστήριον δῆλον δὲ, ὅτι τὸ περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ Μονο γενοῦς, ὁ προεγνώσθη μὲν πρὸ καταβολής κόσμου, πεφανέρωται δὲ τοῖς ἐπὶ γῆς ἐν ἐσχάτοις τοῦ αἰῶνος καιροῖς. Γράφει γοῦν ὁ μακάριος Παῦλος, ὅτι « Ἐμοὶ, τῷ ἐλαχιστοτέρῳ πάντων ἁγίων, ἐδόθη ἡ χάρις αὕτη, τοῖς ἔθνεσιν εὐαγγελίσασθαι τὸν ἀνεξιχνίαστον πλοῦτον τοῦ Χριστοῦ, καὶ φωτίσαι πάντας, τίς ἡ οἰκονομία του μυστηρίου τοῦ ἀποκεκρυμμένου ἀπὸ τῶν αἰώνων ἐν τῷ Θεῷ τῷ τὰ πάντα κτίσαντι. » Οὐκοῦν ἐν τῇ τοῦ Πατρὸς γνώσει ἐκέκρυπτο καὶ πρὸ τῆς τοῦ κόσμου καταβο λῆς, τὸ σεπτὸν καὶ μέγα τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μυστή. ριον· οὕτω καὶ ἡμεῖς προεγνώσθημεν καὶ προωρίσθης μεν εἰς υἱοθεσίαν. Καὶ τοῦτο πάλιν ἡμᾶς ὁ σοφώτατος Παῦλος διδάξει γράφων . Εὐλογητὸς ὁ Θεὸς καὶ Πα τὴρ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ὁ εὐλογήσας ἡμᾶς ἐν πάσῃ εὐλογία πνευματικῇ ἐν ἐπουρανίοις ἐν Χριστῷ πρὸ καταβολής κόσμου, εἶναι ἡμᾶς ἁγίους καὶ ἀμώμους κατενώπιον αὐτοῦ, ἐν ἀγάπῃ προοpl σας ἡμᾶς εἰς υἱοθεσίαν, διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ εἰς αὐτ τόν. » Ἡμῖν οὖν ἄρα τοῖς νηπίοις τὸ κεκρυμμένον καὶ σεσιγημένον ἐκ τῶν αἰώνων μυστήριον ἀπεκά λυψεν ὁ Πατήρ. Β Καί τοι πρὸ ἡμῶν πλεῖστοί τε ὅσοι καὶ ἀριθμοῦ κρείττονες ἦσαν κατὰ τόνδε τὸν βίον ἄνδρες τό γε ἦχον ἐν λόγοις σοφοί· ἀλλ' ὡς ὁ Παῦλός φησιν, ο· Ἐματαιώθησαν ἐν διαλογισμοῖς αὐτῶν, καὶ ἐσκου τίσθη ἡ ἀσύνετος αὐτῶν καρδία· φάσκοντες εἶναι σομοί, ἐμωράνθησαν, καὶ ἄλλαξαν τὴν δόξαν τοῦ ἀφθάρτου Θεοῦ, ἐν ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀν- θρώπου, καὶ πετεινῶν, καὶ τετραπόδων, καὶ ἐρπε- τῶν· ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας, παρεδόθησαν εἰς ἀδόκιμον νοῦν, καὶ οὐκ ἐγνώρισεν αὐτοῖς τὸ μυστή ρων. » Γέγραπται δὲ καὶ ἡμῖν· « Εἴ τις δοκεῖ ἐν τῷ κόσμῳ σοφὸς εἶναι, μωρός γενέσθω, ένα γένηται σου φός· ἡ γὰρ τοῦ κόσμου τούτου σοφία, μωρία παρά τῷ Θεῷ ἐστιν. Οὐκοῦν ἀληθὲς εἰπεῖν, ὅτι ὁ ψιλὴν καὶ μόνην ἔχων τὴν τοῦ κόσμου σοφίαν, μωρός ἐστι, καὶ ἀσύνετος παρὰ Θεῷ· ὁ δὲ μωρὸς εἶναι δοκῶν παρὰ τοῖς τοῦ κόσμου σοφοῖς, ἔχων δὲ εἰς νοῦν καὶ καρδίαν τῆς ἀληθοῦς θεοπτίας τὸ φῶς, οὗτος σοφός ἐστιν παρὰ τῷ Θεῷ. Οὐκοῦν τοῖς δοκοῦσιν εἶναι μω- τοῖς, ήγουν ἄκακον καὶ νηπιάζουσαν ἐπὶ κακίᾳ τὴν δια- νοιαν ἔχουσιν, ἀπεκάλυψεν ὁ Πατὴρ τὸν Υἱόν, ἅτε δὴ καὶ προεγνωσμένοις καὶ προωρισμένοις εἰς υἱοθεσίαν. Οὐκ ἀπίθανον δὲ, ὥς γε οἶμαι, κἀκεῖνο τούτοις ἐπενεγκεῖν. Οἱ Γραμματεῖς τε καὶ οἱ Φαρισαῖοι, καὶ Αd Ιn - COMMENT. IN LUCAM. : " tione mundí mysterium, id est incarnationem Uni- geniti; quæ quidem prævisa fuit ante mundi pri mordia, sed terræ incolis demum manifestata fuit postremis seculi temporibus. Scribit ergo beatus Paulus Mibi omnium sanctorum minimo data est gratia haec, in gentibus evangelizare investiga- biles divitias Christi : et illuminare omnes, quæ sit dispensatio sacramenti absconditi a sæculis in Deo qui ominia creavit *. › Ergo in Patris mente celaba- tur, etiam ante nundi constitutionem, vene randım magnumque Servatoris nostri mysterium. Sie et nos prævisi fuimus et prædestinati ad ad- optionem in flies. Quod rursus nos sapientissimus Paulus decet scribens: Benedictus Deus et Pater A apudl sc silentioque pressun fan inde a constitu- C D Domini nostri Jesu Christi, qui benedixit nos in omni benedictione spirituali in celestibus in Chri- sto; sicut elegit nos in Christo ante mundi consti- tutionem, ut essemus sancti et immaculati in con- spectu ejus in charitate; qui prædestinavit nos in adoptionem filiorain per Jesum Christum in ipsum. Nobis itaque parvulis absconditum tacitumque a sæculis mysterium revelavit Pater (1). Quanquam vero ante nos plurimi, imo innumerabi- les magnique hoc in mundo viri fuere, ad doctri- nam quod attinet, plane sapientes; hi tamen, ut Paulus ait, ‹ evanu erunt in cogitationibus suis, et obscuratum est insipiens cor eorum: dicentes se esse sapientes, stulti facti sunt, et mutavernnt glo- riam incorruptibilie Dei in similitudinem imaginis corruptibilis hominis, et volucrum et quadrupedum et serpentium. Quam ob cansam traditi sunt improbær. menti, neque iis mysterium manifestavit *. » Quam- obrem nobis quoque scriptum est : « Si quis videtur in mundo sapiens esse, stultus fiat, ut sit sapiens. Sapientia enim hujus mundi stultitia est apud Deum '. . Ergo vere dici poiest, eum qui nudam solamque habet mundi sapientiam, stultum esse atque insipientem coram Deo. Qui autem stuktus esse videtur mundi sapientibus, is si mente et corde geral veræ Dei contemplationis lumen, sa- piens est coram Deo. lis itaque qui videntur stulti, id est innocuum et pueri instar ad malitiam ineptum ingenium habent, revelavit Filium Pa- ter, ceu jam præcognitis et adoptioni destinatis. Porro non est, ut opinor, absurdum prædictis hoc quoqne addere. Scribæ ac Pharisæi, et qui • Ephes. 111, 8. Ephes. 1, 3-5. • Rom. 1, 21-24. ' | Cor. 111, 18. RILLUS. Supra dictum est, quod Dominus misit di- scipulos gratia Spiritus sancti insignitos; et quod hi facti prædicationis ministri potestatem super im- mandos spiritus acceperunt. Nunc autem reversi confitentur honorantis eos potentiam; unde dicitur : Reversi sunt, etc. Videbantur itaque gaudere magis quod facti fuissent miraculorumi auctores, quam quod prædicationis ministri. Erat autem melius cos gaudere in illis, quos ceperant; sicut vocatis per ip- Sun dicit Paulus (Philipp.1v) : Gaudium meum et co- rona mea. > v. 20. D. Thomas calena sic. « CFRILLUS. Sed cur, Domine, non sinis lætari in honoribus a te collatis, cum scriptum sit (Ps. LXXXVIII, 17): In no- mine tuo exsultabunt tota die? Sed Dominus eos ad majus gaudium erigit; unde subdit: Gaudete autem quia nomina vestra, etc. » (1) Δι_ν. 17. Αlluc in catena D. Thom. • Cy-
Εἰς μάτην ἐγενήθη σχοῖνος ψευδὴς γραμματεῦσιν· ᾐσχύνθησαν σοφοὶ, ἐπτοήθησαν, καὶ ἑάλωσαν· σοφία τίς ἐστιν ἐν αὐτοῖς, ὅτι τὸν λόγον Κυρίου ἀπεδοκίμασαν;» Ἐπειδὴ δὲ ἀπεδοκίμασαν αὐτοὶ τοῦ Σωτῆρος τὸν λόγον, τουτέστι τὸ εὐαγγελικὸν καὶ σωτήριον κήρυγμα, ἤγουν τὸν τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς Λόγον, τὸν δι’ ἡμᾶς γενόμενον ἄνθρωπον, αὐτοὶ γεγόνασιν ἀδόκιμοι· ἔφη οὖν Ἱερεμίας περὶ αὐτῶν· «Ἀργύριον ἀποδεδοκιμασμένον καλέσατε αὐτοὺς, ὅτι ἀπεδοκίμασεν αὐτοὺς Κύριος·» Κέκρυπται καὶ ἀπὸ τούτων τὸ Χριστοῦ μυστήριον· καὶ γοῦν ἔφη που τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς ὁ Κύριος περὶ αὐτῶν· «Ὑμῖν δέδοται γνῶναι τὰ μυστήρια τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν· ἐκείνοις δὲ οὐ δέδοται.» Ὑμῖν δὲ τίσι; Τοῖς πιστεύσασι δηλονότι, τοῖς ἐπεγνωκόσι τὴν ἐπιφάνειαν αὐτοῦ, τοῖς τὸν νόμον νοοῦσι πνευματικῶς, τούτοις εὐδόκησεν ὁ Πατὴρ ἀποκαλύψαι τὸν ἴδιον Υἱόν. «Πάντα παρεδόθη μοι ὑπὸ τοῦ Πατρός μου.» (α φ. 139, β φ. 104) Ἐμφανίζει γοῦν πάλιν ἡμῖν τὴν ἑαυτοῦ δόξαν, καὶ τῆς θεοπρεποῦς ὑπεροχῆς τὸ ἀξίωμα, καὶ τῆς μετὰ σαρκὸς οἰκονομίας τὸ εὐτεχνὲς, ὁ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστός·
(Α Ι. μ. Β Γ. 104) Ἡμῖν ἀπεκάλυψεν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ τὸ πρὸ τῆς τοῦ κόσμου καταβολῆς κει κρυμμένον καὶ σεσιγημένον παρ' αὐτῷ μυστήριον δῆλον δὲ, ὅτι τὸ περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ Μονο γενοῦς, ὁ προεγνώσθη μὲν πρὸ καταβολής κόσμου, πεφανέρωται δὲ τοῖς ἐπὶ γῆς ἐν ἐσχάτοις τοῦ αἰῶνος καιροῖς. Γράφει γοῦν ὁ μακάριος Παῦλος, ὅτι « Ἐμοὶ, τῷ ἐλαχιστοτέρῳ πάντων ἁγίων, ἐδόθη ἡ χάρις αὕτη, τοῖς ἔθνεσιν εὐαγγελίσασθαι τὸν ἀνεξιχνίαστον πλοῦτον τοῦ Χριστοῦ, καὶ φωτίσαι πάντας, τίς ἡ οἰκονομία του μυστηρίου τοῦ ἀποκεκρυμμένου ἀπὸ τῶν αἰώνων ἐν τῷ Θεῷ τῷ τὰ πάντα κτίσαντι. » Οὐκοῦν ἐν τῇ τοῦ Πατρὸς γνώσει ἐκέκρυπτο καὶ πρὸ τῆς τοῦ κόσμου καταβο λῆς, τὸ σεπτὸν καὶ μέγα τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μυστή. ριον· οὕτω καὶ ἡμεῖς προεγνώσθημεν καὶ προωρίσθης μεν εἰς υἱοθεσίαν. Καὶ τοῦτο πάλιν ἡμᾶς ὁ σοφώτατος Παῦλος διδάξει γράφων . Εὐλογητὸς ὁ Θεὸς καὶ Πα τὴρ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ὁ εὐλογήσας ἡμᾶς ἐν πάσῃ εὐλογία πνευματικῇ ἐν ἐπουρανίοις ἐν Χριστῷ πρὸ καταβολής κόσμου, εἶναι ἡμᾶς ἁγίους καὶ ἀμώμους κατενώπιον αὐτοῦ, ἐν ἀγάπῃ προοpl σας ἡμᾶς εἰς υἱοθεσίαν, διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ εἰς αὐτ τόν. » Ἡμῖν οὖν ἄρα τοῖς νηπίοις τὸ κεκρυμμένον καὶ σεσιγημένον ἐκ τῶν αἰώνων μυστήριον ἀπεκά λυψεν ὁ Πατήρ. Β Καί τοι πρὸ ἡμῶν πλεῖστοί τε ὅσοι καὶ ἀριθμοῦ κρείττονες ἦσαν κατὰ τόνδε τὸν βίον ἄνδρες τό γε ἦχον ἐν λόγοις σοφοί· ἀλλ' ὡς ὁ Παῦλός φησιν, ο· Ἐματαιώθησαν ἐν διαλογισμοῖς αὐτῶν, καὶ ἐσκου τίσθη ἡ ἀσύνετος αὐτῶν καρδία· φάσκοντες εἶναι σομοί, ἐμωράνθησαν, καὶ ἄλλαξαν τὴν δόξαν τοῦ ἀφθάρτου Θεοῦ, ἐν ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀν- θρώπου, καὶ πετεινῶν, καὶ τετραπόδων, καὶ ἐρπε- τῶν· ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας, παρεδόθησαν εἰς ἀδόκιμον νοῦν, καὶ οὐκ ἐγνώρισεν αὐτοῖς τὸ μυστή ρων. » Γέγραπται δὲ καὶ ἡμῖν· « Εἴ τις δοκεῖ ἐν τῷ κόσμῳ σοφὸς εἶναι, μωρός γενέσθω, ένα γένηται σου φός· ἡ γὰρ τοῦ κόσμου τούτου σοφία, μωρία παρά τῷ Θεῷ ἐστιν. Οὐκοῦν ἀληθὲς εἰπεῖν, ὅτι ὁ ψιλὴν καὶ μόνην ἔχων τὴν τοῦ κόσμου σοφίαν, μωρός ἐστι, καὶ ἀσύνετος παρὰ Θεῷ· ὁ δὲ μωρὸς εἶναι δοκῶν παρὰ τοῖς τοῦ κόσμου σοφοῖς, ἔχων δὲ εἰς νοῦν καὶ καρδίαν τῆς ἀληθοῦς θεοπτίας τὸ φῶς, οὗτος σοφός ἐστιν παρὰ τῷ Θεῷ. Οὐκοῦν τοῖς δοκοῦσιν εἶναι μω- τοῖς, ήγουν ἄκακον καὶ νηπιάζουσαν ἐπὶ κακίᾳ τὴν δια- νοιαν ἔχουσιν, ἀπεκάλυψεν ὁ Πατὴρ τὸν Υἱόν, ἅτε δὴ καὶ προεγνωσμένοις καὶ προωρισμένοις εἰς υἱοθεσίαν. Οὐκ ἀπίθανον δὲ, ὥς γε οἶμαι, κἀκεῖνο τούτοις ἐπενεγκεῖν. Οἱ Γραμματεῖς τε καὶ οἱ Φαρισαῖοι, καὶ Αd Ιn - COMMENT. IN LUCAM. : " tione mundí mysterium, id est incarnationem Uni- geniti; quæ quidem prævisa fuit ante mundi pri mordia, sed terræ incolis demum manifestata fuit postremis seculi temporibus. Scribit ergo beatus Paulus Mibi omnium sanctorum minimo data est gratia haec, in gentibus evangelizare investiga- biles divitias Christi : et illuminare omnes, quæ sit dispensatio sacramenti absconditi a sæculis in Deo qui ominia creavit *. › Ergo in Patris mente celaba- tur, etiam ante nundi constitutionem, vene randım magnumque Servatoris nostri mysterium. Sie et nos prævisi fuimus et prædestinati ad ad- optionem in flies. Quod rursus nos sapientissimus Paulus decet scribens: Benedictus Deus et Pater A apudl sc silentioque pressun fan inde a constitu- C D Domini nostri Jesu Christi, qui benedixit nos in omni benedictione spirituali in celestibus in Chri- sto; sicut elegit nos in Christo ante mundi consti- tutionem, ut essemus sancti et immaculati in con- spectu ejus in charitate; qui prædestinavit nos in adoptionem filiorain per Jesum Christum in ipsum. Nobis itaque parvulis absconditum tacitumque a sæculis mysterium revelavit Pater (1). Quanquam vero ante nos plurimi, imo innumerabi- les magnique hoc in mundo viri fuere, ad doctri- nam quod attinet, plane sapientes; hi tamen, ut Paulus ait, ‹ evanu erunt in cogitationibus suis, et obscuratum est insipiens cor eorum: dicentes se esse sapientes, stulti facti sunt, et mutavernnt glo- riam incorruptibilie Dei in similitudinem imaginis corruptibilis hominis, et volucrum et quadrupedum et serpentium. Quam ob cansam traditi sunt improbær. menti, neque iis mysterium manifestavit *. » Quam- obrem nobis quoque scriptum est : « Si quis videtur in mundo sapiens esse, stultus fiat, ut sit sapiens. Sapientia enim hujus mundi stultitia est apud Deum '. . Ergo vere dici poiest, eum qui nudam solamque habet mundi sapientiam, stultum esse atque insipientem coram Deo. Qui autem stuktus esse videtur mundi sapientibus, is si mente et corde geral veræ Dei contemplationis lumen, sa- piens est coram Deo. lis itaque qui videntur stulti, id est innocuum et pueri instar ad malitiam ineptum ingenium habent, revelavit Filium Pa- ter, ceu jam præcognitis et adoptioni destinatis. Porro non est, ut opinor, absurdum prædictis hoc quoqne addere. Scribæ ac Pharisæi, et qui • Ephes. 111, 8. Ephes. 1, 3-5. • Rom. 1, 21-24. ' | Cor. 111, 18. RILLUS. Supra dictum est, quod Dominus misit di- scipulos gratia Spiritus sancti insignitos; et quod hi facti prædicationis ministri potestatem super im- mandos spiritus acceperunt. Nunc autem reversi confitentur honorantis eos potentiam; unde dicitur : Reversi sunt, etc. Videbantur itaque gaudere magis quod facti fuissent miraculorumi auctores, quam quod prædicationis ministri. Erat autem melius cos gaudere in illis, quos ceperant; sicut vocatis per ip- Sun dicit Paulus (Philipp.1v) : Gaudium meum et co- rona mea. > v. 20. D. Thomas calena sic. « CFRILLUS. Sed cur, Domine, non sinis lætari in honoribus a te collatis, cum scriptum sit (Ps. LXXXVIII, 17): In no- mine tuo exsultabunt tota die? Sed Dominus eos ad majus gaudium erigit; unde subdit: Gaudete autem quia nomina vestra, etc. » (1) Δι_ν. 17. Αlluc in catena D. Thom. • Cy-
PG 72:670ὅση τε γέγονεν ἐντεῦθεν ἡ ὄνησις, τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς καθίστησιν ἐναργές· «Πάντα μοι, φησὶ, παρεδόθη ὑπὸ τοῦ Πατρός μου.» Ἦν μὲν γὰρ καὶ ἔστιν οὐρανοῦ τε καὶ γῆς Κύριος, καὶ σύνθρονος τῷ Πατρὶ, καὶ συγκατάρχων αὐτῷ τῶν ὅλων. Ἐπειδὴ καὶ καθεὶς ἑαυτὸν ἐν τοῖς καθ’ ἡμᾶς κεχρημάτικεν ἄνθρωπος, διαλέγεται πάλιν οὐκ ἀπεικότως τῇ μετὰ σαρκὸς οἰκονομίᾳ, καὶ τὰς πρεπούσας τοῖς τῆς κενώσεως μέτροις οὐ παραιτεῖται φωνὰς, ἵνα πιστεύηται γεγονὼς καθ’ ἡμᾶς, καὶ τὴν ἡμῶν φορέσας πτωχείαν. Ὁ τοίνυν οὐρανοῦ τε καὶ γῆς, καὶ συλλήβδην τῶν ὅλων Κύριος, ἑαυτῷ πάντα παραδεδόσθαι φησὶν ὑπὸ τοῦ Πατρός· κεκυρίευκε γὰρ τῆς ὑπ’ οὐρανόν. Ἀλλὰ τοῦτο εἰπὼν, ἄνεισιν εὐθὺς εἰς τὴν ἑαυτοῦ δόξαν καὶ ὑπεροχήν· καὶ διαδείκνυσι κατ’ οὐδένα τρόπον, τοῦ ἰδίου Πατρὸς ἑαυτὸν ἡττώμενον· τί γὰρ ἔφη πρὸς ἐκεῖνον; Καὶ οὐδεὶς γινώσκει τὴν τοῦ Πατρὸς φύσιν ἀδιδάκτως, φησὶν, εἰ μὴ ὁ Υἱός· οὐδὲ τὸν ὁμοούσιον αὐτῷ Υἱὸν εἶδέ τις, εἰ μὴ ὁ Πατήρ· ὅσοι δι’ ἀποκαλύψεως ἔγνωσαν τὸν Θεὸν, οὗτοι οὐ τί ἐστιν ἔγνωσαν, ἀλλ’ ὅτι ἔστιν.(α φ. 139 β, β φ.
(Α Ι. μ. Β Γ. 104) Ἡμῖν ἀπεκάλυψεν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ τὸ πρὸ τῆς τοῦ κόσμου καταβολῆς κει κρυμμένον καὶ σεσιγημένον παρ' αὐτῷ μυστήριον δῆλον δὲ, ὅτι τὸ περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ Μονο γενοῦς, ὁ προεγνώσθη μὲν πρὸ καταβολής κόσμου, πεφανέρωται δὲ τοῖς ἐπὶ γῆς ἐν ἐσχάτοις τοῦ αἰῶνος καιροῖς. Γράφει γοῦν ὁ μακάριος Παῦλος, ὅτι « Ἐμοὶ, τῷ ἐλαχιστοτέρῳ πάντων ἁγίων, ἐδόθη ἡ χάρις αὕτη, τοῖς ἔθνεσιν εὐαγγελίσασθαι τὸν ἀνεξιχνίαστον πλοῦτον τοῦ Χριστοῦ, καὶ φωτίσαι πάντας, τίς ἡ οἰκονομία του μυστηρίου τοῦ ἀποκεκρυμμένου ἀπὸ τῶν αἰώνων ἐν τῷ Θεῷ τῷ τὰ πάντα κτίσαντι. » Οὐκοῦν ἐν τῇ τοῦ Πατρὸς γνώσει ἐκέκρυπτο καὶ πρὸ τῆς τοῦ κόσμου καταβο λῆς, τὸ σεπτὸν καὶ μέγα τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μυστή. ριον· οὕτω καὶ ἡμεῖς προεγνώσθημεν καὶ προωρίσθης μεν εἰς υἱοθεσίαν. Καὶ τοῦτο πάλιν ἡμᾶς ὁ σοφώτατος Παῦλος διδάξει γράφων . Εὐλογητὸς ὁ Θεὸς καὶ Πα τὴρ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ὁ εὐλογήσας ἡμᾶς ἐν πάσῃ εὐλογία πνευματικῇ ἐν ἐπουρανίοις ἐν Χριστῷ πρὸ καταβολής κόσμου, εἶναι ἡμᾶς ἁγίους καὶ ἀμώμους κατενώπιον αὐτοῦ, ἐν ἀγάπῃ προοpl σας ἡμᾶς εἰς υἱοθεσίαν, διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ εἰς αὐτ τόν. » Ἡμῖν οὖν ἄρα τοῖς νηπίοις τὸ κεκρυμμένον καὶ σεσιγημένον ἐκ τῶν αἰώνων μυστήριον ἀπεκά λυψεν ὁ Πατήρ. Β Καί τοι πρὸ ἡμῶν πλεῖστοί τε ὅσοι καὶ ἀριθμοῦ κρείττονες ἦσαν κατὰ τόνδε τὸν βίον ἄνδρες τό γε ἦχον ἐν λόγοις σοφοί· ἀλλ' ὡς ὁ Παῦλός φησιν, ο· Ἐματαιώθησαν ἐν διαλογισμοῖς αὐτῶν, καὶ ἐσκου τίσθη ἡ ἀσύνετος αὐτῶν καρδία· φάσκοντες εἶναι σομοί, ἐμωράνθησαν, καὶ ἄλλαξαν τὴν δόξαν τοῦ ἀφθάρτου Θεοῦ, ἐν ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀν- θρώπου, καὶ πετεινῶν, καὶ τετραπόδων, καὶ ἐρπε- τῶν· ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας, παρεδόθησαν εἰς ἀδόκιμον νοῦν, καὶ οὐκ ἐγνώρισεν αὐτοῖς τὸ μυστή ρων. » Γέγραπται δὲ καὶ ἡμῖν· « Εἴ τις δοκεῖ ἐν τῷ κόσμῳ σοφὸς εἶναι, μωρός γενέσθω, ένα γένηται σου φός· ἡ γὰρ τοῦ κόσμου τούτου σοφία, μωρία παρά τῷ Θεῷ ἐστιν. Οὐκοῦν ἀληθὲς εἰπεῖν, ὅτι ὁ ψιλὴν καὶ μόνην ἔχων τὴν τοῦ κόσμου σοφίαν, μωρός ἐστι, καὶ ἀσύνετος παρὰ Θεῷ· ὁ δὲ μωρὸς εἶναι δοκῶν παρὰ τοῖς τοῦ κόσμου σοφοῖς, ἔχων δὲ εἰς νοῦν καὶ καρδίαν τῆς ἀληθοῦς θεοπτίας τὸ φῶς, οὗτος σοφός ἐστιν παρὰ τῷ Θεῷ. Οὐκοῦν τοῖς δοκοῦσιν εἶναι μω- τοῖς, ήγουν ἄκακον καὶ νηπιάζουσαν ἐπὶ κακίᾳ τὴν δια- νοιαν ἔχουσιν, ἀπεκάλυψεν ὁ Πατὴρ τὸν Υἱόν, ἅτε δὴ καὶ προεγνωσμένοις καὶ προωρισμένοις εἰς υἱοθεσίαν. Οὐκ ἀπίθανον δὲ, ὥς γε οἶμαι, κἀκεῖνο τούτοις ἐπενεγκεῖν. Οἱ Γραμματεῖς τε καὶ οἱ Φαρισαῖοι, καὶ Αd Ιn - COMMENT. IN LUCAM. : " tione mundí mysterium, id est incarnationem Uni- geniti; quæ quidem prævisa fuit ante mundi pri mordia, sed terræ incolis demum manifestata fuit postremis seculi temporibus. Scribit ergo beatus Paulus Mibi omnium sanctorum minimo data est gratia haec, in gentibus evangelizare investiga- biles divitias Christi : et illuminare omnes, quæ sit dispensatio sacramenti absconditi a sæculis in Deo qui ominia creavit *. › Ergo in Patris mente celaba- tur, etiam ante nundi constitutionem, vene randım magnumque Servatoris nostri mysterium. Sie et nos prævisi fuimus et prædestinati ad ad- optionem in flies. Quod rursus nos sapientissimus Paulus decet scribens: Benedictus Deus et Pater A apudl sc silentioque pressun fan inde a constitu- C D Domini nostri Jesu Christi, qui benedixit nos in omni benedictione spirituali in celestibus in Chri- sto; sicut elegit nos in Christo ante mundi consti- tutionem, ut essemus sancti et immaculati in con- spectu ejus in charitate; qui prædestinavit nos in adoptionem filiorain per Jesum Christum in ipsum. Nobis itaque parvulis absconditum tacitumque a sæculis mysterium revelavit Pater (1). Quanquam vero ante nos plurimi, imo innumerabi- les magnique hoc in mundo viri fuere, ad doctri- nam quod attinet, plane sapientes; hi tamen, ut Paulus ait, ‹ evanu erunt in cogitationibus suis, et obscuratum est insipiens cor eorum: dicentes se esse sapientes, stulti facti sunt, et mutavernnt glo- riam incorruptibilie Dei in similitudinem imaginis corruptibilis hominis, et volucrum et quadrupedum et serpentium. Quam ob cansam traditi sunt improbær. menti, neque iis mysterium manifestavit *. » Quam- obrem nobis quoque scriptum est : « Si quis videtur in mundo sapiens esse, stultus fiat, ut sit sapiens. Sapientia enim hujus mundi stultitia est apud Deum '. . Ergo vere dici poiest, eum qui nudam solamque habet mundi sapientiam, stultum esse atque insipientem coram Deo. Qui autem stuktus esse videtur mundi sapientibus, is si mente et corde geral veræ Dei contemplationis lumen, sa- piens est coram Deo. lis itaque qui videntur stulti, id est innocuum et pueri instar ad malitiam ineptum ingenium habent, revelavit Filium Pa- ter, ceu jam præcognitis et adoptioni destinatis. Porro non est, ut opinor, absurdum prædictis hoc quoqne addere. Scribæ ac Pharisæi, et qui • Ephes. 111, 8. Ephes. 1, 3-5. • Rom. 1, 21-24. ' | Cor. 111, 18. RILLUS. Supra dictum est, quod Dominus misit di- scipulos gratia Spiritus sancti insignitos; et quod hi facti prædicationis ministri potestatem super im- mandos spiritus acceperunt. Nunc autem reversi confitentur honorantis eos potentiam; unde dicitur : Reversi sunt, etc. Videbantur itaque gaudere magis quod facti fuissent miraculorumi auctores, quam quod prædicationis ministri. Erat autem melius cos gaudere in illis, quos ceperant; sicut vocatis per ip- Sun dicit Paulus (Philipp.1v) : Gaudium meum et co- rona mea. > v. 20. D. Thomas calena sic. « CFRILLUS. Sed cur, Domine, non sinis lætari in honoribus a te collatis, cum scriptum sit (Ps. LXXXVIII, 17): In no- mine tuo exsultabunt tota die? Sed Dominus eos ad majus gaudium erigit; unde subdit: Gaudete autem quia nomina vestra, etc. » (1) Δι_ν. 17. Αlluc in catena D. Thom. • Cy-
104 β) Οἱ τοίνυν τὰς πρώτας λέξεις, τὰς λεγούσας, «Πάντα μοι παρεδόθη ὑπὸ τοῦ Πατρὸς, εἰς ὕφεσιν ἐκλαμβάνοντες τοῦ Υἱοῦ, μανθανέτωσαν διὰ τῶν ἐφεξῆς τὴν κατὰ πᾶν ὁτιοῦν τοῦ Υἱοῦ πρὸς τὸν Πατέρα ἀπαραλλαξίαν. Πῶς γὰρ οὐδενὸς εἰδότος, καθά φησι, τὸν Υἱὸν, εἰ μὴ μόνου τοῦ Πατρὸς, αὐτοὶ τετολμήκατε φρονεῖν καὶ λέγειν, ὅτι ἐλάττων ἐστὶν αὐτοῦ, ὡς ἀκριβῶς εἰδότες αὐτόν; Ὃν γὰρ μόνος εἶδεν ὁ Πατὴρ, ὑπὲρ πάντα νοῦν ἐστι καὶ λόγον, καθὰ καὶ αὐτὸς ὁ Πατὴρ ὑπὸ μόνου γινωσκόμενος τοῦ ἰδίου γεννήματος· μόνη γὰρ οἶδεν ἑαυτὴν ἡ ἁγία καὶ ὁμοούσιος Τριὰς, ἡ παντὸς ἐπέκεινα καὶ νοῦ καὶ λόγου· ἀποκαλύπτει δὲ ἡμῖν ὁ Υἱὸς διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, ὥς φησι Παῦλος· «Ἡμῖν γὰρ ἀπεκάλυψεν ὁ Θεὸς διὰ τοῦ Πνεύματος αὐτοῦ.» «Καὶ στραφεὶς πρὸς τοὺς μαθητὰς, κατ’ ἰδίαν εἶπε· Μακάριοι οἱ ὀφθαλμοὶ οἱ βλέποντες ἃ βλέπετε.» (α φ. 140) Τὰ τῶν πραγμάτων ἀποῤῥητότερα, τοῖς ἀναγκαίοις μάλιστα τῶν ἐπιτηδείων, ἀνακοινοῦσθαι χρὴ, καὶ οὐχὶ τοῖς τυχοῦσιν ἁπλῶς. Φίλοι δὲ αὐτοῦ μαθητείας ἠξιωμένοι, καὶ πεφωτισμένον ἔχοντες τῆς καρδίας τὸν ὀφθαλμὸν, καὶ τὸ οὖς ἕτοιμον εἰς ὑπακοήν.
(Α Ι. μ. Β Γ. 104) Ἡμῖν ἀπεκάλυψεν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ τὸ πρὸ τῆς τοῦ κόσμου καταβολῆς κει κρυμμένον καὶ σεσιγημένον παρ' αὐτῷ μυστήριον δῆλον δὲ, ὅτι τὸ περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ Μονο γενοῦς, ὁ προεγνώσθη μὲν πρὸ καταβολής κόσμου, πεφανέρωται δὲ τοῖς ἐπὶ γῆς ἐν ἐσχάτοις τοῦ αἰῶνος καιροῖς. Γράφει γοῦν ὁ μακάριος Παῦλος, ὅτι « Ἐμοὶ, τῷ ἐλαχιστοτέρῳ πάντων ἁγίων, ἐδόθη ἡ χάρις αὕτη, τοῖς ἔθνεσιν εὐαγγελίσασθαι τὸν ἀνεξιχνίαστον πλοῦτον τοῦ Χριστοῦ, καὶ φωτίσαι πάντας, τίς ἡ οἰκονομία του μυστηρίου τοῦ ἀποκεκρυμμένου ἀπὸ τῶν αἰώνων ἐν τῷ Θεῷ τῷ τὰ πάντα κτίσαντι. » Οὐκοῦν ἐν τῇ τοῦ Πατρὸς γνώσει ἐκέκρυπτο καὶ πρὸ τῆς τοῦ κόσμου καταβο λῆς, τὸ σεπτὸν καὶ μέγα τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μυστή. ριον· οὕτω καὶ ἡμεῖς προεγνώσθημεν καὶ προωρίσθης μεν εἰς υἱοθεσίαν. Καὶ τοῦτο πάλιν ἡμᾶς ὁ σοφώτατος Παῦλος διδάξει γράφων . Εὐλογητὸς ὁ Θεὸς καὶ Πα τὴρ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ὁ εὐλογήσας ἡμᾶς ἐν πάσῃ εὐλογία πνευματικῇ ἐν ἐπουρανίοις ἐν Χριστῷ πρὸ καταβολής κόσμου, εἶναι ἡμᾶς ἁγίους καὶ ἀμώμους κατενώπιον αὐτοῦ, ἐν ἀγάπῃ προοpl σας ἡμᾶς εἰς υἱοθεσίαν, διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ εἰς αὐτ τόν. » Ἡμῖν οὖν ἄρα τοῖς νηπίοις τὸ κεκρυμμένον καὶ σεσιγημένον ἐκ τῶν αἰώνων μυστήριον ἀπεκά λυψεν ὁ Πατήρ. Β Καί τοι πρὸ ἡμῶν πλεῖστοί τε ὅσοι καὶ ἀριθμοῦ κρείττονες ἦσαν κατὰ τόνδε τὸν βίον ἄνδρες τό γε ἦχον ἐν λόγοις σοφοί· ἀλλ' ὡς ὁ Παῦλός φησιν, ο· Ἐματαιώθησαν ἐν διαλογισμοῖς αὐτῶν, καὶ ἐσκου τίσθη ἡ ἀσύνετος αὐτῶν καρδία· φάσκοντες εἶναι σομοί, ἐμωράνθησαν, καὶ ἄλλαξαν τὴν δόξαν τοῦ ἀφθάρτου Θεοῦ, ἐν ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀν- θρώπου, καὶ πετεινῶν, καὶ τετραπόδων, καὶ ἐρπε- τῶν· ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας, παρεδόθησαν εἰς ἀδόκιμον νοῦν, καὶ οὐκ ἐγνώρισεν αὐτοῖς τὸ μυστή ρων. » Γέγραπται δὲ καὶ ἡμῖν· « Εἴ τις δοκεῖ ἐν τῷ κόσμῳ σοφὸς εἶναι, μωρός γενέσθω, ένα γένηται σου φός· ἡ γὰρ τοῦ κόσμου τούτου σοφία, μωρία παρά τῷ Θεῷ ἐστιν. Οὐκοῦν ἀληθὲς εἰπεῖν, ὅτι ὁ ψιλὴν καὶ μόνην ἔχων τὴν τοῦ κόσμου σοφίαν, μωρός ἐστι, καὶ ἀσύνετος παρὰ Θεῷ· ὁ δὲ μωρὸς εἶναι δοκῶν παρὰ τοῖς τοῦ κόσμου σοφοῖς, ἔχων δὲ εἰς νοῦν καὶ καρδίαν τῆς ἀληθοῦς θεοπτίας τὸ φῶς, οὗτος σοφός ἐστιν παρὰ τῷ Θεῷ. Οὐκοῦν τοῖς δοκοῦσιν εἶναι μω- τοῖς, ήγουν ἄκακον καὶ νηπιάζουσαν ἐπὶ κακίᾳ τὴν δια- νοιαν ἔχουσιν, ἀπεκάλυψεν ὁ Πατὴρ τὸν Υἱόν, ἅτε δὴ καὶ προεγνωσμένοις καὶ προωρισμένοις εἰς υἱοθεσίαν. Οὐκ ἀπίθανον δὲ, ὥς γε οἶμαι, κἀκεῖνο τούτοις ἐπενεγκεῖν. Οἱ Γραμματεῖς τε καὶ οἱ Φαρισαῖοι, καὶ Αd Ιn - COMMENT. IN LUCAM. : " tione mundí mysterium, id est incarnationem Uni- geniti; quæ quidem prævisa fuit ante mundi pri mordia, sed terræ incolis demum manifestata fuit postremis seculi temporibus. Scribit ergo beatus Paulus Mibi omnium sanctorum minimo data est gratia haec, in gentibus evangelizare investiga- biles divitias Christi : et illuminare omnes, quæ sit dispensatio sacramenti absconditi a sæculis in Deo qui ominia creavit *. › Ergo in Patris mente celaba- tur, etiam ante nundi constitutionem, vene randım magnumque Servatoris nostri mysterium. Sie et nos prævisi fuimus et prædestinati ad ad- optionem in flies. Quod rursus nos sapientissimus Paulus decet scribens: Benedictus Deus et Pater A apudl sc silentioque pressun fan inde a constitu- C D Domini nostri Jesu Christi, qui benedixit nos in omni benedictione spirituali in celestibus in Chri- sto; sicut elegit nos in Christo ante mundi consti- tutionem, ut essemus sancti et immaculati in con- spectu ejus in charitate; qui prædestinavit nos in adoptionem filiorain per Jesum Christum in ipsum. Nobis itaque parvulis absconditum tacitumque a sæculis mysterium revelavit Pater (1). Quanquam vero ante nos plurimi, imo innumerabi- les magnique hoc in mundo viri fuere, ad doctri- nam quod attinet, plane sapientes; hi tamen, ut Paulus ait, ‹ evanu erunt in cogitationibus suis, et obscuratum est insipiens cor eorum: dicentes se esse sapientes, stulti facti sunt, et mutavernnt glo- riam incorruptibilie Dei in similitudinem imaginis corruptibilis hominis, et volucrum et quadrupedum et serpentium. Quam ob cansam traditi sunt improbær. menti, neque iis mysterium manifestavit *. » Quam- obrem nobis quoque scriptum est : « Si quis videtur in mundo sapiens esse, stultus fiat, ut sit sapiens. Sapientia enim hujus mundi stultitia est apud Deum '. . Ergo vere dici poiest, eum qui nudam solamque habet mundi sapientiam, stultum esse atque insipientem coram Deo. Qui autem stuktus esse videtur mundi sapientibus, is si mente et corde geral veræ Dei contemplationis lumen, sa- piens est coram Deo. lis itaque qui videntur stulti, id est innocuum et pueri instar ad malitiam ineptum ingenium habent, revelavit Filium Pa- ter, ceu jam præcognitis et adoptioni destinatis. Porro non est, ut opinor, absurdum prædictis hoc quoqne addere. Scribæ ac Pharisæi, et qui • Ephes. 111, 8. Ephes. 1, 3-5. • Rom. 1, 21-24. ' | Cor. 111, 18. RILLUS. Supra dictum est, quod Dominus misit di- scipulos gratia Spiritus sancti insignitos; et quod hi facti prædicationis ministri potestatem super im- mandos spiritus acceperunt. Nunc autem reversi confitentur honorantis eos potentiam; unde dicitur : Reversi sunt, etc. Videbantur itaque gaudere magis quod facti fuissent miraculorumi auctores, quam quod prædicationis ministri. Erat autem melius cos gaudere in illis, quos ceperant; sicut vocatis per ip- Sun dicit Paulus (Philipp.1v) : Gaudium meum et co- rona mea. > v. 20. D. Thomas calena sic. « CFRILLUS. Sed cur, Domine, non sinis lætari in honoribus a te collatis, cum scriptum sit (Ps. LXXXVIII, 17): In no- mine tuo exsultabunt tota die? Sed Dominus eos ad majus gaudium erigit; unde subdit: Gaudete autem quia nomina vestra, etc. » (1) Δι_ν. 17. Αlluc in catena D. Thom. • Cy-
PG 72:672Καὶ γοῦν ἔφη ποτὲ πρὸς τοὺς ἁγίους ἀποστόλους· «Οὐκέτι λέγω ὑμᾶς δούλους, ὑμεῖς φίλοι μού ἐστε· ὁ δοῦλος οὐκ οἶδε τί ποιεῖ αὐτοῦ ὁ Κύριος· ὑμᾶς δὲ εἴρηκα φίλους, ὅτι πάντα ἃ ἤκουσα παρὰ τοῦ Πατρός μου, ἐγνώρισα ὑμῖν.» Τούτοις καὶ τὰ προγεγραμμένα φησὶν οἰκονομικώτατα στραφεὶς πρὸς αὐτοὺς, τουτέστιν ἐν ἀποστροφῇ ποιησάμενος τοὺς μήτε ὁρᾷν μήτε ἀκούειν ἐθέλοντας, ἀνηκόους δὲ ὄντας, καὶ τυφλὸν ἔχοντας ἐν ἑαυτοῖς τὸν νοῦν, ὅλον ἑαυτὸν ἐχαρίζετο τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτόν· καὶ εἰς αὐτοὺς ἀφορῶν, μακαρίους ἔφη τοὺς ὀφθαλμοὺς τοὺς ὁρῶντας ἤγουν ὀψομένους ἃ πρὸ τῶν ἄλλων αὐτοὶ καὶ πρῶτοι τεθέανται. Πεποίηται μὲν οὖν ὁ ἐπὶ τούτοις λόγος, ὡς ἀπό γε τῆς παρὰ πᾶσι καὶ κοινῆς συνηθείας· πλὴν ἐκεῖνο ἡμᾶς ἐξεπίστασθαι χρή· τὸ γὰρ βλέπειν ἐν τούτοις, οὐκ ἐνεργείας τῆς δι’ ὀμμάτων σωματικῶν εἰσκομίζει δήλωσιν, ἀπολαύσεως δὲ μᾶλλον τῶν δι’ αὐτοῦ τοῖς εὐσεβέσι δεδωρημένων· οἷον, ὡς εἴ τις λέγοι· Ὁ δεῖνα τυχὸν καιροὺς εἶδε καλοὺς, ἀντὶ τοῦ, Ἐν ἀπολαύσει γέγονε καιρῶν ἀγαθῶν. Καὶ τό·
Α οἱ τῶν Ἰουδαϊκῶν κρατοῦντες ταγμάτων, νομισμα θείας δόκησιν ἔχοντες, ενομίζοντό τινες είναι σοφοί ἀλλ' οὐκ ὄντες τοιοῦτοι κατὰ τὸ ἀληθὲς, δι' αὐτῶν Ελέγχοντο τῶν πραγμάτων. Καὶ γοῦν ὁ προφήτης Ἱερεμίας οὕτω πού φησι πρὸς αὐτούς· . Πῶς ἐρεῖτε ὡς Σοφοί ἐσμεν ἡμεῖς, καὶ λόγος Κυρίου μεθ' ἡμῶν ἐστιν; Εἰς μάτην ἐγενήθη σχοίνος ψευδής γραμμα τεῦσιν· ᾐσχύνθησαν σοφοί, ἐπτοήθησαν, καὶ ἐάλω σαν σοφία τίς ἐστιν ἐν αὐτοῖς, ὅτι τὸν λόγον Κυρίου ἀπεδοκίμασαν ; · Ἐπειδὴ δὲ ἀπεδοκίμασαν αὐτοὶ τοῦ Σωτῆρος τὸν λόγον, τουτέστι τὸ εὐαγγελικὸν καὶ σωτήριον κήρυγμα, ήγουν τὴν τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός Λόγον, τὸν δι᾿ ἡμᾶς γενόμενον ἄνθρωπον, αὐτοὶ για γόνασιν ἀδόκιμοι· ἔφη οὖν Ἱερεμίας περὶ αὐτῶν· • Αργύριον ἀποδεδοκιμασμένον καλέσατε αὐτούς, ὅτι ἀπεδοκίμασεν αὐτοὺς Κύριος· ο Κέκρυπται καὶ ἀπὸ τούτων τὸ Χριστοῦ μυστήριον· καὶ γοῦν ἔφη που τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς ὁ Κύριος περὶ αὐτῶν· • Ὑμῖν δέδοται γνῶναι τὰ μυστήρια τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν· ἐκείνοις δὲ οὐ δέδοται. » Υμίν δ τίσι ; Τοῖς πιστεύσασι δηλονότι, τοῖς ἐπιγνωκόσι τὴν πνευματικῶς, τούτοις εὐδόκησεν ὁ Πατὴρ ἀποκαλύψαι τὴν Β ἐπιφάνειαν αὐτοῦ, τοῖς τὸν νόμον νοοῦσι ίδιον Υἱόν. μ Πάντα παρεδόθη μοι ὑπὸ τοῦ Πατρός μου. (Α Γ. 139, Β Γ. 404) Εμφανίζει γοῦν πάλιν ἡμῖν τὴν ἑαυτοῦ δόξαν, καὶ τῆς θεοπρεποῦς ὑπεροχῆς τὸ ἀξίωμα, καὶ τῆς μετὰ σαρκὸς οἰκονομίας τὸ εὐτυχ vὰς, ὁ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστός· ὅση τε γέγο νεν ἐντεῦθεν ἡ ὄνησις, τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς καθίστησιν ἐναργές· « Πάντα μοι, φησί, παρεδόθη ὑπὸ τοῦ Πατρός μου. » "Ην μὲν γὰρ καὶ ἔστιν οὐρανοῦ τε καὶ γῆς Κύριος, καὶ σύνθρονος τῷ Πατρὶ, καὶ συν κατάρχων αὐτῷ τῶν ὅλων. Ἐπειδὴ καὶ καθεὶς ἀπο- τὸν ἐν τοῖς καθ' ἡμᾶς κεχρημάτικεν ἄνθρωπος, δια- λέγεται πάλιν οὐκ ἀπεικότως τῇ μετὰ σαρκὸς οἰκο νομίᾳ, καὶ τὰς πρεπούσας τοῖς τῆς κενώσεως μέτροις οὐ παραιτείται φωνάς, ἵνα πιστεύηται γεγονώς καθο ἡμᾶς, καὶ τὴν ἡμῶν φορέσας πτωχείαν. Ο τοίνυν οὐρανοῦ τε καὶ γῆς, καὶ συλλήβδην τῶν ὅλων Κύριος, ἑαυτῷ πάντα παραδεδόσθαι φησὶν ὑπὸ τοῦ Πατρός· κεκυρίευκε γὰρ τῆς ὑπ᾽ οὐρανόν. ᾿Αλλὰ τοῦτο εἰπὼν, ἄνεισιν εὐθὺς εἰς τὴν ἑαυτοῦ δόξαν καὶ ὑπεροχήν καὶ διαδείκνυσι κατ' οὐδένα τρόπον, τοῦ ἰδίου Πα- τρὸς ἑαυτὸν ἡττώμενον· τί γὰρ ἔφη πρὸς ἐκεῖνον ; Καὶ οὐδεὶς γινώσκει τὴν τοῦ Πατρός φύσιν ἀδι δάκτως, φησίν, εἰ μὴ ὁ Υἱός· οὐδὲ τὴν ὁμοούσιον αὐτῷ Υἱὸν εἶδέ τις, εἰ μὴ ὁ Πατήρ· ὅσοι δι' ἀπως λύψεως ἔγνωσαν τὸν Θεὸν, οὗτος οὐ τί ἐστιν ἔγνωσαν, ἀλλ' ὅτι ἐστιν. - νυν τὰς πρώτας λέξεις, τὰς λεγούσας, ο Πάντα μας παρεδόθη ὑπὸ τοῦ Πατρὸς, εἰς ὕφεσιν ἐκλαμβάνοντες τοῦ Υἱοῦ, μανθανέτωσαν διὰ τῶν ἐφεξῆς τὴν κατά πᾶν ὁτιοῦν τοῦ Υἱοῦ πρὸς τὸν Πατέρα ἀπαραλλα ξίαν. Πῶς γὰρ οὐδενὸς εἰδότος, καθά φησι, τον Υιόν, εἰ μὴ μόνου τοῦ Πατρὸς αὐτοὶ τετολμήματα φρονείν καὶ λέγειν, ὅτι ἐλάττων ἐστὶν αὐτοῦ, ὡς ἀκριβῶς είν δότες αὐτόν; Ου γάρ μόνος εἶδεν ὁ Πατήρ, ὑπὲρ S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Judaico populo præerant, cum legis periti vide- rentur, loco sapientum habebantur. Quod tamen tales haud vere essent, factis coarguebantur. Quamobrem Jeremias propheta sie eos alloquela. tur: c Quomodo dicitis : Sapiemnes nos sumus, et sermo Domini nobiscum est? Vanus evasit funicu- lus mendax scribis. Confusi sunt sapientes, perter- riti et capri. Quenam illis sapientia est, quando- quidem sermonem Domini improbaverunt 10?, Postquam ipsi Servatoris sermonem repulerunt, id est Evangelii salutarem prædicationem, scilicet Dei Patris Verbum, pro nobis hominem factum, ipsi reprobi facti sunt. Unde ait de illis Jeremias : • Reprobatum argentum hos vocale, quin Deus ipsos reprobavit “。 › His quoque absconditum est Christi mysterium. Quare de iisdem aiebat aliquando disei- pulis suis Dominus: «Vobis datum est nosse myste- ria regni ccelorum; non item illis '' . Quibusua vobis? nenipe qui credidistis, qui adventum ejus cognovisiis, qui legem spiritaliter intelligitis. Ilis, inquam, revelare Filium suum placuit Patri. V. 22. Omnia mihi tradita sunt a Patre meo. Manifestat iterum nobis gloriam suam, et con- gruæ Den celsitudinis dignitatom, nec now huma- nationis solertem rationem, Dominus noster Jesus Christus; et quanta hinc evenerit terre incolis utilitas, palam facit. • Omnia, inquit, tradita sunt mili a Patre men. » Erat euùm, et adhuc est cœli ac terræ Dominus, Patri assidens, et cum ipso rerum omnium Dominator. Postquani vero semet demittens homo inter nos exstitit, loquitur item haud alieno a carnis dispensatione mado, et conve- nientia exinanitionis modulo verba non recusat, ut credatur factus unus de nobis, nostramque gerere paupertatem. Itaque cœli et terræ, et om- nino rerum omnium Dominus, cuncta sibi tradita dicit a Patre. Nam totius orbis terrarum Dominus est. Ceteroquin his dictis, statim transilit ad ma- jestatem suam ac sublimitatem, seque demonstrat nullatenus Parenti proprio inferiorem. Quid enim Patri dicit? Et memo scit, sine magisterio, Patris naturam, inquit, nisi Filius, Neque consubstantia- Jem ei Filium quispiam agnovit, nisi Pater. Quot- quot autem per revelationem noverunt Deum, hi non quid sit sciunt, sed eum exsistere sciunt. — Qui ergo priora verba, ‹ Omnia miki tradita sunt a Patre, › ad Filii depressionem trahunt, discant e posterioribus, Filii in re omni æqualitatem Patri. Cur enim, nemine sciente, ut ait, Filium preter solum Patrení, vos audetis cogitare ac dicere, Patre nivorem esse Filium, quasi hune apprime cogno- scatis? Nam qui a solo cognoscitur Patre, is supra omnem mentem sermonemque est ; sienti et ipse Pater, qui a solo cognoscitur proprio Filio. Sula enim se ipsam novit sancta consubstantialis Trinį- - C (A f. b, B f. b) Ol red- to Jerem. vult, 8, 9. i Jerem. vi, 30. ss Luc. vult, 40. -
«Ἴδοις δὲ τὰ ἀγαθὰ Ἱερουσαλὴμ,» ἐν ψαλμοῖς εἰρημένον, οὕτω νοήσεις, ἀντὶ τοῦ, Γένοιτό σοι μετασχεῖν τῶν ἀγαθῶν τῆς Ἱερουσαλὴμ, τῆς ἄνω δηλονότι καὶ ἐν οὐρανοῖς. Ὅτι γὰρ οὐχ’ οἱ γεγονότες θεωροὶ τῆς διὰ Χριστοῦ θεοσημείας, εἶεν ἂν μακάριοι πάντη τε καὶ πάντως, πῶς ἔστιν ἀμφιβάλλειν; Πλεῖστοι μὲν γὰρ Ἰουδαῖοι τεθέανται θεοπρεπῶς ἐνεργοῦντα Χριστόν· ἀλλ’ οὐχ ἅπασιν ἂν πρέποι τὸ μακαρίζεσθαι· πεπιστεύκασι γὰρ οὐδαμῶς, ἀλλ’ οὐδὲ τεθέανται τὴν δόξαν αὐτοῦ τοῖς τῆς διανοίας ὄμμασιν. Ἀλλὰ γὰρ τίνα τρόπον ἐμακαρίσθησαν ἡμῶν οἱ ὀφθαλμοί; Τί δὲ ἄρα τεθεαμένοι; Εἴδομεν τὸν ἐν μορφῇ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς Θεὸν Λόγον, δι’ ἡμᾶς γενόμενον ἄνθρωπον· τὸν ὁμόθρονον τῷ Πατρὶ, μεθ’ ἡμῶν, ἤγουν ἐν εἴδει τῷ καθ’ ἡμᾶς, ἵν’ ἡμᾶς ἑαυτῷ συμμόρφους ἀποτελέσῃ, δι’ ἁγιασμοῦ καὶ δικαιοσύνης, ἐγχαράττων ἡμῖν τὸ τῆς ἑαυτοῦ θεότητος κάλλος, νοητῶς δηλονότι καὶ πνευματικῶς. Καὶ τούτου μάρτυς ὁ Παῦλος, οὕτω γεγραφώς· «Ὥσπερ γὰρ ἐφορέσαμεν τὴν εἰκόνα τοῦ χοϊκοῦ, οὕτω φορέσομεν καὶ τὴν εἰκόνα τοῦ ἐπουρανίου·» χοϊκὸν κενὸν ἄνθρωπον εἶναι λέγων, τὸν πρωτόπλαστον Ἀδάμ·
Α οἱ τῶν Ἰουδαϊκῶν κρατοῦντες ταγμάτων, νομισμα θείας δόκησιν ἔχοντες, ενομίζοντό τινες είναι σοφοί ἀλλ' οὐκ ὄντες τοιοῦτοι κατὰ τὸ ἀληθὲς, δι' αὐτῶν Ελέγχοντο τῶν πραγμάτων. Καὶ γοῦν ὁ προφήτης Ἱερεμίας οὕτω πού φησι πρὸς αὐτούς· . Πῶς ἐρεῖτε ὡς Σοφοί ἐσμεν ἡμεῖς, καὶ λόγος Κυρίου μεθ' ἡμῶν ἐστιν; Εἰς μάτην ἐγενήθη σχοίνος ψευδής γραμμα τεῦσιν· ᾐσχύνθησαν σοφοί, ἐπτοήθησαν, καὶ ἐάλω σαν σοφία τίς ἐστιν ἐν αὐτοῖς, ὅτι τὸν λόγον Κυρίου ἀπεδοκίμασαν ; · Ἐπειδὴ δὲ ἀπεδοκίμασαν αὐτοὶ τοῦ Σωτῆρος τὸν λόγον, τουτέστι τὸ εὐαγγελικὸν καὶ σωτήριον κήρυγμα, ήγουν τὴν τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός Λόγον, τὸν δι᾿ ἡμᾶς γενόμενον ἄνθρωπον, αὐτοὶ για γόνασιν ἀδόκιμοι· ἔφη οὖν Ἱερεμίας περὶ αὐτῶν· • Αργύριον ἀποδεδοκιμασμένον καλέσατε αὐτούς, ὅτι ἀπεδοκίμασεν αὐτοὺς Κύριος· ο Κέκρυπται καὶ ἀπὸ τούτων τὸ Χριστοῦ μυστήριον· καὶ γοῦν ἔφη που τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς ὁ Κύριος περὶ αὐτῶν· • Ὑμῖν δέδοται γνῶναι τὰ μυστήρια τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν· ἐκείνοις δὲ οὐ δέδοται. » Υμίν δ τίσι ; Τοῖς πιστεύσασι δηλονότι, τοῖς ἐπιγνωκόσι τὴν πνευματικῶς, τούτοις εὐδόκησεν ὁ Πατὴρ ἀποκαλύψαι τὴν Β ἐπιφάνειαν αὐτοῦ, τοῖς τὸν νόμον νοοῦσι ίδιον Υἱόν. μ Πάντα παρεδόθη μοι ὑπὸ τοῦ Πατρός μου. (Α Γ. 139, Β Γ. 404) Εμφανίζει γοῦν πάλιν ἡμῖν τὴν ἑαυτοῦ δόξαν, καὶ τῆς θεοπρεποῦς ὑπεροχῆς τὸ ἀξίωμα, καὶ τῆς μετὰ σαρκὸς οἰκονομίας τὸ εὐτυχ vὰς, ὁ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστός· ὅση τε γέγο νεν ἐντεῦθεν ἡ ὄνησις, τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς καθίστησιν ἐναργές· « Πάντα μοι, φησί, παρεδόθη ὑπὸ τοῦ Πατρός μου. » "Ην μὲν γὰρ καὶ ἔστιν οὐρανοῦ τε καὶ γῆς Κύριος, καὶ σύνθρονος τῷ Πατρὶ, καὶ συν κατάρχων αὐτῷ τῶν ὅλων. Ἐπειδὴ καὶ καθεὶς ἀπο- τὸν ἐν τοῖς καθ' ἡμᾶς κεχρημάτικεν ἄνθρωπος, δια- λέγεται πάλιν οὐκ ἀπεικότως τῇ μετὰ σαρκὸς οἰκο νομίᾳ, καὶ τὰς πρεπούσας τοῖς τῆς κενώσεως μέτροις οὐ παραιτείται φωνάς, ἵνα πιστεύηται γεγονώς καθο ἡμᾶς, καὶ τὴν ἡμῶν φορέσας πτωχείαν. Ο τοίνυν οὐρανοῦ τε καὶ γῆς, καὶ συλλήβδην τῶν ὅλων Κύριος, ἑαυτῷ πάντα παραδεδόσθαι φησὶν ὑπὸ τοῦ Πατρός· κεκυρίευκε γὰρ τῆς ὑπ᾽ οὐρανόν. ᾿Αλλὰ τοῦτο εἰπὼν, ἄνεισιν εὐθὺς εἰς τὴν ἑαυτοῦ δόξαν καὶ ὑπεροχήν καὶ διαδείκνυσι κατ' οὐδένα τρόπον, τοῦ ἰδίου Πα- τρὸς ἑαυτὸν ἡττώμενον· τί γὰρ ἔφη πρὸς ἐκεῖνον ; Καὶ οὐδεὶς γινώσκει τὴν τοῦ Πατρός φύσιν ἀδι δάκτως, φησίν, εἰ μὴ ὁ Υἱός· οὐδὲ τὴν ὁμοούσιον αὐτῷ Υἱὸν εἶδέ τις, εἰ μὴ ὁ Πατήρ· ὅσοι δι' ἀπως λύψεως ἔγνωσαν τὸν Θεὸν, οὗτος οὐ τί ἐστιν ἔγνωσαν, ἀλλ' ὅτι ἐστιν. - νυν τὰς πρώτας λέξεις, τὰς λεγούσας, ο Πάντα μας παρεδόθη ὑπὸ τοῦ Πατρὸς, εἰς ὕφεσιν ἐκλαμβάνοντες τοῦ Υἱοῦ, μανθανέτωσαν διὰ τῶν ἐφεξῆς τὴν κατά πᾶν ὁτιοῦν τοῦ Υἱοῦ πρὸς τὸν Πατέρα ἀπαραλλα ξίαν. Πῶς γὰρ οὐδενὸς εἰδότος, καθά φησι, τον Υιόν, εἰ μὴ μόνου τοῦ Πατρὸς αὐτοὶ τετολμήματα φρονείν καὶ λέγειν, ὅτι ἐλάττων ἐστὶν αὐτοῦ, ὡς ἀκριβῶς είν δότες αὐτόν; Ου γάρ μόνος εἶδεν ὁ Πατήρ, ὑπὲρ S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Judaico populo præerant, cum legis periti vide- rentur, loco sapientum habebantur. Quod tamen tales haud vere essent, factis coarguebantur. Quamobrem Jeremias propheta sie eos alloquela. tur: c Quomodo dicitis : Sapiemnes nos sumus, et sermo Domini nobiscum est? Vanus evasit funicu- lus mendax scribis. Confusi sunt sapientes, perter- riti et capri. Quenam illis sapientia est, quando- quidem sermonem Domini improbaverunt 10?, Postquam ipsi Servatoris sermonem repulerunt, id est Evangelii salutarem prædicationem, scilicet Dei Patris Verbum, pro nobis hominem factum, ipsi reprobi facti sunt. Unde ait de illis Jeremias : • Reprobatum argentum hos vocale, quin Deus ipsos reprobavit “。 › His quoque absconditum est Christi mysterium. Quare de iisdem aiebat aliquando disei- pulis suis Dominus: «Vobis datum est nosse myste- ria regni ccelorum; non item illis '' . Quibusua vobis? nenipe qui credidistis, qui adventum ejus cognovisiis, qui legem spiritaliter intelligitis. Ilis, inquam, revelare Filium suum placuit Patri. V. 22. Omnia mihi tradita sunt a Patre meo. Manifestat iterum nobis gloriam suam, et con- gruæ Den celsitudinis dignitatom, nec now huma- nationis solertem rationem, Dominus noster Jesus Christus; et quanta hinc evenerit terre incolis utilitas, palam facit. • Omnia, inquit, tradita sunt mili a Patre men. » Erat euùm, et adhuc est cœli ac terræ Dominus, Patri assidens, et cum ipso rerum omnium Dominator. Postquani vero semet demittens homo inter nos exstitit, loquitur item haud alieno a carnis dispensatione mado, et conve- nientia exinanitionis modulo verba non recusat, ut credatur factus unus de nobis, nostramque gerere paupertatem. Itaque cœli et terræ, et om- nino rerum omnium Dominus, cuncta sibi tradita dicit a Patre. Nam totius orbis terrarum Dominus est. Ceteroquin his dictis, statim transilit ad ma- jestatem suam ac sublimitatem, seque demonstrat nullatenus Parenti proprio inferiorem. Quid enim Patri dicit? Et memo scit, sine magisterio, Patris naturam, inquit, nisi Filius, Neque consubstantia- Jem ei Filium quispiam agnovit, nisi Pater. Quot- quot autem per revelationem noverunt Deum, hi non quid sit sciunt, sed eum exsistere sciunt. — Qui ergo priora verba, ‹ Omnia miki tradita sunt a Patre, › ad Filii depressionem trahunt, discant e posterioribus, Filii in re omni æqualitatem Patri. Cur enim, nemine sciente, ut ait, Filium preter solum Patrení, vos audetis cogitare ac dicere, Patre nivorem esse Filium, quasi hune apprime cogno- scatis? Nam qui a solo cognoscitur Patre, is supra omnem mentem sermonemque est ; sienti et ipse Pater, qui a solo cognoscitur proprio Filio. Sula enim se ipsam novit sancta consubstantialis Trinį- - C (A f. b, B f. b) Ol red- to Jerem. vult, 8, 9. i Jerem. vi, 30. ss Luc. vult, 40. -
PG 72:674ἐπουράνιον δὲ, τὸν ἄνωθεν καὶ ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ Πατρὸς ἐλλάμψαντα Λόγον. Εἶτα γενόμενος ὡς ἔφην, ἐν ὁμοιώσει τῇ πρὸς ἡμᾶς ὁ κατὰ φύσιν Υἱὸς ἔλαβε δούλου μορφὴν, ἵν’ ἡμᾶς τοὺς ἐν ζυγῷ δουλείας κατεσφιγμένους, φύσει γὰρ δοῦλόν ἐστι τὸ ποιηθὲν, ἐλευθέρους ἀποφήνῃ, τὰ αὐτοῦ κερδαίνοντας· ὠνομάσμεθα γὰρ υἱοὶ δι’ αὐτόν τε καὶ σὺν αὐτῷ· συνεπτώχευσεν ἡμῖν πλούσιος ὢν, ἵνα τὴν ἀνθρώπου φύσιν εἰς τὸν ἴδιον ἀγάγῃ πλοῦτον· ἐγεύσατο θανάτου διὰ ξύλου καὶ σταυροῦ, ἵν’ ἐκ μέσου ποιήσῃ τὴν διὰ ξύλου παράβασιν, καὶ τὰ ἐπ’ αὐτοῖς δὴ τούτοις αἰτιάματα καταλύσῃ, καὶ τῆς καθ’ ἡμῶν τυραννίδος ἀποστήσῃ τὸν θάνατον· εἴδομεν πεσόντα τὸν Σατανᾶν· ἐν ταπεινώσει, τὸν ἀλαζόνα· ἄτιμον, τὸν ποτὲ προσκυνούμενον· τὸν ἐν ὑπολήψει θεότητος, ὑπὸ πόδας ἁγίων· ἔλαβον γὰρ ἐξουσίαν πνεύμασιν ἀκαθάρτοις ἐπιτιμᾷν. Ἀξίωμα δὲ τοῦτο πάμμεγα καὶ ὑπὲρ ἀνθρώπου φύσιν καὶ μόνῳ πρέπον τῷ πάντων ἐπέκεινα Θεῷ· ἀρχὴ δὲ τούτου γέγονεν ἡμῖν, ἐν ἀνθρωπείᾳ μορφῇ πεφηνὼς ὁ Λόγος· καὶ γοῦν ἐπέπληττε μὲν τοῖς ἀκαθάρτοις πνεύμασιν.
πάντα νοῦν ἐστι καὶ λόγον, καθὰ καὶ αὐτὸς ὁ Πατήρ ὁ ὑπὸ μόνου γινωσκόμενος τοῦ ἰδίου γεννήματος· μόνη γάρ οἶδεν ἑαυτὴν ἡ ἁγία καὶ ὁμοούσιος Τριάς, ἡ παντὸς ἐπέκεινα καὶ νοῦ καὶ λόγου· ἀποκαλύπτει δὲ ἡμῖν ὁ Υἱὸς διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, ὥς φησι Παῦλος· ματος αὐτοῦ. Καὶ στραφεὶς πρὸς τοὺς μαθητάς, κατ' ιδίαν εἶπε· Μακάριοι οἱ ὀφθαλμοὶ οἱ βλέποντες ἃ βλέ Ἡμῖν γὰρ ἀπεκάλυψεν ὁ Θεὸς διὰ τοῦ Πνεύ (Α Γ. 140) Τὰ τῶν πραγμάτων ἀποῤῥητότερα, τοῖς ἀναγκαίοις μάλιστα τῶν ἐπιτηδείων, ἀνακοινοῦσθαι χρὴ, καὶ οὐχὶ τοῖς τυχοῦσιν ἁπλῶς. Φίλοι δὲ αὐτοῦ μαθητείας ἠξιωμένοι, καὶ πεφωτισμένον ἔχοντες τῆς καρδίας τὸν ὀφθαλμὸν, καὶ τὸ οἷς ἔτοιμον εἰς ὑπὸ ακοήν. Καὶ γοῦν ἔφη ποτὲ πρὸς τοὺς ἁγίους ἀποστό- Β τους « Οὐκέτι λέγω ὑμᾶς δούλους, ὑμεῖς φίλοι μου. ἐστε· ὁ δοῦλος οὐκ οἶδε τί ποιεῖ αὐτοῦ ὁ Κύριος ὑμᾶς δὲ εἴρηκα φίλους, ὅτι πάντα ἃ ἤκουσα παρὰ τοῦ Πατρός μου, ἐγνώρισα ὑμῖν. » Τούτοις καὶ τὰ προγεγραμμένα φησὶν οικονομικώτατα στραφείς πρὸς αὐτούς, τουτέστιν ἐν ἀποστροφῇ ποιησάμενος τοὺς μήτε ὁρᾷν μήτε ἀκούειν ἐθέλοντα;, ἀνηκόους δὲ ὄντας, καὶ τυφλὸν ἔχοντας ἐν ἑαυτοῖς τὸν νοῦν, ὅλον ἑαυτὸν ἐχαρίζετο τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτόν· καὶ εἰς αὐτοὺς ἀφορῶν, μακαρίους ἔφη τοὺς ὀφθαλμοὺς τοὺς ὁρῶντας ήγουν αψομένους & πρὸ τῶν ἄλλων αὐτοὶ καὶ πρῶτοι τεθέανται. Πεποίηται μὲν οὖν ὁ ἐπὶ τού- τος, λόγος, ὡς ἀπό γε τῆς παρὰ πᾶσι καὶ κοινῆς συν ηθείας· πλὴν ἐκεῖνο ἡμᾶς ἐξεπίστασθαι χρή· τὸ γὰρ βλέπειν ἐν τούτοις, οὐκ ἐνεργείας τῆς δι᾿ ὀμμάτων σωματικῶν εἰσκομίζει δήλωσιν, ἀπολαύσεως δὲ μᾶλ λον τῶν δι' αὐτοῦ τοῖς εὐσεβέσι δεδωρημένων· οἷον, ὡς εἴ τις λέγοι· Ο δεῖνα τυχὸν καιροὺς εἶδε καλούς, ἀντὶ τοῦ, Ἐν ἀπολαύσει γέγονε καιρῶν ἀγαθῶν. Καὶ τός ο Ἴδοις δὲ τὰ ἀγαθὰ Ἱερουσαλήμ, ο ἐν ψαλμοῖς εἰρημένον, οὕτω νοήσεις, ἀντὶ τοῦ, Γένοιτό σοι με τασχεῖν τῶν ἀγαθῶν τῆς Ἱερουσαλήμ, τῆς ἄνω δη λονότι καὶ ἐν οὐρανοῖ;. Ὅτι γὰρ οὐχ οἱ γεγονότες θεωροὶ τῆς διὰ Χριστοῦ θεοσημείας, εἶεν ἂν μακά ριοι πάντη τε καὶ πάντως, πῶς ἔστιν ἀμφιβάλλειν ; Πλείστοι μὲν γὰρ Ἰουδαῖοι τεθέανται θεοπρεπῶς ἐνεργοῦντα Χριστόν· ἀλλ' οὐχ ἅπασιν ἂν πρέποι τὸ μακαρίζεσθαι· πεπιστεύκασι γὰρ οὐδαμῶς, ἀλλ' οὐδὲ τεθέανται τὴν δόξαν αὐτοῦ τοῖς τῆς διανοίας όμμα ᾿Αλλὰ γὰρ τίνα τρόπον ἐμακαρίσθησαν ἡμῶν οἱ ὀφθαλμοί; Τί δὲ ἄρα τεθεαμένοι; Είδομεν τὸν ἐν μορφῇ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς Θεὸν λόγον, δι' ἡμᾶς γενόμενον ἄνθρωπον· τὸν ὁμέθρονον τῷ Πατρὶ, μεθ' ἡμῶν, ήγουν ἐν εἴδει τῷ καθ᾿ ἡμᾶς, ἵν᾿ ἡμᾶς ἑαυτῷ συμμόρφους ἀποτελέσῃ, δι᾿ ἁγιασμοῦ καὶ δικαιοσύ νης, ἐγχαράττων ἡμῖν τὸ τῆς ἑαυτοῦ θεότητος κάλ- λούν νοητώς δηλονότι καὶ πνευματικῶς. Καὶ τούτου μάρτυς ὁ Παῦλος, οὕτω γεγραφώς ο Ωσπερ γὰρ ἐφορέσαμεν τὴν εἰκόνα τοῦ οἰκοῦ, οὕτω φορέσομεν καὶ τὴν εἰκόνα τοῦ ἐπουρανίου· ο χοϊκὸν κενὸν ἄν- θρωπον εἶναι λέγων, τον πρωτόπλαστον Αδάμ· ἐπου ράνιον δὲ, τὸν ἄνωθεν καὶ ἐκ τῆς ουσίας τοῦ Πατρός * COMMENT. IN LUCAM. A las, quæ omnem superal intellectum atque oratio- nem. Revelat autem nobis Filius per sanctum Spi- ritum, ut ait Paulns : « Nobis autein revelavit Deus per Spiritum suum ". , KETE. V. 23. Et conversus ad discipulos suos seorsum dixit : Beati 、 culi qui vident quæ vos videtis ! Secretiora negotla necessariis potissinum ſami- liarium communicanda sunt, non autem indifferen- ter quibusliøet. Amici vero Domini sunt ii omnes, qui discipuatu illius digni fuerunt, cordisque oculumn illuminatum habent, et aurem obtemperando para- tam. Quamobrem aiebat aliquando sanctis apostolis: ● Jam non dico vos servos; vos enim amici mei estis : servus nescit quid facial Dominus suus; vos autem dixi amicos, quia omnia quæ audivi a Patre meo, nota feci vobis ". » llis ea eliam quae supra- dicta sunt ait, prudentissimne ad eus couver- sus; id est ab illis avertens se, qui neque videre neque audire volebant, contumacibus videlicet, cæcamque nientem ferentibus, totum se præbeliat amatoribus suis; in eosque intuens, beatos dixit oculos videntes vel potius visuros, quæ præ cæle- ris ipsi primi spectabant. Hic ergo ita locutus est, ut in communi consuetudine fit. Veruntamen hoc nos sedulo cognoscere debemus; nempe hic videre, hand corporeorum oculorum actionem significare, C sed oblectationem potius quai pii homines ex Chri- sti donis percipiunţ. Veluti si quis dicat: Ille bona tempora vidit, pro bonis temporibus fruitus est, ‣ Et illud, ‹ Videas utinam tempora bona Jerusalem ! » quod in Psalmis dicitur, pro co intelliges : utinama tibi contingat potiri bonis Jerusalem, supernæ illius scilicet et cœlestis! Nam quod ¡ qui Christi mira- culorum fuere spectatores, hand per se omnino ab- soluteque beati fuerint, quis dubitare queat? Plu rimi enim Judæi Christum Deo digna operantemin viderunt : neque tamen omnes appellare beatos merito possumus: nam neque crediderunt, neque gloriam ejus mentis oculis viderunt. BEV. Sed age quomodo beati dicti sunt oculi nostri ? Vel quid demum hi viderunt? Vidimus in forina Dei Patris Deum Verbuin, propter nos hominem factum : Patris assessorem, inter nos versantem, id est, forma nostra vestitum ; ut nos sibi confor- mes faceret, per sanctificationem atque justitiam, mobis imprimens divinitatis sum pulchritudinen, intellectualiter uimirum ac spiritaliter. Rei hujus testis Paulus, ita scribens: ‹ Sicut enim terreni imaginem gessimus, ita coelestis quoque immaginem gereinus "; › terrenum vanumque hominem esse dicens, primum illum creatum Adamum; cœlestem autem, illud quod desuper ex substantia Patris ehut- ** Cor. xv, 40. D Cor. 11, 10. Juan. XV, 45. 13 Psal. cxxvii, 5.
Ἔφασκον δὲ οἱ τάλανες Ἰουδαῖοι, ὅτι «Οὗτος οὐκ ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια, εἰ μὴ ἐν Βεελζεβοὺλ ἄρχοντι τῶν δαιμονίων.» Πρὸς ταύτας αὐτῶν τὰς ἀνοσίους φωνὰς ὑπήντα λέγων ὁ Κύριος· «Εἰ ἐγὼ ἐν Βεελζεβοὺλ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, οἱ υἱοὶ ὑμῶν ἐν τίνι ἐκβάλλουσιν; Εἰ δ’ ἐγὼ ἐν Πνεύματι Θεοῦ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, ἄρα ἔφθασεν ἐφ’ ὑμᾶς ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ.» Εἰ γὰρ ἐγὼ, φησὶν, ἄνθρωπος καθ’ ὑμᾶς γεγονὼς, ἔχω οὕτως τῆς θεοπρεποῦς ἐξουσίας τὴν ἐνέργειαν, ἐφ’ ὑμᾶς κατέβη τὸ οὕτω μέγα καὶ ἐξαίρετον ἀγαθόν· εὐδοκιμεῖ γὰρ, φησὶ, ἡ ἀνθρώπου φύσις ἐν ἐμοὶ πατοῦσα τὸν Σατανᾶν· οὐκοῦν ἐφ’ ἡμᾶς ἔφθασεν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ, τοῦ καθ’ ἡμᾶς γεγονότος Λόγου καὶ μετὰ σαρκὸς ἐνεργοῦντος τὰ θεοπρεπῆ· ἐν τούτοις ὄντας ἑαυτοὺς τεθεάμεθα· καὶ μακάριοι γεγόνασιν ἡμῶν οἱ ὀφθαλμοί· ἠκούσαμεν αὐτοῦ τῆς ἀῤῥήτου μυσταγωγίας· ἐδίδαξεν ἡμᾶς τὰ περὶ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός· ἔδειξεν ἡμῖν αὐτὸν ἐν ἰδίᾳ φύσει· ἐμφανῆ κατέστησε τῶν διὰ Μωϋσέως τύπων τὴν ἀλήθειαν. Ταῦτα πολλοὶ τῶν προφητῶν ἐπεθύμησαν ἰδεῖν, πλεῖστοι δὲ καὶ βασιλεῖς· καὶ γοῦν εὑρήσομεν ποτὲ μὲν λέγοντας·
πάντα νοῦν ἐστι καὶ λόγον, καθὰ καὶ αὐτὸς ὁ Πατήρ ὁ ὑπὸ μόνου γινωσκόμενος τοῦ ἰδίου γεννήματος· μόνη γάρ οἶδεν ἑαυτὴν ἡ ἁγία καὶ ὁμοούσιος Τριάς, ἡ παντὸς ἐπέκεινα καὶ νοῦ καὶ λόγου· ἀποκαλύπτει δὲ ἡμῖν ὁ Υἱὸς διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, ὥς φησι Παῦλος· ματος αὐτοῦ. Καὶ στραφεὶς πρὸς τοὺς μαθητάς, κατ' ιδίαν εἶπε· Μακάριοι οἱ ὀφθαλμοὶ οἱ βλέποντες ἃ βλέ Ἡμῖν γὰρ ἀπεκάλυψεν ὁ Θεὸς διὰ τοῦ Πνεύ (Α Γ. 140) Τὰ τῶν πραγμάτων ἀποῤῥητότερα, τοῖς ἀναγκαίοις μάλιστα τῶν ἐπιτηδείων, ἀνακοινοῦσθαι χρὴ, καὶ οὐχὶ τοῖς τυχοῦσιν ἁπλῶς. Φίλοι δὲ αὐτοῦ μαθητείας ἠξιωμένοι, καὶ πεφωτισμένον ἔχοντες τῆς καρδίας τὸν ὀφθαλμὸν, καὶ τὸ οἷς ἔτοιμον εἰς ὑπὸ ακοήν. Καὶ γοῦν ἔφη ποτὲ πρὸς τοὺς ἁγίους ἀποστό- Β τους « Οὐκέτι λέγω ὑμᾶς δούλους, ὑμεῖς φίλοι μου. ἐστε· ὁ δοῦλος οὐκ οἶδε τί ποιεῖ αὐτοῦ ὁ Κύριος ὑμᾶς δὲ εἴρηκα φίλους, ὅτι πάντα ἃ ἤκουσα παρὰ τοῦ Πατρός μου, ἐγνώρισα ὑμῖν. » Τούτοις καὶ τὰ προγεγραμμένα φησὶν οικονομικώτατα στραφείς πρὸς αὐτούς, τουτέστιν ἐν ἀποστροφῇ ποιησάμενος τοὺς μήτε ὁρᾷν μήτε ἀκούειν ἐθέλοντα;, ἀνηκόους δὲ ὄντας, καὶ τυφλὸν ἔχοντας ἐν ἑαυτοῖς τὸν νοῦν, ὅλον ἑαυτὸν ἐχαρίζετο τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτόν· καὶ εἰς αὐτοὺς ἀφορῶν, μακαρίους ἔφη τοὺς ὀφθαλμοὺς τοὺς ὁρῶντας ήγουν αψομένους & πρὸ τῶν ἄλλων αὐτοὶ καὶ πρῶτοι τεθέανται. Πεποίηται μὲν οὖν ὁ ἐπὶ τού- τος, λόγος, ὡς ἀπό γε τῆς παρὰ πᾶσι καὶ κοινῆς συν ηθείας· πλὴν ἐκεῖνο ἡμᾶς ἐξεπίστασθαι χρή· τὸ γὰρ βλέπειν ἐν τούτοις, οὐκ ἐνεργείας τῆς δι᾿ ὀμμάτων σωματικῶν εἰσκομίζει δήλωσιν, ἀπολαύσεως δὲ μᾶλ λον τῶν δι' αὐτοῦ τοῖς εὐσεβέσι δεδωρημένων· οἷον, ὡς εἴ τις λέγοι· Ο δεῖνα τυχὸν καιροὺς εἶδε καλούς, ἀντὶ τοῦ, Ἐν ἀπολαύσει γέγονε καιρῶν ἀγαθῶν. Καὶ τός ο Ἴδοις δὲ τὰ ἀγαθὰ Ἱερουσαλήμ, ο ἐν ψαλμοῖς εἰρημένον, οὕτω νοήσεις, ἀντὶ τοῦ, Γένοιτό σοι με τασχεῖν τῶν ἀγαθῶν τῆς Ἱερουσαλήμ, τῆς ἄνω δη λονότι καὶ ἐν οὐρανοῖ;. Ὅτι γὰρ οὐχ οἱ γεγονότες θεωροὶ τῆς διὰ Χριστοῦ θεοσημείας, εἶεν ἂν μακά ριοι πάντη τε καὶ πάντως, πῶς ἔστιν ἀμφιβάλλειν ; Πλείστοι μὲν γὰρ Ἰουδαῖοι τεθέανται θεοπρεπῶς ἐνεργοῦντα Χριστόν· ἀλλ' οὐχ ἅπασιν ἂν πρέποι τὸ μακαρίζεσθαι· πεπιστεύκασι γὰρ οὐδαμῶς, ἀλλ' οὐδὲ τεθέανται τὴν δόξαν αὐτοῦ τοῖς τῆς διανοίας όμμα ᾿Αλλὰ γὰρ τίνα τρόπον ἐμακαρίσθησαν ἡμῶν οἱ ὀφθαλμοί; Τί δὲ ἄρα τεθεαμένοι; Είδομεν τὸν ἐν μορφῇ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς Θεὸν λόγον, δι' ἡμᾶς γενόμενον ἄνθρωπον· τὸν ὁμέθρονον τῷ Πατρὶ, μεθ' ἡμῶν, ήγουν ἐν εἴδει τῷ καθ᾿ ἡμᾶς, ἵν᾿ ἡμᾶς ἑαυτῷ συμμόρφους ἀποτελέσῃ, δι᾿ ἁγιασμοῦ καὶ δικαιοσύ νης, ἐγχαράττων ἡμῖν τὸ τῆς ἑαυτοῦ θεότητος κάλ- λούν νοητώς δηλονότι καὶ πνευματικῶς. Καὶ τούτου μάρτυς ὁ Παῦλος, οὕτω γεγραφώς ο Ωσπερ γὰρ ἐφορέσαμεν τὴν εἰκόνα τοῦ οἰκοῦ, οὕτω φορέσομεν καὶ τὴν εἰκόνα τοῦ ἐπουρανίου· ο χοϊκὸν κενὸν ἄν- θρωπον εἶναι λέγων, τον πρωτόπλαστον Αδάμ· ἐπου ράνιον δὲ, τὸν ἄνωθεν καὶ ἐκ τῆς ουσίας τοῦ Πατρός * COMMENT. IN LUCAM. A las, quæ omnem superal intellectum atque oratio- nem. Revelat autem nobis Filius per sanctum Spi- ritum, ut ait Paulns : « Nobis autein revelavit Deus per Spiritum suum ". , KETE. V. 23. Et conversus ad discipulos suos seorsum dixit : Beati 、 culi qui vident quæ vos videtis ! Secretiora negotla necessariis potissinum ſami- liarium communicanda sunt, non autem indifferen- ter quibusliøet. Amici vero Domini sunt ii omnes, qui discipuatu illius digni fuerunt, cordisque oculumn illuminatum habent, et aurem obtemperando para- tam. Quamobrem aiebat aliquando sanctis apostolis: ● Jam non dico vos servos; vos enim amici mei estis : servus nescit quid facial Dominus suus; vos autem dixi amicos, quia omnia quæ audivi a Patre meo, nota feci vobis ". » llis ea eliam quae supra- dicta sunt ait, prudentissimne ad eus couver- sus; id est ab illis avertens se, qui neque videre neque audire volebant, contumacibus videlicet, cæcamque nientem ferentibus, totum se præbeliat amatoribus suis; in eosque intuens, beatos dixit oculos videntes vel potius visuros, quæ præ cæle- ris ipsi primi spectabant. Hic ergo ita locutus est, ut in communi consuetudine fit. Veruntamen hoc nos sedulo cognoscere debemus; nempe hic videre, hand corporeorum oculorum actionem significare, C sed oblectationem potius quai pii homines ex Chri- sti donis percipiunţ. Veluti si quis dicat: Ille bona tempora vidit, pro bonis temporibus fruitus est, ‣ Et illud, ‹ Videas utinam tempora bona Jerusalem ! » quod in Psalmis dicitur, pro co intelliges : utinama tibi contingat potiri bonis Jerusalem, supernæ illius scilicet et cœlestis! Nam quod ¡ qui Christi mira- culorum fuere spectatores, hand per se omnino ab- soluteque beati fuerint, quis dubitare queat? Plu rimi enim Judæi Christum Deo digna operantemin viderunt : neque tamen omnes appellare beatos merito possumus: nam neque crediderunt, neque gloriam ejus mentis oculis viderunt. BEV. Sed age quomodo beati dicti sunt oculi nostri ? Vel quid demum hi viderunt? Vidimus in forina Dei Patris Deum Verbuin, propter nos hominem factum : Patris assessorem, inter nos versantem, id est, forma nostra vestitum ; ut nos sibi confor- mes faceret, per sanctificationem atque justitiam, mobis imprimens divinitatis sum pulchritudinen, intellectualiter uimirum ac spiritaliter. Rei hujus testis Paulus, ita scribens: ‹ Sicut enim terreni imaginem gessimus, ita coelestis quoque immaginem gereinus "; › terrenum vanumque hominem esse dicens, primum illum creatum Adamum; cœlestem autem, illud quod desuper ex substantia Patris ehut- ** Cor. xv, 40. D Cor. 11, 10. Juan. XV, 45. 13 Psal. cxxvii, 5.
PG 72:675«Δεῖξον ἡμῖν, Κύριε, τὸ ἔλεός σου, καὶ τὸ σωτήριόν σου δῴης ἡμῖν·» ἔλεος γὰρ σωτήριον ὀνομάζουσι τὸν Υἱόν· ποτὲ δὲ πάλιν· «Μνήσθητι ἡμῶν. Κύριε, ἐπὶ εὐδοκίᾳ τοῦ λαοῦ σου, ἐπίσκεψαι ἡμᾶς ἐν τῷ σωτηρίῳ σου· τοῦ ἰδεῖν ἐν τῇ χρηστότητι τῶν ἐκλεκτῶν σου, τοῦ εὐφρανθῆναι ἐν εὐφροσύνῃ, μετὰ τοῦ ἔθνους σου.» Ἔθνος δὲ ποῖόν ἐστι τὸ ἐξειλεγμένον ἐν Χριστῷ παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ἐξηγήσεται λέγων ὁ σοφώτατος Πέτρος πρὸς τοὺς διὰ πίστεως εὐδοκιμηκότας· «Ὑμεῖς δὲ γένος ἐκλεκτὸν, βασίλειον ἱεράτευμα, ἔθνος ἅγιον, λαὸς εἰς περιποίησιν, ἵνα τὰς ἀρετὰς ἐξαγγείλητε τοῦ ἐκ σκότους ὑμᾶς καλέσαντος εἰς τὸ θαυμαστὸν αὐτοῦ φῶς.» «Ἰδοὺ νομικός τις ἀνέστη ἐκπειράζων αὐτὸν, κ.τ.λ.» (ε φ. 170) Καιρὸν μὲν ἐκεῖνόν φησι καθ’ ὃν ὁ Σωτὴρ τὰς διατριβὰς ἐπὶ τῆς γῆς ἐποιεῖτο, ὁ πανταχοῦ παρὼν, καὶ τῶν πατρικῶν μὴ ἐξιστάμενος.(α φ. 141) Νομικὸν δὲ ἐν τούτοις φησὶν ὁ εὐαγγελιστὴς, τὸν νομοί̈στορα, κατά γε τὴν παρὰ Ἰουδαίων συνήθειαν, ἤγουν τὸν οἰόμενον εἰδέναι τὸν νόμον, οὐ μὴν ἔτι καὶ εἰδότα κατὰ ἀλήθειαν. Οὗτος ἐνόμισε συναρπάσαι Χριστόν· καὶ ἐπί τισιν, ἐρῶ.
Δ ἐλλάμψαντα Λόγον. Εἶτα γενόμενος ὡς ἔφην, ἐν ὁμοιώσει τῇ πρὸς ἡμᾶς ὁ κατὰ φύσιν γιλς έλαβε δούλου μορφήν, ἵν᾿ ἡμᾶς τοὺς ἐν ζυγῷ δουλείας και τ τεσφιγμένους, φύσει γάρ δούλων ἔτσι τὸ ποιηθέν, ἐλευθέρους ἀποφήνῃ, τὰ αὐτοῦ κερδαίνοντας· ών μάσμενα γὰρ υἱοὶ δι' αὐτόν τε καὶ σὺν αὐτῷ συ επτώχευσεν ἡμῖν πλούσιος ῶν, ἵνα τὴν ἀνθρώπου φύσιν εἰς τὸν ἴδιον ἀγάγη, πλοῦτον· ἐγεύσατο θανάτου διὰ ξύλου καὶ σταυροῦ, ?, ἐκ μέσου ποιήσῃ τὴν διὰ ξύλου παράβασιν, καὶ τὰ ἐπ' αὐτοῖς δὴ τούτοις αίτιά ματα καταλύσῃ, καὶ τῆς καθ' ἡμῶν τυραννίδης ἀπο στήσῃ τὸν θάνατον· είδομεν πεσόντα τὸν Σατανᾶν· ἐν ταπεινώσει, τὸν ἀλαζόνα· ἄτιμον, τὸν ποτέ προσκύ νούμενον· τὸν ἐν ὑπολήψει θεότητος, ὑπὸ πόδες ἁγίων· ἔλαβον γὰρ ἐξουσίαν πνεύμασιν ἀκαθάρτοις Β ἐπιτιμᾷν (1). Αξίωμα δὲ τοῦτο πάμμεγα καὶ ὑπὲρ ἀνθρώπου φύσιν καὶ μόνῳ πρέπον τῷ πάντων ἐπέκεινα Θεῷ ἀρχὴ δὲ τούτου γέγονεν ἡμῖν, ἐν ἀνθρωπείς μορφ περηνὼς ὁ Λόγος· καὶ γοῦν ἐπέπληττε μὲν τοῖς ἀκα- θάρτοις πνεύμασιν. Ερασκον δὲ οἱ τάλανες του δαῖοι, ὅτι • Ούτος οὐκ ἐκβάλλει τα δαιμόνια, εἰ μὴ ἐν Βεελζεβούλ ἄρχοντι τῶν δαιμονίων. » Προς ταύ- τας αὐτῶν τὰς ἀνοσίους φωνὰς ὑπήντα λέγων δ Κύριος· « Εἰ ἐγὼ ἐν Βεελζεβούλ ἐκβάλλω τὰ δει μόνια, οἱ υἱοὶ ὑμῶν ἐν τίνι ἐκβάλλουσιν; Εἰ δ᾽ ἐγὼ ἐν Πνεύματι Θεοῦ ἐκβάλλω τα δαιμόνια, ἄρα έφθασεν ἐφ' ὑμᾶς ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ. Εἰ γὰρ ἐγώ, φησίν, ἄνθρωπος καθ' ὑμᾶς γεγονώς, ἔχω οὕτως τῆς θελω πρεποῦς ἐξουσίας τὴν ἐνέργειαν, ἐφ' ὑμᾶς κατέβη τὸ οὕτω μέγα καὶ ἐξαίρετον ἀγαθόν· εὐδοκιμεί γάρ, φησί, ἡ ἀνθρώπου φύσις ἐν ἐμοὶ πατοῦσα τὸν Σπο τανᾶν· οὐκοῦν ἐφ' ἡμᾶς ἔφθασεν ἡ βασιλεία το Θεοῦ, τοῦ καθ' ἡμᾶς γεγονότος Λόγου και μετά σαρκὸς ἐνεργοῦντος τὰ θεοπρεπή· ἐν τούτοις ὄντας ἑαυτοῦ; τεθεάμεθα· καὶ μακάριοι γεγόνασιν ἡμῶν οἱ ὀφθαλμοί· ἡκούσαμεν αὐτοῦ τῆς ἀρρήτου μυσταγω γίας· ἐδίδαξεν ἡμᾶς τὰ περὶ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός ἔδειξεν ἡμῖν αὐτὸν ἐν ἰδίᾳ φύσει· ἐμφανῆ κατέστησε τῶν διὰ Μωϋσέως τύπων τὴν ἀλήθειαν. Ταῦτα πολλοί τῶν προφητῶν ἐπεθύμησαν ἰδεῖν, πλείστοι δὲ καὶ βασιλεῖς· καὶ γοῦν εὑρήσομεν ποτὲ μὲν λέγοντας· • Δεῖξον ἡμῖν, Κύριε, τὸ ἔλεός σου, καὶ τὸ σωτή μιόν σου δῴης ἡμῖν·, ἔλεος γὰρ σωτήριον όνομά ζουσι τὸν Υἱόν· ποτὲ δὲ πάλιν· ο Μνήσθητι ἡμῶν. Κύριε, ἐπὶ εὐδοκίᾳ τοῦ λαοῦ σου, ἐπίσκεψαι ἡμᾶς ἐν τῷ σωτηρίῳ σου· τοῦ ἰδεῖν ἐν τῇ χρηστότητι τῶν ἐκλεκτῶν σου, τοῦ εὐφρανθῆναι ἐν εὐφροσύνῃ, μετά τοῦ ἔθνους σου. ο Εθνος δὲ ποῖόν ἐστι τὸ ἐξελεγμέ νον ἐν Χριστῷ παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός, ἐξηγή σεται λέγων ὁ σοφώτατος Πέτρος πρὸς τοὺς διὰ πίστεως εὐδοκιμηκότας· « Υμεῖς δὲ γένος ἐκλεκτόν, βασίλειον ιεράτευμα, ἔθνος ἅγιον, λαὸς εἰς περι ὑμᾶς καλέσαντος εἰς τὸ θαυμαστὸν αὐτοῦ φῶς. ποίησιν, ἵνα τὰς ἀρετὰς ἐξαγγείλητε τοῦ ἐκ σκότους S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. sit Verbum. Deinde factus, ut dixi, in similitudi- nem nostram naturalis ille Filius formam servi assumpsit 17, at nos servitutis jugo alligatos, natura- liter enim serva est creatura quælibet, liberos eliceret, bona ejus participantes : etenim alii, appellati fuimus per ipsum et cum ipso. Pauper nobiscum effectus est, qui dives erat, ut hominis naturam ad suas opes extolleret. Mortem in crucis ligno gustavit, ut de medio auferret quæ propter lignum evenerat transgressionem, ut contractam culpam elueret, mortisque a nobis tyrannidem pro- cul pelleret. Vidimus cadentem Satanam; bumi- liatum, qui superbiebat; siue honore eum, qui antea adorabatur; eum qui Deus videlatur, san- etorum pedibus conculcatum. His enim potestas fuit attributa impuros spiritus increpandi. Maxima est hæc dignitas hominisque naturam excedens, imo uni congruens qui est super omnia Deo. Hujus vero rei initium nobis fuit, manifesta- tum humana forma Verbum; increpabat enim im- puros spiritus. Attamen miseri Judæi aiebant : • Hic non ejicit dæmonia nisi ope Beelzebul princi- pis illorum s. Quarum vocum impietati occurre- hat Dominus dicens : Si ego ope Beelzebul ejicio da∙monia, filii vestri quo juvante ejiciunt ?«Quod si ego cum Dei Spiritu ejicio dæmonia, profecto per- venit in vos regnum Dei . . Nam si ego, inquit, ". homo æque ac vos factus, nihilominus habeo con- gruæ Deo potestatis efficaciam, utique ai vos tam grande tamque eximium bonum devenit. In me enim gloriatur hominis natura posse Satanam se calcare. Itaque ad nos pervenit regnum Dei, dum versans nobiscum Verbum, in carne ipsa operatur quæ Beuin decet. In hac nos conditione esse cognoscimus ; beatique oculi nostri sunt, ineffabilem doctrinam ejus audivimus, notitiam Patris sui nos docuit, eum nobis propria in natura manifestavit, Mosǝicarum figurarum veritatem fecit conspicuam. Haec matti prophetarum cernere optarunt, plurimi quoque re- ges. Itaque comperiemus modo quidem dicen- tes : ‹ Ostende nobis, Domine, misericordiam tuani, et salutare Luum da nobis s. Salutaris quippe misericordiæ nomine Filium designant. Rursus ali- quando : e Memento, Domine, in beneplacit populi tul ; visita nos in salutari iuo; ad videndum in boui- D tite electorum tuorum, ad lætandum in lætitia cunn Kente tua ". › Quænam autem sit gens electa in Christo a Deo Patre, edisseret sapientissimus Petrus homines fide præstantes alloquens : ‹ Vos autem genus electum, regale sacerdotium, geus sancta, populus acquisitionis, ut virtutes annuntietis ejus, qui de tenebris vos vocavit in admirabile lumen summ > > C Philipp. 1, 7. M mth. II, 26. ibi.l. 27, 28. 11, 0. Psal. LXXXIV, 8. * Psal. cv, 4, 5. * Petr. (1) Agitur de potestate exorcismorum quam Ecclesiæ suæ Christus contulit.
Λογοποιοί τινες ἀθυροστομεῖν εἰωθότες, ἅπασαν περιεφοίτων τὴν τῶν Ἰουδαίων χώραν, καὶ αὐτὴν δὲ τὴν Ἱερουσαλὴμ, κατηγοροῦντες Χριστοῦ, καὶ φάσκοντες, ὅτι τὴν μὲν διὰ τοῦ Μωϋσέως ἐντολὴν ἀνόνητον εἶναί φησι, καινὰ δὲ αὐτὸς εἰσφέρει διδάγματα· ἦσαν δὲ τῶν πιστευσάντων ἤδη τινὲς, οἳ τοῖς παρ’ ἐκείνων ἀντέπραττον λόγοις, ἀποδεχόμενοι πανταχοῦ τὸ εὐαγγελικὸν σωτήριον κήρυγμα. Ἐθελήσας τοίνυν ὁ νομικὸς, ἤγουν οἰηθεὶς δύνασθαι παγιδεῦσαι Χριστὸν εἰς τὸ λαλῆσαί τι κατὰ Μωϋσέως, ἤγουν τῆς δι’ αὐτοῦ λαληθείσης ἐντολῆς, κρείττονα τὴν παρ’ ἑαυτοῦ διδασκαλίαν εἰπεῖν, πρόσεισι πειράζων αὐτὸν καὶ λέγων· «Τί ποιήσας, ζωὴν αἰώνιον κληρονομήσω.» Μεθ’ ὑποκρίσεως πρόεισι, καὶ γνώμης ἐπιπλάστου καὶ τιμᾷν ὑποκρινόμενος, διδάσκαλον ὀνομάζει, ὡς ἂν διὰ τῆς χρηστολογίας ἡ ἐν αὐτῷ κεκρυμμένη διαλάθῃ πεῖρα· ἀλλ’ εἶπεν ἄν τις αὐτῷ τῶν εὖ εἰδότων τῆς μετὰ σαρκὸς οἰκονομίας τὸ μυστήριον· Εἰ νόμον ἠπίστασο, καὶ τῆς ἐν αὐτῷ κεκρυμμένης θεωρίας τὴν δύναμιν, οὐκ ἂν ἠγνόησας ὃν πειράζειν ἐπεχείρεις, εἰδότα τὰ κεκρυμμένα, καὶ καθορᾷν ἰσχύοντα τὰς τῶν προσιόντων αὐτῷ καρδίας.
Δ ἐλλάμψαντα Λόγον. Εἶτα γενόμενος ὡς ἔφην, ἐν ὁμοιώσει τῇ πρὸς ἡμᾶς ὁ κατὰ φύσιν γιλς έλαβε δούλου μορφήν, ἵν᾿ ἡμᾶς τοὺς ἐν ζυγῷ δουλείας και τ τεσφιγμένους, φύσει γάρ δούλων ἔτσι τὸ ποιηθέν, ἐλευθέρους ἀποφήνῃ, τὰ αὐτοῦ κερδαίνοντας· ών μάσμενα γὰρ υἱοὶ δι' αὐτόν τε καὶ σὺν αὐτῷ συ επτώχευσεν ἡμῖν πλούσιος ῶν, ἵνα τὴν ἀνθρώπου φύσιν εἰς τὸν ἴδιον ἀγάγη, πλοῦτον· ἐγεύσατο θανάτου διὰ ξύλου καὶ σταυροῦ, ?, ἐκ μέσου ποιήσῃ τὴν διὰ ξύλου παράβασιν, καὶ τὰ ἐπ' αὐτοῖς δὴ τούτοις αίτιά ματα καταλύσῃ, καὶ τῆς καθ' ἡμῶν τυραννίδης ἀπο στήσῃ τὸν θάνατον· είδομεν πεσόντα τὸν Σατανᾶν· ἐν ταπεινώσει, τὸν ἀλαζόνα· ἄτιμον, τὸν ποτέ προσκύ νούμενον· τὸν ἐν ὑπολήψει θεότητος, ὑπὸ πόδες ἁγίων· ἔλαβον γὰρ ἐξουσίαν πνεύμασιν ἀκαθάρτοις Β ἐπιτιμᾷν (1). Αξίωμα δὲ τοῦτο πάμμεγα καὶ ὑπὲρ ἀνθρώπου φύσιν καὶ μόνῳ πρέπον τῷ πάντων ἐπέκεινα Θεῷ ἀρχὴ δὲ τούτου γέγονεν ἡμῖν, ἐν ἀνθρωπείς μορφ περηνὼς ὁ Λόγος· καὶ γοῦν ἐπέπληττε μὲν τοῖς ἀκα- θάρτοις πνεύμασιν. Ερασκον δὲ οἱ τάλανες του δαῖοι, ὅτι • Ούτος οὐκ ἐκβάλλει τα δαιμόνια, εἰ μὴ ἐν Βεελζεβούλ ἄρχοντι τῶν δαιμονίων. » Προς ταύ- τας αὐτῶν τὰς ἀνοσίους φωνὰς ὑπήντα λέγων δ Κύριος· « Εἰ ἐγὼ ἐν Βεελζεβούλ ἐκβάλλω τὰ δει μόνια, οἱ υἱοὶ ὑμῶν ἐν τίνι ἐκβάλλουσιν; Εἰ δ᾽ ἐγὼ ἐν Πνεύματι Θεοῦ ἐκβάλλω τα δαιμόνια, ἄρα έφθασεν ἐφ' ὑμᾶς ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ. Εἰ γὰρ ἐγώ, φησίν, ἄνθρωπος καθ' ὑμᾶς γεγονώς, ἔχω οὕτως τῆς θελω πρεποῦς ἐξουσίας τὴν ἐνέργειαν, ἐφ' ὑμᾶς κατέβη τὸ οὕτω μέγα καὶ ἐξαίρετον ἀγαθόν· εὐδοκιμεί γάρ, φησί, ἡ ἀνθρώπου φύσις ἐν ἐμοὶ πατοῦσα τὸν Σπο τανᾶν· οὐκοῦν ἐφ' ἡμᾶς ἔφθασεν ἡ βασιλεία το Θεοῦ, τοῦ καθ' ἡμᾶς γεγονότος Λόγου και μετά σαρκὸς ἐνεργοῦντος τὰ θεοπρεπή· ἐν τούτοις ὄντας ἑαυτοῦ; τεθεάμεθα· καὶ μακάριοι γεγόνασιν ἡμῶν οἱ ὀφθαλμοί· ἡκούσαμεν αὐτοῦ τῆς ἀρρήτου μυσταγω γίας· ἐδίδαξεν ἡμᾶς τὰ περὶ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός ἔδειξεν ἡμῖν αὐτὸν ἐν ἰδίᾳ φύσει· ἐμφανῆ κατέστησε τῶν διὰ Μωϋσέως τύπων τὴν ἀλήθειαν. Ταῦτα πολλοί τῶν προφητῶν ἐπεθύμησαν ἰδεῖν, πλείστοι δὲ καὶ βασιλεῖς· καὶ γοῦν εὑρήσομεν ποτὲ μὲν λέγοντας· • Δεῖξον ἡμῖν, Κύριε, τὸ ἔλεός σου, καὶ τὸ σωτή μιόν σου δῴης ἡμῖν·, ἔλεος γὰρ σωτήριον όνομά ζουσι τὸν Υἱόν· ποτὲ δὲ πάλιν· ο Μνήσθητι ἡμῶν. Κύριε, ἐπὶ εὐδοκίᾳ τοῦ λαοῦ σου, ἐπίσκεψαι ἡμᾶς ἐν τῷ σωτηρίῳ σου· τοῦ ἰδεῖν ἐν τῇ χρηστότητι τῶν ἐκλεκτῶν σου, τοῦ εὐφρανθῆναι ἐν εὐφροσύνῃ, μετά τοῦ ἔθνους σου. ο Εθνος δὲ ποῖόν ἐστι τὸ ἐξελεγμέ νον ἐν Χριστῷ παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός, ἐξηγή σεται λέγων ὁ σοφώτατος Πέτρος πρὸς τοὺς διὰ πίστεως εὐδοκιμηκότας· « Υμεῖς δὲ γένος ἐκλεκτόν, βασίλειον ιεράτευμα, ἔθνος ἅγιον, λαὸς εἰς περι ὑμᾶς καλέσαντος εἰς τὸ θαυμαστὸν αὐτοῦ φῶς. ποίησιν, ἵνα τὰς ἀρετὰς ἐξαγγείλητε τοῦ ἐκ σκότους S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. sit Verbum. Deinde factus, ut dixi, in similitudi- nem nostram naturalis ille Filius formam servi assumpsit 17, at nos servitutis jugo alligatos, natura- liter enim serva est creatura quælibet, liberos eliceret, bona ejus participantes : etenim alii, appellati fuimus per ipsum et cum ipso. Pauper nobiscum effectus est, qui dives erat, ut hominis naturam ad suas opes extolleret. Mortem in crucis ligno gustavit, ut de medio auferret quæ propter lignum evenerat transgressionem, ut contractam culpam elueret, mortisque a nobis tyrannidem pro- cul pelleret. Vidimus cadentem Satanam; bumi- liatum, qui superbiebat; siue honore eum, qui antea adorabatur; eum qui Deus videlatur, san- etorum pedibus conculcatum. His enim potestas fuit attributa impuros spiritus increpandi. Maxima est hæc dignitas hominisque naturam excedens, imo uni congruens qui est super omnia Deo. Hujus vero rei initium nobis fuit, manifesta- tum humana forma Verbum; increpabat enim im- puros spiritus. Attamen miseri Judæi aiebant : • Hic non ejicit dæmonia nisi ope Beelzebul princi- pis illorum s. Quarum vocum impietati occurre- hat Dominus dicens : Si ego ope Beelzebul ejicio da∙monia, filii vestri quo juvante ejiciunt ?«Quod si ego cum Dei Spiritu ejicio dæmonia, profecto per- venit in vos regnum Dei . . Nam si ego, inquit, ". homo æque ac vos factus, nihilominus habeo con- gruæ Deo potestatis efficaciam, utique ai vos tam grande tamque eximium bonum devenit. In me enim gloriatur hominis natura posse Satanam se calcare. Itaque ad nos pervenit regnum Dei, dum versans nobiscum Verbum, in carne ipsa operatur quæ Beuin decet. In hac nos conditione esse cognoscimus ; beatique oculi nostri sunt, ineffabilem doctrinam ejus audivimus, notitiam Patris sui nos docuit, eum nobis propria in natura manifestavit, Mosǝicarum figurarum veritatem fecit conspicuam. Haec matti prophetarum cernere optarunt, plurimi quoque re- ges. Itaque comperiemus modo quidem dicen- tes : ‹ Ostende nobis, Domine, misericordiam tuani, et salutare Luum da nobis s. Salutaris quippe misericordiæ nomine Filium designant. Rursus ali- quando : e Memento, Domine, in beneplacit populi tul ; visita nos in salutari iuo; ad videndum in boui- D tite electorum tuorum, ad lætandum in lætitia cunn Kente tua ". › Quænam autem sit gens electa in Christo a Deo Patre, edisseret sapientissimus Petrus homines fide præstantes alloquens : ‹ Vos autem genus electum, regale sacerdotium, geus sancta, populus acquisitionis, ut virtutes annuntietis ejus, qui de tenebris vos vocavit in admirabile lumen summ > > C Philipp. 1, 7. M mth. II, 26. ibi.l. 27, 28. 11, 0. Psal. LXXXIV, 8. * Psal. cv, 4, 5. * Petr. (1) Agitur de potestate exorcismorum quam Ecclesiæ suæ Christus contulit.
PG 72:677Διδάσκαλον ἀποκαλεῖς, μανθάνειν οὐκ ἀνεχόμενος· ὑποκρίνῃ τιμᾷν, συναρπάσαι προσδοκῶν. Ἄθρει δέ μοι πάλιν τὸ κακόηθες εἰς λόγους τοῦ νομικοῦ· ἐξῆν μὲν γὰρ εἰπεῖν· Τί ποιήσας, σωθήσομαι, ἤγουν ἀρέσω Θεῷ, καὶ τὸν παρ’ αὐτοῦ λήψομαι μισθόν; Ἀλλ’ ἐκεῖνα μὲν ἀφίησι· κέχρηται δὲ μᾶλλον ταῖς τοῦ Σωτῆρος φωναῖς, τῆς ἑαυτοῦ κεφαλῆς καταχέων τὸν γέλωτα. Ἐπειδὴ γὰρ ἔθος ἦν τῷ πάντων Σωτῆρι Χριστῷ περὶ ζωῆς αἰωνίου διαλέγεσθαι συχνῶς τοῖς προσιοῦσιν αὐτῷ, διαλεγόμενος ὡς ἔφην ὁ περίαυτος νομικὸς, ταῖς αὐτοῦ κέχρησαι φωναῖς. Ἀλλ’ εἴπερ ἦσθα φιλομαθὴς ἀληθῶς, ὦ νομικὲ, ἤκουσας ἂν παρ’ αὐτοῦ τὰ εἰς ζωὴν ἀποφέροντα τὴν αἰώνιον· ἐπεὶ δὲ πειράζεις κακούργως, οὐδὲν ἕτερον ἀκούσῃ, πλὴν ὅτι μόνον τὰ διὰ Μωϋσέως τοῖς πάλαι τεθεσπισμένα· ἅπερ προδήλως οὐδὲ τὴν αἰώνιον εἶχε ζωὴν ἀντιμισθίαν, ἀλλὰ τὴν ἐνταῦθα δεδομένην, τῶν τε κακῶν ἀπαλλαγὴν, καὶ τῶν χρηστοτέρων ἀντίδοσιν. «Ἐὰν γὰρ θέλητε καὶ εἰσακούσητέ μου, φησὶ, τὰ ἀγαθὰ τῆς γῆς φάγεσθε· ἐὰν δὲ μὴ θέλητε, μηδὲ εἰσακούσητέ μου, μάχαιρα ὑμᾶς κατέδεται.» «Εἶπε δὲ αὐτῷ· Ὀρθῶς ἀπεκρίθης, κ.τ.λ.» (α φ. 143, β φ. 106, ε φ.
Ιδού νομικός τις ἀνέστη έκπειράζων αὐτὸν, Α (Ε Γ. 170) Κα. ον μὲν ἐκεῖνόν φησι καθ᾽ ἂν ὁ Σα τὴρ τὰς διατριβάς ἐπὶ τῆς γῆς ἐποιεῖτο, ὁ πανταχοῦ παρών, καὶ τῶν πατρικῶν μὴ ἐξιστάμενος. -- (Α 1. τον νομοΐστορα, κατά γε τὴν παρὰ Ἰουδαίων συν ήθειαν, ήγουν τὸν οἰόμενον εἰδέναι τὸν νόμον, οὐ μὴν ἔτι καὶ εἰδότα κατὰ ἀλήθειαν. Οὗτος ἐνόμισε συναρ πάσαι Χριστόν· καὶ ἐπί τισιν, ἐρῶ. Λογοποιοί τινες αθυροστομεῖν ειωθότες, ἅπασαν περιεφοίτων τὴν τῶν Ἰουδαίων χώραν, καὶ αὐτὴν δὲ τὴν Ἱερουσα λήμ, κατηγοροῦντε; Χριστοῦ, καὶ φάσκοντες, ὅτι τὴν μὲν διὰ τοῦ Μωϋσέως ἐντολὴν ἀνόνητον εἶναι φησι, καινὰ δὲ αὐτὸς εἰσφέρει διδάγματα· ἦσαν δὲ τῶν πιστευσάντων ἤδη τινὲς, οἱ τοῖς παρ' ἐκείνων Β ἀντέπραττον λόγοις, ἀποδεχόμενοι πανταχοῦ τὸ εὐαγ γελικὸν σωτήριον κήρυγμα. Ἐθελήσας τοίνυν ὁ νομι κός, ήγουν οἰηθεὶς δύνασθαι παγιδεῦσαι Χριστὸν εἰς τὸ λαλῆσαί τι κατὰ Μωϋσέως, ήγουν τῆς δι' αὐτοῦ λαλη- θείσης ἐντολῆς, κρείττονα την παρ' ἑαυτοῦ διδασκα- λίαν εἰπεῖν, πρόσεισι πειράζων αὐτὸν καὶ λέγων· Τί ποιήσας, ζωὴν αἰώνιον κληρονομήσω. • Μεθ' ὑποκρί. " σεως πρόεισι, καὶ γνώμης ἐπιπλάστου καὶ τιμῶν ὑπου κρινόμενος, διδάσκαλον ὀνομάζει, ὡς ἂν διὰ τῆς χρηστο- λογίας ἡ ἐν αὐτῷ κεκρυμμένη διαλάθη πείνα· ἀλλ' εξ πεν ἄν τις αὐτῷ τῶν εὖ εἰδότων τῆς μετὰ σαρκός οίκο νομία; τὸ μυστήριον· Εἰ νόμον ἐπίστασο, καὶ τῆς ἐν αὐτῷ κεκρυμμένης θεωρίας τὴν δύναμιν, οὐκ ἂν ἡγνό- ησας ἦν πειράζειν ἐπεχείρεις, εἰδότα τὰ κεκρυμμένα, καὶ καθορᾷν ἰσχύοντα τὰς τῶν προσιόντων αὐτῷ καρ δίας. Διδάσκαλον ἀποκαλεῖς, μανθάνειν οὐκ ἀνεχό- μενος· ὑποκρίνῃ τιμῶν, συναρπάσαι προσδοκών. Αθρει δέ μοι πάλιν τὸ κακόηθες εἰς λόγους τοῦ νο- μικοῦ (2)· ἑξὴν μὲν γὰρ εἰπεῖν· Τί ποιήσας, σωθή- σομαι, ήγουν ἀρέσω Θεῷ, καὶ τὸν παρ' αὐτοῦ λήψο μας μισθόν; Αλλ' ἐκεῖνα μὲν ἀφίησι· κέχρηται δὲ μᾶλλον ταῖς τοῦ Σωτῆρος φωναῖς, τῆς ἑαυτοῦ κεφα λῆς καταχέων τὸν γέλωτα (3). Ἐπειδὴ γὰρ ἔθος ἦν τῷ πάντων Σωτῆρι Χριστῷ περὶ ζωῆς αἰωνίου δια λέγεσθαι συχνῶς τοῖς προσιοῦσιν αὐτῷ, διαλεγόμενος ὡς ἔφην ὁ περίαυτος νομικός, ταῖς αὐτοῦ κέχρηται φωναῖ;. 'Αλλ' είπερ ἦσθα φιλομαθῆς ἀληθῶς, ὦ νο μικέ, ήκουσας ἂν παρ' αὐτοῦ τὰ εἰς ζωὴν ἀποφέ- μοντα τὴν αἰώνιον· ἐπεὶ δὲ πειράζει; κακούργως, οὐδὲν ἕτερον ἀκούσῃ, πλὴν ὅτι μόνον τὰ διὰ Μωϋσέως τοί, πάλαι τεθεσπισμένα· ἅπερ προδήλως οὐδὲ τὴν αἰώνιον εἶχε ζωὴν ἀντιμισθίαν, ἀλλὰ τὴν ἐνταῦθα δεδομένην, τῶν τε κακῶν ἀπαλλαγὴν, καὶ τῶν χρησ στοτέρων ἀντίδοσιν. · Ἐὰν γὰρ θέλητε καὶ εἰσακούσητέ μου, φησί, τὰ ἀγαθὰ τῆς γῆς φάγεσθε· ἐὰν δὲ μὴ θέλητε, μηδὲ εἰσακούσητέ μου, μάχαιρα ὑμᾶς κατέδεται. Εἶπε δὲ αὐτῷ· Ορθῶς ἀπεκρίθης, κ. τ. λ. (Α Γ. 143, Β (. 106, Ε Πλὴν ἀπαγγείλαντος τοῦ νομικοῦ τὰ ἐγκείμενα τῷ νόμῳ, κολάζων αὐτοῦ ¹³ COMMENT. IN LUCAM. x. T. h. V. 25. Ecce quidam nomicus surrexit tentans il- tum, etc. Tempus quidem dicit illad quo Servator versabatur in terra, ille ubique præsens et a paterno sinu nun- quam absens. Nomicum autem hic evangelista legis- peritum appellat secundum Sulorum consuetuli nem, nempe hominem qui credebatur legem cogno- scere, etsi aliter res se halebat. Hic putavit posse a se Christum decipi. Quanam antem in re, jam dicanı. Garruli quidam homines, effreni lingua uti soliti, universam Judæorum regionein concursabant, ip- samque Jerusalem, Christum criminantes, cum di- cerent ab illo Moysis legem inutilem pronuntiari, novasque doctrinas invehi. Erant tamen jam non- nulli credentes, qui illorum sermonibus contradice- baut et evangelica Servatoris prædicationem prono auimo admittebant. Volens itaque nomicus, vel potius speraus, posse a se Christum irretiri, ut ali- quid contra Moysen, id est contra legem per eum latam diceret, melioremque esse afirmaret doctri nam suam, accedit tentans eum dicensque : « Quid agam, ut vitam æternam consequar ? » Nimirum cum liypocrisi procedit fictaque mente; et honorare si- miulans, magistrum appellat, ut sub blandi sermonis velamine´tentatio ejus lateret. Atqui aliquis incar- nationis mysterium minime ignorans fortasse huic diceret: Si legem scires, reconditæque illic do- ctrinae vim, profecto etiam scires, ab eo quem leni- tas, res occultas non ignorari eique corda acce- dentium partescere. Magistrum dicis, quem audire C non sustines; honorare simulas, quem decipere speras. Et videsis adhuc nomici improbam loquendi rationem. Nam cum dicere posset: Quid agam ut salver, sive Deo placeam, ab eoque mercedem reci- pium; his omissis, Servatoris vocabulis utitur, ridi culum plane se exhibeus. Nam quia solebat univer- salis Servator Christus de vita æterna ad sibi accedentes perpetuo loqui, nomicus hic de se ma- guidca sentiens, utitur illius vocibus. Seul enin si vere esses, o nomice, discendi cupidus, utique ab co quæ ad vitam aternam conferunt andivisses ; nwhic quia maligne tentas, nihil aliud audies quam quae a Moyse priscis bominibus præscripta fuerunt; quæ quidein constat ne æternam quidem vitam, seul praesentem tantummodo mercedis loco contulisse, malaque avertisse, et paulo meliora bona retribuisse. Nam Si volueritis, inquit, mihi auscultare, terra bona manducabitis; sin vero obtemperare mihi re- ensabitis, gladio consumemini ”. o f. 177) Lev. xxvi, seqq. mium apud nos Class. A.A., L. X, p. 553-557. sus aberrans scribit, veram incitut me rurema cacoe ' V. 28. Dixitque illi : Recte respondisti, etc. Nomico referente quid esset in lege, ut malitiam ejus puniat, mentemque improbam Christus, qui thes in sermonem legisperiti. haberet. 141) Νομικών (1) δὲ ἐν τούτοις φησὶν ὁ εὐαγγελιστής, (3) De nomnicn villesis copiose disserentem Arsc (2) Corderius in sua Lat, catena a loci sensu pror- (5) Perverso rursus sensu Corderius, ut eum rieni
177) Πλὴν ἀπαγγείλαντος τοῦ νομικοῦ τὰ ἐγκείμενα τῷ νόμῳ, κολάζων αὐτοῦ τὴν πονηρίαν, καὶ τὸ δύστροπον ἐλέγχων φρόνημα Χριστὸς ὁ πάντα εἰδώς· «Ὀρθῶς ἀπεκρίθης, φησί· τοῦτο ποίει καὶ ζήσῃ.» Ἐκπέπτωκε τῆς θήρας ὁ νομικὸς, ἐῤῥάγη τῆς ἀπάτης τὸ λῖνον· οὐκοῦν ἐπιφωνῶμεν αὐτῷ τὸ διὰ τῆς Ἱερεμίου φωνῆς· «Ἠγρεύθης καὶ ἐλήφθης.6(α φ. 143 β, ε φ. 178) Ἀποτυχὼν τῆς θήρας, ἐκκεκύλισται πρὸς φιλοδοξίαν· ἐξ ἀπάτης εἰς ὑπεροψίαν· ἀλλήλαις ὥσπερ αὐτὸν αἱ κακίαι κιχρῶσιν. Ἠρώτησε γὰρ οὐ μαθεῖν θέλων, ἀλλ’ ᾗ, φησὶν ὁ εὐαγγελιστὴς, θέλων ἑαυτὸν δικαιῶσαι. Ἄθρει δὲ ὅπως ἐκ φιλαυτίας τε ὁμοῦ καὶ ὑπεροψίας, ἀναίδην ἀνεφώνει· «Καὶ τίς ἐστί μου πλησίον;» Τίς ἐστιν οὗτος, φησὶν, ἵνα τοῦτον ὡς ἐμαυτὸν ἀγαπήσω; Ὑπερέχω πάντων· εἰμὶ νομικός· κρίνω πάντας, οὐ κρίνομαι παρά τινος· δικάζω, καὶ οὐ δικάζομαι· πάντων διαφέρω· πάντων κρείττων τυγχάνω· πᾶσιν ἐπιτάττω· πάντες μου χρῄζουσιν, ἐγὼ δὲ χρῄζω οὐδενός· τίς μου ἄρα ἐστὶ πλησίον, ἵνα τοῦτον ὡς ἐμαυτὸν ἀγαπήσω; Οὐδεὶς αὖ, νομικὲ, κατὰ σέ; Πάντων ἐπέκεινα σαυτὸν ἀποφέρεις; Κατένεγκε τὴν ὀφρύν· μέμνησο τοῦ λέγοντος παροιμιαστοῦ·
Ιδού νομικός τις ἀνέστη έκπειράζων αὐτὸν, Α (Ε Γ. 170) Κα. ον μὲν ἐκεῖνόν φησι καθ᾽ ἂν ὁ Σα τὴρ τὰς διατριβάς ἐπὶ τῆς γῆς ἐποιεῖτο, ὁ πανταχοῦ παρών, καὶ τῶν πατρικῶν μὴ ἐξιστάμενος. -- (Α 1. τον νομοΐστορα, κατά γε τὴν παρὰ Ἰουδαίων συν ήθειαν, ήγουν τὸν οἰόμενον εἰδέναι τὸν νόμον, οὐ μὴν ἔτι καὶ εἰδότα κατὰ ἀλήθειαν. Οὗτος ἐνόμισε συναρ πάσαι Χριστόν· καὶ ἐπί τισιν, ἐρῶ. Λογοποιοί τινες αθυροστομεῖν ειωθότες, ἅπασαν περιεφοίτων τὴν τῶν Ἰουδαίων χώραν, καὶ αὐτὴν δὲ τὴν Ἱερουσα λήμ, κατηγοροῦντε; Χριστοῦ, καὶ φάσκοντες, ὅτι τὴν μὲν διὰ τοῦ Μωϋσέως ἐντολὴν ἀνόνητον εἶναι φησι, καινὰ δὲ αὐτὸς εἰσφέρει διδάγματα· ἦσαν δὲ τῶν πιστευσάντων ἤδη τινὲς, οἱ τοῖς παρ' ἐκείνων Β ἀντέπραττον λόγοις, ἀποδεχόμενοι πανταχοῦ τὸ εὐαγ γελικὸν σωτήριον κήρυγμα. Ἐθελήσας τοίνυν ὁ νομι κός, ήγουν οἰηθεὶς δύνασθαι παγιδεῦσαι Χριστὸν εἰς τὸ λαλῆσαί τι κατὰ Μωϋσέως, ήγουν τῆς δι' αὐτοῦ λαλη- θείσης ἐντολῆς, κρείττονα την παρ' ἑαυτοῦ διδασκα- λίαν εἰπεῖν, πρόσεισι πειράζων αὐτὸν καὶ λέγων· Τί ποιήσας, ζωὴν αἰώνιον κληρονομήσω. • Μεθ' ὑποκρί. " σεως πρόεισι, καὶ γνώμης ἐπιπλάστου καὶ τιμῶν ὑπου κρινόμενος, διδάσκαλον ὀνομάζει, ὡς ἂν διὰ τῆς χρηστο- λογίας ἡ ἐν αὐτῷ κεκρυμμένη διαλάθη πείνα· ἀλλ' εξ πεν ἄν τις αὐτῷ τῶν εὖ εἰδότων τῆς μετὰ σαρκός οίκο νομία; τὸ μυστήριον· Εἰ νόμον ἐπίστασο, καὶ τῆς ἐν αὐτῷ κεκρυμμένης θεωρίας τὴν δύναμιν, οὐκ ἂν ἡγνό- ησας ἦν πειράζειν ἐπεχείρεις, εἰδότα τὰ κεκρυμμένα, καὶ καθορᾷν ἰσχύοντα τὰς τῶν προσιόντων αὐτῷ καρ δίας. Διδάσκαλον ἀποκαλεῖς, μανθάνειν οὐκ ἀνεχό- μενος· ὑποκρίνῃ τιμῶν, συναρπάσαι προσδοκών. Αθρει δέ μοι πάλιν τὸ κακόηθες εἰς λόγους τοῦ νο- μικοῦ (2)· ἑξὴν μὲν γὰρ εἰπεῖν· Τί ποιήσας, σωθή- σομαι, ήγουν ἀρέσω Θεῷ, καὶ τὸν παρ' αὐτοῦ λήψο μας μισθόν; Αλλ' ἐκεῖνα μὲν ἀφίησι· κέχρηται δὲ μᾶλλον ταῖς τοῦ Σωτῆρος φωναῖς, τῆς ἑαυτοῦ κεφα λῆς καταχέων τὸν γέλωτα (3). Ἐπειδὴ γὰρ ἔθος ἦν τῷ πάντων Σωτῆρι Χριστῷ περὶ ζωῆς αἰωνίου δια λέγεσθαι συχνῶς τοῖς προσιοῦσιν αὐτῷ, διαλεγόμενος ὡς ἔφην ὁ περίαυτος νομικός, ταῖς αὐτοῦ κέχρηται φωναῖ;. 'Αλλ' είπερ ἦσθα φιλομαθῆς ἀληθῶς, ὦ νο μικέ, ήκουσας ἂν παρ' αὐτοῦ τὰ εἰς ζωὴν ἀποφέ- μοντα τὴν αἰώνιον· ἐπεὶ δὲ πειράζει; κακούργως, οὐδὲν ἕτερον ἀκούσῃ, πλὴν ὅτι μόνον τὰ διὰ Μωϋσέως τοί, πάλαι τεθεσπισμένα· ἅπερ προδήλως οὐδὲ τὴν αἰώνιον εἶχε ζωὴν ἀντιμισθίαν, ἀλλὰ τὴν ἐνταῦθα δεδομένην, τῶν τε κακῶν ἀπαλλαγὴν, καὶ τῶν χρησ στοτέρων ἀντίδοσιν. · Ἐὰν γὰρ θέλητε καὶ εἰσακούσητέ μου, φησί, τὰ ἀγαθὰ τῆς γῆς φάγεσθε· ἐὰν δὲ μὴ θέλητε, μηδὲ εἰσακούσητέ μου, μάχαιρα ὑμᾶς κατέδεται. Εἶπε δὲ αὐτῷ· Ορθῶς ἀπεκρίθης, κ. τ. λ. (Α Γ. 143, Β (. 106, Ε Πλὴν ἀπαγγείλαντος τοῦ νομικοῦ τὰ ἐγκείμενα τῷ νόμῳ, κολάζων αὐτοῦ ¹³ COMMENT. IN LUCAM. x. T. h. V. 25. Ecce quidam nomicus surrexit tentans il- tum, etc. Tempus quidem dicit illad quo Servator versabatur in terra, ille ubique præsens et a paterno sinu nun- quam absens. Nomicum autem hic evangelista legis- peritum appellat secundum Sulorum consuetuli nem, nempe hominem qui credebatur legem cogno- scere, etsi aliter res se halebat. Hic putavit posse a se Christum decipi. Quanam antem in re, jam dicanı. Garruli quidam homines, effreni lingua uti soliti, universam Judæorum regionein concursabant, ip- samque Jerusalem, Christum criminantes, cum di- cerent ab illo Moysis legem inutilem pronuntiari, novasque doctrinas invehi. Erant tamen jam non- nulli credentes, qui illorum sermonibus contradice- baut et evangelica Servatoris prædicationem prono auimo admittebant. Volens itaque nomicus, vel potius speraus, posse a se Christum irretiri, ut ali- quid contra Moysen, id est contra legem per eum latam diceret, melioremque esse afirmaret doctri nam suam, accedit tentans eum dicensque : « Quid agam, ut vitam æternam consequar ? » Nimirum cum liypocrisi procedit fictaque mente; et honorare si- miulans, magistrum appellat, ut sub blandi sermonis velamine´tentatio ejus lateret. Atqui aliquis incar- nationis mysterium minime ignorans fortasse huic diceret: Si legem scires, reconditæque illic do- ctrinae vim, profecto etiam scires, ab eo quem leni- tas, res occultas non ignorari eique corda acce- dentium partescere. Magistrum dicis, quem audire C non sustines; honorare simulas, quem decipere speras. Et videsis adhuc nomici improbam loquendi rationem. Nam cum dicere posset: Quid agam ut salver, sive Deo placeam, ab eoque mercedem reci- pium; his omissis, Servatoris vocabulis utitur, ridi culum plane se exhibeus. Nam quia solebat univer- salis Servator Christus de vita æterna ad sibi accedentes perpetuo loqui, nomicus hic de se ma- guidca sentiens, utitur illius vocibus. Seul enin si vere esses, o nomice, discendi cupidus, utique ab co quæ ad vitam aternam conferunt andivisses ; nwhic quia maligne tentas, nihil aliud audies quam quae a Moyse priscis bominibus præscripta fuerunt; quæ quidein constat ne æternam quidem vitam, seul praesentem tantummodo mercedis loco contulisse, malaque avertisse, et paulo meliora bona retribuisse. Nam Si volueritis, inquit, mihi auscultare, terra bona manducabitis; sin vero obtemperare mihi re- ensabitis, gladio consumemini ”. o f. 177) Lev. xxvi, seqq. mium apud nos Class. A.A., L. X, p. 553-557. sus aberrans scribit, veram incitut me rurema cacoe ' V. 28. Dixitque illi : Recte respondisti, etc. Nomico referente quid esset in lege, ut malitiam ejus puniat, mentemque improbam Christus, qui thes in sermonem legisperiti. haberet. 141) Νομικών (1) δὲ ἐν τούτοις φησὶν ὁ εὐαγγελιστής, (3) De nomnicn villesis copiose disserentem Arsc (2) Corderius in sua Lat, catena a loci sensu pror- (5) Perverso rursus sensu Corderius, ut eum rieni
PG 72:679«Οἱ δὲ ἑαυτοῖς ἐπιγνώμονες, σοφοί.» Ὄντως ἐν τούτοις ἡ τῆς ζωῆς δύναμις ἐν τῷ ἀγαπᾷν τὸν Θεὸν καὶ πλησίον, οὐκ ἀλλαττομένοις ὑφ’ ἡμῶν, ἀλλ’ ἐπιτεινομένοις ὑπὲρ τὰ μέτρα τὰ Ἰουδαϊκὰ, καὶ τῆς ἐπιτάσεως ἐμπεριεχομένης δυνάμει τοῖς εἰρημένοις ἐπιτάγμασι. Τὸ γὰρ ἐξ ὅλης καρδίας, καὶ ψυχῆς, καὶ ἰσχύος τὸν Θεὸν ἀγαπᾶν, ὑπεξαίρει τὴν πρὸς χρήματα, τὴν πρὸς ἡδονὴν, τὴν πρὸς κενὴν δόξαν ἀγάπην· ἐξάγει κοσμικῆς διαθέσεως, ἐκλεκτὸν ἀπὸ κόσμου καθίστησι, συνάπτει Χριστῷ, καὶ τὸ ὅλον εἴπειν, Χριστιανὸν ἐξ Ἰουδαίου ποιεῖ. Ἥ τε πρὸς τὸν πλησίον ἀγάπη καλῶς νοουμένη, ὅταν μὴ πρὸς τὸ ὁμοεθνὲς ᾖ μόνον, ἀλλὰ πρὸς πᾶν τὸ ὁμογενὲς, ἀκόλουθος τῇ πρὸς Θεὸν ἀγάπῃ καθίσταται· προςλαμβάνουσα καὶ τὸ κατὰ μίμησιν Χριστοῦ, τὸ μὴ μόνον ὡς ἑαυτὸν, ἀλλὰ καὶ ὑπὲρ ἑαυτόν· ὥστε θεῖναι τὴν ψυχὴν ὑπὲρ τῶν φίλων· ὅπερ ὁ Κύριος πεποίηκεν. Ἐπαινεθεὶς μέν τοι ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος ὁ νομικὸς, ὡς καλὴν τὴν ἀπόκρισιν ἐποιήσατο, τὴν ἀλαζονείαν ἐξέῤῥηξεν· οὐδένα εἶναι πλησίον ἑαυτοῦ τιθέμενος, ὡς οὐδενὸς ὄντος αὐτῷ κατὰ τὴν δικαιοσύνην ἐφαμίλλου. Τοιαῦτα δὲ φρονῶν οἷα ἐκεῖνος ὁ Φαρισαῖος, ὁ λέγων·
αλλ' Δ τὴν πονηρίαν, καὶ τὸ δύστροπον ἐλέγχων φρόνημα ο Αγρεύθης Χριστὸς ὁ πάντα εἰδώς· « Ὀρθῶς ἀπεκρίθη, φησί τοῦτο ποίει καὶ ζήσῃ. • Εκπέπτωκε τῆς θήρας (1) δ νομικός, ερράγη τῆς ἀπάτης τὸ λίνον· οὐκοῦν ἐπ- φωνῶμεν αὐτῷ τὸ διὰ τῆς Ἱερεμίου φωνής ο Ηγρεύ θης καὶ ἐλήφθης. τυχὼν τῆς θήρας, ἐκκεκύλισται πρὸς φιλοδοξίαν· ἐξ ἀπάτης εἰς ὑπεροψίαν· ἀλλήλαις ὥσπερ αὐτὸν α αἰ κακίαι κιχρῶσιν. Ερώτησε γὰρ οὐ μαθεῖν θέλων, ἀλλ᾽ ᾖ, φησὶν διεὐαγγελιστής, θέλων ἑαυτὸν δικαιώ σαι. Αθρει δὲ ὅπως ἐκ φιλαυτίας τε ὁμοῦ καὶ ὑπερο οψίας, ἀναίδην ἀνεφώνει· « Καὶ τίς ἐστί μου πλη σίον ; » Τίς ἐστιν οὗτος, φησὶν, ἵνα τοῦτον ὡς ἐμαυτὸν ἀγαπήσω; Υπερέχω πάντων· εἰμὶ νομικός· κρίνω πάντας, οὐ κρίνομαι παρά τινος· δικάζω, καὶ οὐ δικάζομαι· πάντων διαφέρω· πάντων κρείττων τυγχάνω· πᾶσιν ἐπιτάττω· πάντες μου χρήζουσιν, ἐγὼ δὲ χρήζω οὐδενός· τίς μου ἄρα ἐστὶ πλησίον, ἵνα τοῦτον ὡς ἐμαυτὸν ἀγαπήσω; Οὐδεὶ; αὖ, νομικά, κατὰ σέ ; Πάντων ἐπέκεινα σαυτὸν ἀποφέρεις; Κατά ένεγκε τὴν ὀφρύν· μέμνησο τοῦ λέγοντος παραμικ στοῦ · « Οἱ δὲ ἑαυτοῖς ἐπιγνώμονες, σοφοί, ο Οντως ἐν τούτοις ἡ τῆς ζωῆς δύναμις ἐν τῷ ἀγαπᾶν τὸν Θεὸν καὶ πλησίον, οὐκ ἀλλαττομένοις ὑφ' ἡμῖν, ἀλλ᾽ ἐπιτεινομένοις ὑπὲρ τὰ μέτρα τὰ Ἰουδαϊκά, καὶ τῆς ἐπιτάσεως εμπεριεχομένης δυνάμει τοῖ; εἰρημένοις ἐπιτάγμασι. Τὸ γὰρ ἐξ ὅλης καρδίας, καὶ ψυχῆς, καὶ ἰσχύος τὸν Θεὸν ἀγαπᾶν, ὑπεξαίρει τὴν πρὸς χρήματα, τὴν πρὸς ἡδονὴν, τὴν πρὸς κενὴν δόξαν ἀγάπην· ἐξάγει κοσμικής διαθέσεως, ἐκλεκτὸν ἀπὸ κόσμου καθίστησι, συνάπτει Χριστῷ, καὶ τὸ ὅλον εἰπεῖν, Χριστιανὸν ἐξ Ἰουδαίου ποιεῖ. "Η τε πρὸς τὸν πλησίον ἀγάπη καλῶς νοουμένη, όταν μὴ πρὸς τὸ ὁμοεθνὲς ᾗ μόνον, ἀλλὰ πρὸς πᾶν τὸ ὁμογενές, ἀκόλουθος τῇ πρὸς Θεὸν ἀγάπῃ καθίσταται προς λαμβάνουσα καὶ τὸ κατὰ μίμησιν Χριστοῦ, τὸ μὴ μόνον ὡς ἑαυτὸν, ἀλλὰ καὶ ὑπὲρ ἑαυτόν· ὥστε θεῖναι τὴν ψυχὴν ὑπὲρ τῶν φίλων· ὅπερ ὁ Κύριος πεπίτ - κεν. Ἐπαινεθεὶς μέν τοι ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος ὁ νομικός, ὡς καλὴν τὴν ἀπόκρισιν ἐποιήσατο, τὴν ἀλαζονείαν ἐξέρρηξεν· οὐδένα εἶναι πλησίον ἑαυτοῦ τιθέμενος, ὡς οὐδενὸς ὄντος αὐτῷ κατὰ τὴν δικαιοσύνην έρα μίλλου. Τοιαῦτα δὴ φρονῶν οἷα ἐκεῖνος ὁ Φαρισαῖος, ὁ λέγων· « Οὐκ εἰμὶ ὡς οἱ λοιποὶ τῶν ἀνθρώπων τ Ο οὐκ εἰδὼς ὡς τοῦτο διαφθείρει τὴν δικαιοσύνην, τὸ μὴ ἐξ ἀγάπης δ πράττει ποιεῖν. Ενδεὴς οὖν καὶ ού τος τῆς ἀγάπης ἁλίσκεται· πάντως μὲν καὶ τῆς πρὸς Θεὸν, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ τῆς γε πρὸς τὸν πλησίον, ἐμφανῶς, ὅπου οὐδὲ εἶναί τινα πλησίον ἑαυτοῦ λογίο ζεται· δῆλον δὲ ὅτι τὸν ἀδελφὸν οὐκ ἀγαπῶν ἐν ἐπ ραχεν, οὐ δύναται Θεὸν ἀγαπᾶν ὃν οὐχ εώρακεν. *Ανθρωπός τις κατέβαινεν, κ. τ. λ. * (Ε Γ. 179) Όρα δὲ πῶς δείκνυσιν τὸν πλησίον δ Σωτὴρ τίς ἐστιν, οὐ γένει διορίζων, οὐκ ἀρετῇ το - S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. B omnia novit, coargual, « Recte respondisti, ait ; hoc fac, et vives. » Atque ita speratam prædam amisit nomicus, ruptum est fraudis rete. Ergo nos illi incla- nemus Jeremiæ voce: • Præla fuisti, captus es 3. — Praeda amissa, ad jactantiam devolviuir, a dolo ad superbiam ; nam vitia eum alternatim circumveniunt. Iuterrogaverat enim non quia discere vellet, sed, ut ait evangelista, quia semet ju- stum ostendere studebat. Et videsis quomodo et sui nimis amans et simul tumidus impudenter re- spondet Et quis est meus proximus ? » Quis est bic, inquit, ut eum tanquain me ipsum amem? Ego enim cunctis emineo, legis doctor sum, sententiam dico in omnnes, nemo in me ; judico, et non judicor, · excedo dignitate omnues, cunctis prasto, cuncus in- pero. Quis est, inquam, proximus meus, ut bunc ceu me ipsum diligan ? Nemo igitur, legis doctor, tibi est comparandus? Cunctis superioren te facis ? Demitte supercilium, memento quid dicat Prover- biorum auctor : ‹ Sui ipsius cognitores, sapientes sunt *. › Revera in his tota vitæ virtus consistit, in Deo scilicet amando ac proximo: quæ quidem a nobis præcepta non immutantur, sed ultra Judaicam mensuram extenduntur : cujus extensionis virtus, praedictorum preceptorum utrumque complectitur. Namque ex toto corde et anima et viribus Deum amare, expellit amorem divitiarum, voluptatum, vanæque gloriæ; abstrahit a mundi affectu, a miundo separat, Christo copulat ; atque ut summatim di- cam, Christianum ex Judzo facit. Item prosini – amor recte intellectus, nempe si erga non ullam gentem fuerit, sed erga omne nobis connaturale ge- nus, claritatem erga Deum subsequitur; adjiciens etiam, per Christi imitationem, ut ne tantummodo sicuti nosmet ipsos proxinium diligamus, verum etiam supra nos; in tantum, ut animam quoque pro dilectis hominibus ponamus, quod fecit Dominus. Porro laudatus a Servatore nomicus quod pulchrum responsum fecisset, in superbiam erupit, neminem sibi proximum esse statueus ; quasi nemo justitia merito secum certare posset. Ita apud se existimans ceu Pharisæus ille qui aiebat : «Non sum sicut cæteri hominum ". » Nempe ignorans, justitiam corrumpi, nisi quod fit, charitate fiat. Et hic itaque charitate carere convincitur; neque illa tantummodo erga Deum, sed sine dubio etiam illa que tendit in proximum, quandoquidem is neminem sibi pro- ximum judicat. Exploratum quippe est, eum qui fratrem quem videt non diligit, non posse Deum quem non videt diligere. V. 30. Homo quidam descendebat, etc. Animadverte quomodo proximum designat Salva- tor, non ex genere illum definiens, non virtute pro- * Jerem. 11, 14. ” Prov. xiii, 10, juxta LXX. periius a janua. Item voc. vertit venaba- tur, pro prada (uisti. Sed omnia hujusmodi animad- (A f. b, E f. 178) 'A xo- Luc. xvul, 11. vertero jam desinam; est enim id prope inutile val certe odiosum, præsertim quia scriptores oMNES multifariam labimur. (1) Corderius, mendone legens θύρας, ait, juris.
«Οὐκ εἰμὶ ὡς οἱ λοιποὶ τῶν ἀνθρώπων·» οὐκ εἰδὼς ὡς τοῦτο διαφθείρει τὴν δικαιοσύνην, τὸ μὴ ἐξ ἀγάπης ὃ πράττει ποιεῖν. Ἐνδεὴς οὖν καὶ οὗτος τῆς ἀγάπης ἁλίσκεται· πάντως μὲν καὶ τῆς πρὸς Θεὸν, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ τῆς γε πρὸς τὸν πλησίον, ἐμφανῶς, ὅπου οὐδὲ εἶναί τινα πλησίον ἑαυτοῦ λογίζεται· δῆλον δὲ ὅτι τὸν ἀδελφὸν οὐκ ἀγαπῶν ὃν ἑώρακεν, οὐ δύναται Θεὸν ἀγαπᾷν ὃν οὐχ ἑώρακεν. «Ἄνθρωπός τις κατέβαινεν, κ.τ.λ.» (ε φ. 179) Ὅρα δὲ πῶς δείκνυσιν τὸν πλησίον ὁ Σωτὴρ τίς ἐστιν, οὐ γένει διορίζων, οὐκ ἀρετῇ δοκιμάζων ἀλλὰ τῇ φύσει συνάπτων, διηγούμενος περὶ τοῦ δεινὰ πεπονθότος ὑπὸ λῃστῶν, ᾧ φιλανθρωπία παρὰ παντὸς ἀνθρώπου προσήκει, τοῦτο τῆς φύσεως αὐτῆς ἀπαιτούσης. Συνεπιδείκνυται δὲ ἐν τῇ παραβολῇ καὶ τοῦτο, ὅτι μᾶλλον εὑρίσκει τὸν κατὰ φύσιν πλησίον ὁ μὴ τετυφωμένος, ἤπερ ὁ τετυφωμένος· Σαμαρείτης γὰρ ὑπὲρ ἱερέα καὶ Λευίτην· ὅτι οἱ μὲν κείμενον ἡμιθνῆτα καὶ ἐν ἐσχάτοις ὄντα κακοῖς, ἀντιπαρῆλθον, οὐδὲν ἐπ’ αὐτῷ πεπονθότες ἀνθρώπινον, οὐ τὸ ἐξ ἀγάπης ἔλαιον ἐπιστάξαντες, ἀσυμπαθὲς δὲ μᾶλλον καὶ ἀπηνὲς ἐσχηκότες τὸ φρόνημα.
αλλ' Δ τὴν πονηρίαν, καὶ τὸ δύστροπον ἐλέγχων φρόνημα ο Αγρεύθης Χριστὸς ὁ πάντα εἰδώς· « Ὀρθῶς ἀπεκρίθη, φησί τοῦτο ποίει καὶ ζήσῃ. • Εκπέπτωκε τῆς θήρας (1) δ νομικός, ερράγη τῆς ἀπάτης τὸ λίνον· οὐκοῦν ἐπ- φωνῶμεν αὐτῷ τὸ διὰ τῆς Ἱερεμίου φωνής ο Ηγρεύ θης καὶ ἐλήφθης. τυχὼν τῆς θήρας, ἐκκεκύλισται πρὸς φιλοδοξίαν· ἐξ ἀπάτης εἰς ὑπεροψίαν· ἀλλήλαις ὥσπερ αὐτὸν α αἰ κακίαι κιχρῶσιν. Ερώτησε γὰρ οὐ μαθεῖν θέλων, ἀλλ᾽ ᾖ, φησὶν διεὐαγγελιστής, θέλων ἑαυτὸν δικαιώ σαι. Αθρει δὲ ὅπως ἐκ φιλαυτίας τε ὁμοῦ καὶ ὑπερο οψίας, ἀναίδην ἀνεφώνει· « Καὶ τίς ἐστί μου πλη σίον ; » Τίς ἐστιν οὗτος, φησὶν, ἵνα τοῦτον ὡς ἐμαυτὸν ἀγαπήσω; Υπερέχω πάντων· εἰμὶ νομικός· κρίνω πάντας, οὐ κρίνομαι παρά τινος· δικάζω, καὶ οὐ δικάζομαι· πάντων διαφέρω· πάντων κρείττων τυγχάνω· πᾶσιν ἐπιτάττω· πάντες μου χρήζουσιν, ἐγὼ δὲ χρήζω οὐδενός· τίς μου ἄρα ἐστὶ πλησίον, ἵνα τοῦτον ὡς ἐμαυτὸν ἀγαπήσω; Οὐδεὶ; αὖ, νομικά, κατὰ σέ ; Πάντων ἐπέκεινα σαυτὸν ἀποφέρεις; Κατά ένεγκε τὴν ὀφρύν· μέμνησο τοῦ λέγοντος παραμικ στοῦ · « Οἱ δὲ ἑαυτοῖς ἐπιγνώμονες, σοφοί, ο Οντως ἐν τούτοις ἡ τῆς ζωῆς δύναμις ἐν τῷ ἀγαπᾶν τὸν Θεὸν καὶ πλησίον, οὐκ ἀλλαττομένοις ὑφ' ἡμῖν, ἀλλ᾽ ἐπιτεινομένοις ὑπὲρ τὰ μέτρα τὰ Ἰουδαϊκά, καὶ τῆς ἐπιτάσεως εμπεριεχομένης δυνάμει τοῖ; εἰρημένοις ἐπιτάγμασι. Τὸ γὰρ ἐξ ὅλης καρδίας, καὶ ψυχῆς, καὶ ἰσχύος τὸν Θεὸν ἀγαπᾶν, ὑπεξαίρει τὴν πρὸς χρήματα, τὴν πρὸς ἡδονὴν, τὴν πρὸς κενὴν δόξαν ἀγάπην· ἐξάγει κοσμικής διαθέσεως, ἐκλεκτὸν ἀπὸ κόσμου καθίστησι, συνάπτει Χριστῷ, καὶ τὸ ὅλον εἰπεῖν, Χριστιανὸν ἐξ Ἰουδαίου ποιεῖ. "Η τε πρὸς τὸν πλησίον ἀγάπη καλῶς νοουμένη, όταν μὴ πρὸς τὸ ὁμοεθνὲς ᾗ μόνον, ἀλλὰ πρὸς πᾶν τὸ ὁμογενές, ἀκόλουθος τῇ πρὸς Θεὸν ἀγάπῃ καθίσταται προς λαμβάνουσα καὶ τὸ κατὰ μίμησιν Χριστοῦ, τὸ μὴ μόνον ὡς ἑαυτὸν, ἀλλὰ καὶ ὑπὲρ ἑαυτόν· ὥστε θεῖναι τὴν ψυχὴν ὑπὲρ τῶν φίλων· ὅπερ ὁ Κύριος πεπίτ - κεν. Ἐπαινεθεὶς μέν τοι ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος ὁ νομικός, ὡς καλὴν τὴν ἀπόκρισιν ἐποιήσατο, τὴν ἀλαζονείαν ἐξέρρηξεν· οὐδένα εἶναι πλησίον ἑαυτοῦ τιθέμενος, ὡς οὐδενὸς ὄντος αὐτῷ κατὰ τὴν δικαιοσύνην έρα μίλλου. Τοιαῦτα δὴ φρονῶν οἷα ἐκεῖνος ὁ Φαρισαῖος, ὁ λέγων· « Οὐκ εἰμὶ ὡς οἱ λοιποὶ τῶν ἀνθρώπων τ Ο οὐκ εἰδὼς ὡς τοῦτο διαφθείρει τὴν δικαιοσύνην, τὸ μὴ ἐξ ἀγάπης δ πράττει ποιεῖν. Ενδεὴς οὖν καὶ ού τος τῆς ἀγάπης ἁλίσκεται· πάντως μὲν καὶ τῆς πρὸς Θεὸν, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ τῆς γε πρὸς τὸν πλησίον, ἐμφανῶς, ὅπου οὐδὲ εἶναί τινα πλησίον ἑαυτοῦ λογίο ζεται· δῆλον δὲ ὅτι τὸν ἀδελφὸν οὐκ ἀγαπῶν ἐν ἐπ ραχεν, οὐ δύναται Θεὸν ἀγαπᾶν ὃν οὐχ εώρακεν. *Ανθρωπός τις κατέβαινεν, κ. τ. λ. * (Ε Γ. 179) Όρα δὲ πῶς δείκνυσιν τὸν πλησίον δ Σωτὴρ τίς ἐστιν, οὐ γένει διορίζων, οὐκ ἀρετῇ το - S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. B omnia novit, coargual, « Recte respondisti, ait ; hoc fac, et vives. » Atque ita speratam prædam amisit nomicus, ruptum est fraudis rete. Ergo nos illi incla- nemus Jeremiæ voce: • Præla fuisti, captus es 3. — Praeda amissa, ad jactantiam devolviuir, a dolo ad superbiam ; nam vitia eum alternatim circumveniunt. Iuterrogaverat enim non quia discere vellet, sed, ut ait evangelista, quia semet ju- stum ostendere studebat. Et videsis quomodo et sui nimis amans et simul tumidus impudenter re- spondet Et quis est meus proximus ? » Quis est bic, inquit, ut eum tanquain me ipsum amem? Ego enim cunctis emineo, legis doctor sum, sententiam dico in omnnes, nemo in me ; judico, et non judicor, · excedo dignitate omnues, cunctis prasto, cuncus in- pero. Quis est, inquam, proximus meus, ut bunc ceu me ipsum diligan ? Nemo igitur, legis doctor, tibi est comparandus? Cunctis superioren te facis ? Demitte supercilium, memento quid dicat Prover- biorum auctor : ‹ Sui ipsius cognitores, sapientes sunt *. › Revera in his tota vitæ virtus consistit, in Deo scilicet amando ac proximo: quæ quidem a nobis præcepta non immutantur, sed ultra Judaicam mensuram extenduntur : cujus extensionis virtus, praedictorum preceptorum utrumque complectitur. Namque ex toto corde et anima et viribus Deum amare, expellit amorem divitiarum, voluptatum, vanæque gloriæ; abstrahit a mundi affectu, a miundo separat, Christo copulat ; atque ut summatim di- cam, Christianum ex Judzo facit. Item prosini – amor recte intellectus, nempe si erga non ullam gentem fuerit, sed erga omne nobis connaturale ge- nus, claritatem erga Deum subsequitur; adjiciens etiam, per Christi imitationem, ut ne tantummodo sicuti nosmet ipsos proxinium diligamus, verum etiam supra nos; in tantum, ut animam quoque pro dilectis hominibus ponamus, quod fecit Dominus. Porro laudatus a Servatore nomicus quod pulchrum responsum fecisset, in superbiam erupit, neminem sibi proximum esse statueus ; quasi nemo justitia merito secum certare posset. Ita apud se existimans ceu Pharisæus ille qui aiebat : «Non sum sicut cæteri hominum ". » Nempe ignorans, justitiam corrumpi, nisi quod fit, charitate fiat. Et hic itaque charitate carere convincitur; neque illa tantummodo erga Deum, sed sine dubio etiam illa que tendit in proximum, quandoquidem is neminem sibi pro- ximum judicat. Exploratum quippe est, eum qui fratrem quem videt non diligit, non posse Deum quem non videt diligere. V. 30. Homo quidam descendebat, etc. Animadverte quomodo proximum designat Salva- tor, non ex genere illum definiens, non virtute pro- * Jerem. 11, 14. ” Prov. xiii, 10, juxta LXX. periius a janua. Item voc. vertit venaba- tur, pro prada (uisti. Sed omnia hujusmodi animad- (A f. b, E f. 178) 'A xo- Luc. xvul, 11. vertero jam desinam; est enim id prope inutile val certe odiosum, præsertim quia scriptores oMNES multifariam labimur. (1) Corderius, mendone legens θύρας, ait, juris.
PG 72:680Ὅ γε μὴν ἀλλογενὴς καὶ τελῶν ἐν Σαμαρείταις πεπλήρωκε τῆς ἀγάπης τὸν νόμον. Ἄκουε γοῦν καὶ τῆς παραβολῆς. Ὑπολαβὼν δὲ ὁ Ἰησοῦς, κ.τ.λ. «Ἐπιβιβάσας δὲ αὐτὸν ἐπὶ τὸ ἴδιον κτῆνος, κ.τ.λ.» (α φ. 144, β φ. 106 β, ε φ. 180 β) Ἄλλως δὲ, ἐπειδὴ, κατὰ τὸ γεγραμμένον, «Ἄνθρωπος ἐν τιμῇ ὢν οὐ συνῆκεν, ἀλλὰ παρασυνεβλήθη τοῖς κτήνεσι τοῖς ἀνοήτοις καὶ ὡμοιώθη αὐτοῖς,» καὶ πᾶσαν μὲν ἐπιθυμίαν βοσκηματώδη καὶ ἀκόλαστον κατηῤῥώστησεν· ἀπαρχὴ γενόμενος τοῦ γένους ἡμῶν ὁ Χριστὸς, ὁ μὴ εἰδὼς ἁμαρτίαν, ἐν ἑαυτῷ πρῶτον ἔδειξε τούτων τῶν κτηνωδῶν παθῶν ὑπεραναβάντας ἡμᾶς· αὐτὸς γὰρ τὰς ἀσθενείας ἡμῶν ἔλαβε, καὶ τὰς νόσους ἐβάστασε. Διὰ τοῦτο εἶπεν, ὅτι τὸν τυχόντα τῆς θεραπείας ἐπὶ τὸ ἴδιον ὑποζύγιον ἀνεβίβασεν· ἐν ἑαυτῷ γὰρ ἡμᾶς ἔφερεν, ὅτι ἐσμὲν μέλη τοῦ σώματος αὐτοῦ. Ἀλλὰ μὴν καὶ εἰς πανδοχεῖον ἀπήγαγε· πανδοχεῖον δὲ τὴν Ἐκκλησίαν καλεῖ, τὴν πάντων γενομένην δεκτικὴν καὶ χωρητικήν. Οὐκέτι γὰρ κατὰ τὸ στενὸν τῆς νομικῆς σκιᾶς καὶ τῆς ἐν τύποις λατρείας ἀκούσομεν· «Οὐκ εἰσελεύσεται Ἀμμανίτης καὶ Μωαβίτης εἰς ἐκκλησίαν Θεοῦ·» ἀλλά· «Πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη.» Καί·
αλλ' Δ τὴν πονηρίαν, καὶ τὸ δύστροπον ἐλέγχων φρόνημα ο Αγρεύθης Χριστὸς ὁ πάντα εἰδώς· « Ὀρθῶς ἀπεκρίθη, φησί τοῦτο ποίει καὶ ζήσῃ. • Εκπέπτωκε τῆς θήρας (1) δ νομικός, ερράγη τῆς ἀπάτης τὸ λίνον· οὐκοῦν ἐπ- φωνῶμεν αὐτῷ τὸ διὰ τῆς Ἱερεμίου φωνής ο Ηγρεύ θης καὶ ἐλήφθης. τυχὼν τῆς θήρας, ἐκκεκύλισται πρὸς φιλοδοξίαν· ἐξ ἀπάτης εἰς ὑπεροψίαν· ἀλλήλαις ὥσπερ αὐτὸν α αἰ κακίαι κιχρῶσιν. Ερώτησε γὰρ οὐ μαθεῖν θέλων, ἀλλ᾽ ᾖ, φησὶν διεὐαγγελιστής, θέλων ἑαυτὸν δικαιώ σαι. Αθρει δὲ ὅπως ἐκ φιλαυτίας τε ὁμοῦ καὶ ὑπερο οψίας, ἀναίδην ἀνεφώνει· « Καὶ τίς ἐστί μου πλη σίον ; » Τίς ἐστιν οὗτος, φησὶν, ἵνα τοῦτον ὡς ἐμαυτὸν ἀγαπήσω; Υπερέχω πάντων· εἰμὶ νομικός· κρίνω πάντας, οὐ κρίνομαι παρά τινος· δικάζω, καὶ οὐ δικάζομαι· πάντων διαφέρω· πάντων κρείττων τυγχάνω· πᾶσιν ἐπιτάττω· πάντες μου χρήζουσιν, ἐγὼ δὲ χρήζω οὐδενός· τίς μου ἄρα ἐστὶ πλησίον, ἵνα τοῦτον ὡς ἐμαυτὸν ἀγαπήσω; Οὐδεὶ; αὖ, νομικά, κατὰ σέ ; Πάντων ἐπέκεινα σαυτὸν ἀποφέρεις; Κατά ένεγκε τὴν ὀφρύν· μέμνησο τοῦ λέγοντος παραμικ στοῦ · « Οἱ δὲ ἑαυτοῖς ἐπιγνώμονες, σοφοί, ο Οντως ἐν τούτοις ἡ τῆς ζωῆς δύναμις ἐν τῷ ἀγαπᾶν τὸν Θεὸν καὶ πλησίον, οὐκ ἀλλαττομένοις ὑφ' ἡμῖν, ἀλλ᾽ ἐπιτεινομένοις ὑπὲρ τὰ μέτρα τὰ Ἰουδαϊκά, καὶ τῆς ἐπιτάσεως εμπεριεχομένης δυνάμει τοῖ; εἰρημένοις ἐπιτάγμασι. Τὸ γὰρ ἐξ ὅλης καρδίας, καὶ ψυχῆς, καὶ ἰσχύος τὸν Θεὸν ἀγαπᾶν, ὑπεξαίρει τὴν πρὸς χρήματα, τὴν πρὸς ἡδονὴν, τὴν πρὸς κενὴν δόξαν ἀγάπην· ἐξάγει κοσμικής διαθέσεως, ἐκλεκτὸν ἀπὸ κόσμου καθίστησι, συνάπτει Χριστῷ, καὶ τὸ ὅλον εἰπεῖν, Χριστιανὸν ἐξ Ἰουδαίου ποιεῖ. "Η τε πρὸς τὸν πλησίον ἀγάπη καλῶς νοουμένη, όταν μὴ πρὸς τὸ ὁμοεθνὲς ᾗ μόνον, ἀλλὰ πρὸς πᾶν τὸ ὁμογενές, ἀκόλουθος τῇ πρὸς Θεὸν ἀγάπῃ καθίσταται προς λαμβάνουσα καὶ τὸ κατὰ μίμησιν Χριστοῦ, τὸ μὴ μόνον ὡς ἑαυτὸν, ἀλλὰ καὶ ὑπὲρ ἑαυτόν· ὥστε θεῖναι τὴν ψυχὴν ὑπὲρ τῶν φίλων· ὅπερ ὁ Κύριος πεπίτ - κεν. Ἐπαινεθεὶς μέν τοι ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος ὁ νομικός, ὡς καλὴν τὴν ἀπόκρισιν ἐποιήσατο, τὴν ἀλαζονείαν ἐξέρρηξεν· οὐδένα εἶναι πλησίον ἑαυτοῦ τιθέμενος, ὡς οὐδενὸς ὄντος αὐτῷ κατὰ τὴν δικαιοσύνην έρα μίλλου. Τοιαῦτα δὴ φρονῶν οἷα ἐκεῖνος ὁ Φαρισαῖος, ὁ λέγων· « Οὐκ εἰμὶ ὡς οἱ λοιποὶ τῶν ἀνθρώπων τ Ο οὐκ εἰδὼς ὡς τοῦτο διαφθείρει τὴν δικαιοσύνην, τὸ μὴ ἐξ ἀγάπης δ πράττει ποιεῖν. Ενδεὴς οὖν καὶ ού τος τῆς ἀγάπης ἁλίσκεται· πάντως μὲν καὶ τῆς πρὸς Θεὸν, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ τῆς γε πρὸς τὸν πλησίον, ἐμφανῶς, ὅπου οὐδὲ εἶναί τινα πλησίον ἑαυτοῦ λογίο ζεται· δῆλον δὲ ὅτι τὸν ἀδελφὸν οὐκ ἀγαπῶν ἐν ἐπ ραχεν, οὐ δύναται Θεὸν ἀγαπᾶν ὃν οὐχ εώρακεν. *Ανθρωπός τις κατέβαινεν, κ. τ. λ. * (Ε Γ. 179) Όρα δὲ πῶς δείκνυσιν τὸν πλησίον δ Σωτὴρ τίς ἐστιν, οὐ γένει διορίζων, οὐκ ἀρετῇ το - S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. B omnia novit, coargual, « Recte respondisti, ait ; hoc fac, et vives. » Atque ita speratam prædam amisit nomicus, ruptum est fraudis rete. Ergo nos illi incla- nemus Jeremiæ voce: • Præla fuisti, captus es 3. — Praeda amissa, ad jactantiam devolviuir, a dolo ad superbiam ; nam vitia eum alternatim circumveniunt. Iuterrogaverat enim non quia discere vellet, sed, ut ait evangelista, quia semet ju- stum ostendere studebat. Et videsis quomodo et sui nimis amans et simul tumidus impudenter re- spondet Et quis est meus proximus ? » Quis est bic, inquit, ut eum tanquain me ipsum amem? Ego enim cunctis emineo, legis doctor sum, sententiam dico in omnnes, nemo in me ; judico, et non judicor, · excedo dignitate omnues, cunctis prasto, cuncus in- pero. Quis est, inquam, proximus meus, ut bunc ceu me ipsum diligan ? Nemo igitur, legis doctor, tibi est comparandus? Cunctis superioren te facis ? Demitte supercilium, memento quid dicat Prover- biorum auctor : ‹ Sui ipsius cognitores, sapientes sunt *. › Revera in his tota vitæ virtus consistit, in Deo scilicet amando ac proximo: quæ quidem a nobis præcepta non immutantur, sed ultra Judaicam mensuram extenduntur : cujus extensionis virtus, praedictorum preceptorum utrumque complectitur. Namque ex toto corde et anima et viribus Deum amare, expellit amorem divitiarum, voluptatum, vanæque gloriæ; abstrahit a mundi affectu, a miundo separat, Christo copulat ; atque ut summatim di- cam, Christianum ex Judzo facit. Item prosini – amor recte intellectus, nempe si erga non ullam gentem fuerit, sed erga omne nobis connaturale ge- nus, claritatem erga Deum subsequitur; adjiciens etiam, per Christi imitationem, ut ne tantummodo sicuti nosmet ipsos proxinium diligamus, verum etiam supra nos; in tantum, ut animam quoque pro dilectis hominibus ponamus, quod fecit Dominus. Porro laudatus a Servatore nomicus quod pulchrum responsum fecisset, in superbiam erupit, neminem sibi proximum esse statueus ; quasi nemo justitia merito secum certare posset. Ita apud se existimans ceu Pharisæus ille qui aiebat : «Non sum sicut cæteri hominum ". » Nempe ignorans, justitiam corrumpi, nisi quod fit, charitate fiat. Et hic itaque charitate carere convincitur; neque illa tantummodo erga Deum, sed sine dubio etiam illa que tendit in proximum, quandoquidem is neminem sibi pro- ximum judicat. Exploratum quippe est, eum qui fratrem quem videt non diligit, non posse Deum quem non videt diligere. V. 30. Homo quidam descendebat, etc. Animadverte quomodo proximum designat Salva- tor, non ex genere illum definiens, non virtute pro- * Jerem. 11, 14. ” Prov. xiii, 10, juxta LXX. periius a janua. Item voc. vertit venaba- tur, pro prada (uisti. Sed omnia hujusmodi animad- (A f. b, E f. 178) 'A xo- Luc. xvul, 11. vertero jam desinam; est enim id prope inutile val certe odiosum, præsertim quia scriptores oMNES multifariam labimur. (1) Corderius, mendone legens θύρας, ait, juris.
«Ἐν παντὶ ἔθνει ὁ φοβούμενος τὸν Κύριον καὶ ἐργαζόμενος δικαιοσύνην, δεκτὸς αὐτῷ ἐστι.» Καὶ ἀπαγαγὼν, μείζονος ἐπιμελείας ἠξίωσε. Καὶ γὰρ τῆς Ἐκκλησίας συλλεγείσης ἐκ τῶν τῇ πολυθεί̈ᾳ νενεκρωμένων ἐθνῶν, αὐτὸς ἦν ὁ Χριστὸς ἐν αὐτῇ, κατὰ τὸ γεγραμμένον, οἰκῶν καὶ ἐμπεριπατῶν, καὶ πᾶσαν πνευματικὴν δωρούμενος χάριν. Ὅθεν καὶ τῷ προεστῶτι τοῦ πανδοχείου (νοηθείη δ’ ἂν οὗτος τύπον ἐπέχειν τῶν ἀποστόλων καὶ τῶν μετ’ αὐτοὺς ποιμένων καὶ διδασκάλων) εἰς οὐρανοὺς ἀνιὼν ἔδωκε δύο δηνάρια, προνοεῖν ἐπιμελῶς τοῦ ἠῤῥωστηκότος. Καὶ προσθεὶς, ὡς Ἐάν τι προσδαπανήσῃς, ἐγὼ ἐν τῷ ἐπανέρχεσθαί με ἀποδώσω σοι. Δύο δηνάρια, τὰς δύο Διαθήκας φησὶ, τήν τε διὰ τοῦ νόμου Μωϋσέως καὶ τῶν προφητῶν, τήν τε διὰ τῶν Εὐαγγελίων δοθεῖσαν καὶ τῶν ἀποστολικῶν διατάξεων· καὶ ἀμφοτέρας ἑνὸς οὔσας Θεοῦ, καὶ μίαν εἰκόνα τοῦ ἄνω καὶ ἑνὸς βασιλέως φερούσας, ὡς τὰ δηνάρια, καὶ τὸν αὐτὸν μὲν χαρακτῆρα ταῖς καρδίαις ἡμῶν διὰ τῶν ἱερῶν λογίων ἐνσφραγιζομένας καὶ ἐντυπούσας, ἐπείπερ καὶ ἓν αὐτὰς καὶ τὸ αὐτὸ Πνεῦμα λελάληκεν.
αλλ' Δ τὴν πονηρίαν, καὶ τὸ δύστροπον ἐλέγχων φρόνημα ο Αγρεύθης Χριστὸς ὁ πάντα εἰδώς· « Ὀρθῶς ἀπεκρίθη, φησί τοῦτο ποίει καὶ ζήσῃ. • Εκπέπτωκε τῆς θήρας (1) δ νομικός, ερράγη τῆς ἀπάτης τὸ λίνον· οὐκοῦν ἐπ- φωνῶμεν αὐτῷ τὸ διὰ τῆς Ἱερεμίου φωνής ο Ηγρεύ θης καὶ ἐλήφθης. τυχὼν τῆς θήρας, ἐκκεκύλισται πρὸς φιλοδοξίαν· ἐξ ἀπάτης εἰς ὑπεροψίαν· ἀλλήλαις ὥσπερ αὐτὸν α αἰ κακίαι κιχρῶσιν. Ερώτησε γὰρ οὐ μαθεῖν θέλων, ἀλλ᾽ ᾖ, φησὶν διεὐαγγελιστής, θέλων ἑαυτὸν δικαιώ σαι. Αθρει δὲ ὅπως ἐκ φιλαυτίας τε ὁμοῦ καὶ ὑπερο οψίας, ἀναίδην ἀνεφώνει· « Καὶ τίς ἐστί μου πλη σίον ; » Τίς ἐστιν οὗτος, φησὶν, ἵνα τοῦτον ὡς ἐμαυτὸν ἀγαπήσω; Υπερέχω πάντων· εἰμὶ νομικός· κρίνω πάντας, οὐ κρίνομαι παρά τινος· δικάζω, καὶ οὐ δικάζομαι· πάντων διαφέρω· πάντων κρείττων τυγχάνω· πᾶσιν ἐπιτάττω· πάντες μου χρήζουσιν, ἐγὼ δὲ χρήζω οὐδενός· τίς μου ἄρα ἐστὶ πλησίον, ἵνα τοῦτον ὡς ἐμαυτὸν ἀγαπήσω; Οὐδεὶ; αὖ, νομικά, κατὰ σέ ; Πάντων ἐπέκεινα σαυτὸν ἀποφέρεις; Κατά ένεγκε τὴν ὀφρύν· μέμνησο τοῦ λέγοντος παραμικ στοῦ · « Οἱ δὲ ἑαυτοῖς ἐπιγνώμονες, σοφοί, ο Οντως ἐν τούτοις ἡ τῆς ζωῆς δύναμις ἐν τῷ ἀγαπᾶν τὸν Θεὸν καὶ πλησίον, οὐκ ἀλλαττομένοις ὑφ' ἡμῖν, ἀλλ᾽ ἐπιτεινομένοις ὑπὲρ τὰ μέτρα τὰ Ἰουδαϊκά, καὶ τῆς ἐπιτάσεως εμπεριεχομένης δυνάμει τοῖ; εἰρημένοις ἐπιτάγμασι. Τὸ γὰρ ἐξ ὅλης καρδίας, καὶ ψυχῆς, καὶ ἰσχύος τὸν Θεὸν ἀγαπᾶν, ὑπεξαίρει τὴν πρὸς χρήματα, τὴν πρὸς ἡδονὴν, τὴν πρὸς κενὴν δόξαν ἀγάπην· ἐξάγει κοσμικής διαθέσεως, ἐκλεκτὸν ἀπὸ κόσμου καθίστησι, συνάπτει Χριστῷ, καὶ τὸ ὅλον εἰπεῖν, Χριστιανὸν ἐξ Ἰουδαίου ποιεῖ. "Η τε πρὸς τὸν πλησίον ἀγάπη καλῶς νοουμένη, όταν μὴ πρὸς τὸ ὁμοεθνὲς ᾗ μόνον, ἀλλὰ πρὸς πᾶν τὸ ὁμογενές, ἀκόλουθος τῇ πρὸς Θεὸν ἀγάπῃ καθίσταται προς λαμβάνουσα καὶ τὸ κατὰ μίμησιν Χριστοῦ, τὸ μὴ μόνον ὡς ἑαυτὸν, ἀλλὰ καὶ ὑπὲρ ἑαυτόν· ὥστε θεῖναι τὴν ψυχὴν ὑπὲρ τῶν φίλων· ὅπερ ὁ Κύριος πεπίτ - κεν. Ἐπαινεθεὶς μέν τοι ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος ὁ νομικός, ὡς καλὴν τὴν ἀπόκρισιν ἐποιήσατο, τὴν ἀλαζονείαν ἐξέρρηξεν· οὐδένα εἶναι πλησίον ἑαυτοῦ τιθέμενος, ὡς οὐδενὸς ὄντος αὐτῷ κατὰ τὴν δικαιοσύνην έρα μίλλου. Τοιαῦτα δὴ φρονῶν οἷα ἐκεῖνος ὁ Φαρισαῖος, ὁ λέγων· « Οὐκ εἰμὶ ὡς οἱ λοιποὶ τῶν ἀνθρώπων τ Ο οὐκ εἰδὼς ὡς τοῦτο διαφθείρει τὴν δικαιοσύνην, τὸ μὴ ἐξ ἀγάπης δ πράττει ποιεῖν. Ενδεὴς οὖν καὶ ού τος τῆς ἀγάπης ἁλίσκεται· πάντως μὲν καὶ τῆς πρὸς Θεὸν, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ τῆς γε πρὸς τὸν πλησίον, ἐμφανῶς, ὅπου οὐδὲ εἶναί τινα πλησίον ἑαυτοῦ λογίο ζεται· δῆλον δὲ ὅτι τὸν ἀδελφὸν οὐκ ἀγαπῶν ἐν ἐπ ραχεν, οὐ δύναται Θεὸν ἀγαπᾶν ὃν οὐχ εώρακεν. *Ανθρωπός τις κατέβαινεν, κ. τ. λ. * (Ε Γ. 179) Όρα δὲ πῶς δείκνυσιν τὸν πλησίον δ Σωτὴρ τίς ἐστιν, οὐ γένει διορίζων, οὐκ ἀρετῇ το - S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. B omnia novit, coargual, « Recte respondisti, ait ; hoc fac, et vives. » Atque ita speratam prædam amisit nomicus, ruptum est fraudis rete. Ergo nos illi incla- nemus Jeremiæ voce: • Præla fuisti, captus es 3. — Praeda amissa, ad jactantiam devolviuir, a dolo ad superbiam ; nam vitia eum alternatim circumveniunt. Iuterrogaverat enim non quia discere vellet, sed, ut ait evangelista, quia semet ju- stum ostendere studebat. Et videsis quomodo et sui nimis amans et simul tumidus impudenter re- spondet Et quis est meus proximus ? » Quis est bic, inquit, ut eum tanquain me ipsum amem? Ego enim cunctis emineo, legis doctor sum, sententiam dico in omnnes, nemo in me ; judico, et non judicor, · excedo dignitate omnues, cunctis prasto, cuncus in- pero. Quis est, inquam, proximus meus, ut bunc ceu me ipsum diligan ? Nemo igitur, legis doctor, tibi est comparandus? Cunctis superioren te facis ? Demitte supercilium, memento quid dicat Prover- biorum auctor : ‹ Sui ipsius cognitores, sapientes sunt *. › Revera in his tota vitæ virtus consistit, in Deo scilicet amando ac proximo: quæ quidem a nobis præcepta non immutantur, sed ultra Judaicam mensuram extenduntur : cujus extensionis virtus, praedictorum preceptorum utrumque complectitur. Namque ex toto corde et anima et viribus Deum amare, expellit amorem divitiarum, voluptatum, vanæque gloriæ; abstrahit a mundi affectu, a miundo separat, Christo copulat ; atque ut summatim di- cam, Christianum ex Judzo facit. Item prosini – amor recte intellectus, nempe si erga non ullam gentem fuerit, sed erga omne nobis connaturale ge- nus, claritatem erga Deum subsequitur; adjiciens etiam, per Christi imitationem, ut ne tantummodo sicuti nosmet ipsos proxinium diligamus, verum etiam supra nos; in tantum, ut animam quoque pro dilectis hominibus ponamus, quod fecit Dominus. Porro laudatus a Servatore nomicus quod pulchrum responsum fecisset, in superbiam erupit, neminem sibi proximum esse statueus ; quasi nemo justitia merito secum certare posset. Ita apud se existimans ceu Pharisæus ille qui aiebat : «Non sum sicut cæteri hominum ". » Nempe ignorans, justitiam corrumpi, nisi quod fit, charitate fiat. Et hic itaque charitate carere convincitur; neque illa tantummodo erga Deum, sed sine dubio etiam illa que tendit in proximum, quandoquidem is neminem sibi pro- ximum judicat. Exploratum quippe est, eum qui fratrem quem videt non diligit, non posse Deum quem non videt diligere. V. 30. Homo quidam descendebat, etc. Animadverte quomodo proximum designat Salva- tor, non ex genere illum definiens, non virtute pro- * Jerem. 11, 14. ” Prov. xiii, 10, juxta LXX. periius a janua. Item voc. vertit venaba- tur, pro prada (uisti. Sed omnia hujusmodi animad- (A f. b, E f. 178) 'A xo- Luc. xvul, 11. vertero jam desinam; est enim id prope inutile val certe odiosum, præsertim quia scriptores oMNES multifariam labimur. (1) Corderius, mendone legens θύρας, ait, juris.
PG 72:682Ἐῤῥέτω γὰρ Μάνης, καὶ πρὸ αὐτοῦ Μαρκίων, οἱ ἀθεώτατοι, διαφόροις θεοῖς ταύτας μερίζοντες· ἑνὸς γὰρ βασιλέως ἐστὶ τὰ δύο δηνάρια, καὶ κατὰ ταὐτὸν καὶ ὁμοτίμως δοθέντα τῷ προεστῶτι τοῦ πανδοχείου παρὰ Χριστοῦ· ἃ δὴ καὶ λαβόντες οἱ τῶν ἁγιωτάτων ἐκκλησιῶν ποιμένες, καὶ μετὰ πόνων καὶ ἱδρώτων ταῖς διδασκαλίαις πλατύναντες, καὶ οἴκοθεν προσδαπανήσαντες, καὶ διὰ τῆς δαπάνης μᾶλλον αὐξήσαντες (τοιοῦτον γὰρ τὸ νοητὸν ἀργύριον ἐξ ὧν δαπανᾶται, μὴ μειούμενον ἀλλ’ αὐξόμενον, ὅπερ ὁ τῆς διδασκαλίας λόγος ἐστὶν), ἐπανερχομένῳ τῷ Δεσπότῃ κατὰ τὴν τελευταίαν ἡμέραν, ἐροῦσιν ἕκαστος· Κύριε, δύο δηνάρια δέδωκάς μοι· ἰδοὺ προςδαπανήσας οἴκοθεν, ἕτερα δύο κεκέρδηκα, δι’ ὧν τὸ ποίμνιον ηὔξησα. Καὶ ἀποκριθεὶς ἐρεῖ· «Εὖ, δοῦλε ἀγαθὲ καὶ πιστὲ, ἐπὶ ὀλίγα ἦς πιστὸς, ἐπὶ πολλῶν σε καταστήσω· εἴσελθε εἰς τὴν χαρὰν τοῦ Κυρίου σου.» «Τίς οὖν τούτων τῶν τριῶν δοκεῖ σοι πλησίον γεγονέναι τοῦ ἐμπεσόντος εἰς τοὺς λῃστάς;» (α φ. 146, ε φ 189 β) Εἰκότως ὁ Κύριος ἤρετο, τίνα τῶν τριῶν πλησίον γενέσθαι νενόμικε τοῦ πεπονθότος; Ὁ δέ· Ὁ ποιήσας, φησὶ, τὸ ἔλεος μετ’ αὐτοῦ.
κιμάζων ἀλλὰ τῇ φύσει συνάπτων, διηγούμενος περὶ τοῦ δεινὰ πεπονθότος ὑπὸ λῃστῶν, ᾧ φιλανθρωπία παρὰ παντὸς ἀνθρώπου προσήκει, τοῦτο τῆς φύσεως αὐτῆς ἀπαιτούσης. Συνεπιδείκνυται δὲ ἐν τῇ παρ ραβολῇ καὶ τοῦτο, ὅτι μᾶλλον εὑρίσκει τὸν κατά φύσιν πλησίον ὁ μὴ τετυφωμένος, ἤπερ ὁ τετυφω- μένος· Σαμαρείτης γὰρ ὑπὲρ ἱερέα καὶ Λευίτην· ὅτι οἱ μὲν κείμενον ἡμιθνήτα καὶ ἐν ἐσχάτοις ὄντα κακοῖς, ἀντιπαρῆλθον, οὐδὲν ἐπ' αὐτῷ πεπονθότες ἀνθρώπινον, οὐ τὸ ἐξ ἀγάπη; ἔλαιον ἐπιστάξαντες, ἀσυμπαθὲς δὲ μᾶλλον καὶ ἀκηνὲς ἐσχηκότες τὸ φρόνημα. Ο γε μὴν ἀλλογενὴς καὶ τελῶν ἐν Σαμα ρείταις πεπλήρωκε τῆς ἀγάπης τὸν νόμον. Ακουε γοῦν καὶ τῆς παραβολής. Υπολαβὼν δὲ ὁ Ἰησοῦς, κ. τ. λ. Ἐπιβιβάσας δὲ αὐτὸν ἐπὶ τὸ ἴδιον κτῆνος, Β χ. τ. λ. (Δ. Γ. 144, Β. Γ. Ε "Αλλως δὲ, ἐπειδή, κατὰ τὸ γεγραμμένον, «'Ανθρωπος ἐν τιμῇ ἐν οὐ συνῆκεν, ἀλλὰ παρασυνεβλήθη τοῖς κτήνεσι τοῖς ἀνοήτοις καὶ ὡμοιώθη αὐτοῖς, καὶ πᾶσαν μὲν ἐπιθυ- μίαν βοσκηματώδη καὶ ἀκόλαστον κατηῤῥώστησεν· ἀπαρχὴ γενόμενος τοῦ γένους ἡμῶν ὁ Χριστὸς, ὁ μὴ εἰδὼς ἁμαρτίαν, ἐν ἑαυτῷ πρῶτον ἔδειξε τούτων τῶν κτηνωδῶν παθῶν ὑπεραναβάντας ἡμᾶς· αὐτὸς γὰρ τὰς ἀσθενείας ἡμῶν ἔλαβε, καὶ τὰς νόσους εδά στασε. Διὰ τοῦτο εἶπεν, ὅτι τὸν τυχόντα τῆς θερα πείας ἐπὶ τὸ ἴδιον ὑποζύγιον ἀνεβίβασεν· ἐν ἑαυτῷ γὰρ ἡμᾶς ἔφερεν, ὅτι ἐσμεν μέλη τοῦ σώματος αὐτοῦ. ᾿Αλλὰ μὴν καὶ εἰς πανδοχεῖον ἀπήγαγε πανδοχεῖον δὲ τὴν Ἐκκλησίαν καλεῖ, τὴν πάντων γενομένην δεκτικὴν καὶ χωρητικήν. Οὐκέτι γὰρ κατὰ τὸ στενὸν τῆς νομικῆς σκιᾶς καὶ τῆς ἐν τύποις λα- τρείας ἀκούσομεν· « Οὐκ εἰσελεύσεται 'Αμμανίτης καὶ Μωαδίτης εἰς ἐκκλησίαν Θεοῦ·, ἀλλά· Πο- ρευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη. » Καί· « Εν παντὶ ἔθνει ὁ φοβούμενος τὸν Κύριον καὶ ἐργαζό μενος δικαιοσύνην, δεκτὸς αὐτῷ ἐστι. » Καὶ ἀπαγα- γών, μείζονος ἐπιμελείας ἡξίωσε. Καὶ γὰρ τῆς Ἐκε κλησίας συλλεγείσης ἐκ τῶν τῇ πολυθεία νενεκρω μένων ἐθνῶν, αὐτὸς ἦν ὁ Χριστὸς ἐν αὐτῇ, κατὰ τὸ γεγραμμένον, οἰκῶν καὶ ἐμπεριπατῶν, καὶ πᾶσαν πνευματικὴν δωρούμενος χάριν. "Οθεν καὶ τῷ προ- εστῶτι τοῦ πανδοχείου (νοηθείη δ' ἂν οὗτος τύπου ἐπέχειν τῶν ἀποστόλων καὶ τῶν μετ' αὐτοὺς ποιμέ- νων καὶ διδασκάλων) εἰς οὐρανοὺς ἀνιὼν ἔδωκε δύο δηνάρια, προνοεῖν ἐπιμελῶς τοῦ ἠρρωστηκότος. Καὶ προσθεὶς, ὡς Ἐάν τι προσδαπανήσῃς, ἐγὼ ἐν τῷ ἐπανέρχεσθαί με ἀποδώσω σοι. Δύο δηνάρια, τὰς δύο Διαθήκας φησί, τήν τε διὰ τοῦ νόμου Μωϋσέως καὶ τῶν προφητῶν, τήν τε διὰ τῶν Εὐαγγελίων δοθεῖσαν καὶ τῶν ἀποστολικών διατάξεων· καὶ ἀμφοτέρας ἑνὸς οὔσας Θεοῦ, καὶ μίαν εἰκόνα τοῦ ἄνω καὶ ἑνὸς βασιλέως φερούσας, ὡς τὰ δηνάρια, καὶ τὸν αὐτὸν μὲν χαρακτήρα ταῖς καρδίαις ἡμῶν διὰ τῶν ἱερῶν λογίων ενσφραγιζομένας καὶ ἐντυπούσας, ἐπείπερ καὶ ἐν αὐτὰς καὶ τὸ αὐτὸ Πνεῦμα λελάληκεν. Ερ- ΧΑΥΗ, 19. ** ' COMMENT. IN LUCAM. facit de quodam a latronibus male mulcato, cui mi- sericordiam abs quovis homine deberi ait, ita ipse natura exigente. Insuper in ea parabola docet faci- lius proximum connaturalem a non superbo inve- niri, quam a superbo: Samaritanus enim sacerdote et Levita melior apparet : hi enim semivivum jacen- tem, et suprema calamitate correptum præterierunt, nulla humanitate commoti, neque charitatis oleum ei affundentes, sed inclementem potius crudelemque indoleın retinentes. Contra vero alienigena et Sa- maritanus implevit charitatis legem. Audi ergo etiam parabolam. Suscipiens autemi Jesus, etc. A bans, sed ex sola natura denotans, narratione quan C 40G b, f. 1») D V. 34. Et imponens illum in jumentum suum, ele. Alioqui vero, quia, uti scriptum est : • Home cum in honore esset, non intellexit, sed comparatus est jumentis insipientibus, et similis factus est il- lis ", › atque omni belluina ac effreni cupiditate laborare cœpit; factus generis nostri inchoatio Christus, qui peccatum nescivit, in seipso primo nos ostendit belluinarum harum cupiditatum victores. Ipse enim infirmitales nostras suscepit, morbosque gestavit. Propterea dixit, quod illum cui medebatur in jumentum suum imposuerit; in se enim nosmet ferebat, quia membra sumus corporis ejus. Sed et in publicum hospitium duxit; hospitium Ecclesiain vocans, quæ cunctos excipit continetque. Neque enim jam secundum legalis umbræ typicique cultus angustias audiemus: • Non intrabit Ammanita ac Moabita in ecclesiam Dei"; sed: ‹ Euntes, docete omnes gentes ". » llenique : . In omni gente, qui timet Dominum et operatur justitiam, acceptus est illi *. » Et sic deductum ægrum majore adhuc cura prosecutus est. Nimirum in Ecclesia, quæ ex gentibus polytheismo mortuis constat, Christus ipso versatur, uti scriptum est, habitans et inambulans, et spiritualem omnem suppeditans gratiam. Unde et hospitii præfecto (hic autem figuram gerere cre- dendus est apostolorum et reliquorum post ipsos pastorum ac magistrorum), cum in cœlum abiit, duos dedit denarios ut diligentem ægroto curam impen- derent. Addens etiain : Et si quid supererogaveris, ego cum rediero reddam tibi. Duos denarios dicit Testamenta duo, nempe illud a Moysis lege prophe- tisque, et hoc al Evangelio atque apostolicis consti tutionibus datuın; quæ ainbo a Deo sunt, unanique imaginem superni auiusque regis præ se ferunt, ut denarii solent; eundemque cordibus nostris chara- clerem per sacras doctrinas imprimunt ac repræ- sentant; quoniam utrumque unus et idem Spiritus dictavit Testamentum). Facessat enim Manes, el ante eum Marcion, irreligiosissimi homines, qui diversis diis ea attribuerunt. Unius profecto regis ambo de- narii sunt, eodemgne actu ac valore dati præfocio ♥ Psal. xlviii, 21. ** Deut. xxm, 3. * Matth. Act. x, 35. PATROL. GR. LXXII.
Οὔτε γὰρ ὁ ἱερεὺς, οὔτε ὁ Λευί̈της πλησίον γέγονε τοῦ πεπονθότος, ἀλλ’ ὁ οἰκτισάμενος. Καὶ πρὸς ταῦτα Χριστός· «Πορεύου, καὶ σὺ ποίει ὁμοίως.» Ἀνόνητον γὰρ τὸ τῆς ἱερωσύνης ἀξίωμα, τοῖς λαχοῦσιν αὐτὸ, καὶ τοῖς δοκοῦσιν εἶναι νομομαθέσι, τὸ ὠνομάσθαι νομομαθεῖς, εἰ μὴ δι’ αὐτῶν εὐδοκιμοῦσι τῶν ἔργων. Ἰδοὺ γὰρ πέπλεκται τῆς ἀγάπης ὁ στέφανος τῷ τὸν πλησίον ἠγαπηκότι· Σαμαρείτης οὗτος ἦν, ἀλλ’ οὐκ ἀπόβλητος. Διὰ τοῦτο μεμαρτύρηκεν ὁ πρῶτος ἐν μαθηταῖς, τουτέστιν ὁ μακάριος Πέτρος, ὧδέ πως φήσας· «Ἐπ’ ἀληθείας καταλαμβάνομεν ὅτι οὐκέτι προσωπολήπτης ὁ Θεὸς, ἀλλ’ ἐν παντὶ ἔθνει ὁ φοβούμενος αὐτὸν καὶ ποιῶν δικαιοσύνην, δεκτὸς αὐτῷ ἐστι.» Προσίεται γὰρ ἅπαντας τοὺς τῶν ἀγαθῶν ἐπιτηδευμάτων ἐραστὰς ὁ φιλάρετος Κύριος, καὶ ἀσπάζεται, καὶ γνησίους τίθησι, καὶ τῶν μελλόντων ἀξιοῖ ἀγαθῶν. «Γυνὴ δέ τις ὀνόματι Μάρθα ὑπεδέξατο αὐτὸν εἰς τὸν οἶκον αὑτῆς.» (α φ. 146 β) Πλὴν, κατὰ τὴν ἱστορίαν, μέγα τι χρῆμα καὶ ἀξιόκτητον ὁ τῆς φιλοξενίας τρόπος· καὶ μαρτυρήσει λέγων ὁ σοφώτατος Παῦλος·
κιμάζων ἀλλὰ τῇ φύσει συνάπτων, διηγούμενος περὶ τοῦ δεινὰ πεπονθότος ὑπὸ λῃστῶν, ᾧ φιλανθρωπία παρὰ παντὸς ἀνθρώπου προσήκει, τοῦτο τῆς φύσεως αὐτῆς ἀπαιτούσης. Συνεπιδείκνυται δὲ ἐν τῇ παρ ραβολῇ καὶ τοῦτο, ὅτι μᾶλλον εὑρίσκει τὸν κατά φύσιν πλησίον ὁ μὴ τετυφωμένος, ἤπερ ὁ τετυφω- μένος· Σαμαρείτης γὰρ ὑπὲρ ἱερέα καὶ Λευίτην· ὅτι οἱ μὲν κείμενον ἡμιθνήτα καὶ ἐν ἐσχάτοις ὄντα κακοῖς, ἀντιπαρῆλθον, οὐδὲν ἐπ' αὐτῷ πεπονθότες ἀνθρώπινον, οὐ τὸ ἐξ ἀγάπη; ἔλαιον ἐπιστάξαντες, ἀσυμπαθὲς δὲ μᾶλλον καὶ ἀκηνὲς ἐσχηκότες τὸ φρόνημα. Ο γε μὴν ἀλλογενὴς καὶ τελῶν ἐν Σαμα ρείταις πεπλήρωκε τῆς ἀγάπης τὸν νόμον. Ακουε γοῦν καὶ τῆς παραβολής. Υπολαβὼν δὲ ὁ Ἰησοῦς, κ. τ. λ. Ἐπιβιβάσας δὲ αὐτὸν ἐπὶ τὸ ἴδιον κτῆνος, Β χ. τ. λ. (Δ. Γ. 144, Β. Γ. Ε "Αλλως δὲ, ἐπειδή, κατὰ τὸ γεγραμμένον, «'Ανθρωπος ἐν τιμῇ ἐν οὐ συνῆκεν, ἀλλὰ παρασυνεβλήθη τοῖς κτήνεσι τοῖς ἀνοήτοις καὶ ὡμοιώθη αὐτοῖς, καὶ πᾶσαν μὲν ἐπιθυ- μίαν βοσκηματώδη καὶ ἀκόλαστον κατηῤῥώστησεν· ἀπαρχὴ γενόμενος τοῦ γένους ἡμῶν ὁ Χριστὸς, ὁ μὴ εἰδὼς ἁμαρτίαν, ἐν ἑαυτῷ πρῶτον ἔδειξε τούτων τῶν κτηνωδῶν παθῶν ὑπεραναβάντας ἡμᾶς· αὐτὸς γὰρ τὰς ἀσθενείας ἡμῶν ἔλαβε, καὶ τὰς νόσους εδά στασε. Διὰ τοῦτο εἶπεν, ὅτι τὸν τυχόντα τῆς θερα πείας ἐπὶ τὸ ἴδιον ὑποζύγιον ἀνεβίβασεν· ἐν ἑαυτῷ γὰρ ἡμᾶς ἔφερεν, ὅτι ἐσμεν μέλη τοῦ σώματος αὐτοῦ. ᾿Αλλὰ μὴν καὶ εἰς πανδοχεῖον ἀπήγαγε πανδοχεῖον δὲ τὴν Ἐκκλησίαν καλεῖ, τὴν πάντων γενομένην δεκτικὴν καὶ χωρητικήν. Οὐκέτι γὰρ κατὰ τὸ στενὸν τῆς νομικῆς σκιᾶς καὶ τῆς ἐν τύποις λα- τρείας ἀκούσομεν· « Οὐκ εἰσελεύσεται 'Αμμανίτης καὶ Μωαδίτης εἰς ἐκκλησίαν Θεοῦ·, ἀλλά· Πο- ρευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη. » Καί· « Εν παντὶ ἔθνει ὁ φοβούμενος τὸν Κύριον καὶ ἐργαζό μενος δικαιοσύνην, δεκτὸς αὐτῷ ἐστι. » Καὶ ἀπαγα- γών, μείζονος ἐπιμελείας ἡξίωσε. Καὶ γὰρ τῆς Ἐκε κλησίας συλλεγείσης ἐκ τῶν τῇ πολυθεία νενεκρω μένων ἐθνῶν, αὐτὸς ἦν ὁ Χριστὸς ἐν αὐτῇ, κατὰ τὸ γεγραμμένον, οἰκῶν καὶ ἐμπεριπατῶν, καὶ πᾶσαν πνευματικὴν δωρούμενος χάριν. "Οθεν καὶ τῷ προ- εστῶτι τοῦ πανδοχείου (νοηθείη δ' ἂν οὗτος τύπου ἐπέχειν τῶν ἀποστόλων καὶ τῶν μετ' αὐτοὺς ποιμέ- νων καὶ διδασκάλων) εἰς οὐρανοὺς ἀνιὼν ἔδωκε δύο δηνάρια, προνοεῖν ἐπιμελῶς τοῦ ἠρρωστηκότος. Καὶ προσθεὶς, ὡς Ἐάν τι προσδαπανήσῃς, ἐγὼ ἐν τῷ ἐπανέρχεσθαί με ἀποδώσω σοι. Δύο δηνάρια, τὰς δύο Διαθήκας φησί, τήν τε διὰ τοῦ νόμου Μωϋσέως καὶ τῶν προφητῶν, τήν τε διὰ τῶν Εὐαγγελίων δοθεῖσαν καὶ τῶν ἀποστολικών διατάξεων· καὶ ἀμφοτέρας ἑνὸς οὔσας Θεοῦ, καὶ μίαν εἰκόνα τοῦ ἄνω καὶ ἑνὸς βασιλέως φερούσας, ὡς τὰ δηνάρια, καὶ τὸν αὐτὸν μὲν χαρακτήρα ταῖς καρδίαις ἡμῶν διὰ τῶν ἱερῶν λογίων ενσφραγιζομένας καὶ ἐντυπούσας, ἐπείπερ καὶ ἐν αὐτὰς καὶ τὸ αὐτὸ Πνεῦμα λελάληκεν. Ερ- ΧΑΥΗ, 19. ** ' COMMENT. IN LUCAM. facit de quodam a latronibus male mulcato, cui mi- sericordiam abs quovis homine deberi ait, ita ipse natura exigente. Insuper in ea parabola docet faci- lius proximum connaturalem a non superbo inve- niri, quam a superbo: Samaritanus enim sacerdote et Levita melior apparet : hi enim semivivum jacen- tem, et suprema calamitate correptum præterierunt, nulla humanitate commoti, neque charitatis oleum ei affundentes, sed inclementem potius crudelemque indoleın retinentes. Contra vero alienigena et Sa- maritanus implevit charitatis legem. Audi ergo etiam parabolam. Suscipiens autemi Jesus, etc. A bans, sed ex sola natura denotans, narratione quan C 40G b, f. 1») D V. 34. Et imponens illum in jumentum suum, ele. Alioqui vero, quia, uti scriptum est : • Home cum in honore esset, non intellexit, sed comparatus est jumentis insipientibus, et similis factus est il- lis ", › atque omni belluina ac effreni cupiditate laborare cœpit; factus generis nostri inchoatio Christus, qui peccatum nescivit, in seipso primo nos ostendit belluinarum harum cupiditatum victores. Ipse enim infirmitales nostras suscepit, morbosque gestavit. Propterea dixit, quod illum cui medebatur in jumentum suum imposuerit; in se enim nosmet ferebat, quia membra sumus corporis ejus. Sed et in publicum hospitium duxit; hospitium Ecclesiain vocans, quæ cunctos excipit continetque. Neque enim jam secundum legalis umbræ typicique cultus angustias audiemus: • Non intrabit Ammanita ac Moabita in ecclesiam Dei"; sed: ‹ Euntes, docete omnes gentes ". » llenique : . In omni gente, qui timet Dominum et operatur justitiam, acceptus est illi *. » Et sic deductum ægrum majore adhuc cura prosecutus est. Nimirum in Ecclesia, quæ ex gentibus polytheismo mortuis constat, Christus ipso versatur, uti scriptum est, habitans et inambulans, et spiritualem omnem suppeditans gratiam. Unde et hospitii præfecto (hic autem figuram gerere cre- dendus est apostolorum et reliquorum post ipsos pastorum ac magistrorum), cum in cœlum abiit, duos dedit denarios ut diligentem ægroto curam impen- derent. Addens etiain : Et si quid supererogaveris, ego cum rediero reddam tibi. Duos denarios dicit Testamenta duo, nempe illud a Moysis lege prophe- tisque, et hoc al Evangelio atque apostolicis consti tutionibus datuın; quæ ainbo a Deo sunt, unanique imaginem superni auiusque regis præ se ferunt, ut denarii solent; eundemque cordibus nostris chara- clerem per sacras doctrinas imprimunt ac repræ- sentant; quoniam utrumque unus et idem Spiritus dictavit Testamentum). Facessat enim Manes, el ante eum Marcion, irreligiosissimi homines, qui diversis diis ea attribuerunt. Unius profecto regis ambo de- narii sunt, eodemgne actu ac valore dati præfocio ♥ Psal. xlviii, 21. ** Deut. xxm, 3. * Matth. Act. x, 35. PATROL. GR. LXXII.
PG 72:683«Τῆς φιλοξενίας μὴ ἐπιλανθάνεσθε.» Τοιαύτη τις ἡ Μάρθα ὑποδεχομένη τὸν Κύριον, ἣν καλὸν καὶ μιμήσασθαι· ὥσπερ καὶ τὴν φιλομαθεστάτην αὐτῆς ἀδελφὴν Μαρίαν, ἣ τοῖς τοῦ Σωτῆρος ποσὶ προσιζήσασα, τῶν παρ’ αὐτοῦ διδαγμάτων τὴν ἑαυτῆς ἐμπίπλησι φρένα. Ὀνίνησι δὲ πάλιν καὶ διὰ τούτων ὁ Σωτὴρ τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς, ἵν’ εἰδεῖεν, ὅπως τε καὶ τίνα τρόπον ταῖς τῶν ἐπιδεχομένων αὐτοὺς οἰκίαις ἐνδιαιτᾶσθαι χρή. Δεῖ γὰρ εἰσβάλλοντας οὐχ ὑπτιοῦσθαι μᾶλλον εἰς ἀνέσεις, οὔτε μὴν ὅλως δοκεῖν ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας καταλύειν παρά τισιν, ἀλλ’ ἵνα μᾶλλον αὐτοὺς ἐπιμεστώσειαν μαθημάτων θείων καὶ ἱερῶν. Οἱ δὲ τὴν ἑστίαν αὐτοῖς ἀνευρύνοντες, ὑπαντάτωσαν ἱλαροὶ καὶ πρόθυμοι· οὐχ ὡς διδόντες τι μᾶλλον, ἀλλ’ ὡς αὐτοὶ ληψόμενοι, κατὰ διττὸν τρόπον· πρῶτον μὲν γὰρ ταῖς παρὰ τῶν ξενιζομένων ἐντρυφήσουσι μυσταγωγίαις· εἶτα πρὸς τούτῳ καὶ τὸν τῆς φιλοξενίας κερδανοῦσι μισθόν. Ἐπιδεχόμενοι δὲ εἰς ἑστίαν τοὺς ἀδελφοὺς, μὴ περισπάσθωσαν περὶ πολλὴν διακονίαν, μὴ ζητείτωσαν τὰ ὑπὲρ χεῖρα καὶ χρείαν· λυπεῖ γὰρ πανταχοῦ ἐν παντὶ πράγματι τὸ περιττόν· ἐνεργάζεται μὲν γὰρ τοῖς φιλοξενεῖν ἐθέλουσιν ὄκνον·
Α ῥέτω γὰρ Μάνης, καὶ πρὸ αὐτοῦ Μαρκίων, οἱ ἀθεώ δαπανήσας οίκοθεν, ἕτερα δύο κεκέρδηκα, δι' ὧν τὸ ἀγαθὲ καὶ πιστέ, ἐπὶ ὀλίγα ἧς πιστὸς, ἐπὶ πολλῶν σου. Ηο- τατοι, διαφόροις θεοῖς ταύτας μερίζοντες (1)· ἑνὸς γὰρ βασιλέως ἐστὶ τὰ δύο δηνάρια, καὶ κατὰ ταὐτὸν καὶ ὁμοτίμως δοθέντα τῷ προεστῶτι τοῦ πανδοχείου παρὰ Χριστοῦ· ὰ δὴ καὶ λαβόντες οἱ τῶν ἁγιωτά των ἐκκλησιῶν ποιμένες, καὶ μετὰ πόνων καὶ ἱδρύ των ταῖς διδασκαλίαις πλατύναντες, καὶ οίκοθεν προσδαπανήσαντες, καὶ διὰ τῆς δαπάνης μᾶλλον αὐξήσαντες (τοιοῦτον γὰρ τὸ νοητὸν ἀργύριον ἐξ ὧν δαπανάται, μὴ μειούμενον ἀλλ᾽ αὐξόμενον, ὅπερ ὁ τῆς διδασκαλίας λόγος ἐστὶν), ἐπανερχομένῳ τῷ Δε σπότῃ κατὰ τὴν τελευταίαν ἡμέραν, ἐροῦσιν έκα- στος Κύριε, δύο δηνάρια δέδωκάς μοι· ιδού προς ποίμνιον ηύξησα. Καὶ ἀποκριθεὶς ἐρεῖ · « Ε, δούλε σε καταστήσω· εἴσελθε εἰς τὴν χαρὰν τοῦ Κυρίου Τις οὖν τούτων τῶν τριῶν δοκεῖ σοι πλησίον γεγονέναι τοῦ ἐμπεσόντος εἰς τοὺς λῃστάς; (Α. Γ. 146, Ε Γ Εἰκότως ὁ Κύριος ήρετο. τίνα τῶν τριῶν πλησίον γενέσθαι νενόμικε του πε πονθότος ; 'Ο δέ· Ὁ ποιήσας, φησί, τὸ ἔλεος μετ' αὐτοῦ. Οὔτε γὰρ ὁ ἱερεύς, οὔτε ὁ Λευίτης πλησία γέγονε τοῦ πεπονθότος, ἀλλ' ὁ οἰκτισάμενος. Και πρὸς ταῦτα Χριστός· « Πορεύου, καὶ σὺ ποίει ὁμοίως. Ανόνη τον γὰρ τὸ τῆς ἱερωσύνης ἀξίωμα, τοῖς λαγού. σιν αὐτό, καὶ τοῖς δοκοῦσιν εἶναι νομομαθέσι, τὸ ὠνομάσθαι νομομαθεῖς, εἰ μὴ δι' αὐτῶν εὐδοκιμοῦσι τῶν ἔργων. Ἰδοὺ γὰρ πέπλεκται τῆς ἀγάπης ὁ στέ φανος τῷ τὸν πλησίον ἠγαπηκότι· Σαμαρείτης οὗτος ἦν, ἀλλ' οὐκ ἀπόβλητος. Διὰ τοῦτο μεμαρτύρηκεν ὁ πρῶτος ἐν μαθηταῖς, τουτέστιν ὁ μακάριος Πέτρος, ὧδέ πως φήτας· . Επ' ἀληθείας καταλαμβάνομεν ὅτι οὐκέτι προσωπολήπτης ὁ Θεὸς, ἀλλ' ἐν παντὶ ἔθνει ὁ φοβούμενος αὐτὸν καὶ ποιῶν δικαιοσύνην, δεκτὸς αὐτῷ ἐστι. • Προσίεται γὰρ ἅπαντας τοὺς τῶν ἀγαθῶν ἐπιτηδευμάτων ἐραστὰς ὁ φιλάρετος κύριος, καὶ ἀσπάζεται, καὶ γνησίους τίθησι, καὶ τῶν μελ λόντων ἀξιοῖ ἀγαθῶν. Γυνὴ δέ τις ονόματι Μάρθα ὑπεδέξατο αὐτὸν εἰς τὸν οἶκον αὐτῆς. (Α. Γ. 1) Πλὴν, κατὰ τὴν ἱστορίαν, μέγα το χρῆμα καὶ ἀξιόκτητον ὁ τῆς φιλοξενίας τρόπος· και μαρτυρήσει λέγων ὁ σοφώτατος Παύλος ο Της φιλο ξενίας μὴ ἐπιλανθάνεσθε, ο Τοιαύτη τις ή Μάρθα ὑποδεχομένη τὸν Κύριον, ἣν καλὸν καὶ μιμήσασθαι ὥσπερ καὶ τὴν φιλομαθεστάτην αὐτῆς ἀδελφὴν Μπ μίαν, ἢ τοῖς τοῦ Σωτῆρος ποσὶ προτιζήσασα, τῶν παρ' αὐτοῦ διδαγμάτων τὴν ἑαυτῆς ἐμπίπλησι φρέ να. Ονίνησι δὲ πάλιν καὶ διὰ τούτων ὁ Σωτὴρ τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς, ἵν' εἰδεῖεν, ὅπως τε καὶ τίνα τρό που ταῖς τῶν ἐπιδεχομένων αὐτοὺς οἰκίαις ἐνδιαιτα σθαι χρή. Δεῖ γὰρ εἰσβάλλοντας οὐχ ὑπτιοῦσθαι μᾶλλον εἰς ἀνέσεις, οὔτε μὴν ὅλως δοκεῖν ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας καταλύειν παρά τισιν, ἀλλ᾽ ἵνα ** S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. bospitii a Christo. Quos quidem acceptos sanctissi- marum ecclesiarum pastores, nec sine labore ac sudoribus ampliantes, et de propria etiam crumena aliquid proferentes, et usu potius augentes (hoc enim spirituale argentum impensis non minuitur, sed augetur, cujusmodi reapse est doctrinæ magi- sterium) revertenti postrema die Domino' dicent unusquisque : Domine, duos denarios dedisti mihi : ecce insuper mea industria expendens, duos alios lucratus sum, quibus gregem amplificavi. Ille vero respondens dicet : . Euge, serve bone et fidelis ; quia in paucis fuisti fidelis, super multa te consti- Luamn; intra in gaudium Domini tui es. V. 36. Quis horum trium videtur tibi proxi- B wens fuisse illi, qui incidit in latrones? Merito Dominus interrogavit, quemnam e tribus proximiorem se demonstrasse patienti existimaret? Hic autem : Illum puto, inquit, qui misericors fuit. Non enim sive sacerdos sive Levita proximus fuit patienti, sed qui misertus est ejus. Tunc ait Chri- stus : e Vade, et tu fac similiter. » Est enim inuti his sacerdotii dignitas his qui eam sortiti sunt; item iis qui videntur legis periti, hoc nomine ap- pellari non prodest, nisi factis ipsis justam famamn obtineant. En charitatis corona texitur ei qui proxi- mum adamavit. Erat hic Samaritanus, non tamen idcirco abjecus. Propterea testatus est discipulo rum princeps, beatus nimirum Petrus, his verbis utens : . Vere comperimus, non esse personarum C acceptorem Deum, sed in omni gente quisquis eum timet, et operatur justitiam, acceptum illi esse '." Recipit enim omnes bonorum operum studiosos virtutis amans Deus, eosque diligit, et amicorum luco habet, ac futuris bonis dignatur. V. 38. Mulier quadam Marila nomine excepit illum in domum suam. Verumtamen, ut hæc historia demonstrat, nia- gnum quid est et pretiosum hospitalitatis officium. Testabitur et sapientissimus Paulus dicens : « spitalitatis nolite oblivisci "., Talis erat Martha quæ Dominum hospitio excepit, quam imitari præ- clarum est : sicuti etiam sororea ejus cupidissim mam discendi Mariam, quæ Domini pedibus assi- dens, doctrinis ejus mentem suam complebat. Erudit item hoc facto discipulos suos Servator, ut cogno- scant qualiter quove modo in hospitum suoruin domibus diversari debeant. Oportet enim ingressUS uon tam supinari ad oblectationes, ne harum causa videantur apud aliquos hospitari, sed ut potius hospites suos sacris divinisque doctrinis impleant. si Malth. LXV, 16-21. ** Act. x, 34, 35. D b) Hebr. xm, 2. cap. 4. (1) Hanc Marcionis cum Manete impiam consensionem narrat etiam sanctus Epiphanius hæres, 42,
καμάτου δὲ τοῖς ἑστιωμένοις εὑρίσκεται πρόξενον.
Α ῥέτω γὰρ Μάνης, καὶ πρὸ αὐτοῦ Μαρκίων, οἱ ἀθεώ δαπανήσας οίκοθεν, ἕτερα δύο κεκέρδηκα, δι' ὧν τὸ ἀγαθὲ καὶ πιστέ, ἐπὶ ὀλίγα ἧς πιστὸς, ἐπὶ πολλῶν σου. Ηο- τατοι, διαφόροις θεοῖς ταύτας μερίζοντες (1)· ἑνὸς γὰρ βασιλέως ἐστὶ τὰ δύο δηνάρια, καὶ κατὰ ταὐτὸν καὶ ὁμοτίμως δοθέντα τῷ προεστῶτι τοῦ πανδοχείου παρὰ Χριστοῦ· ὰ δὴ καὶ λαβόντες οἱ τῶν ἁγιωτά των ἐκκλησιῶν ποιμένες, καὶ μετὰ πόνων καὶ ἱδρύ των ταῖς διδασκαλίαις πλατύναντες, καὶ οίκοθεν προσδαπανήσαντες, καὶ διὰ τῆς δαπάνης μᾶλλον αὐξήσαντες (τοιοῦτον γὰρ τὸ νοητὸν ἀργύριον ἐξ ὧν δαπανάται, μὴ μειούμενον ἀλλ᾽ αὐξόμενον, ὅπερ ὁ τῆς διδασκαλίας λόγος ἐστὶν), ἐπανερχομένῳ τῷ Δε σπότῃ κατὰ τὴν τελευταίαν ἡμέραν, ἐροῦσιν έκα- στος Κύριε, δύο δηνάρια δέδωκάς μοι· ιδού προς ποίμνιον ηύξησα. Καὶ ἀποκριθεὶς ἐρεῖ · « Ε, δούλε σε καταστήσω· εἴσελθε εἰς τὴν χαρὰν τοῦ Κυρίου Τις οὖν τούτων τῶν τριῶν δοκεῖ σοι πλησίον γεγονέναι τοῦ ἐμπεσόντος εἰς τοὺς λῃστάς; (Α. Γ. 146, Ε Γ Εἰκότως ὁ Κύριος ήρετο. τίνα τῶν τριῶν πλησίον γενέσθαι νενόμικε του πε πονθότος ; 'Ο δέ· Ὁ ποιήσας, φησί, τὸ ἔλεος μετ' αὐτοῦ. Οὔτε γὰρ ὁ ἱερεύς, οὔτε ὁ Λευίτης πλησία γέγονε τοῦ πεπονθότος, ἀλλ' ὁ οἰκτισάμενος. Και πρὸς ταῦτα Χριστός· « Πορεύου, καὶ σὺ ποίει ὁμοίως. Ανόνη τον γὰρ τὸ τῆς ἱερωσύνης ἀξίωμα, τοῖς λαγού. σιν αὐτό, καὶ τοῖς δοκοῦσιν εἶναι νομομαθέσι, τὸ ὠνομάσθαι νομομαθεῖς, εἰ μὴ δι' αὐτῶν εὐδοκιμοῦσι τῶν ἔργων. Ἰδοὺ γὰρ πέπλεκται τῆς ἀγάπης ὁ στέ φανος τῷ τὸν πλησίον ἠγαπηκότι· Σαμαρείτης οὗτος ἦν, ἀλλ' οὐκ ἀπόβλητος. Διὰ τοῦτο μεμαρτύρηκεν ὁ πρῶτος ἐν μαθηταῖς, τουτέστιν ὁ μακάριος Πέτρος, ὧδέ πως φήτας· . Επ' ἀληθείας καταλαμβάνομεν ὅτι οὐκέτι προσωπολήπτης ὁ Θεὸς, ἀλλ' ἐν παντὶ ἔθνει ὁ φοβούμενος αὐτὸν καὶ ποιῶν δικαιοσύνην, δεκτὸς αὐτῷ ἐστι. • Προσίεται γὰρ ἅπαντας τοὺς τῶν ἀγαθῶν ἐπιτηδευμάτων ἐραστὰς ὁ φιλάρετος κύριος, καὶ ἀσπάζεται, καὶ γνησίους τίθησι, καὶ τῶν μελ λόντων ἀξιοῖ ἀγαθῶν. Γυνὴ δέ τις ονόματι Μάρθα ὑπεδέξατο αὐτὸν εἰς τὸν οἶκον αὐτῆς. (Α. Γ. 1) Πλὴν, κατὰ τὴν ἱστορίαν, μέγα το χρῆμα καὶ ἀξιόκτητον ὁ τῆς φιλοξενίας τρόπος· και μαρτυρήσει λέγων ὁ σοφώτατος Παύλος ο Της φιλο ξενίας μὴ ἐπιλανθάνεσθε, ο Τοιαύτη τις ή Μάρθα ὑποδεχομένη τὸν Κύριον, ἣν καλὸν καὶ μιμήσασθαι ὥσπερ καὶ τὴν φιλομαθεστάτην αὐτῆς ἀδελφὴν Μπ μίαν, ἢ τοῖς τοῦ Σωτῆρος ποσὶ προτιζήσασα, τῶν παρ' αὐτοῦ διδαγμάτων τὴν ἑαυτῆς ἐμπίπλησι φρέ να. Ονίνησι δὲ πάλιν καὶ διὰ τούτων ὁ Σωτὴρ τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς, ἵν' εἰδεῖεν, ὅπως τε καὶ τίνα τρό που ταῖς τῶν ἐπιδεχομένων αὐτοὺς οἰκίαις ἐνδιαιτα σθαι χρή. Δεῖ γὰρ εἰσβάλλοντας οὐχ ὑπτιοῦσθαι μᾶλλον εἰς ἀνέσεις, οὔτε μὴν ὅλως δοκεῖν ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας καταλύειν παρά τισιν, ἀλλ᾽ ἵνα ** S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. bospitii a Christo. Quos quidem acceptos sanctissi- marum ecclesiarum pastores, nec sine labore ac sudoribus ampliantes, et de propria etiam crumena aliquid proferentes, et usu potius augentes (hoc enim spirituale argentum impensis non minuitur, sed augetur, cujusmodi reapse est doctrinæ magi- sterium) revertenti postrema die Domino' dicent unusquisque : Domine, duos denarios dedisti mihi : ecce insuper mea industria expendens, duos alios lucratus sum, quibus gregem amplificavi. Ille vero respondens dicet : . Euge, serve bone et fidelis ; quia in paucis fuisti fidelis, super multa te consti- Luamn; intra in gaudium Domini tui es. V. 36. Quis horum trium videtur tibi proxi- B wens fuisse illi, qui incidit in latrones? Merito Dominus interrogavit, quemnam e tribus proximiorem se demonstrasse patienti existimaret? Hic autem : Illum puto, inquit, qui misericors fuit. Non enim sive sacerdos sive Levita proximus fuit patienti, sed qui misertus est ejus. Tunc ait Chri- stus : e Vade, et tu fac similiter. » Est enim inuti his sacerdotii dignitas his qui eam sortiti sunt; item iis qui videntur legis periti, hoc nomine ap- pellari non prodest, nisi factis ipsis justam famamn obtineant. En charitatis corona texitur ei qui proxi- mum adamavit. Erat hic Samaritanus, non tamen idcirco abjecus. Propterea testatus est discipulo rum princeps, beatus nimirum Petrus, his verbis utens : . Vere comperimus, non esse personarum C acceptorem Deum, sed in omni gente quisquis eum timet, et operatur justitiam, acceptum illi esse '." Recipit enim omnes bonorum operum studiosos virtutis amans Deus, eosque diligit, et amicorum luco habet, ac futuris bonis dignatur. V. 38. Mulier quadam Marila nomine excepit illum in domum suam. Verumtamen, ut hæc historia demonstrat, nia- gnum quid est et pretiosum hospitalitatis officium. Testabitur et sapientissimus Paulus dicens : « spitalitatis nolite oblivisci "., Talis erat Martha quæ Dominum hospitio excepit, quam imitari præ- clarum est : sicuti etiam sororea ejus cupidissim mam discendi Mariam, quæ Domini pedibus assi- dens, doctrinis ejus mentem suam complebat. Erudit item hoc facto discipulos suos Servator, ut cogno- scant qualiter quove modo in hospitum suoruin domibus diversari debeant. Oportet enim ingressUS uon tam supinari ad oblectationes, ne harum causa videantur apud aliquos hospitari, sed ut potius hospites suos sacris divinisque doctrinis impleant. si Malth. LXV, 16-21. ** Act. x, 34, 35. D b) Hebr. xm, 2. cap. 4. (1) Hanc Marcionis cum Manete impiam consensionem narrat etiam sanctus Epiphanius hæres, 42,
Chapter 11ΚΕΦΑΛ. ΙΑ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΚΕΦΑΛ. ΙΑ. «Ἐν τῷ εἶναι αὐτὸν ἐν τόπῳ τινὶ προσευχόμενον.» (α φ. 147) Καί τοι Θεός ἐστιν ἀληθινὸς, καὶ Υἱὸς τοῦ ἐπὶ πάντας Θεοῦ, καὶ διανέμει μὲν αὐτὸς τῇ κτίσει τὰ πάντα, δι’ ὧν ἂν εὖ ἔχοι καὶ σώζηται· δεῖται δὲ ὅλως αὐτὸς οὐδενός· πλήρης γάρ ἐστι, φησὶν, αὐτός· τίνος οὖν ἐν χρείᾳ καθεστάναι φαίη τις ἂν αὐτὸν, πάντα ἔχοντα φυσικῶς τὰ τοῦ Πατρός; Ἔφη γὰρ ἐναργῶς, ὅτι «Πάντα ὅσα ἔχει ὁ Πατὴρ, ἐμά ἐστιν.» Ἔχει δὲ ὁ Πατὴρ τὸ εἶναι πλήρης ἀγαθοῦ παντὸς καὶ θεοπρεπῶν ἀξιωμάτων. Ἔστι δὲ τοῦτο καὶ τοῦ Υἱοῦ· καὶ τοῦτο εἰδότες οἱ ἅγιοι λέγουσιν, ὅτι «Ἐκ τοῦ πληρώματος αὐτοῦ πάντες ἡμεῖς ἐλάβομεν.» Τί δῆτα οὖν προσεύχεται, φησὶν, εἰ πλήρης ἐστὶ, καὶ οὐδενὸς ὅλως δεῖται τῶν τοῦ Πατρός; Πρὸς τοῦτό φαμεν ὅτι δίδωσι μὲν αὐτῷ τῆς μετὰ σαρκὸς οἰκονομίας ὁ τρόπος τὸ εἴπερ ἕλοιτο πληροῦν τὰ ἀνθρώπινα, καιροῦ καλοῦντος εἰς τοῦτο. Εἰ γὰρ ἔφαγε καὶ πέπωκεν, ὕπνου τε μετεσχηκὼς εὑρίσκεται, τί τὸ ἄτοπον κἂν εἰ τοῖς καθ’ ἡμᾶς συγκαθιστάμενος μέτροις, καὶ ἀνθρωπίνην δικαιοσύνην ἀποπληρῶν, οὐκ ἀνεπιτήδευτον ἐποιεῖτο τὴν προσευχήν;
Α ῥέτω γὰρ Μάνης, καὶ πρὸ αὐτοῦ Μαρκίων, οἱ ἀθεώ δαπανήσας οίκοθεν, ἕτερα δύο κεκέρδηκα, δι' ὧν τὸ ἀγαθὲ καὶ πιστέ, ἐπὶ ὀλίγα ἧς πιστὸς, ἐπὶ πολλῶν σου. Ηο- τατοι, διαφόροις θεοῖς ταύτας μερίζοντες (1)· ἑνὸς γὰρ βασιλέως ἐστὶ τὰ δύο δηνάρια, καὶ κατὰ ταὐτὸν καὶ ὁμοτίμως δοθέντα τῷ προεστῶτι τοῦ πανδοχείου παρὰ Χριστοῦ· ὰ δὴ καὶ λαβόντες οἱ τῶν ἁγιωτά των ἐκκλησιῶν ποιμένες, καὶ μετὰ πόνων καὶ ἱδρύ των ταῖς διδασκαλίαις πλατύναντες, καὶ οίκοθεν προσδαπανήσαντες, καὶ διὰ τῆς δαπάνης μᾶλλον αὐξήσαντες (τοιοῦτον γὰρ τὸ νοητὸν ἀργύριον ἐξ ὧν δαπανάται, μὴ μειούμενον ἀλλ᾽ αὐξόμενον, ὅπερ ὁ τῆς διδασκαλίας λόγος ἐστὶν), ἐπανερχομένῳ τῷ Δε σπότῃ κατὰ τὴν τελευταίαν ἡμέραν, ἐροῦσιν έκα- στος Κύριε, δύο δηνάρια δέδωκάς μοι· ιδού προς ποίμνιον ηύξησα. Καὶ ἀποκριθεὶς ἐρεῖ · « Ε, δούλε σε καταστήσω· εἴσελθε εἰς τὴν χαρὰν τοῦ Κυρίου Τις οὖν τούτων τῶν τριῶν δοκεῖ σοι πλησίον γεγονέναι τοῦ ἐμπεσόντος εἰς τοὺς λῃστάς; (Α. Γ. 146, Ε Γ Εἰκότως ὁ Κύριος ήρετο. τίνα τῶν τριῶν πλησίον γενέσθαι νενόμικε του πε πονθότος ; 'Ο δέ· Ὁ ποιήσας, φησί, τὸ ἔλεος μετ' αὐτοῦ. Οὔτε γὰρ ὁ ἱερεύς, οὔτε ὁ Λευίτης πλησία γέγονε τοῦ πεπονθότος, ἀλλ' ὁ οἰκτισάμενος. Και πρὸς ταῦτα Χριστός· « Πορεύου, καὶ σὺ ποίει ὁμοίως. Ανόνη τον γὰρ τὸ τῆς ἱερωσύνης ἀξίωμα, τοῖς λαγού. σιν αὐτό, καὶ τοῖς δοκοῦσιν εἶναι νομομαθέσι, τὸ ὠνομάσθαι νομομαθεῖς, εἰ μὴ δι' αὐτῶν εὐδοκιμοῦσι τῶν ἔργων. Ἰδοὺ γὰρ πέπλεκται τῆς ἀγάπης ὁ στέ φανος τῷ τὸν πλησίον ἠγαπηκότι· Σαμαρείτης οὗτος ἦν, ἀλλ' οὐκ ἀπόβλητος. Διὰ τοῦτο μεμαρτύρηκεν ὁ πρῶτος ἐν μαθηταῖς, τουτέστιν ὁ μακάριος Πέτρος, ὧδέ πως φήτας· . Επ' ἀληθείας καταλαμβάνομεν ὅτι οὐκέτι προσωπολήπτης ὁ Θεὸς, ἀλλ' ἐν παντὶ ἔθνει ὁ φοβούμενος αὐτὸν καὶ ποιῶν δικαιοσύνην, δεκτὸς αὐτῷ ἐστι. • Προσίεται γὰρ ἅπαντας τοὺς τῶν ἀγαθῶν ἐπιτηδευμάτων ἐραστὰς ὁ φιλάρετος κύριος, καὶ ἀσπάζεται, καὶ γνησίους τίθησι, καὶ τῶν μελ λόντων ἀξιοῖ ἀγαθῶν. Γυνὴ δέ τις ονόματι Μάρθα ὑπεδέξατο αὐτὸν εἰς τὸν οἶκον αὐτῆς. (Α. Γ. 1) Πλὴν, κατὰ τὴν ἱστορίαν, μέγα το χρῆμα καὶ ἀξιόκτητον ὁ τῆς φιλοξενίας τρόπος· και μαρτυρήσει λέγων ὁ σοφώτατος Παύλος ο Της φιλο ξενίας μὴ ἐπιλανθάνεσθε, ο Τοιαύτη τις ή Μάρθα ὑποδεχομένη τὸν Κύριον, ἣν καλὸν καὶ μιμήσασθαι ὥσπερ καὶ τὴν φιλομαθεστάτην αὐτῆς ἀδελφὴν Μπ μίαν, ἢ τοῖς τοῦ Σωτῆρος ποσὶ προτιζήσασα, τῶν παρ' αὐτοῦ διδαγμάτων τὴν ἑαυτῆς ἐμπίπλησι φρέ να. Ονίνησι δὲ πάλιν καὶ διὰ τούτων ὁ Σωτὴρ τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς, ἵν' εἰδεῖεν, ὅπως τε καὶ τίνα τρό που ταῖς τῶν ἐπιδεχομένων αὐτοὺς οἰκίαις ἐνδιαιτα σθαι χρή. Δεῖ γὰρ εἰσβάλλοντας οὐχ ὑπτιοῦσθαι μᾶλλον εἰς ἀνέσεις, οὔτε μὴν ὅλως δοκεῖν ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας καταλύειν παρά τισιν, ἀλλ᾽ ἵνα ** S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. bospitii a Christo. Quos quidem acceptos sanctissi- marum ecclesiarum pastores, nec sine labore ac sudoribus ampliantes, et de propria etiam crumena aliquid proferentes, et usu potius augentes (hoc enim spirituale argentum impensis non minuitur, sed augetur, cujusmodi reapse est doctrinæ magi- sterium) revertenti postrema die Domino' dicent unusquisque : Domine, duos denarios dedisti mihi : ecce insuper mea industria expendens, duos alios lucratus sum, quibus gregem amplificavi. Ille vero respondens dicet : . Euge, serve bone et fidelis ; quia in paucis fuisti fidelis, super multa te consti- Luamn; intra in gaudium Domini tui es. V. 36. Quis horum trium videtur tibi proxi- B wens fuisse illi, qui incidit in latrones? Merito Dominus interrogavit, quemnam e tribus proximiorem se demonstrasse patienti existimaret? Hic autem : Illum puto, inquit, qui misericors fuit. Non enim sive sacerdos sive Levita proximus fuit patienti, sed qui misertus est ejus. Tunc ait Chri- stus : e Vade, et tu fac similiter. » Est enim inuti his sacerdotii dignitas his qui eam sortiti sunt; item iis qui videntur legis periti, hoc nomine ap- pellari non prodest, nisi factis ipsis justam famamn obtineant. En charitatis corona texitur ei qui proxi- mum adamavit. Erat hic Samaritanus, non tamen idcirco abjecus. Propterea testatus est discipulo rum princeps, beatus nimirum Petrus, his verbis utens : . Vere comperimus, non esse personarum C acceptorem Deum, sed in omni gente quisquis eum timet, et operatur justitiam, acceptum illi esse '." Recipit enim omnes bonorum operum studiosos virtutis amans Deus, eosque diligit, et amicorum luco habet, ac futuris bonis dignatur. V. 38. Mulier quadam Marila nomine excepit illum in domum suam. Verumtamen, ut hæc historia demonstrat, nia- gnum quid est et pretiosum hospitalitatis officium. Testabitur et sapientissimus Paulus dicens : « spitalitatis nolite oblivisci "., Talis erat Martha quæ Dominum hospitio excepit, quam imitari præ- clarum est : sicuti etiam sororea ejus cupidissim mam discendi Mariam, quæ Domini pedibus assi- dens, doctrinis ejus mentem suam complebat. Erudit item hoc facto discipulos suos Servator, ut cogno- scant qualiter quove modo in hospitum suoruin domibus diversari debeant. Oportet enim ingressUS uon tam supinari ad oblectationes, ne harum causa videantur apud aliquos hospitari, sed ut potius hospites suos sacris divinisque doctrinis impleant. si Malth. LXV, 16-21. ** Act. x, 34, 35. D b) Hebr. xm, 2. cap. 4. (1) Hanc Marcionis cum Manete impiam consensionem narrat etiam sanctus Epiphanius hæres, 42,
PG 72:685ἵνα ἡμᾶς διδάξῃ μὴ ῥᾳθύμους εἶναι πρὸς τοῦτο· συντείνεσθαι δὲ μᾶλλον λιτὰς, οὐκ ἐν πλατείαις ἑστῶτας μέσαις (ἔδρων γὰρ τοῦτο τῶν Ἰουδαίων τινὲς, Γραμματεῖς δέ εἰσιν οὗτοι καὶ Φαρισαῖοι, φιλοδοξίας ἀφορμὴν τὸ χρῆμα ποιούμενοι), καταμόνας δὲ μᾶλλον, ἡσυχῇ τε καὶ ἀνακεχωρημένως, καὶ οἷον μόνους μόνῳ λαλοῦντας Θεῷ, καθαρῷ καὶ ἀπερισπάστῳ νῷ. Ἔδει γὰρ ἀγαθοῦ παντὸς καὶ ἐπωφελεστάτου πράγματος ἀρχὴν καὶ διδάσκαλον οὐχ ἕτερόν τινα ἡμῖν γενέσθαι μᾶλλον, ἀλλ’ αὐτὸν τὸν ἐν πᾶσι πρωτεύοντα καὶ τὰς παρὰ πάντων δεχόμενον λιτάς. «Εἶπε δὲ αὐτοῖς· Ὅταν προσεύχησθε, λέγετε· Πάτερ ἡμῶν, κ.τ.λ.» (α φ. 149) Ὢ πολλῆς ἀφθονίας ὢ γαληνότητος ἀσυγκρίτου καὶ μόνῳ πρεπούσης αὐτῷ Τὴν ἰδίαν ἡμῖν χαρίζεται δόξαν, ἀναβιβάζει τὸ δοῦλον εἰς ἐλεύθερον ἀξίωμα, Πατέρα καλεῖν ἐφίησι τὸν Θεὸν, ὡς ἐν υἱῶν τάξει γεγενημένους. Παρ’ αὐτοῦ δὲ καὶ τοῦτο μετὰ τῶν ἄλλων ἐσχήκαμεν· καὶ μαρτυρήσει λέγων ὁ σοφὸς Ἰωάννης περὶ αὐτοῦ·
μᾶλλον αὐτοὺς ἐπιμεστώσειαν μαθημάτων θείων καὶ ἱερῶν. Οἱ δὲ τὴν ἑστίαν αὐτοῖς ἀνευρύνοντες, ὑπαν τάτωσαν ἱλαροί καὶ πρόθυμοι· οὐχ ὡς διδόντες τ' μᾶλλον, ἀλλ' ὡς αὐτοὶ ληψόμενοι, κατὰ διττόν τρό πον· πρῶτον μὲν γὰρ ταῖς παρὰ τῶν ξενιζομένων ἐντρυφήσουσι μυσταγωγίαις· εἶτα πρὸς τούτῳ καὶ τὸν τῆς φιλοξενίας κερδανοῦσι μισθόν. Επιδεχόμενοι δὲ εἰς ἑστίαν τοὺς ἀδελφούς, μὴ περισπάσθωσαν περὶ πολλὴν διακονίαν, μὴ ζητείτωσαν τὰ ὑπὲρ χεῖρα καὶ χρείαν· λυπεῖ γὰρ πανταχοῦ ἐν παντὶ πράγματι τὸ περιττόν· ἐνεργάζεται μὲν γὰρ τοῖς φιλοξενεῖν ἐθέ λουσιν ὄχνον· καμάτου δὲ τοῖς ἑστιωμένοις εὑρίσκε και πρόξενον. ΚΕΦΑΛ. ΙΑ'. 'Εν τῷ εἶναι αὐτὸν ἐν τόπῳ τινὶ προσευχόμε- Β (Α (. 147) Καί τοι Θεός ἐστιν ἀληθινὸς, καὶ Υἱός· τοῦ ἐπὶ πάντας Θεοῦ, καὶ διανέμει μὲν αὐτὸς τῇ κτί- σει τὰ πάντα, δι' ὧν ἂν εὖ ἔχοι καὶ σώζηται· δεῖται δὲ ὅλως αὐτὸς οὐδενός • πλήρης γάρ ἐστι, φησίν, αὐ- τῆς· τίνος οὖν ἐν χρείᾳ καθεστάναι φαίη τις ἂν αὐτ τόν, πάντα ἔχοντα φυσικῶς τὰ τοῦ Πατρός; Εφη γὰρ ἐναργώς, ὅτι « Πάντα ὅσα ἔχει ὁ Πατήρ, ἐμά ἐστιν. » Εχει δὲ ὁ Πατὴρ τὸ εἶναι πλήρης ἀγαθοῦ παντὸς καὶ θεοπρεπῶν ἀξιωμάτων. Ἔστι δὲ τοῦτο καὶ τοῦ Υἱοῦ καὶ τοῦτο εἰδότες οἱ ἅγιοι λέγουσιν, ὅτι • Εκ τοῦ πληρώματος αὐτοῦ πάντες ἡμεῖς ἐλάβομεν.» Τί δήτα οὖν προσεύχεται, φησίν, εἰ πλήρης ἐστὶ, καὶ οὐδενὸς ὅλως δεῖται τῶν τοῦ Πατρός ; Πρὸς τοῦτό φα μεν ὅτι δίδωσι μὲν αὐτῷ τῆς μετὰ σαρκὸς οἰκονομίας ὁ τρόπο; τὸ εἴπερ ἔλοιτο πληροῦν τὰ ἀνθρώπινα, καιροῦ καλοῦντος εἰς τοῦτο. Εἰ γὰρ ἔφαγε καὶ πέτ ύπνου τε μετεσχηκώς εὑρίσκεται, τί τὸ ἄτο- που κἂν εἰ τοῖς καθ᾿ ἡμᾶς συγκαθιστάμενος μέτροις, καὶ ἀνθρωπίνην δικαιοσύνην ἀποπληρῶν, οὐκ ἀνεπι τήδευτον ἐποιεῖτο τὴν προσευχήν; ἵνα ἡμᾶς διδάξῃ μὴ βαθύμους εἶναι πρὸς τοῦτο· συντείνεσθαι δὲ μᾶλ λον λιτάς, οὐκ ἐν πλατείαις ἑστῶτας μέσαις (έδρων γὰρ τοῦτο τῶν Ἰουδαίων τινὲς, Γραμματεῖς δέ εἰσιν οὗτοι καὶ Φαρισαῖοι, φιλοδοξίας ἀφορμὴν τὸ χρῆμα ποιούμενοι), καταμόνας δὲ μᾶλλον, ἡσυχῇ τε καὶ ἀνα- κεχωρημένως, καὶ οἷον μόνους μόνῳ λαλοῦντας Θεῷ, καθαρῷ καὶ ἀπερισπάστῳ νῷ. Εδει γὰρ ἀγαθοῦ παν· τὸς καὶ ἐπωφελεστάτου πράγματος ἀρχὴν καὶ διδά- σκαλον οὐχ ἕτερόν τινα ἡμῖν γενέσθαι μᾶλλον, ἀλλ' αὐτὸν τὸν ἐν πᾶσι πρωτεύοντα καὶ τὰς παρὰ πάντων δεχόμενον λιτάς. πωκεν, Εἶπε δὲ αὐτοῖς· Όταν προσεύχησθε, λέγετε· Πάτερ ἡμῶν, κ. τ. λ. (Α Γ. 149) "Ω πολλῆς ἀφθονίας! ὦ γαληνότητος ἀσυγκρίτου καὶ μόνῳ πρεπούσης αὐτῷ! Τὴν ἰδίαν ἡμῖν χαρίζεται δόξαν, ἀναβιβάζει τὸ δοῦλον εἰς ἐλεύ θερον ἀξίωμα, Πατέρα καλεῖν ἐφίησι τὸν Θεὸν, ὡς ἐν υἱῶν τάξει γεγενημένους. Παρ' αὐτοῦ δὲ καὶ τοῦτο μετὰ τῶν ἄλλων ἐσχήκαμεν· καὶ μαρτυρήσει λέγων ὁ σοφὸς Ιωάννης περὶ αὐτοῦ· « Οσο: δὲ ἔλαβον αὐτ τὸν, ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξουσίαν τέκνα Θεοῦ γενέσθαι. » » 68.5 COMMENT. IN LUCAM. SG A Verumtamen ii qui victum iis largiuntur, occurraul vor. hilares alacresque, non tam ut dantes quam ut accepturi; idque duplici ex cansa: primum qui- dem quia hospitum suorum fruentur doctrinis, deinde etiam quia hospitalitatis mercedem conse- quentur. Dum autem convivio excipiunt fratres, no multo ministerio distrahantur, nec præter id quod ad manum usumque fuerit, quidquam requirant : nolestum enim est ubique et in omni re quidquid est nimium : nam et eos qui exhibere hospitalita- tem volunt, remoratur, et iis qui recipiuntur ho- spitio grave esl. CAP. XI. V. 1. Cum esset in quodum loco orans. • Cum verus sit Deus, Filiusque supremi Dei, et ipse creaturis omnia distribuat per quæ bene lia- beant et conserventur; cunique nulla re prorsus indigeat, quia plenus, ut aits, est : cujusnam rei usum optari ab eo quisquam dicat, qui omnia uatu- raliter habet quæ Patris sui sunt? Dixit enim ma- nifeste : e Omnia quæ Pater habet, mea sunt Est Patris proprietas, ut omni re bona sit plenus Deoque dignis muneribus. Id vero proprium quo- que Filii est : cujus rei sancti homines gnari aiunt : • De plenitudine ejus nos omnes accepimus s. Cur ergo jam oral, inquit aliquis, si plenus est, et nulla re caret quam habet Pater? Ad hæc dicimus, dispensationis in carue modum concedere ci fucul talem humana officia, si velit, implendi, cum oc- casio id tulerit. Nam si comedit et bibit, et somno indulsisse comperitur; quomodo sit absurdum, duin in nostræ naturæ finibus versaretur, et humanæ justitiæ daret operam, eum non incongruas preces frequentasse ? ut nos doceret ne ad id genus officii torperemus, sed orationi animum intenderemus haud in mediis plateis stantes (id quod factitabant Judaei nonnulli, Scribæ nimirum ac Pharisai, j- clantiæ occasionem inde capientes), sed solitarii potius, tacite atque seorsum, soli cum solo Deo colloquentes, pura minimeque distracta mente. Oportebat enim bonæ omnis atque utilissimæ rei 、 cujuslibet initium nobis fieri atque magistrum Dhand alium magis, quam ipsum qui in cunctis princeps est, atque omnium preces excipit. C 1.a. 1, 11. ** Joan. xv), 45. se Joan. 1, 16. V. 2. Ail autem illis : Cum oralis, dicile : Paler noster, etc. O magna liberalitas! o incomparabilis unique ipsi conveniens clementia! Suani nobis largitur gloriam, servum ad liberi dignitatem subvehit, Pa- trem appellare concedit nobis Deum, ceu in filic- rum ordine constitutis. Ab ipso autem hoc quoque munus accepimus; quam rem testabitur sapiens Joannes dicens : Quotquot autem perunt, dedit eis potestatem filios Dei fieri”. › s ibid. 12. eum rere
«Ὅσοι δὲ ἔλαβον αὐτὸν, ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξουσίαν τέκνα Θεοῦ γενέσθαι.» Μεμορφώμεθα γὰρ εἰς υἱότητα, διὰ γεννήσεως τῆς πνευματικῆς, τελουμένης ἐν ἡμῖν οὐκ ἐκ σπορᾶς φθαρτῆς μᾶλλον, ἀλλὰ διὰ λόγον ζῶντος Θεοῦ καὶ μένοντος, καθὰ γέγραπται· «Βουληθεὶς γὰρ ἀπεκύησεν ἡμᾶς λόγῳ ἀληθείας, εἰς τὸ εἶναι ἡμᾶς ἀπαρχήν τινα τῶν ἑαυτοῦ κτισμάτων.» Ἔφη γὰρ οὕτω τις τῶν ἁγίων ἀποστόλων. Καὶ αὐτὸς δέ που Χριστὸς, τὴν τοῦ πράγματος ὁδὸν ἐναργῆ καθίστη, λέγων· «Ἐὰν μή τις γεννηθῇ ἐξ ὕδατος καὶ Πνεύματος, οὐ δύναται εἰσελθεῖν εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ.» Μᾶλλον δὲ, δεῖ γὰρ πρὸς ὑμᾶς καί τι τῶν ἀποῤῥήτων εἰπεῖν, αὐτὸς ἡμῖν γέγονε τῆς οὕτω λαμπρᾶς καὶ ἀξιοκτήτου χάριτος ὁδὸς, καὶ θύρα, καὶ ἀφορμὴ, τὴν πρὸς ἡμᾶς ὁμοίωσιν ὑπελθών· ἔλαβε γὰρ δούλου μορφὴν, καίτοι καθ’ ὃ νοεῖται καὶ ἔστιν Θεὸς, ἐλεύθερος ὢν, ἵν’ ἡμῖν τὰ ἑαυτοῦ χαρίσηται. Μόνος γὰρ κατὰ φύσιν ἐλεύθερος αὐτὸς, ὅτι καὶ μόνος ἐστὶν Υἱὸς τοῦ τὰ πάντα ὑπερκειμένου καὶ κατεξουσιάζοντος τῶν ὅλων, φύσει τε καὶ ἀληθῶς ἐλευθέρου Πατρός· πᾶν γὰρ τὸ παρενεχθὲν εἰς γένεσιν, δοῦλον ὑπέχει τῷ κτίσαντι τὸν αὐχένα. Ψάλλει γοῦν ὁ Μελῳδὸς, καί φησι πρὸς αὐτόν·
μᾶλλον αὐτοὺς ἐπιμεστώσειαν μαθημάτων θείων καὶ ἱερῶν. Οἱ δὲ τὴν ἑστίαν αὐτοῖς ἀνευρύνοντες, ὑπαν τάτωσαν ἱλαροί καὶ πρόθυμοι· οὐχ ὡς διδόντες τ' μᾶλλον, ἀλλ' ὡς αὐτοὶ ληψόμενοι, κατὰ διττόν τρό πον· πρῶτον μὲν γὰρ ταῖς παρὰ τῶν ξενιζομένων ἐντρυφήσουσι μυσταγωγίαις· εἶτα πρὸς τούτῳ καὶ τὸν τῆς φιλοξενίας κερδανοῦσι μισθόν. Επιδεχόμενοι δὲ εἰς ἑστίαν τοὺς ἀδελφούς, μὴ περισπάσθωσαν περὶ πολλὴν διακονίαν, μὴ ζητείτωσαν τὰ ὑπὲρ χεῖρα καὶ χρείαν· λυπεῖ γὰρ πανταχοῦ ἐν παντὶ πράγματι τὸ περιττόν· ἐνεργάζεται μὲν γὰρ τοῖς φιλοξενεῖν ἐθέ λουσιν ὄχνον· καμάτου δὲ τοῖς ἑστιωμένοις εὑρίσκε και πρόξενον. ΚΕΦΑΛ. ΙΑ'. 'Εν τῷ εἶναι αὐτὸν ἐν τόπῳ τινὶ προσευχόμε- Β (Α (. 147) Καί τοι Θεός ἐστιν ἀληθινὸς, καὶ Υἱός· τοῦ ἐπὶ πάντας Θεοῦ, καὶ διανέμει μὲν αὐτὸς τῇ κτί- σει τὰ πάντα, δι' ὧν ἂν εὖ ἔχοι καὶ σώζηται· δεῖται δὲ ὅλως αὐτὸς οὐδενός • πλήρης γάρ ἐστι, φησίν, αὐ- τῆς· τίνος οὖν ἐν χρείᾳ καθεστάναι φαίη τις ἂν αὐτ τόν, πάντα ἔχοντα φυσικῶς τὰ τοῦ Πατρός; Εφη γὰρ ἐναργώς, ὅτι « Πάντα ὅσα ἔχει ὁ Πατήρ, ἐμά ἐστιν. » Εχει δὲ ὁ Πατὴρ τὸ εἶναι πλήρης ἀγαθοῦ παντὸς καὶ θεοπρεπῶν ἀξιωμάτων. Ἔστι δὲ τοῦτο καὶ τοῦ Υἱοῦ καὶ τοῦτο εἰδότες οἱ ἅγιοι λέγουσιν, ὅτι • Εκ τοῦ πληρώματος αὐτοῦ πάντες ἡμεῖς ἐλάβομεν.» Τί δήτα οὖν προσεύχεται, φησίν, εἰ πλήρης ἐστὶ, καὶ οὐδενὸς ὅλως δεῖται τῶν τοῦ Πατρός ; Πρὸς τοῦτό φα μεν ὅτι δίδωσι μὲν αὐτῷ τῆς μετὰ σαρκὸς οἰκονομίας ὁ τρόπο; τὸ εἴπερ ἔλοιτο πληροῦν τὰ ἀνθρώπινα, καιροῦ καλοῦντος εἰς τοῦτο. Εἰ γὰρ ἔφαγε καὶ πέτ ύπνου τε μετεσχηκώς εὑρίσκεται, τί τὸ ἄτο- που κἂν εἰ τοῖς καθ᾿ ἡμᾶς συγκαθιστάμενος μέτροις, καὶ ἀνθρωπίνην δικαιοσύνην ἀποπληρῶν, οὐκ ἀνεπι τήδευτον ἐποιεῖτο τὴν προσευχήν; ἵνα ἡμᾶς διδάξῃ μὴ βαθύμους εἶναι πρὸς τοῦτο· συντείνεσθαι δὲ μᾶλ λον λιτάς, οὐκ ἐν πλατείαις ἑστῶτας μέσαις (έδρων γὰρ τοῦτο τῶν Ἰουδαίων τινὲς, Γραμματεῖς δέ εἰσιν οὗτοι καὶ Φαρισαῖοι, φιλοδοξίας ἀφορμὴν τὸ χρῆμα ποιούμενοι), καταμόνας δὲ μᾶλλον, ἡσυχῇ τε καὶ ἀνα- κεχωρημένως, καὶ οἷον μόνους μόνῳ λαλοῦντας Θεῷ, καθαρῷ καὶ ἀπερισπάστῳ νῷ. Εδει γὰρ ἀγαθοῦ παν· τὸς καὶ ἐπωφελεστάτου πράγματος ἀρχὴν καὶ διδά- σκαλον οὐχ ἕτερόν τινα ἡμῖν γενέσθαι μᾶλλον, ἀλλ' αὐτὸν τὸν ἐν πᾶσι πρωτεύοντα καὶ τὰς παρὰ πάντων δεχόμενον λιτάς. πωκεν, Εἶπε δὲ αὐτοῖς· Όταν προσεύχησθε, λέγετε· Πάτερ ἡμῶν, κ. τ. λ. (Α Γ. 149) "Ω πολλῆς ἀφθονίας! ὦ γαληνότητος ἀσυγκρίτου καὶ μόνῳ πρεπούσης αὐτῷ! Τὴν ἰδίαν ἡμῖν χαρίζεται δόξαν, ἀναβιβάζει τὸ δοῦλον εἰς ἐλεύ θερον ἀξίωμα, Πατέρα καλεῖν ἐφίησι τὸν Θεὸν, ὡς ἐν υἱῶν τάξει γεγενημένους. Παρ' αὐτοῦ δὲ καὶ τοῦτο μετὰ τῶν ἄλλων ἐσχήκαμεν· καὶ μαρτυρήσει λέγων ὁ σοφὸς Ιωάννης περὶ αὐτοῦ· « Οσο: δὲ ἔλαβον αὐτ τὸν, ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξουσίαν τέκνα Θεοῦ γενέσθαι. » » 68.5 COMMENT. IN LUCAM. SG A Verumtamen ii qui victum iis largiuntur, occurraul vor. hilares alacresque, non tam ut dantes quam ut accepturi; idque duplici ex cansa: primum qui- dem quia hospitum suorum fruentur doctrinis, deinde etiam quia hospitalitatis mercedem conse- quentur. Dum autem convivio excipiunt fratres, no multo ministerio distrahantur, nec præter id quod ad manum usumque fuerit, quidquam requirant : nolestum enim est ubique et in omni re quidquid est nimium : nam et eos qui exhibere hospitalita- tem volunt, remoratur, et iis qui recipiuntur ho- spitio grave esl. CAP. XI. V. 1. Cum esset in quodum loco orans. • Cum verus sit Deus, Filiusque supremi Dei, et ipse creaturis omnia distribuat per quæ bene lia- beant et conserventur; cunique nulla re prorsus indigeat, quia plenus, ut aits, est : cujusnam rei usum optari ab eo quisquam dicat, qui omnia uatu- raliter habet quæ Patris sui sunt? Dixit enim ma- nifeste : e Omnia quæ Pater habet, mea sunt Est Patris proprietas, ut omni re bona sit plenus Deoque dignis muneribus. Id vero proprium quo- que Filii est : cujus rei sancti homines gnari aiunt : • De plenitudine ejus nos omnes accepimus s. Cur ergo jam oral, inquit aliquis, si plenus est, et nulla re caret quam habet Pater? Ad hæc dicimus, dispensationis in carue modum concedere ci fucul talem humana officia, si velit, implendi, cum oc- casio id tulerit. Nam si comedit et bibit, et somno indulsisse comperitur; quomodo sit absurdum, duin in nostræ naturæ finibus versaretur, et humanæ justitiæ daret operam, eum non incongruas preces frequentasse ? ut nos doceret ne ad id genus officii torperemus, sed orationi animum intenderemus haud in mediis plateis stantes (id quod factitabant Judaei nonnulli, Scribæ nimirum ac Pharisai, j- clantiæ occasionem inde capientes), sed solitarii potius, tacite atque seorsum, soli cum solo Deo colloquentes, pura minimeque distracta mente. Oportebat enim bonæ omnis atque utilissimæ rei 、 cujuslibet initium nobis fieri atque magistrum Dhand alium magis, quam ipsum qui in cunctis princeps est, atque omnium preces excipit. C 1.a. 1, 11. ** Joan. xv), 45. se Joan. 1, 16. V. 2. Ail autem illis : Cum oralis, dicile : Paler noster, etc. O magna liberalitas! o incomparabilis unique ipsi conveniens clementia! Suani nobis largitur gloriam, servum ad liberi dignitatem subvehit, Pa- trem appellare concedit nobis Deum, ceu in filic- rum ordine constitutis. Ab ipso autem hoc quoque munus accepimus; quam rem testabitur sapiens Joannes dicens : Quotquot autem perunt, dedit eis potestatem filios Dei fieri”. › s ibid. 12. eum rere
PG 72:687«Ὅτι τὰ σύμπαντα δοῦλά σου.» Ὅτι δὲ τὰ ἡμῶν εἰς ἑαυτὸν μεταθεὶς, οἰκονομικῶς δέδωκεν ἡμῖν τὰ ἑαυτοῦ, πιστώσεται γράφων ὁ τῶν αὐτοῦ μυστηρίων ἱερουργὸς, ὁ πάνσοφος Παῦλος· «Ὅτι πλούσιος ὢν, ἐπτώχευσεν, ἵν’ ἡμεῖς τῇ αὐτοῦ πτωχείᾳ πλουτήσωμεν.» Πτωχεία μὲν γὰρ τῷ Θεῷ Λόγῳ, τὰ καθ’ ἡμᾶς, ἤτοι τὰ ἀνθρώπινα· πλοῦτος δὲ τῇ ἀνθρώπου φύσει, τὸ λαβεῖν τὰ αὐτοῦ· ὧν ἕν ἐστι τὸ ἐλεύθερον ἀξίωμα, πρέπον ὡς μάλιστα τοῖς εἰς υἱότητα κεκλημένοις. Αὐτοῦ δὲ καὶ τοῦτο, ὡς ἔφην, τὸ δῶρον· ἔφη γὰρ πρὸς ἡμᾶς· «Καὶ πατέρα μὴ καλέσητε ἐπὶ τῆς γῆς· εἷς γάρ ἐστιν ὁ Πατὴρ ὑμῶν, ὁ οὐράνιος· πάντες δὲ ὑμεῖς ἀδελφοί ἐστε.» Ἐπειδὴ γὰρ γέγονε καθ’ ἡμᾶς, διὰ τοῦτο πεπλουτήκαμεν ἡμεῖς τὴν πρὸς αὐτὸν ἀδελφότητα. Κελεύει τοίνυν παῤῥησιάζεσθαί τε καὶ λέγειν ἐν προσευχαῖς Πατέρα. Οἰκονομικώτατα δὲ λίαν δίδωσι κἀκεῖνο τοῖς προσευχομένοις ἐννοεῖν· εἰ γὰρ Πατέρα καλοῦμεν τὸν Θεὸν, καὶ τῆς οὕτω λαμπρᾶς ἠξιώθημεν τιμῆς, πῶς οὐκ ἀξίως τοῦ τετιμηκότος πολιτευσόμεθα· Τοῦτό τις ἔφη τῶν ἁγίων ἀποστόλων·
Μεμορφώμεθα γὰρ εἰς υἱότητα, διὰ γεννήσεως τῆς Β πνευματικής, τελουμένης ἐν ἡμῖν οὐκ ἐκ σπορᾶς φθαρτῆς μᾶλλον, ἀλλὰ διὰ λόγον ζώντος Θεοῦ καὶ μένοντος, καθά γέγραπται· Βουληθεὶς γὰρ ἀπεκύη σεν ἡμᾶς λόγῳ ἀληθείας, εἰς τὸ εἶναι ἡμᾶς ἀπαρχήν τινα τῶν ἑαυτοῦ κτισμάτων. ο Έφη γὰρ οὕτω τις τῶν ἁγίων ἀποστόλων. Καὶ αὐτὸς δέ που Χριστός, τὴν τοῦ πράγματος ὁδὸν ἐναργή καθίστη, λέγων· . Εάν μή τις γεννηθῇ ἐξ ὕδατος καὶ Πνεύματος, οὐ δύναται εἰσελθεῖν εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ. » Μάλλον δε, δεῖ γὰρ πρὸς ὑμᾶς (1) καί τι τῶν ἀποῤῥήτων εἰπεῖν, αὐτὸς ἡμῖν γέγονε τῆς οὕτω λαμπρᾶς καὶ ἀξιοκτή του χάριτος ὁδὸς, καὶ θύρα, καὶ ἀφορμὴν τὴν προς ἡμᾶς ὁμοίωσιν ὑπελθών· ἔλαβε γὰρ δούλου μορφήν, καίτοι καθ᾽ ὁ νοεῖται καὶ ἔστιν Θεός, ελεύθερος ὧν, ίν' ἡμῖν τὰ ἑαυτοῦ χαρίσηται. Μόνος γὰρ κατὰ φύσιν ἐλεύθερος αὐτὸς, ὅτι καὶ μόνος ἐστὶν Υἱὸς τοῦ τὰ πάντα ὑπερκειμένου καὶ κατεξουσιάζοντος τῶν ὅλων φύσει τε καὶ ἀληθῶς ἐλευθέρου Πατρός· πᾶν γὰρ τὸ παρενεχθὲν εἰς γένεσιν, δοῦλον ὑπέχει τον κτίσαντ τὸν αὐχένα. Ψάλλει γοῦν ὁ Μελωδός, και φησι πρὸς αὐτόν· « Οτι τὰ σύμπαντα δοῦλά σου. » Οτι δὲ τὰ ἡμῶν εἰς ἑαυτὸν μεταθεὶς, οἰκονομικῶς δέδωκεν ἡμῖν τὰ ἑαυτοῦ, πιστώσεται γράφων ὁ τῶν αὐτοῦ μυστη ρίων ἱερουργός, ὁ πάνσοφος Παύλος · ε Οτι πλούσιος ῶν, ἐπτώχευσεν, ἵν᾿ ἡμεῖς τῇ αὐτοῦ πτωχεία πλου τήσωμεν. » Πτωχεία μὲν γὰρ τῷ Θεῷ λόγῳ, τὰ καθ' ἡμᾶς, ἤτοι τὰ ἀνθρώπινα· πλοῦτος δὲ τῇ ἀνθρώπου φύσει, τὸ λαβεῖν τὰ αὐτοῦ· ὧν ὧν ἐστι τὸ ἐλεύθερον ἀξίωμα, πρέπον ὡς μάλιστα τοῖς εἰς υἱότητα κεκλη μένοις. Αὐτοῦ δὲ καὶ τοῦτο, ὡς ἔφην, τὸ δῶρον· ἔφη γὰρ πρὸς ἡμᾶς· ι Καὶ πατέρα μὴ καλέσητε ἐπὶ τῆς γῆς· εἷς γάρ ἐστιν ὁ Πατὴρ ὑμῶν, ὁ οὐράνιος πάν τες δὲ ὑμεῖς ἀδελφοί έστε. » Επειδή γάρ γέγονε καθ' ἡμᾶς, διὰ τοῦτο πεπλουτήκαμεν ἡμεῖς τὴν πρὸς αὐτὸν ἀδελφότητα. Κελεύει τοίνυν παρρησιάζεσθαί τε καὶ λέγειν ἐν προσευχαῖς Πατέρα. Οικονομικώτατα δὲ λίαν δίδωσι κἀκεῖνο τοῖς προσευχομένοις εννοείτα εἰ γὰρ Πατέρα καλοῦμεν τὸν Θεὸν, καὶ τῆς οὕτω λαμ πρᾶς ἠξιώθημεν τιμῆς, πῶς οὐκ ἀξίως τοῦ τετιμη κότες πολιτευσόμεθα ; Τοῦτό τις ἔφη τῶν ἁγίων ἀπο στόλων · « Εἰ Πατέρα ἐπικαλεῖσθε τὴν ἀπροσωπολής πτως κρίνοντα κατὰ τὸ ἑκάστου ἔργον, ἐν φόβῳ τότ τῆς παροικίας ὑμῶν χρόνον ἀναστράφηκε. 'Αγιασθήτω τὸ ὄνομά σου. (Α Γ. 1) Δρα ἁγιασμοῦ προσθήκην ἐγγενέσθαι παρακαλοῦμεν τῷ παναγίῳ Θεῷ; Καὶ μὴν τοῦτ ἐστιν οὐκ ἄμεμπτον παντελώς. Πλήρης γὰρ ἐστι, καθά φησιν αὐτὸς, ἐξ ἑαυτοῦ τε καὶ ἐν ἑαυτῷ παν· τέλειος, καὶ αὐτός ἐστιν ὁ χορηγῶν τῇ κτίσει δεν ἁγιασμὸν ἐξ ἰδίου πληρώματος. Πρὸς δὲ αὖ τούτοις, εἴηθες καὶ καταγέλαστον τὸ νομίζεσθαι τους * λ.π. 1, 2. GRA Filii enim elicimur per genituram spiritalem, qure A nobis accidit band a corruptibili semine, sed a verbo Dei virenis permanentisque, sicuti scriptum est : « Voluntarie enim genuit nos verbo veritatis, ut simus initium aliquod creaturarum ejus. › Nam- que ita sanctorum apostolorum quidam locutus est ". Quin adeo et ipse Christus rei viam eviden- tem ostendit dicens : « Nisi quis genitus fuerit ex aqua et Spiritu, non potest introire in regnum Dei. Imo vero, oportet enim quædam etiam penitiora vobis dicere, ipse nobis factus est tam splendide pretiosæque gratiæ via, janua, occasio- que, cum sibi nostram similitudinem induit. Sum- psit enim servi formam; quanquam, prout intelli- gitur et est reapse Deus, liber est, ut sua nobis communicaret. Solus enim suapte natura ipse liber est. qui solus Filius est illius qui omnia excedit et Baiversalis est Dominus, Patris, inquam, natura sua vereque liberi. Nam quod ad nativitatem perduci- tur, subditam habet creanti se cervicem. Canit ila- que Melodus, aitque ad eum: «Quoniam omnia serviunt tibi “. Quod autem nostra ad se trans- ferens, sapiente ratione sua nobis communicaverit, testis aderit mysteriorum ejus sacerdos sa- pientissimus Paulus scribens: Qui cum dives es- set, egenus est factus, ut nos inopia ejus divites essenus. Etenim inopiæ iustar Deo Verbo fuit, res humani generis participare; opum autem in- star est hominis naturæ, dum quæ sunt Christi accipit; quas inter libertatis dignitas est, eos potissime decens qui ad adoptionem in filios sunt C vocati. Jam et hoc ipsum, ut dixi, donum ipsius est. Dixit enim nobis : « Nolite patrem vobis vo- care super terram : unus enim est Pater vester coelestis : vos autem cuncti fratres estis '', D Nam quia unus ipse de nobis factus est, idcirco frater- nítatem cum illo nacti sumus. Jubet itaque nos Rulere, et Patrem in precibus invocare. Sapientis sime autem illud quoque orantes vult cogitare ; nam si Patremn appellamus Deum, tamque splendido affecti honore fuimus, cur indignam honorante vitam degimus? floc quidam sanctorum apostule- tom ait : « Si Patrem invocatis eum qui sine per- sonarum acceptione, secundum uniuscujusque opus judicat, cum timore incolatus vestri tempore coll- versamini **. V. 2. Sanctificetur nomen tuum. Num sanctitatis additamentum fieri petimus Deo sanctissimo? Hoc quidem prorsus est improbabile. Plenus est enim, ut ipse ait “, se ipso, atque in so perfectissimus; imo ipse sanctitatem creatis rebus suppeditat de plenitudine sua. Stuitun insuper et ridicnlum est existimare, cos qui orant non ma- gis pro se, quam pro illo, preces elfun lere. Quid D « Jac. 1, 18. * Joan. 111, 5. " Psal. cavini, 91. "II Cor. vin, 9. “ Matth. xxH1, 9. " | Poir. 1, 17. Locabulum vocativum charissime id ipsum monuit. 8. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. (1) Nota indicium, recitatam ad populum fuisse homiliarum more hane explanationem; sicut alibi
«Εἰ Πατέρα ἐπικαλεῖσθε τὸν ἀπροσωπολήπτως κρίνοντα κατὰ τὸ ἑκάστου ἔργον, ἐν φόβῳ τὸν τῆς παροικίας ὑμῶν χρόνον ἀναστράφητε.» «Ἁγιασθήτω τὸ ὄνομά σου.» (α φ. 149 β) Ἆρα ἁγιασμοῦ προσθήκην ἐγγενέσθαι παρακαλοῦμεν τῷ παναγίῳ Θεῷ; Καὶ μὴν τοῦτο ἐστιν οὐκ ἄμεμπτον παντελῶς. Πλήρης γάρ ἐστι, καθά φησιν αὐτὸς, ἐξ ἑαυτοῦ τε καὶ ἐν ἑαυτῷ παντέλειος, καὶ αὐτός ἐστιν ὁ χορηγῶν τῇ κτίσει τὸν ἁγιασμὸν ἐξ ἰδίου πληρώματος. Πρὸς δὲ αὖ τούτοις, εὔηθες καὶ καταγέλαστον τὸ νομίζεσθαι τοὺς προσευχομένους οὐχ ὑπέρ γε μᾶλλον ἑαυτῶν, ἀλλ’ ὑπὲρ αὐτοῦ ποιεῖσθαι τὰς λιτάς. Τί οὖν ἄρα ἐστὶ τὸ, «Ἁγιασθήτω τὸ ὄνομά σου;» Φαμὲν, ὅτι οὐχ ἁγιασμοῦ προσθήκην ἐνυπάρξαι παρακαλοῦσι τῷ ἐπὶ πάντας Θεῷ. Τίς γάρ ἐστιν ὁ μείζων αὐτοῦ, καὶ προσδοῦναί τι δυνάμενος; Χωρὶς γὰρ πάσης ἀντιλογίας, τὸ ἔλαττον ὑπὸ τοῦ κρείττονος εὐλογεῖται· ἐκεῖνο δὲ μᾶλλον ἑαυτοῖς τε καὶ πᾶσιν ὑπάρξαι παρακαλοῦσιν. Ὅτε διακείμεθα καὶ πιστεύομεν ὅτι Θεὸς ὁ φύσει καὶ ἐπὶ πάντας, ἅγιος ἁγίων ἐστὶ, τότε τὸν φόβον αὐτοῦ λαβόντες εἰς νοῦν, ὀρθήν τε καὶ ἀνεπίληπτον ἐπιτηδεύομεν ζωήν·
Μεμορφώμεθα γὰρ εἰς υἱότητα, διὰ γεννήσεως τῆς Β πνευματικής, τελουμένης ἐν ἡμῖν οὐκ ἐκ σπορᾶς φθαρτῆς μᾶλλον, ἀλλὰ διὰ λόγον ζώντος Θεοῦ καὶ μένοντος, καθά γέγραπται· Βουληθεὶς γὰρ ἀπεκύη σεν ἡμᾶς λόγῳ ἀληθείας, εἰς τὸ εἶναι ἡμᾶς ἀπαρχήν τινα τῶν ἑαυτοῦ κτισμάτων. ο Έφη γὰρ οὕτω τις τῶν ἁγίων ἀποστόλων. Καὶ αὐτὸς δέ που Χριστός, τὴν τοῦ πράγματος ὁδὸν ἐναργή καθίστη, λέγων· . Εάν μή τις γεννηθῇ ἐξ ὕδατος καὶ Πνεύματος, οὐ δύναται εἰσελθεῖν εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ. » Μάλλον δε, δεῖ γὰρ πρὸς ὑμᾶς (1) καί τι τῶν ἀποῤῥήτων εἰπεῖν, αὐτὸς ἡμῖν γέγονε τῆς οὕτω λαμπρᾶς καὶ ἀξιοκτή του χάριτος ὁδὸς, καὶ θύρα, καὶ ἀφορμὴν τὴν προς ἡμᾶς ὁμοίωσιν ὑπελθών· ἔλαβε γὰρ δούλου μορφήν, καίτοι καθ᾽ ὁ νοεῖται καὶ ἔστιν Θεός, ελεύθερος ὧν, ίν' ἡμῖν τὰ ἑαυτοῦ χαρίσηται. Μόνος γὰρ κατὰ φύσιν ἐλεύθερος αὐτὸς, ὅτι καὶ μόνος ἐστὶν Υἱὸς τοῦ τὰ πάντα ὑπερκειμένου καὶ κατεξουσιάζοντος τῶν ὅλων φύσει τε καὶ ἀληθῶς ἐλευθέρου Πατρός· πᾶν γὰρ τὸ παρενεχθὲν εἰς γένεσιν, δοῦλον ὑπέχει τον κτίσαντ τὸν αὐχένα. Ψάλλει γοῦν ὁ Μελωδός, και φησι πρὸς αὐτόν· « Οτι τὰ σύμπαντα δοῦλά σου. » Οτι δὲ τὰ ἡμῶν εἰς ἑαυτὸν μεταθεὶς, οἰκονομικῶς δέδωκεν ἡμῖν τὰ ἑαυτοῦ, πιστώσεται γράφων ὁ τῶν αὐτοῦ μυστη ρίων ἱερουργός, ὁ πάνσοφος Παύλος · ε Οτι πλούσιος ῶν, ἐπτώχευσεν, ἵν᾿ ἡμεῖς τῇ αὐτοῦ πτωχεία πλου τήσωμεν. » Πτωχεία μὲν γὰρ τῷ Θεῷ λόγῳ, τὰ καθ' ἡμᾶς, ἤτοι τὰ ἀνθρώπινα· πλοῦτος δὲ τῇ ἀνθρώπου φύσει, τὸ λαβεῖν τὰ αὐτοῦ· ὧν ὧν ἐστι τὸ ἐλεύθερον ἀξίωμα, πρέπον ὡς μάλιστα τοῖς εἰς υἱότητα κεκλη μένοις. Αὐτοῦ δὲ καὶ τοῦτο, ὡς ἔφην, τὸ δῶρον· ἔφη γὰρ πρὸς ἡμᾶς· ι Καὶ πατέρα μὴ καλέσητε ἐπὶ τῆς γῆς· εἷς γάρ ἐστιν ὁ Πατὴρ ὑμῶν, ὁ οὐράνιος πάν τες δὲ ὑμεῖς ἀδελφοί έστε. » Επειδή γάρ γέγονε καθ' ἡμᾶς, διὰ τοῦτο πεπλουτήκαμεν ἡμεῖς τὴν πρὸς αὐτὸν ἀδελφότητα. Κελεύει τοίνυν παρρησιάζεσθαί τε καὶ λέγειν ἐν προσευχαῖς Πατέρα. Οικονομικώτατα δὲ λίαν δίδωσι κἀκεῖνο τοῖς προσευχομένοις εννοείτα εἰ γὰρ Πατέρα καλοῦμεν τὸν Θεὸν, καὶ τῆς οὕτω λαμ πρᾶς ἠξιώθημεν τιμῆς, πῶς οὐκ ἀξίως τοῦ τετιμη κότες πολιτευσόμεθα ; Τοῦτό τις ἔφη τῶν ἁγίων ἀπο στόλων · « Εἰ Πατέρα ἐπικαλεῖσθε τὴν ἀπροσωπολής πτως κρίνοντα κατὰ τὸ ἑκάστου ἔργον, ἐν φόβῳ τότ τῆς παροικίας ὑμῶν χρόνον ἀναστράφηκε. 'Αγιασθήτω τὸ ὄνομά σου. (Α Γ. 1) Δρα ἁγιασμοῦ προσθήκην ἐγγενέσθαι παρακαλοῦμεν τῷ παναγίῳ Θεῷ; Καὶ μὴν τοῦτ ἐστιν οὐκ ἄμεμπτον παντελώς. Πλήρης γὰρ ἐστι, καθά φησιν αὐτὸς, ἐξ ἑαυτοῦ τε καὶ ἐν ἑαυτῷ παν· τέλειος, καὶ αὐτός ἐστιν ὁ χορηγῶν τῇ κτίσει δεν ἁγιασμὸν ἐξ ἰδίου πληρώματος. Πρὸς δὲ αὖ τούτοις, εἴηθες καὶ καταγέλαστον τὸ νομίζεσθαι τους * λ.π. 1, 2. GRA Filii enim elicimur per genituram spiritalem, qure A nobis accidit band a corruptibili semine, sed a verbo Dei virenis permanentisque, sicuti scriptum est : « Voluntarie enim genuit nos verbo veritatis, ut simus initium aliquod creaturarum ejus. › Nam- que ita sanctorum apostolorum quidam locutus est ". Quin adeo et ipse Christus rei viam eviden- tem ostendit dicens : « Nisi quis genitus fuerit ex aqua et Spiritu, non potest introire in regnum Dei. Imo vero, oportet enim quædam etiam penitiora vobis dicere, ipse nobis factus est tam splendide pretiosæque gratiæ via, janua, occasio- que, cum sibi nostram similitudinem induit. Sum- psit enim servi formam; quanquam, prout intelli- gitur et est reapse Deus, liber est, ut sua nobis communicaret. Solus enim suapte natura ipse liber est. qui solus Filius est illius qui omnia excedit et Baiversalis est Dominus, Patris, inquam, natura sua vereque liberi. Nam quod ad nativitatem perduci- tur, subditam habet creanti se cervicem. Canit ila- que Melodus, aitque ad eum: «Quoniam omnia serviunt tibi “. Quod autem nostra ad se trans- ferens, sapiente ratione sua nobis communicaverit, testis aderit mysteriorum ejus sacerdos sa- pientissimus Paulus scribens: Qui cum dives es- set, egenus est factus, ut nos inopia ejus divites essenus. Etenim inopiæ iustar Deo Verbo fuit, res humani generis participare; opum autem in- star est hominis naturæ, dum quæ sunt Christi accipit; quas inter libertatis dignitas est, eos potissime decens qui ad adoptionem in filios sunt C vocati. Jam et hoc ipsum, ut dixi, donum ipsius est. Dixit enim nobis : « Nolite patrem vobis vo- care super terram : unus enim est Pater vester coelestis : vos autem cuncti fratres estis '', D Nam quia unus ipse de nobis factus est, idcirco frater- nítatem cum illo nacti sumus. Jubet itaque nos Rulere, et Patrem in precibus invocare. Sapientis sime autem illud quoque orantes vult cogitare ; nam si Patremn appellamus Deum, tamque splendido affecti honore fuimus, cur indignam honorante vitam degimus? floc quidam sanctorum apostule- tom ait : « Si Patrem invocatis eum qui sine per- sonarum acceptione, secundum uniuscujusque opus judicat, cum timore incolatus vestri tempore coll- versamini **. V. 2. Sanctificetur nomen tuum. Num sanctitatis additamentum fieri petimus Deo sanctissimo? Hoc quidem prorsus est improbabile. Plenus est enim, ut ipse ait “, se ipso, atque in so perfectissimus; imo ipse sanctitatem creatis rebus suppeditat de plenitudine sua. Stuitun insuper et ridicnlum est existimare, cos qui orant non ma- gis pro se, quam pro illo, preces elfun lere. Quid D « Jac. 1, 18. * Joan. 111, 5. " Psal. cavini, 91. "II Cor. vin, 9. “ Matth. xxH1, 9. " | Poir. 1, 17. Locabulum vocativum charissime id ipsum monuit. 8. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. (1) Nota indicium, recitatam ad populum fuisse homiliarum more hane explanationem; sicut alibi
PG 72:688ἵνα οὕτως ἅγιοι γεγονότες, ἐγγὺς εἶναι δυνηθῶμεν τοῦ ἁγίου Θεοῦ. Γέγραπται γὰρ, ὅτι «Ἅγιοι ἔσεσθε, ὅτι ἐγὼ ἅγιός εἰμι.» Ἔφη δή που καὶ πρὸς τὸν ἱεροφάντην Μωϋσέα· «Ἐν τοῖς ἐγγίζουσί μοι ἁγιασθήσομαι.» Οὐκοῦν ἐν ἡμῖν, φησὶν, ἅγιον ἔστω τὸ ὄνομά σου· τοῦτο γὰρ δὴ τὸ ἁγιασθήτω δηλοῖ. Καὶ οὐχ ὑπὲρ ἑαυτῶν μόνον, ἀλλὰ καὶ ὑπὲρ παντὸς τοῦ κόσμου, τοῦτο παρακαλοῦσιν. Ἐννόησον γὰρ ὅτι παρὰ τοῖς οὔπω τὸ τῆς ἀληθείας πλουτήσασι φῶς, μήτε μὴν τὴν πίστιν παραδεξαμένοις, ἔτι καταπεφρόνηται τὸ ὄνομα τοῦ Θεοῦ. Οὔπω γὰρ αὐτοῖς ἅγιον εἶναι δοκεῖ, καὶ σεπτὸν καὶ προςκυνητόν. Ἐπὰν δὲ τὸ τῆς ἀληθείας αὐτοῖς ἐλλάμψῃ φῶς, καὶ ὡς ἐκ νυκτὸς καὶ σκότους διαγρηγορήσωσι, μόλις τότε μαθόντες τίς τε καὶ ὅσος ἐστὶν, ἅγιον ἁγίων ὁμολογοῦσιν αὐτόν. Ὅτι δὲ τοῦθ’ οὕτως ἔχει, συνήσεις ἐντεῦθεν. Ἔφη τις τῶν ἁγίων προφητῶν· «Κύριον αὐτὸν ἁγιάσατε, καὶ αὐτὸς ἔσται σοι φόβος· καὶ ἐὰν ἐπ’ αὐτῷ πεποιθὼς ᾖς, ἔσται σοι εἰς ἁγιασμόν.» Ἆρα οὖν ἡμεῖς ἅγιον ἀποτελοῦμεν τὸν Θεὸν, τὸν ἐξ ἰδίου πληρώματος διανέμοντα πλουσίως τῇ κτίσει τὰ παρ’ ἑαυτοῦ;
Μεμορφώμεθα γὰρ εἰς υἱότητα, διὰ γεννήσεως τῆς Β πνευματικής, τελουμένης ἐν ἡμῖν οὐκ ἐκ σπορᾶς φθαρτῆς μᾶλλον, ἀλλὰ διὰ λόγον ζώντος Θεοῦ καὶ μένοντος, καθά γέγραπται· Βουληθεὶς γὰρ ἀπεκύη σεν ἡμᾶς λόγῳ ἀληθείας, εἰς τὸ εἶναι ἡμᾶς ἀπαρχήν τινα τῶν ἑαυτοῦ κτισμάτων. ο Έφη γὰρ οὕτω τις τῶν ἁγίων ἀποστόλων. Καὶ αὐτὸς δέ που Χριστός, τὴν τοῦ πράγματος ὁδὸν ἐναργή καθίστη, λέγων· . Εάν μή τις γεννηθῇ ἐξ ὕδατος καὶ Πνεύματος, οὐ δύναται εἰσελθεῖν εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ. » Μάλλον δε, δεῖ γὰρ πρὸς ὑμᾶς (1) καί τι τῶν ἀποῤῥήτων εἰπεῖν, αὐτὸς ἡμῖν γέγονε τῆς οὕτω λαμπρᾶς καὶ ἀξιοκτή του χάριτος ὁδὸς, καὶ θύρα, καὶ ἀφορμὴν τὴν προς ἡμᾶς ὁμοίωσιν ὑπελθών· ἔλαβε γὰρ δούλου μορφήν, καίτοι καθ᾽ ὁ νοεῖται καὶ ἔστιν Θεός, ελεύθερος ὧν, ίν' ἡμῖν τὰ ἑαυτοῦ χαρίσηται. Μόνος γὰρ κατὰ φύσιν ἐλεύθερος αὐτὸς, ὅτι καὶ μόνος ἐστὶν Υἱὸς τοῦ τὰ πάντα ὑπερκειμένου καὶ κατεξουσιάζοντος τῶν ὅλων φύσει τε καὶ ἀληθῶς ἐλευθέρου Πατρός· πᾶν γὰρ τὸ παρενεχθὲν εἰς γένεσιν, δοῦλον ὑπέχει τον κτίσαντ τὸν αὐχένα. Ψάλλει γοῦν ὁ Μελωδός, και φησι πρὸς αὐτόν· « Οτι τὰ σύμπαντα δοῦλά σου. » Οτι δὲ τὰ ἡμῶν εἰς ἑαυτὸν μεταθεὶς, οἰκονομικῶς δέδωκεν ἡμῖν τὰ ἑαυτοῦ, πιστώσεται γράφων ὁ τῶν αὐτοῦ μυστη ρίων ἱερουργός, ὁ πάνσοφος Παύλος · ε Οτι πλούσιος ῶν, ἐπτώχευσεν, ἵν᾿ ἡμεῖς τῇ αὐτοῦ πτωχεία πλου τήσωμεν. » Πτωχεία μὲν γὰρ τῷ Θεῷ λόγῳ, τὰ καθ' ἡμᾶς, ἤτοι τὰ ἀνθρώπινα· πλοῦτος δὲ τῇ ἀνθρώπου φύσει, τὸ λαβεῖν τὰ αὐτοῦ· ὧν ὧν ἐστι τὸ ἐλεύθερον ἀξίωμα, πρέπον ὡς μάλιστα τοῖς εἰς υἱότητα κεκλη μένοις. Αὐτοῦ δὲ καὶ τοῦτο, ὡς ἔφην, τὸ δῶρον· ἔφη γὰρ πρὸς ἡμᾶς· ι Καὶ πατέρα μὴ καλέσητε ἐπὶ τῆς γῆς· εἷς γάρ ἐστιν ὁ Πατὴρ ὑμῶν, ὁ οὐράνιος πάν τες δὲ ὑμεῖς ἀδελφοί έστε. » Επειδή γάρ γέγονε καθ' ἡμᾶς, διὰ τοῦτο πεπλουτήκαμεν ἡμεῖς τὴν πρὸς αὐτὸν ἀδελφότητα. Κελεύει τοίνυν παρρησιάζεσθαί τε καὶ λέγειν ἐν προσευχαῖς Πατέρα. Οικονομικώτατα δὲ λίαν δίδωσι κἀκεῖνο τοῖς προσευχομένοις εννοείτα εἰ γὰρ Πατέρα καλοῦμεν τὸν Θεὸν, καὶ τῆς οὕτω λαμ πρᾶς ἠξιώθημεν τιμῆς, πῶς οὐκ ἀξίως τοῦ τετιμη κότες πολιτευσόμεθα ; Τοῦτό τις ἔφη τῶν ἁγίων ἀπο στόλων · « Εἰ Πατέρα ἐπικαλεῖσθε τὴν ἀπροσωπολής πτως κρίνοντα κατὰ τὸ ἑκάστου ἔργον, ἐν φόβῳ τότ τῆς παροικίας ὑμῶν χρόνον ἀναστράφηκε. 'Αγιασθήτω τὸ ὄνομά σου. (Α Γ. 1) Δρα ἁγιασμοῦ προσθήκην ἐγγενέσθαι παρακαλοῦμεν τῷ παναγίῳ Θεῷ; Καὶ μὴν τοῦτ ἐστιν οὐκ ἄμεμπτον παντελώς. Πλήρης γὰρ ἐστι, καθά φησιν αὐτὸς, ἐξ ἑαυτοῦ τε καὶ ἐν ἑαυτῷ παν· τέλειος, καὶ αὐτός ἐστιν ὁ χορηγῶν τῇ κτίσει δεν ἁγιασμὸν ἐξ ἰδίου πληρώματος. Πρὸς δὲ αὖ τούτοις, εἴηθες καὶ καταγέλαστον τὸ νομίζεσθαι τους * λ.π. 1, 2. GRA Filii enim elicimur per genituram spiritalem, qure A nobis accidit band a corruptibili semine, sed a verbo Dei virenis permanentisque, sicuti scriptum est : « Voluntarie enim genuit nos verbo veritatis, ut simus initium aliquod creaturarum ejus. › Nam- que ita sanctorum apostolorum quidam locutus est ". Quin adeo et ipse Christus rei viam eviden- tem ostendit dicens : « Nisi quis genitus fuerit ex aqua et Spiritu, non potest introire in regnum Dei. Imo vero, oportet enim quædam etiam penitiora vobis dicere, ipse nobis factus est tam splendide pretiosæque gratiæ via, janua, occasio- que, cum sibi nostram similitudinem induit. Sum- psit enim servi formam; quanquam, prout intelli- gitur et est reapse Deus, liber est, ut sua nobis communicaret. Solus enim suapte natura ipse liber est. qui solus Filius est illius qui omnia excedit et Baiversalis est Dominus, Patris, inquam, natura sua vereque liberi. Nam quod ad nativitatem perduci- tur, subditam habet creanti se cervicem. Canit ila- que Melodus, aitque ad eum: «Quoniam omnia serviunt tibi “. Quod autem nostra ad se trans- ferens, sapiente ratione sua nobis communicaverit, testis aderit mysteriorum ejus sacerdos sa- pientissimus Paulus scribens: Qui cum dives es- set, egenus est factus, ut nos inopia ejus divites essenus. Etenim inopiæ iustar Deo Verbo fuit, res humani generis participare; opum autem in- star est hominis naturæ, dum quæ sunt Christi accipit; quas inter libertatis dignitas est, eos potissime decens qui ad adoptionem in filios sunt C vocati. Jam et hoc ipsum, ut dixi, donum ipsius est. Dixit enim nobis : « Nolite patrem vobis vo- care super terram : unus enim est Pater vester coelestis : vos autem cuncti fratres estis '', D Nam quia unus ipse de nobis factus est, idcirco frater- nítatem cum illo nacti sumus. Jubet itaque nos Rulere, et Patrem in precibus invocare. Sapientis sime autem illud quoque orantes vult cogitare ; nam si Patremn appellamus Deum, tamque splendido affecti honore fuimus, cur indignam honorante vitam degimus? floc quidam sanctorum apostule- tom ait : « Si Patrem invocatis eum qui sine per- sonarum acceptione, secundum uniuscujusque opus judicat, cum timore incolatus vestri tempore coll- versamini **. V. 2. Sanctificetur nomen tuum. Num sanctitatis additamentum fieri petimus Deo sanctissimo? Hoc quidem prorsus est improbabile. Plenus est enim, ut ipse ait “, se ipso, atque in so perfectissimus; imo ipse sanctitatem creatis rebus suppeditat de plenitudine sua. Stuitun insuper et ridicnlum est existimare, cos qui orant non ma- gis pro se, quam pro illo, preces elfun lere. Quid D « Jac. 1, 18. * Joan. 111, 5. " Psal. cavini, 91. "II Cor. vin, 9. “ Matth. xxH1, 9. " | Poir. 1, 17. Locabulum vocativum charissime id ipsum monuit. 8. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. (1) Nota indicium, recitatam ad populum fuisse homiliarum more hane explanationem; sicut alibi
Ἀλλὰ δῆλον ὡς ἐκεῖνο διδάσκειν φαμὲν αὐτὸν, ὅτι Ἅγιον εἶναι αὐτὸν πιστεύετε· τότε γὰρ αὐτὸν φοβηθήσεσθε, ἔσται δὲ οὗτος ὑμῖν καὶ εἰς ἁγιασμόν. Γέγραπται δὲ πάλιν περὶ Χριστοῦ· «Ἁγιάσατε τὸν φαυλίζοντα τὴν ψυχήν·» τουτέστι, παρ’ οὐδὲν αὐτὴν ἡγήσατο· τέθεικε γὰρ αὐτὴν ὑπὲρ ἡμῶν. Πλὴν ἁγιαζέσθω, φησὶ, παρ’ ὑμῶν, τουτέστιν ὁμολογείσθω ἅγιος. Καὶ γάρ ἐστι τοῦτο κατὰ φύσιν, Θεὸς ὢν ἀληθινὸς, καὶ Υἱὸς Θεοῦ. Τὸ γὰρ ἅγιον οὐσιωδῶς πρέποι ἂν οὐδενὶ μὲν τῶν ἐξ οὐκ ὄντων εἰς τὸ εἶναι παρενηνεγμένων, μόνῃ δὲ τῇ ἀνωτάτῳ καὶ ὑπὲρ πάντα φύσει. Ὅταν οὖν πιστεύωμεν ὅτι κατὰ φύσιν ἅγιος ἐστι, τοῦτο γάρ ἐστι τὸ «ἁγιάζειν αὐτὸν,» τότε προσομολογοῦμεν ὅτι καὶ Θεός ἐστιν ἀληθινὸς, ἕτι δὲ κεχωρισμένος ἀπὸ τῶν λοιπῶν, καὶ ἐν ὑπεροχῇ μεγίστῃ. «Ἐλθέτω ἡ βασιλεία σου.» (α φ. 150) Ἀεί γε μὴν βασιλεύοντος τοῦ Θεοῦ, καὶ κατακρατοῦντος ὅλων, τί δὴ βούλεται τὸ, «Ἐλθέτω ἡ βασιλεία σου;» Ἐοίκασι τοίνυν ἐπιθυμεῖν οἱ τοῦτο λέγοντες ἐν προσευχαῖς, ἐπιλάμψαντα πάλιν ἰδεῖν ἐν κόσμῳ τὸν τῶν ὅλων Σωτῆρα Χριστόν.
Μεμορφώμεθα γὰρ εἰς υἱότητα, διὰ γεννήσεως τῆς Β πνευματικής, τελουμένης ἐν ἡμῖν οὐκ ἐκ σπορᾶς φθαρτῆς μᾶλλον, ἀλλὰ διὰ λόγον ζώντος Θεοῦ καὶ μένοντος, καθά γέγραπται· Βουληθεὶς γὰρ ἀπεκύη σεν ἡμᾶς λόγῳ ἀληθείας, εἰς τὸ εἶναι ἡμᾶς ἀπαρχήν τινα τῶν ἑαυτοῦ κτισμάτων. ο Έφη γὰρ οὕτω τις τῶν ἁγίων ἀποστόλων. Καὶ αὐτὸς δέ που Χριστός, τὴν τοῦ πράγματος ὁδὸν ἐναργή καθίστη, λέγων· . Εάν μή τις γεννηθῇ ἐξ ὕδατος καὶ Πνεύματος, οὐ δύναται εἰσελθεῖν εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ. » Μάλλον δε, δεῖ γὰρ πρὸς ὑμᾶς (1) καί τι τῶν ἀποῤῥήτων εἰπεῖν, αὐτὸς ἡμῖν γέγονε τῆς οὕτω λαμπρᾶς καὶ ἀξιοκτή του χάριτος ὁδὸς, καὶ θύρα, καὶ ἀφορμὴν τὴν προς ἡμᾶς ὁμοίωσιν ὑπελθών· ἔλαβε γὰρ δούλου μορφήν, καίτοι καθ᾽ ὁ νοεῖται καὶ ἔστιν Θεός, ελεύθερος ὧν, ίν' ἡμῖν τὰ ἑαυτοῦ χαρίσηται. Μόνος γὰρ κατὰ φύσιν ἐλεύθερος αὐτὸς, ὅτι καὶ μόνος ἐστὶν Υἱὸς τοῦ τὰ πάντα ὑπερκειμένου καὶ κατεξουσιάζοντος τῶν ὅλων φύσει τε καὶ ἀληθῶς ἐλευθέρου Πατρός· πᾶν γὰρ τὸ παρενεχθὲν εἰς γένεσιν, δοῦλον ὑπέχει τον κτίσαντ τὸν αὐχένα. Ψάλλει γοῦν ὁ Μελωδός, και φησι πρὸς αὐτόν· « Οτι τὰ σύμπαντα δοῦλά σου. » Οτι δὲ τὰ ἡμῶν εἰς ἑαυτὸν μεταθεὶς, οἰκονομικῶς δέδωκεν ἡμῖν τὰ ἑαυτοῦ, πιστώσεται γράφων ὁ τῶν αὐτοῦ μυστη ρίων ἱερουργός, ὁ πάνσοφος Παύλος · ε Οτι πλούσιος ῶν, ἐπτώχευσεν, ἵν᾿ ἡμεῖς τῇ αὐτοῦ πτωχεία πλου τήσωμεν. » Πτωχεία μὲν γὰρ τῷ Θεῷ λόγῳ, τὰ καθ' ἡμᾶς, ἤτοι τὰ ἀνθρώπινα· πλοῦτος δὲ τῇ ἀνθρώπου φύσει, τὸ λαβεῖν τὰ αὐτοῦ· ὧν ὧν ἐστι τὸ ἐλεύθερον ἀξίωμα, πρέπον ὡς μάλιστα τοῖς εἰς υἱότητα κεκλη μένοις. Αὐτοῦ δὲ καὶ τοῦτο, ὡς ἔφην, τὸ δῶρον· ἔφη γὰρ πρὸς ἡμᾶς· ι Καὶ πατέρα μὴ καλέσητε ἐπὶ τῆς γῆς· εἷς γάρ ἐστιν ὁ Πατὴρ ὑμῶν, ὁ οὐράνιος πάν τες δὲ ὑμεῖς ἀδελφοί έστε. » Επειδή γάρ γέγονε καθ' ἡμᾶς, διὰ τοῦτο πεπλουτήκαμεν ἡμεῖς τὴν πρὸς αὐτὸν ἀδελφότητα. Κελεύει τοίνυν παρρησιάζεσθαί τε καὶ λέγειν ἐν προσευχαῖς Πατέρα. Οικονομικώτατα δὲ λίαν δίδωσι κἀκεῖνο τοῖς προσευχομένοις εννοείτα εἰ γὰρ Πατέρα καλοῦμεν τὸν Θεὸν, καὶ τῆς οὕτω λαμ πρᾶς ἠξιώθημεν τιμῆς, πῶς οὐκ ἀξίως τοῦ τετιμη κότες πολιτευσόμεθα ; Τοῦτό τις ἔφη τῶν ἁγίων ἀπο στόλων · « Εἰ Πατέρα ἐπικαλεῖσθε τὴν ἀπροσωπολής πτως κρίνοντα κατὰ τὸ ἑκάστου ἔργον, ἐν φόβῳ τότ τῆς παροικίας ὑμῶν χρόνον ἀναστράφηκε. 'Αγιασθήτω τὸ ὄνομά σου. (Α Γ. 1) Δρα ἁγιασμοῦ προσθήκην ἐγγενέσθαι παρακαλοῦμεν τῷ παναγίῳ Θεῷ; Καὶ μὴν τοῦτ ἐστιν οὐκ ἄμεμπτον παντελώς. Πλήρης γὰρ ἐστι, καθά φησιν αὐτὸς, ἐξ ἑαυτοῦ τε καὶ ἐν ἑαυτῷ παν· τέλειος, καὶ αὐτός ἐστιν ὁ χορηγῶν τῇ κτίσει δεν ἁγιασμὸν ἐξ ἰδίου πληρώματος. Πρὸς δὲ αὖ τούτοις, εἴηθες καὶ καταγέλαστον τὸ νομίζεσθαι τους * λ.π. 1, 2. GRA Filii enim elicimur per genituram spiritalem, qure A nobis accidit band a corruptibili semine, sed a verbo Dei virenis permanentisque, sicuti scriptum est : « Voluntarie enim genuit nos verbo veritatis, ut simus initium aliquod creaturarum ejus. › Nam- que ita sanctorum apostolorum quidam locutus est ". Quin adeo et ipse Christus rei viam eviden- tem ostendit dicens : « Nisi quis genitus fuerit ex aqua et Spiritu, non potest introire in regnum Dei. Imo vero, oportet enim quædam etiam penitiora vobis dicere, ipse nobis factus est tam splendide pretiosæque gratiæ via, janua, occasio- que, cum sibi nostram similitudinem induit. Sum- psit enim servi formam; quanquam, prout intelli- gitur et est reapse Deus, liber est, ut sua nobis communicaret. Solus enim suapte natura ipse liber est. qui solus Filius est illius qui omnia excedit et Baiversalis est Dominus, Patris, inquam, natura sua vereque liberi. Nam quod ad nativitatem perduci- tur, subditam habet creanti se cervicem. Canit ila- que Melodus, aitque ad eum: «Quoniam omnia serviunt tibi “. Quod autem nostra ad se trans- ferens, sapiente ratione sua nobis communicaverit, testis aderit mysteriorum ejus sacerdos sa- pientissimus Paulus scribens: Qui cum dives es- set, egenus est factus, ut nos inopia ejus divites essenus. Etenim inopiæ iustar Deo Verbo fuit, res humani generis participare; opum autem in- star est hominis naturæ, dum quæ sunt Christi accipit; quas inter libertatis dignitas est, eos potissime decens qui ad adoptionem in filios sunt C vocati. Jam et hoc ipsum, ut dixi, donum ipsius est. Dixit enim nobis : « Nolite patrem vobis vo- care super terram : unus enim est Pater vester coelestis : vos autem cuncti fratres estis '', D Nam quia unus ipse de nobis factus est, idcirco frater- nítatem cum illo nacti sumus. Jubet itaque nos Rulere, et Patrem in precibus invocare. Sapientis sime autem illud quoque orantes vult cogitare ; nam si Patremn appellamus Deum, tamque splendido affecti honore fuimus, cur indignam honorante vitam degimus? floc quidam sanctorum apostule- tom ait : « Si Patrem invocatis eum qui sine per- sonarum acceptione, secundum uniuscujusque opus judicat, cum timore incolatus vestri tempore coll- versamini **. V. 2. Sanctificetur nomen tuum. Num sanctitatis additamentum fieri petimus Deo sanctissimo? Hoc quidem prorsus est improbabile. Plenus est enim, ut ipse ait “, se ipso, atque in so perfectissimus; imo ipse sanctitatem creatis rebus suppeditat de plenitudine sua. Stuitun insuper et ridicnlum est existimare, cos qui orant non ma- gis pro se, quam pro illo, preces elfun lere. Quid D « Jac. 1, 18. * Joan. 111, 5. " Psal. cavini, 91. "II Cor. vin, 9. “ Matth. xxH1, 9. " | Poir. 1, 17. Locabulum vocativum charissime id ipsum monuit. 8. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. (1) Nota indicium, recitatam ad populum fuisse homiliarum more hane explanationem; sicut alibi
PG 72:690Ἥξει γὰρ, ἥξει, καὶ καταβήσεται κριτὴς, καὶ οὐκ ἐν ὑφέσει τότε τῇ καθ’ ἡμᾶς, ἀλλ’ ἐν δόξῃ θεοπρεπεῖ δορυφορούντων ἀγγέλων, ἵνα κρίνῃ τὸν κόσμον. Ἀπολογίας τοίνυν ὁ τότε καιρὸς, μᾶλλον δὲ δοκιμασίας καὶ ἀνταποδόσεως· πῦρ ηὐτρέπισται τοῖς ἀνόμοις, καὶ δίκη μακρὰ, διηνεκῆ κολαστήρια. Εἶτα πῶς ἰδεῖν ἐκεῖνον εὔχονται τὸν καιρόν; Ἄθρει δή μοι πάλιν τοῦ Σωτῆρος τὸ εὐτεχνὲς, καὶ τὴν ἐφ’ ἑκάστῳ τῶν πραγμάτων ἀξιοθαύμαστον οἰκονομίαν. Ἐκέλευσε γὰρ διὰ προσευχῆς αἰτεῖν αὐτὸν ἐκεῖνον τὸν ὄντως φρικτὸν ἐπιστῆναι καιρὸν, ἵνα εἰδεῖεν ὅτι διαβιοῦν αὐτοὺς ἀναγκαῖον, οὐ ῥᾳθύμως ἢ παρειμένως, ἁγιοπρεπῶς δὲ μᾶλλον, καὶ κατά γε τὸ αὐτῷ δοκοῦν· ἵνα στεφάνων αὐτοῖς εὑρεθῇ πρόξενος ὁ καιρὸς, καὶ μὴ πυρὸς καὶ δίκης. Τοῖς γὰρ ἀνόμοις καὶ βεβήλοις πρέποι ἂν κατ’ οὐδένα τρόπον τὸ λέγειν ἐν προσευχαῖς, «Ἐλθέτω ἡ βασιλεία σου.» Ἤγουν ἴστωσαν ὡς τοῦτο λέγοντες, μονονουχὶ καταιτιῶνται Θεὸν, ὅτι μὴ θᾶττον αὐτοῖς ὁ τοῦ κολάζεσθαι καιρὸς ἀνίσχει καὶ φαίνεται· τούτοις ἐπιφθέγγεταί τις τῶν ἁγίων προφητῶν·
COMMENT. IN LUCAM. προσευχομένους οὐχ ὑπέρ γε μᾶλλον ἑαυτῶν, ἀλλ' Α ο ο ο ὑπὲρ αὐτοῦ ποιεῖσθαι τὰς λιτάς. Τί οὖν ἄρα ἐστὶ τὸ, • Αγιασθήτω τὸ ὄνομά σου ; ο Φαμέν, ὅτι οὐχ για σμοῦ προσθήκην ἐνυπάρξαι παρακαλοῦσι τῷ ἐπὶ πάντας Θεῷ. Τίς γάρ ἐστιν ὁ μείζων αὐτοῦ, καὶ προσδοῦναι τι δυνάμενος; Χωρὶς γὰρ πάσης ἀντιλο- γίας, τὸ ἔλαττον ὑπὸ τοῦ κρείττονος εὐλογεῖται · ἐκεῖνο δὲ μᾶλλον ἑαυτοῖς τε καὶ πᾶσιν ὑπάρξει πο βακαλοῦσιν. Ὅτε διακείμεθα καὶ πιστεύομεν ὅτι Θεὸς ὁ φύσει καὶ ἐπὶ πάντας, ἅγιος ἁγίων ἐστὶ, τότε τὸν φόβον αὐτοῦ λαβόντες εἰς νοῦν, ὀρθήν τε καὶ ἀνεπίσ ληπτον ἐπιτηδεύομεν ζωήν· ἵνα οὕτως ἅγιοι γεγο- νότες, ἐγγὺς εἶναι δυνηθώμεν τοῦ ἁγίου Θεοῦ. Γέ- γραπται γάρ, ὅτι «Αγιο: ἔσεσθε, ὅτι ἐγὼ ἅγιές εἰμι. Έφη δή που καὶ πρὸς τὸν ἱεροφάντην Μωϋσέα· • Ἐν τοῖς ἐγγίζουσί μοι ἁγιασθήσομαι. » Οὐκοῦν ἐν β ἡμῖν, φησὶν, ἅγιον ἔστω τὸ ὄνομά σου· τοῦτο γὰρ δὴ τὸ ἁγιασθήτω δηλοῖ. Καὶ οὐχ ὑπὲρ ἑαυτῶν μόνον, ἀλλὰ καὶ ὑπὲρ παντὸς τοῦ κόσμου, τοῦτο παρακαλοῦσιν. Εννόησον γὰρ ὅτι παρὰ τοῖς οὔπω τὸ τῆς ἀληθείας πλουτήσασι φῶς, μήτε μὴν τὴν πίστιν παραδεξαμέ ναις, ὅτι καταπεφρόνηται τὸ ὄνομα τοῦ Θεοῦ. Οὐπω γὰρ αὐτοῖς ἅγιον εἶναι δοκεῖ, καὶ σεπτὸν καὶ προς- κυνητόν. Επὰν δὲ τὸ τῆς ἀληθείας αὐτοῖς ἐλλάμψη φῶς, καὶ ὡς ἐκ νυκτὸς καὶ σκότους διαγρηγορήσωσι, μόλις τότε μαθόντες τίς τε καὶ ὅσος ἐστὶν, ἅγιον ἁγίων ὁμολογοῦσιν αὐτόν. Ὅτι δὲ τοῦθ' οὕτως ἔχει, συνήσεις ἐντεῦθεν. Ἔφη τις τῶν ἁγίων προφητῶν· • Κύριον αὐτὸν ἁγιάσατε, καὶ αὐτὸς ἔστα: σο: φόβος· καὶ ἐὰν ἐπ' αὐτῷ πεποιθὼς ᾖς, ἔσται σοι εἰς ἅγια- σμόν. ο 'Αρα οὖν ἡμεῖς ἅγιον ἀποτελοῦμεν τὸν Θεόν, τὸν ἐξ ιδίου πληρώματος διανέμοντα πλουσίως τῇ κτίσει τὰ παρ' ἑαυτοῦ; ᾿Αλλὰ δῆλον ὡς ἐκεῖνο διδά- σκειν φαμὲν αὐτὸν, ὅτι ῞Αγιον εἶναι αὐτὸν πιστεύετε τότε γὰρ αὐτὸν φοβηθήσεσθε, ἔσται δὲ οὗτος ὑμῖν καὶ εἰς ἁγιασμόν. Γέγραπται δὲ πάλιν περὶ Χριστοῦ· • Αγιάσατε τὸν φαυλίζοντα τὴν ψυχήν· ο τουτέστι, παρ' οὐδὲν αὐτὴν ἡγήσατο· τέθεικε γὰρ αὐτὴν ὑπὲρ ἡμῶν. Πλὴν ἁγιαζέσθω, φησί, παρ' ὑμῶν, τουτέστιν ὁμολογείσθω ἅγιος. Καὶ γάρ ἐστι τοῦτο κατὰ φύσιν, Θεὸς ὢν ἀληθινὸς, καὶ Υἱὸς Θεοῦ. Τὸ γὰρ ἅγιον ούτ σιωδῶς πρέποι ἂν οὐδενὶ μὲν τῶν ἐξ οὐκ ὄντων εἰς τὸ εἶναι παρενηνεγμένων, μόνῃ δὲ τῇ ἀνωτάτῳ καὶ ὑπὲρ πάντα φύσει. Οταν οὖν πιστεύωμεν ὅτι κατὰ φύσιν ἁγιός ἐστι, τοῦτο γὰρ ἐστι τὸ ἁγιάζειν αὐτὸν,ο τότε προσομολογοῦμε, ὅτι καὶ Θεός ἐστιν ἀληθινὸς, ὅτι δὲ κεχωρισμένος ἀπὸ τῶν λοιπῶν, καὶ ἐν ὑπεροχῇ μεγίστη. 'Ελθέτω ἡ βασιλεία σου. (Α Ι. 150) 'Δεί γε μὴν βασιλεύοντος τοῦ Θεοῦ, καὶ κατακρατοῦντος ὅλων, τί δὴ βούλεται τὸ, ο Ελθέτω ἡ βασιλεία σου ; · Ἐοίκασι τοίνυν ἐπιθυμεῖν οἱ τοῦτο λέγοντες ἐν προσευχαῖς, ἐπιλάμψαντα πάλιν ἰδεῖν ἐν κόσμῳ τὸν τῶν ὅλων Σωτήρα Χριστόν. Ηξει γάρ, ἥξει, καὶ καταβήσεται κριτὴς, καὶ οὐκ ἐν ὑφέσει τότε τῇ καθ' ἡμᾶς, ἀλλ' ἐν δόξῃ θεοπρεπεί δορυφορούντων * ergo sibi volunt verba e Samideetur nonem tuum? Dicimus homines haud precari ut summo Deo sanctitatis f: accessio. Quis enim major est illo, atque si quidquam superaddere valens? Nam quod mikor a majore benedicatur, extra oniem contro- versiam est. Sed illud potius et sibi et cunctis at evenial orant. Cum consideramus et credimus Deum, qui natnra sua supra omnes est, sanetumi sanctorum esse, tunc ejus timorem mente mostra volventes, rectam et Inculpabilem vitam de- gimus; ut sic sancti effecti, ad Deum sanction appropinquare possimus. Scriptum est enim : ‹ San- cti eslote, quia ego sanctus suun W, Dixit vel aliquando Deus hierophanti Moysi : « lu appropių- quantibus mihi sanctificabor“., Ergo in nolis, . vocabulum sanctificetur significat. Neque pro œ- ipsis tantum, sed etiam pro universe mums hoe orantes petunt. Etenim reputandum est, apud eos qui nonulum veritatis lunen sunt adepti, neque fidem receperunt, contemui adhuc nomen Dei. Nondum quippe illis sanctum videtur, augustum atque adorabile. Cum autem ipsis veritatis jubar illuxerit, ac veluti ex nocte et tenebris evigilare- rint, vix tum denique cognoscentes quis quauitusve sit, ipsum sanctum esse sanctorum confitebuntur. Quod vero hæc ita se habeant, inde intelliges. Ait quidam de sanctis prophetis : « Dominum ipsum sanctificate, et ipse erit tibi pavor : quo:l si illi confisus fueris, erit tibi in sanctificationein *7. Num ergo nos sanctum elicimus Deum, qui de propria plenitudine distribuit copiose creaturis qua inquit, sanctum esto nomen tuum; hac enim hic C Levit. xt, $1. us Lerit. 5, 5. s7 Isa. viii, 13. D sua sunt? Sine dubio autem hoc dicimus ab eo do - ceri, nempe, Ipsum sanctumn credite; tunc enim eumdem timebitis, atque ita vobis causa sanctita- tis erit. De Christo item scriptumn est : « Sanctif. cate eum, qui animam suam vilificavit ", id est qui eam peusi non habuit, quam scilicet pro nobis posuit. Verumtamen a vobis sanctificetur, inquit, id est, eum sanctum esse fateamini. Est enim revera suapte natura talis, cum sit Deus verus, et Filius Dei. Nam sanctitas substantialis neminis propria est, qui de non exstantibus ad exsistendum produ- etus fuerit, sed uni sunum et super omuia natu- ræ. Cum ergo credimus eum natura propria san- cluni, hoc enim valet dictio ‹ sanctificare eum,ɔ lunc simul confitemur Doum esse verum, et quidem a cæteris rebus ɛejunctum, et summo in culinine constitutum. V. 2. Adveniat regnum tuum. Ad- Age vero cum Deus ab æterno reguet, et univer- sale imperium teneat, quid sibi volunt verba veniat regnum tuum? Videntur itaque optare, qui bæc dicunt orantes, videre rursus apparentein mundo universalem Servatorem Christum. Venigt enim, veniet descendetque judex, neque jam in bu- militate nostra, sed cum digna Deo gloria stipanti- 152. SLIS, 7.
«Οὐαὶ οἱ ἐπιθυμοῦντες τὴν ἡμέραν Κυρίου Ἵνα τίς ὑμῖν αὕτη ἡ ἡμέρα τοῦ Κυρίου, καὶ αὕτη ἐστὶ σκότος καὶ οὐ φῶς, καὶ γνόφος οὐκ ἔχων φέγγος.» Οὐκοῦν αἰτοῦσιν οἱ ἅγιοι τὸν τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ὁλοτελοῦς βασιλείας ἐπιστῆναι καιρὸν, ἅτε δὴ πεπονηκότων ἃ δεῖ, καὶ τῶν ἤδη προειργασμένων αὐτοῖς ζητοῦντες τὰς ἀμοιβάς. Τεθαῤῥήκασι γὰρ ὅτι λαμπροὶ παραστήσονται τῷ κριτῇ. «Γενηθήτω τὸ θέλημά σου, ὡς ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ τῆς γῆς.» (α φ. 150 β) Ἁγιοπρεπὲς δὲ καὶ τοῦτο, καὶ παντὸς ἐπαίνου μεστόν. Τὸ γὰρ ἐν γῇ βούλεσθαι κρατεῖν τὸ ἀγαθὸν θέλημα τοῦ Θεοῦ, τί ἂν ἕτερον εἴη, πλὴν ὅτι τὸ πάντας ἐθέλειν ἁπάσης ἀρετῆς ἀποτελεστὰς εἶναι καὶ ἐπιστήμονας; Οὕτω καὶ διαπρέπειν ἐν οὐρανοῖς τοὺς ἁγίους ἀγγέλους φαμέν. Γέγραπται γὰρ περὶ αὐτῶν· «Εὐλογεῖτε τὸν Κύριον, πᾶσαι αἱ δυνάμεις αὐτοῦ, λειτουργοὶ αὐτοῦ, ποιοῦντες τὰ θελήματα αὐτοῦ.» Ἰσχὺν τοίνυν παρακαλοῦσι δοθῆναι τοῖς ἐπὶ γῆς οἱ τοῦτο λέγοντες, ἵνα ποιῶσι τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ, καὶ τὴν ἄνω καὶ ἐν οὐρανοῖς ἀπομιμῶνται πολιτείαν, τὴν παρά γέ φημι τοῖς ἁγίοις ἀγγέλοις· ἵνα, ὡς ὁ Παῦλός φησιν, ἐπὶ γῆς περιπατοῦντες, ἔχωσιν ἐν οὐρανῷ τὸ πολίτευμα.
COMMENT. IN LUCAM. προσευχομένους οὐχ ὑπέρ γε μᾶλλον ἑαυτῶν, ἀλλ' Α ο ο ο ὑπὲρ αὐτοῦ ποιεῖσθαι τὰς λιτάς. Τί οὖν ἄρα ἐστὶ τὸ, • Αγιασθήτω τὸ ὄνομά σου ; ο Φαμέν, ὅτι οὐχ για σμοῦ προσθήκην ἐνυπάρξαι παρακαλοῦσι τῷ ἐπὶ πάντας Θεῷ. Τίς γάρ ἐστιν ὁ μείζων αὐτοῦ, καὶ προσδοῦναι τι δυνάμενος; Χωρὶς γὰρ πάσης ἀντιλο- γίας, τὸ ἔλαττον ὑπὸ τοῦ κρείττονος εὐλογεῖται · ἐκεῖνο δὲ μᾶλλον ἑαυτοῖς τε καὶ πᾶσιν ὑπάρξει πο βακαλοῦσιν. Ὅτε διακείμεθα καὶ πιστεύομεν ὅτι Θεὸς ὁ φύσει καὶ ἐπὶ πάντας, ἅγιος ἁγίων ἐστὶ, τότε τὸν φόβον αὐτοῦ λαβόντες εἰς νοῦν, ὀρθήν τε καὶ ἀνεπίσ ληπτον ἐπιτηδεύομεν ζωήν· ἵνα οὕτως ἅγιοι γεγο- νότες, ἐγγὺς εἶναι δυνηθώμεν τοῦ ἁγίου Θεοῦ. Γέ- γραπται γάρ, ὅτι «Αγιο: ἔσεσθε, ὅτι ἐγὼ ἅγιές εἰμι. Έφη δή που καὶ πρὸς τὸν ἱεροφάντην Μωϋσέα· • Ἐν τοῖς ἐγγίζουσί μοι ἁγιασθήσομαι. » Οὐκοῦν ἐν β ἡμῖν, φησὶν, ἅγιον ἔστω τὸ ὄνομά σου· τοῦτο γὰρ δὴ τὸ ἁγιασθήτω δηλοῖ. Καὶ οὐχ ὑπὲρ ἑαυτῶν μόνον, ἀλλὰ καὶ ὑπὲρ παντὸς τοῦ κόσμου, τοῦτο παρακαλοῦσιν. Εννόησον γὰρ ὅτι παρὰ τοῖς οὔπω τὸ τῆς ἀληθείας πλουτήσασι φῶς, μήτε μὴν τὴν πίστιν παραδεξαμέ ναις, ὅτι καταπεφρόνηται τὸ ὄνομα τοῦ Θεοῦ. Οὐπω γὰρ αὐτοῖς ἅγιον εἶναι δοκεῖ, καὶ σεπτὸν καὶ προς- κυνητόν. Επὰν δὲ τὸ τῆς ἀληθείας αὐτοῖς ἐλλάμψη φῶς, καὶ ὡς ἐκ νυκτὸς καὶ σκότους διαγρηγορήσωσι, μόλις τότε μαθόντες τίς τε καὶ ὅσος ἐστὶν, ἅγιον ἁγίων ὁμολογοῦσιν αὐτόν. Ὅτι δὲ τοῦθ' οὕτως ἔχει, συνήσεις ἐντεῦθεν. Ἔφη τις τῶν ἁγίων προφητῶν· • Κύριον αὐτὸν ἁγιάσατε, καὶ αὐτὸς ἔστα: σο: φόβος· καὶ ἐὰν ἐπ' αὐτῷ πεποιθὼς ᾖς, ἔσται σοι εἰς ἅγια- σμόν. ο 'Αρα οὖν ἡμεῖς ἅγιον ἀποτελοῦμεν τὸν Θεόν, τὸν ἐξ ιδίου πληρώματος διανέμοντα πλουσίως τῇ κτίσει τὰ παρ' ἑαυτοῦ; ᾿Αλλὰ δῆλον ὡς ἐκεῖνο διδά- σκειν φαμὲν αὐτὸν, ὅτι ῞Αγιον εἶναι αὐτὸν πιστεύετε τότε γὰρ αὐτὸν φοβηθήσεσθε, ἔσται δὲ οὗτος ὑμῖν καὶ εἰς ἁγιασμόν. Γέγραπται δὲ πάλιν περὶ Χριστοῦ· • Αγιάσατε τὸν φαυλίζοντα τὴν ψυχήν· ο τουτέστι, παρ' οὐδὲν αὐτὴν ἡγήσατο· τέθεικε γὰρ αὐτὴν ὑπὲρ ἡμῶν. Πλὴν ἁγιαζέσθω, φησί, παρ' ὑμῶν, τουτέστιν ὁμολογείσθω ἅγιος. Καὶ γάρ ἐστι τοῦτο κατὰ φύσιν, Θεὸς ὢν ἀληθινὸς, καὶ Υἱὸς Θεοῦ. Τὸ γὰρ ἅγιον ούτ σιωδῶς πρέποι ἂν οὐδενὶ μὲν τῶν ἐξ οὐκ ὄντων εἰς τὸ εἶναι παρενηνεγμένων, μόνῃ δὲ τῇ ἀνωτάτῳ καὶ ὑπὲρ πάντα φύσει. Οταν οὖν πιστεύωμεν ὅτι κατὰ φύσιν ἁγιός ἐστι, τοῦτο γὰρ ἐστι τὸ ἁγιάζειν αὐτὸν,ο τότε προσομολογοῦμε, ὅτι καὶ Θεός ἐστιν ἀληθινὸς, ὅτι δὲ κεχωρισμένος ἀπὸ τῶν λοιπῶν, καὶ ἐν ὑπεροχῇ μεγίστη. 'Ελθέτω ἡ βασιλεία σου. (Α Ι. 150) 'Δεί γε μὴν βασιλεύοντος τοῦ Θεοῦ, καὶ κατακρατοῦντος ὅλων, τί δὴ βούλεται τὸ, ο Ελθέτω ἡ βασιλεία σου ; · Ἐοίκασι τοίνυν ἐπιθυμεῖν οἱ τοῦτο λέγοντες ἐν προσευχαῖς, ἐπιλάμψαντα πάλιν ἰδεῖν ἐν κόσμῳ τὸν τῶν ὅλων Σωτήρα Χριστόν. Ηξει γάρ, ἥξει, καὶ καταβήσεται κριτὴς, καὶ οὐκ ἐν ὑφέσει τότε τῇ καθ' ἡμᾶς, ἀλλ' ἐν δόξῃ θεοπρεπεί δορυφορούντων * ergo sibi volunt verba e Samideetur nonem tuum? Dicimus homines haud precari ut summo Deo sanctitatis f: accessio. Quis enim major est illo, atque si quidquam superaddere valens? Nam quod mikor a majore benedicatur, extra oniem contro- versiam est. Sed illud potius et sibi et cunctis at evenial orant. Cum consideramus et credimus Deum, qui natnra sua supra omnes est, sanetumi sanctorum esse, tunc ejus timorem mente mostra volventes, rectam et Inculpabilem vitam de- gimus; ut sic sancti effecti, ad Deum sanction appropinquare possimus. Scriptum est enim : ‹ San- cti eslote, quia ego sanctus suun W, Dixit vel aliquando Deus hierophanti Moysi : « lu appropių- quantibus mihi sanctificabor“., Ergo in nolis, . vocabulum sanctificetur significat. Neque pro œ- ipsis tantum, sed etiam pro universe mums hoe orantes petunt. Etenim reputandum est, apud eos qui nonulum veritatis lunen sunt adepti, neque fidem receperunt, contemui adhuc nomen Dei. Nondum quippe illis sanctum videtur, augustum atque adorabile. Cum autem ipsis veritatis jubar illuxerit, ac veluti ex nocte et tenebris evigilare- rint, vix tum denique cognoscentes quis quauitusve sit, ipsum sanctum esse sanctorum confitebuntur. Quod vero hæc ita se habeant, inde intelliges. Ait quidam de sanctis prophetis : « Dominum ipsum sanctificate, et ipse erit tibi pavor : quo:l si illi confisus fueris, erit tibi in sanctificationein *7. Num ergo nos sanctum elicimus Deum, qui de propria plenitudine distribuit copiose creaturis qua inquit, sanctum esto nomen tuum; hac enim hic C Levit. xt, $1. us Lerit. 5, 5. s7 Isa. viii, 13. D sua sunt? Sine dubio autem hoc dicimus ab eo do - ceri, nempe, Ipsum sanctumn credite; tunc enim eumdem timebitis, atque ita vobis causa sanctita- tis erit. De Christo item scriptumn est : « Sanctif. cate eum, qui animam suam vilificavit ", id est qui eam peusi non habuit, quam scilicet pro nobis posuit. Verumtamen a vobis sanctificetur, inquit, id est, eum sanctum esse fateamini. Est enim revera suapte natura talis, cum sit Deus verus, et Filius Dei. Nam sanctitas substantialis neminis propria est, qui de non exstantibus ad exsistendum produ- etus fuerit, sed uni sunum et super omuia natu- ræ. Cum ergo credimus eum natura propria san- cluni, hoc enim valet dictio ‹ sanctificare eum,ɔ lunc simul confitemur Doum esse verum, et quidem a cæteris rebus ɛejunctum, et summo in culinine constitutum. V. 2. Adveniat regnum tuum. Ad- Age vero cum Deus ab æterno reguet, et univer- sale imperium teneat, quid sibi volunt verba veniat regnum tuum? Videntur itaque optare, qui bæc dicunt orantes, videre rursus apparentein mundo universalem Servatorem Christum. Venigt enim, veniet descendetque judex, neque jam in bu- militate nostra, sed cum digna Deo gloria stipanti- 152. SLIS, 7.
PG 72:691Πρὸς δ’ αὖ τούτοις φαμὲν, ὅτι τῆς ἁμαρτίας τὴν ἀναίρεσιν αἰτοῦσιν ἰδεῖν οἱ λέγοντες· «Γενηθήτω τὸ θέλημά σου, ὡς ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ τῆς γῆς.» Θέλημα γὰρ, ὡς ἔφην, τοῦ ἐπὶ πάντας Θεοῦ, τὸ ἁγίως πολιτεύεσθαι τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς· ἵνα τῆς τῶν πρωτοτόκων Ἐκκλησίας, τῆς ἄνω φημὶ, μίμημα καὶ εἰκὼν ὥσπερ τις, ἡ ἐπὶ γῆς ὁρωμένη, κατευφραίνῃ Χριστόν. «Τὸν ἄρτον ἡμῶν τὸν ἐπιούσιον δίδου ἡμῖν τὸ καθ’ ἡμέραν.» (α φ. 150 β) Οἴονται δὲ ἴσως τινὲς, ἀνάρμοστον εἶναι καὶ ἀπεοικὸς ἁγίοις τὸ αἰτεῖν παρὰ Θεοῦ τὰ σωματικὰ, καὶ ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας ἀποφέρουσι τὸ εἰρημένον εἰς πνευματικὴν θεωρίαν· καὶ δὴ καὶ ἄρτον φασὶν αὐτοὺς αἰτεῖν, οὐκ ἐπίγειον, οὐ σωματικὸν, ἐκεῖνον δὲ μᾶλλον, τὸν ἄνωθεν καὶ ἐξ οὐρανοῦ καταβαίνοντα, καὶ ζωὴν τῷ κόσμῳ παρέχοντα, ἢ, ὥς φασιν, ἀληθεῖ οὐσίᾳ καὶ ἀσωμάτῳ, τουτέστι τῇ ψυχῇ· αὕτη γὰρ, διὰ τὸ μὴ ῥευστὸν, κυρίως οὐσία ἐστίν. Ἐγὼ δὲ ὅτι μὲν ἁγίοις πρέποι ἂν ὅτι μάλιστα τὸ πνευματικῶν χαρισμάτων ἐπείγεσθαι μεταλαχεῖν, φαίην ἂν ἐνδοιάσας οὐδέν·
ΠΟΙ ἀγγέλων, ἵνα κρίνῃ τὸν κόσμον. Απολογίας τοίνυν ὁ τότε καιρός, μᾶλλον δὲ δοκιμασίας καὶ ἀνταποδό σεως· πῦρ ηὐτρέπισται τοῖς ἀνόμοις, καὶ δίκη μα κρά, διηνεκή κολαστήρια. Εἶτα πῶς δεῖν ἐκεῖνον εὔχονται τὸν καιρόν ; "Αθρει δή μοι πάλιν τοῦ Σω. τῆρος τὸ εὐτεχνές, καὶ τὴν ἐφ' ἑκάστῳ τῶν πραγμά των αξιοθαύμαστον οἰκονομίαν. Εκέλευσε γὰρ δια προσευχῆς αἰτεῖν αὐτὸν ἐκεῖνον τὸν ὄντως φρικτόν ἐπιστῆναι καιρὸν, ἵνα εἰδεῖεν ὅτι διαβιοῦν αὐτοὺς ἀναγκαῖον, οὐ ῥᾳθύμως ἢ παρειμένως, ἁγιοπρεπώς δὲ μᾶλλον, καὶ κατά γε τὸ αὐτῷ δοκοῦν· ἵνα στεφά νων αὐτοῖς εὑρεθῇ πρόξενος ὁ καιρὸς, καὶ μὴ πυρός καὶ δίκης. Τοῖς γὰρ ἀνόμοις καὶ βεβήλοις πρέποι ἂν κατ' οὐδένα τρόπον τὸ λέγειν ἐν προσευχαῖς, « Ελ- θέτω ἡ βασιλεία σου. » "Ηγουν ἔστωσαν ὡς τοῦτο λέ Β γοντες, μονονουχί καταιτιῶνται Θεόν, ὅτι μὴ θάττον αὐτοῖς ὁ τοῦ κολάζεσθαι καιρὸς ἀνίσχει και φαίνεται τούτοις ἐπιφθέγγεται τις τῶν ἁγίων, προφητῶν· • Οὐαὶ οἱ ἐπιθυμοῦντες τὴν ἡμέραν Κυρίου ! Ινα τί; ὑμῖν αὕτη ἡ ἡμέρα τοῦ Κυρίου, καὶ αὕτη ἐστὶ σκό τος καὶ οὐ φῶς, καὶ γνόφος οὐκ ἔχων φέγγος, ο Ούκο οὖν αἰτοῦσιν οἱ ἅγιοι τὸν τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν όλα τελοῦς βασιλείας ἐπιστῆναι καιρόν, ἅτε δὴ πεπονη - κότων ἃ δεῖ, καὶ τῶν ἤδη προειργασμένων αὐτοῖς ζητοῦντες τὰς ἀμοιβάς. Τεθαῤῥήκασι γὰρ ὅτι λαμε προς παραστήσονται τῷ κριτῇ. οι ἐπιούσιος, οι Γενηθήτω τὸ θέλημά σου, ὡς ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ τῆς γῆς. (Α Γ. 'Αγιοπρεπές δὲ καὶ τοῦτο, καὶ παντὸς ἐπαίνου μεστόν. Τὸ γὰρ ἐν γῇ βούλεσθαι κρατεῖν τὸ ἀγαθὸν θέλημα τοῦ Θεοῦ, τί ἂν ἕτερον εἴη, πλὴν ὅτι τὸ πάντας ἐθέλειν ἁπάσης ἀρετῆς ἀποτελεστὰς εἶναι καὶ ἐπιστήμονας; Οὕτω καὶ διαπρέπειν ἐν οὐρανοῖς τοὺς ἁγίους ἀγγέλους φαμέν. Γέγραπται γὰρ περὶ αὐτῶν· « Εὐλογεῖτε τὸν Κύριον, πᾶσαι αἱ δυνάμεις αὐτοῦ, λειτουργοὶ αὐτοῦ, ποιοῦντες τὰ θελήματα απ. τοῦ. ὁ Ἰσχὺν τοίνυν παρακαλοῦσι δοθῆναι τοῖς ἐπὶ γῆς οἱ τοῦτο λέγοντες, ἵνα ποιῶσι τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ, καὶ τὴν ἄνω καὶ ἐν οὐρανοῖς ἀπομιμῶνται πιο λιτείαν, τὴν παρά γέ φημι τοῖς ἁγίοις ἀγγέλοις · ἶ ὡς ὁ Παῦλός φησιν, ἐπὶ γῆς περιπατοῦντες, ἔχωσιν ἐν οὐρανῷ τὸ πολίτευμα. Πρὸς δ' αὖ τούτοις φαμέν, ὅτι τῆς ἁμαρτίας τὴν ἀναίρεσιν αἰτοῦσιν ἰδεῖν οἱ λέ- γοντες· « Γενηθήτω τὸ θέλημά σου, ὡς ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ τῆς γῆς. » Θέλημα γάρ, ὡς ἔφην, τοῦ ἐπὶ πάντας Θεοῦ, τὸ ἁγίως πολιτεύεσθαι τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς ἵνα τῆς τῶν πρωτοτόκων Εκκλησίας, τῆς ἄνω φημί μίμημα καὶ εἰκὼν ὥσπερ τις, ἡ ἐπὶ γῆς ἐρωμένη, κατευφραίνῃ Χριστόν. Τὸν ἄρτον ἡμῶν τὸν ἐπιούσιον (1) δίδου ἡμῖν τὸ καθ' ἡμέραν. ( Α Γ. (ζονται δὲ ἴσως τινὲς, ἀνάρμοστον εἶναι καὶ ἀπεοικός ἁγίοις τὸ αἰτεῖν παρὰ Θεοῦ τὰ σωματικά, καὶ ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας ἀποφέρουσε τὸ εἰρημένον εἰς πνευματικὴν θεωρίαν· καὶ δὴ καὶ • S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Inis angelis, ut mundum judicet. Defensionis erit A ergo tempus illud, imo probationis ac retributionis : ignis præparatus est improbis, et diutina pœna, perpetuusque cruciatus. Cur ergo ut videant tempus illud, orant ? Considera mecum rursus Servatoris solertiam, et in omni re prudentiam admiraudam. Jussit enim precibus postulare illius vere formi; dandi temporis adventum, ut cognoscerent opor- tere eos vivere haud ignave aut dissolute, sed po- tius ut sanctos decet, atque nti Deo placet; ut præ- mia ipsis illud tempus conferat, non autem flam- mas ac pœnam. Nam impiis atque impuris nullatenus convenit dicere in precibus, ‹ Advenial regnum Iuum. » Sciant itaque quod ita precantes, prope- modum incusant Deum, quod uon citius ipsis puni- tionis tempus oriatur et superveniat. llis sanctus quidam propheta inclamat : « Væ iis qui diem Do- mini optant! Cur? Ilæc vobis dies Domini tenebræ erit, non lumen, caligo luce omni carens". Ergo petunt saucti, ut Servatoris nostri universaliter regnaturi tempus adsit, quoniam satis jam labora- verunt, et patratorum a se operum mercedem exqui- runt. Confidunt enim splendidos se coram judice apparituros. , Fiat voluntas tua, sicut in cœlo et in terra. Hoc quoque sanctos decet, et quamlibet laudem excedit. Nam velle in terra praevalere bonam Dei voluntatem, quid aliud est quam velle ut cuncti C virtutem omnem exerceant eaque se imbuant? Sic excellenter se gerere sanctos angelos in cœlis dicimus. Scriptum est enim de ipsis : ‹ Benedicite Domino, omnes virtutes ejus, ministri ejus qui faci- tis voluntatem ipsius s. Qui itaque ita dicunt, vires suppeditari postulant in terra degentibus, ut Dei voluntati obtemperent, et supernam cœlestem imitentur vitam, eam scilicet quam sancti angeli agunt : ut, quemadmodum Paulus ait "', etsi in terra ambulantes, nihilominus in cœlo conversentur. In- super dicimus, peccati exstinctionem cupere eos videre qui dicunt : Fiat voluntas tua, sicut in cœlo et in terra. Voluntas enim, ut dixi, summi Dei est, ut sancte in terra vivamus, atque ita primogenito- D rum Ecclesiæ, supernæ inquam, imitatio et imago veluti quædam in terris conspecta Christum oble- clet. V. 3. Panem nostrum ob subsistendum da nobis quotidie. Putant fortasse nonnulli, incongruum esse, et sanctis alienum, corporalia a Deo postulare, eam- que ob causam ad spiritalem sensum id dictum transferunt, panemque eos petere dicunt non ter- * Amos v, 18. se Pral. cus, 21. Plilim. 111, 20. ") ignotum Græcis hoc vocabulumn elicis tantum paginis tradituin, testatur Ori b) b) genes De Orat: & 27, cujus etymologicam explica- Tionem sequitur noster Cyrillas
πλὴν ἐκεῖνο ἄξιον ἰδεῖν, ὅτι κἂν ἄρτον αἰτῶσι κοινὸν, καὶ τοῦτο δρᾷν αὐτοῖς προστέταχεν ὁ Σωτὴρ, μώμου παντὸς ἐλευθέραν ποιοῦνται τὴν πρόσοδον. Ἄθρει γὰρ ὁποῖος τοῖς εἰρημένοις ἐγκέκρυπται νοῦς. Δι’ ὧν γὰρ προστέταχεν ἄρτον αἰτεῖν, ἤτοι τροφὴν τὴν ἐφήμερον, δῆλος ἂν εἴη δήπουθεν, μηδὲν ἔχειν αὐτοῖς ἐφιεὶς, ἁγιοπρεπῆ δὲ μᾶλλον ἐπιτηδεύειν πτωχείαν. Οὐ γὰρ τῶν ἐχόντων τὸ αἰτεῖν, ἀλλὰ τῶν ἐν σπάνει καθεστηκότων. Ἐπ’ ἂν δέ τις οὐδενὸς ἐν χρείᾳ καθεστηκὼς, Θεῷ τῷ πάντα εἰδότι λέγει· Δὸς ἄρτον ἡμῖν τὸν ἐφήμερον, δόξειεν ἂν εἰρωνεύεσθαι μᾶλλον, ἢ γοῦν ἀληθῶς βούλεσθαι λαβεῖν. Ἄρτον δὲ τὸν ἐπιούσιον οἱ μὲν εἶναί φασι τὸν ἥξοντά τε καὶ δοθησόμενον κατὰ τὸν αἰῶνα τὸν μέλλοντα, ἵνα νοῆται πάλιν πνευματικῶς· οἱ δὲ καὶ εἰς ἑτέρας ἐννοίας ἀποφέρουσι τὴν φωνήν. Ἀλλ’ εἴπερ ἦν ἀληθὲς ὡς ἄρτου τοῦ δοθησομένου κατὰ τὸν αἰῶνα τὸν μέλλοντα μνήμην ποιοῦνται προσευχόμενοι, διὰ τί προσεπάγουσι τὸ, «Δίδου ἡμῖν τὸ καθ’ ἡμέραν;» Ἔστι γὰρ ἔτι διὰ τούτων ἰδεῖν, ὅτι τῆς ἐφημέρου τροφῆς ποιοῦνται τὴν αἴτησιν ὡς ἀκτήμονες δηλονότι. Ἐπιούσιον δὲ τὸν αὐτάρκη νοεῖσθαι χρή·
ΠΟΙ ἀγγέλων, ἵνα κρίνῃ τὸν κόσμον. Απολογίας τοίνυν ὁ τότε καιρός, μᾶλλον δὲ δοκιμασίας καὶ ἀνταποδό σεως· πῦρ ηὐτρέπισται τοῖς ἀνόμοις, καὶ δίκη μα κρά, διηνεκή κολαστήρια. Εἶτα πῶς δεῖν ἐκεῖνον εὔχονται τὸν καιρόν ; "Αθρει δή μοι πάλιν τοῦ Σω. τῆρος τὸ εὐτεχνές, καὶ τὴν ἐφ' ἑκάστῳ τῶν πραγμά των αξιοθαύμαστον οἰκονομίαν. Εκέλευσε γὰρ δια προσευχῆς αἰτεῖν αὐτὸν ἐκεῖνον τὸν ὄντως φρικτόν ἐπιστῆναι καιρὸν, ἵνα εἰδεῖεν ὅτι διαβιοῦν αὐτοὺς ἀναγκαῖον, οὐ ῥᾳθύμως ἢ παρειμένως, ἁγιοπρεπώς δὲ μᾶλλον, καὶ κατά γε τὸ αὐτῷ δοκοῦν· ἵνα στεφά νων αὐτοῖς εὑρεθῇ πρόξενος ὁ καιρὸς, καὶ μὴ πυρός καὶ δίκης. Τοῖς γὰρ ἀνόμοις καὶ βεβήλοις πρέποι ἂν κατ' οὐδένα τρόπον τὸ λέγειν ἐν προσευχαῖς, « Ελ- θέτω ἡ βασιλεία σου. » "Ηγουν ἔστωσαν ὡς τοῦτο λέ Β γοντες, μονονουχί καταιτιῶνται Θεόν, ὅτι μὴ θάττον αὐτοῖς ὁ τοῦ κολάζεσθαι καιρὸς ἀνίσχει και φαίνεται τούτοις ἐπιφθέγγεται τις τῶν ἁγίων, προφητῶν· • Οὐαὶ οἱ ἐπιθυμοῦντες τὴν ἡμέραν Κυρίου ! Ινα τί; ὑμῖν αὕτη ἡ ἡμέρα τοῦ Κυρίου, καὶ αὕτη ἐστὶ σκό τος καὶ οὐ φῶς, καὶ γνόφος οὐκ ἔχων φέγγος, ο Ούκο οὖν αἰτοῦσιν οἱ ἅγιοι τὸν τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν όλα τελοῦς βασιλείας ἐπιστῆναι καιρόν, ἅτε δὴ πεπονη - κότων ἃ δεῖ, καὶ τῶν ἤδη προειργασμένων αὐτοῖς ζητοῦντες τὰς ἀμοιβάς. Τεθαῤῥήκασι γὰρ ὅτι λαμε προς παραστήσονται τῷ κριτῇ. οι ἐπιούσιος, οι Γενηθήτω τὸ θέλημά σου, ὡς ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ τῆς γῆς. (Α Γ. 'Αγιοπρεπές δὲ καὶ τοῦτο, καὶ παντὸς ἐπαίνου μεστόν. Τὸ γὰρ ἐν γῇ βούλεσθαι κρατεῖν τὸ ἀγαθὸν θέλημα τοῦ Θεοῦ, τί ἂν ἕτερον εἴη, πλὴν ὅτι τὸ πάντας ἐθέλειν ἁπάσης ἀρετῆς ἀποτελεστὰς εἶναι καὶ ἐπιστήμονας; Οὕτω καὶ διαπρέπειν ἐν οὐρανοῖς τοὺς ἁγίους ἀγγέλους φαμέν. Γέγραπται γὰρ περὶ αὐτῶν· « Εὐλογεῖτε τὸν Κύριον, πᾶσαι αἱ δυνάμεις αὐτοῦ, λειτουργοὶ αὐτοῦ, ποιοῦντες τὰ θελήματα απ. τοῦ. ὁ Ἰσχὺν τοίνυν παρακαλοῦσι δοθῆναι τοῖς ἐπὶ γῆς οἱ τοῦτο λέγοντες, ἵνα ποιῶσι τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ, καὶ τὴν ἄνω καὶ ἐν οὐρανοῖς ἀπομιμῶνται πιο λιτείαν, τὴν παρά γέ φημι τοῖς ἁγίοις ἀγγέλοις · ἶ ὡς ὁ Παῦλός φησιν, ἐπὶ γῆς περιπατοῦντες, ἔχωσιν ἐν οὐρανῷ τὸ πολίτευμα. Πρὸς δ' αὖ τούτοις φαμέν, ὅτι τῆς ἁμαρτίας τὴν ἀναίρεσιν αἰτοῦσιν ἰδεῖν οἱ λέ- γοντες· « Γενηθήτω τὸ θέλημά σου, ὡς ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ τῆς γῆς. » Θέλημα γάρ, ὡς ἔφην, τοῦ ἐπὶ πάντας Θεοῦ, τὸ ἁγίως πολιτεύεσθαι τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς ἵνα τῆς τῶν πρωτοτόκων Εκκλησίας, τῆς ἄνω φημί μίμημα καὶ εἰκὼν ὥσπερ τις, ἡ ἐπὶ γῆς ἐρωμένη, κατευφραίνῃ Χριστόν. Τὸν ἄρτον ἡμῶν τὸν ἐπιούσιον (1) δίδου ἡμῖν τὸ καθ' ἡμέραν. ( Α Γ. (ζονται δὲ ἴσως τινὲς, ἀνάρμοστον εἶναι καὶ ἀπεοικός ἁγίοις τὸ αἰτεῖν παρὰ Θεοῦ τὰ σωματικά, καὶ ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας ἀποφέρουσε τὸ εἰρημένον εἰς πνευματικὴν θεωρίαν· καὶ δὴ καὶ • S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Inis angelis, ut mundum judicet. Defensionis erit A ergo tempus illud, imo probationis ac retributionis : ignis præparatus est improbis, et diutina pœna, perpetuusque cruciatus. Cur ergo ut videant tempus illud, orant ? Considera mecum rursus Servatoris solertiam, et in omni re prudentiam admiraudam. Jussit enim precibus postulare illius vere formi; dandi temporis adventum, ut cognoscerent opor- tere eos vivere haud ignave aut dissolute, sed po- tius ut sanctos decet, atque nti Deo placet; ut præ- mia ipsis illud tempus conferat, non autem flam- mas ac pœnam. Nam impiis atque impuris nullatenus convenit dicere in precibus, ‹ Advenial regnum Iuum. » Sciant itaque quod ita precantes, prope- modum incusant Deum, quod uon citius ipsis puni- tionis tempus oriatur et superveniat. llis sanctus quidam propheta inclamat : « Væ iis qui diem Do- mini optant! Cur? Ilæc vobis dies Domini tenebræ erit, non lumen, caligo luce omni carens". Ergo petunt saucti, ut Servatoris nostri universaliter regnaturi tempus adsit, quoniam satis jam labora- verunt, et patratorum a se operum mercedem exqui- runt. Confidunt enim splendidos se coram judice apparituros. , Fiat voluntas tua, sicut in cœlo et in terra. Hoc quoque sanctos decet, et quamlibet laudem excedit. Nam velle in terra praevalere bonam Dei voluntatem, quid aliud est quam velle ut cuncti C virtutem omnem exerceant eaque se imbuant? Sic excellenter se gerere sanctos angelos in cœlis dicimus. Scriptum est enim de ipsis : ‹ Benedicite Domino, omnes virtutes ejus, ministri ejus qui faci- tis voluntatem ipsius s. Qui itaque ita dicunt, vires suppeditari postulant in terra degentibus, ut Dei voluntati obtemperent, et supernam cœlestem imitentur vitam, eam scilicet quam sancti angeli agunt : ut, quemadmodum Paulus ait "', etsi in terra ambulantes, nihilominus in cœlo conversentur. In- super dicimus, peccati exstinctionem cupere eos videre qui dicunt : Fiat voluntas tua, sicut in cœlo et in terra. Voluntas enim, ut dixi, summi Dei est, ut sancte in terra vivamus, atque ita primogenito- D rum Ecclesiæ, supernæ inquam, imitatio et imago veluti quædam in terris conspecta Christum oble- clet. V. 3. Panem nostrum ob subsistendum da nobis quotidie. Putant fortasse nonnulli, incongruum esse, et sanctis alienum, corporalia a Deo postulare, eam- que ob causam ad spiritalem sensum id dictum transferunt, panemque eos petere dicunt non ter- * Amos v, 18. se Pral. cus, 21. Plilim. 111, 20. ") ignotum Græcis hoc vocabulumn elicis tantum paginis tradituin, testatur Ori b) b) genes De Orat: & 27, cujus etymologicam explica- Tionem sequitur noster Cyrillas
PG 72:693τέθεικέ που τὴν λέξιν καὶ ὁ μακάριος Ἀπόστολος, βραχὺ παραλλάξας, ἐπὶ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ· ἔφη γὰρ αὐτὸν ἑαυτῷ κατασκευάσαι λαὸν περιούσιον , ἀντὶ τοῦ ἐπιουσίου τὸν περιούσιον εἰπὼν, τουτέστι, τὸν ἀρκοῦντα, καὶ τοῦ τελείως ἔχειν οὐχ ἡττώμενον. «Καὶ ἄφες ἡμῖν τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν, κ.τ.λ.» (α φ. 151) Βούλεται χρηστοὺς καὶ ἀμνησικάκους εἶναι τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς ὁ Κύριος· ὡς ἀνεπιπλήκτως δύνασθαι λέγειν ἐν προσευχαῖς· Ἄφες ἡμῖν, ὅτι ἀφήκαμεν. «Ὢ βάθος πλούτου καὶ σοφίας καὶ γνώσεως 6 Πρῶτον αἰτεῖν ἐπιτάττει τῶν αὐτοῖς ἡμαρτημένων τὴν ἄφεσιν, εἶθ’ οὕτως ὁμολογεῖν ὅτι πάντη τε καὶ πάντως ἀφήσουσι καὶ αὐτοί· καὶ ἵνα οὕτως εἴπω, τῆς ἐνούσης αὐτοῖς ἀνεξικακίας μιμητὴν [ ξοδ . μιμητὰς] ἐθέλουσι γενέσθαι τὸν Θεὸν, καὶ ἣν ἂν αὐτοὶ παράσχωνται τοῖς ὁμοδούλοις χρηστότητα, ταύτην ἐν ἴσῳ μέτρῳ ζητοῦσι λαβεῖν παρὰ τοῦ τὰ δίκαια νέμοντος, καὶ κατοικτείρειν ἅπαντας εἰδότος Θεοῦ. Καὶ μή τις οἰέσθω τοῖς τυχοῦσιν ἁπλῶς ἐξεῖναι λέγειν·
ἄρτον φασὶν αὐτοὺς αἰτεῖν, οὐκ ἐπίγειον, οὐ σωμα τικόν, ἐκεῖνον δὲ μᾶλλον, τὸν ἄνωθεν καὶ ἐξ οὐρανοῦ καταβαίνοντα, καὶ ζωὴν τῷ κόσμῳ παρέχοντα, ή, ὡς φασιν, ἀληθεῖ οὐσίᾳ καὶ ἀσωμάτῳ, τουτέστι τῇ ψυχῇ· αὕτη γὰρ, διὰ τὸ μὴ ρευστόν, κυρίως οὐσία ἐστίν. Ἐγὼ δὲ ὅτι μὲν ἁγίοις πρέποι ἂν ὅτι μάλιστα τὸ πνευματικών χαρισμάτων ἐπείγεσθαι μεταλαχεῖν, φαίην ἂν ἐνδοιάσας οὐδέν· πλὴν ἐκεῖνο ἄξιον ἰδεῖν, ὅτι κἂν ἄρτον αἰτῶσι κοινὸν, καὶ τοῦτο δρᾷν αὐτοῖς προστέταχεν ὁ Σωτὴρ, μώμου παντὸς ἐλευθέραν ποιοῦνται τὴν πρόσοδον. Αθρες γὰρ ὁποῖος τοῖς εἰρημένοις ἐγκέκρυπται νοῦς. Δι' ὧν γὰρ προστέταχεν ἄρτον αἰτεῖν, ἤτοι τροφὴν τὴν ἐφήμερον, δῆλος ἂν εἴη δήπουθεν, μηδὲν ἔχειν αὐτοῖς ἐφιεῖς, ἁγιοπρεπή δὲ μᾶλλον ἐπιτηδεύειν πτωχείαν. Οὐ γὰρ τῶν ἐχόν των τὸ αἰτεῖν, ἀλλὰ τῶν ἐν σπάνει καθεστηκότων. Ἐπ' ἂν δέ τις οὐδενὸς ἐν χρείᾳ καθεστηκώς, Θεῷ τῷ πάντα εἰδότι λέγει· Δὸς ἄρτον ἡμῖν τὸν ἐφήμε- ρον, δόξειεν ἂν εἰρωνεύεσθαι μᾶλλον, ἢ γοῦν ἀληθῶς βούλεσθαι λαβεῖν. ῎Αρτον δὲ τὸν ἐπιούσιον οἱ μὲν εἶναί φασι τὸν ἥξοντά τε καὶ δοθησόμενον κατὰ τὸν αἰῶνα τὸν μέλλοντα, ἵνα νοῆται πάλιν πνευματικῶς· οἱ δὲ καὶ εἰς ἑτέρας εννοίας ἀποφέρουσι την φωνήν. Αλλ' εἴπερ ἦν ἀληθὲς ὡς ἄρτου τοῦ δοθησομένου κατὰ τὴν αἰῶνα τὸν μέλλοντα μνήμην ποιοῦνται προσευχόμενοι, διὰ τί προσεπάγουσι το, ο Δίδου ἡμῖν τὸ καθ' ἡμέραν ; » Εστι γὰρ ἔτι διὰ τούτων ἰδεῖν, ὅτι τῆς ἐφημέρου τροφῆς ποιοῦνται τὴν αἴτησιν, ὡς ἀκτήμονες δηλονότι. Επιούσιον δὲ τὸν αὐτάρκη νοεῖσθαι χρή· τέθεικε που τὴν λέξιν καὶ ὁ μακάριος Απόστολος, βραχύ παραλλάξας, ἐπὶ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χριστοῦ· ἔφη γὰρ αὐτὸν ἑαυτῷ κατασκευάσαι λαὸν περιούσιον, ἀντὶ τοῦ ἐπιου- σίου τὸν περιούσιον εἰπών, τουτέστι, τὸν ἀρ κοῦντα, καὶ τοῦ τελείως ἔχειν οὐχ ἡττώμενον. περιούσιον, ἐπιούσιον περιούσιον, Καὶ ἄφες ἡμῖν τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν, κ. τ. λ. ( Α Ι. ) Βούλεται χρηστοὺς καὶ ἀμνησικάκους εἶναι τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς ὁ Κύριος· ὡς ἀνεπι- πλήκτως δύνασθαι λέγειν ἐν προσευχαῖς· "Αφες ἡμῖν, ὅτι ἀφήκαμεν. « "Ω βάθος πλούτου καὶ σοφίας καὶ γνώσεως! » Πρῶτον αἰτεῖν ἐπιτάττει τῶν αὐτοῖς ἡμαρτημένων τὴν ἄφεσιν, εἶθ' οὕτως ὁμολογεῖν ὅτι πάντη τε καὶ πάντως ἀφήσουσι καὶ αὐτοί· καὶ ἵνα οὕτως εἴπω, τῆς ἐνούσης αὐτοῖς ἀνεξικακίας μιμη τὴν μιμητάς] ἐθέλουσι γενέσθαι τὸν Θεόν, καὶ ἣν ἂν αὐτοὶ παράσχονται τοῖς ὁμοδούλοις χρηστό. τητα, ταύτην ἐν ἴσῳ μέτρῳ ζητοῦσι λαβεῖν παρὰ τοῦ τα δίκαια νέμοντος, καὶ κατοικτείρειν ἅπαντας εἰδότο; Θεοῦ. Καὶ μή τις οἰέσθω τοῖς τυχοῦσιν ἁπλῶς ἐξεῖναι λέγειν· «Αφες ἡμῖν τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν. Οὐ γὰρ τοῖς οὖσιν ἐν τῷ πλημμελεῖν ἔτι πρέποι ἂν λέγειν τό, ο Αφες ἡμῖν τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν· ἡ ἐκείνοις μᾶλλον οἴπερ ἂν εἶεν ἀποφοιτήσαντες μὲν τῶν ἤδη προεπταισμένων, ἀντεχόμενοι δὲ τοῦ διαζήν λοιπὸν ἐθέλειν ἁγιοπρεπῶς. Δεῖ τοίνυν αἰτεῖν παρὰ Θεοῦ τῶν ἡμαρτημένων τὴν ἄφεσιν, προαφέντας ἡμᾶς τοῖς κατά τι γούν προσκεκρουκόσιν, ὅταν εἰς ἡμᾶς * COMMENT. IN LUCAM. A restrem, non corporalem, sed illum potius caelo de C super descendentem vitamque mundo præbentem, sive, ut aiunt, incorporeæ vereque exsistenti sub- stantin, id est animæ; quae quia non praterit, proprie substantia est. Ego vero sanctos quidem maxime decere, ut spiritalibus donis potiri sta- deant, nihil dubitans dixerim, et tamen illul co- gitare par est, quod etiamsi panem petunt vulga rem, atque id agere præceperit eis Servator, nullo probro obnoxiam faciunt supplicationen. Videsis enim quænam huic dicto sententia insit. Dum enim jussit petere eos panem, sive victum quotidianum, constat eumdem ipsis insinuasse nihil ut possi deant, sed sanctam potius paupertatem sectentur. Non enim habentium mos est petere, sed in penu- Bria constitutorum. Si quis autem nulla re indigens, Deo omnia scienti dicat: Da mihi panem quotidianum, ironice potius loqui videbitur, quam aliquid vere velle accipere. Panen vero, ut ita di- cam, subsistentiæ, alii dicunt venturum illum esse, id est in futuro sæculo dandum, ut denuo de spiri- tali cogitemus : alii autem ad alios quoque sensas id vocabulum transferunt. Sed enim, si forte verum· sit eos orantes de pane loqui, qui in futuro sæculo dandus est, cur addunt, da nobis quotidie ? Hinc vie delicet denuo patet petere eos quotidianum panem, nempe ut pauperes. Subsistentiæ autem panem in- telligere oportet sufficientem. Vocabulum hoc adhi- buit parum quid immutatum beatus Apostolas de omnium nostrum Servatore Christo. Ait us enim ipsum sibi comparasse populum locu dicens id est suthcientem, statuque perfecto non inferiorem. [cod. D Tit. 11, 14. * Roin, x1, 53. V. 4. Et dimille nobis peccata nostra, etc. Vult benignos esse et injuriarum obliviosos di- scipulos suos Dominus : ut irreprehensibiliter di- cere possiat in suis precibus: Dimitte nobis, quia dimisimus. O akitudo divitiarum, et sapientia ac scientias !, Primum petere jubet peccatorum propriorum remissionem, deinde confiteri se quo- que omnino veniam aliis daturos : aique, ut ita di- cam, hærentis sibi indulgentiæ imitatorem volunt fieri Deum; et quam ipsi exhibuerint conset vis lenignitatem, hanc pari meusura quærunt consequi a justo rerum datore, et omnium misereri solito Deo. Nec tamen quisquam existimet cuique indiffe- renter licere dicere, ‹ Dimitte nobis peccata no- stra. › Non enim eos qui peccare pergunt decebit dicere, ‹ Dimitte nobis peccata nostra ; › sed eos potius, qui a priore culpa recesserint, none autem sanctè vivere studeant. Oportet itaque a Deo postu- lare peccatorum veniam, postquam iis qui nos laserint pepercerimus, si tamen ii adversus nos, non autem in divinam supremamque peccaverint majestatem. Neque enim delictorum illorum,
«Ἄφες ἡμῖν τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν.» Οὐ γὰρ τοῖς οὖσιν ἐν τῷ πλημμελεῖν ἔτι πρέποι ἂν λέγειν τὸ, «Ἄφες ἡμῖν τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν·» ἐκείνοις μᾶλλον οἵπερ ἂν εἶεν ἀποφοιτήσαντες μὲν τῶν ἤδη προεπταισμένων, ἀντεχόμενοι δὲ τοῦ διαζῇν λοιπὸν ἐθέλειν ἁγιοπρεπῶς. Δεῖ τοίνυν αἰτεῖν παρὰ Θεοῦ τῶν ἡμαρτημένων τὴν ἄφεσιν, προαφέντας ἡμᾶς τοῖς κατά τι γοῦν προσκεκρουκόσιν, ὅταν εἰς ἡμᾶς καὶ μὴ εἰς αὐτὴν τὴν θείαν καὶ ὑπερτάτην ἁμαρτάνωσι δόξαν· οὐ γὰρ ἐκείνων ἡμεῖς ἐσμεν κύριοι, μόνον δὲ τῶν εἰς ἡμᾶς γεγονότων. «Καὶ μὴ εἰσενέγκῃς ἡμᾶς εἰς πειρασμόν.» (α φ. 152) Μέχρι μὲν τούτου τὴν προσευχὴν ἵστησιν ὁ Λουκᾶς· ὁ δέ γε Ματθαῖος εὑρίσκεται προςεπενεγκών· «Ἀλλὰ ῥῦσαι ἡμᾶς ἀπὸ τοῦ πονηροῦ.» Ἔνεστι δὲ τοῖς λόγοις πλείστη τις ἀκολουθία· ἕψεται γὰρ πάντως τῷ μὴ εἰσελθεῖν εἰς πειρασμὸν, τὸ ἐκ τοῦ πονηροῦ ῥυσθῆναι ἡμᾶς. Ἢ τάχα που, ταὐτὸν εἶναί τις εἰπὼν τὸ ῥυσθῆναι τῷ μὴ εἰσελθεῖν εἰς πειρασμὸν, οὐκ ἂν ἁμάρτοι τἀληθοῦς. Οὐκ ἀνάνδρους δὲ ἡμᾶς οὔτε δειλοὺς εἶναι βούλεται, ταῦτα διδάσκων λέγειν, νεανικοὺς δὲ μᾶλλον, καὶ ἐφ’ ἅπασιν εὐτόλμους τοῖς ἐπαινουμένοις·
ἄρτον φασὶν αὐτοὺς αἰτεῖν, οὐκ ἐπίγειον, οὐ σωμα τικόν, ἐκεῖνον δὲ μᾶλλον, τὸν ἄνωθεν καὶ ἐξ οὐρανοῦ καταβαίνοντα, καὶ ζωὴν τῷ κόσμῳ παρέχοντα, ή, ὡς φασιν, ἀληθεῖ οὐσίᾳ καὶ ἀσωμάτῳ, τουτέστι τῇ ψυχῇ· αὕτη γὰρ, διὰ τὸ μὴ ρευστόν, κυρίως οὐσία ἐστίν. Ἐγὼ δὲ ὅτι μὲν ἁγίοις πρέποι ἂν ὅτι μάλιστα τὸ πνευματικών χαρισμάτων ἐπείγεσθαι μεταλαχεῖν, φαίην ἂν ἐνδοιάσας οὐδέν· πλὴν ἐκεῖνο ἄξιον ἰδεῖν, ὅτι κἂν ἄρτον αἰτῶσι κοινὸν, καὶ τοῦτο δρᾷν αὐτοῖς προστέταχεν ὁ Σωτὴρ, μώμου παντὸς ἐλευθέραν ποιοῦνται τὴν πρόσοδον. Αθρες γὰρ ὁποῖος τοῖς εἰρημένοις ἐγκέκρυπται νοῦς. Δι' ὧν γὰρ προστέταχεν ἄρτον αἰτεῖν, ἤτοι τροφὴν τὴν ἐφήμερον, δῆλος ἂν εἴη δήπουθεν, μηδὲν ἔχειν αὐτοῖς ἐφιεῖς, ἁγιοπρεπή δὲ μᾶλλον ἐπιτηδεύειν πτωχείαν. Οὐ γὰρ τῶν ἐχόν των τὸ αἰτεῖν, ἀλλὰ τῶν ἐν σπάνει καθεστηκότων. Ἐπ' ἂν δέ τις οὐδενὸς ἐν χρείᾳ καθεστηκώς, Θεῷ τῷ πάντα εἰδότι λέγει· Δὸς ἄρτον ἡμῖν τὸν ἐφήμε- ρον, δόξειεν ἂν εἰρωνεύεσθαι μᾶλλον, ἢ γοῦν ἀληθῶς βούλεσθαι λαβεῖν. ῎Αρτον δὲ τὸν ἐπιούσιον οἱ μὲν εἶναί φασι τὸν ἥξοντά τε καὶ δοθησόμενον κατὰ τὸν αἰῶνα τὸν μέλλοντα, ἵνα νοῆται πάλιν πνευματικῶς· οἱ δὲ καὶ εἰς ἑτέρας εννοίας ἀποφέρουσι την φωνήν. Αλλ' εἴπερ ἦν ἀληθὲς ὡς ἄρτου τοῦ δοθησομένου κατὰ τὴν αἰῶνα τὸν μέλλοντα μνήμην ποιοῦνται προσευχόμενοι, διὰ τί προσεπάγουσι το, ο Δίδου ἡμῖν τὸ καθ' ἡμέραν ; » Εστι γὰρ ἔτι διὰ τούτων ἰδεῖν, ὅτι τῆς ἐφημέρου τροφῆς ποιοῦνται τὴν αἴτησιν, ὡς ἀκτήμονες δηλονότι. Επιούσιον δὲ τὸν αὐτάρκη νοεῖσθαι χρή· τέθεικε που τὴν λέξιν καὶ ὁ μακάριος Απόστολος, βραχύ παραλλάξας, ἐπὶ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χριστοῦ· ἔφη γὰρ αὐτὸν ἑαυτῷ κατασκευάσαι λαὸν περιούσιον, ἀντὶ τοῦ ἐπιου- σίου τὸν περιούσιον εἰπών, τουτέστι, τὸν ἀρ κοῦντα, καὶ τοῦ τελείως ἔχειν οὐχ ἡττώμενον. περιούσιον, ἐπιούσιον περιούσιον, Καὶ ἄφες ἡμῖν τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν, κ. τ. λ. ( Α Ι. ) Βούλεται χρηστοὺς καὶ ἀμνησικάκους εἶναι τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς ὁ Κύριος· ὡς ἀνεπι- πλήκτως δύνασθαι λέγειν ἐν προσευχαῖς· "Αφες ἡμῖν, ὅτι ἀφήκαμεν. « "Ω βάθος πλούτου καὶ σοφίας καὶ γνώσεως! » Πρῶτον αἰτεῖν ἐπιτάττει τῶν αὐτοῖς ἡμαρτημένων τὴν ἄφεσιν, εἶθ' οὕτως ὁμολογεῖν ὅτι πάντη τε καὶ πάντως ἀφήσουσι καὶ αὐτοί· καὶ ἵνα οὕτως εἴπω, τῆς ἐνούσης αὐτοῖς ἀνεξικακίας μιμη τὴν μιμητάς] ἐθέλουσι γενέσθαι τὸν Θεόν, καὶ ἣν ἂν αὐτοὶ παράσχονται τοῖς ὁμοδούλοις χρηστό. τητα, ταύτην ἐν ἴσῳ μέτρῳ ζητοῦσι λαβεῖν παρὰ τοῦ τα δίκαια νέμοντος, καὶ κατοικτείρειν ἅπαντας εἰδότο; Θεοῦ. Καὶ μή τις οἰέσθω τοῖς τυχοῦσιν ἁπλῶς ἐξεῖναι λέγειν· «Αφες ἡμῖν τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν. Οὐ γὰρ τοῖς οὖσιν ἐν τῷ πλημμελεῖν ἔτι πρέποι ἂν λέγειν τό, ο Αφες ἡμῖν τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν· ἡ ἐκείνοις μᾶλλον οἴπερ ἂν εἶεν ἀποφοιτήσαντες μὲν τῶν ἤδη προεπταισμένων, ἀντεχόμενοι δὲ τοῦ διαζήν λοιπὸν ἐθέλειν ἁγιοπρεπῶς. Δεῖ τοίνυν αἰτεῖν παρὰ Θεοῦ τῶν ἡμαρτημένων τὴν ἄφεσιν, προαφέντας ἡμᾶς τοῖς κατά τι γούν προσκεκρουκόσιν, ὅταν εἰς ἡμᾶς * COMMENT. IN LUCAM. A restrem, non corporalem, sed illum potius caelo de C super descendentem vitamque mundo præbentem, sive, ut aiunt, incorporeæ vereque exsistenti sub- stantin, id est animæ; quae quia non praterit, proprie substantia est. Ego vero sanctos quidem maxime decere, ut spiritalibus donis potiri sta- deant, nihil dubitans dixerim, et tamen illul co- gitare par est, quod etiamsi panem petunt vulga rem, atque id agere præceperit eis Servator, nullo probro obnoxiam faciunt supplicationen. Videsis enim quænam huic dicto sententia insit. Dum enim jussit petere eos panem, sive victum quotidianum, constat eumdem ipsis insinuasse nihil ut possi deant, sed sanctam potius paupertatem sectentur. Non enim habentium mos est petere, sed in penu- Bria constitutorum. Si quis autem nulla re indigens, Deo omnia scienti dicat: Da mihi panem quotidianum, ironice potius loqui videbitur, quam aliquid vere velle accipere. Panen vero, ut ita di- cam, subsistentiæ, alii dicunt venturum illum esse, id est in futuro sæculo dandum, ut denuo de spiri- tali cogitemus : alii autem ad alios quoque sensas id vocabulum transferunt. Sed enim, si forte verum· sit eos orantes de pane loqui, qui in futuro sæculo dandus est, cur addunt, da nobis quotidie ? Hinc vie delicet denuo patet petere eos quotidianum panem, nempe ut pauperes. Subsistentiæ autem panem in- telligere oportet sufficientem. Vocabulum hoc adhi- buit parum quid immutatum beatus Apostolas de omnium nostrum Servatore Christo. Ait us enim ipsum sibi comparasse populum locu dicens id est suthcientem, statuque perfecto non inferiorem. [cod. D Tit. 11, 14. * Roin, x1, 53. V. 4. Et dimille nobis peccata nostra, etc. Vult benignos esse et injuriarum obliviosos di- scipulos suos Dominus : ut irreprehensibiliter di- cere possiat in suis precibus: Dimitte nobis, quia dimisimus. O akitudo divitiarum, et sapientia ac scientias !, Primum petere jubet peccatorum propriorum remissionem, deinde confiteri se quo- que omnino veniam aliis daturos : aique, ut ita di- cam, hærentis sibi indulgentiæ imitatorem volunt fieri Deum; et quam ipsi exhibuerint conset vis lenignitatem, hanc pari meusura quærunt consequi a justo rerum datore, et omnium misereri solito Deo. Nec tamen quisquam existimet cuique indiffe- renter licere dicere, ‹ Dimitte nobis peccata no- stra. › Non enim eos qui peccare pergunt decebit dicere, ‹ Dimitte nobis peccata nostra ; › sed eos potius, qui a priore culpa recesserint, none autem sanctè vivere studeant. Oportet itaque a Deo postu- lare peccatorum veniam, postquam iis qui nos laserint pepercerimus, si tamen ii adversus nos, non autem in divinam supremamque peccaverint majestatem. Neque enim delictorum illorum,
PG 72:695πρὸς δὲ αὖ τούτοις καὶ μετριόφρονας καὶ πτωχοὺς τῷ πνεύματι, καὶ μὴ νομίζειν ὅτι πάντη τε καὶ πάντως παντὸς περιεσόμεθα πειρασμοῦ. Ἀφόρητον γὰρ ἔσθ’ ὅτε κατεμπίπτει δέος τῆς ἀνθρώπου ψυχῆς, καὶ εὐτολμότατον συνθραύει φρόνημα τοῦ πειρασμοῦ τὸ βάρος. Χρὴ τοίνυν μὴ καταθρασύνεσθαι πειρασμῶν, διαλογίζεσθαι δὲ μᾶλλον τῆς ἐν ἡμῖν διανοίας τὸ ἀσθενές. Οὐκοῦν παραιτώμεθα μὲν τὸ πειράζεσθαι· καιροῦ δὲ καλοῦντος ὡς ἐξ ἀνάγκης εἰς τοῦτο, τότε δὴ, τότε παντὶ σθένει χρωμένους ἀγωνίζεσθαι χρή. Διττὸν δὲ τὸ εἶδος τῶν πειρασμῶν· ἢ γάρ τις ὑπὸ τῶν ἑτεροφρόνων πειράζεται, ἢ ὑπὸ τῶν τῆς ἀτιμίας παθῶν. Δεῖ δὴ οὖν ἄρα τοῖς οὕτω δεινοῖς ἐνομιλοῦντας κακοῖς, ἤγουν οὔπω γεγονότας ἐν αὐτοῖς, προσεύχεσθαί τε καὶ λέγειν· «Μὴ εἰσαγάγῃς ἡμᾶς εἰς πειρασμόν.» Ἐπιπηδήσαντος δὲ πειρασμοῦ, τότε γενναίως ἵστασο, ἐπιτίμησον τῇ σαρκὶ, χαλινὸν ἐπίθες τῷ νῷ, αἴτησον ἐπικουρίαν τὴν παρὰ Θεοῦ. Ἐπικουρήσει γὰρ τότε καὶ παρέξει τὸ νικᾶν ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ καὶ Κύριος. «Καὶ εἶπε πρὸς αὐτούς· Τίς ἐξ ὑμῶν ἕξει φίλον; κ.τ.λ.» (α φ. 153, β φ. 112) Θαυμαστὴ τῶν ἐννοιῶν ἡ τάξις.
Α καὶ μὴ εἰς αὐτὴν τὴν θείαν καὶ ὑπερτάτην αμαρτά τι, 13. νωσι δόξαν· οὐ γὰρ ἐκείνων ἡμεῖς ἐσμεν κύριοι, μόνον δὲ τῶν εἰς ἡμᾶς γεγονότων. Καὶ μὴ εἰσενέγκης ἡμᾶς εἰς πειρασμόν. ( Α Γ. ) Μέχρι μὲν τούτου τὴν προσευχὴν ἴστη σιν ὁ Λουκᾶς· ὁ δέ γε Ματθαῖος εὑρίσκεται προσ επενεγκών· «᾿Αλλὰ ῥῦσαι ἡμᾶς ἀπὸ τοῦ πονηροῦ. Ενεστι δὲ τοῖς λόγοις πλείστη τις ἀκολουθία· έψεται γὰρ πάντως τῷ μὴ εἰσελθεῖν εἰς πειρασμόν, τὸ ἐκ τοῦ πονηροῦ ῥυσθῆναι ἡμᾶς. Η τάχα που, ταὐτὸν εἶναι τις εἰπὼν τὸ ῥυσθῆναι τῷ μὴ εἰσελθεῖν εἰς πειρασμὸν, οὐκ ἂν ἁμάρτοι τἀληθοῦς. Οὐκ ἀνάνδρους δὲ ἡμᾶς οὔτε δειλούς εἶναι βούλεται, ταῦτα διδάσκων λέγειν, νεανικοὺς δὲ μᾶλλον, καὶ ἐφ᾽ ἅπασιν εὐτολο μους τοῖς ἐπαινουμένοις· πρὸς δὲ αὖ τούτοις καὶ μετριόφρονας καὶ πτωχοὺς τῷ πνεύματι, καὶ μὴ νομίζειν ὅτι πάντη τε καὶ πάντως παντός περισσό μεθα πειρασμού. Αφόρητον γὰρ ἔσθ' ὅτε κατεμ πίπτει δέος τῆς ἀνθρώπου ψυχῆς, καὶ εὐτολμότατον συνθραύει φρόνημα τοῦ πειρασμοῦ τὸ βάρος. Χρή τοίνυν μὴ καταθρασύνεσθαι πειρασμῶν, διαλογίζε σθαι δὲ μᾶλλον τῆς ἐν ἡμῖν διανοίας τὸ ἀσθενές. Οὐκοῦν παραιτώμεθα μὲν τὸ πειράζεσθαι· και μού δὲ καλοῦντος ὡς ἐξ ἀνάγκης εἰς τοῦτο, τότε δή, τότε παντί σθένει χρωμένους ἀγωνίζεσθαι χρή. Διττὸν δὲ τὸ εἶδος τῶν πειρασμῶν· ἡ γάρ τις ὑπὸ τῶν ἑτερο φρόνων πειράζεται, ἢ ὑπὸ τῶν τῆς ἀτιμίας παθῶν. Δεῖ δὴ οὖν ἄρα τοῖς οὕτω δεινοῖς ἐνομιλούντας κακοῖς. ήγουν ούπω γεγονότας ἐν αὐτοῖς, προσεύχεσθαί τε καὶ λέγειν· . Μὴ εἰσαγάγῃς ἡμᾶς εἰς πειρασμόν. Επιπηδήσαντος δὲ πειρασμοῦ, τότε γενναίως ίστασο, ἐπιτίμησον τῇ σαρκί, χαλινὸν ἐπίθες τῷ νῷ, αἴτησαν ἐπικουρίαν τὴν παρὰ Θεοῦ. Ἐπικουρήσει γὰρ τότε καὶ παρέξει τὸ νικᾶν ὁ τῶν ὅλων Σωτήρ καὶ Κύριος (1). Καὶ εἶπε πρὸς αὐτούς· Τις ἐξ ἡμῶν ἕξει φίλον; κ. τ. λ. (Α Β θαυμαστή τῶν ἐννοιῶν ἡ τάξις. Εδίδαξε μὲν γὰρ ὁ Σωτὴρ, τίνα δεί προσεύ χεσθαι τρόπον, αίτησάντων τοῦτο τῶν ἁγίων ἀποστό λων. Αλλ' εἰκὸς τοὺς τὸ σεπτὸν δὴ τοῦτο καὶ σωτή ριον ἐσχηκότας μάθημα παρ' αὐτοῦ, ποιεῖσθαι μὲν τὰς λιτὰς κατὰ τὸν δοθέντα τύπον, μὴ ἀψιχόρως δὲ τοῦτο δρᾷν μηδὲ ῥᾳθύμω;· εἶτα μὴ ἀκουσθέντας ἐκ πρώτης εὐχῆς, ήγουν καὶ δευτέρας, ἀνακόψει τὰς ἱκετείας, ὡς οὐδὲν ἐχούσας τὸ τελοῦν εἰς ὄνησιν. τοίνυν μὴ τοῦτο πάθοιμεν, μήτε μὴν ἐκ τῆς τοιαύτης μικροψυχίας ὑποστῶμεν ζημίαν, ἐν τρόπῳ παραδο λῆς διαδείχνεσιν ἐναργώς, ὡς τὸ ῥᾴθυμον μὲν εἰς προσευχὰς ἐπιζήμιον, επωφελεστάτη δὲ λίαν ἡ ἐν γε τούτοις ὑπομονή. Φέρε δή, μεταστήσωμεν τὸ ὡς ἐν τύπῳ παραβολῆς δειχνύμενον εἰς ἀλήθειαν. Οχλη σον διὰ προσευχῆς, πρόσιθι τῷ φιλαγάθῳ θεῷ, καὶ μέλα συχνῶς· κἂν ἴδης μέλλουσαν τῆς χάριτος τὴν S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. sed horum tantummodo quae in nos commissa fue- runt, potestatem habemus. Et ne nos inducas in tentationem. Usque ad hunc locum orationem recital Lucas ; Matthæum vero comperimus addere: ‹ Sed libera nos a malo ". » Habent autem haec dicta plurimam connexionem est enim consectaneum ut si in tentationem non ingredimur, malo liberemur. Imo si quis dicat, liberari idem esse ac non ingredi in tentationem, a veritate non abludet. Dum autem sic loqui nos docet, haud sane molles aut timidos nos vult esse, quin potius viriles, et ad laudabile opus quodlibet alacres: insuper etiam modestos et pauperes spiritu; neque existimare, fore uos in omni prorsus tentatione superiores. Intolerabilis enim quandoque incidit in hominis animum con- sternatio, el confidentissimam quamque mentem tentationis pondus perfringit. Oportet itaque haud nimis audere in tentationibus, sed reputare potius mentis nostræ infirmitatem. Ergo deprecemur qui- dem tentari; occasione tamen necessaria vocante, tunc demum omni exprompta strenuitate decertan- dum est. Duplex vero est tentationum genus: aut enim aliquis a diversæ sectæ hominibus tentatur, aut ab ignominiæ passionibus. Debemus itaque in his tam gravibus versantes malis, vel etiam ante- quam eveniant, orare se dicere : « Ne nos indu- cas in tentationem., Sed cum ipsa tentatio in- Bruet, tunc resiste fortiter, carnem increpa, fre- num menti injice, opem a Deo pete. Tunc enim auxiliabitur, et victoriam concedet universalis Ser- vator ac Dominus. V. 5. Et ait ad illos: Quis vestrum habebit ami- cum ? etc. Mirabilis hic est sententiarum orde. Docuit enim Servator quemadmodum opus sit orare, sciscitan- tibus ill sanctis apostolis. Sed oportebat eos qui hanc tam venerabilem salutaremque doctrinam ac- ceperant, facere quidem juxta datam nor- mam, sine fastidio tamen alque socordia: nee deinde, minime exaudita prima prece aut etiam secunda, cessare a precibus, ceu nullam utilitatem habentibus. Ne ergo id nobis accidat, neque ex hac pusillanimitate detrimentum patiamur, sub para- bolæ forma perspicue ostendit ignaviam nocere precibus, utilissimam autem esse perseverantiam. Age porro quod specie parabolæ ostensum fuit, in rei veritatem convertamus. Importune ora, accede nel benignum Deuin perspe; et si videris procra- stinari gratiæ concessionem, ne animum despon- deas, neque a suscepta spe excidas, ita fortasse * Matth. Dominicar, cum paris nominis opusculis Origenis et B C D f. 155, f. 112) lys Cypriani conferet, facile existimabit, utrumque 20- ctorem a Cyrillo fuisse inspectum. (1) Si quis hanc Cyrilli explanationem orationis
Ἐδίδαξε μὲν γὰρ ὁ Σωτὴρ, τίνα δεῖ προσεύχεσθαι τρόπον, αἰτησάντων τοῦτο τῶν ἁγίων ἀποστόλων. Ἀλλ’ εἰκὸς τοὺς τὸ σεπτὸν δὴ τοῦτο καὶ σωτήριον ἐσχηκότας μάθημα παρ’ αὐτοῦ, ποιεῖσθαι μὲν τὰς λιτὰς κατὰ τὸν δοθέντα τύπον, μὴ ἁψικόρως δὲ τοῦτο δρᾷν μηδὲ ῥᾳθύμως· εἶτα μὴ ἀκουσθέντας ἐκ πρώτης εὐχῆς, ἤγουν καὶ δευτέρας, ἀνακόψαι τὰς ἱκετείας, ὡς οὐδὲν ἐχούσας τὸ τελοῦν εἰς ὄνησιν. Ἴνα τοίνυν μὴ τοῦτο πάθοιμεν, μήτε μὴν ἐκ τῆς τοιαύτης μικροψυχίας ὑποστῶμεν ζημίαν, ἐν τρόπῳ παραβολῆς διαδείκνυσιν ἐναργῶς, ὡς τὸ ῥᾴθυμον μὲν εἰς προσευχὰς ἐπιζήμιον, ἐπωφελεστάτη δὲ λίαν ἡ ἔν γε τούτοις ὑπομονή. Φέρε δὴ, μεταστήσωμεν τὸ ὡς ἐν τύπῳ παραβολῆς δεικνύμενον εἰς ἀλήθειαν. Ὄχλησον διὰ προσευχῆς, πρόσιθι τῷ φιλαγάθῳ Θεῷ, καὶ μάλα συχνῶς· κἂν ἴδῃς μέλλουσαν τῆς χάριτος τὴν ἐπίδοσιν, μὴ ἀπογνῷς τῶν προσδοκωμένων, μήτε ἀπολισθήσῃς τῆς προκειμένης ἐλπίδος, ἐκεῖνο ἴσως λέγων καθ’ ἑαυτὸν ἀσυνέτως· Προσῆλθον πολλάκις, δεδάκρυκα, ἐδεήθην, καὶ οὐ προσεδέχθην· οὐ γὰρ ἐκβέβηκέ τι πρὸς πέρας, τῶν αἰτηθέντων παρ’ ἐμοῦ. Ἐκεῖνο δὲ μᾶλλον ἐννοήσεις κατὰ σαυτόν· Ὑπὲρ ἡμᾶς οἶδε τὰ καθ’ ἡμᾶς ὁ τῶν ὅλων ταμίας·
Α καὶ μὴ εἰς αὐτὴν τὴν θείαν καὶ ὑπερτάτην αμαρτά τι, 13. νωσι δόξαν· οὐ γὰρ ἐκείνων ἡμεῖς ἐσμεν κύριοι, μόνον δὲ τῶν εἰς ἡμᾶς γεγονότων. Καὶ μὴ εἰσενέγκης ἡμᾶς εἰς πειρασμόν. ( Α Γ. ) Μέχρι μὲν τούτου τὴν προσευχὴν ἴστη σιν ὁ Λουκᾶς· ὁ δέ γε Ματθαῖος εὑρίσκεται προσ επενεγκών· «᾿Αλλὰ ῥῦσαι ἡμᾶς ἀπὸ τοῦ πονηροῦ. Ενεστι δὲ τοῖς λόγοις πλείστη τις ἀκολουθία· έψεται γὰρ πάντως τῷ μὴ εἰσελθεῖν εἰς πειρασμόν, τὸ ἐκ τοῦ πονηροῦ ῥυσθῆναι ἡμᾶς. Η τάχα που, ταὐτὸν εἶναι τις εἰπὼν τὸ ῥυσθῆναι τῷ μὴ εἰσελθεῖν εἰς πειρασμὸν, οὐκ ἂν ἁμάρτοι τἀληθοῦς. Οὐκ ἀνάνδρους δὲ ἡμᾶς οὔτε δειλούς εἶναι βούλεται, ταῦτα διδάσκων λέγειν, νεανικοὺς δὲ μᾶλλον, καὶ ἐφ᾽ ἅπασιν εὐτολο μους τοῖς ἐπαινουμένοις· πρὸς δὲ αὖ τούτοις καὶ μετριόφρονας καὶ πτωχοὺς τῷ πνεύματι, καὶ μὴ νομίζειν ὅτι πάντη τε καὶ πάντως παντός περισσό μεθα πειρασμού. Αφόρητον γὰρ ἔσθ' ὅτε κατεμ πίπτει δέος τῆς ἀνθρώπου ψυχῆς, καὶ εὐτολμότατον συνθραύει φρόνημα τοῦ πειρασμοῦ τὸ βάρος. Χρή τοίνυν μὴ καταθρασύνεσθαι πειρασμῶν, διαλογίζε σθαι δὲ μᾶλλον τῆς ἐν ἡμῖν διανοίας τὸ ἀσθενές. Οὐκοῦν παραιτώμεθα μὲν τὸ πειράζεσθαι· και μού δὲ καλοῦντος ὡς ἐξ ἀνάγκης εἰς τοῦτο, τότε δή, τότε παντί σθένει χρωμένους ἀγωνίζεσθαι χρή. Διττὸν δὲ τὸ εἶδος τῶν πειρασμῶν· ἡ γάρ τις ὑπὸ τῶν ἑτερο φρόνων πειράζεται, ἢ ὑπὸ τῶν τῆς ἀτιμίας παθῶν. Δεῖ δὴ οὖν ἄρα τοῖς οὕτω δεινοῖς ἐνομιλούντας κακοῖς. ήγουν ούπω γεγονότας ἐν αὐτοῖς, προσεύχεσθαί τε καὶ λέγειν· . Μὴ εἰσαγάγῃς ἡμᾶς εἰς πειρασμόν. Επιπηδήσαντος δὲ πειρασμοῦ, τότε γενναίως ίστασο, ἐπιτίμησον τῇ σαρκί, χαλινὸν ἐπίθες τῷ νῷ, αἴτησαν ἐπικουρίαν τὴν παρὰ Θεοῦ. Ἐπικουρήσει γὰρ τότε καὶ παρέξει τὸ νικᾶν ὁ τῶν ὅλων Σωτήρ καὶ Κύριος (1). Καὶ εἶπε πρὸς αὐτούς· Τις ἐξ ἡμῶν ἕξει φίλον; κ. τ. λ. (Α Β θαυμαστή τῶν ἐννοιῶν ἡ τάξις. Εδίδαξε μὲν γὰρ ὁ Σωτὴρ, τίνα δεί προσεύ χεσθαι τρόπον, αίτησάντων τοῦτο τῶν ἁγίων ἀποστό λων. Αλλ' εἰκὸς τοὺς τὸ σεπτὸν δὴ τοῦτο καὶ σωτή ριον ἐσχηκότας μάθημα παρ' αὐτοῦ, ποιεῖσθαι μὲν τὰς λιτὰς κατὰ τὸν δοθέντα τύπον, μὴ ἀψιχόρως δὲ τοῦτο δρᾷν μηδὲ ῥᾳθύμω;· εἶτα μὴ ἀκουσθέντας ἐκ πρώτης εὐχῆς, ήγουν καὶ δευτέρας, ἀνακόψει τὰς ἱκετείας, ὡς οὐδὲν ἐχούσας τὸ τελοῦν εἰς ὄνησιν. τοίνυν μὴ τοῦτο πάθοιμεν, μήτε μὴν ἐκ τῆς τοιαύτης μικροψυχίας ὑποστῶμεν ζημίαν, ἐν τρόπῳ παραδο λῆς διαδείχνεσιν ἐναργώς, ὡς τὸ ῥᾴθυμον μὲν εἰς προσευχὰς ἐπιζήμιον, επωφελεστάτη δὲ λίαν ἡ ἐν γε τούτοις ὑπομονή. Φέρε δή, μεταστήσωμεν τὸ ὡς ἐν τύπῳ παραβολῆς δειχνύμενον εἰς ἀλήθειαν. Οχλη σον διὰ προσευχῆς, πρόσιθι τῷ φιλαγάθῳ θεῷ, καὶ μέλα συχνῶς· κἂν ἴδης μέλλουσαν τῆς χάριτος τὴν S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. sed horum tantummodo quae in nos commissa fue- runt, potestatem habemus. Et ne nos inducas in tentationem. Usque ad hunc locum orationem recital Lucas ; Matthæum vero comperimus addere: ‹ Sed libera nos a malo ". » Habent autem haec dicta plurimam connexionem est enim consectaneum ut si in tentationem non ingredimur, malo liberemur. Imo si quis dicat, liberari idem esse ac non ingredi in tentationem, a veritate non abludet. Dum autem sic loqui nos docet, haud sane molles aut timidos nos vult esse, quin potius viriles, et ad laudabile opus quodlibet alacres: insuper etiam modestos et pauperes spiritu; neque existimare, fore uos in omni prorsus tentatione superiores. Intolerabilis enim quandoque incidit in hominis animum con- sternatio, el confidentissimam quamque mentem tentationis pondus perfringit. Oportet itaque haud nimis audere in tentationibus, sed reputare potius mentis nostræ infirmitatem. Ergo deprecemur qui- dem tentari; occasione tamen necessaria vocante, tunc demum omni exprompta strenuitate decertan- dum est. Duplex vero est tentationum genus: aut enim aliquis a diversæ sectæ hominibus tentatur, aut ab ignominiæ passionibus. Debemus itaque in his tam gravibus versantes malis, vel etiam ante- quam eveniant, orare se dicere : « Ne nos indu- cas in tentationem., Sed cum ipsa tentatio in- Bruet, tunc resiste fortiter, carnem increpa, fre- num menti injice, opem a Deo pete. Tunc enim auxiliabitur, et victoriam concedet universalis Ser- vator ac Dominus. V. 5. Et ait ad illos: Quis vestrum habebit ami- cum ? etc. Mirabilis hic est sententiarum orde. Docuit enim Servator quemadmodum opus sit orare, sciscitan- tibus ill sanctis apostolis. Sed oportebat eos qui hanc tam venerabilem salutaremque doctrinam ac- ceperant, facere quidem juxta datam nor- mam, sine fastidio tamen alque socordia: nee deinde, minime exaudita prima prece aut etiam secunda, cessare a precibus, ceu nullam utilitatem habentibus. Ne ergo id nobis accidat, neque ex hac pusillanimitate detrimentum patiamur, sub para- bolæ forma perspicue ostendit ignaviam nocere precibus, utilissimam autem esse perseverantiam. Age porro quod specie parabolæ ostensum fuit, in rei veritatem convertamus. Importune ora, accede nel benignum Deuin perspe; et si videris procra- stinari gratiæ concessionem, ne animum despon- deas, neque a suscepta spe excidas, ita fortasse * Matth. Dominicar, cum paris nominis opusculis Origenis et B C D f. 155, f. 112) lys Cypriani conferet, facile existimabit, utrumque 20- ctorem a Cyrillo fuisse inspectum. (1) Si quis hanc Cyrilli explanationem orationis
PG 72:696αἰτεῖς ἔσθ’ ὅτε τὰ τῶν σῶν ἐπέκεινα μέτρων· οἶδεν αὐτὸς ὁ διδοὺς τὸν ταῖς φιλοτιμίαις πρέποντα καιρόν. Χρὴ τοιγαροῦν ἡμᾶς ἐμφρόνως τε ὁμοῦ καὶ ἐντόνως τὰς πρὸς Θεὸν ποιεῖσθαι λιτὰς, κἂν εἰ γένοιτό τις τῶν αἰτημάτων ἀνάκλησις. Τὸ γὰρ ἀνιδρωτὶ πορισθὲν καὶ ἐξ ἑτοίμου ληφθὲν, καταφρονεῖσθαι φιλεῖ. «Λέγω ὑμῖν, εἰ καὶ οὐ δώσει αὐτῷ ἀναστὰς, κ.τ.λ.» (α φ. 154, β φ. 112) Ἐνταῦθα τὸ, λέγω ὑμῖν, ὅρκου δύναμιν ἀποπληροῖ. Οὐ ψεύδεται δὲ Θεὸς, κἂν ὅρκου δίχα γένηται τὸ ἐπηγγελμένον· ἀπροφάσιστον δὲ ἀποφαίνων τὴν ἡμῶν ὀλιγοπιστίαν, ἔσθ’ ὅτε ὅρκῳ βεβαιοῖ τοὺς ἀκροωμένους. Τὸ δὲ ζητεῖτε λέγων, τὸ πονεῖν ἐπιτάττει· πόνῳ γὰρ ἀεί πως εὑρίσκεται τὸ ζητούμενον. Ὁ κρούων τῇ χειρὶ προσαράττει τὴν θύραν, ἵνα τὴν τῶν κρουσμάτων ὄχλησιν οὐκ ἐνεγκὼν ὁ τῆς ἑστίας δεσπότης ἀνοίξῃ, καὶ οὐχ ἑκών. Μάθε τοίνυν ἐκ τῶν καθ’ ἡμᾶς πραγμάτων τοῦ χρησίμου τὴν θήραν· κροῦσον, ὄχλησον, αἴτησον· τοιούτους εἶναι χρὴ τοὺς αἰτοῦντάς τι παρὰ Θεοῦ. Ἐμφρόνως οὗν καὶ εὐτόνως εὔχεσθαι χρή. Κἂν ἀναβολή τις τῶν αἰτημάτων γένηται, μὴ ναρκᾷν μηδὲ ἀφίστασθαι. Γράφει γοῦν ὁ σοφώτατος Παῦλος·
Α καὶ μὴ εἰς αὐτὴν τὴν θείαν καὶ ὑπερτάτην αμαρτά τι, 13. νωσι δόξαν· οὐ γὰρ ἐκείνων ἡμεῖς ἐσμεν κύριοι, μόνον δὲ τῶν εἰς ἡμᾶς γεγονότων. Καὶ μὴ εἰσενέγκης ἡμᾶς εἰς πειρασμόν. ( Α Γ. ) Μέχρι μὲν τούτου τὴν προσευχὴν ἴστη σιν ὁ Λουκᾶς· ὁ δέ γε Ματθαῖος εὑρίσκεται προσ επενεγκών· «᾿Αλλὰ ῥῦσαι ἡμᾶς ἀπὸ τοῦ πονηροῦ. Ενεστι δὲ τοῖς λόγοις πλείστη τις ἀκολουθία· έψεται γὰρ πάντως τῷ μὴ εἰσελθεῖν εἰς πειρασμόν, τὸ ἐκ τοῦ πονηροῦ ῥυσθῆναι ἡμᾶς. Η τάχα που, ταὐτὸν εἶναι τις εἰπὼν τὸ ῥυσθῆναι τῷ μὴ εἰσελθεῖν εἰς πειρασμὸν, οὐκ ἂν ἁμάρτοι τἀληθοῦς. Οὐκ ἀνάνδρους δὲ ἡμᾶς οὔτε δειλούς εἶναι βούλεται, ταῦτα διδάσκων λέγειν, νεανικοὺς δὲ μᾶλλον, καὶ ἐφ᾽ ἅπασιν εὐτολο μους τοῖς ἐπαινουμένοις· πρὸς δὲ αὖ τούτοις καὶ μετριόφρονας καὶ πτωχοὺς τῷ πνεύματι, καὶ μὴ νομίζειν ὅτι πάντη τε καὶ πάντως παντός περισσό μεθα πειρασμού. Αφόρητον γὰρ ἔσθ' ὅτε κατεμ πίπτει δέος τῆς ἀνθρώπου ψυχῆς, καὶ εὐτολμότατον συνθραύει φρόνημα τοῦ πειρασμοῦ τὸ βάρος. Χρή τοίνυν μὴ καταθρασύνεσθαι πειρασμῶν, διαλογίζε σθαι δὲ μᾶλλον τῆς ἐν ἡμῖν διανοίας τὸ ἀσθενές. Οὐκοῦν παραιτώμεθα μὲν τὸ πειράζεσθαι· και μού δὲ καλοῦντος ὡς ἐξ ἀνάγκης εἰς τοῦτο, τότε δή, τότε παντί σθένει χρωμένους ἀγωνίζεσθαι χρή. Διττὸν δὲ τὸ εἶδος τῶν πειρασμῶν· ἡ γάρ τις ὑπὸ τῶν ἑτερο φρόνων πειράζεται, ἢ ὑπὸ τῶν τῆς ἀτιμίας παθῶν. Δεῖ δὴ οὖν ἄρα τοῖς οὕτω δεινοῖς ἐνομιλούντας κακοῖς. ήγουν ούπω γεγονότας ἐν αὐτοῖς, προσεύχεσθαί τε καὶ λέγειν· . Μὴ εἰσαγάγῃς ἡμᾶς εἰς πειρασμόν. Επιπηδήσαντος δὲ πειρασμοῦ, τότε γενναίως ίστασο, ἐπιτίμησον τῇ σαρκί, χαλινὸν ἐπίθες τῷ νῷ, αἴτησαν ἐπικουρίαν τὴν παρὰ Θεοῦ. Ἐπικουρήσει γὰρ τότε καὶ παρέξει τὸ νικᾶν ὁ τῶν ὅλων Σωτήρ καὶ Κύριος (1). Καὶ εἶπε πρὸς αὐτούς· Τις ἐξ ἡμῶν ἕξει φίλον; κ. τ. λ. (Α Β θαυμαστή τῶν ἐννοιῶν ἡ τάξις. Εδίδαξε μὲν γὰρ ὁ Σωτὴρ, τίνα δεί προσεύ χεσθαι τρόπον, αίτησάντων τοῦτο τῶν ἁγίων ἀποστό λων. Αλλ' εἰκὸς τοὺς τὸ σεπτὸν δὴ τοῦτο καὶ σωτή ριον ἐσχηκότας μάθημα παρ' αὐτοῦ, ποιεῖσθαι μὲν τὰς λιτὰς κατὰ τὸν δοθέντα τύπον, μὴ ἀψιχόρως δὲ τοῦτο δρᾷν μηδὲ ῥᾳθύμω;· εἶτα μὴ ἀκουσθέντας ἐκ πρώτης εὐχῆς, ήγουν καὶ δευτέρας, ἀνακόψει τὰς ἱκετείας, ὡς οὐδὲν ἐχούσας τὸ τελοῦν εἰς ὄνησιν. τοίνυν μὴ τοῦτο πάθοιμεν, μήτε μὴν ἐκ τῆς τοιαύτης μικροψυχίας ὑποστῶμεν ζημίαν, ἐν τρόπῳ παραδο λῆς διαδείχνεσιν ἐναργώς, ὡς τὸ ῥᾴθυμον μὲν εἰς προσευχὰς ἐπιζήμιον, επωφελεστάτη δὲ λίαν ἡ ἐν γε τούτοις ὑπομονή. Φέρε δή, μεταστήσωμεν τὸ ὡς ἐν τύπῳ παραβολῆς δειχνύμενον εἰς ἀλήθειαν. Οχλη σον διὰ προσευχῆς, πρόσιθι τῷ φιλαγάθῳ θεῷ, καὶ μέλα συχνῶς· κἂν ἴδης μέλλουσαν τῆς χάριτος τὴν S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. sed horum tantummodo quae in nos commissa fue- runt, potestatem habemus. Et ne nos inducas in tentationem. Usque ad hunc locum orationem recital Lucas ; Matthæum vero comperimus addere: ‹ Sed libera nos a malo ". » Habent autem haec dicta plurimam connexionem est enim consectaneum ut si in tentationem non ingredimur, malo liberemur. Imo si quis dicat, liberari idem esse ac non ingredi in tentationem, a veritate non abludet. Dum autem sic loqui nos docet, haud sane molles aut timidos nos vult esse, quin potius viriles, et ad laudabile opus quodlibet alacres: insuper etiam modestos et pauperes spiritu; neque existimare, fore uos in omni prorsus tentatione superiores. Intolerabilis enim quandoque incidit in hominis animum con- sternatio, el confidentissimam quamque mentem tentationis pondus perfringit. Oportet itaque haud nimis audere in tentationibus, sed reputare potius mentis nostræ infirmitatem. Ergo deprecemur qui- dem tentari; occasione tamen necessaria vocante, tunc demum omni exprompta strenuitate decertan- dum est. Duplex vero est tentationum genus: aut enim aliquis a diversæ sectæ hominibus tentatur, aut ab ignominiæ passionibus. Debemus itaque in his tam gravibus versantes malis, vel etiam ante- quam eveniant, orare se dicere : « Ne nos indu- cas in tentationem., Sed cum ipsa tentatio in- Bruet, tunc resiste fortiter, carnem increpa, fre- num menti injice, opem a Deo pete. Tunc enim auxiliabitur, et victoriam concedet universalis Ser- vator ac Dominus. V. 5. Et ait ad illos: Quis vestrum habebit ami- cum ? etc. Mirabilis hic est sententiarum orde. Docuit enim Servator quemadmodum opus sit orare, sciscitan- tibus ill sanctis apostolis. Sed oportebat eos qui hanc tam venerabilem salutaremque doctrinam ac- ceperant, facere quidem juxta datam nor- mam, sine fastidio tamen alque socordia: nee deinde, minime exaudita prima prece aut etiam secunda, cessare a precibus, ceu nullam utilitatem habentibus. Ne ergo id nobis accidat, neque ex hac pusillanimitate detrimentum patiamur, sub para- bolæ forma perspicue ostendit ignaviam nocere precibus, utilissimam autem esse perseverantiam. Age porro quod specie parabolæ ostensum fuit, in rei veritatem convertamus. Importune ora, accede nel benignum Deuin perspe; et si videris procra- stinari gratiæ concessionem, ne animum despon- deas, neque a suscepta spe excidas, ita fortasse * Matth. Dominicar, cum paris nominis opusculis Origenis et B C D f. 155, f. 112) lys Cypriani conferet, facile existimabit, utrumque 20- ctorem a Cyrillo fuisse inspectum. (1) Si quis hanc Cyrilli explanationem orationis
«Ἀδιαλείπτως προσεύχεσθε.» Θορυβεῖ μὲν γὰρ ὁ διάβολος οὐ μετρίως, ἀδοκήτοις ἔσθ’ ὅτε περιστάσεσιν ἐνιεὶς, καὶ καταφέρων εἰς πολύτροπον ἁμαρτίαν. Εἶτα πρὸς τούτῳ, τῆς ἐμφύτου φιληδονίας ὁ νόμος, ἐμφωλεύει τοῖς μέλεσι τῆς σαρκὸς, ἀντιστρατευόμενος τῷ νόμῳ τοῦ νοὸς ἡμῶν, κατὰ τὸ γεγραμμένον. Ναὶ μὴν, καὶ οἱ τοῖς τῆς ἀληθείας πολεμοῦντες δόγμασιν αἱρετικοί. Χρεία τοίνυν συχνῆς καὶ ἀλλεπαλλήλου προσευχῆς. Τὰ γὰρ ὅπλα ἡμῶν οὐ σαρκικὰ, κατὰ τὸ γεγραμμένον, ἀλλὰ δυνατὰ τῷ Θεῷ. «Τίνα δὲ ὑμῶν τὸν πατέρα αἰτήσει ὁ υἱὸς ἄρτον, μὴ λίθον ἐπιδώσει αὐτῷ ; (α φ. 155) Διδάσκει πάλιν ἡμᾶς ὁ Σωτὴρ ἕτερόν τι τῶν ἀναγκαίων εἰς ὄνησιν. Πρόσιμεν γὰρ ἔσθ’ ὅτε τῷ φιλαγάθῳ Θεῷ, τὰς λιτὰς ποιούμενοι, τὰς ἐφ’ ἑκάστῳ πράγματι κατὰ τὸ ἑκάστῳ δοκοῦν· ἀλλ’ οὐ διακρίνοντες ἔσθ’ ὅτε, ἢ βασανίζοντες, τί μέν ἐστι τὸ ἀληθῶς συμφέρον, καὶ ὅπερ ὀνίνησι δοθὲν παρὰ Θεοῦ· τί δὲ καὶ τὸ ἀδικοῦν, εἰ λάβοιμεν· ἀκατασκέπτοις δὲ μᾶλλον θελημάτων ὁρμαῖς, ἐμπίπτομεν εἰς ἐπιθυμίας ὀλέθρου μεστάς. Ὅταν οὖν τι τοιοῦτον αἰτῶμεν παρὰ Θεοῦ, ληψόμεθα μὲν οὐδαμῶς, γέλωτος δὲ μᾶλλον ἀξίαν ποιούμεθα τὴν λιτήν·
Α καὶ μὴ εἰς αὐτὴν τὴν θείαν καὶ ὑπερτάτην αμαρτά τι, 13. νωσι δόξαν· οὐ γὰρ ἐκείνων ἡμεῖς ἐσμεν κύριοι, μόνον δὲ τῶν εἰς ἡμᾶς γεγονότων. Καὶ μὴ εἰσενέγκης ἡμᾶς εἰς πειρασμόν. ( Α Γ. ) Μέχρι μὲν τούτου τὴν προσευχὴν ἴστη σιν ὁ Λουκᾶς· ὁ δέ γε Ματθαῖος εὑρίσκεται προσ επενεγκών· «᾿Αλλὰ ῥῦσαι ἡμᾶς ἀπὸ τοῦ πονηροῦ. Ενεστι δὲ τοῖς λόγοις πλείστη τις ἀκολουθία· έψεται γὰρ πάντως τῷ μὴ εἰσελθεῖν εἰς πειρασμόν, τὸ ἐκ τοῦ πονηροῦ ῥυσθῆναι ἡμᾶς. Η τάχα που, ταὐτὸν εἶναι τις εἰπὼν τὸ ῥυσθῆναι τῷ μὴ εἰσελθεῖν εἰς πειρασμὸν, οὐκ ἂν ἁμάρτοι τἀληθοῦς. Οὐκ ἀνάνδρους δὲ ἡμᾶς οὔτε δειλούς εἶναι βούλεται, ταῦτα διδάσκων λέγειν, νεανικοὺς δὲ μᾶλλον, καὶ ἐφ᾽ ἅπασιν εὐτολο μους τοῖς ἐπαινουμένοις· πρὸς δὲ αὖ τούτοις καὶ μετριόφρονας καὶ πτωχοὺς τῷ πνεύματι, καὶ μὴ νομίζειν ὅτι πάντη τε καὶ πάντως παντός περισσό μεθα πειρασμού. Αφόρητον γὰρ ἔσθ' ὅτε κατεμ πίπτει δέος τῆς ἀνθρώπου ψυχῆς, καὶ εὐτολμότατον συνθραύει φρόνημα τοῦ πειρασμοῦ τὸ βάρος. Χρή τοίνυν μὴ καταθρασύνεσθαι πειρασμῶν, διαλογίζε σθαι δὲ μᾶλλον τῆς ἐν ἡμῖν διανοίας τὸ ἀσθενές. Οὐκοῦν παραιτώμεθα μὲν τὸ πειράζεσθαι· και μού δὲ καλοῦντος ὡς ἐξ ἀνάγκης εἰς τοῦτο, τότε δή, τότε παντί σθένει χρωμένους ἀγωνίζεσθαι χρή. Διττὸν δὲ τὸ εἶδος τῶν πειρασμῶν· ἡ γάρ τις ὑπὸ τῶν ἑτερο φρόνων πειράζεται, ἢ ὑπὸ τῶν τῆς ἀτιμίας παθῶν. Δεῖ δὴ οὖν ἄρα τοῖς οὕτω δεινοῖς ἐνομιλούντας κακοῖς. ήγουν ούπω γεγονότας ἐν αὐτοῖς, προσεύχεσθαί τε καὶ λέγειν· . Μὴ εἰσαγάγῃς ἡμᾶς εἰς πειρασμόν. Επιπηδήσαντος δὲ πειρασμοῦ, τότε γενναίως ίστασο, ἐπιτίμησον τῇ σαρκί, χαλινὸν ἐπίθες τῷ νῷ, αἴτησαν ἐπικουρίαν τὴν παρὰ Θεοῦ. Ἐπικουρήσει γὰρ τότε καὶ παρέξει τὸ νικᾶν ὁ τῶν ὅλων Σωτήρ καὶ Κύριος (1). Καὶ εἶπε πρὸς αὐτούς· Τις ἐξ ἡμῶν ἕξει φίλον; κ. τ. λ. (Α Β θαυμαστή τῶν ἐννοιῶν ἡ τάξις. Εδίδαξε μὲν γὰρ ὁ Σωτὴρ, τίνα δεί προσεύ χεσθαι τρόπον, αίτησάντων τοῦτο τῶν ἁγίων ἀποστό λων. Αλλ' εἰκὸς τοὺς τὸ σεπτὸν δὴ τοῦτο καὶ σωτή ριον ἐσχηκότας μάθημα παρ' αὐτοῦ, ποιεῖσθαι μὲν τὰς λιτὰς κατὰ τὸν δοθέντα τύπον, μὴ ἀψιχόρως δὲ τοῦτο δρᾷν μηδὲ ῥᾳθύμω;· εἶτα μὴ ἀκουσθέντας ἐκ πρώτης εὐχῆς, ήγουν καὶ δευτέρας, ἀνακόψει τὰς ἱκετείας, ὡς οὐδὲν ἐχούσας τὸ τελοῦν εἰς ὄνησιν. τοίνυν μὴ τοῦτο πάθοιμεν, μήτε μὴν ἐκ τῆς τοιαύτης μικροψυχίας ὑποστῶμεν ζημίαν, ἐν τρόπῳ παραδο λῆς διαδείχνεσιν ἐναργώς, ὡς τὸ ῥᾴθυμον μὲν εἰς προσευχὰς ἐπιζήμιον, επωφελεστάτη δὲ λίαν ἡ ἐν γε τούτοις ὑπομονή. Φέρε δή, μεταστήσωμεν τὸ ὡς ἐν τύπῳ παραβολῆς δειχνύμενον εἰς ἀλήθειαν. Οχλη σον διὰ προσευχῆς, πρόσιθι τῷ φιλαγάθῳ θεῷ, καὶ μέλα συχνῶς· κἂν ἴδης μέλλουσαν τῆς χάριτος τὴν S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. sed horum tantummodo quae in nos commissa fue- runt, potestatem habemus. Et ne nos inducas in tentationem. Usque ad hunc locum orationem recital Lucas ; Matthæum vero comperimus addere: ‹ Sed libera nos a malo ". » Habent autem haec dicta plurimam connexionem est enim consectaneum ut si in tentationem non ingredimur, malo liberemur. Imo si quis dicat, liberari idem esse ac non ingredi in tentationem, a veritate non abludet. Dum autem sic loqui nos docet, haud sane molles aut timidos nos vult esse, quin potius viriles, et ad laudabile opus quodlibet alacres: insuper etiam modestos et pauperes spiritu; neque existimare, fore uos in omni prorsus tentatione superiores. Intolerabilis enim quandoque incidit in hominis animum con- sternatio, el confidentissimam quamque mentem tentationis pondus perfringit. Oportet itaque haud nimis audere in tentationibus, sed reputare potius mentis nostræ infirmitatem. Ergo deprecemur qui- dem tentari; occasione tamen necessaria vocante, tunc demum omni exprompta strenuitate decertan- dum est. Duplex vero est tentationum genus: aut enim aliquis a diversæ sectæ hominibus tentatur, aut ab ignominiæ passionibus. Debemus itaque in his tam gravibus versantes malis, vel etiam ante- quam eveniant, orare se dicere : « Ne nos indu- cas in tentationem., Sed cum ipsa tentatio in- Bruet, tunc resiste fortiter, carnem increpa, fre- num menti injice, opem a Deo pete. Tunc enim auxiliabitur, et victoriam concedet universalis Ser- vator ac Dominus. V. 5. Et ait ad illos: Quis vestrum habebit ami- cum ? etc. Mirabilis hic est sententiarum orde. Docuit enim Servator quemadmodum opus sit orare, sciscitan- tibus ill sanctis apostolis. Sed oportebat eos qui hanc tam venerabilem salutaremque doctrinam ac- ceperant, facere quidem juxta datam nor- mam, sine fastidio tamen alque socordia: nee deinde, minime exaudita prima prece aut etiam secunda, cessare a precibus, ceu nullam utilitatem habentibus. Ne ergo id nobis accidat, neque ex hac pusillanimitate detrimentum patiamur, sub para- bolæ forma perspicue ostendit ignaviam nocere precibus, utilissimam autem esse perseverantiam. Age porro quod specie parabolæ ostensum fuit, in rei veritatem convertamus. Importune ora, accede nel benignum Deuin perspe; et si videris procra- stinari gratiæ concessionem, ne animum despon- deas, neque a suscepta spe excidas, ita fortasse * Matth. Dominicar, cum paris nominis opusculis Origenis et B C D f. 155, f. 112) lys Cypriani conferet, facile existimabit, utrumque 20- ctorem a Cyrillo fuisse inspectum. (1) Si quis hanc Cyrilli explanationem orationis
PG 72:698καὶ ποία τίς ἐστιν ἡ τούτου πρόφασις, παρ’ αὐτοῦ μάθωμεν. Τίς ἔσται ἐξ ὑμῶν ἄνθρωπος, ὃν αἰτήσει ὁ υἱὸς αὐτοῦ ἄρτον μὴ λίθον ἐπιδώσει αὐτῷ; Ὡς ἐξ εἰκόνος, φησὶ, ἤτοι παραδείγματος ἐναργοῦς, ἐκ τῶν καθ’ ὑμᾶς αὐτοὺς, τὴν τῶν παρ’ ἐμοῦ λεγομένων δύναμιν ἐννοήσατε. Πατὴρ γέγονας τέκνων, διὰ τρόπου παντὸς ἐκ πολλῆς ἄγαν φιλοστοργίας ὠφελεῖν ἐθέλεις αὐτά. Ὅταν τοίνυν ἄρτον αἰτήσῃ, ἀμελητὶ καὶ χαίρων προσάγεις, εὖ εἰδὼς ὅτι τροφῆς μεταποιεῖται τῆς ἐπωφελοῦς. Ὅταν δὲ διὰ φρενῶν ἔνδειαν τὸ βραχὺ παιδίον, οὔπω διακρίνειν εἰδὸς τὰ ὁρώμενα, αἰτήσῃ λίθον ἵνα φάγῃ, δίδως ἆρα, φησὶν, ἢ μᾶλλον ἀποφέρεις αὐτὸ τῆς εἰς τοῦτο βλαβερᾶς ἐπιθυμίας; Ὁ δὲ αὐτὸς ἔστω λόγος ἐπί τε ὄφεως καὶ ἰχθύος, ὠοῦ καὶ σκορπίου. Ὅτε τοίνυν, φησὶν, ὑμεῖς ὄντες πονηροὶ, τουτέστι, κακίας δεκτικὴν ἔχοντες τὴν διάνοιαν, καὶ οὐ μονότροπον εἰς τὸ ἀγαθὸν, καθὰ καὶ ὁ τῶν ὅλων Θεὸς, οἴδατε διδόναι δόματα ἀγαθὰ τοῖς τέκνοις, πόσῳ μᾶλλον ὁ Πατὴρ ὑμῶν ὁ οὐράνιος δώσει πνεῦμα ἀγαθὸν τοῖς αἰτοῦσιν αὐτόν; τουτέστι χάριν πνευματικὴν, ἀγαθὴν δὲ πάντως· ἣν εἴπερ τις λάβοι, τρισμακάριος ἔσται.
ἐπίδοσιν, μὴ ἀπογνῶς τῶν προσδοκωμένων, μήτε ἀπολισθήσῃς τῆς προκειμένης ελπίδος, ἐκεῖνο ἴσως λέγων καθ' ἑαυτὸν ἀσυνέτως· Προσῆλθον πολλάκις, δεδάκρυκα, ἐδεήθην, καὶ οὐ προσεδέχθην· οὐ γὰρ ἐκβέβηκε τι πρὸς πέρας, τῶν αἰτηθέντων παρ' ἐμοῦ. Ἐκεῖνο δὲ μᾶλλον ἐννοήσεις κατά σαυτόν· Ὑπὲρ ἡμᾶς οἶδε τὰ καθ᾿ ἡμᾶς ὁ τῶν ὅλων ταμίας· αἰτεῖς ἔσθ' ὅτε τὰ τῶν σῶν ἐπέκεινα μέτρων· οἶδεν αὐτὸς ὁ διδοὺς τὸν ταῖς φιλοτιμίαις πρέποντα και ρόν. Χρὴ τοιγαροῦν ἡμᾶς ἐμφρόνως τε ὁμοῦ καὶ εντόνως τὰς πρὸς Θεὸν ποιεῖσθαι λιτὰς, κἂν εἰ γένητό τις τῶν αἰτημάτων ἀνάκλησις. Τὸ γὰρ νεῖσθαι φιλεῖ. ἀνιδρωτὶ πορισθὲν καὶ ἐξ ἑτοίμου ληφθέν, καταφρο Λέγω ὑμῖν, εἰ καὶ οὐ δώσει αὐτῷ ἀναστάς, Β κ. τ. λ. ( Α Ι. 156, Β. Γ. 112) Ἐνταῦθα τὸ, λέγω ὑμῖν, ὅρκου δύναμιν ἀποπληροί. Οὐ ψεύδεται δὲ θεὸς, κἂν ὅρκου δίχα γένηται τὸ ἐπηγγελμένον· ἀπροφάσιστον δὲ ἀποφαίνων τὴν ἡμῶν ὀλιγοπιστίαν, ἔσθ' ὅτε ὅρκῳ βεβαιοί τοὺς ἀκροωμένους. Τὸ δὲ ζητεῖτε λέγων, τὸ πονεῖν ἐπιτάττει· πόνῳ γὰρ ἀεί πως εὑρίσκεται τὸ ζητούμενον. Ο κρούων τῇ χειρὶ προσαράττει τὴν θύραν, ἵνα τὴν τῶν κρουσμάτων ὄχλησιν οὐκ ἐνεγκών ὁ τῆς ἐστίας δεσπότης ἀνοίξῃ, καὶ οὐχ έκών. Μάθε τοίνυν ἐκ τῶν καθ᾿ ἡμᾶς πραγμάτων τοῦ χρησίμου τὴν θήραν κροῦσον, ἔχλησον, αἴτησον τοιούτους εἶναι χρὴ τοὺς αἰτοῦντάς τι παρὰ Θεοῦ. Ἐμφρόνως οὖν καὶ εὐτόνως εύχεσθαι χρή. Κἂν ἀναβολή τις τῶν αιτημάτων γένηται, μὴ ναρκᾷν μηδὲ ἀφίστασθαι. Γράψει γοῦν ὁ σοφώτατος Παῦλος· «Αδιαλείπτως προσεύχεσθε. ο θορυβεῖ μὲν γὰρ ὁ διάβολος οὐ μετ τρίως, ἀδοκήτοις ἔσθ' ὅτε περιστάσεσιν ἐνιεῖς, καὶ καταφέρων εἰς πολύτροπον ἁμαρτίαν. Εἶτα πρὸς τούτῳ, τῆς ἐμφύτου φιληδονίας ὁ νόμος, εμφωλεύει τοῖς μέλεσι τῆς σαρκός, ἀντιστρατευόμενος τῷ νόμῳ τοῦ νοὸς ἡμῶν, κατὰ τὸ γεγραμμένον. Ναὶ μὴν, καὶ οἱ τοῖς τῆς ἀληθείας πολεμοῦντες δόγμασιν αἱρετικοί. Χρεία τοίνυν συχνῆς καὶ ἀλλεπαλλήλου προσευχῆς. Τὰ γὰρ ὅπλα ἡμῶν οὐ σαρκικά, κατὰ τὸ γεγραμμέ. νον, ἀλλὰ δυνατὰ τῷ Θεῷ. Τίνα δὲ ὑμῶν τὸν πατέρα αἰτήσει ὁ υἱὸς ἄρτον, μὴ λίθον ἐπιδώσει αὐτῷ ; (Α Γ. 455) Διδάσκει πάλιν ἡμᾶς ὁ Σωτὴρ ἕτερόν τι τῶν ἀναγκαίων εἰς ὄνησιν. Πρόσιμεν γὰρ ἔσθ' ὅτε τῷ φιλαγάθῳ Θεῷ, τὰς λιτὰς ποιούμενοι, τὰς ἐφ' ἑκάστῳ πράγματι κατὰ τὸ ἑκάστῳ δοκοῦν· ἀλλ' οὐ διακρίνον τες ἔσθ' ὅτε, ἢ βασανίζοντες, τί μέν ἐστι τὸ ἀληθῶς συμφέρον, καὶ ὅπερ ὀνίνησι δοθὲν παρὰ Θεοῦ· τί δὲ καὶ τὸ ἀδικοῦν, εἰ λάβοιμεν· ἀκατασκέπτοις δὲ μᾶλλον θελημάτων ὁρμαῖς, ἐμπίπτομεν εἰς ἐπιθυμίας ὀλέθρου μεστάς. Οταν οὖν τι τοιοῦτον αἰτῶμεν παρὰ Θεοῦ, λη ψόμεθα μὲν οὐδαμῶς, γέλωτος δὲ μᾶλλον ἀξίαν ποιού- μεθα τὴν λιτήν· καὶ ποία τίς ἐστιν ἡ τούτου πρόφασις, παρ' αὐτοῦ μάθωμεν. Τίς ἔσται ἐξ ὑμῶν ἄνθρωπος, ἐν αἰτήσει ὁ υἱὸς αὐτοῦ ἄρτον, μὴ λίθον ἐπιδώσει αὐτῷ; ὓς ἐξ εἰκόνος, φησί, ἤτοι παραδείγματος ἐναργούς, ἐκ τῶν καθ᾽ ὑμᾶς αὐτούς, τὴν τῶν παρ' ** COMMENT. IN LUCAM. lacrymatus sum, oravi, neque tamen exauditus fui ; neque quidquam a me expetitum recte successit. Illud potius tecum reputa : plus quam nos ipsi, res nostras videt omnium custos: petis interdum quæ supra tuam conditionem sunt: scit ille dator ido- neum benefaciendi tempus. Debemus igitur nos prudenter simul et constanter preces nostras Deo offerre, etiamsi fiat aliquando petitionum repeti- tin. Nam quod nobis sine nostro labore datur, quodque facile accipitur, contemni solet. A tecum ipse insipienter loquens : Accessi multolies, Thess. v, C D V. &. Dieo vobis, et si non dabil illi surgens, elo. Hic verta dico vobis jurisjurandi vice funguntur. Neque ideirco fallit Deus, si forte absque jureju- rando aliquid spondeat; sed ut nulla nostræ fidei exiguitati excusatio sit, jurejurando in- terdum audientes confirmat. Verbo autem quæ- tile, laborem imperat; nam labore plerumque res quæsita invenitur. Qui pulsat, manu januam concutit, ut ictuum molestiam non ferens zdium dominus, vel invitus aperiat. Disce igitur ex his quæ apud homines accidunt, rei utilis conquisitio- nem : pulsa, molestus esto, ora; tales esse opor- tet qui aliquid a Deo postulant. Prudenter itaque et enixe orandum est. Et si forte dilatio aliqua exau- dienlis precibus fiat, non est torpendumn ne que desinendum. Scribit itaque sapientissimus Paulus: Sine interinissione orate **., Non me- diocriter enim turbat diabolus, subitis interdum irretiens discriminibus, et ad varia peccata impel- leus. Tum præterea congenita voluptarii affectus les caruis membris inhæret, repugnans legi men- lis nostræ, sicuti scriptum est ". Denique etiam adversarii verorum dogmatum hæretici. Quam obrem opus est precibus mutuis. Arma enim nostra haud carnalia sunt, ut ait Scriptura "r, sed poten- Lia Deo. V. 11. Quis autem ex vobis patrem poscel filius panem, nunquid lapidem dabit illi? Rursus nos docet Servator aliud quiddam uti- litate præcipuum. Aliquando enim ad benignum Deum accedimus preces oblaturi de re qualibet, prout cuique videtur; neque tamen discernentes interdum aut explorantes, quid vere sit conveniens, quidve a Deo datum profuturum sit; quidque se- cus mociturum, si acceperimus a Deo : sed incon- siderato voluntatis impetu in cupiditates ferimur per- nicie plenas. Cum ergo hujusmodi aliquid a Deo poscemus, nihil impetrabimus, risuque potius di- gnas facimus preces. Quænam vero rei hujus sit causa, ab ipso discamus. Num quis ex vobis homo, quem filius suus panem poposcerit, lapidem huic por- rigel? Tanquam in imagine, inquit, perspicuoque exemplo, ex iis quæ apud vos flunt, dictorum meo- 17. »* Rom. vii, 23. II Cor. x, 4.
Οὐκοῦν εἴ τι τῶν τοιούτων ἐθέλοις λαβεῖν, πρόσιθι χαίρων· κατανεύσει γὰρ ἑτοίμως, φιλάρετος ὢν ὁ ἐν οὐρανοῖς Πατήρ. «Καὶ ἦν ἐκβάλλων δαιμόνιον, καὶ αὐτὸ ἦν κωφόν.» (α φ. 155, ξ φ. 131 β) Κωφὸν ἐν τούτοις τὸν ἄφωνον ὠνομάσθαι φαμέν· οὐ τῆς φύσεως δὲ ἦν τὸ πάθος, ἀλλὰ τοῦ δαίμονος ἐπιβουλὴ δήσαντος τὴν γλῶσσαν. Διὸ καὶ ἑτέρων δεῖται τῶν προσαγόντων· οὐδὲ γὰρ δι’ ἑαυτοῦ παρακαλέσαι ἠδύνατο, ἄφωνος ὤν. Ὅθεν οὐδὲ ἀπαιτεῖ πίστιν αὐτὸν ὁ Κύριος, ἀλλ’ εὐθέως διορθοῦται τὸ νόσημα. «Καὶ ἐθαύμασαν οἱ ὄχλοι.» Τούτου καθαρισθέντος καὶ τελεσθέντος τοῦ θαύματος, κατεκρότει μὲν ἡ πληθὺς ταῖς εὐφημίαις αὐτὸν, καὶ δόξῃ θεοπρεπεῖ στεφανοῦν ἠπείγετο τὸν θαυματουργόν. Τινὲς δὲ, φησὶν, ἐξ αὐτῶν, οὗτοι δὲ ἦσαν Γραμματεῖς τε καὶ Φαρισαῖοι, ἀπονοίᾳ καὶ φθόνῳ μεθύουσαν ἔχοντες τὴν καρδίαν, προσθήκην τῇ νόσῳ τὸ θαῦμα πεποίηνται. Ἀφιστάντες γὰρ αὐτοῦ τὰ θεοπρεπῶς εἰργασμένα, τῷ διαβόλῳ προςνενεμήκασι τὸ πάντα δύνασθαι κατορθοῦν· δι’ αὐτοῦ γὰρ αὐτὸν ἐκβάλλειν ἔφασαν τὰ δαιμόνια.(α φ.
ἐπίδοσιν, μὴ ἀπογνῶς τῶν προσδοκωμένων, μήτε ἀπολισθήσῃς τῆς προκειμένης ελπίδος, ἐκεῖνο ἴσως λέγων καθ' ἑαυτὸν ἀσυνέτως· Προσῆλθον πολλάκις, δεδάκρυκα, ἐδεήθην, καὶ οὐ προσεδέχθην· οὐ γὰρ ἐκβέβηκε τι πρὸς πέρας, τῶν αἰτηθέντων παρ' ἐμοῦ. Ἐκεῖνο δὲ μᾶλλον ἐννοήσεις κατά σαυτόν· Ὑπὲρ ἡμᾶς οἶδε τὰ καθ᾿ ἡμᾶς ὁ τῶν ὅλων ταμίας· αἰτεῖς ἔσθ' ὅτε τὰ τῶν σῶν ἐπέκεινα μέτρων· οἶδεν αὐτὸς ὁ διδοὺς τὸν ταῖς φιλοτιμίαις πρέποντα και ρόν. Χρὴ τοιγαροῦν ἡμᾶς ἐμφρόνως τε ὁμοῦ καὶ εντόνως τὰς πρὸς Θεὸν ποιεῖσθαι λιτὰς, κἂν εἰ γένητό τις τῶν αἰτημάτων ἀνάκλησις. Τὸ γὰρ νεῖσθαι φιλεῖ. ἀνιδρωτὶ πορισθὲν καὶ ἐξ ἑτοίμου ληφθέν, καταφρο Λέγω ὑμῖν, εἰ καὶ οὐ δώσει αὐτῷ ἀναστάς, Β κ. τ. λ. ( Α Ι. 156, Β. Γ. 112) Ἐνταῦθα τὸ, λέγω ὑμῖν, ὅρκου δύναμιν ἀποπληροί. Οὐ ψεύδεται δὲ θεὸς, κἂν ὅρκου δίχα γένηται τὸ ἐπηγγελμένον· ἀπροφάσιστον δὲ ἀποφαίνων τὴν ἡμῶν ὀλιγοπιστίαν, ἔσθ' ὅτε ὅρκῳ βεβαιοί τοὺς ἀκροωμένους. Τὸ δὲ ζητεῖτε λέγων, τὸ πονεῖν ἐπιτάττει· πόνῳ γὰρ ἀεί πως εὑρίσκεται τὸ ζητούμενον. Ο κρούων τῇ χειρὶ προσαράττει τὴν θύραν, ἵνα τὴν τῶν κρουσμάτων ὄχλησιν οὐκ ἐνεγκών ὁ τῆς ἐστίας δεσπότης ἀνοίξῃ, καὶ οὐχ έκών. Μάθε τοίνυν ἐκ τῶν καθ᾿ ἡμᾶς πραγμάτων τοῦ χρησίμου τὴν θήραν κροῦσον, ἔχλησον, αἴτησον τοιούτους εἶναι χρὴ τοὺς αἰτοῦντάς τι παρὰ Θεοῦ. Ἐμφρόνως οὖν καὶ εὐτόνως εύχεσθαι χρή. Κἂν ἀναβολή τις τῶν αιτημάτων γένηται, μὴ ναρκᾷν μηδὲ ἀφίστασθαι. Γράψει γοῦν ὁ σοφώτατος Παῦλος· «Αδιαλείπτως προσεύχεσθε. ο θορυβεῖ μὲν γὰρ ὁ διάβολος οὐ μετ τρίως, ἀδοκήτοις ἔσθ' ὅτε περιστάσεσιν ἐνιεῖς, καὶ καταφέρων εἰς πολύτροπον ἁμαρτίαν. Εἶτα πρὸς τούτῳ, τῆς ἐμφύτου φιληδονίας ὁ νόμος, εμφωλεύει τοῖς μέλεσι τῆς σαρκός, ἀντιστρατευόμενος τῷ νόμῳ τοῦ νοὸς ἡμῶν, κατὰ τὸ γεγραμμένον. Ναὶ μὴν, καὶ οἱ τοῖς τῆς ἀληθείας πολεμοῦντες δόγμασιν αἱρετικοί. Χρεία τοίνυν συχνῆς καὶ ἀλλεπαλλήλου προσευχῆς. Τὰ γὰρ ὅπλα ἡμῶν οὐ σαρκικά, κατὰ τὸ γεγραμμέ. νον, ἀλλὰ δυνατὰ τῷ Θεῷ. Τίνα δὲ ὑμῶν τὸν πατέρα αἰτήσει ὁ υἱὸς ἄρτον, μὴ λίθον ἐπιδώσει αὐτῷ ; (Α Γ. 455) Διδάσκει πάλιν ἡμᾶς ὁ Σωτὴρ ἕτερόν τι τῶν ἀναγκαίων εἰς ὄνησιν. Πρόσιμεν γὰρ ἔσθ' ὅτε τῷ φιλαγάθῳ Θεῷ, τὰς λιτὰς ποιούμενοι, τὰς ἐφ' ἑκάστῳ πράγματι κατὰ τὸ ἑκάστῳ δοκοῦν· ἀλλ' οὐ διακρίνον τες ἔσθ' ὅτε, ἢ βασανίζοντες, τί μέν ἐστι τὸ ἀληθῶς συμφέρον, καὶ ὅπερ ὀνίνησι δοθὲν παρὰ Θεοῦ· τί δὲ καὶ τὸ ἀδικοῦν, εἰ λάβοιμεν· ἀκατασκέπτοις δὲ μᾶλλον θελημάτων ὁρμαῖς, ἐμπίπτομεν εἰς ἐπιθυμίας ὀλέθρου μεστάς. Οταν οὖν τι τοιοῦτον αἰτῶμεν παρὰ Θεοῦ, λη ψόμεθα μὲν οὐδαμῶς, γέλωτος δὲ μᾶλλον ἀξίαν ποιού- μεθα τὴν λιτήν· καὶ ποία τίς ἐστιν ἡ τούτου πρόφασις, παρ' αὐτοῦ μάθωμεν. Τίς ἔσται ἐξ ὑμῶν ἄνθρωπος, ἐν αἰτήσει ὁ υἱὸς αὐτοῦ ἄρτον, μὴ λίθον ἐπιδώσει αὐτῷ; ὓς ἐξ εἰκόνος, φησί, ἤτοι παραδείγματος ἐναργούς, ἐκ τῶν καθ᾽ ὑμᾶς αὐτούς, τὴν τῶν παρ' ** COMMENT. IN LUCAM. lacrymatus sum, oravi, neque tamen exauditus fui ; neque quidquam a me expetitum recte successit. Illud potius tecum reputa : plus quam nos ipsi, res nostras videt omnium custos: petis interdum quæ supra tuam conditionem sunt: scit ille dator ido- neum benefaciendi tempus. Debemus igitur nos prudenter simul et constanter preces nostras Deo offerre, etiamsi fiat aliquando petitionum repeti- tin. Nam quod nobis sine nostro labore datur, quodque facile accipitur, contemni solet. A tecum ipse insipienter loquens : Accessi multolies, Thess. v, C D V. &. Dieo vobis, et si non dabil illi surgens, elo. Hic verta dico vobis jurisjurandi vice funguntur. Neque ideirco fallit Deus, si forte absque jureju- rando aliquid spondeat; sed ut nulla nostræ fidei exiguitati excusatio sit, jurejurando in- terdum audientes confirmat. Verbo autem quæ- tile, laborem imperat; nam labore plerumque res quæsita invenitur. Qui pulsat, manu januam concutit, ut ictuum molestiam non ferens zdium dominus, vel invitus aperiat. Disce igitur ex his quæ apud homines accidunt, rei utilis conquisitio- nem : pulsa, molestus esto, ora; tales esse opor- tet qui aliquid a Deo postulant. Prudenter itaque et enixe orandum est. Et si forte dilatio aliqua exau- dienlis precibus fiat, non est torpendumn ne que desinendum. Scribit itaque sapientissimus Paulus: Sine interinissione orate **., Non me- diocriter enim turbat diabolus, subitis interdum irretiens discriminibus, et ad varia peccata impel- leus. Tum præterea congenita voluptarii affectus les caruis membris inhæret, repugnans legi men- lis nostræ, sicuti scriptum est ". Denique etiam adversarii verorum dogmatum hæretici. Quam obrem opus est precibus mutuis. Arma enim nostra haud carnalia sunt, ut ait Scriptura "r, sed poten- Lia Deo. V. 11. Quis autem ex vobis patrem poscel filius panem, nunquid lapidem dabit illi? Rursus nos docet Servator aliud quiddam uti- litate præcipuum. Aliquando enim ad benignum Deum accedimus preces oblaturi de re qualibet, prout cuique videtur; neque tamen discernentes interdum aut explorantes, quid vere sit conveniens, quidve a Deo datum profuturum sit; quidque se- cus mociturum, si acceperimus a Deo : sed incon- siderato voluntatis impetu in cupiditates ferimur per- nicie plenas. Cum ergo hujusmodi aliquid a Deo poscemus, nihil impetrabimus, risuque potius di- gnas facimus preces. Quænam vero rei hujus sit causa, ab ipso discamus. Num quis ex vobis homo, quem filius suus panem poposcerit, lapidem huic por- rigel? Tanquam in imagine, inquit, perspicuoque exemplo, ex iis quæ apud vos flunt, dictorum meo- 17. »* Rom. vii, 23. II Cor. x, 4.
PG 72:700155 β) Καταχωννύων γοῦν ὥσπερ εἰς ἄβυσσον ὁ Χριστὸς τὰ πονηρὰ δαιμόνια, καὶ οὐχ ἑκόντα μεθιστὰς, διὰ τοῦ τῶν ἐχόντων ἐκπέμπειν αὐτὰ, καίτοι δέον ἐπὶ τούτῳ θαυμάζεσθαι, τοὺς τῶν εἰωθότων φιλοψογεῖν οὐ διέδρα λόγους. Τετολμήκασι γὰρ εἰπεῖν, ἔγκλημα ποιούμενοι τὴν τερατουργίαν· «Οὗτος οὐκ ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια, εἰ μὴ ἐν Βεελζεβούλ.Ἕτεροι δὲ πειράζοντες,» κ.τ.λ. Ἕτεροι δὲ τοῖς ἴσοις τοῦ φθόνου διανυττόμενοι κέντροις, ἐζήτουν ἐξ οὐρανοῦ σημεῖον ἰδεῖν παρ’ αὐτοῦ· μονονουχὶ βοῶντες· Κἂν ἐξ ἀνθρώπου κακόηθες ἐλάσῃς δαιμόνιον, ἀλλ’ οὔπω μέγα τὸ χρῆμά ἐστιν, οὐδὲ θείας ἐνεργείας ἀπόδειξιν ἔχει τὸ δρώμενον. Οὔπω τι τεθεάμεθα τοῖς ἀρχαίοις θαύμασιν ὅμοιον. Δεῖξόν τι τῶν ἄνωθεν ἀνενδοιάστως ἐνεργουμένων. Διεβίβασε Μωϋσῆς τὸν λαὸν, βάσιμον αὐτοῖς ἀποφήνας τὴν διὰ μέσου θάλατταν· ἐτύπτησε τῇ ῥάβδῳ τὴν πέτραν, καὶ ποταμῶν αὐτὴν ἔδειξε μητέρα· ἐξεδόθησαν ἐκ τῆς ἀκροτόμου πηγαί. Ὁμοίως ὁ μετ’ αὐτὸν Ἰησοῦς ἔστησε τὸν ἥλιον κατὰ Γαβαὼ, καὶ τὴν σελήνην κατὰ φάραγγα Ἀρνών. Ἔστησε τὸν Ἰορδάνην, καὶ τοῖς ἐκείνου νάμασιν ἐνῆκε δεσμόν. Σὺ δὲ τούτων ἔδειξας οὐδέν.
ΤΟ ἐμοῦ λεγομένων δύναμιν ἐννοήσατε. Πατήρ γέγονες Β Εt τέκνων, διὰ τρόπου παντὸς ἐκ πολλῆς ἄγαν φιλ στοργίας ὠφελεῖν ἐθέλεις αὐτά. Ὅταν τοίνυν ἄρτον αἰτήσῃ, ἀμελητὶ καὶ χαίρων προσάγεις, εὖ εἰδὼς ὅτι τροφῆς μεταποιεῖται τῆς ἐπωφελούς. Όταν δὲ δεξ φρενῶν ἔνδειαν τὸ βραχὺ παιδίον, ούπω διακρίνειν εἶδος τὰ δρώμενα, αἰτήσῃ λίθον ἵνα φάγῃ, δίδως ἆρα, φησίν, ἢ μᾶλλον ἀποφέρεις αὐτὸ τῆς εἰς τοῦτο βλαβερᾶς ἐπιθυμίας ; Ὁ δὲ αὐτὸς ἔστω λόγος ἐπὶ τε όφεως καὶ ἰχθύος, ποῦ καὶ σκορπίου. Ὅτε τοίνυν, φησὶν, ὑμεῖς ὄντες πονηροί, τουτέστι, κακίας δεκτι κὴν ἔχοντες τὴν διάνοιαν, καὶ οὐ μονότροπον εἰς τὸ ἀγαθὸν, καθὰ καὶ ὁ τῶν ὅλων Θεός, οίδατε διδέναι δώματα ἀγαθὰ τοῖς τέκνοις, πόσω μάλλον ὁ Πατήρ ὑμῶν ὁ οὐράνιος δώσει πνεῦμα ἀγαθὸν τοῖς αἰτοῦσιν αὐτόν; τουτέστι χάριν πνευματικὴν, ἀγαθὴν δὲ πάν τως· ἦν εἴπερ τις λάβοι, τρισμακάριος ἔσται. Οὐκοῦν εἴ τι τῶν τοιούτων ἐθέλοις λαβεῖν, πρόσιθι χαίρων· κατανεύσει γὰρ ἑτοίμως, φιλάρετος ὧν ὁ ἐν οὐρανοῖς Πατήρ. Καὶ ἦν ἐκβάλλων δαιμόνιον, καὶ αὐτὸ ἦν χωρόν. - · (Α Γ. 455, Κωφόν (1) ἐν τούτοις τὴν ἄφωνον ὠνομάσθαι φαμέν· οὐ τῆς φύσεως δὲ ἦν τὸ πάθος, ἀλλὰ τοῦ δαίμονος ἐπιβουλὴ δήσαντος τὴν γλῶσσαν. Διὸ καὶ ἑτέρων δεῖται τῶν προσαγόντων· οὐδὲ γὰρ δι᾽ ἑαυτοῦ παρακαλέσαι ἡδύνατο, ἄφωνος ὤν. Ὅθεν οὐδὲ ἀπαιτεῖ πίστιν αὐτὸν ὁ Κύριος, ἀλλ εὐθέως διορθοῦται τὸ νόσημα. « Καὶ ἐθαύμασαν οι ὄχλοι. » Τούτου καθαρισθέντος καὶ τελεσθέντος του θαύματος, κατεκράτει μὲν ἡ πληθὺς ταῖς εὐφημίαις αὐτὸν, καὶ δόξῃ θεοπρεπεί στεφανοῦν ἠπείγετο τὸν θαυματουργόν. Τινὲς δέ, φησίν, ἐξ αὐτῶν, οὗτοι δὲ ἦσαν Γραμματείς τε καὶ Φαρισαῖοι, ἀπονοίᾳ καὶ φθόνῳ μεθύουσαν ἔχοντες τὴν καρδίαν, προσθήκην τῇ νόσῳ τὸ θαῦμα πεποίηνται. Αγιστάντες γὰρ αὐτ τοῦ τὰ θεοπρεπώς εἰργασμένα, τῷ διαβόλῳ προσ νενεμήκασι τὸ πάντα δύνασθαι κατορθοῦν· δι' αὐτοῦ γὰρ αὐτὸν ἐκβάλλειν ἔφασαν τὰ δαιμόνια. — ( Α Γ. 1) Καταχωννύων γοῦν ὥσπερ εἰς ἄβυσσον δ Χριστὸς τὰ πονηρὰ δαιμόνια, καὶ οὐχ έκόντα μεθ- ιστάς, διὰ τοῦ τῶν ἐχόντων ἐκπέμπειν αὐτὰ, καίτος δέον ἐπὶ τούτῳ θαυμάζεσθαι, τοὺς τῶν εἰωθέτων φιλοψογεῖν οὐ διέδρα λόγους. Τετολμήκατι γάρ.εί. πεῖν, ἔγκλημα ποιούμενοι τὴν τερατουργίαν ο Οὗτος οὐκ ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια, εἰ μὴ ἐν Βελζεβούλ.—Επ· ροι δὲ πειράζοντες, ο κ. τ. λ. Ετεροι δὲ τοῖς ἴσοις τοῦ φθόνου διανυττόμενοι κέντροις, ἐζήτουν ἐξ οὐρανοῦ σημεῖον ἰδεῖν παρ' αὐτοῦ· μονονουχί βοῶντες· Κάν ἐξ ἀνθρώπου κακόηθες κλάσης δαιμόνιον, ἀλλ' ούπω μέγα τὸ χρῆμά ἐστιν, οὐδὲ θείας ενεργείας ἀπόδειξιν ἔχει τὸ δρώμενον. Ούπω τι τεθεάμεθα τοῖς ἀρχαῖο:; θαύμασιν ὅμοιον. Δεῖξόν τι τῶν ἄνωθεν ἀνενδοιάστως ενεργουμένων. Διεβίβασε Μωϋσῆς τὸν λαόν, βάσιμον αὐτοῖς ἀποφήνας τὴν διὰ μέσου θάλατταν· ἐτύπτη σε τῇ ῥάβδῳ τὴν πέτραν, καὶ ποταμῶν αὐτὴν ἔδειξε μητέρα· ἐξεδόθησαν ἐκ τῆς ἀκροτόμου πηγαίν S. CYRILLA ALEXANDRINI ARCHIEP. rum vim cognoscite. Pater fliorum ellectus, omni prorsus ope, ob multam erga eos charitatem, vis iis prodesse. Cum ergo Alius panem postulat, si- ne mora alacerque porrigis, probe sciens ab eo utile alimentum affectari. Sin vero mentis adhuc impos parvulus, resque visas discernere nondum sciens, lapidem petierit ut comedat: num ei, in- quit, porrigis, et non potius eum a noxia illa cu- piditate retrahis? Idem porro serio valet de ser- pente et pisce, de ovo et scorpione. Si ergo, in- quit, vos mali cum sitis, id est, capacem malitiæ -mentem habeatis, neque in buno constantem, prout est omnium Deus, nostis bona fliis dare, quanto magis Paler vester coelestis spiritum bo- num dabit poscentibus se ? id est spiritalem gra- tiam planeque bonam ; quam qui receperit, bea- tissimus erit. Si ergo hujus generis aliquid ris ac- cipere, accede alacer; annuet enim libenter vir- tutis amator cœlestis Pater. V. 11. Er erat ejiciens dæmonium, et illud erat mulum. - C Mutum hic appellatum dicimus hominem qui non Joquebatur; neque hic erat naturæ morbus, sed fraus denonis qui linguam ei vinxerat. Quan- obrem etiam indiguit, ut ab aliis Christo offerretur ; neque enim ipse per se postulare poterat voce ca- rens. Hinc ne idem quidem ab eo exigit Dominus, sed illico morbum curat. Et admiratæ sunt tur- la. D Homine hoc liberato, consummatoque mi- raculo, plaudebat Christo cum præconiis popu- lus, gloriaque Deo congrua exornare satagebat pro- digii auctorem. Quidam tamen ex eis, inquit, hi vero Scribae ac Pharissi erant, invidia vesauiaque refertum cor gerentes, morbi quasi additamentum miraculumn id esse voluerunt. Etenim Christo quæ divinitus fiebant detrahentes, diabolo attribuebant nihil agere non valenti : nam per hunc a Christo expelli dæmonia dictitabant. Ergo demersis quasi abysso malis dæmonibus Christus, quos in- vilos ab obsessis pellebat, cum ob id dignus admi- ratione esset, maledicorum tamen obtrectationes non vitavit. Ausi sunt enim dicere, crimini ver- tentes prodigium: Hic non expellit dæmonia nisi in Beelzebul. - alii tentantes, » etc. Alii vero D paribus invidiæ stimulati aculeis, quærebant vide- re signum de cœlo ab eo fieri, propemodum diceni- tes : Quanquam improbum ex homine pepulisti dæ- Inonent, nondum tamen id grande portentum est, neque divinam potentiam res hæc demonstrat. Nondum quid simile antiquis prodigiis vi- dimus. Ostende aliquid quod absque ulla dubita- tione cœlitus factum videatur. Transmisit Moyses populum, gradibile ei faciens medium mare. Pe-- tram virga perculit, et fluentorum matrem effecit, Tontes de duro lapide scaturierunt. Similiter post eum Josue solem contra Gabaon stitit, et lunam - C f. b) (1) fragmentum hoc, usque ad νόσημα, in codice dicitar Cyrilli simul et Chrysostomi.
Τὸ γὰρ ἐξ οὐρανοῦ βούλεσθαι σημεῖον αἰτεῖν, οὐδὲν ἕτερον ὑπεμφήνειεν ἂν, πλὴν ὅτι τοιούτους ἐσχήκασιν ἐπ’ αὐτῷ τότε διαλογισμούς. Καὶ τί πρὸς ταῦτα Χριστός; «Αὐτὸς δὲ εἰδὼς αὐτῶν τὰ διανοήματα, κ.τ.λ.» (α φ. 155 β) Πρῶτον μὲν ὄντα Θεὸν ἑαυτὸν ἀποφαίνει, διὰ τοῦ καὶ τὸ λάθρα ψιθυρισθὲν παρ’ αὐτοῖς εἰδέναι· ἔγνω γὰρ τοὺς διαλογισμοὺς αὐτῶν. Ἔπειτα τῆς οὕτω δεινῆς ἀφιστὰς αὐτοὺς ἀσεβείας, οὐδὲν ἀπὸ τῶν Γραφῶν φησιν, οὐδὲ γὰρ προςεῖχον, ἀλλὰ καὶ παρερμηνεύειν ἔμελλον, ἀλλ’ ἀπὸ τῶν κοινῇ συμβαινόντων. Καὶ πόλις γὰρ, φησὶν, καὶ οἰκία, ἂν σχισθῇ, ταχέως διαλύεται· καὶ βασιλεία, ἧς οὐδὲν δυνατώτερον Εἰ οὖν καὶ ἐγὼ δαίμονα ἔχων, δι’ ἐκείνου ἐκβάλλω τοὺς δαίμονας, στάσις μεταξὺ δαιμόνων ἐστί· καὶ εἰ κατ’ ἀλλήλων ἵστανται, ἀπόλωλεν αὐτῶν ἡ ἰσχύς. Ἵστησι μὲν γὰρ βασιλείας τῶν ὑπὸ χεῖρα τὸ γνήσιον. Ἵστησι δὲ οἴκους τὸ κατὰ μηδένα τρόπον ἀντιφέρεσθαί τινας ἀλλήλοις τῶν ἐν αὐτοῖς. Ἔστησε δ’ ἂν καὶ τὴν τοῦ Βεελζεβοὺλ βασιλείαν, τὸ μὴ αὐτὸν ἑαυτῷ δρᾷν ἐθέλειν τὰ ἐναντία. Πῶς οὖν ἐκβάλλει Σατανᾶς τὸν Σατανᾶν; Οὐκοῦν οὐχ ἑκόντα τῶν ἀνθρώπων ἐκπέμπεται τὰ δαιμόνια.
ΤΟ ἐμοῦ λεγομένων δύναμιν ἐννοήσατε. Πατήρ γέγονες Β Εt τέκνων, διὰ τρόπου παντὸς ἐκ πολλῆς ἄγαν φιλ στοργίας ὠφελεῖν ἐθέλεις αὐτά. Ὅταν τοίνυν ἄρτον αἰτήσῃ, ἀμελητὶ καὶ χαίρων προσάγεις, εὖ εἰδὼς ὅτι τροφῆς μεταποιεῖται τῆς ἐπωφελούς. Όταν δὲ δεξ φρενῶν ἔνδειαν τὸ βραχὺ παιδίον, ούπω διακρίνειν εἶδος τὰ δρώμενα, αἰτήσῃ λίθον ἵνα φάγῃ, δίδως ἆρα, φησίν, ἢ μᾶλλον ἀποφέρεις αὐτὸ τῆς εἰς τοῦτο βλαβερᾶς ἐπιθυμίας ; Ὁ δὲ αὐτὸς ἔστω λόγος ἐπὶ τε όφεως καὶ ἰχθύος, ποῦ καὶ σκορπίου. Ὅτε τοίνυν, φησὶν, ὑμεῖς ὄντες πονηροί, τουτέστι, κακίας δεκτι κὴν ἔχοντες τὴν διάνοιαν, καὶ οὐ μονότροπον εἰς τὸ ἀγαθὸν, καθὰ καὶ ὁ τῶν ὅλων Θεός, οίδατε διδέναι δώματα ἀγαθὰ τοῖς τέκνοις, πόσω μάλλον ὁ Πατήρ ὑμῶν ὁ οὐράνιος δώσει πνεῦμα ἀγαθὸν τοῖς αἰτοῦσιν αὐτόν; τουτέστι χάριν πνευματικὴν, ἀγαθὴν δὲ πάν τως· ἦν εἴπερ τις λάβοι, τρισμακάριος ἔσται. Οὐκοῦν εἴ τι τῶν τοιούτων ἐθέλοις λαβεῖν, πρόσιθι χαίρων· κατανεύσει γὰρ ἑτοίμως, φιλάρετος ὧν ὁ ἐν οὐρανοῖς Πατήρ. Καὶ ἦν ἐκβάλλων δαιμόνιον, καὶ αὐτὸ ἦν χωρόν. - · (Α Γ. 455, Κωφόν (1) ἐν τούτοις τὴν ἄφωνον ὠνομάσθαι φαμέν· οὐ τῆς φύσεως δὲ ἦν τὸ πάθος, ἀλλὰ τοῦ δαίμονος ἐπιβουλὴ δήσαντος τὴν γλῶσσαν. Διὸ καὶ ἑτέρων δεῖται τῶν προσαγόντων· οὐδὲ γὰρ δι᾽ ἑαυτοῦ παρακαλέσαι ἡδύνατο, ἄφωνος ὤν. Ὅθεν οὐδὲ ἀπαιτεῖ πίστιν αὐτὸν ὁ Κύριος, ἀλλ εὐθέως διορθοῦται τὸ νόσημα. « Καὶ ἐθαύμασαν οι ὄχλοι. » Τούτου καθαρισθέντος καὶ τελεσθέντος του θαύματος, κατεκράτει μὲν ἡ πληθὺς ταῖς εὐφημίαις αὐτὸν, καὶ δόξῃ θεοπρεπεί στεφανοῦν ἠπείγετο τὸν θαυματουργόν. Τινὲς δέ, φησίν, ἐξ αὐτῶν, οὗτοι δὲ ἦσαν Γραμματείς τε καὶ Φαρισαῖοι, ἀπονοίᾳ καὶ φθόνῳ μεθύουσαν ἔχοντες τὴν καρδίαν, προσθήκην τῇ νόσῳ τὸ θαῦμα πεποίηνται. Αγιστάντες γὰρ αὐτ τοῦ τὰ θεοπρεπώς εἰργασμένα, τῷ διαβόλῳ προσ νενεμήκασι τὸ πάντα δύνασθαι κατορθοῦν· δι' αὐτοῦ γὰρ αὐτὸν ἐκβάλλειν ἔφασαν τὰ δαιμόνια. — ( Α Γ. 1) Καταχωννύων γοῦν ὥσπερ εἰς ἄβυσσον δ Χριστὸς τὰ πονηρὰ δαιμόνια, καὶ οὐχ έκόντα μεθ- ιστάς, διὰ τοῦ τῶν ἐχόντων ἐκπέμπειν αὐτὰ, καίτος δέον ἐπὶ τούτῳ θαυμάζεσθαι, τοὺς τῶν εἰωθέτων φιλοψογεῖν οὐ διέδρα λόγους. Τετολμήκατι γάρ.εί. πεῖν, ἔγκλημα ποιούμενοι τὴν τερατουργίαν ο Οὗτος οὐκ ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια, εἰ μὴ ἐν Βελζεβούλ.—Επ· ροι δὲ πειράζοντες, ο κ. τ. λ. Ετεροι δὲ τοῖς ἴσοις τοῦ φθόνου διανυττόμενοι κέντροις, ἐζήτουν ἐξ οὐρανοῦ σημεῖον ἰδεῖν παρ' αὐτοῦ· μονονουχί βοῶντες· Κάν ἐξ ἀνθρώπου κακόηθες κλάσης δαιμόνιον, ἀλλ' ούπω μέγα τὸ χρῆμά ἐστιν, οὐδὲ θείας ενεργείας ἀπόδειξιν ἔχει τὸ δρώμενον. Ούπω τι τεθεάμεθα τοῖς ἀρχαῖο:; θαύμασιν ὅμοιον. Δεῖξόν τι τῶν ἄνωθεν ἀνενδοιάστως ενεργουμένων. Διεβίβασε Μωϋσῆς τὸν λαόν, βάσιμον αὐτοῖς ἀποφήνας τὴν διὰ μέσου θάλατταν· ἐτύπτη σε τῇ ῥάβδῳ τὴν πέτραν, καὶ ποταμῶν αὐτὴν ἔδειξε μητέρα· ἐξεδόθησαν ἐκ τῆς ἀκροτόμου πηγαίν S. CYRILLA ALEXANDRINI ARCHIEP. rum vim cognoscite. Pater fliorum ellectus, omni prorsus ope, ob multam erga eos charitatem, vis iis prodesse. Cum ergo Alius panem postulat, si- ne mora alacerque porrigis, probe sciens ab eo utile alimentum affectari. Sin vero mentis adhuc impos parvulus, resque visas discernere nondum sciens, lapidem petierit ut comedat: num ei, in- quit, porrigis, et non potius eum a noxia illa cu- piditate retrahis? Idem porro serio valet de ser- pente et pisce, de ovo et scorpione. Si ergo, in- quit, vos mali cum sitis, id est, capacem malitiæ -mentem habeatis, neque in buno constantem, prout est omnium Deus, nostis bona fliis dare, quanto magis Paler vester coelestis spiritum bo- num dabit poscentibus se ? id est spiritalem gra- tiam planeque bonam ; quam qui receperit, bea- tissimus erit. Si ergo hujus generis aliquid ris ac- cipere, accede alacer; annuet enim libenter vir- tutis amator cœlestis Pater. V. 11. Er erat ejiciens dæmonium, et illud erat mulum. - C Mutum hic appellatum dicimus hominem qui non Joquebatur; neque hic erat naturæ morbus, sed fraus denonis qui linguam ei vinxerat. Quan- obrem etiam indiguit, ut ab aliis Christo offerretur ; neque enim ipse per se postulare poterat voce ca- rens. Hinc ne idem quidem ab eo exigit Dominus, sed illico morbum curat. Et admiratæ sunt tur- la. D Homine hoc liberato, consummatoque mi- raculo, plaudebat Christo cum præconiis popu- lus, gloriaque Deo congrua exornare satagebat pro- digii auctorem. Quidam tamen ex eis, inquit, hi vero Scribae ac Pharissi erant, invidia vesauiaque refertum cor gerentes, morbi quasi additamentum miraculumn id esse voluerunt. Etenim Christo quæ divinitus fiebant detrahentes, diabolo attribuebant nihil agere non valenti : nam per hunc a Christo expelli dæmonia dictitabant. Ergo demersis quasi abysso malis dæmonibus Christus, quos in- vilos ab obsessis pellebat, cum ob id dignus admi- ratione esset, maledicorum tamen obtrectationes non vitavit. Ausi sunt enim dicere, crimini ver- tentes prodigium: Hic non expellit dæmonia nisi in Beelzebul. - alii tentantes, » etc. Alii vero D paribus invidiæ stimulati aculeis, quærebant vide- re signum de cœlo ab eo fieri, propemodum diceni- tes : Quanquam improbum ex homine pepulisti dæ- Inonent, nondum tamen id grande portentum est, neque divinam potentiam res hæc demonstrat. Nondum quid simile antiquis prodigiis vi- dimus. Ostende aliquid quod absque ulla dubita- tione cœlitus factum videatur. Transmisit Moyses populum, gradibile ei faciens medium mare. Pe-- tram virga perculit, et fluentorum matrem effecit, Tontes de duro lapide scaturierunt. Similiter post eum Josue solem contra Gabaon stitit, et lunam - C f. b) (1) fragmentum hoc, usque ad νόσημα, in codice dicitar Cyrilli simul et Chrysostomi.
PG 72:701Οὐ γὰρ μάχεται, φησὶν, ὁ Σατανᾶς ἑαυτῷ· οὐκ ἐπιπλήττει τοῖς ἑαυτοῦ δορυφόροις, συγκροτεῖ δὲ μᾶλλον τὴν ἑαυτοῦ βασιλείαν. Λείπεται τοίνυν ἐννοεῖν ὅτι δυνάμει θείᾳ συντρίβω τὸν Σατανᾶν.(α φ. 156) Τῶν ἀνοσίων Φαρισαίων ἡ δυστροπωτάτη πληθὺς διαβεβλήκασι τὸν Ἐμμανουὴλ, καὶ συκοφαντεῖν ἀπετόλμων τὴν δόξαν αὐτοῦ, ταῖς τοῦ Βεελζεβοὺλ συνεργίαις ἐπικουρούμενον, εἰς τὸ δύνασθαι τὰ πονηρὰ τῶν ἠῤῥωστηκότων ἐξελαύνειν πνεύματα, δυσσεβῶς ὀνομάζοντες. Τοιγάρτοι καὶ διὰ Ὠσηὲ προφήτου τῆς τῶν Ἰουδαίων ἀθυροστομίας κατεκεκράγει λέγων αὐτὸς ὁ Ἐμμανουήλ· «Οὐαὶ αὐτοῖς, ὅτι ἀπεπήδησαν ἀπ’ ἐμοῦ δείλαιοί εἰσιν, ὅτι ἠσέβησαν εἰς ἐμέ. Ἐγὼ δὲ ἐλυτρωσάμην αὐτοὺς, αὐτοὶ δὲ κατελάλησαν κατ’ ἐμοῦ ψευδῆ.» «Οἱ υἱοὶ ὑμῶν ἐν τίνι ἐκβάλλουσι, (α φ. 156) Ἰουδαῖοι γὰρ καὶ ἐξ Ἰουδαίων κατὰ σάρκα γεγόνασιν οἱ μακάριοι μαθηταί.
Ομοίως ὁ μετ' αὐτὸν Ἰησοῦς ἔστησε τὸν ἥλιον κατά Γαβαών, καὶ τὴν σελήνην κατὰ φάραγγα Αρνών. Έστησε τὸν Ἰορδάνην, καὶ τοῖς ἐκείνου νάμασιν ἐνῆκε δεσμόν. Σὺ δὲ τούτων ἔδειξας οὐδέν. Τὸ γὰρ ἐξ οὐρανοῦ βούλεσθαι σημείον αἰτεῖν, οὐδὲν ἕτερον ὑπεμφήνειεν ἂν, πλὴν ὅτι τοιούτους ἐσχήκασιν ἐπ' αὐτῷ τότε διαλογισμούς. Καὶ τί πρὸς ταῦτα Χρι- στις ; Αὐτὸς δὲ εἰδὼς αὐτῶν τὰ διανοήματα, κ. τ. λ. (Α Γ. Πρῶτον μὲν ὄντα Θεὸν ἑαυτὸν ἀπο- φαίνει, διὰ τοῦ καὶ τὸ λάθρα ψιθυρισθέν παρ' αὐτ τοῖς εἰδέναι· ἔγνω γὰρ τους διαλογισμούς αὐτῶν. Επειτα (4) τῆς οὕτω δεινῆς ἀφιστὰς αὐτοὺς ἀσε βείας, οὐδὲν ἀπὸ τῶν Γραφῶν φησιν, οὐδὲ γὰρ προσ- εἶχον, ἀλλὰ καὶ παρερμηνεύειν ἔμελλον, ἀλλ' ἀπὸ τῶν κοινῇ συμβαινόντων. Καὶ πόλις γὰρ, φησὶν, καὶ οἰ κία, ἂν σχισθῇ, ταχέως διαλύεται· καὶ βασιλεία, ἧς οὐδὲν δυνατώτερον. Εἰ οὖν καὶ ἐγὼ δαίμονα ἔχων, δι' ἐκείνου ἐκβάλλω τοὺς δαίμονας, στάσις μεταξύ δαι- μόνων ἐστί· καὶ εἰ κατ' ἀλλήλων ἴστανται, ἀπόλωλεν αὐτῶν ἡ ἰσχύς. Ἴστησι μὲν γὰρ βασιλείας τῶν ὑπὸ χεῖρα τὸ γνήσιον. Ιστησι δὲ οἴκους τὸ κατὰ μηδένα τρόπον ἀντιφέρεσθαί τινας ἀλλήλοις τῶν ἐν αὐτοῖς. Εστησε δ' ἂν καὶ τὴν τοῦ Βεελζεβούλ βασιλείαν, τὸ μὴ αὐτὸν ἑαυτῷ ὁρᾶν ἐθέλειν τὰ ἐναντία. Πῶς οὖν ἐκβάλλει Σατανᾶς τὸν Σατανᾶν; Οὐκοῦν οὐχ ἑκόντα τῶν ἀνθρώπων ἐκπέμπεται τὰ δαιμόνια. Οὐ γὰρ μάχεται, φησίν, ὁ Σατανᾶς ἑαυτῷ· οὐκ ἐπιπλήττει τοῖς ἑαυτοῦ δορυφόροις, συγκροτεῖ δὲ μᾶλλον τὴν ἑαυτοῦ βασιλείαν. Λείπεται τοίνυν ἐννοεῖν ὅτι δυ- νάμει θείᾳ συντρίβω τὸν Σατανᾶν. — (Α Τῶν ἀνοσίων Φαρισαίων ή δυστροπωτάτη πληθὺς διαδε βλήκασι τὸν Ἐμμανουήλ, καὶ συκοφαντεῖν ἀπετόλ μων τὴν δόξαν αὐτοῦ, ταῖς τοῦ Βεελζεβούλ συνερ γίαις ἐπικουρούμενον, εἰς τὸ δύνασθαι τὰ πονηρὰ τῶν ἀρρωστηκότων ἐξελαύνει» πνεύματα, δυσσεβῶς ονομάζοντες. Τοιγάρτοι καὶ διὰ Ὥσηὲ προφήτου τῆς τῶν Ἰουδαίων αθυροστομίας κατεκεκράγει λέγων αὐτὸς ὁ Ἐμμανουήλ · . Οὐαὶ αὐτοῖς, ὅτι ἀπεπήδησαν ἀπ' ἐμοῦ! δείλαιοί εἰσιν, ὅτι ἡσέβησαν εἰς ἐμέ. Ἐγὼ δὲ ἐλυτρωσάμην αὐτοὺς, αὐτοὶ δὲ κατελάλησαν κατ' ἐμοῦ ψευδή. Οἱ υἱοὶ ὑμῶν ἐν τίνι ἐκβάλλουσι, (Α Γ. 156) Ἰουδαῖοι γὰρ καὶ ἐξ Ἰουδαίων κατὰ σάρκα γεγόνασιν οἱ μακάριοι μαθηταί. Οὗτοι τὴν κατὰ πνευμάτων ἀκαθάρτων ἐξουσίαν ἐσχήκασι παρὰ Θεοῦ, καὶ δὴ καὶ ἀπήλλαττον τοὺς ἐνισχημένους, ἐπιφωνοῦντες αὐτοῖς τὸ, «ἐν ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ. » Οτε τοίνυν, φησίν, οἱ ἐξ ὑμῶν γεγονότες υἱοὶ ἐν ὀνόματί μου τὸν Βεελζεβούλ συντρίβουσιν, ἐπιπλήτο τοντες αὐτοῦ τοῖς δορυφόροις, καὶ ἀμελητὶ τῶν ἐχόν των αὐτοὺς ἐκπέμποντες, πῶς οὐκ ἐναργής δυσφη μία, πολὺ τὸ ἀμαθὲς δὲ ἔχουσα συμπεπλεγμένον, τὸ COMMENT. IN LUCAM. hujusmodi ostendisti. Nam de cœlo signum petere, nihil aliud fere innuit, nisi inter homines illos ta - lia fuisse de eo colloquia. Quid vero ad hæc Chri- stus ? A contra vallem Arnon **. Jussit Jordanem subsistere, ejusque Quentis vinculum indidit. Tu vero nihil B b) C f. 156) Josue x, seyn. » Osee vii,13. cvv, inscribitur in codice Cyrillo simul et Chry. • istomo. · p D V. 17. Ipse autem ut vidit cogitationes eorum, etc. Primo quidem se Deum ostendit, eo quod tacite ab iis murmurata scivit; etenim cogitationes illo- rum cognoverat. (2) Deinde ut tam gravi eos impie- tate averteret, nihil e Scripturis profert, quibus non attendissent, imo et falsos sensus assnissent; sed ex vulgo accidentibus argumentatur. Nam civitas, inquit, imo et domus, si dissidio laboret, celeriter dissolvetur; pariterque regnum, quo nihil validius esse solet. Si ergo et ego dæmonein habens, ope hujus dæmonas ejicio, seditio inter dæmones fit; qui si invicem adversentur, potentia ipsorum per- ibit. Nam regnum firmat subditorum germanitas. Firmatur quoque domus, si domestici nullatenus inter se contendant. Regnum denique etiam Beel- zebuli firmum manet, nisi ipse contraria sibi ope- rari voluerit. Quomodo ergo Satanam expellit Sata- nas? Igitur haud spontanei ejiciuntur ex hominibus dæmones. Non enim secum pugnat Satanas, in proprios non invenitur stipatores, sed suo potius fert suppetias regno. Superest igitur ut existinetis a me divina virtute Satanam conteri. Impiorum Pharisæorum nequissima multitudo crimina- bantur Emmanuelem, ejusque gloriam calumniari au- debant; et quasi is Beelzebuli adjutorio fultus malos ab ægrotis dæmones posset expellere, impie dictita - bant. Quamobrem per seam quoque prophetam, Judaeorum os procas increpabat his verbis Emma- nuel : Væ eis, quoniam recesserunt a me! miseri sunt, quia impie egerunt adversus me. Ego quidem redemi eos, sed ipsi adversus me falsa locuti sunt 6. - V. 19. Filii vestri in quo ejiciunt ? Judæi enim ex Judæis secundum carnem orti erant beati discipuli. Hi adversus impuros spiritus potestate a Deo instructi fuerant, ideoque etiam obsessos liberabant inclamantes eis verba, c in no- mine Jesu Christi. Si ergo, inquit, filii vestri in nomine meo Beelzebulum conterunt, stipatores ejus objurgando, atque illico ex obsessis pellendo, quid- ni sit manifestum convicium, multam quoque babens admistam inscitiam, si quis ait me potentiam Beelzebulo mutuari? Convincemini igitur vestro- RILLUS. Quia autem impudens crat talis illorum suspicio, ideo etiam multorum timore perterriti, non præsumpserunt criminationes suas in publicum proferre, sed mente secum assidue versabant. › (1) Qui hic prosequitur tractus, usque ad τὸν Σα (2) Hic prosequitur in Corderii Lat. Catena Ca
Οὗτοι τὴν κατὰ πνευμάτων ἀκαθάρτων ἐξουσίαν ἐσχήκασι παρὰ Θεοῦ, καὶ δὴ καὶ ἀπήλλαττον τοὺς ἐνισχημένους, ἐπιφωνοῦντες αὐτοῖς τὸ, «ἐν ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ.» Ὅτε τοίνυν, φησὶν, οἱ ἐξ ὑμῶν γεγονότες υἱοὶ, ἐν ὀνόματί μου τὸν Βεελζεβοὺλ συντρίβουσιν, ἐπιπλήττοντες αὐτοῦ τοῖς δορυφόροις, καὶ ἀμελητὶ τῶν ἐχόντων αὐτοὺς ἐκπέμποντες, πῶς οὐκ ἐναργὴς δυσφημία, πολὺ τὸ ἀμαθὲς δὲ ἔχουσα συμπεπλεγμένον, τὸ λέγειν ἐμὲ δύναμιν δανεῖσθαι τὴν παρὰ τοῦ Βεελζεβούλ; Κατακριθήσεσθε τοίνυν ὑπὸ τῆς πίστεως ἐξ ὑμῶν γεγονότων υἱῶν, εἴπερ αὐτοὶ μὲν τὴν παρ’ ἐμοῦ λαβόντες ἐξουσίαν καὶ δύναμιν παραλύουσι τὸν Σατανᾶν, καὶ οὐχ ἑκόντα τῶν ἐχόντων αὐτὸν ἐκπέμποντες· ὑμεῖς δὲ λέγετε ταῖς ἐκείνου δυνάμεσι κεχρημένον ἐνεργεῖν ἐμὲ τὰς θεοσημείας. «Εἰ δὲ ἐν δακτύλῳ Θεοῦ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, κ.τ.λ.» (α φ. 156, β φ. 115 β) Ἐπειδὴ, φησὶ, τὸ παρ’ ὑμῶν λεγόμενον οὐκ ἀληθὲς, ἕωλον δὲ μᾶλλόν ἐστι καὶ κατεψευσμένον, καὶ συκοφαντίας ἔχον γραφὴν, πρόδηλον ὅτι ἐν δακτύλῳ Θεοῦ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια. Δάκτυλον δὲ Θεοῦ τὸ ἅγιον Πνεῦμά φησι.
Ομοίως ὁ μετ' αὐτὸν Ἰησοῦς ἔστησε τὸν ἥλιον κατά Γαβαών, καὶ τὴν σελήνην κατὰ φάραγγα Αρνών. Έστησε τὸν Ἰορδάνην, καὶ τοῖς ἐκείνου νάμασιν ἐνῆκε δεσμόν. Σὺ δὲ τούτων ἔδειξας οὐδέν. Τὸ γὰρ ἐξ οὐρανοῦ βούλεσθαι σημείον αἰτεῖν, οὐδὲν ἕτερον ὑπεμφήνειεν ἂν, πλὴν ὅτι τοιούτους ἐσχήκασιν ἐπ' αὐτῷ τότε διαλογισμούς. Καὶ τί πρὸς ταῦτα Χρι- στις ; Αὐτὸς δὲ εἰδὼς αὐτῶν τὰ διανοήματα, κ. τ. λ. (Α Γ. Πρῶτον μὲν ὄντα Θεὸν ἑαυτὸν ἀπο- φαίνει, διὰ τοῦ καὶ τὸ λάθρα ψιθυρισθέν παρ' αὐτ τοῖς εἰδέναι· ἔγνω γὰρ τους διαλογισμούς αὐτῶν. Επειτα (4) τῆς οὕτω δεινῆς ἀφιστὰς αὐτοὺς ἀσε βείας, οὐδὲν ἀπὸ τῶν Γραφῶν φησιν, οὐδὲ γὰρ προσ- εἶχον, ἀλλὰ καὶ παρερμηνεύειν ἔμελλον, ἀλλ' ἀπὸ τῶν κοινῇ συμβαινόντων. Καὶ πόλις γὰρ, φησὶν, καὶ οἰ κία, ἂν σχισθῇ, ταχέως διαλύεται· καὶ βασιλεία, ἧς οὐδὲν δυνατώτερον. Εἰ οὖν καὶ ἐγὼ δαίμονα ἔχων, δι' ἐκείνου ἐκβάλλω τοὺς δαίμονας, στάσις μεταξύ δαι- μόνων ἐστί· καὶ εἰ κατ' ἀλλήλων ἴστανται, ἀπόλωλεν αὐτῶν ἡ ἰσχύς. Ἴστησι μὲν γὰρ βασιλείας τῶν ὑπὸ χεῖρα τὸ γνήσιον. Ιστησι δὲ οἴκους τὸ κατὰ μηδένα τρόπον ἀντιφέρεσθαί τινας ἀλλήλοις τῶν ἐν αὐτοῖς. Εστησε δ' ἂν καὶ τὴν τοῦ Βεελζεβούλ βασιλείαν, τὸ μὴ αὐτὸν ἑαυτῷ ὁρᾶν ἐθέλειν τὰ ἐναντία. Πῶς οὖν ἐκβάλλει Σατανᾶς τὸν Σατανᾶν; Οὐκοῦν οὐχ ἑκόντα τῶν ἀνθρώπων ἐκπέμπεται τὰ δαιμόνια. Οὐ γὰρ μάχεται, φησίν, ὁ Σατανᾶς ἑαυτῷ· οὐκ ἐπιπλήττει τοῖς ἑαυτοῦ δορυφόροις, συγκροτεῖ δὲ μᾶλλον τὴν ἑαυτοῦ βασιλείαν. Λείπεται τοίνυν ἐννοεῖν ὅτι δυ- νάμει θείᾳ συντρίβω τὸν Σατανᾶν. — (Α Τῶν ἀνοσίων Φαρισαίων ή δυστροπωτάτη πληθὺς διαδε βλήκασι τὸν Ἐμμανουήλ, καὶ συκοφαντεῖν ἀπετόλ μων τὴν δόξαν αὐτοῦ, ταῖς τοῦ Βεελζεβούλ συνερ γίαις ἐπικουρούμενον, εἰς τὸ δύνασθαι τὰ πονηρὰ τῶν ἀρρωστηκότων ἐξελαύνει» πνεύματα, δυσσεβῶς ονομάζοντες. Τοιγάρτοι καὶ διὰ Ὥσηὲ προφήτου τῆς τῶν Ἰουδαίων αθυροστομίας κατεκεκράγει λέγων αὐτὸς ὁ Ἐμμανουήλ · . Οὐαὶ αὐτοῖς, ὅτι ἀπεπήδησαν ἀπ' ἐμοῦ! δείλαιοί εἰσιν, ὅτι ἡσέβησαν εἰς ἐμέ. Ἐγὼ δὲ ἐλυτρωσάμην αὐτοὺς, αὐτοὶ δὲ κατελάλησαν κατ' ἐμοῦ ψευδή. Οἱ υἱοὶ ὑμῶν ἐν τίνι ἐκβάλλουσι, (Α Γ. 156) Ἰουδαῖοι γὰρ καὶ ἐξ Ἰουδαίων κατὰ σάρκα γεγόνασιν οἱ μακάριοι μαθηταί. Οὗτοι τὴν κατὰ πνευμάτων ἀκαθάρτων ἐξουσίαν ἐσχήκασι παρὰ Θεοῦ, καὶ δὴ καὶ ἀπήλλαττον τοὺς ἐνισχημένους, ἐπιφωνοῦντες αὐτοῖς τὸ, «ἐν ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ. » Οτε τοίνυν, φησίν, οἱ ἐξ ὑμῶν γεγονότες υἱοὶ ἐν ὀνόματί μου τὸν Βεελζεβούλ συντρίβουσιν, ἐπιπλήτο τοντες αὐτοῦ τοῖς δορυφόροις, καὶ ἀμελητὶ τῶν ἐχόν των αὐτοὺς ἐκπέμποντες, πῶς οὐκ ἐναργής δυσφη μία, πολὺ τὸ ἀμαθὲς δὲ ἔχουσα συμπεπλεγμένον, τὸ COMMENT. IN LUCAM. hujusmodi ostendisti. Nam de cœlo signum petere, nihil aliud fere innuit, nisi inter homines illos ta - lia fuisse de eo colloquia. Quid vero ad hæc Chri- stus ? A contra vallem Arnon **. Jussit Jordanem subsistere, ejusque Quentis vinculum indidit. Tu vero nihil B b) C f. 156) Josue x, seyn. » Osee vii,13. cvv, inscribitur in codice Cyrillo simul et Chry. • istomo. · p D V. 17. Ipse autem ut vidit cogitationes eorum, etc. Primo quidem se Deum ostendit, eo quod tacite ab iis murmurata scivit; etenim cogitationes illo- rum cognoverat. (2) Deinde ut tam gravi eos impie- tate averteret, nihil e Scripturis profert, quibus non attendissent, imo et falsos sensus assnissent; sed ex vulgo accidentibus argumentatur. Nam civitas, inquit, imo et domus, si dissidio laboret, celeriter dissolvetur; pariterque regnum, quo nihil validius esse solet. Si ergo et ego dæmonein habens, ope hujus dæmonas ejicio, seditio inter dæmones fit; qui si invicem adversentur, potentia ipsorum per- ibit. Nam regnum firmat subditorum germanitas. Firmatur quoque domus, si domestici nullatenus inter se contendant. Regnum denique etiam Beel- zebuli firmum manet, nisi ipse contraria sibi ope- rari voluerit. Quomodo ergo Satanam expellit Sata- nas? Igitur haud spontanei ejiciuntur ex hominibus dæmones. Non enim secum pugnat Satanas, in proprios non invenitur stipatores, sed suo potius fert suppetias regno. Superest igitur ut existinetis a me divina virtute Satanam conteri. Impiorum Pharisæorum nequissima multitudo crimina- bantur Emmanuelem, ejusque gloriam calumniari au- debant; et quasi is Beelzebuli adjutorio fultus malos ab ægrotis dæmones posset expellere, impie dictita - bant. Quamobrem per seam quoque prophetam, Judaeorum os procas increpabat his verbis Emma- nuel : Væ eis, quoniam recesserunt a me! miseri sunt, quia impie egerunt adversus me. Ego quidem redemi eos, sed ipsi adversus me falsa locuti sunt 6. - V. 19. Filii vestri in quo ejiciunt ? Judæi enim ex Judæis secundum carnem orti erant beati discipuli. Hi adversus impuros spiritus potestate a Deo instructi fuerant, ideoque etiam obsessos liberabant inclamantes eis verba, c in no- mine Jesu Christi. Si ergo, inquit, filii vestri in nomine meo Beelzebulum conterunt, stipatores ejus objurgando, atque illico ex obsessis pellendo, quid- ni sit manifestum convicium, multam quoque babens admistam inscitiam, si quis ait me potentiam Beelzebulo mutuari? Convincemini igitur vestro- RILLUS. Quia autem impudens crat talis illorum suspicio, ideo etiam multorum timore perterriti, non præsumpserunt criminationes suas in publicum proferre, sed mente secum assidue versabant. › (1) Qui hic prosequitur tractus, usque ad τὸν Σα (2) Hic prosequitur in Corderii Lat. Catena Ca
PG 72:703Χεὶρ μὲν γὰρ αὐτὸς καὶ βραχίων ὠνόμασται τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ἐνεργεῖ γὰρ τὰ πάντα δι’ αὐτοῦ. Ἐνεργεῖ δὲ ὁμοίως καὶ Υἱὸς ἐν Πνεύματι. Ὥσπερ οὖν ὁ δάκτυλος ἀπήρτηται τῆς χειρὸς, οὐκ ἀλλότριος ὢν αὐτῆς, ἀλλ’ ἐν αὐτῇ φυσικῶς, οὕτω καὶ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον τῷ τῆς ὁμοουσιότητος λόγῳ συνῆπται πρὸς ἕνωσιν τῷ Υἱῷ, κἂν ἐκ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς ἐκπορεύηται. Πάντα γὰρ, ὡς ἔφην, ὁ Υἱὸς ἐργάζεται, διὰ τοῦ ὁμοουσίου Πνεύματος. Πλὴν ἐν δακτύλῳ Θεοῦ, φησὶ, ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, καὶ νῦν οἰκονομικῶς ὡς ἄνθρωπος. Οὐ γὰρ ἂν ἤνεγκαν Ἰουδαῖοι, σαθρὸν καὶ ἀσύνετον ἔχοντες νοῦν, λέγοντος αὐτοῦ, ὅτι Ἐν Πνεύματί μου ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια.(α φ. 156) Καί μοι πρόσχες ἀκριβῶς, ὅτι ἐνεργοῦντος τοῦ Πατρὸς δι’ Υἱοῦ τὰ παράδοξα, τὸ Πνεῦμά ἐστι τὸ ἐνεργοῦν αὐτά. Καὶ γὰρ αὐτὸ ἐνήργει ἐν ἐκείνῳ τῷ ναῷ· ὧν δὲ μία ἐνέργεια, τούτων καὶ φύσις ἡ αὐτή. Πανταχοῦ τοίνυν συνελαυνόμενοι πρὸς τὸ ἀληθὲς οἱ πνευματομάχοι, μισείτωσαν τοὺς τῶν πλάνων ἐμέτους, ἀνανηφέτωσαν πρὸς Θεὸν, αἰτείτωσαν παρ’ αὐτοῦ τῆς ἀληθείας τὸ φῶς· χαρίσεται γὰρ, φιλάνθρωπος ὢν, ὁ Σωτήρ.(α φ.
Δ λέγειν ἐμὲ δύναμιν δανεῖσθαι τὴν παρὰ τοῦ Βεελζε - βούλ; Κατακριθήσεσθε τοίνυν ὑπὸ τῆς πίστεως ἐξ ὑμῶν γεγονότων υἱῶν, εἴπερ αὐτοὶ μὲν τὴν παρ' ἐμοῦ λαβόντες ἐξουσίαν καὶ δύναμιν παραλύουσι τὸν Σατανᾶν, καὶ οὐχ ἑκόντα τῶν ἐχόντων αὐτὸν έχω πέμποντες· ὑμεῖς δὲ λέγετε ταῖς ἐκείνου δυνάμεσι κεχρημένον ἐνεργεῖν ἐμὲ τὰς θεοσημείας. Εἰ δὲ ἐν δακτύλῳ Θεοῦ ἐκβάλλω τὰ δημό για, κ. τ. (Α Γ. 156, Β Γ. Επειδή, φησί, τὸ παρ' ὑμῶν λεγόμενον οὐκ ἀληθὲς, ἔωλον δὲ μᾶλλον ἐστι καὶ κατεψευσμένον, καὶ συκοφαντίας έχον γραφήν, προ δηλον ὅτι ἐν δακτύλῳ Θεοῦ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια. Δάκτυλον δὲ Θεοῦ τὸ ἅγιον Πνεῦμά φησι. Χεὶρ μὲν γὰρ αὐτὸς καὶ βραχίων ὠνόμασται τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ἐνεργεῖ γὰρ τὰ πάντα δι' αὐτοῦ. Ενεργεί δε ὁμοίως καὶ Υἱὸς ἐν Πνεύματι. Ὥσπερ οὖν ὁ δάκτυλος ἀπήρτηται τῆς χειρὸς, οὐκ ἀλλότριος ὢν αὐτῆς, ἀλλ ἐν αὐτῇ φυσικῶς, οὕτω καὶ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον τῷ τῆς ὁμοουσιότητος λόγῳ συνήπται πρὸς ἕνωσιν τῷ Υἱῷ, κἂν ἐκ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς ἐκπορεύηται (2). Πάντα γὰρ, ὡς ἔφην, ὁ Υἱὸς ἐργάζεται, διὰ τοῦ ὁμοουσίου Πνεύματος. Πλὴν ἐν δακτύλῳ Θεοῦ, φησί, ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, καὶ νῦν οἰκονομικῶς ὡς ἄνθρω πος. Οὐ γὰρ ἂν ἤνεγκαν Ἰουδαῖοι, σαθρὸν καὶ ἀσύν στὸν ἔχοντες νοῦν, λέγοντος αὐτοῦ, ὅτι Ἐν Πνεύματι μου εκβάλλω τὰ δαιμόνια. (Α Γ. 456) Καί μου πρέσχες ἀκριβῶς, ὅτι ἐνεργοῦντος τοῦ Πατρὸς δι' Υἱοῦ τὰ παράδοξα, τὸ Πνεῦμά ἐστι τὸ ἐνεργοῦν αὐτά. Καὶ γὰρ αὐτὸ ἐνήργει ἐν ἐκείνῳ τῷ ναῷ· ὧν δὲ μία ἐνέργεια, τούτων καὶ φύσις ἡ αὐτή. Παντα χοῦ τοίνυν συνελαυνόμενοι πρὸς τὸ ἀληθὲς οἱ πνευ- ματομάχοι, μισείτωσαν τοὺς τῶν πλάνων ἐμέτους, ἀνανηφέτωσαν πρὸς Θεὸν, αιτείτωσαν παρ' αὐτοῦ τῆς ἀληθείας τὸ φῶς· χαρίσεται γάρ, φιλάνθρωπος ῶν, ὁ Σωτήρ. — (Α Εἰ τοίνυν, φησίν, ἐγώ, ἄνθρωπος ὢν καὶ γενόμενος καθ' ὑμᾶς, ἐν Πνεύματι Θεοῦ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, πεπλούτηκεν ἢ ἀνθρώ που φύσις ἐν ἐμοὶ καὶ πρώτῳ τὴν θεοπρεπή βασι - - λείαν· δεδόξασται γάρ συντρίβουσα τὸν Σατανᾶν, καὶ ἀκαθάρτοις ἐπιτιμῶσα πνεύμασι. Τοῦτό ἐστι τό • Εφθασεν ἐφ' ὑμᾶς ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ. ν Ὅταν ὁ ἰσχυρὸς καθωπλισμένος φυλάσσῃ τὴν ἑαυτοῦ αὐλὴν, κ. τ. λ. (Α Ι. Ἐπειδὴ διὰ πολλῶν ἐννοιῶν τὸν ἐπὶ τούτοις ἰέναι λόγον ἀναγκαῖον ἦν, κέχρηται παρα- δείγματι σαφεῖ καὶ ἐναργεστάτῳ, δι' οὗ πάρεστι της ἐθέλουσιν ἰδεῖν, ὅτι νενίκηκε τὸν ἄρχοντα τοῦ αἰῶνας τούτου, καὶ οἷον ἀπονευρώσεις αὐτὸν, καὶ γυμνὸν ἀποφήνας τῆς ἐνούσης ισχύος αὐτῷ, δέδωκεν εἰς διαρπαγὴν τοῖς ἑαυτοῦ γνωρίμοις. Ἕως μὲν γάρ. φησὶν, ὁ ἰσχυρὸς ἔχει τὸ δύνασθαι, καὶ φυλάττει τὰ ἑαυτοῦ, οὐδεμίαν ὑφορᾶται πλεονεξίαν. Επ' ἂν δέ τις ἰσχυρότερος αὐτοῦ ἐπελθὼν χειρώσηται αὐτὸν, τότε διαρπάζεται. Τοῦτο ὡς ἐπ' ἀνθρώπων είρηται τὸ S. CYBILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. YAJ rum filiorum testimonio, quoniam ipsi quidem post acceptam a me potestatem ac vim, Satanam debel- lant, invitumque ex obsessis ab eo trudunt; dum vos interim me dicitis illius viribus utentem mira- cula operari (1). V. 20. Porro si in digito Dei ejicio dæmonia, etc. Quoniam dicta a vobis veritate carent, el futilia falsaque sunt, ino et calumniosa lici queunt, con- stat me digito Dei dæmones ejicere. Digitum porro Dei Spiritum sanctum dicit. Manus enim et bra chium ipse Christus Patris Dei nominatur, qui om- nia per ipsum operatur. Filius item operatur siini- liter in Spirit. Sicut ergo digitus pendet a manu, ab ipsa non alienus, sed in eadem naturaliter exsi- stens, sic etiam Spiritus sanctus consubstantialitatis ratione Filio unitus est, quanquam a Deo Patre procedit. Nam cuncta, ut dixi, Filius opera- tur per consubstantialem Spiritum. Verumtamen digito Dei, inquit, damones ejicio, nunc etiam dig- pensatoria ratione ut homo. Neque enim sustinuis- sent Judæi, corrupta fatuaque mente præditi, di- centem ipsum Spiritu se proprio dæmones ejicere. —Et animadverte, quæso, diligenter, quod operante Patre per Filium miracula, Spiritus ipse hæc ope- ratur: namque ipse in illo suo templo agebat. Quo- rum autem una est operatio, horum quoque eadem natura est. Undiqne igitur ad veritatem compulsi Spiritus sancti adversarii, oderint demum decepto- rum suorum vomitus, resipiscant ad Deum, petant ab eo veritatis lumen, quod benignus Servator non denegabit. Si ergo, inquit, ego homo æque ac vos factus, Spiritu Dei ejicio dæmonia, sequitur ut humana natura in me primo consecuta sit congruum Deo regnum. Gloriatur enim se conterere Sata- pain, et impuros spiritus increpare. Hoc significaut verba : « Pervenit in vos regnum Dei. » - B C b) f. b) V. 21. Cum fortis armatus custodit atrium suum, etc. Quoniam ad multos sensus sermonem hujusmodi pertrahi necesse erat, utitur claro ac limpidissimo exemplo, cujus ope possint quicunque velint cogno- scere, quod ipse principem hujus sæculi vicerit, ct quasi enervaverit, et herente illi fortitudine spo- liatum, prædam amicis suis tradiderit. Quaudiu enim, inquit, fortis robur suun retinet, et rem suam custodit, violentiam nullam pertimescil. Verum- tamen si quis eo fortior superveniens ipsum domue- rit, tunc diripitur. Haec quidem de hominibus dicta est similitudo; attamen par calamitas virtutis osori agrotis, dici in Evangeliis, sepe importuneque scri- pserunt heterodoxi critici. Qua tamen fide id affir- mare queunt, sacro texto ejusque explanatoribus Patr bus omnino refragantibus? D b) tius De syn. Ephes., p. 66. ex Cyrillo in lucar. cap. 39. (Ninirum ex aliquo codice ms.) Confer etíam Cyrilli Thesaurum ed. Aubert. 1. V, piri. 4, P. 339. (1) Dæmones pro morbis, et dæmoniacos pro (2) flactenus hoc fragmentum adl v. 20 citat Alla-
156 β) Εἰ τοίνυν, φησὶν, ἐγὼ, ἄνθρωπος ὢν καὶ γενόμενος καθ’ ὑμᾶς, ἐν Πνεύματι Θεοῦ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, πεπλούτηκεν ἡ ἀνθρώπου φύσις ἐν ἐμοὶ καὶ πρώτῳ τὴν θεοπρεπῆ βασιλείαν· δεδόξασται γὰρ συντρίβουσα τὸν Σατανᾶν, καὶ ἀκαθάρτοις ἐπιτιμῶσα πνεύμασι. Τοῦτό ἐστι τό· «Ἔφθασεν ἐφ’ ὑμᾶς ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ.» «Ὅταν ὁ ἰσχυρὸς καθωπλισμένος φυλάσσῃ τὴν ἑαυτοῦ αὐλὴν, κ.τ.λ.» (α φ. 156 β) Ἐπειδὴ διὰ πολλῶν ἐννοιῶν τὸν ἐπὶ τούτοις ἰέναι λόγον ἀναγκαῖον ἦν, κέχρηται παραδείγματι σαφεῖ καὶ ἐναργεστάτῳ, δι’ οὗ πάρεστι τοῖς ἐθέλουσιν ἰδεῖν, ὅτι νενίκηκε τὸν ἄρχοντα τοῦ αἰῶνος τούτου, καὶ οἷον ἀπονευρώσας αὐτὸν, καὶ γυμνὸν ἀποφήνας τῆς ἐνούσης ἰσχύος αὐτῷ, δέδωκεν εἰς διαρπαγὴν τοῖς ἑαυτοῦ γνωρίμοις. Ἕως μὲν γὰρ, φησὶν, ὁ ἰσχυρὸς ἔχει τὸ δύνασθαι, καὶ φυλάττει τὰ ἑαυτοῦ, οὐδεμίαν ὑφορᾶται πλεονεξίαν. Ἐπ’ ἂν δέ τις ἰσχυρότερος αὐτοῦ ἐπελθὼν χειρώσηται αὐτὸν, τότε διαρπάζεται. Τοῦτο ὡς ἐπ’ ἀνθρώπων εἴρηται τὸ παράδειγμα· πέπονθε δὲ αὐτὸ καὶ ὁ μισόκαλος διάβολος·
Δ λέγειν ἐμὲ δύναμιν δανεῖσθαι τὴν παρὰ τοῦ Βεελζε - βούλ; Κατακριθήσεσθε τοίνυν ὑπὸ τῆς πίστεως ἐξ ὑμῶν γεγονότων υἱῶν, εἴπερ αὐτοὶ μὲν τὴν παρ' ἐμοῦ λαβόντες ἐξουσίαν καὶ δύναμιν παραλύουσι τὸν Σατανᾶν, καὶ οὐχ ἑκόντα τῶν ἐχόντων αὐτὸν έχω πέμποντες· ὑμεῖς δὲ λέγετε ταῖς ἐκείνου δυνάμεσι κεχρημένον ἐνεργεῖν ἐμὲ τὰς θεοσημείας. Εἰ δὲ ἐν δακτύλῳ Θεοῦ ἐκβάλλω τὰ δημό για, κ. τ. (Α Γ. 156, Β Γ. Επειδή, φησί, τὸ παρ' ὑμῶν λεγόμενον οὐκ ἀληθὲς, ἔωλον δὲ μᾶλλον ἐστι καὶ κατεψευσμένον, καὶ συκοφαντίας έχον γραφήν, προ δηλον ὅτι ἐν δακτύλῳ Θεοῦ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια. Δάκτυλον δὲ Θεοῦ τὸ ἅγιον Πνεῦμά φησι. Χεὶρ μὲν γὰρ αὐτὸς καὶ βραχίων ὠνόμασται τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ἐνεργεῖ γὰρ τὰ πάντα δι' αὐτοῦ. Ενεργεί δε ὁμοίως καὶ Υἱὸς ἐν Πνεύματι. Ὥσπερ οὖν ὁ δάκτυλος ἀπήρτηται τῆς χειρὸς, οὐκ ἀλλότριος ὢν αὐτῆς, ἀλλ ἐν αὐτῇ φυσικῶς, οὕτω καὶ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον τῷ τῆς ὁμοουσιότητος λόγῳ συνήπται πρὸς ἕνωσιν τῷ Υἱῷ, κἂν ἐκ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς ἐκπορεύηται (2). Πάντα γὰρ, ὡς ἔφην, ὁ Υἱὸς ἐργάζεται, διὰ τοῦ ὁμοουσίου Πνεύματος. Πλὴν ἐν δακτύλῳ Θεοῦ, φησί, ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, καὶ νῦν οἰκονομικῶς ὡς ἄνθρω πος. Οὐ γὰρ ἂν ἤνεγκαν Ἰουδαῖοι, σαθρὸν καὶ ἀσύν στὸν ἔχοντες νοῦν, λέγοντος αὐτοῦ, ὅτι Ἐν Πνεύματι μου εκβάλλω τὰ δαιμόνια. (Α Γ. 456) Καί μου πρέσχες ἀκριβῶς, ὅτι ἐνεργοῦντος τοῦ Πατρὸς δι' Υἱοῦ τὰ παράδοξα, τὸ Πνεῦμά ἐστι τὸ ἐνεργοῦν αὐτά. Καὶ γὰρ αὐτὸ ἐνήργει ἐν ἐκείνῳ τῷ ναῷ· ὧν δὲ μία ἐνέργεια, τούτων καὶ φύσις ἡ αὐτή. Παντα χοῦ τοίνυν συνελαυνόμενοι πρὸς τὸ ἀληθὲς οἱ πνευ- ματομάχοι, μισείτωσαν τοὺς τῶν πλάνων ἐμέτους, ἀνανηφέτωσαν πρὸς Θεὸν, αιτείτωσαν παρ' αὐτοῦ τῆς ἀληθείας τὸ φῶς· χαρίσεται γάρ, φιλάνθρωπος ῶν, ὁ Σωτήρ. — (Α Εἰ τοίνυν, φησίν, ἐγώ, ἄνθρωπος ὢν καὶ γενόμενος καθ' ὑμᾶς, ἐν Πνεύματι Θεοῦ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, πεπλούτηκεν ἢ ἀνθρώ που φύσις ἐν ἐμοὶ καὶ πρώτῳ τὴν θεοπρεπή βασι - - λείαν· δεδόξασται γάρ συντρίβουσα τὸν Σατανᾶν, καὶ ἀκαθάρτοις ἐπιτιμῶσα πνεύμασι. Τοῦτό ἐστι τό • Εφθασεν ἐφ' ὑμᾶς ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ. ν Ὅταν ὁ ἰσχυρὸς καθωπλισμένος φυλάσσῃ τὴν ἑαυτοῦ αὐλὴν, κ. τ. λ. (Α Ι. Ἐπειδὴ διὰ πολλῶν ἐννοιῶν τὸν ἐπὶ τούτοις ἰέναι λόγον ἀναγκαῖον ἦν, κέχρηται παρα- δείγματι σαφεῖ καὶ ἐναργεστάτῳ, δι' οὗ πάρεστι της ἐθέλουσιν ἰδεῖν, ὅτι νενίκηκε τὸν ἄρχοντα τοῦ αἰῶνας τούτου, καὶ οἷον ἀπονευρώσεις αὐτὸν, καὶ γυμνὸν ἀποφήνας τῆς ἐνούσης ισχύος αὐτῷ, δέδωκεν εἰς διαρπαγὴν τοῖς ἑαυτοῦ γνωρίμοις. Ἕως μὲν γάρ. φησὶν, ὁ ἰσχυρὸς ἔχει τὸ δύνασθαι, καὶ φυλάττει τὰ ἑαυτοῦ, οὐδεμίαν ὑφορᾶται πλεονεξίαν. Επ' ἂν δέ τις ἰσχυρότερος αὐτοῦ ἐπελθὼν χειρώσηται αὐτὸν, τότε διαρπάζεται. Τοῦτο ὡς ἐπ' ἀνθρώπων είρηται τὸ S. CYBILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. YAJ rum filiorum testimonio, quoniam ipsi quidem post acceptam a me potestatem ac vim, Satanam debel- lant, invitumque ex obsessis ab eo trudunt; dum vos interim me dicitis illius viribus utentem mira- cula operari (1). V. 20. Porro si in digito Dei ejicio dæmonia, etc. Quoniam dicta a vobis veritate carent, el futilia falsaque sunt, ino et calumniosa lici queunt, con- stat me digito Dei dæmones ejicere. Digitum porro Dei Spiritum sanctum dicit. Manus enim et bra chium ipse Christus Patris Dei nominatur, qui om- nia per ipsum operatur. Filius item operatur siini- liter in Spirit. Sicut ergo digitus pendet a manu, ab ipsa non alienus, sed in eadem naturaliter exsi- stens, sic etiam Spiritus sanctus consubstantialitatis ratione Filio unitus est, quanquam a Deo Patre procedit. Nam cuncta, ut dixi, Filius opera- tur per consubstantialem Spiritum. Verumtamen digito Dei, inquit, damones ejicio, nunc etiam dig- pensatoria ratione ut homo. Neque enim sustinuis- sent Judæi, corrupta fatuaque mente præditi, di- centem ipsum Spiritu se proprio dæmones ejicere. —Et animadverte, quæso, diligenter, quod operante Patre per Filium miracula, Spiritus ipse hæc ope- ratur: namque ipse in illo suo templo agebat. Quo- rum autem una est operatio, horum quoque eadem natura est. Undiqne igitur ad veritatem compulsi Spiritus sancti adversarii, oderint demum decepto- rum suorum vomitus, resipiscant ad Deum, petant ab eo veritatis lumen, quod benignus Servator non denegabit. Si ergo, inquit, ego homo æque ac vos factus, Spiritu Dei ejicio dæmonia, sequitur ut humana natura in me primo consecuta sit congruum Deo regnum. Gloriatur enim se conterere Sata- pain, et impuros spiritus increpare. Hoc significaut verba : « Pervenit in vos regnum Dei. » - B C b) f. b) V. 21. Cum fortis armatus custodit atrium suum, etc. Quoniam ad multos sensus sermonem hujusmodi pertrahi necesse erat, utitur claro ac limpidissimo exemplo, cujus ope possint quicunque velint cogno- scere, quod ipse principem hujus sæculi vicerit, ct quasi enervaverit, et herente illi fortitudine spo- liatum, prædam amicis suis tradiderit. Quaudiu enim, inquit, fortis robur suun retinet, et rem suam custodit, violentiam nullam pertimescil. Verum- tamen si quis eo fortior superveniens ipsum domue- rit, tunc diripitur. Haec quidem de hominibus dicta est similitudo; attamen par calamitas virtutis osori agrotis, dici in Evangeliis, sepe importuneque scri- pserunt heterodoxi critici. Qua tamen fide id affir- mare queunt, sacro texto ejusque explanatoribus Patr bus omnino refragantibus? D b) tius De syn. Ephes., p. 66. ex Cyrillo in lucar. cap. 39. (Ninirum ex aliquo codice ms.) Confer etíam Cyrilli Thesaurum ed. Aubert. 1. V, piri. 4, P. 339. (1) Dæmones pro morbis, et dæmoniacos pro (2) flactenus hoc fragmentum adl v. 20 citat Alla-
PG 72:704ἦν μὲν γὰρ πρὸ τῆς Σωτῆρος ἐπιδημίας ἐν ἰσχύϊ πολλῇ, τὰς ἀλλοτρίας ἀγέλας, δῆλον δὲ ὅτι τὰς τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ, συνελάσας ὥσπερ καὶ συνέχων εἰς ἰδίαν αὐλήν. Ἐπειδὴ δὲ ὁ πάντων ἐπέκεινα τοῦ Θεοῦ Λόγος, ὁ πάσης ἰσχύος δοτὴρ, καὶ τῶν δυνάμεων Κύριος, ἐπεπήδησεν αὐτῷ γενόμενος ἄνθρωπος, διηρπάσθη πάντα αὐτοῦ τὰ σκεύη, καὶ διεδόθη τὰ σκῦλα. Οἱ γὰρ πάλαι παρ’ αὐτοῦ συνεχόμενοι πρὸς ἀθεί̈αν καὶ πλάνην, κέκληνται διὰ τῶν ἁγίων ἀποστόλων εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας, καὶ προςεκομίσθησαν τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ διὰ τῆς πίστεως τῆς εἰς τὸν Υἱόν. «Ὁ μὴ ὢν μετ’ ἐμοῦ, κατ’ ἐμοῦ ἐστι.» (α φ. 157, ξ φ. 132) Ἐγὼ μὲν γὰρ ἐπεδήμησα, φησὶν, ἵνα πάντας ἐξέλωμαι τῶν τοῦ διαβόλου χειρῶν, ἵνα αἰχμαλώτους ὄντας ἐλευθερώσω, καὶ φωτίσω ἐσκοτισμένους, καὶ πεσόντας ἀναστήσω, καὶ συντεθραυσμένους ἰάσωμαι, ἵνα τὰ τέκνα τοῦ Θεοῦ, τὰ διεσκορπισμένα παρ’ ἐκείνου δηλονότι, συναγάγω εἰς ἕν. Ὁ δέ γε Σατανᾶς μὴ ὢν μετ’ ἐμοῦ, ἐπιχειρεῖ σκορπίζειν ἃ συνῆξα καὶ ἔσωσα. Πῶς οὖν ὁ μαχόμενος ταῖς ἐμαῖς οἰκονομίαις δίδωσί μοι δύναμιν καθ’ ἑαυτοῦ; Ἆρ’ οὐκ εὔηθες τὸ οἴεσθαι τοιοῦτόν τι γεγενῆσθαι;
Δ λέγειν ἐμὲ δύναμιν δανεῖσθαι τὴν παρὰ τοῦ Βεελζε - βούλ; Κατακριθήσεσθε τοίνυν ὑπὸ τῆς πίστεως ἐξ ὑμῶν γεγονότων υἱῶν, εἴπερ αὐτοὶ μὲν τὴν παρ' ἐμοῦ λαβόντες ἐξουσίαν καὶ δύναμιν παραλύουσι τὸν Σατανᾶν, καὶ οὐχ ἑκόντα τῶν ἐχόντων αὐτὸν έχω πέμποντες· ὑμεῖς δὲ λέγετε ταῖς ἐκείνου δυνάμεσι κεχρημένον ἐνεργεῖν ἐμὲ τὰς θεοσημείας. Εἰ δὲ ἐν δακτύλῳ Θεοῦ ἐκβάλλω τὰ δημό για, κ. τ. (Α Γ. 156, Β Γ. Επειδή, φησί, τὸ παρ' ὑμῶν λεγόμενον οὐκ ἀληθὲς, ἔωλον δὲ μᾶλλον ἐστι καὶ κατεψευσμένον, καὶ συκοφαντίας έχον γραφήν, προ δηλον ὅτι ἐν δακτύλῳ Θεοῦ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια. Δάκτυλον δὲ Θεοῦ τὸ ἅγιον Πνεῦμά φησι. Χεὶρ μὲν γὰρ αὐτὸς καὶ βραχίων ὠνόμασται τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ἐνεργεῖ γὰρ τὰ πάντα δι' αὐτοῦ. Ενεργεί δε ὁμοίως καὶ Υἱὸς ἐν Πνεύματι. Ὥσπερ οὖν ὁ δάκτυλος ἀπήρτηται τῆς χειρὸς, οὐκ ἀλλότριος ὢν αὐτῆς, ἀλλ ἐν αὐτῇ φυσικῶς, οὕτω καὶ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον τῷ τῆς ὁμοουσιότητος λόγῳ συνήπται πρὸς ἕνωσιν τῷ Υἱῷ, κἂν ἐκ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς ἐκπορεύηται (2). Πάντα γὰρ, ὡς ἔφην, ὁ Υἱὸς ἐργάζεται, διὰ τοῦ ὁμοουσίου Πνεύματος. Πλὴν ἐν δακτύλῳ Θεοῦ, φησί, ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, καὶ νῦν οἰκονομικῶς ὡς ἄνθρω πος. Οὐ γὰρ ἂν ἤνεγκαν Ἰουδαῖοι, σαθρὸν καὶ ἀσύν στὸν ἔχοντες νοῦν, λέγοντος αὐτοῦ, ὅτι Ἐν Πνεύματι μου εκβάλλω τὰ δαιμόνια. (Α Γ. 456) Καί μου πρέσχες ἀκριβῶς, ὅτι ἐνεργοῦντος τοῦ Πατρὸς δι' Υἱοῦ τὰ παράδοξα, τὸ Πνεῦμά ἐστι τὸ ἐνεργοῦν αὐτά. Καὶ γὰρ αὐτὸ ἐνήργει ἐν ἐκείνῳ τῷ ναῷ· ὧν δὲ μία ἐνέργεια, τούτων καὶ φύσις ἡ αὐτή. Παντα χοῦ τοίνυν συνελαυνόμενοι πρὸς τὸ ἀληθὲς οἱ πνευ- ματομάχοι, μισείτωσαν τοὺς τῶν πλάνων ἐμέτους, ἀνανηφέτωσαν πρὸς Θεὸν, αιτείτωσαν παρ' αὐτοῦ τῆς ἀληθείας τὸ φῶς· χαρίσεται γάρ, φιλάνθρωπος ῶν, ὁ Σωτήρ. — (Α Εἰ τοίνυν, φησίν, ἐγώ, ἄνθρωπος ὢν καὶ γενόμενος καθ' ὑμᾶς, ἐν Πνεύματι Θεοῦ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, πεπλούτηκεν ἢ ἀνθρώ που φύσις ἐν ἐμοὶ καὶ πρώτῳ τὴν θεοπρεπή βασι - - λείαν· δεδόξασται γάρ συντρίβουσα τὸν Σατανᾶν, καὶ ἀκαθάρτοις ἐπιτιμῶσα πνεύμασι. Τοῦτό ἐστι τό • Εφθασεν ἐφ' ὑμᾶς ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ. ν Ὅταν ὁ ἰσχυρὸς καθωπλισμένος φυλάσσῃ τὴν ἑαυτοῦ αὐλὴν, κ. τ. λ. (Α Ι. Ἐπειδὴ διὰ πολλῶν ἐννοιῶν τὸν ἐπὶ τούτοις ἰέναι λόγον ἀναγκαῖον ἦν, κέχρηται παρα- δείγματι σαφεῖ καὶ ἐναργεστάτῳ, δι' οὗ πάρεστι της ἐθέλουσιν ἰδεῖν, ὅτι νενίκηκε τὸν ἄρχοντα τοῦ αἰῶνας τούτου, καὶ οἷον ἀπονευρώσεις αὐτὸν, καὶ γυμνὸν ἀποφήνας τῆς ἐνούσης ισχύος αὐτῷ, δέδωκεν εἰς διαρπαγὴν τοῖς ἑαυτοῦ γνωρίμοις. Ἕως μὲν γάρ. φησὶν, ὁ ἰσχυρὸς ἔχει τὸ δύνασθαι, καὶ φυλάττει τὰ ἑαυτοῦ, οὐδεμίαν ὑφορᾶται πλεονεξίαν. Επ' ἂν δέ τις ἰσχυρότερος αὐτοῦ ἐπελθὼν χειρώσηται αὐτὸν, τότε διαρπάζεται. Τοῦτο ὡς ἐπ' ἀνθρώπων είρηται τὸ S. CYBILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. YAJ rum filiorum testimonio, quoniam ipsi quidem post acceptam a me potestatem ac vim, Satanam debel- lant, invitumque ex obsessis ab eo trudunt; dum vos interim me dicitis illius viribus utentem mira- cula operari (1). V. 20. Porro si in digito Dei ejicio dæmonia, etc. Quoniam dicta a vobis veritate carent, el futilia falsaque sunt, ino et calumniosa lici queunt, con- stat me digito Dei dæmones ejicere. Digitum porro Dei Spiritum sanctum dicit. Manus enim et bra chium ipse Christus Patris Dei nominatur, qui om- nia per ipsum operatur. Filius item operatur siini- liter in Spirit. Sicut ergo digitus pendet a manu, ab ipsa non alienus, sed in eadem naturaliter exsi- stens, sic etiam Spiritus sanctus consubstantialitatis ratione Filio unitus est, quanquam a Deo Patre procedit. Nam cuncta, ut dixi, Filius opera- tur per consubstantialem Spiritum. Verumtamen digito Dei, inquit, damones ejicio, nunc etiam dig- pensatoria ratione ut homo. Neque enim sustinuis- sent Judæi, corrupta fatuaque mente præditi, di- centem ipsum Spiritu se proprio dæmones ejicere. —Et animadverte, quæso, diligenter, quod operante Patre per Filium miracula, Spiritus ipse hæc ope- ratur: namque ipse in illo suo templo agebat. Quo- rum autem una est operatio, horum quoque eadem natura est. Undiqne igitur ad veritatem compulsi Spiritus sancti adversarii, oderint demum decepto- rum suorum vomitus, resipiscant ad Deum, petant ab eo veritatis lumen, quod benignus Servator non denegabit. Si ergo, inquit, ego homo æque ac vos factus, Spiritu Dei ejicio dæmonia, sequitur ut humana natura in me primo consecuta sit congruum Deo regnum. Gloriatur enim se conterere Sata- pain, et impuros spiritus increpare. Hoc significaut verba : « Pervenit in vos regnum Dei. » - B C b) f. b) V. 21. Cum fortis armatus custodit atrium suum, etc. Quoniam ad multos sensus sermonem hujusmodi pertrahi necesse erat, utitur claro ac limpidissimo exemplo, cujus ope possint quicunque velint cogno- scere, quod ipse principem hujus sæculi vicerit, ct quasi enervaverit, et herente illi fortitudine spo- liatum, prædam amicis suis tradiderit. Quaudiu enim, inquit, fortis robur suun retinet, et rem suam custodit, violentiam nullam pertimescil. Verum- tamen si quis eo fortior superveniens ipsum domue- rit, tunc diripitur. Haec quidem de hominibus dicta est similitudo; attamen par calamitas virtutis osori agrotis, dici in Evangeliis, sepe importuneque scri- pserunt heterodoxi critici. Qua tamen fide id affir- mare queunt, sacro texto ejusque explanatoribus Patr bus omnino refragantibus? D b) tius De syn. Ephes., p. 66. ex Cyrillo in lucar. cap. 39. (Ninirum ex aliquo codice ms.) Confer etíam Cyrilli Thesaurum ed. Aubert. 1. V, piri. 4, P. 339. (1) Dæmones pro morbis, et dæmoniacos pro (2) flactenus hoc fragmentum adl v. 20 citat Alla-
Πόθεν οὖν ἄρα συμβέβηκε τοῖς Ἰουδαίων δήμοις, τὸ κατολισθεῖν εἰς τοιαύτας ἐννοίας περὶ Χριστοῦ, αὐτὸς διεσάφησεν εἰπών· «Ὅταν τὸ ἀκάθαρτον πνεῦμα ἐξέλθῃ ἀπὸ τοῦ ἀνθρώπου, διέρχεται δι’ ἀνύδρων τόπων, κ.τ.λ.» (α φ. 157 β) Ὅτι δὲ εἰς Ἰουδαίους ἐστὶ τὸ σύμπαν τοῦτο παράδειγμα, δεδήλωκεν ὁ Ματθαῖος, ἐπιφωνήσας· «Οὕτως ἔσται καὶ τῇ γενεᾷ τῇ πονηρᾷ ταύτῃ.» Ἕως μὲν γὰρ ἦσαν ἐν Αἰγύπτῳ θητεύοντες, καὶ τοῖς Αἰγυπτίων διαζῶντες ἔθεσί τε καὶ νόμοις, μεστοὶ πάσης ὑπῆρχον ἀκαθαρσίας, ἔνοικον ἦν αὐτοῖς τὸ πνεῦμα τὸ πονηρόν. Ἐπειδὴ δὲ λελύτρωνται διὰ Μωϋσέως, κατοικτείροντος Θεοῦ, καὶ νόμον ἐσχήκασι παιδαγωγὸν, πρὸς τὸ τῆς ἀληθοῦς θεογνωσίας καλοῦντα φῶς, ἀπελήλατο τὸ βέβηλον καὶ ἀκάθαρτον πνεῦμα· ὅτε δὴ καὶ τεθύκασι τὸν ἀμνὸν εἰς τύπον Χριστοῦ, κατεχρίσθησάν τε τῷ αἵματι, καὶ διέδρασαν τὸν ὀλοθρευτήν. Ἐπειδὴ δὲ οὐ πεπιστεύκασιν εἰς Χριστὸν, ἀλλὰ παρώσαντο τὸν Λυτρωτὴν, ἰδοὺ δὴ πάλιν εἰσπέπτωκε τὸ ἀκάθαρτον πνεῦμα, καὶ πολὺ χειρόνως ἢ πάλαι· εὗρε γὰρ αὐτῶν τὴν καρδίαν γυμνὴν, καὶ σχολάζουσαν ἀπὸ πάσης εὐσεβείας, καὶ οἷον σεσαρωμένην, καὶ κατῴκησεν ἐν αὐτοῖς.
Δ λέγειν ἐμὲ δύναμιν δανεῖσθαι τὴν παρὰ τοῦ Βεελζε - βούλ; Κατακριθήσεσθε τοίνυν ὑπὸ τῆς πίστεως ἐξ ὑμῶν γεγονότων υἱῶν, εἴπερ αὐτοὶ μὲν τὴν παρ' ἐμοῦ λαβόντες ἐξουσίαν καὶ δύναμιν παραλύουσι τὸν Σατανᾶν, καὶ οὐχ ἑκόντα τῶν ἐχόντων αὐτὸν έχω πέμποντες· ὑμεῖς δὲ λέγετε ταῖς ἐκείνου δυνάμεσι κεχρημένον ἐνεργεῖν ἐμὲ τὰς θεοσημείας. Εἰ δὲ ἐν δακτύλῳ Θεοῦ ἐκβάλλω τὰ δημό για, κ. τ. (Α Γ. 156, Β Γ. Επειδή, φησί, τὸ παρ' ὑμῶν λεγόμενον οὐκ ἀληθὲς, ἔωλον δὲ μᾶλλον ἐστι καὶ κατεψευσμένον, καὶ συκοφαντίας έχον γραφήν, προ δηλον ὅτι ἐν δακτύλῳ Θεοῦ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια. Δάκτυλον δὲ Θεοῦ τὸ ἅγιον Πνεῦμά φησι. Χεὶρ μὲν γὰρ αὐτὸς καὶ βραχίων ὠνόμασται τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ἐνεργεῖ γὰρ τὰ πάντα δι' αὐτοῦ. Ενεργεί δε ὁμοίως καὶ Υἱὸς ἐν Πνεύματι. Ὥσπερ οὖν ὁ δάκτυλος ἀπήρτηται τῆς χειρὸς, οὐκ ἀλλότριος ὢν αὐτῆς, ἀλλ ἐν αὐτῇ φυσικῶς, οὕτω καὶ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον τῷ τῆς ὁμοουσιότητος λόγῳ συνήπται πρὸς ἕνωσιν τῷ Υἱῷ, κἂν ἐκ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς ἐκπορεύηται (2). Πάντα γὰρ, ὡς ἔφην, ὁ Υἱὸς ἐργάζεται, διὰ τοῦ ὁμοουσίου Πνεύματος. Πλὴν ἐν δακτύλῳ Θεοῦ, φησί, ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, καὶ νῦν οἰκονομικῶς ὡς ἄνθρω πος. Οὐ γὰρ ἂν ἤνεγκαν Ἰουδαῖοι, σαθρὸν καὶ ἀσύν στὸν ἔχοντες νοῦν, λέγοντος αὐτοῦ, ὅτι Ἐν Πνεύματι μου εκβάλλω τὰ δαιμόνια. (Α Γ. 456) Καί μου πρέσχες ἀκριβῶς, ὅτι ἐνεργοῦντος τοῦ Πατρὸς δι' Υἱοῦ τὰ παράδοξα, τὸ Πνεῦμά ἐστι τὸ ἐνεργοῦν αὐτά. Καὶ γὰρ αὐτὸ ἐνήργει ἐν ἐκείνῳ τῷ ναῷ· ὧν δὲ μία ἐνέργεια, τούτων καὶ φύσις ἡ αὐτή. Παντα χοῦ τοίνυν συνελαυνόμενοι πρὸς τὸ ἀληθὲς οἱ πνευ- ματομάχοι, μισείτωσαν τοὺς τῶν πλάνων ἐμέτους, ἀνανηφέτωσαν πρὸς Θεὸν, αιτείτωσαν παρ' αὐτοῦ τῆς ἀληθείας τὸ φῶς· χαρίσεται γάρ, φιλάνθρωπος ῶν, ὁ Σωτήρ. — (Α Εἰ τοίνυν, φησίν, ἐγώ, ἄνθρωπος ὢν καὶ γενόμενος καθ' ὑμᾶς, ἐν Πνεύματι Θεοῦ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, πεπλούτηκεν ἢ ἀνθρώ που φύσις ἐν ἐμοὶ καὶ πρώτῳ τὴν θεοπρεπή βασι - - λείαν· δεδόξασται γάρ συντρίβουσα τὸν Σατανᾶν, καὶ ἀκαθάρτοις ἐπιτιμῶσα πνεύμασι. Τοῦτό ἐστι τό • Εφθασεν ἐφ' ὑμᾶς ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ. ν Ὅταν ὁ ἰσχυρὸς καθωπλισμένος φυλάσσῃ τὴν ἑαυτοῦ αὐλὴν, κ. τ. λ. (Α Ι. Ἐπειδὴ διὰ πολλῶν ἐννοιῶν τὸν ἐπὶ τούτοις ἰέναι λόγον ἀναγκαῖον ἦν, κέχρηται παρα- δείγματι σαφεῖ καὶ ἐναργεστάτῳ, δι' οὗ πάρεστι της ἐθέλουσιν ἰδεῖν, ὅτι νενίκηκε τὸν ἄρχοντα τοῦ αἰῶνας τούτου, καὶ οἷον ἀπονευρώσεις αὐτὸν, καὶ γυμνὸν ἀποφήνας τῆς ἐνούσης ισχύος αὐτῷ, δέδωκεν εἰς διαρπαγὴν τοῖς ἑαυτοῦ γνωρίμοις. Ἕως μὲν γάρ. φησὶν, ὁ ἰσχυρὸς ἔχει τὸ δύνασθαι, καὶ φυλάττει τὰ ἑαυτοῦ, οὐδεμίαν ὑφορᾶται πλεονεξίαν. Επ' ἂν δέ τις ἰσχυρότερος αὐτοῦ ἐπελθὼν χειρώσηται αὐτὸν, τότε διαρπάζεται. Τοῦτο ὡς ἐπ' ἀνθρώπων είρηται τὸ S. CYBILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. YAJ rum filiorum testimonio, quoniam ipsi quidem post acceptam a me potestatem ac vim, Satanam debel- lant, invitumque ex obsessis ab eo trudunt; dum vos interim me dicitis illius viribus utentem mira- cula operari (1). V. 20. Porro si in digito Dei ejicio dæmonia, etc. Quoniam dicta a vobis veritate carent, el futilia falsaque sunt, ino et calumniosa lici queunt, con- stat me digito Dei dæmones ejicere. Digitum porro Dei Spiritum sanctum dicit. Manus enim et bra chium ipse Christus Patris Dei nominatur, qui om- nia per ipsum operatur. Filius item operatur siini- liter in Spirit. Sicut ergo digitus pendet a manu, ab ipsa non alienus, sed in eadem naturaliter exsi- stens, sic etiam Spiritus sanctus consubstantialitatis ratione Filio unitus est, quanquam a Deo Patre procedit. Nam cuncta, ut dixi, Filius opera- tur per consubstantialem Spiritum. Verumtamen digito Dei, inquit, damones ejicio, nunc etiam dig- pensatoria ratione ut homo. Neque enim sustinuis- sent Judæi, corrupta fatuaque mente præditi, di- centem ipsum Spiritu se proprio dæmones ejicere. —Et animadverte, quæso, diligenter, quod operante Patre per Filium miracula, Spiritus ipse hæc ope- ratur: namque ipse in illo suo templo agebat. Quo- rum autem una est operatio, horum quoque eadem natura est. Undiqne igitur ad veritatem compulsi Spiritus sancti adversarii, oderint demum decepto- rum suorum vomitus, resipiscant ad Deum, petant ab eo veritatis lumen, quod benignus Servator non denegabit. Si ergo, inquit, ego homo æque ac vos factus, Spiritu Dei ejicio dæmonia, sequitur ut humana natura in me primo consecuta sit congruum Deo regnum. Gloriatur enim se conterere Sata- pain, et impuros spiritus increpare. Hoc significaut verba : « Pervenit in vos regnum Dei. » - B C b) f. b) V. 21. Cum fortis armatus custodit atrium suum, etc. Quoniam ad multos sensus sermonem hujusmodi pertrahi necesse erat, utitur claro ac limpidissimo exemplo, cujus ope possint quicunque velint cogno- scere, quod ipse principem hujus sæculi vicerit, ct quasi enervaverit, et herente illi fortitudine spo- liatum, prædam amicis suis tradiderit. Quaudiu enim, inquit, fortis robur suun retinet, et rem suam custodit, violentiam nullam pertimescil. Verum- tamen si quis eo fortior superveniens ipsum domue- rit, tunc diripitur. Haec quidem de hominibus dicta est similitudo; attamen par calamitas virtutis osori agrotis, dici in Evangeliis, sepe importuneque scri- pserunt heterodoxi critici. Qua tamen fide id affir- mare queunt, sacro texto ejusque explanatoribus Patr bus omnino refragantibus? D b) tius De syn. Ephes., p. 66. ex Cyrillo in lucar. cap. 39. (Ninirum ex aliquo codice ms.) Confer etíam Cyrilli Thesaurum ed. Aubert. 1. V, piri. 4, P. 339. (1) Dæmones pro morbis, et dæmoniacos pro (2) flactenus hoc fragmentum adl v. 20 citat Alla-
PG 72:706Ὥςπερ γὰρ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ὅταν ἴδῃ καρδίαν ἀνθρώπου σχολάζουσαν ἀπὸ πάσης ἀκαθαρσίας, ἐναυλίζεται καὶ κατοικεῖ καὶ ἐπαναπαύεται αὐτῇ οὕτω καὶ τὸ πνεῦμα τὸ ἀκάθαρτον ψυχαῖς ἀνόμων ἐνδιαιτᾶσθαι φιλεῖ. Σχολάζουσι γὰρ, ὡς ἔφην, ἀπὸ πάσης ἀρετῆς. Γέγονε τοίνυν τὰ ἔσχατα τῶν ἐξ Ἰσραὴλ χείρονα τῶν πρώτων. Ὡς γὰρ ὁ τοῦ Σωτῆρος ἔφη μαθητής· «Κρεῖττον ἦν αὐτοῖς μὴ ἐπεγνωκέναι τὴν ὁδὸν τῆς ἀληθείας, ἢ ἐπιγνοῦσιν, εἰς τὰ ὀπίσω ἀνακάμψαι ἀπὸ τῆς παραδοθείσης αὐτοῖς ἁγίας ἐντολῆς. Συμβέβηκε γὰρ αὐτοῖς τὸ τῆς ἀληθοῦς παροιμίας· Κύων ἐπιστρέψας ἐπὶ τὸ ἴδιον ἐξέρασμα, καὶ ὗς λουσαμένη εἰς κύλισμα βορβόρου.» Ἐξ αὐτῶν δὲ τῶν τετολμημένων καταθρήσαιτό τις ἂν, ὅτι τῶν ἰδίων ἐμέτων ἥπτοντο πάλιν, καὶ τοῖς ἄνωθεν ἐγκαλινδεῖσθαι βορβόροις ἐξ ὑποστροφῆς ἐμελέτων, καὶ πεπτώκασιν εἰς τὴν ἐν Αἰγύπτῳ πλάνησιν. Εἰσέφρησε γὰρ πάλιν τὸ ἀκάθαρτον πνεῦμα, καὶ γέγονεν αὐτοῖς, κατὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος φωνὴν, χείρονα τῶν πρώτων τὰ ἔσχατα. «Σημεῖον ἐπιζητεῖ, καὶ σημεῖον οὐ δοθήσεται αὐτῇ.» (β φ. 116 β) Ἐκ πονηρίας ἡ αἴτησις· διὸ οὐδὲ ἐπιτυγχάνουσι, κατὰ τό·
παράδειγμα· πέπονθε δὲ αὐτὸ καὶ ὁ μισόκαλος διά- βολος· ἦν μὲν γὰρ πρὸ τῆς Σωτήρος επιδημίας ἐν ἰσχύϊ πολλῇ, τὰς ἀλλοτρίας ἀγέλας, δῆλον δὲ ὅτι τὰς τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ, συνελάσας ὥσπερ καὶ συν ἔχων εἰς ἰδίαν αὐλήν. Ἐπειδὴ δὲ ὁ πάντων ἐπέκεινα τοῦ Θεοῦ Λόγος, ὁ πάσης ισχύος δοτήρ, καὶ τῶν δυνάμεων Κύριος, ἐπεπήδησεν αὐτῷ γενόμενος ἄνε θρωπος, διηρπάσθη πάντα αὐτοῦ τὰ σκεύη, καὶ δι εδέθη τὰ σκύλα. Οἱ γὰρ πάλαι παρ' αὐτοῦ συνεχό μενοι πρὸς ἀθεῖαν καὶ πλάνην, κέκληνται διὰ τῶν ἁγίων ἀποστόλων εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας, καὶ προς εκομίσθησαν τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ διὰ τῆς πίστεως τῆς εἰς τὸν Υἱόν. ἢ μὴ ὢν μετ' ἐμοῦ, κατ᾿ ἐμοῦ ἐστι. (Α. Τ. 157, Ο Γ. 132) Ἐγὼ μὲν γὰρ ἐπεδήμησα, φησίν, ἵνα πάντας ἐξέλωμαι τῶν τοῦ διαβόλου χει ρῶν, ἵνα αἰχμαλώτους ὄντας ελευθερώσω, καὶ φω τίσω ἐσκοτισμένους, καὶ πεσόντας ἀναστήσω, καὶ συντεθραυσμένους ἰάσωμαι, ἵνα τὰ τέκνα τοῦ Θεοῦ, τὰ διεσκορπισμένα παρ' ἐκείνον δηλονότι, συναγάγω εἰς ἔν. Ὁ δέ γε Σατανᾶς μὴ ὢν μετ' ἐμοῦ, ἐπιχειρεῖ σκορπίζειν συνῆξα καὶ ἔσωσα. Πῶς οὖν ὁ μαχή μενος ταῖς ἐμεῖς οἰκονομίαις δίδωσί μοι δύναμιν καθ' ἑαυτοῦ; 'Αρ' οὐκ εἴηθες τὸ οἴεσθαι τοιοῦτόν τι γεγε- νῆσθαι; Πόθεν οὖν ἄρα συμβέβηκε τοῖς Ἰουδαίων Χριστοῦ, αὐτὸς διεσάφησεν ειπών· Ὅταν τὸ ἀκάθαρτον πνεῦμα ἐξέλθῃ ἀπὸ τοῦ ἀνθρώπου, διέρχεται δι' ἀνύδρων τόπων, κ. τ. λ. (Α Γ. 1) "Οτι δὲ εἰς Ἰουδαίους ἐστὶ τὸ σύμπαν τοῦτο παράδειγμα, δεδήλωκεν ὁ Ματθαῖος, ἐπιφω- νήσας· « Οὕτως ἔσται καὶ τῇ γενεᾷ τῇ πονηρα ταύτῃ, ο Εως μὲν γὰρ ἦσαν ἐν Αἰγύπτῳ θητεύον τες. καὶ τοῖς Αἰγυπτίων διαζῶντες ἔθεσί τε καὶ νέο μους, μεστοὶ πάσης ὑπῆρχαν ἀκαθαρσίας, ἔνοικον ἦν αὐτοῖς τὸ πνεῦμα τὸ πονηρόν. Ἐπειδὴ δὲ λελύτρων ται διὰ Μωϋσέως, κατοικτείροντος Θεοῦ, καὶ νόμον ἐσχήκασι παιδαγωγόν, πρὸς τὸ τῆς ἀληθοῦς θεογνω σίας καλοῦντα φῶς, ἀπελήλατο τὸ βέβηλον καὶ ἀκά. ταρτον πνεῦμα· ὅτε δὴ καὶ τεθύκασι τὸν ἀμνὸν εἰς τύπου Χριστοῦ, κατεχρίσθησαν τε τῷ αἷματι, καὶ διέδρασαν τὴν ὀλοθρευτήν. Ἐπειδὴ δὲ οὐ πεπιστεύ κασιν εἰς Χριστὸν, ἀλλὰ παρώσαντο τον Λυτρωτήν, ἰδοὺ δὲ πάλιν εἰσπέπτωκε τὸ ἀκάθαρτον πνεῦμα, καὶ πολύ χειρόνως ἢ πάλαι· εὗρε γὰρ αὐτῶν τὴν καρ- δέαν γυμνὴν, καὶ σχολάζουσαν ἀπὸ πάσης εὐσεβείας, καὶ οἷον τεταρωμένην, καὶ κατῴκησεν ἐν αὐτοῖς. Ωσ- περ γὰρτὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ὅταν ἴδῃ καρδίαν ἀνθρώ που σχολάζουσαν ἀπὸ πάσης ἀκαθαρσίας, ἐναυλίζεται καὶ κατοικεῖ καὶ ἐπαναπαύεται αὐτῇ͵ οὕτω καὶ τὸ πνεῦμα τὸ ἀκάθαρτον ψυχαῖς ἀνόμων ἐνδια τᾶσθαι φιλεῖ. Σχολάζουσι γάρ, ὡς ἔφην, ἀπὸ πάσης ἀρετῆς. Γέγονε τοίνυν τὰ ἔσχατα τῶν ἐξ Ισραὴλ χείρονα τῶν πρώτων. Δ; γὰρ ὁ τοῦ Σωτῆρος ἔφη μαθητής • • Κρείττον ἦν αὐτοῖς μὴ ἐπεγνωκέναι τὴν ὁδὸν τῆς ἀληθείας, ἢ ἐπιγνοῦσιν, εἰς τὰ ὀπίσω ἀνακάμψαι ἀπὸ τῆς παραδοθείσης αὐτοῖς ἁγίας ἐντολῆς. Συμβέβηκε γὰρ αὐτοῖς τὸ τῆς ἀληθοῦς παροιμίας Κύων ἐπισ *• δήμοις, τὸ κατολισθεῖν εἰς τοιαύτας ἐννοίας περὶ COMMENT. IN LUCAM. A diabolo accidit: qui ante quidem Servatoris adven- B D Matth. xu, tum magnis viribus pollebat, alienos greges, nempe illos qui supremi Dei erant, concludens veluti ac relinens in caula sua. Sed postquam summum illud Dei Verbum, omnis fortitudinis dator, et vir- tutum Dominus, humana assumpta natura diabolum adortus est, cuncta kujus vasa direpta fuerunt, el spolia sunt distributa. Nam qui olim in atheismo atque errore ab eo detinebantur, per sanctos apo- stolos ad veritatis agnitionem vocati fuerunt, et að Deum Patrem, per fidem in Filium, adducti. V. 23. Qui non est mecum, contra me est. Equidem veni, inquit, ut omnes diaboli manu eri- piam, ut captivos liberem, obtenebratos illuminem, lapsos relevem, confracios sanem; ut Dei Glios diabolo dispersos congregein. Secus vero Satanas, qui mecum non est, spargere nititur quæ collegi atque salvavi. Qui ergo fieri potest, ut qui meis actibus ad- versatur, vires mihi contra seipsum suppeditet? Noune stulte creditur hujusmodi aliquid evenisse? Quo- modo autem Judæorum populo contigerit in Irujoshio- di de Christo opiniowes delabi, ipse declaravit dicens : V. 24. Cum immundus spiritus exierit de homine, ambulat per loça inaquosa, etc. Sane quod adversus Judæos universa hæc simili- tudo teudat, certiores nos facit Matthæus insuper exclamans : Sic huic prava generationi eveniet . Nam quandiu in Ægypto serviebant, et Egyptio- rum vivebant moribus legibusque, omni scatebant impuritate, incolamque perpetiebantur improbum spiritum. Postquam vero miserante Deo per Moysen liberati fuerunt, legemque habuerunt veluti quem- dam pædagogum, a quo ad veram Dei notitiam de- ducebantur, profanus impurusque spiritus ejectus fuit. Tunc eliam Christi typum sacrificaules agnum, ejusque sanguine tincti, exitiosum angelum effuge- runt. Sed eniur quia deinde noluerunt Christo cre- dere, Redemptoremque repudiarunt, en rursus In eos irruit, imo et gravius quam olim, impurus apiritus : reperit enim cor illorum vacuum, et omni recla pictate carens, scopis veluti muudatum, ideoque in his habitavit. Sicut enim sanctus Spiri tus, si quando hominis cor impuritate qualibet libe- rum viderit, ibi habitat ac diversatur et requiescit; sic etiam immundus spiritas in improborumi anima- hus degere solet. Hi enim omni, ut dixi, virtute vacant. Sic ergo contigit, ut postrema Israelis priori- bus pejora fuerint. Namque, ut alt Servatoris discipulus : Melius erat illis now cognoscere viam veritatis, quam post »gnitionem retrorsum converti ab eo, quod illis traditum est sancto mandato. Contigit enim eis illud veri proverbii : Genis revere sus ad suum vomitum, et sus lota in volutabro 45. • 11 Petr. 11, 21.
«Ζητήσουσί με κακοὶ, καὶ οὐχ εὑρήσουσιν.» Εἴπερ δὲ ἦν ἐφικτὸν μὴ ἂν ἐθελῆσαι τὸν Ἰησοῦν παθεῖν κατὰ σάρκα τὸν ἐπὶ σταυροῦ θάνατον, οὐδ’ ἂν τοῦτο τοῖς Ἰουδαίοις τὸ σημεῖον ἐδόθη. Ἐπεὶ δὲ ἀπαραίτητον ἦν τὸ ἐπὶ σωτηρίᾳ τὸ ὑπ’ οὐρανὸν πάθος, δέδοται αὐτοῖς εἰς κατάκριμα. Ὅτι δὲ πάμμεγα σημεῖόν ἐστι τῆς θεοπρεποῦς δυνάμεώς τε καὶ ἐξουσίας τοῦ ἐνανθρωπήσαντος Λόγου τὸ καταργῆσαι τὸν θάνατον διὰ τῆς ἐκ νεκρῶν αὐτοῦ ἀναστάσεως, ἀρκέσει, οἶμαι, τοῖς ἐπιεικέσιν εἰς πληροφορίαν τὸ πολλοῖς ἀναπεισθῆναι χρήμασιν τοὺς Πιλάτου στρατιώτας, οἳ τὸν Δεσποτικὸν τάφον ἐτήρουν, ἵν’ εἴπωσιν, ὅτι Ἡμῶν κοιμωμένων ἐκλάπη νυκτός. Οὐδὲ τούτῳ οὖν τῷ σημείῳ πεπιστεύκασιν Ἰουδαῖοι. Διὸ καὶ μάλα εἰκότως ἔφη περὶ αὐτῶν, ὅτι «Βασίλισσα νότου ἐγερθήσεται,» κ.τ.λ. «Βασίλισσα νότου ἐγερθήσεται ἐν τῇ κρίσει, κ.τ.λ. (α φ. 159) Ἐσπούδασε περὶ τὴν Σολομῶντος ἀκρόασιν βάρβαρος γυνὴ, καὶ τοσαύτην ὁδὸν διὰ τοῦτο ἐστείλατο, σοφίαν τὴν περὶ τῶν ὁρατῶν καὶ ζώων καὶ βοτανῶν φύσεως ἀκουσομένη.
παράδειγμα· πέπονθε δὲ αὐτὸ καὶ ὁ μισόκαλος διά- βολος· ἦν μὲν γὰρ πρὸ τῆς Σωτήρος επιδημίας ἐν ἰσχύϊ πολλῇ, τὰς ἀλλοτρίας ἀγέλας, δῆλον δὲ ὅτι τὰς τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ, συνελάσας ὥσπερ καὶ συν ἔχων εἰς ἰδίαν αὐλήν. Ἐπειδὴ δὲ ὁ πάντων ἐπέκεινα τοῦ Θεοῦ Λόγος, ὁ πάσης ισχύος δοτήρ, καὶ τῶν δυνάμεων Κύριος, ἐπεπήδησεν αὐτῷ γενόμενος ἄνε θρωπος, διηρπάσθη πάντα αὐτοῦ τὰ σκεύη, καὶ δι εδέθη τὰ σκύλα. Οἱ γὰρ πάλαι παρ' αὐτοῦ συνεχό μενοι πρὸς ἀθεῖαν καὶ πλάνην, κέκληνται διὰ τῶν ἁγίων ἀποστόλων εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας, καὶ προς εκομίσθησαν τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ διὰ τῆς πίστεως τῆς εἰς τὸν Υἱόν. ἢ μὴ ὢν μετ' ἐμοῦ, κατ᾿ ἐμοῦ ἐστι. (Α. Τ. 157, Ο Γ. 132) Ἐγὼ μὲν γὰρ ἐπεδήμησα, φησίν, ἵνα πάντας ἐξέλωμαι τῶν τοῦ διαβόλου χει ρῶν, ἵνα αἰχμαλώτους ὄντας ελευθερώσω, καὶ φω τίσω ἐσκοτισμένους, καὶ πεσόντας ἀναστήσω, καὶ συντεθραυσμένους ἰάσωμαι, ἵνα τὰ τέκνα τοῦ Θεοῦ, τὰ διεσκορπισμένα παρ' ἐκείνον δηλονότι, συναγάγω εἰς ἔν. Ὁ δέ γε Σατανᾶς μὴ ὢν μετ' ἐμοῦ, ἐπιχειρεῖ σκορπίζειν συνῆξα καὶ ἔσωσα. Πῶς οὖν ὁ μαχή μενος ταῖς ἐμεῖς οἰκονομίαις δίδωσί μοι δύναμιν καθ' ἑαυτοῦ; 'Αρ' οὐκ εἴηθες τὸ οἴεσθαι τοιοῦτόν τι γεγε- νῆσθαι; Πόθεν οὖν ἄρα συμβέβηκε τοῖς Ἰουδαίων Χριστοῦ, αὐτὸς διεσάφησεν ειπών· Ὅταν τὸ ἀκάθαρτον πνεῦμα ἐξέλθῃ ἀπὸ τοῦ ἀνθρώπου, διέρχεται δι' ἀνύδρων τόπων, κ. τ. λ. (Α Γ. 1) "Οτι δὲ εἰς Ἰουδαίους ἐστὶ τὸ σύμπαν τοῦτο παράδειγμα, δεδήλωκεν ὁ Ματθαῖος, ἐπιφω- νήσας· « Οὕτως ἔσται καὶ τῇ γενεᾷ τῇ πονηρα ταύτῃ, ο Εως μὲν γὰρ ἦσαν ἐν Αἰγύπτῳ θητεύον τες. καὶ τοῖς Αἰγυπτίων διαζῶντες ἔθεσί τε καὶ νέο μους, μεστοὶ πάσης ὑπῆρχαν ἀκαθαρσίας, ἔνοικον ἦν αὐτοῖς τὸ πνεῦμα τὸ πονηρόν. Ἐπειδὴ δὲ λελύτρων ται διὰ Μωϋσέως, κατοικτείροντος Θεοῦ, καὶ νόμον ἐσχήκασι παιδαγωγόν, πρὸς τὸ τῆς ἀληθοῦς θεογνω σίας καλοῦντα φῶς, ἀπελήλατο τὸ βέβηλον καὶ ἀκά. ταρτον πνεῦμα· ὅτε δὴ καὶ τεθύκασι τὸν ἀμνὸν εἰς τύπου Χριστοῦ, κατεχρίσθησαν τε τῷ αἷματι, καὶ διέδρασαν τὴν ὀλοθρευτήν. Ἐπειδὴ δὲ οὐ πεπιστεύ κασιν εἰς Χριστὸν, ἀλλὰ παρώσαντο τον Λυτρωτήν, ἰδοὺ δὲ πάλιν εἰσπέπτωκε τὸ ἀκάθαρτον πνεῦμα, καὶ πολύ χειρόνως ἢ πάλαι· εὗρε γὰρ αὐτῶν τὴν καρ- δέαν γυμνὴν, καὶ σχολάζουσαν ἀπὸ πάσης εὐσεβείας, καὶ οἷον τεταρωμένην, καὶ κατῴκησεν ἐν αὐτοῖς. Ωσ- περ γὰρτὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ὅταν ἴδῃ καρδίαν ἀνθρώ που σχολάζουσαν ἀπὸ πάσης ἀκαθαρσίας, ἐναυλίζεται καὶ κατοικεῖ καὶ ἐπαναπαύεται αὐτῇ͵ οὕτω καὶ τὸ πνεῦμα τὸ ἀκάθαρτον ψυχαῖς ἀνόμων ἐνδια τᾶσθαι φιλεῖ. Σχολάζουσι γάρ, ὡς ἔφην, ἀπὸ πάσης ἀρετῆς. Γέγονε τοίνυν τὰ ἔσχατα τῶν ἐξ Ισραὴλ χείρονα τῶν πρώτων. Δ; γὰρ ὁ τοῦ Σωτῆρος ἔφη μαθητής • • Κρείττον ἦν αὐτοῖς μὴ ἐπεγνωκέναι τὴν ὁδὸν τῆς ἀληθείας, ἢ ἐπιγνοῦσιν, εἰς τὰ ὀπίσω ἀνακάμψαι ἀπὸ τῆς παραδοθείσης αὐτοῖς ἁγίας ἐντολῆς. Συμβέβηκε γὰρ αὐτοῖς τὸ τῆς ἀληθοῦς παροιμίας Κύων ἐπισ *• δήμοις, τὸ κατολισθεῖν εἰς τοιαύτας ἐννοίας περὶ COMMENT. IN LUCAM. A diabolo accidit: qui ante quidem Servatoris adven- B D Matth. xu, tum magnis viribus pollebat, alienos greges, nempe illos qui supremi Dei erant, concludens veluti ac relinens in caula sua. Sed postquam summum illud Dei Verbum, omnis fortitudinis dator, et vir- tutum Dominus, humana assumpta natura diabolum adortus est, cuncta kujus vasa direpta fuerunt, el spolia sunt distributa. Nam qui olim in atheismo atque errore ab eo detinebantur, per sanctos apo- stolos ad veritatis agnitionem vocati fuerunt, et að Deum Patrem, per fidem in Filium, adducti. V. 23. Qui non est mecum, contra me est. Equidem veni, inquit, ut omnes diaboli manu eri- piam, ut captivos liberem, obtenebratos illuminem, lapsos relevem, confracios sanem; ut Dei Glios diabolo dispersos congregein. Secus vero Satanas, qui mecum non est, spargere nititur quæ collegi atque salvavi. Qui ergo fieri potest, ut qui meis actibus ad- versatur, vires mihi contra seipsum suppeditet? Noune stulte creditur hujusmodi aliquid evenisse? Quo- modo autem Judæorum populo contigerit in Irujoshio- di de Christo opiniowes delabi, ipse declaravit dicens : V. 24. Cum immundus spiritus exierit de homine, ambulat per loça inaquosa, etc. Sane quod adversus Judæos universa hæc simili- tudo teudat, certiores nos facit Matthæus insuper exclamans : Sic huic prava generationi eveniet . Nam quandiu in Ægypto serviebant, et Egyptio- rum vivebant moribus legibusque, omni scatebant impuritate, incolamque perpetiebantur improbum spiritum. Postquam vero miserante Deo per Moysen liberati fuerunt, legemque habuerunt veluti quem- dam pædagogum, a quo ad veram Dei notitiam de- ducebantur, profanus impurusque spiritus ejectus fuit. Tunc eliam Christi typum sacrificaules agnum, ejusque sanguine tincti, exitiosum angelum effuge- runt. Sed eniur quia deinde noluerunt Christo cre- dere, Redemptoremque repudiarunt, en rursus In eos irruit, imo et gravius quam olim, impurus apiritus : reperit enim cor illorum vacuum, et omni recla pictate carens, scopis veluti muudatum, ideoque in his habitavit. Sicut enim sanctus Spiri tus, si quando hominis cor impuritate qualibet libe- rum viderit, ibi habitat ac diversatur et requiescit; sic etiam immundus spiritas in improborumi anima- hus degere solet. Hi enim omni, ut dixi, virtute vacant. Sic ergo contigit, ut postrema Israelis priori- bus pejora fuerint. Namque, ut alt Servatoris discipulus : Melius erat illis now cognoscere viam veritatis, quam post »gnitionem retrorsum converti ab eo, quod illis traditum est sancto mandato. Contigit enim eis illud veri proverbii : Genis revere sus ad suum vomitum, et sus lota in volutabro 45. • 11 Petr. 11, 21.
PG 72:708Ὑμεῖς δὲ παρόντες καὶ ἀκούοντες, περὶ ἀοράτων καὶ οὐρανίων πραγμάτων, αὐτῆς τῆς σοφίας ἡκούσης πρὸς ὑμᾶς, καὶ τὸν λόγον ἔργοις καὶ τεραστίοις βεβαιούσης, ἀλλοτριοῦσθε πρὸς τὸν λόγον, καὶ τὸ θαῦμα τῶν λογίων ἀναισθήτως παραπέμπεσθε; Πῶς οὖν οὐ πλεῖον Σολομῶντος ὧδε, τουτέστι παρ’ ἐμοί; Καὶ ὅρα μοι πάλιν τοῦ λόγου τὸ εὐτεχνές· διὰ τί γὰρ τὸ ὧδέ φησι, καὶ οὐχὶ δὴ μᾶλλον παρ’ ἐμοί; Ἵν’ ἡμᾶς ἀναπείσῃ ταπεινοφρονεῖν, κἂν χαρισμάτων ὦμεν ἀνάμεστοι πνευματικῶν. Ἄλλως τε δὲ τὸ ἀπεικὸς ἦν οὐδὲν, Ἰουδαίους ἀκούσαντας ὅτι «Πλεῖον Σολομῶντός ἐστι παρ’ ἐμοὶ,» τὰ συνήθη πάλιν περὶ αὐτοῦ πειραθῆναι λαλεῖν· Ἰδοὺ καὶ τῶν παρ’ ἡμῖν ἐπισήμως βεβασιλευκότων ἑαυτὸν εἶναί φησι ἐν ἀμείνοσι. Μετριάζει τοίνυν οἰκονομικῶς ὁ Σωτὴρ, τὸ ὧδε λέγων, ἀντὶ τοῦ παρ’ ἐμοί .(α φ. 159) Καὶ Νινευί̈τας δὲ εἰς κατάκρισιν αὐτῶν ἔσεσθαί φησιν ἐν τῷ τῆς κρίσεως καιρῷ. Ἄνδρες γὰρ ἦσαν ὠμοί τε καὶ βάρβαροι, Θεὸν οὐκ εἰδότες τὸν φύσει καὶ ἀληθῶς, τῶν διὰ Μωϋσέως τεθεσπισμένων ἀνήκοοι παντελῶς, προφητικῆς εὐστομίας ἀνεπιστήμονες. Ἀλλὰ καὶ οὕτω γνώμης ἔχοντες, μετενόησαν, φησὶν, εἰς τὸ κήρυγμα Ἰωνᾶ·
στρέψας ἐπὶ τὸ ἴδιον ἐξέρασμα, καὶ ἧς λοντα μένη εἰς κύλισμα βορβόρου. » Εξ αὐτῶν δὲ τῶν τετολμη μένων καταθρήσαιτό τις ἂν, ὅτι τῶν ἰδίων ἐμέτων ἤπτοντο πάλιν, καὶ τοῖς ἄνωθεν ἐγκαλινδεῖσθαι βορ βόροις ἐξ ὑποστροφῆς ἐμελέτων, καὶ πεπτώκασιν εἰς τὴν ἐν Αἰγύπτῳ πλάνησιν. Εἰσέφρησε γὰρ πάλι, τὸ ἀκάθαρτον πνεῦμα, καὶ γέγονεν αὐτοῖς, κατὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος φωνήν, χείρονα των πρώτων τ ἔσχατα. Β Κυρίλλου, ἐκ τοῦ εἰς τὸ κατὰ Λουκᾶν. Γυνὴ βάρβαρος, μακρῶν αὐτὴν εἰργόν- των διαστημάτων, όκνου γέγονε κρείττων, οὐχ ἵνα χρημάτων ποιήσηται συλλογὴν, ἀλλ' ἵνα ἀκούσῃ τὴν Σημεῖον ἐπιζητεῖ, καὶ σημεῖον οὐ δοθήσεται αὐτῇ. (Β Ἐκ πονηρίας ἡ αἴτησις· διὸ οὐδὲ ἐπιτυγχάνουσι, κατὰ τό· « Ζητήσουσί με κακοί, και οὐχ εὑρήσουσιν. » Εἴπερ δὲ ἦν ἐφικτὸν μὴ ἂν ἔθε- λῆσαι τὸν Ἰησοῦν παθεῖν κατὰ σάρκα τὸν ἐπὶ σταυ ροῦ θάνατον, οὐδ' ἂν τοῦτο τοῖς Ἰουδαίοις τὸ σημεῖον ἐδόθη. Ἐπεὶ δὲ ἀπαραίτητον ἦν τὸ ἐπὶ σωτηρίᾳ τὸ ὑπ᾽ οὐρανὸν πάθος, δέδοται αὐτοῖς εἰς κατάκριμα. "Οτι δὲ πάμμεγα σημεῖόν ἐστι τῆς θεοπρεπούς δυνά - μεώς τε καὶ ἐξουσίας τοῦ ἐνανθρωπήσαντος Λόγου τὸ καταργῆσαι τὸν θάνατον διὰ τῆς ἐκ νεκρῶν - τοῦ ἀναστάσεως, ἀρκέσει, οἶμαι, τοῖς ἐπιεικέσιν εἰς πληροφορίαν τὸ πολλοῖς ἀναπεισθῆναι χρήμασιν τοὺς Πιλάτου στρατιώτας, οἳ τὸν Δεσποτικὸν τάφον ἐτι ρουν, ἵν' εἴπωσιν, ὅτι ἡμῶν κοιμωμένων ἐκλάπη νυκτός. Οὐδὲ τούτῳ οὖν τῷ σημείῳ πεπιστεύκασιν Ἰουδαῖοι. Διὸ καὶ μάλα εἰκότως ἔφη περὶ αὐτῶν, ὅτι • Βασίλισσα νότου ἐγερθήσεται, ο κ. τ. λ. Βασίλισσα νότου εγερθήσεται ἐν τῇ κρίσει, κ. τ. λ. (Α Ἐσπούδασε περὶ τὴν Σολομῶντος ἀκρόα σιν βάρβαρος γυνή, καὶ τοσαύτην ὁδὸν διὰ τοῦτο ἐστείλατο, σοφίαν τὴν περὶ τῶν ὁρατῶν καὶ ζώων καὶ βοτανῶν φύσεως ἀκουσομένη (1). Ὑμεῖς δὲ παρόντες καὶ ἀκούοντες, περὶ ἀοράτων καὶ οὐρανίων πραγμά των, αὐτῆς τῆς σοφίας ἠκούσης πρὸς ὑμᾶς, καὶ τὸν λόγον ἔργοις καὶ τεραστίοις βεβαιούσης, ἀλλοτριοῦσθε πρὸς τὸν λόγον, καὶ τὸ θαῦμα τῶν λογίων ἀναισθήτως παραπέμπεσθε; Πῶς οὖν οὐ πλεῖον Σολομῶντος ὧδε, τουτέστι παρ' ἐμοί; Καὶ ὄρα μοι πάλιν τοῦ λόγου τὸ εὐτεχνές· διὰ τί γὰρ τὸ ὧδέ φησι, καὶ οὐχὶ δὴ μᾶλλον παρ' ἐμοί; Ιν᾿ ἡμᾶς ἀναπείσῃ ταπεινοφρο νεῖν, καν χαρισμάτων ὦμεν ἀνάμεστος πνευματι κῶν. "Αλλως τε δὲ τὸ ἀπεικὸς ἦν οὐδὲν, Ἰουδαίους ἀκούσαντας ὅτι « Πλεῖον Σολομῶντος ἐστι παρ' ἐμοὶ, ο τὰ συνήθη πάλιν περὶ αὐτοῦ πειραθῆναι λαλεῖν· Ἰδοὺ καὶ τῶν παρ' ἡμῖν ἐπισήμως βεβασιλευκότων ἑαυτὸν εἶναί φησι ἐν ἀμείνοσι. Μετριάζει τοίνυν ο κονομικῶς ὁ Σωτὴρ, τὰ ὧδε λέγων, ἀντὶ τοῦ παρ' ἐμοί. — (Α Γ. 159) Και Νινευΐτας δὲ εἰς κατάκρισιν αὐτῶν ἔσεσθαί φησιν ἐν τῷ τῆς κρίσεως καιρῷ. Α - σοφίαν Σολομώντος παραβολάς λαλοῦντος καὶ αινίγ ματα, καὶ ἀνθρωπίνων ὑπογράφοντος κάλλη τε καὶ ψόγους. S. CYRILLI ALEXANDRIN ARCHIEP. luti . » Revera ex illorum ausibus cognoscere licet, A proprios vomitus resorbuisse, et antiquo in luto sese iterum volutasse, atque in Ægypti errorem relapsos. Nimirum in eos denuo insiluit immundus spiritus; fueruntque, ut ait Servator, postrema ipsorum pejora prioribus. V. 29. Signum quærit, et signum non dabitur ei. Malitiosa hæc postulatio; ideo nihil consequuntur, juxta illud : : Exquirent me impii, et non inve nient ". Quod si fieri potuisset, ut nollet Jesus pati in carne necem erucis, ne hoc quidem Judæis signum dandum erat. Quia vero inevitabilis erat ob anundi saluten passio, datum est illis hoc sigmum B ad condemnationem. Quod autem maximum signum sit Deo dignæ virtutis, potentiæque incarnati Verbi, mortis destructio per ipsius a mortuis resur- rectionem, satis erit, ut reor, piis hominibus ad rem sibi persuadendam, quod nempe Pilati milites pecunia multa seducti fuerint, qui Dominicum custodiebant sepulcrum, ut dicerent, dormientibus ipsis corpus furto sublatum. Ne huic igitur qui- dem crediderunt signo Judæi. Ideo juste admo - dum de ipsis ait : « Regina austri consurget, › etc. V. 31. Regina austri consurget in judicio, etc. Festinavit ad Saloinonem audiendum mulier bar- C bara, tantumque viæ ob hanc causam emensa est, nt doctrinam de visibilibus rebus, animali- bus, herbarumque natura auditu cognosceret. Vos autem præsentes audientesque de invisibilibus cœle- stibusque rebus loquentem ipsam, quæ ad vos venit sapientiam, suaque verba operibus prodigiisque confirmantem, sermones ejus aversamini, et oracu- lorum ejus mirabilitatem incuriose prateritis? Quiðni igitur plus quam Salomon hic sit, id est in me? Et rursus animadverte dicti solertiam : cur enim dicit hic, nec potius in me? Ut nos doceat humiliter sapere, etiamsi forte spiritalibus donis cumulati simus. Præterquam quod non erat inverisimile, Judæos si audissent Plus est quam Salomon in me › more solito de eo locuturos : Ecce hic regibus quoque apud nos inclytis meliorem se ait. Modeste igitur ae dispensatoria ratione Servator dicit hic potins quam in me. · A Ninivitis quoque damınatum iri Judæos dicit judicti tempore. Ili porro erant crudeles barbarique homines, verum natu❤ ‹ Osee ♥, 6. - Pairum in libros Regum catena est, exscripsi ante hos annos manu mea, edidique post Cyrilli explana- tionem in Psalmos, p. 441, breve fragmentum, quod hujus quod in manibus habemus partim compendium est, partim incrementum. D f. b) f. 159) Cyrilli, ex commcniano in Lucre Erang lium. Mulier barbara, magno locorum intervallo di slans, socordiam omisit, non ut opes conquireret, sed ut Salomonis sapientiam audiret, parabolas et ænig- mata loquentis, et humanorum morum laudes vita- perationesque describen:is. (4) Εx codico Veneto, ubi præstaus Græcorum
μακρῷ τοιγαροῦν ἀμείνους τῶν ἐξ Ἰσραὴλ, καὶ κατακρινοῦσιν αὐτούς. Ἀλλ’ ἄκουε καὶ τῶν ῥημάτων· «Ἄνδρες Νινευὶ̈ ἀναστήσονται ἐν τῇ κρίσει κατὰ τῆς γενεᾶς ταύτης, καὶ κατακρινοῦσιν αὐτήν, ὅτι μετενόησαν εἰς τὸ κήρυγμα Ἰωνᾶ· καὶ ἰδοὺ πλέον Ἰωνᾶ ὧδε.» «Οὐδεὶς δὲ λύχνον ἅψας, εἰς κρυπτὴν τίθησι , κ.τ.λ. (α φ. 161, β φ. 116 β) Καὶ ποία τις ἦν τῶν τοιούτων λόγων ἡ χρεία; Ἀντιθέσει μάχεται τοῖς Ἰουδαίοις ἐξευρημένῃ διὰ τῆς ἐνούσης αὐτοῖς σκαιότητός τε καὶ ἀμαθίας. Ἔφασκον γὰρ θαυματουργεῖν αὐτὸν, οὐχ ἵνα πιστεύηται μᾶλλον, ἀλλ’ ἵνα πολλοὺς ἔχῃ τοὺς ἑπομένους αὐτῷ, καὶ τοὺς παρὰ τῶν ὁρώντων τὰς θεοσημείας ἁρπάζῃ κρότους. Ἀποκρούεται τοίνυν τὴν ἐπὶ τούτῳ συκοφαντίαν, καὶ δέχεται πρὸς παράδειγμα τὴν τοῦ λύχνου χρείαν· κεῖται γὰρ ὁ λύχνος ὑψοῦ καὶ ἐπὶ λυχνίαν ἀεὶ, ἵν’ εἴη τοῖς ὁρῶσι χρήσιμος. Καὶ τί τὸ ἐντεῦθεν, περινοήσωμεν. Πρὸ μὲν γὰρ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιδημίας κατεσκότισε τὴν ὑπ’ οὐρανὸν ὁ τοῦ σκότους πατὴρ, τουτέστιν ὁ Σατανᾶς, ἀχλύϊ τε νοητῇ τὰ πάντα κατεμελαίνετο.
στρέψας ἐπὶ τὸ ἴδιον ἐξέρασμα, καὶ ἧς λοντα μένη εἰς κύλισμα βορβόρου. » Εξ αὐτῶν δὲ τῶν τετολμη μένων καταθρήσαιτό τις ἂν, ὅτι τῶν ἰδίων ἐμέτων ἤπτοντο πάλιν, καὶ τοῖς ἄνωθεν ἐγκαλινδεῖσθαι βορ βόροις ἐξ ὑποστροφῆς ἐμελέτων, καὶ πεπτώκασιν εἰς τὴν ἐν Αἰγύπτῳ πλάνησιν. Εἰσέφρησε γὰρ πάλι, τὸ ἀκάθαρτον πνεῦμα, καὶ γέγονεν αὐτοῖς, κατὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος φωνήν, χείρονα των πρώτων τ ἔσχατα. Β Κυρίλλου, ἐκ τοῦ εἰς τὸ κατὰ Λουκᾶν. Γυνὴ βάρβαρος, μακρῶν αὐτὴν εἰργόν- των διαστημάτων, όκνου γέγονε κρείττων, οὐχ ἵνα χρημάτων ποιήσηται συλλογὴν, ἀλλ' ἵνα ἀκούσῃ τὴν Σημεῖον ἐπιζητεῖ, καὶ σημεῖον οὐ δοθήσεται αὐτῇ. (Β Ἐκ πονηρίας ἡ αἴτησις· διὸ οὐδὲ ἐπιτυγχάνουσι, κατὰ τό· « Ζητήσουσί με κακοί, και οὐχ εὑρήσουσιν. » Εἴπερ δὲ ἦν ἐφικτὸν μὴ ἂν ἔθε- λῆσαι τὸν Ἰησοῦν παθεῖν κατὰ σάρκα τὸν ἐπὶ σταυ ροῦ θάνατον, οὐδ' ἂν τοῦτο τοῖς Ἰουδαίοις τὸ σημεῖον ἐδόθη. Ἐπεὶ δὲ ἀπαραίτητον ἦν τὸ ἐπὶ σωτηρίᾳ τὸ ὑπ᾽ οὐρανὸν πάθος, δέδοται αὐτοῖς εἰς κατάκριμα. "Οτι δὲ πάμμεγα σημεῖόν ἐστι τῆς θεοπρεπούς δυνά - μεώς τε καὶ ἐξουσίας τοῦ ἐνανθρωπήσαντος Λόγου τὸ καταργῆσαι τὸν θάνατον διὰ τῆς ἐκ νεκρῶν - τοῦ ἀναστάσεως, ἀρκέσει, οἶμαι, τοῖς ἐπιεικέσιν εἰς πληροφορίαν τὸ πολλοῖς ἀναπεισθῆναι χρήμασιν τοὺς Πιλάτου στρατιώτας, οἳ τὸν Δεσποτικὸν τάφον ἐτι ρουν, ἵν' εἴπωσιν, ὅτι ἡμῶν κοιμωμένων ἐκλάπη νυκτός. Οὐδὲ τούτῳ οὖν τῷ σημείῳ πεπιστεύκασιν Ἰουδαῖοι. Διὸ καὶ μάλα εἰκότως ἔφη περὶ αὐτῶν, ὅτι • Βασίλισσα νότου ἐγερθήσεται, ο κ. τ. λ. Βασίλισσα νότου εγερθήσεται ἐν τῇ κρίσει, κ. τ. λ. (Α Ἐσπούδασε περὶ τὴν Σολομῶντος ἀκρόα σιν βάρβαρος γυνή, καὶ τοσαύτην ὁδὸν διὰ τοῦτο ἐστείλατο, σοφίαν τὴν περὶ τῶν ὁρατῶν καὶ ζώων καὶ βοτανῶν φύσεως ἀκουσομένη (1). Ὑμεῖς δὲ παρόντες καὶ ἀκούοντες, περὶ ἀοράτων καὶ οὐρανίων πραγμά των, αὐτῆς τῆς σοφίας ἠκούσης πρὸς ὑμᾶς, καὶ τὸν λόγον ἔργοις καὶ τεραστίοις βεβαιούσης, ἀλλοτριοῦσθε πρὸς τὸν λόγον, καὶ τὸ θαῦμα τῶν λογίων ἀναισθήτως παραπέμπεσθε; Πῶς οὖν οὐ πλεῖον Σολομῶντος ὧδε, τουτέστι παρ' ἐμοί; Καὶ ὄρα μοι πάλιν τοῦ λόγου τὸ εὐτεχνές· διὰ τί γὰρ τὸ ὧδέ φησι, καὶ οὐχὶ δὴ μᾶλλον παρ' ἐμοί; Ιν᾿ ἡμᾶς ἀναπείσῃ ταπεινοφρο νεῖν, καν χαρισμάτων ὦμεν ἀνάμεστος πνευματι κῶν. "Αλλως τε δὲ τὸ ἀπεικὸς ἦν οὐδὲν, Ἰουδαίους ἀκούσαντας ὅτι « Πλεῖον Σολομῶντος ἐστι παρ' ἐμοὶ, ο τὰ συνήθη πάλιν περὶ αὐτοῦ πειραθῆναι λαλεῖν· Ἰδοὺ καὶ τῶν παρ' ἡμῖν ἐπισήμως βεβασιλευκότων ἑαυτὸν εἶναί φησι ἐν ἀμείνοσι. Μετριάζει τοίνυν ο κονομικῶς ὁ Σωτὴρ, τὰ ὧδε λέγων, ἀντὶ τοῦ παρ' ἐμοί. — (Α Γ. 159) Και Νινευΐτας δὲ εἰς κατάκρισιν αὐτῶν ἔσεσθαί φησιν ἐν τῷ τῆς κρίσεως καιρῷ. Α - σοφίαν Σολομώντος παραβολάς λαλοῦντος καὶ αινίγ ματα, καὶ ἀνθρωπίνων ὑπογράφοντος κάλλη τε καὶ ψόγους. S. CYRILLI ALEXANDRIN ARCHIEP. luti . » Revera ex illorum ausibus cognoscere licet, A proprios vomitus resorbuisse, et antiquo in luto sese iterum volutasse, atque in Ægypti errorem relapsos. Nimirum in eos denuo insiluit immundus spiritus; fueruntque, ut ait Servator, postrema ipsorum pejora prioribus. V. 29. Signum quærit, et signum non dabitur ei. Malitiosa hæc postulatio; ideo nihil consequuntur, juxta illud : : Exquirent me impii, et non inve nient ". Quod si fieri potuisset, ut nollet Jesus pati in carne necem erucis, ne hoc quidem Judæis signum dandum erat. Quia vero inevitabilis erat ob anundi saluten passio, datum est illis hoc sigmum B ad condemnationem. Quod autem maximum signum sit Deo dignæ virtutis, potentiæque incarnati Verbi, mortis destructio per ipsius a mortuis resur- rectionem, satis erit, ut reor, piis hominibus ad rem sibi persuadendam, quod nempe Pilati milites pecunia multa seducti fuerint, qui Dominicum custodiebant sepulcrum, ut dicerent, dormientibus ipsis corpus furto sublatum. Ne huic igitur qui- dem crediderunt signo Judæi. Ideo juste admo - dum de ipsis ait : « Regina austri consurget, › etc. V. 31. Regina austri consurget in judicio, etc. Festinavit ad Saloinonem audiendum mulier bar- C bara, tantumque viæ ob hanc causam emensa est, nt doctrinam de visibilibus rebus, animali- bus, herbarumque natura auditu cognosceret. Vos autem præsentes audientesque de invisibilibus cœle- stibusque rebus loquentem ipsam, quæ ad vos venit sapientiam, suaque verba operibus prodigiisque confirmantem, sermones ejus aversamini, et oracu- lorum ejus mirabilitatem incuriose prateritis? Quiðni igitur plus quam Salomon hic sit, id est in me? Et rursus animadverte dicti solertiam : cur enim dicit hic, nec potius in me? Ut nos doceat humiliter sapere, etiamsi forte spiritalibus donis cumulati simus. Præterquam quod non erat inverisimile, Judæos si audissent Plus est quam Salomon in me › more solito de eo locuturos : Ecce hic regibus quoque apud nos inclytis meliorem se ait. Modeste igitur ae dispensatoria ratione Servator dicit hic potins quam in me. · A Ninivitis quoque damınatum iri Judæos dicit judicti tempore. Ili porro erant crudeles barbarique homines, verum natu❤ ‹ Osee ♥, 6. - Pairum in libros Regum catena est, exscripsi ante hos annos manu mea, edidique post Cyrilli explana- tionem in Psalmos, p. 441, breve fragmentum, quod hujus quod in manibus habemus partim compendium est, partim incrementum. D f. b) f. 159) Cyrilli, ex commcniano in Lucre Erang lium. Mulier barbara, magno locorum intervallo di slans, socordiam omisit, non ut opes conquireret, sed ut Salomonis sapientiam audiret, parabolas et ænig- mata loquentis, et humanorum morum laudes vita- perationesque describen:is. (4) Εx codico Veneto, ubi præstaus Græcorum
PG 72:709Ἐπειδὴ δὲ ἦμεν ἐν τούτοις, λύχνον ὥσπερ τινὰ τῇ ὑπ’ οὐρανὸν δέδωκεν ὁ Πατὴρ τὸν Υἱὸν, ἵνα τὸ θεῖον ἡμῖν ἐναστράψῃ φῶς, καὶ ἀχλύος ἡμᾶς ἐξέληται διαβολικῆς. Ἀλλ’, ὦ Ἰουδαῖε, εἰ μὲν αἰτιᾷ τὸν λύχνον ὅτι μὴ κρύπτεται μᾶλλον, ἀλλ’ ὑψοῦ καὶ ἐπὶ λυχνίᾳ κείμενος ἐνίησι τοῖς ὁρῶσι τὸ φῶς, ἐγκάλει Χριστῷ μὴ λαθεῖν ἐθέλοντι μᾶλλον, ἀλλ’ ὁρᾶσθαι παρὰ πάντων, καὶ φωτίζοντι τοὺς ἐσκοτισμένους, καὶ τὸ τῆς ἀληθοῦς θεογνωσίας ἐνιέντι φῶς. Οὐκοῦν οὐχ ἵνα θαυμάζηται μᾶλλον ἐπλήρου τὰς θεοσημείας, καὶ δι’ αὐτῶν ἠξίου γνωρίζεσθαι, ἀλλ’ ἵνα πιστεύηται μᾶλλον ὅτι Θεὸς ὢν φύσει, γέγονεν ἄνθρωπος δι’ ἡμᾶς, καὶ οὐκ ἀπέστη τοῦ εἶναι ὁ ἦν. Ὡς ἐπὶ λυχνίας δὲ τῆς ἁγίας Ἐκκλησίας τῷ κηρύγματι λάμπων, καταφωτίζει τὰς πάντων διανοίας, θείας πληρῶν ἐπιγνώσεως. «Ἠρώτα αὐτὸν Φαρισαῖός τις ὅπως ἀριστήσῃ παρ’ αὐτῷ.» (α φ. 162) Ἀληθεύει λέγων ὁ σοφώτατος Παῦλος, ὅτι Χριστὸς εἰσῆλθεν εἰς τὸν κόσμον ἁμαρτωλοὺς σῶσαι. Ταύτης γὰρ ἕνεκα τῆς αἰτίας, καθεὶς ἑαυτὸν εἰς κένωσιν, ἐπὶ γῆς ὤφθη μετὰ σαρκὸς, καὶ τοῖς ἀνθρώποις συνανεστράφη. Τοῦτο γεγονὸς ἔστιν ἰδεῖν καὶ διά γε τῶν προκειμένων ῥητῶν.
δρες γὰρ ἦσαν ώμοί τε καὶ βάρβαροι, Θεὸν οὐκ εἰ δότες τὸν φύσει καὶ ἀληθῶς, τῶν διὰ Μωϋσέως τε θεσπισμένων ἀνήκοοι παντελῶς, προφητικῆς εὐστου μίας ἀνεπιστήμονες. Ἀλλὰ καὶ οὕτω γνώμης ἔχον- τες, μετενόησαν, φησὶν, εἰς τὸ κήρυγμα Ἰωνᾶ· μα- κρῷ τοιγαροῦν ἀμείνους τῶν ἐξ Ἰσραὴλ, καὶ κατα· κρινοῦσιν αὐτούς. Ἀλλ᾿ ἄκουε καὶ τῶν ῥημάτων • Ανδρες Νινευί ἀναστήσονται ἐν τῇ κρίσει κατὰ τῆς γενεάς ταύτης, καὶ κατακρινοῦσιν αὐτήν, ὅτι μετα ενόησαν εἰς τὸ κήρυγμα Ἰωνᾶ· καὶ ἰδοὺ πλέον Ἰωνᾶ ὧδε. ο Οὐδεὶς δὲ λύχνον ἅψας, εἰς κρυπτὴν τίθησι, κ. τ. λ. Β (Α Γ. 161, Β Γ. Καὶ ποία τις ἦν τῶν τοιού- των λόγων ή χρεία; Αντιθέσει μάχεται τοῖς Ἰου δαίοις ἐξευρημένῃ διὰ τῆς ἐνούσης αὐτοῖς σκαιότη- τός τε καὶ ἀμαθίας. Ἔφασκον γὰρ θαυματουργείν αὐτὸν, οὐχ ἵνα πιστεύηται μᾶλλον, ἀλλ' ἵνα πολλοὺς ἔχῃ τοὺς ἑπομένους αὐτῷ, καὶ τοὺς παρὰ τῶν ὁρών των τάς θεοσημείας ἁρπάζῃ κρότους. Αποκρούεται τοίνυν τὴν ἐπὶ τούτῳ συκοφαντίαν, καὶ δέχεται πρὸς παράδειγμα τὴν τοῦ λύχνου χρείαν· κεῖται γὰρ ὁ λύ- χνος ὑψοῦ καὶ ἐπὶ λυχνίαν ἀεὶ, ἵν᾽ εἴη τοῖς ὁρῶσι χρήσιμος. Καὶ τί τὸ ἐντεῦθεν, περινοήσωμεν. Πρὸ μὲν γὰρ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιδημίας κατ εσκότισε τὴν ὑπ' οὐρανὸν ὁ τοῦ σκότους πατὴρ, τους ἐστιν ὁ Σατανᾶς, ἀχλύ τε νοητῇ τὰ πάντα κατεμε- λαίνετο. Ἐπειδὴ δὲ ἦμεν ἐν τούτοις, λύχνον ὥσπερ τινὰ τῇ ὑπ' οὐρανὸν δέδωκεν ὁ Πατήρ τὸν Υἱὸν, ἵνα τὸ θεῖον ἡμῖν ἐναστράφῃ φῶς, καὶ ἀχλύος ἡμᾶς ἐξ- έληται διαβολικῆς. Ἀλλ᾽, ὦ Ἰουδαῖς, εἰ μὲν αἰτιᾷ τὸν λύχνον ὅτι μὴ κρύπτεται μᾶλλον, ἀλλ' ὑψοῦ καὶ ἐπὶ λυχνίᾳ κείμενος ἐνίησι τοῖς ὁρῶσι τὸ φῶς, ἐγκάλει Χριστῷ μὴ λαβεῖν ἐθέλοντι μᾶλλον, ἀλλ' ὁρᾶσθαι παρὰ πάντων, καὶ φωτίζοντι τοὺς ἐσκοτισμένους, καὶ τὸ τῆς ἀληθοῦς θεογνωσίας Ενιέντι φῶς. Οὐκοῦν οὐχ ἵνα θαυμάζηται μᾶλλον ἐπλήρου τὰς θεατη- μείας, καὶ δι' αὐτῶν ἠξίου γνωρίζεσθαι, ἀλλ᾽ ἵνα πιστεύηται μᾶλλον ὅτι Θεὸς ὢν φύσει, γέγονεν ἄν θρωπος δι' ἡμᾶς, καὶ οὐκ ἀπέστη τοῦ εἶναι ὁ ἦν. ὡς ἐπὶ λυχνίας δὲ τῆς ἁγίας Ἐκκλησίας τῷ κηρύ γματι λάμπων, καταφωτίζει τὰς πάντων διανοίας, θείας πληρῶν ἐπιγνώσεως. Πρώτα αὐτὸν Φαρισαῖός τις ὅπως ἀριστήσῃ παρ' αὐτῷ. (Α 1. 162) 'Αληθεύει λέγων ὁ σοφώτατος Παῦλος, ὅτι Χριστὸς εἰσῆλθεν εἰς τὸν κόσμον ἁμαρτωλούς σῶσαι. Ταύτης γὰρ ἕνεκα τῆς αἰτίας, καθεὶς ἑαυτὸν εἰς κένωσιν, ἐπὶ γῆς ὤφθη μετά σαρκὸς, καὶ τοῖς ἀνθρώποι; συνανεστράφη. Τοῦτο γεγονὸς ἔστιν ἰδεῖν και διά γε τῶν προκειμένων ῥητῶν. Πῶς γὰρ οὐχ ἅπασιν ἐναργές, ὅτι πονηρὸν καὶ βέβηλον ἀεὶ τὸ τῶν Φαρισαίων γέγονεν ἐργαστήριον, βάσκανον καὶ ἁλα ζωνείᾳ σύντροφον, καὶ καταθρασυνόμενον τοῦ πάν των ἡμῶν Σωτήρος Χριστοῦ; Πῶς οὖν ἄρα κατέλυσε παρ' αὐτοῖς; Αρα Αγνόησε τὴν ἐνοῦσαν αὐτοῖς σκαιότητα; Καὶ πῶς τοῦτο λέγειν ἀσφαλές; Πάντα Τίπι. 1, 15. • COMMENT. IN LUGAM. A ralemque Deum ignorantes, et qui Moysis consti- tuta nunquam audiverant, propheticæque doctrinæ erant ignari. Et tamen cum ita comparati essent, resipuerunt, inquit, ad Jonae prædicationem. Multo itaque meliores Israelitis fuerunt, ideoque liorum judices erunt. Sed audi verba ipsa : « Viri Ninivitæ surgent in judicio adversus hanc generationem, et condemnabunt illam, quia ipsi poenitentiam egerunt prædicante Jona; et ecce plus quam Jonas hie est. > V. 33. Nemo qui lucernam accènderit, in abscon - dilo ponit, etc. Quinam porro sermonum hujosmodi scopus erat? Contradictione utitur in Judæos, quam ex ipsorum improbitate inscitiaque sumit. Dicebant enim eum prodigia patrare, non ut fides augeretur, sed ut nullos asseclas consequeretur, atque miraculorum spectatoribus plausum eliceret. Refel- lit itaque hanc calumniam, et a lucernæ usu simili- tulinem capit. Nam lucerna, inquit, semper elato loco superque candelabre ponitur, ut spectantibus utilis sit. Jam quidnam hine colligatur considere- mus. Ante Servatoris quidem adventum, obscurabat mundum pater tenebrarum, id est, Satanas, et in tellectuali caligine omnia obumbrabat. Dum ergo tali rerum statu essemus, lucernam veluti quamdam mundo Pater obtulit Filium suum, qui divino nos lumine irradiaret, et diabolica caligine eriperet. Jam vero, o Judæe, si tu quidem crimini vertis quod lucerna non abscondatur, sed alte potius iu candelabro collocata lumen spectantibus præbeat; tune, inquam, Christum quoque reprehende, quia latere noluerit, sed videri potius ab omnibus, et quia oluenebralos illuminat, ac vera Dei notitiæ lumen diffundit. Igitur non ut sui admirationem concilaret, proligia patrabat, neque ut inde in- claresceret, sed magis ut sibi crederetur, qui cum esset suapte natura Deus, factus erat homo propter nos, quin tamen a priore suo statu decederet. Is autem in sancta Ecclesia, veluti candelabro, per suam doctrinam resplendens, omnium mentes illumi- nat, divina replens scientia. l») C D Philipp. u, G. * Baruch in, 58. V. 37. Rogabat illum quidam Pharisævs ul pran- deret apud se. • Vere dicit sapientissimus Paulus", Christum ob peccatores salvandos in mundum venisse. Ilanc enim ob causam se ad exinanitionem demittens “ in terra incarnatus apparuit, et cum hominibus conversatus est “". Rem hanc ex supradictis etiam verbis cognoscere licet. Quidni enim omoibus con- . stat improbam et impuram fuisse semper Phari- sæorum officinam, invidia superbiaque nutritam, et universali nostro Servatori Christo adversam? Cur igitur hospes horum fit? Num insitam illis malitiam ignorabat? Sed quis hoc impune dical, cum nihil Deus non sciat? Quid ergo? Illos apprime
Πῶς γὰρ οὐχ ἅπασιν ἐναργὲς, ὅτι πονηρὸν καὶ βέβηλον ἀεὶ τὸ τῶν Φαρισαίων γέγονεν ἐργαστήριον, βάσκανον καὶ ἀλαζονείᾳ σύντροφον, καὶ καταθρασυνόμενον τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ; Πῶς οὖν ἄρα κατέλυσε παρ’ αὐτοῖς; Ἆρα ἠγνόησε τὴν ἐνοῦσαν αὐτοῖς σκαιότητα; Καὶ πῶς τοῦτο λέγειν ἀσφαλές; Πάντα γὰρ οἶδεν ὡς Θεός. Τί οὖν ἐστιν; Αὐτοὺς μάλιστα νουθετεῖν ἠπείγετο, τοὺς ἀρίστους τῶν ἰατρῶν ἀπομιμούμενος, οἳ τοῖς ἀῤῥωστοῦσι φορτικώτερον τὰς ἐκ τῶν οἰκείων ἐπιτηδευμάτων προσάγουσιν ἐπικουρίας. Ὡς γὰρ αὐτός πού φησιν, «Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ὑγιαίνοντες ἰατροῦ, ἀλλ’ οἱ κακῶς ἔχοντες.» Οὐκοῦν ὁ μὲν Φαρισαῖος, τό γε ἧκον εἰς τὸν ἐνόντα αὐτῷ σκοπὸν, ἐπὶ ἑστίαν καλεῖ· ὁ δέ γε τῶν ὅλων Σωτὴρ καθίησι μὲν ἑαυτὸν εἰς τοῦτο, καθάπερ ἔφην, οἰκονομικῶς· μυσταγωγίας δὲ πρόφασιν ἐποιεῖτο τὸ χρῆμα. Ἐδίδου δὲ τῷ λόγῳ τὰς ἀφορμὰς ὁ δυσμαθὴς Φαρισαῖος. Ἐθαύμασε γὰρ, φησὶν, ὡς οὐκ ἐβαπτίσθη πρὸ ἀρίστου. Ἐσκανδαλίσθη, φησὶν, ὅτι δικαίου καὶ προφήτου δόξαν ἔχων παρ’ αὐτοῖς, ταῖς ἀλογωτάταις αὐτῶν οὐ συνεπλάττετο συνηθείαις. Ἐβαπτίζοντο γὰρ πρὸ τροφῆς, οἷον ῥύπου παντὸς ἑαυτοὺς ἀπαλλάττοντες·
δρες γὰρ ἦσαν ώμοί τε καὶ βάρβαροι, Θεὸν οὐκ εἰ δότες τὸν φύσει καὶ ἀληθῶς, τῶν διὰ Μωϋσέως τε θεσπισμένων ἀνήκοοι παντελῶς, προφητικῆς εὐστου μίας ἀνεπιστήμονες. Ἀλλὰ καὶ οὕτω γνώμης ἔχον- τες, μετενόησαν, φησὶν, εἰς τὸ κήρυγμα Ἰωνᾶ· μα- κρῷ τοιγαροῦν ἀμείνους τῶν ἐξ Ἰσραὴλ, καὶ κατα· κρινοῦσιν αὐτούς. Ἀλλ᾿ ἄκουε καὶ τῶν ῥημάτων • Ανδρες Νινευί ἀναστήσονται ἐν τῇ κρίσει κατὰ τῆς γενεάς ταύτης, καὶ κατακρινοῦσιν αὐτήν, ὅτι μετα ενόησαν εἰς τὸ κήρυγμα Ἰωνᾶ· καὶ ἰδοὺ πλέον Ἰωνᾶ ὧδε. ο Οὐδεὶς δὲ λύχνον ἅψας, εἰς κρυπτὴν τίθησι, κ. τ. λ. Β (Α Γ. 161, Β Γ. Καὶ ποία τις ἦν τῶν τοιού- των λόγων ή χρεία; Αντιθέσει μάχεται τοῖς Ἰου δαίοις ἐξευρημένῃ διὰ τῆς ἐνούσης αὐτοῖς σκαιότη- τός τε καὶ ἀμαθίας. Ἔφασκον γὰρ θαυματουργείν αὐτὸν, οὐχ ἵνα πιστεύηται μᾶλλον, ἀλλ' ἵνα πολλοὺς ἔχῃ τοὺς ἑπομένους αὐτῷ, καὶ τοὺς παρὰ τῶν ὁρών των τάς θεοσημείας ἁρπάζῃ κρότους. Αποκρούεται τοίνυν τὴν ἐπὶ τούτῳ συκοφαντίαν, καὶ δέχεται πρὸς παράδειγμα τὴν τοῦ λύχνου χρείαν· κεῖται γὰρ ὁ λύ- χνος ὑψοῦ καὶ ἐπὶ λυχνίαν ἀεὶ, ἵν᾽ εἴη τοῖς ὁρῶσι χρήσιμος. Καὶ τί τὸ ἐντεῦθεν, περινοήσωμεν. Πρὸ μὲν γὰρ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιδημίας κατ εσκότισε τὴν ὑπ' οὐρανὸν ὁ τοῦ σκότους πατὴρ, τους ἐστιν ὁ Σατανᾶς, ἀχλύ τε νοητῇ τὰ πάντα κατεμε- λαίνετο. Ἐπειδὴ δὲ ἦμεν ἐν τούτοις, λύχνον ὥσπερ τινὰ τῇ ὑπ' οὐρανὸν δέδωκεν ὁ Πατήρ τὸν Υἱὸν, ἵνα τὸ θεῖον ἡμῖν ἐναστράφῃ φῶς, καὶ ἀχλύος ἡμᾶς ἐξ- έληται διαβολικῆς. Ἀλλ᾽, ὦ Ἰουδαῖς, εἰ μὲν αἰτιᾷ τὸν λύχνον ὅτι μὴ κρύπτεται μᾶλλον, ἀλλ' ὑψοῦ καὶ ἐπὶ λυχνίᾳ κείμενος ἐνίησι τοῖς ὁρῶσι τὸ φῶς, ἐγκάλει Χριστῷ μὴ λαβεῖν ἐθέλοντι μᾶλλον, ἀλλ' ὁρᾶσθαι παρὰ πάντων, καὶ φωτίζοντι τοὺς ἐσκοτισμένους, καὶ τὸ τῆς ἀληθοῦς θεογνωσίας Ενιέντι φῶς. Οὐκοῦν οὐχ ἵνα θαυμάζηται μᾶλλον ἐπλήρου τὰς θεατη- μείας, καὶ δι' αὐτῶν ἠξίου γνωρίζεσθαι, ἀλλ᾽ ἵνα πιστεύηται μᾶλλον ὅτι Θεὸς ὢν φύσει, γέγονεν ἄν θρωπος δι' ἡμᾶς, καὶ οὐκ ἀπέστη τοῦ εἶναι ὁ ἦν. ὡς ἐπὶ λυχνίας δὲ τῆς ἁγίας Ἐκκλησίας τῷ κηρύ γματι λάμπων, καταφωτίζει τὰς πάντων διανοίας, θείας πληρῶν ἐπιγνώσεως. Πρώτα αὐτὸν Φαρισαῖός τις ὅπως ἀριστήσῃ παρ' αὐτῷ. (Α 1. 162) 'Αληθεύει λέγων ὁ σοφώτατος Παῦλος, ὅτι Χριστὸς εἰσῆλθεν εἰς τὸν κόσμον ἁμαρτωλούς σῶσαι. Ταύτης γὰρ ἕνεκα τῆς αἰτίας, καθεὶς ἑαυτὸν εἰς κένωσιν, ἐπὶ γῆς ὤφθη μετά σαρκὸς, καὶ τοῖς ἀνθρώποι; συνανεστράφη. Τοῦτο γεγονὸς ἔστιν ἰδεῖν και διά γε τῶν προκειμένων ῥητῶν. Πῶς γὰρ οὐχ ἅπασιν ἐναργές, ὅτι πονηρὸν καὶ βέβηλον ἀεὶ τὸ τῶν Φαρισαίων γέγονεν ἐργαστήριον, βάσκανον καὶ ἁλα ζωνείᾳ σύντροφον, καὶ καταθρασυνόμενον τοῦ πάν των ἡμῶν Σωτήρος Χριστοῦ; Πῶς οὖν ἄρα κατέλυσε παρ' αὐτοῖς; Αρα Αγνόησε τὴν ἐνοῦσαν αὐτοῖς σκαιότητα; Καὶ πῶς τοῦτο λέγειν ἀσφαλές; Πάντα Τίπι. 1, 15. • COMMENT. IN LUGAM. A ralemque Deum ignorantes, et qui Moysis consti- tuta nunquam audiverant, propheticæque doctrinæ erant ignari. Et tamen cum ita comparati essent, resipuerunt, inquit, ad Jonae prædicationem. Multo itaque meliores Israelitis fuerunt, ideoque liorum judices erunt. Sed audi verba ipsa : « Viri Ninivitæ surgent in judicio adversus hanc generationem, et condemnabunt illam, quia ipsi poenitentiam egerunt prædicante Jona; et ecce plus quam Jonas hie est. > V. 33. Nemo qui lucernam accènderit, in abscon - dilo ponit, etc. Quinam porro sermonum hujosmodi scopus erat? Contradictione utitur in Judæos, quam ex ipsorum improbitate inscitiaque sumit. Dicebant enim eum prodigia patrare, non ut fides augeretur, sed ut nullos asseclas consequeretur, atque miraculorum spectatoribus plausum eliceret. Refel- lit itaque hanc calumniam, et a lucernæ usu simili- tulinem capit. Nam lucerna, inquit, semper elato loco superque candelabre ponitur, ut spectantibus utilis sit. Jam quidnam hine colligatur considere- mus. Ante Servatoris quidem adventum, obscurabat mundum pater tenebrarum, id est, Satanas, et in tellectuali caligine omnia obumbrabat. Dum ergo tali rerum statu essemus, lucernam veluti quamdam mundo Pater obtulit Filium suum, qui divino nos lumine irradiaret, et diabolica caligine eriperet. Jam vero, o Judæe, si tu quidem crimini vertis quod lucerna non abscondatur, sed alte potius iu candelabro collocata lumen spectantibus præbeat; tune, inquam, Christum quoque reprehende, quia latere noluerit, sed videri potius ab omnibus, et quia oluenebralos illuminat, ac vera Dei notitiæ lumen diffundit. Igitur non ut sui admirationem concilaret, proligia patrabat, neque ut inde in- claresceret, sed magis ut sibi crederetur, qui cum esset suapte natura Deus, factus erat homo propter nos, quin tamen a priore suo statu decederet. Is autem in sancta Ecclesia, veluti candelabro, per suam doctrinam resplendens, omnium mentes illumi- nat, divina replens scientia. l») C D Philipp. u, G. * Baruch in, 58. V. 37. Rogabat illum quidam Pharisævs ul pran- deret apud se. • Vere dicit sapientissimus Paulus", Christum ob peccatores salvandos in mundum venisse. Ilanc enim ob causam se ad exinanitionem demittens “ in terra incarnatus apparuit, et cum hominibus conversatus est “". Rem hanc ex supradictis etiam verbis cognoscere licet. Quidni enim omoibus con- . stat improbam et impuram fuisse semper Phari- sæorum officinam, invidia superbiaque nutritam, et universali nostro Servatori Christo adversam? Cur igitur hospes horum fit? Num insitam illis malitiam ignorabat? Sed quis hoc impune dical, cum nihil Deus non sciat? Quid ergo? Illos apprime
PG 72:711ἀσυνέτως δὲ σφόδρα καὶ τοῦτο. Ἡ μὲν γὰρ διὰ τῶν ὑδάτων ἀπόνιψις χρειωδεστάτη λίαν ἐστὶ τοῖς ῥυπῶσι σωματικῶς· ἀκαθαρσίας γε μὴν τῆς εἰς νοῦν καὶ καρδίαν, πῶς ἂν ἀπαλλάξειέ τινας; Πλὴν ἐκεῖνό φαμεν· Ἀσύνετε Φαρισαῖε, μέγα πεφρόνηκας ἐπὶ τῇ τῶν ἱερῶν εἰδήσει Γραμμάτων, τὸν Μωϋσέως νόμον γινώσκεις. Εἰπὲ τοιγαροῦν, ποῦ σοι τοῦτο προςτέταχε Μωϋσῆς; ποίαν ἔχεις εἰπεῖν ἐντολὴν ὁρισθεῖσαν παρὰ Θεοῦ, τὴν ἐπί γε τῷ δεῖν βαπτίζεσθαι πρὸ τροφῆς; Δέδοται μὲν γὰρ διὰ τῆς Μωϋσέως ἐντολῆς εἰς ἀποκάθαρσιν ῥύπου σωματικοῦ, τὸ ὕδωρ τοῦ ἁγνισμοῦ, τύπον ἐπέχον τοῦ ἀληθῶς ἁγίου καὶ διασμηκτικοῦ βαπτίσματος, φημὶ δὴ τοῦ ἐν Χριστῷ. Ἀπελούοντο δὲ ὕδατι καὶ οἱ καλούμενοι πρὸς ἱερουργίαν. Καὶ γοῦν ὁ θεσπέσιος Μωϋσῆς ἔλουσεν ὕδατι τὸν Ἀαρὼν, καὶ σὺν αὐτῷ τοὺς Λευί̈τας· καταδηλοῦντος τοῦ νόμου διὰ τοῦ τυπικοῦ καὶ ὡς ἐν σκιαῖς βαπτίσματος, ὅτι καὶ ἡ κατ’ αὐτῶν ἱερουργία τὸ τέλειον εἰς ἁγιασμὸν οὐκ ἔχει, δεῖται δὲ μᾶλλον τοῦ θείου τε καὶ ἱεροῦ βαπτίσματος, εἰς ἀποκάθαρσιν ἀληθῆ·
Α γὰρ οἶδεν ὡς Θεός. Τί οὖν ἐστιν; Αὐτοὺς μάλιστα Β νουθετεῖν ἠπείγετο, τοὺς ἀρίστους τῶν ἰατρῶν ἀπο μιμούμενος, οἱ τοῖς ἀῤῥωστοῦσι φορτικώτερον τάς ἐκ τῶν οἰκείων ἐπιτηδευμάτων προσάγουσιν ἐπικού - ρίας. ὡς γὰρ αὐτός πού φησιν, «Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ὑγιαίνοντες ἰατροῦ, ἀλλ' οἱ κακῶς ἔχοντες. » Ούκο οὖν ὁ μὲν Φαρισαῖος, τό γε ἦχον εἰς τὸν ἐνόντα απο τῷ σκοπὸν, ἐπὶ ἑστίαν καλεῖ· ἡ δέ γε τῶν ὅλων Στο τὴρ καθίησι μὲν ἑαυτὸν εἰς τοῦτο, καθάπερ ἔφην, οἰκονομικῶς· μυσταγωγία; δὲ πρόφασιν ἐποιεῖτο τὸ χρήμα. Εδίδου δὲ τῷ λόγῳ τὰς ἀφορμὰς ὁ δυσμαθές Φαρισαῖος. Εθαύμασα γάρ, φησίν, ὡς οὐκ ἐβαπτίσθη πρὸ ἀρίστου. Ἐσκανδαλίσθη, φησίν, ὅτι δικαίου και προφήτου δόξαν ἔχων παρ' αὐτοῖς, ταῖς ἀλογωτάται; αὐτῶν οὐ συνεπλάττετο συνηθείαις. Εβαπτίζοντο γάρ πρὸ τροφῆς, οἷον ρύπου παντὸς ἑαυτοὺς ἀπαλλάτ τοντες· ἀσυνέτω; δὲ σφόδρα καὶ τοῦτο. Η μὲν γὰρ διὰ τῶν ὑδάτων ἀπόνιψις χρειωδεστάτη λίαν ἐστὶ τοῖς ῥυπῶσι σωματικῶς ἀκαθαρσίας γε μήν τῆς εἰς νοῦν καὶ καρδίαν, πῶς ἂν ἀπαλλάξειέ τινας; Πλη ἐκεῖνό φαμεν· 'Ασύνετε Φαρισαῖς, μέγα πεφρόνηκας ἐπὶ τῇ τῶν ἱερῶν εἰδήσει Γραμμάτων, τὸν Μωϋσέως νόμου γινώσκεις. Εἰπὲ τοιγαροῦν, ποῦ σοι τοῦτο προσω τέταχε Μωϋσῆς; ποίαν ἔχεις εἰπεῖν ἐντολὴν ὀριο σθεῖσαν παρὰ Θεοῦ, τὴν ἐπί γε τῷ δεῖν βαπτίζεσθαι πρὸ τροφῆς; Δέδοται μὲν γὰρ διὰ τῆς Μωϋσέως ένα τολῆς εἰς ἀποκάθαρσιν ῥύπου σωματικοῦ, τὸ ὕδωρ τοῦ ἁγνισμοῦ, τύπον ἐπέχον τοῦ ἀληθῶς ἁγίου καὶ διασμηκτικοῦ βαπτίσματος, φημὶ δὴ τοῦ ἐν Χριστῷ. Απελούοντο δὲ ὕδατι καὶ οἱ καλούμενοι πρὸς ἱερουρ γίαν. Καὶ γοῦν ὁ θεσπέσιος Μωϋσῆς ἔλουσεν ύδατι τὸν 'Ααρών, καὶ σὺν αὐτῷ τοὺς Λευίτας· καταδη λοῦντος τοῦ νόμου διὰ τοῦ τυπικοῦ καὶ ὡς ἐν σκιαίς βαπτίσματος, ὅτι καὶ ἡ κατ' αὐτῶν ἱερουργία τὸ τέ λειον εἰς ἁγιασμὸν οὐκ ἔχει, δεῖται δὲ μᾶλλον τοῦ θείου τε καὶ ἱεροῦ βαπτίσματος, εἰς ἀποκάθαρσιν ἀληθῆ· καὶ καθ᾽ ἕτερον δὲ τρόπον ἡμῖν ὑποφαίνον τος, ὅτι τὸ ἱερὸν καὶ ἀπόλεκτον παρὰ Θεῷ γένο;, τουτέστιν ἡμᾶς, τελειοῖ πρὸς ἁγιασμὸν, καὶ εἰς ἀπό θεσιν τύπου παντὸς ὁ τῶν ὅλων Σωτήρ, διὰ τοῦ ἁγίου καὶ σεπτοῦ βαπτίσματος. Ορᾶται γε μὴν οὐ· δαμοῦ προστεταχώς βαπτίζεσθαι προ τροφῆς· τί οὖν τεθαύμακας, ἢ διὰ ποίαν αἰτίαν έσκανδαλίσθης, ὦ Φαρισαῖε ; Τί οὖν ὁ Σωτήρ; Εὐάφορμον ποιεῖται τὴν ἐπίπληξιν. Ακουε γάρ· Νῦν ὑμεῖς, οἱ Φαρισαῖοι, τὸ ἔξωθεν τοῦ ποτηρίου καὶ τοῦ πίνακος καθαρίζετε, κ. τ. λ. (Α Γ. 'Ενήν ἐξῆν] μὲν καὶ ἑτέροις λόγοις χρήσασθαι τὸν Κύριον, νουθετεῖν ἐθέ λοντα τὸν ἀσύνετον Φαρισαῖον· ἐπιδράττεται δὲ τοῦ καιροῦ, καὶ οἷον ἐκ τῶν ὄντων ἐν χερσὶν ἐξυφαίνει τὴν μυσταγωγίαν. Ως γάρ, ἐν καιρῷ τροφῆς καὶ τραπέζης, εναργές ὑπόδειγμα δέχεται το ποτήριον καὶ τὸν πίνακα· καὶ διαδείκνυσιν, ὡς καθαρούς καὶ ἐκνενιμμένους εἶναι χρὴ τοὺς εἰλικρινώς λατρεύοντας τῷ Θεῷ, καὶ οὐ δή που μόνης ἐξ ἀκαθαρσίας σωματι κῆς, ἀλλὰ γὰρ καὶ εἰς νοῦν ἔσω κεκρυμμένης, καθά περ αμέλει καὶ τὸ ταῖς τραπέζαις ὑπηρετοῦντα των S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. emendare studebat, medicorum optimos imitans, qui gravius ægrotantibus curarum suarum adju- toria adhibent. Namque, ut ipse aliquando dixit, • Non egent medico sani, sed qui male habent. Pharisæus itaque scopo suo sibi proposito, ad con- vivium invitat; cunctorum autem Servator morem hnic, ut dixi, prudente consilio gerit, atque hanc crudieudi hominis ansaın capit. Suppeditavit autem disserendi materiam morosus Pharisus. Miratus est, inquit evangelista, Christum ante prandium non lavisse. Scandalo ei fuit, inquit, quod ille justi ac prophetæ loco apud Judæos habitus, haud tamen absurdissimas ipsorum consuetudines sequebatur. Ipsi enim ante cibum sumendum lavabant, omni se veluti inquinamento mundantes; et hoc ipsum stulte admodum. Nam aquæ lotio corporaliter quidem sore didatis utilissima est; a mentis tamen cordisque immunditia qui fieri potest ut quemquam purget? Atqui nos dicimus : Pharisæe insipiens, valde gloriaris de sacrarum Litterarum peritia, Moysis legem calles. Dic ergo ubinam id tibi Moyses præ- ceperit ? quodnam potes recitare mandatum Dei, oportere homines ante cibum sumenduni lavare? Data fuit utique per Mosaicum constitutum ad cor- poralium sordium purgationem lustrationis aqua, typum gerens vere saucti et purgatorii baptismi, illius nempe qui in Christo ft. Aqua item lavaban- tar vocati ad sacerdotium. Itaque dirus Moyses Aaronen aqua lavit, unaque cum eo Levitas ; lege videlicet per bune umbratilem typicumque bapti- smum demonstrante, ne illorum quilem sacerdo- tium perfectam sanctificationem habere, sed divino potius sacroque indigere baptismo ut vera mun- datio fiat : alioquin etiam nobis innuens, sacram delectamque a Deo gentem, nos videlicet, ad sancti- ficationein perfici atque omni inquinamento mun- dari ab universali Servatore, per sanctum veneran- dumque baptismum. Apparet itaque nusquam în mandatis datum, ut ante cibum lavemus. Cur miraris ergo, vel quamobrem scandalizaris, o Pha- risæe? Quid tune Servator? Opportunam facit ob- jurgationem. Audi enim : C V.39. Nunc vos, l'harisæi, quod deforis est calicis D et catini mundalis, etc. Poterat et alio verborum genere uti Dominus, cam vellet insipientem Pharisæum admonefacere; nihilominus præsentem occasionem captat, et ex iis quæ in manibus sunt doctrinam suam connectit. Namque ut in prandii mensæque tempore, eviden- tem similitudinem sumit a calice et catino, demon- stratque mundos esse debere ac lautos qui sincere Deuni colunt; neque corporalibus tantum carere sordibus, verum etiam intellectualibus et recondi- tis; haud secus quam adhibenda mensis vasa non e trinsecis tantum inquinamentis mundare convenit, ** Matth. 18, 12. b, C f. b) [al.
καὶ καθ’ ἕτερον δὲ τρόπον ἡμῖν ὑποφαίνοντος, ὅτι τὸ ἱερὸν καὶ ἀπόλεκτον παρὰ Θεῷ γένος, τουτέστιν ἡμᾶς, τελειοῖ πρὸς ἁγιασμὸν, καὶ εἰς ἀπόθεσιν ῥύπου παντὸς ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ, διὰ τοῦ ἁγίου καὶ σεπτοῦ βαπτίσματος. Ὁρᾶταί γε μὴν οὐδαμοῦ προστεταχὼς βαπτίζεσθαι πρὸ τροφῆς· τί οὗν τεθαύμακας, ἢ διὰ ποίαν αἰτίαν ἐσκανδαλίσθης, ὦ Φαρισαῖε; Τί οὖν ὁ Σωτήρ; Εὐάφορμον ποιεῖται τὴν ἐπίπληξιν. Ἄκουε γάρ· «Νῦν ὑμεῖς, οἱ Φαρισαῖοι, τὸ ἔξωθεν τοῦ ποτηρίου καὶ τοῦ πίνακος καθαρίζετε, κ.τ.λ.» (α φ. 162 β, ξ φ. 132 β) Ἐνῆν [ αλ.» ἐξῆν] μὲν καὶ ἑτέροις λόγοις χρήσασθαι τὸν Κύριον, νουθετεῖν ἐθέλοντα τὸν ἀσύνετον Φαρισαῖον· ἐπιδράττεται δὲ τοῦ καιροῦ, καὶ οἷον ἐκ τῶν ὄντων ἐν χερσὶν ἐξυφαίνει τὴν μυσταγωγίαν. Ὡς γὰρ, ἐν καιρῷ τροφῆς καὶ τραπέζης, ἐναργὲς ὑπόδειγμα δέχεται τὸ ποτήριον καὶ τὸν πίνακα·
Α γὰρ οἶδεν ὡς Θεός. Τί οὖν ἐστιν; Αὐτοὺς μάλιστα Β νουθετεῖν ἠπείγετο, τοὺς ἀρίστους τῶν ἰατρῶν ἀπο μιμούμενος, οἱ τοῖς ἀῤῥωστοῦσι φορτικώτερον τάς ἐκ τῶν οἰκείων ἐπιτηδευμάτων προσάγουσιν ἐπικού - ρίας. ὡς γὰρ αὐτός πού φησιν, «Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ὑγιαίνοντες ἰατροῦ, ἀλλ' οἱ κακῶς ἔχοντες. » Ούκο οὖν ὁ μὲν Φαρισαῖος, τό γε ἦχον εἰς τὸν ἐνόντα απο τῷ σκοπὸν, ἐπὶ ἑστίαν καλεῖ· ἡ δέ γε τῶν ὅλων Στο τὴρ καθίησι μὲν ἑαυτὸν εἰς τοῦτο, καθάπερ ἔφην, οἰκονομικῶς· μυσταγωγία; δὲ πρόφασιν ἐποιεῖτο τὸ χρήμα. Εδίδου δὲ τῷ λόγῳ τὰς ἀφορμὰς ὁ δυσμαθές Φαρισαῖος. Εθαύμασα γάρ, φησίν, ὡς οὐκ ἐβαπτίσθη πρὸ ἀρίστου. Ἐσκανδαλίσθη, φησίν, ὅτι δικαίου και προφήτου δόξαν ἔχων παρ' αὐτοῖς, ταῖς ἀλογωτάται; αὐτῶν οὐ συνεπλάττετο συνηθείαις. Εβαπτίζοντο γάρ πρὸ τροφῆς, οἷον ρύπου παντὸς ἑαυτοὺς ἀπαλλάτ τοντες· ἀσυνέτω; δὲ σφόδρα καὶ τοῦτο. Η μὲν γὰρ διὰ τῶν ὑδάτων ἀπόνιψις χρειωδεστάτη λίαν ἐστὶ τοῖς ῥυπῶσι σωματικῶς ἀκαθαρσίας γε μήν τῆς εἰς νοῦν καὶ καρδίαν, πῶς ἂν ἀπαλλάξειέ τινας; Πλη ἐκεῖνό φαμεν· 'Ασύνετε Φαρισαῖς, μέγα πεφρόνηκας ἐπὶ τῇ τῶν ἱερῶν εἰδήσει Γραμμάτων, τὸν Μωϋσέως νόμου γινώσκεις. Εἰπὲ τοιγαροῦν, ποῦ σοι τοῦτο προσω τέταχε Μωϋσῆς; ποίαν ἔχεις εἰπεῖν ἐντολὴν ὀριο σθεῖσαν παρὰ Θεοῦ, τὴν ἐπί γε τῷ δεῖν βαπτίζεσθαι πρὸ τροφῆς; Δέδοται μὲν γὰρ διὰ τῆς Μωϋσέως ένα τολῆς εἰς ἀποκάθαρσιν ῥύπου σωματικοῦ, τὸ ὕδωρ τοῦ ἁγνισμοῦ, τύπον ἐπέχον τοῦ ἀληθῶς ἁγίου καὶ διασμηκτικοῦ βαπτίσματος, φημὶ δὴ τοῦ ἐν Χριστῷ. Απελούοντο δὲ ὕδατι καὶ οἱ καλούμενοι πρὸς ἱερουρ γίαν. Καὶ γοῦν ὁ θεσπέσιος Μωϋσῆς ἔλουσεν ύδατι τὸν 'Ααρών, καὶ σὺν αὐτῷ τοὺς Λευίτας· καταδη λοῦντος τοῦ νόμου διὰ τοῦ τυπικοῦ καὶ ὡς ἐν σκιαίς βαπτίσματος, ὅτι καὶ ἡ κατ' αὐτῶν ἱερουργία τὸ τέ λειον εἰς ἁγιασμὸν οὐκ ἔχει, δεῖται δὲ μᾶλλον τοῦ θείου τε καὶ ἱεροῦ βαπτίσματος, εἰς ἀποκάθαρσιν ἀληθῆ· καὶ καθ᾽ ἕτερον δὲ τρόπον ἡμῖν ὑποφαίνον τος, ὅτι τὸ ἱερὸν καὶ ἀπόλεκτον παρὰ Θεῷ γένο;, τουτέστιν ἡμᾶς, τελειοῖ πρὸς ἁγιασμὸν, καὶ εἰς ἀπό θεσιν τύπου παντὸς ὁ τῶν ὅλων Σωτήρ, διὰ τοῦ ἁγίου καὶ σεπτοῦ βαπτίσματος. Ορᾶται γε μὴν οὐ· δαμοῦ προστεταχώς βαπτίζεσθαι προ τροφῆς· τί οὖν τεθαύμακας, ἢ διὰ ποίαν αἰτίαν έσκανδαλίσθης, ὦ Φαρισαῖε ; Τί οὖν ὁ Σωτήρ; Εὐάφορμον ποιεῖται τὴν ἐπίπληξιν. Ακουε γάρ· Νῦν ὑμεῖς, οἱ Φαρισαῖοι, τὸ ἔξωθεν τοῦ ποτηρίου καὶ τοῦ πίνακος καθαρίζετε, κ. τ. λ. (Α Γ. 'Ενήν ἐξῆν] μὲν καὶ ἑτέροις λόγοις χρήσασθαι τὸν Κύριον, νουθετεῖν ἐθέ λοντα τὸν ἀσύνετον Φαρισαῖον· ἐπιδράττεται δὲ τοῦ καιροῦ, καὶ οἷον ἐκ τῶν ὄντων ἐν χερσὶν ἐξυφαίνει τὴν μυσταγωγίαν. Ως γάρ, ἐν καιρῷ τροφῆς καὶ τραπέζης, εναργές ὑπόδειγμα δέχεται το ποτήριον καὶ τὸν πίνακα· καὶ διαδείκνυσιν, ὡς καθαρούς καὶ ἐκνενιμμένους εἶναι χρὴ τοὺς εἰλικρινώς λατρεύοντας τῷ Θεῷ, καὶ οὐ δή που μόνης ἐξ ἀκαθαρσίας σωματι κῆς, ἀλλὰ γὰρ καὶ εἰς νοῦν ἔσω κεκρυμμένης, καθά περ αμέλει καὶ τὸ ταῖς τραπέζαις ὑπηρετοῦντα των S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. emendare studebat, medicorum optimos imitans, qui gravius ægrotantibus curarum suarum adju- toria adhibent. Namque, ut ipse aliquando dixit, • Non egent medico sani, sed qui male habent. Pharisæus itaque scopo suo sibi proposito, ad con- vivium invitat; cunctorum autem Servator morem hnic, ut dixi, prudente consilio gerit, atque hanc crudieudi hominis ansaın capit. Suppeditavit autem disserendi materiam morosus Pharisus. Miratus est, inquit evangelista, Christum ante prandium non lavisse. Scandalo ei fuit, inquit, quod ille justi ac prophetæ loco apud Judæos habitus, haud tamen absurdissimas ipsorum consuetudines sequebatur. Ipsi enim ante cibum sumendum lavabant, omni se veluti inquinamento mundantes; et hoc ipsum stulte admodum. Nam aquæ lotio corporaliter quidem sore didatis utilissima est; a mentis tamen cordisque immunditia qui fieri potest ut quemquam purget? Atqui nos dicimus : Pharisæe insipiens, valde gloriaris de sacrarum Litterarum peritia, Moysis legem calles. Dic ergo ubinam id tibi Moyses præ- ceperit ? quodnam potes recitare mandatum Dei, oportere homines ante cibum sumenduni lavare? Data fuit utique per Mosaicum constitutum ad cor- poralium sordium purgationem lustrationis aqua, typum gerens vere saucti et purgatorii baptismi, illius nempe qui in Christo ft. Aqua item lavaban- tar vocati ad sacerdotium. Itaque dirus Moyses Aaronen aqua lavit, unaque cum eo Levitas ; lege videlicet per bune umbratilem typicumque bapti- smum demonstrante, ne illorum quilem sacerdo- tium perfectam sanctificationem habere, sed divino potius sacroque indigere baptismo ut vera mun- datio fiat : alioquin etiam nobis innuens, sacram delectamque a Deo gentem, nos videlicet, ad sancti- ficationein perfici atque omni inquinamento mun- dari ab universali Servatore, per sanctum veneran- dumque baptismum. Apparet itaque nusquam în mandatis datum, ut ante cibum lavemus. Cur miraris ergo, vel quamobrem scandalizaris, o Pha- risæe? Quid tune Servator? Opportunam facit ob- jurgationem. Audi enim : C V.39. Nunc vos, l'harisæi, quod deforis est calicis D et catini mundalis, etc. Poterat et alio verborum genere uti Dominus, cam vellet insipientem Pharisæum admonefacere; nihilominus præsentem occasionem captat, et ex iis quæ in manibus sunt doctrinam suam connectit. Namque ut in prandii mensæque tempore, eviden- tem similitudinem sumit a calice et catino, demon- stratque mundos esse debere ac lautos qui sincere Deuni colunt; neque corporalibus tantum carere sordibus, verum etiam intellectualibus et recondi- tis; haud secus quam adhibenda mensis vasa non e trinsecis tantum inquinamentis mundare convenit, ** Matth. 18, 12. b, C f. b) [al.
PG 72:713καὶ διαδείκνυσιν, ὡς καθαροὺς καὶ ἐκνενιμμένους εἶναι χρὴ τοὺς εἰλικρινῶς λατρεύοντας τῷ Θεῷ, καὶ οὐ δή που μόνης ἐξ ἀκαθαρσίας σωματικῆς, ἀλλὰ γὰρ καὶ εἰς νοῦν ἔσω κεκρυμμένης, καθάπερ ἀμέλει καὶ τὰ ταῖς τραπέζαις ὑπηρετοῦντα τῶν σκευῶν, καὶ τῶν ἔξωθεν ἐλευθεροῦσθαι ῥύπων, εὖ ἂν ἔχοι, καὶ προσέτι τουτῳ τῶν ἔσω. Ὁ γὰρ ποιήσας, φησὶ, τὸ ἔξωθεν, καὶ τὸ ἔσωθεν ἐποίησεν· τουτέστιν, ὁ τὸ σῶμα κτίσας, καὶ ψυχὴν εἰργάσατο. Χρὴ τοιγαροῦν ἑνὸς ὄντα ποιήματα τοῦ φιλαρέτου Θεοῦ, σύνδρομον ἔχειν τὴν ἀποκάθαρσιν. Ἀλλ’ ἦν ἄηθες τοῦτο τοῖς Γραμματεῦσί τε καὶ Φαρισαίοις· μέχρι γὰρ μόνου τοῦ δοκεῖν εἶναι καθαροὺς αὐτοὺς, πάντα δρᾷν ἐσπούδαζον· τάφοις κεκονιαμένοις προσεοικότες, κατὰ τὴν αὐτοῦ τοῦ Σωτῆρος φωνὴν, ἔξωθεν μὲν ὡραῖοι, ἔσωθεν δὲ γέμοντες ὀστέων νεκρῶν, καὶ πάσης ἀκαθαρσίας. Ἀλλ’ οὐ τοιούτους ἡμᾶς εἶναι βούλεται Χριστὸς, ἁγίους δὲ καὶ ἀμώμους ψυχῇ τε καὶ σώματι. Καὶ γοῦν ἔφη τις τῶν παρ’ ἡμῖν· «Καθαρίσατε χεῖρας, ἁμαρτωλοὶ, καὶ ἁγνίσατε καρδίας, δίψυχοι.» Καὶ μὴν καὶ Ἡσαί̈ας ἐκ προσώπου τοῦ Θεοῦ·
σκευῶν, καὶ τῶν ἔξωθεν ἐλευθεροῦσθαι ρύπων, εὖ ἂν ἔχει, καὶ προσέτι τούτῳ τῶν ἔσω. Ο γὰρ ποιήσας, φησί, τὸ ἔξωθεν, καὶ τὸ ἔσωθεν ἐποίησεν· τουτέστιν, ὁ τὸ σῶμα κτίσας, καὶ ψυχὴν εἰργάσατο. Χρὴ τοι γαροῦν ἑνὸς ὄντα ποιήματα τοῦ φιλαρέτου Θεοῦ, σύνδρομον ἔχειν τὴν ἀποκάθαρσιν. Ἀλλ᾽ ἦν ἄηθες τοῦτο τοῖς Γραμματεῦσί τε καὶ Φαρισαίοις μέχρι γὰρ μόνου τοῦ δοκεῖν εἶναι καθαρούς αὐτούς, πάντα δρᾶν ἐσπούδαζον· τάφοις κεκονιαμένοις προσεοικό- τες, κατὰ τὴν αὐτοῦ τοῦ Σωτῆρος φωνήν, ἔξωθεν μὲν ὡραῖοι, ἔσωθεν δὲ γέμοντες ὀστέων νεκρῶν, καὶ πά σης ἀκαθαρσίας (1). Αλλ' οὐ τοιούτους ἡμᾶς εἶναι βούλεται Χριστός, ἁγίους δὲ καὶ ἀμώμους ψυχῇ τε καὶ σώματι. Καὶ γοῦν ἔφη τις τῶν παρ' ἡμῖν· «Καθα ρίσατε χεῖρας, ἁμαρτωλοὶ, καὶ ἀγνίσατε καρδίας, δίψυχοι. » Καὶ μὴν καὶ Ησαΐας ἐκ προσώπου τοῦ Β Θεοῦ· « Λούσασθε, φησί, καθαροὶ γένεσθε, ἀφέλετε τὰς πονηρίας ἀπὸ τῶν ψυχῶν ὑμῶν, ἀπέναντι τῶν ὀφθαλμῶν μου. » Επιτήρησον δὲ τοῦ λόγου τὸ ἀκρι 6ε;· πονηροὶ γὰρ ὄντες ἔσθ' ὅτε λάθοιεν ἄν τινες τοὺς ἀνθρώπων ὀφθαλμούς, τοὺς δέ γε θείους οὐκ Ενεστι λαβεῖν. Ποίον οὖν φάρμακον αὐτοῖς μετὰ τοὺς ἐλέγχους δέδωκεν ὁ Σωτήρ; Πλὴν τὰ ἐνόντα δότε ἐλεημοσύνην, καὶ ἰδοὺ πάντα καθαρὰ ὑμῖν ἐστιν. (Α Γ. Καίτοι πλείστας εἶναι φαμεν τῆς εὐ δοκιμήσεως τὰς ὁδοὺς, οἷον πραότητα, ταπεινοφρο σύνην, καὶ τὰ τούτοις ἀδελφά· ἀνθότου δὴ οὖν, τῶν τοιούτων ἀφέμενος, φιλοικτίρμονας αὐτοὺς γενέσθαι κελεύει ; Φιλάργυροι λίαν ἦσαν οἱ Φαρισαῖοι, καὶ χρημάτων πορισμούς ἀπορέστῳ χειρὶ συλλέγοντες. Ο Καὶ γοῦν ἔφη που περὶ αὐτῶν ὁ τῶν ὅλων Θεός· • Πῶς ἐγένετο πόρνη, πόλις πιστή Σιών, πλήρης κρίσεως; Ἐν ή δικαιοσύνη ἐκοιμήθη ἐν αὐτῇ, νῦν δὲ φονευταί· τὸ ἀργύριον ὑμῶν ἀδόκιμον, οἱ κάπη λοί σου μίσγουσε τὸν οἶνον ὕδατι, οἱ ἄρχοντές σου ἀπειθοῦσι, κοινωνοί κλεπτῶν, ἀγαπῶντες δώρα, διώκοντες ἀνταπόδομα, ὀργανοῖς οὐ κρίνοντες, καὶ κρίσει χήρας οὐ προσέχοντες. Κεχώρηκε τοίνυν οἰκονομικῶς κατὰ τοῦ κρατοῦντος αὐτῶν ἀρρωστή ματος. Ἀποδεκατοῦτε τὸ ἡδύοσμον, καὶ τὸ πήγανον καὶ πᾶν λάχανον, κ. τ. λ. (Α "Α γὰρ ἔδει μάλιστα κατορ- θοῦν, ταῦτα παρέντες ὡς ἕωλα, τουτέστι τὴν κρίσιν καὶ τὴν ἀγάπην τοῦ Θεοῦ, μόνας ἐκείνας ἀκριβῶς ετήρουν τὰς ἐντολὰς, ήγουν τηρεῖσθαι προσέταττον παρὰ τῶν ὑπὸ χεῖρα λαῶν, αἳ πλείστων αὐτοῖς λημε μάτων ὁδὸς ἦσαν καὶ ἀφορμή· ὥστε μηδὲ τὰ τῶν λαχάνων λεπτὰ καὶ οὐδενὸς ἄξια λόγου παρατρέχειν 'Αλλ' ἐνταῦθα ὁ ἀποστάτης φευκτέον φησὶ τοὺς τάφους,κ. τ. λ. ᾿Αλλὰ ταῦτα μὲν παι- διὰ καὶ λῆρος· ὁ δὲ Κύριος τοὺς τῇ ὑποκρίσει τὴν ἑαυτῶν κακίαν ἐπικαλύπτοντας, τάφους ἀδήλους και λεῖ, ἀπατώντας τοὺς ἐντυγχάνοντας • COMMENT. IN LUCAM. A sed eliam intrinsecis. Nam qui exleriora, inquit, . b) f. 163, C f. 133) "Isa. 1, 16. * Matth. xxiii, 27. Jac. iv, 8. rilli locus adversus Jullanum, qui legitur in operum Juliani editione Petaviana p. seq. Sed in catena præcunt verba : Verum hic apostata fugienda dicit sepulcra, etc. Tum eliam est in codice clau- sula quam Petavius desiderat : PATROL. GR. LXXII. p fecit, idem etiam interiorum auctor est: videlicet qui corpus condidit, idem animam quoque creavit. Oportet igitur, quotquot creaturæ sunt unius dili- gentis virtutem Dei, consentaneam habere mundi- tiem. Cæterum insolitum hoc erat Scribis ac Pha- risæis, qui ut specie tenus mundi viderentur, omnena operam dabant; sepulcris dealbatis similes, juxta ipsius Servatoris clfatum ", exterius quidem spe- ciosi, intus autem mortuorum ossibus et omni spurcitia pleni. Sed non tales vult esse nos Christus, verum sanctos et immaculatos anima et corpore. Quamobrem ait quidam noster: ‹ Emundate manus, peccatores ; et purificate corda, duplices animo 68. Imo etiam Isaias tanquam ex Dei persona : • Lavamini, inquit, mundi estote, auferte iniquita- tes de animabus vestris, in conspectu meo Animadverte autem accuratum verborum tenorem. Fieri enim potest ut improbi quidam lateant homi- num oculos, Dei vero nequaquam. Quodnam ergo eis remedium post reprehensionem suggessit Ser- vator? V. 41. Verumtamen quæ habetis, dale eleemosy- nam, el ecce omnia munda sunt vobis. Sane plurimas esse 'bene agendi vias dicimus, puta mansuetudinem, animi humilitatem, et his affinia. Cur ergo, his omissis, misericordes eos esse jubet? Avarissimi Pharisæi erant, et pecuniæ quæ- stum insatiabili manu acervabant. Quamobrem de ipsis ait alicubi universalio Deus : Quomodo facta est meretrix civitas fidelis Sion, plena judicii ? Justitia habitavit in ea, nunc autem homicidæ. Ar- gentum tuum adulterinum est, caupones tui vinum aque miscent : principes tui infdeles, socii furum, munerum appetitores, mercedibus inhiantes : pupil- lis jus non dicunt, viduarum causis non vacant 1. Prudentem ergo adversus præcipuum illorum vitium fecit invectionem. V. 42. Decimatis mentam et rulam et omne olus, etc. Quæ agere apprime oporteret, hæc ut levia omit- tentes, il est justitiam et Dei charitatem, illa tan- tum observabant ad unguem præcepta, vel potius a subjecto sibi populo observari jubebant, quæ mur. tarum ipsis oblationum vehiculum et occasio erant : ita ut ne minuta quidem olera nulloque pretio digna negligerent. Atqui charitatis erga Deum negotium 7º Isa. 1, 21. Sed hac deli- ramenta lususque sunt. Etenim Servator homines, qui suam nequitiam hypocrisi contegunt, sepulcra invisi- bilia appellat, quæ supra ambulantes fallunt. Numi ergo Cyrillus dicta a se contra Julianum repetit in commentario ad Lucam cum aliqua varietate? (1) Hoc loco in conice A. p. 163, b, inseritur Cy-
«Λούσασθε, φησὶ, καθαροὶ γένεσθε, ἀφέλετε τὰς πονηρίας ἀπὸ τῶν ψυχῶν ὑμῶν, ἀπέναντι τῶν ὀφθαλμῶν μου.» Ἐπιτήρησον δὲ τοῦ λόγου τὸ ἀκριβές· πονηροὶ γὰρ ὄντες ἔσθ’ ὅτε λάθοιεν ἄν τινες τοὺς ἀνθρώπων ὀφθαλμοὺς, τοὺς δέ γε θείους οὐκ ἔνεστι λαθεῖν. Ποῖον οὖν φάρμακον αὐτοῖς μετὰ τοὺς ἐλέγχους δέδωκεν ὁ Σωτήρ; «Πλὴν τὰ ἐνόντα δότε ἐλεημοσύνην, καὶ ἰδοὺ πάντα καθαρὰ ὑμῖν ἐστιν.» (α φ. 162 β) Καίτοι πλείστας εἶναί φαμεν τῆς εὐδοκιμήσεως τὰς ὁδοὺς, οἷον πραότητα, ταπεινοφροσύνην, καὶ τὰ τούτοις ἀδελφά· ἀνθότου δὴ οὖν, τῶν τοιούτων ἀφέμενος, φιλοικτείρμονας αὐτοὺς γενέσθαι κελεύει; Φιλάργυροι λίαν ἦσαν οἱ Φαρισαῖοι, καὶ χρημάτων πορισμοὺς ἀκορέστῳ χειρὶ συλλέγοντες. Καὶ γοῦν ἔφη που περὶ αὐτῶν ὁ τῶν ὅλων Θεός· «Πῶς ἐγένετο πόρνη, πόλις πιστὴ Σιὼν, πλήρης κρίσεως; Ἐν ᾗ δικαιοσύνη ἐκοιμήθη ἐν αὐτῇ, νῦν δὲ φονευταί·
σκευῶν, καὶ τῶν ἔξωθεν ἐλευθεροῦσθαι ρύπων, εὖ ἂν ἔχει, καὶ προσέτι τούτῳ τῶν ἔσω. Ο γὰρ ποιήσας, φησί, τὸ ἔξωθεν, καὶ τὸ ἔσωθεν ἐποίησεν· τουτέστιν, ὁ τὸ σῶμα κτίσας, καὶ ψυχὴν εἰργάσατο. Χρὴ τοι γαροῦν ἑνὸς ὄντα ποιήματα τοῦ φιλαρέτου Θεοῦ, σύνδρομον ἔχειν τὴν ἀποκάθαρσιν. Ἀλλ᾽ ἦν ἄηθες τοῦτο τοῖς Γραμματεῦσί τε καὶ Φαρισαίοις μέχρι γὰρ μόνου τοῦ δοκεῖν εἶναι καθαρούς αὐτούς, πάντα δρᾶν ἐσπούδαζον· τάφοις κεκονιαμένοις προσεοικό- τες, κατὰ τὴν αὐτοῦ τοῦ Σωτῆρος φωνήν, ἔξωθεν μὲν ὡραῖοι, ἔσωθεν δὲ γέμοντες ὀστέων νεκρῶν, καὶ πά σης ἀκαθαρσίας (1). Αλλ' οὐ τοιούτους ἡμᾶς εἶναι βούλεται Χριστός, ἁγίους δὲ καὶ ἀμώμους ψυχῇ τε καὶ σώματι. Καὶ γοῦν ἔφη τις τῶν παρ' ἡμῖν· «Καθα ρίσατε χεῖρας, ἁμαρτωλοὶ, καὶ ἀγνίσατε καρδίας, δίψυχοι. » Καὶ μὴν καὶ Ησαΐας ἐκ προσώπου τοῦ Β Θεοῦ· « Λούσασθε, φησί, καθαροὶ γένεσθε, ἀφέλετε τὰς πονηρίας ἀπὸ τῶν ψυχῶν ὑμῶν, ἀπέναντι τῶν ὀφθαλμῶν μου. » Επιτήρησον δὲ τοῦ λόγου τὸ ἀκρι 6ε;· πονηροὶ γὰρ ὄντες ἔσθ' ὅτε λάθοιεν ἄν τινες τοὺς ἀνθρώπων ὀφθαλμούς, τοὺς δέ γε θείους οὐκ Ενεστι λαβεῖν. Ποίον οὖν φάρμακον αὐτοῖς μετὰ τοὺς ἐλέγχους δέδωκεν ὁ Σωτήρ; Πλὴν τὰ ἐνόντα δότε ἐλεημοσύνην, καὶ ἰδοὺ πάντα καθαρὰ ὑμῖν ἐστιν. (Α Γ. Καίτοι πλείστας εἶναι φαμεν τῆς εὐ δοκιμήσεως τὰς ὁδοὺς, οἷον πραότητα, ταπεινοφρο σύνην, καὶ τὰ τούτοις ἀδελφά· ἀνθότου δὴ οὖν, τῶν τοιούτων ἀφέμενος, φιλοικτίρμονας αὐτοὺς γενέσθαι κελεύει ; Φιλάργυροι λίαν ἦσαν οἱ Φαρισαῖοι, καὶ χρημάτων πορισμούς ἀπορέστῳ χειρὶ συλλέγοντες. Ο Καὶ γοῦν ἔφη που περὶ αὐτῶν ὁ τῶν ὅλων Θεός· • Πῶς ἐγένετο πόρνη, πόλις πιστή Σιών, πλήρης κρίσεως; Ἐν ή δικαιοσύνη ἐκοιμήθη ἐν αὐτῇ, νῦν δὲ φονευταί· τὸ ἀργύριον ὑμῶν ἀδόκιμον, οἱ κάπη λοί σου μίσγουσε τὸν οἶνον ὕδατι, οἱ ἄρχοντές σου ἀπειθοῦσι, κοινωνοί κλεπτῶν, ἀγαπῶντες δώρα, διώκοντες ἀνταπόδομα, ὀργανοῖς οὐ κρίνοντες, καὶ κρίσει χήρας οὐ προσέχοντες. Κεχώρηκε τοίνυν οἰκονομικῶς κατὰ τοῦ κρατοῦντος αὐτῶν ἀρρωστή ματος. Ἀποδεκατοῦτε τὸ ἡδύοσμον, καὶ τὸ πήγανον καὶ πᾶν λάχανον, κ. τ. λ. (Α "Α γὰρ ἔδει μάλιστα κατορ- θοῦν, ταῦτα παρέντες ὡς ἕωλα, τουτέστι τὴν κρίσιν καὶ τὴν ἀγάπην τοῦ Θεοῦ, μόνας ἐκείνας ἀκριβῶς ετήρουν τὰς ἐντολὰς, ήγουν τηρεῖσθαι προσέταττον παρὰ τῶν ὑπὸ χεῖρα λαῶν, αἳ πλείστων αὐτοῖς λημε μάτων ὁδὸς ἦσαν καὶ ἀφορμή· ὥστε μηδὲ τὰ τῶν λαχάνων λεπτὰ καὶ οὐδενὸς ἄξια λόγου παρατρέχειν 'Αλλ' ἐνταῦθα ὁ ἀποστάτης φευκτέον φησὶ τοὺς τάφους,κ. τ. λ. ᾿Αλλὰ ταῦτα μὲν παι- διὰ καὶ λῆρος· ὁ δὲ Κύριος τοὺς τῇ ὑποκρίσει τὴν ἑαυτῶν κακίαν ἐπικαλύπτοντας, τάφους ἀδήλους και λεῖ, ἀπατώντας τοὺς ἐντυγχάνοντας • COMMENT. IN LUCAM. A sed eliam intrinsecis. Nam qui exleriora, inquit, . b) f. 163, C f. 133) "Isa. 1, 16. * Matth. xxiii, 27. Jac. iv, 8. rilli locus adversus Jullanum, qui legitur in operum Juliani editione Petaviana p. seq. Sed in catena præcunt verba : Verum hic apostata fugienda dicit sepulcra, etc. Tum eliam est in codice clau- sula quam Petavius desiderat : PATROL. GR. LXXII. p fecit, idem etiam interiorum auctor est: videlicet qui corpus condidit, idem animam quoque creavit. Oportet igitur, quotquot creaturæ sunt unius dili- gentis virtutem Dei, consentaneam habere mundi- tiem. Cæterum insolitum hoc erat Scribis ac Pha- risæis, qui ut specie tenus mundi viderentur, omnena operam dabant; sepulcris dealbatis similes, juxta ipsius Servatoris clfatum ", exterius quidem spe- ciosi, intus autem mortuorum ossibus et omni spurcitia pleni. Sed non tales vult esse nos Christus, verum sanctos et immaculatos anima et corpore. Quamobrem ait quidam noster: ‹ Emundate manus, peccatores ; et purificate corda, duplices animo 68. Imo etiam Isaias tanquam ex Dei persona : • Lavamini, inquit, mundi estote, auferte iniquita- tes de animabus vestris, in conspectu meo Animadverte autem accuratum verborum tenorem. Fieri enim potest ut improbi quidam lateant homi- num oculos, Dei vero nequaquam. Quodnam ergo eis remedium post reprehensionem suggessit Ser- vator? V. 41. Verumtamen quæ habetis, dale eleemosy- nam, el ecce omnia munda sunt vobis. Sane plurimas esse 'bene agendi vias dicimus, puta mansuetudinem, animi humilitatem, et his affinia. Cur ergo, his omissis, misericordes eos esse jubet? Avarissimi Pharisæi erant, et pecuniæ quæ- stum insatiabili manu acervabant. Quamobrem de ipsis ait alicubi universalio Deus : Quomodo facta est meretrix civitas fidelis Sion, plena judicii ? Justitia habitavit in ea, nunc autem homicidæ. Ar- gentum tuum adulterinum est, caupones tui vinum aque miscent : principes tui infdeles, socii furum, munerum appetitores, mercedibus inhiantes : pupil- lis jus non dicunt, viduarum causis non vacant 1. Prudentem ergo adversus præcipuum illorum vitium fecit invectionem. V. 42. Decimatis mentam et rulam et omne olus, etc. Quæ agere apprime oporteret, hæc ut levia omit- tentes, il est justitiam et Dei charitatem, illa tan- tum observabant ad unguem præcepta, vel potius a subjecto sibi populo observari jubebant, quæ mur. tarum ipsis oblationum vehiculum et occasio erant : ita ut ne minuta quidem olera nulloque pretio digna negligerent. Atqui charitatis erga Deum negotium 7º Isa. 1, 21. Sed hac deli- ramenta lususque sunt. Etenim Servator homines, qui suam nequitiam hypocrisi contegunt, sepulcra invisi- bilia appellat, quæ supra ambulantes fallunt. Numi ergo Cyrillus dicta a se contra Julianum repetit in commentario ad Lucam cum aliqua varietate? (1) Hoc loco in conice A. p. 163, b, inseritur Cy-
PG 72:714τὸ ἀργύριον ὑμῶν ἀδόκιμον, οἱ κάπηλοί σου μίσγουσι τὸν οἶνον ὕδατι, οἱ ἄρχοντές σου ἀπειθοῦσι, κοινωνοὶ κλεπτῶν, ἀγαπῶντες δῶρα, διώκοντες ἀνταπόδομα, ὀρφανοῖς οὐ κρίνοντες, καὶ κρίσει χήρας οὐ προσέχοντες.» Κεχώρηκε τοίνυν οἰκονομικῶς κατὰ τοῦ κρατοῦντος αὐτῶν ἀῤῥωστήματος. «Ἀποδεκατοῦτε τὸ ἡδύοσμον, καὶ τὸ πήγανον καὶ πᾶν λάχανον, κ.τ.λ.» (α φ. 163, ξ φ. 133) Ἃ γὰρ ἔδει μάλιστα κατορθοῦν, ταῦτα παρέντες ὡς ἕωλα, τουτέστι τὴν κρίσιν καὶ τὴν ἀγάπην τοῦ Θεοῦ, μόνας ἐκείνας ἀκριβῶς ἐτήρουν τὰς ἐντολὰς, ἤγουν τηρεῖσθαι προσέταττον παρὰ τῶν ὑπὸ χεῖρα λαῶν, αἳ πλείστων αὐτοῖς λημμάτων ὁδὸς ἦσαν καὶ ἀφορμή· ὥστε μηδὲ τὰ τῶν λαχάνων λεπτὰ καὶ οὐδενὸς ἄξια λόγου παρατρέχειν αὐτούς· ἔργον δὲ ἀγάπης τῆς εἰς Θεὸν, τὸ κατὰ μηδένα τρόπον προσκρούειν αὐτῷ, δεδιέναι δὲ τοῦ παντὸς νόμου τὴν παράβασιν, κρίσεως δὲ ἡ δικαιοκρισία, καὶ τὸ φροντίδος ἴσως ἀξιοῦν τὰ τεθεσπισμένα, καὶ μὴ καταῤῥᾳθυμεῖν μὲν τῶν ἀναγκαίων, μόνοις δὲ τοῖς ἐπικερδέσιν ἀκριβῶς ἐνορᾷν, ἀλλ’ ἀπροσκλινῆ ποιεῖσθαι τὴν ψῆφον, τὴν ἐφ’ ἑκάστῳ πράγματι·
σκευῶν, καὶ τῶν ἔξωθεν ἐλευθεροῦσθαι ρύπων, εὖ ἂν ἔχει, καὶ προσέτι τούτῳ τῶν ἔσω. Ο γὰρ ποιήσας, φησί, τὸ ἔξωθεν, καὶ τὸ ἔσωθεν ἐποίησεν· τουτέστιν, ὁ τὸ σῶμα κτίσας, καὶ ψυχὴν εἰργάσατο. Χρὴ τοι γαροῦν ἑνὸς ὄντα ποιήματα τοῦ φιλαρέτου Θεοῦ, σύνδρομον ἔχειν τὴν ἀποκάθαρσιν. Ἀλλ᾽ ἦν ἄηθες τοῦτο τοῖς Γραμματεῦσί τε καὶ Φαρισαίοις μέχρι γὰρ μόνου τοῦ δοκεῖν εἶναι καθαρούς αὐτούς, πάντα δρᾶν ἐσπούδαζον· τάφοις κεκονιαμένοις προσεοικό- τες, κατὰ τὴν αὐτοῦ τοῦ Σωτῆρος φωνήν, ἔξωθεν μὲν ὡραῖοι, ἔσωθεν δὲ γέμοντες ὀστέων νεκρῶν, καὶ πά σης ἀκαθαρσίας (1). Αλλ' οὐ τοιούτους ἡμᾶς εἶναι βούλεται Χριστός, ἁγίους δὲ καὶ ἀμώμους ψυχῇ τε καὶ σώματι. Καὶ γοῦν ἔφη τις τῶν παρ' ἡμῖν· «Καθα ρίσατε χεῖρας, ἁμαρτωλοὶ, καὶ ἀγνίσατε καρδίας, δίψυχοι. » Καὶ μὴν καὶ Ησαΐας ἐκ προσώπου τοῦ Β Θεοῦ· « Λούσασθε, φησί, καθαροὶ γένεσθε, ἀφέλετε τὰς πονηρίας ἀπὸ τῶν ψυχῶν ὑμῶν, ἀπέναντι τῶν ὀφθαλμῶν μου. » Επιτήρησον δὲ τοῦ λόγου τὸ ἀκρι 6ε;· πονηροὶ γὰρ ὄντες ἔσθ' ὅτε λάθοιεν ἄν τινες τοὺς ἀνθρώπων ὀφθαλμούς, τοὺς δέ γε θείους οὐκ Ενεστι λαβεῖν. Ποίον οὖν φάρμακον αὐτοῖς μετὰ τοὺς ἐλέγχους δέδωκεν ὁ Σωτήρ; Πλὴν τὰ ἐνόντα δότε ἐλεημοσύνην, καὶ ἰδοὺ πάντα καθαρὰ ὑμῖν ἐστιν. (Α Γ. Καίτοι πλείστας εἶναι φαμεν τῆς εὐ δοκιμήσεως τὰς ὁδοὺς, οἷον πραότητα, ταπεινοφρο σύνην, καὶ τὰ τούτοις ἀδελφά· ἀνθότου δὴ οὖν, τῶν τοιούτων ἀφέμενος, φιλοικτίρμονας αὐτοὺς γενέσθαι κελεύει ; Φιλάργυροι λίαν ἦσαν οἱ Φαρισαῖοι, καὶ χρημάτων πορισμούς ἀπορέστῳ χειρὶ συλλέγοντες. Ο Καὶ γοῦν ἔφη που περὶ αὐτῶν ὁ τῶν ὅλων Θεός· • Πῶς ἐγένετο πόρνη, πόλις πιστή Σιών, πλήρης κρίσεως; Ἐν ή δικαιοσύνη ἐκοιμήθη ἐν αὐτῇ, νῦν δὲ φονευταί· τὸ ἀργύριον ὑμῶν ἀδόκιμον, οἱ κάπη λοί σου μίσγουσε τὸν οἶνον ὕδατι, οἱ ἄρχοντές σου ἀπειθοῦσι, κοινωνοί κλεπτῶν, ἀγαπῶντες δώρα, διώκοντες ἀνταπόδομα, ὀργανοῖς οὐ κρίνοντες, καὶ κρίσει χήρας οὐ προσέχοντες. Κεχώρηκε τοίνυν οἰκονομικῶς κατὰ τοῦ κρατοῦντος αὐτῶν ἀρρωστή ματος. Ἀποδεκατοῦτε τὸ ἡδύοσμον, καὶ τὸ πήγανον καὶ πᾶν λάχανον, κ. τ. λ. (Α "Α γὰρ ἔδει μάλιστα κατορ- θοῦν, ταῦτα παρέντες ὡς ἕωλα, τουτέστι τὴν κρίσιν καὶ τὴν ἀγάπην τοῦ Θεοῦ, μόνας ἐκείνας ἀκριβῶς ετήρουν τὰς ἐντολὰς, ήγουν τηρεῖσθαι προσέταττον παρὰ τῶν ὑπὸ χεῖρα λαῶν, αἳ πλείστων αὐτοῖς λημε μάτων ὁδὸς ἦσαν καὶ ἀφορμή· ὥστε μηδὲ τὰ τῶν λαχάνων λεπτὰ καὶ οὐδενὸς ἄξια λόγου παρατρέχειν 'Αλλ' ἐνταῦθα ὁ ἀποστάτης φευκτέον φησὶ τοὺς τάφους,κ. τ. λ. ᾿Αλλὰ ταῦτα μὲν παι- διὰ καὶ λῆρος· ὁ δὲ Κύριος τοὺς τῇ ὑποκρίσει τὴν ἑαυτῶν κακίαν ἐπικαλύπτοντας, τάφους ἀδήλους και λεῖ, ἀπατώντας τοὺς ἐντυγχάνοντας • COMMENT. IN LUCAM. A sed eliam intrinsecis. Nam qui exleriora, inquit, . b) f. 163, C f. 133) "Isa. 1, 16. * Matth. xxiii, 27. Jac. iv, 8. rilli locus adversus Jullanum, qui legitur in operum Juliani editione Petaviana p. seq. Sed in catena præcunt verba : Verum hic apostata fugienda dicit sepulcra, etc. Tum eliam est in codice clau- sula quam Petavius desiderat : PATROL. GR. LXXII. p fecit, idem etiam interiorum auctor est: videlicet qui corpus condidit, idem animam quoque creavit. Oportet igitur, quotquot creaturæ sunt unius dili- gentis virtutem Dei, consentaneam habere mundi- tiem. Cæterum insolitum hoc erat Scribis ac Pha- risæis, qui ut specie tenus mundi viderentur, omnena operam dabant; sepulcris dealbatis similes, juxta ipsius Servatoris clfatum ", exterius quidem spe- ciosi, intus autem mortuorum ossibus et omni spurcitia pleni. Sed non tales vult esse nos Christus, verum sanctos et immaculatos anima et corpore. Quamobrem ait quidam noster: ‹ Emundate manus, peccatores ; et purificate corda, duplices animo 68. Imo etiam Isaias tanquam ex Dei persona : • Lavamini, inquit, mundi estote, auferte iniquita- tes de animabus vestris, in conspectu meo Animadverte autem accuratum verborum tenorem. Fieri enim potest ut improbi quidam lateant homi- num oculos, Dei vero nequaquam. Quodnam ergo eis remedium post reprehensionem suggessit Ser- vator? V. 41. Verumtamen quæ habetis, dale eleemosy- nam, el ecce omnia munda sunt vobis. Sane plurimas esse 'bene agendi vias dicimus, puta mansuetudinem, animi humilitatem, et his affinia. Cur ergo, his omissis, misericordes eos esse jubet? Avarissimi Pharisæi erant, et pecuniæ quæ- stum insatiabili manu acervabant. Quamobrem de ipsis ait alicubi universalio Deus : Quomodo facta est meretrix civitas fidelis Sion, plena judicii ? Justitia habitavit in ea, nunc autem homicidæ. Ar- gentum tuum adulterinum est, caupones tui vinum aque miscent : principes tui infdeles, socii furum, munerum appetitores, mercedibus inhiantes : pupil- lis jus non dicunt, viduarum causis non vacant 1. Prudentem ergo adversus præcipuum illorum vitium fecit invectionem. V. 42. Decimatis mentam et rulam et omne olus, etc. Quæ agere apprime oporteret, hæc ut levia omit- tentes, il est justitiam et Dei charitatem, illa tan- tum observabant ad unguem præcepta, vel potius a subjecto sibi populo observari jubebant, quæ mur. tarum ipsis oblationum vehiculum et occasio erant : ita ut ne minuta quidem olera nulloque pretio digna negligerent. Atqui charitatis erga Deum negotium 7º Isa. 1, 21. Sed hac deli- ramenta lususque sunt. Etenim Servator homines, qui suam nequitiam hypocrisi contegunt, sepulcra invisi- bilia appellat, quæ supra ambulantes fallunt. Numi ergo Cyrillus dicta a se contra Julianum repetit in commentario ad Lucam cum aliqua varietate? (1) Hoc loco in conice A. p. 163, b, inseritur Cy-
τὸ γὰρ ἄδικα κρίνειν, οὐκ ἀγάπην τὴν εἰς τοὺς ἀδελφοὺς τηρούντων ἐστί. Τὰ τοίνυν ἀναγκαῖα καὶ συνεκτικὰ μὴ τηροῦντες τοῦ νόμου, τὰς δεκάτας λαμβάνειν ἐσπούδαζον καὶ τῶν εὐτελεστάτων. «Ἀγαπᾶτε τὴν πρωτοκαθεδρίαν ἐν ταῖς συναγωγαῖς, κ.τ.λ.» (α φ. 163) Δι’ ὧν ἐκείνοις ἐπιτιμᾷ, διὰ τούτων αὐτῶν ἡμᾶς ἀμείνους ἀποτελεῖ· ἀφιλοδόξους γὰρ ἡμᾶς εἶναι βούλεται, καὶ μὴ τὸ δοκεῖν πρὸ τοῦ ἀληθῶς εἶναι μεταδιώκειν· ὅπερ ἐποίουν οἱ Φαρισαῖοι· ἀσπασμὸς γὰρ ὁ παρά τινων, καὶ τὸ προεδρεῦσαι φιλεῖν, οὐ πάντως ἡμᾶς εὐδοκίμους ὄντας ἀποφαίνει· ὑπάρχει γὰρ τοῦτο πολλοῖς καὶ οὐκ ἀγαθοῖς οὖσι. Διαδείκνυσι δὲ τοῦτο λέγων εὐθὺς ὁ Σωτήρ· «Οὐαὶ ὑμῖν, Γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι ὑποκριταὶ, ὅτι ἐστὲ ὡς τὰ μνημεῖα τὰ ἄδηλα, καὶ οἱ ἄνθρωποι οἱ περιπατοῦντες ἐπάνω οὐκ οἴδασιν.6(α φ. 163 β, ξ φ. 133) Τὸ γὰρ ἀσπασμοὺς ζητεῖν παρὰ πάντων τῶν ἐν ἀγορᾷ, καὶ τὸ προεδρεύειν συλλόγοις περὶ πολλοῦ ποιεῖσθαι σπουδάζοντες, μνημάτων ἀδήλων οὐδὲν διαφέρουσιν, ἃ διαπρέπει μὲν τοῖς ἔξωθεν κόσμοις, μεστὰ δέ εἰσι πάσης ἀκαθαρσίας.
σκευῶν, καὶ τῶν ἔξωθεν ἐλευθεροῦσθαι ρύπων, εὖ ἂν ἔχει, καὶ προσέτι τούτῳ τῶν ἔσω. Ο γὰρ ποιήσας, φησί, τὸ ἔξωθεν, καὶ τὸ ἔσωθεν ἐποίησεν· τουτέστιν, ὁ τὸ σῶμα κτίσας, καὶ ψυχὴν εἰργάσατο. Χρὴ τοι γαροῦν ἑνὸς ὄντα ποιήματα τοῦ φιλαρέτου Θεοῦ, σύνδρομον ἔχειν τὴν ἀποκάθαρσιν. Ἀλλ᾽ ἦν ἄηθες τοῦτο τοῖς Γραμματεῦσί τε καὶ Φαρισαίοις μέχρι γὰρ μόνου τοῦ δοκεῖν εἶναι καθαρούς αὐτούς, πάντα δρᾶν ἐσπούδαζον· τάφοις κεκονιαμένοις προσεοικό- τες, κατὰ τὴν αὐτοῦ τοῦ Σωτῆρος φωνήν, ἔξωθεν μὲν ὡραῖοι, ἔσωθεν δὲ γέμοντες ὀστέων νεκρῶν, καὶ πά σης ἀκαθαρσίας (1). Αλλ' οὐ τοιούτους ἡμᾶς εἶναι βούλεται Χριστός, ἁγίους δὲ καὶ ἀμώμους ψυχῇ τε καὶ σώματι. Καὶ γοῦν ἔφη τις τῶν παρ' ἡμῖν· «Καθα ρίσατε χεῖρας, ἁμαρτωλοὶ, καὶ ἀγνίσατε καρδίας, δίψυχοι. » Καὶ μὴν καὶ Ησαΐας ἐκ προσώπου τοῦ Β Θεοῦ· « Λούσασθε, φησί, καθαροὶ γένεσθε, ἀφέλετε τὰς πονηρίας ἀπὸ τῶν ψυχῶν ὑμῶν, ἀπέναντι τῶν ὀφθαλμῶν μου. » Επιτήρησον δὲ τοῦ λόγου τὸ ἀκρι 6ε;· πονηροὶ γὰρ ὄντες ἔσθ' ὅτε λάθοιεν ἄν τινες τοὺς ἀνθρώπων ὀφθαλμούς, τοὺς δέ γε θείους οὐκ Ενεστι λαβεῖν. Ποίον οὖν φάρμακον αὐτοῖς μετὰ τοὺς ἐλέγχους δέδωκεν ὁ Σωτήρ; Πλὴν τὰ ἐνόντα δότε ἐλεημοσύνην, καὶ ἰδοὺ πάντα καθαρὰ ὑμῖν ἐστιν. (Α Γ. Καίτοι πλείστας εἶναι φαμεν τῆς εὐ δοκιμήσεως τὰς ὁδοὺς, οἷον πραότητα, ταπεινοφρο σύνην, καὶ τὰ τούτοις ἀδελφά· ἀνθότου δὴ οὖν, τῶν τοιούτων ἀφέμενος, φιλοικτίρμονας αὐτοὺς γενέσθαι κελεύει ; Φιλάργυροι λίαν ἦσαν οἱ Φαρισαῖοι, καὶ χρημάτων πορισμούς ἀπορέστῳ χειρὶ συλλέγοντες. Ο Καὶ γοῦν ἔφη που περὶ αὐτῶν ὁ τῶν ὅλων Θεός· • Πῶς ἐγένετο πόρνη, πόλις πιστή Σιών, πλήρης κρίσεως; Ἐν ή δικαιοσύνη ἐκοιμήθη ἐν αὐτῇ, νῦν δὲ φονευταί· τὸ ἀργύριον ὑμῶν ἀδόκιμον, οἱ κάπη λοί σου μίσγουσε τὸν οἶνον ὕδατι, οἱ ἄρχοντές σου ἀπειθοῦσι, κοινωνοί κλεπτῶν, ἀγαπῶντες δώρα, διώκοντες ἀνταπόδομα, ὀργανοῖς οὐ κρίνοντες, καὶ κρίσει χήρας οὐ προσέχοντες. Κεχώρηκε τοίνυν οἰκονομικῶς κατὰ τοῦ κρατοῦντος αὐτῶν ἀρρωστή ματος. Ἀποδεκατοῦτε τὸ ἡδύοσμον, καὶ τὸ πήγανον καὶ πᾶν λάχανον, κ. τ. λ. (Α "Α γὰρ ἔδει μάλιστα κατορ- θοῦν, ταῦτα παρέντες ὡς ἕωλα, τουτέστι τὴν κρίσιν καὶ τὴν ἀγάπην τοῦ Θεοῦ, μόνας ἐκείνας ἀκριβῶς ετήρουν τὰς ἐντολὰς, ήγουν τηρεῖσθαι προσέταττον παρὰ τῶν ὑπὸ χεῖρα λαῶν, αἳ πλείστων αὐτοῖς λημε μάτων ὁδὸς ἦσαν καὶ ἀφορμή· ὥστε μηδὲ τὰ τῶν λαχάνων λεπτὰ καὶ οὐδενὸς ἄξια λόγου παρατρέχειν 'Αλλ' ἐνταῦθα ὁ ἀποστάτης φευκτέον φησὶ τοὺς τάφους,κ. τ. λ. ᾿Αλλὰ ταῦτα μὲν παι- διὰ καὶ λῆρος· ὁ δὲ Κύριος τοὺς τῇ ὑποκρίσει τὴν ἑαυτῶν κακίαν ἐπικαλύπτοντας, τάφους ἀδήλους και λεῖ, ἀπατώντας τοὺς ἐντυγχάνοντας • COMMENT. IN LUCAM. A sed eliam intrinsecis. Nam qui exleriora, inquit, . b) f. 163, C f. 133) "Isa. 1, 16. * Matth. xxiii, 27. Jac. iv, 8. rilli locus adversus Jullanum, qui legitur in operum Juliani editione Petaviana p. seq. Sed in catena præcunt verba : Verum hic apostata fugienda dicit sepulcra, etc. Tum eliam est in codice clau- sula quam Petavius desiderat : PATROL. GR. LXXII. p fecit, idem etiam interiorum auctor est: videlicet qui corpus condidit, idem animam quoque creavit. Oportet igitur, quotquot creaturæ sunt unius dili- gentis virtutem Dei, consentaneam habere mundi- tiem. Cæterum insolitum hoc erat Scribis ac Pha- risæis, qui ut specie tenus mundi viderentur, omnena operam dabant; sepulcris dealbatis similes, juxta ipsius Servatoris clfatum ", exterius quidem spe- ciosi, intus autem mortuorum ossibus et omni spurcitia pleni. Sed non tales vult esse nos Christus, verum sanctos et immaculatos anima et corpore. Quamobrem ait quidam noster: ‹ Emundate manus, peccatores ; et purificate corda, duplices animo 68. Imo etiam Isaias tanquam ex Dei persona : • Lavamini, inquit, mundi estote, auferte iniquita- tes de animabus vestris, in conspectu meo Animadverte autem accuratum verborum tenorem. Fieri enim potest ut improbi quidam lateant homi- num oculos, Dei vero nequaquam. Quodnam ergo eis remedium post reprehensionem suggessit Ser- vator? V. 41. Verumtamen quæ habetis, dale eleemosy- nam, el ecce omnia munda sunt vobis. Sane plurimas esse 'bene agendi vias dicimus, puta mansuetudinem, animi humilitatem, et his affinia. Cur ergo, his omissis, misericordes eos esse jubet? Avarissimi Pharisæi erant, et pecuniæ quæ- stum insatiabili manu acervabant. Quamobrem de ipsis ait alicubi universalio Deus : Quomodo facta est meretrix civitas fidelis Sion, plena judicii ? Justitia habitavit in ea, nunc autem homicidæ. Ar- gentum tuum adulterinum est, caupones tui vinum aque miscent : principes tui infdeles, socii furum, munerum appetitores, mercedibus inhiantes : pupil- lis jus non dicunt, viduarum causis non vacant 1. Prudentem ergo adversus præcipuum illorum vitium fecit invectionem. V. 42. Decimatis mentam et rulam et omne olus, etc. Quæ agere apprime oporteret, hæc ut levia omit- tentes, il est justitiam et Dei charitatem, illa tan- tum observabant ad unguem præcepta, vel potius a subjecto sibi populo observari jubebant, quæ mur. tarum ipsis oblationum vehiculum et occasio erant : ita ut ne minuta quidem olera nulloque pretio digna negligerent. Atqui charitatis erga Deum negotium 7º Isa. 1, 21. Sed hac deli- ramenta lususque sunt. Etenim Servator homines, qui suam nequitiam hypocrisi contegunt, sepulcra invisi- bilia appellat, quæ supra ambulantes fallunt. Numi ergo Cyrillus dicta a se contra Julianum repetit in commentario ad Lucam cum aliqua varietate? (1) Hoc loco in conice A. p. 163, b, inseritur Cy-
PG 72:716Ἐνταῦθά μοι βλέπε διαβεβλημένην ἐσχάτως τὴν ὑπόκρισιν, καὶ πρὸς ἀρέσκειαν ἀνθρώπων ἅπαντα διαπράττεσθαι. Διὰ τοῦτό φησιν ὁ μακάριος Παῦλος· «Εἰ ἀνθρώποις ἤρεσκον, Χριστοῦ δοῦλος οὐκ ἂν ἤμην. «Διδάσκαλε, ταῦτα λέγων καὶ ἡμᾶς ὑβρίζεις.» (α φ. 163 β, β φ. 119, ξφ. 133) Δυσφόρητον μὲν ἀεί πώς ἐστι παντὶ ἀνθρώπῳ, τὸ ἐλέγχεσθαι· πλὴν οὐκ ἀνόνητον τοῖς ἐπιεικέσι· μεθίστησι γὰρ αὐτοὺς ἐπὶ τὸ ἄμεινον. Ἄθρει τοῦτο πεπονθότας τοὺς παρά γε τοῖς Ἰουδαίοις ὠνομασμένους νομικούς. Ὁ μὲν γὰρ Σωτὴρ τῶν ὅλων, ἐπετίμα τοῖς Φαρισαίοις ὡς ἔξω τρέχουσι τῆς εὐθείας ὁδοῦ· πρὸς τοῦτο δὲ τὸ τῶν ἀνοσίων νομικῶν ἐχαλέπαινε στίφος· ἑαυτοὺς γὰρ ὑποφέρουσι τοῖς ἐγκλήμασι, καὶ καθ’ ἑαυτῶν εἰρῆσθαι νομίζουσιν, ἃ πρὸς ἐκείνους ἔφη Χριστός· ἀλλ’ ἦν δή που κρεῖττον ἀγαπῆσαι μὲν τὸν ἔλεγχον, αἰτῆσαι δὲ τῶν ἀῤῥωστημάτων τὴν λύσιν, καὶ μὴ ὕβριν ἀμαθῶς τὸν ἔλεγχον ὀνομάζειν, ἐπωφελῆ ὄντα [καὶ] χρήσιμον. Τί οὖν πρὸς ταῦτα Χριστός; Ἐπιτείνει τὸν ἔλεγχον, καὶ τὴν εἰκαίαν αὐτῶν ὀφρὺν καταφέρει, λέγων· «Καὶ ὑμῖν τοῖς νομικοῖς οὐαὶ, ὅτι φορτίζετε τοὺς ἀνθρώπους φορτία, κ.τ.λ.» (α φ. 163 β, β φ.
αὐτούς· ἔργον δὲ ἀγάπης τῆς εἰς Θεὸν, τὸ κατὰ μη- Β δένα τρόπον προσκρούειν αὐτῷ, δεδιέναι δὲ τοῦ παντὸς νόμου τὴν παράβασιν, κρίσεως δὲ ἡ δικαιο- κρισία, καὶ τὸ φροντίδος ἴσως ἀξιοῦν τὰ τεθεσπισμέ να, καὶ μὴ καταῤῥαθυμεῖν μὲν τῶν ἀναγκαίων, μόνοις δὲ τοῖς ἐπικερδέσιν ἀκριβῶς ἐνορᾷν, ἀλλ' ἀπροσκλινῆ ποιεῖσθαι τὴν ψῆφον, τὴν ἐφ' ἑκάστῳ πράγματι· τὸ γὰρ ἄδικα κρίνειν, οὐκ ἀγάπην τὴν εἰς τοὺς ἀδελφούς τηρούντων ἐστί. Τὰ τοίνυν ἀναγκαῖα καὶ συνεκτικά μη τηροῦντες του νόμου, τὰς δεκάτας λαμβάνειν ἐσπούδαζον καὶ τῶν εὐτελε στάτων. ᾿Αγαπᾶτε τὴν πρωτοκαθεδρίαν ἐν ταῖς συν- αγωγαίς, κ. τ. λ. ( Α Δι' ὧν ἐκείνοις ἐπιτιμα, διὰ τούτων αὐτῶν ἡμᾶς ἀμείνους ἀποτελεῖ· ἀφιλοδόξους γὰρ ἡμᾶς εἶναι βούλεται, καὶ μὴ τὸ δοκεῖν πρὸ τοῦ ἀληθῶς εἶναι μεταδιώκειν· ὅπερ ἐποίουν οἱ Φαρι σαῖοι· ἀσπασμὸς γὰρ ὁ παρά τινων, καὶ τὸ προ- εδρεῦσαι φιλεῖν, οὐ πάντως ἡμᾶς εὐδοκίμους ὄντας αποφαίνει· ὑπάρχει γὰρ τοῦτο πολλοῖς καὶ οὐκ ἀγα θοῖς οὖσι. Διαδείκνυσι δὲ τοῦτο λέγων εὐθὺς ὁ Σωτήρο • Οὐαὶ ὑμῖν, Γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι ὑποκριταί, ὅτι ἐστὶ ὡς τὰ μνημεῖα τὰ ἄδηλα καὶ οἱ ἄνθρωπος οἱ περιπατοῦντες ἐπάνω οὐκ οἴδασιν. — (Δ Τὸ γὰρ ἀσπασμούς ζητεῖν παρὰ πάντων τῶν ἐν ἀγορᾷ, καὶ τὸ προεδρεύειν συλλόγοις περὶ πολλοῦ ποιεῖσθαι σπουδάζοντες, μνημάτων ἀδήλων οὐδὲν διαφέρουσιν, & διαπρέπει μὲν τοῖς ἔξωθεν Ο κόσμοις, μεστὰ δέ εἰσι πάσης ἀκαθαρσίας. Ενταῦθα μοι βλέπε διαβεβλημένην ἐσχάτως τὴν ὑπόκρισιν, καὶ πρὸς ἀρέσκειαν ἀνθρώπων ἅπαντα διαπράττε σθαι. Διὰ τοῦτό φησιν ὁ μακάριος Παύλος « ΕΙ ἀνθρώποις ήρεσκον, Χριστοῦ δοῦλος οὐκ ἂν ἤμην. Διδάσκαλε, ταῦτα λέγων καὶ ἡμᾶς ὑβρίζεις. (Α Β Γ. 119, Δυσφόρητον μὲν ἀεί πώς ἐστι παντὶ ἀνθρώπῳ, τὸ ἐλέγχεσθαι· πλὴν οὐκ ἀνόνητον τοῖς ἐπιεικέσι · μεθίστησι γὰρ αὐτοὺς ἐπὶ τὸ ἄμεινον. Αθρει τοῦτο πεπονθότας τοὺς παρά γε τοῖς Ἰουδαίοις ὠνομασμένους νομικούς. Ὁ μὲν γὰρ Σωτὴρ τῶν ὅλων, επετίμα τοῖς Φαρισαίοις ὡς ἔξω τρέχουσι τῆς εὐθείας ὁδοῦ· πρὸς τοῦτο δὲ τὸ τῶν ἀνοσίων νομικῶν ἐχαλέπαινε στίφος· ἑαυτοὺς γὰρ υποφέρουσι τοῖς ἐγκλήμασι, καὶ καθ' ἑαυτῶν εἰρή σθαι νομίζουσιν, ἅ πρὸς ἐκείνους ἔφη Χριστός· ἀλλ᾽ ἦν δή που κρεῖττον ἀγαπῆσαι μὲν τὸν ἔλεγχον, αλ τῆσαι δὲ τῶν ἀρρωστημάτων τὴν λύσιν, καὶ μὴ ὕβριν ἀμαθῶς τὸν ἔλεγχον ονομάζειν, επωφελῇ ὄντα [καὶ] χρήσιμον. Τί οὖν πρὸς ταῦτα Χριστός ; Επιτείνει τὸν ἔλεγχον, καὶ τὴν εἰκαίαν αὐτῶν ὀφουν καταφέρει, λέγων· Καὶ ὑμῖν τοῖς νομικοῖς οὐαὶ, ὅτι φορτίζετε τοὺς ἀνθρώπους φορτία, κ. τ. λ. αργούς, τὸν πρὸς αὐτοὺς ἐξυφαίνει λόγον ο φορτικός μὲν γὰρ ὁμολογουμένως ὁ νόμος ἦν τοῖς ἐξ Ισραήλ S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. est, nullatenus eum omendere, universa legis trans- A gressionem vereri, juste judicare, pari omnia præ- cepta cura exsequi : neque vero ad necessaria officia torpere, dum uni lucro diligenter studetur ; sed indeclinatam omni in re ferre sententiam. Nam contra jus judicare, non est illorum qui debitam fratribus charitatem servant. Neglectis itaque legis necessariis capitalibusque articulis, deci- mas vilissimarum etiain rerum percipere salage- .bant. V. 43. Diligitis primas cathedras in synagogis, etc. Per quæ illos objurgat, per hæc eadem nos meliores efficit. Vult enim nos minime cupidos esse gloris, neque speciem virtutis potius quam ejusdem veritatem sectari; quod contra Pharisei solebant. Quippe salutari ab aliquibus, et præcedendi amor, nequaquam nos frugi homines esse denotat: hæc enim multis quoque minime bonis accidunt. Quod demonstrat Servator illico addens : Væ vobis, Scribæ et Pharisæi hypocritæ, quia estis ut sepul- cra quæ non apparent, et homines supra ambulan- tes ignorant. - - Nam salutationes omnium in foro ambire, et principem in concionibus locum vehe- menter appetere, nihil a clausis sepulcris differt, quæ externis quidem ornamentis decora sunt, intus autem omni immunditia scatent. Hoc loco specta mecum hypocrisim summe vituperatam, moremque ¡llum cuncta ob hominum captandam gratiam agen- di. Propterea beatus Paulus ait: • Si hominibus placerem, Christi servus non essem, V. 45. Magister, hac dicens eliam contumeliam nobis facis. Grave plerumque est cuique homini redargui. Cæterum ea res piis quidem non est inutilis; et- enim illos ad meliorem frugem transfort. Hoc morbo laborare cerne Judæorum appellatos jurisperitos. Namque omnium Servator Phariseos increpabat ceu a recta via declinantes. Id autem impiorum legisperitorum globus stomachabatur: ipsi enim sese huic accusationi reos inserunt, sibique dicta existimant, quæ reapse de ipsis Christus erat ella- tus. Sed enim melius fuisset reprehensionem boni consulere, atque infirmitatis suae remedium petere, quam contumeliæ utulo reprehensionem inscite appellare, quæ utilis poterat esse ac fractuosa. Quid ergo ad hæc Christus? Reprehensionem gra- vius intendit, vanumque illorum supercilium deprimit, dicens : V. 46. Et vobis legisperitis væ, quia oneratis homi- nes oneribus, etc. Evidenti veluti exemplo suum að illos informat sermonem. Gravis enim sine dubio Israelitis erat lex; quod divi quoque discipuli fassi sunt, dicentes *s Galat. 1, 10. f. 163) f. 1, C f. 153) D - • f. b, Cf. 133) (A f. b, B f. 119) 'Qç ix mapadelypatog kv.
119) Ὡς ἐκ παραδείγματος ἐναργοῦς, τὸν πρὸς αὐτοὺς ἐξυφαίνει λόγον· φορτικὸς μὲν γὰρ ὁμολογουμένως ὁ νόμος ἦν τοῖς ἐξ Ἰσραήλ· ὡμολόγουν δὲ τοῦτο καὶ οἱ θεσπέσιοι μαθηταὶ, λέγοντες ἐν ταῖς Πράξεσι· «Καὶ νῦν τί πειράζετε τὸν Θεὸν ἐπιθεῖναι ζυγὸν ἐπὶ τὸν τράχηλον τῶν μαθητῶν, ὃν οὔτε οἱ πατέρες ὑμῶν ἴσχυσαν βαστάσαι;» Καὶ αὐτὸς δὲ τοῦτο ἡμᾶς ἐδίδαξεν ὁ Χριστὸς, προςφωνῶν καὶ λέγων· «Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς· ἄρατε τὸν ζυγόν μου ἐφ’ ὑμᾶς, καὶ μάθετε ἀπ’ ἐμοῦ, ὅτι πραύ̈ς εἰμι καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ, καὶ εὑρήσετε ἀνάπαυσιν ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν.» Κοπιῶντας δὲ καὶ πεφορτισμένους, τοὺς ὑπὸ νόμον εἶναί φησι, ἑαυτὸν δὲ πρᾶον ὠνόμαζεν, ὡς οὐκ ἔχοντος τοῦτο τοῦ νόμου. Ὡς γὰρ Παῦλός φησιν, «Ἀθετήσας τις νόμον Μωϋσέως, χωρὶς οἰκτιρμῶν ἐπὶ δυσὶν ἢ τρισὶ μάρτυσιν ἀποθνήσκει.» Οὐαὶ τοίνυν ὑμῖν, ὦ νομικοί· δυσβάστακτα γὰρ φορτία καταδεσμεύοντες, εἶτα τοῖς ὑπὸ τὸν νόμον ἐπιτιθέντες αὐτὰ, αὐτοὶ τούτοις οὐ προςψαύετε·
αὐτούς· ἔργον δὲ ἀγάπης τῆς εἰς Θεὸν, τὸ κατὰ μη- Β δένα τρόπον προσκρούειν αὐτῷ, δεδιέναι δὲ τοῦ παντὸς νόμου τὴν παράβασιν, κρίσεως δὲ ἡ δικαιο- κρισία, καὶ τὸ φροντίδος ἴσως ἀξιοῦν τὰ τεθεσπισμέ να, καὶ μὴ καταῤῥαθυμεῖν μὲν τῶν ἀναγκαίων, μόνοις δὲ τοῖς ἐπικερδέσιν ἀκριβῶς ἐνορᾷν, ἀλλ' ἀπροσκλινῆ ποιεῖσθαι τὴν ψῆφον, τὴν ἐφ' ἑκάστῳ πράγματι· τὸ γὰρ ἄδικα κρίνειν, οὐκ ἀγάπην τὴν εἰς τοὺς ἀδελφούς τηρούντων ἐστί. Τὰ τοίνυν ἀναγκαῖα καὶ συνεκτικά μη τηροῦντες του νόμου, τὰς δεκάτας λαμβάνειν ἐσπούδαζον καὶ τῶν εὐτελε στάτων. ᾿Αγαπᾶτε τὴν πρωτοκαθεδρίαν ἐν ταῖς συν- αγωγαίς, κ. τ. λ. ( Α Δι' ὧν ἐκείνοις ἐπιτιμα, διὰ τούτων αὐτῶν ἡμᾶς ἀμείνους ἀποτελεῖ· ἀφιλοδόξους γὰρ ἡμᾶς εἶναι βούλεται, καὶ μὴ τὸ δοκεῖν πρὸ τοῦ ἀληθῶς εἶναι μεταδιώκειν· ὅπερ ἐποίουν οἱ Φαρι σαῖοι· ἀσπασμὸς γὰρ ὁ παρά τινων, καὶ τὸ προ- εδρεῦσαι φιλεῖν, οὐ πάντως ἡμᾶς εὐδοκίμους ὄντας αποφαίνει· ὑπάρχει γὰρ τοῦτο πολλοῖς καὶ οὐκ ἀγα θοῖς οὖσι. Διαδείκνυσι δὲ τοῦτο λέγων εὐθὺς ὁ Σωτήρο • Οὐαὶ ὑμῖν, Γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι ὑποκριταί, ὅτι ἐστὶ ὡς τὰ μνημεῖα τὰ ἄδηλα καὶ οἱ ἄνθρωπος οἱ περιπατοῦντες ἐπάνω οὐκ οἴδασιν. — (Δ Τὸ γὰρ ἀσπασμούς ζητεῖν παρὰ πάντων τῶν ἐν ἀγορᾷ, καὶ τὸ προεδρεύειν συλλόγοις περὶ πολλοῦ ποιεῖσθαι σπουδάζοντες, μνημάτων ἀδήλων οὐδὲν διαφέρουσιν, & διαπρέπει μὲν τοῖς ἔξωθεν Ο κόσμοις, μεστὰ δέ εἰσι πάσης ἀκαθαρσίας. Ενταῦθα μοι βλέπε διαβεβλημένην ἐσχάτως τὴν ὑπόκρισιν, καὶ πρὸς ἀρέσκειαν ἀνθρώπων ἅπαντα διαπράττε σθαι. Διὰ τοῦτό φησιν ὁ μακάριος Παύλος « ΕΙ ἀνθρώποις ήρεσκον, Χριστοῦ δοῦλος οὐκ ἂν ἤμην. Διδάσκαλε, ταῦτα λέγων καὶ ἡμᾶς ὑβρίζεις. (Α Β Γ. 119, Δυσφόρητον μὲν ἀεί πώς ἐστι παντὶ ἀνθρώπῳ, τὸ ἐλέγχεσθαι· πλὴν οὐκ ἀνόνητον τοῖς ἐπιεικέσι · μεθίστησι γὰρ αὐτοὺς ἐπὶ τὸ ἄμεινον. Αθρει τοῦτο πεπονθότας τοὺς παρά γε τοῖς Ἰουδαίοις ὠνομασμένους νομικούς. Ὁ μὲν γὰρ Σωτὴρ τῶν ὅλων, επετίμα τοῖς Φαρισαίοις ὡς ἔξω τρέχουσι τῆς εὐθείας ὁδοῦ· πρὸς τοῦτο δὲ τὸ τῶν ἀνοσίων νομικῶν ἐχαλέπαινε στίφος· ἑαυτοὺς γὰρ υποφέρουσι τοῖς ἐγκλήμασι, καὶ καθ' ἑαυτῶν εἰρή σθαι νομίζουσιν, ἅ πρὸς ἐκείνους ἔφη Χριστός· ἀλλ᾽ ἦν δή που κρεῖττον ἀγαπῆσαι μὲν τὸν ἔλεγχον, αλ τῆσαι δὲ τῶν ἀρρωστημάτων τὴν λύσιν, καὶ μὴ ὕβριν ἀμαθῶς τὸν ἔλεγχον ονομάζειν, επωφελῇ ὄντα [καὶ] χρήσιμον. Τί οὖν πρὸς ταῦτα Χριστός ; Επιτείνει τὸν ἔλεγχον, καὶ τὴν εἰκαίαν αὐτῶν ὀφουν καταφέρει, λέγων· Καὶ ὑμῖν τοῖς νομικοῖς οὐαὶ, ὅτι φορτίζετε τοὺς ἀνθρώπους φορτία, κ. τ. λ. αργούς, τὸν πρὸς αὐτοὺς ἐξυφαίνει λόγον ο φορτικός μὲν γὰρ ὁμολογουμένως ὁ νόμος ἦν τοῖς ἐξ Ισραήλ S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. est, nullatenus eum omendere, universa legis trans- A gressionem vereri, juste judicare, pari omnia præ- cepta cura exsequi : neque vero ad necessaria officia torpere, dum uni lucro diligenter studetur ; sed indeclinatam omni in re ferre sententiam. Nam contra jus judicare, non est illorum qui debitam fratribus charitatem servant. Neglectis itaque legis necessariis capitalibusque articulis, deci- mas vilissimarum etiain rerum percipere salage- .bant. V. 43. Diligitis primas cathedras in synagogis, etc. Per quæ illos objurgat, per hæc eadem nos meliores efficit. Vult enim nos minime cupidos esse gloris, neque speciem virtutis potius quam ejusdem veritatem sectari; quod contra Pharisei solebant. Quippe salutari ab aliquibus, et præcedendi amor, nequaquam nos frugi homines esse denotat: hæc enim multis quoque minime bonis accidunt. Quod demonstrat Servator illico addens : Væ vobis, Scribæ et Pharisæi hypocritæ, quia estis ut sepul- cra quæ non apparent, et homines supra ambulan- tes ignorant. - - Nam salutationes omnium in foro ambire, et principem in concionibus locum vehe- menter appetere, nihil a clausis sepulcris differt, quæ externis quidem ornamentis decora sunt, intus autem omni immunditia scatent. Hoc loco specta mecum hypocrisim summe vituperatam, moremque ¡llum cuncta ob hominum captandam gratiam agen- di. Propterea beatus Paulus ait: • Si hominibus placerem, Christi servus non essem, V. 45. Magister, hac dicens eliam contumeliam nobis facis. Grave plerumque est cuique homini redargui. Cæterum ea res piis quidem non est inutilis; et- enim illos ad meliorem frugem transfort. Hoc morbo laborare cerne Judæorum appellatos jurisperitos. Namque omnium Servator Phariseos increpabat ceu a recta via declinantes. Id autem impiorum legisperitorum globus stomachabatur: ipsi enim sese huic accusationi reos inserunt, sibique dicta existimant, quæ reapse de ipsis Christus erat ella- tus. Sed enim melius fuisset reprehensionem boni consulere, atque infirmitatis suae remedium petere, quam contumeliæ utulo reprehensionem inscite appellare, quæ utilis poterat esse ac fractuosa. Quid ergo ad hæc Christus? Reprehensionem gra- vius intendit, vanumque illorum supercilium deprimit, dicens : V. 46. Et vobis legisperitis væ, quia oneratis homi- nes oneribus, etc. Evidenti veluti exemplo suum að illos informat sermonem. Gravis enim sine dubio Israelitis erat lex; quod divi quoque discipuli fassi sunt, dicentes *s Galat. 1, 10. f. 163) f. 1, C f. 153) D - • f. b, Cf. 133) (A f. b, B f. 119) 'Qç ix mapadelypatog kv.
PG 72:717ἀπαράβατον γὰρ προστάττοντες τηρεῖσθαι τὴν Μωϋσέως ἐντολὴν, καὶ δίκην τοῖς ἀθετοῦσιν ἐπάγοντες, αὐτοὶ λόγου τοῦ μηδενὸς ἠξίουν τὸ ἐργάσασθαί τι τῶν διατεταγμένων. Τοῖς ταῦτα δρᾷν εἰωθόσι καὶ ὁ σοφώτατος Παῦλος ἐπιπλήττει, λέγων· «Ὁ διδάσκων ἔτερον, σεαυτὸν οὐ διδάσκεις; Ὁ λέγων μὴ κλέπτειν, κλέπτεις; Ὁ λέγων μὴ μοιχεύειν, μοιχεύεις; Ὁ βδελυσσόμενος τὰ εἴδωλα, ἱεροσυλεῖς; Ὃς ἐν νόμῳ καυχᾷ, διὰ τῆς παραβάσεως τοῦ νόμου τὸν Θεὸν ἀτιμάζεις;» Ἀδόκιμος [ ξοδ.» εὐδ.] γὰρ ὁ διδάσκων ἐστὶν, ὅταν ἀσύμβατον ἔχῃ τῷ λόγῳ τὸν τρόπον· τούτῳ καὶ αὐτὸς ὁ Σωτὴρ πικρὰν ἐπήρτηκε δίκην, λέγων, ὡς «Ὁ μὲν διδάξας καὶ ποιήσας, μέγας κληθήσεται· ὃς δ’ ἂν διδάξῃ μὲν, μὴ ποιήσῃ δὲ, οὗτος ἐλάχιστος κληθήσεται ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν.» «Οὐαὶ ὑμῖν, ὅτι οἰκοδομεῖτε τὰ μνημεῖα τῶν προφητῶν, οἱ δὲ πατέρες ὑμῶν ἀπέκτειναν αὐτούς.» (α φ. 164, β φ. 120, δ φ. 47 β) Ἀδόκιμον ἀποφήνας καὶ αὐτὸ τῶν νομικῶν τὸ παμμόχθηρον ἐργαστήριον, κοινὸν ἅπασι τοῖς Ἰουδαίων καθηγηταῖς ἐξυφαίνει τὸν ἔλεγχον· τί δὲ ἄρα φησὶν, ἐρευνήσωμεν ἀκριβῶς.
ὡμολόγουν δὲ τοῦτο καὶ οἱ θεσπέσιοι μαθηταί, λέ- γοντες ἐν ταῖς Πράξεσι· « Καὶ νῦν τί πειράζετε τὸν Θεὸν ἐπιθεῖναι ζυγὸν ἐπὶ τὸν τράχηλον τῶν μαθη- τῶν, ὃν οὔτε οἱ πατέρες ὑμῶν ἴσχυσαν βαστάσαι; ν Καὶ αὐτὸς δὲ τοῦτο ἡμᾶς ἐδίδαξεν ὁ Χριστὸς, προσ- φωνῶν καὶ λέγων· « Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοι πιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς· ἄρατε τὸν ζυγόν μου ἐφ' ὑμᾶς, καὶ μάθετε ἀπ' ἐμοῦ, ὅτι πραῦς εἰμι καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ, καὶ εὑρήσετε ἀνάπαυσιν ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν. » Κοπιῶντας δὲ καὶ πεφορτισμένους, τοὺς ὑπὸ νόμον εἶναί φησι, ἑαυτὸν δὲ πρᾶον ὠνόμαζεν, ὡς οὐκ ἔχοντος τοῦτο τοῦ νόμου. Ὃς γὰρ Παῦλός φησιν, ο 'Αθετήσας τις νόμον Μωυ- σέως, χωρὶς οἰκτιρμῶν ἐπὶ δυσὶν ἢ τρισὶ μάρτυσιν ἀποθνήσκει. » Οὐαὶ τοίνυν ὑμῖν, ὦ νομικοί· δυσβά στακτα γὰρ φορτία καταδεσμεύοντες, εἶτα τοῖς ὑπὸ τὸν νόμον ἐπιτιθέντες αὐτά, αὐτοὶ τούτοις οὐ προσ- ψαύετε· ἀπαράβατον γὰρ προστάττοντες τηρεῖσθαι τὴν Μωϋσέως ἐντολὴν, καὶ δίκην τοῖς ἀθετοῦσιν ἐπε άγοντε;, αὐτοὶ λόγου τοῦ μηδενὸς ἠξίουν τὸ ἐργάσα- σθαί τι τῶν διατεταγμένων. Τοῖς ταῦτα δρᾷν εἰωθόσι καὶ ὁ σοφώτατος Παῦλος ἐπιπλήττει, λέγων· « Ὁ δι δάσκων ἕτερον, σεαυτὸν οὐ διδάσκεις; Ο λέγων μὴ κλέ πτειν, κλέπτεις; Ὁ λέγων μὴ μοιχεύειν, μοιχεύεις; Ο βδελυσσόμενος τὰ εἴδωλα, ἱεροσυλεῖς; Ος ἐν νόμῳ καυχᾷ, διὰ τῆς παραβάσεως τοῦ νόμου τὸν Θεὸν ἀτιμάζεις; ο Αδόκιμος εὐδ.] γὰρ ὁ διδάσκων ἐστὶν, ὅταν ἀσύμβατον ἔχῃ τῷ λόγῳ τὸν τρόπον τούτῳ καὶ αὐτὸς ὁ Σωτὴρ πικρὰν ἐπήρτηκε δίκην, λέ- γων, ὡς «Ὁ μὲν διδάξας καὶ ποιήσας, μέγας κληθή. σεται· ὃς δ᾽ ἂν διδάξῃ μὲν, μὴ ποιήσῃ δὲ, οὗτος ἐλά χιστος κληθήσεται ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν (1). Οὐαὶ ὑμῖν, ὅτι οἰκοδομεῖτε τὰ μνημεῖα τῶν προ- φητῶν, οἱ δὲ πατέρες ὑμῶν ἀπέκτειναν αὐτούς. Β ( Α Ι. 164, Β Ι. 120, 'Αδόκιμον ἀπο- φήνας καὶ αὐτὸ τῶν νομικῶν τὸ παμμοχθηρον έργα - στήριον, κοινὸν ἅπασι τοῖς Ἰουδαίων καθηγηταῖς ἐξε υφαίνει τὸν ἔλεγχον· τί δὲ ἄρα φησίν, ερευνήσωμεν ἀκριβῶς. Οἱ μὲν τῶν Ἰουδαίων πατέρες ἀπέκτειναν κατὰ καιροὺς τοὺς ἁγίους προφήτας, τὸν θεῖον αὐτοῖς διαπορθμεύοντας λόγον· οἴ γε μὴν ἐξ αὐτῶν γεγονό- τες, ὁμολογοῦντες ὅτι οἱ προφῆται γεγόνασι σεπτολ καὶ τίμιοι, περιήρμοσαν αὐτοῖς τοὺς τάφους, ἤτοι τὰ μνημεία, τιμὴν ἀπονέμοντες τὴν τοῖς ἁγίοις πρεπω- δεστάτην. Οὐκοῦν ἀπεκτόνασι μὲν οἱ πατέρες αὐτῶν, αὐτοὶ δὲ προφήτας εἶναι πιστεύσαντες καὶ ἄνδρας ἁγίους, κριταὶ γεγόνασι τῶν ἀποκτεινάντων αὐτούς· δι' ὧν γὰρ τιμὴν ἐγνώκασι τοὺς ἀνῃρημένους, διὰ τούτων αὐτῶν κατηγοροῦσι ὡς ήσεβηκότων. Αλλ' οἱ τῶν ἰδίων πατέρων ἐπὶ ταῖς οὕτω δειναῖς μιαιφονίαις καταψηφισάμενοι, τοῖς ἴσοις ἔμελλον ἀλῶναι κακοίς, καὶ διὰ τῶν αὐτῶν ἰέναι πλημμελημάτων, μᾶλλον δὲ διὰ τῶν ἔτι χειρόνων. Ἕως μὲν γάρ τις τὰς ἑτέρων ἀδικίας εξετάζει, φυσικῷ λογισμῷ κρίνων, ὁρᾷ τὸ φαῦλον καὶ μέμφεται· αὐτὸς δὲ εἰς τὰ ἴσα πάθη ψυ 1ª το t :: " - T. E. COMMENT. IN LUCAM. A in Actibus : . Et nunc cur tentatis Deum, imponere [cod. B D i. b) Act. xv, 10. 29. sententiarum evangelicarum ordo. Nec mirum; Pa- 1s Matth. x1, 28, ' jugum super cervices discipulorum, quod ne patres quidem nostri portare potuerunt ? . Quin ipse quoque nos Christus hoc docuit, verbis his compel- lans Venite ad me, omnes qui laboratis et onerati estis, et ego reficiam vos. Tullite jugum meum super vos; et discite a me, quia mitis sum et bumilis corde, et invenietis requiem animabus vestris Laborantes atque oneratos dicit legi suppositos, seque mitem appellat, ceu si hujuscemodi non sit lex. Etenim, ut ait Paulus, & Irritam quis faciens legem Moysis, sine miseratione duobus vel tribus testibus moritur ”. › Væ ergo vobis, o legisperiti ! intolerabilia enim pondera conglobantes, deinde ca legi subjectis imponentes, vos ipsi quidem eadem D ne attingere quidem patimini. Quippe legisperiti Moysis præcepta violari vetantes, pœnamque trans- gressoribus decernentes, ipsi tamen nullam legis partem observare curabant. Ita semel gerere soli- tos sapientissimus quoque Paulus objurgat, dicens : • Qui alium doces, teipsum non doces? qui ais nou furandum, furaris? qui dicis non mœchandum, mocharis ? qui abominaris idola, sacrilegium facis ? qui in lege gloriaris, per prævaricatiouem legis Deum inhonoras ? » Certe improbatur ille doctor, qui non consentientes doctrinæ mores habet. Huic ipse Servator acerbam pœnam decrevit, dicens: • Qui docuerit et egerit, magnus vocabitur : qui autem docuerit, et non egerit, hic vocabitur mini- mnus in regno coelorum . V. 47. Væ vobis qui ædificatis monumenta prophetarum, patres autem vestri occiderunt illos! • Postquam satis improbaverat pessimam legis- peritorum officinam, communem Judaeorum principi- bus conficit reprehensionem. Quid vero dicat, dili- genter scrutemur. Judæorum majores interfecerant variis temporibus sanctos prophetas, qui divinum verbum ad eos deferebant: verum posteri eorum conftentes fuisse illos venerabiles honorandosque prophetas, exornaverant iis sepulcra seu monu- menta, honorem tribuentes sanctis viris convenien- tissimum. Ergo quos majores ipsorum occiderant, dum posteri sanctos viros existimabant, judices de bant illorum qui eos occiderant. Quia enim occisos illos honorandos censebant, idcirco rem occisoribus crimini dabant. Sed tamen qui majores suos ob tam sæva homicidia condemnaverant, pari mox culpa irretiendi erant, eademque per crimina, iuno et pa- jora, discursuri. Nam quandiu in aliorum culpas quisquam inquirit, naturali ratiocinio judicans, pra- vitatem agnoscit et vituperat : sed cum ipse pares animi passiones experitur, tunc quasi cæcus in eas incurrit. Hi ergo auctorem vitæ interfecerunt; et Matth. v, 19. ” febr. x, 28. " Rom. 11, 21, 22. tres enim haud raro sacrum textum memoriter re- . ferebant. (1) fuvertitur hic (sine ullo tamen detrimento)
Οἱ μὲν τῶν Ἰουδαίων πατέρες ἀπέκτειναν κατὰ καιροὺς τοὺς ἁγίους προφήτας, τὸν θεῖον αὐτοῖς διαπορθμεύοντας λόγον· οἵ γε μὴν ἐξ αὐτῶν γεγονότες, ὁμολογοῦντες ὅτι οἱ προφῆται γεγόνασι σεπτοὶ καὶ τίμιοι, περιήρμοσαν αὐτοῖς τοὺς τάφους, ἤτοι τὰ μνημεῖα, τιμὴν ἀπονέμοντες τὴν τοῖς ἁγίοις πρεπωδεστάτην. Οὐκοῦν ἀπεκτόνασι μὲν οἱ πατέρες αὐτῶν, αὐτοὶ δὲ προφήτας εἶναι πιστεύσαντες καὶ ἄνδρας ἁγίους, κριταὶ γεγόνασι τῶν ἀποκτεινάντων αὐτούς· δι’ ὧν γὰρ τιμᾷν ἐγνώκασι τοὺς ἀνῃρημένους, διὰ τούτων αὐτῶν κατηγοροῦσι ὡς ἠσεβηκότων. Ἀλλ’ οἱ τῶν ἰδίων πατέρων ἐπὶ ταῖς οὕτω δειναῖς μιαιφονίαις καταψηφισάμενοι, τοῖς ἴσοις ἔμελλον ἁλῶναι κακοῖς, καὶ διὰ τῶν αὐτῶν ἰέναι πλημμελημάτων, μᾶλλον δὲ διὰ τῶν ἔτι χειρόνων. Ἕως μὲν γάρ τις τὰς ἑτέρων ἀδικίας ἐξετάζει, φυσικῷ λογισμῷ κρίνων, ὁρᾷ τὸ φαῦλον καὶ μέμφεται· αὐτὸς δὲ εἰς τὰ ἴσα πάθη ψυχῆς προαγόμενος, οἱονεὶ τυφλὸς ἐπὶ ταῦτα φέρεται. Ἀπεκτόνασι μὲν γὰρ τὸν ἀρχηγὸν τῆς ζωῆς· προςτεθείκασι δὲ ταῖς κατ’ αὐτοῦ δυσσεβείαις, καὶ τὰς κατὰ τῶν θείων αὐτοῦ μαθητῶν μιαιφονίας. Φησὶ γὰρ πρὸς αὐτοὺς ὁ Σωτὴρ ἡ τοῦ Θεοῦ σοφία·
ὡμολόγουν δὲ τοῦτο καὶ οἱ θεσπέσιοι μαθηταί, λέ- γοντες ἐν ταῖς Πράξεσι· « Καὶ νῦν τί πειράζετε τὸν Θεὸν ἐπιθεῖναι ζυγὸν ἐπὶ τὸν τράχηλον τῶν μαθη- τῶν, ὃν οὔτε οἱ πατέρες ὑμῶν ἴσχυσαν βαστάσαι; ν Καὶ αὐτὸς δὲ τοῦτο ἡμᾶς ἐδίδαξεν ὁ Χριστὸς, προσ- φωνῶν καὶ λέγων· « Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοι πιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς· ἄρατε τὸν ζυγόν μου ἐφ' ὑμᾶς, καὶ μάθετε ἀπ' ἐμοῦ, ὅτι πραῦς εἰμι καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ, καὶ εὑρήσετε ἀνάπαυσιν ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν. » Κοπιῶντας δὲ καὶ πεφορτισμένους, τοὺς ὑπὸ νόμον εἶναί φησι, ἑαυτὸν δὲ πρᾶον ὠνόμαζεν, ὡς οὐκ ἔχοντος τοῦτο τοῦ νόμου. Ὃς γὰρ Παῦλός φησιν, ο 'Αθετήσας τις νόμον Μωυ- σέως, χωρὶς οἰκτιρμῶν ἐπὶ δυσὶν ἢ τρισὶ μάρτυσιν ἀποθνήσκει. » Οὐαὶ τοίνυν ὑμῖν, ὦ νομικοί· δυσβά στακτα γὰρ φορτία καταδεσμεύοντες, εἶτα τοῖς ὑπὸ τὸν νόμον ἐπιτιθέντες αὐτά, αὐτοὶ τούτοις οὐ προσ- ψαύετε· ἀπαράβατον γὰρ προστάττοντες τηρεῖσθαι τὴν Μωϋσέως ἐντολὴν, καὶ δίκην τοῖς ἀθετοῦσιν ἐπε άγοντε;, αὐτοὶ λόγου τοῦ μηδενὸς ἠξίουν τὸ ἐργάσα- σθαί τι τῶν διατεταγμένων. Τοῖς ταῦτα δρᾷν εἰωθόσι καὶ ὁ σοφώτατος Παῦλος ἐπιπλήττει, λέγων· « Ὁ δι δάσκων ἕτερον, σεαυτὸν οὐ διδάσκεις; Ο λέγων μὴ κλέ πτειν, κλέπτεις; Ὁ λέγων μὴ μοιχεύειν, μοιχεύεις; Ο βδελυσσόμενος τὰ εἴδωλα, ἱεροσυλεῖς; Ος ἐν νόμῳ καυχᾷ, διὰ τῆς παραβάσεως τοῦ νόμου τὸν Θεὸν ἀτιμάζεις; ο Αδόκιμος εὐδ.] γὰρ ὁ διδάσκων ἐστὶν, ὅταν ἀσύμβατον ἔχῃ τῷ λόγῳ τὸν τρόπον τούτῳ καὶ αὐτὸς ὁ Σωτὴρ πικρὰν ἐπήρτηκε δίκην, λέ- γων, ὡς «Ὁ μὲν διδάξας καὶ ποιήσας, μέγας κληθή. σεται· ὃς δ᾽ ἂν διδάξῃ μὲν, μὴ ποιήσῃ δὲ, οὗτος ἐλά χιστος κληθήσεται ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν (1). Οὐαὶ ὑμῖν, ὅτι οἰκοδομεῖτε τὰ μνημεῖα τῶν προ- φητῶν, οἱ δὲ πατέρες ὑμῶν ἀπέκτειναν αὐτούς. Β ( Α Ι. 164, Β Ι. 120, 'Αδόκιμον ἀπο- φήνας καὶ αὐτὸ τῶν νομικῶν τὸ παμμοχθηρον έργα - στήριον, κοινὸν ἅπασι τοῖς Ἰουδαίων καθηγηταῖς ἐξε υφαίνει τὸν ἔλεγχον· τί δὲ ἄρα φησίν, ερευνήσωμεν ἀκριβῶς. Οἱ μὲν τῶν Ἰουδαίων πατέρες ἀπέκτειναν κατὰ καιροὺς τοὺς ἁγίους προφήτας, τὸν θεῖον αὐτοῖς διαπορθμεύοντας λόγον· οἴ γε μὴν ἐξ αὐτῶν γεγονό- τες, ὁμολογοῦντες ὅτι οἱ προφῆται γεγόνασι σεπτολ καὶ τίμιοι, περιήρμοσαν αὐτοῖς τοὺς τάφους, ἤτοι τὰ μνημεία, τιμὴν ἀπονέμοντες τὴν τοῖς ἁγίοις πρεπω- δεστάτην. Οὐκοῦν ἀπεκτόνασι μὲν οἱ πατέρες αὐτῶν, αὐτοὶ δὲ προφήτας εἶναι πιστεύσαντες καὶ ἄνδρας ἁγίους, κριταὶ γεγόνασι τῶν ἀποκτεινάντων αὐτούς· δι' ὧν γὰρ τιμὴν ἐγνώκασι τοὺς ἀνῃρημένους, διὰ τούτων αὐτῶν κατηγοροῦσι ὡς ήσεβηκότων. Αλλ' οἱ τῶν ἰδίων πατέρων ἐπὶ ταῖς οὕτω δειναῖς μιαιφονίαις καταψηφισάμενοι, τοῖς ἴσοις ἔμελλον ἀλῶναι κακοίς, καὶ διὰ τῶν αὐτῶν ἰέναι πλημμελημάτων, μᾶλλον δὲ διὰ τῶν ἔτι χειρόνων. Ἕως μὲν γάρ τις τὰς ἑτέρων ἀδικίας εξετάζει, φυσικῷ λογισμῷ κρίνων, ὁρᾷ τὸ φαῦλον καὶ μέμφεται· αὐτὸς δὲ εἰς τὰ ἴσα πάθη ψυ 1ª το t :: " - T. E. COMMENT. IN LUCAM. A in Actibus : . Et nunc cur tentatis Deum, imponere [cod. B D i. b) Act. xv, 10. 29. sententiarum evangelicarum ordo. Nec mirum; Pa- 1s Matth. x1, 28, ' jugum super cervices discipulorum, quod ne patres quidem nostri portare potuerunt ? . Quin ipse quoque nos Christus hoc docuit, verbis his compel- lans Venite ad me, omnes qui laboratis et onerati estis, et ego reficiam vos. Tullite jugum meum super vos; et discite a me, quia mitis sum et bumilis corde, et invenietis requiem animabus vestris Laborantes atque oneratos dicit legi suppositos, seque mitem appellat, ceu si hujuscemodi non sit lex. Etenim, ut ait Paulus, & Irritam quis faciens legem Moysis, sine miseratione duobus vel tribus testibus moritur ”. › Væ ergo vobis, o legisperiti ! intolerabilia enim pondera conglobantes, deinde ca legi subjectis imponentes, vos ipsi quidem eadem D ne attingere quidem patimini. Quippe legisperiti Moysis præcepta violari vetantes, pœnamque trans- gressoribus decernentes, ipsi tamen nullam legis partem observare curabant. Ita semel gerere soli- tos sapientissimus quoque Paulus objurgat, dicens : • Qui alium doces, teipsum non doces? qui ais nou furandum, furaris? qui dicis non mœchandum, mocharis ? qui abominaris idola, sacrilegium facis ? qui in lege gloriaris, per prævaricatiouem legis Deum inhonoras ? » Certe improbatur ille doctor, qui non consentientes doctrinæ mores habet. Huic ipse Servator acerbam pœnam decrevit, dicens: • Qui docuerit et egerit, magnus vocabitur : qui autem docuerit, et non egerit, hic vocabitur mini- mnus in regno coelorum . V. 47. Væ vobis qui ædificatis monumenta prophetarum, patres autem vestri occiderunt illos! • Postquam satis improbaverat pessimam legis- peritorum officinam, communem Judaeorum principi- bus conficit reprehensionem. Quid vero dicat, dili- genter scrutemur. Judæorum majores interfecerant variis temporibus sanctos prophetas, qui divinum verbum ad eos deferebant: verum posteri eorum conftentes fuisse illos venerabiles honorandosque prophetas, exornaverant iis sepulcra seu monu- menta, honorem tribuentes sanctis viris convenien- tissimum. Ergo quos majores ipsorum occiderant, dum posteri sanctos viros existimabant, judices de bant illorum qui eos occiderant. Quia enim occisos illos honorandos censebant, idcirco rem occisoribus crimini dabant. Sed tamen qui majores suos ob tam sæva homicidia condemnaverant, pari mox culpa irretiendi erant, eademque per crimina, iuno et pa- jora, discursuri. Nam quandiu in aliorum culpas quisquam inquirit, naturali ratiocinio judicans, pra- vitatem agnoscit et vituperat : sed cum ipse pares animi passiones experitur, tunc quasi cæcus in eas incurrit. Hi ergo auctorem vitæ interfecerunt; et Matth. v, 19. ” febr. x, 28. " Rom. 11, 21, 22. tres enim haud raro sacrum textum memoriter re- . ferebant. (1) fuvertitur hic (sine ullo tamen detrimento)
PG 72:719«Ἀποστελῶ εἰς αὐτοὺς προφήτας καὶ ἀποστόλους, καὶ ἐξ αὐτῶν ἀποκτενοῦσι καὶ ἐκδιώξουσι,» καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ προφήτας μὲν ὧδε τοὺς ἀποστόλους καλεῖ, καὶ τοὺς τῶν ἀποστόλων διαδόχους, τοὺς τῶν Ἐκκλησιῶν ποιμένας καὶ διδασκάλους, τοὺς ἐν προφητείαις καὶ διδασκαλίαις, ταῖς διὰ τοῦ Πνεύματος δωρεαῖς κεκοσμημένους. Προλέγει τοίνυν τὰ μέλλοντα καταλαβέσθαι τὴν τῶν Ἰουδαίων γενεὰν κακὰ, διὰ τὴν ἀκόρεστον αὐτῶν μιαιφονίαν· μέλλει γὰρ ἐκζητεῖσθαι τὸ αἷμα πάντων τῶν προφητῶν τὸ ἐκχυθὲν ἀπὸ καταβολῆς κόσμου ἕως τῆς γενεᾶς ταύτης. Ζαχαρίαν δὲ ὧδε ἀκόλουθόν ἐστι ἐννοεῖν τὸν τοῦ Προδρόμου πατέρα, ὃν ἐξ ἀγράφου παραδόσεως ἱστόρηται τοὺς Ἰουδαίους ἀνελεῖν μεταξὺ τοῦ ναοῦ καὶ τοῦ θυσιαστηρίου, διὰ τὸ προφητεύειν αὐτὸν, μᾶλλον δὲ ἀποδεικνύναι τὴν Θεοτόκον, καὶ τὸν ἐξ αὐτῆς τεχθησόμενον Θεὸν καὶ Σωτῆρα Ἰησοῦν Χριστὸν, οἷα δή τινα βασιλέα καὶ Κύριον ἐπὶ τὸ ἔθνος ἀποσταλήσεσθαι αὐτῶν·
χῆς προαγόμενος, οἱονεὶ τυφλὸς ἐπὶ ταῦτα φέρεται· Του Νύσσης. Ἱερεὺς οὗτος ὁ Ζαχαρίας ἦν, τῷ τῆς προφητείας χαρίσματι πρὸς τὴν γνῶσιν τῶν κρυπτῶν χειραγωγούμενος· ὃς τὸ τῆς παρθενίας μυστήριον ἐπὶ τοῦ ἀφθάρτου τόκου μυηθείς, οὐκ ἀπέκρινεν ἐν τῷ ναῷ τοῦ ταῖς παρθένοις κατὰ τὸν νόμον ἀποκεκληρωμένου τόπου τὴν ἄγαμον μητέρα, διδάσκων τοὺς Ἰουδαίους ὅτι παρθένος ή κόρη, καὶ Θεός μέγας καὶ Σωτὴρ ὁ ἐξ αὐτῆς τεχθησόμενος Ἰη- σοῦς Χριστός· ἦν δὲ οὗτος ὁ τόπος, τὸ μεταξὺ τοῦ ναοῦ καὶ τοῦ θυσιαστηρίου διάστημα. Ἐπεὶ δὲ ἤκουον ταῦτα, φόβῳ τοῦ μὴ γενέσθαι βασιλεῖ ὑποχειρίους, ταῦτα μαρτυροῦντα διαχειρίζονται, πρὸς αὐτῷ τῷ θυσιαστηρίῳ τὸν ἱερέα ἱερουργήσαντες. - Λέγει καὶ Σευήρος εἰς τὸ αὐτὸ, ὅτι ἐξ ἀγράφου παραδόσεως ἱστόρηται τοὺς Ἰουδαίους τὸν ἱερέα Ζαχαρίαν τὸν Ιωάννου πατέρα ἀνελεῖν μεταξὺ τοῦ ναοῦ καὶ τοῦ θυσιαστηρίου διὰ τὴν αὐτὴν αἰτίαν, ἣν καὶ ὁ Νύσσης εἴρηκεν. Απεκτόνασι μὲν γὰρ τὸν ἀρχηγὸν τῆς ζωῆς· προσ- τεθείκασι δὲ ταῖς κατ' αὐτοῦ δυσσεβείαις, καὶ τὰς κατὰ τῶν θείων αὐτοῦ μαθητῶν μιαιφονίας. Φησί γὰρ πρὸς αὐτοὺς ὁ Σωτὴρ ἡ τοῦ Θεοῦ σοφία· ο 'Απο στελῶ εἰς αὐτοὺς προφήτας καὶ ἀποστόλους, καὶ ἐξ αὐτῶν ἀποκτενοῦσι καὶ ἐκδιώξουσι, καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ προφήτας μὲν ὧδε τοὺς ἀποστόλους καλεῖ, καὶ τοὺς τῶν ἀποστόλων διαδόχους, τοὺς τῶν Ἐκκλησιῶν ποιμένας καὶ διδασκάλους, τοὺς ἐν προφητείαις καὶ διδασκαλίαις, ταῖς διὰ τοῦ Πνεύματος δωρεαίς κεκο σμημένους. Προλέγει τοίνυν τὰ μέλλοντα καταλαβέ σθαι τὴν τῶν Ἰουδαίων γενεάν κακά, διὰ τὴν ἀκόρε στον αὐτῶν μιαιφονίαν· μέλλει γὰρ ἐκζητεῖσθαι τὸ αἷμα πάντων τῶν προφητῶν τὸ ἐκχυθὲν ἀπὸ κατα βολής κόσμου ἕως τῆς γενεάς ταύτης. Ζαχαρίαν δι ὧδε ἀκόλουθόν ἐστι ἐννοεῖν τὸν τοῦ Προδρόμου πα τέρα, ὃν ἐξ ἀγράφου παραδόσεως ἱστόρηται (1) τους Ἰουδαίους ἀνελεῖν μεταξὺ τοῦ ναοῦ καὶ τοῦ θυσια στηρίου, διὰ τὸ προφητεύειν αὐτὸν, μᾶλλον δὲ ἀπο δεικνύναι τὴν Θεοτόκον, καὶ τὸν ἐξ αὐτῆς τεχθησό μενον Θεὸν καὶ Σωτῆρα Ἰησοῦν Χριστόν, οἷα δή τινα βασιλέα καὶ Κύριον ἐπὶ τὸ ἔθνος ἀποσταλήσεσθαι αὐτῶν· καὶ αὐτὴν τὴν ἁγίαν Παρθένον κατὰ τὴν ἐπ Πνεύματος ἁγίου σύλληψιν, τοῦ τόπου τῶν παρθένων, τοῦ ἐν τῷ ἱερῷ ὄντος μεταξὺ τοῦ ναοῦ καὶ τοῦ Ο σιαστηρίου, μὴ ἀποστῆσαι, καθὰ δὴ γεγαμημένην, ἀλλ' ἔτι παρθένον γινώσκειν αὐτὴν, καὶ συγχωρείν κατὰ τὸν συνήθη τόπον ἐστάναι. Διὰ γοῦν ταῦτα τοὺς ἀκούοντας εἰς ὀργὴν ἐμπεσεῖν, καὶ ἐπ' αὐτὸν ὁπλί ΙΧ. Ὁριγένους. Ζαχαρίαν ευρίσκομεν ἐν ταῖς Βασιλείαις ἱερέα, φονευθέντα ἐγγὺς τοῦ ναοῦ καὶ τοῦ θυσιαστηρίου ὑπὸ Ἰωὰς βασιλέως Ιούδα • Ιώσηπος δὲ ἱστορεῖν τὸν υἱὸν Βαραχίου Ζαχαρίαν αὐτὸν εἶναι πατέρα τοῦ Βαπτιστοῦ· οὐ δύνανται γάρ, S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. hisce adversus cum impietatibus divorum quoque A B -discipulorum cædes addiderunt. Nam Dei sapientia Servator sic illis aiebat : « Mittam ad eos prophetas atque apostolos; ex quibus partim occident, partim ·persequentur, › et reliqua. Et hoc quidem loco pro- phetarum nomine apostolos vocat, nec non aposto- lorum successores, Ecclesiæ pastores atque magi- stros, prophetia atque doctrina a sancto Spiritu donis ornatos. Prædicit igitur eventura Judæorum genti mala, propter insatiabilem ipsorum sævitiam. Futurum enim erat ut ultio exquireretur de om- nium prophetarum effuso sanguine, a mundi pri- mordiis usque ad præsentem ætatem. Zachariam autem, consentaneum est intelligere Præcursoris parentem, quem non scripta traditio refert a Judais interfectum inter templum et altare, " propterea quod prophetaverat, imo vero præsentem demonstraverat Virginem Deiparam, atque ex ea oriturum Deum ac Servatorein Jesum Christum, qui regis instar ac Domini ad eorum gentem mittendus erat : ipsanque sanctam Virginem, post conceptio- nem de Spiritu sancto, ex virginali statione, quæ in sacro loco erat inter templum et altare, non esse dimittendam dixerat ceu nuptam, sed adhuc virgi- nem agnoscendam, eique permittendum ut in con- sueta statione subsisteret. His ergo auditis Judæos excanduisse, eique manus attulisse, metuentes ex- spectatum ex ejus vaticinio regem, caventesque ne regi fierent subjecti qui ipsos imperio premeret. Hæc ergo testantem de futuro partu Zachariam duobus saltem codicibus C. f. b, et D. f. b. Et quidem aliis plerumque verbis eamdem rem scribit noster Cyrillus etiam contra Anthropomorphitas cap. narrant historiam Greg. Nyssenus (qui tamen cum Cyrillo contra Anthrop. sæpe ad litteram congruit) nec non Severus Antiochenus, quorum verba ascribam. Nysseni. Sucerdos erat hic Zacharias, pro- phelia dono ad arcanorum cognitionem manuductus. Is virginitatis mysterium circa incontaminatum partum edoctus, non secrevit in templo ab assignalo per legem virginibus loco incorruptam matrem, Judæos admonens virginem esse hanc puellam, Deumque magnum ac Servatorem oriturum ex ipsa Jesum Christum. Erat vero is locus inter templum et altare intervallum. Et re audita Juda'i, veriti ne regi fie- rent subditi, virum talia testantem interficiunt, ipso in altari sacerdotem immolantes. Ait etiam - € C D Severns hoc eodem Evangelii loco ex traditione non scripta narratum esse,Judæos sacerdotem Zachariamı, Joannis patrem, occidisse inter lemy lum et altare, ob eamdem quam Nyssenus dixit causam. Nysseni locus sumitur, nonnullis variatis, ex ejus serinone de nat. Domini. Tractum autem Severi mutto inte- griorem nos edidimus in tomo decimo AA. class. p. 432, qui Cyrillum auctoreni sibi familiarissinuta sine dubio expilavit. Itein nos Script. vet. L. p. 682, ir catena ad Lucam verba protulinus Geome- iræ, qui Zachariam ab Herodis lictoribus occisum ait. Sed enim notissima est Hieronymi sententia super hac traditione comm. in Matth. xxmı, : Alii Zachariam patrem Joannis intelligi volunt, quibusdam apocryphorum somniis approbantes, quod propterea occisus sit, quia Salvatoris prædicarid adventum. Hoc quia de Scripturis non habet auctori- talem, eadem facilitate contenuitur, qua probatar. Ita peremptorio, ut solet, stylo Hieronymius. Sed tamen cum Cyrillo, et supra scriptis Nysseno Severo et Geometra, consentiunt antiquissimi Patres a Calmeto jam citati (preter Jacobi Protoevangelium), Origenes, Petrus Ales., Tertullianus, Basilius, Chrysostomus, Epiphanius ; item juniores Theophy- lactus et Euthymius. His addit Baronius (qui hanc opinionem tuetur t. I, an. 1. n. 53) etiam Valenti- niam imp. auctoritatem in epistola apud Theodo- retum, Hist. lib. v, 8. Origenis locus Græce exstat ex catena ms. in ed. Ruæi t. III, p. 845, sed initio acephalus, quem nos ex cod. A. p. 164, b, ita sup- plebimus. etc. (hic seqnitur dicta editio.) • (1) Narratio hæc nominatim tribuitur Cyrillo in 27. Porro in codice item vetere B. f. 119, b, eamdemn
καὶ αὐτὴν τὴν ἁγίαν Παρθένον κατὰ τὴν ἐκ Πνεύματος ἁγίου σύλληψιν, τοῦ τόπου τῶν παρθένων, τοῦ ἐν τῷ ἱερῷ ὅντος μεταξὺ τοῦ ναοῦ καὶ τοῦ θυσιαστηρίου, μὴ ἀποστῆσαι, καθὰ δὴ γεγαμημένην, ἀλλ’ ἔτι παρθένον γινώσκειν αὐτὴν, καὶ συγχωρεῖν κατὰ τὸν συνήθη τόπον ἑστᾶναι. Διὰ γοῦν ταῦτα τοὺς ἀκούοντας εἰς ὀργὴν ἐμπεσεῖν, καὶ ἐπ’ αὐτὸν ὁπλίσαι τὰς χεῖρας, δεδιότας τὸν ἐκ τῆς αὐτοῦ προφητείας προσδοκώμενον βασιλέα, φόβῳ τοῦ μὴ γενέσθαι βασιλεῖ ὑποχειρίους μέλλοντι καταδυναστεύειν αὐτῶν. Τὸν οὖν ταῦτα μαρτυροῦντα περὶ τοῦ τόκου διαχειρίζονται, πρὸς αὐτῷ τῷ θυσιαστηρίῳ τὸν ἱερέα ἱερουργήσαντα[ αλ. ξοδδ. ἱερουργήσαντες.] «Ναὶ λέγω ὑμῖν, ἐκζητηθήσεται ἀπὸ γενεᾶς ταύτης.» (α φ. 164 β) Εἰ καὶ δεικτικῶς δὲ λέγει, «ἀπὸ τῆς γενεᾶς ταύτης,» οὐχὶ μόνον τάχα που κατασημῆναί φαμεν τοὺς τότε παρόντας καὶ ἀκροωμένους, ἀλλὰ πάντα τὸν φονευτὴν καὶ ὑπὸ τὴν μιαιφονίαν πίπτοντα· συντετάξεται γὰρ τῷ ὁμοίῳ τὸ ὅμοιον, ὡς ἀδελφὸν καὶ ὁμογενές· κατὰ τό· «Αὕτη ἡ γενεὰ ζητούντων τὸν Κύριον.Καὶ διατηρήσεις ἡμᾶς ἀπὸ τῆς γενεᾶς ταύτης.» «Ἤρατε τὴν κλεῖδα τῆς γνώσεως, αὐτοὶ οὐκ εἰσήλθετε, κ.τ.λ.» (α φ.
χῆς προαγόμενος, οἱονεὶ τυφλὸς ἐπὶ ταῦτα φέρεται· Του Νύσσης. Ἱερεὺς οὗτος ὁ Ζαχαρίας ἦν, τῷ τῆς προφητείας χαρίσματι πρὸς τὴν γνῶσιν τῶν κρυπτῶν χειραγωγούμενος· ὃς τὸ τῆς παρθενίας μυστήριον ἐπὶ τοῦ ἀφθάρτου τόκου μυηθείς, οὐκ ἀπέκρινεν ἐν τῷ ναῷ τοῦ ταῖς παρθένοις κατὰ τὸν νόμον ἀποκεκληρωμένου τόπου τὴν ἄγαμον μητέρα, διδάσκων τοὺς Ἰουδαίους ὅτι παρθένος ή κόρη, καὶ Θεός μέγας καὶ Σωτὴρ ὁ ἐξ αὐτῆς τεχθησόμενος Ἰη- σοῦς Χριστός· ἦν δὲ οὗτος ὁ τόπος, τὸ μεταξὺ τοῦ ναοῦ καὶ τοῦ θυσιαστηρίου διάστημα. Ἐπεὶ δὲ ἤκουον ταῦτα, φόβῳ τοῦ μὴ γενέσθαι βασιλεῖ ὑποχειρίους, ταῦτα μαρτυροῦντα διαχειρίζονται, πρὸς αὐτῷ τῷ θυσιαστηρίῳ τὸν ἱερέα ἱερουργήσαντες. - Λέγει καὶ Σευήρος εἰς τὸ αὐτὸ, ὅτι ἐξ ἀγράφου παραδόσεως ἱστόρηται τοὺς Ἰουδαίους τὸν ἱερέα Ζαχαρίαν τὸν Ιωάννου πατέρα ἀνελεῖν μεταξὺ τοῦ ναοῦ καὶ τοῦ θυσιαστηρίου διὰ τὴν αὐτὴν αἰτίαν, ἣν καὶ ὁ Νύσσης εἴρηκεν. Απεκτόνασι μὲν γὰρ τὸν ἀρχηγὸν τῆς ζωῆς· προσ- τεθείκασι δὲ ταῖς κατ' αὐτοῦ δυσσεβείαις, καὶ τὰς κατὰ τῶν θείων αὐτοῦ μαθητῶν μιαιφονίας. Φησί γὰρ πρὸς αὐτοὺς ὁ Σωτὴρ ἡ τοῦ Θεοῦ σοφία· ο 'Απο στελῶ εἰς αὐτοὺς προφήτας καὶ ἀποστόλους, καὶ ἐξ αὐτῶν ἀποκτενοῦσι καὶ ἐκδιώξουσι, καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ προφήτας μὲν ὧδε τοὺς ἀποστόλους καλεῖ, καὶ τοὺς τῶν ἀποστόλων διαδόχους, τοὺς τῶν Ἐκκλησιῶν ποιμένας καὶ διδασκάλους, τοὺς ἐν προφητείαις καὶ διδασκαλίαις, ταῖς διὰ τοῦ Πνεύματος δωρεαίς κεκο σμημένους. Προλέγει τοίνυν τὰ μέλλοντα καταλαβέ σθαι τὴν τῶν Ἰουδαίων γενεάν κακά, διὰ τὴν ἀκόρε στον αὐτῶν μιαιφονίαν· μέλλει γὰρ ἐκζητεῖσθαι τὸ αἷμα πάντων τῶν προφητῶν τὸ ἐκχυθὲν ἀπὸ κατα βολής κόσμου ἕως τῆς γενεάς ταύτης. Ζαχαρίαν δι ὧδε ἀκόλουθόν ἐστι ἐννοεῖν τὸν τοῦ Προδρόμου πα τέρα, ὃν ἐξ ἀγράφου παραδόσεως ἱστόρηται (1) τους Ἰουδαίους ἀνελεῖν μεταξὺ τοῦ ναοῦ καὶ τοῦ θυσια στηρίου, διὰ τὸ προφητεύειν αὐτὸν, μᾶλλον δὲ ἀπο δεικνύναι τὴν Θεοτόκον, καὶ τὸν ἐξ αὐτῆς τεχθησό μενον Θεὸν καὶ Σωτῆρα Ἰησοῦν Χριστόν, οἷα δή τινα βασιλέα καὶ Κύριον ἐπὶ τὸ ἔθνος ἀποσταλήσεσθαι αὐτῶν· καὶ αὐτὴν τὴν ἁγίαν Παρθένον κατὰ τὴν ἐπ Πνεύματος ἁγίου σύλληψιν, τοῦ τόπου τῶν παρθένων, τοῦ ἐν τῷ ἱερῷ ὄντος μεταξὺ τοῦ ναοῦ καὶ τοῦ Ο σιαστηρίου, μὴ ἀποστῆσαι, καθὰ δὴ γεγαμημένην, ἀλλ' ἔτι παρθένον γινώσκειν αὐτὴν, καὶ συγχωρείν κατὰ τὸν συνήθη τόπον ἐστάναι. Διὰ γοῦν ταῦτα τοὺς ἀκούοντας εἰς ὀργὴν ἐμπεσεῖν, καὶ ἐπ' αὐτὸν ὁπλί ΙΧ. Ὁριγένους. Ζαχαρίαν ευρίσκομεν ἐν ταῖς Βασιλείαις ἱερέα, φονευθέντα ἐγγὺς τοῦ ναοῦ καὶ τοῦ θυσιαστηρίου ὑπὸ Ἰωὰς βασιλέως Ιούδα • Ιώσηπος δὲ ἱστορεῖν τὸν υἱὸν Βαραχίου Ζαχαρίαν αὐτὸν εἶναι πατέρα τοῦ Βαπτιστοῦ· οὐ δύνανται γάρ, S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. hisce adversus cum impietatibus divorum quoque A B -discipulorum cædes addiderunt. Nam Dei sapientia Servator sic illis aiebat : « Mittam ad eos prophetas atque apostolos; ex quibus partim occident, partim ·persequentur, › et reliqua. Et hoc quidem loco pro- phetarum nomine apostolos vocat, nec non aposto- lorum successores, Ecclesiæ pastores atque magi- stros, prophetia atque doctrina a sancto Spiritu donis ornatos. Prædicit igitur eventura Judæorum genti mala, propter insatiabilem ipsorum sævitiam. Futurum enim erat ut ultio exquireretur de om- nium prophetarum effuso sanguine, a mundi pri- mordiis usque ad præsentem ætatem. Zachariam autem, consentaneum est intelligere Præcursoris parentem, quem non scripta traditio refert a Judais interfectum inter templum et altare, " propterea quod prophetaverat, imo vero præsentem demonstraverat Virginem Deiparam, atque ex ea oriturum Deum ac Servatorein Jesum Christum, qui regis instar ac Domini ad eorum gentem mittendus erat : ipsanque sanctam Virginem, post conceptio- nem de Spiritu sancto, ex virginali statione, quæ in sacro loco erat inter templum et altare, non esse dimittendam dixerat ceu nuptam, sed adhuc virgi- nem agnoscendam, eique permittendum ut in con- sueta statione subsisteret. His ergo auditis Judæos excanduisse, eique manus attulisse, metuentes ex- spectatum ex ejus vaticinio regem, caventesque ne regi fierent subjecti qui ipsos imperio premeret. Hæc ergo testantem de futuro partu Zachariam duobus saltem codicibus C. f. b, et D. f. b. Et quidem aliis plerumque verbis eamdem rem scribit noster Cyrillus etiam contra Anthropomorphitas cap. narrant historiam Greg. Nyssenus (qui tamen cum Cyrillo contra Anthrop. sæpe ad litteram congruit) nec non Severus Antiochenus, quorum verba ascribam. Nysseni. Sucerdos erat hic Zacharias, pro- phelia dono ad arcanorum cognitionem manuductus. Is virginitatis mysterium circa incontaminatum partum edoctus, non secrevit in templo ab assignalo per legem virginibus loco incorruptam matrem, Judæos admonens virginem esse hanc puellam, Deumque magnum ac Servatorem oriturum ex ipsa Jesum Christum. Erat vero is locus inter templum et altare intervallum. Et re audita Juda'i, veriti ne regi fie- rent subditi, virum talia testantem interficiunt, ipso in altari sacerdotem immolantes. Ait etiam - € C D Severns hoc eodem Evangelii loco ex traditione non scripta narratum esse,Judæos sacerdotem Zachariamı, Joannis patrem, occidisse inter lemy lum et altare, ob eamdem quam Nyssenus dixit causam. Nysseni locus sumitur, nonnullis variatis, ex ejus serinone de nat. Domini. Tractum autem Severi mutto inte- griorem nos edidimus in tomo decimo AA. class. p. 432, qui Cyrillum auctoreni sibi familiarissinuta sine dubio expilavit. Itein nos Script. vet. L. p. 682, ir catena ad Lucam verba protulinus Geome- iræ, qui Zachariam ab Herodis lictoribus occisum ait. Sed enim notissima est Hieronymi sententia super hac traditione comm. in Matth. xxmı, : Alii Zachariam patrem Joannis intelligi volunt, quibusdam apocryphorum somniis approbantes, quod propterea occisus sit, quia Salvatoris prædicarid adventum. Hoc quia de Scripturis non habet auctori- talem, eadem facilitate contenuitur, qua probatar. Ita peremptorio, ut solet, stylo Hieronymius. Sed tamen cum Cyrillo, et supra scriptis Nysseno Severo et Geometra, consentiunt antiquissimi Patres a Calmeto jam citati (preter Jacobi Protoevangelium), Origenes, Petrus Ales., Tertullianus, Basilius, Chrysostomus, Epiphanius ; item juniores Theophy- lactus et Euthymius. His addit Baronius (qui hanc opinionem tuetur t. I, an. 1. n. 53) etiam Valenti- niam imp. auctoritatem in epistola apud Theodo- retum, Hist. lib. v, 8. Origenis locus Græce exstat ex catena ms. in ed. Ruæi t. III, p. 845, sed initio acephalus, quem nos ex cod. A. p. 164, b, ita sup- plebimus. etc. (hic seqnitur dicta editio.) • (1) Narratio hæc nominatim tribuitur Cyrillo in 27. Porro in codice item vetere B. f. 119, b, eamdemn
PG 72:721165, β φ. 120, ξ φ. 133 β, δ φ. 48) Κλεῖδα γνώσεως αὐτὸν εἶναί φαμεν τὸν νόμον, καὶ τὴν ἐν Χριστῷ δικαίωσιν, διὰ πίστεως δὲ δηλονότι τῆς εἰς αὐτόν. Ἦν μὲν γὰρ ὁ νόμος ἐν σκιᾷ καὶ τύπῳ, πλὴν οἱ τύποι διαμορφοῦσι τὴν ἀλήθειαν, καὶ γράφουσιν αἱ σκιαὶ πολυτρόπως ἡμῖν τὸ Χριστοῦ μυστήριον. Ἀμνὸς ἐσφάζετο κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον· ἤσθιον τῶν κρεῶν αὐτοῦ, καὶ ἔχριον τῷ αἵματι τὰς φλιάς· καὶ νενικήκασι τὸν ὀλοθρευτήν. Ἀλλ’ αἷμα προβάτου κοινοῦ οὐκ ἂν ἴσχυσεν ἀνατρέψαι θάνατον· ἐμορφοῦτο δὴ οὖν ὡς ἐν ἀμνῷ Χριστὸς, τὴν ὑπὲρ τῆς τοῦ κόσμου ζωῆς ὑπομένων σφαγὴν, καὶ σώζων αἵματι τῷ ἰδίῳ τοὺς μετέχοντας αὐτοῦ· πλεῖστα δ’ ἄν τις πρὸς τοῦτο λέγοι, δι’ ὧν ἔνεστιν ἰδεῖν τὸ Χριστοῦ μυστήριον, διὰ τῆς τοῦ νόμου σκιᾶς γραφόμενον. Ἔφη δέ που καὶ αὐτὸς τοῖς Ἰουδαίοις προσλαλῶν· «Ἔστιν ὁ κατηγορῶν ὑμῶν Μωϋσῆς, εἰς ὃν ὑμεῖς ἠλπίκατε. Εἰ γὰρ ἐπιστεύετε Μωϋσεῖ, ἐπιστεύετε ἂν ἐμοί· περὶ γὰρ ἐμοῦ ἐκεῖνος ἔγραψε.» Καὶ πάλιν· «Ἐρευνᾶτε τὰς Γραφὰς, ὅτι ἐν αὐταῖς δοκεῖτε ζωὴν αἰώνιον ἔχειν, καὶ αὗταί εἰσιν αἱ περὶ ἐμοῦ μαρτυροῦσαι·
σαι τὰς χεῖρας, δεδιότας τὸν ἐκ τῆς αὐτοῦ προφη- Α τείας προσδοκώμενον βασιλέα, φόβῳ τοῦ μὴ γενέσθαι βασιλεί υποχειρίους μέλλοντι καταδυναστεύειν αὐτῶν. Τὸν οὖν ταῦτα μαρτυροῦντα περὶ τοῦ τόκου διαχειρίζονται, πρὸς αὐτῷ τῷ θυσιαστηρίῳ τὸν ἱερέα ἱερουργήσαντα ἱερουργήσαντες. Ναὶ λέγω ὑμῖν, ἐκζητηθήσεται ἀπὸ γενεῖς ταύ- της. ( Α Ι. ) Εἰ καὶ δεικτικῶς δὲ λέγει, « ἀπὸ τῆς γενείς ταύτης,, οὐχὶ μόνον τάχα που κατασημῆναί φαμεν τοὺς τότε παρόντας καὶ ἀκροωμένους, ἀλλὰ πάντα τὸν φανει τὴν καὶ ὑπὸ τὴν μιαιφονίαν πίπτον· τα· συντετάξεται γὰρ τῷ ὁμοίῳ τὸ ὅμοιον, ὡς ἀδελ- φὸν καὶ ὁμογενές· κατὰ τό· . Αὕτη ἡ γενεὰ ζητούν των τὸν Κύριον. » - • Καὶ διατηρήσεις ἡμᾶς ἀπὸ τῆς γενεάς ταύτης. » "Πρατε την κλεῖδα τῆς γνώσεως, αὐτοὶ οὐκ Β εισήλθετε, κ. τ. λ. (Α Γ. 165, Β. Γ. 190, Κλείδα γνώσεως αὐτὸν εἶναί φαμεν τὸν νόμον, καὶ τὴν ἐν Χριστῷ δικαίωσιν, διὰ πίστεως δὲ δηλονότι τῆς εἰς αὐτόν. Ην μὲν γὰρ ὁ νόμος ἐν σκιᾷ καὶ τύπῳ, πλὴν οι τύποι διαμορφοῦσι τὴν ἀλήθειαν, καὶ γράφουσιν αἱ σκιαὶ πολυτρόπως ἡμῖν τὸ Χριστοῦ μυστήριον. Αμνὸς ἐσφάζετο κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον · ἤσθιον τῶν χρεῶν αὐτοῦ, καὶ ἔχριον τῷ αἵματι τὰς φλιάς· καὶ νενικήκασι τὸν ὀλοθρευτήν. Αλλ' αἷμα προβάτου κοινοῦ οὐκ ἂν ἴσχυσεν ἀνατρέψαι θάνατον· ἐμορφοῦτο δὴ οὖν ὡς ἐν ἀμνῷ Χριστὸς, τὴν ὑπὲρ τῆς τοῦ κόσμου ζωῆς ὑπομένων σφαγὴν, καὶ σώζων αἵματι τῷ ἰδίῳ τοὺς μετέχοντας αὐτοῦ· πλεῖστα δ' ἄν τις πρὸς τοῦτο λέγοι, δι' ὧν ἔνεστιν ἰδεῖν τὸ Χριστοῦ μυστήριον, διὰ τῆς τοῦ νόμου σκιᾶς γραφόμενον. Έφη δέ που καὶ αὐτὸς τοῖς Ἰουδαίοις προσλαλῶν· «Εστιν ὁ κατηγο- τῶν ὑμῶν Μωϋσῆς, εἰς ὃν ὑμεῖς ἐλπίκατε. Εἰ γὰρ ἐπιστεύετε Μωϋσεῖ, ἐπιστεύετε ἂν ἐμοί· περὶ γὰρ ἐμοῦ ἐκεῖνος ἔγραψε. ο Καὶ πάλιν· « Ερευνᾶτε τὰς Γραφάς, ὅτι ἐν αὐταῖς δοκεῖτε ζωὴν αἰώνιον ἔχειν, καὶ αὗταί εἰσιν αἱ περὶ ἐμοῦ μαρτυροῦσαι καὶ οὐ θέλετε ἐλθεῖν πρός με ένα ζωὴν ἔχητε. ο Απας γὰρ λόγος τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς εἰς αὐτὸν ὁρᾷ, καὶ ἐπ' αὐτῷ συντείνεται. Ἔδει δὴ οὖν τοὺς καλουμένους νομικούς, ἅτε δὴ τὸν Μωϋσέως πολυπραγμονούντας νόμον, καὶ τὰς τῶν ἁγίων προφητῶν οὐκ ἠγνυηκότας φωνάς, ἀνοίγειν τρόπον τινὰ τοῖς Ἰουδαίων δήμοις τὰς τῆς γνώσεως θύρας. Παιδαγωγεῖ γὰρ ὁ νόμος ἐπὶ Χριστόν, ἀποφέρει δὲ εἰς ἐπίγνωσιν αὐτοῦ καὶ τὰ τῶν ἁγίων προφητῶν εὐσεβῆ κηρύγματα. ᾿Αλλὰ τοῦτο μὲν οὐ πεπράχασιν οἱ καλούμενοι νομικοί· ἐκ δὲ τῶν ἐναντίων, ἦραν τὴν κλείδα τῆς γνώσεως· ἵνα τὴν διὰ νόμου χειραγωγίαν ἐννοῇς, ἤτοι τὴν πίστιν, δῆλον δὲ ὅτι τὴν εἰς Χριστόν προσγίνεται γὰρ διὰ τῆς πίσ στεως, τῆς ἀληθείας ἡ γνῶσις. Καὶ γοῦν ὁ προφήτης Ησαΐας οὕτω πού φησι· ι Καὶ ἐὰν μὴ πιστεύσητε, οὐδ' οὐ μὴ συνῆτε. ο— Χωρὶς γὰρ πίστεως, ἀδύνατον εὐαρεστῆσαί ποτε. "Ηραν τοίνυν οἱ νομικοὶ τὴν κλεῖδα τῆς γνώσεως· οὐ γὰρ εἴων πιστεῦσαί τινας εἰς τὸν τῶν ὅλων Σωτήρα Χριστόν. Τεθαυματούργηκε πολυ- · τρόπως· οἱ δὲ, καίτοι θαυμάσαι δέον ἐπὶ τούτοις αὐ- ** το Εt Εt Ει COMMENT. IN LUCAM. interemerunt, dum apud ipsum altare rem sacram utpote sacerdos operabatur. [al. codd. C f. b, D f. ) C Psal. x1, 8. Joan. v, 45. ** Psal. xx111, 6. • D V. 51. Utique dico vobis, requiretur ab hac gene- ratione. Etiamsi demonstrative dicit ab hac genera- tione, › haud fortasse tamen significari ab eo dici- mus præsentes tantummodo atque auditores, sed homicidam quemlibet, et sanguinis effusi reum : nam simile cum simili collocatur, ut fraternum al- que homogeneum, juxta illud : « Hæc est generatio quærentiun Dominum ". . illud : « custodies nos a generatione hac 78. V. 52. Tulistis clavem scientiæ, ipsi non intro- istis, etc. Scientiæ clavem dicimus ipsam esse legem, et in Christo justificationem, per fidem videlicet in ip- sum. Sane in umbra typoque lex versabatur, veruin- tamen veritatem typi figurant, umbræque multi- modis depingunt nobis Christi mysterium. Agnus mactabatur secundum Moysis legem carnes ejus comedebant, et limina sanguiue ungebant; atque ita exterminatori superiores fuerunt. Atqui com- munis oviculæ cruor necem arcere haud potuisset; ergo figurabatur in agno Christus, pro mundi vita cædem sustinens, proprioque sanguine participes sui salvans. Plurima quispiam addere posset, ex quibus cognoscere licet Christi sacramentum a legis umbra delineatum. Dixit autem alicubi Christus ipse Judaeos alloquens : « Est qui vos accusat Moy- ses, in quem vos speratis. Si enim crederetis Moysi, crederetis et mihi; de me enim ille scripsit. . mox : ‹ Scrutamini Scripturas, quia vos putatis in ipsis vitam aeternam habere : et ipsæ sunt, quæ te- stimonium perhibent de me; nec vultis venire ad me, ut vitam habeatis **. Tota enim inspiratæ Scripturae oratio ipsum designat, et in eumdem col- lineat. Debebant ergo sic dicti legisperiti, ceu qui in Moysis lege studium collocaverant, nec sancto - rum prophetarum oracula ignorabant, aperire quo- dammodo Judaicis turbis scientiæ januam. Nam lex ad Christum instituit, atque ad ipsius cogni- tionem deducunt sanctorum prophetarum piæ præ- dicationes. Verumtamen haud hoc faciebant sic dicti legisperiti, sed e contrario scientiæ clavem abstu- lerant; quibus in verbis intelligere debes legis di- sciplinam, sive fidem, eam scilicet quæ erga Cliri- stum est. Namque a fide veritatis cognitio provenit. Quapropter Isaias propheta dicit : • Nisi credideri- tis, non intelligetis ". . Nam sine fide impossi bile est placere unquam (Deo *.)» Abstulerant itaque legisperiti scientiæ clavem, quia non sinebant quein- quam communi Servatori Christo credere. Is multi- modis prodigia edidit; illi vero, cum idcirco eum admirari debuissent, miraculis maledicebant, popu - loque sibi subjecto scandalum creantes, dicebant : ns Isa. vi, 9. us Hebr. xi, 6. Joan. v, 39.
καὶ οὐ θέλετε ἐλθεῖν πρός με ἵνα ζωὴν ἔχητε.» Ἅπας γὰρ λόγος τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς εἰς αὐτὸν ὁρᾷ, καὶ ἐπ’ αὐτῷ συντείνεται. Ἔδει δὴ οὖν τοὺς καλουμένους νομικοὺς, ἅτε δὴ τὸν Μωϋσέως πολυπραγμονοῦντας νόμον, καὶ τὰς τῶν ἁγίων προφητῶν οὐκ ἠγνοηκότας φωνὰς, ἀνοίγειν τρόπον τινὰ τοῖς Ἰουδαίων δήμοις τὰς τῆς γνώσεως θύρας. Παιδαγωγεῖ γὰρ ὁ νόμος ἐπὶ Χριστὸν, ἀποφέρει δὲ εἰς ἐπίγνωσιν αὐτοῦ καὶ τὰ τῶν ἁγίων προφητῶν εὐσεβῆ κηρύγματα. Ἀλλὰ τοῦτο μὲν οὐ πεπράχασιν οἱ καλούμενοι νομικοί· ἐκ δὲ τῶν ἐναντίων, ἦραν τὴν κλεῖδα τῆς γνώσεως· ἵνα τὴν διὰ νόμου χειραγωγίαν ἐννοῇς, ἤτοι τὴν πίστιν, δῆλον δὲ ὅτι τὴν εἰς Χριστόν· προσγίνεται γὰρ διὰ τῆς πίστεως, τῆς ἀληθείας ἡ γνῶσις. Καὶ γοῦν ὁ προφήτης Ἡσαί̈ας οὕτω πού φησι· «Καὶ ἐὰν μὴ πιστεύσητε, οὐδ’ οὐ μὴ συνῆτε.Χωρὶς γὰρ πίστεως, ἀδύνατον εὐαρεστῆσαί ποτε.» Ἦραν τοίνυν οἱ νομικοὶ τὴν κλεῖδα τῆς γνώσεως· οὐ γὰρ εἴων πιστεῦσαί τινας εἰς τὸν τῶν ὅλων Σωτῆρα Χριστόν. Τεθαυματούργηκε πολυτρόπως· οἱ δὲ, καίτοι θαυμάσαι δέον ἐπὶ τούτοις αὐτὸν, διέσυρον τὰς θεοσημείας, καὶ τοὺς ὑπὸ χεῖρα λαοὺς σκανδαλίζοντες, ἔφασκον·
σαι τὰς χεῖρας, δεδιότας τὸν ἐκ τῆς αὐτοῦ προφη- Α τείας προσδοκώμενον βασιλέα, φόβῳ τοῦ μὴ γενέσθαι βασιλεί υποχειρίους μέλλοντι καταδυναστεύειν αὐτῶν. Τὸν οὖν ταῦτα μαρτυροῦντα περὶ τοῦ τόκου διαχειρίζονται, πρὸς αὐτῷ τῷ θυσιαστηρίῳ τὸν ἱερέα ἱερουργήσαντα ἱερουργήσαντες. Ναὶ λέγω ὑμῖν, ἐκζητηθήσεται ἀπὸ γενεῖς ταύ- της. ( Α Ι. ) Εἰ καὶ δεικτικῶς δὲ λέγει, « ἀπὸ τῆς γενείς ταύτης,, οὐχὶ μόνον τάχα που κατασημῆναί φαμεν τοὺς τότε παρόντας καὶ ἀκροωμένους, ἀλλὰ πάντα τὸν φανει τὴν καὶ ὑπὸ τὴν μιαιφονίαν πίπτον· τα· συντετάξεται γὰρ τῷ ὁμοίῳ τὸ ὅμοιον, ὡς ἀδελ- φὸν καὶ ὁμογενές· κατὰ τό· . Αὕτη ἡ γενεὰ ζητούν των τὸν Κύριον. » - • Καὶ διατηρήσεις ἡμᾶς ἀπὸ τῆς γενεάς ταύτης. » "Πρατε την κλεῖδα τῆς γνώσεως, αὐτοὶ οὐκ Β εισήλθετε, κ. τ. λ. (Α Γ. 165, Β. Γ. 190, Κλείδα γνώσεως αὐτὸν εἶναί φαμεν τὸν νόμον, καὶ τὴν ἐν Χριστῷ δικαίωσιν, διὰ πίστεως δὲ δηλονότι τῆς εἰς αὐτόν. Ην μὲν γὰρ ὁ νόμος ἐν σκιᾷ καὶ τύπῳ, πλὴν οι τύποι διαμορφοῦσι τὴν ἀλήθειαν, καὶ γράφουσιν αἱ σκιαὶ πολυτρόπως ἡμῖν τὸ Χριστοῦ μυστήριον. Αμνὸς ἐσφάζετο κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον · ἤσθιον τῶν χρεῶν αὐτοῦ, καὶ ἔχριον τῷ αἵματι τὰς φλιάς· καὶ νενικήκασι τὸν ὀλοθρευτήν. Αλλ' αἷμα προβάτου κοινοῦ οὐκ ἂν ἴσχυσεν ἀνατρέψαι θάνατον· ἐμορφοῦτο δὴ οὖν ὡς ἐν ἀμνῷ Χριστὸς, τὴν ὑπὲρ τῆς τοῦ κόσμου ζωῆς ὑπομένων σφαγὴν, καὶ σώζων αἵματι τῷ ἰδίῳ τοὺς μετέχοντας αὐτοῦ· πλεῖστα δ' ἄν τις πρὸς τοῦτο λέγοι, δι' ὧν ἔνεστιν ἰδεῖν τὸ Χριστοῦ μυστήριον, διὰ τῆς τοῦ νόμου σκιᾶς γραφόμενον. Έφη δέ που καὶ αὐτὸς τοῖς Ἰουδαίοις προσλαλῶν· «Εστιν ὁ κατηγο- τῶν ὑμῶν Μωϋσῆς, εἰς ὃν ὑμεῖς ἐλπίκατε. Εἰ γὰρ ἐπιστεύετε Μωϋσεῖ, ἐπιστεύετε ἂν ἐμοί· περὶ γὰρ ἐμοῦ ἐκεῖνος ἔγραψε. ο Καὶ πάλιν· « Ερευνᾶτε τὰς Γραφάς, ὅτι ἐν αὐταῖς δοκεῖτε ζωὴν αἰώνιον ἔχειν, καὶ αὗταί εἰσιν αἱ περὶ ἐμοῦ μαρτυροῦσαι καὶ οὐ θέλετε ἐλθεῖν πρός με ένα ζωὴν ἔχητε. ο Απας γὰρ λόγος τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς εἰς αὐτὸν ὁρᾷ, καὶ ἐπ' αὐτῷ συντείνεται. Ἔδει δὴ οὖν τοὺς καλουμένους νομικούς, ἅτε δὴ τὸν Μωϋσέως πολυπραγμονούντας νόμον, καὶ τὰς τῶν ἁγίων προφητῶν οὐκ ἠγνυηκότας φωνάς, ἀνοίγειν τρόπον τινὰ τοῖς Ἰουδαίων δήμοις τὰς τῆς γνώσεως θύρας. Παιδαγωγεῖ γὰρ ὁ νόμος ἐπὶ Χριστόν, ἀποφέρει δὲ εἰς ἐπίγνωσιν αὐτοῦ καὶ τὰ τῶν ἁγίων προφητῶν εὐσεβῆ κηρύγματα. ᾿Αλλὰ τοῦτο μὲν οὐ πεπράχασιν οἱ καλούμενοι νομικοί· ἐκ δὲ τῶν ἐναντίων, ἦραν τὴν κλείδα τῆς γνώσεως· ἵνα τὴν διὰ νόμου χειραγωγίαν ἐννοῇς, ἤτοι τὴν πίστιν, δῆλον δὲ ὅτι τὴν εἰς Χριστόν προσγίνεται γὰρ διὰ τῆς πίσ στεως, τῆς ἀληθείας ἡ γνῶσις. Καὶ γοῦν ὁ προφήτης Ησαΐας οὕτω πού φησι· ι Καὶ ἐὰν μὴ πιστεύσητε, οὐδ' οὐ μὴ συνῆτε. ο— Χωρὶς γὰρ πίστεως, ἀδύνατον εὐαρεστῆσαί ποτε. "Ηραν τοίνυν οἱ νομικοὶ τὴν κλεῖδα τῆς γνώσεως· οὐ γὰρ εἴων πιστεῦσαί τινας εἰς τὸν τῶν ὅλων Σωτήρα Χριστόν. Τεθαυματούργηκε πολυ- · τρόπως· οἱ δὲ, καίτοι θαυμάσαι δέον ἐπὶ τούτοις αὐ- ** το Εt Εt Ει COMMENT. IN LUCAM. interemerunt, dum apud ipsum altare rem sacram utpote sacerdos operabatur. [al. codd. C f. b, D f. ) C Psal. x1, 8. Joan. v, 45. ** Psal. xx111, 6. • D V. 51. Utique dico vobis, requiretur ab hac gene- ratione. Etiamsi demonstrative dicit ab hac genera- tione, › haud fortasse tamen significari ab eo dici- mus præsentes tantummodo atque auditores, sed homicidam quemlibet, et sanguinis effusi reum : nam simile cum simili collocatur, ut fraternum al- que homogeneum, juxta illud : « Hæc est generatio quærentiun Dominum ". . illud : « custodies nos a generatione hac 78. V. 52. Tulistis clavem scientiæ, ipsi non intro- istis, etc. Scientiæ clavem dicimus ipsam esse legem, et in Christo justificationem, per fidem videlicet in ip- sum. Sane in umbra typoque lex versabatur, veruin- tamen veritatem typi figurant, umbræque multi- modis depingunt nobis Christi mysterium. Agnus mactabatur secundum Moysis legem carnes ejus comedebant, et limina sanguiue ungebant; atque ita exterminatori superiores fuerunt. Atqui com- munis oviculæ cruor necem arcere haud potuisset; ergo figurabatur in agno Christus, pro mundi vita cædem sustinens, proprioque sanguine participes sui salvans. Plurima quispiam addere posset, ex quibus cognoscere licet Christi sacramentum a legis umbra delineatum. Dixit autem alicubi Christus ipse Judaeos alloquens : « Est qui vos accusat Moy- ses, in quem vos speratis. Si enim crederetis Moysi, crederetis et mihi; de me enim ille scripsit. . mox : ‹ Scrutamini Scripturas, quia vos putatis in ipsis vitam aeternam habere : et ipsæ sunt, quæ te- stimonium perhibent de me; nec vultis venire ad me, ut vitam habeatis **. Tota enim inspiratæ Scripturae oratio ipsum designat, et in eumdem col- lineat. Debebant ergo sic dicti legisperiti, ceu qui in Moysis lege studium collocaverant, nec sancto - rum prophetarum oracula ignorabant, aperire quo- dammodo Judaicis turbis scientiæ januam. Nam lex ad Christum instituit, atque ad ipsius cogni- tionem deducunt sanctorum prophetarum piæ præ- dicationes. Verumtamen haud hoc faciebant sic dicti legisperiti, sed e contrario scientiæ clavem abstu- lerant; quibus in verbis intelligere debes legis di- sciplinam, sive fidem, eam scilicet quæ erga Cliri- stum est. Namque a fide veritatis cognitio provenit. Quapropter Isaias propheta dicit : • Nisi credideri- tis, non intelligetis ". . Nam sine fide impossi bile est placere unquam (Deo *.)» Abstulerant itaque legisperiti scientiæ clavem, quia non sinebant quein- quam communi Servatori Christo credere. Is multi- modis prodigia edidit; illi vero, cum idcirco eum admirari debuissent, miraculis maledicebant, popu - loque sibi subjecto scandalum creantes, dicebant : ns Isa. vi, 9. us Hebr. xi, 6. Joan. v, 39.
PG 72:722«Οὗτος οὐκ ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια, εἰ μὴ ἐν Βεελζεβοὺλ ἄρχοντι τῶν δαιμονίων.» Ὁρᾷς ἐν τούτοις τὴν κλεῖδα τῆς γνώσεως αἴροντας; Ἐδίδασκεν ἐν ταῖς συναγωγαῖς, φανερὸν καθίστη τοῖς ἀκροωμένοις τὸ θέλημα τοῦ Πατρὸς τὸ ἀγαθὸν καὶ τέλειον καὶ εὐάρεστον· οἱ δὲ καὶ ταύτας αὐτοῦ τὰς μυσταγωγίας οὐκ ἀμωμήτους ἀφέντες εὑρίσκονται· προσεφώνουν γὰρ τοῖς ὄχλοις· «Δαιμόνιον ἔχει καὶ μαίνεται· τί ἀκούετε αὐτοῦ;» Ἦραν οὖν, κατὰ τὸ ἀληθὲς, τὴν κλεῖδα τῆς γνώσεως· αὐτοὶ οὐκ εἰσῆλθον, κεκωλύκασι καὶ ἑτέρους. «Ἤρξαντο οἱ Γραμματεῖς καὶ οἱ Φαρισαῖοι δεινῶς ἐνέχειν καὶ ἀποστοματίζειν αὐτὸν περὶ πλειόνων.» (α φ. 165 β). Ἀσχάλλοντες πρὸς τοὺς ἐλέγχους, ἤρξαντο, φησὶ, δεινῶς ἐνέχειν αὐτῷ. Τὸ δὲ ἐνέχειν, ἀντὶ τοῦ ἐγκεῖσθαι καὶ ἐγκοτεῖν ἤτοι δυσμ[ε]αίνειν ἐστίν. Ἐπεχείρουν δὲ αὐτὸν, φησὶ, καὶ ἀποστοματίζειν περὶ πολλῶν. Καὶ τί πάλιν τὸ ἀποστοματίζειν ἐστίν; Ἀπῄτουν ἐκ τοῦ παραχρῆμα καὶ οἱονεὶ ἀσκεπτὶ πρὸς τὰς πανούργους αὐτῶν ἀποκρίνεσθαι πεύσεις, οἰηθέντες ὅτι διαπεσεῖται πάντως, καὶ λαλήσει τι τῶν ὅσα ἐστὶν οὐκ ἔξω διαβολῆς·
σαι τὰς χεῖρας, δεδιότας τὸν ἐκ τῆς αὐτοῦ προφη- Α τείας προσδοκώμενον βασιλέα, φόβῳ τοῦ μὴ γενέσθαι βασιλεί υποχειρίους μέλλοντι καταδυναστεύειν αὐτῶν. Τὸν οὖν ταῦτα μαρτυροῦντα περὶ τοῦ τόκου διαχειρίζονται, πρὸς αὐτῷ τῷ θυσιαστηρίῳ τὸν ἱερέα ἱερουργήσαντα ἱερουργήσαντες. Ναὶ λέγω ὑμῖν, ἐκζητηθήσεται ἀπὸ γενεῖς ταύ- της. ( Α Ι. ) Εἰ καὶ δεικτικῶς δὲ λέγει, « ἀπὸ τῆς γενείς ταύτης,, οὐχὶ μόνον τάχα που κατασημῆναί φαμεν τοὺς τότε παρόντας καὶ ἀκροωμένους, ἀλλὰ πάντα τὸν φανει τὴν καὶ ὑπὸ τὴν μιαιφονίαν πίπτον· τα· συντετάξεται γὰρ τῷ ὁμοίῳ τὸ ὅμοιον, ὡς ἀδελ- φὸν καὶ ὁμογενές· κατὰ τό· . Αὕτη ἡ γενεὰ ζητούν των τὸν Κύριον. » - • Καὶ διατηρήσεις ἡμᾶς ἀπὸ τῆς γενεάς ταύτης. » "Πρατε την κλεῖδα τῆς γνώσεως, αὐτοὶ οὐκ Β εισήλθετε, κ. τ. λ. (Α Γ. 165, Β. Γ. 190, Κλείδα γνώσεως αὐτὸν εἶναί φαμεν τὸν νόμον, καὶ τὴν ἐν Χριστῷ δικαίωσιν, διὰ πίστεως δὲ δηλονότι τῆς εἰς αὐτόν. Ην μὲν γὰρ ὁ νόμος ἐν σκιᾷ καὶ τύπῳ, πλὴν οι τύποι διαμορφοῦσι τὴν ἀλήθειαν, καὶ γράφουσιν αἱ σκιαὶ πολυτρόπως ἡμῖν τὸ Χριστοῦ μυστήριον. Αμνὸς ἐσφάζετο κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον · ἤσθιον τῶν χρεῶν αὐτοῦ, καὶ ἔχριον τῷ αἵματι τὰς φλιάς· καὶ νενικήκασι τὸν ὀλοθρευτήν. Αλλ' αἷμα προβάτου κοινοῦ οὐκ ἂν ἴσχυσεν ἀνατρέψαι θάνατον· ἐμορφοῦτο δὴ οὖν ὡς ἐν ἀμνῷ Χριστὸς, τὴν ὑπὲρ τῆς τοῦ κόσμου ζωῆς ὑπομένων σφαγὴν, καὶ σώζων αἵματι τῷ ἰδίῳ τοὺς μετέχοντας αὐτοῦ· πλεῖστα δ' ἄν τις πρὸς τοῦτο λέγοι, δι' ὧν ἔνεστιν ἰδεῖν τὸ Χριστοῦ μυστήριον, διὰ τῆς τοῦ νόμου σκιᾶς γραφόμενον. Έφη δέ που καὶ αὐτὸς τοῖς Ἰουδαίοις προσλαλῶν· «Εστιν ὁ κατηγο- τῶν ὑμῶν Μωϋσῆς, εἰς ὃν ὑμεῖς ἐλπίκατε. Εἰ γὰρ ἐπιστεύετε Μωϋσεῖ, ἐπιστεύετε ἂν ἐμοί· περὶ γὰρ ἐμοῦ ἐκεῖνος ἔγραψε. ο Καὶ πάλιν· « Ερευνᾶτε τὰς Γραφάς, ὅτι ἐν αὐταῖς δοκεῖτε ζωὴν αἰώνιον ἔχειν, καὶ αὗταί εἰσιν αἱ περὶ ἐμοῦ μαρτυροῦσαι καὶ οὐ θέλετε ἐλθεῖν πρός με ένα ζωὴν ἔχητε. ο Απας γὰρ λόγος τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς εἰς αὐτὸν ὁρᾷ, καὶ ἐπ' αὐτῷ συντείνεται. Ἔδει δὴ οὖν τοὺς καλουμένους νομικούς, ἅτε δὴ τὸν Μωϋσέως πολυπραγμονούντας νόμον, καὶ τὰς τῶν ἁγίων προφητῶν οὐκ ἠγνυηκότας φωνάς, ἀνοίγειν τρόπον τινὰ τοῖς Ἰουδαίων δήμοις τὰς τῆς γνώσεως θύρας. Παιδαγωγεῖ γὰρ ὁ νόμος ἐπὶ Χριστόν, ἀποφέρει δὲ εἰς ἐπίγνωσιν αὐτοῦ καὶ τὰ τῶν ἁγίων προφητῶν εὐσεβῆ κηρύγματα. ᾿Αλλὰ τοῦτο μὲν οὐ πεπράχασιν οἱ καλούμενοι νομικοί· ἐκ δὲ τῶν ἐναντίων, ἦραν τὴν κλείδα τῆς γνώσεως· ἵνα τὴν διὰ νόμου χειραγωγίαν ἐννοῇς, ἤτοι τὴν πίστιν, δῆλον δὲ ὅτι τὴν εἰς Χριστόν προσγίνεται γὰρ διὰ τῆς πίσ στεως, τῆς ἀληθείας ἡ γνῶσις. Καὶ γοῦν ὁ προφήτης Ησαΐας οὕτω πού φησι· ι Καὶ ἐὰν μὴ πιστεύσητε, οὐδ' οὐ μὴ συνῆτε. ο— Χωρὶς γὰρ πίστεως, ἀδύνατον εὐαρεστῆσαί ποτε. "Ηραν τοίνυν οἱ νομικοὶ τὴν κλεῖδα τῆς γνώσεως· οὐ γὰρ εἴων πιστεῦσαί τινας εἰς τὸν τῶν ὅλων Σωτήρα Χριστόν. Τεθαυματούργηκε πολυ- · τρόπως· οἱ δὲ, καίτοι θαυμάσαι δέον ἐπὶ τούτοις αὐ- ** το Εt Εt Ει COMMENT. IN LUCAM. interemerunt, dum apud ipsum altare rem sacram utpote sacerdos operabatur. [al. codd. C f. b, D f. ) C Psal. x1, 8. Joan. v, 45. ** Psal. xx111, 6. • D V. 51. Utique dico vobis, requiretur ab hac gene- ratione. Etiamsi demonstrative dicit ab hac genera- tione, › haud fortasse tamen significari ab eo dici- mus præsentes tantummodo atque auditores, sed homicidam quemlibet, et sanguinis effusi reum : nam simile cum simili collocatur, ut fraternum al- que homogeneum, juxta illud : « Hæc est generatio quærentiun Dominum ". . illud : « custodies nos a generatione hac 78. V. 52. Tulistis clavem scientiæ, ipsi non intro- istis, etc. Scientiæ clavem dicimus ipsam esse legem, et in Christo justificationem, per fidem videlicet in ip- sum. Sane in umbra typoque lex versabatur, veruin- tamen veritatem typi figurant, umbræque multi- modis depingunt nobis Christi mysterium. Agnus mactabatur secundum Moysis legem carnes ejus comedebant, et limina sanguiue ungebant; atque ita exterminatori superiores fuerunt. Atqui com- munis oviculæ cruor necem arcere haud potuisset; ergo figurabatur in agno Christus, pro mundi vita cædem sustinens, proprioque sanguine participes sui salvans. Plurima quispiam addere posset, ex quibus cognoscere licet Christi sacramentum a legis umbra delineatum. Dixit autem alicubi Christus ipse Judaeos alloquens : « Est qui vos accusat Moy- ses, in quem vos speratis. Si enim crederetis Moysi, crederetis et mihi; de me enim ille scripsit. . mox : ‹ Scrutamini Scripturas, quia vos putatis in ipsis vitam aeternam habere : et ipsæ sunt, quæ te- stimonium perhibent de me; nec vultis venire ad me, ut vitam habeatis **. Tota enim inspiratæ Scripturae oratio ipsum designat, et in eumdem col- lineat. Debebant ergo sic dicti legisperiti, ceu qui in Moysis lege studium collocaverant, nec sancto - rum prophetarum oracula ignorabant, aperire quo- dammodo Judaicis turbis scientiæ januam. Nam lex ad Christum instituit, atque ad ipsius cogni- tionem deducunt sanctorum prophetarum piæ præ- dicationes. Verumtamen haud hoc faciebant sic dicti legisperiti, sed e contrario scientiæ clavem abstu- lerant; quibus in verbis intelligere debes legis di- sciplinam, sive fidem, eam scilicet quæ erga Cliri- stum est. Namque a fide veritatis cognitio provenit. Quapropter Isaias propheta dicit : • Nisi credideri- tis, non intelligetis ". . Nam sine fide impossi bile est placere unquam (Deo *.)» Abstulerant itaque legisperiti scientiæ clavem, quia non sinebant quein- quam communi Servatori Christo credere. Is multi- modis prodigia edidit; illi vero, cum idcirco eum admirari debuissent, miraculis maledicebant, popu - loque sibi subjecto scandalum creantes, dicebant : ns Isa. vi, 9. us Hebr. xi, 6. Joan. v, 39.
ἀλλ’ οὐκ ᾔδεσαν ὄντα Θεὸν, μᾶλλον δὲ καταφρονηταὶ γεγόνασιν, ἀλαζόνες καὶ ὑβρισταί· ταύτῃτοι Χριστὸς τοῖς ἑαυτοῦ γνωρίμοις, ἤγουν μαθηταῖς, φυλάττεσθαι ἀπ’ αὐτῶν παρηγγύα· ἄκουε γοῦν·
σαι τὰς χεῖρας, δεδιότας τὸν ἐκ τῆς αὐτοῦ προφη- Α τείας προσδοκώμενον βασιλέα, φόβῳ τοῦ μὴ γενέσθαι βασιλεί υποχειρίους μέλλοντι καταδυναστεύειν αὐτῶν. Τὸν οὖν ταῦτα μαρτυροῦντα περὶ τοῦ τόκου διαχειρίζονται, πρὸς αὐτῷ τῷ θυσιαστηρίῳ τὸν ἱερέα ἱερουργήσαντα ἱερουργήσαντες. Ναὶ λέγω ὑμῖν, ἐκζητηθήσεται ἀπὸ γενεῖς ταύ- της. ( Α Ι. ) Εἰ καὶ δεικτικῶς δὲ λέγει, « ἀπὸ τῆς γενείς ταύτης,, οὐχὶ μόνον τάχα που κατασημῆναί φαμεν τοὺς τότε παρόντας καὶ ἀκροωμένους, ἀλλὰ πάντα τὸν φανει τὴν καὶ ὑπὸ τὴν μιαιφονίαν πίπτον· τα· συντετάξεται γὰρ τῷ ὁμοίῳ τὸ ὅμοιον, ὡς ἀδελ- φὸν καὶ ὁμογενές· κατὰ τό· . Αὕτη ἡ γενεὰ ζητούν των τὸν Κύριον. » - • Καὶ διατηρήσεις ἡμᾶς ἀπὸ τῆς γενεάς ταύτης. » "Πρατε την κλεῖδα τῆς γνώσεως, αὐτοὶ οὐκ Β εισήλθετε, κ. τ. λ. (Α Γ. 165, Β. Γ. 190, Κλείδα γνώσεως αὐτὸν εἶναί φαμεν τὸν νόμον, καὶ τὴν ἐν Χριστῷ δικαίωσιν, διὰ πίστεως δὲ δηλονότι τῆς εἰς αὐτόν. Ην μὲν γὰρ ὁ νόμος ἐν σκιᾷ καὶ τύπῳ, πλὴν οι τύποι διαμορφοῦσι τὴν ἀλήθειαν, καὶ γράφουσιν αἱ σκιαὶ πολυτρόπως ἡμῖν τὸ Χριστοῦ μυστήριον. Αμνὸς ἐσφάζετο κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον · ἤσθιον τῶν χρεῶν αὐτοῦ, καὶ ἔχριον τῷ αἵματι τὰς φλιάς· καὶ νενικήκασι τὸν ὀλοθρευτήν. Αλλ' αἷμα προβάτου κοινοῦ οὐκ ἂν ἴσχυσεν ἀνατρέψαι θάνατον· ἐμορφοῦτο δὴ οὖν ὡς ἐν ἀμνῷ Χριστὸς, τὴν ὑπὲρ τῆς τοῦ κόσμου ζωῆς ὑπομένων σφαγὴν, καὶ σώζων αἵματι τῷ ἰδίῳ τοὺς μετέχοντας αὐτοῦ· πλεῖστα δ' ἄν τις πρὸς τοῦτο λέγοι, δι' ὧν ἔνεστιν ἰδεῖν τὸ Χριστοῦ μυστήριον, διὰ τῆς τοῦ νόμου σκιᾶς γραφόμενον. Έφη δέ που καὶ αὐτὸς τοῖς Ἰουδαίοις προσλαλῶν· «Εστιν ὁ κατηγο- τῶν ὑμῶν Μωϋσῆς, εἰς ὃν ὑμεῖς ἐλπίκατε. Εἰ γὰρ ἐπιστεύετε Μωϋσεῖ, ἐπιστεύετε ἂν ἐμοί· περὶ γὰρ ἐμοῦ ἐκεῖνος ἔγραψε. ο Καὶ πάλιν· « Ερευνᾶτε τὰς Γραφάς, ὅτι ἐν αὐταῖς δοκεῖτε ζωὴν αἰώνιον ἔχειν, καὶ αὗταί εἰσιν αἱ περὶ ἐμοῦ μαρτυροῦσαι καὶ οὐ θέλετε ἐλθεῖν πρός με ένα ζωὴν ἔχητε. ο Απας γὰρ λόγος τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς εἰς αὐτὸν ὁρᾷ, καὶ ἐπ' αὐτῷ συντείνεται. Ἔδει δὴ οὖν τοὺς καλουμένους νομικούς, ἅτε δὴ τὸν Μωϋσέως πολυπραγμονούντας νόμον, καὶ τὰς τῶν ἁγίων προφητῶν οὐκ ἠγνυηκότας φωνάς, ἀνοίγειν τρόπον τινὰ τοῖς Ἰουδαίων δήμοις τὰς τῆς γνώσεως θύρας. Παιδαγωγεῖ γὰρ ὁ νόμος ἐπὶ Χριστόν, ἀποφέρει δὲ εἰς ἐπίγνωσιν αὐτοῦ καὶ τὰ τῶν ἁγίων προφητῶν εὐσεβῆ κηρύγματα. ᾿Αλλὰ τοῦτο μὲν οὐ πεπράχασιν οἱ καλούμενοι νομικοί· ἐκ δὲ τῶν ἐναντίων, ἦραν τὴν κλείδα τῆς γνώσεως· ἵνα τὴν διὰ νόμου χειραγωγίαν ἐννοῇς, ἤτοι τὴν πίστιν, δῆλον δὲ ὅτι τὴν εἰς Χριστόν προσγίνεται γὰρ διὰ τῆς πίσ στεως, τῆς ἀληθείας ἡ γνῶσις. Καὶ γοῦν ὁ προφήτης Ησαΐας οὕτω πού φησι· ι Καὶ ἐὰν μὴ πιστεύσητε, οὐδ' οὐ μὴ συνῆτε. ο— Χωρὶς γὰρ πίστεως, ἀδύνατον εὐαρεστῆσαί ποτε. "Ηραν τοίνυν οἱ νομικοὶ τὴν κλεῖδα τῆς γνώσεως· οὐ γὰρ εἴων πιστεῦσαί τινας εἰς τὸν τῶν ὅλων Σωτήρα Χριστόν. Τεθαυματούργηκε πολυ- · τρόπως· οἱ δὲ, καίτοι θαυμάσαι δέον ἐπὶ τούτοις αὐ- ** το Εt Εt Ει COMMENT. IN LUCAM. interemerunt, dum apud ipsum altare rem sacram utpote sacerdos operabatur. [al. codd. C f. b, D f. ) C Psal. x1, 8. Joan. v, 45. ** Psal. xx111, 6. • D V. 51. Utique dico vobis, requiretur ab hac gene- ratione. Etiamsi demonstrative dicit ab hac genera- tione, › haud fortasse tamen significari ab eo dici- mus præsentes tantummodo atque auditores, sed homicidam quemlibet, et sanguinis effusi reum : nam simile cum simili collocatur, ut fraternum al- que homogeneum, juxta illud : « Hæc est generatio quærentiun Dominum ". . illud : « custodies nos a generatione hac 78. V. 52. Tulistis clavem scientiæ, ipsi non intro- istis, etc. Scientiæ clavem dicimus ipsam esse legem, et in Christo justificationem, per fidem videlicet in ip- sum. Sane in umbra typoque lex versabatur, veruin- tamen veritatem typi figurant, umbræque multi- modis depingunt nobis Christi mysterium. Agnus mactabatur secundum Moysis legem carnes ejus comedebant, et limina sanguiue ungebant; atque ita exterminatori superiores fuerunt. Atqui com- munis oviculæ cruor necem arcere haud potuisset; ergo figurabatur in agno Christus, pro mundi vita cædem sustinens, proprioque sanguine participes sui salvans. Plurima quispiam addere posset, ex quibus cognoscere licet Christi sacramentum a legis umbra delineatum. Dixit autem alicubi Christus ipse Judaeos alloquens : « Est qui vos accusat Moy- ses, in quem vos speratis. Si enim crederetis Moysi, crederetis et mihi; de me enim ille scripsit. . mox : ‹ Scrutamini Scripturas, quia vos putatis in ipsis vitam aeternam habere : et ipsæ sunt, quæ te- stimonium perhibent de me; nec vultis venire ad me, ut vitam habeatis **. Tota enim inspiratæ Scripturae oratio ipsum designat, et in eumdem col- lineat. Debebant ergo sic dicti legisperiti, ceu qui in Moysis lege studium collocaverant, nec sancto - rum prophetarum oracula ignorabant, aperire quo- dammodo Judaicis turbis scientiæ januam. Nam lex ad Christum instituit, atque ad ipsius cogni- tionem deducunt sanctorum prophetarum piæ præ- dicationes. Verumtamen haud hoc faciebant sic dicti legisperiti, sed e contrario scientiæ clavem abstu- lerant; quibus in verbis intelligere debes legis di- sciplinam, sive fidem, eam scilicet quæ erga Cliri- stum est. Namque a fide veritatis cognitio provenit. Quapropter Isaias propheta dicit : • Nisi credideri- tis, non intelligetis ". . Nam sine fide impossi bile est placere unquam (Deo *.)» Abstulerant itaque legisperiti scientiæ clavem, quia non sinebant quein- quam communi Servatori Christo credere. Is multi- modis prodigia edidit; illi vero, cum idcirco eum admirari debuissent, miraculis maledicebant, popu - loque sibi subjecto scandalum creantes, dicebant : ns Isa. vi, 9. us Hebr. xi, 6. Joan. v, 39.
Chapter 12ΚΕΦΑΛ. ΙΒ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΚΕΦΑΛ. ΙΒ. «Πρῶτον προσέχετε ἑαυτοῖς ἀπὸ τῆς ζύμης τῶν Φαρισαίων.» (α φ. 165 β) Ἀφ’ ἧς καὶ προσέχειν τοὺς μαθητὰς ὁ Κύριος βούλεται· ζύμην ἐν τούτοις, τὴν ὑπόκρισιν λέγων· θεοστυγὲς γὰρ τὸ χρῆμα· καὶ λανθάνει μὲν ἔσθ’ ὅτε βραχὺ, πλὴν διαπίπτει, καὶ οὐκ εἰς μακράν. Ὡς γὰρ οὐκ ἔνεστι λαθεῖν τὸν τῆς Θεότητος ὀφθαλμὸν τὰ παρ’ ἡμῶν δρώμενα, διέδειξεν εἰπών· «Οὐδὲν δὲ συγκεκαλυμμένον ἐστὶν, ὃ οὐκ ἀποκαλυφθήσεται.6(α φ. 165 β, ξ φ. 133 β) Ἅπας γὰρ ἡμῶν λόγος καὶ πᾶν ἔργον ἐν ἡμέρᾳ κρίσεως ἔσται φανερόν· περιττὴ τοιγαροῦν ἡ ὑπόκρισις· δεῖ δὲ ἡμᾶς ἀληθινοὺς ὁρᾶσθαι προσκυνητάς.(α φ. 165 β) Ἴσως δὲ καὶ κατὰ τὴν προτέραν ἐπιβολὴν διδάσκει, ὅτι τὰ κρυφῆ παρ’ ἡμῶν καὶ λεγόμενα καὶ πραττόμενα, δῆλα ἔσται τῷ πάντα ὁρῶντι ὀφθαλμῷ, καὶ τοῖς ἄλλοις ἐκκαλυφθήσεται. «Λέγω δὲ ὑμῖν τοῖς φίλοις μου· μὴ φοβηθῆτε ἀπὸ τῶν ἀποκτεινόντων τὸ σῶμα.» (α φ. 165 β, β φ. 120 β, ξ φ.
σαι τὰς χεῖρας, δεδιότας τὸν ἐκ τῆς αὐτοῦ προφη- Α τείας προσδοκώμενον βασιλέα, φόβῳ τοῦ μὴ γενέσθαι βασιλεί υποχειρίους μέλλοντι καταδυναστεύειν αὐτῶν. Τὸν οὖν ταῦτα μαρτυροῦντα περὶ τοῦ τόκου διαχειρίζονται, πρὸς αὐτῷ τῷ θυσιαστηρίῳ τὸν ἱερέα ἱερουργήσαντα ἱερουργήσαντες. Ναὶ λέγω ὑμῖν, ἐκζητηθήσεται ἀπὸ γενεῖς ταύ- της. ( Α Ι. ) Εἰ καὶ δεικτικῶς δὲ λέγει, « ἀπὸ τῆς γενείς ταύτης,, οὐχὶ μόνον τάχα που κατασημῆναί φαμεν τοὺς τότε παρόντας καὶ ἀκροωμένους, ἀλλὰ πάντα τὸν φανει τὴν καὶ ὑπὸ τὴν μιαιφονίαν πίπτον· τα· συντετάξεται γὰρ τῷ ὁμοίῳ τὸ ὅμοιον, ὡς ἀδελ- φὸν καὶ ὁμογενές· κατὰ τό· . Αὕτη ἡ γενεὰ ζητούν των τὸν Κύριον. » - • Καὶ διατηρήσεις ἡμᾶς ἀπὸ τῆς γενεάς ταύτης. » "Πρατε την κλεῖδα τῆς γνώσεως, αὐτοὶ οὐκ Β εισήλθετε, κ. τ. λ. (Α Γ. 165, Β. Γ. 190, Κλείδα γνώσεως αὐτὸν εἶναί φαμεν τὸν νόμον, καὶ τὴν ἐν Χριστῷ δικαίωσιν, διὰ πίστεως δὲ δηλονότι τῆς εἰς αὐτόν. Ην μὲν γὰρ ὁ νόμος ἐν σκιᾷ καὶ τύπῳ, πλὴν οι τύποι διαμορφοῦσι τὴν ἀλήθειαν, καὶ γράφουσιν αἱ σκιαὶ πολυτρόπως ἡμῖν τὸ Χριστοῦ μυστήριον. Αμνὸς ἐσφάζετο κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον · ἤσθιον τῶν χρεῶν αὐτοῦ, καὶ ἔχριον τῷ αἵματι τὰς φλιάς· καὶ νενικήκασι τὸν ὀλοθρευτήν. Αλλ' αἷμα προβάτου κοινοῦ οὐκ ἂν ἴσχυσεν ἀνατρέψαι θάνατον· ἐμορφοῦτο δὴ οὖν ὡς ἐν ἀμνῷ Χριστὸς, τὴν ὑπὲρ τῆς τοῦ κόσμου ζωῆς ὑπομένων σφαγὴν, καὶ σώζων αἵματι τῷ ἰδίῳ τοὺς μετέχοντας αὐτοῦ· πλεῖστα δ' ἄν τις πρὸς τοῦτο λέγοι, δι' ὧν ἔνεστιν ἰδεῖν τὸ Χριστοῦ μυστήριον, διὰ τῆς τοῦ νόμου σκιᾶς γραφόμενον. Έφη δέ που καὶ αὐτὸς τοῖς Ἰουδαίοις προσλαλῶν· «Εστιν ὁ κατηγο- τῶν ὑμῶν Μωϋσῆς, εἰς ὃν ὑμεῖς ἐλπίκατε. Εἰ γὰρ ἐπιστεύετε Μωϋσεῖ, ἐπιστεύετε ἂν ἐμοί· περὶ γὰρ ἐμοῦ ἐκεῖνος ἔγραψε. ο Καὶ πάλιν· « Ερευνᾶτε τὰς Γραφάς, ὅτι ἐν αὐταῖς δοκεῖτε ζωὴν αἰώνιον ἔχειν, καὶ αὗταί εἰσιν αἱ περὶ ἐμοῦ μαρτυροῦσαι καὶ οὐ θέλετε ἐλθεῖν πρός με ένα ζωὴν ἔχητε. ο Απας γὰρ λόγος τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς εἰς αὐτὸν ὁρᾷ, καὶ ἐπ' αὐτῷ συντείνεται. Ἔδει δὴ οὖν τοὺς καλουμένους νομικούς, ἅτε δὴ τὸν Μωϋσέως πολυπραγμονούντας νόμον, καὶ τὰς τῶν ἁγίων προφητῶν οὐκ ἠγνυηκότας φωνάς, ἀνοίγειν τρόπον τινὰ τοῖς Ἰουδαίων δήμοις τὰς τῆς γνώσεως θύρας. Παιδαγωγεῖ γὰρ ὁ νόμος ἐπὶ Χριστόν, ἀποφέρει δὲ εἰς ἐπίγνωσιν αὐτοῦ καὶ τὰ τῶν ἁγίων προφητῶν εὐσεβῆ κηρύγματα. ᾿Αλλὰ τοῦτο μὲν οὐ πεπράχασιν οἱ καλούμενοι νομικοί· ἐκ δὲ τῶν ἐναντίων, ἦραν τὴν κλείδα τῆς γνώσεως· ἵνα τὴν διὰ νόμου χειραγωγίαν ἐννοῇς, ἤτοι τὴν πίστιν, δῆλον δὲ ὅτι τὴν εἰς Χριστόν προσγίνεται γὰρ διὰ τῆς πίσ στεως, τῆς ἀληθείας ἡ γνῶσις. Καὶ γοῦν ὁ προφήτης Ησαΐας οὕτω πού φησι· ι Καὶ ἐὰν μὴ πιστεύσητε, οὐδ' οὐ μὴ συνῆτε. ο— Χωρὶς γὰρ πίστεως, ἀδύνατον εὐαρεστῆσαί ποτε. "Ηραν τοίνυν οἱ νομικοὶ τὴν κλεῖδα τῆς γνώσεως· οὐ γὰρ εἴων πιστεῦσαί τινας εἰς τὸν τῶν ὅλων Σωτήρα Χριστόν. Τεθαυματούργηκε πολυ- · τρόπως· οἱ δὲ, καίτοι θαυμάσαι δέον ἐπὶ τούτοις αὐ- ** το Εt Εt Ει COMMENT. IN LUCAM. interemerunt, dum apud ipsum altare rem sacram utpote sacerdos operabatur. [al. codd. C f. b, D f. ) C Psal. x1, 8. Joan. v, 45. ** Psal. xx111, 6. • D V. 51. Utique dico vobis, requiretur ab hac gene- ratione. Etiamsi demonstrative dicit ab hac genera- tione, › haud fortasse tamen significari ab eo dici- mus præsentes tantummodo atque auditores, sed homicidam quemlibet, et sanguinis effusi reum : nam simile cum simili collocatur, ut fraternum al- que homogeneum, juxta illud : « Hæc est generatio quærentiun Dominum ". . illud : « custodies nos a generatione hac 78. V. 52. Tulistis clavem scientiæ, ipsi non intro- istis, etc. Scientiæ clavem dicimus ipsam esse legem, et in Christo justificationem, per fidem videlicet in ip- sum. Sane in umbra typoque lex versabatur, veruin- tamen veritatem typi figurant, umbræque multi- modis depingunt nobis Christi mysterium. Agnus mactabatur secundum Moysis legem carnes ejus comedebant, et limina sanguiue ungebant; atque ita exterminatori superiores fuerunt. Atqui com- munis oviculæ cruor necem arcere haud potuisset; ergo figurabatur in agno Christus, pro mundi vita cædem sustinens, proprioque sanguine participes sui salvans. Plurima quispiam addere posset, ex quibus cognoscere licet Christi sacramentum a legis umbra delineatum. Dixit autem alicubi Christus ipse Judaeos alloquens : « Est qui vos accusat Moy- ses, in quem vos speratis. Si enim crederetis Moysi, crederetis et mihi; de me enim ille scripsit. . mox : ‹ Scrutamini Scripturas, quia vos putatis in ipsis vitam aeternam habere : et ipsæ sunt, quæ te- stimonium perhibent de me; nec vultis venire ad me, ut vitam habeatis **. Tota enim inspiratæ Scripturae oratio ipsum designat, et in eumdem col- lineat. Debebant ergo sic dicti legisperiti, ceu qui in Moysis lege studium collocaverant, nec sancto - rum prophetarum oracula ignorabant, aperire quo- dammodo Judaicis turbis scientiæ januam. Nam lex ad Christum instituit, atque ad ipsius cogni- tionem deducunt sanctorum prophetarum piæ præ- dicationes. Verumtamen haud hoc faciebant sic dicti legisperiti, sed e contrario scientiæ clavem abstu- lerant; quibus in verbis intelligere debes legis di- sciplinam, sive fidem, eam scilicet quæ erga Cliri- stum est. Namque a fide veritatis cognitio provenit. Quapropter Isaias propheta dicit : • Nisi credideri- tis, non intelligetis ". . Nam sine fide impossi bile est placere unquam (Deo *.)» Abstulerant itaque legisperiti scientiæ clavem, quia non sinebant quein- quam communi Servatori Christo credere. Is multi- modis prodigia edidit; illi vero, cum idcirco eum admirari debuissent, miraculis maledicebant, popu - loque sibi subjecto scandalum creantes, dicebant : ns Isa. vi, 9. us Hebr. xi, 6. Joan. v, 39.
PG 72:724134) Εἰς πνευματικὴν εὐανδρίαν ἀλείφει τοὺς ἀγαπῶντας αὐτόν. «Λέγω γὰρ ὑμῖν, φησὶ, τοῖς φίλοις μου.» Οὐχ ἅπασιν οὖν ἁπλῶς πρέποι ἂν, ὡς ἔοικεν, ὁ περὶ τούτων λόγος· ἐκείνοις δὲ μᾶλλον, οἷς ἂν ἐνυπάρχον ὁρῷτο τὸ ἐξ ὅλης καρδίας ἀγαπᾷν αὐτόν· οἷς καὶ ἁρμόζει λέγειν· «Τίς ἡμᾶς χωρίσει ἀπὸ τῆς ἀγάπης τοῦ Χριστοῦ; θλίψις, ἢ στενοχωρία, ἢ διωγμὸς, ἢ γυμνότης, ἢ μάχαιρα;» Οἱ γὰρ μὴ τοιοῦτοι, εὐπαρακόμιστοι λίαν εἰσὶν, καὶ πρὸς ἀποστασίαν ἑτοιμότεροι· οἱ δὲ τὰ αὐτὰ φρονοῦντες αὐτῷ, καὶ τοῖς ἴχνεσιν αὐτοῦ κατακολουθεῖν σπουδάζοντες, φαῖεν ἂν μετὰ τοῦ θεσπεσίου Πέτρου· «Χριστοῦ παθόντος ὑπὲρ ἡμῶν σαρκὶ, καὶ ὑμεῖς ὑπὲρ αὐτοῦ τὴν αὐτὴν ἔννοιαν ὁπλίσασθε.» Ἐθελοντὴς γὰρ ὑπὲρ ἡμῶν ὑπέμεινε θάνατον, ὡς ἀπαράβλητον ἔχων τὴν εἰς ἡμᾶς ἀγάπην. Ἀκηκόαμεν γοῦν λέγοντος αὐτοῦ ἐναργῶς· «Μείζονα ταύτης τῆς ἀγάπης οὐδεὶς ἔχει, ἵνα τις θῇ τὴν ψυχὴν αὑτοῦ ὑπὲρ τῶν φίλων αὑτοῦ.» Εἶτα πῶς οὐκ ἂν εἵη τῶν ἀτοπωτάτων, μὴ ὥσπερ τι τῶν ἀναγκαιοτάτων ὀφλημάτων ἐκτῖσαι Χριστῷ ὅπερ ἐλάβομεν παρ’ αὐτοῦ;
Α τὸν, διέσυρον τὰς θεοσημείας, καὶ τοὺς ὑπὸ χεῖρα λαοὺς σκανδαλίζοντες, ἔφασκον· « Οὗτος οὐκ ἐκβάλ- λει τὰ δαιμόνια, εἰ μὴ ἐν Βεελζεβούλ ἄρχοντι τῶν δαιμονίων. » Ορᾷς ἐν τούτοις τὴν κλείδα τῆς γνώ σεως αἴροντας ; Ἐδίδασκεν ἐν ταῖς συναγωγαίς, φα- νερὸν καθίστη τοῖς ἀκροωμένοις τὸ θέλημα τοῦ Πα τρὸς τὸ ἀγαθὸν καὶ τέλειον καὶ εὐάρεστον· οἱ δὲ καὶ ταύτας αὐτοῦ τὰς μυσταγωγίας οὐκ ἀμωμήτους ἀφέντες εὑρίσκονται· προσεφώνουν γὰρ τοῖς ὄχλοις· • Δαιμόνιον ἔχει καὶ μαίνεται· τί ἀκούετε αὐτοῦ; ο Ηραν οὖν, κατὰ τὸ ἀληθὲς, τὴν κλεῖδα τῆς γνώσεως· αὐτοὶ οὐκ εἰσῆλθον, κεκωλύκασι δὲ καὶ ἑτέ ρους. ἄρξαντο οἱ Γραμματεῖς καὶ οἱ Φαρισαίοι δει· νῶς ἐνέχειν καὶ ἀποστοματίζειν αὐτὸν περὶ πλειό νων. ( Α Ασχάλλοντες πρὸς τοὺς ἐλέγχους, ἤρξαντο, φησί, δεινῶς ἐνέχειν αὐτῷ. Τὸ δὲ ἐνέχειν, ἀντὶ τοῦ ἐγκεῖσθαι καὶ ἐγκοτεῖν ἤτοι δυσμε]αίνειν ἐστίν. Ἐπεχείρουν δὲ αὐτόν, φησὶ, καὶ ἀποστοματί ζειν περὶ πολλῶν. Καὶ τί πάλιν τὸ ἀποστοματίζειν ἐστίν; Απῄτουν ἐκ τοῦ παραχρῆμα καὶ οἱονεὶ άσχε πτὶ πρὸς τὰς πανούργους αὐτῶν ἀποκρίνεσθαι πεύ σεις, οιηθέντες ὅτι διαπεσεῖται πάντως, καὶ λαλήσει τι τῶν ὅσα ἐστὶν οὐκ ἔξω διαβολῆς· ἀλλ' οὐκ ᾔδεσαν ὄντα Θεόν, μᾶλλον δὲ καταφρονηταὶ γεγόνασιν, αλα- ζόνες καὶ ὑβρισταί· ταύτῃτοι Χριστὸς τοῖς ἑαυτοῦ γνωρίμοις, ήγουν μαθηταῖς, φυλάττεσθαι ἀπ' αὐτῶν παρηγγύα· ἄκουε γοῦν· ΚΕΦΑΛ. ΙΒ'. Πρῶτον (2) προσέχετε ἑαυτοῖς ἀπὸ τῆς ζύμης τῶν Φαρισαίων. (Α Γ. ) Αφ' ἧς καὶ προσέχειν τοὺς μαθητάς ὁ Κύριος βούλεται· ζύμην ἐν τούτοις, τὴν ὑπόκρι σιν λέγων (5)· θεοστυγὲς γὰρ τὸ χρῆμα· καὶ λαν θάνει μὲν ἔσθ' ὅτε βραχύ, πλὴν διαπίπτει, καὶ οὐκ εἰς μακράν. ὡς γὰρ οὐκ ἔνεστι λαθεῖν τὸν τῆς Θεό τητος έφθαλμὸν τὰ παρ' ἡμῶν δρώμενα, διέδειξαν εἰπών· « Οὐδὲν δὲ συγκεκαλυμμένον ἐστὶν, δ οὐκ ἀποκαλυφθήσεται. » - (Α Γ. 1, "Απας - γὰρ ἡμῶν λόγος καὶ πᾶν ἔργον ἐν ἡμέρᾳ κρίσεως ἔσται φανερόν· περιττή τοιγαροῦν ἡ ὑπόκρισις· δεῖ δὲ ἡμᾶς ἀληθινοὺς ὁρᾶσθαι προσκυνητάς. - (Δ. Γ. Ἴσως δὲ καὶ κατὰ τὴν προτέραν ἐπιβολὴν διδάσκει, ὅτι τὰ κρυφῆ παρ ἡμῶν καὶ λεγόμενα καὶ πραττόμενα, δῆλα ἔσται τῷ πάντα ὁρῶντι ὀφθαλμῷ, καὶ τοῖς ἄλλοις ἐκκαλυφθήσεται. Λέγω δὲ ὑμῖν τοῖς φίλοις μου· μη φοβηθήτε ἀπὸ τῶν ἀποκτεινόντων τὸ σῶμα. τικὴν εὐανδρίαν ἀλείφει τοὺς ἀγαπῶντας αὐτόν. ἥτις ἐστὶν ὑπόκρισις, S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. • Hic damonia non ejicit, nisi in Beelzebul prin- cipe damoniorum. . Viden' quomodo scientiæ cla- ven auferebant? Docebat in synagogis, patefaciebat audientibus bonam et perfectam beneque placentem Patris voluntatem illi vero ne has quidem doc- trinas ejus sine vituperio esse sinebant. Inclama- bant enim turbis : « Dæmonium habet, et insanit : cur enm auditis *?, Vere itaque abstulerant scien- tiæ clavem; ipsi non sunt ingressi et alios item in- gressu prohibuerunt. V. 53. Caperunt Scribæ ac Pharismi graviter inai- stere, el os ejus circa multa provocare. Ægre ferentes se coargui, cœperunt, inquit, ve- hementer ei insistere. Porro insistere hic valet ur- gere, irasci, stomachari. Nitebantur etiam, inquit, ejus os provocare. Quid vero rursus est hic os pro- vocare? Exigebant scilicet, ut subito ac propemo- dum inconsiderate callidis ipsorum quæstionibus responderet, existimantes eum sine dubio succubi- turum, atque aliquid tumultuarie dicturum quod calumniam non effugeret. Sed enim Deum esse ne- sciebant, imo eum superbe contumelioseque spér- nebant. Propterea Christus familiares suos, id est discipulos, ut ab illis caverent admonebat. Audi igitur : CAP. XII. V. 1. In primis cavete a Pharisæorum fermento. Ab hoc nimirum cavere discipulos suos Dominus vult; fermentum hoc loco dicens hypocrisim. Est enim Deo invisa res : et ea quidem ad breve quan- doque tempus latitat, verumtamen foras excidit, et quidem haud longo tempore post. Nam quod Dei oculum nullus actus noster vel dictum latere queat, demonstravit, dicens : Nihil est opertum, quod non revelabitur. › - Omnis enim sermo noster, et om- nis actus, die judicii manifestus erit. Vana est ergo hypocrisis; sed oportet nos veros adoratores vi- deri. - Fortasse etiam secundum superiorem sen- tentiam docet, omnia nostra clam dicta et facta patere omnituenti Deo, et aliis quoque revelatum iri (4). - V. 4. Dico aulem vobis amicis meis : ne lerrea- mini ab his qui occidunt corpus. Ad spiritalem fortitudinem instruit amatores suos. • Dico enim, inquit, vobis amicis meis. > Haud Joan. x, 20. nac. • CYRILLUs. Quoniam gemina est causa perfi- diæ, quæ aut ex inolita malitia, aut ex accidenti metu nascitur; ne quis metu territus Deum, quem corde cognoscit, negare cogatur, pulchre addit : Dico aulem vobis amicis, » etc. inter verba sacri textus rubrís litteris scribitur, non B C D f. b ). C f. 1) b, b) (A f. b, B f. b, C f. 134) Elç mvɛvya- autem nigris in Cyrilli contextu. sacro textu quae verba reapse desunt in parallelis Matth. xvi, 6, et Marc, viii, 15. Sed tamen, quidquid sit de Cyrilli lectione, verba hæc constanter occurrunt in Lucæ codicibus Græcis atque Latinis, (1) Hoc loco apud calenam D. Thomæ sequuntur (2) Vocabulum πρῶτον reapse in codice A, et aliis, (3) Ex hac glossa videtur Cyrillus non legisse in
Χρὴ δὲ καὶ ἑτέρως ζωῆς ἡμᾶς ὄντας ὑπασπιστὰς, μὴ δεδιέναι τὸν θάνατον, ἀπομιμεῖσθαι δὲ μᾶλλον τῶν ἁγίων Πατέρων τὴν πίστιν. Προσκεκόμικεν ὁ πατριάρχης Ἀβραὰμ τὸν μονογενῆ πειραζόμενος, φημὶ δὲ τὸν Ἰσαὰκ, λογισάμενος ὅτι καὶ ἐκ νεκρῶν ἐγείρειν δύναται ὁ Θεός. Ποῖον οὖν ἔσται καθ’ ἡμῶν τοῦ θανάτου τὸ δεῖμα, καταργούσης αὐτὸν τῆς ζωῆς; Προσενθυμεῖσθαι δὲ τούτοις κἀκεῖνο προσήκει· εὑρίσκονται γὰρ διὰ πόνων οἱ στέφανοι· καὶ ἄνθρωποι μὲν μέχρι σώματος ἐκτείνουσι τὰς ὀργὰς, καὶ πέρας αὐτοῖς τῆς καθ’ ἡμῶν ἐπιβουλῆς, ὁ τῆς σαρκὸς θάνατος· Θεοῦ δὲ κολάζοντος, οὐ μέχρι μόνης σαρκὸς ἡ ζημία στήσεται, ἀλλὰ καὶ αὐτὴ συνυποφέρεται ταῖς αἰκίαις ἡ ἀθάνατος [ αλ. ξοδδ.» ἀθλία] ψυχή. Οὐκοῦν εἰσίτω μᾶλλον ὁ μετ’ εὐκλείας θάνατος, εἰς ἀρχὰς ἡμᾶς ἀναφέρων ἀτελευτήτου ζωῆς, ἡτοιμασμένων πάντως που καὶ τῶν ἐκ θείας φιλοτιμίας ἀγαθῶν.(α φ. 165 β, α φ. 166) Ἵνα δέ τι καὶ ἕτερον ἐπικούρημα ταῖς ἡμετέραις χαρίσηται διανοίαις, προστέθεικεν ἀναγκαίως· «Οὐχὶ πέντε στρουθία πωλεῖται ἀσσαρίων δύο; καὶ ἓν [δ’] ἐξ αὐτῶν οὐκ ἔστιν ἐπιλελησμένον ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ.6(α φ. 166, β φ. 121, ξ φ.
Α τὸν, διέσυρον τὰς θεοσημείας, καὶ τοὺς ὑπὸ χεῖρα λαοὺς σκανδαλίζοντες, ἔφασκον· « Οὗτος οὐκ ἐκβάλ- λει τὰ δαιμόνια, εἰ μὴ ἐν Βεελζεβούλ ἄρχοντι τῶν δαιμονίων. » Ορᾷς ἐν τούτοις τὴν κλείδα τῆς γνώ σεως αἴροντας ; Ἐδίδασκεν ἐν ταῖς συναγωγαίς, φα- νερὸν καθίστη τοῖς ἀκροωμένοις τὸ θέλημα τοῦ Πα τρὸς τὸ ἀγαθὸν καὶ τέλειον καὶ εὐάρεστον· οἱ δὲ καὶ ταύτας αὐτοῦ τὰς μυσταγωγίας οὐκ ἀμωμήτους ἀφέντες εὑρίσκονται· προσεφώνουν γὰρ τοῖς ὄχλοις· • Δαιμόνιον ἔχει καὶ μαίνεται· τί ἀκούετε αὐτοῦ; ο Ηραν οὖν, κατὰ τὸ ἀληθὲς, τὴν κλεῖδα τῆς γνώσεως· αὐτοὶ οὐκ εἰσῆλθον, κεκωλύκασι δὲ καὶ ἑτέ ρους. ἄρξαντο οἱ Γραμματεῖς καὶ οἱ Φαρισαίοι δει· νῶς ἐνέχειν καὶ ἀποστοματίζειν αὐτὸν περὶ πλειό νων. ( Α Ασχάλλοντες πρὸς τοὺς ἐλέγχους, ἤρξαντο, φησί, δεινῶς ἐνέχειν αὐτῷ. Τὸ δὲ ἐνέχειν, ἀντὶ τοῦ ἐγκεῖσθαι καὶ ἐγκοτεῖν ἤτοι δυσμε]αίνειν ἐστίν. Ἐπεχείρουν δὲ αὐτόν, φησὶ, καὶ ἀποστοματί ζειν περὶ πολλῶν. Καὶ τί πάλιν τὸ ἀποστοματίζειν ἐστίν; Απῄτουν ἐκ τοῦ παραχρῆμα καὶ οἱονεὶ άσχε πτὶ πρὸς τὰς πανούργους αὐτῶν ἀποκρίνεσθαι πεύ σεις, οιηθέντες ὅτι διαπεσεῖται πάντως, καὶ λαλήσει τι τῶν ὅσα ἐστὶν οὐκ ἔξω διαβολῆς· ἀλλ' οὐκ ᾔδεσαν ὄντα Θεόν, μᾶλλον δὲ καταφρονηταὶ γεγόνασιν, αλα- ζόνες καὶ ὑβρισταί· ταύτῃτοι Χριστὸς τοῖς ἑαυτοῦ γνωρίμοις, ήγουν μαθηταῖς, φυλάττεσθαι ἀπ' αὐτῶν παρηγγύα· ἄκουε γοῦν· ΚΕΦΑΛ. ΙΒ'. Πρῶτον (2) προσέχετε ἑαυτοῖς ἀπὸ τῆς ζύμης τῶν Φαρισαίων. (Α Γ. ) Αφ' ἧς καὶ προσέχειν τοὺς μαθητάς ὁ Κύριος βούλεται· ζύμην ἐν τούτοις, τὴν ὑπόκρι σιν λέγων (5)· θεοστυγὲς γὰρ τὸ χρῆμα· καὶ λαν θάνει μὲν ἔσθ' ὅτε βραχύ, πλὴν διαπίπτει, καὶ οὐκ εἰς μακράν. ὡς γὰρ οὐκ ἔνεστι λαθεῖν τὸν τῆς Θεό τητος έφθαλμὸν τὰ παρ' ἡμῶν δρώμενα, διέδειξαν εἰπών· « Οὐδὲν δὲ συγκεκαλυμμένον ἐστὶν, δ οὐκ ἀποκαλυφθήσεται. » - (Α Γ. 1, "Απας - γὰρ ἡμῶν λόγος καὶ πᾶν ἔργον ἐν ἡμέρᾳ κρίσεως ἔσται φανερόν· περιττή τοιγαροῦν ἡ ὑπόκρισις· δεῖ δὲ ἡμᾶς ἀληθινοὺς ὁρᾶσθαι προσκυνητάς. - (Δ. Γ. Ἴσως δὲ καὶ κατὰ τὴν προτέραν ἐπιβολὴν διδάσκει, ὅτι τὰ κρυφῆ παρ ἡμῶν καὶ λεγόμενα καὶ πραττόμενα, δῆλα ἔσται τῷ πάντα ὁρῶντι ὀφθαλμῷ, καὶ τοῖς ἄλλοις ἐκκαλυφθήσεται. Λέγω δὲ ὑμῖν τοῖς φίλοις μου· μη φοβηθήτε ἀπὸ τῶν ἀποκτεινόντων τὸ σῶμα. τικὴν εὐανδρίαν ἀλείφει τοὺς ἀγαπῶντας αὐτόν. ἥτις ἐστὶν ὑπόκρισις, S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. • Hic damonia non ejicit, nisi in Beelzebul prin- cipe damoniorum. . Viden' quomodo scientiæ cla- ven auferebant? Docebat in synagogis, patefaciebat audientibus bonam et perfectam beneque placentem Patris voluntatem illi vero ne has quidem doc- trinas ejus sine vituperio esse sinebant. Inclama- bant enim turbis : « Dæmonium habet, et insanit : cur enm auditis *?, Vere itaque abstulerant scien- tiæ clavem; ipsi non sunt ingressi et alios item in- gressu prohibuerunt. V. 53. Caperunt Scribæ ac Pharismi graviter inai- stere, el os ejus circa multa provocare. Ægre ferentes se coargui, cœperunt, inquit, ve- hementer ei insistere. Porro insistere hic valet ur- gere, irasci, stomachari. Nitebantur etiam, inquit, ejus os provocare. Quid vero rursus est hic os pro- vocare? Exigebant scilicet, ut subito ac propemo- dum inconsiderate callidis ipsorum quæstionibus responderet, existimantes eum sine dubio succubi- turum, atque aliquid tumultuarie dicturum quod calumniam non effugeret. Sed enim Deum esse ne- sciebant, imo eum superbe contumelioseque spér- nebant. Propterea Christus familiares suos, id est discipulos, ut ab illis caverent admonebat. Audi igitur : CAP. XII. V. 1. In primis cavete a Pharisæorum fermento. Ab hoc nimirum cavere discipulos suos Dominus vult; fermentum hoc loco dicens hypocrisim. Est enim Deo invisa res : et ea quidem ad breve quan- doque tempus latitat, verumtamen foras excidit, et quidem haud longo tempore post. Nam quod Dei oculum nullus actus noster vel dictum latere queat, demonstravit, dicens : Nihil est opertum, quod non revelabitur. › - Omnis enim sermo noster, et om- nis actus, die judicii manifestus erit. Vana est ergo hypocrisis; sed oportet nos veros adoratores vi- deri. - Fortasse etiam secundum superiorem sen- tentiam docet, omnia nostra clam dicta et facta patere omnituenti Deo, et aliis quoque revelatum iri (4). - V. 4. Dico aulem vobis amicis meis : ne lerrea- mini ab his qui occidunt corpus. Ad spiritalem fortitudinem instruit amatores suos. • Dico enim, inquit, vobis amicis meis. > Haud Joan. x, 20. nac. • CYRILLUs. Quoniam gemina est causa perfi- diæ, quæ aut ex inolita malitia, aut ex accidenti metu nascitur; ne quis metu territus Deum, quem corde cognoscit, negare cogatur, pulchre addit : Dico aulem vobis amicis, » etc. inter verba sacri textus rubrís litteris scribitur, non B C D f. b ). C f. 1) b, b) (A f. b, B f. b, C f. 134) Elç mvɛvya- autem nigris in Cyrilli contextu. sacro textu quae verba reapse desunt in parallelis Matth. xvi, 6, et Marc, viii, 15. Sed tamen, quidquid sit de Cyrilli lectione, verba hæc constanter occurrunt in Lucæ codicibus Græcis atque Latinis, (1) Hoc loco apud calenam D. Thomæ sequuntur (2) Vocabulum πρῶτον reapse in codice A, et aliis, (3) Ex hac glossa videtur Cyrillus non legisse in
PG 72:725134) Προσεπήγαγε δὲ ὅτι καὶ «Αἱ τρίχες τῆς κεφαλῆς ὑμῶν πᾶσαι ἠρίθμηνται.» Ὁρᾷς ὅσην ποιεῖται πρόνοιαν τῶν ἀγαπώντων αὐτόν; Εἰ γὰρ μέχρι τῶν οὕτως εὐτελεστάτων ἐκτείνεται, καὶ οἷον κάτεισιν ἐπὶ τὰ πάντων σμικρότατα τῶν ζώων, πῶς ἂν ἐπιλάθοιτο τῶν ἀγαπώντων αὐτὸν, ἢ ἀγνοήσειέ τι τῶν συμβαινόντων αὐτοῖς, ὅς γε τοσαύτην αὐτῶν ποιεῖται πρόνοιαν, ὡς ἕκαστα τῶν κατ’ αὐτοὺς εἰδέναι λεπτῶς, καὶ οἷον ἠριθμημένας ἔχειν αὐτῶν τὰς τρίχας; Ἢ γὰρ οὐκ ἐάσει πεσεῖν εἰς πειρασμὸν, ἢ γοῦν οἰκονομικῶς, ἵνα παθόντες εὐδοκιμήσωμεν· ὁ γὰρ εἰς παγῖδα πεσεῖν ἐπιτρέψας, χορηγήσει πάντως τὸ δύνασθαι διενεγκεῖν. «Πᾶς ὃς ἂν ὁμολογήσῃ ἐν ἐμοὶ ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, κ.τ.λ.» (α φ. 166, β φ. 121) Ἀλλὰ τίς ἂν εἴη λοιπὸν ὁ Χριστὸν ὁμολογῶν, ἢ καὶ ὅπως ἄν τις αὐτὸν ὁμολογήσειεν ὀρθῶς, πρό γε τῶν ἄλλων ἄξιον ἰδεῖν. Γράφει τοίνυν ἡμῖν ὁ πάνσοφος Παῦλος· «Μὴ εἴπῃς ἐν τῇ καρδίᾳ σου· Τίς ἐπιβήσεται εἰς τὸν οὐρανόν· τουτέστι Χριστὸν καταγαγεῖν· ἢ τίς καταβήσεται εἰς τὴν ἄβυσσον; τουτέστι Χριστὸν ἐκ νεκρῶν ἐπαγαγεῖν. Ἀλλὰ τί λέγει;
«Λέγω γὰρ ὑμῖν, φησί, τοῖς φίλοις μου.» Οὐχ ἅπασιν Α οὖν ἁπλῶς πρέποι ἂν, ὡς ἔοικεν, ὁ περὶ τούτων λό- γος· ἐκείνοις δὲ μᾶλλον, οἷς ἂν ἐνυπάρχον ὁρῷτο τὸ ἐξ ὅλης καρδίας ἀγαπᾶν αὐτόν· οἷς καὶ ἀρμόζει λέ- γειν' « Τίς ἡμᾶς χωρίσει ἀπὸ τῆς ἀγάπης τοῦ Χρι- στοῦ; θλίψις, ἢ στενοχωρία, ή διωγμός, η γυμνότης, ἢ μάχαιρα; . Οἱ γὰρ μὴ τοιοῦτοι, εὐπαρακόμιστοι λίαν εἰσὶν, καὶ πρὸς ἀποστασίαν ἑτοιμότεροι· οἱ δὲ τὰ αὐτὰ φρονοῦντες αὐτῷ, καὶ τοῖς ἴχνεσιν αὐτοῦ κατακολουθεῖν σπουδάζοντες, φαίεν ἂν μετὰ τοῦ θεο σπεσίου Πέτρου· «Χριστοῦ παθόντος ὑπὲρ ἡμῶν σαρκὶ, καὶ ὑμεῖς ὑπὲρ αὐτοῦ τὴν αὐτὴν ἔννοιαν ἐπλέσασθε. » Εθελοντής γὰρ ὑπὲρ ἡμῶν ὑπέμεινε θάνατον, ὡς ἀπαράβλητον ἔχων τὴν εἰς ἡμᾶς ἀγά πην. 'Ακηκόαμεν γοῦν λέγοντος αὐτοῦ ἐναργῶς· • Μείζονα ταύτης τῆς ἀγάπης οὐδεὶς ἔχει, ἵνα τις θῇ τὴν ψυχὴν αὑτοῦ ὑπὲρ τῶν φίλων αὐτοῦ. » Εἶτα πῶς οὐκ ἂν εἴη τῶν ἀτοπωτάτων, μὴ ὥσπερ τι τῶν ἀνα- γκαιοτάτων ὀφλημάτων ἐκτῖσαι Χριστῷ ὅπερ ἐλάβο μεν παρ' αὐτοῦ; Χρὴ δὲ καὶ ἑτέρως ζωῆς ἡμᾶς ὄντας ὑπασπιστάς, μὴ δεδιέναι τὸν θάνατον, ἀπομιμεῖσθαι δὲ μᾶλλον τῶν ἁγίων Πατέρων τὴν πίστιν. Προσκε κόμικεν ὁ πατριάρχης Αβραάμ τὸν μονογενῆ πειρα ζόμενος, φημὶ δὲ τὸν Ἰσαάκ, λογισάμενος ὅτι καὶ ἐκ νεκρῶν ἐγείρειν δύναται ὁ Θεός. Ποῖον οὖν ἔσται καθ' ἡμῶν τοῦ θανάτου τὸ δεῖμα, καταργούσης αὐτὸν τῆς ζωῆς (1); - Προσενθυμεῖσθαι δὲ τούτοις κἀκεῖνο προσήκει· εὑρίσκονται γὰρ διὰ πόνων οἱ στέφανοι· καὶ ἄνθρω ποι μὲν μέχρι σώματος ἐκτείνουσι τὰς ἀργὰς, καὶ πέρας αὐτοῖς τῆς καθ' ἡμῶν ἐπιβουλῆς, ὁ τῆς σαρκὸς θάνατος· Θεοῦ δὲ κολάζοντος, οὐ μέχρι μόνης σαρκός ή ζημία στήσεται, ἀλλὰ καὶ αὐτὴ συνυποφέρεται ταῖς αἰκίαις ἡ ἀθάνατος ἀθλία ] ψυχή. Οὐκοῦν εἰσίτω μᾶλλον ὁ μετ' εὐκλείας θάνατος, εἰς ἀρχὰς ἡμᾶς ἀναφέρων ἀτελευτήτου ζωῆς, ήτοιμα- σμένων πάντως που καὶ τῶν ἐκ θείας φιλοτιμίας ἀγαθῶν. — (Α Γ. Ινα δέ τι καὶ ἔτε ρον ἐπικούρημα ταῖς ἡμετέραις χαρίσηται διανοίαις, προστέθεικεν ἀναγκαίως· . Οὐχὶ πέντε στρουθία πωλεῖται ἀσσαρίων δύο; καὶ ἐν [δ'] ἐξ αὐτῶν οὐκ ἔστιν ἐπιλελησμένον ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ. - ( Β Προσεπήγαγε δὲ ὅτι καὶ « Α' τρί χες τῆς κεφαλῆς ὑμῶν πᾶσαι ἠρίθμηνται. » Θρᾷς ὅσην ποιεῖται πρόνοιαν τῶν ἀγαπώντων αὐτόν; Εἰ γὰρ μέχρι τῶν οὕτως εὐτελεστάτων εκτείνεται, καὶ οἷον κάτεισιν ἐπὶ τὰ πάντων σμικρότατα τῶν ζώων, πῶς ἂν ἐπιλάθοιτο τῶν ἀγαπώντων αὐτὸν, ἢ ἀγνοή- σεις τι τῶν συμβαινόντων αὐτοῖς, ὅς γε τοσαύτην αὐτῶν ποιεῖται πρόνοιαν, ὡς ἕκαστα τῶν κατ' αὐτ τοὺς εἰδέναι λεπτῶς, καὶ οἷον ἡριθμημένας ἔχειν • ς δείγμα δεῖμα ; ιστορία. COMMENT. IN LUCAM. cunctis itaque congruere videtur sermo hujusmodi; [al. codd. b, A f. 166) f. 166, (Af. B f. 121, C f. 134) Rom. vi, 35. B C D Corderii calena. Nam primo is mendose legit pro deinde et reliqua pervertit sic : Quale igitur erit nobis mortis judicium, vita ipsa con- sed iis, a quibus illum toto corde diligi exploratum erat. Quos etiam decet dicere : « Quis nos separa- bit a charitate Christi? tribulatio? an angustia?, an persecutio? an nuditas? an gladius ?, Nam qui ita non sunt comparati, valde sunt volubiles, atque ad apostasiam promptiores. At illi qui suam cum illo voluntatem conformarunt, ejusque vestigiis insistere studuerunt, utique dicent cum divo Pe- tro: Christo passo in carne pro nobis, et vos pro ipso eadem cogitatione armemini "., Sponte enim pro nobis necem pertulit, propter suam incompara- bilem erga nos charitatem. Quare audivimus dicen- tem ipsum : « Majorem hac dilectionem nemo habet, quam ut animam suam ponat quis pro amicis suis **. › Quidni ergo sit absurdissimum, Christo non reddere, tanquam debitam apprime gratiam, id quod ab eo prius accepimus? Alioquin etiam cu- randum est ne, dum vitæ tutelam gerimus, mortem expavescamus, sed imitemur potius sanctorum Pa- trum fidem. Obtulit patriarcha Abrahamus unige- nitum tentatus, Isaacum dico, secum reputans posse Deum a mortuis quoque suscitare. Quinam ergo jam nobis supersit mortis timor, postquam eam vita exstinxit ? - Simul et illud cogitare par est, inveniri labore coronas. Et homines quidem, usque dum manet corpus, iras suas intendere ; finemque illis nos per- sequendi carnis interitum feri; verumtamen Deo puniente, haud usque ad carnem tantummodo tendi ponam, sed et immortalem ipsam suppliciis ani- mam irretiri. Ergo obveniat potius bona cum fama interitus, qui nos ad sempiternæ vitæ initium transferat, ubi omnino parata est a divina libera- litate felicitas. - Et autem aliud quoque suppedi- taret mentibus nostris solamen, necessario addidit : ‹ Nonne quinque passeres veneunt dipondio, ct unus ex illis non est in oblivione coram Deo (2)?, Subdidit etiam: ‹ Capilli capitis vestri omnes nu- merati sunt.» Viden' quantam gerat curam diligen- tium se? Nam si ad hæc usque vilissima extendi. tur, seque ad minutissimos animantes inclinat, qui fieri potest ut eum amatorum suorum capiat oblivio, vel rem ullam ad eos pertinentem ignoret? qui sane tantam circa illos providentiam gerit, ut sin- gula ipsorum negotia accurate scial, et eorumdem, ut ita dicam, capillos numeratos habeat. Vel igitur in tentationein non sinet incidere, vel sapiente cou silio id sinet ut patientia inclarescamus. Nam Latina. Destituuntur siquidem jure meritoque peccatores Dei memoria et cura. Contra vero Deo cordi est, accurate nosse sanctorum vitam. › 88] Petr. IV, 1. es Joan. xv. 13. (1) Male profecto se habet hic loeus in Latina (2) Paulo hic plura apud Corderium in catena
Ἐγγύς σου τὸ ῥῆμά ἐστιν ἐν τῷ στόματί σου καὶ ἐν τῇ καρδίᾳ σου, τουτέστι τὸ ῥῆμα τῆς πίστεως ὃ κηρύσσομεν· ὅτι ἐὰν ὁμολογήσῃς ἐν τῷ στόματί σου Κύριον Ἰησοῦν, καὶ πιστεύσῃς ἐν τῇ καρδίᾳ σου, ὅτι ὁ Θεὸς αὐτὸν ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν, σωθήσῃ· καρδίᾳ γὰρ πιστεύεται εἰς δικαιοσύνην, στόματι δὲ ὁμολογεῖται εἰς σωτηρίαν.» Ὅλον ἐν τούτοις τὸ Χριστοῦ μυστήριον εὖ μάλα διερμηνεύεται. Χρὴ γὰρ πρότερον τὸν ἐκ Θεοῦ Πατρὸς πεφηνότα Υἱὸν, τὸν ἐκ τῆς οὐσίας αὐτοῦ μονογενῆ Θεὸν Λόγον, Κύριον τῶν ὅλων ὁμολογεῖν· οὐχ ὡς ἔξωθεν καὶ εἰσκεκριμένην λαχόντα τὴν κυριότητα, ἀλλ’ ὄντα τοῦτο κατὰ φύσιν καὶ ἀληθῶς, καθάπερ ἀμέλει καὶ ὁ Πατήρ· εἶθ’ οὕτω πιστεύειν, ὅτι ὁ Θεὸς αὐτὸν ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν, ἐνανθρωπήσαντα δηλονότι καὶ σαρκὶ παθόντα δι’ ἡμᾶς· ἐγήγερται γὰρ οὕτως ἐκ νεκρῶν. Κύριος οὖν, ὡς ἔφην, ὁ Υἱὸς, ἀσύντακτος τοῖς ἄλλοις, οἷς τὸ τῆς κυριότητος ὄνομα δοτὸν καὶ εἰσκεκριμένον· μόνος γὰρ Κύριος κατὰ φύσιν, ὁ παντὸς ἐπέκεινα γενητοῦ Θεὸς Λόγος· «Εἷς γὰρ Κύριος Ἰησοῦς Χριστὸς, δι’ οὗ τὰ πάντα.» Ἀλλ’ οὔτε τοῦ εἶναι Κύριος ὁ Πατὴρ ἔξω κείσεται, Θεὸς ὢν φύσει· οὔτε μὴν ὁ Υἱὸς ἀπολισθήσειεν ἂν τοῦ εἶναι Θεός·
«Λέγω γὰρ ὑμῖν, φησί, τοῖς φίλοις μου.» Οὐχ ἅπασιν Α οὖν ἁπλῶς πρέποι ἂν, ὡς ἔοικεν, ὁ περὶ τούτων λό- γος· ἐκείνοις δὲ μᾶλλον, οἷς ἂν ἐνυπάρχον ὁρῷτο τὸ ἐξ ὅλης καρδίας ἀγαπᾶν αὐτόν· οἷς καὶ ἀρμόζει λέ- γειν' « Τίς ἡμᾶς χωρίσει ἀπὸ τῆς ἀγάπης τοῦ Χρι- στοῦ; θλίψις, ἢ στενοχωρία, ή διωγμός, η γυμνότης, ἢ μάχαιρα; . Οἱ γὰρ μὴ τοιοῦτοι, εὐπαρακόμιστοι λίαν εἰσὶν, καὶ πρὸς ἀποστασίαν ἑτοιμότεροι· οἱ δὲ τὰ αὐτὰ φρονοῦντες αὐτῷ, καὶ τοῖς ἴχνεσιν αὐτοῦ κατακολουθεῖν σπουδάζοντες, φαίεν ἂν μετὰ τοῦ θεο σπεσίου Πέτρου· «Χριστοῦ παθόντος ὑπὲρ ἡμῶν σαρκὶ, καὶ ὑμεῖς ὑπὲρ αὐτοῦ τὴν αὐτὴν ἔννοιαν ἐπλέσασθε. » Εθελοντής γὰρ ὑπὲρ ἡμῶν ὑπέμεινε θάνατον, ὡς ἀπαράβλητον ἔχων τὴν εἰς ἡμᾶς ἀγά πην. 'Ακηκόαμεν γοῦν λέγοντος αὐτοῦ ἐναργῶς· • Μείζονα ταύτης τῆς ἀγάπης οὐδεὶς ἔχει, ἵνα τις θῇ τὴν ψυχὴν αὑτοῦ ὑπὲρ τῶν φίλων αὐτοῦ. » Εἶτα πῶς οὐκ ἂν εἴη τῶν ἀτοπωτάτων, μὴ ὥσπερ τι τῶν ἀνα- γκαιοτάτων ὀφλημάτων ἐκτῖσαι Χριστῷ ὅπερ ἐλάβο μεν παρ' αὐτοῦ; Χρὴ δὲ καὶ ἑτέρως ζωῆς ἡμᾶς ὄντας ὑπασπιστάς, μὴ δεδιέναι τὸν θάνατον, ἀπομιμεῖσθαι δὲ μᾶλλον τῶν ἁγίων Πατέρων τὴν πίστιν. Προσκε κόμικεν ὁ πατριάρχης Αβραάμ τὸν μονογενῆ πειρα ζόμενος, φημὶ δὲ τὸν Ἰσαάκ, λογισάμενος ὅτι καὶ ἐκ νεκρῶν ἐγείρειν δύναται ὁ Θεός. Ποῖον οὖν ἔσται καθ' ἡμῶν τοῦ θανάτου τὸ δεῖμα, καταργούσης αὐτὸν τῆς ζωῆς (1); - Προσενθυμεῖσθαι δὲ τούτοις κἀκεῖνο προσήκει· εὑρίσκονται γὰρ διὰ πόνων οἱ στέφανοι· καὶ ἄνθρω ποι μὲν μέχρι σώματος ἐκτείνουσι τὰς ἀργὰς, καὶ πέρας αὐτοῖς τῆς καθ' ἡμῶν ἐπιβουλῆς, ὁ τῆς σαρκὸς θάνατος· Θεοῦ δὲ κολάζοντος, οὐ μέχρι μόνης σαρκός ή ζημία στήσεται, ἀλλὰ καὶ αὐτὴ συνυποφέρεται ταῖς αἰκίαις ἡ ἀθάνατος ἀθλία ] ψυχή. Οὐκοῦν εἰσίτω μᾶλλον ὁ μετ' εὐκλείας θάνατος, εἰς ἀρχὰς ἡμᾶς ἀναφέρων ἀτελευτήτου ζωῆς, ήτοιμα- σμένων πάντως που καὶ τῶν ἐκ θείας φιλοτιμίας ἀγαθῶν. — (Α Γ. Ινα δέ τι καὶ ἔτε ρον ἐπικούρημα ταῖς ἡμετέραις χαρίσηται διανοίαις, προστέθεικεν ἀναγκαίως· . Οὐχὶ πέντε στρουθία πωλεῖται ἀσσαρίων δύο; καὶ ἐν [δ'] ἐξ αὐτῶν οὐκ ἔστιν ἐπιλελησμένον ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ. - ( Β Προσεπήγαγε δὲ ὅτι καὶ « Α' τρί χες τῆς κεφαλῆς ὑμῶν πᾶσαι ἠρίθμηνται. » Θρᾷς ὅσην ποιεῖται πρόνοιαν τῶν ἀγαπώντων αὐτόν; Εἰ γὰρ μέχρι τῶν οὕτως εὐτελεστάτων εκτείνεται, καὶ οἷον κάτεισιν ἐπὶ τὰ πάντων σμικρότατα τῶν ζώων, πῶς ἂν ἐπιλάθοιτο τῶν ἀγαπώντων αὐτὸν, ἢ ἀγνοή- σεις τι τῶν συμβαινόντων αὐτοῖς, ὅς γε τοσαύτην αὐτῶν ποιεῖται πρόνοιαν, ὡς ἕκαστα τῶν κατ' αὐτ τοὺς εἰδέναι λεπτῶς, καὶ οἷον ἡριθμημένας ἔχειν • ς δείγμα δεῖμα ; ιστορία. COMMENT. IN LUCAM. cunctis itaque congruere videtur sermo hujusmodi; [al. codd. b, A f. 166) f. 166, (Af. B f. 121, C f. 134) Rom. vi, 35. B C D Corderii calena. Nam primo is mendose legit pro deinde et reliqua pervertit sic : Quale igitur erit nobis mortis judicium, vita ipsa con- sed iis, a quibus illum toto corde diligi exploratum erat. Quos etiam decet dicere : « Quis nos separa- bit a charitate Christi? tribulatio? an angustia?, an persecutio? an nuditas? an gladius ?, Nam qui ita non sunt comparati, valde sunt volubiles, atque ad apostasiam promptiores. At illi qui suam cum illo voluntatem conformarunt, ejusque vestigiis insistere studuerunt, utique dicent cum divo Pe- tro: Christo passo in carne pro nobis, et vos pro ipso eadem cogitatione armemini "., Sponte enim pro nobis necem pertulit, propter suam incompara- bilem erga nos charitatem. Quare audivimus dicen- tem ipsum : « Majorem hac dilectionem nemo habet, quam ut animam suam ponat quis pro amicis suis **. › Quidni ergo sit absurdissimum, Christo non reddere, tanquam debitam apprime gratiam, id quod ab eo prius accepimus? Alioquin etiam cu- randum est ne, dum vitæ tutelam gerimus, mortem expavescamus, sed imitemur potius sanctorum Pa- trum fidem. Obtulit patriarcha Abrahamus unige- nitum tentatus, Isaacum dico, secum reputans posse Deum a mortuis quoque suscitare. Quinam ergo jam nobis supersit mortis timor, postquam eam vita exstinxit ? - Simul et illud cogitare par est, inveniri labore coronas. Et homines quidem, usque dum manet corpus, iras suas intendere ; finemque illis nos per- sequendi carnis interitum feri; verumtamen Deo puniente, haud usque ad carnem tantummodo tendi ponam, sed et immortalem ipsam suppliciis ani- mam irretiri. Ergo obveniat potius bona cum fama interitus, qui nos ad sempiternæ vitæ initium transferat, ubi omnino parata est a divina libera- litate felicitas. - Et autem aliud quoque suppedi- taret mentibus nostris solamen, necessario addidit : ‹ Nonne quinque passeres veneunt dipondio, ct unus ex illis non est in oblivione coram Deo (2)?, Subdidit etiam: ‹ Capilli capitis vestri omnes nu- merati sunt.» Viden' quantam gerat curam diligen- tium se? Nam si ad hæc usque vilissima extendi. tur, seque ad minutissimos animantes inclinat, qui fieri potest ut eum amatorum suorum capiat oblivio, vel rem ullam ad eos pertinentem ignoret? qui sane tantam circa illos providentiam gerit, ut sin- gula ipsorum negotia accurate scial, et eorumdem, ut ita dicam, capillos numeratos habeat. Vel igitur in tentationein non sinet incidere, vel sapiente cou silio id sinet ut patientia inclarescamus. Nam Latina. Destituuntur siquidem jure meritoque peccatores Dei memoria et cura. Contra vero Deo cordi est, accurate nosse sanctorum vitam. › 88] Petr. IV, 1. es Joan. xv. 13. (1) Male profecto se habet hic loeus in Latina (2) Paulo hic plura apud Corderium in catena
PG 72:727Κύριος γάρ ἐστι κατὰ φύσιν· ἔνεστι δὲ μόνῃ τῇ θείᾳ τε καὶ ἀνωτάτω πασῶν οὐσίᾳ, τὸ εἰςάπαν ἐλεύθερον, καὶ τὸ ἔξω κεῖσθαι ζυγοῦ καὶ δουλείας, ἔχειν δὲ μᾶλλον ὑπὸ πόδας δουλοπρεπῶς τὴν κτίσιν ὑποκειμένην· διὰ τοῦτο, καίτοι γενόμενος καθ’ ἡμᾶς ὁ μονογενὴς τοῦ Θεοῦ Λόγος, καὶ τό γε ἧκον εἰς ἀνθρωπότητος μέτρον, ὑπὸ ζυγὰ καὶ δουλείαν ἐνηνεγμένος, συνετέλεσε μὲν τοῖς Ἰουδαίων δασμολόγοις κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον τὸ δίδραγμον οἰκονομικῶς, οὐκ ἔκρυψε δὲ τῆς ἐνούσης δόξης αὐτῷ τὸ περιφανές. Ἤρετο γὰρ τὸν μακάριον Πέτρον· «Οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς ἀπὸ τίνος λαμβάνουσι κῆνσον ἢ τέλη; ἀπὸ τῶν υἱῶν αὐτῶν, ἢ ἀπὸ τῶν ἀλλοτρίων; Εἰπόντος δὲ ὅτι ἐκ τῶν ἀλλοτρίων· Ἄρα γε, φησὶν, ἐλεύθεροί εἰσιν οἱ υἱοί.» Κύριος οὖν κατὰ φύσιν ὁ Υἱὸς, ὡς ἐλεύθερος. Καὶ τοῦτο πάλιν ὁ σοφὸς ἡμᾶς ἐδίδαξε Παῦλος ὡδὶ γεγραφώς· «Ἡμεῖς δὲ πάντες ἀνακεκαλυμμένῳ προσώπῳ τὴν δόξαν Κυρίου κατοπτριζόμενοι, τὴν αὐτὴν εἰκόνα μεταμορφούμεθα, ἀπὸ δόξης εἰς δόξαν, καθάπερ ἀπὸ Κυρίου Πνεύματος.» Καὶ μικρὸν ἄνωθεν· «Ὁ δὲ Κύριος, τὸ Πνεῦμά ἐστιν. Οὗ δὲ Πνεῦμα Κυρίου, ἐκεῖ ἐλευθερία.» Ἄθρει δὴ ὅπως τὸν Κύριον τὸ Πνεῦμα εἶναί φησιν·
αὐτῶν τὰς τρίχας; "Η γὰρ οὐκ ἐάσει πεσεῖν εἰ; πειρασμὸν, ἢ γοῦν οἰκονομικῶς, ἵνα παθόντες ενδε κιμήσωμεν· ὁ γὰρ εἰς παγίδα πεσεῖν ἐπιτρέψας, χορηγήσει πάντως τὸ δύνασθαι διενεγκεῖν. Πᾶς ὃς ἂν ὁμολογήσῃ ἐν ἐμοὶ ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, κ. τ. λ. ( Α Ι. 166, Β Ι. 121) ᾿Αλλὰ τὶς ἂν εἴη λοιπών δ Χριστὸν ὁμολογῶν, ἢ καὶ ὅπως ἄν τις αὐτὸν ὁμολο γήσειεν ὀρθῶς, πρό γε τῶν ἄλλων ἄξιον ἰδεῖν. Γρά φει τοίνυν ἡμῖν ὁ πάνσοφος Παῦλος· « Μὴ εἴπῃς ἐν τῇ καρδίᾳ σου· Τίς ἐπιβήσεται εἰς τὸν οὐρανόν ; τουτέστι Χριστὸν καταγαγεῖν· ἡ τίς καταβήσεται εἰς τὴν ἄβυσσον; τουτέστι Χριστὸν ἐκ νεκρῶν ἐπ- αγαγεῖν. Αλλά τί λέγει; Εγγύς σου τὸ ῥῆμά έστιν ἐν τῷ στόματί σου καὶ ἐν τῇ καρδίᾳ σου, τουτέστι τὸ ῥῆμα τῆς πίστεως ὁ κηρύσσομεν· ὅτι ἐὰν ὁμολο γήσῃς ἐν τῷ στόματί σου Κύριον Ἰησοῦν, καὶ πι στεύσῃς ἐν τῇ καρδίᾳ σου, ὅτι ὁ Θεὸς αὐτὸν ἡγειρεν ἐκ νεκρῶν, σωθήσῃ· καρδίᾳ γὰρ πιστεύεται εἰς δι- καιοσύνην, στόματι δὲ ὁμολογεῖται εἰς σωτηρίαν. ο Ὅλον ἐν τούτοις τὸ Χριστοῦ μυστήριον εὖ μάλα δε ερμηνεύεται. Χρὴ γὰρ πρότερον τὸν ἐκ Θεοῦ Πατρὸς πεφηνότα Υἱόν, τὸν ἐκ τῆς οὐσίας αὐτοῦ μονογενή Θεὸν Λόγον, Κύριον τῶν ὅλων ὁμολογεῖν· εὐχ ὡς ἔξωθεν καὶ εἰσκεκριμένην λαχόντα τὴν κυριότητα, ἀλλ' ὄντα τοῦτο κατὰ φύσιν καὶ ἀληθῶς, καθάπερ ἀμέλει καὶ ὁ Πατήρ· εἶθ' οὕτω πιστεύειν, ὅτι ὁ Θεὸς αὐτὸν ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν, ἐνανθρωπήσαντα δηλονότι καὶ σαρκὶ παθόντα δι' ἡμᾶς· ἐγήγερται γὰρ οὕτως ἐκ νεκρῶν. Κύριος οὖν, ὡς ἔφην, ὁ Υἱός, ἀσύντακτος τοῖς ἄλλοις, οἷς τὸ τῆς κυριότητος ὄνομα δοτὸν καὶ εἰσκεκριμένον· μόνος γάρ Κύριος κατά φύσιν, δ παντὸς ἐπέκεινα γενητοῦ Θεός Λόγος· . Είς γὰρ Κύριος Ἰησοῦς Χριστὸς, δι' οὗ τὰ πάντα. ο 'Αλλ' οὔτε τοῦ εἶναι Κύριος ὁ Πατήρ έξω κείσεται, Θεὸς ὢν φύσει· οὔτε μὴν ὁ Υἱὸς ἀπολισθήσειεν ἂν τοῦ εἶναι Θεός Κύριος γάρ ἐστι κατὰ φύσιν· ἔνεστι δὲ μένη τῇ θείᾳ τε καὶ ἀνωτάτω πασῶν οὐσίᾳ, τὸ εἰσ ἀπαν ἐλεύθερον, καὶ τὸ ἔξω κεῖσθαι ζυγοῦ καὶ δου λείας, ἔχειν δὲ μᾶλλον ὑπὸ πόδας δουλοπρεπῶς τὴν κτίσιν ὑποκειμένην· διὰ τοῦτο, καίτοι γενόμενος καθ᾿ ἡμᾶς ὁ μονογενής τοῦ Θεοῦ Λόγος, καὶ τά γε ήκον εἰς ἀνθρωπότητος μέτρον, ὑπὸ ζυγὰ καὶ δου λείαν ενηνεγμένος, συνετέλεσε μὲν τοῖς Ἰουδαίων δασμολόγοις κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον τὸ δίδραγμον οἰκονομικῶς, οὐκ ἔκρυψε δὲ τῆς ἐνούσης δόξης αὐτῷ τὸ περιφανές. Ηρετο γὰρ τὸν μακάριον Πέτρον • Οι βασιλεῖς τῆς γῆς ἀπό τίνος λαμβάνουσι κήνσον τέλη; ἀπὸ τῶν υἱῶν αὐτῶν, ἢ ἀπὸ τῶν ἀλλοτρίων ; Εἰπόντος δὲ ὅτι ἐκ τῶν ἀλλοτρίων· "Αρα γε, φησίν, ἐλεύθεροι εἰσιν οἱ υἱοί. ο Κύριος οὖν κατά φύσιν ὁ Υῷς, ὡς ἐλεύθερος. Καὶ τοῦτο πάλιν ὁ σοφὸς ἡμᾶς ἐδίδαξε Παῦλος ώδί γεγραφώς· « Ἡμεῖς δὲ πάντες ανακεκαλυμμένῳ προσώπῳ τὴν δόξαν Κυρίου κατ οπτριζόμενοι, τὴν αὐτὴν εἰκόνα μεταμορφούμεθα, ἀπὸ δόξης εἰς δόξαν, καθάπερ ἀπὸ Κυρίου Πνεύματ Β S. CYRILII ALEXANDRINI ARCHIEP. qui in laqueum incurrere permittel, idem sine A dubio vim quoque evadendi suggeret (1). V. 8. Quicunque confessus fuerit me coram ho- minibus, etc. C Age jam, quisnam sit Christum confitens, vel quomodo hunc quispiam recte confitebitur, ante omnia cognoscere par est. Scribit itaque nobis sapientissimus Paulus: Ne dixeris in corde tuo : Quis ascendet in cœlum? id est Christum deducere. Aut quis descendet in abyssum? hoc est Christum a mortuis revocare. Sed quid dicit Scriptura ? Prope te est verbum in ore tuo, et in corde tuo; hoc est verbum Gdei, quod prædicamus. Quia si confitearis ore tuo Dominum Jesum, et corde tuo credideris, quod Dens illum suscitavit a mortuis, salvus eris. Corde enim creditur ad justitiam, ore autem con- fessio ft ad salutem ". » Totum his verbis Christi sacramentum egregie explicat. Οportet enim primo eum qui apparuit ex Deo Patre Filium, unigenitum ex ejusden substantia Deum Verbum, Dominum omnium confiteri; non quasi exterius et attributam obtinuerit dominationem, sed quia ita suapte natura vereque se habet, haud secus quam Pater. Deinde credendum est quod Deus illum a mortuis suscita- verit, humanatum scilicet, et in carne propter nos passum : sic enim a mortuis resurrexit. Dominus est ergo, ut dixi, Filius ; idemque non comparandus cum aliis, quibus dominationis appellatio donatica fuit et attributa. Solus quippe Dominus naturalis est, qui est super omnia creata Deus Verbum. ‹ Unus enim Dominus Jesus Christus, per quem omnia ". » At ne Pater quidem dominatu exclude tur, quandoquidem naturalis est Deus: neque item Filius a deitate excidet, quoniam naturaliter Do- minus est. Uni autem divinæ ac supra omnia sub- stantiæ inest, ut sit plane libera, et omui servitutis jugo expers; habeat autem poílus creaturam omnem pedibus serviliter suppositam. Propterea etiaışi factum bomo æque ac nos unigenitum Dei Verbum, quantum attinet ad humanam couditiv- nem, sub jugum servitutemque redacium, solvit quidem Judais publicanis secundum legem Moysis didrachma pro suæ humanationis ratione, non ta- men hærentis sibi majestatis splendorem celavit. D Interrogavit enim beatum Petrum: Reges terræ, a quonam censum sumunt vel tributa? a filiisne suis, an ab alienis? Dicente illo : Ab alienis : Ergo, inquit, liberi filii sunt . . Dominus est igitur pro- pria natura Filius, utpote liber. Hoc idem rursus nos docuit sapiens Paulus, ita scribens : « Nos au- tem onines revelata facie gloriam Domini speculan- tes, in eandem imaginem transformamur, de gloria in gloriam, sicut a Domini Spirit ". » Et paulo ante : « Dominus autem Spiritus, inquit, est. Ubi *7 Rom. x, 6-10. "I Cor. VIII, 6. * Matth. xv, 24. ** II Cor. 111, 18. tur fragmentum, hoc loco ponendum. ‹ CYRILLUS. Mystice autem caput quidem hominis est intelle- ctus, capilli vero cogitationes que patent Deo. (1) Tn Latinis calenis D. Thomæ et Corderii addi-
οὐχ ὡς ἐν υἱότητι (Πνεῦμα γάρ ἐστι, καὶ οὐχ Υἱὸς), ἀλλ’ ὡς ὁμοούσιον τῷ Υἱῷ, Κυρίῳ τε ὄντι καὶ ἐλευθέρῳ, καὶ τῇ πρὸς αὐτὸν ταυτότητι φυσικῇ πρὸς ἐλευθερίαν τὴν θεοπρεπῆ μαρτυρούμενον. Ὃς ἂν οὖν ὁμολογήσῃ Χριστὸν ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, ὡς Θεὸν δηλονότι καὶ Κύριον, ὁμολογηθήσεται παρ’ αὐτοῦ ἔμπροσθεν τῶν ἀγγέλων τοῦ Θεοῦ. Ποῦ δὲ καὶ ὅπως; Ἦ πάντως κατ’ ἐκεῖνο καιροῦ, καθ’ ὃν ἐξ οὐρανοῦ καταβήσεται μετὰ τῶν ἀγγέλων ἐν τῇ δόξῃ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ, ἐπὶ συντελείᾳ τοῦ παρόντος αἰῶνος· ἐκεῖ στεφανοῖ τὸν γνήσιον ὁμολογητήν· οἵ γε μὴν ἕτεροι, τουτέστιν οἱ ἀρνησάμενοί τε καὶ ἀτιμάσαντες, ἀρνηθήσονται· μονονουχὶ λέγοντος τοῦ Κριτοῦ αὐτοῖς τὸ διὰ προφητῶν ἁγίων ἐπί τισιν εἰρημένον· Καθὼς ἐποίησας, οὕτως ἔσται σοι· «Τὸ ἀνταπόδομά σου ἀνταποδοθήσεται εἰς κεφαλήν σου.» Ἀρνήσεται δὲ αὐτοὺς, ἐκεῖνο λέγων· «Ἀπόστητε ἀπ’ ἐμοῦ, ἐργάται τῆς ἀνομίας· οὐκ οἶδα ὑμᾶς.» Καὶ τίνες ἂν εἶεν οὗτοι; Πρῶτον μὲν οἱ, διωγμοῦ καταλαβόντος, τὴν πίστιν ἀποβαλόντες· ἀρνοῦνται δὲ αὐτὸν ὁμοίως αἱρετικῶν παῖδες καὶ διδάσκαλοι, Ἀρειανοί τε καὶ τῆς Νεστορίου κενοφωνίας οἱ μαθηταί.
αὐτῶν τὰς τρίχας; "Η γὰρ οὐκ ἐάσει πεσεῖν εἰ; πειρασμὸν, ἢ γοῦν οἰκονομικῶς, ἵνα παθόντες ενδε κιμήσωμεν· ὁ γὰρ εἰς παγίδα πεσεῖν ἐπιτρέψας, χορηγήσει πάντως τὸ δύνασθαι διενεγκεῖν. Πᾶς ὃς ἂν ὁμολογήσῃ ἐν ἐμοὶ ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, κ. τ. λ. ( Α Ι. 166, Β Ι. 121) ᾿Αλλὰ τὶς ἂν εἴη λοιπών δ Χριστὸν ὁμολογῶν, ἢ καὶ ὅπως ἄν τις αὐτὸν ὁμολο γήσειεν ὀρθῶς, πρό γε τῶν ἄλλων ἄξιον ἰδεῖν. Γρά φει τοίνυν ἡμῖν ὁ πάνσοφος Παῦλος· « Μὴ εἴπῃς ἐν τῇ καρδίᾳ σου· Τίς ἐπιβήσεται εἰς τὸν οὐρανόν ; τουτέστι Χριστὸν καταγαγεῖν· ἡ τίς καταβήσεται εἰς τὴν ἄβυσσον; τουτέστι Χριστὸν ἐκ νεκρῶν ἐπ- αγαγεῖν. Αλλά τί λέγει; Εγγύς σου τὸ ῥῆμά έστιν ἐν τῷ στόματί σου καὶ ἐν τῇ καρδίᾳ σου, τουτέστι τὸ ῥῆμα τῆς πίστεως ὁ κηρύσσομεν· ὅτι ἐὰν ὁμολο γήσῃς ἐν τῷ στόματί σου Κύριον Ἰησοῦν, καὶ πι στεύσῃς ἐν τῇ καρδίᾳ σου, ὅτι ὁ Θεὸς αὐτὸν ἡγειρεν ἐκ νεκρῶν, σωθήσῃ· καρδίᾳ γὰρ πιστεύεται εἰς δι- καιοσύνην, στόματι δὲ ὁμολογεῖται εἰς σωτηρίαν. ο Ὅλον ἐν τούτοις τὸ Χριστοῦ μυστήριον εὖ μάλα δε ερμηνεύεται. Χρὴ γὰρ πρότερον τὸν ἐκ Θεοῦ Πατρὸς πεφηνότα Υἱόν, τὸν ἐκ τῆς οὐσίας αὐτοῦ μονογενή Θεὸν Λόγον, Κύριον τῶν ὅλων ὁμολογεῖν· εὐχ ὡς ἔξωθεν καὶ εἰσκεκριμένην λαχόντα τὴν κυριότητα, ἀλλ' ὄντα τοῦτο κατὰ φύσιν καὶ ἀληθῶς, καθάπερ ἀμέλει καὶ ὁ Πατήρ· εἶθ' οὕτω πιστεύειν, ὅτι ὁ Θεὸς αὐτὸν ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν, ἐνανθρωπήσαντα δηλονότι καὶ σαρκὶ παθόντα δι' ἡμᾶς· ἐγήγερται γὰρ οὕτως ἐκ νεκρῶν. Κύριος οὖν, ὡς ἔφην, ὁ Υἱός, ἀσύντακτος τοῖς ἄλλοις, οἷς τὸ τῆς κυριότητος ὄνομα δοτὸν καὶ εἰσκεκριμένον· μόνος γάρ Κύριος κατά φύσιν, δ παντὸς ἐπέκεινα γενητοῦ Θεός Λόγος· . Είς γὰρ Κύριος Ἰησοῦς Χριστὸς, δι' οὗ τὰ πάντα. ο 'Αλλ' οὔτε τοῦ εἶναι Κύριος ὁ Πατήρ έξω κείσεται, Θεὸς ὢν φύσει· οὔτε μὴν ὁ Υἱὸς ἀπολισθήσειεν ἂν τοῦ εἶναι Θεός Κύριος γάρ ἐστι κατὰ φύσιν· ἔνεστι δὲ μένη τῇ θείᾳ τε καὶ ἀνωτάτω πασῶν οὐσίᾳ, τὸ εἰσ ἀπαν ἐλεύθερον, καὶ τὸ ἔξω κεῖσθαι ζυγοῦ καὶ δου λείας, ἔχειν δὲ μᾶλλον ὑπὸ πόδας δουλοπρεπῶς τὴν κτίσιν ὑποκειμένην· διὰ τοῦτο, καίτοι γενόμενος καθ᾿ ἡμᾶς ὁ μονογενής τοῦ Θεοῦ Λόγος, καὶ τά γε ήκον εἰς ἀνθρωπότητος μέτρον, ὑπὸ ζυγὰ καὶ δου λείαν ενηνεγμένος, συνετέλεσε μὲν τοῖς Ἰουδαίων δασμολόγοις κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον τὸ δίδραγμον οἰκονομικῶς, οὐκ ἔκρυψε δὲ τῆς ἐνούσης δόξης αὐτῷ τὸ περιφανές. Ηρετο γὰρ τὸν μακάριον Πέτρον • Οι βασιλεῖς τῆς γῆς ἀπό τίνος λαμβάνουσι κήνσον τέλη; ἀπὸ τῶν υἱῶν αὐτῶν, ἢ ἀπὸ τῶν ἀλλοτρίων ; Εἰπόντος δὲ ὅτι ἐκ τῶν ἀλλοτρίων· "Αρα γε, φησίν, ἐλεύθεροι εἰσιν οἱ υἱοί. ο Κύριος οὖν κατά φύσιν ὁ Υῷς, ὡς ἐλεύθερος. Καὶ τοῦτο πάλιν ὁ σοφὸς ἡμᾶς ἐδίδαξε Παῦλος ώδί γεγραφώς· « Ἡμεῖς δὲ πάντες ανακεκαλυμμένῳ προσώπῳ τὴν δόξαν Κυρίου κατ οπτριζόμενοι, τὴν αὐτὴν εἰκόνα μεταμορφούμεθα, ἀπὸ δόξης εἰς δόξαν, καθάπερ ἀπὸ Κυρίου Πνεύματ Β S. CYRILII ALEXANDRINI ARCHIEP. qui in laqueum incurrere permittel, idem sine A dubio vim quoque evadendi suggeret (1). V. 8. Quicunque confessus fuerit me coram ho- minibus, etc. C Age jam, quisnam sit Christum confitens, vel quomodo hunc quispiam recte confitebitur, ante omnia cognoscere par est. Scribit itaque nobis sapientissimus Paulus: Ne dixeris in corde tuo : Quis ascendet in cœlum? id est Christum deducere. Aut quis descendet in abyssum? hoc est Christum a mortuis revocare. Sed quid dicit Scriptura ? Prope te est verbum in ore tuo, et in corde tuo; hoc est verbum Gdei, quod prædicamus. Quia si confitearis ore tuo Dominum Jesum, et corde tuo credideris, quod Dens illum suscitavit a mortuis, salvus eris. Corde enim creditur ad justitiam, ore autem con- fessio ft ad salutem ". » Totum his verbis Christi sacramentum egregie explicat. Οportet enim primo eum qui apparuit ex Deo Patre Filium, unigenitum ex ejusden substantia Deum Verbum, Dominum omnium confiteri; non quasi exterius et attributam obtinuerit dominationem, sed quia ita suapte natura vereque se habet, haud secus quam Pater. Deinde credendum est quod Deus illum a mortuis suscita- verit, humanatum scilicet, et in carne propter nos passum : sic enim a mortuis resurrexit. Dominus est ergo, ut dixi, Filius ; idemque non comparandus cum aliis, quibus dominationis appellatio donatica fuit et attributa. Solus quippe Dominus naturalis est, qui est super omnia creata Deus Verbum. ‹ Unus enim Dominus Jesus Christus, per quem omnia ". » At ne Pater quidem dominatu exclude tur, quandoquidem naturalis est Deus: neque item Filius a deitate excidet, quoniam naturaliter Do- minus est. Uni autem divinæ ac supra omnia sub- stantiæ inest, ut sit plane libera, et omui servitutis jugo expers; habeat autem poílus creaturam omnem pedibus serviliter suppositam. Propterea etiaışi factum bomo æque ac nos unigenitum Dei Verbum, quantum attinet ad humanam couditiv- nem, sub jugum servitutemque redacium, solvit quidem Judais publicanis secundum legem Moysis didrachma pro suæ humanationis ratione, non ta- men hærentis sibi majestatis splendorem celavit. D Interrogavit enim beatum Petrum: Reges terræ, a quonam censum sumunt vel tributa? a filiisne suis, an ab alienis? Dicente illo : Ab alienis : Ergo, inquit, liberi filii sunt . . Dominus est igitur pro- pria natura Filius, utpote liber. Hoc idem rursus nos docuit sapiens Paulus, ita scribens : « Nos au- tem onines revelata facie gloriam Domini speculan- tes, in eandem imaginem transformamur, de gloria in gloriam, sicut a Domini Spirit ". » Et paulo ante : « Dominus autem Spiritus, inquit, est. Ubi *7 Rom. x, 6-10. "I Cor. VIII, 6. * Matth. xv, 24. ** II Cor. 111, 18. tur fragmentum, hoc loco ponendum. ‹ CYRILLUS. Mystice autem caput quidem hominis est intelle- ctus, capilli vero cogitationes que patent Deo. (1) Tn Latinis calenis D. Thomæ et Corderii addi-
PG 72:729«Πᾶς ὃς ἐρεῖ λόγον εἰς τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου, κ.τ.λ.» (α φ. 167, β φ. 121 β) Πῶς δὴ ἄρα καὶ τοῦτο νοεῖσθαι προσήκει; Εἰ μὲν γὰρ τοῦτο βούλεται δηλοῦν ὁ Σωτὴρ, ὅτι εἰ λέγοιτό τις λόγος ὑβριστικὸς κατὰ ἀνθρώπου κοινοῦ πρὸς ἡμῶν, ἄφεσιν ἕξει μετανοήσας, δυσχερείας ἡμῖν ἁπάσης ὁ λόγος ἀπήλλακται· ἀγαθὸς γὰρ ὢν φύσει Θεὸς, αἰτιαμάτων ἐλευθεροῖ τοὺς μετανοεῖν ἑλομένους· εἰ δὲ ἐπ’ αὐτὸν ὁ λόγος ἔρχεται τὸν τῶν ὅλων Σωτῆρα Χριστὸν, πῶς ἀνεύθυνος ἢ καὶ ἔξω δίκης, ὁ λόγον εἰς ἑ[ε]αὐτὸν εἰπών; Φαμὲν οὖν, ὅτι, ὅταν τις οὔπω τοῦ κατ’ αὐτὸν μυστηρίου τὴν δύναμιν ἐκμεμαθηκὼς, οὔτε μὴν ἐγνωκὼς, ὅτι Θεὸς ὢν φύσει, καθῆκεν ἑαυτὸν ἐν τοῖς καθ’ ἡμᾶς, καὶ κεχρημάτικεν ἄνθρωπος, εἴπῃ τι περὶ αὐτοῦ τῶν μετρίων, καὶ ὅσα συγγνώμης ἐστὶν ἄξια, ταῦτα ὁ Θεὸς ἀφίησι τοῖς ἐξ ἀγνοίας ἡμαρτηκόσιν. Οἷόν τί φημι· Ἔφη που Χριστός· «Ἐγώ εἰμι ὁ ἄρτος ὁ ζῶν, ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβὰς, καὶ ζωὴν διδοὺς τῷ κόσμῳ·» ἀγνοήσαντες δέ τινες τὴν δόξαν αὐτοῦ, καὶ ἄνθρωπον εἶναι κοινὸν οἰηθέντες αὐτὸν, ἔφασκον· «Οὐχ οὗτός ἐστιν ὁ τοῦ τέκτονος υἱὸς, οὗ ἡμεῖς οἴδαμεν τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα;
τος. Καὶ μικρὸν ἄνωθεν. Ὁ δὲ Κύριος, τὸ Πνεῦμά ἐστιν. Οἱ δὲ Πνεῦμα Κυρίου, ἐκεῖ ἐλευθερία. Αθρει δὴ ὅπως τὸν Κύριον τὸ Πνεῦμα εἶναί φησιν· οὐχ ὡς ἐν υἱότητα (Πνεῦμα γάρ ἐστι, καὶ οὐχ Υιός), ἀλλ' ὡς ὁμοούσιον τῷ Υἱῷ Κυρίῳ τε ὄντι καὶ ἐλευθέρῳ, καὶ τῇ πρὸς αὐτὸν ταυτότητι φυσικῇ πρὸς ἐλευθερίαν τὴν θεοπρεπή μαρτυρούμενον. ὓς ἂν οὖν ὁμολο- γήσῃ Χριστὸν ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, ὡς Θεὸν δηλονότι καὶ Κύριον, ὁμολογηθήσεται παρ' αὐτοῦ ἔμπροσθεν τῶν ἀγγέλων τοῦ Θεοῦ. Ποῦ δὲ καὶ ὅπως; Η πάντως κατ' ἐκεῖνο καιροῦ, καθ᾽ ἂν ἐξ οὐρανοῦ καταβήσεται μετὰ τῶν ἀγγέλων ἐν τῇ δόξῃ τοῦ Πα τρὸς αὐτοῦ, ἐπὶ συντελείᾳ τοῦ παρόντος αἰῶνος· ἐκεῖ στεφανοῖ τὸν γνήσιον ὁμολογητήν· οἴ γε μὴν ἕτεροι, τουτέστιν οἱ ἀρνησάμενοί τε καὶ ἀτιμάσαντες, ἀρνη- θήσονται· μονονουχί λέγοντος τοῦ Κριτοῦ αὐτοῖς τὸ Β διὰ προφητῶν ἁγίων ἐπί τισιν εἰρημένον· Καθώς ἐποίησας, οὕτως ἔσται σοι· . Τὸ ἀνταπόδομά σου ἀνταποδοθήσεται εἰς κεφαλήν σου. » ᾿Αρνήσεται δὲ αὐτοὺς, ἐκεῖνο λέγων· « Απόστητε ἀπ᾿ ἐμοῦ, ἐργάται τῆς ἀνομίας· οὐκ οἶδα ὑμᾶς. » Καὶ τίνες ἂν εἶεν ο τοι; Πρῶτον μὲν οι, διωγμοῦ καταλαβόντος, την πίσ στιν ἀποβαλόντες· ἀρνοῦνται δὲ αὐτὸν ὁμοίως αίρε- τικῶν παῖδες καὶ διδάσκαλοι, 'Αρειανοί τε καὶ τῆς Νεστορίου κενοφωνίας οἱ μαθηταί. Πᾶς ὃς ἐρεῖ λόγον εἰς τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώ κ. τ. λ. (Α Γ. 167, Β Ι. Πῶς δὴ ἄρα καὶ τοῦτο νοεῖ σθαι προσήκει ; Εἰ μὲν γὰρ τοῦτο βούλεται δηλοῦν ὁ Σωτὴρ, ὅτι εἰ λέγοιτό τις λόγος ύβριστικὸς κατὰ ἀν- θρώπου κοινοῦ πρὸς ἡμῶν, ἄφεσιν ἕξει μετανοήσας, δυσχερείας ἡμῖν ἁπάσης ὁ λόγος ἀπήλλακται· ἀγα θὸς γὰρ ἂν φύσει Θεός, αἰτιαμάτων ἐλευθεροῖ τοὺς μετανοεῖν ἑλομένους· εἰ δὲ ἐπ' αὐτὸν ὁ λόγος ἔρχεται τὸν τῶν ὅλων Σωτήρα Χριστόν, πῶς ἀνεύθυνος ἢ καὶ Έξω δίκης, ὀλόγον εἰς ἐ[ε]αὐτὸν εἰπών ; Φαμὲν οὖν, ὅτι, ὅταν τις οὔπω τοῦ κατ' αὐτὸν μυστηρίου την δύνα μιν ἐκμεμαθηκώς, ούτε μὴν ἐγνωκώς, ὅτι Θεὸς ὢν φύσει, καθῆκεν ἑαυτὸν ἐν τοῖς καθ᾿ ἡμᾶς, καὶ κε- χρημάτικεν ἄνθρωπος, εἴπῃ τι περὶ αὐτοῦ τῶν μετ τρίων, καὶ ὅσα συγγνώμης ἐστὶν ἄξια, ταῦτα ὁ Θεὸς ἀφίησι τοῖς ἐξ ἀγνοίας ἡμαρτηκόσιν. Οἷόν τί φημι· Έφη που Χριστός· . Εγώ εἰμι ὁ ἄρτος ὁ ζῶν, ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβὰς, καὶ ζωὴν διδοὺς τῷ κόσμῳ, ἀγνοήσαντες δέ τινες τὴν δόξαν αὐτοῦ, καὶ ἄνθρωπον εἶναι κοινὸν οἰηθέντες αὐτὸν, ἔφασκον· · Οὐχ οὗτός ἐστιν ὁ τοῦ τέκτονος υἱὸς, οὗ ἡμεῖς οἴδαμεν τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα; Πῶς οὖν λέγει, ὅτι Ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβέβηκα; › Καὶ πάλιν · Εἱστήκει ποτέ μυσταγωγῶν ἐν Συναγωγῇ, καὶ τεθαύμασται μὲν παρὰ πάντων, τινὲς δὲ, φησίν, ἔλεγον· «Πῶς οὗτος γράμματα οἶδε, μὴ μεμαθηκώς; » Εγνόησαν γὰρ ὅτι πάντες έκειντο ἐν αὐτῷ οἱ θησαυροί της σοφίας καὶ τῆς γνώσεως ἀπόκρυφοι. Ταῦτα συγγνώμης ἄξια, ὡς ἐξ ἀγνοίας ατημελῶς εἰρημένα. Τοῖς γε μὴν εἰς αὐτὸ τὸ θεῖον βλασφημήσασιν, ἀδιάφυκτος " • COMMENT. IN LUCAM. » aulem, quomodo Dominum Spiritum esse dicit; non quasi ex genitura: Spiritus enim est, non Filius : sed quia consubstantialis est Filio Domine ac kbero, et ob eamdem naturam libertate frui Deo digna comprobatur. Quicunque igitur confessus fuerit Christum coram hominibus, ut Deum ac Do- minum, hunc vicissim Christus coram angelis Dei confitebitur. Ubinam vero et quomodo? Sine dubio co tempore quo de cœlo stipantibus sanctis angelis cum Patris majestate descendet, in hujus sæculi Gne. Tunc sincerum suum confessorem corona do- nabit : cæteri autem, id est qui negarunt et delio- nestarunt, negabuntur, dicente illis propemodum judice illas asanctis prophetis de quibusdam dicta verba : Sicut egisti, ita fet tibi : « Retributio tua in caput tuum revertetur”, › Negabit illos ita di- cens : Discedite a me, operatores iniquitatis; nescio vos”. Quinam vero erunt hi? Primum quidem illi qui incumbente persecutione fdem abje- cerint. Sed negant Christum hæreticorum quoque discipuli ae magistri, Ariani nimirum et vanæ Nestorii doctrinae assecls. A sulem Spiritus Domini, ibi libertas ", Observa Kov, V. 10. Omnis qui dicit verbum in Filium hominis, etc. Quomodo hoc etiam intelligendum est? Nam si hoc significare vult Servator, quod si quis dicatur contumeliosus adversus communem hominem sermo, C veniam quisque impetrabit pœnitens; profecto om- nis hine tollitur difficultas. Bonus enim naturali- ter Deus culpa quemlibet absolvit, qui pœnitere voluerit. Quod si de ipso hic textus Servatore omnium Christo loquitur, quomodo innoxius impu- nisque erit, qui verba adversus ipsum jaclaverit? Dicimus ergo, quod quandiu aliquis virtutem my- sterii Christi non didicerit, neque adhuc cognove- rit, illum qui Deus naturaliter erat, ad nostram se conditionem demisisse, hominemque exstitisse; is, inquam, si quid moderatum dixerit, atque eorum ex numero quæ venialia sunt, hæc Deus dimittit ignoranter peccantibus. Exempli causa, dixit ali- quando Christus : e Ego sum panis vivus, qui de culo descendi, et vitam mundo do *;, quidam vero gloriam ejus nescientes, et communem homi- nen existimantes, aiebant : . Nonne hic est fabri filius, cujus nos patrem ac matrem novimus ? Quomodo ergo dicit se de cœlo descendisse "?, Et rursus: Dum aliquando in Synagoga docens per- staret et omnibus admirationi esset, quidam, inquit Scriptura, dixerunt : • Quomodo hic Litteras scit, cum non didicerit ?, Nesciebant enim cunctos in co esse absconditos sapientiæ scientiæque the- sauros ". Hæc veniam merebantur, tanquam in- scienter incurioseque dicta. Verumenimvero his b) D Cor. 101, 17. * Abd. 15. a Luc. xiii. 27. » Coloss. 11, 5. • Joan. v, 51. ** Joan. vi, 42. ” Joan. vit, 15.
Πῶς οὖν λέγει, ὅτι Ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβέβηκα;» Καὶ πάλιν· Εἰστήκει ποτὲ μυσταγωγῶν ἐν Συναγωγῇ, καὶ τεθαύμασται μὲν παρὰ πάντων, τινὲς δὲ, φησὶν, ἔλεγον· «Πῶς οὗτος γράμματα οἶδε, μὴ μεμαθηκώς;» Ἠγνόησαν γὰρ ὅτι πάντες ἔκειντο ἐν αὐτῷ οἱ θησαυροὶ τῆς σοφίας καὶ τῆς γνώσεως ἀπόκρυφοι. Ταῦτα συγγνώμης ἄξια, ὡς ἐξ ἀγνοίας ἀτημελῶς εἰρημένα. Τοῖς γε μὴν εἰς αὐτὸ τὸ Θεῖον βλασφημήσασιν, ἀδιάφυκτος ἡ δίκη, καὶ διηνεκὴς ἡ κόλασις καὶ ἐν τῷδε τῷ κόσμῳ, καὶ ἐν τῷ μέλλοντι. Πνεῦμα δέ φησιν ἐν τούτοις, οὐχὶ μόνον τὸ ἅγιον, ἀλλὰ γὰρ τὴν ὅλην τῆς Θεότητος φύσιν. Ἔφη δέ που καὶ αὐτὸς ὁ Σωτὴρ, ὅτι πνεῦμα ὁ Θεός· οὐκοῦν ἡ κατὰ τοῦ Πνεύματος βλασφημία, καθ’ ὅλης ἂν γένοιτο τῆς ἀνωτάτω πασῶν οὐσίας· μία γὰρ ἡ τῆς Θεότητος φύσις ἐν ἁγίᾳ καὶ προσκυνητῇ νοεῖται Τριάδι. «Μὴ μεριμνᾶτε πῶς ἢ τί ἀπολογήσεσθε.» (α φ. 170) Τοσοῦτον ἐπαρτήσας τὸν φόβον ὁ Κύριος, καὶ παρασκευάσας εἰς τὸ γεννικῶς ἀνθίστασθαι τοῖς ἀφιστᾶσι τῆς ὀρθῆς ὁμολογίας, περὶ τῶν ἄλλων κελεύει μὴ μεριμνᾷν, τουτέστι περὶ ἀπολογίας·
τος. Καὶ μικρὸν ἄνωθεν. Ὁ δὲ Κύριος, τὸ Πνεῦμά ἐστιν. Οἱ δὲ Πνεῦμα Κυρίου, ἐκεῖ ἐλευθερία. Αθρει δὴ ὅπως τὸν Κύριον τὸ Πνεῦμα εἶναί φησιν· οὐχ ὡς ἐν υἱότητα (Πνεῦμα γάρ ἐστι, καὶ οὐχ Υιός), ἀλλ' ὡς ὁμοούσιον τῷ Υἱῷ Κυρίῳ τε ὄντι καὶ ἐλευθέρῳ, καὶ τῇ πρὸς αὐτὸν ταυτότητι φυσικῇ πρὸς ἐλευθερίαν τὴν θεοπρεπή μαρτυρούμενον. ὓς ἂν οὖν ὁμολο- γήσῃ Χριστὸν ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, ὡς Θεὸν δηλονότι καὶ Κύριον, ὁμολογηθήσεται παρ' αὐτοῦ ἔμπροσθεν τῶν ἀγγέλων τοῦ Θεοῦ. Ποῦ δὲ καὶ ὅπως; Η πάντως κατ' ἐκεῖνο καιροῦ, καθ᾽ ἂν ἐξ οὐρανοῦ καταβήσεται μετὰ τῶν ἀγγέλων ἐν τῇ δόξῃ τοῦ Πα τρὸς αὐτοῦ, ἐπὶ συντελείᾳ τοῦ παρόντος αἰῶνος· ἐκεῖ στεφανοῖ τὸν γνήσιον ὁμολογητήν· οἴ γε μὴν ἕτεροι, τουτέστιν οἱ ἀρνησάμενοί τε καὶ ἀτιμάσαντες, ἀρνη- θήσονται· μονονουχί λέγοντος τοῦ Κριτοῦ αὐτοῖς τὸ Β διὰ προφητῶν ἁγίων ἐπί τισιν εἰρημένον· Καθώς ἐποίησας, οὕτως ἔσται σοι· . Τὸ ἀνταπόδομά σου ἀνταποδοθήσεται εἰς κεφαλήν σου. » ᾿Αρνήσεται δὲ αὐτοὺς, ἐκεῖνο λέγων· « Απόστητε ἀπ᾿ ἐμοῦ, ἐργάται τῆς ἀνομίας· οὐκ οἶδα ὑμᾶς. » Καὶ τίνες ἂν εἶεν ο τοι; Πρῶτον μὲν οι, διωγμοῦ καταλαβόντος, την πίσ στιν ἀποβαλόντες· ἀρνοῦνται δὲ αὐτὸν ὁμοίως αίρε- τικῶν παῖδες καὶ διδάσκαλοι, 'Αρειανοί τε καὶ τῆς Νεστορίου κενοφωνίας οἱ μαθηταί. Πᾶς ὃς ἐρεῖ λόγον εἰς τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώ κ. τ. λ. (Α Γ. 167, Β Ι. Πῶς δὴ ἄρα καὶ τοῦτο νοεῖ σθαι προσήκει ; Εἰ μὲν γὰρ τοῦτο βούλεται δηλοῦν ὁ Σωτὴρ, ὅτι εἰ λέγοιτό τις λόγος ύβριστικὸς κατὰ ἀν- θρώπου κοινοῦ πρὸς ἡμῶν, ἄφεσιν ἕξει μετανοήσας, δυσχερείας ἡμῖν ἁπάσης ὁ λόγος ἀπήλλακται· ἀγα θὸς γὰρ ἂν φύσει Θεός, αἰτιαμάτων ἐλευθεροῖ τοὺς μετανοεῖν ἑλομένους· εἰ δὲ ἐπ' αὐτὸν ὁ λόγος ἔρχεται τὸν τῶν ὅλων Σωτήρα Χριστόν, πῶς ἀνεύθυνος ἢ καὶ Έξω δίκης, ὀλόγον εἰς ἐ[ε]αὐτὸν εἰπών ; Φαμὲν οὖν, ὅτι, ὅταν τις οὔπω τοῦ κατ' αὐτὸν μυστηρίου την δύνα μιν ἐκμεμαθηκώς, ούτε μὴν ἐγνωκώς, ὅτι Θεὸς ὢν φύσει, καθῆκεν ἑαυτὸν ἐν τοῖς καθ᾿ ἡμᾶς, καὶ κε- χρημάτικεν ἄνθρωπος, εἴπῃ τι περὶ αὐτοῦ τῶν μετ τρίων, καὶ ὅσα συγγνώμης ἐστὶν ἄξια, ταῦτα ὁ Θεὸς ἀφίησι τοῖς ἐξ ἀγνοίας ἡμαρτηκόσιν. Οἷόν τί φημι· Έφη που Χριστός· . Εγώ εἰμι ὁ ἄρτος ὁ ζῶν, ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβὰς, καὶ ζωὴν διδοὺς τῷ κόσμῳ, ἀγνοήσαντες δέ τινες τὴν δόξαν αὐτοῦ, καὶ ἄνθρωπον εἶναι κοινὸν οἰηθέντες αὐτὸν, ἔφασκον· · Οὐχ οὗτός ἐστιν ὁ τοῦ τέκτονος υἱὸς, οὗ ἡμεῖς οἴδαμεν τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα; Πῶς οὖν λέγει, ὅτι Ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβέβηκα; › Καὶ πάλιν · Εἱστήκει ποτέ μυσταγωγῶν ἐν Συναγωγῇ, καὶ τεθαύμασται μὲν παρὰ πάντων, τινὲς δὲ, φησίν, ἔλεγον· «Πῶς οὗτος γράμματα οἶδε, μὴ μεμαθηκώς; » Εγνόησαν γὰρ ὅτι πάντες έκειντο ἐν αὐτῷ οἱ θησαυροί της σοφίας καὶ τῆς γνώσεως ἀπόκρυφοι. Ταῦτα συγγνώμης ἄξια, ὡς ἐξ ἀγνοίας ατημελῶς εἰρημένα. Τοῖς γε μὴν εἰς αὐτὸ τὸ θεῖον βλασφημήσασιν, ἀδιάφυκτος " • COMMENT. IN LUCAM. » aulem, quomodo Dominum Spiritum esse dicit; non quasi ex genitura: Spiritus enim est, non Filius : sed quia consubstantialis est Filio Domine ac kbero, et ob eamdem naturam libertate frui Deo digna comprobatur. Quicunque igitur confessus fuerit Christum coram hominibus, ut Deum ac Do- minum, hunc vicissim Christus coram angelis Dei confitebitur. Ubinam vero et quomodo? Sine dubio co tempore quo de cœlo stipantibus sanctis angelis cum Patris majestate descendet, in hujus sæculi Gne. Tunc sincerum suum confessorem corona do- nabit : cæteri autem, id est qui negarunt et delio- nestarunt, negabuntur, dicente illis propemodum judice illas asanctis prophetis de quibusdam dicta verba : Sicut egisti, ita fet tibi : « Retributio tua in caput tuum revertetur”, › Negabit illos ita di- cens : Discedite a me, operatores iniquitatis; nescio vos”. Quinam vero erunt hi? Primum quidem illi qui incumbente persecutione fdem abje- cerint. Sed negant Christum hæreticorum quoque discipuli ae magistri, Ariani nimirum et vanæ Nestorii doctrinae assecls. A sulem Spiritus Domini, ibi libertas ", Observa Kov, V. 10. Omnis qui dicit verbum in Filium hominis, etc. Quomodo hoc etiam intelligendum est? Nam si hoc significare vult Servator, quod si quis dicatur contumeliosus adversus communem hominem sermo, C veniam quisque impetrabit pœnitens; profecto om- nis hine tollitur difficultas. Bonus enim naturali- ter Deus culpa quemlibet absolvit, qui pœnitere voluerit. Quod si de ipso hic textus Servatore omnium Christo loquitur, quomodo innoxius impu- nisque erit, qui verba adversus ipsum jaclaverit? Dicimus ergo, quod quandiu aliquis virtutem my- sterii Christi non didicerit, neque adhuc cognove- rit, illum qui Deus naturaliter erat, ad nostram se conditionem demisisse, hominemque exstitisse; is, inquam, si quid moderatum dixerit, atque eorum ex numero quæ venialia sunt, hæc Deus dimittit ignoranter peccantibus. Exempli causa, dixit ali- quando Christus : e Ego sum panis vivus, qui de culo descendi, et vitam mundo do *;, quidam vero gloriam ejus nescientes, et communem homi- nen existimantes, aiebant : . Nonne hic est fabri filius, cujus nos patrem ac matrem novimus ? Quomodo ergo dicit se de cœlo descendisse "?, Et rursus: Dum aliquando in Synagoga docens per- staret et omnibus admirationi esset, quidam, inquit Scriptura, dixerunt : • Quomodo hic Litteras scit, cum non didicerit ?, Nesciebant enim cunctos in co esse absconditos sapientiæ scientiæque the- sauros ". Hæc veniam merebantur, tanquam in- scienter incurioseque dicta. Verumenimvero his b) D Cor. 101, 17. * Abd. 15. a Luc. xiii. 27. » Coloss. 11, 5. • Joan. v, 51. ** Joan. vi, 42. ” Joan. vit, 15.
PG 72:730διότι τοῖς πιστῶς καὶ ἀγαπητικῶς διακειμένοις ἐνεργεῖ τὸ Πνεῦμα τοὺς προσήκοντας λόγους, ὡσπερεὶ διδάσκαλος ἔνδον ἐνοικῶν. «Τίς με κατέστησε δικαστὴν ἢ μεριστὴν ἐφ’ ὑμᾶς;» (α φ. 171, ε φ. 190) Κεχειροτόνηται μὲν παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς ὁ Υἱὸς, ὅτε πέφηνε καθ’ ἡμᾶς, ἄρχων τε καὶ βασιλεὺς ἐπὶ Σιὼν ὄρος τὸ ἅγιον αὐτοῦ, κατὰ τὴν τοῦ Ψάλλοντος φωνήν. Καὶ τί κατορθώσων, διατρανοῖ πάλιν αὐτός. Ἀφῖγμαι γὰρ δὴ, φησὶ, διαγγέλλων τὸ πρόσταγμα Κυρίου. Καὶ ποῖον τοῦτό ἐστι; βούλεται γὰρ ἡμᾶς ὁ φιλάρετος ἡμῶν Δεσπότης, παντὸς ἀποφοιτᾷν γηί̈νου τε καὶ προςκαίρου πράγματος, μὴ φιλονεικοῦντας ἀδελφοῖς, εἴκοντας δὲ μᾶλλον αὐτοῖς, κἂν βούλωνται πλεονεκτεῖν. «Ἀπὸ γὰρ τοῦ αἴροντος, φησὶ, τὰ σὰ, μὴ ἀπαίτει·» ζητοῦντας δὲ μᾶλλον τὰ ὅσαπέρ ἐστι χρήσιμα καὶ ἀναγκαῖα πρὸς σωτηρίαν ψυχῆς. Τοῖς οὕτω ζῇν εἰωθόσι, νόμους ὁρίζει Χριστὸς, καθ’ οὓς ἂν γένοιντο λαμπροὶ καὶ ἀπόβλεπτοι· ἔφη γοῦν· «Μὴ κτήσησθε ἀργύριον, μήτε χρυσίον, μήτε δύο χιτῶνας, μήτε πήραν, μήτε χαλκὸν εἰς τὰς ζώνας ὑμῶν.» Καὶ πάλιν·
τος. Καὶ μικρὸν ἄνωθεν. Ὁ δὲ Κύριος, τὸ Πνεῦμά ἐστιν. Οἱ δὲ Πνεῦμα Κυρίου, ἐκεῖ ἐλευθερία. Αθρει δὴ ὅπως τὸν Κύριον τὸ Πνεῦμα εἶναί φησιν· οὐχ ὡς ἐν υἱότητα (Πνεῦμα γάρ ἐστι, καὶ οὐχ Υιός), ἀλλ' ὡς ὁμοούσιον τῷ Υἱῷ Κυρίῳ τε ὄντι καὶ ἐλευθέρῳ, καὶ τῇ πρὸς αὐτὸν ταυτότητι φυσικῇ πρὸς ἐλευθερίαν τὴν θεοπρεπή μαρτυρούμενον. ὓς ἂν οὖν ὁμολο- γήσῃ Χριστὸν ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, ὡς Θεὸν δηλονότι καὶ Κύριον, ὁμολογηθήσεται παρ' αὐτοῦ ἔμπροσθεν τῶν ἀγγέλων τοῦ Θεοῦ. Ποῦ δὲ καὶ ὅπως; Η πάντως κατ' ἐκεῖνο καιροῦ, καθ᾽ ἂν ἐξ οὐρανοῦ καταβήσεται μετὰ τῶν ἀγγέλων ἐν τῇ δόξῃ τοῦ Πα τρὸς αὐτοῦ, ἐπὶ συντελείᾳ τοῦ παρόντος αἰῶνος· ἐκεῖ στεφανοῖ τὸν γνήσιον ὁμολογητήν· οἴ γε μὴν ἕτεροι, τουτέστιν οἱ ἀρνησάμενοί τε καὶ ἀτιμάσαντες, ἀρνη- θήσονται· μονονουχί λέγοντος τοῦ Κριτοῦ αὐτοῖς τὸ Β διὰ προφητῶν ἁγίων ἐπί τισιν εἰρημένον· Καθώς ἐποίησας, οὕτως ἔσται σοι· . Τὸ ἀνταπόδομά σου ἀνταποδοθήσεται εἰς κεφαλήν σου. » ᾿Αρνήσεται δὲ αὐτοὺς, ἐκεῖνο λέγων· « Απόστητε ἀπ᾿ ἐμοῦ, ἐργάται τῆς ἀνομίας· οὐκ οἶδα ὑμᾶς. » Καὶ τίνες ἂν εἶεν ο τοι; Πρῶτον μὲν οι, διωγμοῦ καταλαβόντος, την πίσ στιν ἀποβαλόντες· ἀρνοῦνται δὲ αὐτὸν ὁμοίως αίρε- τικῶν παῖδες καὶ διδάσκαλοι, 'Αρειανοί τε καὶ τῆς Νεστορίου κενοφωνίας οἱ μαθηταί. Πᾶς ὃς ἐρεῖ λόγον εἰς τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώ κ. τ. λ. (Α Γ. 167, Β Ι. Πῶς δὴ ἄρα καὶ τοῦτο νοεῖ σθαι προσήκει ; Εἰ μὲν γὰρ τοῦτο βούλεται δηλοῦν ὁ Σωτὴρ, ὅτι εἰ λέγοιτό τις λόγος ύβριστικὸς κατὰ ἀν- θρώπου κοινοῦ πρὸς ἡμῶν, ἄφεσιν ἕξει μετανοήσας, δυσχερείας ἡμῖν ἁπάσης ὁ λόγος ἀπήλλακται· ἀγα θὸς γὰρ ἂν φύσει Θεός, αἰτιαμάτων ἐλευθεροῖ τοὺς μετανοεῖν ἑλομένους· εἰ δὲ ἐπ' αὐτὸν ὁ λόγος ἔρχεται τὸν τῶν ὅλων Σωτήρα Χριστόν, πῶς ἀνεύθυνος ἢ καὶ Έξω δίκης, ὀλόγον εἰς ἐ[ε]αὐτὸν εἰπών ; Φαμὲν οὖν, ὅτι, ὅταν τις οὔπω τοῦ κατ' αὐτὸν μυστηρίου την δύνα μιν ἐκμεμαθηκώς, ούτε μὴν ἐγνωκώς, ὅτι Θεὸς ὢν φύσει, καθῆκεν ἑαυτὸν ἐν τοῖς καθ᾿ ἡμᾶς, καὶ κε- χρημάτικεν ἄνθρωπος, εἴπῃ τι περὶ αὐτοῦ τῶν μετ τρίων, καὶ ὅσα συγγνώμης ἐστὶν ἄξια, ταῦτα ὁ Θεὸς ἀφίησι τοῖς ἐξ ἀγνοίας ἡμαρτηκόσιν. Οἷόν τί φημι· Έφη που Χριστός· . Εγώ εἰμι ὁ ἄρτος ὁ ζῶν, ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβὰς, καὶ ζωὴν διδοὺς τῷ κόσμῳ, ἀγνοήσαντες δέ τινες τὴν δόξαν αὐτοῦ, καὶ ἄνθρωπον εἶναι κοινὸν οἰηθέντες αὐτὸν, ἔφασκον· · Οὐχ οὗτός ἐστιν ὁ τοῦ τέκτονος υἱὸς, οὗ ἡμεῖς οἴδαμεν τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα; Πῶς οὖν λέγει, ὅτι Ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβέβηκα; › Καὶ πάλιν · Εἱστήκει ποτέ μυσταγωγῶν ἐν Συναγωγῇ, καὶ τεθαύμασται μὲν παρὰ πάντων, τινὲς δὲ, φησίν, ἔλεγον· «Πῶς οὗτος γράμματα οἶδε, μὴ μεμαθηκώς; » Εγνόησαν γὰρ ὅτι πάντες έκειντο ἐν αὐτῷ οἱ θησαυροί της σοφίας καὶ τῆς γνώσεως ἀπόκρυφοι. Ταῦτα συγγνώμης ἄξια, ὡς ἐξ ἀγνοίας ατημελῶς εἰρημένα. Τοῖς γε μὴν εἰς αὐτὸ τὸ θεῖον βλασφημήσασιν, ἀδιάφυκτος " • COMMENT. IN LUCAM. » aulem, quomodo Dominum Spiritum esse dicit; non quasi ex genitura: Spiritus enim est, non Filius : sed quia consubstantialis est Filio Domine ac kbero, et ob eamdem naturam libertate frui Deo digna comprobatur. Quicunque igitur confessus fuerit Christum coram hominibus, ut Deum ac Do- minum, hunc vicissim Christus coram angelis Dei confitebitur. Ubinam vero et quomodo? Sine dubio co tempore quo de cœlo stipantibus sanctis angelis cum Patris majestate descendet, in hujus sæculi Gne. Tunc sincerum suum confessorem corona do- nabit : cæteri autem, id est qui negarunt et delio- nestarunt, negabuntur, dicente illis propemodum judice illas asanctis prophetis de quibusdam dicta verba : Sicut egisti, ita fet tibi : « Retributio tua in caput tuum revertetur”, › Negabit illos ita di- cens : Discedite a me, operatores iniquitatis; nescio vos”. Quinam vero erunt hi? Primum quidem illi qui incumbente persecutione fdem abje- cerint. Sed negant Christum hæreticorum quoque discipuli ae magistri, Ariani nimirum et vanæ Nestorii doctrinae assecls. A sulem Spiritus Domini, ibi libertas ", Observa Kov, V. 10. Omnis qui dicit verbum in Filium hominis, etc. Quomodo hoc etiam intelligendum est? Nam si hoc significare vult Servator, quod si quis dicatur contumeliosus adversus communem hominem sermo, C veniam quisque impetrabit pœnitens; profecto om- nis hine tollitur difficultas. Bonus enim naturali- ter Deus culpa quemlibet absolvit, qui pœnitere voluerit. Quod si de ipso hic textus Servatore omnium Christo loquitur, quomodo innoxius impu- nisque erit, qui verba adversus ipsum jaclaverit? Dicimus ergo, quod quandiu aliquis virtutem my- sterii Christi non didicerit, neque adhuc cognove- rit, illum qui Deus naturaliter erat, ad nostram se conditionem demisisse, hominemque exstitisse; is, inquam, si quid moderatum dixerit, atque eorum ex numero quæ venialia sunt, hæc Deus dimittit ignoranter peccantibus. Exempli causa, dixit ali- quando Christus : e Ego sum panis vivus, qui de culo descendi, et vitam mundo do *;, quidam vero gloriam ejus nescientes, et communem homi- nen existimantes, aiebant : . Nonne hic est fabri filius, cujus nos patrem ac matrem novimus ? Quomodo ergo dicit se de cœlo descendisse "?, Et rursus: Dum aliquando in Synagoga docens per- staret et omnibus admirationi esset, quidam, inquit Scriptura, dixerunt : • Quomodo hic Litteras scit, cum non didicerit ?, Nesciebant enim cunctos in co esse absconditos sapientiæ scientiæque the- sauros ". Hæc veniam merebantur, tanquam in- scienter incurioseque dicta. Verumenimvero his b) D Cor. 101, 17. * Abd. 15. a Luc. xiii. 27. » Coloss. 11, 5. • Joan. v, 51. ** Joan. vi, 42. ” Joan. vit, 15.
«Ποιήσατε ἑαυτοῖς βαλάντια μὴ παλαιούμενα, θησαυρὸν ἀνέκλειπτον ἐν τοῖς οὐρανοῖς.» Καὶ αὖ, ἐπειδή τις προσελθὼν νεανίας ἤρετο, «Τί ποιήσας ζωὴν αἰώνιον κληρονομήσω; Ὕπαγε, φησὶ, πώλησον τὰ ὑπάρχοντά σου, καὶ δὸς πτωχοῖς.» Οὐκοῦν τοῖς μὲν ὑποφέρουσιν εὐήνιον αὐτῷ τὸν τῆς διανοίας αὐχένα, καὶ διατάττει, καὶ νομοθετεῖ, καὶ μερίζει τὸν οὐράνιον κλῆρον, καὶ διανέμει τὰς πνευματικὰς εὐλογίας· τοῖς γε μὴν μόνα φρονοῦσι τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, εἰκότως ἐρεῖ· «Τίς με κατέστησεν ἄρχοντα ἢ μεριστὴν ἐφ’ ὑμᾶς;» Ἀποσείεται μὲν οὖν ἐκεῖνον, ὡς ὀχληρὸν, καὶ οὐδὲν ἐθέλοντα μαθεῖν ὧν εἰδέναι ἐχρῆν. Ἀφίησί γε μὴν οὐκ ἀνουθετήτους ἡμᾶς, εὐκαίρου δὲ ὥσπερ λαβόμενος ἀφορμῆς, ἐξυφαίνει λόγον, μόνον δὲ οὐχὶ καὶ διαμαρτύρεται· «Εἶπε δὲ πρὸς αὐτούς· Ὁρᾶτε καὶ φυλάσσεσθε ἀπὸ πάσης πλεονεξίας, κ.τ.λ.» (α φ. 171, ε φ. 190) Βόθρον γὰρ ἡμῖν ὑπέδειξε διαβολικὸν, τὴν πλεονεξίαν, ἢν δὴ καὶ εἰδωλολατρείαν, ὡς ἔφημεν, ὁ σοφὸς ὀνομάζει Παῦλος, ὡς μόνοις τάχα που πρέπουσαν τοῖς οὐκ εἰδόσι Θεὸν, ἢ καὶ ἰσοστάθμως ἔχουσαν εἰς βεβήλωσιν τοῦ λατρεύειν τινὰς ξύλοις τε καὶ λίθοις. Διὰ τοῦτό φησιν·
τος. Καὶ μικρὸν ἄνωθεν. Ὁ δὲ Κύριος, τὸ Πνεῦμά ἐστιν. Οἱ δὲ Πνεῦμα Κυρίου, ἐκεῖ ἐλευθερία. Αθρει δὴ ὅπως τὸν Κύριον τὸ Πνεῦμα εἶναί φησιν· οὐχ ὡς ἐν υἱότητα (Πνεῦμα γάρ ἐστι, καὶ οὐχ Υιός), ἀλλ' ὡς ὁμοούσιον τῷ Υἱῷ Κυρίῳ τε ὄντι καὶ ἐλευθέρῳ, καὶ τῇ πρὸς αὐτὸν ταυτότητι φυσικῇ πρὸς ἐλευθερίαν τὴν θεοπρεπή μαρτυρούμενον. ὓς ἂν οὖν ὁμολο- γήσῃ Χριστὸν ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, ὡς Θεὸν δηλονότι καὶ Κύριον, ὁμολογηθήσεται παρ' αὐτοῦ ἔμπροσθεν τῶν ἀγγέλων τοῦ Θεοῦ. Ποῦ δὲ καὶ ὅπως; Η πάντως κατ' ἐκεῖνο καιροῦ, καθ᾽ ἂν ἐξ οὐρανοῦ καταβήσεται μετὰ τῶν ἀγγέλων ἐν τῇ δόξῃ τοῦ Πα τρὸς αὐτοῦ, ἐπὶ συντελείᾳ τοῦ παρόντος αἰῶνος· ἐκεῖ στεφανοῖ τὸν γνήσιον ὁμολογητήν· οἴ γε μὴν ἕτεροι, τουτέστιν οἱ ἀρνησάμενοί τε καὶ ἀτιμάσαντες, ἀρνη- θήσονται· μονονουχί λέγοντος τοῦ Κριτοῦ αὐτοῖς τὸ Β διὰ προφητῶν ἁγίων ἐπί τισιν εἰρημένον· Καθώς ἐποίησας, οὕτως ἔσται σοι· . Τὸ ἀνταπόδομά σου ἀνταποδοθήσεται εἰς κεφαλήν σου. » ᾿Αρνήσεται δὲ αὐτοὺς, ἐκεῖνο λέγων· « Απόστητε ἀπ᾿ ἐμοῦ, ἐργάται τῆς ἀνομίας· οὐκ οἶδα ὑμᾶς. » Καὶ τίνες ἂν εἶεν ο τοι; Πρῶτον μὲν οι, διωγμοῦ καταλαβόντος, την πίσ στιν ἀποβαλόντες· ἀρνοῦνται δὲ αὐτὸν ὁμοίως αίρε- τικῶν παῖδες καὶ διδάσκαλοι, 'Αρειανοί τε καὶ τῆς Νεστορίου κενοφωνίας οἱ μαθηταί. Πᾶς ὃς ἐρεῖ λόγον εἰς τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώ κ. τ. λ. (Α Γ. 167, Β Ι. Πῶς δὴ ἄρα καὶ τοῦτο νοεῖ σθαι προσήκει ; Εἰ μὲν γὰρ τοῦτο βούλεται δηλοῦν ὁ Σωτὴρ, ὅτι εἰ λέγοιτό τις λόγος ύβριστικὸς κατὰ ἀν- θρώπου κοινοῦ πρὸς ἡμῶν, ἄφεσιν ἕξει μετανοήσας, δυσχερείας ἡμῖν ἁπάσης ὁ λόγος ἀπήλλακται· ἀγα θὸς γὰρ ἂν φύσει Θεός, αἰτιαμάτων ἐλευθεροῖ τοὺς μετανοεῖν ἑλομένους· εἰ δὲ ἐπ' αὐτὸν ὁ λόγος ἔρχεται τὸν τῶν ὅλων Σωτήρα Χριστόν, πῶς ἀνεύθυνος ἢ καὶ Έξω δίκης, ὀλόγον εἰς ἐ[ε]αὐτὸν εἰπών ; Φαμὲν οὖν, ὅτι, ὅταν τις οὔπω τοῦ κατ' αὐτὸν μυστηρίου την δύνα μιν ἐκμεμαθηκώς, ούτε μὴν ἐγνωκώς, ὅτι Θεὸς ὢν φύσει, καθῆκεν ἑαυτὸν ἐν τοῖς καθ᾿ ἡμᾶς, καὶ κε- χρημάτικεν ἄνθρωπος, εἴπῃ τι περὶ αὐτοῦ τῶν μετ τρίων, καὶ ὅσα συγγνώμης ἐστὶν ἄξια, ταῦτα ὁ Θεὸς ἀφίησι τοῖς ἐξ ἀγνοίας ἡμαρτηκόσιν. Οἷόν τί φημι· Έφη που Χριστός· . Εγώ εἰμι ὁ ἄρτος ὁ ζῶν, ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβὰς, καὶ ζωὴν διδοὺς τῷ κόσμῳ, ἀγνοήσαντες δέ τινες τὴν δόξαν αὐτοῦ, καὶ ἄνθρωπον εἶναι κοινὸν οἰηθέντες αὐτὸν, ἔφασκον· · Οὐχ οὗτός ἐστιν ὁ τοῦ τέκτονος υἱὸς, οὗ ἡμεῖς οἴδαμεν τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα; Πῶς οὖν λέγει, ὅτι Ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβέβηκα; › Καὶ πάλιν · Εἱστήκει ποτέ μυσταγωγῶν ἐν Συναγωγῇ, καὶ τεθαύμασται μὲν παρὰ πάντων, τινὲς δὲ, φησίν, ἔλεγον· «Πῶς οὗτος γράμματα οἶδε, μὴ μεμαθηκώς; » Εγνόησαν γὰρ ὅτι πάντες έκειντο ἐν αὐτῷ οἱ θησαυροί της σοφίας καὶ τῆς γνώσεως ἀπόκρυφοι. Ταῦτα συγγνώμης ἄξια, ὡς ἐξ ἀγνοίας ατημελῶς εἰρημένα. Τοῖς γε μὴν εἰς αὐτὸ τὸ θεῖον βλασφημήσασιν, ἀδιάφυκτος " • COMMENT. IN LUCAM. » aulem, quomodo Dominum Spiritum esse dicit; non quasi ex genitura: Spiritus enim est, non Filius : sed quia consubstantialis est Filio Domine ac kbero, et ob eamdem naturam libertate frui Deo digna comprobatur. Quicunque igitur confessus fuerit Christum coram hominibus, ut Deum ac Do- minum, hunc vicissim Christus coram angelis Dei confitebitur. Ubinam vero et quomodo? Sine dubio co tempore quo de cœlo stipantibus sanctis angelis cum Patris majestate descendet, in hujus sæculi Gne. Tunc sincerum suum confessorem corona do- nabit : cæteri autem, id est qui negarunt et delio- nestarunt, negabuntur, dicente illis propemodum judice illas asanctis prophetis de quibusdam dicta verba : Sicut egisti, ita fet tibi : « Retributio tua in caput tuum revertetur”, › Negabit illos ita di- cens : Discedite a me, operatores iniquitatis; nescio vos”. Quinam vero erunt hi? Primum quidem illi qui incumbente persecutione fdem abje- cerint. Sed negant Christum hæreticorum quoque discipuli ae magistri, Ariani nimirum et vanæ Nestorii doctrinae assecls. A sulem Spiritus Domini, ibi libertas ", Observa Kov, V. 10. Omnis qui dicit verbum in Filium hominis, etc. Quomodo hoc etiam intelligendum est? Nam si hoc significare vult Servator, quod si quis dicatur contumeliosus adversus communem hominem sermo, C veniam quisque impetrabit pœnitens; profecto om- nis hine tollitur difficultas. Bonus enim naturali- ter Deus culpa quemlibet absolvit, qui pœnitere voluerit. Quod si de ipso hic textus Servatore omnium Christo loquitur, quomodo innoxius impu- nisque erit, qui verba adversus ipsum jaclaverit? Dicimus ergo, quod quandiu aliquis virtutem my- sterii Christi non didicerit, neque adhuc cognove- rit, illum qui Deus naturaliter erat, ad nostram se conditionem demisisse, hominemque exstitisse; is, inquam, si quid moderatum dixerit, atque eorum ex numero quæ venialia sunt, hæc Deus dimittit ignoranter peccantibus. Exempli causa, dixit ali- quando Christus : e Ego sum panis vivus, qui de culo descendi, et vitam mundo do *;, quidam vero gloriam ejus nescientes, et communem homi- nen existimantes, aiebant : . Nonne hic est fabri filius, cujus nos patrem ac matrem novimus ? Quomodo ergo dicit se de cœlo descendisse "?, Et rursus: Dum aliquando in Synagoga docens per- staret et omnibus admirationi esset, quidam, inquit Scriptura, dixerunt : • Quomodo hic Litteras scit, cum non didicerit ?, Nesciebant enim cunctos in co esse absconditos sapientiæ scientiæque the- sauros ". Hæc veniam merebantur, tanquam in- scienter incurioseque dicta. Verumenimvero his b) D Cor. 101, 17. * Abd. 15. a Luc. xiii. 27. » Coloss. 11, 5. • Joan. v, 51. ** Joan. vi, 42. ” Joan. vit, 15.
PG 72:732«Ὁρᾶτε καὶ φυλάξασθε ἀπὸ πάσης πλεονεξίας,» τουτέστι μικρᾶς τε καὶ μεγάλης· ἀσθενὴς γὰρ πάντως που ὁ πλεονεκτούμενος, καὶ εἰς μόνον ἀνατείνων τοὺς ὀφθαλμοὺς τὸν ἐφ’ οἷς πέπονθεν ἀγανακτῆσαι δυνάμενον. Ὁ δὲ, ἐπείπερ ἐστὶ δίκαιός τε καὶ ἀγαθὸς, προσίεται μὲν τὴν ἱκετηρίαν, ἐπάγει δὲ τοῖς ἠδικηκόσι τὰς δίκας. Καὶ τοῦτο μαθήσῃ, λέγοντος αὐτοῦ διὰ φωνῆς ἁγίων προφητῶν· «Διὰ τοῦτο ἀνθ’ ὧν κατεκονδυλίζετε εἰς κεφαλὰς πτωχῶν, καὶ δῶρα ἐκλεκτὰ ἐδέξασθε παρ’ αὐτῶν, οἴκους ξυστοὺς οἰκοδομήσετε, καὶ οὐ μὴ κατοικήσητε ἐν αὐτοῖς· καὶ ἀμπελῶνας ἐπιθυμητοὺς φυτεύσετε, καὶ οὐ μὴ πίητε τὸν οἶνον αὐτῶν· ὅτι ἔγνων πολλὰς ἀσεβείας ὑμῶν, καὶ ἰσχυραὶ αἱ ἁμαρτίαι ὑμῶν.» Καὶ πάλιν· «Οὐαὶ οἱ συνάπτοντες οἰκίαν πρὸς οἰκίαν, καὶ ἀγρὸν πρὸς ἀγρὸν ἐγγίζοντες, ἵνα τοῦ πλησίον ἀφέλωνταί τι. Μὴ οἰκήσετε μόνοι ἐπὶ τῆς γῆς; Ἠκούσθη γὰρ εἰς τὰ ὦτα Κυρίου Σαβαὼθ ταῦτα. Ἐὰν γὰρ γένωνται αἱ οἰκίαι ὑμῶν πολλαὶ, εἰς ἔρημον ἔσονται· μεγάλαι καὶ καλαὶ, καὶ οὐκ ἔσονται οἱ ἐνοικοῦντες ἐν αὐταῖς. Οὗ γὰρ ἐργῶνται δέκα ζεύγη βοῶν, ποιήσει κεράμιον ἕν·
σμῳ, καὶ ἐν τῷ μέλλοντι. Πνεῦμα δέ φησιν ἐν τού τοις, οὐχὶ μόνον τὸ ἅγιον, ἀλλὰ γὰρ τὴν ὅλην τῆς Θεότητος φύσιν. Ἔφη δέ που καὶ αὐτὸς ὁ Σωτήρ, ὅτι πνεῦμα ὁ Θεός· οὐκοῦν ἡ κατὰ τοῦ Πνεύματος βλασφημία, καθ' ὅλης ἂν γένοιτο τῆς ἀνωτάτω τα σῶν οὐσίας· μία γὰρ ἡ τῆς θεότητος φύσις ἐν ἀγές καὶ προσκυνητῇ νοεῖται Τριάδι. ἡ δίκη, καὶ διηνεκής ή κόλασις καὶ ἐν τῷδε τῷ και Β Ει Μὴ μεριμνάτε πως ἢ τί ἀπολογήσεσθε. (Α Γ. 170) Τοσοῦτον ἐπαρτήσας τὸν φόβον ὁ Εὐ ριος, καὶ παρασκευάσας εἰς τὸ γεννικῶς ἀνθίστασθαι τοῖς ἀφιστᾶσι τῆς ὀρθῆς ὁμολογίας, περὶ τῶν ἄλλων κελεύει μὴ μεριμναν, τουτέστι περὶ ἀπολογίας· διέτι τοῖς πιστῶς καὶ ἀγαπητικῶς διακειμένοις ἐνεργεῖ τὸ Πνεῦμα τους προσήκοντας λόγους, ώσπερεί διδάσκα λος ἔνδον ἐνοιχῶν. Τις με κατέστησε δικαστὴν ἢ μεριστὴν ἐφ' ὑμᾶς ; (ΑΡ. 171, Ε Κεχειροτόνηται μὲν παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς ὁ Υἱός, ὅτε πέφηνε καθ' ἡμᾶς, ἄρχων τε καὶ βασιλεὺς ἐπὶ Σιών ὄρος τὸ ἅγιον αὐ τοῦ, κατὰ τὴν τοῦ Ψάλλοντος φωνήν. Καὶ τί κατορ θώσων, διατρανοῖ πάλιν αὐτός. Αφίγμαι γὰρ δὴ, φησί, διαγγέλλων τὸ πρόσταγμα Κυρίου. Καὶ ποῖον τοῦτό ἐστι; βούλεται γὰρ ἡμᾶς ὁ φιλάρετος ἡμῶν Δεσπότης, παντὸς ἀποφοιτᾶν γηίνου τε καὶ προ καίρου πράγματος, μὴ φιλονεικοῦντας ἀδελφοῖς, εἰ- κοντας δὲ μᾶλλον αὐτοῖς, κἂν βούλωνται πλεσα εκτεῖν. « ᾿Απὸ γὰρ τοῦ αἵροντος, φησί, τὰ σὰ, μὴ ἀπαίτει· ο ζητοῦντας δὲ μᾶλλον τὰ διαπέρ ἐστι χρήσιμα καὶ ἀναγκαῖα πρὸς σωτηρίαν ψυχῆς. Τοῖς οὕτω ζῆν εξωθόσι, νόμους ὁρίζει Χριστός, καθ' ούς ἂν γένοιντο λαμπροὶ καὶ ἀπόβλεπτοι· ἔφη γούν • Μη κτήσησθε ἀργύριον, μήτε χρυσίον, μήτε δύο χιτῶνας, μήτε πήραν, μήτε χαλκόν εἰς τὰς ζώνας ὑμῶν. » Καὶ πάλιν· ι Ποιήσατε ἐφωτοῖς βαλάντια μή παλαιούμενα, θησαυρὸν ἀνέκλειπτον ἐν τοῖς οὐρα νοῖς. » Καὶ αὖ, ἐπειδή τις προσελθών νεανίας ήρετο, • Τί ποιήσας ζωὴν αἰώνιον κληρονομήσω ; Υπαγε, φησί, πώλησον τὰ ὑπάρχοντά σου, καὶ δὸς πτωχούς. » Οὐκοῦν τοῖς μὲν ὑποφέρουσιν εὐήνιον αὐτῷ τὸν τῆς διανοίας αὐχένα, καὶ διατάττει, καὶ νομοθετεῖ, καὶ μερίζει τὸν οὐράνιον κλῆρον, καὶ διανέμει τὰς πνευ ματικὰς εὐλογίας· τοῖς γε μὴν μόνα φρονοῦσε τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, εἰκότως ἐρεῖ · « Τίς με κατέστησεν ἄρχοντα ἢ μεριστὴν ἐφ' ὑμᾶς; » Αποσείεται μὲν οὖν ἐκεῖνον, ὡς ἐχληρὸν, καὶ οὐδὲν ἐθέλοντα μαθεῖν ὧν εἰδέναι ἐχρῆν. Αφίησί γε μὴν οὐκ ἀνουθετήτους ἡμᾶς, εὐκαίρου δὲ ὥσπερ λαβόμενος ἀφορμῆς, ἐξ- υφαίνει λόγον, μόνον δὲ οὐχὶ καὶ διαμαρτύρεται· Εἶπε δὲ πρὸς αὐτούς· 'Ορᾶτε καὶ φυλάσσεσθε ἀπὸ πάσης πλεονεξίας, κ. τ. λ. * S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCIHEP. qui deitatem blasphemaverint, inevitabile judicium A erit, et perpetua pœna, tum in hoc mundo tum etiam in futuro. Spiritum vero his verbis designat non illum sanctum tantummodo, sed totam deitatis naturam. Nam dixit alio loco Servator, Deum esse spiritum ". Ergo quæ fit in Spiritum blasphemia, ea in totam tendit supremam substantiam. Una enim Deitatis natura in sancta et adorabili intelligi- tur Trinitate (4). V. 11. Nolite solliciti esse qualiter aut quid respondealis. Hoc injecto timore Dominus, comparatisque au- ditoribus suis, ut strenue iis resistant qui a vera fidei confessione desciverint, de reliquo securos esse jubet, id est de defensionis ratione. Namque iis, qui fideliter amanterque se gerunt, idoneos suppeditat Spiritus sermones, magistri instar intus inhabitans. V. 14. Quis me constituit judicem aut divisorem super vos ? c Sane constitutus fuit a Deo Patre Filius, cum inter nos apparuit, princeps et rex super Sion monte sancto ejus, juxta Psalmistæ effatumn 3. Quid autem egregium facturus, mox ipse explanat: Adsum quippe, inquit, prædicans præceptum Domisi. Quodnam porro hoc est? Vult nos Dominus noster, utpote virtutis amans, a terreno omni ac temporaii negotio secedere, neque cum fratribus contendere, sed ipsis potius cedere, etamsi ii forte contra jus nostrum agere velint : namque • Ab eo qui tua, inquit, aufert, ne repelas '. . Sed illorum potius sollicitos esse jubet, quæ animæ saluti utilia ac ne- cessaria sunt. His qui ita vivere consueverint, leges Christus statuit, quibus illustres spectabiles- que fient. Ait ergo : • Ne possideatis argentum, neque aurum, neque duas tunicas, neque peram, neque in zonis vestris as '. Et rursus : c Facile vobis sacculos qui non veterascunt, thesaurum in- defcientem in coelis . . adhuc, cum ad eum accedens adolescens quidam interrogasset, Quid faciens vitam æternam possidebo? Vade, inquit, vende omnia quæ habes, et da pauperibus. » lis itaque qui docilem mentis suæ cervicem præbent, et impendit curam, et fert leges, et cœlestem hæ reditatem dividit, et spiritales benedictiones distri- D buit. Verumtamen iis, qui terrena tantum sapiunt, merito dicet : « Quis me constituit principem aut divisorem super vos?, Sic ergo hominem illum rejecit, uti molestum, nihilque eorum, quæ oportebat, discere volentem. Neque nos uon moni- tos dimittit ; sed idonea occasione capta, sermonem continuat, et tantum non protestatur : ‹ V. 15. Dixitque ad illos : Videte, el cavele ub omni avaritia, etc. • Joan. 17, si creatura esset Spiritus sanctus, non autem de di- vina substantia Patris et Filii, qualiter acta in cum f. 190) Matth. x, 9. * Luc. xis, 33. • Matth. xtx, 6. contumelia tantam ſert pœnam, quanta promulgatur contra blasphemantes in Deum?”, 24. » Psal. 11, 6. * Luc. vi, 29. (1) In catena D. Thomæ additur. ‹ Cyrillus. Quod
καὶ ὁ σπείρων ἀρτάβας ἓξ, ποιήσει μέτρα τρία.» Οὐκοῦν κατὰ πάντα τρόπον ἀνόνητος ἡ πλεονεξία· καὶ καθ’ ἕτερον δὲ τρόπον, ἀνωφελής. Οὐ γὰρ ἐν τῷ περισσεύειν τινὶ, φησὶν, ἐστὶν ἡ ζωὴ αὐτοῦ, τουτέστιν, οὐ συνεκτείνεται τῷ πλούτῳ τὸ τῆς ζωῆς μέτρον. Καὶ τοῦτο ἡμῖν σαφῶς τε καὶ ἐναργῶς ὑπέδειξεν ὁ Σωτὴρ, τὴν τοῖς εἰρημένοις συνεζευγμένην παραβολὴν εὖ μάλα συντεθεικώς· διδάσκει μὲν οὖν τὰ πάντων ἐξαίρετα Χριστὸς, καὶ πρὸ πάντων τῶν ἀρετῶν ἁπασῶν τὸ κεφάλαιον τὴν ἀγάπην, ἧς τὸ κάλλιστον ἡ ἐλεημοσύνη καθέστηκεν. Ἀλλ’ ὁ μισόκαλος Σατὰν, ὁ φαυλότητος ἁπάσης εὑρετὴς, ὁ τῶν ζιζανίων σπορεὺς, ὁ πάσης ἐχθρὸς ἀρετῆς, ὁ τοῖς εὐδοκιμοῦσι μαχόμενος, τοῖς εὖ ποιεῖν δυναμένοις ὄκνον ἔσθ’ ὅτε τὸν ἐπιζήμιον ἐργάζεται. Καὶ ὁ μὲν τοῦ Θεοῦ νόμος ἐγείρει πρὸς ἔλεον λέγων· «Ἀνοίγων ἀνοίξῃς τὰ σπλάγχνα σου τῷ ἐπιδεομένῳ ἐν σοί·» ὁ δὲ, ἀντανίστασθαι καὶ συλλέγειν ἀναπείθει τὴν χεῖρα, καὶ σωρεύειν ἐν γῇ, καὶ τρυφὰς ὑποτίθεσθαι σαρκικάς· ἀποφέρει δὲ καὶ εἰς λήθην θανάτου, καὶ οὐκ ἐᾷ τὸ μέλλον ὁρᾷν, οὐδὲ ἀνθρώπινόν τι λογίζεσθαι. Καὶ ὅρα ὡς ἐν εἰκόνι τὸ πρᾶγμα γραφόμενον.
σμῳ, καὶ ἐν τῷ μέλλοντι. Πνεῦμα δέ φησιν ἐν τού τοις, οὐχὶ μόνον τὸ ἅγιον, ἀλλὰ γὰρ τὴν ὅλην τῆς Θεότητος φύσιν. Ἔφη δέ που καὶ αὐτὸς ὁ Σωτήρ, ὅτι πνεῦμα ὁ Θεός· οὐκοῦν ἡ κατὰ τοῦ Πνεύματος βλασφημία, καθ' ὅλης ἂν γένοιτο τῆς ἀνωτάτω τα σῶν οὐσίας· μία γὰρ ἡ τῆς θεότητος φύσις ἐν ἀγές καὶ προσκυνητῇ νοεῖται Τριάδι. ἡ δίκη, καὶ διηνεκής ή κόλασις καὶ ἐν τῷδε τῷ και Β Ει Μὴ μεριμνάτε πως ἢ τί ἀπολογήσεσθε. (Α Γ. 170) Τοσοῦτον ἐπαρτήσας τὸν φόβον ὁ Εὐ ριος, καὶ παρασκευάσας εἰς τὸ γεννικῶς ἀνθίστασθαι τοῖς ἀφιστᾶσι τῆς ὀρθῆς ὁμολογίας, περὶ τῶν ἄλλων κελεύει μὴ μεριμναν, τουτέστι περὶ ἀπολογίας· διέτι τοῖς πιστῶς καὶ ἀγαπητικῶς διακειμένοις ἐνεργεῖ τὸ Πνεῦμα τους προσήκοντας λόγους, ώσπερεί διδάσκα λος ἔνδον ἐνοιχῶν. Τις με κατέστησε δικαστὴν ἢ μεριστὴν ἐφ' ὑμᾶς ; (ΑΡ. 171, Ε Κεχειροτόνηται μὲν παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς ὁ Υἱός, ὅτε πέφηνε καθ' ἡμᾶς, ἄρχων τε καὶ βασιλεὺς ἐπὶ Σιών ὄρος τὸ ἅγιον αὐ τοῦ, κατὰ τὴν τοῦ Ψάλλοντος φωνήν. Καὶ τί κατορ θώσων, διατρανοῖ πάλιν αὐτός. Αφίγμαι γὰρ δὴ, φησί, διαγγέλλων τὸ πρόσταγμα Κυρίου. Καὶ ποῖον τοῦτό ἐστι; βούλεται γὰρ ἡμᾶς ὁ φιλάρετος ἡμῶν Δεσπότης, παντὸς ἀποφοιτᾶν γηίνου τε καὶ προ καίρου πράγματος, μὴ φιλονεικοῦντας ἀδελφοῖς, εἰ- κοντας δὲ μᾶλλον αὐτοῖς, κἂν βούλωνται πλεσα εκτεῖν. « ᾿Απὸ γὰρ τοῦ αἵροντος, φησί, τὰ σὰ, μὴ ἀπαίτει· ο ζητοῦντας δὲ μᾶλλον τὰ διαπέρ ἐστι χρήσιμα καὶ ἀναγκαῖα πρὸς σωτηρίαν ψυχῆς. Τοῖς οὕτω ζῆν εξωθόσι, νόμους ὁρίζει Χριστός, καθ' ούς ἂν γένοιντο λαμπροὶ καὶ ἀπόβλεπτοι· ἔφη γούν • Μη κτήσησθε ἀργύριον, μήτε χρυσίον, μήτε δύο χιτῶνας, μήτε πήραν, μήτε χαλκόν εἰς τὰς ζώνας ὑμῶν. » Καὶ πάλιν· ι Ποιήσατε ἐφωτοῖς βαλάντια μή παλαιούμενα, θησαυρὸν ἀνέκλειπτον ἐν τοῖς οὐρα νοῖς. » Καὶ αὖ, ἐπειδή τις προσελθών νεανίας ήρετο, • Τί ποιήσας ζωὴν αἰώνιον κληρονομήσω ; Υπαγε, φησί, πώλησον τὰ ὑπάρχοντά σου, καὶ δὸς πτωχούς. » Οὐκοῦν τοῖς μὲν ὑποφέρουσιν εὐήνιον αὐτῷ τὸν τῆς διανοίας αὐχένα, καὶ διατάττει, καὶ νομοθετεῖ, καὶ μερίζει τὸν οὐράνιον κλῆρον, καὶ διανέμει τὰς πνευ ματικὰς εὐλογίας· τοῖς γε μὴν μόνα φρονοῦσε τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, εἰκότως ἐρεῖ · « Τίς με κατέστησεν ἄρχοντα ἢ μεριστὴν ἐφ' ὑμᾶς; » Αποσείεται μὲν οὖν ἐκεῖνον, ὡς ἐχληρὸν, καὶ οὐδὲν ἐθέλοντα μαθεῖν ὧν εἰδέναι ἐχρῆν. Αφίησί γε μὴν οὐκ ἀνουθετήτους ἡμᾶς, εὐκαίρου δὲ ὥσπερ λαβόμενος ἀφορμῆς, ἐξ- υφαίνει λόγον, μόνον δὲ οὐχὶ καὶ διαμαρτύρεται· Εἶπε δὲ πρὸς αὐτούς· 'Ορᾶτε καὶ φυλάσσεσθε ἀπὸ πάσης πλεονεξίας, κ. τ. λ. * S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCIHEP. qui deitatem blasphemaverint, inevitabile judicium A erit, et perpetua pœna, tum in hoc mundo tum etiam in futuro. Spiritum vero his verbis designat non illum sanctum tantummodo, sed totam deitatis naturam. Nam dixit alio loco Servator, Deum esse spiritum ". Ergo quæ fit in Spiritum blasphemia, ea in totam tendit supremam substantiam. Una enim Deitatis natura in sancta et adorabili intelligi- tur Trinitate (4). V. 11. Nolite solliciti esse qualiter aut quid respondealis. Hoc injecto timore Dominus, comparatisque au- ditoribus suis, ut strenue iis resistant qui a vera fidei confessione desciverint, de reliquo securos esse jubet, id est de defensionis ratione. Namque iis, qui fideliter amanterque se gerunt, idoneos suppeditat Spiritus sermones, magistri instar intus inhabitans. V. 14. Quis me constituit judicem aut divisorem super vos ? c Sane constitutus fuit a Deo Patre Filius, cum inter nos apparuit, princeps et rex super Sion monte sancto ejus, juxta Psalmistæ effatumn 3. Quid autem egregium facturus, mox ipse explanat: Adsum quippe, inquit, prædicans præceptum Domisi. Quodnam porro hoc est? Vult nos Dominus noster, utpote virtutis amans, a terreno omni ac temporaii negotio secedere, neque cum fratribus contendere, sed ipsis potius cedere, etamsi ii forte contra jus nostrum agere velint : namque • Ab eo qui tua, inquit, aufert, ne repelas '. . Sed illorum potius sollicitos esse jubet, quæ animæ saluti utilia ac ne- cessaria sunt. His qui ita vivere consueverint, leges Christus statuit, quibus illustres spectabiles- que fient. Ait ergo : • Ne possideatis argentum, neque aurum, neque duas tunicas, neque peram, neque in zonis vestris as '. Et rursus : c Facile vobis sacculos qui non veterascunt, thesaurum in- defcientem in coelis . . adhuc, cum ad eum accedens adolescens quidam interrogasset, Quid faciens vitam æternam possidebo? Vade, inquit, vende omnia quæ habes, et da pauperibus. » lis itaque qui docilem mentis suæ cervicem præbent, et impendit curam, et fert leges, et cœlestem hæ reditatem dividit, et spiritales benedictiones distri- D buit. Verumtamen iis, qui terrena tantum sapiunt, merito dicet : « Quis me constituit principem aut divisorem super vos?, Sic ergo hominem illum rejecit, uti molestum, nihilque eorum, quæ oportebat, discere volentem. Neque nos uon moni- tos dimittit ; sed idonea occasione capta, sermonem continuat, et tantum non protestatur : ‹ V. 15. Dixitque ad illos : Videte, el cavele ub omni avaritia, etc. • Joan. 17, si creatura esset Spiritus sanctus, non autem de di- vina substantia Patris et Filii, qualiter acta in cum f. 190) Matth. x, 9. * Luc. xis, 33. • Matth. xtx, 6. contumelia tantam ſert pœnam, quanta promulgatur contra blasphemantes in Deum?”, 24. » Psal. 11, 6. * Luc. vi, 29. (1) In catena D. Thomæ additur. ‹ Cyrillus. Quod
PG 72:734«Ἀνθρώπου τινὸς πλουσίου εὐφόρησεν ἡ χώρα. Καὶ διελογίζετο ἐν ἑαυτῷ λέγων· Τί ποιήσω; ὅτι οὐκ ἔχω ποῦ συνάξω τοὺς καρπούς μου.» (α φ. 172, β φ. 122 β, ε φ. 192) Σὺ δέ μοι πρόσχῃς ἀκριβῶς, ἵνα θαυμάσῃς τοῦ λόγου τὸ εὐτεχνές. Οὐ γὰρ ἓν ἡμῖν εὐφορῆσαν ἔδειξε χωρίον, ἀλλ’ ὅλην ἔφη χώραν εὔκαρπον γενέσθαι τῷ κεκτημένῳ, ἵνα μάθῃς τοῦ πλούτου τὸ βάθος. Τί οὖν; ὁ πλούσιος, ὁ τοῖς οὔτω πολλοῖς καὶ ἀμέτροις περιεχόμενος ἀγαθοῖς, στενοχωρεῖται πεφροντικὼς, τὰς τοῦ πένητος λέγει φωνάς. Τί γὰρ ποιήσω, φησὶν ἐκεῖνος, ἐν σπάνει τῶν ἀναγκαίων ὑπάρχων; Ἀεὶ τὴν οὕτως ἀθλίαν ἐ[κ]πτύει φωνήν. Ἀλλ’ ἰδοὺ ταῖς αὐταῖς κέχρηται φωναῖς ὁ πλούσιος σφόδρα ὀδυνώμενος καὶ πάσχων· «Καὶ εἶπε· Καθελῶ μου τὰς ἀποθήκας, καὶ συνάξω ἐκεῖ πάντα τὰ γεννήματά μου καὶ τὰ ἀγαθά μου.» Θησαυροὺς οἰκοδομεῖν πλατυτέρους ἐσκέπτετο, μόνος ἀπολαύειν ἤθελε τῶν προσόντων αὐτῷ· οὐκ ἐρᾷ φιλοπτωχίας, τῶν ἐντεῦθεν αὐχημάτων οὐκ ἐφίεται· ἀλλά φησι· «Καθελῶ μου τὰς ἀποθήκας.» Ἄθρει δὴ καὶ ἕτερον ἀνόητον αὐτοῦ λόγον· «Συνάξω γὰρ, φησὶ, τὰ γεν[ν]ήματά μου.» Οὐκ ἐνόμιζε ταῦτα ἐκ Θεοῦ ἔχειν ὡς ὁ Ἰώβ·
(Δ. Γ. 171, Ε. Γ. 190) Βόθρον γὰρ ἡμῖν ὑπέδειξε Α διαβολικόν, τὴν πλεονεξίαν, ἣν δὴ καὶ εἰδωλολατρείαν, ὡς ἔφημεν, ὁ σοφὸς ὀνομάζει Παῦλος, ὡς μόνοις τάχα που πρέπουσαν τοῖς οὐκ εἰδόσι Θεὸν, ἢ καὶ ἰσοστά Όμως ἔχουσαν εἰς βεβήλωσιν τοῦ λατρεύειν τινάς ξύλοις τε καὶ λίθοις. Διὰ τοῦτό φησιν· ε Ορᾶτε καὶ φυλάξασθε ἀπὸ πάσης πλεονεξίας, ο τουτέστι μικρᾶς τε καὶ μεγάλης· ἀσθενῆς γὰρ πάντως που ὁ πλεον εκτιώμενος, καὶ εἰς μόνον ἀνατείνων τοὺς ὀφθαλμούς τὸν ἐφ᾽ οἷς πέπονθεν ἀγανακτήσαι δυνάμενον. Ο δὲ, ἐπείπερ ἐστὶ δίκαιός τε καὶ ἀγαθὸς, προσίεται μὲν τὴν ἱκετηρίαν, ἐπάγει δὲ τοῖς ἡδικηκόσι τὰς δίκας. Καὶ τοῦτο μαθήσῃ, λέγοντος αὐτοῦ διὰ φωνῆς ἁγίων προφητῶν· « Διὰ τοῦτο ἀνθ' ὧν κατεκονδυλίζετε εἰς κεφαλὰς πτωχῶν, καὶ δῶρα ἐκλεκτὰ ἐδέξασθε παρ' αὐτῶν, οἴκους ξυστοὺς οἰκοδομήσετε, καὶ οὐ μὴ κατα οικήσητε ἐν αὐτοῖς· καὶ ἀμπελῶνας ἐπιθυμητούς φυ- τεύσετε, καὶ οὐ μὴ πίητε τὸν οἶνον αὐτῶν· ὅτι ἔγνων πολλὰς ἀσεβείας ὑμῶν, καὶ ἰσχυραὶ αἱ ἁμαρτίας ὑμῶν. » Καὶ πάλιν· . Οὐαὶ οἱ συνάπτοντες οἰκίαν πρὸς οἰκίαν, καὶ ἀγρὸν πρὸς ἀγρὸν ἐγγίζοντες, ἵνα τοῦ πλησίον ἀφέλωνταί τι. Μὴ οἰκήσετε μόνοι ἐπὶ τῆς γῆς; Ηκούσθη γὰρ εἰς τὰ ὦτα Κυρίου Σαβαώθ ταῦτα. Ἐὰν γὰρ γένωνται αἱ οἰκίαι ὑμῶν πολλαὶ, εἰς Ερημον ἔσονται· μεγάλαι καὶ καλαὶ, καὶ οὐκ ἔσονται οἱ ἐνοικοῦντες ἐν αὐταῖς. Οὗ γὰρ ἐργῶνται δέκα ζεύγη βοῶν, ποιήσει κεράμιον ἔν· καὶ ὁ σπείρων ἀρτάδας Εξ, ποιήσει μέτρα τρία. • Οὐκοῦν κατὰ πάντα τρόπον ἀνόνητος ή πλεονεξία· καὶ καθ᾿ ἕτερον δὲ τρόπον, ἀνωφελής. Οὐ γὰρ ἐν τῷ περισσεύειν τινὶ, φησίν, ἐστὶν ἡ ζωὴ αὐτοῦ, τουτέστιν, οὐ συνεκτείνεται τῷ πλούτῳ τὸ τῆς ζωῆς μέτρον. Καὶ τοῦτο ἡμῖν σαφῶς τε καὶ ἐναργῶς ὑπέδειξεν ὁ Σωτὴρ, τὴν τοῖς εἰρημέ- νας συνεζευγμένην παραβολὴν εὖ μάλα συντεθει- χώς (1)· διδάσκει μὲν οὖν τὰ πάντων ἐξαίρετα Χρι- στὸς, καὶ πρὸ πάντων τῶν ἀρετῶν ἁπασῶν τὸ κεφά λαιον τὴν ἀγάπην, ἧς τὸ κάλλιστον ἡ ἐλεημοσύνη καθέστηκεν. Αλλ' ὁ μισόκαλος Σαταν, ὁ φαυλότητος ἁπάσης εὑρετής, ὁ τῶν ζιζανίων σπορεὺς, ὁ πάσης ἐχθρὸς ἀρετῆς, ὁ τοῖς εὐδοκιμοῦσι μαχόμενος, τοῖς εὖ ποιεῖν δυναμένοις ἔκνον ἔσθ' ὅτε τὸν ἐπιζήμιον ἐργάζεται. Καὶ ὁ μὲν τοῦ Θεοῦ νόμος ἐγείρει πρὸς ἔλεον λέγων· ο 'Ανοίγων ἀνοίξῃς τὰ σπλάγχνα σου τῷ ἐπιδεομένῳ ἐν σοί· ν ὁ δὲ, ἀντανίστασθαι καὶ συλλέ γειν ἀναπείθει τὴν χεῖρα, καὶ σωρεύειν ἐν γῇ, καὶ τρυφὰς ὑποτίθεσθαι σαρκικάς· ἀποφέρει δὲ καὶ εἰς λήθην θανάτου, καὶ οὐκ ἐᾷ τὸ μέλλον ὁρᾷν, οὐδὲ ἀν- θρώπινόν τι λογίζεσθαι. Καὶ ὅρα ὡς ἐν εἰκόνι τὸ πρᾶ. γμα γραφόμενον. Ανθρώπου τινός πλουσίου εὐφόρησεν ἡ χώρα. Καὶ διελογίζετο ἐν ἑαυτῷ λέγων· Τί ποιήσω ; ὅτι οὐκ ἔχω ποῦ συνάξω τοὺς καρπούς μου. ἀκριβῶς, ἵνα θαυμάσης του λόγου τὸ εὐτεχνές. Οὐ * Δι- COMMENT. IN LUCAM. B D (A f. 172, Bf. b, Ef. 192) Eù dé poi πpóoxns Coloss. 111, 5. • Amos v, 11, 12. Isa. v, 8. C Foveam scilicet nobis diabolicam ostendit ava- ritiam, quam etiam idololatriam, ut diximus, Pau- lus sapiens appellat, fortasse quia solis congruit ignorantibus Deum, vel quia parem profanitatem habet, ac si quis ligno lapidive cultum exhibeat. Propterea, inquit, c videte et cavete ab ommi ava- ritia, id est tam parva quam magna. Omnis enim qui oppressionem patitur, infirmus est, et in eum solum intendit oculos, qui indignari potest ob ea quæ ipse patitur. At Deus justus ac bonus preces admittit, et injuriam facientibus penas infert. que hoc ab ipso disces, qui sanctorum propheta- rum voce ait : ‹ Propterea quia pugno pauperes in capite percutiebatis, donaque electa sumebatis ab eis; domos quidem expolitas ædificabitis, neque tamen eas habitabitis: vineas desiderabiles plan- tabitis, neque idcirco vinum earum bibetis. Etenim multas novi iniquitates vestras, et gravia sunt pec - cala vestra, . Et denuo : • Væ his qui domo domum conjungunt, et agrum agro admovent, ut proximo suo aliquid detrahant. Num vos soli ter- ram incoletis? Certe hæc auribus Domini exerci- lum insonuerunt. Elsi fuerint doinus vestrae mul- tæ, solitudo fient: quamtumvis ea magni specio- sæque fuerint, non erit qui eas incolat. Namque ubi decem jnga boum operantur, ibi leguncutam unam faciet : et qui sex arlabas serit, tres mens- ras colliget '. Ergo omnimodis infructuosa avaritia est. Sed et aliunde inutilis est, quia non in affuen- Lia consistit hominis vita, id est, baud ad divitiarum mensuram extenditur vitæ spatium. Atque hoc ma- nifeste evidenterque demonstravit nobis Servator, superius dictis connexam apte admodumn proponens parabolan. Eximiam itaque tradit Christus doctrinam, et præcipuam virtutum omnium statuit charitatem cujus pulcherrimus fructus eleemosyna est. Sed boni osor Satanas, nequitiæ omnis inven- tor, zizaniorum sator, cujusvis virtutis hostis, bo- næ voluntatis hominibus adversans, iis etiam qui bene agere queunt noxiam quandoque ignaviam in- jicit. Et cum lex divina að misericordiam impellat dicens : Aperiens aperi viscera homini qui te in- diget ' ; ; ille resistere et nanain contrahere suadet, et divitias cumulare in mundo, ac delicias sectari carnales : mortis quoque oblivionem inducit, neque res futuras spectare sinit, neque humanum quid cogitare. Nunc age tanquam in tabula rem cerne depictam. V. 16-19. Hominis cujusdam divitis uberes fru- etus regio tulit. Et cogitabat intra se dicens: Quid faciam ? quia non hubeo quo congregem fructus meos. Tu quidem mecum sedulo attende, ut sermonis solertiam admireris. Non enim nobis unum præ- • Deut. xv, 8. : (3) Cod. Ε. τοῖς τοιούτοις καὶ τὴν ἀνὰ χεῖρας παραβολήν εὖ μάλα, etc.
ἦ γὰρ ἂν ὡς Θεοῦ οἰκονόμος περὶ ταῦτα διέκειτο· ἀλλ’ οἰκείων πόνων γεν[ν]ήματα ᾤετο. Ὅτι δὲ οὐκ ἐκ Θεοῦ τὸ εὖ πράττειν ἑαυτῷ εἶναι νομίζει, δηλοῖ σαφῶς ἐξ ὧν λέγει. Συνάξω γὰρ, φησὶ, τὰ γεν[ν]ήματά μου, καὶ τὰ ἀγαθά μου οὐδενὶ μεταδώσω, ἀλλ’ ἐμαυτῷ καὶ τῇ ἐμῇ γαστρὶ πάντα ταμιεύσομαι. Τίς γὰρ ἂν οὕτω διανοηθείη περὶ τῶν δεομένων, Θεὸν εἰδὼς χορηγὸν ὧν κέκτηται; Τῶν γὰρ αὐτῶν ἐστιν ἔχειν τέ τι παρὰ Θεοῦ, καὶ κεχρῆσθαι κατὰ Θεὸν οἷσπερ ἔχουσιν. (α φ. 173 β, ε φ. 196) Ἀλλ’ ὁ πλούσιος οὗτος, οὐ τὰς μενούσας ἀποθήκας οἰκοδομεῖ, ἀλλὰ τὰς καταλυομένας· καὶ τὸ ἔτι τούτου παραλογώτερον, ἑαυτῷ μῆκος ὁρίζει ζωῆς, ὥσπερ ἐκ γῆς καὶ τοῦτο θερίσας· φησὶ γάρ· «Καὶ ἐρῶ τῇ ψυχῇ μου· Ψυχὴ, ἔχεις πολλὰ ἀγαθὰ κείμενα εἰς ἔτη πολλά.6(α φ. 175 β) Ἀλλ’, ὦ πλούσιε, φαίη τις ἂν, τοὺς μὲν καρποὺς ἔχεις ἐν ἀποθήκαις, ἔτη δὲ πολλὰ πόθεν ἂν λάβῃς; (α φ. 174 β, ε φ. 198) Τοιοῦτος καὶ ὁ νῦν πλούσιος, τῇ γαστρὶ ἑαυτοῦ ἐπικεκυφὼς, λαιμὸν ἀντὶ λογισμοῦ κεκτημένος, ἀλλ’ οὐ κατ’ εἰκόνα τοῦ μόνου ἀγαθοῦ ζῶν·
(Δ. Γ. 171, Ε. Γ. 190) Βόθρον γὰρ ἡμῖν ὑπέδειξε Α διαβολικόν, τὴν πλεονεξίαν, ἣν δὴ καὶ εἰδωλολατρείαν, ὡς ἔφημεν, ὁ σοφὸς ὀνομάζει Παῦλος, ὡς μόνοις τάχα που πρέπουσαν τοῖς οὐκ εἰδόσι Θεὸν, ἢ καὶ ἰσοστά Όμως ἔχουσαν εἰς βεβήλωσιν τοῦ λατρεύειν τινάς ξύλοις τε καὶ λίθοις. Διὰ τοῦτό φησιν· ε Ορᾶτε καὶ φυλάξασθε ἀπὸ πάσης πλεονεξίας, ο τουτέστι μικρᾶς τε καὶ μεγάλης· ἀσθενῆς γὰρ πάντως που ὁ πλεον εκτιώμενος, καὶ εἰς μόνον ἀνατείνων τοὺς ὀφθαλμούς τὸν ἐφ᾽ οἷς πέπονθεν ἀγανακτήσαι δυνάμενον. Ο δὲ, ἐπείπερ ἐστὶ δίκαιός τε καὶ ἀγαθὸς, προσίεται μὲν τὴν ἱκετηρίαν, ἐπάγει δὲ τοῖς ἡδικηκόσι τὰς δίκας. Καὶ τοῦτο μαθήσῃ, λέγοντος αὐτοῦ διὰ φωνῆς ἁγίων προφητῶν· « Διὰ τοῦτο ἀνθ' ὧν κατεκονδυλίζετε εἰς κεφαλὰς πτωχῶν, καὶ δῶρα ἐκλεκτὰ ἐδέξασθε παρ' αὐτῶν, οἴκους ξυστοὺς οἰκοδομήσετε, καὶ οὐ μὴ κατα οικήσητε ἐν αὐτοῖς· καὶ ἀμπελῶνας ἐπιθυμητούς φυ- τεύσετε, καὶ οὐ μὴ πίητε τὸν οἶνον αὐτῶν· ὅτι ἔγνων πολλὰς ἀσεβείας ὑμῶν, καὶ ἰσχυραὶ αἱ ἁμαρτίας ὑμῶν. » Καὶ πάλιν· . Οὐαὶ οἱ συνάπτοντες οἰκίαν πρὸς οἰκίαν, καὶ ἀγρὸν πρὸς ἀγρὸν ἐγγίζοντες, ἵνα τοῦ πλησίον ἀφέλωνταί τι. Μὴ οἰκήσετε μόνοι ἐπὶ τῆς γῆς; Ηκούσθη γὰρ εἰς τὰ ὦτα Κυρίου Σαβαώθ ταῦτα. Ἐὰν γὰρ γένωνται αἱ οἰκίαι ὑμῶν πολλαὶ, εἰς Ερημον ἔσονται· μεγάλαι καὶ καλαὶ, καὶ οὐκ ἔσονται οἱ ἐνοικοῦντες ἐν αὐταῖς. Οὗ γὰρ ἐργῶνται δέκα ζεύγη βοῶν, ποιήσει κεράμιον ἔν· καὶ ὁ σπείρων ἀρτάδας Εξ, ποιήσει μέτρα τρία. • Οὐκοῦν κατὰ πάντα τρόπον ἀνόνητος ή πλεονεξία· καὶ καθ᾿ ἕτερον δὲ τρόπον, ἀνωφελής. Οὐ γὰρ ἐν τῷ περισσεύειν τινὶ, φησίν, ἐστὶν ἡ ζωὴ αὐτοῦ, τουτέστιν, οὐ συνεκτείνεται τῷ πλούτῳ τὸ τῆς ζωῆς μέτρον. Καὶ τοῦτο ἡμῖν σαφῶς τε καὶ ἐναργῶς ὑπέδειξεν ὁ Σωτὴρ, τὴν τοῖς εἰρημέ- νας συνεζευγμένην παραβολὴν εὖ μάλα συντεθει- χώς (1)· διδάσκει μὲν οὖν τὰ πάντων ἐξαίρετα Χρι- στὸς, καὶ πρὸ πάντων τῶν ἀρετῶν ἁπασῶν τὸ κεφά λαιον τὴν ἀγάπην, ἧς τὸ κάλλιστον ἡ ἐλεημοσύνη καθέστηκεν. Αλλ' ὁ μισόκαλος Σαταν, ὁ φαυλότητος ἁπάσης εὑρετής, ὁ τῶν ζιζανίων σπορεὺς, ὁ πάσης ἐχθρὸς ἀρετῆς, ὁ τοῖς εὐδοκιμοῦσι μαχόμενος, τοῖς εὖ ποιεῖν δυναμένοις ἔκνον ἔσθ' ὅτε τὸν ἐπιζήμιον ἐργάζεται. Καὶ ὁ μὲν τοῦ Θεοῦ νόμος ἐγείρει πρὸς ἔλεον λέγων· ο 'Ανοίγων ἀνοίξῃς τὰ σπλάγχνα σου τῷ ἐπιδεομένῳ ἐν σοί· ν ὁ δὲ, ἀντανίστασθαι καὶ συλλέ γειν ἀναπείθει τὴν χεῖρα, καὶ σωρεύειν ἐν γῇ, καὶ τρυφὰς ὑποτίθεσθαι σαρκικάς· ἀποφέρει δὲ καὶ εἰς λήθην θανάτου, καὶ οὐκ ἐᾷ τὸ μέλλον ὁρᾷν, οὐδὲ ἀν- θρώπινόν τι λογίζεσθαι. Καὶ ὅρα ὡς ἐν εἰκόνι τὸ πρᾶ. γμα γραφόμενον. Ανθρώπου τινός πλουσίου εὐφόρησεν ἡ χώρα. Καὶ διελογίζετο ἐν ἑαυτῷ λέγων· Τί ποιήσω ; ὅτι οὐκ ἔχω ποῦ συνάξω τοὺς καρπούς μου. ἀκριβῶς, ἵνα θαυμάσης του λόγου τὸ εὐτεχνές. Οὐ * Δι- COMMENT. IN LUCAM. B D (A f. 172, Bf. b, Ef. 192) Eù dé poi πpóoxns Coloss. 111, 5. • Amos v, 11, 12. Isa. v, 8. C Foveam scilicet nobis diabolicam ostendit ava- ritiam, quam etiam idololatriam, ut diximus, Pau- lus sapiens appellat, fortasse quia solis congruit ignorantibus Deum, vel quia parem profanitatem habet, ac si quis ligno lapidive cultum exhibeat. Propterea, inquit, c videte et cavete ab ommi ava- ritia, id est tam parva quam magna. Omnis enim qui oppressionem patitur, infirmus est, et in eum solum intendit oculos, qui indignari potest ob ea quæ ipse patitur. At Deus justus ac bonus preces admittit, et injuriam facientibus penas infert. que hoc ab ipso disces, qui sanctorum propheta- rum voce ait : ‹ Propterea quia pugno pauperes in capite percutiebatis, donaque electa sumebatis ab eis; domos quidem expolitas ædificabitis, neque tamen eas habitabitis: vineas desiderabiles plan- tabitis, neque idcirco vinum earum bibetis. Etenim multas novi iniquitates vestras, et gravia sunt pec - cala vestra, . Et denuo : • Væ his qui domo domum conjungunt, et agrum agro admovent, ut proximo suo aliquid detrahant. Num vos soli ter- ram incoletis? Certe hæc auribus Domini exerci- lum insonuerunt. Elsi fuerint doinus vestrae mul- tæ, solitudo fient: quamtumvis ea magni specio- sæque fuerint, non erit qui eas incolat. Namque ubi decem jnga boum operantur, ibi leguncutam unam faciet : et qui sex arlabas serit, tres mens- ras colliget '. Ergo omnimodis infructuosa avaritia est. Sed et aliunde inutilis est, quia non in affuen- Lia consistit hominis vita, id est, baud ad divitiarum mensuram extenditur vitæ spatium. Atque hoc ma- nifeste evidenterque demonstravit nobis Servator, superius dictis connexam apte admodumn proponens parabolan. Eximiam itaque tradit Christus doctrinam, et præcipuam virtutum omnium statuit charitatem cujus pulcherrimus fructus eleemosyna est. Sed boni osor Satanas, nequitiæ omnis inven- tor, zizaniorum sator, cujusvis virtutis hostis, bo- næ voluntatis hominibus adversans, iis etiam qui bene agere queunt noxiam quandoque ignaviam in- jicit. Et cum lex divina að misericordiam impellat dicens : Aperiens aperi viscera homini qui te in- diget ' ; ; ille resistere et nanain contrahere suadet, et divitias cumulare in mundo, ac delicias sectari carnales : mortis quoque oblivionem inducit, neque res futuras spectare sinit, neque humanum quid cogitare. Nunc age tanquam in tabula rem cerne depictam. V. 16-19. Hominis cujusdam divitis uberes fru- etus regio tulit. Et cogitabat intra se dicens: Quid faciam ? quia non hubeo quo congregem fructus meos. Tu quidem mecum sedulo attende, ut sermonis solertiam admireris. Non enim nobis unum præ- • Deut. xv, 8. : (3) Cod. Ε. τοῖς τοιούτοις καὶ τὴν ἀνὰ χεῖρας παραβολήν εὖ μάλα, etc.
PG 72:735διὸ τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν τοῖς τῆς σαρκὸς δεξιοῦται βρώμασι, καὶ τὴν ἐπακολουθοῦσαν αὐτοῖς μυσαρὰν ἡδονὴν ἐπιτάττει τῇ ψυχῇ· εὐφήμως γὰρ ὁ Κύριος διὰ τοῦ εὐφραίνου τὰ ὑπογάστρια πάθη ἐδήλωσε, τὰ τῇ πλησμονῇ παρεπόμενα· ἀκολουθεῖ γὰρ τῷ κόρῳ τὰ ἀφροδίσια. Καὶ μὴν ἔδει ἐσθίειν, ὥστε ζῇν· οὐ μὴν ζῇν, ὥστε ἐσθίειν· κατὰ τοὺς θεοποιοῦντας τὴν γαστέρα καὶ λέγοντας· «Φάγωμεν καὶ πίωμεν· αὔριον γὰρ ἀποθνήσκομεν·» δέον τοὐναντίον λέγειν· Ἐπεὶ αὔριον ἀποθνήσκομεν, μὴ φάγωμεν μηδὲ πίωμεν.(α φ. 174 β) Τί ὠφέλησε τοῦτον τὸν πλούσιον ἡ πολλὴ μέριμνα; Ὅλος ἐστὶ τῆς σαρκός. Ἀλλ’ ὁρᾷς ὅσην ὑπέμεινε ζημίαν, ὁ μηδενὶ μὲν τῶν ἄλλων ἀγαθὸς, ἑαυτῷ δὲ μόνῳ πλούσιος; πεφρόντικεν, ἵνα πλουτήσῃ· ἠγρύπνησεν, ἵνα συναγάγῃ πολλά· συγχαίρει τῇ ἑαυτοῦ γαστρὶ ὡς ἐχούσῃ πολλὰ τῶν ἐπιτηδείων· ὅλος ἐστὶ τῶν ἐπὶ γῆς πραγμάτων· οὐκ ἀναβλέπει πρὸς Θεόν· οὐχ ὁρᾷ τὰ ἐσόμενα· οὐ λογίζεται τὸν ἐπὶ τοῦ θείου βήματος δικάζοντα Θεόν· οὐχ ὁρᾷ τὸν γείτονα θάνατον· κατεδικάσθη γὰρ τελευτὴν ἀπροσδόκητον ὁ μισόπτωχος πλούσιος· ἐν τῇ ἑσπέρᾳ τὴν ἑωθινὴν τροφὴν βουλευόμενος, καὶ τοῦ ὄρθρου μὴ καταλαβὼν τὴν ἀκτῖνα.
Α γὰρ ἂν ἡμῖν εὐφορήσαν ἔδειξε χωρίον, ἀλλ' όλην Εφη δὲ πολλά, Β χώραν εὔκαρπον γενέσθαι τῷ κεκτημένῳ, ίνα μάθης τοῦ πλούτου τὸ βάθος. Τί οὖν ; ὁ πλούσιος, ὁ τοῖς οὕτω πολλοῖς καὶ ἀμέτροις περιεχόμενος ἀγαθοῖς, στενοχωρεῖται πεφροντικώς, τὰς τοῦ πένητος λέγει φωνάς. Τί γὰρ ποιήσω, φησὶν ἐκεῖνος, ἐν σπάνει τῶν ἀναγκαίων ὑπάρχων ; 'Αεὶ τὴν οἴίτως ἀθλίαν ἐ[κ]πτύει φωνήν. 'Αλλ' ἰδοὺ ταῖς αὐταῖς κέχρηται φωναῖς ὁ πλούσιος σφόδρα οδυνώμενος καὶ πάσχων . Καὶ εἶπε· Καθελῶ μου τὰς ἀποθήκας, καὶ συνάξω ἐκεῖ πάντα τὰ γεννήματά μου καὶ τὰ ἀγαθά μου. ο Θησαυρούς οἰκοδομεῖν πλατυτέρους ἐσκέπτετο, μόνος ἀπολαύπιν ήθελε τῶν προσόντων αὐτῷ· οὐκ ἐρᾷ φιλοπτωχίας, τῶν ἐντεῦθεν αὐχημάτων οὐκ ἐφίεται· ἀλλὰ φησι· • Καθελῶ μου τὰς ἀποθήκας, ο ᾿Αθρει δὴ καὶ ἐπ- ρον ἀνόητον αὐτοῦ λόγον· Συνάξω γάρ, φησί, τὰ γεν[ν]ήματά μου. . Οὐκ ἐνόμιζε ταῦτα ἐκ Θεοῦ ἔχειν ὡς ὁ Ἰώδ᾽ ἡ γὰρ ἂν ὡς Θεοῦ οἰκονόμος περὶ ταῦτα διέκειτο· ἀλλ᾽ οἰκείων πόνων γενν]ήματα έμετο. Ὅτι δὲ οὐκ ἐκ Θεοῦ τὸ εὖ πράττειν ἑαυτῷ εἶναι νομίζει, δηλοῖ σαφῶς ἐξ ὧν λέγει. Συνάξω γάρ, φησί, τὰ γεν[ν]ήματά μου, καὶ τὰ ἀγαθά μου οὐδενὶ μεταδώσει, ἀλλ' ἐμαυτῷ καὶ τῇ ἐμῇ γαστρὶ πάντα ταμιεύσομαι. Τίς γὰρ ἂν οὕτω διανοηθείη περὶ τῶν δεομένων, Θεὸν εἰδὼς χορηγὸν ὧν κέκτηται; Τῶν γὰρ αὐτῶν ἐστιν ἔχειν τέ τι παρὰ Θεοῦ, καὶ κεχρῆσθαι κατά Θεόν οἷσπερ ἔχουσιν. (Α (. Ε Ι. 496) 'Αλλ' ὁ πλούσιος οὗτος, οὐ τὰς μενούσας ἀποθήκας οἰκοδομεῖ, ἀλλὰ τὰς κατα λυομένας· καὶ τὸ ἔτι τούτου παραλογώτερον, ἑαυτῷ μῆκος ὁρίζει ζωῆς, ὥσπερ ἐκ γῆς καὶ τοῦτο θερίσας" φησί γάρ ο Καὶ ἐρῶ τῇ ψυχῇ μου· Ψυχή, έχεις πολλὰ ἀγαθὰ κείμενα εἰς ἔτη πολλά. (Α 1. 1) Αλλ', ὦ πλούσιε, φαίη τις ἂν, τοὺς μὲν καρπούς ἔχεις ἐν ἀποθήκαις, ἔτη δὲ πολλὰ (1) πόθεν ἂν λάβης; - > - (Α Ε Τοιοῦτος (2) καὶ ὁ νῦν πλού- σιος, τῇ γαστρὶ ἑαυτοῦ ἐπικεκυφώς, λαιμὸν ἀντὶ λο γισμού κεκτημένος, ἀλλ' οὐ κατ᾿ εἰκόνα τοῦ μόνου ἀγαθοῦ ζῶν· διὸ τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν τοῖς τῆς σαρκής δεξιούται βρώμασι, καὶ τὴν ἐπακολουθοῦσαν αὐτοῖς μυσαρὰν ἡδονὴν ἐπιτάττει τῇ ψυχῇ· εὐφήμως γὰρ ὁ Κύριος διὰ τοῦ εὐφραίνου τὰ ὑπογάστρια πάθη εδή λωσε, τὰ τῇ πλησμονῇ παρεπόμενα· ἀκολουθεῖ γὰρ τῷ κόρῳ τὰ ἀφροδίσια. Καὶ μὴν ἔδει ἐσθίειν, ὥστε ζῆν· οὐ μὴν ζῇν, ὥστε ἐσθίειν· κατὰ τοὺς θεοποιούν τας τὴν γαστέρα καὶ λέγοντας· ο Φάγωμεν καὶ πίω μεν· αύριον γὰρ ἀποθνήσκομεν· ο δέον τοὐναντίον λέγειν· Ἐπεὶ αύριον ἀποθνήσκομεν, μή φάγωμεν μηδὲ πίωμεν. - (Α Τί ὠφέλησε τοῦτον τὸν πλούσιον ἡ πολλή μέριμνα ; Ὅλος ἐστὶ τῆς σαρ κός. Αλλ' ὁρᾷς ὅσην ὑπέμεινε ζημίαν, ὁ μηδενὶ μὲν τῶν ἄλλων ἀγαθὸς, ἑαυτῷ δὲ μόνῳ πλούσιος ; πεφρόν τικεν, ἵνα πλουτήσῃ· ἠγρύπνησεν, ἵνα συναγάγῃ πολλά· συγχαίρει τῇ ἑαυτοῦ γαστρὶ ὡς ἐχούσῃ πολλά S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. T36 dium ostendit uberem tulisse fructum, sed uni- versam possessori suo regionem, ut divitiarum ɔm- plitudinem cognoscas. Quid ergo? Dives tam mukis tamque immodicis stipatus bonis, pusillo animo fi, pauperis propria verba dicit. Quid faciam, dicere solet pauper, quia rei necessariæ penaria laboro? semperque hanc miseram vocem effuitit. Ecce iisdem utitur verbis etiam dives, magnopere dolens mcrensque. < Et ait : Destruam horrea mea, et majora ædificabo, illucque congregabo omnes fructus meos ac bona. Cellas ædificare ampliores cogitabat, solus frui volebat facultatibus suis. Be- nignitati erga pauperes non studet, neque gloriæ inde redundantis cupidus est; sed ait: Horrea mea destruam. › Reliquam quoque stultam ipsius orationem specta. • Coacervabe, inquit, fructus meos. › Non reputabat, sicuti Jobus, hæc a Deo se accepisse, neque ut Dei oeconomus erga ista se gerebat, sed laborum suorum fructum esse existimabat. Quod autem haud Deo prosperitatem suam acceptam referat, demonstrat dum ait : Coa- cervabo fructus meos, bonaque mea nèmini com- municabo, sed mihi meoque ventri cuncta reponain. Quis de proprio officio ita cogitaret, si Deum opum suarum largitorem agnosceret? Nam qui a Deo ali- quid habent, ¡idem juxta Dei placitum uti debent eo quod habent. - Sed hic dives haud duratura horrea ædificat, sed caduca. Et quod adhuc stultius est, spatium vitæ. sibi debuit, quasi hoc etiam de terra mescue- rit. Ait enim : « Diamque auiinæ meæ : Anima, nulla habes bona reposita in annos multos. Atqui, o dives, dicet merito aliquis, fructus quidem in horreis habes, and annos multos unde sumes ? Sic loqui solet etiam nunc dives, ventri suo dedi- tus, ingluvien loco intellectus habens, neque juxta imaginem ejus qui unice bonus est, vitam degens. Quamobrem animam suam cernallies-coris nutrit, et consequentem ex ipsis nefandam voluptatem sibi proponit : lioneste enim Dominus vocabulo gaude hypogastricas passiones denotavit, qua saturitatem comitantur; subsequuntur enim crapulam res ve- nereæ. Atqui edendum est vitæ causa; non viven - dum, ut edamus; prout ventris adoratores, qui aiunt : Manducenus et bibamus, cras enim morie mur’;, cum contra dicendum foret: Quoniam cras morituri sumus, cibum potumque omittamus. Quid profuit isti diviti multiplex cura ? Totus in carnali cogitatione est. Sed videsne quam retulerit pœnam is qui nemini alii bonus exstitit, sibi autem uni dives ? Curis se altrivit, ut dives feret ; vigi- lavit, ut multa congregaret; gratulatur ventri suo multa cominoda habenti; totus ad terrena negotia incumbit ; Deum non suspicit ; futura non spectat ; * Isa. xxn, 13; Cor. xv, 32. - is perverse scribit: Fructus plurimos kabes in apothecis, unde accipies ? c D b, f. b, f. 198) f. b) A. sumptus ex Cyrilli homilia. (1) Dilapsis apud Corderium tribus his verbis ἔτη (2) llic locus usque ad πίωμεν, dicitur in codice
Ἄκουε γὰρ ὅτι κεκολόβωται αὐτῷ ἡ ζωὴ ψήφῳ Θεοῦ. «Ἄφρον, ταύτῃ τῇ νυκτὶ τὴν ψυχήν σου ἀπαιτοῦσιν ἀπὸ σοῦ· ἃ δὲ ἡτοίμασας, τίνι ἔσται;» (ι φ. 101 β) Τουτέστιν ἐν στιγμῇ καὶ ἐν ὀλίγῳ παντελῶς καὶ συνεσταλμένῳ καιρῷ τὴν ἀπόλαυσιν ἔχων· κονιορτοῦ γὰρ δίκην οἰχήσεται, πεμπόμενος εἰς ἑτέρους, καὶ εἰς οὓς οὐκ ἴσμεν ἔσθ’ ὅτε ἢ καὶ τάχα που καὶ εἰς ἐχθρούς. α φ. 175 β, ε φ. 200 β) Ἀληθὲς οὖν ἄρα ὅτι οὐκ ἐν τῷ περισσεύειν τινὶ ἔσται ἡ ζωὴ αὐτοῦ ἐκ τῶν ὑπαρχόντων αὐτῷ. Τρισμακάριος δὲ καὶ ἐν ἐλπίσι λαμπραῖς, ὁ κατὰ Θεὸν πλουτῶν. Ὁ μὲν γὰρ ταῖς κατὰ γῆν φροντίσι δαπανώμενος, ἐπιζήμιον ἔχει τὸ τέλος, καὶ πένης ἀπελεύσεται πρὸς Θεόν· ὁ δὲ μεριμνῶν τὰ τοῦ Κυρίου, πλουτήσει μὲν ἐν ἔργοις ἀγαθοῖς, ἕξει δὲ θησαυρὸν ἄσυλον ἐν τοῖς οὐρανοῖς. «Μὴ μεριμνᾶτε τῇ ψυχῇ ὑμῶν τί φάγητε, κ.τ.λ.» (α φ. 176, β φ. 123 β) Τέθειται μὲν δὴ τοῖς ἐξ Ἰςραὴλ ὁ διὰ Μωϋσέως νόμος, ἀποφέρων εἰς ἕκαστα τῶν πρακτέων, καὶ τὸ τελοῦν εἰς ὄνησιν αὐτοῖς καθιστὰς ἐναργές. Οἱ δὲ θυμηδίας τῆς ἀνωτάτω πρόφασιν ἐποιοῦντο τὸ χρῆμα, λέγοντες·
Α γὰρ ἂν ἡμῖν εὐφορήσαν ἔδειξε χωρίον, ἀλλ' όλην Εφη δὲ πολλά, Β χώραν εὔκαρπον γενέσθαι τῷ κεκτημένῳ, ίνα μάθης τοῦ πλούτου τὸ βάθος. Τί οὖν ; ὁ πλούσιος, ὁ τοῖς οὕτω πολλοῖς καὶ ἀμέτροις περιεχόμενος ἀγαθοῖς, στενοχωρεῖται πεφροντικώς, τὰς τοῦ πένητος λέγει φωνάς. Τί γὰρ ποιήσω, φησὶν ἐκεῖνος, ἐν σπάνει τῶν ἀναγκαίων ὑπάρχων ; 'Αεὶ τὴν οἴίτως ἀθλίαν ἐ[κ]πτύει φωνήν. 'Αλλ' ἰδοὺ ταῖς αὐταῖς κέχρηται φωναῖς ὁ πλούσιος σφόδρα οδυνώμενος καὶ πάσχων . Καὶ εἶπε· Καθελῶ μου τὰς ἀποθήκας, καὶ συνάξω ἐκεῖ πάντα τὰ γεννήματά μου καὶ τὰ ἀγαθά μου. ο Θησαυρούς οἰκοδομεῖν πλατυτέρους ἐσκέπτετο, μόνος ἀπολαύπιν ήθελε τῶν προσόντων αὐτῷ· οὐκ ἐρᾷ φιλοπτωχίας, τῶν ἐντεῦθεν αὐχημάτων οὐκ ἐφίεται· ἀλλὰ φησι· • Καθελῶ μου τὰς ἀποθήκας, ο ᾿Αθρει δὴ καὶ ἐπ- ρον ἀνόητον αὐτοῦ λόγον· Συνάξω γάρ, φησί, τὰ γεν[ν]ήματά μου. . Οὐκ ἐνόμιζε ταῦτα ἐκ Θεοῦ ἔχειν ὡς ὁ Ἰώδ᾽ ἡ γὰρ ἂν ὡς Θεοῦ οἰκονόμος περὶ ταῦτα διέκειτο· ἀλλ᾽ οἰκείων πόνων γενν]ήματα έμετο. Ὅτι δὲ οὐκ ἐκ Θεοῦ τὸ εὖ πράττειν ἑαυτῷ εἶναι νομίζει, δηλοῖ σαφῶς ἐξ ὧν λέγει. Συνάξω γάρ, φησί, τὰ γεν[ν]ήματά μου, καὶ τὰ ἀγαθά μου οὐδενὶ μεταδώσει, ἀλλ' ἐμαυτῷ καὶ τῇ ἐμῇ γαστρὶ πάντα ταμιεύσομαι. Τίς γὰρ ἂν οὕτω διανοηθείη περὶ τῶν δεομένων, Θεὸν εἰδὼς χορηγὸν ὧν κέκτηται; Τῶν γὰρ αὐτῶν ἐστιν ἔχειν τέ τι παρὰ Θεοῦ, καὶ κεχρῆσθαι κατά Θεόν οἷσπερ ἔχουσιν. (Α (. Ε Ι. 496) 'Αλλ' ὁ πλούσιος οὗτος, οὐ τὰς μενούσας ἀποθήκας οἰκοδομεῖ, ἀλλὰ τὰς κατα λυομένας· καὶ τὸ ἔτι τούτου παραλογώτερον, ἑαυτῷ μῆκος ὁρίζει ζωῆς, ὥσπερ ἐκ γῆς καὶ τοῦτο θερίσας" φησί γάρ ο Καὶ ἐρῶ τῇ ψυχῇ μου· Ψυχή, έχεις πολλὰ ἀγαθὰ κείμενα εἰς ἔτη πολλά. (Α 1. 1) Αλλ', ὦ πλούσιε, φαίη τις ἂν, τοὺς μὲν καρπούς ἔχεις ἐν ἀποθήκαις, ἔτη δὲ πολλὰ (1) πόθεν ἂν λάβης; - > - (Α Ε Τοιοῦτος (2) καὶ ὁ νῦν πλού- σιος, τῇ γαστρὶ ἑαυτοῦ ἐπικεκυφώς, λαιμὸν ἀντὶ λο γισμού κεκτημένος, ἀλλ' οὐ κατ᾿ εἰκόνα τοῦ μόνου ἀγαθοῦ ζῶν· διὸ τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν τοῖς τῆς σαρκής δεξιούται βρώμασι, καὶ τὴν ἐπακολουθοῦσαν αὐτοῖς μυσαρὰν ἡδονὴν ἐπιτάττει τῇ ψυχῇ· εὐφήμως γὰρ ὁ Κύριος διὰ τοῦ εὐφραίνου τὰ ὑπογάστρια πάθη εδή λωσε, τὰ τῇ πλησμονῇ παρεπόμενα· ἀκολουθεῖ γὰρ τῷ κόρῳ τὰ ἀφροδίσια. Καὶ μὴν ἔδει ἐσθίειν, ὥστε ζῆν· οὐ μὴν ζῇν, ὥστε ἐσθίειν· κατὰ τοὺς θεοποιούν τας τὴν γαστέρα καὶ λέγοντας· ο Φάγωμεν καὶ πίω μεν· αύριον γὰρ ἀποθνήσκομεν· ο δέον τοὐναντίον λέγειν· Ἐπεὶ αύριον ἀποθνήσκομεν, μή φάγωμεν μηδὲ πίωμεν. - (Α Τί ὠφέλησε τοῦτον τὸν πλούσιον ἡ πολλή μέριμνα ; Ὅλος ἐστὶ τῆς σαρ κός. Αλλ' ὁρᾷς ὅσην ὑπέμεινε ζημίαν, ὁ μηδενὶ μὲν τῶν ἄλλων ἀγαθὸς, ἑαυτῷ δὲ μόνῳ πλούσιος ; πεφρόν τικεν, ἵνα πλουτήσῃ· ἠγρύπνησεν, ἵνα συναγάγῃ πολλά· συγχαίρει τῇ ἑαυτοῦ γαστρὶ ὡς ἐχούσῃ πολλά S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. T36 dium ostendit uberem tulisse fructum, sed uni- versam possessori suo regionem, ut divitiarum ɔm- plitudinem cognoscas. Quid ergo? Dives tam mukis tamque immodicis stipatus bonis, pusillo animo fi, pauperis propria verba dicit. Quid faciam, dicere solet pauper, quia rei necessariæ penaria laboro? semperque hanc miseram vocem effuitit. Ecce iisdem utitur verbis etiam dives, magnopere dolens mcrensque. < Et ait : Destruam horrea mea, et majora ædificabo, illucque congregabo omnes fructus meos ac bona. Cellas ædificare ampliores cogitabat, solus frui volebat facultatibus suis. Be- nignitati erga pauperes non studet, neque gloriæ inde redundantis cupidus est; sed ait: Horrea mea destruam. › Reliquam quoque stultam ipsius orationem specta. • Coacervabe, inquit, fructus meos. › Non reputabat, sicuti Jobus, hæc a Deo se accepisse, neque ut Dei oeconomus erga ista se gerebat, sed laborum suorum fructum esse existimabat. Quod autem haud Deo prosperitatem suam acceptam referat, demonstrat dum ait : Coa- cervabo fructus meos, bonaque mea nèmini com- municabo, sed mihi meoque ventri cuncta reponain. Quis de proprio officio ita cogitaret, si Deum opum suarum largitorem agnosceret? Nam qui a Deo ali- quid habent, ¡idem juxta Dei placitum uti debent eo quod habent. - Sed hic dives haud duratura horrea ædificat, sed caduca. Et quod adhuc stultius est, spatium vitæ. sibi debuit, quasi hoc etiam de terra mescue- rit. Ait enim : « Diamque auiinæ meæ : Anima, nulla habes bona reposita in annos multos. Atqui, o dives, dicet merito aliquis, fructus quidem in horreis habes, and annos multos unde sumes ? Sic loqui solet etiam nunc dives, ventri suo dedi- tus, ingluvien loco intellectus habens, neque juxta imaginem ejus qui unice bonus est, vitam degens. Quamobrem animam suam cernallies-coris nutrit, et consequentem ex ipsis nefandam voluptatem sibi proponit : lioneste enim Dominus vocabulo gaude hypogastricas passiones denotavit, qua saturitatem comitantur; subsequuntur enim crapulam res ve- nereæ. Atqui edendum est vitæ causa; non viven - dum, ut edamus; prout ventris adoratores, qui aiunt : Manducenus et bibamus, cras enim morie mur’;, cum contra dicendum foret: Quoniam cras morituri sumus, cibum potumque omittamus. Quid profuit isti diviti multiplex cura ? Totus in carnali cogitatione est. Sed videsne quam retulerit pœnam is qui nemini alii bonus exstitit, sibi autem uni dives ? Curis se altrivit, ut dives feret ; vigi- lavit, ut multa congregaret; gratulatur ventri suo multa cominoda habenti; totus ad terrena negotia incumbit ; Deum non suspicit ; futura non spectat ; * Isa. xxn, 13; Cor. xv, 32. - is perverse scribit: Fructus plurimos kabes in apothecis, unde accipies ? c D b, f. b, f. 198) f. b) A. sumptus ex Cyrilli homilia. (1) Dilapsis apud Corderium tribus his verbis ἔτη (2) llic locus usque ad πίωμεν, dicitur in codice
PG 72:737«Μακάριοί ἐσμεν Ἰσραὴλ, ὅτῳ τὰ ἀρεστὰ Κυρίῳ γνωστὰ ἡμῖν ἐστιν.» Ἐγὼ δὲ φαίην ἄν· Τρισμακάριοί ἐσμεν ἡμεῖς, παρ’ αὐτοῦ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος διδασκόμενοι τὸ ἀγαθὸν αὐτοῦ τὸ σωτήριον θέλημα, ἵνα τὴν εὐαγγελικὴν ζωὴν πολιτευσάμενοι, συμβασιλεύσωμεν αὐτῷ. Ὅρα γὰρ, ὅπως ἡμᾶς μερίμνης ἐξίστησι περιττῆς, οὐχ ἁπλῶς, «μὴ μεριμνᾶτε,» λέγων, προσεπάγων δὲ ὅτι «τῇ ψυχῇ ὑμῶν·» ἀντὶ τοῦ, Μὴ ἐσπουδασμένην ἐν τούτοις δαπανᾶτε φροντίδα, ἀλλὰ τοῖς ὑπερκειμένοις χαρίζεσθε τὰς σπουδάς. Ὑπέρκειται δὲ τροφῆς μὲν ψυχὴ, περιβλημάτων δὲ σῶμα. Καὶ ἄθρει πῶς οὐχ ἁπλῶς τὸ, «μὴ μεριμνᾶτε» τίθησιν, ἀλλὰ καὶ ἐνταῦθα λογισμοὺς ἀνακινεῖ ἐκ τῶν ὑπηργμένων ἡμῖν ἤδη. Ὁ γὰρ τὸ μεῖζον, φησὶ, δοὺς, πῶς τὸ ἔλαττον οὐ δώσει; ὁ τὴν τρεφομένην σάρκα διαπλάσας, πῶς τὴν τροφὴν οὐ παρέξει; Ἀγῶνος τοίνυν προκειμένου τοῦ περὶ ψυχῆς καὶ σώματος, κολάσεώς τε καὶ δίκης ἐπηρτημένης τοῖς οὐκ ἐθέλουσι ζῇν ὀρθῶς, ἐῤῥίφθω φροντὶς ἡ ἐπ’ ἀμφίοις καὶ τροφῇ. Ἄλλως τε τοὺς τῆς ἀρετῆς ἐραστὰς, πῶς οὐκ αἰσχρὸν μειρακιωδῶς ἱματίοις ἐφήδεσθαι, καὶ τραπέζαις πολυτελέσιν;
τῶν ἐπιτηδείων· ὅλος ἐστὶ τῶν ἐπὶ γῆς πραγμάτων. οὐκ ἀναβλέπει πρὸς Θεόν· οὐχ ὁρᾷ τὰ ἐσόμενα· οὐ λογίζεται τὸν ἐπὶ τοῦ θείου βήματος δικάζοντα Θεόν οὐχ ὁρᾷ τὸν γείτονα θάνατον· κατεδικάσθη γὰρ τε- λευτὴν ἀπροσδόκητον ὁ μισόπτωχος πλούσιος· ἐν τῇ ἑσπέρα τὴν ἑωθινὴν τροφὴν βουλευόμενος, καὶ τοῦ ὄρθρου μὴ καταλαβὼν τὴν ἀκτῖνα. Ακουε γὰρ ὅτι κεκολόβωται αὐτῷ ἡ ζωὴ ψήφῳ Θεοῦ. Αφρον, ταύτῃ τῇ νυκτὶ τὴν ψυχήν σου ἀπαι- τοῦσιν ἀπὸ σοῦ· ὁ δὲ ἡτοίμασας, τίνι ἔσται ; (1 Τουτέστιν ἐν στιγμῇ καὶ ἐν ὀλίγῳ παντελῶς καὶ συνεσταλμένῳ καιρῷ τὴν ἀπόλαυσιν ἔχων· κονιορτοῦ γὰρ δίκην οἰχήσεται, πεμπόμενος εἰς ἑτέρους, καὶ εἰς οὓς οὐκ ἴσμεν ἔσθ' ὅτε ἢ καὶ τάχα που καὶ εἰς ἐχθρούς. - Α (. Ε Αλη θὲς οὖν ἄρα ὅτι οὐκ ἐν τῷ περισσεύειν τινὶ ἔσται ἡ ζωὴ αὐτοῦ ἐκ τῶν ὑπαρχόντων αὐτῷ. Τρισμακάριος δὲ καὶ ἐν ἐλπίσι λαμπραῖς, ὁ κατὰ Θεὸν πλουτῶν. Ὁ μὲν γὰρ ταῖς κατὰ γῆν φροντίσι δαπανώμενος, ἐπι- ζήμιον ἔχει τὸ τέλος, καὶ πένης ἀπελεύσεται πρὸς Θεόν· ὁ δὲ μεριμνῶν τὰ τοῦ Κυρίου, πλουτήσει μὲν ἐν ἔργοις ἀγαθοῖς, ἐξε: δὲ θησαυρὸν ἄσυλον ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Μὴ μεριμνᾶτε τῇ ψυχῇ ὑμῶν τί φάγητε, κ. τ. λ. (Α (. 176, Β Τέθειται μὲν δὴ τοῖς ἐξ Ἰσ ραὴλ ὁ διὰ Μωϋσέως νόμος, ἀποφέρων εἰς ἕκαστα τῶν πρακτέων, καὶ τὸ τελοῦν εἰς ὄνησιν αὐτοῖς καθ ιστὰς ἐναργές. Οἱ δὲ θυμηδίας τῆς ἀνωτάτω πρόφα σιν ἐποιοῦντο τὸ χρῆμα, λέγοντες· « Μακάριοι έσμεν Ἰσραὴλ, ὅτῳ τὰ ἀρεστὰ Κυρίῳ γνωστὰ ἡμῖν ἐστιν. » Ἐγὼ δὲ φαίην ἄν· Τρισμακάριοι ἐσμεν ἡμεῖς, παρ' αὐτοῦ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος διδασκόμενοι τὸ ἀγαθὸν αὐτοῦ τὸ σωτήριον θέλημα, ἵνα τὴν εὐαγγε λικὴν ζωὴν πολιτευσάμενοι, συμβασιλεύσωμεν αὐτῷ. Ορα γὰρ, ὅπως ἡμᾶς μερίμνης ἐξίστησι περιττής, οὐχ ἁπλῶς, « μὴ μεριμνάτε, ο λέγων, προσεπάγων δὲ ὅτι ι τῇ ψυχῇ ὑμῶν· ἡ ἀντὶ τοῦ, Μὴ ἐσπουδασμέ τὴν ἐν τούτοις δαπανάτε φροντίδα, ἀλλὰ τοῖς ὑπερ- κειμένοις χαρίζεσθε τὰς σπουδάς. Υπέρκειται δὲ τροφῆς μὲν ψυχή, περιβλημάτων δὲ σῶμα. Καὶ ἄθρει πῶς οὐχ ἁπλῶς τό, « μὴ μεριμνάτε, τίθησιν, ἀλλὰ καὶ ἐνταῦθα λογισμοὺς ἀνακινεῖ ἐκ τῶν ὑπηργμένων ἡμῖν ήδη. Ο γὰρ τὸ μεῖζον, φησί, δούς, πῶς τὸ Ελατ τὸν οὐ δώσει; ὁ τὴν τρεφομένην σάρκα διαπλάσας, πῶς τὴν τροφὴν οὐ παρέξει; ᾿Αγώνος τοίνυν προκει μένου τοῦ περὶ ψυχῆς καὶ σώματος, κολάσεώς τε καὶ δίκης ἐπηρτημένης τοῖς οὐκ ἐθέλουσι ζῆν ὀρθῶς, ἐῤῥίφθω φροντὶς ἡ ἐπ' ἀμφίοις καὶ τροφῇ. Αλλως τε τοὺς τῆς ἀρετῆς ἐραστὰς, πῶς οὐκ αἰσχρὸν μετρα- κιωδῶς ἱματίοις ἐφήδεσθαι, καὶ τραπέζαις πολυτελέ σιν; Εψεται γὰρ τούτοις εὐθὺς καὶ ἡ τῶν ἑτέρων ἐπιθυμιῶν ἀγρία πληθύς· τοῦτο δέ ἐστιν ὅλισθος ἀπὸ Θεοῦ. Χρή τοίνυν ἡμᾶς ἐφίεσθαι μᾶλλον τῶν ἀρεσκόν- εχθρούς, COMMENT. IN LUCAM. A non cogitat de judicante super tremendo tri- f. 1) (1) b, f. 1) B C f. b) D so Baruch 19, 3. ad ex Cyrillo nominatim in Lucam in Na- ticaua nobili ms. catena ad xi prophetas. Id ego bunali Deo; proximam mortem non animadvertit. En autem osori pauperum diviti insperatus finis decernitur; qui cum vespere de matutino alimento consilia agitaret, auroræ radium non aspexit. Aúdi enim decreto Dei vitam ejus abruptam. V. 20. Stalte, hac nocte animam tuam repetunt a te ; quæ autem parasti cujus erunt ? floc est, uno momento, brevi prorsus contracto- que tempore his bonis fruitus, quæ feni instar di- labentur, ad alios transmissa, et quidem fortasse ad ignotos vel etiam ad inimicos. Vere itaque di- clum est haud in bonorum abundantia vitam ho- minis consistere. Beatissimus contra est, splendida- que in spe versatur, qui secundum Deum dives est. Nam qui terrenis curis atteritur, is amarum finem nanciscitur, et pauper ad Deum ibil. Secus vero, qui quæ Dei sunt curat, bonis operibus ditescet, tutumque in cœlis thesaurum possidebit. V. 22. Nolite solliciti esse animæ vestræ quid man- ducetis, etc. Data fuit Israelitis lex Mosaica, singula òfficia docens, et quid eis prodesset perspicuum exhibens. Hi autem summi instar gaudii eam rem habebant, dicentes : « Beati sumus Israelita, quibus placita Dei sunt explorata • Ego vero potius dicam : Beatissimi sumus nos, qui ab universali nostro Ser- vatore docti fuimus bonam ipsius saluiaremque voluntatem, ut, postquam evangelicam vitam vixe- . rimus, cum eo pariter regnemus. Cerne enim, quomodo nos a supervacua cura avertit, non tantum dicens, ‹ Ne solliciti sitis,› sed addens ‹ ani- mæ vestræ, › pro eo ut dicat, Ne nimiam in his insumite solkfeitadinem, sed superioribus rebus studia impendite. Superstal auten alimonia ani ma, vestimento corpus. Et vide quod non simpli- citer posuit ‹ ne solliciti sitis, verum hic etiam ratiocinia ex iis, quas jam possidemus, re- bus commovet. Nam qui inajus dedit, quomodo minus non concedet? qui carnem altilem formavit, cur alimoniam non suppeditabit? Ergo certamine proposito de animo et corpore, pœnaque et ultione iis impendente qui recte vivere nolunt, abjiciatur cura vestimentorum atque alimonix. Alioqui etiam virtutis amatores quidni sit turpe pueriliter ornatu vestium mensisque sumptuosis oblectari? Namque hæc subsequetur statim aliarum quoque cupidita- tum sæva multitudo. Sic autem a Dco excidimus. Oportet itaque magis iis delectari quæ Deo placent: elenim quæ satis sunt et necessaria, ipse largietur. hoc loco colloco, valde tamen ambigens utrum huic potius an alii seji, puta versiculo 28, vel alii cuivis loco sit assignandum. (1) Citatur hoc fragmentum, a τουτέστιν usque
Ἕψεται γὰρ τούτοις εὐθὺς καὶ ἡ τῶν ἑτέρων ἐπιθυμιῶν ἀγρία πληθύς· τοῦτο δέ ἐστιν ὄλισθος ἀπὸ Θεοῦ. Χρὴ τοίνυν ἡμᾶς ἐφίεσθαι μᾶλλον τῶν ἀρεσκόντων Θεῷ· χορηγήσει γὰρ αὐτὸς τὰ δέοντα καὶ τὰ αὐτάρκη· ἀξιόχρεως δὲ ὁ Δεσπότης, τοῦτό σοι σαφῶς ὑπισχνούμενος, καὶ ὡς ἀπό γε τῶν ἐλαττόνων, περὶ τῶν μειζόνων ἡμᾶς πληροφορῶν. «Κατανοήσατε τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ , κ.τ.λ. (α φ. 176 β, ξ φ. 134 β). Ὥσπερ εἰς εὐανδρίαν ἡμᾶς ἀναβιβάζων πνευματικὴν, ὡς ἀπό γε τῶν ἐν οὐδενὶ λόγῳ κειμένων πτηνῶν ἐποιεῖτο τὴν πληροφορίαν, λέγων· «Πολλῶν στρουθίων διαφέρετε ὑμεῖς·» οὕτω καὶ νῦν, ὡς ἀπό γε τῶν πτηνῶν, ἢ τῶν ἐν ἀγροῖς ἀνθῶν, ἱδρυμένην καὶ ἀκατάσειστον ἐνεργάζεταί σοι τὴν πίστιν. Ἐνδοιάζειν δὲ ὅλως οὐκ ἐφίησιν ἡμᾶς, ὅτι πάντη τε καὶ πάντως τὴν παρ’ αὐτοῦ χαρίζεται φειδὼ, τὸ ἀνενδεὲς ἐφ’ ἅπασι διδούς.(α φ. 178, β φ. 124, ξ φ. 134 β) Ἀληθὲς δὲ τὸ καὶ τὸν Σολομῶντα ἡττῆσθαι τῆς τῶν κρίνων περιβολῆς· τὰ γὰρ τῶν χρωμάτων ἄνθη, ποικίλα τε ὄντα καὶ πολυειδῆ, ἐν κρίνοις μὲν, καὶ ἐν ἑτέροις τισὶ τῶν φυομένων ἐν ἀγροῖς, ἀξιοθαύμαστον ἔχει τὴν ὥραν·
τῶν ἐπιτηδείων· ὅλος ἐστὶ τῶν ἐπὶ γῆς πραγμάτων. οὐκ ἀναβλέπει πρὸς Θεόν· οὐχ ὁρᾷ τὰ ἐσόμενα· οὐ λογίζεται τὸν ἐπὶ τοῦ θείου βήματος δικάζοντα Θεόν οὐχ ὁρᾷ τὸν γείτονα θάνατον· κατεδικάσθη γὰρ τε- λευτὴν ἀπροσδόκητον ὁ μισόπτωχος πλούσιος· ἐν τῇ ἑσπέρα τὴν ἑωθινὴν τροφὴν βουλευόμενος, καὶ τοῦ ὄρθρου μὴ καταλαβὼν τὴν ἀκτῖνα. Ακουε γὰρ ὅτι κεκολόβωται αὐτῷ ἡ ζωὴ ψήφῳ Θεοῦ. Αφρον, ταύτῃ τῇ νυκτὶ τὴν ψυχήν σου ἀπαι- τοῦσιν ἀπὸ σοῦ· ὁ δὲ ἡτοίμασας, τίνι ἔσται ; (1 Τουτέστιν ἐν στιγμῇ καὶ ἐν ὀλίγῳ παντελῶς καὶ συνεσταλμένῳ καιρῷ τὴν ἀπόλαυσιν ἔχων· κονιορτοῦ γὰρ δίκην οἰχήσεται, πεμπόμενος εἰς ἑτέρους, καὶ εἰς οὓς οὐκ ἴσμεν ἔσθ' ὅτε ἢ καὶ τάχα που καὶ εἰς ἐχθρούς. - Α (. Ε Αλη θὲς οὖν ἄρα ὅτι οὐκ ἐν τῷ περισσεύειν τινὶ ἔσται ἡ ζωὴ αὐτοῦ ἐκ τῶν ὑπαρχόντων αὐτῷ. Τρισμακάριος δὲ καὶ ἐν ἐλπίσι λαμπραῖς, ὁ κατὰ Θεὸν πλουτῶν. Ὁ μὲν γὰρ ταῖς κατὰ γῆν φροντίσι δαπανώμενος, ἐπι- ζήμιον ἔχει τὸ τέλος, καὶ πένης ἀπελεύσεται πρὸς Θεόν· ὁ δὲ μεριμνῶν τὰ τοῦ Κυρίου, πλουτήσει μὲν ἐν ἔργοις ἀγαθοῖς, ἐξε: δὲ θησαυρὸν ἄσυλον ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Μὴ μεριμνᾶτε τῇ ψυχῇ ὑμῶν τί φάγητε, κ. τ. λ. (Α (. 176, Β Τέθειται μὲν δὴ τοῖς ἐξ Ἰσ ραὴλ ὁ διὰ Μωϋσέως νόμος, ἀποφέρων εἰς ἕκαστα τῶν πρακτέων, καὶ τὸ τελοῦν εἰς ὄνησιν αὐτοῖς καθ ιστὰς ἐναργές. Οἱ δὲ θυμηδίας τῆς ἀνωτάτω πρόφα σιν ἐποιοῦντο τὸ χρῆμα, λέγοντες· « Μακάριοι έσμεν Ἰσραὴλ, ὅτῳ τὰ ἀρεστὰ Κυρίῳ γνωστὰ ἡμῖν ἐστιν. » Ἐγὼ δὲ φαίην ἄν· Τρισμακάριοι ἐσμεν ἡμεῖς, παρ' αὐτοῦ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος διδασκόμενοι τὸ ἀγαθὸν αὐτοῦ τὸ σωτήριον θέλημα, ἵνα τὴν εὐαγγε λικὴν ζωὴν πολιτευσάμενοι, συμβασιλεύσωμεν αὐτῷ. Ορα γὰρ, ὅπως ἡμᾶς μερίμνης ἐξίστησι περιττής, οὐχ ἁπλῶς, « μὴ μεριμνάτε, ο λέγων, προσεπάγων δὲ ὅτι ι τῇ ψυχῇ ὑμῶν· ἡ ἀντὶ τοῦ, Μὴ ἐσπουδασμέ τὴν ἐν τούτοις δαπανάτε φροντίδα, ἀλλὰ τοῖς ὑπερ- κειμένοις χαρίζεσθε τὰς σπουδάς. Υπέρκειται δὲ τροφῆς μὲν ψυχή, περιβλημάτων δὲ σῶμα. Καὶ ἄθρει πῶς οὐχ ἁπλῶς τό, « μὴ μεριμνάτε, τίθησιν, ἀλλὰ καὶ ἐνταῦθα λογισμοὺς ἀνακινεῖ ἐκ τῶν ὑπηργμένων ἡμῖν ήδη. Ο γὰρ τὸ μεῖζον, φησί, δούς, πῶς τὸ Ελατ τὸν οὐ δώσει; ὁ τὴν τρεφομένην σάρκα διαπλάσας, πῶς τὴν τροφὴν οὐ παρέξει; ᾿Αγώνος τοίνυν προκει μένου τοῦ περὶ ψυχῆς καὶ σώματος, κολάσεώς τε καὶ δίκης ἐπηρτημένης τοῖς οὐκ ἐθέλουσι ζῆν ὀρθῶς, ἐῤῥίφθω φροντὶς ἡ ἐπ' ἀμφίοις καὶ τροφῇ. Αλλως τε τοὺς τῆς ἀρετῆς ἐραστὰς, πῶς οὐκ αἰσχρὸν μετρα- κιωδῶς ἱματίοις ἐφήδεσθαι, καὶ τραπέζαις πολυτελέ σιν; Εψεται γὰρ τούτοις εὐθὺς καὶ ἡ τῶν ἑτέρων ἐπιθυμιῶν ἀγρία πληθύς· τοῦτο δέ ἐστιν ὅλισθος ἀπὸ Θεοῦ. Χρή τοίνυν ἡμᾶς ἐφίεσθαι μᾶλλον τῶν ἀρεσκόν- εχθρούς, COMMENT. IN LUCAM. A non cogitat de judicante super tremendo tri- f. 1) (1) b, f. 1) B C f. b) D so Baruch 19, 3. ad ex Cyrillo nominatim in Lucam in Na- ticaua nobili ms. catena ad xi prophetas. Id ego bunali Deo; proximam mortem non animadvertit. En autem osori pauperum diviti insperatus finis decernitur; qui cum vespere de matutino alimento consilia agitaret, auroræ radium non aspexit. Aúdi enim decreto Dei vitam ejus abruptam. V. 20. Stalte, hac nocte animam tuam repetunt a te ; quæ autem parasti cujus erunt ? floc est, uno momento, brevi prorsus contracto- que tempore his bonis fruitus, quæ feni instar di- labentur, ad alios transmissa, et quidem fortasse ad ignotos vel etiam ad inimicos. Vere itaque di- clum est haud in bonorum abundantia vitam ho- minis consistere. Beatissimus contra est, splendida- que in spe versatur, qui secundum Deum dives est. Nam qui terrenis curis atteritur, is amarum finem nanciscitur, et pauper ad Deum ibil. Secus vero, qui quæ Dei sunt curat, bonis operibus ditescet, tutumque in cœlis thesaurum possidebit. V. 22. Nolite solliciti esse animæ vestræ quid man- ducetis, etc. Data fuit Israelitis lex Mosaica, singula òfficia docens, et quid eis prodesset perspicuum exhibens. Hi autem summi instar gaudii eam rem habebant, dicentes : « Beati sumus Israelita, quibus placita Dei sunt explorata • Ego vero potius dicam : Beatissimi sumus nos, qui ab universali nostro Ser- vatore docti fuimus bonam ipsius saluiaremque voluntatem, ut, postquam evangelicam vitam vixe- . rimus, cum eo pariter regnemus. Cerne enim, quomodo nos a supervacua cura avertit, non tantum dicens, ‹ Ne solliciti sitis,› sed addens ‹ ani- mæ vestræ, › pro eo ut dicat, Ne nimiam in his insumite solkfeitadinem, sed superioribus rebus studia impendite. Superstal auten alimonia ani ma, vestimento corpus. Et vide quod non simpli- citer posuit ‹ ne solliciti sitis, verum hic etiam ratiocinia ex iis, quas jam possidemus, re- bus commovet. Nam qui inajus dedit, quomodo minus non concedet? qui carnem altilem formavit, cur alimoniam non suppeditabit? Ergo certamine proposito de animo et corpore, pœnaque et ultione iis impendente qui recte vivere nolunt, abjiciatur cura vestimentorum atque alimonix. Alioqui etiam virtutis amatores quidni sit turpe pueriliter ornatu vestium mensisque sumptuosis oblectari? Namque hæc subsequetur statim aliarum quoque cupidita- tum sæva multitudo. Sic autem a Dco excidimus. Oportet itaque magis iis delectari quæ Deo placent: elenim quæ satis sunt et necessaria, ipse largietur. hoc loco colloco, valde tamen ambigens utrum huic potius an alii seji, puta versiculo 28, vel alii cuivis loco sit assignandum. (1) Citatur hoc fragmentum, a τουτέστιν usque
PG 72:738τὸ δὲ πρὸς μίμησιν τὴν αὐτῶν ὑπό του τεχνουργούμενον, λείπεται πάντως ἐκείνων, καὶ μόλις ἔρχεταί πως τῆς ἀληθείας ἐγγύς. Εἰ τοίνυν τοῦθ’ οὕτως ἔχει, πῶς οὐκ ἀληθὲς ὅτι οὐδὲ Σολομῶν, καίτοι φιλότιμος οὕτω γεγονὼς, ἐν ὅλῃ τῇ δόξῃ αὐτοῦ περιεβάλετο ὡς ἒν τούτων Ἀπόχρη τοιγαροῦν τοῖς σοφοῖς τὸ χρείας ἕνεκα καὶ μόνης εὐσχήμονα καὶ εὐπόριστον ἔχειν τὴν στολὴν, καὶ σιτίων λιτότητα μὴ ὑπεραίρουσαν τὸ ἀρκοῦν· ἀρκέσει δὲ τοῖς ἁγίοις ἡ ἐν Χριστῷ τροφὴ, ἡ πνευματικὴ δηλονότι καὶ θεία καὶ νοητὴ, καὶ ἡ μετὰ ταῦτα δόξα. Ἦν δὲ καὶ ἑτέρως ἀνάρμοστον, τοὺς ἑτέροις μέλλοντας ἔσεσθαι πολιτείας εὐαγοῦς ὑποτύπωσιν καὶ ὑπογραμμὸν, εἰς ἐκεῖνα πίπτειν ἀτημελῶς, ὧν αὐτοὺς ἀποφοιτᾷν συμβουλεύειν ἔδει, παιδαγωγοὺς ὄντας οἰκουμενικούς. Ἐπεβούλευσε δ’ ἂν οὐ μετρίως καὶ τῇ τῶν ἱερῶν κηρυγμάτων σπουδῇ τε καὶ χρείᾳ, τὸ φροντίδος κοσμικῆς μεταποιεῖσθαι τοὺς μαθητάς. (α φ. 178 β). Ἐπιῤῥίψωμεν τοίνυν ἐπὶ Κύριον τὴν φροντίδα· μὴ μεριμνήσωμεν τί φάγωμεν ἢ τί πίωμεν, ἢ τί περιβαλώμεθα· μὴ ἐν μικροῖς καὶ εὐτελέσι πράγμασιν ὁ μέγας ἡμῶν δαπανάσθω λογισμός·
τῶν ἐπιτηδείων· ὅλος ἐστὶ τῶν ἐπὶ γῆς πραγμάτων. οὐκ ἀναβλέπει πρὸς Θεόν· οὐχ ὁρᾷ τὰ ἐσόμενα· οὐ λογίζεται τὸν ἐπὶ τοῦ θείου βήματος δικάζοντα Θεόν οὐχ ὁρᾷ τὸν γείτονα θάνατον· κατεδικάσθη γὰρ τε- λευτὴν ἀπροσδόκητον ὁ μισόπτωχος πλούσιος· ἐν τῇ ἑσπέρα τὴν ἑωθινὴν τροφὴν βουλευόμενος, καὶ τοῦ ὄρθρου μὴ καταλαβὼν τὴν ἀκτῖνα. Ακουε γὰρ ὅτι κεκολόβωται αὐτῷ ἡ ζωὴ ψήφῳ Θεοῦ. Αφρον, ταύτῃ τῇ νυκτὶ τὴν ψυχήν σου ἀπαι- τοῦσιν ἀπὸ σοῦ· ὁ δὲ ἡτοίμασας, τίνι ἔσται ; (1 Τουτέστιν ἐν στιγμῇ καὶ ἐν ὀλίγῳ παντελῶς καὶ συνεσταλμένῳ καιρῷ τὴν ἀπόλαυσιν ἔχων· κονιορτοῦ γὰρ δίκην οἰχήσεται, πεμπόμενος εἰς ἑτέρους, καὶ εἰς οὓς οὐκ ἴσμεν ἔσθ' ὅτε ἢ καὶ τάχα που καὶ εἰς ἐχθρούς. - Α (. Ε Αλη θὲς οὖν ἄρα ὅτι οὐκ ἐν τῷ περισσεύειν τινὶ ἔσται ἡ ζωὴ αὐτοῦ ἐκ τῶν ὑπαρχόντων αὐτῷ. Τρισμακάριος δὲ καὶ ἐν ἐλπίσι λαμπραῖς, ὁ κατὰ Θεὸν πλουτῶν. Ὁ μὲν γὰρ ταῖς κατὰ γῆν φροντίσι δαπανώμενος, ἐπι- ζήμιον ἔχει τὸ τέλος, καὶ πένης ἀπελεύσεται πρὸς Θεόν· ὁ δὲ μεριμνῶν τὰ τοῦ Κυρίου, πλουτήσει μὲν ἐν ἔργοις ἀγαθοῖς, ἐξε: δὲ θησαυρὸν ἄσυλον ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Μὴ μεριμνᾶτε τῇ ψυχῇ ὑμῶν τί φάγητε, κ. τ. λ. (Α (. 176, Β Τέθειται μὲν δὴ τοῖς ἐξ Ἰσ ραὴλ ὁ διὰ Μωϋσέως νόμος, ἀποφέρων εἰς ἕκαστα τῶν πρακτέων, καὶ τὸ τελοῦν εἰς ὄνησιν αὐτοῖς καθ ιστὰς ἐναργές. Οἱ δὲ θυμηδίας τῆς ἀνωτάτω πρόφα σιν ἐποιοῦντο τὸ χρῆμα, λέγοντες· « Μακάριοι έσμεν Ἰσραὴλ, ὅτῳ τὰ ἀρεστὰ Κυρίῳ γνωστὰ ἡμῖν ἐστιν. » Ἐγὼ δὲ φαίην ἄν· Τρισμακάριοι ἐσμεν ἡμεῖς, παρ' αὐτοῦ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος διδασκόμενοι τὸ ἀγαθὸν αὐτοῦ τὸ σωτήριον θέλημα, ἵνα τὴν εὐαγγε λικὴν ζωὴν πολιτευσάμενοι, συμβασιλεύσωμεν αὐτῷ. Ορα γὰρ, ὅπως ἡμᾶς μερίμνης ἐξίστησι περιττής, οὐχ ἁπλῶς, « μὴ μεριμνάτε, ο λέγων, προσεπάγων δὲ ὅτι ι τῇ ψυχῇ ὑμῶν· ἡ ἀντὶ τοῦ, Μὴ ἐσπουδασμέ τὴν ἐν τούτοις δαπανάτε φροντίδα, ἀλλὰ τοῖς ὑπερ- κειμένοις χαρίζεσθε τὰς σπουδάς. Υπέρκειται δὲ τροφῆς μὲν ψυχή, περιβλημάτων δὲ σῶμα. Καὶ ἄθρει πῶς οὐχ ἁπλῶς τό, « μὴ μεριμνάτε, τίθησιν, ἀλλὰ καὶ ἐνταῦθα λογισμοὺς ἀνακινεῖ ἐκ τῶν ὑπηργμένων ἡμῖν ήδη. Ο γὰρ τὸ μεῖζον, φησί, δούς, πῶς τὸ Ελατ τὸν οὐ δώσει; ὁ τὴν τρεφομένην σάρκα διαπλάσας, πῶς τὴν τροφὴν οὐ παρέξει; ᾿Αγώνος τοίνυν προκει μένου τοῦ περὶ ψυχῆς καὶ σώματος, κολάσεώς τε καὶ δίκης ἐπηρτημένης τοῖς οὐκ ἐθέλουσι ζῆν ὀρθῶς, ἐῤῥίφθω φροντὶς ἡ ἐπ' ἀμφίοις καὶ τροφῇ. Αλλως τε τοὺς τῆς ἀρετῆς ἐραστὰς, πῶς οὐκ αἰσχρὸν μετρα- κιωδῶς ἱματίοις ἐφήδεσθαι, καὶ τραπέζαις πολυτελέ σιν; Εψεται γὰρ τούτοις εὐθὺς καὶ ἡ τῶν ἑτέρων ἐπιθυμιῶν ἀγρία πληθύς· τοῦτο δέ ἐστιν ὅλισθος ἀπὸ Θεοῦ. Χρή τοίνυν ἡμᾶς ἐφίεσθαι μᾶλλον τῶν ἀρεσκόν- εχθρούς, COMMENT. IN LUCAM. A non cogitat de judicante super tremendo tri- f. 1) (1) b, f. 1) B C f. b) D so Baruch 19, 3. ad ex Cyrillo nominatim in Lucam in Na- ticaua nobili ms. catena ad xi prophetas. Id ego bunali Deo; proximam mortem non animadvertit. En autem osori pauperum diviti insperatus finis decernitur; qui cum vespere de matutino alimento consilia agitaret, auroræ radium non aspexit. Aúdi enim decreto Dei vitam ejus abruptam. V. 20. Stalte, hac nocte animam tuam repetunt a te ; quæ autem parasti cujus erunt ? floc est, uno momento, brevi prorsus contracto- que tempore his bonis fruitus, quæ feni instar di- labentur, ad alios transmissa, et quidem fortasse ad ignotos vel etiam ad inimicos. Vere itaque di- clum est haud in bonorum abundantia vitam ho- minis consistere. Beatissimus contra est, splendida- que in spe versatur, qui secundum Deum dives est. Nam qui terrenis curis atteritur, is amarum finem nanciscitur, et pauper ad Deum ibil. Secus vero, qui quæ Dei sunt curat, bonis operibus ditescet, tutumque in cœlis thesaurum possidebit. V. 22. Nolite solliciti esse animæ vestræ quid man- ducetis, etc. Data fuit Israelitis lex Mosaica, singula òfficia docens, et quid eis prodesset perspicuum exhibens. Hi autem summi instar gaudii eam rem habebant, dicentes : « Beati sumus Israelita, quibus placita Dei sunt explorata • Ego vero potius dicam : Beatissimi sumus nos, qui ab universali nostro Ser- vatore docti fuimus bonam ipsius saluiaremque voluntatem, ut, postquam evangelicam vitam vixe- . rimus, cum eo pariter regnemus. Cerne enim, quomodo nos a supervacua cura avertit, non tantum dicens, ‹ Ne solliciti sitis,› sed addens ‹ ani- mæ vestræ, › pro eo ut dicat, Ne nimiam in his insumite solkfeitadinem, sed superioribus rebus studia impendite. Superstal auten alimonia ani ma, vestimento corpus. Et vide quod non simpli- citer posuit ‹ ne solliciti sitis, verum hic etiam ratiocinia ex iis, quas jam possidemus, re- bus commovet. Nam qui inajus dedit, quomodo minus non concedet? qui carnem altilem formavit, cur alimoniam non suppeditabit? Ergo certamine proposito de animo et corpore, pœnaque et ultione iis impendente qui recte vivere nolunt, abjiciatur cura vestimentorum atque alimonix. Alioqui etiam virtutis amatores quidni sit turpe pueriliter ornatu vestium mensisque sumptuosis oblectari? Namque hæc subsequetur statim aliarum quoque cupidita- tum sæva multitudo. Sic autem a Dco excidimus. Oportet itaque magis iis delectari quæ Deo placent: elenim quæ satis sunt et necessaria, ipse largietur. hoc loco colloco, valde tamen ambigens utrum huic potius an alii seji, puta versiculo 28, vel alii cuivis loco sit assignandum. (1) Citatur hoc fragmentum, a τουτέστιν usque
μὴ δοῦλον ἱματίου καὶ τροφῆς ἀπεργασώμεθα τὸν ἐλεύθερον νοῦν· μεριμνάτω δὲ μᾶλλον ὅσα διασώζει ψυχὴν, ὅσα πρὸς τὴν τῶν οὐρανῶν ἀναφέρει βασιλείαν ὅσα τοὺς στεφάνους ἡμῖν προξενεῖ· ἔργον τοῦτο τῇ ἀνθρώπου διανοίᾳ πρεπωδέστατον. Ἆρα γὰρ εἴ τις ἡμᾶς ἐρωτήσειε, τί μεῖζόν ἐστιν ἐν ἡμῖν, τί δὲ εἶναι τὸ κάλλιον ὑπειλήφαμεν, τροφὴν ἢ σῶμα, ἢ ψυχὴν, τίς οὕτως ἐστὶν ἠλίθιος, τίς δὲ οὕτως βραδὺς εἰς τὸ νοῆσαι τὰ χρήσιμα, ὡς μὴ εὐθὺς ἀποκρίνασθαι, τὴν ψυχήν; Ὅτε τοίνυν μείζων καὶ τροφῆς καὶ ἱματίου ψυχὴ, διὰ τί μὴ μᾶλλον ἐν τοῖς μείζοσιν ἀναλίσκομεν τὴν φροντίδα, τιμῶμεν δὲ οὕτως τὸ ἔλαττον, καὶ πᾶσαν αὐτῷ χαριζόμεθα τὴν διάνοιαν; Μεριμνᾷς ἱματίου καὶ τροφῆς; διὰ τί μὴ μᾶλλον μεριμνᾷς ὅπως διασωθῇς; Μεριμνᾷς τοῦ σώματος; διὰ τί μὴ μεριμνᾷς τῆς ψυχῆς;(α φ. 178 β, β φ. 124) Ὁ οὕτως ἀγαθὸς Κύριος, ὁ τὸ εὐτελέστατον ἀποτρέφων πετεινὸν, οὐ διαθρέψει τὸν κατ’ εἰκόνα οἰκείαν γενόμενον; Ταύτῃτοι καὶ μάλα εἰκότως τὴν περὶ τὰ προκείμενα φροντίδα κατακιβδηλεύει σοφῶς ὁ Χριστὸς, τὰ ἔθνη τοῦ κόσμου ταῦτα λέγων ἐπιζητεῖν.
τῶν ἐπιτηδείων· ὅλος ἐστὶ τῶν ἐπὶ γῆς πραγμάτων. οὐκ ἀναβλέπει πρὸς Θεόν· οὐχ ὁρᾷ τὰ ἐσόμενα· οὐ λογίζεται τὸν ἐπὶ τοῦ θείου βήματος δικάζοντα Θεόν οὐχ ὁρᾷ τὸν γείτονα θάνατον· κατεδικάσθη γὰρ τε- λευτὴν ἀπροσδόκητον ὁ μισόπτωχος πλούσιος· ἐν τῇ ἑσπέρα τὴν ἑωθινὴν τροφὴν βουλευόμενος, καὶ τοῦ ὄρθρου μὴ καταλαβὼν τὴν ἀκτῖνα. Ακουε γὰρ ὅτι κεκολόβωται αὐτῷ ἡ ζωὴ ψήφῳ Θεοῦ. Αφρον, ταύτῃ τῇ νυκτὶ τὴν ψυχήν σου ἀπαι- τοῦσιν ἀπὸ σοῦ· ὁ δὲ ἡτοίμασας, τίνι ἔσται ; (1 Τουτέστιν ἐν στιγμῇ καὶ ἐν ὀλίγῳ παντελῶς καὶ συνεσταλμένῳ καιρῷ τὴν ἀπόλαυσιν ἔχων· κονιορτοῦ γὰρ δίκην οἰχήσεται, πεμπόμενος εἰς ἑτέρους, καὶ εἰς οὓς οὐκ ἴσμεν ἔσθ' ὅτε ἢ καὶ τάχα που καὶ εἰς ἐχθρούς. - Α (. Ε Αλη θὲς οὖν ἄρα ὅτι οὐκ ἐν τῷ περισσεύειν τινὶ ἔσται ἡ ζωὴ αὐτοῦ ἐκ τῶν ὑπαρχόντων αὐτῷ. Τρισμακάριος δὲ καὶ ἐν ἐλπίσι λαμπραῖς, ὁ κατὰ Θεὸν πλουτῶν. Ὁ μὲν γὰρ ταῖς κατὰ γῆν φροντίσι δαπανώμενος, ἐπι- ζήμιον ἔχει τὸ τέλος, καὶ πένης ἀπελεύσεται πρὸς Θεόν· ὁ δὲ μεριμνῶν τὰ τοῦ Κυρίου, πλουτήσει μὲν ἐν ἔργοις ἀγαθοῖς, ἐξε: δὲ θησαυρὸν ἄσυλον ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Μὴ μεριμνᾶτε τῇ ψυχῇ ὑμῶν τί φάγητε, κ. τ. λ. (Α (. 176, Β Τέθειται μὲν δὴ τοῖς ἐξ Ἰσ ραὴλ ὁ διὰ Μωϋσέως νόμος, ἀποφέρων εἰς ἕκαστα τῶν πρακτέων, καὶ τὸ τελοῦν εἰς ὄνησιν αὐτοῖς καθ ιστὰς ἐναργές. Οἱ δὲ θυμηδίας τῆς ἀνωτάτω πρόφα σιν ἐποιοῦντο τὸ χρῆμα, λέγοντες· « Μακάριοι έσμεν Ἰσραὴλ, ὅτῳ τὰ ἀρεστὰ Κυρίῳ γνωστὰ ἡμῖν ἐστιν. » Ἐγὼ δὲ φαίην ἄν· Τρισμακάριοι ἐσμεν ἡμεῖς, παρ' αὐτοῦ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος διδασκόμενοι τὸ ἀγαθὸν αὐτοῦ τὸ σωτήριον θέλημα, ἵνα τὴν εὐαγγε λικὴν ζωὴν πολιτευσάμενοι, συμβασιλεύσωμεν αὐτῷ. Ορα γὰρ, ὅπως ἡμᾶς μερίμνης ἐξίστησι περιττής, οὐχ ἁπλῶς, « μὴ μεριμνάτε, ο λέγων, προσεπάγων δὲ ὅτι ι τῇ ψυχῇ ὑμῶν· ἡ ἀντὶ τοῦ, Μὴ ἐσπουδασμέ τὴν ἐν τούτοις δαπανάτε φροντίδα, ἀλλὰ τοῖς ὑπερ- κειμένοις χαρίζεσθε τὰς σπουδάς. Υπέρκειται δὲ τροφῆς μὲν ψυχή, περιβλημάτων δὲ σῶμα. Καὶ ἄθρει πῶς οὐχ ἁπλῶς τό, « μὴ μεριμνάτε, τίθησιν, ἀλλὰ καὶ ἐνταῦθα λογισμοὺς ἀνακινεῖ ἐκ τῶν ὑπηργμένων ἡμῖν ήδη. Ο γὰρ τὸ μεῖζον, φησί, δούς, πῶς τὸ Ελατ τὸν οὐ δώσει; ὁ τὴν τρεφομένην σάρκα διαπλάσας, πῶς τὴν τροφὴν οὐ παρέξει; ᾿Αγώνος τοίνυν προκει μένου τοῦ περὶ ψυχῆς καὶ σώματος, κολάσεώς τε καὶ δίκης ἐπηρτημένης τοῖς οὐκ ἐθέλουσι ζῆν ὀρθῶς, ἐῤῥίφθω φροντὶς ἡ ἐπ' ἀμφίοις καὶ τροφῇ. Αλλως τε τοὺς τῆς ἀρετῆς ἐραστὰς, πῶς οὐκ αἰσχρὸν μετρα- κιωδῶς ἱματίοις ἐφήδεσθαι, καὶ τραπέζαις πολυτελέ σιν; Εψεται γὰρ τούτοις εὐθὺς καὶ ἡ τῶν ἑτέρων ἐπιθυμιῶν ἀγρία πληθύς· τοῦτο δέ ἐστιν ὅλισθος ἀπὸ Θεοῦ. Χρή τοίνυν ἡμᾶς ἐφίεσθαι μᾶλλον τῶν ἀρεσκόν- εχθρούς, COMMENT. IN LUCAM. A non cogitat de judicante super tremendo tri- f. 1) (1) b, f. 1) B C f. b) D so Baruch 19, 3. ad ex Cyrillo nominatim in Lucam in Na- ticaua nobili ms. catena ad xi prophetas. Id ego bunali Deo; proximam mortem non animadvertit. En autem osori pauperum diviti insperatus finis decernitur; qui cum vespere de matutino alimento consilia agitaret, auroræ radium non aspexit. Aúdi enim decreto Dei vitam ejus abruptam. V. 20. Stalte, hac nocte animam tuam repetunt a te ; quæ autem parasti cujus erunt ? floc est, uno momento, brevi prorsus contracto- que tempore his bonis fruitus, quæ feni instar di- labentur, ad alios transmissa, et quidem fortasse ad ignotos vel etiam ad inimicos. Vere itaque di- clum est haud in bonorum abundantia vitam ho- minis consistere. Beatissimus contra est, splendida- que in spe versatur, qui secundum Deum dives est. Nam qui terrenis curis atteritur, is amarum finem nanciscitur, et pauper ad Deum ibil. Secus vero, qui quæ Dei sunt curat, bonis operibus ditescet, tutumque in cœlis thesaurum possidebit. V. 22. Nolite solliciti esse animæ vestræ quid man- ducetis, etc. Data fuit Israelitis lex Mosaica, singula òfficia docens, et quid eis prodesset perspicuum exhibens. Hi autem summi instar gaudii eam rem habebant, dicentes : « Beati sumus Israelita, quibus placita Dei sunt explorata • Ego vero potius dicam : Beatissimi sumus nos, qui ab universali nostro Ser- vatore docti fuimus bonam ipsius saluiaremque voluntatem, ut, postquam evangelicam vitam vixe- . rimus, cum eo pariter regnemus. Cerne enim, quomodo nos a supervacua cura avertit, non tantum dicens, ‹ Ne solliciti sitis,› sed addens ‹ ani- mæ vestræ, › pro eo ut dicat, Ne nimiam in his insumite solkfeitadinem, sed superioribus rebus studia impendite. Superstal auten alimonia ani ma, vestimento corpus. Et vide quod non simpli- citer posuit ‹ ne solliciti sitis, verum hic etiam ratiocinia ex iis, quas jam possidemus, re- bus commovet. Nam qui inajus dedit, quomodo minus non concedet? qui carnem altilem formavit, cur alimoniam non suppeditabit? Ergo certamine proposito de animo et corpore, pœnaque et ultione iis impendente qui recte vivere nolunt, abjiciatur cura vestimentorum atque alimonix. Alioqui etiam virtutis amatores quidni sit turpe pueriliter ornatu vestium mensisque sumptuosis oblectari? Namque hæc subsequetur statim aliarum quoque cupidita- tum sæva multitudo. Sic autem a Dco excidimus. Oportet itaque magis iis delectari quæ Deo placent: elenim quæ satis sunt et necessaria, ipse largietur. hoc loco colloco, valde tamen ambigens utrum huic potius an alii seji, puta versiculo 28, vel alii cuivis loco sit assignandum. (1) Citatur hoc fragmentum, a τουτέστιν usque
PG 72:740Ἀναβιβάζει δὲ καὶ εἰς ἄμαχον πίστιν, τοῦ ὅτι πάντη τε καὶ πάντως ἔξουσι τὸ ἀνενδεὲς, εὖ εἰδότος ὧν εἰσιν ἐν χρείᾳ τοῦ Πατρὸς αὐτῶν, δῆλον δὲ ὅτι τοῦ ἐν οὐρανοῖς· φησὶ γάρ· «Καὶ ὑμεῖς μὴ ζητεῖτε τί φάγετε, κ.τ.λ., ὑμῶν δὲ ὁ Πατὴρ οἶδεν,» κ.τ.λ. Ἐπὶ καιροῦ δὲ σφόδρα Πατέρα φησὶ τὸν Θεὸν, ἵνα εἰδεῖεν, ὅτι τῶν ἰδίων οὐκ ἂν ἐπιλάθοιτο τέκνων, ἀλλ’ ἔσται χρηστὸς καὶ φιλόπαις περὶ αὐτούς. Ζητῶμεν τοίνυν μὴ τροφὰς τὰς ἔξω λόγου καὶ περιττὰς, ἀλλ’ ὅσα βλέπει πρὸς σωτηρίαν ψυχῆς· μὴ πολυτελὲς ἄμφιον, ἀλλ’ ὅπως ἂν ἐξελώμεθα καὶ πυρὸς καὶ δίκης τὸ ἴδιον σῶμα, ζητοῦντες αὐτοῦ τὴν βασιλείαν. «Μὴ φοβοῦ, τὸ μικρὸν ποίμνιον, κ.τ.λ.» (α φ. 180, δ φ. 51 β) Μικρὸν ποίμνιον τοὺς ἁγίους ὀνομάζει· ἐπειδὴ παράκειται μικρότης ἐν κόσμῳ τοῖς ἑκουσίως ἀκτήμοσι καὶ ἀχρημάτοις· τούτοις γὰρ εὐδόκησεν ὁ Πατὴρ δοῦναι τὴν βασιλείαν. Ὅθεν εὐθὺς ἐπειπὼν ἐδίδαξεν· «Πωλήσατε τὰ ὑπάρχοντα, καὶ δότε ἐλεημοσύνην,» καὶ τὰ ἑξῆς. Ἢ μικρὸν ποίμνιον πρὸς τὸ μέγεθος τοῦ πλήθους τῶν ἀπίστων, ἢ καὶ διὰ τὴν ἑκούσιον ταπείνωσιν τοῦ τοιούτου ποιμνίου· ὃ κελεύει μὴ φοβεῖσθαι τὴν ἔνδειαν τῆς σωματικῆς χρείας.
των Θεῷ· χορηγήσει γὰρ αὐτὸς τὰ δέοντα καὶ τὰ Β αὐτάρκη· ἀξιόχρεως δὲ ὁ Δεσπότης, τοῦτό σοι σαφῶς ὑπισχνούμενος, καὶ ὡς ἀπό γε τῶν ἐλαττόνων, περί τῶν μειζόνων ἡμᾶς πληροφορῶν. - Κατανοήσατε τὰ πετεινὰ (1) τοῦ οὐρανοῦ, κ.τ.λ ( Α Ωσπερ εἰς εὐανδρίαν ἡμᾶς ἀναβιβάζων πνευματικὴν, ὡς ἀπό γε τῶν ἐν οὐδενὶ λόγῳ κειμένων πτηνῶν ἐποιεῖτο τὴν πληροφο ρίαν, λέγων· «Πολλῶν στρουθίων διαφέρετε ὑμεῖς· ο οὕτω καὶ νῦν, ὡς ἀπό γε τῶν πτηνών, ἢ τῶν ἐν ἀγροῖς ἀνθῶν, ἱδρυμένην καὶ ἀκατάσειστον ενεργά- ζεταί σοι τὴν πίστιν. Ἐνδοιάζειν δὲ ὅλως οὐκ ἐφίησιν ἡμᾶς, ὅτι πάντη τε καὶ πάντως τὴν παρ' αὐτοῦ χα- ρίζεται φειδώ, τὸ ἀνενδεὶς ἐφ᾽ ἅπασι διδούς. — (Α Β 'Αληθὲς δὲ τὸ καὶ τὸν Σολομῶντα ἡττῆσθαι τῆς τῶν κρίνων περιβολῆς· τὰ γὰρ τῶν χρωμάτων ἄνθη, ποικίλα τε ἔντα καὶ πολυ- ειδῆ, ἐν κρίνοις μὲν, καὶ ἐν ἑτέροις τισὶ τῶν φυομέ νων ἐν ἀγροῖς, ἀξιοθαύμαστον ἔχει τὴν ὥραν· τὸ δὲ πρὸς μίμησιν τὴν αὐτῶν ὑπὸ του τεχνουργούμενον, λείπεται πάντως ἐκείνων, καὶ μόλις έρχεται πως της ἀληθείας ἐγγύς. Εἰ τοίνυν τοῦθ᾽ οὕτως ἔχει, πῶς οὐκ ἀληθὲς ὅτι οὐδὲ Σολομῶν, καίτοι φιλότιμος οὕτω γεγονώς, ἐν ὅλῃ τῇ δόξῃ αὐτοῦ περιεβάλετο ὡς ἕν τούτων, Απόχρη τοιγαροῦν τοῖς σοφοῖς τὸ χρείας Ενεκα καὶ μόνης εὐσχήμονα καὶ εὐπόριστον ἔχειν τὴν στολὴν, καὶ σιτίων λιτότητα μὴ ὑπεραίρουσαν τ ἀρκοῦν· ἀρκέσει δὲ τοῖς ἁγίοις ἡ ἐν Χριστῷ τροφή, ἡ πνευματικὴ δηλονότι καὶ θεία καὶ νοητή, καὶ ἡ μετὰ ταῦτα δόξα. Ην δὲ καὶ ἑτέρως ανάρμοστον, τοὺς ἑτέροις μέλλοντας ἔσεσθαι πολιτείας εὐαγοῦς ὑπο τύπωσιν καὶ ὑπογραμμὸν, εἰς ἐκεῖνα πίπτειν ἀτη- μελῶς, ὧν αὐτοὺς ἀποφοιτών συμβουλεύειν ἔδει, παιδαγωγούς ὄντας οἰκουμενικούς. Επεβούλευσε δ' ἂν οὐ μετρίως καὶ τῇ τῶν ἱερῶν κηρυγμάτων σπουδ τε καὶ χρείᾳ, τὸ φροντίδος κοσμικῆς μεταποιείσθαι τοὺς μαθητάς. (Α Επιρρίψωμεν τοίνυν ἐπὶ Κύριον τὴν φροντίδα· μὴ μεριμνήσωμεν τί φάγωμεν ἢ τί πίω· μεν, ἢ τί περιβαλώμεθα· μὴ ἐν μικροῖς καὶ εὐτελέτι πράγμασιν ὁ μέγας ἡμῶν δαπανάσθω λογισμός· μὴ δοῦλον ἱματίου καὶ τροφῆς ἀπεργασώμεθα τὸν ἐλεύ θερον νοῦν· μεριμνάτω δὲ μᾶλλον ὅσα διασώζει ψυ χὴν, ὅσα πρὸς τὴν τῶν οὐρανῶν ἀναφέρει βασιλείαν, ὅσα τους στεφάνους ἡμῖν προξενεῖ· ἔργον τοῦτο τῇ Τ. ἀνθρώπου διανοίᾳ πρεπωδέστατον. "Αρα γὰρ εἴ τις ἡμᾶς ἐρωτήσειε, τί μεῖζόν ἐστιν ἐν ἡμῖν, τί δὲ εἶναι τὸ κάλλιον ὑπειλήφαμεν, τροφὴν ἢ σῶμα, ἢ ψυχὴν, τίς οὕτως ἐστὶν ἠλίθιος, τίς δὲ οὕτως βραδὺς εἰς τὸ νοῆσαι τὰ χρήσιμα, ὡς μὴ εὐθὺς ἀποκρίνασθαι, τὴν ψυχήν; Οτε τοίνυν μείζων καὶ τροφῆς καὶ ἱματίου ψυχή, διά τί μὴ μᾶλλον ἐν τοῖς μείζοσιν ἀναλίσκο- μεν τὴν φροντίδα, τιμῶμεν δὲ οὕτως τὸ ἔλαττον, καὶ πᾶσαν αὐτῷ χαριζόμεθα την διάνοιαν ; Μέριμνας τὰ πετεινὰ, S. CYRILLA ALEXANDRINI ARCHIEP. Dignus autem Gide est Dominus qui hæc aperte A promittit, et tanquam a minoribus majora nobis persuadet. a V. 24. Considerate volucres cœli, etc. - Ad fortitudinem veluti nos extollens spiritalem, A nullius pretii volucribus alibi capiebat persuadendi argumenta, dicens : « Multis passeribus potiores estis vos ; » ita et nunc a volucribus et ab agro- rum floribus, firmam immotamque efficit fidem. Neque ullatenus dubitare nos sinit, quominus ipse indulgentiam suam nobis sit largiturus, atque ad omnia sufficientein opem suppeditaturus. Vere dicitur Salomon liliorum vestitu superatus. Nam colorum splendores varii ac multiformes in liliis quidem et nonnullis aliis agrorum germinibus mi- ram habent pulchritudinem. Quæ vero a quopiam - imitando artificialiter fiunt, ea prorsus deteriora sunt, vixque fere ad veritatem propinquant. Quod si hæc ita se habent, quidni verum sit, Salomonem quam. vis adeo magnificum, in omni gloria sua tanquam unum ex his non fuisse vestitum? Sufficit ergo sapientibus solius necessitatis ususve causa habere decentem et facile parabilem vestem, aliquantum etiam alimentorum quæ sufficientem modulum non excedant. Sufficiet autem sanctis viris esca in Christo, spiritalis nimirum, divina, intellectualis, et postline gloria. Alioqui etiam incongruum fuisset, eos qui cæteris vitæ sanctæ exemplares futuri erant atque imagines, in illa per socordiam incidere a qui- bus alios deterrere debebant, quandoquidem œcu- menici magistri erant. Curabat autem non medio- criter Christus sacræ suæ prædicationis studio et officio, ut a mundanarum rerum cura discipulos abs- traberet. f. b, G f. b). f. 178, f. 124, C f. b) C f. b). Jactemus itaque curam nostram in Dominum : ne solliciti simus quid manducabimus, aut quid bibe- mus, aut quo vestiemur. Caveamus ne in pusillis vilibusque rebus magna nostra consumatur sollici- tudo: ne servam vestitus et victus liberam nostram menten reddamus : hæc potius unusquisque cogitet quæ saluti animæ conferunt, quæ ad cœlorum re- gnum ducunt, quæ coronam nobis acquirunt. Hoc D est demum humanæ menti convenientissimum opus. Age vero si quis nos interroget, quid præclarius existimemus, cibumne et corpus, an vero animam ; quis adeo sit bebes, quis ita ad utilia discernenda segnis, ut non statim respondeat præstantiorem esse animam? Quoniam itaque majus quid est anima quam victus atque vestitus, cur non in majoribus potius curas nostras consumimus, contraque tan- topere res minoris momenti æstimamus, totamque Luc. xit, constat ex hac ejus explanatione. (1) Sic est in variis lectionibus Gracis pro τοὺς κόρακας. Cyrillum secutum esse priorem lec:ioucm
Εἰ γὰρ τὴν οὕτω μεγάλην καὶ ἐξαίρετον δίδωσιν ἀπόλαυσιν, ἤτοι τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, δώσει πάντως καὶ τὰ τῇ σαρκὶ ἀναγκαῖα καὶ ζωαρκῆ. (α φ. 180, β φ. 124) Ἀντὶ τοῦ, Μὴ ἀπιστήσῃς, ὅτι πάντη τε καὶ πάντως χορηγήσει τὰ ζωαρκῆ τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτὸν, ὁ ἐν οὐρανοῖς Πατήρ. Οὐ γὰρ περιόψεται τοὺς ἰδίους· ἀνοίξει δὲ μᾶλλον αὐτοῖς τὴν χεῖρα, τὴν ἀεὶ πληροῦσαν τὰ πάντα χρηστότητος. Καὶ ποία τούτων ἡ πίστις; «Εὐδόκησε, φησὶν, ὁ Πατὴρ ὑμῶν δοῦναι ὑμῖν τὴν βασιλείαν.» Ὁ δὲ τὰ οὕτω μεγάλα καὶ ἐξαίρετα διδοὺς, πῶς ὀκνήσει περὶ τὸ εἶναι χρηστὸς περὶ ἡμᾶς καὶ πλουσίως τὰ ἐπὶ γῆς παρέχειν ἡμῖν ἀγαθά; Ἵνα οὖν, φησὶ, τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν κατακτήσησθε, τῶν ἐπὶ γῆς χρημάτων καταφρονήσατε. Μικρὸν δὲ ποίμνιον ὀνομάζει τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς· ἡττώμεθα γὰρ τῆς τῶν ἀγγέλων πληθύος ἀμετρήτου οὔσης, καὶ ἀσυγκρίτως πλεονεκτούσης τὰ καθ’ ἡμᾶς. Καὶ τοῦτο πάλιν αὐτὸς ἡμᾶς ἐδίδαξεν ὁ Σωτὴρ, τὴν ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις παραβολὴν ἄριστα συντεθεικώς·
των Θεῷ· χορηγήσει γὰρ αὐτὸς τὰ δέοντα καὶ τὰ Β αὐτάρκη· ἀξιόχρεως δὲ ὁ Δεσπότης, τοῦτό σοι σαφῶς ὑπισχνούμενος, καὶ ὡς ἀπό γε τῶν ἐλαττόνων, περί τῶν μειζόνων ἡμᾶς πληροφορῶν. - Κατανοήσατε τὰ πετεινὰ (1) τοῦ οὐρανοῦ, κ.τ.λ ( Α Ωσπερ εἰς εὐανδρίαν ἡμᾶς ἀναβιβάζων πνευματικὴν, ὡς ἀπό γε τῶν ἐν οὐδενὶ λόγῳ κειμένων πτηνῶν ἐποιεῖτο τὴν πληροφο ρίαν, λέγων· «Πολλῶν στρουθίων διαφέρετε ὑμεῖς· ο οὕτω καὶ νῦν, ὡς ἀπό γε τῶν πτηνών, ἢ τῶν ἐν ἀγροῖς ἀνθῶν, ἱδρυμένην καὶ ἀκατάσειστον ενεργά- ζεταί σοι τὴν πίστιν. Ἐνδοιάζειν δὲ ὅλως οὐκ ἐφίησιν ἡμᾶς, ὅτι πάντη τε καὶ πάντως τὴν παρ' αὐτοῦ χα- ρίζεται φειδώ, τὸ ἀνενδεὶς ἐφ᾽ ἅπασι διδούς. — (Α Β 'Αληθὲς δὲ τὸ καὶ τὸν Σολομῶντα ἡττῆσθαι τῆς τῶν κρίνων περιβολῆς· τὰ γὰρ τῶν χρωμάτων ἄνθη, ποικίλα τε ἔντα καὶ πολυ- ειδῆ, ἐν κρίνοις μὲν, καὶ ἐν ἑτέροις τισὶ τῶν φυομέ νων ἐν ἀγροῖς, ἀξιοθαύμαστον ἔχει τὴν ὥραν· τὸ δὲ πρὸς μίμησιν τὴν αὐτῶν ὑπὸ του τεχνουργούμενον, λείπεται πάντως ἐκείνων, καὶ μόλις έρχεται πως της ἀληθείας ἐγγύς. Εἰ τοίνυν τοῦθ᾽ οὕτως ἔχει, πῶς οὐκ ἀληθὲς ὅτι οὐδὲ Σολομῶν, καίτοι φιλότιμος οὕτω γεγονώς, ἐν ὅλῃ τῇ δόξῃ αὐτοῦ περιεβάλετο ὡς ἕν τούτων, Απόχρη τοιγαροῦν τοῖς σοφοῖς τὸ χρείας Ενεκα καὶ μόνης εὐσχήμονα καὶ εὐπόριστον ἔχειν τὴν στολὴν, καὶ σιτίων λιτότητα μὴ ὑπεραίρουσαν τ ἀρκοῦν· ἀρκέσει δὲ τοῖς ἁγίοις ἡ ἐν Χριστῷ τροφή, ἡ πνευματικὴ δηλονότι καὶ θεία καὶ νοητή, καὶ ἡ μετὰ ταῦτα δόξα. Ην δὲ καὶ ἑτέρως ανάρμοστον, τοὺς ἑτέροις μέλλοντας ἔσεσθαι πολιτείας εὐαγοῦς ὑπο τύπωσιν καὶ ὑπογραμμὸν, εἰς ἐκεῖνα πίπτειν ἀτη- μελῶς, ὧν αὐτοὺς ἀποφοιτών συμβουλεύειν ἔδει, παιδαγωγούς ὄντας οἰκουμενικούς. Επεβούλευσε δ' ἂν οὐ μετρίως καὶ τῇ τῶν ἱερῶν κηρυγμάτων σπουδ τε καὶ χρείᾳ, τὸ φροντίδος κοσμικῆς μεταποιείσθαι τοὺς μαθητάς. (Α Επιρρίψωμεν τοίνυν ἐπὶ Κύριον τὴν φροντίδα· μὴ μεριμνήσωμεν τί φάγωμεν ἢ τί πίω· μεν, ἢ τί περιβαλώμεθα· μὴ ἐν μικροῖς καὶ εὐτελέτι πράγμασιν ὁ μέγας ἡμῶν δαπανάσθω λογισμός· μὴ δοῦλον ἱματίου καὶ τροφῆς ἀπεργασώμεθα τὸν ἐλεύ θερον νοῦν· μεριμνάτω δὲ μᾶλλον ὅσα διασώζει ψυ χὴν, ὅσα πρὸς τὴν τῶν οὐρανῶν ἀναφέρει βασιλείαν, ὅσα τους στεφάνους ἡμῖν προξενεῖ· ἔργον τοῦτο τῇ Τ. ἀνθρώπου διανοίᾳ πρεπωδέστατον. "Αρα γὰρ εἴ τις ἡμᾶς ἐρωτήσειε, τί μεῖζόν ἐστιν ἐν ἡμῖν, τί δὲ εἶναι τὸ κάλλιον ὑπειλήφαμεν, τροφὴν ἢ σῶμα, ἢ ψυχὴν, τίς οὕτως ἐστὶν ἠλίθιος, τίς δὲ οὕτως βραδὺς εἰς τὸ νοῆσαι τὰ χρήσιμα, ὡς μὴ εὐθὺς ἀποκρίνασθαι, τὴν ψυχήν; Οτε τοίνυν μείζων καὶ τροφῆς καὶ ἱματίου ψυχή, διά τί μὴ μᾶλλον ἐν τοῖς μείζοσιν ἀναλίσκο- μεν τὴν φροντίδα, τιμῶμεν δὲ οὕτως τὸ ἔλαττον, καὶ πᾶσαν αὐτῷ χαριζόμεθα την διάνοιαν ; Μέριμνας τὰ πετεινὰ, S. CYRILLA ALEXANDRINI ARCHIEP. Dignus autem Gide est Dominus qui hæc aperte A promittit, et tanquam a minoribus majora nobis persuadet. a V. 24. Considerate volucres cœli, etc. - Ad fortitudinem veluti nos extollens spiritalem, A nullius pretii volucribus alibi capiebat persuadendi argumenta, dicens : « Multis passeribus potiores estis vos ; » ita et nunc a volucribus et ab agro- rum floribus, firmam immotamque efficit fidem. Neque ullatenus dubitare nos sinit, quominus ipse indulgentiam suam nobis sit largiturus, atque ad omnia sufficientein opem suppeditaturus. Vere dicitur Salomon liliorum vestitu superatus. Nam colorum splendores varii ac multiformes in liliis quidem et nonnullis aliis agrorum germinibus mi- ram habent pulchritudinem. Quæ vero a quopiam - imitando artificialiter fiunt, ea prorsus deteriora sunt, vixque fere ad veritatem propinquant. Quod si hæc ita se habent, quidni verum sit, Salomonem quam. vis adeo magnificum, in omni gloria sua tanquam unum ex his non fuisse vestitum? Sufficit ergo sapientibus solius necessitatis ususve causa habere decentem et facile parabilem vestem, aliquantum etiam alimentorum quæ sufficientem modulum non excedant. Sufficiet autem sanctis viris esca in Christo, spiritalis nimirum, divina, intellectualis, et postline gloria. Alioqui etiam incongruum fuisset, eos qui cæteris vitæ sanctæ exemplares futuri erant atque imagines, in illa per socordiam incidere a qui- bus alios deterrere debebant, quandoquidem œcu- menici magistri erant. Curabat autem non medio- criter Christus sacræ suæ prædicationis studio et officio, ut a mundanarum rerum cura discipulos abs- traberet. f. b, G f. b). f. 178, f. 124, C f. b) C f. b). Jactemus itaque curam nostram in Dominum : ne solliciti simus quid manducabimus, aut quid bibe- mus, aut quo vestiemur. Caveamus ne in pusillis vilibusque rebus magna nostra consumatur sollici- tudo: ne servam vestitus et victus liberam nostram menten reddamus : hæc potius unusquisque cogitet quæ saluti animæ conferunt, quæ ad cœlorum re- gnum ducunt, quæ coronam nobis acquirunt. Hoc D est demum humanæ menti convenientissimum opus. Age vero si quis nos interroget, quid præclarius existimemus, cibumne et corpus, an vero animam ; quis adeo sit bebes, quis ita ad utilia discernenda segnis, ut non statim respondeat præstantiorem esse animam? Quoniam itaque majus quid est anima quam victus atque vestitus, cur non in majoribus potius curas nostras consumimus, contraque tan- topere res minoris momenti æstimamus, totamque Luc. xit, constat ex hac ejus explanatione. (1) Sic est in variis lectionibus Gracis pro τοὺς κόρακας. Cyrillum secutum esse priorem lec:ioucm
PG 72:742ἔφη γὰρ, ὅτι «Τίς ἐστιν ἐξ ὑμῶν ἄνθρωπος, ὃς ἔξει ἑκατὸν πρόβατα, καὶ πλανηθῇ ἓν ἐξ αὐτῶν, οὐκ ἀφήσει τὰ ἐνενηκονταεννέα ἐπὶ τὰ ὄρη, καὶ πορευθεὶς ζητεῖ τὸ πλανώμενον; Καὶ ἐὰν γένηται εὑρεῖν αὐτὸ, ἀμὴν λέγω ὑμῖν. ὅτι χαίρει ἐπ’ αὐτῷ μᾶλλον, ἢ ἐπὶ τοῖς ἐνενηκονταεννέα τοῖς μὴ πεπλανημένοις.» Ἄθρει δὴ οὖν ὅπως, ὅταν εἰς δεκάδας δέκα τῶν λογικῶν κτισμάτων ὁ ἀριθμὸς ἐκτείνηται, ὡς ἒν ἐν τοῖς ἑκατὸν τὸ ἐπὶ γῆς ἐστι ποίμνιον· ἀλλ’ εἰ καὶ μικρὸν τοῦτο, καὶ φύσει, καὶ ἀριθμῷ, καὶ δόξῃ πρὸς τὰς ἀμετρήτους τῶν ἄνω πνευμάτων ἀγέλας, ἀλλ’ ἡ τοῦ Πατρὸς ἀγαθότης, πάντα λόγον ὑπερεκτείνουσα, δέδωκε καὶ αὐτῷ τῶν ὑπερκειμένων πνευμάτων τὸν κλῆρον, τουτέστι τὴν τῶν οὐρανῶν βασιλείαν. «Πωλήσατε τὰ ὑπάρχοντα ὑμῶν, καὶ δότε ἐλεημοσύνην.» (α φ. 180, ε φ. 201 β) Φορτικὴ μὲν ἴσως τοῖς ἐν πλούτῳ ἡ ἐντολή· ὡς γὰρ αὐτός που πάλιν φησὶ, δυσκόλως οἱ τὰ χρήματα ἔχοντες εἰσελεύσονται εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ. Πλὴν τοῖς ἀρτίφροσιν οὐκ ἀνόνητος ἡ ἐντολή· θησαυρίζουσιν ἑαυτοῖς τὴν εἰς τὸ μέλλον ἐλπίδα· πρόσκαιρος γὰρ ὁ παρὼν βίος καὶ βραχὺς καὶ συνεσταλμένος, ἄπειρος δὲ καὶ μακρὸς ὁ μετὰ ταῦτα.
ἱματίου καὶ τροφῆς; διὰ τί μὴ μᾶλλον μεριμνᾷς ὅπως διασωθῇς; Μεριμνᾶς τοῦ σώματος ; διὰ τί μὴ μερι μνᾶς τῆς ψυχῆς; - Β Γ. 124) Ὁ οὕτως ἀγαθὸς Κύριος, ὁ τὸ εὐτελέστατον ἀποτρέφων πετει νόν, οὐ διαθρέψει τὸν κατ' εἰκόνα οικείαν γενόμενον ; Ταύτητοι καὶ μάλα εικότως τὴν περὶ τὰ προκείμενα φροντίδα κατακιβδηλεύει σοφῶς ὁ Χριστὸς, τὰ ἔθνη τοῦ κόσμου ταῦτα λέγων ἐπιζητεῖν. Αναβιβάζει δὲ καὶ εἰς ἄμαχον πίστιν, τοῦ ὅτι πάντη τε καὶ πάντως ἔξουσι τὸ ἀνενδεὶς, εὖ εἰδότος ὧν εἰσιν ἐν χρείᾳ τοῦ Πατρὸς αὐτῶν, δῆλον δὲ ὅτι τοῦ ἐν οὐρανοῖς· φησί γάρ· « Καὶ ὑμεῖς μὴ ζητεῖτε τί φάγετε, κ. τ. λ., ὑμῶν δὲ ὁ Πατήρ οίδεν, » κ. τ. λ. Ἐπὶ καιροῦ δὲ σφόδρα Πατέρα φησὶ τὸν Θεὸν, ἵνα εἰδεῖεν, ὅτι τῶν ἰδίων οὐκ ἂν ἐπιλάθοιτο τέκνων, ἀλλ' ἔσται χρηστές καὶ φιλόπαις περὶ αὐτούς. Ζητῶμεν τοίνυν μὴ τρο- Β φὰς τὰς ἔξω λόγου καὶ περιττὰς, ἀλλ' ὅσα βλέπει πρὸς σωτηρίαν ψυχῆς· μὴ πολυτελὲς ἄμφιον, ἀλλ' ὅπως ἂν ἐξελώμεθα καὶ πυρὸς καὶ δίκης τὸ ἴδιον σῶμα, ζητοῦντες αὐτοῦ τὴν βασιλείαν. Μὴ φοβοῦ, τὸ μικρὸν ποίμνιον, κ. τ. λ. (Α. Γ. 480, Μικρόν ποίμνιον τοὺς ἁγίους ὀνομάζει· ἐπειδὴ παράκειται μικρότης ἐν κόσμῳ τοῖς ἑκουσίως ἀκτήμοσι καὶ ἀχρημάτοις· τούτοις γὰρ εὐδόκησεν ὁ Πατήρ δοῦναι τὴν βασιλείαν. Οθεν εὐθὺς ἐπειπὼν ἐδίδαξεν · ι Πωλήσατε τὰ ὑπάρχοντα, καὶ δότε ἐλεημοσύνην, » καὶ τὰ ἑξῆς. Ἡ μικρόν ποίμνιον πρὸς τὸ μέγεθος τοῦ πλήθους τῶν ἀπίστων, ἢ καὶ διὰ τὴν ἐκούσιον ταπείνωσιν τοῦ τοιούτου ποιμνίου• κελεύει μὴ φοβείσθαι τὴν ἔνδειαν τῆς σωματικῆς χρείας. Εἰ γὰρ τὴν οὕτω μεγάλην καὶ ἐξαίρετον δί- δωσιν ἀπόλαυσιν, ἤτοι τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, δώσει πάντως καὶ τὰ τῇ σαρκὶ ἀναγκαῖα καὶ ζωαρχή. - ότι πάντη τε καὶ πάντως χορηγήσει τὰ ζωαρκῇ τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτὸν, ὁ ἐν οὐρανοῖς Πατήρ. Οὐ γὰρ περι- όψεται τοὺς ἰδίους· ἀνοίξει δὲ μᾶλλον αὐτοῖς τὴν χεῖρα, τὴν ἀεὶ πληροῦσαν τὰ πάντα χρηστότητος. Καὶ ποία τούτων ἡ πίστις; «Εὐδόκησε, φησὶν, ὁ Πα τὴρ ὑμῶν δοῦναι ὑμῖν τὴν βασιλείαν. » Ὁ δὲ τὰ οὕτω μεγάλα καὶ ἐξαίρετα διδούς, πῶς ὀκνήσει περὶ τὸ εἶναι χρηστὸς περὶ ἡμᾶς καὶ πλουσίως τὰ ἐπὶ γῆς παρέχειν ἡμῖν ἀγαθά (1); Ἵνα οὖν, φησί, τὴν βασι λείαν τῶν οὐρανῶν κατακτήσησθε, τῶν ἐπὶ γῆς χρημάτων καταφρονήσατε. Μικρὸν δὲ ποίμνιον όνο- μάζει τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς· ἡττώμεθα γὰρ τῆς τῶν ἀγγέλων πληθύος ἀμετρήτου οὔσης, καὶ ἀσυγκρίτως πλεονεκτούσης τὰ καθ᾿ ἡμᾶς. Καὶ τοῦτο πάλιν αὐτὸς ἡμᾶς ἐδίδαξεν ὁ Σωτὴρ, τὴν ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις πα- ραβολὴν ἄριστα συντεθεικώς· ἔφη γάρ, ὅτι « Τίς ἐστιν ἐξ ὑμῶν ἄνθρωπος, ὃς ἔξει ἑκατὸν πρόβατα, καὶ πλανηθῇ ἐν ἐξ αὐτῶν, οὐκ ἀφήσει τὰ ἐνενηκον ταεννέα ἐπὶ τὰ ὄρη, καὶ πορευθεὶς ζητεῖ τὸ πλανώ μενον; Καὶ ἐὰν γένηται εὑρεῖν αὐτό, ἀμὴν λέγω Ει Τι COMMENT. IN LUCAM. A iis mentem impendimus? Anxius es de victu atque (A f. b, B f. 'O D f. b) C (A f. 180, B f. 124) 'Avel toū, Mh ániothons, D ss Psal, ciit, 28. ¹ª Luc. xv, 4-7. vestitu? cur non potius de salute adipiscenda sollici- tudinem geris? Sollicitaris de corpore? cur de anima non sollicitaris ? Tam bonus Dominus, qui vilissi- mum alit volatile, non alet illum qui ad imagine.n suam factus fuit? Propterea convenientissime sapien- terque Christus curam præsemium depretiat, dicens mundi gentes res hujusmodi exquirere. Animos item ad invictam spem erigit, fore ut nihil eis desit ; quia Pater apprime scit quibus egeant. Patrem au- tem celestem intelligere, constat; ait enim : « vos ne quæratis quid manducetis, etc. Paler autem vester scit, etc. Porro opporturissime Pa- tris nomine Deum appellat, ut cognoscant filiorum suorum non esse obliturum, sed se bonum et filio- rum amantem præbiturum. Ne igitur alimenta quæramus supervacua præterque rationem, sed quid- quid potius ad animæ salutem confert : nec pretio- sam vestem, sed quomodo igni ac pœnæ eorpus nostrum eripiamus, dum Dei regnum quærimus. V. 32. Noli timeré, pasille grex. Pusillum gregem sanctos nominat, quia parvi-- penduntur in mundo spontanei pauperes bonisque carentes. Atqui hos donare cœlesti regno Patri pla- cet. Unde statim admonitionem addit : « Vendite quae possidetis, et date eleemosynam, et reliqua. Vel pusillum gregem dicit præ inβdelium multitudine; vel etiam propter voluntariam humilitatem gregis hujus : quem velat corporalium subsidiorumn ege- stalem timerc. Nam qui tan grande et eximium gaudium dat, id est calorum regnum, dabit sine dubio etiam quæ carni necessaria sunt, et susten- tandæ vitæ sufficiunt. -Id est, Ne discredas, fore ut sine dubio suppeditet quæ vitæ sustentandæ opus sunt coelestis Pater. Non enim suos negliget, imo suam erga ipsos manum aperiet, quæ universaın re- rum naturam beneficiis replet ". Quænam porro rerum hujusmodi Ades?«Placuit, inquit, Patri vestro dare vobis regnum.» Qui autem tam grandia et exi- mia dat, quomodo pigebit eum bonitatem suam erga nos expromere, copioseque terrena nobis bona præ- bere ! ergo, inquit, calorum regnum possideatis, terrenas opes despicite. Pusillum vero gregem no- minal terrestres incolas : vincimur enim ab angelo- rum multitudine quæ innumerabilis est, et incom- parabili excessu res nostras superat. Atque hoc rursus nos docuit Servator, cum illam in Evangeliis egregiam proposuit parabolam. Dixit enim : ‹ Quis ex vobis homo, qui centum oves habeat, si una ex his erraverit, non relinquet nonaginta novem in montibus, purgensque errantem quærat? quam si invenerit, profecto dico vobis gavisurum de ista magis, quam de novem ac nonaginta quæ non exer- raverint ¹. › Observa itaque quod, dum ad decem placuit. (1) Vides nonuulla iisdem fere verbis repetita, quia diversis catenarum auctoribus ita excerpere
Ὁ ἐν οὐρανοῖς θησαυρίζων, ἔξει τὴν ἐν οὐρανῷ βασιλείαν, μὴ χερσὶ λῃστῶν ἁλισκομένην, μὴ ὑπὸ σητὸς διαφθειρομένην· ἐπειδὴ ἄσυλος ὁ οὐράνιος πλοῦτος, καὶ ἀπαθὴς διαμένει. Πρόσιθι τοίνυν μὴ ὀκνηρῶς· κτῆσαι τοῖς προσκαίροις τὰ αἰώνια· δὸς τὰ μὴ μένοντα, καὶ πλούτησον τὰ σωζόμενα· δὸς τὰ ἐπίγεια, καὶ κέρδανον τὰ ἐν οὐρανοῖς· παράθου Θεῷ τὸν σεαυτοῦ πλοῦτον. καὶ εὑρήσεις πολύχουν ταμιευόμενον· αὐτός σε τοῦτο διδάξει καὶ ὁ μακάριος Δαβὶδ ψάλλων τε καὶ λέγων ἐν πνεύματι περὶ παντὸς ἀγαθοῦ καὶ φιλοικτίρμονος· «Ἐσκόρπισεν, ἔδωκε τοῖς πένησιν· ἡ δικαιοσύνη αὐτοῦ μένει εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος.» «Ὅπου γάρ ἐστιν ὁ θησαυρὸς ὑμῶν, ἐκεῖ καὶ ἡ καρδία ὑμῶν ἔσται.» (α φ. 181) Ἀληθὲς καὶ τοῦτο· οἱ γὰρ φρονοῦντες τὰ πρόσκαιρα, ὅλην ἔχουσιν ἐπ’ αὐτοῖς τὴν ἐλπίδα· καὶ οἱ ζητοῦντες τὰ ἐν οὐρανοῖς, ἐκεῖ τὸν τῆς διανοίας πέμπουσιν ὀφθαλμόν. «Ἔστωσαν ὑμῶν αἱ ὀσφύες περιεζωσμέναι, καὶ οἱ λύχνοι καιόμενοι.» (α φ. 181, β φ. 125, δ φ. 51) Διαλέγεται μὲν ὡς πνευματικοῖς, γράφει δὲ πάλιν διὰ τῶν ἐμφανῶν τε καὶ ὁρατῶν πραγμάτων τὰ νοητά·
ἱματίου καὶ τροφῆς; διὰ τί μὴ μᾶλλον μεριμνᾷς ὅπως διασωθῇς; Μεριμνᾶς τοῦ σώματος ; διὰ τί μὴ μερι μνᾶς τῆς ψυχῆς; - Β Γ. 124) Ὁ οὕτως ἀγαθὸς Κύριος, ὁ τὸ εὐτελέστατον ἀποτρέφων πετει νόν, οὐ διαθρέψει τὸν κατ' εἰκόνα οικείαν γενόμενον ; Ταύτητοι καὶ μάλα εικότως τὴν περὶ τὰ προκείμενα φροντίδα κατακιβδηλεύει σοφῶς ὁ Χριστὸς, τὰ ἔθνη τοῦ κόσμου ταῦτα λέγων ἐπιζητεῖν. Αναβιβάζει δὲ καὶ εἰς ἄμαχον πίστιν, τοῦ ὅτι πάντη τε καὶ πάντως ἔξουσι τὸ ἀνενδεὶς, εὖ εἰδότος ὧν εἰσιν ἐν χρείᾳ τοῦ Πατρὸς αὐτῶν, δῆλον δὲ ὅτι τοῦ ἐν οὐρανοῖς· φησί γάρ· « Καὶ ὑμεῖς μὴ ζητεῖτε τί φάγετε, κ. τ. λ., ὑμῶν δὲ ὁ Πατήρ οίδεν, » κ. τ. λ. Ἐπὶ καιροῦ δὲ σφόδρα Πατέρα φησὶ τὸν Θεὸν, ἵνα εἰδεῖεν, ὅτι τῶν ἰδίων οὐκ ἂν ἐπιλάθοιτο τέκνων, ἀλλ' ἔσται χρηστές καὶ φιλόπαις περὶ αὐτούς. Ζητῶμεν τοίνυν μὴ τρο- Β φὰς τὰς ἔξω λόγου καὶ περιττὰς, ἀλλ' ὅσα βλέπει πρὸς σωτηρίαν ψυχῆς· μὴ πολυτελὲς ἄμφιον, ἀλλ' ὅπως ἂν ἐξελώμεθα καὶ πυρὸς καὶ δίκης τὸ ἴδιον σῶμα, ζητοῦντες αὐτοῦ τὴν βασιλείαν. Μὴ φοβοῦ, τὸ μικρὸν ποίμνιον, κ. τ. λ. (Α. Γ. 480, Μικρόν ποίμνιον τοὺς ἁγίους ὀνομάζει· ἐπειδὴ παράκειται μικρότης ἐν κόσμῳ τοῖς ἑκουσίως ἀκτήμοσι καὶ ἀχρημάτοις· τούτοις γὰρ εὐδόκησεν ὁ Πατήρ δοῦναι τὴν βασιλείαν. Οθεν εὐθὺς ἐπειπὼν ἐδίδαξεν · ι Πωλήσατε τὰ ὑπάρχοντα, καὶ δότε ἐλεημοσύνην, » καὶ τὰ ἑξῆς. Ἡ μικρόν ποίμνιον πρὸς τὸ μέγεθος τοῦ πλήθους τῶν ἀπίστων, ἢ καὶ διὰ τὴν ἐκούσιον ταπείνωσιν τοῦ τοιούτου ποιμνίου• κελεύει μὴ φοβείσθαι τὴν ἔνδειαν τῆς σωματικῆς χρείας. Εἰ γὰρ τὴν οὕτω μεγάλην καὶ ἐξαίρετον δί- δωσιν ἀπόλαυσιν, ἤτοι τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, δώσει πάντως καὶ τὰ τῇ σαρκὶ ἀναγκαῖα καὶ ζωαρχή. - ότι πάντη τε καὶ πάντως χορηγήσει τὰ ζωαρκῇ τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτὸν, ὁ ἐν οὐρανοῖς Πατήρ. Οὐ γὰρ περι- όψεται τοὺς ἰδίους· ἀνοίξει δὲ μᾶλλον αὐτοῖς τὴν χεῖρα, τὴν ἀεὶ πληροῦσαν τὰ πάντα χρηστότητος. Καὶ ποία τούτων ἡ πίστις; «Εὐδόκησε, φησὶν, ὁ Πα τὴρ ὑμῶν δοῦναι ὑμῖν τὴν βασιλείαν. » Ὁ δὲ τὰ οὕτω μεγάλα καὶ ἐξαίρετα διδούς, πῶς ὀκνήσει περὶ τὸ εἶναι χρηστὸς περὶ ἡμᾶς καὶ πλουσίως τὰ ἐπὶ γῆς παρέχειν ἡμῖν ἀγαθά (1); Ἵνα οὖν, φησί, τὴν βασι λείαν τῶν οὐρανῶν κατακτήσησθε, τῶν ἐπὶ γῆς χρημάτων καταφρονήσατε. Μικρὸν δὲ ποίμνιον όνο- μάζει τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς· ἡττώμεθα γὰρ τῆς τῶν ἀγγέλων πληθύος ἀμετρήτου οὔσης, καὶ ἀσυγκρίτως πλεονεκτούσης τὰ καθ᾿ ἡμᾶς. Καὶ τοῦτο πάλιν αὐτὸς ἡμᾶς ἐδίδαξεν ὁ Σωτὴρ, τὴν ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις πα- ραβολὴν ἄριστα συντεθεικώς· ἔφη γάρ, ὅτι « Τίς ἐστιν ἐξ ὑμῶν ἄνθρωπος, ὃς ἔξει ἑκατὸν πρόβατα, καὶ πλανηθῇ ἐν ἐξ αὐτῶν, οὐκ ἀφήσει τὰ ἐνενηκον ταεννέα ἐπὶ τὰ ὄρη, καὶ πορευθεὶς ζητεῖ τὸ πλανώ μενον; Καὶ ἐὰν γένηται εὑρεῖν αὐτό, ἀμὴν λέγω Ει Τι COMMENT. IN LUCAM. A iis mentem impendimus? Anxius es de victu atque (A f. b, B f. 'O D f. b) C (A f. 180, B f. 124) 'Avel toū, Mh ániothons, D ss Psal, ciit, 28. ¹ª Luc. xv, 4-7. vestitu? cur non potius de salute adipiscenda sollici- tudinem geris? Sollicitaris de corpore? cur de anima non sollicitaris ? Tam bonus Dominus, qui vilissi- mum alit volatile, non alet illum qui ad imagine.n suam factus fuit? Propterea convenientissime sapien- terque Christus curam præsemium depretiat, dicens mundi gentes res hujusmodi exquirere. Animos item ad invictam spem erigit, fore ut nihil eis desit ; quia Pater apprime scit quibus egeant. Patrem au- tem celestem intelligere, constat; ait enim : « vos ne quæratis quid manducetis, etc. Paler autem vester scit, etc. Porro opporturissime Pa- tris nomine Deum appellat, ut cognoscant filiorum suorum non esse obliturum, sed se bonum et filio- rum amantem præbiturum. Ne igitur alimenta quæramus supervacua præterque rationem, sed quid- quid potius ad animæ salutem confert : nec pretio- sam vestem, sed quomodo igni ac pœnæ eorpus nostrum eripiamus, dum Dei regnum quærimus. V. 32. Noli timeré, pasille grex. Pusillum gregem sanctos nominat, quia parvi-- penduntur in mundo spontanei pauperes bonisque carentes. Atqui hos donare cœlesti regno Patri pla- cet. Unde statim admonitionem addit : « Vendite quae possidetis, et date eleemosynam, et reliqua. Vel pusillum gregem dicit præ inβdelium multitudine; vel etiam propter voluntariam humilitatem gregis hujus : quem velat corporalium subsidiorumn ege- stalem timerc. Nam qui tan grande et eximium gaudium dat, id est calorum regnum, dabit sine dubio etiam quæ carni necessaria sunt, et susten- tandæ vitæ sufficiunt. -Id est, Ne discredas, fore ut sine dubio suppeditet quæ vitæ sustentandæ opus sunt coelestis Pater. Non enim suos negliget, imo suam erga ipsos manum aperiet, quæ universaın re- rum naturam beneficiis replet ". Quænam porro rerum hujusmodi Ades?«Placuit, inquit, Patri vestro dare vobis regnum.» Qui autem tam grandia et exi- mia dat, quomodo pigebit eum bonitatem suam erga nos expromere, copioseque terrena nobis bona præ- bere ! ergo, inquit, calorum regnum possideatis, terrenas opes despicite. Pusillum vero gregem no- minal terrestres incolas : vincimur enim ab angelo- rum multitudine quæ innumerabilis est, et incom- parabili excessu res nostras superat. Atque hoc rursus nos docuit Servator, cum illam in Evangeliis egregiam proposuit parabolam. Dixit enim : ‹ Quis ex vobis homo, qui centum oves habeat, si una ex his erraverit, non relinquet nonaginta novem in montibus, purgensque errantem quærat? quam si invenerit, profecto dico vobis gavisurum de ista magis, quam de novem ac nonaginta quæ non exer- raverint ¹. › Observa itaque quod, dum ad decem placuit. (1) Vides nonuulla iisdem fere verbis repetita, quia diversis catenarum auctoribus ita excerpere
PG 72:743οὐ γάρ που φαίη τις ἂν, ὅτι τὴν τοῦ σώματος ὀσφὺν διεζωσμένην ἡμᾶς ἔχειν βούλεται, καὶ καιομένους ἐν χερσὶ τοὺς λύχνους· ἀλλὰ τὸ τῆς διανοίας ἔτοιμον εἰς φιλεργίαν τὴν ἐφ’ ἅπασι δηλονότι τοῖς ἐπαινουμένοις, ὑπεμφήνειεν ἂν τὸ διεζῶσθαι τὴν ὀσφύν· ὅ γε μὴν λύχνος, τὴν τοῦ νοῦ γρηγόρησιν καὶ φαιδρότητα νοητὴν ἔοικε παραδηλοῦν, καὶ ὅτι δεῖ παρεσκευασμένους ἐφ’ ἡμέραν εἶναι πρὸς τὴν ἐντεῦθεν ἀποδημίαν ἡμᾶς, καὶ τὸ τοῦ Δεσπότου νεῦμα περιμένειν ἑστῶσι τοῖς ὀφθαλμοῖς. Ἐγρηγορέναι δέ φαμεν τὸν ἀνθρώπινον νοῦν, ὅταν ἀποσείηται τὸ ν[ε]υστάζειν ἐπὶ τὸ ῥᾴθυμον, δι’ οὗ πρὸς πᾶν εἶδος φαυλότητος καθικνεῖσθαι φιλεῖ, μονονουχὶ σβεννύμενος. Ἐγρηγορέναι δὴ οὖν ἡμᾶς κελεύει Χριστός· καὶ πρός γε τοῦτο ἡμᾶς καταθήγει λέγων ὁ αὐτοῦ μαθητής· «Νήφετε, γρηγορεῖτε.» Ναὶ μὴν καὶ ὁ πάνσοφος Παῦλος· «Ἔγειραι, ὁ καθεύδων.» Νηφάλεον γὰρ ἔχειν χρὴ καὶ ἐγρηγορότα τὸν νοῦν καὶ τῇ τῆς ἀληθείας γνώσει καταλαμπόμενον· ὡς ἐπ’ αὐτῷ δὴ τούτῳ χαίροντα, λέγειν, ὅτι «Σὺ φωτιεῖς λύχνον μου, Κύριε, ὁ Θεός μου, φωτιεῖς τὸ σκότος μου.6(α φ.
ὑμῖν, ὅτι χαίρει ἐπ' αὐτῷ μᾶλλον, ἢ ἐπὶ τοῖς ἐνενη Β΄ κονταεννέα τοῖς μὴ πεπλανημένοις. ο "Αθρει δὴ οὖν ὅπως, ὅταν εἰς δεκάδας δέκα τῶν λογικῶν κτισμά των ὁ ἀριθμὸς ἐκτείνηται, ὡς ἐν ἐν τοῖς ἑκατὸν τὸ ἐπὶ γῆς ἐστι ποίμνιον· ἀλλ᾽ εἰ καὶ μικρὸν τοῦτο, καὶ φύσει, καὶ ἀριθμῷ, καὶ δόξῃ πρὸς τὰς ἀμετρή τους τῶν ἄνω πνευμάτων ἀγέλας, ἀλλ' ἡ τοῦ Πατρός ἀγαθότης, πάντα λόγον ὑπερεκτείνουσα, δέδωκε καὶ αὐτῷ τῶν ὑπερκειμένων πνευμάτων τὸν κλῆρον, τουτέστι τὴν τῶν οὐρανῶν βασιλείαν. Πωλήσατε τὰ ὑπάρχοντα ὑμῶν, καὶ δότε ελεη μοσύνην. ( Α Ε Φορτική μὲν ἴσως τοῖς ἐν πλούτῳ ἡ ἐντολή· ὡς γὰρ αὐτός που πάλιν φησ δυσκόλως οἱ τὰ χρήματα ἔχοντες εἰσελεύσονται εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ. Πλὴν τοῖς ἀρτιφροσιν οὐχ ἀνόνητος ἡ ἐντολή· θησαυρίζουσιν ἑαυτοῖς τὴν εἰς τὸ μέλλον ἐλπίδα· πρόσκαιρος γὰρ ὁ παρών βίος καὶ βραχὺς καὶ συνεσταλμένος, ἄπειρος δὲ καὶ μακρὸς ὁ μετὰ ταῦτα. Ὁ ἐν οὐρανοῖς θησαυρίζων, ἕξει τὴν ἐν οὐρανῷ βασιλείαν, μὴ χερσὶ λῃστῶν ἁλισκομένην, μὴ ὑπὸ σητὸς διαφθειρομένην· ἐπειδὴ ἄσυλος ὁ οὐ ράνιος πλοῦτος, καὶ ἀπαθὴς διαμένει. Πρόσιθι τοίνυν μὴ ὀκνηρῶς· κτῆσαι τοῖς προσκαίροις τὰ αἰώνια δὸς τὰ μὴ μένοντα, καὶ πλούτησαν τὰ σωζόμενα· δὸς τὰ ἐπίγεια, καὶ κέρδανον τὰ ἐν οὐρανοῖς· παράδου Θεῷ τὸν σεαυτοῦ πλοῦτον, καὶ εὑρήσεις πολύχων ταμιευόμενον· αὐτός σε τούτο διδάξει καὶ ὁ μακά ριος Δαβὶδ ψάλλων τε καὶ λέγων ἐν πνεύματι περὶ Ο παντὸς ἀγαθοῦ καὶ φιλοικτίρμονος· « Εσκόρπισεν, ἔδωκε τοῖς πένησιν· ἡ δικαιοσύνη αὐτοῦ μένει εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. » *Οπου γάρ ἐστιν ὁ θησαυρὸς ὑμῶν, ἐκεῖ καὶ ἡ καρδία ὑμῶν ἔσται. (Α Γ. ) 'Αληθὲς καὶ τοῦτο· οἱ γὰρ φρονοῦντες τὰ πρόσκαιρα, ὅλην ἔχουσιν ἐπ' αὐτοῖς τὴν ἐλπίδα καὶ οἱ ζητοῦντες τὰ ἐν οὐρανοῖς, ἐκεῖ τὸν τῆς δια νοίας πέμπουσιν ὀφθαλμόν. Ἔστωσαν ὑμῶν αἱ ὀσφύες περιεζωσμέναι, καὶ οἱ λύχνοι καιόμενοι. (Α Γ. 181, Β Ι. 195, Διαλέγεται μὲν ὡς πνευματικοῖς, γράφει δὲ πάλιν διὰ τῶν ἐμφανῶν τε καὶ ὁρατῶν πραγμάτων τὰ νοητά· οὐ γάρ που φαίη τις ἄν, ὅτι τὴν τοῦ σώματος ὀσφύν διεζωσμένην ἡμᾶς ἔχειν βούλεται, καὶ καιομένους ἐν χερσὶ τοὺς λύχνους xΤΗ, 24. ἀλλὰ τὸ τῆς διανοίας ἕτοιμον εἰς φιλεργίαν τὴν ἐπ' ἅπασι δηλονότι τοῖς ἐπαινουμένοις, υπεμφήνειεν ἂν τὸ διεξῶσθαι τὴν ὀσφύν· ὅ γε μὴν λύχνος, τὴν τοῦ νοῦ γρηγόρησιν καὶ φαιδρότητα νοητήν ἔοικε παρα- δηλοῦν, καὶ ὅτι δεῖ παρεσκευασμένους ἐφ' ἡμέραν εἶναι πρὸς τὴν ἐντεῦθεν ἀποδημίαν ἡμᾶς, καὶ τὸ τοῦ Δεσπότου νεῦμα περιμένειν ἐστῶσι τοῖς ὀφθαλμοῖς. Εγρηγορέναι δέ φαμεν τὸν ἀνθρώπινον νοῦν, ὅταν ἀποσείηται τὸ ν[ε]υστάζειν ἐπὶ τὸ ῥᾴθυμον, δι' οὗ πρὸς πᾶν εἶδος φαυλότητος καθικνεῖσθαι φιλεῖ, μονονουχί σβεννύμενος. Εγρηγορέναι δὴ οὖν ἡμᾶς κελεύει Χριστός· καὶ πρός γε τοῦτο ἡμᾶς καταθήγει λέγων S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Lantumado decadas rationalium pecudam numerus A extenditur, id est ad centum, terrenus utique grex intelligitur. Jam etsi hic pusillus est natura, numero, ac dignitate, præ innumerabilibus qui desuper sunt spi.ituum gregibus, Patris tamen bonitas, quæ omni laude major est, exiguo nostro gregi contulit supernorum spirituum sortem, id est cœlorum re- gnum. V. 33. Vendite qua possidetis, et dale eleemosy - nam. Grave fortasse hoc divitibus mandatum est. Ut enim alicubi ipse rursus ait, difcile qui pecuniam halent in coelorum regnum introibunt ". Verumta- inen sana mente præditis non est inutile mandatum. Nimirum sibi spem de futuro conficiunt : quia ca- duca brevisque est atque contracta præsens vila, longa autem et immensa illa futura. Qui cœlestia congerit, habebit in cœlo regnum, latronum manu non diripiendum, neque linea corrumpendum; quando- quidem tutæ sunt cœlestes opes et incorrupte per severant. Agesis igitur, omitte ignaviam : tempo- ralibus æterna eme; da caduca, ut acquiras incolu- mia; da-terrena, ut ccelestia lucreris; præbe Deo opes tuas, et invenies multas cum usura repositas. - Ipse hoc te docebit etiam beatus David Psallens, propheticoque spiritu dicens de bono quolibet viro et misericorde : • Dispersit, dedit panperibus; ju- stitia ejus manet in sæculum sæculi ¹³. › V. 34. Ubi enim thesaurus vester est, ibi et cor vestrum erit. Hoc item vere dicitur. Etenim qui temporalibus student, totam suam in his spem collocant. Qui vero celestia quærunt, illuc mentis suæ oculum di- rigunt. V. 35. Sint lumbi vestri præcincti, et lu- cernæ ardentes in manibus vestris. Loquitur cum spiritalibus; rursusque manifestis ac visibilibus rebus intellectuales denotat : neque enim dicet aliquis, velle Dominum nos habere præcinctos corporis lumbos, atque ardentes lucer- f. 180, f. b) D f. 51) nas manibus tenere. Sed menus ad laborem impie D gritatem, nempe ad laudabile quodvis opus, signi- fcat, ut reor, lumborum præcinctura : lucerna autem mentis vigilantiam et intellectualem lætitiam videtur demonstrare, et quod paratos nos esse quo- tidie oportet ad migrandum ex hac vita, et Domini nutum intentis oculis exspectare. Porro vigilare humanam mentem dicimus, cum dormitare segni - ter recusat, unde nimirum ad omne vitii genus impelli solet, lumine prope amisso. Vigilare itaque Christus nos jubet. Atque ad hoc ipsum exacuit nos ejusdem discipulus, dicens : c Sobrii estote, vigi- late ". » Utique et sapientissimus Paulus : c Surge 1* Luc. Psal. cxi, 9. Petr. v, 8.
181 β) Ἰστέον δὲ ὅτι καὶ διὰ τοῦ πανσόφου Μωϋσέως, τοιοῦτόν τι προστεταχὼς εὑρίσκεται τοῖς ἐξ Ἰσραὴλ, ὅτε εἰς τύπον Χριστοῦ διακελεύεται σφάττεσθαι τὸν ἀμνὸν, καθὰ μεμαρτύρηκεν ὁ ἱερώτατος Παῦλος, λέγων· «Τὸ γὰρ πάσχα ἡμῶν ἐτύθη Χριστός.» Τοῖς γε μὴν ἐσθίουσι τῶν κρεῶν αὐτοῦ, προσπεφώνηκε λέγων ὁ ἱεροφάντης Μωϋσῆς, μᾶλλον δὲ δι’ αὐτοῦ ὁ Θεός· «Ἔστωσαν ὑμῶν αἱ ὀσφύες περιεζωσμέναι, καὶ τὰ ὑποδήματα ἐν τοῖς ποσὶν ὑμῶν, καὶ αἱ βακτηρίαι ἐν ταῖς χερσὶν ὑμῶν.» Χρῆναι γὰρ ἔγωγέ φημι τοὺς ἐν μεθέξει γεγονότας Χριστοῦ, ἑτοίμως ἔχειν εἰς ἔργα χωρεῖν ἅπερ ἂν ἁγίοις πρέπῃ, καὶ ἐν προθυμίᾳ βαδίζειν οἷπερ ἂν ἡμᾶς ὁ θεῖος βούληται νόμος. Ταύτῃ τοι μάλα εἰκότως ὁδοιπορικὸν αὐτοῖς περιτέθεικε σχῆμα. (β φ. 125 β) Ὁδοιπορικὸν γὰρ σχῆμα ὅτι μάλιστα πρεπωδέστατον τοῖς τὸ θεῖον κηρύττουσιν Εὐαγγέλιον. Οὕτω καὶ δι’ ἑνὸς τῶν προφητῶν φησι πρὸς τοὺς ἐν Βαβυλῶνι αἰχμαλώτους ὁ Θεὸς τὴν ἐπάνοδον προαναφωνῶν, καὶ πρὸς ταύτην εὐτρεπίζεσθαι προτρέπων· «Σκόπευσον ὁδὸν, κράτησον ὀσφύος, ἄνδρισαι τῇ ἰσχύϊ σου σφόδρα.» Ὡς γὰρ αὐτίκα μάλα πρὸς Ἰουδαίαν βαδιουμένους, κρατεῖν ὀσφύος κελεύει·
ὑμῖν, ὅτι χαίρει ἐπ' αὐτῷ μᾶλλον, ἢ ἐπὶ τοῖς ἐνενη Β΄ κονταεννέα τοῖς μὴ πεπλανημένοις. ο "Αθρει δὴ οὖν ὅπως, ὅταν εἰς δεκάδας δέκα τῶν λογικῶν κτισμά των ὁ ἀριθμὸς ἐκτείνηται, ὡς ἐν ἐν τοῖς ἑκατὸν τὸ ἐπὶ γῆς ἐστι ποίμνιον· ἀλλ᾽ εἰ καὶ μικρὸν τοῦτο, καὶ φύσει, καὶ ἀριθμῷ, καὶ δόξῃ πρὸς τὰς ἀμετρή τους τῶν ἄνω πνευμάτων ἀγέλας, ἀλλ' ἡ τοῦ Πατρός ἀγαθότης, πάντα λόγον ὑπερεκτείνουσα, δέδωκε καὶ αὐτῷ τῶν ὑπερκειμένων πνευμάτων τὸν κλῆρον, τουτέστι τὴν τῶν οὐρανῶν βασιλείαν. Πωλήσατε τὰ ὑπάρχοντα ὑμῶν, καὶ δότε ελεη μοσύνην. ( Α Ε Φορτική μὲν ἴσως τοῖς ἐν πλούτῳ ἡ ἐντολή· ὡς γὰρ αὐτός που πάλιν φησ δυσκόλως οἱ τὰ χρήματα ἔχοντες εἰσελεύσονται εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ. Πλὴν τοῖς ἀρτιφροσιν οὐχ ἀνόνητος ἡ ἐντολή· θησαυρίζουσιν ἑαυτοῖς τὴν εἰς τὸ μέλλον ἐλπίδα· πρόσκαιρος γὰρ ὁ παρών βίος καὶ βραχὺς καὶ συνεσταλμένος, ἄπειρος δὲ καὶ μακρὸς ὁ μετὰ ταῦτα. Ὁ ἐν οὐρανοῖς θησαυρίζων, ἕξει τὴν ἐν οὐρανῷ βασιλείαν, μὴ χερσὶ λῃστῶν ἁλισκομένην, μὴ ὑπὸ σητὸς διαφθειρομένην· ἐπειδὴ ἄσυλος ὁ οὐ ράνιος πλοῦτος, καὶ ἀπαθὴς διαμένει. Πρόσιθι τοίνυν μὴ ὀκνηρῶς· κτῆσαι τοῖς προσκαίροις τὰ αἰώνια δὸς τὰ μὴ μένοντα, καὶ πλούτησαν τὰ σωζόμενα· δὸς τὰ ἐπίγεια, καὶ κέρδανον τὰ ἐν οὐρανοῖς· παράδου Θεῷ τὸν σεαυτοῦ πλοῦτον, καὶ εὑρήσεις πολύχων ταμιευόμενον· αὐτός σε τούτο διδάξει καὶ ὁ μακά ριος Δαβὶδ ψάλλων τε καὶ λέγων ἐν πνεύματι περὶ Ο παντὸς ἀγαθοῦ καὶ φιλοικτίρμονος· « Εσκόρπισεν, ἔδωκε τοῖς πένησιν· ἡ δικαιοσύνη αὐτοῦ μένει εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος. » *Οπου γάρ ἐστιν ὁ θησαυρὸς ὑμῶν, ἐκεῖ καὶ ἡ καρδία ὑμῶν ἔσται. (Α Γ. ) 'Αληθὲς καὶ τοῦτο· οἱ γὰρ φρονοῦντες τὰ πρόσκαιρα, ὅλην ἔχουσιν ἐπ' αὐτοῖς τὴν ἐλπίδα καὶ οἱ ζητοῦντες τὰ ἐν οὐρανοῖς, ἐκεῖ τὸν τῆς δια νοίας πέμπουσιν ὀφθαλμόν. Ἔστωσαν ὑμῶν αἱ ὀσφύες περιεζωσμέναι, καὶ οἱ λύχνοι καιόμενοι. (Α Γ. 181, Β Ι. 195, Διαλέγεται μὲν ὡς πνευματικοῖς, γράφει δὲ πάλιν διὰ τῶν ἐμφανῶν τε καὶ ὁρατῶν πραγμάτων τὰ νοητά· οὐ γάρ που φαίη τις ἄν, ὅτι τὴν τοῦ σώματος ὀσφύν διεζωσμένην ἡμᾶς ἔχειν βούλεται, καὶ καιομένους ἐν χερσὶ τοὺς λύχνους xΤΗ, 24. ἀλλὰ τὸ τῆς διανοίας ἕτοιμον εἰς φιλεργίαν τὴν ἐπ' ἅπασι δηλονότι τοῖς ἐπαινουμένοις, υπεμφήνειεν ἂν τὸ διεξῶσθαι τὴν ὀσφύν· ὅ γε μὴν λύχνος, τὴν τοῦ νοῦ γρηγόρησιν καὶ φαιδρότητα νοητήν ἔοικε παρα- δηλοῦν, καὶ ὅτι δεῖ παρεσκευασμένους ἐφ' ἡμέραν εἶναι πρὸς τὴν ἐντεῦθεν ἀποδημίαν ἡμᾶς, καὶ τὸ τοῦ Δεσπότου νεῦμα περιμένειν ἐστῶσι τοῖς ὀφθαλμοῖς. Εγρηγορέναι δέ φαμεν τὸν ἀνθρώπινον νοῦν, ὅταν ἀποσείηται τὸ ν[ε]υστάζειν ἐπὶ τὸ ῥᾴθυμον, δι' οὗ πρὸς πᾶν εἶδος φαυλότητος καθικνεῖσθαι φιλεῖ, μονονουχί σβεννύμενος. Εγρηγορέναι δὴ οὖν ἡμᾶς κελεύει Χριστός· καὶ πρός γε τοῦτο ἡμᾶς καταθήγει λέγων S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Lantumado decadas rationalium pecudam numerus A extenditur, id est ad centum, terrenus utique grex intelligitur. Jam etsi hic pusillus est natura, numero, ac dignitate, præ innumerabilibus qui desuper sunt spi.ituum gregibus, Patris tamen bonitas, quæ omni laude major est, exiguo nostro gregi contulit supernorum spirituum sortem, id est cœlorum re- gnum. V. 33. Vendite qua possidetis, et dale eleemosy - nam. Grave fortasse hoc divitibus mandatum est. Ut enim alicubi ipse rursus ait, difcile qui pecuniam halent in coelorum regnum introibunt ". Verumta- inen sana mente præditis non est inutile mandatum. Nimirum sibi spem de futuro conficiunt : quia ca- duca brevisque est atque contracta præsens vila, longa autem et immensa illa futura. Qui cœlestia congerit, habebit in cœlo regnum, latronum manu non diripiendum, neque linea corrumpendum; quando- quidem tutæ sunt cœlestes opes et incorrupte per severant. Agesis igitur, omitte ignaviam : tempo- ralibus æterna eme; da caduca, ut acquiras incolu- mia; da-terrena, ut ccelestia lucreris; præbe Deo opes tuas, et invenies multas cum usura repositas. - Ipse hoc te docebit etiam beatus David Psallens, propheticoque spiritu dicens de bono quolibet viro et misericorde : • Dispersit, dedit panperibus; ju- stitia ejus manet in sæculum sæculi ¹³. › V. 34. Ubi enim thesaurus vester est, ibi et cor vestrum erit. Hoc item vere dicitur. Etenim qui temporalibus student, totam suam in his spem collocant. Qui vero celestia quærunt, illuc mentis suæ oculum di- rigunt. V. 35. Sint lumbi vestri præcincti, et lu- cernæ ardentes in manibus vestris. Loquitur cum spiritalibus; rursusque manifestis ac visibilibus rebus intellectuales denotat : neque enim dicet aliquis, velle Dominum nos habere præcinctos corporis lumbos, atque ardentes lucer- f. 180, f. b) D f. 51) nas manibus tenere. Sed menus ad laborem impie D gritatem, nempe ad laudabile quodvis opus, signi- fcat, ut reor, lumborum præcinctura : lucerna autem mentis vigilantiam et intellectualem lætitiam videtur demonstrare, et quod paratos nos esse quo- tidie oportet ad migrandum ex hac vita, et Domini nutum intentis oculis exspectare. Porro vigilare humanam mentem dicimus, cum dormitare segni - ter recusat, unde nimirum ad omne vitii genus impelli solet, lumine prope amisso. Vigilare itaque Christus nos jubet. Atque ad hoc ipsum exacuit nos ejusdem discipulus, dicens : c Sobrii estote, vigi- late ". » Utique et sapientissimus Paulus : c Surge 1* Luc. Psal. cxi, 9. Petr. v, 8.
PG 72:745τουτέστιν ἑτοίμως καὶ ἐπιτηδείως ἔχειν πρὸς τοὺς τῆς ὁδοιπορίας πόνους, καὶ παντὸς πόνου κατανδρίζεσθαι ἀμάχῳ τῇ προθυμίᾳ χρωμένους. (α φ. 181 β) Ὅτι δὲ χρὴ παλινδρομήσοντα Χριστὸν ἐξ οὐρανοῦ προσδοκᾷν (καταβήσεται γὰρ ἐν δόξῃ τοῦ Πατρὸς μετὰ τῶν ἁγίων ἀγγέλων), ἐδίδαξεν, εἰπών· «Καὶ ὑμεῖς ὅμοιοι ἀνθρώποις προσδεχομένοις τὸν Κύριον ἑαυτῶν,» κ.τ.λ. Καί μοι πάλιν ἐκεῖνο διανοοῦ· ἀναλύσει γὰρ ὡς ἐκ πανηγύρεως ὁ Χριστός· δι’ οὗ διαδείκνυται σαφῶς, ὡς ἔστιν ἀεὶ τὸ Θεῖον ἐν ταῖς αὐτῷ πρεπούσαις ἑορταῖς· ἐκεῖ γὰρ ὅλως τὸ κατηφὲς οὐδαμοῦ· λυπεῖ γὰρ οὐδὲν τὴν ἀκήρατον φύσιν.(α φ. 182) «Ὅταν, φησὶν, ἐλθὼν εὐζώνους εὕρῃ καὶ ἐγρηγορότας, καὶ πεφωτισμένην ἔχοντας τὴν καρδίαν, τότε δὴ, τότε μακαρίους ἀποφανεῖ.» Περιζώσεται γὰρ καὶ διακονήσει αὐτοῖς. Δι’ οὗπερ ἔνεστι μαθεῖν, ὅτι τοῖς ἴσοις ἡμᾶς ἀνταμείψεται, καὶ οἷον καμόντας ἀνακτήσεται, τρυφὰς ἡμῖν παραθεὶς τὰς πνευματικὰς, καὶ ἀμφιλαφῆ τῶν παρ’ ἑαυτοῦ χαρισμάτων ἁπλώσας τράπεζαν. «Καὶ ἐὰν ἔλθῃ ἐν τῇ δευτέρᾳ φυλακῇ, κ.τ.λ.» (α φ. 182) Ἐνταῦθά μοι βλέπε τὸ τῆς θείας ἡμερότητος πλάτος, καὶ τῆς εἰς ἡμᾶς γαληνότητος τὴν ὑπερβολήν.
ὁ αὐτοῦ μαθητής· « Νήφετε, γρηγορείτε. ο Ναὶ μὴν καὶ ὁ πάνσοφος Παῦλος· . Εγειραι, δ καθεύδων. Νηφάλεον γὰρ ἔχειν χρὴ καὶ ἐγρηγορότα τὸν νοῦν καὶ τῇ τῆς ἀληθείας γνώσει καταλαμπόμενον· ὡς ἐπ' αὐτῷ δὴ τούτῳ χαίροντα, λέγειν, ὅτι «Σὺ φωτιεῖς λύχνον μου, Κύριε, ὁ Θεός μου, φωτιεῖς τὸ σκότος μου. » - ( Ιστέον δὲ ὅτι καὶ διὰ τοῦ παν- σόφου Μωϋσέως, τοιοῦτόν τι προστεταχὼς εὑρίσκεται τοῖς ἐξ Ισραήλ, ὅτε εἰς τύπον Χριστοῦ διακελεύεται σφάττεσθαι τὸν ἀμνὸν, καθὰ μεμαρτύρηκεν ὁ ἱερώ- τατος Παῦλος, λέγων· « Τὸ γὰρ πάσχα ἡμῶν ἐτύθη Χριστός. » Τοῖς γε μὴν ἐσθίουσι τῶν χρεῶν αὐτοῦ, προσπεφώνηκε λέγων ὁ ἱεροφάντης Μωϋσῆς, μᾶλλον δὲ δι' αὐτοῦ ὁ Θεός· Εστωσαν ὑμῶν αἱ ὀσφύες περιεζωσμέναι, καὶ τὰ ὑποδήματα ἐν τοῖς ποσὶν ὑμῶν, καὶ αἱ βακτηρίαι ἐν ταῖς χερσὶν ὑμῶν. » Χρῆναι γὰρ ἔγωγέ φημι τοὺς ἐν μεθέξει γεγονότας Χριστοῦ, ἑτοίμως ἔχειν εἰς ἔργα χωρεῖν ἅπερ ἂν ἁγίοις πρέπῃ, καὶ ἐν προθυμίᾳ βαδίζειν οἵπερ ἂν ἡμᾶ, ὁ θεῖος βούληται νόμος. Ταύτῃ τοι μάλα εἰκότως ὁδοιπορικὸν αὐτοῖς περιτέθεικε σχήμα. (Β Οδοιπορικὸν γὰρ σχῆμα ὅτι μάλιστα πρεπωδέστατον τοῖς τὸ θεῖον κηρύττουσιν Εὐαγγέλιον. Οὕτω καὶ δι' ἑνὸς τῶν προφητῶν φησι πρὸς τοὺς ἐν Βαβυλῶνι αἰχμαλώτους ὁ Θεὸς τὴν ἐπάνοδον προαναφωνῶν, καὶ πρὸς ταύτην εὐτρεπίζεσθαι προτρέπων· « Σκόπευ σον οδον, κράτησον οσφύος, ἄνδρισαι τῇ ἰσχύϊ σου σφόδρα. ο ὡς γὰρ αὐτίκα μάλα πρὸς Ἰουδαίαν βα- διουμένους, κρατεῖν ἐσφύος κελεύει· τουτέστιν ἑτοίμως καὶ ἐπιτηδείως ἔχειν πρὸς τοὺς τῆς ὁδοιπορίας πόνους, καὶ παντὸς πόνου κατανδρίζεσθαι ἀμάχῳ τῇ προθυμίᾳ χρωμένους. (Δ Γ. Ότι δὲ χρὴ παλινδρομήσοντα Χριστὸν ἐξ οὐρανοῦ προσδοκάν (καταβήσεται γὰρ ἐν δόξῃ τοῦ Πατρὸς μετὰ τῶν ἁγίων ἀγγέλων), ἐδίδαξεν, εἰπών· • Καὶ ὑμεῖς ὅμοιοι ἀνθρώποις προσδεχομένοις τὸν Κύριον ἑαυτῶν, ο κ. τ. λ. Καί μοι πάλιν ἐκεῖνο δια- νεοῦ· ἀναλύσει γὰρ ὡς ἐκ πανηγύρεως ὁ Χριστός - δι' οὗ διαδείκνυται σαφῶς, ὡς ἔστιν ἀεὶ τὸ θεῖον ἐν ταῖς αὐτῷ πρεπούσαις ἑορταῖς· ἐκεῖ γὰρ ὅλως τὸ κατηφὲς οὐδαμοῦ· λυπεῖ γὰρ οὐδὲν τὴν ἀκήρατον φύσιν.(Α Γ. 182). Οταν, φησὶν, ἐλθὼν εὐζώνους εδρῃ καὶ ἐγρηγορότας, καὶ πεφωτισμένην ἔχοντας τὴν καρδίαν, τότε δή, τότε μακαρίους ἀποφανεῖ. ο Περιζώσεται γὰρ καὶ διακονήσει αὐτοῖς. Δι' οὗπερ ἔνεστι μαθεῖν, ὅτι τοῖς ἴσοις ἡμᾶς ἀνταμείψεται, καὶ οἷον καμόντας ἀνακτήσεται, τρυφὰς ἡμῖν παραθεὶς τὰς πνευματικάς, καὶ ἀμφιλαφῆ τῶν παρ' ἑαυτοῦ χαρισμάτων ἁπλώσας τράπεζαν. Καὶ ἐὰν ἔλθῃ ἐν τῇ δευτέρᾳ φυλακή, κ. τ. λ. (ΑΓ. 182) Ενταῦθά μοι βλέπε τὸ τῆς θείας ἡμερό τητος πλάτος, καὶ τῆς εἰς ἡμᾶς γαληνότητος την ὑπερβολήν. Οἶδε γάρ, οἶδε τὸ πλάσμα ἡμῶν, καὶ εὐ- όλισθον τῆς ἀνθρώπου διανοίας εἰς ἁμαρτίαν. Οἶδεν ὅτι τετυράννευε καθ' ἡμῶν τῆς φιλοσαρκίας ή δύο ναμις, καὶ ὁ τοῦ παρόντος βίου περισπασμός μονον- οὐχὶ καὶ οὐχ εκόντας καταβιάζεται, πρὸς πᾶν ὁτιοῦν τῶν ἐκτόπων ἀποφέρων τὸν νοῦν. Ἐπειδὴ δέ ἐστιν ἀγαθὸς, ἀπογινώσκειν οὐκ ἐξ, κατοικτείρει δὲ μᾶλ- ν, 7. Ει COMMENT. IN LUGAM. mentem ac vigilem, et veritatis notitia splendidlam ; ut ob id gaudentes dicere possimus: To illuminas lucernam meam, Domine, Deus meus, tu tenebras meas illuminas 18.-Sciendum vero est, sapientissi- nium quoque Moysen, hujuscemodi aliquid Israeli- tis præcepisse, cum Christi figuram immolari agnum jussit; quam rem testatur sacratissimus Paulus, dicens: Pascha enim nostrum immolatus est Christus . Ergo agni carnes comedentibus de- ".› nuntiavit bierophanta Moyses, vel potius ore ejus Deus : e Sint renes vestri præcincti, et calceamenta in pedibus vestris, et baculos manibus tencte ". Profecto ego oportere judico eos, qui Christi sunt participes, prompto animo esse ad ea opera explen- da quæ sanctos decent, atque alacriter ea via ince- dere quam nos terere divina lex jubet. Propterea admodum apte viatorium nobis habitum circum- posuit.—Nam viatorius habitus iis convenientissimus est qui divinum prædicant Evangelium. Sic per unumi de prophetis ait captivis Babylone Deus, reditum prædicens, atque ad hunc illos comparare semet jubens : • Contemplare viam, conforta lum. bos, robora virtutem valde ". » Tanquam enim in Judæam statim profecturos, confortare lumbos jubet; id est paratos esse et expeditos ad itineris exantlandas ærumnas, et ad quemlibet laborem Invicta animi alacritate semet armare. A qui dormis "., Oportet enim sobrium nos habere f. b) B f. b) b) C D Ephes. V, 14. Psal. xvii, £9. PATROL, GR, LXXII. I Cor. Quod autem exspectare debeamus reversurun Christum de cœlo (descendet enim ornatus Patris gloria cum sanctis angelis) docuit nos, dicens : « vos similes hominibus exspectantibus Dominumı suum, » etc. Atque illud mecum rursus observa : revertetur enim tanquam ex festo die Christus ; quibus verbis ostenditur manifeste, semper Deum versari in congruis sibi solemnitatibus. Apud ipsum quippe nihil unquam triste; namque inviolabilem naturam nullus mœror afficit.. • Cum veniens, - inquit, invenerit vigilantes, et illuminatum cor ge- rentes, tunc enimvero beatos efficiet. › Nam præ- cinctus illis ministrabit. Qua ex re cognoscere licet, fore ut nos pari cura remuneretur, ac veluti laborantes recreet, delicias nobis spiritales appo- nens, et copiosam donorum suorum exhibens men- sam. V. 38. Et si venerit in secunda vigilia, etc. Hoc loco animadverte divinæ bonitatis amplitu- dinem, et erga nos clementiæ exsuperantiam. Novit enim, novit plasma nostrum, et humanæ mentis ad peccandum proclivitatem. Scit carnalis affectus contra nos tyrannidem, et quod hujus mundi violen- tia nos nolentes propemodum cogit, ad absurdum quodvis mentem abripiens. Quia vero bonus est, desperare non sinit, miseretur potius, et salutis medelam concessit nobis penitentiam. Idcirco ait : ** Exod. xi, 11. • Nalium 1,1.
Οἶδε γὰρ, οἶδε τὸ πλάσμα ἡμῶν, καὶ εὐόλισθον τῆς ἀνθρώπου διανοίας εἰς ἁμαρτίαν. Οἶδεν ὅτι τετυράννευκε καθ’ ἡμῶν τῆς φιλοσαρκίας ἡ δύναμις, καὶ ὁ τοῦ παρόντος βίου περισπασμὸς μονονουχὶ καὶ οὐχ ἑκόντας καταβιάζεται, πρὸς πᾶν ὁτιοῦν τῶν ἐκτόπων ἀποφέρων τὸν νοῦν. Ἐπειδὴ δέ ἐστιν ἀγαθὸς, ἀπογινώσκειν οὐκ ἐᾷ, κατοικτείρει δὲ μᾶλλον, καὶ σωτηρίας φάρμακον ἔδωκεν ἡμῖν τὴν μετάγνωσιν. Διὰ τουτό φησι· «Κἂν ἐν τῇ δευτέρᾳ, κἂν ἐν τῇ τρίτῃ φυλακῇ ἔλθῃ, καὶ εὕρῃ οὕτως ποιοῦντας, μακάριοί εἰσιν ἐκεῖνοι.» Ἐθελήσεις δὲ πάντως εἰδέναι σαφῶς, τί δὴ τοῦτό ἐστι. Μερίζουσι τοίνυν τὴν νύκτα τινὲς εἰς τρεῖς ἢ εἰς (δ φ. 51) τέσσαρας φυλακάς· οἱ γὰρ τοῖς τείχεσι τῶν πόλεων ἐγκαθήμενοι, καὶ τὰς τῶν πολεμίων τηροῦντες ἐφόδους, τρεῖς ἢ τέσσαρας ὥρας διαγρηγορήσαντες, παραπέμπουσιν εἰς ἑτέρους τὴν φυλακὴν καὶ ἐγρήγορσιν. Τρεῖς τοίνυν εἰσὶ καὶ παρ’ ἡμῖν ἡλικίαι· πρώτη μὲν καθ’ ἥν ἐσμεν ἔτι παῖδες ἄνηβοι, δευτέρα δὲ καθ’ ἣν νεανίαι, καὶ τρίτη καθ’ ἣν πρεσβύται. Ἀλλ’ ἡ μὲν πρώτη, καθ’ ἣν ἔτι παῖδές ἐσμεν, οὐκ εὐθύνεται παρὰ Θεοῦ, ἀξιοῦται δὲ συγγνώμης·
ὁ αὐτοῦ μαθητής· « Νήφετε, γρηγορείτε. ο Ναὶ μὴν καὶ ὁ πάνσοφος Παῦλος· . Εγειραι, δ καθεύδων. Νηφάλεον γὰρ ἔχειν χρὴ καὶ ἐγρηγορότα τὸν νοῦν καὶ τῇ τῆς ἀληθείας γνώσει καταλαμπόμενον· ὡς ἐπ' αὐτῷ δὴ τούτῳ χαίροντα, λέγειν, ὅτι «Σὺ φωτιεῖς λύχνον μου, Κύριε, ὁ Θεός μου, φωτιεῖς τὸ σκότος μου. » - ( Ιστέον δὲ ὅτι καὶ διὰ τοῦ παν- σόφου Μωϋσέως, τοιοῦτόν τι προστεταχὼς εὑρίσκεται τοῖς ἐξ Ισραήλ, ὅτε εἰς τύπον Χριστοῦ διακελεύεται σφάττεσθαι τὸν ἀμνὸν, καθὰ μεμαρτύρηκεν ὁ ἱερώ- τατος Παῦλος, λέγων· « Τὸ γὰρ πάσχα ἡμῶν ἐτύθη Χριστός. » Τοῖς γε μὴν ἐσθίουσι τῶν χρεῶν αὐτοῦ, προσπεφώνηκε λέγων ὁ ἱεροφάντης Μωϋσῆς, μᾶλλον δὲ δι' αὐτοῦ ὁ Θεός· Εστωσαν ὑμῶν αἱ ὀσφύες περιεζωσμέναι, καὶ τὰ ὑποδήματα ἐν τοῖς ποσὶν ὑμῶν, καὶ αἱ βακτηρίαι ἐν ταῖς χερσὶν ὑμῶν. » Χρῆναι γὰρ ἔγωγέ φημι τοὺς ἐν μεθέξει γεγονότας Χριστοῦ, ἑτοίμως ἔχειν εἰς ἔργα χωρεῖν ἅπερ ἂν ἁγίοις πρέπῃ, καὶ ἐν προθυμίᾳ βαδίζειν οἵπερ ἂν ἡμᾶ, ὁ θεῖος βούληται νόμος. Ταύτῃ τοι μάλα εἰκότως ὁδοιπορικὸν αὐτοῖς περιτέθεικε σχήμα. (Β Οδοιπορικὸν γὰρ σχῆμα ὅτι μάλιστα πρεπωδέστατον τοῖς τὸ θεῖον κηρύττουσιν Εὐαγγέλιον. Οὕτω καὶ δι' ἑνὸς τῶν προφητῶν φησι πρὸς τοὺς ἐν Βαβυλῶνι αἰχμαλώτους ὁ Θεὸς τὴν ἐπάνοδον προαναφωνῶν, καὶ πρὸς ταύτην εὐτρεπίζεσθαι προτρέπων· « Σκόπευ σον οδον, κράτησον οσφύος, ἄνδρισαι τῇ ἰσχύϊ σου σφόδρα. ο ὡς γὰρ αὐτίκα μάλα πρὸς Ἰουδαίαν βα- διουμένους, κρατεῖν ἐσφύος κελεύει· τουτέστιν ἑτοίμως καὶ ἐπιτηδείως ἔχειν πρὸς τοὺς τῆς ὁδοιπορίας πόνους, καὶ παντὸς πόνου κατανδρίζεσθαι ἀμάχῳ τῇ προθυμίᾳ χρωμένους. (Δ Γ. Ότι δὲ χρὴ παλινδρομήσοντα Χριστὸν ἐξ οὐρανοῦ προσδοκάν (καταβήσεται γὰρ ἐν δόξῃ τοῦ Πατρὸς μετὰ τῶν ἁγίων ἀγγέλων), ἐδίδαξεν, εἰπών· • Καὶ ὑμεῖς ὅμοιοι ἀνθρώποις προσδεχομένοις τὸν Κύριον ἑαυτῶν, ο κ. τ. λ. Καί μοι πάλιν ἐκεῖνο δια- νεοῦ· ἀναλύσει γὰρ ὡς ἐκ πανηγύρεως ὁ Χριστός - δι' οὗ διαδείκνυται σαφῶς, ὡς ἔστιν ἀεὶ τὸ θεῖον ἐν ταῖς αὐτῷ πρεπούσαις ἑορταῖς· ἐκεῖ γὰρ ὅλως τὸ κατηφὲς οὐδαμοῦ· λυπεῖ γὰρ οὐδὲν τὴν ἀκήρατον φύσιν.(Α Γ. 182). Οταν, φησὶν, ἐλθὼν εὐζώνους εδρῃ καὶ ἐγρηγορότας, καὶ πεφωτισμένην ἔχοντας τὴν καρδίαν, τότε δή, τότε μακαρίους ἀποφανεῖ. ο Περιζώσεται γὰρ καὶ διακονήσει αὐτοῖς. Δι' οὗπερ ἔνεστι μαθεῖν, ὅτι τοῖς ἴσοις ἡμᾶς ἀνταμείψεται, καὶ οἷον καμόντας ἀνακτήσεται, τρυφὰς ἡμῖν παραθεὶς τὰς πνευματικάς, καὶ ἀμφιλαφῆ τῶν παρ' ἑαυτοῦ χαρισμάτων ἁπλώσας τράπεζαν. Καὶ ἐὰν ἔλθῃ ἐν τῇ δευτέρᾳ φυλακή, κ. τ. λ. (ΑΓ. 182) Ενταῦθά μοι βλέπε τὸ τῆς θείας ἡμερό τητος πλάτος, καὶ τῆς εἰς ἡμᾶς γαληνότητος την ὑπερβολήν. Οἶδε γάρ, οἶδε τὸ πλάσμα ἡμῶν, καὶ εὐ- όλισθον τῆς ἀνθρώπου διανοίας εἰς ἁμαρτίαν. Οἶδεν ὅτι τετυράννευε καθ' ἡμῶν τῆς φιλοσαρκίας ή δύο ναμις, καὶ ὁ τοῦ παρόντος βίου περισπασμός μονον- οὐχὶ καὶ οὐχ εκόντας καταβιάζεται, πρὸς πᾶν ὁτιοῦν τῶν ἐκτόπων ἀποφέρων τὸν νοῦν. Ἐπειδὴ δέ ἐστιν ἀγαθὸς, ἀπογινώσκειν οὐκ ἐξ, κατοικτείρει δὲ μᾶλ- ν, 7. Ει COMMENT. IN LUGAM. mentem ac vigilem, et veritatis notitia splendidlam ; ut ob id gaudentes dicere possimus: To illuminas lucernam meam, Domine, Deus meus, tu tenebras meas illuminas 18.-Sciendum vero est, sapientissi- nium quoque Moysen, hujuscemodi aliquid Israeli- tis præcepisse, cum Christi figuram immolari agnum jussit; quam rem testatur sacratissimus Paulus, dicens: Pascha enim nostrum immolatus est Christus . Ergo agni carnes comedentibus de- ".› nuntiavit bierophanta Moyses, vel potius ore ejus Deus : e Sint renes vestri præcincti, et calceamenta in pedibus vestris, et baculos manibus tencte ". Profecto ego oportere judico eos, qui Christi sunt participes, prompto animo esse ad ea opera explen- da quæ sanctos decent, atque alacriter ea via ince- dere quam nos terere divina lex jubet. Propterea admodum apte viatorium nobis habitum circum- posuit.—Nam viatorius habitus iis convenientissimus est qui divinum prædicant Evangelium. Sic per unumi de prophetis ait captivis Babylone Deus, reditum prædicens, atque ad hunc illos comparare semet jubens : • Contemplare viam, conforta lum. bos, robora virtutem valde ". » Tanquam enim in Judæam statim profecturos, confortare lumbos jubet; id est paratos esse et expeditos ad itineris exantlandas ærumnas, et ad quemlibet laborem Invicta animi alacritate semet armare. A qui dormis "., Oportet enim sobrium nos habere f. b) B f. b) b) C D Ephes. V, 14. Psal. xvii, £9. PATROL, GR, LXXII. I Cor. Quod autem exspectare debeamus reversurun Christum de cœlo (descendet enim ornatus Patris gloria cum sanctis angelis) docuit nos, dicens : « vos similes hominibus exspectantibus Dominumı suum, » etc. Atque illud mecum rursus observa : revertetur enim tanquam ex festo die Christus ; quibus verbis ostenditur manifeste, semper Deum versari in congruis sibi solemnitatibus. Apud ipsum quippe nihil unquam triste; namque inviolabilem naturam nullus mœror afficit.. • Cum veniens, - inquit, invenerit vigilantes, et illuminatum cor ge- rentes, tunc enimvero beatos efficiet. › Nam præ- cinctus illis ministrabit. Qua ex re cognoscere licet, fore ut nos pari cura remuneretur, ac veluti laborantes recreet, delicias nobis spiritales appo- nens, et copiosam donorum suorum exhibens men- sam. V. 38. Et si venerit in secunda vigilia, etc. Hoc loco animadverte divinæ bonitatis amplitu- dinem, et erga nos clementiæ exsuperantiam. Novit enim, novit plasma nostrum, et humanæ mentis ad peccandum proclivitatem. Scit carnalis affectus contra nos tyrannidem, et quod hujus mundi violen- tia nos nolentes propemodum cogit, ad absurdum quodvis mentem abripiens. Quia vero bonus est, desperare non sinit, miseretur potius, et salutis medelam concessit nobis penitentiam. Idcirco ait : ** Exod. xi, 11. • Nalium 1,1.
PG 72:746ἥ γε μὴν δευτέρα καὶ ἡ τρίτη ὀφείλει τῷ Θεῷ τὴν ὑπακοὴν, καὶ τὸ διαζῇν ὁσίως, κατὰ τὸ αὐτῷ δοκοῦν· οὐκοῦν κἂν εἴ τις καταληφθείη τυχὼν ἐν ἐγρηγόρσει, καὶ οἷον ἐν εὐζωνότητι νέος ὢν ἔτι, κἂν εἴτουν τὴν πρεσβυτικὴν ἔχων ἡλικίαν, μακάριος ἔσται· τεύξεται γὰρ τῶν ἐπηγγελμένων παρὰ Χριστοῦ.(α φ. 182 β) Ὅτι δὲ τὸ μὴ ἐγρηγορέναι ἐπιζήμιον, εὖ μάλα παραδείκνυσι διὰ τοῦδε τοῦ παραδείγματος· ὡς γὰρ ὁ αὐτοῦ φησι μαθητής· «Ἥξει ἡ ἡμέρα Κυρίου, ὡς κλέπτης· ἐν ᾗ οὐρανοὶ μὲν ῥοιζηδὸν παρελεύσονται, στοιχεῖα δὲ καυσόμενα λυθήσεται· γῆ δὲ καὶ τὰ ἐν αὐτῇ κατακαήσεται πάντα· καινοὺς δὲ οὐρανοὺς καὶ καινὴν γῆν, κατὰ τὰ ἐπαγγέλματα αὐτοῦ προςδοκῶμεν.» Προσεπάγει δὲ τούτοις· «Τούτων δὲ πάντων λυομένων, ποταποὺς δεῖ εὑρεθῆναι ἡμᾶς [ ιτα ξοδ.» νον ὑμᾶς] ἁγίους καὶ ἀμώμους κατενώπιον αὐτοῦ;» Οἶδε γὰρ ὅλως οὐδεὶς τὸν τῆς συντελείας καιρόν. «Κύριε, πρὸς ἡμᾶς τὴν παραβολὴν ταύτην λέγεις, ἢ καὶ πρὸς πάντας;» (α φ. 183) Ἐρωτᾷ Πέτρος εἰ πρὸς πάντας εἶπεν ὁ Κύριος τὴν περὶ τῶν λύχνων παραβολήν.
ὁ αὐτοῦ μαθητής· « Νήφετε, γρηγορείτε. ο Ναὶ μὴν καὶ ὁ πάνσοφος Παῦλος· . Εγειραι, δ καθεύδων. Νηφάλεον γὰρ ἔχειν χρὴ καὶ ἐγρηγορότα τὸν νοῦν καὶ τῇ τῆς ἀληθείας γνώσει καταλαμπόμενον· ὡς ἐπ' αὐτῷ δὴ τούτῳ χαίροντα, λέγειν, ὅτι «Σὺ φωτιεῖς λύχνον μου, Κύριε, ὁ Θεός μου, φωτιεῖς τὸ σκότος μου. » - ( Ιστέον δὲ ὅτι καὶ διὰ τοῦ παν- σόφου Μωϋσέως, τοιοῦτόν τι προστεταχὼς εὑρίσκεται τοῖς ἐξ Ισραήλ, ὅτε εἰς τύπον Χριστοῦ διακελεύεται σφάττεσθαι τὸν ἀμνὸν, καθὰ μεμαρτύρηκεν ὁ ἱερώ- τατος Παῦλος, λέγων· « Τὸ γὰρ πάσχα ἡμῶν ἐτύθη Χριστός. » Τοῖς γε μὴν ἐσθίουσι τῶν χρεῶν αὐτοῦ, προσπεφώνηκε λέγων ὁ ἱεροφάντης Μωϋσῆς, μᾶλλον δὲ δι' αὐτοῦ ὁ Θεός· Εστωσαν ὑμῶν αἱ ὀσφύες περιεζωσμέναι, καὶ τὰ ὑποδήματα ἐν τοῖς ποσὶν ὑμῶν, καὶ αἱ βακτηρίαι ἐν ταῖς χερσὶν ὑμῶν. » Χρῆναι γὰρ ἔγωγέ φημι τοὺς ἐν μεθέξει γεγονότας Χριστοῦ, ἑτοίμως ἔχειν εἰς ἔργα χωρεῖν ἅπερ ἂν ἁγίοις πρέπῃ, καὶ ἐν προθυμίᾳ βαδίζειν οἵπερ ἂν ἡμᾶ, ὁ θεῖος βούληται νόμος. Ταύτῃ τοι μάλα εἰκότως ὁδοιπορικὸν αὐτοῖς περιτέθεικε σχήμα. (Β Οδοιπορικὸν γὰρ σχῆμα ὅτι μάλιστα πρεπωδέστατον τοῖς τὸ θεῖον κηρύττουσιν Εὐαγγέλιον. Οὕτω καὶ δι' ἑνὸς τῶν προφητῶν φησι πρὸς τοὺς ἐν Βαβυλῶνι αἰχμαλώτους ὁ Θεὸς τὴν ἐπάνοδον προαναφωνῶν, καὶ πρὸς ταύτην εὐτρεπίζεσθαι προτρέπων· « Σκόπευ σον οδον, κράτησον οσφύος, ἄνδρισαι τῇ ἰσχύϊ σου σφόδρα. ο ὡς γὰρ αὐτίκα μάλα πρὸς Ἰουδαίαν βα- διουμένους, κρατεῖν ἐσφύος κελεύει· τουτέστιν ἑτοίμως καὶ ἐπιτηδείως ἔχειν πρὸς τοὺς τῆς ὁδοιπορίας πόνους, καὶ παντὸς πόνου κατανδρίζεσθαι ἀμάχῳ τῇ προθυμίᾳ χρωμένους. (Δ Γ. Ότι δὲ χρὴ παλινδρομήσοντα Χριστὸν ἐξ οὐρανοῦ προσδοκάν (καταβήσεται γὰρ ἐν δόξῃ τοῦ Πατρὸς μετὰ τῶν ἁγίων ἀγγέλων), ἐδίδαξεν, εἰπών· • Καὶ ὑμεῖς ὅμοιοι ἀνθρώποις προσδεχομένοις τὸν Κύριον ἑαυτῶν, ο κ. τ. λ. Καί μοι πάλιν ἐκεῖνο δια- νεοῦ· ἀναλύσει γὰρ ὡς ἐκ πανηγύρεως ὁ Χριστός - δι' οὗ διαδείκνυται σαφῶς, ὡς ἔστιν ἀεὶ τὸ θεῖον ἐν ταῖς αὐτῷ πρεπούσαις ἑορταῖς· ἐκεῖ γὰρ ὅλως τὸ κατηφὲς οὐδαμοῦ· λυπεῖ γὰρ οὐδὲν τὴν ἀκήρατον φύσιν.(Α Γ. 182). Οταν, φησὶν, ἐλθὼν εὐζώνους εδρῃ καὶ ἐγρηγορότας, καὶ πεφωτισμένην ἔχοντας τὴν καρδίαν, τότε δή, τότε μακαρίους ἀποφανεῖ. ο Περιζώσεται γὰρ καὶ διακονήσει αὐτοῖς. Δι' οὗπερ ἔνεστι μαθεῖν, ὅτι τοῖς ἴσοις ἡμᾶς ἀνταμείψεται, καὶ οἷον καμόντας ἀνακτήσεται, τρυφὰς ἡμῖν παραθεὶς τὰς πνευματικάς, καὶ ἀμφιλαφῆ τῶν παρ' ἑαυτοῦ χαρισμάτων ἁπλώσας τράπεζαν. Καὶ ἐὰν ἔλθῃ ἐν τῇ δευτέρᾳ φυλακή, κ. τ. λ. (ΑΓ. 182) Ενταῦθά μοι βλέπε τὸ τῆς θείας ἡμερό τητος πλάτος, καὶ τῆς εἰς ἡμᾶς γαληνότητος την ὑπερβολήν. Οἶδε γάρ, οἶδε τὸ πλάσμα ἡμῶν, καὶ εὐ- όλισθον τῆς ἀνθρώπου διανοίας εἰς ἁμαρτίαν. Οἶδεν ὅτι τετυράννευε καθ' ἡμῶν τῆς φιλοσαρκίας ή δύο ναμις, καὶ ὁ τοῦ παρόντος βίου περισπασμός μονον- οὐχὶ καὶ οὐχ εκόντας καταβιάζεται, πρὸς πᾶν ὁτιοῦν τῶν ἐκτόπων ἀποφέρων τὸν νοῦν. Ἐπειδὴ δέ ἐστιν ἀγαθὸς, ἀπογινώσκειν οὐκ ἐξ, κατοικτείρει δὲ μᾶλ- ν, 7. Ει COMMENT. IN LUGAM. mentem ac vigilem, et veritatis notitia splendidlam ; ut ob id gaudentes dicere possimus: To illuminas lucernam meam, Domine, Deus meus, tu tenebras meas illuminas 18.-Sciendum vero est, sapientissi- nium quoque Moysen, hujuscemodi aliquid Israeli- tis præcepisse, cum Christi figuram immolari agnum jussit; quam rem testatur sacratissimus Paulus, dicens: Pascha enim nostrum immolatus est Christus . Ergo agni carnes comedentibus de- ".› nuntiavit bierophanta Moyses, vel potius ore ejus Deus : e Sint renes vestri præcincti, et calceamenta in pedibus vestris, et baculos manibus tencte ". Profecto ego oportere judico eos, qui Christi sunt participes, prompto animo esse ad ea opera explen- da quæ sanctos decent, atque alacriter ea via ince- dere quam nos terere divina lex jubet. Propterea admodum apte viatorium nobis habitum circum- posuit.—Nam viatorius habitus iis convenientissimus est qui divinum prædicant Evangelium. Sic per unumi de prophetis ait captivis Babylone Deus, reditum prædicens, atque ad hunc illos comparare semet jubens : • Contemplare viam, conforta lum. bos, robora virtutem valde ". » Tanquam enim in Judæam statim profecturos, confortare lumbos jubet; id est paratos esse et expeditos ad itineris exantlandas ærumnas, et ad quemlibet laborem Invicta animi alacritate semet armare. A qui dormis "., Oportet enim sobrium nos habere f. b) B f. b) b) C D Ephes. V, 14. Psal. xvii, £9. PATROL, GR, LXXII. I Cor. Quod autem exspectare debeamus reversurun Christum de cœlo (descendet enim ornatus Patris gloria cum sanctis angelis) docuit nos, dicens : « vos similes hominibus exspectantibus Dominumı suum, » etc. Atque illud mecum rursus observa : revertetur enim tanquam ex festo die Christus ; quibus verbis ostenditur manifeste, semper Deum versari in congruis sibi solemnitatibus. Apud ipsum quippe nihil unquam triste; namque inviolabilem naturam nullus mœror afficit.. • Cum veniens, - inquit, invenerit vigilantes, et illuminatum cor ge- rentes, tunc enimvero beatos efficiet. › Nam præ- cinctus illis ministrabit. Qua ex re cognoscere licet, fore ut nos pari cura remuneretur, ac veluti laborantes recreet, delicias nobis spiritales appo- nens, et copiosam donorum suorum exhibens men- sam. V. 38. Et si venerit in secunda vigilia, etc. Hoc loco animadverte divinæ bonitatis amplitu- dinem, et erga nos clementiæ exsuperantiam. Novit enim, novit plasma nostrum, et humanæ mentis ad peccandum proclivitatem. Scit carnalis affectus contra nos tyrannidem, et quod hujus mundi violen- tia nos nolentes propemodum cogit, ad absurdum quodvis mentem abripiens. Quia vero bonus est, desperare non sinit, miseretur potius, et salutis medelam concessit nobis penitentiam. Idcirco ait : ** Exod. xi, 11. • Nalium 1,1.
Ἆρα, φησὶ, γενικὸς ὁ νόμος, καὶ ἐν ἴσῳ μέτρῳ κατὰ πάντων ἔρχεται, ἢ μόνοις ἂν πρέποι τοῖς τῶν ἄλλων ἐξῃρημένοις; Εἶτα, τί τὸ θορυβῆσάν ἐστι τὸν σοφώτατον μαθητήν; ἢ τί παρεκίνησαν εἰς τὸ θελῆσαι μαθεῖν τὰ τοιάδε παρὰ Χριστοῦ; Οὐκοῦν ἐκεῖνο καὶ πρό γε τῶν ἄλλων ἐροῦμεν· τῶν ἐντολῶν αἱ μὲν ἀποστολικοῖς πρέπουσιν ἀξιώμασιν· αἱ δὲ τοῖς τὴν μείω [ ξοδ . μείζω] τάξιν ἐπέχουσι. Καὶ τοῦτο ἔστιν ἰδεῖν ἀληθὲς ὂν καὶ οὕτως ἔχον, ὡς ἔφην, γεγραφότος τισὶ τοῦ μακαρίου Παύλου· «Γάλα ὑμᾶς ἐπότισα, οὐ βρῶμα, οὔπω γὰρ ἐδύνασθε, ἀλλ’ οὐδὲ νῦν ἔτι δύνασθε.» Τελείων γάρ ἐστιν ἡ στερεὰ τροφὴ, τῶν διὰ τὴν ἕξιν ἐχόντων τὰ αἰσθητήρια γεγυμνασμένα πρὸς διάκρισιν καλοῦ τε καὶ κακοῦ· τοῖς γὰρ τὴν διάνοιαν ἔχουσιν εὐσθενῆ, πρέποι ἂν εἰκότως τὰ μεγάλα καὶ ἐξαίρετα τῶν ἁγιοπρεπῶν ἐνταλμάτων· τοῖς δὲ οὔπω πρὸς τοῦτο ἐληλακόσιν ἰσχύος πνευματικῆς, τὰ δυσχερείας ἁπάσης ἀπηλλαγμένα. Ἐννοήσας τοίνυν ὁ μακάριος Πέτρος τῶν εἰρημένων παρὰ Χριστοῦ τὴν δύναμιν, εἰκότως διαπυνθάνεται. (α φ. 183, δ φ. 51 β) Τί οὖν πρὸς ταῦτα Χριστός;
ὁ αὐτοῦ μαθητής· « Νήφετε, γρηγορείτε. ο Ναὶ μὴν καὶ ὁ πάνσοφος Παῦλος· . Εγειραι, δ καθεύδων. Νηφάλεον γὰρ ἔχειν χρὴ καὶ ἐγρηγορότα τὸν νοῦν καὶ τῇ τῆς ἀληθείας γνώσει καταλαμπόμενον· ὡς ἐπ' αὐτῷ δὴ τούτῳ χαίροντα, λέγειν, ὅτι «Σὺ φωτιεῖς λύχνον μου, Κύριε, ὁ Θεός μου, φωτιεῖς τὸ σκότος μου. » - ( Ιστέον δὲ ὅτι καὶ διὰ τοῦ παν- σόφου Μωϋσέως, τοιοῦτόν τι προστεταχὼς εὑρίσκεται τοῖς ἐξ Ισραήλ, ὅτε εἰς τύπον Χριστοῦ διακελεύεται σφάττεσθαι τὸν ἀμνὸν, καθὰ μεμαρτύρηκεν ὁ ἱερώ- τατος Παῦλος, λέγων· « Τὸ γὰρ πάσχα ἡμῶν ἐτύθη Χριστός. » Τοῖς γε μὴν ἐσθίουσι τῶν χρεῶν αὐτοῦ, προσπεφώνηκε λέγων ὁ ἱεροφάντης Μωϋσῆς, μᾶλλον δὲ δι' αὐτοῦ ὁ Θεός· Εστωσαν ὑμῶν αἱ ὀσφύες περιεζωσμέναι, καὶ τὰ ὑποδήματα ἐν τοῖς ποσὶν ὑμῶν, καὶ αἱ βακτηρίαι ἐν ταῖς χερσὶν ὑμῶν. » Χρῆναι γὰρ ἔγωγέ φημι τοὺς ἐν μεθέξει γεγονότας Χριστοῦ, ἑτοίμως ἔχειν εἰς ἔργα χωρεῖν ἅπερ ἂν ἁγίοις πρέπῃ, καὶ ἐν προθυμίᾳ βαδίζειν οἵπερ ἂν ἡμᾶ, ὁ θεῖος βούληται νόμος. Ταύτῃ τοι μάλα εἰκότως ὁδοιπορικὸν αὐτοῖς περιτέθεικε σχήμα. (Β Οδοιπορικὸν γὰρ σχῆμα ὅτι μάλιστα πρεπωδέστατον τοῖς τὸ θεῖον κηρύττουσιν Εὐαγγέλιον. Οὕτω καὶ δι' ἑνὸς τῶν προφητῶν φησι πρὸς τοὺς ἐν Βαβυλῶνι αἰχμαλώτους ὁ Θεὸς τὴν ἐπάνοδον προαναφωνῶν, καὶ πρὸς ταύτην εὐτρεπίζεσθαι προτρέπων· « Σκόπευ σον οδον, κράτησον οσφύος, ἄνδρισαι τῇ ἰσχύϊ σου σφόδρα. ο ὡς γὰρ αὐτίκα μάλα πρὸς Ἰουδαίαν βα- διουμένους, κρατεῖν ἐσφύος κελεύει· τουτέστιν ἑτοίμως καὶ ἐπιτηδείως ἔχειν πρὸς τοὺς τῆς ὁδοιπορίας πόνους, καὶ παντὸς πόνου κατανδρίζεσθαι ἀμάχῳ τῇ προθυμίᾳ χρωμένους. (Δ Γ. Ότι δὲ χρὴ παλινδρομήσοντα Χριστὸν ἐξ οὐρανοῦ προσδοκάν (καταβήσεται γὰρ ἐν δόξῃ τοῦ Πατρὸς μετὰ τῶν ἁγίων ἀγγέλων), ἐδίδαξεν, εἰπών· • Καὶ ὑμεῖς ὅμοιοι ἀνθρώποις προσδεχομένοις τὸν Κύριον ἑαυτῶν, ο κ. τ. λ. Καί μοι πάλιν ἐκεῖνο δια- νεοῦ· ἀναλύσει γὰρ ὡς ἐκ πανηγύρεως ὁ Χριστός - δι' οὗ διαδείκνυται σαφῶς, ὡς ἔστιν ἀεὶ τὸ θεῖον ἐν ταῖς αὐτῷ πρεπούσαις ἑορταῖς· ἐκεῖ γὰρ ὅλως τὸ κατηφὲς οὐδαμοῦ· λυπεῖ γὰρ οὐδὲν τὴν ἀκήρατον φύσιν.(Α Γ. 182). Οταν, φησὶν, ἐλθὼν εὐζώνους εδρῃ καὶ ἐγρηγορότας, καὶ πεφωτισμένην ἔχοντας τὴν καρδίαν, τότε δή, τότε μακαρίους ἀποφανεῖ. ο Περιζώσεται γὰρ καὶ διακονήσει αὐτοῖς. Δι' οὗπερ ἔνεστι μαθεῖν, ὅτι τοῖς ἴσοις ἡμᾶς ἀνταμείψεται, καὶ οἷον καμόντας ἀνακτήσεται, τρυφὰς ἡμῖν παραθεὶς τὰς πνευματικάς, καὶ ἀμφιλαφῆ τῶν παρ' ἑαυτοῦ χαρισμάτων ἁπλώσας τράπεζαν. Καὶ ἐὰν ἔλθῃ ἐν τῇ δευτέρᾳ φυλακή, κ. τ. λ. (ΑΓ. 182) Ενταῦθά μοι βλέπε τὸ τῆς θείας ἡμερό τητος πλάτος, καὶ τῆς εἰς ἡμᾶς γαληνότητος την ὑπερβολήν. Οἶδε γάρ, οἶδε τὸ πλάσμα ἡμῶν, καὶ εὐ- όλισθον τῆς ἀνθρώπου διανοίας εἰς ἁμαρτίαν. Οἶδεν ὅτι τετυράννευε καθ' ἡμῶν τῆς φιλοσαρκίας ή δύο ναμις, καὶ ὁ τοῦ παρόντος βίου περισπασμός μονον- οὐχὶ καὶ οὐχ εκόντας καταβιάζεται, πρὸς πᾶν ὁτιοῦν τῶν ἐκτόπων ἀποφέρων τὸν νοῦν. Ἐπειδὴ δέ ἐστιν ἀγαθὸς, ἀπογινώσκειν οὐκ ἐξ, κατοικτείρει δὲ μᾶλ- ν, 7. Ει COMMENT. IN LUGAM. mentem ac vigilem, et veritatis notitia splendidlam ; ut ob id gaudentes dicere possimus: To illuminas lucernam meam, Domine, Deus meus, tu tenebras meas illuminas 18.-Sciendum vero est, sapientissi- nium quoque Moysen, hujuscemodi aliquid Israeli- tis præcepisse, cum Christi figuram immolari agnum jussit; quam rem testatur sacratissimus Paulus, dicens: Pascha enim nostrum immolatus est Christus . Ergo agni carnes comedentibus de- ".› nuntiavit bierophanta Moyses, vel potius ore ejus Deus : e Sint renes vestri præcincti, et calceamenta in pedibus vestris, et baculos manibus tencte ". Profecto ego oportere judico eos, qui Christi sunt participes, prompto animo esse ad ea opera explen- da quæ sanctos decent, atque alacriter ea via ince- dere quam nos terere divina lex jubet. Propterea admodum apte viatorium nobis habitum circum- posuit.—Nam viatorius habitus iis convenientissimus est qui divinum prædicant Evangelium. Sic per unumi de prophetis ait captivis Babylone Deus, reditum prædicens, atque ad hunc illos comparare semet jubens : • Contemplare viam, conforta lum. bos, robora virtutem valde ". » Tanquam enim in Judæam statim profecturos, confortare lumbos jubet; id est paratos esse et expeditos ad itineris exantlandas ærumnas, et ad quemlibet laborem Invicta animi alacritate semet armare. A qui dormis "., Oportet enim sobrium nos habere f. b) B f. b) b) C D Ephes. V, 14. Psal. xvii, £9. PATROL, GR, LXXII. I Cor. Quod autem exspectare debeamus reversurun Christum de cœlo (descendet enim ornatus Patris gloria cum sanctis angelis) docuit nos, dicens : « vos similes hominibus exspectantibus Dominumı suum, » etc. Atque illud mecum rursus observa : revertetur enim tanquam ex festo die Christus ; quibus verbis ostenditur manifeste, semper Deum versari in congruis sibi solemnitatibus. Apud ipsum quippe nihil unquam triste; namque inviolabilem naturam nullus mœror afficit.. • Cum veniens, - inquit, invenerit vigilantes, et illuminatum cor ge- rentes, tunc enimvero beatos efficiet. › Nam præ- cinctus illis ministrabit. Qua ex re cognoscere licet, fore ut nos pari cura remuneretur, ac veluti laborantes recreet, delicias nobis spiritales appo- nens, et copiosam donorum suorum exhibens men- sam. V. 38. Et si venerit in secunda vigilia, etc. Hoc loco animadverte divinæ bonitatis amplitu- dinem, et erga nos clementiæ exsuperantiam. Novit enim, novit plasma nostrum, et humanæ mentis ad peccandum proclivitatem. Scit carnalis affectus contra nos tyrannidem, et quod hujus mundi violen- tia nos nolentes propemodum cogit, ad absurdum quodvis mentem abripiens. Quia vero bonus est, desperare non sinit, miseretur potius, et salutis medelam concessit nobis penitentiam. Idcirco ait : ** Exod. xi, 11. • Nalium 1,1.
PG 72:748Σαφεῖ καὶ ἐναργεστάτῳ παραδείγματι κέχρηται, πρέπουσαν ἀποφαίνων τὴν ἐντολὴν τοῖς ὅτι μάλιστα διαφανεστέροις, καὶ μυσταγωγῶν ἐν τάξει παρειλημμένοις. Ὑποκείσθω, φησὶν, ἄνθρωπος οἰκοδεσπότης, ὃς στείλασθαι μέλλων ἀποδημίαν, ἑνὶ τῶν γνησίων οἰκετῶν ἐνεχείρισε τοῦ παντὸς οἴκου τὴν οἰκονομίαν, ὥστε διδόναι τῇ θεραπείᾳ αὐτοῦ, τουτέστι τοῖς θεράπουσιν, ἐν καιρῷ τὸ σιτομέτριον. Ὅταν τοίνυν, φησὶν, ὑπονοστήσας ἐκεῖνος, καὶ οἴκοι πάλιν ἐλθὼν, οὕτως εὕροι ποιοῦντα, καθὼς καὶ διέταξεν, ὁ δοῦλος ἐκεῖνος ἔσται τρισμακάριος· καταστήσει γὰρ αὐτὸν ἐπὶ πᾶσι τοῖς ὑπάρχουσιν αὐτοῦ.(α φ. 183, δ φ. 51 β) Ὁ μὲν οὖν πιστὸς δοῦλος καὶ φρόνιμος, ἐν καιρῷ καὶ χρείᾳ διανέμων ἐπιστημόνως τοῖς δούλοις τὸ σιτομέτριον, ἤτοι τε πνευματικὰς τροφὰς, μακάριος ἔσται κατὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος φωνήν· τεύξεται γὰρ τῶν ἔτι μειζόνων, καὶ τὰς τοῖς γνησίοις πρεπούσας ἀμοιβὰς ἀπολήψεται· εἰ δὲ δὴ γένοιτό τις καταφρονητὴς καὶ ῥᾴθυμος, ταῖς κατὰ τῶν ὁμοδούλων πλεονεξίαις ἐντρυφῶν, ἐσθίων τε καὶ πίνων, καὶ εἰς ἐκλύτους ἐξιτηλίας ἀπενηνεγμένος, διχοτομηθήσεται·
Α λον, καὶ σωτηρίας φάρμακον ἔδωκεν ἡμῖν τὴν μετά Β γνωσιν. Διὰ τοῦτό φησι· . Κἂν ἐν τῇ δευτέρα, καν ἐν τῇ τρίτῃ φυλακῇ ἔλθῃ, καὶ εὗρῃ οὕτως ποιοῦντας, μακάριοι εἰσιν ἐκεῖνος. » Εθελήσεις δὲ πάντως είν δέναι σαφῶς, τί δὴ τοῦτό ἐστι. Μερίζουσι τοίνυν τὴν νύχτα τινὲς εἰς τρεῖς ἢ εἰς τέσσαρας φυ λακάς· οἱ γὰρ τοῖς τείχεσι τῶν πόλεων ἐγκαθήμενοι, καὶ τὰς τῶν πολεμίων τηροῦντες ἐφόδους, τρεῖς ἢ τέσσαρας ὥρας διαγρηγορήσαντες, παραπέμπουσιν εἰς ἑτέρους τὴν φυλακὴν καὶ ἐγρήγορσιν. Τρεῖς τοίνυν εἰσὶ καὶ παρ' ἡμῖν ἡλικίαι· πρώτη μὲν καθ' ἦν ἐσμεν ἔτι παῖδες άνηβοι, δευτέρα δὲ καθ' ήν νει- νίαι, καὶ τρίτη καθ' ήν πρεσβύται. Ἀλλ᾽ ἡ μὲν πρώτη, καθ᾿ ἣν ἔτι παῖδές ἐσμεν, οὐκ εὐθύνεται παρὰ Θεοῦ, ἀξιοῦται δὲ συγγνώμης· ἡ γε μὴν δευτέρα καὶ ἡ τρίτη ὀφείλει τῷ Θεῷ τὴν ὑπακοὴν, καὶ τὸ διαζήν ὁσίως, κατὰ τὸ αὐτῷ δοκοῦν· οὐκοῦν κἂν εἴ τις καταληφθείη τυχὼν ἐν ἐγρηγόρσει, καὶ οἷον ἐν εὐζωνότητι νέος ὧν ἔτι, κἂν εἴτουν τὴν πρε σβυτικὴν ἔχων ἡλικίαν, μακάριος ἔσται· τεύξεται γὰρ τῶν ἐπηγγελμένων παρὰ Χριστοῦ. - (Α Γ. ) Ὅτι δὲ τὸ μὴ ἐγρηγορέναι επιζήμιον, εὖ μάλα παραδείκνυσι διὰ τοῦδε τοῦ παραδείγματος· ὡς γὰρ ὁ αὐτοῦ φησι μαθητής «Ηξει ἡ ἡμέρα Κυρίου, ὡς κλέπτης· ἐν ᾗ οὐρανοὶ μὲν ῥοιζηδόν παρελεύσονται, στοιχεῖα δὲ καυσόμενα λυθήσεται· γῆ δὲ καὶ τὰ ἐν αὐτῇ κατακαήσεται πάντα· καινοὺς δὲ οὐρανοὺς καὶ καινὴν γῆν, κατὰ τὰ ἐπαγγέλματα αὐτοῦ προσ • δοκῶμεν. » Προσεπάγει δὲ τούτοις· . Τούτων δὲ πάντων λυομένων, ποταπούς δεῖ εὑρεθῆναι ἡμᾶς [ μοι ὑμᾶς] ἁγίους καὶ ἀμώμους κατενώπιον αὐτοῦ; » Οἶδε γὰρ ὅλως οὐδεὶς τὸν τῆς συντελείας καιρόν. Κύριε, πρὸς ἡμᾶς τὴν παραβολήν ταύτην 16- γεις, ἢ καὶ πρὸς πάντας ; (Α Ι. 183) Ἐρωτᾷ Πέτρος εἰ πρὸς πάντας εἶπεν ὁ Κύριος τὴν περὶ τῶν λύχνων παραβολήν. Αρα, φησί, γενικὸς ὁ νόμος, καὶ ἐν ἴσῳ μέτρῳ κατά πάντων ἔρχεται, ἢ μόνοις ἂν πρέποι τοῖς τῶν ἄλλων εξηρημένοις; Εἶτα, τί τὸ θορυβῆσάν ἐστι τὸν σαφώ τατον μαθητήν; ἢ τί παρεκίνησεν εἰς τὸ θελήσει μαθεῖν τὰ τοιάδε παρὰ Χριστοῦ; Οὐκοῦν ἐκεῖνο και πρό γε τῶν ἄλλων ἐροῦμεν· τῶν ἐντολῶν αἱ μὲν ἀποστολικοῖς πρέπουσιν ἀξιώμασιν· αἱ δὲ τοῖς τὴν μείω μείζω] τάξιν ἐπέχουσι. Καὶ τοῦτο ἔστιν ἰδεῖν ἀληθὲς ὂν καὶ οὕτως ἔχον, ὡς ἔφην, γεγρα- φότος τισὶ τοῦ μακαρίου Παύλου· · Γάλα ὑμᾶς ἐπό τισα, οὐ βρῶμα, ούπω γὰρ ἐδύνασθε, ἀλλ' οὐδὲ νῦν ἔτι δύνασθε. › Τελείων γάρ ἐστιν ἡ στερεά τροφή, τῶν διὰ τὴν ἕξιν ἐχόντων τὰ αἰσθητήρια γεγυμνα σμένα πρὸς διάκρισιν καλοῦ τε καὶ κακοῦ· τοῖς γὰρ τὴν διάνοιαν ἔχουσιν εὐσθενῆ, πρέποι ἂν εἰκότως επ μεγάλα καὶ ἐξαίρετα τῶν ἁγιοπρεπών ενταλμάτων τοῖς δὲ οὔπω πρὸς τοῦτο ἐληλαχόσιν ἰσχύος πνευμα τικῆς, τὰ δυσχερείας ἁπάσης ἀπηλλαγμένα. Έν νοήσας τοίνυν ο μακάριος Πέτρος τῶν εἰρημένων παρὰ Χριστοῦ τὴν δύναμιν, εἰκότως διαπυνθάνεται. (Δ. Γ. 183, Β . 1) Τί οὖν πρὸς ταῦτα Χριστός, S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Et si in sccunda vigilia venerit, vel etiam in tertia, atque ita agentes invenerit, beati erunt illi. » Pro- fecto tu cognoscere perspicue voles, quid hoc rei sit. Dividunt ilaque noctem nonnulli in tres vigilias vel etiam in quatuor. Nam qui in urbium moenibus collocati, hostium incursiones observant, postquam tribus vel quatuor horis vigilaverint, tra- dunt vicissim aliis vigilem custodiam. Tres porro sunt nobis ælates : prima, qua sumus pueri impu- beres; secunda, qua juvenes; tertia, qua seniores. Sed a prima quidemn (1), qua pueri sunus, penas Deus non exquirit, sed eam venia dignatur. Secunda vero ac tertia debet Deo obedientiam, vitæque san- clitatem, prout ei placitum est. Itaque si quis depre- bensus fuerit in vigilia, ac veluti in promptu, juve- nili adhuc aetate, vel si etiam senili, beatus erit: promissa enim a Christo præmia consequetur. - Quod autem non vigilare, damnosum sit, demon- strat egregie prædicto exemplo. Namque ut ait illius discipulus, ‹ Adveniet dies Domini ut fur, in quo cœli magno impetu transibunt, et calefacta elementa solventur, terra autem et quæ in ipsa sunt opera, exurentur omnia uovos autem cœlos novamque terram, secundum promissa ipsius, exspectamus ". His addit : Cum igitur haec omnia dissolvenda sint, hæc quantopere nos oportet deprehendi sanctos et imma- culatos coram ipso ?, Prorsus enim nemo scit finiendi mundi tempus. B (D (. 51) f. ita cod. V. 41. Ait autem ei Petrus : Domine, ad nos dicis hanc parabolam, an etiam ad omnes ? ɑ Interrogat Petrus nam ad omnes dixerit lucer- narum parabolam. Num, inquit, generalis est lex, parique mensura ad cunctos pertinet, an ad eos selos qui præ cæteris sunt electi? Jam vero quid- nam sapientissimum perturbavit discipulum ? vel quid eum impulit ut id vellet a Christo rescire ? Ergo illud in primis dicemus. Præceptorum alia quidem honore apostolatus præditos spectant; alia vero illos qui in inferiore ordine sunt. Quod ita revera se habere, cognoscere, ut dixi, possumus scribente Apostelo : e Lac vobis potum dedi, non escam : nondum enim poteratis, sed ue nunc quidem potestis ". Perfectorum quidem est soli- dus cibus, illorum scilicet qui sensus habent exer-D citos ad beni malique discretionem. Namque iis qui corroboratum habent animum, merito conveniunt magna et peculiaria de sublimibus rebus mandata : secus vero iis, qui nondum hoc spiritale robur sunt adepti, congruunt illa quæ omni asperitate cărent. Reputans itaque beatus Petrus dictorum a Christo xim, recte interrogat. Quid ergo ad hæc Christus? Perspicuo evidenti- 13:11 Petr. 111, 10. s ibid. 11. Cor. 111, 2. D. Thomam in catena. CYRILlus. Dë prima tamen [cod. vigilia mentionem non facit, quia pueritia non pu- nitur a Deo, › elc. (1) Paulo plenius ab initio est fragmentum apud
τουτέστι τὴν ἐσχάτην ὑποστήσεται δίκην, ἐπιφοιτήσαντος αὐτῷ τοῦ Δεσπότου ἀδοκήτως. (α φ. 185 β) Ἡ μὲν οὖν ἁπλῆ καὶ πρόχειρος τῶν εἰρημένων δύναμις, τοιαύτη τίς ἐστι. Μάθωμεν δὲ ἀκριβῶς, τί τὸ ἐντεῦθεν ὑποδηλούμενόν ἐστι. Κεχειροτόνηκεν ὁ Σωτὴρ οἰκονόμους, ὥσπερ τῶν ἰδίων οἰκετῶν, τουτέστι τῶν διὰ πίστεως κεκλημένων εἰς ἐπίγνωσιν τῆς δόξης αὐτοῦ, πιστοὺς ἄνδρας καὶ συνετωτάτους, καὶ τῶν ἱερῶν δογμάτων ἐπιστήμονας, ἐπὶ τῷ διδόναι τοῖς συνδούλοις αὐτῶν τὸ σιτομέτριον· καὶ οὐχ ἁπλῶς καὶ ἀκατασκέπτως, ἐν καιρῷ δὲ μᾶλλον τῷ δέοντι, τουτέστι τὴν ἀρκοῦσάν τε καὶ πρέπουσαν ἑκάστῳ τροφὴν, δῆλον ὅτι πνευματικήν. Ἁρμόσειε γὰρ ἂν οὐχ ἅπασιν ἁπλῶς τοῖς εἰς Χριστὸν πιστεύσασιν, ὁ περὶ τούτων λόγος. Γέγραπται γοῦν· «Γνωστῶς ἐπιγνώσῃ ψυχὰς ποιμνίου σου.» Ἑτέρως μὲν γὰρ τὸν ἔτι κατηχούμενον ταῖς τῆς ἀληθείας ἐμβιβάζομεν τρίβοις, ἁπλῷ καὶ οὐδὲν ἔχοντι βαθὺ χρώμενοι λόγῳ· ἑτέρως δὲ πάλιν τοὺς ἁδροτέρους τὸν νοῦν, καὶ συνιέναι δυναμένους τῆς θεολογίας τὸ ὕψος. Ὁ τοίνυν εἰς δέον οἷς ἔλαβε χρησάμενος, ἐπὶ πᾶσι τοῖς ὑπάρχουσι τοῦ Δεσπότου καταστήσεται.
Α λον, καὶ σωτηρίας φάρμακον ἔδωκεν ἡμῖν τὴν μετά Β γνωσιν. Διὰ τοῦτό φησι· . Κἂν ἐν τῇ δευτέρα, καν ἐν τῇ τρίτῃ φυλακῇ ἔλθῃ, καὶ εὗρῃ οὕτως ποιοῦντας, μακάριοι εἰσιν ἐκεῖνος. » Εθελήσεις δὲ πάντως είν δέναι σαφῶς, τί δὴ τοῦτό ἐστι. Μερίζουσι τοίνυν τὴν νύχτα τινὲς εἰς τρεῖς ἢ εἰς τέσσαρας φυ λακάς· οἱ γὰρ τοῖς τείχεσι τῶν πόλεων ἐγκαθήμενοι, καὶ τὰς τῶν πολεμίων τηροῦντες ἐφόδους, τρεῖς ἢ τέσσαρας ὥρας διαγρηγορήσαντες, παραπέμπουσιν εἰς ἑτέρους τὴν φυλακὴν καὶ ἐγρήγορσιν. Τρεῖς τοίνυν εἰσὶ καὶ παρ' ἡμῖν ἡλικίαι· πρώτη μὲν καθ' ἦν ἐσμεν ἔτι παῖδες άνηβοι, δευτέρα δὲ καθ' ήν νει- νίαι, καὶ τρίτη καθ' ήν πρεσβύται. Ἀλλ᾽ ἡ μὲν πρώτη, καθ᾿ ἣν ἔτι παῖδές ἐσμεν, οὐκ εὐθύνεται παρὰ Θεοῦ, ἀξιοῦται δὲ συγγνώμης· ἡ γε μὴν δευτέρα καὶ ἡ τρίτη ὀφείλει τῷ Θεῷ τὴν ὑπακοὴν, καὶ τὸ διαζήν ὁσίως, κατὰ τὸ αὐτῷ δοκοῦν· οὐκοῦν κἂν εἴ τις καταληφθείη τυχὼν ἐν ἐγρηγόρσει, καὶ οἷον ἐν εὐζωνότητι νέος ὧν ἔτι, κἂν εἴτουν τὴν πρε σβυτικὴν ἔχων ἡλικίαν, μακάριος ἔσται· τεύξεται γὰρ τῶν ἐπηγγελμένων παρὰ Χριστοῦ. - (Α Γ. ) Ὅτι δὲ τὸ μὴ ἐγρηγορέναι επιζήμιον, εὖ μάλα παραδείκνυσι διὰ τοῦδε τοῦ παραδείγματος· ὡς γὰρ ὁ αὐτοῦ φησι μαθητής «Ηξει ἡ ἡμέρα Κυρίου, ὡς κλέπτης· ἐν ᾗ οὐρανοὶ μὲν ῥοιζηδόν παρελεύσονται, στοιχεῖα δὲ καυσόμενα λυθήσεται· γῆ δὲ καὶ τὰ ἐν αὐτῇ κατακαήσεται πάντα· καινοὺς δὲ οὐρανοὺς καὶ καινὴν γῆν, κατὰ τὰ ἐπαγγέλματα αὐτοῦ προσ • δοκῶμεν. » Προσεπάγει δὲ τούτοις· . Τούτων δὲ πάντων λυομένων, ποταπούς δεῖ εὑρεθῆναι ἡμᾶς [ μοι ὑμᾶς] ἁγίους καὶ ἀμώμους κατενώπιον αὐτοῦ; » Οἶδε γὰρ ὅλως οὐδεὶς τὸν τῆς συντελείας καιρόν. Κύριε, πρὸς ἡμᾶς τὴν παραβολήν ταύτην 16- γεις, ἢ καὶ πρὸς πάντας ; (Α Ι. 183) Ἐρωτᾷ Πέτρος εἰ πρὸς πάντας εἶπεν ὁ Κύριος τὴν περὶ τῶν λύχνων παραβολήν. Αρα, φησί, γενικὸς ὁ νόμος, καὶ ἐν ἴσῳ μέτρῳ κατά πάντων ἔρχεται, ἢ μόνοις ἂν πρέποι τοῖς τῶν ἄλλων εξηρημένοις; Εἶτα, τί τὸ θορυβῆσάν ἐστι τὸν σαφώ τατον μαθητήν; ἢ τί παρεκίνησεν εἰς τὸ θελήσει μαθεῖν τὰ τοιάδε παρὰ Χριστοῦ; Οὐκοῦν ἐκεῖνο και πρό γε τῶν ἄλλων ἐροῦμεν· τῶν ἐντολῶν αἱ μὲν ἀποστολικοῖς πρέπουσιν ἀξιώμασιν· αἱ δὲ τοῖς τὴν μείω μείζω] τάξιν ἐπέχουσι. Καὶ τοῦτο ἔστιν ἰδεῖν ἀληθὲς ὂν καὶ οὕτως ἔχον, ὡς ἔφην, γεγρα- φότος τισὶ τοῦ μακαρίου Παύλου· · Γάλα ὑμᾶς ἐπό τισα, οὐ βρῶμα, ούπω γὰρ ἐδύνασθε, ἀλλ' οὐδὲ νῦν ἔτι δύνασθε. › Τελείων γάρ ἐστιν ἡ στερεά τροφή, τῶν διὰ τὴν ἕξιν ἐχόντων τὰ αἰσθητήρια γεγυμνα σμένα πρὸς διάκρισιν καλοῦ τε καὶ κακοῦ· τοῖς γὰρ τὴν διάνοιαν ἔχουσιν εὐσθενῆ, πρέποι ἂν εἰκότως επ μεγάλα καὶ ἐξαίρετα τῶν ἁγιοπρεπών ενταλμάτων τοῖς δὲ οὔπω πρὸς τοῦτο ἐληλαχόσιν ἰσχύος πνευμα τικῆς, τὰ δυσχερείας ἁπάσης ἀπηλλαγμένα. Έν νοήσας τοίνυν ο μακάριος Πέτρος τῶν εἰρημένων παρὰ Χριστοῦ τὴν δύναμιν, εἰκότως διαπυνθάνεται. (Δ. Γ. 183, Β . 1) Τί οὖν πρὸς ταῦτα Χριστός, S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Et si in sccunda vigilia venerit, vel etiam in tertia, atque ita agentes invenerit, beati erunt illi. » Pro- fecto tu cognoscere perspicue voles, quid hoc rei sit. Dividunt ilaque noctem nonnulli in tres vigilias vel etiam in quatuor. Nam qui in urbium moenibus collocati, hostium incursiones observant, postquam tribus vel quatuor horis vigilaverint, tra- dunt vicissim aliis vigilem custodiam. Tres porro sunt nobis ælates : prima, qua sumus pueri impu- beres; secunda, qua juvenes; tertia, qua seniores. Sed a prima quidemn (1), qua pueri sunus, penas Deus non exquirit, sed eam venia dignatur. Secunda vero ac tertia debet Deo obedientiam, vitæque san- clitatem, prout ei placitum est. Itaque si quis depre- bensus fuerit in vigilia, ac veluti in promptu, juve- nili adhuc aetate, vel si etiam senili, beatus erit: promissa enim a Christo præmia consequetur. - Quod autem non vigilare, damnosum sit, demon- strat egregie prædicto exemplo. Namque ut ait illius discipulus, ‹ Adveniet dies Domini ut fur, in quo cœli magno impetu transibunt, et calefacta elementa solventur, terra autem et quæ in ipsa sunt opera, exurentur omnia uovos autem cœlos novamque terram, secundum promissa ipsius, exspectamus ". His addit : Cum igitur haec omnia dissolvenda sint, hæc quantopere nos oportet deprehendi sanctos et imma- culatos coram ipso ?, Prorsus enim nemo scit finiendi mundi tempus. B (D (. 51) f. ita cod. V. 41. Ait autem ei Petrus : Domine, ad nos dicis hanc parabolam, an etiam ad omnes ? ɑ Interrogat Petrus nam ad omnes dixerit lucer- narum parabolam. Num, inquit, generalis est lex, parique mensura ad cunctos pertinet, an ad eos selos qui præ cæteris sunt electi? Jam vero quid- nam sapientissimum perturbavit discipulum ? vel quid eum impulit ut id vellet a Christo rescire ? Ergo illud in primis dicemus. Præceptorum alia quidem honore apostolatus præditos spectant; alia vero illos qui in inferiore ordine sunt. Quod ita revera se habere, cognoscere, ut dixi, possumus scribente Apostelo : e Lac vobis potum dedi, non escam : nondum enim poteratis, sed ue nunc quidem potestis ". Perfectorum quidem est soli- dus cibus, illorum scilicet qui sensus habent exer-D citos ad beni malique discretionem. Namque iis qui corroboratum habent animum, merito conveniunt magna et peculiaria de sublimibus rebus mandata : secus vero iis, qui nondum hoc spiritale robur sunt adepti, congruunt illa quæ omni asperitate cărent. Reputans itaque beatus Petrus dictorum a Christo xim, recte interrogat. Quid ergo ad hæc Christus? Perspicuo evidenti- 13:11 Petr. 111, 10. s ibid. 11. Cor. 111, 2. D. Thomam in catena. CYRILlus. Dë prima tamen [cod. vigilia mentionem non facit, quia pueritia non pu- nitur a Deo, › elc. (1) Paulo plenius ab initio est fragmentum apud
PG 72:750Καὶ τοῦτο ἡμᾶς αὐτὸς ὁ Σωτὴρ ἐδίδαξεν, ἑτέρωθί που τὸν σπουδαῖον καὶ γνήσιον οἰκέτην ἐπαινῶν τε καὶ λέγων· «Ἐπὶ ὀλίγα ἦς πιστὸς, ἐπὶ πολλῶν σε καταστήσω· εἴσελθε εἰς τὴν χαρὰν τοῦ Κυρίου σου.» Ἐὰν δὲ, φησὶ, τὸ σπουδαῖος καὶ γνήσιος εἶναι μεθεὶς, μερίμναις κοσμικαῖς τὸν οἰκεῖον μεθύσκηται νοῦν, καὶ ἀποφέρηται πρὸς ἃ μὴ θέμις, βιαζόμενος καὶ πλεονεκτῶν τοὺς ὑπεζευγμένους, καὶ μὴ διδοὺς αὐτοῖς τὸ σιτομέτριον, ἐν παντὶ γενήσεται κακῷ· ἔσται δὲ, φησὶ, καὶ ὁ κλῆρος αὐτοῦ μετὰ τῶν ἀπίστων. Ὁ γὰρ ὅλως ἐπιβουλεύσας τῇ δόξῃ Χριστοῦ, καὶ τῶν ἐγκεχειρισμένων αὐτῷ ποιμνίων ἀλογῆσαι τολμήσας, κατ’ οὐδένα τρόπον διοίσει τῶν οὐκ εἰδότων αὐτόν. Καὶ γοῦν ἔφη ποτὲ Χριστὸς πρὸς τὸν μακάριον Πέτρον· «Σίμων Ἰωνᾶ, φιλεῖς με; ποίμαινε τὰ πρόβατά μου, βόσκε τὰ ἀρνία μου.» Εἰ δὲ ὁ ποιμαίνων φιλεῖ, μισεῖ που πάντως ὁ τούτου καταφρονῶν. Εἰ δὲ μισεῖ, καὶ κολάζεται, καὶ τῇ τῶν ἀπίστων ὑποφέρεται δίκῃ· ὁποῖός τις ἦν ὁ τὸ τάλαντον λαβὼν, ἵνα ἐμπορεύσηται νοητῶς, εἶτα τοῦτο μὲν οὐ πεπραχὼς, προκομίσας δὲ μᾶλλον ἀπολυπλασίαστον τὸ δοθέν.
Σαφεῖ καὶ ἐναργεστάτω παραδείγματι κέχρηται, & πρέπουσαν ἀποφαίνων τὴν ἐντολὴν τοῖς ὅτι μάλιστα διαφανεστέροις, καὶ μυσταγωγῶν ἐν τάξει παρειλημ μένοις. Ὑποκείσθω, φησίν, ἄνθρωπος οικοδεσπότης, ὃς στείλασθαι μέλλων ἀποδημίαν, ἑνὶ τῶν γνησίων οἰκετῶν ἐνεχείρισε τοῦ παντὸς οἴκου τὴν οἰκονομίαν, ὥστε διδόναι τῇ θεραπείᾳ αὐτοῦ, τουτέστι τοῖς θε- ράπουσιν, ἐν καιρῷ τὸ σιτομέτριον. Οταν τοίνυν, φησὶν, ὑπονοστήσας ἐκεῖνος, καὶ οἴκοι πάλιν ἐλθὼν, οὕτως εὕροι ποιοῦντα, καθὼς καὶ διέταξεν, ὁ δοῦλος ἐκεῖνος ἔσται τρισμακάριος καταστήσει γὰρ αὐτὸν ἐπὶ πᾶσι τοῖς ὑπάρχουσιν αὐτοῦ. — (Α Γ. 183, Ο μὲν οὖν πιστὸς δοῦλος καὶ φρόνιμος, ἐν καιρῷ καὶ χρεία διανέμων επιστημόνως τοῖς δούλοις τὸ σιτομέτριον, ἤτοι τε πνευματικὰς τροφάς, μακά- ριος ἔσται κατὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος φωνήν· τεύξεται γὰρ τῶν ἔτι μειζόνων, καὶ τὰς τοῖς γνησίοις πρεπούσ σας ἀμοιβὰς ἀπολήψεται· εἰ δὲ δὴ γένοιτό τις κατα φρονητὴς καὶ ῥᾴθυμος, ταῖς κατὰ τῶν ὁμοδούλων πλεονεξίαις ἐντρυφῶν, ἐσθίων τε καὶ πίνων, καὶ εἰς ἐκλύτους ἐξιτηλίας ἀπενηνεγμένος, διχοτομηθήσεται· τουτέστι τὴν ἐσχάτην ὑποστήσεται δίκην, ἐπιφοιτή σαντος αὐτῷ τοῦ Δεσπότου ἀδοκήτως. - (Α Γ. Ἡ μὲν οὖν ἁπλῆ καὶ πρόχειρος τῶν εἰρημένων δύναμις, τοιαύτη τίς ἐστι. Μάθωμεν δὲ ἀκριβῶς, τί τὸ ἐντεῦθεν ὑποδηλούμενόν ἐστι. Κεχεί ροτόνηκεν ὁ Σωτὴρ οἰκονόμους, ὥσπερ τῶν ἰδίων οἱ- κετῶν, τουτέστι τῶν διὰ πίστεως κεκλημένων εἰς ἐπίγνωσιν τῆς δόξης αὐτοῦ, πιστοὺς ἄνδρας καὶ συν- ετωτάτους, καὶ τῶν ἱερῶν δογμάτων ἐπιστήμονας, ἐπὶ τῷ διδόναι τοῖς συνδούλοις αὐτῶν τὸ σιτομέτριον καὶ οὐχ ἁπλῶς καὶ ἀκατασκέπτως, ἐν καιρῷ δὲ μᾶλλον τῷ δέοντι, τουτέστι τὴν ἀρκοῦσάν τε καὶ πρέπουσαν ἑκάστῳ τροφήν, δῆλον ὅτι πνευματικήν. ᾿Αρμόσειε γὰρ ἂν οὐχ ἅπασιν ἁπλῶς τοῖς εἰς Χριστὸν πιστεύσασιν, ὁ περὶ τούτων λόγος. Γέγραπται γοῦν· • Γνωστῶς ἐπιγνώσῃ ψυχάς ποιμνίου σου. » Ετέρως μὲν γὰρ τὸν ἔτι κατηχούμενον ταῖς τῆς ἀληθείας ἐμβιβάζομεν τρίβοις, ἁπλῷ καὶ οὐδὲν ἔχοντι βαθὺ χρώμενοι λόγῳ· ἑτέρως δὲ πάλιν τοὺς ἀδροτέρους τὸν νοῦν, καὶ συνιέναι δυναμένους τῆς θεολογίας τὸ ύψος. Ο τοίνυν εἰς δέον οἷς ἔλαβε χρησάμενος, ἐπὶ πᾶσι τοῖς ὑπάρχουσι τοῦ Δεσπότου καταστήσεται. Καὶ τοῦτο ἡμᾶς αὐτὸς ὁ Σωτὴρ ἐδίδαξεν, ἑτέρωθι που τὸν σπουδαῖον καὶ γνήσιον οἰκέτην ἐπαινῶν τε καὶ λέγων· « Ἐπὶ ὀλίγα ἧς πιστὸς, ἐπὶ πολλῶν σε καταστήσω· εἰσελθε εἰς τὴν χαρὰν τοῦ Κυρίου σου. Ἐὰν δὲ, φησί, τὸ σπουδαῖος καὶ γνήσιος εἶναι μετ θεὶς, μερίμναις κοσμικαῖς τὸν οἰκεῖον μεθύσκηται νοῦν, καὶ ἀποφέρηται πρὸς ἃ μὴ θέμις, βιαζόμενος καὶ πλεονεκτῶν τοὺς ὑπεζευγμένους, καὶ μὴ διδοὺς αὐτοῖς τὸ σιτομέτριον, ἐν παντὶ γενήσεται κακῷ· ἔσται δὲ, φησί, καὶ ὁ κλῆρος αὐτοῦ μετὰ τῶν ἀπί στων. Ο γὰρ ὅλως ἐπιβουλεύσας τῇ δόξῃ Χριστοῦ, καὶ τῶν ἐγκεχειρισμένων αὐτῷ ποιμνίων ἀλογῆσαι τολμήσας, κατ' οὐδένα τρόπον διοίσει τῶν οὐκ εἰδό- των αὐτόν. Καὶ γοῦν ἔφη ποτὲ Χριστὸς πρὸς τὸν μακάριον Πέτρον· ο Σίμων Ιωνά, φιλεῖς με ; ποί- ** COMMENT. IN LUCAM. congruere potissimum dignioribus, et in magistro- rum ordine constitutis. Proponamus, inquit, homi- nem patremfamilias, qui peregre abiturus fideli uni famulo universæ domus œconomiam committat, ut familiæ suæ, id est famulis, tempore idoneo tritici demensum det. Cum itaque, ait, reversus ille et in domum suam denuo regressus, ita agentem repe- rerit uti præceperat, tunc servus ille fiet beatissimus ; etenim ipsum super omnia bona sua constituet. -Ergo fidelis servus et prudens, qui pro tempore et usu scite couservis tritici mensuram, seu spiritales escas, distribuit, beatus erit juxta Servatoris effa- tumn: majora enim consequetur, et digna fidelibus præmia recipiet. Secus vero, si quis fuerit ignavus et officii negligens, et adversus conservos injurius ac præpotens, comedens bibensque, et luxuriosis dissipationibus deditus, Lic, inquam, dividetur, id est extremas pœnas dabit, cum insperato Dominus ei supervenerit. que exemplo utitur, ut demonstret mandatum id Dr. 1) B b) Prov xxvii, 23. ** Hallhı. XXV, p D Igitur simplex et obvia dictorum sententia hæc est. Sed jam accurate discamus quid inde signifi- cetur. Constituit Servator super servos suos, id est super eos, qui per fidem ad gloriæ suæ cognitionem sunt vocali, constituit, inquam, quosdam veluti ceconomos, viros fideles et prudentissimos, sacrorum dogmatum peritos, ut ipsi conservis suis tritici demensum tribuant; neque vero id temere aut inconsiderate, sed idoneo potius tempore, id est sufficientem el congruam unicuique escam, spi- ritalem videlicet. Non enim cunctis indifferenter congruit in Christum credentibus sacra doctrina. Quare scriptum est: • Gregis tui animas scite scias s. » Aliter enim eum, qui adhuc est catechu- menus, in veritatis via constituimus, simplici utentes nihilque reconditum habente sermone : aliter autem eos qui firmiore mente sunt, et theologiæ sublimi- tatem comprehendere queunt. Qui ergo commisso munere prout oportet functus fuerit, super omnia Domini bona constituetur. Idque nos docuit ipse Servator alio loco sedulum Adelemque famulum his verbis laudans: In pancis fuisti fidelis, super multa te constituam, intra in gaudium Domini tui ". › Secus vero si, diligentia ac fidelitate ne- glecta, curis mundanis mentem suam inebriaverit, atque ad illicita eruperit, subditis suis violenter ac tyrannice abutens, neque iis demensum debitum tribuens, nihil mali non experietur; ponetur auten, inquit, portio ejus cum iufdelibus. Qui enim Christi gloriæ prorsus nocuerit, et commissos sibi greges pessum ire negligenter siverit, nullatenus differet ab iis qui Christum ignorant. Quamobrem aiebat aliquando beato Petro Christus • Simon Jonæ, diligis me? pasce oves meas, pasce agnos meos ª. Jam si qui paseit, diligit; sequitur ut ille omnino 21. *7 Joan. xx1, 45.
Ἀλλ’ οἵ γε τὰ πέντε λαβόντες ἢ καὶ ἔτι πλείονα, καμόντες τε καὶ φιλεργήσαντες, ἀξιώμασι τετίμηνται τοῖς περιφανεστάτοις. Ἤκουσε γὰρ ὁ μέν τις· Ἔσο ἐπάνω δέκα πόλεων· ὁ δὲ πέντε. Ὁ δὲ ὑβριστής τε καὶ ὀκνηρὸς οἰκέτης, τὴν ἐσχάτην ὑπέμεινε δίκην· ἐπισφαλὲς οὖν πανταχοῦ τὸ ῥᾴθυμον, εἰς μυσταγωγίαν· ὅθεν γράφει μέν τισιν ὁ μακάριος Πέτρος· ὅτι «Ποιμαίνετε τὸ ἐν ὑμῖν ποίμνιον τοῦ Θεοῦ, ἵν’ ὀφθέντος τοῦ πάντων ἀρχιποίμενος, κομίσησθε τὸν μισθόν.» Εἰδὼς δὲ τὸ ῥᾴθυμον ὀλέθρου πύλην, ἔφη Παῦλος· «Οὐαί μοί ἐστιν, ἐὰν μὴ εὐαγγελίζωμαι.» (α φ. 184) Ὅτι δὲ τοῖς ὀκνοῦσιν εἰς μυσταγωγίαν πικρά τε καὶ ὀδυνηρὰ καὶ δυσδιάφευκτος ἐπικρέμαται κόλασις, διαδείκνυσιν εὐθὺς ὁ Σωτὴρ, τοῖς πρώτοις ἐπενεγκὼν δύο ἐφεξῆς παραδείγματα. Ἔφη γάρ· «Ἐκεῖνος δὲ ὁ δοῦλος, ὁ γνοὺς τὸ θέλημα τοῦ κυρίου ἑαυτοῦ, καὶ μὴ ἑτοιμάσας, μηδὲ ποιήσας πρὸς τὸ θέλημα αὐτοῦ, δαρήσεται πολλάς· ὁ δὲ μὴ γνοὺς, ποιήσας δὲ ἄξια πληγῶν, δαρήσεται ὀλίγας.6(α φ. 184 β) Διὰ ποίαν αἰτίαν· καίτοι φαίη τίς ἄν; Πῶς ὁ μὴ γνοὺς, ὑπέχει λόγον; Ὅτι μὴ ἠθέλησεν εἰδέναι. καίτοι μαθεῖν ἐξόν.
Σαφεῖ καὶ ἐναργεστάτω παραδείγματι κέχρηται, & πρέπουσαν ἀποφαίνων τὴν ἐντολὴν τοῖς ὅτι μάλιστα διαφανεστέροις, καὶ μυσταγωγῶν ἐν τάξει παρειλημ μένοις. Ὑποκείσθω, φησίν, ἄνθρωπος οικοδεσπότης, ὃς στείλασθαι μέλλων ἀποδημίαν, ἑνὶ τῶν γνησίων οἰκετῶν ἐνεχείρισε τοῦ παντὸς οἴκου τὴν οἰκονομίαν, ὥστε διδόναι τῇ θεραπείᾳ αὐτοῦ, τουτέστι τοῖς θε- ράπουσιν, ἐν καιρῷ τὸ σιτομέτριον. Οταν τοίνυν, φησὶν, ὑπονοστήσας ἐκεῖνος, καὶ οἴκοι πάλιν ἐλθὼν, οὕτως εὕροι ποιοῦντα, καθὼς καὶ διέταξεν, ὁ δοῦλος ἐκεῖνος ἔσται τρισμακάριος καταστήσει γὰρ αὐτὸν ἐπὶ πᾶσι τοῖς ὑπάρχουσιν αὐτοῦ. — (Α Γ. 183, Ο μὲν οὖν πιστὸς δοῦλος καὶ φρόνιμος, ἐν καιρῷ καὶ χρεία διανέμων επιστημόνως τοῖς δούλοις τὸ σιτομέτριον, ἤτοι τε πνευματικὰς τροφάς, μακά- ριος ἔσται κατὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος φωνήν· τεύξεται γὰρ τῶν ἔτι μειζόνων, καὶ τὰς τοῖς γνησίοις πρεπούσ σας ἀμοιβὰς ἀπολήψεται· εἰ δὲ δὴ γένοιτό τις κατα φρονητὴς καὶ ῥᾴθυμος, ταῖς κατὰ τῶν ὁμοδούλων πλεονεξίαις ἐντρυφῶν, ἐσθίων τε καὶ πίνων, καὶ εἰς ἐκλύτους ἐξιτηλίας ἀπενηνεγμένος, διχοτομηθήσεται· τουτέστι τὴν ἐσχάτην ὑποστήσεται δίκην, ἐπιφοιτή σαντος αὐτῷ τοῦ Δεσπότου ἀδοκήτως. - (Α Γ. Ἡ μὲν οὖν ἁπλῆ καὶ πρόχειρος τῶν εἰρημένων δύναμις, τοιαύτη τίς ἐστι. Μάθωμεν δὲ ἀκριβῶς, τί τὸ ἐντεῦθεν ὑποδηλούμενόν ἐστι. Κεχεί ροτόνηκεν ὁ Σωτὴρ οἰκονόμους, ὥσπερ τῶν ἰδίων οἱ- κετῶν, τουτέστι τῶν διὰ πίστεως κεκλημένων εἰς ἐπίγνωσιν τῆς δόξης αὐτοῦ, πιστοὺς ἄνδρας καὶ συν- ετωτάτους, καὶ τῶν ἱερῶν δογμάτων ἐπιστήμονας, ἐπὶ τῷ διδόναι τοῖς συνδούλοις αὐτῶν τὸ σιτομέτριον καὶ οὐχ ἁπλῶς καὶ ἀκατασκέπτως, ἐν καιρῷ δὲ μᾶλλον τῷ δέοντι, τουτέστι τὴν ἀρκοῦσάν τε καὶ πρέπουσαν ἑκάστῳ τροφήν, δῆλον ὅτι πνευματικήν. ᾿Αρμόσειε γὰρ ἂν οὐχ ἅπασιν ἁπλῶς τοῖς εἰς Χριστὸν πιστεύσασιν, ὁ περὶ τούτων λόγος. Γέγραπται γοῦν· • Γνωστῶς ἐπιγνώσῃ ψυχάς ποιμνίου σου. » Ετέρως μὲν γὰρ τὸν ἔτι κατηχούμενον ταῖς τῆς ἀληθείας ἐμβιβάζομεν τρίβοις, ἁπλῷ καὶ οὐδὲν ἔχοντι βαθὺ χρώμενοι λόγῳ· ἑτέρως δὲ πάλιν τοὺς ἀδροτέρους τὸν νοῦν, καὶ συνιέναι δυναμένους τῆς θεολογίας τὸ ύψος. Ο τοίνυν εἰς δέον οἷς ἔλαβε χρησάμενος, ἐπὶ πᾶσι τοῖς ὑπάρχουσι τοῦ Δεσπότου καταστήσεται. Καὶ τοῦτο ἡμᾶς αὐτὸς ὁ Σωτὴρ ἐδίδαξεν, ἑτέρωθι που τὸν σπουδαῖον καὶ γνήσιον οἰκέτην ἐπαινῶν τε καὶ λέγων· « Ἐπὶ ὀλίγα ἧς πιστὸς, ἐπὶ πολλῶν σε καταστήσω· εἰσελθε εἰς τὴν χαρὰν τοῦ Κυρίου σου. Ἐὰν δὲ, φησί, τὸ σπουδαῖος καὶ γνήσιος εἶναι μετ θεὶς, μερίμναις κοσμικαῖς τὸν οἰκεῖον μεθύσκηται νοῦν, καὶ ἀποφέρηται πρὸς ἃ μὴ θέμις, βιαζόμενος καὶ πλεονεκτῶν τοὺς ὑπεζευγμένους, καὶ μὴ διδοὺς αὐτοῖς τὸ σιτομέτριον, ἐν παντὶ γενήσεται κακῷ· ἔσται δὲ, φησί, καὶ ὁ κλῆρος αὐτοῦ μετὰ τῶν ἀπί στων. Ο γὰρ ὅλως ἐπιβουλεύσας τῇ δόξῃ Χριστοῦ, καὶ τῶν ἐγκεχειρισμένων αὐτῷ ποιμνίων ἀλογῆσαι τολμήσας, κατ' οὐδένα τρόπον διοίσει τῶν οὐκ εἰδό- των αὐτόν. Καὶ γοῦν ἔφη ποτὲ Χριστὸς πρὸς τὸν μακάριον Πέτρον· ο Σίμων Ιωνά, φιλεῖς με ; ποί- ** COMMENT. IN LUCAM. congruere potissimum dignioribus, et in magistro- rum ordine constitutis. Proponamus, inquit, homi- nem patremfamilias, qui peregre abiturus fideli uni famulo universæ domus œconomiam committat, ut familiæ suæ, id est famulis, tempore idoneo tritici demensum det. Cum itaque, ait, reversus ille et in domum suam denuo regressus, ita agentem repe- rerit uti præceperat, tunc servus ille fiet beatissimus ; etenim ipsum super omnia bona sua constituet. -Ergo fidelis servus et prudens, qui pro tempore et usu scite couservis tritici mensuram, seu spiritales escas, distribuit, beatus erit juxta Servatoris effa- tumn: majora enim consequetur, et digna fidelibus præmia recipiet. Secus vero, si quis fuerit ignavus et officii negligens, et adversus conservos injurius ac præpotens, comedens bibensque, et luxuriosis dissipationibus deditus, Lic, inquam, dividetur, id est extremas pœnas dabit, cum insperato Dominus ei supervenerit. que exemplo utitur, ut demonstret mandatum id Dr. 1) B b) Prov xxvii, 23. ** Hallhı. XXV, p D Igitur simplex et obvia dictorum sententia hæc est. Sed jam accurate discamus quid inde signifi- cetur. Constituit Servator super servos suos, id est super eos, qui per fidem ad gloriæ suæ cognitionem sunt vocali, constituit, inquam, quosdam veluti ceconomos, viros fideles et prudentissimos, sacrorum dogmatum peritos, ut ipsi conservis suis tritici demensum tribuant; neque vero id temere aut inconsiderate, sed idoneo potius tempore, id est sufficientem el congruam unicuique escam, spi- ritalem videlicet. Non enim cunctis indifferenter congruit in Christum credentibus sacra doctrina. Quare scriptum est: • Gregis tui animas scite scias s. » Aliter enim eum, qui adhuc est catechu- menus, in veritatis via constituimus, simplici utentes nihilque reconditum habente sermone : aliter autem eos qui firmiore mente sunt, et theologiæ sublimi- tatem comprehendere queunt. Qui ergo commisso munere prout oportet functus fuerit, super omnia Domini bona constituetur. Idque nos docuit ipse Servator alio loco sedulum Adelemque famulum his verbis laudans: In pancis fuisti fidelis, super multa te constituam, intra in gaudium Domini tui ". › Secus vero si, diligentia ac fidelitate ne- glecta, curis mundanis mentem suam inebriaverit, atque ad illicita eruperit, subditis suis violenter ac tyrannice abutens, neque iis demensum debitum tribuens, nihil mali non experietur; ponetur auten, inquit, portio ejus cum iufdelibus. Qui enim Christi gloriæ prorsus nocuerit, et commissos sibi greges pessum ire negligenter siverit, nullatenus differet ab iis qui Christum ignorant. Quamobrem aiebat aliquando beato Petro Christus • Simon Jonæ, diligis me? pasce oves meas, pasce agnos meos ª. Jam si qui paseit, diligit; sequitur ut ille omnino 21. *7 Joan. xx1, 45.
PG 72:751Εἰ δὲ ὁ μὴ γνοὺς, ὅλως οὐκ ἄμοιρος ὀργῆς, ὅτι δέον εἰδέναι, κατημέλησε τοῦ μαθεῖν, ποῖος ἀπαλλάξει λόγος, τοῦ χρῆναι πολλὰς ὑπομεῖναι πληγὰς τὸν εἰδότα καὶ ῥᾳθυμήσαντα; Φορτικώτερον οὖν ἄρα τῶν διδασκόντων τὸ κρῖμα· καὶ τοῦτο διδάσκει λέγων ὁ Χριστοῦ μαθητής· «Μὴ πολλοὶ διδάσκαλοι γίνεσθε, ἀδελφοί μου, εἰδότες ὅτι μεῖζον κρῖμα ληψόμεθα.» Πλουσία γὰρ τῶν πνευματικῶν χαρισμάτων ἡ δόσις, παρά γε τοῖς τῶν λαῶν ἡγουμένοις· οὕτω γάρ που καὶ ὁ σοφώτατος Παῦλος Τιμοθέῳ γράφει· «Δώσει σοι ὁ Κύριος σύνεσιν ἐν πᾶσι.» Καί· «Μὴ ἀμέλει τοῦ ἐν σοὶ χαρίσματος, ὃ ἐδόθη σοι δι’ ἐπιθέσεως τῶν χειρῶν μου.» Τοῖς δὲ τοιούτοις ὡς πολλὰ διδοὺς ὁ Σωτὴρ, πολλὰ ζητεῖ παρ’ αὐτῶν. Καὶ ποῖα ταῦτά ἐστι; Τὸ ἀραρὸς ἐν πίστει, τὸ ἀπλανὲς εἰς μυσταγωγίαν, τὸ βεβηκὸς ἐν ἐλπίδι. τὸ ἀκατάσειστον ἐν ὑπομονῇ, τὸ ἄθραυστον ἐν ἰσχύϊ τῇ πνευματικῇ, τὸ εἰς πᾶν ὁτιοῦν τῶν ἀρίστων ἀνδραγαθημάτων πρόθυμόν τε καὶ εὐσθενὲς, ὡς καὶ ἑτέροις ὑποτύπωσιν εἶναι πολιτείας ἀγγελικῆς. «Πῦρ ἦλθον βαλεῖν εἰς τὴν γῆν, καὶ τί θέλω εἰ ἤδη ἀνήφθη;» (α φ. 185 β) Τοῦτο τὸ πῦρ ἔχοντες οἱ περὶ Κλεόπαν ἔλεγον·
μαινε τὰ πρόβατά μου, βόσκε τὰ ἀρνία μου. » ΕΙ δὲ ὁ ποιμαίνων φιλεῖ, μισεῖ που πάντως ὁ τούτου καταφρονῶν. Εἰ δὲ μισεῖ, καὶ κολάζεται, καὶ τῇ τῶν ἀπίστων ὑποφέρεται δίκῃ· ὁποῖος τις ἦν ὁ τὸ τά λαντον λαβών, ἵνα ἐμπορεύσηται νοητῶς, εἶτα τοῦτο μὲν οὐ πεπραχὼς, προκομίσας δὲ μᾶλλον ἀπολυπλα σίαστον τὸ δοθέν. 'Αλλ' οἵ τε τὰ πέντε λαβόντες καὶ ἔτι πλείονα, καμόντες τε καὶ φιλεργήσαντες, αξιώμασι τετίμηνται τοῖς περιφανεστάτοις. Ἤκουσε γὰρ ὁ μέν τις· Ἔσο ἐπάνω δέκα πόλεων· ὁ δὲ πέντε. Ὁ δὲ ὑβριστής (2) τε καὶ ὀκνηρὸς οἰκέτης, τὴν ἐσχάτην ὑπέμεινε δίκην· ἐπισφαλές οὖν παντα- χοῦ τὸ ῥᾴθυμον, εἰς μυσταγωγίαν· ὅθεν γράφει μέν τισιν ὁ μακάριος Πέτρος· ὅτι « Ποιμαίνετε τὸ ἐν ὑμῖν ποίμνιον τοῦ Θεοῦ, ἵν᾿ ὀφθέντος τοῦ πάντων ἀρχι ποίμενος, κομίσησθε τὸν μισθόν. » Εἰδὼς δὲ τὸ βάθυ μον ὀλέθρου πύλην, ἔφη Παῦλος· «Οὐαί μοί ἐστιν, ἐὰν μὴ εὐαγγελίζωμαι. .» (Α Γ. 184) "Οτι δὲ τοῖς ὀκνοῦσιν εἰς μυσταγωγίαν πικρά τε καὶ ὀδυνηρὰ καὶ δυσδιάφευκτος ἐπικρέμε ται κόλασις, διαδείκνυσιν εὐθὺς ὁ Σωτὴρ, τοῖς πρώτ τοις ἐπενεγκὼν δύο ἐφεξῆς παραδείγματα. Εφη γάρ • Ἐκεῖνος δὲ ὁ δοῦλος, ὁ γνοὺς τὸ θέλημα τοῦ κυρίου ἑαυτοῦ, καὶ μὴ ἑτοιμάσας, μηδὲ ποιήσας πρὸς τὸ θέλημα αὐτοῦ, δαρήσεται πολλάς· ὁ δὲ μὴ γνούς, ποιήσας δὲ ἄξια πληγών, δαρήσεται ὀλίγας. — (Α Γ. Διὰ ποίαν αἰτίαν· καίτοι φαίη τις ἄν; Πῶς δ μὴ γνούς, ὑπέχει λόγον ; Ότι μὴ ἠθέλησεν εἰδέναι, καίτοι μαθεῖν ἐξόν (3). Εἰ δὲ ὁ μὴ γνούς, ὅλως οὐκ άμοιρος ὀργῆς, ὅτι δέον εἰδέναι, κατημέλησε του μα θεῖν, ποῖος ἀπαλλάξει λόγος, τοῦ χρῆναι πολλές ὑπομεῖναι πληγὰς τὸν εἰδότα καὶ ῥᾳθυμήσαντα ; Φορτικώτερον οὖν ἄρα τῶν διδασκόντων τὸ κρῖμα· καὶ τοῦτο διδάσκει λέγων ὁ Χριστοῦ μαθητής - Μη πολλοὶ διδάσκαλοι γίνεσθε, ἀδελφοί μου, εἰδότες ότι μείζον κρίμα ληψόμεθα. » Πλουσία γὰρ τῶν πνευ ματικῶν χαρισμάτων ή δόσις, παρά γε τοῖς τῶν λαῶν ήγουμένοις· οὕτω γάρ που καὶ ὁ σοφώτατος Παῦλος Τιμοθέω γράφει ο Δώσει σοι ὁ Κύριος σύνεσιν ἐν πᾶσι. » Καί· « Μὴ ἀμέλει τοῦ ἐν σοὶ χαρίσματος, δεδόθη σοι δι' ἐπιθέσεως τῶν χειρῶν μου. • Τοῖς δὲ τοιού τοῖς ὡς πολλὰ διδοὺς ὁ Σωτὴρ, πολλά ζητεί παρ' αὐτῶν. Καὶ ποῖα ταῦτά ἐστι ; Τὸ ἀραρὸς ἐν πίστες, τὸ ἁπλανὲς εἰς μυσταγωγίαν, τη βεβηκὸς ἐν ἐλπίδα, τὸ ἀκατάσειστον ἐν ὑπομονῇ, τὸ ἄθραυστον ἐν ἰσχὺς τῇ πνευματικῇ, τὸ εἰς πᾶν ὁτιοῦν τῶν ἀρίστων ἀνδραγαθημάτων πρόθυμόν τε καὶ εὐσθενές, ὡς καὶ ἑτέροις ὑποτύπωσιν εἶναι πολιτείας ἀγγελική το Πῦρ ἦλθον βαλεῖν εἰς τὴν γῆν, καὶ τί θέλω εἰ ἤδη ἀνήφθη ; • (Α Γ. 1) Τοῦτο τὸ πῦρ ἔχοντες οἱ περὶ Κλει * "S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. oderit, qui id clcium pensi non habet. Quod si odit, jam punietur et infidelium sententiam perfe- ret; quod illi accidit, qui talento accepto ut solerter negotiaretur, mox opere neglecto, pecuniam minime multiplicatam reportavit. Secus autem ii qui quin- que talenta vel etiam plura acceperant, labore industriaque usi, maximis dignitatibus ac splendi- dissimis donati fuerunt. Dictum est enim uni: Decem civitatibus præeris ; alii dictum quin- que s. Verum ille contumeliosus otiosusque famu- Jus extremas dedit pœnas. Perniciosa igitur omnino in magisterii sacri negotio ignavia est. Unde scri- bebat quibusdam beatus Petrus : « Pascite qui in vobis est gregem Dei, ut cum apparuerit princeps pastorum, mercedem reportetis ".» Denique Pau- 'us sciens januam perditionis esse socordiam, aiebat: Væ mihi est, si non evangelizavero”. A B Age vero quod torpentibus in sacri magisterii officio amara et acerba et inevitabilis pœna immi- neat, statim demonstrat Servator, prioribus dein- ceps duo subjungens exempla (1). Ail enim : Ille autem servus, qui cognovit voluntatem domini sui, et non præparavit, nec fecit secundum voluntatein ejus, vaputabit nullis. Qui autem non cognovit, et fecit digna plagis, rapulabit paucis. » - Quam- Quam- obrem, dicet fortasse aliquis? Quomodo ab ignaro ratio exquiritur? Nempe, quia scire noluit, cum discere posset. Jam si qui ignoravit, haud omniuo iram Tugiet, quia cum deberet cognoscere, neglexit discere; quæ causa est, cur non debeat multas perpeti plagas qui scivit, et neglexit? Erit itaque gravius de magistris judicium. Atque hoc docet his verbis discipulus Christi: «Nolite plures magistri feri, fratres mei, scientes quod majus judicium sustinebimus ". » Dives enim spiritalium mune- rum fit largitio rectoribus populorum. Nam sic sapientissimus quoque Paulus Timotheo scribit: ● Dabit tibi Dominus in omnibus intellectum ”. Et : « Noli negligere, quæ in te est, gratiam datam tibi per impositionem manuum mearum”. » Atqui his cum multa Servator dederit, multa exquirit ab ipsis. Quænam vero hæc sunt? In fide firmitas, in magisterio sinceritas, in spe constantia, in patientia immobilitas, in spiritali vigore tenacitas, D in omni egregio facinore alacritas et fortitudo, ut et cæteris angelicæ vitæ exemplar simus. V. 49. Ignem veni mittere in terram; et quid volo si jam accensus est ? lloc igne incensus aiebat Cleophas: ‹ Nonne cor b) Luc. xix, 17-19. " | Petr. v, 2. "1 Cor. ix, 16. " Jac. 111, 4. " Timoth. n, 7. "I Timoth. 1, 6. Homo enim perspicax, qui turpioribus sṇam volun- tatem inclinavit, impudenter misericordiam implo- rabit, quia inexcusabile peccatum commisit, quasi propter malitiam recedens a Domini voluntate: sed como rusticanus rationabilius implorabit veniam vindicantis; unde subditur : Qui autem non cogno – vit, › elc. eo Luc. xix, 21. morales. (1) Apud D. Thomam in catena. ‹ CYRILLUS, (2) Dicit contumeliosum servum propter dicta ab (3) flanc appellant ignorantiam crassam theolai
«Οὐχὶ ἡ καρδία ἡμῶν καιομένη ἦν ἐν ἡμῖν ἐν τῇ ὁδῷ, ὡς διήνοιγεν ἡμῖν τὰς Γραφάς;» Πῦρ τοῦτο σωτήριον καὶ ἐπωφελὲς, δι’ οὗ πάντες οἱ ἐπὶ τῆς γῆς ἀπεψυγμένοι τρόπον τινὰ καὶ νενεκρωμένοι διά τε τὴν ἁμαρτίαν, καὶ τὸ μὴ εἰδέναι τὸν φύσει καὶ ἀληθῶς ὄντα Θεὸν, ἀναζωπυρούμεθα πρὸς τὴν κατ’ εὐσέβειαν ζωὴν, καὶ τῷ πνεύματι ζέοντες ἀποτελούμεθα κατὰ τὴν τοῦ μακαρίου Παύλου φωνήν. Κερδαίνομεν δὲ πρὸς τούτῳ, καὶ τὴν τοῦ ἁγίου Πνεύματος μέθεξιν, πυρὸς δίκην ὄντος ἐν ἡμῖν· βεβαπτίσμεθα γὰρ ἐν πυρὶ ἁγίῳ Πνεύματι. Ἔθος δὲ τῇ θείᾳ Γραφῇ πῦρ ὀνομάζειν ἔσθ’ ὅτε τοὺς θείους τε καὶ ἱεροὺς λόγους, καὶ τὴν διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἐνέργειάν τε καὶ δύναμιν. Ἔφη μὲν γάρ τις τῶν ἁγίων προφητῶν, ὡς ἐκ προσώπου τοῦ Θεοῦ περὶ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ· «Ὅτι ἐξαίφνης ἥξει εἰς τὸν ναὸν αὐτοῦ Κύριος, ὃν ὑμεῖς ζητεῖτε, καὶ ὁ ἅγγελος τῆς Διαθήκης, ὃν ὑμεῖς θέλετε. Ἰδοὺ ἔρχεται, λέγει Κύριος, καὶ τίς ὑπομενεῖ ἡμέραν εἰσόδου αὐτοῦ; ἢ τίς ὑποστήσεται ὀπτασίαν αὐτοῦ; Ἰδοὺ αὐτὸς ἐκπορεύεται, ὡς πῦρ χωνευτηρίου, καὶ ὡς πόα πλυνόντων·
μαινε τὰ πρόβατά μου, βόσκε τὰ ἀρνία μου. » ΕΙ δὲ ὁ ποιμαίνων φιλεῖ, μισεῖ που πάντως ὁ τούτου καταφρονῶν. Εἰ δὲ μισεῖ, καὶ κολάζεται, καὶ τῇ τῶν ἀπίστων ὑποφέρεται δίκῃ· ὁποῖος τις ἦν ὁ τὸ τά λαντον λαβών, ἵνα ἐμπορεύσηται νοητῶς, εἶτα τοῦτο μὲν οὐ πεπραχὼς, προκομίσας δὲ μᾶλλον ἀπολυπλα σίαστον τὸ δοθέν. 'Αλλ' οἵ τε τὰ πέντε λαβόντες καὶ ἔτι πλείονα, καμόντες τε καὶ φιλεργήσαντες, αξιώμασι τετίμηνται τοῖς περιφανεστάτοις. Ἤκουσε γὰρ ὁ μέν τις· Ἔσο ἐπάνω δέκα πόλεων· ὁ δὲ πέντε. Ὁ δὲ ὑβριστής (2) τε καὶ ὀκνηρὸς οἰκέτης, τὴν ἐσχάτην ὑπέμεινε δίκην· ἐπισφαλές οὖν παντα- χοῦ τὸ ῥᾴθυμον, εἰς μυσταγωγίαν· ὅθεν γράφει μέν τισιν ὁ μακάριος Πέτρος· ὅτι « Ποιμαίνετε τὸ ἐν ὑμῖν ποίμνιον τοῦ Θεοῦ, ἵν᾿ ὀφθέντος τοῦ πάντων ἀρχι ποίμενος, κομίσησθε τὸν μισθόν. » Εἰδὼς δὲ τὸ βάθυ μον ὀλέθρου πύλην, ἔφη Παῦλος· «Οὐαί μοί ἐστιν, ἐὰν μὴ εὐαγγελίζωμαι. .» (Α Γ. 184) "Οτι δὲ τοῖς ὀκνοῦσιν εἰς μυσταγωγίαν πικρά τε καὶ ὀδυνηρὰ καὶ δυσδιάφευκτος ἐπικρέμε ται κόλασις, διαδείκνυσιν εὐθὺς ὁ Σωτὴρ, τοῖς πρώτ τοις ἐπενεγκὼν δύο ἐφεξῆς παραδείγματα. Εφη γάρ • Ἐκεῖνος δὲ ὁ δοῦλος, ὁ γνοὺς τὸ θέλημα τοῦ κυρίου ἑαυτοῦ, καὶ μὴ ἑτοιμάσας, μηδὲ ποιήσας πρὸς τὸ θέλημα αὐτοῦ, δαρήσεται πολλάς· ὁ δὲ μὴ γνούς, ποιήσας δὲ ἄξια πληγών, δαρήσεται ὀλίγας. — (Α Γ. Διὰ ποίαν αἰτίαν· καίτοι φαίη τις ἄν; Πῶς δ μὴ γνούς, ὑπέχει λόγον ; Ότι μὴ ἠθέλησεν εἰδέναι, καίτοι μαθεῖν ἐξόν (3). Εἰ δὲ ὁ μὴ γνούς, ὅλως οὐκ άμοιρος ὀργῆς, ὅτι δέον εἰδέναι, κατημέλησε του μα θεῖν, ποῖος ἀπαλλάξει λόγος, τοῦ χρῆναι πολλές ὑπομεῖναι πληγὰς τὸν εἰδότα καὶ ῥᾳθυμήσαντα ; Φορτικώτερον οὖν ἄρα τῶν διδασκόντων τὸ κρῖμα· καὶ τοῦτο διδάσκει λέγων ὁ Χριστοῦ μαθητής - Μη πολλοὶ διδάσκαλοι γίνεσθε, ἀδελφοί μου, εἰδότες ότι μείζον κρίμα ληψόμεθα. » Πλουσία γὰρ τῶν πνευ ματικῶν χαρισμάτων ή δόσις, παρά γε τοῖς τῶν λαῶν ήγουμένοις· οὕτω γάρ που καὶ ὁ σοφώτατος Παῦλος Τιμοθέω γράφει ο Δώσει σοι ὁ Κύριος σύνεσιν ἐν πᾶσι. » Καί· « Μὴ ἀμέλει τοῦ ἐν σοὶ χαρίσματος, δεδόθη σοι δι' ἐπιθέσεως τῶν χειρῶν μου. • Τοῖς δὲ τοιού τοῖς ὡς πολλὰ διδοὺς ὁ Σωτὴρ, πολλά ζητεί παρ' αὐτῶν. Καὶ ποῖα ταῦτά ἐστι ; Τὸ ἀραρὸς ἐν πίστες, τὸ ἁπλανὲς εἰς μυσταγωγίαν, τη βεβηκὸς ἐν ἐλπίδα, τὸ ἀκατάσειστον ἐν ὑπομονῇ, τὸ ἄθραυστον ἐν ἰσχὺς τῇ πνευματικῇ, τὸ εἰς πᾶν ὁτιοῦν τῶν ἀρίστων ἀνδραγαθημάτων πρόθυμόν τε καὶ εὐσθενές, ὡς καὶ ἑτέροις ὑποτύπωσιν εἶναι πολιτείας ἀγγελική το Πῦρ ἦλθον βαλεῖν εἰς τὴν γῆν, καὶ τί θέλω εἰ ἤδη ἀνήφθη ; • (Α Γ. 1) Τοῦτο τὸ πῦρ ἔχοντες οἱ περὶ Κλει * "S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. oderit, qui id clcium pensi non habet. Quod si odit, jam punietur et infidelium sententiam perfe- ret; quod illi accidit, qui talento accepto ut solerter negotiaretur, mox opere neglecto, pecuniam minime multiplicatam reportavit. Secus autem ii qui quin- que talenta vel etiam plura acceperant, labore industriaque usi, maximis dignitatibus ac splendi- dissimis donati fuerunt. Dictum est enim uni: Decem civitatibus præeris ; alii dictum quin- que s. Verum ille contumeliosus otiosusque famu- Jus extremas dedit pœnas. Perniciosa igitur omnino in magisterii sacri negotio ignavia est. Unde scri- bebat quibusdam beatus Petrus : « Pascite qui in vobis est gregem Dei, ut cum apparuerit princeps pastorum, mercedem reportetis ".» Denique Pau- 'us sciens januam perditionis esse socordiam, aiebat: Væ mihi est, si non evangelizavero”. A B Age vero quod torpentibus in sacri magisterii officio amara et acerba et inevitabilis pœna immi- neat, statim demonstrat Servator, prioribus dein- ceps duo subjungens exempla (1). Ail enim : Ille autem servus, qui cognovit voluntatem domini sui, et non præparavit, nec fecit secundum voluntatein ejus, vaputabit nullis. Qui autem non cognovit, et fecit digna plagis, rapulabit paucis. » - Quam- Quam- obrem, dicet fortasse aliquis? Quomodo ab ignaro ratio exquiritur? Nempe, quia scire noluit, cum discere posset. Jam si qui ignoravit, haud omniuo iram Tugiet, quia cum deberet cognoscere, neglexit discere; quæ causa est, cur non debeat multas perpeti plagas qui scivit, et neglexit? Erit itaque gravius de magistris judicium. Atque hoc docet his verbis discipulus Christi: «Nolite plures magistri feri, fratres mei, scientes quod majus judicium sustinebimus ". » Dives enim spiritalium mune- rum fit largitio rectoribus populorum. Nam sic sapientissimus quoque Paulus Timotheo scribit: ● Dabit tibi Dominus in omnibus intellectum ”. Et : « Noli negligere, quæ in te est, gratiam datam tibi per impositionem manuum mearum”. » Atqui his cum multa Servator dederit, multa exquirit ab ipsis. Quænam vero hæc sunt? In fide firmitas, in magisterio sinceritas, in spe constantia, in patientia immobilitas, in spiritali vigore tenacitas, D in omni egregio facinore alacritas et fortitudo, ut et cæteris angelicæ vitæ exemplar simus. V. 49. Ignem veni mittere in terram; et quid volo si jam accensus est ? lloc igne incensus aiebat Cleophas: ‹ Nonne cor b) Luc. xix, 17-19. " | Petr. v, 2. "1 Cor. ix, 16. " Jac. 111, 4. " Timoth. n, 7. "I Timoth. 1, 6. Homo enim perspicax, qui turpioribus sṇam volun- tatem inclinavit, impudenter misericordiam implo- rabit, quia inexcusabile peccatum commisit, quasi propter malitiam recedens a Domini voluntate: sed como rusticanus rationabilius implorabit veniam vindicantis; unde subditur : Qui autem non cogno – vit, › elc. eo Luc. xix, 21. morales. (1) Apud D. Thomam in catena. ‹ CYRILLUS, (2) Dicit contumeliosum servum propter dicta ab (3) flanc appellant ignorantiam crassam theolai
PG 72:753καὶ καθεδεῖται χωνεύων καὶ καθαρίζων ὡς τὸ ἀργύριον καὶ ὡς τὸ χρυσίον.» Καὶ ναὸν μέν φησιν ἐνθάδε, τὸ ἄχραντον ἀληθῶς καὶ ἅγιον σῶμα, τὸ διὰ τῆς ἁγίας Παρθένου ταχθὲν διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἐν δυνάμει τοῦ Πατρός. Εἴρηται γάρ που πρὸς τὴν ἁγίαν Παρθένον· «Πνεῦμα ἅγιον ἐπελεύσεται ἐπὶ σὲ, καὶ δύναμις Ὑψίστου ἐπισκιάσει σοι.» Ἄγγελον δὲ Διαθήκης αὐτὸν ὀνομάζει τὸν Μονογενῆ, παρὰ τὸ ἀγγέλλειν καὶ διακονεῖν τῇ Πατρὸς εὐδοκίᾳ τῇ εἰς ἡμᾶς γενομένῃ. Καὶ γοῦν ἔφη πρὸς ἡμᾶς, ὅτι «Πάντα ὅσα ἤκουσα παρὰ τοῦ Πατρὸς, ἀπήγγειλα ὑμῖν.» Γράφει δὲ περὶ αὐτοῦ καὶ ὁ προφήτης Ἡσαί̈ας, ὅτι «Παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν, υἱὸς καὶ ἐδόθη ἡμῖν, οὗ ἡ ἀρχὴ ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ· καὶ καλεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ, μεγάλης βουλῆς Ἄγγελος.» Ὥσπερ οὖν οἱ τὸν χρυσόν τε καὶ ἄργυρον ἐκκαθαίρειν εἰδότες, πυρὶ τὸν ἐν αὐτοῖς ἐκτήκουσι ῥύπον, οὕτω καὶ ὁ Σωτὴρ διὰ τῶν εὐαγγελικῶν μαθημάτων, ἐν δυνάμει Πνεύματος, τὸν ἑκάστου σμήχει νοῦν τῶν πιστευσάντων εἰς αὐτόν. Ἔφη δέ που καὶ ὁ τῶν ὅλων Θεὸς, πρὸς τὸν προφήτην Ἱερεμίαν·
των ἔλεγον· « Οὐχὶ ἡ καρδία ἡμῶν καιομένη ἦν ἐν Δ ἡμῖν ἐν τῇ ὁδῷ, ὡς διήνοιγεν ἡμῖν τὰς Γραφάς; » Πῦρ τοῦτο σωτήριον καὶ ἐπωφελές, δι' οὗ πάντες οἱ ἐπὶ τῆς γῆς ἀπεψυγμένοι τρόπον τινὰ καὶ νενεκρωτ μένοι διά τε τὴν ἁμαρτίαν, καὶ τὸ μὴ εἰδέναι τὸν φύσει καὶ ἀληθῶς ὄντα Θεόν, ἀναζωπυρούμεθα προς τὴν κατ' εὐσέβειαν ζωὴν, καὶ τῷ πνεύματι ζέοντες αποτελούμεθα κατὰ τὴν τοῦ μακαρίου Παύλου φω νήν. Κερδαίνομεν δὲ πρὸς τούτῳ, καὶ τὴν τοῦ ἁγίου Πνεύματος μέθεξιν, πυρὸς δίκην ὄντος ἐν ἡμῖν βεβαπτίσμεθα γὰρ ἐν πυρὶ ἁγίῳ Πνεύματι. Εθος δὲ τῇ θείᾳ Γραφῇ πῦρ ὀνομάζειν ἔσθ' ὅτε τοὺς θείους τε καὶ ἱεροὺς λόγους, καὶ τὴν διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύ ματος ενέργειάν τε καὶ δύναμιν. Ἔφη μὲν γάρ τις τῶν ἁγίων προφητῶν, ὡς ἐκ προσώπου τοῦ Θεοῦ περὶ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ· Οτι Β ο ἐξαίφνης ἥξει εἰς τὸν ναὸν αὐτοῦ Κύριος, ὃν ὑμεῖς ζητεῖτε, καὶ ὁ ἄγγελος τῆς Διαθήκης, ὃν ὑμεῖς θέσ λετε. Ἰδοὺ ἔρχεται, λέγει Κύριος, καὶ τίς ὑπομενεί ἡμέραν εἰσόδου αὐτοῦ; ἢ τίς ὑποστήσεται οπτασίαν αὐτοῦ; Ἰδοὺ αὐτὸς ἐκπορεύεται, ὡς πῦρ χωνευτή ρίου, καὶ ὡς πόα πλυνόντων· καὶ καθεδεῖται χω νεύων καὶ καθαρίζων ὡς τὸ ἀργύριον καὶ ὡς τὸ χρυσίον. » Καὶ ναὸν μέν φησιν ἐνθάδε, τὸ ἄχραντον ἀληθῶς καὶ ἅγιον σῶμα, τὸ διὰ τῆς ἁγίας Παρθένου ταχθὲν διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἐν δυνάμει τοῦ Πατρός. Είρηται γάρ που πρὸς τὴν ἁγίαν Παρθένον· • Πνεῦμα ἅγιον ἐπελεύσεται ἐπὶ σὲ, καὶ δύναμις Ὑψίστου ἐπισκιάσει σοι. ο "Αγγελον δὲ Διαθήκης αὐτὸν ὀνομάζει τὸν Μονογενῆ, παρὰ τὸ ἀγγέλλειν καὶ διακονεῖν τῇ Πατρὸς εὐδοκίᾳ τῇ εἰς ἡμᾶς γενομένῃ. Καὶ γοῦν ἔφη πρὸς ἡμᾶς, ὅτι « Πάντα όσα ήκουσα παρὰ τοῦ Πατρὸς, ἀπήγγειλα ὑμῖν. » Γράφει δὲ περὶ αὐτοῦ καὶ ὁ προφήτης Ησαΐας, ὅτι ο Παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν, υἱὸς καὶ ἐδόθη ἡμῖν, οὗ ἡ ἀρχὴ ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ· καὶ καλεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ, με-. γάλης βουλής "Αγγελος. » Ωσπερ οὖν οἱ τὸν χρυσόν τε καὶ ἄργυρον εκκαθαίρειν εἰδότες, πυρὶ τὸν ἐν αὐτοῖς ἐκτήκουσι ρύπον, οὕτω καὶ ὁ Σωτὴρ διὰ τῶν εὐαγγελικών μαθημάτων, ἐν δυνάμει Πνεύματος, τὸν ἑκάστου σμήχει νοῦν τῶν πιστευσάντων εἰς αὐ τόν. Ἔφη δέ που καὶ ὁ τῶν ὅλων Θεός, πρὸς τὸν προφήτην Ιερεμίαν. Ιδού δέδωκα τους λόγους μου εἰς τὸ στόμα σου πῦρ, καὶ τὸν λαὸν τοῦτον, ξύλα. » Καὶ πάλιν ι Οὐχ οἱ λόγοι μου ὥσπερ πῦρ, λέγει Κύριος ; ο Γίς δ' ἂν νοηθείη πρὸς ἡμῶν καὶ ὁ ἄν- θραξ ὁ τῶν τοῦ προφήτου Ησαίου χειλέων ἁψάμενος, καὶ καθαρίσας αὐτὸν ἀπὸ πάσης ἁμαρτίας; Τὸ σω- τήριον δηλονότι κήρυγμα, καὶ ἡ τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως ὁμολογία, ἣν εἴπερ τις ἐν στόματι λάβοι, πάντη τε καὶ πάντως διακαθαίρεται. Καὶ πιστώσε ται λέγων ὁ Παῦλος, ὅτι • Ἐὰν εἴπῃς ἐν τῷ στόματί σου, Κύριος Ἰησοῦς, καὶ πιστεύσῃς ἐν τῇ καρδίᾳ σου, ὡς ὁ Θεὸς αὐτὸν ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν, σωθήσῃ. » Πλὴν ἄνθρακι καὶ πυρὶ τὴν τοῦ θείου κηρύγματος δύνα- μιν εοικέναι φαμέν, οὗ τὴν ἄναψιν ἐπισπεύδει ὁ Κύ * COMMENT. IN LUCAM. nostrum ardens erat intra nos in via, dum nobis aperiret Scripturas * Ignis hic salutaris est et utilis, per quem nos omnes qui in terra frigidi eramus ac êmortui ob peccatum et ob veri natura- lisque Dei ignorantiam, denuo suscitamur ad reli- giosam vitam; spirituque ferventes elicimur justa beati Pauli dictum"; prætereaque sancti Spiritus participationem lucramur, ignis instar intra nos habitantis : namque igne baptizati fuimus, sancto Spiritu. Mos vero est divina Scripturæ ignis. no mine appellandi interdum divinam sacramique do- ctrinam, et sancti Spiritus vim atque operationem. Dixit enim sanctorum prophetarum unus, tanquam ex Dei persona, de universali nostro Servatore Christo, quod nempe subito veniet in templum suumn Dominus, quem vos quæritis, et angelus Te C ‹ stamenti, quem vos vullis. Ecce venit, dicit Domi- nus; et quis sustinebit diem adventus- ejus? aut quis patietur aspectum ejus? En ipse procedit ut ignis conflatorii, et ut herba fullonum; et sedebit conflans mundansque sicut argentum et sicut au- rum ". » Et templum quidem hic dicit immacula- tum sanctumque corpus de sancta Virgine sumptum, sancto operante Spiritu in virtute Patris. Dictum quippe fuit sanctae Virgini : Spiritus sanctus su- perveniet in te, et virtus Altissimi obumbrabit tibi ". » Angelum vero Testamenti ipsum nominat Unigenitum, quia nuntiat, ministralque Patris bona erga nos voluntati. Itaque nobis dicebat: Omnia quæcunque audivi a Patre meo, nota feci vobis *. › Scribit de ipso propheta quoque Isaias : e Parvulus natus est nobis, et filius datus est nobis, cujus im- perium super lumerum ejus : vocaturque no- men ejus magni consilii Angelus . . Sicut ergo ii qui aurum argentumque purgare sciunt, sordes ejus igne consumunt, ita etiam Servator per do- ctrinas evangelicas, virtute Spiritus, singulorum in ipsum credentium mentem abstergit. Dixit vero ali- quando universalis Deus ad Jeremiam : « Ecce dedi sermones meos in os tuum tanquam ignem ; et hunc populum, instar lignorum *. » Et rursus : « Nonne sermones mei ut ignis, dicit Dominus *¹? » Quidnam porro aliud a nobis existimabitur carbo ille qui prophetæ Isaiæ labia contigit, omnique ipsum pec- cato mundavit **? Nempe salutaris prædicatio, et D Adei in Christum confessio; quam si quis ore re- Lute. xxiv, 32. ** Rom. xır, 11. 6s Jereis. V, 14. * Jerem. sxi11, 23. ceperit, prorsus omniuiodisque purgatur. Rei fidem faciet Paulus dicens : Quod si dixeris ore tuo, Dominus Jesus, crediderisque corde tuo, a Deo it- lum de mortuis suscitatumn, salvus eris 48. » Ve- rumtamen carboni et igni divinæ prædicationis vim dicimus similem, cujus incensionem urget Domi- nus. Jam enim nonnulli ex Israele crediderant, quorum primitiæ fuerant divi discipuli. Semel au- tem accensus ignis, universum correpturus mun- dum erat, cum tota susceptæ incarnationis ratio * Luc. 1, 35. * Joan. xv, 15. "Isa. ix, 6. se Malach. ut, .3. * Isa. vi, 6, 7. 6. Rom. x, 9.
«Ἰδοὺ δέδωκα τοὺς λόγους μου εἰς τὸ στόμα σου πῦρ, καὶ τὸν λαὸν τοῦτον, ξύλα.» Καὶ πάλιν «Οὐχ οἱ λόγοι μου ὥσπερ πῦρ, λέγει Κύριος;» Τίς δ’ ἂν νοηθείη πρὸς ἡμῶν καὶ ὁ ἄνθραξ ὁ τῶν τοῦ προφήτου Ἡσαί̈ου χειλέων ἁψάμενος, καὶ καθαρίσας αὐτὸν ἀπὸ πάσης ἁμαρτίας; Τὸ σωτήριον δηλονότι κήρυγμα, καὶ ἡ τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως ὁμολογία, ἣν εἴπερ τις ἐν στόματι λάβοι, πάντη τε καὶ πάντως διακαθαίρεται. Καὶ πιστώσεται λέγων ὁ Παῦλος, ὅτι «Ἐὰν εἴπῃς ἐν τῷ στόματί σου, Κύριος Ἰησοῦς, καὶ πιστεύσῃς ἐν τῇ καρδίᾳ σου, ὡς ὁ Θεὸς αὐτὸν ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν, σωθήσῃ.» Πλὴν ἄνθρακι καὶ πυρὶ τὴν τοῦ θείου κηρύγματος δύναμιν ἐοικέναι φαμὲν, οὗ τὴν ἄναψιν ἐπισπεύδει ὁ Κύριος· ἐπίστευον γὰρ ἤδη τινὲς τῶν ἐξ Ἰσραὴλ, ὦν ἀπαρχὴ γεγόνασιν οἱ θεσπέσιοι μαθηταί. Ἐξαφθὲν δὲ ἅπαξ τὸ πῦρ, ἁπάσης ἔμελλε καταδράττεσθαι τῆς ὑπ’ οὐρανὸν, ἐξενεχθείσης εἰς πέρας τῆς πάσης οἰκονομίας· καὶ τοῦτο διδάσκει λέγων· «Βάπτισμα δὲ ἔχω βαπτισθῆναι, καὶ πῶς συνέχομαι ἕως οὗ τελεσθῇ;» «Δοκεῖτε ὄτι εἰρήνην παρεγενόμην δοῦναι ἐν τῇ γῇ; (α φ. 186, β φ. 129, ξ φ. 136) Καίτοι Χριστός ἐστιν ἡ εἰρήνη ἡμῶν κατὰ τὰς Γραφάς·
των ἔλεγον· « Οὐχὶ ἡ καρδία ἡμῶν καιομένη ἦν ἐν Δ ἡμῖν ἐν τῇ ὁδῷ, ὡς διήνοιγεν ἡμῖν τὰς Γραφάς; » Πῦρ τοῦτο σωτήριον καὶ ἐπωφελές, δι' οὗ πάντες οἱ ἐπὶ τῆς γῆς ἀπεψυγμένοι τρόπον τινὰ καὶ νενεκρωτ μένοι διά τε τὴν ἁμαρτίαν, καὶ τὸ μὴ εἰδέναι τὸν φύσει καὶ ἀληθῶς ὄντα Θεόν, ἀναζωπυρούμεθα προς τὴν κατ' εὐσέβειαν ζωὴν, καὶ τῷ πνεύματι ζέοντες αποτελούμεθα κατὰ τὴν τοῦ μακαρίου Παύλου φω νήν. Κερδαίνομεν δὲ πρὸς τούτῳ, καὶ τὴν τοῦ ἁγίου Πνεύματος μέθεξιν, πυρὸς δίκην ὄντος ἐν ἡμῖν βεβαπτίσμεθα γὰρ ἐν πυρὶ ἁγίῳ Πνεύματι. Εθος δὲ τῇ θείᾳ Γραφῇ πῦρ ὀνομάζειν ἔσθ' ὅτε τοὺς θείους τε καὶ ἱεροὺς λόγους, καὶ τὴν διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύ ματος ενέργειάν τε καὶ δύναμιν. Ἔφη μὲν γάρ τις τῶν ἁγίων προφητῶν, ὡς ἐκ προσώπου τοῦ Θεοῦ περὶ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ· Οτι Β ο ἐξαίφνης ἥξει εἰς τὸν ναὸν αὐτοῦ Κύριος, ὃν ὑμεῖς ζητεῖτε, καὶ ὁ ἄγγελος τῆς Διαθήκης, ὃν ὑμεῖς θέσ λετε. Ἰδοὺ ἔρχεται, λέγει Κύριος, καὶ τίς ὑπομενεί ἡμέραν εἰσόδου αὐτοῦ; ἢ τίς ὑποστήσεται οπτασίαν αὐτοῦ; Ἰδοὺ αὐτὸς ἐκπορεύεται, ὡς πῦρ χωνευτή ρίου, καὶ ὡς πόα πλυνόντων· καὶ καθεδεῖται χω νεύων καὶ καθαρίζων ὡς τὸ ἀργύριον καὶ ὡς τὸ χρυσίον. » Καὶ ναὸν μέν φησιν ἐνθάδε, τὸ ἄχραντον ἀληθῶς καὶ ἅγιον σῶμα, τὸ διὰ τῆς ἁγίας Παρθένου ταχθὲν διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἐν δυνάμει τοῦ Πατρός. Είρηται γάρ που πρὸς τὴν ἁγίαν Παρθένον· • Πνεῦμα ἅγιον ἐπελεύσεται ἐπὶ σὲ, καὶ δύναμις Ὑψίστου ἐπισκιάσει σοι. ο "Αγγελον δὲ Διαθήκης αὐτὸν ὀνομάζει τὸν Μονογενῆ, παρὰ τὸ ἀγγέλλειν καὶ διακονεῖν τῇ Πατρὸς εὐδοκίᾳ τῇ εἰς ἡμᾶς γενομένῃ. Καὶ γοῦν ἔφη πρὸς ἡμᾶς, ὅτι « Πάντα όσα ήκουσα παρὰ τοῦ Πατρὸς, ἀπήγγειλα ὑμῖν. » Γράφει δὲ περὶ αὐτοῦ καὶ ὁ προφήτης Ησαΐας, ὅτι ο Παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν, υἱὸς καὶ ἐδόθη ἡμῖν, οὗ ἡ ἀρχὴ ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ· καὶ καλεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ, με-. γάλης βουλής "Αγγελος. » Ωσπερ οὖν οἱ τὸν χρυσόν τε καὶ ἄργυρον εκκαθαίρειν εἰδότες, πυρὶ τὸν ἐν αὐτοῖς ἐκτήκουσι ρύπον, οὕτω καὶ ὁ Σωτὴρ διὰ τῶν εὐαγγελικών μαθημάτων, ἐν δυνάμει Πνεύματος, τὸν ἑκάστου σμήχει νοῦν τῶν πιστευσάντων εἰς αὐ τόν. Ἔφη δέ που καὶ ὁ τῶν ὅλων Θεός, πρὸς τὸν προφήτην Ιερεμίαν. Ιδού δέδωκα τους λόγους μου εἰς τὸ στόμα σου πῦρ, καὶ τὸν λαὸν τοῦτον, ξύλα. » Καὶ πάλιν ι Οὐχ οἱ λόγοι μου ὥσπερ πῦρ, λέγει Κύριος ; ο Γίς δ' ἂν νοηθείη πρὸς ἡμῶν καὶ ὁ ἄν- θραξ ὁ τῶν τοῦ προφήτου Ησαίου χειλέων ἁψάμενος, καὶ καθαρίσας αὐτὸν ἀπὸ πάσης ἁμαρτίας; Τὸ σω- τήριον δηλονότι κήρυγμα, καὶ ἡ τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως ὁμολογία, ἣν εἴπερ τις ἐν στόματι λάβοι, πάντη τε καὶ πάντως διακαθαίρεται. Καὶ πιστώσε ται λέγων ὁ Παῦλος, ὅτι • Ἐὰν εἴπῃς ἐν τῷ στόματί σου, Κύριος Ἰησοῦς, καὶ πιστεύσῃς ἐν τῇ καρδίᾳ σου, ὡς ὁ Θεὸς αὐτὸν ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν, σωθήσῃ. » Πλὴν ἄνθρακι καὶ πυρὶ τὴν τοῦ θείου κηρύγματος δύνα- μιν εοικέναι φαμέν, οὗ τὴν ἄναψιν ἐπισπεύδει ὁ Κύ * COMMENT. IN LUCAM. nostrum ardens erat intra nos in via, dum nobis aperiret Scripturas * Ignis hic salutaris est et utilis, per quem nos omnes qui in terra frigidi eramus ac êmortui ob peccatum et ob veri natura- lisque Dei ignorantiam, denuo suscitamur ad reli- giosam vitam; spirituque ferventes elicimur justa beati Pauli dictum"; prætereaque sancti Spiritus participationem lucramur, ignis instar intra nos habitantis : namque igne baptizati fuimus, sancto Spiritu. Mos vero est divina Scripturæ ignis. no mine appellandi interdum divinam sacramique do- ctrinam, et sancti Spiritus vim atque operationem. Dixit enim sanctorum prophetarum unus, tanquam ex Dei persona, de universali nostro Servatore Christo, quod nempe subito veniet in templum suumn Dominus, quem vos quæritis, et angelus Te C ‹ stamenti, quem vos vullis. Ecce venit, dicit Domi- nus; et quis sustinebit diem adventus- ejus? aut quis patietur aspectum ejus? En ipse procedit ut ignis conflatorii, et ut herba fullonum; et sedebit conflans mundansque sicut argentum et sicut au- rum ". » Et templum quidem hic dicit immacula- tum sanctumque corpus de sancta Virgine sumptum, sancto operante Spiritu in virtute Patris. Dictum quippe fuit sanctae Virgini : Spiritus sanctus su- perveniet in te, et virtus Altissimi obumbrabit tibi ". » Angelum vero Testamenti ipsum nominat Unigenitum, quia nuntiat, ministralque Patris bona erga nos voluntati. Itaque nobis dicebat: Omnia quæcunque audivi a Patre meo, nota feci vobis *. › Scribit de ipso propheta quoque Isaias : e Parvulus natus est nobis, et filius datus est nobis, cujus im- perium super lumerum ejus : vocaturque no- men ejus magni consilii Angelus . . Sicut ergo ii qui aurum argentumque purgare sciunt, sordes ejus igne consumunt, ita etiam Servator per do- ctrinas evangelicas, virtute Spiritus, singulorum in ipsum credentium mentem abstergit. Dixit vero ali- quando universalis Deus ad Jeremiam : « Ecce dedi sermones meos in os tuum tanquam ignem ; et hunc populum, instar lignorum *. » Et rursus : « Nonne sermones mei ut ignis, dicit Dominus *¹? » Quidnam porro aliud a nobis existimabitur carbo ille qui prophetæ Isaiæ labia contigit, omnique ipsum pec- cato mundavit **? Nempe salutaris prædicatio, et D Adei in Christum confessio; quam si quis ore re- Lute. xxiv, 32. ** Rom. xır, 11. 6s Jereis. V, 14. * Jerem. sxi11, 23. ceperit, prorsus omniuiodisque purgatur. Rei fidem faciet Paulus dicens : Quod si dixeris ore tuo, Dominus Jesus, crediderisque corde tuo, a Deo it- lum de mortuis suscitatumn, salvus eris 48. » Ve- rumtamen carboni et igni divinæ prædicationis vim dicimus similem, cujus incensionem urget Domi- nus. Jam enim nonnulli ex Israele crediderant, quorum primitiæ fuerant divi discipuli. Semel au- tem accensus ignis, universum correpturus mun- dum erat, cum tota susceptæ incarnationis ratio * Luc. 1, 35. * Joan. xv, 15. "Isa. ix, 6. se Malach. ut, .3. * Isa. vi, 6, 7. 6. Rom. x, 9.
PG 72:755«Αὐτὸς συνῆψε τοὺς δύο λαοὺς, εἰς ἕνα καινὸν ἄνθρωπον, ποιῶν εἰρήνην, καὶ ἀποκαταλλάξας ἀμφοτέρους ἐν ἑνὶ σώματι πρὸς τὸν Πατέρα·» αὐτὸς συνῆψε τοῖς ἄνω τὰ κάτω. Πῶς οὖν ἔφη· «Οὐκ ἦλθον εἰρήνην δοῦναι;» Τί φὴς, ὦ Δέσποτα; Οὐκ ἦλθες βαλεῖν εἰρήνην; Καίτοι γέγονας ἡμῖν εἰρήνη, κατέλυσας τὸ μεσότοιχον τοῦ φραγμοῦ, ἠφάνισας τὴν διϊστῶσαν ἡμᾶς ἁμαρτίαν· εὐηγγελίσω τοῖς μακρὰν καὶ τοῖς ἐγγύς· συνῆψας ἀγέλαις ἀγέλας, ταῖς Ἰουδαίων τὰς ἐξ ἐθνῶν· κατειρήνευσας διὰ τοῦ σταυροῦ τά τε ἐν τοῖς οὐρανοῖς καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, καθὰ γέγραπται· γέγονας ἡμῖν διαλλακτὴς καὶ μεσίτης, καὶ τὴν διὰ μέσου κειμένην ἁμαρτίαν περιελὼν συνῆψας δι’ ἑαυτοῦ τῷ Θεῷ καὶ Πατρί. Καὶ τὴν εἰρήνην, ἰδίαν εἶναι ἔφης, εἰπών· «Εἰρήνην τὴν ἐμὴν δίδωμι ὑμῖν.» Πῶς οὖν οὐκ ἦλθες βαλεῖν εἰρήνην, ἀλλὰ μάχαιραν; πρὸς τίνας ἡμῖν ἡ μάχη; καὶ ὁ τοῦ πολέμου τρόπος, πῶς ἂν γένοιτο παρ’ ἡμῶν, ἵνα τὸ ἀνεπίπληκτον [ ξοδ . ἐπίπληκτον] ἔχοι, καὶ ἀρέσῃ σοι τῷ τὴν εἰρήνην ἰδίαν εἶναι λέγοντι, καὶ ταύτην ἡμῖν δεδωκότι· Οὐκοῦν λυέτω τὸ ζητούμενον Παῦλος, φήσας·
ριος· ἐπίστευον γὰρ ἤδη τινὲς τῶν ἐξ Ισραήλ, ὧν ἀπαρχή γεγόνασιν οἱ θεσπέσιοι μαθηταί. Ἐξαφθέν δὲ ἅπαξ τὸ πῦρ, ἁπάσης ἔμελλε καταδράττεσθαι της ὑπ᾽ οὐρανὸν, ἐξενεχθείσης εις πέρας τῆς πάσης οἰκονομίας· καὶ τοῦτο διδάσκει λέγων· ο Βάπτισμα δι Έχω βαπτισθῆναι, καὶ πῶς συνέχομαι ἕως οὗ τελεσθῇ ; κ Δοκεῖτε ὅτι εἰρήνην παρεγενόμην δοῦναι ἐν τῇ γῇ; (Α Γ. 186, Β Ι. 129, Καίτοι Χριστός ἐστιν ἡ εἰρήνη ἡμῶν κατὰ τὰς Γραφάς· « Αυτός συν ῆψε τους δύο λαούς, εἰς ἕνα καινὸν ἄνθρωπον, ποιών εἰρήνην, καὶ ἀποκαταλλάξας ἀμφοτέρους ἐν ἑνὶ σώ- ματι πρὸς τὸν Πατέρα· › αὐτὸς συνῆψε τοῖς ἄνω τὰ κάτω. Πῶς οὖν ἔφη· « Οὐκ ἦλθον εἰρήνην δοῦναι; ο Τί φής, ὦ Δέσποτα; Οὐκ ἦλθες βαλεῖν εἰρήνην; Β Καίτοι γέγονας ἡμῖν εἰρήνη, κατέλυσας τὸ μεσό τοιχον τοῦ φραγμοῦ, ἡφάνισας τὴν διίστῶσαν ἡμᾶς ἁμαρτίαν· εὐηγγελίσω τοῖς μακρὰν καὶ τοῖς ἐγγύς συνήψας ἀγέλαις ἀγέλας, ταῖς Ἰουδαίων τὰς ἐξ ἐθνῶν· κατειρήνευσας διὰ τοῦ σταυροῦ τά τε ἐν τοῖς οὐρανοῖς καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, καθὰ γέγραπται· γέ γονας ἡμῖν διαλλακτὴς καὶ μεσίτης, καὶ τὴν διὰ μέσ σου κειμένην ἁμαρτίαν περιελών συνήψας δι' ἑαυτοῦ τῷ Θεῷ καὶ Πατρί. Καὶ τὴν εἰρήνην, ἰδίαν εἶναι ἔφης, εἰπών· « Εἰρήνην τὴν ἐμὴν δίδωμι ὑμῖν. Πῶς οὖν οὐκ ἦλθες βαλεῖν εἰρήνην, ἀλλὰ μάχαιραν; πρὸς τίνας ἡμῖν ἡ μάχη ; καὶ ὁ τοῦ πολέμου τρόπος, πῶς ἂν γένοιτο παρ' ἡμῶν, ἵνα τὸ ἀνεπίπληκτον ἐπίπληκτον] ἔχοι, καὶ ἀρέσῃ σοι τῷ τὴν εἰρή νην ἰδίαν εἶναι λέγοντι, καὶ ταύτην ἡμῖν δεδωκότι; Οὐκοῦν λυέτω τὸ ζητούμενον Παῦλος, φήσα;· . Εἰ τις ἀδελφὸς πόρνος, ι καὶ τὰ ἑξῆς, ὁ τῷ τοιούτῳ μελλ συνεσθίειν. » Δεῖ γὰρ, οἶμαι, παραιτείσθαι πόρνους, καὶ τὴν πρὸς τούτους εἰρήνην ζημίας ἡγεῖσθαι προ ξενον· « Φθείρουσι γὰρ ἤθη χρηστὰ ὁμιλίαι κακαί. » Καὶ καθά φησι Δαβίδ· . Μετὰ ὁσίου ὁσιωθήσῃ, καὶ μετὰ στρεβλοῦ, διαστρέψεις. Βούλει καὶ ἑτέρους ἰδεῖν πρὸς οὓς τὸ ἀσπάζεσθαι τὴν εἰρήνην ἐπιζήμιον; Ακουε γράφοντος ἑνὸς τῶν ἁγίων μαθητῶν· « Εἴ τις ἔρχεται πρὸς ὑμᾶς, καὶ ταύτην τὴν διδαχὴν οὐ φέρει, τούτῳ μηδὲ χαίρειν λέγετε. » Διδαχὴν δὲ ποίαν, ἢ πάντως ἐκείνην εν παρέδοσαν ἡμῖν οἱ ἀπ' ἀρχῆς αὐτόπται; Λύκοις ἐοίκασι τῶν αἱρέσεων οἱ προεστηκότες· εἶτα πως εἰρηνεύσει πρὸς λύκον τὸ πρόβατον; Καὶ σκοτεινοὶ μὲν ἐκεῖνοι· τ Ὁ Θεὸς γάρ, φησί, τοῦ αἰῶνος τούτου ἐτύφλωσε τὰ νοήματα τῶν ἀπίστων. ο 'Ημεῖς δὲ υἱοὶ φωτός· διηύγασε γὰρ ἡμῖν ἡ διὰ τοῦ Πνεύματος χάρις. • Τίς οὖν κοινωνία φωτὶ πρὸς σκότος; ο Ου- κοῦν ἀγαπήσωμεν τὴν πρὸς ἀδελφοὺς καὶ ὁμοπίστους εἰρήνην, παραιτώμεθα δὲ τὴν πρὸς ἐκείνους· δῆλον γὰρ, ὅτι χρήμα μὲν ἡ εἰρήνη καλόν. Αλλ' οὗ πᾶσα πάντως εἰρήνη τὸ ἀκατάψεκτον ἔχει, ἀλλ' ἔστιν ἐπι σφαλής πολλάκις, καὶ τῆς εἰς Θεὸν ἀγάπης ἀποκο· χιν, 17. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. peracta fuisset. llque docet his verbis : • Baptismo A habeo baptizari, el quomodo coarctor usque dum perficiatur (1)!, V. 51. Pulatis quod pacem terre daturus ve nerim? C f. 136) [cod. Atqui Christus pax nostra est, ut aiunt Scri- pturæ : « Ipse duos populos in unum novum homi- nena copulavit, pacem faciens, ambosque reconci lians in uno corpore Patri “ : » ipse connexuit in- fima superioribus. Quomodo ergo dixit : « Non veni pacem dare?, Quid ais, Domine? Ad adducendam pacem non venisti.? Attamen nobis factus es pax, medium maceris parietem dissolvisti, peccatum quod nos arcebat destruxisti: longinquis æque ac propinquis bonum nuntium attulisti : greges cum gregibus adunasti, Judaicos scilicet cum ethni- corum gregibus: pacificasti per crucem quæ in calis sunt et quæ super terram, sicuti scriptum est“: factus es nobis conciliator atque mediator, intermedium peccatum auferens, Patri Deo per temnetipsumn nos conjungens. Quin adeo pacem, tui peculiariter propriam dixisti : « Pacem meam do vobis ". . Quomodo ergo non venisti pacem addu- cere, sed gladium? quibuscum proelio certabimus? quodnam belli genus erit, et quomodo a nobis Get? ut inculpatum sit, et tibi placeat, qui pacem tui propriam esse dixisti, eamque nobis dedisti? Ergo solvat Paulus quaestionem dicens : c Si quis frater C fornicator, et cætera, › cum ejusmodi nec cibum sumere “. › Puto enim abominandos fornicatores, et pacem cum his damnificam esse reputandam : ‹ Corrumpunt enim bonos mores colloquia prava“. › Atque ut ait David, ‹ Cum sancto sanctus eris, et cum perverso, perverteris ". Vin' et alios cognoscere, quibuscum colere pa- cem, noxium est? Audi scribentem ex sanctis disci- pulis unum : c Si quis ad vos venit, et hanc do- ctrinam non affert, huic ne ave quidem dixeri- tis so. : Quamnam vero doctrinam dicit, nisi omnino illam, quamı ii nobis tradiderunt qui ab initio spe- ctatores fuerunt? Lupis pares sunt hæreticorum duces; quomodo autem pacem servabit cum hupo ovis? Sunt vero illi etiam tenebrosi; nam e Deus D hujus sæculi excæcavit infidelium mentes autem filii lucis sumus; etenim nos illustravit Spi- ritus gratia. «Quænam autem communio lucis cum tenebris”? › Ergo colamus cum fratribus et fidei sodalibus pacem ; cum aliis, habere abuuamus. Constat sane præclaram esse rem pacem; sed haud quavis omnino pax reprehensione caret : imo peri- culosa sæpe est, et a Dei charitate abalienat. Non * Ephes. 11, 14. Joan. 10. 37. Coloss. 1, 20. • Cor. 1, 4. › Nos "I Cor. v, 11. "I Cor. xv, 33. & Paul. Sil Joan. ss jl Cor. vi. 14. Cyrillus. • Nam ante venerabilem crucem, et Chri- sti resurrectionem a mortuis, in sola Judæa fiebat mentio prædicationis et miraculorum ipsius; post- quam autem principem vita: insanientes occiderunt, tunc apostolis præcepit dicens: Euntes docete, » elc, (1) Apud_D. Thomam in catena prosequitur ita
«Εἴ τις ἀδελφὸς πόρνος, «καὶ τὰ ἑξῆς,» τῷ τοιούτῳ μηδὲ συνεσθίειν.» Δεῖ γὰρ, οἶμαι, παραιτεῖσθαι πόρνους, καὶ τὴν πρὸς τούτους εἰρήνην ζημίας ἡγεῖσθαι πρόξενον· «Φθείρουσι γὰρ ἤθη χρηστὰ ὁμιλίαι κακαί.» Καὶ καθά φησι Δαβίδ· «Μετὰ ὁσίου ὁσιωθήσῃ, καὶ μετὰ στρεβλοῦ, διαστρέψεις. Βούλει καὶ ἑτέρους ἰδεῖν πρὸς οὓς τὸ ἀσπάζεσθαι τὴν εἰρήνην ἐπιζήμιον; Ἄκουε γράφοντος ἑνὸς τῶν ἁγίων μαθητῶν· «Εἴ τις ἔρχεται πρὸς ὑμᾶς, καὶ ταύτην τὴν διδαχὴν οὐ φέρει, τούτῳ μηδὲ χαίρειν λέγετε.» Διδαχὴν δὲ ποίαν, ἢ πάντως ἐκείνην ἣν παρέδοσαν ἡμῖν οἱ ἀπ’ ἀρχῆς αὐτόπται; Λύκοις ἐοίκασι τῶν αἱρέσεων οἱ προεστηκότες· εἶτα πῶς εἰρηνεύσει πρὸς λύκον τὸ πρόβατον; Καὶ σκοτεινοὶ μὲν ἐκεῖνοι· «Ὁ Θεὸς γὰρ, φησὶ, τοῦ αἰῶνος τούτου ἐτύφλωσε τὰ νοήματα τῶν ἀπίστων.» Ἡμεῖς δὲ υἱοὶ φωτός· διηύγασε γὰρ ἡμῖν ἡ διὰ τοῦ Πνεύματος χάρις. «Τίς οὖν κοινωνία φωτὶ πρὸς σκότος;» Οὐκοῦν ἀγαπήσωμεν τὴν πρὸς ἀδελφοὺς καὶ ὁμοπίστους εἰρήνην, παραιτώμεθα δὲ τὴν πρὸς ἐκείνους· δῆλον γὰρ, ὅτι χρῆμα μὲν ἡ εἰρήνη καλόν.
ριος· ἐπίστευον γὰρ ἤδη τινὲς τῶν ἐξ Ισραήλ, ὧν ἀπαρχή γεγόνασιν οἱ θεσπέσιοι μαθηταί. Ἐξαφθέν δὲ ἅπαξ τὸ πῦρ, ἁπάσης ἔμελλε καταδράττεσθαι της ὑπ᾽ οὐρανὸν, ἐξενεχθείσης εις πέρας τῆς πάσης οἰκονομίας· καὶ τοῦτο διδάσκει λέγων· ο Βάπτισμα δι Έχω βαπτισθῆναι, καὶ πῶς συνέχομαι ἕως οὗ τελεσθῇ ; κ Δοκεῖτε ὅτι εἰρήνην παρεγενόμην δοῦναι ἐν τῇ γῇ; (Α Γ. 186, Β Ι. 129, Καίτοι Χριστός ἐστιν ἡ εἰρήνη ἡμῶν κατὰ τὰς Γραφάς· « Αυτός συν ῆψε τους δύο λαούς, εἰς ἕνα καινὸν ἄνθρωπον, ποιών εἰρήνην, καὶ ἀποκαταλλάξας ἀμφοτέρους ἐν ἑνὶ σώ- ματι πρὸς τὸν Πατέρα· › αὐτὸς συνῆψε τοῖς ἄνω τὰ κάτω. Πῶς οὖν ἔφη· « Οὐκ ἦλθον εἰρήνην δοῦναι; ο Τί φής, ὦ Δέσποτα; Οὐκ ἦλθες βαλεῖν εἰρήνην; Β Καίτοι γέγονας ἡμῖν εἰρήνη, κατέλυσας τὸ μεσό τοιχον τοῦ φραγμοῦ, ἡφάνισας τὴν διίστῶσαν ἡμᾶς ἁμαρτίαν· εὐηγγελίσω τοῖς μακρὰν καὶ τοῖς ἐγγύς συνήψας ἀγέλαις ἀγέλας, ταῖς Ἰουδαίων τὰς ἐξ ἐθνῶν· κατειρήνευσας διὰ τοῦ σταυροῦ τά τε ἐν τοῖς οὐρανοῖς καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, καθὰ γέγραπται· γέ γονας ἡμῖν διαλλακτὴς καὶ μεσίτης, καὶ τὴν διὰ μέσ σου κειμένην ἁμαρτίαν περιελών συνήψας δι' ἑαυτοῦ τῷ Θεῷ καὶ Πατρί. Καὶ τὴν εἰρήνην, ἰδίαν εἶναι ἔφης, εἰπών· « Εἰρήνην τὴν ἐμὴν δίδωμι ὑμῖν. Πῶς οὖν οὐκ ἦλθες βαλεῖν εἰρήνην, ἀλλὰ μάχαιραν; πρὸς τίνας ἡμῖν ἡ μάχη ; καὶ ὁ τοῦ πολέμου τρόπος, πῶς ἂν γένοιτο παρ' ἡμῶν, ἵνα τὸ ἀνεπίπληκτον ἐπίπληκτον] ἔχοι, καὶ ἀρέσῃ σοι τῷ τὴν εἰρή νην ἰδίαν εἶναι λέγοντι, καὶ ταύτην ἡμῖν δεδωκότι; Οὐκοῦν λυέτω τὸ ζητούμενον Παῦλος, φήσα;· . Εἰ τις ἀδελφὸς πόρνος, ι καὶ τὰ ἑξῆς, ὁ τῷ τοιούτῳ μελλ συνεσθίειν. » Δεῖ γὰρ, οἶμαι, παραιτείσθαι πόρνους, καὶ τὴν πρὸς τούτους εἰρήνην ζημίας ἡγεῖσθαι προ ξενον· « Φθείρουσι γὰρ ἤθη χρηστὰ ὁμιλίαι κακαί. » Καὶ καθά φησι Δαβίδ· . Μετὰ ὁσίου ὁσιωθήσῃ, καὶ μετὰ στρεβλοῦ, διαστρέψεις. Βούλει καὶ ἑτέρους ἰδεῖν πρὸς οὓς τὸ ἀσπάζεσθαι τὴν εἰρήνην ἐπιζήμιον; Ακουε γράφοντος ἑνὸς τῶν ἁγίων μαθητῶν· « Εἴ τις ἔρχεται πρὸς ὑμᾶς, καὶ ταύτην τὴν διδαχὴν οὐ φέρει, τούτῳ μηδὲ χαίρειν λέγετε. » Διδαχὴν δὲ ποίαν, ἢ πάντως ἐκείνην εν παρέδοσαν ἡμῖν οἱ ἀπ' ἀρχῆς αὐτόπται; Λύκοις ἐοίκασι τῶν αἱρέσεων οἱ προεστηκότες· εἶτα πως εἰρηνεύσει πρὸς λύκον τὸ πρόβατον; Καὶ σκοτεινοὶ μὲν ἐκεῖνοι· τ Ὁ Θεὸς γάρ, φησί, τοῦ αἰῶνος τούτου ἐτύφλωσε τὰ νοήματα τῶν ἀπίστων. ο 'Ημεῖς δὲ υἱοὶ φωτός· διηύγασε γὰρ ἡμῖν ἡ διὰ τοῦ Πνεύματος χάρις. • Τίς οὖν κοινωνία φωτὶ πρὸς σκότος; ο Ου- κοῦν ἀγαπήσωμεν τὴν πρὸς ἀδελφοὺς καὶ ὁμοπίστους εἰρήνην, παραιτώμεθα δὲ τὴν πρὸς ἐκείνους· δῆλον γὰρ, ὅτι χρήμα μὲν ἡ εἰρήνη καλόν. Αλλ' οὗ πᾶσα πάντως εἰρήνη τὸ ἀκατάψεκτον ἔχει, ἀλλ' ἔστιν ἐπι σφαλής πολλάκις, καὶ τῆς εἰς Θεὸν ἀγάπης ἀποκο· χιν, 17. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. peracta fuisset. llque docet his verbis : • Baptismo A habeo baptizari, el quomodo coarctor usque dum perficiatur (1)!, V. 51. Pulatis quod pacem terre daturus ve nerim? C f. 136) [cod. Atqui Christus pax nostra est, ut aiunt Scri- pturæ : « Ipse duos populos in unum novum homi- nena copulavit, pacem faciens, ambosque reconci lians in uno corpore Patri “ : » ipse connexuit in- fima superioribus. Quomodo ergo dixit : « Non veni pacem dare?, Quid ais, Domine? Ad adducendam pacem non venisti.? Attamen nobis factus es pax, medium maceris parietem dissolvisti, peccatum quod nos arcebat destruxisti: longinquis æque ac propinquis bonum nuntium attulisti : greges cum gregibus adunasti, Judaicos scilicet cum ethni- corum gregibus: pacificasti per crucem quæ in calis sunt et quæ super terram, sicuti scriptum est“: factus es nobis conciliator atque mediator, intermedium peccatum auferens, Patri Deo per temnetipsumn nos conjungens. Quin adeo pacem, tui peculiariter propriam dixisti : « Pacem meam do vobis ". . Quomodo ergo non venisti pacem addu- cere, sed gladium? quibuscum proelio certabimus? quodnam belli genus erit, et quomodo a nobis Get? ut inculpatum sit, et tibi placeat, qui pacem tui propriam esse dixisti, eamque nobis dedisti? Ergo solvat Paulus quaestionem dicens : c Si quis frater C fornicator, et cætera, › cum ejusmodi nec cibum sumere “. › Puto enim abominandos fornicatores, et pacem cum his damnificam esse reputandam : ‹ Corrumpunt enim bonos mores colloquia prava“. › Atque ut ait David, ‹ Cum sancto sanctus eris, et cum perverso, perverteris ". Vin' et alios cognoscere, quibuscum colere pa- cem, noxium est? Audi scribentem ex sanctis disci- pulis unum : c Si quis ad vos venit, et hanc do- ctrinam non affert, huic ne ave quidem dixeri- tis so. : Quamnam vero doctrinam dicit, nisi omnino illam, quamı ii nobis tradiderunt qui ab initio spe- ctatores fuerunt? Lupis pares sunt hæreticorum duces; quomodo autem pacem servabit cum hupo ovis? Sunt vero illi etiam tenebrosi; nam e Deus D hujus sæculi excæcavit infidelium mentes autem filii lucis sumus; etenim nos illustravit Spi- ritus gratia. «Quænam autem communio lucis cum tenebris”? › Ergo colamus cum fratribus et fidei sodalibus pacem ; cum aliis, habere abuuamus. Constat sane præclaram esse rem pacem; sed haud quavis omnino pax reprehensione caret : imo peri- culosa sæpe est, et a Dei charitate abalienat. Non * Ephes. 11, 14. Joan. 10. 37. Coloss. 1, 20. • Cor. 1, 4. › Nos "I Cor. v, 11. "I Cor. xv, 33. & Paul. Sil Joan. ss jl Cor. vi. 14. Cyrillus. • Nam ante venerabilem crucem, et Chri- sti resurrectionem a mortuis, in sola Judæa fiebat mentio prædicationis et miraculorum ipsius; post- quam autem principem vita: insanientes occiderunt, tunc apostolis præcepit dicens: Euntes docete, » elc, (1) Apud_D. Thomam in catena prosequitur ita
PG 72:756Ἀλλ’ οὐ πᾶσα πάντως εἰρήνη τὸ ἀκατάψεκτον ἔχει, ἀλλ’ ἔστιν ἐπισφαλὴς πολλάκις, καὶ τῆς εἰς Θεὸν ἀγάπης ἀποκομίζουσα· ἀλυσιτελὴς γὰρ ἡ πρὸς τοὺς ἑτερόφρονας εἰρήνη, κατά γε τὸ τὰ ἴσα ἐκείνοις φρονεῖν. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ τῶν ἐπὶ γῆς φίλτρων οἱ πιστοὶ ἀφίστανται, καὶ συγγενεῖς ἀγνοοῦσι, καὶ πατὴρ υἱοῦ φιλίαν ἀπαναίνεται, καὶ υἱὸς πατρὸς τιμὴν ἀγνοεῖ, καὶ μήτηρ θυγατρὸς φίλτρον ἀπώσατο. Δεῖ γὰρ τοῖς ὑγιαίνουσι τὸν νοῦν, ἕπεσθαι τοὺς πεπλανημένους, καὶ οὐκ αὐτοῖς μᾶλλον τοὺς ὀρθὰ φρονεῖν αἱρουμένους. Τοῦτο καὶ ἑτέρως ἡμῖν ἔφη ὁ Χριστός· «Ὁ φιλῶν πατέρα ἢ μητέρα ὑπὲρ ἐμὲ, οὐκ ἔστι μου ἄξιος· καὶ ὁ φιλῶν υἱὸν ἢ θυγατέρα ὑπὲρ ἐμὲ, οὐκ ἔστι μου ἄξιος.» Οὐκοῦν, ὅταν, εὐσεβείας ἕνεκα τῆς εἰς Χριστὸν, ἐπίγειον ἀρνήσῃ πατέρα, τότε πλουτήσεις Πατέρα τὸν ἐν οὐρανοῖς. Κἂν ἀφῇς ἀδελφὸν ἀτιμάζοντα Θεὸν, διὰ τὸ βούλεσθαι λατρεύειν αὐτῷ, παραδέξεταί σε Χριστὸς εἰς ἀδελφόν. Δέδωκε γὰρ ἡμῖν μετὰ τῶν ἄλλων καὶ τοῦτο· «Ἀπαγγελῶ γὰρ, φησὶ, τὸ ὄνομά σου τοῖς ἀδελφοῖς μου.» Γένος εὑρήσεις λαμπρὸν καὶ μέγα, τὴν τῶν ἁγίων πληθύν· ἔσῃ σὺν αὐτοῖς κληρονόμος τῶν παρ’ αὐτοῦ χαρισμάτων.
ριος· ἐπίστευον γὰρ ἤδη τινὲς τῶν ἐξ Ισραήλ, ὧν ἀπαρχή γεγόνασιν οἱ θεσπέσιοι μαθηταί. Ἐξαφθέν δὲ ἅπαξ τὸ πῦρ, ἁπάσης ἔμελλε καταδράττεσθαι της ὑπ᾽ οὐρανὸν, ἐξενεχθείσης εις πέρας τῆς πάσης οἰκονομίας· καὶ τοῦτο διδάσκει λέγων· ο Βάπτισμα δι Έχω βαπτισθῆναι, καὶ πῶς συνέχομαι ἕως οὗ τελεσθῇ ; κ Δοκεῖτε ὅτι εἰρήνην παρεγενόμην δοῦναι ἐν τῇ γῇ; (Α Γ. 186, Β Ι. 129, Καίτοι Χριστός ἐστιν ἡ εἰρήνη ἡμῶν κατὰ τὰς Γραφάς· « Αυτός συν ῆψε τους δύο λαούς, εἰς ἕνα καινὸν ἄνθρωπον, ποιών εἰρήνην, καὶ ἀποκαταλλάξας ἀμφοτέρους ἐν ἑνὶ σώ- ματι πρὸς τὸν Πατέρα· › αὐτὸς συνῆψε τοῖς ἄνω τὰ κάτω. Πῶς οὖν ἔφη· « Οὐκ ἦλθον εἰρήνην δοῦναι; ο Τί φής, ὦ Δέσποτα; Οὐκ ἦλθες βαλεῖν εἰρήνην; Β Καίτοι γέγονας ἡμῖν εἰρήνη, κατέλυσας τὸ μεσό τοιχον τοῦ φραγμοῦ, ἡφάνισας τὴν διίστῶσαν ἡμᾶς ἁμαρτίαν· εὐηγγελίσω τοῖς μακρὰν καὶ τοῖς ἐγγύς συνήψας ἀγέλαις ἀγέλας, ταῖς Ἰουδαίων τὰς ἐξ ἐθνῶν· κατειρήνευσας διὰ τοῦ σταυροῦ τά τε ἐν τοῖς οὐρανοῖς καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, καθὰ γέγραπται· γέ γονας ἡμῖν διαλλακτὴς καὶ μεσίτης, καὶ τὴν διὰ μέσ σου κειμένην ἁμαρτίαν περιελών συνήψας δι' ἑαυτοῦ τῷ Θεῷ καὶ Πατρί. Καὶ τὴν εἰρήνην, ἰδίαν εἶναι ἔφης, εἰπών· « Εἰρήνην τὴν ἐμὴν δίδωμι ὑμῖν. Πῶς οὖν οὐκ ἦλθες βαλεῖν εἰρήνην, ἀλλὰ μάχαιραν; πρὸς τίνας ἡμῖν ἡ μάχη ; καὶ ὁ τοῦ πολέμου τρόπος, πῶς ἂν γένοιτο παρ' ἡμῶν, ἵνα τὸ ἀνεπίπληκτον ἐπίπληκτον] ἔχοι, καὶ ἀρέσῃ σοι τῷ τὴν εἰρή νην ἰδίαν εἶναι λέγοντι, καὶ ταύτην ἡμῖν δεδωκότι; Οὐκοῦν λυέτω τὸ ζητούμενον Παῦλος, φήσα;· . Εἰ τις ἀδελφὸς πόρνος, ι καὶ τὰ ἑξῆς, ὁ τῷ τοιούτῳ μελλ συνεσθίειν. » Δεῖ γὰρ, οἶμαι, παραιτείσθαι πόρνους, καὶ τὴν πρὸς τούτους εἰρήνην ζημίας ἡγεῖσθαι προ ξενον· « Φθείρουσι γὰρ ἤθη χρηστὰ ὁμιλίαι κακαί. » Καὶ καθά φησι Δαβίδ· . Μετὰ ὁσίου ὁσιωθήσῃ, καὶ μετὰ στρεβλοῦ, διαστρέψεις. Βούλει καὶ ἑτέρους ἰδεῖν πρὸς οὓς τὸ ἀσπάζεσθαι τὴν εἰρήνην ἐπιζήμιον; Ακουε γράφοντος ἑνὸς τῶν ἁγίων μαθητῶν· « Εἴ τις ἔρχεται πρὸς ὑμᾶς, καὶ ταύτην τὴν διδαχὴν οὐ φέρει, τούτῳ μηδὲ χαίρειν λέγετε. » Διδαχὴν δὲ ποίαν, ἢ πάντως ἐκείνην εν παρέδοσαν ἡμῖν οἱ ἀπ' ἀρχῆς αὐτόπται; Λύκοις ἐοίκασι τῶν αἱρέσεων οἱ προεστηκότες· εἶτα πως εἰρηνεύσει πρὸς λύκον τὸ πρόβατον; Καὶ σκοτεινοὶ μὲν ἐκεῖνοι· τ Ὁ Θεὸς γάρ, φησί, τοῦ αἰῶνος τούτου ἐτύφλωσε τὰ νοήματα τῶν ἀπίστων. ο 'Ημεῖς δὲ υἱοὶ φωτός· διηύγασε γὰρ ἡμῖν ἡ διὰ τοῦ Πνεύματος χάρις. • Τίς οὖν κοινωνία φωτὶ πρὸς σκότος; ο Ου- κοῦν ἀγαπήσωμεν τὴν πρὸς ἀδελφοὺς καὶ ὁμοπίστους εἰρήνην, παραιτώμεθα δὲ τὴν πρὸς ἐκείνους· δῆλον γὰρ, ὅτι χρήμα μὲν ἡ εἰρήνη καλόν. Αλλ' οὗ πᾶσα πάντως εἰρήνη τὸ ἀκατάψεκτον ἔχει, ἀλλ' ἔστιν ἐπι σφαλής πολλάκις, καὶ τῆς εἰς Θεὸν ἀγάπης ἀποκο· χιν, 17. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. peracta fuisset. llque docet his verbis : • Baptismo A habeo baptizari, el quomodo coarctor usque dum perficiatur (1)!, V. 51. Pulatis quod pacem terre daturus ve nerim? C f. 136) [cod. Atqui Christus pax nostra est, ut aiunt Scri- pturæ : « Ipse duos populos in unum novum homi- nena copulavit, pacem faciens, ambosque reconci lians in uno corpore Patri “ : » ipse connexuit in- fima superioribus. Quomodo ergo dixit : « Non veni pacem dare?, Quid ais, Domine? Ad adducendam pacem non venisti.? Attamen nobis factus es pax, medium maceris parietem dissolvisti, peccatum quod nos arcebat destruxisti: longinquis æque ac propinquis bonum nuntium attulisti : greges cum gregibus adunasti, Judaicos scilicet cum ethni- corum gregibus: pacificasti per crucem quæ in calis sunt et quæ super terram, sicuti scriptum est“: factus es nobis conciliator atque mediator, intermedium peccatum auferens, Patri Deo per temnetipsumn nos conjungens. Quin adeo pacem, tui peculiariter propriam dixisti : « Pacem meam do vobis ". . Quomodo ergo non venisti pacem addu- cere, sed gladium? quibuscum proelio certabimus? quodnam belli genus erit, et quomodo a nobis Get? ut inculpatum sit, et tibi placeat, qui pacem tui propriam esse dixisti, eamque nobis dedisti? Ergo solvat Paulus quaestionem dicens : c Si quis frater C fornicator, et cætera, › cum ejusmodi nec cibum sumere “. › Puto enim abominandos fornicatores, et pacem cum his damnificam esse reputandam : ‹ Corrumpunt enim bonos mores colloquia prava“. › Atque ut ait David, ‹ Cum sancto sanctus eris, et cum perverso, perverteris ". Vin' et alios cognoscere, quibuscum colere pa- cem, noxium est? Audi scribentem ex sanctis disci- pulis unum : c Si quis ad vos venit, et hanc do- ctrinam non affert, huic ne ave quidem dixeri- tis so. : Quamnam vero doctrinam dicit, nisi omnino illam, quamı ii nobis tradiderunt qui ab initio spe- ctatores fuerunt? Lupis pares sunt hæreticorum duces; quomodo autem pacem servabit cum hupo ovis? Sunt vero illi etiam tenebrosi; nam e Deus D hujus sæculi excæcavit infidelium mentes autem filii lucis sumus; etenim nos illustravit Spi- ritus gratia. «Quænam autem communio lucis cum tenebris”? › Ergo colamus cum fratribus et fidei sodalibus pacem ; cum aliis, habere abuuamus. Constat sane præclaram esse rem pacem; sed haud quavis omnino pax reprehensione caret : imo peri- culosa sæpe est, et a Dei charitate abalienat. Non * Ephes. 11, 14. Joan. 10. 37. Coloss. 1, 20. • Cor. 1, 4. › Nos "I Cor. v, 11. "I Cor. xv, 33. & Paul. Sil Joan. ss jl Cor. vi. 14. Cyrillus. • Nam ante venerabilem crucem, et Chri- sti resurrectionem a mortuis, in sola Judæa fiebat mentio prædicationis et miraculorum ipsius; post- quam autem principem vita: insanientes occiderunt, tunc apostolis præcepit dicens: Euntes docete, » elc, (1) Apud_D. Thomam in catena prosequitur ita
«Ὅταν ἴδητε τὴν νεφέλην ἀνατέλλουσαν ἀπὸ δυσμῶν, κ.τ.λ.» (α φ. 187, β φ. 129 β, δ φ. 52 β) Ἐπισημαίνονται τὰ τοιάδε τινὲς, καὶ ὡς ἐκ πολλῆς ἄγαν ἐπιτηρήσεως, προαπαγγέλλουσιν ὑετῶν καταδύσεις, ἢ σκληρῶν ἀνέμων ἐφόδους. Πῶς οὖν, φησὶ, τὰ ἐν οὐρανῷ δοκιμάζοντες, τὰ ἐν γῇ γινόμενα σημεῖα οὐ βλέπετε, οὐδὲ δοκιμάζετε τὸν καιρὸν ἐὰν ἦλθεν ὁ προσδοκώμενος;(α φ. 187) Ἔδει τοίνυν τοὺς τὰ τῶν καιρῶν σημεῖα τεκμαιρομένους, καὶ τοὺς ἐσομένους ἔσθ’ ὅτε χειμῶνας προαπαγγέλλοντες, καὶ τοῖς ἀναγκαίοις πράγμασιν ἰσχνὸν ἐπαφεῖναι τῆς διανοίας τὸν ὀφθαλμόν. Καὶ ποῖα ταῦτά ἐστι; Προκατέδειξεν ὁ νόμος τὸ Χριστοῦ μυστήριον, καὶ ὅτι πάντη τε καὶ πάντως ἐν ἐσχάτοις τοῦ αἰῶνος καιροῖς ἐπιλάμψειν ἔμελλε τοῖς ἐπὶ γῆς, καὶ τὴν ὑπὲρ τῆς ἁπάντων σωτηρίας ὑπομεῖναι σφαγήν. Καὶ γοῦν προστέταχε θύεσθαι τὸν ἀμνὸν εἰς τύπον αὐτοῦ, πρὸς ἑσπέραν καὶ ὑπὸ λύχνοις. Ἔμελλε δὲ πάντως τοῖς μὲν εἰς αὐτὸν πιστεύσασιν, ἡ τῆς σωτηρίας ἀνευρύνεσθαι πύλη, καὶ πολλὴ πραγμάτων ὑπάρξειν εὐδία.
ριος· ἐπίστευον γὰρ ἤδη τινὲς τῶν ἐξ Ισραήλ, ὧν ἀπαρχή γεγόνασιν οἱ θεσπέσιοι μαθηταί. Ἐξαφθέν δὲ ἅπαξ τὸ πῦρ, ἁπάσης ἔμελλε καταδράττεσθαι της ὑπ᾽ οὐρανὸν, ἐξενεχθείσης εις πέρας τῆς πάσης οἰκονομίας· καὶ τοῦτο διδάσκει λέγων· ο Βάπτισμα δι Έχω βαπτισθῆναι, καὶ πῶς συνέχομαι ἕως οὗ τελεσθῇ ; κ Δοκεῖτε ὅτι εἰρήνην παρεγενόμην δοῦναι ἐν τῇ γῇ; (Α Γ. 186, Β Ι. 129, Καίτοι Χριστός ἐστιν ἡ εἰρήνη ἡμῶν κατὰ τὰς Γραφάς· « Αυτός συν ῆψε τους δύο λαούς, εἰς ἕνα καινὸν ἄνθρωπον, ποιών εἰρήνην, καὶ ἀποκαταλλάξας ἀμφοτέρους ἐν ἑνὶ σώ- ματι πρὸς τὸν Πατέρα· › αὐτὸς συνῆψε τοῖς ἄνω τὰ κάτω. Πῶς οὖν ἔφη· « Οὐκ ἦλθον εἰρήνην δοῦναι; ο Τί φής, ὦ Δέσποτα; Οὐκ ἦλθες βαλεῖν εἰρήνην; Β Καίτοι γέγονας ἡμῖν εἰρήνη, κατέλυσας τὸ μεσό τοιχον τοῦ φραγμοῦ, ἡφάνισας τὴν διίστῶσαν ἡμᾶς ἁμαρτίαν· εὐηγγελίσω τοῖς μακρὰν καὶ τοῖς ἐγγύς συνήψας ἀγέλαις ἀγέλας, ταῖς Ἰουδαίων τὰς ἐξ ἐθνῶν· κατειρήνευσας διὰ τοῦ σταυροῦ τά τε ἐν τοῖς οὐρανοῖς καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, καθὰ γέγραπται· γέ γονας ἡμῖν διαλλακτὴς καὶ μεσίτης, καὶ τὴν διὰ μέσ σου κειμένην ἁμαρτίαν περιελών συνήψας δι' ἑαυτοῦ τῷ Θεῷ καὶ Πατρί. Καὶ τὴν εἰρήνην, ἰδίαν εἶναι ἔφης, εἰπών· « Εἰρήνην τὴν ἐμὴν δίδωμι ὑμῖν. Πῶς οὖν οὐκ ἦλθες βαλεῖν εἰρήνην, ἀλλὰ μάχαιραν; πρὸς τίνας ἡμῖν ἡ μάχη ; καὶ ὁ τοῦ πολέμου τρόπος, πῶς ἂν γένοιτο παρ' ἡμῶν, ἵνα τὸ ἀνεπίπληκτον ἐπίπληκτον] ἔχοι, καὶ ἀρέσῃ σοι τῷ τὴν εἰρή νην ἰδίαν εἶναι λέγοντι, καὶ ταύτην ἡμῖν δεδωκότι; Οὐκοῦν λυέτω τὸ ζητούμενον Παῦλος, φήσα;· . Εἰ τις ἀδελφὸς πόρνος, ι καὶ τὰ ἑξῆς, ὁ τῷ τοιούτῳ μελλ συνεσθίειν. » Δεῖ γὰρ, οἶμαι, παραιτείσθαι πόρνους, καὶ τὴν πρὸς τούτους εἰρήνην ζημίας ἡγεῖσθαι προ ξενον· « Φθείρουσι γὰρ ἤθη χρηστὰ ὁμιλίαι κακαί. » Καὶ καθά φησι Δαβίδ· . Μετὰ ὁσίου ὁσιωθήσῃ, καὶ μετὰ στρεβλοῦ, διαστρέψεις. Βούλει καὶ ἑτέρους ἰδεῖν πρὸς οὓς τὸ ἀσπάζεσθαι τὴν εἰρήνην ἐπιζήμιον; Ακουε γράφοντος ἑνὸς τῶν ἁγίων μαθητῶν· « Εἴ τις ἔρχεται πρὸς ὑμᾶς, καὶ ταύτην τὴν διδαχὴν οὐ φέρει, τούτῳ μηδὲ χαίρειν λέγετε. » Διδαχὴν δὲ ποίαν, ἢ πάντως ἐκείνην εν παρέδοσαν ἡμῖν οἱ ἀπ' ἀρχῆς αὐτόπται; Λύκοις ἐοίκασι τῶν αἱρέσεων οἱ προεστηκότες· εἶτα πως εἰρηνεύσει πρὸς λύκον τὸ πρόβατον; Καὶ σκοτεινοὶ μὲν ἐκεῖνοι· τ Ὁ Θεὸς γάρ, φησί, τοῦ αἰῶνος τούτου ἐτύφλωσε τὰ νοήματα τῶν ἀπίστων. ο 'Ημεῖς δὲ υἱοὶ φωτός· διηύγασε γὰρ ἡμῖν ἡ διὰ τοῦ Πνεύματος χάρις. • Τίς οὖν κοινωνία φωτὶ πρὸς σκότος; ο Ου- κοῦν ἀγαπήσωμεν τὴν πρὸς ἀδελφοὺς καὶ ὁμοπίστους εἰρήνην, παραιτώμεθα δὲ τὴν πρὸς ἐκείνους· δῆλον γὰρ, ὅτι χρήμα μὲν ἡ εἰρήνη καλόν. Αλλ' οὗ πᾶσα πάντως εἰρήνη τὸ ἀκατάψεκτον ἔχει, ἀλλ' ἔστιν ἐπι σφαλής πολλάκις, καὶ τῆς εἰς Θεὸν ἀγάπης ἀποκο· χιν, 17. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. peracta fuisset. llque docet his verbis : • Baptismo A habeo baptizari, el quomodo coarctor usque dum perficiatur (1)!, V. 51. Pulatis quod pacem terre daturus ve nerim? C f. 136) [cod. Atqui Christus pax nostra est, ut aiunt Scri- pturæ : « Ipse duos populos in unum novum homi- nena copulavit, pacem faciens, ambosque reconci lians in uno corpore Patri “ : » ipse connexuit in- fima superioribus. Quomodo ergo dixit : « Non veni pacem dare?, Quid ais, Domine? Ad adducendam pacem non venisti.? Attamen nobis factus es pax, medium maceris parietem dissolvisti, peccatum quod nos arcebat destruxisti: longinquis æque ac propinquis bonum nuntium attulisti : greges cum gregibus adunasti, Judaicos scilicet cum ethni- corum gregibus: pacificasti per crucem quæ in calis sunt et quæ super terram, sicuti scriptum est“: factus es nobis conciliator atque mediator, intermedium peccatum auferens, Patri Deo per temnetipsumn nos conjungens. Quin adeo pacem, tui peculiariter propriam dixisti : « Pacem meam do vobis ". . Quomodo ergo non venisti pacem addu- cere, sed gladium? quibuscum proelio certabimus? quodnam belli genus erit, et quomodo a nobis Get? ut inculpatum sit, et tibi placeat, qui pacem tui propriam esse dixisti, eamque nobis dedisti? Ergo solvat Paulus quaestionem dicens : c Si quis frater C fornicator, et cætera, › cum ejusmodi nec cibum sumere “. › Puto enim abominandos fornicatores, et pacem cum his damnificam esse reputandam : ‹ Corrumpunt enim bonos mores colloquia prava“. › Atque ut ait David, ‹ Cum sancto sanctus eris, et cum perverso, perverteris ". Vin' et alios cognoscere, quibuscum colere pa- cem, noxium est? Audi scribentem ex sanctis disci- pulis unum : c Si quis ad vos venit, et hanc do- ctrinam non affert, huic ne ave quidem dixeri- tis so. : Quamnam vero doctrinam dicit, nisi omnino illam, quamı ii nobis tradiderunt qui ab initio spe- ctatores fuerunt? Lupis pares sunt hæreticorum duces; quomodo autem pacem servabit cum hupo ovis? Sunt vero illi etiam tenebrosi; nam e Deus D hujus sæculi excæcavit infidelium mentes autem filii lucis sumus; etenim nos illustravit Spi- ritus gratia. «Quænam autem communio lucis cum tenebris”? › Ergo colamus cum fratribus et fidei sodalibus pacem ; cum aliis, habere abuuamus. Constat sane præclaram esse rem pacem; sed haud quavis omnino pax reprehensione caret : imo peri- culosa sæpe est, et a Dei charitate abalienat. Non * Ephes. 11, 14. Joan. 10. 37. Coloss. 1, 20. • Cor. 1, 4. › Nos "I Cor. v, 11. "I Cor. xv, 33. & Paul. Sil Joan. ss jl Cor. vi. 14. Cyrillus. • Nam ante venerabilem crucem, et Chri- sti resurrectionem a mortuis, in sola Judæa fiebat mentio prædicationis et miraculorum ipsius; post- quam autem principem vita: insanientes occiderunt, tunc apostolis præcepit dicens: Euntes docete, » elc, (1) Apud_D. Thomam in catena prosequitur ita
PG 72:758Καὶ γοῦν ἐν τῷ Ἄσματι τῶν ᾀσμάτων τὴν γραφομένην νύμφην, ἥτις καὶ τὸ τῆς Ἐκκλησίας ἐπέχει πρόσωπον, καλῶν εὑρίσκεται Χριστὸς, καὶ λέγων· «Ἀνάστα, ἐλθὲ, ἡ πλησίον μου, καλή μου περιστερὰ, ὅτι ἰδοὺ ὁ χειμὼν παρῆλθεν, ὁ ὑετὸς ἀπῆλθεν, ἐπορεύθη ἑαυτῷ, τὰ ἄνθη ὤφθη ἐν τῇ γῇ, καιρὸς τῆς τομῆς ἔφθασεν.» Οὐκοῦν, ὡς ἔφην, ἐαρινή τις ὥσπερ εὐδία τοῖς πιστεύουσιν εἰς αὐτὸν ἀνίσχειν ἔμελλεν. Ὅτι δὲ καὶ οἱ μακάριοι προφῆται πολυτρόπως διηγγέλκασι τὸ Χριστοῦ μυστήριον, οὐκ ἃν ἐνδοιάσει τις. Ἔδει δὴ οὖν, ἔδει συνετοὺς ὄντας, φησὶ, καὶ τὸ πρόσωπον τοῦ οὐρανοῦ καὶ τῆς γῆς εἰδότας κατανοεῖν, καὶ πρὸς τὰ ἐσόμενα βλέπειν, καὶ τοὺς μετὰ τόνδε τὸν βίον χειμῶνας μὴ ἀγνοεῖν. Νότος γὰρ ἔσται καὶ ὄμβρος· τουτέστιν ἡ διὰ πυρὸς κόλασις θερμὸς γὰρ ὁ νότος, καὶ δεινὴ, καὶ ἄφυκτος τιμωριῶν καταφορὰ, ὑετοῦ δίκην κατεμπίπτουσα τῶν ἑαλωκότων. Ἔδει τὸν τῆς σωτηρίας μὴ ἀγνοῆσαι καιρόν. Οὗτος δὲ ἦν, ὁ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιδημίας, καθ’ ἣν ἡ τελειοτάτη γνῶσις τῆς εὐσεβείας εἰσβέβηκε· καθ’ ἣν ἀνέλαμψεν ἡ χάρις δικαιοῦσα τὸν ἀσεβῆ.
μίζουσα· ἀλυσιτελῆς γὰρ ἡ πρὸς τοὺς ἑτερόφρονας εἰρήνη (1), κατά γε τὸ τὰ ἴσα ἐκείνοις φρονεῖν. Διά τοῦτο γὰρ καὶ τῶν ἐπὶ γῆς φίλτρων οἱ πιστοὶ ἀφ ίστανται, καὶ συγγενεῖς ἀγνοοῦσι, καὶ πατὴρ υἱοῦ φιλίαν ἀπαναίνεται, καὶ υἱὸς πατρὸς τιμὴν ἀγνοεῖ, καὶ μήτηρ θυγατρός φίλτρον ἀπώσατο. Δεῖ γὰρ τοῖς ὑγιαίνουσι τὸν νοῦν, ἕπεσθαι τοὺς πεπλανημένους, καὶ οὐκ αὐτοῖς μᾶλλον τοὺς ὀρθὰ φρονείν αἱρουμέν νους. Τοῦτο καὶ ἑτέρως ἡμῖν ἔφη ὁ Χριστός· « Ο φιλῶν πατέρα ή μητέρα ὑπὲρ ἐμὲ, οὐκ ἔστι μου ἄξιος· καὶ ὁ φιλῶν υἱὸν ἢ θυγατέρα ὑπὲρ ἐμὲ, οὐκ ἔστι μου ἄξιος. » Οὐκοῦν, ὅταν, εὐσεβείας ἕνεκα τῆς εἰς Χριστὸν, ἐπίγειον ἀρνήσῃ πατέρα, τότε πλουτή- σεις Πατέρα τὸν ἐν οὐρανοῖς. Κἂν ἀφῇς ἀδελφὸν ἀτιμάζοντα Θεόν, διὰ τὸ βούλεσθαι λατρεύειν αὐτῷ, παραδέξεται σε Χριστὸς εἰς ἀδελφόν. Δέδωκε γὰρ ἡμῖν μετὰ τῶν ἄλλων καὶ τοῦτο· « Απαγγελῶ γάρ, φησί, τὸ ὄνομά σου τοῖς ἀδελφοῖς μου. » Γένος εὑρή σεις λαμπρὸν καὶ μέγα, τὴν τῶν ἁγίων πληθύν· ἔσῃ σὺν αὐτοῖς κληρονόμος τῶν παρ' αὐτοῦ χαρι σμάτων. Οταν ἴδητε τὴν νεφέλην ἀνατέλλουσαν ἀπὸ δυσμῶν, κ. τ. λ. Β τὰ τοιάδε τινὲς, καὶ ὡς ἐκ πολλῆς ἄγαν ἐπιτηρή- σεως, προαπαγγέλλουσιν ὑετῶν καταδύσεις, ή σκλη- ρῶν ἀνέμων ἐφόδους. Πῶς οὖν, φησὶ, τὰ ἐν οὐρανῷ δοκιμάζοντες, τὰ ἐν γῇ γινόμενα σημεῖα οὐ βλέπετε, οὐδὲ δοκιμάζετε τὸν καιρὸν ἐὰν ἦλθεν ὁ προσδοκώ μενος ; - (Α Ι. 187) Εδει τοίνυν τοὺς τὰ τῶν καιρῶν σημεία τεκμαιρομένους, καὶ τοὺς ἐσομένους ἔσθ' ὅτε χειμώνας προαπαγγέλλοντες, καὶ τοῖς ἀναγκαίοις πράγμασιν ἰσχνὸν ἐπαφεῖναι τῆς διανοίας τὸν ὀφθαλ μόν. Καὶ ποῖα ταῦτά ἐστι; Προκατέδειξεν ὁ νόμος τὸ Χριστοῦ μυστήριον, καὶ ὅτι πάντη τε καὶ πάντως ἐν ἐσχάτοις τοῦ αἰῶνος καιροῖς ἐπιλάμψειν ἔμελλε τοῖς ἐπὶ γῆς, καὶ τὴν ὑπὲρ τῆς ἁπάντων σωτηρίας ὑπομεῖναι σφαγήν. Καὶ γοῦν προστέταχε θύεσθαι τὸν ἀμνὸν εἰς τύπον αὐτοῦ, πρὸς ἑσπέραν καὶ ὑπὸ λύχνοις. Εμελλε δὲ πάντως τοῖς μὲν εἰς αὐτὸν πιο στεύσασιν, ἡ τῆς σωτηρίας ανευρύνεσθαι πύλη, καὶ πολλή πραγμάτων ὑπάρξειν εὐδία. Καὶ γοῦν ἐν τῷ Ασματι τῶν ᾀσμάτων τὴν γραφομένην νύμφην, Στις καὶ τὸ τῆς Ἐκκλησίας ἐπέχει πρόσωπον, καλῶν εὑρίσκεται Χριστὸς, καὶ λέγων· « Ανάστα, ἐλθὲ, ἡ πλησίον μου, καλή μου περιστερά, ὅτι ἰδοὺ ὁ χειμών παρῆλθεν, ὁ ὑετὸς ἀπῆλθεν, ἐπορεύθη ἑαυτῷ, τὰ ἄνθη ὤφθη ἐν τῇ γῇ, καιρὸς τῆς τομῆς ἔφθασεν. ο Οὐκοῦν, ὡς ἔφην, ἐαρινή τις ὥσπερ εἰδία τοῖς πιο στεύουσιν εἰς αὐτὸν ἀνίσχειν ἔμελλεν. Οτι δὲ καὶ οἱ μακάριοι προφῆται πολυτρόπως διηγγέλκασι τὸ Χριστοῦ μυστήριον, οὐκ ἂν ἐνδοιάσει τις. Ἔδει δὴ οὖν, ἔδε: συνετοὺς ὄντας, φησί, καὶ τὸ πρόσωπον τοῦ οὐρανοῦ καὶ τῆς γῆς εἰδότας κατα *³ COMMENT. IN LUCAM. A enim prodest cum heterodosis pax, quatenus pari ac illi sententia esse videamur. Quamobrem a terrenis quoque affectionibus fideles cavent, et cognatos ignorant, et pater filio amorem denegat, vicissimque flius honorem patri non exhibet, et charitatem erga fliam mater respuit. Oportet enim ut mente sanos imitentur ii qui errarunt, non au- tem ut his illi adhæreant qui recte sentiunt. Alio etiam loco nobis Christus dixit : « Qui amat pa- trem aut matrem plus quam me, non est me dignus. Et qui amat filium aut filiam plus quam me, non est me dignus"., Igitur cum veræ erga Christum pietatis causa terrenum patrem negabis, tunc Pa- trem in cœlis adipisceris. Et si fratrem qui Deum non colit dimiseris, recipiet te in fratrem Christus. Namque hanc quoque prærogativam cum cateris nobis contulit : • Narrabo enim, inquit, nomen tuum fratribus meis"., Cognationem invenies grandem ac splendidam, sanctorum scilicet muki- tudinem. Fies cum illis charismatum Christi hæros. B C (A f. 187, B f. b, D f. b) 'Emionpalvovtai D Matth. x, 37. "Paal. xx1ı, 23. ss Exod. V. 51. Cum videritis nubem orientem ab oc- casu, elc. - Hæc observant nonnulli, et tanquam ex diutina observatione prædicunt pluviarum inundationes, aut vehementium ventorum ineursiones. Cur ergo, ait, qui calestia æstimalis, ea quæ in terris edita signa sunt non cernitis? neque exploratis an loc tempore ille qui exspectabatur advenerit ? — Opor- tebat itaque eos qui ex teinporum signis conjectu- ram faciebant, et futuras interduin tempestates prædicebant, necessariis quoque rebus aculum in- tendere mentis oculum. Quænam porro hæ res sunt? Portendit lex sacramentum Christi, et quod hic sine dubio extremis sæculi temporibus terræ incolis appariturus foret, et pro omnium salute ne- cem passurus. Mandavit itaque agnum ceu illius typum immolari sub vesperam et accensis lumin¡- bus . Futurum autem erat ut in eum credentibus lata aperiretur salutis janua, et multa rerum felici- tas obveniret. Quamobrem illam in Cantico canti- corum descriptam sponsam, quæ personam gerit Ecclesiæ, vocari a Christo comperimus et his verbis compellari : « Surge, veui, proxima mea, columba pulchra mea; quia ecce hiems transiit, imber abiit et recessit, flores apparuerunt in terra nostra, tempus putationis advenit "., Ergo, ut dixi, verna veluti serenitas oritura erat credentibus in eum. Quod autem beati quoque prophetæ multifariam nuntiaverint Christi sacramentum, nemo dubitabit. Prorsus itaque oportebat, inquit, sapientes illos, et cœli terræque aspectum cognoscendi gnaros, of XII, seqq. es Cant. V, 2; 1, it, 12. (1) Notabile Cyrilli dictum de vitanda cum heterodoxis familiaritate, et religiosa indifferentia!
Καὶ οὐ διά γε τοῦ νόμου, τετελείωκε γὰρ οὐδένα, τύπους ἔχων καὶ σκιὰς, διὰ πίστεως δὲ μᾶλλον τῆς ἐν Χριστῷ, οὐκ ἐκβαλλούσης τὸν νόμον, ἀποπεραινούσης δὲ αὐτὸν διὰ λατρείας πνευματικῆς. Οὐ δοκιμάζετε τὸν καιρόν; οὐκ ἐκ τῶν λόγων τὰ πράγματα, [ ξοδ.» σπέρματα], οὐκ ἐκ τῶν πραγμάτων τοὺς λόγους; Βλέπετε θαύματα, καὶ ὁρᾶτε σημεῖα βεβαιοῦντα τοὺς λόγους· εἰ μὴ πείθει ὑμᾶς ταῦτα, πειθέτωσαν οἱ μέλλοντες ὑμᾶς καταλήψεσθαι πειρασμοὶ, τοῦ ναοῦ ἡ καθαίρεσις, τῆς μητροπόλεως ἡ ἅλωσις, ἡ διαφθορὰ τοῦ ἔθνους· οὐδὲ ταῦτα ὑμᾶς εἰς συναίσθησιν ἄγει; «Ὡς γὰρ ὑπάγεις μετὰ τοῦ ἀντιδίκου σου ἐπ’ ἄρχοντα, κ.τ.λ.» (α φ. 187 β, β φ. 130, δ φ. 52 β) Πάνυ χρήσιμον τὸ παράδειγμα πρὸς ὃ λαμβάνεται. Οἱ γὰρ πρὸ δίκης διαλυόμενοι, φρονιμώτεροί εἰσιν, ἀφ’ ἑαυτῶν τὸ δίκαιον ὁρῶντες. Ὅπερ δὲ καλὸν ἐνταῦθα ποιεῖν, τοῦτο καλόν ἐστι κἀκεῖ ποιῆσαι. Ὑποκείσθω τις, φησὶ, ἐφ’ ἑνὸς τῶν τεταγμένων εἰς ἀρχὴν, αἰτίασίν τινα ποιησάμενος κατὰ σοῦ, εἶτα τοῖς ἀπάγουσιν ἐπὶ τὸ δικαστήριον ὑποδείξας, ἀποφέρεσθαι ποιεῖ.
μίζουσα· ἀλυσιτελῆς γὰρ ἡ πρὸς τοὺς ἑτερόφρονας εἰρήνη (1), κατά γε τὸ τὰ ἴσα ἐκείνοις φρονεῖν. Διά τοῦτο γὰρ καὶ τῶν ἐπὶ γῆς φίλτρων οἱ πιστοὶ ἀφ ίστανται, καὶ συγγενεῖς ἀγνοοῦσι, καὶ πατὴρ υἱοῦ φιλίαν ἀπαναίνεται, καὶ υἱὸς πατρὸς τιμὴν ἀγνοεῖ, καὶ μήτηρ θυγατρός φίλτρον ἀπώσατο. Δεῖ γὰρ τοῖς ὑγιαίνουσι τὸν νοῦν, ἕπεσθαι τοὺς πεπλανημένους, καὶ οὐκ αὐτοῖς μᾶλλον τοὺς ὀρθὰ φρονείν αἱρουμέν νους. Τοῦτο καὶ ἑτέρως ἡμῖν ἔφη ὁ Χριστός· « Ο φιλῶν πατέρα ή μητέρα ὑπὲρ ἐμὲ, οὐκ ἔστι μου ἄξιος· καὶ ὁ φιλῶν υἱὸν ἢ θυγατέρα ὑπὲρ ἐμὲ, οὐκ ἔστι μου ἄξιος. » Οὐκοῦν, ὅταν, εὐσεβείας ἕνεκα τῆς εἰς Χριστὸν, ἐπίγειον ἀρνήσῃ πατέρα, τότε πλουτή- σεις Πατέρα τὸν ἐν οὐρανοῖς. Κἂν ἀφῇς ἀδελφὸν ἀτιμάζοντα Θεόν, διὰ τὸ βούλεσθαι λατρεύειν αὐτῷ, παραδέξεται σε Χριστὸς εἰς ἀδελφόν. Δέδωκε γὰρ ἡμῖν μετὰ τῶν ἄλλων καὶ τοῦτο· « Απαγγελῶ γάρ, φησί, τὸ ὄνομά σου τοῖς ἀδελφοῖς μου. » Γένος εὑρή σεις λαμπρὸν καὶ μέγα, τὴν τῶν ἁγίων πληθύν· ἔσῃ σὺν αὐτοῖς κληρονόμος τῶν παρ' αὐτοῦ χαρι σμάτων. Οταν ἴδητε τὴν νεφέλην ἀνατέλλουσαν ἀπὸ δυσμῶν, κ. τ. λ. Β τὰ τοιάδε τινὲς, καὶ ὡς ἐκ πολλῆς ἄγαν ἐπιτηρή- σεως, προαπαγγέλλουσιν ὑετῶν καταδύσεις, ή σκλη- ρῶν ἀνέμων ἐφόδους. Πῶς οὖν, φησὶ, τὰ ἐν οὐρανῷ δοκιμάζοντες, τὰ ἐν γῇ γινόμενα σημεῖα οὐ βλέπετε, οὐδὲ δοκιμάζετε τὸν καιρὸν ἐὰν ἦλθεν ὁ προσδοκώ μενος ; - (Α Ι. 187) Εδει τοίνυν τοὺς τὰ τῶν καιρῶν σημεία τεκμαιρομένους, καὶ τοὺς ἐσομένους ἔσθ' ὅτε χειμώνας προαπαγγέλλοντες, καὶ τοῖς ἀναγκαίοις πράγμασιν ἰσχνὸν ἐπαφεῖναι τῆς διανοίας τὸν ὀφθαλ μόν. Καὶ ποῖα ταῦτά ἐστι; Προκατέδειξεν ὁ νόμος τὸ Χριστοῦ μυστήριον, καὶ ὅτι πάντη τε καὶ πάντως ἐν ἐσχάτοις τοῦ αἰῶνος καιροῖς ἐπιλάμψειν ἔμελλε τοῖς ἐπὶ γῆς, καὶ τὴν ὑπὲρ τῆς ἁπάντων σωτηρίας ὑπομεῖναι σφαγήν. Καὶ γοῦν προστέταχε θύεσθαι τὸν ἀμνὸν εἰς τύπον αὐτοῦ, πρὸς ἑσπέραν καὶ ὑπὸ λύχνοις. Εμελλε δὲ πάντως τοῖς μὲν εἰς αὐτὸν πιο στεύσασιν, ἡ τῆς σωτηρίας ανευρύνεσθαι πύλη, καὶ πολλή πραγμάτων ὑπάρξειν εὐδία. Καὶ γοῦν ἐν τῷ Ασματι τῶν ᾀσμάτων τὴν γραφομένην νύμφην, Στις καὶ τὸ τῆς Ἐκκλησίας ἐπέχει πρόσωπον, καλῶν εὑρίσκεται Χριστὸς, καὶ λέγων· « Ανάστα, ἐλθὲ, ἡ πλησίον μου, καλή μου περιστερά, ὅτι ἰδοὺ ὁ χειμών παρῆλθεν, ὁ ὑετὸς ἀπῆλθεν, ἐπορεύθη ἑαυτῷ, τὰ ἄνθη ὤφθη ἐν τῇ γῇ, καιρὸς τῆς τομῆς ἔφθασεν. ο Οὐκοῦν, ὡς ἔφην, ἐαρινή τις ὥσπερ εἰδία τοῖς πιο στεύουσιν εἰς αὐτὸν ἀνίσχειν ἔμελλεν. Οτι δὲ καὶ οἱ μακάριοι προφῆται πολυτρόπως διηγγέλκασι τὸ Χριστοῦ μυστήριον, οὐκ ἂν ἐνδοιάσει τις. Ἔδει δὴ οὖν, ἔδε: συνετοὺς ὄντας, φησί, καὶ τὸ πρόσωπον τοῦ οὐρανοῦ καὶ τῆς γῆς εἰδότας κατα *³ COMMENT. IN LUCAM. A enim prodest cum heterodosis pax, quatenus pari ac illi sententia esse videamur. Quamobrem a terrenis quoque affectionibus fideles cavent, et cognatos ignorant, et pater filio amorem denegat, vicissimque flius honorem patri non exhibet, et charitatem erga fliam mater respuit. Oportet enim ut mente sanos imitentur ii qui errarunt, non au- tem ut his illi adhæreant qui recte sentiunt. Alio etiam loco nobis Christus dixit : « Qui amat pa- trem aut matrem plus quam me, non est me dignus. Et qui amat filium aut filiam plus quam me, non est me dignus"., Igitur cum veræ erga Christum pietatis causa terrenum patrem negabis, tunc Pa- trem in cœlis adipisceris. Et si fratrem qui Deum non colit dimiseris, recipiet te in fratrem Christus. Namque hanc quoque prærogativam cum cateris nobis contulit : • Narrabo enim, inquit, nomen tuum fratribus meis"., Cognationem invenies grandem ac splendidam, sanctorum scilicet muki- tudinem. Fies cum illis charismatum Christi hæros. B C (A f. 187, B f. b, D f. b) 'Emionpalvovtai D Matth. x, 37. "Paal. xx1ı, 23. ss Exod. V. 51. Cum videritis nubem orientem ab oc- casu, elc. - Hæc observant nonnulli, et tanquam ex diutina observatione prædicunt pluviarum inundationes, aut vehementium ventorum ineursiones. Cur ergo, ait, qui calestia æstimalis, ea quæ in terris edita signa sunt non cernitis? neque exploratis an loc tempore ille qui exspectabatur advenerit ? — Opor- tebat itaque eos qui ex teinporum signis conjectu- ram faciebant, et futuras interduin tempestates prædicebant, necessariis quoque rebus aculum in- tendere mentis oculum. Quænam porro hæ res sunt? Portendit lex sacramentum Christi, et quod hic sine dubio extremis sæculi temporibus terræ incolis appariturus foret, et pro omnium salute ne- cem passurus. Mandavit itaque agnum ceu illius typum immolari sub vesperam et accensis lumin¡- bus . Futurum autem erat ut in eum credentibus lata aperiretur salutis janua, et multa rerum felici- tas obveniret. Quamobrem illam in Cantico canti- corum descriptam sponsam, quæ personam gerit Ecclesiæ, vocari a Christo comperimus et his verbis compellari : « Surge, veui, proxima mea, columba pulchra mea; quia ecce hiems transiit, imber abiit et recessit, flores apparuerunt in terra nostra, tempus putationis advenit "., Ergo, ut dixi, verna veluti serenitas oritura erat credentibus in eum. Quod autem beati quoque prophetæ multifariam nuntiaverint Christi sacramentum, nemo dubitabit. Prorsus itaque oportebat, inquit, sapientes illos, et cœli terræque aspectum cognoscendi gnaros, of XII, seqq. es Cant. V, 2; 1, it, 12. (1) Notabile Cyrilli dictum de vitanda cum heterodoxis familiaritate, et religiosa indifferentia!
PG 72:759Ἕως τοίνυν μετ’ αὐτοῦ εἶ ἐν τῇ ὁδῷ, τουτέστι πρὶν ἀφικέσθαι πρὸς τὸν κριτὴν, δὸς ἐργασίαν, ἀντὶ τοῦ πᾶσαν θέσθαι μὴ ὀκνήσῃς σπουδὴν, ἵνα ἀπαλλαγῇς αὐτοῦ· εἰ δὲ μὴ τοῦτο γένοιτο, παραδώσει σε τῷ κριτῇ. Εἶτα, ὅταν ἔνοχος τοῖς ὀφλήμασιν εὑρεθῇς, παραδοθήσῃ τῷ πράκτορι, τουτέστι τοῖς ἀπαιτηταῖς· κἀκεῖνοί σε κατακλείσαντες, ἀπαιτήσουσι καὶ τὸ ἔσχατον λεπτόν. Οὐκοῦν ἔνοχοι μὲν πλημμελήμασί ἐσμεν ἅπαντες οἱ ὄντες ἐπὶ τῆς γῆς. Ἑκάστου γε μὴν ἀντίδικος καὶ κατήγορος, ὁ Σατανᾶς· ἐχθρὸς γάρ ἐστι καὶ ἐκδικητής. Ἕως τοίνυν ἐσμὲν ἐν τῇ ὁδῷ, τουτέστιν ἕως οὔπω πρὸς τὸ τῆς ἐνθάδε ζωῆς κατηντήσαμεν τέλος, ἀπαλλαγῶμεν αὐτοῦ· λύσωμεν τὰς καθ’ ἑαυτῶν αἰτίας· τὴν διὰ Χριστοῦ χάριν ἁρπάσωμεν, ἐλευθεροῦσαν ἡμᾶς παντὸς ὀφλήματος, καὶ δίκης ἔξω τιθεῖσαν, κολάσεώς τε καὶ φόβου. Μὴ ἄρα πως ἀναπόνιπτον ἐσχηκότες τὸν μολυσμὸν, ἀπενεχθῶμεν πρὸς τὸν κριτὴν, καὶ παραδοθῶμεν τοῖς πράκτορσιν, ἤτοι τοῖς κολασταῖς, ὧν οὐκ ἄν τις διαφύγοι τὸ ἀπηνὲς, ἀπαιτηθήσεται δὲ μᾶλλον τὰς ἐπὶ παντὶ πλημμελήματι δίκας μικρῷ καὶ μεγάλῳ.
Α νοεῖν, καὶ πρὸς τὰ ἐσόμενα βλέπειν, καὶ τοὺς μετά τόνδε τὸν βίον χειμώνας μὴ ἀγνοεῖν. Νότος γὰρ ἔστει καὶ ὄμβρος· τουτέστιν ἡ διὰ πυρός καλασις θερμός γὰρ ὁ νότος, καὶ δεινὴ, καὶ ἄφυκτος τιμωριών κατα- φορά, ὑετοῦ δίκην κατεμπίπτουσα τῶν ἐπλωκότων, Εδει τὸν τῆς σωτηρίας μὴ ἀγνοῆσαι καιρόν. Οὗτος δ ἦν, ὁ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιδημίας, καθ' ἐν ἡ τελειοτάτη γνῶσις τῆς εὐσεβείας εἰσβέβηκε· καθ' εν ανέλαμψεν ἡ χάρις δικαιοῦσα τὸν ἀσεβή. Καὶ οὐ διὰ γε τοῦ νόμου, τετελείωσε γὰρ οὐδένα, τύπους ἔχων καὶ σκιὰς, διὰ πίστεως δὲ μᾶλλον τῆς ἐν Χριστ οὐκ ἐκβαλλούσης τὸν νόμον, ἀποπεραινούσης δὲ αὐτ τὸν διὰ λατρείας πνευματικῆς. Οἱ δοκιμάζετε τὸν καιρόν; οὐκ ἐκ τῶν λόγων τὰ πράγματα, σπέρματα ], οὐκ ἐκ τῶν πραγμάτων τους λόγους; Β Βλέπετε θαύματα, καὶ ὁρᾶτε σημεία βεβαιούντα τοὺς λόγους· εἰ μὴ πείθει ὑμᾶς ταῦτα, πειθέτωσαν οἱ μέλλοντες ὑμᾶς καταλήψεσθαι πειρασμοί, τοῦ ναοῦ ἡ καθαίρεσις, τῆς μητροπόλεως ἡ ἅλωσις, ἡ διπ φθορὰ τοῦ ἔθνους· οὐδὲ ταῦτα ὑμᾶς εἰς συναίσθησιν ἄγει ; Ὡς γὰρ ὑπάγεις μετὰ τοῦ ἀντιδίκου σου ἐπ ἄρχοντα, κ. τ. λ. ( Α (. Πάνυ χρήσιμον τὸ παράδειγμα πρὸς ὁ λαμβάνεται. Οἱ γὰρ πρὸ δι- της διαλυόμενοι, φρονιμώτεροί εἰσιν, ἀφ' ἑαυτῶν τὸ δίκαιον ὁρῶντες. Ὅπερ δὲ καλὸν ἐνταῦθα ποιεῖν, τοῦτο καλόν ἐστι κἀκεῖ ποιῆσαι. Υποκείσθω τις, φησί, ἐφ' ἑνὸς τῶν τεταγμένων εἰς ἀρχὴν, αἰτίασίν είνα ποιησάμενος κατὰ σοῦ, εἶτα τοῖς ἀπάγουσιν ἐπὶ τὸ δικαστήριον ὑποδείξας, ἀποφέρεσθαι ποιεῖ. Ἕως τον νυν μετ' αὐτοῦ εἶ ἐν τῇ ὁδῷ, τουτέστι πρὶν ἀφικέ σθαι πρὸς τὸν κριτὴν, δὸς ἐργασίαν, ἀντὶ τοῦ πᾶσαν θέσθαι μὴ ὀκνήσης σπουδήν, ἵνα ἀπαλλαγῆς αὐτοῦ· εἰ δὲ μὴ τοῦτο γένοιτο, παραδώσει σε τῷ κριτη. Εἶτα, ὅταν ἔνοχος τοῖς ὀλήμασιν εὑρεθῇς, παρα δοθήσῃ τῷ πράκτορι, τουτέστι τοῖς ἀπαιτηταῖς· κἀκεῖνοι σε κατακλείσαντες, ἀπαιτήσουσι καὶ τὰ ἔσχατον λεπτόν. Οὐκοῦν ἔνοχοι μὲν πλημμελήματα ἐσμεν ἅπαντες οἱ ὄντες ἐπὶ τῆς γῆς. Ἐκάστου γε μὴν ἀντίδικος καὶ κατήγορος, ὁ Σατανᾶς· ἐχθρὸς γάρ ἐστι καὶ ἐκδικητής. Ἕως τοίνυν ἐσμὲν ἐν τῇ ὁδῷ, τουτέστιν ἕως οὔπω πρὸς τὸ τῆς ἐνθάδε ζωῆς κατο ηντήσαμεν τέλος, ἀπαλλαγῶμεν αὐτοῦ· λύσωμεν τὰς καθ' ἑαυτῶν αἰτίας· τὴν διὰ Χριστοῦ χάριν ἁρπά- σωμεν, ἐλευθεροῦσαν ἡμᾶς παντὸς ὀφλήματος, καὶ δίκης ἔξω τιθεῖσαν, κολάσεώς τε καὶ φόβου. Μὴ δρα πως ἀναπόνιπτον ἐσχηκότες τὸν μολυσμόν, ἀπενε χθῶμεν πρὸς τὸν κριτὴν, καὶ παραδοθῶμεν τοῖς πράκτορσιν, ἤτοι τοῖς κολασταῖς, ὧν οὐκ ἄν τις δια φύγοι τὸ ἀπηνές, απαιτηθήσεται δὲ μᾶλλον τὰς ἐπὶ παντὶ πλημμελήματι δίκας μικρῷ καὶ μεγάλῳ. Το των ἔσονται μακρὰν οἱ τὸν τῆς Χριστοῦ παρουσίες καιρὸν δοκιμάζοντες, καὶ τὸ ἐπ' αὐτῷ μυστήριον οὐκ Αγνοηκότες. ΚΕΦΑΛ. Η. ἄρα Απαγγέλλοντες αὐτῷ περὶ τῶν Γαλιλαίων, κ. τ. λ. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. futura spectandi; oportebat, inquit, futuras quo- [cod. que post hanc vitam tempestates non nescire. Au- ster enim erit ac pluvia; nempe ignis poena, quia calidus auster est ; et vehemens ac inevitabilis cru- ciatuum nimbus, imbris instar obnoxiis ingruens. Oportebat ergo, inquit, salutis tempus non igno- rare. Erat autem id, Servatoris nostri adventus, cum quo perfectissima rectæ fidei notitia introiit, illusitque gratia impium justificans. Neque id a lege peractum est, quæ neminem perficiebat, utpote nihil aliud quam figuras et umbras habens; sed a fide potius in Christum, non sane abjiciente legem, sed eam per spiritalem cultum complente. Nescitis æstimare tempus? non ex verbis rem, non ex re verba conficitis? Prodigis cernitis, videlis signa serniones confirmantia. Si hæc nondum vos con- vincunt, persuadeant futurae calamitates : templi destructio, metropoleos expugnatio, gentis exci- dium. Ne hæc quidem vos demum ad rei conscien- Liam adducunt ? V. 58. Cum autem vadis cum adversario tue ad principem, etc. Valde commodum exemplum est ei rei, cujus gratia assumitur. Nam qui antequam judicium fiat, controversiam solvunt, prudentiores sunt, quando- quidem ipsi per se jus agnoscunt. Quod autem hic recte fit, idem alibi quoque laudabiliter agitur. Esto aliquis, inquit, subjectus homini in dignitate consti- futo, qui contra te controversiam habens, ab eo jubeatur satellitum opera in judicium adduci. Quan- diu igitur cum ipso in via es, nimirum antequam judici præsenteris, da operam, id est omni studio cura, ut ab Hlo te expedias. Secus enim tradet te judici. Deinde cum alieno oppressus ære compertus fueris, traderis quæstori, id est exactoribus : atque hi te carcere concludentes, ad ultimum usque qua- drantem exigent. Revera obstricti criminibus om- nes sumus quotquot in orbe terrarum vivimus. Uniuscujusque est adversarius et accusator Sata- nas : est enim hic inimicus et vindex. Quandiu itaque in via sumus, id est quandiu ad praesentis vitæ Anem non devenimus, a Satana abscedamus; crimina nostra purgenus; Christi gratiam arri piamus quæ nos omni debito liberet, et extra animadversionem pœnamque ac metum constituat. Ne forte, inquinamento non absterso, ad judicem pertrahamur, exactoribus seu carnificibus trada- mur, quorum nemo sevitiam effugere poterit, sed omnis potius culpa, parva siunul ac magna, poenas «labit. His procul ii aberunt, qui Christi advenien- tis tempus æstimabunt, ejusque sacramentum non Ignoraverint. CAP. XIII. V. 1. Nunciantes illi de Galilais, elc. Videntur Galilæi sub præside Pilato seditionem C D b, B f. 130, D f. 1) (A f. 188, C f. 136, D f. 33) 'Eo!xas:y of Fade-
Τούτων ἔσονται μακρὰν οἱ τὸν τῆς Χριστοῦ παρουσίας καιρὸν δοκιμάζοντες, καὶ τὸ ἐπ’ αὐτῷ μυστήριον οὐκ ἠγνοηκότες.
Α νοεῖν, καὶ πρὸς τὰ ἐσόμενα βλέπειν, καὶ τοὺς μετά τόνδε τὸν βίον χειμώνας μὴ ἀγνοεῖν. Νότος γὰρ ἔστει καὶ ὄμβρος· τουτέστιν ἡ διὰ πυρός καλασις θερμός γὰρ ὁ νότος, καὶ δεινὴ, καὶ ἄφυκτος τιμωριών κατα- φορά, ὑετοῦ δίκην κατεμπίπτουσα τῶν ἐπλωκότων, Εδει τὸν τῆς σωτηρίας μὴ ἀγνοῆσαι καιρόν. Οὗτος δ ἦν, ὁ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιδημίας, καθ' ἐν ἡ τελειοτάτη γνῶσις τῆς εὐσεβείας εἰσβέβηκε· καθ' εν ανέλαμψεν ἡ χάρις δικαιοῦσα τὸν ἀσεβή. Καὶ οὐ διὰ γε τοῦ νόμου, τετελείωσε γὰρ οὐδένα, τύπους ἔχων καὶ σκιὰς, διὰ πίστεως δὲ μᾶλλον τῆς ἐν Χριστ οὐκ ἐκβαλλούσης τὸν νόμον, ἀποπεραινούσης δὲ αὐτ τὸν διὰ λατρείας πνευματικῆς. Οἱ δοκιμάζετε τὸν καιρόν; οὐκ ἐκ τῶν λόγων τὰ πράγματα, σπέρματα ], οὐκ ἐκ τῶν πραγμάτων τους λόγους; Β Βλέπετε θαύματα, καὶ ὁρᾶτε σημεία βεβαιούντα τοὺς λόγους· εἰ μὴ πείθει ὑμᾶς ταῦτα, πειθέτωσαν οἱ μέλλοντες ὑμᾶς καταλήψεσθαι πειρασμοί, τοῦ ναοῦ ἡ καθαίρεσις, τῆς μητροπόλεως ἡ ἅλωσις, ἡ διπ φθορὰ τοῦ ἔθνους· οὐδὲ ταῦτα ὑμᾶς εἰς συναίσθησιν ἄγει ; Ὡς γὰρ ὑπάγεις μετὰ τοῦ ἀντιδίκου σου ἐπ ἄρχοντα, κ. τ. λ. ( Α (. Πάνυ χρήσιμον τὸ παράδειγμα πρὸς ὁ λαμβάνεται. Οἱ γὰρ πρὸ δι- της διαλυόμενοι, φρονιμώτεροί εἰσιν, ἀφ' ἑαυτῶν τὸ δίκαιον ὁρῶντες. Ὅπερ δὲ καλὸν ἐνταῦθα ποιεῖν, τοῦτο καλόν ἐστι κἀκεῖ ποιῆσαι. Υποκείσθω τις, φησί, ἐφ' ἑνὸς τῶν τεταγμένων εἰς ἀρχὴν, αἰτίασίν είνα ποιησάμενος κατὰ σοῦ, εἶτα τοῖς ἀπάγουσιν ἐπὶ τὸ δικαστήριον ὑποδείξας, ἀποφέρεσθαι ποιεῖ. Ἕως τον νυν μετ' αὐτοῦ εἶ ἐν τῇ ὁδῷ, τουτέστι πρὶν ἀφικέ σθαι πρὸς τὸν κριτὴν, δὸς ἐργασίαν, ἀντὶ τοῦ πᾶσαν θέσθαι μὴ ὀκνήσης σπουδήν, ἵνα ἀπαλλαγῆς αὐτοῦ· εἰ δὲ μὴ τοῦτο γένοιτο, παραδώσει σε τῷ κριτη. Εἶτα, ὅταν ἔνοχος τοῖς ὀλήμασιν εὑρεθῇς, παρα δοθήσῃ τῷ πράκτορι, τουτέστι τοῖς ἀπαιτηταῖς· κἀκεῖνοι σε κατακλείσαντες, ἀπαιτήσουσι καὶ τὰ ἔσχατον λεπτόν. Οὐκοῦν ἔνοχοι μὲν πλημμελήματα ἐσμεν ἅπαντες οἱ ὄντες ἐπὶ τῆς γῆς. Ἐκάστου γε μὴν ἀντίδικος καὶ κατήγορος, ὁ Σατανᾶς· ἐχθρὸς γάρ ἐστι καὶ ἐκδικητής. Ἕως τοίνυν ἐσμὲν ἐν τῇ ὁδῷ, τουτέστιν ἕως οὔπω πρὸς τὸ τῆς ἐνθάδε ζωῆς κατο ηντήσαμεν τέλος, ἀπαλλαγῶμεν αὐτοῦ· λύσωμεν τὰς καθ' ἑαυτῶν αἰτίας· τὴν διὰ Χριστοῦ χάριν ἁρπά- σωμεν, ἐλευθεροῦσαν ἡμᾶς παντὸς ὀφλήματος, καὶ δίκης ἔξω τιθεῖσαν, κολάσεώς τε καὶ φόβου. Μὴ δρα πως ἀναπόνιπτον ἐσχηκότες τὸν μολυσμόν, ἀπενε χθῶμεν πρὸς τὸν κριτὴν, καὶ παραδοθῶμεν τοῖς πράκτορσιν, ἤτοι τοῖς κολασταῖς, ὧν οὐκ ἄν τις δια φύγοι τὸ ἀπηνές, απαιτηθήσεται δὲ μᾶλλον τὰς ἐπὶ παντὶ πλημμελήματι δίκας μικρῷ καὶ μεγάλῳ. Το των ἔσονται μακρὰν οἱ τὸν τῆς Χριστοῦ παρουσίες καιρὸν δοκιμάζοντες, καὶ τὸ ἐπ' αὐτῷ μυστήριον οὐκ Αγνοηκότες. ΚΕΦΑΛ. Η. ἄρα Απαγγέλλοντες αὐτῷ περὶ τῶν Γαλιλαίων, κ. τ. λ. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. futura spectandi; oportebat, inquit, futuras quo- [cod. que post hanc vitam tempestates non nescire. Au- ster enim erit ac pluvia; nempe ignis poena, quia calidus auster est ; et vehemens ac inevitabilis cru- ciatuum nimbus, imbris instar obnoxiis ingruens. Oportebat ergo, inquit, salutis tempus non igno- rare. Erat autem id, Servatoris nostri adventus, cum quo perfectissima rectæ fidei notitia introiit, illusitque gratia impium justificans. Neque id a lege peractum est, quæ neminem perficiebat, utpote nihil aliud quam figuras et umbras habens; sed a fide potius in Christum, non sane abjiciente legem, sed eam per spiritalem cultum complente. Nescitis æstimare tempus? non ex verbis rem, non ex re verba conficitis? Prodigis cernitis, videlis signa serniones confirmantia. Si hæc nondum vos con- vincunt, persuadeant futurae calamitates : templi destructio, metropoleos expugnatio, gentis exci- dium. Ne hæc quidem vos demum ad rei conscien- Liam adducunt ? V. 58. Cum autem vadis cum adversario tue ad principem, etc. Valde commodum exemplum est ei rei, cujus gratia assumitur. Nam qui antequam judicium fiat, controversiam solvunt, prudentiores sunt, quando- quidem ipsi per se jus agnoscunt. Quod autem hic recte fit, idem alibi quoque laudabiliter agitur. Esto aliquis, inquit, subjectus homini in dignitate consti- futo, qui contra te controversiam habens, ab eo jubeatur satellitum opera in judicium adduci. Quan- diu igitur cum ipso in via es, nimirum antequam judici præsenteris, da operam, id est omni studio cura, ut ab Hlo te expedias. Secus enim tradet te judici. Deinde cum alieno oppressus ære compertus fueris, traderis quæstori, id est exactoribus : atque hi te carcere concludentes, ad ultimum usque qua- drantem exigent. Revera obstricti criminibus om- nes sumus quotquot in orbe terrarum vivimus. Uniuscujusque est adversarius et accusator Sata- nas : est enim hic inimicus et vindex. Quandiu itaque in via sumus, id est quandiu ad praesentis vitæ Anem non devenimus, a Satana abscedamus; crimina nostra purgenus; Christi gratiam arri piamus quæ nos omni debito liberet, et extra animadversionem pœnamque ac metum constituat. Ne forte, inquinamento non absterso, ad judicem pertrahamur, exactoribus seu carnificibus trada- mur, quorum nemo sevitiam effugere poterit, sed omnis potius culpa, parva siunul ac magna, poenas «labit. His procul ii aberunt, qui Christi advenien- tis tempus æstimabunt, ejusque sacramentum non Ignoraverint. CAP. XIII. V. 1. Nunciantes illi de Galilais, elc. Videntur Galilæi sub præside Pilato seditionem C D b, B f. 130, D f. 1) (A f. 188, C f. 136, D f. 33) 'Eo!xas:y of Fade-
Chapter 13ΚΕΦΑΛ. ΙΓ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΚΕΦΑΛ. ΙΓ. «Ἀπαγγέλλοντες αὐτῷ περὶ τῶν Γαλιλαίων, κ.τ.λ.» (α φ. 188, ξ φ. 156, δ φ. 53) Ἐοίκασιν οἱ Γαλιλαῖοι κατὰ τοὺς χρόνους Πιλάτου ἐστασιακέναι, δόγμασιν ἑπόμενοι Ἰούδα τοῦ Γαλιλαίου, οὗ καὶ ὁ Λουκᾶς ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων ἐμνήσθη. Ἦν δὲ τὸ δόγμα τοῦ Ἰούδα, ὡς καὶ Ἰώσηπος ἐν τοῖς τελευταίοις τῆς Ἰουδαϊκῆς Ἀρχαιολογίας ἔδειξε, φαντασίαν ἐξαποστέλλον πολλὴν δι’ εὐσέβειαν εὐτονίας. Κύριον γὰρ μηδὲ μέχρι στόματος ἔφασκε δεῖν τινα λέγειν, μηδὲ κατά τινα τιμὴν καὶ φιλοφροσύνην· οὕτω δὲ μηδὲ τὸν βασιλεύοντα· καὶ πολλοί γε αὐτῶν περὶ τοῦ μὴ εἰπεῖν Καίσαρα κύριον, χαλεπωτάτας αἰκίας ὑπέμειναν. Οἳ καὶ ἐδίδασκον μὴ δεῖν παρὰ τὰς διατεταγμένας ἐν τῷ Μωϋσέως νόμῳ θυσίας, ἑτέρας ἀναφέρεσθαι τῷ Θεῷ· διόπερ ἐκώλυον τὰς ὑπὸ τῆς γερουσίας τοῦ λαοῦ παραδεδομένας γίνεσθαι περὶ τῆς σωτηρίας τοῦ βασιλέως καὶ τοῦ Ῥωμαίων ἔθνους.
Α νοεῖν, καὶ πρὸς τὰ ἐσόμενα βλέπειν, καὶ τοὺς μετά τόνδε τὸν βίον χειμώνας μὴ ἀγνοεῖν. Νότος γὰρ ἔστει καὶ ὄμβρος· τουτέστιν ἡ διὰ πυρός καλασις θερμός γὰρ ὁ νότος, καὶ δεινὴ, καὶ ἄφυκτος τιμωριών κατα- φορά, ὑετοῦ δίκην κατεμπίπτουσα τῶν ἐπλωκότων, Εδει τὸν τῆς σωτηρίας μὴ ἀγνοῆσαι καιρόν. Οὗτος δ ἦν, ὁ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιδημίας, καθ' ἐν ἡ τελειοτάτη γνῶσις τῆς εὐσεβείας εἰσβέβηκε· καθ' εν ανέλαμψεν ἡ χάρις δικαιοῦσα τὸν ἀσεβή. Καὶ οὐ διὰ γε τοῦ νόμου, τετελείωσε γὰρ οὐδένα, τύπους ἔχων καὶ σκιὰς, διὰ πίστεως δὲ μᾶλλον τῆς ἐν Χριστ οὐκ ἐκβαλλούσης τὸν νόμον, ἀποπεραινούσης δὲ αὐτ τὸν διὰ λατρείας πνευματικῆς. Οἱ δοκιμάζετε τὸν καιρόν; οὐκ ἐκ τῶν λόγων τὰ πράγματα, σπέρματα ], οὐκ ἐκ τῶν πραγμάτων τους λόγους; Β Βλέπετε θαύματα, καὶ ὁρᾶτε σημεία βεβαιούντα τοὺς λόγους· εἰ μὴ πείθει ὑμᾶς ταῦτα, πειθέτωσαν οἱ μέλλοντες ὑμᾶς καταλήψεσθαι πειρασμοί, τοῦ ναοῦ ἡ καθαίρεσις, τῆς μητροπόλεως ἡ ἅλωσις, ἡ διπ φθορὰ τοῦ ἔθνους· οὐδὲ ταῦτα ὑμᾶς εἰς συναίσθησιν ἄγει ; Ὡς γὰρ ὑπάγεις μετὰ τοῦ ἀντιδίκου σου ἐπ ἄρχοντα, κ. τ. λ. ( Α (. Πάνυ χρήσιμον τὸ παράδειγμα πρὸς ὁ λαμβάνεται. Οἱ γὰρ πρὸ δι- της διαλυόμενοι, φρονιμώτεροί εἰσιν, ἀφ' ἑαυτῶν τὸ δίκαιον ὁρῶντες. Ὅπερ δὲ καλὸν ἐνταῦθα ποιεῖν, τοῦτο καλόν ἐστι κἀκεῖ ποιῆσαι. Υποκείσθω τις, φησί, ἐφ' ἑνὸς τῶν τεταγμένων εἰς ἀρχὴν, αἰτίασίν είνα ποιησάμενος κατὰ σοῦ, εἶτα τοῖς ἀπάγουσιν ἐπὶ τὸ δικαστήριον ὑποδείξας, ἀποφέρεσθαι ποιεῖ. Ἕως τον νυν μετ' αὐτοῦ εἶ ἐν τῇ ὁδῷ, τουτέστι πρὶν ἀφικέ σθαι πρὸς τὸν κριτὴν, δὸς ἐργασίαν, ἀντὶ τοῦ πᾶσαν θέσθαι μὴ ὀκνήσης σπουδήν, ἵνα ἀπαλλαγῆς αὐτοῦ· εἰ δὲ μὴ τοῦτο γένοιτο, παραδώσει σε τῷ κριτη. Εἶτα, ὅταν ἔνοχος τοῖς ὀλήμασιν εὑρεθῇς, παρα δοθήσῃ τῷ πράκτορι, τουτέστι τοῖς ἀπαιτηταῖς· κἀκεῖνοι σε κατακλείσαντες, ἀπαιτήσουσι καὶ τὰ ἔσχατον λεπτόν. Οὐκοῦν ἔνοχοι μὲν πλημμελήματα ἐσμεν ἅπαντες οἱ ὄντες ἐπὶ τῆς γῆς. Ἐκάστου γε μὴν ἀντίδικος καὶ κατήγορος, ὁ Σατανᾶς· ἐχθρὸς γάρ ἐστι καὶ ἐκδικητής. Ἕως τοίνυν ἐσμὲν ἐν τῇ ὁδῷ, τουτέστιν ἕως οὔπω πρὸς τὸ τῆς ἐνθάδε ζωῆς κατο ηντήσαμεν τέλος, ἀπαλλαγῶμεν αὐτοῦ· λύσωμεν τὰς καθ' ἑαυτῶν αἰτίας· τὴν διὰ Χριστοῦ χάριν ἁρπά- σωμεν, ἐλευθεροῦσαν ἡμᾶς παντὸς ὀφλήματος, καὶ δίκης ἔξω τιθεῖσαν, κολάσεώς τε καὶ φόβου. Μὴ δρα πως ἀναπόνιπτον ἐσχηκότες τὸν μολυσμόν, ἀπενε χθῶμεν πρὸς τὸν κριτὴν, καὶ παραδοθῶμεν τοῖς πράκτορσιν, ἤτοι τοῖς κολασταῖς, ὧν οὐκ ἄν τις δια φύγοι τὸ ἀπηνές, απαιτηθήσεται δὲ μᾶλλον τὰς ἐπὶ παντὶ πλημμελήματι δίκας μικρῷ καὶ μεγάλῳ. Το των ἔσονται μακρὰν οἱ τὸν τῆς Χριστοῦ παρουσίες καιρὸν δοκιμάζοντες, καὶ τὸ ἐπ' αὐτῷ μυστήριον οὐκ Αγνοηκότες. ΚΕΦΑΛ. Η. ἄρα Απαγγέλλοντες αὐτῷ περὶ τῶν Γαλιλαίων, κ. τ. λ. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. futura spectandi; oportebat, inquit, futuras quo- [cod. que post hanc vitam tempestates non nescire. Au- ster enim erit ac pluvia; nempe ignis poena, quia calidus auster est ; et vehemens ac inevitabilis cru- ciatuum nimbus, imbris instar obnoxiis ingruens. Oportebat ergo, inquit, salutis tempus non igno- rare. Erat autem id, Servatoris nostri adventus, cum quo perfectissima rectæ fidei notitia introiit, illusitque gratia impium justificans. Neque id a lege peractum est, quæ neminem perficiebat, utpote nihil aliud quam figuras et umbras habens; sed a fide potius in Christum, non sane abjiciente legem, sed eam per spiritalem cultum complente. Nescitis æstimare tempus? non ex verbis rem, non ex re verba conficitis? Prodigis cernitis, videlis signa serniones confirmantia. Si hæc nondum vos con- vincunt, persuadeant futurae calamitates : templi destructio, metropoleos expugnatio, gentis exci- dium. Ne hæc quidem vos demum ad rei conscien- Liam adducunt ? V. 58. Cum autem vadis cum adversario tue ad principem, etc. Valde commodum exemplum est ei rei, cujus gratia assumitur. Nam qui antequam judicium fiat, controversiam solvunt, prudentiores sunt, quando- quidem ipsi per se jus agnoscunt. Quod autem hic recte fit, idem alibi quoque laudabiliter agitur. Esto aliquis, inquit, subjectus homini in dignitate consti- futo, qui contra te controversiam habens, ab eo jubeatur satellitum opera in judicium adduci. Quan- diu igitur cum ipso in via es, nimirum antequam judici præsenteris, da operam, id est omni studio cura, ut ab Hlo te expedias. Secus enim tradet te judici. Deinde cum alieno oppressus ære compertus fueris, traderis quæstori, id est exactoribus : atque hi te carcere concludentes, ad ultimum usque qua- drantem exigent. Revera obstricti criminibus om- nes sumus quotquot in orbe terrarum vivimus. Uniuscujusque est adversarius et accusator Sata- nas : est enim hic inimicus et vindex. Quandiu itaque in via sumus, id est quandiu ad praesentis vitæ Anem non devenimus, a Satana abscedamus; crimina nostra purgenus; Christi gratiam arri piamus quæ nos omni debito liberet, et extra animadversionem pœnamque ac metum constituat. Ne forte, inquinamento non absterso, ad judicem pertrahamur, exactoribus seu carnificibus trada- mur, quorum nemo sevitiam effugere poterit, sed omnis potius culpa, parva siunul ac magna, poenas «labit. His procul ii aberunt, qui Christi advenien- tis tempus æstimabunt, ejusque sacramentum non Ignoraverint. CAP. XIII. V. 1. Nunciantes illi de Galilais, elc. Videntur Galilæi sub præside Pilato seditionem C D b, B f. 130, D f. 1) (A f. 188, C f. 136, D f. 33) 'Eo!xas:y of Fade-
PG 72:761Εἰκὸς οὖν ἐπὶ τούτοις ἀγανακτοῦντα πρὸς Γαλιλαίους τὸν Πιλάτον, κελεῦσαι παρ’ αὐταῖς αἷς ἐδόκουν κατὰ τὸν νόμον προσφέρειν θυσίαις, αὐτοὺς ἀναιρεθῆναι. Ὡς τότε ἀναμιχθῆναι ταῖς προσφερομέναις θυσίαις τὸ αἷμα τῶν προσαγόντων. Ταῦτα οὖν ἐπείπερ ἐδόκει ὑπὲρ εὐσεβείας γίνεσθαι, ἀπήγγελλον τῷ Σωτῆρι, βουλόμενοι τὸ ἐπὶ τούτοις ἀρέσκον αὐτῷ μαθεῖν. Ὁ δὲ, οἰομένων τῶν ἐκ τοῦ λαοῦ δικαιότατα κατὰ τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν πεπονθέναι ταῦτα, ἀναιρεθέντας, ἅτε στάσιν κινήσαντας τῷ λαῷ, καὶ ἐπὶ τὸ μισεῖν ἐρεθίσαντας ἄρχοντας κατὰ τῶν ὑπηκόων, τὸ μὲν εἶναι αὐτοὺς ἁμαρτωλοὺς, τίθησιν· οὐ μήν φησι ταῦτα αὐτοὺς πεπονθέναι, ὡς τῶν μὴ πεπονθότων χείρονας. Εἶτ’ ἐπὶ τούτοις φησὶν, ὅσον ἐπὶ τῷ ῥητῷ ἀποτρέπων τῆς ἐμφυλίου στάσεως, προφάσει εὐσεβείας ἀναπτομένης, τοὺς ὑπὲρ τοῦ λαοῦ, τὸ, Ἐὰν μὴ μετανοήσετε, τουτέστιν, Ἐὰν μὴ μεταβάλησθε τοῦ στασιάζειν καὶ ἀνθίστασθαι τοῖς ἄρχουσιν, ὅπερ οὐ κατὰ βούλημα ποιεῖτε Θεοῦ, πάντες ὁμοίως ἀπολεῖσθε, καὶ τὸ ὑμέτερον αἷμα ταῖς ὑμετέραις θυσίαις ἀναμιχθήσεται. Εἶτα τὸ τοῦ πύργου ὑπόδειγμα τοῦ ἐν τῷ Σιλουὰμ ἐπάγει, διὰ τούτου πάσης τῆς πόλεως τὴν πτῶσιν δηλῶν.
Β λαῖοι κατὰ τοὺς χρόνους Πιλάτου ἐστασιακέναι, δό- γμασιν επόμενοι Ἰούδα τοῦ Γαλιλαίου, οὗ καὶ ὁ Λου- κας ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων εμνήσθη. 'Ην δὲ τὸ δόγμα τοῦ Ἰούδα, ὡς καὶ Ἰώσηπος ἐν τοῖς τελευ ταίοις τῆς Ἰουδαϊκῆς Αρχαιολογίας έδειξε, φαντα σίαν ἐξαποστέλλον πολλὴν δι' εὐσέβειαν εὐτονίας. Κύριον γὰρ μηδὲ μέχρι στόματος ἔφασκε δεῖν τινα λέγειν, μηδὲ κατά τινα τιμὴν καὶ φιλοφροσύνην οὕτω δὲ μηδὲ τὸν βασιλεύοντα· καὶ πολλοί γε αὐτῶν περὶ τοῦ μὴ εἰπεῖν Καίσαρα κύριον, χαλεπωτάτας αἰκίας ὑπέμειναν. Οἱ καὶ ἐδίδασκον μὴ δεῖν παρὰ τὰς διατεταγμένας ἐν τῷ Μωϋσέως νόμῳ θυσίας, ἑτέρας ἀναφέρεσθαι τῷ Θεῷ· διόπερ ἐκώλυον τὰς ὑπὸ τῆς γερουσίας τοῦ λαοῦ παραδεδομένας γίνεσθαι περὶ τῆς σωτηρίας τοῦ βασιλέως καὶ τοῦ Ῥωμαίων ἔθνους. Εἰκὸς οὖν ἐπὶ τούτοις ἀγανακτοῦντα πρὸς Γαλιλαίους τὸν Πιλάτον, κελεῦσαι παρ' αὐταῖς αἷς ἐδόκουν κατὰ τὸν νόμον προσφέρειν θυσίαις, αὐτοὺς ἀναιρεθῆναι. Ως τότε αναμιχθῆναι ταῖς προσφερο μέναις θυσίαις τὸ αἷμα τῶν προσαγόντων. Ταῦτα οὖν ἐπείπερ ἐδόκει ὑπὲρ εὐσεβείας γίνεσθαι, ἀπήγ- γελλον τῷ Σωτήρι, βουλόμενοι τὸ ἐπὶ τούτοις ἀρέ στον αὐτῷ μαθεῖν. Ὁ δὲ, οἰομένων τῶν ἐκ τοῦ λαοῦ δικαιότατα κατὰ τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν πεπονθέναι ταῦτα, ἀναιρεθέντας, ἅτε στάσιν κινήσαντας τῷ λαῷ, καὶ ἐπὶ τὸ μισεῖν ἐρεθίσαντας ἄρχοντας κατὰ τῶν ὑπηκόων, τὸ μὲν εἶναι αὐτοὺς ἁμαρτωλούς, τίθησιν· οὐ μήν φησι ταῦτα αὐτοὺς πεπονθέναι, ὡς τῶν μὴ πεπονθότων χείρονας. Εἶτ᾽ ἐπὶ τούτοις φησὶν, ὅσον ἐπὶ τῷ ῥητῷ ἀποτρέπων τῆς ἐμφυλίου στάσεως, προφάσει εὐσεβείας ἀναπτομένης, τοὺς ὑπὲρ τοῦ λαοῦ, τὸν Ἐὰν μὴ μετανοήσετε, τουτέστιν, Ἐὰν μὴ μεταβάλησθε τοῦ στασιάζειν καὶ ἀνθίστασθαι τοῖς ἄρχουσιν, ὅπερ οὐ κατὰ βούλημα ποιεῖτε Θεοῦ, πάνε τῆς ὁμοίως ἀπολεῖσθε, καὶ τὸ ὑμέτερον αἷμα ταῖς ὑμετέραις θυσίαις ἀναμιχθήσεται. Εἶτα τὸ τοῦ πύρ- γου ὑπόδειγμα τοῦ ἐν τῷ Σιλουὰμ ἐπάγει, διὰ τού- του πάσης τῆς πόλεως την πτῶσιν δηλῶν. Ὡς ἐκ τῆς προφάσεως γὰρ τῶν δεκαοκτώ, ἐφ' οὓς ὁ πύργος Έπεσεν, αινίττεται ὅτι τὸ μέρος προοίμιόν ἐστι πά- σης τῆς πόλεως· οὐ γὰρ δὴ, φησίν, οἱ τη' ὡς ὑπαίτιοι ὄντες ἀπώλοντο μόνοι, ἀλλὰ καὶ πᾶσα ἡ πόλις τὰ αὐτὰ πείσεται μικρὸν ὕστερον. Εἶπε δὲ πρὸς τὸν ἀμπελουργόν, κ. τ. λ. Καὶ ἀποκριθεὶς λέγει αὐτῷ· Κύριε, άφες αὐτήν, κ. τ. λ. (Α Ι. Εἰ μὲν οὖν τις βούλοιτο λέγειν, ἄγω γελον εἶναι τὸν παρὰ Θεοῦ ταχθέντα προεστάναι τῆς Ἰουδαίων Συναγωγῆς, οὐκ ἂν ἁμάρτοι τοῦ πρέπον- τος. Μεμνήμεθα γὰρ τοῦ προφήτου Ζαχαρίου γεν γραφότος, ὅτι εἱστήκει τις τῶν ἁγίων ἀγγέλων, τὰς ὑπὲρ τῆς Ἱερουσαλὴμ ἀναφέρων λιτάς, καὶ λέγων· • Κύριε παντοκρατορ, ἕως τίνος οὐ μὴ ἐλεήσεις τὴν Ἱερουσαλήμ, καὶ τὰς πόλεις Ἰούδα ὡς ὑπερείδες τοῦτο ἑβδομηκοστὸν ἔτος ; ο Γέγραπται δὲ καὶ ἐν τῇ Ἐξόδῳ, ὡς καταδιώκοντος τοὺς ἐξ Ἰσραὴλ ὁμοίως τοῖς ἰδίοις ὑπασπισταῖς τοῦ τῆς Αἰγυπτίων COMMENT. IN LUCAM. • B A fecisse, dogmata sectantes Judæ Galilei, cujus etiam Lucas in apostolorum Actibus meminit s. Judz ad- tem dogma, sicut etiam Josephus postremis Anti- quitatum Judaicarum libris narrat ", magnam præ se ferebat exactæ religionis speciem. Neminem enim ne ore tenus quidem dicendum esse dominum aie- bat, ne honoris quidom vel urbanitatis gratia; adeo- que nec ipsum regem. Multique eorum propterea quod Cæsarem pollent dominum appellare, acer- bissimos eruciatus pertulerunt. Iidem docebant, præter præscripta in Moysis lege sacrificia, nulla Deo offerenda : ideoque illa vetabant feri quæ seniores populi pro imperatoris ac Romanæ gentis salute indixerat. Credibile est itaque iratuun Galilæis Pilatum jussisse ut inter ipsa quæ juxta legem putabant se facere sacrifcia, iidem occide- rentur; ita ut tunc cum oblatis hostiis misceretur offerentium sanguis. Hæe igitur, quia pro religione facta videbantur, nuntiabant Servatori, volentes quid ipse judicaret, cognoscere. Ipse autem, cum partim saltem de turba existimarent, illos debita meritis passos, cum ob seditionem commotam oc- cisi fuissent, et quia dominantium iram contra subditos concitaverant; peccatores illòs quidem af- urmat fuisse Servator; neque tamen idcirco sic passos ait, quasi non passis pejores fuerint. Tum præterea, quasi ex dictis captata occasione, deter rens a civili seditione, religionis prætextu conci- tanda, principes populi : Nisi penitentiam, inquit, egeritis, id est nisi rebellando, et regnantibus re- C sistendo abstiteritis, quod contra Dei voluntatem facitis, omnes similiter peribilis, veslerque sanguis sacrificiis vestris miscebitur. Deinde turris Silve exemplum addit, eo nimirum totius urbis casum significans : elenium ansam veluti capiens ex illis duodeviginti hominibus, in quos turris decidit, in- nuit partem hanc initium esse totius urbis. Non enim hi duodeviginti, inquit, ceu rei periere soli, sed et universa civitas paulo post eandem cladem patietur. b) D V. 7, 8. Dixit autem cultori vineæ, etc. Et re- spondens dicit illi : Domine, dimille cam, elc. Si quis itaque dicere velit, angelum esse a Deo constitutum custodem Synagoga Judaeorum, haud procul probabili sententia aberrabit. Meminimus enim prophetæ Zachariæ scribentis, stetisse unum de sanctis angelis, preces pro urbe Jerusalem offe- rentem, dicentemque : • Donaîne omnipotens, usquequo Jerusalem non misereberis, et civitatum Judæ quas abhinc septuaginta annis aspernaris ? In Exodo quoque scribitur, quod persequente Israelitas cuin suis clypeatis dominatore terræ Ægyptiorun, jamque proelium cum illis conserture, "Act. v, 37. "Antiq. Jud., xvi, 1; XX, 4. "Zach. 1, 12.
Ὡς ἐκ τῆς προφάσεως γὰρ τῶν δεκαοκτὼ, ἐφ’ οὓς ὁ πύργος ἔπεσεν, αἰνίττεται ὅτι τὸ μέρος προοίμιόν ἐστι πάσης τῆς πόλεως· οὐ γὰρ δὴ, φησὶν, οἱ ιη ὡς ὑπαίτιοι ὄντες ἀπώλοντο μόνοι, ἀλλὰ καὶ πᾶσα ἡ πόλις τὰ αὐτὰ πείσεται μικρὸν ὕστερον. «Εἶπε δὲ πρὸς τὸν ἀμπελουργὸν, κ.τ.λ.» Καὶ ἀποκριθεὶς λέγει αὐτῷ· Κύριε, ἄφες αὐτὴν , κ.τ.λ. (α φ. 189 β) Εἰ μὲν οὖν τις βούλοιτο λέγειν, ἄγγελον εἶναι τὸν παρὰ Θεοῦ ταχθέντα προεστάναι τῆς Ἰουδαίων Συναγωγῆς, οὐκ ἂν ἁμάρτοι τοῦ πρέποντος. Μεμνήμεθα γὰρ τοῦ προφήτου Ζαχαρίου γεγραφότος, ὅτι εἱστήκει τις τῶν ἁγίων ἀγγέλων, τὰς ὑπὲρ τῆς Ἱερουσαλὴμ ἀναφέρων λιτὰς, καὶ λέγων· «Κύριε παντόκρατορ, ἕως τίνος οὐ μὴ ἐλεήσεις τὴν Ἱερουσαλὴμ, καὶ τὰς πόλεις Ἰούδα ἃς ὑπερεῖδες τοῦτο ἑβδομηκοστὸν ἔτος;» Γέγραπται δὲ καὶ ἐν τῇ Ἐξόδῳ, ὡς καταδιώκοντος τοὺς ἐξ Ἰσραὴλ ὁμοίως τοῖς ἰδίοις ὑπασπισταῖς τοῦ τῆς Αἰγυπτίων ἐξάρχοντος γῆς, εἶτα μέλλοντος συμπλέκεσθαι πρὸς μάχην αὐτοῖς, ἔστη ἄγγελος Θεοῦ ἀνὰ μέσον τῆς παρεμβολῆς τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ, καὶ ἀνὰ μέσον τῶν Αἰγυπτίων, καὶ οὐ συνέμιξαν ἀλλήλοις ὅλην τὴν νύκτα.
Β λαῖοι κατὰ τοὺς χρόνους Πιλάτου ἐστασιακέναι, δό- γμασιν επόμενοι Ἰούδα τοῦ Γαλιλαίου, οὗ καὶ ὁ Λου- κας ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων εμνήσθη. 'Ην δὲ τὸ δόγμα τοῦ Ἰούδα, ὡς καὶ Ἰώσηπος ἐν τοῖς τελευ ταίοις τῆς Ἰουδαϊκῆς Αρχαιολογίας έδειξε, φαντα σίαν ἐξαποστέλλον πολλὴν δι' εὐσέβειαν εὐτονίας. Κύριον γὰρ μηδὲ μέχρι στόματος ἔφασκε δεῖν τινα λέγειν, μηδὲ κατά τινα τιμὴν καὶ φιλοφροσύνην οὕτω δὲ μηδὲ τὸν βασιλεύοντα· καὶ πολλοί γε αὐτῶν περὶ τοῦ μὴ εἰπεῖν Καίσαρα κύριον, χαλεπωτάτας αἰκίας ὑπέμειναν. Οἱ καὶ ἐδίδασκον μὴ δεῖν παρὰ τὰς διατεταγμένας ἐν τῷ Μωϋσέως νόμῳ θυσίας, ἑτέρας ἀναφέρεσθαι τῷ Θεῷ· διόπερ ἐκώλυον τὰς ὑπὸ τῆς γερουσίας τοῦ λαοῦ παραδεδομένας γίνεσθαι περὶ τῆς σωτηρίας τοῦ βασιλέως καὶ τοῦ Ῥωμαίων ἔθνους. Εἰκὸς οὖν ἐπὶ τούτοις ἀγανακτοῦντα πρὸς Γαλιλαίους τὸν Πιλάτον, κελεῦσαι παρ' αὐταῖς αἷς ἐδόκουν κατὰ τὸν νόμον προσφέρειν θυσίαις, αὐτοὺς ἀναιρεθῆναι. Ως τότε αναμιχθῆναι ταῖς προσφερο μέναις θυσίαις τὸ αἷμα τῶν προσαγόντων. Ταῦτα οὖν ἐπείπερ ἐδόκει ὑπὲρ εὐσεβείας γίνεσθαι, ἀπήγ- γελλον τῷ Σωτήρι, βουλόμενοι τὸ ἐπὶ τούτοις ἀρέ στον αὐτῷ μαθεῖν. Ὁ δὲ, οἰομένων τῶν ἐκ τοῦ λαοῦ δικαιότατα κατὰ τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν πεπονθέναι ταῦτα, ἀναιρεθέντας, ἅτε στάσιν κινήσαντας τῷ λαῷ, καὶ ἐπὶ τὸ μισεῖν ἐρεθίσαντας ἄρχοντας κατὰ τῶν ὑπηκόων, τὸ μὲν εἶναι αὐτοὺς ἁμαρτωλούς, τίθησιν· οὐ μήν φησι ταῦτα αὐτοὺς πεπονθέναι, ὡς τῶν μὴ πεπονθότων χείρονας. Εἶτ᾽ ἐπὶ τούτοις φησὶν, ὅσον ἐπὶ τῷ ῥητῷ ἀποτρέπων τῆς ἐμφυλίου στάσεως, προφάσει εὐσεβείας ἀναπτομένης, τοὺς ὑπὲρ τοῦ λαοῦ, τὸν Ἐὰν μὴ μετανοήσετε, τουτέστιν, Ἐὰν μὴ μεταβάλησθε τοῦ στασιάζειν καὶ ἀνθίστασθαι τοῖς ἄρχουσιν, ὅπερ οὐ κατὰ βούλημα ποιεῖτε Θεοῦ, πάνε τῆς ὁμοίως ἀπολεῖσθε, καὶ τὸ ὑμέτερον αἷμα ταῖς ὑμετέραις θυσίαις ἀναμιχθήσεται. Εἶτα τὸ τοῦ πύρ- γου ὑπόδειγμα τοῦ ἐν τῷ Σιλουὰμ ἐπάγει, διὰ τού- του πάσης τῆς πόλεως την πτῶσιν δηλῶν. Ὡς ἐκ τῆς προφάσεως γὰρ τῶν δεκαοκτώ, ἐφ' οὓς ὁ πύργος Έπεσεν, αινίττεται ὅτι τὸ μέρος προοίμιόν ἐστι πά- σης τῆς πόλεως· οὐ γὰρ δὴ, φησίν, οἱ τη' ὡς ὑπαίτιοι ὄντες ἀπώλοντο μόνοι, ἀλλὰ καὶ πᾶσα ἡ πόλις τὰ αὐτὰ πείσεται μικρὸν ὕστερον. Εἶπε δὲ πρὸς τὸν ἀμπελουργόν, κ. τ. λ. Καὶ ἀποκριθεὶς λέγει αὐτῷ· Κύριε, άφες αὐτήν, κ. τ. λ. (Α Ι. Εἰ μὲν οὖν τις βούλοιτο λέγειν, ἄγω γελον εἶναι τὸν παρὰ Θεοῦ ταχθέντα προεστάναι τῆς Ἰουδαίων Συναγωγῆς, οὐκ ἂν ἁμάρτοι τοῦ πρέπον- τος. Μεμνήμεθα γὰρ τοῦ προφήτου Ζαχαρίου γεν γραφότος, ὅτι εἱστήκει τις τῶν ἁγίων ἀγγέλων, τὰς ὑπὲρ τῆς Ἱερουσαλὴμ ἀναφέρων λιτάς, καὶ λέγων· • Κύριε παντοκρατορ, ἕως τίνος οὐ μὴ ἐλεήσεις τὴν Ἱερουσαλήμ, καὶ τὰς πόλεις Ἰούδα ὡς ὑπερείδες τοῦτο ἑβδομηκοστὸν ἔτος ; ο Γέγραπται δὲ καὶ ἐν τῇ Ἐξόδῳ, ὡς καταδιώκοντος τοὺς ἐξ Ἰσραὴλ ὁμοίως τοῖς ἰδίοις ὑπασπισταῖς τοῦ τῆς Αἰγυπτίων COMMENT. IN LUCAM. • B A fecisse, dogmata sectantes Judæ Galilei, cujus etiam Lucas in apostolorum Actibus meminit s. Judz ad- tem dogma, sicut etiam Josephus postremis Anti- quitatum Judaicarum libris narrat ", magnam præ se ferebat exactæ religionis speciem. Neminem enim ne ore tenus quidem dicendum esse dominum aie- bat, ne honoris quidom vel urbanitatis gratia; adeo- que nec ipsum regem. Multique eorum propterea quod Cæsarem pollent dominum appellare, acer- bissimos eruciatus pertulerunt. Iidem docebant, præter præscripta in Moysis lege sacrificia, nulla Deo offerenda : ideoque illa vetabant feri quæ seniores populi pro imperatoris ac Romanæ gentis salute indixerat. Credibile est itaque iratuun Galilæis Pilatum jussisse ut inter ipsa quæ juxta legem putabant se facere sacrifcia, iidem occide- rentur; ita ut tunc cum oblatis hostiis misceretur offerentium sanguis. Hæe igitur, quia pro religione facta videbantur, nuntiabant Servatori, volentes quid ipse judicaret, cognoscere. Ipse autem, cum partim saltem de turba existimarent, illos debita meritis passos, cum ob seditionem commotam oc- cisi fuissent, et quia dominantium iram contra subditos concitaverant; peccatores illòs quidem af- urmat fuisse Servator; neque tamen idcirco sic passos ait, quasi non passis pejores fuerint. Tum præterea, quasi ex dictis captata occasione, deter rens a civili seditione, religionis prætextu conci- tanda, principes populi : Nisi penitentiam, inquit, egeritis, id est nisi rebellando, et regnantibus re- C sistendo abstiteritis, quod contra Dei voluntatem facitis, omnes similiter peribilis, veslerque sanguis sacrificiis vestris miscebitur. Deinde turris Silve exemplum addit, eo nimirum totius urbis casum significans : elenium ansam veluti capiens ex illis duodeviginti hominibus, in quos turris decidit, in- nuit partem hanc initium esse totius urbis. Non enim hi duodeviginti, inquit, ceu rei periere soli, sed et universa civitas paulo post eandem cladem patietur. b) D V. 7, 8. Dixit autem cultori vineæ, etc. Et re- spondens dicit illi : Domine, dimille cam, elc. Si quis itaque dicere velit, angelum esse a Deo constitutum custodem Synagoga Judaeorum, haud procul probabili sententia aberrabit. Meminimus enim prophetæ Zachariæ scribentis, stetisse unum de sanctis angelis, preces pro urbe Jerusalem offe- rentem, dicentemque : • Donaîne omnipotens, usquequo Jerusalem non misereberis, et civitatum Judæ quas abhinc septuaginta annis aspernaris ? In Exodo quoque scribitur, quod persequente Israelitas cuin suis clypeatis dominatore terræ Ægyptiorun, jamque proelium cum illis conserture, "Act. v, 37. "Antiq. Jud., xvi, 1; XX, 4. "Zach. 1, 12.
PG 72:763Ἔστι τοίνυν τὸ ἀπεικὸς οὐδὲν, κἀνθάδε νοεῖν τὸν προεστηκότα τῆς Συναγωγῆς ἄγγελον, ἀνατεῖναι ὑπὲρ αὐτῆς τὰς ἱκετηρίας. Εἰ δὲ δή τις λέγοι τὸν Υἱὸν εἶναι τὸν γηπόνον, ἔχοι ἂν καὶ τοῦτο τοῖς καθήκουσι λογισμοῖς οὐκ ἀπεοικότα λόγον. Παράκλητος γὰρ ἡμῶν ἐστι πρὸς τὸν Πατέρα, ἱλαστήριόν τε καὶ γεωργὸς τῶν ἡμετέρων ψυχῶν. Καὶ γοῦν αὐτὸς ἔφη περὶ ἑαυτοῦ· «Ἐξῆλθεν ὁ σπείρων τοῦ σπεῖραι τὸν σπόρον αὐτοῦ.» Ἀδικήσει δὲ τοῦτο εἰς δόξαν οὐδὲν τὸν Υἱὸν, τὸ περικεῖσθαι, φημὶ, τοῦ γηπόνου τὸ πρόσωπον. Εὑρίσκεται γὰρ καὶ αὐτὸς ὁ Πατὴρ τοῦτο λαβὼν, μῶμον οὐδένα ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας ὑπομείνας πώποτε. Ἔφη γὰρ ὁ Υἱὸς τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις· «Ἐγώ εἰμι ἡ ἄμπελος· ὑμεῖς τὰ κλήματα· ὁ Πατήρ μου ὁ γεωργός ἐστι.» Πρὸς ἕκαστα γὰρ τῶν προκειμένων θεωρημάτων ἔσθ’ ὅτε καὶ ἡ τοῦ λόγου γίνεται διεκβολή. (α φ. 189 β) Ὅτι δὲ ἔμελλε τὴν ἐκβολὴν ὑπομένειν ὁ Ἰσραὴλ διὰ πολλὴν ἀκαρπίαν, ὑπεσήμαινέ πως καὶ ὁ μακάριος Βαπτιστὴς, λέγων· «Ἤδη δὲ ἡ ἀξίνη πρὸς τὴν ῥίζαν τῶν δένδρων κεῖται,» καὶ τὰ ἑξῆς.
Α εξάρχοντος γῆς, εἶτα μέλλοντος συμπλέκεσθαι πρὸς μάχην αὐτοῖς, ἔστη ἄγγελος Θεοῦ ἀνὰ μέσον τῆς παρεμβολῆς τῶν υἱῶν Ἰσραήλ, καὶ ἀνὰ μέσον τῶν Αἰγυπτίων, καὶ οὐ συνέμιξαν ἀλλήλοις ὅλην τὴν νύχτα. Ἔστι τοίνυν τὸ ἀπεικὸς οὐδὲν, κἀνθάδε νοείν τὸν προεστηκότα τῆς Συναγωγῆς ἄγγελον, ἀνατεῖναι ὑπὲρ αὐτῆς τὰς ἱκετηρίας. Εἰ δὲ δή τις λέγοι τὸν Υἱὸν εἶναι τὸν γηπόνον, ἔχοι ἂν καὶ τοῦτο τοῖς καθ ήκουσι λογισμοῖς οὐκ ἀπεοικότα λόγον. Παράκλη τος γὰρ ἡμῶν ἐστι πρὸς τὸν Πατέρα, ιλαστήριόν τε καὶ γεωργὸς τῶν ἡμετέρων ψυχῶν. Καὶ γοῦν αὐτὸς ἔφη περὶ ἑαυτοῦ· • Ἐξῆλθεν ὁ σπείρων τοῦ σπείραι τὸν σπόρον αὐτοῦ. ο 'Αδικήσει δὲ τοῦτο εἰς δόξαν οὐδὲν τὸν Υἱὸν, τὴ περικείσθαι, φημί, τοῦ γηπάνου τὸ πρόσωπον. Εὑρίσκεται γὰρ καὶ αὐτὸς ὁ Πατὴρ τοῦτο λαβών, μώμον οὐδένα ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας ὑπομείνας πώποτε. Εφη γὰρ ὁ Υἱὸς τοῖς ἁγίοις Β ἀποστόλοις· « Εγώ εἰμι ἡ ἄμπελος· ὑμεῖς τὰ κλή ματα· ὁ Πατήρ μου ὁ γεωργός ἐστι. » Πρὸς ἕκαστα γὰρ τῶν προκειμένων θεωρημάτων ἔσθ' ὅτε καὶ ἡ τοῦ λόγου γίνεται διεκβολή. Ει (Α Γ. "Οτι δὲ ἔμελλε τὴν ἐκβολὴν ὑπομέν νειν ὁ Ἰσραὴλ διὰ πολλὴν ἀκαρπίαν, ὑπεσήμαιν πως καὶ ὁ μακάριος Βαπτιστής, λέγων· . Ηδη δε ἡ ἀξίνη πρὸς τὴν ρίζαν τῶν δένδρων κεῖται, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Έοικε τοίνυν συχῇ παραβάλλειν τὴν τῶν Ἰουδαίων Συναγωγήν, ὅτι καὶ ἑτέροις αὐτὴν παρα βάλλει φυτοῖς τὸ Γράμμα τὸ ἱερὸν, ἀμπέλῳ, φημί, καὶ ἐλαίᾳ, καὶ δρυμοῖς. Καὶ γοῦν ὁ προφήτης Ιε ρεμίας (1) ποτὲ μὲν περὶ αὐτῆς φησιν, ἤτοι τῶν ἐν αὐτῇ · Αμπελος εὐκληματοῦσα Ἰσραήλ. ο Πιτ πάλιν ὡς πρὸς αὐτήν· . Ελαίαν ὡραίαν, εἴσκιον τῷ εἴδει, ἐκάλεσε Κύριος τὸ ὄνομά σου εἰς καιρόν περιτομῆς αὐτῆς ἀνήφθη πῦρ ἐπ' αὐτήν· μεγάλη ἡ θλίψις ἐπ' αὐτὴν, ἠχρειώθησαν οι κλάδοι αὐτῆς. » Ετερος δὲ τῶν προφητῶν, Λιβάνῳ τῷ ὄρει παρει- κάζων αὐτὴν, οὕτω φησί· Διάνοιξον, ο Λίβανος, τὰς θύρας σου, καὶ καταφαγέτω πῦρ τὰς κέδρους σου. ο Δεδαπάνηται γὰρ ὡς ὑπὸ πυρὸς, ὁ ἐν τοῖς Ἱεροσολύμοις δρυμός, τουτέστιν ὁ ἐν αὐτῇ δῆμος. Οὐκοῦν εἰς εἰκόνα δέχεται τῆς Ἰουδαίων Συναγωγής, ὡς ἔφην, ήγουν τῶν ἐξ Ἰσραὴλ, τὴν ἐν τῇ παραβολῇ λεγομένην συκήν. Ἦλθε δὲ, φησί, ζη- τῶν καρπὸν, καὶ οὐχ εύρε. Τοῦτο τρίτον ἦλθε· τὰ πρῶτον, διὰ Μωϋσέως καὶ 'Ααρών· δεύτερον, καθ' ὃν ἦν Ἰησοῦς ὁ τοῦ Ναυῆ, καὶ μετ' αὐτὸν οἱ κριταί· τρίτον δὲ μετὰ τούτους, καθ᾿ ὃν γεγόνασιν οἱ μακά ριοι προφήται μέχρις Ἰωάννου τοῦ Βαπτιστοῦ. Ἐν τούτοις γέγονε τοῖς καιροῖς ἄκαρπος ὁ Ἰσραήλ. Οσον γὰρ ἧκεν εἰς τὸ ἀγαθὸν θέλημα τοῦ Θεοῦ καὶ Πα- τρὸς, δῆλον δὲ ὅτι καὶ τοῦ Υἱοῦ, ἀπαράδεκτος ἦν ὡς ἐν σκιαῖς καὶ τύποις λατρεία, άκαρπος παντελῶς τό γε ἦχον εἰς πνευματικὴν εὐοσμίαν. Γέγονεν οὖν καὶ ἀπόβλητος. Καὶ τοῦτο διδάξει λέγων αὐτὸς ὁ Σωτήρ πρὸς τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς Πατέρα καὶ Θεόν· ο Θυ- σίαν καὶ προσφορὰν οὐκ ἠθέλησας, ὁλοκαυτώματα « S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. constitit angelus Dei, medius iuter castra Israeli- A taruin alque Ægyptiorum, atque ita nos sunt in- vicem commisti tota nocte ". Nullatenus est ergo incongruuin hic quoque cogitare, custodern Syna- gogæ angelum preces pro ipsa obtulisse. Quod si quis dicat ipsum Filium personam agricolæ gerere, ne bæc quidem sententia idoneo ratiocinio carebit. Est enim pro nobis advocatus apud Patren, propi- tiator atque agricola animarum nostrarum. Nam et ipse de semet dixit : « Exiit qui seminat seminare semen suumi“. › Neque hoc ullam Filii majestati injuriam faciet, quod nempe agricolæ personam induat. Nam et ipsum Patrem formam banc assuin- psisse comperimus, nullam propterea bujus rei causa passum vituperationem. Dixit enim sanctis apostolis Filius : « Ego sum vilis, vos palmiles, Pater meus agricola est ". › Unicuique enim dicto- rum sensuum quadrare interdum hic sermo potest. Quod autem Israel repudium denique pas- surus foret, propter multam snain sterilitateın, in- nuit aliquando etiam beatus Baptista dicens: Jam securis ad radicem arborum posita est *³, › et re- liqua. Videtur ergo ficulneæ comparare Judæorum Synagogam, quandoquidem et aliis iHam comparant arboribus sacra Littere, viti nimirum, ole, el saltibus. Ecce enim propheta Jeremias modo de ipsa, id est membris ejus, ail: c Vilis frondosa Israel ". » Modo rursus ad ipsam : Oleam pul. C chram, specie umbrosa, vocavit Dominus nomen tuum. Tempore putationis ejus accensus est ignis adversus eam : magna clades ejus, inutiles facti sunt palinites ipsius ". » Alius vero propheta, Li- bano monti eam comparans, sic ait : « Aperi, Li- laue, fores tuas, et comedat ignis cedros tuas ". Revera enim consumptus fuit igne saltus Jerusalem, id est ejus populus. Quamobrem sumi- tur, ut dixi, ad Synagoga Judaeorum, sive filiorum Israelis, imaginem, ea quæ in hac parabola pro- posita fuit ficulnea. Venit autem, pergit dicere Scriptura, quærens fructumn, et non invenit. Et qui- dem ter venit, primo per Moysem et Aaronem; iterum Josuæ filii Navi et mox judicum ætate; tertio post istos, temporis tractu illo quo exstile- runt beati prophelæ usque ad Joannen Baptistam. His temporibus infructuosus Israel fuit. Nam quod attinet ad Dei Patris beneplacitum, simulque Filii, minime acceptus erat utpote typicus et unbratilis cultus, infructuosus omnino quod ad spiritalem at- tinet bonum odorem. Quapropter et rejectus est. Atque hoc nos docebit dicens ipse Servator cœlesti Patri Deo : e Sacrificium et oblationem noluisti, holocausta pro peccatis non tībi placuere ". , Isaiæ ore : ‹ Quis enim exquisivit hæc de manibus ** Exod. xix, 20. • Matth. xiii, 3. es Zach. x1, 1. of Psal. XXXIX, 7. D « Juan. XV, b) Osee x, non Jeremias. (1) lmo hoc primo loco Oseas est, 5. 8 Luc. 1, 9. 1. * Jerem. xi, 16.
Ἔοικε τοίνυν συκῇ παραβάλλειν τὴν τῶν Ἰουδαίων Συναγωγὴν, ὅτι καὶ ἑτέροις αὐτὴν παραβάλλει φυτοῖς τὸ Γράμμα τὸ ἱερὸν, ἀμπέλῳ, φημὶ, καὶ ἐλαίᾳ, καὶ δρυμοῖς. Καὶ γοῦν ὁ προφήτης Ἱερεμίας ποτὲ μὲν περὶ αὐτῆς φησιν, ἤτοι τῶν ἐν αὐτῇ· «Ἄμπελος εὐκληματοῦσα Ἰσραήλ.» Ποτὲ δὲ πάλιν ὡς πρὸς αὐτήν· «Ἐλαίαν ὡραίαν, εὔσκιον τῷ εἴδει, ἐκάλεσε Κύριος τὸ ὄνομά σου· εἰς καιρὸν περιτομῆς αὐτῆς ἀνήφθη πῦρ ἐπ’ αὐτήν· μεγάλη ἡ θλῖψις ἐπ’ αὐτὴν, ἠχρειώθησαν οἱ κλάδοι αὐτῆς.» Ἕτερος δὲ τῶν προφητῶν, Λιβάνῳ τῷ ὄρει παρεικάζων αὐτὴν, οὕτω φησί· «Διάνοιξον, ὁ Λίβανος, τὰς θύρας σου, καὶ καταφαγέτω πῦρ τὰς κέδρους σου.» Δεδαπάνηται γὰρ ὡς ὑπὸ πυρὸς, ὁ ἐν τοῖς Ἱεροσολύμοις δρυμὸς, τουτέστιν ὁ ἐν αὐτῇ δῆμος. Οὐκοῦν εἰς εἰκόνα δέχεται τῆς Ἰουδαίων Συναγωγῆς, ὡς ἔφην, ἤγουν τῶν ἐξ Ἰσραὴλ, τὴν ἐν τῇ παραβολῇ λεγομένην συκῆν. Ἦλθε δὲ, φησὶ, ζητῶν καρπὸν, καὶ οὐχ εὗρε. Τοῦτο τρίτον ἦλθε· τὸ πρῶτον, διὰ Μωϋσέως καὶ Ἀαρών· δεύτερον, καθ’ ὃν ἦν Ἰησοῦς ὁ τοῦ Ναυῆ, καὶ μετ’ αὐτὸν οἱ κριταί· τρίτον δὲ μετὰ τούτους, καθ’ ὃν γεγόνασιν οἱ μακάριοι προφῆται μέχρις Ἰωάννου τοῦ Βαπτιστοῦ.
Α εξάρχοντος γῆς, εἶτα μέλλοντος συμπλέκεσθαι πρὸς μάχην αὐτοῖς, ἔστη ἄγγελος Θεοῦ ἀνὰ μέσον τῆς παρεμβολῆς τῶν υἱῶν Ἰσραήλ, καὶ ἀνὰ μέσον τῶν Αἰγυπτίων, καὶ οὐ συνέμιξαν ἀλλήλοις ὅλην τὴν νύχτα. Ἔστι τοίνυν τὸ ἀπεικὸς οὐδὲν, κἀνθάδε νοείν τὸν προεστηκότα τῆς Συναγωγῆς ἄγγελον, ἀνατεῖναι ὑπὲρ αὐτῆς τὰς ἱκετηρίας. Εἰ δὲ δή τις λέγοι τὸν Υἱὸν εἶναι τὸν γηπόνον, ἔχοι ἂν καὶ τοῦτο τοῖς καθ ήκουσι λογισμοῖς οὐκ ἀπεοικότα λόγον. Παράκλη τος γὰρ ἡμῶν ἐστι πρὸς τὸν Πατέρα, ιλαστήριόν τε καὶ γεωργὸς τῶν ἡμετέρων ψυχῶν. Καὶ γοῦν αὐτὸς ἔφη περὶ ἑαυτοῦ· • Ἐξῆλθεν ὁ σπείρων τοῦ σπείραι τὸν σπόρον αὐτοῦ. ο 'Αδικήσει δὲ τοῦτο εἰς δόξαν οὐδὲν τὸν Υἱὸν, τὴ περικείσθαι, φημί, τοῦ γηπάνου τὸ πρόσωπον. Εὑρίσκεται γὰρ καὶ αὐτὸς ὁ Πατὴρ τοῦτο λαβών, μώμον οὐδένα ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας ὑπομείνας πώποτε. Εφη γὰρ ὁ Υἱὸς τοῖς ἁγίοις Β ἀποστόλοις· « Εγώ εἰμι ἡ ἄμπελος· ὑμεῖς τὰ κλή ματα· ὁ Πατήρ μου ὁ γεωργός ἐστι. » Πρὸς ἕκαστα γὰρ τῶν προκειμένων θεωρημάτων ἔσθ' ὅτε καὶ ἡ τοῦ λόγου γίνεται διεκβολή. Ει (Α Γ. "Οτι δὲ ἔμελλε τὴν ἐκβολὴν ὑπομέν νειν ὁ Ἰσραὴλ διὰ πολλὴν ἀκαρπίαν, ὑπεσήμαιν πως καὶ ὁ μακάριος Βαπτιστής, λέγων· . Ηδη δε ἡ ἀξίνη πρὸς τὴν ρίζαν τῶν δένδρων κεῖται, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Έοικε τοίνυν συχῇ παραβάλλειν τὴν τῶν Ἰουδαίων Συναγωγήν, ὅτι καὶ ἑτέροις αὐτὴν παρα βάλλει φυτοῖς τὸ Γράμμα τὸ ἱερὸν, ἀμπέλῳ, φημί, καὶ ἐλαίᾳ, καὶ δρυμοῖς. Καὶ γοῦν ὁ προφήτης Ιε ρεμίας (1) ποτὲ μὲν περὶ αὐτῆς φησιν, ἤτοι τῶν ἐν αὐτῇ · Αμπελος εὐκληματοῦσα Ἰσραήλ. ο Πιτ πάλιν ὡς πρὸς αὐτήν· . Ελαίαν ὡραίαν, εἴσκιον τῷ εἴδει, ἐκάλεσε Κύριος τὸ ὄνομά σου εἰς καιρόν περιτομῆς αὐτῆς ἀνήφθη πῦρ ἐπ' αὐτήν· μεγάλη ἡ θλίψις ἐπ' αὐτὴν, ἠχρειώθησαν οι κλάδοι αὐτῆς. » Ετερος δὲ τῶν προφητῶν, Λιβάνῳ τῷ ὄρει παρει- κάζων αὐτὴν, οὕτω φησί· Διάνοιξον, ο Λίβανος, τὰς θύρας σου, καὶ καταφαγέτω πῦρ τὰς κέδρους σου. ο Δεδαπάνηται γὰρ ὡς ὑπὸ πυρὸς, ὁ ἐν τοῖς Ἱεροσολύμοις δρυμός, τουτέστιν ὁ ἐν αὐτῇ δῆμος. Οὐκοῦν εἰς εἰκόνα δέχεται τῆς Ἰουδαίων Συναγωγής, ὡς ἔφην, ήγουν τῶν ἐξ Ἰσραὴλ, τὴν ἐν τῇ παραβολῇ λεγομένην συκήν. Ἦλθε δὲ, φησί, ζη- τῶν καρπὸν, καὶ οὐχ εύρε. Τοῦτο τρίτον ἦλθε· τὰ πρῶτον, διὰ Μωϋσέως καὶ 'Ααρών· δεύτερον, καθ' ὃν ἦν Ἰησοῦς ὁ τοῦ Ναυῆ, καὶ μετ' αὐτὸν οἱ κριταί· τρίτον δὲ μετὰ τούτους, καθ᾿ ὃν γεγόνασιν οἱ μακά ριοι προφήται μέχρις Ἰωάννου τοῦ Βαπτιστοῦ. Ἐν τούτοις γέγονε τοῖς καιροῖς ἄκαρπος ὁ Ἰσραήλ. Οσον γὰρ ἧκεν εἰς τὸ ἀγαθὸν θέλημα τοῦ Θεοῦ καὶ Πα- τρὸς, δῆλον δὲ ὅτι καὶ τοῦ Υἱοῦ, ἀπαράδεκτος ἦν ὡς ἐν σκιαῖς καὶ τύποις λατρεία, άκαρπος παντελῶς τό γε ἦχον εἰς πνευματικὴν εὐοσμίαν. Γέγονεν οὖν καὶ ἀπόβλητος. Καὶ τοῦτο διδάξει λέγων αὐτὸς ὁ Σωτήρ πρὸς τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς Πατέρα καὶ Θεόν· ο Θυ- σίαν καὶ προσφορὰν οὐκ ἠθέλησας, ὁλοκαυτώματα « S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. constitit angelus Dei, medius iuter castra Israeli- A taruin alque Ægyptiorum, atque ita nos sunt in- vicem commisti tota nocte ". Nullatenus est ergo incongruuin hic quoque cogitare, custodern Syna- gogæ angelum preces pro ipsa obtulisse. Quod si quis dicat ipsum Filium personam agricolæ gerere, ne bæc quidem sententia idoneo ratiocinio carebit. Est enim pro nobis advocatus apud Patren, propi- tiator atque agricola animarum nostrarum. Nam et ipse de semet dixit : « Exiit qui seminat seminare semen suumi“. › Neque hoc ullam Filii majestati injuriam faciet, quod nempe agricolæ personam induat. Nam et ipsum Patrem formam banc assuin- psisse comperimus, nullam propterea bujus rei causa passum vituperationem. Dixit enim sanctis apostolis Filius : « Ego sum vilis, vos palmiles, Pater meus agricola est ". › Unicuique enim dicto- rum sensuum quadrare interdum hic sermo potest. Quod autem Israel repudium denique pas- surus foret, propter multam snain sterilitateın, in- nuit aliquando etiam beatus Baptista dicens: Jam securis ad radicem arborum posita est *³, › et re- liqua. Videtur ergo ficulneæ comparare Judæorum Synagogam, quandoquidem et aliis iHam comparant arboribus sacra Littere, viti nimirum, ole, el saltibus. Ecce enim propheta Jeremias modo de ipsa, id est membris ejus, ail: c Vilis frondosa Israel ". » Modo rursus ad ipsam : Oleam pul. C chram, specie umbrosa, vocavit Dominus nomen tuum. Tempore putationis ejus accensus est ignis adversus eam : magna clades ejus, inutiles facti sunt palinites ipsius ". » Alius vero propheta, Li- bano monti eam comparans, sic ait : « Aperi, Li- laue, fores tuas, et comedat ignis cedros tuas ". Revera enim consumptus fuit igne saltus Jerusalem, id est ejus populus. Quamobrem sumi- tur, ut dixi, ad Synagoga Judaeorum, sive filiorum Israelis, imaginem, ea quæ in hac parabola pro- posita fuit ficulnea. Venit autem, pergit dicere Scriptura, quærens fructumn, et non invenit. Et qui- dem ter venit, primo per Moysem et Aaronem; iterum Josuæ filii Navi et mox judicum ætate; tertio post istos, temporis tractu illo quo exstile- runt beati prophelæ usque ad Joannen Baptistam. His temporibus infructuosus Israel fuit. Nam quod attinet ad Dei Patris beneplacitum, simulque Filii, minime acceptus erat utpote typicus et unbratilis cultus, infructuosus omnino quod ad spiritalem at- tinet bonum odorem. Quapropter et rejectus est. Atque hoc nos docebit dicens ipse Servator cœlesti Patri Deo : e Sacrificium et oblationem noluisti, holocausta pro peccatis non tībi placuere ". , Isaiæ ore : ‹ Quis enim exquisivit hæc de manibus ** Exod. xix, 20. • Matth. xiii, 3. es Zach. x1, 1. of Psal. XXXIX, 7. D « Juan. XV, b) Osee x, non Jeremias. (1) lmo hoc primo loco Oseas est, 5. 8 Luc. 1, 9. 1. * Jerem. xi, 16.
PG 72:764Ἐν τούτοις γέγονε τοῖς καιροῖς ἄκαρπος ὁ Ἰσραήλ. Ὅσον γὰρ ἧκεν εἰς τὸ ἀγαθὸν θέλημα τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, δῆλον δὲ ὅτι καὶ τοῦ Υἱοῦ, ἀπαράδεκτος ἦν ὡς ἐν σκιαῖς καὶ τύποις λατρεία, ἄκαρπος παντελῶς τό γε ἧκον εἰς πνευματικὴν εὐοσμίαν. Γέγονεν οὖν καὶ ἀπόβλητος. Καὶ τοῦτο διδάξει λέγων αὐτὸς ὁ Σωτὴρ πρὸς τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς Πατέρα καὶ Θεόν· «Θυσίαν καὶ προσφορὰν οὐκ ἠθέλησας, ὁλοκαυτώματα καὶ περὶ ἁμαρτίας οὐκ εὐδόκησας.» Καὶ διὰ Ἡσαί̈ου· «Τίς γὰρ ἐξεζήτησε ταῦτα ἐκ τῶν χειρῶν ὑμῶν· Πατεῖν τὴν αὐλήν μου οὐ προσθήσεσθε· ἐὰν φέρητε σεμίδαλιν, μάταιον θυμίαμα, βδέλυγμά μοί ἐστιν.» Ὃ δὴ μισεῖ καὶ βδελύττεται Θεὸς, πῶς ἂν νοηθείη καρπὸς εἶναι ψυχῆς νοητὸς, καὶ πνευματικὸς, καὶ εὐπαράδεκτος αὐτῷ; «Ἰδοὺ γυνὴ ἦν, πνεῦμα ἔχουσα ἀσθενείας ἔτη δέκα καὶ ὀκτώ.» (α φ. 190, β φ. 133) Ἦν δὲ ἐν τῇ Συναγωγῇ γυνὴ ὀκτωκαίδεκα ἔτη ἐξ ἀσθενείας συγκύπτουσα. Ὀνίνησιν οὐ μετρίως τοὺς εὖ φρονοῦντας καὶ τοῦτο· δεῖ γὰρ ἡμᾶς πανταχόθεν τὸ χρήσιμον ἐρανίζεσθαι.
Α εξάρχοντος γῆς, εἶτα μέλλοντος συμπλέκεσθαι πρὸς μάχην αὐτοῖς, ἔστη ἄγγελος Θεοῦ ἀνὰ μέσον τῆς παρεμβολῆς τῶν υἱῶν Ἰσραήλ, καὶ ἀνὰ μέσον τῶν Αἰγυπτίων, καὶ οὐ συνέμιξαν ἀλλήλοις ὅλην τὴν νύχτα. Ἔστι τοίνυν τὸ ἀπεικὸς οὐδὲν, κἀνθάδε νοείν τὸν προεστηκότα τῆς Συναγωγῆς ἄγγελον, ἀνατεῖναι ὑπὲρ αὐτῆς τὰς ἱκετηρίας. Εἰ δὲ δή τις λέγοι τὸν Υἱὸν εἶναι τὸν γηπόνον, ἔχοι ἂν καὶ τοῦτο τοῖς καθ ήκουσι λογισμοῖς οὐκ ἀπεοικότα λόγον. Παράκλη τος γὰρ ἡμῶν ἐστι πρὸς τὸν Πατέρα, ιλαστήριόν τε καὶ γεωργὸς τῶν ἡμετέρων ψυχῶν. Καὶ γοῦν αὐτὸς ἔφη περὶ ἑαυτοῦ· • Ἐξῆλθεν ὁ σπείρων τοῦ σπείραι τὸν σπόρον αὐτοῦ. ο 'Αδικήσει δὲ τοῦτο εἰς δόξαν οὐδὲν τὸν Υἱὸν, τὴ περικείσθαι, φημί, τοῦ γηπάνου τὸ πρόσωπον. Εὑρίσκεται γὰρ καὶ αὐτὸς ὁ Πατὴρ τοῦτο λαβών, μώμον οὐδένα ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας ὑπομείνας πώποτε. Εφη γὰρ ὁ Υἱὸς τοῖς ἁγίοις Β ἀποστόλοις· « Εγώ εἰμι ἡ ἄμπελος· ὑμεῖς τὰ κλή ματα· ὁ Πατήρ μου ὁ γεωργός ἐστι. » Πρὸς ἕκαστα γὰρ τῶν προκειμένων θεωρημάτων ἔσθ' ὅτε καὶ ἡ τοῦ λόγου γίνεται διεκβολή. Ει (Α Γ. "Οτι δὲ ἔμελλε τὴν ἐκβολὴν ὑπομέν νειν ὁ Ἰσραὴλ διὰ πολλὴν ἀκαρπίαν, ὑπεσήμαιν πως καὶ ὁ μακάριος Βαπτιστής, λέγων· . Ηδη δε ἡ ἀξίνη πρὸς τὴν ρίζαν τῶν δένδρων κεῖται, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Έοικε τοίνυν συχῇ παραβάλλειν τὴν τῶν Ἰουδαίων Συναγωγήν, ὅτι καὶ ἑτέροις αὐτὴν παρα βάλλει φυτοῖς τὸ Γράμμα τὸ ἱερὸν, ἀμπέλῳ, φημί, καὶ ἐλαίᾳ, καὶ δρυμοῖς. Καὶ γοῦν ὁ προφήτης Ιε ρεμίας (1) ποτὲ μὲν περὶ αὐτῆς φησιν, ἤτοι τῶν ἐν αὐτῇ · Αμπελος εὐκληματοῦσα Ἰσραήλ. ο Πιτ πάλιν ὡς πρὸς αὐτήν· . Ελαίαν ὡραίαν, εἴσκιον τῷ εἴδει, ἐκάλεσε Κύριος τὸ ὄνομά σου εἰς καιρόν περιτομῆς αὐτῆς ἀνήφθη πῦρ ἐπ' αὐτήν· μεγάλη ἡ θλίψις ἐπ' αὐτὴν, ἠχρειώθησαν οι κλάδοι αὐτῆς. » Ετερος δὲ τῶν προφητῶν, Λιβάνῳ τῷ ὄρει παρει- κάζων αὐτὴν, οὕτω φησί· Διάνοιξον, ο Λίβανος, τὰς θύρας σου, καὶ καταφαγέτω πῦρ τὰς κέδρους σου. ο Δεδαπάνηται γὰρ ὡς ὑπὸ πυρὸς, ὁ ἐν τοῖς Ἱεροσολύμοις δρυμός, τουτέστιν ὁ ἐν αὐτῇ δῆμος. Οὐκοῦν εἰς εἰκόνα δέχεται τῆς Ἰουδαίων Συναγωγής, ὡς ἔφην, ήγουν τῶν ἐξ Ἰσραὴλ, τὴν ἐν τῇ παραβολῇ λεγομένην συκήν. Ἦλθε δὲ, φησί, ζη- τῶν καρπὸν, καὶ οὐχ εύρε. Τοῦτο τρίτον ἦλθε· τὰ πρῶτον, διὰ Μωϋσέως καὶ 'Ααρών· δεύτερον, καθ' ὃν ἦν Ἰησοῦς ὁ τοῦ Ναυῆ, καὶ μετ' αὐτὸν οἱ κριταί· τρίτον δὲ μετὰ τούτους, καθ᾿ ὃν γεγόνασιν οἱ μακά ριοι προφήται μέχρις Ἰωάννου τοῦ Βαπτιστοῦ. Ἐν τούτοις γέγονε τοῖς καιροῖς ἄκαρπος ὁ Ἰσραήλ. Οσον γὰρ ἧκεν εἰς τὸ ἀγαθὸν θέλημα τοῦ Θεοῦ καὶ Πα- τρὸς, δῆλον δὲ ὅτι καὶ τοῦ Υἱοῦ, ἀπαράδεκτος ἦν ὡς ἐν σκιαῖς καὶ τύποις λατρεία, άκαρπος παντελῶς τό γε ἦχον εἰς πνευματικὴν εὐοσμίαν. Γέγονεν οὖν καὶ ἀπόβλητος. Καὶ τοῦτο διδάξει λέγων αὐτὸς ὁ Σωτήρ πρὸς τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς Πατέρα καὶ Θεόν· ο Θυ- σίαν καὶ προσφορὰν οὐκ ἠθέλησας, ὁλοκαυτώματα « S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. constitit angelus Dei, medius iuter castra Israeli- A taruin alque Ægyptiorum, atque ita nos sunt in- vicem commisti tota nocte ". Nullatenus est ergo incongruuin hic quoque cogitare, custodern Syna- gogæ angelum preces pro ipsa obtulisse. Quod si quis dicat ipsum Filium personam agricolæ gerere, ne bæc quidem sententia idoneo ratiocinio carebit. Est enim pro nobis advocatus apud Patren, propi- tiator atque agricola animarum nostrarum. Nam et ipse de semet dixit : « Exiit qui seminat seminare semen suumi“. › Neque hoc ullam Filii majestati injuriam faciet, quod nempe agricolæ personam induat. Nam et ipsum Patrem formam banc assuin- psisse comperimus, nullam propterea bujus rei causa passum vituperationem. Dixit enim sanctis apostolis Filius : « Ego sum vilis, vos palmiles, Pater meus agricola est ". › Unicuique enim dicto- rum sensuum quadrare interdum hic sermo potest. Quod autem Israel repudium denique pas- surus foret, propter multam snain sterilitateın, in- nuit aliquando etiam beatus Baptista dicens: Jam securis ad radicem arborum posita est *³, › et re- liqua. Videtur ergo ficulneæ comparare Judæorum Synagogam, quandoquidem et aliis iHam comparant arboribus sacra Littere, viti nimirum, ole, el saltibus. Ecce enim propheta Jeremias modo de ipsa, id est membris ejus, ail: c Vilis frondosa Israel ". » Modo rursus ad ipsam : Oleam pul. C chram, specie umbrosa, vocavit Dominus nomen tuum. Tempore putationis ejus accensus est ignis adversus eam : magna clades ejus, inutiles facti sunt palinites ipsius ". » Alius vero propheta, Li- bano monti eam comparans, sic ait : « Aperi, Li- laue, fores tuas, et comedat ignis cedros tuas ". Revera enim consumptus fuit igne saltus Jerusalem, id est ejus populus. Quamobrem sumi- tur, ut dixi, ad Synagoga Judaeorum, sive filiorum Israelis, imaginem, ea quæ in hac parabola pro- posita fuit ficulnea. Venit autem, pergit dicere Scriptura, quærens fructumn, et non invenit. Et qui- dem ter venit, primo per Moysem et Aaronem; iterum Josuæ filii Navi et mox judicum ætate; tertio post istos, temporis tractu illo quo exstile- runt beati prophelæ usque ad Joannen Baptistam. His temporibus infructuosus Israel fuit. Nam quod attinet ad Dei Patris beneplacitum, simulque Filii, minime acceptus erat utpote typicus et unbratilis cultus, infructuosus omnino quod ad spiritalem at- tinet bonum odorem. Quapropter et rejectus est. Atque hoc nos docebit dicens ipse Servator cœlesti Patri Deo : e Sacrificium et oblationem noluisti, holocausta pro peccatis non tībi placuere ". , Isaiæ ore : ‹ Quis enim exquisivit hæc de manibus ** Exod. xix, 20. • Matth. xiii, 3. es Zach. x1, 1. of Psal. XXXIX, 7. D « Juan. XV, b) Osee x, non Jeremias. (1) lmo hoc primo loco Oseas est, 5. 8 Luc. 1, 9. 1. * Jerem. xi, 16.
Ἔξεστι δὴ οὖν ἐντεῦθεν ἰδεῖν, ὅτι δέχεται πολλάκις τὴν κατά τινων ἐξουσίαν ὁ Σατανᾶς, πλημμελούντων δηλονότι, καὶ τῶν εἰς εὐσέβειαν σπουδασμάτων ἀνθῃρημένων τὸ ῥᾴθυμον· οὓς δ’ ἂν λάβοι, τοιούτους ἐνίησιν ἀῤῥωστήμασιν ἔσθ’ ὅτε σωματικοῖς, κολαστὴς ὑπάρχων καὶ ἀπηνής. Δίδωσι δὲ χώραν αὐτῷ πρὸς τοῦτο οἰκονομικώτατα λίαν ὁ παντεπόπτης Θεὸς, ἵνα τῷ τῆς δυσπραγίας βάρει κατηχθισμένοι, μεταφοιτᾷν ἕλοιντο πρὸς τὰ βελτίω. Καὶ γοῦν ὁ σοφώτατος Παῦλος, ἐν Κορίνθῳ τινὰ διαβεβλημένον ἐπὶ πορνείᾳ, παραδέδωκε τῷ Σατανᾷ εἰς ὄλεθρον τῆς σαρκὸς, ἵνα τὸ πνεῦμα σωθῇ. Οὐκοῦν ἡ συγκεκυφυῖα γυνὴ τοῦτο λέγεται παθεῖν ἐξ ἀγριότητος διαβολικῆς· ἤτοι, καθάπερ ἔφην, παρεωραμένη παρὰ Θεοῦ δι’ οἰκεῖα πταίσματα, ἤγουν τῷ καθ’ ὅλου λόγῳ καὶ γενικῷ· παραίτιος γὰρ τοῖς ἀνθρωπίνοις σώμασι τοῦ νοσεῖν ὁ ἀλιτήριος γέγονε Σατανᾶς, ὅτι καὶ δι’ αὐτοῦ τὴν παράβασιν τὴν ἐν Ἀδὰμ ἠρτύσθαι φαμὲν, δι’ ἧς εἰς ἀσθένειαν καὶ φθορὰν, τὰ τῶν ἀνθρώπων κατεκομίσθη σώματα.
Α εξάρχοντος γῆς, εἶτα μέλλοντος συμπλέκεσθαι πρὸς μάχην αὐτοῖς, ἔστη ἄγγελος Θεοῦ ἀνὰ μέσον τῆς παρεμβολῆς τῶν υἱῶν Ἰσραήλ, καὶ ἀνὰ μέσον τῶν Αἰγυπτίων, καὶ οὐ συνέμιξαν ἀλλήλοις ὅλην τὴν νύχτα. Ἔστι τοίνυν τὸ ἀπεικὸς οὐδὲν, κἀνθάδε νοείν τὸν προεστηκότα τῆς Συναγωγῆς ἄγγελον, ἀνατεῖναι ὑπὲρ αὐτῆς τὰς ἱκετηρίας. Εἰ δὲ δή τις λέγοι τὸν Υἱὸν εἶναι τὸν γηπόνον, ἔχοι ἂν καὶ τοῦτο τοῖς καθ ήκουσι λογισμοῖς οὐκ ἀπεοικότα λόγον. Παράκλη τος γὰρ ἡμῶν ἐστι πρὸς τὸν Πατέρα, ιλαστήριόν τε καὶ γεωργὸς τῶν ἡμετέρων ψυχῶν. Καὶ γοῦν αὐτὸς ἔφη περὶ ἑαυτοῦ· • Ἐξῆλθεν ὁ σπείρων τοῦ σπείραι τὸν σπόρον αὐτοῦ. ο 'Αδικήσει δὲ τοῦτο εἰς δόξαν οὐδὲν τὸν Υἱὸν, τὴ περικείσθαι, φημί, τοῦ γηπάνου τὸ πρόσωπον. Εὑρίσκεται γὰρ καὶ αὐτὸς ὁ Πατὴρ τοῦτο λαβών, μώμον οὐδένα ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας ὑπομείνας πώποτε. Εφη γὰρ ὁ Υἱὸς τοῖς ἁγίοις Β ἀποστόλοις· « Εγώ εἰμι ἡ ἄμπελος· ὑμεῖς τὰ κλή ματα· ὁ Πατήρ μου ὁ γεωργός ἐστι. » Πρὸς ἕκαστα γὰρ τῶν προκειμένων θεωρημάτων ἔσθ' ὅτε καὶ ἡ τοῦ λόγου γίνεται διεκβολή. Ει (Α Γ. "Οτι δὲ ἔμελλε τὴν ἐκβολὴν ὑπομέν νειν ὁ Ἰσραὴλ διὰ πολλὴν ἀκαρπίαν, ὑπεσήμαιν πως καὶ ὁ μακάριος Βαπτιστής, λέγων· . Ηδη δε ἡ ἀξίνη πρὸς τὴν ρίζαν τῶν δένδρων κεῖται, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Έοικε τοίνυν συχῇ παραβάλλειν τὴν τῶν Ἰουδαίων Συναγωγήν, ὅτι καὶ ἑτέροις αὐτὴν παρα βάλλει φυτοῖς τὸ Γράμμα τὸ ἱερὸν, ἀμπέλῳ, φημί, καὶ ἐλαίᾳ, καὶ δρυμοῖς. Καὶ γοῦν ὁ προφήτης Ιε ρεμίας (1) ποτὲ μὲν περὶ αὐτῆς φησιν, ἤτοι τῶν ἐν αὐτῇ · Αμπελος εὐκληματοῦσα Ἰσραήλ. ο Πιτ πάλιν ὡς πρὸς αὐτήν· . Ελαίαν ὡραίαν, εἴσκιον τῷ εἴδει, ἐκάλεσε Κύριος τὸ ὄνομά σου εἰς καιρόν περιτομῆς αὐτῆς ἀνήφθη πῦρ ἐπ' αὐτήν· μεγάλη ἡ θλίψις ἐπ' αὐτὴν, ἠχρειώθησαν οι κλάδοι αὐτῆς. » Ετερος δὲ τῶν προφητῶν, Λιβάνῳ τῷ ὄρει παρει- κάζων αὐτὴν, οὕτω φησί· Διάνοιξον, ο Λίβανος, τὰς θύρας σου, καὶ καταφαγέτω πῦρ τὰς κέδρους σου. ο Δεδαπάνηται γὰρ ὡς ὑπὸ πυρὸς, ὁ ἐν τοῖς Ἱεροσολύμοις δρυμός, τουτέστιν ὁ ἐν αὐτῇ δῆμος. Οὐκοῦν εἰς εἰκόνα δέχεται τῆς Ἰουδαίων Συναγωγής, ὡς ἔφην, ήγουν τῶν ἐξ Ἰσραὴλ, τὴν ἐν τῇ παραβολῇ λεγομένην συκήν. Ἦλθε δὲ, φησί, ζη- τῶν καρπὸν, καὶ οὐχ εύρε. Τοῦτο τρίτον ἦλθε· τὰ πρῶτον, διὰ Μωϋσέως καὶ 'Ααρών· δεύτερον, καθ' ὃν ἦν Ἰησοῦς ὁ τοῦ Ναυῆ, καὶ μετ' αὐτὸν οἱ κριταί· τρίτον δὲ μετὰ τούτους, καθ᾿ ὃν γεγόνασιν οἱ μακά ριοι προφήται μέχρις Ἰωάννου τοῦ Βαπτιστοῦ. Ἐν τούτοις γέγονε τοῖς καιροῖς ἄκαρπος ὁ Ἰσραήλ. Οσον γὰρ ἧκεν εἰς τὸ ἀγαθὸν θέλημα τοῦ Θεοῦ καὶ Πα- τρὸς, δῆλον δὲ ὅτι καὶ τοῦ Υἱοῦ, ἀπαράδεκτος ἦν ὡς ἐν σκιαῖς καὶ τύποις λατρεία, άκαρπος παντελῶς τό γε ἦχον εἰς πνευματικὴν εὐοσμίαν. Γέγονεν οὖν καὶ ἀπόβλητος. Καὶ τοῦτο διδάξει λέγων αὐτὸς ὁ Σωτήρ πρὸς τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς Πατέρα καὶ Θεόν· ο Θυ- σίαν καὶ προσφορὰν οὐκ ἠθέλησας, ὁλοκαυτώματα « S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. constitit angelus Dei, medius iuter castra Israeli- A taruin alque Ægyptiorum, atque ita nos sunt in- vicem commisti tota nocte ". Nullatenus est ergo incongruuin hic quoque cogitare, custodern Syna- gogæ angelum preces pro ipsa obtulisse. Quod si quis dicat ipsum Filium personam agricolæ gerere, ne bæc quidem sententia idoneo ratiocinio carebit. Est enim pro nobis advocatus apud Patren, propi- tiator atque agricola animarum nostrarum. Nam et ipse de semet dixit : « Exiit qui seminat seminare semen suumi“. › Neque hoc ullam Filii majestati injuriam faciet, quod nempe agricolæ personam induat. Nam et ipsum Patrem formam banc assuin- psisse comperimus, nullam propterea bujus rei causa passum vituperationem. Dixit enim sanctis apostolis Filius : « Ego sum vilis, vos palmiles, Pater meus agricola est ". › Unicuique enim dicto- rum sensuum quadrare interdum hic sermo potest. Quod autem Israel repudium denique pas- surus foret, propter multam snain sterilitateın, in- nuit aliquando etiam beatus Baptista dicens: Jam securis ad radicem arborum posita est *³, › et re- liqua. Videtur ergo ficulneæ comparare Judæorum Synagogam, quandoquidem et aliis iHam comparant arboribus sacra Littere, viti nimirum, ole, el saltibus. Ecce enim propheta Jeremias modo de ipsa, id est membris ejus, ail: c Vilis frondosa Israel ". » Modo rursus ad ipsam : Oleam pul. C chram, specie umbrosa, vocavit Dominus nomen tuum. Tempore putationis ejus accensus est ignis adversus eam : magna clades ejus, inutiles facti sunt palinites ipsius ". » Alius vero propheta, Li- bano monti eam comparans, sic ait : « Aperi, Li- laue, fores tuas, et comedat ignis cedros tuas ". Revera enim consumptus fuit igne saltus Jerusalem, id est ejus populus. Quamobrem sumi- tur, ut dixi, ad Synagoga Judaeorum, sive filiorum Israelis, imaginem, ea quæ in hac parabola pro- posita fuit ficulnea. Venit autem, pergit dicere Scriptura, quærens fructumn, et non invenit. Et qui- dem ter venit, primo per Moysem et Aaronem; iterum Josuæ filii Navi et mox judicum ætate; tertio post istos, temporis tractu illo quo exstile- runt beati prophelæ usque ad Joannen Baptistam. His temporibus infructuosus Israel fuit. Nam quod attinet ad Dei Patris beneplacitum, simulque Filii, minime acceptus erat utpote typicus et unbratilis cultus, infructuosus omnino quod ad spiritalem at- tinet bonum odorem. Quapropter et rejectus est. Atque hoc nos docebit dicens ipse Servator cœlesti Patri Deo : e Sacrificium et oblationem noluisti, holocausta pro peccatis non tībi placuere ". , Isaiæ ore : ‹ Quis enim exquisivit hæc de manibus ** Exod. xix, 20. • Matth. xiii, 3. es Zach. x1, 1. of Psal. XXXIX, 7. D « Juan. XV, b) Osee x, non Jeremias. (1) lmo hoc primo loco Oseas est, 5. 8 Luc. 1, 9. 1. * Jerem. xi, 16.
PG 72:766Πλὴν ὄντων τῶν ἀνθρώπων ἐν τούτοις, οὐ παρεῖδεν ἡμᾶς ἀγαθὸς ὢν φύσει Θεὸς, μακρᾷ δὴ καὶ ἀφύκτῳ κεκολασμένους νόσῳ τοὺς κάμνοντας, καὶ ἀπήλλαττε τῶν δεσμῶν, λυτικὴν τῶν ἀνθρωπίνων παθῶν ἀποφαίνων εὖ μάλα τὴν ἐν τῷδε τῷ κόσμῳ παρουσίαν τε καὶ ἀνάδειξιν αὐτοῦ· ἀφίκετο γὰρ ἐκμορφώσων τὰ καθ’ ἡμᾶς πρὸς τὸ ἐν ἀρχαῖς. «Ὁ γὰρ Θεὸς θάνατον οὐκ ἐποίησε, κατὰ τὸ γεγραμμένον, οὐδὲ τέρπεται ἐπ’ ἀπωλείᾳ ζώντων· ἔκτισε γὰρ εἰς τὸ εἶναι τὰ πάντα· καὶ σωτήριοι αἱ γενέσεις τοῦ κόσμου, καὶ οὐκ ἔστιν ἐν αὐτοῖς φάρμακον ὀλέθρου· φθόνῳ δὲ διαβόλου, θάνατος εἰσῆλθεν εἰς τὸν κόσμον.» (α φ. 190 β) Ἐπ’ ἀνατροπῇ θανάτου καὶ φθορᾶς καὶ φθόνου τοῦ καθ’ ἡμῶν γεγονότος παρὰ τοῦ πονηροῦ καὶ ἀρχεκάκου δράκοντος, ἡ τοῦ Λόγου γέγονε σάρκωσις, ἤγουν ἐνανθρώπησις· καὶ τοῦτο σαφῶς ἡμῖν, δι’ αὐτῶν ἐκφαίνεται τῶν πραγμάτων. Ἠλευθέρου τοίνυν τὴν Ἀβραὰμ θυγατέρα τῆς οὕτω μακρᾶς ἀῤῥωστίας, ἐπιφωνῶν τε καὶ λέγων· «Γύναι, ἀπολέλυσαι τῆς ἀσθενείας σου.» Θεοπρεπεστάτη λίαν ἡ φωνὴ, ἐξουσίας γέμουσα τῆς ἀνωτάτω νεύματι γὰρ βασιλικῷ τὴν νόσον ἐλαύνει. Προσεπιτίθησι δὲ καὶ χεῖρας αὐτῇ· καὶ ἀνωρθώθη, φησι, παραχρῆμα.
καὶ περὶ ἁμαρτίας οὐκ εὐδόκησας. » Καὶ διὰ Ἡσαΐου Τίς γὰρ ἐξεζήτησε ταῦτα ἐκ τῶν χειρῶν ὑμῶν ; Πατεῖν τὴν αὐλήν μου οὐ προσθήσεσθε· ἐὰν φέρητε σεμίδαλιν, μάταιον θυμίαμα, βδέλυγμά μοί ἐστιν. » “Ο δὴ μισεῖ καὶ βδελύττεται Θεός, πῶς ἂν νοηθείη καρπὸς εἶναι ψυχῆς νοητὸς, καὶ πνευματικὸς, καὶ εὐπαράδεκτος αὐτῷ ; 'Ιδού γυνὴ ἦν, πνεῦμα ἔχουσα ἀσθενείας ἔτη δέκα καὶ ὀκτώ. η (Α. Γ. 190, Β Ι. 135) Ην δὲ ἐν τῇ Συναγωγή γυνή οκτωκαίδεκα ἔτη ἐξ ἀσθενείας συγκύπτουσα. Ονί- νησιν οὐ μετρίως τοὺς εὖ φρονοῦντας καὶ τοῦτο δεῖ γὰρ ἡμᾶς πανταχόθεν τὸ χρήσιμον ἐρανίζεσθαι. Έξεστι δὴ οὖν ἐντεῦθεν ἰδεῖν, ὅτι δέχεται πολλάκις τὴν κατά τινων ἐξουσίαν ὁ Σατανᾶς, πλημμελούντων δηλονότι, καὶ τῶν εἰς εὐσέβειαν σπουδασμάτων ἀνθ- Β ῃρημένων τὸ ῥᾴθυμον· οὓς δ' ἂν λάβοι, τοιούτους ἐνίτσιν ἀρρωστήμασιν ἔσθ' ὅτε σωματικοῖς, κολαστής ὑπάρχων καὶ ἀπηνής. Δίδωσι δὲ χώραν αὐτῷ πρὸς τοῦτο οικονομικώτατα λίαν ὁ παντεπόπτης Θεὸς, ἵνα τῷ τῆς δυσπραγίας βάρει κατηχθισμένοι, μεταφοι τὴν ἔλοιντο πρὸς τὰ βελτίω. Καὶ γοῦν ὁ σοφώτατος Παῦλος, ἐν Κορίνθῳ τινὰ διαβεβλημένον ἐπὶ πορνεία, παραδέδωκε τῷ Σατανᾷ εἰς ὄλεθρον τῆς σαρκὸς, ἵνα τὸ πνεῦμα σωθῇ. Οὐκοῦν ἡ συγκεκυφυία γυνὴ τοῦτο λέγεται παθεῖν ἐξ ἀγριότητος διαβολικῆς· ήτοι, και θάπερ ἔφην, παρεπραμένη παρὰ Θεοῦ δι' οἰκεία πταίσματα, ήγουν τῷ καθ᾿ ὅλου λόγῳ καὶ γενικῷ· παραίτιος γὰρ τοῖς ἀνθρωπίνοις σώμασι τοῦ νοσεῖν Ο Αλιτήριος γέγονε Σατανᾶς, ὅτι καὶ δι' αὐτοῦ τὴν παράβασιν τὴν ἐν Ἀδὰμ ὴρτύσθαι φαμέν, δι' ἧς εἰς ἀσθένειαν καὶ φθοράν, τὰ τῶν ἀνθρώπων κατεκομί σθη σώματα. Πλὴν ὄντων τῶν ἀνθρώπων ἐν τούτοις, οὐ παρεῖδεν ἡμᾶς ἀγαθὸς ὢν φύσει Θεός, μακρᾷ δὴ καὶ ἀφύκτῳ κεκολασμένους νόσῳ τοὺς κάμνοντας, καὶ ἀπήλλαττε τῶν δεσμῶν, λυτικὴν τῶν ἀνθρωπίνων παθῶν ἀποφαίνων εὖ μάλα τὴν ἐν τῷδε τῷ κόσμῳ παρουσίαν τε καὶ ἀνάδειξιν αὐτοῦ· ἀφίκετο γὰρ ἐχ μορφώσων τὰ καθ' ἡμᾶς πρὸς τὸ ἐν ἀρχαῖς. Ὁ γάρ Θεὸς θάνατον οὐκ ἐποίησε, κατὰ τὸ γεγραμμένον, οὐδὲ τέρπεται ἐπ' ἀπωλείᾳ ζώντων· ἔκτισε γὰρ εἰς τὸ εἶναι τὰ πάντα· καὶ σωτήριοι αἱ γενέσεις τοῦ κόσμου, καὶ οὐκ ἔστιν ἐν αὐτοῖς φάρμακον ολέθρου φθόνῳ δὲ διαβόλου, θάνατος εἰσῆλθεν εἰς τὸν κόσμον. » — (Α Γ. 1) Επ᾿ ἀνατροπῇ θανάτου καὶ φθοράς καὶ φθόνου τοῦ καθ' ἡμῶν γεγονότος παρὰ τοῦ που νηροῦ καὶ ἀρχεκάκου δράκοντος, ἡ τοῦ Λόγου γέ γονε σάρκωσις, ήγουν ενανθρώπησις· καὶ τοῦτο σα- φῶς ἡμῖν, δι' αὐτῶν ἐκφαίνεται τῶν πραγμάτων. Ηλευθέρου τοίνυν τὴν ᾿Αβραὰμ θυγατέρα τῆς οὕτω μακρᾶς ἀῤῥωστίας, ἐπιφωνῶν τε καὶ λέγων· ι Γύ- ναι, ἀπολέλυσαι τῆς ἀσθενείας σου. Η Θεοπρεπεστάτη λίαν ή φωνή, έξουσίας γέμουσα τῆς ἀνωτάτω! νεύ ματι γάρ βασιλικῷ τὴν νόσον ἐλαύνει. Προσεπιτίθησι COMMENT. IN LUCAM. A vestris? calcare aulam meam non pergelis Si ad- • C • feretis similam, vanus est suffitus, abominatio mibi est " . Porro quod Deus odit atque abomni- natur, quomodo existimabitur animæ fructus in- tellectualis et spiritalis, et ipsi acceptus ? V. 11. Ecce mulier quæ habebat spiritum infirmi- tatis annis decem et octo (1). Erat autem in Synagoga mulier jam duodecim annis morbo curvata. Non mediocriter hoc quoque prodest sensatis; oportet enim nos quidquid utite est, undique colligere. Possumus utique hinc cogno- scere, potestatem sæpe Satanam accipere adversus aliquos, peccatores videlicet, et qui ad religionis enitum segnes se præbuerunt. Quos autem corri puerit, los tradit corporalibus interdum morbis υιpole carnifes et crudelis. Dat autem illi provi- dentissime hanc facultatem omnituens Deus, ut calamitatis pondere impulsi, ad meliora transgredi velint. Quare et sapientissimus Paulus hominem quemdam Corinthi de fornicatione accu- satum tradidit Satanæ in interitum carnis, ut spi- ritus salvus Heret ". Item gibbosa mulier id di- citur passa a sævitia diaboli, vel, ut dixi, ita Deo permittente ob ejus peccata, vel etiam generali aliqua ratione et communi. Cæteroqui causa esse solet morborum humanis corporibus maleficus Sa- tanas: namque illam quoque transgressionem in Adamo structam ab eo dicimus, ex qua in infir- mitatem atque corruptelam corpora hominum de- ciderunt. Verumtamen cum ita homines se habe- rent, haud nos languentes neglexit bonus suapte natura Deus, longo videlicet et insanabili percussos morbo, sed bis vinculis absolvit, suo in hunc mun- dum adventu et ostensione commodissimam hu- manis malis medicinam faciens. Venit enim ul maturam nostram in antiquain formam reponeret. ‹ Nam Deus mortem non fecit, uti scriptum est; neque viventium interitu lætatur, quia cuncta ut perinanorent creavit. Sana quippe fuere mundi principia, neque iis exitii venenum inerat” ; sed invidia diaboli mors in mundum introiit ”¹. > - Ob destruendain mortem, corruptelam, et improbi malorumque auctoris serpentis invidiam, Verbi facta est incarnatio sive humanatio; idque nobis manifeste factis ipsis apparet. Liberavit itaque Abrahæ filiam tam diutina infirmitate, elata voce inclamans Mulier, dimissa es ab infirmitate tua. › Convenientissima Deo vox, supernæque po- tentiæ plena ! nam regali nutu morbum proterret. Manus quoque ei imponit; illa autem, inquit Scri- ptura, confestim erecta est. Ergo hinc quoque co- gnoscere licet, Dei virtute atque efficacia sanctam "Isa. 1, 12. » Cor. v. 5. TO Sap. 1, 13, 14. • Bic. CYRILLUS. Ad expugnationem autem corruptio- nis et mortis, et invidiæ diaboli contra nos, prodiit . D Sap. 11, incarnatio Verbi; et hoc apparet ex ipsis eventibus sequitur enim : Et ecce mulier qua, s etc. (1) Ante hunc textum in catena lat. D. Thomæ
Ἔξεστι δὴ οὖν κἀντεῦθεν ἰδεῖν, ὅτι τὴν τοῦ Θεοῦ δύναμίν τε καὶ ἐνέργειαν ἡ ἁγία πεφόρηκε σάρξ· ἰδία γὰρ ἦν αὐτοῦ, καὶ οὐχ ἑτέρου τινὸς παρ’ αὐτὸν ὄντος Υἱοῦ καταμόνας καὶ ἰδικῶς, κατά γε τό τισιν ἀνοσιώτατα δοκοῦν. «Ἀποκριθεὶς δὲ ὁ ἀρχισυνάγωγος, ἀγανακτῶν ὅτι τῷ Σαββάτῳ ἐθεράπευσεν ὁ Ἰησοῦς, κ.τ.λ.» (α φ. 190 β) Καίτοι πῶς οὐκ ἔδει μᾶλλον θαυμάσαι Χριστὸν ἀπολύσαντα τῶν δεσμῶν τὴν Ἀβραὰμ θυγατέρα; Εἶδες αὐτὴν παραδόξως τοῦ πάθους ἀπηλλαγμένην. Οὐκ εἶδες εὐχόμενον τὸν ἰατρὸν, οὐχ ὡς αἴτημα παρ’ ἑτέρου λαβόντα τῆς καμνούσης τὴν ἴασιν, ἀλλ’ ἐξουσίας ἔργον ἀποτελέσαντα. Ἀρχισυνάγωγος ὢν, τὰ Μωϋσέως οἶσθά που γράμματα· εἶδες αὐτὸν εὐχόμενον πλεισταχοῦ, καὶ ἐξ ἰδίας δυνάμεως οὐδὲν ἐνεργήσαντα παντελῶς. Καὶ γοῦν λεπρωθείσης τῆς Μαριὰμ διὰ τὸ εἰπεῖν τι μόνον κατ’ αὐτοῦ ἐν καταγνώσεως μέρει, καὶ τοῦτο ἀληθές· Γυναῖκα γὰρ, φησὶν, Αἰθιόπισσαν ἔλαβεν ἑαυτῷ· οὐ γέγονε κρείττων τοῦ κακοῦ, προσέπιπτε δὲ μᾶλλον τῷ Θεῷ, λέγων· «Ὁ Θεὸς, δέομαί σου, ἴασαι αὐτήν.» Καὶ ὅμως οὐδὲ ἱκετεύοντος συνεχωρήθη αὐτῇ τῆς ἁμαρτίας τὸ ἐπιτίμιον.
καὶ περὶ ἁμαρτίας οὐκ εὐδόκησας. » Καὶ διὰ Ἡσαΐου Τίς γὰρ ἐξεζήτησε ταῦτα ἐκ τῶν χειρῶν ὑμῶν ; Πατεῖν τὴν αὐλήν μου οὐ προσθήσεσθε· ἐὰν φέρητε σεμίδαλιν, μάταιον θυμίαμα, βδέλυγμά μοί ἐστιν. » “Ο δὴ μισεῖ καὶ βδελύττεται Θεός, πῶς ἂν νοηθείη καρπὸς εἶναι ψυχῆς νοητὸς, καὶ πνευματικὸς, καὶ εὐπαράδεκτος αὐτῷ ; 'Ιδού γυνὴ ἦν, πνεῦμα ἔχουσα ἀσθενείας ἔτη δέκα καὶ ὀκτώ. η (Α. Γ. 190, Β Ι. 135) Ην δὲ ἐν τῇ Συναγωγή γυνή οκτωκαίδεκα ἔτη ἐξ ἀσθενείας συγκύπτουσα. Ονί- νησιν οὐ μετρίως τοὺς εὖ φρονοῦντας καὶ τοῦτο δεῖ γὰρ ἡμᾶς πανταχόθεν τὸ χρήσιμον ἐρανίζεσθαι. Έξεστι δὴ οὖν ἐντεῦθεν ἰδεῖν, ὅτι δέχεται πολλάκις τὴν κατά τινων ἐξουσίαν ὁ Σατανᾶς, πλημμελούντων δηλονότι, καὶ τῶν εἰς εὐσέβειαν σπουδασμάτων ἀνθ- Β ῃρημένων τὸ ῥᾴθυμον· οὓς δ' ἂν λάβοι, τοιούτους ἐνίτσιν ἀρρωστήμασιν ἔσθ' ὅτε σωματικοῖς, κολαστής ὑπάρχων καὶ ἀπηνής. Δίδωσι δὲ χώραν αὐτῷ πρὸς τοῦτο οικονομικώτατα λίαν ὁ παντεπόπτης Θεὸς, ἵνα τῷ τῆς δυσπραγίας βάρει κατηχθισμένοι, μεταφοι τὴν ἔλοιντο πρὸς τὰ βελτίω. Καὶ γοῦν ὁ σοφώτατος Παῦλος, ἐν Κορίνθῳ τινὰ διαβεβλημένον ἐπὶ πορνεία, παραδέδωκε τῷ Σατανᾷ εἰς ὄλεθρον τῆς σαρκὸς, ἵνα τὸ πνεῦμα σωθῇ. Οὐκοῦν ἡ συγκεκυφυία γυνὴ τοῦτο λέγεται παθεῖν ἐξ ἀγριότητος διαβολικῆς· ήτοι, και θάπερ ἔφην, παρεπραμένη παρὰ Θεοῦ δι' οἰκεία πταίσματα, ήγουν τῷ καθ᾿ ὅλου λόγῳ καὶ γενικῷ· παραίτιος γὰρ τοῖς ἀνθρωπίνοις σώμασι τοῦ νοσεῖν Ο Αλιτήριος γέγονε Σατανᾶς, ὅτι καὶ δι' αὐτοῦ τὴν παράβασιν τὴν ἐν Ἀδὰμ ὴρτύσθαι φαμέν, δι' ἧς εἰς ἀσθένειαν καὶ φθοράν, τὰ τῶν ἀνθρώπων κατεκομί σθη σώματα. Πλὴν ὄντων τῶν ἀνθρώπων ἐν τούτοις, οὐ παρεῖδεν ἡμᾶς ἀγαθὸς ὢν φύσει Θεός, μακρᾷ δὴ καὶ ἀφύκτῳ κεκολασμένους νόσῳ τοὺς κάμνοντας, καὶ ἀπήλλαττε τῶν δεσμῶν, λυτικὴν τῶν ἀνθρωπίνων παθῶν ἀποφαίνων εὖ μάλα τὴν ἐν τῷδε τῷ κόσμῳ παρουσίαν τε καὶ ἀνάδειξιν αὐτοῦ· ἀφίκετο γὰρ ἐχ μορφώσων τὰ καθ' ἡμᾶς πρὸς τὸ ἐν ἀρχαῖς. Ὁ γάρ Θεὸς θάνατον οὐκ ἐποίησε, κατὰ τὸ γεγραμμένον, οὐδὲ τέρπεται ἐπ' ἀπωλείᾳ ζώντων· ἔκτισε γὰρ εἰς τὸ εἶναι τὰ πάντα· καὶ σωτήριοι αἱ γενέσεις τοῦ κόσμου, καὶ οὐκ ἔστιν ἐν αὐτοῖς φάρμακον ολέθρου φθόνῳ δὲ διαβόλου, θάνατος εἰσῆλθεν εἰς τὸν κόσμον. » — (Α Γ. 1) Επ᾿ ἀνατροπῇ θανάτου καὶ φθοράς καὶ φθόνου τοῦ καθ' ἡμῶν γεγονότος παρὰ τοῦ που νηροῦ καὶ ἀρχεκάκου δράκοντος, ἡ τοῦ Λόγου γέ γονε σάρκωσις, ήγουν ενανθρώπησις· καὶ τοῦτο σα- φῶς ἡμῖν, δι' αὐτῶν ἐκφαίνεται τῶν πραγμάτων. Ηλευθέρου τοίνυν τὴν ᾿Αβραὰμ θυγατέρα τῆς οὕτω μακρᾶς ἀῤῥωστίας, ἐπιφωνῶν τε καὶ λέγων· ι Γύ- ναι, ἀπολέλυσαι τῆς ἀσθενείας σου. Η Θεοπρεπεστάτη λίαν ή φωνή, έξουσίας γέμουσα τῆς ἀνωτάτω! νεύ ματι γάρ βασιλικῷ τὴν νόσον ἐλαύνει. Προσεπιτίθησι COMMENT. IN LUCAM. A vestris? calcare aulam meam non pergelis Si ad- • C • feretis similam, vanus est suffitus, abominatio mibi est " . Porro quod Deus odit atque abomni- natur, quomodo existimabitur animæ fructus in- tellectualis et spiritalis, et ipsi acceptus ? V. 11. Ecce mulier quæ habebat spiritum infirmi- tatis annis decem et octo (1). Erat autem in Synagoga mulier jam duodecim annis morbo curvata. Non mediocriter hoc quoque prodest sensatis; oportet enim nos quidquid utite est, undique colligere. Possumus utique hinc cogno- scere, potestatem sæpe Satanam accipere adversus aliquos, peccatores videlicet, et qui ad religionis enitum segnes se præbuerunt. Quos autem corri puerit, los tradit corporalibus interdum morbis υιpole carnifes et crudelis. Dat autem illi provi- dentissime hanc facultatem omnituens Deus, ut calamitatis pondere impulsi, ad meliora transgredi velint. Quare et sapientissimus Paulus hominem quemdam Corinthi de fornicatione accu- satum tradidit Satanæ in interitum carnis, ut spi- ritus salvus Heret ". Item gibbosa mulier id di- citur passa a sævitia diaboli, vel, ut dixi, ita Deo permittente ob ejus peccata, vel etiam generali aliqua ratione et communi. Cæteroqui causa esse solet morborum humanis corporibus maleficus Sa- tanas: namque illam quoque transgressionem in Adamo structam ab eo dicimus, ex qua in infir- mitatem atque corruptelam corpora hominum de- ciderunt. Verumtamen cum ita homines se habe- rent, haud nos languentes neglexit bonus suapte natura Deus, longo videlicet et insanabili percussos morbo, sed bis vinculis absolvit, suo in hunc mun- dum adventu et ostensione commodissimam hu- manis malis medicinam faciens. Venit enim ul maturam nostram in antiquain formam reponeret. ‹ Nam Deus mortem non fecit, uti scriptum est; neque viventium interitu lætatur, quia cuncta ut perinanorent creavit. Sana quippe fuere mundi principia, neque iis exitii venenum inerat” ; sed invidia diaboli mors in mundum introiit ”¹. > - Ob destruendain mortem, corruptelam, et improbi malorumque auctoris serpentis invidiam, Verbi facta est incarnatio sive humanatio; idque nobis manifeste factis ipsis apparet. Liberavit itaque Abrahæ filiam tam diutina infirmitate, elata voce inclamans Mulier, dimissa es ab infirmitate tua. › Convenientissima Deo vox, supernæque po- tentiæ plena ! nam regali nutu morbum proterret. Manus quoque ei imponit; illa autem, inquit Scri- ptura, confestim erecta est. Ergo hinc quoque co- gnoscere licet, Dei virtute atque efficacia sanctam "Isa. 1, 12. » Cor. v. 5. TO Sap. 1, 13, 14. • Bic. CYRILLUS. Ad expugnationem autem corruptio- nis et mortis, et invidiæ diaboli contra nos, prodiit . D Sap. 11, incarnatio Verbi; et hoc apparet ex ipsis eventibus sequitur enim : Et ecce mulier qua, s etc. (1) Ante hunc textum in catena lat. D. Thomæ
PG 72:767Καὶ ἕκαστος δὲ τῶν ἁγίων προφητῶν, εἴ πού τι καὶ ἐνήργηκεν ὅλως, ἐν δυνάμει Θεοῦ τοῦτο ποιήσας ὁρᾶται. Ἐνταῦθα δέ μοι βλέπε τὸν τῶν ὅλων Σωτῆρα Χριστὸν οὐκ εὐχὴν ἀνατείνεσθαι, ἀλλὰ τῇ ἑαυτοῦ δυνάμει ἀνατεθεικότα τοῦ πράγματος τὴν κατόρθωσιν, φωνῇ θεραπεύοντα, καὶ χειρὸς ἁφῇ. Κύριος γὰρ ὢν καὶ Θεὸς, ἰσοδυναμοῦσαν ἑαυτῷ, πρός γε τὸ δύνασθαι, φημὶ, νοσημάτων ἐλευθεροῦν, τὴν ἰδίαν ἀπέφηνε σάρκα. Ἔδει δὲ οὖν ἐντεῦθεν συνεῖναι λοιπὸν τοῦ κατ’ αὐτὸν μυστηρίου τὴν δύναμιν.(β φ. 154) Οὐκοῦν εἴπερ τις ἦν ἀγχίνους ὁ ἀρχισυνάγωγος, ἐνενόησεν ἂν τίς τε καὶ ὅσος ἐστὶν ὁ Σωτὴρ, ἐκ τῆς οὕτω παραδόξου θεοσημείας, καὶ μὴ ταὐτὰ λέγειν τοῖς ὄχλοις, μηδὲ τοῖς θεραπευομένοις ἐγκαλεῖν τοῦ νόμου τὴν λύσιν, τῆς κατὰ τὸ Σάββατον ἀργίας τὴν παράδοσιν. Ἐργάσασθαι γὰρ ὅλως ἐστὶ τὸ θεραπεύεσθαι· ἀδικεῖται δὲ νόμος, Θεοῦ κατοικτείροντος καὶ ἐν ἡμέρᾳ Σαββάτου; Τίνι προςτέταχεν ἀργεῖν ἐν Σαββάτῳ; Ἑαυτῷ μᾶλλον, ἢ σοί; Εἰ μὲν οὖν ἑαυτῷ, μὴ διοικείτω τὰ καθ’ ἡμᾶς ἐν Σαββάτῳ· ἀργείτω καὶ ὁ τοῦ ἡλίου δρόμος, μὴ πιπτέτωσαν ὑετοὶ, στήτωσαν αἱ τῶν ὑδάτων πηγαὶ, καὶ ποταμῶν ἀεννάων φοραὶ, καὶ ἀνέμων χρεῖαι.
Α δὲ καὶ χεῖρας αὐτῇ· καὶ ἀνωρθώθη, φησί, παρα χρῆμα. Εξεστι δὴ οὖν κἀντεῦθεν ἰδεῖν, ὅτι τὴν τοῦ Θεοῦ δύναμίν τε καὶ ἐνέργειαν ἡ ἁγία πεφόρηκε σάρξ· ἰδία γὰρ ἦν αὐτοῦ, καὶ οὐχ ἑτέρου τινὸς παρ' αὐτὸν ὄντος Υἱοῦ καταμόνας καὶ ἰδικῶς, κατά γε τό τισιν ἀνοσιώτατα δοκοῦν (1). Αποκριθεὶς δὲ ὁ ἀρχισυνάγωγος, ἀγανακτών ὅτι τῷ Σαββάτῳ ἐθεράπευσεν ὁ Ἰησοῦς, κ. τ. λ. (Α Γ. ) Καίτοι πῶς οὐκ ἔδει μάλλον θαυμάσαι Χριστὸν ἀπολύσαντα τῶν δεσμῶν τὴν ᾿Αβραάμ θυ γατέρα; Είδες αὐτὴν παραδόξως τοῦ πάθους ἀπηλ λαγμένην. Οὐκ εἶδες εὐχόμενον τὸν ἰατρὸν, οὐχ αἴτημα παρ' ἑτέρου λαβόντα τῆς καμνούσης τὴν ἴασιν, ἀλλ' ἐξουσίας ἔργον ἀποτελέσαντα. Αρχι Β συνάγωγος ὤν, τὰ Μωϋσέως οἶσθά που γράμματα· - - εἶδες αὐτὸν εὐχόμενον πλεισταχοῦ, καὶ ἐξ ιδίας δυο νάμεως οὐδὲν ἐνεργήσαντα παντελῶς. Καὶ γοῦν λε πρωθείσης τῆς Μαριὰμ διὰ τὸ εἰπεῖν τι μόνον κατ αὐτοῦ ἐν καταγνώσεως μέρει, καὶ τοῦτο ἀληθές Γυναῖκα γὰρ, φησίν, Αιθιόπισσαν ἔλαβεν ἑαυτῷ· οὐ γέγονε κρείττων τοῦ κακοῦ, προσέπιπτε δὲ μᾶλλον τῷ Θεῷ, λέγων· Ο Θεός, δέομαί σου, καται αυτήν. » Καὶ ὅμως οὐδὲ ἱκετεύοντας συνεχωρήθη αὐτῇ τῆς ἁμαρτίας τὸ ἐπιτίμιον. Καὶ ἕκαστος δὲ τῶν ἁγίων προφητῶν, εἰ πού τι καὶ ἐνήργηκεν ὅλως, ἐν δυνάμει Θεοῦ τοῦτο ποιήσας ὁρᾶται. Ἐνταῦθα δέ μοι βλέπε τὸν τῶν ὅλων Σωτῆρα Χριστὸν οὐκ εὐχὴν ἀνατείνε σθαι, ἀλλὰ τῇ ἑαυτοῦ δυνάμει ανατεθεικότα τοῦ πράγματος τὴν κατόρθωσιν, φωνῇ θεραπεύοντα, καὶ χειρὸς ἀφῇ. Κύριος γὰρ ἂν καὶ Θεὸς, ἰσοδυναμούσαν ἑαυτῷ, πρός γε τὸ δύνασθαι, φημί, νοσημάτων έλευ- θεροῦν, τὴν ἰδίαν ἀπέφηνε σάρκα. Εδει δὲ οὖν ἐνα τεῦθεν συνεῖναι λοιπὸν τοῦ κατ' αὐτὸν μυστηρίου τὴν δύναμιν. — (Β Γ. 134) Οὐκοῦν εἴπερ τις ἦν ἀγχίνους ὁ ἀρχισυνάγωγος, ἐνενόησεν ἂν τίς τε καὶ ὅσος ἐστὶν ὁ Σωτὴρ, ἐκ τῆς οὕτω παραδόξου θεοσημείας, καὶ μὴ ταὐτὰ λέγειν τοῖς ὄχλοις, μηδὲ τοῖς θεραπευομέν νοις ἐγκαλεῖν τοῦ νόμου τὴν λύσιν, τῆς κατὰ τὸ Σάββατον ἀργίας τὴν παράδοσιν. Εργάσασθαι γάρ ὅλως ἐστὶ τὸ θεραπεύεσθαι· ἀδικεῖται δὲ νόμος, Θεοῦ κατοικτείροντος καὶ ἐν ἡμέρᾳ Σαββάτου; Τίνι προς τέταχεν ἀργεῖν ἐν Σαββάτῳ; Εαυτῷ μᾶλλον, ἢ σου; Εἰ μὲν οὖν ἑαυτῷ, μὴ διοικείτω τὰ καθ' ἡμᾶς ἐν Σαββάτῳ· ἀργείτω καὶ ὁ τοῦ ἡλίου δρόμος, μή πιο Ο πτέτωσαν ὑετοί, στήτωσαν αἱ τῶν ὑδάτων πηγαί, καὶ ποταμῶν ἀεννάων φοραὶ, καὶ ἀνέμων χρείαι. Εἰ δέ σοι προστέταχεν ἀργεῖν, μὴ ἐγκάλει Θεῷ, τὸ καὶ ἐν Σαββάτῳ διδόναι τισὶ μετ' ἐξουσίας τὸν ἔλεον. Διὰ τί δὲ ὅλως καὶ ἀργεῖν ἐκέλευσεν ἐν Σαββάτῳ ; Ίνα, φησί, ἀναπαύσηται ὁ παῖς σου, καὶ ὁ βοῦς σου, καὶ τὸ ὑποζύγιόν σου, καὶ πᾶν κτηνός σου. Οταν οὖν ἀναπαύσῃ τινάς, νοσημάτων αὐτοὺς ἀνιεὶς, εἶτα τοῦτο κωλύῃς αὐτός, ἔλυσας ἐνεργῶς τὸν ἐπὶ τῷ Σαββάτῳ νόμον, οὐκ ἐῶν ἀναπαύεσθαι τοὺς ἐν ἀλγήμασιν ὄνο τας καὶ νόσοις, οὓς ἔδησεν ὁ Σατανᾶς. (Α Ι. ) Αλλ' ὁ τῆς ἀχαρίστου Συναγωγής ἀρχισυνάγωγος, ἐπειδὴ εἶδε τὴν τὰ μέλη δεδεμένην S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. carnem fuisse praditam. Erat enim caro ipsius Verbi propria, et non alterius ab eo diversi sepa- ratique et distincti Filii, sicuti nonnulli irreligio- sissime censent. V. 14. Respondens autem archisynagogus, indignans quia Sabbato curasset Jesus, etc. Atqui cur non magis oportebat mirari Christum, qui ea ligatura filiam Abrahæ liberaverat? Vidisti hanc præter omnium exspectationem morbo reso- lulam. Haud vidisti orantem medicum, neque ut precum fructum ab alio accipientem inûrmæ skna- tionem, sed potestativum opus facientem. Cum sis archisynagogus, profecto nosti Moysis historiam : nosti hunc sæpissime orasse, nihilque omnino pro- pria virtute effecisse. Nam et cum leprosa facta esset Maria, propterea quod leve quid dixerat im- probandi causa, et quidem vere; Uxorem enim, ait, Æthiopissam duxit; non tamen Muyses illo morbo potentior fuit, sed Deo supplicans, ait : ‹ Rogo le, Deus, ut illam sanitati restituas '', Neque idcirco, eo licet supplicante, remissa est Mariæ peccati pos na. Unusquisque vero propheta, quidquid omnino operaretur, cum Dei virtute id egisse conspicitur. Nunc mecum animadverte Servatorem omnium Christum, haud preces fundere, sed suæ virtuti efficaciam operis attribuere, dum voce sanat manus- que contactu. Nam cum et Deminus sit et Deus, quipollentem sibi, ad morborum depulsionem, C propriam carnem demonstrat. oportuisset itaque hinc demum mysterii, quod in ce latebat, vim co- gnoscere. — Si ergo ingeniosus fuisset arcbisyna- gogus, intellexisset utique quis quantusque esset Servator, tam insperato prodigio edito, neque more vulgi locutus esset; neque sanantibus exprobrasset legis transgressionem, id est, otiandi in Sabbato statutam traditionem. Atqui sanare aliquem, in- quis, opera est. Sed quisnam lædi legem putet, si forte Deus etiam Sabbato misericors fuerit? Cui- nam præcepit otiari in Sabbato, sibine potius an tibi? Si ipsi sibi, ne ergo res nostras Sabbato re- gat: cesset solis cursus, pluviæ non decidant, steut aquarum fontes et fluminum perennium Aluxus, ventorumque opportunitates. Sin tibi potius otiari mandavit, ne Deum incuses, quod Sabbato quoque nonnullis, pro potestate sua, misericor- diam impertitus sit. Cur vero demum otiari jussit Sabbato? Nempe, inquit, ut requiescat servus tuus, et bos tuus, et jumentum tuum, et quodlibet pecus tuum. Cum ergo is aliquibus requiem tribuit, morbis eos liberans, tu vero id prohibes, mani- feste legem Sabbati violas, dum non sinis eos re- quiescere, qui doloribus morbisque vexantur, el quos Satanas alligavit. Sed ingratæ Synagogæ princeps, postquam vidit mulierem jam pridem membris impeditam, neque • Num, sil, seqq. (1) Contra Nestorianos hæc dici manifestum est.
Εἰ δέ σοι προστέταχεν ἀργεῖν, μὴ ἐγκάλει Θεῷ, τὸ καὶ ἐν Σαββάτῳ διδόναι τισὶ μετ’ ἐξουσίας τὸν ἔλεον. Διὰ τί δὲ ὅλως καὶ ἀργεῖν ἐκέλευσεν ἐν Σαββάτῳ; Ἵνα, φησὶ, ἀναπαύσηται ὁ παῖς σου, καὶ ὁ βοῦς σου, καὶ τὸ ὑποζύγιόν σου, καὶ πᾶν κτῆνός σου. Ὅταν οὗν ἀναπαύσῃ τινὰς, νοσημάτων αὐτοὺς ἀνιεὶς, εἶτα τοῦτο κωλύῃς αὐτὸς, ἔλυσας ἐναργῶς τὸν ἐπὶ τῷ Σαββάτῳ νόμον, οὐκ ἐῶν ἀναπαύεσθαι τοὺς ἐν ἀλγήμασιν ὄντας καὶ νόσοις, οὓς ἔδησεν ὁ Σατανᾶς. (α φ. 191 β) Ἀλλ’ ὁ τῆς ἀχαρίστου Συναγωγῆς ἀρχισυνάγωγος, ἐπειδὴ εἶδε τὴν τὰ μέλη δεδεμένην γυναῖκα, καὶ ὀρθοποδεῖν μὴ δυναμένην, ἀλλ’ εἰς γῆν καὶ ἐπὶ γαστέρα συννεύουσαν, ὑπὸ Χριστοῦ ἠλεημένην, καὶ ἁφῇ μόνῃ τέλεον ἀνορθωθεῖσαν, καὶ τὴν τοῖς ἀνθρώποις οἰκείαν πορείαν ἐν ὀρθίῳ τῷ σχήματι ὁδεύουσαν, καὶ ὑπὲρ τούτου τὸν Θεὸν μεγαλύνουσαν, ἄχθεται τῇ ταύτης λύσει, καὶ ἐπὶ τῇ δόξῃ τοῦ Κυρίου πυρπολούμενος, δεσμεῖται τῷ φθόνῳ· καὶ ἐπηρεάζει τῷ θαύματι, καὶ τὸν Κύριον ἀφεὶς τὸν ἐλέγξαντα τὴν τούτου ὑπόκρισιν, τοῖς ὄχλοις ἐπιτιμᾷ· ὥστε δόξαι ὅτι διὰ τὸ Σάββατον ἀγανακτεῖ·
Α δὲ καὶ χεῖρας αὐτῇ· καὶ ἀνωρθώθη, φησί, παρα χρῆμα. Εξεστι δὴ οὖν κἀντεῦθεν ἰδεῖν, ὅτι τὴν τοῦ Θεοῦ δύναμίν τε καὶ ἐνέργειαν ἡ ἁγία πεφόρηκε σάρξ· ἰδία γὰρ ἦν αὐτοῦ, καὶ οὐχ ἑτέρου τινὸς παρ' αὐτὸν ὄντος Υἱοῦ καταμόνας καὶ ἰδικῶς, κατά γε τό τισιν ἀνοσιώτατα δοκοῦν (1). Αποκριθεὶς δὲ ὁ ἀρχισυνάγωγος, ἀγανακτών ὅτι τῷ Σαββάτῳ ἐθεράπευσεν ὁ Ἰησοῦς, κ. τ. λ. (Α Γ. ) Καίτοι πῶς οὐκ ἔδει μάλλον θαυμάσαι Χριστὸν ἀπολύσαντα τῶν δεσμῶν τὴν ᾿Αβραάμ θυ γατέρα; Είδες αὐτὴν παραδόξως τοῦ πάθους ἀπηλ λαγμένην. Οὐκ εἶδες εὐχόμενον τὸν ἰατρὸν, οὐχ αἴτημα παρ' ἑτέρου λαβόντα τῆς καμνούσης τὴν ἴασιν, ἀλλ' ἐξουσίας ἔργον ἀποτελέσαντα. Αρχι Β συνάγωγος ὤν, τὰ Μωϋσέως οἶσθά που γράμματα· - - εἶδες αὐτὸν εὐχόμενον πλεισταχοῦ, καὶ ἐξ ιδίας δυο νάμεως οὐδὲν ἐνεργήσαντα παντελῶς. Καὶ γοῦν λε πρωθείσης τῆς Μαριὰμ διὰ τὸ εἰπεῖν τι μόνον κατ αὐτοῦ ἐν καταγνώσεως μέρει, καὶ τοῦτο ἀληθές Γυναῖκα γὰρ, φησίν, Αιθιόπισσαν ἔλαβεν ἑαυτῷ· οὐ γέγονε κρείττων τοῦ κακοῦ, προσέπιπτε δὲ μᾶλλον τῷ Θεῷ, λέγων· Ο Θεός, δέομαί σου, καται αυτήν. » Καὶ ὅμως οὐδὲ ἱκετεύοντας συνεχωρήθη αὐτῇ τῆς ἁμαρτίας τὸ ἐπιτίμιον. Καὶ ἕκαστος δὲ τῶν ἁγίων προφητῶν, εἰ πού τι καὶ ἐνήργηκεν ὅλως, ἐν δυνάμει Θεοῦ τοῦτο ποιήσας ὁρᾶται. Ἐνταῦθα δέ μοι βλέπε τὸν τῶν ὅλων Σωτῆρα Χριστὸν οὐκ εὐχὴν ἀνατείνε σθαι, ἀλλὰ τῇ ἑαυτοῦ δυνάμει ανατεθεικότα τοῦ πράγματος τὴν κατόρθωσιν, φωνῇ θεραπεύοντα, καὶ χειρὸς ἀφῇ. Κύριος γὰρ ἂν καὶ Θεὸς, ἰσοδυναμούσαν ἑαυτῷ, πρός γε τὸ δύνασθαι, φημί, νοσημάτων έλευ- θεροῦν, τὴν ἰδίαν ἀπέφηνε σάρκα. Εδει δὲ οὖν ἐνα τεῦθεν συνεῖναι λοιπὸν τοῦ κατ' αὐτὸν μυστηρίου τὴν δύναμιν. — (Β Γ. 134) Οὐκοῦν εἴπερ τις ἦν ἀγχίνους ὁ ἀρχισυνάγωγος, ἐνενόησεν ἂν τίς τε καὶ ὅσος ἐστὶν ὁ Σωτὴρ, ἐκ τῆς οὕτω παραδόξου θεοσημείας, καὶ μὴ ταὐτὰ λέγειν τοῖς ὄχλοις, μηδὲ τοῖς θεραπευομέν νοις ἐγκαλεῖν τοῦ νόμου τὴν λύσιν, τῆς κατὰ τὸ Σάββατον ἀργίας τὴν παράδοσιν. Εργάσασθαι γάρ ὅλως ἐστὶ τὸ θεραπεύεσθαι· ἀδικεῖται δὲ νόμος, Θεοῦ κατοικτείροντος καὶ ἐν ἡμέρᾳ Σαββάτου; Τίνι προς τέταχεν ἀργεῖν ἐν Σαββάτῳ; Εαυτῷ μᾶλλον, ἢ σου; Εἰ μὲν οὖν ἑαυτῷ, μὴ διοικείτω τὰ καθ' ἡμᾶς ἐν Σαββάτῳ· ἀργείτω καὶ ὁ τοῦ ἡλίου δρόμος, μή πιο Ο πτέτωσαν ὑετοί, στήτωσαν αἱ τῶν ὑδάτων πηγαί, καὶ ποταμῶν ἀεννάων φοραὶ, καὶ ἀνέμων χρείαι. Εἰ δέ σοι προστέταχεν ἀργεῖν, μὴ ἐγκάλει Θεῷ, τὸ καὶ ἐν Σαββάτῳ διδόναι τισὶ μετ' ἐξουσίας τὸν ἔλεον. Διὰ τί δὲ ὅλως καὶ ἀργεῖν ἐκέλευσεν ἐν Σαββάτῳ ; Ίνα, φησί, ἀναπαύσηται ὁ παῖς σου, καὶ ὁ βοῦς σου, καὶ τὸ ὑποζύγιόν σου, καὶ πᾶν κτηνός σου. Οταν οὖν ἀναπαύσῃ τινάς, νοσημάτων αὐτοὺς ἀνιεὶς, εἶτα τοῦτο κωλύῃς αὐτός, ἔλυσας ἐνεργῶς τὸν ἐπὶ τῷ Σαββάτῳ νόμον, οὐκ ἐῶν ἀναπαύεσθαι τοὺς ἐν ἀλγήμασιν ὄνο τας καὶ νόσοις, οὓς ἔδησεν ὁ Σατανᾶς. (Α Ι. ) Αλλ' ὁ τῆς ἀχαρίστου Συναγωγής ἀρχισυνάγωγος, ἐπειδὴ εἶδε τὴν τὰ μέλη δεδεμένην S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. carnem fuisse praditam. Erat enim caro ipsius Verbi propria, et non alterius ab eo diversi sepa- ratique et distincti Filii, sicuti nonnulli irreligio- sissime censent. V. 14. Respondens autem archisynagogus, indignans quia Sabbato curasset Jesus, etc. Atqui cur non magis oportebat mirari Christum, qui ea ligatura filiam Abrahæ liberaverat? Vidisti hanc præter omnium exspectationem morbo reso- lulam. Haud vidisti orantem medicum, neque ut precum fructum ab alio accipientem inûrmæ skna- tionem, sed potestativum opus facientem. Cum sis archisynagogus, profecto nosti Moysis historiam : nosti hunc sæpissime orasse, nihilque omnino pro- pria virtute effecisse. Nam et cum leprosa facta esset Maria, propterea quod leve quid dixerat im- probandi causa, et quidem vere; Uxorem enim, ait, Æthiopissam duxit; non tamen Muyses illo morbo potentior fuit, sed Deo supplicans, ait : ‹ Rogo le, Deus, ut illam sanitati restituas '', Neque idcirco, eo licet supplicante, remissa est Mariæ peccati pos na. Unusquisque vero propheta, quidquid omnino operaretur, cum Dei virtute id egisse conspicitur. Nunc mecum animadverte Servatorem omnium Christum, haud preces fundere, sed suæ virtuti efficaciam operis attribuere, dum voce sanat manus- que contactu. Nam cum et Deminus sit et Deus, quipollentem sibi, ad morborum depulsionem, C propriam carnem demonstrat. oportuisset itaque hinc demum mysterii, quod in ce latebat, vim co- gnoscere. — Si ergo ingeniosus fuisset arcbisyna- gogus, intellexisset utique quis quantusque esset Servator, tam insperato prodigio edito, neque more vulgi locutus esset; neque sanantibus exprobrasset legis transgressionem, id est, otiandi in Sabbato statutam traditionem. Atqui sanare aliquem, in- quis, opera est. Sed quisnam lædi legem putet, si forte Deus etiam Sabbato misericors fuerit? Cui- nam præcepit otiari in Sabbato, sibine potius an tibi? Si ipsi sibi, ne ergo res nostras Sabbato re- gat: cesset solis cursus, pluviæ non decidant, steut aquarum fontes et fluminum perennium Aluxus, ventorumque opportunitates. Sin tibi potius otiari mandavit, ne Deum incuses, quod Sabbato quoque nonnullis, pro potestate sua, misericor- diam impertitus sit. Cur vero demum otiari jussit Sabbato? Nempe, inquit, ut requiescat servus tuus, et bos tuus, et jumentum tuum, et quodlibet pecus tuum. Cum ergo is aliquibus requiem tribuit, morbis eos liberans, tu vero id prohibes, mani- feste legem Sabbati violas, dum non sinis eos re- quiescere, qui doloribus morbisque vexantur, el quos Satanas alligavit. Sed ingratæ Synagogæ princeps, postquam vidit mulierem jam pridem membris impeditam, neque • Num, sil, seqq. (1) Contra Nestorianos hæc dici manifestum est.
PG 72:769ἵνα πείσῃ τοὺς ἐν ταῖς ἄλλαις ἡμέραις διεσκορπισμένους, καὶ ταῖς ἐργασίαις σχολάζοντας, μηδὲ ἐν Σαββάτῳ θεατὰς εἶναι καὶ θαυμαστὰς τῶν τοῦ Κυρίου τερατουργημάτων, μή ποτε καὶ πιστεύσωσιν. Ἀλλ’ εἰπὲ ἡμῖν, ὦ βασκανίας ἀνδράποδον, ὁποῖον ἔργον ὁ νόμος ἐκώλυσεν, ὁ εἰπών σοι· «Ἀπὸ παντὸς ἔργου χειροκμήτου ἀποστήσῃ τῇ ἡμέρᾳ τοῦ Σαββάτου;» Ἆρα τὸ διὰ στόματος καὶ διὰ λόγου; Παῦσαι γοῦν ἐσθίων, καὶ πίνων, καὶ ὁμιλῶν, καὶ ψάλλων ἐν Σαββάτῳ. Καὶ εἰ μὴ ταῦτα πράττεις, μηδὲ τὸν νόμον ἀναγινώσκεις, ἵνα τί σοι καὶ τὸ Σάββατον; Ἀλλὰ τὸ διὰ χειρῶν. Καὶ ποῖον διὰ χειρῶν ἔργον, τὸ φωνῇ γυναῖκα ἀνορθῶσαι; Εἰ δ’ ὅτι ἔργῳ ἡ γυνὴ τεθεράπευται τοῦτο ἐργασίαν καλεῖς, ἔργον ἐργάζῃ καὶ σὺ τὴν θεραπείαν μεμφόμενος. Ἀλλ’ εἶπε, φησί· Ἀπολέλυσαι τῆς ἀσθενείας· καὶ ἀπολέλυται. Τί δέ; οὐ καὶ σὺ λύεις τὴν ζώνην ἐν Σαββάτῳ; οὐ τῶν ποδῶν ἐκλύεις τὸ ὑπόδημα; οὐ τὴν στρωμνὴν στρωννύεις; οὐ τὴν χεῖρα ἀποσμήχεις ῥυπῶσαν ἐν ἐδέσμασι; Πῶς οὖν ἐφ’ ἑνὶ μόνῳ λόγῳ τῷ «Ἀπολέλυσαι» ἀγανακτεῖς; Ὁποῖον δὲ καὶ ἔργον ἡ γυνὴ μετὰ τὸν λόγον εἰργάσατο; Ἆρά γε χαλκευτικῆς, ἢ τεκτονικῆς, ἢ οἰκοδομικῆς ἐφήψατο;
γυναίκα, καὶ ὀρθοποδεῖν μή δυναμένην, ἀλλ' εἰς γῆν καὶ ἐπὶ γαστέρα συννεύουσαν, ὑπὸ Χρι στοῦ ἡλεημένην, καὶ ἀφῇ μόνῃ τέλεον ἀνορθωθεῖσαν, καὶ τὴν τοῖς ἀνθρώποις οἰκείαν πορείαν ἐν ὀρθίῳ τῷ σχήματι ὁδεύουσαν, καὶ ὑπὲρ τούτου τὸν Θεὸν μεγα λύνουσαν, ἄχθεται τῇ ταύτης λύσει, καὶ ἐπὶ τῇ δόξῃ τοῦ Κυρίου πυρπολούμενος, δεσμείται τῷ φθόνῳ· καὶ Επηρεάζει τῷ θαύματι, καὶ τὸν Κύριον ἀφεὶς τὸν ἐλέγο ξαντα τὴν τούτου ὑπόκρισιν, τοῖς ὄχλοις ἐπιτιμῇ· ὥστε δέξαι ὅτι διὰ τὸ Σάββατον ἀγανακτεῖ· ἵνα πείσῃ τοὺς ἐν ταῖς ἄλλαις ἡμέραις διεσκορπισμένους, καὶ ταῖς ἐργασίαις σχολάζοντας, μηδὲ ἐν Σαββάτῳ θεα- τὰς εἶναι καὶ θαυμαστὰς τῶν τοῦ Κυρίου τερατουρ γημάτων, μή ποτε καὶ πιστεύσωσιν. Αλλ' εἰπὲ ἡμῖν, ὦ βασκανίας ἀνδράποδον, ὁποῖον ἔργον ὁ νόμος ἐκώλυσεν, ὁ εἰπών σοι· . Ἀπὸ παντὸς ἔργου χει- ρακμή του ἀποστήσῃ τῇ ἡμέρᾳ τοῦ Σαββάτου ; ο 'Αρα τὸ διά στόματος καὶ διὰ λόγου ; Παῦσαι γοῦν ἐσθίων, καὶ πίνων, καὶ ὁμιλῶν, καὶ ψάλλων ἐν Σαββάτῳ. Καὶ εἰ μὴ ταῦτα πράττεις, μηδὲ τὸν νόμον ἀναγινώ- σχεις, ἵνα τί σοι καὶ τὸ Σάββατον; ᾿Αλλὰ τὸ διὰ χει- ρῶν. Καὶ ποῖον διὰ χειρῶν ἔργον, τὸ φωνῇς γυναῖκα ἀνορθώσαι; Εἰ δ' ὅτι ἔργῳ ἡ γυνή τεθεράπευται τοῦτο εργασίαν καλεῖς, ἔργον ἐργάζῃ καὶ σὺ τὴν θεραπείαν μεμφόμενος. Αλλ' εἶπε, φησί · Ἀπολέλυ- και τῆς ἀσθενείας· καὶ ἀπολέλυται. Τί δέ; οὐ καὶ σὺ λύεις τὴν ζώνην ἐν Σαββάτῳ; οὐ τῶν ποδῶν ἐκλύεις τὸ ὑπόδημα; οὐ τὴν στρωμνήν στρωννύεις ; οὐ τὴν χεῖρα ἀποσμήχεις ῥυπῶσαν ἐν ἐδέσμασι ; Πῶς οὖν ἐφ' ἑνὶ μόνῳ λόγῳ τῷ • Απολέλυσαι ὁ ἀγανα κτεῖς; Ὁποῖον δὲ καὶ ἔργον ἡ γυνὴ μετὰ τὸν λόγον εργάσατο; 'Αρά γε χαλκευτικής, ή τεκτονικῆς, ἡ οικοδομικῆς ἐφήψατο; 'Αρα ἐν αὐτῇ τῇ ἡμέρᾳ υφαντικῆς ἢ ἱστουργικῆς ἔργον μετεχειρίσατο; Αλλ' ἀνωρθώθη, φησί· ἔργον γὰρ ὅλως ἐστὶ τὸ θεραπεύε σθαι. ᾿Αλλὰ γὰρ οὐ διὰ τὸ Σάββατον ἀληθῶς ἀγανα κτεῖς, ἀλλὰ τὸν Χριστὸν βλέπων τιμώμενον καὶ ὡς Θεόν προσκυνούμενον, μαίνῃ καὶ ἀποπνίγῃ, καὶ τῇ βασκανία κατατήκῃ· καὶ ἕτερα μὲν ἐν τῇ καρδίᾳ ἐνδομυχής, ἄλλον δὲ σκήπτῃ καὶ προφασίζῃ. "Οθεν καὶ χαριέστατα ὑπὸ τοῦ Κυρίου τοῦ εἰδότος τοὺς ματαίους σου διαλογισμούς ελέγχῃ· καὶ τὴν ἁρμό ζουσάν σοι δέχῃ προσηγορίαν, ὑποκριτὴς ἀκούσας καὶ εἴρων καὶ ὕπουλος. Υποκριτά, ἕκαστος ὑμῶν τῷ Σαββάτῳ οὐ λύει τὸν βοῦν αὐτοῦ; κ. τ. λ. Ταύτην δὲ θυγατέρα Ἀβραὰμ οὖσαν, κ. τ. λ. (Δ. Γ. 192) Σε σύ] θαυμάζεις γὰρ, φησί, τὸν λύσαντα τὴν τοῦ ᾿Αβραάμ θυγατέρα· ἀλλὰ βοῦν μὲν καὶ ὄνον ἀναπαύεις, καμάτων αὐτοὺς ἀνιεὶς καὶ ἀποφέρων ἐφ᾽ ὕδωρο σωζομένου δὲ πα- ραδόξως ἀνθρώπου νενοσηκότος, καὶ Θεοῦ κατοι- κτείραντος, ἀμφοτέροις ἐπιτιμᾶς ὡς παρανομής σασι, τῷ μὲν ὅτι τεθεράπευσε, τῷ δὲ ὅτι τοῦ νοσεῖν ἀπηλλάττετο. — (Α (. 193) Θέα μοι τὸν ἀρχι- συνάγωγον, ὅπως ἀτιμότερος αὐτῷ τοῦ κτήνους τνι, 15. - οι COMMENT. IN LUCAM. A pedibus consistere valentem, sed humi et in ven- B C D [cod. ou pro Deut. trem curvam, nunc demum a Christo misericor- diam adeptam, et unico tactu perfecte sanatam, et consueto hominibus incessu, figura erecta, ambu- lantem, ideoque Deum magnificautem ; Synagoge, inquam, princeps moleste fert hanc sanitatem, et Domini gloriæ irascens, invidia corripitur, calum- niatur miraculum, omissoque Domino qui ejus by- pocrisin. coarguturus erat, turbas objurgat, ut vi- deatur Sabbati gratia stomachari : re tainen vera, ut suadeat hominibus, qui diebus aliis dispersi ne- gotiis propriis vacabant, quominus ne Sabbato quidem spectatores fiant et admiratores Domini miraculorum, atque ita ad fidem aliquando acce- dant. Sed age dic nobis, o livoris mancipium, quodnam operis genus fex tibi vetnit, quæ ait : ‹ Omni opere manuali die Sabbati abstinebis ”? › Num oris opus aut sermonis intelligit? A come- dendo igitur cessa, et a bibendo, sermocinando, atque etiam psallendo in Sabbato. Quod si hoc uon facis, neque legis lectioni vacas, cur tibi Sabbatum? Al opus manuale velitum dicis. Quale vero est ma- muale opus, nulieris vocali jussu erectio ? Quod si, quia revera mulier sanata fuit, ea res a te appella- tur opus, tu quoque opus facis duin hanc reprehen- dis sanationem. Atqui ais, dixit ille : Dimissa esto ab infirmitate, et dimissa est. Quid porro? Nonne et tu zonam solvis Sabbato? nonne pedum calceamenta exuis? noune lectum sternis? nonne manum eduliis inquinatam abstergis ? Cur ergo huic uni vocabulo ‹ Dimissa esto» irasceris? Quodnam vero opus et ipsa mulier post illa verba egit? Num fabrile, aut lignarium, aut murarium tractavit ? Num istac ipsa die telam aut licium attigit ? At erecta est, inquit: prorsus autem in operibus reputatur sauatio. Verum enimvero tu haud pro- pter Sabbatum reapse irasceris, seul quia Christum cernis honore affici et tanquam Deum adorari, furis, angeris, invidia tabescis : et aliud quidem corde celas, aliud simulas et prætexis. Quare egregie a Domino argueris, qui stultas tuas cogi- tationes introspicit, et tibi congruas lucraris appel- lationes, hypocrita audiens, simulator, atque sub- dolus. V. 15, 16. Hypocrita, unusquisque vestrum Sab- bato non solvit bovem suum? etc. Hanc autem filiam Abraha, etc. Tu miraris, inquit, illum qui Abrahæ solvit filiam; simulque bovi et asino quietem indulges, laboribus eos liberans et polatum ducens : nunc homine mi- rabiliter incolumi, Deoque benigne se gerente, am- bos objurgas uti transgressores, hunc quia sanavit, illam quia morbo liberata fuit. Specta mihi archi- synagogum, quomodo vilior sit apud illum jumento homo, siquidem bovem atque asinum Sabbato cura dignatur, curvam autem mulierem non vult, Christo -
Ἆρα ἐν αὐτῇ τῇ ἡμέρᾳ ὑφαντικῆς ἢ ἱστουργικῆς ἔργον μετεχειρίσατο; Ἀλλ’ ἀνωρθώθη, φησί· ἔργον γὰρ ὅλως ἐστὶ τὸ θεραπεύεσθαι. Ἀλλὰ γὰρ οὐ διὰ τὸ Σάββατον ἀληθῶς ἀγανακτεῖς, ἀλλὰ τὸν Χριστὸν βλέπων τιμώμενον καὶ ὡς Θεὸν προσκυνούμενον, μαίνῃ καὶ ἀποπνίγῃ, καὶ τῇ βασκανίᾳ κατατήκῃ· καὶ ἕτερα μὲν ἐν τῇ καρδίᾳ ἐνδομυχᾷς, ἄλλον δὲ σκήπτῃ καὶ προφασίζῃ. Ὅθεν καὶ χαριέστατα ὑπὸ τοῦ Κυρίου τοῦ εἰδότος τοὺς ματαίους σου διαλογισμοὺς ἐλέγχη· καὶ τὴν ἁρμόζουσάν σοι δέχῃ προσηγορίαν, ὑποκριτὴς ἀκούσας καὶ εἴρων καὶ ὕπουλος . «Ὑποκριτὰ, ἕκαστος ὑμῶν τῷ Σαββάτῳ οὐ λύει τὸν βοῦν αὐτοῦ; κ.τ.λ. Ταύτην δὲ θυγατέρα Ἀβραὰμ οὖσαν, κ.τ.λ.» (α φ. 192) Σὺ [ ξοδ. οὐ προ σὺ] θαυμάζεις γὰρ, φησὶ, τὸν λύσαντα τὴν τοῦ Ἀβραὰμ θυγατέρα· ἀλλὰ βοῦν μὲν καὶ ὄνον ἀναπαύεις, καμάτων αὐτοὺς ἀνιεὶς καὶ ἀποφέρων ἐφ’ ὕδωρ· σωζομένου δὲ παραδόξως ἀνθρώπου νενοσηκότος, καὶ Θεοῦ κατοικτείραντος, ἀμφοτέροις ἐπιτιμᾷς ὡς παρανομήσασι, τῷ μὲν ὅτι τεθεράπευκε, τῷ δὲ ὅτι τοῦ νοσεῖν ἀπηλλάττετο.(α φ.
γυναίκα, καὶ ὀρθοποδεῖν μή δυναμένην, ἀλλ' εἰς γῆν καὶ ἐπὶ γαστέρα συννεύουσαν, ὑπὸ Χρι στοῦ ἡλεημένην, καὶ ἀφῇ μόνῃ τέλεον ἀνορθωθεῖσαν, καὶ τὴν τοῖς ἀνθρώποις οἰκείαν πορείαν ἐν ὀρθίῳ τῷ σχήματι ὁδεύουσαν, καὶ ὑπὲρ τούτου τὸν Θεὸν μεγα λύνουσαν, ἄχθεται τῇ ταύτης λύσει, καὶ ἐπὶ τῇ δόξῃ τοῦ Κυρίου πυρπολούμενος, δεσμείται τῷ φθόνῳ· καὶ Επηρεάζει τῷ θαύματι, καὶ τὸν Κύριον ἀφεὶς τὸν ἐλέγο ξαντα τὴν τούτου ὑπόκρισιν, τοῖς ὄχλοις ἐπιτιμῇ· ὥστε δέξαι ὅτι διὰ τὸ Σάββατον ἀγανακτεῖ· ἵνα πείσῃ τοὺς ἐν ταῖς ἄλλαις ἡμέραις διεσκορπισμένους, καὶ ταῖς ἐργασίαις σχολάζοντας, μηδὲ ἐν Σαββάτῳ θεα- τὰς εἶναι καὶ θαυμαστὰς τῶν τοῦ Κυρίου τερατουρ γημάτων, μή ποτε καὶ πιστεύσωσιν. Αλλ' εἰπὲ ἡμῖν, ὦ βασκανίας ἀνδράποδον, ὁποῖον ἔργον ὁ νόμος ἐκώλυσεν, ὁ εἰπών σοι· . Ἀπὸ παντὸς ἔργου χει- ρακμή του ἀποστήσῃ τῇ ἡμέρᾳ τοῦ Σαββάτου ; ο 'Αρα τὸ διά στόματος καὶ διὰ λόγου ; Παῦσαι γοῦν ἐσθίων, καὶ πίνων, καὶ ὁμιλῶν, καὶ ψάλλων ἐν Σαββάτῳ. Καὶ εἰ μὴ ταῦτα πράττεις, μηδὲ τὸν νόμον ἀναγινώ- σχεις, ἵνα τί σοι καὶ τὸ Σάββατον; ᾿Αλλὰ τὸ διὰ χει- ρῶν. Καὶ ποῖον διὰ χειρῶν ἔργον, τὸ φωνῇς γυναῖκα ἀνορθώσαι; Εἰ δ' ὅτι ἔργῳ ἡ γυνή τεθεράπευται τοῦτο εργασίαν καλεῖς, ἔργον ἐργάζῃ καὶ σὺ τὴν θεραπείαν μεμφόμενος. Αλλ' εἶπε, φησί · Ἀπολέλυ- και τῆς ἀσθενείας· καὶ ἀπολέλυται. Τί δέ; οὐ καὶ σὺ λύεις τὴν ζώνην ἐν Σαββάτῳ; οὐ τῶν ποδῶν ἐκλύεις τὸ ὑπόδημα; οὐ τὴν στρωμνήν στρωννύεις ; οὐ τὴν χεῖρα ἀποσμήχεις ῥυπῶσαν ἐν ἐδέσμασι ; Πῶς οὖν ἐφ' ἑνὶ μόνῳ λόγῳ τῷ • Απολέλυσαι ὁ ἀγανα κτεῖς; Ὁποῖον δὲ καὶ ἔργον ἡ γυνὴ μετὰ τὸν λόγον εργάσατο; 'Αρά γε χαλκευτικής, ή τεκτονικῆς, ἡ οικοδομικῆς ἐφήψατο; 'Αρα ἐν αὐτῇ τῇ ἡμέρᾳ υφαντικῆς ἢ ἱστουργικῆς ἔργον μετεχειρίσατο; Αλλ' ἀνωρθώθη, φησί· ἔργον γὰρ ὅλως ἐστὶ τὸ θεραπεύε σθαι. ᾿Αλλὰ γὰρ οὐ διὰ τὸ Σάββατον ἀληθῶς ἀγανα κτεῖς, ἀλλὰ τὸν Χριστὸν βλέπων τιμώμενον καὶ ὡς Θεόν προσκυνούμενον, μαίνῃ καὶ ἀποπνίγῃ, καὶ τῇ βασκανία κατατήκῃ· καὶ ἕτερα μὲν ἐν τῇ καρδίᾳ ἐνδομυχής, ἄλλον δὲ σκήπτῃ καὶ προφασίζῃ. "Οθεν καὶ χαριέστατα ὑπὸ τοῦ Κυρίου τοῦ εἰδότος τοὺς ματαίους σου διαλογισμούς ελέγχῃ· καὶ τὴν ἁρμό ζουσάν σοι δέχῃ προσηγορίαν, ὑποκριτὴς ἀκούσας καὶ εἴρων καὶ ὕπουλος. Υποκριτά, ἕκαστος ὑμῶν τῷ Σαββάτῳ οὐ λύει τὸν βοῦν αὐτοῦ; κ. τ. λ. Ταύτην δὲ θυγατέρα Ἀβραὰμ οὖσαν, κ. τ. λ. (Δ. Γ. 192) Σε σύ] θαυμάζεις γὰρ, φησί, τὸν λύσαντα τὴν τοῦ ᾿Αβραάμ θυγατέρα· ἀλλὰ βοῦν μὲν καὶ ὄνον ἀναπαύεις, καμάτων αὐτοὺς ἀνιεὶς καὶ ἀποφέρων ἐφ᾽ ὕδωρο σωζομένου δὲ πα- ραδόξως ἀνθρώπου νενοσηκότος, καὶ Θεοῦ κατοι- κτείραντος, ἀμφοτέροις ἐπιτιμᾶς ὡς παρανομής σασι, τῷ μὲν ὅτι τεθεράπευσε, τῷ δὲ ὅτι τοῦ νοσεῖν ἀπηλλάττετο. — (Α (. 193) Θέα μοι τὸν ἀρχι- συνάγωγον, ὅπως ἀτιμότερος αὐτῷ τοῦ κτήνους τνι, 15. - οι COMMENT. IN LUCAM. A pedibus consistere valentem, sed humi et in ven- B C D [cod. ou pro Deut. trem curvam, nunc demum a Christo misericor- diam adeptam, et unico tactu perfecte sanatam, et consueto hominibus incessu, figura erecta, ambu- lantem, ideoque Deum magnificautem ; Synagoge, inquam, princeps moleste fert hanc sanitatem, et Domini gloriæ irascens, invidia corripitur, calum- niatur miraculum, omissoque Domino qui ejus by- pocrisin. coarguturus erat, turbas objurgat, ut vi- deatur Sabbati gratia stomachari : re tainen vera, ut suadeat hominibus, qui diebus aliis dispersi ne- gotiis propriis vacabant, quominus ne Sabbato quidem spectatores fiant et admiratores Domini miraculorum, atque ita ad fidem aliquando acce- dant. Sed age dic nobis, o livoris mancipium, quodnam operis genus fex tibi vetnit, quæ ait : ‹ Omni opere manuali die Sabbati abstinebis ”? › Num oris opus aut sermonis intelligit? A come- dendo igitur cessa, et a bibendo, sermocinando, atque etiam psallendo in Sabbato. Quod si hoc uon facis, neque legis lectioni vacas, cur tibi Sabbatum? Al opus manuale velitum dicis. Quale vero est ma- muale opus, nulieris vocali jussu erectio ? Quod si, quia revera mulier sanata fuit, ea res a te appella- tur opus, tu quoque opus facis duin hanc reprehen- dis sanationem. Atqui ais, dixit ille : Dimissa esto ab infirmitate, et dimissa est. Quid porro? Nonne et tu zonam solvis Sabbato? nonne pedum calceamenta exuis? noune lectum sternis? nonne manum eduliis inquinatam abstergis ? Cur ergo huic uni vocabulo ‹ Dimissa esto» irasceris? Quodnam vero opus et ipsa mulier post illa verba egit? Num fabrile, aut lignarium, aut murarium tractavit ? Num istac ipsa die telam aut licium attigit ? At erecta est, inquit: prorsus autem in operibus reputatur sauatio. Verum enimvero tu haud pro- pter Sabbatum reapse irasceris, seul quia Christum cernis honore affici et tanquam Deum adorari, furis, angeris, invidia tabescis : et aliud quidem corde celas, aliud simulas et prætexis. Quare egregie a Domino argueris, qui stultas tuas cogi- tationes introspicit, et tibi congruas lucraris appel- lationes, hypocrita audiens, simulator, atque sub- dolus. V. 15, 16. Hypocrita, unusquisque vestrum Sab- bato non solvit bovem suum? etc. Hanc autem filiam Abraha, etc. Tu miraris, inquit, illum qui Abrahæ solvit filiam; simulque bovi et asino quietem indulges, laboribus eos liberans et polatum ducens : nunc homine mi- rabiliter incolumi, Deoque benigne se gerente, am- bos objurgas uti transgressores, hunc quia sanavit, illam quia morbo liberata fuit. Specta mihi archi- synagogum, quomodo vilior sit apud illum jumento homo, siquidem bovem atque asinum Sabbato cura dignatur, curvam autem mulierem non vult, Christo -
PG 72:771192) Θέα μοι τὸν ἀρχισυνάγωγον, ὅπως ἀτιμότερος αὐτῷ τοῦ κτήνους ἐστὶν ὁ ἄνθρωπος, εἴ γε βοῦν καὶ ὄνον ἐν Σαββάτῳ προνοίας ἀξιοῖ· τὴν δὲ συγκεκυφυῖαν γυναῖκα οὐ βούλεται βασκαίνων Χριστῷ ἀπαλλαγῆναι τῆς ἀσθενείας, οὐδὲ τὸ κατάλληλον ἀπολαβεῖν σχῆμα.(α φ, 192) Ἀλλ’ ὁ τῆς Συναγωγῆς ἄρχων ὁ βάσκανος ἐβούλετο τὴν ἀνορθωθεῖσαν γυναῖκα, κατὰ τὰ τετράποδα μᾶλλον κάτω κεκυφέναι, ἢ τὸ οἰκεῖον ἀνθρώποις ἀπολαβεῖν σχῆμα· μόνον ἵνα μὴ Χριστὸς μεγαλύνηται, μηδὲ Θεὸς εἶναι ὑπὸ τῶν πραγμάτων κηρύττηται. Ἐλέγχεται μέν τοι ὁ ἀρχισυνάγωγος ὑποκριτὴς ὢν, εἴ γε τὰ μὲν ἄλογα ζῶα ἐν Σαββάτῳ ἐπὶ τὸ ὕδωρ ἀπάγοι, τὴν δὲ γυναῖκα, τὴν οὐ μᾶλλον διὰ τὸ γένος ὅσον διὰ τὴν πίστιν Ἀβραὰμ οὖσαν θυγατέρα, οὐκ ἀξιοῖ λυθῆναι τοῦ δεσμοῦ τῆς ἀσθενείας· ἀλλὰ τὴν ἐλευθερίαν τῆς νόσου, παράβασιν κρίνει τοῦ Σαββάτου. «Κατῃσχύνοντο πάντες οἱ ἀντικείμενοι αὐτῷ.» (α φ. 192) Κατῃσχύνοντο μὲν οἱ διεφθαρμένας τὰς κρίσεις ἐκφέροντες· οἱ τῷ ἀκρογωνιαίῳ προσκόπτοντες, καὶ διὰ τοῦτο συνθλώμενοι· οἱ τῷ ἰατρῷ ἀνθεστηκότες· οἱ τῷ σοφῷ κεραμεῖ τὴν τῶν διαστραφέντων σκευῶν ἐπανόρθωσιν ποιουμένῳ ἀντιπίπτοντες·
Α ἐστὶν ὁ ἄνθρωπος, εἴ γε βοῦν καὶ ὄνον ἐν Σαββάτης - προνοίας ἀξιοῖ· τὴν δὲ συγκεκυφυίαν γυναῖκα οὐ βούλεται βασκαίνων Χριστῷ ἀπαλλαγῆναι τῆς ἀσθε γείας, οὐδὲ τὸ κατάλληλον ἀπολαβείν σχῆμα. — (1 εξούλετο τὴν ἀνορθωθεῖσαν γυναῖκα, κατὰ τὰ τετρά ποδα μᾶλλον κάτω κεκυφέναι, ἢ τὸ οἰκεῖον ἀνθρώ ποις ἀπολαβεῖν σχῆμα· μόνον ἵνα μὴ Χριστός μεγα λύνηται, μηδὲ Θεὸς εἶναι ὑπὸ τῶν πραγμάτων και ρύττηται. Ελέγχεται μέν τοι ὁ ἀρχισυνάγωγος υπου κριτής ὤν, εἴ γε τὰ μὲν ἄλογα ζῶα ἐν Σαββάτῳ ἐπὶ τὸ ὕδωρ ἀπάγοι, τὴν δὲ γυναῖκα, τὴν οὐ μᾶλλον διὰ τὸ γένος ὅσον διὰ τὴν πίστιν ᾿Αβραάμ οὖσαν θυγατέρα, οὐκ ἀξιοί λυθῆναι τοῦ δεσμοῦ τῆς ἀσθενείας· ἀλλὰ τὴν ἐλευθερίαν τῆς νόσου, παράβασιν κρίνει τοῦ Σαββάτου. Β Κατησχύνοντο πάντες οἱ ἀντικείμενοι αὐτῷ. (Α Γ. 192) Κατησχύνοντο μὲν οἱ διεφθαρμένας τὰς κρίσεις ἐκφέροντες· οἱ τῷ ἀκρογωνιαίῳ προσκόπτον τες, καὶ διὰ τοῦτο συνθλώμενοι· οἱ τῷ ἱατρῷ ἀνθ εστηκότες· οἱ τῷ σοφῷ κεραμεῖ τὴν τῶν διαστραφέν των σκευῶν ἐπανόρθωσιν ποιουμένῳ ἀντιπίπτοντες· καὶ οὐδὲ μία αὐτοῖς ἀπόκρισις ὑπελείπετο· ἀλλ᾽ ἦσαν αὐτοὶ ἑαυτοῖς ἔλεγχος αναντίρρητος, επιστομιζόμενοι καὶ ἀποροῦντες ὅ τι ἄρα καὶ φθέγξονται. Οὕτως αυτ τῶν ἀπέῤῥαψε τὸ θρασὺ στόμα ὁ Κύριος ! οἱ δὲ ὄχλοι, οἷα ὠφελούμενοι ἐκ τῶν σημείων, ἔχαιρον· τὸ γὰρ ἔνδοξον τῶν ἔργων καὶ περιφανὲς ἔλυε πᾶσαν ζήτη- σιν καὶ ἀμφιβολίαν τοῖς μὴ κακοήθως ζητοῦσιν. Ομοία ἐστὶ κόκκῳ σινάπεως. (Α (. 193) Εὐφυὲς τὸ παράδειγμα, καὶ οὐκ ἄν ικάνως ἔχον εἰς παράστασιν τῶν συμβεβηκότων, ήγουν γενομένων ἐπὶ τῷ θείῳ τε καὶ ἱερῷ κηρύ γματι, φημὶ δὴ τῷ εὐαγγελικῷ, δ δὴ καὶ βασιλείαν ὀνομάζει τοῦ Θεοῦ· δι' αὐτοῦ γὰρ κερδαίνομεν τὸ συμβασιλεῦσαι Χριστῷ. Καὶ ἦν μὲν ἐν ἀρχαῖς παρ' ὀλίγοις καὶ συνεσταλμένον, ἐπλατύνθη δὲ καὶ δι- έδραμε μετὰ ταῦτα εἰς πάντα τὰ ἔθνη. Ελαλήθη μὲν γὰρ κατὰ μόνην τὴν Ἰουδαίαν, ἐν ᾗ καὶ εὐαρίθμητοι παντελῶς γεγόνασιν οἱ μακάριοι μαθηταί· ἀπειθής σαντος δὲ τοῦ Ἰσραήλ, τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις έγ ετέλλετο λέγων· . Πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Ὥσπερ οὖν τὸ σπέρμα τοῦ σινάπεως, τοῦ μὲν ἑτέρων λαχανικών σπερμάτων ἡττᾶται λίαν εἰς τὸ ἐν μεγέθει ποσόν, ἀνίσχει γε μήν εἰς ὕψος, λαχανοπρεποῦς ἐπέκεινα μέτρου, ὥστε καὶ στρουθίων ἐναύλισμα γενέσθαι πολλῶν· οὕτω καὶ ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν, τουτέστι τὸ νέον τε καὶ ἱερὸν καὶ σωτήριον κήρυγμα, δι' οὗ πρὸς πᾶν ὁτιοῦν τῶν ἀρίστων ἀνδραγαθημάτων πεποδηγήμεθα, καὶ φύσει τε καὶ ἀληθῶς ὄντα Θεὸν ἐγνώκαμεν, ὡς παρ' ὀλίγοις μὲν ἦν ἀρχαῖς, καὶ οἷον βραχὺ καὶ συνεσταλμένον, προβέβηκε δὲ μετὰ τοῦτο πρὸς αύξησιν· ὥστε καὶ εἰς σκέπην γενέσθαι τοῖς προσιούσιν αὐτῷ, οὓς δ καὶ στρουθίοις παρεικαστέον, Θεῷ γὰρ τὰ καθ' ἡμᾶς ἐν ὀλίγοις κομιδῇ μέτροις εἰσίν. Εδόθη μὲν γὰρ τοῖς ἐξ Ισραὴλ ὁ διὰ Μωϋσέως νόμος· ἐπειδὴ δὲ ἦν ἀν έφικτον διὰ τῆς ἐν αὐτῷ σκιᾶς, καὶ σωματικῆς λα τρείας, διασωθῆναι δύνασθαι τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς, τὸν ἀναγκαίως τὸ εὐαγγελικὸν καὶ σωτήριον ἀνέφυ κήρυγμα, καὶ εἰς ὅλην ἐκτέταται τὴν ὑπ᾽ οὐρανόν. το S. CYRILLI ALEXANDRIN ARCHIEP. invidens, infirmitato liberari, neque naturalem re- cuperare figuram. Sed Synagoge lividus prin- ceps erectam a Domino mulierem, quadrupedis potius instar deorsum repere volebat, qnam pro- prium hominum recipere habitum : modo Christus non magnificaretur, neque Deus actibus suis demon- straretur. Coarguitur ergo archisynagogus hypocrita, qui bruta quidem animalia Sabbato ad aquam dedu- cere paratus erat, mulierem vero, non magis genere quam fide Abrahæ filiam, haud æquum cen- sebat infirmitatis vinculo solvi; sed liberationem a norbo transgressionem esse legis judicabat. - V. 17. Erubescebant omnes adversarii ejus. Pudebat eos qui corrupta mentis judicia gerebant ; qui in angularem lapidem impegerant, ideoque con- fracti fuerant ; qui medico adversabantur; qui sa- pienti ſigulo fracta vasa instauranti resistebant : nec ullum eis responsum supererat, sed ipsi sibi irrefutabiles accusatores erant, muti effecti prorsus, et quid jain loquerentur ignari. Adeo audax illorum os oppilaverat Dominus! Turbæ autem, miraculo- rum utilitatem expert, gestiebant. Namque operum fama et gloria quæstionein omnem et ambiguita- tem haud malitiose inquirentibus dissolvebat. V. 19. Simile est (regnum Dei) grano sinapis. Pulchra similitudo, neque non idonea ad demon- strandum ea quæ accidebant, id est, quæ in divina c sacraque Evangelii prædicatione fiebat, quam etiam regnum Dei appellat; etenim per Evangelium lu- cramur, ut una cum Christo aliquando regnemus. Et Dei quidem regnum, ad paucos olim redactum, lilatatum postea est, atque ad cunctas gentes pro- pagalumn. Prius enim in sola Judea prælicatum fuit, ubi etiam pauci valde exstiterant beati disci- puli. Verumtamen non credente Israele, sanctis apostolis mandavit dicens : « Euntes docete omnes gentes ", » et reliqua. Sicut ergo sinapis semen cæteris olerum seminibus longe minus est ad mo- lem quod attinet, alte tamen consurgit, ultra cujus vis oleris mensuram, ita ut passerculorum mukto. rum habitaculum fiat; ita etiam cœlorum regnum, id est, nova et sacra ac salutaris prædicatio, per quam ad optimum quodvis opus deducimur, et eum qui suapte natura vereque Deus est cognovimus; etsi apud paucos initio erat, et breve veluti atque contractum, deinde in amplitudinem excrevit, ita ut receptui sit confugientibus illuc, qui pas- serculis etiam comparantur, quia nimirum res no- stræ Deo comparatæ exigui valde moduli sant. Data fuit quidem Israelis filiis per Moysen lex: sed quia impossibile erat propter hærentem illic umbram materialemque cultum, salvari mundi incolas, neces- sario deinde evangelica Servatoris exorta est præ- dicatio, atque universo orbe diffusa. Matth. xxvπι, 19. D 1. 192) 'Αλλ' ὁ τῆς Συναγωγῆς ἄρχων ὁ βάσκανος
καὶ οὐδὲ μία αὐτοῖς ἀπόκρισις ὑπελείπετο· ἀλλ’ ἦσαν αὐτοὶ ἑαυτοῖς ἔλεγχος ἀναντίῤῥητος, ἐπιστομιζόμενοι καὶ ἀποροῦντες ὅ τι ἄρα καὶ φθέγξονται. Οὕτως αὐτῶν ἀπέῤῥαψε τὸ θρασὺ στόμα ὁ Κύριος οἱ δὲ ὄχλοι, οἷα ὠφελούμενοι ἐκ τῶν σημείων, ἔχαιρον· τὸ γὰρ ἔνδοξον τῶν ἔργων καὶ περιφανὲς ἔλυε πᾶσαν ζήτησιν καὶ ἀμφιβολίαν τοῖς μὴ κακοήθως ζητοῦσιν. «Ὁμοία ἐστὶ κόκκῳ σινάπεως.» (α φ. 193) Εὐφυὲς τὸ παράδειγμα, καὶ οὐκ ἀνικάνως ἔχον εἰς παράστασιν τῶν συμβεβηκότων, ἤγουν γενομένων ἐπὶ τῷ θείῳ τε καὶ ἱερῷ κηρύγματι, φημὶ δὴ τῷ εὐαγγελικῷ, ὃ δὴ καὶ βασιλείαν ὀνομάζει τοῦ Θεοῦ· δι’ αὐτοῦ γὰρ κερδαίνομεν τὸ συμβασιλεῦσαι Χριστῷ. Καὶ ἦν μὲν ἐν ἀρχαῖς παρ’ ὀλίγοις καὶ συνεσταλμένον, ἐπλατύνθη δὲ καὶ διέδραμε μετὰ ταῦτα εἰς πάντα τὰ ἔθνη. Ἐλαλήθη μὲν γὰρ κατὰ μόνην τὴν Ἰουδαίαν, ἐν ᾗ καὶ εὐαρίθμητοι παντελῶς γεγόνασιν οἱ μακάριοι μαθηταί· ἀπειθήσαντος δὲ τοῦ Ἰσραὴλ, τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις ἐνετέλλετο λέγων· «Πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη,» καὶ τὰ ἑξῆς.
Α ἐστὶν ὁ ἄνθρωπος, εἴ γε βοῦν καὶ ὄνον ἐν Σαββάτης - προνοίας ἀξιοῖ· τὴν δὲ συγκεκυφυίαν γυναῖκα οὐ βούλεται βασκαίνων Χριστῷ ἀπαλλαγῆναι τῆς ἀσθε γείας, οὐδὲ τὸ κατάλληλον ἀπολαβείν σχῆμα. — (1 εξούλετο τὴν ἀνορθωθεῖσαν γυναῖκα, κατὰ τὰ τετρά ποδα μᾶλλον κάτω κεκυφέναι, ἢ τὸ οἰκεῖον ἀνθρώ ποις ἀπολαβεῖν σχῆμα· μόνον ἵνα μὴ Χριστός μεγα λύνηται, μηδὲ Θεὸς εἶναι ὑπὸ τῶν πραγμάτων και ρύττηται. Ελέγχεται μέν τοι ὁ ἀρχισυνάγωγος υπου κριτής ὤν, εἴ γε τὰ μὲν ἄλογα ζῶα ἐν Σαββάτῳ ἐπὶ τὸ ὕδωρ ἀπάγοι, τὴν δὲ γυναῖκα, τὴν οὐ μᾶλλον διὰ τὸ γένος ὅσον διὰ τὴν πίστιν ᾿Αβραάμ οὖσαν θυγατέρα, οὐκ ἀξιοί λυθῆναι τοῦ δεσμοῦ τῆς ἀσθενείας· ἀλλὰ τὴν ἐλευθερίαν τῆς νόσου, παράβασιν κρίνει τοῦ Σαββάτου. Β Κατησχύνοντο πάντες οἱ ἀντικείμενοι αὐτῷ. (Α Γ. 192) Κατησχύνοντο μὲν οἱ διεφθαρμένας τὰς κρίσεις ἐκφέροντες· οἱ τῷ ἀκρογωνιαίῳ προσκόπτον τες, καὶ διὰ τοῦτο συνθλώμενοι· οἱ τῷ ἱατρῷ ἀνθ εστηκότες· οἱ τῷ σοφῷ κεραμεῖ τὴν τῶν διαστραφέν των σκευῶν ἐπανόρθωσιν ποιουμένῳ ἀντιπίπτοντες· καὶ οὐδὲ μία αὐτοῖς ἀπόκρισις ὑπελείπετο· ἀλλ᾽ ἦσαν αὐτοὶ ἑαυτοῖς ἔλεγχος αναντίρρητος, επιστομιζόμενοι καὶ ἀποροῦντες ὅ τι ἄρα καὶ φθέγξονται. Οὕτως αυτ τῶν ἀπέῤῥαψε τὸ θρασὺ στόμα ὁ Κύριος ! οἱ δὲ ὄχλοι, οἷα ὠφελούμενοι ἐκ τῶν σημείων, ἔχαιρον· τὸ γὰρ ἔνδοξον τῶν ἔργων καὶ περιφανὲς ἔλυε πᾶσαν ζήτη- σιν καὶ ἀμφιβολίαν τοῖς μὴ κακοήθως ζητοῦσιν. Ομοία ἐστὶ κόκκῳ σινάπεως. (Α (. 193) Εὐφυὲς τὸ παράδειγμα, καὶ οὐκ ἄν ικάνως ἔχον εἰς παράστασιν τῶν συμβεβηκότων, ήγουν γενομένων ἐπὶ τῷ θείῳ τε καὶ ἱερῷ κηρύ γματι, φημὶ δὴ τῷ εὐαγγελικῷ, δ δὴ καὶ βασιλείαν ὀνομάζει τοῦ Θεοῦ· δι' αὐτοῦ γὰρ κερδαίνομεν τὸ συμβασιλεῦσαι Χριστῷ. Καὶ ἦν μὲν ἐν ἀρχαῖς παρ' ὀλίγοις καὶ συνεσταλμένον, ἐπλατύνθη δὲ καὶ δι- έδραμε μετὰ ταῦτα εἰς πάντα τὰ ἔθνη. Ελαλήθη μὲν γὰρ κατὰ μόνην τὴν Ἰουδαίαν, ἐν ᾗ καὶ εὐαρίθμητοι παντελῶς γεγόνασιν οἱ μακάριοι μαθηταί· ἀπειθής σαντος δὲ τοῦ Ἰσραήλ, τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις έγ ετέλλετο λέγων· . Πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Ὥσπερ οὖν τὸ σπέρμα τοῦ σινάπεως, τοῦ μὲν ἑτέρων λαχανικών σπερμάτων ἡττᾶται λίαν εἰς τὸ ἐν μεγέθει ποσόν, ἀνίσχει γε μήν εἰς ὕψος, λαχανοπρεποῦς ἐπέκεινα μέτρου, ὥστε καὶ στρουθίων ἐναύλισμα γενέσθαι πολλῶν· οὕτω καὶ ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν, τουτέστι τὸ νέον τε καὶ ἱερὸν καὶ σωτήριον κήρυγμα, δι' οὗ πρὸς πᾶν ὁτιοῦν τῶν ἀρίστων ἀνδραγαθημάτων πεποδηγήμεθα, καὶ φύσει τε καὶ ἀληθῶς ὄντα Θεὸν ἐγνώκαμεν, ὡς παρ' ὀλίγοις μὲν ἦν ἀρχαῖς, καὶ οἷον βραχὺ καὶ συνεσταλμένον, προβέβηκε δὲ μετὰ τοῦτο πρὸς αύξησιν· ὥστε καὶ εἰς σκέπην γενέσθαι τοῖς προσιούσιν αὐτῷ, οὓς δ καὶ στρουθίοις παρεικαστέον, Θεῷ γὰρ τὰ καθ' ἡμᾶς ἐν ὀλίγοις κομιδῇ μέτροις εἰσίν. Εδόθη μὲν γὰρ τοῖς ἐξ Ισραὴλ ὁ διὰ Μωϋσέως νόμος· ἐπειδὴ δὲ ἦν ἀν έφικτον διὰ τῆς ἐν αὐτῷ σκιᾶς, καὶ σωματικῆς λα τρείας, διασωθῆναι δύνασθαι τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς, τὸν ἀναγκαίως τὸ εὐαγγελικὸν καὶ σωτήριον ἀνέφυ κήρυγμα, καὶ εἰς ὅλην ἐκτέταται τὴν ὑπ᾽ οὐρανόν. το S. CYRILLI ALEXANDRIN ARCHIEP. invidens, infirmitato liberari, neque naturalem re- cuperare figuram. Sed Synagoge lividus prin- ceps erectam a Domino mulierem, quadrupedis potius instar deorsum repere volebat, qnam pro- prium hominum recipere habitum : modo Christus non magnificaretur, neque Deus actibus suis demon- straretur. Coarguitur ergo archisynagogus hypocrita, qui bruta quidem animalia Sabbato ad aquam dedu- cere paratus erat, mulierem vero, non magis genere quam fide Abrahæ filiam, haud æquum cen- sebat infirmitatis vinculo solvi; sed liberationem a norbo transgressionem esse legis judicabat. - V. 17. Erubescebant omnes adversarii ejus. Pudebat eos qui corrupta mentis judicia gerebant ; qui in angularem lapidem impegerant, ideoque con- fracti fuerant ; qui medico adversabantur; qui sa- pienti ſigulo fracta vasa instauranti resistebant : nec ullum eis responsum supererat, sed ipsi sibi irrefutabiles accusatores erant, muti effecti prorsus, et quid jain loquerentur ignari. Adeo audax illorum os oppilaverat Dominus! Turbæ autem, miraculo- rum utilitatem expert, gestiebant. Namque operum fama et gloria quæstionein omnem et ambiguita- tem haud malitiose inquirentibus dissolvebat. V. 19. Simile est (regnum Dei) grano sinapis. Pulchra similitudo, neque non idonea ad demon- strandum ea quæ accidebant, id est, quæ in divina c sacraque Evangelii prædicatione fiebat, quam etiam regnum Dei appellat; etenim per Evangelium lu- cramur, ut una cum Christo aliquando regnemus. Et Dei quidem regnum, ad paucos olim redactum, lilatatum postea est, atque ad cunctas gentes pro- pagalumn. Prius enim in sola Judea prælicatum fuit, ubi etiam pauci valde exstiterant beati disci- puli. Verumtamen non credente Israele, sanctis apostolis mandavit dicens : « Euntes docete omnes gentes ", » et reliqua. Sicut ergo sinapis semen cæteris olerum seminibus longe minus est ad mo- lem quod attinet, alte tamen consurgit, ultra cujus vis oleris mensuram, ita ut passerculorum mukto. rum habitaculum fiat; ita etiam cœlorum regnum, id est, nova et sacra ac salutaris prædicatio, per quam ad optimum quodvis opus deducimur, et eum qui suapte natura vereque Deus est cognovimus; etsi apud paucos initio erat, et breve veluti atque contractum, deinde in amplitudinem excrevit, ita ut receptui sit confugientibus illuc, qui pas- serculis etiam comparantur, quia nimirum res no- stræ Deo comparatæ exigui valde moduli sant. Data fuit quidem Israelis filiis per Moysen lex: sed quia impossibile erat propter hærentem illic umbram materialemque cultum, salvari mundi incolas, neces- sario deinde evangelica Servatoris exorta est præ- dicatio, atque universo orbe diffusa. Matth. xxvπι, 19. D 1. 192) 'Αλλ' ὁ τῆς Συναγωγῆς ἄρχων ὁ βάσκανος
PG 72:772Ὥσπερ οὖν τὸ σπέρμα τοῦ σινάπεως, τοῦ μὲν ἑτέρων λαχανικῶν σπερμάτων ἡττᾶται λίαν εἰς τὸ ἐν μεγέθει ποσὸν, ἀνίσχει γε μὴν εἰς ὕψος, λαχανοπρεποῦς ἐπέκεινα μέτρου, ὥστε καὶ στρουθίων ἐναύλισμα γενέσθαι πολλῶν· οὕτω καὶ ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν, τουτέστι τὸ νέον τε καὶ ἱερὸν καὶ σωτήριον κήρυγμα, δι’ οὗ πρὸς πᾶν ὁτιοῦν τῶν ἀρίστων ἀνδραγαθημάτων πεποδηγήμεθα, καὶ φύσει τε καὶ ἀληθῶς ὄντα Θεὸν ἐγνώκαμεν, ὡς παρ’ ὀλίγοις μὲν ἦν ἀρχαῖς, καὶ οἷον βραχὺ καὶ συνεσταλμένον, προβέβηκε δὲ μετὰ τοῦτο πρὸς αὔξησιν· ὥστε καὶ εἰς σκέπην γενέσθαι τοῖς προσιοῦσιν αὐτῷ, οὓς δὴ καὶ στρουθίοις παρεικαστέον, Θεῷ γὰρ τὰ καθ’ ἡμᾶς ἐν ὀλίγοις κομιδῇ μέτροις εἰσίν. Ἐδόθη μὲν γὰρ τοῖς ἐξ Ἰσραὴλ ὁ διὰ Μωϋσέως νόμος· ἐπειδὴ δὲ ἦν ἀνέφικτον διὰ τῆς ἐν αὐτῷ σκιᾶς, καὶ σωματικῆς λατρείας, διασωθῆναι δύνασθαι τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς, λοιπὸν ἀναγκαίως τὸ εὐαγγελικὸν καὶ σωτήριον ἀνέφυ κήρυγμα, καὶ εἰς ὅλην ἐκτέταται τὴν ὑπ’ οὐρανόν. (α φ. 193 β) Τοῦτο ἡμῖν αἰνιγματωδῶς τὸ Μωσαϊκὸν ἐσήμαινε γράμμα· ἔχει δὲ οὕτως· «Καὶ ἐλάλησε Κύριος πρὸς Μωϋσῆν λέγων·
Α ἐστὶν ὁ ἄνθρωπος, εἴ γε βοῦν καὶ ὄνον ἐν Σαββάτης - προνοίας ἀξιοῖ· τὴν δὲ συγκεκυφυίαν γυναῖκα οὐ βούλεται βασκαίνων Χριστῷ ἀπαλλαγῆναι τῆς ἀσθε γείας, οὐδὲ τὸ κατάλληλον ἀπολαβείν σχῆμα. — (1 εξούλετο τὴν ἀνορθωθεῖσαν γυναῖκα, κατὰ τὰ τετρά ποδα μᾶλλον κάτω κεκυφέναι, ἢ τὸ οἰκεῖον ἀνθρώ ποις ἀπολαβεῖν σχῆμα· μόνον ἵνα μὴ Χριστός μεγα λύνηται, μηδὲ Θεὸς εἶναι ὑπὸ τῶν πραγμάτων και ρύττηται. Ελέγχεται μέν τοι ὁ ἀρχισυνάγωγος υπου κριτής ὤν, εἴ γε τὰ μὲν ἄλογα ζῶα ἐν Σαββάτῳ ἐπὶ τὸ ὕδωρ ἀπάγοι, τὴν δὲ γυναῖκα, τὴν οὐ μᾶλλον διὰ τὸ γένος ὅσον διὰ τὴν πίστιν ᾿Αβραάμ οὖσαν θυγατέρα, οὐκ ἀξιοί λυθῆναι τοῦ δεσμοῦ τῆς ἀσθενείας· ἀλλὰ τὴν ἐλευθερίαν τῆς νόσου, παράβασιν κρίνει τοῦ Σαββάτου. Β Κατησχύνοντο πάντες οἱ ἀντικείμενοι αὐτῷ. (Α Γ. 192) Κατησχύνοντο μὲν οἱ διεφθαρμένας τὰς κρίσεις ἐκφέροντες· οἱ τῷ ἀκρογωνιαίῳ προσκόπτον τες, καὶ διὰ τοῦτο συνθλώμενοι· οἱ τῷ ἱατρῷ ἀνθ εστηκότες· οἱ τῷ σοφῷ κεραμεῖ τὴν τῶν διαστραφέν των σκευῶν ἐπανόρθωσιν ποιουμένῳ ἀντιπίπτοντες· καὶ οὐδὲ μία αὐτοῖς ἀπόκρισις ὑπελείπετο· ἀλλ᾽ ἦσαν αὐτοὶ ἑαυτοῖς ἔλεγχος αναντίρρητος, επιστομιζόμενοι καὶ ἀποροῦντες ὅ τι ἄρα καὶ φθέγξονται. Οὕτως αυτ τῶν ἀπέῤῥαψε τὸ θρασὺ στόμα ὁ Κύριος ! οἱ δὲ ὄχλοι, οἷα ὠφελούμενοι ἐκ τῶν σημείων, ἔχαιρον· τὸ γὰρ ἔνδοξον τῶν ἔργων καὶ περιφανὲς ἔλυε πᾶσαν ζήτη- σιν καὶ ἀμφιβολίαν τοῖς μὴ κακοήθως ζητοῦσιν. Ομοία ἐστὶ κόκκῳ σινάπεως. (Α (. 193) Εὐφυὲς τὸ παράδειγμα, καὶ οὐκ ἄν ικάνως ἔχον εἰς παράστασιν τῶν συμβεβηκότων, ήγουν γενομένων ἐπὶ τῷ θείῳ τε καὶ ἱερῷ κηρύ γματι, φημὶ δὴ τῷ εὐαγγελικῷ, δ δὴ καὶ βασιλείαν ὀνομάζει τοῦ Θεοῦ· δι' αὐτοῦ γὰρ κερδαίνομεν τὸ συμβασιλεῦσαι Χριστῷ. Καὶ ἦν μὲν ἐν ἀρχαῖς παρ' ὀλίγοις καὶ συνεσταλμένον, ἐπλατύνθη δὲ καὶ δι- έδραμε μετὰ ταῦτα εἰς πάντα τὰ ἔθνη. Ελαλήθη μὲν γὰρ κατὰ μόνην τὴν Ἰουδαίαν, ἐν ᾗ καὶ εὐαρίθμητοι παντελῶς γεγόνασιν οἱ μακάριοι μαθηταί· ἀπειθής σαντος δὲ τοῦ Ἰσραήλ, τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις έγ ετέλλετο λέγων· . Πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Ὥσπερ οὖν τὸ σπέρμα τοῦ σινάπεως, τοῦ μὲν ἑτέρων λαχανικών σπερμάτων ἡττᾶται λίαν εἰς τὸ ἐν μεγέθει ποσόν, ἀνίσχει γε μήν εἰς ὕψος, λαχανοπρεποῦς ἐπέκεινα μέτρου, ὥστε καὶ στρουθίων ἐναύλισμα γενέσθαι πολλῶν· οὕτω καὶ ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν, τουτέστι τὸ νέον τε καὶ ἱερὸν καὶ σωτήριον κήρυγμα, δι' οὗ πρὸς πᾶν ὁτιοῦν τῶν ἀρίστων ἀνδραγαθημάτων πεποδηγήμεθα, καὶ φύσει τε καὶ ἀληθῶς ὄντα Θεὸν ἐγνώκαμεν, ὡς παρ' ὀλίγοις μὲν ἦν ἀρχαῖς, καὶ οἷον βραχὺ καὶ συνεσταλμένον, προβέβηκε δὲ μετὰ τοῦτο πρὸς αύξησιν· ὥστε καὶ εἰς σκέπην γενέσθαι τοῖς προσιούσιν αὐτῷ, οὓς δ καὶ στρουθίοις παρεικαστέον, Θεῷ γὰρ τὰ καθ' ἡμᾶς ἐν ὀλίγοις κομιδῇ μέτροις εἰσίν. Εδόθη μὲν γὰρ τοῖς ἐξ Ισραὴλ ὁ διὰ Μωϋσέως νόμος· ἐπειδὴ δὲ ἦν ἀν έφικτον διὰ τῆς ἐν αὐτῷ σκιᾶς, καὶ σωματικῆς λα τρείας, διασωθῆναι δύνασθαι τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς, τὸν ἀναγκαίως τὸ εὐαγγελικὸν καὶ σωτήριον ἀνέφυ κήρυγμα, καὶ εἰς ὅλην ἐκτέταται τὴν ὑπ᾽ οὐρανόν. το S. CYRILLI ALEXANDRIN ARCHIEP. invidens, infirmitato liberari, neque naturalem re- cuperare figuram. Sed Synagoge lividus prin- ceps erectam a Domino mulierem, quadrupedis potius instar deorsum repere volebat, qnam pro- prium hominum recipere habitum : modo Christus non magnificaretur, neque Deus actibus suis demon- straretur. Coarguitur ergo archisynagogus hypocrita, qui bruta quidem animalia Sabbato ad aquam dedu- cere paratus erat, mulierem vero, non magis genere quam fide Abrahæ filiam, haud æquum cen- sebat infirmitatis vinculo solvi; sed liberationem a norbo transgressionem esse legis judicabat. - V. 17. Erubescebant omnes adversarii ejus. Pudebat eos qui corrupta mentis judicia gerebant ; qui in angularem lapidem impegerant, ideoque con- fracti fuerant ; qui medico adversabantur; qui sa- pienti ſigulo fracta vasa instauranti resistebant : nec ullum eis responsum supererat, sed ipsi sibi irrefutabiles accusatores erant, muti effecti prorsus, et quid jain loquerentur ignari. Adeo audax illorum os oppilaverat Dominus! Turbæ autem, miraculo- rum utilitatem expert, gestiebant. Namque operum fama et gloria quæstionein omnem et ambiguita- tem haud malitiose inquirentibus dissolvebat. V. 19. Simile est (regnum Dei) grano sinapis. Pulchra similitudo, neque non idonea ad demon- strandum ea quæ accidebant, id est, quæ in divina c sacraque Evangelii prædicatione fiebat, quam etiam regnum Dei appellat; etenim per Evangelium lu- cramur, ut una cum Christo aliquando regnemus. Et Dei quidem regnum, ad paucos olim redactum, lilatatum postea est, atque ad cunctas gentes pro- pagalumn. Prius enim in sola Judea prælicatum fuit, ubi etiam pauci valde exstiterant beati disci- puli. Verumtamen non credente Israele, sanctis apostolis mandavit dicens : « Euntes docete omnes gentes ", » et reliqua. Sicut ergo sinapis semen cæteris olerum seminibus longe minus est ad mo- lem quod attinet, alte tamen consurgit, ultra cujus vis oleris mensuram, ita ut passerculorum mukto. rum habitaculum fiat; ita etiam cœlorum regnum, id est, nova et sacra ac salutaris prædicatio, per quam ad optimum quodvis opus deducimur, et eum qui suapte natura vereque Deus est cognovimus; etsi apud paucos initio erat, et breve veluti atque contractum, deinde in amplitudinem excrevit, ita ut receptui sit confugientibus illuc, qui pas- serculis etiam comparantur, quia nimirum res no- stræ Deo comparatæ exigui valde moduli sant. Data fuit quidem Israelis filiis per Moysen lex: sed quia impossibile erat propter hærentem illic umbram materialemque cultum, salvari mundi incolas, neces- sario deinde evangelica Servatoris exorta est præ- dicatio, atque universo orbe diffusa. Matth. xxvπι, 19. D 1. 192) 'Αλλ' ὁ τῆς Συναγωγῆς ἄρχων ὁ βάσκανος
Ποίησον σεαυτῷ δύο σάλπιγγας ἐλατὰς, ἀργυρᾶς ποιήσεις αὐτὰς, καὶ ἔσονταί σοι ἀνακαλεῖν τὴν συναγωγὴν, καὶ ἐξαίρειν τὰς παρεμβολάς.» Καὶ μεθ’ ἕτερα· «Καὶ οἱ υἱοὶ Ἀαρὼν οἱ ἱερεῖς σαλπιοῦσι ταῖς σάλπιγξι· καὶ ἔσται ὑμῖν νόμιμον αἰώνιον εἰς τὰς γενεὰς ὑμῶν.» Ἵν’ ἐντεῦθεν ἐννοῇς καὶ τὴν τοῦ νόμου παιδαγωγίαν, καὶ τελείωσιν τὴν διὰ Χριστοῦ διὰ πολιτείας εὐαγγελικῆς καὶ μυσταγωγίας τῆς ὑπὲρ σκιὰν καὶ τύπους. Σάλπιγξ δὲ οὗν ὁ νόμος· ὁμοίως δὲ καὶ τὸ εὐαγγελικὸν καὶ σωτήριον κήρυγμα· οὕτω γὰρ αὐτοῦ διαμνημονεύει καὶ ὁ προφήτης Ἡσαί̈ας, λέγων· «Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, σαλπιοῦσι τῇ σάλπιγγι τῇ μεγάλῃ.» Μεγάλη γὰρ ὄντως ἀνεφώνησε σάλπιγξ, ἡ διά γε τῶν ἁγίων ἀποστόλων, οὐκ ἀθετοῦσα τὴν πρώτην, συνεισδεχομένη δὲ καὶ αὐτήν· διὰ γὰρ νόμου καὶ προφητῶν, ἐμπεδοῦσιν ἀεὶ τὸν ἐπὶ Χριστῷ λόγον, μαρτυρίαις χρώμενοι ταῖς ἀρχαιοτέραις. Οὐκοῦν δύο μὲν αἱ σάλπιγγες, ἀργυραῖ δὲ καὶ ἐλαταί· τοῦ μὲν ἀργύρου κατασημαίνοντος τὴν φαιδρότητα, λαμπρὸς γάρ ἐστιν ὁ παρὰ Θεοῦ λόγος·
Α ἐστὶν ὁ ἄνθρωπος, εἴ γε βοῦν καὶ ὄνον ἐν Σαββάτης - προνοίας ἀξιοῖ· τὴν δὲ συγκεκυφυίαν γυναῖκα οὐ βούλεται βασκαίνων Χριστῷ ἀπαλλαγῆναι τῆς ἀσθε γείας, οὐδὲ τὸ κατάλληλον ἀπολαβείν σχῆμα. — (1 εξούλετο τὴν ἀνορθωθεῖσαν γυναῖκα, κατὰ τὰ τετρά ποδα μᾶλλον κάτω κεκυφέναι, ἢ τὸ οἰκεῖον ἀνθρώ ποις ἀπολαβεῖν σχῆμα· μόνον ἵνα μὴ Χριστός μεγα λύνηται, μηδὲ Θεὸς εἶναι ὑπὸ τῶν πραγμάτων και ρύττηται. Ελέγχεται μέν τοι ὁ ἀρχισυνάγωγος υπου κριτής ὤν, εἴ γε τὰ μὲν ἄλογα ζῶα ἐν Σαββάτῳ ἐπὶ τὸ ὕδωρ ἀπάγοι, τὴν δὲ γυναῖκα, τὴν οὐ μᾶλλον διὰ τὸ γένος ὅσον διὰ τὴν πίστιν ᾿Αβραάμ οὖσαν θυγατέρα, οὐκ ἀξιοί λυθῆναι τοῦ δεσμοῦ τῆς ἀσθενείας· ἀλλὰ τὴν ἐλευθερίαν τῆς νόσου, παράβασιν κρίνει τοῦ Σαββάτου. Β Κατησχύνοντο πάντες οἱ ἀντικείμενοι αὐτῷ. (Α Γ. 192) Κατησχύνοντο μὲν οἱ διεφθαρμένας τὰς κρίσεις ἐκφέροντες· οἱ τῷ ἀκρογωνιαίῳ προσκόπτον τες, καὶ διὰ τοῦτο συνθλώμενοι· οἱ τῷ ἱατρῷ ἀνθ εστηκότες· οἱ τῷ σοφῷ κεραμεῖ τὴν τῶν διαστραφέν των σκευῶν ἐπανόρθωσιν ποιουμένῳ ἀντιπίπτοντες· καὶ οὐδὲ μία αὐτοῖς ἀπόκρισις ὑπελείπετο· ἀλλ᾽ ἦσαν αὐτοὶ ἑαυτοῖς ἔλεγχος αναντίρρητος, επιστομιζόμενοι καὶ ἀποροῦντες ὅ τι ἄρα καὶ φθέγξονται. Οὕτως αυτ τῶν ἀπέῤῥαψε τὸ θρασὺ στόμα ὁ Κύριος ! οἱ δὲ ὄχλοι, οἷα ὠφελούμενοι ἐκ τῶν σημείων, ἔχαιρον· τὸ γὰρ ἔνδοξον τῶν ἔργων καὶ περιφανὲς ἔλυε πᾶσαν ζήτη- σιν καὶ ἀμφιβολίαν τοῖς μὴ κακοήθως ζητοῦσιν. Ομοία ἐστὶ κόκκῳ σινάπεως. (Α (. 193) Εὐφυὲς τὸ παράδειγμα, καὶ οὐκ ἄν ικάνως ἔχον εἰς παράστασιν τῶν συμβεβηκότων, ήγουν γενομένων ἐπὶ τῷ θείῳ τε καὶ ἱερῷ κηρύ γματι, φημὶ δὴ τῷ εὐαγγελικῷ, δ δὴ καὶ βασιλείαν ὀνομάζει τοῦ Θεοῦ· δι' αὐτοῦ γὰρ κερδαίνομεν τὸ συμβασιλεῦσαι Χριστῷ. Καὶ ἦν μὲν ἐν ἀρχαῖς παρ' ὀλίγοις καὶ συνεσταλμένον, ἐπλατύνθη δὲ καὶ δι- έδραμε μετὰ ταῦτα εἰς πάντα τὰ ἔθνη. Ελαλήθη μὲν γὰρ κατὰ μόνην τὴν Ἰουδαίαν, ἐν ᾗ καὶ εὐαρίθμητοι παντελῶς γεγόνασιν οἱ μακάριοι μαθηταί· ἀπειθής σαντος δὲ τοῦ Ἰσραήλ, τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις έγ ετέλλετο λέγων· . Πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Ὥσπερ οὖν τὸ σπέρμα τοῦ σινάπεως, τοῦ μὲν ἑτέρων λαχανικών σπερμάτων ἡττᾶται λίαν εἰς τὸ ἐν μεγέθει ποσόν, ἀνίσχει γε μήν εἰς ὕψος, λαχανοπρεποῦς ἐπέκεινα μέτρου, ὥστε καὶ στρουθίων ἐναύλισμα γενέσθαι πολλῶν· οὕτω καὶ ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν, τουτέστι τὸ νέον τε καὶ ἱερὸν καὶ σωτήριον κήρυγμα, δι' οὗ πρὸς πᾶν ὁτιοῦν τῶν ἀρίστων ἀνδραγαθημάτων πεποδηγήμεθα, καὶ φύσει τε καὶ ἀληθῶς ὄντα Θεὸν ἐγνώκαμεν, ὡς παρ' ὀλίγοις μὲν ἦν ἀρχαῖς, καὶ οἷον βραχὺ καὶ συνεσταλμένον, προβέβηκε δὲ μετὰ τοῦτο πρὸς αύξησιν· ὥστε καὶ εἰς σκέπην γενέσθαι τοῖς προσιούσιν αὐτῷ, οὓς δ καὶ στρουθίοις παρεικαστέον, Θεῷ γὰρ τὰ καθ' ἡμᾶς ἐν ὀλίγοις κομιδῇ μέτροις εἰσίν. Εδόθη μὲν γὰρ τοῖς ἐξ Ισραὴλ ὁ διὰ Μωϋσέως νόμος· ἐπειδὴ δὲ ἦν ἀν έφικτον διὰ τῆς ἐν αὐτῷ σκιᾶς, καὶ σωματικῆς λα τρείας, διασωθῆναι δύνασθαι τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς, τὸν ἀναγκαίως τὸ εὐαγγελικὸν καὶ σωτήριον ἀνέφυ κήρυγμα, καὶ εἰς ὅλην ἐκτέταται τὴν ὑπ᾽ οὐρανόν. το S. CYRILLI ALEXANDRIN ARCHIEP. invidens, infirmitato liberari, neque naturalem re- cuperare figuram. Sed Synagoge lividus prin- ceps erectam a Domino mulierem, quadrupedis potius instar deorsum repere volebat, qnam pro- prium hominum recipere habitum : modo Christus non magnificaretur, neque Deus actibus suis demon- straretur. Coarguitur ergo archisynagogus hypocrita, qui bruta quidem animalia Sabbato ad aquam dedu- cere paratus erat, mulierem vero, non magis genere quam fide Abrahæ filiam, haud æquum cen- sebat infirmitatis vinculo solvi; sed liberationem a norbo transgressionem esse legis judicabat. - V. 17. Erubescebant omnes adversarii ejus. Pudebat eos qui corrupta mentis judicia gerebant ; qui in angularem lapidem impegerant, ideoque con- fracti fuerant ; qui medico adversabantur; qui sa- pienti ſigulo fracta vasa instauranti resistebant : nec ullum eis responsum supererat, sed ipsi sibi irrefutabiles accusatores erant, muti effecti prorsus, et quid jain loquerentur ignari. Adeo audax illorum os oppilaverat Dominus! Turbæ autem, miraculo- rum utilitatem expert, gestiebant. Namque operum fama et gloria quæstionein omnem et ambiguita- tem haud malitiose inquirentibus dissolvebat. V. 19. Simile est (regnum Dei) grano sinapis. Pulchra similitudo, neque non idonea ad demon- strandum ea quæ accidebant, id est, quæ in divina c sacraque Evangelii prædicatione fiebat, quam etiam regnum Dei appellat; etenim per Evangelium lu- cramur, ut una cum Christo aliquando regnemus. Et Dei quidem regnum, ad paucos olim redactum, lilatatum postea est, atque ad cunctas gentes pro- pagalumn. Prius enim in sola Judea prælicatum fuit, ubi etiam pauci valde exstiterant beati disci- puli. Verumtamen non credente Israele, sanctis apostolis mandavit dicens : « Euntes docete omnes gentes ", » et reliqua. Sicut ergo sinapis semen cæteris olerum seminibus longe minus est ad mo- lem quod attinet, alte tamen consurgit, ultra cujus vis oleris mensuram, ita ut passerculorum mukto. rum habitaculum fiat; ita etiam cœlorum regnum, id est, nova et sacra ac salutaris prædicatio, per quam ad optimum quodvis opus deducimur, et eum qui suapte natura vereque Deus est cognovimus; etsi apud paucos initio erat, et breve veluti atque contractum, deinde in amplitudinem excrevit, ita ut receptui sit confugientibus illuc, qui pas- serculis etiam comparantur, quia nimirum res no- stræ Deo comparatæ exigui valde moduli sant. Data fuit quidem Israelis filiis per Moysen lex: sed quia impossibile erat propter hærentem illic umbram materialemque cultum, salvari mundi incolas, neces- sario deinde evangelica Servatoris exorta est præ- dicatio, atque universo orbe diffusa. Matth. xxvπι, 19. D 1. 192) 'Αλλ' ὁ τῆς Συναγωγῆς ἄρχων ὁ βάσκανος
PG 72:774τοῦ γε μὴν ἐλάσματος ὑποφαίνοντος, ὅτι προβήσονται καὶ προκόψουσιν αἱ ἱεραί τε καὶ θεῖαι σάλπιγγες, ἤγουν τὸ νέον τε καὶ ἀρχαῖον κήρυγμα· προκόπτει γὰρ ἀεί πως τὸ ἐλαυνόμενον, καὶ εἰς εὖρός τε καὶ μῆκος ἐκτείνεται· ἔμελλον δὲ προκόπτειν, ἐπιλάμψαντος τοῦ Χριστοῦ· ὁ μὲν παλαιὸς νόμος, εἰς θεωρίαν πνευματικήν· τὸ δὲ κήρυγμα τὸ εὐαγγελικὸν, εἰς τὸ πάσης κατευρυνθήσεσθαι τῆς ὑπ’ οὐρανόν. Πλὴν τοῖς ἱερεῦσιν ὁ νόμος ἐδίδου τὸ χρῆναι ταῖς σάλπιγξι διατάττειν τοὺς λαούς· δέδοται γὰρ παρὰ Χριστοῦ τὸ διακηρύττειν αὐτὸν καὶ τὰ αὐτοῦ θεσπίσματα, τοῖς τῶν νέων κηρυγμάτων ἱερουργοῖς, δῆλον δὲ ὅτι τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις. Ὅτι δὲ ἔμελλεν εἰς αὔξησιν ὥσπερ ἀναπηδᾷν, βραχὺς ὢν ἐν ἀρχαῖς τῶν εὐαγγελικῶν κηρυγμάτων ὁ λόγος, ἀταλαίπωρον ἰδεῖν, προηγορευκότος Θεοῦ διὰ φωνῆς Ἡσαί̈ου περὶ αὐτοῦ, ὅτι «Ἐνεπλήσθη ἡ σύμπασα τοῦ γνῶναι τὸν Κύριον, ὡς ὕδωρ πολὺ κατακαλύψαι θαλάσσης.» Θαλάσσης γὰρ δίκην ἐκκέχυται πανταχοῦ τὸ σωτήριον κήρυγμα, καὶ πανσθενεστάτην ἔχει τὴν ἐμβολήν· καὶ τοῦτο πάλιν ἡμῖν διασαφεῖ λέγων ὁ τῶν ὅλων Θεὸς, διὰ προφήτου φωνῆς· «Καὶ κυλισθήσεται ὡς ὕδωρ, κρῖμα·
Α Τοῦτο ἡμῖν αἰνιγματωδῶς τὸ Μω· Α σαϊκὸν ἐσήμαινε γράμμα· ἔχει δὲ οὕτως· « Και ἐλάλησε Κύριος πρὸς Μωϋσῆν λέγων· Ποίησον σεαυ ‹ τῷ δύο σάλπιγγας ἐλατάς, ἀργυρᾶς ποιήσεις αὐτὰς, καὶ ἔσονταί σοι ἀνακαλεῖν τὴν συναγωγήν, καὶ ἐξαί ρειν τὰς παρεμβολάς. » Καὶ μεθ' ἕτερα· ι Καὶ οἱ υἱοὶ Ααρών οἱ ἱερεῖς σαλπιοῦσι ταῖς σάλπιγξι· καὶ ἔσται ὑμῖν νόμιμον αἰώνιον εἰς τὰς γενεὰς ὑμῶν. ο Ιν' ἐντεῦθεν ἐννοῇς καὶ τὴν τοῦ νόμου παιδαγωγίαν, καὶ τελείωσιν τὴν διὰ Χριστοῦ διὰ πολιτείας εὐαγγε- λικῆς καὶ μυσταγωγίας τῆς ὑπὲρ σκιὰν καὶ τύπους. Σάλπιγξ δὲ οὖν ὁ νόμος ὁμοίως δὲ καὶ τὸ εὐαγγε λικὸν καὶ σωτήριον κήρυγμα· οὕτω γὰρ αὐτοῦ δια- μνημονεύει καὶ ὁ προφήτης Ησαΐας, λέγων· ι Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, σαλπιοῦσι τῇ σάλπιγγι τη μεγάλη. » Μεγάλη γὰρ ὄντως ἀνεφώνησε σάλπιγξ, Β ἡ διά γε τῶν ἁγίων ἀποστόλων, οὐκ ἀθετοῦσα την πρώτην, συνεισδεχομένη δὲ καὶ αὐτήν· διὰ γὰρ νό- μου καὶ προφητῶν, ἐμπεδοῦσιν ἀεὶ τὸν ἐπὶ Χριστῷ λόγον, μαρτυρίαις χρώμενοι ταῖς ἀρχαιοτέραις. Οὐκο οὖν δύο μὲν αἱ σάλπιγγες, ἀργυραί δὲ καὶ ἐλαται· τοῦ μὲν ἀργύρου κατασημαίνοντος τὴν φαιδρότητα, λαμπρὸς γάρ ἐστιν ὁ παρὰ Θεοῦ λόγος· τοῦ γε μὴν ἐλάσματος ὑποφαίνοντος, ὅτι προβήσονται καὶ προ- κόψουσιν αἱ ἱεραί τε καὶ θεῖαι σάλπιγγες, ήγουν τὸ νέον τε καὶ ἀρχαῖον κήρυγμα προκόπτει γὰρ ἀεί πως τὸ ἐλαυνόμενον, καὶ εἰς εὐρός τε καὶ μῆκος ἐκτείνεται· ἔμελλον δὲ προκόπτειν, ἐπιλάμψαντος τοῦ Χριστοῦ· ὁ μὲν παλαιός νόμος, εἰς θεωρίαν πνευματικήν· τὸ δὲ κήρυγμα τὸ εὐαγγελικὸν, εἰς τὸ πάσης κατευρυνθήσεσθαι τῆς ὑπ᾽ οὐρανόν. Πλὴν τοῖς ἱερεῦσιν ὁ νόμος ἐδίδου τὸ χρῆναι ταῖς σάλπιγξι δια- τάττειν τοὺς λαούς· δέδοται γὰρ παρὰ Χριστοῦ τὸ δια- κηρύττειν αὐτὸν καὶ τὰ αὐτοῦ θεσπίσματα, τοῖς τῶν νέων κηρυγμάτων ἱερουργοίς, δῆλον δὲ ὅτι τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις. Ὅτι δὲ ἔμελλεν εἰς αὔξησιν ὥσπερ ἀνα- πηδάν, βραχὺς ὢν ἐν ἀρχαῖς τῶν εὐαγγελικών κηρυ γμάτων ὁ λόγος, αταλαίπωρον ἰδεῖν, προηγορευκότος Θεοῦ διὰ φωνῆς Ἡσαΐου περὶ αὐτοῦ, ὅτι « Ενεπλή- σθη ἡ σύμπασα τοῦ γνῶναι τὸν Κύριον, ὡς ὕδωρ πολύ κατακαλύψαι θαλάσσης. » Θαλάσσης γὰρ δίκην ἐκκέχυται πανταχοῦ τὸ σωτήριον κήρυγμα, καὶ παν σθενεστάτην ἔχει τὴν ἐμβολήν· καὶ τοῦτο πάλιν ἡμῖν διασαφεῖ λέγων ὁ τῶν ὅλων Θεός, διὰ προφήτου φωνῆς· ο Καὶ κυλισθήσεται ὡς ὕδωρ, κρῖμα· καὶ δικαιοσύνη, ὡς χείμαρρος ἄβατος. ο Κρίμα μὲν γὰρ καὶ δικαιοσύνην, τὸ εὐαγγελικὸν ὀνομάζει κήρυ- γμα· οὕτω γε μὴν αὐτὸ κατακυλισθήσεσθαι διεβεβαιοῦτο τῆς ὑπ' οὐρανὸν, ὡς ὕδωρ καὶ χειμάρρουν» εὖ τὰς ὁρμᾶς ἐγκόψειεν ἂν οὐδεὶς καταχεομένου λαύρως. Ομοία ἐστὶ ζύμη, κ. τ. λ. (Δ. Γ. Β. Γ. 435) Ὁ αὐτὸς δ' ἂν γένοιτο λό γον, καὶ περὶ τοῦ ζύμῃ παραβεβλῆσθαι την βασι- λείαν τοῦ Θεοῦ· μικρὰ μὲν γὰρ ἡ ζύμη, πλὴν τοῦ παντὸς φυράματος ἀμελητὶ καταδράττεται, καὶ τὴν ἰδίαν αὐτῷ ποιότητα καταμίσγει γοργώς. Τοιοῦτόν τι καὶ ἐν ἡμῖν ὁ θεῖος ἐργάζεται λόγος· γεγονώς το COMMENT. IN LUCAM. B ( f. b) Id nobis anigmatico modo Mosaicæ significant littere, quae ita se habent : Dixitque Dominus Moysi: Fac tibi duas tubas argenteas ductiles, quibus convocare possis multitudinem, quando movenda sunt castra vs. Et infra : « Filii autem Aaronis sacere dotes clangent tubis; eritque hoc legitimum sem- piternum in generationibus vestris ”; › nempe ut hine intelligas et legis pædagogatum, et perfectionem in Christo per evangelicam vitam, et magisterium quod umbram figurasque excedit. Tuba ergo lex est pariterque evangelica quoque Servatoris prædi catio. Sic enim hujus meminit etiam Isaias propheta, dicens : ‹ Et erit die illa, tuba magna clangent ”. › Grandis reapse Insonuit tuba per sanctos apostolos, baud sane priorem legem destruens, sed una secum complectens. Nam li lege atque prophetis confro mant semper Christi doctrinam, dum ipsorum pri- scis testimoniis utuntur. Duæ sunt igitur tubæ, et quidem argenteæ ductilesque : ita ut argentum laeti- tiam significet, splendidus enim Dei sermo est : ductilis autem natura ejusdem innuat, fore ut dila- teutur ac longius provebantur sacræ divinæque tubæ, id est nova simul et vetus doctrina. Re ct- enim vera semper quodammodo proficit, id quod di- latatur lateque et longe protenditur. Futurum au- tem eral ut utraque doctrina excresceret, Christo apparente; velus quidem lex in spiritalem sensum excrevit ; evangelica autem prædicatio, sua per universum orbem dilatatione. Verumtamen sacer- dotibus dabat lex tubarum usum, ob regendum po- pulum ; Christus autem ut se prædicarent doctrinamque suam, novæ prædicationis sacerdoti- bus, il est sanctis apostolis, attribuit. Quod vero incrementum quodammodo esset capturus, qui ini- tio exiguus erat seruo evangelicus, facile est co- gnoscere, Deo per Isaiam sic praenuntiante : « Repleta est universa terra scientia Domini, sicut aquæ ma- ris operientes 78. › Enimvero maris instar quaque- versus salutaris prædicatio effunditur, et validissi- mam facit impressionem. Atque hoc rursus declarat nobis prophetæ ore universalis Deus : e El volvetur quasi aqua judicium, et justitia quasi torrens intrans- ibilis”. › Nam judicium atque justitiam nominat evangelicam prædicationem ; quam sic per orbem D volvendam afirmabat, ceu aquam atque torrentem, cujus impetum violenter decurrentem nemo potest infringere. b, C " V. 21. Simile est fermento, etc. Simili modo dicendum est de fermento quod cum regno Dei comparatur. Etenim tenue sane fermen- tum est, nihilo tamen minus universam sine mora massam corripit, suamque vivaciter qualitatem im- miscet. Ilujusmodi quid in nobis quoque divinus operatur sermo : namque ad nos delatus, sanclos * Num. x, 2. ”ibid. 8. " Isa. xxvii, 13. " Isa. x1, 9. Amos V, 24.
καὶ δικαιοσύνη, ὡς χείμαῤῥος ἄβατος.» Κρῖμα μὲν γὰρ καὶ δικαιοσύνην , τὸ εὐαγγελικὸν ὀνομάζει κήρυγμα· οὕτω γε μὴν αὐτὸ κατακυλισθήσεσθαι διεβεβαιοῦτο τῆς ὑπ’ οὐρανὸν, ὡς ὕδωρ καὶ χειμάῤῥουν, οὗ τὰς ὁρμὰς ἐγκόψειεν ἂν οὐδεὶς καταχεομένου λαύρως. «Ὁμοία ἐστὶ ζύμῃ, κ.τ.λ.» (α φ. 194 β, β φ. 135) Ὁ αὐτὸς δ’ ἂν γένοιτο λόγος, καὶ περὶ τοῦ ζύμῃ παραβεβλῆσθαι τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ· μικρὰ μὲν γὰρ ἡ ζύμη, πλὴν τοῦ παντὸς φυράματος ἀμελητὶ καταδράττεται, καὶ τὴν ἰδίαν αὐτῷ ποιότητα καταμίσγει γοργῶς. Τοιοῦτόν τι καὶ ἐν ἡμῖν ὁ θεῖος ἐργάζεται λόγος· γεγονὼς γὰρ ἐν ἡμῖν, ἁγίους καὶ ἀμώμους ἀποτελεῖ· καὶ εἰς νοῦν καὶ καρδίαν εἰσδεδυκὼς, πνευματικοὺς ἀποφαίνει· ἵν’ ὡς ὁ Παῦλός φησι, ὁλόκληρον ἡμῶν τὸ πνεῦμα, καὶ τὸ σῶμα, καὶ ψυχὴ ἀμέμπτως τηρηθείη ἐν τῇ ἡμέρᾳ τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ Χριστοῦ. Ὅτι γὰρ ἐν τῷ βάθει τῆς διανοίας ἡμῶν ὁ θεῖος εἰσχεῖται λόγος, σαφηνιεῖ λέγων ὁ τῶν ὅλων Θεὸς δι’ ἑνὸς τῶν προφητῶν· «Ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται, λέγει Κύριος, καὶ συντελέσω ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰσραὴλ καὶ ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰούδα διαθήκην καινὴν, διδοὺς νόμους μου·
Α Τοῦτο ἡμῖν αἰνιγματωδῶς τὸ Μω· Α σαϊκὸν ἐσήμαινε γράμμα· ἔχει δὲ οὕτως· « Και ἐλάλησε Κύριος πρὸς Μωϋσῆν λέγων· Ποίησον σεαυ ‹ τῷ δύο σάλπιγγας ἐλατάς, ἀργυρᾶς ποιήσεις αὐτὰς, καὶ ἔσονταί σοι ἀνακαλεῖν τὴν συναγωγήν, καὶ ἐξαί ρειν τὰς παρεμβολάς. » Καὶ μεθ' ἕτερα· ι Καὶ οἱ υἱοὶ Ααρών οἱ ἱερεῖς σαλπιοῦσι ταῖς σάλπιγξι· καὶ ἔσται ὑμῖν νόμιμον αἰώνιον εἰς τὰς γενεὰς ὑμῶν. ο Ιν' ἐντεῦθεν ἐννοῇς καὶ τὴν τοῦ νόμου παιδαγωγίαν, καὶ τελείωσιν τὴν διὰ Χριστοῦ διὰ πολιτείας εὐαγγε- λικῆς καὶ μυσταγωγίας τῆς ὑπὲρ σκιὰν καὶ τύπους. Σάλπιγξ δὲ οὖν ὁ νόμος ὁμοίως δὲ καὶ τὸ εὐαγγε λικὸν καὶ σωτήριον κήρυγμα· οὕτω γὰρ αὐτοῦ δια- μνημονεύει καὶ ὁ προφήτης Ησαΐας, λέγων· ι Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, σαλπιοῦσι τῇ σάλπιγγι τη μεγάλη. » Μεγάλη γὰρ ὄντως ἀνεφώνησε σάλπιγξ, Β ἡ διά γε τῶν ἁγίων ἀποστόλων, οὐκ ἀθετοῦσα την πρώτην, συνεισδεχομένη δὲ καὶ αὐτήν· διὰ γὰρ νό- μου καὶ προφητῶν, ἐμπεδοῦσιν ἀεὶ τὸν ἐπὶ Χριστῷ λόγον, μαρτυρίαις χρώμενοι ταῖς ἀρχαιοτέραις. Οὐκο οὖν δύο μὲν αἱ σάλπιγγες, ἀργυραί δὲ καὶ ἐλαται· τοῦ μὲν ἀργύρου κατασημαίνοντος τὴν φαιδρότητα, λαμπρὸς γάρ ἐστιν ὁ παρὰ Θεοῦ λόγος· τοῦ γε μὴν ἐλάσματος ὑποφαίνοντος, ὅτι προβήσονται καὶ προ- κόψουσιν αἱ ἱεραί τε καὶ θεῖαι σάλπιγγες, ήγουν τὸ νέον τε καὶ ἀρχαῖον κήρυγμα προκόπτει γὰρ ἀεί πως τὸ ἐλαυνόμενον, καὶ εἰς εὐρός τε καὶ μῆκος ἐκτείνεται· ἔμελλον δὲ προκόπτειν, ἐπιλάμψαντος τοῦ Χριστοῦ· ὁ μὲν παλαιός νόμος, εἰς θεωρίαν πνευματικήν· τὸ δὲ κήρυγμα τὸ εὐαγγελικὸν, εἰς τὸ πάσης κατευρυνθήσεσθαι τῆς ὑπ᾽ οὐρανόν. Πλὴν τοῖς ἱερεῦσιν ὁ νόμος ἐδίδου τὸ χρῆναι ταῖς σάλπιγξι δια- τάττειν τοὺς λαούς· δέδοται γὰρ παρὰ Χριστοῦ τὸ δια- κηρύττειν αὐτὸν καὶ τὰ αὐτοῦ θεσπίσματα, τοῖς τῶν νέων κηρυγμάτων ἱερουργοίς, δῆλον δὲ ὅτι τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις. Ὅτι δὲ ἔμελλεν εἰς αὔξησιν ὥσπερ ἀνα- πηδάν, βραχὺς ὢν ἐν ἀρχαῖς τῶν εὐαγγελικών κηρυ γμάτων ὁ λόγος, αταλαίπωρον ἰδεῖν, προηγορευκότος Θεοῦ διὰ φωνῆς Ἡσαΐου περὶ αὐτοῦ, ὅτι « Ενεπλή- σθη ἡ σύμπασα τοῦ γνῶναι τὸν Κύριον, ὡς ὕδωρ πολύ κατακαλύψαι θαλάσσης. » Θαλάσσης γὰρ δίκην ἐκκέχυται πανταχοῦ τὸ σωτήριον κήρυγμα, καὶ παν σθενεστάτην ἔχει τὴν ἐμβολήν· καὶ τοῦτο πάλιν ἡμῖν διασαφεῖ λέγων ὁ τῶν ὅλων Θεός, διὰ προφήτου φωνῆς· ο Καὶ κυλισθήσεται ὡς ὕδωρ, κρῖμα· καὶ δικαιοσύνη, ὡς χείμαρρος ἄβατος. ο Κρίμα μὲν γὰρ καὶ δικαιοσύνην, τὸ εὐαγγελικὸν ὀνομάζει κήρυ- γμα· οὕτω γε μὴν αὐτὸ κατακυλισθήσεσθαι διεβεβαιοῦτο τῆς ὑπ' οὐρανὸν, ὡς ὕδωρ καὶ χειμάρρουν» εὖ τὰς ὁρμᾶς ἐγκόψειεν ἂν οὐδεὶς καταχεομένου λαύρως. Ομοία ἐστὶ ζύμη, κ. τ. λ. (Δ. Γ. Β. Γ. 435) Ὁ αὐτὸς δ' ἂν γένοιτο λό γον, καὶ περὶ τοῦ ζύμῃ παραβεβλῆσθαι την βασι- λείαν τοῦ Θεοῦ· μικρὰ μὲν γὰρ ἡ ζύμη, πλὴν τοῦ παντὸς φυράματος ἀμελητὶ καταδράττεται, καὶ τὴν ἰδίαν αὐτῷ ποιότητα καταμίσγει γοργώς. Τοιοῦτόν τι καὶ ἐν ἡμῖν ὁ θεῖος ἐργάζεται λόγος· γεγονώς το COMMENT. IN LUCAM. B ( f. b) Id nobis anigmatico modo Mosaicæ significant littere, quae ita se habent : Dixitque Dominus Moysi: Fac tibi duas tubas argenteas ductiles, quibus convocare possis multitudinem, quando movenda sunt castra vs. Et infra : « Filii autem Aaronis sacere dotes clangent tubis; eritque hoc legitimum sem- piternum in generationibus vestris ”; › nempe ut hine intelligas et legis pædagogatum, et perfectionem in Christo per evangelicam vitam, et magisterium quod umbram figurasque excedit. Tuba ergo lex est pariterque evangelica quoque Servatoris prædi catio. Sic enim hujus meminit etiam Isaias propheta, dicens : ‹ Et erit die illa, tuba magna clangent ”. › Grandis reapse Insonuit tuba per sanctos apostolos, baud sane priorem legem destruens, sed una secum complectens. Nam li lege atque prophetis confro mant semper Christi doctrinam, dum ipsorum pri- scis testimoniis utuntur. Duæ sunt igitur tubæ, et quidem argenteæ ductilesque : ita ut argentum laeti- tiam significet, splendidus enim Dei sermo est : ductilis autem natura ejusdem innuat, fore ut dila- teutur ac longius provebantur sacræ divinæque tubæ, id est nova simul et vetus doctrina. Re ct- enim vera semper quodammodo proficit, id quod di- latatur lateque et longe protenditur. Futurum au- tem eral ut utraque doctrina excresceret, Christo apparente; velus quidem lex in spiritalem sensum excrevit ; evangelica autem prædicatio, sua per universum orbem dilatatione. Verumtamen sacer- dotibus dabat lex tubarum usum, ob regendum po- pulum ; Christus autem ut se prædicarent doctrinamque suam, novæ prædicationis sacerdoti- bus, il est sanctis apostolis, attribuit. Quod vero incrementum quodammodo esset capturus, qui ini- tio exiguus erat seruo evangelicus, facile est co- gnoscere, Deo per Isaiam sic praenuntiante : « Repleta est universa terra scientia Domini, sicut aquæ ma- ris operientes 78. › Enimvero maris instar quaque- versus salutaris prædicatio effunditur, et validissi- mam facit impressionem. Atque hoc rursus declarat nobis prophetæ ore universalis Deus : e El volvetur quasi aqua judicium, et justitia quasi torrens intrans- ibilis”. › Nam judicium atque justitiam nominat evangelicam prædicationem ; quam sic per orbem D volvendam afirmabat, ceu aquam atque torrentem, cujus impetum violenter decurrentem nemo potest infringere. b, C " V. 21. Simile est fermento, etc. Simili modo dicendum est de fermento quod cum regno Dei comparatur. Etenim tenue sane fermen- tum est, nihilo tamen minus universam sine mora massam corripit, suamque vivaciter qualitatem im- miscet. Ilujusmodi quid in nobis quoque divinus operatur sermo : namque ad nos delatus, sanclos * Num. x, 2. ”ibid. 8. " Isa. xxvii, 13. " Isa. x1, 9. Amos V, 24.
PG 72:776εἰς τὰς διανοίας αὐτῶν ἐπιγράψω αὐτούς.» Οὐκοῦν εἰς νοῦν καὶ καρδίαν, τὴν νοητὴν καὶ θείαν δεχώμεθα ζύμην, ἵνα διὰ τῆς οὕτω σεπτῆς καὶ ἁγίας ζύμης ἄζυμοι νοητῶς εὑρισκώμεθα. Εἰσδύνουσα γὰρ εἰς νοῦν τῆς εὐαγγελικῆς παιδεύσεως ἡ ζωοποιὸς ἐνέργεια, ψυχήν τε, καὶ σῶμα, καὶ πνεῦμα πρὸς τὴν ἰδίαν ὥσπερ ποιότητα μεταστοιχειοῖ. «Εἶπε δέ τις αὐτῷ· Κύριε, εἰ ὀλίγοι οἱ σωζόμενοι; Ὁ δὲ εἶπε πρὸς αὐτούς· Ἀγωνίζεσθε εἰσελθεῖν διὰ τῆς στενῆς πύλης, κ.τ.λ.» (α φ. 195 β, β φ. 135, δ φ. 55) Δοκεῖ πως ἡ ἀπόκρισις ἔξω φέρεσθαι σκοποῦ τοῦ ἐρωτήσαντος. Ὁ μὲν γὰρ ἠξίου μαθεῖν, εἰ ὀλίγοι οἱ σωζόμενοι· ὁ δὲ τὴν τοῦ δύνασθαι δικαιωθῆναι τρίβον ἐξηγεῖτο, λέγων· «Ἀγωνίζεσθε εἰσελθεῖν διὰ τῆς στενῆς πύλης.» Τί οὖν ἄρα πρὸς τοῦτό φαμεν; Ἔθος ἦν τῷ πάντων Σωτῆρι Χριστῷ, τοῖς ἐρωτῶσιν αὐτὸν ὑπαντᾷν, οὐχὶ πάντως κατὰ τὸ αὐτοῖς δοκοῦν, ἀλλ’ εἰς τὸ χρήσιμόν τε καὶ ἀναγκαῖον τοῖς ἀκροωμένοις ὁρᾷν. Ἔδρα δὲ τοῦτο μάλιστα, ὅτε τις ἠξίου μαθεῖν τι τῶν ὅσα περιττά ἐστι καὶ ἀνόνητα. Τί γὰρ ἔδει φιλοπευστεῖν, πότερόν ποτε πολλοί τινες εἶεν ἢ ὀλίγοι οἱ σωζόμενοι;
Α γὰρ ἐν ἡμῖν, ἁγίους καὶ ἀμώμους ἀποτελεῖ· καὶ εἰς νοῦν καὶ καρδίαν εἰσδεδυκώς, πνευματικοὺς ἀπο φαίνει· ἶν᾿ ὡς ὁ Παῦλός φησι, ὁλόκληρον ἡμῶν τὸ πνεῦμα, καὶ τὸ σῶμα, καὶ ψυχὴ ἀμέμπτως τηρη θείη ἐν τῇ ἡμέρᾳ τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ Χριστοῦ. Ὅτι γὰρ ἐν τῷ βάθει τῆς διανοίας ἡμῶν ὁ θεῖος εἶσχειται λόγος, σαφηνιεῖ λέγων ὁ τῶν ὅλων Θεὸς δι' ἑνὸς τῶν προφητῶν· « Ἰδοὺ ἡμέραι έρχονται, λέγει Κύριος, καὶ συντελέσω ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰσραὴλ καὶ ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰούδα διαθήκην καινήν, διδοὺς νόμους μου· εἰς τὰς διανοίας αὐτῶν ἐπιγράψω αυτούς. · Οὐκοῦν εἰς νοῦν καὶ καρδίαν, τὴν νοητὴν καὶ θείαν δεχώμεθα ζύμην, ἵνα διὰ τῆς οὕτω σεπτῆς καὶ ἁγίας ζύμης άζυμοι νοητῶς εὑρισκώμεθα. Εἰσδύνουσα γὰρ εἰς νοῦν τῆς εὐαγγελικῆς παιδεύσεως ή ζωοποιός ενέργεια, ψυχήν Β τε, καὶ σῶμα, καὶ πνεῦμα πρὸς τὴν ἰδίαν ὥσπερ ποιότητα μεταστοιχειοί. ῃ Εἶπε δέ τις αὐτῷ· Κύριε, εἰ ὀλίγοι οι σωζόμε νοι ; Ὁ δὲ εἶπε πρὸς αὐτούς· Αγωνίζεσθε εἰσελ- θεῖν διὰ τῆς στενῆς πύλης, κ. τ. λ. • (Α Γ. Β Γ. 135, Δοκεῖ πως ἡ ἀπό κρισις ἔξω φέρεσθαι σκοποῦ τοῦ ἐρωτήσαντος. Ὁ μὲν γὰρ ἠξίου μαθεῖν, εἰ ὀλίγοι οἱ σωζόμενοι· ὁ δὲ τὴν τοῦ δύνασθαι δικαιωθῆναι τρίβον ἐξηγεῖτο, λέγων· • Αγωνίζεσθε εἰσελθεῖν διὰ τῆς στενής πύλης. » Τί οὖν ἄρα πρὸς τοῦτό φαμεν; Ἔθος ἦν τῷ πάντων Σωτῆρι Χριστῷ, τοῖς ἐρωτῶσιν αὐτὸν ὑπαντᾶν, οὐχὶ πάντως κατὰ τὸ αὐτοῖς δοκοῦν, ἀλλ᾽ εἰς τὸ χρήσιμόν τε καὶ ἀναγκαῖον τοῖς ἀκροωμένοις ὁρᾷν. Εδρα δε τοῦτο μάλιστα, ὅτε τις ἠξίου μαθεῖν τι τῶν ὅσα πε ριττά ἐστι καὶ ἀνόνητα. Τί γὰρ ἔδει φιλοπευστείν, πότερόν ποτε πολλοί τινες εἶεν ἢ ὀλίγοι οι σωζόμε ναι ; Τί τὸ ἐντεῦθεν ὄφελος ἐκβέβηκεν ἂν τοῖς ἀκρο μένοις; "Ην δὲ ἀναγκαῖον καὶ λυσιτελὲς τὸ εἰδέναι μᾶλλον τὸν τρόπον δι' ούπερ ἄν τις τοι προς σωτη ρίαν· οὐκοῦν οἰκονομικῶς πρὸς μὲν τὸ τῆς ἐρωτής σεως εἰκαῖον, ἀποσιγά μεθίστησι δὲ τοὺς λόγους ἐφ' ὅπερ ἦν ἀναγκαῖον· τοῦτο δὲ ἦν τὸ εἰδέναι δρᾷν ἐκεῖνα δι' ὧν ἦν δύνασθαι τὴν στενὴν καὶ τεθλιμμέν νην εἰσελάσαι πύλην. Τοῦτο γάρ που καὶ ἑτέρωθε διδάσκων φησίν· . Εἰσέλθετε διὰ τῆς στενής πύλης ὅτι πλατεῖα ἡ πύλη, καὶ εὐρύχωρος ἡ ὁδὸς ἡ ἀπάγου- σα εἰς τὴν ἀπώλειαν, καὶ πολλοί εἰσιν οἱ εἰσερχόμε νοι δι' αὐτῆς· στενή δὲ ἡ πύλη καὶ τεθλιμμένη ή ὁδὸς ἡ ἀπάγουσα εἰς τὴν ζωὴν, ὀλίγοι δέ εἰσιν οἱ εύο ρίσκοντες αὐτήν. » Τοῖς γὰρ ἐθέλουσιν ἐλθεῖν, δεῖ δὴ πάντως πίστεως μὲν, καὶ πρό γε τῶν ἄλλων, ὀρθῆς εἶτα, βίου ἀλήπτου κατά γε τὸ μέτρον τῆς άνθρω πίνης δικαιοσύνης. Οὕτω γάρ που καὶ ὁ προφήτης Δα- διδ τὰς πρὸς θεὸν ἱκεσίας ἐποιεῖτο λέγων· . Κρίνον με, Κύριε, κατὰ τὴν δικαιοσύνην μου. • Πλὴν οὐκ ἔνεστι τοῖς ἐθέλουσι βιοῦν ἁγίως, ἀκλητὶ δύνασθαι τοῦτο δρᾷν (2)· ἀεὶ γάρ πώς ἐστι σκληρὰ καὶ ἀνάν- S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP inculpabilesque elicit ; et in mentem et cor receptus, spirituales ostendit ; ut, quod ait Paulus ", univer- sus spiritus noster et corpus et anima sine querela servetur in die Domini Jesu Christi. Nam quod in mentes nostras divinus influat sermo, patefaciet bis verbis universalis Deus per unum de prophetis : • Ecce dies veniunt, dicit Dominus, et complebo su- per domum Israelis, et super domum Judæ novum fœdus, tradens leges meas mentibus illorum, et in eorumdem cordibus scribens 81. in mentem igitur atque cor, intellectuale divinumque fermentuin recipiamus; ut per tam sacram sanctamque rem spiritualiter azými inveniamur. Etenim in mentem repens evangelici magisterii vis vividca, animam simul et corpus in suam veluti qualitatem conver- lil. V. 23. Ait autem illi quidam : Domine, num pauci sunt qui salvantur ? Ipse autem dixit ad illos Contendite intrare per angustam porlam, etc. interrogantis excurrere. Ille enim sciscitatus fue- rat, num pauci salvarentur; hic autem rationem qua possent justificari exponit dicens : « Contendite intrare per angustam portam. Quid ergo hic di- cimus? Solebat universalis Servator interroganti- bus respondere, haud omnino prout ipsis libebat, sed spectare potius quid audientibus utile foret ac necessarium. Id vero potissimum agebat, cum ali- quis supervacanea atque inutilia cognoscere ave- bat. Cur enim opus erat velle rescire, utrum multi sn pauci sint qui salvantur? Quænam hine utilitas audientibus obveniebat? Verum enimvero necessa- rium erat et utile cognoscere viam potius qua quis- piam ad salutem pergeret. Prudenter itaque vanam interrogationem silentio transmittit, verba autem sua ad necessariam rem convertit; videlicet ad de- cendum quid facto opus esset ut per angustam ar- etamque januam intremus. Hoc ipsum et alibi mo- nuerat dicens : Intrate per angustam portam ; nam lata spatiosaque via est quæ ducit ad perditio- nem, multique per eam intrant: angusta vero el arcta via est quæ ad vitam ducit, et pauci sunt qui inveniunt illam "., Nam volentibus pervenire ne- cessaria in primis est recta fdes ; deinde inculpata vita, quantum humana justitia esse potest, Sic enim aliquando David etiam propheta Deuin his verbis precabatur: e Judica me, Domine, secundum ju- stitiam meam » Verumtamen ii qui sancte vivere volunt, haud queunt sine Deo vocante id agere. Semper enim aspera et ardua, multisque haud gra- dibilis, quæ ducit ad virtutein via est. Facile vero introibit per angustam portam, et arcta via C b, D f. 55) Thess. v, 23. * Jerem. xxx1, 31, 38. "Matth. vii, 13, 14. Lat. sic. CYRILLUS. Angusta porta ærumnam et patientism sanctorum significat. Sicut enim pugna - ium victoria attestatur militis strenuitati, sic præ- ** Psal. vii, 9. clarum eficiet valida perpessio laborum et tenta- tionum. > necessitatem. (1) Videtur quodammodo responsio extra scopum (4) Aale subsequentia apud D. Thomam in cal. (2) Animadverte gratiæ divinæ ad bone agerdum
Τί τὸ ἐντεῦθεν ὄφελος ἐκβέβηκεν ἂν τοῖς ἀκροωμένοις; Ἦν δὲ ἀναγκαῖον καὶ λυσιτελὲς τὸ εἰδέναι μᾶλλον τὸν τρόπον δι’ οὗπερ ἄν τις ἴοι πρὸς σωτηρίαν· οὐκοῦν οἰκονομικῶς πρὸς μὲν τὸ τῆς ἐρωτήσεως εἰκαῖον, ἀποσιγᾷ· μεθίστησι δὲ τοὺς λόγους ἐφ’ ὅπερ ἦν ἀναγκαῖον· τοῦτο δὲ ἦν τὸ εἰδέναι δρᾷν ἐκεῖνα δι’ ὧν ἦν δύνασθαι τὴν στενὴν καὶ τεθλιμμένην εἰσελάσαι πύλην. Τοῦτο γάρ που καὶ ἑτέρωθι διδάσκων φησίν· «Εἰσέλθετε διὰ τῆς στενῆς πύλης· ὅτι πλατεῖα ἡ πύλη, καὶ εὐρύχωρος ἡ ὁδὸς ἡ ἀπάγουσα εἰς τὴν ἀπώλειαν, καὶ πολλοί εἰσιν οἱ εἰσερχόμενοι δι’ αὐτῆς· στενὴ δὲ ἡ πύλη καὶ τεθλιμμένη ἡ ὁδὸς ἡ ἀπάγουσα εἰς τὴν ζωὴν, ὀλίγοι δέ εἰσιν οἱ εὑρίσκοντες αὐτήν.» Τοῖς γὰρ ἐθέλουσιν ἐλθεῖν, δεῖ δὴ πάντως πίστεως μὲν, καὶ πρό γε τῶν ἄλλων, ὀρθῆς· εἶτα, βίου ἀλήπτου κατά γε τὸ μέτρον τῆς ἀνθρωπίνης δικαιοσύνης. Οὕτω γάρ που καὶ ὁ προφήτης Δαβὶδ τὰς πρὸς Θεὸν ἱκεσίας ἐποιεῖτο λέγων· «Κρῖνον με, Κύριε, κατὰ τὴν δικαιοσύνην μου.» Πλὴν οὐκ ἔνεστι τοῖς ἐθέλουσι βιοῦν ἁγίως, ἀκλητὶ δύνασθαι τοῦτο δρᾷν·
Α γὰρ ἐν ἡμῖν, ἁγίους καὶ ἀμώμους ἀποτελεῖ· καὶ εἰς νοῦν καὶ καρδίαν εἰσδεδυκώς, πνευματικοὺς ἀπο φαίνει· ἶν᾿ ὡς ὁ Παῦλός φησι, ὁλόκληρον ἡμῶν τὸ πνεῦμα, καὶ τὸ σῶμα, καὶ ψυχὴ ἀμέμπτως τηρη θείη ἐν τῇ ἡμέρᾳ τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ Χριστοῦ. Ὅτι γὰρ ἐν τῷ βάθει τῆς διανοίας ἡμῶν ὁ θεῖος εἶσχειται λόγος, σαφηνιεῖ λέγων ὁ τῶν ὅλων Θεὸς δι' ἑνὸς τῶν προφητῶν· « Ἰδοὺ ἡμέραι έρχονται, λέγει Κύριος, καὶ συντελέσω ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰσραὴλ καὶ ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰούδα διαθήκην καινήν, διδοὺς νόμους μου· εἰς τὰς διανοίας αὐτῶν ἐπιγράψω αυτούς. · Οὐκοῦν εἰς νοῦν καὶ καρδίαν, τὴν νοητὴν καὶ θείαν δεχώμεθα ζύμην, ἵνα διὰ τῆς οὕτω σεπτῆς καὶ ἁγίας ζύμης άζυμοι νοητῶς εὑρισκώμεθα. Εἰσδύνουσα γὰρ εἰς νοῦν τῆς εὐαγγελικῆς παιδεύσεως ή ζωοποιός ενέργεια, ψυχήν Β τε, καὶ σῶμα, καὶ πνεῦμα πρὸς τὴν ἰδίαν ὥσπερ ποιότητα μεταστοιχειοί. ῃ Εἶπε δέ τις αὐτῷ· Κύριε, εἰ ὀλίγοι οι σωζόμε νοι ; Ὁ δὲ εἶπε πρὸς αὐτούς· Αγωνίζεσθε εἰσελ- θεῖν διὰ τῆς στενῆς πύλης, κ. τ. λ. • (Α Γ. Β Γ. 135, Δοκεῖ πως ἡ ἀπό κρισις ἔξω φέρεσθαι σκοποῦ τοῦ ἐρωτήσαντος. Ὁ μὲν γὰρ ἠξίου μαθεῖν, εἰ ὀλίγοι οἱ σωζόμενοι· ὁ δὲ τὴν τοῦ δύνασθαι δικαιωθῆναι τρίβον ἐξηγεῖτο, λέγων· • Αγωνίζεσθε εἰσελθεῖν διὰ τῆς στενής πύλης. » Τί οὖν ἄρα πρὸς τοῦτό φαμεν; Ἔθος ἦν τῷ πάντων Σωτῆρι Χριστῷ, τοῖς ἐρωτῶσιν αὐτὸν ὑπαντᾶν, οὐχὶ πάντως κατὰ τὸ αὐτοῖς δοκοῦν, ἀλλ᾽ εἰς τὸ χρήσιμόν τε καὶ ἀναγκαῖον τοῖς ἀκροωμένοις ὁρᾷν. Εδρα δε τοῦτο μάλιστα, ὅτε τις ἠξίου μαθεῖν τι τῶν ὅσα πε ριττά ἐστι καὶ ἀνόνητα. Τί γὰρ ἔδει φιλοπευστείν, πότερόν ποτε πολλοί τινες εἶεν ἢ ὀλίγοι οι σωζόμε ναι ; Τί τὸ ἐντεῦθεν ὄφελος ἐκβέβηκεν ἂν τοῖς ἀκρο μένοις; "Ην δὲ ἀναγκαῖον καὶ λυσιτελὲς τὸ εἰδέναι μᾶλλον τὸν τρόπον δι' ούπερ ἄν τις τοι προς σωτη ρίαν· οὐκοῦν οἰκονομικῶς πρὸς μὲν τὸ τῆς ἐρωτής σεως εἰκαῖον, ἀποσιγά μεθίστησι δὲ τοὺς λόγους ἐφ' ὅπερ ἦν ἀναγκαῖον· τοῦτο δὲ ἦν τὸ εἰδέναι δρᾷν ἐκεῖνα δι' ὧν ἦν δύνασθαι τὴν στενὴν καὶ τεθλιμμέν νην εἰσελάσαι πύλην. Τοῦτο γάρ που καὶ ἑτέρωθε διδάσκων φησίν· . Εἰσέλθετε διὰ τῆς στενής πύλης ὅτι πλατεῖα ἡ πύλη, καὶ εὐρύχωρος ἡ ὁδὸς ἡ ἀπάγου- σα εἰς τὴν ἀπώλειαν, καὶ πολλοί εἰσιν οἱ εἰσερχόμε νοι δι' αὐτῆς· στενή δὲ ἡ πύλη καὶ τεθλιμμένη ή ὁδὸς ἡ ἀπάγουσα εἰς τὴν ζωὴν, ὀλίγοι δέ εἰσιν οἱ εύο ρίσκοντες αὐτήν. » Τοῖς γὰρ ἐθέλουσιν ἐλθεῖν, δεῖ δὴ πάντως πίστεως μὲν, καὶ πρό γε τῶν ἄλλων, ὀρθῆς εἶτα, βίου ἀλήπτου κατά γε τὸ μέτρον τῆς άνθρω πίνης δικαιοσύνης. Οὕτω γάρ που καὶ ὁ προφήτης Δα- διδ τὰς πρὸς θεὸν ἱκεσίας ἐποιεῖτο λέγων· . Κρίνον με, Κύριε, κατὰ τὴν δικαιοσύνην μου. • Πλὴν οὐκ ἔνεστι τοῖς ἐθέλουσι βιοῦν ἁγίως, ἀκλητὶ δύνασθαι τοῦτο δρᾷν (2)· ἀεὶ γάρ πώς ἐστι σκληρὰ καὶ ἀνάν- S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP inculpabilesque elicit ; et in mentem et cor receptus, spirituales ostendit ; ut, quod ait Paulus ", univer- sus spiritus noster et corpus et anima sine querela servetur in die Domini Jesu Christi. Nam quod in mentes nostras divinus influat sermo, patefaciet bis verbis universalis Deus per unum de prophetis : • Ecce dies veniunt, dicit Dominus, et complebo su- per domum Israelis, et super domum Judæ novum fœdus, tradens leges meas mentibus illorum, et in eorumdem cordibus scribens 81. in mentem igitur atque cor, intellectuale divinumque fermentuin recipiamus; ut per tam sacram sanctamque rem spiritualiter azými inveniamur. Etenim in mentem repens evangelici magisterii vis vividca, animam simul et corpus in suam veluti qualitatem conver- lil. V. 23. Ait autem illi quidam : Domine, num pauci sunt qui salvantur ? Ipse autem dixit ad illos Contendite intrare per angustam porlam, etc. interrogantis excurrere. Ille enim sciscitatus fue- rat, num pauci salvarentur; hic autem rationem qua possent justificari exponit dicens : « Contendite intrare per angustam portam. Quid ergo hic di- cimus? Solebat universalis Servator interroganti- bus respondere, haud omnino prout ipsis libebat, sed spectare potius quid audientibus utile foret ac necessarium. Id vero potissimum agebat, cum ali- quis supervacanea atque inutilia cognoscere ave- bat. Cur enim opus erat velle rescire, utrum multi sn pauci sint qui salvantur? Quænam hine utilitas audientibus obveniebat? Verum enimvero necessa- rium erat et utile cognoscere viam potius qua quis- piam ad salutem pergeret. Prudenter itaque vanam interrogationem silentio transmittit, verba autem sua ad necessariam rem convertit; videlicet ad de- cendum quid facto opus esset ut per angustam ar- etamque januam intremus. Hoc ipsum et alibi mo- nuerat dicens : Intrate per angustam portam ; nam lata spatiosaque via est quæ ducit ad perditio- nem, multique per eam intrant: angusta vero el arcta via est quæ ad vitam ducit, et pauci sunt qui inveniunt illam "., Nam volentibus pervenire ne- cessaria in primis est recta fdes ; deinde inculpata vita, quantum humana justitia esse potest, Sic enim aliquando David etiam propheta Deuin his verbis precabatur: e Judica me, Domine, secundum ju- stitiam meam » Verumtamen ii qui sancte vivere volunt, haud queunt sine Deo vocante id agere. Semper enim aspera et ardua, multisque haud gra- dibilis, quæ ducit ad virtutein via est. Facile vero introibit per angustam portam, et arcta via C b, D f. 55) Thess. v, 23. * Jerem. xxx1, 31, 38. "Matth. vii, 13, 14. Lat. sic. CYRILLUS. Angusta porta ærumnam et patientism sanctorum significat. Sicut enim pugna - ium victoria attestatur militis strenuitati, sic præ- ** Psal. vii, 9. clarum eficiet valida perpessio laborum et tenta- tionum. > necessitatem. (1) Videtur quodammodo responsio extra scopum (4) Aale subsequentia apud D. Thomam in cal. (2) Animadverte gratiæ divinæ ad bone agerdum
PG 72:777ἀεὶ γάρ πώς ἐστι σκληρὰ καὶ ἀνάντης, καὶ οὐ βάσιμος τοῖς πολλοῖς, ἡ εἰς ἀρετὴν ἀποφέρουσα τρίβος· εἰσελάσει δὲ ῥᾳδίως διὰ τῆς στενῆς πύλης, καὶ δραμεῖται τὴν τεθλιμμένην ὁ ἀγωνιζόμενος καὶ τοὺς τοιούτους πόνους αἱρούμενος. Γέγραπται γοῦν, ὅτι «Ἀνὴρ ἐν πόνοις πονεῖ ἑαυτῷ, καὶ ἐκβιάζεται ἑαυτοῦ τὴν ἀπώλειαν·» ὡς γὰρ αὐτὸς πάλιν ἔφη ὁ Κύριος· «Βιαστή ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν, καὶ βιασταὶ ἁρπάζουσιν αὐτήν.» Πλατεῖα δὲ ἡ πύλη, καὶ εὐρύχωρος ἡ ὁδὸς, ἡ πολλοὺς εἰς ὄλεθρον καταφέρουσα. Καὶ ὁποῖον ἂν νοηθείη τὸ πλάτος αὐτῆς; Αἰσχρὰ καὶ φιλήδονος ζωὴ, τρυφαὶ, καὶ κῶμοι, καὶ μέθαι, καὶ πάντα τὰ τῆς κακίας ἐπιτηδεύματα, ἡ φιλαργυρία, καὶ τῶν προσκαίρων δοξαρίων φαντασία κενὴ, τὸ ἀμνημονεῖν τῶν θείων ἐνταλμάτων, τὸ μὴ ἔχειν τὸν τοῦ Θεοῦ φόβον πρὸ ὀφθαλμῶν. Οὐκοῦν τῶν μὲν τοιούτων ἀποφοιτᾷν ἀναγκαῖον τοὺς εἰσβάλλειν ἐθέλοντας διὰ τῆς στενῆς πύλης, συνεῖναι δὲ καὶ συνεορτάζειν Χριστῷ· ὅτι γὰρ οἱ μὴ τοιοῦτοι ἀπόβλητοι, δι’ ἐναργοῦς παραδείγματος διέδειξεν ὁ Σωτὴρ εἰπών· «Ἀφ’ οὗ ἂν εἰσέλθῃ ὁ οἰκοδεσπότης καὶ ἀποκλείσῃ τὴν θύραν, κ.τ.λ.» (α φ. 197, β φ. 135 β, ξ φ.
της, καὶ οὐ βάσιμος τοῖς πολλοῖς, ἡ εἰς ἀρετὴν ἀπο- Α φέρουσα τρίβος· εἰσελάσει δὲ ῥᾳδίως διὰ τῆς στενής πύλης, καὶ δραμεῖται τὴν τεθλιμμένην ὁ ἀγωνιζόμε- νος καὶ τοὺς τοιούτους πόνους αιρούμενος. Γέγραπται γοῦν, ὅτι ὁ ᾿Ανὴρ ἐν πόνοις πονεῖ ἑαυτῷ, καὶ ἐκβιά- ζεται ἑαυτοῦ τὴν ἀπώλειαν, ὡς γὰρ αὐτὸς πάλιν ἔφη ὁ Κύριος· ο Βιαστή ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρα- νῶν, καὶ βιασταὶ ἁρπάζουσιν αὐτήν. » Πλατεῖα δὲ ἡ πύλη, καὶ εὐρύχωρος ἡ ὁδὸς, ἡ πολλοὺς εἰς ὄλεθρον καταφέρουσα. Καὶ ὁποῖον ἂν νοηθείη τὸ πλάτος αὐ- τῆς ; Αἰσχρὰ καὶ φιλήδονος ζωή, τρυφαῖ, καὶ κώμοι, καὶ μέθαι, καὶ πάντα τὰ τῆς κακίας ἐπιτηδεύματα, ἡ φιλαργυρία, καὶ τῶν προσκαίρων δοξαρίων φαντα σία κενή, τὸ ἀμνημονεῖν τῶν θείων ενταλμάτων, τὸ μὴ ἔχειν τὸν τοῦ Θεοῦ φόβου πρὸ ὀφθαλμῶν. Οὐκοῦν τῶν μὲν τοιούτων ἀποφοιτᾷν ἀναγκαῖον τοὺς εἰσβάλω λειν ἐθέλοντας διὰ τῆς στενῆς πύλης, συνεῖναι δὲ καὶ συνεορτάζειν Χριστῷ· ὅτι γὰρ οἱ μὴ τοιοῦτοι ἀπόβλητοι, δι' ἐναργούς παραδείγματος διέδειξεν ὁ Σωτ τὴρ εἰπών ᾿Αφ' οὗ ἂν εἰσέλθῃ (1) ὁ οἰκοδεσπότης καὶ ἀπο- κλείσῃ τὴν θύραν, κ. τ. λ. (Α Γ. 197, Β Ι. Ὡς ἐπί τινος οἰκοδεσπότου πολλοὺς τῶν ἐπιτηδείων συναγηγερό τος εἰς ἑστίαν καὶ τράπεζαν, εἶτα προεισβεβηκότας μεθ' ὧν ἔδει τοῦτο δράν, ἀποκλείσαντός τε τὴν θύραν, τοὺς μετὰ τοῦτο κρούοντας ἀκούσεσθαί φησιν· ὁ Οὐκ οἶδα ὑμᾶς. » Γνῶσιν δὲ ἐνταῦθα οὐχ ἁπλῶς τὴν εἴδησιν λέγει, ἀλλὰ τὴν οἰκειότητα τὴν ἐν μεθέξει, τὴν ὡς ἐν χάριτι καὶ τιμῇ. Εἴπερ γὰρ ἡ γνῶσις μόνον ἡμῖν και τασημαίνεται εἴδησιν, πῶς ἡγνόησε τῶν ὄντων τινάς, ὁ πάντα ἔχων γυμνὰ καὶ τετραχηλισμένα τοῖς ὀφθαλμοῖς αὐτοῦ, ὁ καὶ πρὶν γενέσεως πάντα εἰδώς ; Οὐκοῦν οὐ μόνον ἀνόητον, ἀλλὰ καὶ δυσσεβὲς, τὸ ἀγνοῆσαί τινας ὑποτοπῆσαι τὸν Κύριον· οἰησόμεθα δὲ μᾶλλον εἰπεῖν αὐτὸν, ὡς οὐδαμόθεν τὴν οἰκειότητα τὴν πρὸς αὐτὸν καὶ σχέσιν ἐπάγονται. Οὐκ οἶδα γάρ, φησί, γεγονότας ἀρετῆς ἐραστάς· οὐ τὸν ἐμὸν τιμήσαντας λόγον, ἀλλ' οὐδὲ συναφθέντας ἐμοὶ διὰ πράξεων ἀγα θῶν. 'Ακολούθως καὶ πρὸς Μωϋσέα εἴρηται· « Οϊδά σε παρά πάντας, καὶ χάριν εὗρες παρ' ἐμοί·, ἀντὶ τοῦ· Εν οἰκειότητι τῇ ὑπὲρ πάντας ετέθης παρ' ἐμοί, καὶ πολλὴν ἐπορίσω τὴν χάριν. Οὐκοῦν καὶ περὶ τῶν οὐδαμόθεν οικειωθέντων αὐτῷ, λέγει· . Οὐκ οἶδα ὑμᾶς· ἀπόστητε ἀπ' ἐμοῦ, ἐργάται τῆς ἀδικίας. ο - «Ουδεμία γὰρ κοινωνία φωτί προς σκότος. » Β τος. » Τίνες δ᾽ ἂν νοηθείεν οἱ λέγοντες τῷ Χριστῷ τό Ἐφάγομεν καὶ ἐπίομεν ἐνώπιόν σου; ᾿Αρμόσειεν ἂν ὁ τοιόσδε λόγος μάλιστα τοῖς ἐξ Ισραήλ, οἷς δὴ καὶ Έφη Χριστός, ότι ο Οψεσθε τοὺς περὶ τὸν ᾿Αβραὰμ καὶ τοὺς προφήτας ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ Θεοῦ, ἑαυτοὺς δὲ ἐκβαλλομένους ἔξω. » Πῶς οὖν ἤσθιον καὶ ἔπινον ** το ΧΙ, προεισβεβηκότος. εγερθῇ. COMMENT. IN LUCAM. gradietur, qui conabitur, et hujusmodi labores exantlare decreverit. Scriptum est igitur : ‹ Vir laborans, laborat sibi, et vim facit perditioni sus (2). › Sicut enim rursus idem ait Dominus: Vim patitur regnum Dei, et violenti rapiunt illud., Lata vero porta et spatiosa via quæ multos ducit ad interitum. Quænam porro intelligetur latitudo ejus? turpis nimirum et voluptaria vila, delicia, comessationes, craput, et omnia vitioruin stu- dia, avaritis, et temporalis gloriolæ vana phanta- sia, divinorum mandatorum oblivio, Dei denique timorem non babere præ oculis. Ergo hæc omnia vitare oportet, si qui volunt per angustam portam intrare, et cum Christo versari æternumque festum peragere. Quod vero qui ejusmodi non sunt reji- cientur, evidenti exemplo demonstrat Servator ui- b, C f. b) C cens: V. 26. Cum autem intraverit paterfamilias, et ostium clauserit, etc. Ceu si quis paterfamilias compleres amicos suos congregaverit ad mense convivium, et deinde ipse introiverit quibuscum est cœnatorus, januamque occluserit; quicunque postea pulsaverint, audituros dicit : « Nou novi Notitiam autem boc loco nau pro simplici scientia dicit, sed pro famiHari- tate, gratiæque et honoris communione. Nam si hic notitia scientiam strictim significaret, quomodo quemquam is ignoraret cui omnia nada et revelata muda versantur ob oculos, et qui antequam etism Bant cuncta scit? Est ergo non modo insanum sed etiam irreligiosum suspicari quidquamn a Domino ignorart. Existimabimus potius dici ab ipse, quod bi nullam cuin eo necessitudinom nexumque habeant. Non novi, inquit, vos amatores esse virtutis, non meam in pretio habentes doctrinam, nec mecum per bonorum operum exercitia conjanetos. His consen · tanea Moysi quoque dieta fuerunt: ‹ Novi té præ omnibus, gratiamque apud me nactus es ". › Nem- pe ad means familiaritatem præ omnibus assum- plus es, multamque gratiam consecutus. Quare et iis qui ipsius amicitiam non sunt adepti, dicit : • Non novi vos; diseodite a me, operarii iniquita- bris 196, Prov. xvi, 26. Matth. Sabaterium et Scholtzium; sic enim legebat non solum vulgatus noster Lab., verum etiam Cyrillus, us apparet intra ex vocabulo ejus Vulgo umen Græcus textus habet PATROL. GR. LXXII. • Quinam vero credentur qui aiunt Christo, man- ducabimus et bibimus coram te? Congruit utique Israelitis potissunum sermo hic; quibus certe dice- bat Christus: Videbitis Abrahamum et prophetas in regno Døi, vos autem foras expelli. › Quomodo ergo manducabant atque bibebant coram Deo! S. Hieronymus, ita habent ut nos Latine scripsimas. Flaminius Nobilius tamen in sua Proverbiorum translatione maluit interpretari: Vim facit in in- teritum suum; quod contrarium fortasse seligumi exhibere videtur. 1) tis *. » — « Nulla enim communio lucis cum tene- 12. • Exod. xxi, (4) Scripsi εἰσέλθῃ cum aliquot codicibus apud 12. or Matth. vii. 23. 87* II Cor. vi, 14. (3) Apud Sabaterium bis Cassianus, et semel
137 β) Ὡς ἐπί τινος οἰκοδεσπότου πολλοὺς τῶν ἐπιτηδείων συναγηγερκότος εἰς ἑστίαν καὶ τράπεζαν, εἶτα προεισβεβηκότος μεθ’ ὧν ἔδει τοῦτο δρᾷν, ἀποκλείσαντός τε τὴν θύραν, τοὺς μετὰ τοῦτο κρούοντας ἀκούσεσθαί φησιν· «Οὐκ οἶδα ὑμᾶς.» Γνῶσιν δὲ ἐνταῦθα οὐχ ἁπλῶς τὴν εἴδησιν λέγει, ἀλλὰ τὴν οἰκειότητα τὴν ἐν μεθέξει, τὴν ὡς ἐν χάριτι καὶ τιμῇ. Εἴπερ γὰρ ἡ γνῶσις μόνον ἡμῖν κατασημαίνεται εἴδησιν, πῶς ἠγνόησε τῶν ὄντων τινὰς, ὁ πάντα ἔχων γυμνὰ καὶ τετραχηλισμένα τοῖς ὀφθαλμοῖς αὐτοῦ, ὁ καὶ πρὶν γενέσεως πάντα εἰδώς; Οὐκοῦν οὐ μόνον ἀνόητον, ἀλλὰ καὶ δυσσεβὲς, τὸ ἀγνοῆσαί τινας ὑποτοπῆσαι τὸν Κύριον· οἰησόμεθα δὲ μᾶλλον εἰπεῖν αὐτὸν, ὡς οὐδαμόθεν τὴν οἰκειότητα τὴν πρὸς αὐτὸν καὶ σχέσιν ἐπάγονται. Οὐκ οἶδα γὰρ, φησὶ, γεγονότας ἀρετῆς ἐραστάς· οὐ τὸν ἐμὸν τιμήσαντας λόγον, ἀλλ’ οὐδὲ συναφθέντας ἐμοὶ διὰ πράξεων ἀγαθῶν. Ἀκολούθως καὶ πρὸς Μωϋσέα εἴρηται· «Οἶδά σε παρὰ πάντας, καὶ χάριν εὗρες παρ’ ἐμοί·» ἀντὶ τοῦ· Ἐν οἰκειότητι τῇ ὑπὲρ πάντας ἐτέθης παρ’ ἐμοὶ, καὶ πολλὴν ἐπορίσω τὴν χάριν. Οὐκοῦν καὶ περὶ τῶν οὐδαμόθεν οἰκειωθέντων αὐτῷ, λέγει· «Οὐκ οἶδα ὑμᾶς·
της, καὶ οὐ βάσιμος τοῖς πολλοῖς, ἡ εἰς ἀρετὴν ἀπο- Α φέρουσα τρίβος· εἰσελάσει δὲ ῥᾳδίως διὰ τῆς στενής πύλης, καὶ δραμεῖται τὴν τεθλιμμένην ὁ ἀγωνιζόμε- νος καὶ τοὺς τοιούτους πόνους αιρούμενος. Γέγραπται γοῦν, ὅτι ὁ ᾿Ανὴρ ἐν πόνοις πονεῖ ἑαυτῷ, καὶ ἐκβιά- ζεται ἑαυτοῦ τὴν ἀπώλειαν, ὡς γὰρ αὐτὸς πάλιν ἔφη ὁ Κύριος· ο Βιαστή ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρα- νῶν, καὶ βιασταὶ ἁρπάζουσιν αὐτήν. » Πλατεῖα δὲ ἡ πύλη, καὶ εὐρύχωρος ἡ ὁδὸς, ἡ πολλοὺς εἰς ὄλεθρον καταφέρουσα. Καὶ ὁποῖον ἂν νοηθείη τὸ πλάτος αὐ- τῆς ; Αἰσχρὰ καὶ φιλήδονος ζωή, τρυφαῖ, καὶ κώμοι, καὶ μέθαι, καὶ πάντα τὰ τῆς κακίας ἐπιτηδεύματα, ἡ φιλαργυρία, καὶ τῶν προσκαίρων δοξαρίων φαντα σία κενή, τὸ ἀμνημονεῖν τῶν θείων ενταλμάτων, τὸ μὴ ἔχειν τὸν τοῦ Θεοῦ φόβου πρὸ ὀφθαλμῶν. Οὐκοῦν τῶν μὲν τοιούτων ἀποφοιτᾷν ἀναγκαῖον τοὺς εἰσβάλω λειν ἐθέλοντας διὰ τῆς στενῆς πύλης, συνεῖναι δὲ καὶ συνεορτάζειν Χριστῷ· ὅτι γὰρ οἱ μὴ τοιοῦτοι ἀπόβλητοι, δι' ἐναργούς παραδείγματος διέδειξεν ὁ Σωτ τὴρ εἰπών ᾿Αφ' οὗ ἂν εἰσέλθῃ (1) ὁ οἰκοδεσπότης καὶ ἀπο- κλείσῃ τὴν θύραν, κ. τ. λ. (Α Γ. 197, Β Ι. Ὡς ἐπί τινος οἰκοδεσπότου πολλοὺς τῶν ἐπιτηδείων συναγηγερό τος εἰς ἑστίαν καὶ τράπεζαν, εἶτα προεισβεβηκότας μεθ' ὧν ἔδει τοῦτο δράν, ἀποκλείσαντός τε τὴν θύραν, τοὺς μετὰ τοῦτο κρούοντας ἀκούσεσθαί φησιν· ὁ Οὐκ οἶδα ὑμᾶς. » Γνῶσιν δὲ ἐνταῦθα οὐχ ἁπλῶς τὴν εἴδησιν λέγει, ἀλλὰ τὴν οἰκειότητα τὴν ἐν μεθέξει, τὴν ὡς ἐν χάριτι καὶ τιμῇ. Εἴπερ γὰρ ἡ γνῶσις μόνον ἡμῖν και τασημαίνεται εἴδησιν, πῶς ἡγνόησε τῶν ὄντων τινάς, ὁ πάντα ἔχων γυμνὰ καὶ τετραχηλισμένα τοῖς ὀφθαλμοῖς αὐτοῦ, ὁ καὶ πρὶν γενέσεως πάντα εἰδώς ; Οὐκοῦν οὐ μόνον ἀνόητον, ἀλλὰ καὶ δυσσεβὲς, τὸ ἀγνοῆσαί τινας ὑποτοπῆσαι τὸν Κύριον· οἰησόμεθα δὲ μᾶλλον εἰπεῖν αὐτὸν, ὡς οὐδαμόθεν τὴν οἰκειότητα τὴν πρὸς αὐτὸν καὶ σχέσιν ἐπάγονται. Οὐκ οἶδα γάρ, φησί, γεγονότας ἀρετῆς ἐραστάς· οὐ τὸν ἐμὸν τιμήσαντας λόγον, ἀλλ' οὐδὲ συναφθέντας ἐμοὶ διὰ πράξεων ἀγα θῶν. 'Ακολούθως καὶ πρὸς Μωϋσέα εἴρηται· « Οϊδά σε παρά πάντας, καὶ χάριν εὗρες παρ' ἐμοί·, ἀντὶ τοῦ· Εν οἰκειότητι τῇ ὑπὲρ πάντας ετέθης παρ' ἐμοί, καὶ πολλὴν ἐπορίσω τὴν χάριν. Οὐκοῦν καὶ περὶ τῶν οὐδαμόθεν οικειωθέντων αὐτῷ, λέγει· . Οὐκ οἶδα ὑμᾶς· ἀπόστητε ἀπ' ἐμοῦ, ἐργάται τῆς ἀδικίας. ο - «Ουδεμία γὰρ κοινωνία φωτί προς σκότος. » Β τος. » Τίνες δ᾽ ἂν νοηθείεν οἱ λέγοντες τῷ Χριστῷ τό Ἐφάγομεν καὶ ἐπίομεν ἐνώπιόν σου; ᾿Αρμόσειεν ἂν ὁ τοιόσδε λόγος μάλιστα τοῖς ἐξ Ισραήλ, οἷς δὴ καὶ Έφη Χριστός, ότι ο Οψεσθε τοὺς περὶ τὸν ᾿Αβραὰμ καὶ τοὺς προφήτας ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ Θεοῦ, ἑαυτοὺς δὲ ἐκβαλλομένους ἔξω. » Πῶς οὖν ἤσθιον καὶ ἔπινον ** το ΧΙ, προεισβεβηκότος. εγερθῇ. COMMENT. IN LUCAM. gradietur, qui conabitur, et hujusmodi labores exantlare decreverit. Scriptum est igitur : ‹ Vir laborans, laborat sibi, et vim facit perditioni sus (2). › Sicut enim rursus idem ait Dominus: Vim patitur regnum Dei, et violenti rapiunt illud., Lata vero porta et spatiosa via quæ multos ducit ad interitum. Quænam porro intelligetur latitudo ejus? turpis nimirum et voluptaria vila, delicia, comessationes, craput, et omnia vitioruin stu- dia, avaritis, et temporalis gloriolæ vana phanta- sia, divinorum mandatorum oblivio, Dei denique timorem non babere præ oculis. Ergo hæc omnia vitare oportet, si qui volunt per angustam portam intrare, et cum Christo versari æternumque festum peragere. Quod vero qui ejusmodi non sunt reji- cientur, evidenti exemplo demonstrat Servator ui- b, C f. b) C cens: V. 26. Cum autem intraverit paterfamilias, et ostium clauserit, etc. Ceu si quis paterfamilias compleres amicos suos congregaverit ad mense convivium, et deinde ipse introiverit quibuscum est cœnatorus, januamque occluserit; quicunque postea pulsaverint, audituros dicit : « Nou novi Notitiam autem boc loco nau pro simplici scientia dicit, sed pro famiHari- tate, gratiæque et honoris communione. Nam si hic notitia scientiam strictim significaret, quomodo quemquam is ignoraret cui omnia nada et revelata muda versantur ob oculos, et qui antequam etism Bant cuncta scit? Est ergo non modo insanum sed etiam irreligiosum suspicari quidquamn a Domino ignorart. Existimabimus potius dici ab ipse, quod bi nullam cuin eo necessitudinom nexumque habeant. Non novi, inquit, vos amatores esse virtutis, non meam in pretio habentes doctrinam, nec mecum per bonorum operum exercitia conjanetos. His consen · tanea Moysi quoque dieta fuerunt: ‹ Novi té præ omnibus, gratiamque apud me nactus es ". › Nem- pe ad means familiaritatem præ omnibus assum- plus es, multamque gratiam consecutus. Quare et iis qui ipsius amicitiam non sunt adepti, dicit : • Non novi vos; diseodite a me, operarii iniquita- bris 196, Prov. xvi, 26. Matth. Sabaterium et Scholtzium; sic enim legebat non solum vulgatus noster Lab., verum etiam Cyrillus, us apparet intra ex vocabulo ejus Vulgo umen Græcus textus habet PATROL. GR. LXXII. • Quinam vero credentur qui aiunt Christo, man- ducabimus et bibimus coram te? Congruit utique Israelitis potissunum sermo hic; quibus certe dice- bat Christus: Videbitis Abrahamum et prophetas in regno Døi, vos autem foras expelli. › Quomodo ergo manducabant atque bibebant coram Deo! S. Hieronymus, ita habent ut nos Latine scripsimas. Flaminius Nobilius tamen in sua Proverbiorum translatione maluit interpretari: Vim facit in in- teritum suum; quod contrarium fortasse seligumi exhibere videtur. 1) tis *. » — « Nulla enim communio lucis cum tene- 12. • Exod. xxi, (4) Scripsi εἰσέλθῃ cum aliquot codicibus apud 12. or Matth. vii. 23. 87* II Cor. vi, 14. (3) Apud Sabaterium bis Cassianus, et semel
PG 72:779ἀπόστητε ἀπ’ ἐμοῦ, ἐργάται τῆς ἀδικίας.» «Οὐδεμία γὰρ κοινωνία φωτὶ πρὸς σκότος.» Τίνες δ’ ἂν νοηθεῖεν οἱ λέγοντες τῷ Χριστῷ τό· Ἐφάγομεν καὶ ἐπίομεν ἐνώπιόν σου; Ἁρμόσειεν ἂν ὁ τοιόσδε λόγος μάλιστα τοῖς ἐξ Ἰσραὴλ, οἷς δὴ καὶ ἔφη Χριστὸς, ὅτι «Ὄψεσθε τοὺς περὶ τὸν Ἀβραὰμ καὶ τοὺς προφήτας ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ Θεοῦ, ἑαυτοὺς δὲ ἐκβαλλομένους ἔξω.» Πῶς οὖν ἤσθιον καὶ ἔπινον ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ; τὴν νομικὴν τελοῦντες λατρείαν· προσκομίζοντες γὰρ τῷ Θεῷ τὰς δι’ αἵματος θυσίας, ἤσθιον καὶ ηὐφραίνοντο· ἠκροῶντο δὲ καὶ ἐν ταῖς συναγωγαῖς τῶν Μωϋσέως βιβλίων, οὐ τὰ ἑαυτοῦ γεγραφότος μᾶλλον, ἑρμηνεύοντος δὲ τὰ παρὰ τοῦ Θεοῦ· προανετίθει γὰρ ἀεὶ τῆς ἑαυτοῦ φωνῆς τό· «Τάδε λέγει Κύριος.» Ἀλλ’ οὐκ ἀρκεῖ πρὸς δικαίωσιν ἡ δι’ αἱμάτων λατρεία· οὐδ’ ἂν ἀπονίψαιτό τις μολυσμοὺς, ἀκροατὴς μὲν τῶν θείων γενόμενος νόμων, πεπραχὼς δὲ οὐδὲν τῶν κεκελευσμένων· καὶ ἑτέρως δὲ τὴν πίστιν οὐ προσηκάμενοι τὴν δικαιοῦσαν τὸν ἀσεβῆ, οὐδὲ τοῖς εὐαγγελικοῖς θεσπίσμασιν ἀκολουθήσαντες, δι’ ὧν ἦν δύνασθαι τὴν εὐφυᾶ καὶ ἐξειλεγμένην ἐξασκῆσαι ζωὴν, πῶς ἂν εἰσελάσειαν εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ;
Α ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ ; τὴν νομικὴν τελοῦντες λατρείαν Β προσκομίζοντες γὰρ τῷ Θεῷ τὰς δι' αἵματος θυσίας, ἤσθιον καὶ ηὐφραίνοντο· ἡκροώντο δὲ καὶ ἐν ταῖς συναγωγαῖς τῶν Μωϋσέως βιβλίων, οὐ τὰ ἑαυτοῦ γεγραφότος μᾶλλον, ἑρμηνεύοντος δὲ τὰ παρὰ τοῦ Θεοῦ· προανετίθει γὰρ ἀεὶ τῆς ἑαυτοῦ φωνῆς τόν • Τάδε λέγει Κύριος. » 'Αλλ' οὐκ ἀρκεῖ πρὸς δικαίωσιν ἡ δι' αἱμάτων λατρεία· οὐδ' ἂν ἀπονίψαιτό τις μολυ σμούς, ἀκροατής μὲν τῶν θείων γενόμενες νόμων, πεπραχὼς δὲ οὐδὲν τῶν κεκελευσμένων· καὶ ἑτέρω; δὲ τὴν πίστιν οὐ προσηκάμενοι τὴν δικαιοῦσαν τὸν ἀσεβῆ, οὐδὲ τοῖς εὐαγγελικοῖς θεσπίσμασιν ἀκολού θήσαντες, δι' ὧν ἦν δύνασθαι τὴν εὐφυᾶ καὶ ἐξειλεγο μένην ἐξασκῆσαι ζωήν, πῶς ἂν εἰσελάσειαν εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ; Επαριθμήσεις τοῖς ὠνομασμέ νοις καὶ ἑτέρους τινὰς δυναμένους εἰπεῖν ἔσθ' ὅτε τῷ πάντων Κριτῇ· Ἐφάγομεν ἐνώπιόν σου, καὶ ἐν ταῖς πλατείαις ἡμῶν ἐδίδαξας. Καὶ τίνες ἂν εἶεν οὗτοι πάλιν; Πολλοὶ πεπιστεύκασιν εἰς Χριστὸν, καὶ τὰς ἁγίας ἐπ' αὐτῷ τελοῦσιν ἑορτάς, φοιτῶντες δὲ καὶ ἐν ἐκκλησίαις, τῶν εὐαγγελικῶν ἀκροῶνται παιδευμάτ των· ἀποτίθενται δὲ εἰς νοῦν τῶν γεγραμμένων οὐ- δέν· ἀλλὰ καὶ πνευματικῆς εὐκαρπίας γυμνὴν ἔχουσι τὴν καρδίαν· κλαύσονται οὖν καὶ οὗτοι πικρῶς, καὶ βρύξουσι τοὺς ὀδόντας· ἀρνήσεται γὰρ καὶ αὐτοὺς ὁ Κύριος. Εφη γοῦν· Οὐ πᾶς ὁ λέγων μοι, Κύριε Κύριε, εἰσελεύσεται εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ, ἀλλ' ὁ ποιῶν τὸ θέλημα τοῦ Πατρός μου τοῦ ἐν τοῖς οὐρα νοῖς. » Εξουσιν ἀπὸ ἀνατολῶν καὶ δυσμῶν, κ. τ. λ. (Α Γ. 198, Β Πολλοί συνελεύσονται τοῖς ἁγίοις, αὐτοὶ δὲ ἐξωσθήσονται· καὶ τὴν πρώτην ἐσχη- κότες τάξιν, τὴν δευτέραν ἕξουσι τότε, προτεταγμέν νων ἑτέρων· ὅ καὶ γέγονε προτετίμηνται γὰρ τὰ ἔθνη τῆς Ἰουδαίων ἀγέλης· εἰ καὶ περὶ πολλῶν ἐτέ. ρων καὶ ἀδιορίστως τοῦτο εἴρηται. Ἔσονται οἱ ἐξ ἐθνῶν πιστοὶ πρῶτοι, οἱ δοκοῦντες ἔσχατοι νῦν, ὡς ἔσχατοι τὸν Θεὸν ἐπιγνόντες· ἔσονται δὲ τότε πρώτοι διὰ τὴν εἰλικρινῆ πίστιν αὐτῶν· οἱ δὲ ἄπιστοι του δαῖοι, οι δοκοῦσι μὲν πρῶτοι νῦν, ὡς πρώτοι τὸν Θεὸν ἐπιγνόντες (υἱὸς γὰρ, φησί, πρωτότοκός μου 18- ραήλ), ἔσονται τότε ἔσχατοι διὰ τὴν ἀπιστίαν αὐτῶν. Νοεῖται δὲ ὁ λόγος καὶ περὶ τῶν πιστῶν τῶν δοκούν των μὲν εἶναι ἐσχάτων ἐν τῷ παρόντι βίῳ, ἐσομένων δὲ πρώτων ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι, καὶ αὖθις ἐναλλάξ. (Α (. 198) Ότι δὲ ἔμελλον Ἰουδαῖοι τῆς πρὸς αὐτὸν οἰκειότητος, δῆλον δὲ ὅτι πνευματικῆς, ὁλοτρό πως ἀπολισθεῖν, ἀντεισενεχθήσεσθαι δὲ τῶν ἐθνῶν ἡ πληθύς, διέδειξεν εἰπών· . Ὅτι ἐξ τοῦς καὶ δυσμών, καὶ βοῤῥᾶ, καὶ νότου κεκλημένοι πολλοί συναναπτύ σονται τοῖς ἁγίοις. • Αὐτοί γε μὴν ἐξωσθήσονται· [οὗτοι δὲ] ἀνακλιθήσονται ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ Θεοῦ.-- (Α Γ. 1) Καὶ πρῶτον μὲν καιρὸν λογιούμεθα, ὡς εἴρηται (1), καθ᾽ ἂν ἦν ἐν παραδείσῳ 'Αδάμ. Δεύτε - ι. 11, • S. CYRILL) ALEXANDRINI ARCHIEP. Nempe legali fungentes cultu; nam cruentas victi- inas Deo afferentes comedebant et lætabantur. Au- diebant insuper in synagogis libros Moysis, qui non tam sua scripsit, quam Dei verba interpretatus est.; etenim semper sermoni suo præfabatur: • Hæc dicit Dominus. › Haud tamen justificando homini sufficit cruentus cultus neque suas quisquam abluet maculas, audiens quidem divinarum legum lectionem, nihil vero mandatorum exsequens. Alio- qui etiam fidem non admittentes quæ impium justi- ficat, nec evangelica statuta sectantes, quæ vires suppeditant ingenuæ præstantique vitæ agendæ, quo pacto regnum cœlorum adire poterunt? Prædictís annumerabis et nonnullos alios qui dicere interdum queunt omnium Judici : Comedimus coram te, et in plateis nostris tu docuisti. Quinam item hi erunt? Multi crediderunt in Christum, sanctasque ejus celebrant solemnitates, et ecclesias frequentantes evangelicas audiunt doctrinas; attamen sacrarum Scripturarum nihil in mente sua reponunt, sed fru- ctus sterile gerunt cor. Hi quoque igitur amare febunt, dentibusque stridebunt; namque et hos Dominus negabit. Ait itaque : « Non omnis qui di- cit mihi, Domine, Domine, intrabit in regnum Dei, sed qui facit voluntatem Patris nei qui in ccelis est ". C V. 29. Venient ab oriente et occidente, etc. Multi convenient cum sanctis, ipsi autem Israe- litz expellentur. Et qui primas partes tenuerant, Junc secundas occupabunt, aliis sibi præpositis, quod reapse accidit: nam gentes prælatæ sunt Ju- daico gregi. Quanquam de multis quoque aliis at- que indefinite hæc dicta sunt. Erunt autem priore loco qui ex ethnicis crediderunt, illi scilicet qui nunc sunt postremi, ceu qui postremo tempore Deum agnoverunt. Erunt vero tunc primi propter fidem suam sinceram. At increduli Judæi, qui nunc priores videntur, quatenus priores Deum cognove- runt (nam Filius meus, inquit Scriptura, primoge- nitus Israel *), tunc incredulitatis suæ causa fient no- vissimi., Intelligitur sermo hic etiam de fidelibus, qui in hac vita videntur inimi, sed in futuro sa-D culo primi erunt ; et vice versa. — Quod autem Ju- dæi amicitiam Dei, spiritalem scilicet, omnino fo- rent amissuri, proque iis gentium multitudo intro- ducenda, demonstravit dicens : « Quod ab oriente et occidente, aquilone et austro, vocati multi re- quiescent cum sanctis. » Et illi quidem expellen- tur, hi autem accumbent in regno Dei. - Et pri- mum quidem tempus esse putamus, ut diximus, quo erat in paradiso Adamus. Secundum, ceu si se Matth. vi, 21. Exod. 17, 22. Et quidem hoc fragmentum pertinere potius videtur ad Cyrilli in Matthæum (cap. xx) commentarium qui desideratur; illic enim actum fuit de parabola vineæ. Porro similia his scribit Cyrillus in suo de prædicta f. 136) parabola sermone ad populum, quem Græce nos edidimus in Spicilegio Rom. L. V, p. seqq. et Biblioth. Nova PP. p. 469-471 Grace et Latine]. (4) Reapse hæc partim dicta fuerunt ad vers. 8.
Ἐπαριθμήσεις τοῖς ὠνομασμένοις καὶ ἑτέρους τινὰς δυναμένους εἰπεῖν ἔσθ’ ὅτε τῷ πάντων Κριτῇ· Ἐφάγομεν ἐνώπιόν σου, καὶ ἐν ταῖς πλατείαις ἡμῶν ἐδίδαξας. Καὶ τίνες ἂν εἶεν οὗτοι πάλιν; Πολλοὶ πεπιστεύκασιν εἰς Χριστὸν, καὶ τὰς ἁγίας ἐπ’ αὐτῷ τελοῦσιν ἑορτὰς, φοιτῶντες δὲ καὶ ἐν ἐκκλησίαις, τῶν εὐαγγελικῶν ἀκροῶνται παιδευμάτων· ἀποτίθενται δὲ εἰς νοῦν τῶν γεγραμμένων οὐδέν· ἀλλὰ καὶ πνευματικῆς εὐκαρπίας γυμνὴν ἔχουσι τὴν καρδίαν· κλαύσονται οὖν καὶ οὗτοι πικρῶς, καὶ βρύξουσι τοὺς ὀδόντας; ἀρνήσεται γὰρ καὶ αὐτοὺς ὁ Κύριος. Ἔφη γοῦν· «Οὐ πᾶς ὁ λέγων μοι, Κύριε Κύριε, εἰσελεύσεται εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ, ἀλλ’ ὁ ποιῶν τὸ θέλημα τοῦ Πατρός μου τοῦ ἐν τοῖς οὐρανοῖς.» «Ἥξουσιν ἀπὸ ἀνατολῶν καὶ δυσμῶν, κ.τ.λ.» (α φ. 198, β φ. 136) Πολλοὶ συνελεύσονται τοῖς ἁγίοις, αὐτοὶ δὲ ἐξωσθήσονται· καὶ τὴν πρώτην ἐσχηκότες τάξιν, τὴν δευτέραν ἕξουσι τότε, προτεταγμένων ἑτέρων· ὃ καὶ γέγονε· προτετίμηνται γὰρ τὰ ἔθνη τῆς Ἰουδαίων ἀγέλης· εἰ καὶ περὶ πολλῶν ἑτέρων καὶ ἀδιορίστως τοῦτο εἴρηται. Ἔσονται οἱ ἐξ ἐθνῶν πιστοὶ πρῶτοι, οἱ δοκοῦντες ἔσχατοι νῦν, ὡς ἔσχατοι τὸν Θεὸν ἐπιγνόντες·
Α ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ ; τὴν νομικὴν τελοῦντες λατρείαν Β προσκομίζοντες γὰρ τῷ Θεῷ τὰς δι' αἵματος θυσίας, ἤσθιον καὶ ηὐφραίνοντο· ἡκροώντο δὲ καὶ ἐν ταῖς συναγωγαῖς τῶν Μωϋσέως βιβλίων, οὐ τὰ ἑαυτοῦ γεγραφότος μᾶλλον, ἑρμηνεύοντος δὲ τὰ παρὰ τοῦ Θεοῦ· προανετίθει γὰρ ἀεὶ τῆς ἑαυτοῦ φωνῆς τόν • Τάδε λέγει Κύριος. » 'Αλλ' οὐκ ἀρκεῖ πρὸς δικαίωσιν ἡ δι' αἱμάτων λατρεία· οὐδ' ἂν ἀπονίψαιτό τις μολυ σμούς, ἀκροατής μὲν τῶν θείων γενόμενες νόμων, πεπραχὼς δὲ οὐδὲν τῶν κεκελευσμένων· καὶ ἑτέρω; δὲ τὴν πίστιν οὐ προσηκάμενοι τὴν δικαιοῦσαν τὸν ἀσεβῆ, οὐδὲ τοῖς εὐαγγελικοῖς θεσπίσμασιν ἀκολού θήσαντες, δι' ὧν ἦν δύνασθαι τὴν εὐφυᾶ καὶ ἐξειλεγο μένην ἐξασκῆσαι ζωήν, πῶς ἂν εἰσελάσειαν εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ; Επαριθμήσεις τοῖς ὠνομασμέ νοις καὶ ἑτέρους τινὰς δυναμένους εἰπεῖν ἔσθ' ὅτε τῷ πάντων Κριτῇ· Ἐφάγομεν ἐνώπιόν σου, καὶ ἐν ταῖς πλατείαις ἡμῶν ἐδίδαξας. Καὶ τίνες ἂν εἶεν οὗτοι πάλιν; Πολλοὶ πεπιστεύκασιν εἰς Χριστὸν, καὶ τὰς ἁγίας ἐπ' αὐτῷ τελοῦσιν ἑορτάς, φοιτῶντες δὲ καὶ ἐν ἐκκλησίαις, τῶν εὐαγγελικῶν ἀκροῶνται παιδευμάτ των· ἀποτίθενται δὲ εἰς νοῦν τῶν γεγραμμένων οὐ- δέν· ἀλλὰ καὶ πνευματικῆς εὐκαρπίας γυμνὴν ἔχουσι τὴν καρδίαν· κλαύσονται οὖν καὶ οὗτοι πικρῶς, καὶ βρύξουσι τοὺς ὀδόντας· ἀρνήσεται γὰρ καὶ αὐτοὺς ὁ Κύριος. Εφη γοῦν· Οὐ πᾶς ὁ λέγων μοι, Κύριε Κύριε, εἰσελεύσεται εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ, ἀλλ' ὁ ποιῶν τὸ θέλημα τοῦ Πατρός μου τοῦ ἐν τοῖς οὐρα νοῖς. » Εξουσιν ἀπὸ ἀνατολῶν καὶ δυσμῶν, κ. τ. λ. (Α Γ. 198, Β Πολλοί συνελεύσονται τοῖς ἁγίοις, αὐτοὶ δὲ ἐξωσθήσονται· καὶ τὴν πρώτην ἐσχη- κότες τάξιν, τὴν δευτέραν ἕξουσι τότε, προτεταγμέν νων ἑτέρων· ὅ καὶ γέγονε προτετίμηνται γὰρ τὰ ἔθνη τῆς Ἰουδαίων ἀγέλης· εἰ καὶ περὶ πολλῶν ἐτέ. ρων καὶ ἀδιορίστως τοῦτο εἴρηται. Ἔσονται οἱ ἐξ ἐθνῶν πιστοὶ πρῶτοι, οἱ δοκοῦντες ἔσχατοι νῦν, ὡς ἔσχατοι τὸν Θεὸν ἐπιγνόντες· ἔσονται δὲ τότε πρώτοι διὰ τὴν εἰλικρινῆ πίστιν αὐτῶν· οἱ δὲ ἄπιστοι του δαῖοι, οι δοκοῦσι μὲν πρῶτοι νῦν, ὡς πρώτοι τὸν Θεὸν ἐπιγνόντες (υἱὸς γὰρ, φησί, πρωτότοκός μου 18- ραήλ), ἔσονται τότε ἔσχατοι διὰ τὴν ἀπιστίαν αὐτῶν. Νοεῖται δὲ ὁ λόγος καὶ περὶ τῶν πιστῶν τῶν δοκούν των μὲν εἶναι ἐσχάτων ἐν τῷ παρόντι βίῳ, ἐσομένων δὲ πρώτων ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι, καὶ αὖθις ἐναλλάξ. (Α (. 198) Ότι δὲ ἔμελλον Ἰουδαῖοι τῆς πρὸς αὐτὸν οἰκειότητος, δῆλον δὲ ὅτι πνευματικῆς, ὁλοτρό πως ἀπολισθεῖν, ἀντεισενεχθήσεσθαι δὲ τῶν ἐθνῶν ἡ πληθύς, διέδειξεν εἰπών· . Ὅτι ἐξ τοῦς καὶ δυσμών, καὶ βοῤῥᾶ, καὶ νότου κεκλημένοι πολλοί συναναπτύ σονται τοῖς ἁγίοις. • Αὐτοί γε μὴν ἐξωσθήσονται· [οὗτοι δὲ] ἀνακλιθήσονται ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ Θεοῦ.-- (Α Γ. 1) Καὶ πρῶτον μὲν καιρὸν λογιούμεθα, ὡς εἴρηται (1), καθ᾽ ἂν ἦν ἐν παραδείσῳ 'Αδάμ. Δεύτε - ι. 11, • S. CYRILL) ALEXANDRINI ARCHIEP. Nempe legali fungentes cultu; nam cruentas victi- inas Deo afferentes comedebant et lætabantur. Au- diebant insuper in synagogis libros Moysis, qui non tam sua scripsit, quam Dei verba interpretatus est.; etenim semper sermoni suo præfabatur: • Hæc dicit Dominus. › Haud tamen justificando homini sufficit cruentus cultus neque suas quisquam abluet maculas, audiens quidem divinarum legum lectionem, nihil vero mandatorum exsequens. Alio- qui etiam fidem non admittentes quæ impium justi- ficat, nec evangelica statuta sectantes, quæ vires suppeditant ingenuæ præstantique vitæ agendæ, quo pacto regnum cœlorum adire poterunt? Prædictís annumerabis et nonnullos alios qui dicere interdum queunt omnium Judici : Comedimus coram te, et in plateis nostris tu docuisti. Quinam item hi erunt? Multi crediderunt in Christum, sanctasque ejus celebrant solemnitates, et ecclesias frequentantes evangelicas audiunt doctrinas; attamen sacrarum Scripturarum nihil in mente sua reponunt, sed fru- ctus sterile gerunt cor. Hi quoque igitur amare febunt, dentibusque stridebunt; namque et hos Dominus negabit. Ait itaque : « Non omnis qui di- cit mihi, Domine, Domine, intrabit in regnum Dei, sed qui facit voluntatem Patris nei qui in ccelis est ". C V. 29. Venient ab oriente et occidente, etc. Multi convenient cum sanctis, ipsi autem Israe- litz expellentur. Et qui primas partes tenuerant, Junc secundas occupabunt, aliis sibi præpositis, quod reapse accidit: nam gentes prælatæ sunt Ju- daico gregi. Quanquam de multis quoque aliis at- que indefinite hæc dicta sunt. Erunt autem priore loco qui ex ethnicis crediderunt, illi scilicet qui nunc sunt postremi, ceu qui postremo tempore Deum agnoverunt. Erunt vero tunc primi propter fidem suam sinceram. At increduli Judæi, qui nunc priores videntur, quatenus priores Deum cognove- runt (nam Filius meus, inquit Scriptura, primoge- nitus Israel *), tunc incredulitatis suæ causa fient no- vissimi., Intelligitur sermo hic etiam de fidelibus, qui in hac vita videntur inimi, sed in futuro sa-D culo primi erunt ; et vice versa. — Quod autem Ju- dæi amicitiam Dei, spiritalem scilicet, omnino fo- rent amissuri, proque iis gentium multitudo intro- ducenda, demonstravit dicens : « Quod ab oriente et occidente, aquilone et austro, vocati multi re- quiescent cum sanctis. » Et illi quidem expellen- tur, hi autem accumbent in regno Dei. - Et pri- mum quidem tempus esse putamus, ut diximus, quo erat in paradiso Adamus. Secundum, ceu si se Matth. vi, 21. Exod. 17, 22. Et quidem hoc fragmentum pertinere potius videtur ad Cyrilli in Matthæum (cap. xx) commentarium qui desideratur; illic enim actum fuit de parabola vineæ. Porro similia his scribit Cyrillus in suo de prædicta f. 136) parabola sermone ad populum, quem Græce nos edidimus in Spicilegio Rom. L. V, p. seqq. et Biblioth. Nova PP. p. 469-471 Grace et Latine]. (4) Reapse hæc partim dicta fuerunt ad vers. 8.
PG 72:780ἔσονται δὲ τότε πρῶτοι διὰ τὴν εἰλικρινῆ πίστιν αὐτῶν· οἱ δὲ ἄπιστοι Ἰουδαῖοι, οἳ δοκοῦσι μὲν πρῶτοι νῦν, ὡς πρῶτοι τὸν Θεὸν ἐπιγνόντες (υἱὸς γὰρ, φησὶ, πρωτότοκός μου Ἰςραὴλ), ἔσονται τότε ἔσχατοι διὰ τὴν ἀπιστίαν αὐτῶν. Νοεῖται δὲ ὁ λόγος καὶ περὶ τῶν πιστῶν τῶν δοκούντων μὲν εἶναι ἐσχάτων ἐν τῷ παρόντι βίῳ, ἐσομένων δὲ πρώτων ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι, καὶ αὖθις ἐναλλάξ. (α φ. 198) Ὅτι δὲ ἔμελλον Ἰουδαῖοι τῆς πρὸς αὐτὸν οἰκειότητος, δῆλον δὲ ὅτι πνευματικῆς, ὁλοτρόπως ἀπολισθεῖν, ἀντεισενεχθήσεσθαι δὲ τῶν ἐθνῶν ἡ πληθὺς, διέδειξεν εἰπών· «Ὅτι ἐξ ἠοῦς καὶ δυσμῶν, καὶ βοῤῥᾶ, καὶ νότου κεκλημένοι πολλοὶ συναναπαύσονται τοῖς ἁγίοις.» Αὐτοί γε μὴν ἐξωσθήσονται· [οὗτοι δὲ] ἀνακλιθήσονται ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ Θεοῦ. (α φ. 198 β) Καὶ πρῶτον μὲν καιρὸν λογιούμεθα, ὡς εἴρηται, καθ’ ὃν ἦν ἐν παραδείσῳ Ἀδάμ. Δεύτερον, ὡς ἐν ὥρᾳ τρίτῃ δηλούμενον, καθ’ ὃν ἦν Νῶε. Τρίτον, ὡς ἐν ἕκτῃ, καθ’ ὃν ἦν Ἀβραάμ. Τέταρτον, ὡς ἐν ἐννάτῃ, καθ’ ὃν ἦν Μωϋσῆς καὶ οἱ προφῆται.
Α ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ ; τὴν νομικὴν τελοῦντες λατρείαν Β προσκομίζοντες γὰρ τῷ Θεῷ τὰς δι' αἵματος θυσίας, ἤσθιον καὶ ηὐφραίνοντο· ἡκροώντο δὲ καὶ ἐν ταῖς συναγωγαῖς τῶν Μωϋσέως βιβλίων, οὐ τὰ ἑαυτοῦ γεγραφότος μᾶλλον, ἑρμηνεύοντος δὲ τὰ παρὰ τοῦ Θεοῦ· προανετίθει γὰρ ἀεὶ τῆς ἑαυτοῦ φωνῆς τόν • Τάδε λέγει Κύριος. » 'Αλλ' οὐκ ἀρκεῖ πρὸς δικαίωσιν ἡ δι' αἱμάτων λατρεία· οὐδ' ἂν ἀπονίψαιτό τις μολυ σμούς, ἀκροατής μὲν τῶν θείων γενόμενες νόμων, πεπραχὼς δὲ οὐδὲν τῶν κεκελευσμένων· καὶ ἑτέρω; δὲ τὴν πίστιν οὐ προσηκάμενοι τὴν δικαιοῦσαν τὸν ἀσεβῆ, οὐδὲ τοῖς εὐαγγελικοῖς θεσπίσμασιν ἀκολού θήσαντες, δι' ὧν ἦν δύνασθαι τὴν εὐφυᾶ καὶ ἐξειλεγο μένην ἐξασκῆσαι ζωήν, πῶς ἂν εἰσελάσειαν εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ; Επαριθμήσεις τοῖς ὠνομασμέ νοις καὶ ἑτέρους τινὰς δυναμένους εἰπεῖν ἔσθ' ὅτε τῷ πάντων Κριτῇ· Ἐφάγομεν ἐνώπιόν σου, καὶ ἐν ταῖς πλατείαις ἡμῶν ἐδίδαξας. Καὶ τίνες ἂν εἶεν οὗτοι πάλιν; Πολλοὶ πεπιστεύκασιν εἰς Χριστὸν, καὶ τὰς ἁγίας ἐπ' αὐτῷ τελοῦσιν ἑορτάς, φοιτῶντες δὲ καὶ ἐν ἐκκλησίαις, τῶν εὐαγγελικῶν ἀκροῶνται παιδευμάτ των· ἀποτίθενται δὲ εἰς νοῦν τῶν γεγραμμένων οὐ- δέν· ἀλλὰ καὶ πνευματικῆς εὐκαρπίας γυμνὴν ἔχουσι τὴν καρδίαν· κλαύσονται οὖν καὶ οὗτοι πικρῶς, καὶ βρύξουσι τοὺς ὀδόντας· ἀρνήσεται γὰρ καὶ αὐτοὺς ὁ Κύριος. Εφη γοῦν· Οὐ πᾶς ὁ λέγων μοι, Κύριε Κύριε, εἰσελεύσεται εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ, ἀλλ' ὁ ποιῶν τὸ θέλημα τοῦ Πατρός μου τοῦ ἐν τοῖς οὐρα νοῖς. » Εξουσιν ἀπὸ ἀνατολῶν καὶ δυσμῶν, κ. τ. λ. (Α Γ. 198, Β Πολλοί συνελεύσονται τοῖς ἁγίοις, αὐτοὶ δὲ ἐξωσθήσονται· καὶ τὴν πρώτην ἐσχη- κότες τάξιν, τὴν δευτέραν ἕξουσι τότε, προτεταγμέν νων ἑτέρων· ὅ καὶ γέγονε προτετίμηνται γὰρ τὰ ἔθνη τῆς Ἰουδαίων ἀγέλης· εἰ καὶ περὶ πολλῶν ἐτέ. ρων καὶ ἀδιορίστως τοῦτο εἴρηται. Ἔσονται οἱ ἐξ ἐθνῶν πιστοὶ πρῶτοι, οἱ δοκοῦντες ἔσχατοι νῦν, ὡς ἔσχατοι τὸν Θεὸν ἐπιγνόντες· ἔσονται δὲ τότε πρώτοι διὰ τὴν εἰλικρινῆ πίστιν αὐτῶν· οἱ δὲ ἄπιστοι του δαῖοι, οι δοκοῦσι μὲν πρῶτοι νῦν, ὡς πρώτοι τὸν Θεὸν ἐπιγνόντες (υἱὸς γὰρ, φησί, πρωτότοκός μου 18- ραήλ), ἔσονται τότε ἔσχατοι διὰ τὴν ἀπιστίαν αὐτῶν. Νοεῖται δὲ ὁ λόγος καὶ περὶ τῶν πιστῶν τῶν δοκούν των μὲν εἶναι ἐσχάτων ἐν τῷ παρόντι βίῳ, ἐσομένων δὲ πρώτων ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι, καὶ αὖθις ἐναλλάξ. (Α (. 198) Ότι δὲ ἔμελλον Ἰουδαῖοι τῆς πρὸς αὐτὸν οἰκειότητος, δῆλον δὲ ὅτι πνευματικῆς, ὁλοτρό πως ἀπολισθεῖν, ἀντεισενεχθήσεσθαι δὲ τῶν ἐθνῶν ἡ πληθύς, διέδειξεν εἰπών· . Ὅτι ἐξ τοῦς καὶ δυσμών, καὶ βοῤῥᾶ, καὶ νότου κεκλημένοι πολλοί συναναπτύ σονται τοῖς ἁγίοις. • Αὐτοί γε μὴν ἐξωσθήσονται· [οὗτοι δὲ] ἀνακλιθήσονται ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ Θεοῦ.-- (Α Γ. 1) Καὶ πρῶτον μὲν καιρὸν λογιούμεθα, ὡς εἴρηται (1), καθ᾽ ἂν ἦν ἐν παραδείσῳ 'Αδάμ. Δεύτε - ι. 11, • S. CYRILL) ALEXANDRINI ARCHIEP. Nempe legali fungentes cultu; nam cruentas victi- inas Deo afferentes comedebant et lætabantur. Au- diebant insuper in synagogis libros Moysis, qui non tam sua scripsit, quam Dei verba interpretatus est.; etenim semper sermoni suo præfabatur: • Hæc dicit Dominus. › Haud tamen justificando homini sufficit cruentus cultus neque suas quisquam abluet maculas, audiens quidem divinarum legum lectionem, nihil vero mandatorum exsequens. Alio- qui etiam fidem non admittentes quæ impium justi- ficat, nec evangelica statuta sectantes, quæ vires suppeditant ingenuæ præstantique vitæ agendæ, quo pacto regnum cœlorum adire poterunt? Prædictís annumerabis et nonnullos alios qui dicere interdum queunt omnium Judici : Comedimus coram te, et in plateis nostris tu docuisti. Quinam item hi erunt? Multi crediderunt in Christum, sanctasque ejus celebrant solemnitates, et ecclesias frequentantes evangelicas audiunt doctrinas; attamen sacrarum Scripturarum nihil in mente sua reponunt, sed fru- ctus sterile gerunt cor. Hi quoque igitur amare febunt, dentibusque stridebunt; namque et hos Dominus negabit. Ait itaque : « Non omnis qui di- cit mihi, Domine, Domine, intrabit in regnum Dei, sed qui facit voluntatem Patris nei qui in ccelis est ". C V. 29. Venient ab oriente et occidente, etc. Multi convenient cum sanctis, ipsi autem Israe- litz expellentur. Et qui primas partes tenuerant, Junc secundas occupabunt, aliis sibi præpositis, quod reapse accidit: nam gentes prælatæ sunt Ju- daico gregi. Quanquam de multis quoque aliis at- que indefinite hæc dicta sunt. Erunt autem priore loco qui ex ethnicis crediderunt, illi scilicet qui nunc sunt postremi, ceu qui postremo tempore Deum agnoverunt. Erunt vero tunc primi propter fidem suam sinceram. At increduli Judæi, qui nunc priores videntur, quatenus priores Deum cognove- runt (nam Filius meus, inquit Scriptura, primoge- nitus Israel *), tunc incredulitatis suæ causa fient no- vissimi., Intelligitur sermo hic etiam de fidelibus, qui in hac vita videntur inimi, sed in futuro sa-D culo primi erunt ; et vice versa. — Quod autem Ju- dæi amicitiam Dei, spiritalem scilicet, omnino fo- rent amissuri, proque iis gentium multitudo intro- ducenda, demonstravit dicens : « Quod ab oriente et occidente, aquilone et austro, vocati multi re- quiescent cum sanctis. » Et illi quidem expellen- tur, hi autem accumbent in regno Dei. - Et pri- mum quidem tempus esse putamus, ut diximus, quo erat in paradiso Adamus. Secundum, ceu si se Matth. vi, 21. Exod. 17, 22. Et quidem hoc fragmentum pertinere potius videtur ad Cyrilli in Matthæum (cap. xx) commentarium qui desideratur; illic enim actum fuit de parabola vineæ. Porro similia his scribit Cyrillus in suo de prædicta f. 136) parabola sermone ad populum, quem Græce nos edidimus in Spicilegio Rom. L. V, p. seqq. et Biblioth. Nova PP. p. 469-471 Grace et Latine]. (4) Reapse hæc partim dicta fuerunt ad vers. 8.
Περὶ δὲ τὴν ἑνδεκάτην, τουτέστιν ἐν τῷ πέμπτῳ καιρῷ, συστελλομένης ἤδη τῆς ἡμέρας, ἤγουν τοῦ παρόντος αἰῶνος, ἐμισθώσατο τὰ ἔθνη ὁ Χριστὸς, κεκλημένα πρὸς ἐπίγνωσιν, παρ’ οὐδενὸς ἑτέρου. «Προσῆλθόν τινες Φαρισαῖοι λέγοντες· Ἔξελθε, καὶ πορεύου ἐντεῦθεν.» (β φ. 136 β, δ φ. 55 β) Οὐκ ἤθελον ὑπὸ βασκανίας οἱ Φαρισαῖοι τὸν Χριστὸν ἐνδημεῖν τοῖς Ἱεροσολύμοις, ἵνα μὴ ταῖς θεοσημείαις καὶ ταῖς ὑπὲρ νόμον μυσταγωγίαις πρὸς τὴν αὐτοῦ πίστιν σαγηνεύσῃ πολλούς. Ἐπειδὴ δὲ Θεὸς ὢν οὐκ ἠγνόει τοὺς αὐτῶν διαλογισμοὺς, ὑπαπαντᾷ πράως τε καὶ ἐπεσκιασμένως, ὡς ἔθος αὐτῷ. «Εἴπατε γὰρ, φησὶ, τῇ ἀλώπεκι ταύτῃ.6(α φ. 198 β) Πρόσχες ἀκριβῶς τῇ τοῦ λόγου δυνάμει. Δοκεῖ μὲν γάρ πως τετράφθαι καὶ βλέπειν εἰς τὸ Ἡρώδου πρόσωπον τὸ εἰρημένον, ὥς τινες ἐνόμισαν· ἔρχεται δὲ μᾶλλον κατὰ τῆς τοῦ Φαρισαίου σκαιότητος. Καίτοι γὰρ δυνάμενος εἰπεῖν· Εἰπὲ τυχὸν τῇ ἀλώπεκι ἐκείνῃ, τοῦτο μὲν παρίησιν· εὐφυέστατα δὲ μέσῃ τινὸς χρώμενος φωνῇ, μονονουχὶ κατέδειξεν ἐγγὺς ὄντα Φαρισαῖον, εἰπὼν, «τῇ ἀλώπεκι ταύτῃ.» Τῇ ἀλώπεκι δὲ παρεικάζει τὸν ἄνθρωπον· πανοῦργον γὰρ ἀεί πώς ἐστι καὶ δύστροπον τὸ θηρίον·
Α ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ ; τὴν νομικὴν τελοῦντες λατρείαν Β προσκομίζοντες γὰρ τῷ Θεῷ τὰς δι' αἵματος θυσίας, ἤσθιον καὶ ηὐφραίνοντο· ἡκροώντο δὲ καὶ ἐν ταῖς συναγωγαῖς τῶν Μωϋσέως βιβλίων, οὐ τὰ ἑαυτοῦ γεγραφότος μᾶλλον, ἑρμηνεύοντος δὲ τὰ παρὰ τοῦ Θεοῦ· προανετίθει γὰρ ἀεὶ τῆς ἑαυτοῦ φωνῆς τόν • Τάδε λέγει Κύριος. » 'Αλλ' οὐκ ἀρκεῖ πρὸς δικαίωσιν ἡ δι' αἱμάτων λατρεία· οὐδ' ἂν ἀπονίψαιτό τις μολυ σμούς, ἀκροατής μὲν τῶν θείων γενόμενες νόμων, πεπραχὼς δὲ οὐδὲν τῶν κεκελευσμένων· καὶ ἑτέρω; δὲ τὴν πίστιν οὐ προσηκάμενοι τὴν δικαιοῦσαν τὸν ἀσεβῆ, οὐδὲ τοῖς εὐαγγελικοῖς θεσπίσμασιν ἀκολού θήσαντες, δι' ὧν ἦν δύνασθαι τὴν εὐφυᾶ καὶ ἐξειλεγο μένην ἐξασκῆσαι ζωήν, πῶς ἂν εἰσελάσειαν εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ; Επαριθμήσεις τοῖς ὠνομασμέ νοις καὶ ἑτέρους τινὰς δυναμένους εἰπεῖν ἔσθ' ὅτε τῷ πάντων Κριτῇ· Ἐφάγομεν ἐνώπιόν σου, καὶ ἐν ταῖς πλατείαις ἡμῶν ἐδίδαξας. Καὶ τίνες ἂν εἶεν οὗτοι πάλιν; Πολλοὶ πεπιστεύκασιν εἰς Χριστὸν, καὶ τὰς ἁγίας ἐπ' αὐτῷ τελοῦσιν ἑορτάς, φοιτῶντες δὲ καὶ ἐν ἐκκλησίαις, τῶν εὐαγγελικῶν ἀκροῶνται παιδευμάτ των· ἀποτίθενται δὲ εἰς νοῦν τῶν γεγραμμένων οὐ- δέν· ἀλλὰ καὶ πνευματικῆς εὐκαρπίας γυμνὴν ἔχουσι τὴν καρδίαν· κλαύσονται οὖν καὶ οὗτοι πικρῶς, καὶ βρύξουσι τοὺς ὀδόντας· ἀρνήσεται γὰρ καὶ αὐτοὺς ὁ Κύριος. Εφη γοῦν· Οὐ πᾶς ὁ λέγων μοι, Κύριε Κύριε, εἰσελεύσεται εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ, ἀλλ' ὁ ποιῶν τὸ θέλημα τοῦ Πατρός μου τοῦ ἐν τοῖς οὐρα νοῖς. » Εξουσιν ἀπὸ ἀνατολῶν καὶ δυσμῶν, κ. τ. λ. (Α Γ. 198, Β Πολλοί συνελεύσονται τοῖς ἁγίοις, αὐτοὶ δὲ ἐξωσθήσονται· καὶ τὴν πρώτην ἐσχη- κότες τάξιν, τὴν δευτέραν ἕξουσι τότε, προτεταγμέν νων ἑτέρων· ὅ καὶ γέγονε προτετίμηνται γὰρ τὰ ἔθνη τῆς Ἰουδαίων ἀγέλης· εἰ καὶ περὶ πολλῶν ἐτέ. ρων καὶ ἀδιορίστως τοῦτο εἴρηται. Ἔσονται οἱ ἐξ ἐθνῶν πιστοὶ πρῶτοι, οἱ δοκοῦντες ἔσχατοι νῦν, ὡς ἔσχατοι τὸν Θεὸν ἐπιγνόντες· ἔσονται δὲ τότε πρώτοι διὰ τὴν εἰλικρινῆ πίστιν αὐτῶν· οἱ δὲ ἄπιστοι του δαῖοι, οι δοκοῦσι μὲν πρῶτοι νῦν, ὡς πρώτοι τὸν Θεὸν ἐπιγνόντες (υἱὸς γὰρ, φησί, πρωτότοκός μου 18- ραήλ), ἔσονται τότε ἔσχατοι διὰ τὴν ἀπιστίαν αὐτῶν. Νοεῖται δὲ ὁ λόγος καὶ περὶ τῶν πιστῶν τῶν δοκούν των μὲν εἶναι ἐσχάτων ἐν τῷ παρόντι βίῳ, ἐσομένων δὲ πρώτων ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι, καὶ αὖθις ἐναλλάξ. (Α (. 198) Ότι δὲ ἔμελλον Ἰουδαῖοι τῆς πρὸς αὐτὸν οἰκειότητος, δῆλον δὲ ὅτι πνευματικῆς, ὁλοτρό πως ἀπολισθεῖν, ἀντεισενεχθήσεσθαι δὲ τῶν ἐθνῶν ἡ πληθύς, διέδειξεν εἰπών· . Ὅτι ἐξ τοῦς καὶ δυσμών, καὶ βοῤῥᾶ, καὶ νότου κεκλημένοι πολλοί συναναπτύ σονται τοῖς ἁγίοις. • Αὐτοί γε μὴν ἐξωσθήσονται· [οὗτοι δὲ] ἀνακλιθήσονται ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ Θεοῦ.-- (Α Γ. 1) Καὶ πρῶτον μὲν καιρὸν λογιούμεθα, ὡς εἴρηται (1), καθ᾽ ἂν ἦν ἐν παραδείσῳ 'Αδάμ. Δεύτε - ι. 11, • S. CYRILL) ALEXANDRINI ARCHIEP. Nempe legali fungentes cultu; nam cruentas victi- inas Deo afferentes comedebant et lætabantur. Au- diebant insuper in synagogis libros Moysis, qui non tam sua scripsit, quam Dei verba interpretatus est.; etenim semper sermoni suo præfabatur: • Hæc dicit Dominus. › Haud tamen justificando homini sufficit cruentus cultus neque suas quisquam abluet maculas, audiens quidem divinarum legum lectionem, nihil vero mandatorum exsequens. Alio- qui etiam fidem non admittentes quæ impium justi- ficat, nec evangelica statuta sectantes, quæ vires suppeditant ingenuæ præstantique vitæ agendæ, quo pacto regnum cœlorum adire poterunt? Prædictís annumerabis et nonnullos alios qui dicere interdum queunt omnium Judici : Comedimus coram te, et in plateis nostris tu docuisti. Quinam item hi erunt? Multi crediderunt in Christum, sanctasque ejus celebrant solemnitates, et ecclesias frequentantes evangelicas audiunt doctrinas; attamen sacrarum Scripturarum nihil in mente sua reponunt, sed fru- ctus sterile gerunt cor. Hi quoque igitur amare febunt, dentibusque stridebunt; namque et hos Dominus negabit. Ait itaque : « Non omnis qui di- cit mihi, Domine, Domine, intrabit in regnum Dei, sed qui facit voluntatem Patris nei qui in ccelis est ". C V. 29. Venient ab oriente et occidente, etc. Multi convenient cum sanctis, ipsi autem Israe- litz expellentur. Et qui primas partes tenuerant, Junc secundas occupabunt, aliis sibi præpositis, quod reapse accidit: nam gentes prælatæ sunt Ju- daico gregi. Quanquam de multis quoque aliis at- que indefinite hæc dicta sunt. Erunt autem priore loco qui ex ethnicis crediderunt, illi scilicet qui nunc sunt postremi, ceu qui postremo tempore Deum agnoverunt. Erunt vero tunc primi propter fidem suam sinceram. At increduli Judæi, qui nunc priores videntur, quatenus priores Deum cognove- runt (nam Filius meus, inquit Scriptura, primoge- nitus Israel *), tunc incredulitatis suæ causa fient no- vissimi., Intelligitur sermo hic etiam de fidelibus, qui in hac vita videntur inimi, sed in futuro sa-D culo primi erunt ; et vice versa. — Quod autem Ju- dæi amicitiam Dei, spiritalem scilicet, omnino fo- rent amissuri, proque iis gentium multitudo intro- ducenda, demonstravit dicens : « Quod ab oriente et occidente, aquilone et austro, vocati multi re- quiescent cum sanctis. » Et illi quidem expellen- tur, hi autem accumbent in regno Dei. - Et pri- mum quidem tempus esse putamus, ut diximus, quo erat in paradiso Adamus. Secundum, ceu si se Matth. vi, 21. Exod. 17, 22. Et quidem hoc fragmentum pertinere potius videtur ad Cyrilli in Matthæum (cap. xx) commentarium qui desideratur; illic enim actum fuit de parabola vineæ. Porro similia his scribit Cyrillus in suo de prædicta f. 136) parabola sermone ad populum, quem Græce nos edidimus in Spicilegio Rom. L. V, p. seqq. et Biblioth. Nova PP. p. 469-471 Grace et Latine]. (4) Reapse hæc partim dicta fuerunt ad vers. 8.
PG 72:782τοιοῦτοι καὶ οἱ Φαρισαῖοι. «Ἰδοὺ ἐκβάλλω δαιμόνια καὶ ἰάσεις ἐπιτελῶ σήμερον καὶ αὔριον· καὶ τῇ τρίτῃ τελειοῦμαι.» (α φ. 198 β, β φ. 156, δ φ. 55 β, ε φ. 204 β) Ὁρᾷς ὅτι τοῦθ’ ὅπερ ᾔδει λυπεῖν τὸ τῶν Φαρισαίων στίφος, ἀποπληροῦν ἐπαγγέλλεται, φάσκων ὅτι καὶ ἀκαθάρτοις ἐπιτιμήσει πνεύμασι, καὶ ἀπαλλάξει παθῶν τοὺς ἐν ἀῤῥωστίαις, καὶ τελειωθήσεται, τουτέστιν, ἑκὼν ὑπομενεῖ τὸ ἐπὶ τῷ σταυρῷ πάθος, ὑπέρ γε τοῦ σῶσαι τὴν ὑπ’ οὐρανόν; Ἤδει δὴ οὖν ἄρα καὶ πῶς καὶ πότε τὸν κατὰ σάρκα θάνατον ὑποστήσεται· πλὴν ᾠήθησαν οἱ Φαρισαῖοι κατοῤῥωδήσειν αὐτὸν τὴν Ἡρώδου χεῖρα, καίτοι τῶν δυνάμεων ὄντα Κύριον. Ὅτι δὲ τῆς ἐξ ἀνθρώπων πλεονεξίας οὐδένα ποιεῖται λόγον, διέδειξεν εἰπών· «Πλὴν δεῖ με σήμερον καὶ αὔριον καὶ τῇ ἐχομένῃ πορεύεσθαι· ὅτι οὐκ ἐνδέχεται προφήτην ἀπολέσθαι ἔξω Ἱερουσαλήμ.» Τὸ δὲ «δεῖ με» λέγων, οὐκ ἀνάγκην ἀδιάφυκτον ἐπηρτημένην ὥσπερ ἑαυτῷ ἐδήλωσεν·
ρον, ὡς ἐν ὥρᾳ τρίτῃ δηλούμενον, καθ' ἂν ἦν Νῶς. Λ Τρίτον, ὡς ἐν ἔκτῃ, καθ᾽ ἂν ἦν 'Αβραάμ. Τέταρτον, ὡς ἐν ἐννάτῃ, καθ᾽ ἂν ἦν Μωϋσῆς καὶ οἱ προφῆται. Περὶ δὲ τὴν ἐνδεκάτην, τουτέστιν ἐν τῷ πέμπτῳ και ρῷ, συστελλομένης ἤδη τῆς ἡμέρας, ήγουν τοῦ παρ όντος αἰῶνος, εμισθώσατο τὰ ἔθνη ὁ Χριστός, κεκλη- μένα πρὸς ἐπίγνωσιν, παρ' οὐδενὸς ἑτέρου. . Προσῆλθόν τινες Φαρισαῖοι λέγοντες - Εξελθε, καὶ πορεύου ἐντεῦθεν. (Β Γ. Οὐκ ήθελον ὑπὸ βασκανίας οἱ Φαρισαίοι τὸν Χριστὸν ἐνδημεῖν τοῖς Ἱεροσολύ- μοις, ἵνα μὴ ταῖς θεοσημείαις καὶ ταῖς ὑπὲρ νόμον μυσταγωγίαις πρὸς τὴν αὐτοῦ πίστιν σαγηνεύση πολλούς. Ἐπειδὴ δὲ Θεὸς ὧν οὐκ ἠγνόει τοὺς αὐτῶν διαλογισμούς, υπαπαντᾷ πράως τε καὶ ἐπεσκιασμέ- Β νως, ὡς ἔθος αὐτῷ. Είπατε γάρ, φησί, τῇ ἀλώπεκι ταύτῃ. » - (Α Γ. Πρόσχες ἀκριβῶς τῇ τοῦ λό γου δυνάμει. Δοκεῖ μὲν γάρ πως τετράφθαι και βλέπειν εἰς τὸ Ἡρώδου πρόσωπον τὸ εἰρημένον, ὥς τινες ἐνόμισαν· ἔρχεται δὲ μᾶλλον κατὰ τῆς τοῦ Φαρισαίο, σκαιότητος. Καίτοι γὰρ δυνάμενος είν πεῖν· Εἰπὲ τυχὸν τῇ ἀλώπεκι ἐκείνῃ, τοῦτο μὲν παρ- ἴησιν· εὐφυέστατα δὲ μέσῃ τινὸς χρώμενος φωνῇ, μονονουχί κατέδειξεν ἐγγὺς ὄντα Φαρισαῖον, εἰπὼν, « τῇ ἀλώπεκι ταύτῃ (1). » Τῇ ἀλώπεκι δὲ παρεικάζει τὸν ἄνθρωπον· πανούργον γὰρ ἀεί πώς εστι καὶ δύστροπον τὸ θηρίον· τοιοῦτοι καὶ οἱ Φαρισαῖοι. Ἰδοὺ ἐκβάλλω δαιμόνια καὶ ἰάσεις ἐπιτελῶ σήμερον καὶ αὔριον· καὶ τῇ τρίτῃ τελειοῦμαι. ὅτι τοῦθ᾽ ὅπερ ᾔδει λυπεῖν τὸ τῶν Φαρισαίων στίφος, ἀποπληροῦν ἐπαγγέλλεται, φάσκων ὅτι καὶ ἀκαθάρτ τοις ἐπιτιμήσει πνεύματι, καὶ ἀπαλλάξει παθῶν τοὺς ἐν ἀρρωστίαις, καὶ τελειωθήσεται, τουτέστιν, ἑκὼν ὑπομενεῖ τὸ ἐπὶ τῷ σταυρῷ πάθος, ὑπέρ γε τοῦ σῶσαι τὴν ὑπ᾽ οὐρανόν; Ηδε: δὴ οὖν ἄρα καὶ πῶς καὶ πότε τὸν κατὰ σάρκα θάνατον υποστήσεται· πλὴν ᾠήθησαν οι Φαρισαῖοι κατοῤῥωδήσειν αὐτὸν τὴν Ηρώδου χεῖρα, καίτοι τῶν δυνάμεων ὄντα Κύριον. Ὅτι δὲ τῆς ἐξ ἀνθρώπων πλεονεξίας οὐδένα ποιεῖτα: λόγον, διέδειξεν εἰπών· . Πλήν δεί με σήμερον καὶ αὔριον καὶ τῇ ἐχομένῃ πορεύεσθαι· ὅτι οὐκ ἐνδέ χεται προφήτην ἀπολέσθαι ἔξω Ἱερουσαλήμ.» Τὸ δὲ ε δεῖ με » λέγων, οὐκ ἀνάγκην ἀδιάφυκτον ἐπηρτη- μένην ώσπερ ἑαυτῷ ἐδήλωσεν· ἀλλ' ὅτι μᾶλλον ἐξου σίᾳ τῶν ἑαυτοῦ θελημάτων ἀνυπόπτως ὅπουπερ ἂν ἐθέλῃ βαδιεῖται καὶ περινοστήσει τὴν Ἰουδαίαν, οὐ δενὸς ἐπιόντος ἢ ἐπιβουλεύοντος, ἄχρις ἂν αὐτὸς ἑκὼν καταδέξηται τὴν τελείωσιν, τὴν διά γε, φημί, τοῦ τι- μίου σταυροῦ. Τέως μέντοι ἐνεργῶ δυνάμεις· καὶ τούτου νῦν ὁ καιρός· καὶ οὗ τί γε ἐπὶ πλείονα χρόνον τοῦτο γὰρ τὸ σήμερον καὶ τὸ αὔριον. Καὶ τοῦτο δὲ, φησίν, ἀποκείσεται Ιερουσαλήμ, καὶ οὐχ ἑτέρως η COMMENT. IN LUCAM. esset tertia hora denotatum, quo fuit Noe. Ter- tium, quasi hora sexta, dum viverei Abrahanius. Quartum, quasi hora nona, quo tempore fuerunt Moyses atque prophetæ. Undecima denique bora, id est quinto temporis spatio, die jam inclinante, id est præsente sæculo, mercede gentes conduxit Christus, quas nemo præter ipsum ad se cogno- scendum vocavit. V. 31. (2) Accesserunt quidam Pharisæi dicentes: Exi, et vade hinc. Nolebant propter invidiam Pharisæi Christum ha- bitare Hierosolymis, ne miraculis et superioribus legi doctrinis ad fidem suam nullos pertraberet. Sed quia utpote Deus cogitationes illorum non igno- rabal, respondet mansuete tecteque, pro more - b, D 6. b) suo. . Dicite, inquit enim, vulpi huic. » — Sedulo b) (A f. b, B f. 156, D f. b, E f. b) 'Opặc dicta Domini verba Pharisæorum animos provo- caverunt ad iram : Videbant enim populos jam C D animadverte sermonis vim. Videtur enim fortasse dictum hoc contra Herodis personam dírigi, ut quidam existimant; reapse tamen contra Pharisei hominis potius nequitiam intenditur. Nam cum di- cere potuisset : Dic vulpi illi, hoc non facit : soler- tissime vero medio quodam usus vocabulo, demon- strat Pharisæum præsentem, dicens : « vulpi huic., Vulpi autem comparat hominem : est enim illud animal callidum et malignum, cujusmodi erant Pharisæi. V. 32. Ecce ejicio dæmonia, et sanitales perfi - cio kodie et cras, et tertia die consummor. Viden' at quod molestum esse Pharisæorum glo- bo sciebat, hoc se facere profitetur ? diceus vide- licet se impuros increpiturum spiritus, ægros mor- bis expediturum, et ipsum se denique consumima- tum iri, id est, sponte laturum crucis passionem, ut terrarum orbi saluti sit. Sciebat ergo et quo- modo et quando mortem in carne foret experturus : interim tamen putabant Pharisæi timeri ab eo He- rodis manum, licet virtutum esset Dominus. Sed enim quod hominum iniquæ potentiæ nullam ratio- nem haberet, deinonstravit dicens : ‹ Verumtamen oportet me hodie et cras et sequenti die ambulare; quia non capit prophetam perire extra Jerusalem.> Cum dicit oportet me » haud inevitabilem imminen- temque sibi necessitatein indicat ; sed quod po- tius pro voluntatis suæ facultate; absque ulla suspicio- ne, prout maluerit, incedet, Judaamque circumibit, nemine insidias aut vim faciente, donec ipse sponte consummationem sui exceperit per venerandam cru- cem. Interim quidem signis edendis do operam, cujus rei nunc tempus est; neque id tamen diu, prout in- nuunt verba hodie et cras. Illa vero passio Hierosoly- mis fiet, neque alibi patrari potest : nam quæ prophe- tarum cædi semper studuit, prophetarum quoque Do- contritos filem ejus arripere. Itaque quasi perden- tes officium populis præsidendi, lucrumque amitten- tes, simulantes se eum diligere, suadent illi ut inde discederet : accesserunt, etc. (1) Confer scholia in Lucarn apud nos ΑΛ. class. 1. IX, p. 448. (3) Apud D. Thomam in cat. Lat. «Cyrillus. Præ-
ἀλλ’ ὅτι μᾶλλον ἐξουσίᾳ τῶν ἑαυτοῦ θελημάτων ἀνυπόπτως ὅπουπερ ἃν ἐθέλῃ βαδιεῖται καὶ περινοστήσει τὴν Ἰουδαίαν, οὐδενὸς ἐπιόντος ἢ ἐπιβουλεύοντος, ἄχρις ἂν αὐτὸς ἑκὼν καταδέξηται τὴν τελείωσιν, τὴν διά γε, φημὶ, τοῦ τιμίου σταυροῦ. Τέως μέντοι ἐνεργῶ δυνάμεις· καὶ τούτου νῦν ὁ καιρός· καὶ οὔ τί γε ἐπὶ πλείονα χρόνον· τοῦτο γὰρ τὸ σήμερον καὶ τὸ αὔριον. Καὶ τοῦτο δὲ, φησὶν, ἀποκείσεται Ἱερουσαλὴμ, καὶ οὐχ ἑτέρως οἷόν τε γενέσθαι· ἀλλ’ ἡ τοὺς προφήτας ἀεὶ μελετηκυῖα φονεύειν, ἤξει καὶ ἐπὶ τὸν τῶν προφητῶν Κύριον. Πολλοῖς δὲ ἁγίων αἵμασι ποιεῖται ἔνοχον τὴν Ἱερουσαλήμ· καὶ τί τὸ ἐντεῦθεν; Ἀπολισθεῖν τῆς πρὸς Θεὸν οἰκειότητος, δῆλον δὲ ὅτι πνευματικῆς, ἔμελλον ἀποπέμπεσθαι τῆς τῶν ἁγίων ἐλπίδος. Τοῦτο λέγων, τὸν τόπον ἐδήλου ἐφ’ οὗ τὸ πάθος ἔμελλεν ὑπομένειν.(α φ. 199) Ὅτι δὲ ἦσαν ἀμνήμονες τῶν παρὰ Θεοῦ χαρισμάτων, δυσάγωγοί τε καὶ ὀκνηροὶ πρὸς πᾶν ὁτιοῦν τῶν ὠφελούντων αὐτοὺς, διέδειξεν εἰπών· «Ποσάκις ἠθέλησα ἐπισυνάξαι τὰ τέκνα,» κ.τ.λ. Πεπαιδαγώγηκε γὰρ διὰ τοῦ πανσόφου Μωϋσέως, νενουθέτηκε διὰ προφητῶν ἁγίων·
ρον, ὡς ἐν ὥρᾳ τρίτῃ δηλούμενον, καθ' ἂν ἦν Νῶς. Λ Τρίτον, ὡς ἐν ἔκτῃ, καθ᾽ ἂν ἦν 'Αβραάμ. Τέταρτον, ὡς ἐν ἐννάτῃ, καθ᾽ ἂν ἦν Μωϋσῆς καὶ οἱ προφῆται. Περὶ δὲ τὴν ἐνδεκάτην, τουτέστιν ἐν τῷ πέμπτῳ και ρῷ, συστελλομένης ἤδη τῆς ἡμέρας, ήγουν τοῦ παρ όντος αἰῶνος, εμισθώσατο τὰ ἔθνη ὁ Χριστός, κεκλη- μένα πρὸς ἐπίγνωσιν, παρ' οὐδενὸς ἑτέρου. . Προσῆλθόν τινες Φαρισαῖοι λέγοντες - Εξελθε, καὶ πορεύου ἐντεῦθεν. (Β Γ. Οὐκ ήθελον ὑπὸ βασκανίας οἱ Φαρισαίοι τὸν Χριστὸν ἐνδημεῖν τοῖς Ἱεροσολύ- μοις, ἵνα μὴ ταῖς θεοσημείαις καὶ ταῖς ὑπὲρ νόμον μυσταγωγίαις πρὸς τὴν αὐτοῦ πίστιν σαγηνεύση πολλούς. Ἐπειδὴ δὲ Θεὸς ὧν οὐκ ἠγνόει τοὺς αὐτῶν διαλογισμούς, υπαπαντᾷ πράως τε καὶ ἐπεσκιασμέ- Β νως, ὡς ἔθος αὐτῷ. Είπατε γάρ, φησί, τῇ ἀλώπεκι ταύτῃ. » - (Α Γ. Πρόσχες ἀκριβῶς τῇ τοῦ λό γου δυνάμει. Δοκεῖ μὲν γάρ πως τετράφθαι και βλέπειν εἰς τὸ Ἡρώδου πρόσωπον τὸ εἰρημένον, ὥς τινες ἐνόμισαν· ἔρχεται δὲ μᾶλλον κατὰ τῆς τοῦ Φαρισαίο, σκαιότητος. Καίτοι γὰρ δυνάμενος είν πεῖν· Εἰπὲ τυχὸν τῇ ἀλώπεκι ἐκείνῃ, τοῦτο μὲν παρ- ἴησιν· εὐφυέστατα δὲ μέσῃ τινὸς χρώμενος φωνῇ, μονονουχί κατέδειξεν ἐγγὺς ὄντα Φαρισαῖον, εἰπὼν, « τῇ ἀλώπεκι ταύτῃ (1). » Τῇ ἀλώπεκι δὲ παρεικάζει τὸν ἄνθρωπον· πανούργον γὰρ ἀεί πώς εστι καὶ δύστροπον τὸ θηρίον· τοιοῦτοι καὶ οἱ Φαρισαῖοι. Ἰδοὺ ἐκβάλλω δαιμόνια καὶ ἰάσεις ἐπιτελῶ σήμερον καὶ αὔριον· καὶ τῇ τρίτῃ τελειοῦμαι. ὅτι τοῦθ᾽ ὅπερ ᾔδει λυπεῖν τὸ τῶν Φαρισαίων στίφος, ἀποπληροῦν ἐπαγγέλλεται, φάσκων ὅτι καὶ ἀκαθάρτ τοις ἐπιτιμήσει πνεύματι, καὶ ἀπαλλάξει παθῶν τοὺς ἐν ἀρρωστίαις, καὶ τελειωθήσεται, τουτέστιν, ἑκὼν ὑπομενεῖ τὸ ἐπὶ τῷ σταυρῷ πάθος, ὑπέρ γε τοῦ σῶσαι τὴν ὑπ᾽ οὐρανόν; Ηδε: δὴ οὖν ἄρα καὶ πῶς καὶ πότε τὸν κατὰ σάρκα θάνατον υποστήσεται· πλὴν ᾠήθησαν οι Φαρισαῖοι κατοῤῥωδήσειν αὐτὸν τὴν Ηρώδου χεῖρα, καίτοι τῶν δυνάμεων ὄντα Κύριον. Ὅτι δὲ τῆς ἐξ ἀνθρώπων πλεονεξίας οὐδένα ποιεῖτα: λόγον, διέδειξεν εἰπών· . Πλήν δεί με σήμερον καὶ αὔριον καὶ τῇ ἐχομένῃ πορεύεσθαι· ὅτι οὐκ ἐνδέ χεται προφήτην ἀπολέσθαι ἔξω Ἱερουσαλήμ.» Τὸ δὲ ε δεῖ με » λέγων, οὐκ ἀνάγκην ἀδιάφυκτον ἐπηρτη- μένην ώσπερ ἑαυτῷ ἐδήλωσεν· ἀλλ' ὅτι μᾶλλον ἐξου σίᾳ τῶν ἑαυτοῦ θελημάτων ἀνυπόπτως ὅπουπερ ἂν ἐθέλῃ βαδιεῖται καὶ περινοστήσει τὴν Ἰουδαίαν, οὐ δενὸς ἐπιόντος ἢ ἐπιβουλεύοντος, ἄχρις ἂν αὐτὸς ἑκὼν καταδέξηται τὴν τελείωσιν, τὴν διά γε, φημί, τοῦ τι- μίου σταυροῦ. Τέως μέντοι ἐνεργῶ δυνάμεις· καὶ τούτου νῦν ὁ καιρός· καὶ οὗ τί γε ἐπὶ πλείονα χρόνον τοῦτο γὰρ τὸ σήμερον καὶ τὸ αὔριον. Καὶ τοῦτο δὲ, φησίν, ἀποκείσεται Ιερουσαλήμ, καὶ οὐχ ἑτέρως η COMMENT. IN LUCAM. esset tertia hora denotatum, quo fuit Noe. Ter- tium, quasi hora sexta, dum viverei Abrahanius. Quartum, quasi hora nona, quo tempore fuerunt Moyses atque prophetæ. Undecima denique bora, id est quinto temporis spatio, die jam inclinante, id est præsente sæculo, mercede gentes conduxit Christus, quas nemo præter ipsum ad se cogno- scendum vocavit. V. 31. (2) Accesserunt quidam Pharisæi dicentes: Exi, et vade hinc. Nolebant propter invidiam Pharisæi Christum ha- bitare Hierosolymis, ne miraculis et superioribus legi doctrinis ad fidem suam nullos pertraberet. Sed quia utpote Deus cogitationes illorum non igno- rabal, respondet mansuete tecteque, pro more - b, D 6. b) suo. . Dicite, inquit enim, vulpi huic. » — Sedulo b) (A f. b, B f. 156, D f. b, E f. b) 'Opặc dicta Domini verba Pharisæorum animos provo- caverunt ad iram : Videbant enim populos jam C D animadverte sermonis vim. Videtur enim fortasse dictum hoc contra Herodis personam dírigi, ut quidam existimant; reapse tamen contra Pharisei hominis potius nequitiam intenditur. Nam cum di- cere potuisset : Dic vulpi illi, hoc non facit : soler- tissime vero medio quodam usus vocabulo, demon- strat Pharisæum præsentem, dicens : « vulpi huic., Vulpi autem comparat hominem : est enim illud animal callidum et malignum, cujusmodi erant Pharisæi. V. 32. Ecce ejicio dæmonia, et sanitales perfi - cio kodie et cras, et tertia die consummor. Viden' at quod molestum esse Pharisæorum glo- bo sciebat, hoc se facere profitetur ? diceus vide- licet se impuros increpiturum spiritus, ægros mor- bis expediturum, et ipsum se denique consumima- tum iri, id est, sponte laturum crucis passionem, ut terrarum orbi saluti sit. Sciebat ergo et quo- modo et quando mortem in carne foret experturus : interim tamen putabant Pharisæi timeri ab eo He- rodis manum, licet virtutum esset Dominus. Sed enim quod hominum iniquæ potentiæ nullam ratio- nem haberet, deinonstravit dicens : ‹ Verumtamen oportet me hodie et cras et sequenti die ambulare; quia non capit prophetam perire extra Jerusalem.> Cum dicit oportet me » haud inevitabilem imminen- temque sibi necessitatein indicat ; sed quod po- tius pro voluntatis suæ facultate; absque ulla suspicio- ne, prout maluerit, incedet, Judaamque circumibit, nemine insidias aut vim faciente, donec ipse sponte consummationem sui exceperit per venerandam cru- cem. Interim quidem signis edendis do operam, cujus rei nunc tempus est; neque id tamen diu, prout in- nuunt verba hodie et cras. Illa vero passio Hierosoly- mis fiet, neque alibi patrari potest : nam quæ prophe- tarum cædi semper studuit, prophetarum quoque Do- contritos filem ejus arripere. Itaque quasi perden- tes officium populis præsidendi, lucrumque amitten- tes, simulantes se eum diligere, suadent illi ut inde discederet : accesserunt, etc. (1) Confer scholia in Lucarn apud nos ΑΛ. class. 1. IX, p. 448. (3) Apud D. Thomam in cat. Lat. «Cyrillus. Præ-
PG 72:784ἠθέλησεν ὑπὸ πτέρυγας, τουτέστι ὑπὸ σκέπην τῆς ἑαυτοῦ δυνάμεως ἔχειν αὐτοὺς, οἱ δέ γε τῶν οὕτως εὐκταιοτάτων διημαρτήκασιν ἀγαθῶν, ἀμνήμονες καὶ ἀχάριστοι ὄντες. «Οὐ μὴ ἴδητε, ἕως ἂν ἥξει ὅτε εἴπητε· Εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου.» (α φ. 199 β, β φ. 137 β) Ἀποπεφοίτηκε γὰρ τῶν Ἱεροσολύμων ὁ Κύριος, ὡς ἀναξίους ὄντας τῆς ἑαυτοῦ παρουσίας ἀφεὶς τοὺς εἰπόντας· «Ἔξελθε, καὶ πορεύου ἐντεῦθεν.» Εἶτα περινοστήσας τὴν Ἰουδαίαν, καὶ διασώσας πολλοὺς, καὶ σημείων ἀποτελεστὴς τῶν ὑπὲρ λόγον γεγενημένος, ὑπενόστησε πάλιν ἐν τοῖς Ἱεροσολύμοις, τότε δὴ, τότε κεκάθικεν ἐπὶ τὸν πῶλον τῆς ὄνου, ὄχλοι δὲ πολλοὶ καὶ παῖδες ἄνηβοι, τὰ κάλυντρα τῶν φοινίκων ἀνατείνοντες, προεβάδιζον, εὐφημοῦντές τε καὶ λέγοντες, «Ὡσαννὰ τῷ υἱῷ Δαβίδ· εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου.» Οὐκοῦν ἀναξίους ὄντας ἀφεὶς, τότε πάλιν αὐτοῖς ὀφθήσεσθαί φησιν, ὅταν ὁ τοῦ πάθους ἐνστῇ καιρός· τότε γὰρ ἀνέβη πάλιν εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ εἰσήλασεν εὐφημούμενος· καὶ κατ’ ἐκεῖνο τοῦ καιροῦ τὸ σωτήριον ὑπὲρ ἡμῶν ὑπέστη πάθος.
οἷόν τε γενέσθαι· ἀλλ' ἡ τοὺς προφήτας ἀεὶ μελετη χυτα φονεύειν, ἥξει καὶ ἐπὶ τὸν τῶν προφητῶν Κύ- ριον. Πολλοῖς δὲ ἁγίων αἵμασι ποιεῖται ἔνοχον τὴν Ἱερουσαλήμ· καὶ τί τὸ ἐντεῦθεν; Απολεσθεῖν τῆς πρὸς Θεὸν οἰκειότητος, δῆλον δὲ ὅτι πνευματικῆς, ἔμελλον ἀποπέμπεσθαι τῆς τῶν ἁγίων ἐλπίδος. Τοῦτο λέγων, τὸν τόπον ἐδήλου ἐφ' οὗ τὸ πάθος ἔμελλεν ὑπομένειν. — (Α Γ. 199) "Οτι δὲ ἦσαν ἀμνήμονες τῶν παρά Θεοῦ χαρισμάτων, δυσαγωγοί τε καὶ ὀκνηροί πρὸς πᾶν ὁτιοῦν τῶν ὠφελούντων αὐτοὺς, διέδειξαν εἰπών· Ποσάκις ἠθέλησα ἐπισυνάξαι τὰ τέκνα, κ. τ. λ. Πεπαιδαγώγηκε γὰρ διὰ τοῦ πανσόφου Μον σέως, νενουθέτηκε διὰ προφητῶν ἁγίων· ἠθέλησαν - ὑπὸ πτέρυγας, τουτέστι ὑπὸ σκέπην τῆς ἑαυτοῦ δυνάμεως ἔχειν αὐτοὺς, οἱ δέ γε τῶν οὕτως εὐκταιο τάτων διημαρτήκασιν ἀγαθῶν, ἀμνήμονες καὶ ἀχάριστοι ὄντες. η Οὐ μὴ ἴδητε, ἕως ἂν ἤξει ὅτε είπητε· Εὐλο γημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου. (Α. Β 'Αποπεφοίτηκε γὰρ τῶν Ἱεροσολύμων ὁ Κύριος, ὡς ἀναξίους όντας τῆς ξεν τοῦ παρουσίας ἀφεὶς τοὺς εἰπόντας· «Εξελθε, καὶ την ρεύου ἐντεῦθεν. » Εἶτα περινοστήσας τὴν Ἰουδαίαν, καὶ διασώσας πολλούς, καὶ σημείων αποτελεστής τῶν ὑπὲρ λόγον γεγενημένος, ὑπενόστησε πάλιν ἐν τοῖς Ἱεροσολύμοις, τότε δή, τότε κεκάθικεν ἐπὶ τὸν τῶλον τῆς ὄνου, ὄχλοι δὲ πολλοὶ καὶ παῖδες ἄνηβοι, τὰ κάτ λύντρα (2) τῶν φοινίκων ἀνατείνοντες, προεβάδιζον, εὐφημοῦντές τε καὶ λέγοντες, ο Ὡσαννὰ τῷ υἱῷ Δα δίδ· εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου. Οὐκοῦν (3) ἀναξίους όντας ἀφεὶς, τότε πάλιν αὐτοῖς ὀφθήσεσθαί φησιν, ὅταν ὁ τοῦ πάθους ἐνστῇ καιρός - τότε γὰρ ἀνέβη πάλιν εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ εἰσήλασεν εὐφημούμενος· καὶ κατ' ἐκεῖνο τοῦ καιροῦ τὸ σωτή ριον ὑπὲρ ἡμῶν ὑπέστη πάθος. ΚΕΦΑΛ. ΙΔ'. Εἰ ἔξεστι τῷ Σαββάτῳ θεραπεύειν ; - (Α (. 200) "Ηρετο τους νομικούς καὶ τοὺς Φαρι σαίους ὁ Κύριος, πότερόν ποτε ἔξεστι τῷ Σαββάτῳ θεραπεύειν, ἢ οὐ ; οἱ δὲ, φησιν, εσίγησαν. 'Ανθ' ότου σεσίγηκας, ὦ νομικέ; Εἰπέ τι τῶν γεγραμμένων· ἐπίδειξον τὸν διὰ Μωϋσέως νόμον διαβεβληκότα ποτέ τὸ εὖ ποιεῖν ἐν Σαββάτῳ, εἰ σκληροὺς ἡμᾶς καὶ ἀφιλοικτείρμονας εἶναι βούλεται διὰ τὴν τῶν Σαβ βάτων ἀργίαν. Αλλ' οὐκ ἂν ἔχοις ἐπιδεῖξαι τοῦτό που θεν. Ἐπειδὴ δὲ δυστρόπως σεσιγήκασι, παραλύει Χριστὸς τὴν ἄθραυστον αὐτῶν ἀναισχυντίαν, λο γισμοῖς ἀναγκαίοις εἰς τοῦτο χρώμενος. Εἰ κεκών λυκε, φησὶν, ὁ νόμος ἐλεεῖν ἐν Σαββάτῳ, πῶς ἐπαι κτείρεις αὐτὸς ὄνον τὸν] εἰς φρέαρ καταπε σόντα; Μὴ φροντίσης υἱοῦ κινδυνεύοντος ἐν Σεβ. βάτῳ; Ἐπιτίμησον τῷ τῆς διαθέσεως κέντρο, είπερ S. CYRILI ALEXANDRINI ARCHIEP. minum aggredietur. Mirtorun sanctorum sanguinis & ream facit Jerusalem. Quid inde porro? Nempe excidendum a Dei amicitia, spiritali scilicet, ol locum sanctorum spem amittendam. Hæc dicens, demonstrabat, quo passionem erat excepturus. Quod Judæi immemores essent donorum Dei, con- Lumacesque et morosi ad id omne quod ipsis pro- fuisset, declaravit dicens : e Quoties volui congre- gare flius tuos,, etc. Erudivit enim per sapientis- simum Moysen, admonuit per sanctos prophetas ; voluit illos sub alas, id est potentiæ suæ tegumento tenere: ipsi vero tam optabilibus exciderant bo- ņis, dum immemores ingratique esse maluerunt. V. 35. Non videbitis me,donec venial cum dicętis: B Benedictus qui venit in nomine Domini. Discessit Hierosolymis Dominus, indignos veluti sua præsentia deserens illos qui ei dixerant ; ‹ Exi, et vade binc. » Deinde circumiens Judæam, mul- tosque valetudini restituens, editisque quæ omnem sermonem superant prodigiis, denuo Hierosolyma reversus est. Tunc videlicet asinæ pullo insedit, multaque turba et pueri impuberes, palmarum ra mos tenentes anteibant acclamantes atque dicen- tes : Hosanna Filio Davidis! benedictus qui venit ‹ in nomine Domini ”.» Itaque ceu nunc indignos de- serens, tum rursus se appariturum ait, cum pas- sionis tempus inctabit. Tunc enim Hieroso- lyma rediit, et eun acclamatione ingressus est : eodemque tempore salutarem pro nobis passionem C pertulit. CAP. XIV (1). · V. 3. Num licet Sabbato curare? Interrogavit legisperitos et Pharisæos Dominus, an unquam liceret Sabbato curare, necne? Hi vero, inquit Scriptura, lacebant. Cur taces, o legis peri- te? Recita aliquid ex Scripturis; demonstra utrum lex Moysis eum vituperet qui benefacit Sabbato ; utrum nos duros et immisericordes esse velit pro- pter Sabbati otium. Atqui hoc nunquam demon- strabis. Quia vero malitiose tacebant, frangit contumacem illorum impudentiam Christus gravi- bus ad hoc argumentis utens. Si vetat, inquit, mi- sereri lex Sabbato, cur tu misericordia uteris erga asium in puteumn delapsum? Num alium neglige- res Sabbato periclitantem ? objurga mandati rigo- rem, si certe existimas durum esse legislatorem et immisericordem : neque laboranti manum porri- • Maub. xxi et Joan. xii. D. Thomam in cal. Lat. . CYRILLUS. Quamvis bo- minus malitiam Pharisæoruin cognosceret, tainen eorum fetal conviva, ut prodesset præsentibus per verba et miracula, unde subditur : et factum est, etc. et ipsi observabant eum, nun scilicet reverentiam agis contemneret, et an quidquam prohibitorum D f. b, f. b) [cod. faccret in die Sabbati. ut est in nostris codicibus; ideoque ille contrario sensu ait, men itaque tanquam indignos omnino de- seril. (1) Hoc loco ad capituli versum 4 sic est apud (2) Ita cod. Εt observa vocabulum. (3) Meadose Corderius legit οὔχουν την οὐκοῦν,
Chapter 14ΚΕΦΑΛ. ΙΔ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΚΕΦΑΛ. ΙΔ. «Εἰ ἔξεστι τῷ Σαββάτῳ θεραπεύειν; (α φ.
οἷόν τε γενέσθαι· ἀλλ' ἡ τοὺς προφήτας ἀεὶ μελετη χυτα φονεύειν, ἥξει καὶ ἐπὶ τὸν τῶν προφητῶν Κύ- ριον. Πολλοῖς δὲ ἁγίων αἵμασι ποιεῖται ἔνοχον τὴν Ἱερουσαλήμ· καὶ τί τὸ ἐντεῦθεν; Απολεσθεῖν τῆς πρὸς Θεὸν οἰκειότητος, δῆλον δὲ ὅτι πνευματικῆς, ἔμελλον ἀποπέμπεσθαι τῆς τῶν ἁγίων ἐλπίδος. Τοῦτο λέγων, τὸν τόπον ἐδήλου ἐφ' οὗ τὸ πάθος ἔμελλεν ὑπομένειν. — (Α Γ. 199) "Οτι δὲ ἦσαν ἀμνήμονες τῶν παρά Θεοῦ χαρισμάτων, δυσαγωγοί τε καὶ ὀκνηροί πρὸς πᾶν ὁτιοῦν τῶν ὠφελούντων αὐτοὺς, διέδειξαν εἰπών· Ποσάκις ἠθέλησα ἐπισυνάξαι τὰ τέκνα, κ. τ. λ. Πεπαιδαγώγηκε γὰρ διὰ τοῦ πανσόφου Μον σέως, νενουθέτηκε διὰ προφητῶν ἁγίων· ἠθέλησαν - ὑπὸ πτέρυγας, τουτέστι ὑπὸ σκέπην τῆς ἑαυτοῦ δυνάμεως ἔχειν αὐτοὺς, οἱ δέ γε τῶν οὕτως εὐκταιο τάτων διημαρτήκασιν ἀγαθῶν, ἀμνήμονες καὶ ἀχάριστοι ὄντες. η Οὐ μὴ ἴδητε, ἕως ἂν ἤξει ὅτε είπητε· Εὐλο γημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου. (Α. Β 'Αποπεφοίτηκε γὰρ τῶν Ἱεροσολύμων ὁ Κύριος, ὡς ἀναξίους όντας τῆς ξεν τοῦ παρουσίας ἀφεὶς τοὺς εἰπόντας· «Εξελθε, καὶ την ρεύου ἐντεῦθεν. » Εἶτα περινοστήσας τὴν Ἰουδαίαν, καὶ διασώσας πολλούς, καὶ σημείων αποτελεστής τῶν ὑπὲρ λόγον γεγενημένος, ὑπενόστησε πάλιν ἐν τοῖς Ἱεροσολύμοις, τότε δή, τότε κεκάθικεν ἐπὶ τὸν τῶλον τῆς ὄνου, ὄχλοι δὲ πολλοὶ καὶ παῖδες ἄνηβοι, τὰ κάτ λύντρα (2) τῶν φοινίκων ἀνατείνοντες, προεβάδιζον, εὐφημοῦντές τε καὶ λέγοντες, ο Ὡσαννὰ τῷ υἱῷ Δα δίδ· εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου. Οὐκοῦν (3) ἀναξίους όντας ἀφεὶς, τότε πάλιν αὐτοῖς ὀφθήσεσθαί φησιν, ὅταν ὁ τοῦ πάθους ἐνστῇ καιρός - τότε γὰρ ἀνέβη πάλιν εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ εἰσήλασεν εὐφημούμενος· καὶ κατ' ἐκεῖνο τοῦ καιροῦ τὸ σωτή ριον ὑπὲρ ἡμῶν ὑπέστη πάθος. ΚΕΦΑΛ. ΙΔ'. Εἰ ἔξεστι τῷ Σαββάτῳ θεραπεύειν ; - (Α (. 200) "Ηρετο τους νομικούς καὶ τοὺς Φαρι σαίους ὁ Κύριος, πότερόν ποτε ἔξεστι τῷ Σαββάτῳ θεραπεύειν, ἢ οὐ ; οἱ δὲ, φησιν, εσίγησαν. 'Ανθ' ότου σεσίγηκας, ὦ νομικέ; Εἰπέ τι τῶν γεγραμμένων· ἐπίδειξον τὸν διὰ Μωϋσέως νόμον διαβεβληκότα ποτέ τὸ εὖ ποιεῖν ἐν Σαββάτῳ, εἰ σκληροὺς ἡμᾶς καὶ ἀφιλοικτείρμονας εἶναι βούλεται διὰ τὴν τῶν Σαβ βάτων ἀργίαν. Αλλ' οὐκ ἂν ἔχοις ἐπιδεῖξαι τοῦτό που θεν. Ἐπειδὴ δὲ δυστρόπως σεσιγήκασι, παραλύει Χριστὸς τὴν ἄθραυστον αὐτῶν ἀναισχυντίαν, λο γισμοῖς ἀναγκαίοις εἰς τοῦτο χρώμενος. Εἰ κεκών λυκε, φησὶν, ὁ νόμος ἐλεεῖν ἐν Σαββάτῳ, πῶς ἐπαι κτείρεις αὐτὸς ὄνον τὸν] εἰς φρέαρ καταπε σόντα; Μὴ φροντίσης υἱοῦ κινδυνεύοντος ἐν Σεβ. βάτῳ; Ἐπιτίμησον τῷ τῆς διαθέσεως κέντρο, είπερ S. CYRILI ALEXANDRINI ARCHIEP. minum aggredietur. Mirtorun sanctorum sanguinis & ream facit Jerusalem. Quid inde porro? Nempe excidendum a Dei amicitia, spiritali scilicet, ol locum sanctorum spem amittendam. Hæc dicens, demonstrabat, quo passionem erat excepturus. Quod Judæi immemores essent donorum Dei, con- Lumacesque et morosi ad id omne quod ipsis pro- fuisset, declaravit dicens : e Quoties volui congre- gare flius tuos,, etc. Erudivit enim per sapientis- simum Moysen, admonuit per sanctos prophetas ; voluit illos sub alas, id est potentiæ suæ tegumento tenere: ipsi vero tam optabilibus exciderant bo- ņis, dum immemores ingratique esse maluerunt. V. 35. Non videbitis me,donec venial cum dicętis: B Benedictus qui venit in nomine Domini. Discessit Hierosolymis Dominus, indignos veluti sua præsentia deserens illos qui ei dixerant ; ‹ Exi, et vade binc. » Deinde circumiens Judæam, mul- tosque valetudini restituens, editisque quæ omnem sermonem superant prodigiis, denuo Hierosolyma reversus est. Tunc videlicet asinæ pullo insedit, multaque turba et pueri impuberes, palmarum ra mos tenentes anteibant acclamantes atque dicen- tes : Hosanna Filio Davidis! benedictus qui venit ‹ in nomine Domini ”.» Itaque ceu nunc indignos de- serens, tum rursus se appariturum ait, cum pas- sionis tempus inctabit. Tunc enim Hieroso- lyma rediit, et eun acclamatione ingressus est : eodemque tempore salutarem pro nobis passionem C pertulit. CAP. XIV (1). · V. 3. Num licet Sabbato curare? Interrogavit legisperitos et Pharisæos Dominus, an unquam liceret Sabbato curare, necne? Hi vero, inquit Scriptura, lacebant. Cur taces, o legis peri- te? Recita aliquid ex Scripturis; demonstra utrum lex Moysis eum vituperet qui benefacit Sabbato ; utrum nos duros et immisericordes esse velit pro- pter Sabbati otium. Atqui hoc nunquam demon- strabis. Quia vero malitiose tacebant, frangit contumacem illorum impudentiam Christus gravi- bus ad hoc argumentis utens. Si vetat, inquit, mi- sereri lex Sabbato, cur tu misericordia uteris erga asium in puteumn delapsum? Num alium neglige- res Sabbato periclitantem ? objurga mandati rigo- rem, si certe existimas durum esse legislatorem et immisericordem : neque laboranti manum porri- • Maub. xxi et Joan. xii. D. Thomam in cal. Lat. . CYRILLUS. Quamvis bo- minus malitiam Pharisæoruin cognosceret, tainen eorum fetal conviva, ut prodesset præsentibus per verba et miracula, unde subditur : et factum est, etc. et ipsi observabant eum, nun scilicet reverentiam agis contemneret, et an quidquam prohibitorum D f. b, f. b) [cod. faccret in die Sabbati. ut est in nostris codicibus; ideoque ille contrario sensu ait, men itaque tanquam indignos omnino de- seril. (1) Hoc loco ad capituli versum 4 sic est apud (2) Ita cod. Εt observa vocabulum. (3) Meadose Corderius legit οὔχουν την οὐκοῦν,
200) Ἤρετο τοὺς νομικοὺς καὶ τοὺς Φαρισαίους ὁ Κύριος, πότερόν ποτε ἔξεστι τῷ Σαββάτῳ θεραπεύειν, ἢ οὔ; οἱ δὲ, φησὶν, ἐσίγησαν. Ἀνθ’ ὅτου σεσίγηκας, ὦ νομικέ; Εἰπέ τι τῶν γεγραμμένων· ἐπίδειξον τὸν διὰ Μωϋσέως νόμον διαβεβληκότα ποτὲ τὸ εὖ ποιεῖν ἐν Σαββάτῳ, εἰ σκληροὺς ἡμᾶς καὶ ἀφιλοικτείρμονας εἶναι βούλεται διὰ τὴν τῶν Σαββάτων ἀργίαν. Ἀλλ’ οὐκ ἂν ἔχοις ἐπιδεῖξαι τοῦτό ποθεν. Ἐπειδὴ δὲ δυστρόπως σεσιγήκασι, παραλύει Χριστὸς τὴν ἄθραυστον αὐτῶν ἀναισχυντίαν, λογισμοῖς ἀναγκαίοις εἰς τοῦτο χρώμενος. Εἰ κεκώλυκε, φησὶν, ὁ νόμος ἐλεεῖν ἐν Σαββάτῳ, πῶς ἐποικτείρεις αὐτὸς ὄνον [ ξοδ.» τὸν] εἰς φρέαρ καταπεσόντα; Μὴ φροντίσῃς υἱοῦ κινδυνεύοντος ἐν Σαββάτῳ; Ἐπιτίμησον τῷ τῆς διαθέσεως κέντρῳ, εἴπερ οἶσθα σκληρὸν ὄντα τὸν νομοθέτην καὶ ἀφιλο[ι]κτείρμονα· μηδὲ νέμε χεῖρα τῷ κάμνοντι, προτιθεὶς αὐτοῦ τὴν εἰς τὸν νόμον αἰδὼ, μᾶλλον δὲ τὴν ἀργίαν τὴν ἀλογωτάτην, εἰ μή σοι δοκεῖ πνευματικὸν εἰδέναι Σαββατισμόν. Οὐ καταλήγει τοῦ εἶναι χρηστὸς ὁ τῶν ὅλων Θεὸς, ἀγαθός ἐστι καὶ φιλάνθρωπος·
οἷόν τε γενέσθαι· ἀλλ' ἡ τοὺς προφήτας ἀεὶ μελετη χυτα φονεύειν, ἥξει καὶ ἐπὶ τὸν τῶν προφητῶν Κύ- ριον. Πολλοῖς δὲ ἁγίων αἵμασι ποιεῖται ἔνοχον τὴν Ἱερουσαλήμ· καὶ τί τὸ ἐντεῦθεν; Απολεσθεῖν τῆς πρὸς Θεὸν οἰκειότητος, δῆλον δὲ ὅτι πνευματικῆς, ἔμελλον ἀποπέμπεσθαι τῆς τῶν ἁγίων ἐλπίδος. Τοῦτο λέγων, τὸν τόπον ἐδήλου ἐφ' οὗ τὸ πάθος ἔμελλεν ὑπομένειν. — (Α Γ. 199) "Οτι δὲ ἦσαν ἀμνήμονες τῶν παρά Θεοῦ χαρισμάτων, δυσαγωγοί τε καὶ ὀκνηροί πρὸς πᾶν ὁτιοῦν τῶν ὠφελούντων αὐτοὺς, διέδειξαν εἰπών· Ποσάκις ἠθέλησα ἐπισυνάξαι τὰ τέκνα, κ. τ. λ. Πεπαιδαγώγηκε γὰρ διὰ τοῦ πανσόφου Μον σέως, νενουθέτηκε διὰ προφητῶν ἁγίων· ἠθέλησαν - ὑπὸ πτέρυγας, τουτέστι ὑπὸ σκέπην τῆς ἑαυτοῦ δυνάμεως ἔχειν αὐτοὺς, οἱ δέ γε τῶν οὕτως εὐκταιο τάτων διημαρτήκασιν ἀγαθῶν, ἀμνήμονες καὶ ἀχάριστοι ὄντες. η Οὐ μὴ ἴδητε, ἕως ἂν ἤξει ὅτε είπητε· Εὐλο γημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου. (Α. Β 'Αποπεφοίτηκε γὰρ τῶν Ἱεροσολύμων ὁ Κύριος, ὡς ἀναξίους όντας τῆς ξεν τοῦ παρουσίας ἀφεὶς τοὺς εἰπόντας· «Εξελθε, καὶ την ρεύου ἐντεῦθεν. » Εἶτα περινοστήσας τὴν Ἰουδαίαν, καὶ διασώσας πολλούς, καὶ σημείων αποτελεστής τῶν ὑπὲρ λόγον γεγενημένος, ὑπενόστησε πάλιν ἐν τοῖς Ἱεροσολύμοις, τότε δή, τότε κεκάθικεν ἐπὶ τὸν τῶλον τῆς ὄνου, ὄχλοι δὲ πολλοὶ καὶ παῖδες ἄνηβοι, τὰ κάτ λύντρα (2) τῶν φοινίκων ἀνατείνοντες, προεβάδιζον, εὐφημοῦντές τε καὶ λέγοντες, ο Ὡσαννὰ τῷ υἱῷ Δα δίδ· εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου. Οὐκοῦν (3) ἀναξίους όντας ἀφεὶς, τότε πάλιν αὐτοῖς ὀφθήσεσθαί φησιν, ὅταν ὁ τοῦ πάθους ἐνστῇ καιρός - τότε γὰρ ἀνέβη πάλιν εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ εἰσήλασεν εὐφημούμενος· καὶ κατ' ἐκεῖνο τοῦ καιροῦ τὸ σωτή ριον ὑπὲρ ἡμῶν ὑπέστη πάθος. ΚΕΦΑΛ. ΙΔ'. Εἰ ἔξεστι τῷ Σαββάτῳ θεραπεύειν ; - (Α (. 200) "Ηρετο τους νομικούς καὶ τοὺς Φαρι σαίους ὁ Κύριος, πότερόν ποτε ἔξεστι τῷ Σαββάτῳ θεραπεύειν, ἢ οὐ ; οἱ δὲ, φησιν, εσίγησαν. 'Ανθ' ότου σεσίγηκας, ὦ νομικέ; Εἰπέ τι τῶν γεγραμμένων· ἐπίδειξον τὸν διὰ Μωϋσέως νόμον διαβεβληκότα ποτέ τὸ εὖ ποιεῖν ἐν Σαββάτῳ, εἰ σκληροὺς ἡμᾶς καὶ ἀφιλοικτείρμονας εἶναι βούλεται διὰ τὴν τῶν Σαβ βάτων ἀργίαν. Αλλ' οὐκ ἂν ἔχοις ἐπιδεῖξαι τοῦτό που θεν. Ἐπειδὴ δὲ δυστρόπως σεσιγήκασι, παραλύει Χριστὸς τὴν ἄθραυστον αὐτῶν ἀναισχυντίαν, λο γισμοῖς ἀναγκαίοις εἰς τοῦτο χρώμενος. Εἰ κεκών λυκε, φησὶν, ὁ νόμος ἐλεεῖν ἐν Σαββάτῳ, πῶς ἐπαι κτείρεις αὐτὸς ὄνον τὸν] εἰς φρέαρ καταπε σόντα; Μὴ φροντίσης υἱοῦ κινδυνεύοντος ἐν Σεβ. βάτῳ; Ἐπιτίμησον τῷ τῆς διαθέσεως κέντρο, είπερ S. CYRILI ALEXANDRINI ARCHIEP. minum aggredietur. Mirtorun sanctorum sanguinis & ream facit Jerusalem. Quid inde porro? Nempe excidendum a Dei amicitia, spiritali scilicet, ol locum sanctorum spem amittendam. Hæc dicens, demonstrabat, quo passionem erat excepturus. Quod Judæi immemores essent donorum Dei, con- Lumacesque et morosi ad id omne quod ipsis pro- fuisset, declaravit dicens : e Quoties volui congre- gare flius tuos,, etc. Erudivit enim per sapientis- simum Moysen, admonuit per sanctos prophetas ; voluit illos sub alas, id est potentiæ suæ tegumento tenere: ipsi vero tam optabilibus exciderant bo- ņis, dum immemores ingratique esse maluerunt. V. 35. Non videbitis me,donec venial cum dicętis: B Benedictus qui venit in nomine Domini. Discessit Hierosolymis Dominus, indignos veluti sua præsentia deserens illos qui ei dixerant ; ‹ Exi, et vade binc. » Deinde circumiens Judæam, mul- tosque valetudini restituens, editisque quæ omnem sermonem superant prodigiis, denuo Hierosolyma reversus est. Tunc videlicet asinæ pullo insedit, multaque turba et pueri impuberes, palmarum ra mos tenentes anteibant acclamantes atque dicen- tes : Hosanna Filio Davidis! benedictus qui venit ‹ in nomine Domini ”.» Itaque ceu nunc indignos de- serens, tum rursus se appariturum ait, cum pas- sionis tempus inctabit. Tunc enim Hieroso- lyma rediit, et eun acclamatione ingressus est : eodemque tempore salutarem pro nobis passionem C pertulit. CAP. XIV (1). · V. 3. Num licet Sabbato curare? Interrogavit legisperitos et Pharisæos Dominus, an unquam liceret Sabbato curare, necne? Hi vero, inquit Scriptura, lacebant. Cur taces, o legis peri- te? Recita aliquid ex Scripturis; demonstra utrum lex Moysis eum vituperet qui benefacit Sabbato ; utrum nos duros et immisericordes esse velit pro- pter Sabbati otium. Atqui hoc nunquam demon- strabis. Quia vero malitiose tacebant, frangit contumacem illorum impudentiam Christus gravi- bus ad hoc argumentis utens. Si vetat, inquit, mi- sereri lex Sabbato, cur tu misericordia uteris erga asium in puteumn delapsum? Num alium neglige- res Sabbato periclitantem ? objurga mandati rigo- rem, si certe existimas durum esse legislatorem et immisericordem : neque laboranti manum porri- • Maub. xxi et Joan. xii. D. Thomam in cal. Lat. . CYRILLUS. Quamvis bo- minus malitiam Pharisæoruin cognosceret, tainen eorum fetal conviva, ut prodesset præsentibus per verba et miracula, unde subditur : et factum est, etc. et ipsi observabant eum, nun scilicet reverentiam agis contemneret, et an quidquam prohibitorum D f. b, f. b) [cod. faccret in die Sabbati. ut est in nostris codicibus; ideoque ille contrario sensu ait, men itaque tanquam indignos omnino de- seril. (1) Hoc loco ad capituli versum 4 sic est apud (2) Ita cod. Εt observa vocabulum. (3) Meadose Corderius legit οὔχουν την οὐκοῦν,
PG 72:785οὐκ ἀπανθρωπίας τὸν Μωϋσέως νόμον ἐτίθει διδάσκαλον, ἀγάπης δὲ μᾶλλον τῆς εἰς τὸν πέλας εἰσηγητήν. Εἶτα, πῶς ἦν εἰκὸς τὴν οὕτω σεπτὴν καὶ ἀξιάγαστον ἐντολὴν ἀτονεῖν ἐν Σαββάτῳ, κατὰ βούλησιν Θεοῦ; Τί οὖν σεσίγηκας, νομικέ; Ἠπόρησας ὁμολογουμένως. Μακρὰ τοιγαροῦν χαίρειν εἰπὼν ταῖς βασκανίαις τῶν Ἰουδαίων, ἀπαλλάττει τοῦ νοσεῖν τὸν ὑδέρῳ κεκρατημένον· ὃς δεδιὼς τοὺς Φαρισαίους, οὐ προςῆλθεν αἰτῶν θεραπευθῆναι διὰ τὸ Σάββατον, ἀλλὰ μόνον ἔστη ἐνώπιον αὐτοῦ, ἵνα ἐκ τῆς θέας ἐλεήσας αὐτὸν, θεραπεύσῃ. Ὅνπερ εἰδὼς ὁ Κύριος, ὡς ἐμβατεύων αὐτοῦ τὴν ψυχὴν ὡς Θεὸς, οὐκ ἐρωτᾷ αὐτὸν εἰ θέλει ὑγιὴς γενέσθαι, ἀλλ’ εὐθέως ἐθεράπευσεν αὐτόν· ᾔδει γὰρ ὅτι ἤθελε· καὶ γὰρ ἵνα τύχῃ τῆς θεραπείας, ἵστατο ἔμπροσθεν αὐτοῦ καὶ ἐσιώπα. «Ἐπέχων πῶς τὰς πρωτοκλισίας ἐξελέγοντο.» (α φ. 200, β φ. 138 β, ξ φ. 138 β, δ φ. 56 β) Ἐπειδὴ τῶν κεκλημένων ἐθεᾶτό τινας, ὡς μέγα τι χρῆμα καὶ ἀξιόληπτον, τὰς πρωτοκλισίας ἀσυνέτως ἁρπάζοντας, ἀναγκαίως ἵν’ αὐτούς τε καὶ ἡμᾶς ὠφελῇ, ματαίας δόξης καταφρονεῖν παρεγγυᾷ. Καὶ δοκεῖ μὲν ἵσως τισὶ, μικρά πως εἶναι ταυτὶ, καὶ οὐ πολλῆς ἄξια φροντίδος·
εἶσθα σκληρὸν ὄντα τὸν νομοθέτην καὶ ἀφιλο[ι]κτείρ- μονα· μηδὲ νέμε χεῖρα τῷ κάμνοντι, προτιθεὶς αὐτοῦ τὴν εἰς τὸν νόμον αἰδῶ, μᾶλλον δὲ τὴν ἀργίαν την ἀλογωτάτην, εἰ μή σοι δοκεῖ πνευματικὸν εἰδέναι Σαββατισμόν. Οὐ καταλήγει τοῦ εἶναι χρηστὸς ὁ τῶν. ὅλων Θεός, ἀγαθός ἐστι καὶ φιλάνθρωπος· οὐκ ἀπαν θρωπίας τὸν Μωϋσέως νόμον ἐτίθει διδάσκαλον, ἀγάπης δὲ μᾶλλον τῆς εἰς τὸν πέλας εἰσηγητήν. Εἶτα, πῶς ἦν εἰκὸς τὴν οὕτω σεπτὴν καὶ ἀξιάγαστον ἐντολὴν ἀτονεῖν ἐν Σαββάτῳ, κατὰ βούλησιν Θεοῦ; Τί οὖν σεσίγηκας, νομικά; Ηπόρησας ομολογουμά- νως. Μακρὰ τοιγαροῦν χαίρειν εἰπὼν ταῖς βασκα- νίαις τῶν Ἰουδαίων, ἀπαλλάττει τοῦ νοσεῖν τὸν ὑδέρῳ πεκρατημένον· ὃς δεδιὼς τους Φαρισαίους, οὐ προσ ἦλθεν αἰτῶν θεραπευθῆναι διὰ τὸ Σάββατον, ἀλλὰ μόνον ἔστη ἐνώπιον αὐτοῦ, ἵνα ἐκ τῆς θέας ἐλεήσας Β αὐτὸν, θεραπεύσῃ. Ονπερ εἰδὼς ὁ Κύριος, ὡς ἐμβα- τεύων αὐτοῦ τὴν ψυχὴν ὡς Θεός, οὐκ ἐρωτᾷ αὐτὸν εἰ θέλει ὑγιὴς γενέσθαι, ἀλλ᾽ εὐθέως ἐθεράπευσεν αὐτόν· ᾔδει γὰρ ὅτι ἤθελε· καὶ γὰρ ἵνα τύχῃ τῆς θεραπείας, ἵστατο ἔμπροσθεν αὐτοῦ καὶ ἐσιώπα. Ἐπέχων πὼς τὰς πρωτοκλισίας ἐξελέγοντο. τῶν κεκλημένων ἐθεᾶτό τινας, ὡς μέγα τι χρήμα καὶ ἀξιόληπτον, τὰς πρωτοκλισίας ἀσυνέτως ἁρπά ζοντας, ἀναγκαίως ἵν᾽ αὐτούς τε καὶ ἡμᾶς ὠφελῇ, ματαίας δόξης καταφρονεῖν παρεγγυᾷ. Καὶ δοκεῖ μὲν ίσως τισὶ, μικρά πως είναι ταυτί, καὶ οὐ πολλῆς ἄξια φροντίδος· ὅταν δέ τις αὐτοῖς τὸν τῆς διανοίας ὀφθαλμὸν ἐνερείσῃ, τὸ τηνικάδε μαθήσεται οποίου μὲν ἀπαλλάττει μώμου τὸν ἄνθρωπον, ὅσον δὲ τὸ κόσμιον αὐτῷ ἐνεργάζεται. Τὸ μὲν γὰρ τιμαῖς ἡμᾶς ταῖς ἀναρμόστοις, ήγουν οὐ πάντη τε καὶ πάντως ὀφειλομέναις ἡμῖν προχείρως ἐπιπηδάν, ἀσυνέτους ἡμᾶς ἀποφαίνει. Όταν γάρ, φησίν, ἔλθῃ ὁ ἐντιμό- τερός σου, « ἐρεῖ σοι ὁ σὲ καὶ αὐτὸν καλέσας· Δὺς τούτῳ τόπον· ο ὦ πόσης αἰσχύνης τὸ πράγμα μετ μέστωται ! Σώφρων δὲ καὶ ἀξιοθαύμαστος, ὁ μετὸν αὐτῷ ἀνεπιπλήκτως τοῖς πρώτοις κατασεμνύνεσθαι, τούτου μὲν οὐκ ἐφιέμενος, μόνον δὲ οὐχὶ τὰ ἑαυτοῦ παραχωρῶν ἑτέροις, υπέρ γε τοῦ μὴ δοκεῖν ήττα σθαι φιλοδοξίας, ὁ τοιοῦτος ὡς ἔφλημα λήψεται τι μήν· ἀκούσεται γὰρ παρὰ τοῦ κεκληκότος· Προσ ανάβηθι ὧδε. Μέγα δὴ οὖν καὶ ἐξαίρετον ἀγαθόν, τὸ μέτριον φρόνημα. Εἰ γάρ τις ἑτέρων προτάττεσθαι ζητεῖ, κερδαινέτω τοῦτο διὰ τῆς ἄνωθεν ψήφον, καὶ στεφανούσθω τιμαῖς ταῖς παρὰ Θεοῦ, νικάτω πολύ λοὺς τῇ τῶν ἀρετῶν λαμπρότητι, τῇ ταπεινοφροσύνῃ· ὑψηλὸν γὰρ παρὰ Θεῷ τὸ συνεσταλμένον φρόνημα μιμητής γίνεται Χριστοῦ τοῦ εἰπόντος· « Μάθετε ἀπ' ἐμοῦ, ὅτι πραῦς εἰμι καὶ ταπεινό; τῇ καρδίᾳ. ο Ταῦτα δὲ λέγων, οὐκέτι επιπλήττει βαρέως, ἀλλὰ παραινεῖ χρηστῶς· ταὐτὸ ποιούσης καὶ τῆς παραι νέσεως, μᾶλλον δὲ καὶ πλέον ἐπὶ τῶν εὐαισθήτων. Ὅτι καὶ προαγωγότερον ἀφίστησιν ἀπὸ τῆς φιλοτι- μίας ἡ πρὸς τὰ τῆς φιλοτιμίας ἀποτροπή μικρῷ δὲ οι πι, 20. . • ἡ πιο- COMMENT. IN LUCAM. A gas, legis ei preferens reverentiam, vel alienum (A f. 200, B f. b, C f. b, D f. b) 'Eneidh Matth. D potius omni recta ratione otium; siquidem non vis potius de spiritali cogitare Sabbato. Nunquam ces- sat elemens esse omnium Deus, bonus est homi- numque amans; Moysis legem haud fecit crudelita- tis magistram, sed amoris potius erga proximum auctricem. Jam vero cur sit credibile tam sanctum admirandumque charitatis præceptum, invalidum Sabbato esse, sic volente Deo? Cur itaque tacebas, o legisperite? Profecto quia quid diceres non ha- bebis. Ergo valere multum jubens Julæorum invi- diam, morbo liberat hominem qui hydrope labora- bat; qui quidem Pharismos veritus, non accesse- rat ad medelain petendam propter Sabbatuın, coram illo tantum constiterat, ut visu commo- tus curaret. Quem videns Dominus, ejusque animum utpote Deus introspiciens, non interrogat utrum sanus fieri velit, sed statim eum sanitati restituit ; nam quod vellet probe sciebat. Eleniin sanitatis recipienda causa coram eo se sliteral el lacebat. sed V. 7. Animadvertens quomodo primos accubitus eligerent. Cum cerneret ex invitatis quosdam, ceu ma- guum quid et æstimabile, primos accubitus impru- denter occupare, necessario ut illos et nos simul juvaret, vanam gloriam contemnere hortatur. Vie dentur quidem hæc fortasse nonnullis minuta quæ- dam nec curanda magnopere. Verumtamen si quis eis mentis oculum attentius intenderit, tunc co- gnoscet, quanto hæ monitiones vituperio hominem arceant, quantopere ornent honore. Nam incon- gros honores, et qui nullo nomine nobis debentur, lemere invadere, imprudentes nos demonstrat. Cum enim, inquit, venerit dignior te, « dicet tibi is qui te et illum invitavit, Da huic locum ; quæ res quanta te ignominia perfundet! Modestus autem et laudabilis vir qui, cum et sine reprehensione lice- ret primis ordinſðus velle honorari, id tamen non appetit, ac de suo etiam propemodumn aliis cedit, ne videatur vanæ gloriæ obnoxius, hic veluti debi- tum consequetur honorem. Audiet enim ab eo qui invitavit : Ascende huc. Magna igitur et eximia res est, modestia animi. Si quis enim cæteris anteponi quærit, lueretur hoc coelesti suffragio, sit in hono- re apud Deum, multos superet virtutum splendore, et animi demissione. Alta enim est apud Deum mens bumilis. Hic At Christi imitator, qui dixit : ‹ Discite a me, quia mitis sum et humilis cor- de ".Hæc dicens, hand graviter jam increpat, sed comiter hortatur: hic enim hujus adhortatio- nis effectus est, præsertim apud teneri sensus ani- mos : nam lenius ab ambitione abstrahit, fuga eo rum quæ ambitionem suadent. Parvo hoc cœnarum exemplo ambitionem cun prodigasset, et destos extulisset, magnum parvo adjicit, generalem sententiam proferens; quia ‹ Omnis qui se exaltat,
ὅταν δέ τις αὐτοῖς τὸν τῆς διανοίας ὀφθαλμὸν ἐνερείσῃ, τὸ τηνικάδε μαθήσεται ὁποίου μὲν ἀπαλλάττει μώμου τὸν ἄνθρωπον, ὅσον δὲ τὸ κόσμιον αὐτῷ ἐνεργάζεται. Τὸ μὲν γὰρ τιμαῖς ἡμᾶς ταῖς ἀναρμόστοις, ἤγουν οὐ πάντη τε καὶ πάντως ὀφειλομέναις ἡμῖν προχείρως ἐπιπηδᾷν. ἀσυνέτους ἡμᾶς ἀποφαίνει. Ὅταν γὰρ, φησὶ, ἔλθῃ ὁ ἐντιμότερός σου, «ἐρεῖ σοι ὁ σὲ καὶ αὐτὸν καλέσας· Δὸς τούτῳ τόπον·» ὢ πόσης αἰσχύνης τὸ πρᾶγμα μεμέστωται Σώφρων δὲ καὶ ἀξιοθαύμαστος, ὁ μετὸν αὐτῷ ἀνεπιπλήκτως τοῖς πρώτοις κατασεμνύνεσθαι, τούτου μὲν οὐκ ἐφιέμενος, μόνον δὲ οὐχὶ τὰ ἑαυτοῦ παραχωρῶν ἑτέροις, ὑπέρ γε τοῦ μὴ δοκεῖν ἡττᾶσθαι φιλοδοξίας, ὁ τοιοῦτος ὡς ὄφλημα λήψεται τιμήν· ἀκούσεται γὰρ παρὰ τοῦ κεκληκότος· Προςανάβηθι ὧδε. Μέγα δὴ οὖν καὶ ἐξαίρετον ἀγαθὸν, τὸ μέτριον φρόνημα. Εἰ γάρ τις ἑτέρων προτάττεσθαι ζητεῖ, κερδαινέτω τοῦτο διὰ τῆς ἄνωθεν ψήφου, καὶ στεφανούσθω τιμαῖς ταῖς παρὰ Θεοῦ, νικάτω πολλοὺς τῇ τῶν ἀρετῶν λαμπρότητι, τῇ ταπεινοφροσύνῃ· ὑψηλὸν γὰρ παρὰ Θεῷ τὸ συνεσταλμένον φρόνημα· μιμητὴς γίνεται Χριστοῦ τοῦ εἰπόντος·
εἶσθα σκληρὸν ὄντα τὸν νομοθέτην καὶ ἀφιλο[ι]κτείρ- μονα· μηδὲ νέμε χεῖρα τῷ κάμνοντι, προτιθεὶς αὐτοῦ τὴν εἰς τὸν νόμον αἰδῶ, μᾶλλον δὲ τὴν ἀργίαν την ἀλογωτάτην, εἰ μή σοι δοκεῖ πνευματικὸν εἰδέναι Σαββατισμόν. Οὐ καταλήγει τοῦ εἶναι χρηστὸς ὁ τῶν. ὅλων Θεός, ἀγαθός ἐστι καὶ φιλάνθρωπος· οὐκ ἀπαν θρωπίας τὸν Μωϋσέως νόμον ἐτίθει διδάσκαλον, ἀγάπης δὲ μᾶλλον τῆς εἰς τὸν πέλας εἰσηγητήν. Εἶτα, πῶς ἦν εἰκὸς τὴν οὕτω σεπτὴν καὶ ἀξιάγαστον ἐντολὴν ἀτονεῖν ἐν Σαββάτῳ, κατὰ βούλησιν Θεοῦ; Τί οὖν σεσίγηκας, νομικά; Ηπόρησας ομολογουμά- νως. Μακρὰ τοιγαροῦν χαίρειν εἰπὼν ταῖς βασκα- νίαις τῶν Ἰουδαίων, ἀπαλλάττει τοῦ νοσεῖν τὸν ὑδέρῳ πεκρατημένον· ὃς δεδιὼς τους Φαρισαίους, οὐ προσ ἦλθεν αἰτῶν θεραπευθῆναι διὰ τὸ Σάββατον, ἀλλὰ μόνον ἔστη ἐνώπιον αὐτοῦ, ἵνα ἐκ τῆς θέας ἐλεήσας Β αὐτὸν, θεραπεύσῃ. Ονπερ εἰδὼς ὁ Κύριος, ὡς ἐμβα- τεύων αὐτοῦ τὴν ψυχὴν ὡς Θεός, οὐκ ἐρωτᾷ αὐτὸν εἰ θέλει ὑγιὴς γενέσθαι, ἀλλ᾽ εὐθέως ἐθεράπευσεν αὐτόν· ᾔδει γὰρ ὅτι ἤθελε· καὶ γὰρ ἵνα τύχῃ τῆς θεραπείας, ἵστατο ἔμπροσθεν αὐτοῦ καὶ ἐσιώπα. Ἐπέχων πὼς τὰς πρωτοκλισίας ἐξελέγοντο. τῶν κεκλημένων ἐθεᾶτό τινας, ὡς μέγα τι χρήμα καὶ ἀξιόληπτον, τὰς πρωτοκλισίας ἀσυνέτως ἁρπά ζοντας, ἀναγκαίως ἵν᾽ αὐτούς τε καὶ ἡμᾶς ὠφελῇ, ματαίας δόξης καταφρονεῖν παρεγγυᾷ. Καὶ δοκεῖ μὲν ίσως τισὶ, μικρά πως είναι ταυτί, καὶ οὐ πολλῆς ἄξια φροντίδος· ὅταν δέ τις αὐτοῖς τὸν τῆς διανοίας ὀφθαλμὸν ἐνερείσῃ, τὸ τηνικάδε μαθήσεται οποίου μὲν ἀπαλλάττει μώμου τὸν ἄνθρωπον, ὅσον δὲ τὸ κόσμιον αὐτῷ ἐνεργάζεται. Τὸ μὲν γὰρ τιμαῖς ἡμᾶς ταῖς ἀναρμόστοις, ήγουν οὐ πάντη τε καὶ πάντως ὀφειλομέναις ἡμῖν προχείρως ἐπιπηδάν, ἀσυνέτους ἡμᾶς ἀποφαίνει. Όταν γάρ, φησίν, ἔλθῃ ὁ ἐντιμό- τερός σου, « ἐρεῖ σοι ὁ σὲ καὶ αὐτὸν καλέσας· Δὺς τούτῳ τόπον· ο ὦ πόσης αἰσχύνης τὸ πράγμα μετ μέστωται ! Σώφρων δὲ καὶ ἀξιοθαύμαστος, ὁ μετὸν αὐτῷ ἀνεπιπλήκτως τοῖς πρώτοις κατασεμνύνεσθαι, τούτου μὲν οὐκ ἐφιέμενος, μόνον δὲ οὐχὶ τὰ ἑαυτοῦ παραχωρῶν ἑτέροις, υπέρ γε τοῦ μὴ δοκεῖν ήττα σθαι φιλοδοξίας, ὁ τοιοῦτος ὡς ἔφλημα λήψεται τι μήν· ἀκούσεται γὰρ παρὰ τοῦ κεκληκότος· Προσ ανάβηθι ὧδε. Μέγα δὴ οὖν καὶ ἐξαίρετον ἀγαθόν, τὸ μέτριον φρόνημα. Εἰ γάρ τις ἑτέρων προτάττεσθαι ζητεῖ, κερδαινέτω τοῦτο διὰ τῆς ἄνωθεν ψήφον, καὶ στεφανούσθω τιμαῖς ταῖς παρὰ Θεοῦ, νικάτω πολύ λοὺς τῇ τῶν ἀρετῶν λαμπρότητι, τῇ ταπεινοφροσύνῃ· ὑψηλὸν γὰρ παρὰ Θεῷ τὸ συνεσταλμένον φρόνημα μιμητής γίνεται Χριστοῦ τοῦ εἰπόντος· « Μάθετε ἀπ' ἐμοῦ, ὅτι πραῦς εἰμι καὶ ταπεινό; τῇ καρδίᾳ. ο Ταῦτα δὲ λέγων, οὐκέτι επιπλήττει βαρέως, ἀλλὰ παραινεῖ χρηστῶς· ταὐτὸ ποιούσης καὶ τῆς παραι νέσεως, μᾶλλον δὲ καὶ πλέον ἐπὶ τῶν εὐαισθήτων. Ὅτι καὶ προαγωγότερον ἀφίστησιν ἀπὸ τῆς φιλοτι- μίας ἡ πρὸς τὰ τῆς φιλοτιμίας ἀποτροπή μικρῷ δὲ οι πι, 20. . • ἡ πιο- COMMENT. IN LUCAM. A gas, legis ei preferens reverentiam, vel alienum (A f. 200, B f. b, C f. b, D f. b) 'Eneidh Matth. D potius omni recta ratione otium; siquidem non vis potius de spiritali cogitare Sabbato. Nunquam ces- sat elemens esse omnium Deus, bonus est homi- numque amans; Moysis legem haud fecit crudelita- tis magistram, sed amoris potius erga proximum auctricem. Jam vero cur sit credibile tam sanctum admirandumque charitatis præceptum, invalidum Sabbato esse, sic volente Deo? Cur itaque tacebas, o legisperite? Profecto quia quid diceres non ha- bebis. Ergo valere multum jubens Julæorum invi- diam, morbo liberat hominem qui hydrope labora- bat; qui quidem Pharismos veritus, non accesse- rat ad medelain petendam propter Sabbatuın, coram illo tantum constiterat, ut visu commo- tus curaret. Quem videns Dominus, ejusque animum utpote Deus introspiciens, non interrogat utrum sanus fieri velit, sed statim eum sanitati restituit ; nam quod vellet probe sciebat. Eleniin sanitatis recipienda causa coram eo se sliteral el lacebat. sed V. 7. Animadvertens quomodo primos accubitus eligerent. Cum cerneret ex invitatis quosdam, ceu ma- guum quid et æstimabile, primos accubitus impru- denter occupare, necessario ut illos et nos simul juvaret, vanam gloriam contemnere hortatur. Vie dentur quidem hæc fortasse nonnullis minuta quæ- dam nec curanda magnopere. Verumtamen si quis eis mentis oculum attentius intenderit, tunc co- gnoscet, quanto hæ monitiones vituperio hominem arceant, quantopere ornent honore. Nam incon- gros honores, et qui nullo nomine nobis debentur, lemere invadere, imprudentes nos demonstrat. Cum enim, inquit, venerit dignior te, « dicet tibi is qui te et illum invitavit, Da huic locum ; quæ res quanta te ignominia perfundet! Modestus autem et laudabilis vir qui, cum et sine reprehensione lice- ret primis ordinſðus velle honorari, id tamen non appetit, ac de suo etiam propemodumn aliis cedit, ne videatur vanæ gloriæ obnoxius, hic veluti debi- tum consequetur honorem. Audiet enim ab eo qui invitavit : Ascende huc. Magna igitur et eximia res est, modestia animi. Si quis enim cæteris anteponi quærit, lueretur hoc coelesti suffragio, sit in hono- re apud Deum, multos superet virtutum splendore, et animi demissione. Alta enim est apud Deum mens bumilis. Hic At Christi imitator, qui dixit : ‹ Discite a me, quia mitis sum et humilis cor- de ".Hæc dicens, hand graviter jam increpat, sed comiter hortatur: hic enim hujus adhortatio- nis effectus est, præsertim apud teneri sensus ani- mos : nam lenius ab ambitione abstrahit, fuga eo rum quæ ambitionem suadent. Parvo hoc cœnarum exemplo ambitionem cun prodigasset, et destos extulisset, magnum parvo adjicit, generalem sententiam proferens; quia ‹ Omnis qui se exaltat,
PG 72:787«Μάθετε ἀπ’ ἐμοῦ, ὅτι πραύ̈ς εἰμι καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ.» Ταῦτα δὲ λέγων, οὐκέτι ἐπιπλήττει βαρέως, ἀλλὰ παραινεῖ χρηστῶς· ταὐτὸ ποιούσης καὶ τῆς παραινέσεως, μᾶλλον δὲ καὶ πλέον ἐπὶ τῶν εὐαισθήτων. Ὅτι καὶ προαγωγότερον ἀφίστησιν ἀπὸ τῆς φιλοτιμίας ἡ πρὸς τὰ τῆς φιλοτιμίας ἀποτροπή· μικρῶ δὲ οὕτω τῷ παραδείγματι τῷ κατὰ τὰ δεῖπνα, τὴν τῶν φιλοτίμων καθαίρεσιν ὑποδεικνὺς, καὶ τὴν τῶν ἀφιλοτίμων ὕψωσιν, μέγα τῷ μικρῷ προστίθησι, καθολικὸν ἐπιφέρων τὸ, ὅτι «Πᾶς ὁ ὑψῶν ἑαυτὸν, ταπεινωθήσεται, καὶ ὁ ταπεινῶν ἑαυτὸν, ὑψωθήσεται.» Ὅπερ τῆς θείας ἤρτηται κρίσεως, καὶ οὐ πάντως κατὰ τὴν τῶν ἀνθρώπων ἐπιτελεῖται συνήθειαν. Ἐπεὶ πολλοὶ καὶ τιμῆς ὀρεχθέντες, ἐπέτυχον τῆς εὐτελοῦς ταύτης τιμῆς· καὶ ἄλλοι ἑαυτοὺς ταπεινώσαντες, ἔμειναν ἀγέραστοι. «Ὅταν ποιῇς ἄριστον ἢ δεῖπνον, μὴ φώνει τοὺς φίλους σου, κ.τ.λ.» (α φ. 200 β, β φ. 139, δ φ. 56 β) Ἀλλὰ τοῦτο μὲν περὶ τῆς ταπεινοφροσύνης τὸ παράγγελμα·
Α οὕτω τῷ παραδείγματι τῷ κατὰ τὰ δεῖπνα, τὴν τῶν φιλοτίμων καθαίρεσιν ὑποδεικνύς, καὶ τὴν τῶν ἀρε λοτίμων ὕψωσιν, μέγα τῷ μικρῷ προστίθησι, ολικὸν ἐπιφέρων τὸ, ὅτι « Πᾶς ὁ ὑψῶν ἑαυτόν, ταπει νωθήσεται, καὶ ὁ ταπεινῶν ἑαυτόν, ὑψωθήσεται. ο Οπερ τῆς θείας ήρτηται κρίσεως, καὶ οὐ πάντως κατὰ τὴν τῶν ἀνθρώπων ἐπιτελεῖται συνήθειαν. Ἐπεὶ πολλοὶ καὶ τιμῆς ὀρεχθέντες, ἐπέτυχον τῆς εὐ τελοῦς ταύτης τιμῆς· καὶ ἄλλοι ἑαυτοὺς ταπεινώσαντες, έμειναν ἀγέραστοι. *Οταν ποιῇς ἄριστον ἢ δεῖπνον, μή φώνει τοὺς φίλους σου, κ. τ. λ. περὶ τῆς ταπεινοφροσύνης τὸ παράγγελμα· καλὸν δὲ καὶ πρὸς τοὺς καλοῦντας ἐπιφέρει το δίδαγμα, μέγαν εἰσάγων τῆς παρὰ ἀνθρώποις δεξιώσεως τὸν σκοπόν, καὶ τὸν καρπὸν ἀξιοσπούδαστον, εἰ καὶ μακρὰν οὖ- τος καὶ οὐκ ἔχων παραχρῆμα τὴν ἀνταπόδοσιν, ὅπερ οἱ μικρόψυχοι ποιοῦσι· φίλους καλοῦντες, ἀδελφούς, συγγενεῖς, γείτονας, ἵν᾿ εὐθὺς ἀντικληθέντες, κομί σαιντο τοῦτο· οὗ πολλῷ κάλλιον καὶ μεγαλοπρεπέ στερον εἰσήγαγεν ὁ Κύριος, τὸ τοὺς δεομένους και λεῖν, τὸ πρὸς τοὺς ἀσθενεῖς καὶ λελωβημένους φιλ- ανθρωπεύεσθαι, παρ᾽ ὧν οὐκ ἔστιν ἀνταπόδοσις, ἀλλὰ Θεὸς ὁ ἀνταποδιδοὺς τῆς φιλανθρωπίας τὴν τε μὴν ἐπὶ τῆς μελλούσης ζωής. Τοῦτο δέ φησιν, οὐχ ἵνα τῆς πρὸς τοὺς ἰδίους ἀπείρξῃ τιμῆς, ἀλλ' ίνα δι δάξῃ μὴ πιπράσκειν τὰς φιλοφροσύνας τῶν ἴσω ἀνταποδόσεων, ἀλλ᾽ ὠφελίμους ποιεῖσθαι ταύτας, ἐπὶ μεγάλαις ἀντιδόσεσι ταῖς παρὰ Θεοῦ. Ἐρεί γάρ • Δεῦτε, κληρονομήσατε τὴν ἡτοιμασμένην ὑμῖν βα σιλείαν· ἐπείνασα γὰρ, καὶ ἐδώκατέ μοι φαγεῖν, ο καὶ τὰ ἑξῆς. «Εφ' ὅσον γὰρ ἐποιήσατε ἐνὶ τούτων, ἐμοὶ ἐποιήσατε. ο Μακάριος ὃς φάγεται ἄριστον (1) ἐν τῇ βασι λείᾳ τοῦ Θεοῦ. ( Α Γ. ) Εἰκὸς δή που τὸν ἄνθρωπον οὕτω μὲν εἶναι πνευματικόν, ψυχικὸν δὲ μᾶλλον, καὶ ἐν επιτηδείως έχοντα πρὸς σύνεσιν ἀκριβῆ τῶν λαλου μένων παρὰ Χριστοῦ· ἦν γὰρ τῶν ἀπίστων ἔτι καὶ οὔπω πεφωτισμένων· ᾠήθη δὲ οὖν σωματικές τας- σθαι τῶν ἁγίων τὰς ἀμοιδὲς ὧν ἂν δράσειαν, εἰς ἑτέρους ἀγαθουργεῖν ᾑρημένοι. "Ανθρωπός τις ἐποίησε δεῖπνον μέγα. ( Α Γ. Ε Πολυπραγμονή- σωμεν πρό γε τῶν ἄλλων, ὁποία τις ἦν ἡ πρόφαση τῷ μὴ ἐπ' ἀρίστῳ μᾶλλον, ἀλλ' ὡς ἐπὶ δείπνῳ κα κλῆσθαι πολλούς· μᾶλλον δὲ πρὸ τούτων, τίς ἂν νοη θείη πρὸς ἡμῶν ὁ ἄνθρωπος ὁ τὸν δειπνοκλήτορα πεπομφώς· τίς δὲ καὶ ὁ δειπνοκλήτωρ, καὶ τίνες όλως οἱ κεκλημένοι μεν, ἀτιμάσαντες δὲ τὴν κλήσιν. Οὐκοῦν ὁ μὲν ἄνθρωπος νοηθείη ἂν ὁ Θεὸς καὶ Πα- τήρ· αἱ γὰρ εἰκόνες πλάττονται πρὸς τὸ ἀληθὲς, οὐκ αὐταὶ πάντως εἰσὶν ἡ ἀλήθεια. Οὗτος δὴ οὖν ὁ τῶν S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. humiliabitur ; et qui se humiliat, exaltabitur. » Quod tamen ex divini norma judicii dicitur, nulla- tenus vero secundum hominum consuetudinem fit. Quandoquidem muiti etiam honorum cupidi vilem hanc honorificentiam adepti sunt; vicissimque alii, qui semet humiliaverant, sine præmio fuerunt. noli vocare V. 12. Cum facis prandium aut cœnam, amicos tuos, etc. Ad animi humilitatem adhortatio hactenus. Præ- clarain mox invitantibus doctrinam suppedital, grandem suggerens benefaciendi hominibus scopum, fructumque pretiosuin, remotiorem licet, neque prae- mii loco statim fuurum : quod secus agunt exigui B animi homines, qui amicos invitant, fratres, cogna- 108, proximos, ut illico vicissim invitati, quod dede- rant, sine mora reeipiant; cui consuetudini multo meliorem aliam atque digniorem substituit Dominus, nempe ut egeni potius invitentur, et infirmis clau- disque benignitas impendatur, a quibus nulla remu- neratio exspectanda sit, sed a Deo qui charitatem erga homines præmio prosequitur in futura vita. lloc autem dicit, non ut quemquam a suis honoran- dis impediat, sed ut doceat quominus emamus æqua- Jium donorum mutuam liberalitatem; sed utilia faciamus benelicia nostra, quatenus magna premia a Deo consequamur. Dicet enim : « Venite, possi- dete paratum vobis regnum. Esurivi enim, et dedistis nihi manducare ",, et reliqua. Quodcunque cui- quam horum feceritis, mihi fecistis. › V. 15. Beatus qui convivatur in regno Dei. Verisimile est bunc hominem nondum fuisse spi- ritalem, sed magis animalem, satisque ineptum recte intelligendis Christi sermonibus. Erat enim adhuc in incredulorum numero et nondum illuminatorum. Putavit ergo corporales fore sancto- rum retributiones, pro suis erga cæteros benefi- ciis (1), C V. 16. Homo quidam fecit cenam magnam. Curiose in primis consideremus, quænam causa fuerit, cur ad conam potiusquam ad prandiumn vo- D cati multi fuerint; potissime vero quis homo intel- ligendus sit a quo invitator missus fuit; quis item ipse invitator, quinam denique illi qui invitati con- tempserunt invitationem. Igitur in hominis quidem persona intelligetur Deus Pater: nam similitudines figurantur sane ad veritatem, non tamen ipsæ sunt veritas. Hic ergo Creator omnium et Pater gloriæ, inaguain cœnam instruxit, id est mundanam fecit ” Matth. xxv, 34. teria Lat. Cyrillus. s tis igitur, qui tam crasso corde erant, parabulam contexit, qua œconomiam totius mundi causa susceptam, admodum apposite conve- nienterque ob oculos ponit. Est autem hujusmodi : (A f. b, B f. 139, D f. b) 'Allà toūto puku b, D f. 57, f. 204) Homo quidam, » etc. Cum hoc Val. codice A. consentiunt alii Græci multi, ut a criticis jamdiu fuit animadversum. (1) Hoc loco prosequitur apud Corderium in ca- (2) lis coll. A. ἄριστον prandium pro ἄρτον panem.
καλὸν δὲ καὶ πρὸς τοὺς καλοῦντας ἐπιφέρει τὸ δίδαγμα, μέγαν εἰσάγων τῆς παρὰ ἀνθρώποις δεξιώσεως τὸν σκοπὸν, καὶ τὸν καρπὸν ἀξιοσπούδαστον, εἰ καὶ μακρὰν οὗτος καὶ οὐκ ἔχων παραχρῆμα τὴν ἀνταπόδοσιν, ὅπερ οἱ μικρόψυχοι ποιοῦσι· φίλους καλοῦντες, ἀδελφοὺς, συγγενεῖς, γείτονας, ἵν’ εὐθὺς ἀντικληθέντες, κομίσαιντο τοῦτο· οὗ πολλῷ κάλλιον καὶ μεγαλοπρεπέστερον εἰσήγαγεν ὁ Κύριος, τὸ τοὺς δεομένους καλεῖν, τὸ πρὸς τοὺς ἀσθενεῖς καὶ λελωβημένους φιλανθρωπεύεσθαι, παρ’ ὧν οὐκ ἔστιν ἀνταπόδοσις, ἀλλὰ Θεὸς ὁ ἀνταποδιδοὺς τῆς φιλανθρωπίας τὴν τιμὴν ἐπὶ τῆς μελλούσης ζωῆς. Τοῦτο δέ φησιν, οὐχ ἵνα τῆς πρὸς τοὺς ἰδίους ἀπείρξῃ τιμῆς, ἀλλ’ ἵνα διδάξῃ μὴ πιπράσκειν τὰς φιλοφροσύνας τῶν ἴσων ἀνταποδόσεων, ἀλλ’ ὠφελίμους ποιεῖσθαι ταύτας, ἐπὶ μεγάλαις ἀντιδόσεσι ταῖς παρὰ Θεοῦ. Ἐρεῖ γάρ· «Δεῦτε, κληρονομήσατε τὴν ἡτοιμασμένην ὑμῖν βασιλείαν· ἐπείνασα γὰρ, καὶ ἐδώκατέ μοι φαγεῖν,» καὶ τὰ ἑξῆς. «Ἐφ’ ὅσον γὰρ ἐποιήσατε ἑνὶ τούτων, ἐμοὶ ἐποιήσατε.» «Μακάριος ὂς φάγεται ἄριστον ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ Θεοῦ.» (α φ.
Α οὕτω τῷ παραδείγματι τῷ κατὰ τὰ δεῖπνα, τὴν τῶν φιλοτίμων καθαίρεσιν ὑποδεικνύς, καὶ τὴν τῶν ἀρε λοτίμων ὕψωσιν, μέγα τῷ μικρῷ προστίθησι, ολικὸν ἐπιφέρων τὸ, ὅτι « Πᾶς ὁ ὑψῶν ἑαυτόν, ταπει νωθήσεται, καὶ ὁ ταπεινῶν ἑαυτόν, ὑψωθήσεται. ο Οπερ τῆς θείας ήρτηται κρίσεως, καὶ οὐ πάντως κατὰ τὴν τῶν ἀνθρώπων ἐπιτελεῖται συνήθειαν. Ἐπεὶ πολλοὶ καὶ τιμῆς ὀρεχθέντες, ἐπέτυχον τῆς εὐ τελοῦς ταύτης τιμῆς· καὶ ἄλλοι ἑαυτοὺς ταπεινώσαντες, έμειναν ἀγέραστοι. *Οταν ποιῇς ἄριστον ἢ δεῖπνον, μή φώνει τοὺς φίλους σου, κ. τ. λ. περὶ τῆς ταπεινοφροσύνης τὸ παράγγελμα· καλὸν δὲ καὶ πρὸς τοὺς καλοῦντας ἐπιφέρει το δίδαγμα, μέγαν εἰσάγων τῆς παρὰ ἀνθρώποις δεξιώσεως τὸν σκοπόν, καὶ τὸν καρπὸν ἀξιοσπούδαστον, εἰ καὶ μακρὰν οὖ- τος καὶ οὐκ ἔχων παραχρῆμα τὴν ἀνταπόδοσιν, ὅπερ οἱ μικρόψυχοι ποιοῦσι· φίλους καλοῦντες, ἀδελφούς, συγγενεῖς, γείτονας, ἵν᾿ εὐθὺς ἀντικληθέντες, κομί σαιντο τοῦτο· οὗ πολλῷ κάλλιον καὶ μεγαλοπρεπέ στερον εἰσήγαγεν ὁ Κύριος, τὸ τοὺς δεομένους και λεῖν, τὸ πρὸς τοὺς ἀσθενεῖς καὶ λελωβημένους φιλ- ανθρωπεύεσθαι, παρ᾽ ὧν οὐκ ἔστιν ἀνταπόδοσις, ἀλλὰ Θεὸς ὁ ἀνταποδιδοὺς τῆς φιλανθρωπίας τὴν τε μὴν ἐπὶ τῆς μελλούσης ζωής. Τοῦτο δέ φησιν, οὐχ ἵνα τῆς πρὸς τοὺς ἰδίους ἀπείρξῃ τιμῆς, ἀλλ' ίνα δι δάξῃ μὴ πιπράσκειν τὰς φιλοφροσύνας τῶν ἴσω ἀνταποδόσεων, ἀλλ᾽ ὠφελίμους ποιεῖσθαι ταύτας, ἐπὶ μεγάλαις ἀντιδόσεσι ταῖς παρὰ Θεοῦ. Ἐρεί γάρ • Δεῦτε, κληρονομήσατε τὴν ἡτοιμασμένην ὑμῖν βα σιλείαν· ἐπείνασα γὰρ, καὶ ἐδώκατέ μοι φαγεῖν, ο καὶ τὰ ἑξῆς. «Εφ' ὅσον γὰρ ἐποιήσατε ἐνὶ τούτων, ἐμοὶ ἐποιήσατε. ο Μακάριος ὃς φάγεται ἄριστον (1) ἐν τῇ βασι λείᾳ τοῦ Θεοῦ. ( Α Γ. ) Εἰκὸς δή που τὸν ἄνθρωπον οὕτω μὲν εἶναι πνευματικόν, ψυχικὸν δὲ μᾶλλον, καὶ ἐν επιτηδείως έχοντα πρὸς σύνεσιν ἀκριβῆ τῶν λαλου μένων παρὰ Χριστοῦ· ἦν γὰρ τῶν ἀπίστων ἔτι καὶ οὔπω πεφωτισμένων· ᾠήθη δὲ οὖν σωματικές τας- σθαι τῶν ἁγίων τὰς ἀμοιδὲς ὧν ἂν δράσειαν, εἰς ἑτέρους ἀγαθουργεῖν ᾑρημένοι. "Ανθρωπός τις ἐποίησε δεῖπνον μέγα. ( Α Γ. Ε Πολυπραγμονή- σωμεν πρό γε τῶν ἄλλων, ὁποία τις ἦν ἡ πρόφαση τῷ μὴ ἐπ' ἀρίστῳ μᾶλλον, ἀλλ' ὡς ἐπὶ δείπνῳ κα κλῆσθαι πολλούς· μᾶλλον δὲ πρὸ τούτων, τίς ἂν νοη θείη πρὸς ἡμῶν ὁ ἄνθρωπος ὁ τὸν δειπνοκλήτορα πεπομφώς· τίς δὲ καὶ ὁ δειπνοκλήτωρ, καὶ τίνες όλως οἱ κεκλημένοι μεν, ἀτιμάσαντες δὲ τὴν κλήσιν. Οὐκοῦν ὁ μὲν ἄνθρωπος νοηθείη ἂν ὁ Θεὸς καὶ Πα- τήρ· αἱ γὰρ εἰκόνες πλάττονται πρὸς τὸ ἀληθὲς, οὐκ αὐταὶ πάντως εἰσὶν ἡ ἀλήθεια. Οὗτος δὴ οὖν ὁ τῶν S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. humiliabitur ; et qui se humiliat, exaltabitur. » Quod tamen ex divini norma judicii dicitur, nulla- tenus vero secundum hominum consuetudinem fit. Quandoquidem muiti etiam honorum cupidi vilem hanc honorificentiam adepti sunt; vicissimque alii, qui semet humiliaverant, sine præmio fuerunt. noli vocare V. 12. Cum facis prandium aut cœnam, amicos tuos, etc. Ad animi humilitatem adhortatio hactenus. Præ- clarain mox invitantibus doctrinam suppedital, grandem suggerens benefaciendi hominibus scopum, fructumque pretiosuin, remotiorem licet, neque prae- mii loco statim fuurum : quod secus agunt exigui B animi homines, qui amicos invitant, fratres, cogna- 108, proximos, ut illico vicissim invitati, quod dede- rant, sine mora reeipiant; cui consuetudini multo meliorem aliam atque digniorem substituit Dominus, nempe ut egeni potius invitentur, et infirmis clau- disque benignitas impendatur, a quibus nulla remu- neratio exspectanda sit, sed a Deo qui charitatem erga homines præmio prosequitur in futura vita. lloc autem dicit, non ut quemquam a suis honoran- dis impediat, sed ut doceat quominus emamus æqua- Jium donorum mutuam liberalitatem; sed utilia faciamus benelicia nostra, quatenus magna premia a Deo consequamur. Dicet enim : « Venite, possi- dete paratum vobis regnum. Esurivi enim, et dedistis nihi manducare ",, et reliqua. Quodcunque cui- quam horum feceritis, mihi fecistis. › V. 15. Beatus qui convivatur in regno Dei. Verisimile est bunc hominem nondum fuisse spi- ritalem, sed magis animalem, satisque ineptum recte intelligendis Christi sermonibus. Erat enim adhuc in incredulorum numero et nondum illuminatorum. Putavit ergo corporales fore sancto- rum retributiones, pro suis erga cæteros benefi- ciis (1), C V. 16. Homo quidam fecit cenam magnam. Curiose in primis consideremus, quænam causa fuerit, cur ad conam potiusquam ad prandiumn vo- D cati multi fuerint; potissime vero quis homo intel- ligendus sit a quo invitator missus fuit; quis item ipse invitator, quinam denique illi qui invitati con- tempserunt invitationem. Igitur in hominis quidem persona intelligetur Deus Pater: nam similitudines figurantur sane ad veritatem, non tamen ipsæ sunt veritas. Hic ergo Creator omnium et Pater gloriæ, inaguain cœnam instruxit, id est mundanam fecit ” Matth. xxv, 34. teria Lat. Cyrillus. s tis igitur, qui tam crasso corde erant, parabulam contexit, qua œconomiam totius mundi causa susceptam, admodum apposite conve- nienterque ob oculos ponit. Est autem hujusmodi : (A f. b, B f. 139, D f. b) 'Allà toūto puku b, D f. 57, f. 204) Homo quidam, » etc. Cum hoc Val. codice A. consentiunt alii Græci multi, ut a criticis jamdiu fuit animadversum. (1) Hoc loco prosequitur apud Corderium in ca- (2) lis coll. A. ἄριστον prandium pro ἄρτον panem.
PG 72:788201) Εἰκὸς δή που τὸν ἄνθρωπον οὔπω μὲν εἶναι πνευματικὸν, ψυχικὸν δὲ μᾶλλον, καὶ ἀνεπιτηδείως ἔχοντα πρὸς σύνεσιν ἀκριβῆ τῶν λαλουμένων παρὰ Χριστοῦ· ἦν γὰρ τῶν ἀπίστων ἔτι καὶ οὔπω πεφωτισμένων· ᾠήθη δὲ τὰς σωματικὰς ἔσεσθαι τῶν ἁγίων τὰς ἀμοιβὰς ὧν ἂν δράσειαν, εἰς ἑτέρους ἀγαθουργεῖν ᾑρημένοι. «Ἄνθρωπός τις ἐποίησε δεῖπνον μέγα.» (α φ. 201 β, δ φ. 57, ε φ. 204) Πολυπραγμονήσωμεν πρό γε τῶν ἄλλων, ὁποία τις ἦν ἡ πρόφασις τῷ μὴ ἐπ’ ἀρίστῳ μᾶλλον, ἀλλ’ ὡς ἐπὶ δείπνῳ κεκλῆσθαι πολλούς· μᾶλλον δὲ πρὸ τούτων, τίς ἂν νοηθείη πρὸς ἡμῶν ὁ ἄνθρωπος ὁ τὸν δειπνοκλήτορα πεπομφώς· τίς δὲ καὶ ὁ δειπνοκλήτωρ, καὶ τίνες ὅλως οἱ κεκλημένοι μὲν, ἀτιμάσαντες δὲ τὴν κλῆσιν. Οὐκοῦν ὁ μὲν ἄνθρωπος νοηθείη ἂν ὁ Θεὸς καὶ Πατήρ· αἱ γὰρ εἰκόνες πλάττονται πρὸς τὸ ἀληθὲς, οὐκ αὐταὶ πάντως εἰσὶν ἡ ἀλήθεια. Οὗτος δὴ οὖν ὁ τῶν ὅλων Δημιουργὸς καὶ Πατὴρ τῆς δόξης μέγα πεποίηκε δεῖπνον, τουτέστιν οἰκουμενικὴν εἰργάσατο πανήγυριν, δῆλον δὲ ὅτι τὴν ἐπὶ Χριστῷ·
Α οὕτω τῷ παραδείγματι τῷ κατὰ τὰ δεῖπνα, τὴν τῶν φιλοτίμων καθαίρεσιν ὑποδεικνύς, καὶ τὴν τῶν ἀρε λοτίμων ὕψωσιν, μέγα τῷ μικρῷ προστίθησι, ολικὸν ἐπιφέρων τὸ, ὅτι « Πᾶς ὁ ὑψῶν ἑαυτόν, ταπει νωθήσεται, καὶ ὁ ταπεινῶν ἑαυτόν, ὑψωθήσεται. ο Οπερ τῆς θείας ήρτηται κρίσεως, καὶ οὐ πάντως κατὰ τὴν τῶν ἀνθρώπων ἐπιτελεῖται συνήθειαν. Ἐπεὶ πολλοὶ καὶ τιμῆς ὀρεχθέντες, ἐπέτυχον τῆς εὐ τελοῦς ταύτης τιμῆς· καὶ ἄλλοι ἑαυτοὺς ταπεινώσαντες, έμειναν ἀγέραστοι. *Οταν ποιῇς ἄριστον ἢ δεῖπνον, μή φώνει τοὺς φίλους σου, κ. τ. λ. περὶ τῆς ταπεινοφροσύνης τὸ παράγγελμα· καλὸν δὲ καὶ πρὸς τοὺς καλοῦντας ἐπιφέρει το δίδαγμα, μέγαν εἰσάγων τῆς παρὰ ἀνθρώποις δεξιώσεως τὸν σκοπόν, καὶ τὸν καρπὸν ἀξιοσπούδαστον, εἰ καὶ μακρὰν οὖ- τος καὶ οὐκ ἔχων παραχρῆμα τὴν ἀνταπόδοσιν, ὅπερ οἱ μικρόψυχοι ποιοῦσι· φίλους καλοῦντες, ἀδελφούς, συγγενεῖς, γείτονας, ἵν᾿ εὐθὺς ἀντικληθέντες, κομί σαιντο τοῦτο· οὗ πολλῷ κάλλιον καὶ μεγαλοπρεπέ στερον εἰσήγαγεν ὁ Κύριος, τὸ τοὺς δεομένους και λεῖν, τὸ πρὸς τοὺς ἀσθενεῖς καὶ λελωβημένους φιλ- ανθρωπεύεσθαι, παρ᾽ ὧν οὐκ ἔστιν ἀνταπόδοσις, ἀλλὰ Θεὸς ὁ ἀνταποδιδοὺς τῆς φιλανθρωπίας τὴν τε μὴν ἐπὶ τῆς μελλούσης ζωής. Τοῦτο δέ φησιν, οὐχ ἵνα τῆς πρὸς τοὺς ἰδίους ἀπείρξῃ τιμῆς, ἀλλ' ίνα δι δάξῃ μὴ πιπράσκειν τὰς φιλοφροσύνας τῶν ἴσω ἀνταποδόσεων, ἀλλ᾽ ὠφελίμους ποιεῖσθαι ταύτας, ἐπὶ μεγάλαις ἀντιδόσεσι ταῖς παρὰ Θεοῦ. Ἐρεί γάρ • Δεῦτε, κληρονομήσατε τὴν ἡτοιμασμένην ὑμῖν βα σιλείαν· ἐπείνασα γὰρ, καὶ ἐδώκατέ μοι φαγεῖν, ο καὶ τὰ ἑξῆς. «Εφ' ὅσον γὰρ ἐποιήσατε ἐνὶ τούτων, ἐμοὶ ἐποιήσατε. ο Μακάριος ὃς φάγεται ἄριστον (1) ἐν τῇ βασι λείᾳ τοῦ Θεοῦ. ( Α Γ. ) Εἰκὸς δή που τὸν ἄνθρωπον οὕτω μὲν εἶναι πνευματικόν, ψυχικὸν δὲ μᾶλλον, καὶ ἐν επιτηδείως έχοντα πρὸς σύνεσιν ἀκριβῆ τῶν λαλου μένων παρὰ Χριστοῦ· ἦν γὰρ τῶν ἀπίστων ἔτι καὶ οὔπω πεφωτισμένων· ᾠήθη δὲ οὖν σωματικές τας- σθαι τῶν ἁγίων τὰς ἀμοιδὲς ὧν ἂν δράσειαν, εἰς ἑτέρους ἀγαθουργεῖν ᾑρημένοι. "Ανθρωπός τις ἐποίησε δεῖπνον μέγα. ( Α Γ. Ε Πολυπραγμονή- σωμεν πρό γε τῶν ἄλλων, ὁποία τις ἦν ἡ πρόφαση τῷ μὴ ἐπ' ἀρίστῳ μᾶλλον, ἀλλ' ὡς ἐπὶ δείπνῳ κα κλῆσθαι πολλούς· μᾶλλον δὲ πρὸ τούτων, τίς ἂν νοη θείη πρὸς ἡμῶν ὁ ἄνθρωπος ὁ τὸν δειπνοκλήτορα πεπομφώς· τίς δὲ καὶ ὁ δειπνοκλήτωρ, καὶ τίνες όλως οἱ κεκλημένοι μεν, ἀτιμάσαντες δὲ τὴν κλήσιν. Οὐκοῦν ὁ μὲν ἄνθρωπος νοηθείη ἂν ὁ Θεὸς καὶ Πα- τήρ· αἱ γὰρ εἰκόνες πλάττονται πρὸς τὸ ἀληθὲς, οὐκ αὐταὶ πάντως εἰσὶν ἡ ἀλήθεια. Οὗτος δὴ οὖν ὁ τῶν S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. humiliabitur ; et qui se humiliat, exaltabitur. » Quod tamen ex divini norma judicii dicitur, nulla- tenus vero secundum hominum consuetudinem fit. Quandoquidem muiti etiam honorum cupidi vilem hanc honorificentiam adepti sunt; vicissimque alii, qui semet humiliaverant, sine præmio fuerunt. noli vocare V. 12. Cum facis prandium aut cœnam, amicos tuos, etc. Ad animi humilitatem adhortatio hactenus. Præ- clarain mox invitantibus doctrinam suppedital, grandem suggerens benefaciendi hominibus scopum, fructumque pretiosuin, remotiorem licet, neque prae- mii loco statim fuurum : quod secus agunt exigui B animi homines, qui amicos invitant, fratres, cogna- 108, proximos, ut illico vicissim invitati, quod dede- rant, sine mora reeipiant; cui consuetudini multo meliorem aliam atque digniorem substituit Dominus, nempe ut egeni potius invitentur, et infirmis clau- disque benignitas impendatur, a quibus nulla remu- neratio exspectanda sit, sed a Deo qui charitatem erga homines præmio prosequitur in futura vita. lloc autem dicit, non ut quemquam a suis honoran- dis impediat, sed ut doceat quominus emamus æqua- Jium donorum mutuam liberalitatem; sed utilia faciamus benelicia nostra, quatenus magna premia a Deo consequamur. Dicet enim : « Venite, possi- dete paratum vobis regnum. Esurivi enim, et dedistis nihi manducare ",, et reliqua. Quodcunque cui- quam horum feceritis, mihi fecistis. › V. 15. Beatus qui convivatur in regno Dei. Verisimile est bunc hominem nondum fuisse spi- ritalem, sed magis animalem, satisque ineptum recte intelligendis Christi sermonibus. Erat enim adhuc in incredulorum numero et nondum illuminatorum. Putavit ergo corporales fore sancto- rum retributiones, pro suis erga cæteros benefi- ciis (1), C V. 16. Homo quidam fecit cenam magnam. Curiose in primis consideremus, quænam causa fuerit, cur ad conam potiusquam ad prandiumn vo- D cati multi fuerint; potissime vero quis homo intel- ligendus sit a quo invitator missus fuit; quis item ipse invitator, quinam denique illi qui invitati con- tempserunt invitationem. Igitur in hominis quidem persona intelligetur Deus Pater: nam similitudines figurantur sane ad veritatem, non tamen ipsæ sunt veritas. Hic ergo Creator omnium et Pater gloriæ, inaguain cœnam instruxit, id est mundanam fecit ” Matth. xxv, 34. teria Lat. Cyrillus. s tis igitur, qui tam crasso corde erant, parabulam contexit, qua œconomiam totius mundi causa susceptam, admodum apposite conve- nienterque ob oculos ponit. Est autem hujusmodi : (A f. b, B f. 139, D f. b) 'Allà toūto puku b, D f. 57, f. 204) Homo quidam, » etc. Cum hoc Val. codice A. consentiunt alii Græci multi, ut a criticis jamdiu fuit animadversum. (1) Hoc loco prosequitur apud Corderium in ca- (2) lis coll. A. ἄριστον prandium pro ἄρτον panem.
ἐν ἐσχάτοις δὲ τοῦ αἰῶνος καιροῖς, καὶ οἷον ἐπὶ δυσμαῖς αἰῶνος τοῦ καθ’ ἡμᾶς, ἐπέφανεν ἡμῖν ὁ Υἱὸς, ὅτε καὶ τὸν δι’ ἡμᾶς ὑπέστη θάνατον, καὶ δέδωκεν ἡμῖν τὴν ἑαυτοῦ σάρκα φαγεῖν, ἄρτος ὢν ἐξ οὐρανοῦ, καὶ ζωὴν διδοὺς τῷ κόσμῳ· πρὸς ἑσπέραν δὲ καὶ ὑπὸ λύχνοις καὶ ἀμνὸς ἐσφάζετο κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον. Δεῖπνον οὖν εἰκότως ἡ ἐν Χριστῷ κλῆσις ὠνόμασται· εἶτα, τίς ἐστιν ὁ ἀπεσταλμένος, ὃν δὴ καὶ δοῦλον εἶναί φησιν; Αὐτός που τάχα Χριστός· Θεὸς γὰρ ὢν φύσει, καὶ Υἱὸς ἀληθινὸς τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ἑαυτὸν ἐκένωσε, μορφὴν δούλου λαβών. Ἔστι τοίνυν Κύριος μὲν τῶν ὅλων, ὡς Θεὸς ἐκ Θεοῦ· τήν γε μὴν τοῦ δούλου κλῆσιν ἐφαρμόσειέ τις ἂν εἰκότως τοῖς τῆς ἀνθρωπότητος αὐτοῦ μέτροις. Πότε δὲ ἀπεστάλη; Τῇ ὥρᾳ τοῦ δείπνου, φησί· οὐ γὰρ ἐν ἀρχαῖς τοῦ αἰῶνος τούτου καταπεφοίτηκεν ἐξ οὐρανῶν ὁ μονογενὴς τοῦ Πατρὸς Λόγος, καὶ γέγονεν ἐν εἴδει τῷ καθ’ ἡμᾶς, ἐν καιροῖς δὲ μᾶλλον καθ’ οὓς αὐτὸς ἠθέλησεν ὁ δυνάστης, δῆλον δὲ ὅτι τοῖς τελευταίοις, καθὰ φθάσαντες εἴπομεν. Ὁποῖος δὲ γέγονεν ὁ τοῦ κεκληκότος λόγος;
Α οὕτω τῷ παραδείγματι τῷ κατὰ τὰ δεῖπνα, τὴν τῶν φιλοτίμων καθαίρεσιν ὑποδεικνύς, καὶ τὴν τῶν ἀρε λοτίμων ὕψωσιν, μέγα τῷ μικρῷ προστίθησι, ολικὸν ἐπιφέρων τὸ, ὅτι « Πᾶς ὁ ὑψῶν ἑαυτόν, ταπει νωθήσεται, καὶ ὁ ταπεινῶν ἑαυτόν, ὑψωθήσεται. ο Οπερ τῆς θείας ήρτηται κρίσεως, καὶ οὐ πάντως κατὰ τὴν τῶν ἀνθρώπων ἐπιτελεῖται συνήθειαν. Ἐπεὶ πολλοὶ καὶ τιμῆς ὀρεχθέντες, ἐπέτυχον τῆς εὐ τελοῦς ταύτης τιμῆς· καὶ ἄλλοι ἑαυτοὺς ταπεινώσαντες, έμειναν ἀγέραστοι. *Οταν ποιῇς ἄριστον ἢ δεῖπνον, μή φώνει τοὺς φίλους σου, κ. τ. λ. περὶ τῆς ταπεινοφροσύνης τὸ παράγγελμα· καλὸν δὲ καὶ πρὸς τοὺς καλοῦντας ἐπιφέρει το δίδαγμα, μέγαν εἰσάγων τῆς παρὰ ἀνθρώποις δεξιώσεως τὸν σκοπόν, καὶ τὸν καρπὸν ἀξιοσπούδαστον, εἰ καὶ μακρὰν οὖ- τος καὶ οὐκ ἔχων παραχρῆμα τὴν ἀνταπόδοσιν, ὅπερ οἱ μικρόψυχοι ποιοῦσι· φίλους καλοῦντες, ἀδελφούς, συγγενεῖς, γείτονας, ἵν᾿ εὐθὺς ἀντικληθέντες, κομί σαιντο τοῦτο· οὗ πολλῷ κάλλιον καὶ μεγαλοπρεπέ στερον εἰσήγαγεν ὁ Κύριος, τὸ τοὺς δεομένους και λεῖν, τὸ πρὸς τοὺς ἀσθενεῖς καὶ λελωβημένους φιλ- ανθρωπεύεσθαι, παρ᾽ ὧν οὐκ ἔστιν ἀνταπόδοσις, ἀλλὰ Θεὸς ὁ ἀνταποδιδοὺς τῆς φιλανθρωπίας τὴν τε μὴν ἐπὶ τῆς μελλούσης ζωής. Τοῦτο δέ φησιν, οὐχ ἵνα τῆς πρὸς τοὺς ἰδίους ἀπείρξῃ τιμῆς, ἀλλ' ίνα δι δάξῃ μὴ πιπράσκειν τὰς φιλοφροσύνας τῶν ἴσω ἀνταποδόσεων, ἀλλ᾽ ὠφελίμους ποιεῖσθαι ταύτας, ἐπὶ μεγάλαις ἀντιδόσεσι ταῖς παρὰ Θεοῦ. Ἐρεί γάρ • Δεῦτε, κληρονομήσατε τὴν ἡτοιμασμένην ὑμῖν βα σιλείαν· ἐπείνασα γὰρ, καὶ ἐδώκατέ μοι φαγεῖν, ο καὶ τὰ ἑξῆς. «Εφ' ὅσον γὰρ ἐποιήσατε ἐνὶ τούτων, ἐμοὶ ἐποιήσατε. ο Μακάριος ὃς φάγεται ἄριστον (1) ἐν τῇ βασι λείᾳ τοῦ Θεοῦ. ( Α Γ. ) Εἰκὸς δή που τὸν ἄνθρωπον οὕτω μὲν εἶναι πνευματικόν, ψυχικὸν δὲ μᾶλλον, καὶ ἐν επιτηδείως έχοντα πρὸς σύνεσιν ἀκριβῆ τῶν λαλου μένων παρὰ Χριστοῦ· ἦν γὰρ τῶν ἀπίστων ἔτι καὶ οὔπω πεφωτισμένων· ᾠήθη δὲ οὖν σωματικές τας- σθαι τῶν ἁγίων τὰς ἀμοιδὲς ὧν ἂν δράσειαν, εἰς ἑτέρους ἀγαθουργεῖν ᾑρημένοι. "Ανθρωπός τις ἐποίησε δεῖπνον μέγα. ( Α Γ. Ε Πολυπραγμονή- σωμεν πρό γε τῶν ἄλλων, ὁποία τις ἦν ἡ πρόφαση τῷ μὴ ἐπ' ἀρίστῳ μᾶλλον, ἀλλ' ὡς ἐπὶ δείπνῳ κα κλῆσθαι πολλούς· μᾶλλον δὲ πρὸ τούτων, τίς ἂν νοη θείη πρὸς ἡμῶν ὁ ἄνθρωπος ὁ τὸν δειπνοκλήτορα πεπομφώς· τίς δὲ καὶ ὁ δειπνοκλήτωρ, καὶ τίνες όλως οἱ κεκλημένοι μεν, ἀτιμάσαντες δὲ τὴν κλήσιν. Οὐκοῦν ὁ μὲν ἄνθρωπος νοηθείη ἂν ὁ Θεὸς καὶ Πα- τήρ· αἱ γὰρ εἰκόνες πλάττονται πρὸς τὸ ἀληθὲς, οὐκ αὐταὶ πάντως εἰσὶν ἡ ἀλήθεια. Οὗτος δὴ οὖν ὁ τῶν S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. humiliabitur ; et qui se humiliat, exaltabitur. » Quod tamen ex divini norma judicii dicitur, nulla- tenus vero secundum hominum consuetudinem fit. Quandoquidem muiti etiam honorum cupidi vilem hanc honorificentiam adepti sunt; vicissimque alii, qui semet humiliaverant, sine præmio fuerunt. noli vocare V. 12. Cum facis prandium aut cœnam, amicos tuos, etc. Ad animi humilitatem adhortatio hactenus. Præ- clarain mox invitantibus doctrinam suppedital, grandem suggerens benefaciendi hominibus scopum, fructumque pretiosuin, remotiorem licet, neque prae- mii loco statim fuurum : quod secus agunt exigui B animi homines, qui amicos invitant, fratres, cogna- 108, proximos, ut illico vicissim invitati, quod dede- rant, sine mora reeipiant; cui consuetudini multo meliorem aliam atque digniorem substituit Dominus, nempe ut egeni potius invitentur, et infirmis clau- disque benignitas impendatur, a quibus nulla remu- neratio exspectanda sit, sed a Deo qui charitatem erga homines præmio prosequitur in futura vita. lloc autem dicit, non ut quemquam a suis honoran- dis impediat, sed ut doceat quominus emamus æqua- Jium donorum mutuam liberalitatem; sed utilia faciamus benelicia nostra, quatenus magna premia a Deo consequamur. Dicet enim : « Venite, possi- dete paratum vobis regnum. Esurivi enim, et dedistis nihi manducare ",, et reliqua. Quodcunque cui- quam horum feceritis, mihi fecistis. › V. 15. Beatus qui convivatur in regno Dei. Verisimile est bunc hominem nondum fuisse spi- ritalem, sed magis animalem, satisque ineptum recte intelligendis Christi sermonibus. Erat enim adhuc in incredulorum numero et nondum illuminatorum. Putavit ergo corporales fore sancto- rum retributiones, pro suis erga cæteros benefi- ciis (1), C V. 16. Homo quidam fecit cenam magnam. Curiose in primis consideremus, quænam causa fuerit, cur ad conam potiusquam ad prandiumn vo- D cati multi fuerint; potissime vero quis homo intel- ligendus sit a quo invitator missus fuit; quis item ipse invitator, quinam denique illi qui invitati con- tempserunt invitationem. Igitur in hominis quidem persona intelligetur Deus Pater: nam similitudines figurantur sane ad veritatem, non tamen ipsæ sunt veritas. Hic ergo Creator omnium et Pater gloriæ, inaguain cœnam instruxit, id est mundanam fecit ” Matth. xxv, 34. teria Lat. Cyrillus. s tis igitur, qui tam crasso corde erant, parabulam contexit, qua œconomiam totius mundi causa susceptam, admodum apposite conve- nienterque ob oculos ponit. Est autem hujusmodi : (A f. b, B f. 139, D f. b) 'Allà toūto puku b, D f. 57, f. 204) Homo quidam, » etc. Cum hoc Val. codice A. consentiunt alii Græci multi, ut a criticis jamdiu fuit animadversum. (1) Hoc loco prosequitur apud Corderium in ca- (2) lis coll. A. ἄριστον prandium pro ἄρτον panem.
PG 72:790«Ἔρχεσθε, ὡς ἤδη ἕτοιμά ἐστι πάντα.» Ἡτοίμασε γὰρ τοῖς ἐπὶ γῆς ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ ἐν Χριστῷ τὰ δι’ αὐτοῦ τῷ κόσμῳ δεδωρημένα ἀγαθὰ, ἁμαρτιῶν ἀπόθεσιν, Πνεύματος ἁγίου μέθεξιν, υἱοθεσίας λαμπρότητα, βασιλείαν οὐρανῶν. Ἐπὶ ταῦτα κέκληκεν ὁ Χριστὸς, διὰ τῶν εὐαγγελικῶν θεσπισμάτων, καὶ πρό γε τῶν ἄλλων, τὸν Ἰσραήλ. Ἆρ’ οὖν ἐβουλεύσαντό τι χρηστὸν ἐν ἑαυτοῖς; Ἆρα τεθαυμάκασι τοῦ κεκληκότος τὴν ἡμερότητα, τοῦ διακονοῦντος τῇ κλήσει τὴν οἰκονομίαν; Οὐ μὲν οὖν· ἀλλ’ ἠτίμασαν καὶ τὸν καλοῦντα καὶ τὸν ἀπεσταλμένον· καὶ ἤρξαντο ἀπὸ μιᾶς παραιτεῖσθαι πάντες, τουτέστιν ἐξ ἑνὸς συνθήματος. «Καὶ ἤρξαντο ἀπὸ μιᾶς παραιτεῖσθαι πάντες.» (ε φ. 20 β) Ὁρᾷς ὅτι τοῖς γεωδεστέροις ἀσυνέτως προσνενευκότες οὐχ ὁρῶσι τὰ νοητὰ, καὶ τῶν ἐν ἐλπίσι ταῖς παρὰ Θεῷ οὐδένα ποιοῦνται λόγον. Εἶτα τίνες νοηθεῖεν ἂν οἱ παραιτησάμενοι ἀγρῶν τε καὶ γεωργίας ἔνεκα, καὶ παιδοποιί̈ας σαρκικῆς, ἢ τάχα που τῆς Ἰουδαίων συναγωγῆς οἱ προεστηκότες; Ἄνδρες ἁδροὶ τὰ βαλάντια, καὶ φιλοκερδείας ἡττώμενοι, καὶ πᾶσαν εἰς τοῦτο δαπανῶντες σπουδήν.
όλων Δημιουργός καὶ Πατὴρ τῆς δόξης μέγα πε- ποίηκε δείπνον, τουτέστιν οἰκουμενικὴν εἰργάσατο πανήγυριν, δήλον δὲ ὅτι τὴν ἐπὶ Χριστῷ· ἐν ἐσχάτοις δὲ τοῦ αἰῶνος καιροῖς, καὶ οἷον ἐπὶ δυσμαῖς αἰῶνος τοῦ καθ' ἡμᾶς, ἐπέφανεν ἡμῖν ὁ Υἱός, ὅτε καὶ τὸν δι' ἡμᾶς ὑπέστη θάνατον, καὶ δέδωκεν ἡμῖν τὴν ἑαυ τοῦ σάρκα φαγεῖν, ἄρτος ὢν ἐξ οὐρανοῦ, καὶ ζωὴν διδοὺς τῷ κόσμῳ· πρὸς ἑσπέραν δὲ καὶ ὑπὸ λύχνοις καὶ ἀμνὸς ἐσφάζετο κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον. Δεῖπνον οὖν εἰκότως ἡ ἐν Χριστῷ κλῆσις ὠνόματται· εἶτα, τίς ἐστιν ὁ ἀπεσταλμένος, ὃν δὴ καὶ δοῦλον εἶ- ναί φησιν; Αὐτός που τάχα Χριστός· Θεὸς γὰρ ἂν φύσει, καὶ Υἱὸς ἀληθινὸς τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός, καυ τὸν ἐκένωσε, μορφὴν δούλου λαβών. Εστι τοίνυν Κύριος μὲν τῶν ὅλων, ὡς Θεὸς ἐκ Θεοῦ· τήν γε μήν τοῦ δούλου κλῆσιν ἐφαρμόσειέ τις ἂν εἰκότως τοῖς Β τῆς ἀνθρωπότητος αὐτοῦ μέτροις. Πότε δὲ ἀπεστάλη ; Τῇ ὥρᾳ τοῦ δείπνου, φησί· οὐ γὰρ ἐν ἀρχαῖς τοῦ αἰῶνος τούτου καταπεφοίτηκεν ἐξ οὐρανῶν ὁ μονογε νὴς τοῦ Πατρὸς Λόγος, καὶ γέγονεν ἐν εἴδει τῷ καθ᾿ ἡμᾶς, ἐν καιροῖς δὲ μᾶλλον καθ' οὓς αὐτὸς ἠθέλησεν ὁ δυνάστης, δήλον δὲ ὅτι τοῖς τελευταίοις, καθὰ φθάσ σαντες είπομεν. Ὁποῖος δὲ γέγονεν ὁ τοῦ κεκληκότος λόγος ; «Έρχεσθε, ώς ήδη έτοιμά έστι πάντα. Ήτοι μασε γὰρ τοῖς ἐπὶ γῆς ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ ἐν Χριστῷ τὰ δι' αὐτοῦ τῷ κόσμῳ δεδωρημένα ἀγαθὰ, ἁμαρτιῶν ἀπόθεσιν, Πνεύματος ἁγίου μέθεξιν, υιοθεσίας λαμ- πρότητα, βασιλείαν οὐρανῶν. Ἐπὶ ταῦτα κέκληκεν ὁ Χριστὸς, διὰ τῶν εὐαγγελικῶν θεσπισμάτων, καὶ πρό γε τῶν ἄλλων, τὸν Ἰσραήλ. Αρ᾽ οὖν ἐβουλεύσαντό τι χρηστὸν ἐν ἑαυτοῖς ; 'Αρα τεθαυμάκασι τοῦ κεκλη κότος τὴν ἡμερότητα, τοῦ διακονοῦντος τῇ κλήσει τὴν οἰκονομίαν ; Οὐ μὲν οὖν· ἀλλ᾽ ἡτίμασαν καὶ τὸν και λοῦντα καὶ τὸν ἀπεσταλμένον· καὶ ἤρξαντο ἀπὸ μιᾶς παραιτεῖσθαι πάντες, τουτέστιν ἐξ ἑνὸς συνθήμα τος. δ Καὶ ἤρξαντο ἀπὸ μιᾶς παραιτεῖσθαι πάντες. ( Ε Ι. 1) Ορᾷς ὅτι τοῖς γεωδεστέρος ἀσυν- έτως προσνενευκότες οὐχ ὁρῶσι τὰ νοητά, καὶ τῶν ἐν ἐλπίσι ταῖς παρὰ Θεῷ οὐδένα ποιοῦνται λόγον. Κίτα τίνες νοηθεῖεν ἂν οἱ παραιτησάμενοι ἀγρῶν τε καὶ γεωργίας ἕνεκα, καὶ παιδοποιίας σαρκικῆς, ἡ τάχα που τῆς Ἰουδαίων συναγωγῆς οἱ προεστηκότες ; "Ανδρες ἀδροὶ τὰ βαλάντια, καὶ φιλοκερδείας ήττώμε νοι, καὶ πᾶσαν εἰς τοῦτο δαπανώντες σπουδήν. Διὰ πάσης γὰρ, ὡς ἔπος εἰπεῖν, τῆς θεοπνεύστου Γρα- φῆς, ἐπ' αὐτοῖς δὲ τούτοις διαβεβλημένους ἔνεστιν ἰδεῖν. - ( Α Ι. Καὶ ὅταν ἀκούσῃς, ὅτι ἀπὸ ἔστειλεν ὁ ἐστιάτωρ τὸν δοῦλον αὐτοῦ τῇ μετὰ σαρ κῆς οἰκονομίᾳ, καὶ τὴν δουλείαν λογίζῃ καὶ τὴν ἀπο στολήν. Τί ποτε δὲ εἰπεῖν ἀπεστάλη τοῖς διὰ νόμου κεκλημένοις Ιουδαίοις; « Έρχεσθε, ἤδη ἔτοιμά έστι πάντα. • Πλὴν τῶν Ἰουδαϊκῶν ἀρχόντων τὴν κλῆσιν παραιτησαμένων, καθὼς αὐτοὶ ἔλεγον· . Μή τις τῶν ἀρχόντων ἢ τῶν Φαρισαίων ἐπίστευσεν εἰς αὐτόν ; ο ὠργίσθη ὁ οἰκοδεσπότης, ὡς ἀξίων ὄντων παθεῖν τὰ ἀπὸ τοῦ θυμοῦ καὶ τῆς ὀργῆς. • Ει COMMENT. IN LUCAM. A solemnitatem, eam scilicet quæ sub Christo fuit. Postremis vero sæculi temporibus, et tanquam sæculi nostri vespere, apparuit nobis Filius, quo etiam tempore necem nostri gratia passus est, dedit- que suam nobis carnem manducandam, panem de coelo vitam mundo suppeditantem. Sub vespere autem et luminibus jam incensis, agnus quoque immolabatur juxta Moysis legem. Caena itaque con- venienter vocatio in Christo appellata est. Deinde, quisnam est nissus, quem etiam servum appellat sermo evangelicus? Ipse facile videtur Christus; qui cum Deus naturaliter sit, verusque Patris Dei Filius, seipsumn exinanivit, formam servi acci- piens. Est ergo omnium quidem Dominus tan- quam Deus ex Deo; at servi appellationem merito quis accommodabit humanæ mensura. Quandonam autem missus fuit? Sub· horam inquit cœnæ. Non enim initio temporum venit de cœlo unigenitum Dei Verbum, nostramque formam assumpsit, sed temporibus potius quibus ipse voluit dominator, nempe extremis, ut paulo ante diximus. Quænam porro fuerunt invitantis verba ? « Venite, quia jam parata sunt omnia. » Paravit enim terrae incolis Deus Pater in Christo bona, quæ mundo largitus est, nempe peccatorum veniam, Spiritus sancti par- ticipationem, adoptionis dignitatem, coelorum re- gnum. Ad hæc vocavit Christus per evangelicam legem ante omnes Israelem, Num ergo cogitarunt frugi aliquid intra se? Num mirati sunt invitantis bonitatem, qui dispensationis opere vocationi inser- viit? Minime id quidem ; sed invitantem simul et missum aspernati sunt, id est una quasi conspira- tione facta. b) Philipp. 11, 7. » Joan. vii, 48. C D V. 18. Et cœperunt simul omnes excusare. Cernis hos terrenis rebus insipienter deditos, in- tellectualia non spectare, et sperandorum ex Deo bonorum nullam habere rationem. Deinde quinam sunt bi qui recusant, agrorum et agriculturæ causa atque etiam carnalis liberorum procreationis, nisi forte Judaicæ Synagogæ principes? confertæ cru- menæ homines, et lucri inancipia, totumque huic impendentes studium. Namque in universa ut sum- matim dicam inspirata Scriptura, culpæ hujus rei aguntur. — cum audis, quod invitator servum suum miserit in assumptæ carnis dispensatione, et servitem simul conditionem considera et missionem. Quid porro dicturus Judæis jam lege vocatis missus fuit ? « Venite, quia jam parata sunt omnia. › Sed enim Judaicis principibus vocationem aspernantibus, ut ipsi aiebant, e Num quis principum aut Phari- sæorum in eum credidit "?, excanduit paterfa- milias, quia digni erant iræ furorisque sui fructum capere. -
Διὰ πάσης γὰρ, ὡς ἔπος εἰπεῖν, τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς, ἐπ’ αὐτοῖς δὲ τούτοις διαβεβλημένους ἔνεστιν ἰδεῖν.(α φ. 202 β) Καὶ ὅταν ἀκούσῃς, ὅτι ἀπέστειλεν ὁ ἑστιάτωρ τὸν δοῦλον αὐτοῦ τῇ μετὰ σαρκὸς οἰκονομίᾳ, καὶ τὴν δουλείαν λογίζῃ καὶ τὴν ἀποστολήν. Τί ποτε δὲ εἰπεῖν ἀπεστάλη τοῖς διὰ νόμου κεκλημένοις Ἰουδαίοις; «Ἔρχεσθε, ἤδη ἕτοιμά ἐστι πάντα.» Πλὴν τῶν Ἰουδαϊκῶν ἀρχόντων τὴν κλῆσιν παραιτησαμένων, καθὼς αὐτοὶ ἔλεγον· «Μή τις τῶν ἀρχόντων ἢ τῶν Φαρισαίων ἐπίστευσεν εἰς αὐτόν;» ὠργίσθη ὁ οἰκοδεσπότης, ὡς ἀξίων ὄντων παθεῖν τὰ ἀπὸ τοῦ θυμοῦ καὶ τῆς ὀργῆς. «Τότε ὀργισθεὶς ὁ οἰκοδεσπότης εἶπε τῷ δούλῳ αὐτοῦ, κ.τ.λ.» (α φ. 208, ε φ. 208 β) Καὶ νῦν οὖν ὠργίσθαι λέγεται ὁ οἰκοδεσπότης κατὰ τῶν Ἰουδαϊκῶν ἀρχόντων, ὡς τὸ μέγα δεῖπνον ὑβρισάντων. Καὶ δὴ κέκληνται ἀντ’ ἐκείνων οἱ εἰς τὰς πλατείας καὶ τὰς ῥύμας, οἱ ἐκ τῆς Ἰουδαϊκῆς πληθύος, ἀσθενῆ τε καὶ ἀγεννῆ τὴν διάνοιαν ἔχοντες, ἀφεγγῆ τε καὶ χωλεύουσαν· τυφλοὶ γὰρ οὗτοι καὶ χωλοὶ νοηθεῖεν ἂν, ἀλλ’ εὔῤῥωστοι καὶ ὑγιεῖς γεγόνασιν ἐν Χριστῷ· ἐδιδάχθησαν ὀρθοποδεῖν, τὸ θεῖον εἰς νοῦν ἐδέξαντο φῶς·
όλων Δημιουργός καὶ Πατὴρ τῆς δόξης μέγα πε- ποίηκε δείπνον, τουτέστιν οἰκουμενικὴν εἰργάσατο πανήγυριν, δήλον δὲ ὅτι τὴν ἐπὶ Χριστῷ· ἐν ἐσχάτοις δὲ τοῦ αἰῶνος καιροῖς, καὶ οἷον ἐπὶ δυσμαῖς αἰῶνος τοῦ καθ' ἡμᾶς, ἐπέφανεν ἡμῖν ὁ Υἱός, ὅτε καὶ τὸν δι' ἡμᾶς ὑπέστη θάνατον, καὶ δέδωκεν ἡμῖν τὴν ἑαυ τοῦ σάρκα φαγεῖν, ἄρτος ὢν ἐξ οὐρανοῦ, καὶ ζωὴν διδοὺς τῷ κόσμῳ· πρὸς ἑσπέραν δὲ καὶ ὑπὸ λύχνοις καὶ ἀμνὸς ἐσφάζετο κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον. Δεῖπνον οὖν εἰκότως ἡ ἐν Χριστῷ κλῆσις ὠνόματται· εἶτα, τίς ἐστιν ὁ ἀπεσταλμένος, ὃν δὴ καὶ δοῦλον εἶ- ναί φησιν; Αὐτός που τάχα Χριστός· Θεὸς γὰρ ἂν φύσει, καὶ Υἱὸς ἀληθινὸς τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός, καυ τὸν ἐκένωσε, μορφὴν δούλου λαβών. Εστι τοίνυν Κύριος μὲν τῶν ὅλων, ὡς Θεὸς ἐκ Θεοῦ· τήν γε μήν τοῦ δούλου κλῆσιν ἐφαρμόσειέ τις ἂν εἰκότως τοῖς Β τῆς ἀνθρωπότητος αὐτοῦ μέτροις. Πότε δὲ ἀπεστάλη ; Τῇ ὥρᾳ τοῦ δείπνου, φησί· οὐ γὰρ ἐν ἀρχαῖς τοῦ αἰῶνος τούτου καταπεφοίτηκεν ἐξ οὐρανῶν ὁ μονογε νὴς τοῦ Πατρὸς Λόγος, καὶ γέγονεν ἐν εἴδει τῷ καθ᾿ ἡμᾶς, ἐν καιροῖς δὲ μᾶλλον καθ' οὓς αὐτὸς ἠθέλησεν ὁ δυνάστης, δήλον δὲ ὅτι τοῖς τελευταίοις, καθὰ φθάσ σαντες είπομεν. Ὁποῖος δὲ γέγονεν ὁ τοῦ κεκληκότος λόγος ; «Έρχεσθε, ώς ήδη έτοιμά έστι πάντα. Ήτοι μασε γὰρ τοῖς ἐπὶ γῆς ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ ἐν Χριστῷ τὰ δι' αὐτοῦ τῷ κόσμῳ δεδωρημένα ἀγαθὰ, ἁμαρτιῶν ἀπόθεσιν, Πνεύματος ἁγίου μέθεξιν, υιοθεσίας λαμ- πρότητα, βασιλείαν οὐρανῶν. Ἐπὶ ταῦτα κέκληκεν ὁ Χριστὸς, διὰ τῶν εὐαγγελικῶν θεσπισμάτων, καὶ πρό γε τῶν ἄλλων, τὸν Ἰσραήλ. Αρ᾽ οὖν ἐβουλεύσαντό τι χρηστὸν ἐν ἑαυτοῖς ; 'Αρα τεθαυμάκασι τοῦ κεκλη κότος τὴν ἡμερότητα, τοῦ διακονοῦντος τῇ κλήσει τὴν οἰκονομίαν ; Οὐ μὲν οὖν· ἀλλ᾽ ἡτίμασαν καὶ τὸν και λοῦντα καὶ τὸν ἀπεσταλμένον· καὶ ἤρξαντο ἀπὸ μιᾶς παραιτεῖσθαι πάντες, τουτέστιν ἐξ ἑνὸς συνθήμα τος. δ Καὶ ἤρξαντο ἀπὸ μιᾶς παραιτεῖσθαι πάντες. ( Ε Ι. 1) Ορᾷς ὅτι τοῖς γεωδεστέρος ἀσυν- έτως προσνενευκότες οὐχ ὁρῶσι τὰ νοητά, καὶ τῶν ἐν ἐλπίσι ταῖς παρὰ Θεῷ οὐδένα ποιοῦνται λόγον. Κίτα τίνες νοηθεῖεν ἂν οἱ παραιτησάμενοι ἀγρῶν τε καὶ γεωργίας ἕνεκα, καὶ παιδοποιίας σαρκικῆς, ἡ τάχα που τῆς Ἰουδαίων συναγωγῆς οἱ προεστηκότες ; "Ανδρες ἀδροὶ τὰ βαλάντια, καὶ φιλοκερδείας ήττώμε νοι, καὶ πᾶσαν εἰς τοῦτο δαπανώντες σπουδήν. Διὰ πάσης γὰρ, ὡς ἔπος εἰπεῖν, τῆς θεοπνεύστου Γρα- φῆς, ἐπ' αὐτοῖς δὲ τούτοις διαβεβλημένους ἔνεστιν ἰδεῖν. - ( Α Ι. Καὶ ὅταν ἀκούσῃς, ὅτι ἀπὸ ἔστειλεν ὁ ἐστιάτωρ τὸν δοῦλον αὐτοῦ τῇ μετὰ σαρ κῆς οἰκονομίᾳ, καὶ τὴν δουλείαν λογίζῃ καὶ τὴν ἀπο στολήν. Τί ποτε δὲ εἰπεῖν ἀπεστάλη τοῖς διὰ νόμου κεκλημένοις Ιουδαίοις; « Έρχεσθε, ἤδη ἔτοιμά έστι πάντα. • Πλὴν τῶν Ἰουδαϊκῶν ἀρχόντων τὴν κλῆσιν παραιτησαμένων, καθὼς αὐτοὶ ἔλεγον· . Μή τις τῶν ἀρχόντων ἢ τῶν Φαρισαίων ἐπίστευσεν εἰς αὐτόν ; ο ὠργίσθη ὁ οἰκοδεσπότης, ὡς ἀξίων ὄντων παθεῖν τὰ ἀπὸ τοῦ θυμοῦ καὶ τῆς ὀργῆς. • Ει COMMENT. IN LUCAM. A solemnitatem, eam scilicet quæ sub Christo fuit. Postremis vero sæculi temporibus, et tanquam sæculi nostri vespere, apparuit nobis Filius, quo etiam tempore necem nostri gratia passus est, dedit- que suam nobis carnem manducandam, panem de coelo vitam mundo suppeditantem. Sub vespere autem et luminibus jam incensis, agnus quoque immolabatur juxta Moysis legem. Caena itaque con- venienter vocatio in Christo appellata est. Deinde, quisnam est nissus, quem etiam servum appellat sermo evangelicus? Ipse facile videtur Christus; qui cum Deus naturaliter sit, verusque Patris Dei Filius, seipsumn exinanivit, formam servi acci- piens. Est ergo omnium quidem Dominus tan- quam Deus ex Deo; at servi appellationem merito quis accommodabit humanæ mensura. Quandonam autem missus fuit? Sub· horam inquit cœnæ. Non enim initio temporum venit de cœlo unigenitum Dei Verbum, nostramque formam assumpsit, sed temporibus potius quibus ipse voluit dominator, nempe extremis, ut paulo ante diximus. Quænam porro fuerunt invitantis verba ? « Venite, quia jam parata sunt omnia. » Paravit enim terrae incolis Deus Pater in Christo bona, quæ mundo largitus est, nempe peccatorum veniam, Spiritus sancti par- ticipationem, adoptionis dignitatem, coelorum re- gnum. Ad hæc vocavit Christus per evangelicam legem ante omnes Israelem, Num ergo cogitarunt frugi aliquid intra se? Num mirati sunt invitantis bonitatem, qui dispensationis opere vocationi inser- viit? Minime id quidem ; sed invitantem simul et missum aspernati sunt, id est una quasi conspira- tione facta. b) Philipp. 11, 7. » Joan. vii, 48. C D V. 18. Et cœperunt simul omnes excusare. Cernis hos terrenis rebus insipienter deditos, in- tellectualia non spectare, et sperandorum ex Deo bonorum nullam habere rationem. Deinde quinam sunt bi qui recusant, agrorum et agriculturæ causa atque etiam carnalis liberorum procreationis, nisi forte Judaicæ Synagogæ principes? confertæ cru- menæ homines, et lucri inancipia, totumque huic impendentes studium. Namque in universa ut sum- matim dicam inspirata Scriptura, culpæ hujus rei aguntur. — cum audis, quod invitator servum suum miserit in assumptæ carnis dispensatione, et servitem simul conditionem considera et missionem. Quid porro dicturus Judæis jam lege vocatis missus fuit ? « Venite, quia jam parata sunt omnia. › Sed enim Judaicis principibus vocationem aspernantibus, ut ipsi aiebant, e Num quis principum aut Phari- sæorum in eum credidit "?, excanduit paterfa- milias, quia digni erant iræ furorisque sui fructum capere. -
PG 72:792ὅτι δὲ πεπιστεύκασι τῶν Ἰουδαίων οὐκ εὐαρίθμητοι, μάθοι τις ἂν ταῖς τῶν ἁγίων ἀποστόλων Πράξεσιν ἐντυχών. Ἐκεῖ γὰρ Πέτρου δημηγορήσαντος, πρῶτον τρισχίλιοι ἐπίστευσαν, καὶ πάλιν πολὺς ὄχλος. Ἀλλὰ ταῦτα μὲν διδάσκων, τοῦτο δὲ θαυματουργῶν, τὸ ἄδολον πλῆθος ὑπήγετο, καὶ πολλοὶ τῶν Ἰουδαίων ἐπίστευον εἰς αὐτόν· οὓς καὶ ἐπαράτους οἱ Φαρισαῖοι ὠνόμαζον, ὡς εἰς Χριστὸν πιστεύοντας· ἔλεγον γάρ· «Μή τις ἐκ τῶν Φαρισαίων ἐπίστευσεν εἰς αὐτόν; ἀλλ’ ὁ λαὸς οὗτος, ὁ μὴ γινώσκων τὸν νόμον, ἐπικατάρατοί εἰσιν.» Ἐνταῦθα ἑκάτερον δείκνυται, καὶ ὅτι οἱ ἄρχοντες οὐκ ἐπίστευον, καὶ ὅτι πολλοὶ ἐκ τοῦ πλήθους ἐπίστευον· ἅπερ ἀμφότερα καὶ ἡ παραβολὴ ᾐνίξατο, τοὺς μὲν εἰσάγουσα παραιτουμένους, τοὺς δὲ καλουμένους καὶ ὑπακούοντας. «Ἔξελθε εἰς τὰς ὁδοὺς καὶ φραγμοὺς, καὶ ἀνάγκασον εἰσελθεῖν.» (β φ. 142 β, δ φ. 57 β, ε φ. 209) Ἐνταῦθά μοι βλέπε τὴν τῶν ἐθνῶν κλῆσιν, μετά γε τοὺς ἐξ αἵματος Ἰσραὴλ εἰσενηνεγμένων διὰ τῆς πίστεως. Πάλαι μὲν γὰρ ἦσαν οἱ ἐξ ἐθνῶν ἄγροικοι τὰς φρένας, ἀπηγριωμένοι τὸν νοῦν καὶ οἷον ἔξω πόλεως, διὰ τὸ μὴ ζῇν ἐν εὐνομίᾳ, κτηνοπρεπῶς δὲ μᾶλλον, καὶ σὺν ἀλογίᾳ πολλῇ·
ΤΟΥ Τότε ὀργισθεὶς ὁ οἰκοδεσπότης εἶπε τῷ δουλε αὐτοῦ, κ. τ. λ. ( Α (. 208, Ε. Γ. Καὶ νῦν οὖν ὠργίσθαι λέ γεται ὁ οἰκοδεσπότης κατὰ τῶν Ἰουδαϊκῶν ἀρχόντων, ὡς τὸ μέγα δείπνον ὑβρισάντων. Καὶ δὴ κέκληνται ἀντ᾽ ἐκείνων οἱ εἰς τὰς πλατείας καὶ τὰς ῥύμας, οἱ ἐκ τῆς Ἰουδαϊκῆς πληθύος, ἀσθενῆ τε καὶ ἀγεννῆ τὴν διάνοιαν ἔχοντες, ἀφεγγή τε καὶ χωλεύουσαν· τυφλοί γὰρ οὗτοι καὶ χωλοὶ νοηθεῖεν ἂν, ἀλλ' εὔρρωστοι καὶ ὑγιεῖς γεγόνασιν ἐν Χριστῷ· ἐδιδάχθησαν ὀρθοπο δεῖν, τὸ θεῖον εἰς νοῦν ἐδέξαντο φῶς· ὅτι δὲ πεπι- στεύκασι τῶν Ἰουδαίων οὐκ εὐαρίθμητος, μάθοι τις ἂν ταῖς τῶν ἁγίων ἀποστόλων Πράξεσιν εντυχών. Ἐκεῖ γὰρ Πέτρου δημηγορήσαντος, πρῶτον τρισχί λιοι ἐπίστευσαν, καὶ πάλιν πολὺς ὄχλος. Αλλά ταῦτα μὲν διδάσκων, τοῦτο δὲ θαυματουργῶν, τὸ ἄδολον πλῆθος ὑπήγετο, καὶ πολλοὶ τῶν Ἰουδαίων ἐπίστευον εἰς αὐτόν· οὓς καὶ ἐπαράτους οἱ Φαρισαίος ὠνόμα ζον, ὡς εἰς Χριστὸν πιστεύοντας· ἔλεγον γάρ ο Μή τις ἐκ τῶν Φαρισαίων ἐπίστευσεν εἰς αὐτόν; ἀλλ' ὁ λαὸς οὗτος, ὁ μὴ γινώσκων τὸν νόμον, ἐπικατάρατοί εἰσιν. » Ενταῦθα ἐκάτερον δείκνυται, καὶ ὅτι οἱ ἄρ χοντες οὐκ ἐπίστευον, καὶ ὅτι πολλοὶ ἐκ τοῦ πλήθους ἐπίστευον· ἅπερ ἀμφότερα καὶ ἡ παραβολὴ ηνίξατο, τοὺς μὲν εἰσάγουσα παραιτουμένους, τοὺς δὲ καλου μένους καὶ ὑπακούοντας. Εξελθε εἰς τὰς ὁδοὺς καὶ φραγμούς, καὶ ἀνάγκασον εἰσελθεῖν. • ( Β Γ. 'Ενταῦθά μας βλέπε τὴν τῶν ἐθνῶν κλήσιν, μετά γε τοὺς ἐξ αἷμα- τος Ισραήλ εἰσενηνεγμένων διὰ τῆς πίστεως. Πάλει μὲν γὰρ ἦσαν οἱ ἐξ ἐθνῶν ἄγροικοι τὰς φρένας, ἀπηγριωμένοι τὸν νοῦν καὶ οἷον ἔξω πόλεως, διὰ τὸ μὴ ζῆν ἐν εὐνομία, κτηνοπρεπώς δὲ μᾶλλον, καὶ σὺν ἀλογίᾳ πολλῇ· ταύτῃτοι καὶ εἰς τὰς ἔξω πόλεως ὁδοὺς, καὶ τοὺς ἐν ἀγροῖς ὄντας φραγμούς, ὁ δειπνο κλήτως ἀπεστάλη. Πλὴν προστέτακται παρὰ τοῦ πεπομφότος, οὐχ ἁπλῶς καλέσαι, καὶ μόνην αὐτοῖς προτεἶναι τὴν προτροπὴν, ἀλλὰ γὰρ καὶ ἀναγκάσει. Καίτοι προαιρετικὸν ἅπασι τὸ πιστεύειν ἐστὶ, καὶ δεκτὸν τοῦτο παρὰ Θεῷ, εἶτα πῶς ἀναγκάζονται τι νες ; Καὶ τοῦτο καὶ γέγονεν οἰκονομικῶς ἔδει γάρ, ἔδεῖ τοῖς ἔθνεσιν, ὡς ἀφορήτῳ πλεονεξία κατεξευγμέν νοις, καὶ ὑπὸ ζυγά πεσοῦσι διαβολικά, καὶ οιονεί σει- ραῖς ἀρρήκτοις τῶν οἰκείων πλημμελημάτων ἐνισχη- μένοις, καὶ οὐκ εἰδόσιν ὅλων τὸν φύσει τε καὶ ἀληθῶς ὄντα Θεόν, συντονωτέρας κλήσεως, μιμουμένης ἀνάγκης χρείαν, ἵν᾿ ἰσχύσειαν ἀναβλέψαι πρὸς Θεὸν, καὶ τῶν ἱερῶν γεύσασθαι μαθημάτων, καὶ ἀποφοιτή σαι μὲν τῆς ἀρχαίας ἀπάτης, ἀποπηδῆσαι δε τρόπον τινὰ τῆς τοῦ διαβόλου χειρός. Καὶ γοῦν ἔφη Χριστός • Οὐδεὶς δύναται ἐλθεῖν πρός με, ἐὰν μὴ ὁ Πατὴρ ὁ πέμψας με ελκύσαι αὐτόν. » Η δὲ λέξις ὅλως ἰσχύος ἔργον τῆς θεοπρεποῦς ἀποφαίνει τὴν κλῆσιν. Τοιού τόν τι καὶ ὁ προφήτης Δαβίδ εὑρίσκεται λέγων πρὸς Θεόν περὶ αὐτῶν· ὁ Ἐν κημῷ καὶ χαλινῷ τὰς σιαγό νας αὐτῶν ἄγξαις τῶν μὴ ἐγγιζόντων προς σέ. 9. » S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP V. 21. Tunc iratus paterfamilias disit serve A SNO, cbc. b) Nunc quoque igitur iratus dicitur paterfamilias Judaicis principibus, quia magnam cœnam contem- poerant. Et quidem ipsorum loco vocata fuit de plateis et angulis Judaica plebs, debili et illiberali ingenio prædita, cæca et clauda. Ili enim cæci illi et claudi existimandi sunt, qui postea în Christo validi sanique evaserunt : didicerunt enim reeti incedere, divino recepto mentibus lumine. Profecto quod haud pauci Judaeorum crediderint, ex sanctorum apostolorum Actibus cognoscere po- Leris. Ibi enim concionante Petro, primo quidem ter mille erediderunt, et rursus populus multus”. Nempe et Christus modo docens, modo miracula patrans, carentem dolo plebem ad se trahebat, mul. " tique de Judeis ei credebant : quos maledictos Phariseei appellabant, quis Christo hdem adjunge- bant. Aiebant enim : « Num quis ex Pharisæis in eum eredidit ? sed populus hic legis inscius, male- dictus est ". » Hinc utrumque constat, et quod principes non crediderint, et quod multi de populo ad fidem accesserint: quæ ambo parabola quoque iunuit, dum recusantes alios, alios vero vocatos el ebtemperantes inducit. V. 23. Ezi in vias epsepes, et compelle intrare. Hic mecum observa gentium vocationem, quæ post genus lsraeliticum, per Galem iutroierunt. Olim save erant populi etlìnici mente agresti, animo effe- rato, et veluti extra urbem pagani, propterea quod Laud huna disciplina viverent, sed bestialiter potius, et a recto rationis usu valde alieni. Propterea in suburbanaɛ vias, atque ad agrorum sepes missus fuit invitator. Verumtamen a mittente mandatum ei fuit, ut non vocaret simpliciter, solamque iis in- tenderet adhortationen, verum etiam coactionem. Atqui cum dem suscipere liberum omnibus sit, atque ita Deo placitum, quomodo deinde coguntur aliqui ? Hoc quoque sapiente consilio actum est. Prorsus enim necessaria erat gentibus, ceu intole- rabili tyrannide, id est jugo diabolico oppressis, catenisque indissolubilibus vitiorum suorum con- strictis, neque universalem naturalemque ae verum Deum scientibus, necessaria, inquam, erat vehe mentior vocatio, quæ necessitatis vicem imitare- tur, ut sic possent ad Deum respicere, doctrinas sacras gustare, ab antiquo errore recedere, et diaboli quodammodo manu evadere. Quapropter Christus quoque dixit : « Nemo potest ad me venire, wişi qui misit me Pater, traxerit eum ". » Verum- Lampa ipsum vocabulum plane deuotal, Deo dignae volentis actum esse vocationem. Simile quiddam prophetam quoque Davidem de iisdem dicere ad Deum comperimus: In camo et freno maxillas corum constringe, qui non approximant ad te "., Act. 1, 2; IV, 4. B C b, D f. b, E f. 209) D Joan. vii, 48, 49. ♥ Joan. vi, 44. os Psal. XXXI,
ταύτῃτοι καὶ εἰς τὰς ἔξω πόλεως ὁδοὺς, καὶ τοὺς ἐν ἀγροῖς ὄντας φραγμοὺς, ὁ δειπνοκλήτωρ ἀπεστάλη. Πλὴν προστέτακται παρὰ τοῦ πεπομφότος, οὐχ ἁπλῶς καλέσαι, καὶ μόνην αὐτοῖς προτεῖναι τὴν προτροπὴν, ἀλλὰ γὰρ καὶ ἀναγκάσαι. Καίτοι προαιρετικὸν ἄπασι τὸ πιστεύειν ἐστὶ, καὶ δεκτὸν τοῦτο παρὰ Θεῷ, εἶτα πῶς ἀναγκάζονταί τινες; Καὶ τοῦτο ναὶ γέγονεν οἰκονομικῶς· ἔδει γὰρ, ἔδει τοῖς ἔθνεσιν, ὡς ἀφορήτῳ πλεονεξίᾳ κατεζευγμένοις, καὶ ὑπὸ ζυγὰ πεσοῦσι διαβολικὰ, καὶ οἱονεὶ σειραῖς ἀῤῥήκτοις τῶν οἰκείων πλημμελημάτων ἐνισχημένοις, καὶ οὐκ εἰδόσιν ὅλων τὸν φύσει τε καὶ ἀληθῶς ὄντα Θεὸν, συντονωτέρας κλήσεως, μιμουμένης ἀνάγκης χρείαν, ἵν’ ἰσχύσειαν ἀναβλέψαι πρὸς Θεὸν, καὶ τῶν ἱερῶν γεύσασθαι μαθημάτων, καὶ ἀποφοιτῆσαι μὲν τῆς ἀρχαίας ἀπάτης, ἀποπηδῆσαι δὲ τρόπον τινὰ τῆς τοῦ διαβόλου χειρός. Καὶ γοῦν ἔφη Χριστός· «Οὐδεὶς δύναται ἐλθεῖν πρός με, ἐὰν μὴ ὁ Πατὴρ ὁ πέμψας με ἑλκύσαι αὐτόν.» Ἡ δὲ λέξις ὅλως ἰσχύος ἔργον τῆς θεοπρεποῦς ἀποφαίνει τὴν κλῆσιν. Τοιοῦτόν τι καὶ ὁ προφήτης Δαβὶδ εὑρίσκεται λέγων πρὸς Θεὸν περὶ αὐτῶν·
ΤΟΥ Τότε ὀργισθεὶς ὁ οἰκοδεσπότης εἶπε τῷ δουλε αὐτοῦ, κ. τ. λ. ( Α (. 208, Ε. Γ. Καὶ νῦν οὖν ὠργίσθαι λέ γεται ὁ οἰκοδεσπότης κατὰ τῶν Ἰουδαϊκῶν ἀρχόντων, ὡς τὸ μέγα δείπνον ὑβρισάντων. Καὶ δὴ κέκληνται ἀντ᾽ ἐκείνων οἱ εἰς τὰς πλατείας καὶ τὰς ῥύμας, οἱ ἐκ τῆς Ἰουδαϊκῆς πληθύος, ἀσθενῆ τε καὶ ἀγεννῆ τὴν διάνοιαν ἔχοντες, ἀφεγγή τε καὶ χωλεύουσαν· τυφλοί γὰρ οὗτοι καὶ χωλοὶ νοηθεῖεν ἂν, ἀλλ' εὔρρωστοι καὶ ὑγιεῖς γεγόνασιν ἐν Χριστῷ· ἐδιδάχθησαν ὀρθοπο δεῖν, τὸ θεῖον εἰς νοῦν ἐδέξαντο φῶς· ὅτι δὲ πεπι- στεύκασι τῶν Ἰουδαίων οὐκ εὐαρίθμητος, μάθοι τις ἂν ταῖς τῶν ἁγίων ἀποστόλων Πράξεσιν εντυχών. Ἐκεῖ γὰρ Πέτρου δημηγορήσαντος, πρῶτον τρισχί λιοι ἐπίστευσαν, καὶ πάλιν πολὺς ὄχλος. Αλλά ταῦτα μὲν διδάσκων, τοῦτο δὲ θαυματουργῶν, τὸ ἄδολον πλῆθος ὑπήγετο, καὶ πολλοὶ τῶν Ἰουδαίων ἐπίστευον εἰς αὐτόν· οὓς καὶ ἐπαράτους οἱ Φαρισαίος ὠνόμα ζον, ὡς εἰς Χριστὸν πιστεύοντας· ἔλεγον γάρ ο Μή τις ἐκ τῶν Φαρισαίων ἐπίστευσεν εἰς αὐτόν; ἀλλ' ὁ λαὸς οὗτος, ὁ μὴ γινώσκων τὸν νόμον, ἐπικατάρατοί εἰσιν. » Ενταῦθα ἐκάτερον δείκνυται, καὶ ὅτι οἱ ἄρ χοντες οὐκ ἐπίστευον, καὶ ὅτι πολλοὶ ἐκ τοῦ πλήθους ἐπίστευον· ἅπερ ἀμφότερα καὶ ἡ παραβολὴ ηνίξατο, τοὺς μὲν εἰσάγουσα παραιτουμένους, τοὺς δὲ καλου μένους καὶ ὑπακούοντας. Εξελθε εἰς τὰς ὁδοὺς καὶ φραγμούς, καὶ ἀνάγκασον εἰσελθεῖν. • ( Β Γ. 'Ενταῦθά μας βλέπε τὴν τῶν ἐθνῶν κλήσιν, μετά γε τοὺς ἐξ αἷμα- τος Ισραήλ εἰσενηνεγμένων διὰ τῆς πίστεως. Πάλει μὲν γὰρ ἦσαν οἱ ἐξ ἐθνῶν ἄγροικοι τὰς φρένας, ἀπηγριωμένοι τὸν νοῦν καὶ οἷον ἔξω πόλεως, διὰ τὸ μὴ ζῆν ἐν εὐνομία, κτηνοπρεπώς δὲ μᾶλλον, καὶ σὺν ἀλογίᾳ πολλῇ· ταύτῃτοι καὶ εἰς τὰς ἔξω πόλεως ὁδοὺς, καὶ τοὺς ἐν ἀγροῖς ὄντας φραγμούς, ὁ δειπνο κλήτως ἀπεστάλη. Πλὴν προστέτακται παρὰ τοῦ πεπομφότος, οὐχ ἁπλῶς καλέσαι, καὶ μόνην αὐτοῖς προτεἶναι τὴν προτροπὴν, ἀλλὰ γὰρ καὶ ἀναγκάσει. Καίτοι προαιρετικὸν ἅπασι τὸ πιστεύειν ἐστὶ, καὶ δεκτὸν τοῦτο παρὰ Θεῷ, εἶτα πῶς ἀναγκάζονται τι νες ; Καὶ τοῦτο καὶ γέγονεν οἰκονομικῶς ἔδει γάρ, ἔδεῖ τοῖς ἔθνεσιν, ὡς ἀφορήτῳ πλεονεξία κατεξευγμέν νοις, καὶ ὑπὸ ζυγά πεσοῦσι διαβολικά, καὶ οιονεί σει- ραῖς ἀρρήκτοις τῶν οἰκείων πλημμελημάτων ἐνισχη- μένοις, καὶ οὐκ εἰδόσιν ὅλων τὸν φύσει τε καὶ ἀληθῶς ὄντα Θεόν, συντονωτέρας κλήσεως, μιμουμένης ἀνάγκης χρείαν, ἵν᾿ ἰσχύσειαν ἀναβλέψαι πρὸς Θεὸν, καὶ τῶν ἱερῶν γεύσασθαι μαθημάτων, καὶ ἀποφοιτή σαι μὲν τῆς ἀρχαίας ἀπάτης, ἀποπηδῆσαι δε τρόπον τινὰ τῆς τοῦ διαβόλου χειρός. Καὶ γοῦν ἔφη Χριστός • Οὐδεὶς δύναται ἐλθεῖν πρός με, ἐὰν μὴ ὁ Πατὴρ ὁ πέμψας με ελκύσαι αὐτόν. » Η δὲ λέξις ὅλως ἰσχύος ἔργον τῆς θεοπρεποῦς ἀποφαίνει τὴν κλῆσιν. Τοιού τόν τι καὶ ὁ προφήτης Δαβίδ εὑρίσκεται λέγων πρὸς Θεόν περὶ αὐτῶν· ὁ Ἐν κημῷ καὶ χαλινῷ τὰς σιαγό νας αὐτῶν ἄγξαις τῶν μὴ ἐγγιζόντων προς σέ. 9. » S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP V. 21. Tunc iratus paterfamilias disit serve A SNO, cbc. b) Nunc quoque igitur iratus dicitur paterfamilias Judaicis principibus, quia magnam cœnam contem- poerant. Et quidem ipsorum loco vocata fuit de plateis et angulis Judaica plebs, debili et illiberali ingenio prædita, cæca et clauda. Ili enim cæci illi et claudi existimandi sunt, qui postea în Christo validi sanique evaserunt : didicerunt enim reeti incedere, divino recepto mentibus lumine. Profecto quod haud pauci Judaeorum crediderint, ex sanctorum apostolorum Actibus cognoscere po- Leris. Ibi enim concionante Petro, primo quidem ter mille erediderunt, et rursus populus multus”. Nempe et Christus modo docens, modo miracula patrans, carentem dolo plebem ad se trahebat, mul. " tique de Judeis ei credebant : quos maledictos Phariseei appellabant, quis Christo hdem adjunge- bant. Aiebant enim : « Num quis ex Pharisæis in eum eredidit ? sed populus hic legis inscius, male- dictus est ". » Hinc utrumque constat, et quod principes non crediderint, et quod multi de populo ad fidem accesserint: quæ ambo parabola quoque iunuit, dum recusantes alios, alios vero vocatos el ebtemperantes inducit. V. 23. Ezi in vias epsepes, et compelle intrare. Hic mecum observa gentium vocationem, quæ post genus lsraeliticum, per Galem iutroierunt. Olim save erant populi etlìnici mente agresti, animo effe- rato, et veluti extra urbem pagani, propterea quod Laud huna disciplina viverent, sed bestialiter potius, et a recto rationis usu valde alieni. Propterea in suburbanaɛ vias, atque ad agrorum sepes missus fuit invitator. Verumtamen a mittente mandatum ei fuit, ut non vocaret simpliciter, solamque iis in- tenderet adhortationen, verum etiam coactionem. Atqui cum dem suscipere liberum omnibus sit, atque ita Deo placitum, quomodo deinde coguntur aliqui ? Hoc quoque sapiente consilio actum est. Prorsus enim necessaria erat gentibus, ceu intole- rabili tyrannide, id est jugo diabolico oppressis, catenisque indissolubilibus vitiorum suorum con- strictis, neque universalem naturalemque ae verum Deum scientibus, necessaria, inquam, erat vehe mentior vocatio, quæ necessitatis vicem imitare- tur, ut sic possent ad Deum respicere, doctrinas sacras gustare, ab antiquo errore recedere, et diaboli quodammodo manu evadere. Quapropter Christus quoque dixit : « Nemo potest ad me venire, wişi qui misit me Pater, traxerit eum ". » Verum- Lampa ipsum vocabulum plane deuotal, Deo dignae volentis actum esse vocationem. Simile quiddam prophetam quoque Davidem de iisdem dicere ad Deum comperimus: In camo et freno maxillas corum constringe, qui non approximant ad te "., Act. 1, 2; IV, 4. B C b, D f. b, E f. 209) D Joan. vii, 48, 49. ♥ Joan. vi, 44. os Psal. XXXI,
PG 72:793«Ἐν κημῷ καὶ χαλινῷ τὰς σιαγόνας αὐτῶν ἄγξαις τῶν μὴ ἐγγιζόντων πρὸς σέ.» Ὁρᾷς ὅπως τινὶ χαλινῷ περιτρέπει πρὸς ἑαυτὸν ὁ τῶν ὅλων Θεὸς τοὺς ἀγρίως ἀποσκιρτήσαντας; Ἀγαθὸς γάρ ἐστι καὶ φιλάνθρωπος, καὶ πάντας τοὺς ἀνθρώπους θέλει σωθῆναι, καὶ εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας ἐλθεῖν. «Εἴ τις ἔρχεται πρός με, καὶ οὐ μισεῖ τὸν πατέρα ἑαυτοῦ, κ.τ.λ.» (α φ. 204, β φ. 145) Οὐκοῦν λέγων τὸ, Εἴ τις ἔρχεται πρός με, καὶ οὐ μισεῖ τοὺς καθ’ αἷμα καὶ αὐτὴν τὴν ψυχὴν, οὐ τοὺς τῆς ἐμφύτου φιλοστοργίας ἀτιμάζει νόμους, οὐδὲ τῆς φυσικῆς διαθέσεως, τῆς ὀφειλομένης γονεῦσι μὲν παρὰ τέκνων, γυναιξὶ δὲ παρὰ τῶν συνηρμοσμένων, ἀδελφοῖς δὲ πρὸς ἀδελφοὺς, καταφρονητὰς εἶναι διδάσκει, ἐχθροὺς ποιησαμένους τοὺς οἰκειοτάτους, ἵνα συνῶμεν αὐτῷ καὶ ἀκολουθεῖν ἰσχύσωμεν· ὁ γὰρ κελεύων ἀγαπᾷν τοὺς ἐχθροὺς, πῶς ἂν ἠθέλησε μισεῖν τοὺς κατὰ φύσιν οἰκείους; Οὔτε οὖν ἀγνοῆσαι τὴν φύσιν, οὔτε δουλεῦσαι προστάττει Χριστὸς, ἀλλὰ χρῆσθαι τῇ φύσει πρὸς τὸ ἄμεινον καὶ σωτήριον· συνεπάγεσθαι γὰρ τὸ οἰκεῖον θέλει εἰς τὴν αὐτοῦ Χριστοῦ φιλίαν, ἀλλὰ μὴ ἀφέλκεσθαι διὰ τοῦ οἰκείου τῆς θείας ἀγάπης·
Ορᾷς ὅπως τινὶ χαλινῷ περιτρέπει πρὸς ἑαυτὸν ὁ & τῶν ὅλων Θεὸς τοὺς ἀγρίως αποσκιρτήσαντας; Αγα θὰς γάρ ἐστι καὶ φιλάνθρωπος, καὶ πάντας τοὺς ἀν θρώπους θέλει σωθῆναι, καὶ εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας ἐλθεῖν. Εἴ τις ἔρχεται πρός με, καὶ οὐ μισεῖ τὸν πατέ ρα ἑαυτοῦ, κ. τ. λ. Εt Δ. Β Γ. ) Οὐκοῦν λέγων τὸ, Εἴ τις Έρχεται πρός με, καὶ οὐ μισεῖ τοὺς καθ' αἷμα καὶ αὐτὴν τὴν ψυχὴν, οὐ τοὺς τῆς ἐμφύτου φιλοστορ- γίας ατιμάζει νόμους, οὐδὲ τῆς φυσικῆς διαθέσεως, τῆς ὀφειλομένης γονεῦσι μὲν παρὰ τέκνων, γυναιξί δὲ παρὰ τῶν συνηρμοσμένων, ἀδελφοῖς δὲ πρὸς ἀδελ φούς, καταφρονητὰς εἶναι διδάσκει, εχθρούς ποιησα- μένους τοὺς οἰκειοτάτους, ἵνα συνῶμεν αὐτῷ καὶ ἀκολουθεῖν ἰσχύσωμεν· ὁ γὰρ κελεύων ἀγαπῶν τοὺς ἐχθρούς, πῶς ἂν ἠθέλησε μισεῖν τοὺς κατὰ φύσιν οἰκείους ; Ούτε οὖν ἀγνοῆσαι τὴν φύσιν, οὔτε δουλεύο και προστάττει Χριστός, ἀλλὰ χρῆσθαι τῇ φύσει πρὸς τὸ ἄμεινον καὶ σωτήριον· συνεπάγεσθαι γὰρ τὸ οἰκεῖον θέλει εἰς τὴν αὐτοῦ Χριστοῦ φιλίαν, ἀλλὰ μὴ ἀφέλκεσθαι διὰ τοῦ οἰκείου τῆς θείας ἀγάπης· ἐπεὶ τό γε τιμᾷν γονέας καὶ αὐτῷ τῷ Κυρίῳ δοκεῖ. Καὶ τὸ ἐκτρέφειν τὰ τέκνα Παῦλος εἰσηγείται· ἀλλὰ καὶ γονεῦσιν ὑπακούειν δεῖ, φησὶν, ἐν Κυρίῳ· καὶ νουθεσία Κυρίου καὶ τὰς ἑαυτῶν γυναῖκας ἀγαπαν τοῖς ἀνδράσιν εἰσηγήσατο, ἀλλ᾽ ἐν μιμήσει Χριστοῦ τοῦ τὴν Ἐκκλησίαν ἀγαπήσαντος. Καὶ ταῖς γυναιξὶ δὲ τοὺς ἄνδρας φοβεῖσθαι, ἀλλ᾽ Ἐκκλησίας τύπῳ τῆς φοβουμένης Χριστόν· οὐ γὰρ οἰκείους γε όντας – τῇ πίστει τοὺς οἰκείους μισητέον. ι Ει γάρ τις τῶν ἰδίων, φησί, και μάλιστα τῶν οἰκείων οὐ προνοεί, τὴν πίστιν ήρνηται. » Ενὶ δὲ λόγῳ, προκειμένου σκοποῦ τοῦ Χριστῷ ἀκολουθεῖν, εἴ τι τούτῳ σύμφων νον, αἱρετέον· τὸ δὲ μὴ σύμφωνον, παραιτητέον. Καὶ γὰρ εἰ ζῶντας τὴν ἐν σαρκὶ ζωὴν ἔνεστι τὸ Χριστοῦ σέβας διαφυλάττειν, οὐ φευκτέον τὴν ἐν σώματι ζωὴν, ἀλλὰ συντηρητέον ταύτην, ὡς ὁ Παῦλος, ἡνίκα διὰ θυρίδος ἐν σαργάνῃ χαλασθεὶς, ἐκφεύγει τὰς Αρέτας χεῖρας, ἵνα ζῶν ἔτι κηρύττη Χριστὸν, καὶ μὴ θάττον ἀναιρεθείς, ἐμποδίσῃ τὸ κήρυγμα· ὅπου δὲ ἔδει καὶ τῆς ζωῆς καταφρονεῖν ὑπὲρ τοῦ τελειώ- και τὸν δρόμον, οὐδὲ τὴν ψυχὴν ἔφη ποιεῖσθαι τιμίαν ἑαυτῷ· καὶ Χριστὸν ἐφ' ἑκάτερα προβτίθετο σκοπὸν, ἐπί τε τὸ ζῆν καὶ τὸ τεθνάναι. « Ἐμοὶ γὰρ, φησὶ, τὸ ζῆν, Χριστός· καὶ τὸ ἀποθανεῖν, κέρδος. ο Τίς γὰρ ἐξ ὑμῶν θέλων πύργον οικοδομήσαι, κα τ. λ. (Α Γ. 205, Β Γ. 143) οποία τις ή πρόφασις, ή πρός γε τούτους παρενεγκούσα τοὺς λόγους, εἰπεῖν ἀναγκαῖον. Τὸ εὐαγγελικὸν δεῖπνον ἐν τοῖς προλα βοῦσιν ἔφη τελεῖσθαι μέγα, εἰς δ κέκληνται πολλοί παρὰ τοῦ προσθέντος αὐτοῖς τὴν πανήγυριν. Αλλ' ἦσαν πρὸς τοῦτο ῥᾴθυμοί τινες· παρῃτοῦντο γάρ, φησὶν, ἀπὸ μιᾶς, λέγοντες, ὁ μὲν ὅτι ἀγρὸν ἡγόρασα, COMMENT. IN LUCAM. 79% Viden" quomodo fremo quodam ad se convertit om. B nium Deus illos qui ferocius exsultant? Bonus nimi- rum est hominumque amans, atque ‹ omnes vult salvos feri, et ad veritatis agnitionem venire 5. V. 26. Si quis venit ad me, et non odit patrem SNUIR, etc. Cum itaque dicit, Si quis venit ad me, et non olit consanguineos suos, ipsamque animam pro- priam, non profecto congeniti erga propinquos amoris leges contemnit ; neque naturalis affectus, quem debent parentibus liberi, uxoribus viri, fratres fratribus, aspernatores nos fieri docet, neque ut maxime necessariorum odium suscipiamus, quo Christo conjungi eumque sectari valeamus. Nam qui inimicos amare præcipit, cur vellet natura pro- pinquos odio haberi? Neque igitur non agnoscere naturam, neque ejus esse mancipium, jubet Domi- nus, sed natura uti ad res meliores ac salutares. Vult autem propinquos nostros una potius nobis- cum ad Christum trahi, quam nos propter propin- quos dí vino amore submoveri. Nam parentes hono- rari, ipsi Domino placet : ut filii vero nutriantur, docet Paulus; sed et parentibus esse obediendum in Domino ait ; et Domini nutu uxores proprias a viris diligendas docet, sed tamen ad Christi imita- tionem Ecclesiam diligentis “. Vicissim ab uxoribus viros timendos, sed Ecclesiæ exemplo quæ Christum umet *. Neque vero cum simus propinqui fide, pro- pinquos odisse debemus. Si quis enim, inquit Paulus, suorum et maxime domesticorum curam non habet, fidem negavit *. » Ut uno verbo dicam, cum rei summa Christi sequela sit, si quid huic consonat, id eligendum; si quid contra non consonat, id repudiandum. siquidem hauc in carne vitam retinentes, Christi religionem tueri possumus, non est corporea vita recusanda, sed potius conservanda, sicut cuin Paulus per fenestram in sporta demissus, Aretæ manus vitavit, ut Chri- stum superstes adhuc prædicaret, neque maturius exstinctus magisterio prohiberetur. Cum autem opus erat vitam ipsam negligere ob cursum con- summandum, ne animam quidem in pretio habere se dixit'; Christumque utraque in re scopum ( i. 204, D sibi, sive vivendo, sive etiam moriendo propo- C suerat. ‹ Mihi enim vivere, Christus est; et mori, lucrum . V. 28. Quis enim ex vobis volens turrim ædifi- care, etc. Quænam occasio horum sermonum fuerit dicen- dorum, fari necesse est. Coenam magnam evangeli- cam celebratam fuisse in superioribus dictum est, ad quam multi vocati fuerunt ab ejus solemnitatis auctore. Sed nonnullos ejus rei piguit, qui uno ore recusarunt dicentes, alius quidem quod agrum emisset, alius quod boum par comparasset, alius ”1 Tim. 11, 4. * Fixod. xx. 12, • Tim. v, 10. * Ephes. vi, * Tim. v, 8. *Act. ix, 23-25; II Cor. x1, 33. ' Act. xx, 24. • Philipp. 1, 21. ♦ Ephes. v, 33. 1. "Ephes. v, 95.
ἐπεὶ τό γε τιμᾷν γονέας καὶ αὐτῷ τῷ Κυρίῳ δοκεῖ. Καὶ τὸ ἐκτρέφειν τὰ τέκνα Παῦλος εἰσηγεῖται· ἀλλὰ καὶ γονεῦσιν ὑπακούειν δεῖ, φησὶν, ἐν Κυρίῳ· καὶ νουθεσίᾳ Κυρίου καὶ τὰς ἑαυτῶν γυναῖκας ἀγαπᾷν τοῖς ἀνδράσιν εἰσηγήσατο, ἀλλ’ ἐν μιμήσει Χριστοῦ τοῦ τὴν Ἐκκλησίαν ἀγαπήσαντος. Καὶ ταῖς γυναιξὶ δὲ τοὺς ἄνδρας φοβεῖσθαι, ἀλλ’ Ἐκκλησίας τύπῳ τῆς φοβουμένης Χριστόν· οὐ γὰρ οἰκείους γε ὄντας τῇ πίστει τοὺς οἰκείους μισητέον. «Εἰ γάρ τις τῶν ἰδίων, φησὶ, καὶ μάλιστα τῶν οἰκείων οὐ προνοεῖ, τὴν πίστιν ἤρνηται.» Ἑνὶ δὲ λόγῳ, προκειμένου σκοποῦ τοῦ Χριστῷ ἀκολουθεῖν, εἴ τι τούτῳ σύμφωνον, αἱρετέον· τὸ δὲ μὴ σύμφωνον, παραιτητέον. Καὶ γὰρ εἰ ζῶντας τὴν ἐν σαρκὶ ζωὴν ἔνεστι τὸ Χριστοῦ σέβας διαφυλάττειν, οὐ φευκτέον τὴν ἐν σώματι ζωὴν, ἀλλὰ συντηρητέον ταύτην, ὡς ὁ Παῦλος, ἡνίκα διὰ θυρίδος ἐν σαργάνῃ χαλασθεὶς, ἐκφεύγει τὰς Ἀρέτα χεῖρας, ἵνα ζῶν ἔτι κηρύττῃ Χριστὸν, καὶ μὴ θᾶττον ἀναιρεθεὶς, ἐμποδίσῃ τὸ κήρυγμα· ὅπου δὲ ἔδει καὶ τῆς ζωῆς καταφρονεῖν ὑπὲρ τοῦ τελειῶσαι τὸν δρόμον, οὐδὲ τὴν ψυχὴν ἔφη ποιεῖσθαι τιμίαν ἑαυτῷ·
Ορᾷς ὅπως τινὶ χαλινῷ περιτρέπει πρὸς ἑαυτὸν ὁ & τῶν ὅλων Θεὸς τοὺς ἀγρίως αποσκιρτήσαντας; Αγα θὰς γάρ ἐστι καὶ φιλάνθρωπος, καὶ πάντας τοὺς ἀν θρώπους θέλει σωθῆναι, καὶ εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας ἐλθεῖν. Εἴ τις ἔρχεται πρός με, καὶ οὐ μισεῖ τὸν πατέ ρα ἑαυτοῦ, κ. τ. λ. Εt Δ. Β Γ. ) Οὐκοῦν λέγων τὸ, Εἴ τις Έρχεται πρός με, καὶ οὐ μισεῖ τοὺς καθ' αἷμα καὶ αὐτὴν τὴν ψυχὴν, οὐ τοὺς τῆς ἐμφύτου φιλοστορ- γίας ατιμάζει νόμους, οὐδὲ τῆς φυσικῆς διαθέσεως, τῆς ὀφειλομένης γονεῦσι μὲν παρὰ τέκνων, γυναιξί δὲ παρὰ τῶν συνηρμοσμένων, ἀδελφοῖς δὲ πρὸς ἀδελ φούς, καταφρονητὰς εἶναι διδάσκει, εχθρούς ποιησα- μένους τοὺς οἰκειοτάτους, ἵνα συνῶμεν αὐτῷ καὶ ἀκολουθεῖν ἰσχύσωμεν· ὁ γὰρ κελεύων ἀγαπῶν τοὺς ἐχθρούς, πῶς ἂν ἠθέλησε μισεῖν τοὺς κατὰ φύσιν οἰκείους ; Ούτε οὖν ἀγνοῆσαι τὴν φύσιν, οὔτε δουλεύο και προστάττει Χριστός, ἀλλὰ χρῆσθαι τῇ φύσει πρὸς τὸ ἄμεινον καὶ σωτήριον· συνεπάγεσθαι γὰρ τὸ οἰκεῖον θέλει εἰς τὴν αὐτοῦ Χριστοῦ φιλίαν, ἀλλὰ μὴ ἀφέλκεσθαι διὰ τοῦ οἰκείου τῆς θείας ἀγάπης· ἐπεὶ τό γε τιμᾷν γονέας καὶ αὐτῷ τῷ Κυρίῳ δοκεῖ. Καὶ τὸ ἐκτρέφειν τὰ τέκνα Παῦλος εἰσηγείται· ἀλλὰ καὶ γονεῦσιν ὑπακούειν δεῖ, φησὶν, ἐν Κυρίῳ· καὶ νουθεσία Κυρίου καὶ τὰς ἑαυτῶν γυναῖκας ἀγαπαν τοῖς ἀνδράσιν εἰσηγήσατο, ἀλλ᾽ ἐν μιμήσει Χριστοῦ τοῦ τὴν Ἐκκλησίαν ἀγαπήσαντος. Καὶ ταῖς γυναιξὶ δὲ τοὺς ἄνδρας φοβεῖσθαι, ἀλλ᾽ Ἐκκλησίας τύπῳ τῆς φοβουμένης Χριστόν· οὐ γὰρ οἰκείους γε όντας – τῇ πίστει τοὺς οἰκείους μισητέον. ι Ει γάρ τις τῶν ἰδίων, φησί, και μάλιστα τῶν οἰκείων οὐ προνοεί, τὴν πίστιν ήρνηται. » Ενὶ δὲ λόγῳ, προκειμένου σκοποῦ τοῦ Χριστῷ ἀκολουθεῖν, εἴ τι τούτῳ σύμφων νον, αἱρετέον· τὸ δὲ μὴ σύμφωνον, παραιτητέον. Καὶ γὰρ εἰ ζῶντας τὴν ἐν σαρκὶ ζωὴν ἔνεστι τὸ Χριστοῦ σέβας διαφυλάττειν, οὐ φευκτέον τὴν ἐν σώματι ζωὴν, ἀλλὰ συντηρητέον ταύτην, ὡς ὁ Παῦλος, ἡνίκα διὰ θυρίδος ἐν σαργάνῃ χαλασθεὶς, ἐκφεύγει τὰς Αρέτας χεῖρας, ἵνα ζῶν ἔτι κηρύττη Χριστὸν, καὶ μὴ θάττον ἀναιρεθείς, ἐμποδίσῃ τὸ κήρυγμα· ὅπου δὲ ἔδει καὶ τῆς ζωῆς καταφρονεῖν ὑπὲρ τοῦ τελειώ- και τὸν δρόμον, οὐδὲ τὴν ψυχὴν ἔφη ποιεῖσθαι τιμίαν ἑαυτῷ· καὶ Χριστὸν ἐφ' ἑκάτερα προβτίθετο σκοπὸν, ἐπί τε τὸ ζῆν καὶ τὸ τεθνάναι. « Ἐμοὶ γὰρ, φησὶ, τὸ ζῆν, Χριστός· καὶ τὸ ἀποθανεῖν, κέρδος. ο Τίς γὰρ ἐξ ὑμῶν θέλων πύργον οικοδομήσαι, κα τ. λ. (Α Γ. 205, Β Γ. 143) οποία τις ή πρόφασις, ή πρός γε τούτους παρενεγκούσα τοὺς λόγους, εἰπεῖν ἀναγκαῖον. Τὸ εὐαγγελικὸν δεῖπνον ἐν τοῖς προλα βοῦσιν ἔφη τελεῖσθαι μέγα, εἰς δ κέκληνται πολλοί παρὰ τοῦ προσθέντος αὐτοῖς τὴν πανήγυριν. Αλλ' ἦσαν πρὸς τοῦτο ῥᾴθυμοί τινες· παρῃτοῦντο γάρ, φησὶν, ἀπὸ μιᾶς, λέγοντες, ὁ μὲν ὅτι ἀγρὸν ἡγόρασα, COMMENT. IN LUCAM. 79% Viden" quomodo fremo quodam ad se convertit om. B nium Deus illos qui ferocius exsultant? Bonus nimi- rum est hominumque amans, atque ‹ omnes vult salvos feri, et ad veritatis agnitionem venire 5. V. 26. Si quis venit ad me, et non odit patrem SNUIR, etc. Cum itaque dicit, Si quis venit ad me, et non olit consanguineos suos, ipsamque animam pro- priam, non profecto congeniti erga propinquos amoris leges contemnit ; neque naturalis affectus, quem debent parentibus liberi, uxoribus viri, fratres fratribus, aspernatores nos fieri docet, neque ut maxime necessariorum odium suscipiamus, quo Christo conjungi eumque sectari valeamus. Nam qui inimicos amare præcipit, cur vellet natura pro- pinquos odio haberi? Neque igitur non agnoscere naturam, neque ejus esse mancipium, jubet Domi- nus, sed natura uti ad res meliores ac salutares. Vult autem propinquos nostros una potius nobis- cum ad Christum trahi, quam nos propter propin- quos dí vino amore submoveri. Nam parentes hono- rari, ipsi Domino placet : ut filii vero nutriantur, docet Paulus; sed et parentibus esse obediendum in Domino ait ; et Domini nutu uxores proprias a viris diligendas docet, sed tamen ad Christi imita- tionem Ecclesiam diligentis “. Vicissim ab uxoribus viros timendos, sed Ecclesiæ exemplo quæ Christum umet *. Neque vero cum simus propinqui fide, pro- pinquos odisse debemus. Si quis enim, inquit Paulus, suorum et maxime domesticorum curam non habet, fidem negavit *. » Ut uno verbo dicam, cum rei summa Christi sequela sit, si quid huic consonat, id eligendum; si quid contra non consonat, id repudiandum. siquidem hauc in carne vitam retinentes, Christi religionem tueri possumus, non est corporea vita recusanda, sed potius conservanda, sicut cuin Paulus per fenestram in sporta demissus, Aretæ manus vitavit, ut Chri- stum superstes adhuc prædicaret, neque maturius exstinctus magisterio prohiberetur. Cum autem opus erat vitam ipsam negligere ob cursum con- summandum, ne animam quidem in pretio habere se dixit'; Christumque utraque in re scopum ( i. 204, D sibi, sive vivendo, sive etiam moriendo propo- C suerat. ‹ Mihi enim vivere, Christus est; et mori, lucrum . V. 28. Quis enim ex vobis volens turrim ædifi- care, etc. Quænam occasio horum sermonum fuerit dicen- dorum, fari necesse est. Coenam magnam evangeli- cam celebratam fuisse in superioribus dictum est, ad quam multi vocati fuerunt ab ejus solemnitatis auctore. Sed nonnullos ejus rei piguit, qui uno ore recusarunt dicentes, alius quidem quod agrum emisset, alius quod boum par comparasset, alius ”1 Tim. 11, 4. * Fixod. xx. 12, • Tim. v, 10. * Ephes. vi, * Tim. v, 8. *Act. ix, 23-25; II Cor. x1, 33. ' Act. xx, 24. • Philipp. 1, 21. ♦ Ephes. v, 33. 1. "Ephes. v, 95.
PG 72:795καὶ Χριστὸν ἐφ’ ἑκάτερα προὐτίθετο σκοπὸν, ἐπί τε τὸ ζῇν καὶ τὸ τεθνάναι. «Ἐμοὶ γὰρ, φησὶ, τὸ ζῇν, Χριστός· καὶ τὸ ἀποθανεῖν, κέρδος.» «Τίς γὰρ ἐξ ὑμῶν θέλων πύργον οἰκοδομῆσαι, κ.τ.λ.» (α φ. 205, β φ. 143) Ὁποία τις ἡ πρόφασις, ἡ πρός γε τούτους παρενεγκοῦσα τοὺς λόγους, εἰπεῖν ἀναγκαῖον. Τὸ εὐαγγελικὸν δεῖπνον ἐν τοῖς προλαβοῦσιν ἔφη τελεῖσθαι μέγα, εἰς ὃ κέκληνται πολλοὶ παρὰ τοῦ προσθέντος αὐτοῖς τὴν πανήγυριν. Ἀλλ’ ἦσαν πρὸς τοῦτο ῥᾴθυμοί τινες· παρῃτοῦντο γὰρ, φησὶν, ἀπὸ μιᾶς, λέγοντες, ὁ μὲν ὅτι Ἀγρὸν ἠγόρασα, ὁ δὲ ὅτι Ζεύγη βοῶν ἐπριάμην, ὁ δὲ ὅτι Γυναῖκα ἔγημα, καὶ οὐ δύναμαι ἐλθεῖν· καὶ τοιαύταις τισὶν εὑρεσιλογίαις χρώμενοι, λελυπήκασι τὸν κεκληκότα. Ἔδει τοίνυν ἡμᾶς εἰδέναι καὶ μάλα σαφῶς, ὅτι Θεοῦ καλοῦντος εἰς ἑαυτὸν, τῶν εἰς σάρκα καὶ περὶ αὐτὴν ἐπιθυμιῶν καταφρονητὰς εἶναι προσήκει. Εἶτα δυσὶ κέχρηται παραδείγμασιν, ἀκονῶν εἰς ἄμαχον εὐανδρίαν τοὺς ἑαυτοῦ γνωρίμους. Εἰ γὰρ δή τις βούλοιτο, φησὶν, οἰκοδομῆσαι πύργον, τὰ πρὸς ἀπαρτισμὸν ἑτοιμασάμενος πρότερον, οὕτως τῇ οἰκοδομῇ ἐπιβάλλεται·
ὁ δὲ ὅτι Ζεύγη βοῶν ἐπριάμην, ὁ δὲ ὅτι Γυναῖκα ἔγημα, καὶ οὐ δύναμαι ἐλθεῖν· καὶ τοιαύταις τισὶν ευρεσιλογίαις χρώμενοι, λελυπήκασι τὸν κεκληκότα. Εδει τοίνυν ἡμᾶς εἰδέναι καὶ μάλα σαφῶς, ὅτι Θεοῦ καλοῦντος εἰς ἑαυτὸν, τῶν εἰς σάρκα καὶ περὶ αὐτὴν ἐπιθυμιών καταφρονητὰς εἶναι προσήκει. Εἶτα δυσὶ κέχρηται παραδείγμασιν, ἀκονῶν εἰς ἅμαχον εύαν δρίαν τοὺς ἑαυτοῦ γνωρίμους. Εἰ γὰρ δή τις βούλοιτο, φησίν, οἰκοδομῆσαι πύργον, τὰ πρὸς ἀπαρτισμόν ἑτοιμασάμενος πρότερον, οὕτως τῇ οἰκοδομῇ ἐπιβάλ λεται· [καὶ εἴ τις βασιλεὺς πορεύῃ συμβαλεῖν ἑτέρῳ βασιλεῖ εἰς πόλεμον, πρῶτον βουλεύεται] εἰ εὐσθενὴς ᾗ πρὸς ἀντίστασιν, ἢ μή· ἵν' η θαρρήσῃ τὸν πόλε μεν, ἢ τὴν εἰρήνην ἔλοιτο. Ταὐτὸ δὲ τοῦτο καὶ τοὺς πιστεύοντας ἀπαιτεῖ· δεῖ γὰρ τοὺς τὴν εὐκλεὰ καὶ Β ἀμώμητον ζωὴν κατορθοῦν ἐλομένους, τὴν ἀρκοῦσαν εἰς τοῦτο προθυμίαν ἐγκαταθέσθαι τῷ νῷ, μεμνήσθαί τε τοῦ λέγοντος· « Τέκνον, εἰ προσέρχῃ δουλεύειν Κυρίῳ, ετοίμασον τὴν ψυχήν σου εἰς πειρασμόν· εὔθυνον τὴν καρδίαν σου, καὶ καρτέρησον. » Οις δε οὐκ ἔνεστι προθυμία τοιαύτη, οὗτοι πῶς ἂν ἐσχύσειαν τὸν προτεθέντα αὐτοῖς ἀποπερᾶναι σκοπόν ; - (Δ Τί τὸ ἐντεῦθεν ὑποδηλούμενον; « Οὐκ ἔστιν ἡμῖν ἡ πάλη πρὸς αἷμα καὶ σάρκα, ἀλλὰ πρὸς τὰ πνευματικὰ τῆς πονηρίας, ἐν τοῖς ἐπουρανίοις. Ἔστι δέ τις καὶ ἑτέρων ἡμῖν πολεμίων ἑσμὸς, τὸ φρόνημα τῆς σαρκὸς, ὁ ἐν τοῖς μέλεσιν ἡμῶν ἀγριαί νων νόμος τὰ πολύτροπα πάθη· πρὸς ταῦτα ἡμῖν ἡ πάλη, αὕτη τῶν ἐχθρῶν ἡ ἀγρία πληθύς. Πῶς οὖν ἄρα περιεσόμεθα; Όταν πιστεύωμεν, ὅτι ι ἐν τῷ Θεῷ ποιήσομεν δύναμιν, κατὰ τὸ γεγραμμένον, καὶ αὐτὸς ἐξουδενώσει τους θλίβοντας ἡμᾶς. » Ούτως αὐτὸς ἑαυτὸν διαθεὶς, ἔφη τις τῶν ἁγίων προφητῶν· • Ιδού Κύριος βοηθεῖ μοι, τίς κακώσει με ; ο Ψάλλει δέ που καὶ ὁ θεσπέσιος Δαβίδ· « Κύριος φωτισμός μου καὶ σωτήρ μου, τίνα φοβηθήσομαι; ι καὶ τὰ λοιπά. Αὐτὸς γάρ ἐστιν ἡμῶν ἡ ἰσχύς. Καλὸν τὸ ἅλας. (Α Γ. 206, Ὥσπερ δὲ ἄνευ ἀλός, ούτε ἄρτος, οὔτε ἄψον ἐδώδιμον, οὕτως ἄνευ τῆς ἀποστο λικῆς συνέσεως καὶ διδασκαλίας, πάσα ψυχή μωρά καὶ ἄνοστος ἄνοσμος], καὶ οὐχ ἡδεία παρὰ θεῷ. Ἔστωσαν οὖν ἐν ἡμῖν οἱ ἄλες, του έστιν οἱ θεῖοί τε καὶ σωτήριοι λόγοι, ὧν ἐὰν καταφρονήσωμεν, ἐσό Ο μεθα μωροί καὶ ἀσύνετοι καὶ ἀχρεῖοι παντελώς. ΚΕΦΑΛ. ΙΕ'. σαν δὲ ἐγγίζοντες αὐτῷ πάντες οι τελώνες καὶ οἱ ἁμαρτωλοὶ ἀκούειν αὐτοῦ. (Α Γ. 206) « Πέπομφεν ἐξ οὐρανοῦ τὸν Υἱὸν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ, οὐχ ἵνα κρίνῃ τὸν κόσμον, καθά φησιν αὐτὸς, ἀλλ᾽ ἵνα σωθῇ ὁ κόσμος δι' αὐτοῦ. » Εἶτα πῶς S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. quod uxorem duxisset ideoque venire nequiret: A quibus utentes simulatis excusationibus, iuvitanti molestiam crearunt. oportuit itaque apertissime nos cognoscere, vocante Deo, cunctas caruis cupi- alitates aspernari debere. Deinde duas profert simi- litudines, ut familiares suos ad invictam fortitudi- nein acuat. Si quis enim voluerit, inquit, turrim ædificare, paratis antea quæ ad illius structuram pertinent, sic demum ædificium aggredietur. Et si quis rex eat committere bellum cum alio rege, prius cogitat utrum satis validus ad resistendum sit, nec- ne : ut vel decertare audeat, vel pacem præoptet. Hoc idem etiam a credentibus exigit: oportet enim eos qui nobilem irreprehensibilemque vitam agere decreverunt, idoneum huic rei vigorem mente con- cipere ; ac meminisse dicentis : • Fili, si accedes ad serviendum Domino, præpara animam tuam ad tentationem; dirige cor tuum, et sustine”. › Quibus hic vigor non inest, quomodo hi poterunt propositum sibi scopum attingere? - Quid autem bine significatur? ‹ Non est nobis colluctatio adver- sus sanguinem et carnem, sed adversus spiritales nequitias, in cœlestibus "., Est et aliorum nobis adversantium agmen, carnalis affectus, in membris nostris lex concitans multifarias passiones. Adver- sus hæc nobis est lucta, hæc est inimicorum sæva multitudo. Quomodo ergo superiores erimus? Tum demum cum crediderimus, quod ‹ in Deo faciemus virtutem, uti scriptum est"; et ipse ad nihilum deducet eos qui tribulant nos. Cum ita semet comparasset quidam de sauctis prophetis, aiebat: • En Dominus auxiliatur mihi, quis me afliget ? Canit alicubi etiam divus David: < Dominus illuminatio mea et salvator meus; quem time- bo "?, et reliqua. Ipse enim est fortitudo no- stra. V. 34. Bonum est sal. f. 203) C Sicut enim absque sale neque panis neque ob. sonium edibile est, ita sine apostolica sapientia ac magisterio, quævis anima fatua et inodora, neque jucunda Deo est. Esto itaque in nobis sal, id est divina salutaris doctrina; quam si negligemus, fa- tui erimus, et insipientes, et usquequaque inuti- les (1). CAP. XV. V.A. Erant autem appropinquantes ei publicani omnes et peccatores, ut audirent illum. • Misit de coelo Filium Deus Pater, non ut mun- dum judicet, sicut ipsemet ait, sed ut salvetur mundus per ipsum "., Age vero quomodo salvari • Eccli. 11, 1. " Ephes. vi, 12. us Psal. LIX, 14. rillus. Per terram siquidem insinuatur, id quod utilitatem capiat; per sterquilinium autem, quod prosil. Vos igitur qui constituti estis ut toti mundo prositis, atque aliis etiam prodesse possitis, rejicic- mini, et ad nihilum futuri estis utiles. Qui habet C f. b) [dic "Isa. L, 9. ¹³ Psal. xxvi. 1. « Juan. ut, 17. aures audiendi audiat. floc est, qui habet intelle- ctum, intelligat; qui habet mentem comprehendat. Symbolice enim atque ænigmatice aures hoc loco sensitivam virtutem animæ, et ad intelligendum ba- bitudinem significant. » (1) Hic_prosequitur in calena Lat. Corderii Cy.
[καὶ εἴ τις βασιλεὺς πορεύῃ συμβαλεῖν ἑτέρῳ βασιλεῖ εἰς πόλεμον, πρῶτον βουλεύεται] εἰ εὐσθενὴς ᾖ πρὸς ἀντίστασιν, ἢ μή· ἵν’ ἢ θαῤῥήσῃ τὸν πόλεμον, ἢ τὴν εἰρήνην ἕλοιτο. Ταὐτὸ δὴ τοῦτο καὶ τοὺς πιστεύοντας ἀπαιτεῖ· δεῖ γὰρ τοὺς τὴν εὐκλεᾶ καὶ ἀμώμητον ζωὴν κατορθοῦν ἑλομένους, τὴν ἀρκοῦσαν εἰς τοῦτο προθυμίαν ἐγκαταθέσθαι τῷ νῷ, μεμνῆσθαί τε τοῦ λέγοντος· «Τέκνον, εἰ προσέρχῃ δουλεύειν Κυρίῳ, ἑτοίμασον τὴν ψυχήν σου εἰς πειρασμόν· εὔθυνον τὴν καρδίαν σου, καὶ καρτέρησον.» Οἶς δὲ οὐκ ἔνεστι προθυμία τοιαύτη, οὗτοι πῶς ἂν ἰσχύσειαν τὸν προτεθέντα αὐτοῖς ἀποπεράναι σκοπόν;(α φ. 205) Τί τὸ ἐντεῦθεν ὑποδηλούμενον; «Οὐκ ἔστιν ἡμῖν ἡ πάλη πρὸς αἷμα καὶ σάρκα, ἀλλὰ πρὸς τὰ πνευματικὰ τῆς πονηρίας, ἐν τοῖς ἐπουρανίοις.» Ἔστι δέ τις καὶ ἑτέρων ἡμῖν πολεμίων ἑσμὸς, τὸ φρόνημα τῆς σαρκὸς, ὁ ἐν τοῖς μέλεσιν ἡμῶν ἀγριαίνων νόμος τὰ πολύτροπα πάθη· πρὸς ταῦτα ἡμῖν ἡ πάλη, αὕτη τῶν ἐχθρῶν ἡ ἀγρία πληθύς. Πῶς οὖν ἄρα περιεσόμεθα;
ὁ δὲ ὅτι Ζεύγη βοῶν ἐπριάμην, ὁ δὲ ὅτι Γυναῖκα ἔγημα, καὶ οὐ δύναμαι ἐλθεῖν· καὶ τοιαύταις τισὶν ευρεσιλογίαις χρώμενοι, λελυπήκασι τὸν κεκληκότα. Εδει τοίνυν ἡμᾶς εἰδέναι καὶ μάλα σαφῶς, ὅτι Θεοῦ καλοῦντος εἰς ἑαυτὸν, τῶν εἰς σάρκα καὶ περὶ αὐτὴν ἐπιθυμιών καταφρονητὰς εἶναι προσήκει. Εἶτα δυσὶ κέχρηται παραδείγμασιν, ἀκονῶν εἰς ἅμαχον εύαν δρίαν τοὺς ἑαυτοῦ γνωρίμους. Εἰ γὰρ δή τις βούλοιτο, φησίν, οἰκοδομῆσαι πύργον, τὰ πρὸς ἀπαρτισμόν ἑτοιμασάμενος πρότερον, οὕτως τῇ οἰκοδομῇ ἐπιβάλ λεται· [καὶ εἴ τις βασιλεὺς πορεύῃ συμβαλεῖν ἑτέρῳ βασιλεῖ εἰς πόλεμον, πρῶτον βουλεύεται] εἰ εὐσθενὴς ᾗ πρὸς ἀντίστασιν, ἢ μή· ἵν' η θαρρήσῃ τὸν πόλε μεν, ἢ τὴν εἰρήνην ἔλοιτο. Ταὐτὸ δὲ τοῦτο καὶ τοὺς πιστεύοντας ἀπαιτεῖ· δεῖ γὰρ τοὺς τὴν εὐκλεὰ καὶ Β ἀμώμητον ζωὴν κατορθοῦν ἐλομένους, τὴν ἀρκοῦσαν εἰς τοῦτο προθυμίαν ἐγκαταθέσθαι τῷ νῷ, μεμνήσθαί τε τοῦ λέγοντος· « Τέκνον, εἰ προσέρχῃ δουλεύειν Κυρίῳ, ετοίμασον τὴν ψυχήν σου εἰς πειρασμόν· εὔθυνον τὴν καρδίαν σου, καὶ καρτέρησον. » Οις δε οὐκ ἔνεστι προθυμία τοιαύτη, οὗτοι πῶς ἂν ἐσχύσειαν τὸν προτεθέντα αὐτοῖς ἀποπερᾶναι σκοπόν ; - (Δ Τί τὸ ἐντεῦθεν ὑποδηλούμενον; « Οὐκ ἔστιν ἡμῖν ἡ πάλη πρὸς αἷμα καὶ σάρκα, ἀλλὰ πρὸς τὰ πνευματικὰ τῆς πονηρίας, ἐν τοῖς ἐπουρανίοις. Ἔστι δέ τις καὶ ἑτέρων ἡμῖν πολεμίων ἑσμὸς, τὸ φρόνημα τῆς σαρκὸς, ὁ ἐν τοῖς μέλεσιν ἡμῶν ἀγριαί νων νόμος τὰ πολύτροπα πάθη· πρὸς ταῦτα ἡμῖν ἡ πάλη, αὕτη τῶν ἐχθρῶν ἡ ἀγρία πληθύς. Πῶς οὖν ἄρα περιεσόμεθα; Όταν πιστεύωμεν, ὅτι ι ἐν τῷ Θεῷ ποιήσομεν δύναμιν, κατὰ τὸ γεγραμμένον, καὶ αὐτὸς ἐξουδενώσει τους θλίβοντας ἡμᾶς. » Ούτως αὐτὸς ἑαυτὸν διαθεὶς, ἔφη τις τῶν ἁγίων προφητῶν· • Ιδού Κύριος βοηθεῖ μοι, τίς κακώσει με ; ο Ψάλλει δέ που καὶ ὁ θεσπέσιος Δαβίδ· « Κύριος φωτισμός μου καὶ σωτήρ μου, τίνα φοβηθήσομαι; ι καὶ τὰ λοιπά. Αὐτὸς γάρ ἐστιν ἡμῶν ἡ ἰσχύς. Καλὸν τὸ ἅλας. (Α Γ. 206, Ὥσπερ δὲ ἄνευ ἀλός, ούτε ἄρτος, οὔτε ἄψον ἐδώδιμον, οὕτως ἄνευ τῆς ἀποστο λικῆς συνέσεως καὶ διδασκαλίας, πάσα ψυχή μωρά καὶ ἄνοστος ἄνοσμος], καὶ οὐχ ἡδεία παρὰ θεῷ. Ἔστωσαν οὖν ἐν ἡμῖν οἱ ἄλες, του έστιν οἱ θεῖοί τε καὶ σωτήριοι λόγοι, ὧν ἐὰν καταφρονήσωμεν, ἐσό Ο μεθα μωροί καὶ ἀσύνετοι καὶ ἀχρεῖοι παντελώς. ΚΕΦΑΛ. ΙΕ'. σαν δὲ ἐγγίζοντες αὐτῷ πάντες οι τελώνες καὶ οἱ ἁμαρτωλοὶ ἀκούειν αὐτοῦ. (Α Γ. 206) « Πέπομφεν ἐξ οὐρανοῦ τὸν Υἱὸν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ, οὐχ ἵνα κρίνῃ τὸν κόσμον, καθά φησιν αὐτὸς, ἀλλ᾽ ἵνα σωθῇ ὁ κόσμος δι' αὐτοῦ. » Εἶτα πῶς S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. quod uxorem duxisset ideoque venire nequiret: A quibus utentes simulatis excusationibus, iuvitanti molestiam crearunt. oportuit itaque apertissime nos cognoscere, vocante Deo, cunctas caruis cupi- alitates aspernari debere. Deinde duas profert simi- litudines, ut familiares suos ad invictam fortitudi- nein acuat. Si quis enim voluerit, inquit, turrim ædificare, paratis antea quæ ad illius structuram pertinent, sic demum ædificium aggredietur. Et si quis rex eat committere bellum cum alio rege, prius cogitat utrum satis validus ad resistendum sit, nec- ne : ut vel decertare audeat, vel pacem præoptet. Hoc idem etiam a credentibus exigit: oportet enim eos qui nobilem irreprehensibilemque vitam agere decreverunt, idoneum huic rei vigorem mente con- cipere ; ac meminisse dicentis : • Fili, si accedes ad serviendum Domino, præpara animam tuam ad tentationem; dirige cor tuum, et sustine”. › Quibus hic vigor non inest, quomodo hi poterunt propositum sibi scopum attingere? - Quid autem bine significatur? ‹ Non est nobis colluctatio adver- sus sanguinem et carnem, sed adversus spiritales nequitias, in cœlestibus "., Est et aliorum nobis adversantium agmen, carnalis affectus, in membris nostris lex concitans multifarias passiones. Adver- sus hæc nobis est lucta, hæc est inimicorum sæva multitudo. Quomodo ergo superiores erimus? Tum demum cum crediderimus, quod ‹ in Deo faciemus virtutem, uti scriptum est"; et ipse ad nihilum deducet eos qui tribulant nos. Cum ita semet comparasset quidam de sauctis prophetis, aiebat: • En Dominus auxiliatur mihi, quis me afliget ? Canit alicubi etiam divus David: < Dominus illuminatio mea et salvator meus; quem time- bo "?, et reliqua. Ipse enim est fortitudo no- stra. V. 34. Bonum est sal. f. 203) C Sicut enim absque sale neque panis neque ob. sonium edibile est, ita sine apostolica sapientia ac magisterio, quævis anima fatua et inodora, neque jucunda Deo est. Esto itaque in nobis sal, id est divina salutaris doctrina; quam si negligemus, fa- tui erimus, et insipientes, et usquequaque inuti- les (1). CAP. XV. V.A. Erant autem appropinquantes ei publicani omnes et peccatores, ut audirent illum. • Misit de coelo Filium Deus Pater, non ut mun- dum judicet, sicut ipsemet ait, sed ut salvetur mundus per ipsum "., Age vero quomodo salvari • Eccli. 11, 1. " Ephes. vi, 12. us Psal. LIX, 14. rillus. Per terram siquidem insinuatur, id quod utilitatem capiat; per sterquilinium autem, quod prosil. Vos igitur qui constituti estis ut toti mundo prositis, atque aliis etiam prodesse possitis, rejicic- mini, et ad nihilum futuri estis utiles. Qui habet C f. b) [dic "Isa. L, 9. ¹³ Psal. xxvi. 1. « Juan. ut, 17. aures audiendi audiat. floc est, qui habet intelle- ctum, intelligat; qui habet mentem comprehendat. Symbolice enim atque ænigmatice aures hoc loco sensitivam virtutem animæ, et ad intelligendum ba- bitudinem significant. » (1) Hic_prosequitur in calena Lat. Corderii Cy.
PG 72:797Ὅταν πιστεύωμεν, ὅτι «ἐν τῷ Θεῷ ποιήσομεν δύναμιν, κατὰ τὸ γεγραμμένον, καὶ αὐτὸς ἐξουδενώσει τοὺς θλίβοντας ἡμᾶς.» Οὕτως αὐτὸς ἑαυτὸν διαθεὶς, ἔφη τις τῶν ἁγίων προφήτων· «Ἰδοὺ Κύριος βοηθεῖ μοι, τίς κακώσει με;» Ψάλλει δέ που καὶ ὁ θεσπέσιος Δαβίδ· «Κύριος φωτισμός μου καὶ σωτήρ μου, τίνα φοβηθήσομαι;» καὶ τὰ λοιπά. Αὐτὸς γάρ ἐστιν ἡμῶν ἡ ἰσχύς. «Καλὸν τὸ ἅλας.» (α φ. 206, ξ φ. 139 β) Ὥσπερ δὲ ἄνευ ἁλὸς, οὔτε ἄρτος, οὔτε ὄψον ἐδώδιμον, οὕτως ἄνευ τῆς ἀποστολικῆς συνέσεως καὶ διδασκαλίας, πᾶσα ψυχὴ μωρὰ καὶ ἄνοστος [ διξ ἄνοσμος], καὶ οὐχ ἡδεῖα παρὰ Θεῷ. Ἔστωσαν οὖν ἐν ἡμῖν οἱ ἅλες, τουτέστιν οἱ θεῖοί τε καὶ σωτήριοι λόγοι, ὧν ἐὰν καταφρονήσωμεν, ἐσόμεθα μωροὶ καὶ ἀσύνετοι καὶ ἀχρεῖοι παντελῶς.
ἔδει σωθῆναι τὸν κόσμον, τοῖς τῆς ἁμαρτίας αλόντα βρόχοις ; 'Αρα δίκας ἀπαιτούμενον, ἢ μᾶλλον εύερ γετούμενον, ἀνεξικακοῦντος Θεοῦ, καὶ οἷον λήθῃ παραδιδόντος τὰ παρωχηκότα, καὶ εἰς ἁγίαν ζωήν ἀναπλάττοντος τους εὖ βιοῦν οὐκ εἰδότας; Τί οὖν, εἰπέ μοι, διαγογγύζεις, ὦ Φαρισαῖς, τελώναις καὶ ἁμαρτωλοῖς οὐκ ἀπαξιώσαντος συνεῖναι Χριστοῦ, καὶ ταύτην αὐτοῖς τῆς σωτηρίας ὁδὸν οἰκονομικῶς κατασκευάζοντος; Ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας καθῆκεν ἑαυτὸν εἰς κένωσιν, καὶ ἐν ὁμοιώσει γέγονε τῇ πρὸς ἡμᾶς. Αρ' οὖν ἐπιπλήττεις τῇ μετὰ σαρκὸς οἰκονο μία τοῦ Μονογενούς; Καίτοι τεθαυμάκασιν οἱ μα κάριοι προφῆται τοῦ μυστηρίου τὸ εὐτεχνές. Ψάλλει γὰρ ὁ προφήτης Δαβίδ καί φησι· « Ψάλατε συνετώς, ἐβασίλευσεν ὁ Θεὸς ἐπὶ τὰ ἔθνη. • Ο δέ γε Αμβα κούμ ἀκηκοέναι φησὶ τὴν ἀκοὴν, κατανοῆσαι δὲ καὶ Β τὰ ἔργα, καὶ εἰς ἔκστασιν ἐλθεῖν· πῶς οὖν ἃ θαυ- μάζειν ἐχρῆν, ταῦτα καταψέγων οὐκ ἐρυθριᾷς; Πε πλάνηται τὸ ἐπὶ γῆς γένος, ἀπώλεσθε τῆς χειρὸς τοῦ ἀρχιποίμενος· γέγονε διὰ τοῦτο καθ᾿ ἡμᾶς, ὁ τὰς ἄνω καὶ ἐν οὐρανῷ ποιμαίνων ἀγέλας, ἵνα καὶ ἡμᾶς τοῖς ἰδίοις ἐναυλίσῃ σηκοῖς· ἵνα συνάψῃ τοῖς μή πε πλανημένοις, καὶ ἀποσοβήσῃ τὸν θῆρα τὸν ἀλιτήριον, ἀποστήσῃ δὲ καὶ ὥσπερ τι λῃστρικὸν καὶ ἀνόσιον στί φος τοὺς ἀκαθάρτους δαίμονας, οἱ πεπλανήκασι τὴν ὑπ' οὐρανόν· ἐζήτησε τοίνυν τὸ ἀπολωλὸς, καὶ τὰς τῶν Ἰουδαίων ἐπ' αὐτῷ δὴ τούτων φιλολογίας είν καίας καὶ κενὰς ἀπέδειξεν. Τις ἄνθρωπος ἐξ ὑμῶν ἔχων ἑκατὸν πρόβατα, Χ. τ. λ. (Α Γ. 207) 'Αλλά μοι σύνες ἐνταῦθα, ἀγαπητέ (1), τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν βασιλείας τὸ πλάτος, καὶ τῆς ἐφ' ἡμῖν οἰκονομίας τὸ εὐτεχνές. Εκατὸν μὲν γὰρ εἶναί φησι τὰ πρόβατα, εἰς πληθὺν ἀναφέρων τὴν ἀρτίως ἔχουσαν καὶ τελειοτάτην, τῶν ὑπεζευγμένων αὐτῷ λογικῶν τὸν ἀριθμόν· ἀεὶ γάρ πώς ἐστι τέλειος ὁ ἑκατὸν ἀριθμὸς, ἐκ δέκα δεκάδων συγκείμενος· μεμαθήκαμεν δὲ καὶ ἐκ τῆς θεοπνεύστου Γραφής, ὅτι χίλιαι χιλιάδες λειτουργοῦσι Θεῷ, καὶ μύριαι μυριάδες τὸν ὑπέρτατον αὐτοῦ περιεστήκασι θρόνον, Ἑκατὸν οὖν ἄρα τὰ πρόβατα· πεπλάνηται δὲ ἐν ἐξ αὐτῶν, τουτέστι τὸ ἐπὶ γῆς γένος, δ δὴ καὶ ἐζήτησεν ὁ πάντων ἀρχιποίμην, ἀφεὶς ἐν τῇ ἐρήμῳ, τῷ ἄνω τόπῳ καὶ οὐρανίῳ τῷ πλήρει γαλήνης, τὰ ἐνενηκον ταεννέα. Αρ' οὖν ἀφειδήσας τῶν πολλῶν, τῆς ἐφ' ἑνὶ μόνῳ γέγονε φειδοῦς; Οὐκ ἀφειδήσας. Πόθεν ; Εἰσὶ γὰρ, εἰσὶν ἐν ἀσφαλείς, περιφραττούσης αὐτὰ τῆς πανσθενεστάτης χειρός. Κατοικτείρεσθαι δὲ μᾶλλον ἐχρῆν τὸ ἀπολωλός, ἵνα μηδὲν ὁρῶτο τὸ ἐλ- λελοιπὸς τῇ ἑτέρα πληθύϊ· προσεπενηνεγμένου δὲ τοῦ ἑνὸς, ἔχῃ τὸ ἴδιον κάλλος ἡ ἑκατοντάς. Καὶ φέρε τὸ χρῆμα καὶ δι' ἑτέρου παραστήσωμεν παραδείγματος, συναγορεύοντες πανταχοῦ τῇ ἀπαρα βλήτῳ γαληνότητι τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χρι- COMMENT. IN LUCAM. A mundum oportebat, qui peccatorum laqueis ca- C D Paal. XLVI, 8. • Habac. III, 2. Dan. vi, 10. plus erat? Num expetendo ab eo pœnas, an potius benefaciendo, ita ut Deus patientiam expro- meret, et oblivioni veluti peccata traderet, atque ad sanctam vitam eos reformaret qui bene vivere non solebant? Cur ergo dic mihi, Pharisæe, obloqueris, quia cum publicanis et peccatoribus non dedigna- tur Christus versari, et hanc eis salutis viam pru- denter munire? Hanc ob causam demisit se ad exinanitioneın, et similis factus est nobis. Ergone vituperas Unigeniti in carne dispensationem? At- qui admirati sunt beati prophetæ mysterii egre- gium artificium. Psallit enim propheta David di- cens: • Psallite sapienter, regnavit Deus super gen. tes 1.Habacucus' autem audisse se anditionem dicit, opera quoque contemplatum, et obstupuis- se '', Cur ergo dum quæ admirari oporteret vilu- peras, non erubescis? Errabat in orbe hominum genus, a supremi pastoris manu discesserat. Ideir- co ad nos venit, qui supernos calorum pascit gre- ges, ut nos quoque in suum ovile compelleret, ut iis conjungeret qui non deerraverant, ut exitiosam belluam arceret, et tanquam latrocinale impium agmen impuros dæmones repelleret, qui mundum erroribus implicuerant. Quæsivit ergo quod perie- rat, et Judæorum contra se cavillationes vanas fu- tilesque demonstravit. V. 4. Quis ex vobis habens oves centum, etc. Age vero hic mecum considera, o charissime, quanta sit regui Servatoris nostri latitudo, et ope- ris pro nobis suscepti solertia. Centum ait esse oves, ad plenum et perfectissimum conulumn refe- rens rationalium sibi subjectorum numerum. Sem- per enim perfectus est centenarios numerus, ex decadibus decem conflatus. Discimus enim ex in- spirata Scriptura millies mille ministros inservire Deo, et dena millia denum millium sublimem ejus circumdare thronum ". Hæ sunt videlicet centam oves quarum una de grege aberravit, id est terrenum genus, quod summus omnium Pastor re- quisitum ivit, relictis in eremo, id est, in excelso co- lesti plenoque tranquillitatis loco, reliquis nona- ginta novem. Num itaque neglectis multis, uni cu- ram impendit? Haud certe neglectis. Cur? quia in omnimoda illæ securitate versantur, ab omnipo- tente dextera custoditæ. Misereri autem potias oportebat ejus que perierat, ut nihil reliquæ mul- titudini deesse videretur: nam hac una reducta, pulchre completur centenarius numerus. Sed age, hanc rem alio quoque exemplo expona- mus, ut benignitatem incomparabilem omnium no- strum Servatoris Christi magis illustremus. Sint, Wus. (4) Recola notam ad vers. 2 capitis xi, supra. Quanquam ita alloqui etiam lectorem potuit Cyril-
Chapter 15ΚΕΦΑΛ. ΙΕ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΚΕΦΑΛ. ΙΕ. «Ἦσαν δὲ ἐγγίζοντες αὐτῷ πάντες οἱ τελῶναι καὶ οἱ ἁμαρτωλοὶ ἀκούειν αὐτοῦ.» (α φ. 206) «Πέπομφεν ἐξ οὐρανοῦ τὸν Υἱὸν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ, οὐχ ἵνα κρίνῃ τὸν κόσμον, καθά φησιν αὐτὸς, ἀλλ’ ἵνα σωθῇ ὁ κόσμος δι’ αὐτοῦ.» Εἶτα πῶς ἔδει σωθῆναι τὸν κόσμον, τοῖς τῆς ἁμαρτίας ἁλόντα βρόχοις·
ἔδει σωθῆναι τὸν κόσμον, τοῖς τῆς ἁμαρτίας αλόντα βρόχοις ; 'Αρα δίκας ἀπαιτούμενον, ἢ μᾶλλον εύερ γετούμενον, ἀνεξικακοῦντος Θεοῦ, καὶ οἷον λήθῃ παραδιδόντος τὰ παρωχηκότα, καὶ εἰς ἁγίαν ζωήν ἀναπλάττοντος τους εὖ βιοῦν οὐκ εἰδότας; Τί οὖν, εἰπέ μοι, διαγογγύζεις, ὦ Φαρισαῖς, τελώναις καὶ ἁμαρτωλοῖς οὐκ ἀπαξιώσαντος συνεῖναι Χριστοῦ, καὶ ταύτην αὐτοῖς τῆς σωτηρίας ὁδὸν οἰκονομικῶς κατασκευάζοντος; Ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας καθῆκεν ἑαυτὸν εἰς κένωσιν, καὶ ἐν ὁμοιώσει γέγονε τῇ πρὸς ἡμᾶς. Αρ' οὖν ἐπιπλήττεις τῇ μετὰ σαρκὸς οἰκονο μία τοῦ Μονογενούς; Καίτοι τεθαυμάκασιν οἱ μα κάριοι προφῆται τοῦ μυστηρίου τὸ εὐτεχνές. Ψάλλει γὰρ ὁ προφήτης Δαβίδ καί φησι· « Ψάλατε συνετώς, ἐβασίλευσεν ὁ Θεὸς ἐπὶ τὰ ἔθνη. • Ο δέ γε Αμβα κούμ ἀκηκοέναι φησὶ τὴν ἀκοὴν, κατανοῆσαι δὲ καὶ Β τὰ ἔργα, καὶ εἰς ἔκστασιν ἐλθεῖν· πῶς οὖν ἃ θαυ- μάζειν ἐχρῆν, ταῦτα καταψέγων οὐκ ἐρυθριᾷς; Πε πλάνηται τὸ ἐπὶ γῆς γένος, ἀπώλεσθε τῆς χειρὸς τοῦ ἀρχιποίμενος· γέγονε διὰ τοῦτο καθ᾿ ἡμᾶς, ὁ τὰς ἄνω καὶ ἐν οὐρανῷ ποιμαίνων ἀγέλας, ἵνα καὶ ἡμᾶς τοῖς ἰδίοις ἐναυλίσῃ σηκοῖς· ἵνα συνάψῃ τοῖς μή πε πλανημένοις, καὶ ἀποσοβήσῃ τὸν θῆρα τὸν ἀλιτήριον, ἀποστήσῃ δὲ καὶ ὥσπερ τι λῃστρικὸν καὶ ἀνόσιον στί φος τοὺς ἀκαθάρτους δαίμονας, οἱ πεπλανήκασι τὴν ὑπ' οὐρανόν· ἐζήτησε τοίνυν τὸ ἀπολωλὸς, καὶ τὰς τῶν Ἰουδαίων ἐπ' αὐτῷ δὴ τούτων φιλολογίας είν καίας καὶ κενὰς ἀπέδειξεν. Τις ἄνθρωπος ἐξ ὑμῶν ἔχων ἑκατὸν πρόβατα, Χ. τ. λ. (Α Γ. 207) 'Αλλά μοι σύνες ἐνταῦθα, ἀγαπητέ (1), τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν βασιλείας τὸ πλάτος, καὶ τῆς ἐφ' ἡμῖν οἰκονομίας τὸ εὐτεχνές. Εκατὸν μὲν γὰρ εἶναί φησι τὰ πρόβατα, εἰς πληθὺν ἀναφέρων τὴν ἀρτίως ἔχουσαν καὶ τελειοτάτην, τῶν ὑπεζευγμένων αὐτῷ λογικῶν τὸν ἀριθμόν· ἀεὶ γάρ πώς ἐστι τέλειος ὁ ἑκατὸν ἀριθμὸς, ἐκ δέκα δεκάδων συγκείμενος· μεμαθήκαμεν δὲ καὶ ἐκ τῆς θεοπνεύστου Γραφής, ὅτι χίλιαι χιλιάδες λειτουργοῦσι Θεῷ, καὶ μύριαι μυριάδες τὸν ὑπέρτατον αὐτοῦ περιεστήκασι θρόνον, Ἑκατὸν οὖν ἄρα τὰ πρόβατα· πεπλάνηται δὲ ἐν ἐξ αὐτῶν, τουτέστι τὸ ἐπὶ γῆς γένος, δ δὴ καὶ ἐζήτησεν ὁ πάντων ἀρχιποίμην, ἀφεὶς ἐν τῇ ἐρήμῳ, τῷ ἄνω τόπῳ καὶ οὐρανίῳ τῷ πλήρει γαλήνης, τὰ ἐνενηκον ταεννέα. Αρ' οὖν ἀφειδήσας τῶν πολλῶν, τῆς ἐφ' ἑνὶ μόνῳ γέγονε φειδοῦς; Οὐκ ἀφειδήσας. Πόθεν ; Εἰσὶ γὰρ, εἰσὶν ἐν ἀσφαλείς, περιφραττούσης αὐτὰ τῆς πανσθενεστάτης χειρός. Κατοικτείρεσθαι δὲ μᾶλλον ἐχρῆν τὸ ἀπολωλός, ἵνα μηδὲν ὁρῶτο τὸ ἐλ- λελοιπὸς τῇ ἑτέρα πληθύϊ· προσεπενηνεγμένου δὲ τοῦ ἑνὸς, ἔχῃ τὸ ἴδιον κάλλος ἡ ἑκατοντάς. Καὶ φέρε τὸ χρῆμα καὶ δι' ἑτέρου παραστήσωμεν παραδείγματος, συναγορεύοντες πανταχοῦ τῇ ἀπαρα βλήτῳ γαληνότητι τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χρι- COMMENT. IN LUCAM. A mundum oportebat, qui peccatorum laqueis ca- C D Paal. XLVI, 8. • Habac. III, 2. Dan. vi, 10. plus erat? Num expetendo ab eo pœnas, an potius benefaciendo, ita ut Deus patientiam expro- meret, et oblivioni veluti peccata traderet, atque ad sanctam vitam eos reformaret qui bene vivere non solebant? Cur ergo dic mihi, Pharisæe, obloqueris, quia cum publicanis et peccatoribus non dedigna- tur Christus versari, et hanc eis salutis viam pru- denter munire? Hanc ob causam demisit se ad exinanitioneın, et similis factus est nobis. Ergone vituperas Unigeniti in carne dispensationem? At- qui admirati sunt beati prophetæ mysterii egre- gium artificium. Psallit enim propheta David di- cens: • Psallite sapienter, regnavit Deus super gen. tes 1.Habacucus' autem audisse se anditionem dicit, opera quoque contemplatum, et obstupuis- se '', Cur ergo dum quæ admirari oporteret vilu- peras, non erubescis? Errabat in orbe hominum genus, a supremi pastoris manu discesserat. Ideir- co ad nos venit, qui supernos calorum pascit gre- ges, ut nos quoque in suum ovile compelleret, ut iis conjungeret qui non deerraverant, ut exitiosam belluam arceret, et tanquam latrocinale impium agmen impuros dæmones repelleret, qui mundum erroribus implicuerant. Quæsivit ergo quod perie- rat, et Judæorum contra se cavillationes vanas fu- tilesque demonstravit. V. 4. Quis ex vobis habens oves centum, etc. Age vero hic mecum considera, o charissime, quanta sit regui Servatoris nostri latitudo, et ope- ris pro nobis suscepti solertia. Centum ait esse oves, ad plenum et perfectissimum conulumn refe- rens rationalium sibi subjectorum numerum. Sem- per enim perfectus est centenarios numerus, ex decadibus decem conflatus. Discimus enim ex in- spirata Scriptura millies mille ministros inservire Deo, et dena millia denum millium sublimem ejus circumdare thronum ". Hæ sunt videlicet centam oves quarum una de grege aberravit, id est terrenum genus, quod summus omnium Pastor re- quisitum ivit, relictis in eremo, id est, in excelso co- lesti plenoque tranquillitatis loco, reliquis nona- ginta novem. Num itaque neglectis multis, uni cu- ram impendit? Haud certe neglectis. Cur? quia in omnimoda illæ securitate versantur, ab omnipo- tente dextera custoditæ. Misereri autem potias oportebat ejus que perierat, ut nihil reliquæ mul- titudini deesse videretur: nam hac una reducta, pulchre completur centenarius numerus. Sed age, hanc rem alio quoque exemplo expona- mus, ut benignitatem incomparabilem omnium no- strum Servatoris Christi magis illustremus. Sint, Wus. (4) Recola notam ad vers. 2 capitis xi, supra. Quanquam ita alloqui etiam lectorem potuit Cyril-
Ἆρα δίκας ἀπαιτούμενον, ἢ μᾶλλον εὐεργετούμενον, ἀνεξικακοῦντος Θεοῦ, καὶ οἷον λήθῃ παραδιδόντος τὰ παρῳχηκότα, καὶ εἰς ἁγίαν ζωὴν ἀναπλάττοντος τοὺς εὖ βιοῦν οὐκ εἰδότας; Τί οὖν, εἰπέ μοι, διαγογγύζεις, ὦ Φαρισαῖε, τελώναις καὶ ἁμαρτωλοῖς οὐκ ἀπαξιώσαντος συνεῖναι Χριστοῦ, καὶ ταύτην αὐτοῖς τῆς σωτηρίας ὁδὸν οἰκονομικῶς κατασκευάζοντος; Ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας καθῆκεν ἑαυτὸν εἰς κένωσιν, καὶ ἐν ὁμοιώσει γέγονε τῇ πρὸς ἡμᾶς. Ἆρ’ οὖν ἐπιπλήττεις τῇ μετὰ σαρκὸς οἰκονομίᾳ τοῦ Μονογενοῦς; Καίτοι τεθαυμάκασιν οἱ μακάριοι προφῆται τοῦ μυστηρίου τὸ εὐτεχνές. Ψάλλει γὰρ ὁ προφήτης Δαβὶδ καί φησι· «Ψάλατε συνετῶς, ἐβασίλευσεν ὁ Θεὸς ἐπὶ τὰ ἔθνη.» Ὁ δέ γε Ἀμβακοὺμ ἀκηκοέναι φησὶ τὴν ἀκοὴν, κατανοῆσαι δὲ καὶ τὰ ἔργα, καὶ εἰς ἔκστασιν ἐλθεῖν· πῶς οὖν ἃ θαυμάζειν ἐχρῆν, ταῦτα καταψέγων οὐκ ἐρυθριᾷς; Πεπλάνηται τὸ ἐπὶ γῆς γένος, ἀπώλισθε τῆς χειρὸς τοῦ ἀρχιποίμενος· γέγονε διὰ τοῦτο καθ’ ἡμᾶς, ὁ τὰς ἄνω καὶ ἐν οὐρανῷ ποιμαίνων ἀγέλας, ἵνα καὶ ἡμᾶς τοῖς ἰδίοις ἐναυλίσῃ σηκοῖς·
ἔδει σωθῆναι τὸν κόσμον, τοῖς τῆς ἁμαρτίας αλόντα βρόχοις ; 'Αρα δίκας ἀπαιτούμενον, ἢ μᾶλλον εύερ γετούμενον, ἀνεξικακοῦντος Θεοῦ, καὶ οἷον λήθῃ παραδιδόντος τὰ παρωχηκότα, καὶ εἰς ἁγίαν ζωήν ἀναπλάττοντος τους εὖ βιοῦν οὐκ εἰδότας; Τί οὖν, εἰπέ μοι, διαγογγύζεις, ὦ Φαρισαῖς, τελώναις καὶ ἁμαρτωλοῖς οὐκ ἀπαξιώσαντος συνεῖναι Χριστοῦ, καὶ ταύτην αὐτοῖς τῆς σωτηρίας ὁδὸν οἰκονομικῶς κατασκευάζοντος; Ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας καθῆκεν ἑαυτὸν εἰς κένωσιν, καὶ ἐν ὁμοιώσει γέγονε τῇ πρὸς ἡμᾶς. Αρ' οὖν ἐπιπλήττεις τῇ μετὰ σαρκὸς οἰκονο μία τοῦ Μονογενούς; Καίτοι τεθαυμάκασιν οἱ μα κάριοι προφῆται τοῦ μυστηρίου τὸ εὐτεχνές. Ψάλλει γὰρ ὁ προφήτης Δαβίδ καί φησι· « Ψάλατε συνετώς, ἐβασίλευσεν ὁ Θεὸς ἐπὶ τὰ ἔθνη. • Ο δέ γε Αμβα κούμ ἀκηκοέναι φησὶ τὴν ἀκοὴν, κατανοῆσαι δὲ καὶ Β τὰ ἔργα, καὶ εἰς ἔκστασιν ἐλθεῖν· πῶς οὖν ἃ θαυ- μάζειν ἐχρῆν, ταῦτα καταψέγων οὐκ ἐρυθριᾷς; Πε πλάνηται τὸ ἐπὶ γῆς γένος, ἀπώλεσθε τῆς χειρὸς τοῦ ἀρχιποίμενος· γέγονε διὰ τοῦτο καθ᾿ ἡμᾶς, ὁ τὰς ἄνω καὶ ἐν οὐρανῷ ποιμαίνων ἀγέλας, ἵνα καὶ ἡμᾶς τοῖς ἰδίοις ἐναυλίσῃ σηκοῖς· ἵνα συνάψῃ τοῖς μή πε πλανημένοις, καὶ ἀποσοβήσῃ τὸν θῆρα τὸν ἀλιτήριον, ἀποστήσῃ δὲ καὶ ὥσπερ τι λῃστρικὸν καὶ ἀνόσιον στί φος τοὺς ἀκαθάρτους δαίμονας, οἱ πεπλανήκασι τὴν ὑπ' οὐρανόν· ἐζήτησε τοίνυν τὸ ἀπολωλὸς, καὶ τὰς τῶν Ἰουδαίων ἐπ' αὐτῷ δὴ τούτων φιλολογίας είν καίας καὶ κενὰς ἀπέδειξεν. Τις ἄνθρωπος ἐξ ὑμῶν ἔχων ἑκατὸν πρόβατα, Χ. τ. λ. (Α Γ. 207) 'Αλλά μοι σύνες ἐνταῦθα, ἀγαπητέ (1), τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν βασιλείας τὸ πλάτος, καὶ τῆς ἐφ' ἡμῖν οἰκονομίας τὸ εὐτεχνές. Εκατὸν μὲν γὰρ εἶναί φησι τὰ πρόβατα, εἰς πληθὺν ἀναφέρων τὴν ἀρτίως ἔχουσαν καὶ τελειοτάτην, τῶν ὑπεζευγμένων αὐτῷ λογικῶν τὸν ἀριθμόν· ἀεὶ γάρ πώς ἐστι τέλειος ὁ ἑκατὸν ἀριθμὸς, ἐκ δέκα δεκάδων συγκείμενος· μεμαθήκαμεν δὲ καὶ ἐκ τῆς θεοπνεύστου Γραφής, ὅτι χίλιαι χιλιάδες λειτουργοῦσι Θεῷ, καὶ μύριαι μυριάδες τὸν ὑπέρτατον αὐτοῦ περιεστήκασι θρόνον, Ἑκατὸν οὖν ἄρα τὰ πρόβατα· πεπλάνηται δὲ ἐν ἐξ αὐτῶν, τουτέστι τὸ ἐπὶ γῆς γένος, δ δὴ καὶ ἐζήτησεν ὁ πάντων ἀρχιποίμην, ἀφεὶς ἐν τῇ ἐρήμῳ, τῷ ἄνω τόπῳ καὶ οὐρανίῳ τῷ πλήρει γαλήνης, τὰ ἐνενηκον ταεννέα. Αρ' οὖν ἀφειδήσας τῶν πολλῶν, τῆς ἐφ' ἑνὶ μόνῳ γέγονε φειδοῦς; Οὐκ ἀφειδήσας. Πόθεν ; Εἰσὶ γὰρ, εἰσὶν ἐν ἀσφαλείς, περιφραττούσης αὐτὰ τῆς πανσθενεστάτης χειρός. Κατοικτείρεσθαι δὲ μᾶλλον ἐχρῆν τὸ ἀπολωλός, ἵνα μηδὲν ὁρῶτο τὸ ἐλ- λελοιπὸς τῇ ἑτέρα πληθύϊ· προσεπενηνεγμένου δὲ τοῦ ἑνὸς, ἔχῃ τὸ ἴδιον κάλλος ἡ ἑκατοντάς. Καὶ φέρε τὸ χρῆμα καὶ δι' ἑτέρου παραστήσωμεν παραδείγματος, συναγορεύοντες πανταχοῦ τῇ ἀπαρα βλήτῳ γαληνότητι τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χρι- COMMENT. IN LUCAM. A mundum oportebat, qui peccatorum laqueis ca- C D Paal. XLVI, 8. • Habac. III, 2. Dan. vi, 10. plus erat? Num expetendo ab eo pœnas, an potius benefaciendo, ita ut Deus patientiam expro- meret, et oblivioni veluti peccata traderet, atque ad sanctam vitam eos reformaret qui bene vivere non solebant? Cur ergo dic mihi, Pharisæe, obloqueris, quia cum publicanis et peccatoribus non dedigna- tur Christus versari, et hanc eis salutis viam pru- denter munire? Hanc ob causam demisit se ad exinanitioneın, et similis factus est nobis. Ergone vituperas Unigeniti in carne dispensationem? At- qui admirati sunt beati prophetæ mysterii egre- gium artificium. Psallit enim propheta David di- cens: • Psallite sapienter, regnavit Deus super gen. tes 1.Habacucus' autem audisse se anditionem dicit, opera quoque contemplatum, et obstupuis- se '', Cur ergo dum quæ admirari oporteret vilu- peras, non erubescis? Errabat in orbe hominum genus, a supremi pastoris manu discesserat. Ideir- co ad nos venit, qui supernos calorum pascit gre- ges, ut nos quoque in suum ovile compelleret, ut iis conjungeret qui non deerraverant, ut exitiosam belluam arceret, et tanquam latrocinale impium agmen impuros dæmones repelleret, qui mundum erroribus implicuerant. Quæsivit ergo quod perie- rat, et Judæorum contra se cavillationes vanas fu- tilesque demonstravit. V. 4. Quis ex vobis habens oves centum, etc. Age vero hic mecum considera, o charissime, quanta sit regui Servatoris nostri latitudo, et ope- ris pro nobis suscepti solertia. Centum ait esse oves, ad plenum et perfectissimum conulumn refe- rens rationalium sibi subjectorum numerum. Sem- per enim perfectus est centenarios numerus, ex decadibus decem conflatus. Discimus enim ex in- spirata Scriptura millies mille ministros inservire Deo, et dena millia denum millium sublimem ejus circumdare thronum ". Hæ sunt videlicet centam oves quarum una de grege aberravit, id est terrenum genus, quod summus omnium Pastor re- quisitum ivit, relictis in eremo, id est, in excelso co- lesti plenoque tranquillitatis loco, reliquis nona- ginta novem. Num itaque neglectis multis, uni cu- ram impendit? Haud certe neglectis. Cur? quia in omnimoda illæ securitate versantur, ab omnipo- tente dextera custoditæ. Misereri autem potias oportebat ejus que perierat, ut nihil reliquæ mul- titudini deesse videretur: nam hac una reducta, pulchre completur centenarius numerus. Sed age, hanc rem alio quoque exemplo expona- mus, ut benignitatem incomparabilem omnium no- strum Servatoris Christi magis illustremus. Sint, Wus. (4) Recola notam ad vers. 2 capitis xi, supra. Quanquam ita alloqui etiam lectorem potuit Cyril-
PG 72:798ἵνα συνάψῃ τοῖς μὴ πεπλανημένοις, καὶ ἀποσοβήσῃ τὸν θῆρα τὸν ἀλιτήριον, ἀποστήσῃ δὲ καὶ ὥσπερ τι λῃστρικὸν καὶ ἀνόσιον στίφος τοὺς ἀκαθάρτους δαίμονας, οἳ πεπλανήκασι τὴν ὑπ’ οὐρανόν· ἐζήτησε τοίνυν τὸ ἀπολωλὸς, καὶ τὰς τῶν Ἰουδαίων ἐπ’ αὐτῷ δὴ τούτῳ φιλοψογίας εἰκαίας καὶ κενὰς ἀπέδειξεν. «Τίς ἄνθρωπος ἐξ ὑμῶν ἔχων ἑκατὸν πρόβατα, κ.τ.λ.» (α φ. 207) Ἀλλά μοι σύνες ἐνταῦθα ἀγαπητὲ, τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν βασιλείας τὸ πλάτος, καὶ τῆς ἐφ’ ἡμῖν οἰκονομίας τὸ εὐτεχνές. Ἑκατὸν μὲν γὰρ εἶναί φησι τὰ πρόβατα, εἰς πληθὺν ἀναφέρων τὴν ἀρτίως ἔχουσαν καὶ τελειοτάτην, τῶν ὑποζευγμένων αὐτῷ λογικῶν τὸν ἀριθμόν· ἀεὶ γάρ πώς ἐστι τέλειος ὁ ἑκατὸν ἀριθμὸς, ἐκ δέκα δεκάδων συγκείμενος· μεμαθήκαμεν δὲ καὶ ἐκ τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς, ὅτι χίλιαι χιλιάδες λειτουργοῦσι Θεῷ, καὶ μύριαι μυριάδες τὸν ὑπέρτατον αὐτοῦ περιεστήκασι θρόνον. Ἑκατὸν οὖν ἄρα τὰ πρόβατα· πεπλάνηται δὲ ἓν ἐξ αὐτῶν, τουτέστι τὸ ἐπὶ γῆς γένος, ὃ δὴ καὶ ἐζήτησεν ὁ πάντων ἀρχιποίμην, ἀφεὶς ἐν τῇ ἐρήμῳ, τῷ ἄνω τόπῳ καὶ οὐρανίῳ τῷ πλήρει γαλήνης, τὰ ἐνενηκονταεννέα. Ἆρ’ οὖν ἀφειδήσας τῶν πολλῶν, τῆς ἐφ’ ἑνὶ μόνῳ γέγονε φειδοῦς;
ἔδει σωθῆναι τὸν κόσμον, τοῖς τῆς ἁμαρτίας αλόντα βρόχοις ; 'Αρα δίκας ἀπαιτούμενον, ἢ μᾶλλον εύερ γετούμενον, ἀνεξικακοῦντος Θεοῦ, καὶ οἷον λήθῃ παραδιδόντος τὰ παρωχηκότα, καὶ εἰς ἁγίαν ζωήν ἀναπλάττοντος τους εὖ βιοῦν οὐκ εἰδότας; Τί οὖν, εἰπέ μοι, διαγογγύζεις, ὦ Φαρισαῖς, τελώναις καὶ ἁμαρτωλοῖς οὐκ ἀπαξιώσαντος συνεῖναι Χριστοῦ, καὶ ταύτην αὐτοῖς τῆς σωτηρίας ὁδὸν οἰκονομικῶς κατασκευάζοντος; Ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας καθῆκεν ἑαυτὸν εἰς κένωσιν, καὶ ἐν ὁμοιώσει γέγονε τῇ πρὸς ἡμᾶς. Αρ' οὖν ἐπιπλήττεις τῇ μετὰ σαρκὸς οἰκονο μία τοῦ Μονογενούς; Καίτοι τεθαυμάκασιν οἱ μα κάριοι προφῆται τοῦ μυστηρίου τὸ εὐτεχνές. Ψάλλει γὰρ ὁ προφήτης Δαβίδ καί φησι· « Ψάλατε συνετώς, ἐβασίλευσεν ὁ Θεὸς ἐπὶ τὰ ἔθνη. • Ο δέ γε Αμβα κούμ ἀκηκοέναι φησὶ τὴν ἀκοὴν, κατανοῆσαι δὲ καὶ Β τὰ ἔργα, καὶ εἰς ἔκστασιν ἐλθεῖν· πῶς οὖν ἃ θαυ- μάζειν ἐχρῆν, ταῦτα καταψέγων οὐκ ἐρυθριᾷς; Πε πλάνηται τὸ ἐπὶ γῆς γένος, ἀπώλεσθε τῆς χειρὸς τοῦ ἀρχιποίμενος· γέγονε διὰ τοῦτο καθ᾿ ἡμᾶς, ὁ τὰς ἄνω καὶ ἐν οὐρανῷ ποιμαίνων ἀγέλας, ἵνα καὶ ἡμᾶς τοῖς ἰδίοις ἐναυλίσῃ σηκοῖς· ἵνα συνάψῃ τοῖς μή πε πλανημένοις, καὶ ἀποσοβήσῃ τὸν θῆρα τὸν ἀλιτήριον, ἀποστήσῃ δὲ καὶ ὥσπερ τι λῃστρικὸν καὶ ἀνόσιον στί φος τοὺς ἀκαθάρτους δαίμονας, οἱ πεπλανήκασι τὴν ὑπ' οὐρανόν· ἐζήτησε τοίνυν τὸ ἀπολωλὸς, καὶ τὰς τῶν Ἰουδαίων ἐπ' αὐτῷ δὴ τούτων φιλολογίας είν καίας καὶ κενὰς ἀπέδειξεν. Τις ἄνθρωπος ἐξ ὑμῶν ἔχων ἑκατὸν πρόβατα, Χ. τ. λ. (Α Γ. 207) 'Αλλά μοι σύνες ἐνταῦθα, ἀγαπητέ (1), τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν βασιλείας τὸ πλάτος, καὶ τῆς ἐφ' ἡμῖν οἰκονομίας τὸ εὐτεχνές. Εκατὸν μὲν γὰρ εἶναί φησι τὰ πρόβατα, εἰς πληθὺν ἀναφέρων τὴν ἀρτίως ἔχουσαν καὶ τελειοτάτην, τῶν ὑπεζευγμένων αὐτῷ λογικῶν τὸν ἀριθμόν· ἀεὶ γάρ πώς ἐστι τέλειος ὁ ἑκατὸν ἀριθμὸς, ἐκ δέκα δεκάδων συγκείμενος· μεμαθήκαμεν δὲ καὶ ἐκ τῆς θεοπνεύστου Γραφής, ὅτι χίλιαι χιλιάδες λειτουργοῦσι Θεῷ, καὶ μύριαι μυριάδες τὸν ὑπέρτατον αὐτοῦ περιεστήκασι θρόνον, Ἑκατὸν οὖν ἄρα τὰ πρόβατα· πεπλάνηται δὲ ἐν ἐξ αὐτῶν, τουτέστι τὸ ἐπὶ γῆς γένος, δ δὴ καὶ ἐζήτησεν ὁ πάντων ἀρχιποίμην, ἀφεὶς ἐν τῇ ἐρήμῳ, τῷ ἄνω τόπῳ καὶ οὐρανίῳ τῷ πλήρει γαλήνης, τὰ ἐνενηκον ταεννέα. Αρ' οὖν ἀφειδήσας τῶν πολλῶν, τῆς ἐφ' ἑνὶ μόνῳ γέγονε φειδοῦς; Οὐκ ἀφειδήσας. Πόθεν ; Εἰσὶ γὰρ, εἰσὶν ἐν ἀσφαλείς, περιφραττούσης αὐτὰ τῆς πανσθενεστάτης χειρός. Κατοικτείρεσθαι δὲ μᾶλλον ἐχρῆν τὸ ἀπολωλός, ἵνα μηδὲν ὁρῶτο τὸ ἐλ- λελοιπὸς τῇ ἑτέρα πληθύϊ· προσεπενηνεγμένου δὲ τοῦ ἑνὸς, ἔχῃ τὸ ἴδιον κάλλος ἡ ἑκατοντάς. Καὶ φέρε τὸ χρῆμα καὶ δι' ἑτέρου παραστήσωμεν παραδείγματος, συναγορεύοντες πανταχοῦ τῇ ἀπαρα βλήτῳ γαληνότητι τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χρι- COMMENT. IN LUCAM. A mundum oportebat, qui peccatorum laqueis ca- C D Paal. XLVI, 8. • Habac. III, 2. Dan. vi, 10. plus erat? Num expetendo ab eo pœnas, an potius benefaciendo, ita ut Deus patientiam expro- meret, et oblivioni veluti peccata traderet, atque ad sanctam vitam eos reformaret qui bene vivere non solebant? Cur ergo dic mihi, Pharisæe, obloqueris, quia cum publicanis et peccatoribus non dedigna- tur Christus versari, et hanc eis salutis viam pru- denter munire? Hanc ob causam demisit se ad exinanitioneın, et similis factus est nobis. Ergone vituperas Unigeniti in carne dispensationem? At- qui admirati sunt beati prophetæ mysterii egre- gium artificium. Psallit enim propheta David di- cens: • Psallite sapienter, regnavit Deus super gen. tes 1.Habacucus' autem audisse se anditionem dicit, opera quoque contemplatum, et obstupuis- se '', Cur ergo dum quæ admirari oporteret vilu- peras, non erubescis? Errabat in orbe hominum genus, a supremi pastoris manu discesserat. Ideir- co ad nos venit, qui supernos calorum pascit gre- ges, ut nos quoque in suum ovile compelleret, ut iis conjungeret qui non deerraverant, ut exitiosam belluam arceret, et tanquam latrocinale impium agmen impuros dæmones repelleret, qui mundum erroribus implicuerant. Quæsivit ergo quod perie- rat, et Judæorum contra se cavillationes vanas fu- tilesque demonstravit. V. 4. Quis ex vobis habens oves centum, etc. Age vero hic mecum considera, o charissime, quanta sit regui Servatoris nostri latitudo, et ope- ris pro nobis suscepti solertia. Centum ait esse oves, ad plenum et perfectissimum conulumn refe- rens rationalium sibi subjectorum numerum. Sem- per enim perfectus est centenarios numerus, ex decadibus decem conflatus. Discimus enim ex in- spirata Scriptura millies mille ministros inservire Deo, et dena millia denum millium sublimem ejus circumdare thronum ". Hæ sunt videlicet centam oves quarum una de grege aberravit, id est terrenum genus, quod summus omnium Pastor re- quisitum ivit, relictis in eremo, id est, in excelso co- lesti plenoque tranquillitatis loco, reliquis nona- ginta novem. Num itaque neglectis multis, uni cu- ram impendit? Haud certe neglectis. Cur? quia in omnimoda illæ securitate versantur, ab omnipo- tente dextera custoditæ. Misereri autem potias oportebat ejus que perierat, ut nihil reliquæ mul- titudini deesse videretur: nam hac una reducta, pulchre completur centenarius numerus. Sed age, hanc rem alio quoque exemplo expona- mus, ut benignitatem incomparabilem omnium no- strum Servatoris Christi magis illustremus. Sint, Wus. (4) Recola notam ad vers. 2 capitis xi, supra. Quanquam ita alloqui etiam lectorem potuit Cyril-
Οὐκ ἀφειδήσας. Πόθεν; Εἰσὶ γὰρ, εἰσὶν ἐν ἀσφαλείᾳ, περιφραττούσης αὐτὰ τῆς πανσθενεστάτης χειρός. Κατοικτείρεσθαι δὲ μᾶλλον ἐχρῆν τὸ ἀπολωλὸς, ἵνα μηδὲν ὁρῷτο τὸ ἐλλελοιπὸς τῇ ἑτέρᾳ πληθύϊ· προσεπενηνεγμένου δὲ τοῦ ἑνὸς, ἔχῃ τὸ ἴδιον κάλλος ἡ ἑκατοντάς. Καὶ φέρε τὸ χρῆμα καὶ δι’ ἑτέρου παραστήσωμεν παραδείγματος, συναγορεύοντες πανταχοῦ τῇ ἀπαραβλήτῳ γαληνότητι τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ. Ὑποκείσθω γὰρ ἐν ἑνὶ μὲν οἴκῳ διαιτᾶσθαι πολλοὺς, ἑνὶ δὲ συμβῆναι τὸ ἀῤῥωστίᾳ περιπεσεῖν· ἄρ’ οὖν ἐπὶ τίνι κληθεῖεν ἂν οἱ θεραπεύειν εἰδότες; οὐκ ἐπὶ μόνῳ πεσόντι εἰς ἀῤῥωστίαν; Ἀλλ’ οὐκ ἀφειδήσαντες τῶν πολλῶν, δρῷεν ἂν τοῦτο οἱ κεκλημένοι πρὸς θεραπείαν, ἑνὶ δὲ τῷ κάμνοντι τὰς ἐκ τῆς τέχνης ἐπικουρίας δωρούμενοι, καὶ καιροῦ καὶ χρείας καλούσης εἰς τοῦτο. Ἔδει δὴ οὖν, ἔδει τὸν τῶν ὅλων κατεξουσιάζοντα Θεὸν τῷ πεπλανημένῳ χεῖρα νεῖμαι τὴν σώζουσαν· σέσωκεν ὁ ἀρχιποίμην· ἐζήτησε γὰρ τὸ πεπλανημένον, ἔστησεν αὐλὴν ἡμῖν ἄσυλον καὶ ἀνάλωτον καὶ θηρσὶ καὶ λῃσταῖς, φημὶ δὲ τὴν Ἐκκλησίαν· ἣν δὴ καὶ θαυμάζοντες, ἐκεῖνό φαμεν τὸ διὰ τῆς τοῦ προφήτου φωνῆς·
ἔδει σωθῆναι τὸν κόσμον, τοῖς τῆς ἁμαρτίας αλόντα βρόχοις ; 'Αρα δίκας ἀπαιτούμενον, ἢ μᾶλλον εύερ γετούμενον, ἀνεξικακοῦντος Θεοῦ, καὶ οἷον λήθῃ παραδιδόντος τὰ παρωχηκότα, καὶ εἰς ἁγίαν ζωήν ἀναπλάττοντος τους εὖ βιοῦν οὐκ εἰδότας; Τί οὖν, εἰπέ μοι, διαγογγύζεις, ὦ Φαρισαῖς, τελώναις καὶ ἁμαρτωλοῖς οὐκ ἀπαξιώσαντος συνεῖναι Χριστοῦ, καὶ ταύτην αὐτοῖς τῆς σωτηρίας ὁδὸν οἰκονομικῶς κατασκευάζοντος; Ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας καθῆκεν ἑαυτὸν εἰς κένωσιν, καὶ ἐν ὁμοιώσει γέγονε τῇ πρὸς ἡμᾶς. Αρ' οὖν ἐπιπλήττεις τῇ μετὰ σαρκὸς οἰκονο μία τοῦ Μονογενούς; Καίτοι τεθαυμάκασιν οἱ μα κάριοι προφῆται τοῦ μυστηρίου τὸ εὐτεχνές. Ψάλλει γὰρ ὁ προφήτης Δαβίδ καί φησι· « Ψάλατε συνετώς, ἐβασίλευσεν ὁ Θεὸς ἐπὶ τὰ ἔθνη. • Ο δέ γε Αμβα κούμ ἀκηκοέναι φησὶ τὴν ἀκοὴν, κατανοῆσαι δὲ καὶ Β τὰ ἔργα, καὶ εἰς ἔκστασιν ἐλθεῖν· πῶς οὖν ἃ θαυ- μάζειν ἐχρῆν, ταῦτα καταψέγων οὐκ ἐρυθριᾷς; Πε πλάνηται τὸ ἐπὶ γῆς γένος, ἀπώλεσθε τῆς χειρὸς τοῦ ἀρχιποίμενος· γέγονε διὰ τοῦτο καθ᾿ ἡμᾶς, ὁ τὰς ἄνω καὶ ἐν οὐρανῷ ποιμαίνων ἀγέλας, ἵνα καὶ ἡμᾶς τοῖς ἰδίοις ἐναυλίσῃ σηκοῖς· ἵνα συνάψῃ τοῖς μή πε πλανημένοις, καὶ ἀποσοβήσῃ τὸν θῆρα τὸν ἀλιτήριον, ἀποστήσῃ δὲ καὶ ὥσπερ τι λῃστρικὸν καὶ ἀνόσιον στί φος τοὺς ἀκαθάρτους δαίμονας, οἱ πεπλανήκασι τὴν ὑπ' οὐρανόν· ἐζήτησε τοίνυν τὸ ἀπολωλὸς, καὶ τὰς τῶν Ἰουδαίων ἐπ' αὐτῷ δὴ τούτων φιλολογίας είν καίας καὶ κενὰς ἀπέδειξεν. Τις ἄνθρωπος ἐξ ὑμῶν ἔχων ἑκατὸν πρόβατα, Χ. τ. λ. (Α Γ. 207) 'Αλλά μοι σύνες ἐνταῦθα, ἀγαπητέ (1), τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν βασιλείας τὸ πλάτος, καὶ τῆς ἐφ' ἡμῖν οἰκονομίας τὸ εὐτεχνές. Εκατὸν μὲν γὰρ εἶναί φησι τὰ πρόβατα, εἰς πληθὺν ἀναφέρων τὴν ἀρτίως ἔχουσαν καὶ τελειοτάτην, τῶν ὑπεζευγμένων αὐτῷ λογικῶν τὸν ἀριθμόν· ἀεὶ γάρ πώς ἐστι τέλειος ὁ ἑκατὸν ἀριθμὸς, ἐκ δέκα δεκάδων συγκείμενος· μεμαθήκαμεν δὲ καὶ ἐκ τῆς θεοπνεύστου Γραφής, ὅτι χίλιαι χιλιάδες λειτουργοῦσι Θεῷ, καὶ μύριαι μυριάδες τὸν ὑπέρτατον αὐτοῦ περιεστήκασι θρόνον, Ἑκατὸν οὖν ἄρα τὰ πρόβατα· πεπλάνηται δὲ ἐν ἐξ αὐτῶν, τουτέστι τὸ ἐπὶ γῆς γένος, δ δὴ καὶ ἐζήτησεν ὁ πάντων ἀρχιποίμην, ἀφεὶς ἐν τῇ ἐρήμῳ, τῷ ἄνω τόπῳ καὶ οὐρανίῳ τῷ πλήρει γαλήνης, τὰ ἐνενηκον ταεννέα. Αρ' οὖν ἀφειδήσας τῶν πολλῶν, τῆς ἐφ' ἑνὶ μόνῳ γέγονε φειδοῦς; Οὐκ ἀφειδήσας. Πόθεν ; Εἰσὶ γὰρ, εἰσὶν ἐν ἀσφαλείς, περιφραττούσης αὐτὰ τῆς πανσθενεστάτης χειρός. Κατοικτείρεσθαι δὲ μᾶλλον ἐχρῆν τὸ ἀπολωλός, ἵνα μηδὲν ὁρῶτο τὸ ἐλ- λελοιπὸς τῇ ἑτέρα πληθύϊ· προσεπενηνεγμένου δὲ τοῦ ἑνὸς, ἔχῃ τὸ ἴδιον κάλλος ἡ ἑκατοντάς. Καὶ φέρε τὸ χρῆμα καὶ δι' ἑτέρου παραστήσωμεν παραδείγματος, συναγορεύοντες πανταχοῦ τῇ ἀπαρα βλήτῳ γαληνότητι τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χρι- COMMENT. IN LUCAM. A mundum oportebat, qui peccatorum laqueis ca- C D Paal. XLVI, 8. • Habac. III, 2. Dan. vi, 10. plus erat? Num expetendo ab eo pœnas, an potius benefaciendo, ita ut Deus patientiam expro- meret, et oblivioni veluti peccata traderet, atque ad sanctam vitam eos reformaret qui bene vivere non solebant? Cur ergo dic mihi, Pharisæe, obloqueris, quia cum publicanis et peccatoribus non dedigna- tur Christus versari, et hanc eis salutis viam pru- denter munire? Hanc ob causam demisit se ad exinanitioneın, et similis factus est nobis. Ergone vituperas Unigeniti in carne dispensationem? At- qui admirati sunt beati prophetæ mysterii egre- gium artificium. Psallit enim propheta David di- cens: • Psallite sapienter, regnavit Deus super gen. tes 1.Habacucus' autem audisse se anditionem dicit, opera quoque contemplatum, et obstupuis- se '', Cur ergo dum quæ admirari oporteret vilu- peras, non erubescis? Errabat in orbe hominum genus, a supremi pastoris manu discesserat. Ideir- co ad nos venit, qui supernos calorum pascit gre- ges, ut nos quoque in suum ovile compelleret, ut iis conjungeret qui non deerraverant, ut exitiosam belluam arceret, et tanquam latrocinale impium agmen impuros dæmones repelleret, qui mundum erroribus implicuerant. Quæsivit ergo quod perie- rat, et Judæorum contra se cavillationes vanas fu- tilesque demonstravit. V. 4. Quis ex vobis habens oves centum, etc. Age vero hic mecum considera, o charissime, quanta sit regui Servatoris nostri latitudo, et ope- ris pro nobis suscepti solertia. Centum ait esse oves, ad plenum et perfectissimum conulumn refe- rens rationalium sibi subjectorum numerum. Sem- per enim perfectus est centenarios numerus, ex decadibus decem conflatus. Discimus enim ex in- spirata Scriptura millies mille ministros inservire Deo, et dena millia denum millium sublimem ejus circumdare thronum ". Hæ sunt videlicet centam oves quarum una de grege aberravit, id est terrenum genus, quod summus omnium Pastor re- quisitum ivit, relictis in eremo, id est, in excelso co- lesti plenoque tranquillitatis loco, reliquis nona- ginta novem. Num itaque neglectis multis, uni cu- ram impendit? Haud certe neglectis. Cur? quia in omnimoda illæ securitate versantur, ab omnipo- tente dextera custoditæ. Misereri autem potias oportebat ejus que perierat, ut nihil reliquæ mul- titudini deesse videretur: nam hac una reducta, pulchre completur centenarius numerus. Sed age, hanc rem alio quoque exemplo expona- mus, ut benignitatem incomparabilem omnium no- strum Servatoris Christi magis illustremus. Sint, Wus. (4) Recola notam ad vers. 2 capitis xi, supra. Quanquam ita alloqui etiam lectorem potuit Cyril-
PG 72:800«Ἰδοὺ πόλις ὀχυρὰ καὶ σωτήριος ἡμῖν, θήσει τεῖχος καὶ περίτειχος.» Ὁ αὐτὸς δ’ ἂν εἴη νοῦς τῆς εὐθὺς καὶ ἐφεξῆς κειμένης παραβολῆς, ἐν ᾗ γυναῖκά φησι δραχμὰς ἔχουσαν δέκα, μίαν ἐξ αὐτῶν ἀπολέσαι· εἶτα λύχνον ἅψασαν καὶ εὑροῦσαν, ἡσθῆναι λίαν ἐπ’ αὐτῷ δὴ τούτῳ, καὶ θυμηδίας τῆς ἀνωτάτω πρόφασιν τὸ χρῆμα ποιήσασθαι. Ἔχει δὲ οὕτως ἡ παραβολή· «Γυνὴ δραχμὰς ἔχουσα δέκα, κ.τ.λ.» (α φ. 207, β φ. 146) Διὰ μὲν τῆς προτέρας παραβολῆς, ἐν ᾗ πρόβατον πεπλανημένον τῆς γῆς ἀπεδείκνυτο γένος, ἐμανθάνομεν ὅτι κτίσις ἐσμὲν τοῦ ἐπὶ πάντας Θεοῦ, ὡς παρενεγκόντος εἰς ὕπαρξιν οὐκ ὄντα ποτέ· «Αὐτὸς γὰρ ἐποίησεν ἡμᾶς, καὶ οὐκ ἡμεῖς,» κατὰ τὸ γεγραμμένον. «Καὶ αὐτὸς μέν ἐστι ὁ Θεὸς ἡμῶν, ἡμεῖς δὲ λαὸς νομῆς αὐτοῦ, καὶ πρόβατα τῆς χειρὸς αὐτοῦ.» Διὰ δὲ τῆς δευτέρας ταύτης, ἐν ᾗ δραχμῇ παρεικάζεται τὸ ἀπολωλὸς, ὡς ἐκ δέκα πάλιν, τουτέστιν ἐκ τελειότητος, ἤτοι πληθύος τῆς ἀρτίως ἐχούσης εἰς ἀριθμὸν (τέλειος γὰρ καὶ ὁ δέκα, τὴν ἐκ μονάδος ἀναφοίτησιν ἔχων εἰς τὸν ἐπέκεινα δρόμον), διαδείκνυται σαφῶς ὅτι καθ’ ὁμοίωσιν καὶ κατ’ εἰκόνα γεγόναμεν τὴν βασιλικὴν, τουτέστι τὴν τοῦ ἐπὶ πάντας Θεοῦ.
Α στοῦ. Υποκείσθω γὰρ ἐν ἑνὶ μὲν οἴκῳ διαιτάσθαι Β οι πολλούς, ἑνὶ δὲ συμβῆναι τὸ ἀῤῥωσείς περιπεσεῖν· ἆρ᾽ οὖν ἐπὶ τίνι κληθεῖεν ἂν οἱ θεραπεύειν εἰδότες ; οὐκ ἐπὶ μόνῳ πεσόντι εἰς ἀρρωστίαν; Αλλ' ούτ ἀφειδήσαντες τῶν πολλῶν, δρῷεν ἂν τοῦτο οἱ κεκλη μένοι πρὸς θεραπείαν, ἑνὶ δὲ τῷ κάμνοντι τὰς ἐκ τῆς τέχνης ἐπικουρίας δωρούμενοι, καὶ καιροῦ καὶ χρείας καλούσης εἰς τοῦτο. Εδει δὴ οὖν, ἔδει τὸν τῶν ὅλων κατεξουσιάζοντα Θεὸν τῷ πεπλανημένῳ χεῖρα νεἶμαι τὴν σώζουσαν· σέσωκεν ὁ ἀρχιποίμην - ἐζήτησε γὰρ τὸ πεπλανημένον, ἔστησεν αὐλὴν ἡμῖν ἄσυλον καὶ ἀνάλωτον καὶ θηρσὶ καὶ λῃσταῖς, φημί δὲ τὴν Ἐκκλησίαν· ἣν δὴ καὶ θαυμάζοντες, ἐκεῖνό φαμεν τὴ διὰ τῆς τοῦ προφήτου φωνῆς· « Ιδού πο λις ὀχυρὰ καὶ σωτήριος ἡμῖν, θήσει τεῖχος καὶ περί- τειχος. • Ο αὐτὸς δ' ἂν εἴη νοῦς τῆς εὐθὺς καὶ ἐφεξῆς κειμένης παραβολῆς, ἐν ᾗ γυναῖκά φησι δραχμὰς ἔχουσαν δέκα, μίαν ἐξ αὐτῶν ἀπολέσαι· εἶτα λύχνον άψασαν καὶ εὑροῦσαν, ἡσθῆναι λίαν ἐπ' αὐτῷ δὴ τούτῳ, καὶ θυμηδίας τῆς ἀνωτάτω πρόφασιν τὸ χρῆμα ποιήσασθαι. Εχει δὲ οὕτως ή παραβολή - Γυνὴ δραχμὰς ἔχουσα δέκα, κ. τ. 2. (Α Γ. 207, Β 1. 146) Διὰ μὲν τῆς προτέρας παρα- βολῆς, ἐν ᾗ πρόβατον πεπλανημένον τῆς γῆς ἀπ εδείκνυτο γένος, ἐμανθάνομεν ὅτι κτίσις ἐσμεν του ἐπὶ πάντας Θεοῦ, ὡς παρενεγκόντος εἰς ὑπαρξιν οὐκ ὄντα ποτέ· « Αὐτὸς γὰρ ἐποίησεν ἡμᾶς, καὶ οὐχ ἡμεῖς, ἡ κατὰ τὸ γεγραμμένον. ι Καὶ αὐτὸς μὲν ἐστι ὁ Θεὸς ἡμῶν, ἡμεῖς δὲ λαὸς νομῆς αὐτοῦ, καὶ πρόβατα τῆς χειρὸς αὐτοῦ. » Διὰ δὲ τῆς δευτέρας ταύτης, ἐν ᾗ δραχμῇ παρεικάζεται τὸ ἀπολωλός, ὡς ἐκ δέκα πάλιν, τουτέστιν ἐκ τελειότητος, ήτοι πλη θύος τῆς ἀρτίως ἐχούσης εἰς ἀριθμὸν (τέλειος γὰρ καὶ ὁ δέκα, τὴν ἐκ μονάδος ἀναφοίτησιν ἔχων εἰς τὸν ἐπέκεινα δρόμον), διαδείκνυται σαφώς ότι καθ' ὁμοίωσιν καὶ κατ' εικόνα γεγόναμεν τὴν βασιλικήν, τουτέστι τὴν τοῦ ἐπὶ πάντας Θεοῦ. "Η γάρτοι δραχ μη νόμισμα που πάντως ἐστὶ, χαρακτήρας έχον βασιλικούς. Οτι δὲ πεσόντες τρόπον τινὰ καὶ ἀπ- ολωλότες εὑρήμεθα παρὰ Χριστοῦ, καὶ πρὸς αὐτὸν μεμορφώμεθα δι᾽ ἁγιασμοῦ καὶ δικαιοσύνης, πῶς ἂν ἐνδοιάσεις τις; γεγραφότος ὡδὲ τοῦ μακαρίου Παύλου · « Ημεῖς δὲ πάντες ἀνακεκαλυμμένῳ προς- ώπῳ τὴν δόξαν Κυρίου κατοπτριζόμενοι, τὴν αὐτὴν εἰκόνα μεταμορφούμεθα, ἀπὸ δόξης εἰς δόξαν, καθά περ ἀπὸ Κυρίου Πνεύματος. » Επιστέλλει δὲ καὶ Γαλάταις ώδ! · « Τεκνία, οὓς πάλιν ὠδίνω, ἄχρις οὗ μορφωθῇ Χριστὸς ἐν ὑμῖν. » Γέγονε δὲ τοῦ πεσόντος ή ζήτησις, λύχνον ἀψάσης τῆς γυναικός· εὑρήμεθα γὰρ παρὰ τῆς τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός σοφίας, ήτις ἐστὶν ὁ Υἱός, φωτὸς ἐν ἡμῖν ἀναλάμψαντος τοῦ θείου καὶ νοητοῦ ἑωσφόρου, καὶ τοῦ ἡλίου τῆς δικαιοσύνης ἀνατείλαντος, καὶ διαυγαζούσης ἡμέρας, κατὰ τὸ γεγραμμένον. Καὶ γοῦν δι᾿ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφη τῶν ἔφη που θεὸς περὶ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ. Ἐγγίζει ταχὺ ἡ δικαιοσύνη μου αποκα S, CYRILLA ALEXANDRINI ARCHIEP. BOA puta, una in dome contubernales multi, quorum unus in morbum decidat. Cujusnam causa periti medicinæ advocabuntur? nonne unius qui Infirmi- tate laborat? Attamen sine cæterorum contemplu, invocati medici infirmo uni artis suæ subsidia cou- ferunt, quia sic occasio postulat et necessitas. Prorsus itaque oportebat universalem Dominum Deum, salutarèm manuın vaganti ovi præbere ; quam reapse servavit summus Pastor: requisivit enim errantem, constituit nobis ovile tutum, feris inpervium ac latronibus, id est, Ecclesiam ; quama merito admirantes, cum propheta dicimus: ‹ Ecce urbs munita nobisque salutaris; ponet murum et circumvallationem "., Idem quoque sensus erit ejus quæ mox sequitur parabolæ, in qua mulier ex decem quas habuis drachmas, unam amnisisse dici- tur, et mox lucernam accendisse; et ob inventam drachmam magnopere gavisa, eamque rein Buni- 1st sibi lmtitiae ascripsisse. Sic autem se habet pa- rabola : mæ V. 8. Mulier decem habens drachmas, etc. est C Ex superiore quidem parabola, in qua errabunda ovis terrestre hominum genus repræsentavit, didi- cimus creaturam nos esse summi Dei, qui res an- tea non exsistentes creavit. ● Ipse enim fecit nos, et non ipsi nos, quemadmodum scriptumn • Et ipse quidem Deus noster est, nos vero populus pascui ejus, et oves manus ipsius ". › Hac autem secunda parabola, in qua res perdita drach- mz comparatur, ex illarum rursus numero dena- rio, id est, perfecto, seu plenam sunımam efficiente (nam perfectus est etiam denarius numerus, qui a monade sursum seriatim ducitur), demonstratur omnino, ad regalem similitudinem ac imaginem, id est, Dei summi, uos esse creatos. Nam drachma nummus est, qui regium vultum gerit impressum. Quod autem lapsi quodammodo ac deperditi, a Christo inventi simus, atque ei per sanctificatio- nem atque justitiam conformati, quis dubitabit? Ita scribente beato Paulo: «Nos vero omnes reve- lata facie gloriam Domini speculantes, in eamdem imaginem transformamur, de gloria in gloriam, tanquam a Domini Spiritu ”., Scribit etiam in Epistola ad Galatas sic: • Filioli, quos iterum par- D turio, donec formetur in vobis Christus ". › Facta est enim rei perditæ conquisitio, lucernam accen- dente muliere. Quippe a Dei Patris sapientia in- venti fuimus, Filio scilicet, luce in nobis iucendente divino intellectuali lucifere, justitiæque exoriente sole, dieque illucescente, sicuti scriptum est . Et quidem per unum de sanctis prophetis ait ali- cubi Deus de omnium nostrum Servatore Christo : • Cito appropinquat justitia mea, misericordia niea mox revelanda est, et salutare meum ceu lampas accendetur ". » Ipsemet vero de se aiebat; 1º Isa. xxvi, 1. 19. "Isa. LXII, 1. ss Galat. rv, 19. Petro Psal. xciv, 7. Cor. 111, 18. 10. Psal. xcis, 3.
Ἡ γάρτοι δραχμὴ νόμισμά που πάντως ἐστὶ, χαρακτῆρας ἔχον βασιλικούς. Ὅτι δὲ πεσόντες τρόπον τινὰ καὶ ἀπολωλότες εὑρήμεθα παρὰ Χριστοῦ, καὶ πρὸς αὐτὸν μεμορφώμεθα δι’ ἁγιασμοῦ καὶ δικαιοσύνης, πῶς ἂν ἐνδοιάσειέ τις; γεγραφότος ὡδὶ τοῦ μακαρίου Παύλου· «Ἡμεῖς δὲ πάντες ἀνακεκαλυμμένῳ προςώπῳ τὴν δόξαν Κυρίου κατοπτριζόμενοι, τὴν αὐτὴν εἰκόνα μεταμορφούμεθα, ἀπὸ δόξης εἰς δόξαν, καθάπερ ἀπὸ Κυρίου Πνεύματος.» Ἐπιστέλλει δὲ καὶ Γαλάταις ὡδί· «Τεκνία, οὓς πάλιν ὠδίνω, ἄχρις οὗ μορφωθῇ Χριστὸς ἐν ὑμῖν.» Γέγονε δὲ τοῦ πεσόντος ἡ ζήτησις, λύχνον ἁψάσης τῆς γυναικός· εὑρήμεθα γὰρ παρὰ τῆς τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς σοφίας, ἥτις ἐστὶν ὁ Υἱὸς, φωτὸς ἐν ἡμῖν ἀναλάμψαντος τοῦ θείου καὶ νοητοῦ ἑωσφόρου, καὶ τοῦ ἡλίου τῆς δικαιοσύνης ἀνατείλαντος, καὶ διαυγαζούσης ἡμέρας, κατὰ τὸ γεγραμμένον. Καὶ γοῦν δι’ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν ἔφη που Θεὸς περὶ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ·
Α στοῦ. Υποκείσθω γὰρ ἐν ἑνὶ μὲν οἴκῳ διαιτάσθαι Β οι πολλούς, ἑνὶ δὲ συμβῆναι τὸ ἀῤῥωσείς περιπεσεῖν· ἆρ᾽ οὖν ἐπὶ τίνι κληθεῖεν ἂν οἱ θεραπεύειν εἰδότες ; οὐκ ἐπὶ μόνῳ πεσόντι εἰς ἀρρωστίαν; Αλλ' ούτ ἀφειδήσαντες τῶν πολλῶν, δρῷεν ἂν τοῦτο οἱ κεκλη μένοι πρὸς θεραπείαν, ἑνὶ δὲ τῷ κάμνοντι τὰς ἐκ τῆς τέχνης ἐπικουρίας δωρούμενοι, καὶ καιροῦ καὶ χρείας καλούσης εἰς τοῦτο. Εδει δὴ οὖν, ἔδει τὸν τῶν ὅλων κατεξουσιάζοντα Θεὸν τῷ πεπλανημένῳ χεῖρα νεἶμαι τὴν σώζουσαν· σέσωκεν ὁ ἀρχιποίμην - ἐζήτησε γὰρ τὸ πεπλανημένον, ἔστησεν αὐλὴν ἡμῖν ἄσυλον καὶ ἀνάλωτον καὶ θηρσὶ καὶ λῃσταῖς, φημί δὲ τὴν Ἐκκλησίαν· ἣν δὴ καὶ θαυμάζοντες, ἐκεῖνό φαμεν τὴ διὰ τῆς τοῦ προφήτου φωνῆς· « Ιδού πο λις ὀχυρὰ καὶ σωτήριος ἡμῖν, θήσει τεῖχος καὶ περί- τειχος. • Ο αὐτὸς δ' ἂν εἴη νοῦς τῆς εὐθὺς καὶ ἐφεξῆς κειμένης παραβολῆς, ἐν ᾗ γυναῖκά φησι δραχμὰς ἔχουσαν δέκα, μίαν ἐξ αὐτῶν ἀπολέσαι· εἶτα λύχνον άψασαν καὶ εὑροῦσαν, ἡσθῆναι λίαν ἐπ' αὐτῷ δὴ τούτῳ, καὶ θυμηδίας τῆς ἀνωτάτω πρόφασιν τὸ χρῆμα ποιήσασθαι. Εχει δὲ οὕτως ή παραβολή - Γυνὴ δραχμὰς ἔχουσα δέκα, κ. τ. 2. (Α Γ. 207, Β 1. 146) Διὰ μὲν τῆς προτέρας παρα- βολῆς, ἐν ᾗ πρόβατον πεπλανημένον τῆς γῆς ἀπ εδείκνυτο γένος, ἐμανθάνομεν ὅτι κτίσις ἐσμεν του ἐπὶ πάντας Θεοῦ, ὡς παρενεγκόντος εἰς ὑπαρξιν οὐκ ὄντα ποτέ· « Αὐτὸς γὰρ ἐποίησεν ἡμᾶς, καὶ οὐχ ἡμεῖς, ἡ κατὰ τὸ γεγραμμένον. ι Καὶ αὐτὸς μὲν ἐστι ὁ Θεὸς ἡμῶν, ἡμεῖς δὲ λαὸς νομῆς αὐτοῦ, καὶ πρόβατα τῆς χειρὸς αὐτοῦ. » Διὰ δὲ τῆς δευτέρας ταύτης, ἐν ᾗ δραχμῇ παρεικάζεται τὸ ἀπολωλός, ὡς ἐκ δέκα πάλιν, τουτέστιν ἐκ τελειότητος, ήτοι πλη θύος τῆς ἀρτίως ἐχούσης εἰς ἀριθμὸν (τέλειος γὰρ καὶ ὁ δέκα, τὴν ἐκ μονάδος ἀναφοίτησιν ἔχων εἰς τὸν ἐπέκεινα δρόμον), διαδείκνυται σαφώς ότι καθ' ὁμοίωσιν καὶ κατ' εικόνα γεγόναμεν τὴν βασιλικήν, τουτέστι τὴν τοῦ ἐπὶ πάντας Θεοῦ. "Η γάρτοι δραχ μη νόμισμα που πάντως ἐστὶ, χαρακτήρας έχον βασιλικούς. Οτι δὲ πεσόντες τρόπον τινὰ καὶ ἀπ- ολωλότες εὑρήμεθα παρὰ Χριστοῦ, καὶ πρὸς αὐτὸν μεμορφώμεθα δι᾽ ἁγιασμοῦ καὶ δικαιοσύνης, πῶς ἂν ἐνδοιάσεις τις; γεγραφότος ὡδὲ τοῦ μακαρίου Παύλου · « Ημεῖς δὲ πάντες ἀνακεκαλυμμένῳ προς- ώπῳ τὴν δόξαν Κυρίου κατοπτριζόμενοι, τὴν αὐτὴν εἰκόνα μεταμορφούμεθα, ἀπὸ δόξης εἰς δόξαν, καθά περ ἀπὸ Κυρίου Πνεύματος. » Επιστέλλει δὲ καὶ Γαλάταις ώδ! · « Τεκνία, οὓς πάλιν ὠδίνω, ἄχρις οὗ μορφωθῇ Χριστὸς ἐν ὑμῖν. » Γέγονε δὲ τοῦ πεσόντος ή ζήτησις, λύχνον ἀψάσης τῆς γυναικός· εὑρήμεθα γὰρ παρὰ τῆς τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός σοφίας, ήτις ἐστὶν ὁ Υἱός, φωτὸς ἐν ἡμῖν ἀναλάμψαντος τοῦ θείου καὶ νοητοῦ ἑωσφόρου, καὶ τοῦ ἡλίου τῆς δικαιοσύνης ἀνατείλαντος, καὶ διαυγαζούσης ἡμέρας, κατὰ τὸ γεγραμμένον. Καὶ γοῦν δι᾿ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφη τῶν ἔφη που θεὸς περὶ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ. Ἐγγίζει ταχὺ ἡ δικαιοσύνη μου αποκα S, CYRILLA ALEXANDRINI ARCHIEP. BOA puta, una in dome contubernales multi, quorum unus in morbum decidat. Cujusnam causa periti medicinæ advocabuntur? nonne unius qui Infirmi- tate laborat? Attamen sine cæterorum contemplu, invocati medici infirmo uni artis suæ subsidia cou- ferunt, quia sic occasio postulat et necessitas. Prorsus itaque oportebat universalem Dominum Deum, salutarèm manuın vaganti ovi præbere ; quam reapse servavit summus Pastor: requisivit enim errantem, constituit nobis ovile tutum, feris inpervium ac latronibus, id est, Ecclesiam ; quama merito admirantes, cum propheta dicimus: ‹ Ecce urbs munita nobisque salutaris; ponet murum et circumvallationem "., Idem quoque sensus erit ejus quæ mox sequitur parabolæ, in qua mulier ex decem quas habuis drachmas, unam amnisisse dici- tur, et mox lucernam accendisse; et ob inventam drachmam magnopere gavisa, eamque rein Buni- 1st sibi lmtitiae ascripsisse. Sic autem se habet pa- rabola : mæ V. 8. Mulier decem habens drachmas, etc. est C Ex superiore quidem parabola, in qua errabunda ovis terrestre hominum genus repræsentavit, didi- cimus creaturam nos esse summi Dei, qui res an- tea non exsistentes creavit. ● Ipse enim fecit nos, et non ipsi nos, quemadmodum scriptumn • Et ipse quidem Deus noster est, nos vero populus pascui ejus, et oves manus ipsius ". › Hac autem secunda parabola, in qua res perdita drach- mz comparatur, ex illarum rursus numero dena- rio, id est, perfecto, seu plenam sunımam efficiente (nam perfectus est etiam denarius numerus, qui a monade sursum seriatim ducitur), demonstratur omnino, ad regalem similitudinem ac imaginem, id est, Dei summi, uos esse creatos. Nam drachma nummus est, qui regium vultum gerit impressum. Quod autem lapsi quodammodo ac deperditi, a Christo inventi simus, atque ei per sanctificatio- nem atque justitiam conformati, quis dubitabit? Ita scribente beato Paulo: «Nos vero omnes reve- lata facie gloriam Domini speculantes, in eamdem imaginem transformamur, de gloria in gloriam, tanquam a Domini Spiritu ”., Scribit etiam in Epistola ad Galatas sic: • Filioli, quos iterum par- D turio, donec formetur in vobis Christus ". › Facta est enim rei perditæ conquisitio, lucernam accen- dente muliere. Quippe a Dei Patris sapientia in- venti fuimus, Filio scilicet, luce in nobis iucendente divino intellectuali lucifere, justitiæque exoriente sole, dieque illucescente, sicuti scriptum est . Et quidem per unum de sanctis prophetis ait ali- cubi Deus de omnium nostrum Servatore Christo : • Cito appropinquat justitia mea, misericordia niea mox revelanda est, et salutare meum ceu lampas accendetur ". » Ipsemet vero de se aiebat; 1º Isa. xxvi, 1. 19. "Isa. LXII, 1. ss Galat. rv, 19. Petro Psal. xciv, 7. Cor. 111, 18. 10. Psal. xcis, 3.
PG 72:801«Ἐγγίζει ταχὺ ἡ δικαιοσύνη μου ἀποκαλυφθῆναι, καὶ τὸ σωτήριόν μου ὡς λαμπὰς καυθήσεται.» Καὶ αὐτὸς δέ φησι περὶ ἑαυτοῦ, ποτὲ μὲν, ὅτι «Ἐγώ εἰμι τὸ φῶς τοῦ κόσμου·» ποτὲ δὲ πάλιν, ὅτι «Ἐγὼ φῶς εἰς τὸν κόσμον τοῦτον ἐλήλυθα· ὁ ἀκολουθῶν ἐμοὶ, οὐ μὴ περιπατήσῃ ἐν τῇ σκοτίᾳ, ἀλλ’ ἕξει τὸ φῶς τῆς ζωῆς.» Οὐκοῦν ἐν φωτὶ σέσωσται τὸ ἀπολωλὸς, καὶ γέγονε ταῖς ἄνω δυνάμεσι θυμηδία τὸ χρῆμα· χαίρουσι γὰρ καὶ αὐταὶ καὶ ἐφ’ ἑνὶ ἁμαρτωλῷ μετανοοῦντι· καὶ τοῦτο αὐτὸς ἡμᾶς ἐδίδαξεν ὁ πάντα εἰδώς. Εἰ δὲ ἐφ’ ἑνὶ τῶν σωζομένων ἑορτάζουσι, τὸν θεῖόν που πάντων ἰχνηλατοῦντες σκοπὸν, καὶ ἀκαταλήκτοις εὐφημίαις τὴν τοῦ σώζοντος ἡμερότητα κατακρατεῖν εἰθισμένοι, ὁποίας ἄν τις αὐτοὺς εὐφροσύνης ἀναπίμπλασθαι φαίη ἂν, ὅλης ἀνασεσωσμένης τῆς ὑπ’ οὐρανὸν, καὶ διὰ τῆς ἐν Χριστῷ πίστεως κεκλημένης εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας; «Ἄνθρωπός τις εἶχε δύο υἱούς.» (ε φ. 227) Ἤτησεν ἄσωτος τὸ ἐπιβάλλον· ἔλαβεν, ἀπεδήμησεν, ἐδαπάνησεν· εἶτα ἐν ἐνδείᾳ γέγονε παντὸς ἀγαθοῦ, καὶ τῶν θεοσδότων χαρισμάτων ἐν σπάνει, καὶ οἷον λιμῷ κατεφθείρετο, τὸν ἄρτον οὐκ ἔχων τὸν ἐξ οὐρανοῦ·
λυφθῆναι, καὶ τὸ σωτήριόν μου ὡς λαμπάς καυθήσε- ται, ο Καὶ αὐτὸς δέ φησι περὶ ἑαυτοῦ, ποτὲ μὲν, ὅτι ο Ἐγώ εἰμε τὸ φῶς τοῦ κόσμου· › ποτὲ δὲ πάλιν, ότι ο 'Εγώ φῶς εἰς τὸν κόσμον τοῦτον ἐλήλυθα· ὁ ἀκολουθῶν ἐμοί, οὐ μὴ περιπατήσῃ ἐν τῇ σκοτίᾳ, ἀλλ᾽ ἕξει τὸ φῶς τῆς ζωῆς, ὁ Οὐκοῦν ἐν φωτὶ σέσω- σται τὸ ἀπολωλὸς, καὶ γέγονε ταῖς ἄνω δυνάμεσι θυμηδία τὸ χρῆμα· χαίρουσι γὰρ καὶ αὐταὶ καὶ ἐφ' ἐνὶ ἁμαρτωλῷ μετανοοῦντι· καὶ τοῦτο αὐτὸς ἡμᾶς ἐδίδαξεν ὁ πάντα εἰδώς. Εἰ δὲ ἐφ' ἑνὶ τῶν σωζομένων ἑορτάζουσι, τὸν θεῖόν που πάντων Ιχνηλατούντες σκοπὸν, καὶ ἀκαταλήκτοις εὐφημίαις τὴν τοῦ σώ ζοντος ημερότητα κατακρατεῖν εἰθισμένοι, ὁποίας ἄν τις αὐτοὺς εὐφροσύνης ἀναπίμπλασθαι φαίη ἂν, ὅλης ἀνασεσωσμένης τῆς ὑπ᾽ οὐρανὸν, καὶ διὰ τῆς ἐν Χριστῷ πίστεως κεκλημένης εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας; *Ανθρωπός τις εἶχε δύο υιούς. (Ε Ι. 227) Κτησεν ἄσωτος (1) τὸ ἐπιβάλλον· ἔλα σεν, ἀπεδήμησεν, ἐδαπάνησεν· εἶτα ἐν ἐνδείᾳ γέγονε παντὸς ἀγαθοῦ, καὶ τῶν θεοσδότων χαρισμάτων ἐν σπάνει, καὶ οἷον λιμῷ κατεφθείρετο, τὸν ἄρτον οὐκ ἔχων τὸν ἐξ οὐρανοῦ· « Οὐ γὰρ ἐπ' ἄρτῳ μόνῳ ζήσε ται ἄνθρωπος, ἀλλ' ἐπὶ παντὶ ῥήματι εκπορευομένῳ διὰ στόματος Θεοῦ. . Εφαρμόσειε δ' ἄν τις τὴν πα ραβολὴν καὶ τοῖς ἐξ ἐθνῶν. Ἔφη γὰρ, ἀνθρώπο τινὶ δύο μὲν υἱοὺς γενέσθαι· εἶναι δὲ ἕνα μὲν αὐτῶν ἐπιεικῆ, τὸν δὲ ἕτερον ἄσωτον, δς δὴ καὶ κατεδηδο- κὼς τὸ ἐκνεμηθὲν αὐτῷ τῆς οὐσία; μέρος, εἶτα λιμῷ πιεσθεὶς, τοῖς κερατίοις προσέβαλεν ἅπερ ήσθιον οἱ χοιροι. Τοιοῦτόν τι πεπονθότας τοὺς ἀποπεπλανημέν νους εύρήσομεν. Ἐν ἴσῳ μὲν γὰρ ἅπασι δέδωκεν ὁ Δημιουργός, ὥσπερ τινὰ κλῆρον, τὴν τῆς φύσεως ἐπι- τηδειότητα πρὸς τὸ ἀγαθόν· ἀλλ' οἱ μὲν διέσωσαν τὸ δοθὲν, τοῖς θείοις ἀκολουθήσαντες νόμοις, καὶ φυσι καῖς· ἐννοίαις χειραγωγούμενοι πρὸς πᾶν ὁτιοῦν τῶν οὐκ ἐκτόπων· οἱ δὲ ἡμοιρηκότες εἰς ἅπαν τῆς ἄνωθεν ἡμερότητος καὶ φειδοῦς καὶ ἀγάπης, ἐν σπάνει γε- γόνασι τῶν τῆς ἀρίστης ζωῆς αὐχημάτων, καὶ τροφὴν ἐσχήκασι τὰς Ελλήνων ψευδομυθίας, ἐν τάξει παρα- τίων νοουμένας, οἷς ἔνεστι μὲν βραχὺ τὸ γλυκύ, ἀτροφία δὲ πολλὴ καὶ ξηρότης· καί γε κατέβοσκεν αὐτοὺς ὁ Σατανᾶς ταῖς Ελλήνων ψευδηγορίαις, καὶ ταῖς τῶν παρ' αὐτοῖς λογάδων ἀνοήτοις ευστομίαις · μῦθοι γὰρ καὶ ἕτερον οὐδὲν καὶ γραοπρεπή τερετί σματα τὰ παρ' ἐκείνοις εἰσὶ δικαιώματα. Καὶ ἔστιν ἡ τοῦ κόσμου σοφία διὰ τὸ τῆς λέξεως εύηχες χαλκός ἠχῶν ἢ κύμβαλον ἀλαλάζον. Οὐκοῦν ἐτρέφοντο μὲν πάλαι τοῖς Ελληνικοῖς συγγράμμασιν, οὐδεμίαν 5νη- σιν εἰς κατόρθωσιν τῆς ἀρετῆς ἐργάσασθαι δυναμέ- νοις. Ἐπειδὴ δὲ ἐξεζήτησαν τὸν Θεὸν, καὶ ἀπὸ τῆς μακράς πλάνης ἐπανῆλθον, ὡς νεκροὶ μὲν ἀνέζησαν, ὡς δὲ ἀπολωλότες εὑρέθησαν. Τῶν μὲν γὰρ ἔτι πλα νωμένων, καὶ τὸν φύσει θεὸν οὐκ εἰδότων, νεκρός τέ ἐστι καὶ εἱονεὶ ἀπεψυγμένος ὁ νοῦς, καὶ νεκρῶν ἔργων ἐπιμελητής· ταῦτα δέ ἐστι τὰ θελήματα τῆς σαρκός COMMENT. IN LUCAH. A modo quidem : « Ego sum lux mundi. Modo rur sus *; ‹ Ego lux in hunc mundum veni. Qui soqui. (ur me, non ambulabit in tenebris, sed vitæ lumen habebit". Ergo in luce salvata fuit res perdita, idque supernas virtutes gaudio complevit. Nam et ipsæ de uno peccatore pœnitentiam agente lætan- tur, ut ille nos docuit qui omnia scil. Quod si vel une salvato eœlestes illi festum agunt, Dei scopum semper soclantes, perpetuisque laudibus divi- nam clementiam magnificare soliti, quanta demum lætitia eos affectos dicemus, universo terrarum orbe salvato, et per fidem in Christum ad veritatis agnitionem vocato ? B C D Joan. vill, 12. ** Joan. xII, 46. se Matth. IV, 4. patenæ ad Lucam ex Cyrillo in Psalmos; verumta- men quia psalmus ad queni pertinet non nominatur; V. 11. Homo quidam habuit duos filios. Partem suam postalavit prodigus, accepit, procul abiit, consumpsit. Deinde ad omnium bonorum egestatem redactus, et divinorum charismatum penuria pressus, fame veluti absumebatur, panom coelestem desiderans. « Non enim in solo pane vi- vit homo, sed in omni verbo quod procedit de ore Dei ". Licet etiam accommodare parabolam eth- nicia. Ait enim : « Homini cuidam duo erant liberi, quorum unus sobrius, alter prodigus, qui consum- pla contingente sibi patrimonii portione, deinde fama urgente, glandes quibus porci vescebatur cepit gustare. Simile quiddam contigisse peccalo- ribus comperiemus. Eque enim omnibus dedit Creator, quasi patrimonium quoddam, naturalem ad bene agendum facultatem : sed quidam rem da- tam conservarunt, divinia obsequentes legibus, et naturali indole ad quamlibet honestatem pellecti. Alii autem a superna bonitate, elementia, et cha- ritate destituti, penuriam rectorum vitæ morum experti sunt, escamque habuerunt ethnicorum fa- bulas, quas glamdium instar reputare licet, quibus parum quid dutesdinis inest, multa vero alimenti inanitas et ariditas. Prefecto alebat cos Satanas ethnicorum falsis doctrinis, et præcipuorum inter ipsos vaniloquentia. Pabulae enim, nihilque aliud, quam aniles nugæ sunt, illorum de justitia præ- cepta. Porro est mundi sapientia, ob sermonis harmoniam, æs sonans et cymbalum tinniens. Olim itaque pascebantur ethnicorum scriptis, nul- lum ad vitæ emendationem conferre emolumentum valentibus. Sed postquam Deum requisiverunt, et a longo errore regressi sunt; qui mortui erant revixerunt, et qui perierant inventi sunt. Certe illorum qui adhuc errant, neque verum Deum agnoscunt, emortua mens est et quasi exanimis, nec nisi operum mortuorum studiosa; cujusmodi sunt carnis cupiditates. Illorum vero qui ad Deum sunt conversi, veritatemque agnoverunt, non est huic vero loco Luce cap. xv, 14, aptissime convenit, bic a me, prout jam fecit Macarius, retinetur. (1) Citatur hoc fragmentum in Macarii codice
«Οὐ γὰρ ἐπ’ ἄρτῳ μόνῳ ζήσεται ἄνθρωπος, ἀλλ’ ἐπὶ παντὶ ῥήματι ἐκπορευομένῳ διὰ στόματος Θεοῦ.» Ἐφαρμόσειε δ’ ἄν τις τὴν παραβολὴν καὶ τοῖς ἐξ ἐθνῶν. Ἔφη γὰρ, ἀνθρώπῳ τινὶ δύο μὲν υἱοὺς γενέσθαι· εἶναι δὲ ἕνα μὲν αὐτῶν ἐπιεικῆ, τὸν δὲ ἕτερον ἄσωτον, ὃς δὴ καὶ κατεδηδοκὼς τὸ ἐκνεμηθὲν αὐτῷ τῆς οὐσίας μέρος, εἶτα λιμῷ πιεσθεὶς, τοῖς κερατίοις προσέβαλεν ἅπερ ἤσθιον οἱ χοῖροι. Τοιοῦτόν τι πεπονθότας τοὺς ἀποπεπλανημένους εὑρήσομεν. Ἐν ἴσῳ μὲν γὰρ ἅπασι δέδωκεν ὁ Δημιουργὸς, ὥσπερ τινὰ κλῆρον, τὴν τῆς φύσεως ἐπιτηδειότητα πρὸς τὸ ἀγαθόν· ἀλλ’ οἱ μὲν διέσωσαν τὸ δοθὲν, τοῖς θείοις ἀκολουθήσαντες νόμοις, καὶ φυσικαῖς ἐννοίαις χειραγωγούμενοι πρὸς πᾶν ὁτιοῦν τῶν οὐκ ἐκτόπων· οἱ δὲ ἠμοιρηκότες εἰς ἅπαν τῆς ἄνωθεν ἡμερότητος καὶ φειδοῦς καὶ ἀγάπης, ἐν σπάνει γεγόνασι τῶν τῆς ἀρίστης ζωῆς αὐχημάτων, καὶ τροφὴν ἐσχήκασι τὰς Ἑλλήνων ψευδομυθίας, ἐν τάξει κερατίων νοουμένας, οἷς ἔνεστι μὲν βραχὺ τὸ γλυκὺ, ἀτροφία δὲ πολλὴ καὶ ξηρότης· καί γε κατέβοσκεν αὐτοὺς ὁ Σατανᾶς ταῖς Ἑλλήνων ψευδηγορίαις, καὶ ταῖς τῶν παρ’ αὐτοῖς λογάδων ἀνοήτοις εὐστομίαις·
λυφθῆναι, καὶ τὸ σωτήριόν μου ὡς λαμπάς καυθήσε- ται, ο Καὶ αὐτὸς δέ φησι περὶ ἑαυτοῦ, ποτὲ μὲν, ὅτι ο Ἐγώ εἰμε τὸ φῶς τοῦ κόσμου· › ποτὲ δὲ πάλιν, ότι ο 'Εγώ φῶς εἰς τὸν κόσμον τοῦτον ἐλήλυθα· ὁ ἀκολουθῶν ἐμοί, οὐ μὴ περιπατήσῃ ἐν τῇ σκοτίᾳ, ἀλλ᾽ ἕξει τὸ φῶς τῆς ζωῆς, ὁ Οὐκοῦν ἐν φωτὶ σέσω- σται τὸ ἀπολωλὸς, καὶ γέγονε ταῖς ἄνω δυνάμεσι θυμηδία τὸ χρῆμα· χαίρουσι γὰρ καὶ αὐταὶ καὶ ἐφ' ἐνὶ ἁμαρτωλῷ μετανοοῦντι· καὶ τοῦτο αὐτὸς ἡμᾶς ἐδίδαξεν ὁ πάντα εἰδώς. Εἰ δὲ ἐφ' ἑνὶ τῶν σωζομένων ἑορτάζουσι, τὸν θεῖόν που πάντων Ιχνηλατούντες σκοπὸν, καὶ ἀκαταλήκτοις εὐφημίαις τὴν τοῦ σώ ζοντος ημερότητα κατακρατεῖν εἰθισμένοι, ὁποίας ἄν τις αὐτοὺς εὐφροσύνης ἀναπίμπλασθαι φαίη ἂν, ὅλης ἀνασεσωσμένης τῆς ὑπ᾽ οὐρανὸν, καὶ διὰ τῆς ἐν Χριστῷ πίστεως κεκλημένης εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας; *Ανθρωπός τις εἶχε δύο υιούς. (Ε Ι. 227) Κτησεν ἄσωτος (1) τὸ ἐπιβάλλον· ἔλα σεν, ἀπεδήμησεν, ἐδαπάνησεν· εἶτα ἐν ἐνδείᾳ γέγονε παντὸς ἀγαθοῦ, καὶ τῶν θεοσδότων χαρισμάτων ἐν σπάνει, καὶ οἷον λιμῷ κατεφθείρετο, τὸν ἄρτον οὐκ ἔχων τὸν ἐξ οὐρανοῦ· « Οὐ γὰρ ἐπ' ἄρτῳ μόνῳ ζήσε ται ἄνθρωπος, ἀλλ' ἐπὶ παντὶ ῥήματι εκπορευομένῳ διὰ στόματος Θεοῦ. . Εφαρμόσειε δ' ἄν τις τὴν πα ραβολὴν καὶ τοῖς ἐξ ἐθνῶν. Ἔφη γὰρ, ἀνθρώπο τινὶ δύο μὲν υἱοὺς γενέσθαι· εἶναι δὲ ἕνα μὲν αὐτῶν ἐπιεικῆ, τὸν δὲ ἕτερον ἄσωτον, δς δὴ καὶ κατεδηδο- κὼς τὸ ἐκνεμηθὲν αὐτῷ τῆς οὐσία; μέρος, εἶτα λιμῷ πιεσθεὶς, τοῖς κερατίοις προσέβαλεν ἅπερ ήσθιον οἱ χοιροι. Τοιοῦτόν τι πεπονθότας τοὺς ἀποπεπλανημέν νους εύρήσομεν. Ἐν ἴσῳ μὲν γὰρ ἅπασι δέδωκεν ὁ Δημιουργός, ὥσπερ τινὰ κλῆρον, τὴν τῆς φύσεως ἐπι- τηδειότητα πρὸς τὸ ἀγαθόν· ἀλλ' οἱ μὲν διέσωσαν τὸ δοθὲν, τοῖς θείοις ἀκολουθήσαντες νόμοις, καὶ φυσι καῖς· ἐννοίαις χειραγωγούμενοι πρὸς πᾶν ὁτιοῦν τῶν οὐκ ἐκτόπων· οἱ δὲ ἡμοιρηκότες εἰς ἅπαν τῆς ἄνωθεν ἡμερότητος καὶ φειδοῦς καὶ ἀγάπης, ἐν σπάνει γε- γόνασι τῶν τῆς ἀρίστης ζωῆς αὐχημάτων, καὶ τροφὴν ἐσχήκασι τὰς Ελλήνων ψευδομυθίας, ἐν τάξει παρα- τίων νοουμένας, οἷς ἔνεστι μὲν βραχὺ τὸ γλυκύ, ἀτροφία δὲ πολλὴ καὶ ξηρότης· καί γε κατέβοσκεν αὐτοὺς ὁ Σατανᾶς ταῖς Ελλήνων ψευδηγορίαις, καὶ ταῖς τῶν παρ' αὐτοῖς λογάδων ἀνοήτοις ευστομίαις · μῦθοι γὰρ καὶ ἕτερον οὐδὲν καὶ γραοπρεπή τερετί σματα τὰ παρ' ἐκείνοις εἰσὶ δικαιώματα. Καὶ ἔστιν ἡ τοῦ κόσμου σοφία διὰ τὸ τῆς λέξεως εύηχες χαλκός ἠχῶν ἢ κύμβαλον ἀλαλάζον. Οὐκοῦν ἐτρέφοντο μὲν πάλαι τοῖς Ελληνικοῖς συγγράμμασιν, οὐδεμίαν 5νη- σιν εἰς κατόρθωσιν τῆς ἀρετῆς ἐργάσασθαι δυναμέ- νοις. Ἐπειδὴ δὲ ἐξεζήτησαν τὸν Θεὸν, καὶ ἀπὸ τῆς μακράς πλάνης ἐπανῆλθον, ὡς νεκροὶ μὲν ἀνέζησαν, ὡς δὲ ἀπολωλότες εὑρέθησαν. Τῶν μὲν γὰρ ἔτι πλα νωμένων, καὶ τὸν φύσει θεὸν οὐκ εἰδότων, νεκρός τέ ἐστι καὶ εἱονεὶ ἀπεψυγμένος ὁ νοῦς, καὶ νεκρῶν ἔργων ἐπιμελητής· ταῦτα δέ ἐστι τὰ θελήματα τῆς σαρκός COMMENT. IN LUCAH. A modo quidem : « Ego sum lux mundi. Modo rur sus *; ‹ Ego lux in hunc mundum veni. Qui soqui. (ur me, non ambulabit in tenebris, sed vitæ lumen habebit". Ergo in luce salvata fuit res perdita, idque supernas virtutes gaudio complevit. Nam et ipsæ de uno peccatore pœnitentiam agente lætan- tur, ut ille nos docuit qui omnia scil. Quod si vel une salvato eœlestes illi festum agunt, Dei scopum semper soclantes, perpetuisque laudibus divi- nam clementiam magnificare soliti, quanta demum lætitia eos affectos dicemus, universo terrarum orbe salvato, et per fidem in Christum ad veritatis agnitionem vocato ? B C D Joan. vill, 12. ** Joan. xII, 46. se Matth. IV, 4. patenæ ad Lucam ex Cyrillo in Psalmos; verumta- men quia psalmus ad queni pertinet non nominatur; V. 11. Homo quidam habuit duos filios. Partem suam postalavit prodigus, accepit, procul abiit, consumpsit. Deinde ad omnium bonorum egestatem redactus, et divinorum charismatum penuria pressus, fame veluti absumebatur, panom coelestem desiderans. « Non enim in solo pane vi- vit homo, sed in omni verbo quod procedit de ore Dei ". Licet etiam accommodare parabolam eth- nicia. Ait enim : « Homini cuidam duo erant liberi, quorum unus sobrius, alter prodigus, qui consum- pla contingente sibi patrimonii portione, deinde fama urgente, glandes quibus porci vescebatur cepit gustare. Simile quiddam contigisse peccalo- ribus comperiemus. Eque enim omnibus dedit Creator, quasi patrimonium quoddam, naturalem ad bene agendum facultatem : sed quidam rem da- tam conservarunt, divinia obsequentes legibus, et naturali indole ad quamlibet honestatem pellecti. Alii autem a superna bonitate, elementia, et cha- ritate destituti, penuriam rectorum vitæ morum experti sunt, escamque habuerunt ethnicorum fa- bulas, quas glamdium instar reputare licet, quibus parum quid dutesdinis inest, multa vero alimenti inanitas et ariditas. Prefecto alebat cos Satanas ethnicorum falsis doctrinis, et præcipuorum inter ipsos vaniloquentia. Pabulae enim, nihilque aliud, quam aniles nugæ sunt, illorum de justitia præ- cepta. Porro est mundi sapientia, ob sermonis harmoniam, æs sonans et cymbalum tinniens. Olim itaque pascebantur ethnicorum scriptis, nul- lum ad vitæ emendationem conferre emolumentum valentibus. Sed postquam Deum requisiverunt, et a longo errore regressi sunt; qui mortui erant revixerunt, et qui perierant inventi sunt. Certe illorum qui adhuc errant, neque verum Deum agnoscunt, emortua mens est et quasi exanimis, nec nisi operum mortuorum studiosa; cujusmodi sunt carnis cupiditates. Illorum vero qui ad Deum sunt conversi, veritatemque agnoverunt, non est huic vero loco Luce cap. xv, 14, aptissime convenit, bic a me, prout jam fecit Macarius, retinetur. (1) Citatur hoc fragmentum in Macarii codice
PG 72:803μῦθοι γὰρ καὶ ἕτερον οὐδὲν καὶ γραοπρεπῆ τερετίσματα τὰ παρ’ ἐκείνοις εἰσὶ δικαιώματα. Καὶ ἔστιν ἡ τοῦ κόσμου σοφία διὰ τὸ τῆς λέξεως εὔηχες χαλκὸς ἠχῶν ἢ κύμβαλον ἀλαλάζον. Οὐκοῦν ἐτρέφοντο μὲν πάλαι τοῖς Ἑλληνικοῖς συγγράμμασιν, οὐδεμίαν ὄνησιν εἰς κατόρθωσιν τῆς ἀρετῆς ἐργάσασθαι δυναμένοις. Ἐπειδὴ δὲ ἐξεζήτησαν τὸν Θεὸν, καὶ ἀπὸ τῆς μακρᾶς πλάνης ἐπανῆλθον, ὡς νεκροὶ μὲν ἀνέζησαν, ὡς δὲ ἀπολωλότες εὑρέθησαν. Τῶν μὲν γὰρ ἔτι πλανωμένων, καὶ τὸν φύσει Θεὸν οὐκ εἰδότων, νεκρός τέ ἐστι καὶ οἱονεὶ ἀπεψυγμένος ὁ νοῦς, καὶ νεκρῶν ἔργων ἐπιμελητής· ταῦτα δέ ἐστι τὰ θελήματα τῆς σαρκός· τῶν γε μὴν ἐπιστρεψάντων πρὸς Θεὸν, καὶ ἐπεγνωκότων τὴν ἀλήθειαν, οὐκ ἔστι νεκρὸς ὁ νοῦς· τὴν παρὰ Χριστοῦ δὲ ζωοποίησιν πεπλουτηκὼς, ζῇ μᾶλλον, καὶ τῶν εἰς ζωὴν σπουδασμάτων ποιεῖται φροντίδα· καὶ νεκρῶν μὲν ἔργων ἀποφοιτᾷ, ἐπιθυμεῖ δὲ τῆς εἰς αἰῶνα ζωῆς, τῆς ἔν γε, φημὶ, τῷ αἰῶνι τῷ μέλλοντι δοθησομένης παρὰ Χριστοῦ τοῖς πιστεύσασιν εἰς αὐτόν. (α φ. 208, ε φ. 218 β) Δοκεῖ μέν τισι διὰ τῆς τῶν υἱῶν δυάδος, τοὺς ἁγίους ἀγγέλους κατασημαίνεσθαι, καὶ ἡμᾶς δὲ τοὺς ὄντας ἐπὶ τῆς γῆς·
Α τῶν γε μὴν ἐπιστρεψάντων πρὸς Θεὸν, καὶ ἐπιγνιο κότων τὴν ἀλήθειαν, οὐκ ἔστι νεκρὸς ὁ νοῦς· τὴν παρὰ Χριστοῦ δὲ ζωοποίησιν πεπλούτηκώς, ζῇ μᾶλ λον, καὶ τῶν εἰς ζωὴν σπουδασμάτων ποιεῖται φρον τίδα· καὶ νεκρῶν μὲν ἔργων ἀποφοιτᾷ, ἐπιθυμεῖ δὲ τῆς εἰς αἰῶνα ζωῆς, τῆς ἐν γε, φημί, τῷ αἰῶνι τῷ μέλλοντι δοθησομένης παρὰ Χριστοῦ τοῖς πιστεύσα- σιν εἰς αὐτόν. (Α Γ. 208, Ε Ι. Δοκεῖ μέν τισι διὰ τῆς τῶν υἱῶν δυάδος, τοὺς ἁγίους ἀγγέλους κατασημαίνεσθαι, καὶ ἡμᾶς δὲ τοὺς ὄντας ἐπὶ τῆς γῆς· τὸ μὲν τοῦ πρεσβυτέρου πρόσωπον, ἅτε δὲ καὶ ζῶντος ἐπιεικώς, τὸ τῶν ἁγίων ἀγγέλων τάγμα δηλοῦν· τὸ δέ γε τοῦ νεωτέρου τε καὶ ἀσώτου, τὸ γένος τὸ ἀνθρώπινον, Εἰσὶ δὲ τῶν ἐν ἡμῖν τινες, οἳ δὴ καὶ ἑτέραν ιόντες Β τρίβον, διὰ μὲν τοῦ πρεσβυτέρου καὶ εὖ βεβιωκότος γίαις στεφανοῦντες τὸν γεγεννημένον, ἔφασκον· θρώποις εὐδοκία. υἱοῦ, καταδηλοῦσθαί φασι τὸν κατὰ σάρκα Ισραήλ, διὰ δέ γε τοῦ ἑτέρου, ὃς καὶ ζῆν είλετο φιληδόνως, καὶ ἀπεφοίτησε τοῦ πατρὸς, τὴν τῶν ἐθνῶν γράφε σθαι πληθύν. Απόψηφος (1) δὲ ταῖς περὶ τούτων δό ξαις εἰμὶ μὲν ἐγώ· δοκιμαζέτω δὲ τὸ ἀληθὲς ὁ φιλο μαθής. Οταν μὲν γὰρ εἰς τὸ τῶν ἀγγέλων πρόσωπον ἀναγάγωμεν τὸν γνήσιον υἱὸν, οὐχ ευρήσομεν αὐτὸν τὰς τοῖς ἁγίοις ἀγγέλοις πρεπούσας εἰπόντα φωνάς, οὔτε μὴν οὕτω διακείμενον καθάπερ ἐκεῖνοι περὶ τοὺς ἐπιστρέφοντας ἐξ ἁμαρτιῶν εἰς μετάνοιαν. μὲν γὰρ τῶν ὅλων Σωτὴρ καὶ Κύριος χαρὰν εἶναι φησιν ἐν οὐρανοῖς ἐνώπιον τῶν ἁγίων ἀγγέλων, ἐφ' ἑνὶ ἀνθρώπῳ ἁμαρτωλῷ μετανοοῦντι· ὅ γε μὴν ἐν τῇ προκειμένη παραβολῇ γραφόμενος υἱὸς ὡς εὐπαρά δεκτος τῷ πατρὶ, καὶ ἀδιάβλητον ἐσχηκὼς τὸν βίον, ὀργισθῆναι λέγεται, καὶ ἀφιλαλλήλου γνώμης εἰς τοῦτο ἐλθεῖν, ὥστε καὶ ἐγκαλέσαι τῷ πατρὶ τὴν ἐπὶ τῷ σεσωσμένῳ φιλοστοργίαν· οὐ γὰρ ἠθέλησε, φησίν, εἰς τὴν ἑστίαν εἰσελθεῖν, ἀσχάλλων ὅτι καὶ εἰσεδέχθη μετανοῶν ὁ ἀνανήψας μόλις, τέθνται δὲ καὶ ὁ μόσχος ὑπὲρ αὐτοῦ, καὶ ὅτι τετέλεκεν ἐπ' αὐτῷ πανήγυριν ὁ πατήρ. Μάχεται δὲ τοῦτο, ὡς ἔφην, τῷ σκοπῷ τῶν ἁγίων ἀγγέλων· χαίρουσι γὰρ καὶ δοξολογοῦσι Θεόν, σωζομένους ὁρῶντες τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς καὶ γοῦν, ὅτε τὴν ἐν Βηθλεὲμ ἀπότεξιν κατὰ σάρκα ἐκ γυναικός ὑπέμεινεν ὁ Υἱός, τοῖς μὲν ποιμέσιν εὐηγγελίζοντο λέ γοντες· « Μη φοβείσθε ὑμεῖς· ἰδοὺ γὰρ εὐαγγελιζό μεθα ὑμῖν χαρὰν μεγάλην, ἥτις ἔσται παντὶ τῷ λαῷ· ὅτι ἐτέχθη ὑμῖν σήμερον σωτήρ, ὅς ἐστι Χριστός Ο Κύριος εν πόλει Δαβίδ. » Υμνωδίαις δὲ καὶ δοξολο « Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη, ἐν ἀν Εἰ δὲ δή τις λέγοι, τὸν κατὰ σάρκα Ισραήλ σημαί νεσθαι διὰ τοῦ γνησίου καὶ ἐπιεικούς υἱοῦ, ἀφίστη πάλιν ἡμᾶς τοῦ χρῆναι συναινεῖν τῇ τοιάδε δόξῃ, τὰ κατ' οὐδένα τρόπον ἁρμόσαι τῷ Ἰσραὴλ τὸ ἀκαταψε κτως ἑλέσθαι βιοῦν· διὰ πάσης γὰρ, ὡς ἔπος εἰπεῖν, τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς διαβεβλημένους ἔστιν ἰδεῖν· ὡς γὰρ ἀποστάτας καὶ ἀπειθεῖς, εἴρηται γοῦν πρὸς γ. 451. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. mens cmortua ; imo vero a Christo vivifcata, vivit maxime, et utilium vitæ officiorum studium gerit : a mortuis se subtrahit operibus, et æternam vitam affectat, illam, inquam, quæ in futuro sæculo Gide- libus suis a Christo donabitur. Videtur nonnullis par hoc filiorum significare sanctos angelos, simulque nos terræ incolas; ita ut senioris persona, utpote qui modeste vixerit, ange- lorum ordinem denotet; junioris autem et luxu - riosi persona, humanum genus. Sunt etiam ex no- stris aliqui, qui alia via incedentes, per seniorein quidem frugi vitæ filium, designari Israelis popu- b) lum ; per alterum vero, qui vivere voluptarie vo- luit, et a patre discessit, gentium describi multitu- dinem. Atqui ego ab istorum sententiis plane re- cedo. Quisquis vero eruditior est, veritatem explo- ret. Nam si ad angelorum personam sobrium illum anagogice referamus, haud comperiemus dici ab eo sanctis angelis digna verba, neque ita ut illos af- fectum erga reduces a peccatis ad penitentiam. Namque omnium Servator ac Dominus gaudium fleri ait in cœlis coramı angelis sanctis, propter unum pœnitentem peccatorem. At ille qui in hac parabola depingitur filius, ut patri acceptus, et in- culpabili more ornatus, stomachatus dicitur, et adeo procul benivola mente fuisse, ut etiam patri exprobraverit erga salvatum filium charitatem. Non enim voluit, inquit Scriptura, convivio interesse, C moleste ferens, quod alius penitens et vix . culpa resipiscens, receptus esset, quod vitulus ejus causa occisus, et quod amicorum solemnem cœtum propter ipsum pater convocassel. Hæc angelorum, ut dixi, volo repugnant, qui lætantur Deumque canticis laudant quotiescunque mundi incolas sal- vari vident. Quare tum quoque cum Bethleemi nasci secundum carnem de muliere passus est Filius, pastoribus lætum nuntium referebant dicentes : « Nolite timere vos ; ecce enim nuntiamus vobis gau- dium magnum, quod fiet universo populo, quia natus est vobis hodie salvator Christus Dominus in Davidis civitate "., Hymnis autem et laudationibus natum ornantes aiebant : « Gloria in altissimis Deo, et in terra pax, in hominibus bona voluntas **, Sin vero quis dicat carnalem Israelem a frugi bonoque filio significari, denuo nos ab hac compro- banda sententia deterremur, quia nullo modo dici potest de Israele quod inculpabilem vitam sectari voluerit. In universa enim, ut ita dicam, inspirata Scriptura reprehensos Israelitas videre est. Namque ut apostatis et contumacibus dictum est Jeremiæ Luc. 11, 10, 11. so ibid. 14. U (1) Citat ex Cyrillo in Lucam hunc adamussim locum scholiastes a me editus AA. class. t. IX,
τὸ μὲν τοῦ πρεσβυτέρου πρόσωπον, ἅτε δὲ καὶ ζῶντος ἐπιεικῶς, τὸ τῶν ἁγίων ἀγγέλων τάγμα δηλοῦν· τὸ δέ γε τοῦ νεωτέρου τε καὶ ἀσώτου, τὸ γένος τὸ ἀνθρώπινον. Εἰσὶ δὲ τῶν ἐν ἡμῖν τινες, οἳ δὴ καὶ ἑτέραν ἰόντες τρίβον, διὰ μὲν τοῦ πρεσβυτέρου καὶ εὖ βεβιωκότος υἱοῦ, καταδηλοῦσθαί φασι τὸν κατὰ σάρκα Ἰσραὴλ, διὰ δέ γε τοῦ ἑτέρου, ὃς καὶ ζῇν εἴλετο φιληδόνως, καὶ ἀπεφοίτησε τοῦ πατρὸς, τὴν τῶν ἐθνῶν γράφεσθαι πληθύν. Ἀπόψηφος δὲ ταῖς περὶ τούτων δόξαις εἰμὶ μὲν ἐγώ· δοκιμαζέτω δὲ τὸ ἀληθὲς ὁ φιλομαθής. Ὅταν μὲν γὰρ εἰς τὸ τῶν ἀγγέλων πρόσωπον ἀναγάγωμεν τὸν γνήσιον υἱὸν, οὐχ εὑρήσομεν αὐτὸν τὰς τοῖς ἁγίοις ἀγγέλοις πρεπούσας εἰπόντα φωνὰς, οὔτε μὴν οὕτω διακείμενον καθάπερ ἐκεῖνοι περὶ τοὺς ἐπιστρέφοντας ἐξ ἁμαρτιῶν εἰς μετάνοιαν. Ὁ μὲν γὰρ τῶν ὅλων Σωτὴρ καὶ Κύριος χαρὰν εἶναί φησιν ἐν οὐρανοῖς ἐνώπιον τῶν ἁγίων ἀγγέλων, ἐφ’ ἑνὶ ἀνθρώπῳ ἁμαρτωλῷ μετανοοῦντι·
Α τῶν γε μὴν ἐπιστρεψάντων πρὸς Θεὸν, καὶ ἐπιγνιο κότων τὴν ἀλήθειαν, οὐκ ἔστι νεκρὸς ὁ νοῦς· τὴν παρὰ Χριστοῦ δὲ ζωοποίησιν πεπλούτηκώς, ζῇ μᾶλ λον, καὶ τῶν εἰς ζωὴν σπουδασμάτων ποιεῖται φρον τίδα· καὶ νεκρῶν μὲν ἔργων ἀποφοιτᾷ, ἐπιθυμεῖ δὲ τῆς εἰς αἰῶνα ζωῆς, τῆς ἐν γε, φημί, τῷ αἰῶνι τῷ μέλλοντι δοθησομένης παρὰ Χριστοῦ τοῖς πιστεύσα- σιν εἰς αὐτόν. (Α Γ. 208, Ε Ι. Δοκεῖ μέν τισι διὰ τῆς τῶν υἱῶν δυάδος, τοὺς ἁγίους ἀγγέλους κατασημαίνεσθαι, καὶ ἡμᾶς δὲ τοὺς ὄντας ἐπὶ τῆς γῆς· τὸ μὲν τοῦ πρεσβυτέρου πρόσωπον, ἅτε δὲ καὶ ζῶντος ἐπιεικώς, τὸ τῶν ἁγίων ἀγγέλων τάγμα δηλοῦν· τὸ δέ γε τοῦ νεωτέρου τε καὶ ἀσώτου, τὸ γένος τὸ ἀνθρώπινον, Εἰσὶ δὲ τῶν ἐν ἡμῖν τινες, οἳ δὴ καὶ ἑτέραν ιόντες Β τρίβον, διὰ μὲν τοῦ πρεσβυτέρου καὶ εὖ βεβιωκότος γίαις στεφανοῦντες τὸν γεγεννημένον, ἔφασκον· θρώποις εὐδοκία. υἱοῦ, καταδηλοῦσθαί φασι τὸν κατὰ σάρκα Ισραήλ, διὰ δέ γε τοῦ ἑτέρου, ὃς καὶ ζῆν είλετο φιληδόνως, καὶ ἀπεφοίτησε τοῦ πατρὸς, τὴν τῶν ἐθνῶν γράφε σθαι πληθύν. Απόψηφος (1) δὲ ταῖς περὶ τούτων δό ξαις εἰμὶ μὲν ἐγώ· δοκιμαζέτω δὲ τὸ ἀληθὲς ὁ φιλο μαθής. Οταν μὲν γὰρ εἰς τὸ τῶν ἀγγέλων πρόσωπον ἀναγάγωμεν τὸν γνήσιον υἱὸν, οὐχ ευρήσομεν αὐτὸν τὰς τοῖς ἁγίοις ἀγγέλοις πρεπούσας εἰπόντα φωνάς, οὔτε μὴν οὕτω διακείμενον καθάπερ ἐκεῖνοι περὶ τοὺς ἐπιστρέφοντας ἐξ ἁμαρτιῶν εἰς μετάνοιαν. μὲν γὰρ τῶν ὅλων Σωτὴρ καὶ Κύριος χαρὰν εἶναι φησιν ἐν οὐρανοῖς ἐνώπιον τῶν ἁγίων ἀγγέλων, ἐφ' ἑνὶ ἀνθρώπῳ ἁμαρτωλῷ μετανοοῦντι· ὅ γε μὴν ἐν τῇ προκειμένη παραβολῇ γραφόμενος υἱὸς ὡς εὐπαρά δεκτος τῷ πατρὶ, καὶ ἀδιάβλητον ἐσχηκὼς τὸν βίον, ὀργισθῆναι λέγεται, καὶ ἀφιλαλλήλου γνώμης εἰς τοῦτο ἐλθεῖν, ὥστε καὶ ἐγκαλέσαι τῷ πατρὶ τὴν ἐπὶ τῷ σεσωσμένῳ φιλοστοργίαν· οὐ γὰρ ἠθέλησε, φησίν, εἰς τὴν ἑστίαν εἰσελθεῖν, ἀσχάλλων ὅτι καὶ εἰσεδέχθη μετανοῶν ὁ ἀνανήψας μόλις, τέθνται δὲ καὶ ὁ μόσχος ὑπὲρ αὐτοῦ, καὶ ὅτι τετέλεκεν ἐπ' αὐτῷ πανήγυριν ὁ πατήρ. Μάχεται δὲ τοῦτο, ὡς ἔφην, τῷ σκοπῷ τῶν ἁγίων ἀγγέλων· χαίρουσι γὰρ καὶ δοξολογοῦσι Θεόν, σωζομένους ὁρῶντες τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς καὶ γοῦν, ὅτε τὴν ἐν Βηθλεὲμ ἀπότεξιν κατὰ σάρκα ἐκ γυναικός ὑπέμεινεν ὁ Υἱός, τοῖς μὲν ποιμέσιν εὐηγγελίζοντο λέ γοντες· « Μη φοβείσθε ὑμεῖς· ἰδοὺ γὰρ εὐαγγελιζό μεθα ὑμῖν χαρὰν μεγάλην, ἥτις ἔσται παντὶ τῷ λαῷ· ὅτι ἐτέχθη ὑμῖν σήμερον σωτήρ, ὅς ἐστι Χριστός Ο Κύριος εν πόλει Δαβίδ. » Υμνωδίαις δὲ καὶ δοξολο « Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη, ἐν ἀν Εἰ δὲ δή τις λέγοι, τὸν κατὰ σάρκα Ισραήλ σημαί νεσθαι διὰ τοῦ γνησίου καὶ ἐπιεικούς υἱοῦ, ἀφίστη πάλιν ἡμᾶς τοῦ χρῆναι συναινεῖν τῇ τοιάδε δόξῃ, τὰ κατ' οὐδένα τρόπον ἁρμόσαι τῷ Ἰσραὴλ τὸ ἀκαταψε κτως ἑλέσθαι βιοῦν· διὰ πάσης γὰρ, ὡς ἔπος εἰπεῖν, τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς διαβεβλημένους ἔστιν ἰδεῖν· ὡς γὰρ ἀποστάτας καὶ ἀπειθεῖς, εἴρηται γοῦν πρὸς γ. 451. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. mens cmortua ; imo vero a Christo vivifcata, vivit maxime, et utilium vitæ officiorum studium gerit : a mortuis se subtrahit operibus, et æternam vitam affectat, illam, inquam, quæ in futuro sæculo Gide- libus suis a Christo donabitur. Videtur nonnullis par hoc filiorum significare sanctos angelos, simulque nos terræ incolas; ita ut senioris persona, utpote qui modeste vixerit, ange- lorum ordinem denotet; junioris autem et luxu - riosi persona, humanum genus. Sunt etiam ex no- stris aliqui, qui alia via incedentes, per seniorein quidem frugi vitæ filium, designari Israelis popu- b) lum ; per alterum vero, qui vivere voluptarie vo- luit, et a patre discessit, gentium describi multitu- dinem. Atqui ego ab istorum sententiis plane re- cedo. Quisquis vero eruditior est, veritatem explo- ret. Nam si ad angelorum personam sobrium illum anagogice referamus, haud comperiemus dici ab eo sanctis angelis digna verba, neque ita ut illos af- fectum erga reduces a peccatis ad penitentiam. Namque omnium Servator ac Dominus gaudium fleri ait in cœlis coramı angelis sanctis, propter unum pœnitentem peccatorem. At ille qui in hac parabola depingitur filius, ut patri acceptus, et in- culpabili more ornatus, stomachatus dicitur, et adeo procul benivola mente fuisse, ut etiam patri exprobraverit erga salvatum filium charitatem. Non enim voluit, inquit Scriptura, convivio interesse, C moleste ferens, quod alius penitens et vix . culpa resipiscens, receptus esset, quod vitulus ejus causa occisus, et quod amicorum solemnem cœtum propter ipsum pater convocassel. Hæc angelorum, ut dixi, volo repugnant, qui lætantur Deumque canticis laudant quotiescunque mundi incolas sal- vari vident. Quare tum quoque cum Bethleemi nasci secundum carnem de muliere passus est Filius, pastoribus lætum nuntium referebant dicentes : « Nolite timere vos ; ecce enim nuntiamus vobis gau- dium magnum, quod fiet universo populo, quia natus est vobis hodie salvator Christus Dominus in Davidis civitate "., Hymnis autem et laudationibus natum ornantes aiebant : « Gloria in altissimis Deo, et in terra pax, in hominibus bona voluntas **, Sin vero quis dicat carnalem Israelem a frugi bonoque filio significari, denuo nos ab hac compro- banda sententia deterremur, quia nullo modo dici potest de Israele quod inculpabilem vitam sectari voluerit. In universa enim, ut ita dicam, inspirata Scriptura reprehensos Israelitas videre est. Namque ut apostatis et contumacibus dictum est Jeremiæ Luc. 11, 10, 11. so ibid. 14. U (1) Citat ex Cyrillo in Lucam hunc adamussim locum scholiastes a me editus AA. class. t. IX,
PG 72:805ὅ γε μὴν ἐν τῇ προκειμένῃ παραβολῇ γραφόμενος υἱὸς ὡς εὐπαράδεκτος τῷ πατρὶ, καὶ ἀδιάβλητον ἐσχηκὼς τὸν βίον, ὀργισθῆναι λέγεται, καὶ ἀφιλαλλήλου γνώμης εἰς τοῦτο ἐλθεῖν, ὥστε καὶ ἐγκαλέσαι τῷ πατρὶ τὴν ἐπὶ τῷ σεσωσμένῳ φιλοστοργίαν· οὐ γὰρ ἠθέλησε, φησὶν, εἰς τὴν ἑστίαν εἰσελθεῖν, ἀσχάλλων ὅτι καὶ εἰσεδέχθη μετανοῶν ὁ ἀνανήψας μόλις, τέθυται δὲ καὶ ὁ μόσχος ὑπὲρ αὐτοῦ, καὶ ὅτι τετέλεκεν ἐπ’ αὐτῷ πανήγυριν ὁ πατήρ. Μάχεται δὲ τοῦτο, ὡς ἔφην, τῷ σκοπῷ τῶν ἁγίων ἀγγέλων· χαίρουσι γὰρ καὶ δοξολογοῦσι Θεὸν, σωζομένους ὁρῶντες τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς· καὶ γοῦν, ὅτε τὴν ἐν Βηθλεὲμ ἀπότεξιν κατὰ σάρκα ἐκ γυναικὸς ὑπέμεινεν ὁ Υἱὸς, τοῖς μὲν ποιμέσιν εὐηγγελίζοντο λέγοντες· «Μὴ φοβεῖσθε ὑμεῖς· ἰδοὺ γὰρ εὐαγγελιζόμεθα ὑμῖν χαρὰν μεγάλην, ἥτις ἔσται παντὶ τῷ λαῷ· ὅτι ἐτέχθη ὑμῖν σήμερον σωτὴρ, ὅς ἐστι Χριστὸς Κύριος ἐν πόλει Δαβίδ.» Ὑμνῳδίαις δὲ καὶ δοξολογίαις στεφανοῦντες τὸν γεγεννημένον, ἔφασκον·
αὐτοὺς διὰ φωνῆς Ἱερεμίου· Τί εὕρεσαν οἱ πα- Α τέρες ὑμῶν ἐν ἐμοὶ πλημμέλημα, ὅτι ἀπέστησαν μακρὰν ἀπ' ἐμοῦ, καὶ ἐπορεύθησαν ὀπίσω τῶν μα ταίων, καὶ ἐματαιώθησαν ; » Συνῳδὰ δὲ τούτοις καὶ διὰ φωνῆς Ησαίου περὶ αὐτῶν ἔφη που Θεός· « Εγ- γίζει μοι ὁ λαὸς οὗτος τοῖς χείλεσιν· ἡ δὲ καρδία αυτ τοῦ πόρρω ἀπέχει ἀπ' ἐμοῦ· μάτην δὲ σέβονταί με, διδάσκοντες διδασκαλίας [καὶ] ἐντάλματα ἀνθρώπων. » Εἶτα πῶς τούτοις οὕτω καταγνωσμένοις περιθείη τις ἂν τὰς ἐν τῇ παραβολῇ φωνάς, ὡς παρὰ τοῦ γνησίου καὶ ἐπιεικοῦς υἱοῦ προενηνεγμένας ; Εφη γὰρ, ὅτι • Ιδού τοσαῦτα ἔτη δουλεύω σοι, καὶ οὐδέποτε ἐντο- λήν σου παρῆλθον. » Αλλ' οὐκ ἂν ἐσχήκασι διαβε βλημένην τὴν ζωὴν, εἰ μὴ τὰς θείας παρατρέχοντες ἐντολὰς πρὸς ἐξίτηλον ἐτράποντο. ' *Αλλως τε, χρῆναι γὰρ οἶμαι κἀκεῖνο εἰπεῖν, βού λονταί τινες εἰς τὸ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν πρόσωπον Β ἀναφέρειν τὸν μόσχον τὸν σιτευτὸν, ὃν τέθηκεν ὁ πα τὴρ, κεκλιμένου πρὸς ἐπιστροφὴν τοῦ υἱοῦ. Εἶτα πως ὁ γνήσιος υἱὸς, ὁ σοφὸς καὶ ἐπιστήμων καὶ γεγονώς εὐπάρεδρος, δν δὴ καὶ εἰς πρόσωπον τῶν ἁγίων ἀγ γέλων εἰσκομίζουσί τινες, ὀργῆς καὶ λύπης ἐποιεῖτο πρόφασιν τὸ σφαγῆναι τὸν μόσχον; Οὐ γάρ τι λε- λυπημένας κατίδοι τις ἂν τὰς ἄνω δυνάμεις τὸν κατὰ σάρκα θάνατον ύπομείναντος τοῦ Χριστοῦ, καὶ οἷον σφαγέντος ὑπὲρ ἡμῶν· ἔχαιρον γὰρ μᾶλλον, ὡς ἔφην, αἵματι τῷ ἁγίῳ σωζομένην ὁρῶντες τὴν ὑπ' οὐρανόν ἀνθ' ὅτου δὴ οὖν καί φησιν ὁ γνήσιος υἱὸς τὸ «Ἐμοὶ οὐδέποτε ἔδωκας έριφον. » Τίνος γὰρ τῶν ἀγαθῶν ἐνδεῖ τοῖς ἁγίοις ἀγγέλοις ; καίτοι πλουσίᾳ χειρὶ τῶν πνευματικών χαρισμάτων την χορηγίαν ἐκνενέμηκεν αὐτοῖς ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης. "Η και ποίας ἂν ἐδεή- θησαν θυσίας ἔν γε τοῖς καθ᾿ ἑαυτούς ; Οὐ γάρ που καὶ ὑπὲρ αὐτῶν ἔδει παθεῖν τὸν Ἐμμανουήλ. Εἰ δὲ δή τις οἴοιτο, καθάπερ ἤδη προείπον, τὸν κατὰ σάρκα Ἰσραὴλ σημαίνεσθαι διὰ τοῦ γνησίου καὶ ἐπιεικούς γεγονότος υἱοῦ, πῶς ἀληθεύσει λέγων, ὅτι ο Ἐμοὶ οὐδέποτε ἔδωκας έριφον; » Είτε γὰρ μόσχος είτε ἔριφος ὑπὲρ ἁμαρτίας θύμα νοοῖτο Χριστός, ἀλλ' οὐχ ὑπέρ γε μόνων τέθυται τῶν ἐθνῶν, ἀλλ᾽ ἵνα καὶ αὐτ τὸν ἐξελεῖται τὸν Ἰσραὴλ, ἐπὶ τῇ τοῦ νόμου παραβά σει πολλὴν ὑπομείναντα τὴν κατάῤῥησιν. Καὶ μαρ τυρήσει γράφων ὁ σοφώτατος Παῦλος. Διό καὶ ὁ Υιός (1), ἵνα ἁγιάσῃ διὰ τοῦ ἰδίου αἵματος τὸν λαὸν, ἔξω τῆς πύλης έπαθε. » Τίς οὖν ἄρα ἐστὶ τῆς παραβολῆς ὁ σκοπός; πολυ- πραγμονήσωμεν τὴν αἰτίαν, ἐφ᾽ ᾧ καὶ γέγονεν, εἰσό- μεθα γὰρ οὕτω τὸ ἀληθές. Εφη τοίνυν ὁ μακάριος οὗτος Λουκᾶς ἐν τοῖς ὀπίσω βραχύ περὶ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χριστοῦ· Ησαν δὲ πάντες αὐτῷ ἐγε γίζοντες οἱ τελῶναι καὶ οἱ ἁμαρτωλοὶ ἀκούειν αὐτοῦ· καὶ ἐγόγγυζον οἱ τε Φαρισαῖοι καὶ οἱ Γραμματεῖς, λέγοντες, ὅτι οὗτος ἁμαρτωλούς προσδέχεται, καὶ συνεσθίει αὐτοῖς. ο Κατακεκραγότων τοίνυν τῶν Γραμματέων καὶ Φαρισαίων τῆς ἐνούσης αὐτῷ γαλη- νότητος καὶ φιλανθρωπίας, καὶ ἐγκαλούντων αὐτῷ τὸ * τηι, 12. ! I COMMENT. IN LUCAM. voce : « Quid invenerunt patres vestri in me iniqui- tntis, quia se elongaverunt a me et ambulaverunt post vanitatem, et vani facti sunt " ? » His consona, Isaiæ quoque ore de iisdem locutus est Deus : «Appropinquat mihi populus hic ore tenus, cor vero ejus procul me abest. Frustra me colunt, docentes doctrinas et mandata hominum ". › Jam vero his tantopere incusatis quis verba accommodet quæ in parabola a fideli bonoque filio dicuntur? Ait enim : ● En tot annis tibi servio, mandatum tuum nunquain transgressus sum. Porro Israelitæ malam sibi exprobrari vitam non audissent, nisi divinis violatis mandatis ad mores improbos fuissent conversi. Cæteroqui et illud dicendum arbitror, quod nempe saginatum vitulum, quem pater occidit, converso ad reditum filio. Sed enim quomodo bonus ille filius, sapiens prudensque et perpetuus patris as- sessor, quem quidem nonnulli tanquam sanctorum an- gelorum personam invehunt, iræ dolorisque causan sumeret ex vituli occisione ? Non enim doluisse quis- quam comperiet supernas virtutes mortem in carne sua Christo patiente, et lanquamn caso : quia gau- debant potius, ut dixi, sancto sanguine salvatum cernentes orbem terrarum. Quin adeo frugi filius aiebat : ‹ Mihi nunquam saltem hædum dedisti. › Nam quid bona rei deest sanctis angelis: quando- quidem liberali manu spiritalium munerum largitio- nem contulit illis rerum omnium Dominus. Vel quanam per se ipsi indigebant victima ? Non enim ipsorum causa pati oportuit Emmanuelem. Quod si quis existimat, ut jam antea dixi, carnalem Israe- lem significari a fideli modestoque filio quomodo vere dicet: ‹ Mihi nunquam hædum dedisti ? › Nam sive ut vitulus sive ut bædus, victima pro peccato intelligatur Christus, non tamen propter solos ethnicos immolatus fuit, verum etiam ut Israelein liberaret, qui ob legis transgressionem magnopere incusatus fuerat. Testis aderit Paulus: . Propterea et Filius, ut sanctificaret proprio sanguine populum, extra portam passus est ". » aliqui ad Servatoris nostri personam referre volunt C D Jerem. 11, 5. ** Isa. xxix, 15. • Hebr. Quinam est ergo parabolæ sensus? Causam scrute- mur, ob quam ea dicta fuit, atque ita rei veritatem sciemus. Ait beatus hic Lucas in paulo retro scriptis de nostro omnium Servatore Christo : « Cuncti vero accedebant publicani et peccatores ad audiendum eum. Murmurabant vero Pharisæi et Scribæ, dicentes: hic peccatores recipit, et cum iis mandu - cat”. › Ergo publice vituperantibus Scribis ac Pharisæis ingenitam Christi mansuetudinem ac benignitatemn, exprobrantibus quod aliquot maculo- sæ vitæ homines admitteret eosque doceret; ne- » Luc. xv, 1, 2. (1) Ita evidenter Υιός uterque codex A et E, non Ιησούς vel Κύριος, ut est vulgo apud Gr. et Lat.
«Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη, ἐν ἀνθρώποις εὐδοκία.» Εἰ δὲ δή τις λέγοι, τὸν κατὰ σάρκα Ἰσραὴλ σημαίνεσθαι διὰ τοῦ γνησίου καὶ ἐπιεικοῦς υἱοῦ, ἀφίστησι πάλιν ἡμᾶς τοῦ χρῆναι συναινεῖν τῇ τοιᾷδε δόξῃ, τὸ κατ’ οὐδένα τρόπον ἁρμόσαι τῷ Ἰσραὴλ τὸ ἀκαταψέκτως ἑλέσθαι βιοῦν· διὰ πάσης γὰρ, ὡς ἔπος εἰπεῖν, τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς διαβεβλημένους ἔστιν ἰδεῖν· ὡς γὰρ ἀποστάτας καὶ ἀπειθεῖς, εἴρηται γοῦν πρὸς αὐτοὺς διὰ φωνῆς Ἱερεμίου· «Τί εὕροσαν οἱ πατέρες ὑμῶν ἐν ἐμοὶ πλημμέλημα, ὅτι ἀπέστησαν μακρὰν ἀπ’ ἐμοῦ, καὶ ἐπορεύθησαν ὀπίσω τῶν ματαίων, καὶ ἐματαιώθησαν;» Συνῳδὰ δὲ τούτοις καὶ διὰ φωνῆς Ἡσαί̈ου περὶ αὐτῶν ἔφη που Θεός· «Ἐγγίζει μοι ὁ λαὸς οὗτος τοῖς χείλεσιν· ἡ δὲ καρδία αὐτοῦ πόῤῥω ἀπέχει ἀπ’ ἐμοῦ· μάτην δὲ σέβονταί με, διδάσκοντες διδασκαλίας [καὶ] ἐντάλματα ἀνθρώπων.» Εἶτα πῶς τούτοις οὕτω καταγνωσμένοις περιθείη τις ἂν τὰς ἐν τῇ παραβολῇ φωνὰς, ὡς παρὰ τοῦ γνησίου καὶ ἐπιεικοῦς υἱοῦ προενηνεγμένας;
αὐτοὺς διὰ φωνῆς Ἱερεμίου· Τί εὕρεσαν οἱ πα- Α τέρες ὑμῶν ἐν ἐμοὶ πλημμέλημα, ὅτι ἀπέστησαν μακρὰν ἀπ' ἐμοῦ, καὶ ἐπορεύθησαν ὀπίσω τῶν μα ταίων, καὶ ἐματαιώθησαν ; » Συνῳδὰ δὲ τούτοις καὶ διὰ φωνῆς Ησαίου περὶ αὐτῶν ἔφη που Θεός· « Εγ- γίζει μοι ὁ λαὸς οὗτος τοῖς χείλεσιν· ἡ δὲ καρδία αυτ τοῦ πόρρω ἀπέχει ἀπ' ἐμοῦ· μάτην δὲ σέβονταί με, διδάσκοντες διδασκαλίας [καὶ] ἐντάλματα ἀνθρώπων. » Εἶτα πῶς τούτοις οὕτω καταγνωσμένοις περιθείη τις ἂν τὰς ἐν τῇ παραβολῇ φωνάς, ὡς παρὰ τοῦ γνησίου καὶ ἐπιεικοῦς υἱοῦ προενηνεγμένας ; Εφη γὰρ, ὅτι • Ιδού τοσαῦτα ἔτη δουλεύω σοι, καὶ οὐδέποτε ἐντο- λήν σου παρῆλθον. » Αλλ' οὐκ ἂν ἐσχήκασι διαβε βλημένην τὴν ζωὴν, εἰ μὴ τὰς θείας παρατρέχοντες ἐντολὰς πρὸς ἐξίτηλον ἐτράποντο. ' *Αλλως τε, χρῆναι γὰρ οἶμαι κἀκεῖνο εἰπεῖν, βού λονταί τινες εἰς τὸ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν πρόσωπον Β ἀναφέρειν τὸν μόσχον τὸν σιτευτὸν, ὃν τέθηκεν ὁ πα τὴρ, κεκλιμένου πρὸς ἐπιστροφὴν τοῦ υἱοῦ. Εἶτα πως ὁ γνήσιος υἱὸς, ὁ σοφὸς καὶ ἐπιστήμων καὶ γεγονώς εὐπάρεδρος, δν δὴ καὶ εἰς πρόσωπον τῶν ἁγίων ἀγ γέλων εἰσκομίζουσί τινες, ὀργῆς καὶ λύπης ἐποιεῖτο πρόφασιν τὸ σφαγῆναι τὸν μόσχον; Οὐ γάρ τι λε- λυπημένας κατίδοι τις ἂν τὰς ἄνω δυνάμεις τὸν κατὰ σάρκα θάνατον ύπομείναντος τοῦ Χριστοῦ, καὶ οἷον σφαγέντος ὑπὲρ ἡμῶν· ἔχαιρον γὰρ μᾶλλον, ὡς ἔφην, αἵματι τῷ ἁγίῳ σωζομένην ὁρῶντες τὴν ὑπ' οὐρανόν ἀνθ' ὅτου δὴ οὖν καί φησιν ὁ γνήσιος υἱὸς τὸ «Ἐμοὶ οὐδέποτε ἔδωκας έριφον. » Τίνος γὰρ τῶν ἀγαθῶν ἐνδεῖ τοῖς ἁγίοις ἀγγέλοις ; καίτοι πλουσίᾳ χειρὶ τῶν πνευματικών χαρισμάτων την χορηγίαν ἐκνενέμηκεν αὐτοῖς ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης. "Η και ποίας ἂν ἐδεή- θησαν θυσίας ἔν γε τοῖς καθ᾿ ἑαυτούς ; Οὐ γάρ που καὶ ὑπὲρ αὐτῶν ἔδει παθεῖν τὸν Ἐμμανουήλ. Εἰ δὲ δή τις οἴοιτο, καθάπερ ἤδη προείπον, τὸν κατὰ σάρκα Ἰσραὴλ σημαίνεσθαι διὰ τοῦ γνησίου καὶ ἐπιεικούς γεγονότος υἱοῦ, πῶς ἀληθεύσει λέγων, ὅτι ο Ἐμοὶ οὐδέποτε ἔδωκας έριφον; » Είτε γὰρ μόσχος είτε ἔριφος ὑπὲρ ἁμαρτίας θύμα νοοῖτο Χριστός, ἀλλ' οὐχ ὑπέρ γε μόνων τέθυται τῶν ἐθνῶν, ἀλλ᾽ ἵνα καὶ αὐτ τὸν ἐξελεῖται τὸν Ἰσραὴλ, ἐπὶ τῇ τοῦ νόμου παραβά σει πολλὴν ὑπομείναντα τὴν κατάῤῥησιν. Καὶ μαρ τυρήσει γράφων ὁ σοφώτατος Παῦλος. Διό καὶ ὁ Υιός (1), ἵνα ἁγιάσῃ διὰ τοῦ ἰδίου αἵματος τὸν λαὸν, ἔξω τῆς πύλης έπαθε. » Τίς οὖν ἄρα ἐστὶ τῆς παραβολῆς ὁ σκοπός; πολυ- πραγμονήσωμεν τὴν αἰτίαν, ἐφ᾽ ᾧ καὶ γέγονεν, εἰσό- μεθα γὰρ οὕτω τὸ ἀληθές. Εφη τοίνυν ὁ μακάριος οὗτος Λουκᾶς ἐν τοῖς ὀπίσω βραχύ περὶ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χριστοῦ· Ησαν δὲ πάντες αὐτῷ ἐγε γίζοντες οἱ τελῶναι καὶ οἱ ἁμαρτωλοὶ ἀκούειν αὐτοῦ· καὶ ἐγόγγυζον οἱ τε Φαρισαῖοι καὶ οἱ Γραμματεῖς, λέγοντες, ὅτι οὗτος ἁμαρτωλούς προσδέχεται, καὶ συνεσθίει αὐτοῖς. ο Κατακεκραγότων τοίνυν τῶν Γραμματέων καὶ Φαρισαίων τῆς ἐνούσης αὐτῷ γαλη- νότητος καὶ φιλανθρωπίας, καὶ ἐγκαλούντων αὐτῷ τὸ * τηι, 12. ! I COMMENT. IN LUCAM. voce : « Quid invenerunt patres vestri in me iniqui- tntis, quia se elongaverunt a me et ambulaverunt post vanitatem, et vani facti sunt " ? » His consona, Isaiæ quoque ore de iisdem locutus est Deus : «Appropinquat mihi populus hic ore tenus, cor vero ejus procul me abest. Frustra me colunt, docentes doctrinas et mandata hominum ". › Jam vero his tantopere incusatis quis verba accommodet quæ in parabola a fideli bonoque filio dicuntur? Ait enim : ● En tot annis tibi servio, mandatum tuum nunquain transgressus sum. Porro Israelitæ malam sibi exprobrari vitam non audissent, nisi divinis violatis mandatis ad mores improbos fuissent conversi. Cæteroqui et illud dicendum arbitror, quod nempe saginatum vitulum, quem pater occidit, converso ad reditum filio. Sed enim quomodo bonus ille filius, sapiens prudensque et perpetuus patris as- sessor, quem quidem nonnulli tanquam sanctorum an- gelorum personam invehunt, iræ dolorisque causan sumeret ex vituli occisione ? Non enim doluisse quis- quam comperiet supernas virtutes mortem in carne sua Christo patiente, et lanquamn caso : quia gau- debant potius, ut dixi, sancto sanguine salvatum cernentes orbem terrarum. Quin adeo frugi filius aiebat : ‹ Mihi nunquam saltem hædum dedisti. › Nam quid bona rei deest sanctis angelis: quando- quidem liberali manu spiritalium munerum largitio- nem contulit illis rerum omnium Dominus. Vel quanam per se ipsi indigebant victima ? Non enim ipsorum causa pati oportuit Emmanuelem. Quod si quis existimat, ut jam antea dixi, carnalem Israe- lem significari a fideli modestoque filio quomodo vere dicet: ‹ Mihi nunquam hædum dedisti ? › Nam sive ut vitulus sive ut bædus, victima pro peccato intelligatur Christus, non tamen propter solos ethnicos immolatus fuit, verum etiam ut Israelein liberaret, qui ob legis transgressionem magnopere incusatus fuerat. Testis aderit Paulus: . Propterea et Filius, ut sanctificaret proprio sanguine populum, extra portam passus est ". » aliqui ad Servatoris nostri personam referre volunt C D Jerem. 11, 5. ** Isa. xxix, 15. • Hebr. Quinam est ergo parabolæ sensus? Causam scrute- mur, ob quam ea dicta fuit, atque ita rei veritatem sciemus. Ait beatus hic Lucas in paulo retro scriptis de nostro omnium Servatore Christo : « Cuncti vero accedebant publicani et peccatores ad audiendum eum. Murmurabant vero Pharisæi et Scribæ, dicentes: hic peccatores recipit, et cum iis mandu - cat”. › Ergo publice vituperantibus Scribis ac Pharisæis ingenitam Christi mansuetudinem ac benignitatemn, exprobrantibus quod aliquot maculo- sæ vitæ homines admitteret eosque doceret; ne- » Luc. xv, 1, 2. (1) Ita evidenter Υιός uterque codex A et E, non Ιησούς vel Κύριος, ut est vulgo apud Gr. et Lat.
PG 72:806Ἔφη γὰρ, ὅτι «Ἰδοὺ τοσαῦτα ἔτη δουλεύω σοι, καὶ οὐδέποτε ἐντολήν σου παρῆλθον.» Ἀλλ’ οὐκ ἂν ἐσχήκασι διαβεβλημένην τὴν ζωὴν, εἰ μὴ τὰς θείας παρατρέχοντες ἐντολὰς πρὸς ἐξίτηλον ἐτράποντο. Ἄλλως τε, χρῆναι γὰρ οἶμαι κἀκεῖνο εἰπεῖν, βούλονταί τινες εἰς τὸ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν πρόσωπον ἀναφέρειν τὸν μόσχον τὸν σιτευτὸν, ὃν τέθυκεν ὁ πατὴρ, κεκλιμένου πρὸς ἐπιστροφὴν τοῦ υἱοῦ. Εἶτα πῶς ὁ γνήσιος υἱὸς, ὁ σοφὸς καὶ ἐπιστήμων καὶ γεγονὼς εὐπάρεδρος, ὃν δὴ καὶ εἰς πρόσωπον τῶν ἁγίων ἀγγέλων εἰσκομίζουσί τινες, ὀργῆς καὶ λύπης ἐποιεῖτο πρόφασιν τὸ σφαγῆναι τὸν μόσχον; Οὐ γάρ τι λελυπημένας κατίδοι τις ἂν τὰς ἄνω δυνάμεις τὸν κατὰ σάρκα θάνατον ὑπομείναντος τοῦ Χριστοῦ, καὶ οἷον σφαγέντος ὑπὲρ ἡμῶν· ἔχαιρον γὰρ μᾶλλον, ὡς ἔφην, αἵματι τῷ ἁγίῳ σωζομένην ὁρῶντες τὴν ὑπ’ οὐρανόν· ἀνθ’ ὅτου δὴ οὖν καί φησιν ὁ γνήσιος υἱὸς τὸ, «Ἐμοὶ οὐδέποτε ἔδωκας ἔριφον.» Τίνος γὰρ τῶν ἀγαθῶν ἐνδεῖ τοῖς ἁγίοις ἀγγέλοις; καίτοι πλουσίᾳ χειρὶ τῶν πνευματικῶν χαρισμάτων τὴν χορηγίαν ἐκνενέμηκεν αὐτοῖς ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης. Ἢ καὶ ποίας ἂν ἐδεήθησαν θυσίας ἔν γε τοῖς καθ’ ἑαυτούς;
αὐτοὺς διὰ φωνῆς Ἱερεμίου· Τί εὕρεσαν οἱ πα- Α τέρες ὑμῶν ἐν ἐμοὶ πλημμέλημα, ὅτι ἀπέστησαν μακρὰν ἀπ' ἐμοῦ, καὶ ἐπορεύθησαν ὀπίσω τῶν μα ταίων, καὶ ἐματαιώθησαν ; » Συνῳδὰ δὲ τούτοις καὶ διὰ φωνῆς Ησαίου περὶ αὐτῶν ἔφη που Θεός· « Εγ- γίζει μοι ὁ λαὸς οὗτος τοῖς χείλεσιν· ἡ δὲ καρδία αυτ τοῦ πόρρω ἀπέχει ἀπ' ἐμοῦ· μάτην δὲ σέβονταί με, διδάσκοντες διδασκαλίας [καὶ] ἐντάλματα ἀνθρώπων. » Εἶτα πῶς τούτοις οὕτω καταγνωσμένοις περιθείη τις ἂν τὰς ἐν τῇ παραβολῇ φωνάς, ὡς παρὰ τοῦ γνησίου καὶ ἐπιεικοῦς υἱοῦ προενηνεγμένας ; Εφη γὰρ, ὅτι • Ιδού τοσαῦτα ἔτη δουλεύω σοι, καὶ οὐδέποτε ἐντο- λήν σου παρῆλθον. » Αλλ' οὐκ ἂν ἐσχήκασι διαβε βλημένην τὴν ζωὴν, εἰ μὴ τὰς θείας παρατρέχοντες ἐντολὰς πρὸς ἐξίτηλον ἐτράποντο. ' *Αλλως τε, χρῆναι γὰρ οἶμαι κἀκεῖνο εἰπεῖν, βού λονταί τινες εἰς τὸ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν πρόσωπον Β ἀναφέρειν τὸν μόσχον τὸν σιτευτὸν, ὃν τέθηκεν ὁ πα τὴρ, κεκλιμένου πρὸς ἐπιστροφὴν τοῦ υἱοῦ. Εἶτα πως ὁ γνήσιος υἱὸς, ὁ σοφὸς καὶ ἐπιστήμων καὶ γεγονώς εὐπάρεδρος, δν δὴ καὶ εἰς πρόσωπον τῶν ἁγίων ἀγ γέλων εἰσκομίζουσί τινες, ὀργῆς καὶ λύπης ἐποιεῖτο πρόφασιν τὸ σφαγῆναι τὸν μόσχον; Οὐ γάρ τι λε- λυπημένας κατίδοι τις ἂν τὰς ἄνω δυνάμεις τὸν κατὰ σάρκα θάνατον ύπομείναντος τοῦ Χριστοῦ, καὶ οἷον σφαγέντος ὑπὲρ ἡμῶν· ἔχαιρον γὰρ μᾶλλον, ὡς ἔφην, αἵματι τῷ ἁγίῳ σωζομένην ὁρῶντες τὴν ὑπ' οὐρανόν ἀνθ' ὅτου δὴ οὖν καί φησιν ὁ γνήσιος υἱὸς τὸ «Ἐμοὶ οὐδέποτε ἔδωκας έριφον. » Τίνος γὰρ τῶν ἀγαθῶν ἐνδεῖ τοῖς ἁγίοις ἀγγέλοις ; καίτοι πλουσίᾳ χειρὶ τῶν πνευματικών χαρισμάτων την χορηγίαν ἐκνενέμηκεν αὐτοῖς ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης. "Η και ποίας ἂν ἐδεή- θησαν θυσίας ἔν γε τοῖς καθ᾿ ἑαυτούς ; Οὐ γάρ που καὶ ὑπὲρ αὐτῶν ἔδει παθεῖν τὸν Ἐμμανουήλ. Εἰ δὲ δή τις οἴοιτο, καθάπερ ἤδη προείπον, τὸν κατὰ σάρκα Ἰσραὴλ σημαίνεσθαι διὰ τοῦ γνησίου καὶ ἐπιεικούς γεγονότος υἱοῦ, πῶς ἀληθεύσει λέγων, ὅτι ο Ἐμοὶ οὐδέποτε ἔδωκας έριφον; » Είτε γὰρ μόσχος είτε ἔριφος ὑπὲρ ἁμαρτίας θύμα νοοῖτο Χριστός, ἀλλ' οὐχ ὑπέρ γε μόνων τέθυται τῶν ἐθνῶν, ἀλλ᾽ ἵνα καὶ αὐτ τὸν ἐξελεῖται τὸν Ἰσραὴλ, ἐπὶ τῇ τοῦ νόμου παραβά σει πολλὴν ὑπομείναντα τὴν κατάῤῥησιν. Καὶ μαρ τυρήσει γράφων ὁ σοφώτατος Παῦλος. Διό καὶ ὁ Υιός (1), ἵνα ἁγιάσῃ διὰ τοῦ ἰδίου αἵματος τὸν λαὸν, ἔξω τῆς πύλης έπαθε. » Τίς οὖν ἄρα ἐστὶ τῆς παραβολῆς ὁ σκοπός; πολυ- πραγμονήσωμεν τὴν αἰτίαν, ἐφ᾽ ᾧ καὶ γέγονεν, εἰσό- μεθα γὰρ οὕτω τὸ ἀληθές. Εφη τοίνυν ὁ μακάριος οὗτος Λουκᾶς ἐν τοῖς ὀπίσω βραχύ περὶ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χριστοῦ· Ησαν δὲ πάντες αὐτῷ ἐγε γίζοντες οἱ τελῶναι καὶ οἱ ἁμαρτωλοὶ ἀκούειν αὐτοῦ· καὶ ἐγόγγυζον οἱ τε Φαρισαῖοι καὶ οἱ Γραμματεῖς, λέγοντες, ὅτι οὗτος ἁμαρτωλούς προσδέχεται, καὶ συνεσθίει αὐτοῖς. ο Κατακεκραγότων τοίνυν τῶν Γραμματέων καὶ Φαρισαίων τῆς ἐνούσης αὐτῷ γαλη- νότητος καὶ φιλανθρωπίας, καὶ ἐγκαλούντων αὐτῷ τὸ * τηι, 12. ! I COMMENT. IN LUCAM. voce : « Quid invenerunt patres vestri in me iniqui- tntis, quia se elongaverunt a me et ambulaverunt post vanitatem, et vani facti sunt " ? » His consona, Isaiæ quoque ore de iisdem locutus est Deus : «Appropinquat mihi populus hic ore tenus, cor vero ejus procul me abest. Frustra me colunt, docentes doctrinas et mandata hominum ". › Jam vero his tantopere incusatis quis verba accommodet quæ in parabola a fideli bonoque filio dicuntur? Ait enim : ● En tot annis tibi servio, mandatum tuum nunquain transgressus sum. Porro Israelitæ malam sibi exprobrari vitam non audissent, nisi divinis violatis mandatis ad mores improbos fuissent conversi. Cæteroqui et illud dicendum arbitror, quod nempe saginatum vitulum, quem pater occidit, converso ad reditum filio. Sed enim quomodo bonus ille filius, sapiens prudensque et perpetuus patris as- sessor, quem quidem nonnulli tanquam sanctorum an- gelorum personam invehunt, iræ dolorisque causan sumeret ex vituli occisione ? Non enim doluisse quis- quam comperiet supernas virtutes mortem in carne sua Christo patiente, et lanquamn caso : quia gau- debant potius, ut dixi, sancto sanguine salvatum cernentes orbem terrarum. Quin adeo frugi filius aiebat : ‹ Mihi nunquam saltem hædum dedisti. › Nam quid bona rei deest sanctis angelis: quando- quidem liberali manu spiritalium munerum largitio- nem contulit illis rerum omnium Dominus. Vel quanam per se ipsi indigebant victima ? Non enim ipsorum causa pati oportuit Emmanuelem. Quod si quis existimat, ut jam antea dixi, carnalem Israe- lem significari a fideli modestoque filio quomodo vere dicet: ‹ Mihi nunquam hædum dedisti ? › Nam sive ut vitulus sive ut bædus, victima pro peccato intelligatur Christus, non tamen propter solos ethnicos immolatus fuit, verum etiam ut Israelein liberaret, qui ob legis transgressionem magnopere incusatus fuerat. Testis aderit Paulus: . Propterea et Filius, ut sanctificaret proprio sanguine populum, extra portam passus est ". » aliqui ad Servatoris nostri personam referre volunt C D Jerem. 11, 5. ** Isa. xxix, 15. • Hebr. Quinam est ergo parabolæ sensus? Causam scrute- mur, ob quam ea dicta fuit, atque ita rei veritatem sciemus. Ait beatus hic Lucas in paulo retro scriptis de nostro omnium Servatore Christo : « Cuncti vero accedebant publicani et peccatores ad audiendum eum. Murmurabant vero Pharisæi et Scribæ, dicentes: hic peccatores recipit, et cum iis mandu - cat”. › Ergo publice vituperantibus Scribis ac Pharisæis ingenitam Christi mansuetudinem ac benignitatemn, exprobrantibus quod aliquot maculo- sæ vitæ homines admitteret eosque doceret; ne- » Luc. xv, 1, 2. (1) Ita evidenter Υιός uterque codex A et E, non Ιησούς vel Κύριος, ut est vulgo apud Gr. et Lat.
Οὐ γάρ που καὶ ὑπὲρ αὐτῶν ἔδει παθεῖν τὸν Ἐμμανουήλ. Εἰ δὲ δή τις οἴοιτο, καθάπερ ἤδη προεῖπον, τὸν κατὰ σάρκα Ἰσραὴλ σημαίνεσθαι διὰ τοῦ γνησίου καὶ ἐπιεικοῦς γεγονότος υἱοῦ, πῶς ἀληθεύσει λέγων, ὅτι «Ἐμοὶ οὐδέποτε ἔδωκας ἔριφον;» Εἴτε γὰρ μόσχος εἴτε ἔριφος ὑπὲρ ἁμαρτίας θῦμα νοοῖτο Χριστὸς, ἀλλ’ οὐχ ὑπέρ γε μόνων τέθυται τῶν ἐθνῶν, ἀλλ’ ἵνα καὶ αὐτὸν ἐξελεῖται τὸν Ἰσραὴλ, ἐπὶ τῇ τοῦ νόμου παραβάσει πολλὴν ὑπομείναντα τὴν κατάῤῥησιν. Καὶ μαρτυρήσει γράφων ὁ σοφώτατος Παῦλος· «Διὸ καὶ ὁ Υἱὸς, ἵνα ἁγιάσῃ διὰ τοῦ ἰδίου αἵματος τὸν λαὸν, ἔξω τῆς πύλης ἔπαθε.» Τίς οὖν ἄρα ἐστὶ τῆς παραβολῆς ὁ σκοπός; πολυπραγμονήσωμεν τὴν αἰτίαν, ἐφ’ ᾗ καὶ γέγονεν, εἰσόμεθα γὰρ οὕτω τὸ ἀληθές. Ἔφη τοίνυν ὁ μακάριος οὗτος Λουκᾶς ἐν τοῖς ὀπίσω βραχὺ περὶ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ· «Ἦσαν δὲ πάντες αὐτῷ ἐγγίζοντες οἱ τελῶναι καὶ οἱ ἁμαρτωλοὶ ἀκούειν αὐτοῦ·
αὐτοὺς διὰ φωνῆς Ἱερεμίου· Τί εὕρεσαν οἱ πα- Α τέρες ὑμῶν ἐν ἐμοὶ πλημμέλημα, ὅτι ἀπέστησαν μακρὰν ἀπ' ἐμοῦ, καὶ ἐπορεύθησαν ὀπίσω τῶν μα ταίων, καὶ ἐματαιώθησαν ; » Συνῳδὰ δὲ τούτοις καὶ διὰ φωνῆς Ησαίου περὶ αὐτῶν ἔφη που Θεός· « Εγ- γίζει μοι ὁ λαὸς οὗτος τοῖς χείλεσιν· ἡ δὲ καρδία αυτ τοῦ πόρρω ἀπέχει ἀπ' ἐμοῦ· μάτην δὲ σέβονταί με, διδάσκοντες διδασκαλίας [καὶ] ἐντάλματα ἀνθρώπων. » Εἶτα πῶς τούτοις οὕτω καταγνωσμένοις περιθείη τις ἂν τὰς ἐν τῇ παραβολῇ φωνάς, ὡς παρὰ τοῦ γνησίου καὶ ἐπιεικοῦς υἱοῦ προενηνεγμένας ; Εφη γὰρ, ὅτι • Ιδού τοσαῦτα ἔτη δουλεύω σοι, καὶ οὐδέποτε ἐντο- λήν σου παρῆλθον. » Αλλ' οὐκ ἂν ἐσχήκασι διαβε βλημένην τὴν ζωὴν, εἰ μὴ τὰς θείας παρατρέχοντες ἐντολὰς πρὸς ἐξίτηλον ἐτράποντο. ' *Αλλως τε, χρῆναι γὰρ οἶμαι κἀκεῖνο εἰπεῖν, βού λονταί τινες εἰς τὸ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν πρόσωπον Β ἀναφέρειν τὸν μόσχον τὸν σιτευτὸν, ὃν τέθηκεν ὁ πα τὴρ, κεκλιμένου πρὸς ἐπιστροφὴν τοῦ υἱοῦ. Εἶτα πως ὁ γνήσιος υἱὸς, ὁ σοφὸς καὶ ἐπιστήμων καὶ γεγονώς εὐπάρεδρος, δν δὴ καὶ εἰς πρόσωπον τῶν ἁγίων ἀγ γέλων εἰσκομίζουσί τινες, ὀργῆς καὶ λύπης ἐποιεῖτο πρόφασιν τὸ σφαγῆναι τὸν μόσχον; Οὐ γάρ τι λε- λυπημένας κατίδοι τις ἂν τὰς ἄνω δυνάμεις τὸν κατὰ σάρκα θάνατον ύπομείναντος τοῦ Χριστοῦ, καὶ οἷον σφαγέντος ὑπὲρ ἡμῶν· ἔχαιρον γὰρ μᾶλλον, ὡς ἔφην, αἵματι τῷ ἁγίῳ σωζομένην ὁρῶντες τὴν ὑπ' οὐρανόν ἀνθ' ὅτου δὴ οὖν καί φησιν ὁ γνήσιος υἱὸς τὸ «Ἐμοὶ οὐδέποτε ἔδωκας έριφον. » Τίνος γὰρ τῶν ἀγαθῶν ἐνδεῖ τοῖς ἁγίοις ἀγγέλοις ; καίτοι πλουσίᾳ χειρὶ τῶν πνευματικών χαρισμάτων την χορηγίαν ἐκνενέμηκεν αὐτοῖς ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης. "Η και ποίας ἂν ἐδεή- θησαν θυσίας ἔν γε τοῖς καθ᾿ ἑαυτούς ; Οὐ γάρ που καὶ ὑπὲρ αὐτῶν ἔδει παθεῖν τὸν Ἐμμανουήλ. Εἰ δὲ δή τις οἴοιτο, καθάπερ ἤδη προείπον, τὸν κατὰ σάρκα Ἰσραὴλ σημαίνεσθαι διὰ τοῦ γνησίου καὶ ἐπιεικούς γεγονότος υἱοῦ, πῶς ἀληθεύσει λέγων, ὅτι ο Ἐμοὶ οὐδέποτε ἔδωκας έριφον; » Είτε γὰρ μόσχος είτε ἔριφος ὑπὲρ ἁμαρτίας θύμα νοοῖτο Χριστός, ἀλλ' οὐχ ὑπέρ γε μόνων τέθυται τῶν ἐθνῶν, ἀλλ᾽ ἵνα καὶ αὐτ τὸν ἐξελεῖται τὸν Ἰσραὴλ, ἐπὶ τῇ τοῦ νόμου παραβά σει πολλὴν ὑπομείναντα τὴν κατάῤῥησιν. Καὶ μαρ τυρήσει γράφων ὁ σοφώτατος Παῦλος. Διό καὶ ὁ Υιός (1), ἵνα ἁγιάσῃ διὰ τοῦ ἰδίου αἵματος τὸν λαὸν, ἔξω τῆς πύλης έπαθε. » Τίς οὖν ἄρα ἐστὶ τῆς παραβολῆς ὁ σκοπός; πολυ- πραγμονήσωμεν τὴν αἰτίαν, ἐφ᾽ ᾧ καὶ γέγονεν, εἰσό- μεθα γὰρ οὕτω τὸ ἀληθές. Εφη τοίνυν ὁ μακάριος οὗτος Λουκᾶς ἐν τοῖς ὀπίσω βραχύ περὶ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χριστοῦ· Ησαν δὲ πάντες αὐτῷ ἐγε γίζοντες οἱ τελῶναι καὶ οἱ ἁμαρτωλοὶ ἀκούειν αὐτοῦ· καὶ ἐγόγγυζον οἱ τε Φαρισαῖοι καὶ οἱ Γραμματεῖς, λέγοντες, ὅτι οὗτος ἁμαρτωλούς προσδέχεται, καὶ συνεσθίει αὐτοῖς. ο Κατακεκραγότων τοίνυν τῶν Γραμματέων καὶ Φαρισαίων τῆς ἐνούσης αὐτῷ γαλη- νότητος καὶ φιλανθρωπίας, καὶ ἐγκαλούντων αὐτῷ τὸ * τηι, 12. ! I COMMENT. IN LUCAM. voce : « Quid invenerunt patres vestri in me iniqui- tntis, quia se elongaverunt a me et ambulaverunt post vanitatem, et vani facti sunt " ? » His consona, Isaiæ quoque ore de iisdem locutus est Deus : «Appropinquat mihi populus hic ore tenus, cor vero ejus procul me abest. Frustra me colunt, docentes doctrinas et mandata hominum ". › Jam vero his tantopere incusatis quis verba accommodet quæ in parabola a fideli bonoque filio dicuntur? Ait enim : ● En tot annis tibi servio, mandatum tuum nunquain transgressus sum. Porro Israelitæ malam sibi exprobrari vitam non audissent, nisi divinis violatis mandatis ad mores improbos fuissent conversi. Cæteroqui et illud dicendum arbitror, quod nempe saginatum vitulum, quem pater occidit, converso ad reditum filio. Sed enim quomodo bonus ille filius, sapiens prudensque et perpetuus patris as- sessor, quem quidem nonnulli tanquam sanctorum an- gelorum personam invehunt, iræ dolorisque causan sumeret ex vituli occisione ? Non enim doluisse quis- quam comperiet supernas virtutes mortem in carne sua Christo patiente, et lanquamn caso : quia gau- debant potius, ut dixi, sancto sanguine salvatum cernentes orbem terrarum. Quin adeo frugi filius aiebat : ‹ Mihi nunquam saltem hædum dedisti. › Nam quid bona rei deest sanctis angelis: quando- quidem liberali manu spiritalium munerum largitio- nem contulit illis rerum omnium Dominus. Vel quanam per se ipsi indigebant victima ? Non enim ipsorum causa pati oportuit Emmanuelem. Quod si quis existimat, ut jam antea dixi, carnalem Israe- lem significari a fideli modestoque filio quomodo vere dicet: ‹ Mihi nunquam hædum dedisti ? › Nam sive ut vitulus sive ut bædus, victima pro peccato intelligatur Christus, non tamen propter solos ethnicos immolatus fuit, verum etiam ut Israelein liberaret, qui ob legis transgressionem magnopere incusatus fuerat. Testis aderit Paulus: . Propterea et Filius, ut sanctificaret proprio sanguine populum, extra portam passus est ". » aliqui ad Servatoris nostri personam referre volunt C D Jerem. 11, 5. ** Isa. xxix, 15. • Hebr. Quinam est ergo parabolæ sensus? Causam scrute- mur, ob quam ea dicta fuit, atque ita rei veritatem sciemus. Ait beatus hic Lucas in paulo retro scriptis de nostro omnium Servatore Christo : « Cuncti vero accedebant publicani et peccatores ad audiendum eum. Murmurabant vero Pharisæi et Scribæ, dicentes: hic peccatores recipit, et cum iis mandu - cat”. › Ergo publice vituperantibus Scribis ac Pharisæis ingenitam Christi mansuetudinem ac benignitatemn, exprobrantibus quod aliquot maculo- sæ vitæ homines admitteret eosque doceret; ne- » Luc. xv, 1, 2. (1) Ita evidenter Υιός uterque codex A et E, non Ιησούς vel Κύριος, ut est vulgo apud Gr. et Lat.
PG 72:808καὶ ἐγόγγυζον οἵ τε Φαρισαῖοι καὶ οἱ Γραμματεῖς, λέγοντες, ὅτι Οὗτος ἁμαρτωλοὺς προσδέχεται, καὶ συνεσθίει αὐτοῖς.» Κατακεκραγότων τοίνυν τῶν Γραμματέων καὶ Φαρισαίων τῆς ἐνούσης αὐτῷ γαληνότητος καὶ φιλανθρωπίας, καὶ ἐγκαλούντων αὐτῷ τὸ προσδέχεσθαί τινας τῶν ἐν βεβηλώσει ζωῆς, καὶ διδάσκειν αὐτοὺς, ἀναγκαιοτάτην αὐτοῖς ἐποιήσατο Χριστὸς τῆς προκειμένης παραβολῆς τὴν παράθεσιν, δι’ ἧς ἔξεστιν ἰδεῖν ἐκεῖνο καλῶς· βούλεται γὰρ οἷα τῶν ὅλων Θεὸς, καὶ τὸν εὐπάρεδρόν τε καὶ γνήσιον ἀληθῶς, καὶ βιοῦν εἰδότα σεπτῶς, καὶ τῆς εἰς ἄκρον ἐπιεικείας λαχόντα τὴν δόξαν, ἀκολουθεῖν ἐπείγεσθαι τοῖς θελήμασιν αὐτοῦ· καὶ τοῖς καλουμένοις εἰς μετάγνωσιν, κἂν εἴ τινες εἶεν τῶν σφόδρα κατεγνωσμένων, ἐφήδεσθαι μᾶλλον, ἢ γοῦν ἀφιλάλληλον ἐπ’ αὐτοῖς εἰσδέχεσθαι λύπην. Πάσχομεν γὰρ ἔσθ’ ὅτε τι τοιοῦτον καὶ ἡμεῖς αὐτοί· ζῶσι μὲν γάρ τινες τὴν παγκάλην τε καὶ παναρίστην ζωήν· ἕτερος δέ τις ἀσθενεῖ καὶ ἥττηται, πρὸς πᾶν εἶδος φαυλότητος κατενηνεγμένος· οὗτος πρὸς αὐτῷ τῷ γήρᾳ πολλάκις ἐπιστρέφει πρὸς Θεὸν, καὶ τὴν ἐπὶ τοῖς προημαρτημένοις συγγνώμην αἰτεῖ, τῶν ἀμεινόνων γενόμενος ἐραστής·
προσδέχεσθαι τινας τῶν ἐν βεβηλώσει ζωῆς, καὶ θ - δάσκειν αὐτοὺς, ἀναγκαιοτάτην αὐτοῖς ἐποιήσατο Χριστὸς τῆς προκειμένης παραβολῆς τὴν παράθεσιν, δι' ἧς ἔξεστιν ἰδεῖν ἐκεῖνο καλῶς· βούλεται γὰρ οἷς τῶν ὅλων Θεὸς, καὶ τὸν εὐπάρεδρόν τε καὶ γνήσιον ἀληθῶς, καὶ βιοῦν εἰδότα σεπτῶς, καὶ τῆς εἰς ἄκρον ἐπιεικείας λαχόντα τὴν δόξαν, ἀκολουθεῖν ἐπείγεσθαι τοῖς θελήμασιν αὐτοῦ· καὶ τοῖς καλουμένοις εἰς μετά γνωσιν, κἂν εἴ τινες εἶεν τῶν σφόδρα κατεγνωσμέν νων, εφήδεσθαι μᾶλλον, ἢ γοῦν ἀφιλάλληλον ἐπ' τοῖς εἰσδέχεσθαι λύπην. Πάσχομεν γὰρ ἔσθ' ὅτε τι τοιοῦτον καὶ ἡμεῖς αὐτ τοί· ζῶσι μὲν γάρ τινες τὴν παγκάλην τε καὶ παν αρίστην ζωήν· ἕτερος δέ τις ἀσθενεῖ καὶ ἥττηται, προς πᾶν εἶδος φαυλότητος κατενηνεγμένος· οὗτος πρὸς Β αὐτῷ τῷ γήρᾳ πολλάκις επιστρέφει πρὸς Θεὸν, καὶ τὴν ἐπὶ τοῖς προημαρτημένοις συγγνώμην αἰτεῖ, τῶν ἀμεινόνων γενόμενος εραστής· ἡ τάχα που καὶ μέλ. λων τὸν ἀνθρώπινον καταλύειν βίον, ἀξιοῦται του θείου βαπτίσματος, καὶ ἀποσκευάζεται τὰ ἐγκλήματα τοῦ Θεοῦ κατοικτείροντος. Εἶτα χαλεπαίνουσιν ἔσθ' ὅτε τινὲς ἐπ' αὐτῷ δὴ τούτῳ, καὶ φασιν· Οὗτος ὁ τά δε τι πράξας, κἀκεῖνο εἰπὼν, οὐκ ἐκτέτισε τῷ κριτῇ τῶν βεβιωμένων τὰς δίκας, καὶ ἠξιώθη τῆς οὕτω λαμπρᾶς καὶ ἀξιαγασου χάριτος, ἐν υἱοῖς ἐγράφη Θεοῦ, καὶ τῇ τῶν ἁγίων τετίμηται δόξῃ· ταῦτα γὰρ ἔσθ' ὅτε παραπτύουσί τινες ἐξ ἀκαίρου μικροψυχίας, οὐχ ἑπόμενοι τῷ σκοπῷ τοῦ πάντων Πατρός· χαίρει γὰρ λίαν, σωζομένους ὁρῶν τοὺς ἀπολωλότας, καὶ ἀνακομίζει πρὸς τὸ ἐν ἀρχαῖς σχῆμα, διδοὺς αὐτοῖς τὸ ἐλεύθερον, καὶ στολῇ τῇ πρώτῃ κατακαλλύνων αὐτ τοὺς, καὶ δακτύλιον διδοὺς εἰς τὴν χεῖρα· τοῦτο δὲ ἐστιν ἐλευθέροις πρέπουσα θεοφιλής ευκοσμία. — (Ι . 154) Αθρες (1) γάρ όπως διὰ τρόπου παντός ἐξαίρετον αὐτῇ τὸ κάλλος ἐνσημαίνεται, καὶ τῆς αμωμήτου ζωῆς ἐνεργάζεται τὴν φαιδρότητα. Κατα- καλλύνει γὰρ κόσμῳ παντί, νοητῷ δηλονότι καὶ πνευ ματική, τὰς τῶν σεβομένων αὐτὸν ψυχὰς, ἵνα καὶ πρὸς ἑκάστην λέγηται τὸ διὰ τῆς τοῦ Ψάλλοντος λύ ρας· ο "Ακουσον, θύγατερ, καὶ ἴδε, ο καὶ τὰ λοιπά. Ἔσθημα δὲ οὖν τὸ εἰς τιμὴν καὶ δόξαν ἀληθῆ τῷ ἱερῷ καὶ ἁγίῳ γίνει Χριστός, κόσμημά τε λαμπρόν καὶ ὑπερκόσμιον ταῖς τῶν ἁγίων ψυχαῖς. • Οσοι γὰρ εἰς Χριστὸν ἐβαπτίσθητε, Χριστὸν ἐνεδύσασθε, ο φησί · καὶ ἀληθῆς ὁ λόγος. Επεθύμει γεμίσαι τὴν κοιλίαν αὐτοῦ ἀπὸ τῶν κερατίων. (Α Γ. Ε Ι. 230) Τοιοῦτόν τι παθόντα κατ αθρήσαιμεν ἂν καὶ τὸν ὡς ἐν τύπῳ παραβολῆς γραφή μενον ἄσωτον, ὃς τὴν πατρώαν οὐσίαν ἐν ἀλλοδαπῇ κατεδήδοκεν· ἐνδείᾳ τε τῶν ἄνωθεν ἀγαθῶν ἐφθείρε το, καὶ λιμὸς οἰά τις τῶν οὐρανίων αὐτὸν κατεβή σκετο μαθημάτων, ἐπεθύμει τε χορτασθῆναι ἀπὸ τῶν κερατίων ὧν ἤσθιον οἱ χοίροι· ἀλλὰ διαρρέουσα S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. cessariam apprime ipsis prædictam parabolam A Christus proposuit; ex qua hoc præclare cognoscere possumus, velle scilicet omnium Denm, hominem itlum quoque qui a se nunquam recesserit, vereque fidelis fuerit, et sancte vivere assuetus sit, qui de- nique optimus existimetur, hunc, inquam, Patris voluntati studiose se conformare, id est cum aliqui ad pœnitentiam fuerint vocati (etiamsi hi forte damnabiles valde fuissent), gaudere potius, quain hostilem adversus eos fovere dolorein. Etenim et nos ipsi simile quiddam interdum experimur. Agunt quidam præclaram optimamque vitam; alius vero infirmatur et vincitur ad oinne genus nequitiæ prolapsus. Hic. sub ipsa senectute sape ad Deum convertitur, et peccatorum a se antea veniam petit, meliore suscepto proposito. Vel jam fortasse humanæ vitæ stadio abiturus di- vinum baptismum impetrat, et crimina delet, mi- serente Deo. Tum vero stomachantur interdum ob cam rem nonnulli, aiuntque : Hic qui illud egit, et hoc dixit, non persolvi judici vitæ suæ pœnas, tamque splendida et pretiosa dignus fuit gratia, inter Dei filios ascitus est, et sanctorum gloria honoratus. Hæc aliquando effutiunt quidam ex intempestiva sua pusiltanimitate, non se accommo- dantes communis Patris menti; qui lætatur valde, salvari cernens- qui perierant ; eosque in antiquam format libertatemque restituit, stola primæva exornans, et annulum illorum manui inserens, quæ est liberis hominibus congrua Deoque jucunda exornatio. Cerne enim ut ei (animæ) eximiam omnimodis pulchritudinem imprimit, et inculpabilis vitæ splendorem concitiat. Omni enim ornatu venustat, intellectuali videlicet ac spiritali, colentium se animas; ut singulis dici queat illud lyra Psalentis: «Audi, alia, et vide ",, et reliqua. Vestimemtum est itaque homoris veraque gloriæ sacrosanctæ genti Christus, ornatusque splendidus et supramundanus sanctorum animabus. ‹ Quicunque enim in Christo baptizati estis, Christum induistis, › inquit Scriptura ; idque vere dicitur. C V. 16. Capiebat implere ventrem suum siliquis. de D Hujusmodi aliquid patientem observemus eum quem nobis parabola figura describit luxuriosum, qui pateruam substantiam in peregrina regione exhauserat, et supernorum bonorum egestate peri- bat. Nam penuria quædam cœlestium doctrinarum ipsum consumebat, cupiebatque satiari siliquis quas porci vorabant; sed fluxa et vana voluptas vacuum ** Psal. xliv, 2. * Galat. 111, 27. in catena ad prophetas vat. cod. I, f. 154. (Confer Script, vet, t. IX. p. 741.) Hic autem a me conje- b, cturaliter collocatur, quia sermo esse videtur de Alio prodigo. (1) Fragmentum hoc citatur ex Cyrillo ad Lucam
ἢ τάχα που καὶ μέλλων τὸν ἀνθρώπινον καταλύειν βίον, ἀξιοῦται τοῦ θείου βαπτίσματος, καὶ ἀποσκευάζεται τὰ ἐγκλήματα τοῦ Θεοῦ κατοικτείροντος. Εἶτα χαλεπαίνουσιν ἔσθ’ ὅτε τινὲς ἐπ’ αὐτῷ δὴ τούτῳ, καί φασιν· Οὗτος ὁ τόδε τι πράξας, κἀκεῖνο εἰπὼν, οὐκ ἐκτέτικε τῷ κριτῇ τῶν βεβιωμένων τὰς δίκας, καὶ ἠξιώθη τῆς οὕτω λαμπρᾶς καὶ ἀξιαγάστου χάριτος, ἐν υἱοῖς ἐγράφη Θεοῦ, καὶ τῇ τῶν ἁγίων τετίμηται δόξῃ· ταῦτα γὰρ ἔσθ’ ὅτε παραπτύουσί τινες ἐξ ἀκαίρου μικροψυχίας, οὐχ ἑπόμενοι τῷ σκοπῷ τοῦ πάντων Πατρός· χαίρει γὰρ λίαν, σωζομένους ὁρῶν τοὺς ἀπολωλότας, καὶ ἀνακομίζει πρὸς τὸ ἐν ἀρχαῖς σχῆμα, διδοὺς αὐτοῖς τὸ ἐλεύθερον, καὶ στολῇ τῇ πρώτῃ κατακαλλύνων αὐτοὺς, καὶ δακτύλιον διδοὺς εἰς τὴν χεῖρα· τοῦτο δέ ἐστιν ἐλευθέροις πρέπουσα θεοφιλὴς εὐκοσμία. (ι φ. 134) Ἄθρει γὰρ ὅπως διὰ τρόπου παντὸς ἐξαίρετον αὐτῇ τὸ κάλλος ἐνσημαίνεται, καὶ τῆς ἀμωμήτου ζωῆς ἐνεργάζεται τὴν φαιδρότητα. Κατακαλλύνει γὰρ κόσμῳ παντὶ, νοητῷ δηλονότι καὶ πνευματικῷ, τὰς τῶν σεβομένων αὐτὸν ψυχὰς, ἵνα καὶ πρὸς ἑκάστην λέγηται τὸ διὰ τῆς τοῦ Ψάλλοντος λύρας· «Ἄκουσον, θύγατερ, καὶ ἴδε,» καὶ τὰ λοιπά.
προσδέχεσθαι τινας τῶν ἐν βεβηλώσει ζωῆς, καὶ θ - δάσκειν αὐτοὺς, ἀναγκαιοτάτην αὐτοῖς ἐποιήσατο Χριστὸς τῆς προκειμένης παραβολῆς τὴν παράθεσιν, δι' ἧς ἔξεστιν ἰδεῖν ἐκεῖνο καλῶς· βούλεται γὰρ οἷς τῶν ὅλων Θεὸς, καὶ τὸν εὐπάρεδρόν τε καὶ γνήσιον ἀληθῶς, καὶ βιοῦν εἰδότα σεπτῶς, καὶ τῆς εἰς ἄκρον ἐπιεικείας λαχόντα τὴν δόξαν, ἀκολουθεῖν ἐπείγεσθαι τοῖς θελήμασιν αὐτοῦ· καὶ τοῖς καλουμένοις εἰς μετά γνωσιν, κἂν εἴ τινες εἶεν τῶν σφόδρα κατεγνωσμέν νων, εφήδεσθαι μᾶλλον, ἢ γοῦν ἀφιλάλληλον ἐπ' τοῖς εἰσδέχεσθαι λύπην. Πάσχομεν γὰρ ἔσθ' ὅτε τι τοιοῦτον καὶ ἡμεῖς αὐτ τοί· ζῶσι μὲν γάρ τινες τὴν παγκάλην τε καὶ παν αρίστην ζωήν· ἕτερος δέ τις ἀσθενεῖ καὶ ἥττηται, προς πᾶν εἶδος φαυλότητος κατενηνεγμένος· οὗτος πρὸς Β αὐτῷ τῷ γήρᾳ πολλάκις επιστρέφει πρὸς Θεὸν, καὶ τὴν ἐπὶ τοῖς προημαρτημένοις συγγνώμην αἰτεῖ, τῶν ἀμεινόνων γενόμενος εραστής· ἡ τάχα που καὶ μέλ. λων τὸν ἀνθρώπινον καταλύειν βίον, ἀξιοῦται του θείου βαπτίσματος, καὶ ἀποσκευάζεται τὰ ἐγκλήματα τοῦ Θεοῦ κατοικτείροντος. Εἶτα χαλεπαίνουσιν ἔσθ' ὅτε τινὲς ἐπ' αὐτῷ δὴ τούτῳ, καὶ φασιν· Οὗτος ὁ τά δε τι πράξας, κἀκεῖνο εἰπὼν, οὐκ ἐκτέτισε τῷ κριτῇ τῶν βεβιωμένων τὰς δίκας, καὶ ἠξιώθη τῆς οὕτω λαμπρᾶς καὶ ἀξιαγασου χάριτος, ἐν υἱοῖς ἐγράφη Θεοῦ, καὶ τῇ τῶν ἁγίων τετίμηται δόξῃ· ταῦτα γὰρ ἔσθ' ὅτε παραπτύουσί τινες ἐξ ἀκαίρου μικροψυχίας, οὐχ ἑπόμενοι τῷ σκοπῷ τοῦ πάντων Πατρός· χαίρει γὰρ λίαν, σωζομένους ὁρῶν τοὺς ἀπολωλότας, καὶ ἀνακομίζει πρὸς τὸ ἐν ἀρχαῖς σχῆμα, διδοὺς αὐτοῖς τὸ ἐλεύθερον, καὶ στολῇ τῇ πρώτῃ κατακαλλύνων αὐτ τοὺς, καὶ δακτύλιον διδοὺς εἰς τὴν χεῖρα· τοῦτο δὲ ἐστιν ἐλευθέροις πρέπουσα θεοφιλής ευκοσμία. — (Ι . 154) Αθρες (1) γάρ όπως διὰ τρόπου παντός ἐξαίρετον αὐτῇ τὸ κάλλος ἐνσημαίνεται, καὶ τῆς αμωμήτου ζωῆς ἐνεργάζεται τὴν φαιδρότητα. Κατα- καλλύνει γὰρ κόσμῳ παντί, νοητῷ δηλονότι καὶ πνευ ματική, τὰς τῶν σεβομένων αὐτὸν ψυχὰς, ἵνα καὶ πρὸς ἑκάστην λέγηται τὸ διὰ τῆς τοῦ Ψάλλοντος λύ ρας· ο "Ακουσον, θύγατερ, καὶ ἴδε, ο καὶ τὰ λοιπά. Ἔσθημα δὲ οὖν τὸ εἰς τιμὴν καὶ δόξαν ἀληθῆ τῷ ἱερῷ καὶ ἁγίῳ γίνει Χριστός, κόσμημά τε λαμπρόν καὶ ὑπερκόσμιον ταῖς τῶν ἁγίων ψυχαῖς. • Οσοι γὰρ εἰς Χριστὸν ἐβαπτίσθητε, Χριστὸν ἐνεδύσασθε, ο φησί · καὶ ἀληθῆς ὁ λόγος. Επεθύμει γεμίσαι τὴν κοιλίαν αὐτοῦ ἀπὸ τῶν κερατίων. (Α Γ. Ε Ι. 230) Τοιοῦτόν τι παθόντα κατ αθρήσαιμεν ἂν καὶ τὸν ὡς ἐν τύπῳ παραβολῆς γραφή μενον ἄσωτον, ὃς τὴν πατρώαν οὐσίαν ἐν ἀλλοδαπῇ κατεδήδοκεν· ἐνδείᾳ τε τῶν ἄνωθεν ἀγαθῶν ἐφθείρε το, καὶ λιμὸς οἰά τις τῶν οὐρανίων αὐτὸν κατεβή σκετο μαθημάτων, ἐπεθύμει τε χορτασθῆναι ἀπὸ τῶν κερατίων ὧν ἤσθιον οἱ χοίροι· ἀλλὰ διαρρέουσα S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. cessariam apprime ipsis prædictam parabolam A Christus proposuit; ex qua hoc præclare cognoscere possumus, velle scilicet omnium Denm, hominem itlum quoque qui a se nunquam recesserit, vereque fidelis fuerit, et sancte vivere assuetus sit, qui de- nique optimus existimetur, hunc, inquam, Patris voluntati studiose se conformare, id est cum aliqui ad pœnitentiam fuerint vocati (etiamsi hi forte damnabiles valde fuissent), gaudere potius, quain hostilem adversus eos fovere dolorein. Etenim et nos ipsi simile quiddam interdum experimur. Agunt quidam præclaram optimamque vitam; alius vero infirmatur et vincitur ad oinne genus nequitiæ prolapsus. Hic. sub ipsa senectute sape ad Deum convertitur, et peccatorum a se antea veniam petit, meliore suscepto proposito. Vel jam fortasse humanæ vitæ stadio abiturus di- vinum baptismum impetrat, et crimina delet, mi- serente Deo. Tum vero stomachantur interdum ob cam rem nonnulli, aiuntque : Hic qui illud egit, et hoc dixit, non persolvi judici vitæ suæ pœnas, tamque splendida et pretiosa dignus fuit gratia, inter Dei filios ascitus est, et sanctorum gloria honoratus. Hæc aliquando effutiunt quidam ex intempestiva sua pusiltanimitate, non se accommo- dantes communis Patris menti; qui lætatur valde, salvari cernens- qui perierant ; eosque in antiquam format libertatemque restituit, stola primæva exornans, et annulum illorum manui inserens, quæ est liberis hominibus congrua Deoque jucunda exornatio. Cerne enim ut ei (animæ) eximiam omnimodis pulchritudinem imprimit, et inculpabilis vitæ splendorem concitiat. Omni enim ornatu venustat, intellectuali videlicet ac spiritali, colentium se animas; ut singulis dici queat illud lyra Psalentis: «Audi, alia, et vide ",, et reliqua. Vestimemtum est itaque homoris veraque gloriæ sacrosanctæ genti Christus, ornatusque splendidus et supramundanus sanctorum animabus. ‹ Quicunque enim in Christo baptizati estis, Christum induistis, › inquit Scriptura ; idque vere dicitur. C V. 16. Capiebat implere ventrem suum siliquis. de D Hujusmodi aliquid patientem observemus eum quem nobis parabola figura describit luxuriosum, qui pateruam substantiam in peregrina regione exhauserat, et supernorum bonorum egestate peri- bat. Nam penuria quædam cœlestium doctrinarum ipsum consumebat, cupiebatque satiari siliquis quas porci vorabant; sed fluxa et vana voluptas vacuum ** Psal. xliv, 2. * Galat. 111, 27. in catena ad prophetas vat. cod. I, f. 154. (Confer Script, vet, t. IX. p. 741.) Hic autem a me conje- b, cturaliter collocatur, quia sermo esse videtur de Alio prodigo. (1) Fragmentum hoc citatur ex Cyrillo ad Lucam
PG 72:809Ἔσθημα δὲ οὖν τὸ εἰς τιμὴν καὶ δόξαν ἀληθῆ τῷ ἱερῷ καὶ ἁγίῳ γένει Χριστὸς, κόσμημά τε λαμπρὸν καὶ ὑπερκόσμιον ταῖς τῶν ἁγίων ψυχαῖς. «Ὅσοι γὰρ εἰς Χριστὸν ἐβαπτίσθητε, Χριστὸν ἐνεδύσασθε,» φησί· καὶ ἀληθὴς ὁ λόγος. «Ἐπεθύμει γεμίσαι τὴν κοιλίαν αὑτοῦ ἀπὸ τῶν κερατίων.» (α φ. 210 β, ε φ. 230) Τοιοῦτόν τι παθόντα καταθρήσαιμεν ἂν καὶ τὸν ὡς ἐν τύπῳ παραβολῆς γραφόμενον ἄσωτον, ὃς τὴν πατρῴαν οὐσίαν ἐν ἀλλοδαπῇ κατεδήδοκεν· ἐνδείᾳ τε τῶν ἄνωθεν ἀγαθῶν ἐφθείρετο, καὶ λιμὸς οἷά τις τῶν οὐρανίων αὐτὸν κατεβόσκετο μαθημάτων, ἐπεθύμει τε χορτασθῆναι ἀπὸ τῶν κερατίων ὧν ἤσθιον οἱ χοῖροι· ἀλλὰ διαῤῥέουσα ἡ διάκενος ἡδονὴ κενὸν αὐτὸν κατελίμπανε, καὶ ἦν ἐν ἐνδείᾳ παντάπασιν. «Ἀναστὰς πορεύσομαι πρὸς τὸν πατέρα μου.» (ε φ. 238) Καὶ ὁ Κύριος γὰρ κελεύων παῤῥησιάζεσθαι, καὶ λέγειν ἐν ταῖς προσευχαῖς, Πάτερ, ἐκεῖνο τοῖς προσευχομένοις νοεῖν δίδωσιν, ὅτι εἰ Πατέρα καλοῦμεν Θεὸν, καὶ τῆς οὕτω λαμπρᾶς ἠξιώθημεν τιμῆς, δεῖ καὶ ἀξίως τοῦ τετιμηκότος πολιτεύεσθαι. Τοῦτο γὰρ καὶ Πέτρος ὁ μέγας φησίν·
ἡ διάκενος ἡδονὴ κενὸν αὐτὸν κατελίμπανε, καὶ ἦν Α ἐν ἐνδείᾳ παντάπασιν. Αναστὰς πορεύσομαι πρὸς τὸν πατέρα μου. (Ε Ι. 238) Καὶ ὁ Κύριος γὰρ κελεύων παῤῥησιά- ζεσθαι, καὶ λέγειν ἐν ταῖς προσευχαῖς, Πάτερ, ἐκεῖνο τοῖς προσευχομένοις νοεῖν δίδωσιν, ὅτι εἰ Πατέρα καλοῦμεν Θεὸν, καὶ τῆς οὕτω λαμπρᾶς ἠξιώθημεν τιμῆς, δεῖ καὶ ἀξίως τοῦ τετιμηκότος πολιτεύεσθαι. Τοῦτο γὰρ καὶ Πέτρος ὁ μέγας φησίν· « Εἰ Πατέρα ἐπικαλεῖσθε, λέγων, τὸν ἀπροσωπολήπτως κρίνοντα κατὰ τὸ ἑκάστου ἔργον, ἐν φόβῳ τὸν τῆς παροικίας ὑμῶν χρόνον ἀναστράφητε. - (Α 1. Ε Ἴσως ἐρεῖς κατὰ σαυτόν· Κεκηλίδωμαι διὰ πολλῆς ἁμαρτίας· εἶτα, πῶς ἂν γενοίμην καθαρὸς ὁ οὕτω μεμολυσμένος; Ακουε τοιγαροῦν καὶ τὰ παρ' ἡμῶν. Οἶδας ὅτι πεπλημμέληκας ὅλως ; ὁμολογεῖς τὴν ἀσθέ- Β νειαν ; διαμέμνησαι τῶν ὀλισθημάτων ; ἐγγὺς εἶ τοῦ σώζεσθαι· καθάρσεως γὰρ ἀρχὴ τὸ ὁμολογεῖν ἁμαρ τίας. Οὕτω καὶ γέγραπται· . Λέγε σὺ τὰς ἀνομίας σου πρῶτος, ἵνα δικαιωθῇς· · οὐ γάρ ἐστι σκληρὸς ὁ πάντων Δεσπότης· οὐκ ἀμείλικτος, χρηστὸς δὲ μᾶλλον καὶ φιλοικτείρμων καὶ ἀγαθὸς καὶ εἰδὼς τὸ πλάσμα. Καὶ γὰρ μέγα καὶ ὁμολογία καὶ φυγὴ τοῦ κακοῦ· οὕτως ἐδέχθη ὁ ἄσωτος. (Ε 'Αλλά τὶς ὁ μόσχος ὁ σιτευτός, ἢ πάντως Χριστὸς (1), τὸ ἄμωμον ἱερεῖον, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου, ὁ θυόμενος καὶ ἐσθιόμενος; Καθ' ὁ γὰρ τὴν ἄλογον φύσει καὶ κτηνώδη σάρκα περιεβάλετο, κἂν αὐτὴν τῶν οἰκείων αὐχημάτων πεπλήρωκε, μόσχος νοεῖται, ἀπειρόζυγος μὲν τοῦ νόμου τῆς ἁμαρτίας, σιτευτὸς δὲ καθ' δ πρὸ καταβολής (2) κόσμου προώριστο το κατὰ Χριστὸν μυστήριον, ἡ φρικώδης καὶ μεγάλη θυσία, ἧς μετασχεῖν ἐφεῖται τοῖς ἐπανιοῦσιν ἐξ ἁμαρτίας. ΚΕΦ. ΙΓ'. - *Ανθρωπός τις ἦν πλούσιος, ὃς εἶχεν οἰκου νόμον. Α Ι. 215, Β. Γ. 152) Πλὴν κἀκεῖνό φαμεν τοῖς φιλομαθέσιν, ὅτι πλαγίως καὶ ἀσυμφανῶς ἡμῖν αἱ παραβολαί πραγμάτων νησιφόρων δήλωσιν εἰσκομί ζουσιν,όταν αὐτῶν ἐν βραχεῖ καὶ συνεσταλμένως τὸν νοῦν καταθρήσωμεν. Οὐ γὰρ ἅπαντα τῆς παραβολῆς τὰ μέρη πολυπραγμονεῖσθαι χρή λεπτῶς καὶ ἐξω ητασμένως, ἵνα μήτε πρὸς τὸ πέρα μέτρου βαδίζων ὁ λόγος καταλυπήσῃ τῷ περιττῷ τοὺς φιλακροάμο- νας, μήτε μὴν ἀδολεσχίας ὄχλον ἐνεργάσηταί τισιν· οἷον καὶ ἐπὶ τῆς προκειμένης παραβολῆς. Εἰ γὰρ βούλοιτό τις διατρανοῦν, τίς μὲν ἂν νοηθείη προς ἡμῶν ὁ ἄνθρωπος, ὁ τὸν διαβεβλημένον ἔχων οίκο- νόμον, ἢ καὶ τὶς ἂν εἴη τυχὸν ὁ διαβεβληκὼς αὐτόν, τίνες δὲ καὶ οἱ τοῖς ὀφλήμασιν ἔνοχοι, καὶ τὰς τῶν ὀφλημάτων ποιοῦντες ἀποκοπάς, καὶ διὰ ποίαν αἱ- τίαν ὁ μὲν ἔλαιον, ὁ δὲ σἴτον ἐποφλῆσαι λέγεται, * COMMENT. IN LUCAM. ipsum destituebat, atque omnino egeslate pre - mebatur. V. 18. Surgens ibo ad patrem meum.. Namque et Dominus confidere jubens, atque in orationibus uti vocabulo Pater, illud ab orantibus vult intelligi, quod si Patrem appellamus Deum, et tam splendidi honoris donum sumus consecuti, opor- tet dignam honorante Deo vitam instituere. Hoc Petrus quoque magnus ait : c Si Patremn, inquit, invocatis eum qui sine acceptione personarum ju- dicat secundum uniuscujusque opus, cum timore incolatus vestri tempore conversamini s. Fortasse › tecum ipse dices: Multiplici sordidatus sum peccato; quomodo mundus fiam,qui tantopere sum maculosus ? Audi me igitur. Scis te omnino peccasse? morbum b, f. 243) - f. faleris ? memor es lapsuum morum ? jain prope a f. 244) C ( D Petr. 1, 7. s Isa. still, 26. quanquam dictis ab eodem superius repugnare vi- dontur. Sed in abrupto opere mirum non est videri PATROL. GR. LXXII. - salute abes; namque emendationis initium est, peccati confessio. Sic etiam scriptum est : ‹ Dic tu prior peccata tua, ut justificeris * ; › non enim inclemens est omnium Dominus, non inexorabilis; sed mitis atque misericors et bonus, et naturæ nostræ conscius. Magnum quiddam est confessio, malique cessatio. Ita receptus fuit luxuriosus. Quinam porro est vitulus saginatus, nisi omnino Christus, immaculata hostia, mundi peccatumi auferens, immolatus atque comesus ? Nam quatenus naturaliter irrationali animalique carne circumda- batur, quanquam eam sua gloria repleverat, vitulus intelligitur, expers quidem jugo peccati; saginalus autem, quatenus ante mundi constitutionem præfi- nitum fuerat Christi mysterium, tremenda magnaque viclima, quam participare conceditur recedentibus a peccato. CAP. XVI. V. 1. Homo quidam erat dives, qui habebat villi- cum. Verumtamen illud quoque studiosis dicimus nempe parabolas nobis oblique et obscure reram utilium demonstrationem facere, si modo ipsaruın breviter et summatim sensum observemus. Non enim cunctas parabolæ partes subtiliter et morose scrutari oportet, ne præter mensurain pergens ser- mo, molestus fiat superfluitate sua audiendi stu- diosis, neque eliam nugandi copiam nonnullis suppeditet; veluti hac ipsa in parabola usuveniret. Nain si quis velit adamussin exponere, quis hic a nobis intelligendus sit homo, qui difamatum habuit villicum, quis item hunc accusaverit, quinam de- bitores fuerint, et qui novas debiti sui tabulas fe- cerint, cerint, et curnam alius oleum, alius triticum de- buisse dicatur, obscurum sane et supervacaneum faciet sermonem. Non ergo omnino omnes parabolæ quedam dissoluta ant contraria. mundi restaurationem præfinitum fuit, etc. (1) Haec in codice sub Cyrilli nomine recitantur, (2) Haud recte Corderius in Latina catena: In
«Εἰ Πατέρα ἐπικαλεῖσθε, λέγων, τὸν ἀπροσωπολήπτως κρίνοντα κατὰ τὸ ἑκάστου ἔργον, ἐν φόβῳ τὸν τῆς παροικίας ὑμῶν χρόνον ἀναστράφητε.6(α φ. 212 β, ε φ. 242) Ἴσως ἐρεῖς κατὰ σαυτόν· Κεκηλίδωμαι διὰ πολλῆς ἁμαρτίας· εἶτα, πῶς ἂν γενοίμην καθαρὸς ὁ οὕτω μεμολυσμένος; Ἄκουε τοιγαροῦν καὶ τὰ παρ’ ἡμῶν. Οἶδας ὅτι πεπλημμέληκας ὅλως; ὁμολογεῖς τὴν ἀσθένειαν; διαμέμνησαι τῶν ὀλισθημάτων; ἐγγὺς εἶ τοῦ σώζεσθαι· καθάρσεως γὰρ ἀρχὴ τὸ ὁμολογεῖν ἁμαρτίας. Οὕτω καὶ γέγραπται· «Λέγε σὺ τὰς ἀνομίας σου πρῶτος, ἵνα δικαιωθῇς·» οὐ γάρ ἐστι σκληρὸς ὁ πάντων Δεσπότης· οὐκ ἀμείλικτος, χρηστὸς δὲ μᾶλλον καὶ φιλοικτείρμων καὶ ἀγαθὸς καὶ εἰδὼς τὸ πλάσμα. Καὶ γὰρ μέγα καὶ ὁμολογία καὶ φυγὴ τοῦ κακοῦ· οὕτως ἐδέχθη ὁ ἄσωτος.(ε φ. 244) Ἀλλὰ τίς ὁ μόσχος ὁ σιτευτὸς, ἢ πάντως Χριστὸς, τὸ ἄμωμον ἱερεῖον, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου, ὁ θυόμενος καὶ ἐσθιόμενος;
ἡ διάκενος ἡδονὴ κενὸν αὐτὸν κατελίμπανε, καὶ ἦν Α ἐν ἐνδείᾳ παντάπασιν. Αναστὰς πορεύσομαι πρὸς τὸν πατέρα μου. (Ε Ι. 238) Καὶ ὁ Κύριος γὰρ κελεύων παῤῥησιά- ζεσθαι, καὶ λέγειν ἐν ταῖς προσευχαῖς, Πάτερ, ἐκεῖνο τοῖς προσευχομένοις νοεῖν δίδωσιν, ὅτι εἰ Πατέρα καλοῦμεν Θεὸν, καὶ τῆς οὕτω λαμπρᾶς ἠξιώθημεν τιμῆς, δεῖ καὶ ἀξίως τοῦ τετιμηκότος πολιτεύεσθαι. Τοῦτο γὰρ καὶ Πέτρος ὁ μέγας φησίν· « Εἰ Πατέρα ἐπικαλεῖσθε, λέγων, τὸν ἀπροσωπολήπτως κρίνοντα κατὰ τὸ ἑκάστου ἔργον, ἐν φόβῳ τὸν τῆς παροικίας ὑμῶν χρόνον ἀναστράφητε. - (Α 1. Ε Ἴσως ἐρεῖς κατὰ σαυτόν· Κεκηλίδωμαι διὰ πολλῆς ἁμαρτίας· εἶτα, πῶς ἂν γενοίμην καθαρὸς ὁ οὕτω μεμολυσμένος; Ακουε τοιγαροῦν καὶ τὰ παρ' ἡμῶν. Οἶδας ὅτι πεπλημμέληκας ὅλως ; ὁμολογεῖς τὴν ἀσθέ- Β νειαν ; διαμέμνησαι τῶν ὀλισθημάτων ; ἐγγὺς εἶ τοῦ σώζεσθαι· καθάρσεως γὰρ ἀρχὴ τὸ ὁμολογεῖν ἁμαρ τίας. Οὕτω καὶ γέγραπται· . Λέγε σὺ τὰς ἀνομίας σου πρῶτος, ἵνα δικαιωθῇς· · οὐ γάρ ἐστι σκληρὸς ὁ πάντων Δεσπότης· οὐκ ἀμείλικτος, χρηστὸς δὲ μᾶλλον καὶ φιλοικτείρμων καὶ ἀγαθὸς καὶ εἰδὼς τὸ πλάσμα. Καὶ γὰρ μέγα καὶ ὁμολογία καὶ φυγὴ τοῦ κακοῦ· οὕτως ἐδέχθη ὁ ἄσωτος. (Ε 'Αλλά τὶς ὁ μόσχος ὁ σιτευτός, ἢ πάντως Χριστὸς (1), τὸ ἄμωμον ἱερεῖον, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου, ὁ θυόμενος καὶ ἐσθιόμενος; Καθ' ὁ γὰρ τὴν ἄλογον φύσει καὶ κτηνώδη σάρκα περιεβάλετο, κἂν αὐτὴν τῶν οἰκείων αὐχημάτων πεπλήρωκε, μόσχος νοεῖται, ἀπειρόζυγος μὲν τοῦ νόμου τῆς ἁμαρτίας, σιτευτὸς δὲ καθ' δ πρὸ καταβολής (2) κόσμου προώριστο το κατὰ Χριστὸν μυστήριον, ἡ φρικώδης καὶ μεγάλη θυσία, ἧς μετασχεῖν ἐφεῖται τοῖς ἐπανιοῦσιν ἐξ ἁμαρτίας. ΚΕΦ. ΙΓ'. - *Ανθρωπός τις ἦν πλούσιος, ὃς εἶχεν οἰκου νόμον. Α Ι. 215, Β. Γ. 152) Πλὴν κἀκεῖνό φαμεν τοῖς φιλομαθέσιν, ὅτι πλαγίως καὶ ἀσυμφανῶς ἡμῖν αἱ παραβολαί πραγμάτων νησιφόρων δήλωσιν εἰσκομί ζουσιν,όταν αὐτῶν ἐν βραχεῖ καὶ συνεσταλμένως τὸν νοῦν καταθρήσωμεν. Οὐ γὰρ ἅπαντα τῆς παραβολῆς τὰ μέρη πολυπραγμονεῖσθαι χρή λεπτῶς καὶ ἐξω ητασμένως, ἵνα μήτε πρὸς τὸ πέρα μέτρου βαδίζων ὁ λόγος καταλυπήσῃ τῷ περιττῷ τοὺς φιλακροάμο- νας, μήτε μὴν ἀδολεσχίας ὄχλον ἐνεργάσηταί τισιν· οἷον καὶ ἐπὶ τῆς προκειμένης παραβολῆς. Εἰ γὰρ βούλοιτό τις διατρανοῦν, τίς μὲν ἂν νοηθείη προς ἡμῶν ὁ ἄνθρωπος, ὁ τὸν διαβεβλημένον ἔχων οίκο- νόμον, ἢ καὶ τὶς ἂν εἴη τυχὸν ὁ διαβεβληκὼς αὐτόν, τίνες δὲ καὶ οἱ τοῖς ὀφλήμασιν ἔνοχοι, καὶ τὰς τῶν ὀφλημάτων ποιοῦντες ἀποκοπάς, καὶ διὰ ποίαν αἱ- τίαν ὁ μὲν ἔλαιον, ὁ δὲ σἴτον ἐποφλῆσαι λέγεται, * COMMENT. IN LUCAM. ipsum destituebat, atque omnino egeslate pre - mebatur. V. 18. Surgens ibo ad patrem meum.. Namque et Dominus confidere jubens, atque in orationibus uti vocabulo Pater, illud ab orantibus vult intelligi, quod si Patrem appellamus Deum, et tam splendidi honoris donum sumus consecuti, opor- tet dignam honorante Deo vitam instituere. Hoc Petrus quoque magnus ait : c Si Patremn, inquit, invocatis eum qui sine acceptione personarum ju- dicat secundum uniuscujusque opus, cum timore incolatus vestri tempore conversamini s. Fortasse › tecum ipse dices: Multiplici sordidatus sum peccato; quomodo mundus fiam,qui tantopere sum maculosus ? Audi me igitur. Scis te omnino peccasse? morbum b, f. 243) - f. faleris ? memor es lapsuum morum ? jain prope a f. 244) C ( D Petr. 1, 7. s Isa. still, 26. quanquam dictis ab eodem superius repugnare vi- dontur. Sed in abrupto opere mirum non est videri PATROL. GR. LXXII. - salute abes; namque emendationis initium est, peccati confessio. Sic etiam scriptum est : ‹ Dic tu prior peccata tua, ut justificeris * ; › non enim inclemens est omnium Dominus, non inexorabilis; sed mitis atque misericors et bonus, et naturæ nostræ conscius. Magnum quiddam est confessio, malique cessatio. Ita receptus fuit luxuriosus. Quinam porro est vitulus saginatus, nisi omnino Christus, immaculata hostia, mundi peccatumi auferens, immolatus atque comesus ? Nam quatenus naturaliter irrationali animalique carne circumda- batur, quanquam eam sua gloria repleverat, vitulus intelligitur, expers quidem jugo peccati; saginalus autem, quatenus ante mundi constitutionem præfi- nitum fuerat Christi mysterium, tremenda magnaque viclima, quam participare conceditur recedentibus a peccato. CAP. XVI. V. 1. Homo quidam erat dives, qui habebat villi- cum. Verumtamen illud quoque studiosis dicimus nempe parabolas nobis oblique et obscure reram utilium demonstrationem facere, si modo ipsaruın breviter et summatim sensum observemus. Non enim cunctas parabolæ partes subtiliter et morose scrutari oportet, ne præter mensurain pergens ser- mo, molestus fiat superfluitate sua audiendi stu- diosis, neque eliam nugandi copiam nonnullis suppeditet; veluti hac ipsa in parabola usuveniret. Nain si quis velit adamussin exponere, quis hic a nobis intelligendus sit homo, qui difamatum habuit villicum, quis item hunc accusaverit, quinam de- bitores fuerint, et qui novas debiti sui tabulas fe- cerint, cerint, et curnam alius oleum, alius triticum de- buisse dicatur, obscurum sane et supervacaneum faciet sermonem. Non ergo omnino omnes parabolæ quedam dissoluta ant contraria. mundi restaurationem præfinitum fuit, etc. (1) Haec in codice sub Cyrilli nomine recitantur, (2) Haud recte Corderius in Latina catena: In
PG 72:811Καθ’ ὃ γὰρ τὴν ἄλογον φύσει καὶ κτηνώδη σάρκα περιεβάλετο, κἂν αὐτὴν τῶν οἰκείων αὐχημάτων πεπλήρωκε, μόσχος νοεῖται, ἀπειρόζυγος μὲν τοῦ νόμου τῆς ἁμαρτίας, σιτευτὸς δὲ καθ’ ὃ πρὸ καταβολῆς κόσμου προώριστο τὸ κατὰ Χριστὸν μυστήριον, ἡ φρικώδης καὶ μεγάλη θυσία, ἧς μετασχεῖν ἐφεῖται τοῖς ἐπανιοῦσιν ἐξ ἁμαρτίας.
Δ σκοτεινὸν ἅμα καὶ περιττὸν ἀποτελέσει τον λόγον. αι Β Οὐκοῦν οὐ πάντη τε καὶ πάντως ἅπαντα τῆς παρα βολῆς τὰ μέρη τῇ τῶν δηλουμένων εἰσὶ θεωρία χρήσιμα, εἰς εἰκόνα δὲ ληφθεῖεν ἂν ἀναγκαίου προ γματος ἀμυδρῶς ὑποφαίνουσαν τὸ τελοῦν εἰς ὄνη σιν τοῖς ἀκροωμένοις. Ἔστι τοίνυν τῆς παραβολῆς τοιού- τος ὁ νοῦς· ι Ο τῶν ὅλων Θεὸς πάντας ἀνθρώποις θέλει σωθῆναι, καὶ εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας ἐλθεῖν. Ταύτῃ τοι καὶ νόμον εἰς βοήθειαν ἔδωκε, κατὰ τὴν τοῦ προφήτου φωνήν. Νόμον δέ φαμεν ἐν τούτοις. οὐχὶ δή που πάντως τὸν διακονηθέντα διὰ Μωϋσέως, ἅπασαν δὲ μᾶλλον τὴν θεόπνευστον Γραφήν, δι' ἧς ἔνεστι μαθεῖν τὴν εὐθὺ παντὸς ἀγαθοῦ καὶ σωτηριώ δους πράγματος ἀποκομίζουσαν τρίβον. Βούλεται τοίνυν ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης, όλοτρόπως ἡμᾶς τοῖς εἰς ἀρετὴν ἀνακεῖσθαι σπουδάσμασι, καὶ διαβιοῦν ἐλέσθαι σπουδαίως καὶ ἁγίως, ἀπαλλάττοντας ἐπι- τοὺς τῶν τοῦ παρόντος βίου περισπασμών, ἵνα εξα παρέδρως καὶ ἀπερισπάστως ὑπηρετῶμεν αὐτῷ. Καὶ γοῦν διὰ μὲν τῆς τοῦ Ψάλλοντος λύρας. • Σχο λάσατε, φησὶ, καὶ γνώτε ὅτι ἐγώ εἰμι ὁ Θεός. » Δι' ἑαυτοῦ δὲ πάλιν ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ τοῖς τὸν πλοῦ τον ἔχουσι τὸν ἐπὶ τῆς γῆς· « Πωλήσατε, φησί, τὰ ὑπάρχοντα, καὶ δότε ἐλεημοσύνην, ποιήσατε ἑαυτοῖς βαλάντια μὴ παλαιούμενα, θησαυρὸν ἀνέκλειπτον ἐν τοῖς οὐρανοῖς. » Καὶ ἡ μὲν ἐντολὴ σωτήριος, ἀσθενής δὲ λίαν ὁ ἀνθρώπινος νοῦς, καὶ ἀεί πως προσπέπηγε τοῖς γεωδεστέροις· καὶ τοῦτο εἰδὼς αὐτὸς ὁ Σωτὴρ ἔφησέ που περὶ αὐτῶν· ο Πῶς δυσκόλως οἱ τὰ χρή ματα ἔχοντες εἰσελεύσονται εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Ο Θεοῦ ! » Καὶ πάλιν· . Εὐκοπώτερόν ἐστι κάμηλον διὰ τρυπήματος ῥαφίδος εἰσελθεῖν, ἢ πλούσιον εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ. Ὁ Ἕως γὰρ ἔστι τις ἐν τῷ πλουτεῖν καὶ τρυφῶν, ἀνεπιτήδευτον ἔχει τὴν εἰς Θεὸν εὐσέβειαν. (Α Γ. ) Αρ' οὖν οὐδὲ μία τοῖς πλουτούσι στ τηρίας ὁδὸς, ἀλλὰ πῦρ αὐτοῖς ηὐτρέπεται, τὸ τῷ διαβόλῳ πρέπον καὶ τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ; θόμενο οὖν· ἰδοὺ γὰρ, ἰδοὺ πρόφασιν αὐτοῖς σωτηρίας άνω έδειξεν ὁ Σωτὴρ διὰ ταύτης τῆς παραβολῆς· θαρρή θησαν, τὸν ἐπὶ τῆς γῆς πλοῦτον ἀφέντος αὐτοῖς ἀνα εξικάκως τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ· πλην κατά γε τὸν ἐνόντα σκοπὸν αὐτῷ οἰκονόμοι τινὲς τίθενται τῶν πτωχευομένων· οἰκονόμοι δὲ λέγονται παρὰ τῷ τὰ οἰκεῖα ἑκάστῳ νέμειν (1)· ἀλλ' οἰκονομούσιν οὐκ ὀρθῶς, οἱονεὶ σκορπίζοντες τὰ δοθέντα αὐτοῖς παρά τοῦ Δεσπότου· μόναις γὰρ ταῖς ἑαυτῶν δαπανώσε τρυφαῖς, καὶ προσκαίρους ὠνοῦνται τιμάς, ἀμνημο νοῦντες Θεοῦ λέγοντος· . Ανοίγων ἀνοίξεις τ σπλάγχνα τῷ ἀδελφῷ σου, τῷ ἐπιδεομένῳ ἐν σοί, ο Ναὶ μὴν καὶ αὐτοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ· • Γένεσθε οικτείρμονες, καθὼς καὶ ὁ Πατὴρ ὑμῶν ὁ οὐράνιος οικτείρμων ἐστίν. » Αλλ' οὐδεὶς αὐτοῖς, ὡς έφην, τοῦ κατοικτείρειν ἀδελφοὺς ὁ λόγος, μόνης δὲ ποιοῦνται φροντίδα τῆς ἑαυτῶν ἀγερωχίας· τοῦτο διαβέβληκεν αὐτοὺς παρὰ τῷ πάντων Δεσπότη. Δεν ** σε £11 S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. parles idonea sunt ad argumenti explanationem, sed ad exemplum potius necessarii alicujus negotii sumendæ sunt, quo simpliciter id demonstretur quod audientibus utile futurum sit. Est itaque para- bolæ sensus hic: Omnium Deus cunctos homines vuit salvos feri, et ad agnitionem veritatis ve- nire". Idcirco et legem auxilii causa dedit, ait propheta ". Legem autem hic dicimus, baud illam adamussim quæ per Moysem ministrata fuit, sed universam potius divinitus inspiratam Scriptu- ram, cujus ductu cognoscere possumus boni cujuslibet salutarisque negotii rectam viam. Vult ergo omnium Dominus, omnimodis nos ad virtutis studia incumbere, et sobrium sanctumque vitæ genus sectari, avertentes nos ab hujus mundi sollicitudinibus, ut Beo assidue constanterque ser- viamus. Quare etiam per Melodi lyram, « Vacate, inquit, et scitote quoniam ego sum Deus "., Ipse autem ore proprio omnium Servator divitibus terræ alibi ait : c Vendite que possidetis, et date eleemo- synam; facite vobis crumenas non veterascentes, thesaurum indeficientem in cœlis "., Profecto hoc præceptum salutare est, sed infirma admodum Lumana mens est, semperque fere iu terrenis de- Axa. Cujus rei conscius ipse Servator aliquando de iis aiebat: Quam difficile qui pecunias habent intrabunt in regnum Dei “¡, Et rursus: ‹ Facilius est carnelum (funem) per foramen acus transire, quam divitem in regnum Dei “. Nam quamdiu aliquis ditescendo et deliciando occupatur, pietati erga Deum excolendæ ineptus est, Ergone nulla superest divitibus salutis via, sed ignis eis paratus est, qui diabolo et angelis ejus debetur ? Minime gentium. Ecce enim ipsis salutis consequendæ rationem hac parabola ostendit Ser- vator. Confidunt hi sane, quod divitias sibi fruen- das summus Deus indulgenter concesserit. Reapse tamen juxta Dei mentem œconomi veluti pauperum constituti sunt: œconomi autem dicuntur a sua cuique distribuendo. Sed non recte economiam ge· runt, tradita ipsis a Domino quodammodo dissi- pantes: suis enim tantum ministrant deliciis, tem- porales emunt honores, obliti Dei dicentis: Ape- riendo aperies viscera erga fratrem tuum, erga indi- gentem qui apud te versatur ". » Imo et communis Servatoris Christi negligentes præceptum : Estote misericordes, sicut et Paler vester coelestis anisericors est *. . Sed nullam bi, ut dixi, ratio- nem habent misericordiæ fratribus debitæ : unicum ipsis studium est fastus sui. Hoc eos apud omnium Dominum accusavit. Porro necesse omnino est cosdem villicatione excidere, adveniente morte, [ Tim. H, 4. Deut. xv, 8. ** Isa. viii, 20. » Psal. xLv. 2. * Luc. vi. 36. D Luc. xii, 33. “Luc. xviii, 24. Ibid. 25. (4) Observa vocabuli οικονόμος apud Cyrillum etymologian, non ab οἶκος, sed ab oίκεῖα νέμειν.
Chapter X 2ΚΕΦ. Ι 2
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΚΕΦ. Ι. «Ἄνθρωπός τις ἦν πλούσιος, ὃς εἶχεν οἰκονόμον.» (α φ. 215, β φ. 152) Πλὴν κἀκεῖνό φαμεν τοῖς φιλομαθέσιν, ὅτι πλαγίως καὶ ἀσυμφανῶς ἡμῖν αἱ παραβολαὶ πραγμάτων ὀνησιφόρων δήλωσιν εἰσκομίζουσιν, ὅταν αὐτῶν ἐν βραχεῖ καὶ συνεσταλμένως τὸν νοῦν καταθρήσωμεν. Οὐ γὰρ ἅπαντα τῆς παραβολῆς τὰ μέρη πολυπραγμονεῖσθαι χρὴ λεπτῶς καὶ ἐξητασμένως, ἵνα μήτε πρὸς τὸ πέρα μέτρου βαδίζων ὁ λόγος καταλυπήσῃ τῷ περιττῷ τοὺς φιλακροάμονας, μήτε μὴν ἀδολεσχίας ὄχλον ἐνεργάσηταί τισιν· οἷον καὶ ἐπὶ τῆς προκειμένης παραβολῆς.
Δ σκοτεινὸν ἅμα καὶ περιττὸν ἀποτελέσει τον λόγον. αι Β Οὐκοῦν οὐ πάντη τε καὶ πάντως ἅπαντα τῆς παρα βολῆς τὰ μέρη τῇ τῶν δηλουμένων εἰσὶ θεωρία χρήσιμα, εἰς εἰκόνα δὲ ληφθεῖεν ἂν ἀναγκαίου προ γματος ἀμυδρῶς ὑποφαίνουσαν τὸ τελοῦν εἰς ὄνη σιν τοῖς ἀκροωμένοις. Ἔστι τοίνυν τῆς παραβολῆς τοιού- τος ὁ νοῦς· ι Ο τῶν ὅλων Θεὸς πάντας ἀνθρώποις θέλει σωθῆναι, καὶ εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας ἐλθεῖν. Ταύτῃ τοι καὶ νόμον εἰς βοήθειαν ἔδωκε, κατὰ τὴν τοῦ προφήτου φωνήν. Νόμον δέ φαμεν ἐν τούτοις. οὐχὶ δή που πάντως τὸν διακονηθέντα διὰ Μωϋσέως, ἅπασαν δὲ μᾶλλον τὴν θεόπνευστον Γραφήν, δι' ἧς ἔνεστι μαθεῖν τὴν εὐθὺ παντὸς ἀγαθοῦ καὶ σωτηριώ δους πράγματος ἀποκομίζουσαν τρίβον. Βούλεται τοίνυν ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης, όλοτρόπως ἡμᾶς τοῖς εἰς ἀρετὴν ἀνακεῖσθαι σπουδάσμασι, καὶ διαβιοῦν ἐλέσθαι σπουδαίως καὶ ἁγίως, ἀπαλλάττοντας ἐπι- τοὺς τῶν τοῦ παρόντος βίου περισπασμών, ἵνα εξα παρέδρως καὶ ἀπερισπάστως ὑπηρετῶμεν αὐτῷ. Καὶ γοῦν διὰ μὲν τῆς τοῦ Ψάλλοντος λύρας. • Σχο λάσατε, φησὶ, καὶ γνώτε ὅτι ἐγώ εἰμι ὁ Θεός. » Δι' ἑαυτοῦ δὲ πάλιν ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ τοῖς τὸν πλοῦ τον ἔχουσι τὸν ἐπὶ τῆς γῆς· « Πωλήσατε, φησί, τὰ ὑπάρχοντα, καὶ δότε ἐλεημοσύνην, ποιήσατε ἑαυτοῖς βαλάντια μὴ παλαιούμενα, θησαυρὸν ἀνέκλειπτον ἐν τοῖς οὐρανοῖς. » Καὶ ἡ μὲν ἐντολὴ σωτήριος, ἀσθενής δὲ λίαν ὁ ἀνθρώπινος νοῦς, καὶ ἀεί πως προσπέπηγε τοῖς γεωδεστέροις· καὶ τοῦτο εἰδὼς αὐτὸς ὁ Σωτὴρ ἔφησέ που περὶ αὐτῶν· ο Πῶς δυσκόλως οἱ τὰ χρή ματα ἔχοντες εἰσελεύσονται εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Ο Θεοῦ ! » Καὶ πάλιν· . Εὐκοπώτερόν ἐστι κάμηλον διὰ τρυπήματος ῥαφίδος εἰσελθεῖν, ἢ πλούσιον εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ. Ὁ Ἕως γὰρ ἔστι τις ἐν τῷ πλουτεῖν καὶ τρυφῶν, ἀνεπιτήδευτον ἔχει τὴν εἰς Θεὸν εὐσέβειαν. (Α Γ. ) Αρ' οὖν οὐδὲ μία τοῖς πλουτούσι στ τηρίας ὁδὸς, ἀλλὰ πῦρ αὐτοῖς ηὐτρέπεται, τὸ τῷ διαβόλῳ πρέπον καὶ τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ; θόμενο οὖν· ἰδοὺ γὰρ, ἰδοὺ πρόφασιν αὐτοῖς σωτηρίας άνω έδειξεν ὁ Σωτὴρ διὰ ταύτης τῆς παραβολῆς· θαρρή θησαν, τὸν ἐπὶ τῆς γῆς πλοῦτον ἀφέντος αὐτοῖς ἀνα εξικάκως τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ· πλην κατά γε τὸν ἐνόντα σκοπὸν αὐτῷ οἰκονόμοι τινὲς τίθενται τῶν πτωχευομένων· οἰκονόμοι δὲ λέγονται παρὰ τῷ τὰ οἰκεῖα ἑκάστῳ νέμειν (1)· ἀλλ' οἰκονομούσιν οὐκ ὀρθῶς, οἱονεὶ σκορπίζοντες τὰ δοθέντα αὐτοῖς παρά τοῦ Δεσπότου· μόναις γὰρ ταῖς ἑαυτῶν δαπανώσε τρυφαῖς, καὶ προσκαίρους ὠνοῦνται τιμάς, ἀμνημο νοῦντες Θεοῦ λέγοντος· . Ανοίγων ἀνοίξεις τ σπλάγχνα τῷ ἀδελφῷ σου, τῷ ἐπιδεομένῳ ἐν σοί, ο Ναὶ μὴν καὶ αὐτοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ· • Γένεσθε οικτείρμονες, καθὼς καὶ ὁ Πατὴρ ὑμῶν ὁ οὐράνιος οικτείρμων ἐστίν. » Αλλ' οὐδεὶς αὐτοῖς, ὡς έφην, τοῦ κατοικτείρειν ἀδελφοὺς ὁ λόγος, μόνης δὲ ποιοῦνται φροντίδα τῆς ἑαυτῶν ἀγερωχίας· τοῦτο διαβέβληκεν αὐτοὺς παρὰ τῷ πάντων Δεσπότη. Δεν ** σε £11 S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. parles idonea sunt ad argumenti explanationem, sed ad exemplum potius necessarii alicujus negotii sumendæ sunt, quo simpliciter id demonstretur quod audientibus utile futurum sit. Est itaque para- bolæ sensus hic: Omnium Deus cunctos homines vuit salvos feri, et ad agnitionem veritatis ve- nire". Idcirco et legem auxilii causa dedit, ait propheta ". Legem autem hic dicimus, baud illam adamussim quæ per Moysem ministrata fuit, sed universam potius divinitus inspiratam Scriptu- ram, cujus ductu cognoscere possumus boni cujuslibet salutarisque negotii rectam viam. Vult ergo omnium Dominus, omnimodis nos ad virtutis studia incumbere, et sobrium sanctumque vitæ genus sectari, avertentes nos ab hujus mundi sollicitudinibus, ut Beo assidue constanterque ser- viamus. Quare etiam per Melodi lyram, « Vacate, inquit, et scitote quoniam ego sum Deus "., Ipse autem ore proprio omnium Servator divitibus terræ alibi ait : c Vendite que possidetis, et date eleemo- synam; facite vobis crumenas non veterascentes, thesaurum indeficientem in cœlis "., Profecto hoc præceptum salutare est, sed infirma admodum Lumana mens est, semperque fere iu terrenis de- Axa. Cujus rei conscius ipse Servator aliquando de iis aiebat: Quam difficile qui pecunias habent intrabunt in regnum Dei “¡, Et rursus: ‹ Facilius est carnelum (funem) per foramen acus transire, quam divitem in regnum Dei “. Nam quamdiu aliquis ditescendo et deliciando occupatur, pietati erga Deum excolendæ ineptus est, Ergone nulla superest divitibus salutis via, sed ignis eis paratus est, qui diabolo et angelis ejus debetur ? Minime gentium. Ecce enim ipsis salutis consequendæ rationem hac parabola ostendit Ser- vator. Confidunt hi sane, quod divitias sibi fruen- das summus Deus indulgenter concesserit. Reapse tamen juxta Dei mentem œconomi veluti pauperum constituti sunt: œconomi autem dicuntur a sua cuique distribuendo. Sed non recte economiam ge· runt, tradita ipsis a Domino quodammodo dissi- pantes: suis enim tantum ministrant deliciis, tem- porales emunt honores, obliti Dei dicentis: Ape- riendo aperies viscera erga fratrem tuum, erga indi- gentem qui apud te versatur ". » Imo et communis Servatoris Christi negligentes præceptum : Estote misericordes, sicut et Paler vester coelestis anisericors est *. . Sed nullam bi, ut dixi, ratio- nem habent misericordiæ fratribus debitæ : unicum ipsis studium est fastus sui. Hoc eos apud omnium Dominum accusavit. Porro necesse omnino est cosdem villicatione excidere, adveniente morte, [ Tim. H, 4. Deut. xv, 8. ** Isa. viii, 20. » Psal. xLv. 2. * Luc. vi. 36. D Luc. xii, 33. “Luc. xviii, 24. Ibid. 25. (4) Observa vocabuli οικονόμος apud Cyrillum etymologian, non ab οἶκος, sed ab oίκεῖα νέμειν.
Εἰ γὰρ βούλοιτό τις διατρανοῦν, τίς μὲν ἂν νοηθείη πρὸς ἡμῶν ὁ ἄνθρωπος, ὁ τὸν διαβεβλημένον ἔχων οἰκονόμον, ἢ καὶ τίς ἂν εἴη τυχὸν ὁ διαβεβληκὼς αὐτὸν, τίνες δὲ καὶ οἱ τοῖς ὀφλήμασιν ἔνοχοι, καὶ τὰς τῶν ὀφλημάτων ποιοῦντες ἀποκοπὰς, καὶ διὰ ποίαν αἰτίαν ὁ μὲν ἔλαιον, ὁ δὲ σῖτον ἐποφλῆσαι λέγεται, σκοτεινὸν ἅμα καὶ περιττὸν ἀποτελέσει τὸν λόγον. Οὐκοῦν οὐ πάντη τε καὶ πάντως ἅπαντα τῆς παραβολῆς τὰ μέρη τῇ τῶν δηλουμένων εἰσὶ θεωρίᾳ χρήσιμα, εἰς εἰκόνα δὲ ληφθεῖεν ἂν ἀναγκαίου πράγματος ἀμυδρῶς ὑποφαίνουσαν τὸ τελοῦν εἰς ὄνησιν τοῖς ἀκροωμένοις. Ἔστι τοίνυν τῆς παραβολῆς τοιοῦτος ὁ νοῦς· «Ὁ τῶν ὅλων Θεὸς πάντας ἀνθρώπους θέλει σωθῆναι, καὶ εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας ἐλθεῖν» Ταύτῃ τοι καὶ νόμον εἰς βοήθειαν ἔδωκε, κατὰ τὴν τοῦ προφήτου φωνήν. Νόμον δέ φαμεν ἐν τούτοις, οὐχὶ δή που πάντως τὸν διακονηθέντα διὰ Μωϋσέως, ἅπασαν δὲ μᾶλλον τὴν θεόπνευστον Γραφὴν, δι’ ἧς ἔνεστι μαθεῖν τὴν εὐθὺ παντὸς ἀγαθοῦ καὶ σωτηριώδους πράγματος ἀποκομίζουσαν τρίβον.
Δ σκοτεινὸν ἅμα καὶ περιττὸν ἀποτελέσει τον λόγον. αι Β Οὐκοῦν οὐ πάντη τε καὶ πάντως ἅπαντα τῆς παρα βολῆς τὰ μέρη τῇ τῶν δηλουμένων εἰσὶ θεωρία χρήσιμα, εἰς εἰκόνα δὲ ληφθεῖεν ἂν ἀναγκαίου προ γματος ἀμυδρῶς ὑποφαίνουσαν τὸ τελοῦν εἰς ὄνη σιν τοῖς ἀκροωμένοις. Ἔστι τοίνυν τῆς παραβολῆς τοιού- τος ὁ νοῦς· ι Ο τῶν ὅλων Θεὸς πάντας ἀνθρώποις θέλει σωθῆναι, καὶ εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας ἐλθεῖν. Ταύτῃ τοι καὶ νόμον εἰς βοήθειαν ἔδωκε, κατὰ τὴν τοῦ προφήτου φωνήν. Νόμον δέ φαμεν ἐν τούτοις. οὐχὶ δή που πάντως τὸν διακονηθέντα διὰ Μωϋσέως, ἅπασαν δὲ μᾶλλον τὴν θεόπνευστον Γραφήν, δι' ἧς ἔνεστι μαθεῖν τὴν εὐθὺ παντὸς ἀγαθοῦ καὶ σωτηριώ δους πράγματος ἀποκομίζουσαν τρίβον. Βούλεται τοίνυν ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης, όλοτρόπως ἡμᾶς τοῖς εἰς ἀρετὴν ἀνακεῖσθαι σπουδάσμασι, καὶ διαβιοῦν ἐλέσθαι σπουδαίως καὶ ἁγίως, ἀπαλλάττοντας ἐπι- τοὺς τῶν τοῦ παρόντος βίου περισπασμών, ἵνα εξα παρέδρως καὶ ἀπερισπάστως ὑπηρετῶμεν αὐτῷ. Καὶ γοῦν διὰ μὲν τῆς τοῦ Ψάλλοντος λύρας. • Σχο λάσατε, φησὶ, καὶ γνώτε ὅτι ἐγώ εἰμι ὁ Θεός. » Δι' ἑαυτοῦ δὲ πάλιν ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ τοῖς τὸν πλοῦ τον ἔχουσι τὸν ἐπὶ τῆς γῆς· « Πωλήσατε, φησί, τὰ ὑπάρχοντα, καὶ δότε ἐλεημοσύνην, ποιήσατε ἑαυτοῖς βαλάντια μὴ παλαιούμενα, θησαυρὸν ἀνέκλειπτον ἐν τοῖς οὐρανοῖς. » Καὶ ἡ μὲν ἐντολὴ σωτήριος, ἀσθενής δὲ λίαν ὁ ἀνθρώπινος νοῦς, καὶ ἀεί πως προσπέπηγε τοῖς γεωδεστέροις· καὶ τοῦτο εἰδὼς αὐτὸς ὁ Σωτὴρ ἔφησέ που περὶ αὐτῶν· ο Πῶς δυσκόλως οἱ τὰ χρή ματα ἔχοντες εἰσελεύσονται εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Ο Θεοῦ ! » Καὶ πάλιν· . Εὐκοπώτερόν ἐστι κάμηλον διὰ τρυπήματος ῥαφίδος εἰσελθεῖν, ἢ πλούσιον εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ. Ὁ Ἕως γὰρ ἔστι τις ἐν τῷ πλουτεῖν καὶ τρυφῶν, ἀνεπιτήδευτον ἔχει τὴν εἰς Θεὸν εὐσέβειαν. (Α Γ. ) Αρ' οὖν οὐδὲ μία τοῖς πλουτούσι στ τηρίας ὁδὸς, ἀλλὰ πῦρ αὐτοῖς ηὐτρέπεται, τὸ τῷ διαβόλῳ πρέπον καὶ τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ; θόμενο οὖν· ἰδοὺ γὰρ, ἰδοὺ πρόφασιν αὐτοῖς σωτηρίας άνω έδειξεν ὁ Σωτὴρ διὰ ταύτης τῆς παραβολῆς· θαρρή θησαν, τὸν ἐπὶ τῆς γῆς πλοῦτον ἀφέντος αὐτοῖς ἀνα εξικάκως τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ· πλην κατά γε τὸν ἐνόντα σκοπὸν αὐτῷ οἰκονόμοι τινὲς τίθενται τῶν πτωχευομένων· οἰκονόμοι δὲ λέγονται παρὰ τῷ τὰ οἰκεῖα ἑκάστῳ νέμειν (1)· ἀλλ' οἰκονομούσιν οὐκ ὀρθῶς, οἱονεὶ σκορπίζοντες τὰ δοθέντα αὐτοῖς παρά τοῦ Δεσπότου· μόναις γὰρ ταῖς ἑαυτῶν δαπανώσε τρυφαῖς, καὶ προσκαίρους ὠνοῦνται τιμάς, ἀμνημο νοῦντες Θεοῦ λέγοντος· . Ανοίγων ἀνοίξεις τ σπλάγχνα τῷ ἀδελφῷ σου, τῷ ἐπιδεομένῳ ἐν σοί, ο Ναὶ μὴν καὶ αὐτοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ· • Γένεσθε οικτείρμονες, καθὼς καὶ ὁ Πατὴρ ὑμῶν ὁ οὐράνιος οικτείρμων ἐστίν. » Αλλ' οὐδεὶς αὐτοῖς, ὡς έφην, τοῦ κατοικτείρειν ἀδελφοὺς ὁ λόγος, μόνης δὲ ποιοῦνται φροντίδα τῆς ἑαυτῶν ἀγερωχίας· τοῦτο διαβέβληκεν αὐτοὺς παρὰ τῷ πάντων Δεσπότη. Δεν ** σε £11 S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. parles idonea sunt ad argumenti explanationem, sed ad exemplum potius necessarii alicujus negotii sumendæ sunt, quo simpliciter id demonstretur quod audientibus utile futurum sit. Est itaque para- bolæ sensus hic: Omnium Deus cunctos homines vuit salvos feri, et ad agnitionem veritatis ve- nire". Idcirco et legem auxilii causa dedit, ait propheta ". Legem autem hic dicimus, baud illam adamussim quæ per Moysem ministrata fuit, sed universam potius divinitus inspiratam Scriptu- ram, cujus ductu cognoscere possumus boni cujuslibet salutarisque negotii rectam viam. Vult ergo omnium Dominus, omnimodis nos ad virtutis studia incumbere, et sobrium sanctumque vitæ genus sectari, avertentes nos ab hujus mundi sollicitudinibus, ut Beo assidue constanterque ser- viamus. Quare etiam per Melodi lyram, « Vacate, inquit, et scitote quoniam ego sum Deus "., Ipse autem ore proprio omnium Servator divitibus terræ alibi ait : c Vendite que possidetis, et date eleemo- synam; facite vobis crumenas non veterascentes, thesaurum indeficientem in cœlis "., Profecto hoc præceptum salutare est, sed infirma admodum Lumana mens est, semperque fere iu terrenis de- Axa. Cujus rei conscius ipse Servator aliquando de iis aiebat: Quam difficile qui pecunias habent intrabunt in regnum Dei “¡, Et rursus: ‹ Facilius est carnelum (funem) per foramen acus transire, quam divitem in regnum Dei “. Nam quamdiu aliquis ditescendo et deliciando occupatur, pietati erga Deum excolendæ ineptus est, Ergone nulla superest divitibus salutis via, sed ignis eis paratus est, qui diabolo et angelis ejus debetur ? Minime gentium. Ecce enim ipsis salutis consequendæ rationem hac parabola ostendit Ser- vator. Confidunt hi sane, quod divitias sibi fruen- das summus Deus indulgenter concesserit. Reapse tamen juxta Dei mentem œconomi veluti pauperum constituti sunt: œconomi autem dicuntur a sua cuique distribuendo. Sed non recte economiam ge· runt, tradita ipsis a Domino quodammodo dissi- pantes: suis enim tantum ministrant deliciis, tem- porales emunt honores, obliti Dei dicentis: Ape- riendo aperies viscera erga fratrem tuum, erga indi- gentem qui apud te versatur ". » Imo et communis Servatoris Christi negligentes præceptum : Estote misericordes, sicut et Paler vester coelestis anisericors est *. . Sed nullam bi, ut dixi, ratio- nem habent misericordiæ fratribus debitæ : unicum ipsis studium est fastus sui. Hoc eos apud omnium Dominum accusavit. Porro necesse omnino est cosdem villicatione excidere, adveniente morte, [ Tim. H, 4. Deut. xv, 8. ** Isa. viii, 20. » Psal. xLv. 2. * Luc. vi. 36. D Luc. xii, 33. “Luc. xviii, 24. Ibid. 25. (4) Observa vocabuli οικονόμος apud Cyrillum etymologian, non ab οἶκος, sed ab oίκεῖα νέμειν.
PG 72:813Βούλεται τοίνυν ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης, ὁλοτρόπως ἡμᾶς τοῖς εἰς ἀρετὴν ἀνακεῖσθαι σπουδάσμασι, καὶ διαβιοῦν ἑλέσθαι σπουδαίως καὶ ἁγίως, ἀπαλλάττοντας ἑαυτοὺς τῶν τοῦ παρόντος βίου περισπασμῶν, ἵνα εὐπαρέδρως καὶ ἀπερισπάστως ὑπηρετῶμεν αὐτῷ. Καὶ γοῦν διὰ μὲν τῆς τοῦ Ψάλλοντος λύρας· «Σχολάσατε, φησὶ, καὶ γνῶτε ὅτι ἐγώ εἰμι ὁ Θεός.» Δι’ ἑαυτοῦ δὲ πάλιν ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ τοῖς τὸν πλοῦτον ἔχουσι τὸν ἐπὶ τῆς γῆς· «Πωλήσατε, φησὶ, τὰ ὑπάρχοντα, καὶ δότε ἐλεημοσύνην, ποιήσατε ἑαυτοῖς βαλάντια μὴ παλαιούμενα, θησαυρὸν ἀνέκλειπτον ἐν τοῖς οὐρανοῖς.» Καὶ ἡ μὲν ἐντολὴ σωτήριος, ἀσθενὴς δὲ λίαν ὁ ἀνθρώπινος νοῦς, καὶ ἀεί πως προσπέπηγε τοῖς γεωδεστέροις· καὶ τοῦτο εἰδὼς αὐτὸς ὁ Σωτὴρ ἔφησέ που περὶ αὐτῶν· «Πῶς δυσκόλως οἱ τὰ χρήματα ἔχοντες εἰσελεύσονται εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ 6 Καὶ πάλιν· «Εὐκοπώτερόν ἐστι κάμηλον διὰ τρυπήματος ῥαφίδος εἰσελθεῖν, ἢ πλούσιον εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ.» Ἕως γὰρ ἔστι τις ἐν τῷ πλουτεῖν καὶ τρυφᾷν, ἀνεπιτήδευτον ἔχει τὴν εἰς Θεὸν εὐσέβειαν. (α φ.
δὲ πάντως αὐτοὺς ἀποπεσεῖν τῆς οἰκονομίας ἐπι- Α πηδῶντος θανάτου, καὶ τῶν καθ᾿ ἡμᾶς πραγμάτων ἐξέλκοντος· ἀδιάφυκτον γὰρ ἀνθρώπῳ παντὶ τοῦ θα-. νάτου τὸ λίνον. Τί οὖν ἄρα δρἂν αὐτοὺς βούλεται Χριστός; "Εως εἰσὶν ἐν τῷδε τῷ κόσμῳ, κἂν εἰ μὴ πάντα βούλοιντο τὸν ἑαυτῶν πλοῦτον διανείμαι πτω- χεῖς, κἂν γοῦν ἐκ μέρους κατακτήσασθαι φίλους, καὶ πολλοὺς τῆς εὐσπλαγχνίας μάρτυρας, τοὺς εὐ πεπονθότας δηλονότι· ἵνα ὅταν αὐτοὺς ὁ ἐπίγειος ἐκλείπῃ πλοῦτος, ἔχωσι τινα τόπον ἐν ταῖς ἐκείνων σκηναῖς. Καὶ γάρ ἐστι τῶν ἀμηχάνων ἄμισθον γενέ- σθαι ποτὲ τὸν φιλόπτωχον, ἀλλ᾽ εἴτε ἅπαντά τις τὸν ἑαυτοῦ πλοῦτον διαδοίη τισὶν, εἴτ᾿ οὖν ἐκ μέρους, ὀνήσει πάντως τὴν ἑαυτοῦ ψυχήν. Ὁ πιστὸς ἐν ἐλαχίστῳ, καὶ ἐν πολλῷ πιστός ἐστι. (Α Γ. 217, Β Ι. 154) Συχνῶ; ἔσθ' ὅτε ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ τοὺς αὐτοὺς ποιεῖται λόγους, καὶ διαφόροις περὶ τοῦ αὐτοῦ θεωρήματος κέχρηται παραδείγμασιν, ἵνα πρὸς σύνεσιν ἀκριβὴ τῶν παρ' αὐτοῦ λεγομένων, ὁ τῶν ἀκροωμένων ἐμβιβάζηται νοῦς. Αθρει δέ μοι πάλιν τῶν προκειμένων ἀναγνωσμάτων τὴν δύναμιν. Δοκεῖ δέ μοι καὶ πρό γε τῶν ἄλλων ἐκεῖνο χρησίμως κατιδεῖν, τίνας ὅλως ὁ τοιύσδε λόγος ἔχει τὰς ἀφορ μάς· ἔσται γὰρ οὕτως εὐσύνοπτος τῶν προκειμένων ὁ νοῦς. Ἐδίδασκε τοίνυν τοὺς ἐν πλούτῳ Χριστὸς ἀγαπᾶν ὅτι μάλιστα την φιλοπτωχίαν, καὶ θησαυρί ζειν ἐν οὐρανῷ, καὶ τῆς εἰς τὸ μέλλον εὐημερίας ποιεῖσθαι πρόνοιαν. Αλλ' εὖ ἐπίστατο, Θεὸς ὢν φύ- σει, τῆς ἀνθρώπου διανοίας τὸν ὄχνον, τὸν ἐπὶ παντὶ ς σπουδαίῳ τε καὶ ἀγαθῷ πράγματι, καὶ ὡς φιλά πλουτοι λίαν ὄντες, καὶ τῷ τοιῷδε πάθει τυραννού- μενοι παντελῶ;, οὐδένα τοῖς πτωχευομένοις νέμουσιν Έλεον. "Οτι τοίνυν τοῖς οὕτως ἔχουσι γνώμης, οὐδὲν ὑπάρξει τῶν παρὰ Θεοῦ χαρισμάτων, δῆλον δὲ ὅτι πνευματικῶν, ἐξ ἐναργεστάτων παραδειγμάτων δια δείκνυσι λέγων· · Ὁ πιστὸς ἐν ἐλαχίστῳ, καὶ ἐν πολλῷ πιστές ἐστι, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Λῦσον ἡμῖν, Δέσ ποτε, τὸ ζητούμενον, ἄνοιξον ἡμῶν τῆς καρδίας τὸν ὀφθαλμόν. Ακους τοίνυν σαφῶς τε καὶ ἀκριβῶς, ὅπερ ἔφη· Εἰ ἐν τῷ ἀδίκῳ μαμωνᾷ πιστοὶ οὐκ ἐγέ νεσθε, φησί, τὸ ἀληθινὸν τίς δώσει ὑμῖν; Έστι δε οὖν τὸ ἐλάχιστον, ὁ ἄδικος μαμωνάς, τουτέστιν ὁ ἐπίγειος πλοῦτος, ἐξ ἁρπαγῆς ἔσθ' ὅτε καὶ πλεον8- ξίας συνειλεγμένος· τοῖς γε μὴν εὖ εἰδότι βιοῦν, [) καὶ ἀποφέρουσι μὲν τῶν ἐπιγείων τὸν νοῦν, φρονοῦσι δὲ μᾶλλλον τὰ ἄνω, καταλογισθείη ἂν παντελῶς οὐ- δὲν ὁ ἐπίγειος πλοῦτος, ἀλλ᾽ εἰς τοὺς ἐνδεεῖς ὅλον δαπανήσουσι, καλῶς αὐτὸν οἰκονομοῦντες. Τοῦτο, οἶμαι, ἐστὶ τὸ ἐν ὀλίγῳ γενέσθαι τινὰ πιστὸν, τὸ τοῖς ἐν ἐσχάτῃ ταλαιπωρία τὴν ἀπό γε τῶν ὄντων δια- νέμειν ἐπικουρίαν. Εἰ οὖν ἐν ὀλίγες γεγόναμεν ἄο πιστοι, πῶς ἂν λάβοιμεν παρ' αὐτοῦ τὸ ἀληθινὸν, τουτέστι τῶν θείων χαρισμάτων ἀμφιλαφή χορη γίαν, ψυχὴν ἀνθρώπου κατακαλλύνουσαν, καὶ τὸ θεῖον αὐτῇ κάλλος ἐγγράφουσαν ; (Α Γ. "Οτι δὲ εἰς τοῦτο βλέπει καὶ τέτρα- καὶ τῶν τοῦ Σωτῆρος ῥημάτων ὁ σκοπός, καὶ διὰ τῶν ἐφεξῆς εἰδείη τις ἂν εὖ μάλα. Εφη γάρ ο Γι . COMMENT. IN LUCAM. 81.4 mini est mortis rete. Quid ergo ab eis fieri Christus vult ? Quandiu in hoc mundo sunt, si non cunctas velint opes suas pauperibus diribere, attamen non- nullos salten sibi amicos conciliare jubet, com- pluresque benignitatis suæ testes, id est beneficiis affectos ut cum eos terrenæ divitiæ destituent, Jocum aliquem nanciscantur in istorum taberna- culis. Nam prorsus fieri nequit ut absque mercede discedat pauperum amator: sed sive universa bona sua his impertitus fuerit, sive partim, sine dubio animæ suæ bene fecerit. et rebus humanis eximente. Quippe inevitabile bo- V. 10. Qui fidelis est in minimo, et in majori fi- B delis est. Crebro interdum universalis Servator eosdem facit sermones, variisque circa idem argumentum exemplis utitur, ut plena dictorum suorum noti- tia audientium mens imbuatur. Contemplare vero mecum denno supradictæ lectionis vim. Porro mihi videtur ante omnia illud cognitu utile, uu- denam oratio hujusmodi occasionem ceperit : sic enim propositorum verborum sententia inclare- scet. Monebat itaque divites Christus ut benigni- tatem erga pauperes apprime adamarent, et in coelo thesaurizarent, futuræque felicitati consu- lerent. Sed enim satis, ceu suapte natura Deus, compertam habebat humanæ mentis ad egre- gium quodlibet bonumque opus tarditatem ; quod- que nimio divitiarum amore capti, et hujus cupiditate tyrannide omnino oppressi, nullam egentibus impertituri' essent misericordiam. Quod igitur hoc animni habitu affecti, nullam spiritale Dei donum essent recepturi, manifestissimis de- monstrat exemplis dicens: Qui fidelis est in minimo, in majore quoque fidelis est, et reliqua. Solve nobis, Domine, hanc questionem, aperi nobis cordis oculum. Audi itaque clare accu- rateque quid dixerit : Si in iniquo mammona fideles non fuistis, ait, ea quæ vere bona sunt quis dabit vobis? Est itaque minimus, injustus mammonas, id est terrenæ divitiæ, raptu interdum et violentia col- lectæ. At ii qui bene vivere sciunt, et futurarum rerum spem quodammodo sitium', quique a terrenis mentein avertunt, et superna magis cogitant, hi, in- quam, nullius pensi habent terrenas divitias, sed eas in egenos cunctas assumunt, recte sic illus admini- strantes. Iloc esse existimo, in re parva aliquem esse údelom; nempe in extrema miseria positis, rei familiaris subsidia suppeditare. Si ergo in re parva infideles fuimus, quomodo a Deo accipiemus quod verum est, id est divinorum donorum aberein lar- gitionem, quæ hominis animam ornat, eique divinam venustatem appingit? b) Quod autem huc spectet, enque tendat verboruin Servatoris scopus, ex sequentibus etiam satis quis- que eognoscet. Dicit enim : « Si in alieno fidoles
215 β) Ἆρ’ οὖν οὐδὲ μία τοῖς πλουτοῦσι σωτηρίας ὁδὸς, ἀλλὰ πῦρ αὐτοῖς ηὐτρέπισται, τὸ τῷ διαβόλῳ πρέπον καὶ τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ; Οὐμενοῦν· ἰδοὺ γὰρ, ἰδοὺ πρόφασιν αὐτοῖς σωτηρίας ἀνέδειξεν ὁ Σωτὴρ διὰ ταύτης τῆς παραβολῆς· ἐθαῤῥήθησαν, τὸν ἐπὶ τῆς γῆς πλοῦτον ἀφέντος αὐτοῖς ἀνεξικάκως τοῦ ἐπὶ πάντων Θεοῦ· πλὴν κατά γε τὸν ἐνόντα σκοπὸν αὐτῷ οἰκονόμοι τινὲς τίθενται τῶν πτωχευομένων· οἰκονόμοι δὲ λέγονται παρὰ τῷ τὰ οἰκεῖα ἑκάστῳ νέμειν· ἀλλ’ οἰκονομοῦσιν οὐκ ὀρθῶς, οἱονεὶ σκορπίζοντες τὰ δοθέντα αὐτοῖς παρὰ τοῦ Δεσπότου· μόναις γὰρ ταῖς ἑαυτῶν δαπανῶσι τρυφαῖς, καὶ προσκαίρους ὠνοῦνται τιμὰς, ἀμνημονοῦντες Θεοῦ λέγοντος· «Ἀνοίγων ἀνοίξεις τὰ σπλάγχνα τῷ ἀδελφῷ σου, τῷ ἐπιδεομένῳ ἐν σοί.» Ναὶ μὴν καὶ αὐτοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ· «Γένεσθε οἰκτείρμονες, καθὼς καὶ ὁ Πατὴρ ὑμῶν ὁ οὐράνιος οἰκτείρμων ἐστίν.» Ἀλλ’ οὐδεὶς αὐτοῖς, ὡς ἔφην, τοῦ κατοικτείρειν ἀδελφοὺς ὁ λόγος, μόνης δὲ ποιοῦνται φροντίδα τῆς ἑαυτῶν ἀγερωχίας· τοῦτο διαβέβληκεν αὐτοὺς παρὰ τῷ πάντων Δεσπότῃ.
δὲ πάντως αὐτοὺς ἀποπεσεῖν τῆς οἰκονομίας ἐπι- Α πηδῶντος θανάτου, καὶ τῶν καθ᾿ ἡμᾶς πραγμάτων ἐξέλκοντος· ἀδιάφυκτον γὰρ ἀνθρώπῳ παντὶ τοῦ θα-. νάτου τὸ λίνον. Τί οὖν ἄρα δρἂν αὐτοὺς βούλεται Χριστός; "Εως εἰσὶν ἐν τῷδε τῷ κόσμῳ, κἂν εἰ μὴ πάντα βούλοιντο τὸν ἑαυτῶν πλοῦτον διανείμαι πτω- χεῖς, κἂν γοῦν ἐκ μέρους κατακτήσασθαι φίλους, καὶ πολλοὺς τῆς εὐσπλαγχνίας μάρτυρας, τοὺς εὐ πεπονθότας δηλονότι· ἵνα ὅταν αὐτοὺς ὁ ἐπίγειος ἐκλείπῃ πλοῦτος, ἔχωσι τινα τόπον ἐν ταῖς ἐκείνων σκηναῖς. Καὶ γάρ ἐστι τῶν ἀμηχάνων ἄμισθον γενέ- σθαι ποτὲ τὸν φιλόπτωχον, ἀλλ᾽ εἴτε ἅπαντά τις τὸν ἑαυτοῦ πλοῦτον διαδοίη τισὶν, εἴτ᾿ οὖν ἐκ μέρους, ὀνήσει πάντως τὴν ἑαυτοῦ ψυχήν. Ὁ πιστὸς ἐν ἐλαχίστῳ, καὶ ἐν πολλῷ πιστός ἐστι. (Α Γ. 217, Β Ι. 154) Συχνῶ; ἔσθ' ὅτε ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ τοὺς αὐτοὺς ποιεῖται λόγους, καὶ διαφόροις περὶ τοῦ αὐτοῦ θεωρήματος κέχρηται παραδείγμασιν, ἵνα πρὸς σύνεσιν ἀκριβὴ τῶν παρ' αὐτοῦ λεγομένων, ὁ τῶν ἀκροωμένων ἐμβιβάζηται νοῦς. Αθρει δέ μοι πάλιν τῶν προκειμένων ἀναγνωσμάτων τὴν δύναμιν. Δοκεῖ δέ μοι καὶ πρό γε τῶν ἄλλων ἐκεῖνο χρησίμως κατιδεῖν, τίνας ὅλως ὁ τοιύσδε λόγος ἔχει τὰς ἀφορ μάς· ἔσται γὰρ οὕτως εὐσύνοπτος τῶν προκειμένων ὁ νοῦς. Ἐδίδασκε τοίνυν τοὺς ἐν πλούτῳ Χριστὸς ἀγαπᾶν ὅτι μάλιστα την φιλοπτωχίαν, καὶ θησαυρί ζειν ἐν οὐρανῷ, καὶ τῆς εἰς τὸ μέλλον εὐημερίας ποιεῖσθαι πρόνοιαν. Αλλ' εὖ ἐπίστατο, Θεὸς ὢν φύ- σει, τῆς ἀνθρώπου διανοίας τὸν ὄχνον, τὸν ἐπὶ παντὶ ς σπουδαίῳ τε καὶ ἀγαθῷ πράγματι, καὶ ὡς φιλά πλουτοι λίαν ὄντες, καὶ τῷ τοιῷδε πάθει τυραννού- μενοι παντελῶ;, οὐδένα τοῖς πτωχευομένοις νέμουσιν Έλεον. "Οτι τοίνυν τοῖς οὕτως ἔχουσι γνώμης, οὐδὲν ὑπάρξει τῶν παρὰ Θεοῦ χαρισμάτων, δῆλον δὲ ὅτι πνευματικῶν, ἐξ ἐναργεστάτων παραδειγμάτων δια δείκνυσι λέγων· · Ὁ πιστὸς ἐν ἐλαχίστῳ, καὶ ἐν πολλῷ πιστές ἐστι, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Λῦσον ἡμῖν, Δέσ ποτε, τὸ ζητούμενον, ἄνοιξον ἡμῶν τῆς καρδίας τὸν ὀφθαλμόν. Ακους τοίνυν σαφῶς τε καὶ ἀκριβῶς, ὅπερ ἔφη· Εἰ ἐν τῷ ἀδίκῳ μαμωνᾷ πιστοὶ οὐκ ἐγέ νεσθε, φησί, τὸ ἀληθινὸν τίς δώσει ὑμῖν; Έστι δε οὖν τὸ ἐλάχιστον, ὁ ἄδικος μαμωνάς, τουτέστιν ὁ ἐπίγειος πλοῦτος, ἐξ ἁρπαγῆς ἔσθ' ὅτε καὶ πλεον8- ξίας συνειλεγμένος· τοῖς γε μὴν εὖ εἰδότι βιοῦν, [) καὶ ἀποφέρουσι μὲν τῶν ἐπιγείων τὸν νοῦν, φρονοῦσι δὲ μᾶλλλον τὰ ἄνω, καταλογισθείη ἂν παντελῶς οὐ- δὲν ὁ ἐπίγειος πλοῦτος, ἀλλ᾽ εἰς τοὺς ἐνδεεῖς ὅλον δαπανήσουσι, καλῶς αὐτὸν οἰκονομοῦντες. Τοῦτο, οἶμαι, ἐστὶ τὸ ἐν ὀλίγῳ γενέσθαι τινὰ πιστὸν, τὸ τοῖς ἐν ἐσχάτῃ ταλαιπωρία τὴν ἀπό γε τῶν ὄντων δια- νέμειν ἐπικουρίαν. Εἰ οὖν ἐν ὀλίγες γεγόναμεν ἄο πιστοι, πῶς ἂν λάβοιμεν παρ' αὐτοῦ τὸ ἀληθινὸν, τουτέστι τῶν θείων χαρισμάτων ἀμφιλαφή χορη γίαν, ψυχὴν ἀνθρώπου κατακαλλύνουσαν, καὶ τὸ θεῖον αὐτῇ κάλλος ἐγγράφουσαν ; (Α Γ. "Οτι δὲ εἰς τοῦτο βλέπει καὶ τέτρα- καὶ τῶν τοῦ Σωτῆρος ῥημάτων ὁ σκοπός, καὶ διὰ τῶν ἐφεξῆς εἰδείη τις ἂν εὖ μάλα. Εφη γάρ ο Γι . COMMENT. IN LUCAM. 81.4 mini est mortis rete. Quid ergo ab eis fieri Christus vult ? Quandiu in hoc mundo sunt, si non cunctas velint opes suas pauperibus diribere, attamen non- nullos salten sibi amicos conciliare jubet, com- pluresque benignitatis suæ testes, id est beneficiis affectos ut cum eos terrenæ divitiæ destituent, Jocum aliquem nanciscantur in istorum taberna- culis. Nam prorsus fieri nequit ut absque mercede discedat pauperum amator: sed sive universa bona sua his impertitus fuerit, sive partim, sine dubio animæ suæ bene fecerit. et rebus humanis eximente. Quippe inevitabile bo- V. 10. Qui fidelis est in minimo, et in majori fi- B delis est. Crebro interdum universalis Servator eosdem facit sermones, variisque circa idem argumentum exemplis utitur, ut plena dictorum suorum noti- tia audientium mens imbuatur. Contemplare vero mecum denno supradictæ lectionis vim. Porro mihi videtur ante omnia illud cognitu utile, uu- denam oratio hujusmodi occasionem ceperit : sic enim propositorum verborum sententia inclare- scet. Monebat itaque divites Christus ut benigni- tatem erga pauperes apprime adamarent, et in coelo thesaurizarent, futuræque felicitati consu- lerent. Sed enim satis, ceu suapte natura Deus, compertam habebat humanæ mentis ad egre- gium quodlibet bonumque opus tarditatem ; quod- que nimio divitiarum amore capti, et hujus cupiditate tyrannide omnino oppressi, nullam egentibus impertituri' essent misericordiam. Quod igitur hoc animni habitu affecti, nullam spiritale Dei donum essent recepturi, manifestissimis de- monstrat exemplis dicens: Qui fidelis est in minimo, in majore quoque fidelis est, et reliqua. Solve nobis, Domine, hanc questionem, aperi nobis cordis oculum. Audi itaque clare accu- rateque quid dixerit : Si in iniquo mammona fideles non fuistis, ait, ea quæ vere bona sunt quis dabit vobis? Est itaque minimus, injustus mammonas, id est terrenæ divitiæ, raptu interdum et violentia col- lectæ. At ii qui bene vivere sciunt, et futurarum rerum spem quodammodo sitium', quique a terrenis mentein avertunt, et superna magis cogitant, hi, in- quam, nullius pensi habent terrenas divitias, sed eas in egenos cunctas assumunt, recte sic illus admini- strantes. Iloc esse existimo, in re parva aliquem esse údelom; nempe in extrema miseria positis, rei familiaris subsidia suppeditare. Si ergo in re parva infideles fuimus, quomodo a Deo accipiemus quod verum est, id est divinorum donorum aberein lar- gitionem, quæ hominis animam ornat, eique divinam venustatem appingit? b) Quod autem huc spectet, enque tendat verboruin Servatoris scopus, ex sequentibus etiam satis quis- que eognoscet. Dicit enim : « Si in alieno fidoles
PG 72:814Δεῖ δὲ πάντως αὐτοὺς ἀποπεσεῖν τῆς οἰκονομίας ἐπιπηδῶντος θανάτου, καὶ τῶν καθ’ ἡμᾶς πραγμάτων ἐξέλκοντος· ἀδιάφυκτον γὰρ ἀνθρώπῳ παντὶ τοῦ θανάτου τὸ λῖνον. Τί οὖν ἄρα δρᾷν αὐτοὺς βούλεται Χριστός; Ἕως εἰσὶν ἐν τῷδε τῷ κόσμῳ, κἂν εἰ μὴ πάντα βούλοιντο τὸν ἑαυτῶν πλοῦτον διανεῖμαι πτωχοῖς, κἂν γοῦν ἐκ μέρους κατακτήσασθαι φίλους, καὶ πολλοὺς τῆς εὐσπλαγχνίας μάρτυρας, τοὺς εὖ πεπονθότας δηλονότι· ἵνα ὅταν αὐτοὺς ὁ ἐπίγειος ἐκλείπῃ πλοῦτος, ἔχωσί τινα τόπον ἐν ταῖς ἐκείνων σκηναῖς. Καὶ γάρ ἐστι τῶν ἀμηχάνων ἄμισθον γενέσθαι ποτὲ τὸν φιλόπτωχον, ἀλλ’ εἴτε ἅπαντά τις τὸν ἑαυτοῦ πλοῦτον διαδοίη τισὶν, εἴτ’ οὖν ἐκ μέρους, ὀνήσει πάντως τὴν ἑαυτοῦ ψυχήν. «Ὁ πιστὸς ἐν ἐλαχίστῳ, καὶ ἐν πολλῷ πιστός ἐστι.» (α φ. 217, β φ. 154) Συχνῶς ἔσθ’ ὅτε ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ τοὺς αὐτοὺς ποιεῖται λόγους, καὶ διαφόροις περὶ τοῦ αὐτοῦ θεωρήματος κέχρηται παραδείγμασιν, ἵνα πρὸς σύνεσιν ἀκριβῆ τῶν παρ’ αὐτοῦ λεγομένων, ὁ τῶν ἀκροωμένων ἐμβιβάζηται νοῦς. Ἄθρει δέ μοι πάλιν τῶν προκειμένων ἀναγνωσμάτων τὴν δύναμιν.
δὲ πάντως αὐτοὺς ἀποπεσεῖν τῆς οἰκονομίας ἐπι- Α πηδῶντος θανάτου, καὶ τῶν καθ᾿ ἡμᾶς πραγμάτων ἐξέλκοντος· ἀδιάφυκτον γὰρ ἀνθρώπῳ παντὶ τοῦ θα-. νάτου τὸ λίνον. Τί οὖν ἄρα δρἂν αὐτοὺς βούλεται Χριστός; "Εως εἰσὶν ἐν τῷδε τῷ κόσμῳ, κἂν εἰ μὴ πάντα βούλοιντο τὸν ἑαυτῶν πλοῦτον διανείμαι πτω- χεῖς, κἂν γοῦν ἐκ μέρους κατακτήσασθαι φίλους, καὶ πολλοὺς τῆς εὐσπλαγχνίας μάρτυρας, τοὺς εὐ πεπονθότας δηλονότι· ἵνα ὅταν αὐτοὺς ὁ ἐπίγειος ἐκλείπῃ πλοῦτος, ἔχωσι τινα τόπον ἐν ταῖς ἐκείνων σκηναῖς. Καὶ γάρ ἐστι τῶν ἀμηχάνων ἄμισθον γενέ- σθαι ποτὲ τὸν φιλόπτωχον, ἀλλ᾽ εἴτε ἅπαντά τις τὸν ἑαυτοῦ πλοῦτον διαδοίη τισὶν, εἴτ᾿ οὖν ἐκ μέρους, ὀνήσει πάντως τὴν ἑαυτοῦ ψυχήν. Ὁ πιστὸς ἐν ἐλαχίστῳ, καὶ ἐν πολλῷ πιστός ἐστι. (Α Γ. 217, Β Ι. 154) Συχνῶ; ἔσθ' ὅτε ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ τοὺς αὐτοὺς ποιεῖται λόγους, καὶ διαφόροις περὶ τοῦ αὐτοῦ θεωρήματος κέχρηται παραδείγμασιν, ἵνα πρὸς σύνεσιν ἀκριβὴ τῶν παρ' αὐτοῦ λεγομένων, ὁ τῶν ἀκροωμένων ἐμβιβάζηται νοῦς. Αθρει δέ μοι πάλιν τῶν προκειμένων ἀναγνωσμάτων τὴν δύναμιν. Δοκεῖ δέ μοι καὶ πρό γε τῶν ἄλλων ἐκεῖνο χρησίμως κατιδεῖν, τίνας ὅλως ὁ τοιύσδε λόγος ἔχει τὰς ἀφορ μάς· ἔσται γὰρ οὕτως εὐσύνοπτος τῶν προκειμένων ὁ νοῦς. Ἐδίδασκε τοίνυν τοὺς ἐν πλούτῳ Χριστὸς ἀγαπᾶν ὅτι μάλιστα την φιλοπτωχίαν, καὶ θησαυρί ζειν ἐν οὐρανῷ, καὶ τῆς εἰς τὸ μέλλον εὐημερίας ποιεῖσθαι πρόνοιαν. Αλλ' εὖ ἐπίστατο, Θεὸς ὢν φύ- σει, τῆς ἀνθρώπου διανοίας τὸν ὄχνον, τὸν ἐπὶ παντὶ ς σπουδαίῳ τε καὶ ἀγαθῷ πράγματι, καὶ ὡς φιλά πλουτοι λίαν ὄντες, καὶ τῷ τοιῷδε πάθει τυραννού- μενοι παντελῶ;, οὐδένα τοῖς πτωχευομένοις νέμουσιν Έλεον. "Οτι τοίνυν τοῖς οὕτως ἔχουσι γνώμης, οὐδὲν ὑπάρξει τῶν παρὰ Θεοῦ χαρισμάτων, δῆλον δὲ ὅτι πνευματικῶν, ἐξ ἐναργεστάτων παραδειγμάτων δια δείκνυσι λέγων· · Ὁ πιστὸς ἐν ἐλαχίστῳ, καὶ ἐν πολλῷ πιστές ἐστι, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Λῦσον ἡμῖν, Δέσ ποτε, τὸ ζητούμενον, ἄνοιξον ἡμῶν τῆς καρδίας τὸν ὀφθαλμόν. Ακους τοίνυν σαφῶς τε καὶ ἀκριβῶς, ὅπερ ἔφη· Εἰ ἐν τῷ ἀδίκῳ μαμωνᾷ πιστοὶ οὐκ ἐγέ νεσθε, φησί, τὸ ἀληθινὸν τίς δώσει ὑμῖν; Έστι δε οὖν τὸ ἐλάχιστον, ὁ ἄδικος μαμωνάς, τουτέστιν ὁ ἐπίγειος πλοῦτος, ἐξ ἁρπαγῆς ἔσθ' ὅτε καὶ πλεον8- ξίας συνειλεγμένος· τοῖς γε μὴν εὖ εἰδότι βιοῦν, [) καὶ ἀποφέρουσι μὲν τῶν ἐπιγείων τὸν νοῦν, φρονοῦσι δὲ μᾶλλλον τὰ ἄνω, καταλογισθείη ἂν παντελῶς οὐ- δὲν ὁ ἐπίγειος πλοῦτος, ἀλλ᾽ εἰς τοὺς ἐνδεεῖς ὅλον δαπανήσουσι, καλῶς αὐτὸν οἰκονομοῦντες. Τοῦτο, οἶμαι, ἐστὶ τὸ ἐν ὀλίγῳ γενέσθαι τινὰ πιστὸν, τὸ τοῖς ἐν ἐσχάτῃ ταλαιπωρία τὴν ἀπό γε τῶν ὄντων δια- νέμειν ἐπικουρίαν. Εἰ οὖν ἐν ὀλίγες γεγόναμεν ἄο πιστοι, πῶς ἂν λάβοιμεν παρ' αὐτοῦ τὸ ἀληθινὸν, τουτέστι τῶν θείων χαρισμάτων ἀμφιλαφή χορη γίαν, ψυχὴν ἀνθρώπου κατακαλλύνουσαν, καὶ τὸ θεῖον αὐτῇ κάλλος ἐγγράφουσαν ; (Α Γ. "Οτι δὲ εἰς τοῦτο βλέπει καὶ τέτρα- καὶ τῶν τοῦ Σωτῆρος ῥημάτων ὁ σκοπός, καὶ διὰ τῶν ἐφεξῆς εἰδείη τις ἂν εὖ μάλα. Εφη γάρ ο Γι . COMMENT. IN LUCAM. 81.4 mini est mortis rete. Quid ergo ab eis fieri Christus vult ? Quandiu in hoc mundo sunt, si non cunctas velint opes suas pauperibus diribere, attamen non- nullos salten sibi amicos conciliare jubet, com- pluresque benignitatis suæ testes, id est beneficiis affectos ut cum eos terrenæ divitiæ destituent, Jocum aliquem nanciscantur in istorum taberna- culis. Nam prorsus fieri nequit ut absque mercede discedat pauperum amator: sed sive universa bona sua his impertitus fuerit, sive partim, sine dubio animæ suæ bene fecerit. et rebus humanis eximente. Quippe inevitabile bo- V. 10. Qui fidelis est in minimo, et in majori fi- B delis est. Crebro interdum universalis Servator eosdem facit sermones, variisque circa idem argumentum exemplis utitur, ut plena dictorum suorum noti- tia audientium mens imbuatur. Contemplare vero mecum denno supradictæ lectionis vim. Porro mihi videtur ante omnia illud cognitu utile, uu- denam oratio hujusmodi occasionem ceperit : sic enim propositorum verborum sententia inclare- scet. Monebat itaque divites Christus ut benigni- tatem erga pauperes apprime adamarent, et in coelo thesaurizarent, futuræque felicitati consu- lerent. Sed enim satis, ceu suapte natura Deus, compertam habebat humanæ mentis ad egre- gium quodlibet bonumque opus tarditatem ; quod- que nimio divitiarum amore capti, et hujus cupiditate tyrannide omnino oppressi, nullam egentibus impertituri' essent misericordiam. Quod igitur hoc animni habitu affecti, nullam spiritale Dei donum essent recepturi, manifestissimis de- monstrat exemplis dicens: Qui fidelis est in minimo, in majore quoque fidelis est, et reliqua. Solve nobis, Domine, hanc questionem, aperi nobis cordis oculum. Audi itaque clare accu- rateque quid dixerit : Si in iniquo mammona fideles non fuistis, ait, ea quæ vere bona sunt quis dabit vobis? Est itaque minimus, injustus mammonas, id est terrenæ divitiæ, raptu interdum et violentia col- lectæ. At ii qui bene vivere sciunt, et futurarum rerum spem quodammodo sitium', quique a terrenis mentein avertunt, et superna magis cogitant, hi, in- quam, nullius pensi habent terrenas divitias, sed eas in egenos cunctas assumunt, recte sic illus admini- strantes. Iloc esse existimo, in re parva aliquem esse údelom; nempe in extrema miseria positis, rei familiaris subsidia suppeditare. Si ergo in re parva infideles fuimus, quomodo a Deo accipiemus quod verum est, id est divinorum donorum aberein lar- gitionem, quæ hominis animam ornat, eique divinam venustatem appingit? b) Quod autem huc spectet, enque tendat verboruin Servatoris scopus, ex sequentibus etiam satis quis- que eognoscet. Dicit enim : « Si in alieno fidoles
Δοκεῖ δέ μοι καὶ πρό γε τῶν ἄλλων ἐκεῖνο χρησίμως κατιδεῖν, τίνας ὅλως ὁ τοιόσδε λόγος ἔχει τὰς ἀφορμάς· ἔσται γὰρ οὕτως εὐσύνοπτος τῶν προκειμένων ὁ νοῦς. Ἐδίδασκε τοίνυν τοὺς ἐν πλούτῳ Χριστὸς ἀγαπᾷν ὅτι μάλιστα τὴν φιλοπτωχίαν, καὶ θησαυρίζειν ἐν οὐρανῷ, καὶ τῆς εἰς τὸ μέλλον εὐημερίας ποιεῖσθαι πρόνοιαν. Ἀλλ’ εὖ ἠπίστατο, Θεὸς ὢν φύσει, τῆς ἀνθρώπου διανοίας τὸν ὄκνον, τὸν ἐπὶ παντὶ σπουδαίῳ τε καὶ ἀγαθῷ πράγματι, καὶ ὡς φιλόπλουτοι λίαν ὄντες, καὶ τῷ τοιῷδε πάθει τυραννούμενοι παντελῶς, οὐδένα τοῖς πτωχευομένοις νέμουσιν ἔλεον. Ὅτι τοίνυν τοῖς οὕτως ἔχουσι γνώμης, οὐδὲν ὑπάρξει τῶν παρὰ Θεοῦ χαρισμάτων, δῆλον δὲ ὅτι πνευματικῶν, ἐξ ἐναργεστάτων παραδειγμάτων διαδείκνυσι λέγων· «Ὁ πιστὸς ἐν ἐλαχίστῳ, καὶ ἐν πολλῷ πιστός ἐστι,» καὶ τὰ ἑξῆς. Λῦσον ἡμῖν, Δέςποτα, τὸ ζητούμενον, ἄνοιξον ἡμῶν τῆς καρδίας τὸν ὀφθαλμόν. Ἄκουε τοίνυν σαφῶς τε καὶ ἀκριβῶς, ὅπερ ἔφη· Εἰ ἐν τῷ ἀδίκῳ μαμωνᾷ πιστοὶ οὐκ ἐγένεσθε, φησὶ, τὸ ἀληθινὸν τίς δώσει ὑμῖν; Ἔστι δὴ οὖν τὸ ἐλάχιστον, ὁ ἄδικος μαμωνᾶς, τουτέστιν ὁ ἐπίγειος πλοῦτος, ἐξ ἁρπαγῆς ἔσθ’ ὅτε καὶ πλεονεξίας συνειλεγμένος·
δὲ πάντως αὐτοὺς ἀποπεσεῖν τῆς οἰκονομίας ἐπι- Α πηδῶντος θανάτου, καὶ τῶν καθ᾿ ἡμᾶς πραγμάτων ἐξέλκοντος· ἀδιάφυκτον γὰρ ἀνθρώπῳ παντὶ τοῦ θα-. νάτου τὸ λίνον. Τί οὖν ἄρα δρἂν αὐτοὺς βούλεται Χριστός; "Εως εἰσὶν ἐν τῷδε τῷ κόσμῳ, κἂν εἰ μὴ πάντα βούλοιντο τὸν ἑαυτῶν πλοῦτον διανείμαι πτω- χεῖς, κἂν γοῦν ἐκ μέρους κατακτήσασθαι φίλους, καὶ πολλοὺς τῆς εὐσπλαγχνίας μάρτυρας, τοὺς εὐ πεπονθότας δηλονότι· ἵνα ὅταν αὐτοὺς ὁ ἐπίγειος ἐκλείπῃ πλοῦτος, ἔχωσι τινα τόπον ἐν ταῖς ἐκείνων σκηναῖς. Καὶ γάρ ἐστι τῶν ἀμηχάνων ἄμισθον γενέ- σθαι ποτὲ τὸν φιλόπτωχον, ἀλλ᾽ εἴτε ἅπαντά τις τὸν ἑαυτοῦ πλοῦτον διαδοίη τισὶν, εἴτ᾿ οὖν ἐκ μέρους, ὀνήσει πάντως τὴν ἑαυτοῦ ψυχήν. Ὁ πιστὸς ἐν ἐλαχίστῳ, καὶ ἐν πολλῷ πιστός ἐστι. (Α Γ. 217, Β Ι. 154) Συχνῶ; ἔσθ' ὅτε ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ τοὺς αὐτοὺς ποιεῖται λόγους, καὶ διαφόροις περὶ τοῦ αὐτοῦ θεωρήματος κέχρηται παραδείγμασιν, ἵνα πρὸς σύνεσιν ἀκριβὴ τῶν παρ' αὐτοῦ λεγομένων, ὁ τῶν ἀκροωμένων ἐμβιβάζηται νοῦς. Αθρει δέ μοι πάλιν τῶν προκειμένων ἀναγνωσμάτων τὴν δύναμιν. Δοκεῖ δέ μοι καὶ πρό γε τῶν ἄλλων ἐκεῖνο χρησίμως κατιδεῖν, τίνας ὅλως ὁ τοιύσδε λόγος ἔχει τὰς ἀφορ μάς· ἔσται γὰρ οὕτως εὐσύνοπτος τῶν προκειμένων ὁ νοῦς. Ἐδίδασκε τοίνυν τοὺς ἐν πλούτῳ Χριστὸς ἀγαπᾶν ὅτι μάλιστα την φιλοπτωχίαν, καὶ θησαυρί ζειν ἐν οὐρανῷ, καὶ τῆς εἰς τὸ μέλλον εὐημερίας ποιεῖσθαι πρόνοιαν. Αλλ' εὖ ἐπίστατο, Θεὸς ὢν φύ- σει, τῆς ἀνθρώπου διανοίας τὸν ὄχνον, τὸν ἐπὶ παντὶ ς σπουδαίῳ τε καὶ ἀγαθῷ πράγματι, καὶ ὡς φιλά πλουτοι λίαν ὄντες, καὶ τῷ τοιῷδε πάθει τυραννού- μενοι παντελῶ;, οὐδένα τοῖς πτωχευομένοις νέμουσιν Έλεον. "Οτι τοίνυν τοῖς οὕτως ἔχουσι γνώμης, οὐδὲν ὑπάρξει τῶν παρὰ Θεοῦ χαρισμάτων, δῆλον δὲ ὅτι πνευματικῶν, ἐξ ἐναργεστάτων παραδειγμάτων δια δείκνυσι λέγων· · Ὁ πιστὸς ἐν ἐλαχίστῳ, καὶ ἐν πολλῷ πιστές ἐστι, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Λῦσον ἡμῖν, Δέσ ποτε, τὸ ζητούμενον, ἄνοιξον ἡμῶν τῆς καρδίας τὸν ὀφθαλμόν. Ακους τοίνυν σαφῶς τε καὶ ἀκριβῶς, ὅπερ ἔφη· Εἰ ἐν τῷ ἀδίκῳ μαμωνᾷ πιστοὶ οὐκ ἐγέ νεσθε, φησί, τὸ ἀληθινὸν τίς δώσει ὑμῖν; Έστι δε οὖν τὸ ἐλάχιστον, ὁ ἄδικος μαμωνάς, τουτέστιν ὁ ἐπίγειος πλοῦτος, ἐξ ἁρπαγῆς ἔσθ' ὅτε καὶ πλεον8- ξίας συνειλεγμένος· τοῖς γε μὴν εὖ εἰδότι βιοῦν, [) καὶ ἀποφέρουσι μὲν τῶν ἐπιγείων τὸν νοῦν, φρονοῦσι δὲ μᾶλλλον τὰ ἄνω, καταλογισθείη ἂν παντελῶς οὐ- δὲν ὁ ἐπίγειος πλοῦτος, ἀλλ᾽ εἰς τοὺς ἐνδεεῖς ὅλον δαπανήσουσι, καλῶς αὐτὸν οἰκονομοῦντες. Τοῦτο, οἶμαι, ἐστὶ τὸ ἐν ὀλίγῳ γενέσθαι τινὰ πιστὸν, τὸ τοῖς ἐν ἐσχάτῃ ταλαιπωρία τὴν ἀπό γε τῶν ὄντων δια- νέμειν ἐπικουρίαν. Εἰ οὖν ἐν ὀλίγες γεγόναμεν ἄο πιστοι, πῶς ἂν λάβοιμεν παρ' αὐτοῦ τὸ ἀληθινὸν, τουτέστι τῶν θείων χαρισμάτων ἀμφιλαφή χορη γίαν, ψυχὴν ἀνθρώπου κατακαλλύνουσαν, καὶ τὸ θεῖον αὐτῇ κάλλος ἐγγράφουσαν ; (Α Γ. "Οτι δὲ εἰς τοῦτο βλέπει καὶ τέτρα- καὶ τῶν τοῦ Σωτῆρος ῥημάτων ὁ σκοπός, καὶ διὰ τῶν ἐφεξῆς εἰδείη τις ἂν εὖ μάλα. Εφη γάρ ο Γι . COMMENT. IN LUCAM. 81.4 mini est mortis rete. Quid ergo ab eis fieri Christus vult ? Quandiu in hoc mundo sunt, si non cunctas velint opes suas pauperibus diribere, attamen non- nullos salten sibi amicos conciliare jubet, com- pluresque benignitatis suæ testes, id est beneficiis affectos ut cum eos terrenæ divitiæ destituent, Jocum aliquem nanciscantur in istorum taberna- culis. Nam prorsus fieri nequit ut absque mercede discedat pauperum amator: sed sive universa bona sua his impertitus fuerit, sive partim, sine dubio animæ suæ bene fecerit. et rebus humanis eximente. Quippe inevitabile bo- V. 10. Qui fidelis est in minimo, et in majori fi- B delis est. Crebro interdum universalis Servator eosdem facit sermones, variisque circa idem argumentum exemplis utitur, ut plena dictorum suorum noti- tia audientium mens imbuatur. Contemplare vero mecum denno supradictæ lectionis vim. Porro mihi videtur ante omnia illud cognitu utile, uu- denam oratio hujusmodi occasionem ceperit : sic enim propositorum verborum sententia inclare- scet. Monebat itaque divites Christus ut benigni- tatem erga pauperes apprime adamarent, et in coelo thesaurizarent, futuræque felicitati consu- lerent. Sed enim satis, ceu suapte natura Deus, compertam habebat humanæ mentis ad egre- gium quodlibet bonumque opus tarditatem ; quod- que nimio divitiarum amore capti, et hujus cupiditate tyrannide omnino oppressi, nullam egentibus impertituri' essent misericordiam. Quod igitur hoc animni habitu affecti, nullam spiritale Dei donum essent recepturi, manifestissimis de- monstrat exemplis dicens: Qui fidelis est in minimo, in majore quoque fidelis est, et reliqua. Solve nobis, Domine, hanc questionem, aperi nobis cordis oculum. Audi itaque clare accu- rateque quid dixerit : Si in iniquo mammona fideles non fuistis, ait, ea quæ vere bona sunt quis dabit vobis? Est itaque minimus, injustus mammonas, id est terrenæ divitiæ, raptu interdum et violentia col- lectæ. At ii qui bene vivere sciunt, et futurarum rerum spem quodammodo sitium', quique a terrenis mentein avertunt, et superna magis cogitant, hi, in- quam, nullius pensi habent terrenas divitias, sed eas in egenos cunctas assumunt, recte sic illus admini- strantes. Iloc esse existimo, in re parva aliquem esse údelom; nempe in extrema miseria positis, rei familiaris subsidia suppeditare. Si ergo in re parva infideles fuimus, quomodo a Deo accipiemus quod verum est, id est divinorum donorum aberein lar- gitionem, quæ hominis animam ornat, eique divinam venustatem appingit? b) Quod autem huc spectet, enque tendat verboruin Servatoris scopus, ex sequentibus etiam satis quis- que eognoscet. Dicit enim : « Si in alieno fidoles
PG 72:816τοῖς γε μὴν εὖ εἰδόσι βιοῦν, καὶ ἀποφέρουσι μὲν τῶν ἐπιγείων τὸν νοῦν, φρονοῦσι δὲ μᾶλλον τὰ ἄνω, καταλογισθείη ἂν παντελῶς οὐδὲν ὁ ἐπίγειος πλοῦτος, ἀλλ’ εἰς τοὺς ἐνδεεῖς ὅλον δαπανήσουσι, καλῶς αὐτὸν οἰκονομοῦντες. Τοῦτο, οἶμαι, ἐστὶ τὸ ἐν ὀλίγῳ γενέσθαι τινὰ πιστὸν, τὸ τοῖς ἐν ἐσχάτῃ ταλαιπωρίᾳ τὴν ἀπό γε τῶν ὄντων διανέμειν ἐπικουρίαν. Εἰ οὖν ἐν ὀλίγῳ γεγόναμεν ἄπιστοι, πῶς ἂν λάβοιμεν παρ’ αὐτοῦ τὸ ἀληθινὸν, τουτέστι τῶν θείων χαρισμάτων ἀμφιλαφῆ χορηγίαν, ψυχὴν ἀνθρώπου κατακαλλύνουσαν, καὶ τὸ θεῖον αὐτῇ κάλλος ἐγγράφουσαν; (α φ. 154 β) Ὅτι δὲ εἰς τοῦτο βλέπει καὶ τέτραπται τῶν τοῦ Σωτῆρος ῥημάτων ὁ σκοπὸς, καὶ διὰ τῶν ἐφεξῆς εἰδείη τις ἂν εὖ μάλα. Ἔφη γάρ· «Εἰ ἐν τῷ ἀλλοτρίῳ πιστοὶ οὐκ ἐγένεσθε, τὸ ὑμέτερον τίς δώσει ὑμῖν;» Ἀλλότριον δὲ εἶναί φαμεν, τὴν τῶν χρημάτων περιουσίαν· οὐ γὰρ γεγεννήμεθα μετὰ πλούτου, γυμνοὶ δὲ μᾶλλον· καὶ ἀληθὲς εἰπεῖν ὅτι, κατὰ τὸ γεγραμμένον, «Οὐδὲν εἰσηνέγκαμεν εἰς τὸν κόσμον, οὐδὲ ἐξενεγκεῖν τι δυνάμεθα.» Γενώμεθα οὖν πιστοὶ ἐν τῷ μικρῷ τούτῳ καὶ γηί̈νῳ πλούτῳ, ὃς ἐλάχιστός ἐστι καὶ οὐδὲν, ὅτι ῥευστός·
Δ ἐν τῷ ἀλλοτρίῳ πιστοὶ οὐκ ἐγένεσθε, τὸ ὑμέτερον Β τίς δώσει ὑμῖν; » Αλλότριον δὲ εἶναί φαμεν, τὴν τῶν χρημάτων περιουσίαν· οὐ γὰρ γεγεννήμεθα μετὰ πλούτου, γυμνοὶ δὲ μᾶλλον· καὶ ἀληθὲς εἰπεῖν ὅτι, κατὰ τὸ γεγραμμένον, «Οὐδὲν εἰσηνέγκαμεν εἰς τὸν κόσμον, οὐδὲ ἐξενεγκεῖν τι δυνάμεθα. » Γνώμεθα οὖν πιστοὶ ἐν τῷ μικρῷ τούτῳ καὶ γηΐνῳ πλούτῳ, ὃς ἐλάχιστός ἐστι καὶ οὐδὲν, ὅτι ρευστός· καὶ μὴ σφε περιζώμεθα τὰ εἰς κοινὴν τῶν ἀδελφῶν χρείαν του θέντα ἡμῖν, ὥστε ἄδικον τὸν πλοῦτον ποιεῖν, διὰ τοῦ κατέχειν αὐτὸν, καὶ ταῦτα, ἀλλότριον ὄντα· τὸ μὲν, ὅτι οὐδὲν εἰσηνέγκαμεν· τὸ δὲ, ὅτι τῶν πτωχῶν ἐστιν· ἵνα τὸν ἡμέτερον θεῖον καὶ οὐράνιον πλοῦτον πιστευθῶμεν, τὸν ἀληθινὸν καὶ μένοντα. 'Αλλότριον μὲν γὰρ ἀνθρώπου παντὸς φυσικῶς, τὸ πλουτεῖν· έξωθεν γὰρ προσγίνεται καὶ ἐπισυμβαίνει τισί· κἂν ἀποσυμβῇ καὶ ἀπόλοιτο, παραβλάψοι ἂν οὐδὲν παν τελῶς τοὺς τῆς ἀνθρώπου φύσεως λόγους. Οὐ γὰρ ἔν γε τῷ εἶναι πλούσιοι, λογικοί τέ ἐσμεν, καὶ ἀπά σης ἀγαθοεργίας επιστήμονες, ἀλλ' ἡ τῆς φύσεως ἐπιτηδειότης δεκτικὴ τῶν τοιούτων ἐστὶν, ὅπερ ἐστιν ἡμέτερον. ὡς γὰρ ὁ μακάριος γράφει Παῦλος, ἐκτίσθημεν ἐπὶ ἔργοις ἀγαθοῖς, οἷς προητοίμασεν ὁ Θεὸς ἵνα ἐν αὐτοῖς περιπατήσωμεν. Οταν τοίνυν ἐν τῷ ἀλλοτρίῳ, τουτέστιν ἐν τοῖς ἔξωθεν προσγενομέν νοις, ἄπιστοί τινες εἶεν, πῶς ἂν λάβοιεν τὰ ἑαυτῶν ; τουτέστι, πῶς ἂν ἐν μεθέξει γένοιντο τῶν θεοσδότων ἀγαθῶν; ἢ πῶς κομισόμεθα τὸ ἱερόν τε καὶ ἀξιάγα - στον κάλλος, ταῖς τῶν ἀνθρώπων ψυχαῖς ἐγγράφει Θεός, διαμορφῶν αὐτὰς πρὸς ἑαυτόν; Γεγόναμεν γὰρ οὕτως ἐν ἀρχαῖς. Ὅτι δ' ἐστὶ τῶν ἀμηχάνων, ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν μερίζεσθαι πρὸς τὰ ἐναντία, καὶ ἀκαταψέκτως δύνασθαι βιοῦν, διαδείκνυσι λέγων· Οὐδεὶς οικέτης δύναται δυσι κυρίοις δου λεύειν. ( Α Β. Παράδειγμα τοῦτο σαφές τε καὶ ἐναργές, καὶ τῇ τῶν προκειμένων θεωρία πρεπωδέστατον· συμπέρασμα δὲ ὥσπερ τοῦ πεντάς λόγου, τὸ ἐφεξῆς· « Οὐ δύνασθε γὰρ Θεῷ δουλεύειν καὶ μαμωνᾷ. » Εἰ γὰρ δή τις γένοιτο, φησί, δύο κυρίων οἰκέτης, μεμερισμένων τοῖς θελήμασιν εἰς τὸ ἐναντίον, καὶ ἀσύμβατον ἀλλήλοις εχόντων την γνώ μην, πῶς ἂν δύναιτο ἀμφοτέροις ἀρέσαι; Μεριζόμε νος γὰρ εἰς τὸ ἑκατέρῳ δοκοῦν, τοῖς ἀμφοῖν θελήματ σιν ἀντανίσταται. Πᾶσα γὰρ ἀνάγκη, τὸν αὐτὸν ὁρᾶσθαι πονηρόν τε καὶ ἀγαθόν. Οὐκοῦν εἶπερ Ελαστο γνήσιος ἐνὶ γενέσθαι, φησὶ (1), μισήσει τὸν ἕτερον. Αμήχανον δὴ οὖν Θεῷ δουλεῦσαι καὶ μαμωνάς· ἐπὶ θάτερον τοίνυν μεταθῶμεν τὴν πᾶσαν σπουδήν, πολλά χαίρειν εἰπόντες τῷ μαμωνά. Ταῦτα γὰρ ἡμῖν ὁ μέσ γας εισηγείται Διδάσκαλος. Φαρισαῖοι φυλάργυροι υπάρχοντες ἐξεμυκτή ριζον αὐτόν. (Α 1. Ωσπερ τὰ τῶν ἐν τοῖς σώμασι και : S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. non fuistis, quod vestrum est quis dabit vobis ? . Alienum porro appellari dicimus, pecuniæ affluen- tiam: neque enim divites nati sumus, sed nudi potius. Vereque, juxta Scripturam, dicitur quod • Nihil intulimus in hunc nundum, neque hinc auferre quid possumus “. › Ergo fideles simus in his exiguis terrenisque divitiis, quæ revera minimæ sunt et nullae, quia dilabuntur: neque propria fa- ciamus, quæ ad communem fratrum usum data sunt nobis, sic iniquas facientes divitias, dum eas reti- nenius, praesertim cumn sint alienæ, tumquia nos mihil nascentes intulimus, tum quia hæ reapse pauperum sunt. Sic nostræ divinæ cœlestesque divitiæ tradentur nobis, veræ, inquam, et ma- mentes. Profecto alienum naturaliter ab homine est, ditescere ; quod quidem aliquibus extrinsecus accidit et supervenit : et si forte dilabatur ac pereat, nihil prorsus humanam rationem lædet. Non enim quia divites, idcirco rationales sumus, vel cuivis bono operi idonei; sed ipsa naturæ habitudo harum virtutum capax est, eaque revera nostra est. Nam sicut beatus scribit Paulus *, creati ad opera bona fuimus, quæ præparavit Deus utin illis ambu- lemus. Cum ergo in alieno, id est, in iis quæ extria- secus accesserunt, infideles aliqui fuerint, quomodo sua accipient? id est, quomodo divinitus data bona participabunt? Vel quomodo adipiscemur sacram illam atque admirabilem venustatem, quam in ho- minum animabus depingit Deus, dum ipsas ad for- nam suam componit? Sic enim initio fuimus. Age vero quod impossibile sit, unum eumdemque ho- C minem contraria studia dividi, et tamen inculpa- tim vivere, demonstrat dicens : V. 13. Nemo servus potest duobus dominis servire. Similitudo hæc clara et explorata est, et pro - posito argumento aptissima; imo totius sermonis conclusio fit in sequentibus: «Non potestis Deo ser- vire et mammonæ. › Nam si quis flat, inquit, duorum dominorum servus contrariis voluntatibus prædito- rum, et inconciliabilem niutuo sententiam geren- dium, quomodo poterit utrique placere ? Namn divi- sus inter amborum placita, utriusque voluntati repugnat. Prorsus enim necesse est malum simul et bonum videri. Ergo si uni voluerit esse ndelis, alterum, inquit, odio habebit. Superest igitur ut ime possibile sit Deo simul servire ac mammonæ. Ergo unice ad alterum studia omnia nostra vertamus, multum valere jusso mammona. Ita enim nos ma- gnus Magister docet, V. 14. Pharisæi, qui erant avari, deridebant oum. Sicut morbi corporum vehementiores remedio- Tim. v, 7. * Ephes. 11, 10. D f. 217, f. b) b). at odiat alterum. (1) Φησί intercalatum esse verbum, ut passim fit, non agnovit Corderius, ideoque scripsit, ille dice
καὶ μὴ σφετεριζώμεθα τὰ εἰς κοινὴν τῶν ἀδελφῶν χρείαν δοθέντα ἡμῖν, ὥστε ἄδικον τὸν πλοῦτον ποιεῖν, διὰ τοῦ κατέχειν αὐτὸν, καὶ ταῦτα, ἀλλότριον ὄντα· τὸ μὲν, ὅτι οὐδὲν εἰσηνέγκαμεν· τὸ δὲ, ὅτι τῶν πτωχῶν ἐστιν· ἵνα τὸν ἡμέτερον θεῖον καὶ οὐράνιον πλοῦτον πιστευθῶμεν, τὸν ἀληθινὸν καὶ μένοντα. Ἀλλότριον μὲν γὰρ ἀνθρώπου παντὸς φυσικῶς, τὸ πλουτεῖν· ἔξωθεν γὰρ προσγίνεται καὶ ἐπισυμβαίνει τισί· κἂν ἀποσυμβῇ καὶ ἀπόλοιτο, παραβλάψοι ἂν οὐδὲν παντελῶς τοὺς τῆς ἀνθρώπου φύσεως λόγους. Οὐ γὰρ ἔν γε τῷ εἶναι πλούσιοι, λογικοί τέ ἐσμεν, καὶ ἁπάσης ἀγαθοεργίας ἐπιστήμονες, ἀλλ’ ἡ τῆς φύσεως ἐπιτηδειότης δεκτικὴ τῶν τοιούτων ἐστὶν, ὅπερ ἐστιν ἡμέτερον. Ὡς γὰρ ὁ μακάριος γράφει Παῦλος, ἐκτίσθημεν ἐπὶ ἔργοις ἀγαθοῖς, οἷς προητοίμασεν ὁ Θεὸς ἵνα ἐν αὐτοῖς περιπατήσωμεν. Ὅταν τοίνυν ἐν τῷ ἀλλοτρίῳ, τουτέστιν ἐν τοῖς ἔξωθεν προσγενομένοις, ἄπιστοί τινες εἶεν, πῶς ἂν λάβοιεν τὰ ἑαυτῶν; τουτέστι, πῶς ἂν ἐν μεθέξει γένοιντο τῶν θεοσδότων ἀγαθῶν; ἢ πῶς κομισόμεθα τὸ ἱερόν τε καὶ ἀξιάγαστον κάλλος, ὃ ταῖς τῶν ἀνθρώπων ψυχαῖς ἐγγράφει Θεὸς, διαμορφῶν αὐτὰς πρὸς ἑαυτόν;
Δ ἐν τῷ ἀλλοτρίῳ πιστοὶ οὐκ ἐγένεσθε, τὸ ὑμέτερον Β τίς δώσει ὑμῖν; » Αλλότριον δὲ εἶναί φαμεν, τὴν τῶν χρημάτων περιουσίαν· οὐ γὰρ γεγεννήμεθα μετὰ πλούτου, γυμνοὶ δὲ μᾶλλον· καὶ ἀληθὲς εἰπεῖν ὅτι, κατὰ τὸ γεγραμμένον, «Οὐδὲν εἰσηνέγκαμεν εἰς τὸν κόσμον, οὐδὲ ἐξενεγκεῖν τι δυνάμεθα. » Γνώμεθα οὖν πιστοὶ ἐν τῷ μικρῷ τούτῳ καὶ γηΐνῳ πλούτῳ, ὃς ἐλάχιστός ἐστι καὶ οὐδὲν, ὅτι ρευστός· καὶ μὴ σφε περιζώμεθα τὰ εἰς κοινὴν τῶν ἀδελφῶν χρείαν του θέντα ἡμῖν, ὥστε ἄδικον τὸν πλοῦτον ποιεῖν, διὰ τοῦ κατέχειν αὐτὸν, καὶ ταῦτα, ἀλλότριον ὄντα· τὸ μὲν, ὅτι οὐδὲν εἰσηνέγκαμεν· τὸ δὲ, ὅτι τῶν πτωχῶν ἐστιν· ἵνα τὸν ἡμέτερον θεῖον καὶ οὐράνιον πλοῦτον πιστευθῶμεν, τὸν ἀληθινὸν καὶ μένοντα. 'Αλλότριον μὲν γὰρ ἀνθρώπου παντὸς φυσικῶς, τὸ πλουτεῖν· έξωθεν γὰρ προσγίνεται καὶ ἐπισυμβαίνει τισί· κἂν ἀποσυμβῇ καὶ ἀπόλοιτο, παραβλάψοι ἂν οὐδὲν παν τελῶς τοὺς τῆς ἀνθρώπου φύσεως λόγους. Οὐ γὰρ ἔν γε τῷ εἶναι πλούσιοι, λογικοί τέ ἐσμεν, καὶ ἀπά σης ἀγαθοεργίας επιστήμονες, ἀλλ' ἡ τῆς φύσεως ἐπιτηδειότης δεκτικὴ τῶν τοιούτων ἐστὶν, ὅπερ ἐστιν ἡμέτερον. ὡς γὰρ ὁ μακάριος γράφει Παῦλος, ἐκτίσθημεν ἐπὶ ἔργοις ἀγαθοῖς, οἷς προητοίμασεν ὁ Θεὸς ἵνα ἐν αὐτοῖς περιπατήσωμεν. Οταν τοίνυν ἐν τῷ ἀλλοτρίῳ, τουτέστιν ἐν τοῖς ἔξωθεν προσγενομέν νοις, ἄπιστοί τινες εἶεν, πῶς ἂν λάβοιεν τὰ ἑαυτῶν ; τουτέστι, πῶς ἂν ἐν μεθέξει γένοιντο τῶν θεοσδότων ἀγαθῶν; ἢ πῶς κομισόμεθα τὸ ἱερόν τε καὶ ἀξιάγα - στον κάλλος, ταῖς τῶν ἀνθρώπων ψυχαῖς ἐγγράφει Θεός, διαμορφῶν αὐτὰς πρὸς ἑαυτόν; Γεγόναμεν γὰρ οὕτως ἐν ἀρχαῖς. Ὅτι δ' ἐστὶ τῶν ἀμηχάνων, ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν μερίζεσθαι πρὸς τὰ ἐναντία, καὶ ἀκαταψέκτως δύνασθαι βιοῦν, διαδείκνυσι λέγων· Οὐδεὶς οικέτης δύναται δυσι κυρίοις δου λεύειν. ( Α Β. Παράδειγμα τοῦτο σαφές τε καὶ ἐναργές, καὶ τῇ τῶν προκειμένων θεωρία πρεπωδέστατον· συμπέρασμα δὲ ὥσπερ τοῦ πεντάς λόγου, τὸ ἐφεξῆς· « Οὐ δύνασθε γὰρ Θεῷ δουλεύειν καὶ μαμωνᾷ. » Εἰ γὰρ δή τις γένοιτο, φησί, δύο κυρίων οἰκέτης, μεμερισμένων τοῖς θελήμασιν εἰς τὸ ἐναντίον, καὶ ἀσύμβατον ἀλλήλοις εχόντων την γνώ μην, πῶς ἂν δύναιτο ἀμφοτέροις ἀρέσαι; Μεριζόμε νος γὰρ εἰς τὸ ἑκατέρῳ δοκοῦν, τοῖς ἀμφοῖν θελήματ σιν ἀντανίσταται. Πᾶσα γὰρ ἀνάγκη, τὸν αὐτὸν ὁρᾶσθαι πονηρόν τε καὶ ἀγαθόν. Οὐκοῦν εἶπερ Ελαστο γνήσιος ἐνὶ γενέσθαι, φησὶ (1), μισήσει τὸν ἕτερον. Αμήχανον δὴ οὖν Θεῷ δουλεῦσαι καὶ μαμωνάς· ἐπὶ θάτερον τοίνυν μεταθῶμεν τὴν πᾶσαν σπουδήν, πολλά χαίρειν εἰπόντες τῷ μαμωνά. Ταῦτα γὰρ ἡμῖν ὁ μέσ γας εισηγείται Διδάσκαλος. Φαρισαῖοι φυλάργυροι υπάρχοντες ἐξεμυκτή ριζον αὐτόν. (Α 1. Ωσπερ τὰ τῶν ἐν τοῖς σώμασι και : S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. non fuistis, quod vestrum est quis dabit vobis ? . Alienum porro appellari dicimus, pecuniæ affluen- tiam: neque enim divites nati sumus, sed nudi potius. Vereque, juxta Scripturam, dicitur quod • Nihil intulimus in hunc nundum, neque hinc auferre quid possumus “. › Ergo fideles simus in his exiguis terrenisque divitiis, quæ revera minimæ sunt et nullae, quia dilabuntur: neque propria fa- ciamus, quæ ad communem fratrum usum data sunt nobis, sic iniquas facientes divitias, dum eas reti- nenius, praesertim cumn sint alienæ, tumquia nos mihil nascentes intulimus, tum quia hæ reapse pauperum sunt. Sic nostræ divinæ cœlestesque divitiæ tradentur nobis, veræ, inquam, et ma- mentes. Profecto alienum naturaliter ab homine est, ditescere ; quod quidem aliquibus extrinsecus accidit et supervenit : et si forte dilabatur ac pereat, nihil prorsus humanam rationem lædet. Non enim quia divites, idcirco rationales sumus, vel cuivis bono operi idonei; sed ipsa naturæ habitudo harum virtutum capax est, eaque revera nostra est. Nam sicut beatus scribit Paulus *, creati ad opera bona fuimus, quæ præparavit Deus utin illis ambu- lemus. Cum ergo in alieno, id est, in iis quæ extria- secus accesserunt, infideles aliqui fuerint, quomodo sua accipient? id est, quomodo divinitus data bona participabunt? Vel quomodo adipiscemur sacram illam atque admirabilem venustatem, quam in ho- minum animabus depingit Deus, dum ipsas ad for- nam suam componit? Sic enim initio fuimus. Age vero quod impossibile sit, unum eumdemque ho- C minem contraria studia dividi, et tamen inculpa- tim vivere, demonstrat dicens : V. 13. Nemo servus potest duobus dominis servire. Similitudo hæc clara et explorata est, et pro - posito argumento aptissima; imo totius sermonis conclusio fit in sequentibus: «Non potestis Deo ser- vire et mammonæ. › Nam si quis flat, inquit, duorum dominorum servus contrariis voluntatibus prædito- rum, et inconciliabilem niutuo sententiam geren- dium, quomodo poterit utrique placere ? Namn divi- sus inter amborum placita, utriusque voluntati repugnat. Prorsus enim necesse est malum simul et bonum videri. Ergo si uni voluerit esse ndelis, alterum, inquit, odio habebit. Superest igitur ut ime possibile sit Deo simul servire ac mammonæ. Ergo unice ad alterum studia omnia nostra vertamus, multum valere jusso mammona. Ita enim nos ma- gnus Magister docet, V. 14. Pharisæi, qui erant avari, deridebant oum. Sicut morbi corporum vehementiores remedio- Tim. v, 7. * Ephes. 11, 10. D f. 217, f. b) b). at odiat alterum. (1) Φησί intercalatum esse verbum, ut passim fit, non agnovit Corderius, ideoque scripsit, ille dice
PG 72:818Γεγόναμεν γὰρ οὕτως ἐν ἀρχαῖς. Ὅτι δ’ ἐστὶ τῶν ἀμηχάνων, ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν μερίζεσθαι πρὸς τὰ ἐναντία, καὶ ἀκαταψέκτως δύνασθαι βιοῦν, διαδείκνυσι λέγων· «Οὐδεὶς οἰκέτης δύναται δυσὶ κυρίοις δουλεύειν . (α φ. 217, β φ. 154 β) Παράδειγμα τοῦτο σαφές τε καὶ ἐναργὲς, καὶ τῇ τῶν προκειμένων θεωρίᾳ πρεπωδέστατον· συμπέρασμα δὲ ὥσπερ τοῦ παντὸς λόγου, τὸ ἐφεξῆς· «Οὐ δύνασθε γὰρ Θεῷ δουλεύειν καὶ μαμωνᾷ.» Εἰ γὰρ δή τις γένοιτο, φησὶ, δύο κυρίων οἰκέτης, μεμερισμένων τοῖς θελήμασιν εἰς τὸ ἐναντίον, καὶ ἀσύμβατον ἀλλήλοις ἐχόντων τὴν γνώμην, πῶς ἂν δύναιτο ἀμφοτέροις ἀρέσαι; Μεριζόμενος γὰρ εἰς τὸ ἑκατέρῳ δοκοῦν, τοῖς ἀμφοῖν θελήμασιν ἀντανίσταται. Πᾶσα γὰρ ἀνάγκη, τὸν αὐτὸν ὁρᾶσθαι πονηρόν τε καὶ ἀγαθόν. Οὐκοῦν εἴπερ ἕλοιτο γνήσιος ἑνὶ γενέσθαι, φησὶ, μισήσει τὸν ἕτερον. Ἀμήχανον δὴ οὖν Θεῷ δουλεῦσαι καὶ μαμωνᾷ· ἐπὶ θάτερον τοίνυν μεταθῶμεν τὴν πᾶσαν σπουδὴν, πολλὰ χαίρειν εἰπόντες τῷ μαμωνᾷ. Ταῦτα γὰρ ἡμῖν ὁ μέγας εἰσηγεῖται Διδάσκαλος. «Φαρισαῖοι φιλάργυροι ὑπάρχοντες ἐξεμυκτήριζον αὐτόν.» (α φ. 217 β).
θῶν ἀγριώτερα, τὰς ἐκ τῶν φαρμάκων επικουρίας Α οὐ προσίεται, φεύγει δὲ ὥσπερ τὴν ἴασιν· κἂν εἴ τις προσάγοι τὸ πεφυκός ὠφελεῖν, ἐξαγριοῦται μειζό- νως, καὶ οἷον ἀγανακτεῖ, καίτοι τῇ τέχνῃ κολακευό- μενα, οὕτω τὰ ἐν ταῖς τῶν ἀνθρώπων ψυχαῖς ἐπι- συμβαίνοντα πάθη σκληρὰ καὶ ἀνουθέτητά πώς εἰσιν ἔσθ' ὅτε, καὶ οὐδενὸς ἀνέχεται λόγου καλοῦντος εἰς ἀπόστασιν τοῦ κακοῦ, καὶ τοῖς ἀμείνοσιν ἐμβιβά- ζοντος. Τοῦτο πεπονθότας εὑρήσομεν τοὺς Φαρισαίους, οἱ διὰ φιλαργυρίαν ἐξηντέλιζον τὰς ἀρίστας παραι νέσεις· καὶ δέον σεβασθῆναι, ἐμυκτήριζον ταῦτα εἰσηγούμενον Δεσπότην. Ἀλλ᾽ ἡμεῖς ἐξέλωμεν τὸ τῆς φιλαργυρίας (1) κέντρον, δ καὶ εἰς ἀσέβειαν ἐγείρειν δύναται, καθάπερ ἐκείνους. Μακρόν τοιγαροῦν ἐπ' αὐτοῖς δαπανήσας λόγον ὁ τῶν ὅλων Σωτήρ, εἶτα τῶν Ιδίων σκεμμάτων καὶ παθῶν οὐκ ἀποφοιτώντας ὁρῶν, ἐμφιλοχωροῦντας δὲ μᾶλλον τῇ συντρόφῳ σκαιότητι, τρέπεται λοιπὸν ἐπὶ τὸ δριμὺ τῶν ἐλέγ- χων, καιροῦ καλοῦντος εἰς τοῦτο, καὶ ἀποφαίνει ὑποκριτὰς ὄντας καὶ βωμολόχους, καὶ δόξης μὲν ἐραστὰς, ἤπερ ἂν πρέποι δικαίοις τε καὶ ἀγαθοῖς ἀνδράσιν, οὐ μὴν ὄντας τοῦτο κατὰ ἀλήθειαν. Ὑμεῖς ἐστε οι δικαιοῦντες ἑαυτοὺς ἐνώπιον τῶν ἀνθρώπων. Α 1. ) Τοῦτο καὶ ἑτέρωθι που πρὸς αὐτοὺς εὑρίσκεται λέγων· . Πῶς δύνασθε πιστεῦσαι, δόξαν παρὰ ἀνθρώπων λαμβάνοντες, τὴν δὲ δόξαν τὴν παρὰ τοῦ μόνου Θεοῦ οὐ ζητεῖτε ; » Τοὺς μὲν γὰρ ἀληθῶς ὄντας ἀγαθοὺς, τοῖς εἰς δικαιοσύνην ἐπαίνοις ὁ Θεὸς στεφανοῖ· οι γε μὴν ἀφιλάρετοι καὶ ὑποκρι- ται, τάχα ταῖς ἑαυτῶν ψήφοις, τὸ δοκεῖν εἶναι σεπτοὶ παρακλέπτουσιν. Ἀλλ᾿ οὐδεὶς, ὦ βέλτιστοι, φαίη τις ἂν αὐτοῖς, ἑαυτὸν στεφανοί. Γέγραπται γάρ « Εγ κωμιαζέτω σε ὁ πέλας, καὶ μὴ τὸ σὺν στόμα· ἀλλό- τριος, καὶ μὴ τὰ σὰ χείλη. ο Πλὴν κἂν εἰ δύναιντό πως λαθεῖν οἱ ὁποκριταί, καὶ τὰς ἐξ ἀνθρώπων άρ πάσαι τιμὰς, ἀλλ᾽ οὖν ὁ Θεὸς, φησί, γινώσκει τὰς καρδίας ὑμῶν, καὶ τιμῇ μὲν δίκαιον τὸν ἀληθινὸν, σκορπίζει δὲ τὰ τῶν ἀνθρωπαρέσκων ὀστᾶ· ἄνθρω- παρεσχία γὰρ ῥίζα καὶ ἀρχὴ καὶ γένεσις τῆς μεμι σημένης παρά τε Θεῷ καὶ ἀνθρώποις υπεροψίας. Καταστίξας τοίνυν τοῖς ἐλέγχοις αὐτοὺς, ἕτερόν τι τούτοις προσεπάγει Χριστός, ὅπερ ἔμελλον πείσεσθαι, διά γε τὴν ἐνοῦσαν αὐτοῖς ἀνοσιότητά τε καὶ ἀπει θίαν. Φησί γάρο Ο νόμος καὶ οἱ προφῆται έως Ιωάννου, λ. (Α Ι. 948). Επικρύπτει πάλιν ἀσαφείᾳ τὸ λυποῦν, καὶ κατεσκιασμένην ὥσπερ ποιεῖται τὴν προαγόρευ- σιν τῶν συμβησομένων τοῖς ἀπειθεῖν ἑλομένοις αὐτῷ. Μωϋσῆς γάρ, φησί, καὶ σὺν αὐτῷ τῶν ἁγίων προφη τῶν ὁ χορός, τοῦ κατ' ἐμὲ μυστηρίου τὴν δύναμιν προκατηγγέλκασι τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς. Καὶ ὁ νόμος δή λου διὰ σκιᾶς καὶ τύπων, ὅτι καὶ τὸν τῆς σαρκὸς ὑπομενω θάνατον, ἵνα σώσω τὴν ὑπ᾽ οὐρανὸν, καὶ Η. • COMMENT, IN LUCAM. fugiunt; et cum aliquis profutura exhibet, gravius exasperantur, et quasi indignantur blandienti arti: sic quae hominum animabus eveniunt pertur- bationes, sæve et admoneri impatientes aliquando sunt, nulliusque vocem audiunt a vitio revocantis, et meliora suadentis. Hoc idem passos comperiemus Pharismos, qui ob suam avaritiam admonitiones optimas docci faciebant; et eum revereri deberent, disserentem hæc Dominum deridebant. Verumtamen nos avaritiæ stimulum eximainus, quod usque ad impietatem nos potest, æque ac illos, impellere. Longo itaque adversus eos consumpto sermone Servator universalis, cum a propriis cogitationibus et cupiditatibus haud recedere cerneret, sed inge- nitam nequitiam acrius retinere, pergit deinceps ad acerbiores increpationes, occasione invitante, delnitque eos esse hypocritas, guloses victimarum appetitores, et gloriæ quidem cupidos, quæ justis bonisque debetur viris, sed umen ipsos a virtute longe remotos. rum adjutoria non admittunt; ac medicinam veluti B ( x. T. C Prov. xxvm, 2. D V. 15. Vos estis qui justificatis vos coram homi- nibus. ‹ Hoc idem alibi quoque dixisse eis Christum comperimus: Quomodo polestis credere, qui glo- riam ab hominibus accipitis, gloriam autem quæ a solo Deo est non quæritis ?, Nam vere bonas Deus justitiæ laudibus ornat. Hostes autem virtutis et hypocrite, fortasse suffragio proprio, sanctitatis opinionem usurpant. Atqui, o egregii, dicet his aliquis, nemo se ipsum coronat. Scriptum est enim : « Laudet to proximus, non os tuum ; extra- neus, non labia tua "., Attamen etiamsi latere fortasse queant hypocritæ, et ex hominibus hono- rem carpere, certe Deus corda vestra novit, et eum qui vere justus est, habet in pretio; at illorum, qui hominibus placent, ossa dispergit. Quippe pla cendi hominibus studium radix est et initium et parens invisæ Deo hominibusque superbiæ. Post- quam eos reprehensionibus his compunxerat, aliud addit Christus quod erant passuri® propter hærentem illis Impietatem et contumaciam. Dicit enim : V. 16. Les et propheta usque ad Joannem, ele. Involvit rursus obscuritate id quod molestiam crcabat, et obunbratam quodammodo facit praedi- ctionem eorum quæ incredulis eventura erant. Nam Moyses, inquit, et reliquus cum eo sancto- rum prophetarum chorus, sacramenti mei virtuteni terræ incolis prænuntiaverunt. Lex quidem per umbram et figuras denolabal, me in carne necein passurum ut mundum salvarem; et corruptelæ vim of Joan. V. (1) Col. φιλανθρωπίας, quod plane mendum nobis visum est.
Ὥσπερ τὰ τῶν ἐν τοῖς σώμασι παθῶν ἀγριώτερα, τὰς ἐκ τῶν φαρμάκων ἐπικουρίας οὐ προσίεται, φεύγει δὲ ὥσπερ τὴν ἴασιν· κἂν εἴ τις προσάγοι τὸ πεφυκὸς ὠφελεῖν, ἐξαγριοῦται μειζόνως, καὶ οἷον ἀγανακτεῖ, καίτοι τῇ τέχνῃ κολακευόμενα, οὕτω τὰ ἐν ταῖς τῶν ἀνθρώπων ψυχαῖς ἐπισυμβαίνοντα πάθη σκληρὰ καὶ ἀνουθέτητά πώς εἰσιν ἔσθ’ ὅτε, καὶ οὐδενὸς ἀνέχεται λόγου καλοῦντος εἰς ἀπόστασιν τοῦ κακοῦ, καὶ τοῖς ἀμείνοσιν ἐμβιβάζοντος. Τοῦτο πεπονθότας εὑρήσομεν τοὺς Φαρισαίους, οἳ διὰ φιλαργυρίαν ἐξηυτέλιζον τὰς ἀρίστας παραινέσεις· καὶ δέον σεβασθῆναι, ἐμυκτήριζον ταῦτα εἰσηγούμενον Δεσπότην. Ἀλλ’ ἡμεῖς ἐξέλωμεν τὸ τῆς φιλαργυρίας κέντρον, ὃ καὶ εἰς ἀσέβειαν ἐγείρειν δύναται, καθάπερ ἐκείνους. Μακρὸν τοιγαροῦν ἐπ’ αὐτοῖς δαπανήσας λόγον ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ, εἶτα τῶν ἰδίων σκεμμάτων καὶ παθῶν οὐκ ἀποφοιτῶντας ὁρῶν, ἐμφιλοχωροῦντας δὲ μᾶλλον τῇ συντρόφῳ σκαιότητι, τρέπεται λοιπὸν ἐπὶ τὸ δριμὺ τῶν ἐλέγχων, καιροῦ καλοῦντος εἰς τοῦτο, καὶ ἀποφαίνει ὑποκριτὰς ὄντας καὶ βωμολόχους, καὶ δόξης μὲν ἐραστὰς, ἥπερ ἂν πρέποι δικαίοις τε καὶ ἀγαθοῖς ἀνδράσιν, οὐ μὴν ὄντας τοῦτο κατὰ ἀλήθειαν.
θῶν ἀγριώτερα, τὰς ἐκ τῶν φαρμάκων επικουρίας Α οὐ προσίεται, φεύγει δὲ ὥσπερ τὴν ἴασιν· κἂν εἴ τις προσάγοι τὸ πεφυκός ὠφελεῖν, ἐξαγριοῦται μειζό- νως, καὶ οἷον ἀγανακτεῖ, καίτοι τῇ τέχνῃ κολακευό- μενα, οὕτω τὰ ἐν ταῖς τῶν ἀνθρώπων ψυχαῖς ἐπι- συμβαίνοντα πάθη σκληρὰ καὶ ἀνουθέτητά πώς εἰσιν ἔσθ' ὅτε, καὶ οὐδενὸς ἀνέχεται λόγου καλοῦντος εἰς ἀπόστασιν τοῦ κακοῦ, καὶ τοῖς ἀμείνοσιν ἐμβιβά- ζοντος. Τοῦτο πεπονθότας εὑρήσομεν τοὺς Φαρισαίους, οἱ διὰ φιλαργυρίαν ἐξηντέλιζον τὰς ἀρίστας παραι νέσεις· καὶ δέον σεβασθῆναι, ἐμυκτήριζον ταῦτα εἰσηγούμενον Δεσπότην. Ἀλλ᾽ ἡμεῖς ἐξέλωμεν τὸ τῆς φιλαργυρίας (1) κέντρον, δ καὶ εἰς ἀσέβειαν ἐγείρειν δύναται, καθάπερ ἐκείνους. Μακρόν τοιγαροῦν ἐπ' αὐτοῖς δαπανήσας λόγον ὁ τῶν ὅλων Σωτήρ, εἶτα τῶν Ιδίων σκεμμάτων καὶ παθῶν οὐκ ἀποφοιτώντας ὁρῶν, ἐμφιλοχωροῦντας δὲ μᾶλλον τῇ συντρόφῳ σκαιότητι, τρέπεται λοιπὸν ἐπὶ τὸ δριμὺ τῶν ἐλέγ- χων, καιροῦ καλοῦντος εἰς τοῦτο, καὶ ἀποφαίνει ὑποκριτὰς ὄντας καὶ βωμολόχους, καὶ δόξης μὲν ἐραστὰς, ἤπερ ἂν πρέποι δικαίοις τε καὶ ἀγαθοῖς ἀνδράσιν, οὐ μὴν ὄντας τοῦτο κατὰ ἀλήθειαν. Ὑμεῖς ἐστε οι δικαιοῦντες ἑαυτοὺς ἐνώπιον τῶν ἀνθρώπων. Α 1. ) Τοῦτο καὶ ἑτέρωθι που πρὸς αὐτοὺς εὑρίσκεται λέγων· . Πῶς δύνασθε πιστεῦσαι, δόξαν παρὰ ἀνθρώπων λαμβάνοντες, τὴν δὲ δόξαν τὴν παρὰ τοῦ μόνου Θεοῦ οὐ ζητεῖτε ; » Τοὺς μὲν γὰρ ἀληθῶς ὄντας ἀγαθοὺς, τοῖς εἰς δικαιοσύνην ἐπαίνοις ὁ Θεὸς στεφανοῖ· οι γε μὴν ἀφιλάρετοι καὶ ὑποκρι- ται, τάχα ταῖς ἑαυτῶν ψήφοις, τὸ δοκεῖν εἶναι σεπτοὶ παρακλέπτουσιν. Ἀλλ᾿ οὐδεὶς, ὦ βέλτιστοι, φαίη τις ἂν αὐτοῖς, ἑαυτὸν στεφανοί. Γέγραπται γάρ « Εγ κωμιαζέτω σε ὁ πέλας, καὶ μὴ τὸ σὺν στόμα· ἀλλό- τριος, καὶ μὴ τὰ σὰ χείλη. ο Πλὴν κἂν εἰ δύναιντό πως λαθεῖν οἱ ὁποκριταί, καὶ τὰς ἐξ ἀνθρώπων άρ πάσαι τιμὰς, ἀλλ᾽ οὖν ὁ Θεὸς, φησί, γινώσκει τὰς καρδίας ὑμῶν, καὶ τιμῇ μὲν δίκαιον τὸν ἀληθινὸν, σκορπίζει δὲ τὰ τῶν ἀνθρωπαρέσκων ὀστᾶ· ἄνθρω- παρεσχία γὰρ ῥίζα καὶ ἀρχὴ καὶ γένεσις τῆς μεμι σημένης παρά τε Θεῷ καὶ ἀνθρώποις υπεροψίας. Καταστίξας τοίνυν τοῖς ἐλέγχοις αὐτοὺς, ἕτερόν τι τούτοις προσεπάγει Χριστός, ὅπερ ἔμελλον πείσεσθαι, διά γε τὴν ἐνοῦσαν αὐτοῖς ἀνοσιότητά τε καὶ ἀπει θίαν. Φησί γάρο Ο νόμος καὶ οἱ προφῆται έως Ιωάννου, λ. (Α Ι. 948). Επικρύπτει πάλιν ἀσαφείᾳ τὸ λυποῦν, καὶ κατεσκιασμένην ὥσπερ ποιεῖται τὴν προαγόρευ- σιν τῶν συμβησομένων τοῖς ἀπειθεῖν ἑλομένοις αὐτῷ. Μωϋσῆς γάρ, φησί, καὶ σὺν αὐτῷ τῶν ἁγίων προφη τῶν ὁ χορός, τοῦ κατ' ἐμὲ μυστηρίου τὴν δύναμιν προκατηγγέλκασι τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς. Καὶ ὁ νόμος δή λου διὰ σκιᾶς καὶ τύπων, ὅτι καὶ τὸν τῆς σαρκὸς ὑπομενω θάνατον, ἵνα σώσω τὴν ὑπ᾽ οὐρανὸν, καὶ Η. • COMMENT, IN LUCAM. fugiunt; et cum aliquis profutura exhibet, gravius exasperantur, et quasi indignantur blandienti arti: sic quae hominum animabus eveniunt pertur- bationes, sæve et admoneri impatientes aliquando sunt, nulliusque vocem audiunt a vitio revocantis, et meliora suadentis. Hoc idem passos comperiemus Pharismos, qui ob suam avaritiam admonitiones optimas docci faciebant; et eum revereri deberent, disserentem hæc Dominum deridebant. Verumtamen nos avaritiæ stimulum eximainus, quod usque ad impietatem nos potest, æque ac illos, impellere. Longo itaque adversus eos consumpto sermone Servator universalis, cum a propriis cogitationibus et cupiditatibus haud recedere cerneret, sed inge- nitam nequitiam acrius retinere, pergit deinceps ad acerbiores increpationes, occasione invitante, delnitque eos esse hypocritas, guloses victimarum appetitores, et gloriæ quidem cupidos, quæ justis bonisque debetur viris, sed umen ipsos a virtute longe remotos. rum adjutoria non admittunt; ac medicinam veluti B ( x. T. C Prov. xxvm, 2. D V. 15. Vos estis qui justificatis vos coram homi- nibus. ‹ Hoc idem alibi quoque dixisse eis Christum comperimus: Quomodo polestis credere, qui glo- riam ab hominibus accipitis, gloriam autem quæ a solo Deo est non quæritis ?, Nam vere bonas Deus justitiæ laudibus ornat. Hostes autem virtutis et hypocrite, fortasse suffragio proprio, sanctitatis opinionem usurpant. Atqui, o egregii, dicet his aliquis, nemo se ipsum coronat. Scriptum est enim : « Laudet to proximus, non os tuum ; extra- neus, non labia tua "., Attamen etiamsi latere fortasse queant hypocritæ, et ex hominibus hono- rem carpere, certe Deus corda vestra novit, et eum qui vere justus est, habet in pretio; at illorum, qui hominibus placent, ossa dispergit. Quippe pla cendi hominibus studium radix est et initium et parens invisæ Deo hominibusque superbiæ. Post- quam eos reprehensionibus his compunxerat, aliud addit Christus quod erant passuri® propter hærentem illis Impietatem et contumaciam. Dicit enim : V. 16. Les et propheta usque ad Joannem, ele. Involvit rursus obscuritate id quod molestiam crcabat, et obunbratam quodammodo facit praedi- ctionem eorum quæ incredulis eventura erant. Nam Moyses, inquit, et reliquus cum eo sancto- rum prophetarum chorus, sacramenti mei virtuteni terræ incolis prænuntiaverunt. Lex quidem per umbram et figuras denolabal, me in carne necein passurum ut mundum salvarem; et corruptelæ vim of Joan. V. (1) Col. φιλανθρωπίας, quod plane mendum nobis visum est.
PG 72:819«Ὑμεῖς ἐστε οἱ δικαιοῦντες ἑαυτοὺς ἐνώπιον τῶν ἀνθρώπων.» (α φ. 218) Τοῦτο καὶ ἑτέρωθί που πρὸς αὐτοὺς εὑρίσκεται λέγων· «Πῶς δύνασθε πιστεῦσαι, δόξαν παρὰ ἀνθρώπων λαμβάνοντες, τὴν δὲ δόξαν τὴν παρὰ τοῦ μόνου Θεοῦ οὐ ζητεῖτε;» Τοὺς μὲν γὰρ ἀληθῶς ὄντας ἀγαθοὺς, τοῖς εἰς δικαιοσύνην ἐπαίνοις ὁ Θεὸς στεφανοῖ· οἵ γε μὴν ἀφιλάρετοι καὶ ὑποκριταὶ, τάχα ταῖς ἑαυτῶν ψήφοις, τὸ δοκεῖν εἶναι σεπτοὶ παρακλέπτουσιν. Ἀλλ’ οὐδεὶς, ὦ βέλτιστοι, φαίη τις ἂν αὐτοῖς, ἑαυτὸν στεφανοῖ. Γέγραπται γάρ· «Ἐγκωμιαζέτω σε ὁ πέλας, καὶ μὴ τὸ σὸν στόμα· ἀλλότριος, καὶ μὴ τὰ σὰ χείλη.» Πλὴν κἂν εἰ δύναιντό πως λαθεῖν οἱ ὑποκριταὶ, καὶ τὰς ἐξ ἀνθρώπων ἁρπάσαι τιμὰς, ἀλλ’ οὖν ὁ Θεὸς, φησὶ, γινώσκει τὰς καρδίας ὑμῶν, καὶ τιμᾷ μὲν δίκαιον τὸν ἀληθινὸν, σκορπίζει δὲ τὰ τῶν ἀνθρωπαρέσκων ὀστᾶ· ἀνθρωπαρεσκία γὰρ ῥίζα καὶ ἀρχὴ καὶ γένεσις τῆς μεμισημένης παρά τε Θεῷ καὶ ἀνθρώποις ὑπεροψίας. Καταστίξας τοίνυν τοῖς ἐλέγχοις αὐτοὺς, ἕτερόν τι τούτοις προσεπάγει Χριστὸς, ὅπερ ἔμελλον πείσεσθαι, διά γε τὴν ἐνοῦσαν αὐτοῖς ἀνοσιότητά τε καὶ ἀπειθίαν. Φησὶ γάρ· «Ὁ νόμος καὶ οἱ προφῆται ἕως Ἰωάννου , κ.τ.λ.
Εγκ καταργήσω τὴν φθοράν, ἐγηγερμένος ἐκ νεκρῶν. Συμβαίνοντα δὲ τοῖς Μωϋσέως νόμοις, ἐλάλησαν οι προφῆται. Ξένον τοίνυν, φησίν, οὐδὲν, ήγουν προ εγνωσμένον, όταν τοῖς ἐμοῖς ἀπειθήσητε λόγοις· μέσ χρι γὰρ Ἰωάννου τοῦ Βαπτιστοῦ, ὁ τῆς προφητείας τῆς ἐπ' ἐμοὶ καὶ ὑμῖν ἐκτείνεται λόγος. ᾿Απὸ δέ η τῶν ἡμερῶν Ἰωάννου, ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν εὐα αγγελίζεται, καὶ πᾶς εἰς αὐτὴν βιάζεται. Βασιλείαν δὲ οὐρανῶν φησιν ἐν τούτοις, τὴν ἐν πίστει δικαίω σιν, τὴν τῆς ἁμαρτίας ἀπόνιψιν, τὴν διὰ γέ φημι τοῦ ἁγίου βαπτίσματος, τὸν διὰ τοῦ Πνεύματος ἁγια σμὸν, τὴν ἐν Πνεύματι προσκύνησιν, τῆς υιοθεσίας τὸ καύχημα, τῆς μελλούσης δοθήσεσθαι τοῖς ἁγίας δόξης τὴν ἐλπίδα. Εὐαγγελίζεται τοίνυν ἡ τῶν οὐρα νῶν βασιλεία, παρελθόντος εἰς μέσον τοῦ Βαπτιστού, καὶ λέγοντος· « Ετοιμάσατε τὴν ὁδὸν Κυρίου · » καὶ καταδεικνύντος ήδη παρόντα τὸν Ἀμνὸν τοῦ θεού, τὸν αἴροντα τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. Πᾶς δὲ εἰ τις γέγονε τῶν ἱερῶν κηρυγμάτων κατήκος καὶ έρα στῆς, εἰσβιάζεται· τουτέστιν ἀπάσῃ προθυμίᾳ καὶ παντί σθένει χρώμενος, εἴσω παρελθεῖν τῆς ἐλπίδος ἐπιθυμεῖ. ὡς γὰρ ἑτέρωθί πού φησιν, « Η βασιλείς τῶν οὐρανῶν βιάζεται, καὶ βιασταὶ ἁρπάζουσιν αὐτήν. ο Εt Ευκοπώτερον δέ έστι, κ. τ. λ. • (Λ Γ. 1) Ευκοπώτερον εἶναι φησι τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν παρελθεῖν, οὔπω τοῦτο γίνεσθαι Θεοῦ προστάττοντος, ἢ τοῦ νόμου μίαν κεραίαν πεσεῖν. Νόμον δέ φησιν ἔσθ' ὅτε συλλήβδην ἅπασαν τὴν θεό πνευστον Γραφήν, τουτέστι, τὰ Μυιϋσέως καὶ προφη τῶν. Τίνα τοίνυν προαπηγγέλκασιν, ἃ καὶ δεῖ πάν τως ἐκδῆναι προς πέρας; Προηγόρευσαν ότι διὰ πολλὴν ἀπιστίαν καὶ τρόπων ἀνοσιότητα, τῆς πρὸς Θεὸν οἰκειότητος ἀπολισθήσει, καίτοι πρωτότοκος ὢν ἐν τέκνοις ὁ Ἰσραήλ· καὶ ὅτι τῆς παρ' αὐτοῦ ἀγάπης ἐξωσθήσεται ἡ Ἱερουσαλήμ. Καὶ γοῦν ἔφη περὶ αὐτῆς διὰ φωνῆς Ωσηέ · . Ἰδοὺ ἐγὼ φράσσω τὴν ὁδὸν αὐτῆς ἐν σκόλοψι, καὶ ἀνοικοδομήσω τὰς ὁδοὺς αὐτῆς· καὶ τὴν τρίβον αὐτῆς οὐ μὴ εὑρη. » Οδὸς μὲν γὰρ εὐσεβῶν εὐθεῖα ἐγένετο, καὶ οὐδὲν ἅπαντες ἐν αὐτῇ, λεῖα δὲ πάντα καὶ ἱππήλατα. Φράσσεται δὲ ἡ ὁδὸς τῆς Ἰουδαίων μητρός, τουτέστιν ἀδιόδευτος αὐτοῖς ἡ τῆς εὐσεβείας ἀπετελέσθη τρίβος ὅτι δὲ γεγόνασι σκοτεινοὶ τὸν νοῦν, καὶ οὐ προσ ήκαντο τῆς τοῦ Σωτῆρος δόξης τὸ φῶς, οὐ γὰρ ἐγνώ κασιν αὐτὸν, προαναπεφώνηκε, λέγων, ὡς πρὸς Ἰουδαίων τὸν δῆμον· « Νυκτὶ ὡμοίωσα την μητέρα σου · ώμοιώθη ὁ λαός μου, ὡς οὐκ ἔχων γνώσιν· ὅτε σὺ ἐπίγνωσιν ἀπώσω, κἀγὼ ἀπώσομαί σε τοῦ μὴ Ιερατεύειν μοι· καὶ ἐπελάθου νόμου Θεοῦ σου, κἀγὼ ἐπιλάθωμαι τέκνων του. » Ακούεις ότι σκότῳ καὶ νυκτὶ παρεικάζεται, καὶ σφόδρα εἰκότως, ἡ τῶν ἀπειθούντων πληθύς ; 'Ανίσχει μὲν γὰρ τοῖς πιστεύου σιν εἰς νοῦν καὶ καρδίαν ὁ νοητός εωσφόρος, καὶ ὁ τῆς δικαιοσύνης ἥλιος· σκότῳ δὲ καὶ ἀχουν νοητι καταμελαίνεται τῶν ὑβριζόντων τὴν οὕτω λαμπράν καὶ ἀξιόκτητον χάριν ὁ νοῦς. Καὶ ταῦτα μὲν περὶ τῶν ἐξ Ισραήλ. Περὶ δὲ τῶν ἐπεγνωκότων τὴν ἐπι- φάνειαν τῆς δόξης τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χρι οι S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. superaturum, a mortuis resurgendo. Consona au- A lem Moysis legi prophetae locuti sunt. Haud ergo mirum est, ino et præcognitum fuit, quod vos ser- monibus meis credituri non fueritis. Nam usque ad Joannem Baptistam vaticiniorum de me pertinet sermo. A diebus autem Joannis, regnum cœlorum nuntiatur, et omnis homo ad id compellitur. Re- gnum autem cœlorum hoc loco dicit justificationem in ſide, peccati ablutionem per sanctum baptisma, sanctificationem per Spiritum, adorationem in Spi- ritu, adoptionis dignitatem, dandae sanctis in po sterum gloriæ spem. Nuntiatur itaque cœlorum regnum, procedente in medium Baptista ac di- cente : « Parate viam Domini "; » et jam praesen- tem demonstrante Agnum Dei qui tollit peccatum mundi. Quisquis ergo sacræ prædicationis auditor est et amator, is vi compellitur; id est, omnl ala- critate totisque viribus utens, in spem recipi gestit. Namque ut alibi ait : e Regnum calorum vim pa- titur, et violenti rapiunt illud *. B V. 17. Facilius est autem, etc. C Facilius esse dicit cœlum et terram transire, nondum id Aeri jubente Deo, quam legis unum excidere apicem. Legem aliquando summatim dicit pro universa divinitus inspirata Scriptura, id est, Moysis ac prophetarum. Quænam itaque prænun- tiaverunt, quæ et exitum habere necesse sit? Præ- dixerunt videlicet, fore ut ob mullam suam incredulitatem et morum impietatem, ab amicitia Dei excidat Israel, primogenitus licet inter filios; el urbs Jerusalem illius amore excludatnr. Quam- obrem ait de ipsa per os Osee: • Ecce ego se- piam viam ejus sudibus, et obstruam itinera ejus, et ipsa semitam suan: non inveniet s. . Porro via piorum recta est, nihil in ipsa arduum, sed facilia cuncta et gradibilia. Secus autem obstruitur via metropoleos Judæorum, id est, inaccessa his veræ religionis ſit semita. Quod vero obtenebratanı men - tem habuerint, nec lumen glorie Servatoris adıni- serint, quem agnoscere noluerunt, prædixit his verbis Judæorum veluti populum alloquens : Nocti assimilavi matrem tuam. Assimilatus est populus meus, quasi non babens scientiam. Quia tu scien- tiam repulisti, repellam te, ne sacerdotio mili D fungaris. Oblita es legis Dei tui, ego quoque filio- rum tuorum obliviscar "., Audin' tenebris noctique comparari, et convenientissime quidem, incredulo- rum multitudinem? Credentibus enim exoritur in mente el corde intellectualis lucifer, ac justitiæ sol; secus vero mens eorum obtenebratur qui erga tanı splendidam pretiosamque gratiam injurii sunt. hæc quidem de Israelitis. lis autem, qui adventum omnium nostrum Servatoris Christi agnoverunt, per unum de sanctis prophetis Deus Pater sponde- bat dicens : ‹ Confortabo eos in Domino Deo ipso- Matth. sit, 3. ce Matth. xι, 12. *1 Osee 11, 6. . Csee 1, 5, 6.
(α φ. 218). Ἐπικρύπτει πάλιν ἀσαφείᾳ τὸ λυποῦν, καὶ κατεσκιασμένην ὥσπερ ποιεῖται τὴν προαγόρευσιν τῶν συμβησομένων τοῖς ἀπειθεῖν ἑλομένοις αὐτῷ. Μωϋσῆς γὰρ, φησὶ, καὶ σὺν αὐτῷ τῶν ἁγίων προφητῶν ὁ χορὸς, τοῦ κατ’ ἐμὲ μυστηρίου τὴν δύναμιν προκατηγγέλκασι τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς. Καὶ ὁ νόμος ἐδήλου διὰ σκιᾶς καὶ τύπων, ὅτι καὶ τὸν τῆς σαρκὸς ὑπομενῶ θάνατον, ἵνα σώσω τὴν ὑπ’ οὐρανὸν, καὶ καταργήσω τὴν φθορὰν, ἐγηγερμένος ἐκ νεκρῶν. Συμβαίνοντα δὲ τοῖς Μωϋσέως νόμοις, ἐλάλησαν οἱ προφῆται. Ξένον τοίνυν, φησὶν, οὐδὲν, ἤγουν προεγνωσμένον, ὅταν τοῖς ἐμοῖς ἀπειθήσητε λόγοις· μέχρι γὰρ Ἰωάννου τοῦ Βαπτιστοῦ, ὁ τῆς προφητείας τῆς ἐπ’ ἐμοὶ καὶ ὑμῖν ἐκτείνεται λόγος. Ἀπὸ δέ γε τῶν ἡμερῶν Ἰωάννου, ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν εὐαγγελίζεται, καὶ πᾶς εἰς αὐτὴν βιάζεται. Βασιλείαν δὲ οὐρανῶν φησιν ἐν τούτοις, τὴν ἐν πίστει δικαίωσιν, τὴν τῆς ἁμαρτίας ἀπόνιψιν, τὴν διά γέ φημι τοῦ ἁγίου βαπτίσματος, τὸν διὰ τοῦ Πνεύματος ἁγιασμὸν, τὴν ἐν Πνεύματι προσκύνησιν, τῆς υἱοθεσίας τὸ καύχημα, τῆς μελλούσης δοθήσεσθαι τοῖς ἁγίοις δόξης τὴν ἐλπίδα.
Εγκ καταργήσω τὴν φθοράν, ἐγηγερμένος ἐκ νεκρῶν. Συμβαίνοντα δὲ τοῖς Μωϋσέως νόμοις, ἐλάλησαν οι προφῆται. Ξένον τοίνυν, φησίν, οὐδὲν, ήγουν προ εγνωσμένον, όταν τοῖς ἐμοῖς ἀπειθήσητε λόγοις· μέσ χρι γὰρ Ἰωάννου τοῦ Βαπτιστοῦ, ὁ τῆς προφητείας τῆς ἐπ' ἐμοὶ καὶ ὑμῖν ἐκτείνεται λόγος. ᾿Απὸ δέ η τῶν ἡμερῶν Ἰωάννου, ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν εὐα αγγελίζεται, καὶ πᾶς εἰς αὐτὴν βιάζεται. Βασιλείαν δὲ οὐρανῶν φησιν ἐν τούτοις, τὴν ἐν πίστει δικαίω σιν, τὴν τῆς ἁμαρτίας ἀπόνιψιν, τὴν διὰ γέ φημι τοῦ ἁγίου βαπτίσματος, τὸν διὰ τοῦ Πνεύματος ἁγια σμὸν, τὴν ἐν Πνεύματι προσκύνησιν, τῆς υιοθεσίας τὸ καύχημα, τῆς μελλούσης δοθήσεσθαι τοῖς ἁγίας δόξης τὴν ἐλπίδα. Εὐαγγελίζεται τοίνυν ἡ τῶν οὐρα νῶν βασιλεία, παρελθόντος εἰς μέσον τοῦ Βαπτιστού, καὶ λέγοντος· « Ετοιμάσατε τὴν ὁδὸν Κυρίου · » καὶ καταδεικνύντος ήδη παρόντα τὸν Ἀμνὸν τοῦ θεού, τὸν αἴροντα τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. Πᾶς δὲ εἰ τις γέγονε τῶν ἱερῶν κηρυγμάτων κατήκος καὶ έρα στῆς, εἰσβιάζεται· τουτέστιν ἀπάσῃ προθυμίᾳ καὶ παντί σθένει χρώμενος, εἴσω παρελθεῖν τῆς ἐλπίδος ἐπιθυμεῖ. ὡς γὰρ ἑτέρωθί πού φησιν, « Η βασιλείς τῶν οὐρανῶν βιάζεται, καὶ βιασταὶ ἁρπάζουσιν αὐτήν. ο Εt Ευκοπώτερον δέ έστι, κ. τ. λ. • (Λ Γ. 1) Ευκοπώτερον εἶναι φησι τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν παρελθεῖν, οὔπω τοῦτο γίνεσθαι Θεοῦ προστάττοντος, ἢ τοῦ νόμου μίαν κεραίαν πεσεῖν. Νόμον δέ φησιν ἔσθ' ὅτε συλλήβδην ἅπασαν τὴν θεό πνευστον Γραφήν, τουτέστι, τὰ Μυιϋσέως καὶ προφη τῶν. Τίνα τοίνυν προαπηγγέλκασιν, ἃ καὶ δεῖ πάν τως ἐκδῆναι προς πέρας; Προηγόρευσαν ότι διὰ πολλὴν ἀπιστίαν καὶ τρόπων ἀνοσιότητα, τῆς πρὸς Θεὸν οἰκειότητος ἀπολισθήσει, καίτοι πρωτότοκος ὢν ἐν τέκνοις ὁ Ἰσραήλ· καὶ ὅτι τῆς παρ' αὐτοῦ ἀγάπης ἐξωσθήσεται ἡ Ἱερουσαλήμ. Καὶ γοῦν ἔφη περὶ αὐτῆς διὰ φωνῆς Ωσηέ · . Ἰδοὺ ἐγὼ φράσσω τὴν ὁδὸν αὐτῆς ἐν σκόλοψι, καὶ ἀνοικοδομήσω τὰς ὁδοὺς αὐτῆς· καὶ τὴν τρίβον αὐτῆς οὐ μὴ εὑρη. » Οδὸς μὲν γὰρ εὐσεβῶν εὐθεῖα ἐγένετο, καὶ οὐδὲν ἅπαντες ἐν αὐτῇ, λεῖα δὲ πάντα καὶ ἱππήλατα. Φράσσεται δὲ ἡ ὁδὸς τῆς Ἰουδαίων μητρός, τουτέστιν ἀδιόδευτος αὐτοῖς ἡ τῆς εὐσεβείας ἀπετελέσθη τρίβος ὅτι δὲ γεγόνασι σκοτεινοὶ τὸν νοῦν, καὶ οὐ προσ ήκαντο τῆς τοῦ Σωτῆρος δόξης τὸ φῶς, οὐ γὰρ ἐγνώ κασιν αὐτὸν, προαναπεφώνηκε, λέγων, ὡς πρὸς Ἰουδαίων τὸν δῆμον· « Νυκτὶ ὡμοίωσα την μητέρα σου · ώμοιώθη ὁ λαός μου, ὡς οὐκ ἔχων γνώσιν· ὅτε σὺ ἐπίγνωσιν ἀπώσω, κἀγὼ ἀπώσομαί σε τοῦ μὴ Ιερατεύειν μοι· καὶ ἐπελάθου νόμου Θεοῦ σου, κἀγὼ ἐπιλάθωμαι τέκνων του. » Ακούεις ότι σκότῳ καὶ νυκτὶ παρεικάζεται, καὶ σφόδρα εἰκότως, ἡ τῶν ἀπειθούντων πληθύς ; 'Ανίσχει μὲν γὰρ τοῖς πιστεύου σιν εἰς νοῦν καὶ καρδίαν ὁ νοητός εωσφόρος, καὶ ὁ τῆς δικαιοσύνης ἥλιος· σκότῳ δὲ καὶ ἀχουν νοητι καταμελαίνεται τῶν ὑβριζόντων τὴν οὕτω λαμπράν καὶ ἀξιόκτητον χάριν ὁ νοῦς. Καὶ ταῦτα μὲν περὶ τῶν ἐξ Ισραήλ. Περὶ δὲ τῶν ἐπεγνωκότων τὴν ἐπι- φάνειαν τῆς δόξης τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χρι οι S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. superaturum, a mortuis resurgendo. Consona au- A lem Moysis legi prophetae locuti sunt. Haud ergo mirum est, ino et præcognitum fuit, quod vos ser- monibus meis credituri non fueritis. Nam usque ad Joannem Baptistam vaticiniorum de me pertinet sermo. A diebus autem Joannis, regnum cœlorum nuntiatur, et omnis homo ad id compellitur. Re- gnum autem cœlorum hoc loco dicit justificationem in ſide, peccati ablutionem per sanctum baptisma, sanctificationem per Spiritum, adorationem in Spi- ritu, adoptionis dignitatem, dandae sanctis in po sterum gloriæ spem. Nuntiatur itaque cœlorum regnum, procedente in medium Baptista ac di- cente : « Parate viam Domini "; » et jam praesen- tem demonstrante Agnum Dei qui tollit peccatum mundi. Quisquis ergo sacræ prædicationis auditor est et amator, is vi compellitur; id est, omnl ala- critate totisque viribus utens, in spem recipi gestit. Namque ut alibi ait : e Regnum calorum vim pa- titur, et violenti rapiunt illud *. B V. 17. Facilius est autem, etc. C Facilius esse dicit cœlum et terram transire, nondum id Aeri jubente Deo, quam legis unum excidere apicem. Legem aliquando summatim dicit pro universa divinitus inspirata Scriptura, id est, Moysis ac prophetarum. Quænam itaque prænun- tiaverunt, quæ et exitum habere necesse sit? Præ- dixerunt videlicet, fore ut ob mullam suam incredulitatem et morum impietatem, ab amicitia Dei excidat Israel, primogenitus licet inter filios; el urbs Jerusalem illius amore excludatnr. Quam- obrem ait de ipsa per os Osee: • Ecce ego se- piam viam ejus sudibus, et obstruam itinera ejus, et ipsa semitam suan: non inveniet s. . Porro via piorum recta est, nihil in ipsa arduum, sed facilia cuncta et gradibilia. Secus autem obstruitur via metropoleos Judæorum, id est, inaccessa his veræ religionis ſit semita. Quod vero obtenebratanı men - tem habuerint, nec lumen glorie Servatoris adıni- serint, quem agnoscere noluerunt, prædixit his verbis Judæorum veluti populum alloquens : Nocti assimilavi matrem tuam. Assimilatus est populus meus, quasi non babens scientiam. Quia tu scien- tiam repulisti, repellam te, ne sacerdotio mili D fungaris. Oblita es legis Dei tui, ego quoque filio- rum tuorum obliviscar "., Audin' tenebris noctique comparari, et convenientissime quidem, incredulo- rum multitudinem? Credentibus enim exoritur in mente el corde intellectualis lucifer, ac justitiæ sol; secus vero mens eorum obtenebratur qui erga tanı splendidam pretiosamque gratiam injurii sunt. hæc quidem de Israelitis. lis autem, qui adventum omnium nostrum Servatoris Christi agnoverunt, per unum de sanctis prophetis Deus Pater sponde- bat dicens : ‹ Confortabo eos in Domino Deo ipso- Matth. sit, 3. ce Matth. xι, 12. *1 Osee 11, 6. . Csee 1, 5, 6.
PG 72:821Εὐαγγελίζεται τοίνυν ἡ τῶν οὐρανῶν βασιλεία, παρελθόντος εἰς μέσον τοῦ Βαπτιστοῦ, καὶ λέγοντος· «Ἑτοιμάσατε τὴν ὁδὸν Κυρίου·» καὶ καταδεικνύντος ἤδη παρόντα τὸν Ἀμνὸν τοῦ Θεοῦ, τὸν αἴροντα τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. Πᾶς δὲ εἴ τις γέγονε τῶν ἱερῶν κηρυγμάτων κατήκοος καὶ ἐραστὴς, εἰσβιάζεται· τουτέστιν ἁπάσῃ προθυμίᾳ καὶ παντὶ σθένει χρώμενος, εἴσω παρελθεῖν τῆς ἐλπίδος ἐπιθυμεῖ. Ὡς γὰρ ἑτέρωθί πού φησιν, «Ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν βιάζεται, καὶ βιασταὶ ἁρπάζουσιν αὐτήν.» «Εὐκοπώτερον δέ ἐστι, κ.τ.λ.» (α φ. 218 β) Εὐκοπώτερον εἶναί φησι τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν παρελθεῖν, οὔπω τοῦτο γίνεσθαι Θεοῦ προστάττοντος, ἢ τοῦ νόμου μίαν κεραίαν πεσεῖν. Νόμον δέ φησιν ἔσθ’ ὅτε συλλήβδην ἅπασαν τὴν θεόπνευστον Γραφὴν, τουτέστι, τὰ Μωϋσέως καὶ προφητῶν. Τίνα τοίνυν προαπηγγέλκασιν, ἃ καὶ δεῖ πάντως ἐκβῆναι πρὸς πέρας; Προηγόρευσαν ὅτι διὰ πολλὴν ἀπιστίαν καὶ τρόπων ἀνοσιότητα, τῆς πρὸς Θεὸν οἰκειότητος ἀπολισθήσει, καίτοι πρωτότοκος ὢν ἐν τέκνοις ὁ Ἰσραήλ· καὶ ὅτι τῆς παρ’ αὐτοῦ ἀγάπης ἐξωσθήσεται ἡ Ἱερουσαλήμ. Καὶ γοῦν ἔφη περὶ αὐτῆς διὰ φωνῆς Ὠσηέ·
στοί, δι' ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ ὑπισχνείτο, λέγων· ι Καὶ κατισχύσω αὐτοὺς ἐν Κυ- ρίῳ Θεῷ αὐτῶν, καὶ ἐν τῷ ὀνόματι Κυρίου τοῦ Θεοῦ αὐτῶν ὑπάρξουσι (1). » Συνεδὰ δὲ τούτοις καὶ ὁ Ψαλμωδός ἐν Πνεύματί φησι πρὸς Χριστόν· « Κύριε, ἐν τῷ φωτὶ τοῦ προσώπου σου πορεύσονται, καὶ ἐν τῷ ὀνόματί σου ἀγαλλιάσονται ὅλην τὴν ἡμέραν· ὅτι καύχημα τῆς δυνάμεως αὐτῶν σὺ εἶ· καὶ ἐν τῇ δια καιοσύνῃ σου (2) ὑψωθήσεται τὸ κέρας ἡμῶν. ο Καυχώμεθα γὰρ ἐν Χριστῷ, δικαιωθέντες ἐν αὐτῷ· γεγόναμεν ὑψηλοί, τὴν ἐκ τῆς ἁμαρτίας ταπείνωσιν ἐκβεβληκότες, καὶ τῶν τῆς ἀληθείας δογμάτων τὴν ἀκριβῆ καταπλουτήσαντες γνῶσιν· τοῦτο γὰρ ἡμῖν ἐπηγγέλλετο θες λέγων διὰ φωνῆς Ἡσαΐου· ι Καὶ ἄξω τυφλοὺς ἐν ὁδῷ ᾖ οὐκ ἔγνωσαν, καὶ τρίβους ἃς οὐκ ᾔδεισαν πατῆσαι ποιήσω αὐτούς· ποιήσω αὐτοῖς Β τὸ σκότος εἰς φῶς, καὶ πάντα τὰ σκολιὰ εἰς εὐθεῖαν. Ἡμεῖς μὲν γὰρ ὄντες τυφλοί, πεφωτισμεθα, καὶ τὴν ἀσυνήθη τῆς δικαιοσύνης ερχόμεθα τρίβον· οἱ ἐὲ νόμον αὐτοῦντες παιδαγωγόν, ἐν σκότῳ γεγόνασιν. ὡς γὰρ αὐτὸς ἔφη Χριστός, ή σκοτία ετύφλωσε τους ὀφθαλμοὺς αὐτῶν, καὶ πώρωσις ἀπὸ μέρους γέγονε τῷ Ἰσραήλ, ἵνα βλέποντες μὴ βλέπωσι καὶ ἀκούον- τες μὴ ἀκούωσι· πεπαρῳνήκασι γὰρ εἰς τοὺς ἁγίους προφήτας, τετολμήκασι δὲ καὶ αὐτῷ τὰς χεῖρας ἐπ- ενεγκεῖν τῷ καλοῦντι πρὸς σωτηρίαν καὶ ζωήν. Οὐκ οὖν ἂν ἀπειθῆτε, φησί, κἂν τοὺς ἐμοὺς ἀσυνέτως διαμυκτηρίζητε λόγους, ἐπὶ τὴν τοῦ χρησίμου καὶ πρέποντος ἀποκομίζοντας θήραν, ἀλλ᾽ οὐκ ἠγνοήθη ταῦτα, φησί, ἀλλ᾽ ἤδη προείρηται διά τε νόμου καὶ προφητῶν. Ἔστι δὲ τῶν ἀμηχάνων, εἰς ἀπραξίαν διαπετεῖν τὰς Θεοῦ φωνάς· ὃ γὰρ ᾔδει πάντη τε καὶ πάντως ἐσόμενον, τοῦτο προκαταμεμήνυκε. Κατά μὲν οὖν τὸ ῥητίν, δηλοῖ ὅτι ἀφίκται, καταλύσων μὲν ἥκιστα ἢ ἀνατρέψων τὰ προφητῶν, ἀποπερανῶν δὲ μᾶλλον καὶ προφήτας καὶ νόμον. Ἐπειδὴ γὰρ εἶπεν ὅτι ὁ νόμος καὶ οἱ προφῆται ἕως Ἰωάννου, ἵνα μή τοῦτο ἐπήγαγεν, ὅτι . Οὐ πεσεῖται ἀπὸ τοῦ νόμου Άνθρωπος δέ τις ἦν πλούσιος, καὶ ἐνεδιού- σκετο πορφύραν καὶ βύσσον. ( Α (. 220, Ε Ι. Πύθοιτο δ' ἄν τις· 'Αρά γε κατὰ τὴν εὐαγγελικήν ἱστορίαν, τὴν λέγουσαν τὸν μὲν πτωχὸν εἰς τὴν ἀνάπαυσιν ἀπελθεῖν, τὸν δὲ πλούσιον εἰς τὴν κόλασιν, γέγονεν ἤδη ταῦτα, καὶ ἀνταπόδοσις ἀξία ἐκληρώθη ἑκάστῳ, ἢ τῆς μελλούσης κρίσεως ἀνατυποῖ τὴν εἰκόνα ἐν τούτοις; ᾿Αλλὰ μὴν, φησὶν, ὁπότε ὀνομάζει Λαζάρου προσηγορίαν, ἀληθῶς γέγονε καὶ ἐπράχθη. Διὰ τί γὰρ μὴ εἶπε, Πτωχὸς δέ τις άνθρωπος, ἀλλά, Λάζαρος; Ἵνα τῇ προσηγορία δείξῃ, πείρα καὶ ἀληθείᾳ ταῦτα πεπράχθαι. Πρὸς ἐν ἐροῦμεν· Τὴν κρίσιν ἔσεσθαι μετὰ τὴν ἀνάστασιν τῶν νεκρῶν, ἡ θεία πανταχοῦ λέγει Γραφή · ἀνάστα σις δὲ οὐκ ἔσται, μὴ αὖθις ἡμῖν ἐπιφοιτήσαντος τοῦ Χριστοῦ ἐξ οὐρανῶν ἐν τῇ δόξῃ τοῦ Πατρὸς μετὰ τῶν • τις υπολάβοι, ὅτι ἐκβέβληνται καὶ ἠθέτηνται, διὰ ἰῶτα ἓν, ἢ μία κεραία, » κατὰ τὸν Ματθαῖον (3). COMMENT. IN LUCAM. A rum, et in nomine Domini Dei ipsorum erunt " . b) C . Consona his etiam Psalmista, Spiritu instinctus, aiebat ad Christum : « Domine, in lumine vultus tui ambulabunt, et in nomine tuo exsultabunt tota die; quoniam gloria virtutis eorum tu es; et in justitia tua exallabitur cornu nostrum ". Gloriamur ni- mirum in Christo, cum in ipso justificamur : excelsi efficimur, abjecta peccati humilitate, et vererum dogmatum accuratam adepti notitiam. Hoc enim nobis spondebat Deus, voce Isaiæ dicens : ‹ Et ducam cæcos in viam, quam nesciebant, et semi- tas quas ignorabant calcare eos faciam; convertam tenebras illis in lucem, et cuncta obliqua faciam recla › Nos enim qui cæci eramus, recepimus lumnen, et insolitam justitiæ viam terimus. Qui au- tem legis ducatu gloriabantur, in tenebras incide- runt. Namque ut ipsemet aiebat Christus, tenebræ excæcaverunt oculos eorum, et obduruit ex parte lsrael ; ut spectantes non videant, et auscultantes non audiant 56.57. Nam debacchati sunt contra san- clos prophetas, et ipsi Christo manus afferre ausi sunt ad salutem vitamque vocanti. Si ergo discre- delis, inquit, mneosque insipienter sermones irride- bilis, qui vos cæteroqui ad rei utilis decoræque consecutionem deducebant; non fuit hoc, inquit, ignotum, sed jamdiu a lege prophetisque prædictum. Porro impossibile est Dei oracula effectu carere : nam quod omnino prorsusque sciebat esse futurum, id predixit. Prout ergo dictum fuerat, evenisse demonstrat; haud equidem propheticas auctorita- tes dissolvens aut subvertens, sed complens potius prophetas simul et legem. Nam quia dixerat legem et prophetas usque ad Joannem stetisse, ne quis putaret, nunc eos exclusos et abolitos, propterea subdidit : « Non excidet de lege iota unum, aut apex, o secundum Malibæumn. D V. 19. Homo quidam erat dives, qui induebatur purpura el bysso. Interrogabit aliquis, num secunuum evangelicam historiam, quæ ait pauperem ad requiem transisse, divitem vero ad pœnam, num, inquam, hæc jam evenerint, dignaque utrique data fuerit remuneratio; an futuri potius judicii hoc exemplo imago repræ- sentetur. Utique, inquit, quia Lazari nomen diserte ponit, vere hac evenerunt et peracta sunt. Cur enim non dixit : Homo quidam pauper, sed, Lasa- rus? nempe ut pronuntiato nomine demon- straret hæc reapse acta fuisse. Cui nos responde- mus judicium post mortuorum resurrectionem fore, divina ulique affirmat Scriptura; resur- rectionem autem non antea futuram, quam denuo de cœlo venerit Christus cum Patris gloria et ange- ss Zach. x, 10. ** Psal. Lxxxviii, 16, 17. *³ [sa. XLII, 46. 36.87 Joan. x11, ; Isa. vi, 9. wtf textu edito. ct apex. (1) Ita cod., pro κατακαυχήσονται, gloriabuntur, (2) Ita coll., praetermissis aliquot in medio verbis. (3) Lucas iota; Matthaeus r, 18, utrumque, iote
«Ἰδοὺ ἐγὼ φράσσω τὴν ὁδὸν αὐτῆς ἐν σκόλοψι, καὶ ἀνοικοδομήσω τὰς ὁδοὺς αὐτῆς· καὶ τὴν τρίβον αὐτῆς οὐ μὴ εὕρῃ.» Ὁδὸς μὲν γὰρ εὐσεβῶν εὐθεῖα ἐγένετο, καὶ οὐδὲν ἅπαντες ἐν αὐτῇ, λεῖα δὲ πάντα καὶ ἱππήλατα. Φράσσεται δὲ ἡ ὁδὸς τῆς Ἰουδαίων μητρὸς, τουτέστιν ἀδιόδευτος αὐτοῖς ἡ τῆς εὐσεβείας ἀπετελέσθη τρίβος· ὅτι δὲ γεγόνασι σκοτεινοὶ τὸν νοῦν, καὶ οὐ προςήκαντο τῆς τοῦ Σωτῆρος δόξης τὸ φῶς, οὐ γὰρ ἐγνώκασιν αὐτὸν, προαναπεφώνηκε, λέγων, ὡς πρὸς Ἰουδαίων τὸν δῆμον· «Νυκτὶ ὡμοίωσα τὴν μητέρα σου· ὡμοιώθη ὁ λαός μου, ὡς οὐκ ἔχων γνῶσιν· ὅτι σὺ ἐπίγνωσιν ἀπώσω, κἀγὼ ἀπώσομαί σε τοῦ μὴ ἱερατεύειν μοι· καὶ ἐπελάθου νόμου Θεοῦ σου, κἀγὼ ἐπιλάθωμαι τέκνων σου.» Ἀκούεις ὅτι σκότῳ καὶ νυκτὶ παρεικάζεται, καὶ σφόδρα εἰκότως, ἡ τῶν ἀπειθούντων πληθύς; Ἀνίσχει μὲν γὰρ τοῖς πιστεύουσιν εἰς νοῦν καὶ καρδίαν ὁ νοητὸς ἑωσφόρος, καὶ ὁ τῆς δικαιοσύνης ἥλιος· σκότῳ δὲ καὶ ἀχλύϊ νοητῇ καταμελαίνεται τῶν ὑβριζόντων τὴν οὕτω λαμπρὰν καὶ ἀξιόκτητον χάριν ὁ νοῦς. Καὶ ταῦτα μὲν περὶ τῶν ἐξ Ἰσραήλ.
στοί, δι' ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ ὑπισχνείτο, λέγων· ι Καὶ κατισχύσω αὐτοὺς ἐν Κυ- ρίῳ Θεῷ αὐτῶν, καὶ ἐν τῷ ὀνόματι Κυρίου τοῦ Θεοῦ αὐτῶν ὑπάρξουσι (1). » Συνεδὰ δὲ τούτοις καὶ ὁ Ψαλμωδός ἐν Πνεύματί φησι πρὸς Χριστόν· « Κύριε, ἐν τῷ φωτὶ τοῦ προσώπου σου πορεύσονται, καὶ ἐν τῷ ὀνόματί σου ἀγαλλιάσονται ὅλην τὴν ἡμέραν· ὅτι καύχημα τῆς δυνάμεως αὐτῶν σὺ εἶ· καὶ ἐν τῇ δια καιοσύνῃ σου (2) ὑψωθήσεται τὸ κέρας ἡμῶν. ο Καυχώμεθα γὰρ ἐν Χριστῷ, δικαιωθέντες ἐν αὐτῷ· γεγόναμεν ὑψηλοί, τὴν ἐκ τῆς ἁμαρτίας ταπείνωσιν ἐκβεβληκότες, καὶ τῶν τῆς ἀληθείας δογμάτων τὴν ἀκριβῆ καταπλουτήσαντες γνῶσιν· τοῦτο γὰρ ἡμῖν ἐπηγγέλλετο θες λέγων διὰ φωνῆς Ἡσαΐου· ι Καὶ ἄξω τυφλοὺς ἐν ὁδῷ ᾖ οὐκ ἔγνωσαν, καὶ τρίβους ἃς οὐκ ᾔδεισαν πατῆσαι ποιήσω αὐτούς· ποιήσω αὐτοῖς Β τὸ σκότος εἰς φῶς, καὶ πάντα τὰ σκολιὰ εἰς εὐθεῖαν. Ἡμεῖς μὲν γὰρ ὄντες τυφλοί, πεφωτισμεθα, καὶ τὴν ἀσυνήθη τῆς δικαιοσύνης ερχόμεθα τρίβον· οἱ ἐὲ νόμον αὐτοῦντες παιδαγωγόν, ἐν σκότῳ γεγόνασιν. ὡς γὰρ αὐτὸς ἔφη Χριστός, ή σκοτία ετύφλωσε τους ὀφθαλμοὺς αὐτῶν, καὶ πώρωσις ἀπὸ μέρους γέγονε τῷ Ἰσραήλ, ἵνα βλέποντες μὴ βλέπωσι καὶ ἀκούον- τες μὴ ἀκούωσι· πεπαρῳνήκασι γὰρ εἰς τοὺς ἁγίους προφήτας, τετολμήκασι δὲ καὶ αὐτῷ τὰς χεῖρας ἐπ- ενεγκεῖν τῷ καλοῦντι πρὸς σωτηρίαν καὶ ζωήν. Οὐκ οὖν ἂν ἀπειθῆτε, φησί, κἂν τοὺς ἐμοὺς ἀσυνέτως διαμυκτηρίζητε λόγους, ἐπὶ τὴν τοῦ χρησίμου καὶ πρέποντος ἀποκομίζοντας θήραν, ἀλλ᾽ οὐκ ἠγνοήθη ταῦτα, φησί, ἀλλ᾽ ἤδη προείρηται διά τε νόμου καὶ προφητῶν. Ἔστι δὲ τῶν ἀμηχάνων, εἰς ἀπραξίαν διαπετεῖν τὰς Θεοῦ φωνάς· ὃ γὰρ ᾔδει πάντη τε καὶ πάντως ἐσόμενον, τοῦτο προκαταμεμήνυκε. Κατά μὲν οὖν τὸ ῥητίν, δηλοῖ ὅτι ἀφίκται, καταλύσων μὲν ἥκιστα ἢ ἀνατρέψων τὰ προφητῶν, ἀποπερανῶν δὲ μᾶλλον καὶ προφήτας καὶ νόμον. Ἐπειδὴ γὰρ εἶπεν ὅτι ὁ νόμος καὶ οἱ προφῆται ἕως Ἰωάννου, ἵνα μή τοῦτο ἐπήγαγεν, ὅτι . Οὐ πεσεῖται ἀπὸ τοῦ νόμου Άνθρωπος δέ τις ἦν πλούσιος, καὶ ἐνεδιού- σκετο πορφύραν καὶ βύσσον. ( Α (. 220, Ε Ι. Πύθοιτο δ' ἄν τις· 'Αρά γε κατὰ τὴν εὐαγγελικήν ἱστορίαν, τὴν λέγουσαν τὸν μὲν πτωχὸν εἰς τὴν ἀνάπαυσιν ἀπελθεῖν, τὸν δὲ πλούσιον εἰς τὴν κόλασιν, γέγονεν ἤδη ταῦτα, καὶ ἀνταπόδοσις ἀξία ἐκληρώθη ἑκάστῳ, ἢ τῆς μελλούσης κρίσεως ἀνατυποῖ τὴν εἰκόνα ἐν τούτοις; ᾿Αλλὰ μὴν, φησὶν, ὁπότε ὀνομάζει Λαζάρου προσηγορίαν, ἀληθῶς γέγονε καὶ ἐπράχθη. Διὰ τί γὰρ μὴ εἶπε, Πτωχὸς δέ τις άνθρωπος, ἀλλά, Λάζαρος; Ἵνα τῇ προσηγορία δείξῃ, πείρα καὶ ἀληθείᾳ ταῦτα πεπράχθαι. Πρὸς ἐν ἐροῦμεν· Τὴν κρίσιν ἔσεσθαι μετὰ τὴν ἀνάστασιν τῶν νεκρῶν, ἡ θεία πανταχοῦ λέγει Γραφή · ἀνάστα σις δὲ οὐκ ἔσται, μὴ αὖθις ἡμῖν ἐπιφοιτήσαντος τοῦ Χριστοῦ ἐξ οὐρανῶν ἐν τῇ δόξῃ τοῦ Πατρὸς μετὰ τῶν • τις υπολάβοι, ὅτι ἐκβέβληνται καὶ ἠθέτηνται, διὰ ἰῶτα ἓν, ἢ μία κεραία, » κατὰ τὸν Ματθαῖον (3). COMMENT. IN LUCAM. A rum, et in nomine Domini Dei ipsorum erunt " . b) C . Consona his etiam Psalmista, Spiritu instinctus, aiebat ad Christum : « Domine, in lumine vultus tui ambulabunt, et in nomine tuo exsultabunt tota die; quoniam gloria virtutis eorum tu es; et in justitia tua exallabitur cornu nostrum ". Gloriamur ni- mirum in Christo, cum in ipso justificamur : excelsi efficimur, abjecta peccati humilitate, et vererum dogmatum accuratam adepti notitiam. Hoc enim nobis spondebat Deus, voce Isaiæ dicens : ‹ Et ducam cæcos in viam, quam nesciebant, et semi- tas quas ignorabant calcare eos faciam; convertam tenebras illis in lucem, et cuncta obliqua faciam recla › Nos enim qui cæci eramus, recepimus lumnen, et insolitam justitiæ viam terimus. Qui au- tem legis ducatu gloriabantur, in tenebras incide- runt. Namque ut ipsemet aiebat Christus, tenebræ excæcaverunt oculos eorum, et obduruit ex parte lsrael ; ut spectantes non videant, et auscultantes non audiant 56.57. Nam debacchati sunt contra san- clos prophetas, et ipsi Christo manus afferre ausi sunt ad salutem vitamque vocanti. Si ergo discre- delis, inquit, mneosque insipienter sermones irride- bilis, qui vos cæteroqui ad rei utilis decoræque consecutionem deducebant; non fuit hoc, inquit, ignotum, sed jamdiu a lege prophetisque prædictum. Porro impossibile est Dei oracula effectu carere : nam quod omnino prorsusque sciebat esse futurum, id predixit. Prout ergo dictum fuerat, evenisse demonstrat; haud equidem propheticas auctorita- tes dissolvens aut subvertens, sed complens potius prophetas simul et legem. Nam quia dixerat legem et prophetas usque ad Joannem stetisse, ne quis putaret, nunc eos exclusos et abolitos, propterea subdidit : « Non excidet de lege iota unum, aut apex, o secundum Malibæumn. D V. 19. Homo quidam erat dives, qui induebatur purpura el bysso. Interrogabit aliquis, num secunuum evangelicam historiam, quæ ait pauperem ad requiem transisse, divitem vero ad pœnam, num, inquam, hæc jam evenerint, dignaque utrique data fuerit remuneratio; an futuri potius judicii hoc exemplo imago repræ- sentetur. Utique, inquit, quia Lazari nomen diserte ponit, vere hac evenerunt et peracta sunt. Cur enim non dixit : Homo quidam pauper, sed, Lasa- rus? nempe ut pronuntiato nomine demon- straret hæc reapse acta fuisse. Cui nos responde- mus judicium post mortuorum resurrectionem fore, divina ulique affirmat Scriptura; resur- rectionem autem non antea futuram, quam denuo de cœlo venerit Christus cum Patris gloria et ange- ss Zach. x, 10. ** Psal. Lxxxviii, 16, 17. *³ [sa. XLII, 46. 36.87 Joan. x11, ; Isa. vi, 9. wtf textu edito. ct apex. (1) Ita cod., pro κατακαυχήσονται, gloriabuntur, (2) Ita coll., praetermissis aliquot in medio verbis. (3) Lucas iota; Matthaeus r, 18, utrumque, iote
PG 72:822Περὶ δὲ τῶν ἐπεγνωκότων τὴν ἐπιφάνειαν τῆς δόξης τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοὶ, δι’ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ ὑπισχνεῖτο, λέγων· «Καὶ κατισχύσω αὐτοὺς ἐν Κυρίῳ Θεῷ αὐτῶν, καὶ ἐν τῷ ὀνόματι Κυρίου τοῦ Θεοῦ αὐτῶν ὑπάρξουσι.» Συνῳδὰ δὲ τούτοις καὶ ὁ Ψαλμῳδὸς ἐν Πνεύματί φησι πρὸς Χριστόν· «Κύριε, ἐν τῷ φωτὶ τοῦ προσώπου σου πορεύσονται, καὶ ἐν τῷ ὀνόματί σου ἀγαλλιάσονται ὅλην τὴν ἡμέραν· ὅτι καύχημα τῆς δυνάμεως αὐτῶν σὺ εἶ· καὶ ἐν τῇ δικαιοσύνῃ σου ὑψωθήσεται τὸ κέρας ἡμῶν.» Καυχώμεθα γὰρ ἐν Χριστῷ, δικαιωθέντες ἐν αὐτῷ· γεγόναμεν ὑψηλοὶ, τὴν ἐκ τῆς ἁμαρτίας ταπείνωσιν ἐκβεβληκότες, καὶ τῶν τῆς ἀληθείας δογμάτων τὴν ἀκριβῆ καταπλουτήσαντες γνῶσιν· τοῦτο γὰρ ἡμῖν ἐπηγγέλλετο Θεὸς λέγων διὰ φωνῆς Ἡσαί̈ου· «Καὶ ἄξω τυφλοὺς ἐν ὁδῷ ᾗ οὐκ ἔγνωσαν, καὶ τρίβους ἃς οὐκ ᾔδεισαν πατῆσαι ποιήσω αὐτούς· ποιήσω αὐτοῖς τὸ σκότος εἰς φῶς, καὶ πάντα τὰ σκολιὰ εἰς εὐθεῖαν.» Ἡμεῖς μὲν γὰρ ὄντες τυφλοὶ, πεφωτίσμεθα, καὶ τὴν ἀσυνήθη τῆς δικαιοσύνης ἐρχόμεθα τρίβον· οἱ δὲ νόμον αὐχοῦντες παιδαγωγὸν, ἐν σκότῳ γεγόνασιν.
στοί, δι' ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ ὑπισχνείτο, λέγων· ι Καὶ κατισχύσω αὐτοὺς ἐν Κυ- ρίῳ Θεῷ αὐτῶν, καὶ ἐν τῷ ὀνόματι Κυρίου τοῦ Θεοῦ αὐτῶν ὑπάρξουσι (1). » Συνεδὰ δὲ τούτοις καὶ ὁ Ψαλμωδός ἐν Πνεύματί φησι πρὸς Χριστόν· « Κύριε, ἐν τῷ φωτὶ τοῦ προσώπου σου πορεύσονται, καὶ ἐν τῷ ὀνόματί σου ἀγαλλιάσονται ὅλην τὴν ἡμέραν· ὅτι καύχημα τῆς δυνάμεως αὐτῶν σὺ εἶ· καὶ ἐν τῇ δια καιοσύνῃ σου (2) ὑψωθήσεται τὸ κέρας ἡμῶν. ο Καυχώμεθα γὰρ ἐν Χριστῷ, δικαιωθέντες ἐν αὐτῷ· γεγόναμεν ὑψηλοί, τὴν ἐκ τῆς ἁμαρτίας ταπείνωσιν ἐκβεβληκότες, καὶ τῶν τῆς ἀληθείας δογμάτων τὴν ἀκριβῆ καταπλουτήσαντες γνῶσιν· τοῦτο γὰρ ἡμῖν ἐπηγγέλλετο θες λέγων διὰ φωνῆς Ἡσαΐου· ι Καὶ ἄξω τυφλοὺς ἐν ὁδῷ ᾖ οὐκ ἔγνωσαν, καὶ τρίβους ἃς οὐκ ᾔδεισαν πατῆσαι ποιήσω αὐτούς· ποιήσω αὐτοῖς Β τὸ σκότος εἰς φῶς, καὶ πάντα τὰ σκολιὰ εἰς εὐθεῖαν. Ἡμεῖς μὲν γὰρ ὄντες τυφλοί, πεφωτισμεθα, καὶ τὴν ἀσυνήθη τῆς δικαιοσύνης ερχόμεθα τρίβον· οἱ ἐὲ νόμον αὐτοῦντες παιδαγωγόν, ἐν σκότῳ γεγόνασιν. ὡς γὰρ αὐτὸς ἔφη Χριστός, ή σκοτία ετύφλωσε τους ὀφθαλμοὺς αὐτῶν, καὶ πώρωσις ἀπὸ μέρους γέγονε τῷ Ἰσραήλ, ἵνα βλέποντες μὴ βλέπωσι καὶ ἀκούον- τες μὴ ἀκούωσι· πεπαρῳνήκασι γὰρ εἰς τοὺς ἁγίους προφήτας, τετολμήκασι δὲ καὶ αὐτῷ τὰς χεῖρας ἐπ- ενεγκεῖν τῷ καλοῦντι πρὸς σωτηρίαν καὶ ζωήν. Οὐκ οὖν ἂν ἀπειθῆτε, φησί, κἂν τοὺς ἐμοὺς ἀσυνέτως διαμυκτηρίζητε λόγους, ἐπὶ τὴν τοῦ χρησίμου καὶ πρέποντος ἀποκομίζοντας θήραν, ἀλλ᾽ οὐκ ἠγνοήθη ταῦτα, φησί, ἀλλ᾽ ἤδη προείρηται διά τε νόμου καὶ προφητῶν. Ἔστι δὲ τῶν ἀμηχάνων, εἰς ἀπραξίαν διαπετεῖν τὰς Θεοῦ φωνάς· ὃ γὰρ ᾔδει πάντη τε καὶ πάντως ἐσόμενον, τοῦτο προκαταμεμήνυκε. Κατά μὲν οὖν τὸ ῥητίν, δηλοῖ ὅτι ἀφίκται, καταλύσων μὲν ἥκιστα ἢ ἀνατρέψων τὰ προφητῶν, ἀποπερανῶν δὲ μᾶλλον καὶ προφήτας καὶ νόμον. Ἐπειδὴ γὰρ εἶπεν ὅτι ὁ νόμος καὶ οἱ προφῆται ἕως Ἰωάννου, ἵνα μή τοῦτο ἐπήγαγεν, ὅτι . Οὐ πεσεῖται ἀπὸ τοῦ νόμου Άνθρωπος δέ τις ἦν πλούσιος, καὶ ἐνεδιού- σκετο πορφύραν καὶ βύσσον. ( Α (. 220, Ε Ι. Πύθοιτο δ' ἄν τις· 'Αρά γε κατὰ τὴν εὐαγγελικήν ἱστορίαν, τὴν λέγουσαν τὸν μὲν πτωχὸν εἰς τὴν ἀνάπαυσιν ἀπελθεῖν, τὸν δὲ πλούσιον εἰς τὴν κόλασιν, γέγονεν ἤδη ταῦτα, καὶ ἀνταπόδοσις ἀξία ἐκληρώθη ἑκάστῳ, ἢ τῆς μελλούσης κρίσεως ἀνατυποῖ τὴν εἰκόνα ἐν τούτοις; ᾿Αλλὰ μὴν, φησὶν, ὁπότε ὀνομάζει Λαζάρου προσηγορίαν, ἀληθῶς γέγονε καὶ ἐπράχθη. Διὰ τί γὰρ μὴ εἶπε, Πτωχὸς δέ τις άνθρωπος, ἀλλά, Λάζαρος; Ἵνα τῇ προσηγορία δείξῃ, πείρα καὶ ἀληθείᾳ ταῦτα πεπράχθαι. Πρὸς ἐν ἐροῦμεν· Τὴν κρίσιν ἔσεσθαι μετὰ τὴν ἀνάστασιν τῶν νεκρῶν, ἡ θεία πανταχοῦ λέγει Γραφή · ἀνάστα σις δὲ οὐκ ἔσται, μὴ αὖθις ἡμῖν ἐπιφοιτήσαντος τοῦ Χριστοῦ ἐξ οὐρανῶν ἐν τῇ δόξῃ τοῦ Πατρὸς μετὰ τῶν • τις υπολάβοι, ὅτι ἐκβέβληνται καὶ ἠθέτηνται, διὰ ἰῶτα ἓν, ἢ μία κεραία, » κατὰ τὸν Ματθαῖον (3). COMMENT. IN LUCAM. A rum, et in nomine Domini Dei ipsorum erunt " . b) C . Consona his etiam Psalmista, Spiritu instinctus, aiebat ad Christum : « Domine, in lumine vultus tui ambulabunt, et in nomine tuo exsultabunt tota die; quoniam gloria virtutis eorum tu es; et in justitia tua exallabitur cornu nostrum ". Gloriamur ni- mirum in Christo, cum in ipso justificamur : excelsi efficimur, abjecta peccati humilitate, et vererum dogmatum accuratam adepti notitiam. Hoc enim nobis spondebat Deus, voce Isaiæ dicens : ‹ Et ducam cæcos in viam, quam nesciebant, et semi- tas quas ignorabant calcare eos faciam; convertam tenebras illis in lucem, et cuncta obliqua faciam recla › Nos enim qui cæci eramus, recepimus lumnen, et insolitam justitiæ viam terimus. Qui au- tem legis ducatu gloriabantur, in tenebras incide- runt. Namque ut ipsemet aiebat Christus, tenebræ excæcaverunt oculos eorum, et obduruit ex parte lsrael ; ut spectantes non videant, et auscultantes non audiant 56.57. Nam debacchati sunt contra san- clos prophetas, et ipsi Christo manus afferre ausi sunt ad salutem vitamque vocanti. Si ergo discre- delis, inquit, mneosque insipienter sermones irride- bilis, qui vos cæteroqui ad rei utilis decoræque consecutionem deducebant; non fuit hoc, inquit, ignotum, sed jamdiu a lege prophetisque prædictum. Porro impossibile est Dei oracula effectu carere : nam quod omnino prorsusque sciebat esse futurum, id predixit. Prout ergo dictum fuerat, evenisse demonstrat; haud equidem propheticas auctorita- tes dissolvens aut subvertens, sed complens potius prophetas simul et legem. Nam quia dixerat legem et prophetas usque ad Joannem stetisse, ne quis putaret, nunc eos exclusos et abolitos, propterea subdidit : « Non excidet de lege iota unum, aut apex, o secundum Malibæumn. D V. 19. Homo quidam erat dives, qui induebatur purpura el bysso. Interrogabit aliquis, num secunuum evangelicam historiam, quæ ait pauperem ad requiem transisse, divitem vero ad pœnam, num, inquam, hæc jam evenerint, dignaque utrique data fuerit remuneratio; an futuri potius judicii hoc exemplo imago repræ- sentetur. Utique, inquit, quia Lazari nomen diserte ponit, vere hac evenerunt et peracta sunt. Cur enim non dixit : Homo quidam pauper, sed, Lasa- rus? nempe ut pronuntiato nomine demon- straret hæc reapse acta fuisse. Cui nos responde- mus judicium post mortuorum resurrectionem fore, divina ulique affirmat Scriptura; resur- rectionem autem non antea futuram, quam denuo de cœlo venerit Christus cum Patris gloria et ange- ss Zach. x, 10. ** Psal. Lxxxviii, 16, 17. *³ [sa. XLII, 46. 36.87 Joan. x11, ; Isa. vi, 9. wtf textu edito. ct apex. (1) Ita cod., pro κατακαυχήσονται, gloriabuntur, (2) Ita coll., praetermissis aliquot in medio verbis. (3) Lucas iota; Matthaeus r, 18, utrumque, iote
Ὡς γὰρ αὐτὸς ἔφη Χριστὸς, ἡ σκοτία ἐτύφλωσε τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν, καὶ πώρωσις ἀπὸ μέρους γέγονε τῷ Ἰσραὴλ, ἵνα βλέποντες μὴ βλέπωσι καὶ ἀκούοντες μὴ ἀκούωσι· πεπαρῳνήκασι γὰρ εἰς τοὺς ἁγίους προφήτας, τετολμήκασι δὲ καὶ αὐτῷ τὰς χεῖρας ἐπενεγκεῖν τῷ καλοῦντι πρὸς σωτηρίαν καὶ ζωήν. Οὐκοῦν ἂν ἀπειθῆτε, φησὶ, κἂν τοὺς ἐμοὺς ἀσυνέτως διαμυκτηρίζητε λόγους, ἐπὶ τὴν τοῦ χρησίμου καὶ πρέποντος ἀποκομίζοντας θήραν, ἀλλ’ οὐκ ἠγνοήθη ταῦτα, φησὶ, ἀλλ’ ἤδη προείρηται διά τε νόμου καὶ προφητῶν. Ἔστι δὲ τῶν ἀμηχάνων, εἰς ἀπραξίαν διαπεσεῖν τὰς Θεοῦ φωνάς· ὃ γὰρ ᾔδει πάντη τε καὶ πάντως ἐσόμενον, τοῦτο προκαταμεμήνυκε. Κατὰ μὲν οὖν τὸ ῥητὸν, δηλοῖ ὅτι ἀφῖκται, καταλύσων μὲν ἥκιστα ἢ ἀνατρέψων τὰ προφητῶν, ἀποπερανῶν δὲ μᾶλλον καὶ προφήτας καὶ νόμον. Ἐπειδὴ γὰρ εἶπεν ὅτι ὁ νόμος καὶ οἱ προφῆται ἕως Ἰωάννου, ἵνα μή τις ὑπολάβοι, ὅτι ἐκβέβληνται καὶ ἠθέτηνται, διὰ τοῦτο ἐπήγαγεν, ὅτι «Οὐ πεσεῖται ἀπὸ τοῦ νόμου ἰῶτα ἓν, ἢ μία κεραία,» κατὰ τὸν Ματθαῖον. «Ἄνθρωπος δέ τις ἦν πλούσιος, καὶ ἐνεδιδύσκετο πορφύραν καὶ βύσσον.» (α φ. 220, ε φ. 252 β) Πύθοιτο δ’ ἄν τις·
στοί, δι' ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ ὑπισχνείτο, λέγων· ι Καὶ κατισχύσω αὐτοὺς ἐν Κυ- ρίῳ Θεῷ αὐτῶν, καὶ ἐν τῷ ὀνόματι Κυρίου τοῦ Θεοῦ αὐτῶν ὑπάρξουσι (1). » Συνεδὰ δὲ τούτοις καὶ ὁ Ψαλμωδός ἐν Πνεύματί φησι πρὸς Χριστόν· « Κύριε, ἐν τῷ φωτὶ τοῦ προσώπου σου πορεύσονται, καὶ ἐν τῷ ὀνόματί σου ἀγαλλιάσονται ὅλην τὴν ἡμέραν· ὅτι καύχημα τῆς δυνάμεως αὐτῶν σὺ εἶ· καὶ ἐν τῇ δια καιοσύνῃ σου (2) ὑψωθήσεται τὸ κέρας ἡμῶν. ο Καυχώμεθα γὰρ ἐν Χριστῷ, δικαιωθέντες ἐν αὐτῷ· γεγόναμεν ὑψηλοί, τὴν ἐκ τῆς ἁμαρτίας ταπείνωσιν ἐκβεβληκότες, καὶ τῶν τῆς ἀληθείας δογμάτων τὴν ἀκριβῆ καταπλουτήσαντες γνῶσιν· τοῦτο γὰρ ἡμῖν ἐπηγγέλλετο θες λέγων διὰ φωνῆς Ἡσαΐου· ι Καὶ ἄξω τυφλοὺς ἐν ὁδῷ ᾖ οὐκ ἔγνωσαν, καὶ τρίβους ἃς οὐκ ᾔδεισαν πατῆσαι ποιήσω αὐτούς· ποιήσω αὐτοῖς Β τὸ σκότος εἰς φῶς, καὶ πάντα τὰ σκολιὰ εἰς εὐθεῖαν. Ἡμεῖς μὲν γὰρ ὄντες τυφλοί, πεφωτισμεθα, καὶ τὴν ἀσυνήθη τῆς δικαιοσύνης ερχόμεθα τρίβον· οἱ ἐὲ νόμον αὐτοῦντες παιδαγωγόν, ἐν σκότῳ γεγόνασιν. ὡς γὰρ αὐτὸς ἔφη Χριστός, ή σκοτία ετύφλωσε τους ὀφθαλμοὺς αὐτῶν, καὶ πώρωσις ἀπὸ μέρους γέγονε τῷ Ἰσραήλ, ἵνα βλέποντες μὴ βλέπωσι καὶ ἀκούον- τες μὴ ἀκούωσι· πεπαρῳνήκασι γὰρ εἰς τοὺς ἁγίους προφήτας, τετολμήκασι δὲ καὶ αὐτῷ τὰς χεῖρας ἐπ- ενεγκεῖν τῷ καλοῦντι πρὸς σωτηρίαν καὶ ζωήν. Οὐκ οὖν ἂν ἀπειθῆτε, φησί, κἂν τοὺς ἐμοὺς ἀσυνέτως διαμυκτηρίζητε λόγους, ἐπὶ τὴν τοῦ χρησίμου καὶ πρέποντος ἀποκομίζοντας θήραν, ἀλλ᾽ οὐκ ἠγνοήθη ταῦτα, φησί, ἀλλ᾽ ἤδη προείρηται διά τε νόμου καὶ προφητῶν. Ἔστι δὲ τῶν ἀμηχάνων, εἰς ἀπραξίαν διαπετεῖν τὰς Θεοῦ φωνάς· ὃ γὰρ ᾔδει πάντη τε καὶ πάντως ἐσόμενον, τοῦτο προκαταμεμήνυκε. Κατά μὲν οὖν τὸ ῥητίν, δηλοῖ ὅτι ἀφίκται, καταλύσων μὲν ἥκιστα ἢ ἀνατρέψων τὰ προφητῶν, ἀποπερανῶν δὲ μᾶλλον καὶ προφήτας καὶ νόμον. Ἐπειδὴ γὰρ εἶπεν ὅτι ὁ νόμος καὶ οἱ προφῆται ἕως Ἰωάννου, ἵνα μή τοῦτο ἐπήγαγεν, ὅτι . Οὐ πεσεῖται ἀπὸ τοῦ νόμου Άνθρωπος δέ τις ἦν πλούσιος, καὶ ἐνεδιού- σκετο πορφύραν καὶ βύσσον. ( Α (. 220, Ε Ι. Πύθοιτο δ' ἄν τις· 'Αρά γε κατὰ τὴν εὐαγγελικήν ἱστορίαν, τὴν λέγουσαν τὸν μὲν πτωχὸν εἰς τὴν ἀνάπαυσιν ἀπελθεῖν, τὸν δὲ πλούσιον εἰς τὴν κόλασιν, γέγονεν ἤδη ταῦτα, καὶ ἀνταπόδοσις ἀξία ἐκληρώθη ἑκάστῳ, ἢ τῆς μελλούσης κρίσεως ἀνατυποῖ τὴν εἰκόνα ἐν τούτοις; ᾿Αλλὰ μὴν, φησὶν, ὁπότε ὀνομάζει Λαζάρου προσηγορίαν, ἀληθῶς γέγονε καὶ ἐπράχθη. Διὰ τί γὰρ μὴ εἶπε, Πτωχὸς δέ τις άνθρωπος, ἀλλά, Λάζαρος; Ἵνα τῇ προσηγορία δείξῃ, πείρα καὶ ἀληθείᾳ ταῦτα πεπράχθαι. Πρὸς ἐν ἐροῦμεν· Τὴν κρίσιν ἔσεσθαι μετὰ τὴν ἀνάστασιν τῶν νεκρῶν, ἡ θεία πανταχοῦ λέγει Γραφή · ἀνάστα σις δὲ οὐκ ἔσται, μὴ αὖθις ἡμῖν ἐπιφοιτήσαντος τοῦ Χριστοῦ ἐξ οὐρανῶν ἐν τῇ δόξῃ τοῦ Πατρὸς μετὰ τῶν • τις υπολάβοι, ὅτι ἐκβέβληνται καὶ ἠθέτηνται, διὰ ἰῶτα ἓν, ἢ μία κεραία, » κατὰ τὸν Ματθαῖον (3). COMMENT. IN LUCAM. A rum, et in nomine Domini Dei ipsorum erunt " . b) C . Consona his etiam Psalmista, Spiritu instinctus, aiebat ad Christum : « Domine, in lumine vultus tui ambulabunt, et in nomine tuo exsultabunt tota die; quoniam gloria virtutis eorum tu es; et in justitia tua exallabitur cornu nostrum ". Gloriamur ni- mirum in Christo, cum in ipso justificamur : excelsi efficimur, abjecta peccati humilitate, et vererum dogmatum accuratam adepti notitiam. Hoc enim nobis spondebat Deus, voce Isaiæ dicens : ‹ Et ducam cæcos in viam, quam nesciebant, et semi- tas quas ignorabant calcare eos faciam; convertam tenebras illis in lucem, et cuncta obliqua faciam recla › Nos enim qui cæci eramus, recepimus lumnen, et insolitam justitiæ viam terimus. Qui au- tem legis ducatu gloriabantur, in tenebras incide- runt. Namque ut ipsemet aiebat Christus, tenebræ excæcaverunt oculos eorum, et obduruit ex parte lsrael ; ut spectantes non videant, et auscultantes non audiant 56.57. Nam debacchati sunt contra san- clos prophetas, et ipsi Christo manus afferre ausi sunt ad salutem vitamque vocanti. Si ergo discre- delis, inquit, mneosque insipienter sermones irride- bilis, qui vos cæteroqui ad rei utilis decoræque consecutionem deducebant; non fuit hoc, inquit, ignotum, sed jamdiu a lege prophetisque prædictum. Porro impossibile est Dei oracula effectu carere : nam quod omnino prorsusque sciebat esse futurum, id predixit. Prout ergo dictum fuerat, evenisse demonstrat; haud equidem propheticas auctorita- tes dissolvens aut subvertens, sed complens potius prophetas simul et legem. Nam quia dixerat legem et prophetas usque ad Joannem stetisse, ne quis putaret, nunc eos exclusos et abolitos, propterea subdidit : « Non excidet de lege iota unum, aut apex, o secundum Malibæumn. D V. 19. Homo quidam erat dives, qui induebatur purpura el bysso. Interrogabit aliquis, num secunuum evangelicam historiam, quæ ait pauperem ad requiem transisse, divitem vero ad pœnam, num, inquam, hæc jam evenerint, dignaque utrique data fuerit remuneratio; an futuri potius judicii hoc exemplo imago repræ- sentetur. Utique, inquit, quia Lazari nomen diserte ponit, vere hac evenerunt et peracta sunt. Cur enim non dixit : Homo quidam pauper, sed, Lasa- rus? nempe ut pronuntiato nomine demon- straret hæc reapse acta fuisse. Cui nos responde- mus judicium post mortuorum resurrectionem fore, divina ulique affirmat Scriptura; resur- rectionem autem non antea futuram, quam denuo de cœlo venerit Christus cum Patris gloria et ange- ss Zach. x, 10. ** Psal. Lxxxviii, 16, 17. *³ [sa. XLII, 46. 36.87 Joan. x11, ; Isa. vi, 9. wtf textu edito. ct apex. (1) Ita cod., pro κατακαυχήσονται, gloriabuntur, (2) Ita coll., praetermissis aliquot in medio verbis. (3) Lucas iota; Matthaeus r, 18, utrumque, iote
PG 72:824Ἆρά γε κατὰ τὴν εὐαγγελικὴν ἱστορίαν, τὴν λέγουσαν τὸν μὲν πτωχὸν εἰς τὴν ἀνάπαυσιν ἀπελθεῖν, τὸν δὲ πλούσιον εἰς τὴν κόλασιν, γέγονεν ἤδη ταῦτα, καὶ ἀνταπόδοσις ἀξία ἐκληρώθη ἑκάστῳ, ἢ τῆς μελλούσης κρίσεως ἀνατυποῖ τὴν εἰκόνα ἐν τούτοις; Ἀλλὰ μὴν, φησὶν, ὁπότε ὀνομάζει Λαζάρου προσηγορίαν, ἀληθῶς γέγονε καὶ ἐπράχθη. Διὰ τί γὰρ μὴ εἶπε, Πτωχὸς δέ τις ἄνθρωπος, ἀλλὰ, Λάζαρος ; Ἵνα τῇ προσηγορίᾳ δείξῃ, πείρᾳ καὶ ἀληθείᾳ ταῦτα πεπρᾶχθαι. Πρὸς ὃν ἐροῦμεν· Τὴν κρίσιν ἔσεσθαι μετὰ τὴν ἀνάστασιν τῶν νεκρῶν, ἡ θεία πανταχοῦ λέγει Γραφή· ἀνάστασις δὲ οὐκ ἔσται, μὴ αὖθις ἡμῖν ἐπιφοιτήσαντος τοῦ Χριστοῦ ἐξ οὐρανῶν ἐν τῇ δόξῃ τοῦ Πατρὸς μετὰ τῶν ἁγίων ἀγγέλων. Οὕτω καὶ ὁ πάνσοφος Παῦλός φησιν ὅτι «Αὐτὸς ὁ Κύριος ἐν κελεύσματι, ἐν φωνῇ ἀρχαγγέλου, καὶ ἐν σάλπιγγι Θεοῦ καταβήσεται ἀπ’ οὐρανοῦ. Σαλπίσει γὰρ, καὶ οἱ νεκροὶ ἐγερθήσονται ἐν Χριστῷ ἄφθαρτοι.» Οὔπω τοίνυν ἐξ οὐρανῶν καταβεβηκότος τοῦ πάντων Κριτοῦ, οὐδὲ ἡ τῶν νεκρῶν γέγονεν ἀνάστασις· εἶτα, πῶς οὐκ ἀπίθανον ἐννοεῖν, ὅτι γέγονεν ἤδη τισὶν ἀνταπόδοσις, ἢ πονηρῶν ἔργων ἢ ἀγαθῶν;
ὅτι « Αὐτὸς ὁ Κύριος ἐν κελεύσματι, ἐν φωνῇ ἀρχ αγγέλου, καὶ ἐν σάλπιγγι Θεοῦ καταβήσεται ἀπ' αὐ ρανοῦ. Σαλπίσει γὰρ, καὶ οἱ νεκροὶ ἐγερθήσονται ἐν Χριστῷ ἄφθαρτοι. » Οὔπω τοίνυν ἐξ οὐρανῶν κατα- βεβηκότος τοῦ πάντων Κριτού, οὐδὲ ἡ τῶν νεκρῶν γέγονεν ἀνάστασις· εἶτα, πῶς οὐκ ἀπίθανον ἐννοεῖν, ὅτι γέγονεν ήδη τισὶν ἀνταπόδοσις, ή πονηρῶν ἔργων ἢ ἀγαθῶν (1) ; "Εστι τοίνυν παραβολής τρόπος έσχη ματισμένος ἀστείως, τά τε ἐπὶ τῷ πλουσίῳ καὶ τῷ Λαζάρῳ εἰρημένα παρὰ Χριστοῦ. Ἔχει δὲ ὁ λόγος, ὡς ἡ Ἑβραίων παράδοσις ἔχει, Λάζαρον εἶναι τινα κατ' ἐκεῖνο καιροῦ ἐν τοῖς Ἱεροσολύμοις, ἐσχάτῃ συνόντα πτωχείᾳ καὶ ἀῤῥωστίᾳ, οὗ καὶ μνημονεύσαι τὸν Κύριον, ὡς εἰς παράδειγμα λαμβάνοντα τοῦτον εἰς ἐμφανεστέραν τοῦ λόγου δήλωσιν. Ούπω τοίνυν ἐξ οὐρανῶν καταφοιτήσαντος τοῦ Χριστοῦ, οὔτε ἀνά στασις γέγονεν, οὔτε πράξεων ἀνταπόδοσις ἠκολού- θησέ τισιν. Αλλ' ὡς ἐν εἰκόνι, τῇ παραβολῇ γέγρα πται πλούσιος τρυφῶν καὶ ἀφιλοικτίρμων, καὶ πένης ἐν ἀῤῥωστίᾳ· ἵν᾿ εἰδεῖεν ὡς οἱ τὸν ἐπὶ γῆς ἔχοντες πλοῦτον, ὡς εἰ μὴ βουληθείεν εἶναι χρηστοί, καὶ Α ἁγίων ἀγγέλων. Οὕτω καὶ ὁ πάνσοφος Παυλός φησιν ‹ σαν μετὰ σώματος ἀπαλλαγὴν ἐπὶ τὰ οὐράνια· S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. .2. lis sanctis. Sic etiam sapientissimus Paulus dicit : Ipsum Dominum in jussu, in voce archangeli, et in tuba Dei, de cœlo descensurum. Clanget enim tuba, et mortui resurgent in Christo facti incor- ruptibiles . . Cum ergo nondum advenerit de caelo jules, neque mortuorum facta sit resurrectio, quid- ni improbabile existimetur, jam factam esse remu- nerationem sive malorum operum sive bono- rum? Est igitur parabolæ ratio scite admodum conformata, itemque illa quæ de divite ac Lazaro a Christo dicuntur. Fuit itaque Lazarus, ut Hebræo- ruin traditio habet, homo quidam per illud tempus Hierosolymis, in extrema paupertate atque infirmi- tate vivens, cujus ideo fecit mentionem Dominus, ut exemplum inde sumeret demonstrandi evidentius argumenti sui. Ante Christi de culo reditum, neque resurrectio acciderat, neque actorum cujuslibet ho- minis remuneratio. Sed tamen similitudinis ergo scribitur in parabola dives deliciosus et immiserí- cors, simulque pauper morbo languidus; ut cogno- scant ii, qui in terra divitiis affluunt, nisi benigni esse voluerint, largi ac liberales, et nisi pauperuin * Thess. IV, 15. B " explanationem, propter schismalicorum, quanquam baud magno numero, tum Græcorum tum Arme- niorum, exitiosum errorem, quod nempe humano- rum actuum remuneratio nonnisi post corporum resurrectionem a Deo flet. 1. Ergo in primis noster ipse Cyrillus semet explicat in Commentario ad psal. C XLVIII, 16, quem nuper nos ex Vaticani codicibus divulgavimus, dum ait sanctorum animas post divi- nam redemptionis opus in manus Dei convolare; quod probat Christi crucifixi verbis ad Patrem, In manus tuas, etc., et ad latronem, Hodie mecum eris in paradiso; necnon illis Stephani : Domire Jesu, suscipe spiritum meum. 2. Idem Cyrillus in ho- milia prima Paschali ait avunculum suum decesso- remque Theophilum, nuper mortuum, ad cœlestes sedes migrasse. 5. Eusebius Cæsariensis, classicus eque imo et antiquior auctor, in Commentario ad psal. CXLII, 8, quem item nuper nos ex codicibus Vatt. sumptum edidimus, ait Deo : AɛlĘov dôby thy &you- Viam ostende, que post corporis depositionem ducit in cœ- tum. 4. Eustathius biographus et æquævus Eutychii patriarchæ (cujus item novum scriptum nos extuli- mus) ait: Hunc in cœlum ad angelorum choros trans- isse (apud Bolland. die Aprilis). 5. Sanctus Hie- ronymus Paulæ epitaphium hocscribit (ep. fin.): D Aspicis angustum præcisa in rupe sepulcrum ? Hospitium Paulæ est cœlestia regna tenentis. ne, totus item pugnat honi auctoris Lat. priscus libel- lus, quem apud nos habes Script. vet. t. VII, p. 264-270; ubi prima în pagina inter Patres spuriæ illi doctrinæ no consentientes nominatim scribitur Alexandri- nus Cyrillus. 7. Et quoniam catholico dogmati, quod apostolica constitutionc definivit Benedictus XII, P. M., et Florentinum postea Tridentinumque coll- cilia confirmarunt, novus consurrexit in Anglia hostis Burnetus, qui scripto tractatu perniciosissimum errorem renovavit, placet nobis huic opponere An- glum hominem sanctum episcopum Aldhelmum, clarissimum sæculi septimi lumen, qui si carmina de x apostolis condidit, falso in editionibus Alcuino rque Anglo inscripta vel etiam Walafrido Straboni, sed a pervetere Vaticano codice vero auctori Ald- helmo vindicata. Is orgo de Paulo apostolo ita scri- bil: Ossa tegal tellus quamvis modo može sepulcri, Ast tamen in superas conscendit spiritus arces, Cœtibus angelicis nimbosa per æthera ductus. Idem de S. Thaddæo ap. : Cujus in Armenia sopitum morte cadaver Exsurrecturum fatali fine quiescit : Sed tamen æthereas lustrarat spiritus arces. Atque hic idem Aldhelmus, qui justorum animas post corporis obitum station in cœinm receptas deprædicat, nihilominus de S. Joanne ev. loquens ait : Pausat in Epheso præfatus corpore præsul, Præmia sumpturus cum clanget flussica selpir Ultima dum priscis labuntur tempora sæclis Vix evidentius quispiam dicere potuit, animas qui- dem sanctorum hominum statim in cœlum admifui, corporibus vero præmium nonnisi post resurre- ctionem, ut par est, utque rei natura postulat, col- latum iri. Porro noster Cyrillus haud apertioribus verbis hoc loco utitur, quain Joan. Chrysostons in homilia ad I Cor. xv, 19, ed. Maur. p. 565; et homil. ad Hebr. x1, 39, p. 255, quibus Chryso- stomi locis respondet pro viribus, sauctumque ora- torem cum Ecclesia catholica concordem demon- strat magnus Muratorius in insigni suo adversus Buruetum libro De paradiso non exspeciala corpo- rum resurrectione; quem qui leget, pleniorem do- ginatis expositionem, et contraiji erroris refuta- tionem non requiret. Summus denique Allatius turbam maximam Græcorum hac de re testimo- niorum, ex omni ætate petitorum, congerit in opere contra llottingerum cap. 11; ita ut nemo jam Graecus vel Græcorum quicunque sunt orientales associæ, iu hac falsa opinione consistere diutius queant. (1) Postulat hic Cyrilli locus paulo accuratiorem 6. Contra hunc errorem de differenda remuneratio-
Ἔστι τοίνυν παραβολῆς τρόπος ἐσχηματισμένος ἀστείως, τά τε ἐπὶ τῷ πλουσίῳ καὶ τῷ Λαζάρῳ εἰρημένα παρὰ Χριστοῦ. Ἔχει δὲ ὁ λόγος, ὡς ἡ Ἑβραίων παράδοσις ἔχει, Λάζαρον εἶναί τινα κατ’ ἐκεῖνο καιροῦ ἐν τοῖς Ἱεροσολύμοις, ἐσχάτῃ συνόντα πτωχείᾳ καὶ ἀῤῥωστίᾳ, οὗ καὶ μνημονεῦσαι τὸν Κύριον, ὡς εἰς παράδειγμα λαμβάνοντα τοῦτον εἰς ἐμφανεστέραν τοῦ λόγου δήλωσιν. Οὔπω τοίνυν ἐξ οὐρανῶν καταφοιτήσαντος τοῦ Χριστοῦ, οὔτε ἀνάστασις γέγονεν, οὔτε πράξεων ἀνταπόδοσις ἠκολούθησέ τισιν. Ἀλλ’ ὡς ἐν εἰκόνι, τῇ παραβολῇ γέγραπται πλούσιος τρυφῶν καὶ ἀφιλοικτίρμων, καὶ πένης ἐν ἀῤῥωστίᾳ· ἵν’ εἰδεῖεν ὡς οἱ τὸν ἐπὶ γῆς ἔχοντες πλοῦτον, ὡς εἰ μὴ βουληθεῖεν εἶναι χρηστοὶ, καὶ εὐμετάδοτοι, καὶ κοινωνικοὶ, καὶ ταῖς τῶν πενήτων ἀνάγκαις ἐπικουρεῖν ἕλοιντο, δεινῇ καὶ ἀφύκτῳ περιπεσοῦνται δίκῃ. Ἀναγκαῖον δὲ οἶμαι πρότερον εἰπεῖν, ποία γέγονεν ἡ τοῦ λόγου πρόφασις, ἢ ποίου πράγματος εἰς παράδειξιν, τὴν προκειμένην παραβολὴν ἄριστα διαμορφοῖ καὶ διαπλάττει Χριστός. Ἀπετέλει τοίνυν ἡμᾶς ὁ Σωτὴρ τεχνίτας εἰς ἀγαθοεργίαν, καὶ τοῖς ἐξ ἀρετῶν αὐχήμασιν ἐβούλετο διαπρέπειν.
ὅτι « Αὐτὸς ὁ Κύριος ἐν κελεύσματι, ἐν φωνῇ ἀρχ αγγέλου, καὶ ἐν σάλπιγγι Θεοῦ καταβήσεται ἀπ' αὐ ρανοῦ. Σαλπίσει γὰρ, καὶ οἱ νεκροὶ ἐγερθήσονται ἐν Χριστῷ ἄφθαρτοι. » Οὔπω τοίνυν ἐξ οὐρανῶν κατα- βεβηκότος τοῦ πάντων Κριτού, οὐδὲ ἡ τῶν νεκρῶν γέγονεν ἀνάστασις· εἶτα, πῶς οὐκ ἀπίθανον ἐννοεῖν, ὅτι γέγονεν ήδη τισὶν ἀνταπόδοσις, ή πονηρῶν ἔργων ἢ ἀγαθῶν (1) ; "Εστι τοίνυν παραβολής τρόπος έσχη ματισμένος ἀστείως, τά τε ἐπὶ τῷ πλουσίῳ καὶ τῷ Λαζάρῳ εἰρημένα παρὰ Χριστοῦ. Ἔχει δὲ ὁ λόγος, ὡς ἡ Ἑβραίων παράδοσις ἔχει, Λάζαρον εἶναι τινα κατ' ἐκεῖνο καιροῦ ἐν τοῖς Ἱεροσολύμοις, ἐσχάτῃ συνόντα πτωχείᾳ καὶ ἀῤῥωστίᾳ, οὗ καὶ μνημονεύσαι τὸν Κύριον, ὡς εἰς παράδειγμα λαμβάνοντα τοῦτον εἰς ἐμφανεστέραν τοῦ λόγου δήλωσιν. Ούπω τοίνυν ἐξ οὐρανῶν καταφοιτήσαντος τοῦ Χριστοῦ, οὔτε ἀνά στασις γέγονεν, οὔτε πράξεων ἀνταπόδοσις ἠκολού- θησέ τισιν. Αλλ' ὡς ἐν εἰκόνι, τῇ παραβολῇ γέγρα πται πλούσιος τρυφῶν καὶ ἀφιλοικτίρμων, καὶ πένης ἐν ἀῤῥωστίᾳ· ἵν᾿ εἰδεῖεν ὡς οἱ τὸν ἐπὶ γῆς ἔχοντες πλοῦτον, ὡς εἰ μὴ βουληθείεν εἶναι χρηστοί, καὶ Α ἁγίων ἀγγέλων. Οὕτω καὶ ὁ πάνσοφος Παυλός φησιν ‹ σαν μετὰ σώματος ἀπαλλαγὴν ἐπὶ τὰ οὐράνια· S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. .2. lis sanctis. Sic etiam sapientissimus Paulus dicit : Ipsum Dominum in jussu, in voce archangeli, et in tuba Dei, de cœlo descensurum. Clanget enim tuba, et mortui resurgent in Christo facti incor- ruptibiles . . Cum ergo nondum advenerit de caelo jules, neque mortuorum facta sit resurrectio, quid- ni improbabile existimetur, jam factam esse remu- nerationem sive malorum operum sive bono- rum? Est igitur parabolæ ratio scite admodum conformata, itemque illa quæ de divite ac Lazaro a Christo dicuntur. Fuit itaque Lazarus, ut Hebræo- ruin traditio habet, homo quidam per illud tempus Hierosolymis, in extrema paupertate atque infirmi- tate vivens, cujus ideo fecit mentionem Dominus, ut exemplum inde sumeret demonstrandi evidentius argumenti sui. Ante Christi de culo reditum, neque resurrectio acciderat, neque actorum cujuslibet ho- minis remuneratio. Sed tamen similitudinis ergo scribitur in parabola dives deliciosus et immiserí- cors, simulque pauper morbo languidus; ut cogno- scant ii, qui in terra divitiis affluunt, nisi benigni esse voluerint, largi ac liberales, et nisi pauperuin * Thess. IV, 15. B " explanationem, propter schismalicorum, quanquam baud magno numero, tum Græcorum tum Arme- niorum, exitiosum errorem, quod nempe humano- rum actuum remuneratio nonnisi post corporum resurrectionem a Deo flet. 1. Ergo in primis noster ipse Cyrillus semet explicat in Commentario ad psal. C XLVIII, 16, quem nuper nos ex Vaticani codicibus divulgavimus, dum ait sanctorum animas post divi- nam redemptionis opus in manus Dei convolare; quod probat Christi crucifixi verbis ad Patrem, In manus tuas, etc., et ad latronem, Hodie mecum eris in paradiso; necnon illis Stephani : Domire Jesu, suscipe spiritum meum. 2. Idem Cyrillus in ho- milia prima Paschali ait avunculum suum decesso- remque Theophilum, nuper mortuum, ad cœlestes sedes migrasse. 5. Eusebius Cæsariensis, classicus eque imo et antiquior auctor, in Commentario ad psal. CXLII, 8, quem item nuper nos ex codicibus Vatt. sumptum edidimus, ait Deo : AɛlĘov dôby thy &you- Viam ostende, que post corporis depositionem ducit in cœ- tum. 4. Eustathius biographus et æquævus Eutychii patriarchæ (cujus item novum scriptum nos extuli- mus) ait: Hunc in cœlum ad angelorum choros trans- isse (apud Bolland. die Aprilis). 5. Sanctus Hie- ronymus Paulæ epitaphium hocscribit (ep. fin.): D Aspicis angustum præcisa in rupe sepulcrum ? Hospitium Paulæ est cœlestia regna tenentis. ne, totus item pugnat honi auctoris Lat. priscus libel- lus, quem apud nos habes Script. vet. t. VII, p. 264-270; ubi prima în pagina inter Patres spuriæ illi doctrinæ no consentientes nominatim scribitur Alexandri- nus Cyrillus. 7. Et quoniam catholico dogmati, quod apostolica constitutionc definivit Benedictus XII, P. M., et Florentinum postea Tridentinumque coll- cilia confirmarunt, novus consurrexit in Anglia hostis Burnetus, qui scripto tractatu perniciosissimum errorem renovavit, placet nobis huic opponere An- glum hominem sanctum episcopum Aldhelmum, clarissimum sæculi septimi lumen, qui si carmina de x apostolis condidit, falso in editionibus Alcuino rque Anglo inscripta vel etiam Walafrido Straboni, sed a pervetere Vaticano codice vero auctori Ald- helmo vindicata. Is orgo de Paulo apostolo ita scri- bil: Ossa tegal tellus quamvis modo može sepulcri, Ast tamen in superas conscendit spiritus arces, Cœtibus angelicis nimbosa per æthera ductus. Idem de S. Thaddæo ap. : Cujus in Armenia sopitum morte cadaver Exsurrecturum fatali fine quiescit : Sed tamen æthereas lustrarat spiritus arces. Atque hic idem Aldhelmus, qui justorum animas post corporis obitum station in cœinm receptas deprædicat, nihilominus de S. Joanne ev. loquens ait : Pausat in Epheso præfatus corpore præsul, Præmia sumpturus cum clanget flussica selpir Ultima dum priscis labuntur tempora sæclis Vix evidentius quispiam dicere potuit, animas qui- dem sanctorum hominum statim in cœlum admifui, corporibus vero præmium nonnisi post resurre- ctionem, ut par est, utque rei natura postulat, col- latum iri. Porro noster Cyrillus haud apertioribus verbis hoc loco utitur, quain Joan. Chrysostons in homilia ad I Cor. xv, 19, ed. Maur. p. 565; et homil. ad Hebr. x1, 39, p. 255, quibus Chryso- stomi locis respondet pro viribus, sauctumque ora- torem cum Ecclesia catholica concordem demon- strat magnus Muratorius in insigni suo adversus Buruetum libro De paradiso non exspeciala corpo- rum resurrectione; quem qui leget, pleniorem do- ginatis expositionem, et contraiji erroris refuta- tionem non requiret. Summus denique Allatius turbam maximam Græcorum hac de re testimo- niorum, ex omni ætate petitorum, congerit in opere contra llottingerum cap. 11; ita ut nemo jam Graecus vel Græcorum quicunque sunt orientales associæ, iu hac falsa opinione consistere diutius queant. (1) Postulat hic Cyrilli locus paulo accuratiorem 6. Contra hunc errorem de differenda remuneratio-
PG 72:826Ἤθελε γὰρ εἶναι φιλαλλήλους, καὶ φιλοπτωχίας ἐπιμελητὰς, καὶ τῶν εἰς τοῦτο σπουδασμάτων ἔχεσθαι νεανικῶς· μάλιστα δὲ τοῖς ἐν τῷδε τῷ κόσμῳ πλουσίοις τὰς ἐπ’ αὐτῷ δὴ τούτῳ παραινέσεις συντιθεὶς, καὶ εἰς ὁδὸν αὐτοὺς ἀποφέρων τὴν τοῖς ἁγίοις πρεπωδεστάτην, ἔφασκε· «Πωλήσατε τὰ ὑπάρχοντα, καὶ δότε ἐλεημοσύνην.» Καὶ ἡ μὲν ἐντολὴ καλή τε καὶ ἀγαθὴ καὶ σωτήριος. Οὐκ ἠγνόησε δὲ Χριστὸς, ὅτι τὸ δύνασθαι κατορθοῦν τὸ κεκελευσμένον, οὐκ ἔνεστι τοῖς πολλοῖς· ἀσθενεῖ γὰρ ἀεὶ πρὸς τὰ δυσχερῆ καὶ δυσήνυτα τῶν κατορθωμάτων ὁ ἀνθρώπινος νοῦς· ἐπειδὴ δέ ἐστιν ἀγαθὸς καὶ φιλάνθρωπος, ἐπενόησέ τινα τρόπον ἐπικουρίας αὐτοῖς· ἵνα μὴ τὸν ἐνταῦθα πλοῦτον διηνεκής τε καὶ ἀναπόβλητος διαδέξηται πτωχεία, καὶ τὰς προσκαίρους τρυφὰς αἰωνία κόλασις. Εἰ γὰρ μὴ ἀνέχεσθε, φησὶ, τὸν φιλήδονον ἀφεῖναι πλοῦτον, καὶ ἀπεμπολῆσαι ὁλοκλήρους τὰς οὐσίας, καὶ διαδοῦναι τοῖς δεομένοις, κἀν γοῦν τοῖς ἐλάττοσιν ἐνευδοκιμεῖν σπουδάσατε· ποιήσατε ἑαυτοῖς φίλους ἐκ τοῦ ἀδίκου μαμωνᾶ, τουτέστι μὴ μόνον ἑαυτῶν ποιήσησθε τὸν πλοῦτον, ἀλλὰ καὶ τοῖς δεομένοις χεῖρα ἁπλώσατε·
εὐμετάδοτοι, καὶ κοινωνικοί, καὶ ταῖς τῶν πενήτων Α ἀνάγκαις ἐπικουρεῖν ἔλοιντο, δεινῇ καὶ ἀφύκτῳ περι- πεσοῦνται δίκῃ. Αναγκαῖον δὲ οἶμαι πρότερον εἰπεῖν, ποία γέγο νεν ἡ τοῦ λόγου πρόφασις, ἢ ποίου πράγματος εἰς παράδειξιν, τὴν προκειμένην παραβολήν ἄριστα διαμορφοὶ καὶ διαπλάττει Χριστός. Απετέλει τοίνυν ἡμᾶς ὁ Σωτὴρ τεχνίτας εἰς ἀγαθοεργίαν, καὶ τοῖς ἐξ ἀρετῶν αὐχήμασιν ἐβούλετο διαπρέπειν. Ήθελε γὰρ εἶναι φιλαλλήλους, καὶ φιλοπτωχίας ἐπιμελητάς, καὶ τῶν εἰς τοῦτο σπουδασμάτων έχεσθαι νεανικῶς· μάλιστα δὲ τοῖς ἐν τῷδε τῷ κόσμῳ πλουσίοις τὰς ἐπ' αὐτῷ δὴ τούτῳ παραινέσεις συντιθεὶς, καὶ εἰς ὁδὸν αὐτοὺς ἀποφέρων τὴν τοῖς ἁγίοις πρεπωδεστά την, ἔφασκε· ι Πωλήσατε τὰ ὑπάρχοντα, καὶ δότε ἐλεημοσύνην. » Καὶ ἡ μὲν ἐντολὴ καλή τε καὶ ἀγαθὴ Β καὶ σωτήριος. Οὐκ ἠγνόησε δὲ Χριστός, ὅτι τὸ δύνα- σθαι κατορθοῦν τὸ κεκελευσμένον, οὐκ ἔνεστι τοῖς πολλοῖς· ἀσθενεῖ γὰρ ἀεὶ πρὸς τὰ δυσχερῆ καὶ δυσήνυτα τῶν κατορθωμάτων ὁ ἀνθρώπινος νοῦς· ἐπειδὴ δὲ ἐστιν ἀγαθὸς καὶ φιλάνθρωπος, ἐπενόησε τινα τρόπον ἐπικουρίας αὐτοῖς· ἵνα μὴ τὸν ἐνταῦθα πλοῦτον διηνεκής τε καὶ ἀναπόβλητος διαδέξηται πτωχεία, καὶ τὰς προσκαίρους τρυφὰς αἰωνία κό λασις. Εἰ γὰρ μὴ ἀνέχεσθε, φησί, τὸν φιλήδονον ἀφεῖναι πλοῦτον, καὶ ἀπεμπολήσαι ὁλοκλήρους τὰς οὐσίας, καὶ διαδοῦναι τοῖς δεομένοις, κἂν γοῦν τοῖς ἐλάττοσιν ἐνευδοκιμεῖν σπουδάσατε· ποιήσατε ἑαυ τοῖς φίλους ἐκ τοῦ ἀδίκου μαμωνά, τουτέστι μή μόνον ἑαυτῶν ποιήσησθε τὸν πλοῦτον, ἀλλὰ καὶ τοῖς δεομένοις χεῖρα ἁπλώσατε· συναλγήσατε τοῖς κάτ μνουσι, παραμυθήσασθε ἁγίους τὴν οὐκ ἀβούλητον ἀγαπῶντας πτωχείαν, ἵν᾿ ἀπερισπάστως τῷ Θεῷ λατρεύωσιν. Εσται δὲ τοῦτο ὑμῖν οὐκ ἄμισθον· ὅταν γὰρ ὑμῖν ὁ ἐπίγειος ἐπιλείψῃ πλοῦτος, τῷ τέλει του βίου κατειλημμένοις, τότε κοινωνοὺς ὑμᾶς ποιή- σονται τῆς ἑαυτῶν ἐλπίδος, καὶ τῆς δοθησομένης αὐτοῖς ἐκ Θεοῦ παρακλήσεως· τοὺς γὰρ καμόντας ἐν τῷδε τῷ βίῳ, καὶ ἐπιεικῶς τὸ δυσαχθὲς τῆς πενίας διενεγκόντας φορτίον, ὡς ἀγαθὸς ἀνακτήσεται. Τοιοῦτόν τι καὶ ὁ σοφώτατος Παῦλος τοῖς οὖσιν ἐν πλούτῳ συμβουλεύει, λέγων περὶ τῶν ταλαιπωρου- μένων· « Τὸ ὑμῶν περίσσευμα, εἰς τὸ ἐκείνων ὑστέ ρημα. » Τοῦτο δὲ ἐστιν οὐδὲν ἕτερον ἐπιτάττοντος, πλὴν ὅπερ ἔφη Χριστός, ο Ποιήσατε ἑαυτοῖς φίλους ἐκ τοῦ ἀδίκου μαμωνά. » Οτι δὲ τὸ μὴ ἀνέχεσθαι τοῦτο δραν, ὀλέθρου πρόξενον καὶ πυρὸς ἀσβέστου, διαδείκνυσι, τὴν προκειμένην ἡμῖν ἐκφήνας παραβολήν· • Ανθρωπος γάρ τις ἦν πλούσιος σφόδρα, ο φησίν. Ἐνταῦθά μοι βλέπε καὶ ἐπιτήρησον ἀκριβῶς τοῦ Σωτῆρος τοὺς λόγους, πολύ τι τὸ σοφὸν ἐμφαίνοντας. Καίτοι γὰρ ἐξὸν εἰπεῖν· Ο δεῖνα τυχὸν πλούσιος ἦν ἄνθρωπος, ὡς ἐπὶ τοῦ Ἰώβ, τοῦτο μὲν οὐκ ἔφη· ἄνθρωπον δὲ ἁπλῶς πλούσιον ὀνομάζει, μνημονεύει δὲ τοῦ πένητος ὀνομαστί. Ποία τοίνυν ἡ ἐπιτήρησις; Ανώνυμος ὁ πλούσιος, ὡς ἀφιλοικτείρμων, παρὰ Θεῷ· ἔφη γάρ που διὰ τῆς τοῦ Ψάλλοντος φωνῆς περὶ τῶν μὴ φοβουμένων αὐτὸν, ὅτι «Οὐ μὴ μνησθῶ * COMMENT. IN LUCAM. necessitatibus ultro occurrerint, gravi et inevitabib vindicta fore se corripiendos. Jam in primis necesse est dicere quænam fuerit sermonis hujus occasio, et cujus rei demonstrandæ gratia prædictam optime parabolam Christus for- maverit. Voluit ergo nos Christus bonorum operum artifices effici virtutumque ornamentis excellere. Voluit nos invicem amare, et erga pauperes benigni- tatem sectari, atque in his studiis magna cum əla- critate versari. Præcipue vero hujus mundi divitibus hac super re cohortationes componens, eosque in via sanctis convenientissima statuens, aiebat : e Ven- dite quæ possidetis, et date eleemosynam". › Et hoc quidem mandatum præclarum est et bonum ac salutare. Non tamen ignorabat Christus, ut hoc mandatum exsequi possent, multis vires non inesse. Languet enim ad aspera et factu difficilia mens hu- mana.Quia vero ipse bonus est et hominum amator, rationem quamdam excogitavit qua iis succurre- ret; ne forte præsentes divitias perpetua et indef ciens paupertas exciperet, et temporales delicias Eterna pena. Si enim non patimini, inquit, volupta- rias dimittere divitias, totumque patrimonium ven- dere atque egentibus distribuere, saltem in minoribus date operam ut bene audiatis; nimirum facite vobis amicos de injusto manimona, id est, ne vobis ipsi tantummodo divitias vindicetis, sed et egentibus liberali manu succurrite : compatimini patientibus, consolamini sanctos qui non involun tariam amplexi sunt paupertatem, ut sine animi distractione Deo serviant. Id autem vobis haud D contexta nobis parabola : • Homo quidam erat, in- quit, valde dives. » C expers mercedis erit. Nam cum vos terrenæ desti tuent divitiæ, vitæ fine correptos, tunc spei suæ vos participes facient, dandæque vobis ipsis a Deo con- selationis; qui in hac vita alictos, et pie tamen paupertatis onus gestantes, utpote bonus recreabit. Simile quid sapientissimus quoque Paulus divitibus consulit, dicens de miseris : e Vestra abundantia, illorum inopiam suppleat ". Hoc vero nihil est aliud quam jubere, quod jam dixit Christus: ‹ Fa- cite vobis amicos de iniquo mammona. › Qui vero id non facit, eum sibi exitium et inexstinguibilem ignem parare, perspicue demonstrat Christus bac Luc. x1, 33. " [l Cor. vult, 14. « Jub 1, 1. Atque hoc loco mecum accurate considera Ser- vatoris locutionem, in qua multa sapientia elucet. Nam cum dicere potuisset: ille nomination homo dives erat, ut in Jobo fieri videmus ", non ita locu- tus est, sed hominem generali appellatione divitem dixit, pauperem vero proprio nomine iudigitavit. Quid ergo hic observandum est? Anonymus est apud Deum dives, quia immisericors. Dixit enim alicubi Psalmistæ voce: Non ero memor nomi-
συναλγήσατε τοῖς κάμνουσι, παραμυθήσασθε ἁγίους τὴν οὐκ ἀβούλητον ἀγαπῶντας πτωχείαν, ἵν’ ἀπερισπάστως τῷ Θεῷ λατρεύωσιν. Ἔσται δὲ τοῦτο ὑμῖν οὐκ ἄμισθον· ὅταν γὰρ ὑμῖν ὁ ἐπίγειος ἐπιλείψῃ πλοῦτος, τῷ τέλει τοῦ βίου κατειλημμένοις, τότε κοινωνοὺς ὑμᾶς ποιήσονται τῆς ἑαυτῶν ἐλπίδος, καὶ τῆς δοθησομένης αὐτοῖς ἐκ Θεοῦ παρακλήσεως· τοὺς γὰρ καμόντας ἐν τῷδε τῷ βίῳ, καὶ ἐπιεικῶς τὸ δυσαχθὲς τῆς πενίας διενεγκόντας φορτίον, ὡς ἀγαθὸς ἀνακτήσεται. Τοιοῦτόν τι καὶ ὁ σοφώτατος Παῦλος τοῖς οὖσιν ἐν πλούτῳ συμβουλεύει, λέγων περὶ τῶν ταλαιπωρουμένων· «Τὸ ὑμῶν περίσσευμα, εἰς τὸ ἐκείνων ὑστέρημα.» Τοῦτο δέ ἐστιν οὐδὲν ἕτερον ἐπιτάττοντος, πλὴν ὅπερ ἔφη Χριστὸς, «Ποιήσατε ἑαυτοῖς φίλους ἐκ τοῦ ἀδίκου μαμωνᾶ.» Ὅτι δὲ τὸ μὴ ἀνέχεσθαι τοῦτο δρᾷν, ὀλέθρου πρόξενον καὶ πυρὸς ἀσβέστου, διαδείκνυσι, τὴν προκειμένην ἡμῖν ἐκφήνας παραβολήν· «Ἄνθρωπος γάρ τις ἦν πλούσιος σφόδρα,» φησίν. Ἐνταῦθά μοι βλέπε καὶ ἐπιτήρησον ἀκριβῶς τοῦ Σωτῆρος τοὺς λόγους, πολύ τι τὸ σοφὸν ἐμφαίνοντας. Καίτοι γὰρ ἐξὸν εἰπεῖν· Ὁ δεῖνα τυχὸν πλούσιος ἦν ἄνθρωπος, ὡς ἐπὶ τοῦ Ἰὼβ, τοῦτο μὲν οὐκ ἔφη·
εὐμετάδοτοι, καὶ κοινωνικοί, καὶ ταῖς τῶν πενήτων Α ἀνάγκαις ἐπικουρεῖν ἔλοιντο, δεινῇ καὶ ἀφύκτῳ περι- πεσοῦνται δίκῃ. Αναγκαῖον δὲ οἶμαι πρότερον εἰπεῖν, ποία γέγο νεν ἡ τοῦ λόγου πρόφασις, ἢ ποίου πράγματος εἰς παράδειξιν, τὴν προκειμένην παραβολήν ἄριστα διαμορφοὶ καὶ διαπλάττει Χριστός. Απετέλει τοίνυν ἡμᾶς ὁ Σωτὴρ τεχνίτας εἰς ἀγαθοεργίαν, καὶ τοῖς ἐξ ἀρετῶν αὐχήμασιν ἐβούλετο διαπρέπειν. Ήθελε γὰρ εἶναι φιλαλλήλους, καὶ φιλοπτωχίας ἐπιμελητάς, καὶ τῶν εἰς τοῦτο σπουδασμάτων έχεσθαι νεανικῶς· μάλιστα δὲ τοῖς ἐν τῷδε τῷ κόσμῳ πλουσίοις τὰς ἐπ' αὐτῷ δὴ τούτῳ παραινέσεις συντιθεὶς, καὶ εἰς ὁδὸν αὐτοὺς ἀποφέρων τὴν τοῖς ἁγίοις πρεπωδεστά την, ἔφασκε· ι Πωλήσατε τὰ ὑπάρχοντα, καὶ δότε ἐλεημοσύνην. » Καὶ ἡ μὲν ἐντολὴ καλή τε καὶ ἀγαθὴ Β καὶ σωτήριος. Οὐκ ἠγνόησε δὲ Χριστός, ὅτι τὸ δύνα- σθαι κατορθοῦν τὸ κεκελευσμένον, οὐκ ἔνεστι τοῖς πολλοῖς· ἀσθενεῖ γὰρ ἀεὶ πρὸς τὰ δυσχερῆ καὶ δυσήνυτα τῶν κατορθωμάτων ὁ ἀνθρώπινος νοῦς· ἐπειδὴ δὲ ἐστιν ἀγαθὸς καὶ φιλάνθρωπος, ἐπενόησε τινα τρόπον ἐπικουρίας αὐτοῖς· ἵνα μὴ τὸν ἐνταῦθα πλοῦτον διηνεκής τε καὶ ἀναπόβλητος διαδέξηται πτωχεία, καὶ τὰς προσκαίρους τρυφὰς αἰωνία κό λασις. Εἰ γὰρ μὴ ἀνέχεσθε, φησί, τὸν φιλήδονον ἀφεῖναι πλοῦτον, καὶ ἀπεμπολήσαι ὁλοκλήρους τὰς οὐσίας, καὶ διαδοῦναι τοῖς δεομένοις, κἂν γοῦν τοῖς ἐλάττοσιν ἐνευδοκιμεῖν σπουδάσατε· ποιήσατε ἑαυ τοῖς φίλους ἐκ τοῦ ἀδίκου μαμωνά, τουτέστι μή μόνον ἑαυτῶν ποιήσησθε τὸν πλοῦτον, ἀλλὰ καὶ τοῖς δεομένοις χεῖρα ἁπλώσατε· συναλγήσατε τοῖς κάτ μνουσι, παραμυθήσασθε ἁγίους τὴν οὐκ ἀβούλητον ἀγαπῶντας πτωχείαν, ἵν᾿ ἀπερισπάστως τῷ Θεῷ λατρεύωσιν. Εσται δὲ τοῦτο ὑμῖν οὐκ ἄμισθον· ὅταν γὰρ ὑμῖν ὁ ἐπίγειος ἐπιλείψῃ πλοῦτος, τῷ τέλει του βίου κατειλημμένοις, τότε κοινωνοὺς ὑμᾶς ποιή- σονται τῆς ἑαυτῶν ἐλπίδος, καὶ τῆς δοθησομένης αὐτοῖς ἐκ Θεοῦ παρακλήσεως· τοὺς γὰρ καμόντας ἐν τῷδε τῷ βίῳ, καὶ ἐπιεικῶς τὸ δυσαχθὲς τῆς πενίας διενεγκόντας φορτίον, ὡς ἀγαθὸς ἀνακτήσεται. Τοιοῦτόν τι καὶ ὁ σοφώτατος Παῦλος τοῖς οὖσιν ἐν πλούτῳ συμβουλεύει, λέγων περὶ τῶν ταλαιπωρου- μένων· « Τὸ ὑμῶν περίσσευμα, εἰς τὸ ἐκείνων ὑστέ ρημα. » Τοῦτο δὲ ἐστιν οὐδὲν ἕτερον ἐπιτάττοντος, πλὴν ὅπερ ἔφη Χριστός, ο Ποιήσατε ἑαυτοῖς φίλους ἐκ τοῦ ἀδίκου μαμωνά. » Οτι δὲ τὸ μὴ ἀνέχεσθαι τοῦτο δραν, ὀλέθρου πρόξενον καὶ πυρὸς ἀσβέστου, διαδείκνυσι, τὴν προκειμένην ἡμῖν ἐκφήνας παραβολήν· • Ανθρωπος γάρ τις ἦν πλούσιος σφόδρα, ο φησίν. Ἐνταῦθά μοι βλέπε καὶ ἐπιτήρησον ἀκριβῶς τοῦ Σωτῆρος τοὺς λόγους, πολύ τι τὸ σοφὸν ἐμφαίνοντας. Καίτοι γὰρ ἐξὸν εἰπεῖν· Ο δεῖνα τυχὸν πλούσιος ἦν ἄνθρωπος, ὡς ἐπὶ τοῦ Ἰώβ, τοῦτο μὲν οὐκ ἔφη· ἄνθρωπον δὲ ἁπλῶς πλούσιον ὀνομάζει, μνημονεύει δὲ τοῦ πένητος ὀνομαστί. Ποία τοίνυν ἡ ἐπιτήρησις; Ανώνυμος ὁ πλούσιος, ὡς ἀφιλοικτείρμων, παρὰ Θεῷ· ἔφη γάρ που διὰ τῆς τοῦ Ψάλλοντος φωνῆς περὶ τῶν μὴ φοβουμένων αὐτὸν, ὅτι «Οὐ μὴ μνησθῶ * COMMENT. IN LUCAM. necessitatibus ultro occurrerint, gravi et inevitabib vindicta fore se corripiendos. Jam in primis necesse est dicere quænam fuerit sermonis hujus occasio, et cujus rei demonstrandæ gratia prædictam optime parabolam Christus for- maverit. Voluit ergo nos Christus bonorum operum artifices effici virtutumque ornamentis excellere. Voluit nos invicem amare, et erga pauperes benigni- tatem sectari, atque in his studiis magna cum əla- critate versari. Præcipue vero hujus mundi divitibus hac super re cohortationes componens, eosque in via sanctis convenientissima statuens, aiebat : e Ven- dite quæ possidetis, et date eleemosynam". › Et hoc quidem mandatum præclarum est et bonum ac salutare. Non tamen ignorabat Christus, ut hoc mandatum exsequi possent, multis vires non inesse. Languet enim ad aspera et factu difficilia mens hu- mana.Quia vero ipse bonus est et hominum amator, rationem quamdam excogitavit qua iis succurre- ret; ne forte præsentes divitias perpetua et indef ciens paupertas exciperet, et temporales delicias Eterna pena. Si enim non patimini, inquit, volupta- rias dimittere divitias, totumque patrimonium ven- dere atque egentibus distribuere, saltem in minoribus date operam ut bene audiatis; nimirum facite vobis amicos de injusto manimona, id est, ne vobis ipsi tantummodo divitias vindicetis, sed et egentibus liberali manu succurrite : compatimini patientibus, consolamini sanctos qui non involun tariam amplexi sunt paupertatem, ut sine animi distractione Deo serviant. Id autem vobis haud D contexta nobis parabola : • Homo quidam erat, in- quit, valde dives. » C expers mercedis erit. Nam cum vos terrenæ desti tuent divitiæ, vitæ fine correptos, tunc spei suæ vos participes facient, dandæque vobis ipsis a Deo con- selationis; qui in hac vita alictos, et pie tamen paupertatis onus gestantes, utpote bonus recreabit. Simile quid sapientissimus quoque Paulus divitibus consulit, dicens de miseris : e Vestra abundantia, illorum inopiam suppleat ". Hoc vero nihil est aliud quam jubere, quod jam dixit Christus: ‹ Fa- cite vobis amicos de iniquo mammona. › Qui vero id non facit, eum sibi exitium et inexstinguibilem ignem parare, perspicue demonstrat Christus bac Luc. x1, 33. " [l Cor. vult, 14. « Jub 1, 1. Atque hoc loco mecum accurate considera Ser- vatoris locutionem, in qua multa sapientia elucet. Nam cum dicere potuisset: ille nomination homo dives erat, ut in Jobo fieri videmus ", non ita locu- tus est, sed hominem generali appellatione divitem dixit, pauperem vero proprio nomine iudigitavit. Quid ergo hic observandum est? Anonymus est apud Deum dives, quia immisericors. Dixit enim alicubi Psalmistæ voce: Non ero memor nomi-
PG 72:827ἄνθρωπον δὲ ἁπλῶς πλούσιον ὀνομάζει, μνημονεύει δὲ τοῦ πένητος ὀνομαστί. Ποία τοίνυν ἡ ἐπιτήρησις; Ἀνώνυμος ὁ πλούσιος, ὡς ἀφιλοικτείρμων, παρὰ Θεῷ· ἔφη γάρ που διὰ τῆς τοῦ Ψάλλοντος φωνῆς περὶ τῶν μὴ φοβουμένων αὐτὸν, ὅτι «Οὐ μὴ μνησθῶ τῶν ὀνομάτων αὐτῶν διὰ χειλέων μου.» Ὀνομαστὶ δὲ, ὡς ἔφην, ὁ πένης ἐν γλώσσῃ Θεοῦ. Πλὴν ἴδωμεν τοῦ πλουσίου ἐπ’ οὐδενὶ τῶν ἀναγκαίων ἠρμένην ὀφρύν. Τί οὖν φησι περὶ αὐτοῦ ὁ Χριστός; «Καὶ ἐνεδιδύσκετο πορφύραν καὶ βύσσον,» τουτέστιν, εὐειματεῖν ἐσπούδαζε ἐν ἐσθῆτι πολυτελεστάτῃ. (α φ. 220 β, ε φ. 255) Ὁ δὲ πένης ἔῤῥιπτο παρὰ τὸν πυλῶνα, νόσῳ καὶ πενίᾳ πεπεδημένος, καὶ οὐδενὸς ἠξιοῦτο λόγου· φειδοῦς καὶ φροντίδος ἄμοιρος ἦν, ἐζήτει πρὸς κόρον τῆς τοῦ πλουσίου τραπέζης τὰ παρολισθαίνοντά τε καὶ ἀχρηστότερα· ἐκολάζετο δὲ καὶ ἑτέρως νόσῳ χαλεπωτάτῃ· ἀλλὰ καὶ «οἱ κύνες, φησὶν, ἔλειχον τὰ ἕλκη αὐτοῦ,» καὶ οὐκ ἀδικοῦντες μᾶλλον, κατά γε τὸ εἰκὸς, ἀλλ’ οἷον συναλγοῦντες καὶ θεραπεύοντες· γλώττῃ γὰρ ἰδίᾳ καὶ τὰς ἑαυτῶν καθιστῶσι νόσους, οἷον ἀποξύοντες τὸ λυποῦν, καὶ φιλοφρόνως περιαλείφοντες.
κι ἡ τῶν ὀνομάτων αὐτῶν διὰ χειλέων μου. • Ονομαστι - δὲ, ὡς ἔφην, ὁ πένης ἐν γλώσσῃ Θεοῦ. Πλὴν ἴδωμεν τοῦ πλουσίου ἐπ᾿ οὐδενὶ τῶν ἀναγκαίων ἡρμένην ὀφρύν. Τί οὖν φησι περὶ αὐτοῦ ὁ Χριστός; « Καὶ ἐνεδιδύσκετο πορφύραν καὶ βύσσον, τουτέστιν, εὐειματεῖν ἐσπούδαζε ἐν ἐσθῆτι πολυτελεστάτη. - ( Α Ε Ι. 255) Ὁ δὲ πένης ἔρριπτο παρά τὸν πυλῶνα, νόσῳ καὶ πενίᾳ πεπεδημένος, καὶ αὐτ δενὸς ἠξιοῦτο λόγου · φειδοῦς καὶ φροντίδος άμοιρος ἦν, ἐζήτει πρὸς κόρον τῆς τοῦ πλουσίου τραπέζης τὰ παρολισθαίνοντά τε καὶ ἀχρηστότερα· ἐκολάζετα δὲ καὶ ἑτέρως νόσῳ χαλεπωτάτῃ· ἀλλὰ καὶ ι οἱ κύνες, φησὶν, ἔλειχον τὰ ἕλκη αὐτοῦ, ὁ καὶ οὐκ ἀδικοῦντες μᾶλλον, κατά γε τὸ εἰκὸς, ἀλλ᾽ οἷον συναλγούντες και θεραπεύοντες· γλώττῃ γὰρ ἰδίᾳ καὶ τὰς ἑαυτῶν καθιστῶσι νόσους, οἷον ἀποξύοντες τὸ λυποῦν, καὶ φιλοφρόνως περιαλείφοντες. Ο δὲ πλούσιος ὢν καὶ θηρῶν ἀπηνέστερος, ἀσυναλγὴς καὶ ἀφιλοικτείρμων καὶ μεστὸς ἁπάσης ἀπανθρωπίας ἠλέγχετο. Εγένετο δὲ ἀποθανεῖν τὸν πτωχόν, κ. τ. λ. Απέθανε δὲ καὶ ὁ πλούσιος, καὶ ἐτάξη, κ. τ. λ. ( Α Γ. Ε 'Αλλ' οὐχ ὁ Λάζαρος οὗτος, ἀλλὰ μετὰ πάσης ἀπῄει δορυφορίας, καὶ τῶν χρηστοτέρων ἐλπίδων· τοῖς γὰρ ἐλπίδας ἔχουσι τὰς παρὰ Θεῷ, μετάστασις ἂν εἴη ἐξ ἁγίας Α. ἀκακίας] καὶ πόνων, ἡ ἐκ τῶν καθ᾿ ἡμᾶς ἀποδη μία· καί τι τοιοῦτον ὁ Σολομῶν ἐδίδαξεν εἰπών· • Ἔδοξαν ἐν ὀφθαλμοῖς ἀφρόνων τεθνάναι, καὶ ἐλογίσθη κάκωσις ἡ ἔξοδος αὐτῶν, καὶ ἡ ἀφ᾽ ἡμῶν πορεία, σύντριμμα· οἱ δὲ εἰσὶν ἐν εἰρήνῃ, καὶ ἡ ἐλπὶς αὐτῶν ἀθανασίας πλήρης. » Δίδοται γὰρ αὐτοῖς Ισοπαλὲς τοῖς πόνοις, τὸ τῆς παρακλήσεως μέτρον · ή τάχα που καὶ πλείους τῶν πόνων αἱ ἀμοιβαί· ἔφη γὰρ Χριστός, ὅτι Μέτρον καλόν πεπιεσμένον, σε σαλευμένον, ὑπερεκχυνόμενον, δώσουσιν εἰς τὸν κόλπον ὑμῶν. ὁ Οὐκοῦν « ὁ μὲν Λάζαρος διὰ τῶν ἁγίων ἀγγέλων ἀπενήνεκται, φησίν, εἰς κόλπους Αν βραάμ· ὁ δὲ πλούσιος ἀπέθανε, » φησί, « καὶ ἐτάφης, θάνατος γὰρ αὐτῷ σκληρῷ γεγονότι καὶ ἀφιλοικτείρο μονι, τὸ ἀπαλλαγήναι σώματος· ἄπεισι γὰρ ἐκ τρυφῆς εἰς κόλασιν· ἐκ δόξης εἰς ἀτιμίαν· ἐκ φωτός εἰς σκότος. ΚΕΦΑΛ. 12'. Ανένδεκτόν ἐστι μὴ ἐλθεῖν τὰ σκάνδαλα. ( Α Γ. Ποίων ἄρα σκανδάλων μνημονεύει Χριστὸς, & δὴ πάντη τε καὶ πάντως συμβήσεσθαί φησι ; Διττὰ μὲν οὖν τὰ σκάνδαλα· καὶ τὰ μὲν αὐτῶν, τῇ ὑπερτάτῃ μάχεται δόξῃ, καὶ τῆς ἀνωτάτω πασῶν οὐσίας ἅπτεται, τό γε ἧκον εἰς τὸ ἐγχείρημα τῶν ἐξευρηκότων. Τὰ δὲ πρὸς ἡμῶν ἔσθ' ὅτε γίνεται· διήκει δὲ μέχρι μόνου τοῦ λυπῆσαι τῶν ἀδελφῶν καὶ ὁμοπίστων τινάς· αἱ μὲν γὰρ τῶν αἱρέ σεων παρευρέσεις, καὶ ὃς ἂν γένοιτο μετὰ τῆς ἀλη θείας λόγος, αὐτῇ θείᾳ καὶ ὑπερτάτῃ μάχεται δόξῃ ἀποφέρει γὰρ τοὺς ἁλισκομένους τῆς τῶν ἱερῶν δογμάτων ὀρθότητός τε καὶ ἀκριβείας. Περὶ τῶν S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. num eorum per labia mea ". » Sed nominatim, f. b, dixi, pauper sonat in lingua Dei. Attamen videamus divitem rebus minime necessariis superbientem. Quid enim ait de illo Christus? Et induebatur pur- pura ac bysso, id est, bene semet ornare studebat veste pretiosissima. · Pauper interim jacebat ad januam, morbo et egestate pressus, nullaque ejus habebatur ratio, cura omni et misericordia negata, cupiebatque satiari micis de divitis mensa cadentibus et huic inutilibus. Morbo insuper mole- stissimo cruciabatur; tum etiam e canes, inquit, ulcera ejus lingebant; › non tam illum lædentes, ut verisimile est, quam compatientes atque curantes; namque hi propria lingua morbis suis facere medi- cinam solent, eo quod molestiam abstergant, et aman- ter ungant. At dives feris crudelior, alieno dolore B inflexibilis, et immisericors, atque ex omni inhu- manitate concretus coarguebatur. V. 22. Factum est autem ut moreretur mendi- cus, etc. Mortuus est autem et dives, ac sepultus est, etc. • Non ita hic Lazarus, sed cum honorifico comi- talu et cum optima spe nigravit. Nam qui Deo confidunt, dum hinc a nobis discedunt, a dolore la- boribusque recedunt. Simile aliquid docuit Salomon dum ait : « Visi sunt oculis insipientium mori, et æstimata est afflictio exitus illorum, et a nobis discessus exterminium : illi autem sunt in pace, spesque eorum immortalitate plena est “ › Datur enim ipsis par laboribus solatii mensura. Vel etiam C utique major labore merces est. Ait enim Christus : ● Mensuram bonam et confertam et coagitatam, el superemuentem dabunt in sinum vestrum ". » Igitur • Lazarus quidem a sanctis angelis delatus est, in- quit, in Abrahami sinum; dives autem mortuus est, o subdit, c et sepultus. » Nam vera mors fit illi duro et immisericordi, a proprio corpore separatio. Abit enim ex deliciis ad ponam, ex gloria iu igno- miniam, ex luce in tenebras. b, f. b) [cod. CAP. XVII. V. 1. Impossibile est ut non veniant scandala. Ain' vero, Quorumnam scandalorum meminit Christus, quæ omniuo eventura esse dicit ? Duplex est scandalorum genus; quorum unum Altissimi adversatur majestati, et substantiam cunctis supe- riorem lædit, quantum quidem attinet ad culpæ auctores. Allerum scandalorum genus inter nos fit; atque eatenus tendit, ut quibusdam fratri- bus fideique sodalibus molestiam creet: namque hærescon adinventiones, et quælibet adversus veri- tatem dɔctrina, divinæ ipsi supremæ adversantur majestati; quia quos capiunt, transversos agunt procul sacrorum dogmatum rectitudine et exacta Sap. u1, 2. "Luc. vi, 38. « Psrl. xv, 14. D b, B f. )
Ὁ δὲ πλούσιος ὢν καὶ θηρῶν ἀπηνέστερος, ἀσυναλγὴς καὶ ἀφιλοικτείρμων καὶ μεστὸς ἁπάσης ἀπανθρωπίας ἠλέγχετο. «Ἐγένετο δὲ ἀποθανεῖν τὸν πτωχὸν, κ.τ.λ.» Ἀπέθανε δὲ καὶ ὁ πλούσιος, καὶ ἐτάφη, κ.τ.λ.» (α φ. 223 β, ε φ. 263 β) Ἀλλ’ οὐχ ὁ Λάζαρος οὗτος, ἀλλὰ μετὰ πάσης ἀπῄει δορυφορίας, καὶ τῶν χρηστοτέρων ἐλπίδων· τοῖς γὰρ ἐλπίδας ἔχουσι τὰς παρὰ Θεῷ, μετάστασις ἂν εἴη ἐξ ἀνίας [ ξοδ. α.» ἀκακίας] καὶ πόνων, ἡ ἐκ τῶν καθ’ ἡμᾶς ἀποδημία· καί τι τοιοῦτον ὁ Σολομῶν ἐδίδαξεν εἰπών· «Ἔδοξαν ἐν ὀφθαλμοῖς ἀφρόνων τεθνάναι, καὶ ἐλογίσθη κάκωσις ἡ ἔξοδος αὐτῶν, καὶ ἡ ἀφ’ ἡμῶν πορεία, σύντριμμα· οἱ δὲ εἰσὶν ἐν εἰρήνῃ, καὶ ἡ ἐλπὶς αὐτῶν ἀθανασίας πλήρης.» Δίδοται γὰρ αὐτοῖς ἰσοπαλὲς τοῖς πόνοις, τὸ τῆς παρακλήσεως μέτρον· ἢ τάχα που καὶ πλείους τῶν πόνων αἱ ἀμοιβαί· ἔφη γὰρ Χριστὸς, ὅτι «Μέτρον καλὸν πεπιεσμένον, σεσαλευμένον, ὑπερεκχυνόμενον, δώσουσιν εἰς τὸν κόλπον ὑμῶν.» Οὐκοῦν «ὁ μὲν Λάζαρος διὰ τῶν ἁγίων ἀγγέλων ἀπενήνεκται, φησὶν, εἰς κόλπους Ἀβραάμ· ὁ δὲ πλούσιος ἀπέθανε,» φησὶ, «καὶ ἐτάφη·» θάνατος γὰρ αὐτῷ σκληρῷ γεγονότι καὶ ἀφιλοικτείρμονι, τὸ ἀπαλλαγῆναι σώματος·
κι ἡ τῶν ὀνομάτων αὐτῶν διὰ χειλέων μου. • Ονομαστι - δὲ, ὡς ἔφην, ὁ πένης ἐν γλώσσῃ Θεοῦ. Πλὴν ἴδωμεν τοῦ πλουσίου ἐπ᾿ οὐδενὶ τῶν ἀναγκαίων ἡρμένην ὀφρύν. Τί οὖν φησι περὶ αὐτοῦ ὁ Χριστός; « Καὶ ἐνεδιδύσκετο πορφύραν καὶ βύσσον, τουτέστιν, εὐειματεῖν ἐσπούδαζε ἐν ἐσθῆτι πολυτελεστάτη. - ( Α Ε Ι. 255) Ὁ δὲ πένης ἔρριπτο παρά τὸν πυλῶνα, νόσῳ καὶ πενίᾳ πεπεδημένος, καὶ αὐτ δενὸς ἠξιοῦτο λόγου · φειδοῦς καὶ φροντίδος άμοιρος ἦν, ἐζήτει πρὸς κόρον τῆς τοῦ πλουσίου τραπέζης τὰ παρολισθαίνοντά τε καὶ ἀχρηστότερα· ἐκολάζετα δὲ καὶ ἑτέρως νόσῳ χαλεπωτάτῃ· ἀλλὰ καὶ ι οἱ κύνες, φησὶν, ἔλειχον τὰ ἕλκη αὐτοῦ, ὁ καὶ οὐκ ἀδικοῦντες μᾶλλον, κατά γε τὸ εἰκὸς, ἀλλ᾽ οἷον συναλγούντες και θεραπεύοντες· γλώττῃ γὰρ ἰδίᾳ καὶ τὰς ἑαυτῶν καθιστῶσι νόσους, οἷον ἀποξύοντες τὸ λυποῦν, καὶ φιλοφρόνως περιαλείφοντες. Ο δὲ πλούσιος ὢν καὶ θηρῶν ἀπηνέστερος, ἀσυναλγὴς καὶ ἀφιλοικτείρμων καὶ μεστὸς ἁπάσης ἀπανθρωπίας ἠλέγχετο. Εγένετο δὲ ἀποθανεῖν τὸν πτωχόν, κ. τ. λ. Απέθανε δὲ καὶ ὁ πλούσιος, καὶ ἐτάξη, κ. τ. λ. ( Α Γ. Ε 'Αλλ' οὐχ ὁ Λάζαρος οὗτος, ἀλλὰ μετὰ πάσης ἀπῄει δορυφορίας, καὶ τῶν χρηστοτέρων ἐλπίδων· τοῖς γὰρ ἐλπίδας ἔχουσι τὰς παρὰ Θεῷ, μετάστασις ἂν εἴη ἐξ ἁγίας Α. ἀκακίας] καὶ πόνων, ἡ ἐκ τῶν καθ᾿ ἡμᾶς ἀποδη μία· καί τι τοιοῦτον ὁ Σολομῶν ἐδίδαξεν εἰπών· • Ἔδοξαν ἐν ὀφθαλμοῖς ἀφρόνων τεθνάναι, καὶ ἐλογίσθη κάκωσις ἡ ἔξοδος αὐτῶν, καὶ ἡ ἀφ᾽ ἡμῶν πορεία, σύντριμμα· οἱ δὲ εἰσὶν ἐν εἰρήνῃ, καὶ ἡ ἐλπὶς αὐτῶν ἀθανασίας πλήρης. » Δίδοται γὰρ αὐτοῖς Ισοπαλὲς τοῖς πόνοις, τὸ τῆς παρακλήσεως μέτρον · ή τάχα που καὶ πλείους τῶν πόνων αἱ ἀμοιβαί· ἔφη γὰρ Χριστός, ὅτι Μέτρον καλόν πεπιεσμένον, σε σαλευμένον, ὑπερεκχυνόμενον, δώσουσιν εἰς τὸν κόλπον ὑμῶν. ὁ Οὐκοῦν « ὁ μὲν Λάζαρος διὰ τῶν ἁγίων ἀγγέλων ἀπενήνεκται, φησίν, εἰς κόλπους Αν βραάμ· ὁ δὲ πλούσιος ἀπέθανε, » φησί, « καὶ ἐτάφης, θάνατος γὰρ αὐτῷ σκληρῷ γεγονότι καὶ ἀφιλοικτείρο μονι, τὸ ἀπαλλαγήναι σώματος· ἄπεισι γὰρ ἐκ τρυφῆς εἰς κόλασιν· ἐκ δόξης εἰς ἀτιμίαν· ἐκ φωτός εἰς σκότος. ΚΕΦΑΛ. 12'. Ανένδεκτόν ἐστι μὴ ἐλθεῖν τὰ σκάνδαλα. ( Α Γ. Ποίων ἄρα σκανδάλων μνημονεύει Χριστὸς, & δὴ πάντη τε καὶ πάντως συμβήσεσθαί φησι ; Διττὰ μὲν οὖν τὰ σκάνδαλα· καὶ τὰ μὲν αὐτῶν, τῇ ὑπερτάτῃ μάχεται δόξῃ, καὶ τῆς ἀνωτάτω πασῶν οὐσίας ἅπτεται, τό γε ἧκον εἰς τὸ ἐγχείρημα τῶν ἐξευρηκότων. Τὰ δὲ πρὸς ἡμῶν ἔσθ' ὅτε γίνεται· διήκει δὲ μέχρι μόνου τοῦ λυπῆσαι τῶν ἀδελφῶν καὶ ὁμοπίστων τινάς· αἱ μὲν γὰρ τῶν αἱρέ σεων παρευρέσεις, καὶ ὃς ἂν γένοιτο μετὰ τῆς ἀλη θείας λόγος, αὐτῇ θείᾳ καὶ ὑπερτάτῃ μάχεται δόξῃ ἀποφέρει γὰρ τοὺς ἁλισκομένους τῆς τῶν ἱερῶν δογμάτων ὀρθότητός τε καὶ ἀκριβείας. Περὶ τῶν S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. num eorum per labia mea ". » Sed nominatim, f. b, dixi, pauper sonat in lingua Dei. Attamen videamus divitem rebus minime necessariis superbientem. Quid enim ait de illo Christus? Et induebatur pur- pura ac bysso, id est, bene semet ornare studebat veste pretiosissima. · Pauper interim jacebat ad januam, morbo et egestate pressus, nullaque ejus habebatur ratio, cura omni et misericordia negata, cupiebatque satiari micis de divitis mensa cadentibus et huic inutilibus. Morbo insuper mole- stissimo cruciabatur; tum etiam e canes, inquit, ulcera ejus lingebant; › non tam illum lædentes, ut verisimile est, quam compatientes atque curantes; namque hi propria lingua morbis suis facere medi- cinam solent, eo quod molestiam abstergant, et aman- ter ungant. At dives feris crudelior, alieno dolore B inflexibilis, et immisericors, atque ex omni inhu- manitate concretus coarguebatur. V. 22. Factum est autem ut moreretur mendi- cus, etc. Mortuus est autem et dives, ac sepultus est, etc. • Non ita hic Lazarus, sed cum honorifico comi- talu et cum optima spe nigravit. Nam qui Deo confidunt, dum hinc a nobis discedunt, a dolore la- boribusque recedunt. Simile aliquid docuit Salomon dum ait : « Visi sunt oculis insipientium mori, et æstimata est afflictio exitus illorum, et a nobis discessus exterminium : illi autem sunt in pace, spesque eorum immortalitate plena est “ › Datur enim ipsis par laboribus solatii mensura. Vel etiam C utique major labore merces est. Ait enim Christus : ● Mensuram bonam et confertam et coagitatam, el superemuentem dabunt in sinum vestrum ". » Igitur • Lazarus quidem a sanctis angelis delatus est, in- quit, in Abrahami sinum; dives autem mortuus est, o subdit, c et sepultus. » Nam vera mors fit illi duro et immisericordi, a proprio corpore separatio. Abit enim ex deliciis ad ponam, ex gloria iu igno- miniam, ex luce in tenebras. b, f. b) [cod. CAP. XVII. V. 1. Impossibile est ut non veniant scandala. Ain' vero, Quorumnam scandalorum meminit Christus, quæ omniuo eventura esse dicit ? Duplex est scandalorum genus; quorum unum Altissimi adversatur majestati, et substantiam cunctis supe- riorem lædit, quantum quidem attinet ad culpæ auctores. Allerum scandalorum genus inter nos fit; atque eatenus tendit, ut quibusdam fratri- bus fideique sodalibus molestiam creet: namque hærescon adinventiones, et quælibet adversus veri- tatem dɔctrina, divinæ ipsi supremæ adversantur majestati; quia quos capiunt, transversos agunt procul sacrorum dogmatum rectitudine et exacta Sap. u1, 2. "Luc. vi, 38. « Psrl. xv, 14. D b, B f. )
PG 72:829ἄπεισι γὰρ ἐκ τρυφῆς εἰς κόλασιν· ἐκ δόξης εἰς ἀτιμίαν· ἐκ φωτὸς εἰς σκότος. ΚΕΦΑΛ. ΙΖ. «Ἀνένδεκτόν ἐστι μὴ ἐλθεῖν τὰ σκάνδαλα.» (α φ. 230 β, β φ. 161)
τοιούτων σκανδάλων ἔφη που πάλιν αὐτὸς ὁ Σωτήρ Οὐαὶ τῷ κόσμῳ ἐκ τῶν σκανδάλων· ἀνάγκη γὰρ ἐλθεῖν τὰ σκάνδαλα, πλὴν οὐαὶ τῷ ἀνθρώπῳ δι' οὗ τὸ σκάνδαλον ἔρχεται. » Τὰ γὰρ τοιαῦτα σκάνδαλα, διά γε, φημί, τῶν ἀνοσίων αἱρετικῶν, οὐ καθ' ἑνὸς ἰδικῶς ἔρχεταί τινος, ἐπιβουλεύει δὲ μᾶλλον τῷ κόσμῳ, τουτέστι, τοῖς ἐν ἀπάσῃ τῇ γῇ. Τοῖς τῶν τοιούτων σκανδάλων εὑρεταῖς ἐπιπλήττει λέγων δ μακάριος Παῦλος· « Οὕτως δὲ ἁμαρτάνοντες εἰς τοὺς ἀδελφούς, καὶ τύπτοντες αὐτῶν ἀσθενοῦσαν τὴν συνείδησιν, εἰς Χριστὸν ἁμαρτάνετε. Ἵνα δὲ τὰ τοιαῦτα σκάνδαλα μή κατισχύσωσι τῶν πεπιστευ κότων, ἔφη που Θεὸς τοῖς τὸν ὀρθὸν τῆς ἀληθείας πρεσβεύουσι λόγον, καὶ εὖ εἰδόσι μυσταγωγεῖν· • Πορεύεσθε διὰ τῶν πυλῶν μου, καὶ ὁδοποιήσατε τῷ λαῷ μου, καὶ τοὺς λίθους ἐκ τῆς ὁδοῦ διαρρίψατε. Πικρὰν δὲ τὴν δίκην ἐπήρτησεν ὁ Σωτὴρ τοῖς τὰ τοιάδε τιθεῖσι σκάνδαλα. Εοικε δέ πως, οὐ τῶν τοιούτων σκανδάλων διαμεμα νῆσθαι νῦν, ἐκείνων δὲ μᾶλλον, ἅπερ δὴ συμβαίνει πλειστάκις ἐξ ἀνθρωπίνης μικροψυχίας μεταξύ φίλων τε καὶ ἀδελφῶν. Ἀποφέρει δὲ ἡμᾶς εἰς τὰς ἐπὶ τοῖς τοιούτοις ὑποψίας, ὁ γείτων εὐθὺς καὶ ἐπενηνεγμένος τοῖς πρώτοις λόγος, ο περί γε, φημί, τοῦ συγγινώσκειν ἀδελφοῖς, εἰ γένοιτό πως αὐτοὺς εἰς ἡμᾶς πλημμε λεῖν. Ποία τοίνυν τὰ τοιάδε σκάνδαλα; Μικροψυχίαι τάχα που καὶ λύπαι, δίκαιοί τε καὶ ἄδικοι παρορ γισμοί, λοιδορίας, καταλαλιαί πολλάκις, καὶ τὰ τού- τοις ἀδελφὰ καὶ ὁμοειδῆ τῶν πταισμάτων. Ταῦτα, φημί, οὐκ ἐνδέχεται μὴ ἐλθεῖν· ἆρ᾽ ὡς ἀναγκαίως ἐπιφέροντος αὐτά τισι τοῦ ἐπὶ πάντας Θεοῦ; Μή γένοιτο · φαῦλον γὰρ οὐδὲν παρ' αὐτοῦ, πηγὴ δὲ μᾶλ λόν ἐστι πάσης ἀρετῆς. Πῶς οὖν οὐκ ἐνδέχεται μὴ συμβαίνειν αὐτά; Διὰ τὴν ἡμῶν που πάντως ἀσθέ νειαν (1). «Πολλά γὰρ πταίομεν ἅπαντες, » κατὰ τὸ γεγραμμένον. Πλὴν οὐαὶ μὲν ἔσεσθαί φησι τῷ ειθέντι τὰ σκάνδαλα· οὐ γὰρ ἀνεπίπληκτον ἐξ, συστέλλει δὲ μᾶλλον τῷ φόβῳ τῆς δίκης τὸ βάθυμον ἐν τούτοις. Ἐπιτάττει γε μήν ἀνεξικακεῖν τοῖς τεθείσιν αὐτά. Ἐὰν ἑπτάκις τῆς ἡμέρας ἁμάρτῃ εἰς σέ, Χ. Τ. 2. φησὶν, ὁ ἁμαρτὼν εἰς σέ, καὶ καταγινώσκῃ ἑαυτοῦ, ἀφήσεις αὐτῷ· καὶ οὐχ ἅπαξ, ἀλλὰ πλειστάκις. Οὐ γὰρ εἴ τις ἀσθενεῖ καὶ τοῦτο συχνῶς, διὰ τοῦτο ἀφιλαλλήλους ἡμᾶς ὁρᾶσθαι, καὶ ὀλιγώρως ἔχειν εἰς μακροθυμίαν· δεῖ δὲ μᾶλλον ἀπομιμεῖσθαι φιλεῖν τοὺς τῶν ἐν σώματι παθῶν ἰατρούς, οἳ οὐχ ἅπαξ ἢ δἰς τὸν ἄρρωστον θεραπεύουσι, τοσαυτάκις δὲ μᾶλ- λον, οσάκις ἂν αὐτὸν ἀῤῥωστῆσαι συμβῇ. Εννοῶμεν γὰρ ὡς καὶ ἡμεῖς ἐσμεν ἐν ἀσθενείαις, καὶ ἡττώ- μεθα παθῶν· πάσχοντες δὲ τοῦτο, χρηστοὺς καὶ ἀμνησικάκους εἶναι πρὸς ἡμᾶς εὐχόμεθα τοὺς ἐπισ 7. 6ο COMMENT. IN LUCAM.. A regula. De hujusmodi scandalis dixit alio loco Ser- • B c (A f. ), B f. b) 'Eàv yàp èmistpέyŋ, D XVIII, * Cor. vill, 12. vator: Væ mundo a scandalis! Necesse est enim ut veniant scandala: verumtamen væ homini illi, per quem scandalum venit " !, Namque hæc scan- dala, quæ scilicet ab impiis hæreticis fiunt, haud contra aliquem sigillatim tendunt, sed mundum potius, id est, universæ terræ incolas, nituntur pessumdare. Adversus talium scandalorum auctores invebitur beatus Paulus dicens : . Sic autem percan- tes in fratres, et percutientes conscientiam eorum infirmam, in Christum peccatis "., Ne vero hu- jusmodi scandala inter credentes prævaleant, ait alicubi Deus his qui rectam veritatis tradunt doctri- nam, et docendorum sacrorum periti sunt: ‹ Ite per portas, parate iter populo, et lapides de via projicite ".› Acerbam autem pœnam indixit Ser- vator iis qui talia scandala ponunt, Sed enim haud videtur scandalorum horum nune mentionem facere, sed illorum potius quæ sæpissi- me ex humani ingenii dissensionibus inter amicos fratresque contingunt. Verumtamen emendat nos in hujusmodi simultatibus, proximus statim et his connexus sermo, qui est de condonando fratribus, si forte aliquando in nos peccaverint. Quæ sunt ergo hæc scandal:? dissensiones ferme quedam et simul- tates, et modo justæ, modo injustæ indignationes, convicia, obtrectationes sæpe, et his cognatæ ac similes offensiones. Næc, inquam, fieri nequit quin eveniant. Num quia læc necessario summus Deus inferat? Minime gentium. Nihil enim ab ipso ini- quum accidit, qui est omnis potius virtutis fons. Quomodo igitur fieri non potest quin accidant? Propter nostram scilicet infirmitatem. e In multis enim oflendimus omnes, sicuti scriptum est e. Verumtamen va certe dicit illi fore qui scan- dala posuerit. Non enim absque increpatione dimit- tit, sed metu pœnæ potius corripit in his emen- dandis socordiam. Jubet nihilominus ut scandalorum auctores patienter feramus. V. 4. Si septies in die peccaverit in te, etc. Si resipuerit, inquit, qui in te peccavit, suamque culpam agnoverit, dimittes ei; neque id semel, sed saepissime. Non enim quia aliquis hac spe infirmitate laborat, idcirco mutua charitate alienos videri nos oportet, et patientiam omittere: imo vero imitari corporalium morborum medicos de- bemus, qui non semel et iterum medentur ægro, sed quotiescunque ei agrotare contigerit. Cogile- mus enim, nos pariter infirmos esse, et vinci cu- piditatibus; qui cum hæc vitia palimur, clementes et injuriarum obliviosos eos esse cupimus qui ul- cisci deberent, et puniendi potestatem habent. "Isa. LXII, 10. ** Matth. rit hominem posse devitare in tota vita peccata omnia, Jac. 111, 2. etiam venialia, nisi ex specials Dei privilegio, quem- admodum de B. Virgine tenet Ecclesia, anathema est. (1) Hine Trikentinus canon 25,sess. vi: Siquis dixe-
Which Scandals Does Christ Mention?Ποίων ἄρα σκανδάλων μνημονεύει Χριστὸς, ἃ δὴ πάντη…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Ποίων ἄρα σκανδάλων μνημονεύει Χριστὸς, ἃ δὴ πάντη τε καὶ πάντως συμβήσεσθαί φησι; Διττὰ μὲν οὖν τὰ σκάνδαλα· καὶ τὰ μὲν αὐτῶν, τῇ ὑπερτάτῃ μάχεται δόξῃ, καὶ τῆς ἀνωτάτω πασῶν οὐσίας ἅπτεται, τό γε ἧκον εἰς τὸ ἐγχείρημα τῶν ἐξευρηκότων. Τὰ δὲ πρὸς ἡμῶν ἔσθ’ ὅτε γίνεται· διήκει δὲ μέχρι μόνου τοῦ λυπῆσαι τῶν ἀδελφῶν καὶ ὁμοπίστων τινάς· αἱ μὲν γὰρ τῶν αἱρέσεων παρευρέσεις, καὶ ὃς ἂν γένοιτο μετὰ τῆς ἀληθείας λόγος, αὐτῇ θείᾳ καὶ ὑπερτάτῃ μάχεται δόξῃ· ἀποφέρει γὰρ τοὺς ἁλισκομένους τῆς τῶν ἱερῶν δογμάτων ὀρθότητός τε καὶ ἀκριβείας. Περὶ τῶν τοιούτων σκανδάλων ἔφη που πάλιν αὐτὸς ὁ Σωτήρ· «Οὐαὶ τῷ κόσμῳ ἐκ τῶν σκανδάλων· ἀνάγκη γὰρ ἐλθεῖν τὰ σκάνδαλα, πλὴν οὐαὶ τῷ ἀνθρώπῳ δι’ οὗ τὸ σκάνδαλον ἔρχεται.» Τὰ γὰρ τοιαῦτα σκάνδαλα, διά γε, φημὶ, τῶν ἀνοσίων αἱρετικῶν, οὐ καθ’ ἑνὸς ἰδικῶς ἔρχεταί τινος, ἐπιβουλεύει δὲ μᾶλλον τῷ κόσμῳ, τουτέστι, τοῖς ἐν ἁπάσῃ τῇ γῇ. Τοῖς τῶν τοιούτων σκανδάλων εὑρεταῖς ἐπιπλήττει λέγων ὁ μακάριος Παῦλος·
τοιούτων σκανδάλων ἔφη που πάλιν αὐτὸς ὁ Σωτήρ Οὐαὶ τῷ κόσμῳ ἐκ τῶν σκανδάλων· ἀνάγκη γὰρ ἐλθεῖν τὰ σκάνδαλα, πλὴν οὐαὶ τῷ ἀνθρώπῳ δι' οὗ τὸ σκάνδαλον ἔρχεται. » Τὰ γὰρ τοιαῦτα σκάνδαλα, διά γε, φημί, τῶν ἀνοσίων αἱρετικῶν, οὐ καθ' ἑνὸς ἰδικῶς ἔρχεταί τινος, ἐπιβουλεύει δὲ μᾶλλον τῷ κόσμῳ, τουτέστι, τοῖς ἐν ἀπάσῃ τῇ γῇ. Τοῖς τῶν τοιούτων σκανδάλων εὑρεταῖς ἐπιπλήττει λέγων δ μακάριος Παῦλος· « Οὕτως δὲ ἁμαρτάνοντες εἰς τοὺς ἀδελφούς, καὶ τύπτοντες αὐτῶν ἀσθενοῦσαν τὴν συνείδησιν, εἰς Χριστὸν ἁμαρτάνετε. Ἵνα δὲ τὰ τοιαῦτα σκάνδαλα μή κατισχύσωσι τῶν πεπιστευ κότων, ἔφη που Θεὸς τοῖς τὸν ὀρθὸν τῆς ἀληθείας πρεσβεύουσι λόγον, καὶ εὖ εἰδόσι μυσταγωγεῖν· • Πορεύεσθε διὰ τῶν πυλῶν μου, καὶ ὁδοποιήσατε τῷ λαῷ μου, καὶ τοὺς λίθους ἐκ τῆς ὁδοῦ διαρρίψατε. Πικρὰν δὲ τὴν δίκην ἐπήρτησεν ὁ Σωτὴρ τοῖς τὰ τοιάδε τιθεῖσι σκάνδαλα. Εοικε δέ πως, οὐ τῶν τοιούτων σκανδάλων διαμεμα νῆσθαι νῦν, ἐκείνων δὲ μᾶλλον, ἅπερ δὴ συμβαίνει πλειστάκις ἐξ ἀνθρωπίνης μικροψυχίας μεταξύ φίλων τε καὶ ἀδελφῶν. Ἀποφέρει δὲ ἡμᾶς εἰς τὰς ἐπὶ τοῖς τοιούτοις ὑποψίας, ὁ γείτων εὐθὺς καὶ ἐπενηνεγμένος τοῖς πρώτοις λόγος, ο περί γε, φημί, τοῦ συγγινώσκειν ἀδελφοῖς, εἰ γένοιτό πως αὐτοὺς εἰς ἡμᾶς πλημμε λεῖν. Ποία τοίνυν τὰ τοιάδε σκάνδαλα; Μικροψυχίαι τάχα που καὶ λύπαι, δίκαιοί τε καὶ ἄδικοι παρορ γισμοί, λοιδορίας, καταλαλιαί πολλάκις, καὶ τὰ τού- τοις ἀδελφὰ καὶ ὁμοειδῆ τῶν πταισμάτων. Ταῦτα, φημί, οὐκ ἐνδέχεται μὴ ἐλθεῖν· ἆρ᾽ ὡς ἀναγκαίως ἐπιφέροντος αὐτά τισι τοῦ ἐπὶ πάντας Θεοῦ; Μή γένοιτο · φαῦλον γὰρ οὐδὲν παρ' αὐτοῦ, πηγὴ δὲ μᾶλ λόν ἐστι πάσης ἀρετῆς. Πῶς οὖν οὐκ ἐνδέχεται μὴ συμβαίνειν αὐτά; Διὰ τὴν ἡμῶν που πάντως ἀσθέ νειαν (1). «Πολλά γὰρ πταίομεν ἅπαντες, » κατὰ τὸ γεγραμμένον. Πλὴν οὐαὶ μὲν ἔσεσθαί φησι τῷ ειθέντι τὰ σκάνδαλα· οὐ γὰρ ἀνεπίπληκτον ἐξ, συστέλλει δὲ μᾶλλον τῷ φόβῳ τῆς δίκης τὸ βάθυμον ἐν τούτοις. Ἐπιτάττει γε μήν ἀνεξικακεῖν τοῖς τεθείσιν αὐτά. Ἐὰν ἑπτάκις τῆς ἡμέρας ἁμάρτῃ εἰς σέ, Χ. Τ. 2. φησὶν, ὁ ἁμαρτὼν εἰς σέ, καὶ καταγινώσκῃ ἑαυτοῦ, ἀφήσεις αὐτῷ· καὶ οὐχ ἅπαξ, ἀλλὰ πλειστάκις. Οὐ γὰρ εἴ τις ἀσθενεῖ καὶ τοῦτο συχνῶς, διὰ τοῦτο ἀφιλαλλήλους ἡμᾶς ὁρᾶσθαι, καὶ ὀλιγώρως ἔχειν εἰς μακροθυμίαν· δεῖ δὲ μᾶλλον ἀπομιμεῖσθαι φιλεῖν τοὺς τῶν ἐν σώματι παθῶν ἰατρούς, οἳ οὐχ ἅπαξ ἢ δἰς τὸν ἄρρωστον θεραπεύουσι, τοσαυτάκις δὲ μᾶλ- λον, οσάκις ἂν αὐτὸν ἀῤῥωστῆσαι συμβῇ. Εννοῶμεν γὰρ ὡς καὶ ἡμεῖς ἐσμεν ἐν ἀσθενείαις, καὶ ἡττώ- μεθα παθῶν· πάσχοντες δὲ τοῦτο, χρηστοὺς καὶ ἀμνησικάκους εἶναι πρὸς ἡμᾶς εὐχόμεθα τοὺς ἐπισ 7. 6ο COMMENT. IN LUCAM.. A regula. De hujusmodi scandalis dixit alio loco Ser- • B c (A f. ), B f. b) 'Eàv yàp èmistpέyŋ, D XVIII, * Cor. vill, 12. vator: Væ mundo a scandalis! Necesse est enim ut veniant scandala: verumtamen væ homini illi, per quem scandalum venit " !, Namque hæc scan- dala, quæ scilicet ab impiis hæreticis fiunt, haud contra aliquem sigillatim tendunt, sed mundum potius, id est, universæ terræ incolas, nituntur pessumdare. Adversus talium scandalorum auctores invebitur beatus Paulus dicens : . Sic autem percan- tes in fratres, et percutientes conscientiam eorum infirmam, in Christum peccatis "., Ne vero hu- jusmodi scandala inter credentes prævaleant, ait alicubi Deus his qui rectam veritatis tradunt doctri- nam, et docendorum sacrorum periti sunt: ‹ Ite per portas, parate iter populo, et lapides de via projicite ".› Acerbam autem pœnam indixit Ser- vator iis qui talia scandala ponunt, Sed enim haud videtur scandalorum horum nune mentionem facere, sed illorum potius quæ sæpissi- me ex humani ingenii dissensionibus inter amicos fratresque contingunt. Verumtamen emendat nos in hujusmodi simultatibus, proximus statim et his connexus sermo, qui est de condonando fratribus, si forte aliquando in nos peccaverint. Quæ sunt ergo hæc scandal:? dissensiones ferme quedam et simul- tates, et modo justæ, modo injustæ indignationes, convicia, obtrectationes sæpe, et his cognatæ ac similes offensiones. Næc, inquam, fieri nequit quin eveniant. Num quia læc necessario summus Deus inferat? Minime gentium. Nihil enim ab ipso ini- quum accidit, qui est omnis potius virtutis fons. Quomodo igitur fieri non potest quin accidant? Propter nostram scilicet infirmitatem. e In multis enim oflendimus omnes, sicuti scriptum est e. Verumtamen va certe dicit illi fore qui scan- dala posuerit. Non enim absque increpatione dimit- tit, sed metu pœnæ potius corripit in his emen- dandis socordiam. Jubet nihilominus ut scandalorum auctores patienter feramus. V. 4. Si septies in die peccaverit in te, etc. Si resipuerit, inquit, qui in te peccavit, suamque culpam agnoverit, dimittes ei; neque id semel, sed saepissime. Non enim quia aliquis hac spe infirmitate laborat, idcirco mutua charitate alienos videri nos oportet, et patientiam omittere: imo vero imitari corporalium morborum medicos de- bemus, qui non semel et iterum medentur ægro, sed quotiescunque ei agrotare contigerit. Cogile- mus enim, nos pariter infirmos esse, et vinci cu- piditatibus; qui cum hæc vitia palimur, clementes et injuriarum obliviosos eos esse cupimus qui ul- cisci deberent, et puniendi potestatem habent. "Isa. LXII, 10. ** Matth. rit hominem posse devitare in tota vita peccata omnia, Jac. 111, 2. etiam venialia, nisi ex specials Dei privilegio, quem- admodum de B. Virgine tenet Ecclesia, anathema est. (1) Hine Trikentinus canon 25,sess. vi: Siquis dixe-
«Οὕτως δὲ ἁμαρτάνοντες εἰς τοὺς ἀδελφοὺς, καὶ τύπτοντες αὐτῶν ἀσθενοῦσαν τὴν συνείδησιν, εἰς Χριστὸν ἁμαρτάνετε.» Ἵνα δὲ τὰ τοιαῦτα σκάνδαλα μὴ κατισχύσωσι τῶν πεπιστευκότων, ἔφη που Θεὸς τοῖς τὸν ὀρθὸν τῆς ἀληθείας πρεσβεύουσι λόγον, καὶ εὖ εἰδόσι μυσταγωγεῖν· «Πορεύεσθε διὰ τῶν πυλῶν μου, καὶ ὁδοποιήσατε τῷ λαῷ μου, καὶ τοὺς λίθους ἐκ τῆς ὁδοῦ διαῤῥίψατε.» Πικρὰν δὲ τὴν δίκην ἐπήρτησεν ὁ Σωτὴρ τοῖς τὰ τοιάδε τιθεῖσι σκάνδαλα. Ἔοικε δέ πως, οὐ τῶν τοιούτων σκανδάλων διαμεμνῆσθαι νῦν, ἐκείνων δὲ μᾶλλον, ἅπερ δὴ συμβαίνει πλειστάκις ἐξ ἀνθρωπίνης μικροψυχίας μεταξὺ φίλων τε καὶ ἀδελφῶν. Ἀποφέρει δὲ ἡμᾶς εἰς τὰς ἐπὶ τοῖς τοιούτοις ὑποψίας, ὁ γείτων εὐθὺς καὶ ἐπενηνεγμένος τοῖς πρώτοις λόγος, ὁ περί γε, φημὶ, τοῦ συγγινώσκειν ἀδελφοῖς, εἰ γένοιτό πως αὐτοὺς εἰς ἡμᾶς πλημμελεῖν. Ποῖα τοίνυν τὰ τοιάδε σκάνδαλα; Μικροψυχίαι τάχα που καὶ λύπαι, δίκαιοί τε καὶ ἄδικοι παροργισμοὶ, λοιδορίαι, καταλαλιαὶ πολλάκις, καὶ τὰ τούτοις ἀδελφὰ καὶ ὁμοειδῆ τῶν πταισμάτων. Ταῦτα, φημὶ, οὐκ ἐνδέχεται μὴ ἐλθεῖν· ἆρ’ ὡς ἀναγκαίως ἐπιφέροντος αὐτά τισι τοῦ ἐπὶ πάντας Θεοῦ; Μὴ γένοιτο·
τοιούτων σκανδάλων ἔφη που πάλιν αὐτὸς ὁ Σωτήρ Οὐαὶ τῷ κόσμῳ ἐκ τῶν σκανδάλων· ἀνάγκη γὰρ ἐλθεῖν τὰ σκάνδαλα, πλὴν οὐαὶ τῷ ἀνθρώπῳ δι' οὗ τὸ σκάνδαλον ἔρχεται. » Τὰ γὰρ τοιαῦτα σκάνδαλα, διά γε, φημί, τῶν ἀνοσίων αἱρετικῶν, οὐ καθ' ἑνὸς ἰδικῶς ἔρχεταί τινος, ἐπιβουλεύει δὲ μᾶλλον τῷ κόσμῳ, τουτέστι, τοῖς ἐν ἀπάσῃ τῇ γῇ. Τοῖς τῶν τοιούτων σκανδάλων εὑρεταῖς ἐπιπλήττει λέγων δ μακάριος Παῦλος· « Οὕτως δὲ ἁμαρτάνοντες εἰς τοὺς ἀδελφούς, καὶ τύπτοντες αὐτῶν ἀσθενοῦσαν τὴν συνείδησιν, εἰς Χριστὸν ἁμαρτάνετε. Ἵνα δὲ τὰ τοιαῦτα σκάνδαλα μή κατισχύσωσι τῶν πεπιστευ κότων, ἔφη που Θεὸς τοῖς τὸν ὀρθὸν τῆς ἀληθείας πρεσβεύουσι λόγον, καὶ εὖ εἰδόσι μυσταγωγεῖν· • Πορεύεσθε διὰ τῶν πυλῶν μου, καὶ ὁδοποιήσατε τῷ λαῷ μου, καὶ τοὺς λίθους ἐκ τῆς ὁδοῦ διαρρίψατε. Πικρὰν δὲ τὴν δίκην ἐπήρτησεν ὁ Σωτὴρ τοῖς τὰ τοιάδε τιθεῖσι σκάνδαλα. Εοικε δέ πως, οὐ τῶν τοιούτων σκανδάλων διαμεμα νῆσθαι νῦν, ἐκείνων δὲ μᾶλλον, ἅπερ δὴ συμβαίνει πλειστάκις ἐξ ἀνθρωπίνης μικροψυχίας μεταξύ φίλων τε καὶ ἀδελφῶν. Ἀποφέρει δὲ ἡμᾶς εἰς τὰς ἐπὶ τοῖς τοιούτοις ὑποψίας, ὁ γείτων εὐθὺς καὶ ἐπενηνεγμένος τοῖς πρώτοις λόγος, ο περί γε, φημί, τοῦ συγγινώσκειν ἀδελφοῖς, εἰ γένοιτό πως αὐτοὺς εἰς ἡμᾶς πλημμε λεῖν. Ποία τοίνυν τὰ τοιάδε σκάνδαλα; Μικροψυχίαι τάχα που καὶ λύπαι, δίκαιοί τε καὶ ἄδικοι παρορ γισμοί, λοιδορίας, καταλαλιαί πολλάκις, καὶ τὰ τού- τοις ἀδελφὰ καὶ ὁμοειδῆ τῶν πταισμάτων. Ταῦτα, φημί, οὐκ ἐνδέχεται μὴ ἐλθεῖν· ἆρ᾽ ὡς ἀναγκαίως ἐπιφέροντος αὐτά τισι τοῦ ἐπὶ πάντας Θεοῦ; Μή γένοιτο · φαῦλον γὰρ οὐδὲν παρ' αὐτοῦ, πηγὴ δὲ μᾶλ λόν ἐστι πάσης ἀρετῆς. Πῶς οὖν οὐκ ἐνδέχεται μὴ συμβαίνειν αὐτά; Διὰ τὴν ἡμῶν που πάντως ἀσθέ νειαν (1). «Πολλά γὰρ πταίομεν ἅπαντες, » κατὰ τὸ γεγραμμένον. Πλὴν οὐαὶ μὲν ἔσεσθαί φησι τῷ ειθέντι τὰ σκάνδαλα· οὐ γὰρ ἀνεπίπληκτον ἐξ, συστέλλει δὲ μᾶλλον τῷ φόβῳ τῆς δίκης τὸ βάθυμον ἐν τούτοις. Ἐπιτάττει γε μήν ἀνεξικακεῖν τοῖς τεθείσιν αὐτά. Ἐὰν ἑπτάκις τῆς ἡμέρας ἁμάρτῃ εἰς σέ, Χ. Τ. 2. φησὶν, ὁ ἁμαρτὼν εἰς σέ, καὶ καταγινώσκῃ ἑαυτοῦ, ἀφήσεις αὐτῷ· καὶ οὐχ ἅπαξ, ἀλλὰ πλειστάκις. Οὐ γὰρ εἴ τις ἀσθενεῖ καὶ τοῦτο συχνῶς, διὰ τοῦτο ἀφιλαλλήλους ἡμᾶς ὁρᾶσθαι, καὶ ὀλιγώρως ἔχειν εἰς μακροθυμίαν· δεῖ δὲ μᾶλλον ἀπομιμεῖσθαι φιλεῖν τοὺς τῶν ἐν σώματι παθῶν ἰατρούς, οἳ οὐχ ἅπαξ ἢ δἰς τὸν ἄρρωστον θεραπεύουσι, τοσαυτάκις δὲ μᾶλ- λον, οσάκις ἂν αὐτὸν ἀῤῥωστῆσαι συμβῇ. Εννοῶμεν γὰρ ὡς καὶ ἡμεῖς ἐσμεν ἐν ἀσθενείαις, καὶ ἡττώ- μεθα παθῶν· πάσχοντες δὲ τοῦτο, χρηστοὺς καὶ ἀμνησικάκους εἶναι πρὸς ἡμᾶς εὐχόμεθα τοὺς ἐπισ 7. 6ο COMMENT. IN LUCAM.. A regula. De hujusmodi scandalis dixit alio loco Ser- • B c (A f. ), B f. b) 'Eàv yàp èmistpέyŋ, D XVIII, * Cor. vill, 12. vator: Væ mundo a scandalis! Necesse est enim ut veniant scandala: verumtamen væ homini illi, per quem scandalum venit " !, Namque hæc scan- dala, quæ scilicet ab impiis hæreticis fiunt, haud contra aliquem sigillatim tendunt, sed mundum potius, id est, universæ terræ incolas, nituntur pessumdare. Adversus talium scandalorum auctores invebitur beatus Paulus dicens : . Sic autem percan- tes in fratres, et percutientes conscientiam eorum infirmam, in Christum peccatis "., Ne vero hu- jusmodi scandala inter credentes prævaleant, ait alicubi Deus his qui rectam veritatis tradunt doctri- nam, et docendorum sacrorum periti sunt: ‹ Ite per portas, parate iter populo, et lapides de via projicite ".› Acerbam autem pœnam indixit Ser- vator iis qui talia scandala ponunt, Sed enim haud videtur scandalorum horum nune mentionem facere, sed illorum potius quæ sæpissi- me ex humani ingenii dissensionibus inter amicos fratresque contingunt. Verumtamen emendat nos in hujusmodi simultatibus, proximus statim et his connexus sermo, qui est de condonando fratribus, si forte aliquando in nos peccaverint. Quæ sunt ergo hæc scandal:? dissensiones ferme quedam et simul- tates, et modo justæ, modo injustæ indignationes, convicia, obtrectationes sæpe, et his cognatæ ac similes offensiones. Næc, inquam, fieri nequit quin eveniant. Num quia læc necessario summus Deus inferat? Minime gentium. Nihil enim ab ipso ini- quum accidit, qui est omnis potius virtutis fons. Quomodo igitur fieri non potest quin accidant? Propter nostram scilicet infirmitatem. e In multis enim oflendimus omnes, sicuti scriptum est e. Verumtamen va certe dicit illi fore qui scan- dala posuerit. Non enim absque increpatione dimit- tit, sed metu pœnæ potius corripit in his emen- dandis socordiam. Jubet nihilominus ut scandalorum auctores patienter feramus. V. 4. Si septies in die peccaverit in te, etc. Si resipuerit, inquit, qui in te peccavit, suamque culpam agnoverit, dimittes ei; neque id semel, sed saepissime. Non enim quia aliquis hac spe infirmitate laborat, idcirco mutua charitate alienos videri nos oportet, et patientiam omittere: imo vero imitari corporalium morborum medicos de- bemus, qui non semel et iterum medentur ægro, sed quotiescunque ei agrotare contigerit. Cogile- mus enim, nos pariter infirmos esse, et vinci cu- piditatibus; qui cum hæc vitia palimur, clementes et injuriarum obliviosos eos esse cupimus qui ul- cisci deberent, et puniendi potestatem habent. "Isa. LXII, 10. ** Matth. rit hominem posse devitare in tota vita peccata omnia, Jac. 111, 2. etiam venialia, nisi ex specials Dei privilegio, quem- admodum de B. Virgine tenet Ecclesia, anathema est. (1) Hine Trikentinus canon 25,sess. vi: Siquis dixe-
PG 72:831φαῦλον γὰρ οὐδὲν παρ’ αὐτοῦ, πηγὴ δὲ μᾶλλόν ἐστι πάσης ἀρετῆς. Πῶς οὖν οὐκ ἐνδέχεται μὴ συμβαίνειν αὐτά; Διὰ τὴν ἡμῶν που πάντως ἀσθένειαν. «Πολλὰ γὰρ πταίομεν ἅπαντες,» κατὰ τὸ γεγραμμένον. Πλὴν οὐαὶ μὲν ἔσεσθαί φησι τῷ τιθέντι τὰ σκάνδαλα· οὐ γὰρ ἀνεπίπληκτον ἐᾷ, συστέλλει δὲ μᾶλλον τῷ φόβῳ τῆς δίκης τὸ ῥᾴθυμον ἐν τούτοις. Ἐπιτάττει γε μὴν ἀνεξικακεῖν τοῖς τιθεῖσιν αὐτά. «Ἐὰν ἑπτάκις τῆς ἡμέρας ἁμάρτῃ εἰς σὲ, κ.τ.λ.» (α φ. 230 β, β φ. 161 β) Ἐὰν γὰρ ἐπιστρέφῃ, φησὶν, ὁ ἁμαρτὼν εἰς σὲ, καὶ καταγινώσκῃ ἑαυτοῦ, ἀφήσεις αὐτῷ· καὶ οὐχ ἅπαξ, ἀλλὰ πλειστάκις. Οὐ γὰρ εἴ τις ἀσθενεῖ καὶ τοῦτο συχνῶς, διὰ τοῦτο ἀφιλαλλήλους ἡμᾶς ὁρᾶσθαι, καὶ ὀλιγώρως ἔχειν εἰς μακροθυμίαν· δεῖ δὲ μᾶλλον ἀπομιμεῖσθαι φιλεῖν τοὺς τῶν ἐν σώματι παθῶν ἰατροὺς, οἳ οὐχ ἅπαξ ἢ δὶς τὸν ἄῤῥωστον θεραπεύουσι, τοσαυτάκις δὲ μᾶλλον, ὁσάκις ἂν αὐτὸν ἀῤῥωστῆσαι συμβῇ. Ἐννοῶμεν γὰρ ὡς καὶ ἡμεῖς ἐσμεν ἐν ἀσθενείαις, καὶ ἡττώμεθα παθῶν· πάσχοντες δὲ τοῦτο, χρηστοὺς καὶ ἀμνησικάκους εἶναι πρὸς ἡμᾶς εὐχόμεθα τοὺς ἐπιπλήττειν ὀφείλοντας, καὶ τὴν τοῦ χρῆναι κολάζειν ἔχοντας ἐξουσίαν.
Α πλήττειν ὀφείλοντας, καὶ τὴν τοῦ χρῆναι κολάζειν Εt Β ἔχοντας ἐξουσίαν. Δεῖ δὴ οὖν ἄρα τῶν ἀλλήλων ἀσθενείαις συγκαθισταμένους, ἀλλήλων τὰ βάρη βαστάζειν· ἀναπληρώσομεν γὰρ οὕτω τὸν νόμον τοῦ Χριστοῦ. • Επιτήρησον δὲ ὡς ἐν τῷ κατὰ Ματθαῖον πυνθάνεται ὁ Πέτρος καί φησι· . Ποσάκις αμαρτήσει εἰς ἐμὲ ὁ ἀδελφός μου, καὶ ἀφήσω αὐτῷ; » Ενταῦθε δὲ ὁ Κύριος πρὸς τοὺς ἀποστόλους, ὅτι ο Κἂν ἐπτά. κις τῆς ἡμέρας ἁμάρτῃ, τουτέστι πολλάκις, καὶ τοσαυτάκις καταγνῷ ἑαυτοῦ, ἀφήσεις αὐτῷ. » Εἶπον οἱ ἀπόστολοι τῷ Κυρίῳ· Πρόσθες ἡμῖν πίστιν. (Α Ι. 231) Εὐφραίνει πάντων ἁγίων ψυχὴν, οἱ τῶν προσκαίρων καὶ ἐπιγείων ἡ κτήσις, φθαρτά γὰρ ταῦτα καὶ εὐαπόβλητα, ἐκεῖνα δὲ μᾶλλον ἢ τοὺς λαβόντας, σεπτοὺς ἀποφαίνει καὶ μακαρίους. Ταῦτα δέ εἰσι τὰ θεόσδοτα καὶ πνευματικά χαρίσματα δη- λονότι· ὧν ἔν ἐστι καὶ ἐξαίρετον, ἡ πίστις, ήτοι το βεβηκὸς εἰς πίστιν τὴν ἐπί γε τῷ πάντων ἡμῶν Σω- τήρι Χριστῷ· ἦν δὴ καὶ ὁ Παῦλος οἶδεν οὖσαν κεφά λαιον τῶν ἐν ἡμῖν ἀγαθῶν· ἔφη γοῦν, ότι ο Χωρίς πίστεως, ἀδύνατον εὐαρεστῆσαι ποτέ, ο Ἐν ταύτη γὰρ ἐμαρτυρήθησαν οι πρεσβύτεροι. Αθρε: δὴ ον τοὺς ἁγίους ἀποστόλους, τῶν ἀρχαιοτέρων ἁγίων ζηλωτὰς γεγονότας· τί γὰρ αὐτοῦσι παρὰ Χριστοῦ ; • Πρόσθες ἡμῖν πίστιν. » Οὐκ αἰτοῦσι πίστιν ἁπλῶς, ἵνα μὴ ἀπίστους νομίσῃς αὐτοὺς, προσθήκην δὲ μᾶλλον πίστεως αἰτοῦσι παρὰ Χριστοῦ, τουτέστι τὴν εἰς τοῦτο βεβαίωσιν· τῆς γὰρ πίστεως, ἡ μέν ἐστιν ἐφ' ἡμῖν, ἡ δὲ κατὰ τὴν θείαν δίδοται χάριν. Εφ' ἡμῖν μὲν γάρ ἐστι, τὸ προκατάρξεσθαι (1), καὶ τὴν εἰς αὐτὸν ὅλῃ δυνάμει ἔχειν πεποίθησίν τε καὶ πίσ στιν· θείας δὲ χάριτος, ἡ εἰς τοῦτο βεβαίωσις καὶ Ισχύς. Διὸ καὶ ἐπείπερ πάντα Θεῷ δυνατά, πάντα φησὶν ὁ Κύριος δύναται τῷ πιστεύοντι· Θεοῦ γὰρ ἡ δύναμις, ἡ διὰ τῆς πίστεως ἡμῖν παραγινομένη. Τοῦτο εἰδὼς καὶ ὁ μακάριος Παῦλος, ἐν τῇ πρὸς Κορινθίους πρώτῃ φησίν· τῇ μὲν γὰρ διὰ τοῦ Πνεύματος δίδοται λόγος σοφίας· ἄλλῳ δὲ λόγος γνώσεως κατὰ τὸ αὐτὸ Πνεῦμα· ἑτέρῳ δὲ πίστις ἐν τῷ αὐτῷ Πνεύματι. » Ορᾶς ὡς ἐν τῷ καταλόγω τῶν πνευματικῶν χαρισμάτων ἔθηκε καὶ τὴν πιο στιν; Ταύτην παρεκάλουν λαβεῖν παρὰ τοῦ Σωτῆρος οἱ μαθηταί, τὴν παρ' ἑαυτῶν εἰσαγαγόντες, ἂν καὶ δέδωκεν αὐτοῖς μετὰ τὴν τῆς οἰκονομίας ἐκπλήρω γὰρ τῆς ἀναστάσεως οὕτω ἦν ἑδραία ἡ παρ' ὑποφέρεσθαι. αὐτοῖς σιν, διὰ τῆς ἐπιφοιτήσεως τοῦ ἁγίου Πνεύματος προ πίστις, ὡς καὶ ὀλιγοπιστίας αὐτοὺς ἐγκλήμασιν Αμέλει συνέπλει ποτὲ τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ τὴν Τιβεριάδα λίμνην ἤτοι θάλασ σαν, καὶ εἰσεδέχετο μὲν αὐτὸς οἰκονομικῶς τὸν τι Απατα μὲν ἔφεσις πρὸς δικαιοσύνην ἡμᾶς ἀποφέρουσα, γέ νοιτ' ἂν ἐν ἡμῖν παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός· • S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Oportet itaque ut mutuam iuirmitatem consideran- tes, Alter alterius onera portemus; sic enim adimplebimus legem Christi ". » Porro animad- verte, quod apud Matthæum interrogat Petrus di- 'cens : « Quoties peccabit in me frater meus, et di- mittam ei? › Tunc Dominus coram apostolis ait : • si septies in die peccaverit, » id est, sæpe, si toties eum poenituerit, « eidem ignosces 70. > V. 5. Dixerunt apostoli Domino : Adauge nobis fidem. Exhilarat sanctorum animam non teniporalium terrestriumque bonorum possessio, sunt enim bæc corruptibilia et caduca, sed illa potius quæ eos qui acceperint sanctos faciunt atque beatos. Sunt autem hæc a Deo data spiritalia munera; inter quæ eximium est fidei donum, sive constantia in fide erga universalem nostrum Servatorem Chri- stum; quam etiam Paulus bonorum nostrorum præ- cipuum esse agnoscebat. Nam dixit: Sine fide impossibile est unquam placere (Deo) 11. Hac enim se probaverunt prisci homines. Nunc er- go specta quomodo sancti apostoli priscorum san- ctorum fiant æmulatores. Quid enim a Christo pe- tunt? ‹ Adauge nobis fidem. » Haud simpliciter fidem postulant, ne incredulos eos existimes, sed augmentum fidei a Christo sibi deposcunt, id est in illa constantiam. Fides alia est in nobis, alia divinæ gratiæ donum est. Est enim in nobis incipere, al- que in Deo totis viribus fduciam collocare eique C – credere: divinæ autem gratiæ donum est hac in re constantia nostra et firmitas. Ideo cum sint omnia Deo possibilia, cuncta, ait Dominus, potest qui cre- dit: est enim Dei virtus, quæ per fidem nobis inge- ritur. Hoc sciens etiam beatus Paulus, in prima ad Corinthios ait: • Alii per Spiritum datur sermo sa- pientiæ: alii autem sermo scientiæ secundum eum- dem Spiritum: alii files in eodem Spiritu 7. . Vim dent ut in spiritalium donorum catalogo posuit et fdem? Hanc a Servatore ut acciperent discipuli rogabant, suam tamen simul inferentes: atque eam reapse illis contulit Christus post absolutum dispen- sationis opus, per sancti Spiritus adventum. Ante resurrectionem enimn, tam segnis erat in ipsis fides, D ut modicæ interdum fidei culpam sustinerent. Nimirum navigabat aliquando cum sanctis apo- stolis omnium Servator stagnum seu mare Tiberia- dis, atque ipsum dispensatoria ratione somnum Hebr. XI, 6. | Cor. XII, 8. • Galat. v, 2. Matth. xvii, 21, 22. perseverandum tantummodo, veruin etiam ad bona opera suscipienda necessariam divinam gratiam dicit Cyrillus comm. Ep. ad Rom. vi, 2, mani- festius vero ad vers. capitis vui : Omnis impulsus qui`nd justitiam nos defert, fit à Deo Patre. Denique idem Cyrillus in fragmentis Commentarii ad Matth. cap. 18, 19, ait : Μor ut demonstrel quod non ipsi quærendo invenerint, sed Deus eisdem su- perne se obtuleri, ipsa lux oborta est, ait, ac splen- duit, non ipsi priores add lucem accesserunt. Adbue in comm. ad ps. 111,6: neque ad pœnitentiam esci- tatus essem, nisi Dominus mie suscepisset. (1) Forte legendum προκατάρξασθαι. Non ad
Δεῖ δὴ οὖν ἄρα τῶν ἀλλήλων ἀσθενείαις συγκαθισταμένους, «ἀλλήλων τὰ βάρη βαστάζειν· ἀναπληρώσομεν γὰρ οὕτω τὸν νόμον τοῦ Χριστοῦ.» Ἐπιτήρησον δὲ ὡς ἐν τῷ κατὰ Ματθαῖον πυνθάνεται ὁ Πέτρος καί φησι· «Ποσάκις ἁμαρτήσει εἰς ἐμὲ ὁ ἀδελφός μου, καὶ ἀφήσω αὐτῷ;» Ἐνταῦθα δὲ ὁ Κύριος πρὸς τοὺς ἀποστόλους, ὅτι «Κἂν ἑπτάκις τῆς ἡμέρας ἁμάρτῃ,» τουτέστι πολλάκις, καὶ τοσαυτάκις καταγνῷ ἑαυτοῦ, «ἀφήσεις αὐτῷ.» «Εἶπον οἱ ἀπόστολοι τῷ Κυρίῳ· Πρόσθες ἡμῖν πίστιν.» (α φ. 231) Εὐφραίνει πάντων ἁγίων ψυχὴν, οὐ τῶν προσκαίρων καὶ ἐπιγείων ἡ κτῆσις, φθαρτὰ γὰρ ταῦτα καὶ εὐαπόβλητα, ἐκεῖνα δὲ μᾶλλον ἃ τοὺς λαβόντας, σεπτοὺς ἀποφαίνει καὶ μακαρίους. Ταῦτα δέ εἰσι τὰ θεόσδοτα καὶ πνευματικὰ χαρίσματα δηλονότι· ὧν ἕν ἐστι καὶ ἐξαίρετον, ἡ πίστις, ἤτοι τὸ βεβηκὸς εἰς πίστιν τὴν ἐπί γε τῷ πάντων ἡμῶν Σωτῆρι Χριστῷ· ἣν δὴ καὶ ὁ Παῦλος οἶδεν οὖσαν κεφάλαιον τῶν ἐν ἡμῖν ἀγαθῶν· ἔφη γοῦν, ὅτι «Χωρὶς πίστεως, ἀδύνατον εὐαρεστῆσαί ποτε.» Ἐν ταύτῃ γὰρ ἐμαρτυρήθησαν οἱ πρεσβύτεροι. Ἄθρει δὴ οὗν τοὺς ἁγίους ἀποστόλους, τῶν ἀρχαιοτέρων ἁγίων ζηλωτὰς γεγονότας· τί γὰρ αἰτοῦσι παρὰ Χριστοῦ;
Α πλήττειν ὀφείλοντας, καὶ τὴν τοῦ χρῆναι κολάζειν Εt Β ἔχοντας ἐξουσίαν. Δεῖ δὴ οὖν ἄρα τῶν ἀλλήλων ἀσθενείαις συγκαθισταμένους, ἀλλήλων τὰ βάρη βαστάζειν· ἀναπληρώσομεν γὰρ οὕτω τὸν νόμον τοῦ Χριστοῦ. • Επιτήρησον δὲ ὡς ἐν τῷ κατὰ Ματθαῖον πυνθάνεται ὁ Πέτρος καί φησι· . Ποσάκις αμαρτήσει εἰς ἐμὲ ὁ ἀδελφός μου, καὶ ἀφήσω αὐτῷ; » Ενταῦθε δὲ ὁ Κύριος πρὸς τοὺς ἀποστόλους, ὅτι ο Κἂν ἐπτά. κις τῆς ἡμέρας ἁμάρτῃ, τουτέστι πολλάκις, καὶ τοσαυτάκις καταγνῷ ἑαυτοῦ, ἀφήσεις αὐτῷ. » Εἶπον οἱ ἀπόστολοι τῷ Κυρίῳ· Πρόσθες ἡμῖν πίστιν. (Α Ι. 231) Εὐφραίνει πάντων ἁγίων ψυχὴν, οἱ τῶν προσκαίρων καὶ ἐπιγείων ἡ κτήσις, φθαρτά γὰρ ταῦτα καὶ εὐαπόβλητα, ἐκεῖνα δὲ μᾶλλον ἢ τοὺς λαβόντας, σεπτοὺς ἀποφαίνει καὶ μακαρίους. Ταῦτα δέ εἰσι τὰ θεόσδοτα καὶ πνευματικά χαρίσματα δη- λονότι· ὧν ἔν ἐστι καὶ ἐξαίρετον, ἡ πίστις, ήτοι το βεβηκὸς εἰς πίστιν τὴν ἐπί γε τῷ πάντων ἡμῶν Σω- τήρι Χριστῷ· ἦν δὴ καὶ ὁ Παῦλος οἶδεν οὖσαν κεφά λαιον τῶν ἐν ἡμῖν ἀγαθῶν· ἔφη γοῦν, ότι ο Χωρίς πίστεως, ἀδύνατον εὐαρεστῆσαι ποτέ, ο Ἐν ταύτη γὰρ ἐμαρτυρήθησαν οι πρεσβύτεροι. Αθρε: δὴ ον τοὺς ἁγίους ἀποστόλους, τῶν ἀρχαιοτέρων ἁγίων ζηλωτὰς γεγονότας· τί γὰρ αὐτοῦσι παρὰ Χριστοῦ ; • Πρόσθες ἡμῖν πίστιν. » Οὐκ αἰτοῦσι πίστιν ἁπλῶς, ἵνα μὴ ἀπίστους νομίσῃς αὐτοὺς, προσθήκην δὲ μᾶλλον πίστεως αἰτοῦσι παρὰ Χριστοῦ, τουτέστι τὴν εἰς τοῦτο βεβαίωσιν· τῆς γὰρ πίστεως, ἡ μέν ἐστιν ἐφ' ἡμῖν, ἡ δὲ κατὰ τὴν θείαν δίδοται χάριν. Εφ' ἡμῖν μὲν γάρ ἐστι, τὸ προκατάρξεσθαι (1), καὶ τὴν εἰς αὐτὸν ὅλῃ δυνάμει ἔχειν πεποίθησίν τε καὶ πίσ στιν· θείας δὲ χάριτος, ἡ εἰς τοῦτο βεβαίωσις καὶ Ισχύς. Διὸ καὶ ἐπείπερ πάντα Θεῷ δυνατά, πάντα φησὶν ὁ Κύριος δύναται τῷ πιστεύοντι· Θεοῦ γὰρ ἡ δύναμις, ἡ διὰ τῆς πίστεως ἡμῖν παραγινομένη. Τοῦτο εἰδὼς καὶ ὁ μακάριος Παῦλος, ἐν τῇ πρὸς Κορινθίους πρώτῃ φησίν· τῇ μὲν γὰρ διὰ τοῦ Πνεύματος δίδοται λόγος σοφίας· ἄλλῳ δὲ λόγος γνώσεως κατὰ τὸ αὐτὸ Πνεῦμα· ἑτέρῳ δὲ πίστις ἐν τῷ αὐτῷ Πνεύματι. » Ορᾶς ὡς ἐν τῷ καταλόγω τῶν πνευματικῶν χαρισμάτων ἔθηκε καὶ τὴν πιο στιν; Ταύτην παρεκάλουν λαβεῖν παρὰ τοῦ Σωτῆρος οἱ μαθηταί, τὴν παρ' ἑαυτῶν εἰσαγαγόντες, ἂν καὶ δέδωκεν αὐτοῖς μετὰ τὴν τῆς οἰκονομίας ἐκπλήρω γὰρ τῆς ἀναστάσεως οὕτω ἦν ἑδραία ἡ παρ' ὑποφέρεσθαι. αὐτοῖς σιν, διὰ τῆς ἐπιφοιτήσεως τοῦ ἁγίου Πνεύματος προ πίστις, ὡς καὶ ὀλιγοπιστίας αὐτοὺς ἐγκλήμασιν Αμέλει συνέπλει ποτὲ τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ τὴν Τιβεριάδα λίμνην ἤτοι θάλασ σαν, καὶ εἰσεδέχετο μὲν αὐτὸς οἰκονομικῶς τὸν τι Απατα μὲν ἔφεσις πρὸς δικαιοσύνην ἡμᾶς ἀποφέρουσα, γέ νοιτ' ἂν ἐν ἡμῖν παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός· • S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Oportet itaque ut mutuam iuirmitatem consideran- tes, Alter alterius onera portemus; sic enim adimplebimus legem Christi ". » Porro animad- verte, quod apud Matthæum interrogat Petrus di- 'cens : « Quoties peccabit in me frater meus, et di- mittam ei? › Tunc Dominus coram apostolis ait : • si septies in die peccaverit, » id est, sæpe, si toties eum poenituerit, « eidem ignosces 70. > V. 5. Dixerunt apostoli Domino : Adauge nobis fidem. Exhilarat sanctorum animam non teniporalium terrestriumque bonorum possessio, sunt enim bæc corruptibilia et caduca, sed illa potius quæ eos qui acceperint sanctos faciunt atque beatos. Sunt autem hæc a Deo data spiritalia munera; inter quæ eximium est fidei donum, sive constantia in fide erga universalem nostrum Servatorem Chri- stum; quam etiam Paulus bonorum nostrorum præ- cipuum esse agnoscebat. Nam dixit: Sine fide impossibile est unquam placere (Deo) 11. Hac enim se probaverunt prisci homines. Nunc er- go specta quomodo sancti apostoli priscorum san- ctorum fiant æmulatores. Quid enim a Christo pe- tunt? ‹ Adauge nobis fidem. » Haud simpliciter fidem postulant, ne incredulos eos existimes, sed augmentum fidei a Christo sibi deposcunt, id est in illa constantiam. Fides alia est in nobis, alia divinæ gratiæ donum est. Est enim in nobis incipere, al- que in Deo totis viribus fduciam collocare eique C – credere: divinæ autem gratiæ donum est hac in re constantia nostra et firmitas. Ideo cum sint omnia Deo possibilia, cuncta, ait Dominus, potest qui cre- dit: est enim Dei virtus, quæ per fidem nobis inge- ritur. Hoc sciens etiam beatus Paulus, in prima ad Corinthios ait: • Alii per Spiritum datur sermo sa- pientiæ: alii autem sermo scientiæ secundum eum- dem Spiritum: alii files in eodem Spiritu 7. . Vim dent ut in spiritalium donorum catalogo posuit et fdem? Hanc a Servatore ut acciperent discipuli rogabant, suam tamen simul inferentes: atque eam reapse illis contulit Christus post absolutum dispen- sationis opus, per sancti Spiritus adventum. Ante resurrectionem enimn, tam segnis erat in ipsis fides, D ut modicæ interdum fidei culpam sustinerent. Nimirum navigabat aliquando cum sanctis apo- stolis omnium Servator stagnum seu mare Tiberia- dis, atque ipsum dispensatoria ratione somnum Hebr. XI, 6. | Cor. XII, 8. • Galat. v, 2. Matth. xvii, 21, 22. perseverandum tantummodo, veruin etiam ad bona opera suscipienda necessariam divinam gratiam dicit Cyrillus comm. Ep. ad Rom. vi, 2, mani- festius vero ad vers. capitis vui : Omnis impulsus qui`nd justitiam nos defert, fit à Deo Patre. Denique idem Cyrillus in fragmentis Commentarii ad Matth. cap. 18, 19, ait : Μor ut demonstrel quod non ipsi quærendo invenerint, sed Deus eisdem su- perne se obtuleri, ipsa lux oborta est, ait, ac splen- duit, non ipsi priores add lucem accesserunt. Adbue in comm. ad ps. 111,6: neque ad pœnitentiam esci- tatus essem, nisi Dominus mie suscepisset. (1) Forte legendum προκατάρξασθαι. Non ad
PG 72:832«Πρόσθες ἡμῖν πίστιν.» Οὐκ αἰτοῦσι πίστιν ἁπλῶς, ἵνα μὴ ἀπίστους νομίσῃς αὐτοὺς, προσθήκην δὲ μᾶλλον πίστεως αἰτοῦσι παρὰ Χριστοῦ, τουτέστι τὴν εἰς τοῦτο βεβαίωσιν· τῆς γὰρ πίστεως, ἡ μέν ἐστιν ἐφ’ ἡμῖν, ἡ δὲ κατὰ τὴν θείαν δίδοται χάριν. Ἐφ’ ἡμῖν μὲν γάρ ἐστι, τὸ προκατάρξεσθαι, καὶ τὴν εἰς αὐτὸν ὅλῃ δυνάμει ἔχειν πεποίθησίν τε καὶ πίστιν· θείας δὲ χάριτος, ἡ εἰς τοῦτο βεβαίωσις καὶ ἰσχύς. Διὸ καὶ ἐπείπερ πάντα Θεῷ δυνατὰ, πάντα φησὶν ὁ Κύριος δύναται τῷ πιστεύοντι· Θεοῦ γὰρ ἡ δύναμις, ἡ διὰ τῆς πίστεως ἡμῖν παραγινομένη. Τοῦτο εἰδὼς καὶ ὁ μακάριος Παῦλος, ἐν τῇ πρὸς Κορινθίους πρώτῃ φησίν· «Ὧ μὲν γὰρ διὰ τοῦ Πνεύματος δίδοται λόγος σοφίας· ἄλλῳ δὲ λόγος γνώσεως κατὰ τὸ αὐτὸ Πνεῦμα· ἑτέρῳ δὲ πίστις ἐν τῷ αὐτῷ Πνεύματι.» Ὁρᾷς ὡς ἐν τῷ καταλόγῳ τῶν πνευματικῶν χαρισμάτων ἔθηκε καὶ τὴν πίστιν; Ταύτην παρεκάλουν λαβεῖν παρὰ τοῦ Σωτῆρος οἱ μαθηταὶ, τὴν παρ’ ἑαυτῶν εἰσαγαγόντες, ἣν καὶ δέδωκεν αὐτοῖς μετὰ τὴν τῆς οἰκονομίας ἐκπλήρωσιν, διὰ τῆς ἐπιφοιτήσεως τοῦ ἁγίου Πνεύματος·
Α πλήττειν ὀφείλοντας, καὶ τὴν τοῦ χρῆναι κολάζειν Εt Β ἔχοντας ἐξουσίαν. Δεῖ δὴ οὖν ἄρα τῶν ἀλλήλων ἀσθενείαις συγκαθισταμένους, ἀλλήλων τὰ βάρη βαστάζειν· ἀναπληρώσομεν γὰρ οὕτω τὸν νόμον τοῦ Χριστοῦ. • Επιτήρησον δὲ ὡς ἐν τῷ κατὰ Ματθαῖον πυνθάνεται ὁ Πέτρος καί φησι· . Ποσάκις αμαρτήσει εἰς ἐμὲ ὁ ἀδελφός μου, καὶ ἀφήσω αὐτῷ; » Ενταῦθε δὲ ὁ Κύριος πρὸς τοὺς ἀποστόλους, ὅτι ο Κἂν ἐπτά. κις τῆς ἡμέρας ἁμάρτῃ, τουτέστι πολλάκις, καὶ τοσαυτάκις καταγνῷ ἑαυτοῦ, ἀφήσεις αὐτῷ. » Εἶπον οἱ ἀπόστολοι τῷ Κυρίῳ· Πρόσθες ἡμῖν πίστιν. (Α Ι. 231) Εὐφραίνει πάντων ἁγίων ψυχὴν, οἱ τῶν προσκαίρων καὶ ἐπιγείων ἡ κτήσις, φθαρτά γὰρ ταῦτα καὶ εὐαπόβλητα, ἐκεῖνα δὲ μᾶλλον ἢ τοὺς λαβόντας, σεπτοὺς ἀποφαίνει καὶ μακαρίους. Ταῦτα δέ εἰσι τὰ θεόσδοτα καὶ πνευματικά χαρίσματα δη- λονότι· ὧν ἔν ἐστι καὶ ἐξαίρετον, ἡ πίστις, ήτοι το βεβηκὸς εἰς πίστιν τὴν ἐπί γε τῷ πάντων ἡμῶν Σω- τήρι Χριστῷ· ἦν δὴ καὶ ὁ Παῦλος οἶδεν οὖσαν κεφά λαιον τῶν ἐν ἡμῖν ἀγαθῶν· ἔφη γοῦν, ότι ο Χωρίς πίστεως, ἀδύνατον εὐαρεστῆσαι ποτέ, ο Ἐν ταύτη γὰρ ἐμαρτυρήθησαν οι πρεσβύτεροι. Αθρε: δὴ ον τοὺς ἁγίους ἀποστόλους, τῶν ἀρχαιοτέρων ἁγίων ζηλωτὰς γεγονότας· τί γὰρ αὐτοῦσι παρὰ Χριστοῦ ; • Πρόσθες ἡμῖν πίστιν. » Οὐκ αἰτοῦσι πίστιν ἁπλῶς, ἵνα μὴ ἀπίστους νομίσῃς αὐτοὺς, προσθήκην δὲ μᾶλλον πίστεως αἰτοῦσι παρὰ Χριστοῦ, τουτέστι τὴν εἰς τοῦτο βεβαίωσιν· τῆς γὰρ πίστεως, ἡ μέν ἐστιν ἐφ' ἡμῖν, ἡ δὲ κατὰ τὴν θείαν δίδοται χάριν. Εφ' ἡμῖν μὲν γάρ ἐστι, τὸ προκατάρξεσθαι (1), καὶ τὴν εἰς αὐτὸν ὅλῃ δυνάμει ἔχειν πεποίθησίν τε καὶ πίσ στιν· θείας δὲ χάριτος, ἡ εἰς τοῦτο βεβαίωσις καὶ Ισχύς. Διὸ καὶ ἐπείπερ πάντα Θεῷ δυνατά, πάντα φησὶν ὁ Κύριος δύναται τῷ πιστεύοντι· Θεοῦ γὰρ ἡ δύναμις, ἡ διὰ τῆς πίστεως ἡμῖν παραγινομένη. Τοῦτο εἰδὼς καὶ ὁ μακάριος Παῦλος, ἐν τῇ πρὸς Κορινθίους πρώτῃ φησίν· τῇ μὲν γὰρ διὰ τοῦ Πνεύματος δίδοται λόγος σοφίας· ἄλλῳ δὲ λόγος γνώσεως κατὰ τὸ αὐτὸ Πνεῦμα· ἑτέρῳ δὲ πίστις ἐν τῷ αὐτῷ Πνεύματι. » Ορᾶς ὡς ἐν τῷ καταλόγω τῶν πνευματικῶν χαρισμάτων ἔθηκε καὶ τὴν πιο στιν; Ταύτην παρεκάλουν λαβεῖν παρὰ τοῦ Σωτῆρος οἱ μαθηταί, τὴν παρ' ἑαυτῶν εἰσαγαγόντες, ἂν καὶ δέδωκεν αὐτοῖς μετὰ τὴν τῆς οἰκονομίας ἐκπλήρω γὰρ τῆς ἀναστάσεως οὕτω ἦν ἑδραία ἡ παρ' ὑποφέρεσθαι. αὐτοῖς σιν, διὰ τῆς ἐπιφοιτήσεως τοῦ ἁγίου Πνεύματος προ πίστις, ὡς καὶ ὀλιγοπιστίας αὐτοὺς ἐγκλήμασιν Αμέλει συνέπλει ποτὲ τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ τὴν Τιβεριάδα λίμνην ἤτοι θάλασ σαν, καὶ εἰσεδέχετο μὲν αὐτὸς οἰκονομικῶς τὸν τι Απατα μὲν ἔφεσις πρὸς δικαιοσύνην ἡμᾶς ἀποφέρουσα, γέ νοιτ' ἂν ἐν ἡμῖν παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός· • S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Oportet itaque ut mutuam iuirmitatem consideran- tes, Alter alterius onera portemus; sic enim adimplebimus legem Christi ". » Porro animad- verte, quod apud Matthæum interrogat Petrus di- 'cens : « Quoties peccabit in me frater meus, et di- mittam ei? › Tunc Dominus coram apostolis ait : • si septies in die peccaverit, » id est, sæpe, si toties eum poenituerit, « eidem ignosces 70. > V. 5. Dixerunt apostoli Domino : Adauge nobis fidem. Exhilarat sanctorum animam non teniporalium terrestriumque bonorum possessio, sunt enim bæc corruptibilia et caduca, sed illa potius quæ eos qui acceperint sanctos faciunt atque beatos. Sunt autem hæc a Deo data spiritalia munera; inter quæ eximium est fidei donum, sive constantia in fide erga universalem nostrum Servatorem Chri- stum; quam etiam Paulus bonorum nostrorum præ- cipuum esse agnoscebat. Nam dixit: Sine fide impossibile est unquam placere (Deo) 11. Hac enim se probaverunt prisci homines. Nunc er- go specta quomodo sancti apostoli priscorum san- ctorum fiant æmulatores. Quid enim a Christo pe- tunt? ‹ Adauge nobis fidem. » Haud simpliciter fidem postulant, ne incredulos eos existimes, sed augmentum fidei a Christo sibi deposcunt, id est in illa constantiam. Fides alia est in nobis, alia divinæ gratiæ donum est. Est enim in nobis incipere, al- que in Deo totis viribus fduciam collocare eique C – credere: divinæ autem gratiæ donum est hac in re constantia nostra et firmitas. Ideo cum sint omnia Deo possibilia, cuncta, ait Dominus, potest qui cre- dit: est enim Dei virtus, quæ per fidem nobis inge- ritur. Hoc sciens etiam beatus Paulus, in prima ad Corinthios ait: • Alii per Spiritum datur sermo sa- pientiæ: alii autem sermo scientiæ secundum eum- dem Spiritum: alii files in eodem Spiritu 7. . Vim dent ut in spiritalium donorum catalogo posuit et fdem? Hanc a Servatore ut acciperent discipuli rogabant, suam tamen simul inferentes: atque eam reapse illis contulit Christus post absolutum dispen- sationis opus, per sancti Spiritus adventum. Ante resurrectionem enimn, tam segnis erat in ipsis fides, D ut modicæ interdum fidei culpam sustinerent. Nimirum navigabat aliquando cum sanctis apo- stolis omnium Servator stagnum seu mare Tiberia- dis, atque ipsum dispensatoria ratione somnum Hebr. XI, 6. | Cor. XII, 8. • Galat. v, 2. Matth. xvii, 21, 22. perseverandum tantummodo, veruin etiam ad bona opera suscipienda necessariam divinam gratiam dicit Cyrillus comm. Ep. ad Rom. vi, 2, mani- festius vero ad vers. capitis vui : Omnis impulsus qui`nd justitiam nos defert, fit à Deo Patre. Denique idem Cyrillus in fragmentis Commentarii ad Matth. cap. 18, 19, ait : Μor ut demonstrel quod non ipsi quærendo invenerint, sed Deus eisdem su- perne se obtuleri, ipsa lux oborta est, ait, ac splen- duit, non ipsi priores add lucem accesserunt. Adbue in comm. ad ps. 111,6: neque ad pœnitentiam esci- tatus essem, nisi Dominus mie suscepisset. (1) Forte legendum προκατάρξασθαι. Non ad
πρὸ γὰρ τῆς ἀναστάσεως οὕτω ἦν ἑδραία ἡ παρ’ αὐτοῖς πίστις, ὡς καὶ ὀλιγοπιστίας αὐτοὺς ἐγκλήμασιν ὑποφέρεσθαι. Ἀμέλει συνέπλει ποτὲ τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ τὴν Τιβεριάδα λίμνην ἤτοι θάλαςσαν, καὶ εἰσεδέχετο μὲν αὐτὸς οἰκονομικῶς τὸν ὕπνον· πνεύματος δὲ λαύρου διακυκῶντος τὸ ῥόθιον, καὶ σκληρὸν κατὰ τοῦ σκάφους ἐγείροντος κῦμα, τεθορύβηνται λίαν· ὥστε καὶ ἀφυπνίσαι τὸν Κύριον, λέγοντες· «Ἐπιστάτα, σῶσον ἡμᾶς, ἀπολλύμεθα.» Ὁ διεγερθεὶς, φησὶν, ἐπετίμησε τῷ κλύδωνι, καὶ τὴν τοῦ χειμῶνος ἀγριότητα μετέστησεν εἰς εὐδίαν. Ἐπῃτιᾶτο δὲ λίαν τοὺς ἁγίους ἀποστόλους, λέγων· «Ποῦ ἡ πίστις ὑμῶν;» Οὐ γὰρ ἔδει θορυβεῖσθαι κατά τι γοῦν ὅλως, συνόντος αὐτοῖς τοῦ πάντων Δεσπότου, ὃν πάντα τὰ ἔργα τρέμει καὶ σείεται· εἰ δὲ χρή τι καὶ ἕτερον παρενεγκεῖν τῷ πρώτῳ προσεοικὸς, ἐρῶ δὴ πάλιν. Ἐκέλευσε τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις εἰσβῆναι μὲν εἰς τὸ σκάφος, προάγειν δὲ αὐτὸν εἰς τὸ πέραν τῆς λίμνης· οἱ δὲ ἀμελητὶ τοῦτο δεδράκασι. Ἐληλακότες δὲ σταδίους ὡσεὶ τριάκοντα, φησὶν, ὁρῶσι τὸν Ἰησοῦν περιπατοῦντα ἐν τῇ θαλάσσῃ, καὶ γεγόνασι περιδεεῖς, φάσμα τι νομίσαντες εἶναι τὸ ὁρώμενον.
Α πλήττειν ὀφείλοντας, καὶ τὴν τοῦ χρῆναι κολάζειν Εt Β ἔχοντας ἐξουσίαν. Δεῖ δὴ οὖν ἄρα τῶν ἀλλήλων ἀσθενείαις συγκαθισταμένους, ἀλλήλων τὰ βάρη βαστάζειν· ἀναπληρώσομεν γὰρ οὕτω τὸν νόμον τοῦ Χριστοῦ. • Επιτήρησον δὲ ὡς ἐν τῷ κατὰ Ματθαῖον πυνθάνεται ὁ Πέτρος καί φησι· . Ποσάκις αμαρτήσει εἰς ἐμὲ ὁ ἀδελφός μου, καὶ ἀφήσω αὐτῷ; » Ενταῦθε δὲ ὁ Κύριος πρὸς τοὺς ἀποστόλους, ὅτι ο Κἂν ἐπτά. κις τῆς ἡμέρας ἁμάρτῃ, τουτέστι πολλάκις, καὶ τοσαυτάκις καταγνῷ ἑαυτοῦ, ἀφήσεις αὐτῷ. » Εἶπον οἱ ἀπόστολοι τῷ Κυρίῳ· Πρόσθες ἡμῖν πίστιν. (Α Ι. 231) Εὐφραίνει πάντων ἁγίων ψυχὴν, οἱ τῶν προσκαίρων καὶ ἐπιγείων ἡ κτήσις, φθαρτά γὰρ ταῦτα καὶ εὐαπόβλητα, ἐκεῖνα δὲ μᾶλλον ἢ τοὺς λαβόντας, σεπτοὺς ἀποφαίνει καὶ μακαρίους. Ταῦτα δέ εἰσι τὰ θεόσδοτα καὶ πνευματικά χαρίσματα δη- λονότι· ὧν ἔν ἐστι καὶ ἐξαίρετον, ἡ πίστις, ήτοι το βεβηκὸς εἰς πίστιν τὴν ἐπί γε τῷ πάντων ἡμῶν Σω- τήρι Χριστῷ· ἦν δὴ καὶ ὁ Παῦλος οἶδεν οὖσαν κεφά λαιον τῶν ἐν ἡμῖν ἀγαθῶν· ἔφη γοῦν, ότι ο Χωρίς πίστεως, ἀδύνατον εὐαρεστῆσαι ποτέ, ο Ἐν ταύτη γὰρ ἐμαρτυρήθησαν οι πρεσβύτεροι. Αθρε: δὴ ον τοὺς ἁγίους ἀποστόλους, τῶν ἀρχαιοτέρων ἁγίων ζηλωτὰς γεγονότας· τί γὰρ αὐτοῦσι παρὰ Χριστοῦ ; • Πρόσθες ἡμῖν πίστιν. » Οὐκ αἰτοῦσι πίστιν ἁπλῶς, ἵνα μὴ ἀπίστους νομίσῃς αὐτοὺς, προσθήκην δὲ μᾶλλον πίστεως αἰτοῦσι παρὰ Χριστοῦ, τουτέστι τὴν εἰς τοῦτο βεβαίωσιν· τῆς γὰρ πίστεως, ἡ μέν ἐστιν ἐφ' ἡμῖν, ἡ δὲ κατὰ τὴν θείαν δίδοται χάριν. Εφ' ἡμῖν μὲν γάρ ἐστι, τὸ προκατάρξεσθαι (1), καὶ τὴν εἰς αὐτὸν ὅλῃ δυνάμει ἔχειν πεποίθησίν τε καὶ πίσ στιν· θείας δὲ χάριτος, ἡ εἰς τοῦτο βεβαίωσις καὶ Ισχύς. Διὸ καὶ ἐπείπερ πάντα Θεῷ δυνατά, πάντα φησὶν ὁ Κύριος δύναται τῷ πιστεύοντι· Θεοῦ γὰρ ἡ δύναμις, ἡ διὰ τῆς πίστεως ἡμῖν παραγινομένη. Τοῦτο εἰδὼς καὶ ὁ μακάριος Παῦλος, ἐν τῇ πρὸς Κορινθίους πρώτῃ φησίν· τῇ μὲν γὰρ διὰ τοῦ Πνεύματος δίδοται λόγος σοφίας· ἄλλῳ δὲ λόγος γνώσεως κατὰ τὸ αὐτὸ Πνεῦμα· ἑτέρῳ δὲ πίστις ἐν τῷ αὐτῷ Πνεύματι. » Ορᾶς ὡς ἐν τῷ καταλόγω τῶν πνευματικῶν χαρισμάτων ἔθηκε καὶ τὴν πιο στιν; Ταύτην παρεκάλουν λαβεῖν παρὰ τοῦ Σωτῆρος οἱ μαθηταί, τὴν παρ' ἑαυτῶν εἰσαγαγόντες, ἂν καὶ δέδωκεν αὐτοῖς μετὰ τὴν τῆς οἰκονομίας ἐκπλήρω γὰρ τῆς ἀναστάσεως οὕτω ἦν ἑδραία ἡ παρ' ὑποφέρεσθαι. αὐτοῖς σιν, διὰ τῆς ἐπιφοιτήσεως τοῦ ἁγίου Πνεύματος προ πίστις, ὡς καὶ ὀλιγοπιστίας αὐτοὺς ἐγκλήμασιν Αμέλει συνέπλει ποτὲ τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ τὴν Τιβεριάδα λίμνην ἤτοι θάλασ σαν, καὶ εἰσεδέχετο μὲν αὐτὸς οἰκονομικῶς τὸν τι Απατα μὲν ἔφεσις πρὸς δικαιοσύνην ἡμᾶς ἀποφέρουσα, γέ νοιτ' ἂν ἐν ἡμῖν παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός· • S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Oportet itaque ut mutuam iuirmitatem consideran- tes, Alter alterius onera portemus; sic enim adimplebimus legem Christi ". » Porro animad- verte, quod apud Matthæum interrogat Petrus di- 'cens : « Quoties peccabit in me frater meus, et di- mittam ei? › Tunc Dominus coram apostolis ait : • si septies in die peccaverit, » id est, sæpe, si toties eum poenituerit, « eidem ignosces 70. > V. 5. Dixerunt apostoli Domino : Adauge nobis fidem. Exhilarat sanctorum animam non teniporalium terrestriumque bonorum possessio, sunt enim bæc corruptibilia et caduca, sed illa potius quæ eos qui acceperint sanctos faciunt atque beatos. Sunt autem hæc a Deo data spiritalia munera; inter quæ eximium est fidei donum, sive constantia in fide erga universalem nostrum Servatorem Chri- stum; quam etiam Paulus bonorum nostrorum præ- cipuum esse agnoscebat. Nam dixit: Sine fide impossibile est unquam placere (Deo) 11. Hac enim se probaverunt prisci homines. Nunc er- go specta quomodo sancti apostoli priscorum san- ctorum fiant æmulatores. Quid enim a Christo pe- tunt? ‹ Adauge nobis fidem. » Haud simpliciter fidem postulant, ne incredulos eos existimes, sed augmentum fidei a Christo sibi deposcunt, id est in illa constantiam. Fides alia est in nobis, alia divinæ gratiæ donum est. Est enim in nobis incipere, al- que in Deo totis viribus fduciam collocare eique C – credere: divinæ autem gratiæ donum est hac in re constantia nostra et firmitas. Ideo cum sint omnia Deo possibilia, cuncta, ait Dominus, potest qui cre- dit: est enim Dei virtus, quæ per fidem nobis inge- ritur. Hoc sciens etiam beatus Paulus, in prima ad Corinthios ait: • Alii per Spiritum datur sermo sa- pientiæ: alii autem sermo scientiæ secundum eum- dem Spiritum: alii files in eodem Spiritu 7. . Vim dent ut in spiritalium donorum catalogo posuit et fdem? Hanc a Servatore ut acciperent discipuli rogabant, suam tamen simul inferentes: atque eam reapse illis contulit Christus post absolutum dispen- sationis opus, per sancti Spiritus adventum. Ante resurrectionem enimn, tam segnis erat in ipsis fides, D ut modicæ interdum fidei culpam sustinerent. Nimirum navigabat aliquando cum sanctis apo- stolis omnium Servator stagnum seu mare Tiberia- dis, atque ipsum dispensatoria ratione somnum Hebr. XI, 6. | Cor. XII, 8. • Galat. v, 2. Matth. xvii, 21, 22. perseverandum tantummodo, veruin etiam ad bona opera suscipienda necessariam divinam gratiam dicit Cyrillus comm. Ep. ad Rom. vi, 2, mani- festius vero ad vers. capitis vui : Omnis impulsus qui`nd justitiam nos defert, fit à Deo Patre. Denique idem Cyrillus in fragmentis Commentarii ad Matth. cap. 18, 19, ait : Μor ut demonstrel quod non ipsi quærendo invenerint, sed Deus eisdem su- perne se obtuleri, ipsa lux oborta est, ait, ac splen- duit, non ipsi priores add lucem accesserunt. Adbue in comm. ad ps. 111,6: neque ad pœnitentiam esci- tatus essem, nisi Dominus mie suscepisset. (1) Forte legendum προκατάρξασθαι. Non ad
PG 72:834Εἶτα προσπεφώνηκεν αὐτοῖς λέγων· «Ἐγώ εἰμι, μὴ φοβεῖσθε.» Ἔφη δὲ ὁ Πέτρος· «Εἰ σὺ εἶ, κέλευσόν με εἰσελθεῖν πρὸς σὲ ἐπὶ τοῦ ὕδατος.» Ὁ δὲ εἶπεν· «Ἐλθέ.» Καὶ καταπηδήσας τοῦ σκάφους, ἤρξατο τοῦ βαδίζειν· ὡς δὲ εἶδε, φησὶ, τὸν ἄνεμον καὶ τὸ κῦμα, ἐφοβήθη· ἀρξάμενος δὲ βαπτίζεσθαι, ἐφώνησε· «Κύριε, βοήθει μοι.» Ὁ δὲ σέσωκε μὲν κινδυνεύοντα, ᾐτιᾶτο δὲ πάλιν λέγων· «Ὀλιγόπιστε, εἰς τί ἐδίστασας;» Ὅτι δὲ κατὰ τὸν τοῦ πάθους καιρὸν, τῆς τῶν στρατιωτῶν σπείρας, καὶ τῶν ἀνοσίων ὑπηρετῶν ἐλθόντων συλλαβέσθαι τὸν Ἰησοῦν, πάντες ἀφέντες αὐτὸν ἔφυγον, ἠρνήσατο δὲ καὶ ὁ Πέτρος παιδίσκης μιᾶς θορυβούσης αὐτὸν, οὐκ ἀσυμφανές. Εἶδες ὀλιγοπίστους ἔτι τοὺς μαθητάς· θαύμασον αὐτοὺς προσθήκην λαβόντας πίστεως παρὰ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ. «Παρήγγειλεν αὐτοῖς ἀπὸ Ἱεροσολύμων μὴ χωρίζεσθαι, περιμένειν δὲ τὴν ἐπαγγελίαν τοῦ Πατρὸς, ἄχρις ἂν ἐνδύσωνται δύναμιν ἐξ ὕψους.» Ἐπειδὴ δὲ γλωσσῶν ἐν εἴδει πυρίνων καταπεφοίτηκεν ἐπ’ αὐτοὺς ἡ ἐξ ὕψους δύναμις, τουτέστιν ἡ διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος χάρις, τότε δὴ, τότε γεγόνασιν εὔτολμοι καὶ νεανικοὶ καὶ τῷ πνεύματι ζέοντες·
ὕπνον· πνεύματος δὲ λαύρου διακυκῶντες τὸ ρόθιον, καὶ σκληρόν κατὰ τοῦ σκάφους ἐγείροντος κύμα, τεθορύβηνται λίαν· ὥστε καὶ ἀφυπνίσαι τὸν Κύριον, λέγοντες· « Επιστάτα, σῶσον ἡμᾶς, ἀπολλύμεθα. » Ὁ διεγερθείς, φησὶν, επετίμησε τῷ κλύδωνι, καὶ τὴν τοῦ χειμῶνος ἀγριότητα μετέστησεν εἰς εὐδίαν. Ἐπητιᾶτο δὲ λίαν τοὺς ἁγίους ἀποστόλους, λέγων· • Ποῦ ἡ πίστις ὑμῶν; » Οὐ γὰρ ἔδει θορυβείσθαι κατά τι γοῦν ὅλως, συνόντος αὐτοῖς τοῦ πάντων Δεσπότου, εν πάντα τὰ ἔργα τρέμει καὶ σείεται· εἰ δὲ χρή τι καὶ ἕτερον παρενεγκεῖν τῷ πρώτῳ προσεοικός, ἐρῶ δὴ πάλιν. Ἐκέλευσε τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις εἰσβῆναι μὲν εἰς τὸ σκάφος, προάγειν δὲ αὐτὸν εἰς τὸ πέραν τῆς λίμνης· οἱ δὲ ἀμελητὶ τοῦτο δεδράκασι. Εληλα κότες δὲ σταδίους ὡσεὶ τριάκοντα, φησίν, ὁρῶσι τὸν Ἰησοῦν περιπατοῦντα ἐν τῇ θαλάσσῃ, καὶ γεγόνασι περιδεείς, φάσμα τι νομίσαντες εἶναι τὸ ὁρώμενον. Εἶτα προσπεφώνηκεν αὐτοῖς λέγων· « Εγώ είμι, μὴ φοβείσθε. ο Έφη δὲ ὁ Πέτρος· . Εἰ σὺ εἶ, κέλευσόν με εἰσελθεῖν πρὸς σὲ ἐπὶ τοῦ ὕδατος. » 'Ο δὲ εἶπεν· • Ἐλθέ. » Καὶ καταπηδήσας τοῦ σκάφους, ἤρξατο τοῦ βαδίζειν· ὡς δὲ εἶδε, φησί, τὸν ἄνεμον καὶ τὸ κῦμα, ἐφοβήθη· ἀρξάμενος δὲ βαπτίζεσθαι, ἐφώ νησε ο Κύριε, βοήθει μοι. » Ὁ δὲ σέσωκε μὲν κινο δυνεύοντα, ᾐτιᾶτο δὲ πάλιν λέγων· • Ολιγόπιστε, εἰς τί ἐδίστασας; ο Ὅτι δὲ κατὰ τὸν τοῦ πάθους καιρὸν, τῆς τῶν στρατιωτῶν σπείρας, καὶ τῶν ἀνα οσίων ὑπηρετῶν ἐλθόντων συλλαβέσθαι τὸν Ἰησοῦν, πάντες ἀφέντες αὐτὸν ἔφυγον, ηρνήσατο δὲ καὶ ὁ Πέτρος παιδίσκης μιας θορυβούσης αὐτὸν, οὐκ ἀσυμ φανές. Εἶδες ὀλιγοπίστου; ἔτι τοὺς μαθητάς· θαύμασον αὐτοὺς προσθήκην λαβόντας πίστεως παρὰ τοῦ πνε των ἡμῶν Σωτήρος Χριστοῦ. « Παρήγγειλεν αὐτοῖς ἀπὸ Ἱεροσολύμων μή χωρίζεσθαι, περιμένειν δὲ τὴν ἐπαγγελίαν τοῦ Πατρὸς, ἄχρις ἂν ἐνδύσωνται δύνα- μιν ἐξ ὕψους. • Ἐπειδὴ δὲ γλωσσῶν ἐν εἴδει πυρίνων καταπεφοίτησεν ἐπ᾿ αὐτοὺς ἡ ἐξ ὕψους δύναμις, τουτέστιν ἡ διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος χάρις, τότε δή, τότε γεγόνασιν εύτολμοι καὶ νεανικοὶ καὶ τῷ πνεύ ματι ζέοντες· ὥστε καὶ θανάτου καταφρονεῖν, καὶ μηδὲν ἡγεῖσθαι τὰ ἐπιόντα δεινὰ παρὰ τῶν ἀπί. στων, καὶ σημείων δὲ τηνικαῦτα γεγόνασιν ἀποτελε- σταί. Οτι δὲ μέγα καὶ ἐξαίρετον τὸ ἀραρὸς ἐν πιο στει, διαδείκνυσι λέγων ὁ Κύριος· « Εἰ ἔχετε πίστιν ὡς κόκκον σινάπεως, » τουτέστι θερμήν τε καὶ ζέου- σαν ἐλέγετε ἂν τῇ συκαμίνῳ, Ἐκρι- ζώθητι ἐν τῇ θαλάσσῃ, καὶ ὑπήκουσεν ἂν ὑμῖν· ὁ ὁ γὰρ ἐπὶ Χριστῷ πεποιθὼς, οὐκ ἰδίᾳ δυνάμει θαῤῥεῖ, ἀπονέμει δὲ μᾶλλον τὸ πάντα δύνασθαι κατορθοῦν αὐτῷ. Εστιν οὖν ὁμολογουμένως παρ' αὐτοῦ τελείω σις ἁπάντων ἐν ψυχαῖς ἀγαθῶν· δεῖ δὲ ὅμως ἐαυ· τοὺς παρασκευάσαι, δεκτικούς γίνεσθαι τῆς τοιαύτης χάριτος· εἰ γὰρ τὸ πεπηγὸς αὐτῷ, καὶ κατὰ γῆς ἐῤῥιζωμένον μετακινεῖ ἡ τῆς πίστεως δύναμις, καθ' ὅλου φαίη τις ἂν, μηδὲν ἀκίνητον εἶναι οὕτως ὁ μὴ σπλεύσειεν ἡ πίστις, εἰ μετακινήσεως αὐτοῦ δεηθείη. Σιν, 22-51; COMMENT. IN LUCAM. A corripuerat: vehementiore autem vento undas B commovente, sævosque adversus naviculam fluctus propellente, magnopere expaverunt; ita ut Domni- num somno excitarint, dicentes : ‹ Magister, salva nos, perimus. » llle vero evigilans, inquit Scriptura, imperavit fluctibus, et sævientem pro- cellam sudo commutavit. Încrepuitque magnopere apostolos sanctos, dicens : « Ubi vestra files Reapse enim nibil erat omnino pertimescendum, præsente ipsis universali Domino, quem creaturæ omnes timent ac perhorrescunt. Quod si et res ge- sta alia priori similis adjungenda eɛt, non recusabo. Jusserat sanctos apostolos conscendere naviculam et trans fretum præcedere; hique confestim ita fe- cerant. Progressi autem stadia ferme triginta, Je- sum animadvertunt ambulantem in mari, et expa- verunt veliementer, phantasma aliquod se putantes videre. Tunc illos allocutus est, dicens: • Ego sum, nolite timere. Tum Petrus: • Si tu es, in- quit, jube me venire ad te super aquam. › Cui ille, ‹ Veni, › dixit. Et hic descendens de navicula, cœpit incedere. Videns vero ventum ac fluctus, timuit; et cum mergi cœpisset, clamavit: ‹ Domine, salvum me fac. » ille periclitantem quidem salvavit, sed simul objurgavit dicens: « Modicæ fidei, quare du- bitasti ”? › Jamvero quod etiam passionis tempo- re, militum legione impiisque satellitibus Jesum capientibus, omnes, eo derelicto, fugerint, Petrus- que cum negaverit unius ancillæ metu turbatus, non est ambiguum. C Vidisti modicam discipulorum fidem; nunc eos admirare dei incrementum a communi nostro Servatore accipientes. ‹ Præcepit ipsis abs Hiero- solymis ne discederent, sed exspectarent Patris pro missionem, donec virtute ex allo induerentur 90, Postquam vero sub ignearnm linguarum specie vir- tus ex alto venit, id est sancti Spiritus gratia, tunc demum audaces effecui sunt, viriles, spirituque fer- ventes; adeo ut mortein etiam contemnerent, et illatos ab incredulis terrores flocci facerent; et prodigiorum etiam ferent operatores. Jam quod magna res sit constantia in fide, declarat Dominus dicens : c Si fidem grano sinapis parem ba- D beretis, » id est calidam ac ferventem, « diceretis (C 1. 1), « huic sycomoro, Eradicare hinc in mare, et vobis obtemperaret. Nam qui Christo confdit, propriis viribus non audet, sed omnia accepta refert ei a quo suɔ omnia bene queunt constitui. Sine dubio itaque cuncta in animabus bona Christus perficit. Sed tamen opus est nosmet comparemus, ut hujus- modi gratiæ capaces simus. Nam si, quod a Deo plantatum fuit frmisque radicibus terra defixum, virtus fidei commovet, prorsus quisque dicet nihil sic esse immobile quod fides non queat subruere, si certe illud dimoveri necesse sit. Quamobrem et tellus apostolis orantibus mota fuit, ut in illorum ** Matth. vui, 27. Matth. Joan. vi, seqq. Act. 1, 4.
ὥστε καὶ θανάτου καταφρονεῖν, καὶ μηδὲν ἡγεῖσθαι τὰ ἐπιόντα δεινὰ παρὰ τῶν ἀπίστων, καὶ σημείων δὲ τηνικαῦτα γεγόνασιν ἀποτελεσταί. Ὅτι δὲ μέγα καὶ ἐξαίρετον τὸ ἀραρὸς ἐν πίστει, διαδείκνυσι λέγων ὁ Κύριος· «Εἰ ἔχετε πίστιν ὡς κόκκον σινάπεως,» τουτέστι θερμήν τε καὶ ζέουσαν (ξ φ. 143 β), «ἐλέγετε ἂν τῇ συκαμίνῳ, Ἐκριζώθητι ἐν τῇ θαλάσσῃ, καὶ ὑπήκουσεν ἂν ὑμῖν·» ὁ γὰρ ἐπὶ Χριστῷ πεποιθὼς, οὐκ ἰδίᾳ δυνάμει θαῤῥεῖ, ἀπονέμει δὲ μᾶλλον τὸ πάντα δύνασθαι κατορθοῦν αὐτῷ. Ἔστιν οὖν ὁμολογουμένως παρ’ αὐτοῦ τελείωσις ἁπάντων ἐν ψυχαῖς ἀγαθῶν· δεῖ δὲ ὅμως ἑαυτοὺς παρασκευάσαι, δεκτικοὺς γίνεσθαι τῆς τοιαύτης χάριτος· εἰ γὰρ τὸ πεπηγὸς αὐτῷ, καὶ κατὰ γῆς ἐῤῥιζωμένον μετακινεῖ ἡ τῆς πίστεως δύναμις, καθ’ ὅλου φαίη τις ἂν, μηδὲν ἀκίνητον εἶναι οὕτως ὃ μὴ σαλεύσειεν ἡ πίστις, εἰ μετακινήσεως αὐτοῦ δεηθείη. Ἐσείετο οὖν ἡ γῆ τῶν ἀποστόλων εὐχομένων, ὡς αἱ τῶν ἀποστόλων Πράξεις ἱστορήκασι. Δῆλον ὡς καὶ τοὐναντίον ἵστησι πίστις τὰ σαλευόμενα, οἷον καὶ ποταμίου ῥεύματος ὀξυτάτην φορὰν, καὶ δρόμον ἄπαυστον τῶν ἐν οὐρανῷ κινουμένων φωστήρων. (β φ.
ὕπνον· πνεύματος δὲ λαύρου διακυκῶντες τὸ ρόθιον, καὶ σκληρόν κατὰ τοῦ σκάφους ἐγείροντος κύμα, τεθορύβηνται λίαν· ὥστε καὶ ἀφυπνίσαι τὸν Κύριον, λέγοντες· « Επιστάτα, σῶσον ἡμᾶς, ἀπολλύμεθα. » Ὁ διεγερθείς, φησὶν, επετίμησε τῷ κλύδωνι, καὶ τὴν τοῦ χειμῶνος ἀγριότητα μετέστησεν εἰς εὐδίαν. Ἐπητιᾶτο δὲ λίαν τοὺς ἁγίους ἀποστόλους, λέγων· • Ποῦ ἡ πίστις ὑμῶν; » Οὐ γὰρ ἔδει θορυβείσθαι κατά τι γοῦν ὅλως, συνόντος αὐτοῖς τοῦ πάντων Δεσπότου, εν πάντα τὰ ἔργα τρέμει καὶ σείεται· εἰ δὲ χρή τι καὶ ἕτερον παρενεγκεῖν τῷ πρώτῳ προσεοικός, ἐρῶ δὴ πάλιν. Ἐκέλευσε τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις εἰσβῆναι μὲν εἰς τὸ σκάφος, προάγειν δὲ αὐτὸν εἰς τὸ πέραν τῆς λίμνης· οἱ δὲ ἀμελητὶ τοῦτο δεδράκασι. Εληλα κότες δὲ σταδίους ὡσεὶ τριάκοντα, φησίν, ὁρῶσι τὸν Ἰησοῦν περιπατοῦντα ἐν τῇ θαλάσσῃ, καὶ γεγόνασι περιδεείς, φάσμα τι νομίσαντες εἶναι τὸ ὁρώμενον. Εἶτα προσπεφώνηκεν αὐτοῖς λέγων· « Εγώ είμι, μὴ φοβείσθε. ο Έφη δὲ ὁ Πέτρος· . Εἰ σὺ εἶ, κέλευσόν με εἰσελθεῖν πρὸς σὲ ἐπὶ τοῦ ὕδατος. » 'Ο δὲ εἶπεν· • Ἐλθέ. » Καὶ καταπηδήσας τοῦ σκάφους, ἤρξατο τοῦ βαδίζειν· ὡς δὲ εἶδε, φησί, τὸν ἄνεμον καὶ τὸ κῦμα, ἐφοβήθη· ἀρξάμενος δὲ βαπτίζεσθαι, ἐφώ νησε ο Κύριε, βοήθει μοι. » Ὁ δὲ σέσωκε μὲν κινο δυνεύοντα, ᾐτιᾶτο δὲ πάλιν λέγων· • Ολιγόπιστε, εἰς τί ἐδίστασας; ο Ὅτι δὲ κατὰ τὸν τοῦ πάθους καιρὸν, τῆς τῶν στρατιωτῶν σπείρας, καὶ τῶν ἀνα οσίων ὑπηρετῶν ἐλθόντων συλλαβέσθαι τὸν Ἰησοῦν, πάντες ἀφέντες αὐτὸν ἔφυγον, ηρνήσατο δὲ καὶ ὁ Πέτρος παιδίσκης μιας θορυβούσης αὐτὸν, οὐκ ἀσυμ φανές. Εἶδες ὀλιγοπίστου; ἔτι τοὺς μαθητάς· θαύμασον αὐτοὺς προσθήκην λαβόντας πίστεως παρὰ τοῦ πνε των ἡμῶν Σωτήρος Χριστοῦ. « Παρήγγειλεν αὐτοῖς ἀπὸ Ἱεροσολύμων μή χωρίζεσθαι, περιμένειν δὲ τὴν ἐπαγγελίαν τοῦ Πατρὸς, ἄχρις ἂν ἐνδύσωνται δύνα- μιν ἐξ ὕψους. • Ἐπειδὴ δὲ γλωσσῶν ἐν εἴδει πυρίνων καταπεφοίτησεν ἐπ᾿ αὐτοὺς ἡ ἐξ ὕψους δύναμις, τουτέστιν ἡ διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος χάρις, τότε δή, τότε γεγόνασιν εύτολμοι καὶ νεανικοὶ καὶ τῷ πνεύ ματι ζέοντες· ὥστε καὶ θανάτου καταφρονεῖν, καὶ μηδὲν ἡγεῖσθαι τὰ ἐπιόντα δεινὰ παρὰ τῶν ἀπί. στων, καὶ σημείων δὲ τηνικαῦτα γεγόνασιν ἀποτελε- σταί. Οτι δὲ μέγα καὶ ἐξαίρετον τὸ ἀραρὸς ἐν πιο στει, διαδείκνυσι λέγων ὁ Κύριος· « Εἰ ἔχετε πίστιν ὡς κόκκον σινάπεως, » τουτέστι θερμήν τε καὶ ζέου- σαν ἐλέγετε ἂν τῇ συκαμίνῳ, Ἐκρι- ζώθητι ἐν τῇ θαλάσσῃ, καὶ ὑπήκουσεν ἂν ὑμῖν· ὁ ὁ γὰρ ἐπὶ Χριστῷ πεποιθὼς, οὐκ ἰδίᾳ δυνάμει θαῤῥεῖ, ἀπονέμει δὲ μᾶλλον τὸ πάντα δύνασθαι κατορθοῦν αὐτῷ. Εστιν οὖν ὁμολογουμένως παρ' αὐτοῦ τελείω σις ἁπάντων ἐν ψυχαῖς ἀγαθῶν· δεῖ δὲ ὅμως ἐαυ· τοὺς παρασκευάσαι, δεκτικούς γίνεσθαι τῆς τοιαύτης χάριτος· εἰ γὰρ τὸ πεπηγὸς αὐτῷ, καὶ κατὰ γῆς ἐῤῥιζωμένον μετακινεῖ ἡ τῆς πίστεως δύναμις, καθ' ὅλου φαίη τις ἂν, μηδὲν ἀκίνητον εἶναι οὕτως ὁ μὴ σπλεύσειεν ἡ πίστις, εἰ μετακινήσεως αὐτοῦ δεηθείη. Σιν, 22-51; COMMENT. IN LUCAM. A corripuerat: vehementiore autem vento undas B commovente, sævosque adversus naviculam fluctus propellente, magnopere expaverunt; ita ut Domni- num somno excitarint, dicentes : ‹ Magister, salva nos, perimus. » llle vero evigilans, inquit Scriptura, imperavit fluctibus, et sævientem pro- cellam sudo commutavit. Încrepuitque magnopere apostolos sanctos, dicens : « Ubi vestra files Reapse enim nibil erat omnino pertimescendum, præsente ipsis universali Domino, quem creaturæ omnes timent ac perhorrescunt. Quod si et res ge- sta alia priori similis adjungenda eɛt, non recusabo. Jusserat sanctos apostolos conscendere naviculam et trans fretum præcedere; hique confestim ita fe- cerant. Progressi autem stadia ferme triginta, Je- sum animadvertunt ambulantem in mari, et expa- verunt veliementer, phantasma aliquod se putantes videre. Tunc illos allocutus est, dicens: • Ego sum, nolite timere. Tum Petrus: • Si tu es, in- quit, jube me venire ad te super aquam. › Cui ille, ‹ Veni, › dixit. Et hic descendens de navicula, cœpit incedere. Videns vero ventum ac fluctus, timuit; et cum mergi cœpisset, clamavit: ‹ Domine, salvum me fac. » ille periclitantem quidem salvavit, sed simul objurgavit dicens: « Modicæ fidei, quare du- bitasti ”? › Jamvero quod etiam passionis tempo- re, militum legione impiisque satellitibus Jesum capientibus, omnes, eo derelicto, fugerint, Petrus- que cum negaverit unius ancillæ metu turbatus, non est ambiguum. C Vidisti modicam discipulorum fidem; nunc eos admirare dei incrementum a communi nostro Servatore accipientes. ‹ Præcepit ipsis abs Hiero- solymis ne discederent, sed exspectarent Patris pro missionem, donec virtute ex allo induerentur 90, Postquam vero sub ignearnm linguarum specie vir- tus ex alto venit, id est sancti Spiritus gratia, tunc demum audaces effecui sunt, viriles, spirituque fer- ventes; adeo ut mortein etiam contemnerent, et illatos ab incredulis terrores flocci facerent; et prodigiorum etiam ferent operatores. Jam quod magna res sit constantia in fide, declarat Dominus dicens : c Si fidem grano sinapis parem ba- D beretis, » id est calidam ac ferventem, « diceretis (C 1. 1), « huic sycomoro, Eradicare hinc in mare, et vobis obtemperaret. Nam qui Christo confdit, propriis viribus non audet, sed omnia accepta refert ei a quo suɔ omnia bene queunt constitui. Sine dubio itaque cuncta in animabus bona Christus perficit. Sed tamen opus est nosmet comparemus, ut hujus- modi gratiæ capaces simus. Nam si, quod a Deo plantatum fuit frmisque radicibus terra defixum, virtus fidei commovet, prorsus quisque dicet nihil sic esse immobile quod fides non queat subruere, si certe illud dimoveri necesse sit. Quamobrem et tellus apostolis orantibus mota fuit, ut in illorum ** Matth. vui, 27. Matth. Joan. vi, seqq. Act. 1, 4.
PG 72:835162 β) Ἐκείνῳ μέντοι προσεκτέον ἀσφαλῶς, ὡς οὐ κενὴν ἔκπληξιν, οὐδὲ μάταιον θαῦμα κινεῖ ὁ Θεὸς, ἀλλὰ πόῤῥω ταῦτα τῆς θείας οὐσίας, τῆς ἀτύφου καὶ ἀκομπάστου καὶ πάντως ἀληθινῆς, πρὸς ὠφέλειαν δὲ πάντως καὶ σωτηρίαν τῶν ἀνθρώπων. Ταῦτα δὲ λέγω πρὸς τὸ μηδένα ζητεῖν περὶ τῆς θείας δυνάμεως ἀνωφελεῖς εἰ τύχῃ κινήσεις στοιχείων, ἢ μεταθέσεις ὀρῶν ἢ φυτῶν· μηδὲ ἀσεβεῖν, ὡς τοῦ λόγου ψευδοῦς ὄντος εἰ μὴ ταῦτα οὕτως γένοιτο· μηδ’ αὖ περὶ τὴν πίστιν ἀσθένειαν νομίζειν εἰ μὴ ταῦτα ἰσχύει· ἀλλ’ ἔστω τὸ χρήσιμον τὸ πρὸς ὠφέλειαν ἀληθινὴν, καὶ ἡ δύναμις οὐκ ἀπολείψεται. «Τίς δὲ ἐξ ὑμῶν δοῦλον ἔχων ἀροτριῶντα ἢ ποιμαίνοντα;» (α φ. 231 β, ξ φ. 143 β) Ἐν τοῖς ἤδη παρῳχηκόσι πολὺς αὐτῷ καὶ μακρὸς συμπεπέρασται λόγος, τὰς τῆς εὐδοκιμήσεως καταδεικνύντι τρίβους, καὶ τῆς ἀνεπιπλήκτου ζωῆς ἐμφανίζοντι τὰ αὐχήματα· ἵνα δι’ αὐτῶν ἐρχόμενοι, καὶ πρὸς πᾶν ὁτιοῦν τῶν τεθαυμασμένων ἐπὶ πολλῇ προθυμίᾳ βαδίζοντες, εἰς τὸ βραβεῖον τῆς ἄνω κλήσεως καταντήσωμεν. Ἀλλ’ ἐπειδὴ πέφυκέ πως ἀεὶ ὁ ἀνθρώπινος νοῦς καταφέρεσθαι εἰς φιλοδοξίαν, καὶ τὴν εἰς τοῦτο ῥοπὴν ἑτοιμότατα νοσεῖν·
Α Εσείετο οὖν ἡ γῆ τῶν ἀποστόλων εὐχομένων, ὡς αἱ το τῶν ἀποστόλων Πράξεις ἱστορήκασι. Δῆλον ὡς καὶ τοὐναντίον ἴστησι πίστις τὰ σαλευόμενα, οἷον και ποταμίου ρεύματος ὀξυτάτην φοράν, καὶ δρόμον ἄπαυστον τῶν ἐν οὐρανῷ κινουμένων φωστήρων. (Β Γ. ) Εκείνῳ μέντοι προσεκτέον ἀσφαλῶς, ὡς οὐ κενὴν ἔκπληξιν, οὐδὲ μάταιον θαῦμα κινεῖ ὁ Θεός, ἀλλὰ πόρρω ταῦτα τῆς θείας οὐσίας, τῆς ἀτύ φου καὶ ἀκομπάστου καὶ πάντως ἀληθινῆς, πρὸς ὠφέλειαν δὲ πάντως καὶ σωτηρίαν τῶν ἀνθρώπων. Ταῦτα δὲ λέγω πρὸς τὸ μηδένα ζητεῖν περὶ τῆς θείας δυνάμεως ἀνωφελεῖς εἰ τύχῃ κινήσεις στον χείων, ἢ μεταθέσεις ὁρῶν ἢ φυτῶν· μηδὲ ἀσεβεῖν, ὡς τοῦ λόγου ψευδοῦς ὄντος εἰ μὴ ταῦτα οὕτως γένο νοιτο· μηδ' αὖ περὶ τὴν πίστιν ἀσθένειαν νομίζειν εἰ μὴ ταῦτα ἰσχύει· ἀλλ' ἔστω τὸ χρήσιμον τὸ πρὸς ὠφέλειαν ἀληθινὴν, καὶ ἡ δύναμις οὐκ ἀπολεί ψεται. Τίς δὲ ἐξ ὑμῶν δοῦλον ἔχων αροτριώντα ἢ ποιμαίνοντα ; (Δ. Ι. Ἐν τοῖς ἤδη παρωχηκόσι πολὺς αὐτῷ καὶ μακρὸς συμπεπέρασται λόγος, τὰς τῆς εὐδοκιμήσεως καταδεικνύντι τρίβους, καὶ τῆς ἀνεπιπλήκτου ζωῆς ἐμφανίζοντι τὰ αὐχήματα· ἶνα δι' αὐτῶν ἐρχόμενοι, καὶ πρὸς πᾶν ὁτιοῦν τῶν τεθα μασμένων ἐπὶ πολλῇ προθυμίᾳ βαδίζοντες, εἰς τὸ βραβεῖον τῆς ἄνω κλήσεως καταντήσωμεν. Αλλ' ἐπειδὴ πέφυκέ πως ἀεὶ ὁ ἀνθρώπινος νοῦς καταφέ ρεσθαι εἰς φιλοδοξίαν, καὶ τὴν εἰς τοῦτο βοπὴν ἔται μότατα νοσεῖν· ἀφορμὴ δὲ τοῦ πάθους αὐτῷ γίνεται πολλάκις τὸ ἐπί τισι τῶν ἀρίστων ἀνδραγαθημάτων εὐδοκιμῆσαι παρὰ Θεῷ· παγχάλεπον δὲ τοῦτο καὶ Θεῷ κατεστυγημένον· καταφέρει γὰρ εἰς τοῦτο γνώμης ἔσθ' ὅτε τινὰς ὁ ἀρχέκακος δράκων, ὡς οἴεσθαι τάχα που, καὶ ὀφείλειν αὐτοῖς τὸν Θεὸν τὰς ἀνωτάτω τιμάς, ὅταν εὐκλεᾶ καὶ εὐδόκιμον ἔχωσι τὴν ζωήν· ἵνα τῶν τοιούτων ἡμᾶς ἀπαλλάξῃ παθῶν, ὡς ἐν τάξει παραδείγματος τῶν προκειμένων ἀνα γνωσμάτων τὴν δύναμιν ποιεῖται. Διδάσκει γὰρ διὰ τούτων, ὅτι τῆς δεσποτικῆς ἐξουσίας ή δύναμις, ὡς όφλημα πανταχοῦ παρὰ τῶν οἰκετῶν ζητεῖ τὴν ὑπο ταγήν. Οὐ γὰρ χάριν, φησίν, ὁμολογήσει ὁ δεσπότης τῷ οἰκέτῃ, κἂν εἰ γένοιτο παρ' αὐτοῦ, πᾶν ὅπερ ἔδει γενέσθαι, κατά γε τὸ τῆς δουλείας πρέπον. Ενταῦθά μοι βλέπε καὶ εἰς φιλεργίαν ικονωμέ νους τοὺς μαθητάς, ήγουν ἅπαντας τοὺς ὑπὸ σκήπτρα κειμένους τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ, καὶ οὐχ ὡς χάριν νέμοντας αὐτῷ τὴν δουλείαν, ἀλλ' ὡς όφλημα κατατιθέντας τὸ πρέπον οἰκέταις, τὴν ὑπο ταγήν· ἀναιρεῖται δὲ διὰ τούτου, καὶ τῆς ἐπαράτου φιλοδοξίας ἡ νόσος· εἰ γὰρ ὀφειλόμενα ποιεῖς, τέ μέγα φρονεῖς; οὐχ ὁρῶν ὡς μὴ πληρώσαντι μὲν τὸ ὀφειλόμενον, κίνδυνος· πληροῦντι δὲ, χάρι; οὐδεμία. υπερ καλῶς συνεὶς καὶ μεμαθηκώς ὁ θαυμάσιος οἰκέτης Παῦλος· « Ἐὰν εὐαγγελίζωμαι, φησίν, ούτ Έστι μοι καύχημα · ἀνάγκη γάρ μοι ἐπίκειται. Οεεὶ δέ μοι, ἐὰν μὴ εὐαγγελίζωμαι. » Καὶ πάλιν· ο Όρει S. CYRILIA ALEXANDRINI ARCHIEP. - Actibus narratur . Constat etiam e contrario G- demi res cominotas sistere, veluti fluvialis agminis celerrimum impetum ", et discorrentium in cœlo siderum iter incessabile. Sed tamen illud sedulo observandum est, Deum non solere vanum stupo- rera, neque inutilem admirationem excitare; nam procul bæc sunt divina substantia, quia nec fastosa est nec pompatica, sed omnia ad veritatem utilita- temque et salutem hominum revocat. Hæc autem aio, ne quisquam a sacra fide divinaque virtute exi- gat elementorum puta commotiones, aut montium vel arborum translationes: neque fat irreligiosus, quasi haec mendax oratio fuerit, nisi ita evenerit; neque fidel infirmitati tribuat, quasi hæc efficere non potuerit. Sit modo aliquid opportunum, et ve- ram spectans utilitatem; tunc sane vis non deerit. V. 7. Quis vestrum habens servum arantem aut pascentem ? In superioribus longum fecit Dominus sermonem ut demonstraret probitatis viam, et inculpatæ vitæ præ oculis gloriam exponeret; ut ita nos gerentes, quodlibet opus optimum alacriter aggredientes, ad supernæ vocationis præmium perveniamus ”. Atta- men natura comparatum est, ut mens humana ad B " vanæ gloriæ cupiditatem semper rapiatur, atque hoc morbi genere perquam facile laboret. Causa mali sæpe est, quod optimis interdum acti- bus promeruisse se Deum existimat. Est vero hoc C pessimum Deoque maxime invisum vitium. Namque in hanc usque opinionem exitiosus serpens nonnullos pertrahit, ut ferme existiment deberi sibi a Deo superna præmia postquam puram probatamque vi- tam exegerint. Ut pravis hujusmodi nos arceat perturbationibus, excmpli causa, predictarum le- ctionum tenorem proponit. Quippe his verbis docet, heritis potestatis hanc esse propriam conditionem, ut semper cent sibi debitum exigat servorum obse- quium. Non enim gratiam, inquit, habebit herus famulo, etiamsi hic omnia quæ servile decent oli- cium praestiterit. Hic mecum observa, etiam discipulos, imo om- D nes qui sceptro subsunt communis nostri Servato- ris Christi, ad laboris studium exacui; neque la- men ceu gratiam ei famulitium exhibendum, sed tanquam debito famulorum officio eidem esse obse- quendum. Sic etiam exstinguitur maledictus vanæ gloriæ morbus. Nam si debita facis, cur superbia Lumes ? non considerans, quod non facienti quod alebes, periculum imminet; facienti, nulla per se gratia debetur. Quod probe intelligens sciensque erirabilis servus Paulus : c Si evangelizavero, in- quit, non est nibi gloria ; necessitas enim mili in- cumbit. Væ autem mihi, si non evangelizavero "↓ » Ael. 19, 31. ” Josue 111, 16. Josue x, 13. b, C f. 1) Philipp. 1, 14. Cor. ix, 16.
ἀφορμὴ δὲ τοῦ πάθους αὐτῷ γίνεται πολλάκις τὸ ἐπί τισι τῶν ἀρίστων ἀνδραγαθημάτων εὐδοκιμῆσαι παρὰ Θεῷ· παγχάλεπον δὲ τοῦτο καὶ Θεῷ κατεστυγημένον· καταφέρει γὰρ εἰς τοῦτο γνώμης ἔσθ’ ὅτε τινὰς ὁ ἀρχέκακος δράκων, ὡς οἴεσθαι τάχα που, καὶ ὀφείλειν αὐτοῖς τὸν Θεὸν τὰς ἀνωτάτω τιμὰς, ὅταν εὐκλεᾶ καὶ εὐδόκιμον ἔχωσι τὴν ζωήν· ἵνα τῶν τοιούτων ἡμᾶς ἀπαλλάξῃ παθῶν, ὡς ἐν τάξει παραδείγματος τῶν προκειμένων ἀναγνωσμάτων τὴν δύναμιν ποιεῖται. Διδάσκει γὰρ διὰ τούτων, ὅτι τῆς δεσποτικῆς ἐξουσίας ἡ δύναμις, ὡς ὄφλημα πανταχοῦ παρὰ τῶν οἰκετῶν ζητεῖ τὴν ὑποταγήν. Οὐ γὰρ χάριν, φησὶν, ὁμολογήσει ὁ δεσπότης τῷ οἰκέτῃ, κἂν εἰ γένοιτο παρ’ αὐτοῦ πᾶν ὅπερ ἔδει γενέσθαι, κατά γε τὸ τῆς δουλείας πρέπον. Ἐνταῦθά μοι βλέπε καὶ εἰς φιλεργίαν ἀκονωμένους τοὺς μαθητὰς, ἤγουν ἅπαντας τοὺς ὑπὸ σκῆπτρα κειμένους τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ, καὶ οὐχ ὡς χάριν νέμοντας αὐτῷ τὴν δουλείαν, ἀλλ’ ὡς ὄφλημα κατατιθέντας τὸ πρέπον οἰκέταις, τὴν ὑποταγήν· ἀναιρεῖται δὲ διὰ τούτου, καὶ τῆς ἐπαράτου φιλοδοξίας ἡ νόσος· εἰ γὰρ ὀφειλόμενα ποιεῖς, τί μέγα φρονεῖς;
Α Εσείετο οὖν ἡ γῆ τῶν ἀποστόλων εὐχομένων, ὡς αἱ το τῶν ἀποστόλων Πράξεις ἱστορήκασι. Δῆλον ὡς καὶ τοὐναντίον ἴστησι πίστις τὰ σαλευόμενα, οἷον και ποταμίου ρεύματος ὀξυτάτην φοράν, καὶ δρόμον ἄπαυστον τῶν ἐν οὐρανῷ κινουμένων φωστήρων. (Β Γ. ) Εκείνῳ μέντοι προσεκτέον ἀσφαλῶς, ὡς οὐ κενὴν ἔκπληξιν, οὐδὲ μάταιον θαῦμα κινεῖ ὁ Θεός, ἀλλὰ πόρρω ταῦτα τῆς θείας οὐσίας, τῆς ἀτύ φου καὶ ἀκομπάστου καὶ πάντως ἀληθινῆς, πρὸς ὠφέλειαν δὲ πάντως καὶ σωτηρίαν τῶν ἀνθρώπων. Ταῦτα δὲ λέγω πρὸς τὸ μηδένα ζητεῖν περὶ τῆς θείας δυνάμεως ἀνωφελεῖς εἰ τύχῃ κινήσεις στον χείων, ἢ μεταθέσεις ὁρῶν ἢ φυτῶν· μηδὲ ἀσεβεῖν, ὡς τοῦ λόγου ψευδοῦς ὄντος εἰ μὴ ταῦτα οὕτως γένο νοιτο· μηδ' αὖ περὶ τὴν πίστιν ἀσθένειαν νομίζειν εἰ μὴ ταῦτα ἰσχύει· ἀλλ' ἔστω τὸ χρήσιμον τὸ πρὸς ὠφέλειαν ἀληθινὴν, καὶ ἡ δύναμις οὐκ ἀπολεί ψεται. Τίς δὲ ἐξ ὑμῶν δοῦλον ἔχων αροτριώντα ἢ ποιμαίνοντα ; (Δ. Ι. Ἐν τοῖς ἤδη παρωχηκόσι πολὺς αὐτῷ καὶ μακρὸς συμπεπέρασται λόγος, τὰς τῆς εὐδοκιμήσεως καταδεικνύντι τρίβους, καὶ τῆς ἀνεπιπλήκτου ζωῆς ἐμφανίζοντι τὰ αὐχήματα· ἶνα δι' αὐτῶν ἐρχόμενοι, καὶ πρὸς πᾶν ὁτιοῦν τῶν τεθα μασμένων ἐπὶ πολλῇ προθυμίᾳ βαδίζοντες, εἰς τὸ βραβεῖον τῆς ἄνω κλήσεως καταντήσωμεν. Αλλ' ἐπειδὴ πέφυκέ πως ἀεὶ ὁ ἀνθρώπινος νοῦς καταφέ ρεσθαι εἰς φιλοδοξίαν, καὶ τὴν εἰς τοῦτο βοπὴν ἔται μότατα νοσεῖν· ἀφορμὴ δὲ τοῦ πάθους αὐτῷ γίνεται πολλάκις τὸ ἐπί τισι τῶν ἀρίστων ἀνδραγαθημάτων εὐδοκιμῆσαι παρὰ Θεῷ· παγχάλεπον δὲ τοῦτο καὶ Θεῷ κατεστυγημένον· καταφέρει γὰρ εἰς τοῦτο γνώμης ἔσθ' ὅτε τινὰς ὁ ἀρχέκακος δράκων, ὡς οἴεσθαι τάχα που, καὶ ὀφείλειν αὐτοῖς τὸν Θεὸν τὰς ἀνωτάτω τιμάς, ὅταν εὐκλεᾶ καὶ εὐδόκιμον ἔχωσι τὴν ζωήν· ἵνα τῶν τοιούτων ἡμᾶς ἀπαλλάξῃ παθῶν, ὡς ἐν τάξει παραδείγματος τῶν προκειμένων ἀνα γνωσμάτων τὴν δύναμιν ποιεῖται. Διδάσκει γὰρ διὰ τούτων, ὅτι τῆς δεσποτικῆς ἐξουσίας ή δύναμις, ὡς όφλημα πανταχοῦ παρὰ τῶν οἰκετῶν ζητεῖ τὴν ὑπο ταγήν. Οὐ γὰρ χάριν, φησίν, ὁμολογήσει ὁ δεσπότης τῷ οἰκέτῃ, κἂν εἰ γένοιτο παρ' αὐτοῦ, πᾶν ὅπερ ἔδει γενέσθαι, κατά γε τὸ τῆς δουλείας πρέπον. Ενταῦθά μοι βλέπε καὶ εἰς φιλεργίαν ικονωμέ νους τοὺς μαθητάς, ήγουν ἅπαντας τοὺς ὑπὸ σκήπτρα κειμένους τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ, καὶ οὐχ ὡς χάριν νέμοντας αὐτῷ τὴν δουλείαν, ἀλλ' ὡς όφλημα κατατιθέντας τὸ πρέπον οἰκέταις, τὴν ὑπο ταγήν· ἀναιρεῖται δὲ διὰ τούτου, καὶ τῆς ἐπαράτου φιλοδοξίας ἡ νόσος· εἰ γὰρ ὀφειλόμενα ποιεῖς, τέ μέγα φρονεῖς; οὐχ ὁρῶν ὡς μὴ πληρώσαντι μὲν τὸ ὀφειλόμενον, κίνδυνος· πληροῦντι δὲ, χάρι; οὐδεμία. υπερ καλῶς συνεὶς καὶ μεμαθηκώς ὁ θαυμάσιος οἰκέτης Παῦλος· « Ἐὰν εὐαγγελίζωμαι, φησίν, ούτ Έστι μοι καύχημα · ἀνάγκη γάρ μοι ἐπίκειται. Οεεὶ δέ μοι, ἐὰν μὴ εὐαγγελίζωμαι. » Καὶ πάλιν· ο Όρει S. CYRILIA ALEXANDRINI ARCHIEP. - Actibus narratur . Constat etiam e contrario G- demi res cominotas sistere, veluti fluvialis agminis celerrimum impetum ", et discorrentium in cœlo siderum iter incessabile. Sed tamen illud sedulo observandum est, Deum non solere vanum stupo- rera, neque inutilem admirationem excitare; nam procul bæc sunt divina substantia, quia nec fastosa est nec pompatica, sed omnia ad veritatem utilita- temque et salutem hominum revocat. Hæc autem aio, ne quisquam a sacra fide divinaque virtute exi- gat elementorum puta commotiones, aut montium vel arborum translationes: neque fat irreligiosus, quasi haec mendax oratio fuerit, nisi ita evenerit; neque fidel infirmitati tribuat, quasi hæc efficere non potuerit. Sit modo aliquid opportunum, et ve- ram spectans utilitatem; tunc sane vis non deerit. V. 7. Quis vestrum habens servum arantem aut pascentem ? In superioribus longum fecit Dominus sermonem ut demonstraret probitatis viam, et inculpatæ vitæ præ oculis gloriam exponeret; ut ita nos gerentes, quodlibet opus optimum alacriter aggredientes, ad supernæ vocationis præmium perveniamus ”. Atta- men natura comparatum est, ut mens humana ad B " vanæ gloriæ cupiditatem semper rapiatur, atque hoc morbi genere perquam facile laboret. Causa mali sæpe est, quod optimis interdum acti- bus promeruisse se Deum existimat. Est vero hoc C pessimum Deoque maxime invisum vitium. Namque in hanc usque opinionem exitiosus serpens nonnullos pertrahit, ut ferme existiment deberi sibi a Deo superna præmia postquam puram probatamque vi- tam exegerint. Ut pravis hujusmodi nos arceat perturbationibus, excmpli causa, predictarum le- ctionum tenorem proponit. Quippe his verbis docet, heritis potestatis hanc esse propriam conditionem, ut semper cent sibi debitum exigat servorum obse- quium. Non enim gratiam, inquit, habebit herus famulo, etiamsi hic omnia quæ servile decent oli- cium praestiterit. Hic mecum observa, etiam discipulos, imo om- D nes qui sceptro subsunt communis nostri Servato- ris Christi, ad laboris studium exacui; neque la- men ceu gratiam ei famulitium exhibendum, sed tanquam debito famulorum officio eidem esse obse- quendum. Sic etiam exstinguitur maledictus vanæ gloriæ morbus. Nam si debita facis, cur superbia Lumes ? non considerans, quod non facienti quod alebes, periculum imminet; facienti, nulla per se gratia debetur. Quod probe intelligens sciensque erirabilis servus Paulus : c Si evangelizavero, in- quit, non est nibi gloria ; necessitas enim mili in- cumbit. Væ autem mihi, si non evangelizavero "↓ » Ael. 19, 31. ” Josue 111, 16. Josue x, 13. b, C f. 1) Philipp. 1, 14. Cor. ix, 16.
PG 72:837οὐχ ὁρῶν ὡς μὴ πληρώσαντι μὲν τὸ ὀφειλόμενον, κίνδυνος· πληροῦντι δὲ, χάρις οὐδεμία. Ὅπερ καλῶς συνεὶς καὶ μεμαθηκὼς ὁ θαυμάσιος οἰκέτης Παῦλος· «Ἐὰν εὐαγγελίζωμαι, φησὶν, οὐκ ἔστι μοι καύχημα· ἀνάγκη γάρ μοι ἐπίκειται. Οὐαὶ δέ μοι, ἐὰν μὴ εὐαγγελίζωμαι.» Καὶ πάλιν· «Ὀφειλέτης εἰμὶ, φησὶ, τοῦ κηρύγματος τῆς διδασκαλίας, Ἕλλησί τε καὶ βαρβάροις, σοφοῖς τε καὶ ἀνοήτοις.» Εἰ γέγονας τοίνυν εὐδόκιμος, καὶ τὰς θείας τετήρηκας ἐντολὰς, καὶ ὑπήκουσας τοῦ Δεσπότου, μὴ ἀπαίτει Θεὸν ὡς ὄφλημα τὰς τιμὰς, πρόσιθι δὲ μᾶλλον τὰ ἐκ φιλοτιμίας αἰτῶν· ἐννόησον ὅτι οἱ καθ’ ἡμᾶς δεσπόται οὐχ ὁμολογοῦσι χάριν, ὅταν τινὲς τῶν οἰκετῶν τὴν τεταγμένην αὐτοῖς ἀποπεραίνωσι θεραπείαν, ἐκ φιλοτιμίας δὲ πολλάκις τὰς τῶν γνησίων εὐνοίας ἀνακτώμενοι, ἁδροτέραν αὐτοῖς τὴν προθυμίαν τίκτουσιν. Οὕτω καὶ ὁ Θεὸς ἀπαιτεῖ μὲν ἡμᾶς τὴν δουλείαν, λόγῳ τῆς δεσποτείας χρώμενος· ἐπειδὴ δέ ἐστιν ἀγαθὸς καὶ φιλότιμος, καὶ γέρα τοῖς κάμνουσιν ἐπαγγέλλεται· ὑπερνήχεται δὲ τοὺς ἱδρῶτας τῶν ὑποζευγμένων, τῆς φιλοτιμίας τὸ μέγεθος. Καὶ πιστώσεται γράφων Παῦλος·
λέτης εἰμί, φησί, τοῦ κηρύγματος τῆς διδασκαλίας, Α Εt Ελλησί τε καὶ βαρβάροις, σοφοῖς τε καὶ ἀνοήτοις. » Εἰ γέγονας τοίνυν εὐδόκιμος, καὶ τὰς θείας τετήρη- καὶ ἐντολὰς, καὶ ὑπήκουσας τοῦ Δεσπότου, μὴ ἀπαί τει Θεὸν ὡς ἔφλημα τὰς τιμὰς, πρόσιθι δὲ μᾶλλον τὰ ἐκ φιλοτιμίας αἰτῶν· ἐννόησον ὅτι οἱ καθ' ἡμᾶς δεσπόται οὐχ ὁμολογοῦσι χάριν, ὅταν τινὲς τῶν οἱ κετῶν τὴν τεταγμένην αὐτοῖς ἀποπεραίνωσι θερα πείαν, ἐκ φιλοτιμίας δὲ πολλάκις τὰς τῶν γνησίων εὐνοίας ἀνακτώμενοι, ἀδροτέραν αὐτοῖς τὴν προθυ- μίαν τίκτουσιν. Οὕτω καὶ ὁ Θεὸς ἀπαιτεῖ μὲν ἡμᾶς τὴν δουλείαν, λόγῳ τῆς δεσποτείας χρώμενος· ἐπει- δὴ δέ ἐστιν ἀγαθὸς καὶ φιλότιμος, καὶ γέρα τοῖς κάτ μνουσιν ἐπαγγέλλεται· ὑπερνήχεται δὲ τοὺς ἱδρῶτας τῶν ὑποζευγμένων, τῆς φιλοτιμίας το μέγεθος. Καὶ πιστώσεται γράφων Παῦλος· «Οὐκ ἄξια τὰ παθήματα Β τοῦ νῦν καιροῦ, πρὸς τὴν μέλλουσαν δόξαν ἀποκα- λυφθῆναι εἰς ἡμᾶς. » Καὶ οἰκέτας ὄντας, υἱοὺς όνο- μάζει, καὶ τῇ πρεπούσῃ τέκνοις τιμῇ στεφανοί. Ορα δὲ ὅτι πρῶτον τὴν ἑαυτοῦ σάρκα αρόσαντα, οὕτω χρὴ ἀλλήλους ποιμαίνειν. ε "Ος γὰρ οἰκίας καλῶς οὐκ οἶδα προστῆναι, πῶς Ἐκκλησίας ἐπιμεληθήσεται ; » Απήντησαν αὐτῷ δέκα λεπροί άνδρες. (Α Γ. 234, Γ. Πάλιν ἡμῖν τὴν ἑαυτοῦ δόξαν ἐμφανῆ καθίστησιν ὁ Σωτὴρ, καὶ διὰ τῆς θεοπρεπούς μεγαλουργίας ἔρχεται σαγηνεύων εἰς πίστιν τὸν ἀκάρδιον Ισραήλ. Αλλ' ἦν καὶ οὗτος σκληρός τε καὶ ἀπειθής. Εἶτα, ποῖος αὐτοῖς ἐπικουρήσει λόγος ἐν ἡμέρᾳ τῆς κρίσεως, τὴν διὰ Χριστοῦ σωτηρίαν οὐκ ἀνασχομένοις λαβεῖν; καὶ μάλιστα, ὅτι αὐτήκοοι γεγόνασι τῶν παρ' αὐτοῦ λόγων, καὶ θεωροὶ τῶν πα- ραδόξων καὶ ὑπὲρ λόγων ἐνεργημάτων. Καὶ γοῦν ἔφη περὶ αὐτῶν· « Εἰ μὴ ἦλθον καὶ ἐλάλησα αὐτοῖς, ἁμαρτίαν οὐκ εἶχον. » Καὶ πάλιν • « Εἰ μὴ τὰ ἔργα ἐποίησα ἐν αὐτοῖς, ἃ οὐδεὶς ἄλλος ἐποίησεν, ἁμαρτίαν εὐκ εἶχον, νῦν δὲ καὶ ἑωράκασι καὶ ἐμὲ καὶ τὸν Πα- τέρα μου. ο 'Απόδειξις ἔσται σαφής ὧν ἔφην ἀρτίως, ἡ τῶν λεπρών διακαθαρσις. Οὗτοι γὰρ πόλεών τε καὶ κωμῶν ἀπελαυνόμενοι ὡς ἀκάθαρτοι, κατὰ τὸν Μωϋ- σέως νόμου. (Α Γ. Ταῦτα μὲν οὖν ἱκανῶς, ὡς οἶμαι, προείρηται (1)· οἴ γε μὴν λεπροὶ ὑπαντή σαντες τῷ Σωτῆρι, ἐλιπάρουν ἀπαλλάττεσθαι τοῦ κακοῦ, ἐπιστάτην (2) ὠνόμαζον, τουτέστι διδάσκα- 2ον. — (Α Γ. Οὐκ ἠλέει τις αὐτοὺς παθόντας τὴν νόσον· ὁ δὲ ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας ὀφθεὶς ἐπὶ γῆς, καὶ γενόμενος ἄνθρωπος ἵνα πάντας ἐλεήσῃ, αὐτὸς ἐσπλαγχνίσθη καὶ ᾤκτειρεν. - - Εἶπεν αὐτοῖς· Πορευθέντες ἐπιδείξατε εαυτούς τοῖς ἱερεῦσι. • (Α Γ. Καὶ διὰ τί μὴ μᾶλλον ἔφη· Θέλω, καθαρίσθητε, καθὰ καὶ ἐφ' ἑτέρου λεπροῦ, προστέταχε δὲ μᾶλλον ἑαυτοὺς ἐπιδεῖξαι τοῖς ἱερεῦσι ; Νόμος εκάλει πρὸς τοῦτο πάλιν τοὺς τῆς λέπρας COMMENT. IN LUCAM. rursus : « Debitor sum prædicandi doctrinam Græcis ac barbaris, sapientibus et insipientibus ª¹.> Si ergo probus fuisti, et divina observasti praece pta, ac Domino morem gessisti, ne postules a Deo tanquam rem debitam premia; ora potius, beni- gnitatem ejus expostulans. Tecum reputa, heros inter homines hand gratiam habere, quoties aliqui servorum imperatum ipsis præstiterint famulitium, sed expromendo erga fi·leles famulos liberalitatem, sæpe horuin benevolentiam captare, majoremque eisdem alacritatem injicere. Sic et Deus exi- git quidem a nobis famulatum jure dominatus sui; quia tamen bonus est atque liberalis, præmium quoque laborantibus spondet. Valde vero superstat subjectorum sudoribus magnitudo liberalitatis. Te- suis adest Paulus : c Non sunt condigna passiones b) C b) b) b, C f. b) Roun. 1, 14. D hujus temporis ad futuram gloriam quæ revelabitur in nobis 8., Cumque servi simus, filios nos appel- lat, et congruo filiis honore coronat. Et animal- verte, quod propriam antea carnem quisque cuians, sic et alios deinde pascere debeat, ‹ Nam qui beŋe domui suæ præesse nescit, quomodo Ecclesiæ díli- gentiam habebit s?, V. [12. Occurrerunt ei decem viri leprosi. Rursus nobis gloriam suam palam facit Serva- tor, et per Deo digna miracula pergit in sagenam fidei pertrahere vecordem Israelem. Cæteroqui du- rus hic erat et incredulus. Proinde, quænam ei proderit in die judicii excusatio, quod salutem per Christum consequi noluerit? Præsertim cum audi- lores sermonum ejus, et insperatorum ineffabilium- que operum spectatores fuerint Isrealitæ. Unde et de illis aiebat: ‹ Si non venissem neque eis locutus essem, peccatum non haberent ". » Et iterum : ■ Nisi opera apud eos fecissem, quæ nemo alius fecit, peccatum non haberent ; nunc et viderunt, et me nihilominus Patremque meum oderunt *. › Qum ego modo diai, ea comprobabit leprosorum sanatio. Hi quippe urbibus pagisque, Moysis lege, llec salis, ut utpote immundi excludebantur. pulo, praefati sunius. Leprosi itaque Servatori oc currentes, liberari se morbo suo postulabant, ep:- Neino eos statam appellantes, id est magistrum. - - morbo laborantes miserabatur; sed is qui ob hanc ipsam causam in terra apparuerat, factusque ho- no erat ut omnium misereretur, hic, inquam, chari- tatis affectu compassus est. V. 14. Dixit eis : Ite, ostendite vos sacer- dotibus. Cur vero non potius dixit: Volo, mundamini, sicut fecit alii leproso ", sed jubere maluit ut se os- tenderent sacerdotibus? Lex ad id invitabat lepra sanatos, jubens sistere se sacerdotibus, et sacrill - ** Luc. v, 13. • Rom. viii, 18. Tim. 111, 5. "Joan. xv, dentur. ** Ibid. 24. 22. Cæteri evangeliste dicunt pa66el. (4) Multa ex hac prælocutione Cyrilli periisse si- (2) Sic Lucas etiam cap. v, 5. vii, 24, 1x, 55, 49.
«Οὐκ ἄξια τὰ παθήματα τοῦ νῦν καιροῦ, πρὸς τὴν μέλλουσαν δόξαν ἀποκαλυφθῆναι εἰς ἡμᾶς.» Καὶ οἰκέτας ὄντας, υἱοὺς ὀνομάζει, καὶ τῇ πρεπούσῃ τέκνοις τιμῇ στεφανοῖ. Ὅρα δὲ ὅτι πρῶτον τὴν ἑαυτοῦ σάρκα ἀρόσαντα, οὕτω χρὴ ἀλλήλους ποιμαίνειν. «Ὃς γὰρ οἰκίας καλῶς οὐκ οἶδε προστῆναι, πῶς Ἐκκλησίας ἐπιμεληθήσεται;» «Ἀπήντησαν αὐτῷ δέκα λεπροὶ ἄνδρες.» (α φ. 232, ξ φ. 143 β) Πάλιν ἡμῖν τὴν ἑαυτοῦ δόξαν ἐμφανῆ καθίστησιν ὁ Σωτὴρ, καὶ διὰ τῆς θεοπρεποῦς μεγαλουργίας ἔρχεται σαγηνεύων εἰς πίστιν τὸν ἀκάρδιον Ἰσραήλ. Ἀλλ’ ἦν καὶ οὗτος σκληρός τε καὶ ἀπειθής. Εἶτα, ποῖος αὐτοῖς ἐπικουρήσει λόγος ἐν ἡμέρᾳ τῆς κρίσεως, τὴν διὰ Χριστοῦ σωτηρίαν οὐκ ἀνασχομένοις λαβεῖν; καὶ μάλιστα, ὅτι αὐτήκοοι γεγόνασι τῶν παρ’ αὐτοῦ λόγων, καὶ θεωροὶ τῶν παραδόξων καὶ ὑπὲρ λόγων ἐνεργημάτων. Καὶ γοῦν ἔφη περὶ αὐτῶν· «Εἰ μὴ ἦλθον καὶ ἐλάλησα αὐτοῖς, ἁμαρτίαν οὐκ εἶχον.» Καὶ πάλιν· «Εἰ μὴ τὰ ἔργα ἐποίησα ἐν αὐτοῖς, ἃ οὐδεὶς ἄλλος ἐποίησεν, ἁμαρτίαν οὐκ εἶχον, νῦν δὲ καὶ ἑωράκασι καὶ ἐμὲ καὶ τὸν Πατέρα μου.» Ἀπόδειξις ἔσται σαφὴς ὧν ἔφην ἀρτίως, ἡ τῶν λεπρῶν διακάθαρσις.
λέτης εἰμί, φησί, τοῦ κηρύγματος τῆς διδασκαλίας, Α Εt Ελλησί τε καὶ βαρβάροις, σοφοῖς τε καὶ ἀνοήτοις. » Εἰ γέγονας τοίνυν εὐδόκιμος, καὶ τὰς θείας τετήρη- καὶ ἐντολὰς, καὶ ὑπήκουσας τοῦ Δεσπότου, μὴ ἀπαί τει Θεὸν ὡς ἔφλημα τὰς τιμὰς, πρόσιθι δὲ μᾶλλον τὰ ἐκ φιλοτιμίας αἰτῶν· ἐννόησον ὅτι οἱ καθ' ἡμᾶς δεσπόται οὐχ ὁμολογοῦσι χάριν, ὅταν τινὲς τῶν οἱ κετῶν τὴν τεταγμένην αὐτοῖς ἀποπεραίνωσι θερα πείαν, ἐκ φιλοτιμίας δὲ πολλάκις τὰς τῶν γνησίων εὐνοίας ἀνακτώμενοι, ἀδροτέραν αὐτοῖς τὴν προθυ- μίαν τίκτουσιν. Οὕτω καὶ ὁ Θεὸς ἀπαιτεῖ μὲν ἡμᾶς τὴν δουλείαν, λόγῳ τῆς δεσποτείας χρώμενος· ἐπει- δὴ δέ ἐστιν ἀγαθὸς καὶ φιλότιμος, καὶ γέρα τοῖς κάτ μνουσιν ἐπαγγέλλεται· ὑπερνήχεται δὲ τοὺς ἱδρῶτας τῶν ὑποζευγμένων, τῆς φιλοτιμίας το μέγεθος. Καὶ πιστώσεται γράφων Παῦλος· «Οὐκ ἄξια τὰ παθήματα Β τοῦ νῦν καιροῦ, πρὸς τὴν μέλλουσαν δόξαν ἀποκα- λυφθῆναι εἰς ἡμᾶς. » Καὶ οἰκέτας ὄντας, υἱοὺς όνο- μάζει, καὶ τῇ πρεπούσῃ τέκνοις τιμῇ στεφανοί. Ορα δὲ ὅτι πρῶτον τὴν ἑαυτοῦ σάρκα αρόσαντα, οὕτω χρὴ ἀλλήλους ποιμαίνειν. ε "Ος γὰρ οἰκίας καλῶς οὐκ οἶδα προστῆναι, πῶς Ἐκκλησίας ἐπιμεληθήσεται ; » Απήντησαν αὐτῷ δέκα λεπροί άνδρες. (Α Γ. 234, Γ. Πάλιν ἡμῖν τὴν ἑαυτοῦ δόξαν ἐμφανῆ καθίστησιν ὁ Σωτὴρ, καὶ διὰ τῆς θεοπρεπούς μεγαλουργίας ἔρχεται σαγηνεύων εἰς πίστιν τὸν ἀκάρδιον Ισραήλ. Αλλ' ἦν καὶ οὗτος σκληρός τε καὶ ἀπειθής. Εἶτα, ποῖος αὐτοῖς ἐπικουρήσει λόγος ἐν ἡμέρᾳ τῆς κρίσεως, τὴν διὰ Χριστοῦ σωτηρίαν οὐκ ἀνασχομένοις λαβεῖν; καὶ μάλιστα, ὅτι αὐτήκοοι γεγόνασι τῶν παρ' αὐτοῦ λόγων, καὶ θεωροὶ τῶν πα- ραδόξων καὶ ὑπὲρ λόγων ἐνεργημάτων. Καὶ γοῦν ἔφη περὶ αὐτῶν· « Εἰ μὴ ἦλθον καὶ ἐλάλησα αὐτοῖς, ἁμαρτίαν οὐκ εἶχον. » Καὶ πάλιν • « Εἰ μὴ τὰ ἔργα ἐποίησα ἐν αὐτοῖς, ἃ οὐδεὶς ἄλλος ἐποίησεν, ἁμαρτίαν εὐκ εἶχον, νῦν δὲ καὶ ἑωράκασι καὶ ἐμὲ καὶ τὸν Πα- τέρα μου. ο 'Απόδειξις ἔσται σαφής ὧν ἔφην ἀρτίως, ἡ τῶν λεπρών διακαθαρσις. Οὗτοι γὰρ πόλεών τε καὶ κωμῶν ἀπελαυνόμενοι ὡς ἀκάθαρτοι, κατὰ τὸν Μωϋ- σέως νόμου. (Α Γ. Ταῦτα μὲν οὖν ἱκανῶς, ὡς οἶμαι, προείρηται (1)· οἴ γε μὴν λεπροὶ ὑπαντή σαντες τῷ Σωτῆρι, ἐλιπάρουν ἀπαλλάττεσθαι τοῦ κακοῦ, ἐπιστάτην (2) ὠνόμαζον, τουτέστι διδάσκα- 2ον. — (Α Γ. Οὐκ ἠλέει τις αὐτοὺς παθόντας τὴν νόσον· ὁ δὲ ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας ὀφθεὶς ἐπὶ γῆς, καὶ γενόμενος ἄνθρωπος ἵνα πάντας ἐλεήσῃ, αὐτὸς ἐσπλαγχνίσθη καὶ ᾤκτειρεν. - - Εἶπεν αὐτοῖς· Πορευθέντες ἐπιδείξατε εαυτούς τοῖς ἱερεῦσι. • (Α Γ. Καὶ διὰ τί μὴ μᾶλλον ἔφη· Θέλω, καθαρίσθητε, καθὰ καὶ ἐφ' ἑτέρου λεπροῦ, προστέταχε δὲ μᾶλλον ἑαυτοὺς ἐπιδεῖξαι τοῖς ἱερεῦσι ; Νόμος εκάλει πρὸς τοῦτο πάλιν τοὺς τῆς λέπρας COMMENT. IN LUCAM. rursus : « Debitor sum prædicandi doctrinam Græcis ac barbaris, sapientibus et insipientibus ª¹.> Si ergo probus fuisti, et divina observasti praece pta, ac Domino morem gessisti, ne postules a Deo tanquam rem debitam premia; ora potius, beni- gnitatem ejus expostulans. Tecum reputa, heros inter homines hand gratiam habere, quoties aliqui servorum imperatum ipsis præstiterint famulitium, sed expromendo erga fi·leles famulos liberalitatem, sæpe horuin benevolentiam captare, majoremque eisdem alacritatem injicere. Sic et Deus exi- git quidem a nobis famulatum jure dominatus sui; quia tamen bonus est atque liberalis, præmium quoque laborantibus spondet. Valde vero superstat subjectorum sudoribus magnitudo liberalitatis. Te- suis adest Paulus : c Non sunt condigna passiones b) C b) b) b, C f. b) Roun. 1, 14. D hujus temporis ad futuram gloriam quæ revelabitur in nobis 8., Cumque servi simus, filios nos appel- lat, et congruo filiis honore coronat. Et animal- verte, quod propriam antea carnem quisque cuians, sic et alios deinde pascere debeat, ‹ Nam qui beŋe domui suæ præesse nescit, quomodo Ecclesiæ díli- gentiam habebit s?, V. [12. Occurrerunt ei decem viri leprosi. Rursus nobis gloriam suam palam facit Serva- tor, et per Deo digna miracula pergit in sagenam fidei pertrahere vecordem Israelem. Cæteroqui du- rus hic erat et incredulus. Proinde, quænam ei proderit in die judicii excusatio, quod salutem per Christum consequi noluerit? Præsertim cum audi- lores sermonum ejus, et insperatorum ineffabilium- que operum spectatores fuerint Isrealitæ. Unde et de illis aiebat: ‹ Si non venissem neque eis locutus essem, peccatum non haberent ". » Et iterum : ■ Nisi opera apud eos fecissem, quæ nemo alius fecit, peccatum non haberent ; nunc et viderunt, et me nihilominus Patremque meum oderunt *. › Qum ego modo diai, ea comprobabit leprosorum sanatio. Hi quippe urbibus pagisque, Moysis lege, llec salis, ut utpote immundi excludebantur. pulo, praefati sunius. Leprosi itaque Servatori oc currentes, liberari se morbo suo postulabant, ep:- Neino eos statam appellantes, id est magistrum. - - morbo laborantes miserabatur; sed is qui ob hanc ipsam causam in terra apparuerat, factusque ho- no erat ut omnium misereretur, hic, inquam, chari- tatis affectu compassus est. V. 14. Dixit eis : Ite, ostendite vos sacer- dotibus. Cur vero non potius dixit: Volo, mundamini, sicut fecit alii leproso ", sed jubere maluit ut se os- tenderent sacerdotibus? Lex ad id invitabat lepra sanatos, jubens sistere se sacerdotibus, et sacrill - ** Luc. v, 13. • Rom. viii, 18. Tim. 111, 5. "Joan. xv, dentur. ** Ibid. 24. 22. Cæteri evangeliste dicunt pa66el. (4) Multa ex hac prælocutione Cyrilli periisse si- (2) Sic Lucas etiam cap. v, 5. vii, 24, 1x, 55, 49.
PG 72:839Οὗτοι γὰρ πόλεών τε καὶ κωμῶν ἀπελαυνόμενοι ὡς ἀκάθαρτοι, κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον.(α φ. 232 β) Ταῦτα μὲν οὖν ἰκανῶς, ὡς οἶμαι, προείρηται· οἵ γε μὴν λεπροὶ ὑπαντήσαντες τῷ Σωτῆρι, ἐλιπάρουν ἀπαλλάττεσθαι τοῦ κακοῦ, ἐπιστάτην ὠνόμαζον, τουτέστι διδάσκαλον.(α φ. 232 β) Οὐκ ἠλέει τις αὐτοὺς παθόντας τὴν νόσον· ὁ δὲ ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας ὀφθεὶς ἐπὶ γῆς, καὶ γενόμενος ἅνθρωπος ἵνα πάντας ἐλεήσῃ, αὐτὸς ἐσπλαγχνίσθη καὶ ᾤκτειρεν. «Εἶπεν αὐτοῖς· Πορευθέντες ἐπιδείξατε ἑαυτοὺς τοῖς ἱερεῦσι.» (α φ. 232 β, ξ φ. 143 β) Καὶ διὰ τί μὴ μᾶλλον ἔφη· Θέλω, καθαρίσθητε, καθὰ καὶ ἐφ’ ἑτέρου λεπροῦ, προστέταχε δὲ μᾶλλον ἑαυτοὺς ἐπιδεῖξαι τοῖς ἱερεῦσι; Νόμος ἐκάλει πρὸς τοῦτο πάλιν τοὺς τῆς λέπρας ἀπηλλαγμένους· ἐκέλευε γὰρ ἑαυτοὺς ἐπιδεικνύειν τοῖς ἱερεῦσιν, καὶ θυσίαν προσάγειν ὑπὲρ τοῦ καθαρισμοῦ. Ὡς οὖν ἤδη τεθεραπευμένους βαδίζειν ἐκέλευσε, καὶ τρόπον τινὰ διαμαρτύρασθαι τοὺς ἱερέας, ἤτοι τοὺς Ἰουδαίων καθηγητὰς, τοὺς ἀεὶ βασκαίνοντας αὐτοῦ τῇ δόξῃ, ὅτι παρ’ ἐλπίδα καὶ παραδόξως ἀπηλλάγησαν τοῦ κακοῦ, κατανεύσαντος αὐτοῖς τὴν ἴασιν τοῦ Χριστοῦ.
Α ἀπηλλαγμένους· ἐκέλευε γὰρ ἑαυτοὺς ἐπιδεικνύειν τοῖς ἱερεῦσιν, καὶ θυσίαν προσάγειν ὑπὲρ τοῦ καθα ρισμοῦ. Ὡς οὖν ἤδη τεθεραπευμένους βαδίζειν ἐπέ- λευσε, καὶ τρόπον τινὰ διαμαρτύρασθαι τοὺς ἱερέας, ἤτοι τοὺς Ἰουδαίων καθηγητάς, τοὺς ἀεὶ βασκαίνον τας αὐτοῦ τῇ δόξῃ, ὅτι παρ' ἐλπίδα καὶ παραδόξως ἀπηλλάγησαν τοῦ κακοῦ, κατανεύσαντος αὐτοῖς τὴν ἴασιν τοῦ Χριστοῦ. Οὐκ ἐθεράπευσε πρῶτον, ἀλλ ἔπεμψε πρὸς τοὺς ἱερέας, ἐπειδὴ οἱ ἱερεῖς τὰ τεκμή ρια ᾔδεισαν τῆς λέπρας, καὶ τοῦ πότε θεραπεύεται- έπεμψε πρὸς τοὺς ἱερέας, συνέπεμψε αὐτοῖς καὶ τὴν θεραπείαν. Περὶ τούτων μέντοι καὶ τὶς ὁ νόμος τῆς λέ πρας, καὶ τίνα τὰ ὑπὲρ τοῦ καθαρισμοῦ, καὶ τί ἔκα- στον τῶν νενομοθετημένων εβούλετο, ἐντελέστερον ἐν ἀρχῇ τῶν παρὰ τῷ Λουκᾷ θαυμάτων τοῦ Σωτῆρος, Β ἔνθα ὁ λεπρὸς τεθεράπευται, διεξήλθομεν (1). Και κεῖσε παραπέμψαντες τοὺς φιλομαθεῖς, ἐπὶ τὰ ἑξῆς ίωμεν. Καὶ (2) οἱ μὲν ἐννέα, ἅτε Ἰουδαῖοι ἔντες, εἰς ἀχάριστον λήθην ἐμπεσόντες, οὐχ ὑπέστρεψαν δοῦναι δόξαν τῷ Θεῷ· ὅθεν σκληροκάρδιον καὶ ἀμνήμονα παντελῶς δεικνύει τὸν Ἰσραήλ. Ὁ δὲ ἀλλογενής, τουτέστιν, ὁ Σαμαρείτης, διὰ τὸ ἐξ Ασσυρίας κατ ἄγειν τὸ γένος αλλογενής (οὐ γὰρ μάτην λέγει, ἐν μέσῳ τῆς Σαμαρείας καὶ Γαλιλαίας), υπέστρεψε μετά φωνῆς μεγάλης δοξάζειν τὸν Θεόν· δειχνύει οὖν ὅτι Σαμαρείται εὐγνώμονες, Ἰουδαῖοι δὲ καὶ εὐεργ τούμενοι ἀχαριστοῦσιν. Επερωτηθεὶς δὲ ὑπὸ τῶν Φαρισαίων, πότε έρ χεται ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ. καιροὺς ἐν εἴδει τῷ καθ᾿ ἡμᾶς ὁ Κύριος, προεκήρυτ τον οἱ προφῆται, καὶ τετέλεσται· ἐπέφανε γὰρ τοῖς ἐπὶ γῆς, μορφὴν δούλου λαβών, ὧν δὲ καὶ οὕτως ἐν κυριότητι φυσικῇ, καὶ ἐν ἐξουσίᾳ καὶ δόξῃ τῇ θεο- πρεπεῖ. Τοιοῦτον γὰρ ἡμῖν αὐτὸν ἡ τῶν ἀποτελεσμάτ των έδειξε λαμπρότης. Ἀλλ᾽ οὐ πεπίστευκας εἰς αὐτ τὸν, ἀσύνετε Φαρισαῖε, οὐ παραδέξω τὴν παρ' αὐτοῦ δικαίωσιν. Εἶτα πῶς ἐρωτᾷς πότε έρχεται ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ; Διαγελα τοιγαροῦν τὸ σεπτὸν οὕτω καὶ ἀξιάγαστον ἀληθῶς μυστήριον. Ἐπειδὴ γὰρ ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ ἐν τοῖς πρὸς ἅπαντας λόγους, διεμέμνητ πανταχοῦ τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ, διὰ τοῦτο κατα- μειδιώνται οἱ τάλανες· ἡ τάχα που καὶ εἰς νοῦν ἔχον τες ὅτι τὸν ἐπὶ ξύλου θάνατον ὑπομενεί, ταῖς αὐτῶν δυστροπίαις σεσαγηνευμένος εἰς τοῦτο, κατειρωνεύ τὸ κεκελευσμένον οἱ δέκα, καὶ ἀπελθόντες ἐθεραπεύ θησαν· εἰς δὲ μόνος ὑποστρέψας, ἀνετίθει τὰ χαρι ονται καί φασι · ι Πότε έρχεται ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ ;' ἀντὶ τοῦ, Πρὸ τῆς παρὰ σοῦ λαλουμένης βασιλείας, σταυρός σε καὶ θάνατος λήψεται. Τί οὖν πρὸς ταῦτα Χριστός; Δείκνυσι πάλιν τὸ ἀνεξίκακον καὶ τὸ ἀπα ράβλητον εἰς φιλανθρωπίαν· λοιδορούμενος γάρ, οὐκ ἀντελοιδόρει· πάσχων, οὐκ ἠπείλει. Οὐκοῦν ἐντόμως μὲν οὐκ ἐλέγχει, πονηροὺς δὲ ὄντας, ἀποκρίσεως τοῖς στήρια, τῶν ἐννέα τάχα που καὶ εἰς ἀχάριστον λήθην ἐμπεσόντων. cium offerre propter purgationem ". Tanquam igi- tur jam sanatos proficisci jubet, et quodammodo testari sacerdotibus, sive Judzorum principibus, Domini semper gloriæ invidentibus, se præter spem ac mirabiliter ea miseria liberatos, valetudinem ipsis largiente Christo. Neque tamen ille antea sa- navit, sed ad sacerdotes misit, tempus quo sa- cerdotes indicia lepræ noverant, et quandonam ea curata fuisset. Misit, inquam, ad sacerdotes, simul- que comitem misit sanitatem. De his quidem, et de lege circa lepraun, et quaenam ejus purgandæ jura, et quid unumquodque prascriptum exigeret, plenius nos initio miraculorum Servatoris apud Lucam, ubi Jeprosus sanatus fuit disseruimus. Illuc igitur amandatis hujus rei studiosis, ad reliqua progre- diamur. Et novem quidem, utpote Juli, ingratz oblivioni rem tradentes, ad gloriam Deo retribuen- dain non sunt regressi; ex quo Israelem duro corde et immemore præditum demonstral. Alienigena vero, id est, Samaritanus, dictus videlicet alienigena quia de Assyria stirpem ducebat (non enim temere dicit, per mediam Samariam et Galilzam), rever- sus est magna voce Deum glorificans. Ostendit ita- que Samaritanos benevolos, Judæos autem etiamsi beneficiis affectos, ingratum animum præ se ferre. V. 20. Interrogatus autem a Pharisæis, quando venit regnum Dei? C Quod suo tempore venturus esset in specie no- (A f. b, B f. 164, C f. 144) "Otı fĘɛi xati stra Dominus, prædixerant proplietæ, et rea- pse peractum fuit. Apparuit enim terræ: incolis, servi forma suscepta, nihilo tamen minus naturalem suum dominatum retinens, potestatemque et glo- riam Deo convenientem. Talem quippe eum nobis exhibet patratorum operum claritas. Sed non cre- didisti illi, Pharisæe insipiens, 'jnstificationem ab eo non recepisti. Cur ergo interrogas, quando venit regnum Dei? Deridet is tam veneraudumu vereque admirabile mysterium. Nam quia communis Serva- tor in cunctis ad vulgus sermonibus regnum Dei semper memorabat, idcirco jocantur miseri: vel etiam fortasse cogitantes, fore ut ipsorum malitia circumventus, necem in ligno perferat, ironice aiunt : c Quando venit regnum Dei?, Quasi dicant : D Pro eo, de quo loqueris, regno Dei, crux te ac sup- plicium excipiet. Quid ergo ad hæc Christus? Os- tendit denuo patientiam suam, et incomparabilem erga homines charitatem. Maledictus, non vicissim maledicebat; patiens, non comminabatur. Qua- propter præcise quidem non reprehendit, sed la- men utpote improbos, responso suo ad interrogala ** Levit. xiv, 2. Petr. 23. ad Luc. v, 12. Fecerunt quidem imperaia hi decem ; el dum irent, sanati sunt. Unus autem taniumwajo reversus, gratius egit; reliquis novem, ut rideur, ingratæ oblivioni beneficium tradentibus. 8. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. (1) Reapse hæc exstant apud nostrum Cyrillum (2) Hac brevius in codice A, sic : Πεπράχατι μὲν
Οὐκ ἐθεράπευσε πρῶτον, ἀλλ’ ἔπεμψε πρὸς τοὺς ἱερέας, ἐπειδὴ οἱ ἱερεῖς τὰ τεκμήρια ᾔδεισαν τῆς λέπρας, καὶ τοῦ πότε θεραπεύεται· ἔπεμψε πρὸς τοὺς ἱερέας, συνέπεμψε αὐτοῖς καὶ τὴν θεραπείαν. Περὶ τούτων μέντοι καὶ τίς ὁ νόμος τῆς λέπρας, καὶ τίνα τὰ ὑπὲρ τοῦ καθαρισμοῦ, καὶ τί ἕκαστον τῶν νενομοθετημένων ἐβούλετο, ἐντελέστερον ἐν ἀρχῇ τῶν παρὰ τῷ Λουκᾷ θαυμάτων τοῦ Σωτῆρος, ἔνθα ὁ λεπρὸς τεθεράπευται, διεξήλθομεν. Κἀκεῖσε παραπέμψαντες τοὺς φιλομαθεῖς, ἐπὶ τὰ ἑξῆς ἴωμεν. Καὶ οἱ μὲν ἐννέα, ἅτε Ἰουδαῖοι ὄντες, εἰς ἀχάριστον λήθην ἐμπεσόντες, οὐχ ὑπέστρεψαν δοῦναι δόξαν τῷ Θεῷ· ὅθεν σκληροκάρδιον καὶ ἀμνήμονα παντελῶς δεικνύει τὸν Ἰσραήλ. Ὁ δὲ ἀλλογενὴς, τουτέστιν, ὁ Σαμαρείτης, διὰ τὸ ἐξ Ἀσσυρίας κατάγειν τὸ γένος ἀλλογενὴς (οὐ γὰρ μάτην λέγει, ἐν μέσῳ τῆς Σαμαρείας καὶ Γαλιλαίας), ὑπέστρεψε μετὰ φωνῆς μεγάλης δοξάζειν τὸν Θεόν· δεικνύει οὖν ὅτι Σαμαρεῖται εὐγνώμονες, Ἰουδαῖοι δὲ καὶ εὐεργητούμενοι ἀχαριστοῦσιν. «Ἐπερωτηθεὶς δὲ ὑπὸ τῶν Φαρισαίων, πότε ἔρχεται ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ.» (α φ. 232 β, β φ. 164, ξ φ.
Α ἀπηλλαγμένους· ἐκέλευε γὰρ ἑαυτοὺς ἐπιδεικνύειν τοῖς ἱερεῦσιν, καὶ θυσίαν προσάγειν ὑπὲρ τοῦ καθα ρισμοῦ. Ὡς οὖν ἤδη τεθεραπευμένους βαδίζειν ἐπέ- λευσε, καὶ τρόπον τινὰ διαμαρτύρασθαι τοὺς ἱερέας, ἤτοι τοὺς Ἰουδαίων καθηγητάς, τοὺς ἀεὶ βασκαίνον τας αὐτοῦ τῇ δόξῃ, ὅτι παρ' ἐλπίδα καὶ παραδόξως ἀπηλλάγησαν τοῦ κακοῦ, κατανεύσαντος αὐτοῖς τὴν ἴασιν τοῦ Χριστοῦ. Οὐκ ἐθεράπευσε πρῶτον, ἀλλ ἔπεμψε πρὸς τοὺς ἱερέας, ἐπειδὴ οἱ ἱερεῖς τὰ τεκμή ρια ᾔδεισαν τῆς λέπρας, καὶ τοῦ πότε θεραπεύεται- έπεμψε πρὸς τοὺς ἱερέας, συνέπεμψε αὐτοῖς καὶ τὴν θεραπείαν. Περὶ τούτων μέντοι καὶ τὶς ὁ νόμος τῆς λέ πρας, καὶ τίνα τὰ ὑπὲρ τοῦ καθαρισμοῦ, καὶ τί ἔκα- στον τῶν νενομοθετημένων εβούλετο, ἐντελέστερον ἐν ἀρχῇ τῶν παρὰ τῷ Λουκᾷ θαυμάτων τοῦ Σωτῆρος, Β ἔνθα ὁ λεπρὸς τεθεράπευται, διεξήλθομεν (1). Και κεῖσε παραπέμψαντες τοὺς φιλομαθεῖς, ἐπὶ τὰ ἑξῆς ίωμεν. Καὶ (2) οἱ μὲν ἐννέα, ἅτε Ἰουδαῖοι ἔντες, εἰς ἀχάριστον λήθην ἐμπεσόντες, οὐχ ὑπέστρεψαν δοῦναι δόξαν τῷ Θεῷ· ὅθεν σκληροκάρδιον καὶ ἀμνήμονα παντελῶς δεικνύει τὸν Ἰσραήλ. Ὁ δὲ ἀλλογενής, τουτέστιν, ὁ Σαμαρείτης, διὰ τὸ ἐξ Ασσυρίας κατ ἄγειν τὸ γένος αλλογενής (οὐ γὰρ μάτην λέγει, ἐν μέσῳ τῆς Σαμαρείας καὶ Γαλιλαίας), υπέστρεψε μετά φωνῆς μεγάλης δοξάζειν τὸν Θεόν· δειχνύει οὖν ὅτι Σαμαρείται εὐγνώμονες, Ἰουδαῖοι δὲ καὶ εὐεργ τούμενοι ἀχαριστοῦσιν. Επερωτηθεὶς δὲ ὑπὸ τῶν Φαρισαίων, πότε έρ χεται ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ. καιροὺς ἐν εἴδει τῷ καθ᾿ ἡμᾶς ὁ Κύριος, προεκήρυτ τον οἱ προφῆται, καὶ τετέλεσται· ἐπέφανε γὰρ τοῖς ἐπὶ γῆς, μορφὴν δούλου λαβών, ὧν δὲ καὶ οὕτως ἐν κυριότητι φυσικῇ, καὶ ἐν ἐξουσίᾳ καὶ δόξῃ τῇ θεο- πρεπεῖ. Τοιοῦτον γὰρ ἡμῖν αὐτὸν ἡ τῶν ἀποτελεσμάτ των έδειξε λαμπρότης. Ἀλλ᾽ οὐ πεπίστευκας εἰς αὐτ τὸν, ἀσύνετε Φαρισαῖε, οὐ παραδέξω τὴν παρ' αὐτοῦ δικαίωσιν. Εἶτα πῶς ἐρωτᾷς πότε έρχεται ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ; Διαγελα τοιγαροῦν τὸ σεπτὸν οὕτω καὶ ἀξιάγαστον ἀληθῶς μυστήριον. Ἐπειδὴ γὰρ ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ ἐν τοῖς πρὸς ἅπαντας λόγους, διεμέμνητ πανταχοῦ τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ, διὰ τοῦτο κατα- μειδιώνται οἱ τάλανες· ἡ τάχα που καὶ εἰς νοῦν ἔχον τες ὅτι τὸν ἐπὶ ξύλου θάνατον ὑπομενεί, ταῖς αὐτῶν δυστροπίαις σεσαγηνευμένος εἰς τοῦτο, κατειρωνεύ τὸ κεκελευσμένον οἱ δέκα, καὶ ἀπελθόντες ἐθεραπεύ θησαν· εἰς δὲ μόνος ὑποστρέψας, ἀνετίθει τὰ χαρι ονται καί φασι · ι Πότε έρχεται ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ ;' ἀντὶ τοῦ, Πρὸ τῆς παρὰ σοῦ λαλουμένης βασιλείας, σταυρός σε καὶ θάνατος λήψεται. Τί οὖν πρὸς ταῦτα Χριστός; Δείκνυσι πάλιν τὸ ἀνεξίκακον καὶ τὸ ἀπα ράβλητον εἰς φιλανθρωπίαν· λοιδορούμενος γάρ, οὐκ ἀντελοιδόρει· πάσχων, οὐκ ἠπείλει. Οὐκοῦν ἐντόμως μὲν οὐκ ἐλέγχει, πονηροὺς δὲ ὄντας, ἀποκρίσεως τοῖς στήρια, τῶν ἐννέα τάχα που καὶ εἰς ἀχάριστον λήθην ἐμπεσόντων. cium offerre propter purgationem ". Tanquam igi- tur jam sanatos proficisci jubet, et quodammodo testari sacerdotibus, sive Judzorum principibus, Domini semper gloriæ invidentibus, se præter spem ac mirabiliter ea miseria liberatos, valetudinem ipsis largiente Christo. Neque tamen ille antea sa- navit, sed ad sacerdotes misit, tempus quo sa- cerdotes indicia lepræ noverant, et quandonam ea curata fuisset. Misit, inquam, ad sacerdotes, simul- que comitem misit sanitatem. De his quidem, et de lege circa lepraun, et quaenam ejus purgandæ jura, et quid unumquodque prascriptum exigeret, plenius nos initio miraculorum Servatoris apud Lucam, ubi Jeprosus sanatus fuit disseruimus. Illuc igitur amandatis hujus rei studiosis, ad reliqua progre- diamur. Et novem quidem, utpote Juli, ingratz oblivioni rem tradentes, ad gloriam Deo retribuen- dain non sunt regressi; ex quo Israelem duro corde et immemore præditum demonstral. Alienigena vero, id est, Samaritanus, dictus videlicet alienigena quia de Assyria stirpem ducebat (non enim temere dicit, per mediam Samariam et Galilzam), rever- sus est magna voce Deum glorificans. Ostendit ita- que Samaritanos benevolos, Judæos autem etiamsi beneficiis affectos, ingratum animum præ se ferre. V. 20. Interrogatus autem a Pharisæis, quando venit regnum Dei? C Quod suo tempore venturus esset in specie no- (A f. b, B f. 164, C f. 144) "Otı fĘɛi xati stra Dominus, prædixerant proplietæ, et rea- pse peractum fuit. Apparuit enim terræ: incolis, servi forma suscepta, nihilo tamen minus naturalem suum dominatum retinens, potestatemque et glo- riam Deo convenientem. Talem quippe eum nobis exhibet patratorum operum claritas. Sed non cre- didisti illi, Pharisæe insipiens, 'jnstificationem ab eo non recepisti. Cur ergo interrogas, quando venit regnum Dei? Deridet is tam veneraudumu vereque admirabile mysterium. Nam quia communis Serva- tor in cunctis ad vulgus sermonibus regnum Dei semper memorabat, idcirco jocantur miseri: vel etiam fortasse cogitantes, fore ut ipsorum malitia circumventus, necem in ligno perferat, ironice aiunt : c Quando venit regnum Dei?, Quasi dicant : D Pro eo, de quo loqueris, regno Dei, crux te ac sup- plicium excipiet. Quid ergo ad hæc Christus? Os- tendit denuo patientiam suam, et incomparabilem erga homines charitatem. Maledictus, non vicissim maledicebat; patiens, non comminabatur. Qua- propter præcise quidem non reprehendit, sed la- men utpote improbos, responso suo ad interrogala ** Levit. xiv, 2. Petr. 23. ad Luc. v, 12. Fecerunt quidem imperaia hi decem ; el dum irent, sanati sunt. Unus autem taniumwajo reversus, gratius egit; reliquis novem, ut rideur, ingratæ oblivioni beneficium tradentibus. 8. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. (1) Reapse hæc exstant apud nostrum Cyrillum (2) Hac brevius in codice A, sic : Πεπράχατι μὲν
PG 72:840144) Ὅτι ἥξει κατὰ καιροὺς ἐν εἴδει τῷ καθ’ ἡμᾶς ὁ Κύριος, προεκήρυττον οἱ προφῆται, καὶ τετέλεσται· ἐπέφανε γὰρ τοῖς ἐπὶ γῆς, μορφὴν δούλου λαβὼν, ὢν δὲ καὶ οὕτως ἐν κυριότητι φυσικῇ, καὶ ἐν ἐξουσίᾳ καὶ δόξῃ τῇ θεοπρεπεῖ. Τοιοῦτον γὰρ ἡμῖν αὐτὸν ἡ τῶν ἀποτελεσμάτων ἔδειξε λαμπρότης. Ἀλλ’ οὐ πεπίστευκας εἰς αὐτὸν, ἀσύνετε Φαρισαῖε, οὐ παραδέξω τὴν παρ’ αὐτοῦ δικαίωσιν. Εἶτα πῶς ἐρωτᾷς πότε ἔρχεται ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ; Διαγελᾷ τοιγαροῦν τὸ σεπτὸν οὕτω καὶ ἀξιάγαστον ἀληθῶς μυστήριον. Ἐπειδὴ γὰρ ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ ἐν τοῖς πρὸς ἅπαντας λόγοις, διεμέμνητο πανταχοῦ τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ, διὰ τοῦτο καταμειδιῶνται οἱ τάλανες· ἢ τάχα που καὶ εἰς νοῦν ἔχοντες ὅτι τὸν ἐπὶ ξύλου θάνατον ὑπομενεῖ, ταῖς αὐτῶν δυστροπίαις σεσαγηνευμένος εἰς τοῦτο, κατειρωνεύονται καί φασι· «Πότε ἔρχεται ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ;» ἀντὶ τοῦ, Πρὸ τῆς παρὰ σοῦ λαλουμένης βασιλείας, σταυρός σε καὶ θάνατος λήψεται. Τί οὖν πρὸς ταῦτα Χριστός; Δείκνυσι πάλιν τὸ ἀνεξίκακον καὶ τὸ ἀπαράβλητον εἰς φιλανθρωπίαν· λοιδορούμενος γὰρ, οὐκ ἀντελοιδόρει· πάσχων, οὐκ ἠπείλει.
Α ἀπηλλαγμένους· ἐκέλευε γὰρ ἑαυτοὺς ἐπιδεικνύειν τοῖς ἱερεῦσιν, καὶ θυσίαν προσάγειν ὑπὲρ τοῦ καθα ρισμοῦ. Ὡς οὖν ἤδη τεθεραπευμένους βαδίζειν ἐπέ- λευσε, καὶ τρόπον τινὰ διαμαρτύρασθαι τοὺς ἱερέας, ἤτοι τοὺς Ἰουδαίων καθηγητάς, τοὺς ἀεὶ βασκαίνον τας αὐτοῦ τῇ δόξῃ, ὅτι παρ' ἐλπίδα καὶ παραδόξως ἀπηλλάγησαν τοῦ κακοῦ, κατανεύσαντος αὐτοῖς τὴν ἴασιν τοῦ Χριστοῦ. Οὐκ ἐθεράπευσε πρῶτον, ἀλλ ἔπεμψε πρὸς τοὺς ἱερέας, ἐπειδὴ οἱ ἱερεῖς τὰ τεκμή ρια ᾔδεισαν τῆς λέπρας, καὶ τοῦ πότε θεραπεύεται- έπεμψε πρὸς τοὺς ἱερέας, συνέπεμψε αὐτοῖς καὶ τὴν θεραπείαν. Περὶ τούτων μέντοι καὶ τὶς ὁ νόμος τῆς λέ πρας, καὶ τίνα τὰ ὑπὲρ τοῦ καθαρισμοῦ, καὶ τί ἔκα- στον τῶν νενομοθετημένων εβούλετο, ἐντελέστερον ἐν ἀρχῇ τῶν παρὰ τῷ Λουκᾷ θαυμάτων τοῦ Σωτῆρος, Β ἔνθα ὁ λεπρὸς τεθεράπευται, διεξήλθομεν (1). Και κεῖσε παραπέμψαντες τοὺς φιλομαθεῖς, ἐπὶ τὰ ἑξῆς ίωμεν. Καὶ (2) οἱ μὲν ἐννέα, ἅτε Ἰουδαῖοι ἔντες, εἰς ἀχάριστον λήθην ἐμπεσόντες, οὐχ ὑπέστρεψαν δοῦναι δόξαν τῷ Θεῷ· ὅθεν σκληροκάρδιον καὶ ἀμνήμονα παντελῶς δεικνύει τὸν Ἰσραήλ. Ὁ δὲ ἀλλογενής, τουτέστιν, ὁ Σαμαρείτης, διὰ τὸ ἐξ Ασσυρίας κατ ἄγειν τὸ γένος αλλογενής (οὐ γὰρ μάτην λέγει, ἐν μέσῳ τῆς Σαμαρείας καὶ Γαλιλαίας), υπέστρεψε μετά φωνῆς μεγάλης δοξάζειν τὸν Θεόν· δειχνύει οὖν ὅτι Σαμαρείται εὐγνώμονες, Ἰουδαῖοι δὲ καὶ εὐεργ τούμενοι ἀχαριστοῦσιν. Επερωτηθεὶς δὲ ὑπὸ τῶν Φαρισαίων, πότε έρ χεται ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ. καιροὺς ἐν εἴδει τῷ καθ᾿ ἡμᾶς ὁ Κύριος, προεκήρυτ τον οἱ προφῆται, καὶ τετέλεσται· ἐπέφανε γὰρ τοῖς ἐπὶ γῆς, μορφὴν δούλου λαβών, ὧν δὲ καὶ οὕτως ἐν κυριότητι φυσικῇ, καὶ ἐν ἐξουσίᾳ καὶ δόξῃ τῇ θεο- πρεπεῖ. Τοιοῦτον γὰρ ἡμῖν αὐτὸν ἡ τῶν ἀποτελεσμάτ των έδειξε λαμπρότης. Ἀλλ᾽ οὐ πεπίστευκας εἰς αὐτ τὸν, ἀσύνετε Φαρισαῖε, οὐ παραδέξω τὴν παρ' αὐτοῦ δικαίωσιν. Εἶτα πῶς ἐρωτᾷς πότε έρχεται ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ; Διαγελα τοιγαροῦν τὸ σεπτὸν οὕτω καὶ ἀξιάγαστον ἀληθῶς μυστήριον. Ἐπειδὴ γὰρ ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ ἐν τοῖς πρὸς ἅπαντας λόγους, διεμέμνητ πανταχοῦ τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ, διὰ τοῦτο κατα- μειδιώνται οἱ τάλανες· ἡ τάχα που καὶ εἰς νοῦν ἔχον τες ὅτι τὸν ἐπὶ ξύλου θάνατον ὑπομενεί, ταῖς αὐτῶν δυστροπίαις σεσαγηνευμένος εἰς τοῦτο, κατειρωνεύ τὸ κεκελευσμένον οἱ δέκα, καὶ ἀπελθόντες ἐθεραπεύ θησαν· εἰς δὲ μόνος ὑποστρέψας, ἀνετίθει τὰ χαρι ονται καί φασι · ι Πότε έρχεται ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ ;' ἀντὶ τοῦ, Πρὸ τῆς παρὰ σοῦ λαλουμένης βασιλείας, σταυρός σε καὶ θάνατος λήψεται. Τί οὖν πρὸς ταῦτα Χριστός; Δείκνυσι πάλιν τὸ ἀνεξίκακον καὶ τὸ ἀπα ράβλητον εἰς φιλανθρωπίαν· λοιδορούμενος γάρ, οὐκ ἀντελοιδόρει· πάσχων, οὐκ ἠπείλει. Οὐκοῦν ἐντόμως μὲν οὐκ ἐλέγχει, πονηροὺς δὲ ὄντας, ἀποκρίσεως τοῖς στήρια, τῶν ἐννέα τάχα που καὶ εἰς ἀχάριστον λήθην ἐμπεσόντων. cium offerre propter purgationem ". Tanquam igi- tur jam sanatos proficisci jubet, et quodammodo testari sacerdotibus, sive Judzorum principibus, Domini semper gloriæ invidentibus, se præter spem ac mirabiliter ea miseria liberatos, valetudinem ipsis largiente Christo. Neque tamen ille antea sa- navit, sed ad sacerdotes misit, tempus quo sa- cerdotes indicia lepræ noverant, et quandonam ea curata fuisset. Misit, inquam, ad sacerdotes, simul- que comitem misit sanitatem. De his quidem, et de lege circa lepraun, et quaenam ejus purgandæ jura, et quid unumquodque prascriptum exigeret, plenius nos initio miraculorum Servatoris apud Lucam, ubi Jeprosus sanatus fuit disseruimus. Illuc igitur amandatis hujus rei studiosis, ad reliqua progre- diamur. Et novem quidem, utpote Juli, ingratz oblivioni rem tradentes, ad gloriam Deo retribuen- dain non sunt regressi; ex quo Israelem duro corde et immemore præditum demonstral. Alienigena vero, id est, Samaritanus, dictus videlicet alienigena quia de Assyria stirpem ducebat (non enim temere dicit, per mediam Samariam et Galilzam), rever- sus est magna voce Deum glorificans. Ostendit ita- que Samaritanos benevolos, Judæos autem etiamsi beneficiis affectos, ingratum animum præ se ferre. V. 20. Interrogatus autem a Pharisæis, quando venit regnum Dei? C Quod suo tempore venturus esset in specie no- (A f. b, B f. 164, C f. 144) "Otı fĘɛi xati stra Dominus, prædixerant proplietæ, et rea- pse peractum fuit. Apparuit enim terræ: incolis, servi forma suscepta, nihilo tamen minus naturalem suum dominatum retinens, potestatemque et glo- riam Deo convenientem. Talem quippe eum nobis exhibet patratorum operum claritas. Sed non cre- didisti illi, Pharisæe insipiens, 'jnstificationem ab eo non recepisti. Cur ergo interrogas, quando venit regnum Dei? Deridet is tam veneraudumu vereque admirabile mysterium. Nam quia communis Serva- tor in cunctis ad vulgus sermonibus regnum Dei semper memorabat, idcirco jocantur miseri: vel etiam fortasse cogitantes, fore ut ipsorum malitia circumventus, necem in ligno perferat, ironice aiunt : c Quando venit regnum Dei?, Quasi dicant : D Pro eo, de quo loqueris, regno Dei, crux te ac sup- plicium excipiet. Quid ergo ad hæc Christus? Os- tendit denuo patientiam suam, et incomparabilem erga homines charitatem. Maledictus, non vicissim maledicebat; patiens, non comminabatur. Qua- propter præcise quidem non reprehendit, sed la- men utpote improbos, responso suo ad interrogala ** Levit. xiv, 2. Petr. 23. ad Luc. v, 12. Fecerunt quidem imperaia hi decem ; el dum irent, sanati sunt. Unus autem taniumwajo reversus, gratius egit; reliquis novem, ut rideur, ingratæ oblivioni beneficium tradentibus. 8. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. (1) Reapse hæc exstant apud nostrum Cyrillum (2) Hac brevius in codice A, sic : Πεπράχατι μὲν
Οὐκοῦν ἐντόμως μὲν οὐκ ἐλέγχει, πονηροὺς δὲ ὄντας, ἀποκρίσεως τοῖς ἐπερωτηθεῖσιν οἰκείας οὐκ ἀξιοῖ· πλὴν ἐκεῖνο μόνον, φησὶν, εἰς ὄνησιν ἀνθρώπου παντός· «Ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ ἐντὸς ὑμῶν ἐστιν·» οὐκ ἔρχεται μετὰ παρατηρήσεως. Μὴ γὰρ δὴ χρόνους ἐρωτᾶτε, φησὶ, καθ’ οὓς ἐπιλάμψει πάλιν, ἤγουν ὁ καιρὸς ἐνστήσεται τῆς τῶν οὐρανῶν βασιλείας, σπουδάσατε δὲ μᾶλλον τυχεῖν αὐτῆς· ἐντὸς γὰρ ὑμῶν ἐστι· τουτέστιν ἐν ταῖς ὑμετέραις προαιρέσεσι καὶ ἐν ἐξουσίᾳ κεῖται τὸ λαβεῖν αὐτήν· ἔξεστι γὰρ ἀνθρώπῳ παντὶ, τὴν εἰς τὸν Χριστὸν δικαίωσιν τὴν διὰ πίστεως δηλονότι καταπλουτήσαντι, καὶ διὰ πάσης ἀρετῆς ἐκλελαμπρυσμένῳ, τῆς τῶν οὐρανῶν βασιλείας τυχεῖν. Ἐνεργείᾳ μὲν γὰρ ἐκτός ἐστιν, ἀφ’ ὧν ἐξίασιν ἐκ τῆς καρδίας διαλογισμοὶ πονηροί· δυνάμει δὲ ἐντὸς πάντων. Ὅτι γὰρ καὶ τῶν Φαρισαίων ἐντὸς ἦν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ, ἀγνοούντων καὶ οἰομένων χρόνῳ τινὶ αὐτὴν εἰς τόπον ἔξωθεν ἔρχεσθαι, Ἰωάννης δείκνυσι λέγων· «Μέσος δὲ ὑμῶν ἕστηκεν ὃν ὑμεῖς οὐκ οἴδατε,» περὶ Χριστοῦ λέγων. «Ἐλεύσονται ἡμέραι ὅτε ἐπιθυμήσετε μίαν τῶν ἡμερῶν τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου ἰδεῖν, καὶ οὐκ ὄψεσθε . (α φ. 233, ξ φ.
Α ἀπηλλαγμένους· ἐκέλευε γὰρ ἑαυτοὺς ἐπιδεικνύειν τοῖς ἱερεῦσιν, καὶ θυσίαν προσάγειν ὑπὲρ τοῦ καθα ρισμοῦ. Ὡς οὖν ἤδη τεθεραπευμένους βαδίζειν ἐπέ- λευσε, καὶ τρόπον τινὰ διαμαρτύρασθαι τοὺς ἱερέας, ἤτοι τοὺς Ἰουδαίων καθηγητάς, τοὺς ἀεὶ βασκαίνον τας αὐτοῦ τῇ δόξῃ, ὅτι παρ' ἐλπίδα καὶ παραδόξως ἀπηλλάγησαν τοῦ κακοῦ, κατανεύσαντος αὐτοῖς τὴν ἴασιν τοῦ Χριστοῦ. Οὐκ ἐθεράπευσε πρῶτον, ἀλλ ἔπεμψε πρὸς τοὺς ἱερέας, ἐπειδὴ οἱ ἱερεῖς τὰ τεκμή ρια ᾔδεισαν τῆς λέπρας, καὶ τοῦ πότε θεραπεύεται- έπεμψε πρὸς τοὺς ἱερέας, συνέπεμψε αὐτοῖς καὶ τὴν θεραπείαν. Περὶ τούτων μέντοι καὶ τὶς ὁ νόμος τῆς λέ πρας, καὶ τίνα τὰ ὑπὲρ τοῦ καθαρισμοῦ, καὶ τί ἔκα- στον τῶν νενομοθετημένων εβούλετο, ἐντελέστερον ἐν ἀρχῇ τῶν παρὰ τῷ Λουκᾷ θαυμάτων τοῦ Σωτῆρος, Β ἔνθα ὁ λεπρὸς τεθεράπευται, διεξήλθομεν (1). Και κεῖσε παραπέμψαντες τοὺς φιλομαθεῖς, ἐπὶ τὰ ἑξῆς ίωμεν. Καὶ (2) οἱ μὲν ἐννέα, ἅτε Ἰουδαῖοι ἔντες, εἰς ἀχάριστον λήθην ἐμπεσόντες, οὐχ ὑπέστρεψαν δοῦναι δόξαν τῷ Θεῷ· ὅθεν σκληροκάρδιον καὶ ἀμνήμονα παντελῶς δεικνύει τὸν Ἰσραήλ. Ὁ δὲ ἀλλογενής, τουτέστιν, ὁ Σαμαρείτης, διὰ τὸ ἐξ Ασσυρίας κατ ἄγειν τὸ γένος αλλογενής (οὐ γὰρ μάτην λέγει, ἐν μέσῳ τῆς Σαμαρείας καὶ Γαλιλαίας), υπέστρεψε μετά φωνῆς μεγάλης δοξάζειν τὸν Θεόν· δειχνύει οὖν ὅτι Σαμαρείται εὐγνώμονες, Ἰουδαῖοι δὲ καὶ εὐεργ τούμενοι ἀχαριστοῦσιν. Επερωτηθεὶς δὲ ὑπὸ τῶν Φαρισαίων, πότε έρ χεται ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ. καιροὺς ἐν εἴδει τῷ καθ᾿ ἡμᾶς ὁ Κύριος, προεκήρυτ τον οἱ προφῆται, καὶ τετέλεσται· ἐπέφανε γὰρ τοῖς ἐπὶ γῆς, μορφὴν δούλου λαβών, ὧν δὲ καὶ οὕτως ἐν κυριότητι φυσικῇ, καὶ ἐν ἐξουσίᾳ καὶ δόξῃ τῇ θεο- πρεπεῖ. Τοιοῦτον γὰρ ἡμῖν αὐτὸν ἡ τῶν ἀποτελεσμάτ των έδειξε λαμπρότης. Ἀλλ᾽ οὐ πεπίστευκας εἰς αὐτ τὸν, ἀσύνετε Φαρισαῖε, οὐ παραδέξω τὴν παρ' αὐτοῦ δικαίωσιν. Εἶτα πῶς ἐρωτᾷς πότε έρχεται ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ; Διαγελα τοιγαροῦν τὸ σεπτὸν οὕτω καὶ ἀξιάγαστον ἀληθῶς μυστήριον. Ἐπειδὴ γὰρ ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ ἐν τοῖς πρὸς ἅπαντας λόγους, διεμέμνητ πανταχοῦ τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ, διὰ τοῦτο κατα- μειδιώνται οἱ τάλανες· ἡ τάχα που καὶ εἰς νοῦν ἔχον τες ὅτι τὸν ἐπὶ ξύλου θάνατον ὑπομενεί, ταῖς αὐτῶν δυστροπίαις σεσαγηνευμένος εἰς τοῦτο, κατειρωνεύ τὸ κεκελευσμένον οἱ δέκα, καὶ ἀπελθόντες ἐθεραπεύ θησαν· εἰς δὲ μόνος ὑποστρέψας, ἀνετίθει τὰ χαρι ονται καί φασι · ι Πότε έρχεται ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ ;' ἀντὶ τοῦ, Πρὸ τῆς παρὰ σοῦ λαλουμένης βασιλείας, σταυρός σε καὶ θάνατος λήψεται. Τί οὖν πρὸς ταῦτα Χριστός; Δείκνυσι πάλιν τὸ ἀνεξίκακον καὶ τὸ ἀπα ράβλητον εἰς φιλανθρωπίαν· λοιδορούμενος γάρ, οὐκ ἀντελοιδόρει· πάσχων, οὐκ ἠπείλει. Οὐκοῦν ἐντόμως μὲν οὐκ ἐλέγχει, πονηροὺς δὲ ὄντας, ἀποκρίσεως τοῖς στήρια, τῶν ἐννέα τάχα που καὶ εἰς ἀχάριστον λήθην ἐμπεσόντων. cium offerre propter purgationem ". Tanquam igi- tur jam sanatos proficisci jubet, et quodammodo testari sacerdotibus, sive Judzorum principibus, Domini semper gloriæ invidentibus, se præter spem ac mirabiliter ea miseria liberatos, valetudinem ipsis largiente Christo. Neque tamen ille antea sa- navit, sed ad sacerdotes misit, tempus quo sa- cerdotes indicia lepræ noverant, et quandonam ea curata fuisset. Misit, inquam, ad sacerdotes, simul- que comitem misit sanitatem. De his quidem, et de lege circa lepraun, et quaenam ejus purgandæ jura, et quid unumquodque prascriptum exigeret, plenius nos initio miraculorum Servatoris apud Lucam, ubi Jeprosus sanatus fuit disseruimus. Illuc igitur amandatis hujus rei studiosis, ad reliqua progre- diamur. Et novem quidem, utpote Juli, ingratz oblivioni rem tradentes, ad gloriam Deo retribuen- dain non sunt regressi; ex quo Israelem duro corde et immemore præditum demonstral. Alienigena vero, id est, Samaritanus, dictus videlicet alienigena quia de Assyria stirpem ducebat (non enim temere dicit, per mediam Samariam et Galilzam), rever- sus est magna voce Deum glorificans. Ostendit ita- que Samaritanos benevolos, Judæos autem etiamsi beneficiis affectos, ingratum animum præ se ferre. V. 20. Interrogatus autem a Pharisæis, quando venit regnum Dei? C Quod suo tempore venturus esset in specie no- (A f. b, B f. 164, C f. 144) "Otı fĘɛi xati stra Dominus, prædixerant proplietæ, et rea- pse peractum fuit. Apparuit enim terræ: incolis, servi forma suscepta, nihilo tamen minus naturalem suum dominatum retinens, potestatemque et glo- riam Deo convenientem. Talem quippe eum nobis exhibet patratorum operum claritas. Sed non cre- didisti illi, Pharisæe insipiens, 'jnstificationem ab eo non recepisti. Cur ergo interrogas, quando venit regnum Dei? Deridet is tam veneraudumu vereque admirabile mysterium. Nam quia communis Serva- tor in cunctis ad vulgus sermonibus regnum Dei semper memorabat, idcirco jocantur miseri: vel etiam fortasse cogitantes, fore ut ipsorum malitia circumventus, necem in ligno perferat, ironice aiunt : c Quando venit regnum Dei?, Quasi dicant : D Pro eo, de quo loqueris, regno Dei, crux te ac sup- plicium excipiet. Quid ergo ad hæc Christus? Os- tendit denuo patientiam suam, et incomparabilem erga homines charitatem. Maledictus, non vicissim maledicebat; patiens, non comminabatur. Qua- propter præcise quidem non reprehendit, sed la- men utpote improbos, responso suo ad interrogala ** Levit. xiv, 2. Petr. 23. ad Luc. v, 12. Fecerunt quidem imperaia hi decem ; el dum irent, sanati sunt. Unus autem taniumwajo reversus, gratius egit; reliquis novem, ut rideur, ingratæ oblivioni beneficium tradentibus. 8. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. (1) Reapse hæc exstant apud nostrum Cyrillum (2) Hac brevius in codice A, sic : Πεπράχατι μὲν
PG 72:842141) Ταῦτα λέγων, ἑτοίμους εἶναι αὐτοὺς βούλεται πρὸς πᾶν ὁτιοῦν τῶν ἀνιᾷν πεφυκότων, καὶ προευτρεπίζεσθαι πρὸς ὑπομονήν· ἵνα εὐδόκιμοι γεγονότες, εἰσελάσαι δυνηθῶσιν εἰς τὴν τοῦ Θεοῦ βασιλείαν. Προαπαγγέλλει τοίνυν, ὅτι πρὸ τῆς ἐξ οὐρανῶν ἀφίξεως τῆς ἐσομένης ἐπὶ συντελείᾳ τοῦ αἰῶνος, θλῖψις προσελάσει καὶ διωγμὸς, ὥστε μίαν ἡμέραν αὐτοῦ ἰδεῖν ἐπιθυμῆσαι, τουτέστι τὴν ἐν τῷ καιρῷ τοῦ συνδιατρίβειν ἔτι καὶ συνδιαιτᾶσθαι Χριστῷ· καί τοι πλείστη τις ἦν ἡ κατ’ αὐτοῦ γενομένη τῶν Ἰουδαίων ἐξιτηλία· λίθοις γὰρ ἔβαλλον αὐτὸν, ἐδίωξαν οὐχ ἅπαξ ἀλλὰ πλειστάκις· ἦγον ἕως ὀφρύος τοῦ ὄρους, ἵνα κατακρημνίσωσιν αὐτόν· λοιδορίαις λελυπήκασι καὶ συκοφαντίαις, καὶ οὐδεὶς ἦν τρόπος σκαιότητος τοῖς Ἰουδαίοις ἀνεπιτήδευτος· πῶς οὖν ἐπιθυμήσειν εἶπε τοὺς μαθητὰς μίαν ἡμέραν ἰδεῖν αὐτοῦ; Ἀντιπαραθέσει γὰρ τῶν ὑπερκειμένων κακῶν, αἱρετά πώς εἰσι τὰ ἐλάττονα· μειζόνων γὰρ μετὰ τὴν αὐτοῦ ἀνάληψιν θλίψεων ἐπειράθησαν. «Ὥσπερ γὰρ ἡ ἀστραπὴ ἡ ἀστράπτουσα ἐκ τῆς ὑπ’ οὐρανόν, κ.τ.λ.» (α φ. 233 β, β φ. 264 β, ξ φ.
επερωτηθεῖσιν οἰκείας οὐκ ἀξιοῖ· πλὴν ἐκεῖνο μόνον, φησὶν, εἰς ὄνησιν ἀνθρώπου παντός· « Η βασιλεία τοῦ Θεοῦ ἐντὸς ὑμῶν ἐστιν· οὐκ ἔρχεται μετὰ παρατηρήσ σεως. Μὴ γὰρ δὴ χρόνους ερωτάτε, φησί, καθ᾽ οὔς ἐπιλάμψει πάλιν, ήγουν ὁ καιρὸς ἐνστήσεται τῆς τῶν οὐρανῶν βασιλείας, σπουδάσατε δὲ μᾶλλον τυχεῖν αὐτ τῆς· ἐντὸς γὰρ ὑμῶν ἐστι· τουτέστιν ἐν ταῖς ὑμετέ ραις προαιρέσεσι καὶ ἐν ἐξουσίᾳ κεῖται τὸ λαβεῖν αὐ τήν· ἔξεστι γὰρ ἀνθρώπῳ παντί, τὴν εἰς τὸν Χριστὸν δικαίωσιν τὴν διὰ πίστεως δηλονότι καταπλουτήσαν- τι. καὶ διὰ πάσης ἀρετῆς ἐκλελαμπρυσμένῳ, τῆς τῶν οὐρανῶν βασιλείας τυχεῖν (1). Ενεργείᾳ μὲν γὰρ ἐκτός ἐστιν, ἀφ᾽ ὧν ἐξίασιν ἐκ τῆς καρδίας διαλογι σμοὶ πονηροί· δυνάμει δὲ ἐντὸς πάντων. Ὅτι γὰρ καὶ τῶν Φαρισαίων ἐντὸς ἦν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ, ἀγνοούντων καὶ οἰομένων χρόνῳ τινὶ αὐτὴν εἰς τόπον ἔξωθεν ἔρχεσθαι, Ιωάννης δείκνυσι λέγων· . Μέσος δὲ ὑμῶν ἔστηκεν ἂν ὑμεῖς οὐκ οἴδατε, ο περὶ Χριστοῦ λέγων. Ἐλεύσονται ἡμέραι ὅτε ἐπιθυμήσετε μίαν τῶν ἡμερῶν τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου ἰδεῖν, καὶ οὐκ ὄψεσθε. (Α Γ. 233, Γ. 144) Ταῦτα λέγων, ἑτοίμους εἶναι αὐτοὺς βούλεται πρὸς πᾶν ὁτιοῦν τῶν ἀνιᾷν πεφυ- κότων, καὶ προευτρεπίζεσθαι πρὸς ὑπομονήν· ἵνα εὐδόκιμοι γεγονότες, εισελάσαι δυνηθῶσιν εἰς τὴν τοῦ Θεοῦ βασιλείαν. Προαπαγγέλλει τοίνυν, ὅτι πρὸ τῆς ἐξ οὐρανῶν ἀφίξεως τῆς ἐσομένης ἐπὶ συντελείᾳ τοῦ αἰῶνος, θλίψις προσελάσει καὶ διωγμός, ὥστε μίαν ἡμέραν αὐτοῦ ἰδεῖν ἐπιθυμῆσαι, τουτέστι τὴν ἐν τῷ καιρῷ τοῦ συνδιατρίβειν ἔτι καὶ συνδιαιτάσθαι Χρι στῷ· καί τοι πλείστη τις ἦν ἡ κατ' αὐτοῦ γενομένη τῶν Ἰουδαίων ἐξιτηλία· λίθοις γὰρ ἔβαλλον αὐτὸν, ἐδίωξαν οὐχ ἅπαξ ἀλλὰ πλειστάκις· ἦγον έως οφρύος τοῦ ὄρους, ἵνα κατακρημνίσωσιν αὐτόν· λοιδορίαις λελυπήκασι καὶ συκοφαντίαις, καὶ οὐδεὶς ἦν τρόπος σκαιότητος τοῖς Ἰουδαίοι; ἀνεπιτήδευτος· πῶς οὖν ἐπιθυμήσειν εἶπε τοὺς μαθητάς μίαν ἡμέραν ἰδεῖν αὐτοῦ; 'Αντιπαραθέσει γὰρ τῶν ὑπερκειμένων και κῶν, αἱρετά πώς εἰσι τὰ ἐλάττονα· μειζόνων γὰρ μετὰ τὴν αὐτοῦ ἀνάληψιν θλίψεων ἐπειράθησαν. Ὥσπερ γὰρ ἡ ἀστραπὴ ἡ ἀστράπτουσα ἐκ τῆς ὑπ' οὐρανόν, κ. τ. λ. Β ταβήσεται μὲν ἐξ οὐρανοῦ, οὐκ ἀσήμως δὲ ἡ ἀσυμ- φανῶς, ἀλλ' ἐν δόξῃ τῇ θεοπρεπεῖ, καὶ φῶς ἀπρόσω στον οἰκῶν, διαμεμήνυκε λέγων, ὡς ἀστραπὴν ἔσεσθαι τὴν ἑαυτοῦ παρουσίαν. Εγεννήθη μὲν γὰρ κατὰ σάρκα καὶ ἐκ γυναικός, τὴν ἐφ' ἡμῖν ἀποπληρώσων οἰκονομίαν· καὶ κεκένωκε διὰ τοῦτο, καὶ τεταπεί- νωκεν ἑαυτὸν, καὶ ἦν οὐκ ἐν δόξῃ θεότητος ἐμφανῶς· ἐκάλει γὰρ εἰς τοῦτο καιρὸς, καὶ τῆς οἰκονομίας ή χρεία. Μετὰ δὲ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν, ἀναπτὰς εἰς οὐρανὸν, καὶ συνεδρεύσας τῷ Θεῷ καὶ Πατρί, καταβήσεται πάλιν οὐκ ἐν ὑφέσει δόξης, οὔτε μὴν * COMMENT, IN LUCAM. A non dignatur. Illud tantummodo ob communem C C utilitatem dicit : ‹ Regnum Dei futra vos est.» Ad- ventus ejus humanam fugit observationem. Nolite de tempore sciscitari, inquit, quo Christus iterum apparebit, sive quandonam regni Dei tempus insta- bit. Date operam potius ut id possideatis ; est eniîn intra vos, id est, in vestra electione ac po- testate est ut illud consequamini. Licet enim cui- que homini, si modo justificationem in Christo per fidem impetraverit, et omni virtute præfulserit, li- cet ei, inquam, cœlorum regnum adipisci. Etenim hoc, quod ad actus attinet, extra est, prout impro- bæ cordis cogitationes eruperint. Virtute autem in - tra nos omnes est. Namque et intra ipsos Phari- sæos exstitisse regnum Dei, qui tamen id ignora- bant, putabantque foras aliquando in patentes locos proditurum, osten:lit Joannes dicens: dius vestrum stetit que vos nescitis *, Christum videlicet significans. M V. 22. Venient dies quando desiderabitis videre unum diem Filii hominis, et non videbitis. Hæc ait, voleus ipsos adversus quamlibet mole. stiam esse munitos, et ad patientiam comparatos; ut sie probata virtute, in Dei regnum ingredi queant. Prædicit itaque fore ut, ante suum de cœlo ad- ventum, in mundi consummatione, tribulatio fiat et persecutio, ita ut vel unum ejus diem videre sint optaturi, nempe illius temporis, quo cum Christo versabantur et convivebant: quanquam plurima fuerat contra ipsum Judæorum coutumelia; nam et lapidibus eum appetiverant, nec semel, sed sepis- sime persecuti fuerant : duxerant usque ad niontis supercilium, ut eum præcipitem darent : conviciis vexaverant atque calumniis, nullumque improbita- tis genus Judæi præteriverant. Quomodo ergo dicit optaturos esse discipulos unum ipsius diem videre? Nempe quia præ impendentibus malis eligenda quodammodo erant illa minora. Majores videlicet post Domini ascensionem calamitates experti Judæi sunt. V. 24. Nam sicut fulgur coruscans de sub cœlo, etc. Verumtamen quod cœlo sit descensurus non igno- (A f. b, B f. b, C f. 144) (v ötɩ xa- D biliter neque obscure, sed cum gloria Deo conve- Joan. 1, 26. niente, et inaccessa luce circumdalus, significavit, dicens fulguris instar adventum suum futurum. Natus est quidem cum carne ex muliere, suum no- stri causa dispensatorium opus completurus; pro- ptereaque se exinanivit et humiliavit, nec deitatis gloriam apparenter servabat. Sic enim tempus po- stulabat, et susceptæ dispensationis ratio. Sed post resurrectionem a mortuis, in cœlum evolɔns, et Patri Deo factus consessor, postea rursus descen- det, haud subtracta jam gloria, neque cum huniana · PATBOL. GR. LXXII. (1) Et ut de prædestinationis divinæ natura sancti Patres loquuntur.
144) Πλὴν ὅτι καταβήσεται μὲν ἐξ οὐρανοῦ, οὐκ ἀσήμως δὲ ἢ ἀσυμφανῶς, ἀλλ’ ἐν δόξῃ τῇ θεοπρεπεῖ, καὶ φῶς ἀπρόςιτον οἰκῶν, διαμεμήνυκε λέγων, ὡς ἀστραπὴν ἔσεσθαι τὴν ἑαυτοῦ παρουσίαν. Ἐγεννήθη μὲν γὰρ κατὰ σάρκα καὶ ἐκ γυναικὸς, τὴν ἐφ’ ἡμῖν ἀποπληρώσων οἰκονομίαν· καὶ κεκένωκε διὰ τοῦτο, καὶ τεταπείνωκεν ἑαυτὸν, καὶ ἦν οὐκ ἐν δόξῃ θεότητος ἐμφανῶς· ἐκάλει γὰρ εἰς τοῦτο καιρὸς, καὶ τῆς οἰκονομίας ἡ χρεία. Μετὰ δὲ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν, ἀναπτὰς εἰς οὐρανὸν, καὶ συνεδρεύσας τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ, καταβήσεται πάλιν οὐκ ἐν ὑφέσει δόξης, οὔτε μὴν ἐν ἀνθρωπίνῃ μικροπρεπείᾳ, ἀλλ’ ἐν τῇ τοῦ Πατρὸς ὑπεροχῇ, πληθύος ἀγγέλων δορυφορούσης αὐτὸν, καὶ παρισταμένης ὡς Θεῷ καὶ Κυρίῳ τῶν ὅλων. Ἥξει τοίνυν ὡς ἀστραπὴ, καὶ οὐ λεληθότως. Καὶ οὐδενὶ πιστευτέον λέγοντι· «Ἰδοὺ ὧδε, ἰδοὺ ἐκεῖ.» Ὑποψίαν ἑτέραν τῆς τῶν μαθητῶν ὑποκείρει καρδίας· ᾤοντο γὰρ ὅτι περινοστήσας τὴν Ἰουδαίαν, εἶτα γεγονὼς ἐν τοῖς Ἱεροσολύμοις, εὐθὺς ἀναδείξει τὴν τοῦ Θεοῦ βασιλείαν· καὶ γοῦν προσιόντες, ἔφασκον·
επερωτηθεῖσιν οἰκείας οὐκ ἀξιοῖ· πλὴν ἐκεῖνο μόνον, φησὶν, εἰς ὄνησιν ἀνθρώπου παντός· « Η βασιλεία τοῦ Θεοῦ ἐντὸς ὑμῶν ἐστιν· οὐκ ἔρχεται μετὰ παρατηρήσ σεως. Μὴ γὰρ δὴ χρόνους ερωτάτε, φησί, καθ᾽ οὔς ἐπιλάμψει πάλιν, ήγουν ὁ καιρὸς ἐνστήσεται τῆς τῶν οὐρανῶν βασιλείας, σπουδάσατε δὲ μᾶλλον τυχεῖν αὐτ τῆς· ἐντὸς γὰρ ὑμῶν ἐστι· τουτέστιν ἐν ταῖς ὑμετέ ραις προαιρέσεσι καὶ ἐν ἐξουσίᾳ κεῖται τὸ λαβεῖν αὐ τήν· ἔξεστι γὰρ ἀνθρώπῳ παντί, τὴν εἰς τὸν Χριστὸν δικαίωσιν τὴν διὰ πίστεως δηλονότι καταπλουτήσαν- τι. καὶ διὰ πάσης ἀρετῆς ἐκλελαμπρυσμένῳ, τῆς τῶν οὐρανῶν βασιλείας τυχεῖν (1). Ενεργείᾳ μὲν γὰρ ἐκτός ἐστιν, ἀφ᾽ ὧν ἐξίασιν ἐκ τῆς καρδίας διαλογι σμοὶ πονηροί· δυνάμει δὲ ἐντὸς πάντων. Ὅτι γὰρ καὶ τῶν Φαρισαίων ἐντὸς ἦν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ, ἀγνοούντων καὶ οἰομένων χρόνῳ τινὶ αὐτὴν εἰς τόπον ἔξωθεν ἔρχεσθαι, Ιωάννης δείκνυσι λέγων· . Μέσος δὲ ὑμῶν ἔστηκεν ἂν ὑμεῖς οὐκ οἴδατε, ο περὶ Χριστοῦ λέγων. Ἐλεύσονται ἡμέραι ὅτε ἐπιθυμήσετε μίαν τῶν ἡμερῶν τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου ἰδεῖν, καὶ οὐκ ὄψεσθε. (Α Γ. 233, Γ. 144) Ταῦτα λέγων, ἑτοίμους εἶναι αὐτοὺς βούλεται πρὸς πᾶν ὁτιοῦν τῶν ἀνιᾷν πεφυ- κότων, καὶ προευτρεπίζεσθαι πρὸς ὑπομονήν· ἵνα εὐδόκιμοι γεγονότες, εισελάσαι δυνηθῶσιν εἰς τὴν τοῦ Θεοῦ βασιλείαν. Προαπαγγέλλει τοίνυν, ὅτι πρὸ τῆς ἐξ οὐρανῶν ἀφίξεως τῆς ἐσομένης ἐπὶ συντελείᾳ τοῦ αἰῶνος, θλίψις προσελάσει καὶ διωγμός, ὥστε μίαν ἡμέραν αὐτοῦ ἰδεῖν ἐπιθυμῆσαι, τουτέστι τὴν ἐν τῷ καιρῷ τοῦ συνδιατρίβειν ἔτι καὶ συνδιαιτάσθαι Χρι στῷ· καί τοι πλείστη τις ἦν ἡ κατ' αὐτοῦ γενομένη τῶν Ἰουδαίων ἐξιτηλία· λίθοις γὰρ ἔβαλλον αὐτὸν, ἐδίωξαν οὐχ ἅπαξ ἀλλὰ πλειστάκις· ἦγον έως οφρύος τοῦ ὄρους, ἵνα κατακρημνίσωσιν αὐτόν· λοιδορίαις λελυπήκασι καὶ συκοφαντίαις, καὶ οὐδεὶς ἦν τρόπος σκαιότητος τοῖς Ἰουδαίοι; ἀνεπιτήδευτος· πῶς οὖν ἐπιθυμήσειν εἶπε τοὺς μαθητάς μίαν ἡμέραν ἰδεῖν αὐτοῦ; 'Αντιπαραθέσει γὰρ τῶν ὑπερκειμένων και κῶν, αἱρετά πώς εἰσι τὰ ἐλάττονα· μειζόνων γὰρ μετὰ τὴν αὐτοῦ ἀνάληψιν θλίψεων ἐπειράθησαν. Ὥσπερ γὰρ ἡ ἀστραπὴ ἡ ἀστράπτουσα ἐκ τῆς ὑπ' οὐρανόν, κ. τ. λ. Β ταβήσεται μὲν ἐξ οὐρανοῦ, οὐκ ἀσήμως δὲ ἡ ἀσυμ- φανῶς, ἀλλ' ἐν δόξῃ τῇ θεοπρεπεῖ, καὶ φῶς ἀπρόσω στον οἰκῶν, διαμεμήνυκε λέγων, ὡς ἀστραπὴν ἔσεσθαι τὴν ἑαυτοῦ παρουσίαν. Εγεννήθη μὲν γὰρ κατὰ σάρκα καὶ ἐκ γυναικός, τὴν ἐφ' ἡμῖν ἀποπληρώσων οἰκονομίαν· καὶ κεκένωκε διὰ τοῦτο, καὶ τεταπεί- νωκεν ἑαυτὸν, καὶ ἦν οὐκ ἐν δόξῃ θεότητος ἐμφανῶς· ἐκάλει γὰρ εἰς τοῦτο καιρὸς, καὶ τῆς οἰκονομίας ή χρεία. Μετὰ δὲ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν, ἀναπτὰς εἰς οὐρανὸν, καὶ συνεδρεύσας τῷ Θεῷ καὶ Πατρί, καταβήσεται πάλιν οὐκ ἐν ὑφέσει δόξης, οὔτε μὴν * COMMENT, IN LUCAM. A non dignatur. Illud tantummodo ob communem C C utilitatem dicit : ‹ Regnum Dei futra vos est.» Ad- ventus ejus humanam fugit observationem. Nolite de tempore sciscitari, inquit, quo Christus iterum apparebit, sive quandonam regni Dei tempus insta- bit. Date operam potius ut id possideatis ; est eniîn intra vos, id est, in vestra electione ac po- testate est ut illud consequamini. Licet enim cui- que homini, si modo justificationem in Christo per fidem impetraverit, et omni virtute præfulserit, li- cet ei, inquam, cœlorum regnum adipisci. Etenim hoc, quod ad actus attinet, extra est, prout impro- bæ cordis cogitationes eruperint. Virtute autem in - tra nos omnes est. Namque et intra ipsos Phari- sæos exstitisse regnum Dei, qui tamen id ignora- bant, putabantque foras aliquando in patentes locos proditurum, osten:lit Joannes dicens: dius vestrum stetit que vos nescitis *, Christum videlicet significans. M V. 22. Venient dies quando desiderabitis videre unum diem Filii hominis, et non videbitis. Hæc ait, voleus ipsos adversus quamlibet mole. stiam esse munitos, et ad patientiam comparatos; ut sie probata virtute, in Dei regnum ingredi queant. Prædicit itaque fore ut, ante suum de cœlo ad- ventum, in mundi consummatione, tribulatio fiat et persecutio, ita ut vel unum ejus diem videre sint optaturi, nempe illius temporis, quo cum Christo versabantur et convivebant: quanquam plurima fuerat contra ipsum Judæorum coutumelia; nam et lapidibus eum appetiverant, nec semel, sed sepis- sime persecuti fuerant : duxerant usque ad niontis supercilium, ut eum præcipitem darent : conviciis vexaverant atque calumniis, nullumque improbita- tis genus Judæi præteriverant. Quomodo ergo dicit optaturos esse discipulos unum ipsius diem videre? Nempe quia præ impendentibus malis eligenda quodammodo erant illa minora. Majores videlicet post Domini ascensionem calamitates experti Judæi sunt. V. 24. Nam sicut fulgur coruscans de sub cœlo, etc. Verumtamen quod cœlo sit descensurus non igno- (A f. b, B f. b, C f. 144) (v ötɩ xa- D biliter neque obscure, sed cum gloria Deo conve- Joan. 1, 26. niente, et inaccessa luce circumdalus, significavit, dicens fulguris instar adventum suum futurum. Natus est quidem cum carne ex muliere, suum no- stri causa dispensatorium opus completurus; pro- ptereaque se exinanivit et humiliavit, nec deitatis gloriam apparenter servabat. Sic enim tempus po- stulabat, et susceptæ dispensationis ratio. Sed post resurrectionem a mortuis, in cœlum evolɔns, et Patri Deo factus consessor, postea rursus descen- det, haud subtracta jam gloria, neque cum huniana · PATBOL. GR. LXXII. (1) Et ut de prædestinationis divinæ natura sancti Patres loquuntur.
PG 72:843«Εἰ ἐν τῷ χρόνῳ τούτῳ, Κύριε, ἀποκαθιστάνεις τὴν βασιλείαν τῷ Ἰσραήλ;» Ἀλλὰ καὶ ἡ μήτηρ τῶν υἱῶν Ζεβεδαίου τοῦτο γενέσθαι προσδοκήσασα, προσῄει περὶ καθέδρας ἀξιοῦσα. Οὐκοῦν ἵν’ εἰδεῖεν ὅτι δεῖ πρῶτον αὐτὸν τὸ σωτήριον ὑποστῆναι πάθος, καὶ καταργῆσαι θάνατον τῷ θανάτῳ τῆς ἰδίας σαρκὸς, καὶ ἀποστῆσαι τοῦ κόσμου τὴν ἁμαρτίαν, καταργῆσαι δὲ καὶ τὸν ἄρχοντα τοῦ αἰῶνος τούτου, εἶθ’ οὕτως ἀναβῆναι πρὸς τὸν Πατέρα, ἐπιλάμψαι τε κατὰ καιροὺς, ἵνα κρίνῃ τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιοσύνῃ, φησὶν ὅτι πρῶτον δεῖ αὐτὸν πολλὰ παθεῖν. Ὅτι δὴ ἀδοκήτως, καὶ οἷον εἰδότος οὐδενὸς, ἐπιλάμψει, καὶ τὸ τοῦ παρόντος αἰῶνος ἀφίξεται πέρας, οὕτω φησὶν ἔσεσθαι τὴν συντέλειαν, ὡς γέγονεν ἐν ἡμέραις Νῶε καὶ Λώτ.(β φ. 165) Ἐτρύφων γὰρ, φησὶν, ἀμερίμνως, ἤσθιον, ἔπινον, ἐπώλουν, ἠγόραζον, ᾠκοδόμουν. Ἀλλὰ τοὺς μὲν ὑδάτων ἀπώλεσε φορὰ, οἱ δὲ γεγόνασι θείου πυρὸς ἔργον καὶ τροφή. Τί οὖν ἐντεῦθεν τὸ δηλούμενον; Βούλεται ἠμᾶς ἐγρηγορέναι διὰ παντὸς, καὶ ἑτοίμους εἶναι πρὸς ἀπολογίαν τὴν ἐπὶ τοῦ θείου βήματος. «Ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ ὃς ἔσται ἐπὶ τοῦ δώματος, καὶ τὰ σκεύη αὐτοῦ ἐν τῇ οἰκίᾳ, κ.τ.λ.» (α φ.
Δ ἐν ἀνθρωπίνῃ μικροπρεπείᾳ, ἀλλ' ἐν τῇ τοῦ Πατρὸς Β ὑπεροχή, πληθύος ἀγγέλων δορυφορούσης αὐτὸν, καὶ παρισταμένης ὡς Θεῷ καὶ Κυρίῳ τῶν ὅλων. "Ηξει τοίνυν ὡς ἀστραπὴ, καὶ οὐ λεληθότως. Καὶ οὐδενὶ πι· στευτέον λέγοντι · . Ἰδοὺ ὧδε, ἰδοὺ ἐκεῖ. » Υποψίαν ἑτέραν τῆς τῶν μαθητῶν ὑποκείρει καρδίας • έροντο γὰρ ὅτι περινοστήσας τὴν Ἰουδαίαν, εἶτα γεγονώς ἐν τοῖς Ἱεροσολύμοις, εὐθὺς ἀναδείξει τὴν τοῦ Θεοῦ βα σιλείαν· καὶ γοῦν προσιόντες, ἔφασκον· « Εἰ ἐν τῷ χρόνῳ τούτῳ, Κύριε, ἀποκαθιστάνεις την βασιλείαν τῷ Ἰσραήλ; ο ᾿Αλλὰ καὶ ἡ μήτηρ τῶν υἱῶν Ζεβεδαίου τοῦτο γενέσθαι προσδοκήσασα, προσῄει περὶ καθ- έδρας ἀξιοῦσα. Οὐκοῦν ἵν᾽ εἰδεῖν ὅτι δεῖ πρῶτον αὐτ τὸν τὸ σωτήριον ὑποστῆναι πάθος, καὶ καταργῆσαι θάνατον τῷ θανάτῳ τῆς ἰδίας σαρκὸς, καὶ ἀποστήσει τοῦ κόσμου τὴν ἁμαρτίαν, καταργῆσαι δὲ καὶ τὸν ἄρχοντα τοῦ αἰῶνος τούτου, εἶθ' οὕτως ἀναδῆναι προς τὸν Πατέρα, ἐπιλάμψαι τε κατά καιρούς, ἵνα κρίνῃ τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιοσύνῃ, φησὶν ὅτι πρῶτον δεξ αὐτὸν πολλὰ παθεῖν. "Οτι δὴ ἀδοκήτως, καὶ οἷον εἰ- δότος οὐδενὸς, ἐπιλάμψει, καὶ τὸ τοῦ παρόντος αιώνος ἀφίξεται πέρας, οὕτω φησὶν ἔσεσθαι τὴν συντέλειαν, ὡς γέγονεν ἐν ἡμέραις Νῶς καὶ Λώτ. Ἐτρύφων γὰρ, φησὶν, ἀμερίμνως, ήσθιον, ἔπινων, ἐπώλουν, ηγόραζον, ᾠκοδόμουν. Αλλὰ τοὺς μὲν ὑδά των ἀπώλεσε φορὰ, οἱ δὲ γεγόνασι θείου πυρὸς ἔργον καὶ τροφή. Τί οὖν ἐντεῦθεν τὸ δηλούμενον ; Βούλεται ἡμᾶς ἐγρηγορέναι διὰ παντὸς, καὶ ἑτοίμους εἶναι πρὸς ἀπολογίαν τὴν ἐπὶ τοῦ θείου βήματος. - Ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ ὃς ἔσται ἐπὶ τοῦ σώματος, καὶ τὰ σκεύη αὐτοῦ ἐν τῇ οἰκίᾳ, κ. τ. λ. (Α Γ. 235) Αλογῆσαι προστάττει παντὸς ἐπιγείου καὶ προσκαίρου πράγματος, καὶ εἰς ἕνα βλέψει σκοπὸν τὸν ἐπί γε τῷ δεῖν ἕκαστον διασώσαι τὴν ἑαυτοῦ ψυχήν. "Ος ἂν τοίνυν ᾖ, φησίν, ἐπὶ τοῦ δώ ματος, μὴ καταβήτω ἐν τῇ οἰκίᾳ ἆραι τὰ σκεύη αὐτοῦ. Ἔοιχε δὲ διὰ τούτων, τὸν ἐν ἀναπαύσει, καὶ πλούτῳ, καὶ περιφανείαις κοσμικαίς βούλεσθαι ἐξο λοῦν· ἀεὶ γάρ πως οἱ ἐν δώμασιν ἑστηκότες, ἀπό βλεπτοι γίνονται τοῖς τὴν οἰκίαν περιεστηκόσιν. Εἰ τις τοίνυν τοιοῦτός ἐστι, φησὶ, μηδένα ποιείσθω στο γον, κατ' ἐκεῖνο καιροῦ, τῶν ἐναποκειμένων τῇ οἰκίᾳ σκευῶν· ἄχρηστα γὰρ ταῦτα καὶ ἀσυντελῆ πρὸ; δνησιν αὐτῷ. « Οὐ γὰρ ὠφελοῦσι θησαυροί ἀνόμους, κατὰ τὸ γεγραμμένον, ο δικαιοσύνη δὲ ῥύεται ἐκ θα νάτου. » ᾿Αλλὰ κἂν εἴ τις ᾖ, φησίν, ἐν ἀγρῷ, μὴ επιστρεψάτω εἰς τὰ ὀπίσω· τουτέστιν, εἰ εὑρίσκωτό τις ἐν φιλεργίαις ὑπάρχων καὶ πόνοις, καὶ πνευμα τικῆς εὐκαρπίας ἐπιμελητὴς, καὶ τοὺς ἐξ ιδρώτων ἀγαθῶν συλλέγων μισθούς, μὴ ἐπιστρεψάτω εἰς τὰ ὀπίσω· ὡς γὰρ αὐτός που πάλιν ἔφη Χριστός, Ουδείς βαλὼν τὴν χεῖρα ἐπ' ἄροτρον, καὶ στραφεὶς εἰς τὰ ὀπίσω, εὔθετός ἐστιν εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρα νῶν.» Χρὴ γὰρ ἔχεσθαι τῶν ἱερῶν σπουδασμάτων ἀμεταστρέπτοις ὁρμαῖς, ἵνα μὴ τοῦτο πάθωμεν δ δη καὶ συνέβη παθεῖν τὴν ἐν Σοδόμοις γυναῖκα, ήν δε S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. humilitate, sed cum Patris majestate, comitante an- gelorum multitudine et tanquam Deum omnium- • que Dominum stipante. Veniet itaque sicut fulgur, non autem clam. Nec cuiquam credendum est dicenti : « Ecce hic, ecce illic. » Aliam hanc quo- que amputat de corde discipulorum suspicionem. Existimabant enim ipsum, perlustrata Judæa, deinde ad urbem Jerusalem reducem, statim illic Dei re- gnum manifestaturum. Quare et accedentes dixe- runt : • An hoc tempore, Domine, Israeli regnum restituis? › Sed et liberorum Zebedæi mater, hoc futurum exspectans, accessit, honorem illis cathedræ postulans. Ergo ut scirent oportere ipsum antea salutarem sustinere passionem, et mortem morte propriæ carnis exstinguere, mundoque peccatum expellere, principem item hujus sæculi proligare, et sic deinde ad Patrem ascendere, tum šuo tėm- pore rursus apparere, ut mundum æquo jure judicet, ait se antea oportere multa pati. Quia vero inspe- rato, nullaque præsciente apparebit, simulque pre- sentis seculi fuis aderit, sic ait fore consummatio- nem ut temporibus Noe ac Loti. Deliciabantur enim, inquit, secure, manducabant et bibebant, vendebant, emebant et ædificabant. Verumtamen illos aquarum exstinxit impetus, hi autein ignis præda atque esca fuerunt. Quid ergo hinc signifl- catur? Volt nos Christus semper vigilare, et para- los esse orandæ defensioni ante Dei tribunal. - V. 31. In illa die qui fuerit in tecto, et vasa ejus G in domo, etc. Flocci facere jubet rem quamlibet terrenam ac Temporalem, atque unum præ oculis scopum ha- bere, ut animam quisque suam salvet. Qui ergo, inquit, supra tectum fuerit, ne descendat in ædes ut sua vasa sumat. Videtur autem his verbis bo- minem in otio et opibus mundanoque splendore versantem velle denotare. Nam qui in tectis sunl, conspicui sunt illis qui domum circumsistant. Si quis ergo hujusmodi est, ne det operam illo tem- pore, ut partem ullam repositorum in ædibus vaso- rum sumat : inutilia erunt enim hæc, nec quidquam ejus commodis profutura. «Nam thesauri nihil impios juvant, › prout scriptum est; «justitia autem a morte eripit "., Sed et si quis, inquit, in agro fuerit, ne regrediatur: id est si quis studiose laboribus impendit operam, et excolendi spiritus gerit sollicitudinem, ac bonorum sudorum merce- dem colligit, ne retro cedat. Namque, ut ipse alibi Christus dixit, Nemo mittens manuin suam ad ara- trum, et conversus retro, regno cœlorum aptus est”. › Quare ad studia sacra sine pœnitentia in- cumbendum est, ne id forte patiamur quod illi fe- minæ accidit in urbe Sodomis, cujus ipso exemplo Christus utens ait: ‹ Mementote uxoris Loti, › quæ Sodomis egressa, deinde regressa, salis statua * Prov, x, 3. "Luc. 18, 62. (B f. 165)
235) Ἀλογῆσαι προστάττει παντὸς ἐπιγείου καὶ προσκαίρου πράγματος, καὶ εἰς ἕνα βλέψαι σκοπὸν τὸν ἐπί γε τῷ δεῖν ἕκαστον διασῶσαι τὴν ἑαυτοῦ ψυχήν. Ὃς ἂν τοίνυν ᾖ, φησὶν, ἐπὶ τοῦ δώματος, μὴ καταβήτω ἐν τῇ οἰκίᾳ ἆραι τὰ σκεύη αὐτοῦ. Ἔοικε δὲ διὰ τούτων, τὸν ἐν ἀναπαύσει, καὶ πλούτῳ, καὶ περιφανείαις κοσμικαῖς βούλεσθαι δηλοῦν· ἀεὶ γάρ πως οἱ ἐν δώμασιν ἑστηκότες, ἀπόβλεπτοι γίνονται τοῖς τὴν οἰκίαν περιεστηκόσιν. Εἴ τις τοίνυν τοιοῦτός ἐστι, φησὶ, μηδένα ποιείσθω λόγον, κατ’ ἐκεῖνο καιροῦ, τῶν ἐναποκειμένων τῇ οἰκίᾳ σκευῶν· ἄχρηστα γὰρ ταῦτα καὶ ἀσυντελῆ πρὸς ὄνησιν αὐτῷ. «Οὐ γὰρ ὠφελοῦσι θησαυροὶ ἀνόμους,» κατὰ τὸ γεγραμμένον, «δικαιοσύνη δὲ ῥύεται ἐκ θανάτου.» Ἀλλὰ κἂν εἴ τις ᾖ, φησὶν, ἐν ἀγρῷ, μὴ ἐπιστρεψάτω εἰς τὰ ὀπίσω· τουτέστιν, εἰ εὑρίσκοιτό τις ἐν φιλεργίαις ὑπάρχων καὶ πόνοις, καὶ πνευματικῆς εὐκαρπίας ἐπιμελητὴς, καὶ τοὺς ἐξ ἱδρώτων ἀγαθῶν συλλέγων μισθοὺς, μὴ ἐπιστρεψάτω εἰς τὰ ὀπίσω·
Δ ἐν ἀνθρωπίνῃ μικροπρεπείᾳ, ἀλλ' ἐν τῇ τοῦ Πατρὸς Β ὑπεροχή, πληθύος ἀγγέλων δορυφορούσης αὐτὸν, καὶ παρισταμένης ὡς Θεῷ καὶ Κυρίῳ τῶν ὅλων. "Ηξει τοίνυν ὡς ἀστραπὴ, καὶ οὐ λεληθότως. Καὶ οὐδενὶ πι· στευτέον λέγοντι · . Ἰδοὺ ὧδε, ἰδοὺ ἐκεῖ. » Υποψίαν ἑτέραν τῆς τῶν μαθητῶν ὑποκείρει καρδίας • έροντο γὰρ ὅτι περινοστήσας τὴν Ἰουδαίαν, εἶτα γεγονώς ἐν τοῖς Ἱεροσολύμοις, εὐθὺς ἀναδείξει τὴν τοῦ Θεοῦ βα σιλείαν· καὶ γοῦν προσιόντες, ἔφασκον· « Εἰ ἐν τῷ χρόνῳ τούτῳ, Κύριε, ἀποκαθιστάνεις την βασιλείαν τῷ Ἰσραήλ; ο ᾿Αλλὰ καὶ ἡ μήτηρ τῶν υἱῶν Ζεβεδαίου τοῦτο γενέσθαι προσδοκήσασα, προσῄει περὶ καθ- έδρας ἀξιοῦσα. Οὐκοῦν ἵν᾽ εἰδεῖν ὅτι δεῖ πρῶτον αὐτ τὸν τὸ σωτήριον ὑποστῆναι πάθος, καὶ καταργῆσαι θάνατον τῷ θανάτῳ τῆς ἰδίας σαρκὸς, καὶ ἀποστήσει τοῦ κόσμου τὴν ἁμαρτίαν, καταργῆσαι δὲ καὶ τὸν ἄρχοντα τοῦ αἰῶνος τούτου, εἶθ' οὕτως ἀναδῆναι προς τὸν Πατέρα, ἐπιλάμψαι τε κατά καιρούς, ἵνα κρίνῃ τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιοσύνῃ, φησὶν ὅτι πρῶτον δεξ αὐτὸν πολλὰ παθεῖν. "Οτι δὴ ἀδοκήτως, καὶ οἷον εἰ- δότος οὐδενὸς, ἐπιλάμψει, καὶ τὸ τοῦ παρόντος αιώνος ἀφίξεται πέρας, οὕτω φησὶν ἔσεσθαι τὴν συντέλειαν, ὡς γέγονεν ἐν ἡμέραις Νῶς καὶ Λώτ. Ἐτρύφων γὰρ, φησὶν, ἀμερίμνως, ήσθιον, ἔπινων, ἐπώλουν, ηγόραζον, ᾠκοδόμουν. Αλλὰ τοὺς μὲν ὑδά των ἀπώλεσε φορὰ, οἱ δὲ γεγόνασι θείου πυρὸς ἔργον καὶ τροφή. Τί οὖν ἐντεῦθεν τὸ δηλούμενον ; Βούλεται ἡμᾶς ἐγρηγορέναι διὰ παντὸς, καὶ ἑτοίμους εἶναι πρὸς ἀπολογίαν τὴν ἐπὶ τοῦ θείου βήματος. - Ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ ὃς ἔσται ἐπὶ τοῦ σώματος, καὶ τὰ σκεύη αὐτοῦ ἐν τῇ οἰκίᾳ, κ. τ. λ. (Α Γ. 235) Αλογῆσαι προστάττει παντὸς ἐπιγείου καὶ προσκαίρου πράγματος, καὶ εἰς ἕνα βλέψει σκοπὸν τὸν ἐπί γε τῷ δεῖν ἕκαστον διασώσαι τὴν ἑαυτοῦ ψυχήν. "Ος ἂν τοίνυν ᾖ, φησίν, ἐπὶ τοῦ δώ ματος, μὴ καταβήτω ἐν τῇ οἰκίᾳ ἆραι τὰ σκεύη αὐτοῦ. Ἔοιχε δὲ διὰ τούτων, τὸν ἐν ἀναπαύσει, καὶ πλούτῳ, καὶ περιφανείαις κοσμικαίς βούλεσθαι ἐξο λοῦν· ἀεὶ γάρ πως οἱ ἐν δώμασιν ἑστηκότες, ἀπό βλεπτοι γίνονται τοῖς τὴν οἰκίαν περιεστηκόσιν. Εἰ τις τοίνυν τοιοῦτός ἐστι, φησὶ, μηδένα ποιείσθω στο γον, κατ' ἐκεῖνο καιροῦ, τῶν ἐναποκειμένων τῇ οἰκίᾳ σκευῶν· ἄχρηστα γὰρ ταῦτα καὶ ἀσυντελῆ πρὸ; δνησιν αὐτῷ. « Οὐ γὰρ ὠφελοῦσι θησαυροί ἀνόμους, κατὰ τὸ γεγραμμένον, ο δικαιοσύνη δὲ ῥύεται ἐκ θα νάτου. » ᾿Αλλὰ κἂν εἴ τις ᾖ, φησίν, ἐν ἀγρῷ, μὴ επιστρεψάτω εἰς τὰ ὀπίσω· τουτέστιν, εἰ εὑρίσκωτό τις ἐν φιλεργίαις ὑπάρχων καὶ πόνοις, καὶ πνευμα τικῆς εὐκαρπίας ἐπιμελητὴς, καὶ τοὺς ἐξ ιδρώτων ἀγαθῶν συλλέγων μισθούς, μὴ ἐπιστρεψάτω εἰς τὰ ὀπίσω· ὡς γὰρ αὐτός που πάλιν ἔφη Χριστός, Ουδείς βαλὼν τὴν χεῖρα ἐπ' ἄροτρον, καὶ στραφεὶς εἰς τὰ ὀπίσω, εὔθετός ἐστιν εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρα νῶν.» Χρὴ γὰρ ἔχεσθαι τῶν ἱερῶν σπουδασμάτων ἀμεταστρέπτοις ὁρμαῖς, ἵνα μὴ τοῦτο πάθωμεν δ δη καὶ συνέβη παθεῖν τὴν ἐν Σοδόμοις γυναῖκα, ήν δε S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. humilitate, sed cum Patris majestate, comitante an- gelorum multitudine et tanquam Deum omnium- • que Dominum stipante. Veniet itaque sicut fulgur, non autem clam. Nec cuiquam credendum est dicenti : « Ecce hic, ecce illic. » Aliam hanc quo- que amputat de corde discipulorum suspicionem. Existimabant enim ipsum, perlustrata Judæa, deinde ad urbem Jerusalem reducem, statim illic Dei re- gnum manifestaturum. Quare et accedentes dixe- runt : • An hoc tempore, Domine, Israeli regnum restituis? › Sed et liberorum Zebedæi mater, hoc futurum exspectans, accessit, honorem illis cathedræ postulans. Ergo ut scirent oportere ipsum antea salutarem sustinere passionem, et mortem morte propriæ carnis exstinguere, mundoque peccatum expellere, principem item hujus sæculi proligare, et sic deinde ad Patrem ascendere, tum šuo tėm- pore rursus apparere, ut mundum æquo jure judicet, ait se antea oportere multa pati. Quia vero inspe- rato, nullaque præsciente apparebit, simulque pre- sentis seculi fuis aderit, sic ait fore consummatio- nem ut temporibus Noe ac Loti. Deliciabantur enim, inquit, secure, manducabant et bibebant, vendebant, emebant et ædificabant. Verumtamen illos aquarum exstinxit impetus, hi autein ignis præda atque esca fuerunt. Quid ergo hinc signifl- catur? Volt nos Christus semper vigilare, et para- los esse orandæ defensioni ante Dei tribunal. - V. 31. In illa die qui fuerit in tecto, et vasa ejus G in domo, etc. Flocci facere jubet rem quamlibet terrenam ac Temporalem, atque unum præ oculis scopum ha- bere, ut animam quisque suam salvet. Qui ergo, inquit, supra tectum fuerit, ne descendat in ædes ut sua vasa sumat. Videtur autem his verbis bo- minem in otio et opibus mundanoque splendore versantem velle denotare. Nam qui in tectis sunl, conspicui sunt illis qui domum circumsistant. Si quis ergo hujusmodi est, ne det operam illo tem- pore, ut partem ullam repositorum in ædibus vaso- rum sumat : inutilia erunt enim hæc, nec quidquam ejus commodis profutura. «Nam thesauri nihil impios juvant, › prout scriptum est; «justitia autem a morte eripit "., Sed et si quis, inquit, in agro fuerit, ne regrediatur: id est si quis studiose laboribus impendit operam, et excolendi spiritus gerit sollicitudinem, ac bonorum sudorum merce- dem colligit, ne retro cedat. Namque, ut ipse alibi Christus dixit, Nemo mittens manuin suam ad ara- trum, et conversus retro, regno cœlorum aptus est”. › Quare ad studia sacra sine pœnitentia in- cumbendum est, ne id forte patiamur quod illi fe- minæ accidit in urbe Sodomis, cujus ipso exemplo Christus utens ait: ‹ Mementote uxoris Loti, › quæ Sodomis egressa, deinde regressa, salis statua * Prov, x, 3. "Luc. 18, 62. (B f. 165)
PG 72:845ὡς γὰρ αὐτός που πάλιν ἔφη Χριστὸς, «Οὐδεὶς βαλὼν τὴν χεῖρα ἐπ’ ἄροτρον, καὶ στραφεὶς εἰς τὰ ὀπίσω, εὔθετός ἐστιν εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν.» Χρὴ γὰρ ἔχεσθαι τῶν ἱερῶν σπουδασμάτων ἀμεταστρέπτοις ὁρμαῖς, ἵνα μὴ τοῦτο πάθωμεν ὃ δὴ καὶ συνέβη παθεῖν τὴν ἐν Σοδόμοις γυναῖκα, ἣν δὲ καὶ λαβὼν εἰς παράδειγμα, φησί· «Μνημονεύετε τῆς γυναικὸς Λώτ·» ἐξελθοῦσα γὰρ ἀπὸ Σοδόμων, εἶθ’ ὑπονοστήσασα, στήλη [ ξοδ.» ὑπονοστήλη] γέγονεν ἁλὸς, τουτέστιν ἀπεμωράνθη καὶ ἀπελιθώθη. Δεῖ δὴ οὖν ἀντέχεσθαι νεανικῶς τοῦ προτεθέντος σκοποῦ. «Ὃς ἐὰν ζητήσῃ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ σῶσαι, ἀπολέσει αὐτήν.» (α φ. 235, ξ φ. 144 β, δ φ. 58 β) Πῶς ἀπόλλυσί τις ἑαυτοῦ ψυχὴν, ἵνα αὐτὴν διασώσῃ, ἢ κατὰ τίνα τρόπον ὁ διασῶσαι νομίσας, ἀπόλλυσιν αὐτὴν, σαφηνιεῖ λέγων ὁ Παῦλος, περὶ μὲν τῶν ἁγίων· «Οἱ δὲ τοῦ Χριστοῦ Ἰησοῦ, τὴν σάρκα ἐσταύρωσαν σὺν τοῖς παθήμασι καὶ ταῖς ἐπιθυμίαις.» Οἱ γὰρ ὄντως γεγονότες γνήσιοι τῷ ἡμῶν Σωτῆρι Χριστῷ, τὴν ἑαυτῶν σταυροῦσι σάρκα, τουτέστι θανατοῦσι· πόνοις δηλονότι καὶ τοῖς εἰς εὐσέβειαν ὁμιλοῦντες ἀγῶσι, καὶ κατανεκροῦντες αὐτῆς τὸ φρόνημα. Γέγραπται γάρ·
καὶ λαβὼν εἰς παράδειγμα, φησι· « Μνημονεύετε τῆς γυναικὸς Λώτ· : ἐξελθοῦσα γὰρ ἀπὸ Σοδόμων, εἶν᾿ ὑπονοστήσασα, στήλη υπονοστήλη γέγονεν ἀλός, τουτέστιν ἀπεμωράνθη καὶ ἀπελιθώθη. Δεῖ δη οὖν ἀντέχεσθαι νεανικῶς τοῦ προτεθέντος σκοποῦ. ὓς ἐὰν ζητήσῃ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ σῶσαι, ἀπο- λέσει αὐτήν. Β (Α Γ. 235, Πῶς ἀπόλλυσί τις ἑαυτοῦ ψυχὴν, ἵνα αὐτὴν διασώσῃ, ἢ κατὰ τίνα τρό τον ὁ διασῶσαι νομίσας, ἀπόλλυσιν αὐτήν, σαφηνιεῖ λέγων ὁ Παῦλος, περὶ μὲν τῶν ἁγίων· «Οἱ δὲ τοῦ Χριστοῦ Ἰησοῦ, τὴν σάρκα ἐσταύρωσαν σὺν τοῖς παθήμασι καὶ ταῖς ἐπιθυμίαις. Οἱ γὰρ ὄντως γεν γονότες γνήσιοι τῷ ἡμῶν Σωτῆρι Χριστῷ, τὴν ἑαυ τῶν σταυροῦσι σάρκα, τουτέστι θανατοῦσι· πόνοις δηλονότι καὶ τοῖς εἰς εὐσέβειαν ὁμιλοῦντες ἀγῶσι, η καὶ κατανεκροῦντες αὐτῆς τὸ φρόνημα. Γέγραπται γάρο • Νεκρώσατε τὰ μέλη τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, πορο νείαν, ἀκαθαρσίαν, πάθος, ἐπιθυμίαν κακὴν, καὶ τὴν πλεονεξίαν. » "Οσοι οὖν τούτων ἕνεκα νεκροῦνται, οὗτοι σεσώκασι τὴν ἑαυτῶν ψυχήν· οἵ γε μὴν τὸν φιλήδονον ἀγαπῶντες βίον, τάχα που τὴν ἑαυτῶν οἴονται κτᾶσθαι ψυχήν· ἀπολλύουσι δὲ πάντως αὐτ τήν. • Ο γὰρ σπείρων, φησὶν, εἰς τὴν σάρκα, ἐκ τῆς σαρκὸς θερίσει φθοράν. » Απολέσας δέ τις καὶ ἑτέρως τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν, διασώσει πάντως αὐτήν· τοῦτο πεπράχασιν οἱ μακάριοι μάρτυρες, τοὺς μέχρι ψυχῆς καὶ αἷματος διενεγκόντες ἀγῶνας, καὶ τῆς εἰς Χριστὸν ἀγάπης τὸ γνήσιον, οἷά τινα στέφανον, ταῖς ἑαυτῶν ἀνάψαντες κεφαλαίς. Οι γε μὴν ἐξ ἀνάνδρου ψυχῆς καὶ γνώμης αρνησάμενοι τὴν πίστιν, καὶ τὸν παραυτίκα τῆς σαρκὸς διαφυγόντες θάνατον, οὗτοι φονευταὶ τῆς ἑαυτῶν γεγόνασι ψυχῆς· κατοιχήσονται γὰρ εἰς ᾅδου, τῆς κακανδρίας ὑφέξονται δίκας. Ταύτῃ τῇ νυκτὶ ἔσονται δύο ἐπὶ κλίνης μιᾶς· ὁ εἰς παραληφθήσεται, καὶ ὁ ἕτερος ἀφεθήσε- ται. Νύχτα γε μὴν ὀνομάζει τὸν τῆς κρίσεως καιρόν, διά τοι, καθάπερ ἡγοῦμαι, τὸ ἀσυμφανὲς καὶ ἀπροσδό κητον τῆς αὐτοῦ παρουσίας. Διὰ δὲ τῶν δύο τῶν ἐπὶ κλίνης ὄντων μιᾶς, ἔοικεν ὑπαινίττεσθαι τοὺς ἐν ἀναπαύσει καὶ πλούτῳ, καὶ ἰσομοιροῦντας ἀλλήλοις, κατά γε, φημί, τὸ ἐν εὐπαθείαις εἶναι κοσμικαῖς· κλίνη γὰρ, ἀναπαύσεως σύμβολον. Αλλ' εἷς ἐξ αὐτῶν, φησί, παραληφθήσεται, καὶ εἷς ἀφίεται· πῶς ἡ τίνα τρόπον ; οὐ γὰρ πάντες οἱ ἐν πλούτῳ καὶ ἀναπαύσει γεγονότες τῇ κατὰ τόνδε τὸν βίον, πονηροὶ γεγόνασι καὶ ἀμείλικτοι. Τί γάρ; Εἰ πλούσιος μὲν ἔστι τις, χρηστὸς δὲ καὶ φιλοικτείρμων καὶ τὴν πίστιν ὀρθὸς, οὗτος παραλαμβάνεται· ὅ γε μὴν ἕτερος, ὡς μὴ γε γονὼς τοιοῦτος, ἀφεθήσεται. Διὰ δὲ τῶν ἀληθουσῶν, ἔοικε τοὺς ἐν πτωχείᾳ καὶ πόνοις ὄντας ὑποδηλοῦν· ἀλλὰ καὶ ἐπ' αὐτῶν δὴ τούτων, φησί, πολλή τίς ἐστι διαφορά· οἱ μὲν γὰρ τὸ τῆς πτωχείας φορτίον γεν ναίως φέροντες, σωφρόνως τε καὶ ἐπιεικῶς βιοῦν- τις, οὗτος παραληφθήσονται, δίκαιοι δηλονότι τυγχά- νοντες· οἱ δὲ μὴ τοιοῦτος, δεινοὶ δὲ μᾶλλον πρὸς • i COMMENT, IN LUCAM. A facta est, id est fatua ac lapidea. Ergo viriliter ad propositum fine: tendendum est. [cod. V. 33. Quicunque quæsierit animam suam salvam facere, perdet illam. Quo pacto perdat aliquis animam suam, ut illam salvet; vel quomodo salvare existimans, perdat ipsam, Paulus declarabit, de sanctis quidem dicens : • Qui auten sunt Christi, carnem suam crucifixe- runt cum vitiis et concupiscentiis ”. › Nam qui vere fideles Servatori nostro Christo sunt, suam crucifigunt carnem, id est mortificant; labores ni- mirum et pro religione certamina exantlantes, et C f. b, D f. b) carnales cupiditates mortifcantes. Scriptum est C (a f. b, B f. b, C f. b, D f. b) Galat. v, 34. • Coloss. 111, D enim Mortificate membra vestra quæ sunt sil- per terram, fornicationem, imuunditiam, libidi- nem, concupiscentiam malam, et avaritiam"., Qui ergo in rebus hujusmodi mortificantur, hi ani- mam suam servant; qui vero voluptariam amant vi- tam, putant fortasse animam suam possidere, sed contra potius illam amittunt, quoniam ‹ Qui seminat, inquit, in carnem, de carne melet corruptionem . Alioquin etiam animam suam aliquis perdens, pror- sus illam servat; quod beati martyres egerant, us- que ad sanguinem decertantes, et gerinanam suam erga Christum charitatem, coroneinstar, ca- piti suo circumponentes. Sed qui animi sententiaque mollitie fidem negaverunt, et præsentem carnis mortem vilaverunt, hi revera animarum suarum carnifices exstiterunt. Abibunt enim ad inferos, suæque ignaviæ pœnas sustinebunt. V. 34. In illa nocle erunt duo in lecto uno; unus assumetur, et alter relinquetur. Noctem quidam nominat judicii tempus, quemad- modum ego arbitror, propter incognitum et impro- visum Christi adventum. Per duos autem qui in uno sunt lecto, innuere videtur homines in otio opi- busque viventes, mundanasque voluptates aque in- vicem participantes : nam lectus requiei symbolumı est. Sed ex his hominibus unus, inquit, assumetur, et alter relinquetur. Cur, vel quomodo? Quia non omnes qui in divitiis et tranquillitate præsentem vitam exegerunt, improbi fuerunt et immisericor- des. Quid enim ? Si quis dives quidem est, simul tamen clemens et misericors atque orthodoxus, hic sane assumitur; at alter, quia talis non fuit, re- linquetur. Per feminas vero molentes, videtur paul- peres et laboriferos homines subindicare. Sed in his quoque grandis est, inquit, diversitas : alii enim paupertatis pondus viriliter ferentes, modeste- que ac mansuete viventes, utpote justi assumentur; alii vero, cum non fuerint bujusmodi, sed acres po- tius ad malefcia, et cujuslibet nequitiæ studiosi, relinquentur, ignis poenam cxperturi. Erit itaque 5. » Galat. vi, 8.
«Νεκρώσατε τὰ μέλη τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, πορνείαν, ἀκαθαρσίαν, πάθος, ἐπιθυμίαν κακὴν, καὶ τὴν πλεονεξίαν.» Ὅσοι οὖν τούτων ἕνεκα νεκροῦνται, οὗτοι σεσώκασι τὴν ἑαυτῶν ψυχήν· οἵ γε μὴν τὸν φιλήδονον ἀγαπῶντες βίον, τάχα που τὴν ἑαυτῶν οἴονται κτᾶσθαι ψυχήν· ἀπολλύουσι δὲ πάντως αὐτήν. «Ὁ γὰρ σπείρων, φησὶν, εἰς τὴν σάρκα, ἐκ τῆς σαρκὸς θερίσει φθοράν.» Ἀπολέσας δέ τις καὶ ἑτέρως τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν, διασώσει πάντως αὐτήν· τοῦτο πεπράχασιν οἱ μακάριοι μάρτυρες, τοὺς μέχρι ψυχῆς καὶ αἵματος διενεγκόντες ἀγῶνας, καὶ τῆς εἰς Χριστὸν ἀγάπης τὸ γνήσιον, οἷά τινα στέφανον, ταῖς ἑαυτῶν ἀνάψαντες κεφαλαῖς. Οἵ γε μὴν ἐξ ἀνάνδρου ψυχῆς καὶ γνώμης ἀρνησάμενοι τὴν πίστιν, καὶ τὸν παραυτίκα τῆς σαρκὸς διαφυγόντες θάνατον, οὗτοι φονευταὶ τῆς ἑαυτῶν γεγόνασι ψυχῆς· κατοιχήσονται γὰρ εἰς ᾅδου, τῆς κακανδρίας ὑφέξονται δίκας. «Ταύτῃ τῇ νυκτὶ ἔσονται δύο ἐπὶ κλίνης μιᾶς· ὁ εἷς παραληφθήσεται, καὶ ὁ ἕτερος ἀφεθήσεται.» (α φ. 235 β, β φ. 166 β, ξ φ. 144 β, δ φ. 58 β) Νύκτα γε μὴν ὀνομάζει τὸν τῆς κρίσεως καιρὸν, διά τοι, καθάπερ ἡγοῦμαι, τὸ ἀσυμφανὲς καὶ ἀπροσδόκητον τῆς αὐτοῦ παρουσίας.
καὶ λαβὼν εἰς παράδειγμα, φησι· « Μνημονεύετε τῆς γυναικὸς Λώτ· : ἐξελθοῦσα γὰρ ἀπὸ Σοδόμων, εἶν᾿ ὑπονοστήσασα, στήλη υπονοστήλη γέγονεν ἀλός, τουτέστιν ἀπεμωράνθη καὶ ἀπελιθώθη. Δεῖ δη οὖν ἀντέχεσθαι νεανικῶς τοῦ προτεθέντος σκοποῦ. ὓς ἐὰν ζητήσῃ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ σῶσαι, ἀπο- λέσει αὐτήν. Β (Α Γ. 235, Πῶς ἀπόλλυσί τις ἑαυτοῦ ψυχὴν, ἵνα αὐτὴν διασώσῃ, ἢ κατὰ τίνα τρό τον ὁ διασῶσαι νομίσας, ἀπόλλυσιν αὐτήν, σαφηνιεῖ λέγων ὁ Παῦλος, περὶ μὲν τῶν ἁγίων· «Οἱ δὲ τοῦ Χριστοῦ Ἰησοῦ, τὴν σάρκα ἐσταύρωσαν σὺν τοῖς παθήμασι καὶ ταῖς ἐπιθυμίαις. Οἱ γὰρ ὄντως γεν γονότες γνήσιοι τῷ ἡμῶν Σωτῆρι Χριστῷ, τὴν ἑαυ τῶν σταυροῦσι σάρκα, τουτέστι θανατοῦσι· πόνοις δηλονότι καὶ τοῖς εἰς εὐσέβειαν ὁμιλοῦντες ἀγῶσι, η καὶ κατανεκροῦντες αὐτῆς τὸ φρόνημα. Γέγραπται γάρο • Νεκρώσατε τὰ μέλη τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, πορο νείαν, ἀκαθαρσίαν, πάθος, ἐπιθυμίαν κακὴν, καὶ τὴν πλεονεξίαν. » "Οσοι οὖν τούτων ἕνεκα νεκροῦνται, οὗτοι σεσώκασι τὴν ἑαυτῶν ψυχήν· οἵ γε μὴν τὸν φιλήδονον ἀγαπῶντες βίον, τάχα που τὴν ἑαυτῶν οἴονται κτᾶσθαι ψυχήν· ἀπολλύουσι δὲ πάντως αὐτ τήν. • Ο γὰρ σπείρων, φησὶν, εἰς τὴν σάρκα, ἐκ τῆς σαρκὸς θερίσει φθοράν. » Απολέσας δέ τις καὶ ἑτέρως τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν, διασώσει πάντως αὐτήν· τοῦτο πεπράχασιν οἱ μακάριοι μάρτυρες, τοὺς μέχρι ψυχῆς καὶ αἷματος διενεγκόντες ἀγῶνας, καὶ τῆς εἰς Χριστὸν ἀγάπης τὸ γνήσιον, οἷά τινα στέφανον, ταῖς ἑαυτῶν ἀνάψαντες κεφαλαίς. Οι γε μὴν ἐξ ἀνάνδρου ψυχῆς καὶ γνώμης αρνησάμενοι τὴν πίστιν, καὶ τὸν παραυτίκα τῆς σαρκὸς διαφυγόντες θάνατον, οὗτοι φονευταὶ τῆς ἑαυτῶν γεγόνασι ψυχῆς· κατοιχήσονται γὰρ εἰς ᾅδου, τῆς κακανδρίας ὑφέξονται δίκας. Ταύτῃ τῇ νυκτὶ ἔσονται δύο ἐπὶ κλίνης μιᾶς· ὁ εἰς παραληφθήσεται, καὶ ὁ ἕτερος ἀφεθήσε- ται. Νύχτα γε μὴν ὀνομάζει τὸν τῆς κρίσεως καιρόν, διά τοι, καθάπερ ἡγοῦμαι, τὸ ἀσυμφανὲς καὶ ἀπροσδό κητον τῆς αὐτοῦ παρουσίας. Διὰ δὲ τῶν δύο τῶν ἐπὶ κλίνης ὄντων μιᾶς, ἔοικεν ὑπαινίττεσθαι τοὺς ἐν ἀναπαύσει καὶ πλούτῳ, καὶ ἰσομοιροῦντας ἀλλήλοις, κατά γε, φημί, τὸ ἐν εὐπαθείαις εἶναι κοσμικαῖς· κλίνη γὰρ, ἀναπαύσεως σύμβολον. Αλλ' εἷς ἐξ αὐτῶν, φησί, παραληφθήσεται, καὶ εἷς ἀφίεται· πῶς ἡ τίνα τρόπον ; οὐ γὰρ πάντες οἱ ἐν πλούτῳ καὶ ἀναπαύσει γεγονότες τῇ κατὰ τόνδε τὸν βίον, πονηροὶ γεγόνασι καὶ ἀμείλικτοι. Τί γάρ; Εἰ πλούσιος μὲν ἔστι τις, χρηστὸς δὲ καὶ φιλοικτείρμων καὶ τὴν πίστιν ὀρθὸς, οὗτος παραλαμβάνεται· ὅ γε μὴν ἕτερος, ὡς μὴ γε γονὼς τοιοῦτος, ἀφεθήσεται. Διὰ δὲ τῶν ἀληθουσῶν, ἔοικε τοὺς ἐν πτωχείᾳ καὶ πόνοις ὄντας ὑποδηλοῦν· ἀλλὰ καὶ ἐπ' αὐτῶν δὴ τούτων, φησί, πολλή τίς ἐστι διαφορά· οἱ μὲν γὰρ τὸ τῆς πτωχείας φορτίον γεν ναίως φέροντες, σωφρόνως τε καὶ ἐπιεικῶς βιοῦν- τις, οὗτος παραληφθήσονται, δίκαιοι δηλονότι τυγχά- νοντες· οἱ δὲ μὴ τοιοῦτος, δεινοὶ δὲ μᾶλλον πρὸς • i COMMENT, IN LUCAM. A facta est, id est fatua ac lapidea. Ergo viriliter ad propositum fine: tendendum est. [cod. V. 33. Quicunque quæsierit animam suam salvam facere, perdet illam. Quo pacto perdat aliquis animam suam, ut illam salvet; vel quomodo salvare existimans, perdat ipsam, Paulus declarabit, de sanctis quidem dicens : • Qui auten sunt Christi, carnem suam crucifixe- runt cum vitiis et concupiscentiis ”. › Nam qui vere fideles Servatori nostro Christo sunt, suam crucifigunt carnem, id est mortificant; labores ni- mirum et pro religione certamina exantlantes, et C f. b, D f. b) carnales cupiditates mortifcantes. Scriptum est C (a f. b, B f. b, C f. b, D f. b) Galat. v, 34. • Coloss. 111, D enim Mortificate membra vestra quæ sunt sil- per terram, fornicationem, imuunditiam, libidi- nem, concupiscentiam malam, et avaritiam"., Qui ergo in rebus hujusmodi mortificantur, hi ani- mam suam servant; qui vero voluptariam amant vi- tam, putant fortasse animam suam possidere, sed contra potius illam amittunt, quoniam ‹ Qui seminat, inquit, in carnem, de carne melet corruptionem . Alioquin etiam animam suam aliquis perdens, pror- sus illam servat; quod beati martyres egerant, us- que ad sanguinem decertantes, et gerinanam suam erga Christum charitatem, coroneinstar, ca- piti suo circumponentes. Sed qui animi sententiaque mollitie fidem negaverunt, et præsentem carnis mortem vilaverunt, hi revera animarum suarum carnifices exstiterunt. Abibunt enim ad inferos, suæque ignaviæ pœnas sustinebunt. V. 34. In illa nocle erunt duo in lecto uno; unus assumetur, et alter relinquetur. Noctem quidam nominat judicii tempus, quemad- modum ego arbitror, propter incognitum et impro- visum Christi adventum. Per duos autem qui in uno sunt lecto, innuere videtur homines in otio opi- busque viventes, mundanasque voluptates aque in- vicem participantes : nam lectus requiei symbolumı est. Sed ex his hominibus unus, inquit, assumetur, et alter relinquetur. Cur, vel quomodo? Quia non omnes qui in divitiis et tranquillitate præsentem vitam exegerunt, improbi fuerunt et immisericor- des. Quid enim ? Si quis dives quidem est, simul tamen clemens et misericors atque orthodoxus, hic sane assumitur; at alter, quia talis non fuit, re- linquetur. Per feminas vero molentes, videtur paul- peres et laboriferos homines subindicare. Sed in his quoque grandis est, inquit, diversitas : alii enim paupertatis pondus viriliter ferentes, modeste- que ac mansuete viventes, utpote justi assumentur; alii vero, cum non fuerint bujusmodi, sed acres po- tius ad malefcia, et cujuslibet nequitiæ studiosi, relinquentur, ignis poenam cxperturi. Erit itaque 5. » Galat. vi, 8.
PG 72:847Διὰ δὲ τῶν δύο τῶν ἐπὶ κλίνης ὄντων μιᾶς, ἔοικεν ὑπαινίττεσθαι τοὺς ἐν ἀναπαύσει καὶ πλούτῳ, καὶ ἰσομοιροῦντας ἀλλήλοις, κατά γε, φημὶ, τὸ ἐν εὐπαθείαις εἶναι κοσμικαῖς· κλίνη γὰρ, ἀναπαύσεως σύμβολον. Ἀλλ’ εἶς ἐξ αὐτῶν, φησὶ, παραληφθήσεται, καὶ εἷς ἀφίεται· πῶς ἢ τίνα τρόπον; οὐ γὰρ πάντες οἱ ἐν πλούτῳ καὶ ἀναπαύσει γεγονότες τῇ κατὰ τόνδε τὸν βίον, πονηροὶ γεγόνασι καὶ ἀμείλικτοι. Τί γάρ; Εἰ πλούσιος μὲν ἔστι τις, χρηστὸς δὲ καὶ φιλοικτείρμων καὶ τὴν πίστιν ὀρθὸς, οὗτος παραλαμβάνεται· ὅ γε μὴν ἕτερος, ὡς μὴ γεγονὼς τοιοῦτος, ἀφεθήσεται. Διὰ δὲ τῶν ἀληθουσῶν, ἔοικε τοὺς ἐν πτωχείᾳ καὶ πόνοις ὄντας ὑποδηλοῦν· ἀλλὰ καὶ ἐπ’ αὐτῶν δὴ τούτων, φησὶ, πολλή τίς ἐστι διαφορά· οἱ μὲν γὰρ τὸ τῆς πτωχείας φορτίον γενναίως φέροντες, σωφρόνως τε καὶ ἐπιεικῶς βιοῦντες, οὗτοι παραληφθήσονται, δίκαιοι δηλονότι τυγχάνοντες· οἱ δὲ μὴ τοιοῦτοι, δεινοὶ δὲ μᾶλλον πρὸς κακουργίας, καὶ ἀπάσης φαυλότητος ἐπιτηδευταὶ, ἀφεθήσονται, τῇ διὰ πυρὸς ὑποκεισόμενοι δίκῃ Ἔσται τοίνυν καὶ ἐπ’ αὐτοῖς πλείστη τις καὶ ἀκριβὴς τῶν τρόπων ἡ δοκιμασία· καὶ ὁ μὲν χρηστὸς παραληφθήσεται·
Λ κακουργίας, καὶ ἁπάσης φαυλότητος ἐπιτηδευται, Β ἀφεθήσονται, τῇ διὰ πυρὸς ὑποκεισόμενοι δίκῃ. Εσται τοίνυν καὶ ἐπ' αὐτοῖς πλείστη τις καὶ ἀκρι 6ὴς τῶν τρόπων ἡ δοκιμασία· καὶ ὁ μὲν χρηστὸς παραληφθήσεται· ὅ γε μὲν οὐ τοιοῦτος ἀφεθήσε- ται (1). — (Α Γ. 1) Ειπόντος γε μὴν τὸ παρα. ληφθήσεται, χρησίμως καὶ ἀναγκαίως διερωτῶσιν οἱ μαθηταί· « Ποῦ, Κύριε; Ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς· Ὅπω τὸ σῶμα, ἐκεῖ συναχθήσονται οἱ ἀετοί, ο (Β Γ. 167, Καὶ τί δὲ τοῦτό ἐστιν; Ἀπὸ κοινοῦ καὶ ἐμφανεστάτου πράγματος, μέγα καὶ βαθύ μυ στήριον ὑπαινίττεται. Καὶ ποῖον τοῦτό ἐστι ; Κατα- βήσεται μὲν γὰρ ἐξ οὐρανῶν, ἵνα κρίνῃ τὴν οἰκου μένην ἐν δικαιοσύνῃ· ἀλλ' αὐτὸς, φησὶν, ἀποστελεί τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ, καὶ ἐκλέξουσιν ἐκ τῶν ἁμαρ τωλῶν τοὺς δικαίους καὶ ἁγίους, καὶ προσοίσουσιν αὐτῷ· τούς γε μὴν ἑτέρους ἀφιᾶσιν ἐν τῇ, κελε σθησομένους δηλονότι. Τοιοῦτόν τι καὶ ὁ πάνσοφος Παῦλος υποδηλοί γράφων ο Λέγω γὰρ ὑμῖν, ὅτι ἡμεῖς οἱ ζῶντες οι περιλειπόμενοι, οὐ μὴ φθάσιν μεν τοὺς κοιμηθέντας, ἀλλ' αὐτὸς σαλπίσει, καὶ οἱ νεκροὶ ἐν Χριστῷ ἀναστήσονται ἄφθαρτοι, ἐν ἀτόμων ἐν ῥιπῇ ὀφθαλμοῦ· καὶ ἡμεῖς οἱ ζῶντες, ἅμα συν αὐτοῖς ἁρπαγησόμεθα ἐν νεφέλαις εἰς ἀπάντησιν τοῦ Κυρίου, εἰς ἀέρα· καὶ οὕτως πάντοτε συν Κυρίω ἐσόμεθα. • Ωσπερ οὖν σώματος κειμένου νεκροῦ, τὰ σαρκοβόρα τῶν πτηνῶν ἐπ' αὐτὸ συντρέχει, οὕτως ὅταν ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραγένηται, τότε δὴ πάντες οἱ ἀετοι, τουτέστιν οἱ τὰ ὑψηλὰ πετόμενος, καὶ τῶν ἐπιγείων καὶ κοσμικῶν ἀνενηγμένοι πραγμάτων, ἐπ' αὐτὸν συνδραμοῦνται. το ΚΕΦΑΛ. ΙΗ. Πρὸς τὸ δεῖν πάντοτε προσεύχεσθαι, καὶ μὴ ἐκκακεῖν. (Α Γ. 256, 'Αδιαλείπτως οὖν χρή προσεύχεσθαι, κατὰ τὴν τοῦ μακαρίου Παύλου φωνὴν, εὖ εἰδότας καὶ ἀραρότως πιστεύοντας, ὅτι πάντα δύνα ται κατορθοῦν ὁ παρακαλούμενος. « Αιτείτω γάρ τις, φησί, πίστει μηδὲν διακρινόμενος. Ὁ γὰρ διακρινόμε νος ἔοικε κλύδωνι θαλάσσης, ανεμιζομένῳ καὶ μετα- ζομένῳ. » Μὴ γὰρ οιέσθω, φησὶν, ὁ ἄνθρωπος ἐκεῖ νος, ὡς λήψεταί τι παρὰ τοῦ Κυρίου υδριτης γὰρ ὁμολογουμένως ὁ διακρινόμενος. Εἰ γὰρ μὴ παπί- στευκας ὅτι τὴν σὴν αἴτησιν ἀποπερανεί, μηδὲ προς έλθῃς ὅλως· ἵνα μὴ κατήγορος εὑρεθῆς τοῦ πάντε . » Τ. 17. - S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. - circa hos quoque plurima et accurata norum ex- ploratio; et bonus quidem assumetur; qui vero se- cus fuerit, relinquetur. Cum dixisset, assu- metur, utiliter, imo necessario interrogant discipuli: • Ubi, Domine? Qui dixit illis : Ubicunque fuerit corpus, illuc congregabuntur aquile ".-Quid vero est hoc? Ex re communi ac manifestissima, granite atque profundum mysterium innuitur. Quale porro hoc est? Descendet nimirum cœlo, ut æquo jure mundum judicet : sed tanen angelos suos præniittel, qui a peccatoribus justos sanctosque secernent, ei- que exhibebunt; reliquos auten in terra relinquent, puniendos videlicet. llujusmodi aliquid sapientissi- mus quoque Paulus significat, scribens : ‹ Dico enimn vobis, quod nos qui vivimus, qui residui sumus, non præreuiemus eos qui dormierunt; sed ipse buc- cina clangel, et mortui in Christo resurgent incor- rupti, in puncto temporis, in ictu oculi. Et nos qui vivimus, simul rapiemur cum illis in nubibus ob- viam Christo in acrem, et sic semper cum Domino erimus”. › Sicut ergo, jacente cadavere, carnivoræ aves in id convolant; ita cum Filius hominis veniet, tunc omnes aquilæ, id est qui alte volaverint, et su- pra terrenas mundanasque res sese extulerint, ad ipsum concurrent. D f. b) CAP. XVIII. V. 1. Quoniam oported semper orare et non de- ficere. Sine Intermissione itaque oportet orare, secun- dum beati Pauli dictum"; bene conscios firmiter- que credentes, omnia Deum invocatum feliciter posse praestare. • Postulet enim quisque, inquit, Ade nihil hæsitans. Nam qui hæsitat, similis est Auctui maris qui a vento movetur et circumfer- tur ". » Certe hujusmodi homo haud putet se quid- quam a Domino accepturum : nam sine dubio facit injuriam qui hæsitat. Nisi enim credideris Deum precibus tuts fore consensurum, nunquam ad eum supplex accedas; ne accusator Omnipotentis "Luc. xvi, 36, 37; Matth. xXIV, Jac. 1, 6. 28. C C f. b, D (59) Thess. 1, seq. ; Corinth.xv, 52. Thess. in Lat. cat. CYRILLUS. Value autem accommodate defectionis tempus et rationalis lucis privationem, noctem appellavit: nocte siquidem et tenebris de- terior hominum tunc erit constitutio, propter amen- tiam el errorem qui tum illos apprehendet. Quapro- pler, inquit, dico vobis, duo erunt in lecto uno, et duo erunt in molendino, quorum unus assumetur tanquam alienus ab ira, et alter relinquetur igni tradendus, quem thesaurizavit sibi in die iræ. At- que ita het separatio proborum et amicorum Dei ab improbis, ne indifferenter ira· superveniens etiam justos apprehendat. Quapropter sicuti ad Lot misit Deus angelos suos, qui illuín e Sodomorum ever- Bione eduxerunt, sic etiam ante consummationem universi, antequam improbos ira corripiat, ne una cum hoc mundo etiam justi condemnentur, mittet quoque angelos suos, qui, impiis pœnam passuris in terra relictis, sanctos et justos ad Deum adducent. Tum duorum in lecto jacentium, unus tanquam Dem dignus assumetur; alter vero, quippe dignus quoem impiorum ira punitioque corripiat, relinquetur. La- dem erit ratio de duobus in uno molendino molen - tibus. Molentes autem appellavit eos qui tenuem al- que inopem inter homines vitam ducunt. In leeze verojacentes vocavit eos, qui mollem et dissoluta em vitam traducunt. Simile quid etiain Moyses scripsit in Exodo (x11, 29), ubi ait iram Domini percussissa primogenita Egypti a primogenito Pharaonis que ad primogenitum captivæ quæ erat in carcere, aut ejus quæ pinsebat in mola. Per quod, ut nobis Scriptura innuit, et in fastigio honoris exsisteiles, et intimos atque ǝbjectissimæ conditions hominuce voluit significare. » (1) Hic paulo amplior est Cyrillus apud Corderiam D
ὅ γε μὲν οὐ τοιοῦτος ἀφεθήσεται.(α φ. 235 β) Εἰπόντος γε μὴν τὸ παραληφθήσεται , χρησίμως καὶ ἀναγκαίως διερωτῶσιν οἱ μαθηταί· «Ποῦ, Κύριε; Ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς· Ὅπου τὸ σῶμα, ἐκεῖ συναχθήσονται οἱ ἀετοί.6(β φ. 167, δ φ. 58 β) Καὶ τί δὲ τοῦτό ἐστιν; Ἀπὸ κοινοῦ καὶ ἐμφανεστάτου πράγματος, μέγα καὶ βαθὺ μυστήριον ὑπαινίττεται. Καὶ ποῖον τοῦτό ἐστι; Καταβήσεται μὲν γὰρ ἐξ οὐρανῶν, ἵνα κρίνῃ τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιοσύνῃ· ἀλλ’ αὐτὸς, φησὶν, ἀποστελεῖ τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ, καὶ ἐκλέξουσιν ἐκ τῶν ἁμαρτωλῶν τοὺς δικαίους καὶ ἁγίους, καὶ προσοίσουσιν αὐτῷ· τούς γε μὴν ἑτέρους ἀφιᾶσιν ἐν γῇ, κολασθησομένους δηλονότι. Τοιοῦτόν τι καὶ ὁ πάνσοφος Παῦλος ὑποδηλοῖ γράφων· «Λέγω γὰρ ὑμῖν, ὅτι ἡμεῖς οἱ ζῶντες οἱ περιλειπόμενοι, οὐ μὴ φθάσωμεν τοὺς κοιμηθέντας, ἀλλ’ αὐτὸς σαλπίσει, καὶ οἱ νεκροὶ ἐν Χριστῷ ἀναστήσονται ἄφθαρτοι, ἐν ἀτόμῳ, ἐν ῥιπῇ ὀφθαλμοῦ· καὶ ἡμεῖς οἱ ζῶντες, ἅμα σὺν αὐτοῖς ἁρπαγησόμεθα ἐν νεφέλαις εἰς ἀπάντησιν τοῦ Κυρίου, εἰς ἀέρα·
Λ κακουργίας, καὶ ἁπάσης φαυλότητος ἐπιτηδευται, Β ἀφεθήσονται, τῇ διὰ πυρὸς ὑποκεισόμενοι δίκῃ. Εσται τοίνυν καὶ ἐπ' αὐτοῖς πλείστη τις καὶ ἀκρι 6ὴς τῶν τρόπων ἡ δοκιμασία· καὶ ὁ μὲν χρηστὸς παραληφθήσεται· ὅ γε μὲν οὐ τοιοῦτος ἀφεθήσε- ται (1). — (Α Γ. 1) Ειπόντος γε μὴν τὸ παρα. ληφθήσεται, χρησίμως καὶ ἀναγκαίως διερωτῶσιν οἱ μαθηταί· « Ποῦ, Κύριε; Ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς· Ὅπω τὸ σῶμα, ἐκεῖ συναχθήσονται οἱ ἀετοί, ο (Β Γ. 167, Καὶ τί δὲ τοῦτό ἐστιν; Ἀπὸ κοινοῦ καὶ ἐμφανεστάτου πράγματος, μέγα καὶ βαθύ μυ στήριον ὑπαινίττεται. Καὶ ποῖον τοῦτό ἐστι ; Κατα- βήσεται μὲν γὰρ ἐξ οὐρανῶν, ἵνα κρίνῃ τὴν οἰκου μένην ἐν δικαιοσύνῃ· ἀλλ' αὐτὸς, φησὶν, ἀποστελεί τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ, καὶ ἐκλέξουσιν ἐκ τῶν ἁμαρ τωλῶν τοὺς δικαίους καὶ ἁγίους, καὶ προσοίσουσιν αὐτῷ· τούς γε μὴν ἑτέρους ἀφιᾶσιν ἐν τῇ, κελε σθησομένους δηλονότι. Τοιοῦτόν τι καὶ ὁ πάνσοφος Παῦλος υποδηλοί γράφων ο Λέγω γὰρ ὑμῖν, ὅτι ἡμεῖς οἱ ζῶντες οι περιλειπόμενοι, οὐ μὴ φθάσιν μεν τοὺς κοιμηθέντας, ἀλλ' αὐτὸς σαλπίσει, καὶ οἱ νεκροὶ ἐν Χριστῷ ἀναστήσονται ἄφθαρτοι, ἐν ἀτόμων ἐν ῥιπῇ ὀφθαλμοῦ· καὶ ἡμεῖς οἱ ζῶντες, ἅμα συν αὐτοῖς ἁρπαγησόμεθα ἐν νεφέλαις εἰς ἀπάντησιν τοῦ Κυρίου, εἰς ἀέρα· καὶ οὕτως πάντοτε συν Κυρίω ἐσόμεθα. • Ωσπερ οὖν σώματος κειμένου νεκροῦ, τὰ σαρκοβόρα τῶν πτηνῶν ἐπ' αὐτὸ συντρέχει, οὕτως ὅταν ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραγένηται, τότε δὴ πάντες οἱ ἀετοι, τουτέστιν οἱ τὰ ὑψηλὰ πετόμενος, καὶ τῶν ἐπιγείων καὶ κοσμικῶν ἀνενηγμένοι πραγμάτων, ἐπ' αὐτὸν συνδραμοῦνται. το ΚΕΦΑΛ. ΙΗ. Πρὸς τὸ δεῖν πάντοτε προσεύχεσθαι, καὶ μὴ ἐκκακεῖν. (Α Γ. 256, 'Αδιαλείπτως οὖν χρή προσεύχεσθαι, κατὰ τὴν τοῦ μακαρίου Παύλου φωνὴν, εὖ εἰδότας καὶ ἀραρότως πιστεύοντας, ὅτι πάντα δύνα ται κατορθοῦν ὁ παρακαλούμενος. « Αιτείτω γάρ τις, φησί, πίστει μηδὲν διακρινόμενος. Ὁ γὰρ διακρινόμε νος ἔοικε κλύδωνι θαλάσσης, ανεμιζομένῳ καὶ μετα- ζομένῳ. » Μὴ γὰρ οιέσθω, φησὶν, ὁ ἄνθρωπος ἐκεῖ νος, ὡς λήψεταί τι παρὰ τοῦ Κυρίου υδριτης γὰρ ὁμολογουμένως ὁ διακρινόμενος. Εἰ γὰρ μὴ παπί- στευκας ὅτι τὴν σὴν αἴτησιν ἀποπερανεί, μηδὲ προς έλθῃς ὅλως· ἵνα μὴ κατήγορος εὑρεθῆς τοῦ πάντε . » Τ. 17. - S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. - circa hos quoque plurima et accurata norum ex- ploratio; et bonus quidem assumetur; qui vero se- cus fuerit, relinquetur. Cum dixisset, assu- metur, utiliter, imo necessario interrogant discipuli: • Ubi, Domine? Qui dixit illis : Ubicunque fuerit corpus, illuc congregabuntur aquile ".-Quid vero est hoc? Ex re communi ac manifestissima, granite atque profundum mysterium innuitur. Quale porro hoc est? Descendet nimirum cœlo, ut æquo jure mundum judicet : sed tanen angelos suos præniittel, qui a peccatoribus justos sanctosque secernent, ei- que exhibebunt; reliquos auten in terra relinquent, puniendos videlicet. llujusmodi aliquid sapientissi- mus quoque Paulus significat, scribens : ‹ Dico enimn vobis, quod nos qui vivimus, qui residui sumus, non præreuiemus eos qui dormierunt; sed ipse buc- cina clangel, et mortui in Christo resurgent incor- rupti, in puncto temporis, in ictu oculi. Et nos qui vivimus, simul rapiemur cum illis in nubibus ob- viam Christo in acrem, et sic semper cum Domino erimus”. › Sicut ergo, jacente cadavere, carnivoræ aves in id convolant; ita cum Filius hominis veniet, tunc omnes aquilæ, id est qui alte volaverint, et su- pra terrenas mundanasque res sese extulerint, ad ipsum concurrent. D f. b) CAP. XVIII. V. 1. Quoniam oported semper orare et non de- ficere. Sine Intermissione itaque oportet orare, secun- dum beati Pauli dictum"; bene conscios firmiter- que credentes, omnia Deum invocatum feliciter posse praestare. • Postulet enim quisque, inquit, Ade nihil hæsitans. Nam qui hæsitat, similis est Auctui maris qui a vento movetur et circumfer- tur ". » Certe hujusmodi homo haud putet se quid- quam a Domino accepturum : nam sine dubio facit injuriam qui hæsitat. Nisi enim credideris Deum precibus tuts fore consensurum, nunquam ad eum supplex accedas; ne accusator Omnipotentis "Luc. xvi, 36, 37; Matth. xXIV, Jac. 1, 6. 28. C C f. b, D (59) Thess. 1, seq. ; Corinth.xv, 52. Thess. in Lat. cat. CYRILLUS. Value autem accommodate defectionis tempus et rationalis lucis privationem, noctem appellavit: nocte siquidem et tenebris de- terior hominum tunc erit constitutio, propter amen- tiam el errorem qui tum illos apprehendet. Quapro- pler, inquit, dico vobis, duo erunt in lecto uno, et duo erunt in molendino, quorum unus assumetur tanquam alienus ab ira, et alter relinquetur igni tradendus, quem thesaurizavit sibi in die iræ. At- que ita het separatio proborum et amicorum Dei ab improbis, ne indifferenter ira· superveniens etiam justos apprehendat. Quapropter sicuti ad Lot misit Deus angelos suos, qui illuín e Sodomorum ever- Bione eduxerunt, sic etiam ante consummationem universi, antequam improbos ira corripiat, ne una cum hoc mundo etiam justi condemnentur, mittet quoque angelos suos, qui, impiis pœnam passuris in terra relictis, sanctos et justos ad Deum adducent. Tum duorum in lecto jacentium, unus tanquam Dem dignus assumetur; alter vero, quippe dignus quoem impiorum ira punitioque corripiat, relinquetur. La- dem erit ratio de duobus in uno molendino molen - tibus. Molentes autem appellavit eos qui tenuem al- que inopem inter homines vitam ducunt. In leeze verojacentes vocavit eos, qui mollem et dissoluta em vitam traducunt. Simile quid etiain Moyses scripsit in Exodo (x11, 29), ubi ait iram Domini percussissa primogenita Egypti a primogenito Pharaonis que ad primogenitum captivæ quæ erat in carcere, aut ejus quæ pinsebat in mola. Per quod, ut nobis Scriptura innuit, et in fastigio honoris exsisteiles, et intimos atque ǝbjectissimæ conditions hominuce voluit significare. » (1) Hic paulo amplior est Cyrillus apud Corderiam D
PG 72:848καὶ οὕτως πάντοτε σὺν Κυρίῳ ἐσόμεθα.» Ὥσπερ οὖν σώματος κειμένου νεκροῦ, τὰ σαρκοβόρα τῶν πτηνῶν ἐπ’ αὐτὸ συντρέχει, οὕτως ὅταν ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραγένηται, τότε δὴ πάντες οἱ ἀετοὶ, τουτέστιν οἱ τὰ ὑψηλὰ πετόμενοι, καὶ τῶν ἐπιγείων καὶ κοσμικῶν ἀνενηγμένοι πραγμάτων, ἐπ’ αὐτὸν συνδραμοῦνται.
Λ κακουργίας, καὶ ἁπάσης φαυλότητος ἐπιτηδευται, Β ἀφεθήσονται, τῇ διὰ πυρὸς ὑποκεισόμενοι δίκῃ. Εσται τοίνυν καὶ ἐπ' αὐτοῖς πλείστη τις καὶ ἀκρι 6ὴς τῶν τρόπων ἡ δοκιμασία· καὶ ὁ μὲν χρηστὸς παραληφθήσεται· ὅ γε μὲν οὐ τοιοῦτος ἀφεθήσε- ται (1). — (Α Γ. 1) Ειπόντος γε μὴν τὸ παρα. ληφθήσεται, χρησίμως καὶ ἀναγκαίως διερωτῶσιν οἱ μαθηταί· « Ποῦ, Κύριε; Ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς· Ὅπω τὸ σῶμα, ἐκεῖ συναχθήσονται οἱ ἀετοί, ο (Β Γ. 167, Καὶ τί δὲ τοῦτό ἐστιν; Ἀπὸ κοινοῦ καὶ ἐμφανεστάτου πράγματος, μέγα καὶ βαθύ μυ στήριον ὑπαινίττεται. Καὶ ποῖον τοῦτό ἐστι ; Κατα- βήσεται μὲν γὰρ ἐξ οὐρανῶν, ἵνα κρίνῃ τὴν οἰκου μένην ἐν δικαιοσύνῃ· ἀλλ' αὐτὸς, φησὶν, ἀποστελεί τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ, καὶ ἐκλέξουσιν ἐκ τῶν ἁμαρ τωλῶν τοὺς δικαίους καὶ ἁγίους, καὶ προσοίσουσιν αὐτῷ· τούς γε μὴν ἑτέρους ἀφιᾶσιν ἐν τῇ, κελε σθησομένους δηλονότι. Τοιοῦτόν τι καὶ ὁ πάνσοφος Παῦλος υποδηλοί γράφων ο Λέγω γὰρ ὑμῖν, ὅτι ἡμεῖς οἱ ζῶντες οι περιλειπόμενοι, οὐ μὴ φθάσιν μεν τοὺς κοιμηθέντας, ἀλλ' αὐτὸς σαλπίσει, καὶ οἱ νεκροὶ ἐν Χριστῷ ἀναστήσονται ἄφθαρτοι, ἐν ἀτόμων ἐν ῥιπῇ ὀφθαλμοῦ· καὶ ἡμεῖς οἱ ζῶντες, ἅμα συν αὐτοῖς ἁρπαγησόμεθα ἐν νεφέλαις εἰς ἀπάντησιν τοῦ Κυρίου, εἰς ἀέρα· καὶ οὕτως πάντοτε συν Κυρίω ἐσόμεθα. • Ωσπερ οὖν σώματος κειμένου νεκροῦ, τὰ σαρκοβόρα τῶν πτηνῶν ἐπ' αὐτὸ συντρέχει, οὕτως ὅταν ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραγένηται, τότε δὴ πάντες οἱ ἀετοι, τουτέστιν οἱ τὰ ὑψηλὰ πετόμενος, καὶ τῶν ἐπιγείων καὶ κοσμικῶν ἀνενηγμένοι πραγμάτων, ἐπ' αὐτὸν συνδραμοῦνται. το ΚΕΦΑΛ. ΙΗ. Πρὸς τὸ δεῖν πάντοτε προσεύχεσθαι, καὶ μὴ ἐκκακεῖν. (Α Γ. 256, 'Αδιαλείπτως οὖν χρή προσεύχεσθαι, κατὰ τὴν τοῦ μακαρίου Παύλου φωνὴν, εὖ εἰδότας καὶ ἀραρότως πιστεύοντας, ὅτι πάντα δύνα ται κατορθοῦν ὁ παρακαλούμενος. « Αιτείτω γάρ τις, φησί, πίστει μηδὲν διακρινόμενος. Ὁ γὰρ διακρινόμε νος ἔοικε κλύδωνι θαλάσσης, ανεμιζομένῳ καὶ μετα- ζομένῳ. » Μὴ γὰρ οιέσθω, φησὶν, ὁ ἄνθρωπος ἐκεῖ νος, ὡς λήψεταί τι παρὰ τοῦ Κυρίου υδριτης γὰρ ὁμολογουμένως ὁ διακρινόμενος. Εἰ γὰρ μὴ παπί- στευκας ὅτι τὴν σὴν αἴτησιν ἀποπερανεί, μηδὲ προς έλθῃς ὅλως· ἵνα μὴ κατήγορος εὑρεθῆς τοῦ πάντε . » Τ. 17. - S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. - circa hos quoque plurima et accurata norum ex- ploratio; et bonus quidem assumetur; qui vero se- cus fuerit, relinquetur. Cum dixisset, assu- metur, utiliter, imo necessario interrogant discipuli: • Ubi, Domine? Qui dixit illis : Ubicunque fuerit corpus, illuc congregabuntur aquile ".-Quid vero est hoc? Ex re communi ac manifestissima, granite atque profundum mysterium innuitur. Quale porro hoc est? Descendet nimirum cœlo, ut æquo jure mundum judicet : sed tanen angelos suos præniittel, qui a peccatoribus justos sanctosque secernent, ei- que exhibebunt; reliquos auten in terra relinquent, puniendos videlicet. llujusmodi aliquid sapientissi- mus quoque Paulus significat, scribens : ‹ Dico enimn vobis, quod nos qui vivimus, qui residui sumus, non præreuiemus eos qui dormierunt; sed ipse buc- cina clangel, et mortui in Christo resurgent incor- rupti, in puncto temporis, in ictu oculi. Et nos qui vivimus, simul rapiemur cum illis in nubibus ob- viam Christo in acrem, et sic semper cum Domino erimus”. › Sicut ergo, jacente cadavere, carnivoræ aves in id convolant; ita cum Filius hominis veniet, tunc omnes aquilæ, id est qui alte volaverint, et su- pra terrenas mundanasque res sese extulerint, ad ipsum concurrent. D f. b) CAP. XVIII. V. 1. Quoniam oported semper orare et non de- ficere. Sine Intermissione itaque oportet orare, secun- dum beati Pauli dictum"; bene conscios firmiter- que credentes, omnia Deum invocatum feliciter posse praestare. • Postulet enim quisque, inquit, Ade nihil hæsitans. Nam qui hæsitat, similis est Auctui maris qui a vento movetur et circumfer- tur ". » Certe hujusmodi homo haud putet se quid- quam a Domino accepturum : nam sine dubio facit injuriam qui hæsitat. Nisi enim credideris Deum precibus tuts fore consensurum, nunquam ad eum supplex accedas; ne accusator Omnipotentis "Luc. xvi, 36, 37; Matth. xXIV, Jac. 1, 6. 28. C C f. b, D (59) Thess. 1, seq. ; Corinth.xv, 52. Thess. in Lat. cat. CYRILLUS. Value autem accommodate defectionis tempus et rationalis lucis privationem, noctem appellavit: nocte siquidem et tenebris de- terior hominum tunc erit constitutio, propter amen- tiam el errorem qui tum illos apprehendet. Quapro- pler, inquit, dico vobis, duo erunt in lecto uno, et duo erunt in molendino, quorum unus assumetur tanquam alienus ab ira, et alter relinquetur igni tradendus, quem thesaurizavit sibi in die iræ. At- que ita het separatio proborum et amicorum Dei ab improbis, ne indifferenter ira· superveniens etiam justos apprehendat. Quapropter sicuti ad Lot misit Deus angelos suos, qui illuín e Sodomorum ever- Bione eduxerunt, sic etiam ante consummationem universi, antequam improbos ira corripiat, ne una cum hoc mundo etiam justi condemnentur, mittet quoque angelos suos, qui, impiis pœnam passuris in terra relictis, sanctos et justos ad Deum adducent. Tum duorum in lecto jacentium, unus tanquam Dem dignus assumetur; alter vero, quippe dignus quoem impiorum ira punitioque corripiat, relinquetur. La- dem erit ratio de duobus in uno molendino molen - tibus. Molentes autem appellavit eos qui tenuem al- que inopem inter homines vitam ducunt. In leeze verojacentes vocavit eos, qui mollem et dissoluta em vitam traducunt. Simile quid etiain Moyses scripsit in Exodo (x11, 29), ubi ait iram Domini percussissa primogenita Egypti a primogenito Pharaonis que ad primogenitum captivæ quæ erat in carcere, aut ejus quæ pinsebat in mola. Per quod, ut nobis Scriptura innuit, et in fastigio honoris exsisteiles, et intimos atque ǝbjectissimæ conditions hominuce voluit significare. » (1) Hic paulo amplior est Cyrillus apud Corderiam D
Chapter 18ΚΕΦΑΛ. ΙΗ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΚΕΦΑΛ. ΙΗ. «Πρὸς τὸ δεῖν πάντοτε προσεύχεσθαι, καὶ μὴ ἐκκακεῖν.» (α φ. 236, ξ φ. 144 β, δ φ 59) Ἀδιαλείπτως οὖν χρὴ προσεύχεσθαι, κατὰ τὴν τοῦ μακαρίου Παύλου φωνὴν, εὖ εἰδότας καὶ ἀραρότως πιστεύοντας, ὅτι πάντα δύναται κατορθοῦν ὁ παρακαλούμενος. «Αἰτείτω γάρ τις, φησὶ, πίστει μηδὲν διακρινόμενος. Ὁ γὰρ διακρινόμενος, ἔοικε κλύδωνι θαλάσσης, ἀνεμιζομένῳ καὶ ῥιπιζομένῳ.» Μὴ γὰρ οἰέσθω, φησὶν, ὁ ἄνθρωπος ἐκεῖνος, ὡς λήψεταί τι παρὰ τοῦ Κυρίου· ὑβριστὴς γὰρ ὁμολογουμένως ὁ διακρινόμενος. Εἰ γὰρ μὴ πεπίστευκας ὅτι τὴν σὴν αἴτησιν ἀποπερανεῖ, μηδὲ προςέλθῃς ὅλως· ἵνα μὴ κατήγορος εὑρεθῇς τοῦς πάντα ἰσχύοντος, διψυχήσας ἀβούλως. Χρὴ τοιγαροῦν τὴν οὕτως αἰσχρὰν παραιτεῖσθαι νόσον·
Λ κακουργίας, καὶ ἁπάσης φαυλότητος ἐπιτηδευται, Β ἀφεθήσονται, τῇ διὰ πυρὸς ὑποκεισόμενοι δίκῃ. Εσται τοίνυν καὶ ἐπ' αὐτοῖς πλείστη τις καὶ ἀκρι 6ὴς τῶν τρόπων ἡ δοκιμασία· καὶ ὁ μὲν χρηστὸς παραληφθήσεται· ὅ γε μὲν οὐ τοιοῦτος ἀφεθήσε- ται (1). — (Α Γ. 1) Ειπόντος γε μὴν τὸ παρα. ληφθήσεται, χρησίμως καὶ ἀναγκαίως διερωτῶσιν οἱ μαθηταί· « Ποῦ, Κύριε; Ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς· Ὅπω τὸ σῶμα, ἐκεῖ συναχθήσονται οἱ ἀετοί, ο (Β Γ. 167, Καὶ τί δὲ τοῦτό ἐστιν; Ἀπὸ κοινοῦ καὶ ἐμφανεστάτου πράγματος, μέγα καὶ βαθύ μυ στήριον ὑπαινίττεται. Καὶ ποῖον τοῦτό ἐστι ; Κατα- βήσεται μὲν γὰρ ἐξ οὐρανῶν, ἵνα κρίνῃ τὴν οἰκου μένην ἐν δικαιοσύνῃ· ἀλλ' αὐτὸς, φησὶν, ἀποστελεί τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ, καὶ ἐκλέξουσιν ἐκ τῶν ἁμαρ τωλῶν τοὺς δικαίους καὶ ἁγίους, καὶ προσοίσουσιν αὐτῷ· τούς γε μὴν ἑτέρους ἀφιᾶσιν ἐν τῇ, κελε σθησομένους δηλονότι. Τοιοῦτόν τι καὶ ὁ πάνσοφος Παῦλος υποδηλοί γράφων ο Λέγω γὰρ ὑμῖν, ὅτι ἡμεῖς οἱ ζῶντες οι περιλειπόμενοι, οὐ μὴ φθάσιν μεν τοὺς κοιμηθέντας, ἀλλ' αὐτὸς σαλπίσει, καὶ οἱ νεκροὶ ἐν Χριστῷ ἀναστήσονται ἄφθαρτοι, ἐν ἀτόμων ἐν ῥιπῇ ὀφθαλμοῦ· καὶ ἡμεῖς οἱ ζῶντες, ἅμα συν αὐτοῖς ἁρπαγησόμεθα ἐν νεφέλαις εἰς ἀπάντησιν τοῦ Κυρίου, εἰς ἀέρα· καὶ οὕτως πάντοτε συν Κυρίω ἐσόμεθα. • Ωσπερ οὖν σώματος κειμένου νεκροῦ, τὰ σαρκοβόρα τῶν πτηνῶν ἐπ' αὐτὸ συντρέχει, οὕτως ὅταν ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραγένηται, τότε δὴ πάντες οἱ ἀετοι, τουτέστιν οἱ τὰ ὑψηλὰ πετόμενος, καὶ τῶν ἐπιγείων καὶ κοσμικῶν ἀνενηγμένοι πραγμάτων, ἐπ' αὐτὸν συνδραμοῦνται. το ΚΕΦΑΛ. ΙΗ. Πρὸς τὸ δεῖν πάντοτε προσεύχεσθαι, καὶ μὴ ἐκκακεῖν. (Α Γ. 256, 'Αδιαλείπτως οὖν χρή προσεύχεσθαι, κατὰ τὴν τοῦ μακαρίου Παύλου φωνὴν, εὖ εἰδότας καὶ ἀραρότως πιστεύοντας, ὅτι πάντα δύνα ται κατορθοῦν ὁ παρακαλούμενος. « Αιτείτω γάρ τις, φησί, πίστει μηδὲν διακρινόμενος. Ὁ γὰρ διακρινόμε νος ἔοικε κλύδωνι θαλάσσης, ανεμιζομένῳ καὶ μετα- ζομένῳ. » Μὴ γὰρ οιέσθω, φησὶν, ὁ ἄνθρωπος ἐκεῖ νος, ὡς λήψεταί τι παρὰ τοῦ Κυρίου υδριτης γὰρ ὁμολογουμένως ὁ διακρινόμενος. Εἰ γὰρ μὴ παπί- στευκας ὅτι τὴν σὴν αἴτησιν ἀποπερανεί, μηδὲ προς έλθῃς ὅλως· ἵνα μὴ κατήγορος εὑρεθῆς τοῦ πάντε . » Τ. 17. - S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. - circa hos quoque plurima et accurata norum ex- ploratio; et bonus quidem assumetur; qui vero se- cus fuerit, relinquetur. Cum dixisset, assu- metur, utiliter, imo necessario interrogant discipuli: • Ubi, Domine? Qui dixit illis : Ubicunque fuerit corpus, illuc congregabuntur aquile ".-Quid vero est hoc? Ex re communi ac manifestissima, granite atque profundum mysterium innuitur. Quale porro hoc est? Descendet nimirum cœlo, ut æquo jure mundum judicet : sed tanen angelos suos præniittel, qui a peccatoribus justos sanctosque secernent, ei- que exhibebunt; reliquos auten in terra relinquent, puniendos videlicet. llujusmodi aliquid sapientissi- mus quoque Paulus significat, scribens : ‹ Dico enimn vobis, quod nos qui vivimus, qui residui sumus, non præreuiemus eos qui dormierunt; sed ipse buc- cina clangel, et mortui in Christo resurgent incor- rupti, in puncto temporis, in ictu oculi. Et nos qui vivimus, simul rapiemur cum illis in nubibus ob- viam Christo in acrem, et sic semper cum Domino erimus”. › Sicut ergo, jacente cadavere, carnivoræ aves in id convolant; ita cum Filius hominis veniet, tunc omnes aquilæ, id est qui alte volaverint, et su- pra terrenas mundanasque res sese extulerint, ad ipsum concurrent. D f. b) CAP. XVIII. V. 1. Quoniam oported semper orare et non de- ficere. Sine Intermissione itaque oportet orare, secun- dum beati Pauli dictum"; bene conscios firmiter- que credentes, omnia Deum invocatum feliciter posse praestare. • Postulet enim quisque, inquit, Ade nihil hæsitans. Nam qui hæsitat, similis est Auctui maris qui a vento movetur et circumfer- tur ". » Certe hujusmodi homo haud putet se quid- quam a Domino accepturum : nam sine dubio facit injuriam qui hæsitat. Nisi enim credideris Deum precibus tuts fore consensurum, nunquam ad eum supplex accedas; ne accusator Omnipotentis "Luc. xvi, 36, 37; Matth. xXIV, Jac. 1, 6. 28. C C f. b, D (59) Thess. 1, seq. ; Corinth.xv, 52. Thess. in Lat. cat. CYRILLUS. Value autem accommodate defectionis tempus et rationalis lucis privationem, noctem appellavit: nocte siquidem et tenebris de- terior hominum tunc erit constitutio, propter amen- tiam el errorem qui tum illos apprehendet. Quapro- pler, inquit, dico vobis, duo erunt in lecto uno, et duo erunt in molendino, quorum unus assumetur tanquam alienus ab ira, et alter relinquetur igni tradendus, quem thesaurizavit sibi in die iræ. At- que ita het separatio proborum et amicorum Dei ab improbis, ne indifferenter ira· superveniens etiam justos apprehendat. Quapropter sicuti ad Lot misit Deus angelos suos, qui illuín e Sodomorum ever- Bione eduxerunt, sic etiam ante consummationem universi, antequam improbos ira corripiat, ne una cum hoc mundo etiam justi condemnentur, mittet quoque angelos suos, qui, impiis pœnam passuris in terra relictis, sanctos et justos ad Deum adducent. Tum duorum in lecto jacentium, unus tanquam Dem dignus assumetur; alter vero, quippe dignus quoem impiorum ira punitioque corripiat, relinquetur. La- dem erit ratio de duobus in uno molendino molen - tibus. Molentes autem appellavit eos qui tenuem al- que inopem inter homines vitam ducunt. In leeze verojacentes vocavit eos, qui mollem et dissoluta em vitam traducunt. Simile quid etiain Moyses scripsit in Exodo (x11, 29), ubi ait iram Domini percussissa primogenita Egypti a primogenito Pharaonis que ad primogenitum captivæ quæ erat in carcere, aut ejus quæ pinsebat in mola. Per quod, ut nobis Scriptura innuit, et in fastigio honoris exsisteiles, et intimos atque ǝbjectissimæ conditions hominuce voluit significare. » (1) Hic paulo amplior est Cyrillus apud Corderiam D
ὅτι δὲ τοῖς οὐ περιέργως ἢ ἀτημελῶς, ἀλλ’ ἐν σπουδῇ καὶ ἀδιαλείπτως ποιουμένοις τὰς λιτὰς κατανεύσει ὁ Θεὸς, ἡ προκειμένη παραβολὴ πιστώσεται. Εἰ γὰρ τὸν ἄδικον κριτὴν, τὸν μήτε Θεὸν φοβούμενον, μήτε μὲν ἄνθρωπον ἐντρεπόμενον, δεδυσώπηκε τῆς χήρας ἡ συνεχὴς πρόσοδος, ὥστε καὶ ἄκοντα ποιῆσαι τὴν ἐκδίκησιν αὐτῆς, πῶς ὁ φιλοικτείρμων καὶ μισοπόνηρος, ὁ τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτὸν χεῖρα νέμων ἀεὶ τὴν σώζουσαν, οὐ προσδέξεται μὲν προσιόντας αὐτῷ καὶ ἐν ἡμέρᾳ καὶ ἐν νυκτὶ, ποιήσει δὲ τὴν ἐκδίκησιν αὐτῶν ὡς ἐξειλεγμένων; (α φ. 236) Ἀλλὰ γὰρ τίνες ὅλως οἱ ἀδικοῦντες αὐτοὺς, φέρε δὴ, φέρε καταθρήσωμεν [ ξοδ . καταθρηνήσωμεν]. Ἀδικοῦσιν ἁγίους πλεῖστοί τε ὅσοι καὶ ἐπὶ πολλοῖς, τὸν τῆς ἀληθείας ὀρθοτομοῦντας λόγον, οἱ τῶν ἱερῶν δογμάτων ἀνεπιστήμονες, καὶ πάσης ὀρθότητος ἀπενηνεγμένοι. Οὗτοι δέ εἰσι, τὰ μιαρὰ καὶ βέβηλα τῶν αἱρετικῶν ἐργαστήρια, ἅπερ ἂν εἴποι τις θανάτου πύλας· οὗτοι διωγμοὺς καὶ θλίψεις ἐπάγουσι τοῖς ὀρθοποδοῦσι περὶ τὴν πίστιν· κατὰ τούτων οἱ Θεῷ γνώριμοι ποιοῦνται τὰς λιτὰς, τοὺς ἁγίους ἀποστόλους ἀπομιμούμενοι, οἳ τῆς Ἰουδαίων σκαιότητος κατακεκραγότες, ἔφασκον·
Λ κακουργίας, καὶ ἁπάσης φαυλότητος ἐπιτηδευται, Β ἀφεθήσονται, τῇ διὰ πυρὸς ὑποκεισόμενοι δίκῃ. Εσται τοίνυν καὶ ἐπ' αὐτοῖς πλείστη τις καὶ ἀκρι 6ὴς τῶν τρόπων ἡ δοκιμασία· καὶ ὁ μὲν χρηστὸς παραληφθήσεται· ὅ γε μὲν οὐ τοιοῦτος ἀφεθήσε- ται (1). — (Α Γ. 1) Ειπόντος γε μὴν τὸ παρα. ληφθήσεται, χρησίμως καὶ ἀναγκαίως διερωτῶσιν οἱ μαθηταί· « Ποῦ, Κύριε; Ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς· Ὅπω τὸ σῶμα, ἐκεῖ συναχθήσονται οἱ ἀετοί, ο (Β Γ. 167, Καὶ τί δὲ τοῦτό ἐστιν; Ἀπὸ κοινοῦ καὶ ἐμφανεστάτου πράγματος, μέγα καὶ βαθύ μυ στήριον ὑπαινίττεται. Καὶ ποῖον τοῦτό ἐστι ; Κατα- βήσεται μὲν γὰρ ἐξ οὐρανῶν, ἵνα κρίνῃ τὴν οἰκου μένην ἐν δικαιοσύνῃ· ἀλλ' αὐτὸς, φησὶν, ἀποστελεί τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ, καὶ ἐκλέξουσιν ἐκ τῶν ἁμαρ τωλῶν τοὺς δικαίους καὶ ἁγίους, καὶ προσοίσουσιν αὐτῷ· τούς γε μὴν ἑτέρους ἀφιᾶσιν ἐν τῇ, κελε σθησομένους δηλονότι. Τοιοῦτόν τι καὶ ὁ πάνσοφος Παῦλος υποδηλοί γράφων ο Λέγω γὰρ ὑμῖν, ὅτι ἡμεῖς οἱ ζῶντες οι περιλειπόμενοι, οὐ μὴ φθάσιν μεν τοὺς κοιμηθέντας, ἀλλ' αὐτὸς σαλπίσει, καὶ οἱ νεκροὶ ἐν Χριστῷ ἀναστήσονται ἄφθαρτοι, ἐν ἀτόμων ἐν ῥιπῇ ὀφθαλμοῦ· καὶ ἡμεῖς οἱ ζῶντες, ἅμα συν αὐτοῖς ἁρπαγησόμεθα ἐν νεφέλαις εἰς ἀπάντησιν τοῦ Κυρίου, εἰς ἀέρα· καὶ οὕτως πάντοτε συν Κυρίω ἐσόμεθα. • Ωσπερ οὖν σώματος κειμένου νεκροῦ, τὰ σαρκοβόρα τῶν πτηνῶν ἐπ' αὐτὸ συντρέχει, οὕτως ὅταν ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραγένηται, τότε δὴ πάντες οἱ ἀετοι, τουτέστιν οἱ τὰ ὑψηλὰ πετόμενος, καὶ τῶν ἐπιγείων καὶ κοσμικῶν ἀνενηγμένοι πραγμάτων, ἐπ' αὐτὸν συνδραμοῦνται. το ΚΕΦΑΛ. ΙΗ. Πρὸς τὸ δεῖν πάντοτε προσεύχεσθαι, καὶ μὴ ἐκκακεῖν. (Α Γ. 256, 'Αδιαλείπτως οὖν χρή προσεύχεσθαι, κατὰ τὴν τοῦ μακαρίου Παύλου φωνὴν, εὖ εἰδότας καὶ ἀραρότως πιστεύοντας, ὅτι πάντα δύνα ται κατορθοῦν ὁ παρακαλούμενος. « Αιτείτω γάρ τις, φησί, πίστει μηδὲν διακρινόμενος. Ὁ γὰρ διακρινόμε νος ἔοικε κλύδωνι θαλάσσης, ανεμιζομένῳ καὶ μετα- ζομένῳ. » Μὴ γὰρ οιέσθω, φησὶν, ὁ ἄνθρωπος ἐκεῖ νος, ὡς λήψεταί τι παρὰ τοῦ Κυρίου υδριτης γὰρ ὁμολογουμένως ὁ διακρινόμενος. Εἰ γὰρ μὴ παπί- στευκας ὅτι τὴν σὴν αἴτησιν ἀποπερανεί, μηδὲ προς έλθῃς ὅλως· ἵνα μὴ κατήγορος εὑρεθῆς τοῦ πάντε . » Τ. 17. - S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. - circa hos quoque plurima et accurata norum ex- ploratio; et bonus quidem assumetur; qui vero se- cus fuerit, relinquetur. Cum dixisset, assu- metur, utiliter, imo necessario interrogant discipuli: • Ubi, Domine? Qui dixit illis : Ubicunque fuerit corpus, illuc congregabuntur aquile ".-Quid vero est hoc? Ex re communi ac manifestissima, granite atque profundum mysterium innuitur. Quale porro hoc est? Descendet nimirum cœlo, ut æquo jure mundum judicet : sed tanen angelos suos præniittel, qui a peccatoribus justos sanctosque secernent, ei- que exhibebunt; reliquos auten in terra relinquent, puniendos videlicet. llujusmodi aliquid sapientissi- mus quoque Paulus significat, scribens : ‹ Dico enimn vobis, quod nos qui vivimus, qui residui sumus, non præreuiemus eos qui dormierunt; sed ipse buc- cina clangel, et mortui in Christo resurgent incor- rupti, in puncto temporis, in ictu oculi. Et nos qui vivimus, simul rapiemur cum illis in nubibus ob- viam Christo in acrem, et sic semper cum Domino erimus”. › Sicut ergo, jacente cadavere, carnivoræ aves in id convolant; ita cum Filius hominis veniet, tunc omnes aquilæ, id est qui alte volaverint, et su- pra terrenas mundanasque res sese extulerint, ad ipsum concurrent. D f. b) CAP. XVIII. V. 1. Quoniam oported semper orare et non de- ficere. Sine Intermissione itaque oportet orare, secun- dum beati Pauli dictum"; bene conscios firmiter- que credentes, omnia Deum invocatum feliciter posse praestare. • Postulet enim quisque, inquit, Ade nihil hæsitans. Nam qui hæsitat, similis est Auctui maris qui a vento movetur et circumfer- tur ". » Certe hujusmodi homo haud putet se quid- quam a Domino accepturum : nam sine dubio facit injuriam qui hæsitat. Nisi enim credideris Deum precibus tuts fore consensurum, nunquam ad eum supplex accedas; ne accusator Omnipotentis "Luc. xvi, 36, 37; Matth. xXIV, Jac. 1, 6. 28. C C f. b, D (59) Thess. 1, seq. ; Corinth.xv, 52. Thess. in Lat. cat. CYRILLUS. Value autem accommodate defectionis tempus et rationalis lucis privationem, noctem appellavit: nocte siquidem et tenebris de- terior hominum tunc erit constitutio, propter amen- tiam el errorem qui tum illos apprehendet. Quapro- pler, inquit, dico vobis, duo erunt in lecto uno, et duo erunt in molendino, quorum unus assumetur tanquam alienus ab ira, et alter relinquetur igni tradendus, quem thesaurizavit sibi in die iræ. At- que ita het separatio proborum et amicorum Dei ab improbis, ne indifferenter ira· superveniens etiam justos apprehendat. Quapropter sicuti ad Lot misit Deus angelos suos, qui illuín e Sodomorum ever- Bione eduxerunt, sic etiam ante consummationem universi, antequam improbos ira corripiat, ne una cum hoc mundo etiam justi condemnentur, mittet quoque angelos suos, qui, impiis pœnam passuris in terra relictis, sanctos et justos ad Deum adducent. Tum duorum in lecto jacentium, unus tanquam Dem dignus assumetur; alter vero, quippe dignus quoem impiorum ira punitioque corripiat, relinquetur. La- dem erit ratio de duobus in uno molendino molen - tibus. Molentes autem appellavit eos qui tenuem al- que inopem inter homines vitam ducunt. In leeze verojacentes vocavit eos, qui mollem et dissoluta em vitam traducunt. Simile quid etiain Moyses scripsit in Exodo (x11, 29), ubi ait iram Domini percussissa primogenita Egypti a primogenito Pharaonis que ad primogenitum captivæ quæ erat in carcere, aut ejus quæ pinsebat in mola. Per quod, ut nobis Scriptura innuit, et in fastigio honoris exsisteiles, et intimos atque ǝbjectissimæ conditions hominuce voluit significare. » (1) Hic paulo amplior est Cyrillus apud Corderiam D
PG 72:850«Καὶ τὰ νῦν, Κύριε, ἔπιδε ἐπὶ τὰς ἀπειλὰς αὐτῶν, καὶ δὸς τοῖς δούλοις σου μετὰ παῤῥησίας λαλεῖν τὸν λόγον σου.» Ἀλλὰ γὰρ ἴσως ἐρεῖ τις· Τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις ἔφη που Χριστός· «Ἀγαπᾶτε τοὺς ἐχθροὺς ὑμῶν, προσεύχεσθε ἐπὶ τῶν ἐπηρεαζόντων.» Πῶς οὖν ἄρα προσευξόμεθα κατ’ αὐτῶν, εἶτα τῆς θείας οὐκ ἀλογήσομεν ἐντολῆς; Πρὸς τοῦτό φαμεν· Ἆρ’ οὖν εὐξόμεθα παῤῥησίαν αὐτοῖς καὶ ἰσχὺν δοθῆναι παρὰ Θεοῦ, ἵνα τοὺς τὰ αὐτὰ πρεσβεύοντας μὴ ἐῶσι μυσταγωγεῖν; Καὶ πῶς οὐκ εὔηθες παντελῶς τὸ χρῆμά ἐστιν; Οὐκοῦν ὅταν μὲν εἰς ἡμᾶς αὐτοὺς τὰ παρά τινων ἔρχηται πλημμελήματα, τότε δὴ, τότε καύχημα ποιησόμεθα τὸ ἐπ’ αὐτοῖς ἀμνησίκακον καὶ φιλάλληλον· τότε τοὺς ἁγίους Πατέρας ἀπομιμούμενοι, κἂν παίωσι, κἂν ὑβρίζωσι, κἂν ἑτέρους ἡμῖν πλεονεξίας ἐπιφέρωσι τρόπους, ἀπαλλάξομεν πάσης αἰτίας αὐτοὺς, κρείττους ἐσόμεθα καὶ ὀργῆς καὶ λύπης. Ὅταν δέ τινες εἰς αὐτὴν ἁμαρτάνωσι τὴν τοῦ Θεοῦ δόξαν, τῶν τὸ θεῖον ἱερουργούντων κήρυγμα, πολέμους καὶ θλίψεις κατασωρεύοντες, τότε πρόσιμεν Θεῷ, τὴν παρ’ αὐτοῦ ζητοῦντες ἐπικουρίαν, καὶ τῶν μαχομένων αὐτοῦ τῇ δόξῃ κατακεκραγότες· καθάπερ ἀμέλει καὶ ὁ μέγας Μωϋσῆς·
ισχύοντος, διψυχήσας ἀβούλως. Χρὴ τοιγαροῦν τὴν οὕτως αἰσχρὰν παραιτεῖσθαι νήσον· ὅτι δὲ τοῖς οὐ περιέργως ἢ ἀτημελῶς, ἀλλ' ἐν σπουδῇ καὶ ἀδιαλεί πως ποιουμένοις τὰς λιτὰς κατανεύσει ὁ Θεὸς, ἡ προκειμένη παραβολὴ πιστώσεται. Εἰ γὰρ τὸν ἄδικον κριτὴν, τὸν μήτε Θεὸν φοβούμενον, μήτε μὲν ἄνθρω- πον ἐντρεπόμενον, δεδυσώπηκε τῆς χήρας ἡ συνεχής πρόσοδος, ὥστε καὶ ἄκοντα ποιῆσαι τὴν ἐκδίκησιν αὐτῆς, πῶς ὁ φιλοικτίρμων καὶ μισοπόνηρος, δ τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτὸν χεῖρα νέμων ἀεὶ τὴν σώζουσαν, οὐ προσδέξεται μὲν προσιόντας αὐτῷ καὶ ἐν ἡμέρᾳ καὶ ἐν νυκτί, ποιήσει δὲ τὴν ἐκδίκησιν αὐτῶν ὡς ἐξειλεγμένων ; (Α Γ. 236) Αλλὰ γὰρ τίνες ὅλως οἱ ἀδικοῦντες αὐτοὺς, φέρε δή, φέρε καταθρήσωμεν κατα- θρηνήσωμεν]. 'Αδικοῦσιν ἁγίους πλεῖστοί τε ὅτοι καὶ Β ἐπὶ πολλοῖς, τὸν τῆς ἀληθείας ὀρθοτομούντας λόγον, οἱ τῶν ἱερῶν δογμάτων ἀνεπιστήμονες, καὶ πάσης ὀρθότητος ἀπενηνεγμένοι. Οὗτοι δὲ εἰσι, τὰ μικρὰ καὶ βέβηλα τῶν αἱρετικῶν ἐργαστήρια, ἅπερ ἂν εἴποι τις θανάτου πύλας· οὗτοι διωγμούς καὶ θλίψεις ἐπάγουσι τοῖς ὀρθοποδοῦσι περὶ τὴν πίστιν· κατὰ τούτων οἱ Θεῷ γνώριμοι ποιοῦνται τὰς λιτὰς, τοὺς ἁγίους ἀποστόλους ἀπομιμούμενοι, οἱ τῆς Ἰουδαίων σκαιότητος κατακεκραγίτες, ἔφασκον· « Καὶ τὰ νῦν, Κύριε, ἔπιδε ἐπὶ τὰς ἀπειλὲς αὐτῶν, καὶ δὸς τοῖς δούλοις σου μετά παρρησίας λαλεῖν τὸν λόγον σου. ᾿Αλλὰ γὰρ ἴσως ἐρεῖ τις· Τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις έφη που Χριστός· ο 'Αγαπᾶτε τοὺς ἐχθροὺς ὑμῶν, προσεύχεσθε ἐπὶ τῶν ἐπηρεαζόντων. » Πῶς οὖν ἄρα προσευξόμεθα κατ' αὐτῶν, εἶτα τῆς θείας οὐκ ἀλο- γήσομεν ἐντολῆς; Πρὸς τοῦτό φαμεν· 'Αρ' οὖν εὐξό μεθα παρρησίαν αὐτοῖς καὶ ἰσχὺν δοθῆναι παρά Θεοῦ, ἵνα τοὺς τὰ αὐτὰ πρεσβεύοντας μὴ ἐῶσι μυσταγω γεῖν; Καὶ πῶς οὐκ εἴηθες παντελῶς τὸ χρῆμά ἐστιν ; Οὐκοῦν ὅταν μὲν εἰς ἡμᾶς αὐτοὺς τὰ παρά τινων ἔρχηται πλημμελήματα, τότε δή, τότε καύχημα ποιησόμεθα τὸ ἐπ' αὐτοῖς ἀμνησίκακον καὶ φιλάλ- ληλον· τότε τοὺς ἁγίους Πατέρας ἀπομιμούμενοι, κἂν παίωσι, κἂν ὑβρίζωσι, κἂν ἑτέρους ἡμῖν πλεον εξίας ἐπιφέρωσι τρόπους, ἀπαλλάξομεν πάσης αἰτίας αὐτοὺς, κρείττους ἐσόμεθα καὶ ὀργῆς καὶ λύπης. Οταν δέ τινες εἰς αὐτὴν ἁμαρτάνωσι τὴν τοῦ Θεοῦ δόξαν, τῶν τὸ θεῖον ἱερουργούντων κήρυγμα, πολέ μους καὶ θλίψεις κατασωρεύοντες, τότε πρόσιμεν Θεῷ, τὴν παρ' αὐτοῦ ζητοῦντες ἐπικουρίαν, καὶ τῶν μαχομένων αὐτοῦ τῇ δόξῃ κατακεκραγότες· καθά- περ ἀμέλει καὶ ὁ μέγας Μωϋσῆς· ἔφη γάρ· « Εξ- Εγέρθητι, Κύριε· διασκορπισθήτωσαν οἱ ἐχθροί του φυγέτωσαν πάντες οἱ μισοῦντες τὸ ὄνομά σου. » Καὶ αὐτὸ δὲ τὸ εἰρημένον παρὰ ἁγίων ἀποστόλων, ἐκ- δείξειεν ἂν οὐκ ἀσυντελοῦν πρὸς ὄνησιν τῷ θείῳ κη ρύγματι, τὸ ἀσθενῆσαί πως τῶν διωκόντων τὴν χεῖρα· • Επιδε γάρ, φησὶν, ἐπὶ τὰς ἀπειλὰς αὐτῶν, ὁ τουτέστι ματαίωσιν αὐτῶν τὰς ἐπαναστάσεις· ε καὶ δὸς τοῖ; δούλοις σου, μετά παρρησίας λαλεῖν τὸν λόγον του. Ὅτι γὰρ ἤμελλον τοὺς τῆς ὀρθότητος λόγους ἐκκαπηλεύειν τινές, καὶ τῆς ὑγιαινούσης πίστεως ἀποφέρειν πολλούς, προαναπεφώνηκε λέγων. η COMMENT. IN LUCAM. A das, duni inconsulle læsilaveris. Oportet itaque tain turpem morbum aversari. Quod autem nec ambi- tiose nec temere orantibus, sed studiose atque in- cessanter, Deus annuet, præsens parabola confir- mabit. Nam si injustum judicem, qui neque Deum tinebat, neque hominem reverebatur, perseverans viduæ instantia pudore suffudit, ut, invitus licèt, jus ei redderet, quomodo ille misericors et iniquitatis osor, qui salutarem semper diligentibus ipsum ina- num porrigit, sibi diu noctuque supplicantes non exaudiet, eosque tanquam electos defensabil? Sed quinam omnino adversus eos injuriosi sint, [cod. age, jam videamus. Sanctos, qui veritatis doctri- nam recte docent, plurimi admodum et multifariam offendunt, qui sacrorum dogmatum sunt imperiti, et procul omni recta via deferuntur. Sunt autem hi exsecrabiles et impuræ bæreticorum officinæ, quas merito quis appellarit mortis januas. Hi per- secutiones tribulationesque recte in Ade incedenti bus concitant. Contra hos amici Dei preces fundunt, sanctos imitantes apostolos, qui adversus Judæo- rum nequitiam reclamantes aiebant: Et nunc, Domine, respice in minas eorum, et da servis luis cum fiducia loqui verbum tuum ”. » Atqui aliquis fortasse dicet: Sanctis apostolis ait aliquando Christus : « Diligite inimicos vestros, orale pro ca- lumniantibus vos ³. › Quomodo ergo orabimus con- tra ipsos, quin simul divinum præceptum negliga - C mus ? Ad haec respondemus : Num igitur orabimus, quo fiducia improbis viresque suppeditentur a Deo, ut eos qui sic orant non sinant religionem propa - gare? Quidni hoc usquequaque fatuum negotium sit? Cum ergo contra nos ipsos aliqui peccant, tunc enimvero oblivisci injuriarunt, et amorem exhi- bere gloriabimur: tunc sanctorum Patrum exempla sectantes, verberent licet, convicientur, alia injuriarum genera inferant, omni eos culpa absolvemus, iram doloremque omittemus. Sed cum in ipsam Def majestatem peccaverint aliqui, et sa- cram sacerdotum prædicationem, bella et tribula- tiones cumulantes, tunc Deo supplicamus auxilium ejus implorantes, et adversus ipsiusmet gloriæ ho- sles reclamamus. Sicut nimirum et magnus Moyses, qui ait : e Exsurge, Domine; dissipentur inimic tui; fugiant omnes qui oderunt nomen tuum*. » Ipsa quoque sanctorum apostolorum verba demnon- strant, non parum prodesse divinæ doctrinæ, si infirmetur quodammodo persecutorum manus. Re- spice, aiunt, in ninas eorum, » id est illorum ag- gressiones fac vanas; • daque servis tuis cum G- ducia loqui verbum tuum. › Nam quod orthodoxam doctrinam nonnulli cauponaturi forent, atque recta ſide multos affenaturi, prædixit, dicens- ** Act. IV, › Luc, vt, 27, 28. * Num. x. 35.
ἔφη γάρ· «Ἐξεγέρθητι, Κύριε· διασκορπισθήτωσαν οἱ ἐχθροί σου· φυγέτωσαν πάντες οἱ μισοῦντες τὸ ὄνομά σου.» Καὶ αὐτὸ δὲ τὸ εἰρημένον παρὰ ἁγίων ἀποστόλων, ἐκδείξειεν ἂν οὐκ ἀσυντελοῦν πρὸς ὄνησιν τῷ θείῳ κηρύγματι, τὸ ἀσθενῆσαί πως τῶν διωκόντων τὴν χεῖρα· «Ἔπιδε γὰρ, φησὶν, ἐπὶ τὰς ἀπειλὰς αὐτῶν,» τουτέστι ματαίωσον αὐτῶν τὰς ἐπαναστάσεις· «καὶ δὸς τοῖς δούλοις σου, μετὰ παῤῥησίας λαλεῖν τὸν λόγον σου.» Ὅτι γὰρ ἤμελλον τοὺς τῆς ὀρθότητος λόγους ἐκκαπηλεύειν τινὲς, καὶ τῆς ὑγιαινούσης πίστεως ἀποφέρειν πολλοὺς, προαναπεφώνηκε λέγων «Πλὴν ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐλθὼν, ἆρα εὑρήσει τὴν πίστιν ἐπὶ τῆς γῆς;» (α φ. 256, β φ. 168, ξ φ. 145, δ φ. 59) Οὐκ ἠγνόησε τοῦτο. Πόθεν; Θεὸς γάρ ἐστιν ὁ πάντα εἰδώς. Ὑπεμφαίνει δὲ ὅτι ψυγήσεται ἡ ἀγάπη τῶν πολλῶν, καὶ ἀποδραμοῦνταί τινες ἐν ἐσχάτοις καιροῖς τῆς ὀρθῆς καὶ ἀδιαβλήτου πίστεως, προσέχοντες πνεύμασι πλάνοις καὶ ψευδηγορίαις ἀνθρώπων κεκαυτηριασμένων νοῦν· καθ’ ὧν ὡς οἰκέται γνήσιοι τῷ Θεῷ πρόσιμεν, ἀπράκτους αὐτῶν παρακαλοῦντες ἀποφανθῆναι τὰς πονηρίας, καὶ τὰ κατὰ τῆς αὐτοῦ δόξης ἐπιχειρήματα.
ισχύοντος, διψυχήσας ἀβούλως. Χρὴ τοιγαροῦν τὴν οὕτως αἰσχρὰν παραιτεῖσθαι νήσον· ὅτι δὲ τοῖς οὐ περιέργως ἢ ἀτημελῶς, ἀλλ' ἐν σπουδῇ καὶ ἀδιαλεί πως ποιουμένοις τὰς λιτὰς κατανεύσει ὁ Θεὸς, ἡ προκειμένη παραβολὴ πιστώσεται. Εἰ γὰρ τὸν ἄδικον κριτὴν, τὸν μήτε Θεὸν φοβούμενον, μήτε μὲν ἄνθρω- πον ἐντρεπόμενον, δεδυσώπηκε τῆς χήρας ἡ συνεχής πρόσοδος, ὥστε καὶ ἄκοντα ποιῆσαι τὴν ἐκδίκησιν αὐτῆς, πῶς ὁ φιλοικτίρμων καὶ μισοπόνηρος, δ τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτὸν χεῖρα νέμων ἀεὶ τὴν σώζουσαν, οὐ προσδέξεται μὲν προσιόντας αὐτῷ καὶ ἐν ἡμέρᾳ καὶ ἐν νυκτί, ποιήσει δὲ τὴν ἐκδίκησιν αὐτῶν ὡς ἐξειλεγμένων ; (Α Γ. 236) Αλλὰ γὰρ τίνες ὅλως οἱ ἀδικοῦντες αὐτοὺς, φέρε δή, φέρε καταθρήσωμεν κατα- θρηνήσωμεν]. 'Αδικοῦσιν ἁγίους πλεῖστοί τε ὅτοι καὶ Β ἐπὶ πολλοῖς, τὸν τῆς ἀληθείας ὀρθοτομούντας λόγον, οἱ τῶν ἱερῶν δογμάτων ἀνεπιστήμονες, καὶ πάσης ὀρθότητος ἀπενηνεγμένοι. Οὗτοι δὲ εἰσι, τὰ μικρὰ καὶ βέβηλα τῶν αἱρετικῶν ἐργαστήρια, ἅπερ ἂν εἴποι τις θανάτου πύλας· οὗτοι διωγμούς καὶ θλίψεις ἐπάγουσι τοῖς ὀρθοποδοῦσι περὶ τὴν πίστιν· κατὰ τούτων οἱ Θεῷ γνώριμοι ποιοῦνται τὰς λιτὰς, τοὺς ἁγίους ἀποστόλους ἀπομιμούμενοι, οἱ τῆς Ἰουδαίων σκαιότητος κατακεκραγίτες, ἔφασκον· « Καὶ τὰ νῦν, Κύριε, ἔπιδε ἐπὶ τὰς ἀπειλὲς αὐτῶν, καὶ δὸς τοῖς δούλοις σου μετά παρρησίας λαλεῖν τὸν λόγον σου. ᾿Αλλὰ γὰρ ἴσως ἐρεῖ τις· Τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις έφη που Χριστός· ο 'Αγαπᾶτε τοὺς ἐχθροὺς ὑμῶν, προσεύχεσθε ἐπὶ τῶν ἐπηρεαζόντων. » Πῶς οὖν ἄρα προσευξόμεθα κατ' αὐτῶν, εἶτα τῆς θείας οὐκ ἀλο- γήσομεν ἐντολῆς; Πρὸς τοῦτό φαμεν· 'Αρ' οὖν εὐξό μεθα παρρησίαν αὐτοῖς καὶ ἰσχὺν δοθῆναι παρά Θεοῦ, ἵνα τοὺς τὰ αὐτὰ πρεσβεύοντας μὴ ἐῶσι μυσταγω γεῖν; Καὶ πῶς οὐκ εἴηθες παντελῶς τὸ χρῆμά ἐστιν ; Οὐκοῦν ὅταν μὲν εἰς ἡμᾶς αὐτοὺς τὰ παρά τινων ἔρχηται πλημμελήματα, τότε δή, τότε καύχημα ποιησόμεθα τὸ ἐπ' αὐτοῖς ἀμνησίκακον καὶ φιλάλ- ληλον· τότε τοὺς ἁγίους Πατέρας ἀπομιμούμενοι, κἂν παίωσι, κἂν ὑβρίζωσι, κἂν ἑτέρους ἡμῖν πλεον εξίας ἐπιφέρωσι τρόπους, ἀπαλλάξομεν πάσης αἰτίας αὐτοὺς, κρείττους ἐσόμεθα καὶ ὀργῆς καὶ λύπης. Οταν δέ τινες εἰς αὐτὴν ἁμαρτάνωσι τὴν τοῦ Θεοῦ δόξαν, τῶν τὸ θεῖον ἱερουργούντων κήρυγμα, πολέ μους καὶ θλίψεις κατασωρεύοντες, τότε πρόσιμεν Θεῷ, τὴν παρ' αὐτοῦ ζητοῦντες ἐπικουρίαν, καὶ τῶν μαχομένων αὐτοῦ τῇ δόξῃ κατακεκραγότες· καθά- περ ἀμέλει καὶ ὁ μέγας Μωϋσῆς· ἔφη γάρ· « Εξ- Εγέρθητι, Κύριε· διασκορπισθήτωσαν οἱ ἐχθροί του φυγέτωσαν πάντες οἱ μισοῦντες τὸ ὄνομά σου. » Καὶ αὐτὸ δὲ τὸ εἰρημένον παρὰ ἁγίων ἀποστόλων, ἐκ- δείξειεν ἂν οὐκ ἀσυντελοῦν πρὸς ὄνησιν τῷ θείῳ κη ρύγματι, τὸ ἀσθενῆσαί πως τῶν διωκόντων τὴν χεῖρα· • Επιδε γάρ, φησὶν, ἐπὶ τὰς ἀπειλὰς αὐτῶν, ὁ τουτέστι ματαίωσιν αὐτῶν τὰς ἐπαναστάσεις· ε καὶ δὸς τοῖ; δούλοις σου, μετά παρρησίας λαλεῖν τὸν λόγον του. Ὅτι γὰρ ἤμελλον τοὺς τῆς ὀρθότητος λόγους ἐκκαπηλεύειν τινές, καὶ τῆς ὑγιαινούσης πίστεως ἀποφέρειν πολλούς, προαναπεφώνηκε λέγων. η COMMENT. IN LUCAM. A das, duni inconsulle læsilaveris. Oportet itaque tain turpem morbum aversari. Quod autem nec ambi- tiose nec temere orantibus, sed studiose atque in- cessanter, Deus annuet, præsens parabola confir- mabit. Nam si injustum judicem, qui neque Deum tinebat, neque hominem reverebatur, perseverans viduæ instantia pudore suffudit, ut, invitus licèt, jus ei redderet, quomodo ille misericors et iniquitatis osor, qui salutarem semper diligentibus ipsum ina- num porrigit, sibi diu noctuque supplicantes non exaudiet, eosque tanquam electos defensabil? Sed quinam omnino adversus eos injuriosi sint, [cod. age, jam videamus. Sanctos, qui veritatis doctri- nam recte docent, plurimi admodum et multifariam offendunt, qui sacrorum dogmatum sunt imperiti, et procul omni recta via deferuntur. Sunt autem hi exsecrabiles et impuræ bæreticorum officinæ, quas merito quis appellarit mortis januas. Hi per- secutiones tribulationesque recte in Ade incedenti bus concitant. Contra hos amici Dei preces fundunt, sanctos imitantes apostolos, qui adversus Judæo- rum nequitiam reclamantes aiebant: Et nunc, Domine, respice in minas eorum, et da servis luis cum fiducia loqui verbum tuum ”. » Atqui aliquis fortasse dicet: Sanctis apostolis ait aliquando Christus : « Diligite inimicos vestros, orale pro ca- lumniantibus vos ³. › Quomodo ergo orabimus con- tra ipsos, quin simul divinum præceptum negliga - C mus ? Ad haec respondemus : Num igitur orabimus, quo fiducia improbis viresque suppeditentur a Deo, ut eos qui sic orant non sinant religionem propa - gare? Quidni hoc usquequaque fatuum negotium sit? Cum ergo contra nos ipsos aliqui peccant, tunc enimvero oblivisci injuriarunt, et amorem exhi- bere gloriabimur: tunc sanctorum Patrum exempla sectantes, verberent licet, convicientur, alia injuriarum genera inferant, omni eos culpa absolvemus, iram doloremque omittemus. Sed cum in ipsam Def majestatem peccaverint aliqui, et sa- cram sacerdotum prædicationem, bella et tribula- tiones cumulantes, tunc Deo supplicamus auxilium ejus implorantes, et adversus ipsiusmet gloriæ ho- sles reclamamus. Sicut nimirum et magnus Moyses, qui ait : e Exsurge, Domine; dissipentur inimic tui; fugiant omnes qui oderunt nomen tuum*. » Ipsa quoque sanctorum apostolorum verba demnon- strant, non parum prodesse divinæ doctrinæ, si infirmetur quodammodo persecutorum manus. Re- spice, aiunt, in ninas eorum, » id est illorum ag- gressiones fac vanas; • daque servis tuis cum G- ducia loqui verbum tuum. › Nam quod orthodoxam doctrinam nonnulli cauponaturi forent, atque recta ſide multos affenaturi, prædixit, dicens- ** Act. IV, › Luc, vt, 27, 28. * Num. x. 35.
PG 72:852Ἀδικοῦσι δὲ τοὺς Θεῷ δουλεύοντας καὶ ἕτεροί τινες, καθ’ ὧν ἀνέγκλητος ἡ παρ’ ἡμῶν ἔσται πρόσοδος, ἡ διά γε τῆς προσευχῆς. Τίνες δὲ οὗτοι πάλιν; Αἱ πονηραὶ καὶ ἀντικείμεναι δυνάμεις, καὶ ὁ πάντων ἀντίδικος Σατανᾶς, ὁ τοῖς εὖ βιοῦν ἐθέλουσιν, ἀγρίως ἀντανιστάμενος, ὁ τοῖς φαυλότητος βόθροις ἐνιεὶς τοὺς νυστάζοντας, ὁ πάσης ἡμῖν ἁμαρτίας ἐμφυτεύων σπέρματα· ἔγκειται γὰρ οὐ φορητῶς μετὰ τῶν ἰδίων ὑπασπιστῶν· καὶ ἐπ’ αὐτῷ δὴ τούτῳ καταβεβόηκεν αὐτοῦ ὁ Ψαλμῳδὸς, λέγων· «Ἕως πότε ἐπιτίθεσθε ἐπ’ ἄνθρωπον; φονεύετε πάντες ὑμεῖς, ὡς τοίχῳ κεκλιμένῳ καὶ φραγμῷ ὠσμένῳ; Ὥσπερ γὰρ τοῖχος ἤδη τὸ κλίνεσθαι παθὼν, καὶ φραγμὸς ὠσθεὶς, ἤγουν ἀνατραπεὶς, πίπτουσιν ἑτοίμως ὠθοῦντός τινος· οὕτως ὁ ἀνθρώπινος νοῦς, πλείστην ἐξ ἑαυτοῦ ἔχων τὴν ῥοπὴν εἰς φιληδονίας κοσμικὰς, πίπτει πρὸς αὐτὰς ἑτοίμως, ἕλκοντός τινος καὶ κατερεθίζοντος· ἔργον δὲ τοῦτο τῷ Σατανᾷ. Οὐκοῦν περὶ τούτων ἐροῦμεν ἐν προσευχαῖς πρὸς τὸν διασῶσαι δυνάμενον· «Ἐκδίκησόν μου ἐκ τοῦ ἀντιδίκου μου.» Ὃ δὴ καὶ πέπραχεν ὁ μονογενὴς τοῦ Θεοῦ Λόγος γενόμενος ἄνθρωπος·
Α Πλὴν ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐλθὼν, ἆρα ευρή σει τὴν πίστιν ἐπὶ τῆς γῆς; σε τοῦτο. Πόθεν; Θεὸς γάρ ἐστιν ὁ πάντα εἰδώς. Υπεμφαίνει δὲ ὅτι ψυγήσεται ἡ ἀγάπη τῶν πολλῶν, καὶ ἀποδραμοῦνταί τινες ἐν ἐσχάτοις καιροῖς τῆς ὀρθῆς καὶ ἀδιαβλήτου πίστεως, προσέχοντες πνεύ- μασι πλάνοις καὶ ψευδηγορίαις ἀνθρώπων κεκαυτη ριασμένων νοῦν· καθ' ὧν ὡς οἰκέτας γνήσιος τῷ Θεῷ πρόσιμεν, ἀπράκτους αὐτῶν παρακαλοῦντες ἀποφαν θῆναι τὰς πονηρίας, καὶ τὰ κατὰ τῆς αὐτοῦ δόξης ἐπιχειρήματα. Αδικοῦσι δὲ τοὺς Θεῷ δουλεύοντας καὶ ἕτεροί τινες, καθ' ὧν ἀνέγκλητος ἡ παρ' ἡμῶν ἔστα: πρόσοδος, ἡ διά γε τῆς προσευχῆς. Τίνες δὲ οὗτοι πάλιν; Αἱ πονηραὶ καὶ ἀντικείμεναι δυνάμεις, καὶ ὁ πάντων ἀντίδικος Σατανᾶς, ὁ τοῖς εὖ βιοῦν ἐθέλουσιν, ἀγρίως ἀντανιστάμενος, ὁ τοῖς φαυλότη τος βόθροις ἐνιεὶς τοὺς νυστάζοντας, ὁ πάσης ἡμῖν άμαρτίας ἐμφυτεύων σπέρματα· ἔγκειται γὰρ οὐ φορητῶς μετὰ τῶν ἰδίων ὑπασπιστῶν· καὶ ἐπ' αὐτῷ δὴ τούτῳ καταβεβόηκεν αὐτοῦ ὁ Ψαλμῳδο;, λέγων· · Έως πότε ἐπιτίθεσθε ἐπ' ἄνθρωπον, φονεύετε πάντες ὑμεῖς, ὡς τοίχῳ κεκλιμένῳ καὶ φραγμό ώσμένῳ; Ωσπερ γὰρ τοῖχος ἤδη τὸ κλίνεσθαι παθών, καὶ φραγμὸς ὡσθεὶς, ήγουν ἀνατραπείς, πίπτουσιν ἑτοίμως ὠθοῦντός τινος· οὕτως ὁ ἀνθρώπινος νους. πλείστην ἐξ ἑαυτοῦ ἔχων τὴν ῥοπὴν εἰς φιληδονίας κοσμικὰς, πίπτει πρὸς αὐτὰς ἑτοίμως, έλκοντός τινος καὶ κατερεθίζοντος· ἔργον δὲ τοῦτο τῷ Σατανά. Οὐκοῦν περὶ τούτων ἐροῦμεν ἐν προσευχαῖς πρὸς τὸν διασῶσαι δυνάμενον· Ἐκδίκησόν μου ἐκ τοῦ ἀντιδίκου μου. » Ο δὴ καὶ πέπραχεν ὁ μονογενῆς τοῦ Θεοῦ Λόγος γενόμενος ἄνθρωπος· ἐκβέβληκε γὰρ τῆς καθ' ἡμῶν τυραννίδος τὸν ἄρχοντα τοῦ αἰῶνος τούτου, ἐξείλετο δὲ καὶ σέσωκε, καὶ τοῖς τῆς ἑαυτοῦ βασιλείας ὑπήγαγε ζυγοῖς. Καὶ γὰρ ἐξ ὑμῶν τινες ὡς οἰκέται γνήσιοι ἐν ἑδραιότητι πίστεως διατηρη θήσονται παρὰ Θεοῦ ἐπὶ γῆς ὄντες· καλὴ τείνυν ἢ Έντευξις ἡ διὰ συχνῆς προσευχῆς· προσδέξεται γέρ ἡμῶν τὰς λιτάς, πληρώσει τε τὰ αἰτήματα Χριστός. Εἰ γὰρ τὸν κριτὴν τῆς ἀδικίας, τὸν καὶ πρὸς Θεὸν καὶ πρὸς ἀνθρώπους ἀπαναιδευσάμενον, καὶ πάσης κακίας πεπληρωμένον, ἡ τῆς χήρας προσεδρεία καὶ καρτερία ἐμάλαξε, πόσῳ μᾶλλον ἡμεῖς τὸν Πατέρα τοῦ ἑλέους εἰς οἶκτον ἑλκύσομεν, καν μακροθυμῇ πρὸς τὸ παρόν ; Ἐπειράθησαν δέ τινες περιεργότερον τὴν παρα- βολὴν ταύτην ἑρμηνεῦσαι, χήραν μὲν τὴν ἀποδα- λοῦσαν τὸν διάβολον, ψυχήν λέγοντες· ἀντίδικον δὲ αὐτῆς, αὐτὸν καθ᾽ οὗ καὶ πρόσεισι τῷ Θεῷ τῷ κριτῇ τῆς ἀδικίας, τουτέστι, τῷ κατακρίνοντι τὴν ἀδικίαν, ὃς οὐκ ἔχει Θεὸν ἐν φοβηθήσεται, οὐδὲ πρόσωπο ἀνθρώπου λαμβάνει, ὃς καὶ τὴν προσεδρεύουσαν αὐτῷ ψυχὴν οίκτείρει· ἀλλὰ ταῦτα μὲν τολμηρώς καὶ φαύλως τινὲς ἐξελάβοντο· ὁ μέν τοι Κύριος, ὅτι ἐν τῷ καιρῷ τῆς συντελείας πρὸς τοὺς τότε κινδύ τους τῇ προσευχῇ συντόνως χρηστέον, επιφέρει, ὅτι . 'Αρα ἐλθὼν εὑρήσει τὴν πίστιν ; ν ἐν σχήματι S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCIIIEP. V. 8. Verumtamen Filius hominis veniens, pulas | inveniet fidem in terra? Profecto haud hoc ignorabat. Cur? Quia Deus rerum omnium conscius est. Significat autem fore ut frigescat multorum charitas, et defciunt aliqui extremis temporibus a recta et inviolabili tide, al- tendentes fraudulentis spiritibus et falsis hominum sermonibus mentem cauteriatam habentium. Ad- versus quos, tanquam fideles famuli ad Deum nos accedimus, orantes ut inefficaces sint illorum im- probitates, et contra illius majestatem conatus. Offendunt autem Dei famulos alii quoque nonnulli, coutra quos plane inculpabile erit nostrum certa- men quod oratione fit. Quinam vero hi? Improbæ el contrariæ potestates, et omnium hostis Satanas, is qui cuilibet bene vivere volenti acriter adversa tur, qui in nequitiæ foveas dormitantes impellit, qui denique peccati omnis semina nobis immittit. Urget enim nos intolerabiliter cum propriis satelli- tibus. Quamobrem inclamat illi Psalmista, di- cens : « Quousque irruitis in hominem, interficitis universi vos, tanquam parieti inclinato et mace- riæ depulsa ?, Sicut enim paries jam inclinatus, et maceria depulsa sive subruta illico procumbunt, impellente aliquo, sic mens humana, pluriman 112- turaliter habens ad mundanas voluptates proclivi- taten, in eas facillime decidit, trahente alio vel provocante. Est autem hoc Satauæ ollicium. Ergo de his dicemus in precibus ad eum qui salvare potest : e Vindica me, Deus, de adversario meo. » Quod sane fecit unigenitum Dei Verbum homo fa- ctum. Depulit de lyramide sua principem hujus sxculi, liberavit nos salvosque fecit, suique regui jugo subjecit. Nam ex nobis nonnulli, ut fideles servi, in fidei stabilitate conservabuntur a Deo, adhuc in terra manentes. Buna est itaque frequen- tis orationis consuetudo. Excipiet enim nostras preces, et postulatis annuel Christus. Nam si judi- cem injustum, qui neque Deum neque homines reverebatur, viduæ assiduitas et perseverantia flexit, quanto magis nos misericordiæ Patrem ad pium sensum trahemus, etiamsi forte in præsen- tiarum moretur ? A f. 236, B f. 168, C f. 145, D f. 59) Oùx hyvér- B C Moliti vero sunt nonnulli parabolam hanc curio- sius interpretati: nempe viduam, quæ diabolum (ceu pristinum virum) abjecit, animam esse dicen- tes ; adversarium vero ejus, ipsum diabolum, cou- tra quein fit supplex Deo iniquitatis judici, id est, qui iniquitatem condemnat; qui quidem non habet alium Deum quem timeat, neque humanam perso- nam veretur, et supplicis sibi animæ miseretur. Sed enim audacter hæc et perperam ita quidam intellexerunt. Dominus quidem, quia tempore mun- danæ consummationis, propter instantia tunc pe- ricula constanter ad orationem est incumbendum, Psal. Lx1, 4. D