Diplomatic text · TLG-E clean (diplomatic Greek; primary witness) + khazarzar (second witness) — PG column chips mark the printed columns.
PG 11:1101τὴν δὲ προαίρεσιν τούτοις χρωμένην δεόντως μὲν ἐπαινετὴν εἶναι, οὐ δεόντως δὲ ψεκτήν. Εἶπον οὖν ἐν τῷ περὶ ἀδιαφόρων τόπῳ ὅτι τῷ ἰδίῳ λόγῳ θυγατράσι μίγνυσθαι ἀδιάφορόν ἐστιν, εἰ καὶ μὴ χρὴ ἐν ταῖς καθεστώσαις πολιτείαις τὸ τοιοῦτον ποιεῖν. Καὶ ὑποθέσεως χάριν πρὸς παράστασιν τοῦ ἀδιάφορον εἶναι τὸ τοιοῦτον παρειλήφασι τὸν σοφὸν μετὰ τῆς θυγατρὸς μόνης καταλελειμμένον, παντὸς τοῦ τῶν ἀνθρώπων γένους διεφθαρμένου, καὶ ζητοῦσιν εἰ καθηκόντως ὁ πατὴρ συνελεύσεται τῇ θυγατρὶ ὑπὲρ τοῦ μὴ ἀπολέσθαι κατ’ αὐτὴν τὴν ὑπόθεσιν τὸ πᾶν τῶν ἀνθρώπων γένος. Ἆρ’ οὖν παρὰ μὲν Ἕλλησιν ὑγιῶς ταῦτα λέγεται, καὶ οὐκ εὐκαταφρόνητος αὐτοῖς αἵρεσις ἡ τῶν Στωϊκῶν συναγορεύει· ἐπὰν δὲ κόρια, περὶ ἐκπυρώσεως τοῦ κόσμου μεμαθηκότα οὐ τετρανωκότα δέ, ἰδόντα πῦρ διειληφὸς τὴν πόλιν αὐτῶν καὶ τὴν χώραν, ὑπολαμβάνοντα ζώπυρον τοῦ γένους τῶν ἀνθρώπων καταλελεῖφθαι ἐν τῷ πατρὶ καὶ αὐταῖς, βουληθῇ διὰ τὴν τοιανδὶ ὑπόληψιν συστήσασθαι τὸν κόσμον, ἐλάττονα ἔσται τοῦ κατὰ τὴν τῶν Στωϊκῶν ὑπόθεσιν σοφοῦ, καθηκόντως ἐν τῇ φθορᾷ τῶν πάντων ἀνθρώπων μιγνυμένου ταῖς θυγατράσιν;
ἔλαβε μίαν τῶν πλευρῶν αὐτοῦ, καὶ ἀνεπλήρωσε σάρκα ἀντ' αὐτῆς. Καὶ ᾠκοδόμησε την πλευράν, ἣν ἔλαβεν ἀπὸ τοῦ Ἀδὰμ, εἰς γυναῖκα, ν καὶ τὰ ἑξῆς. Οὐδὲ τὴν λέξιν ἐκθέμενος, δυναμένην ἐπιστῆσαι τὸν ἀκούοντα, ὅτι μετὰ τροπολογίας εἴρηται. Καὶ οὐκ ἠθέλησέ γε προσποιήσασθαι ἀλληγορεῖσθαι τὰ τοιαῦτα· καίτοιγε ἐν τοῖς ἑξῆς λέγων, ὅτι « οἱ ἐπιεικέστεροι Ἰουδαίων τε καὶ Χριστιανῶν, ἐπὶ τούτοις αἰσχυνό- μενοι, πειρῶνται πως αλληγορεῖν αὐτά. « Εστι δ' εξ πεῖν πρὸς αὐτόν· 'Αρα τὰ μὲν τῷ ἐνθέῳ σου Ησιόδω εἰρημένα ἐν μύθου σχήματι περὶ τῆς γυναικὸς (55) ἀλληγορεῖται· ὡς ἄρα δέδοται αὕτη τοῖς ἀνθρώποις ὑπὸ Διὸς κακὸν, καὶ ἀντὶ τοῦ πυρός· ἡ δ᾽ ἀπὸ τῆς πλευρᾶς τοῦ μετ' ἔκστασιν κοιμηθέντος ληφθείσε γυνὴ καὶ οἰκοδομηθεῖσα ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, χωρὶς παντὸς λόγου καί τινος ἐπικρύψεως λελέχθαι σοι φαίνεται; Αλλ' οὐκ εὐγνωμον, ἐκεῖνα μὲν μὴ γελᾶν ὡς μῦθον, ἀλλὰ θαυμάζειν ὡς ἐν μύθῳ φιλοσοφούμενα· ταῦτα δὲ μόνῃ τῇ λέξει τὴν διάνοιαν ἐναπερείσαντα μυχθί- ζειν, καὶ μηδενὸς λόγου νομίζειν ἔσεσθαι ; Εἰ γὰρ ψιλῆς ἕνεκεν λέξεως χρὴ κατηγορεῖν τῶν ἐν ὑπονοίαις λελεγμένων, ὅρα εἰ μὴ τὰ Ἡσιόδου μᾶλλον γέλωτα μέλλει ὄφλειν, ἀνδρὸς (ὡς φῂς) ἐνθέου, τοιαῦτα γρά ψαντος (54)· ὁ Θεὸς ἔκστασιν ἐπὶ τὸν Ἀδὰμ, καὶ ὕπνωσε· καὶ Β ρεις, χαίροις. λεσσε. Τὸν δὲ χολωσάμενος προσέφη νεφεληγερέτα Ζεύς· Ἰαπετιονίδη, πάντων περὶ μήδεα εἰδὼς, Χαίρεις (55) πῦρ κλέψας, καὶ ἐμὰς φρένας ἠπερο- πεύσας, Σοί τ' αὐτῷ μέγα πῆμα καὶ ἀνδράσιν ἐσσομένοισι. Τοῖς δ᾽ ἐγὼ ἀντὶ πυρὸς δώσω κακὸν, ᾧ κεν ἅπαντες Τέρπωνται κατά θυμόν, ἐὺν κακὸν ἀμφαγαπώντες. Ως ἔφατ', ἐκ δ' εγέλασσε (30) πατὴρ ἀνδρῶν τε [θεών τε Ηφαιστον δ' ἐκέλευσε περικλυτὸν ὅττι τάχιστα Γαίαν ύδει φύρειν, ἐν δ' ἀνθρώπου θέμεν αυδὴν Καὶ σθένος, ἀθανάταις δὲ θεαῖς (57) εἰς ἀπα ἐΐσκειν Παρθενικαῖς (53), καλὲν εἶδος, ἐπήρατον αὐτὰρ Αθήνην *Εργα διδασκῆσαι (59) πολυδαίδαλον ἱστὸν ὑψα νειν, Καὶ χάριν ἀμφιχέαι κεφαλῇ χρυσῆν Αφροδίτην Καὶ πόθον αργαλέον, καὶ γυνοβόρους μελεδώνας. Ἐν δὲ θέμεν κύνεόν τε νόον καὶ ἐπίκλοπον ἦθος Ερμείην ήνωγε διάκτορον Αργειφόντην ὺς ἔφαθ'· οἱ δ᾽ ἐπίθοντο Διὶ Κρονίωνι άνακτι. [Αὐτίκα δ' ἐκ γαίης πλάσσε κλυτος Αμφιγυήεις παρθένῳ αἰδοίη ίκελον Κρονίδεω διὰ βουλάς· Ζῶσε δὲ καὶ κόσμησε θεά γλαυκώπις Αθήνη (40).] Αμφὶ δὲ οἱ Χάριτές τε θεαὶ καὶ πότνια Πειθὼ "Ορμους χρυσείους ἔθεσαν χροῖ· ἀμφὶ δὲ τήν γε Ωραι καλλίκομοι (41) στέφον ἄνθεσιν εἰαρινοῖσιν. Πάντα δέ οἱ χροῖ κόσμον ἐφήρμοσε Παλλάς Αθήνη Εν δ' ἄρα οι στήθεσσι διάκτορος Αργειφόντης Ψεύδεά δ' αιμυλίους τε λόγους καὶ ἐπίκλοπον ἦθος τοις δὲ θεοῖς. τήν γε 'Ωραι καλλιπλόκαμοι. ORIGENIS soporem in Adam, et obdormivit, et tulit unam de A costis ejus, et replevit carnem pro ea. Et ædificavit costam quam tulerat de Adam, in mulierem ”, › etc. Nec verba profert ipsa, quæ legi nequeunt quin intelligatur id figurate dictum fuisse. Noluit enim videri scire hæc esse allegorice interpretanda : quanquam tamen in sequentibus dicit e eos, qui inter Judæos et Christianos sunt verecundiores, cum harum rerum pudeat, illas conari quodammodo allegoriis explicare. Ad quem sic ego. An sensu allegorico accipienda est fabula, quam He- siodus tuvs, homo divinitus afflatus, commentus est de ſemina, quam Jupiter hominibus dedit ut malum et quo furtim ablatum ignem ulcisceretur : et quod de muliere ex costa hominis alto somnio sopiti sumpta et a Deo ædificata memoratum est, id tibi videtur nihil reconditioris sensus habere? At cujus candoris est illa quidem non ridere ut nugas, sed admirari ut mysterium philosophicum obvelatum fabula; hoc autem nasute distringere, et nihili fa- cere quasi ultra sensum obvium nihil occulti conti- neat? Quod si propter nuda verba, contemptui esse debet sensus remotior quem scriptor in animo habuit, vide annon benigniorem risus materiam præbeant hæc Hesiodi, hominis tamen, si tibi fides, divinitus alati : lunc iratus sic allocutus est, qui nubes cogit Ju- piter : Fili Japeti, omnium versutissime, Gaudes quod ignem furatus meum animum deceperis. Sed hoc tibi et futuris hominibus magno malo erit. Nam ego pro igne dabo illis malum quo omnes Oblecient animum, suum malum amplectentes. Sic ait, et risit pater hominumque deumque. Vulcanum vero inclytum jussit quam celerrime Terram aquæ miscere, et hominis vocem indere, El robur, et faciem dare similem deabus immorta- libus Virginibus, pulchram, peramabilem. At Minervam Jussit opera docere et ingeniose telam texere, Auream vero Venerem circumfundere capiti gra- tiam, Et vehemens desiderium et ornandi corporis curam. Tandem ut caninam impudentiam indat et fullaces mores Mandat Mercurio Argi percussori. C Sic dixit: illi autem Jori Saturnio paruerunt. Statim inclytus Vulcanus puellam a terra format Virgini verecunda similem, Jovis mandalis obse- D quens. Minerva pulchris oculis dea cingit illam et exornat. Gratia de et spectabilis Suada Collo monilia aurea imponunt. Hora pulchre comate vernis floribus coronant. Minerva omnem ornatum capiti accommodat. In illius pectore occisor Argi Mercurius Mendacia, blandos sermones dolosɔsque mores » Gen. 11, 21. hi. Operum ac dierum, v. 57. dum lib. Operum ac dierum, v. et seqq. sicque codd. Regius, Basileensis et Anglicanus primus. Alii, in codd. nostris Origenis manu exaratis. gen., (53) Περὶ τῆς γυναικός. Vide Iesiod. v. 264, et (34) Τοιαῦτα γράψαντος. Vide eumdem llesio- (35) Heschelius et Spencerus in margine, χαί- (36) Libb. editi Hesiodi, ἐγέλασε. Origenes, ετέ- (37) lidem, ἀθανάταις δὲ θεαῖς. Origen., ἀθανά (58) liden, παρθενικαῖς. Origen., παρθενικής. (39) lidem, διδάσκῆσαι. Origen., διδασκέμεναι. (40) Tres hi versus uncis inclusi non reperiuntur (41) Libb. editi, τήν γε 'Ωραι καλλίκομοι. Ori-
PG 11:1103Οὐκ ἀγνοῶ δ’ ὅτι προσκόψαντές τινες τῷ βουλήματι τῶν τοῦ Λὼτ θυγατέρων καὶ ἀνόσιον τὸ ἔργον εἶναι ὑπειλήφασι καὶ ὡς ἐξ ἀνοσίων μίξεων εἰρήκασι γεγονέναι ἔθνη ἐπάρατα, τὸ Μωαβιτῶν καὶ τὸ Ἀμμανιτῶν. Καὶ ἀληθῶς γε οὐχ εὑρίσκεται ἡ θεία γραφὴ σαφῶς παραδεξαμένη ὡς καλῶς γεγενημένον τὸ τοιοῦτον ἢ αἰτιασαμένη καὶ μεμψαμένη· πλὴν ὅπως ποτὲ ἔχει τὸ γενόμενον, ἀνάγεται μὲν ἐπὶ τροπολογίαν ἔχει δέ τινα καὶ καθ’ αὑτὸ ἀπολογίαν. Παραρρίπτει δ’ ὁ Κέλσος τὴν ἀπέχθειαν, οἶμαι τοῦ Ἠσαῦ πρὸς τὸν Ἰακώβ, ἀνδρὸς κατὰ τὴν γραφὴν ὁμολογουμένου φαύλου· καὶ μὴ σαφῶς ἐκτιθέμενος τὰ περὶ τὸν Συμεὼν καὶ τὸν Λευί̈, ἐπεξελθόντας τῇ ὕβρει τῆς ἀδελφῆς, βιασθείσης ὑπὸ τοῦ υἱοῦ τοῦ βασιλέως Σικίμων, σφᾶς αἰτιᾶται· ἀδελφοὺς δὲ πωλοῦντας τοὺς υἱοὺς λέγει τοῦ Ἰακώβ, καὶ ἀδελφὸν πιπρασκόμενον τὸν Ἰωσήφ, καὶ πατέρα ἐξαπατώμενον τὸν Ἰακώβ, ἐπεὶ μηδὲν ὑπονοήσας περὶ τῶν υἱῶν ἐπιδεικνύντων τὸν ποικίλον χιτῶνα τοῦ Ἰωσὴφ ἀλλὰ πιστεύσας αὐτοῖς ἐπένθει ὡς ἀπολωλότα τὸν Ἰωσὴφ ἐν Αἰγύπτῳ δουλεύοντα. Ὅρα δὲ τίνα τρόπον ἀπεχθῶς καὶ οὐ φιλαλήθως συνήγαγε τὰ ἀπὸ τῆς ἱστορίας ὁ Κέλσος·
Τεύξε, Διὸς βουλῇσι βαρυκτύπου· ἐν δ᾽ ἄρα φωνὴν Α θῆκε θεῶν κῆρυξ· ὀνόμηνε δὲ τήνδε γυναῖκα Πανδώρην, ὅτι πάντες Ολύμπια δώματ' ἔχοντες Δῶρον ἐδώρησαν (42), πήμ' ἀνδράσιν ἀλφηστῇσι. Γελοῖον δ' αὐτόθεν καὶ τὸ περὶ τοῦ πίθου λεγόμενον, ὅτι Πρὶν μὲν γὰρ ζώεσκον ἐπὶ χθονὶ φύλ' ἀνθρώπων Νόσφιν άτερ τε κακῶν καὶ ἄτερ χαλεποίο πόνοιο, Νούσων τ' ἀργαλέων, αἱ τ' ἀνδράσι γῆρας (45) ἔδωκαν. Ἀλλὰ γυνὴ χείρεσσι πίθου μέγα πῶμ' ἀφελοῦσα Ἐσκέδασ', ἀνθρώποισι δ' ἐμήσατο κήδεα λυγρά. Μούνη δ' αὐτόθι Ελπὶς ἐν ἀρρήκτοισι δόμοισιν Ενδον ἔμεινε, πίθου ὑπὸ χείλεσιν, οὐδὲ θύραζε Ἐξέπτη πρόσθεν γὰρ ἐπέμβαλε πῶμα πίθοιο. Πρὸς δὲ τὸν ταῦτα σεμνῶς ἀλληγοροῦντα, εἴτ' ἐπι τυγχάνοντα ἐν τῇ ἀλληγορίᾳ εἴτε καὶ μὴ, ἐροῦμεν· Β Αρα μόνοις Ελλησιν ἐν ὑπονοίᾳ ἔξεστι φιλοσοφεῖν; ἀλλὰ καὶ Αἰγυπτίοις, καὶ ὅσοι τῶν βαρβάρων σεμνύ- νονται ἐπὶ μυστηρίοις καὶ ἀληθείᾳ; μόνοι δὲ Ἰου δαῖοι ἔδοξάν σοι, καὶ ὁ τούτων νομοθέτης, καὶ οἱ συγκ γραφεῖς, πάντων ἀνθρώπων εἶναι ἀνοητότατοι; Καὶ μόνον τοῦτο (44) τὸ ἔθνος οὐδεμιᾶς δυνάμεως Θεοῦ μετειληφέναι, τὸ οὕτω μεγαλοφυέστατα δεδιδαγμένον ἀναβαίνειν ἐπὶ τὴν ἀγένητον τοῦ Θεοῦ φύσιν, κἀκείνῳ μόνῳ ἐνορᾷν, καὶ τὰς ἀπ' αὐτοῦ μόνου ἐλπίδας προσ- δοκάν; Ἐπεὶ δὲ καὶ τὰ περὶ τὸν ὄφιν, « ὡς ἀντι- πράττοντα τοῖς τοῦ Θεοῦ πρὸς τὸν ἄνθρωπον παραγγέλμασιν, » ὁ Κέλσος κωμῳδεῖ, ο μυθόν τινα, παραπλήσιον τοῖς παραδιδομένοις ι ταῖς γραν σὶν, ὑπολαβὼν εἶναι τὸν λόγον· καὶ ἑκὼν οὔτε τὸν Θεοῦ παράδεισον ὠνόμασεν, οὐδ᾿ ὡς πεφυτευκέναι λέγεται ὁ Θεὸς ἐν Ἐδὲμ κατ᾿ ἀνατολάς· καὶ μετὰ τοῦτο ἐξανατεταλκέναι ἐκ τῆς γῆς πᾶν ξύλον ὡραῖον εἰς ὅρασιν, καὶ καλὸν εἰς βρῶσιν, καὶ τὸ ξύλον τῆς ζωῆς ἐν μέσῳ τῷ παραδείσῳ (45), καὶ τὸ γνωστὸν καλοῦ καὶ πονηροῦ ξύλον, καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις εἰρη- μένα, δυνάμενα αὐτόθεν κινῆσαι τὸν εὐμενῶς ἐντυγ- χάνοντα, ὅτι πάντα ταῦτα οὐκ ἀσέμνως τροπολογεί τα:· φέρε, ἀντιπαραθῶμεν ἐκ τοῦ Συμποσίου Πλά- τωνος τὰ εἰρημένα περὶ τοῦ Ερωτος τῷ Σωκράτει, καὶ ὡς σεμνότερα πάντων τῶν ἐν τῷ Συμποσίῳ εἰπόντων περὶ αὐτοῦ τῷ Σωκράτει περιτεθέντα (40). Οὕτω δ' ἔχει ἡ Πλάτωνος λέξις· ε Οτ' ἐγένετο * Αφροδίτη, εἰστιῶντο οἱ θεοὶ, οἵ τε ἄλλοι καὶ ὁ τῆς Μήτιδος υἱὸς Πόρος (47). Ἐπειδὴ δὲ ἐδείπνησαν, προσ- αιτήσουσα, οἷον δὴ εὐωχίας οὔσης, ἀφίκετο ἡ Πενία, καὶ ἦν περὶ τὰς θύρας. Ὁ οὖν Πόρος μεθυσθεὶς τοῦ νέκταρος (οἶνος γὰρ οὔπω ἦν·), εἰς τὸν τοῦ Διὸς κῆπον εἰσελθὼν, βεβαρημένος εἶδεν. Ἡ οὖν Πενία, ἐπιβουλεύουσα διὰ τὴν αὐτῆς ἀπορίαν παιδίον ποιή σασθαι ἐκ τοῦ Πόρου, κατακλίνεται τε παρ' αὐτῷ, ρήσαντο. ραδείσου. περιτιθέντα. Πῶρος, Πόρος. προσαιτήσουσα, προσαἴτις οὖσα. CONTRA CELSUM LIB. IV. Condit, Jovis tonantis voluntale; et nomen pletur e mss. C illi Imponit deorum præco, eamque appellavit Pandoram, quia omnes domorum cœlestium incolæ Suum illi quisque donum contulerant, industriis ho- minibus exitio futurum. Nec minus ridiculum quod subjungit de dolio : Nam prius in terra vivebat genus hominum Nullis malis afflictum, sine ullo difficili labore, Morbisque molestis qui hominibus senectam afe- runt. Sed mulier cum ex dolio manibus magnum sustulis- set operculum, Dispersit, et in homines graves curas immisit. Sola vero illic spes infracta in domo Intus mansit, dolii sub labris, neque foras Evolavit; injecerat enim prius dolio operculum. Hæc quisquis allegoriis graviter exposuerit, sive scriptoris mentem assequatur, sive non, sic illum compellabimus : Au solis Græcis licet suas res phi losophicas velamine legere? An Agyptiis eademn venia dabitur aliisque barbaris qui se veritatem my- steriis occultatam habere gloriantur; solos autem Judæos putas, ne exceptis quidem legislatore et scri- ptoribus, omnium hominum esse stupidissimos? - Sola hæc gens, qum tam nobilibus disciplinis docta est ad increatam Dei naturam assurgere, illum soluın præ oculis habere, in illo solo suas spes omnes reponere, nihil a Deo virtutis acceperit? cacitate ridens ait illum præceptis homini a Deo datis adversatum fuisse, idque fabulam esse ex- istimat ‹ad aniles nugas › ablegandam, et consulto prætermittit paradisum quem in Edem ad orientem Deus plantasse memoratur, lignum etiam quod de humo produxit pulchrum visu et ad vescendum suave, lignum vitæ in medio paradisi situm, et li- gnum boni malique scientiam conferens, aliaque eodem loco narrata, quæ candidum lectorem pos- sunt inducere, ut credat hæc omnia non indecore ad allegoriam referri: age, hæc conferamus cum iis quæ apud Platonem in Symposio de Cupidine dicta sunt, et assignata Socrati ut elegantissima omnium quæ ea de re alii in hoc Symposio dicunt. Sic est Platonis locus: Cum nata est Venus, convivium concelebrarunt dii, in quo inter alios accumbebat Porus Metidis filius. Post cœnam Penia, sciens paratas ibi epulas, accessit men- dicans, et ad fores assistebat. Interim Porus nectare ebrius, nondum enim erat vinum, ingres- sus est in hortum Jovis, ibique edormiebat crapu- lam. Tuue Peniæ in mentem venit, si ex Poro filium susciperet, id ſore suæ inopiæ remedio. Ita- que it cubitum propter illum, et Cupidinem con- cepit. Quod igitur die natali Veneris natus est D melius quam libl. editi, secunda vero, Ibidem recte secun- dus codex Anglicamus, sicque apud Platonem in Joannis Sarrani editione legitur, pro quo libb. editi Origenis hoc loco habent, (42) Lego cum iisdem, ἐδώρησαν. Origen., έδω (43) lidem, γῆρας. Origen., χήρας. (44) Τοῦτο. Desideratur in antea editis, sed sup- (45) Τῷ παραδείσῳ. Sic mss. Alias vero, τοῦ πα- (46) Περιτεθέντα. Ita codd. Regius et Basileensis, 39. Quoniam Celsus etiam serpentem comica di- (47) Πόρος. Quidam niss. prima manu habent
ὥστε ὅπου μὲν ἐδόκει αὐτῷ κατηγορίαν περιέχειν ἡ ἱστορία, ἐκτίθεται αὐτήν, ὅπου δὲ σωφροσύνης ἀξιολόγου ἐπίδειξις γεγένηται, τοῦ Ἰωσὴφ οὐκ ἐνδόντος πρὸς τὸν ἔρωτα τῆς νομιζομένης δεσποίνης, πῇ μὲν παρακαλούσης πῇ δ’ ἀπειλούσης, οὐδ’ ὑπεμνήσθη τῆς ἱστορίας. Πολλῷ γὰρ κρείττονα τῶν κατὰ τὸν Βελλεροφόντην ἱστορουμένων ἴδοιμεν ἂν τὸν Ἰωσήφ, ἑλόμενον κατακλεισθῆναι ἐν φυλακῇ ἤπερ ἀπολέσθαι τὸν σώφρονα· δυνάμενος γοῦν ἀπολογήσασθαι καὶ δικαιολογήσασθαι πρὸς τὴν κατηγορήσασαν, μεγαλοψύχως ἀπεσιώπησε, τῷ θεῷ ἐπιτρέψας τὰ καθ’ ἑαυτόν. Μετὰ ταῦτα ὁ Κέλσος ὁσίας ἕνεκεν μετὰ πάσης ἀσαφείας ὑπομιμνήσκεται τῶν ὀνειράτων τοῦ ἀρχιοινοχόου καὶ τοῦ ἀρχισιτοποιοῦ καὶ τοῦ Φαραὼ καὶ τῆς λύσεως αὐτῶν, ἐξ ἧς προήχθη ἀπὸ τῆς φυλακῆς ἐπὶ τὸ ἐμπιστευθῆναι ὑπὸ τοῦ Φαραὼ τὸν δεύτερον κατ’ Αἰγυπτίων θρόνον ὁ Ἰωσήφ. Τί οὖν ἄτοπον εἶχεν ὁ λόγος τῆς ἱστορίας καὶ καθ’ ἑαυτόν, ὅτι αὐτὰ ἔθηκεν ἐν μέρει κατηγορίας ὁ ἀληθῆ λόγον ἐπιγράψας τὸν οὐ δόγματα ἐκτιθέμενον ἀλλὰ Χριστιανῶν καὶ Ἰουδαίων κατηγορήσαντα;
Τεύξε, Διὸς βουλῇσι βαρυκτύπου· ἐν δ᾽ ἄρα φωνὴν Α θῆκε θεῶν κῆρυξ· ὀνόμηνε δὲ τήνδε γυναῖκα Πανδώρην, ὅτι πάντες Ολύμπια δώματ' ἔχοντες Δῶρον ἐδώρησαν (42), πήμ' ἀνδράσιν ἀλφηστῇσι. Γελοῖον δ' αὐτόθεν καὶ τὸ περὶ τοῦ πίθου λεγόμενον, ὅτι Πρὶν μὲν γὰρ ζώεσκον ἐπὶ χθονὶ φύλ' ἀνθρώπων Νόσφιν άτερ τε κακῶν καὶ ἄτερ χαλεποίο πόνοιο, Νούσων τ' ἀργαλέων, αἱ τ' ἀνδράσι γῆρας (45) ἔδωκαν. Ἀλλὰ γυνὴ χείρεσσι πίθου μέγα πῶμ' ἀφελοῦσα Ἐσκέδασ', ἀνθρώποισι δ' ἐμήσατο κήδεα λυγρά. Μούνη δ' αὐτόθι Ελπὶς ἐν ἀρρήκτοισι δόμοισιν Ενδον ἔμεινε, πίθου ὑπὸ χείλεσιν, οὐδὲ θύραζε Ἐξέπτη πρόσθεν γὰρ ἐπέμβαλε πῶμα πίθοιο. Πρὸς δὲ τὸν ταῦτα σεμνῶς ἀλληγοροῦντα, εἴτ' ἐπι τυγχάνοντα ἐν τῇ ἀλληγορίᾳ εἴτε καὶ μὴ, ἐροῦμεν· Β Αρα μόνοις Ελλησιν ἐν ὑπονοίᾳ ἔξεστι φιλοσοφεῖν; ἀλλὰ καὶ Αἰγυπτίοις, καὶ ὅσοι τῶν βαρβάρων σεμνύ- νονται ἐπὶ μυστηρίοις καὶ ἀληθείᾳ; μόνοι δὲ Ἰου δαῖοι ἔδοξάν σοι, καὶ ὁ τούτων νομοθέτης, καὶ οἱ συγκ γραφεῖς, πάντων ἀνθρώπων εἶναι ἀνοητότατοι; Καὶ μόνον τοῦτο (44) τὸ ἔθνος οὐδεμιᾶς δυνάμεως Θεοῦ μετειληφέναι, τὸ οὕτω μεγαλοφυέστατα δεδιδαγμένον ἀναβαίνειν ἐπὶ τὴν ἀγένητον τοῦ Θεοῦ φύσιν, κἀκείνῳ μόνῳ ἐνορᾷν, καὶ τὰς ἀπ' αὐτοῦ μόνου ἐλπίδας προσ- δοκάν; Ἐπεὶ δὲ καὶ τὰ περὶ τὸν ὄφιν, « ὡς ἀντι- πράττοντα τοῖς τοῦ Θεοῦ πρὸς τὸν ἄνθρωπον παραγγέλμασιν, » ὁ Κέλσος κωμῳδεῖ, ο μυθόν τινα, παραπλήσιον τοῖς παραδιδομένοις ι ταῖς γραν σὶν, ὑπολαβὼν εἶναι τὸν λόγον· καὶ ἑκὼν οὔτε τὸν Θεοῦ παράδεισον ὠνόμασεν, οὐδ᾿ ὡς πεφυτευκέναι λέγεται ὁ Θεὸς ἐν Ἐδὲμ κατ᾿ ἀνατολάς· καὶ μετὰ τοῦτο ἐξανατεταλκέναι ἐκ τῆς γῆς πᾶν ξύλον ὡραῖον εἰς ὅρασιν, καὶ καλὸν εἰς βρῶσιν, καὶ τὸ ξύλον τῆς ζωῆς ἐν μέσῳ τῷ παραδείσῳ (45), καὶ τὸ γνωστὸν καλοῦ καὶ πονηροῦ ξύλον, καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις εἰρη- μένα, δυνάμενα αὐτόθεν κινῆσαι τὸν εὐμενῶς ἐντυγ- χάνοντα, ὅτι πάντα ταῦτα οὐκ ἀσέμνως τροπολογεί τα:· φέρε, ἀντιπαραθῶμεν ἐκ τοῦ Συμποσίου Πλά- τωνος τὰ εἰρημένα περὶ τοῦ Ερωτος τῷ Σωκράτει, καὶ ὡς σεμνότερα πάντων τῶν ἐν τῷ Συμποσίῳ εἰπόντων περὶ αὐτοῦ τῷ Σωκράτει περιτεθέντα (40). Οὕτω δ' ἔχει ἡ Πλάτωνος λέξις· ε Οτ' ἐγένετο * Αφροδίτη, εἰστιῶντο οἱ θεοὶ, οἵ τε ἄλλοι καὶ ὁ τῆς Μήτιδος υἱὸς Πόρος (47). Ἐπειδὴ δὲ ἐδείπνησαν, προσ- αιτήσουσα, οἷον δὴ εὐωχίας οὔσης, ἀφίκετο ἡ Πενία, καὶ ἦν περὶ τὰς θύρας. Ὁ οὖν Πόρος μεθυσθεὶς τοῦ νέκταρος (οἶνος γὰρ οὔπω ἦν·), εἰς τὸν τοῦ Διὸς κῆπον εἰσελθὼν, βεβαρημένος εἶδεν. Ἡ οὖν Πενία, ἐπιβουλεύουσα διὰ τὴν αὐτῆς ἀπορίαν παιδίον ποιή σασθαι ἐκ τοῦ Πόρου, κατακλίνεται τε παρ' αὐτῷ, ρήσαντο. ραδείσου. περιτιθέντα. Πῶρος, Πόρος. προσαιτήσουσα, προσαἴτις οὖσα. CONTRA CELSUM LIB. IV. Condit, Jovis tonantis voluntale; et nomen pletur e mss. C illi Imponit deorum præco, eamque appellavit Pandoram, quia omnes domorum cœlestium incolæ Suum illi quisque donum contulerant, industriis ho- minibus exitio futurum. Nec minus ridiculum quod subjungit de dolio : Nam prius in terra vivebat genus hominum Nullis malis afflictum, sine ullo difficili labore, Morbisque molestis qui hominibus senectam afe- runt. Sed mulier cum ex dolio manibus magnum sustulis- set operculum, Dispersit, et in homines graves curas immisit. Sola vero illic spes infracta in domo Intus mansit, dolii sub labris, neque foras Evolavit; injecerat enim prius dolio operculum. Hæc quisquis allegoriis graviter exposuerit, sive scriptoris mentem assequatur, sive non, sic illum compellabimus : Au solis Græcis licet suas res phi losophicas velamine legere? An Agyptiis eademn venia dabitur aliisque barbaris qui se veritatem my- steriis occultatam habere gloriantur; solos autem Judæos putas, ne exceptis quidem legislatore et scri- ptoribus, omnium hominum esse stupidissimos? - Sola hæc gens, qum tam nobilibus disciplinis docta est ad increatam Dei naturam assurgere, illum soluın præ oculis habere, in illo solo suas spes omnes reponere, nihil a Deo virtutis acceperit? cacitate ridens ait illum præceptis homini a Deo datis adversatum fuisse, idque fabulam esse ex- istimat ‹ad aniles nugas › ablegandam, et consulto prætermittit paradisum quem in Edem ad orientem Deus plantasse memoratur, lignum etiam quod de humo produxit pulchrum visu et ad vescendum suave, lignum vitæ in medio paradisi situm, et li- gnum boni malique scientiam conferens, aliaque eodem loco narrata, quæ candidum lectorem pos- sunt inducere, ut credat hæc omnia non indecore ad allegoriam referri: age, hæc conferamus cum iis quæ apud Platonem in Symposio de Cupidine dicta sunt, et assignata Socrati ut elegantissima omnium quæ ea de re alii in hoc Symposio dicunt. Sic est Platonis locus: Cum nata est Venus, convivium concelebrarunt dii, in quo inter alios accumbebat Porus Metidis filius. Post cœnam Penia, sciens paratas ibi epulas, accessit men- dicans, et ad fores assistebat. Interim Porus nectare ebrius, nondum enim erat vinum, ingres- sus est in hortum Jovis, ibique edormiebat crapu- lam. Tuue Peniæ in mentem venit, si ex Poro filium susciperet, id ſore suæ inopiæ remedio. Ita- que it cubitum propter illum, et Cupidinem con- cepit. Quod igitur die natali Veneris natus est D melius quam libl. editi, secunda vero, Ibidem recte secun- dus codex Anglicamus, sicque apud Platonem in Joannis Sarrani editione legitur, pro quo libb. editi Origenis hoc loco habent, (42) Lego cum iisdem, ἐδώρησαν. Origen., έδω (43) lidem, γῆρας. Origen., χήρας. (44) Τοῦτο. Desideratur in antea editis, sed sup- (45) Τῷ παραδείσῳ. Sic mss. Alias vero, τοῦ πα- (46) Περιτεθέντα. Ita codd. Regius et Basileensis, 39. Quoniam Celsus etiam serpentem comica di- (47) Πόρος. Quidam niss. prima manu habent
Καὶ τοῖς πωλήσασί γε ἀδελφοῖς λιμώττουσι καὶ σταλεῖσι κατ’ ἐμπορίαν μετὰ τῶν ὄνων φησὶ χαριζόμενον τὸν πραθέντα πεποιηκέναι ἃ οὐδὲ παρέστησεν ὁ Κέλσος. Καὶ τὸν ἀναγνωρισμὸν δὲ τίθησιν, οὐκ οἶδα τί βουλόμενος καὶ τί ἐμφαίνων ἄτοπον ἐκ τοῦ ἀναγνωρισμοῦ· οὐδὲ γάρ, ὡς ἔστιν εἰπεῖν, καὶ αὐτῷ τῷ Μώμῳ δυνατὸν ἦν τούτων εὐλόγως κατηγορεῖν, καὶ χωρὶς τῆς τροπολογίας ἐχόντων πολὺ τὸ ἀγωγόν. Τίθησι δὲ καὶ τὸν εἰς δοῦλον πραθέντα Ἰωσὴφ ἐλευθερούμενον καὶ μετὰ πομπῆς ἐπανιόντα πρὸς τὸν τοῦ πατρὸς τάφον καὶ νομίζει κατηγορίαν περιέχειν τὸν λόγον εἰπὼν τό· Ὑφ’ οὗ δῆλον δ’ ὅτι τοῦ Ἰωσήφ τὸ λαμπρὸν καὶ θεσπέσιον Ἰουδαίων γένος, ἐπὶ πλῆθος ἐν Αἰγύπτῳ σπαρέν, ἔξω που παροικεῖν καὶ ποιμαίνειν ἐν τοῖς ἀτίμοις ἐκελεύσθη. Καὶ προσέθηκεν ἀπὸ τῆς μισητικῆς ἑαυτοῦ προαιρέσεως τὸ ἐν ἀτίμοις αὐτοὺς κεκελεῦσθαι ποιμαίνειν, οὐ παραστήσας, πῶς Γεσὲμ ὁ Αἰγυπτίων νομὸς ἄτιμός ἐστι. Τὴν δ’ ἀπ’ Αἰγύπτου ἔξοδον τοῦ λαοῦ φυγὴν ὠνόμασεν, οὐδὲ τὴν ἀρχὴν ὑπομνησθεὶς τῶν ἐν τῇ Ἐξόδῳ γεγραμμένων περὶ τῆς ἐξόδου τῶν Ἑβραίων ἐκ γῆς Αἰγύπτου.
Τεύξε, Διὸς βουλῇσι βαρυκτύπου· ἐν δ᾽ ἄρα φωνὴν Α θῆκε θεῶν κῆρυξ· ὀνόμηνε δὲ τήνδε γυναῖκα Πανδώρην, ὅτι πάντες Ολύμπια δώματ' ἔχοντες Δῶρον ἐδώρησαν (42), πήμ' ἀνδράσιν ἀλφηστῇσι. Γελοῖον δ' αὐτόθεν καὶ τὸ περὶ τοῦ πίθου λεγόμενον, ὅτι Πρὶν μὲν γὰρ ζώεσκον ἐπὶ χθονὶ φύλ' ἀνθρώπων Νόσφιν άτερ τε κακῶν καὶ ἄτερ χαλεποίο πόνοιο, Νούσων τ' ἀργαλέων, αἱ τ' ἀνδράσι γῆρας (45) ἔδωκαν. Ἀλλὰ γυνὴ χείρεσσι πίθου μέγα πῶμ' ἀφελοῦσα Ἐσκέδασ', ἀνθρώποισι δ' ἐμήσατο κήδεα λυγρά. Μούνη δ' αὐτόθι Ελπὶς ἐν ἀρρήκτοισι δόμοισιν Ενδον ἔμεινε, πίθου ὑπὸ χείλεσιν, οὐδὲ θύραζε Ἐξέπτη πρόσθεν γὰρ ἐπέμβαλε πῶμα πίθοιο. Πρὸς δὲ τὸν ταῦτα σεμνῶς ἀλληγοροῦντα, εἴτ' ἐπι τυγχάνοντα ἐν τῇ ἀλληγορίᾳ εἴτε καὶ μὴ, ἐροῦμεν· Β Αρα μόνοις Ελλησιν ἐν ὑπονοίᾳ ἔξεστι φιλοσοφεῖν; ἀλλὰ καὶ Αἰγυπτίοις, καὶ ὅσοι τῶν βαρβάρων σεμνύ- νονται ἐπὶ μυστηρίοις καὶ ἀληθείᾳ; μόνοι δὲ Ἰου δαῖοι ἔδοξάν σοι, καὶ ὁ τούτων νομοθέτης, καὶ οἱ συγκ γραφεῖς, πάντων ἀνθρώπων εἶναι ἀνοητότατοι; Καὶ μόνον τοῦτο (44) τὸ ἔθνος οὐδεμιᾶς δυνάμεως Θεοῦ μετειληφέναι, τὸ οὕτω μεγαλοφυέστατα δεδιδαγμένον ἀναβαίνειν ἐπὶ τὴν ἀγένητον τοῦ Θεοῦ φύσιν, κἀκείνῳ μόνῳ ἐνορᾷν, καὶ τὰς ἀπ' αὐτοῦ μόνου ἐλπίδας προσ- δοκάν; Ἐπεὶ δὲ καὶ τὰ περὶ τὸν ὄφιν, « ὡς ἀντι- πράττοντα τοῖς τοῦ Θεοῦ πρὸς τὸν ἄνθρωπον παραγγέλμασιν, » ὁ Κέλσος κωμῳδεῖ, ο μυθόν τινα, παραπλήσιον τοῖς παραδιδομένοις ι ταῖς γραν σὶν, ὑπολαβὼν εἶναι τὸν λόγον· καὶ ἑκὼν οὔτε τὸν Θεοῦ παράδεισον ὠνόμασεν, οὐδ᾿ ὡς πεφυτευκέναι λέγεται ὁ Θεὸς ἐν Ἐδὲμ κατ᾿ ἀνατολάς· καὶ μετὰ τοῦτο ἐξανατεταλκέναι ἐκ τῆς γῆς πᾶν ξύλον ὡραῖον εἰς ὅρασιν, καὶ καλὸν εἰς βρῶσιν, καὶ τὸ ξύλον τῆς ζωῆς ἐν μέσῳ τῷ παραδείσῳ (45), καὶ τὸ γνωστὸν καλοῦ καὶ πονηροῦ ξύλον, καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις εἰρη- μένα, δυνάμενα αὐτόθεν κινῆσαι τὸν εὐμενῶς ἐντυγ- χάνοντα, ὅτι πάντα ταῦτα οὐκ ἀσέμνως τροπολογεί τα:· φέρε, ἀντιπαραθῶμεν ἐκ τοῦ Συμποσίου Πλά- τωνος τὰ εἰρημένα περὶ τοῦ Ερωτος τῷ Σωκράτει, καὶ ὡς σεμνότερα πάντων τῶν ἐν τῷ Συμποσίῳ εἰπόντων περὶ αὐτοῦ τῷ Σωκράτει περιτεθέντα (40). Οὕτω δ' ἔχει ἡ Πλάτωνος λέξις· ε Οτ' ἐγένετο * Αφροδίτη, εἰστιῶντο οἱ θεοὶ, οἵ τε ἄλλοι καὶ ὁ τῆς Μήτιδος υἱὸς Πόρος (47). Ἐπειδὴ δὲ ἐδείπνησαν, προσ- αιτήσουσα, οἷον δὴ εὐωχίας οὔσης, ἀφίκετο ἡ Πενία, καὶ ἦν περὶ τὰς θύρας. Ὁ οὖν Πόρος μεθυσθεὶς τοῦ νέκταρος (οἶνος γὰρ οὔπω ἦν·), εἰς τὸν τοῦ Διὸς κῆπον εἰσελθὼν, βεβαρημένος εἶδεν. Ἡ οὖν Πενία, ἐπιβουλεύουσα διὰ τὴν αὐτῆς ἀπορίαν παιδίον ποιή σασθαι ἐκ τοῦ Πόρου, κατακλίνεται τε παρ' αὐτῷ, ρήσαντο. ραδείσου. περιτιθέντα. Πῶρος, Πόρος. προσαιτήσουσα, προσαἴτις οὖσα. CONTRA CELSUM LIB. IV. Condit, Jovis tonantis voluntale; et nomen pletur e mss. C illi Imponit deorum præco, eamque appellavit Pandoram, quia omnes domorum cœlestium incolæ Suum illi quisque donum contulerant, industriis ho- minibus exitio futurum. Nec minus ridiculum quod subjungit de dolio : Nam prius in terra vivebat genus hominum Nullis malis afflictum, sine ullo difficili labore, Morbisque molestis qui hominibus senectam afe- runt. Sed mulier cum ex dolio manibus magnum sustulis- set operculum, Dispersit, et in homines graves curas immisit. Sola vero illic spes infracta in domo Intus mansit, dolii sub labris, neque foras Evolavit; injecerat enim prius dolio operculum. Hæc quisquis allegoriis graviter exposuerit, sive scriptoris mentem assequatur, sive non, sic illum compellabimus : Au solis Græcis licet suas res phi losophicas velamine legere? An Agyptiis eademn venia dabitur aliisque barbaris qui se veritatem my- steriis occultatam habere gloriantur; solos autem Judæos putas, ne exceptis quidem legislatore et scri- ptoribus, omnium hominum esse stupidissimos? - Sola hæc gens, qum tam nobilibus disciplinis docta est ad increatam Dei naturam assurgere, illum soluın præ oculis habere, in illo solo suas spes omnes reponere, nihil a Deo virtutis acceperit? cacitate ridens ait illum præceptis homini a Deo datis adversatum fuisse, idque fabulam esse ex- istimat ‹ad aniles nugas › ablegandam, et consulto prætermittit paradisum quem in Edem ad orientem Deus plantasse memoratur, lignum etiam quod de humo produxit pulchrum visu et ad vescendum suave, lignum vitæ in medio paradisi situm, et li- gnum boni malique scientiam conferens, aliaque eodem loco narrata, quæ candidum lectorem pos- sunt inducere, ut credat hæc omnia non indecore ad allegoriam referri: age, hæc conferamus cum iis quæ apud Platonem in Symposio de Cupidine dicta sunt, et assignata Socrati ut elegantissima omnium quæ ea de re alii in hoc Symposio dicunt. Sic est Platonis locus: Cum nata est Venus, convivium concelebrarunt dii, in quo inter alios accumbebat Porus Metidis filius. Post cœnam Penia, sciens paratas ibi epulas, accessit men- dicans, et ad fores assistebat. Interim Porus nectare ebrius, nondum enim erat vinum, ingres- sus est in hortum Jovis, ibique edormiebat crapu- lam. Tuue Peniæ in mentem venit, si ex Poro filium susciperet, id ſore suæ inopiæ remedio. Ita- que it cubitum propter illum, et Cupidinem con- cepit. Quod igitur die natali Veneris natus est D melius quam libl. editi, secunda vero, Ibidem recte secun- dus codex Anglicamus, sicque apud Platonem in Joannis Sarrani editione legitur, pro quo libb. editi Origenis hoc loco habent, (42) Lego cum iisdem, ἐδώρησαν. Origen., έδω (43) lidem, γῆρας. Origen., χήρας. (44) Τοῦτο. Desideratur in antea editis, sed sup- (45) Τῷ παραδείσῳ. Sic mss. Alias vero, τοῦ πα- (46) Περιτεθέντα. Ita codd. Regius et Basileensis, 39. Quoniam Celsus etiam serpentem comica di- (47) Πόρος. Quidam niss. prima manu habent
PG 11:1105Ἐξεθέμεθα δὲ καὶ ταῦτα, παραδεικνύντες ὅτι καὶ τὰ μηδὲ κατὰ τὸ ῥητὸν τοῦ κατηγορεῖσθαι φανέντα ἄξια ἔθηκεν ἐν μοίρᾳ κατηγορίας καὶ φλυαρίας ὁ Κέλσος, μὴ παραστήσας λόγῳ ὃ οἴεται μοχθηρὸν τῆς γραφῆς ἡμῶν. Εἶτα ὡς εἰς τὸ μισεῖν μόνον καὶ ἀπεχθάνεσθαι τῷ κατ’ Ἰουδαίους καὶ Χριστιανοὺς λόγῳ ἑαυτὸν ἐπιδεδωκώς, φησὶν ὅτι καὶ Ἰουδαίων καὶ Χριστιανῶν οἱ ἐπιεικέστεροι ταῦτ’ ἀλληγοροῦσι· λέγει δὲ αἰσχυνομένους ἐπὶ τούτοις καταφεύγειν ἐπὶ τὴν ἀλληγορίαν. Εἴποι δ’ ἄν τις πρὸς αὐτὸν ὅτι, εἴπερ αἰσχύνης ἄξια τὰ κατὰ τὴν πρώτην ἐκδοχὴν χρὴ λέγειν μύθων καὶ ἀναπλασμάτων, εἴτε δι’ ὑπονοίας γεγραμμένων εἴτε ἄλλως ὁπωσοῦν· ἐπὶ τίνων τοῦτο ἢ ἐπὶ τῶν ἑλληνικῶν χρὴ λέγειν ἱστοριῶν; Ἐν αἷς υἱοὶ θεοὶ πατέρας θεοὺς ἐκτέμνουσι καὶ πατέρες θεοὶ υἱοὺς θεοὺς καταπίνουσι, καὶ θεὰ μήτηρ ἀντιδίδωσιν υἱοῦ τῷ πατρὶ ἀνδρῶν τε θεῶν τε λίθον, καὶ πατὴρ θυγατρὶ μίγνυται, καὶ γυνὴ καταδεῖ τὸν ἄνδρα, συνεργοὺς εἰς τοὺς δεσμοὺς παραλαμβάνουσα τὸν ἀδελφὸν τοῦ καταδουμένου καὶ τὴν θυγατέρα αὐτοῦ. Καὶ τί με δεῖ καταλέγειν τὰς περὶ θεῶν ἀτόπους Ἑλλήνων ἱστορίας, αἰσχύνης αὐτόθεν ἀξίας καὶ ἀλληγορουμένας;
καὶ ἐκύησε τὸν Ἔρωτα· διὸ δὴ καὶ τῆς ᾿Αφροδίτης οἱ ἀκόλουθος θεράπων γέγονεν ὁ Ἔρως, γεννηθεὶς ἐν τοῖς ἐκείνης γενεθλίοις (48)· καὶ ἅμα φύσει εραστής ὢν περὶ τὸ καλὸν, καὶ τῆς Ἀφροδίτης καλῆς οὔσης. "Ατε οὖν Πόρου καὶ Πενίας υἱὸς ὢν ὁ Ἔρως ἐν τοιαύτῃ τύχῃ καθέστηκε. Πρῶτον μὲν πένης ἀεί ἐστι, καὶ πολλοῦ δεῖ ἀπαλός τε καὶ καλὸς, οἷον οἱ πολλοὶ οἴονται, ἀλλὰ σκληρὸς καὶ αὐχμηρὸς καὶ ἀνυπόδητος καὶ ἄοικος, χαμαιπετὴς ἀεὶ ὤν, καὶ ἄστρωτος, ἐπὶ θύραις καὶ ἐν ὁδοῖς ὑπαίθριος κοιμώμενος· τὴν τῆς μητρὸς φύσιν ἔχων, ἀεὶ ἐνδείᾳ ξύνοικος. Κατὰ δ᾽ αὖ τὸν πατέρα ἐπίβουλός ἐστι τοῖς καλοῖς καὶ τοῖς ἀγα- θοῖς, ἀνδρεῖος ὤν, καὶ ἴτης, καὶ σύντονος· θηρευτής δεινὸς, ἀεὶ προσπλέκων μηχανάς· καὶ φρονήσεως ἐπιθυμητὴς καὶ πόριμος · φιλοσοφῶν διὰ παντὸς τοῦ βίου· δεινὸς γόης, καὶ φαρμακεὺς, καὶ σοφιστής· καὶ οὔτε ὡς ἀθάνατος πέφυκεν, οὔτε ὡς θνητός· ἀλλὰ τοτὲ μὲν τῆς αὐτῆς ἡμέρας θάλλει τε καὶ ζω, ὅταν εὐπορήσῃ, τοτὲ δ' ἀποθνήσκει πάλιν, πάλιν δ' ἀναβιώσκεται, διὰ τὴν τοῦ πατρὸς φύσιν. Τὸ δὲ πορ ζόμενον ἀεὶ ὑπεκρεῖ· ὥστε οὔτ᾽ ἀπορεῖ Ἔρως ποτέ, οὔτε πλουτεῖ. Σοφίας δ' αὖ (49) καὶ ἀμαθίας ἐν μέσῳ ἐστίν. ο "Αρα γὰρ οἱ ἐντυγχάνοντες τούτοις, ἐὰν μὲν τὴν κακοήθειαν του Κέλσου μιμῶνται, ὅπερ Χριστια νῶν ἀπείη ! καταγελάσονται τοῦ μύθου, καὶ ἐν χλεύη θήσονται τὸν τηλικοῦτον Πλάτωνα· ἐὰν δὲ, τὰ ἐν μύ- θου σχήματι λεγόμενα φιλοσόφως ἐξετάζοντες, δυνη θῶσιν εὑρεῖν τὸ βούλημα τοῦ Πλάτωνος, τίνα τρό που (50) δεδύνηται τὰ μεγάλα ἑαυτῷ φαινόμενα δόγματα κρύψαι μὲν διὰ τοὺς πολλοὺς ἐν τῷ τοῦ μύθου σχήματι, εἰπεῖν δ' ὡς ἐχρῆν τοῖς εἰδόσιν ἀπὸ μύθων εὑρίσκειν τὸ περὶ ἀληθείας τοῦ ταῦτα συν τάξαντος βούλημα. Τοῦτον δὲ τὸν παρὰ Πλάτωνι μῦθον (51) ἐξεθέμην διὰ τὸν παρ' αὐτῷ τοῦ Διὸς κα που παραπλήσιόν τι ἔχειν δοκοῦντα τῷ παραδείσῳ τοῦ Θεοῦ, καὶ τὴν Πενίαν τῷ ἐκεῖ ὄφει παραβαλλομένην, καὶ τὸν ὑπὸ τῆς Πενίας ἐπιβουλευόμενον Πόρον τῷ ἀνθρώπῳ ἐπιβουλευομένῳ ὑπὸ τοῦ ἔφεως. Οὐ πάνυ δὲ δῆλον, πότερον κατὰ συντυχίαν ἐπιπέπτωκε τούτοις ὁ Πλάτων, ἢ ὡς οἴονταί τινες ἐν τῇ εἰς Αἴγυπτον ἀποδημίᾳ συντυχὼν καὶ τοῖς τὰ Ἰουδαίων φιλοσο φοῦσι, καὶ μαθών τινα παρ' αὐτῶν, τὰ μέν τινα τε τήρηκε, τὰ δὲ παρεποίησε, φυλαξάμενος προσκόψαι τοῖς Ἕλλησιν ἐκ τοῦ πάντη τὰ τῆς Ἰουδαίων τηρῆσαι σοφίας (52), διαβεβλημένων παρὰ τοῖς πολλοῖς διά τὸ ξενίζον τῶν νόμων καὶ τὴν ἰδιότροπον κατ' αὐτοὺς πολιτείαν. Οὔτε δὲ τὸν Πλάτωνος μῦθον, οὔτε τὰ περὶ τὴν ὄφιν καὶ τὸν παράδεισον τοῦ Θεοῦ, καὶ ὅσα ἐν αὐτῷ ἀναγέγραπται γεγονέναι, νῦν καιρὸς ἦν διη γήσασθαι. Προηγουμένως γὰρ ἐν τοῖς Εξηγητικοῖς τῆς Γενέσεως, ὡς οἷόν τ᾽ ἦν, εἰς ταῦτα ἐπραγματ τευσάμεθα. θεὶς ἐν τοῖς ἐκείνων γενεθλίοις. καταγελάσονται τοῦ μύθου. καταγελάσονται τὸν μῦθον. θαυμάσονται, Επὰν δὲ φάσκῃ, ὡς « ἄρα ἀνοσιώτατα τὸν Θεὸν εὐθὺς καὶ (53) ἀπ᾿ ἀρχῆς ἀσθενοῦντα, καὶ μηδ' ἕνα φιλοσοφίας. καὶ ORIGENIS B Cupido, eam ob rem in comitatu est Veneris eique A servit : et amat quod pulchrum est, quia pulchra est Venus. Quoniam ergo Pori filius est et Peniæ Cupido, hanc sortitus est indolem. Semper egens, multum abest ut tenellus et pulcher sit, ut multi putant, sed aridus est, squalore obsitus, nudis pe- dibus, inops et laris et fundi, humi semper cubans, sine stratis, ad fores, in viis, sub dio. Matri natura semper similis, omnium indiget. Ilis autem refert patrem. Pulchris honestisque struit insidias, fortis, audax, laboris patientissimus, venator callidus, tecti- narum perpetuus artifex, in agendo cautus, ingenio facilem ad omnia sibi viam parante, philosophus per totam vitam, praestigiator vafer, circulator, sophi- sta. Neque immortalis, neque mortalis; sed eadem die modo viget vivitque, cum omnia ad voluntatemi fluunt; modo moritur, rursusque reviviscit propter patris naturam. Cæterum quod partum illi est, con- festim elabitur, ita ut nec pauper unquam sit, nec dives; sapientiam autem inter et ignorantiam veluti medius est. › In hæc quicunque inciderint, si Celsi malitiam imitentur, quod a Christianis absit, ii hu- jusmodi fabulam irridebunt, et Platonem, magnum illum virum, risu excipient. Si autem hæc specie fabulosa, ut philosophos decet, inspicerent, et Pla- tonis mentem possent deprehendere, non possent non mirari quanta solertia, specie fabulæ usus, nota sibi magna dogmata ob vulgus occultare po- tuerit, et eadem tanen, ut oportebat, declarare iis, qui scirent per fabulas aspicere auctoris de c veritate consilium. Atque hanc Platonis fabulam attuli, propterea quod hortus Jovis, de quo ille, a paradiso Dei, Penia a serpente, Porus insidiis a Penia appetitus ab homine insidiis serpentis cir- cumvento non multum abludere videntur. Non omnino autem compertum, an hæc fortuito Platoni occurrerint, an, id quod existimant nonnulli, dum in Ægyptum peregrinaretur, inciderit in quosdam mysteriorum Judaicorum curiosos, et quædam ab illis didicerit, ex quibus alia quidem retinuerit, alia vero figuris dissimulaverit; metu, ne Græcos fenderet, si integram servaret Judæorum philoso- phiam; qui cum propter diversas ab aliis leges, tum propter 534, peculiarem reipublicae formam, apul multos male audiebant. Sed disserendi aut de Pla- D tonis fabula, aut de serpente, aut de paradiso Dei omnibusve quæ in illo accidisse narrantur, tempo- ris præsentis non est. Hæc in commentariis in Ge- nesim, quam potui diligentissime, explanavi. induci jam tum ab initio tam imbecillem, ut ne post inss., Libb. editi, Bulerellus deesse vel quid simile. cap. 11, Præpar. Evang., et Plotinum lib. vi, en- nead. rul, cap. 6. editi in textu habent, dem recte habent codd. Regius et Basileensis, 40. Quod autem ait, ca Moyse nefarie Deum (48) Hoeschelius in textu, εἴδετο ὁ Ἔρως γεννη- (49) Platonis libb. editi, σοφίας τ' αὖ. Paulo (56) Τίνα τρόπον. Aule has voces recte conjicit (51) Πλάτωνι μύθον. Vide Eusebium lib. xtr, (52) Σοφίας. Sic omnes fere mss. Libri autem (53) Boherello delenda videtur particula καί. Ibi-
PG 11:1107Ὅπου γε ὁ Σολεὺς Χρύσιππος, ὁ τὴν Στοὰν τῶν φιλοσόφων πολλοῖς συγγράμμασι συνετοῖς κεκοσμηκέναι νομιζόμενος, παρερμηνεύει γραφὴν τὴν ἐν Σάμῳ, ἐν ᾗ ἀρρητοποιοῦσα ἡ Ἥρα τὸν Δία ἐγέγραπτο. Λέγει γὰρ ἐν τοῖς ἑαυτοῦ συγγράμμασιν ὁ σεμνὸς φιλόσοφος ὅτι τοὺς σπερματικοὺς λόγους τοῦ θεοῦ ἡ ὕλη παραδεξαμένη ἔχει ἐν ἑαυτῇ εἰς κατακόσμησιν τῶν ὅλων. Ὕλη γὰρ ἡ ἐν τῇ κατὰ τὴν Σάμον γραφῇ ἡ Ἥρα καὶ ὁ θεὸς ὁ Ζεύς. Καὶ διὰ ταῦτα δὴ ἡμεῖς καὶ διὰ τοὺς τοιούτους μύθους καὶ ἄλλους μυρίους οὐδὲ μέχρι ὀνόματος θέλομεν Δία καλεῖν τὸν ἐπὶ πᾶσι θεὸν [οὐδ’ Ἀπόλλωνα τὸν ἥλιον οὐδ’ Ἄρτεμιν τὴν σελήνην· ἀλλὰ καθαρὰν εὐσέβειαν εἰς τὸν δημιουργὸν ἀσκοῦντες καὶ τὰ καλὰ αὐτοῦ δημιουργήματα εὐφημοῦντες οὐδὲ μέχρι ὀνόματος χραίνομεν τὰ θεῖα, ἀποδεχόμενοι τοῦ Πλάτωνος τὸν ἐν Φιλήβῳ λόγον, μὴ βουληθέντος τὴν ἡδονὴν παραδέξασθαι θεόν. Τὸ γὰρ ἐμόν, φησί, δέος, ὦ Πρώταρχε, περὶ τὰ τῶν θεῶν ὀνόματα τοιόνδε ἐστίν.
ἄνθρωπον, ἐν αὐτὸς ἔπλασε, πεῖσαι δυνάμενον, εἰσή- γαγεν ὁ Μωϋσέως λόγος· › καὶ πρὸς τοῦτο φήσομεν, ὅτι ὅμοιέν ἐστι τὸ λεγόμενον, ὡς εἴ τις ἐνεκάλει ἐπὶ τῇ τῆς κακίας συστάσει, ἣν οὐδὲ (54) ἀπὸ ἑνὸς ἀν- θρώπου δεδύνηται κωλύσαι ὁ Θεός, ὥστε κἂν ἕνα τινὰ ἄνθρωπον εὑρεθῆναι ἀρχῆθεν ἄγευστον κακίας γεγενημένον. Ως γὰρ περὶ τούτου, οἷς μέλει ἀπο- λογεῖσθα: περὶ Προνοίας, ἀπολογοῦνται οὐ δι' ὀλίγων οὐδὲ δι' εὐκαταφρονήτων· οὕτω δὲ καὶ περὶ τοῦ ᾿Αδάμ καὶ περὶ τῆς ἁμαρτίας αὐτοῦ φιλοσοφήσουσιν οἱ ἐγνωκότες, ὅτι καθ' Ελλάδα (55) φωνὴν ὁ ᾿Αδάμ ἄνθρωπος ἐστι· καὶ ἐν τοῖς δοκοῦσι περὶ τοῦ Ἀδὰμ εἶναι φυσιολογεί Μωϋσῆς τὰ περὶ τῆς τοῦ ἀνθρώπου φύσεως. Καὶ γὰρ « ἐν τῷ Ἀδὰμ (ὥς φησιν ὁ Λόγος) πάντες ἀποθνήσκουσι καὶ κατεδικάσθησαν ἐν τῷ ὁμοιώματι τῆς παραβάσεως Αδάμ·, οὐχ οὕτως περὶ ἑνός τινος (56), ὡς περὶ ὅλου τοῦ γένους ταῦτα φάσκοντος τοῦ θείου λόγου. Καὶ γὰρ ἐν τῇ τῶν μηδ' ἕνα ἄνθρωπον. καὶ μηδένα ἄνθρωπον. ἀρχῆθεν άγευστον. κἀκεῖθεν άγευστον. Εβραΐδα, Επειδήπερ ἁμαρτὼν ὁ ᾿Αδὰμ θανάτῳ τὸ γένος ὑπέ- βαλε, καὶ τὴν φύσιν ὅλην ὑπεύθυνον τῷ χρέει πε ποίηκε. « Καὶ οὐχ ὡς ἐνδεᾶ αὐτὸν τοῦ βαπτισθῆναι, ἢ τοῦ ἐπελθόντος ἐν εἴδει περιστερᾶς Πνεύματος, οίδαμεν αὐτὸν ἐληλυθέναι ἐπὶ τὸν που ταμέν· ὥσπερ οὐδὲ τὸ γεννηθῆναι αὐτὸν καὶ σταυρω θῆναι ὡς ἐνδεὴς τούτων, ὑπέμεινεν, ἀλλ᾽ ὑπὲρ τοῦ γένους τοῦ τῶν ἀνθρώπων, δ ἀπὸ τοῦ Ἀδὰμ ὑπὸ θάνατον καὶ πλάνην τὴν τοῦ ὄφεως ἐπεπτώκει, παρὰ τὴν ἰδίαν αἰτίαν ἑκάστου αὐτῶν πονηρευσαμένου. Οὐδεὶς καθαρὸς ἀπὸ ῥύπου, Ἰώβ φησιν, οὐδ' εἰ μία ἡμέρα ἡ ζωὴ αὐτοῦ. Λεγέτωσαν ἡμῖν, ποῦ ἐπόρνευσεν τὸ γεννηθὲν παιδίον; ἢ πῶς ὑπὸ τὴν τοῦ Ἀδὰμ ὑποπέπτωκεν ἀρὰν τὸ μηθὲν ἐνεργῆσαν; Απολείπεται δὲ αὐτοῖς, ὡς ἔοικεν, ἀκολούθως λέγειν τὴν γένεσιν εἶναι κακήν· οὐ τὴν τοῦ σώματος μόνην, ἀλλὰ καὶ τὴν τῆς ψυχῆς, δι' ἣν καὶ τὸ σῶμα. Καὶ ὅταν ὁ Δαυὶδ εἴπῃ· Εν ἁμαρτίαις συνελήφθην, καὶ ἐν ἀνομίαις εκίσσησέ με ἡ μήτηρ μου· λέγει μὲν προ φητικῶς μητέρα τὴν Εὔαν. ᾿Αλλὰ ζώντων Ενα μήτηρ ἐγένετο· καὶ εἰ ἐν ἁμαρτίαις συνελήφθη, ἀλλ' οὐκ αὐτὸς ἐν ἁμαρτίᾳ, οὐδὲ μὴν ἁμαρτία αὐτός. • CONTRA CELSUM LIB. 18. A unum quidem hominem, quem ipse formaverat, "I Cor. xv, 22. • Rom. v, 15. ⁹³ Gen. 111, Libb. impressi, persuadere posset;, id perinde est ac si quis in Deum inveheretur, quod nequitia invaluerit, quam ne ab uno homine quidem amoliri ita potuerit, ut saltem unus aliquis homo natus inveniretur nulla prorsus malitia inquinatus. Sicut enim quibus Pro- videntiæ causa cordi est, ii ab hujusmodi crimina- tione vindicant illam plurimis, et solidissimis argu- mentis ; ita de Adamo ejusque peccato philosopha- buntur quibus notum erit, llebraica voce ‹ Adam ɔ significari c hominem, et in iis, quæ Moyses de Adamo dicere videtur, describi naturam humanam. Etenim omnes, ut Scriptura testatur, in Adam moriuntur”, et condemnati sunt in similitudime prævaricationis Adæ": » ita ut divina Scriptura non tam de uno quodam homine, quam de universo genere loquatur. Nam videre est in serie eorum quæ tanquam de uno dicuntur ", maledictionem 17; el xvi, 23, 21. Paulo post iidem mss., Alias, quomodo et vertit Gelenius interpres. B ni, n. 61, 62, 63; lib. vii, n. 28, et 50. Orig. tractat. in Matth. : • Et forsitan quidem secun- dum hanc nativitatem nemo est mundus a sorde, etsi unius diei sit vita ejus, propter nativitatis no- stræ carnalis mysterium; secundum quod ait David ex persona omnium nascentium ex carne et san- C gnine : Quoniam in iniquitatibus conceptus sum, el in delictis concepit me mater mea. Idem in homil. in Luc.: ‹ Parvuli baptizantur in remissionem peccatorum. Quorum peccatorum? vel,quo tempore peccaverunt? aut, quomodo potest ulla lavacri in parvulis ratio subsistere; nisi juxta illum sensum, de quo paulo ante diximus : Nullus mundus a sorde, nec si unius diei quidem fuerit vita ejus super ler- ram? Et quia per baptismi sacramentum nativitatis sordes deponuntur, propterea baptizantur et par- vuli. » Et homil. in Levit. • Sed et ille ipse, qui nascitur, sive virilis, sive feminei sexus sit, pro- nuntiat de eo Scriptura, quia non sit mundus a sorde, etiamsi unius diei sit vita ejus. Et, ut scias esse in hoc grande nescio quid, et tale, quod nulli sanctorum ex sententia venerit, nemo ex omnibus sanctis invenitur diem festumn, vel convivium ma- gnum egisse in die natalis sui; neno invenitur habuisse lætitiam in die natalis filii, vel filiæ suæ. Et paulo post Quod si placet audire quid etiam alii sancti de ista nativitate senserint, audi Davi- dem dicentem: In iniquitatibus, inquit, conceptus sum, et in peccatis peperit me mater mea; ostendens quod quæcunque anima in carne nascitur, iniqui- tatis et peccati sorde polluitur; et propterea dictum est illud, quod jam superius memoravimus: Quia nemo mundus a sorde, nec si unius diei sit vita ejus.) Vide homil. in Levil.; Just., Expos. fidei : Quandoquidem enim peccato suo Adam morti genus humanum subjecit, et naturam cun- etam debito obnoxiam subjecit. » Et in Dialogo cum Tryphone, pag. : D Ad amnem eum non ideo venisse, pro comperto habemus, quod vel baptismi lavatione, vel spiritus in specie columbæ adventu opus ei fuerit; sicuti nec nasci et crucifigi, propter functionis hujusmodi indigentiam sustinuit; sed humani generis causa quod per Adam in mortem et fraudem seductionem- que serpentis conciderat, ut interim propriam pro se maligne agentis cujusque culpam taceani. » Iren., lib. v, cap. : « Per quæ manifeste ipsum ostendit Deum: quem in primo quidem Adam offendimus, non facientes ejus præceptum; in secundo autem Adam reconciliati sumus, obedientes usque ad mortem facti. Vide lib. uti, cap. 20, non longe ab initio; lib. iv, cap. 5, et lib. v, cap. 14, 16, 17, et alibi. Tertull. libro De cultu feminarum, cap. : Ut non magis in sordibus ageret et squalorem potius affectaret, ipsam se circumferens Evam lu- gentem et poenitentem, quo plenius id quod de Eva trahit (ignominiam dico primi delicti, et invi- diam perditionis humanæ), omnis satisfactionis ha. bitu expiaret. In doloribus et anxietatibus paries, mulier, et ad virum tuum conversio tua, et ille do- minabitur tui : et Evam te esse nescis ? Vivit sen- tentia Dei super sexum istum in hoc sæculo, vivat et reatus necesse est. Tu es diaboli janua, tu es arboris illius resignatrix, etc. ‹ Et libro De anima, cap. : c Ita omnis anima eo usque in Adam cen- setur : donec in Christo recenseatur; » vide locum ; et librum De testimonio animæ, cap. 3, el De pœnitentia, cap. 2, uti et lib. Adversus Marcio- nem, cap. 11. Clen. Alex. Strom. 111, pag. 455, 468, : Nemo mundus a sorde, ait, nec si sit quidem unus dies vita ejus. Dicant ergo nobis, ubi fornicatus est infans natus? Vel quomodo sub Ade cecidit exsecrationem, qui nihil est operatus? Restat ergo eis, ut videtur, (54) "Ην οὐδέ, etc. Sic mss. Alias, ὡς οὐδέ, etc. (55) Καθ' Ελλάδα. Videtur legendum, καθ' (56) Οὐχ οὕτω περὶ ἑνός τινος, etc. Vide lib.
Ἡμεῖς οὖν ἀληθῶς ἔχομεν δέος περὶ τὸ ὄνομα τοῦ θεοῦ καὶ τῶν καλῶν αὐτοῦ δημιουργημάτων, ὡς μηδὲ προφάσει τροπολογίας μῦθόν τινα παραδέξασθαι ἐπὶ βλάβῃ τῶν νέων.] Εἰ δ’ ἀδεκάστως ἀνεγνώκει τὴν γραφὴν ὁ Κέλσος, οὐκ ἂν εἶπεν οὐχ οἷα ἀλληγορίαν ἐπιδέχεσθαι εἶναι τὰ γράμματα ἡμῶν. Ἀπὸ γὰρ τῶν προφητειῶν, ἐν αἷς τὰ ἀπὸ τῆς ἱστορίας γέγραπται, οὐχ ὡς ἀπὸ τῆς ἱστορίας ἔστι προσαχθῆναι καὶ ταῖς ἱστορίαις ὡς σκοπῷ τροπολογίας γεγραμμέναις καὶ σοφώτατα οἰκονομηθείσαις, ἐστοχασμένως τοῦ τε πλήθους τῶν ἁπλούστερον πιστευόντων καὶ τῶν ὀλίγων μετὰ συνέσεως ἐξετάζειν τὰ πράγματα βουλομένων ἢ καὶ δυναμένων. Καὶ εἰ μὲν οἱ σήμερον νομιζόμενοι κατὰ Κέλσον ἐπιεικεῖς ἀπὸ Ἰουδαίων καὶ Χριστιανῶν ἠλληγόρουν τὰ γεγραμμένα, τάχα ἂν πιθανόν τι λέγειν ὑπενοεῖτο ὁ Κέλσος· ἐπεὶ δ’ αὐτοὶ οἱ πατέρες τῶν δογμάτων καὶ συγγραφεῖς τὰ τοιαῦτα τροπολογοῦσι, τί ἐστιν ἄλλο ὑπονοῆσαι ἢ ὅτι οὕτως ἐγράφη, ὥστε τροπολογεῖσθαι αὐτὰ κατὰ τὸν προηγούμενον νοῦν; Ὀλίγα δ’ ἀπὸ πάνυ πολλῶν παραθησόμεθα πρὸς τὸ δεῖξαι ὅτι μάτην συκοφαντεῖ τοὺς λόγους ὁ Κέλσος ὡς οὐχ οἵους τε ἐπιδέξασθαι ἀλληγορίαν.
ἄνθρωπον, ἐν αὐτὸς ἔπλασε, πεῖσαι δυνάμενον, εἰσή- γαγεν ὁ Μωϋσέως λόγος· › καὶ πρὸς τοῦτο φήσομεν, ὅτι ὅμοιέν ἐστι τὸ λεγόμενον, ὡς εἴ τις ἐνεκάλει ἐπὶ τῇ τῆς κακίας συστάσει, ἣν οὐδὲ (54) ἀπὸ ἑνὸς ἀν- θρώπου δεδύνηται κωλύσαι ὁ Θεός, ὥστε κἂν ἕνα τινὰ ἄνθρωπον εὑρεθῆναι ἀρχῆθεν ἄγευστον κακίας γεγενημένον. Ως γὰρ περὶ τούτου, οἷς μέλει ἀπο- λογεῖσθα: περὶ Προνοίας, ἀπολογοῦνται οὐ δι' ὀλίγων οὐδὲ δι' εὐκαταφρονήτων· οὕτω δὲ καὶ περὶ τοῦ ᾿Αδάμ καὶ περὶ τῆς ἁμαρτίας αὐτοῦ φιλοσοφήσουσιν οἱ ἐγνωκότες, ὅτι καθ' Ελλάδα (55) φωνὴν ὁ ᾿Αδάμ ἄνθρωπος ἐστι· καὶ ἐν τοῖς δοκοῦσι περὶ τοῦ Ἀδὰμ εἶναι φυσιολογεί Μωϋσῆς τὰ περὶ τῆς τοῦ ἀνθρώπου φύσεως. Καὶ γὰρ « ἐν τῷ Ἀδὰμ (ὥς φησιν ὁ Λόγος) πάντες ἀποθνήσκουσι καὶ κατεδικάσθησαν ἐν τῷ ὁμοιώματι τῆς παραβάσεως Αδάμ·, οὐχ οὕτως περὶ ἑνός τινος (56), ὡς περὶ ὅλου τοῦ γένους ταῦτα φάσκοντος τοῦ θείου λόγου. Καὶ γὰρ ἐν τῇ τῶν μηδ' ἕνα ἄνθρωπον. καὶ μηδένα ἄνθρωπον. ἀρχῆθεν άγευστον. κἀκεῖθεν άγευστον. Εβραΐδα, Επειδήπερ ἁμαρτὼν ὁ ᾿Αδὰμ θανάτῳ τὸ γένος ὑπέ- βαλε, καὶ τὴν φύσιν ὅλην ὑπεύθυνον τῷ χρέει πε ποίηκε. « Καὶ οὐχ ὡς ἐνδεᾶ αὐτὸν τοῦ βαπτισθῆναι, ἢ τοῦ ἐπελθόντος ἐν εἴδει περιστερᾶς Πνεύματος, οίδαμεν αὐτὸν ἐληλυθέναι ἐπὶ τὸν που ταμέν· ὥσπερ οὐδὲ τὸ γεννηθῆναι αὐτὸν καὶ σταυρω θῆναι ὡς ἐνδεὴς τούτων, ὑπέμεινεν, ἀλλ᾽ ὑπὲρ τοῦ γένους τοῦ τῶν ἀνθρώπων, δ ἀπὸ τοῦ Ἀδὰμ ὑπὸ θάνατον καὶ πλάνην τὴν τοῦ ὄφεως ἐπεπτώκει, παρὰ τὴν ἰδίαν αἰτίαν ἑκάστου αὐτῶν πονηρευσαμένου. Οὐδεὶς καθαρὸς ἀπὸ ῥύπου, Ἰώβ φησιν, οὐδ' εἰ μία ἡμέρα ἡ ζωὴ αὐτοῦ. Λεγέτωσαν ἡμῖν, ποῦ ἐπόρνευσεν τὸ γεννηθὲν παιδίον; ἢ πῶς ὑπὸ τὴν τοῦ Ἀδὰμ ὑποπέπτωκεν ἀρὰν τὸ μηθὲν ἐνεργῆσαν; Απολείπεται δὲ αὐτοῖς, ὡς ἔοικεν, ἀκολούθως λέγειν τὴν γένεσιν εἶναι κακήν· οὐ τὴν τοῦ σώματος μόνην, ἀλλὰ καὶ τὴν τῆς ψυχῆς, δι' ἣν καὶ τὸ σῶμα. Καὶ ὅταν ὁ Δαυὶδ εἴπῃ· Εν ἁμαρτίαις συνελήφθην, καὶ ἐν ἀνομίαις εκίσσησέ με ἡ μήτηρ μου· λέγει μὲν προ φητικῶς μητέρα τὴν Εὔαν. ᾿Αλλὰ ζώντων Ενα μήτηρ ἐγένετο· καὶ εἰ ἐν ἁμαρτίαις συνελήφθη, ἀλλ' οὐκ αὐτὸς ἐν ἁμαρτίᾳ, οὐδὲ μὴν ἁμαρτία αὐτός. • CONTRA CELSUM LIB. 18. A unum quidem hominem, quem ipse formaverat, "I Cor. xv, 22. • Rom. v, 15. ⁹³ Gen. 111, Libb. impressi, persuadere posset;, id perinde est ac si quis in Deum inveheretur, quod nequitia invaluerit, quam ne ab uno homine quidem amoliri ita potuerit, ut saltem unus aliquis homo natus inveniretur nulla prorsus malitia inquinatus. Sicut enim quibus Pro- videntiæ causa cordi est, ii ab hujusmodi crimina- tione vindicant illam plurimis, et solidissimis argu- mentis ; ita de Adamo ejusque peccato philosopha- buntur quibus notum erit, llebraica voce ‹ Adam ɔ significari c hominem, et in iis, quæ Moyses de Adamo dicere videtur, describi naturam humanam. Etenim omnes, ut Scriptura testatur, in Adam moriuntur”, et condemnati sunt in similitudime prævaricationis Adæ": » ita ut divina Scriptura non tam de uno quodam homine, quam de universo genere loquatur. Nam videre est in serie eorum quæ tanquam de uno dicuntur ", maledictionem 17; el xvi, 23, 21. Paulo post iidem mss., Alias, quomodo et vertit Gelenius interpres. B ni, n. 61, 62, 63; lib. vii, n. 28, et 50. Orig. tractat. in Matth. : • Et forsitan quidem secun- dum hanc nativitatem nemo est mundus a sorde, etsi unius diei sit vita ejus, propter nativitatis no- stræ carnalis mysterium; secundum quod ait David ex persona omnium nascentium ex carne et san- C gnine : Quoniam in iniquitatibus conceptus sum, el in delictis concepit me mater mea. Idem in homil. in Luc.: ‹ Parvuli baptizantur in remissionem peccatorum. Quorum peccatorum? vel,quo tempore peccaverunt? aut, quomodo potest ulla lavacri in parvulis ratio subsistere; nisi juxta illum sensum, de quo paulo ante diximus : Nullus mundus a sorde, nec si unius diei quidem fuerit vita ejus super ler- ram? Et quia per baptismi sacramentum nativitatis sordes deponuntur, propterea baptizantur et par- vuli. » Et homil. in Levit. • Sed et ille ipse, qui nascitur, sive virilis, sive feminei sexus sit, pro- nuntiat de eo Scriptura, quia non sit mundus a sorde, etiamsi unius diei sit vita ejus. Et, ut scias esse in hoc grande nescio quid, et tale, quod nulli sanctorum ex sententia venerit, nemo ex omnibus sanctis invenitur diem festumn, vel convivium ma- gnum egisse in die natalis sui; neno invenitur habuisse lætitiam in die natalis filii, vel filiæ suæ. Et paulo post Quod si placet audire quid etiam alii sancti de ista nativitate senserint, audi Davi- dem dicentem: In iniquitatibus, inquit, conceptus sum, et in peccatis peperit me mater mea; ostendens quod quæcunque anima in carne nascitur, iniqui- tatis et peccati sorde polluitur; et propterea dictum est illud, quod jam superius memoravimus: Quia nemo mundus a sorde, nec si unius diei sit vita ejus.) Vide homil. in Levil.; Just., Expos. fidei : Quandoquidem enim peccato suo Adam morti genus humanum subjecit, et naturam cun- etam debito obnoxiam subjecit. » Et in Dialogo cum Tryphone, pag. : D Ad amnem eum non ideo venisse, pro comperto habemus, quod vel baptismi lavatione, vel spiritus in specie columbæ adventu opus ei fuerit; sicuti nec nasci et crucifigi, propter functionis hujusmodi indigentiam sustinuit; sed humani generis causa quod per Adam in mortem et fraudem seductionem- que serpentis conciderat, ut interim propriam pro se maligne agentis cujusque culpam taceani. » Iren., lib. v, cap. : « Per quæ manifeste ipsum ostendit Deum: quem in primo quidem Adam offendimus, non facientes ejus præceptum; in secundo autem Adam reconciliati sumus, obedientes usque ad mortem facti. Vide lib. uti, cap. 20, non longe ab initio; lib. iv, cap. 5, et lib. v, cap. 14, 16, 17, et alibi. Tertull. libro De cultu feminarum, cap. : Ut non magis in sordibus ageret et squalorem potius affectaret, ipsam se circumferens Evam lu- gentem et poenitentem, quo plenius id quod de Eva trahit (ignominiam dico primi delicti, et invi- diam perditionis humanæ), omnis satisfactionis ha. bitu expiaret. In doloribus et anxietatibus paries, mulier, et ad virum tuum conversio tua, et ille do- minabitur tui : et Evam te esse nescis ? Vivit sen- tentia Dei super sexum istum in hoc sæculo, vivat et reatus necesse est. Tu es diaboli janua, tu es arboris illius resignatrix, etc. ‹ Et libro De anima, cap. : c Ita omnis anima eo usque in Adam cen- setur : donec in Christo recenseatur; » vide locum ; et librum De testimonio animæ, cap. 3, el De pœnitentia, cap. 2, uti et lib. Adversus Marcio- nem, cap. 11. Clen. Alex. Strom. 111, pag. 455, 468, : Nemo mundus a sorde, ait, nec si sit quidem unus dies vita ejus. Dicant ergo nobis, ubi fornicatus est infans natus? Vel quomodo sub Ade cecidit exsecrationem, qui nihil est operatus? Restat ergo eis, ut videtur, (54) "Ην οὐδέ, etc. Sic mss. Alias, ὡς οὐδέ, etc. (55) Καθ' Ελλάδα. Videtur legendum, καθ' (56) Οὐχ οὕτω περὶ ἑνός τινος, etc. Vide lib.
Φησὶ δὴ ὁ τοῦ Ἰησοῦ ἀπόστολος Παῦλος· Ἐν τῷ νόμῳ γέγραπται· οὐ φιμώσεις βοῦν ἀλοῶντα. Μὴ τῶν βοῶν μέλει τῷ θεῷ; Ἢ δι’ ἡμᾶς πάντως λέγει; Δι’ ἡμᾶς γὰρ ἐγράφη ὅτι ὀφείλει ἐπ’ ἐλπίδι ὁ ἀροτριῶν ἀροτριᾶν, καὶ ὁ ἀλοῶν ἐπ’ ἐλπίδι τοῦ μετέχειν. Καὶ ἀλλαχοῦ φησιν ὁ αὐτός· Γέγραπται γὰρ ὅτι ἕνεκεν τούτου καταλείψει ἄνθρωπος τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα καὶ προσκολληθήσεται πρὸς τὴν γυναῖκα αὐτοῦ, καὶ ἔσονται οἱ δύο εἰς σάρκα μίαν. Τὸ μυστήριον τοῦτο μέγα ἐστίν, ἐγὼ δὲ λέγω εἰς Χριστὸν καὶ εἰς τὴν ἐκκλησίαν· καὶ πάλιν ἐν ἄλλῳ τόπῳ· Οἴδαμεν δ’ ὅτι οἱ πατέρες ἡμῶν πάντες ὑπὸ τὴν νεφέλην ἦσαν, καὶ πάντες διὰ τῆς θαλάσσης διῆλθον, καὶ πάντες εἰς τὸν Μωϋσῆν ἐβαπτίσαντο ἐν τῇ νεφέλῃ καὶ ἐν τῇ θαλάσσῃ. Εἶθ’ ἑρμηνεύων τὴν περὶ τοῦ μάννα ἱστορίαν καὶ τὴν περὶ τοῦ ὕδατος ἐκ πέτρας ἐξεληλυθέναι ἀναγεγραμμένου παραδόξως τοιαῦτα λέγει· Καὶ πάντες τὸ αὐτὸ βρῶμα πνευματικὸν ἔφαγον, καὶ πάντες τὸ αὐτὸ πνευματικὸν ἔπιον πόμα·
ἄνθρωπον, ἐν αὐτὸς ἔπλασε, πεῖσαι δυνάμενον, εἰσή- γαγεν ὁ Μωϋσέως λόγος· › καὶ πρὸς τοῦτο φήσομεν, ὅτι ὅμοιέν ἐστι τὸ λεγόμενον, ὡς εἴ τις ἐνεκάλει ἐπὶ τῇ τῆς κακίας συστάσει, ἣν οὐδὲ (54) ἀπὸ ἑνὸς ἀν- θρώπου δεδύνηται κωλύσαι ὁ Θεός, ὥστε κἂν ἕνα τινὰ ἄνθρωπον εὑρεθῆναι ἀρχῆθεν ἄγευστον κακίας γεγενημένον. Ως γὰρ περὶ τούτου, οἷς μέλει ἀπο- λογεῖσθα: περὶ Προνοίας, ἀπολογοῦνται οὐ δι' ὀλίγων οὐδὲ δι' εὐκαταφρονήτων· οὕτω δὲ καὶ περὶ τοῦ ᾿Αδάμ καὶ περὶ τῆς ἁμαρτίας αὐτοῦ φιλοσοφήσουσιν οἱ ἐγνωκότες, ὅτι καθ' Ελλάδα (55) φωνὴν ὁ ᾿Αδάμ ἄνθρωπος ἐστι· καὶ ἐν τοῖς δοκοῦσι περὶ τοῦ Ἀδὰμ εἶναι φυσιολογεί Μωϋσῆς τὰ περὶ τῆς τοῦ ἀνθρώπου φύσεως. Καὶ γὰρ « ἐν τῷ Ἀδὰμ (ὥς φησιν ὁ Λόγος) πάντες ἀποθνήσκουσι καὶ κατεδικάσθησαν ἐν τῷ ὁμοιώματι τῆς παραβάσεως Αδάμ·, οὐχ οὕτως περὶ ἑνός τινος (56), ὡς περὶ ὅλου τοῦ γένους ταῦτα φάσκοντος τοῦ θείου λόγου. Καὶ γὰρ ἐν τῇ τῶν μηδ' ἕνα ἄνθρωπον. καὶ μηδένα ἄνθρωπον. ἀρχῆθεν άγευστον. κἀκεῖθεν άγευστον. Εβραΐδα, Επειδήπερ ἁμαρτὼν ὁ ᾿Αδὰμ θανάτῳ τὸ γένος ὑπέ- βαλε, καὶ τὴν φύσιν ὅλην ὑπεύθυνον τῷ χρέει πε ποίηκε. « Καὶ οὐχ ὡς ἐνδεᾶ αὐτὸν τοῦ βαπτισθῆναι, ἢ τοῦ ἐπελθόντος ἐν εἴδει περιστερᾶς Πνεύματος, οίδαμεν αὐτὸν ἐληλυθέναι ἐπὶ τὸν που ταμέν· ὥσπερ οὐδὲ τὸ γεννηθῆναι αὐτὸν καὶ σταυρω θῆναι ὡς ἐνδεὴς τούτων, ὑπέμεινεν, ἀλλ᾽ ὑπὲρ τοῦ γένους τοῦ τῶν ἀνθρώπων, δ ἀπὸ τοῦ Ἀδὰμ ὑπὸ θάνατον καὶ πλάνην τὴν τοῦ ὄφεως ἐπεπτώκει, παρὰ τὴν ἰδίαν αἰτίαν ἑκάστου αὐτῶν πονηρευσαμένου. Οὐδεὶς καθαρὸς ἀπὸ ῥύπου, Ἰώβ φησιν, οὐδ' εἰ μία ἡμέρα ἡ ζωὴ αὐτοῦ. Λεγέτωσαν ἡμῖν, ποῦ ἐπόρνευσεν τὸ γεννηθὲν παιδίον; ἢ πῶς ὑπὸ τὴν τοῦ Ἀδὰμ ὑποπέπτωκεν ἀρὰν τὸ μηθὲν ἐνεργῆσαν; Απολείπεται δὲ αὐτοῖς, ὡς ἔοικεν, ἀκολούθως λέγειν τὴν γένεσιν εἶναι κακήν· οὐ τὴν τοῦ σώματος μόνην, ἀλλὰ καὶ τὴν τῆς ψυχῆς, δι' ἣν καὶ τὸ σῶμα. Καὶ ὅταν ὁ Δαυὶδ εἴπῃ· Εν ἁμαρτίαις συνελήφθην, καὶ ἐν ἀνομίαις εκίσσησέ με ἡ μήτηρ μου· λέγει μὲν προ φητικῶς μητέρα τὴν Εὔαν. ᾿Αλλὰ ζώντων Ενα μήτηρ ἐγένετο· καὶ εἰ ἐν ἁμαρτίαις συνελήφθη, ἀλλ' οὐκ αὐτὸς ἐν ἁμαρτίᾳ, οὐδὲ μὴν ἁμαρτία αὐτός. • CONTRA CELSUM LIB. 18. A unum quidem hominem, quem ipse formaverat, "I Cor. xv, 22. • Rom. v, 15. ⁹³ Gen. 111, Libb. impressi, persuadere posset;, id perinde est ac si quis in Deum inveheretur, quod nequitia invaluerit, quam ne ab uno homine quidem amoliri ita potuerit, ut saltem unus aliquis homo natus inveniretur nulla prorsus malitia inquinatus. Sicut enim quibus Pro- videntiæ causa cordi est, ii ab hujusmodi crimina- tione vindicant illam plurimis, et solidissimis argu- mentis ; ita de Adamo ejusque peccato philosopha- buntur quibus notum erit, llebraica voce ‹ Adam ɔ significari c hominem, et in iis, quæ Moyses de Adamo dicere videtur, describi naturam humanam. Etenim omnes, ut Scriptura testatur, in Adam moriuntur”, et condemnati sunt in similitudime prævaricationis Adæ": » ita ut divina Scriptura non tam de uno quodam homine, quam de universo genere loquatur. Nam videre est in serie eorum quæ tanquam de uno dicuntur ", maledictionem 17; el xvi, 23, 21. Paulo post iidem mss., Alias, quomodo et vertit Gelenius interpres. B ni, n. 61, 62, 63; lib. vii, n. 28, et 50. Orig. tractat. in Matth. : • Et forsitan quidem secun- dum hanc nativitatem nemo est mundus a sorde, etsi unius diei sit vita ejus, propter nativitatis no- stræ carnalis mysterium; secundum quod ait David ex persona omnium nascentium ex carne et san- C gnine : Quoniam in iniquitatibus conceptus sum, el in delictis concepit me mater mea. Idem in homil. in Luc.: ‹ Parvuli baptizantur in remissionem peccatorum. Quorum peccatorum? vel,quo tempore peccaverunt? aut, quomodo potest ulla lavacri in parvulis ratio subsistere; nisi juxta illum sensum, de quo paulo ante diximus : Nullus mundus a sorde, nec si unius diei quidem fuerit vita ejus super ler- ram? Et quia per baptismi sacramentum nativitatis sordes deponuntur, propterea baptizantur et par- vuli. » Et homil. in Levit. • Sed et ille ipse, qui nascitur, sive virilis, sive feminei sexus sit, pro- nuntiat de eo Scriptura, quia non sit mundus a sorde, etiamsi unius diei sit vita ejus. Et, ut scias esse in hoc grande nescio quid, et tale, quod nulli sanctorum ex sententia venerit, nemo ex omnibus sanctis invenitur diem festumn, vel convivium ma- gnum egisse in die natalis sui; neno invenitur habuisse lætitiam in die natalis filii, vel filiæ suæ. Et paulo post Quod si placet audire quid etiam alii sancti de ista nativitate senserint, audi Davi- dem dicentem: In iniquitatibus, inquit, conceptus sum, et in peccatis peperit me mater mea; ostendens quod quæcunque anima in carne nascitur, iniqui- tatis et peccati sorde polluitur; et propterea dictum est illud, quod jam superius memoravimus: Quia nemo mundus a sorde, nec si unius diei sit vita ejus.) Vide homil. in Levil.; Just., Expos. fidei : Quandoquidem enim peccato suo Adam morti genus humanum subjecit, et naturam cun- etam debito obnoxiam subjecit. » Et in Dialogo cum Tryphone, pag. : D Ad amnem eum non ideo venisse, pro comperto habemus, quod vel baptismi lavatione, vel spiritus in specie columbæ adventu opus ei fuerit; sicuti nec nasci et crucifigi, propter functionis hujusmodi indigentiam sustinuit; sed humani generis causa quod per Adam in mortem et fraudem seductionem- que serpentis conciderat, ut interim propriam pro se maligne agentis cujusque culpam taceani. » Iren., lib. v, cap. : « Per quæ manifeste ipsum ostendit Deum: quem in primo quidem Adam offendimus, non facientes ejus præceptum; in secundo autem Adam reconciliati sumus, obedientes usque ad mortem facti. Vide lib. uti, cap. 20, non longe ab initio; lib. iv, cap. 5, et lib. v, cap. 14, 16, 17, et alibi. Tertull. libro De cultu feminarum, cap. : Ut non magis in sordibus ageret et squalorem potius affectaret, ipsam se circumferens Evam lu- gentem et poenitentem, quo plenius id quod de Eva trahit (ignominiam dico primi delicti, et invi- diam perditionis humanæ), omnis satisfactionis ha. bitu expiaret. In doloribus et anxietatibus paries, mulier, et ad virum tuum conversio tua, et ille do- minabitur tui : et Evam te esse nescis ? Vivit sen- tentia Dei super sexum istum in hoc sæculo, vivat et reatus necesse est. Tu es diaboli janua, tu es arboris illius resignatrix, etc. ‹ Et libro De anima, cap. : c Ita omnis anima eo usque in Adam cen- setur : donec in Christo recenseatur; » vide locum ; et librum De testimonio animæ, cap. 3, el De pœnitentia, cap. 2, uti et lib. Adversus Marcio- nem, cap. 11. Clen. Alex. Strom. 111, pag. 455, 468, : Nemo mundus a sorde, ait, nec si sit quidem unus dies vita ejus. Dicant ergo nobis, ubi fornicatus est infans natus? Vel quomodo sub Ade cecidit exsecrationem, qui nihil est operatus? Restat ergo eis, ut videtur, (54) "Ην οὐδέ, etc. Sic mss. Alias, ὡς οὐδέ, etc. (55) Καθ' Ελλάδα. Videtur legendum, καθ' (56) Οὐχ οὕτω περὶ ἑνός τινος, etc. Vide lib.
PG 11:1109ἔπινον γὰρ ἐκ πνευματικῆς ἀκολουθούσης πέτρας, ἡ δὲ πέτρα ἦν ὁ Χριστός. Παριστὰς δὲ ὁ Ἀσὰφ ὅτι προβλήματα καὶ παραβολαί εἰσιν αἱ κατὰ τὴν Ἔξοδον ἱστορίαι καὶ τοὺς Ἀριθμούς, ὡς ἐν τῇ βίβλῳ τῶν Ψαλμῶν γέγραπται, μέλλων αὐτῶν ὑπομιμνήςκεσθαι τοῦτον προοιμιάζεται τὸν τρόπον· Προσέχετε λαός μου τῷ νόμῳ μου, κλίνατε τὸ οὖς ὑμῶν εἰς τὰ ῥήματα τοῦ στόματός μου. Ἀνοίξω ἐν παραβολαῖς τὸ στόμα μου, φθέγξομαι προβλήματα ἀπ’ ἀρχῆς, ὅσα ἠκούσαμεν καὶ ἔγνωμεν αὐτά, καὶ οἱ πατέρες ἡμῶν διηγήσαντο ἡμῖν. Ἀλλὰ καὶ εἴπερ ὁ Μωϋσέως νόμος μηδὲν εἶχεν ἐγγεγραμμένον δι’ ὑπονοιῶν δηλούμενον, οὐκ ἂν ὁ προφήτης εὐχόμενος ἔλεγε τῷ θεῷ· Ἀποκάλυψον τοὺς ὀφθαλμούς μου, καὶ κατανοήσω τὰ θαυμάσιά σου ἐκ τοῦ νόμου σου. Νυνὶ δὲ ᾔδει ὅτι ἐστί τι κάλυμμα ἀγνοίας ἐν τῇ καρδίᾳ τῶν ἀναγινωσκόντων καὶ μὴ συνιέντων τὰ τροπολογούμενα ἐπικείμενον· ὅπερ κάλυμμα περιαιρεῖται τοῦ θεοῦ δωρουμένου, ἐπὰν ἐπακούσῃ τῷ παρ’ ἑαυτὸν πάντα ποιήσαντι καὶ διὰ τὴν ἕξιν τὰ αἰσθητήρια γυμνάσαντι πρὸς διάκρισιν καλοῦ καὶ κακοῦ καὶ ἐν τῇ εὐχῇ συνεχέστατα φήσαντι·
ἄνθρωπον, ἐν αὐτὸς ἔπλασε, πεῖσαι δυνάμενον, εἰσή- γαγεν ὁ Μωϋσέως λόγος· › καὶ πρὸς τοῦτο φήσομεν, ὅτι ὅμοιέν ἐστι τὸ λεγόμενον, ὡς εἴ τις ἐνεκάλει ἐπὶ τῇ τῆς κακίας συστάσει, ἣν οὐδὲ (54) ἀπὸ ἑνὸς ἀν- θρώπου δεδύνηται κωλύσαι ὁ Θεός, ὥστε κἂν ἕνα τινὰ ἄνθρωπον εὑρεθῆναι ἀρχῆθεν ἄγευστον κακίας γεγενημένον. Ως γὰρ περὶ τούτου, οἷς μέλει ἀπο- λογεῖσθα: περὶ Προνοίας, ἀπολογοῦνται οὐ δι' ὀλίγων οὐδὲ δι' εὐκαταφρονήτων· οὕτω δὲ καὶ περὶ τοῦ ᾿Αδάμ καὶ περὶ τῆς ἁμαρτίας αὐτοῦ φιλοσοφήσουσιν οἱ ἐγνωκότες, ὅτι καθ' Ελλάδα (55) φωνὴν ὁ ᾿Αδάμ ἄνθρωπος ἐστι· καὶ ἐν τοῖς δοκοῦσι περὶ τοῦ Ἀδὰμ εἶναι φυσιολογεί Μωϋσῆς τὰ περὶ τῆς τοῦ ἀνθρώπου φύσεως. Καὶ γὰρ « ἐν τῷ Ἀδὰμ (ὥς φησιν ὁ Λόγος) πάντες ἀποθνήσκουσι καὶ κατεδικάσθησαν ἐν τῷ ὁμοιώματι τῆς παραβάσεως Αδάμ·, οὐχ οὕτως περὶ ἑνός τινος (56), ὡς περὶ ὅλου τοῦ γένους ταῦτα φάσκοντος τοῦ θείου λόγου. Καὶ γὰρ ἐν τῇ τῶν μηδ' ἕνα ἄνθρωπον. καὶ μηδένα ἄνθρωπον. ἀρχῆθεν άγευστον. κἀκεῖθεν άγευστον. Εβραΐδα, Επειδήπερ ἁμαρτὼν ὁ ᾿Αδὰμ θανάτῳ τὸ γένος ὑπέ- βαλε, καὶ τὴν φύσιν ὅλην ὑπεύθυνον τῷ χρέει πε ποίηκε. « Καὶ οὐχ ὡς ἐνδεᾶ αὐτὸν τοῦ βαπτισθῆναι, ἢ τοῦ ἐπελθόντος ἐν εἴδει περιστερᾶς Πνεύματος, οίδαμεν αὐτὸν ἐληλυθέναι ἐπὶ τὸν που ταμέν· ὥσπερ οὐδὲ τὸ γεννηθῆναι αὐτὸν καὶ σταυρω θῆναι ὡς ἐνδεὴς τούτων, ὑπέμεινεν, ἀλλ᾽ ὑπὲρ τοῦ γένους τοῦ τῶν ἀνθρώπων, δ ἀπὸ τοῦ Ἀδὰμ ὑπὸ θάνατον καὶ πλάνην τὴν τοῦ ὄφεως ἐπεπτώκει, παρὰ τὴν ἰδίαν αἰτίαν ἑκάστου αὐτῶν πονηρευσαμένου. Οὐδεὶς καθαρὸς ἀπὸ ῥύπου, Ἰώβ φησιν, οὐδ' εἰ μία ἡμέρα ἡ ζωὴ αὐτοῦ. Λεγέτωσαν ἡμῖν, ποῦ ἐπόρνευσεν τὸ γεννηθὲν παιδίον; ἢ πῶς ὑπὸ τὴν τοῦ Ἀδὰμ ὑποπέπτωκεν ἀρὰν τὸ μηθὲν ἐνεργῆσαν; Απολείπεται δὲ αὐτοῖς, ὡς ἔοικεν, ἀκολούθως λέγειν τὴν γένεσιν εἶναι κακήν· οὐ τὴν τοῦ σώματος μόνην, ἀλλὰ καὶ τὴν τῆς ψυχῆς, δι' ἣν καὶ τὸ σῶμα. Καὶ ὅταν ὁ Δαυὶδ εἴπῃ· Εν ἁμαρτίαις συνελήφθην, καὶ ἐν ἀνομίαις εκίσσησέ με ἡ μήτηρ μου· λέγει μὲν προ φητικῶς μητέρα τὴν Εὔαν. ᾿Αλλὰ ζώντων Ενα μήτηρ ἐγένετο· καὶ εἰ ἐν ἁμαρτίαις συνελήφθη, ἀλλ' οὐκ αὐτὸς ἐν ἁμαρτίᾳ, οὐδὲ μὴν ἁμαρτία αὐτός. • CONTRA CELSUM LIB. 18. A unum quidem hominem, quem ipse formaverat, "I Cor. xv, 22. • Rom. v, 15. ⁹³ Gen. 111, Libb. impressi, persuadere posset;, id perinde est ac si quis in Deum inveheretur, quod nequitia invaluerit, quam ne ab uno homine quidem amoliri ita potuerit, ut saltem unus aliquis homo natus inveniretur nulla prorsus malitia inquinatus. Sicut enim quibus Pro- videntiæ causa cordi est, ii ab hujusmodi crimina- tione vindicant illam plurimis, et solidissimis argu- mentis ; ita de Adamo ejusque peccato philosopha- buntur quibus notum erit, llebraica voce ‹ Adam ɔ significari c hominem, et in iis, quæ Moyses de Adamo dicere videtur, describi naturam humanam. Etenim omnes, ut Scriptura testatur, in Adam moriuntur”, et condemnati sunt in similitudime prævaricationis Adæ": » ita ut divina Scriptura non tam de uno quodam homine, quam de universo genere loquatur. Nam videre est in serie eorum quæ tanquam de uno dicuntur ", maledictionem 17; el xvi, 23, 21. Paulo post iidem mss., Alias, quomodo et vertit Gelenius interpres. B ni, n. 61, 62, 63; lib. vii, n. 28, et 50. Orig. tractat. in Matth. : • Et forsitan quidem secun- dum hanc nativitatem nemo est mundus a sorde, etsi unius diei sit vita ejus, propter nativitatis no- stræ carnalis mysterium; secundum quod ait David ex persona omnium nascentium ex carne et san- C gnine : Quoniam in iniquitatibus conceptus sum, el in delictis concepit me mater mea. Idem in homil. in Luc.: ‹ Parvuli baptizantur in remissionem peccatorum. Quorum peccatorum? vel,quo tempore peccaverunt? aut, quomodo potest ulla lavacri in parvulis ratio subsistere; nisi juxta illum sensum, de quo paulo ante diximus : Nullus mundus a sorde, nec si unius diei quidem fuerit vita ejus super ler- ram? Et quia per baptismi sacramentum nativitatis sordes deponuntur, propterea baptizantur et par- vuli. » Et homil. in Levit. • Sed et ille ipse, qui nascitur, sive virilis, sive feminei sexus sit, pro- nuntiat de eo Scriptura, quia non sit mundus a sorde, etiamsi unius diei sit vita ejus. Et, ut scias esse in hoc grande nescio quid, et tale, quod nulli sanctorum ex sententia venerit, nemo ex omnibus sanctis invenitur diem festumn, vel convivium ma- gnum egisse in die natalis sui; neno invenitur habuisse lætitiam in die natalis filii, vel filiæ suæ. Et paulo post Quod si placet audire quid etiam alii sancti de ista nativitate senserint, audi Davi- dem dicentem: In iniquitatibus, inquit, conceptus sum, et in peccatis peperit me mater mea; ostendens quod quæcunque anima in carne nascitur, iniqui- tatis et peccati sorde polluitur; et propterea dictum est illud, quod jam superius memoravimus: Quia nemo mundus a sorde, nec si unius diei sit vita ejus.) Vide homil. in Levil.; Just., Expos. fidei : Quandoquidem enim peccato suo Adam morti genus humanum subjecit, et naturam cun- etam debito obnoxiam subjecit. » Et in Dialogo cum Tryphone, pag. : D Ad amnem eum non ideo venisse, pro comperto habemus, quod vel baptismi lavatione, vel spiritus in specie columbæ adventu opus ei fuerit; sicuti nec nasci et crucifigi, propter functionis hujusmodi indigentiam sustinuit; sed humani generis causa quod per Adam in mortem et fraudem seductionem- que serpentis conciderat, ut interim propriam pro se maligne agentis cujusque culpam taceani. » Iren., lib. v, cap. : « Per quæ manifeste ipsum ostendit Deum: quem in primo quidem Adam offendimus, non facientes ejus præceptum; in secundo autem Adam reconciliati sumus, obedientes usque ad mortem facti. Vide lib. uti, cap. 20, non longe ab initio; lib. iv, cap. 5, et lib. v, cap. 14, 16, 17, et alibi. Tertull. libro De cultu feminarum, cap. : Ut non magis in sordibus ageret et squalorem potius affectaret, ipsam se circumferens Evam lu- gentem et poenitentem, quo plenius id quod de Eva trahit (ignominiam dico primi delicti, et invi- diam perditionis humanæ), omnis satisfactionis ha. bitu expiaret. In doloribus et anxietatibus paries, mulier, et ad virum tuum conversio tua, et ille do- minabitur tui : et Evam te esse nescis ? Vivit sen- tentia Dei super sexum istum in hoc sæculo, vivat et reatus necesse est. Tu es diaboli janua, tu es arboris illius resignatrix, etc. ‹ Et libro De anima, cap. : c Ita omnis anima eo usque in Adam cen- setur : donec in Christo recenseatur; » vide locum ; et librum De testimonio animæ, cap. 3, el De pœnitentia, cap. 2, uti et lib. Adversus Marcio- nem, cap. 11. Clen. Alex. Strom. 111, pag. 455, 468, : Nemo mundus a sorde, ait, nec si sit quidem unus dies vita ejus. Dicant ergo nobis, ubi fornicatus est infans natus? Vel quomodo sub Ade cecidit exsecrationem, qui nihil est operatus? Restat ergo eis, ut videtur, (54) "Ην οὐδέ, etc. Sic mss. Alias, ὡς οὐδέ, etc. (55) Καθ' Ελλάδα. Videtur legendum, καθ' (56) Οὐχ οὕτω περὶ ἑνός τινος, etc. Vide lib.
Ἀποκάλυψον τοὺς ὀφθαλμούς μου, καὶ κατανοήσω τὰ θαυμάσιά σου ἐκ τοῦ νόμου σου. Τίς δ’ ἀναγινώσκων δράκοντα ἐν τῷ αἰγυπτίῳ ποταμῷ ζῶντα καὶ τοὺς ἰχθύας ἐμφωλεύοντας αὐτοῦ ταῖς φολίσιν ἢ ἀπὸ τῶν προχωρημάτων τοῦ Φαραὼ πληρούμενα τὰ Αἰγύπτου ὄρη, οὐ προάγεται αὐτόθεν πρὸς τὸ ζητῆσαι, τίς ὁ τοσούτων δυσωδῶν προχωρημάτων αὐτοῦ πληρῶν τὰ Αἰγυπτίων ὄρη καὶ τίνα τὰ τῶν Αἰγυπτίων ὄρη καὶ τίνες οἱ ἐν Αἰγύπτῳ ποταμοί, περὶ ὧν αὐχῶν λέγει ὁ προειρημένος Φαραώ· Ἐμοί εἰσιν οἱ ποταμοί, καὶ ἐγὼ ἐποίησα αὐτούς, καὶ τίς ὁ ἀνάλογον τοῖς ἀποδειχθησομένοις ἀπὸ τῆς ἑρμηνείας ποταμοῖς δράκων καὶ τίνες οἱ ἐν ταῖς φολίσιν αὐτοῦ ἰχθύες; Καὶ τί με δεῖ ἐπὶ πλέον κατασκευάζειν τὰ μὴ δεόμενα κατασκευῆς, ἐφ’ οἷς λέγεται τὸ Τίς σοφὸς καὶ συνήσει ταῦτα; Ἢ συνετὸς καὶ ἐπιγνώσεται αὐτά; Ἐπὶ πλεῖον δ’ ἐξέτεινα τὸν λόγον βουλόμενος παραστῆσαι μὴ ὑγιῶς εἰρῆσθαι τῷ Κέλσῳ ὅτι οἱ ἐπιεικέστεροι Ἰουδαίων καὶ Χριστιανῶν πειρῶνταί πως ἀλληγορεῖν αὐτά, ἔστι δ’ οὐχ οἷα ἀλληγορίαν ἐπιδέχεσθαί τινα ἀλλ’ ἄντικρυς εὐηθέστατα μεμυθολόγηται. Πολλῷ γὰρ μᾶλλον τὰ Ἑλλήνων οὐ μόνον εὐηθέστατα ἀλλὰ καὶ ἀσεβέστατα μεμυθολόγηται.
ἄνθρωπον, ἐν αὐτὸς ἔπλασε, πεῖσαι δυνάμενον, εἰσή- γαγεν ὁ Μωϋσέως λόγος· › καὶ πρὸς τοῦτο φήσομεν, ὅτι ὅμοιέν ἐστι τὸ λεγόμενον, ὡς εἴ τις ἐνεκάλει ἐπὶ τῇ τῆς κακίας συστάσει, ἣν οὐδὲ (54) ἀπὸ ἑνὸς ἀν- θρώπου δεδύνηται κωλύσαι ὁ Θεός, ὥστε κἂν ἕνα τινὰ ἄνθρωπον εὑρεθῆναι ἀρχῆθεν ἄγευστον κακίας γεγενημένον. Ως γὰρ περὶ τούτου, οἷς μέλει ἀπο- λογεῖσθα: περὶ Προνοίας, ἀπολογοῦνται οὐ δι' ὀλίγων οὐδὲ δι' εὐκαταφρονήτων· οὕτω δὲ καὶ περὶ τοῦ ᾿Αδάμ καὶ περὶ τῆς ἁμαρτίας αὐτοῦ φιλοσοφήσουσιν οἱ ἐγνωκότες, ὅτι καθ' Ελλάδα (55) φωνὴν ὁ ᾿Αδάμ ἄνθρωπος ἐστι· καὶ ἐν τοῖς δοκοῦσι περὶ τοῦ Ἀδὰμ εἶναι φυσιολογεί Μωϋσῆς τὰ περὶ τῆς τοῦ ἀνθρώπου φύσεως. Καὶ γὰρ « ἐν τῷ Ἀδὰμ (ὥς φησιν ὁ Λόγος) πάντες ἀποθνήσκουσι καὶ κατεδικάσθησαν ἐν τῷ ὁμοιώματι τῆς παραβάσεως Αδάμ·, οὐχ οὕτως περὶ ἑνός τινος (56), ὡς περὶ ὅλου τοῦ γένους ταῦτα φάσκοντος τοῦ θείου λόγου. Καὶ γὰρ ἐν τῇ τῶν μηδ' ἕνα ἄνθρωπον. καὶ μηδένα ἄνθρωπον. ἀρχῆθεν άγευστον. κἀκεῖθεν άγευστον. Εβραΐδα, Επειδήπερ ἁμαρτὼν ὁ ᾿Αδὰμ θανάτῳ τὸ γένος ὑπέ- βαλε, καὶ τὴν φύσιν ὅλην ὑπεύθυνον τῷ χρέει πε ποίηκε. « Καὶ οὐχ ὡς ἐνδεᾶ αὐτὸν τοῦ βαπτισθῆναι, ἢ τοῦ ἐπελθόντος ἐν εἴδει περιστερᾶς Πνεύματος, οίδαμεν αὐτὸν ἐληλυθέναι ἐπὶ τὸν που ταμέν· ὥσπερ οὐδὲ τὸ γεννηθῆναι αὐτὸν καὶ σταυρω θῆναι ὡς ἐνδεὴς τούτων, ὑπέμεινεν, ἀλλ᾽ ὑπὲρ τοῦ γένους τοῦ τῶν ἀνθρώπων, δ ἀπὸ τοῦ Ἀδὰμ ὑπὸ θάνατον καὶ πλάνην τὴν τοῦ ὄφεως ἐπεπτώκει, παρὰ τὴν ἰδίαν αἰτίαν ἑκάστου αὐτῶν πονηρευσαμένου. Οὐδεὶς καθαρὸς ἀπὸ ῥύπου, Ἰώβ φησιν, οὐδ' εἰ μία ἡμέρα ἡ ζωὴ αὐτοῦ. Λεγέτωσαν ἡμῖν, ποῦ ἐπόρνευσεν τὸ γεννηθὲν παιδίον; ἢ πῶς ὑπὸ τὴν τοῦ Ἀδὰμ ὑποπέπτωκεν ἀρὰν τὸ μηθὲν ἐνεργῆσαν; Απολείπεται δὲ αὐτοῖς, ὡς ἔοικεν, ἀκολούθως λέγειν τὴν γένεσιν εἶναι κακήν· οὐ τὴν τοῦ σώματος μόνην, ἀλλὰ καὶ τὴν τῆς ψυχῆς, δι' ἣν καὶ τὸ σῶμα. Καὶ ὅταν ὁ Δαυὶδ εἴπῃ· Εν ἁμαρτίαις συνελήφθην, καὶ ἐν ἀνομίαις εκίσσησέ με ἡ μήτηρ μου· λέγει μὲν προ φητικῶς μητέρα τὴν Εὔαν. ᾿Αλλὰ ζώντων Ενα μήτηρ ἐγένετο· καὶ εἰ ἐν ἁμαρτίαις συνελήφθη, ἀλλ' οὐκ αὐτὸς ἐν ἁμαρτίᾳ, οὐδὲ μὴν ἁμαρτία αὐτός. • CONTRA CELSUM LIB. 18. A unum quidem hominem, quem ipse formaverat, "I Cor. xv, 22. • Rom. v, 15. ⁹³ Gen. 111, Libb. impressi, persuadere posset;, id perinde est ac si quis in Deum inveheretur, quod nequitia invaluerit, quam ne ab uno homine quidem amoliri ita potuerit, ut saltem unus aliquis homo natus inveniretur nulla prorsus malitia inquinatus. Sicut enim quibus Pro- videntiæ causa cordi est, ii ab hujusmodi crimina- tione vindicant illam plurimis, et solidissimis argu- mentis ; ita de Adamo ejusque peccato philosopha- buntur quibus notum erit, llebraica voce ‹ Adam ɔ significari c hominem, et in iis, quæ Moyses de Adamo dicere videtur, describi naturam humanam. Etenim omnes, ut Scriptura testatur, in Adam moriuntur”, et condemnati sunt in similitudime prævaricationis Adæ": » ita ut divina Scriptura non tam de uno quodam homine, quam de universo genere loquatur. Nam videre est in serie eorum quæ tanquam de uno dicuntur ", maledictionem 17; el xvi, 23, 21. Paulo post iidem mss., Alias, quomodo et vertit Gelenius interpres. B ni, n. 61, 62, 63; lib. vii, n. 28, et 50. Orig. tractat. in Matth. : • Et forsitan quidem secun- dum hanc nativitatem nemo est mundus a sorde, etsi unius diei sit vita ejus, propter nativitatis no- stræ carnalis mysterium; secundum quod ait David ex persona omnium nascentium ex carne et san- C gnine : Quoniam in iniquitatibus conceptus sum, el in delictis concepit me mater mea. Idem in homil. in Luc.: ‹ Parvuli baptizantur in remissionem peccatorum. Quorum peccatorum? vel,quo tempore peccaverunt? aut, quomodo potest ulla lavacri in parvulis ratio subsistere; nisi juxta illum sensum, de quo paulo ante diximus : Nullus mundus a sorde, nec si unius diei quidem fuerit vita ejus super ler- ram? Et quia per baptismi sacramentum nativitatis sordes deponuntur, propterea baptizantur et par- vuli. » Et homil. in Levit. • Sed et ille ipse, qui nascitur, sive virilis, sive feminei sexus sit, pro- nuntiat de eo Scriptura, quia non sit mundus a sorde, etiamsi unius diei sit vita ejus. Et, ut scias esse in hoc grande nescio quid, et tale, quod nulli sanctorum ex sententia venerit, nemo ex omnibus sanctis invenitur diem festumn, vel convivium ma- gnum egisse in die natalis sui; neno invenitur habuisse lætitiam in die natalis filii, vel filiæ suæ. Et paulo post Quod si placet audire quid etiam alii sancti de ista nativitate senserint, audi Davi- dem dicentem: In iniquitatibus, inquit, conceptus sum, et in peccatis peperit me mater mea; ostendens quod quæcunque anima in carne nascitur, iniqui- tatis et peccati sorde polluitur; et propterea dictum est illud, quod jam superius memoravimus: Quia nemo mundus a sorde, nec si unius diei sit vita ejus.) Vide homil. in Levil.; Just., Expos. fidei : Quandoquidem enim peccato suo Adam morti genus humanum subjecit, et naturam cun- etam debito obnoxiam subjecit. » Et in Dialogo cum Tryphone, pag. : D Ad amnem eum non ideo venisse, pro comperto habemus, quod vel baptismi lavatione, vel spiritus in specie columbæ adventu opus ei fuerit; sicuti nec nasci et crucifigi, propter functionis hujusmodi indigentiam sustinuit; sed humani generis causa quod per Adam in mortem et fraudem seductionem- que serpentis conciderat, ut interim propriam pro se maligne agentis cujusque culpam taceani. » Iren., lib. v, cap. : « Per quæ manifeste ipsum ostendit Deum: quem in primo quidem Adam offendimus, non facientes ejus præceptum; in secundo autem Adam reconciliati sumus, obedientes usque ad mortem facti. Vide lib. uti, cap. 20, non longe ab initio; lib. iv, cap. 5, et lib. v, cap. 14, 16, 17, et alibi. Tertull. libro De cultu feminarum, cap. : Ut non magis in sordibus ageret et squalorem potius affectaret, ipsam se circumferens Evam lu- gentem et poenitentem, quo plenius id quod de Eva trahit (ignominiam dico primi delicti, et invi- diam perditionis humanæ), omnis satisfactionis ha. bitu expiaret. In doloribus et anxietatibus paries, mulier, et ad virum tuum conversio tua, et ille do- minabitur tui : et Evam te esse nescis ? Vivit sen- tentia Dei super sexum istum in hoc sæculo, vivat et reatus necesse est. Tu es diaboli janua, tu es arboris illius resignatrix, etc. ‹ Et libro De anima, cap. : c Ita omnis anima eo usque in Adam cen- setur : donec in Christo recenseatur; » vide locum ; et librum De testimonio animæ, cap. 3, el De pœnitentia, cap. 2, uti et lib. Adversus Marcio- nem, cap. 11. Clen. Alex. Strom. 111, pag. 455, 468, : Nemo mundus a sorde, ait, nec si sit quidem unus dies vita ejus. Dicant ergo nobis, ubi fornicatus est infans natus? Vel quomodo sub Ade cecidit exsecrationem, qui nihil est operatus? Restat ergo eis, ut videtur, (54) "Ην οὐδέ, etc. Sic mss. Alias, ὡς οὐδέ, etc. (55) Καθ' Ελλάδα. Videtur legendum, καθ' (56) Οὐχ οὕτω περὶ ἑνός τινος, etc. Vide lib.
PG 11:1111Τὰ γὰρ ἡμέτερα ἐστόχασται καὶ τοῦ πλήθους τῶν ἁπλουστέρων, ὅπερ οἱ τὰ ἑλληνικὰ πλάσματα ποιήσαντες οὐκ ἐφυλάξαντο. Διόπερ οὐκ ἀχαρίστως ὁ Πλάτων ἐκβάλλει τῆς ἑαυτοῦ πολιτείας τοὺς τοιουσδὶ μύθους καὶ τὰ τοιαδὶ ποιήματα. Δοκεῖ δέ μοι καὶ ἀκηκοέναι ὅτι ἐστὶ συγγράμματα περιέχοντα τὰς τοῦ νόμου ἀλληγορίας, ἅπερ εἰ ἀνεγνώκει, οὐκ ἂν ἔλεγεν· Αἱ γοῦν δοκοῦσαι περὶ αὐτῶν ἀλληγορίαι γεγράφθαι πολὺ τῶν μύθων αἰσχίους εἰσὶ καὶ ἀτοπώτεραι, τὰ μηδαμῆ μηδαμῶς ἁρμοσθῆναι δυνάμενα θαυμαστῇ τινι καὶ παντάπασιν ἀναισθήτῳ μωρίᾳ συνάπτουσαι. Ἔοικε δὲ περὶ τῶν Φίλωνος συγγραμμάτων ταῦτα λέγειν ἢ καὶ τῶν ἔτι ἀρχαιοτέρων, ὁποῖά ἐστι τὰ Ἀριστοβούλου. Στοχάζομαι δὲ τὸν Κέλσον μὴ ἀνεγνωκέναι τὰ βιβλία, ἐπεὶ πολλαχοῦ οὕτως ἐπιτετεῦχθαί μοι φαίνεται, ὥστε αἱρεθῆναι ἂν καὶ τοὺς ἐν Ἕλλησι φιλοσοφοῦντας ἀπὸ τῶν λεγομένων· ἐν οἷς οὐ μόνον φράσις ἐξήσκηται ἀλλὰ καὶ νοήματα καὶ δόγματα καὶ ἡ χρῆσις τῶν, ὡς οἴεται, ἀπὸ τῶν γραφῶν μύθων ὁ Κέλσος.
Α λεγομένων ὡς περὶ ἑνὸς ἀκολουθίᾳ ἡ ἀρὰ τοῦ οὐκ ἔστι καθ' ἧς μόνον λέγεται. οὐκ ἔστι καθ᾿ ἧς οὐ λέγεται περὶ πάσης λέ γεται. πτερο- φυεῖν, οι φύουσα τὰ πτερά, μάζε ; Ἡ ψυχή πᾶσα παν τὸς ἐπιμελεῖται τοῦ ἀψύχου· πάντα δὲ οὐρανὸν περι- πολεῖ, ἄλλοτε ἐν ἄλλοις εἴδεσι γιγνομένη. Τελέα μὲν οὖν οὖσα καὶ ἐπτερωμένη μετεωροπολεῖ τε, καὶ ἅπαντα τὸν κόσμον διοικεῖ· ἡ δὲ πτεροῤῥυήσασα φέρ ρεται, ἕως ἂν στερεοῦ τινος ἀντιλάβηται· οὗ κατοι Β Αδάμ κοινή πάντων ἐστί· καὶ τὰ κατὰ τῆς γυναικὸς οὐκ ἔστι καθ᾿ ἧς οὐ λέγεται (57). Καὶ ὁ ἐκβαλλόμενος δὲ ἐκ τοῦ παραδείσου ἄνθρωπος μετὰ τῆς γυναικός, τοὺς δερματίνους ἡμφιεσμένος χιτῶνας (οὓς διὰ τὴν παράβασιν τῶν ἀνθρώπων ἐποίησε τοῖς ἁμαρτήσασιν ὁ Θεὸς), ἀποῤῥητόν τινα καὶ μυστικὸν ἔχει λόγον ὑπὲρ τὸν κατὰ Πλάτωνα, τῆς ψυχῆς πτεροφυούσης βηται. Ἑξῆς δὲ τοιαῦτά φησιν· . Εἶτα κατακλυσμόν τινα, καὶ κιβωτὸν ἀλλόκοτον, ἅπαντα ἔνδον ἔχουσαν, καὶ περιστεράν τινα καὶ κορώνην ἀγγέλους, παραχαράτο τοντες καὶ ῥᾳδιουργοῦντες τὸν Δευκαλίωνα· οὐ γὰρ (οἶμαι) προσεδόκησαν, ὅτι ταῦτ᾽ εἰς φῶς πρόεισιν, ἀλλ' ἀτέχνως παισὶ νηπίοις ἐμυθολόγησαν. » Καὶ ἐν τούτοις δὴ ὅρα τὴν ἀφιλόσοφον ἀπέχθειαν τοῦ ἀν- δρὸς πρὸς τὴν ἀρχαιοτάτην Ἰουδαίων Γραφήν. Οὐ γὰρ ἔχων τὴν περὶ κατακλυσμοῦ ἱστορίαν κακολο γεῖν· οὐδ᾽ ἐπιστήσας οἷς ἐδύνατο λέγειν κατὰ τῆς κιβωτοῦ καὶ τῶν μέτρων αὐτῆς· καὶ οὐχ ὡς οἷόν τ' ἦν (59), κατὰ τὸν τῶν πολλῶν νοῦν, ἐκλαμβάνοντα τὰ περὶ τῶν τριακοσίων τοῦ μήκους τῆς κιβωτού πηχέων, καὶ πεντήκοντα τοῦ πλάτους, καὶ τριάκοντα τοῦ ὕψους, φάσκειν αὐτὴν κεχωρηκέναι τὰ ἐπὶ γῆς ζῶα, καθαρὰ μὲν ἀνὰ τέσσαρα καὶ δέκα (60), ἀκά- θαρτα δὲ ἀνὰ τέσσαρα· ἁπλῶς εἶπεν « ἀλλόκοτον, πάντ' ἔχουσαν ἔνδον (61). » Τί γὰρ τὸ ἀλλόκοτον απ τῆς, ἑκατὸν ἔτεσιν ἱστορουμένης γεγενῆσθαι, καὶ συναγομένης ἀπὸ τῶν τριακοσίων τοῦ μήκους πηχέων, καὶ τῶν πεντήκοντα τοῦ πλάτους, ἕως οἱ τοῦ ὕψους πήχεις τριάκοντα καταλήξουσιν εἰς ἕνα πήχυν με κους καὶ πλάτους; Πῶς δ᾽ οὐχὶ μᾶλλον θαυμαστὸν ἦν τὸ κατασκεύασμα καὶ μεγίστῃ πόλει ἐοικός· τῷ κισθεῖσα, σῶμα γήϊνον λαβοῦσα, αὐτὸ αὐτὸ δοκούν κινεῖν διὰ τὴν ἐκείνης δύναμιν, ζῶον τὸ ξύμπαν ἐκλήθη, ψυχὴ καὶ σῶμα παγέν, θνητόν τ' ἔσχεν ἐπω νυμίαν. • Ει "Οταν δὲ ἀδυνατήσασα ἐπισπέσθαι μὴ ἴδῃ, καί τινι συντυχία χρησαμένη, λήθης τε καὶ κακίας πλησθεῖσα βαρυνθῇ, βαρυνθείτε δὲ πτεροῤῥυήσῃ τε, καὶ ἐπὶ τὴν γῆν πέσῃ, πτεροῤῥυούσης, Πλάτωνα, καθ' ὅν. καθ' δν, καὶ ὡς οὐχ οἷόν τ' ἦν. ORIGENIS Adamo infictam omnium esse communein ; sicut quæ mulieri, ad omnem mulierem pertinere. Item quod homo et mulier e paradiso ejecti sunt, induti tunicas pelliceas quas illis propter ipsorum peccatum Deus fecerat, id mysterium quoddam continet multo præstantius, quam quod Plato tra- dit de anima evulsis alis huc cadente, donec ali- quid solidum nanciscatur ubi consistat. bis obtrudunt diluvium quoddam, et ridiculam ar- cam ubi omnia inclusa fuerant, columbam et cor- niculam nuntiorum munere fungentes. Qua in re nihil agunt quam interpolare et depravare Deuca- lionis historiam. Neque enim putabant, opinor, hæc in lucem esse proditura, sed inepta illa fig- menta pueris narrabant. » Et hic vide odium homi- nis philosopho indignum in antiquissimam Judzo- rum Scripturam. Nihil tamen habet quod contra diluvii historiam dicat; ne ea quidem affert quibus reprehendere poterat arcam et ejus mensuras: puta fieri non posse ut arca trecentos cubitos, ut vulgus accipit, longa, lata quinquaginta et alla tri- ginta, continuisse dicatur quidquid animalium esset in terra, septem ex mundis paria, ex immundis vero duo; sed satis habet dicere eam esse ab- surdam, ubi omnia inclusa erant. Quid vero ab- surdi habet, quæ centum annis fabricata perhibe- tur, et quæ a trecentis longitudinis quinquaginta- que latitudinis cubitis adducta sensim fuerat, do- nec triginta altitudinis cubiti desinerent in fasti- gium longum latumque unum cubitum? Quomodo non admiranda potius est illa structura maximæ consequenter ut dicant malam esse generationem, non solum eam quæ est corporis, sed etiam quæ est anima, propter quam etiam corpus. Et quando dixit David In peccatis conceptus sum, et in ini- quitatibus concepit me mater mea: dicit prophetice quidem matrem Evain, sed Eva mater fuit viven- tium ; et si in peccatis fuit conceptus, sed non ipse in peccato, neque vero ipse peccatum. llunc vero et alios, quos jam citavimus, locos quisque, prout sibi visum est, detorquere solet. Similia, ne dicam locupletiora testimonia apud alios Patres, tum Graecos, tum Latinos, occurrunt; quæ brevitatis gra- tia præterimus. SPENCER. Consule item clarissi- mum Huetium Origenianorum lib. 11, quæst. 7, num. 24, ubi investigat Origenis dogma de peccato originali. - legendum videtur, Ego vero nihil mutari velim. Nam idem est ac si diceretur teor, non semel occurrit apud Platonem ut pag. 251, 255, at locus, ad quem Origenes respexit, ne sic emendare monuit, pag. : C D Omnis animus totius inanimali curam habet, totumque percurrit cœlum, alias videlicet alias sortitus species. Dum igitur perfectus est et alatus, sublimis incedit, et per totum mundum pervadit. Cum vero ale ei deduxerint, fertur, do- nec solidum quidpiam comprehenderit : ubi hab- taculum nactus, corpus terrenum suscipit, et ipsum illud movere videtur, propter illius poeti- iam, ac proinde totum illud, anitus nimirum et corpus, animal vocatur, et mortalis etiam appella- | Lionem habet. » pag. : etc. « Sin assequendi inipoteus, minime inspexerit, et iufor- tunio quodam usus, oblivionę et pravitate repletus gravetur; gravatus autem pennas amiserit, et in terram inciderit, etc.) SPENCER. Spencerus lectio nem suam e Platone, confirmare poterit ex Origene, lib. vi, num. et 44. Cæte- rum post vocem libri editi habent Boherellus recte delet quod intertur- bat orationis seriem. - tur, milia secunda in Genesim. 41. Sequuntur apud Celsum hac ‹ Deinde no- (57) Οὐκ ἔστι καθ' ἧς οὐ λέγεται. Bolerello (58) Πτεροφυούσης. Lege πτεροῤῥνούσης. Fa- (58) καὶ δεῦρο φερομένης, ἕως ἂν στερεοῦ τινος λά (59) Καὶ οὐχ ὡς οἷόν τ' ἦν. Scribendum vide (60) Libb. editi in margine, τεσσαρεσκαίδεκα. (61) Πάντ' ἔχουσαν ἔνδον. Vide Origenem bo-
PG 11:1113Ἐγὼ δ’ οἶδα καὶ Νουμήνιον τὸν πυθαγόρειον, ἄνδρα πολλῷ κρεῖττον διηγησάμενον Πλάτωνα καὶ [περὶ] τῶν Πυθαγορείων δογμάτων πρεσβεύσαντα, πολλαχοῦ τῶν συγγραμμάτων αὐτοῦ ἐκτιθέμενον τὰ Μωϋσέως καὶ τῶν προφητῶν καὶ οὐκ ἀπιθάνως αὐτὰ τροπολογοῦντα, ὥσπερ ἐν τῷ καλουμένῳ Ἔποπι καὶ ἐν τοῖς περὶ ἀριθμῶν καὶ ἐν τοῖς περὶ τόπου. Ἐν δὲ τῷ τρίτῳ περὶ τἀγαθοῦ ἐκτίθεται καὶ περὶ τοῦ Ἰησοῦ ἱστορίαν τινά, τὸ ὄνομα αὐτοῦ οὐ λέγων, καὶ τροπολογεῖ αὐτήν· πότερον δ’ ἐπιτετευγμένως ἢ ἀποτετευγμένως, ἄλλου καιροῦ ἐστιν εἰπεῖν. Ἐκτίθεται καὶ τὴν περὶ Μωϋσέως καὶ Ἰαννοῦ καὶ Ἰαμβροῦ ἱστορίαν. Ἀλλ’ οὐκ ἐν ἐκείνῃ σεμνυνόμεθα, ἀποδεχόμεθα δ’ αὐτὸν μᾶλλον Κέλσου καὶ ἄλλων Ἑλλήνων βουληθέντα φιλομαθῶς καὶ τὰ ἡμέτερα ἐξετάσαι καὶ κινηθέντα ὡς περὶ τροπολογουμένων καὶ οὐ μωρῶν συγγραμμάτων. Ἑξῆς δὲ τούτοις ἐπιλεξάμενος ἀπὸ πάντων συγγραμμάτων, τῶν περιεχόντων ἀλληγορίας καὶ διηγήσεις μετὰ οὐκ εὐκαταφρονήτου λέξεως, τὸ εὐτελέστερον καὶ δυνάμενον μέν τι πρὸς τοὺς πολλοὺς καὶ ἁπλουστέρους πίστεως χάριν συμβαλέσθαι οὐ μὴν οἷόν τε καὶ τοὺς συνετωτέρους κινῆσαι, φησίν·
PG 11:1115Οἵαν δὴ καὶ Παπίσκου τινὸς καὶ Ἰάσονος ἀντιλογίαν ἔγνων, οὐ γέλωτος ἀλλὰ μᾶλλον ἐλέους καὶ μίσους ἀξίαν. Ἔμοιγ’ οὖν οὐ ταῦτ’ ἐλέγχειν πρόκειται· ἔστι γὰρ παντί που δῆλα, καὶ μάλιστα εἴ τις ὑπομείναι καὶ ἀνάσχοιτο αὐτῶν ἐπακοῦσαι τῶν συγγραμμάτων. Ἀλλ’ ἐκεῖνο μᾶλλον ἐθέλω διδάξαι τὴν φύσιν, ὅτι ὁ θεὸς οὐδὲν θνητὸν ἐποίησεν· ἀλλὰ θεοῦ μὲν ἔργα ὅσα ἀθάνατα, θνητὰ δ’ ἐκείνων. Καὶ ψυχὴ μὲν θεοῦ ἔργον, σώματος δὲ ἄλλη φύσις. Καὶ ταύτῃ γε οὐδὲν διοίσει νυκτερίδος ἢ εὐλῆς ἢ βατράχου ἢ ἀνθρώπου σῶμα· ὕλη γὰρ ἡ αὐτή, καὶ τὸ φθαρτὸν αὐτῶν ὅμοιον. Οὐδὲν δ’ ἧττον ἐβουλόμην πάνθ’ ὁντινοῦν, ἀκούσαντα δεινολογοῦντος Κέλσου καὶ φάσκοντος τὸ ἐπιγεγραμμένον σύγγραμμα Ἰάσονος καὶ Παπίσκου ἀντιλογίαν περὶ Χριστοῦ οὐ γέλωτος ἀλλὰ μίσους ἄξιον εἶναι, λαβεῖν εἰς χεῖρας τὸ συγγραμμάτιον καὶ ὑπομεῖναι καὶ ἀνασχέσθαι ἀκοῦσαι τῶν ἐν αὐτῷ, ἵν’ αὐτόθεν καταγνῶ τοῦ Κέλσου, μηδὲν εὑρίσκων μίσους ἄξιον ἐν τῷ βιβλίῳ.
δυνάμει λέγεσθαι τὰ μέτρα· ὡς ἐννέα μὲν εἶναι μυ- ριάδων τὸ μῆκος κατὰ τὴν βάσιν, κατὰ δὲ τὸ πλάτος δισχιλίων πεντακοσίων ; Πῶς δ᾽ οὐκ ἦν θαυμάσαι τὴν ἐπίνοιαν τοῦ ἐρηρεισμένην γενέσθαι, καὶ δυναμένην ὑπομεῖναι χειμῶνα κατακλυσμοῦ ποιητικόν ; Καὶ γὰρ οὐ πίσσῃ τινὶ, οὐδ᾽ ἄλλῃ τινὶ τοιαύτῃ ὕλῃ, ἀσφάλτῳ δὲ στεῤῥῶς ἐκέχριστο (62). Πῶς δ᾽ οὐ θαυμαστὸν τὸ ζώπυρα παντὸς γένους εἰσάγεσθαι ἔνδον προνοία Θεοῦ, ἵν' ἔχῃ πάντων σπέρματα ζώων πάλιν ἡ γῆ, τοῦ Θεοῦ δικαιοτάτῳ ἀνδρὶ χρησαμένου, πατρὶ ἐσο μένῳ τῶν μετὰ τὸν κατακλυσμόν ; Ἔρριψε δ' ὁ Κέλσος τὰ περὶ τῆς περιστερᾶς, ἵνα δόξῃ ἀνεγνωκέναι τὸ βιβλίον τὴν Γένεσιν, οὐδὲν δυνηθεὶς εἰπεῖν πρὸς τὸ ἐλέγξαι πλασματῶδες τὸ Β κατὰ τὴν περιστεράν. Εἶθ', ὡς ἔθος αὐτῷ ἐστιν ἐπὶ τὸ γελοιότερον μεταφράζειν τὰ γεγραμμένα, τὸν κό- ρακα εἰς κορώνην μετείληφε· καὶ οἴεται ταῦτα Μωϋ σέα ἀναγεγραφέναι, ῥᾳδιουργοῦντα τὰ κατὰ τὸν παρ' Ελλησι Δευκαλίωνα· εἰ μὴ ἄρα οὐδὲ Μωϋσέως οἴε τα: εἶναι τὴν γραφήν, ἀλλά τινων πλειόνων· τοιοῦτον γὰρ δηλοῖ τὸ, ο παραχαράττοντες καὶ ῥᾳδιουργοῦντες τὸν Δευκαλίωνα· ν καὶ τοῦτο· Οὐ γὰρ, οἶμαι, προσ- εδόκησαν, ὅτι ταῦτ᾽ εἰς φῶς πρόεισι. Πῶς δ' οἱ ὅλῳ ἔθνει διδόντες τὰ γράμματα οὐ προσεδόκησαν αὐτὰ εἰς φῶς προελθεῖν ; οἳ καὶ προεφήτευσαν πᾶσι τοῖς ἔθνεσι τὴν θεοσέβειαν ταύτην κηρυχθήσεσθαι. Ὁ δὲ Ἰησοῦς τὸ, ο Αρθήσεται ἀφ' ὑμῶν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ, καὶ δοθήσεται ἔθνει ποιοῦντι τοὺς καρποὺς αὐτῆς, ὁ Ἰουδαίοις λέγων, τί ἄλλο ᾠκονόμει ἢ εἰς φῶς αὐτὸς θείᾳ δυνάμει προαγαγεῖν (63) πᾶσαν τὴν Ἰουδαϊκὴν Γραφὴν περιέχουσαν μυστήρια τῆς τοῦ Θεοῦ βασιλείας ; Εἶτα, ἐὰν μὲν τὰς Ελλήνων θεογο- νίας καὶ τὰς περὶ θεῶν δώδεκα ἱστορίας αναγιγνώ- σκωσι, σεμνοποιοῦσιν αὐτὰς ταῖς ἀλληγορίαις· ἐὰν δὲ τὰ ἡμέτερα διασύρειν βούλωνται, ἀτέχνως φασὶ παισὶ νηπίοις αὐτὰ μεμυθολογῆσθαι. • Ατοπωτάτην ο δὲ λέγει ο καὶ ἔξωρον παιδο- ποιίαν·, εἰ καὶ μὴ ὠνόμασε, δῆλον ὅτι λέγων τὴν τοῦ ᾿Αβραὰμ καὶ τῆς Σάῤῥας. Ῥίπτων δὲ καὶ τὰς « τῶν ἀδελφῶν ἐπιβουλὰς, ο ἤτοι τὸν Κάϊν ἐπιβουλεύ- σαντα τῷ ᾿Αβελ λέγει, ἢ πρὸς τούτῳ καὶ τὸν Ἡσαῦ τῷ Ἰακώβ· ο πατρὸς δὲ λύπην, ο τάχα μὲν καὶ τὴν Ἰσαὰκ ἐπὶ τῇ τοῦ Ἰακὼς ἀποδημία (64), τάχα δὲ καὶ τὴν τοῦ Ἰακώβ διὰ τὸν Ἰωσὴφ πραθέντα εἰς Αἴγυπτον. Μητέρων » δ' οἶμαι ἐνέδρας » ἀναγρά- φοντα αὐτὸν, δηλοῦν τὴν Ρεβέκκαν, οἰκονομήσασαν τὰς τοῦ Ἰσαὰκ εὐχὰς μὴ ἐπὶ τὸν Ἡσαῦ, ἀλλ' ἐπὶ τὸν Ἰακὼβ φθάσαι. Αγχιστα δὲ τούτοις πᾶσι συμπο- λιτευόμενον εἴ φαμεν τὸν Θεὸν, τί ἄτοπον πράσσομεν, πειθόμενοι μηδέποτε ἀφιστάνειν τὴν ἑαυτοῦ θειότητα , 22. ἀσφαλτώσεις αὐτὴν ἔσωθεν καὶ ἔξωθεν τῇ ἀσφάλτῳ. ἀσφαλτωδεστέρως εκέχριστο. ΧΙ. προαγαγεῖν, τοῦ Ἰακὼς ἀποδημία τὸ, μᾶλ λον, CONTRA CELSUM LIB. IV. A urbi similis ? Hic enim fit sermo de neusuris quoad potestatem : ita ut basis longa fuerit nona- ginta millia cubitorum, lata autem bis mille et quingen:os cubitos. Quam etiam admiratione di- gnum, illam ita fruiter compactam fuisse, ut ten- pestatibus diluvium adducentibus nihil laederetur ! Neque enim pice aut alia simili materia, sed bitu- mine firmiter circumlita fuerat. Annon admiran- dum et istud, introductum fuisse Dei providentia omnium animalium seminarium, ut eorum genus omne terra rursus haberet; Đeumque ad id adhi- buisse justissimum hominem, qui esset parens om- nium qui post diluvium erant nascituri? 42. Carpit postea columbæ historiam, ut librum Geneseus legisse videatur; nec tamen quid- ret. Deinde, ut sui moris est ludo vertere nostra3 Scripturas, corvum in corniculam transformat. Tum putat a Moyse, qui hæc scripsit, adulteratam depravatamque fuisse Græcam Deucalionis histo- riam si tamen harum rerum scriptorem fuisse Moysem existimat, et non potius plures alios. Hoc enim indicant hæc ejus verba : «Qua in re nihil agunt, quam depravare et interpolare Deucalionis historiam ; › et ista : ‹Neque enim putabant, opi- nor, hæc in lucem esse proditura. Sed quomodo non putabant ea in lucem proditura, qui suas scripturas universe genti dabant, et qui prædice- bant fore ut eadem illa religio gentibus omnibus annuntiaretur? Et istud Jesu adl Judaeos : • Aufere- quam excogitare potuit, que lictam esse approba - G C D tur a vobis regnum Dei et dabitur genti facienti fructus ejus, quid aliud significat quam Judai- cas Scripturas, quæ regni Dei mysteria contine- bant, per ipsum divina potestate in lucem proli- turas? Nimirum cum a Græcis confictam deorum genealogiam duodecimque deorum legunt histo- rias, iis per allegorias conciliant reverentiam ; cum vero res nostras irridere libet, fabulas esse aiunt quæ puerulis nulla arte narrantur. vam liberorum procreationem, › intelligit sine dubio Abraham et Saram ", quamvis illos non no- minet; cum autem fratrum insidias, respicit aut ad Cain insidias Abelo molientem”, aut ad Ja- cob insidiantem Esavo ; cum e patris tristitiam ®, indicat fortasse tristitiam Isaaci de Jacob peregri- natione fortasse etiam tristitiam Jacobi significat, propter Joseph in Egypto venditum ; cum ca trum dolos ',, Rebeccam opinor notari curanten et Isaaci benedictiones non in Esau, sed in Jacob cadant . Attamen si dicamus Deum in iis omnibus suam interposuisse operam, quid absurdi facimus cum nobis pro certo sit illius ab iis nunquam dis- 2; ' Gen. iv, 8. Gen. XXVII, 41. Gen. xxvII, Matth. xxr, 43. » Gen. xxi *¨Gen. xxxvii, 34; Gen. xxvi, 6. omnino codex Basileensis. Respicit Origenes lo- cum Geneseos xvi, 14, In antea editis libris legi- tur, PATROL. GR. reclius. codd. Regius et Basileensis, rectius; neque enim video quo pacto hic locum habere possit. 43. Cum nobis objicit e absurdum et intempesti- (63) Ασφάλτῳ δὲ στεῤῥῶς ἐκεχριστο. It recte (63) libb. editi, προσαγαγεῖν, sed codex Basil., (64) Hoeschelius, τοῦ Ἰακώβ μᾶλλον ἐπιδημίᾳ, at
Ἐὰν δ’ ἀδεκάστως τις ἐντυγχάνῃ, εὑρήσει ὅτι οὐδ’ ἐπὶ γέλωτα κινεῖ τὸ βιβλίον, ἐν ᾧ ἀναγέγραπται Χριστιανὸς Ἰουδαίῳ διαλεγόμενος ἀπὸ τῶν ἰουδαϊκῶν γραφῶν καὶ δεικνὺς τὰς περὶ τοῦ Χριστοῦ προφητείας ἐφαρμόζειν τῷ Ἰησοῦ, καίτοι γε οὐκ ἀγεννῶς οὐδ’ ἀπρεπῶς τῷ ἰουδαϊκῷ προσώπῳ τοῦ ἑτέρου ἱσταμένου πρὸς τὸν λόγον. Οὐκ οἶδα δ’ ὅπως τὰ ἄμικτα καὶ οὐ πεφυκότα ἅμα συμβαίνειν ἀνθρωπίνῃ φύσει συναγαγὼν εἶπε τὸ βιβλίον ἐκεῖνο ἐλέους καὶ μίσους ἄξιον εἶναι. Πᾶς γὰρ ὁμολογήσει τὸν ἐλεούμενον μὴ μισεῖσθαι, ὅτ’ ἐλεεῖται, καὶ τὸν μισούμενον μὴ ἐλεεῖσθαι, ὅτε μισεῖται. Διὰ τοῦτο δὲ μὴ προκεῖσθαι ἐλέγχειν φησὶ ταῦτα ὁ Κέλσος, ἐπεὶ οἴεται αὐτὰ παντί που δῆλα εἶναι καὶ πρὸ τοῦ ἐπαγομένου λογικῶς ἐλέγχου ὡς φαῦλα καὶ ἐλέους καὶ μίσους ἄξια. Παρακαλοῦμεν δὲ τὸν ἐντυγχάνοντα τῇ ἀπολογίᾳ ταύτῃ πρὸς τὴν Κέλσου κατηγορίαν γεγραμμένῃ ἀνασχέσθαι καὶ ἐπακοῦσαι τῶν συγγραμμάτων ἡμῶν καὶ ὅση δύναμις ἐκ τῶν γεγραμμένων στοχάσασθαι τῆς προαιρέσεως τῶν γραψάντων καὶ τῆς συνειδήσεως καὶ τῆς διαθέσεως·
δυνάμει λέγεσθαι τὰ μέτρα· ὡς ἐννέα μὲν εἶναι μυ- ριάδων τὸ μῆκος κατὰ τὴν βάσιν, κατὰ δὲ τὸ πλάτος δισχιλίων πεντακοσίων ; Πῶς δ᾽ οὐκ ἦν θαυμάσαι τὴν ἐπίνοιαν τοῦ ἐρηρεισμένην γενέσθαι, καὶ δυναμένην ὑπομεῖναι χειμῶνα κατακλυσμοῦ ποιητικόν ; Καὶ γὰρ οὐ πίσσῃ τινὶ, οὐδ᾽ ἄλλῃ τινὶ τοιαύτῃ ὕλῃ, ἀσφάλτῳ δὲ στεῤῥῶς ἐκέχριστο (62). Πῶς δ᾽ οὐ θαυμαστὸν τὸ ζώπυρα παντὸς γένους εἰσάγεσθαι ἔνδον προνοία Θεοῦ, ἵν' ἔχῃ πάντων σπέρματα ζώων πάλιν ἡ γῆ, τοῦ Θεοῦ δικαιοτάτῳ ἀνδρὶ χρησαμένου, πατρὶ ἐσο μένῳ τῶν μετὰ τὸν κατακλυσμόν ; Ἔρριψε δ' ὁ Κέλσος τὰ περὶ τῆς περιστερᾶς, ἵνα δόξῃ ἀνεγνωκέναι τὸ βιβλίον τὴν Γένεσιν, οὐδὲν δυνηθεὶς εἰπεῖν πρὸς τὸ ἐλέγξαι πλασματῶδες τὸ Β κατὰ τὴν περιστεράν. Εἶθ', ὡς ἔθος αὐτῷ ἐστιν ἐπὶ τὸ γελοιότερον μεταφράζειν τὰ γεγραμμένα, τὸν κό- ρακα εἰς κορώνην μετείληφε· καὶ οἴεται ταῦτα Μωϋ σέα ἀναγεγραφέναι, ῥᾳδιουργοῦντα τὰ κατὰ τὸν παρ' Ελλησι Δευκαλίωνα· εἰ μὴ ἄρα οὐδὲ Μωϋσέως οἴε τα: εἶναι τὴν γραφήν, ἀλλά τινων πλειόνων· τοιοῦτον γὰρ δηλοῖ τὸ, ο παραχαράττοντες καὶ ῥᾳδιουργοῦντες τὸν Δευκαλίωνα· ν καὶ τοῦτο· Οὐ γὰρ, οἶμαι, προσ- εδόκησαν, ὅτι ταῦτ᾽ εἰς φῶς πρόεισι. Πῶς δ' οἱ ὅλῳ ἔθνει διδόντες τὰ γράμματα οὐ προσεδόκησαν αὐτὰ εἰς φῶς προελθεῖν ; οἳ καὶ προεφήτευσαν πᾶσι τοῖς ἔθνεσι τὴν θεοσέβειαν ταύτην κηρυχθήσεσθαι. Ὁ δὲ Ἰησοῦς τὸ, ο Αρθήσεται ἀφ' ὑμῶν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ, καὶ δοθήσεται ἔθνει ποιοῦντι τοὺς καρποὺς αὐτῆς, ὁ Ἰουδαίοις λέγων, τί ἄλλο ᾠκονόμει ἢ εἰς φῶς αὐτὸς θείᾳ δυνάμει προαγαγεῖν (63) πᾶσαν τὴν Ἰουδαϊκὴν Γραφὴν περιέχουσαν μυστήρια τῆς τοῦ Θεοῦ βασιλείας ; Εἶτα, ἐὰν μὲν τὰς Ελλήνων θεογο- νίας καὶ τὰς περὶ θεῶν δώδεκα ἱστορίας αναγιγνώ- σκωσι, σεμνοποιοῦσιν αὐτὰς ταῖς ἀλληγορίαις· ἐὰν δὲ τὰ ἡμέτερα διασύρειν βούλωνται, ἀτέχνως φασὶ παισὶ νηπίοις αὐτὰ μεμυθολογῆσθαι. • Ατοπωτάτην ο δὲ λέγει ο καὶ ἔξωρον παιδο- ποιίαν·, εἰ καὶ μὴ ὠνόμασε, δῆλον ὅτι λέγων τὴν τοῦ ᾿Αβραὰμ καὶ τῆς Σάῤῥας. Ῥίπτων δὲ καὶ τὰς « τῶν ἀδελφῶν ἐπιβουλὰς, ο ἤτοι τὸν Κάϊν ἐπιβουλεύ- σαντα τῷ ᾿Αβελ λέγει, ἢ πρὸς τούτῳ καὶ τὸν Ἡσαῦ τῷ Ἰακώβ· ο πατρὸς δὲ λύπην, ο τάχα μὲν καὶ τὴν Ἰσαὰκ ἐπὶ τῇ τοῦ Ἰακὼς ἀποδημία (64), τάχα δὲ καὶ τὴν τοῦ Ἰακώβ διὰ τὸν Ἰωσὴφ πραθέντα εἰς Αἴγυπτον. Μητέρων » δ' οἶμαι ἐνέδρας » ἀναγρά- φοντα αὐτὸν, δηλοῦν τὴν Ρεβέκκαν, οἰκονομήσασαν τὰς τοῦ Ἰσαὰκ εὐχὰς μὴ ἐπὶ τὸν Ἡσαῦ, ἀλλ' ἐπὶ τὸν Ἰακὼβ φθάσαι. Αγχιστα δὲ τούτοις πᾶσι συμπο- λιτευόμενον εἴ φαμεν τὸν Θεὸν, τί ἄτοπον πράσσομεν, πειθόμενοι μηδέποτε ἀφιστάνειν τὴν ἑαυτοῦ θειότητα , 22. ἀσφαλτώσεις αὐτὴν ἔσωθεν καὶ ἔξωθεν τῇ ἀσφάλτῳ. ἀσφαλτωδεστέρως εκέχριστο. ΧΙ. προαγαγεῖν, τοῦ Ἰακὼς ἀποδημία τὸ, μᾶλ λον, CONTRA CELSUM LIB. IV. A urbi similis ? Hic enim fit sermo de neusuris quoad potestatem : ita ut basis longa fuerit nona- ginta millia cubitorum, lata autem bis mille et quingen:os cubitos. Quam etiam admiratione di- gnum, illam ita fruiter compactam fuisse, ut ten- pestatibus diluvium adducentibus nihil laederetur ! Neque enim pice aut alia simili materia, sed bitu- mine firmiter circumlita fuerat. Annon admiran- dum et istud, introductum fuisse Dei providentia omnium animalium seminarium, ut eorum genus omne terra rursus haberet; Đeumque ad id adhi- buisse justissimum hominem, qui esset parens om- nium qui post diluvium erant nascituri? 42. Carpit postea columbæ historiam, ut librum Geneseus legisse videatur; nec tamen quid- ret. Deinde, ut sui moris est ludo vertere nostra3 Scripturas, corvum in corniculam transformat. Tum putat a Moyse, qui hæc scripsit, adulteratam depravatamque fuisse Græcam Deucalionis histo- riam si tamen harum rerum scriptorem fuisse Moysem existimat, et non potius plures alios. Hoc enim indicant hæc ejus verba : «Qua in re nihil agunt, quam depravare et interpolare Deucalionis historiam ; › et ista : ‹Neque enim putabant, opi- nor, hæc in lucem esse proditura. Sed quomodo non putabant ea in lucem proditura, qui suas scripturas universe genti dabant, et qui prædice- bant fore ut eadem illa religio gentibus omnibus annuntiaretur? Et istud Jesu adl Judaeos : • Aufere- quam excogitare potuit, que lictam esse approba - G C D tur a vobis regnum Dei et dabitur genti facienti fructus ejus, quid aliud significat quam Judai- cas Scripturas, quæ regni Dei mysteria contine- bant, per ipsum divina potestate in lucem proli- turas? Nimirum cum a Græcis confictam deorum genealogiam duodecimque deorum legunt histo- rias, iis per allegorias conciliant reverentiam ; cum vero res nostras irridere libet, fabulas esse aiunt quæ puerulis nulla arte narrantur. vam liberorum procreationem, › intelligit sine dubio Abraham et Saram ", quamvis illos non no- minet; cum autem fratrum insidias, respicit aut ad Cain insidias Abelo molientem”, aut ad Ja- cob insidiantem Esavo ; cum e patris tristitiam ®, indicat fortasse tristitiam Isaaci de Jacob peregri- natione fortasse etiam tristitiam Jacobi significat, propter Joseph in Egypto venditum ; cum ca trum dolos ',, Rebeccam opinor notari curanten et Isaaci benedictiones non in Esau, sed in Jacob cadant . Attamen si dicamus Deum in iis omnibus suam interposuisse operam, quid absurdi facimus cum nobis pro certo sit illius ab iis nunquam dis- 2; ' Gen. iv, 8. Gen. XXVII, 41. Gen. xxvII, Matth. xxr, 43. » Gen. xxi *¨Gen. xxxvii, 34; Gen. xxvi, 6. omnino codex Basileensis. Respicit Origenes lo- cum Geneseos xvi, 14, In antea editis libris legi- tur, PATROL. GR. reclius. codd. Regius et Basileensis, rectius; neque enim video quo pacto hic locum habere possit. 43. Cum nobis objicit e absurdum et intempesti- (63) Ασφάλτῳ δὲ στεῤῥῶς ἐκεχριστο. It recte (63) libb. editi, προσαγαγεῖν, sed codex Basil., (64) Hoeschelius, τοῦ Ἰακώβ μᾶλλον ἐπιδημίᾳ, at
εὑρήσει γὰρ ἄνδρας, διαπύρως περὶ ὧν ὑπειλήφασι διατεινομένους, τινὰς δὲ ἐμφαίνοντας καὶ τὸ ἱστορίαν ἑωραμένην καὶ καταληφθεῖσαν ἀναγράφειν ὡς παράδοξον καὶ γραφῆς ἀξίαν ἐπὶ ὠφελείᾳ τῶν ἀκουσομένων. Ἢ τολμάτω τις λέγειν μὴ πάσης ὠφελείας εἶναι πηγὴν καὶ ἀρχὴν τὸ πιστεῦσαι τῷ τῶν ὅλων θεῷ καὶ πάντα πράττειν κατ’ ἀναφορὰν τοῦ ἐκείνῳ ἀρέσκειν περὶ οὑτινοσοῦν καὶ μηδὲν ἀπάρεστον αὐτῷ μηδ’ ἐνθυμεῖσθαι, ὡς οὐ μόνον λόγων καὶ ἔργων ἀλλὰ καὶ διαλογισμῶν κριθησομένων. Καὶ τίς ἂν ἄλλος λόγος ἐπιστρεφέστερον προσάγοι τὴν ἀνθρωπίνην φύσιν τῷ εὖ ζῆν ὡς ἡ πίστις ἢ ἡ διάληψις περὶ τοῦ πάντ’ ἐφορᾶν τὸν ἐπὶ πᾶσι θεὸν τὰ ὑφ’ ἡμῶν λεγόμενα καὶ πραττόμενα ἀλλὰ καὶ λογιζόμενα; Παραβαλέτω γὰρ ὁ βουλόμενος ἄλλην ὁδόν, ἐπιστρέφουσαν ἅμα καὶ βελτιοῦσαν οὐ μόνον ἕνα που καὶ δεύτερον ἀλλ’ ὅση δύναμις καὶ πλείστους ὅσους, ἵνα τις τῇ παραθέσει ἀμφοτέρων τῶν ὁδῶν ἀκριβῶς κατανοήσῃ τὸν διατιθέντα πρὸς τὸ καλὸν λόγον. Ἐπεὶ δ’ ἐν ᾗ ἐξεθέμην τοῦ Κέλσου λέξει παραφραζούσῃ ἀπὸ τοῦ Τιμαίου τινὰ γέγραπται, ὡς ἄρα ὁ μὲν θεὸς οὐδὲν θνητὸν ἐποίησεν ἀλλὰ μόνα τὰ ἀθάνατα, τὰ δὲ θνητὰ ἄλλων ἐστὶν ἔργα.
δυνάμει λέγεσθαι τὰ μέτρα· ὡς ἐννέα μὲν εἶναι μυ- ριάδων τὸ μῆκος κατὰ τὴν βάσιν, κατὰ δὲ τὸ πλάτος δισχιλίων πεντακοσίων ; Πῶς δ᾽ οὐκ ἦν θαυμάσαι τὴν ἐπίνοιαν τοῦ ἐρηρεισμένην γενέσθαι, καὶ δυναμένην ὑπομεῖναι χειμῶνα κατακλυσμοῦ ποιητικόν ; Καὶ γὰρ οὐ πίσσῃ τινὶ, οὐδ᾽ ἄλλῃ τινὶ τοιαύτῃ ὕλῃ, ἀσφάλτῳ δὲ στεῤῥῶς ἐκέχριστο (62). Πῶς δ᾽ οὐ θαυμαστὸν τὸ ζώπυρα παντὸς γένους εἰσάγεσθαι ἔνδον προνοία Θεοῦ, ἵν' ἔχῃ πάντων σπέρματα ζώων πάλιν ἡ γῆ, τοῦ Θεοῦ δικαιοτάτῳ ἀνδρὶ χρησαμένου, πατρὶ ἐσο μένῳ τῶν μετὰ τὸν κατακλυσμόν ; Ἔρριψε δ' ὁ Κέλσος τὰ περὶ τῆς περιστερᾶς, ἵνα δόξῃ ἀνεγνωκέναι τὸ βιβλίον τὴν Γένεσιν, οὐδὲν δυνηθεὶς εἰπεῖν πρὸς τὸ ἐλέγξαι πλασματῶδες τὸ Β κατὰ τὴν περιστεράν. Εἶθ', ὡς ἔθος αὐτῷ ἐστιν ἐπὶ τὸ γελοιότερον μεταφράζειν τὰ γεγραμμένα, τὸν κό- ρακα εἰς κορώνην μετείληφε· καὶ οἴεται ταῦτα Μωϋ σέα ἀναγεγραφέναι, ῥᾳδιουργοῦντα τὰ κατὰ τὸν παρ' Ελλησι Δευκαλίωνα· εἰ μὴ ἄρα οὐδὲ Μωϋσέως οἴε τα: εἶναι τὴν γραφήν, ἀλλά τινων πλειόνων· τοιοῦτον γὰρ δηλοῖ τὸ, ο παραχαράττοντες καὶ ῥᾳδιουργοῦντες τὸν Δευκαλίωνα· ν καὶ τοῦτο· Οὐ γὰρ, οἶμαι, προσ- εδόκησαν, ὅτι ταῦτ᾽ εἰς φῶς πρόεισι. Πῶς δ' οἱ ὅλῳ ἔθνει διδόντες τὰ γράμματα οὐ προσεδόκησαν αὐτὰ εἰς φῶς προελθεῖν ; οἳ καὶ προεφήτευσαν πᾶσι τοῖς ἔθνεσι τὴν θεοσέβειαν ταύτην κηρυχθήσεσθαι. Ὁ δὲ Ἰησοῦς τὸ, ο Αρθήσεται ἀφ' ὑμῶν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ, καὶ δοθήσεται ἔθνει ποιοῦντι τοὺς καρποὺς αὐτῆς, ὁ Ἰουδαίοις λέγων, τί ἄλλο ᾠκονόμει ἢ εἰς φῶς αὐτὸς θείᾳ δυνάμει προαγαγεῖν (63) πᾶσαν τὴν Ἰουδαϊκὴν Γραφὴν περιέχουσαν μυστήρια τῆς τοῦ Θεοῦ βασιλείας ; Εἶτα, ἐὰν μὲν τὰς Ελλήνων θεογο- νίας καὶ τὰς περὶ θεῶν δώδεκα ἱστορίας αναγιγνώ- σκωσι, σεμνοποιοῦσιν αὐτὰς ταῖς ἀλληγορίαις· ἐὰν δὲ τὰ ἡμέτερα διασύρειν βούλωνται, ἀτέχνως φασὶ παισὶ νηπίοις αὐτὰ μεμυθολογῆσθαι. • Ατοπωτάτην ο δὲ λέγει ο καὶ ἔξωρον παιδο- ποιίαν·, εἰ καὶ μὴ ὠνόμασε, δῆλον ὅτι λέγων τὴν τοῦ ᾿Αβραὰμ καὶ τῆς Σάῤῥας. Ῥίπτων δὲ καὶ τὰς « τῶν ἀδελφῶν ἐπιβουλὰς, ο ἤτοι τὸν Κάϊν ἐπιβουλεύ- σαντα τῷ ᾿Αβελ λέγει, ἢ πρὸς τούτῳ καὶ τὸν Ἡσαῦ τῷ Ἰακώβ· ο πατρὸς δὲ λύπην, ο τάχα μὲν καὶ τὴν Ἰσαὰκ ἐπὶ τῇ τοῦ Ἰακὼς ἀποδημία (64), τάχα δὲ καὶ τὴν τοῦ Ἰακώβ διὰ τὸν Ἰωσὴφ πραθέντα εἰς Αἴγυπτον. Μητέρων » δ' οἶμαι ἐνέδρας » ἀναγρά- φοντα αὐτὸν, δηλοῦν τὴν Ρεβέκκαν, οἰκονομήσασαν τὰς τοῦ Ἰσαὰκ εὐχὰς μὴ ἐπὶ τὸν Ἡσαῦ, ἀλλ' ἐπὶ τὸν Ἰακὼβ φθάσαι. Αγχιστα δὲ τούτοις πᾶσι συμπο- λιτευόμενον εἴ φαμεν τὸν Θεὸν, τί ἄτοπον πράσσομεν, πειθόμενοι μηδέποτε ἀφιστάνειν τὴν ἑαυτοῦ θειότητα , 22. ἀσφαλτώσεις αὐτὴν ἔσωθεν καὶ ἔξωθεν τῇ ἀσφάλτῳ. ἀσφαλτωδεστέρως εκέχριστο. ΧΙ. προαγαγεῖν, τοῦ Ἰακὼς ἀποδημία τὸ, μᾶλ λον, CONTRA CELSUM LIB. IV. A urbi similis ? Hic enim fit sermo de neusuris quoad potestatem : ita ut basis longa fuerit nona- ginta millia cubitorum, lata autem bis mille et quingen:os cubitos. Quam etiam admiratione di- gnum, illam ita fruiter compactam fuisse, ut ten- pestatibus diluvium adducentibus nihil laederetur ! Neque enim pice aut alia simili materia, sed bitu- mine firmiter circumlita fuerat. Annon admiran- dum et istud, introductum fuisse Dei providentia omnium animalium seminarium, ut eorum genus omne terra rursus haberet; Đeumque ad id adhi- buisse justissimum hominem, qui esset parens om- nium qui post diluvium erant nascituri? 42. Carpit postea columbæ historiam, ut librum Geneseus legisse videatur; nec tamen quid- ret. Deinde, ut sui moris est ludo vertere nostra3 Scripturas, corvum in corniculam transformat. Tum putat a Moyse, qui hæc scripsit, adulteratam depravatamque fuisse Græcam Deucalionis histo- riam si tamen harum rerum scriptorem fuisse Moysem existimat, et non potius plures alios. Hoc enim indicant hæc ejus verba : «Qua in re nihil agunt, quam depravare et interpolare Deucalionis historiam ; › et ista : ‹Neque enim putabant, opi- nor, hæc in lucem esse proditura. Sed quomodo non putabant ea in lucem proditura, qui suas scripturas universe genti dabant, et qui prædice- bant fore ut eadem illa religio gentibus omnibus annuntiaretur? Et istud Jesu adl Judaeos : • Aufere- quam excogitare potuit, que lictam esse approba - G C D tur a vobis regnum Dei et dabitur genti facienti fructus ejus, quid aliud significat quam Judai- cas Scripturas, quæ regni Dei mysteria contine- bant, per ipsum divina potestate in lucem proli- turas? Nimirum cum a Græcis confictam deorum genealogiam duodecimque deorum legunt histo- rias, iis per allegorias conciliant reverentiam ; cum vero res nostras irridere libet, fabulas esse aiunt quæ puerulis nulla arte narrantur. vam liberorum procreationem, › intelligit sine dubio Abraham et Saram ", quamvis illos non no- minet; cum autem fratrum insidias, respicit aut ad Cain insidias Abelo molientem”, aut ad Ja- cob insidiantem Esavo ; cum e patris tristitiam ®, indicat fortasse tristitiam Isaaci de Jacob peregri- natione fortasse etiam tristitiam Jacobi significat, propter Joseph in Egypto venditum ; cum ca trum dolos ',, Rebeccam opinor notari curanten et Isaaci benedictiones non in Esau, sed in Jacob cadant . Attamen si dicamus Deum in iis omnibus suam interposuisse operam, quid absurdi facimus cum nobis pro certo sit illius ab iis nunquam dis- 2; ' Gen. iv, 8. Gen. XXVII, 41. Gen. xxvII, Matth. xxr, 43. » Gen. xxi *¨Gen. xxxvii, 34; Gen. xxvi, 6. omnino codex Basileensis. Respicit Origenes lo- cum Geneseos xvi, 14, In antea editis libris legi- tur, PATROL. GR. reclius. codd. Regius et Basileensis, rectius; neque enim video quo pacto hic locum habere possit. 43. Cum nobis objicit e absurdum et intempesti- (63) Ασφάλτῳ δὲ στεῤῥῶς ἐκεχριστο. It recte (63) libb. editi, προσαγαγεῖν, sed codex Basil., (64) Hoeschelius, τοῦ Ἰακώβ μᾶλλον ἐπιδημίᾳ, at
PG 11:1117Καὶ ψυχὴ μὲν θεοῦ ἔργον, σώματος δὲ ἄλλη φύσις. Καὶ οὐδὲν διοίσει σῶμα ἀνθρώπου σώματος νυκτερίδος ἢ εὐλῆς ἢ βατράχου· ὕλη γὰρ ἡ αὐτή, καὶ τὸ φθαρτὸν αὐτῶν ὅμοιον· φέρε καὶ περὶ τούτων ἐπ’ ὀλίγον διαλάβωμεν, ἐλέγχοντες τὸν ἤτοι μὴ προσποιούμενον τὴν ἑαυτοῦ ἐπικούρειον γνώμην ἤ, ὡς ἂν εἴποι ἄν τις, ὕστερον μεταθέμενον ἐπὶ τὰ βελτίω ἢ καί, ὡς ἂν λέγοιτο, τὸν ὁμώνυμον τῷ Ἐπικουρείῳ. Τοιαῦτα γὰρ ἐχρῆν αὐτὸν ἀποφαινόμενον καὶ ἐναντία λέγειν οὐ μόνον ἡμῖν προθέμενον ἀλλὰ καὶ οὐκ ἀγεννεῖ φιλοσόφων αἱρέσει τῶν ἀπὸ τοῦ Κιτιέως Ζήνωνος κατασκευάσαι ὅτι τὰ τῶν ζῴων σώματα οὐκ ἔστιν ἔργα τοῦ θεοῦ, καὶ ὅτι ἡ τοσαύτη περὶ αὐτὰ τέχνη οὐκ ἀπὸ τοῦ πρώτου ἐλήλυθε νοῦ. Ἔδει δ’ αὐτὸν καὶ περὶ τῶν τοσούτων καὶ ὑπὸ ἐνυπαρχούσης ἀφαντάστου φύσεως διοικουμένων παντοδαπῶν φυτῶν καὶ πρὸς χρείαν γεγονότων οὐκ εὐκαταφρόνητον ἐν τῷ παντὶ ἀνθρώπων καὶ τῶν ἀνθρώποις διακονουμένων ζῴων [ἢ] ὅπως ποτὲ ἄλλως ὄντων, μὴ ἀποφήνασθαι μόνον ἀλλὰ καὶ διδάξαι ὅτι μὴ τέλειός τις νοῦς τὰς τοσαύτας ἐνεποίησε ποιότητας τῇ ὕλῃ τῶν φυτῶν.
PG 11:1119Εἰ δ’ ἅπαξ θεοὺς ἐποίει δημιουργοὺς πάντων σωμάτων, ὡς μόνης ψυχῆς ἔργον οὔσης θεοῦ, πῶς οὐχὶ ἑξῆς ἦν τῷ μερίζοντι τὰ τοσαῦτα δημιουργήματα καὶ πολλοῖς διδόντι μετά τινος κατασκευάσαι οὐκ εὐκαταφρονήτου λόγου θεῶν διαφοράς, τῶνδε μὲν ἀνθρώπεια κατασκευαζόντων σώματα ἑτέρων δὲ φέρ’ εἰπεῖν κτήνεια καὶ ἄλλων θήρεια; Ἐχρῆν δ’ αὐτόν, ὁρῶντα θεοὺς δρακόντων καὶ ἀσπίδων καὶ βασιλίσκων δημιουργοὺς καὶ κατὰ ἔντομον εἶδος αὐτῶν τινας εἶναι δημιουργοὺς καὶ ἄλλους κατ’ εἶδος ἑκάστου φυτοῦ καὶ ἑκάστης βοτάνης, λέγειν τὰς αἰτίας τῶν μερισμῶν. Ἴσως γὰρ ἂν ἐπιδοὺς ἑαυτὸν τῇ ἀκριβείᾳ τῆς τῶν κατὰ τὸν τόπον βασάνου ἤτοι ἐτήρει ἕνα θεὸν πάντων δημιουργόν, πρός τι καὶ ἕνεκέν τινος ἕκαστον πεποιηκότα, ἢ μὴ τηρῶν ἑώρα τί χρὴ αὐτὸν ἀπολογήσασθαι περὶ ἀδιαφόρου τῇ αὐτοῦ φύσει πράγματος τοῦ φθαρτοῦ, καὶ ὅτι οὐδὲν ἄτοπον τὸν ἐξ ἀνομοίων συνεστηκότα κόσμον ὑπὸ ἑνὸς γεγονέναι τεχνίτου, συμφερόντως τῷ ὅλῳ τὰς διαφορὰς τῶν εἰδῶν κατασκευάζοντος. Ἢ τὸ ἔσχατόν γε ἔδει αὐτὸν περὶ τηλικούτου δόγματος μηδ’ ἀποφαίνεσθαι τὴν ἀρχήν, εἴπερ κατασκευάζειν οὐκ ἔμελλεν ἅπερ διδάσκειν ἐπηγγέλλετο·
καὶ τὰς μίξεις τῶν θεραπαινίδων· βουλομένου τοῦ λόγου καὶ ἡμᾶς οὗ τὰς σωματικὰς νομιζομένας πρά- ξεις ζηλοῦν τῶν ταῦτα πεποιηκότων, ἀλλ᾽ (ὡς καλεῖν εἰώθασιν οἱ τοῦ Ἰησοῦ ἀπόστολοι) τὰς πνευματικάς. Δέον δ' αὐτὸν, τὸ φιλάληθες τῶν ἀναγραψάντων τὰς θείας Γραφὰς ἀποδεξάμενον, μὴ κρυψάντων καὶ τὰ ἀπεμφαίνοντα, προσαχθῆναι καὶ περὶ τῶν λοιπῶν καὶ παραδοξωτέρων ὡς οὐ πεπλασμένων· ὁ δὲ τούν αντίον πεποίηκε, καὶ τὰ περὶ τὸν Λωτ, καὶ τὰς θυγατέρας, οὔτε κατὰ τὸ ῥητὸν ἐξετάσας, οὔτε κατὰ τὴν ἀναγωγὴν ἐρευνήσας, τῶν Θυεστείων, εἶπε · κακῶν ἀνομώτερα. » Τὰ μὲν οὖν τῆς κατὰ τὸν τό που τροπολογίας οὐκ ἀναγκαῖον νῦν λέγειν· τίνα τε τὰ Σόδομα, καὶ τὶς ὁ πρὸς τὸν ἐκεῖθεν διασωζόμε- νον τῶν ἀγγέλων λόγος, φασκόντων· « Μὴ περιβλέ- Β ψῃ εἰς τὰ ὀπίσω, μηδὲ στῇς ἐν πάσῃ τῇ περιχώρῳ εἰς τὸ ὄρος σώζου, μήποτε συμπαραληφθῇς· κ καὶ τίς ὁ Λωτ, τίς τε ἡ γυνὴ αὐτοῦ, γενομένη στήλη ἁλὸς διὰ τὸ ἐστράφθαι εἰς τουπίσω· καὶ τίνες αἱ θυ γατέρες αὐτοῦ, καταμεθύσκουσαι τὸν πατέρα, ἵνα γένωνται ἐξ αὐτοῦ μητέρες. Φέρε δὲ τὰ τῆς κατὰ τὴν ἱστορίαν ἀπεμφάσεως δι' ὀλίγων παραμυθησό μεθα. Τὴν τῶν ἀγαθῶν καὶ κακῶν καὶ ἀδιαφόρων ἐζήτησαν καὶ Ἕλληνες φύσιν· καὶ οἱ ἐπιτυγχάνον τές γε αὐτῶν τὰ μὲν ἀγαθὰ καὶ κακὰ κατατίθενται ἐν προαιρέσει μόνῃ, πάντα δὲ ἀδιάφορα τῷ ἰδίῳ λό- γῳ φασὶν εἶναι τὰ χωρὶς προαιρέσεως ἐξεταζόμενα· τὴν δὲ προαίρεσιν, τούτοις χρωμένην δεόντως μὲν, ἐπαινετὴν εἶναι, οὐ δεόντως δὲ ψεκτήν. Εἶπον οὖν ἐν τῷ περὶ ἀδιαφόρων τόπῳ, ὅτι τῷ ἰδίῳ λόγῳ θυγα- τράσι μίγνυσθαι ἀδιάφορόν ἐστιν, εἰ καὶ μὴ χρὴ ἐν ταῖς καθεστώσαις πολιτείαις τὸ τοιοῦτον ποιεῖν. Καὶ ὑποθέσεως χάριν, πρὸς παράστασιν τοῦ ἀδιάφορον εἶναι τὸ τοιοῦτον, παρειλήφασι τὸν σοφὸν μετὰ τῆς θυγατρὸς μόνης καταλελειμμένον, παντὸς τοῦ τῶν ἀνθρώπων γένους διεφθαρμένου: καὶ ζητοῦσιν, εἰ καθηκόντως ὁ πατὴρ συνελεύσεται τῇ θυγατρί, ὑπὲρ τοῦ μὴ ἀπολέσθαι, κατ' αὐτὴν τὴν ὑπόθεσιν, τὸ πᾶν τῶν ἀνθρώπων γένος. ᾿Αρ᾽ οὖν παρὰ μὲν Ἕλλησιν ὑγιῶς ταῦτα λέγεται, καὶ οὐκ εὐκαταφρόνητος αὐ τοῖς αἵρεσις ἡ τῶν Στωϊκῶν (70) συναγορεύει· ἐπὰν δὲ κύρια, περὶ ἐκπυρώσεως τοῦ κόσμου μεμαθηκότα, οὐ τετρανωκότα δὲ, ἰδόντα πῦρ διειληφὸς τὴν πόλιν αὐτῶν καὶ τὴν χώραν, ὑπολαμβάνοντα ζώπυρον τοῦ γένους τῶν ἀνθρώπων καταλελεῖφθαι ἐν τῷ πατρὶ καὶ αὐταῖς, βουληθῇ διὰ τὴν τοιάνδε ὑπόληψιν συστή σασθαι τὸν κόσμον, ἐλάττονα ἔσται τοῦ κατὰ τὴν τῶν Στωϊκῶν ὑπόθεσιν σοφοῦ καθηκόντως ἐν τῇ φθορᾷ τῶν πάντων ἀνθρώπων μιγνυμένου ταῖς θυγατράσιν; Οὐκ ἀγνοῶ δ' ὅτι προσκόψαντές τινες τῷ βουλήματι τῶν τοῦ Λὼτ θυγατέρων, καὶ ἀνόσιον τὸ ἔργον εἶναι ὑπειλήφασι· καὶ ὡς ἐξ ἀνοσίων μίξεων εἰρήκατε . * Αλληγόρηται. ἀλληγορείται. Ετι κατὰ μὲν τοὺς ἀπὸ τῆς Στοᾶς ἀδιάφορον ὅ τε γάμος ή τε παιδοτροφία. « Οἱ δὲ τῆς Ποικίλης μέσην τινὰ ὁδὸν ὤδευσαν· τοῖς γὰρ ἀδιαφο ροις τὸν γάμον καὶ τὴν παιδογονίαν ξυνέζευξαν. «Δι CONTRA CELSUM LIB. IV. A detur in actionibus eorum qui hæc fecerunt, id no- lunt nos imitari; sed quod spiritale est, ut loqui amant Jesu apostoli. C Gen. XIX, post codex Basileensis, Libb. editi, Adhuc juxta Stoicus in- differens quid sunt nuptiæ et liberorum educatio. › D Scripturæ sinceritatem, qua ne inhonesta quidem dissimulant, probare debuisset et eadem induci ad credendum cætera et prodigiosiora non fuisse con- ficta, contrarium facit, et quod de Lot ejusque filiabus refertur, nec litterali nec spiritali sensu investigato, illud • Thyesteis facinoribus imma- nius esse pronuntiat. At vero nihil necesse est nunc dicere, quid hæc historia sensu tropo- logico accepta doceat; ut nec quid Sodomna, aut quid sermo angelorum ad eum qui inde servatus eal, dicentiumn : « Noli respicere post tergum, nec stes in omni circa regione; sed in monte salvum te fac, ne et tu simul pereas 1°,, nec quid Lol, nec quid uxor ejus in columnam salis conversa eo quod post se respexerat; nec quid ejus filiæ ine- briantes patrem, ut ex illo matres fierent. Attamen quæ magis in hae historia videntur offendere pau- cis emolliamus. Ipsi Græci quæsierunt quæ bono- rum, et malorum, et indifferentium natura sit; et qui eorum melius rem assecuti sunt, bona et mala docuerunt sita esse in solo voluntatis proposito ; id autem esse proprie indifferens quod electum non est a voluntate, et quo prout voluntas utitur bene aut mule, laude aut vituperio digna est. Jam vero ubi de indifferentibus agunt, inter ea recensent cum filia concubitum, quamvis id in constitutis civitatibus fieri non oporteat. Atque ut ostendant illud esse indifferens, ponunt sapientem solum, toto humano genere exstincto, cum sola sua filia relictum esse superstitem, et quærunt liceretne sapienti cum filia concumbere, ut ne totum homi- num genus periret. An hæc recte disserentur a Græcis et a spectabili apud ipsos Stoicorum secta comprobabuntur ; et puella, quæ de mundi conda- gratione audierant nec tamen plene intellexerant, quæ flammis urbem suam et agros absumptos vi- debant, quæ in se solis et patre relictum esse pu- tabant generis humani seminarium, si hac opinio- ne permotæ mundi sarcire ruinas voluerint, pejo- res erunt illo sapiente, qui, ut Stoici ponunt, per- mundo posset nullo crimine cum sua filia liberis operam dare? Scio nonnullos fuisse quibus offendiculo esset istud filiarum Lot consilium, quique nefarium judicarent quod fecerunt, et ex illo incesto concubitu dicerent exortas fuisse duas exsecratas gentes Moabitarum et Ammonitarum. Et revera istud divina Scriptura nec aperte pro- eunte Theodoret., serm. 12, De virtute activa : Stoici media quadam via incesserunt. Conjugia enim ac liberorum susceptionem inter indifferen- tia recensuerunt. » SPENCER. 33. 10 Gen. xix, 17. (70) Των Στωικών. Clem. Αlex. Strom. 11 : 45. Jam Celsus, cum illam auctorum divina
εἰ μὴ ἄρα ὁ ἐγκαλῶν τοῖς ψιλὴν πίστιν ἐπαγγελλομένοις αὐτὸς ἡμᾶς πιστεύειν ἐβούλετο οἷς ἀπεφήνατο, καίτοι γε οὐ τὸ ἀποφήνασθαι ἀλλὰ τὸ διδάξαι ἐπαγγειλάμενος.
καὶ τὰς μίξεις τῶν θεραπαινίδων· βουλομένου τοῦ λόγου καὶ ἡμᾶς οὗ τὰς σωματικὰς νομιζομένας πρά- ξεις ζηλοῦν τῶν ταῦτα πεποιηκότων, ἀλλ᾽ (ὡς καλεῖν εἰώθασιν οἱ τοῦ Ἰησοῦ ἀπόστολοι) τὰς πνευματικάς. Δέον δ' αὐτὸν, τὸ φιλάληθες τῶν ἀναγραψάντων τὰς θείας Γραφὰς ἀποδεξάμενον, μὴ κρυψάντων καὶ τὰ ἀπεμφαίνοντα, προσαχθῆναι καὶ περὶ τῶν λοιπῶν καὶ παραδοξωτέρων ὡς οὐ πεπλασμένων· ὁ δὲ τούν αντίον πεποίηκε, καὶ τὰ περὶ τὸν Λωτ, καὶ τὰς θυγατέρας, οὔτε κατὰ τὸ ῥητὸν ἐξετάσας, οὔτε κατὰ τὴν ἀναγωγὴν ἐρευνήσας, τῶν Θυεστείων, εἶπε · κακῶν ἀνομώτερα. » Τὰ μὲν οὖν τῆς κατὰ τὸν τό που τροπολογίας οὐκ ἀναγκαῖον νῦν λέγειν· τίνα τε τὰ Σόδομα, καὶ τὶς ὁ πρὸς τὸν ἐκεῖθεν διασωζόμε- νον τῶν ἀγγέλων λόγος, φασκόντων· « Μὴ περιβλέ- Β ψῃ εἰς τὰ ὀπίσω, μηδὲ στῇς ἐν πάσῃ τῇ περιχώρῳ εἰς τὸ ὄρος σώζου, μήποτε συμπαραληφθῇς· κ καὶ τίς ὁ Λωτ, τίς τε ἡ γυνὴ αὐτοῦ, γενομένη στήλη ἁλὸς διὰ τὸ ἐστράφθαι εἰς τουπίσω· καὶ τίνες αἱ θυ γατέρες αὐτοῦ, καταμεθύσκουσαι τὸν πατέρα, ἵνα γένωνται ἐξ αὐτοῦ μητέρες. Φέρε δὲ τὰ τῆς κατὰ τὴν ἱστορίαν ἀπεμφάσεως δι' ὀλίγων παραμυθησό μεθα. Τὴν τῶν ἀγαθῶν καὶ κακῶν καὶ ἀδιαφόρων ἐζήτησαν καὶ Ἕλληνες φύσιν· καὶ οἱ ἐπιτυγχάνον τές γε αὐτῶν τὰ μὲν ἀγαθὰ καὶ κακὰ κατατίθενται ἐν προαιρέσει μόνῃ, πάντα δὲ ἀδιάφορα τῷ ἰδίῳ λό- γῳ φασὶν εἶναι τὰ χωρὶς προαιρέσεως ἐξεταζόμενα· τὴν δὲ προαίρεσιν, τούτοις χρωμένην δεόντως μὲν, ἐπαινετὴν εἶναι, οὐ δεόντως δὲ ψεκτήν. Εἶπον οὖν ἐν τῷ περὶ ἀδιαφόρων τόπῳ, ὅτι τῷ ἰδίῳ λόγῳ θυγα- τράσι μίγνυσθαι ἀδιάφορόν ἐστιν, εἰ καὶ μὴ χρὴ ἐν ταῖς καθεστώσαις πολιτείαις τὸ τοιοῦτον ποιεῖν. Καὶ ὑποθέσεως χάριν, πρὸς παράστασιν τοῦ ἀδιάφορον εἶναι τὸ τοιοῦτον, παρειλήφασι τὸν σοφὸν μετὰ τῆς θυγατρὸς μόνης καταλελειμμένον, παντὸς τοῦ τῶν ἀνθρώπων γένους διεφθαρμένου: καὶ ζητοῦσιν, εἰ καθηκόντως ὁ πατὴρ συνελεύσεται τῇ θυγατρί, ὑπὲρ τοῦ μὴ ἀπολέσθαι, κατ' αὐτὴν τὴν ὑπόθεσιν, τὸ πᾶν τῶν ἀνθρώπων γένος. ᾿Αρ᾽ οὖν παρὰ μὲν Ἕλλησιν ὑγιῶς ταῦτα λέγεται, καὶ οὐκ εὐκαταφρόνητος αὐ τοῖς αἵρεσις ἡ τῶν Στωϊκῶν (70) συναγορεύει· ἐπὰν δὲ κύρια, περὶ ἐκπυρώσεως τοῦ κόσμου μεμαθηκότα, οὐ τετρανωκότα δὲ, ἰδόντα πῦρ διειληφὸς τὴν πόλιν αὐτῶν καὶ τὴν χώραν, ὑπολαμβάνοντα ζώπυρον τοῦ γένους τῶν ἀνθρώπων καταλελεῖφθαι ἐν τῷ πατρὶ καὶ αὐταῖς, βουληθῇ διὰ τὴν τοιάνδε ὑπόληψιν συστή σασθαι τὸν κόσμον, ἐλάττονα ἔσται τοῦ κατὰ τὴν τῶν Στωϊκῶν ὑπόθεσιν σοφοῦ καθηκόντως ἐν τῇ φθορᾷ τῶν πάντων ἀνθρώπων μιγνυμένου ταῖς θυγατράσιν; Οὐκ ἀγνοῶ δ' ὅτι προσκόψαντές τινες τῷ βουλήματι τῶν τοῦ Λὼτ θυγατέρων, καὶ ἀνόσιον τὸ ἔργον εἶναι ὑπειλήφασι· καὶ ὡς ἐξ ἀνοσίων μίξεων εἰρήκατε . * Αλληγόρηται. ἀλληγορείται. Ετι κατὰ μὲν τοὺς ἀπὸ τῆς Στοᾶς ἀδιάφορον ὅ τε γάμος ή τε παιδοτροφία. « Οἱ δὲ τῆς Ποικίλης μέσην τινὰ ὁδὸν ὤδευσαν· τοῖς γὰρ ἀδιαφο ροις τὸν γάμον καὶ τὴν παιδογονίαν ξυνέζευξαν. «Δι CONTRA CELSUM LIB. IV. A detur in actionibus eorum qui hæc fecerunt, id no- lunt nos imitari; sed quod spiritale est, ut loqui amant Jesu apostoli. C Gen. XIX, post codex Basileensis, Libb. editi, Adhuc juxta Stoicus in- differens quid sunt nuptiæ et liberorum educatio. › D Scripturæ sinceritatem, qua ne inhonesta quidem dissimulant, probare debuisset et eadem induci ad credendum cætera et prodigiosiora non fuisse con- ficta, contrarium facit, et quod de Lot ejusque filiabus refertur, nec litterali nec spiritali sensu investigato, illud • Thyesteis facinoribus imma- nius esse pronuntiat. At vero nihil necesse est nunc dicere, quid hæc historia sensu tropo- logico accepta doceat; ut nec quid Sodomna, aut quid sermo angelorum ad eum qui inde servatus eal, dicentiumn : « Noli respicere post tergum, nec stes in omni circa regione; sed in monte salvum te fac, ne et tu simul pereas 1°,, nec quid Lol, nec quid uxor ejus in columnam salis conversa eo quod post se respexerat; nec quid ejus filiæ ine- briantes patrem, ut ex illo matres fierent. Attamen quæ magis in hae historia videntur offendere pau- cis emolliamus. Ipsi Græci quæsierunt quæ bono- rum, et malorum, et indifferentium natura sit; et qui eorum melius rem assecuti sunt, bona et mala docuerunt sita esse in solo voluntatis proposito ; id autem esse proprie indifferens quod electum non est a voluntate, et quo prout voluntas utitur bene aut mule, laude aut vituperio digna est. Jam vero ubi de indifferentibus agunt, inter ea recensent cum filia concubitum, quamvis id in constitutis civitatibus fieri non oporteat. Atque ut ostendant illud esse indifferens, ponunt sapientem solum, toto humano genere exstincto, cum sola sua filia relictum esse superstitem, et quærunt liceretne sapienti cum filia concumbere, ut ne totum homi- num genus periret. An hæc recte disserentur a Græcis et a spectabili apud ipsos Stoicorum secta comprobabuntur ; et puella, quæ de mundi conda- gratione audierant nec tamen plene intellexerant, quæ flammis urbem suam et agros absumptos vi- debant, quæ in se solis et patre relictum esse pu- tabant generis humani seminarium, si hac opinio- ne permotæ mundi sarcire ruinas voluerint, pejo- res erunt illo sapiente, qui, ut Stoici ponunt, per- mundo posset nullo crimine cum sua filia liberis operam dare? Scio nonnullos fuisse quibus offendiculo esset istud filiarum Lot consilium, quique nefarium judicarent quod fecerunt, et ex illo incesto concubitu dicerent exortas fuisse duas exsecratas gentes Moabitarum et Ammonitarum. Et revera istud divina Scriptura nec aperte pro- eunte Theodoret., serm. 12, De virtute activa : Stoici media quadam via incesserunt. Conjugia enim ac liberorum susceptionem inter indifferen- tia recensuerunt. » SPENCER. 33. 10 Gen. xix, 17. (70) Των Στωικών. Clem. Αlex. Strom. 11 : 45. Jam Celsus, cum illam auctorum divina
Οὔπω δὲ λέγω ὅτι, εἴπερ ὑπέμεινε καὶ ἠνέσχετο ἐπακοῦσαι τῶν, ὥς φησι, συγγραμμάτων Μωϋσέως καὶ τῶν προφητῶν, ἐπέστησεν ἄν, τί δήποτε τὸ μὲν ἐποίησεν ὁ θεὸς ἐπ’ οὐρανοῦ καὶ γῆς τέτακται καὶ τοῦ καλουμένου στερεώματος ἔτι δὲ καὶ φωστήρων καὶ ἀστέρων καὶ μετὰ ταῦτα ἐπὶ κητῶν μεγάλων καὶ πάσης ψυχῆς ζῴων ἑρπετῶν, ἃ ἐξήγαγε τὰ ὕδατα κατὰ γένη αὐτῶν, καὶ παντὸς πετεινοῦ πτερωτοῦ κατὰ γένος καὶ ἑξῆς τούτοις ἐπὶ τῶν θηρίων τῆς γῆς κατὰ γένος καὶ τῶν κτηνῶν κατὰ γένος καὶ πάντων τῶν ἑρπετῶν τῆς γῆς κατὰ γένος αὐτῶν καὶ τελευταῖον ἐπὶ τοῦ ἀνθρώπου, μὴ εἰρημένου δὲ τοῦ ἐποίησε περὶ ἑτέρων, ἀρκεῖται ὁ λόγος περὶ φωτὸς μὲν τῷ Ἐγένετο φῶς ἐπὶ δὲ συναγωγῆς μιᾶς παντὸς ὕδατος τοῦ ὑποκάτω παντὸς τοῦ οὐρανοῦ τῷ Ἐγένετο οὕτως, ὁμοίως δὲ καὶ ἐπὶ τῶν βλαστησάντων ἀπὸ γῆς, ὅτ’ ἐξήνεγκεν ἡ γῆ βοτάνην χόρτου σπεῖρον σπέρμα κατὰ γένος καὶ καθ’ ὁμοιότητα καὶ ξύλον κάρπιμον ποιοῦν καρπόν, οὗ τὸ σπέρμα αὐτοῦ ἐν αὐτῷ κατὰ γένος ἐπὶ τῆς γῆς.
καὶ τὰς μίξεις τῶν θεραπαινίδων· βουλομένου τοῦ λόγου καὶ ἡμᾶς οὗ τὰς σωματικὰς νομιζομένας πρά- ξεις ζηλοῦν τῶν ταῦτα πεποιηκότων, ἀλλ᾽ (ὡς καλεῖν εἰώθασιν οἱ τοῦ Ἰησοῦ ἀπόστολοι) τὰς πνευματικάς. Δέον δ' αὐτὸν, τὸ φιλάληθες τῶν ἀναγραψάντων τὰς θείας Γραφὰς ἀποδεξάμενον, μὴ κρυψάντων καὶ τὰ ἀπεμφαίνοντα, προσαχθῆναι καὶ περὶ τῶν λοιπῶν καὶ παραδοξωτέρων ὡς οὐ πεπλασμένων· ὁ δὲ τούν αντίον πεποίηκε, καὶ τὰ περὶ τὸν Λωτ, καὶ τὰς θυγατέρας, οὔτε κατὰ τὸ ῥητὸν ἐξετάσας, οὔτε κατὰ τὴν ἀναγωγὴν ἐρευνήσας, τῶν Θυεστείων, εἶπε · κακῶν ἀνομώτερα. » Τὰ μὲν οὖν τῆς κατὰ τὸν τό που τροπολογίας οὐκ ἀναγκαῖον νῦν λέγειν· τίνα τε τὰ Σόδομα, καὶ τὶς ὁ πρὸς τὸν ἐκεῖθεν διασωζόμε- νον τῶν ἀγγέλων λόγος, φασκόντων· « Μὴ περιβλέ- Β ψῃ εἰς τὰ ὀπίσω, μηδὲ στῇς ἐν πάσῃ τῇ περιχώρῳ εἰς τὸ ὄρος σώζου, μήποτε συμπαραληφθῇς· κ καὶ τίς ὁ Λωτ, τίς τε ἡ γυνὴ αὐτοῦ, γενομένη στήλη ἁλὸς διὰ τὸ ἐστράφθαι εἰς τουπίσω· καὶ τίνες αἱ θυ γατέρες αὐτοῦ, καταμεθύσκουσαι τὸν πατέρα, ἵνα γένωνται ἐξ αὐτοῦ μητέρες. Φέρε δὲ τὰ τῆς κατὰ τὴν ἱστορίαν ἀπεμφάσεως δι' ὀλίγων παραμυθησό μεθα. Τὴν τῶν ἀγαθῶν καὶ κακῶν καὶ ἀδιαφόρων ἐζήτησαν καὶ Ἕλληνες φύσιν· καὶ οἱ ἐπιτυγχάνον τές γε αὐτῶν τὰ μὲν ἀγαθὰ καὶ κακὰ κατατίθενται ἐν προαιρέσει μόνῃ, πάντα δὲ ἀδιάφορα τῷ ἰδίῳ λό- γῳ φασὶν εἶναι τὰ χωρὶς προαιρέσεως ἐξεταζόμενα· τὴν δὲ προαίρεσιν, τούτοις χρωμένην δεόντως μὲν, ἐπαινετὴν εἶναι, οὐ δεόντως δὲ ψεκτήν. Εἶπον οὖν ἐν τῷ περὶ ἀδιαφόρων τόπῳ, ὅτι τῷ ἰδίῳ λόγῳ θυγα- τράσι μίγνυσθαι ἀδιάφορόν ἐστιν, εἰ καὶ μὴ χρὴ ἐν ταῖς καθεστώσαις πολιτείαις τὸ τοιοῦτον ποιεῖν. Καὶ ὑποθέσεως χάριν, πρὸς παράστασιν τοῦ ἀδιάφορον εἶναι τὸ τοιοῦτον, παρειλήφασι τὸν σοφὸν μετὰ τῆς θυγατρὸς μόνης καταλελειμμένον, παντὸς τοῦ τῶν ἀνθρώπων γένους διεφθαρμένου: καὶ ζητοῦσιν, εἰ καθηκόντως ὁ πατὴρ συνελεύσεται τῇ θυγατρί, ὑπὲρ τοῦ μὴ ἀπολέσθαι, κατ' αὐτὴν τὴν ὑπόθεσιν, τὸ πᾶν τῶν ἀνθρώπων γένος. ᾿Αρ᾽ οὖν παρὰ μὲν Ἕλλησιν ὑγιῶς ταῦτα λέγεται, καὶ οὐκ εὐκαταφρόνητος αὐ τοῖς αἵρεσις ἡ τῶν Στωϊκῶν (70) συναγορεύει· ἐπὰν δὲ κύρια, περὶ ἐκπυρώσεως τοῦ κόσμου μεμαθηκότα, οὐ τετρανωκότα δὲ, ἰδόντα πῦρ διειληφὸς τὴν πόλιν αὐτῶν καὶ τὴν χώραν, ὑπολαμβάνοντα ζώπυρον τοῦ γένους τῶν ἀνθρώπων καταλελεῖφθαι ἐν τῷ πατρὶ καὶ αὐταῖς, βουληθῇ διὰ τὴν τοιάνδε ὑπόληψιν συστή σασθαι τὸν κόσμον, ἐλάττονα ἔσται τοῦ κατὰ τὴν τῶν Στωϊκῶν ὑπόθεσιν σοφοῦ καθηκόντως ἐν τῇ φθορᾷ τῶν πάντων ἀνθρώπων μιγνυμένου ταῖς θυγατράσιν; Οὐκ ἀγνοῶ δ' ὅτι προσκόψαντές τινες τῷ βουλήματι τῶν τοῦ Λὼτ θυγατέρων, καὶ ἀνόσιον τὸ ἔργον εἶναι ὑπειλήφασι· καὶ ὡς ἐξ ἀνοσίων μίξεων εἰρήκατε . * Αλληγόρηται. ἀλληγορείται. Ετι κατὰ μὲν τοὺς ἀπὸ τῆς Στοᾶς ἀδιάφορον ὅ τε γάμος ή τε παιδοτροφία. « Οἱ δὲ τῆς Ποικίλης μέσην τινὰ ὁδὸν ὤδευσαν· τοῖς γὰρ ἀδιαφο ροις τὸν γάμον καὶ τὴν παιδογονίαν ξυνέζευξαν. «Δι CONTRA CELSUM LIB. IV. A detur in actionibus eorum qui hæc fecerunt, id no- lunt nos imitari; sed quod spiritale est, ut loqui amant Jesu apostoli. C Gen. XIX, post codex Basileensis, Libb. editi, Adhuc juxta Stoicus in- differens quid sunt nuptiæ et liberorum educatio. › D Scripturæ sinceritatem, qua ne inhonesta quidem dissimulant, probare debuisset et eadem induci ad credendum cætera et prodigiosiora non fuisse con- ficta, contrarium facit, et quod de Lot ejusque filiabus refertur, nec litterali nec spiritali sensu investigato, illud • Thyesteis facinoribus imma- nius esse pronuntiat. At vero nihil necesse est nunc dicere, quid hæc historia sensu tropo- logico accepta doceat; ut nec quid Sodomna, aut quid sermo angelorum ad eum qui inde servatus eal, dicentiumn : « Noli respicere post tergum, nec stes in omni circa regione; sed in monte salvum te fac, ne et tu simul pereas 1°,, nec quid Lol, nec quid uxor ejus in columnam salis conversa eo quod post se respexerat; nec quid ejus filiæ ine- briantes patrem, ut ex illo matres fierent. Attamen quæ magis in hae historia videntur offendere pau- cis emolliamus. Ipsi Græci quæsierunt quæ bono- rum, et malorum, et indifferentium natura sit; et qui eorum melius rem assecuti sunt, bona et mala docuerunt sita esse in solo voluntatis proposito ; id autem esse proprie indifferens quod electum non est a voluntate, et quo prout voluntas utitur bene aut mule, laude aut vituperio digna est. Jam vero ubi de indifferentibus agunt, inter ea recensent cum filia concubitum, quamvis id in constitutis civitatibus fieri non oporteat. Atque ut ostendant illud esse indifferens, ponunt sapientem solum, toto humano genere exstincto, cum sola sua filia relictum esse superstitem, et quærunt liceretne sapienti cum filia concumbere, ut ne totum homi- num genus periret. An hæc recte disserentur a Græcis et a spectabili apud ipsos Stoicorum secta comprobabuntur ; et puella, quæ de mundi conda- gratione audierant nec tamen plene intellexerant, quæ flammis urbem suam et agros absumptos vi- debant, quæ in se solis et patre relictum esse pu- tabant generis humani seminarium, si hac opinio- ne permotæ mundi sarcire ruinas voluerint, pejo- res erunt illo sapiente, qui, ut Stoici ponunt, per- mundo posset nullo crimine cum sua filia liberis operam dare? Scio nonnullos fuisse quibus offendiculo esset istud filiarum Lot consilium, quique nefarium judicarent quod fecerunt, et ex illo incesto concubitu dicerent exortas fuisse duas exsecratas gentes Moabitarum et Ammonitarum. Et revera istud divina Scriptura nec aperte pro- eunte Theodoret., serm. 12, De virtute activa : Stoici media quadam via incesserunt. Conjugia enim ac liberorum susceptionem inter indifferen- tia recensuerunt. » SPENCER. 33. 10 Gen. xix, 17. (70) Των Στωικών. Clem. Αlex. Strom. 11 : 45. Jam Celsus, cum illam auctorum divina
Καὶ ἐζήτησεν ἄν, αἱ γεγραμμέναι προστάξεις τοῦ θεοῦ περὶ τοῦ γενέσθαι ἕκαστον τοῦ κόσμου μέρος τίνι ἢ τίσιν εἴρηνται, καὶ οὐκ ἂν εὐχερῶς κατηγόρησεν ὡς ἀδιανοήτων καὶ μηδεμίαν σύνεσιν ἀπόρρητον ἐχόντων τῶν ἢ ὑπὸ Μωϋσέως ἐν τούτοις γεγραμμένων ἤ, ὡς ἡμεῖς εἴποιμεν ἄν, ὑπὸ τοῦ ἐν Μωϋσεῖ θείου πνεύματος, ἀφ’ οὗ καὶ ἐπροφήτευσεν· ἐπεὶ μᾶλλον ᾔδει τά τ’ ἐόντα τά τ’ ἐσσόμενα πρό τ’ ἐόντα τῶν λεγομένων παρὰ τοῖς ποιηταῖς μάντεων ταῦτ’ ἐγνωκέναι. Ἔτι δὲ ἐπεί φησιν ὁ Κέλσος ὅτι ψυχὴ μὲν θεοῦ ἔργον, σώματος δὲ ἄλλη φύσις. Καὶ ταύτῃ γε οὐδὲν διοίσει νυκτερίδος ἢ εὐλῆς ἢ βατράχου ἢ ἀνθρώπου σῶμα· ὕλη γὰρ ἡ αὐτή, καὶ τὸ φθαρτὸν αὐτῶν ὅμοιον, λεκτέον καὶ πρὸς τοῦτον αὐτοῦ τὸν λόγον ὅτι εἴπερ, ἐπεὶ ἡ ὕλη ἡ αὐτὴ ὑπόκειται νυκτερίδος ἢ εὐλῆς ἢ βατράχου ἢ ἀνθρώπου σώματι, οὐδὲν διοίσει ἀλλήλων ταῦτα τὰ σώματα, δηλονότι οὐδὲν διοίσει τὰ τούτων σώματα ἡλίου ἢ σελήνης ἢ ἀστέρων ἢ οὐρανοῦ ἢ οὑτινοσοῦν ἄλλου λεγομένου παρ’ Ἕλλησιν αἰσθητοῦ θεοῦ.
καὶ τὰς μίξεις τῶν θεραπαινίδων· βουλομένου τοῦ λόγου καὶ ἡμᾶς οὗ τὰς σωματικὰς νομιζομένας πρά- ξεις ζηλοῦν τῶν ταῦτα πεποιηκότων, ἀλλ᾽ (ὡς καλεῖν εἰώθασιν οἱ τοῦ Ἰησοῦ ἀπόστολοι) τὰς πνευματικάς. Δέον δ' αὐτὸν, τὸ φιλάληθες τῶν ἀναγραψάντων τὰς θείας Γραφὰς ἀποδεξάμενον, μὴ κρυψάντων καὶ τὰ ἀπεμφαίνοντα, προσαχθῆναι καὶ περὶ τῶν λοιπῶν καὶ παραδοξωτέρων ὡς οὐ πεπλασμένων· ὁ δὲ τούν αντίον πεποίηκε, καὶ τὰ περὶ τὸν Λωτ, καὶ τὰς θυγατέρας, οὔτε κατὰ τὸ ῥητὸν ἐξετάσας, οὔτε κατὰ τὴν ἀναγωγὴν ἐρευνήσας, τῶν Θυεστείων, εἶπε · κακῶν ἀνομώτερα. » Τὰ μὲν οὖν τῆς κατὰ τὸν τό που τροπολογίας οὐκ ἀναγκαῖον νῦν λέγειν· τίνα τε τὰ Σόδομα, καὶ τὶς ὁ πρὸς τὸν ἐκεῖθεν διασωζόμε- νον τῶν ἀγγέλων λόγος, φασκόντων· « Μὴ περιβλέ- Β ψῃ εἰς τὰ ὀπίσω, μηδὲ στῇς ἐν πάσῃ τῇ περιχώρῳ εἰς τὸ ὄρος σώζου, μήποτε συμπαραληφθῇς· κ καὶ τίς ὁ Λωτ, τίς τε ἡ γυνὴ αὐτοῦ, γενομένη στήλη ἁλὸς διὰ τὸ ἐστράφθαι εἰς τουπίσω· καὶ τίνες αἱ θυ γατέρες αὐτοῦ, καταμεθύσκουσαι τὸν πατέρα, ἵνα γένωνται ἐξ αὐτοῦ μητέρες. Φέρε δὲ τὰ τῆς κατὰ τὴν ἱστορίαν ἀπεμφάσεως δι' ὀλίγων παραμυθησό μεθα. Τὴν τῶν ἀγαθῶν καὶ κακῶν καὶ ἀδιαφόρων ἐζήτησαν καὶ Ἕλληνες φύσιν· καὶ οἱ ἐπιτυγχάνον τές γε αὐτῶν τὰ μὲν ἀγαθὰ καὶ κακὰ κατατίθενται ἐν προαιρέσει μόνῃ, πάντα δὲ ἀδιάφορα τῷ ἰδίῳ λό- γῳ φασὶν εἶναι τὰ χωρὶς προαιρέσεως ἐξεταζόμενα· τὴν δὲ προαίρεσιν, τούτοις χρωμένην δεόντως μὲν, ἐπαινετὴν εἶναι, οὐ δεόντως δὲ ψεκτήν. Εἶπον οὖν ἐν τῷ περὶ ἀδιαφόρων τόπῳ, ὅτι τῷ ἰδίῳ λόγῳ θυγα- τράσι μίγνυσθαι ἀδιάφορόν ἐστιν, εἰ καὶ μὴ χρὴ ἐν ταῖς καθεστώσαις πολιτείαις τὸ τοιοῦτον ποιεῖν. Καὶ ὑποθέσεως χάριν, πρὸς παράστασιν τοῦ ἀδιάφορον εἶναι τὸ τοιοῦτον, παρειλήφασι τὸν σοφὸν μετὰ τῆς θυγατρὸς μόνης καταλελειμμένον, παντὸς τοῦ τῶν ἀνθρώπων γένους διεφθαρμένου: καὶ ζητοῦσιν, εἰ καθηκόντως ὁ πατὴρ συνελεύσεται τῇ θυγατρί, ὑπὲρ τοῦ μὴ ἀπολέσθαι, κατ' αὐτὴν τὴν ὑπόθεσιν, τὸ πᾶν τῶν ἀνθρώπων γένος. ᾿Αρ᾽ οὖν παρὰ μὲν Ἕλλησιν ὑγιῶς ταῦτα λέγεται, καὶ οὐκ εὐκαταφρόνητος αὐ τοῖς αἵρεσις ἡ τῶν Στωϊκῶν (70) συναγορεύει· ἐπὰν δὲ κύρια, περὶ ἐκπυρώσεως τοῦ κόσμου μεμαθηκότα, οὐ τετρανωκότα δὲ, ἰδόντα πῦρ διειληφὸς τὴν πόλιν αὐτῶν καὶ τὴν χώραν, ὑπολαμβάνοντα ζώπυρον τοῦ γένους τῶν ἀνθρώπων καταλελεῖφθαι ἐν τῷ πατρὶ καὶ αὐταῖς, βουληθῇ διὰ τὴν τοιάνδε ὑπόληψιν συστή σασθαι τὸν κόσμον, ἐλάττονα ἔσται τοῦ κατὰ τὴν τῶν Στωϊκῶν ὑπόθεσιν σοφοῦ καθηκόντως ἐν τῇ φθορᾷ τῶν πάντων ἀνθρώπων μιγνυμένου ταῖς θυγατράσιν; Οὐκ ἀγνοῶ δ' ὅτι προσκόψαντές τινες τῷ βουλήματι τῶν τοῦ Λὼτ θυγατέρων, καὶ ἀνόσιον τὸ ἔργον εἶναι ὑπειλήφασι· καὶ ὡς ἐξ ἀνοσίων μίξεων εἰρήκατε . * Αλληγόρηται. ἀλληγορείται. Ετι κατὰ μὲν τοὺς ἀπὸ τῆς Στοᾶς ἀδιάφορον ὅ τε γάμος ή τε παιδοτροφία. « Οἱ δὲ τῆς Ποικίλης μέσην τινὰ ὁδὸν ὤδευσαν· τοῖς γὰρ ἀδιαφο ροις τὸν γάμον καὶ τὴν παιδογονίαν ξυνέζευξαν. «Δι CONTRA CELSUM LIB. IV. A detur in actionibus eorum qui hæc fecerunt, id no- lunt nos imitari; sed quod spiritale est, ut loqui amant Jesu apostoli. C Gen. XIX, post codex Basileensis, Libb. editi, Adhuc juxta Stoicus in- differens quid sunt nuptiæ et liberorum educatio. › D Scripturæ sinceritatem, qua ne inhonesta quidem dissimulant, probare debuisset et eadem induci ad credendum cætera et prodigiosiora non fuisse con- ficta, contrarium facit, et quod de Lot ejusque filiabus refertur, nec litterali nec spiritali sensu investigato, illud • Thyesteis facinoribus imma- nius esse pronuntiat. At vero nihil necesse est nunc dicere, quid hæc historia sensu tropo- logico accepta doceat; ut nec quid Sodomna, aut quid sermo angelorum ad eum qui inde servatus eal, dicentiumn : « Noli respicere post tergum, nec stes in omni circa regione; sed in monte salvum te fac, ne et tu simul pereas 1°,, nec quid Lol, nec quid uxor ejus in columnam salis conversa eo quod post se respexerat; nec quid ejus filiæ ine- briantes patrem, ut ex illo matres fierent. Attamen quæ magis in hae historia videntur offendere pau- cis emolliamus. Ipsi Græci quæsierunt quæ bono- rum, et malorum, et indifferentium natura sit; et qui eorum melius rem assecuti sunt, bona et mala docuerunt sita esse in solo voluntatis proposito ; id autem esse proprie indifferens quod electum non est a voluntate, et quo prout voluntas utitur bene aut mule, laude aut vituperio digna est. Jam vero ubi de indifferentibus agunt, inter ea recensent cum filia concubitum, quamvis id in constitutis civitatibus fieri non oporteat. Atque ut ostendant illud esse indifferens, ponunt sapientem solum, toto humano genere exstincto, cum sola sua filia relictum esse superstitem, et quærunt liceretne sapienti cum filia concumbere, ut ne totum homi- num genus periret. An hæc recte disserentur a Græcis et a spectabili apud ipsos Stoicorum secta comprobabuntur ; et puella, quæ de mundi conda- gratione audierant nec tamen plene intellexerant, quæ flammis urbem suam et agros absumptos vi- debant, quæ in se solis et patre relictum esse pu- tabant generis humani seminarium, si hac opinio- ne permotæ mundi sarcire ruinas voluerint, pejo- res erunt illo sapiente, qui, ut Stoici ponunt, per- mundo posset nullo crimine cum sua filia liberis operam dare? Scio nonnullos fuisse quibus offendiculo esset istud filiarum Lot consilium, quique nefarium judicarent quod fecerunt, et ex illo incesto concubitu dicerent exortas fuisse duas exsecratas gentes Moabitarum et Ammonitarum. Et revera istud divina Scriptura nec aperte pro- eunte Theodoret., serm. 12, De virtute activa : Stoici media quadam via incesserunt. Conjugia enim ac liberorum susceptionem inter indifferen- tia recensuerunt. » SPENCER. 33. 10 Gen. xix, 17. (70) Των Στωικών. Clem. Αlex. Strom. 11 : 45. Jam Celsus, cum illam auctorum divina
PG 11:1121Ὕλη γὰρ ἡ αὐτὴ πᾶσι τοῖς σώμασιν ὑποκειμένη τῷ ἰδίῳ λόγῳ ἄποιος καὶ ἀσχημάτιστος, τὰς ποιότητας οὐκ οἶδα κατὰ Κέλσον, τὸν μὴ θέλοντα φθαρτόν τι ἔργον εἶναι τοῦ θεοῦ, ὑπὸ τίνος λαμβάνουσα. Τὸ γὰρ φθαρτὸν ἀνάγκη παντὸς οὑτινοσοῦν ἐκ τῆς αὐτῆς ὑποκειμένης ὕλης γεγενημένου ὅμοιον εἶναι κατὰ τὸν Κέλσον τῷ ἑαυτοῦ λόγῳ. Εἰ μὴ ἄρα ἐνταῦθα ὁ Κέλσος θλιβόμενος ἀποπηδήσεται μὲν ἀπὸ Πλάτωνος, τοῦ ἔκ τινος κρατῆρος τὴν ψυχὴν ποιοῦντος, προσφεύξεται δὲ Ἀριστοτέλει καὶ τοῖς ἀπὸ τοῦ Περιπάτου, ἄϋλον φάσκουσιν εἶναι τὸν αἰθέρα, καὶ πέμπτης παρὰ τὰ τέσσαρα στοιχεῖα αὐτὸν εἶναι φύσεως· πρὸς ὃν λόγον οὐκ ἀγεννῶς καὶ οἱ ἀπὸ Πλάτωνος καὶ οἱ ἀπὸ τῆς Στοᾶς ἔστησαν. Καὶ ἡμεῖς δὲ οἱ ὑπὸ τοῦ Κέλσου καταφρονούμενοι στησόμεθα, ἀπαιτούμενοι διηγήσασθαι καὶ κατασκευάσαι τὸ ἐν τῷ προφήτῃ λεγόμενον οὕτως· Οἱ οὐρανοὶ ἀπολοῦνται, σὺ δὲ διαμενεῖς· καὶ πάντες ὡς ἱμάτιον παλαιωθήσονται, καὶ ὡσεὶ περιβόλαιον ἑλίξεις αὐτούς, καὶ ἀλλαγήσονται. Σὺ δὲ ὁ αὐτὸς εἶ. Πλὴν ἀρκεῖ πρὸς τὸν Κέλσον καὶ ταῦτα ἀποφηνάμενον ὅτι ψυχὴ μὲν θεοῦ ἔργον, σώματος δὲ ἄλλη φύσις·
έχειν τὸν λόγον, εἰπὼν τό· ιὙφ' οὗ (δῆλον δ' ὅτι τοῦ Ἰωσήφ), τὸ λαμπρὸν καὶ θεσπέσιον Ἰουδαίων γένος, ἐπὶ πλῆθος ἐν Αἰγύπτῳ σπαρέν, ἔξω που παροικεῖν, καὶ ποιμαίνειν ἐν τοῖς ἀτίμοις ἐκελεύσθη (75). » Καὶ προσέθηκεν ἀπὸ τῆς μισητικῆς ἑαυτοῦ προαιρέσεως ι τὸ ἐν ἀτίμοις αὐτοὺς κεκελεῦσθαι ποιμαίνειν· ο οὐ παραστήσας πῶς Γεσέμ ὁ Αἰγυπτίων νομός (76) ἄτιμός ἐστι. Τὴν δ᾽ ἀπ᾿ Αἰγύπτου ἔξοδον τοῦ λαοῦ αφυγὴν ὠνόμασεν· οὐδὲ τὴν ἀρχὴν ὑπομνησθεὶς τῶν ἐν τῇ Εξόδῳ γεγραμμένων περὶ τῆς ἐξόδου τῶν Ἑβραίων ἐκ γῆς Αἰγύπτου. Εξεθέμεθα δὲ καὶ ταῦτα, παραδεικνύντες, ὅτι καὶ τὰ μηδὲ κατὰ τὸ ῥητὸν τοῦ κατηγορεῖσθαι φανέντα άξια ἔθηκεν ἐν μοίρᾳ κατη γορίας καὶ φλυαρίας ὁ Κέλσος, μὴ παραστήσας λόγῳ οἴεται μοχθηρὸν τῆς Γραφῆς ἡμῶν. Εἶτα, ὡς εἰς τὸ μισεῖν μόνον καὶ ἀπεχθάνεσθαι τῷ Β κατ᾽ Ἰουδαίους καὶ Χριστιανούς λόγῳ ἑαυτὸν ἐπι δεδωκώς, φησὶν, ὅτι ο καὶ Ἰουδαίων καὶ Χριστιανῶν οἱ ἐπιεικέστεροι ταῦτ᾽ ἀλληγοροῦσι· . λέγει δὲ · αἰσχυνομένους ἐπὶ τούτοις, καταφεύγειν (77) ἐπὶ τὴν ἀλληγορίαν. » Εἶπε δ᾽ ἄν τις πρὸς αὐτὸν, ὅτι, εἴπερ αἰσχύνης άξια τὰ κατὰ τὴν πρώτην ἐκδοχὴν χρή λέγειν μύθων καὶ ἀναπλασμάτων, εἴτε δι' ὑπονοίας γεγραμμένων εἴτε ἄλλως ὁπωσοῦν· ἐπὶ τίνων τοῦτο ἢ ἐπὶ τῶν Ἑλληνικῶν χρή λέγειν ἱστο ριῶν; ἐν αἷς υἱοὶ θεοὶ πατέρας θεοὺς ἐκτέμνουσι (78), καὶ πατέρες θεοὶ υἱοὺς θεοὺς καταπίνουσι· καὶ θεὰ μήτηρ ἀντιδίδωσιν υἱοῦ τῷ πατρὶ ἀνδρῶν τε θεῶν τε λίθον (79)· καὶ πατὴρ θυγατρὶ μίγνυται· καὶ γυνὴ καταδεῖ τὸν ἄνδρα, συνεργοὺς εἰς τοὺς δεσμούς παρα- λαμβάνουσα τὸν ἀδελφὸν τοῦ καταδουμένου καὶ τὴν θυγατέρα αὐτοῦ. Καὶ τί με δεῖ καταλέγειν τὰς περὶ θεῶν ἀτόπους Ἑλλήνων ἱστορίας, αἰσχύνης αὐτόθεν ἀξίας, καὶ ἀλληγορουμένας; ὅπου γε ὁ Σολεύς Χρύ- διππος, ὁ τὴν Στον τῶν φιλοσόφων πολλοῖς συγ γράμμασι συνετοίς κεκοσμηκέναι νομιζόμενος παρερμηνεύει γραφὴν (80) τὴν ἐν Σάμῳ, ἐν ᾗ ἀῤῥη- τοποιοῦσα ἡ Ἥρα τὸν Δία ἐγέγραπτο. Λέγει γὰρ ἐν τοῖς ἑαυτοῦ συγγράμμασιν ὁ σεμνός φιλόσοφος, ὅτι κελεύσθη, νομός ἡ βοσκή καὶ ὁ τόπος, ἐπὶ τούτοις, φεύγειν, Ρέα δὲ, λίθον σπαργανώσασα, δέδωκε Κρόνῳ κατα- πιεῖν, ὡς τὸν γεγεννημένον παῖδα. • συγγράμμασι νοητοῖς κεκοσμη κέναι, συγγράμμασι συνετοῖς κεκοσμηκέναι. Τήν τε "Ηραν ἰδίαν ἀδελφὴν αὐτῶν μὴ μόνον τὸν διὰ γάμου, ἀλλὰ καὶ διὰ στόματος ανάγνου ἀῤῥητοποιεῖν. • Εἰσὶ δὲ οἱ κατατρέχουσι τοῦ Χρυσίππου, ὡς πολλὰ αἰσχρῶς καὶ ἀῤῥήτως ἀναγεγραφότος. Έν μὲν γὰρ τῷ Περὶ τῶν ἀρχαίων φυσιολόγων συγ γράμματι αἰσχρῶς τὰ περὶ τὴν Ηραν καὶ τὸν Δία αναπλάττει, λέγων κατὰ τοὺς ἐξακοσίους στίχους, ἃ μηδεὶς ἡτυχηκώς μολύνειν τὸ στόμα εἴποι ἄν· αἰσχροτάτην γὰρ (φασί,) ταύτην ἀναπλάττει ἱστορίαν, εἰ καὶ ἐπαινεῖ ὡς φυσικήν, χαμαιτύπαις μᾶλλον πρέπουσαν ἢ θεοῖς. • ἐν ᾗ ἀῤῥητοποιοῦσα. ἐν οἷς ἀῤῥητοποιοῦσα. CONTRA CELSUM LIB. IV. A libertatem vindicatum, et cum pompa patris corpus ad sepulcrum reducentem "; hincque sibi dari contumeliæ nobis aspergendæ locum arbitra- tus ait : • A quo (Josepho scilicet), cum splendi- dum illud et divinum Judeorum genus in Ægypιο propagatum fuisset et plurimum accrevisset, jussum est alicubi seorsum et in despectis locis inquili- norum jure vivere pascendis gregibus. Sed quod hic ait, jussum esse in despectis locis greges pascere, › id sunm sibi suggessit odium; cum non probet quomodo Gessen Ægypti provincia despecta fuerit". Denique egressum illius populi ex Ægypto fugam . appellat, silentio pra- termittens quæ in libro Exodi narrantur de illo Hebræorum egressu ex Ægypto. Atque hæc in medium adduxi, ut ostenderem quæ nugator ille Celsus ad nos accusandos capita elegit, ea ne litte- rali quidem sensu videri digna quæ reprehendantur. Ac neque ipse indicat quid in his Scriptura- rum nostrarum locis malum judicet. "Gen. L, 7. Gen. XLVII, 6. ' C et Basileensis, rectius. Lidem post recte videntur omittere quæ tamen in codice Basileensi repe- riuntur. sed unss. ut in nostro textu. Rhea autem lapidem pannis involutum, ceu puerum recens na- tum dedit Saturno comedendum. SPENCer. Infra libl. editi in textu, sed mss., lib. ut ad Autolycum, pag. 118. Junonem quoque eorum sororem propriam non solum con- dacorum et Christianorum doctrinam odium testa- tum facial, e qui inter Judæos, inquit, et Christia- nos sunt verecundiores hæc omnia allegoriis expl:- cant;ɔ additque ‹eos ad allegoriam confugere, quia talium rerum pudet. At, dixerit aliquis, si fabu- læ et figmenta ad occultum quid tegendum aut quovis alio consilio adhibita, propter sensum quem primum offerunt, digna dicenda sunt quorum pu- deal, ecquæ sunt historiæ, de quibus hoc magis dictum oporteat, quam Græcorum, ubi dii filii deos patres emasculant, et dii patres deos filios de- vorant; dea mater pro filio dat patri hominumque deumque lapidem; et pater filiae vitium offert; uxor marito vincula injicit, conferentibus operam ipsius mariti fratre et filia ? Et quid referam absur- das Græcorum de diis historias pudendas per sese, etiam cum allegoriis explicantur? Exemplo sit Chrysippus Solensis ille, qui Porticum multis eisque doctis operibus illustrasse creditur. Is gra- vis philosophus, tabulam in Samo positam inter- pretans in qua Juno obscenæ Jovis libidini obse- quens depicta fuerat, ait in suis libris materiam in se recipere Dei seminales rationes, easque in se ad cessas nuptiis capere voluptates, sed ore quoque patrare quae minime dicere expediat. › Laert. in Chrysippo : Sunt autem qui in Chrysip- puin, tanquam in eum qui multa turpiter ac ne- farie scripserit, invehuntur. Nam in commentario De antiquis physiologis, quæ de Jove et Junone tradit, turpiter contingit, sexcentis versibus ea scribens, quæ nemo ne ore quidem inquinatissimo scriberet. Turpissimam enim, inquiunt, illanı seri- bit historiam (tametsi laudat ut physicam) scortis- que potius quam diis congruentem. SPEncer. Ibidem mss. Libb. editi in textu, (75) liden in textu, κελευσθέν, sed could. Regius D (76) Libb. editi diale, pro νομός labent νόμος. (77) Libb. editi in textu, λέγοι δὲ αἰσχυνομένους (78) Libb. editi male, πατέρας υἱοὺς ἐκτέμνουσι. (79) Λίθον. Apollodorus, lib. 1 De origine deorum: (80) Παρερμηνεύει Γραφήν. Theophil. Antioch., 48. Deinde quasi id agens, ut suum contra Ju
PG 11:1123οὗ τῷ λόγῳ ἠκολούθησε μηδὲν διαφέρειν νυκτερίδος ἢ εὐλῆς ἢ βατράχου σῶμα τοῦ αἰθερίου σώματος. Ὅρα οὖν εἰ δεῖ τῷ μετὰ τοιούτων δογμάτων κατηγοροῦντι Χριστιανῶν προσθέσθαι καταλείποντα λόγον, διαφορὰν διδόντα διὰ τὰς ἐπικειμένας ποιότητας τοῖς σώμασι καὶ περὶ τὰ σώματα. Ἴσμεν γὰρ καὶ ἡμεῖς ὅτι ἐστὶ καὶ σώματα ἐπουράνια καὶ σώματα ἐπίγεια, καὶ ἄλλη μὲν ἐπουρανίων σωμάτων δόξα ἄλλη δὲ ἐπιγείων, καὶ οὐδὲ τῶν ἐπουρανίων ἡ αὐτή· ἄλλη γὰρ δόξα ἡλίου καὶ ἄλλη δόξα ἀστέρων, καὶ ἐν αὐτοῖς δὲ τοῖς ἄστροις ἀστὴρ ἀστέρος διαφέρει ἐν δόξῃ. Διὸ καὶ τὴν ἀνάστασιν τῶν νεκρῶν ἀποδεχόμενοι μεταβολάς φαμεν γίνεσθαι ποιοτήτων τῶν ἐν σώμασιν· ἐπεὶ σπειρόμενά τινα αὐτῶν ἐν φθορᾷ ἐγείρεται ἐν ἀφθαρσίᾳ, καὶ σπειρόμενα ἐν ἀτιμίᾳ ἐγείρεται ἐν δόξῃ, καὶ σπειρόμενα ἐν ἀσθενείᾳ ἐγείρεται ἐν δυνάμει, καὶ σπειρόμενα σώματα ψυχικὰ ἐγείρεται πνευματικά. Περὶ δὲ τοῦ τὴν ὑποκειμένην ὕλην δεκτικὴν εἶναι ποιοτήτων, ὧν ὁ δημιουργὸς βούλεται, πάντες οἱ πρόνοιαν παραδεξάμενοι κατασκευάζομεν·
Α τοὺς σπερματικούς λόγους τοῦ Θεοῦ ἡ ὕλη παρα ο δεξαμένη ἔχει ἐν ἑαυτῇ εἰς κατακόσμησιν τῶν ὅλων. Ὕλη γὰρ ἡ ἐν τῇ κατὰ τὴν Σάμον γραφῇ ἡ Ἥρα, καὶ ὁ θεὸς ὁ Ζεύς. Καὶ διὰ ταῦτα δὴ ἡμεῖς, καὶ διὰ τοὺς τοιούτους μύθους καὶ ἄλλους μυρίους, οὐδὲ μέχρις ονόματος θέλομεν Δία καλεῖν τὸν ἐπὶ πᾶσι θεόν, οὐδ' Απόλλωνα τὸν ἥλιον, οὐδ' Αρτεμιν τὴν σελήνην. ᾿Αλλὰ καθαρὰν εὐσέβειαν εἰς τὸν δημιουρ γὸν ἀσκοῦντες, καὶ τὰ καλὰ αὐτοῦ δημιουργήματα εὐφημοῦντες, οὐδὲ μέχρι ὀνόματος χραίνομεν τὰ θεῖα· ἀποδεχόμενοι τοῦ Πλάτωνος τὸν ἐν Φιλήβῳ (81) λόγον, μὴ βουληθέντος τὴν ἡδονὴν παραδέξασθαι θεόν · ο Το γὰρ ἐμὸν, φησί, δέος, ώ Πρώταρχε, περὶ τὰ τῶν ˙ θεῶν ὀνόματα τοιόνδε ἐστίν.» Ἡμεῖς οὖν ἀληθῶς ἔχομεν δέος περὶ τὸ ὄνομα τοῦ Θεοῦ καὶ τῶν καλῶν Β' αὐτοῦ δημιουργημάτων, ὡς μηδὲ προφάσει τροπο λογίας μυθόν τινα παραδέξασθαι ἐπὶ βλάβῃ τῶν νέων. « Εἰ δ᾽ ἀδεκάστως ἀνεγνώκει τὴν Γραφὴν ὁ Κέλσος, οὐκ ἂν εἶπεν ι οὐχ οἷα αλληγορίαν ἐπιδέχεσθαι εἴ- ναι ο τὰ γράμματα ἡμῶν. Ἀπὸ γὰρ τῶν προφητειών, ἐν αἷς τὰ ἀπὸ τῆς ἱστορίας γέγραπται, οὐκ ἀπὸ τῆς ἱστορίας ἐστὶ προσαχθῆναι (82) καὶ ταῖς ἱστορίαις ὡς σκοπῷ τροπολογίας γεγραμμέναις, καὶ σοφώτατα οίκο- νομηθείσαις· (83) ἐστοχασμένως τοῦ τε πλήθους τῶν ἀπλούστερον πιστευόντων, καὶ τῶν ὀλίγων μετὰ συν- έσεως ἐξετάζειν τὰ πράγματα βουλομένων ἢ καὶ δυο να μένων. Καὶ εἰ μὲν οἱ σήμερον νομιζόμενοι κατά Κέλσον ἐπιεικεῖς ἀπὸ Ἰουδαίων καὶ Χριστιανῶν ἠλε ληγόρουν τὰ γεγραμμένα, τάχα ἂν πιθανόν τι λέγειν ὑπενοεῖτο ὁ Κέλσος· ἐπεὶ δ᾽ αὐτοὶ οἱ πατέρες τῶν δογμάτων καὶ συγγραφεῖς τὰ τοιαῦτα τροπολογοῦσι, τί ἐστιν ἄλλο ὑπονοῆσαι, ἢ ὅτι οὕτως ἐγράφη, ὥστε τροπολογεῖσθαι αὐτὰ κατὰ τὸν προηγούμενον νοῦν; Ὀλίγα δ' ἀπὸ πάνυ πολλῶν παραθησόμεθα πρὸς τὸ δεῖξαι, ὅτι μάτην συκοφαντεῖ τοὺς λόγους ὁ Κέλσος, ὡς οὐχ οἴους τε ἐπιδέξασθαι ἀλληγορίαν. Φησὶ δὴ ὁ τοῦ Ἰησοῦ ἀπόστολος Παῦλος· « Ἐν τῷ νόμῳ γέγρα- πται· Οὐ φιμώσεις βοῦν ἀλοῶντα· Μὴ τῶν βοῶν μέλε: τῷ Θεῷ; Ἢ δι' ἡμᾶς πάντως λέγει; Δι' ἡμᾶς γὰρ ἐγράφη, ὅτι ὀφείλει ἐπ' ἐλπίδι ὁ ἀροτριῶν ἀροτριᾷν· καὶ ὁ ἀλοῶν ἐλπίδι (84) τοῦ μετέχειν. » Καὶ ἀλλαχοῦ φησιν ὁ αὐτός· « Γέγραπται γάρ, ὅτι ἕνεκεν τούτου κατα- λείψει ἄνθρωπος τὸν πατέρα, καὶ τὴν μητέρα, καὶ προσκολληθήσεται πρὸς τὴν γυναῖκα αὐτοῦ, καὶ ἔσον ται οἱ δύο εἰς σάρκα μίαν. Τὸ μυστήριον τοῦτο μέγα ἐστίν· ἐγὼ δὲ λέγω εἰς Χριστὸν καὶ εἰς τὴν Ἐκκλη σίαν. » Καὶ πάλιν ἐν ἄλλῳ τόπῳ· οἴδαμεν δὲ, δι οἱ πατέρες ἡμῶν πάντες ὑπὸ τὴν νεφέλην ἦσαν, καὶ πάντες διὰ τῆς θαλάσσης διῆλθον, καὶ πάντες εἰς τὴν Μωϋσῆν ἐβαπτίσαντο, ἐν τῇ νεφέλῃ καὶ ἐν τῇ θα λάσσῃ. » Εἶθ' ἑρμηνεύων τὴν περὶ τοῦ μάννα ἱστο ρίαν, καὶ τὴν περὶ τοῦ ὕδατος ἐκ πέτρας ἐξεληλυθέ ναι αναγεγραμμένου παραδόξως, τοιαῦτα λέγει· | ρίας ἐστὶ πραχθῆναι. πίδος αὐτοῦ μετέχειν, ἐπ' ἐλπίδι. ORIGENIS rerum omnium ornatum continere. Materiam enim in hac Samnia tabula Juno significabat, Jupiter vero Deum. Hæc, et aliæ sexcentæ similes fabulæ in causa sunt, cur summum deum Jovis, solem Apollinis, lunam Dianæ nomine appellare nolimus. Sed puram in Conditorem exercentes pietatem, præclaraque ejus opera laudantes, ne nomine quidem res divinas contaminamus. Qua in re Pla- tonem sequimur, qui in Philebo voluptatem in deos negat esse referendam : . Mea enim hæc est, inquit, Prolarcle, erga nomina deorum reverentia. » Nos igitur adversus Dei præclaro- rumque ejus operum nomen eam adhibemus reve- rentiam, ut ne tropologicæ quidem interpretationis prætextu admittamus ullam fabulam, quæ juven- tutis corrumpere animos possit. C Cor. x, 1. ras, non dixisset utique ‹ eas non posse allegoriam pati. › Neque enim ex historia ipsa, sed ex prophe- tiis in quibus historiæ narrantur, cognoscere est quæ sint bistoriæ quæ eo fine scriptæ sunt ut alle- goriis explicarentur : quod sapientissime provisum est, ut et simplici fidelium vulgo et iis paucis con- venirent qui res`altius et prudenter scrutari vellent aut possent. Ac fortasse probabile quid Celsus di- cere videretur, si Scripturas allegoriis interpretari inventum esset recens ab iis e Judæis et Christianis, quos Celsus modestiores vocal, excogitatum; cum autem id fecerint vel ipsi dogmatum parentes et scriptores; quid aliud cogitandum est, quam illa fuisse scripta sic, ut eorum præcipua mens in alle- goriis contineatur? Atque ut palam fiat Celsum nostras calumniari Scripturas, cum eas ait pati non posse allegoriam, pauca e multis exempla seligam. Sic Paulus Jesu apostolus : « In lege scriptum est : Non alligabis os bovi trituranti. Nunquid de bobus cura est Deo? An propter nos utique hoc dicit? Nam propter uos scripta sunt, quoniam debet in spe, qui arat, arare, et qui triturat in spe fructus percipien- di st. » Et alio in loco : e Scriptum est enim, pro- pter hoc relinquet homo patrem et matrem, et,ad- haerebit uxori sum, et erunt duo in carne una. My- sterium hoc magnum est, ego autem dico in Chri- D sto et in Ecclesia **. » Et alibi : « Novimus autem quoniam patres nostri omnes sub nube fuerunt, et omnes mare transierunt, et omnes in Moyse bapti- zali sunt in nube et in mari . . Deinde interpre- tans historias de manna et de aqua, quæ ex petra mirifice produxisse scribitur : • Et omnes, inquit, eamdem escam spiritalem manducaverunt, et omnes eumdem potum spiritalem biberunt. Bibebant enim de spiritali consequente eos petra; petra autem Cor. IX, 9, 10. Ephes. v, 31, 32. Dum. 25. lil 1, 49. Quod si legisset nostras æquo animo Scriptu- (81) Ἐν Φιλήβῳ. Vide adnotationes ad (82) Libl. editi in margine, οὐχ ὡς ἀπὸ τῆς ἱστο (83) floeschelius in textu, οἰκονομηθῆναι. (84) Vulgatus Apostoli textus, καὶ ὁ ἀλοῶν τῆς ἐλω
καὶ βουλομένου μὲν θεοῦ ποιότης τοιαδὶ νῦν ἐστι περὶ τήνδε τὴν ὕλην ἑξῆς δὲ τοιαδί, φέρ’ εἰπεῖν, βελτίων καὶ διαφέρουσα. Ἐπεὶ δὲ καὶ ὁδοί εἰσι τεταγμέναι τῶν ἐν σώμασι μεταβολῶν, ἐξ οὗ κόσμος ἐστὶ καὶ ἐς ὅσον ἐστίν, οὐκ οἶδα εἰ καινῆς διαδεξομένης ὁδοῦ καὶ ἀλλοίας μετὰ τὴν τοῦ κόσμου φθοράν, ἣν οἱ ἡμέτεροι λόγοι ὀνομάζουσι συντέλειαν, οὐ θαυμαστὸν εἰ ἐπὶ τοῦ παρόντος ἐξ ἀνθρώπου νεκροῦ μεταπλασσόμενος ὄφις, ὡς οἱ πολλοί φασι, γίνεται ἀπὸ τοῦ νωτιαίου μυελοῦ καὶ ἐκ βοὸς μέλισσα καὶ ἐξ ἵππου σφὴξ καὶ ἐξ ὄνου κάνθαρος καὶ ἁπαξαπλῶς ἐκ τῶν πλείστων σκώληκες. Οἴεται δὲ τοῦτο ὁ Κέλσος κατασκευαστικὸν εἶναι τοῦ μηδὲν τούτων ἔργον εἶναι θεοῦ, ἀλλὰ τὰς ποιότητας, οὐκ οἶδ’ ὁπόθεν οὕτω τεταγμένας ἐκ τῶνδε τάσδε γίνεσθαι, οὐχὶ θείου τινὸς λόγου ἔργον εἶναι, τὰς ἐν τῇ ὕλῃ ποιότητας ἀμείβοντος. Ἔτι δὲ καὶ τοῦτό φαμεν τῷ Κέλσῳ εἰπόντι· ψυχὴ μὲν θεοῦ ἔργον, σώματος δὲ ἄλλη φύσις καὶ οὐ μόνον ἀκαταςκευάστως τὸ τηλικοῦτον δόγμα ῥίψαντι ἀλλὰ καὶ ἀδιορίστως· οὐ γὰρ ἐσαφήνισε, πότερον πᾶσα ψυχὴ θεοῦ ἔργον ἢ μόνη ἡ λογική· φαμὲν τοίνυν πρὸς αὐτόν·
Α τοὺς σπερματικούς λόγους τοῦ Θεοῦ ἡ ὕλη παρα ο δεξαμένη ἔχει ἐν ἑαυτῇ εἰς κατακόσμησιν τῶν ὅλων. Ὕλη γὰρ ἡ ἐν τῇ κατὰ τὴν Σάμον γραφῇ ἡ Ἥρα, καὶ ὁ θεὸς ὁ Ζεύς. Καὶ διὰ ταῦτα δὴ ἡμεῖς, καὶ διὰ τοὺς τοιούτους μύθους καὶ ἄλλους μυρίους, οὐδὲ μέχρις ονόματος θέλομεν Δία καλεῖν τὸν ἐπὶ πᾶσι θεόν, οὐδ' Απόλλωνα τὸν ἥλιον, οὐδ' Αρτεμιν τὴν σελήνην. ᾿Αλλὰ καθαρὰν εὐσέβειαν εἰς τὸν δημιουρ γὸν ἀσκοῦντες, καὶ τὰ καλὰ αὐτοῦ δημιουργήματα εὐφημοῦντες, οὐδὲ μέχρι ὀνόματος χραίνομεν τὰ θεῖα· ἀποδεχόμενοι τοῦ Πλάτωνος τὸν ἐν Φιλήβῳ (81) λόγον, μὴ βουληθέντος τὴν ἡδονὴν παραδέξασθαι θεόν · ο Το γὰρ ἐμὸν, φησί, δέος, ώ Πρώταρχε, περὶ τὰ τῶν ˙ θεῶν ὀνόματα τοιόνδε ἐστίν.» Ἡμεῖς οὖν ἀληθῶς ἔχομεν δέος περὶ τὸ ὄνομα τοῦ Θεοῦ καὶ τῶν καλῶν Β' αὐτοῦ δημιουργημάτων, ὡς μηδὲ προφάσει τροπο λογίας μυθόν τινα παραδέξασθαι ἐπὶ βλάβῃ τῶν νέων. « Εἰ δ᾽ ἀδεκάστως ἀνεγνώκει τὴν Γραφὴν ὁ Κέλσος, οὐκ ἂν εἶπεν ι οὐχ οἷα αλληγορίαν ἐπιδέχεσθαι εἴ- ναι ο τὰ γράμματα ἡμῶν. Ἀπὸ γὰρ τῶν προφητειών, ἐν αἷς τὰ ἀπὸ τῆς ἱστορίας γέγραπται, οὐκ ἀπὸ τῆς ἱστορίας ἐστὶ προσαχθῆναι (82) καὶ ταῖς ἱστορίαις ὡς σκοπῷ τροπολογίας γεγραμμέναις, καὶ σοφώτατα οίκο- νομηθείσαις· (83) ἐστοχασμένως τοῦ τε πλήθους τῶν ἀπλούστερον πιστευόντων, καὶ τῶν ὀλίγων μετὰ συν- έσεως ἐξετάζειν τὰ πράγματα βουλομένων ἢ καὶ δυο να μένων. Καὶ εἰ μὲν οἱ σήμερον νομιζόμενοι κατά Κέλσον ἐπιεικεῖς ἀπὸ Ἰουδαίων καὶ Χριστιανῶν ἠλε ληγόρουν τὰ γεγραμμένα, τάχα ἂν πιθανόν τι λέγειν ὑπενοεῖτο ὁ Κέλσος· ἐπεὶ δ᾽ αὐτοὶ οἱ πατέρες τῶν δογμάτων καὶ συγγραφεῖς τὰ τοιαῦτα τροπολογοῦσι, τί ἐστιν ἄλλο ὑπονοῆσαι, ἢ ὅτι οὕτως ἐγράφη, ὥστε τροπολογεῖσθαι αὐτὰ κατὰ τὸν προηγούμενον νοῦν; Ὀλίγα δ' ἀπὸ πάνυ πολλῶν παραθησόμεθα πρὸς τὸ δεῖξαι, ὅτι μάτην συκοφαντεῖ τοὺς λόγους ὁ Κέλσος, ὡς οὐχ οἴους τε ἐπιδέξασθαι ἀλληγορίαν. Φησὶ δὴ ὁ τοῦ Ἰησοῦ ἀπόστολος Παῦλος· « Ἐν τῷ νόμῳ γέγρα- πται· Οὐ φιμώσεις βοῦν ἀλοῶντα· Μὴ τῶν βοῶν μέλε: τῷ Θεῷ; Ἢ δι' ἡμᾶς πάντως λέγει; Δι' ἡμᾶς γὰρ ἐγράφη, ὅτι ὀφείλει ἐπ' ἐλπίδι ὁ ἀροτριῶν ἀροτριᾷν· καὶ ὁ ἀλοῶν ἐλπίδι (84) τοῦ μετέχειν. » Καὶ ἀλλαχοῦ φησιν ὁ αὐτός· « Γέγραπται γάρ, ὅτι ἕνεκεν τούτου κατα- λείψει ἄνθρωπος τὸν πατέρα, καὶ τὴν μητέρα, καὶ προσκολληθήσεται πρὸς τὴν γυναῖκα αὐτοῦ, καὶ ἔσον ται οἱ δύο εἰς σάρκα μίαν. Τὸ μυστήριον τοῦτο μέγα ἐστίν· ἐγὼ δὲ λέγω εἰς Χριστὸν καὶ εἰς τὴν Ἐκκλη σίαν. » Καὶ πάλιν ἐν ἄλλῳ τόπῳ· οἴδαμεν δὲ, δι οἱ πατέρες ἡμῶν πάντες ὑπὸ τὴν νεφέλην ἦσαν, καὶ πάντες διὰ τῆς θαλάσσης διῆλθον, καὶ πάντες εἰς τὴν Μωϋσῆν ἐβαπτίσαντο, ἐν τῇ νεφέλῃ καὶ ἐν τῇ θα λάσσῃ. » Εἶθ' ἑρμηνεύων τὴν περὶ τοῦ μάννα ἱστο ρίαν, καὶ τὴν περὶ τοῦ ὕδατος ἐκ πέτρας ἐξεληλυθέ ναι αναγεγραμμένου παραδόξως, τοιαῦτα λέγει· | ρίας ἐστὶ πραχθῆναι. πίδος αὐτοῦ μετέχειν, ἐπ' ἐλπίδι. ORIGENIS rerum omnium ornatum continere. Materiam enim in hac Samnia tabula Juno significabat, Jupiter vero Deum. Hæc, et aliæ sexcentæ similes fabulæ in causa sunt, cur summum deum Jovis, solem Apollinis, lunam Dianæ nomine appellare nolimus. Sed puram in Conditorem exercentes pietatem, præclaraque ejus opera laudantes, ne nomine quidem res divinas contaminamus. Qua in re Pla- tonem sequimur, qui in Philebo voluptatem in deos negat esse referendam : . Mea enim hæc est, inquit, Prolarcle, erga nomina deorum reverentia. » Nos igitur adversus Dei præclaro- rumque ejus operum nomen eam adhibemus reve- rentiam, ut ne tropologicæ quidem interpretationis prætextu admittamus ullam fabulam, quæ juven- tutis corrumpere animos possit. C Cor. x, 1. ras, non dixisset utique ‹ eas non posse allegoriam pati. › Neque enim ex historia ipsa, sed ex prophe- tiis in quibus historiæ narrantur, cognoscere est quæ sint bistoriæ quæ eo fine scriptæ sunt ut alle- goriis explicarentur : quod sapientissime provisum est, ut et simplici fidelium vulgo et iis paucis con- venirent qui res`altius et prudenter scrutari vellent aut possent. Ac fortasse probabile quid Celsus di- cere videretur, si Scripturas allegoriis interpretari inventum esset recens ab iis e Judæis et Christianis, quos Celsus modestiores vocal, excogitatum; cum autem id fecerint vel ipsi dogmatum parentes et scriptores; quid aliud cogitandum est, quam illa fuisse scripta sic, ut eorum præcipua mens in alle- goriis contineatur? Atque ut palam fiat Celsum nostras calumniari Scripturas, cum eas ait pati non posse allegoriam, pauca e multis exempla seligam. Sic Paulus Jesu apostolus : « In lege scriptum est : Non alligabis os bovi trituranti. Nunquid de bobus cura est Deo? An propter nos utique hoc dicit? Nam propter uos scripta sunt, quoniam debet in spe, qui arat, arare, et qui triturat in spe fructus percipien- di st. » Et alio in loco : e Scriptum est enim, pro- pter hoc relinquet homo patrem et matrem, et,ad- haerebit uxori sum, et erunt duo in carne una. My- sterium hoc magnum est, ego autem dico in Chri- D sto et in Ecclesia **. » Et alibi : « Novimus autem quoniam patres nostri omnes sub nube fuerunt, et omnes mare transierunt, et omnes in Moyse bapti- zali sunt in nube et in mari . . Deinde interpre- tans historias de manna et de aqua, quæ ex petra mirifice produxisse scribitur : • Et omnes, inquit, eamdem escam spiritalem manducaverunt, et omnes eumdem potum spiritalem biberunt. Bibebant enim de spiritali consequente eos petra; petra autem Cor. IX, 9, 10. Ephes. v, 31, 32. Dum. 25. lil 1, 49. Quod si legisset nostras æquo animo Scriptu- (81) Ἐν Φιλήβῳ. Vide adnotationes ad (82) Libl. editi in margine, οὐχ ὡς ἀπὸ τῆς ἱστο (83) floeschelius in textu, οἰκονομηθῆναι. (84) Vulgatus Apostoli textus, καὶ ὁ ἀλοῶν τῆς ἐλω
PG 11:1125εἰ μὲν πᾶσα ψυχὴ θεοῦ ἔργον, δηλονότι καὶ τῶν ἀλόγων καὶ εὐτελεστάτων, ἵνα καὶ παντὸς σώματος ἄλλη φύσις ᾖ παρὰ τὴν τῆς ψυχῆς. Ἔοικε μέντοι ἐν τοῖς ἑξῆς, ἐν οἷς καὶ θεοφιλέστερα τὰ ἄλογα ζῷά φησιν ἡμῶν καὶ τοῦ θείου τὴν ἔννοιαν ἔχειν καθαρωτέραν, παριστάνειν ὅτι οὐ μόνον ἡ τῶν ἀνθρώπων ἀλλὰ πολὺ μᾶλλον καὶ ἡ τῶν ἀλόγων ζῴων ψυχὴ ἔργον ἐστὶ τοῦ θεοῦ· τοῦτο γὰρ ἀκολουθεῖ τῷ θεοφιλέστερα λέγεσθαι ἐκεῖνα ἡμῶν. Εἰ δὲ μόνη ἡ λογικὴ ψυχὴ θεοῦ ἔργον ἐστί, πρῶτον μὲν οὐκ ἐσαφήνισε τὸ τοιοῦτον· δεύτερον δὲ ἀκολουθεῖ τῷ ἀδιορίστως εἰρῆσθαι περὶ τῆς ψυχῆς, ὡς οὐ πάσης ἀλλὰ μόνης τῆς λογικῆς οὔσης θεοῦ ἔργον, τὸ μηδὲ παντὸς σώματος ἄλλην εἶναι φύσιν. Εἰ δὲ μὴ παντὸς σώματος ἄλλη φύσις, ἀλλ’ ἑκάστου ἐστὶ τὸ σῶμα ζῴου ἀνάλογον τῇ ψυχῇ, δῆλον ὅτι οὗ ψυχὴ θεοῦ ἔργον ἐστί, διαφέροι ἂν τὸ ταύτης σῶμα σώματος, ἐν ᾧ οἰκεῖ ψυχὴ οὐκ οὖσα ἔργον θεοῦ. Καὶ οὕτω ψεῦδος ἔσται τὸ μηδὲν διοίσειν νυκτερίδος ἢ εὐλῆς ἢ βατράχου σῶμα παρὰ τὸ τοῦ ἀνθρώπου.
Καὶ πάντες τὸ αὐτὸ βρῶμα πνευματικὸν ἔφαγον, καὶ πάντες τὸ αὐτὸ πνευματικὸν ἔπιον πόμα. Επι- ναν γὰρ ἐκ πνευματικῆς ἀκολουθούσης πέτρας· ἡ πέτρα δὲ ἦν ὁ Χριστός. » Παριστάς δὲ ὁ ᾿Ασάφ, ὅτι προβλήματα καὶ παραβολαί εἰσιν αἱ κατὰ τὴν Εξο τον (85) ἱστορία: καὶ τοὺς ᾿Αριθμούς, ὡς ἐν τῇ βί ὅλῳ τῶν Ψαλμῶν γέγραπται, μέλλων τῶν αὐτῶν ὑπου μιμνήσκεσθαι (86), τοῦτον προοιμιάζεται τὸν τρόπον· • Προσέχετε, λαός μου, τῷ νόμῳ μου (87), κλίνατε τὸ οἷς ὑμῶν εἰς τὰ ῥήματα τοῦ στόματός μου· ἀνοίξω ἐν παραβολαῖς τὸ στόμα μου, φθέγξομαι προβλήματα ἀπ' ἀρχῆς, ὅσα ἡκούσαμεν καὶ ἔγνωμεν αὐτὰ, καὶ οἱ πατέρες ἡμῶν διηγήσαντο ἡμῖν. » ᾿Αλλὰ καὶ, εἴπερ ὁ Μωϋσέως νόμος μηδὲν εἶχεν ἐγω γεγραμμένον δι' ύπονοιῶν δηλούμενον, οὐκ ἂν ὁ προ φήτης εὐχόμενος ἔλεγε τῷ Θεῷ· « Αποκάλυψον τοὺς ὀφθαλμούς μου, καὶ κατανοήσω τὰ θαυμάσιά σου ἐκ τοῦ νόμου σου. » Νυνὶ δὲ ᾔδει, ὅτι ἔστι τι κάλυμμα ἀγνοίας ἐν τῇ καρδίᾳ τῶν ἀναγιγνωσκόντων, καὶ μὴ – συνιέντων τὰ τροπολογούμενα, ἐπικείμενον· ὅπερ κάλυμμα περιαιρεῖται, τοῦ Θεοῦ δωρουμένου, ἐπὰν ἐπακούσῃ τοῦ (88) παρ' ἑαυτοῦ πάντα ποιήσαντος, καὶ διὰ τὴν ἕξιν τὰ αἰσθητήρια γυμνάσαντος πρὸς διάκρισιν καλοῦ καὶ κακοῦ, καὶ ἐν τῇ εὐχῇ συνεχέ στατα φήσαντος, ο Αποκάλυψον τοὺς ὀφθαλμούς μου, καὶ κατανοήσω τὰ θαυμάσιά σου ἐκ τοῦ νόμου σου. » Τίς δ' ἀναγιγνώσκων δράκοντα ἐν τῷ Αἰγυ- πτίῳ ποταμῷ ζῶντα, καὶ τοὺς ἰχθύας εμφωλεύοντας αὐτοῦ ταῖς φολίσιν, ἢ ἀπὸ τῶν προχωρημάτων τοῦ Φαραὼ πληρούμενα τὰ Αἰγύπτου ὄρη, οὐ προάγεται αὐτόθεν πρὸς τὸ ζητῆσαι, τίς ὁ τοσούτων δυσωδῶν προχωρημάτων αὐτοῦ πληρῶν τὰ Αἰγυπτίων ὄρη· καὶ τίνα τὰ τῶν Αἰγυπτίων δρη· καὶ τίνες οἱ ἐν Αἰγύπτῳ @ ποταμοί, περὶ ὧν αὐχῶν λέγει ὁ προειρημένος Φα- ραώ, ο Εμοί εἰσιν οἱ ποταμοί, καὶ ἐγὼ ἐποίησα αὐτ τούς· » καὶ τίς ὁ ἀνάλογον τοῖς ἀποδειχθησομένοις ἀπὸ τῆς ἑρμηνείας ποταμοῖς δράκων· καὶ τίνες οι ἐν ταῖς φολίσιν αὐτοῦ ἰχθύες; Καὶ τί με δεῖ ἐπὶ πλείονα κατασκευάζειν τὰ μὴ δεόμενα κατασκευῆς; ἐφ' οἷς λέγεται τὸ, ο Τίς σοφὸς, καὶ συνήσει ταῦτα; ἢ συνετὸς, καὶ ἐπιγνώσεται αὐτά; » Ἐπὶ πλεῖον δ᾽ ἐξέτεινα τὸν λόγον, βουλόμενος παραστῆσαι, μη ὑγιῶς εἰρῆσθαι τῷ Κέλσῳ, ὅτι ο οἱ ἐπιεικέστεροι Ἰουδαίων καὶ Χριστιανῶν πειρῶνται πως ἀλληγορεῖν αὐτὰ, ἔστι δ' οὐχ οἷα αλληγορίαν ἐπιδέχεσθαί τινα, ἀλλ᾽ ἄντικρυς εὐηθέστατα (89) με μυθολόγηται. Πολλῷ γὰρ μᾶλλον τὰ Ἑλλήνων οὐ μόνον εὐηθέστατα, ἀλλὰ καὶ ἀσεβέστατα με μυθολόγηται. Τὰ γὰρ ἡμέτερα ἐστόχασται καὶ τοῦ πλήθους τῶν ἁπλουστέρων· ὅπερ οἱ τὰ Ἑλληνικὰ πλάσματα ποιήσαντες οὐκ ἐφυλά- ξαντο· διόπερ οὐκ ἀχαρίστως ὁ Πλάτων ἐκβάλλει (90) τῆς ἑαυτοῦ πολιτείας τοὺς τοιούσδε μύθους καὶ τὰ τοιάδε ποιήματα. πιν, 10. : μετὰ τὴν Ἔξοδον. μελλόντων αὐτῶν. λαός μου, τὸν νόμον μου. ἀκούσῃ, τῷ παρ' ἑαυτοῦ πάντα ποιήσαντι και... ποιήσαντι, και... γυμνάσαντι. Βυ- τοῦ Θεοῦ δωρουμένου, ἐπὰν ἀκούσῃ, τῷ παρ' ἑαυτῷ πάντα ποιήσαντι, ποιήσαντι, γυμνάσαντι οι φήσαντι, περιαιρεῖται. ἀληθε στατα. CONTRA CELSUM LIB. 1V. « A erat Christus s. Quin et Asaph memoraturus in libro Psalmorum historias quæ in Exodi et in Nu- merorum libris narrantur, hac præfatione utitur, qua docet in eis quæstiones contineri quasi parabo- lis involutas : • Attendite, popule meus, legen meam, inclinate aurem vestram in verba oris mei; aperiam in parabolis os meum, loquar pro- positiones ab initio; quanta audivimus et cognovi - mus ea et patres nostri annuntiaverunt nobis **. B certe propheta non diceret inter orandum : ‹ Re- vela oculos meos, et considerabo mirabilia de lege tua 26. Nunc autem sciebat quoddam ignorantiæ velamen prætendi cordibus eorum qui legentes non intelligunt quid sub allegoriis lateat. Quod quidem velamen tollitur, gratia Dei, cum exaudit eum qui mente in se collecta omnia fecerit, quique longa exercitatione sensus ad bonum ex malo discernen- dum assuefecerit, et in precibus constantissime re- petierit : « Revela oculos meos, et considerabo ti- rabilia de lege tua. » Ecquis autem legens draconem in Egypti Auvio viventem, et pisces sub squamis ejus latitantes ", aut Ægypti montes excrementis Pla raonis oppletos 27*, non statim movetur ad inqui- rendum quis ille sit qui montes Ægyptios male olentibus stercoribus impleat, quinam sint illi mon- tes Ægyptii, quinam Ægyptii fluvii, de quibus Pha- rao ille jactabundus dicit: «Mei sunt isti fluvii, et 28. erit interpretari ita, ut fluviorum interpretationi respondeat; postremo quinam sint illi pisces, qui sub squamis ejus delitescunt? Sed quid opus est pluribus astruere, quæ nulla egent probatione, et de quibus dictum est : « Quis sapiens et intelliget ista? intelligens et sciet hæc "?, Visum est tamen plura hoc loco dicere, quo demonstrarem quam non recte Celsus affirmaverit eos qui inter Judæos Christianosque modestiores sunt, ea omnia quali cunque modo conari allegoriis explicare; quædam autem esse quæ nullomodo allegoriam pati possunt, utpote quæ sunt ineptissimæ fabulæ. Ineptissima potius, imo prorsus impia quæ Græci fabulati sunt. Nostra enim etiam simpliciorum multitudini sunt ego feci eos 18;, quis etiam ille draco, quem par D accommodata; sed hujus captui se attemperare not curarunt Græcarum fabularum auctores. Unde non immerito e sua republica Plato fabulas ejusmodi et poemata exterminat. "1 Cor. x, 3, 4. Paal. LXXVII, 1, 2, 3. Psal. cxvi, 18. Ezech. xxix, 3. * Ose. libri editi, tiose in antea editis legitur, Libh. autem editi, Ezech. XXIΣ, herellus legendum censet, etc., ita ut quæ sc- quuntur, pendeant : nus secunda manu. Male autem libb. editi, lib. iv, num. 36. 50. Praeterea si nihil reconditi haberet lex Moysis» (85) Κατὰ τὴν Έξοδον. Recte mss. Male autem (86) Μέλλων τῶν αὐτῶν ὑπομιμνήσκεσθαι. Vi- (87) Infra vulgatus Psalmorum textus, προσέχετε, (88) Ἐπακούσῃ τοῦ, etc. Ita codex Jolianus. 3. *7* Ezech. xxx11, 6. (89) Ενηθέστατα. Recte omnino codex Jolia - (90) Ο Πλάτων ἐκβάλλει. Vide adnotationes at
Καὶ γὰρ ἄτοπον λίθους μὲν λίθων καὶ οἰκοδομήματα οἰκοδομημάτων νομίζεσθαι εἶναι καθαρώτερα ἢ μιαρώτερα παρὰ τὸ εἰς τιμὴν τοῦ θείου κατεσκευάσθαι ἢ εἰς ἀτιμοτάτων σωμάτων καὶ ἐναγῶν ὑποδοχήν, σώματα δὲ σωμάτων μὴ διαφέρειν παρὰ τὸ λογικὰ εἶναι τὰ ἐνοικήσαντα ἢ ἄλογα, καὶ λογικῶν τὰ σπουδαιότερα ἢ τοὺς φαυλοτάτους ἀνθρώπους. Τὸ τοιοῦτόν γε πεποίηκε τολμῆσαί τινας ἀποθεῶσαι μὲν τὰ τῶν διαφερόντων σώματα ὡς δεξάμενα ψυχὴν σπουδαίαν, ἀπορρίψαι δὲ ἢ ἀτιμάσαι τὰ τῶν φαυλοτάτων· οὐχ ὅτι πάντως τὸ τοιοῦτον ὑγιῶς γεγένηται, ἀλλ’ ὅτι ἀπό τινος ἐννοίας ὑγιοῦς ἔσχε τὴν ἀρχήν. Ἢ ὁμοίως ὁ σοφὸς μετὰ τὴν τελευτὴν Ἀνύτου καὶ Σωκράτους φροντίσει τῆς ταφῆς τοῦ Σωκράτους σώματος καὶ τῆς Ἀνύτου καὶ τὸ παραπλήσιον ἀμφοτέροις κατασκευάσει ἠρίον ἢ τάφον; Καὶ ταῦτα δὲ διὰ τὸ ὧν οὐδὲν ἔργον θεοῦ, τοῦ ὧν ἀναφερομένου ἐπὶ τὸ τοῦ ἀνθρώπου σῶμα ἢ τῶν ἐκ τοῦ σώματος ὄφεων καὶ ἐπὶ τὸ βοὸς ἢ τῶν ἐκ τοῦ σώματος βοὸς μελισσῶν καὶ ἐπὶ τὸ ἵππου ἢ ὄνου καὶ τῶν ἐξ ἵππου μὲν σφηκῶν ἐξ ὄνου δὲ κανθάρων, δι’ ἃ ἠναγκάσθημεν ἐπαναλαβεῖν καὶ τὸ ψυχὴ μὲν θεοῦ ἔργον, σώματος δὲ ἄλλη φύσις.
Καὶ πάντες τὸ αὐτὸ βρῶμα πνευματικὸν ἔφαγον, καὶ πάντες τὸ αὐτὸ πνευματικὸν ἔπιον πόμα. Επι- ναν γὰρ ἐκ πνευματικῆς ἀκολουθούσης πέτρας· ἡ πέτρα δὲ ἦν ὁ Χριστός. » Παριστάς δὲ ὁ ᾿Ασάφ, ὅτι προβλήματα καὶ παραβολαί εἰσιν αἱ κατὰ τὴν Εξο τον (85) ἱστορία: καὶ τοὺς ᾿Αριθμούς, ὡς ἐν τῇ βί ὅλῳ τῶν Ψαλμῶν γέγραπται, μέλλων τῶν αὐτῶν ὑπου μιμνήσκεσθαι (86), τοῦτον προοιμιάζεται τὸν τρόπον· • Προσέχετε, λαός μου, τῷ νόμῳ μου (87), κλίνατε τὸ οἷς ὑμῶν εἰς τὰ ῥήματα τοῦ στόματός μου· ἀνοίξω ἐν παραβολαῖς τὸ στόμα μου, φθέγξομαι προβλήματα ἀπ' ἀρχῆς, ὅσα ἡκούσαμεν καὶ ἔγνωμεν αὐτὰ, καὶ οἱ πατέρες ἡμῶν διηγήσαντο ἡμῖν. » ᾿Αλλὰ καὶ, εἴπερ ὁ Μωϋσέως νόμος μηδὲν εἶχεν ἐγω γεγραμμένον δι' ύπονοιῶν δηλούμενον, οὐκ ἂν ὁ προ φήτης εὐχόμενος ἔλεγε τῷ Θεῷ· « Αποκάλυψον τοὺς ὀφθαλμούς μου, καὶ κατανοήσω τὰ θαυμάσιά σου ἐκ τοῦ νόμου σου. » Νυνὶ δὲ ᾔδει, ὅτι ἔστι τι κάλυμμα ἀγνοίας ἐν τῇ καρδίᾳ τῶν ἀναγιγνωσκόντων, καὶ μὴ – συνιέντων τὰ τροπολογούμενα, ἐπικείμενον· ὅπερ κάλυμμα περιαιρεῖται, τοῦ Θεοῦ δωρουμένου, ἐπὰν ἐπακούσῃ τοῦ (88) παρ' ἑαυτοῦ πάντα ποιήσαντος, καὶ διὰ τὴν ἕξιν τὰ αἰσθητήρια γυμνάσαντος πρὸς διάκρισιν καλοῦ καὶ κακοῦ, καὶ ἐν τῇ εὐχῇ συνεχέ στατα φήσαντος, ο Αποκάλυψον τοὺς ὀφθαλμούς μου, καὶ κατανοήσω τὰ θαυμάσιά σου ἐκ τοῦ νόμου σου. » Τίς δ' ἀναγιγνώσκων δράκοντα ἐν τῷ Αἰγυ- πτίῳ ποταμῷ ζῶντα, καὶ τοὺς ἰχθύας εμφωλεύοντας αὐτοῦ ταῖς φολίσιν, ἢ ἀπὸ τῶν προχωρημάτων τοῦ Φαραὼ πληρούμενα τὰ Αἰγύπτου ὄρη, οὐ προάγεται αὐτόθεν πρὸς τὸ ζητῆσαι, τίς ὁ τοσούτων δυσωδῶν προχωρημάτων αὐτοῦ πληρῶν τὰ Αἰγυπτίων ὄρη· καὶ τίνα τὰ τῶν Αἰγυπτίων δρη· καὶ τίνες οἱ ἐν Αἰγύπτῳ @ ποταμοί, περὶ ὧν αὐχῶν λέγει ὁ προειρημένος Φα- ραώ, ο Εμοί εἰσιν οἱ ποταμοί, καὶ ἐγὼ ἐποίησα αὐτ τούς· » καὶ τίς ὁ ἀνάλογον τοῖς ἀποδειχθησομένοις ἀπὸ τῆς ἑρμηνείας ποταμοῖς δράκων· καὶ τίνες οι ἐν ταῖς φολίσιν αὐτοῦ ἰχθύες; Καὶ τί με δεῖ ἐπὶ πλείονα κατασκευάζειν τὰ μὴ δεόμενα κατασκευῆς; ἐφ' οἷς λέγεται τὸ, ο Τίς σοφὸς, καὶ συνήσει ταῦτα; ἢ συνετὸς, καὶ ἐπιγνώσεται αὐτά; » Ἐπὶ πλεῖον δ᾽ ἐξέτεινα τὸν λόγον, βουλόμενος παραστῆσαι, μη ὑγιῶς εἰρῆσθαι τῷ Κέλσῳ, ὅτι ο οἱ ἐπιεικέστεροι Ἰουδαίων καὶ Χριστιανῶν πειρῶνται πως ἀλληγορεῖν αὐτὰ, ἔστι δ' οὐχ οἷα αλληγορίαν ἐπιδέχεσθαί τινα, ἀλλ᾽ ἄντικρυς εὐηθέστατα (89) με μυθολόγηται. Πολλῷ γὰρ μᾶλλον τὰ Ἑλλήνων οὐ μόνον εὐηθέστατα, ἀλλὰ καὶ ἀσεβέστατα με μυθολόγηται. Τὰ γὰρ ἡμέτερα ἐστόχασται καὶ τοῦ πλήθους τῶν ἁπλουστέρων· ὅπερ οἱ τὰ Ἑλληνικὰ πλάσματα ποιήσαντες οὐκ ἐφυλά- ξαντο· διόπερ οὐκ ἀχαρίστως ὁ Πλάτων ἐκβάλλει (90) τῆς ἑαυτοῦ πολιτείας τοὺς τοιούσδε μύθους καὶ τὰ τοιάδε ποιήματα. πιν, 10. : μετὰ τὴν Ἔξοδον. μελλόντων αὐτῶν. λαός μου, τὸν νόμον μου. ἀκούσῃ, τῷ παρ' ἑαυτοῦ πάντα ποιήσαντι και... ποιήσαντι, και... γυμνάσαντι. Βυ- τοῦ Θεοῦ δωρουμένου, ἐπὰν ἀκούσῃ, τῷ παρ' ἑαυτῷ πάντα ποιήσαντι, ποιήσαντι, γυμνάσαντι οι φήσαντι, περιαιρεῖται. ἀληθε στατα. CONTRA CELSUM LIB. 1V. « A erat Christus s. Quin et Asaph memoraturus in libro Psalmorum historias quæ in Exodi et in Nu- merorum libris narrantur, hac præfatione utitur, qua docet in eis quæstiones contineri quasi parabo- lis involutas : • Attendite, popule meus, legen meam, inclinate aurem vestram in verba oris mei; aperiam in parabolis os meum, loquar pro- positiones ab initio; quanta audivimus et cognovi - mus ea et patres nostri annuntiaverunt nobis **. B certe propheta non diceret inter orandum : ‹ Re- vela oculos meos, et considerabo mirabilia de lege tua 26. Nunc autem sciebat quoddam ignorantiæ velamen prætendi cordibus eorum qui legentes non intelligunt quid sub allegoriis lateat. Quod quidem velamen tollitur, gratia Dei, cum exaudit eum qui mente in se collecta omnia fecerit, quique longa exercitatione sensus ad bonum ex malo discernen- dum assuefecerit, et in precibus constantissime re- petierit : « Revela oculos meos, et considerabo ti- rabilia de lege tua. » Ecquis autem legens draconem in Egypti Auvio viventem, et pisces sub squamis ejus latitantes ", aut Ægypti montes excrementis Pla raonis oppletos 27*, non statim movetur ad inqui- rendum quis ille sit qui montes Ægyptios male olentibus stercoribus impleat, quinam sint illi mon- tes Ægyptii, quinam Ægyptii fluvii, de quibus Pha- rao ille jactabundus dicit: «Mei sunt isti fluvii, et 28. erit interpretari ita, ut fluviorum interpretationi respondeat; postremo quinam sint illi pisces, qui sub squamis ejus delitescunt? Sed quid opus est pluribus astruere, quæ nulla egent probatione, et de quibus dictum est : « Quis sapiens et intelliget ista? intelligens et sciet hæc "?, Visum est tamen plura hoc loco dicere, quo demonstrarem quam non recte Celsus affirmaverit eos qui inter Judæos Christianosque modestiores sunt, ea omnia quali cunque modo conari allegoriis explicare; quædam autem esse quæ nullomodo allegoriam pati possunt, utpote quæ sunt ineptissimæ fabulæ. Ineptissima potius, imo prorsus impia quæ Græci fabulati sunt. Nostra enim etiam simpliciorum multitudini sunt ego feci eos 18;, quis etiam ille draco, quem par D accommodata; sed hujus captui se attemperare not curarunt Græcarum fabularum auctores. Unde non immerito e sua republica Plato fabulas ejusmodi et poemata exterminat. "1 Cor. x, 3, 4. Paal. LXXVII, 1, 2, 3. Psal. cxvi, 18. Ezech. xxix, 3. * Ose. libri editi, tiose in antea editis legitur, Libh. autem editi, Ezech. XXIΣ, herellus legendum censet, etc., ita ut quæ sc- quuntur, pendeant : nus secunda manu. Male autem libb. editi, lib. iv, num. 36. 50. Praeterea si nihil reconditi haberet lex Moysis» (85) Κατὰ τὴν Έξοδον. Recte mss. Male autem (86) Μέλλων τῶν αὐτῶν ὑπομιμνήσκεσθαι. Vi- (87) Infra vulgatus Psalmorum textus, προσέχετε, (88) Ἐπακούσῃ τοῦ, etc. Ita codex Jolianus. 3. *7* Ezech. xxx11, 6. (89) Ενηθέστατα. Recte omnino codex Jolia - (90) Ο Πλάτων ἐκβάλλει. Vide adnotationes at
PG 11:1127Εἶθ’ ἑξῆς φησιν ὅτι κοινὴ ἡ πάντων τῶν προειρημένων σωμάτων φύσις καὶ μία ἐς ἀμοιβὴν παλίντροπον ἰοῦσα καὶ ἐπανιοῦσα. Καὶ πρὸς τοῦτο δὲ δῆλον ἐκ τῶν προειρημένων ὅτι οὐ μόνον τῶν προκατειλεγμένων σωμάτων κοινή ἐστιν ἡ φύσις ἀλλὰ καὶ τῶν ἐπουρανίων. Καὶ εἴπερ τοῦθ’ οὕτως ἔχει, δῆλον ὅτι κατ’ αὐτόν, οὐκ οἶδα δὲ εἰ καὶ κατὰ τὴν ἀλήθειαν, μία ἐς ἀμοιβὴν παλίντροπον ἰοῦσά ἐστιν ἡ πάντων σωμάτων φύσις καὶ ἐπανιοῦσα. Καὶ δῆλον μὲν ὅτι κατὰ τοὺς φθείροντας τὸν κόσμον τοῦθ’ οὕτως ἔχει· πειράσονται δὲ δεικνύναι καὶ οἱ μὴ φθείροντες αὐτὸν μετὰ τοῦ μὴ προσίεσθαι πέμπτον σῶμα ὅτι καὶ κατ’ αὐτοὺς μία ἐς ἀμοιβὴν παλίντροπον ἰοῦσα καὶ ἐπανιοῦσά ἐστιν ἡ πάντων σωμάτων φύσις. Οὕτω δὲ καὶ τὸ ἀπολλύμενον εἰς μεταβολὴν διαμένει· τὸ γὰρ ὑποκείμενον ἡ ὕλη ἀπολλυμένης τῆς ποιότητος διαμένει κατὰ τοὺς ἀγένητον αὐτὴν εἰσάγοντας. Ἐὰν μέντοι γε δυνηθῇ τις παραδεῖξαι λόγος οὐκ ἀγένητον αὐτὴν ἀλλὰ πρός τινα χρείαν γεγονέναι, δῆλον ὅτι οὐχ ἕξει φύσιν περὶ διαμονῆς τὴν αὐτὴν τῷ ἀγένητος ὑποτεθεῖσθαι. Ἀλλ’ οὐ ταῦτα νῦν πρόκειται ἀπαντῶσιν ἡμῖν πρὸς τὰς Κέλσου κατηγορίας φυσιολογεῖν.
Δοκεῖ δέ μοι καὶ ἀκηκοέναι, ὅτι ἐστὶ συγγράμματα περιέχοντα τὰς τοῦ νόμου ἀλληγορίας· ἅπερ εἰ ἀνε γνώκει, οὐκ ἂν ἔλεγεν· « Α' γοῦν δοκοῦσαι περὶ αὐτῶν ἀλληγορίαι γεγράφθαι πολὺ τῶν μύθων αἰσχίους εἰσὶ καὶ ατοπώτεραι, τὰ μηδαμή μηδαμῶς ἀρμοσθῆναι δυνάμενα, θαυμαστῇ τινι καὶ παντάπασιν ἀναισθήτῳ μωρία συνάπτουσαι. » Εοικε δὲ περὶ τῶν Φίλωνος συγγραμμάτων ταῦτα λέγειν, ἢ καὶ τῶν ἔτι ἀρχαιο- τέρων, ὁποῖα ἐστι τὰ ᾿Αριστοβούλου (91). Στοχάζο μαι δὲ τὸν Κέλσον μὴ ἀνεγνωκέναι τὰ βιβλία, ἐπεὶ πολλαχοῦ οὕτως ἐπιτετεῦχθαί μοι φαίνεται, ὥστε αι ρεθῆναι ἂν καὶ τοὺς ἐν Ἕλλησι φιλοσοφοῦντας ἀπὸ τῶν λεγομένων· ἐν οἷς οὐ μόνον φράσις ἐξήσκηται, ἀλλὰ καὶ νοήματα, καὶ δόγματα, καὶ ἡ χρῆσις τῶν ὡς οἴεται ἀπὸ τῶν Γραφῶν μύθων ὁ Κέλσος. Ἐγὼ δ' οἶδα καὶ Νουμήνιον (92) τον Πυθαγόρειον, άνδρα πολλῷ κρεῖττον διηγησάμενον Πλάτωνα, καὶ τῶν Πυθαγορείων δογμάτων πρεσβεύσαντα (95), πολλαχοῦ τῶν συγγραμμάτων αὐτοῦ ἐκτιθέμενον τὰ Μωϋσέως καὶ τῶν προφητῶν, καὶ οὐκ ἀπιθάνως αὐτὰ τροπολο γοῦντα, ὥσπερ ἐν τῷ καλουμένῳ ῞Εποπι, καὶ ἐν τοῖς Περὶ ἀριθμῶν, καὶ ἐν τοῖς περὶ τόπου. Ἐν δὲ τῷ τρίτῳ Περὶ τἀγαθοῦ ἐκτίθεται καὶ περὶ τοῦ Ἰησοῦ ἱστορίαν τινὰ, τὸ ὄνομα αὐτοῦ οὐ λέγων, καὶ τροπο λογεῖ αὐτήν· πότερον δ' ἐπιτετευγμένως ἢ ἀποτε τευγμένως, ἄλλου καιροῦ ἐστιν εἰπεῖν. Ἐκτίθεται καὶ τὴν περὶ Μωϋσέως, καὶ Ἰαννοῦ καὶ Ἰαμβροῦ (94) Ἔτους έκα- τοστοῦ ὀγδοηκοστοῦ καὶ ὀγδόου οἱ ἐν Ἱεροσολύμοις, καὶ οἱ ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ, καὶ ἡ γερουσία, καὶ Ἰούδας Αριστοβούλω, διδασκάλῳ Πτολεμαίου τοῦ βασιλέως, ὄντι δὲ ἀπὸ τοῦ τῶν Χριστῶν ἱερέων γένους, καὶ τοῖς ἐν Αἰγύπτῳ Ἰουδαίοις χαίρειν καὶ ὑγιαίνειν. Πτολεμαίου τοῦ βασιλέως· Οὐδὲν δὲ ἧττον καὶ Ἰουδαίους, Αριστόβουλον τινα, καὶ Δημήτριον, καὶ Εὐπόλεμον ἀναφέρει, οἷα κατὰ τῶν ἐθνῶν συγγραψαμένους καθ' ομοιότητα Ιω- σήπου, ἀρχαιογονίας Μωϋσέως καὶ τοῦ Ἰουδαϊκοῦ Εθνους. « ἀρχαιογονία» ἀντιλογία Αριστο βούλῳ δὲ τῷ κατὰ Πτολεμαῖον γεγονότι τὸν Φιλάδελ φον, οὗ μέμνηται ὁ συνταξάμενος τὴν τῶν Μακκα- Ραϊκών Επιτομὴν, βιβλία γεγονέναι ἱκανὰ, δι' ὧν ἀποδείκνυσι τὴν Περιπατητικὴν φιλοσοφίαν ἔκ τε τοῦ κατὰ Μωϋσέα νόμου καὶ τῶν ἄλλων ἠρτῆσθαι προφη τῶν. • Ρι- Η δ' ὅλη ἑρμηνεία τῶν διὰ τοῦ νόμου πάντων, ἐπὶ τοῦ προσαγορευθέντος Φιλα δέλφου βασιλέως, σοῦ δὲ προγόνου. καὶ τὰ τῶν Πυθα γορείων δόγματα πρεσβεύσαντα. ORIGENIS 51. Audivisse quoque mihi videtur, scripta A exstare quæ legem allegoriis exponunt. Sed illa non legit. Alioquin non dixisset, quæ scriptsunt allego- riæ, eas esse fabulis ipsis multo turpiores et absurdio- res, ut quibus mira et incredibili stultitia res inter se colligantur, quae nullo prorsus modo connecti pos- st.n'. Suspicor illum ad Philonis scripta respexisse,aut etiam ad antiquiora, qualia sunt Aristobuli. Sed hæc volumina, quantum conjectura cognoscere est, mi- nime vidit Celsus. Nam illa mihi videntur mentem Scripturarum ut plurimum ita assequi, ut vel Græcis philosophis admirationi esse possint. Ibi enim non solum in dictione, sed etiam in senten- tiis et dogmatis videtur delectus et diligentia, et præclarus eorum Scripturæ locorum usus, quæ Cel- sus pro fabulis habet. Sane ego novi Numenium Pythagoreum, virum in explicando Platone peritis- simum et in Pythagoreis placitis versatissimum, In pluribus suorum scriptorum locis exposuisse Moysis et prophetarum dicta, eaque ad allegorias retulisse nequaquam improbabiles, ut in libro qui inscribitur Epops, et in libris De numeris et De loco. Quin in tertio De bono quamdam de Jesu, tacito nomine, historiam refert eamque allegoriis edisse - rit. Recte, an secus, hic non agitur. Meminit et historiae de Moyse, Jamne, et Mambre. Quod quidem gloriæ non ducimus; sed tamen ille magis quam B bent (Machab. ll, cap. i, com. 10) : id est, Lathyri Ptolemaei, Evergetis filii, juxta Junium. Rectius Grotius in Adnotationibus ad Machab: II, cap. I, com. 10. • Aristobulus, natione Judæus, Peripateticus philo- sophus cognoscitur, qui ad Philonetorem Pwle C maum explanationum in Moysem commentarios scripsit. • Hieron., Catal. eccles. script., in Clem. Alex. : Necnon et de Judais Aristobulum quem- dam, et Demetrium, et Eupolemium scriptores ad- versus gentes refert, qui in similitudinem Josephi Μoysis et Judaica gentis asseverant. Cyrill., lib. v adversus Julian. Bis eumdem laudat Clem. Alex. Strom. 1, pag. 505, 342. • Mira vero ejusdem scriptoris Stromate quinto;, in- quit Scaliger in Animadvers. Euseb. ad annum wpcccaL. Verba Clementis sic se habent : Ab Aristobulo autem qui fuit tempore lemi Philadelphi, cujus meminit is qui composuit Epitomen rerum gestarum a Machabæis, multos fuisse libros conscriptos, quibus probat philosophiam Pe- ripateticam ex lege Mosaica, et aliis dependisse prophetis. D • Ubi, inquit, duo errores : prior, quod pro Philometore Philadelphum ponit (recte quidem Scaliger, teste ipso Aristobulo apud Euse- bium, lib. xii, cap. : Idem observat clarissinius Grotius in Adnotationibus ad Machab. II); alter quod Aristobulum hunc eumdem facit cum cujus mentio posterioris Machabæorum capite primo, commate decimo; cujus culpæ affinis etiam Euse- bius libro octavo in fine capitis octavi. Verum du- bito an Clemens et Eusebius culpæ tam affines sint, quam ipse Scaliger suspicionis. Verba sic se ha- - eo Physconis dicti, prioris hoc nomine, qui Eusebio etiam Evergetes alterius Evergetæ successor, coæ- vus Antiochis Grypho et Cyziceno. Neque hacte- nus quidquam inveni, quod ab isthac interpreta❤ tione me dimoveat. Vide ejus allegorias apud Ense- bium, lib. vit, cap. 14, lib. viii, cap. 10, et lib. xu, cap. 12, Evang. prap. SPENCER. adnotata sunt ad lib. i nunerum 15. Ego vero locum integrum sic lego, ligendus est Origenes, quasi per scripturas non tantum libros canonicos, sed scripta apocrypha si- guificari voluerit. Orig. tract. in Matth.: Si autem hæc dicens aliquid existimat se offendere, videat ne alicubi in secretis Jeremiæ hoc prophe- tatur: sciens quoniam et Apostolus scripturas quas- dam secretorum profert: sicut dicit alicubi, quod oculus non vidit, nec auris audivit : in nullo enim regulari libro hoc positum invenitur, nisi in secre tis Eliæ prophetæ, hiem quod ait, sicut Jammes et Mambres restiterant Moysi, non invenitur in publi cis scripturis, sed in libro secreto, qui suprascri bitur Jamnes et Mambres liber: unde ausi sunt qui- dam Epistolam ad Timotheum repellere, quasi habentem in se textum alicujus secreti, sed non potuerunt. Ambros., Comment. in Timoth. Epist. II, cap. : Exemplum hoc de apocryphis est. Jamnes enim et Mambres fratres erant magi et venefici Ægyptiorum, qui arte magiæ suæ virtuti (1) Τὰ Ἀριστοβούλου. Euseb. Chron. MDcccsLr. (92) Νουμήνιον. Vide quae ab eodem Spencero (95) Ms. πρεσβεύσαντα Libb. editi, πιστεύσαντα. (94) Ιαννοῦ καὶ Ἰαμβροῦ. Latiore sensu intel-
Φησὶ δ’ ὅτι καὶ ὕλης ἔκγονον οὐδὲν ἀθάνατον. Καὶ πρὸς τοῦτο λελέξεται ὅτι, εἴπερ ὕλης οὐδὲν ἔκγονον ἀθάνατον, ἤτοι ἀθάνατος ὅλος ὁ κόσμος καὶ οὐχ ὡς ὕλης ἐστὶν ἔκγονον ἢ οὐδ’ αὐτὸς χρῆμά ἐστιν ἀθάνατον. Εἰ μὲν οὖν ἀθάνατος ὁ κόσμος, ὅπερ ἀρέσκει καὶ τοῖς θεοῦ ἔργον εἰποῦσι μόνην τὴν ψυχὴν καὶ ἀπό τινος αὐτὴν κρατῆρος γεγονέναι λέγουσι, δεικνύτω ὁ Κέλσος οὐκ ἐξ ὕλης ἀποίου αὐτὸν γεγονέναι, τηρῶν τὸ ὕλης ἔκγονον οὐδὲν ἀθάνατον· εἰ δ’ ἐπεὶ ὕλης ἔκγονόν ἐστιν ὁ κόσμος, οὐκ ἔστιν ἀθάνατον ὁ κόσμος· θνητὸν ὁ κόσμος ἆρ’ οὖν καὶ φθειρόμενον ἢ μή; Εἰ μὲν γὰρ φθειρόμενον, ὡς θεοῦ ἔργον ἔσται φθειρόμενον· εἶτ’ ἐν τῇ φθορᾷ τοῦ κόσμου τὸ ἔργον τοῦ θεοῦ ἡ ψυχὴ τί ποιήσει, λεγέτω ὁ Κέλσος· εἰ δὲ διαστρέφων τὴν ἔννοιαν τοῦ ἀθανάτου φήσει τῷ φθαρτῷ μὲν οὐ φθειρομένῳ δὲ ἀθάνατον αὐτὸν εἶναι, ὡς δεκτικὸν μὲν θανάτου οὐ μὴν δὲ καὶ ἀποθνῄσκοντα, δῆλον ὅτι ἔσται τι κατ’ ἐκεῖνον θνητὸν ἅμα καὶ ἀθάνατον τῷ ἀμφοτέρων εἶναι δεκτικόν, καὶ ἔσται θνητὸν οὐκ ἀποθνῇσκον, καὶ τὸ οὐ τῇ φύσει ἀθάνατον παρὰ τὸ μὴ ἀποθνῄσκειν ἰδίως λεγόμενον ἀθάνατον.
Δοκεῖ δέ μοι καὶ ἀκηκοέναι, ὅτι ἐστὶ συγγράμματα περιέχοντα τὰς τοῦ νόμου ἀλληγορίας· ἅπερ εἰ ἀνε γνώκει, οὐκ ἂν ἔλεγεν· « Α' γοῦν δοκοῦσαι περὶ αὐτῶν ἀλληγορίαι γεγράφθαι πολὺ τῶν μύθων αἰσχίους εἰσὶ καὶ ατοπώτεραι, τὰ μηδαμή μηδαμῶς ἀρμοσθῆναι δυνάμενα, θαυμαστῇ τινι καὶ παντάπασιν ἀναισθήτῳ μωρία συνάπτουσαι. » Εοικε δὲ περὶ τῶν Φίλωνος συγγραμμάτων ταῦτα λέγειν, ἢ καὶ τῶν ἔτι ἀρχαιο- τέρων, ὁποῖα ἐστι τὰ ᾿Αριστοβούλου (91). Στοχάζο μαι δὲ τὸν Κέλσον μὴ ἀνεγνωκέναι τὰ βιβλία, ἐπεὶ πολλαχοῦ οὕτως ἐπιτετεῦχθαί μοι φαίνεται, ὥστε αι ρεθῆναι ἂν καὶ τοὺς ἐν Ἕλλησι φιλοσοφοῦντας ἀπὸ τῶν λεγομένων· ἐν οἷς οὐ μόνον φράσις ἐξήσκηται, ἀλλὰ καὶ νοήματα, καὶ δόγματα, καὶ ἡ χρῆσις τῶν ὡς οἴεται ἀπὸ τῶν Γραφῶν μύθων ὁ Κέλσος. Ἐγὼ δ' οἶδα καὶ Νουμήνιον (92) τον Πυθαγόρειον, άνδρα πολλῷ κρεῖττον διηγησάμενον Πλάτωνα, καὶ τῶν Πυθαγορείων δογμάτων πρεσβεύσαντα (95), πολλαχοῦ τῶν συγγραμμάτων αὐτοῦ ἐκτιθέμενον τὰ Μωϋσέως καὶ τῶν προφητῶν, καὶ οὐκ ἀπιθάνως αὐτὰ τροπολο γοῦντα, ὥσπερ ἐν τῷ καλουμένῳ ῞Εποπι, καὶ ἐν τοῖς Περὶ ἀριθμῶν, καὶ ἐν τοῖς περὶ τόπου. Ἐν δὲ τῷ τρίτῳ Περὶ τἀγαθοῦ ἐκτίθεται καὶ περὶ τοῦ Ἰησοῦ ἱστορίαν τινὰ, τὸ ὄνομα αὐτοῦ οὐ λέγων, καὶ τροπο λογεῖ αὐτήν· πότερον δ' ἐπιτετευγμένως ἢ ἀποτε τευγμένως, ἄλλου καιροῦ ἐστιν εἰπεῖν. Ἐκτίθεται καὶ τὴν περὶ Μωϋσέως, καὶ Ἰαννοῦ καὶ Ἰαμβροῦ (94) Ἔτους έκα- τοστοῦ ὀγδοηκοστοῦ καὶ ὀγδόου οἱ ἐν Ἱεροσολύμοις, καὶ οἱ ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ, καὶ ἡ γερουσία, καὶ Ἰούδας Αριστοβούλω, διδασκάλῳ Πτολεμαίου τοῦ βασιλέως, ὄντι δὲ ἀπὸ τοῦ τῶν Χριστῶν ἱερέων γένους, καὶ τοῖς ἐν Αἰγύπτῳ Ἰουδαίοις χαίρειν καὶ ὑγιαίνειν. Πτολεμαίου τοῦ βασιλέως· Οὐδὲν δὲ ἧττον καὶ Ἰουδαίους, Αριστόβουλον τινα, καὶ Δημήτριον, καὶ Εὐπόλεμον ἀναφέρει, οἷα κατὰ τῶν ἐθνῶν συγγραψαμένους καθ' ομοιότητα Ιω- σήπου, ἀρχαιογονίας Μωϋσέως καὶ τοῦ Ἰουδαϊκοῦ Εθνους. « ἀρχαιογονία» ἀντιλογία Αριστο βούλῳ δὲ τῷ κατὰ Πτολεμαῖον γεγονότι τὸν Φιλάδελ φον, οὗ μέμνηται ὁ συνταξάμενος τὴν τῶν Μακκα- Ραϊκών Επιτομὴν, βιβλία γεγονέναι ἱκανὰ, δι' ὧν ἀποδείκνυσι τὴν Περιπατητικὴν φιλοσοφίαν ἔκ τε τοῦ κατὰ Μωϋσέα νόμου καὶ τῶν ἄλλων ἠρτῆσθαι προφη τῶν. • Ρι- Η δ' ὅλη ἑρμηνεία τῶν διὰ τοῦ νόμου πάντων, ἐπὶ τοῦ προσαγορευθέντος Φιλα δέλφου βασιλέως, σοῦ δὲ προγόνου. καὶ τὰ τῶν Πυθα γορείων δόγματα πρεσβεύσαντα. ORIGENIS 51. Audivisse quoque mihi videtur, scripta A exstare quæ legem allegoriis exponunt. Sed illa non legit. Alioquin non dixisset, quæ scriptsunt allego- riæ, eas esse fabulis ipsis multo turpiores et absurdio- res, ut quibus mira et incredibili stultitia res inter se colligantur, quae nullo prorsus modo connecti pos- st.n'. Suspicor illum ad Philonis scripta respexisse,aut etiam ad antiquiora, qualia sunt Aristobuli. Sed hæc volumina, quantum conjectura cognoscere est, mi- nime vidit Celsus. Nam illa mihi videntur mentem Scripturarum ut plurimum ita assequi, ut vel Græcis philosophis admirationi esse possint. Ibi enim non solum in dictione, sed etiam in senten- tiis et dogmatis videtur delectus et diligentia, et præclarus eorum Scripturæ locorum usus, quæ Cel- sus pro fabulis habet. Sane ego novi Numenium Pythagoreum, virum in explicando Platone peritis- simum et in Pythagoreis placitis versatissimum, In pluribus suorum scriptorum locis exposuisse Moysis et prophetarum dicta, eaque ad allegorias retulisse nequaquam improbabiles, ut in libro qui inscribitur Epops, et in libris De numeris et De loco. Quin in tertio De bono quamdam de Jesu, tacito nomine, historiam refert eamque allegoriis edisse - rit. Recte, an secus, hic non agitur. Meminit et historiae de Moyse, Jamne, et Mambre. Quod quidem gloriæ non ducimus; sed tamen ille magis quam B bent (Machab. ll, cap. i, com. 10) : id est, Lathyri Ptolemaei, Evergetis filii, juxta Junium. Rectius Grotius in Adnotationibus ad Machab: II, cap. I, com. 10. • Aristobulus, natione Judæus, Peripateticus philo- sophus cognoscitur, qui ad Philonetorem Pwle C maum explanationum in Moysem commentarios scripsit. • Hieron., Catal. eccles. script., in Clem. Alex. : Necnon et de Judais Aristobulum quem- dam, et Demetrium, et Eupolemium scriptores ad- versus gentes refert, qui in similitudinem Josephi Μoysis et Judaica gentis asseverant. Cyrill., lib. v adversus Julian. Bis eumdem laudat Clem. Alex. Strom. 1, pag. 505, 342. • Mira vero ejusdem scriptoris Stromate quinto;, in- quit Scaliger in Animadvers. Euseb. ad annum wpcccaL. Verba Clementis sic se habent : Ab Aristobulo autem qui fuit tempore lemi Philadelphi, cujus meminit is qui composuit Epitomen rerum gestarum a Machabæis, multos fuisse libros conscriptos, quibus probat philosophiam Pe- ripateticam ex lege Mosaica, et aliis dependisse prophetis. D • Ubi, inquit, duo errores : prior, quod pro Philometore Philadelphum ponit (recte quidem Scaliger, teste ipso Aristobulo apud Euse- bium, lib. xii, cap. : Idem observat clarissinius Grotius in Adnotationibus ad Machab. II); alter quod Aristobulum hunc eumdem facit cum cujus mentio posterioris Machabæorum capite primo, commate decimo; cujus culpæ affinis etiam Euse- bius libro octavo in fine capitis octavi. Verum du- bito an Clemens et Eusebius culpæ tam affines sint, quam ipse Scaliger suspicionis. Verba sic se ha- - eo Physconis dicti, prioris hoc nomine, qui Eusebio etiam Evergetes alterius Evergetæ successor, coæ- vus Antiochis Grypho et Cyziceno. Neque hacte- nus quidquam inveni, quod ab isthac interpreta❤ tione me dimoveat. Vide ejus allegorias apud Ense- bium, lib. vit, cap. 14, lib. viii, cap. 10, et lib. xu, cap. 12, Evang. prap. SPENCER. adnotata sunt ad lib. i nunerum 15. Ego vero locum integrum sic lego, ligendus est Origenes, quasi per scripturas non tantum libros canonicos, sed scripta apocrypha si- guificari voluerit. Orig. tract. in Matth.: Si autem hæc dicens aliquid existimat se offendere, videat ne alicubi in secretis Jeremiæ hoc prophe- tatur: sciens quoniam et Apostolus scripturas quas- dam secretorum profert: sicut dicit alicubi, quod oculus non vidit, nec auris audivit : in nullo enim regulari libro hoc positum invenitur, nisi in secre tis Eliæ prophetæ, hiem quod ait, sicut Jammes et Mambres restiterant Moysi, non invenitur in publi cis scripturis, sed in libro secreto, qui suprascri bitur Jamnes et Mambres liber: unde ausi sunt qui- dam Epistolam ad Timotheum repellere, quasi habentem in se textum alicujus secreti, sed non potuerunt. Ambros., Comment. in Timoth. Epist. II, cap. : Exemplum hoc de apocryphis est. Jamnes enim et Mambres fratres erant magi et venefici Ægyptiorum, qui arte magiæ suæ virtuti (1) Τὰ Ἀριστοβούλου. Euseb. Chron. MDcccsLr. (92) Νουμήνιον. Vide quae ab eodem Spencero (95) Ms. πρεσβεύσαντα Libb. editi, πιστεύσαντα. (94) Ιαννοῦ καὶ Ἰαμβροῦ. Latiore sensu intel-
PG 11:1129Κατὰ ποῖον οὖν σημαινόμενον διαστελλόμενος φήσει ὕλης ἔκγονον οὐδὲν ἀθάνατον; Καὶ ὁρᾷς ὅτι πιεζόμενα αὐτὰ καὶ βασανιζόμενα τὰ ἐν τοῖς γράμμασι νοήματα διελέγχεται οὐκ ἐπιδεχόμενα τὸ γενναῖον καὶ ἀναντίρρητον. Εἰπὼν δὲ ταῦτ’ ἐπιφέρει ὅτι τοῦδε μὲν πέρι ἀπόχρη τοσαῦτα· καὶ εἴ τις ἐπὶ πλεῖον ἀκούειν δύναιτο καὶ ζητεῖν, εἴσεται. Ἴδωμεν οὖν ἡμεῖς οἱ κατ’ αὐτὸν ἀνόητοι, τί ἠκολούθησε τῷ κἂν ἐπ’ ὀλίγον ἡμᾶς αὐτοῦ ἀκούειν δυνηθῆναι καὶ ζητεῖν. Ἑξῆς τούτοις τὰ διὰ πολλῶν καὶ οὐκ εὐκαταφρονήτων λόγων ποικίλως ζητηθέντα περὶ φύσεως κακῶν καὶ διαφόρως ἑρμηνευθέντα δι’ ὀλίγων λεξειδίων οἴεται δύνασθαι ἡμᾶς μαθεῖν, φάσκων· Κακὰ δ’ ἐν τοῖς οὖσιν οὔτε πρόσθεν οὔτε νῦν οὔτε αὖθις ἥττω καὶ πλείω γένοιτ’ ἄν· μία γὰρ ἡ τῶν ὅλων φύσις καὶ ἡ αὐτή, καὶ κακῶν γένεσις ἀεὶ ἡ αὐτή. Ἔοικε δὲ καὶ ταῦτ’ ἀπὸ τῶν ἐν τῷ Θεαιτήτῳ παραπεφράσθαι, ἐν οἷς ἔλεγεν ὁ παρὰ Πλάτωνι Σωκράτης· Ἀλλ’ οὔτε τὰ κακὰ ἐξ ἀνθρώπων ἀπολέσθαι δυνατὸν οὔτε παρὰ θεοῖς αὐτὰ ἱδρῦσθαι καὶ τὰ ἑξῆς.
Ιστορίαν. Ἀλλ᾿ οὐκ ἐν ἐκείνῃ σεμνυνόμεθα· ἀπο- δεχόμεθα δ' αὐτὸν μᾶλλον Κέλσου καὶ ἄλλων Ἑλλή νων, βουληθέντα φιλομαθῶς καὶ τὰ ἡμέτερα ἐξετά- σαι, καὶ κινηθέντα ὡς περὶ τροπολογουμένων καὶ οὐ μωρῶν συγγραμμάτων. Ἐξῆς δὲ τούτοις ἐπιλεξάμενος ἀπὸ πάντων συγ- γραμμάτων, τῶν περιεχόντων αλληγορίας καὶ διηγή- σεις μετὰ οὐκ εὐκαταφρονήτου λέξεως καὶ φρά- σεως (95), τὸ εὐτελέστερον καὶ δυνάμενον μέν τι πρὸς τοὺς πολλοὺς καὶ ἁπλουστέρους πίστεως χάριν συμβαλέσθαι, οὐ μὴν οἷόν τε καὶ συνετωτέρους κινῆσαι, φησίν· « Οταν δὴ καὶ Παπίσκου τινὸς καὶ Ἰάσονος (96) ἀντιλογίαν ἔγνων, οὐ γέλωτος, ἀλλὰ μᾶλλον ἐλέους καὶ μίσους ἀξίαν. Εμοιγ᾽ οὖν οὐ ταῦτ᾽ ἐλέγχειν πρό- κειται· ἔστι γὰρ παντί που δῆλα, καὶ μάλιστα εἴ τις ὑπομείναι καὶ ἀνάσχοιτο αὐτῶν ἐπακοῦσαι τῶν συγ- γραμμάτων· ἀλλ' ἐκεῖνο μᾶλλον ἐθέλω διδάξαι τὴν φύσιν, ὅτι ὁ Θεὸς οὐδὲν θνητὸν ἐποίησεν· ἀλλὰ Θεοῦ μὲν ἔργα, ὅσα ἀθάνατα, θνητὰ δ᾽ ἐκείνων. Καὶ ψυχή μὲν, Θεοῦ ἔργον· σώματος δὲ ἄλλη φύσις· καὶ ταύτῃ με οὐδὲν διοίσει νυχτερίδος, ἢ εὐλῆς, ἢ βατράχου, ἢ Β Καὶ ἐν τῇ τρίτῃ δὲ βίβλῳ Μωϋσέως ὁ αὐτὸς τάδε λέγων μνημονεύει· τὰ δ' ἑξῆς Ἰαννῆς καὶ Ἰαμ Ερῆς, Αἰγύπτιοι ἱερογραμματεῖς ἄνδρες οὐδενὸς ἦτα τους μαγεύσαι κριθέντες εἶναι, ἐπὶ Ἰουδαίων ἐξελαυ- νομένων ἐξ Αἰγύπτου. Μουσαίῳ γοῦν, τῷ Ἰουδαίων ἐξηγησαμένῳ, ἀνδρὶ γενομένῳ Θεῷ εὔξασθαι δυνατω- τάτω, οἱ παραστῆναι ἀξιωθέντες ὑπὸ τοῦ πλήθους τοῦ τῶν Αἰγυπτίων, οὗτοι ἦσαν· τῶν τε συμφορῶν, ἃς ὁ Μουσαῖος ἐπῆγε τῇ Αἰγύπτῳ τὰς νεανικωτάτας, αὐ- τῶν ἐπιλύεσθαι ὤφθησαν δυνατοί . ἀλλ᾽ οὐκ ἐν ἐκείνῳ σεμνυνόμεθα. 'Ανέγνων δὲ, τοῦτο ἑπτὰ οὐρανούς καὶ ἐν τῇ συγγεγραμμένη Αρίστωνι τῷ Πελλαίῳ δια λέξει Παπίσκου καὶ Ἰάσονος, ἣν Κλήμης ο Αλεξαν δρεὺς ἐν ἔκτῳ βιβλίῳ τῶν Υποτυπώσεων τὸν ἅγιον Λουκᾶν φησιν ἀναγράψαι. • λοιδορία Θεοῦ ὁ κρεμάμενος, CONTRA CELSUM LIB. 1V. A Celsus aliique Graeci laudandus, qui discendi stu- Dei que per Moysem agebatur, æmulatione commen- titia resistere se putabant: sed cum Moysi virtus in operibus cresceret, humiles facti confessi sunt cum dolore vulnerum Deum in Moysi operatum. » Lo- cum Numenii, ad quem nos Origenes remittit, apud Eusebium iuvenies, lib. 1x, cap. 8, Præp. cing. C Et rursus libro tertio Moysis mentionem his verbis facit: dein- ceps vero, inquit, Jannes et Jambres, scribæ rerom sacrarum Egyptii, quo tempore Ægypti finibus ejecti Judzi sunt, claruere, viri omnium judicio re- rum magicarum scientia nemini concedentes. Quippe ambo quidem communi Ægyptiorum con- sensu delecti sunt, qui Musæo duci Julorum, cujus apud Deum potentissimæ preces erant, sese oppo- merent, adeoque gravissimas quasque calamitates a Museo in Egyptum invectas omnium in oculis dis- solvere ac dissipare potuerunt. » Lorumden Arta- panus meminit in libro De Judæis; nomina vero non expressit; Euseb. lib. ix, cap. 27. An ex his, ct similibus libris apocryphis, Apuleius, aut ex sa- cra pagina, atque isthac quam habuit cum Christia- his consuetudine, horum notitiam assecutus est, plane nescio certe Augustinus de eodem in jus vo- Calo sic loquitur (lib. viii, cap. 19, De civitate Der) : Postremo ipse Apuleius nunquid apud judices Christianos de magicis artibus accusatus est? > Apuleius in Apolog. Si quamlibet modicum emo- lumentum probaveritis; ego ille sim Charinondas, vel Damnigerou, vel is Moyses, vel Jannes, vel Apollo- ius, vel ipse Dardanus, ve! quicunque alius post Zoroastrem et Hostanem inter magos celebratus esl. Verum hac levia sunt, nec memoratu digna. Solus Macarius monumentum vidit, quod magi con- struxerant; hortum ingressus est, multum auri illic depositum invenit, septuaginta dæmones horrore perculsit, puteum vidit, cadum æneum et ferream catenam: quæ, proh dolor! tempus ita consumpse- rat, ut nos ex ista narratione, et Macarium e púteo D dio Scripturas nostras investigare voluerit et iis motus fuerit, quasi rebus non stultis sed quæ allegoriis teguntur. hujusmodi explicationes allegoricas continent et eleganter scripta sunt, eligit vilius quoddam quod, ut nonnihil possit ad vulgi simplicioris fidem pronovendam conferre, nihil tamen momenti ad persuadendos intelligentiores habet. Tum ait : • Qualis est illa quam legi, Papisci cujusdam et Jasonis contentio, non risu sed miseratione potius digna et odio. Hæc igitur confutare mihi non est propositum. Quippe quorum absurditas omnibus perspicua est, praesertim si quis a se impetrare possit ut libros ipsos audiat. Satius fuerit docere id quod natura docet ipsa, Deum videlicet nihil mortale fecisse, ejus opera quotquot sunt esse inı- mortalia, ab his autem facta esse quæ mortalia sunt; animam Dei esse opus, aliam esse corporis haurire veritatem, ex æquo impossibile videatur. Hinc subit mirari, qui contigisse poterat ut viri doctissimi his et similibus fabulis, quæ partim fic'æ sunt aparte, partim effutitæ temere, fidem adhibe rent. Sane Judaei, æquiores hac in causa judices, eos aquis obrutos fuisse retulere. At fidem longe aliam doctores isti imperitioribus ingenerarunt, dum frustulatin hanc fabulam tam affabre concin- natam transcripsere. Quod si totam recitavero, isti, quos hactenus stupor tenuit et admiratio, riderent restrictis labris, et pulmones agitarent. Vide Pal- lad. Hist. Laus, cap. 20, De Macario Alex. SPEncer. Vale insuper Origenis tract. in Matthaei xxi, 54, 35, ubi de occiso Zacharia, Barachiæ filio ; et Greg. Abulpharajium in Historia dynastiarum, pag. 17. Ibidem Bolerello legendum videtur, tur e codd. manuscriptis. nem hanc Jasonis et Papisci Aristoni Pellæo tribuit S. Maximus in scholiis ad Dionys. De mystica theo- logia, c. 1. inquit, Legi etiam septem cα- los in disputatione Papisci ac Jasonis quæ scripta est ab Aristone Pelleo, quam Clemens Alexandrinus in sexto libro Hypotyposeon ait sanctum Lucam scripsisse. Meminit hujusce disputationis llierony- mus in Quæstionibus in Genesim, et lib. Comm. in Epist. ad Galat., cap. 3, ita scribit : c Memini me in altercatione Jasonis et Papisci, quæ Græco ser- mone conscripta est, ita reperisse, maledictio Dei qui appensus est. . Celsi cujusdam præfatio in hanc concertationem a se La- time versam, ad Vigilium episcopum, inter Cypriani opera haberi solet; quæ etsi non sit Cypriani, per- antiqua tamen est. Quis fuerit hic Celsus, quis lue- rit episcopus Vigilius, ignoratur. Id solum liquet ex plurimis præfationis locis Celsum, vigentibus adbuc persecutionum temporibus et ante susceptam ab imperatoribus Christianam fidem, scripsisse, forte etiam antequam Celsus Epicureus vulgasset suam contra Christianos scriptionem, cujus maledicentiam. si notam habuisset, pro viribus in præfatione sua repressisset. 52. Sub hæc Celsus e scriptis omnibus quæ (95) Καὶ φράσεως. las in editis omissa, supplen- (45) Παπίσκου τινὸς καὶ Ιάσονος. Disputatio-
Καὶ δοκεῖ μοι μηδὲ Πλάτωνος ἀκριβῶς ἀκηκοέναι ὁ τὴν ἀλήθειαν ἐκπεριλαμβάνων ἐν τῷ ἑνὶ τούτῳ συγγράμματι καὶ ἐπιγράφων ἀληθῆ λόγον τὸ καθ’ ἡμῶν ἑαυτοῦ βιβλίον. Ἡ γὰρ ἐν τῷ Τιμαίῳ λέξις φάσκουσα· Ὅταν δ’ οἱ θεοὶ τὴν γῆν ὕδατι καθαίρωσι δεδήλωκεν ὅτι καθαιρομένη ἡ γῆ τοῖς ὕδασιν ἥττονα ἔχει τὰ κακὰ παρὰ τὸν πρὸ τοῦ καθαίρεσθαι χρόνον. Καὶ τοῦτό φαμεν κατὰ Πλάτωνα, τὸ ἥττονα εἶναί ποτε τὰ κακά, διὰ τὴν ἐν τῷ Θεαιτήτῳ λέξιν, φάσκουσαν μὴ δύνασθαι ἀπολέσθαι ἐξ ἀνθρώπων τὰ κακά. Οὐκ οἶδα δὲ τίνα τρόπον πρόνοιαν τιθεὶς ὅσον ἐπὶ ταῖς λέξεσι τοῦ βιβλίου τούτου οὔτε πλείονα οὔτ’ ἐλάττονα ἀλλ’ οἱονεὶ ὡρισμένα φησὶν εἶναι τὰ κακά, ἀναιρῶν δόγμα κάλλιςτον περὶ τοῦ ἀόριστον εἶναι τὴν κακίαν καὶ τὰ κακὰ καὶ τῷ ἰδίῳ λόγῳ ἄπειρα. Καὶ ἔοικε τῷ μήτε ἥττω μήτε πλείονα κακὰ γεγονέναι ἢ εἶναι ἢ ἔσεσθαι ἀκολουθεῖν ὅτι, ὥσπερ κατὰ τοὺς ἄφθαρτον τὸν κόσμον τηροῦντας τὸ ἰσοστάσιον τῶν στοιχείων ἀπὸ τῆς προνοίας γίνεται, οὐκ ἐπιτρεπούσης πλεονεκτεῖν τὸ ἓν αὐτῶν, ἵνα μὴ ὁ κόσμος φθαρῇ· οὕτως οἱονεὶ πρόνοιά τις ἐφέστηκε τοῖς κακοῖς, τοσοῖσδε τυγχάνουσιν, ἵνα μήτε πλείονα γένηται μήτε ἥττονα.
Ιστορίαν. Ἀλλ᾿ οὐκ ἐν ἐκείνῃ σεμνυνόμεθα· ἀπο- δεχόμεθα δ' αὐτὸν μᾶλλον Κέλσου καὶ ἄλλων Ἑλλή νων, βουληθέντα φιλομαθῶς καὶ τὰ ἡμέτερα ἐξετά- σαι, καὶ κινηθέντα ὡς περὶ τροπολογουμένων καὶ οὐ μωρῶν συγγραμμάτων. Ἐξῆς δὲ τούτοις ἐπιλεξάμενος ἀπὸ πάντων συγ- γραμμάτων, τῶν περιεχόντων αλληγορίας καὶ διηγή- σεις μετὰ οὐκ εὐκαταφρονήτου λέξεως καὶ φρά- σεως (95), τὸ εὐτελέστερον καὶ δυνάμενον μέν τι πρὸς τοὺς πολλοὺς καὶ ἁπλουστέρους πίστεως χάριν συμβαλέσθαι, οὐ μὴν οἷόν τε καὶ συνετωτέρους κινῆσαι, φησίν· « Οταν δὴ καὶ Παπίσκου τινὸς καὶ Ἰάσονος (96) ἀντιλογίαν ἔγνων, οὐ γέλωτος, ἀλλὰ μᾶλλον ἐλέους καὶ μίσους ἀξίαν. Εμοιγ᾽ οὖν οὐ ταῦτ᾽ ἐλέγχειν πρό- κειται· ἔστι γὰρ παντί που δῆλα, καὶ μάλιστα εἴ τις ὑπομείναι καὶ ἀνάσχοιτο αὐτῶν ἐπακοῦσαι τῶν συγ- γραμμάτων· ἀλλ' ἐκεῖνο μᾶλλον ἐθέλω διδάξαι τὴν φύσιν, ὅτι ὁ Θεὸς οὐδὲν θνητὸν ἐποίησεν· ἀλλὰ Θεοῦ μὲν ἔργα, ὅσα ἀθάνατα, θνητὰ δ᾽ ἐκείνων. Καὶ ψυχή μὲν, Θεοῦ ἔργον· σώματος δὲ ἄλλη φύσις· καὶ ταύτῃ με οὐδὲν διοίσει νυχτερίδος, ἢ εὐλῆς, ἢ βατράχου, ἢ Β Καὶ ἐν τῇ τρίτῃ δὲ βίβλῳ Μωϋσέως ὁ αὐτὸς τάδε λέγων μνημονεύει· τὰ δ' ἑξῆς Ἰαννῆς καὶ Ἰαμ Ερῆς, Αἰγύπτιοι ἱερογραμματεῖς ἄνδρες οὐδενὸς ἦτα τους μαγεύσαι κριθέντες εἶναι, ἐπὶ Ἰουδαίων ἐξελαυ- νομένων ἐξ Αἰγύπτου. Μουσαίῳ γοῦν, τῷ Ἰουδαίων ἐξηγησαμένῳ, ἀνδρὶ γενομένῳ Θεῷ εὔξασθαι δυνατω- τάτω, οἱ παραστῆναι ἀξιωθέντες ὑπὸ τοῦ πλήθους τοῦ τῶν Αἰγυπτίων, οὗτοι ἦσαν· τῶν τε συμφορῶν, ἃς ὁ Μουσαῖος ἐπῆγε τῇ Αἰγύπτῳ τὰς νεανικωτάτας, αὐ- τῶν ἐπιλύεσθαι ὤφθησαν δυνατοί . ἀλλ᾽ οὐκ ἐν ἐκείνῳ σεμνυνόμεθα. 'Ανέγνων δὲ, τοῦτο ἑπτὰ οὐρανούς καὶ ἐν τῇ συγγεγραμμένη Αρίστωνι τῷ Πελλαίῳ δια λέξει Παπίσκου καὶ Ἰάσονος, ἣν Κλήμης ο Αλεξαν δρεὺς ἐν ἔκτῳ βιβλίῳ τῶν Υποτυπώσεων τὸν ἅγιον Λουκᾶν φησιν ἀναγράψαι. • λοιδορία Θεοῦ ὁ κρεμάμενος, CONTRA CELSUM LIB. 1V. A Celsus aliique Graeci laudandus, qui discendi stu- Dei que per Moysem agebatur, æmulatione commen- titia resistere se putabant: sed cum Moysi virtus in operibus cresceret, humiles facti confessi sunt cum dolore vulnerum Deum in Moysi operatum. » Lo- cum Numenii, ad quem nos Origenes remittit, apud Eusebium iuvenies, lib. 1x, cap. 8, Præp. cing. C Et rursus libro tertio Moysis mentionem his verbis facit: dein- ceps vero, inquit, Jannes et Jambres, scribæ rerom sacrarum Egyptii, quo tempore Ægypti finibus ejecti Judzi sunt, claruere, viri omnium judicio re- rum magicarum scientia nemini concedentes. Quippe ambo quidem communi Ægyptiorum con- sensu delecti sunt, qui Musæo duci Julorum, cujus apud Deum potentissimæ preces erant, sese oppo- merent, adeoque gravissimas quasque calamitates a Museo in Egyptum invectas omnium in oculis dis- solvere ac dissipare potuerunt. » Lorumden Arta- panus meminit in libro De Judæis; nomina vero non expressit; Euseb. lib. ix, cap. 27. An ex his, ct similibus libris apocryphis, Apuleius, aut ex sa- cra pagina, atque isthac quam habuit cum Christia- his consuetudine, horum notitiam assecutus est, plane nescio certe Augustinus de eodem in jus vo- Calo sic loquitur (lib. viii, cap. 19, De civitate Der) : Postremo ipse Apuleius nunquid apud judices Christianos de magicis artibus accusatus est? > Apuleius in Apolog. Si quamlibet modicum emo- lumentum probaveritis; ego ille sim Charinondas, vel Damnigerou, vel is Moyses, vel Jannes, vel Apollo- ius, vel ipse Dardanus, ve! quicunque alius post Zoroastrem et Hostanem inter magos celebratus esl. Verum hac levia sunt, nec memoratu digna. Solus Macarius monumentum vidit, quod magi con- struxerant; hortum ingressus est, multum auri illic depositum invenit, septuaginta dæmones horrore perculsit, puteum vidit, cadum æneum et ferream catenam: quæ, proh dolor! tempus ita consumpse- rat, ut nos ex ista narratione, et Macarium e púteo D dio Scripturas nostras investigare voluerit et iis motus fuerit, quasi rebus non stultis sed quæ allegoriis teguntur. hujusmodi explicationes allegoricas continent et eleganter scripta sunt, eligit vilius quoddam quod, ut nonnihil possit ad vulgi simplicioris fidem pronovendam conferre, nihil tamen momenti ad persuadendos intelligentiores habet. Tum ait : • Qualis est illa quam legi, Papisci cujusdam et Jasonis contentio, non risu sed miseratione potius digna et odio. Hæc igitur confutare mihi non est propositum. Quippe quorum absurditas omnibus perspicua est, praesertim si quis a se impetrare possit ut libros ipsos audiat. Satius fuerit docere id quod natura docet ipsa, Deum videlicet nihil mortale fecisse, ejus opera quotquot sunt esse inı- mortalia, ab his autem facta esse quæ mortalia sunt; animam Dei esse opus, aliam esse corporis haurire veritatem, ex æquo impossibile videatur. Hinc subit mirari, qui contigisse poterat ut viri doctissimi his et similibus fabulis, quæ partim fic'æ sunt aparte, partim effutitæ temere, fidem adhibe rent. Sane Judaei, æquiores hac in causa judices, eos aquis obrutos fuisse retulere. At fidem longe aliam doctores isti imperitioribus ingenerarunt, dum frustulatin hanc fabulam tam affabre concin- natam transcripsere. Quod si totam recitavero, isti, quos hactenus stupor tenuit et admiratio, riderent restrictis labris, et pulmones agitarent. Vide Pal- lad. Hist. Laus, cap. 20, De Macario Alex. SPEncer. Vale insuper Origenis tract. in Matthaei xxi, 54, 35, ubi de occiso Zacharia, Barachiæ filio ; et Greg. Abulpharajium in Historia dynastiarum, pag. 17. Ibidem Bolerello legendum videtur, tur e codd. manuscriptis. nem hanc Jasonis et Papisci Aristoni Pellæo tribuit S. Maximus in scholiis ad Dionys. De mystica theo- logia, c. 1. inquit, Legi etiam septem cα- los in disputatione Papisci ac Jasonis quæ scripta est ab Aristone Pelleo, quam Clemens Alexandrinus in sexto libro Hypotyposeon ait sanctum Lucam scripsisse. Meminit hujusce disputationis llierony- mus in Quæstionibus in Genesim, et lib. Comm. in Epist. ad Galat., cap. 3, ita scribit : c Memini me in altercatione Jasonis et Papisci, quæ Græco ser- mone conscripta est, ita reperisse, maledictio Dei qui appensus est. . Celsi cujusdam præfatio in hanc concertationem a se La- time versam, ad Vigilium episcopum, inter Cypriani opera haberi solet; quæ etsi non sit Cypriani, per- antiqua tamen est. Quis fuerit hic Celsus, quis lue- rit episcopus Vigilius, ignoratur. Id solum liquet ex plurimis præfationis locis Celsum, vigentibus adbuc persecutionum temporibus et ante susceptam ab imperatoribus Christianam fidem, scripsisse, forte etiam antequam Celsus Epicureus vulgasset suam contra Christianos scriptionem, cujus maledicentiam. si notam habuisset, pro viribus in præfatione sua repressisset. 52. Sub hæc Celsus e scriptis omnibus quæ (95) Καὶ φράσεως. las in editis omissa, supplen- (45) Παπίσκου τινὸς καὶ Ιάσονος. Disputatio-
PG 11:1131Καὶ ἄλλως δ’ ἐλέγχεται ὁ τοῦ Κέλσου περὶ τῶν κακῶν λόγος ἀπὸ τῶν ἐξετασάντων φιλοσόφων τὰ περὶ ἀγαθῶν καὶ κακῶν καὶ παραστησάντων καὶ ἀπὸ τῆς ἱστορίας ὅτι πρῶτον μὲν ἔξω πόλεως καὶ προσωπεῖα περικείμεναι αἱ ἑταῖραι ἐξεμίσθουν ἑαυτὰς τοῖς βουλομένοις, εἶθ’ ὕστερον καταφρονήσασαι ἀπέθεντο τὰ προσωπεῖα καὶ ὑπὸ τῶν νόμων μὴ ἐπιτρεπόμεναι εἰσιέναι εἰς τὰς πόλεις ἔξω ἦσαν αὐτῶν, πλείονος δὲ τῆς διαστροφῆς γινομένης ὁσημέραι ἐτόλμησαν καὶ εἰς τὰς πόλεις εἰσελθεῖν. Ταῦτα δὲ Χρύσιππός φησιν ἐν τῇ περὶ ἀγαθῶν καὶ κακῶν εἰσαγωγῇ. Ὅθεν ὡς τῶν κακῶν πλειόνων καὶ ἡττόνων γινομένων ἔστι λαβεῖν ὅτι οἱ καλούμενοι ἀμφίβολοι ἦσάν ποτε προεστηκότες, πάσχοντες καὶ διατιθέντες καὶ ταῖς ἐπιθυμίαις τῶν εἰσιόντων δουλεύοντες· ὕστερον δὲ οἱ ἀγορανόμοι τούτους ἐξῶσαν. Καὶ περὶ μυρίων δ’ ἂν τῶν ἀπὸ κεχυμένης τῆς κακίας ἐπεισελθόντων τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώπων ἔστιν εἰπεῖν ὅτι πρότερον οὐκ ἦν. Αἱ γοῦν ἀρχαιόταται ἱστορίαι, καίτοι γε μυρία ὅσα κατηγοροῦσαι τῶν ἁμαρτανόντων, ἀρρητοποιοὺς οὐκ ἴσασι.
ἀνθρώπου σῶμα. Ὕλη γὰρ ἡ αὐτή, καὶ τὸ φθαρτὴν ταληφθεῖσαν. μὴ πάτης ὠφελείας εἶναι, πηγήν. μή πάσης σοφίας είναι πηγήν. αὐτῶν ὅμοιον. » Οὐδὲν δ' ἧττον έβουλόμην πάνθ' δν- τινοῦν, ἀκούσαντα δεινολογοῦντος Κέλσου, καὶ φά- σκοντος τὸ ἐπιγεγραμμένον σύγγραμμα, Ἰάσονος καὶ Παπίσκου ἀντιλογίαν περὶ Χριστοῦ, οὐ γέλωτος, ἀλλὰ μίσους ἄξιον εἶναι, λαβεῖν εἰς χεῖρας τὸ συγγραμμά τιον, καὶ ὑπομεῖναι καὶ ἀνασχέσθαι ἀκοῦσαι τῶν ἐν αὐτῷ· ἵν' αὐτόθεν καταγνῷ τοῦ Κέλσου, μηδὲν εύ ρίσκων μίσους ἄξιον ἐν τῷ βιβλίῳ. Ἐὰν δ᾽ ἀδεκά- στως τις ἐντυγχάνῃ, εὑρήσει, ὅτι οὐδ᾽ ἐπὶ γέλωτα κινεῖ τὸ βιβλίον, ἐν ᾧ ἀναγέγραπται Χριστιανός Ἰου δαίῳ διαλεγόμενος ἀπὸ τῶν Ἰουδαϊκῶν Γραφῶν, καὶ δεικνὺς τὰς περὶ τοῦ Χριστοῦ προφητείας ἐφαρμόζειν τῷ Ἰησοῦ· καίτοιγε οὐκ ἀγεννῶς, οὐδ᾽ ἀπρεπῶς τῷ Ἰουδαϊκῶ προσώπῳ τοῦ ἑτέρου ἱσταμένου πρὸς τὸν λόγον. Οὐκ οἶδα δ' ὅπως τὰ ἄμικτα, καὶ οὐ πεφυκότα ἅμα συμβαίνειν ἀνθρωπίνη φύσει, συναγαγών, είπε τὸ βιβλίον ἐκεῖνο ἐλέους καὶ μίσους ἄξιον εἶναι. Πά; γὰρ ὁμολογήσει, τὸν ἐλεούμενον μή μισεῖσθαι ὅτ' ἐλεεῖται, καὶ τὸν μισούμενον μὴ ἐλεεῖσθαι ὅτε μια ται. Διὰ τοῦτο δὲ μὴ προκεῖσθαι ἐλέγχειν φησὶ ταῦτα ὁ Κέλσος, ἐπεὶ οἶεται αὐτὰ παντί που δῆλα εἶναι καὶ πρὸ τοῦ ἐπαγομένου λογικῶς ἐλέγχου ὡς φαῦλα καὶ ἐλέους καὶ μίσους άξια. Παρακαλοῦμεν δὲ τὸν ἐντυγ- χάνοντα τῇ ἀπολογίᾳ ταύτῃ πρὸς τὴν Κέλσου κατη γερίαν γεγραμμένῃ ἀνασχέσθαι καὶ ἐπακοῦσαι τῶν συγγραμμάτων ἡμῶν, καὶ ὅση δύναμις, ἐκ τῶν γε- γραμμένων στοχάσασθαι τῆς προαιρέσεως τῶν γρα ψάντων, καὶ τῆς συνειδήσεως, καὶ τῆς διαθέσεως εὑρήσει γὰρ ἄνδρας διαπύρως περὶ ὧν ὑπειλήφασ: διατεινομένους· τινὰς δὲ ἐμφαίνοντας καὶ ἱστορίαν ἑωραμένην καὶ καταλειφθεῖσαν (97) ἀναγράφειν, ὡς παράδοξον καὶ γραφῆς ἀξίαν, ἐπὶ ὠφελείᾳ τῶν ἀκουσομένων. Η τολμάτω τις λέγειν, μὴ πάσης ὠφελείας εἶναι πηγὴν καὶ ἀρχὴν τὸ πιστεῦσαι τῷ τῶν ὅλων Θεῷ, καὶ πάντα πράττειν κατ' ἀναφορὰν τοῦ ἐκείνῳ ἀρέσκειν περὶ οὗτινοσοῦν, καὶ μηδὲν ἀπάρεστον αὐτῷ μηδ' ἐνθυμεῖσθαι, ὡς οὐ μόνον λό γων καὶ ἔργων, ἀλλὰ καὶ διαλογισμών, κριθησομέ νων. Καὶ τὶς ἂν ἄλλος λόγος επιστρεφέστερον προς- άγοι (98) τὴν ἀνθρωπίνην φύσιν τῷ εὖ ζῇν, ὡς ἡ πίστις ἢ ἡ διάληψις περὶ τοῦ πάντ' ἐφορᾷν τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεὸν τὰ ὑφ᾽ ἡμῶν λεγόμενα καὶ πραττόμενα, ἀλλὰ καὶ λογιζόμενα; Παραβαλλέτω (99) γὰρ ὁ βου λόμενος ἄλλην ὁδὸν ἐπιστρέφουσαν ἅμα καὶ βελτιού- σαν οὐ μόνον ἕνα που καὶ δεύτερον, ἀλλ᾽, ὅση δύνα μις, καὶ πλείστους ὅσους, ἵνα τις τῇ παραθέσει ἀμ- φοτέρων τῶν ὁδῶν ἀκριβῶς κατανοήσῃ τὸν διατιθέντε πρὸς τὸ καλὸν λόγον. Ἐπεὶ δ' ἐν ᾗ ἐξεθέμην τοῦ Κέλσου λέξει παρα- φραζούσῃ ἀπὸ τοῦ Τιμαίου (1) τινὰ γέγραπται, ὡς Ἐπεὶ οὖν πάντες, ὅσοι τε περιπολούσι φανερώς, ὅσοι φαίνονται, καθ᾽ ὅσον ἂν ἐθέλωσι θεοί, γένεσιν ἔσχον· λέγει πρὸς αὐτοὺς ὁ τόδε τὸ πᾶν γεννήσεις τάδε· Θεοί θεῶν, καὶ ORIGENIS naturam; atque idcirco humanum corpus nihil a A vespertilione, a verme, a rana differre. Illius enim et istorum eamdem esse materiam, idem in his et in illo esse corruptionis principium. Vellem tamen ut quicunque ex Celso arroganter declamitante audit Papisci et Jasonis de Christo contentionem non risu sed odio potius dignam esse, libellum hunc in ma- nus sumeret, et quæ in illo scribuntur legere sus- tineret; is, cum nihil in illo scripto inveniret odio dignum, Celsum utique damnaret. Neque etiam illi risum movebit, qui libero judicio illum evolverit. Abi enim Christianus cum Judæo disserens demon- strat ex Judaicis Scripturis vaticinia de Christo ad Jesum pertinere, quanquam strenue adversarius contradical personamque Judaicam pulchre susti- neat. B gens quæ misturam non faciunt, nec sunt ejusmodi ut in humanam naturam (simul convenire queant, libellum istum dicere potuerit odio esse et mise ⚫ ratione dignum. Nemo enim non fatebitur, dum quis miserationi est, eum odio non haberi, nec misera- tioni esse quemquam, dum odio habetur. Celsus vero ideo negat sibi propositur esse illa confutare, quod eorum absurditatem patere omnibus existimet, nullumque non videre, vel antequam rationibus refel- lantur, quam miseratione et odio digna sint. Horta- mur tamen omnes, qui in lanc nostram adversus Celsi C calumnias defensionem inciderint, ut Scripturas no- stras audire ne graventur, et ut, quantum pote- runt, ex iis quæ scriptores narrant, colligant quod fuerit eorum propositum, quæ conscientia, qui animi status; animadvertent viros fuisse, qui quæ sibi persuaserant fervide defenderent, quosdam au- tem declarare se res gestas litteris consignare, quas suis oculis hauserant et compertas habebant, res mirificas dignasque quæ monumentis manda- rentur ad lectorum futurorum utilitatem. Et sane neno negare audeat fontem omnis utilitatis et principium esse summo Deo credere, in omnibus actibus eo spectare ut illi placeant, et ne cogitare quidem quidquam quod illi displicere possit, qui non sermonum molo et operum, sed etiam cogita- D tionum futurus est judex. Ecquæ doctrina efficacius inducere homines potest ut vivant bene, quam liæc fides, vel hæc persuasio, supremum Deum omnia nostra intueri, dicta, facta, cogitata? Monstret enim qui voluerit aliam viam, qua ad meliorem frugem revocentur non unus quispiam et alter, sed ingens multitudo: et alterius cum altera compa- ratione dijudicet, utra doctrína ad virtutem per- ducat. ratis ubi quædam e Timão transcripta sunt, hæc Paulo post miss., Libb. editi, rectius. etc. Quando igitur omnes et qui 53. Cæterum nescio quomodo Celsus duo conjun - 54. Quoniam vero in Celsi verbis modo memo- (97) Καταλειφθεῖσαν. Scribendum videtur, και (98) Libb. editi, προσάγει, sed miss., προσάγοι, (99) Libb. editi in margine, παραβαλέτω. (1) ᾿Απὸ τοῦ Τιμαίου. Plat. in Timmo, pag. 4!:
Πῶς ἐκ τούτων καὶ τῶν παραπλησίων οὐ καταγέλαςτος φαίνεται Κέλσος, οἰόμενος τὰ κακὰ μήτε πλείω μήτε ἥττω γενέσθαι ποτ’ ἄν; Εἰ γὰρ καὶ μία τῶν ὅλων φύσις καὶ ἡ αὐτή, οὐ πάντως καὶ ἡ τῶν κακῶν γένεσις ἀεὶ ἡ αὐτή. Ὡς γὰρ μιᾶς καὶ τῆς αὐτῆς οὔσης τῆς τοῦδέ τινος ἀνθρώπου φύσεως οὐκ ἀεὶ τὰ αὐτά ἐστι περὶ τὸ ἡγεμονικὸν αὐτοῦ καὶ τὸν λόγον αὐτοῦ καὶ τὰς πράξεις, ὁτὲ μὲν οὔτε λόγον ἀνειληφότος ὁτὲ δὲ μετὰ τοῦ λόγου κακίαν, καὶ ταύτην ἤτοι ἐπὶ πλεῖον ἢ ἐπ’ ἔλαττον χεομένην, καὶ ἔστιν ὅτε προτραπέντος ἐπ’ ἀρετὴν καὶ προκόπτοντος ἐπὶ πλεῖον ἢ ἐπ’ ἔλαττον καὶ ἐνίοτε φθάνοντος καὶ ἐπ’ αὐτὴν τὴν ἀρετὴν ἐν πλείοσι θεωρίαις γινομένην ἢ ἐν ἐλάττοσιν· οὕτως ἔστιν εἰπεῖν μᾶλλον καὶ ἐπὶ τῆς τῶν ὅλων φύσεως ὅτι, εἰ καὶ μία ἐστὶ καὶ ἡ αὐτὴ τῷ γένει, ἀλλ’ οὐ τὰ αὐτὰ ἀεὶ οὐδ’ ὁμογενῆ συμβαίνει ἐν τοῖς ὅλοις· οὔτε γὰρ εὐφορίαι ἀεὶ οὔτ’ ἀφορίαι ἀλλ’ οὐδὲ ἐπομβρίαι οὔτε αὐχμοί, οὕτω δὲ οὐδὲ ψυχῶν κρειττόνων εὐφορίαι τεταγμέναι ἢ ἀφορίαι, καὶ χειρόνων ἐπὶ πλεῖον χύσις ἢ ἐπ’ ἔλαττον.
ἀνθρώπου σῶμα. Ὕλη γὰρ ἡ αὐτή, καὶ τὸ φθαρτὴν ταληφθεῖσαν. μὴ πάτης ὠφελείας εἶναι, πηγήν. μή πάσης σοφίας είναι πηγήν. αὐτῶν ὅμοιον. » Οὐδὲν δ' ἧττον έβουλόμην πάνθ' δν- τινοῦν, ἀκούσαντα δεινολογοῦντος Κέλσου, καὶ φά- σκοντος τὸ ἐπιγεγραμμένον σύγγραμμα, Ἰάσονος καὶ Παπίσκου ἀντιλογίαν περὶ Χριστοῦ, οὐ γέλωτος, ἀλλὰ μίσους ἄξιον εἶναι, λαβεῖν εἰς χεῖρας τὸ συγγραμμά τιον, καὶ ὑπομεῖναι καὶ ἀνασχέσθαι ἀκοῦσαι τῶν ἐν αὐτῷ· ἵν' αὐτόθεν καταγνῷ τοῦ Κέλσου, μηδὲν εύ ρίσκων μίσους ἄξιον ἐν τῷ βιβλίῳ. Ἐὰν δ᾽ ἀδεκά- στως τις ἐντυγχάνῃ, εὑρήσει, ὅτι οὐδ᾽ ἐπὶ γέλωτα κινεῖ τὸ βιβλίον, ἐν ᾧ ἀναγέγραπται Χριστιανός Ἰου δαίῳ διαλεγόμενος ἀπὸ τῶν Ἰουδαϊκῶν Γραφῶν, καὶ δεικνὺς τὰς περὶ τοῦ Χριστοῦ προφητείας ἐφαρμόζειν τῷ Ἰησοῦ· καίτοιγε οὐκ ἀγεννῶς, οὐδ᾽ ἀπρεπῶς τῷ Ἰουδαϊκῶ προσώπῳ τοῦ ἑτέρου ἱσταμένου πρὸς τὸν λόγον. Οὐκ οἶδα δ' ὅπως τὰ ἄμικτα, καὶ οὐ πεφυκότα ἅμα συμβαίνειν ἀνθρωπίνη φύσει, συναγαγών, είπε τὸ βιβλίον ἐκεῖνο ἐλέους καὶ μίσους ἄξιον εἶναι. Πά; γὰρ ὁμολογήσει, τὸν ἐλεούμενον μή μισεῖσθαι ὅτ' ἐλεεῖται, καὶ τὸν μισούμενον μὴ ἐλεεῖσθαι ὅτε μια ται. Διὰ τοῦτο δὲ μὴ προκεῖσθαι ἐλέγχειν φησὶ ταῦτα ὁ Κέλσος, ἐπεὶ οἶεται αὐτὰ παντί που δῆλα εἶναι καὶ πρὸ τοῦ ἐπαγομένου λογικῶς ἐλέγχου ὡς φαῦλα καὶ ἐλέους καὶ μίσους άξια. Παρακαλοῦμεν δὲ τὸν ἐντυγ- χάνοντα τῇ ἀπολογίᾳ ταύτῃ πρὸς τὴν Κέλσου κατη γερίαν γεγραμμένῃ ἀνασχέσθαι καὶ ἐπακοῦσαι τῶν συγγραμμάτων ἡμῶν, καὶ ὅση δύναμις, ἐκ τῶν γε- γραμμένων στοχάσασθαι τῆς προαιρέσεως τῶν γρα ψάντων, καὶ τῆς συνειδήσεως, καὶ τῆς διαθέσεως εὑρήσει γὰρ ἄνδρας διαπύρως περὶ ὧν ὑπειλήφασ: διατεινομένους· τινὰς δὲ ἐμφαίνοντας καὶ ἱστορίαν ἑωραμένην καὶ καταλειφθεῖσαν (97) ἀναγράφειν, ὡς παράδοξον καὶ γραφῆς ἀξίαν, ἐπὶ ὠφελείᾳ τῶν ἀκουσομένων. Η τολμάτω τις λέγειν, μὴ πάσης ὠφελείας εἶναι πηγὴν καὶ ἀρχὴν τὸ πιστεῦσαι τῷ τῶν ὅλων Θεῷ, καὶ πάντα πράττειν κατ' ἀναφορὰν τοῦ ἐκείνῳ ἀρέσκειν περὶ οὗτινοσοῦν, καὶ μηδὲν ἀπάρεστον αὐτῷ μηδ' ἐνθυμεῖσθαι, ὡς οὐ μόνον λό γων καὶ ἔργων, ἀλλὰ καὶ διαλογισμών, κριθησομέ νων. Καὶ τὶς ἂν ἄλλος λόγος επιστρεφέστερον προς- άγοι (98) τὴν ἀνθρωπίνην φύσιν τῷ εὖ ζῇν, ὡς ἡ πίστις ἢ ἡ διάληψις περὶ τοῦ πάντ' ἐφορᾷν τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεὸν τὰ ὑφ᾽ ἡμῶν λεγόμενα καὶ πραττόμενα, ἀλλὰ καὶ λογιζόμενα; Παραβαλλέτω (99) γὰρ ὁ βου λόμενος ἄλλην ὁδὸν ἐπιστρέφουσαν ἅμα καὶ βελτιού- σαν οὐ μόνον ἕνα που καὶ δεύτερον, ἀλλ᾽, ὅση δύνα μις, καὶ πλείστους ὅσους, ἵνα τις τῇ παραθέσει ἀμ- φοτέρων τῶν ὁδῶν ἀκριβῶς κατανοήσῃ τὸν διατιθέντε πρὸς τὸ καλὸν λόγον. Ἐπεὶ δ' ἐν ᾗ ἐξεθέμην τοῦ Κέλσου λέξει παρα- φραζούσῃ ἀπὸ τοῦ Τιμαίου (1) τινὰ γέγραπται, ὡς Ἐπεὶ οὖν πάντες, ὅσοι τε περιπολούσι φανερώς, ὅσοι φαίνονται, καθ᾽ ὅσον ἂν ἐθέλωσι θεοί, γένεσιν ἔσχον· λέγει πρὸς αὐτοὺς ὁ τόδε τὸ πᾶν γεννήσεις τάδε· Θεοί θεῶν, καὶ ORIGENIS naturam; atque idcirco humanum corpus nihil a A vespertilione, a verme, a rana differre. Illius enim et istorum eamdem esse materiam, idem in his et in illo esse corruptionis principium. Vellem tamen ut quicunque ex Celso arroganter declamitante audit Papisci et Jasonis de Christo contentionem non risu sed odio potius dignam esse, libellum hunc in ma- nus sumeret, et quæ in illo scribuntur legere sus- tineret; is, cum nihil in illo scripto inveniret odio dignum, Celsum utique damnaret. Neque etiam illi risum movebit, qui libero judicio illum evolverit. Abi enim Christianus cum Judæo disserens demon- strat ex Judaicis Scripturis vaticinia de Christo ad Jesum pertinere, quanquam strenue adversarius contradical personamque Judaicam pulchre susti- neat. B gens quæ misturam non faciunt, nec sunt ejusmodi ut in humanam naturam (simul convenire queant, libellum istum dicere potuerit odio esse et mise ⚫ ratione dignum. Nemo enim non fatebitur, dum quis miserationi est, eum odio non haberi, nec misera- tioni esse quemquam, dum odio habetur. Celsus vero ideo negat sibi propositur esse illa confutare, quod eorum absurditatem patere omnibus existimet, nullumque non videre, vel antequam rationibus refel- lantur, quam miseratione et odio digna sint. Horta- mur tamen omnes, qui in lanc nostram adversus Celsi C calumnias defensionem inciderint, ut Scripturas no- stras audire ne graventur, et ut, quantum pote- runt, ex iis quæ scriptores narrant, colligant quod fuerit eorum propositum, quæ conscientia, qui animi status; animadvertent viros fuisse, qui quæ sibi persuaserant fervide defenderent, quosdam au- tem declarare se res gestas litteris consignare, quas suis oculis hauserant et compertas habebant, res mirificas dignasque quæ monumentis manda- rentur ad lectorum futurorum utilitatem. Et sane neno negare audeat fontem omnis utilitatis et principium esse summo Deo credere, in omnibus actibus eo spectare ut illi placeant, et ne cogitare quidem quidquam quod illi displicere possit, qui non sermonum molo et operum, sed etiam cogita- D tionum futurus est judex. Ecquæ doctrina efficacius inducere homines potest ut vivant bene, quam liæc fides, vel hæc persuasio, supremum Deum omnia nostra intueri, dicta, facta, cogitata? Monstret enim qui voluerit aliam viam, qua ad meliorem frugem revocentur non unus quispiam et alter, sed ingens multitudo: et alterius cum altera compa- ratione dijudicet, utra doctrína ad virtutem per- ducat. ratis ubi quædam e Timão transcripta sunt, hæc Paulo post miss., Libb. editi, rectius. etc. Quando igitur omnes et qui 53. Cæterum nescio quomodo Celsus duo conjun - 54. Quoniam vero in Celsi verbis modo memo- (97) Καταλειφθεῖσαν. Scribendum videtur, και (98) Libb. editi, προσάγει, sed miss., προσάγοι, (99) Libb. editi in margine, παραβαλέτω. (1) ᾿Απὸ τοῦ Τιμαίου. Plat. in Timmo, pag. 4!:
PG 11:1133Καὶ ἀναγκαῖός γε τοῖς ἀκριβοῦν πάντα κατὰ τὸ δυνατὸν βουλομένοις ὁ περὶ τῶν κακῶν λόγος, οὐ μενόντων ἀεὶ ἐν ταὐτῷ διὰ τὴν ἤτοι τηροῦσαν τὰ ἐπὶ γῆς πρόνοιαν ἢ κατακλυσμοῖς καὶ ἐκπυρώσεσι καθαίρουσαν, καὶ τάχα οὐ τὰ ἐπὶ γῆς μόνον ἀλλὰ καὶ τὰ ἐν ὅλῳ τῷ κόσμῳ, δεομένῳ καθαρσίου, ὅταν πολλὴ ἡ κακία γένηται ἐν αὐτῷ. Μετὰ ταῦτά φησιν ὁ Κέλσος· Τίς ἡ τῶν κακῶν γένεσις, οὐ ῥᾴδιον μὲν γνῶναι τῷ μὴ φιλοσοφήσαντι, ἐξαρκεῖ δ’ εἰς πλῆθος εἰρῆσθαι ὡς ἐκ θεοῦ μὲν οὐκ ἔστι κακά, ὕλῃ δὲ πρόσκειται καὶ τοῖς θνητοῖς ἐμπολιτεύεται· ὁμοία δ’ ἀπ’ ἀρχῆς εἰς τέλος ἡ τῶν θνητῶν περίοδος, καὶ κατὰ τὰς τεταγμένας ἀνακυκλήσεις ἀνάγκη τὰ αὐτὰ ἀεὶ καὶ γεγονέναι καὶ εἶναι καὶ ἔσεσθαι. Καὶ ὁ μὲν Κέλσος φησὶ τὴν τῶν κακῶν γένεσιν οὐ ῥᾴδιον εἶναι γνῶναι τῷ μὴ φιλοσοφήσαντι, ὡς τοῦ μὲν φιλοσοφοῦντος γνῶναι τὴν γένεσιν αὐτῶν δυναμένου ῥᾳδίως, τοῦ δὲ μὴ φιλοσοφοῦντος οὐ ῥᾳδίως μὲν οἵου τε ὄντος θεωρεῖν τὴν γένεσιν τῶν κακῶν, πλὴν εἰ καὶ μετὰ καμάτου ἀλλά γε δυνατοῦ ὄντος γνῶναι.
ἄρα « Ὁ μὲν Θεὸς οὐδὲν θνητὸν ἐποίησεν, ἀλλὰ μό- Β να τὰ ἀθάνατα, τὰ δὲ θνητὰ ἄλλων ἐστὶν ἔργα (2)· καὶ ψυχὴ μὲν Θεοῦ ἔργον, σώματος δὲ ἄλλη φύσις· καὶ οὐδὲν διοίσει σῶμα ἀνθρώπου σώματος νυκτερί- δος, ἢ εὐλῆς, ἢ βατράχου· ὕλη γὰρ ἡ αὐτὴ, καὶ τὸ φθαρτὸν αὐτῶν ὅμοιον· ο φέρε, καὶ περὶ τούτων ἐπ' ὀλίγον διαλάβωμεν, ἐλέγχοντες τὸν ἤτοι μὴ προσποιού μενον τὴν ἑαυτοῦ Ἐπικούρειον γνώμην, ἢ ὡς ἂν εἴ ποι ἄν τις) ὕστερον μεταθέμενον ἐπὶ τὰ βελτίω, ἢ καὶ (ὡς ἂν ἕτερος λέγοι) τὸν ὁμώνυμον τῷ Ἐπικουρείῳ. Τοιαῦτα γὰρ ἐχρῆν αὐτὸν ἀποφαινόμενον, καὶ ἐναν τία λέγειν οὐ μόνον ἡμῖν προθέμενον, ἀλλὰ καὶ οὐκ ἀγεννεῖ φιλοσόφων αἱρέσει τῶν ἀπὸ τοῦ Κιττιέως Ζήνωνος (3), κατασκευάσαι, ὅτι τὰ τῶν ζώων σε ματα οὐκ ἔστιν ἔργα τοῦ Θεοῦ, καὶ ὅτι ἡ τοσαύτη περὶ αὐτὰ τέχνη οὐκ ἀπὸ τοῦ πρώτου ἐλήλυθε νοῦ. Εδει δ' αὐτὸν καὶ περὶ τῶν τοσούτων, καὶ ὑπ' ἐνυπο αρχούσης (4) άφαντάστου φύσεως διοικουμένων παντοδαπῶν φυτῶν, καὶ πρὸς χρείαν γεγονότων οὐκ εὐκαταφρόνητον ἐν τῷ παντὶ ἀνθρώπων, καὶ τῶν ἀνθρώποις διακονουμένων ζώων, ὅπως ποτὲ ἄλλως ὄντων, μὴ ἀποφήνασθαι μόνον, ἀλλὰ καὶ διδάξαι, ὅτι μὴ τέλειός τις νοῦς τὰς τοσαύτας ενεποίησε ποιότη- τας τῇ ὕλῃ τῶν φυτῶν (5). Εἰ δ᾽ ἅπαξ θεοὺς ἐποίει δημιουργούς πάντων σωμάτων, ὡς μόνης ψυχῆς ἔργον οὔσης Θεοῦ· πῶς οὐχὶ ἑξῆς ἦν τῷ μερίζοντι τὰ τοσαῦτα δημιουργήματα, καὶ πολλοῖς διδόντι, μετά τινος κατασκευάσαι οὐκ εὐκαταφρονή του λόγου θεῶν διαφορὰς, τῶνδε μὲν ἀνθρώπεια κατασκευαζόν- των σώματα, ἑτέρων δὲ φέρ' εἰπεῖν,) κτήνεια (6), Νῦν οὖν λέγω πρὸς ὑμᾶς ἐνδεικνύμενος, μάθετε. θνητὰ ἔτι γένη λοιπὰ τρία γενητά. Τούτων οὖν μὴ γενομένων, οὐρανὸς ἀτελὴς ἔσται· τὰ γὰρ ἅπαντα ἐν αὐτῷ γένη ζώων οὐχ ἕξει· δεῖ δὲ, εἰ μέλ λει τέλειος ἱκανῶς εἶναι. Δι' ἐμοῦ δὲ ταῦτα γενόμενα, καὶ βίου μετασχόντα, θεοῖς ἰσάζοιτ' ἄν. "Ιν' οὖν θνητά τε ᾖ, τό τε πᾶν ὄντως ἅπαν ᾖ, τρέπεσθε κατὰ φύσιν ὑμεῖς ἐπὶ τὴν τῶν ζώων δημιουργίαν, μιμούμενοι τὴν ἐμὴν δύναμιν περὶ τὴν ὑμῶν γένε σιν. Καὶ τῶν μὲν θείων αὐτὸς γίνεται δημιουργός, τῶν δὲ θνητῶν τὴν γένεσιν τοῖς ἑαυτοῦ γεννήμασι δημιουργεῖν προσ- ἔταξεν· οἱ δὲ μιμούμενοι, παραλαβόντες ἀρχὴν ψυ χῆς ἀθάνατον, τὸ μετὰ τοῦτο θνητὸν σῶμα αὐτοὶ περιετόρνευσαν, σχημά τε ἅπαν τὸ σῶμα ἔδοσαν· ἄλλο τε εἶδος ἐν αὐτῷ ψυχῆς προσῳκοδομούντο (νη τὸν, δεινὰ καὶ ἀναγκαῖα ἐν αὐτῷ παθήματα ἔχον. Πρῶτον μὲν ἡδονὴν, μέγιστον κακῶν δέλεαρ, ἐστιν ἔργα, κι Θεοῦ μὲν ἔργα, ὅσα ἀθάνατα· θνητὰ δ᾽ ἐκείνων. ὑπὸ ἓν ὑπαρχούσης. καὶ κατὰ ἄτομον εἶδος αὐτῶν τινας εξ ναι δημιουργούς, καὶ ἄλλων θήρεια. καὶ κατὰ ἄτομον εἶδος αὐτῶν τινας δημιουρ γούς, καὶ ἄλλους κατ' εἶδος ἑκάστου φυτοῦ, καὶ ἑκάστης βοτάνης. δημιουργούς, CONTRA CELSUM LIB. IV. A habentur: Deum nihil mortale fecisse, ejus opera C moventur palamque ostenduntur, et qui eatenus nobis declarantur, quatenus ipsi volunt, creati sunt, tum ad illos Deus is qui omnia genuit, fatur : hæc vos, qui deornin satu orti estis, etc. Et paulo post : Quid sentiami igitur, cognoscite. Tria nobis genera reliqua sunt, eaque genita atque mortalia : quibus prætermissis, cœli absolutio perfecta non erit. Omnia enim genera animalium complexu non tenebit. Teneat autein oportet, si est mundus om nino perfectus futurus. Hæc vero si a me fiant solo, vitaque donentur, diis adæquentur. Ut igitur mortali generentur conditione, et universum hoc omnibus suis partibus sit absolutum, agedum con- vertite vos ex naturæ legibus ad animalium pro- creationen, et vim meam, quam in vestro ortu adhibui, imitamini. » Et pag. : etc. • Divinorum vero ipse est opifex, mortalium re- rum generationem diis a se genitis efficiendam demandavit. Ili igitur suum parentem imitantes, accepto immortali animæ principio, deinceps cor- D quotquot sunt esse immortalia, ab his autem facta esse quæ mortalia sunt; animam opus esse Dei, corporis vero aliam esse naturam, et corpus ho- minis nihil a vespertilionis, aut vermis, ant ranæ corpore discrepare, quippe utriusque eamdem esse materiam, idem in utroque corruptionis princi- pium,, age et de his paulisper disseramus, osten- dentes eum vel Epicuri asseclam esse se dissimu- lare; aut, quod aliquis dixerit, saniora dogmata amplexum esse, aut illum, quod alius dixerit, idem, atque alter Celsus Epicureus, nomen habere. Cum enim hæc proferre, et non solum nobis, sed etiam Cittiensis Zenonis sectæ non obscuri inter philosophos nominis contradicere sibi proposuisset, oportebat ut argumentis probaret animan- tium corpora Dei non esse opera, nec tam præcla- rum in illis condendis artificium fuisse a prima intelligentia profectum. De illis etiam tot et omnis generis stirpibus quæ ab incomprehensibili quæ ipsis inest natura gubernantur, et ad hominum non modicam utilitatem creatæ sunt, et de animantibus quæ hominibus ministrant, quacunque tandem alia ratione editæ fuerint, non solum pronuntiare de- buit, sed praeterea docere non inditas a perfecta quadam intelligentia fuisse materia lot varias qua- litates. Item postquam corpora omnia a diis infe- rioribus fabricari Deumque solius animæ opificem esse fecit; annon consentaneum fuit, ut qui inter multos tanta opera partitus erat, is illud deorum pus mortale ipsi circumtornarunt, et corpus animæ veluti vehiculum dederunt, atque in eo aliam animæ speciem, nimirum mortalem insuper fabricaverunt, quæ graves et necessarias affectiones in seipsa haberet, primum quidem voluptatem, maximam malorum escain, etc. » SPENCER. supra num. : niam (ut praeclare scriptum est a Platone) non no- bis solum nati sumus, ortusque nostri partem pa- tria vindicat, partem parentes, partem amici : atque, ut placet Stoicis, quæ in terris gignuntur, ad usum hominum omnia creari, homines autem ho- minum causa esse generatos, ut ipsi inter se aliis alii prodesse possint, in hoc naturam debemus ducem sequi. » Vile eundem. lib u De natura deo- rum; Senecam, lib. II, cap. 25, De beneficiis, et Lactantium, cap. De ira Dei. SPENCER. lianus secunda manu, rectius quam libb. editi., neque hic locum habere posse. serie legunt, Sed re accurate perpensa, sagaciter deprehendit Boherellus hæc verba non suo loco legi, nihilque aliud esse quam variam lectionem sequentium Prior cu excidisset, propter repetitionem vocis altera ejus locum occupavit, et postea utraque in textum recepta est, sed turbato ordine. Alterutra igitur expungi debuit. Itaque priorem expunximus. (2) Αλλων ἐστὶν ἔργα. Forte legendum, αὐτῶν (3) Ζήνωνος. Tull., lib. 1 De officiis : « Sed quo (4) Υπ' ἐνυπαρχούσης. Sic habet codex Ju (5) Τῶν φυτών. Hæc videntur e textu ejicienda, (6) Libl. editi post vocem κτήνεια continua
Ἡμεῖς δὲ καὶ πρὸς τοῦτό φαμεν ὅτι τὴν τῶν κακῶν γένεσιν οὐδὲ τῷ φιλοσοφήσαντι γνῶναι ῥᾴδιον, τάχα δὲ οὐδὲ τούτοις καθαρῶς αὐτὴν γνῶναι δυνατόν, ἐὰν μὴ θεοῦ ἐπιπνοίᾳ καὶ τίνα τὰ κακὰ τρανωθῇ καὶ πῶς ὑπέστη δηλωθῇ καὶ τίνα τρόπον ἀφανισθήσεται νοηθῇ. Ἐν κακοῖς γοῦν οὔσης καὶ τῆς περὶ θεοῦ ἀγνοίας, ὄντος δὲ μεγίστου κακοῦ καὶ τοῦ μὴ εἰδέναι τὸν τρόπον τῆς τοῦ θεοῦ θεραπείας καὶ τῆς εἰς αὐτὸν εὐσεβείας, πάντως μὲν καὶ κατὰ Κέλσον τινὲς τῶν φιλοσοφησάντων οὐκ ἔγνωσαν, ὅπερ δῆλόν ἐστιν ἐκ τῶν διαφόρων ἐν φιλοσοφίᾳ αἱρέσεων· καθ’ ἡμᾶς δὲ οὐδεὶς μὴ ἐγνωκὼς κακὸν εἶναι τὸ νομίζειν εὐσέβειαν σῴζεσθαι ἐν τοῖς καθεστηκόσι κατὰ τὰς κοινότερον νοουμένας πολιτείας νόμοις οἷός τε ἔσται τὴν γένεσιν γνῶναι τῶν κακῶν. Καὶ οὐδεὶς μὴ διαλαβὼν τὰ περὶ τοῦ καλουμένου διαβόλου καὶ τῶν ἀγγέλων αὐτοῦ, τίς τε πρὸ τοῦ διάβολος γεγενῆσθαι οὗτος ἦν καὶ πῶς γεγένηται διάβολος καὶ τίς ἡ αἰτία τοῦ συναποστῆναι αὐτῷ τοὺς καλουμένους αὐτοῦ ἀγγέλους, οἷός τε ἔσται γνῶναι τὴν γένεσιν τῶν κακῶν.
ἄρα « Ὁ μὲν Θεὸς οὐδὲν θνητὸν ἐποίησεν, ἀλλὰ μό- Β να τὰ ἀθάνατα, τὰ δὲ θνητὰ ἄλλων ἐστὶν ἔργα (2)· καὶ ψυχὴ μὲν Θεοῦ ἔργον, σώματος δὲ ἄλλη φύσις· καὶ οὐδὲν διοίσει σῶμα ἀνθρώπου σώματος νυκτερί- δος, ἢ εὐλῆς, ἢ βατράχου· ὕλη γὰρ ἡ αὐτὴ, καὶ τὸ φθαρτὸν αὐτῶν ὅμοιον· ο φέρε, καὶ περὶ τούτων ἐπ' ὀλίγον διαλάβωμεν, ἐλέγχοντες τὸν ἤτοι μὴ προσποιού μενον τὴν ἑαυτοῦ Ἐπικούρειον γνώμην, ἢ ὡς ἂν εἴ ποι ἄν τις) ὕστερον μεταθέμενον ἐπὶ τὰ βελτίω, ἢ καὶ (ὡς ἂν ἕτερος λέγοι) τὸν ὁμώνυμον τῷ Ἐπικουρείῳ. Τοιαῦτα γὰρ ἐχρῆν αὐτὸν ἀποφαινόμενον, καὶ ἐναν τία λέγειν οὐ μόνον ἡμῖν προθέμενον, ἀλλὰ καὶ οὐκ ἀγεννεῖ φιλοσόφων αἱρέσει τῶν ἀπὸ τοῦ Κιττιέως Ζήνωνος (3), κατασκευάσαι, ὅτι τὰ τῶν ζώων σε ματα οὐκ ἔστιν ἔργα τοῦ Θεοῦ, καὶ ὅτι ἡ τοσαύτη περὶ αὐτὰ τέχνη οὐκ ἀπὸ τοῦ πρώτου ἐλήλυθε νοῦ. Εδει δ' αὐτὸν καὶ περὶ τῶν τοσούτων, καὶ ὑπ' ἐνυπο αρχούσης (4) άφαντάστου φύσεως διοικουμένων παντοδαπῶν φυτῶν, καὶ πρὸς χρείαν γεγονότων οὐκ εὐκαταφρόνητον ἐν τῷ παντὶ ἀνθρώπων, καὶ τῶν ἀνθρώποις διακονουμένων ζώων, ὅπως ποτὲ ἄλλως ὄντων, μὴ ἀποφήνασθαι μόνον, ἀλλὰ καὶ διδάξαι, ὅτι μὴ τέλειός τις νοῦς τὰς τοσαύτας ενεποίησε ποιότη- τας τῇ ὕλῃ τῶν φυτῶν (5). Εἰ δ᾽ ἅπαξ θεοὺς ἐποίει δημιουργούς πάντων σωμάτων, ὡς μόνης ψυχῆς ἔργον οὔσης Θεοῦ· πῶς οὐχὶ ἑξῆς ἦν τῷ μερίζοντι τὰ τοσαῦτα δημιουργήματα, καὶ πολλοῖς διδόντι, μετά τινος κατασκευάσαι οὐκ εὐκαταφρονή του λόγου θεῶν διαφορὰς, τῶνδε μὲν ἀνθρώπεια κατασκευαζόν- των σώματα, ἑτέρων δὲ φέρ' εἰπεῖν,) κτήνεια (6), Νῦν οὖν λέγω πρὸς ὑμᾶς ἐνδεικνύμενος, μάθετε. θνητὰ ἔτι γένη λοιπὰ τρία γενητά. Τούτων οὖν μὴ γενομένων, οὐρανὸς ἀτελὴς ἔσται· τὰ γὰρ ἅπαντα ἐν αὐτῷ γένη ζώων οὐχ ἕξει· δεῖ δὲ, εἰ μέλ λει τέλειος ἱκανῶς εἶναι. Δι' ἐμοῦ δὲ ταῦτα γενόμενα, καὶ βίου μετασχόντα, θεοῖς ἰσάζοιτ' ἄν. "Ιν' οὖν θνητά τε ᾖ, τό τε πᾶν ὄντως ἅπαν ᾖ, τρέπεσθε κατὰ φύσιν ὑμεῖς ἐπὶ τὴν τῶν ζώων δημιουργίαν, μιμούμενοι τὴν ἐμὴν δύναμιν περὶ τὴν ὑμῶν γένε σιν. Καὶ τῶν μὲν θείων αὐτὸς γίνεται δημιουργός, τῶν δὲ θνητῶν τὴν γένεσιν τοῖς ἑαυτοῦ γεννήμασι δημιουργεῖν προσ- ἔταξεν· οἱ δὲ μιμούμενοι, παραλαβόντες ἀρχὴν ψυ χῆς ἀθάνατον, τὸ μετὰ τοῦτο θνητὸν σῶμα αὐτοὶ περιετόρνευσαν, σχημά τε ἅπαν τὸ σῶμα ἔδοσαν· ἄλλο τε εἶδος ἐν αὐτῷ ψυχῆς προσῳκοδομούντο (νη τὸν, δεινὰ καὶ ἀναγκαῖα ἐν αὐτῷ παθήματα ἔχον. Πρῶτον μὲν ἡδονὴν, μέγιστον κακῶν δέλεαρ, ἐστιν ἔργα, κι Θεοῦ μὲν ἔργα, ὅσα ἀθάνατα· θνητὰ δ᾽ ἐκείνων. ὑπὸ ἓν ὑπαρχούσης. καὶ κατὰ ἄτομον εἶδος αὐτῶν τινας εξ ναι δημιουργούς, καὶ ἄλλων θήρεια. καὶ κατὰ ἄτομον εἶδος αὐτῶν τινας δημιουρ γούς, καὶ ἄλλους κατ' εἶδος ἑκάστου φυτοῦ, καὶ ἑκάστης βοτάνης. δημιουργούς, CONTRA CELSUM LIB. IV. A habentur: Deum nihil mortale fecisse, ejus opera C moventur palamque ostenduntur, et qui eatenus nobis declarantur, quatenus ipsi volunt, creati sunt, tum ad illos Deus is qui omnia genuit, fatur : hæc vos, qui deornin satu orti estis, etc. Et paulo post : Quid sentiami igitur, cognoscite. Tria nobis genera reliqua sunt, eaque genita atque mortalia : quibus prætermissis, cœli absolutio perfecta non erit. Omnia enim genera animalium complexu non tenebit. Teneat autein oportet, si est mundus om nino perfectus futurus. Hæc vero si a me fiant solo, vitaque donentur, diis adæquentur. Ut igitur mortali generentur conditione, et universum hoc omnibus suis partibus sit absolutum, agedum con- vertite vos ex naturæ legibus ad animalium pro- creationen, et vim meam, quam in vestro ortu adhibui, imitamini. » Et pag. : etc. • Divinorum vero ipse est opifex, mortalium re- rum generationem diis a se genitis efficiendam demandavit. Ili igitur suum parentem imitantes, accepto immortali animæ principio, deinceps cor- D quotquot sunt esse immortalia, ab his autem facta esse quæ mortalia sunt; animam opus esse Dei, corporis vero aliam esse naturam, et corpus ho- minis nihil a vespertilionis, aut vermis, ant ranæ corpore discrepare, quippe utriusque eamdem esse materiam, idem in utroque corruptionis princi- pium,, age et de his paulisper disseramus, osten- dentes eum vel Epicuri asseclam esse se dissimu- lare; aut, quod aliquis dixerit, saniora dogmata amplexum esse, aut illum, quod alius dixerit, idem, atque alter Celsus Epicureus, nomen habere. Cum enim hæc proferre, et non solum nobis, sed etiam Cittiensis Zenonis sectæ non obscuri inter philosophos nominis contradicere sibi proposuisset, oportebat ut argumentis probaret animan- tium corpora Dei non esse opera, nec tam præcla- rum in illis condendis artificium fuisse a prima intelligentia profectum. De illis etiam tot et omnis generis stirpibus quæ ab incomprehensibili quæ ipsis inest natura gubernantur, et ad hominum non modicam utilitatem creatæ sunt, et de animantibus quæ hominibus ministrant, quacunque tandem alia ratione editæ fuerint, non solum pronuntiare de- buit, sed praeterea docere non inditas a perfecta quadam intelligentia fuisse materia lot varias qua- litates. Item postquam corpora omnia a diis infe- rioribus fabricari Deumque solius animæ opificem esse fecit; annon consentaneum fuit, ut qui inter multos tanta opera partitus erat, is illud deorum pus mortale ipsi circumtornarunt, et corpus animæ veluti vehiculum dederunt, atque in eo aliam animæ speciem, nimirum mortalem insuper fabricaverunt, quæ graves et necessarias affectiones in seipsa haberet, primum quidem voluptatem, maximam malorum escain, etc. » SPENCER. supra num. : niam (ut praeclare scriptum est a Platone) non no- bis solum nati sumus, ortusque nostri partem pa- tria vindicat, partem parentes, partem amici : atque, ut placet Stoicis, quæ in terris gignuntur, ad usum hominum omnia creari, homines autem ho- minum causa esse generatos, ut ipsi inter se aliis alii prodesse possint, in hoc naturam debemus ducem sequi. » Vile eundem. lib u De natura deo- rum; Senecam, lib. II, cap. 25, De beneficiis, et Lactantium, cap. De ira Dei. SPENCER. lianus secunda manu, rectius quam libb. editi., neque hic locum habere posse. serie legunt, Sed re accurate perpensa, sagaciter deprehendit Boherellus hæc verba non suo loco legi, nihilque aliud esse quam variam lectionem sequentium Prior cu excidisset, propter repetitionem vocis altera ejus locum occupavit, et postea utraque in textum recepta est, sed turbato ordine. Alterutra igitur expungi debuit. Itaque priorem expunximus. (2) Αλλων ἐστὶν ἔργα. Forte legendum, αὐτῶν (3) Ζήνωνος. Tull., lib. 1 De officiis : « Sed quo (4) Υπ' ἐνυπαρχούσης. Sic habet codex Ju (5) Τῶν φυτών. Hæc videntur e textu ejicienda, (6) Libl. editi post vocem κτήνεια continua
Δεῖ δὲ τὸν μέλλοντα ταύτην εἰδέναι καὶ περὶ δαιμόνων ἀκριβέστερον διειληφέναι ὅτι τε μή εἰσι, καθὸ δαίμονές εἰσι, δημιουργήματα τοῦ θεοῦ, ἀλλὰ μόνον καθὸ λογικοί τινες, καὶ πόθεν ἐληλύθασιν ἐπὶ τὸ τοιοῦτοι γενέσθαι, ὡς ἐν καταστάσει δαιμόνων αὐτῶν ὑποστῆναι τὸ ἡγεμονικόν. Εἴπερ οὖν ἄλλος τις τόπος τῶν ἐν ἀνθρώποις ἐξετάσεως δεομένων δυσθήρατός ἐστι τῇ φύσει ἡμῶν, ἐν τούτοις καὶ ἡ τῶν κακῶν ταχθείη ἂν γένεσις. Εἶτα, ὡς ἔχων μέν τινα περὶ τῆς τῶν κακῶν γενέσεως εἰπεῖν ἀπορρητότερα σιωπῶν δ’ ἐκεῖνα καὶ τὰ πλήθεσιν ἁρμόζοντα λέγων, φησὶ τὸ ἐξαρκεῖν εἰρῆσθαι εἰς πλῆθος περὶ τῆς τῶν κακῶν γενέσεως ὡς ἐκ θεοῦ μὲν οὐκ ἔστι κακά, ὕλῃ δὲ πρόσκειται καὶ τοῖς θνητοῖς ἐμπολιτεύεται. Ἀληθὲς μὲν οὖν ὅτι οὐκ ἔστι κακὰ ἐκ θεοῦ· καὶ κατὰ τὸν Ἱερεμίαν γὰρ ἡμῶν σαφὲς ὅτι Ἐκ στόματος κυρίου οὐκ ἐξελεύσεται τὰ κακὰ καὶ τὸ ἀγαθόν· τὸ δὲ τὴν ὕλην τοῖς θνητοῖς ἐμπολιτευομένην αἰτίαν εἶναι τῶν κακῶν καθ’ ἡμᾶς οὐκ ἀληθές. Τὸ γὰρ ἑκάστου ἡγεμονικὸν αἴτιον τῆς ὑποστάσης ἐν αὐτῷ κακίας ἐστίν, ἥτις ἐστὶ τὸ κακόν· κακὰ δὲ καὶ αἱ ἀπ’ αὐτῆς πράξεις, καὶ ἄλλο οὐδὲν ὡς πρὸς ἀκριβῆ λόγον καθ’ ἡμᾶς ἐστι κακόν.
ἄρα « Ὁ μὲν Θεὸς οὐδὲν θνητὸν ἐποίησεν, ἀλλὰ μό- Β να τὰ ἀθάνατα, τὰ δὲ θνητὰ ἄλλων ἐστὶν ἔργα (2)· καὶ ψυχὴ μὲν Θεοῦ ἔργον, σώματος δὲ ἄλλη φύσις· καὶ οὐδὲν διοίσει σῶμα ἀνθρώπου σώματος νυκτερί- δος, ἢ εὐλῆς, ἢ βατράχου· ὕλη γὰρ ἡ αὐτὴ, καὶ τὸ φθαρτὸν αὐτῶν ὅμοιον· ο φέρε, καὶ περὶ τούτων ἐπ' ὀλίγον διαλάβωμεν, ἐλέγχοντες τὸν ἤτοι μὴ προσποιού μενον τὴν ἑαυτοῦ Ἐπικούρειον γνώμην, ἢ ὡς ἂν εἴ ποι ἄν τις) ὕστερον μεταθέμενον ἐπὶ τὰ βελτίω, ἢ καὶ (ὡς ἂν ἕτερος λέγοι) τὸν ὁμώνυμον τῷ Ἐπικουρείῳ. Τοιαῦτα γὰρ ἐχρῆν αὐτὸν ἀποφαινόμενον, καὶ ἐναν τία λέγειν οὐ μόνον ἡμῖν προθέμενον, ἀλλὰ καὶ οὐκ ἀγεννεῖ φιλοσόφων αἱρέσει τῶν ἀπὸ τοῦ Κιττιέως Ζήνωνος (3), κατασκευάσαι, ὅτι τὰ τῶν ζώων σε ματα οὐκ ἔστιν ἔργα τοῦ Θεοῦ, καὶ ὅτι ἡ τοσαύτη περὶ αὐτὰ τέχνη οὐκ ἀπὸ τοῦ πρώτου ἐλήλυθε νοῦ. Εδει δ' αὐτὸν καὶ περὶ τῶν τοσούτων, καὶ ὑπ' ἐνυπο αρχούσης (4) άφαντάστου φύσεως διοικουμένων παντοδαπῶν φυτῶν, καὶ πρὸς χρείαν γεγονότων οὐκ εὐκαταφρόνητον ἐν τῷ παντὶ ἀνθρώπων, καὶ τῶν ἀνθρώποις διακονουμένων ζώων, ὅπως ποτὲ ἄλλως ὄντων, μὴ ἀποφήνασθαι μόνον, ἀλλὰ καὶ διδάξαι, ὅτι μὴ τέλειός τις νοῦς τὰς τοσαύτας ενεποίησε ποιότη- τας τῇ ὕλῃ τῶν φυτῶν (5). Εἰ δ᾽ ἅπαξ θεοὺς ἐποίει δημιουργούς πάντων σωμάτων, ὡς μόνης ψυχῆς ἔργον οὔσης Θεοῦ· πῶς οὐχὶ ἑξῆς ἦν τῷ μερίζοντι τὰ τοσαῦτα δημιουργήματα, καὶ πολλοῖς διδόντι, μετά τινος κατασκευάσαι οὐκ εὐκαταφρονή του λόγου θεῶν διαφορὰς, τῶνδε μὲν ἀνθρώπεια κατασκευαζόν- των σώματα, ἑτέρων δὲ φέρ' εἰπεῖν,) κτήνεια (6), Νῦν οὖν λέγω πρὸς ὑμᾶς ἐνδεικνύμενος, μάθετε. θνητὰ ἔτι γένη λοιπὰ τρία γενητά. Τούτων οὖν μὴ γενομένων, οὐρανὸς ἀτελὴς ἔσται· τὰ γὰρ ἅπαντα ἐν αὐτῷ γένη ζώων οὐχ ἕξει· δεῖ δὲ, εἰ μέλ λει τέλειος ἱκανῶς εἶναι. Δι' ἐμοῦ δὲ ταῦτα γενόμενα, καὶ βίου μετασχόντα, θεοῖς ἰσάζοιτ' ἄν. "Ιν' οὖν θνητά τε ᾖ, τό τε πᾶν ὄντως ἅπαν ᾖ, τρέπεσθε κατὰ φύσιν ὑμεῖς ἐπὶ τὴν τῶν ζώων δημιουργίαν, μιμούμενοι τὴν ἐμὴν δύναμιν περὶ τὴν ὑμῶν γένε σιν. Καὶ τῶν μὲν θείων αὐτὸς γίνεται δημιουργός, τῶν δὲ θνητῶν τὴν γένεσιν τοῖς ἑαυτοῦ γεννήμασι δημιουργεῖν προσ- ἔταξεν· οἱ δὲ μιμούμενοι, παραλαβόντες ἀρχὴν ψυ χῆς ἀθάνατον, τὸ μετὰ τοῦτο θνητὸν σῶμα αὐτοὶ περιετόρνευσαν, σχημά τε ἅπαν τὸ σῶμα ἔδοσαν· ἄλλο τε εἶδος ἐν αὐτῷ ψυχῆς προσῳκοδομούντο (νη τὸν, δεινὰ καὶ ἀναγκαῖα ἐν αὐτῷ παθήματα ἔχον. Πρῶτον μὲν ἡδονὴν, μέγιστον κακῶν δέλεαρ, ἐστιν ἔργα, κι Θεοῦ μὲν ἔργα, ὅσα ἀθάνατα· θνητὰ δ᾽ ἐκείνων. ὑπὸ ἓν ὑπαρχούσης. καὶ κατὰ ἄτομον εἶδος αὐτῶν τινας εξ ναι δημιουργούς, καὶ ἄλλων θήρεια. καὶ κατὰ ἄτομον εἶδος αὐτῶν τινας δημιουρ γούς, καὶ ἄλλους κατ' εἶδος ἑκάστου φυτοῦ, καὶ ἑκάστης βοτάνης. δημιουργούς, CONTRA CELSUM LIB. IV. A habentur: Deum nihil mortale fecisse, ejus opera C moventur palamque ostenduntur, et qui eatenus nobis declarantur, quatenus ipsi volunt, creati sunt, tum ad illos Deus is qui omnia genuit, fatur : hæc vos, qui deornin satu orti estis, etc. Et paulo post : Quid sentiami igitur, cognoscite. Tria nobis genera reliqua sunt, eaque genita atque mortalia : quibus prætermissis, cœli absolutio perfecta non erit. Omnia enim genera animalium complexu non tenebit. Teneat autein oportet, si est mundus om nino perfectus futurus. Hæc vero si a me fiant solo, vitaque donentur, diis adæquentur. Ut igitur mortali generentur conditione, et universum hoc omnibus suis partibus sit absolutum, agedum con- vertite vos ex naturæ legibus ad animalium pro- creationen, et vim meam, quam in vestro ortu adhibui, imitamini. » Et pag. : etc. • Divinorum vero ipse est opifex, mortalium re- rum generationem diis a se genitis efficiendam demandavit. Ili igitur suum parentem imitantes, accepto immortali animæ principio, deinceps cor- D quotquot sunt esse immortalia, ab his autem facta esse quæ mortalia sunt; animam opus esse Dei, corporis vero aliam esse naturam, et corpus ho- minis nihil a vespertilionis, aut vermis, ant ranæ corpore discrepare, quippe utriusque eamdem esse materiam, idem in utroque corruptionis princi- pium,, age et de his paulisper disseramus, osten- dentes eum vel Epicuri asseclam esse se dissimu- lare; aut, quod aliquis dixerit, saniora dogmata amplexum esse, aut illum, quod alius dixerit, idem, atque alter Celsus Epicureus, nomen habere. Cum enim hæc proferre, et non solum nobis, sed etiam Cittiensis Zenonis sectæ non obscuri inter philosophos nominis contradicere sibi proposuisset, oportebat ut argumentis probaret animan- tium corpora Dei non esse opera, nec tam præcla- rum in illis condendis artificium fuisse a prima intelligentia profectum. De illis etiam tot et omnis generis stirpibus quæ ab incomprehensibili quæ ipsis inest natura gubernantur, et ad hominum non modicam utilitatem creatæ sunt, et de animantibus quæ hominibus ministrant, quacunque tandem alia ratione editæ fuerint, non solum pronuntiare de- buit, sed praeterea docere non inditas a perfecta quadam intelligentia fuisse materia lot varias qua- litates. Item postquam corpora omnia a diis infe- rioribus fabricari Deumque solius animæ opificem esse fecit; annon consentaneum fuit, ut qui inter multos tanta opera partitus erat, is illud deorum pus mortale ipsi circumtornarunt, et corpus animæ veluti vehiculum dederunt, atque in eo aliam animæ speciem, nimirum mortalem insuper fabricaverunt, quæ graves et necessarias affectiones in seipsa haberet, primum quidem voluptatem, maximam malorum escain, etc. » SPENCER. supra num. : niam (ut praeclare scriptum est a Platone) non no- bis solum nati sumus, ortusque nostri partem pa- tria vindicat, partem parentes, partem amici : atque, ut placet Stoicis, quæ in terris gignuntur, ad usum hominum omnia creari, homines autem ho- minum causa esse generatos, ut ipsi inter se aliis alii prodesse possint, in hoc naturam debemus ducem sequi. » Vile eundem. lib u De natura deo- rum; Senecam, lib. II, cap. 25, De beneficiis, et Lactantium, cap. De ira Dei. SPENCER. lianus secunda manu, rectius quam libb. editi., neque hic locum habere posse. serie legunt, Sed re accurate perpensa, sagaciter deprehendit Boherellus hæc verba non suo loco legi, nihilque aliud esse quam variam lectionem sequentium Prior cu excidisset, propter repetitionem vocis altera ejus locum occupavit, et postea utraque in textum recepta est, sed turbato ordine. Alterutra igitur expungi debuit. Itaque priorem expunximus. (2) Αλλων ἐστὶν ἔργα. Forte legendum, αὐτῶν (3) Ζήνωνος. Tull., lib. 1 De officiis : « Sed quo (4) Υπ' ἐνυπαρχούσης. Sic habet codex Ju (5) Τῶν φυτών. Hæc videntur e textu ejicienda, (6) Libl. editi post vocem κτήνεια continua
PG 11:1135Ἀλλ’ οἶδα τὸν λόγον δεόμενον πολλῆς ἐξεργασίας καὶ κατασκευῆς, χάριτι θεοῦ, φωτίζοντος τὸ ἡγεμονικόν, δυναμένων γενέσθαι τῷ κριθέντι ὑπὸ θεοῦ ἀξίῳ καὶ τῆς περὶ τὸν τόπον τοῦτον γνώσεως. Οὐκ οἶδα δὲ πῶς χρήσιμον ἔδοξε τῷ Κέλσῳ καθ’ ἡμῶν γράφοντι παραρρίψαι δόγμα, πολλῆς δεόμενον κἂν δοκούσης ἀποδείξεως, κατὰ τὸ δυνατὸν παριστάσης ὅτι ὁμοία ἀπ’ ἀρχῆς εἰς τέλος ἐστὶν ἡ τῶν θνητῶν περίοδος, καὶ κατὰ τὰς τεταγμένας ἀνακυκλήσεις ἀνάγκη τὰ αὐτὰ ἀεὶ καὶ γεγονέναι καὶ εἶναι καὶ ἔσεσθαι. Ὅπερ ἐὰν ᾖ ἀληθές, τὸ ἐφ’ ἡμῖν ἀνῄρηται. Εἰ γὰρ κατὰ τὰς τεταγμένας ἀνακυκλήσεις ἀνάγκη τὰ αὐτὰ ἀεὶ καὶ γεγονέναι καὶ εἶναι καὶ ἔσεσθαι ἐν τῇ τῶν θνητῶν περιόδῳ, δῆλον ὅτι ἀνάγκη ἀεὶ Σωκράτη μὲν φιλοσοφήσειν καὶ κατηγορηθήσεσθαι ἐπὶ καινοῖς δαιμονίοις καὶ τῇ τῶν νέων διαφθορᾷ, Ἄνυτον δὲ καὶ Μέλητον ἀεὶ κατηγορήσειν αὐτοῦ, καὶ τὴν ἐν Ἀρείῳ πάγῳ βουλὴν καταψηφίσεσθαι αὐτοῦ τὸν διὰ τοῦ κωνείου θάνατον. Οὕτω δὲ ἀνάγκη ἀεὶ κατὰ τὰς τεταγμένας περιόδους Φάλαριν τυραννήσειν καὶ τὸν Φεραῖον Ἀλέξανδρον τὰ αὐτὰ ὠμοποιήσειν, τούς τε εἰς τὸν Φαλάριδος ταῦρον καταδικασθέντας ἀεὶ ἐν αὐτῷ μυκήσεσθαι·
ἅπερ ἐὰν δοθῇ, οὐκ οἶδ’ ὅπως τὸ ἐφ’ ἡμῖν σωθήσεται καὶ ἔπαινοι καὶ ψόγοι εὐλόγως ἔσονται. Λελέξεται δὲ πρὸς τὴν τοιαύτην ὑπόθεσιν τῷ Κέλσῳ ὅτι, εἴπερ ὁμοία ἐστὶν ἀπ’ ἀρχῆς εἰς τέλος ἡ τῶν θνητῶν ἀεὶ περίοδος, καὶ κατὰ τὰς τεταγμένας ἀνακυκλήσεις ἀνάγκη τὰ αὐτὰ ἀεὶ καὶ γεγονέναι καὶ εἶναι καὶ ἔσεσθαι, ἀνάγκη ἀεὶ κατὰ τὰς τεταγμένας περιόδους Μωϋσέα μὲν μετὰ τοῦ λαοῦ τῶν Ἰουδαίων ἐξελθεῖν ἐκ τῆς Αἰγύπτου, Ἰησοῦν δὲ πάλιν ἐπιδημῆσαι τῷ βίῳ τὰ αὐτὰ ποιήσοντα, ἅπερ οὐχ ἅπαξ ἀλλ’ ἀπειράκις κατὰ περιόδους πεποίηκεν· ἀλλὰ καὶ Χριστιανοὶ οἱ αὐτοὶ ἔσονται ἐν ταῖς τεταγμέναις ἀνακυκλήσεσιν, καὶ πάλιν Κέλσος γράψει τὸ βιβλίον τοῦτο, ἀπειράκις αὐτὸ πρότερον γράψας. Ὁ μὲν οὖν Κέλσος μόνην τὴν θνητῶν περίοδον κατὰ τὰς τεταγμένας ἀνακυκλήσεις ἐξ ἀνάγκης φησὶν ἀεὶ γεγονέναι καὶ εἶναι καὶ ἔσεσθαι· τῶν δὲ Στωϊκῶν οἱ πλείους οὐ μόνον τὴν τῶν θνητῶν περιόδον τοιαύτην εἶναί φασιν ἀλλὰ καὶ τὴν τῶν ἀθανάτων καὶ τῶν κατ’ αὐτοὺς θεῶν. Μετὰ γὰρ τὴν τοῦ παντὸς ἐκπύρωσιν, ἀπειράκις γενομένην καὶ ἀπειράκις ἐσομένην, ἡ αὐτὴ τάξις ἀπ’ ἀρχῆς μέχρι τέλους πάντων γέγονέ τε καὶ ἔσται.
PG 11:1137Πειρώμενοι μέντοι θεραπεύειν πως τὰς ἀπεμφάσεις οἱ ἀπὸ τῆς Στοᾶς οὐκ οἶδ’ ὅπως ἀπαραλλάκτους φασὶν ἔσεσθαι κατὰ περίοδον τοῖς ἀπὸ τῶν προτέρων περιόδων πάντας, ἵνα μὴ Σωκράτης πάλιν γένηται, ἀλλ’ ἀπαράλλακτός τις τῷ Σωκράτει, γαμήσων ἀπαράλλακτον τῇ Ξανθίππῃ καὶ κατηγορηθησόμενος ὑπὸ ἀπαραλλάκτων Ἀνύτῳ καὶ Μελήτῳ. Οὐκ οἶδα δὲ πῶς ὁ μὲν κόσμος ἀεὶ ὁ αὐτός ἐστι καὶ οὐκ ἀπαράλλακτος ἕτερος ἑτέρῳ, τὰ δ’ ἐν αὐτῷ οὐ τὰ αὐτὰ ἀλλὰ ἀπαράλλακτα. Ἀλλὰ γὰρ ὁ προηγούμενος καὶ πρὸς τὰς Κέλσου λέξεις καὶ πρὸς τὰς ἀπὸ τῆς Στοᾶς λόγος εὐκαιρότερον ἐν ἄλλοις ἐξετασθήσεται, ἐπεὶ μὴ κατὰ τὸν παρόντα καιρὸν καὶ τὴν ἐνεστηκυῖαν πρόθεσιν ἁρμόζει ἐν τούτοις πλεονάσαι. Μετὰ ταῦτα λέγει ὅτι οὔτε τὰ ὁρώμενα ἀνθρώπῳ δέδοται, ἀλλ’ ἕκαστα [τῆς] τοῦ ὅλου σωτηρίας εἵνεκα γίνεταί τε καὶ ἀπόλλυται καθ’ ἣν προεῖπον ἀμοιβὴν ἐξ ἀλλήλων εἰς ἄλληλα· περισσὸν δὲ τὸ προσδιατρίβειν τῇ τούτων ἀνατροπῇ, κατὰ δύναμιν ἡμῖν προεκτεθείσῃ. Εἴρηται δὲ καὶ εἰς τοῦτο· Οὔτε δὲ τὰ ἀγαθὰ οὔτε τὰ κακὰ ἐν τοῖς θνητοῖς ἐλάττω ἢ πλείω γένοιτ’ ἄν. Λέλεκται καὶ εἰς τό· Οὔτε τῷ θεῷ καινοτέρας δεῖ διορθώσεως.
οὐδὲν διοίσει νυκτερίδος, ἢ εὐλῆς, ἡ βατράχου, ἢ ἀν- θρώπου σῶμα· ὕλη γὰρ ἡ αὐτὴ, καὶ τὸ φθαρτὸν αὐτῶν ὅμοιον· › λεκτέον καὶ πρὸς τοῦτον αὐτοῦ τὸν λόγον, ὅτι εἴπερ, ἐπεὶ ἡ ὕλη ἡ αὐτὴ (11) ὑπόκειται νυκτερί- δος, ἢ εὐλῆς, ἡ βατράχου, ἢ ἀνθρώπου σώματι, οὐ δὲν διοίσει ἀλλήλων ταῦτα τὰ σώματα· δηλονότι οὐδὲν διοίσει τὰ τούτων σώματα ἡλίου, ἡ σελήνης, ἢ ἀστέ ρων, ἢ οὐρανοῦ, ἢ οὐτινοσοῦν ἄλλου λεγομένου παρ' Ελλησιν αἰσθητοῦ θεοῦ. "Υλη γὰρ ἡ αὐτὴ πᾶσι τοῖς σώμασιν ὑποκειμένη τῷ ἰδίῳ λόγῳ ἄποιος καὶ ἀσχη- μάτιστος, τὰς ποιότητας οὐκ οἶδα κατὰ Κέλσον, τὸν μὴ θέλοντα φθαρτόν τι ἔργον εἶναι τοῦ Θεοῦ, ὑπό τινος λαμβάνουσα (12). Τὸ γὰρ φθαρτόν ἀνάγκη παντὸς οὐτινοσοῦν ἐκ τῆς αὐτῆς ὑποκειμένης ύλης γεγενημέν νου ὅμοιον εἶναι, κατὰ τὸν Κέλσον, τῷ ἑαυτοῦ λόγῳ. Εἰ μὴ ἄρα ἐνταῦθα ὁ Κέλσος θλιβόμενος ἀποπηδήσε ται μὲν ἀπὸ Πλάτωνος, τοῦ ἔκ τινος κρατῆρος την ψυχὴν ποιοῦντος (15), προσφεύξεται δὲ Αριστοτέλει καὶ τοῖς ἀπὸ τοῦ Περιπάτου, ἄϋλον φάσκουσιν εἶναι τὸν αἰθέρα, καὶ πέμπτης παρὰ τὰ τέσσαρα στοιχεία αὐτὸν εἶναι φύσεως· πρὸς ἐν λόγον οὐκ ἀγεννῶς καὶ οἱ ἀπὸ Πλάτωνος καὶ οἱ ἀπὸ τῆς Στοᾶς ἔστησαν. Καὶ ἡμεῖς δὲ, οἱ ὑπὸ τοῦ Κέλσου καταφρονούμενοι, στη σόμεθα, ἀπαιτούμενοι διηγήσασθαι, καὶ κατασκευάσαι τὸ ἐν τῷ προφήτῃ λεγόμενον οὕτως· « Οἱ οὐρανοὶ ἀπολοῦνται, σὺ δὲ διαμένεις· καὶ πάντες ὡς ἱμά τον παλαιωθήσονται, καὶ ὡσεὶ περιβόλαιον ἑλίξεις αὐτοὺς, καὶ ἀλλαγήσονται. Σὺ δὲ ὁ αὐτὸς εἶ. ο Πλὴν ἀρκεῖ πρὸς τὸν Κέλσον καὶ ταῦτα, ἀποφηνάμε νον, ὅτι ο ψυχὴ μὲν Θεοῦ ἔργον, σώματος δὲ ἄλλη φύ σις· οὗ τῷ λόγῳ ἠκολούθησε, μηδὲν διαφέρειν νυ κτερίδος, ἢ εὐλῆς, ἢ βατράχου σῶμα τοῦ αἰθερίου (14) σώματος. Ὅρα οὖν εἰ δεῖ τῷ μετὰ τοιούτων δογμάτων και τηγοροῦντι Χριστιανῶν προσθέσθαι, καταλείποντα λό- γον διαφορὰν διδόντα διὰ τὰς ἐπικειμένας ποιότητας τοῖς σώμασι καὶ περὶ τὰ σώματα. Ισμεν γὰρ καὶ ἡμεῖς, ὅτι ἐστὶ καὶ σώματα ἐπουράνια καὶ σώματα ἐπίγεια· καὶ ἄλλη μὲν ἐπουρανίων σωμάτων δόξα, ὅτι εἶπερ, ἐπεὶ ἡ ὕλη αὐτή, ὅτι, εἴπερ ἡ ὕλη ἡ αὐτή, επεί. λαμβάνουσα. τος. Καὶ καθ᾽ ὅσον μὲν αὐτῶν ἀθανάτοις ὁμώνυμον εἶναι προσήκει, θεῖον λεγόμενον, ήγεμονοῦν τ' ἐν αὐτοῖς τῶν ἀεὶ δίκῃ καὶ ὑμῖν ἐθελόντων ἔπεσθαι, σπείρας καὶ ὑπαρξάμενος ἐγὼ παραδώσω· τὸ δὲ λοιπὸν ὑμεῖς, ἀθανάτῳ θνητὸν προσυφαίνοντες, ἀπεργάζεσθε ζωα, καὶ γεννᾶτε, τροφήν τε διδόντες αὐξάνετε, καὶ φθί νοντα πάλιν δέχεσθε. Ταῦτ᾽ εἶπε· καὶ πάλιν ἐπὶ τὸν πρότερον κρατήρα, ἐν ᾧ τὴν τοῦ παντὸς ψυχὴν κε- ρανοὺς ἔμίσγε, τὰ τῶν πρόσθεν ὑπόλοιπα κατεχεῖτο μίσχων, τρόπον μέν τινα τὸν αὐτὸν, ἀκήρατα δ' οὐκέτι κατὰ ταὐτὰ ὡσαύτως, ἀλλὰ δεύτερα, καὶ τρίτα. • Δέοι δὲ σπαρείσας αὐτὰς εἰς τὰ προσή κοντα ἑκάστοις ἕκαστα όργανα χρόνων φύναι ζῶον τὸ θεοσεβέστατον. Διπλῆς δὲ οὔσης τῆς ἀνθρωπίνης φύσεως, τὸ κρείττον εἴη γένος τοιοῦτον, ὁ καὶ ἔπειτα κεκλήσοιτο ἀνήρ. ο CONTRA CELSUM LIB. IV. B ranæ corpore esse diversum; eamdem enim esse materiam, idem in utroque corruptionis princi pium, facile est respondere. Nam si propterea vespertilionis, vermis, ranae et hominis corpor. nihil a se invicem differunt, quia eadem est omnium illorum corporum materia, planum est eadem etiam fore corpora solis, lunæ, stellarum, culi, et cujus cunque ex illis diis quos sub sensum cadere Græci docent. Eadem enim omnium corporum est mate- ria. Hæc suapte natura qualitatum formarumque expers est, et haud scio a quonam illas accipiat, si veruin est quod Celsus pronuntiat, Dei opus non esse id quod corrumpi potest. Posita enim ejus sententia, necesse erit, quidquid ex eadem materia factum est, id esse sua natura corruptibile. Nisi forte pressus hic Celsus a Platone animam e quo- damn vase prodire fingente resiliat et ad Aristotelem Peripateticosque confugiat, aientes æthera, materie expertem, quinæ cujusdam esse natura a quatuor elementis diversæ. Verum huic sententiæ Platonici strenue et Stoici adversantur. Eamdem et nos, quos nihili facit Celsus, repellemus, cum enarrare et confirmare rogabimur istud Propheta : • Cali peribunt, tu autem permanes, et omnes sic- ut vestimentum veterascent, et sicut opertorium mutabis eos et mutabuntur. Tu autem ipse es Atque hæc satis adversus hoc Celsi effatum, ani- mam Dei esse opus, aliam autem esse corporis na- A mis corpus nibil a vespertilionis, aut a vermis aut a Psal. c1, 27, 28. in iextu habent, sed in margine lectionem exhibent quam sequimur. Guieto autem legendum videtur, delendo Vide lib, 1, n. 61. Plat. in Timao, pag. : Atque ejus quidem animalis quod in ipsis tale fu · turum est, ut cum immortalibus appellatione con- veniat divinumque vocetur, principatumque teneat, et justitiam simul ac vos ultro colat, ego vobis se- ( D • turam; ex quo consequens est ut ætherea na- tura nihil a vespertilione, verme, aut rana dis- crepet. ejusmodi dogmata statuenti fides habeatur, doctrina relinqui debeat, quæ docet corpora differre a se invicem, quod diversis intus et extra qualitatibus prædita sint. Scimus enim nos corpora coelestia esse et corpora terrestria, et aliam quidem esse men et initium tradam; vos cætera exsequi par est, ut immortali naturæ mortalem attexentes, fa- ciatis generetisque animalia, subministrantesque alimenta augeatis, et consumpta rursus recipiatis. Hæc fatus, in eodem rursus cratere in quo mundi totius animam permiscens temperaverat, superioris temperationis reliquias miscendo perfudit, modo quodam eodem, non tamen perfectas similiter, sed secundo et tertio gradu a primis deficientes. » Et paulo post : Salis autem et quasi sparsis ani mis per singula singulis convenientia temporum instrumenta fore ut animal nasceretur quod om- nium animalium maxime esset cultui divino dedi- tum; esse autem naturam hominis geminam; cujus id genus fore præstantius quod viri nomine sit appellandum. » SPENCER. Vide notas Renati Valli- ni ad lib. ut Boell. Consol. philos., pag. 69. nostro textu. (11) Ὅτι είπερ, ἐπεὶ ἡ ὕλη ἡ αὐτή. Libb. editi (12) Λαμβάνουσα. Videtur scribendum, ἔσται (13) Τοῦ ἔκ τινος κρατῆρος τὴν ψυχὴν ποιοῦν 57. Jam vide an, ut Christianorum accusatori (14) Libb. editi, σῶμα τὸ αἰθέριον, sed mss. ut in
Ἀλλ’ οὐδ’ ὡς ἄνθρωπος τεκτηνάμενός τι ἐνδεῶς καὶ ἀτεχνότερον δημιουργήσας ὁ θεὸς προσάγει διόρθωσιν τῷ κόσμῳ, καθαίρων αὐτὸν κατακλυσμῷ ἢ ἐκπυρώσει, ἀλλὰ τὴν χύσιν τῆς κακίας κωλύων ἐπὶ πλεῖον νέμεσθαι, ἐγὼ δ’ οἶμαι ὅτι καὶ πάντῃ τεταγμένως αὐτὴν ἀφανίζων συμφερόντως τῷ παντί. Εἰ δὲ μετὰ τὸν ἀφανισμὸν τῆς κακίας λόγον ἔχει τὸ πάλιν αὐτὴν ὑφίστασθαι ἢ μή, ἐν προηγουμένῳ λόγῳ τὰ τοιαῦτα ἐξετασθήσεται. Θέλει οὖν διὰ καινοτέρας διορθώσεως ἀεὶ ὁ θεὸς τὰ σφάλματα ἀναλαμβάνειν. Εἰ γὰρ καὶ τέτακται αὐτῷ πάντα κάλλιστα καὶ ἀσφαλέστατα κατὰ τὴν τῶν ὅλων δημιουργίαν, ἀλλ’ οὐδὲν ἧττον ἰατρικῆς τινος αὐτῷ ἐδέησε τοῖς τὴν κακίαν νοσοῦσι καὶ παντὶ τῷ κόσμῳ, ὑπ’ αὐτῆς ὡσπερεὶ μολυνομένῳ. Καὶ οὐδέν γε ἠμέληται τῷ θεῷ ἢ ἀμεληθήσεται, ποιοῦντι καθ’ ἕκαστον καιρὸν ὅπερ ἔπρεπεν αὐτὸν ποιεῖν ἐν τρεπτῷ καὶ μεταβλητῷ κόσμῳ.
οὐδὲν διοίσει νυκτερίδος, ἢ εὐλῆς, ἡ βατράχου, ἢ ἀν- θρώπου σῶμα· ὕλη γὰρ ἡ αὐτὴ, καὶ τὸ φθαρτὸν αὐτῶν ὅμοιον· › λεκτέον καὶ πρὸς τοῦτον αὐτοῦ τὸν λόγον, ὅτι εἴπερ, ἐπεὶ ἡ ὕλη ἡ αὐτὴ (11) ὑπόκειται νυκτερί- δος, ἢ εὐλῆς, ἡ βατράχου, ἢ ἀνθρώπου σώματι, οὐ δὲν διοίσει ἀλλήλων ταῦτα τὰ σώματα· δηλονότι οὐδὲν διοίσει τὰ τούτων σώματα ἡλίου, ἡ σελήνης, ἢ ἀστέ ρων, ἢ οὐρανοῦ, ἢ οὐτινοσοῦν ἄλλου λεγομένου παρ' Ελλησιν αἰσθητοῦ θεοῦ. "Υλη γὰρ ἡ αὐτὴ πᾶσι τοῖς σώμασιν ὑποκειμένη τῷ ἰδίῳ λόγῳ ἄποιος καὶ ἀσχη- μάτιστος, τὰς ποιότητας οὐκ οἶδα κατὰ Κέλσον, τὸν μὴ θέλοντα φθαρτόν τι ἔργον εἶναι τοῦ Θεοῦ, ὑπό τινος λαμβάνουσα (12). Τὸ γὰρ φθαρτόν ἀνάγκη παντὸς οὐτινοσοῦν ἐκ τῆς αὐτῆς ὑποκειμένης ύλης γεγενημέν νου ὅμοιον εἶναι, κατὰ τὸν Κέλσον, τῷ ἑαυτοῦ λόγῳ. Εἰ μὴ ἄρα ἐνταῦθα ὁ Κέλσος θλιβόμενος ἀποπηδήσε ται μὲν ἀπὸ Πλάτωνος, τοῦ ἔκ τινος κρατῆρος την ψυχὴν ποιοῦντος (15), προσφεύξεται δὲ Αριστοτέλει καὶ τοῖς ἀπὸ τοῦ Περιπάτου, ἄϋλον φάσκουσιν εἶναι τὸν αἰθέρα, καὶ πέμπτης παρὰ τὰ τέσσαρα στοιχεία αὐτὸν εἶναι φύσεως· πρὸς ἐν λόγον οὐκ ἀγεννῶς καὶ οἱ ἀπὸ Πλάτωνος καὶ οἱ ἀπὸ τῆς Στοᾶς ἔστησαν. Καὶ ἡμεῖς δὲ, οἱ ὑπὸ τοῦ Κέλσου καταφρονούμενοι, στη σόμεθα, ἀπαιτούμενοι διηγήσασθαι, καὶ κατασκευάσαι τὸ ἐν τῷ προφήτῃ λεγόμενον οὕτως· « Οἱ οὐρανοὶ ἀπολοῦνται, σὺ δὲ διαμένεις· καὶ πάντες ὡς ἱμά τον παλαιωθήσονται, καὶ ὡσεὶ περιβόλαιον ἑλίξεις αὐτοὺς, καὶ ἀλλαγήσονται. Σὺ δὲ ὁ αὐτὸς εἶ. ο Πλὴν ἀρκεῖ πρὸς τὸν Κέλσον καὶ ταῦτα, ἀποφηνάμε νον, ὅτι ο ψυχὴ μὲν Θεοῦ ἔργον, σώματος δὲ ἄλλη φύ σις· οὗ τῷ λόγῳ ἠκολούθησε, μηδὲν διαφέρειν νυ κτερίδος, ἢ εὐλῆς, ἢ βατράχου σῶμα τοῦ αἰθερίου (14) σώματος. Ὅρα οὖν εἰ δεῖ τῷ μετὰ τοιούτων δογμάτων και τηγοροῦντι Χριστιανῶν προσθέσθαι, καταλείποντα λό- γον διαφορὰν διδόντα διὰ τὰς ἐπικειμένας ποιότητας τοῖς σώμασι καὶ περὶ τὰ σώματα. Ισμεν γὰρ καὶ ἡμεῖς, ὅτι ἐστὶ καὶ σώματα ἐπουράνια καὶ σώματα ἐπίγεια· καὶ ἄλλη μὲν ἐπουρανίων σωμάτων δόξα, ὅτι εἶπερ, ἐπεὶ ἡ ὕλη αὐτή, ὅτι, εἴπερ ἡ ὕλη ἡ αὐτή, επεί. λαμβάνουσα. τος. Καὶ καθ᾽ ὅσον μὲν αὐτῶν ἀθανάτοις ὁμώνυμον εἶναι προσήκει, θεῖον λεγόμενον, ήγεμονοῦν τ' ἐν αὐτοῖς τῶν ἀεὶ δίκῃ καὶ ὑμῖν ἐθελόντων ἔπεσθαι, σπείρας καὶ ὑπαρξάμενος ἐγὼ παραδώσω· τὸ δὲ λοιπὸν ὑμεῖς, ἀθανάτῳ θνητὸν προσυφαίνοντες, ἀπεργάζεσθε ζωα, καὶ γεννᾶτε, τροφήν τε διδόντες αὐξάνετε, καὶ φθί νοντα πάλιν δέχεσθε. Ταῦτ᾽ εἶπε· καὶ πάλιν ἐπὶ τὸν πρότερον κρατήρα, ἐν ᾧ τὴν τοῦ παντὸς ψυχὴν κε- ρανοὺς ἔμίσγε, τὰ τῶν πρόσθεν ὑπόλοιπα κατεχεῖτο μίσχων, τρόπον μέν τινα τὸν αὐτὸν, ἀκήρατα δ' οὐκέτι κατὰ ταὐτὰ ὡσαύτως, ἀλλὰ δεύτερα, καὶ τρίτα. • Δέοι δὲ σπαρείσας αὐτὰς εἰς τὰ προσή κοντα ἑκάστοις ἕκαστα όργανα χρόνων φύναι ζῶον τὸ θεοσεβέστατον. Διπλῆς δὲ οὔσης τῆς ἀνθρωπίνης φύσεως, τὸ κρείττον εἴη γένος τοιοῦτον, ὁ καὶ ἔπειτα κεκλήσοιτο ἀνήρ. ο CONTRA CELSUM LIB. IV. B ranæ corpore esse diversum; eamdem enim esse materiam, idem in utroque corruptionis princi pium, facile est respondere. Nam si propterea vespertilionis, vermis, ranae et hominis corpor. nihil a se invicem differunt, quia eadem est omnium illorum corporum materia, planum est eadem etiam fore corpora solis, lunæ, stellarum, culi, et cujus cunque ex illis diis quos sub sensum cadere Græci docent. Eadem enim omnium corporum est mate- ria. Hæc suapte natura qualitatum formarumque expers est, et haud scio a quonam illas accipiat, si veruin est quod Celsus pronuntiat, Dei opus non esse id quod corrumpi potest. Posita enim ejus sententia, necesse erit, quidquid ex eadem materia factum est, id esse sua natura corruptibile. Nisi forte pressus hic Celsus a Platone animam e quo- damn vase prodire fingente resiliat et ad Aristotelem Peripateticosque confugiat, aientes æthera, materie expertem, quinæ cujusdam esse natura a quatuor elementis diversæ. Verum huic sententiæ Platonici strenue et Stoici adversantur. Eamdem et nos, quos nihili facit Celsus, repellemus, cum enarrare et confirmare rogabimur istud Propheta : • Cali peribunt, tu autem permanes, et omnes sic- ut vestimentum veterascent, et sicut opertorium mutabis eos et mutabuntur. Tu autem ipse es Atque hæc satis adversus hoc Celsi effatum, ani- mam Dei esse opus, aliam autem esse corporis na- A mis corpus nibil a vespertilionis, aut a vermis aut a Psal. c1, 27, 28. in iextu habent, sed in margine lectionem exhibent quam sequimur. Guieto autem legendum videtur, delendo Vide lib, 1, n. 61. Plat. in Timao, pag. : Atque ejus quidem animalis quod in ipsis tale fu · turum est, ut cum immortalibus appellatione con- veniat divinumque vocetur, principatumque teneat, et justitiam simul ac vos ultro colat, ego vobis se- ( D • turam; ex quo consequens est ut ætherea na- tura nihil a vespertilione, verme, aut rana dis- crepet. ejusmodi dogmata statuenti fides habeatur, doctrina relinqui debeat, quæ docet corpora differre a se invicem, quod diversis intus et extra qualitatibus prædita sint. Scimus enim nos corpora coelestia esse et corpora terrestria, et aliam quidem esse men et initium tradam; vos cætera exsequi par est, ut immortali naturæ mortalem attexentes, fa- ciatis generetisque animalia, subministrantesque alimenta augeatis, et consumpta rursus recipiatis. Hæc fatus, in eodem rursus cratere in quo mundi totius animam permiscens temperaverat, superioris temperationis reliquias miscendo perfudit, modo quodam eodem, non tamen perfectas similiter, sed secundo et tertio gradu a primis deficientes. » Et paulo post : Salis autem et quasi sparsis ani mis per singula singulis convenientia temporum instrumenta fore ut animal nasceretur quod om- nium animalium maxime esset cultui divino dedi- tum; esse autem naturam hominis geminam; cujus id genus fore præstantius quod viri nomine sit appellandum. » SPENCER. Vide notas Renati Valli- ni ad lib. ut Boell. Consol. philos., pag. 69. nostro textu. (11) Ὅτι είπερ, ἐπεὶ ἡ ὕλη ἡ αὐτή. Libb. editi (12) Λαμβάνουσα. Videtur scribendum, ἔσται (13) Τοῦ ἔκ τινος κρατῆρος τὴν ψυχὴν ποιοῦν 57. Jam vide an, ut Christianorum accusatori (14) Libb. editi, σῶμα τὸ αἰθέριον, sed mss. ut in
Καὶ ὥσπερ γεωργὸς κατὰ τὰς διαφόρους τῶν τοῦ ἐνιαυτοῦ ὡρῶν διάφορα ἔργα γεωργικὰ ποιεῖ ἐπὶ τὴν γῆν καὶ τὰ ἐπ’ αὐτῆς φυόμενα, οὕτως ὁ θεὸς οἱονεὶ ἐνιαυτούς τινας, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, οἰκονομεῖ ὅλους τοὺς αἰῶνας, καθ’ ἕκαστον αὐτῶν ποιῶν ὅσα ἀπαιτεῖ αὐτὸ τὸ περὶ τὰ ὅλα εὔλογον, ὑπὸ μόνου θεοῦ ὡς ἀληθείας ἔχει τρανότατα καταλαμβανόμενον καὶ ἐπιτελούμενον. Ἔθηκε δέ τινα λόγον ὁ Κέλσος περὶ τῶν κακῶν τοιοῦτον, ὅτι κἂν σοί τι δοκῇ κακόν, οὔπω δῆλον εἰ κακόν ἐστιν· οὐ γὰρ οἶσθα ὅ τι ἢ σοὶ ἢ ἄλλῳ ἢ τῷ ὅλῳ συμφέρει. Καὶ ἔχει μέν τι ὁ λόγος εὐλαβές, ὑπονοεῖ δὲ καὶ τὴν τῶν κακῶν φύσιν οὐ πάντῃ εἶναι μοχθηρὰν διὰ τὸ ἐνδέχεσθαι τῷ ὅλῳ συμφέρειν τὸ νομιζόμενον ἐν τοῖς καθ’ ἕκαστον εἶναι κακόν.
οὐδὲν διοίσει νυκτερίδος, ἢ εὐλῆς, ἡ βατράχου, ἢ ἀν- θρώπου σῶμα· ὕλη γὰρ ἡ αὐτὴ, καὶ τὸ φθαρτὸν αὐτῶν ὅμοιον· › λεκτέον καὶ πρὸς τοῦτον αὐτοῦ τὸν λόγον, ὅτι εἴπερ, ἐπεὶ ἡ ὕλη ἡ αὐτὴ (11) ὑπόκειται νυκτερί- δος, ἢ εὐλῆς, ἡ βατράχου, ἢ ἀνθρώπου σώματι, οὐ δὲν διοίσει ἀλλήλων ταῦτα τὰ σώματα· δηλονότι οὐδὲν διοίσει τὰ τούτων σώματα ἡλίου, ἡ σελήνης, ἢ ἀστέ ρων, ἢ οὐρανοῦ, ἢ οὐτινοσοῦν ἄλλου λεγομένου παρ' Ελλησιν αἰσθητοῦ θεοῦ. "Υλη γὰρ ἡ αὐτὴ πᾶσι τοῖς σώμασιν ὑποκειμένη τῷ ἰδίῳ λόγῳ ἄποιος καὶ ἀσχη- μάτιστος, τὰς ποιότητας οὐκ οἶδα κατὰ Κέλσον, τὸν μὴ θέλοντα φθαρτόν τι ἔργον εἶναι τοῦ Θεοῦ, ὑπό τινος λαμβάνουσα (12). Τὸ γὰρ φθαρτόν ἀνάγκη παντὸς οὐτινοσοῦν ἐκ τῆς αὐτῆς ὑποκειμένης ύλης γεγενημέν νου ὅμοιον εἶναι, κατὰ τὸν Κέλσον, τῷ ἑαυτοῦ λόγῳ. Εἰ μὴ ἄρα ἐνταῦθα ὁ Κέλσος θλιβόμενος ἀποπηδήσε ται μὲν ἀπὸ Πλάτωνος, τοῦ ἔκ τινος κρατῆρος την ψυχὴν ποιοῦντος (15), προσφεύξεται δὲ Αριστοτέλει καὶ τοῖς ἀπὸ τοῦ Περιπάτου, ἄϋλον φάσκουσιν εἶναι τὸν αἰθέρα, καὶ πέμπτης παρὰ τὰ τέσσαρα στοιχεία αὐτὸν εἶναι φύσεως· πρὸς ἐν λόγον οὐκ ἀγεννῶς καὶ οἱ ἀπὸ Πλάτωνος καὶ οἱ ἀπὸ τῆς Στοᾶς ἔστησαν. Καὶ ἡμεῖς δὲ, οἱ ὑπὸ τοῦ Κέλσου καταφρονούμενοι, στη σόμεθα, ἀπαιτούμενοι διηγήσασθαι, καὶ κατασκευάσαι τὸ ἐν τῷ προφήτῃ λεγόμενον οὕτως· « Οἱ οὐρανοὶ ἀπολοῦνται, σὺ δὲ διαμένεις· καὶ πάντες ὡς ἱμά τον παλαιωθήσονται, καὶ ὡσεὶ περιβόλαιον ἑλίξεις αὐτοὺς, καὶ ἀλλαγήσονται. Σὺ δὲ ὁ αὐτὸς εἶ. ο Πλὴν ἀρκεῖ πρὸς τὸν Κέλσον καὶ ταῦτα, ἀποφηνάμε νον, ὅτι ο ψυχὴ μὲν Θεοῦ ἔργον, σώματος δὲ ἄλλη φύ σις· οὗ τῷ λόγῳ ἠκολούθησε, μηδὲν διαφέρειν νυ κτερίδος, ἢ εὐλῆς, ἢ βατράχου σῶμα τοῦ αἰθερίου (14) σώματος. Ὅρα οὖν εἰ δεῖ τῷ μετὰ τοιούτων δογμάτων και τηγοροῦντι Χριστιανῶν προσθέσθαι, καταλείποντα λό- γον διαφορὰν διδόντα διὰ τὰς ἐπικειμένας ποιότητας τοῖς σώμασι καὶ περὶ τὰ σώματα. Ισμεν γὰρ καὶ ἡμεῖς, ὅτι ἐστὶ καὶ σώματα ἐπουράνια καὶ σώματα ἐπίγεια· καὶ ἄλλη μὲν ἐπουρανίων σωμάτων δόξα, ὅτι εἶπερ, ἐπεὶ ἡ ὕλη αὐτή, ὅτι, εἴπερ ἡ ὕλη ἡ αὐτή, επεί. λαμβάνουσα. τος. Καὶ καθ᾽ ὅσον μὲν αὐτῶν ἀθανάτοις ὁμώνυμον εἶναι προσήκει, θεῖον λεγόμενον, ήγεμονοῦν τ' ἐν αὐτοῖς τῶν ἀεὶ δίκῃ καὶ ὑμῖν ἐθελόντων ἔπεσθαι, σπείρας καὶ ὑπαρξάμενος ἐγὼ παραδώσω· τὸ δὲ λοιπὸν ὑμεῖς, ἀθανάτῳ θνητὸν προσυφαίνοντες, ἀπεργάζεσθε ζωα, καὶ γεννᾶτε, τροφήν τε διδόντες αὐξάνετε, καὶ φθί νοντα πάλιν δέχεσθε. Ταῦτ᾽ εἶπε· καὶ πάλιν ἐπὶ τὸν πρότερον κρατήρα, ἐν ᾧ τὴν τοῦ παντὸς ψυχὴν κε- ρανοὺς ἔμίσγε, τὰ τῶν πρόσθεν ὑπόλοιπα κατεχεῖτο μίσχων, τρόπον μέν τινα τὸν αὐτὸν, ἀκήρατα δ' οὐκέτι κατὰ ταὐτὰ ὡσαύτως, ἀλλὰ δεύτερα, καὶ τρίτα. • Δέοι δὲ σπαρείσας αὐτὰς εἰς τὰ προσή κοντα ἑκάστοις ἕκαστα όργανα χρόνων φύναι ζῶον τὸ θεοσεβέστατον. Διπλῆς δὲ οὔσης τῆς ἀνθρωπίνης φύσεως, τὸ κρείττον εἴη γένος τοιοῦτον, ὁ καὶ ἔπειτα κεκλήσοιτο ἀνήρ. ο CONTRA CELSUM LIB. IV. B ranæ corpore esse diversum; eamdem enim esse materiam, idem in utroque corruptionis princi pium, facile est respondere. Nam si propterea vespertilionis, vermis, ranae et hominis corpor. nihil a se invicem differunt, quia eadem est omnium illorum corporum materia, planum est eadem etiam fore corpora solis, lunæ, stellarum, culi, et cujus cunque ex illis diis quos sub sensum cadere Græci docent. Eadem enim omnium corporum est mate- ria. Hæc suapte natura qualitatum formarumque expers est, et haud scio a quonam illas accipiat, si veruin est quod Celsus pronuntiat, Dei opus non esse id quod corrumpi potest. Posita enim ejus sententia, necesse erit, quidquid ex eadem materia factum est, id esse sua natura corruptibile. Nisi forte pressus hic Celsus a Platone animam e quo- damn vase prodire fingente resiliat et ad Aristotelem Peripateticosque confugiat, aientes æthera, materie expertem, quinæ cujusdam esse natura a quatuor elementis diversæ. Verum huic sententiæ Platonici strenue et Stoici adversantur. Eamdem et nos, quos nihili facit Celsus, repellemus, cum enarrare et confirmare rogabimur istud Propheta : • Cali peribunt, tu autem permanes, et omnes sic- ut vestimentum veterascent, et sicut opertorium mutabis eos et mutabuntur. Tu autem ipse es Atque hæc satis adversus hoc Celsi effatum, ani- mam Dei esse opus, aliam autem esse corporis na- A mis corpus nibil a vespertilionis, aut a vermis aut a Psal. c1, 27, 28. in iextu habent, sed in margine lectionem exhibent quam sequimur. Guieto autem legendum videtur, delendo Vide lib, 1, n. 61. Plat. in Timao, pag. : Atque ejus quidem animalis quod in ipsis tale fu · turum est, ut cum immortalibus appellatione con- veniat divinumque vocetur, principatumque teneat, et justitiam simul ac vos ultro colat, ego vobis se- ( D • turam; ex quo consequens est ut ætherea na- tura nihil a vespertilione, verme, aut rana dis- crepet. ejusmodi dogmata statuenti fides habeatur, doctrina relinqui debeat, quæ docet corpora differre a se invicem, quod diversis intus et extra qualitatibus prædita sint. Scimus enim nos corpora coelestia esse et corpora terrestria, et aliam quidem esse men et initium tradam; vos cætera exsequi par est, ut immortali naturæ mortalem attexentes, fa- ciatis generetisque animalia, subministrantesque alimenta augeatis, et consumpta rursus recipiatis. Hæc fatus, in eodem rursus cratere in quo mundi totius animam permiscens temperaverat, superioris temperationis reliquias miscendo perfudit, modo quodam eodem, non tamen perfectas similiter, sed secundo et tertio gradu a primis deficientes. » Et paulo post : Salis autem et quasi sparsis ani mis per singula singulis convenientia temporum instrumenta fore ut animal nasceretur quod om- nium animalium maxime esset cultui divino dedi- tum; esse autem naturam hominis geminam; cujus id genus fore præstantius quod viri nomine sit appellandum. » SPENCER. Vide notas Renati Valli- ni ad lib. ut Boell. Consol. philos., pag. 69. nostro textu. (11) Ὅτι είπερ, ἐπεὶ ἡ ὕλη ἡ αὐτή. Libb. editi (12) Λαμβάνουσα. Videtur scribendum, ἔσται (13) Τοῦ ἔκ τινος κρατῆρος τὴν ψυχὴν ποιοῦν 57. Jam vide an, ut Christianorum accusatori (14) Libb. editi, σῶμα τὸ αἰθέριον, sed mss. ut in
PG 11:1139Πλὴν ἵνα μὴ παρακούσας τις τοῦ λεγομένου ἐπιτριβῆς εὕρῃ ἀφορμήν, ὡς καὶ τῆς κακίας αὐτοῦ χρησίμου τυγχανούσης τῷ παντὶ ἢ δυναμένης γε εἶναι χρησίμου, λελέξεται ὅτι σῳζομένου τοῦ ἐφ’ ἡμῖν ἑκάστῳ κἂν συγχρήσηται τῇ κακίᾳ τῶν φαύλων εἰς τὴν διάταξιν τοῦ παντὸς ὁ θεός, κατατάσσων αὐτοὺς εἰς χρείαν τοῦ παντός, οὐδὲν ἧττον ψεκτός τε ἐστὶν ὁ τοιόσδε καὶ ὡς ψεκτὸς κατατέτακται εἰς χρείαν ἀπευκταίαν μὲν ἑκάστῳ χρήσιμον δὲ τῷ παντί. Ὡς εἰ καὶ ἐπὶ τῶν πόλεών τις ἔλεγε τὸν τάδε τινὰ ἡμαρτηκότα καὶ διὰ τὰ ἁμαρτήματα εἴς τινα δημόσια ἔργα χρήσιμα τῷ παντὶ καταδικαζόμενον ποιεῖν μέν τι χρήσιμον τῇ ὅλῃ πόλει, αὐτὸν δὲ γεγονέναι ἐν ἀπευκταίῳ πράγματι καὶ ἐν ᾧ οὐδεὶς τῶν κἂν μέτριον νοῦν ἐχόντων ἐβούλετο γενέσθαι. Καὶ ὁ ἀπόστολος δὲ τοῦ Ἰησοῦ Παῦλος, διδάσκων ἡμᾶς συνοίσειν μὲν τῇ χρείᾳ τι τοῦ παντὸς καὶ τοὺς φαυλοτάτους, παρ’ ἑαυτοὺς δὲ ἔσεσθαι ἐν τοῖς ἀπευκτοῖς, χρησιμωτάτους δ’ ἔσεσθαι καὶ τοὺς σπουδαιοτάτους τῷ παντί, παρ’ ἑαυτῶν αἰτίαν ἐν καλλίστῃ χώρᾳ ταχθησομένους, φησίν·
ἄλλη δὲ ἐπιγείων, καὶ οὐδὲ τῶν οὐρανίων (15) ή αυτ νίων. τοιάδε. τῶν ἐν σώ μασι μεταβολών. τῶν ἐν σώματι μεταβολών. διαδεξαμένης δια- δεξομένης. τὴν ἄλλη γὰρ δόξα ἡλίου, καὶ ἄλλη δόξα ἀστέρων, καὶ ἐν αὐτοῖς δὲ τοῖς ἄστροις ἀστὴρ ἀστέρος διαφέρει ἐν δόξῃ. Διὸ καὶ τὴν ἀνάστασιν τῶν νεκρῶν ἀποδεχό- μενοι, μεταβολάς φαμεν γίνεσθαι ποιοτήτων τῶν ἐν σώμασιν· ἐπεὶ σπειρόμενά τινα αὐτῶν ἐν φθορᾷ ἐγεί ρεται ἐν ἀφθαρσίᾳ· καὶ σπειρόμενα ἐν ἀτιμίᾳ ἐγείρε ται ἐν δόξῃ· καὶ σπειρόμενα ἐν ἀσθενείᾳ ἐγείρεται ἐν δυνάμει· καὶ σπειρόμενα σώματα ψυχικὰ ἐγείρεται πνευματικά. Περὶ δὲ τοῦ τὴν ὑποκειμένην ύλην δεχτι- κὴν εἶναι ποιοτήτων, ὧν ὁ Δημιουργὸς βούλεται, πάν τες οἱ Πρόνοιαν παραδεξάμενοι κατασκευάζομεν· καὶ βουλομένου μὲν Θεοῦ, ποιότης τοιάδε (16) νῦν ἐστι περὶ τήνδε τὴν ὕλην, ἑξῆς δὲ τοιάδε φέρ' εἰπεῖν) βελ- τίων καὶ διαφέρουσα. Ἐπεὶ δὲ καὶ ὁδοί εἰσι τεταγμέ ναι τῶν ἐν σώμασι μεταβολῶν, ἐξ οὗ κόσμος ἐστὶ, καὶ εἰς ὅσον ἐστίν· οὐκ οἶδα εἰ, καινῆς διαδεξαμένης ὁδοῦ (17) καὶ ἀλλοίας μετὰ τὴν τοῦ κόσμου φθοράν, καὶ ἣν οἱ ἡμέτεροι λόγοι ονομάζουσι συντέλειαν, οὐ θαυμαστὸν, εἰ ἐπὶ τοῦ παρόντος ἐξ ἀνθρώπου νεκρού μεταπλασσόμενος ὄφις (18) (ὡς οἱ πολλοί φασι,) για γνεται ἀπὸ τοῦ νωτιαίου μυελοῦ, καὶ ἐκ βοὸς μέλισ σα (19), καὶ ἐξ ἵππου σφήξ, καὶ ἐξ ὅνου κανθαρίς, καὶ ἀπαξαπλῶς ἐκ τῶν πλείστων σκώληκες. Οίεται δὲ τοῦτο ὁ Κέλσος κατασκευαστικὸν εἶναι τοῦ μηδὲν τούτων ἔργον εἶναι Θεοῦ· ἀλλὰ τὰς ποιότητας, οὐκ Όντως γὰρ οὐκ εἰς κενὸν, οὐδὲ εἰς μάτην πρὸς ἀπώλειαν ἔκτισε, κατὰ τοὺς φρονοῦντας μάταια, τὸ πᾶν ὁ Θεὸς, ἀλλὰ εἰς τὸ εἶναί τε, καὶ οἰκεῖσθαι, καὶ διαμένειν. Διὸ ἀνάγκη δὴ καὶ τὴν γῆν αὖθις, καὶ τὸν οὐρανὸν μετὰ τὴν ἐκφλόγωσιν ἔσεσθαι πάντων καὶ τὸν 'βρα- σμόν, Ταραχθήσεσθαι μὲν γὰρ τὴν κτίσιν, ὥσπερ τεθνηξομένην κατὰ τὴν ἐκπύρωσιν, ἵνα ἀνακτισθή, οὐ μὴν ἀπολεῖσθαι προσδοκητέον· ὅπως οἱ ἀνακαινο ποιηθέντες ἐν ἀνακαινοποιηθέντι κόσμῳ ἄγευστοι λύ της κατοικήσωμεν· ἢ κατὰ τὸ λεχθέν· ἐξαποστε λεῖς τὸ πνεῦμά σου, καὶ κτισθήσονται (ἐν ἑκα- τοστῷ τρίτῳ ψαλμῷ, καὶ ἀνακαινιεῖς τὸ πρόσωπον τῆς γῆς τοῦ περιέχοντος τῆς εὐκρασίας επιτροπεύ σαντος λοιπὸν τοῦ Θεοῦ. Ἐσομένης γὰρ καὶ μετὰ τοῦτον τὸν αἰῶνα γῆς, ἀνάγκη πᾶσα ἔσεσθαι καὶ τοὺς οἰκήσοντας. • Εt Βούπαις: Αλεί τοι βούπαισι περιστάζοιτο μελίσσαις ORIGENIS coelestium gloriam, aliam autem terrestrium; et ne A coelestium quidem eamdem esse; aliam enim esse solis, aliam stellarum, et inter stellas stellam stel- læ gloria esse dissimilem. Quocirca in mortuorum resurrectione quam futuram confitemur, dicimus fore ut corporum qualitates immutentur, quando quidem seminata in corruptione, surgent in incor- ruptione ; et seminata in ignobilitate, surgent in gloria ; et seminata in infirmitate, surgent in virtute; et seminata corpora animalia, surgent spiritua- lias, Materiam autem, quascunque vult opifex, qua- litates accipere, nobis qui Providentiam admittimus, nullum dubium est, ita ut, volente Deo, modo alte- ram, alteram postea eamque præstantiorem materia babeat. Atque cum, ex quo mundus est et quandiu erit, certis quibusdam legibus mutationes corporum fiant, nec nisi post hujus mundi interitum, seu, ut nostræ loquuntur Scripturæ, consummationen no- va lex inducenda sit, haud scio annon mirum sit jam nunc anguem ex medulla spinæ hominis gigni, ut multi perhibent, ex bove apes, ex equo vespas, ex asino scarabæos; denique vermes ex plerisque animantibus. Sed Celsus hoc ipsum argumento esse existimat, nihil horum omnium au- ctorem Deum habere, censetque ex qualitatibus qui- busdam, nescio unde acceptis, quasdam alias fieri Infra codd. Regius et Basileensis, Libb. editi in textu, Bolerello pro legendum videtur, Scis multa, Origenes : at plura credis. De corpore quid dubitas? Novum mundum futurum speras : etenim Methodius, Tyri episcopus, scripsit librum De resurrectione contra Origenem, in quo loquentes introducit seipsum, et Auxentium ; Pro- cluin etiam et Aglaophontem, qui pro Origene ver- ba faciunt. Epiph., hæres. 64, num. 40, et num. 38, Theophilum alloquitur: c Quod tamen appella- tivum puto esse, non proprium, › inquit Petavius in Animadversionibus ad Epiphanii hæres. 64, num. 17: B C Verum si Procli est ea disputatio, quæ a num. ad hunc usque pertexitur, non video quemad- modum Origenis causam defendat, cum ejus dogma validissime refellat, et resurrectionem corporum aflirmet; sed neque Methodii consequens refutatio D ad antecedentem Procli sermonem pertinet, et Aglaophontis orationem convincit, quæ nulla bic exstat. llic igitur hæreo, atque aut transposita, aut omissa pleraque isthic fuisse, verisimile est; quæ, si Methodii liber exstaret, discerni emendarique possent (Petav. ibid.). » Vide ejusdem Animadver- siones ad eum. et 17. Utut est, in isthac Procli disputatione hæc verba occurrunt, quæ mihi visa sunt Origenis sententiæ plurimum favere. Vide hæ- res. 64, que est Origenianorum, pag. : eic. • Nain revera non frustra atque inaniter et ad exitium, ex ineptissimorum hominum opinione totum hoc universum condidit Deus; sed ut esset, et habitaretur, atque permaneret. Unde et terram necesse est, et cœlum post illam rerum omnium conflagrationem atque æstum exsistere. » Sequitur statim : vero perturbandam esse creaturam, velut in illa conflagratione perituram, ut iterum creetur, non tamen exstinguendam esse, putandum est, ut in instaurato mundo ipsimet instaurati ac doloris expertes habitemus, quemadmodum in cen- tesimo tertio psalmo proditum est: Emittes Spiri tum tuum, et creabuntur, et renovabis faciem terra. Quod nimirum ambientem aerem temperatissimum deinceps facturus sit Deus. Cum enim post sæculi præsentis exitum adhuc terra perseveratura sit, ha- bitatores in ea quosdam inesse necesse est. » Audi ipsum Origenem, lib. iii, cap. 5, De principiis. Vide libri secundi caput tertium De principiis. SPENCER. medulla hominis spinæ gigni accepimus a multis. » Ovid., Metamorph. lib. xv, fab. : Sunt, qui, cum clauso putrefacta est spina sepulcro, Mutari credant humanas angue medullas. SPENCER. totum vero amissas reparari ventribus bubulis re- centibus cum fimo obrutis: Virgilius, juvencorum corpore exanimato; sicut equorum, vespas atque crabrones; sicut asinorum, scarabæos; mutante natura ex aliis quædam in alia. » Epigram. lib. II, Suid. in (15) Codd. Regius et Basileensis, επουρα (46) Mss. hic et paulo post, τοιαδί. Libb. editi, (17) Οὐκ οἶδα εἰ καινῆς διαδεξαμένης ὁδοῦ. (18) Όφις. Plin., lib. x, cap. 66 : • Anguem ex (19) Μέλισσα, etc. Plin., lib. xt, cap. 20 : « In
Ἐν μεγάλῃ δ’ οἰκίᾳ οὐκ ἔστι μόνον σκεύη χρυσᾶ καὶ ἀργυρᾶ ἀλλὰ καὶ ξύλινα καὶ ὀστράκινα, καὶ ἃ μὲν εἰς τιμὴν ἃ δὲ εἰς ἀτιμίαν· ἐὰν οὖν τις ἐκκαθάρῃ ἑαυτόν, ἔσται σκεῦος εἰς τιμήν, ἡγιασμένον καὶ εὔχρηστον τῷ δεσπότῃ, εἰς πᾶν ἔργον ἀγαθὸν ἡτοιμασμένον. Καὶ ταῦτα δ’ ἀναγκαίως ὑπολαμβάνω ἐκτεθεῖσθαι πρὸς τὸ κἂν σοί τι δοκῇ κακόν, οὔπω δῆλον εἰ κακόν· οὐ γὰρ οἶσθα ὅ τι ἢ σοὶ ἢ ἄλλῳ συμφέρει, ἵνα μὴ ἀφορμὴν λαμβάνῃ τις ἐκ τῶν κατὰ τὸν τόπον πρὸς τὸ ἁμαρτάνειν ὡς χρήσιμος τῷ ὅλῳ διὰ τὴν ἁμαρτίαν ἐσόμενος. Ἐπεὶ δὲ μετὰ ταῦτα μὴ νοήσας τὰς περὶ θεοῦ ὡς ἀνθρωποπαθοῦς ἐν ταῖς γραφαῖς λέξεις διασύρει ὁ Κέλσος ἐν αἷς ὀργῆς λέγονται κατὰ τῶν ἀσεβῶν φωναὶ καὶ ἀπειλαὶ κατὰ τῶν ἡμαρτηκότων, λεκτέον ὅτι, ὥσπερ ἡμεῖς τοῖς κομιδῇ νηπίοις διαλεγόμενοι οὐ τοῦ ἑαυτῶν ἐν τῷ λέγειν στοχαζόμεθα δυνατοῦ, ἀλλ’ ἁρμοζόμενοι πρὸς τὸ ἀσθενὲς τῶν ὑποκειμένων φαμὲν ταῦτα ἀλλὰ καὶ ποιοῦμεν ἃ φαίνεται ἡμῖν χρήσιμα εἰς τὴν τῶν παίδων ὡς παίδων ἐπιστροφὴν καὶ διόρθωσιν· οὕτως ἔοικεν ὁ τοῦ θεοῦ λόγος ᾠκονομηκέναι τὰ ἀναγεγραμμένα, μετρήσας τῇ δυνάμει τῶν ἀκουόντων καὶ τῷ πρὸς αὐτοὺς χρησίμῳ τὸ ἐν τῇ ἀπαγγελίᾳ πρέπον.
ἄλλη δὲ ἐπιγείων, καὶ οὐδὲ τῶν οὐρανίων (15) ή αυτ νίων. τοιάδε. τῶν ἐν σώ μασι μεταβολών. τῶν ἐν σώματι μεταβολών. διαδεξαμένης δια- δεξομένης. τὴν ἄλλη γὰρ δόξα ἡλίου, καὶ ἄλλη δόξα ἀστέρων, καὶ ἐν αὐτοῖς δὲ τοῖς ἄστροις ἀστὴρ ἀστέρος διαφέρει ἐν δόξῃ. Διὸ καὶ τὴν ἀνάστασιν τῶν νεκρῶν ἀποδεχό- μενοι, μεταβολάς φαμεν γίνεσθαι ποιοτήτων τῶν ἐν σώμασιν· ἐπεὶ σπειρόμενά τινα αὐτῶν ἐν φθορᾷ ἐγεί ρεται ἐν ἀφθαρσίᾳ· καὶ σπειρόμενα ἐν ἀτιμίᾳ ἐγείρε ται ἐν δόξῃ· καὶ σπειρόμενα ἐν ἀσθενείᾳ ἐγείρεται ἐν δυνάμει· καὶ σπειρόμενα σώματα ψυχικὰ ἐγείρεται πνευματικά. Περὶ δὲ τοῦ τὴν ὑποκειμένην ύλην δεχτι- κὴν εἶναι ποιοτήτων, ὧν ὁ Δημιουργὸς βούλεται, πάν τες οἱ Πρόνοιαν παραδεξάμενοι κατασκευάζομεν· καὶ βουλομένου μὲν Θεοῦ, ποιότης τοιάδε (16) νῦν ἐστι περὶ τήνδε τὴν ὕλην, ἑξῆς δὲ τοιάδε φέρ' εἰπεῖν) βελ- τίων καὶ διαφέρουσα. Ἐπεὶ δὲ καὶ ὁδοί εἰσι τεταγμέ ναι τῶν ἐν σώμασι μεταβολῶν, ἐξ οὗ κόσμος ἐστὶ, καὶ εἰς ὅσον ἐστίν· οὐκ οἶδα εἰ, καινῆς διαδεξαμένης ὁδοῦ (17) καὶ ἀλλοίας μετὰ τὴν τοῦ κόσμου φθοράν, καὶ ἣν οἱ ἡμέτεροι λόγοι ονομάζουσι συντέλειαν, οὐ θαυμαστὸν, εἰ ἐπὶ τοῦ παρόντος ἐξ ἀνθρώπου νεκρού μεταπλασσόμενος ὄφις (18) (ὡς οἱ πολλοί φασι,) για γνεται ἀπὸ τοῦ νωτιαίου μυελοῦ, καὶ ἐκ βοὸς μέλισ σα (19), καὶ ἐξ ἵππου σφήξ, καὶ ἐξ ὅνου κανθαρίς, καὶ ἀπαξαπλῶς ἐκ τῶν πλείστων σκώληκες. Οίεται δὲ τοῦτο ὁ Κέλσος κατασκευαστικὸν εἶναι τοῦ μηδὲν τούτων ἔργον εἶναι Θεοῦ· ἀλλὰ τὰς ποιότητας, οὐκ Όντως γὰρ οὐκ εἰς κενὸν, οὐδὲ εἰς μάτην πρὸς ἀπώλειαν ἔκτισε, κατὰ τοὺς φρονοῦντας μάταια, τὸ πᾶν ὁ Θεὸς, ἀλλὰ εἰς τὸ εἶναί τε, καὶ οἰκεῖσθαι, καὶ διαμένειν. Διὸ ἀνάγκη δὴ καὶ τὴν γῆν αὖθις, καὶ τὸν οὐρανὸν μετὰ τὴν ἐκφλόγωσιν ἔσεσθαι πάντων καὶ τὸν 'βρα- σμόν, Ταραχθήσεσθαι μὲν γὰρ τὴν κτίσιν, ὥσπερ τεθνηξομένην κατὰ τὴν ἐκπύρωσιν, ἵνα ἀνακτισθή, οὐ μὴν ἀπολεῖσθαι προσδοκητέον· ὅπως οἱ ἀνακαινο ποιηθέντες ἐν ἀνακαινοποιηθέντι κόσμῳ ἄγευστοι λύ της κατοικήσωμεν· ἢ κατὰ τὸ λεχθέν· ἐξαποστε λεῖς τὸ πνεῦμά σου, καὶ κτισθήσονται (ἐν ἑκα- τοστῷ τρίτῳ ψαλμῷ, καὶ ἀνακαινιεῖς τὸ πρόσωπον τῆς γῆς τοῦ περιέχοντος τῆς εὐκρασίας επιτροπεύ σαντος λοιπὸν τοῦ Θεοῦ. Ἐσομένης γὰρ καὶ μετὰ τοῦτον τὸν αἰῶνα γῆς, ἀνάγκη πᾶσα ἔσεσθαι καὶ τοὺς οἰκήσοντας. • Εt Βούπαις: Αλεί τοι βούπαισι περιστάζοιτο μελίσσαις ORIGENIS coelestium gloriam, aliam autem terrestrium; et ne A coelestium quidem eamdem esse; aliam enim esse solis, aliam stellarum, et inter stellas stellam stel- læ gloria esse dissimilem. Quocirca in mortuorum resurrectione quam futuram confitemur, dicimus fore ut corporum qualitates immutentur, quando quidem seminata in corruptione, surgent in incor- ruptione ; et seminata in ignobilitate, surgent in gloria ; et seminata in infirmitate, surgent in virtute; et seminata corpora animalia, surgent spiritua- lias, Materiam autem, quascunque vult opifex, qua- litates accipere, nobis qui Providentiam admittimus, nullum dubium est, ita ut, volente Deo, modo alte- ram, alteram postea eamque præstantiorem materia babeat. Atque cum, ex quo mundus est et quandiu erit, certis quibusdam legibus mutationes corporum fiant, nec nisi post hujus mundi interitum, seu, ut nostræ loquuntur Scripturæ, consummationen no- va lex inducenda sit, haud scio annon mirum sit jam nunc anguem ex medulla spinæ hominis gigni, ut multi perhibent, ex bove apes, ex equo vespas, ex asino scarabæos; denique vermes ex plerisque animantibus. Sed Celsus hoc ipsum argumento esse existimat, nihil horum omnium au- ctorem Deum habere, censetque ex qualitatibus qui- busdam, nescio unde acceptis, quasdam alias fieri Infra codd. Regius et Basileensis, Libb. editi in textu, Bolerello pro legendum videtur, Scis multa, Origenes : at plura credis. De corpore quid dubitas? Novum mundum futurum speras : etenim Methodius, Tyri episcopus, scripsit librum De resurrectione contra Origenem, in quo loquentes introducit seipsum, et Auxentium ; Pro- cluin etiam et Aglaophontem, qui pro Origene ver- ba faciunt. Epiph., hæres. 64, num. 40, et num. 38, Theophilum alloquitur: c Quod tamen appella- tivum puto esse, non proprium, › inquit Petavius in Animadversionibus ad Epiphanii hæres. 64, num. 17: B C Verum si Procli est ea disputatio, quæ a num. ad hunc usque pertexitur, non video quemad- modum Origenis causam defendat, cum ejus dogma validissime refellat, et resurrectionem corporum aflirmet; sed neque Methodii consequens refutatio D ad antecedentem Procli sermonem pertinet, et Aglaophontis orationem convincit, quæ nulla bic exstat. llic igitur hæreo, atque aut transposita, aut omissa pleraque isthic fuisse, verisimile est; quæ, si Methodii liber exstaret, discerni emendarique possent (Petav. ibid.). » Vide ejusdem Animadver- siones ad eum. et 17. Utut est, in isthac Procli disputatione hæc verba occurrunt, quæ mihi visa sunt Origenis sententiæ plurimum favere. Vide hæ- res. 64, que est Origenianorum, pag. : eic. • Nain revera non frustra atque inaniter et ad exitium, ex ineptissimorum hominum opinione totum hoc universum condidit Deus; sed ut esset, et habitaretur, atque permaneret. Unde et terram necesse est, et cœlum post illam rerum omnium conflagrationem atque æstum exsistere. » Sequitur statim : vero perturbandam esse creaturam, velut in illa conflagratione perituram, ut iterum creetur, non tamen exstinguendam esse, putandum est, ut in instaurato mundo ipsimet instaurati ac doloris expertes habitemus, quemadmodum in cen- tesimo tertio psalmo proditum est: Emittes Spiri tum tuum, et creabuntur, et renovabis faciem terra. Quod nimirum ambientem aerem temperatissimum deinceps facturus sit Deus. Cum enim post sæculi præsentis exitum adhuc terra perseveratura sit, ha- bitatores in ea quosdam inesse necesse est. » Audi ipsum Origenem, lib. iii, cap. 5, De principiis. Vide libri secundi caput tertium De principiis. SPENCER. medulla hominis spinæ gigni accepimus a multis. » Ovid., Metamorph. lib. xv, fab. : Sunt, qui, cum clauso putrefacta est spina sepulcro, Mutari credant humanas angue medullas. SPENCER. totum vero amissas reparari ventribus bubulis re- centibus cum fimo obrutis: Virgilius, juvencorum corpore exanimato; sicut equorum, vespas atque crabrones; sicut asinorum, scarabæos; mutante natura ex aliis quædam in alia. » Epigram. lib. II, Suid. in (15) Codd. Regius et Basileensis, επουρα (46) Mss. hic et paulo post, τοιαδί. Libb. editi, (17) Οὐκ οἶδα εἰ καινῆς διαδεξαμένης ὁδοῦ. (18) Όφις. Plin., lib. x, cap. 66 : • Anguem ex (19) Μέλισσα, etc. Plin., lib. xt, cap. 20 : « In
PG 11:1141Καὶ καθόλου γε περὶ τοῦ τοιούτου τρόπου τῆς ἀπαγγελίας τῶν περὶ θεοῦ ἐν τῷ Δευτερονομίῳ οὕτω λέλεκται· Ἐτροποφόρησέ σε κύριος ὁ θεός σου, ὡς εἴ τις τροποφορήσαι ἄνθρωπος τὸν υἱὸν αὐτοῦ. Οἱονεὶ ἀνθρώπου τρόπους πρὸς τὸ ἀνθρώποις λυσιτελὲς φορῶν ὁ λόγος τοιαῦτα λέγει· οὐ γὰρ ἐδέοντο οἱ πολλοὶ προσωποποιοῦντος θεοῦ ἁρμοζόντως ἑαυτῷ τὰ πρὸς τοὺς τοιούσδε λεχθησόμενα. Ἀλλ’ ᾧ μέλει τῆς τῶν θείων γραμμάτων σαφηνείας εὑρήσει ἀπ’ αὐτῶν τὰ λεγόμενα πνευματικὰ τοῖς ὀνομαζομένοις πνευματικοῖς συγκρίνων τὸ βούλημα τῶν τε πρὸς τοὺς ἀσθενεστέρους λεγομένων καὶ τῶν τοῖς ἐντρεχεστέροις ἀπαγγελλομένων, πολλάκις ἐν τῇ αὐτῇ λέξει ἑκατέρων τῷ εἰδότι ἀκούειν αὐτῆς κειμένων. Ὀργὴν μὲν οὖν ὀνομάζομεν θεοῦ, οὐ πάθος δ’ αὐτοῦ αὐτὴν εἶναι φαμεν ἀλλά τι παραλαμβανόμενον εἰς τὴν διὰ σκυθρωποτέρων ἀγωγῶν παίδευσιν τοῖς τὰ τοσάδε καὶ τοιάδε ἡμαρτηκόσιν. Ὅτι γὰρ παιδεύει ἡ καλουμένη ὀργὴ τοῦ θεοῦ καὶ ὁ ὀνομαζόμενος θυμὸς αὐτοῦ, καὶ τοῦτ’ ἀρέσκει τῷ λόγῳ, δῆλον ἐκ τοῦ ἐν μὲν ἕκτῳ ψαλμῷ εἰρήσθαι· Κύριε, μὴ τῷ θυμῷ σου ἐλέγξῃς με, μηδὲ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσῃς με ἐν δὲ τῷ Ἱερεμίᾳ·
οἶδ' ὁπόθεν οὕτω τεταγμένας ἐκ τῶνδε τάσδε γίνε- σθαι, οὐχὶ θείου τινὸς λόγου ἔργον εἶναι, τὰς ἐν τῇ ὅλῃ ποιότητας ἀμείβοντος. Ἔτι δὲ καὶ τοῦτό φαμεν τῷ Κέλσῳ, εἰπόντι, ὅτι · ψυχὴ μὲν Θεοῦ ἔργον, σώματος δὲ ἄλλη φύσις· καὶ οὐ μόνον ἀκατασκευάστως τὸ τηλικοῦτον δόγμα ρίψαντι, ἀλλὰ καὶ ἀδιορίστως· οὐ γὰρ ἐσαφήνισε, πότερον πᾶσα ψυχὴ Θεοῦ ἔργον, η μόνη ή λογική. Φαμὲν τοίνυν πρὸς αὐτὸν, εἰ μὲν πᾶσα ψυχὴ Θεοῦ ἔργον, δηλονότι καὶ τῶν ἀλόγων καὶ εὐτελεστάτων, ἵνα καὶ παντὸς σώματος ἄλλη φύσις ᾗ παρὰ τὴν τῆς ψυχῆς. Ἔοικε μέντοι ἐν τοῖς ἑξῆς, ἐν οἷς καὶ θεοφι λέστερα τὰ ἄλογα ζῶά φησιν ἡμῶν, καὶ τοῦ θείου τὴν ἔννοιαν ἔχειν καθαρωτέραν, ο παριστάνειν, ὅτι οὐ μόνον ἡ τῶν ἀνθρώπων, ἀλλὰ πολὺ μᾶλλον καὶ ἡ τῶν ἀλόγων ζώων ψυχὴ ἔργον ἐστὶ τοῦ Θεοῦ· τοῦτο γὰρ ἀκολουθεῖ τῷ θεοφιλέστερα λέγεσθαι ἐκεῖνα ἡμῶν. Εἰ δὲ μόνη ἡ λογικὴ ψυχὴ Θεοῦ ἔργον ἐστὶ, πρῶτον μὲν οὐκ ἐσαφήνισε (20) τὸ τοιοῦτον· δεύτερον δὲ ἀκο λουθεῖ τῷ ἀδιορίστως εἰρῆσθαι περὶ τῆς ψυχῆς, ὡς οὐ τάσης, ἀλλὰ μόνης τῆς λογικῆς οὔσης Θεοῦ ἔργον, τὸ μηδὲ παντὸς σώματος ἄλλην εἶναι φύσιν (21). Ε δὲ μὴ παντὸς σώματος ἄλλη φύσις, ἀλλ᾽ ἑκάστου ἐστὶ τὸ σῶμα ζώου ἀνάλογον τῇ ψυχῇ, δῆλον, ὅτι οὗ ψυχὴ Θεοῦ ἔργον ἐστὶ, διαφέροι ἂν τὸ ταύτης σῶμα σώματος, ἐν ᾧ οἰκεῖ ψυχὴ οὐκ οὖσα ἔργον Θεοῦ. Καὶ οὕτω ψεῦδος ἔσται τὸ μηδὲν διοίσειν νυκτερίδος, ἢ εὐλῆς, ἢ βατράχου σῶμα παρὰ τὸ τοῦ ἀνθρώπου. Καὶ γὰρ ἄτοπον λίθους μὲν λίθων, καὶ οἰκοδομή ματα οικοδομημάτων νομίζεσθαι εἶναι καθαρώτερα ἢ μιαρώτερα, παρὰ τὸ εἰς τιμὴν τοῦ Θείου κατεσκευά σθαι, ἢ εἰς ἀτιμοτάτων σωμάτων καὶ ἐναγῶν ὑπου δοχήν· σώματα δὲ σωμάτων μὴ διαφέρειν, παρὰ τὸ λογικὰ εἶναι τὰ ἐνοικήσαντα, ἢ ἄλογα, καὶ λογικῶν τὰ σπουδαιότερα, ἢ τοὺς φαυλοτάτους ἀνθρώπους. Τὸ τοιοῦτόν γε πεποίηκε τολμῆσαί τινας ἀποθεῶσαι μὲν τὰ τῶν διαφερόντων σώματα, ὡς δεξάμενα ψυχὴν σπουδαίαν, ἀποῤῥίψαι δὲ ἢ ἀτιμάσαι τὸ τῶν φαυλο- τάτων· οὐχ ὅτι πάντως τὸ τοιοῦτον ὑγιῶς γεγένηται, ἀλλ' ὅτι ἀπό τινος ἐννοίας ὑγιοῦς ἔσχε τὴν ἀρχήν. "Η ὁμοίως ὁ σοφὸς μετὰ τὴν τελευτὴν ᾿Ανύτου, καὶ Σωκρά- τους φροντίσει τῆς ταφῆς τοῦ Σωκράτους σώματος καὶ τῆς ᾿Ανύτου; Καὶ τὸ παραπλήσιον ἀμφοτέροις κατασκευάσει ηρίον ἢ τάφον ; Καὶ ταῦτα διὰ τὸ, ο Ων οὐδὲν ἔργον Θεοῦ» (τοῦ ὧν ἀναφερομένου ἐπὶ τὸ τοῦ ἀνθρώπου σῶμα, ἢ τῶν ἐκ τοῦ σώματος ὄφεων· καὶ ἐπὶ τὸ βοὸς, ἢ τῶν ἐκ τοῦ σώματος βοὺς μελισσῶν· Τύμβος υμηττείς λειθόμενος μέλιτι. Ιπποι : Ιπποι μὲν σφηκῶν γένεσις, ταῦροι δὲ με- |λισσῶν. κάνθαρος. Κάνθαρος· παρὰ τὸν κάνθωνα, του τέστι, τὸν ἔνον καὶ παρὰ τὸν ὁρὸν, τουτέστι, τὸ σπέρμα. Φασὶ γὰρ, ὅτι ὁ κάνθαρος οὕτω τίκτεται· Επὰν εὕρῃ ὅνου κόπρον στρογγύλην, μένει κυλίων " τοῖς ποσὶ, καὶ τῷ κυλίειν ἀποσπερμαίνει· καὶ ἐκ τού του ὁ κάνθαρος τὸ ζῶον γίνεται. • κάνθων, δρός, ἐσαφήνισας. ἄλλην. εἶναι φύσιν τὴν αὐτήν. ἀλλ᾽ ἑκάστου δὲ τὸ σῶμα. CONTRA CELSUM LIB. IV. A sine ulla divina intelligentia, quæ illas mutet ma- teriae qualitates. B C D Sepulcrum tuum Hymettio melle apum ex bobus genitarum semper stillet. Idem in Ex equis vespæ, et ex bobus apes generantur. Idem in istud Celsi : « Animam esse Dei opus, corporis au- tem aliam naturam esse; › quod non solum nullo argumento profert, sed etiam ambigue. Neque enim declarat, animane omnis opus Dei sit, an sola ra- tionis particeps. Aio igitur, si omnis anima Dei sit opus, ab ipso conditas esse sine dubio et brutorum vilissimorum animas, ut ita corporum omnium alia natura sit atque animæ. Et vero ipse, cum in se- quentibus ait ‹ bruta animalia Deo quam nos acce- ptiora esse, et iis inesse puriorem Dei notionem, ɔ idipsum confirmare videtur, brutarum animantium perinde ac hominum, imo magis quam hominum, animam Dei esse opus. Id enim ex eo sequitur quod ait eas esse quam nos Deo acceptiores. Sin autem sola anima rationis particeps Dei sit opus, primum id non clare indicavit; deinde cum sine ulla distin- ctionis nota dixerit de anima, non omnem Dei esse cpus, sed solam rationis participem, hinc sequitur nec omnis corporis naturam' aliam esse. At vero si non omnis corporis alia natura est, sed singulæ animantes corpus habent animæ pro portione con- sentaneum, perspicuum est corpus illud, cujus ani- ma Dei est opus, præstantius fore illo, cujus aniına Dei opus non est. Atque sic falsum erit corpus ho- minis nihil a vespertilione, verme aut rana discre- pare. ædificiis puriora haberi aut impuriora, prout aut ad honorem divinitatis construuntur, aut ad reci- pienda vilia impuraque corpora; corpora vero cor- poribus non præstare, quorum alia animæ ratione prædlite incolunt, alia ratione privata, alia virtu- tum studiosæ, alia vitiis inquinatissimæ. Certe loc discrimen fecit, ut quidam ausi fuerint hominum virtute præcellentium corpora in deorum numerum referre tanquam bonæ animæ domicilia; projicere autem aut contumeliis afficere corpora eorum qui vitiis dediti fuerant: non quod id quidem omnino recte factum sit : sed quod a sana quadam cogita- tione originem habuerit. Num enim sapiens, post mortem Augli et Socratis, æque sollicitus erit de utriusque corporis sepultura? An utrique par et simile monumentum aut sepulcrum construet? Atque hæc de isto Celsi dicto : « Quorum nihil opus Dei est; ubi voce quorum intelligit corpus Scarabeus. Di- clus a nomine asinus, et semen. Aiunt enim scarabæum ita generari. Invento asini ster- core rotundo in eo manet, pedibus ruspans; et inter ruspandum semen emittit, ex quo scarabæus nascitur. » SPENCER. bri autem editi, libris editis deest Codex Basileensis, Non multo post libb. editi in textu, 58. Unum quid superest quod dicam adversus 59. Et sane absurdum fuerit saxa sasis, ædilicia (20) Εσαφήνισε. la recte codex Basileensis. Li- (21) "Αλλην εἶναι φύσιν. Sic codex Jolianus. In
Παίδευσον ἡμᾶς, κύριε, πλὴν ἐν κρίσει καὶ μὴ ἐν θυμῷ, ἵνα μὴ ὀλίγους ἡμᾶς ποιήσῃς. Ἀναγνοὺς δέ τις ἐν μὲν τῇ δευτέρᾳ τῶν Βασιλειῶν ὀργὴν θεοῦ, ἀναπείθουσαν τὸν Δαυὶδ ἀριθμῆσαι τὸν λαόν, ἐν δὲ τῇ πρώτῃ τῶν Παραλειπομένων τὸν διάβολον, καὶ συνεξετάζων ἀλλήλοις τὰ ῥητὰ ὄψεται ἐπὶ τίνος τάσσεται ἡ ὀργή· ἧς καὶ τέκνα πάντας ἀνθρώπους γεγονέναι φησὶν ὁ Παῦλος λέγων· Ἤμεθα τέκνα φύσει ὀργῆς ὡς καὶ οἱ λοιποί. Ὅτι δ’ οὐ πάθος τοῦ θεοῦ ἐστιν ἡ ὀργή, ἀλλ’ ἕκαστος αὑτῷ ταύτην δι’ ὧν ἁμαρτάνει κατασκευάζει, δηλώσει ὁ Παῦλος ἐν τῷ· Ἢ τοῦ πλούτου τῆς χρηστότητος αὐτοῦ καὶ τῆς ἀνοχῆς καὶ τῆς μακροθυμίας καταφρονεῖς, ἀγνοῶν ὅτι τὸ χρηστὸν τοῦ θεοῦ εἰς μετάνοιάν σε ἄγει; Κατὰ δὲ τὴν σκληρότητά σου καὶ ἀμετανόητον καρδίαν θησαυρίζεις σεαυτῷ ὀργὴν ἐν ἡμέρᾳ ὀργῆς καὶ ἀποκαλύψεως δικαιοκρισίας τοῦ θεοῦ. Πῶς οὖν δύναται ἕκαστος θησαυρίζειν ἑαυτῷ ὀργὴν ἐν ἡμέρᾳ ὀργῆς, ὀργῆς νοουμένης τοῦ πάθους; Πῶς δὲ ὀργῆς πάθος παιδεύειν δύναται; Ἀλλὰ καὶ οὐκ ἂν ὁ διδάσκων λόγος ἡμᾶς μηδαμῶς ὀργίζεσθαι καὶ φάσκων ἐν τριακοστῷ ἕκτῳ ψαλμῷ·
οἶδ' ὁπόθεν οὕτω τεταγμένας ἐκ τῶνδε τάσδε γίνε- σθαι, οὐχὶ θείου τινὸς λόγου ἔργον εἶναι, τὰς ἐν τῇ ὅλῃ ποιότητας ἀμείβοντος. Ἔτι δὲ καὶ τοῦτό φαμεν τῷ Κέλσῳ, εἰπόντι, ὅτι · ψυχὴ μὲν Θεοῦ ἔργον, σώματος δὲ ἄλλη φύσις· καὶ οὐ μόνον ἀκατασκευάστως τὸ τηλικοῦτον δόγμα ρίψαντι, ἀλλὰ καὶ ἀδιορίστως· οὐ γὰρ ἐσαφήνισε, πότερον πᾶσα ψυχὴ Θεοῦ ἔργον, η μόνη ή λογική. Φαμὲν τοίνυν πρὸς αὐτὸν, εἰ μὲν πᾶσα ψυχὴ Θεοῦ ἔργον, δηλονότι καὶ τῶν ἀλόγων καὶ εὐτελεστάτων, ἵνα καὶ παντὸς σώματος ἄλλη φύσις ᾗ παρὰ τὴν τῆς ψυχῆς. Ἔοικε μέντοι ἐν τοῖς ἑξῆς, ἐν οἷς καὶ θεοφι λέστερα τὰ ἄλογα ζῶά φησιν ἡμῶν, καὶ τοῦ θείου τὴν ἔννοιαν ἔχειν καθαρωτέραν, ο παριστάνειν, ὅτι οὐ μόνον ἡ τῶν ἀνθρώπων, ἀλλὰ πολὺ μᾶλλον καὶ ἡ τῶν ἀλόγων ζώων ψυχὴ ἔργον ἐστὶ τοῦ Θεοῦ· τοῦτο γὰρ ἀκολουθεῖ τῷ θεοφιλέστερα λέγεσθαι ἐκεῖνα ἡμῶν. Εἰ δὲ μόνη ἡ λογικὴ ψυχὴ Θεοῦ ἔργον ἐστὶ, πρῶτον μὲν οὐκ ἐσαφήνισε (20) τὸ τοιοῦτον· δεύτερον δὲ ἀκο λουθεῖ τῷ ἀδιορίστως εἰρῆσθαι περὶ τῆς ψυχῆς, ὡς οὐ τάσης, ἀλλὰ μόνης τῆς λογικῆς οὔσης Θεοῦ ἔργον, τὸ μηδὲ παντὸς σώματος ἄλλην εἶναι φύσιν (21). Ε δὲ μὴ παντὸς σώματος ἄλλη φύσις, ἀλλ᾽ ἑκάστου ἐστὶ τὸ σῶμα ζώου ἀνάλογον τῇ ψυχῇ, δῆλον, ὅτι οὗ ψυχὴ Θεοῦ ἔργον ἐστὶ, διαφέροι ἂν τὸ ταύτης σῶμα σώματος, ἐν ᾧ οἰκεῖ ψυχὴ οὐκ οὖσα ἔργον Θεοῦ. Καὶ οὕτω ψεῦδος ἔσται τὸ μηδὲν διοίσειν νυκτερίδος, ἢ εὐλῆς, ἢ βατράχου σῶμα παρὰ τὸ τοῦ ἀνθρώπου. Καὶ γὰρ ἄτοπον λίθους μὲν λίθων, καὶ οἰκοδομή ματα οικοδομημάτων νομίζεσθαι εἶναι καθαρώτερα ἢ μιαρώτερα, παρὰ τὸ εἰς τιμὴν τοῦ Θείου κατεσκευά σθαι, ἢ εἰς ἀτιμοτάτων σωμάτων καὶ ἐναγῶν ὑπου δοχήν· σώματα δὲ σωμάτων μὴ διαφέρειν, παρὰ τὸ λογικὰ εἶναι τὰ ἐνοικήσαντα, ἢ ἄλογα, καὶ λογικῶν τὰ σπουδαιότερα, ἢ τοὺς φαυλοτάτους ἀνθρώπους. Τὸ τοιοῦτόν γε πεποίηκε τολμῆσαί τινας ἀποθεῶσαι μὲν τὰ τῶν διαφερόντων σώματα, ὡς δεξάμενα ψυχὴν σπουδαίαν, ἀποῤῥίψαι δὲ ἢ ἀτιμάσαι τὸ τῶν φαυλο- τάτων· οὐχ ὅτι πάντως τὸ τοιοῦτον ὑγιῶς γεγένηται, ἀλλ' ὅτι ἀπό τινος ἐννοίας ὑγιοῦς ἔσχε τὴν ἀρχήν. "Η ὁμοίως ὁ σοφὸς μετὰ τὴν τελευτὴν ᾿Ανύτου, καὶ Σωκρά- τους φροντίσει τῆς ταφῆς τοῦ Σωκράτους σώματος καὶ τῆς ᾿Ανύτου; Καὶ τὸ παραπλήσιον ἀμφοτέροις κατασκευάσει ηρίον ἢ τάφον ; Καὶ ταῦτα διὰ τὸ, ο Ων οὐδὲν ἔργον Θεοῦ» (τοῦ ὧν ἀναφερομένου ἐπὶ τὸ τοῦ ἀνθρώπου σῶμα, ἢ τῶν ἐκ τοῦ σώματος ὄφεων· καὶ ἐπὶ τὸ βοὸς, ἢ τῶν ἐκ τοῦ σώματος βοὺς μελισσῶν· Τύμβος υμηττείς λειθόμενος μέλιτι. Ιπποι : Ιπποι μὲν σφηκῶν γένεσις, ταῦροι δὲ με- |λισσῶν. κάνθαρος. Κάνθαρος· παρὰ τὸν κάνθωνα, του τέστι, τὸν ἔνον καὶ παρὰ τὸν ὁρὸν, τουτέστι, τὸ σπέρμα. Φασὶ γὰρ, ὅτι ὁ κάνθαρος οὕτω τίκτεται· Επὰν εὕρῃ ὅνου κόπρον στρογγύλην, μένει κυλίων " τοῖς ποσὶ, καὶ τῷ κυλίειν ἀποσπερμαίνει· καὶ ἐκ τού του ὁ κάνθαρος τὸ ζῶον γίνεται. • κάνθων, δρός, ἐσαφήνισας. ἄλλην. εἶναι φύσιν τὴν αὐτήν. ἀλλ᾽ ἑκάστου δὲ τὸ σῶμα. CONTRA CELSUM LIB. IV. A sine ulla divina intelligentia, quæ illas mutet ma- teriae qualitates. B C D Sepulcrum tuum Hymettio melle apum ex bobus genitarum semper stillet. Idem in Ex equis vespæ, et ex bobus apes generantur. Idem in istud Celsi : « Animam esse Dei opus, corporis au- tem aliam naturam esse; › quod non solum nullo argumento profert, sed etiam ambigue. Neque enim declarat, animane omnis opus Dei sit, an sola ra- tionis particeps. Aio igitur, si omnis anima Dei sit opus, ab ipso conditas esse sine dubio et brutorum vilissimorum animas, ut ita corporum omnium alia natura sit atque animæ. Et vero ipse, cum in se- quentibus ait ‹ bruta animalia Deo quam nos acce- ptiora esse, et iis inesse puriorem Dei notionem, ɔ idipsum confirmare videtur, brutarum animantium perinde ac hominum, imo magis quam hominum, animam Dei esse opus. Id enim ex eo sequitur quod ait eas esse quam nos Deo acceptiores. Sin autem sola anima rationis particeps Dei sit opus, primum id non clare indicavit; deinde cum sine ulla distin- ctionis nota dixerit de anima, non omnem Dei esse cpus, sed solam rationis participem, hinc sequitur nec omnis corporis naturam' aliam esse. At vero si non omnis corporis alia natura est, sed singulæ animantes corpus habent animæ pro portione con- sentaneum, perspicuum est corpus illud, cujus ani- ma Dei est opus, præstantius fore illo, cujus aniına Dei opus non est. Atque sic falsum erit corpus ho- minis nihil a vespertilione, verme aut rana discre- pare. ædificiis puriora haberi aut impuriora, prout aut ad honorem divinitatis construuntur, aut ad reci- pienda vilia impuraque corpora; corpora vero cor- poribus non præstare, quorum alia animæ ratione prædlite incolunt, alia ratione privata, alia virtu- tum studiosæ, alia vitiis inquinatissimæ. Certe loc discrimen fecit, ut quidam ausi fuerint hominum virtute præcellentium corpora in deorum numerum referre tanquam bonæ animæ domicilia; projicere autem aut contumeliis afficere corpora eorum qui vitiis dediti fuerant: non quod id quidem omnino recte factum sit : sed quod a sana quadam cogita- tione originem habuerit. Num enim sapiens, post mortem Augli et Socratis, æque sollicitus erit de utriusque corporis sepultura? An utrique par et simile monumentum aut sepulcrum construet? Atque hæc de isto Celsi dicto : « Quorum nihil opus Dei est; ubi voce quorum intelligit corpus Scarabeus. Di- clus a nomine asinus, et semen. Aiunt enim scarabæum ita generari. Invento asini ster- core rotundo in eo manet, pedibus ruspans; et inter ruspandum semen emittit, ex quo scarabæus nascitur. » SPENCER. bri autem editi, libris editis deest Codex Basileensis, Non multo post libb. editi in textu, 58. Unum quid superest quod dicam adversus 59. Et sane absurdum fuerit saxa sasis, ædilicia (20) Εσαφήνισε. la recte codex Basileensis. Li- (21) "Αλλην εἶναι φύσιν. Sic codex Jolianus. In
PG 11:1143Παῦσαι ἀπὸ ὀργῆς καὶ ἐγκατάλιπε θυμόν, λέγων δὲ καὶ ἐν τῷ Παύλῳ· Ἀπόθεσθε καὶ ὑμεῖς τὰ πάντα, ὀργὴν θυμὸν κακίαν βλασφημίαν αἰσχρολογίαν, αὐτῷ τῷ θεῷ περιῆπτεν τὸ πάθος, οὗ ἡμᾶς πάντῃ ἀπαλλάξαι βούλεται. Δῆλον δὲ τὸ τροπολογεῖσθαι τὰ περὶ ὀργῆς θεοῦ ἐκ τοῦ καὶ ὕπνον αὐτοῦ ἀναγεγράφθαι, ἀφ’ οὗ ὥσπερ διϋπνίζων αὐτὸν ὁ προφήτης λέγει· Ἀνάστηθι, ἵνα τί ὑπνοῖς, κύριε; Καὶ πάλιν φησί· Καὶ ἐξηγέρθη ὡς ὁ ὑπνῶν κύριος, ὡς δυνατὸς κεκραιπαληκὼς ἐξ οἴνου. Εἴπερ οὖν ὁ ὕπνος ἄλλο τι σημαίνει καὶ οὐχ ὅπερ ἡ πρόχειρος ἐκδοχὴ τῆς λέξεως δηλοῖ, διὰ τί οὐχὶ καὶ ἡ ὀργὴ παραπλησίως νοηθήσεται; Καὶ αἱ ἀπειλαὶ δὲ ἀπαγγελίαι εἰσὶ περὶ τῶν ἀπαντησομένων τοῖς φαύλοις, ὡς εἰ ἀπειλάς τις ἔφασκεν εἶναι καὶ τοὺς τοῦ ἰατροῦ λόγους, λέγοντος τοῖς κάμνουσι· τεμῶ σε καὶ καυστῆρας προσάξω σοι, ἐὰν μὴ πεισθῇς μου τοῖς νόμοις καὶ οὑτωσὶ μὲν διαιτήσῃ οὑτωσὶ δὲ σαυτὸν ἀγάγῃς. Οὐκ ἀνθρώπινα οὖν πάθη προσάπτομεν τῷ θεῷ οὐδὲ δυσσεβεῖς δόξας ἔχομεν περὶ αὐτοῦ οὐδὲ πλανώμενοι τὰς περὶ τοῦτον διηγήσεις ἀπ’ αὐτῶν τῶν γραμμάτων συνεξεταζομένων ἀλλήλοις παρίσταμεν·
κῶν, ἐξ ὅνου δὲ κανθάρων) δι' ἃ ἠναγκάσθημεν ἐπα- ναλαβεῖν καὶ τὸ, « Ψυχὴ μὲν Θεοῦ ἐστιν ἔργον, σώ ματος δὲ ἄλλη φύσις. Α καὶ ἐπὶ τὸ ἵππου, ἢ ὄνου, καὶ τῶν ἐξ ἵππου μὲν σφη- Β μετὰ τοῦ μὴ προσίεσθαι. μή. ἡ πάντων σωμά. των φύσις. ή πάντων ἀνθρώπων σωμά των φύσις. ἀπόλ λυται εἰς μεταβολήν, ἀπολλύμενόν ἐστι, μεταβολὴν Εἶθ' ἑξῆς φησιν, ὅτι ο κοινὴ ἡ πάντων τῶν προειρη μένων σωμάτων φύσις, καὶ μία ἐς ἀμοιβὴν παλίν τροπον ἰοῦσα καὶ ἐπανιοῦσα. : Καὶ πρὸς τοῦτο δὲ δῆλον ἐκ τῶν προειρημένων, ὅτι οὐ μόνον τῶν προ κατειλεγμένων σωμάτων κοινή ἐστιν ἡ φύσις, ἀλλὰ καὶ τῶν ἐπουρανίων. Καὶ εἴπερ τοῦθ' οὕτως ἔχει, δῆ- λον, ὅτι κατ' αὐτὸν (οὐκ οἶδα δὲ εἰ κατὰ τὴν ἀλήθειαν) μία ἐς ἀμοιβὴν παλίντροπον ἰοῦσά ἐστιν ἡ πάντων σωμάτων φύσις καὶ ἐπανιοῦσα. Καὶ δῆλον μὲν, ότι κατὰ τοὺς φθείροντας (22) τὸν κόσμον τοῦθ᾽ οὕτως ἔχει· πειράσονται δὲ δεικνύναι καὶ οἱ μὴ φθείροντες αὐτὸν, μετὰ τοῦ μὴ προσίεσθαι πέμπτον σῶμα, ὅτι καὶ κατ' αὐτοὺς μία ἐς ἀμοιβὴν παλίντροπον ἰοῦσε καὶ ἐπανιοῦσά ἐστιν ἡ πάντων σωμάτων φύσις. Οὕτω δὲ καὶ τὸ ἀπολλύμενον εἰς μεταβολὴν (25) διαμένει· τὸ γὰρ ὑποκείμενον ἡ ὕλη, ἀπολλυμένης τῆς ποιότη τος, διαμένει, κατὰ τοὺς ἀγένητον αὐτὴν εἰσάγοντας. Ἐὰν μέντοιγε δυνηθῇ τις παραδεῖξαι λόγος οὐκ ἀγέ- νητον (24) αὐτὴν, ἀλλὰ πρός τινα χρείαν γεγονέναι, δῆλον, ὅτι οὐχ ἕξει φύσιν περὶ διαμονῆς τὴν αὐτ τὴν (25) τῷ ἀγένητος ὑποτεθεῖσθαι. Ἀλλ᾿ οὐ ταῦτα νῦν πρόκειται ἀπαντῶσιν ἡμῖν πρὸς τὰς Κέλσου κα τηγορίας φυσιολογεῖν. Φησὶ δ' ὅτι καὶ ὁ ὕλης ἔκγονον οὐδὲν ἀθάνατον, ο Καὶ πρὸς τοῦτο λελέξεται, ὅτι, εἴπερ ύλης οὐδὲν ἔκ- γονον ἀθάνατον, ἤτοι ἀθάνατος ὅλος ὁ κόσμος, καὶ οὐχ ὡ; ὕλης ἐστὶν ἔκγονον, καὶ οὐδ᾽ αὐτὸς (26) χρῆμα ἐστιν ἀθάνατον. Εἰ μὲν οὖν ἀθάνατος ὁ κόσμος, ὅπερ ἀρέσκει καὶ τοῖς Θεοῦ ἔργον εἰποῦσι μόνην τὴν ψυχὴν, καὶ ἀπό τινος αὐτὴν κρατῆρος γεγονέναι λέγουσι δεικνύτω ὁ Κέλσος οὐκ ἐξ ὕλης ἀποίου αὐτὸν γεγονέ ναι, τηρῶν τὸ ὕλης ἔκγονον οὐδὲν ἀθάνατον· εἰ δ᾽, ἐπεὶ ὕλης ἔκγονόν ἐστιν ὁ κόσμος, οὐκ ἔστιν ἀθάνα- τον ὁ κόσμος· θνητὸν ὁ κόσμος, ἆρ᾽ οὖν καὶ φθειρό μενον, ἢ μή; Εἰ μὲν γὰρ φθειρόμενον, ὡς Θεοῦ (27) ἔργον ἔσται φθειρόμενον· εἶτ᾽ ἐν τῇ φθορᾷ τοῦ κόσμου τὸ ἔργον τοῦ Θεοῦ ἡ ψυχὴ τί ποιήσει; λε- γέτω ὁ Κέλσος· εἰ δὲ, διαστρέφων τὴν ἔννοιαν τοῦ ἀθάνατον, φήσει τῷ φθαρτῷ μὲν, οὐ φθειρομένῳ δὲ, ἀθάνατον αὐτὸν εἶναι, ὡς δεκτικὸν μὲν θα νάτου, οὐ μὴν δὲ καὶ ἀποθνήσκοντα· δῆλον ὅτι ἔσται τι κατ' ἐκεῖνον θνητὸν ἅμα καὶ ἀθάνατον, τῷ ἀμφο τέρων εἶναι δεκτικόν· καὶ ἔσται θνητὸν οὐκ ἀποθνή διαμένει. τὸ γὰρ ὑποκείμε τὸ γὰρ ὑπομένον. προς διαμονὴν τὴν αὐτήν. τῷ ἀγέννητος υποτεθεί σθαι. ἢ οὐδ᾽ αὐτός. ORIGENIS hominis, aut serpentium qui ex illo oriuntur; corpus bovis,aut apum quæ ex illo prodeunt; corpus equi, aut vesparum quæ ex eo nascuntur; et corpus asini, aut scarabæorum qui inde exeunt. Quæ quidem in causa fuerunt cur istud: • Anima quidem opus Dei est, sarium judicaverim. alia autem est corporis natura, › omnium corporum communem et unam abire et re- dire ratis vicissitudinibus. Ex iis quæ supra dixi, manifestum est non solum corporum quæ Celsus enumeravit, sed etiam cœlestium naturam esse com- munem. Quod si ita est, certe ex illo (an ex veri- tate nescio) natura illa omnium corporum una et eadem abit reditque ratis vicissitudinibus. Verum quidem est hanc eorum esse sententiam qui mun- dum censent esse corruptibilem. Sed qui contra- riam de mundo opinionem tuentur, ostendent ii na- turam omnium corporum communem et unam, etiam non admisso quinto corpore, ratis vicissitudinibus abire et redire, atque sic mutatum permanere, quod perire videtur. Materia enim subjecta, pereunte qua- litate, ipsa eadem permanet, ut asserunt ii qui ipsam increatam esse volunt. Quod si probari possit ipsam non esse increatam, sed quemdam in usum factam esse, patet eamdem ejus non fore naturam, quod ad permansionem spectat, ac si increata poneretur. Verum hæc physicorum sunt: nobis vero Celsi ca- lumnias refellere propositum est. C tur, esse immortale. » Ad quod ego : si nihil im- mortale est eorum quæ ex materia nascuntur, aut immortalis est mundus hic totus, nec proinde ex materia natus, aut immortalis non est. Si immor- talis, quod etiam iis placet qui solam animam Dei esse opus et ex quodam vase prodire existimant, ostendat Celsus illum non factum fuisse ex materia qualitatum experte, mundique immortalitatem con- sistere cum isto ipsius principio, nihil eorum iın- mortale esse quæ nascuntur ex materia. Sin au- tem mundus quia ex materia factus est, non est im- mortalis; mortalis ille mundus eritne corruptioni obnoxius, annon? Si prius, ideo corruptioni obnoxius erit, quia Dei non est opus. At in illa mundi corru- D ptione quid fiet anima, quæ Dei opus est? Sin alio- versum immortalis notionem accipiens Celsus, dicat mundum immortalem esse quod revera etsi corruptibilis sit, non corrumpatur, quodque non intereal, tametsi interitum pati possit : erit post mss., Gelenius non agnovit particulain Infra mss., Libb. editi, Basileensis. Nam quod destruitur in mundo, cum in materiam alius modus destructo priore succedat, sicque materia manere quidem, sed alio modo affecta existimetur. Libh. editi corrupte habent retractare neces- Μox iidem in margine, vov, melius quam in textu, dum videtur, Ibidem lib. editi in margine habent, Guieto, 60. Ail postea, e naturam illam prædictorum 61. Addit « nihil eorum, quæ ex materia nascun (22) Libb. editi in margine, φθείραντας. Paulo (23) Εἰς μεταβολήν. Recte omnino habet codex (24) Libb. editi in margine, ἀγέννητον. (25) Περὶ διαμονῆς τὴν αὐτήν. Guieto scriben- (26) Καὶ οὐδ' αυτός. Lego cum Boherello et (27) ὡς Θεοῦ. Lego cum Boherello, ὡς οὐ θεού
οὐδὲ τὸ προκείμενον τοῖς ἐν ἡμῖν συνετῶς πρεσβεύουσι τοῦ λόγου ἄλλο ἐστὶν ἢ εὐηθείας μὲν ἀπαλλάξαι κατὰ τὸ δυνατὸν τοὺς ἀκούοντας ποιῆσαι δ’ αὐτοὺς φρονίμους. Ἀκολούθως δὲ τῷ μὴ νενοηκέναι τὰ περὶ ὀργῆς ἀναγεγραμμένα θεοῦ φησιν· Ἢ γὰρ οὐ καταγέλαστον, εἰ ἄνθρωπος μὲν ὀργισθεὶς Ἰουδαίοις πάντας αὐτοὺς ἡβηδὸν ἀπώλεσεν καὶ ἐπυρπόλησεν, οὕτως οὐδὲν ἦσαν, θεὸς δ’ ὁ μέγιστος, ὥς φασιν, ὀργιζόμενος καὶ θυμούμενος καὶ ἀπειλῶν πέμπει τὸν υἱὸν αὐτοῦ, καὶ τοιαῦτα πάσχει; Εἴπερ οὖν Ἰουδαῖοι μετὰ τὸ διαθεῖναι τὸν Ἰησοῦν ἅπερ ἐτόλμησαν κατ’ αὐτοῦ ἡβηδὸν ἀπώλοντο καὶ ἐπυρπολήθησαν, οὐκ ἀπ’ ἄλλης ὀργῆς ἢ ἧς ἑαυτοῖς ἐθησαύρισαν ταῦτα πεπόνθασι, τῆς τοῦ θεοῦ κατ’ αὐτῶν κρίσεως θεοῦ καταστήματι γεγενημένης, ὀνομαζομένης ὀργῆς πατρίῳ τινὶ Ἑβραίων ἔθει. Καὶ πάσχει γε ὁ υἱὸς τοῦ μεγίστου θεοῦ βουληθεὶς ὑπὲρ τῆς τῶν ἀνθρώπων σωτηρίας, ὡς ἐν τοῖς ἀνωτέρω κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν λέλεκται. [Μετὰ ταῦτά φησιν· Ἀλλ’ ὅπως μὴ περὶ μόνων Ἰουδαίων οὐ γὰρ τοῦτο λέγωἀλλὰ περὶ τῆς ὅλης φύσεως, ὅπερ ἐπηγγειλάμην, ὁ λόγος ᾖ, σαφέστερον ἐμφανιῶ τὰ προειρημένα.
κῶν, ἐξ ὅνου δὲ κανθάρων) δι' ἃ ἠναγκάσθημεν ἐπα- ναλαβεῖν καὶ τὸ, « Ψυχὴ μὲν Θεοῦ ἐστιν ἔργον, σώ ματος δὲ ἄλλη φύσις. Α καὶ ἐπὶ τὸ ἵππου, ἢ ὄνου, καὶ τῶν ἐξ ἵππου μὲν σφη- Β μετὰ τοῦ μὴ προσίεσθαι. μή. ἡ πάντων σωμά. των φύσις. ή πάντων ἀνθρώπων σωμά των φύσις. ἀπόλ λυται εἰς μεταβολήν, ἀπολλύμενόν ἐστι, μεταβολὴν Εἶθ' ἑξῆς φησιν, ὅτι ο κοινὴ ἡ πάντων τῶν προειρη μένων σωμάτων φύσις, καὶ μία ἐς ἀμοιβὴν παλίν τροπον ἰοῦσα καὶ ἐπανιοῦσα. : Καὶ πρὸς τοῦτο δὲ δῆλον ἐκ τῶν προειρημένων, ὅτι οὐ μόνον τῶν προ κατειλεγμένων σωμάτων κοινή ἐστιν ἡ φύσις, ἀλλὰ καὶ τῶν ἐπουρανίων. Καὶ εἴπερ τοῦθ' οὕτως ἔχει, δῆ- λον, ὅτι κατ' αὐτὸν (οὐκ οἶδα δὲ εἰ κατὰ τὴν ἀλήθειαν) μία ἐς ἀμοιβὴν παλίντροπον ἰοῦσά ἐστιν ἡ πάντων σωμάτων φύσις καὶ ἐπανιοῦσα. Καὶ δῆλον μὲν, ότι κατὰ τοὺς φθείροντας (22) τὸν κόσμον τοῦθ᾽ οὕτως ἔχει· πειράσονται δὲ δεικνύναι καὶ οἱ μὴ φθείροντες αὐτὸν, μετὰ τοῦ μὴ προσίεσθαι πέμπτον σῶμα, ὅτι καὶ κατ' αὐτοὺς μία ἐς ἀμοιβὴν παλίντροπον ἰοῦσε καὶ ἐπανιοῦσά ἐστιν ἡ πάντων σωμάτων φύσις. Οὕτω δὲ καὶ τὸ ἀπολλύμενον εἰς μεταβολὴν (25) διαμένει· τὸ γὰρ ὑποκείμενον ἡ ὕλη, ἀπολλυμένης τῆς ποιότη τος, διαμένει, κατὰ τοὺς ἀγένητον αὐτὴν εἰσάγοντας. Ἐὰν μέντοιγε δυνηθῇ τις παραδεῖξαι λόγος οὐκ ἀγέ- νητον (24) αὐτὴν, ἀλλὰ πρός τινα χρείαν γεγονέναι, δῆλον, ὅτι οὐχ ἕξει φύσιν περὶ διαμονῆς τὴν αὐτ τὴν (25) τῷ ἀγένητος ὑποτεθεῖσθαι. Ἀλλ᾿ οὐ ταῦτα νῦν πρόκειται ἀπαντῶσιν ἡμῖν πρὸς τὰς Κέλσου κα τηγορίας φυσιολογεῖν. Φησὶ δ' ὅτι καὶ ὁ ὕλης ἔκγονον οὐδὲν ἀθάνατον, ο Καὶ πρὸς τοῦτο λελέξεται, ὅτι, εἴπερ ύλης οὐδὲν ἔκ- γονον ἀθάνατον, ἤτοι ἀθάνατος ὅλος ὁ κόσμος, καὶ οὐχ ὡ; ὕλης ἐστὶν ἔκγονον, καὶ οὐδ᾽ αὐτὸς (26) χρῆμα ἐστιν ἀθάνατον. Εἰ μὲν οὖν ἀθάνατος ὁ κόσμος, ὅπερ ἀρέσκει καὶ τοῖς Θεοῦ ἔργον εἰποῦσι μόνην τὴν ψυχὴν, καὶ ἀπό τινος αὐτὴν κρατῆρος γεγονέναι λέγουσι δεικνύτω ὁ Κέλσος οὐκ ἐξ ὕλης ἀποίου αὐτὸν γεγονέ ναι, τηρῶν τὸ ὕλης ἔκγονον οὐδὲν ἀθάνατον· εἰ δ᾽, ἐπεὶ ὕλης ἔκγονόν ἐστιν ὁ κόσμος, οὐκ ἔστιν ἀθάνα- τον ὁ κόσμος· θνητὸν ὁ κόσμος, ἆρ᾽ οὖν καὶ φθειρό μενον, ἢ μή; Εἰ μὲν γὰρ φθειρόμενον, ὡς Θεοῦ (27) ἔργον ἔσται φθειρόμενον· εἶτ᾽ ἐν τῇ φθορᾷ τοῦ κόσμου τὸ ἔργον τοῦ Θεοῦ ἡ ψυχὴ τί ποιήσει; λε- γέτω ὁ Κέλσος· εἰ δὲ, διαστρέφων τὴν ἔννοιαν τοῦ ἀθάνατον, φήσει τῷ φθαρτῷ μὲν, οὐ φθειρομένῳ δὲ, ἀθάνατον αὐτὸν εἶναι, ὡς δεκτικὸν μὲν θα νάτου, οὐ μὴν δὲ καὶ ἀποθνήσκοντα· δῆλον ὅτι ἔσται τι κατ' ἐκεῖνον θνητὸν ἅμα καὶ ἀθάνατον, τῷ ἀμφο τέρων εἶναι δεκτικόν· καὶ ἔσται θνητὸν οὐκ ἀποθνή διαμένει. τὸ γὰρ ὑποκείμε τὸ γὰρ ὑπομένον. προς διαμονὴν τὴν αὐτήν. τῷ ἀγέννητος υποτεθεί σθαι. ἢ οὐδ᾽ αὐτός. ORIGENIS hominis, aut serpentium qui ex illo oriuntur; corpus bovis,aut apum quæ ex illo prodeunt; corpus equi, aut vesparum quæ ex eo nascuntur; et corpus asini, aut scarabæorum qui inde exeunt. Quæ quidem in causa fuerunt cur istud: • Anima quidem opus Dei est, sarium judicaverim. alia autem est corporis natura, › omnium corporum communem et unam abire et re- dire ratis vicissitudinibus. Ex iis quæ supra dixi, manifestum est non solum corporum quæ Celsus enumeravit, sed etiam cœlestium naturam esse com- munem. Quod si ita est, certe ex illo (an ex veri- tate nescio) natura illa omnium corporum una et eadem abit reditque ratis vicissitudinibus. Verum quidem est hanc eorum esse sententiam qui mun- dum censent esse corruptibilem. Sed qui contra- riam de mundo opinionem tuentur, ostendent ii na- turam omnium corporum communem et unam, etiam non admisso quinto corpore, ratis vicissitudinibus abire et redire, atque sic mutatum permanere, quod perire videtur. Materia enim subjecta, pereunte qua- litate, ipsa eadem permanet, ut asserunt ii qui ipsam increatam esse volunt. Quod si probari possit ipsam non esse increatam, sed quemdam in usum factam esse, patet eamdem ejus non fore naturam, quod ad permansionem spectat, ac si increata poneretur. Verum hæc physicorum sunt: nobis vero Celsi ca- lumnias refellere propositum est. C tur, esse immortale. » Ad quod ego : si nihil im- mortale est eorum quæ ex materia nascuntur, aut immortalis est mundus hic totus, nec proinde ex materia natus, aut immortalis non est. Si immor- talis, quod etiam iis placet qui solam animam Dei esse opus et ex quodam vase prodire existimant, ostendat Celsus illum non factum fuisse ex materia qualitatum experte, mundique immortalitatem con- sistere cum isto ipsius principio, nihil eorum iın- mortale esse quæ nascuntur ex materia. Sin au- tem mundus quia ex materia factus est, non est im- mortalis; mortalis ille mundus eritne corruptioni obnoxius, annon? Si prius, ideo corruptioni obnoxius erit, quia Dei non est opus. At in illa mundi corru- D ptione quid fiet anima, quæ Dei opus est? Sin alio- versum immortalis notionem accipiens Celsus, dicat mundum immortalem esse quod revera etsi corruptibilis sit, non corrumpatur, quodque non intereal, tametsi interitum pati possit : erit post mss., Gelenius non agnovit particulain Infra mss., Libb. editi, Basileensis. Nam quod destruitur in mundo, cum in materiam alius modus destructo priore succedat, sicque materia manere quidem, sed alio modo affecta existimetur. Libh. editi corrupte habent retractare neces- Μox iidem in margine, vov, melius quam in textu, dum videtur, Ibidem lib. editi in margine habent, Guieto, 60. Ail postea, e naturam illam prædictorum 61. Addit « nihil eorum, quæ ex materia nascun (22) Libb. editi in margine, φθείραντας. Paulo (23) Εἰς μεταβολήν. Recte omnino habet codex (24) Libb. editi in margine, ἀγέννητον. (25) Περὶ διαμονῆς τὴν αὐτήν. Guieto scriben- (26) Καὶ οὐδ' αυτός. Lego cum Boherello et (27) ὡς Θεοῦ. Lego cum Boherello, ὡς οὐ θεού
Τίς δ’ οὐκ ἂν τούτοις ἐντυγχάνων μέτριος καὶ αἰσθανόμενος τῆς ἀνθρωπίνης ἀσθενείας οὐκ ἂν περισταίη τὸ ἐπαχθὲς τοῦ περὶ ὅλης τῆς φύσεως ἐπαγγειλαμένου ἀποδοῦναι λόγον καὶ ἀλαζονευσαμένου ὁμοίως ᾗ ἐτόλμησεν ἐπιγράψαι ἐπιγραφῇ τοῦ βιβλίου; Ἴδωμεν δὴ τίνα ἐστὶν ἃ περὶ ὅλης τῆς φύσεως ἐπαγγέλλεται λέξειν καὶ τίνα ἐμφανίσειν. Διὰ πολλῶν δ’ ἑξῆς ἐγκαλεῖ ἡμῖν ὡς τῷ ἀνθρώπῳ φάσκουσι πάντα πεποιηκέναι τὸν θεόν. Καὶ βούλεται ἐκ τῆς περὶ τῶν ζῴων ἱστορίας καὶ τῆς ἐμφαινομένης αὐτοῖς ἀγχινοίας δεικνύναι ὅτι οὐδὲν μᾶλλον ἀνθρώπων ἢ τῶν ἀλόγων ζῴων ἕνεκεν γέγονε τὰ πάντα. Καὶ δοκεῖ μοι ὅμοιόν τι εἰπεῖν τοῖς διὰ τὸ πρὸς τοὺς μισουμένους ἔχθος κατηγοροῦσιν αὐτῶν ἐφ’ οἷς οἱ φίλτατοι αὐτῶν ἐπαινοῦνται. Ὥσπερ γὰρ ἐπὶ τούτων τυφλοῖ τὸ ἔχθος πρὸς τὸ μὴ συνορᾶν ὅτι καὶ φιλτάτων κατηγοροῦσιν δι’ ὧν κακῶς λέγειν νομίζουσι τοὺς ἐχθρούς, τὸν αὐτὸν τρόπον καὶ ὁ Κέλσος συγχυθεὶς τὸν λογισμὸν οὐχ ἑώρακεν ὅτι καὶ τῶν ἀπὸ τῆς Στοᾶς φιλοσόφων κατηγορεῖ, οὐ κακῶς προταττόντων τὸν ἄνθρωπον καὶ ἁπαξαπλῶς τὴν λογικὴν φύσιν πάντων τῶν ἀλόγων καὶ διὰ ταύτην λεγόντων προηγουμένως τὴν πρόνοιαν πάντα πεποιηκέναι.
κῶν, ἐξ ὅνου δὲ κανθάρων) δι' ἃ ἠναγκάσθημεν ἐπα- ναλαβεῖν καὶ τὸ, « Ψυχὴ μὲν Θεοῦ ἐστιν ἔργον, σώ ματος δὲ ἄλλη φύσις. Α καὶ ἐπὶ τὸ ἵππου, ἢ ὄνου, καὶ τῶν ἐξ ἵππου μὲν σφη- Β μετὰ τοῦ μὴ προσίεσθαι. μή. ἡ πάντων σωμά. των φύσις. ή πάντων ἀνθρώπων σωμά των φύσις. ἀπόλ λυται εἰς μεταβολήν, ἀπολλύμενόν ἐστι, μεταβολὴν Εἶθ' ἑξῆς φησιν, ὅτι ο κοινὴ ἡ πάντων τῶν προειρη μένων σωμάτων φύσις, καὶ μία ἐς ἀμοιβὴν παλίν τροπον ἰοῦσα καὶ ἐπανιοῦσα. : Καὶ πρὸς τοῦτο δὲ δῆλον ἐκ τῶν προειρημένων, ὅτι οὐ μόνον τῶν προ κατειλεγμένων σωμάτων κοινή ἐστιν ἡ φύσις, ἀλλὰ καὶ τῶν ἐπουρανίων. Καὶ εἴπερ τοῦθ' οὕτως ἔχει, δῆ- λον, ὅτι κατ' αὐτὸν (οὐκ οἶδα δὲ εἰ κατὰ τὴν ἀλήθειαν) μία ἐς ἀμοιβὴν παλίντροπον ἰοῦσά ἐστιν ἡ πάντων σωμάτων φύσις καὶ ἐπανιοῦσα. Καὶ δῆλον μὲν, ότι κατὰ τοὺς φθείροντας (22) τὸν κόσμον τοῦθ᾽ οὕτως ἔχει· πειράσονται δὲ δεικνύναι καὶ οἱ μὴ φθείροντες αὐτὸν, μετὰ τοῦ μὴ προσίεσθαι πέμπτον σῶμα, ὅτι καὶ κατ' αὐτοὺς μία ἐς ἀμοιβὴν παλίντροπον ἰοῦσε καὶ ἐπανιοῦσά ἐστιν ἡ πάντων σωμάτων φύσις. Οὕτω δὲ καὶ τὸ ἀπολλύμενον εἰς μεταβολὴν (25) διαμένει· τὸ γὰρ ὑποκείμενον ἡ ὕλη, ἀπολλυμένης τῆς ποιότη τος, διαμένει, κατὰ τοὺς ἀγένητον αὐτὴν εἰσάγοντας. Ἐὰν μέντοιγε δυνηθῇ τις παραδεῖξαι λόγος οὐκ ἀγέ- νητον (24) αὐτὴν, ἀλλὰ πρός τινα χρείαν γεγονέναι, δῆλον, ὅτι οὐχ ἕξει φύσιν περὶ διαμονῆς τὴν αὐτ τὴν (25) τῷ ἀγένητος ὑποτεθεῖσθαι. Ἀλλ᾿ οὐ ταῦτα νῦν πρόκειται ἀπαντῶσιν ἡμῖν πρὸς τὰς Κέλσου κα τηγορίας φυσιολογεῖν. Φησὶ δ' ὅτι καὶ ὁ ὕλης ἔκγονον οὐδὲν ἀθάνατον, ο Καὶ πρὸς τοῦτο λελέξεται, ὅτι, εἴπερ ύλης οὐδὲν ἔκ- γονον ἀθάνατον, ἤτοι ἀθάνατος ὅλος ὁ κόσμος, καὶ οὐχ ὡ; ὕλης ἐστὶν ἔκγονον, καὶ οὐδ᾽ αὐτὸς (26) χρῆμα ἐστιν ἀθάνατον. Εἰ μὲν οὖν ἀθάνατος ὁ κόσμος, ὅπερ ἀρέσκει καὶ τοῖς Θεοῦ ἔργον εἰποῦσι μόνην τὴν ψυχὴν, καὶ ἀπό τινος αὐτὴν κρατῆρος γεγονέναι λέγουσι δεικνύτω ὁ Κέλσος οὐκ ἐξ ὕλης ἀποίου αὐτὸν γεγονέ ναι, τηρῶν τὸ ὕλης ἔκγονον οὐδὲν ἀθάνατον· εἰ δ᾽, ἐπεὶ ὕλης ἔκγονόν ἐστιν ὁ κόσμος, οὐκ ἔστιν ἀθάνα- τον ὁ κόσμος· θνητὸν ὁ κόσμος, ἆρ᾽ οὖν καὶ φθειρό μενον, ἢ μή; Εἰ μὲν γὰρ φθειρόμενον, ὡς Θεοῦ (27) ἔργον ἔσται φθειρόμενον· εἶτ᾽ ἐν τῇ φθορᾷ τοῦ κόσμου τὸ ἔργον τοῦ Θεοῦ ἡ ψυχὴ τί ποιήσει; λε- γέτω ὁ Κέλσος· εἰ δὲ, διαστρέφων τὴν ἔννοιαν τοῦ ἀθάνατον, φήσει τῷ φθαρτῷ μὲν, οὐ φθειρομένῳ δὲ, ἀθάνατον αὐτὸν εἶναι, ὡς δεκτικὸν μὲν θα νάτου, οὐ μὴν δὲ καὶ ἀποθνήσκοντα· δῆλον ὅτι ἔσται τι κατ' ἐκεῖνον θνητὸν ἅμα καὶ ἀθάνατον, τῷ ἀμφο τέρων εἶναι δεκτικόν· καὶ ἔσται θνητὸν οὐκ ἀποθνή διαμένει. τὸ γὰρ ὑποκείμε τὸ γὰρ ὑπομένον. προς διαμονὴν τὴν αὐτήν. τῷ ἀγέννητος υποτεθεί σθαι. ἢ οὐδ᾽ αὐτός. ORIGENIS hominis, aut serpentium qui ex illo oriuntur; corpus bovis,aut apum quæ ex illo prodeunt; corpus equi, aut vesparum quæ ex eo nascuntur; et corpus asini, aut scarabæorum qui inde exeunt. Quæ quidem in causa fuerunt cur istud: • Anima quidem opus Dei est, sarium judicaverim. alia autem est corporis natura, › omnium corporum communem et unam abire et re- dire ratis vicissitudinibus. Ex iis quæ supra dixi, manifestum est non solum corporum quæ Celsus enumeravit, sed etiam cœlestium naturam esse com- munem. Quod si ita est, certe ex illo (an ex veri- tate nescio) natura illa omnium corporum una et eadem abit reditque ratis vicissitudinibus. Verum quidem est hanc eorum esse sententiam qui mun- dum censent esse corruptibilem. Sed qui contra- riam de mundo opinionem tuentur, ostendent ii na- turam omnium corporum communem et unam, etiam non admisso quinto corpore, ratis vicissitudinibus abire et redire, atque sic mutatum permanere, quod perire videtur. Materia enim subjecta, pereunte qua- litate, ipsa eadem permanet, ut asserunt ii qui ipsam increatam esse volunt. Quod si probari possit ipsam non esse increatam, sed quemdam in usum factam esse, patet eamdem ejus non fore naturam, quod ad permansionem spectat, ac si increata poneretur. Verum hæc physicorum sunt: nobis vero Celsi ca- lumnias refellere propositum est. C tur, esse immortale. » Ad quod ego : si nihil im- mortale est eorum quæ ex materia nascuntur, aut immortalis est mundus hic totus, nec proinde ex materia natus, aut immortalis non est. Si immor- talis, quod etiam iis placet qui solam animam Dei esse opus et ex quodam vase prodire existimant, ostendat Celsus illum non factum fuisse ex materia qualitatum experte, mundique immortalitatem con- sistere cum isto ipsius principio, nihil eorum iın- mortale esse quæ nascuntur ex materia. Sin au- tem mundus quia ex materia factus est, non est im- mortalis; mortalis ille mundus eritne corruptioni obnoxius, annon? Si prius, ideo corruptioni obnoxius erit, quia Dei non est opus. At in illa mundi corru- D ptione quid fiet anima, quæ Dei opus est? Sin alio- versum immortalis notionem accipiens Celsus, dicat mundum immortalem esse quod revera etsi corruptibilis sit, non corrumpatur, quodque non intereal, tametsi interitum pati possit : erit post mss., Gelenius non agnovit particulain Infra mss., Libb. editi, Basileensis. Nam quod destruitur in mundo, cum in materiam alius modus destructo priore succedat, sicque materia manere quidem, sed alio modo affecta existimetur. Libh. editi corrupte habent retractare neces- Μox iidem in margine, vov, melius quam in textu, dum videtur, Ibidem lib. editi in margine habent, Guieto, 60. Ail postea, e naturam illam prædictorum 61. Addit « nihil eorum, quæ ex materia nascun (22) Libb. editi in margine, φθείραντας. Paulo (23) Εἰς μεταβολήν. Recte omnino habet codex (24) Libb. editi in margine, ἀγέννητον. (25) Περὶ διαμονῆς τὴν αὐτήν. Guieto scriben- (26) Καὶ οὐδ' αυτός. Lego cum Boherello et (27) ὡς Θεοῦ. Lego cum Boherello, ὡς οὐ θεού
PG 11:1145Καὶ λόγον μὲν ἔχει τὰ λογικά, ἅπερ ἐστὶ προηγούμενα, παίδων γεννωμένων· τὰ δ’ ἄλογα καὶ τὰ ἄψυχα χορίου συγκτιζομένου τῷ παιδίῳ. Καὶ ἡγοῦμαί γε ὅτι, ὥσπερ ἐν ταῖς πόλεσιν οἱ προνοούμενοι τῶν ὠνίων καὶ τῆς ἀγορᾶς δι’ οὐδὲν ἄλλο προνοοῦνται ἢ διὰ τοὺς ἀνθρώπους, παραπολαύουσι δὲ τῆς δαψιλείας καὶ κύνες καὶ ἄλλα τῶν ἀλόγων· οὕτως ἡ πρόνοια τῶν μὲν λογικῶν προηγουμένως προνοεῖ, ἐπηκολούθησε δὲ τὸ καὶ τὰ ἄλογα ἀπολαύειν τῶν δι’ ἀνθρώπους γινομένων. Καὶ ὥσπερ ἁμαρτάνει ὁ λέγων τοὺς ἀγορανόμους προνοεῖν οὐ μᾶλλον τῶν ἀνθρώπων ἢ τῶν κυνῶν, ἐπεὶ καὶ οἱ κύνες παραπολαύουσι τῆς δαψιλείας τῶν ὠνίων, οὕτω πολλῷ μᾶλλον Κέλσος καὶ οἱ τὰ αὐτὰ φρονοῦντες αὐτῷ ἀσεβοῦσιν εἰς τὸν προνοοῦντα τῶν λογικῶν θεόν, φάσκοντες· τί μᾶλλον ἀνθρώποις γίνεσθαι ταῦτα πρὸς τροφὴν ἢ τοῖς φυτοῖς δένδροις τε καὶ πόαις καὶ ἀκάνθαις; Οἴεται γὰρ πρῶτον μὲν μὴ ἔργα θεοῦ εἶναι βροντὰς καὶ ἀστραπὰς καὶ ὑετούς, ἤδη σαφέστερον ἐπικουρίζων·
σκον, καὶ τὸ οὐ τῇ φύσει ἀθάνατον, παρὰ τὸ μὴ ἀποθνήσκειν, ἰδίως λεγόμενον ἀθάνατον. Κατὰ ποῖον οὖν σημαινόμενον διαστελλόμενος φήσει, ο ύλης ἔκγο νον οὐδὲν ἀθάνατον; » Καὶ ὁρᾷς, ὅτι πιεζόμενα αὐτὰ καὶ βασανιζόμενα τὰ ἐν τοῖς γράμμασι νοήματα, διελέγχεται οὐκ ἐπιδεχόμενα τὸ γενναῖον καὶ ἀναν- τίῤῥητον (28). Εἰπὼν δὲ ταῦτα ἐπιφέρει, ὅτι ι τοῦδε μὲν πέρι ἀπόχρη τοσαῦτα· καὶ εἴ τις ἐπὶ πλεῖον ἀκούειν δύναιτο καὶ ζητεῖν, εἴσεται. » Ιδωμεν οὖν ἡμεῖς οἱ κατ' αὐτὸν ἀνόητοι, τί ἠκολούθησε τῷ καν ἐπ' ὀλίγον ἡμᾶς αὐτοῦ ἀκούειν δυνηθῆναι καὶ ζη- τεῖν. Ἐξῆς τούτοις τὰ διὰ πολλῶν καὶ οὐκ εὐκαταφρο νήτων λόγων ποικίλως ζητηθέντα περὶ φύσεως και κῶν, καὶ διαφόρως ἑρμηνευθέντα, δι' ὀλίγων λεξει- δίων οίεται δύνασθαι ἡμᾶς μαθεῖν, φάσκων· « Κακά δ᾽ ἐν τοῖς οὖσιν οὔτε πρόσθεν, οὔτε νῦν, οὔτε αὖθις ἥττω καὶ πλείω γένοιτ' ἄν. Μία γὰρ ἡ τῶν ὅλων φύσις καὶ ἡ αὐτή· καὶ κακῶν γένεσις ἀεὶ ἡ αὐτή. Εοικε δὲ καὶ ταῦτ᾽ ἀπὸ τῶν ἐν τῷ Θεαιτήτῳ παρα- πεφράσθαι, ἐν οἷς ἔλεγεν ὁ παρὰ Πλάτωνι Σωκρά- της • 'Αλλ' οὔτε τὰ κακὰ (29) ἐξ ἀνθρώπων ἀπολέ σθαι δυνατόν, οὔτε παρὰ θεοῖς αὐτὰ ἱδρύσθαι, καὶ τὰ ἑξῆς. » Καὶ δοκεῖ μοι μηδὲ Πλάτωνος ἀκριβῶς ἀκη- κοέναι ὁ τὴν ἀλήθειαν ἐκπεριλαμβάνων ἐν τῷ ἐνὶ τούτῳ συγγράμματι, καὶ ἐπιγράφων ἀληθῆ λόγον τὸ καθ᾿ ἡμῶν ἑαυτοῦ βιβλίον. Ἡ γὰρ ἐν τῷ Τιμαίῳ λέξις φάσκουσα, ι ὅταν δ' οἱ θεοὶ (50) τὴν γῆν ὕδατι καθαίρωσι, ο δεδήλωκεν, ὅτι καθαιρομένη ἡ γῆ τοῖς ὕδασιν ήττονα ἔχει τὰ κακὰ, παρὰ τὸν πρὸ τοῦ κατ θαίρεσθαι χρόνον. Καὶ τοῦτό φαμεν κατὰ Πλάτωνα, τὸ ἥττονα εἶναί ποτε τὰ κακὰ, διὰ τὴν ἐν τῷ Θεαι- τήτῳ λέξιν, φάσκουσαν μὴ δύνασθαι ἀπολέσθαι ἐξ ἀνθρώπων τὰ κακά. Εt Οὐκ οἶδα δὲ τίνα τρόπον Πρόνοιαν τιθεὶς, ὅσον ἐπὶ ταῖς λέξεσι τοῦ βιβλίου τούτου, οὔτε πλείονα οὔτ᾽ ἐλάττονα, ἀλλ' οἱονεὶ ὡρισμένα φησὶν εἶναι τὰ κακὰ, ἀναιρῶν δόγμα κάλλιστον περὶ τοῦ ἀόριστον εἶναι τὴν κακίαν, καὶ τὰ κακὰ, καὶ τῷ ἰδίῳ λόγῳ ἄπειρα. Καὶ ἔοικε (31) τῷ μήτε ήττω μήτε πλείονα κακὰ γεγονέναι, ἢ εἶναι ἢ ἔσεσθαι, ἀκολουθεῖν, ὅτι, ὥσπερ κατὰ τοὺς ἄφθαρτον τὸν κόσμον τηροῦντας τὸ ἱσοστάσιον τῶν στοιχείων ἀπὸ τῆς Προνοίας γίνεται, οὐκ ἐπι τρεπούσης πλεονεκτεῖν τὸ ἓν αὐτῶν, ἵνα μὴ ὁ κόσ σμος φθαρῇ· οὕτως οἱονεὶ Πρόνοια τις εφέστηκε τοῖς κακοῖς, τοσοῖσδε τυγχάνουσιν, ἵνα μήτε πλείονα γένηται μήτε ἥττονα. Καὶ ἄλλως δ' ἐλέγχεται ὁ τοῦ Κέλσου περὶ τῶν κακῶν λόγος ἀπὸ τῶν ἐξετασάν- των φιλοσόφων (32) τὰ περὶ ἀγαθῶν καὶ κακῶν, καὶ τὸ ἀναγκαῖον γενναῖον ἀναντίῤῥης τον. ἀναγκαῖον, 'Αλλ᾽ οὔτ᾽ ἀπολέσθαι τὰ κακὰ δυνατὸν, ὦ Θεόδωρε· ὑπεναντίον γάρ τι τῷ ἀγαθῷ ἀεὶ εἶναι ἀνάγκη· οὔτ᾽ ἐν θεοῖς αὐτὰ ἱδρύσθαι· τὴν δὲ θνητὴν ΧΙ. φύσιν καὶ τόνδε τὸν τόπον περιπολεῖ ἐξ ἀνάγκης. Οταν δ' αὖ οἱ θεοὶ τὴν γὴν ὕδασι καθαίρον τις κατακλύζωσιν, δεδήλωκεν ὅτι. δεδήλωται ὅτι. σόφως. CONTRA CELSUM LIB. 17. A igitur ex ipso res quæpiam mortalis simul et in- B C mortalis, cum in eam utrumque cadere queat. Res mortalis erit quæ non morietur, et quod natura non erit immortale, id tamen proprie immortale voca- Litur, quia non morietur. Qua igitur significatione, qua distinctione dicet nihil immortale esse eorum quæ ex materia fiunt?, Atque ex his vides Celsi sententias accuratiori trutina non examinari, quin deprehendantur nihil habere cui contradici non possit. Sic tamen ille concludit : « De hac re satis hæc fuerint. Plura sciet qui diutius audire et inquirere potuerit. Videamus igitur nos quos ille pro stupidis habet, quid eum tantisper audiendo et inquirendo consecuti fuerimus. rum verba,quæ tamen sufficere putat, ut celebris illa multisque et elaboratis sermonibus pertractata alque in varias partes agitata quæstio nobis perspecta fiat : • Neque antea fuerunt, inquit, neque nunc sunt, neque in posterum pauciora plurave in mundo futura sunt mala. Una est enim hujus universi natura et eadem; eadein quoque semper malorum generatio. › haec ex Theatelo videtur explicatiora huc tra- Et duxisse. Ibi enim Plato Socratem facit dicentem : • Neque ut ex hominibus tollantur mala Geri potest, neque ut apud deos hæreant. › Sed neque Platonem satis intellexisse videtur homo ille, qui veritatem hoc uno scripto complexum esse se gloriatur, verum ser- libellumque contra nos compositum hæc Timæi verba, monem inscripsit. Nam • quando dii terram aquis purgant, o planum fa- ciunt, in terra sic aquis purgata pauciora mala esse, quam antequam purgaretur. Mala autem pauciora tunc esse dico, ut me sententie Platonis accommodem. Nam ex citato Theæteti loco sen- sisse videtur ille, mala ex hominibus omnino tolli non posse. prout sonant hujus libelli verba, Providentiam admittit, dicat neque plura neque pauciora esse mala, et semper quasi definito quodam numero esse. Sic enim tollitur pulcherrimum hoc dogma, nequitiam non esse delinitam, seu mala suapte natura esse infinita. Imo ex hac sententia, neque D fuisse, neque esse, neque futura esse pauciora plu- Libri vero editi, Guieto mihique glos-ena videtur, quod in editis includitur uncinulis. pag. : PATROL. GR. rave mala, consequens esse videtur, ut, quemad- modum Providentia, secundum incorruptibilis mundi defensores, elementa retinet quasi paribus exami- nata ponderibus, nec sinit unum ex iis prævalere ne mundus pereat; sic etiam quædam et malis quæ tantopere abundant Providentia præsit, quæ impedit quominus crescat aut decrescat eo- pag. 22: etc. Ibidem codd. Regius et Basileensis, Libb. editi, 62. Sequuntur apud illum pauculi de natura malo- 63. Caterum non video quomodo Celsus, qui, (28) Το γενναῖον καὶ ἀναντίῤῥητον. Sic mss. (29) Αλλ' οὔτε τὰ κακά, elc. Plato in Theæleto, (30) "Οταν δ' οι θεοί, etc. Plato iu Timco, (31) Bulerello scribendum videtur, καί τοι ἔοικε. (32) Φιλοσόφων. Sic mss. Libri vero edit., φιλο-
δεύτερον δέ φησιν ὅτι, εἰ καὶ διδῴη τις ταῦτα ἔργα εἶναι θεοῦ, οὐ μᾶλλον ἡμῖν τοῖς ἀνθρώποις ταῦτα γίνεται πρὸς τροφὴν ἢ τοῖς φυτοῖς δένδροις τε καὶ πόαις καὶ ἀκάνθαις, συντυχικῶς διδοὺς καὶ οὐ κατὰ πρόνοιαν ὡς ἀληθῶς ἐπικούρειος ταῦτα συμβαίνειν. Εἰ γὰρ οὐ μᾶλλον ἡμῖν ἢ φυτοῖς καὶ δένδροις καὶ πόαις καὶ ἀκάνθαις ταῦτ’ ἐστι χρήσιμα, δῆλον ὅτι οὐδ’ ἀπὸ προνοίας ταῦτ’ ἔρχεται ἢ ἀπὸ προνοίας οὐ μᾶλλον ἡμῶν προνοουμένης ἢ δένδρων καὶ πόας καὶ ἀκάνθης. Ἑκάτερον δ’ αὐτόθεν ἀσεβές, καὶ τὸ τοῖς τοιούτοις ἀντιλέγειν ἱστάμενον πρὸς τὸν ἀσέβειαν ἡμῶν κατηγοροῦντα εὔηθες· παντὶ γὰρ δῆλον ἐκ τῶν εἰρημένων, τίς ὁ ἀσεβής. Εἶτά φησιν ὅτι κἂν ταῦτα λέγῃς ἀνθρώποις φύεσθαι δῆλον δ’ ὅτι τὰ φυτὰ καὶ δένδρα καὶ πόας καὶ ἀκάνθας, τί μᾶλλον αὐτὰ ἀνθρώποις φήσεις φύεσθαι ἢ τοῖς ἀλόγοις ζῴοις τοῖς ἀγριωτάτοις;
σκον, καὶ τὸ οὐ τῇ φύσει ἀθάνατον, παρὰ τὸ μὴ ἀποθνήσκειν, ἰδίως λεγόμενον ἀθάνατον. Κατὰ ποῖον οὖν σημαινόμενον διαστελλόμενος φήσει, ο ύλης ἔκγο νον οὐδὲν ἀθάνατον; » Καὶ ὁρᾷς, ὅτι πιεζόμενα αὐτὰ καὶ βασανιζόμενα τὰ ἐν τοῖς γράμμασι νοήματα, διελέγχεται οὐκ ἐπιδεχόμενα τὸ γενναῖον καὶ ἀναν- τίῤῥητον (28). Εἰπὼν δὲ ταῦτα ἐπιφέρει, ὅτι ι τοῦδε μὲν πέρι ἀπόχρη τοσαῦτα· καὶ εἴ τις ἐπὶ πλεῖον ἀκούειν δύναιτο καὶ ζητεῖν, εἴσεται. » Ιδωμεν οὖν ἡμεῖς οἱ κατ' αὐτὸν ἀνόητοι, τί ἠκολούθησε τῷ καν ἐπ' ὀλίγον ἡμᾶς αὐτοῦ ἀκούειν δυνηθῆναι καὶ ζη- τεῖν. Ἐξῆς τούτοις τὰ διὰ πολλῶν καὶ οὐκ εὐκαταφρο νήτων λόγων ποικίλως ζητηθέντα περὶ φύσεως και κῶν, καὶ διαφόρως ἑρμηνευθέντα, δι' ὀλίγων λεξει- δίων οίεται δύνασθαι ἡμᾶς μαθεῖν, φάσκων· « Κακά δ᾽ ἐν τοῖς οὖσιν οὔτε πρόσθεν, οὔτε νῦν, οὔτε αὖθις ἥττω καὶ πλείω γένοιτ' ἄν. Μία γὰρ ἡ τῶν ὅλων φύσις καὶ ἡ αὐτή· καὶ κακῶν γένεσις ἀεὶ ἡ αὐτή. Εοικε δὲ καὶ ταῦτ᾽ ἀπὸ τῶν ἐν τῷ Θεαιτήτῳ παρα- πεφράσθαι, ἐν οἷς ἔλεγεν ὁ παρὰ Πλάτωνι Σωκρά- της • 'Αλλ' οὔτε τὰ κακὰ (29) ἐξ ἀνθρώπων ἀπολέ σθαι δυνατόν, οὔτε παρὰ θεοῖς αὐτὰ ἱδρύσθαι, καὶ τὰ ἑξῆς. » Καὶ δοκεῖ μοι μηδὲ Πλάτωνος ἀκριβῶς ἀκη- κοέναι ὁ τὴν ἀλήθειαν ἐκπεριλαμβάνων ἐν τῷ ἐνὶ τούτῳ συγγράμματι, καὶ ἐπιγράφων ἀληθῆ λόγον τὸ καθ᾿ ἡμῶν ἑαυτοῦ βιβλίον. Ἡ γὰρ ἐν τῷ Τιμαίῳ λέξις φάσκουσα, ι ὅταν δ' οἱ θεοὶ (50) τὴν γῆν ὕδατι καθαίρωσι, ο δεδήλωκεν, ὅτι καθαιρομένη ἡ γῆ τοῖς ὕδασιν ήττονα ἔχει τὰ κακὰ, παρὰ τὸν πρὸ τοῦ κατ θαίρεσθαι χρόνον. Καὶ τοῦτό φαμεν κατὰ Πλάτωνα, τὸ ἥττονα εἶναί ποτε τὰ κακὰ, διὰ τὴν ἐν τῷ Θεαι- τήτῳ λέξιν, φάσκουσαν μὴ δύνασθαι ἀπολέσθαι ἐξ ἀνθρώπων τὰ κακά. Εt Οὐκ οἶδα δὲ τίνα τρόπον Πρόνοιαν τιθεὶς, ὅσον ἐπὶ ταῖς λέξεσι τοῦ βιβλίου τούτου, οὔτε πλείονα οὔτ᾽ ἐλάττονα, ἀλλ' οἱονεὶ ὡρισμένα φησὶν εἶναι τὰ κακὰ, ἀναιρῶν δόγμα κάλλιστον περὶ τοῦ ἀόριστον εἶναι τὴν κακίαν, καὶ τὰ κακὰ, καὶ τῷ ἰδίῳ λόγῳ ἄπειρα. Καὶ ἔοικε (31) τῷ μήτε ήττω μήτε πλείονα κακὰ γεγονέναι, ἢ εἶναι ἢ ἔσεσθαι, ἀκολουθεῖν, ὅτι, ὥσπερ κατὰ τοὺς ἄφθαρτον τὸν κόσμον τηροῦντας τὸ ἱσοστάσιον τῶν στοιχείων ἀπὸ τῆς Προνοίας γίνεται, οὐκ ἐπι τρεπούσης πλεονεκτεῖν τὸ ἓν αὐτῶν, ἵνα μὴ ὁ κόσ σμος φθαρῇ· οὕτως οἱονεὶ Πρόνοια τις εφέστηκε τοῖς κακοῖς, τοσοῖσδε τυγχάνουσιν, ἵνα μήτε πλείονα γένηται μήτε ἥττονα. Καὶ ἄλλως δ' ἐλέγχεται ὁ τοῦ Κέλσου περὶ τῶν κακῶν λόγος ἀπὸ τῶν ἐξετασάν- των φιλοσόφων (32) τὰ περὶ ἀγαθῶν καὶ κακῶν, καὶ τὸ ἀναγκαῖον γενναῖον ἀναντίῤῥης τον. ἀναγκαῖον, 'Αλλ᾽ οὔτ᾽ ἀπολέσθαι τὰ κακὰ δυνατὸν, ὦ Θεόδωρε· ὑπεναντίον γάρ τι τῷ ἀγαθῷ ἀεὶ εἶναι ἀνάγκη· οὔτ᾽ ἐν θεοῖς αὐτὰ ἱδρύσθαι· τὴν δὲ θνητὴν ΧΙ. φύσιν καὶ τόνδε τὸν τόπον περιπολεῖ ἐξ ἀνάγκης. Οταν δ' αὖ οἱ θεοὶ τὴν γὴν ὕδασι καθαίρον τις κατακλύζωσιν, δεδήλωκεν ὅτι. δεδήλωται ὅτι. σόφως. CONTRA CELSUM LIB. 17. A igitur ex ipso res quæpiam mortalis simul et in- B C mortalis, cum in eam utrumque cadere queat. Res mortalis erit quæ non morietur, et quod natura non erit immortale, id tamen proprie immortale voca- Litur, quia non morietur. Qua igitur significatione, qua distinctione dicet nihil immortale esse eorum quæ ex materia fiunt?, Atque ex his vides Celsi sententias accuratiori trutina non examinari, quin deprehendantur nihil habere cui contradici non possit. Sic tamen ille concludit : « De hac re satis hæc fuerint. Plura sciet qui diutius audire et inquirere potuerit. Videamus igitur nos quos ille pro stupidis habet, quid eum tantisper audiendo et inquirendo consecuti fuerimus. rum verba,quæ tamen sufficere putat, ut celebris illa multisque et elaboratis sermonibus pertractata alque in varias partes agitata quæstio nobis perspecta fiat : • Neque antea fuerunt, inquit, neque nunc sunt, neque in posterum pauciora plurave in mundo futura sunt mala. Una est enim hujus universi natura et eadem; eadein quoque semper malorum generatio. › haec ex Theatelo videtur explicatiora huc tra- Et duxisse. Ibi enim Plato Socratem facit dicentem : • Neque ut ex hominibus tollantur mala Geri potest, neque ut apud deos hæreant. › Sed neque Platonem satis intellexisse videtur homo ille, qui veritatem hoc uno scripto complexum esse se gloriatur, verum ser- libellumque contra nos compositum hæc Timæi verba, monem inscripsit. Nam • quando dii terram aquis purgant, o planum fa- ciunt, in terra sic aquis purgata pauciora mala esse, quam antequam purgaretur. Mala autem pauciora tunc esse dico, ut me sententie Platonis accommodem. Nam ex citato Theæteti loco sen- sisse videtur ille, mala ex hominibus omnino tolli non posse. prout sonant hujus libelli verba, Providentiam admittit, dicat neque plura neque pauciora esse mala, et semper quasi definito quodam numero esse. Sic enim tollitur pulcherrimum hoc dogma, nequitiam non esse delinitam, seu mala suapte natura esse infinita. Imo ex hac sententia, neque D fuisse, neque esse, neque futura esse pauciora plu- Libri vero editi, Guieto mihique glos-ena videtur, quod in editis includitur uncinulis. pag. : PATROL. GR. rave mala, consequens esse videtur, ut, quemad- modum Providentia, secundum incorruptibilis mundi defensores, elementa retinet quasi paribus exami- nata ponderibus, nec sinit unum ex iis prævalere ne mundus pereat; sic etiam quædam et malis quæ tantopere abundant Providentia præsit, quæ impedit quominus crescat aut decrescat eo- pag. 22: etc. Ibidem codd. Regius et Basileensis, Libb. editi, 62. Sequuntur apud illum pauculi de natura malo- 63. Caterum non video quomodo Celsus, qui, (28) Το γενναῖον καὶ ἀναντίῤῥητον. Sic mss. (29) Αλλ' οὔτε τὰ κακά, elc. Plato in Theæleto, (30) "Οταν δ' οι θεοί, etc. Plato iu Timco, (31) Bulerello scribendum videtur, καί τοι ἔοικε. (32) Φιλοσόφων. Sic mss. Libri vero edit., φιλο-
Σαφῶς οὖν λεγέτω ὁ Κέλσος ὅτι ἡ τοσαύτη τῶν ἐπὶ γῆς φυομένων διαφορὰ οὐ προνοίας ἐστὶν ἔργον, ἀλλὰ συντυχία τις ἀτόμων τὰς τοσαύτας ποιότητας πεποίηκε, καὶ κατὰ συντυχίαν τοσαῦτα εἴδη φυτῶν καὶ δένδρων καὶ πόας παραπλήσιά ἐστιν ἀλλήλοις, καὶ ὅτι οὐδεὶς λόγος τεχνικὸς ὑπέστησεν αὐτά, οὐδ’ ἀπὸ νοῦ ἔχει τὴν ἀρχήν, πάντα θαυμασμὸν ὑπερβεβηκότος. Ἀλλ’ ἡμεῖς οἱ τῷ ταῦτα κτίσαντι μόνῳ ἀνακείμενοι θεῷ Χριστιανοὶ καὶ ἐπὶ τούτοις χάριν οἴδαμεν τῷ καὶ τούτων δημιουργῷ, ὅτι ἡμῖν τηλικαύτην ἑστίαν εὐτρέπισε καὶ δι’ ἡμᾶς τοῖς δουλεύουσιν ἡμῖν ζῴοις· Ὁ ἐξανατέλλων χόρτον τοῖς κτήνεσι καὶ χλόην τῇ δουλείᾳ τῶν ἀνθρώπων, τοῦ ἐξαγαγεῖν ἄρτον ἐκ τῆς γῆς, καὶ ἵν’ οἶνος εὐφραίνῃ καρδίαν ἀνθρώπου, καὶ ἱλαρύνηται πρόσωπον ἐν ἐλαίῳ, καὶ ἄρτος στηρίζῃ καρδίαν ἀνθρώπου. Εἰ δὲ καὶ τοῖς ἀγριωτάτοις τῶν ζῴων τροφὰς κατεσκεύασεν, οὐδὲν θαυμαστόν· καὶ ταῦτα γὰρ τὰ ζῷα καὶ ἄλλοι τῶν φιλοσοφησάντων εἰρήκασι γυμνασίου ἕνεκα γεγονέναι τῷ λογικῷ ζῴῳ. Φησὶ δέ που τῶν καθ’ ἡμᾶς τις σοφῶν· Μὴ εἴπῃς· τί τοῦτο, εἰς τί τοῦτο; Πάντα γὰρ εἰς χρείαν αὐτῶν ἔκτισται καὶ Μὴ εἴπῃς· τί τοῦτο, εἰς τί τοῦτο;
σκον, καὶ τὸ οὐ τῇ φύσει ἀθάνατον, παρὰ τὸ μὴ ἀποθνήσκειν, ἰδίως λεγόμενον ἀθάνατον. Κατὰ ποῖον οὖν σημαινόμενον διαστελλόμενος φήσει, ο ύλης ἔκγο νον οὐδὲν ἀθάνατον; » Καὶ ὁρᾷς, ὅτι πιεζόμενα αὐτὰ καὶ βασανιζόμενα τὰ ἐν τοῖς γράμμασι νοήματα, διελέγχεται οὐκ ἐπιδεχόμενα τὸ γενναῖον καὶ ἀναν- τίῤῥητον (28). Εἰπὼν δὲ ταῦτα ἐπιφέρει, ὅτι ι τοῦδε μὲν πέρι ἀπόχρη τοσαῦτα· καὶ εἴ τις ἐπὶ πλεῖον ἀκούειν δύναιτο καὶ ζητεῖν, εἴσεται. » Ιδωμεν οὖν ἡμεῖς οἱ κατ' αὐτὸν ἀνόητοι, τί ἠκολούθησε τῷ καν ἐπ' ὀλίγον ἡμᾶς αὐτοῦ ἀκούειν δυνηθῆναι καὶ ζη- τεῖν. Ἐξῆς τούτοις τὰ διὰ πολλῶν καὶ οὐκ εὐκαταφρο νήτων λόγων ποικίλως ζητηθέντα περὶ φύσεως και κῶν, καὶ διαφόρως ἑρμηνευθέντα, δι' ὀλίγων λεξει- δίων οίεται δύνασθαι ἡμᾶς μαθεῖν, φάσκων· « Κακά δ᾽ ἐν τοῖς οὖσιν οὔτε πρόσθεν, οὔτε νῦν, οὔτε αὖθις ἥττω καὶ πλείω γένοιτ' ἄν. Μία γὰρ ἡ τῶν ὅλων φύσις καὶ ἡ αὐτή· καὶ κακῶν γένεσις ἀεὶ ἡ αὐτή. Εοικε δὲ καὶ ταῦτ᾽ ἀπὸ τῶν ἐν τῷ Θεαιτήτῳ παρα- πεφράσθαι, ἐν οἷς ἔλεγεν ὁ παρὰ Πλάτωνι Σωκρά- της • 'Αλλ' οὔτε τὰ κακὰ (29) ἐξ ἀνθρώπων ἀπολέ σθαι δυνατόν, οὔτε παρὰ θεοῖς αὐτὰ ἱδρύσθαι, καὶ τὰ ἑξῆς. » Καὶ δοκεῖ μοι μηδὲ Πλάτωνος ἀκριβῶς ἀκη- κοέναι ὁ τὴν ἀλήθειαν ἐκπεριλαμβάνων ἐν τῷ ἐνὶ τούτῳ συγγράμματι, καὶ ἐπιγράφων ἀληθῆ λόγον τὸ καθ᾿ ἡμῶν ἑαυτοῦ βιβλίον. Ἡ γὰρ ἐν τῷ Τιμαίῳ λέξις φάσκουσα, ι ὅταν δ' οἱ θεοὶ (50) τὴν γῆν ὕδατι καθαίρωσι, ο δεδήλωκεν, ὅτι καθαιρομένη ἡ γῆ τοῖς ὕδασιν ήττονα ἔχει τὰ κακὰ, παρὰ τὸν πρὸ τοῦ κατ θαίρεσθαι χρόνον. Καὶ τοῦτό φαμεν κατὰ Πλάτωνα, τὸ ἥττονα εἶναί ποτε τὰ κακὰ, διὰ τὴν ἐν τῷ Θεαι- τήτῳ λέξιν, φάσκουσαν μὴ δύνασθαι ἀπολέσθαι ἐξ ἀνθρώπων τὰ κακά. Εt Οὐκ οἶδα δὲ τίνα τρόπον Πρόνοιαν τιθεὶς, ὅσον ἐπὶ ταῖς λέξεσι τοῦ βιβλίου τούτου, οὔτε πλείονα οὔτ᾽ ἐλάττονα, ἀλλ' οἱονεὶ ὡρισμένα φησὶν εἶναι τὰ κακὰ, ἀναιρῶν δόγμα κάλλιστον περὶ τοῦ ἀόριστον εἶναι τὴν κακίαν, καὶ τὰ κακὰ, καὶ τῷ ἰδίῳ λόγῳ ἄπειρα. Καὶ ἔοικε (31) τῷ μήτε ήττω μήτε πλείονα κακὰ γεγονέναι, ἢ εἶναι ἢ ἔσεσθαι, ἀκολουθεῖν, ὅτι, ὥσπερ κατὰ τοὺς ἄφθαρτον τὸν κόσμον τηροῦντας τὸ ἱσοστάσιον τῶν στοιχείων ἀπὸ τῆς Προνοίας γίνεται, οὐκ ἐπι τρεπούσης πλεονεκτεῖν τὸ ἓν αὐτῶν, ἵνα μὴ ὁ κόσ σμος φθαρῇ· οὕτως οἱονεὶ Πρόνοια τις εφέστηκε τοῖς κακοῖς, τοσοῖσδε τυγχάνουσιν, ἵνα μήτε πλείονα γένηται μήτε ἥττονα. Καὶ ἄλλως δ' ἐλέγχεται ὁ τοῦ Κέλσου περὶ τῶν κακῶν λόγος ἀπὸ τῶν ἐξετασάν- των φιλοσόφων (32) τὰ περὶ ἀγαθῶν καὶ κακῶν, καὶ τὸ ἀναγκαῖον γενναῖον ἀναντίῤῥης τον. ἀναγκαῖον, 'Αλλ᾽ οὔτ᾽ ἀπολέσθαι τὰ κακὰ δυνατὸν, ὦ Θεόδωρε· ὑπεναντίον γάρ τι τῷ ἀγαθῷ ἀεὶ εἶναι ἀνάγκη· οὔτ᾽ ἐν θεοῖς αὐτὰ ἱδρύσθαι· τὴν δὲ θνητὴν ΧΙ. φύσιν καὶ τόνδε τὸν τόπον περιπολεῖ ἐξ ἀνάγκης. Οταν δ' αὖ οἱ θεοὶ τὴν γὴν ὕδασι καθαίρον τις κατακλύζωσιν, δεδήλωκεν ὅτι. δεδήλωται ὅτι. σόφως. CONTRA CELSUM LIB. 17. A igitur ex ipso res quæpiam mortalis simul et in- B C mortalis, cum in eam utrumque cadere queat. Res mortalis erit quæ non morietur, et quod natura non erit immortale, id tamen proprie immortale voca- Litur, quia non morietur. Qua igitur significatione, qua distinctione dicet nihil immortale esse eorum quæ ex materia fiunt?, Atque ex his vides Celsi sententias accuratiori trutina non examinari, quin deprehendantur nihil habere cui contradici non possit. Sic tamen ille concludit : « De hac re satis hæc fuerint. Plura sciet qui diutius audire et inquirere potuerit. Videamus igitur nos quos ille pro stupidis habet, quid eum tantisper audiendo et inquirendo consecuti fuerimus. rum verba,quæ tamen sufficere putat, ut celebris illa multisque et elaboratis sermonibus pertractata alque in varias partes agitata quæstio nobis perspecta fiat : • Neque antea fuerunt, inquit, neque nunc sunt, neque in posterum pauciora plurave in mundo futura sunt mala. Una est enim hujus universi natura et eadem; eadein quoque semper malorum generatio. › haec ex Theatelo videtur explicatiora huc tra- Et duxisse. Ibi enim Plato Socratem facit dicentem : • Neque ut ex hominibus tollantur mala Geri potest, neque ut apud deos hæreant. › Sed neque Platonem satis intellexisse videtur homo ille, qui veritatem hoc uno scripto complexum esse se gloriatur, verum ser- libellumque contra nos compositum hæc Timæi verba, monem inscripsit. Nam • quando dii terram aquis purgant, o planum fa- ciunt, in terra sic aquis purgata pauciora mala esse, quam antequam purgaretur. Mala autem pauciora tunc esse dico, ut me sententie Platonis accommodem. Nam ex citato Theæteti loco sen- sisse videtur ille, mala ex hominibus omnino tolli non posse. prout sonant hujus libelli verba, Providentiam admittit, dicat neque plura neque pauciora esse mala, et semper quasi definito quodam numero esse. Sic enim tollitur pulcherrimum hoc dogma, nequitiam non esse delinitam, seu mala suapte natura esse infinita. Imo ex hac sententia, neque D fuisse, neque esse, neque futura esse pauciora plu- Libri vero editi, Guieto mihique glos-ena videtur, quod in editis includitur uncinulis. pag. : PATROL. GR. rave mala, consequens esse videtur, ut, quemad- modum Providentia, secundum incorruptibilis mundi defensores, elementa retinet quasi paribus exami- nata ponderibus, nec sinit unum ex iis prævalere ne mundus pereat; sic etiam quædam et malis quæ tantopere abundant Providentia præsit, quæ impedit quominus crescat aut decrescat eo- pag. 22: etc. Ibidem codd. Regius et Basileensis, Libb. editi, 62. Sequuntur apud illum pauculi de natura malo- 63. Caterum non video quomodo Celsus, qui, (28) Το γενναῖον καὶ ἀναντίῤῥητον. Sic mss. (29) Αλλ' οὔτε τὰ κακά, elc. Plato in Theæleto, (30) "Οταν δ' οι θεοί, etc. Plato iu Timco, (31) Bulerello scribendum videtur, καί τοι ἔοικε. (32) Φιλοσόφων. Sic mss. Libri vero edit., φιλο-
PG 11:1147Πάντα γὰρ ἐν καιρῷ αὐτῶν ζητηθήσεται. Ἑξῆς τούτοις ὁ Κέλσος, θέλων μὴ μᾶλλον ἡμῖν τὴν πρόνοιαν πεποιηκέναι τὰ φυόμενα ἐπὶ γῆς ἢ τοῖς τῶν ζῴων ἀγριωτάτοις, φησίν· Ἡμεῖς μέν γε κάμνοντες καὶ προσταλαιπωροῦντες μόλις καὶ ἐπιπόνως τρεφόμεθα· τοῖς δ’ ἄσπαρτα καὶ ἀνήροτα πάντα φύονται, οὐχ ὁρῶν ὅτι πανταχοῦ τὴν ἀνθρωπίνην σύνεσιν γυμνάζεσθαι βουλόμενος ὁ θεός, ἵνα μὴ μένῃ ἀργὴ καὶ ἀνεπινόητος τῶν τεχνῶν, πεποίηκε τὸν ἄνθρωπον ἐπιδεῆ· ἵνα δι’ αὐτὸ τὸ ἐπιδεὲς αὐτοῦ ἀναγκασθῇ εὑρεῖν τέχνας, τινὰς μὲν διὰ τὴν τροφὴν ἄλλας δὲ διὰ τὴν σκέπην. Καὶ γὰρ κρεῖττον ἦν τοῖς μὴ μέλλουσι τὰ θεῖα ζητεῖν καὶ φιλοσοφεῖν τὸ ἀπορεῖν ὑπὲρ τοῦ τῇ συνέσει χρήσασθαι πρὸς εὕρεσιν τεχνῶν, ἤπερ ἐκ τοῦ εὐπορεῖν πάντῃ τῆς συνέσεως ἀμελεῖν. Ἡ τῶν κατὰ τὸν βίον γοῦν χρειῶν ἀπορία συνέστησε τοῦτο μὲν γεωργικὴν τοῦτο δὲ ἀμπελουργικὴν τοῦτο δὲ τὰς περὶ τοὺς κήπους τέχνας τοῦτο δὲ τεκτονικὴν καὶ χαλκευτικήν, ποιητικὰς ἐργαλείων ταῖς ὑπηρετουμέναις τέχναις τὰ πρὸς τροφήν·
Β τοῖς ἐμπολιτεύεται (37). Ομοία δ' ἀπ' ἀρχῆς εἰς τέ- λος ἡ τῶν θνητῶν περίοδος· καὶ κατὰ τὰς τεταγμέ νας ἀνακυκλήσεις ἀνάγκη τὰ αὐτὰ ἀεὶ καὶ γεγονέναι, καὶ εἶναι, καὶ ἔσεσθαι. » Καὶ ὁ μὲν Κέλσος φησὶ τὴν τῶν κακῶν γένεσιν οὐ ῥᾴδιον εἶναι γνῶναι τῷ μὴ φιλοσοφήσαντι· ὡς τοῦ μὲν φιλοσοφοῦντος γνῶναι τὴν γένεσιν αὐτῶν δυναμένου ῥᾳδίως, τοῦ δὲ μὴ φι λοσοφοῦντος, οὐ ῥᾳδίως μὲν οἴου τε ὄντος θεωρεῖν τὴν γένεσιν τῶν κακῶν, πλὴν εἰ καὶ μετὰ καμάτου, ἀλλά γε δυνατοῦ ὄντος γνῶναι. Ἡμεῖς δὲ καὶ πρὸς τοῦτό φαμεν, ὅτι τὴν τῶν κακῶν γένεσιν οὐδὲ τῷ φιλοσο- φήσαντι γνῶναι ῥᾴδιον· τάχα δὲ οὐδὲ τούτοις καθα ρῶς αὐτὴν γνῶναι δυνατὸν, ἐὰν μὴ Θεοῦ ἐπιπνοία καὶ τίνα τὰ κακὰ τρανωθῇ, καὶ πῶς ὑπέστη δηλωθῇ, καὶ τίνα τρόπον ἀφανισθήσεται νοηθῇ. Ἐν κακοῖς γοῦν οὔσης καὶ τῆς περὶ Θεοῦ ἀγνοίας, ὄντος δὲ μεγί- στου κακοῦ καὶ τοῦ μὴ εἰδέναι τὸν τρόπον τῆς τοῦ Θεοῦ θεραπείας καὶ τῆς εἰς αὐτὸν εὐσεβείας· πάντως μὲν καὶ κατὰ Κέλσον τινὲς τῶν φιλοσοφησάντων οὐκ ἔγνω- σαν, ὅπερ δῆλόν ἐστιν ἐκ τῶν διαφόρων ἐν φιλοσοφία αἱρέσεων· καθ᾿ ἡμᾶς δὲ οὐδεὶς, μὴ ἐγνωκώς κακὸν εἶ καὶ τὸ νομίζειν εὐσέβειαν σώζεσθαι ἐν τοῖς καθεστηκόσι κατὰ τὰς κοινότερον νοουμένας πολιτείας νόμοις, οἷός τε ἔσται τὴν γένεσιν γνῶναι τῶν κακῶν. Καὶ οὐδεὶς μὴ διαλαβὼν τὰ περὶ τοῦ καλουμένου διαβόλου καὶ τῶν ἀγγέλων αὐτοῦ, τίς τε πρὸ τοῦ διάβολος γεγενῆ- σθαι (58) οὗτος ἦν, καὶ πῶς γεγένηται διάβολος, καὶ τίς ἡ αἰτία τοῦ συναποστῆναι αὐτῷ τοὺς καλουμένους αὐτοῦ ἀγγέλους, οἷός τε ἔσται γνῶναι την γένεσιν τῶν κακῶν. Δεῖ δὲ τὸν μέλλοντα ταύτην εἰδέναι καὶ περὶ δαιμόνων ἀκριβέστερον διειληφέναι, ὅτι τε μή εἰσι, καθὸ δαίμονές εἰσι, δημιουργήματα τοῦ Θεοῦ, ἀλλὰ μόνον καθὸ λογικοί τινες· καὶ πόθεν ἐληλύθασιν ἐπὶ τὸ τοιοῦτοι γενέσθαι, ὡς ἐν καταστάσει δαιμόνων αὐτῶν ὑποστῆναι τὸ ἡγεμονικόν. Εἴπερ οὖν ἄλλος τις τόπος τῶν ἐν ἀνθρώποις ἐξετάσεως δεόμενος δυσθήρατός ἐστι τῇ φύσει ἡμῶν, ἐν τούτοις καὶ ἡ τῶν καὶ πῶν ταχθείη ἂν γένεσις. Εἶτα, ὡς ἔχων μέν τινα περὶ τῆς τῶν κακῶν γενέ- σεως εἰπεῖν ἀποῤῥητότερα, σιωπών δ' ἐκεῖνα, καὶ τὰ πλήθεσιν ἁρμόζοντα λέγων, φησὶ « τὸ ἐξαρκεῖν εἰρῆ- σθαι εἰς πλῆθος (39) ο περὶ τῆς τῶν κακῶν γενέσεως, · ὡς ἐκ Θεοῦ μὲν οὐκ ἔστι κακὰ, ὕλῃ δὲ πρόσκειται, καὶ τοῖς θνητοῖς ἐμπολιτεύεται. » Αληθὲς μὲν οὖν, ὅτι οὐκ ἔστι κακὰ ἐκ Θεοῦ. Καὶ κατὰ τὸν Ἱερεμίαν γὰρ ἡμῶν σαφές, ὅτι « ἐκ στόματος Κυρίου οὐκ ἐξ ελεύσεται τὰ κακὰ καὶ τὸ ἀγαθόν· ἡ τὸ δὲ τὴν ὕλην τοῖς θνητοῖς ἐμπολιτευομένην αἰτίαν εἶναι τῶν καὶ κῶν καθ' ἡμᾶς οὐκ ἀληθές. Τὸ γὰρ ἑκάστου ἡγεμονι τὸν αἴτιον τῆς ὑποστάσης ἐν αὐτῷ κακίας ἐστὶν, ἥτις ἐστὶ τὸ κακόν· κακὰ δὲ καὶ αἱ ἀπ' αὐτῆς πράξεις· καὶ ἄλλο οὐδὲν, ὡς πρὸς ἀκριβῆ λόγον, καθ' ἡμᾶς ἐστι κακόν. Αλλ' οἶδα τὸν λόγον δεόμενον πολλῆς ἐξεργασίας καὶ κατασκευῆς (χάριτι Θεοῦ φωτίζοντος τὸ ἡγεμονικόν), δυναμένων γενέσθαι τῷ κριθέντι ὑπὸ 1.38 κακοῖς ἐμπολιτεύεται, οὐκ ἔστι κακόν. CONTRA CELSUM LIB. IV. Jium conversionem sui similem esse ab initio ad finem; et ex constituto conversionum ordine ne- cessarium esse, ut præterita, præsentia et futura semper eadem sint. › Cum hic ait Celsus malorum originem non facile cognosci ab homine non philo- sopho, innuit philosophum facile illius originis no- titiam consequi posse; philosophia autem imperi- tum non facile quidem posse malorum originem in- vestigare, sed posse tamen, licet magno labore. Add quod ut respondeam, aio ne philosopho quidem facile esse malorum originem cognoscere. Fortasse etiam nullo modo potest, nisi Deo aspirante discat intelligatque et quid mala sint, et quomodo orta fuc- rint, et quonam modo tollenda sint. Et sane in malis est Dei ignoratio, et malorum pessimum nescire quis sit Dei colendi modus, quæ pietatis erga illum ratio. Atqui tamen Celsus non diffitebitur hæc ignota ph lom sophis fuisse ; id enim planum facit vel philosophica- rum sectarun diversitas. Jam vero ex nobis, qui ne- scit malum esse putare pictatem in plerarumque so- cietatum legibus illæsam servari, is non potest ma- lorum originem habere perspectam ; nec illam asse qui potest, quisquis ignoraverit quæ ad diabolum et angelos ejus pertinent, et quis esset ille antequam diabolus fieret; quomodo factus fuerit diabolus; quæ causa fuerit cur qui angeli ejus vocantur, cum illo a Deo defecerint. Oportet præterea ad illam co- gnoscendam, ut sciatur dæmones, ut dæmones sunt, non esse Dei opus, sed tantum quatenus res sunt rationis compotes; et unde tales evaserint, ut eos voluntas dæmones constitueret. Si qua ergo quæ- stio inter homines opus habeat longa inquisitione, et scrutatu nobis sit difficilis, certe hæc est quæ ad malorum originem spectat. A naturis mortalibus versari. At naturarum morta- G Thren. 111, 38. lianus in margine, sicque legendum ex numero 66. Libl. editi, male. . D malorum origine dicere haberet, quod tacet ut ni- hil proferat nisi vulgi captui attemperatum : « Vulgo salis est dicere, , inquit, c mala non esse a Deo, sed in materia hærere et inter mortalia versari. » Hoc verum quidein est, mala non esse a Deo. Jere- mias enim noster declarat ‹ ex ore Domini non egressura nec mala nec bona st.35., Sed materiam naturarum mortalium propriam esse malo- rum causam, id vero negamus. Nam sua cuique vo- luntas causa ipsi est malitiæ, quæ malum est, ur et mala sunt actiones ad quas compellit; neque quid- quam aliud, si accurate loqui volumus, malum existimandum est. Nec sum tamen nescius hanc quæstionem non nisi magna diligentia exquisitisque argumentis esse pertractandam : quæ argumenta is solus reperire potest, cujus Dei gratia mentem il- (37) θνητοῖς ἐμπολιτεύεται. Ita recte codex Jo- 66. Deinde Celsus, quasi quid arcanum de illa (38) Libb. editi in margine, γένηται, male. (39) Iidem in margine, πρὸς πλῆθος, et paulo post
ἡ δὲ τῆς σκέπης ἀπορία τοῦτο μὲν ὑφαντικὴν τὴν μετὰ τὴν ξαντικὴν καὶ τὴν νηστικὴν εἰσήγαγε τοῦτο δὲ οἰκοδομικήν, καὶ οὕτως ἀναβέβηκεν ἡ σύνεσις καὶ ἐπὶ ἀρχιτεκτονικήν. Ἡ δὲ τῶν χρειῶν ἔνδεια πεποίηκε καὶ τὰ ἐν ἑτέροις τόποις γεννώμενα φέρεσθαι διὰ ναυτικῆς καὶ κυβερνητικῆς πρὸς τοὺς μὴ ἔχοντας ἐκεῖνα· ὥστε καὶ τούτων ἕνεκεν θαυμάσαι τις ἂν τὴν πρόνοιαν, συμφερόντως παρὰ τὰ ἄλογα ζῷα ἐνδεὲς ποιήσασαν τὸ λογικόν. Τὰ μὲν γὰρ ἄλογα ἑτοίμην ἔχει τὴν τροφήν, ἅτε οὐδ’ ἀφορμὴν πρὸς τέχνας ἔχοντα· καὶ φυσικὴν δ’ ἔχει τὴν σκέπην, τετρίχωται γὰρ ἢ ἐπτέρωται ἢ πεφολίδωται ἢ ὠστράκωται.] Καὶ ταῦτα δὲ πρὸς ἀπολογίαν ἡμῖν λελέχθω τῆς φασκούσης λέξεως παρὰ τῷ Κέλσῳ· Ἡμεῖς μὲν κάμνοντες καὶ προσταλαιπωροῦντες μόλις τρεφόμεθα· τοῖς δ’ ἄσπαρτα καὶ ἀνήροτα πάντα φύονται. Ἑξῆς δὲ τούτοις ἐπιλαθόμενος ὅτι τὸ προκείμενον αὐτῷ ἐστιν Ἰουδαίων καὶ Χριστιανῶν κατηγορεῖν, ἑαυτῷ ἀνθυποφέρει εὐριπίδειον ἰαμβεῖον, ἐναντιούμενον αὐτοῦ τῇ γνώμῃ· καὶ ὁμόσε χωρήσας τῷ λελεγμένῳ κατηγορεῖ ὡς κακῶς εἰρημένου. Ἔχει δ’ οὕτως ἡ τοῦ Κέλσου λέξις·
Β τοῖς ἐμπολιτεύεται (37). Ομοία δ' ἀπ' ἀρχῆς εἰς τέ- λος ἡ τῶν θνητῶν περίοδος· καὶ κατὰ τὰς τεταγμέ νας ἀνακυκλήσεις ἀνάγκη τὰ αὐτὰ ἀεὶ καὶ γεγονέναι, καὶ εἶναι, καὶ ἔσεσθαι. » Καὶ ὁ μὲν Κέλσος φησὶ τὴν τῶν κακῶν γένεσιν οὐ ῥᾴδιον εἶναι γνῶναι τῷ μὴ φιλοσοφήσαντι· ὡς τοῦ μὲν φιλοσοφοῦντος γνῶναι τὴν γένεσιν αὐτῶν δυναμένου ῥᾳδίως, τοῦ δὲ μὴ φι λοσοφοῦντος, οὐ ῥᾳδίως μὲν οἴου τε ὄντος θεωρεῖν τὴν γένεσιν τῶν κακῶν, πλὴν εἰ καὶ μετὰ καμάτου, ἀλλά γε δυνατοῦ ὄντος γνῶναι. Ἡμεῖς δὲ καὶ πρὸς τοῦτό φαμεν, ὅτι τὴν τῶν κακῶν γένεσιν οὐδὲ τῷ φιλοσο- φήσαντι γνῶναι ῥᾴδιον· τάχα δὲ οὐδὲ τούτοις καθα ρῶς αὐτὴν γνῶναι δυνατὸν, ἐὰν μὴ Θεοῦ ἐπιπνοία καὶ τίνα τὰ κακὰ τρανωθῇ, καὶ πῶς ὑπέστη δηλωθῇ, καὶ τίνα τρόπον ἀφανισθήσεται νοηθῇ. Ἐν κακοῖς γοῦν οὔσης καὶ τῆς περὶ Θεοῦ ἀγνοίας, ὄντος δὲ μεγί- στου κακοῦ καὶ τοῦ μὴ εἰδέναι τὸν τρόπον τῆς τοῦ Θεοῦ θεραπείας καὶ τῆς εἰς αὐτὸν εὐσεβείας· πάντως μὲν καὶ κατὰ Κέλσον τινὲς τῶν φιλοσοφησάντων οὐκ ἔγνω- σαν, ὅπερ δῆλόν ἐστιν ἐκ τῶν διαφόρων ἐν φιλοσοφία αἱρέσεων· καθ᾿ ἡμᾶς δὲ οὐδεὶς, μὴ ἐγνωκώς κακὸν εἶ καὶ τὸ νομίζειν εὐσέβειαν σώζεσθαι ἐν τοῖς καθεστηκόσι κατὰ τὰς κοινότερον νοουμένας πολιτείας νόμοις, οἷός τε ἔσται τὴν γένεσιν γνῶναι τῶν κακῶν. Καὶ οὐδεὶς μὴ διαλαβὼν τὰ περὶ τοῦ καλουμένου διαβόλου καὶ τῶν ἀγγέλων αὐτοῦ, τίς τε πρὸ τοῦ διάβολος γεγενῆ- σθαι (58) οὗτος ἦν, καὶ πῶς γεγένηται διάβολος, καὶ τίς ἡ αἰτία τοῦ συναποστῆναι αὐτῷ τοὺς καλουμένους αὐτοῦ ἀγγέλους, οἷός τε ἔσται γνῶναι την γένεσιν τῶν κακῶν. Δεῖ δὲ τὸν μέλλοντα ταύτην εἰδέναι καὶ περὶ δαιμόνων ἀκριβέστερον διειληφέναι, ὅτι τε μή εἰσι, καθὸ δαίμονές εἰσι, δημιουργήματα τοῦ Θεοῦ, ἀλλὰ μόνον καθὸ λογικοί τινες· καὶ πόθεν ἐληλύθασιν ἐπὶ τὸ τοιοῦτοι γενέσθαι, ὡς ἐν καταστάσει δαιμόνων αὐτῶν ὑποστῆναι τὸ ἡγεμονικόν. Εἴπερ οὖν ἄλλος τις τόπος τῶν ἐν ἀνθρώποις ἐξετάσεως δεόμενος δυσθήρατός ἐστι τῇ φύσει ἡμῶν, ἐν τούτοις καὶ ἡ τῶν καὶ πῶν ταχθείη ἂν γένεσις. Εἶτα, ὡς ἔχων μέν τινα περὶ τῆς τῶν κακῶν γενέ- σεως εἰπεῖν ἀποῤῥητότερα, σιωπών δ' ἐκεῖνα, καὶ τὰ πλήθεσιν ἁρμόζοντα λέγων, φησὶ « τὸ ἐξαρκεῖν εἰρῆ- σθαι εἰς πλῆθος (39) ο περὶ τῆς τῶν κακῶν γενέσεως, · ὡς ἐκ Θεοῦ μὲν οὐκ ἔστι κακὰ, ὕλῃ δὲ πρόσκειται, καὶ τοῖς θνητοῖς ἐμπολιτεύεται. » Αληθὲς μὲν οὖν, ὅτι οὐκ ἔστι κακὰ ἐκ Θεοῦ. Καὶ κατὰ τὸν Ἱερεμίαν γὰρ ἡμῶν σαφές, ὅτι « ἐκ στόματος Κυρίου οὐκ ἐξ ελεύσεται τὰ κακὰ καὶ τὸ ἀγαθόν· ἡ τὸ δὲ τὴν ὕλην τοῖς θνητοῖς ἐμπολιτευομένην αἰτίαν εἶναι τῶν καὶ κῶν καθ' ἡμᾶς οὐκ ἀληθές. Τὸ γὰρ ἑκάστου ἡγεμονι τὸν αἴτιον τῆς ὑποστάσης ἐν αὐτῷ κακίας ἐστὶν, ἥτις ἐστὶ τὸ κακόν· κακὰ δὲ καὶ αἱ ἀπ' αὐτῆς πράξεις· καὶ ἄλλο οὐδὲν, ὡς πρὸς ἀκριβῆ λόγον, καθ' ἡμᾶς ἐστι κακόν. Αλλ' οἶδα τὸν λόγον δεόμενον πολλῆς ἐξεργασίας καὶ κατασκευῆς (χάριτι Θεοῦ φωτίζοντος τὸ ἡγεμονικόν), δυναμένων γενέσθαι τῷ κριθέντι ὑπὸ 1.38 κακοῖς ἐμπολιτεύεται, οὐκ ἔστι κακόν. CONTRA CELSUM LIB. IV. Jium conversionem sui similem esse ab initio ad finem; et ex constituto conversionum ordine ne- cessarium esse, ut præterita, præsentia et futura semper eadem sint. › Cum hic ait Celsus malorum originem non facile cognosci ab homine non philo- sopho, innuit philosophum facile illius originis no- titiam consequi posse; philosophia autem imperi- tum non facile quidem posse malorum originem in- vestigare, sed posse tamen, licet magno labore. Add quod ut respondeam, aio ne philosopho quidem facile esse malorum originem cognoscere. Fortasse etiam nullo modo potest, nisi Deo aspirante discat intelligatque et quid mala sint, et quomodo orta fuc- rint, et quonam modo tollenda sint. Et sane in malis est Dei ignoratio, et malorum pessimum nescire quis sit Dei colendi modus, quæ pietatis erga illum ratio. Atqui tamen Celsus non diffitebitur hæc ignota ph lom sophis fuisse ; id enim planum facit vel philosophica- rum sectarun diversitas. Jam vero ex nobis, qui ne- scit malum esse putare pictatem in plerarumque so- cietatum legibus illæsam servari, is non potest ma- lorum originem habere perspectam ; nec illam asse qui potest, quisquis ignoraverit quæ ad diabolum et angelos ejus pertinent, et quis esset ille antequam diabolus fieret; quomodo factus fuerit diabolus; quæ causa fuerit cur qui angeli ejus vocantur, cum illo a Deo defecerint. Oportet præterea ad illam co- gnoscendam, ut sciatur dæmones, ut dæmones sunt, non esse Dei opus, sed tantum quatenus res sunt rationis compotes; et unde tales evaserint, ut eos voluntas dæmones constitueret. Si qua ergo quæ- stio inter homines opus habeat longa inquisitione, et scrutatu nobis sit difficilis, certe hæc est quæ ad malorum originem spectat. A naturis mortalibus versari. At naturarum morta- G Thren. 111, 38. lianus in margine, sicque legendum ex numero 66. Libl. editi, male. . D malorum origine dicere haberet, quod tacet ut ni- hil proferat nisi vulgi captui attemperatum : « Vulgo salis est dicere, , inquit, c mala non esse a Deo, sed in materia hærere et inter mortalia versari. » Hoc verum quidein est, mala non esse a Deo. Jere- mias enim noster declarat ‹ ex ore Domini non egressura nec mala nec bona st.35., Sed materiam naturarum mortalium propriam esse malo- rum causam, id vero negamus. Nam sua cuique vo- luntas causa ipsi est malitiæ, quæ malum est, ur et mala sunt actiones ad quas compellit; neque quid- quam aliud, si accurate loqui volumus, malum existimandum est. Nec sum tamen nescius hanc quæstionem non nisi magna diligentia exquisitisque argumentis esse pertractandam : quæ argumenta is solus reperire potest, cujus Dei gratia mentem il- (37) θνητοῖς ἐμπολιτεύεται. Ita recte codex Jo- 66. Deinde Celsus, quasi quid arcanum de illa (38) Libb. editi in margine, γένηται, male. (39) Iidem in margine, πρὸς πλῆθος, et paulo post
PG 11:1149Εἰ δὲ καὶ τὸ εὐριπίδειον ἐρεῖς, ὅτι Ἥλιος μὲν νύξ τε δουλεύει βροτοῖς, τί μᾶλλον ἡμῖν ἢ τοῖς μύρμηξι καὶ ταῖς μυίαις; Καὶ γὰρ ἐκείνοις ἡ μὲν νὺξ γίνεται πρὸς ἀνάπαυσιν ἡ δ’ ἡμέρα πρὸς τὸ ὁρᾶν τε καὶ ἐνεργεῖν. Σαφὲς δὴ ὅτι οὐ μόνον Ἰουδαίων καὶ Χριστιανῶν τινες εἰρήκασιν ἡμῖν δουλεύειν ἥλιον καὶ τὰ ἐν οὐρανῷ ἀλλὰ καὶ ὁ κατά τινας σκηνικὸς φιλόσοφος καὶ φυσιολογίας τῆς Ἀναξαγόρου γενόμενος ἀκροατής· ὅστις ἀπὸ ἑνὸς λογικοῦ τοῦ ἀνθρώπου συνεκδοχικῶς πᾶσι τοῖς λογικοῖς [τὰ] τεταγμένα ἐν τῷ παντί φησι δουλεύειν, δηλούμενα πάλιν συνεκδοχικῶς ἐκ τοῦ· Ἥλιος μὲν νύξ τε. Ἢ τάχα καὶ ὁ τραγικὸς ἀπὸ τοῦ ποιοῦντος τὴν ἡμέραν ἡλίου ὠνόμασε τὴν ἡμέραν, διδάσκων ὅτι τὰ μάλιστα χρῄζοντα ἡμέρας καὶ νυκτὸς τὰ ὑπὸ σελήνην ἐστί, καὶ οὐχ οὕτως ἄλλα ὡς τὰ ἐπὶ γῆς. Ἡμέρα οὖν καὶ νὺξ δουλεύει βροτοῖς, γενόμεναι διὰ τὰ λογικά. Εἰ δὲ παραπολαύουσι μύρμηκες καὶ μυῖαι, ἐνεργοῦντες μὲν ἡμέρας νυκτὸς δὲ διαναπαυόμενοι, τῶν δι’ ἀνθρώπους γεγενημένων, οὐχὶ καὶ διὰ μύρμηκας καὶ μυίας λεκτέον ἡμέραν γίνεσθαι καὶ νύκτα οὐδὲ δι’ οὐδέν, ἀλλὰ κατὰ πρόνοιαν ἀνθρώπων ἕνεκεν ταῦτα χρὴ νομίζειν γεγονέναι.
Α Θεοῦ ἀξίῳ (40) καὶ τῆς περὶ τὸν τόπον τοῦτον γνώ σθα:. παραστη- βάσης, ὅτι, παραστησούσης. κενοῖς, ξένοις, Νεφελών τοὺς νέους διαφθείρων, ει ξένα δαιμόνια εἰσάγων. Για ξένων δαιμονίων καταγγελεύς τῆς ἐκπυρώσεως ἀποφαινόμενον ἀνίστασθαι πάλιν τοὺς αὐτοὺς ἐπὶ τοῖς αὐτοῖς· λέγω δὲ ῎Ανυτον καὶ Μέλιτον ἐπὶ τῷ κατηγογεῖν, Βούσιριν δὲ ἐπὶ τῷ ξενο κτονεῖν καὶ Ἡρακλέα πάλιν ἐπὶ τῷ ἀθλεῖν παραιτη τέον, ο σεως. Οὐκ οἶδα δὲ πῶς χρήσιμον ἔδοξε τῷ Κέλσῳ καθ' ἡμῶν γράφοντι παραλείψαι (44) δόγμα, πολλῆς δεδ μενον κἂν δοκούσης ἀποδείξεως, κατὰ τὸ δυνατὸν παριστάσης, ὅτι « ὁμοία ἀπ' ἀρχῆς εἰς τέλος ἐστὶν ἡ τῶν θνητῶν περίοδος, καὶ κατὰ τὰς τεταγμένας ἀνα- κυκλήσεις ἀνάγκη τὰ αὐτὰ ἀεὶ καὶ γεγονέναι, καὶ εἶναι, καὶ ἔσεσθαι » Οπερ ἐὰν ᾗ ἀληθὲς, τὸ ἐφ' ἡμῖν ἀνῄρηται. Εἰ γὰρ κατὰ τὰς τεταγμένας ἀνακυ κλήσεις ἀνάγκη τὰ αὐτὰ ἀεὶ καὶ γεγονέναι, καὶ εἶναι, καὶ ἔσεσθαι ἐν τῇ τῶν θνητῶν περιόδῳ, δῆλον, ὅτι ἀνάγκη ἀεὶ Σωκράτη μὲν φιλοσοφήσειν, καὶ κατηγο ρηθήσεσθαι ἐπὶ καινοῖς (42) δαιμονίοις, καὶ τῇ τῶν νέων διαφθορᾷ· Ανυτον δὲ καὶ Μέλιτον (43) ἀεὶ και τηγορήσειν αὐτοῦ· καὶ τὴν ἐν ᾿Αρείω πάγω βου λὴν καταψηφίσεσθαι (44) αὐτοῦ τὸν διὰ τοῦ κω νείου θάνατον. Οὕτω δὲ ἀνάγκη ἀεὶ κατὰ τὰς τετα- γμένας περιόδους Φάλαριν (45) τυραννήσειν, καὶ τὸν Φεραίον ᾿Αλέξανδρον τὰ αὐτὰ ὠμοποιήσειν· τούς τε εἰς τὸν Φαλάριδος ταῦρον καταδικασθέντας ἀεὶ ἐν αὐτῷ μυκήσεσθαι· ἅπερ ἐὰν δοθῇ, οὐκ οἶδ' ὅπως τὸ ἐφ' ἡμῖν σωθήσεται, καὶ ἔπαινοι καὶ ψόγο: εὐλόγως ἔσονται. Λελέξεται δὲ πρὸς τὴν τοιαύτην υπόθεσιν τῷ Κέλσῳ, ὅτι, εἴπερ ὁμοία ἐστὶν ἀπ' ἀρχῆς εἰς τέλος ἡ τῶν θνητῶν ἀεὶ περίοδος, καὶ κατὰ τὰς τεταγμέν νας ἀνακυκλήσεις ἀνάγκη τὰ αὐτὰ ἀεὶ καὶ γεγονέναι, καὶ εἶναι, καὶ ἔσεσθαι, ἀνάγκη ἀεὶ κατὰ τὰς τετα- γμένας περιόδους Μωϋσῆν μὲν μετὰ τοῦ λαοῦ τῶν Ἰουδαίων ἐξελθεῖν ἐκ τῆς Αἰγύπτου, Ἰησοῦν δὲ πάν λιν ἐπιδημῆσαι τῷ βίῳ τὰ αὐτὰ ποιήσοντα, ἅπερ οὐχ ἅπαξ, ἀλλ᾽ ἀπειράκις κατά περιόδους πεποίηκεν. ᾿Αλλὰ καὶ Χριστιανοὶ οἱ αὐτοὶ ἔσονται ἐν ταῖς τετα- γμέναις ἀνακυκλήσεσι· καὶ πάλιν Κέλσος γράψει τὸ βιβλίον τοῦτο ἀπειράκις αὐτὸ πρότερον γράψας. Ὁ μὲν οὖν Κέλσος μόνην τὴν θνητῶν περίοδον κατὰ τὰς τεταγμένας ἀνακυκλήσεις ἐξ ἀνάγκης φτ σὶν ἀεὶ γεγονέναι, καὶ εἶναι, καὶ ἔσεσθαι· τῶν Στωϊκῶν οἱ πλείους (46) οὐ μόνον τὴν τῶν θνητῶν περίοδον τοιαύτην εἶναί φασιν, ἀλλὰ καὶ τὴν τῶν ἀθα νάτων καὶ τῶν κατ᾿ αὐτοὺς θεῶν. Μετὰ γὰρ τὴν τοῦ ψηφίσασθαι. Βύσιριν, Οὐδὲ μὴν τοὺς ἀπὸ τῆς Στους παρελεύσομαι διὰ πάσης ὕλης, καὶ διὰ τῆς ἀτιμο- τάτης, τὸ θεῖον διήκειν λέγοντας. Ορίζονται δὲ τὴν τοῦ θείου οὐσίαν οἱ Στωϊκοὶ οὕτω· Πνεῦμα νοερὸν καὶ πυρώδες, οὐκ ἔχον μὲν μορφήν, μεταβάλλον δὲ εἰς ἃ βούλεται, καὶ συνεξομοιούμενον πᾶσιν. « ORIGENIS lustrat, quemque Deus dignum judicat hujus quæe- stionis cognitione. sum fuerit expedire, si dogma arriperet, quod opus habet multa probatione saltem verisimili, ut, quoad ejus fieri potest, confirmetur, ‹ naturarum mortalium conversionem sui similem esse ab ini- tio ad finem, et ex constituto conversionum or- dine necessarium esse, ut præterita, præsentia et futura semper eadem sint. Quod si ita habet, actum est de libero nostro arbitrio. Nam si ex constituto conversionum ordine necesse, est eadem semper fuisse, esse, fore in rebus mortalibus, evidens est necesse fore ut semper Socrates phi- losophiæ det operam; ut accusetur quod alienos deos inducat corrumpatque juventutem; ut Anytus et Melitus contra eum semper testimonium ferant, et Areopagite judices ad sorbendam cicutam con- demnent. Sic etiam ex constitutis conversionibus necesse erit, ut semper Phalaris tyrannidem ex- erceat; ut in ejus tauro semper damnati homines mugiant; ut Alexander Pheræus ejus semper cru- delitatem muletur; quibuscum, si concedantur, nescio quomodo consistere possit liberum nostrum arbitrium, et laudari aut vituperari merito possim mus. Rursus si, ut Celsus ponit, sui semper et ab initio ad finem similis sit naturarum mortalium conversio; ergo necesse est ut ex constitutis con- versionibus. Moyses cum populo Judaico semper ex Ægypio exeat; ut Jesus iterum huc veniat eademn facturus, quæ jam non semel, sed infinite post sin- gulas quasque conversiones fecit; ut iidem Chri- stiani sint in singulis conversionibus; ut Celsus eumdem librum, quem jam scripsit infinitis vicibus Iterum scribat. stitutis conversionibus necessario eadem fuisse, esse, et futura esse; sed Stoicorum pleri- que non naturarum mortalium solum talem volunt esse conversionem, sed etiam immortalium, et suo- rum deorum. Nam post hujus universi conflagratio- Paulo post libb. editi in margine, etc. Forte legendum quod Bolerello videtur propius : vero ab- esse. Lege quemadmodum e Xensplante Citat scholiastes Aristophanis ad acl. I, sc. in, ubi, ut hic, accusatir Socrates, tanquam Pau- lus Act. xvii. 18, ab iisdem Atheniensibus dicitur. Jam quis non aversetur Zenonis sententiam, mundo per conflagrationem renovato, eosdem rur- sus homines ad canidem vitam eademque facinora resurgere, ut Anylum et Melitumn ad Socratis ace- sationem, Busiridem ad hospites enecandos, Hercu- lem ad repetendos certaminum labores? › Tatian., B @ C D oral. contra Graecos, pag. 143. SPENCER. Boherellus, ne bis de Phalari, et interjecto quidem Alexandro Phereo. Nihil tamen muto. Vide lib. v, num. 21, ubi cadem repetuntur exempla. Protrept., pag. : Sed nec præter- mittam Stoicos qui omnem quantumvis vilem et ab- jectam materiam dicunt Deum pervadere. » Idem Strom. pag. 295. Plutarch., lib. 1. cap. 6, De pla- cilis philosoph. : Dei naturam Stoici loc modo definiunt, spiritum intelligentia præditum, ignem, formæ expertem, et in quem velit speciem se mutantem, ac rebus quibusvis assimilautem. » SPENCEROS. 67. Αt nescio cur Celso contra nos scribenti vi- 63. Ac Celsus quidem dicit sola mortalia ex con- (40) Libb. editi in margine, ἀξίων, male. (41) Παραλείψαι. Forte scribendum, παραλήψα (42) Καινοῖς. Ad oram libb. editorum scribitur (43) Ανυτον καὶ Μέλιτον. Τὸν γὰρ Ζήνωνα διὰ (44) Καταψηφίσεσθαι. Libb. editi ad oram, χατα- (45) Φάλαριν. Legendum videri possit, inquit (46) Τῶν δὲ Στωϊκῶν οἱ πλείους. Clean. Alex. in
[Ἑξῆς δὲ τούτοις ἑαυτῷ ἀνθυποφέρει τὰ ὡς ὑπὲρ ἀνθρώπων λεγόμενα, ὅτι δι’ αὐτοὺς τὰ ἄλογα ζῷα δεδημιούργηται, καί φησιν ὅτι, εἴ τις ἡμᾶς λέγοι ἄρχοντας τῶν ἀλόγων, ἐπεὶ ἡμεῖς τὰ ἄλογα ζῷα θηρῶμέν τε καὶ δαινύμεθα, φήσομεν ὅτι τί δ’ οὐχὶ μᾶλλον ἡμεῖς δι’ ἐκεῖνα γεγόναμεν, ἐπεὶ ἐκεῖνα θηρᾶται ἡμᾶς καὶ ἐσθίει; Ἀλλὰ καὶ ἡμῖν μὲν ἀρκύων καὶ ὅπλων δεῖ καὶ ἀνθρώπων πλειόνων βοηθῶν καὶ κυνῶν κατὰ τῶν θηρευομένων· ἐκείνοις δ’ αὐτίκα καὶ καθ’ αὑτὰ ἡ φύσις ὅπλα δέδωκεν, εὐχερῶς ἡμᾶς ὑπάγουσα ἐκείνοις. Καὶ ἐνταῦθα δὲ ὁρᾷς, τίνα τρόπον ἡ σύνεσις μέγα βοήθημα ἡμῖν δέδοται καὶ παντὸς ὅπλου κρεῖττον, οὗ δοκεῖ ἔχειν τὰ θηρία.
Α Θεοῦ ἀξίῳ (40) καὶ τῆς περὶ τὸν τόπον τοῦτον γνώ σθα:. παραστη- βάσης, ὅτι, παραστησούσης. κενοῖς, ξένοις, Νεφελών τοὺς νέους διαφθείρων, ει ξένα δαιμόνια εἰσάγων. Για ξένων δαιμονίων καταγγελεύς τῆς ἐκπυρώσεως ἀποφαινόμενον ἀνίστασθαι πάλιν τοὺς αὐτοὺς ἐπὶ τοῖς αὐτοῖς· λέγω δὲ ῎Ανυτον καὶ Μέλιτον ἐπὶ τῷ κατηγογεῖν, Βούσιριν δὲ ἐπὶ τῷ ξενο κτονεῖν καὶ Ἡρακλέα πάλιν ἐπὶ τῷ ἀθλεῖν παραιτη τέον, ο σεως. Οὐκ οἶδα δὲ πῶς χρήσιμον ἔδοξε τῷ Κέλσῳ καθ' ἡμῶν γράφοντι παραλείψαι (44) δόγμα, πολλῆς δεδ μενον κἂν δοκούσης ἀποδείξεως, κατὰ τὸ δυνατὸν παριστάσης, ὅτι « ὁμοία ἀπ' ἀρχῆς εἰς τέλος ἐστὶν ἡ τῶν θνητῶν περίοδος, καὶ κατὰ τὰς τεταγμένας ἀνα- κυκλήσεις ἀνάγκη τὰ αὐτὰ ἀεὶ καὶ γεγονέναι, καὶ εἶναι, καὶ ἔσεσθαι » Οπερ ἐὰν ᾗ ἀληθὲς, τὸ ἐφ' ἡμῖν ἀνῄρηται. Εἰ γὰρ κατὰ τὰς τεταγμένας ἀνακυ κλήσεις ἀνάγκη τὰ αὐτὰ ἀεὶ καὶ γεγονέναι, καὶ εἶναι, καὶ ἔσεσθαι ἐν τῇ τῶν θνητῶν περιόδῳ, δῆλον, ὅτι ἀνάγκη ἀεὶ Σωκράτη μὲν φιλοσοφήσειν, καὶ κατηγο ρηθήσεσθαι ἐπὶ καινοῖς (42) δαιμονίοις, καὶ τῇ τῶν νέων διαφθορᾷ· Ανυτον δὲ καὶ Μέλιτον (43) ἀεὶ και τηγορήσειν αὐτοῦ· καὶ τὴν ἐν ᾿Αρείω πάγω βου λὴν καταψηφίσεσθαι (44) αὐτοῦ τὸν διὰ τοῦ κω νείου θάνατον. Οὕτω δὲ ἀνάγκη ἀεὶ κατὰ τὰς τετα- γμένας περιόδους Φάλαριν (45) τυραννήσειν, καὶ τὸν Φεραίον ᾿Αλέξανδρον τὰ αὐτὰ ὠμοποιήσειν· τούς τε εἰς τὸν Φαλάριδος ταῦρον καταδικασθέντας ἀεὶ ἐν αὐτῷ μυκήσεσθαι· ἅπερ ἐὰν δοθῇ, οὐκ οἶδ' ὅπως τὸ ἐφ' ἡμῖν σωθήσεται, καὶ ἔπαινοι καὶ ψόγο: εὐλόγως ἔσονται. Λελέξεται δὲ πρὸς τὴν τοιαύτην υπόθεσιν τῷ Κέλσῳ, ὅτι, εἴπερ ὁμοία ἐστὶν ἀπ' ἀρχῆς εἰς τέλος ἡ τῶν θνητῶν ἀεὶ περίοδος, καὶ κατὰ τὰς τεταγμέν νας ἀνακυκλήσεις ἀνάγκη τὰ αὐτὰ ἀεὶ καὶ γεγονέναι, καὶ εἶναι, καὶ ἔσεσθαι, ἀνάγκη ἀεὶ κατὰ τὰς τετα- γμένας περιόδους Μωϋσῆν μὲν μετὰ τοῦ λαοῦ τῶν Ἰουδαίων ἐξελθεῖν ἐκ τῆς Αἰγύπτου, Ἰησοῦν δὲ πάν λιν ἐπιδημῆσαι τῷ βίῳ τὰ αὐτὰ ποιήσοντα, ἅπερ οὐχ ἅπαξ, ἀλλ᾽ ἀπειράκις κατά περιόδους πεποίηκεν. ᾿Αλλὰ καὶ Χριστιανοὶ οἱ αὐτοὶ ἔσονται ἐν ταῖς τετα- γμέναις ἀνακυκλήσεσι· καὶ πάλιν Κέλσος γράψει τὸ βιβλίον τοῦτο ἀπειράκις αὐτὸ πρότερον γράψας. Ὁ μὲν οὖν Κέλσος μόνην τὴν θνητῶν περίοδον κατὰ τὰς τεταγμένας ἀνακυκλήσεις ἐξ ἀνάγκης φτ σὶν ἀεὶ γεγονέναι, καὶ εἶναι, καὶ ἔσεσθαι· τῶν Στωϊκῶν οἱ πλείους (46) οὐ μόνον τὴν τῶν θνητῶν περίοδον τοιαύτην εἶναί φασιν, ἀλλὰ καὶ τὴν τῶν ἀθα νάτων καὶ τῶν κατ᾿ αὐτοὺς θεῶν. Μετὰ γὰρ τὴν τοῦ ψηφίσασθαι. Βύσιριν, Οὐδὲ μὴν τοὺς ἀπὸ τῆς Στους παρελεύσομαι διὰ πάσης ὕλης, καὶ διὰ τῆς ἀτιμο- τάτης, τὸ θεῖον διήκειν λέγοντας. Ορίζονται δὲ τὴν τοῦ θείου οὐσίαν οἱ Στωϊκοὶ οὕτω· Πνεῦμα νοερὸν καὶ πυρώδες, οὐκ ἔχον μὲν μορφήν, μεταβάλλον δὲ εἰς ἃ βούλεται, καὶ συνεξομοιούμενον πᾶσιν. « ORIGENIS lustrat, quemque Deus dignum judicat hujus quæe- stionis cognitione. sum fuerit expedire, si dogma arriperet, quod opus habet multa probatione saltem verisimili, ut, quoad ejus fieri potest, confirmetur, ‹ naturarum mortalium conversionem sui similem esse ab ini- tio ad finem, et ex constituto conversionum or- dine necessarium esse, ut præterita, præsentia et futura semper eadem sint. Quod si ita habet, actum est de libero nostro arbitrio. Nam si ex constituto conversionum ordine necesse, est eadem semper fuisse, esse, fore in rebus mortalibus, evidens est necesse fore ut semper Socrates phi- losophiæ det operam; ut accusetur quod alienos deos inducat corrumpatque juventutem; ut Anytus et Melitus contra eum semper testimonium ferant, et Areopagite judices ad sorbendam cicutam con- demnent. Sic etiam ex constitutis conversionibus necesse erit, ut semper Phalaris tyrannidem ex- erceat; ut in ejus tauro semper damnati homines mugiant; ut Alexander Pheræus ejus semper cru- delitatem muletur; quibuscum, si concedantur, nescio quomodo consistere possit liberum nostrum arbitrium, et laudari aut vituperari merito possim mus. Rursus si, ut Celsus ponit, sui semper et ab initio ad finem similis sit naturarum mortalium conversio; ergo necesse est ut ex constitutis con- versionibus. Moyses cum populo Judaico semper ex Ægypio exeat; ut Jesus iterum huc veniat eademn facturus, quæ jam non semel, sed infinite post sin- gulas quasque conversiones fecit; ut iidem Chri- stiani sint in singulis conversionibus; ut Celsus eumdem librum, quem jam scripsit infinitis vicibus Iterum scribat. stitutis conversionibus necessario eadem fuisse, esse, et futura esse; sed Stoicorum pleri- que non naturarum mortalium solum talem volunt esse conversionem, sed etiam immortalium, et suo- rum deorum. Nam post hujus universi conflagratio- Paulo post libb. editi in margine, etc. Forte legendum quod Bolerello videtur propius : vero ab- esse. Lege quemadmodum e Xensplante Citat scholiastes Aristophanis ad acl. I, sc. in, ubi, ut hic, accusatir Socrates, tanquam Pau- lus Act. xvii. 18, ab iisdem Atheniensibus dicitur. Jam quis non aversetur Zenonis sententiam, mundo per conflagrationem renovato, eosdem rur- sus homines ad canidem vitam eademque facinora resurgere, ut Anylum et Melitumn ad Socratis ace- sationem, Busiridem ad hospites enecandos, Hercu- lem ad repetendos certaminum labores? › Tatian., B @ C D oral. contra Graecos, pag. 143. SPENCER. Boherellus, ne bis de Phalari, et interjecto quidem Alexandro Phereo. Nihil tamen muto. Vide lib. v, num. 21, ubi cadem repetuntur exempla. Protrept., pag. : Sed nec præter- mittam Stoicos qui omnem quantumvis vilem et ab- jectam materiam dicunt Deum pervadere. » Idem Strom. pag. 295. Plutarch., lib. 1. cap. 6, De pla- cilis philosoph. : Dei naturam Stoici loc modo definiunt, spiritum intelligentia præditum, ignem, formæ expertem, et in quem velit speciem se mutantem, ac rebus quibusvis assimilautem. » SPENCEROS. 67. Αt nescio cur Celso contra nos scribenti vi- 63. Ac Celsus quidem dicit sola mortalia ex con- (40) Libb. editi in margine, ἀξίων, male. (41) Παραλείψαι. Forte scribendum, παραλήψα (42) Καινοῖς. Ad oram libb. editorum scribitur (43) Ανυτον καὶ Μέλιτον. Τὸν γὰρ Ζήνωνα διὰ (44) Καταψηφίσεσθαι. Libb. editi ad oram, χατα- (45) Φάλαριν. Legendum videri possit, inquit (46) Τῶν δὲ Στωϊκῶν οἱ πλείους. Clean. Alex. in
Ἡμεῖς γοῦν οἱ πολλῶν τῷ σώματι τῶν ζῴων ἀσθενέστεροι τινῶν δὲ καὶ εἰς ὑπερβολὴν βραχύτεροι κρατοῦμεν διὰ τὴν σύνεσιν τῶν θηρίων καὶ τοὺς τηλικούτους ἐλέφαντας θηρεύομεν, τὰ μὲν πεφυκότα τιθασσεύεσθαι ὑποτάσσοντες τῇ ἡμετέρᾳ ἡμερότητι, κατὰ δὲ τῶν μὴ πεφυκότων ἢ μὴ δοκούντων ἡμῖν χρείαν παρέχειν ἐκ τῆς τιθασσείας οὕτω μετὰ τῆς ἡμετέρας ἱστάμεθα ἀσφαλείας, ὥστε, ὅτε μὲν βουλόμεθα, ἔχομεν τὰ τηλικαῦτα θηρία κατακεκλεισμένα, ὅτε δὲ χρῄζομεν τροφῆς τῆς ἀπὸ τῶν σωμάτων αὐτῶν, οὕτως αὐτὰ ἀναιροῦμεν ὡς καὶ τὰ μὴ ἄγρια τῶν ζῴων. Δοῦλα οὖν πάντα τοῦ λογικοῦ ζῴου καὶ τῆς φυσικῆς αὐτοῦ συνέσεως κατεσκεύασεν ὁ δημιουργός. Καὶ εἰς ἄλλα μὲν κυνῶν χρῄζομεν, φέρ’ εἰπεῖν, εἰς φυλακὴν ποιμνίων ἢ βουκολίων ἢ αἰπολίων ἢ οἰκιῶν, εἰς ἄλλα δὲ βοῶν οἷον εἰς γεωργίαν, εἰς ἄλλα δ’ ὑποζυγίοις χρώμεθα ἢ ἀχθοφόροις. Οὕτως εἰς γυμνάσιον τῶν τῆς ἀνδρείας ἐν ἡμῖν σπερμάτων δεδόσθαι ἡμῖν λέγεται τὸ λεόντων καὶ ἄρκτων παρδάλεών τε καὶ συῶν καὶ τῶν τοιούτων γένος.
Α Θεοῦ ἀξίῳ (40) καὶ τῆς περὶ τὸν τόπον τοῦτον γνώ σθα:. παραστη- βάσης, ὅτι, παραστησούσης. κενοῖς, ξένοις, Νεφελών τοὺς νέους διαφθείρων, ει ξένα δαιμόνια εἰσάγων. Για ξένων δαιμονίων καταγγελεύς τῆς ἐκπυρώσεως ἀποφαινόμενον ἀνίστασθαι πάλιν τοὺς αὐτοὺς ἐπὶ τοῖς αὐτοῖς· λέγω δὲ ῎Ανυτον καὶ Μέλιτον ἐπὶ τῷ κατηγογεῖν, Βούσιριν δὲ ἐπὶ τῷ ξενο κτονεῖν καὶ Ἡρακλέα πάλιν ἐπὶ τῷ ἀθλεῖν παραιτη τέον, ο σεως. Οὐκ οἶδα δὲ πῶς χρήσιμον ἔδοξε τῷ Κέλσῳ καθ' ἡμῶν γράφοντι παραλείψαι (44) δόγμα, πολλῆς δεδ μενον κἂν δοκούσης ἀποδείξεως, κατὰ τὸ δυνατὸν παριστάσης, ὅτι « ὁμοία ἀπ' ἀρχῆς εἰς τέλος ἐστὶν ἡ τῶν θνητῶν περίοδος, καὶ κατὰ τὰς τεταγμένας ἀνα- κυκλήσεις ἀνάγκη τὰ αὐτὰ ἀεὶ καὶ γεγονέναι, καὶ εἶναι, καὶ ἔσεσθαι » Οπερ ἐὰν ᾗ ἀληθὲς, τὸ ἐφ' ἡμῖν ἀνῄρηται. Εἰ γὰρ κατὰ τὰς τεταγμένας ἀνακυ κλήσεις ἀνάγκη τὰ αὐτὰ ἀεὶ καὶ γεγονέναι, καὶ εἶναι, καὶ ἔσεσθαι ἐν τῇ τῶν θνητῶν περιόδῳ, δῆλον, ὅτι ἀνάγκη ἀεὶ Σωκράτη μὲν φιλοσοφήσειν, καὶ κατηγο ρηθήσεσθαι ἐπὶ καινοῖς (42) δαιμονίοις, καὶ τῇ τῶν νέων διαφθορᾷ· Ανυτον δὲ καὶ Μέλιτον (43) ἀεὶ και τηγορήσειν αὐτοῦ· καὶ τὴν ἐν ᾿Αρείω πάγω βου λὴν καταψηφίσεσθαι (44) αὐτοῦ τὸν διὰ τοῦ κω νείου θάνατον. Οὕτω δὲ ἀνάγκη ἀεὶ κατὰ τὰς τετα- γμένας περιόδους Φάλαριν (45) τυραννήσειν, καὶ τὸν Φεραίον ᾿Αλέξανδρον τὰ αὐτὰ ὠμοποιήσειν· τούς τε εἰς τὸν Φαλάριδος ταῦρον καταδικασθέντας ἀεὶ ἐν αὐτῷ μυκήσεσθαι· ἅπερ ἐὰν δοθῇ, οὐκ οἶδ' ὅπως τὸ ἐφ' ἡμῖν σωθήσεται, καὶ ἔπαινοι καὶ ψόγο: εὐλόγως ἔσονται. Λελέξεται δὲ πρὸς τὴν τοιαύτην υπόθεσιν τῷ Κέλσῳ, ὅτι, εἴπερ ὁμοία ἐστὶν ἀπ' ἀρχῆς εἰς τέλος ἡ τῶν θνητῶν ἀεὶ περίοδος, καὶ κατὰ τὰς τεταγμέν νας ἀνακυκλήσεις ἀνάγκη τὰ αὐτὰ ἀεὶ καὶ γεγονέναι, καὶ εἶναι, καὶ ἔσεσθαι, ἀνάγκη ἀεὶ κατὰ τὰς τετα- γμένας περιόδους Μωϋσῆν μὲν μετὰ τοῦ λαοῦ τῶν Ἰουδαίων ἐξελθεῖν ἐκ τῆς Αἰγύπτου, Ἰησοῦν δὲ πάν λιν ἐπιδημῆσαι τῷ βίῳ τὰ αὐτὰ ποιήσοντα, ἅπερ οὐχ ἅπαξ, ἀλλ᾽ ἀπειράκις κατά περιόδους πεποίηκεν. ᾿Αλλὰ καὶ Χριστιανοὶ οἱ αὐτοὶ ἔσονται ἐν ταῖς τετα- γμέναις ἀνακυκλήσεσι· καὶ πάλιν Κέλσος γράψει τὸ βιβλίον τοῦτο ἀπειράκις αὐτὸ πρότερον γράψας. Ὁ μὲν οὖν Κέλσος μόνην τὴν θνητῶν περίοδον κατὰ τὰς τεταγμένας ἀνακυκλήσεις ἐξ ἀνάγκης φτ σὶν ἀεὶ γεγονέναι, καὶ εἶναι, καὶ ἔσεσθαι· τῶν Στωϊκῶν οἱ πλείους (46) οὐ μόνον τὴν τῶν θνητῶν περίοδον τοιαύτην εἶναί φασιν, ἀλλὰ καὶ τὴν τῶν ἀθα νάτων καὶ τῶν κατ᾿ αὐτοὺς θεῶν. Μετὰ γὰρ τὴν τοῦ ψηφίσασθαι. Βύσιριν, Οὐδὲ μὴν τοὺς ἀπὸ τῆς Στους παρελεύσομαι διὰ πάσης ὕλης, καὶ διὰ τῆς ἀτιμο- τάτης, τὸ θεῖον διήκειν λέγοντας. Ορίζονται δὲ τὴν τοῦ θείου οὐσίαν οἱ Στωϊκοὶ οὕτω· Πνεῦμα νοερὸν καὶ πυρώδες, οὐκ ἔχον μὲν μορφήν, μεταβάλλον δὲ εἰς ἃ βούλεται, καὶ συνεξομοιούμενον πᾶσιν. « ORIGENIS lustrat, quemque Deus dignum judicat hujus quæe- stionis cognitione. sum fuerit expedire, si dogma arriperet, quod opus habet multa probatione saltem verisimili, ut, quoad ejus fieri potest, confirmetur, ‹ naturarum mortalium conversionem sui similem esse ab ini- tio ad finem, et ex constituto conversionum or- dine necessarium esse, ut præterita, præsentia et futura semper eadem sint. Quod si ita habet, actum est de libero nostro arbitrio. Nam si ex constituto conversionum ordine necesse, est eadem semper fuisse, esse, fore in rebus mortalibus, evidens est necesse fore ut semper Socrates phi- losophiæ det operam; ut accusetur quod alienos deos inducat corrumpatque juventutem; ut Anytus et Melitus contra eum semper testimonium ferant, et Areopagite judices ad sorbendam cicutam con- demnent. Sic etiam ex constitutis conversionibus necesse erit, ut semper Phalaris tyrannidem ex- erceat; ut in ejus tauro semper damnati homines mugiant; ut Alexander Pheræus ejus semper cru- delitatem muletur; quibuscum, si concedantur, nescio quomodo consistere possit liberum nostrum arbitrium, et laudari aut vituperari merito possim mus. Rursus si, ut Celsus ponit, sui semper et ab initio ad finem similis sit naturarum mortalium conversio; ergo necesse est ut ex constitutis con- versionibus. Moyses cum populo Judaico semper ex Ægypio exeat; ut Jesus iterum huc veniat eademn facturus, quæ jam non semel, sed infinite post sin- gulas quasque conversiones fecit; ut iidem Chri- stiani sint in singulis conversionibus; ut Celsus eumdem librum, quem jam scripsit infinitis vicibus Iterum scribat. stitutis conversionibus necessario eadem fuisse, esse, et futura esse; sed Stoicorum pleri- que non naturarum mortalium solum talem volunt esse conversionem, sed etiam immortalium, et suo- rum deorum. Nam post hujus universi conflagratio- Paulo post libb. editi in margine, etc. Forte legendum quod Bolerello videtur propius : vero ab- esse. Lege quemadmodum e Xensplante Citat scholiastes Aristophanis ad acl. I, sc. in, ubi, ut hic, accusatir Socrates, tanquam Pau- lus Act. xvii. 18, ab iisdem Atheniensibus dicitur. Jam quis non aversetur Zenonis sententiam, mundo per conflagrationem renovato, eosdem rur- sus homines ad canidem vitam eademque facinora resurgere, ut Anylum et Melitumn ad Socratis ace- sationem, Busiridem ad hospites enecandos, Hercu- lem ad repetendos certaminum labores? › Tatian., B @ C D oral. contra Graecos, pag. 143. SPENCER. Boherellus, ne bis de Phalari, et interjecto quidem Alexandro Phereo. Nihil tamen muto. Vide lib. v, num. 21, ubi cadem repetuntur exempla. Protrept., pag. : Sed nec præter- mittam Stoicos qui omnem quantumvis vilem et ab- jectam materiam dicunt Deum pervadere. » Idem Strom. pag. 295. Plutarch., lib. 1. cap. 6, De pla- cilis philosoph. : Dei naturam Stoici loc modo definiunt, spiritum intelligentia præditum, ignem, formæ expertem, et in quem velit speciem se mutantem, ac rebus quibusvis assimilautem. » SPENCEROS. 67. Αt nescio cur Celso contra nos scribenti vi- 63. Ac Celsus quidem dicit sola mortalia ex con- (40) Libb. editi in margine, ἀξίων, male. (41) Παραλείψαι. Forte scribendum, παραλήψα (42) Καινοῖς. Ad oram libb. editorum scribitur (43) Ανυτον καὶ Μέλιτον. Τὸν γὰρ Ζήνωνα διὰ (44) Καταψηφίσεσθαι. Libb. editi ad oram, χατα- (45) Φάλαριν. Legendum videri possit, inquit (46) Τῶν δὲ Στωϊκῶν οἱ πλείους. Clean. Alex. in
PG 11:1151Εἶτα λέγει πρὸς τὸ τῶν αἰσθανομένων τῆς ἑαυτῶν ὑπεροχῆς ἀνθρώπων γένος, ἣν ὑπερέχει τῶν ἀλόγων ζῴων, ὅτι πρὸς ὃ ὑμεῖς φατε, ὡς ὁ θεὸς ἡμῖν δέδωκεν αἱρεῖν τὰ θηρία δύνασθαι καὶ καταχρήσασθαι, ἐροῦμεν ὅτι ὡς εἰκός, πρὶν πόλεις εἶναι καὶ τέχνας καὶ τοιαύτας ἐπιμιξίας καὶ ὅπλα καὶ δίκτυα, ἄνθρωποι μὲν ὑπὸ θηρίων ἡρπάζοντο καὶ ἠσθίοντο, θηρία δ’ ὑπ’ ἀνθρώπων ἥκιστα ἡλίσκετο. Ὅρα δὲ πρὸς ταῦτα ὅτι, εἰ καὶ αἱροῦσιν ἄνθρωποι θηρία καὶ θηρία ἀνθρώπους ἁρπάζει, πολλή ἐστι διαφορὰ τῶν συνέσει κρατούντων παρὰ τὰ ἀγριότητι καὶ ὠμότητι περιγινόμενα τῶν οὐ χρωμένων τῇ συνέσει πρὸς τὸ μηδὲν ὑπὸ θηρίων παθεῖν. Τὸ δὲ πρὶν πόλεις εἶναι καὶ τέχνας καὶ τοιαύτας ἐπιμιξίας ἐπιλελησμένου οἶμαι εἶναι ὧν ἀνωτέρω προεῖπεν, ὡς ἀγενήτου ὄντος τοῦ κόσμου καὶ ἀφθάρτου, καὶ μόνων τῶν ἐπὶ γῆς κατακλυσμοὺς καὶ ἐκπυρώσεις πασχόντων, καὶ οὐ πάντων ἅμα τούτοις περιπιπτόντων. Ὡς οὐκ ἔστιν οὖν τοῖς ἀγένητον ὑφισταμένοις τὸν κόσμον ἀρχὴν αὐτοῦ εἰπεῖν, οὕτως οὐδὲ χρόνον, ὅτ’ οὐδαμῶς ἦσαν πόλεις οὐδὲ τέχναι πω εὕρηντο.
παντὸς ἐκπύρωσιν, ἀπειράκις γενομένην, καὶ ἀπει· ράχις ἐσομένην, ἡ αὐτὴ τάξις ἀπ᾿ ἀρχῆς μέχρι τέ λους πάντων γέγονέ τε καὶ ἔσται. Πειρώμενοι μέντοι θεραπεύειν πως τὰς ἀπεμφάσεις οἱ ἀπὸ τῆς Στοᾶς, οὐκ οἶδ' ὅπως, ἀπαραλλάκτους φασὶν ἔσεσθαι κατὰ περίοδον τοῖς ἀπὸ τῶν προτέρων περιόδων πάντας· ἵνα μὴ Σωκράτης πάλιν γένηται, ἀλλ' ἀπαράλλακτος τις τῷ Σωκράτει, γαμήσων ἀπαράλλακτον τὴν Ξαν θίππην (47), καὶ κατηγορηθησόμενος ὑπὸ ἀπαραλ- λάκτων 'Ανύτῳ καὶ Μελίτῳ. Οὐκ οἶδα δὲ πῶς ὁ μὲν κόσμος ἀεὶ ὁ αὐτός ἐστι, καὶ οὐκ ἀπαράλλακτος ἔτε- ρος ἑτέρῳ· τὰ δ᾽ ἐν αὐτῷ οὐ τὰ αὐτὰ, ἀλλ᾽ ἀπαράλ λακτα. Ἀλλὰ γὰρ ὁ προηγούμενος καὶ πρὸς τὰς Κέλ σου λέξεις καὶ πρὸς τοὺς ἀπὸ τῆς Στοᾶς λόγος (48) εὐκαιρότερον ἐν ἄλλοις ἐξετασθήσεται· ἐπεὶ μὴ κατὰ τὸν παρόντα καιρὸν καὶ τὴν ἐνεστηκυίαν πρόθεσιν Β ἁρμόζει ἐν τούτοις πλεονάσαι. Μετὰ ταῦτα λέγει, « ὅτι οὔτε τὰ δρώμενα ἀνθρώ πῳ (49) δέδοται, ἀλλ᾽ ἕκαστα τοῦ ὅλου σωτηρίας εἶ- νεκα γίνεταί τε καὶ ἀπόλλυται, καθ᾿ ἣν προείπον ἀμοιβὴν ἐξ ἀλλήλων εἰς ἄλληλα. » Περισσὸν δὲ τὸ προσδιατρίβειν τῇ τούτων ἀνατροπῇ, κατὰ δύναμιν ἡμῖν προεκτεθείσῃ. Εἴρηται δὲ καὶ εἰς τοῦτο, « Οὔτε τὰ ἀγαθὰ οὔτε τὰ κακὰ ἐν τοῖς θνητοῖς ἐλάττω ἢ πλείω γένοιτ' ἄν. » Λέλεκται καὶ εἰς τὸ, « Οὔτε τῷ θεῷ καινοτέρας δεῖ διορθώσεως. Ἀλλ᾿ οὐδ᾿ ὡς ἄν- θρωπος τεκτηνάμενός τι ἐνδεῶς, καὶ ἀτεχνότερον δη- μιουργήσας ὁ Θεὸς, προσάγει διόρθωσιν τῷ κόσμῳ, καθαίρων αὐτὸν κατακλυσμῷ ἢ ἐκπυρώσει, ἀλλὰ τὴν χύσιν τῆς κακίας κωλύων ἐπὶ πλεῖον νέμεσθαι· ἐγὼ δ' οἶμαι, ὅτι καὶ πάντη τεταγμένως αὐτὴν ἀφανίζων συμφερόντως τῷ παντί (50). Εἰ δὲ μετὰ τὸν ἀφα νισμὸν τῆς κακίας λόγον ἔχει τὸ πάλιν αὐτὴν ὑφίστα σθαι ἢ μὴ, ἐν προηγουμένῳ λόγῳ τὰ τοιαῦτα ἐξετα- σθήσεται (51). Θέλει οὖν διὰ καινοτέρας διορθώσεως ἀεὶ ὁ Θεὸς τὰ σφάλματα ἀναλαμβάνειν· εἰ γὰρ καὶ τέτακται αὐτῷ πάντα κάλλιστα καὶ ἀσφαλέστατα κατὰ τὴν τῶν ὅλων δημιουργίαν, ἀλλ᾽ οὐδὲν ἧττον Ιατρικῆς τινος αὐτῷ ἐδέησεν ἐπὶ τοῖς (52) τὴν κατ εαν νοσοῦσι, καὶ παντὶ τῷ κόσμῳ ὑπ' αὐτῆς ὡσπερεί μολυνομένῳ. Καὶ οὐδέν γε ἡμέληται τῷ Θεῷ, ἢ ἀμε- ληθήσεται, ποιοῦντι καθ᾿ ἕκαστον καιρόν, ὅπερ ἔπρε- πεν αὐτὸν ποιεῖν ἐν στρεπτῷ καὶ μεταβλητῷ κόσμῳ. Καὶ ὥσπερ γεωργὸς κατὰ τὰς διαφορὰς (55) τῶν τοῦ ἐνιαυτοῦ ὡρῶν διάφορα έργα γεωργικὰ ποιεῖ ἐπὶ τὴν γῆν καὶ τὰ ἐπ' αὐτῆς φυόμενα· οὕτως ὁ Θεὸς οἱονεὶ ἐνιαυτούς τινας (ἵν' οὕτως ονομάτω) οἰκονομεῖ ὅλους τοὺς αἰῶνας, καθ᾽ ἕκαστον αὐτῶν ποιῶν ὅσα ἀπαιτεῖ αὐτὸ τὸ περὶ τὰ ὅλα εύλογον, ὑπὸ μόνου Θεοῦ ὡς ἀλη θείας έχει, τρανότατα καταλαμβανόμενον καὶ ἐπιτε- λούμενον. Έθηκε δέ τινα λόγον ὁ Κέλσος περὶ τῶν κακῶν Ξανθίππη. λόγους, μένα. ἐξηγηθήσεται. ἐπὶ τὴν τοῖς, διαφόρους. CONTRA CELSUM LIB. 17. A nem, quæ jam infinities accidit et iufinities accidet, eodem ordine a principio ad finem omnia fuerunt futuraque sunt. Quanquam Stoici hujus opinionis absurditates aliquomodo emollire conantur. Quippe aiunt nescio quomodo redituros omnes statis con- versionibus, qui similes omnino sint hominibus priorum conversionum : ita ut non Socrates rursus futurus sit, sed quispiam Socrati per omnia similis; isque ducturus uxorem sit Xanthippæ plane similem, et accusandus sit ab hominibus qui Anytum et Melitum omni ex parte referant. Non intelligo ta- men quomodo, cuin idem semper maneat mundus, nec alter alteri sit omnino similis, quæ in mundo sunt reditura sint, non eadem, sed omnino similia. Sed et quæ dixit hic Celsus, et quæ Stoici docent, commodior erit alius discutiendi occasio : quando C D impressi, male. etins sane quam libb. editi a quibus abest vox 6pw- de iis pluribus disserere nec præsentis temporis est, nec instituti. quæ videntur. Omnia nascuntur et pereunt hujus universitatis causa, et ex aliis in alia mutantur eo quo dixi modo. › Supervacuum fuerit in iis refu- taudis immorari, cum ea jain ante pro viribus re- futaverim. Responsum est ad istud, c neque pau- ciora neque plura futura esse bona malave in rebus mortalibus. › Refelli etiam quod dixit, e non opus esse Deo, ut sua opera denuo emendet. » Neque enim Deus, cum corrigit purgatque mundum dilu- vio aut conflagratione, id facit more artificis, cu- jus operi deesset quidpiam aut esset aliquid vitii ; sed tunc malitiam coercet ue latius grassetur. Quin et eam a Deo arbitror prorsus aboleri ratis qui • busdam temporibus, et ad universitatis commodum. An vero, postquam ita exstincta fuit, ratio sit cur reviviscat, necne, quæstio digna est quæ data opera alibi disceptetur. Vult igitur Deus novis semper correctionibus instaurare collapsa. Nam etsi, cum mundum conderet, nihil fecerit nisi pul- cherrimum absolutissimumque, opus habuit tamen adhibere quædam remedia iis quæ malitia labora- bant, et toti universitati quam illa corrumpit. Nec unquam neglexit Deus aut neglecturus est facere singulis quibusque temporibus, quod eum in mundo versabili mutabilique facere decet. Et sicut agricola pro diversis anni tempestatibus diverse agros et ea que agri ferunt excolit; ita Deus, qui sa- cula, ut ita loquar, tanquam aunos regit et mode- ratur, facit in eorum singulis quidquid hu- jus universitatis bonum postulat : quod bonum ut solus perfecte cognoscit, ita solus perficere potest. hujus libri num. 10, et lib. viti, n. 72. leensis. Libri vero editi, legitur, melius quam in textu, etc. (47) Την Ξανθίππην. Lego cum Boherello, τῇ (48) Λόγος. Ita codex Basileensis ; libri autem (49) Τα δρώμενα ἀνθρώπῳ. Sic omnes mss. Re- (50) Αφανίζων συμφερόντως τῷ παντί. Vile 69. Post hæc Celsus : • Non homini data sunt 70. Quamdam etiam de malis Celsus orationern (51) Εξετασθήσεται. 11: codd. Regius et Basi- (52) 'Επὶ τοῖς τήν, etc. Sic ad oram editorum (55) Διαφοράς. Recte mss. ; male autem impressi,
Ἀλλ’ ἔστω καὶ ταῦτα ἡμῖν μὲν συνᾳδόντως αὐτῷ συγχωρεῖν αὐτῷ δὲ καὶ τοῖς ἀνωτέρω ὑπ’ αὐτοῦ λελεγμένοις οὐκέτι· τί οὖν τοῦτο πρὸς τὸ πάντως κατ’ ἀρχὰς τοὺς μὲν ἀνθρώπους ὑπὸ θηρίων ἁρπάζεσθαι καὶ ἐσθίεσθαι, μηκέτι δὲ τὰ θηρία ὑπ’ ἀνθρώπων ἁλίσκεσθαι; Εἴπερ γὰρ κατὰ πρόνοιαν ὁ κόσμος γεγένηται, καὶ θεὸς ἐφέστηκε τοῖς ὅλοις ἀναγκαῖον ἦν τὰ ζώπυρα τοῦ γένους τῶν ἀνθρώπων ἀρξάμενα ὑπό τινα γεγονέναι φρουρὰν τὴν ἀπὸ κρειττόνων, ὥστε κατ’ ἀρχὰς ἐπιμιξίαν γεγονέναι τῆς θείας φύσεως πρὸς τοὺς ἀνθρώπους. Ἅπερ καὶ ὁ Ἀσκραῖος ποιητὴς ἐννοῶν εἶπε· Ξυναὶ γὰρ τότε δαῖτες ἔσαν, ξυνοὶ δὲ θόωκοι ἀθανάτοισι θεοῖσι καταθνητοῖς τ’ ἀνθρώποις. Καὶ ὁ θεῖος δὲ κατὰ Μωϋσέα λόγος εἰσήγαγε τοὺς πρώτους ἀκούοντας θειοτέρας φωνῆς καὶ χρησμῶν καὶ ὁρῶντας ἔσθ’ ὅτε ἀγγέλων θεοῦ ἐπιδημίας γεγενημένας πρὸς αὐτούς. Καὶ γὰρ εἰκὸς ἐν ἀρχῇ τοῦ κόσμου ἐπὶ πλεῖον βεβοηθῆσθαι τὴν ἀνθρώπων φύσιν·
παντὸς ἐκπύρωσιν, ἀπειράκις γενομένην, καὶ ἀπει· ράχις ἐσομένην, ἡ αὐτὴ τάξις ἀπ᾿ ἀρχῆς μέχρι τέ λους πάντων γέγονέ τε καὶ ἔσται. Πειρώμενοι μέντοι θεραπεύειν πως τὰς ἀπεμφάσεις οἱ ἀπὸ τῆς Στοᾶς, οὐκ οἶδ' ὅπως, ἀπαραλλάκτους φασὶν ἔσεσθαι κατὰ περίοδον τοῖς ἀπὸ τῶν προτέρων περιόδων πάντας· ἵνα μὴ Σωκράτης πάλιν γένηται, ἀλλ' ἀπαράλλακτος τις τῷ Σωκράτει, γαμήσων ἀπαράλλακτον τὴν Ξαν θίππην (47), καὶ κατηγορηθησόμενος ὑπὸ ἀπαραλ- λάκτων 'Ανύτῳ καὶ Μελίτῳ. Οὐκ οἶδα δὲ πῶς ὁ μὲν κόσμος ἀεὶ ὁ αὐτός ἐστι, καὶ οὐκ ἀπαράλλακτος ἔτε- ρος ἑτέρῳ· τὰ δ᾽ ἐν αὐτῷ οὐ τὰ αὐτὰ, ἀλλ᾽ ἀπαράλ λακτα. Ἀλλὰ γὰρ ὁ προηγούμενος καὶ πρὸς τὰς Κέλ σου λέξεις καὶ πρὸς τοὺς ἀπὸ τῆς Στοᾶς λόγος (48) εὐκαιρότερον ἐν ἄλλοις ἐξετασθήσεται· ἐπεὶ μὴ κατὰ τὸν παρόντα καιρὸν καὶ τὴν ἐνεστηκυίαν πρόθεσιν Β ἁρμόζει ἐν τούτοις πλεονάσαι. Μετὰ ταῦτα λέγει, « ὅτι οὔτε τὰ δρώμενα ἀνθρώ πῳ (49) δέδοται, ἀλλ᾽ ἕκαστα τοῦ ὅλου σωτηρίας εἶ- νεκα γίνεταί τε καὶ ἀπόλλυται, καθ᾿ ἣν προείπον ἀμοιβὴν ἐξ ἀλλήλων εἰς ἄλληλα. » Περισσὸν δὲ τὸ προσδιατρίβειν τῇ τούτων ἀνατροπῇ, κατὰ δύναμιν ἡμῖν προεκτεθείσῃ. Εἴρηται δὲ καὶ εἰς τοῦτο, « Οὔτε τὰ ἀγαθὰ οὔτε τὰ κακὰ ἐν τοῖς θνητοῖς ἐλάττω ἢ πλείω γένοιτ' ἄν. » Λέλεκται καὶ εἰς τὸ, « Οὔτε τῷ θεῷ καινοτέρας δεῖ διορθώσεως. Ἀλλ᾿ οὐδ᾿ ὡς ἄν- θρωπος τεκτηνάμενός τι ἐνδεῶς, καὶ ἀτεχνότερον δη- μιουργήσας ὁ Θεὸς, προσάγει διόρθωσιν τῷ κόσμῳ, καθαίρων αὐτὸν κατακλυσμῷ ἢ ἐκπυρώσει, ἀλλὰ τὴν χύσιν τῆς κακίας κωλύων ἐπὶ πλεῖον νέμεσθαι· ἐγὼ δ' οἶμαι, ὅτι καὶ πάντη τεταγμένως αὐτὴν ἀφανίζων συμφερόντως τῷ παντί (50). Εἰ δὲ μετὰ τὸν ἀφα νισμὸν τῆς κακίας λόγον ἔχει τὸ πάλιν αὐτὴν ὑφίστα σθαι ἢ μὴ, ἐν προηγουμένῳ λόγῳ τὰ τοιαῦτα ἐξετα- σθήσεται (51). Θέλει οὖν διὰ καινοτέρας διορθώσεως ἀεὶ ὁ Θεὸς τὰ σφάλματα ἀναλαμβάνειν· εἰ γὰρ καὶ τέτακται αὐτῷ πάντα κάλλιστα καὶ ἀσφαλέστατα κατὰ τὴν τῶν ὅλων δημιουργίαν, ἀλλ᾽ οὐδὲν ἧττον Ιατρικῆς τινος αὐτῷ ἐδέησεν ἐπὶ τοῖς (52) τὴν κατ εαν νοσοῦσι, καὶ παντὶ τῷ κόσμῳ ὑπ' αὐτῆς ὡσπερεί μολυνομένῳ. Καὶ οὐδέν γε ἡμέληται τῷ Θεῷ, ἢ ἀμε- ληθήσεται, ποιοῦντι καθ᾿ ἕκαστον καιρόν, ὅπερ ἔπρε- πεν αὐτὸν ποιεῖν ἐν στρεπτῷ καὶ μεταβλητῷ κόσμῳ. Καὶ ὥσπερ γεωργὸς κατὰ τὰς διαφορὰς (55) τῶν τοῦ ἐνιαυτοῦ ὡρῶν διάφορα έργα γεωργικὰ ποιεῖ ἐπὶ τὴν γῆν καὶ τὰ ἐπ' αὐτῆς φυόμενα· οὕτως ὁ Θεὸς οἱονεὶ ἐνιαυτούς τινας (ἵν' οὕτως ονομάτω) οἰκονομεῖ ὅλους τοὺς αἰῶνας, καθ᾽ ἕκαστον αὐτῶν ποιῶν ὅσα ἀπαιτεῖ αὐτὸ τὸ περὶ τὰ ὅλα εύλογον, ὑπὸ μόνου Θεοῦ ὡς ἀλη θείας έχει, τρανότατα καταλαμβανόμενον καὶ ἐπιτε- λούμενον. Έθηκε δέ τινα λόγον ὁ Κέλσος περὶ τῶν κακῶν Ξανθίππη. λόγους, μένα. ἐξηγηθήσεται. ἐπὶ τὴν τοῖς, διαφόρους. CONTRA CELSUM LIB. 17. A nem, quæ jam infinities accidit et iufinities accidet, eodem ordine a principio ad finem omnia fuerunt futuraque sunt. Quanquam Stoici hujus opinionis absurditates aliquomodo emollire conantur. Quippe aiunt nescio quomodo redituros omnes statis con- versionibus, qui similes omnino sint hominibus priorum conversionum : ita ut non Socrates rursus futurus sit, sed quispiam Socrati per omnia similis; isque ducturus uxorem sit Xanthippæ plane similem, et accusandus sit ab hominibus qui Anytum et Melitum omni ex parte referant. Non intelligo ta- men quomodo, cuin idem semper maneat mundus, nec alter alteri sit omnino similis, quæ in mundo sunt reditura sint, non eadem, sed omnino similia. Sed et quæ dixit hic Celsus, et quæ Stoici docent, commodior erit alius discutiendi occasio : quando C D impressi, male. etins sane quam libb. editi a quibus abest vox 6pw- de iis pluribus disserere nec præsentis temporis est, nec instituti. quæ videntur. Omnia nascuntur et pereunt hujus universitatis causa, et ex aliis in alia mutantur eo quo dixi modo. › Supervacuum fuerit in iis refu- taudis immorari, cum ea jain ante pro viribus re- futaverim. Responsum est ad istud, c neque pau- ciora neque plura futura esse bona malave in rebus mortalibus. › Refelli etiam quod dixit, e non opus esse Deo, ut sua opera denuo emendet. » Neque enim Deus, cum corrigit purgatque mundum dilu- vio aut conflagratione, id facit more artificis, cu- jus operi deesset quidpiam aut esset aliquid vitii ; sed tunc malitiam coercet ue latius grassetur. Quin et eam a Deo arbitror prorsus aboleri ratis qui • busdam temporibus, et ad universitatis commodum. An vero, postquam ita exstincta fuit, ratio sit cur reviviscat, necne, quæstio digna est quæ data opera alibi disceptetur. Vult igitur Deus novis semper correctionibus instaurare collapsa. Nam etsi, cum mundum conderet, nihil fecerit nisi pul- cherrimum absolutissimumque, opus habuit tamen adhibere quædam remedia iis quæ malitia labora- bant, et toti universitati quam illa corrumpit. Nec unquam neglexit Deus aut neglecturus est facere singulis quibusque temporibus, quod eum in mundo versabili mutabilique facere decet. Et sicut agricola pro diversis anni tempestatibus diverse agros et ea que agri ferunt excolit; ita Deus, qui sa- cula, ut ita loquar, tanquam aunos regit et mode- ratur, facit in eorum singulis quidquid hu- jus universitatis bonum postulat : quod bonum ut solus perfecte cognoscit, ita solus perficere potest. hujus libri num. 10, et lib. viti, n. 72. leensis. Libri vero editi, legitur, melius quam in textu, etc. (47) Την Ξανθίππην. Lego cum Boherello, τῇ (48) Λόγος. Ita codex Basileensis ; libri autem (49) Τα δρώμενα ἀνθρώπῳ. Sic omnes mss. Re- (50) Αφανίζων συμφερόντως τῷ παντί. Vile 69. Post hæc Celsus : • Non homini data sunt 70. Quamdam etiam de malis Celsus orationern (51) Εξετασθήσεται. 11: codd. Regius et Basi- (52) 'Επὶ τοῖς τήν, etc. Sic ad oram editorum (55) Διαφοράς. Recte mss. ; male autem impressi,
ἕως προκοπῆς γενομένης εἰς σύνεσιν καὶ τὰς λοιπὰς ἀρετὰς καὶ τὴν εὕρεσιν τῶν τεχνῶν δυνηθῶσι καὶ καθ’ ἑαυτοὺς ζῆν, οὐ χρῄζοντες ἀεὶ ἐπιτροπευόντων καὶ οἰκονομούντων αὐτοὺς μετὰ παραδόξου ἐπιφανείας τῶν ὑπηρετουμένων τῷ τοῦ θεοῦ βουλήματι. Ἀκόλουθον δὲ τούτοις τὸ ψεῦδος εἶναι ὅτι κατ’ ἀρχὰς ἄνθρωποι μὲν ὑπὸ θηρίων ἡρπάζοντο καὶ ἠσθίοντο, θηρία δ’ ὑπ’ ἀνθρώπων ἥκιστα ἡλίσκετο. Ἐκ δὴ τούτων φανερὸν ὅτι ψεῦδος καὶ τὸ ὑπὸ τοῦ Κέλσου οὕτως λεγόμενον· Ὥστε ταύτῃ γε ὁ θεὸς τοὺς ἀνθρώπους μᾶλλον τοῖς θηρίοις ὑπέβαλεν. Οὐ γὰρ ὑπέβαλε τοὺς ἀνθρώπους τοῖς θηρίοις ὁ θεός, ἀλλὰ τῇ συνέσει τῶν ἀνθρώπων ἁλωτὰ δέδωκεν εἶναι τὰ θηρία καὶ ταῖς ἀπὸ συνέσεως ὑφισταμέναις κατ’ ἐκείνων τέχναις. Οὐ γὰρ ἀθεεὶ ἐμηχανήσαντο σφίσιν αὐτοῖς οἱ ἄνθρωποι σωτηρίαν ἀπὸ τῶν θηρίων καὶ τὴν κατ’ ἐκείνων ἐπικράτειαν.
παντὸς ἐκπύρωσιν, ἀπειράκις γενομένην, καὶ ἀπει· ράχις ἐσομένην, ἡ αὐτὴ τάξις ἀπ᾿ ἀρχῆς μέχρι τέ λους πάντων γέγονέ τε καὶ ἔσται. Πειρώμενοι μέντοι θεραπεύειν πως τὰς ἀπεμφάσεις οἱ ἀπὸ τῆς Στοᾶς, οὐκ οἶδ' ὅπως, ἀπαραλλάκτους φασὶν ἔσεσθαι κατὰ περίοδον τοῖς ἀπὸ τῶν προτέρων περιόδων πάντας· ἵνα μὴ Σωκράτης πάλιν γένηται, ἀλλ' ἀπαράλλακτος τις τῷ Σωκράτει, γαμήσων ἀπαράλλακτον τὴν Ξαν θίππην (47), καὶ κατηγορηθησόμενος ὑπὸ ἀπαραλ- λάκτων 'Ανύτῳ καὶ Μελίτῳ. Οὐκ οἶδα δὲ πῶς ὁ μὲν κόσμος ἀεὶ ὁ αὐτός ἐστι, καὶ οὐκ ἀπαράλλακτος ἔτε- ρος ἑτέρῳ· τὰ δ᾽ ἐν αὐτῷ οὐ τὰ αὐτὰ, ἀλλ᾽ ἀπαράλ λακτα. Ἀλλὰ γὰρ ὁ προηγούμενος καὶ πρὸς τὰς Κέλ σου λέξεις καὶ πρὸς τοὺς ἀπὸ τῆς Στοᾶς λόγος (48) εὐκαιρότερον ἐν ἄλλοις ἐξετασθήσεται· ἐπεὶ μὴ κατὰ τὸν παρόντα καιρὸν καὶ τὴν ἐνεστηκυίαν πρόθεσιν Β ἁρμόζει ἐν τούτοις πλεονάσαι. Μετὰ ταῦτα λέγει, « ὅτι οὔτε τὰ δρώμενα ἀνθρώ πῳ (49) δέδοται, ἀλλ᾽ ἕκαστα τοῦ ὅλου σωτηρίας εἶ- νεκα γίνεταί τε καὶ ἀπόλλυται, καθ᾿ ἣν προείπον ἀμοιβὴν ἐξ ἀλλήλων εἰς ἄλληλα. » Περισσὸν δὲ τὸ προσδιατρίβειν τῇ τούτων ἀνατροπῇ, κατὰ δύναμιν ἡμῖν προεκτεθείσῃ. Εἴρηται δὲ καὶ εἰς τοῦτο, « Οὔτε τὰ ἀγαθὰ οὔτε τὰ κακὰ ἐν τοῖς θνητοῖς ἐλάττω ἢ πλείω γένοιτ' ἄν. » Λέλεκται καὶ εἰς τὸ, « Οὔτε τῷ θεῷ καινοτέρας δεῖ διορθώσεως. Ἀλλ᾿ οὐδ᾿ ὡς ἄν- θρωπος τεκτηνάμενός τι ἐνδεῶς, καὶ ἀτεχνότερον δη- μιουργήσας ὁ Θεὸς, προσάγει διόρθωσιν τῷ κόσμῳ, καθαίρων αὐτὸν κατακλυσμῷ ἢ ἐκπυρώσει, ἀλλὰ τὴν χύσιν τῆς κακίας κωλύων ἐπὶ πλεῖον νέμεσθαι· ἐγὼ δ' οἶμαι, ὅτι καὶ πάντη τεταγμένως αὐτὴν ἀφανίζων συμφερόντως τῷ παντί (50). Εἰ δὲ μετὰ τὸν ἀφα νισμὸν τῆς κακίας λόγον ἔχει τὸ πάλιν αὐτὴν ὑφίστα σθαι ἢ μὴ, ἐν προηγουμένῳ λόγῳ τὰ τοιαῦτα ἐξετα- σθήσεται (51). Θέλει οὖν διὰ καινοτέρας διορθώσεως ἀεὶ ὁ Θεὸς τὰ σφάλματα ἀναλαμβάνειν· εἰ γὰρ καὶ τέτακται αὐτῷ πάντα κάλλιστα καὶ ἀσφαλέστατα κατὰ τὴν τῶν ὅλων δημιουργίαν, ἀλλ᾽ οὐδὲν ἧττον Ιατρικῆς τινος αὐτῷ ἐδέησεν ἐπὶ τοῖς (52) τὴν κατ εαν νοσοῦσι, καὶ παντὶ τῷ κόσμῳ ὑπ' αὐτῆς ὡσπερεί μολυνομένῳ. Καὶ οὐδέν γε ἡμέληται τῷ Θεῷ, ἢ ἀμε- ληθήσεται, ποιοῦντι καθ᾿ ἕκαστον καιρόν, ὅπερ ἔπρε- πεν αὐτὸν ποιεῖν ἐν στρεπτῷ καὶ μεταβλητῷ κόσμῳ. Καὶ ὥσπερ γεωργὸς κατὰ τὰς διαφορὰς (55) τῶν τοῦ ἐνιαυτοῦ ὡρῶν διάφορα έργα γεωργικὰ ποιεῖ ἐπὶ τὴν γῆν καὶ τὰ ἐπ' αὐτῆς φυόμενα· οὕτως ὁ Θεὸς οἱονεὶ ἐνιαυτούς τινας (ἵν' οὕτως ονομάτω) οἰκονομεῖ ὅλους τοὺς αἰῶνας, καθ᾽ ἕκαστον αὐτῶν ποιῶν ὅσα ἀπαιτεῖ αὐτὸ τὸ περὶ τὰ ὅλα εύλογον, ὑπὸ μόνου Θεοῦ ὡς ἀλη θείας έχει, τρανότατα καταλαμβανόμενον καὶ ἐπιτε- λούμενον. Έθηκε δέ τινα λόγον ὁ Κέλσος περὶ τῶν κακῶν Ξανθίππη. λόγους, μένα. ἐξηγηθήσεται. ἐπὶ τὴν τοῖς, διαφόρους. CONTRA CELSUM LIB. 17. A nem, quæ jam infinities accidit et iufinities accidet, eodem ordine a principio ad finem omnia fuerunt futuraque sunt. Quanquam Stoici hujus opinionis absurditates aliquomodo emollire conantur. Quippe aiunt nescio quomodo redituros omnes statis con- versionibus, qui similes omnino sint hominibus priorum conversionum : ita ut non Socrates rursus futurus sit, sed quispiam Socrati per omnia similis; isque ducturus uxorem sit Xanthippæ plane similem, et accusandus sit ab hominibus qui Anytum et Melitum omni ex parte referant. Non intelligo ta- men quomodo, cuin idem semper maneat mundus, nec alter alteri sit omnino similis, quæ in mundo sunt reditura sint, non eadem, sed omnino similia. Sed et quæ dixit hic Celsus, et quæ Stoici docent, commodior erit alius discutiendi occasio : quando C D impressi, male. etins sane quam libb. editi a quibus abest vox 6pw- de iis pluribus disserere nec præsentis temporis est, nec instituti. quæ videntur. Omnia nascuntur et pereunt hujus universitatis causa, et ex aliis in alia mutantur eo quo dixi modo. › Supervacuum fuerit in iis refu- taudis immorari, cum ea jain ante pro viribus re- futaverim. Responsum est ad istud, c neque pau- ciora neque plura futura esse bona malave in rebus mortalibus. › Refelli etiam quod dixit, e non opus esse Deo, ut sua opera denuo emendet. » Neque enim Deus, cum corrigit purgatque mundum dilu- vio aut conflagratione, id facit more artificis, cu- jus operi deesset quidpiam aut esset aliquid vitii ; sed tunc malitiam coercet ue latius grassetur. Quin et eam a Deo arbitror prorsus aboleri ratis qui • busdam temporibus, et ad universitatis commodum. An vero, postquam ita exstincta fuit, ratio sit cur reviviscat, necne, quæstio digna est quæ data opera alibi disceptetur. Vult igitur Deus novis semper correctionibus instaurare collapsa. Nam etsi, cum mundum conderet, nihil fecerit nisi pul- cherrimum absolutissimumque, opus habuit tamen adhibere quædam remedia iis quæ malitia labora- bant, et toti universitati quam illa corrumpit. Nec unquam neglexit Deus aut neglecturus est facere singulis quibusque temporibus, quod eum in mundo versabili mutabilique facere decet. Et sicut agricola pro diversis anni tempestatibus diverse agros et ea que agri ferunt excolit; ita Deus, qui sa- cula, ut ita loquar, tanquam aunos regit et mode- ratur, facit in eorum singulis quidquid hu- jus universitatis bonum postulat : quod bonum ut solus perfecte cognoscit, ita solus perficere potest. hujus libri num. 10, et lib. viti, n. 72. leensis. Libri vero editi, legitur, melius quam in textu, etc. (47) Την Ξανθίππην. Lego cum Boherello, τῇ (48) Λόγος. Ita codex Basileensis ; libri autem (49) Τα δρώμενα ἀνθρώπῳ. Sic omnes mss. Re- (50) Αφανίζων συμφερόντως τῷ παντί. Vile 69. Post hæc Celsus : • Non homini data sunt 70. Quamdam etiam de malis Celsus orationern (51) Εξετασθήσεται. 11: codd. Regius et Basi- (52) 'Επὶ τοῖς τήν, etc. Sic ad oram editorum (55) Διαφοράς. Recte mss. ; male autem impressi,
PG 11:1153Οὐχ ὁρῶν δ’ ὁ γεννάδας, ὅσων φιλοσόφων, τὴν πρόνοιαν εἰσαγόντων καὶ διὰ τὰ λογικὰ πάντα ποιεῖν αὐτὴν λεγόντων, συναναιρεῖ τὸ ὅσον ἐφ’ αὑτῷ χρήσιμα δόγματα τῇ Χριστιανῶν κατὰ ταῦτα πρὸς φιλοσοφίαν συμφωνίᾳ, οὐδ’ ὅση βλάβη κωλυτικὴ γίνεται εὐσεβείας ἐκ τοῦ παραδέξασθαι ὅτι οὐδὲν μυρμήκων ἢ μελισσῶν διαφέρει ὁ ἄνθρωπος παρὰ τῷ θεῷ, φησὶν ὅτι, εἰ διὰ τοῦθ’ οἱ ἄνθρωποι διαφέρειν δοκοῦσι τῶν ἀλόγων, ἐπεὶ πόλεις ᾤκισαν καὶ χρῶνται πολιτείᾳ καὶ ἀρχαῖς καὶ ἡγεμονίαις, τοῦτ’ οὐδὲν πρὸς ἔπος ἐστί, καὶ γὰρ οἱ μύρμηκες καὶ αἱ μέλισσαι. Μελίσσαις γοῦν ἐστιν ἡγεμών, ἔστι δ’ ἀκολουθία τε καὶ θεραπεία καὶ πόλεμοι καὶ νῖκαι καὶ τῶν ἡττημένων ἀναιρέσεις καὶ πόλεις καὶ προπόλεις γε καὶ ἔργων διαδοχὴ καὶ δίκαι κατὰ τῶν ἀργῶν τε καὶ πονηρῶν· τοὺς γοῦν κηφῆνας ἀπελαύνουσί τε καὶ κολάζουσιν. Οὐδ’ ἐν τούτοις δὲ ἑώρακε, τίνι διαφέρει τὰ ἀπὸ λόγου καὶ λογισμοῦ ἐπιτελούμενα τῶν ἀπ’ ἀλόγου φύσεως καὶ κατασκευῆς ψιλῆς γινομένων.
φόρησέ (59) σε Κύριος ο Θεός σου, ὡς εἴ τις τροπο- φορήσαι ἄνθρωπος τὸν υἱὸν αὐτοῦ· οἱονεὶ ἀνθρώπου τρόπους πρὸς τὸ ἀνθρώποις λυσιτελὲς φορῶν ὁ λόγος τοιαῦτα λέγῃ· οὐ γὰρ ἐδέοντο οἱ πολλοὶ προσωπο- ποιοῦντος Θεοῦ ἁρμοζόντως ἑαυτῷ τὰ πρὸς τοὺς τοιούσδε λεχθησόμενα. Αλλ' ᾧ μέλει τῆς τῶν θείων γραμμάτων σαφηνείας εὑρήσει ἀπ' αὐτῶν τὰ λεγό μενα πνευματικά τοῖς ὀνομαζομένοις πνευματικοῖς, συγκρίνων τὸ βούλημα τῶν τε πρὸς τοὺς ἀσθενεστέ ρους λεγομένων καὶ τῶν τοῖς ἐντρεχεστέροις ἀπαγ γελλομένων, πολλάκις, ἐν τῇ αὐτῇ λέξει ἑκατέρων τῷ εἰδότι ἀκούειν αὐτῆς κειμένων. Οργὴν μὲν οὖν ὀνομάζομεν Θεοῦ· οὐ πάθος δ᾽ αὐτ τοῦ αὐτὴν εἶναί φαμεν, αλλά τι παραλαμβανόμενον εἰς τὴν διὰ σκυθρωποτέρων ἀγωγῶν παίδευσιν τοῖς τὰ τοσάδε καὶ τοιάδε ἡμαρτηκόσιν. Οτι γὰρ παι- δεύει ἡ καλουμένη ὀργὴ τοῦ Θεοῦ, καὶ ὁ ὀνομαζό μενος θυμὸς αὐτοῦ, καὶ τοῦτ' ἀρέσκει τῷ λόγῳ, δῆλον ἐκ τοῦ ἐν μὲν ἔκτῳ ψαλμῷ εἰρῆσθαι· « Κύριε, μὴ τῷ θυμῷ σου ἐλέγξης με, μηδὲ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσῃς με, ἐν δὲ τῷ Ἱερεμία· « Παίδευσον ἡμᾶς, Κύριε, πλὴν ἐν κρίσει, καὶ μὴ ἐν θυμῷ, ἵνα μὴ ὀλίγους ἡμᾶς ποιήσῃς. » ᾿Αναγνοὺς δέ τις ἐν μὲν τῇ δευτέρᾳ τῶν Βασιλειῶν ὀργὴν Θεοῦ, ἀναπείθουσαν τὸν Δαυὶδ ἀριθμῆσαι τὸν λαόν, ἐν δὲ τῇ πρώτῃ τῶν Παραλειπομένων τὸν διάβολον, καὶ συνεξετάζων ἀλλήλοις τὰ ῥητα, έψεται ἐπὶ τίνος τάσσεται ἡ ὀργή· ἧς καὶ τέκνα πάντας ἀν- θρώπους γεγονέναι φησὶν ὁ Παῦλος λέγων· ο "Ημε θα (60) τέκνα φύσει ὀργῆς, ὡς καὶ οἱ λοιποί. » Ότι δ' οὐ πάθος τοῦ Θεοῦ ἐστιν ἡ ὀργὴ, ἀλλ᾽ ἕκαστος ( αὐτῷ ταύτην δι' ὧν ἁμαρτάνει κατασκευάζει, δηλώσει ὁ Παῦλος ἐν τῷ· « Η τοῦ πλούτου τῆς χρηστότητος αὐτοῦ, καὶ τῆς ἀνοχῆς, καὶ τῆς μακροθυμίας κατα- φρονεῖς, ἀγνοῶν, ὅτι τὸ χρηστὸν τοῦ Θεοῦ εἰς μετά- νοιάν σε ἄγει ; Κατὰ δὲ τὴν σκληρότητά σου καὶ ἀμε τανόητον καρδίαν θησαυρίζεις σεαυτῷ ὀργὴν ἐν ἡμέρᾳ ὀργῆς καὶ ἀποκαλύψεως δικαιοκρισίας τοῦ θεοῦ. » Πῶς οὖν δύναται ἕκαστος θησαυρίζειν ἑαυτῷ ὀργὴν ἐν ἡμέρᾳ ὀργῆς, ὀργῆς τοῦ πάθους νοουμένης; Πῶς δὲ ὀργῆς πάθος παιδεύειν δύναται; ᾿Αλλὰ καὶ οὐκ ἂν ὁ διδάσκων λόγος ἡμᾶς μηδαμῶς ὀργίζεσθαι, καὶ φάσκων ἐν τριακοστῷ ἔκτῳ ψαλμῷ, • Παῦσαι ἀπὸ ὀργῆς, καὶ ἐγκατάλιπε θυμόν· ο λέγων δὲ καὶ ἐν τῷ Παύλῳ, ε Απόθεσθε καὶ ὑμεῖς τὰ πάντα, ὀργὴν, θυμόν, κακίαν, βλασφημίαν, αἰσχρολογίαν, αὐτῷ τῷ θεῷ περιῆπτε τὸ πάθος, οὗ ἡμᾶς πάντη ἀπαλλά- ξειν (61) βούλεται. Δῆλον δὲ τὸ τροπολογεῖσθαι τὰ περὶ ὀργῆς Θεοῦ ἐκ τοῦ καὶ ὕπνον αὐτοῦ ἀναγεγρά- φθαι, ἀφ᾽ οὗ ὥσπερ διυπνίζων αὐτὸν ὁ προφήτης λέγει· « Ανάστηθι· ἱνατί ὑπνοῖς, Κύριε ; » Καὶ πάλιν φησί· « Καὶ ἐξηγέρθη ὡς ὁ ὑπνῶν Κύριος, ὡς δυ- νατὸς καὶ κεκραιπαληκὼς ἐξ οἴνου. » Εἴπερ οὖν ὁ ύπνος ἄλλο τι σημαίνει, καὶ οὐχ ὅπερ ἡ πρόχειρος * Ει Μας τροφοφορήσαι, ήμεν. και τασκευάζει. κατασκευάσει. ἀπαλλάξαι. ἐκ τοῦ καὶ περὶ ὕπνου αὐτοῦ ἀναγεγράφθαι, > CONTRA CELSUM LIB. 17. $7 , A Deus tuus, ut homo solet mores ferre filii sua Quod igitur Scriptura more hominum loquitur, ea re hominum utilitati consulit. Neque enim in rem vulgi fuisset, si quæ illi dicenda erant, Deus pro sua majestate dixisset. Sed cui cordi erit Script:1- rarum divinarum intelligentia, is inveniet ea, quæ ibi spiritualia vocantur, convenire iis quos spiri- tuales appellant; et conferens sensum eorum quæ infirmioribus dicuntur, cum eorum sensu quæ ad acutiores spectant, compertum habebit sæpe eodem in loco utrumque intelligentibus exhiberi. B illius affectum esse non dicimus. Est potius aspe- rior quædam agendi ratio qua Deus ad erudiendos tantorum taliumque criminum reos homines utitur. Dei enim iram et furorem, ut loquimur, castigando erudire, idque Scripturarum esse mentein, ex eo patet quod in psalmo sexto legitur : ‹ Domine ne in furore tuo arguas me, neque in Ira tua erudias me 38. » Et apud Jeremiam: «Corripe nos, Domine, verumtamen in judicio, et non in furore, ne ad paucos nos redigas ". › Jam si quis in secundo Reguin legat Dei iram compulisse Davidem ad nu- merandum populum *º, idque comparet cum loco primi Paralipomenon, ubi diabolo idem ascribi- tur ", facile perspiciet quo significato Dei ira me- moretur : cujus iræ nos filios fuisse docet Paulus, cum ait: Eramus natura filii iræ, sicut et cæ teri ". » Rursus iram non esse Dei affectum, sed eam in se quemque peccatis derivare, Paulus idem planum facit : e An divitias, inquit, bonitatis ejus, et patientia, et magnanimitatis contemnis; igno- rans quoniam benignitas Dei ad pœnitentiam te ad- ducit? Secundum autem duritiam tuam et impœ- nitens cor thesaurizas tibi iram in die iræ et re- velationis justi judicii Dei “. › Quomodo igitur sibi quisque posset thesaurizare iram in die ira, si iru nomine affectus intelligatur ? Qui fieri potest ut iræ affectus erudiat? Neque etiam Scripturæ, quæ nos irasci vetant; quæ in sexto et tricesimo psalmo ju- bent c desinere ab ira et derelinquere furorem 4; quæ apud Paulum præcipiunt ‹ deponere hæc om- nia, iram, indignationem, malitiam, blasphe- D miam, turpem sermonem ",, Deo ipsi assignassent Deut. 1, 31, ss Psal. vi, 1. * Jerem. x, 24. 0, 3. affectum, quo nos omnino vacuos esse volunt. Præterea iram Dei allegorico sensu accipiendam esse inde apparet, quod Scripturæ ipsi tribuant somnum ex quo quasi eum excitans Propheta : • Exsurge, inquit, quare obdormis, Domnine “?, alio in loco : « Et excitatus est tanquam dormiens Dominus, tanquam potens crapulatus a vino *7. Si ergo somnus quid aliud significat, quam quod . Rom. 11, 4, 5. "Psal. XXXVI, 8. 4s Coloss. 111, 8. Psal. xLull, 23. Psal. LXXVII, 65. sed Origenis lectio confirmatur Acl. xii, 18. (CO) Vulgatus Apostoli textus, Paulo post codd. Regius, Basileensis et duo Anglicani, Impressi, Paulo post Regius et Basileensis, quæ lectio nan spernenda. 72. Igitur iram Dei nominamus quidem, sed cam 40. 11 Reg. χχιν, 1. « 1 Paralip. xxi, 1. • Ephes. (59) Vulgatus Bibliorum textus, ετροφοφόρησε, et (64) Codd. Regius, Vaticanus et duo Anglicani,
Ὧν τὴν αἰτίαν οὐδεὶς μὲν ἐνυπάρχων τοῖς ποιοῦσι λόγος ἀναδέχεταιοὐδὲ γὰρ ἔχουσιν αὐτόν, ὁ πρεσβύτατος δὲ καὶ υἱὸς μὲν τοῦ θεοῦ πάντων δὲ τῶν ὑποκειμένων βασιλεὺς φύσιν ἄλογον πεποίηκε, βοηθοῦσαν ὡς ἄλογον τοῖς οὐκ ἀξιωθεῖσι λόγου. Πόλεις οὖν παρ’ ἀνθρώποις μετὰ πολλῶν ὑπέστησαν τεχνῶν καὶ διατάξεως νόμων· πολιτεῖαι δὲ καὶ ἀρχαὶ καὶ ἡγεμονίαι ἐν ἀνθρώποις ἤτοι αἳ κυρίως εἰσὶν οὕτως καλούμεναι σπουδαῖαί τινες ἕξεις καὶ ἐνέργειαι, ἢ καὶ αἱ καταχρηςτικώτερον οὕτως ὀνομαζόμεναι πρὸς τὴν κατὰ τὸ δυνατὸν ἐκείνων μίμησιν· ἐκείναις γὰρ ἐνορῶντες οἱ ἐπιτετευγμένως νομοθετήσαντες συνεστήσαντο τὰς ἀρίστας πολιτείας καὶ τὰς ἀρχὰς καὶ τὰς ἡγεμονίας.
φόρησέ (59) σε Κύριος ο Θεός σου, ὡς εἴ τις τροπο- φορήσαι ἄνθρωπος τὸν υἱὸν αὐτοῦ· οἱονεὶ ἀνθρώπου τρόπους πρὸς τὸ ἀνθρώποις λυσιτελὲς φορῶν ὁ λόγος τοιαῦτα λέγῃ· οὐ γὰρ ἐδέοντο οἱ πολλοὶ προσωπο- ποιοῦντος Θεοῦ ἁρμοζόντως ἑαυτῷ τὰ πρὸς τοὺς τοιούσδε λεχθησόμενα. Αλλ' ᾧ μέλει τῆς τῶν θείων γραμμάτων σαφηνείας εὑρήσει ἀπ' αὐτῶν τὰ λεγό μενα πνευματικά τοῖς ὀνομαζομένοις πνευματικοῖς, συγκρίνων τὸ βούλημα τῶν τε πρὸς τοὺς ἀσθενεστέ ρους λεγομένων καὶ τῶν τοῖς ἐντρεχεστέροις ἀπαγ γελλομένων, πολλάκις, ἐν τῇ αὐτῇ λέξει ἑκατέρων τῷ εἰδότι ἀκούειν αὐτῆς κειμένων. Οργὴν μὲν οὖν ὀνομάζομεν Θεοῦ· οὐ πάθος δ᾽ αὐτ τοῦ αὐτὴν εἶναί φαμεν, αλλά τι παραλαμβανόμενον εἰς τὴν διὰ σκυθρωποτέρων ἀγωγῶν παίδευσιν τοῖς τὰ τοσάδε καὶ τοιάδε ἡμαρτηκόσιν. Οτι γὰρ παι- δεύει ἡ καλουμένη ὀργὴ τοῦ Θεοῦ, καὶ ὁ ὀνομαζό μενος θυμὸς αὐτοῦ, καὶ τοῦτ' ἀρέσκει τῷ λόγῳ, δῆλον ἐκ τοῦ ἐν μὲν ἔκτῳ ψαλμῷ εἰρῆσθαι· « Κύριε, μὴ τῷ θυμῷ σου ἐλέγξης με, μηδὲ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσῃς με, ἐν δὲ τῷ Ἱερεμία· « Παίδευσον ἡμᾶς, Κύριε, πλὴν ἐν κρίσει, καὶ μὴ ἐν θυμῷ, ἵνα μὴ ὀλίγους ἡμᾶς ποιήσῃς. » ᾿Αναγνοὺς δέ τις ἐν μὲν τῇ δευτέρᾳ τῶν Βασιλειῶν ὀργὴν Θεοῦ, ἀναπείθουσαν τὸν Δαυὶδ ἀριθμῆσαι τὸν λαόν, ἐν δὲ τῇ πρώτῃ τῶν Παραλειπομένων τὸν διάβολον, καὶ συνεξετάζων ἀλλήλοις τὰ ῥητα, έψεται ἐπὶ τίνος τάσσεται ἡ ὀργή· ἧς καὶ τέκνα πάντας ἀν- θρώπους γεγονέναι φησὶν ὁ Παῦλος λέγων· ο "Ημε θα (60) τέκνα φύσει ὀργῆς, ὡς καὶ οἱ λοιποί. » Ότι δ' οὐ πάθος τοῦ Θεοῦ ἐστιν ἡ ὀργὴ, ἀλλ᾽ ἕκαστος ( αὐτῷ ταύτην δι' ὧν ἁμαρτάνει κατασκευάζει, δηλώσει ὁ Παῦλος ἐν τῷ· « Η τοῦ πλούτου τῆς χρηστότητος αὐτοῦ, καὶ τῆς ἀνοχῆς, καὶ τῆς μακροθυμίας κατα- φρονεῖς, ἀγνοῶν, ὅτι τὸ χρηστὸν τοῦ Θεοῦ εἰς μετά- νοιάν σε ἄγει ; Κατὰ δὲ τὴν σκληρότητά σου καὶ ἀμε τανόητον καρδίαν θησαυρίζεις σεαυτῷ ὀργὴν ἐν ἡμέρᾳ ὀργῆς καὶ ἀποκαλύψεως δικαιοκρισίας τοῦ θεοῦ. » Πῶς οὖν δύναται ἕκαστος θησαυρίζειν ἑαυτῷ ὀργὴν ἐν ἡμέρᾳ ὀργῆς, ὀργῆς τοῦ πάθους νοουμένης; Πῶς δὲ ὀργῆς πάθος παιδεύειν δύναται; ᾿Αλλὰ καὶ οὐκ ἂν ὁ διδάσκων λόγος ἡμᾶς μηδαμῶς ὀργίζεσθαι, καὶ φάσκων ἐν τριακοστῷ ἔκτῳ ψαλμῷ, • Παῦσαι ἀπὸ ὀργῆς, καὶ ἐγκατάλιπε θυμόν· ο λέγων δὲ καὶ ἐν τῷ Παύλῳ, ε Απόθεσθε καὶ ὑμεῖς τὰ πάντα, ὀργὴν, θυμόν, κακίαν, βλασφημίαν, αἰσχρολογίαν, αὐτῷ τῷ θεῷ περιῆπτε τὸ πάθος, οὗ ἡμᾶς πάντη ἀπαλλά- ξειν (61) βούλεται. Δῆλον δὲ τὸ τροπολογεῖσθαι τὰ περὶ ὀργῆς Θεοῦ ἐκ τοῦ καὶ ὕπνον αὐτοῦ ἀναγεγρά- φθαι, ἀφ᾽ οὗ ὥσπερ διυπνίζων αὐτὸν ὁ προφήτης λέγει· « Ανάστηθι· ἱνατί ὑπνοῖς, Κύριε ; » Καὶ πάλιν φησί· « Καὶ ἐξηγέρθη ὡς ὁ ὑπνῶν Κύριος, ὡς δυ- νατὸς καὶ κεκραιπαληκὼς ἐξ οἴνου. » Εἴπερ οὖν ὁ ύπνος ἄλλο τι σημαίνει, καὶ οὐχ ὅπερ ἡ πρόχειρος * Ει Μας τροφοφορήσαι, ήμεν. και τασκευάζει. κατασκευάσει. ἀπαλλάξαι. ἐκ τοῦ καὶ περὶ ὕπνου αὐτοῦ ἀναγεγράφθαι, > CONTRA CELSUM LIB. 17. $7 , A Deus tuus, ut homo solet mores ferre filii sua Quod igitur Scriptura more hominum loquitur, ea re hominum utilitati consulit. Neque enim in rem vulgi fuisset, si quæ illi dicenda erant, Deus pro sua majestate dixisset. Sed cui cordi erit Script:1- rarum divinarum intelligentia, is inveniet ea, quæ ibi spiritualia vocantur, convenire iis quos spiri- tuales appellant; et conferens sensum eorum quæ infirmioribus dicuntur, cum eorum sensu quæ ad acutiores spectant, compertum habebit sæpe eodem in loco utrumque intelligentibus exhiberi. B illius affectum esse non dicimus. Est potius aspe- rior quædam agendi ratio qua Deus ad erudiendos tantorum taliumque criminum reos homines utitur. Dei enim iram et furorem, ut loquimur, castigando erudire, idque Scripturarum esse mentein, ex eo patet quod in psalmo sexto legitur : ‹ Domine ne in furore tuo arguas me, neque in Ira tua erudias me 38. » Et apud Jeremiam: «Corripe nos, Domine, verumtamen in judicio, et non in furore, ne ad paucos nos redigas ". › Jam si quis in secundo Reguin legat Dei iram compulisse Davidem ad nu- merandum populum *º, idque comparet cum loco primi Paralipomenon, ubi diabolo idem ascribi- tur ", facile perspiciet quo significato Dei ira me- moretur : cujus iræ nos filios fuisse docet Paulus, cum ait: Eramus natura filii iræ, sicut et cæ teri ". » Rursus iram non esse Dei affectum, sed eam in se quemque peccatis derivare, Paulus idem planum facit : e An divitias, inquit, bonitatis ejus, et patientia, et magnanimitatis contemnis; igno- rans quoniam benignitas Dei ad pœnitentiam te ad- ducit? Secundum autem duritiam tuam et impœ- nitens cor thesaurizas tibi iram in die iræ et re- velationis justi judicii Dei “. › Quomodo igitur sibi quisque posset thesaurizare iram in die ira, si iru nomine affectus intelligatur ? Qui fieri potest ut iræ affectus erudiat? Neque etiam Scripturæ, quæ nos irasci vetant; quæ in sexto et tricesimo psalmo ju- bent c desinere ab ira et derelinquere furorem 4; quæ apud Paulum præcipiunt ‹ deponere hæc om- nia, iram, indignationem, malitiam, blasphe- D miam, turpem sermonem ",, Deo ipsi assignassent Deut. 1, 31, ss Psal. vi, 1. * Jerem. x, 24. 0, 3. affectum, quo nos omnino vacuos esse volunt. Præterea iram Dei allegorico sensu accipiendam esse inde apparet, quod Scripturæ ipsi tribuant somnum ex quo quasi eum excitans Propheta : • Exsurge, inquit, quare obdormis, Domnine “?, alio in loco : « Et excitatus est tanquam dormiens Dominus, tanquam potens crapulatus a vino *7. Si ergo somnus quid aliud significat, quam quod . Rom. 11, 4, 5. "Psal. XXXVI, 8. 4s Coloss. 111, 8. Psal. xLull, 23. Psal. LXXVII, 65. sed Origenis lectio confirmatur Acl. xii, 18. (CO) Vulgatus Apostoli textus, Paulo post codd. Regius, Basileensis et duo Anglicani, Impressi, Paulo post Regius et Basileensis, quæ lectio nan spernenda. 72. Igitur iram Dei nominamus quidem, sed cam 40. 11 Reg. χχιν, 1. « 1 Paralip. xxi, 1. • Ephes. (59) Vulgatus Bibliorum textus, ετροφοφόρησε, et (64) Codd. Regius, Vaticanus et duo Anglicani,
PG 11:1155Ὧν οὐδὲν ἐν τοῖς ἀλόγοις ἔστιν εὑρεῖν, κἂν ὁ Κέλσος τὰ λογικὰ ὀνόματα καὶ ἐπὶ λογικῶν τεταγμένα, πόλιν καὶ πολιτείας καὶ ἀρχὰς καὶ ἡγεμονίας, ἀναφέρῃ καὶ ἐπὶ μύρμηκας καὶ μελίσσας, ἐφ’ οἷς οὐδαμῶς μὲν τοὺς μύρμηκας ἢ τὰς μελίσσας ἀποδεκτέον οὐ γὰρ σὺν λογισμῷ ποιοῦσι, τὴν θείαν δὲ φύσιν θαυμαστέον, μέχρι τῶν ἀλόγων ἐκτείνασαν τὸ οἱονεὶ πρὸς τὰ λογικὰ μίμημα, τάχα πρὸς δυσωπίαν τῶν λογικῶν, ἵν’ ἐνορῶντες μύρμηξιν ἐργατικώτεροι γίνωνται καὶ ταμιευτικώτεροι τῶν ἑαυτοῖς χρησίμων, κατανοοῦντές τε μελίσσας πείθωνται μὲν ἡγεμονίαις διαιρῶνται δὲ τὰ χρήσιμα τῆς πολιτείας ἔργα πρὸς σωτηρίαν τῶν πόλεων. Τάχα δὲ καὶ οἱ οἱονεὶ πόλεμοι τῶν μελισσῶν διδαςκαλία ἔγκειται πρὸς τὸ δικαίους καὶ τεταγμένους πολέμους, εἴ ποτε δέοι, γίνεσθαι ἐν ἀνθρώποις. Καὶ οὐ πόλεις μὲν καὶ προπόλεις ἐν μελίσσαις, ἀλλ’ οἱ σίμβλοι καὶ τὰ ἑξάγωνα καὶ τὰ τῶν μελισσῶν ἔργα καὶ ἡ παρ’ ἐκείναις διαδοχὴ αὐτῶν διὰ τοὺς ἀνθρώπους εἰς πολλὰ τοῦ μέλιτος χρῄζοντας, θεραπείας τε σωμάτων πεπονθότων καὶ τροφὴν καθάριον.
Α ἐκδοχὴ τῆς λέξεως δηλοί, διὰ τί οὐχὶ καὶ ἡ ὀργὴ πα η πως παριστῶμεν, παρίστα 34. ἀχθεσθείη. Να περισταίη ραπλησίως νοηθήσεται; Καὶ αἱ ἀπειλαὶ δὲ ἀπαγγε- λίαι εἰσὶ περὶ τῶν ἀπαντησομένων τοῖς φαύλοις· ὡς εἰ ἀπειλάς τις ἔφασκεν εἶναι καὶ τοὺς τοῦ ἰατροῦ λό γους, λέγοντος τοῖς κάμνουσι· Τεμῶ σε, καὶ καυστή ρας προσάξω σοι, ἐὰν μὴ πεισθῇς μου τοῖς νόμοις, καὶ οὕτωσὶ μὲν διαιτήσῃ, ούτωσὶ δὲ σαυτὸν ἀγάγῃς. Οὐκ ἀνθρώπινα οὖν πάθη προσάπτομεν τῷ Θεῷ, οὐδὲ δυσσεβεῖς δόξας ἔχομεν περὶ αὐτοῦ, οὐδὲ πλα νώμενοι τὰς περὶ τούτων (62) διηγήσεις ἀπ' αὐτῶν τῶν γραμμάτων συνεξεταζομένων ἀλλήλοις παριστῶ μεν· οὐδὲ τὸ προκείμενον τοῖς ἐν ἡμῖν συνετῶς πρεσβεύουσι τοῦ λόγου ἄλλο ἐστὶν ἢ εὐηθείας μὲν ἀπαλλάξαι κατὰ τὸ δυνατὸν τοὺς ἀκούοντας, ποιῆσαι δ' αὐτοὺς φρονίμους. Ακολούθως δὲ τῷ μὴ νενοηκέναι τὰ περὶ ὀργῆς ἀναγεγραμμένα Θεοῦ φησιν· « Η γὰρ οὐ καταγές λαστον, εἰ ἄνθρωπος μὲν, ὀργισθεὶς Ἰουδαίοις, πάντ τας αὐτοὺς ἡβηδὲν ἀπώλεσε, καὶ ἐπυρπόλησεν, οὔτ τως οὐδὲν ἦσαν· Θεὸς δ᾽ ὁ μέγιστος, ως φα σιν, ὀργιζόμενος καὶ θυμούμενος, καὶ ἀπειλών, πέμπει τὸν Υἱὸν αὐτοῦ, καὶ τοιαῦτα πάσχει; › Εἴπερ οὖν Ἰουδαῖοι, μετὰ τὸ διαθεῖναι τὸν Ἰησοῦν, ἅπερ ἐτόλμησαν κατ' αὐτοῦ, ἡβηδὸν ἀπώλοντο, καὶ ἐπυρ πολήθησαν· οὐκ ἀπ' ἄλλης ὀργῆς, ἢ ἧς ἑαυτοῖς ἐθη σαύρισαν, ταῦτα πεπόνθασι τῆς τοῦ Θεοῦ κατ' αὐ τῶν κρίσεως, Θεοῦ καταστήματι γεγενημένης, όνο- μαζομένης ὀργῆς πατρίῳ τινὶ Ἑβραίων ἔθει. Καὶ πάσχει γε ὁ Υἱὸς τοῦ μεγίστου Θεοῦ βουληθεὶς ὑπὲρ τῆς τῶν ἀνθρώπων σωτηρίας, ὡς ἐν τοῖς ἀνωτέρω κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν λέλεκται. Μετὰ ταῦτά φησιν • Αλλ' ὅπως μὴ περὶ μόνων Ἰουδαίων, (οὐ γὰρ τοῦτο λέγω) ἀλλὰ περὶ τῆς ὅλης φύσεως, ὅπερ ἐπηγ γειλάμην, ὁ λόγος ᾖ, σαφέστερον ἐμφανιῶ τὰ προειρη μένα. » Τίς δ' οὐκ ἂν τούτοις ἐντυγχάνων μέτριος, καὶ αἰσθανόμενος τῆς ἀνθρωπίνης ἀσθενείας, οὐκ ἂν ἀχθεσθείη (65) τὸ ἐπαχθὲς τοῦ περὶ ὅλης τῆς φύσεως ἐπαγγειλαμένου ἀποδοῦναι λόγον, καὶ ἀλαζονευσα μένου ὁμοίως ᾗ ἐτόλμησεν ἐπιγράψαι ἐπιγραφῇ τοῦ βιβλίου; Ιδωμεν δὴ τίνα ἐστὶ τὰ, ἃ περὶ όλης τῆς φύσεως ἐπαγγέλλεται λέξειν, καὶ τίνα εμφανίσειν. Διὰ πολλῶν δ᾽ ἑξῆς ἐγκαλεῖ ἡμῖν, ὡς τῷ ἀν θρώπῳ φάσκουσι πάντα πεποιηκέναι τὸν Θεόν. Καὶ βούλεται ἐκ τῆς περὶ τῶν ζώων ἱστορίας, καὶ τῆς εμφαινομένης αὐτοῖς (64) ἀγχινοίας δεικνύναι, οὐδὲν μᾶλλον ἀνθρώπων ἢ τῶν ἀλόγων ζώων ἕνεκεν γεγρα νέναι τὰ πάντα. Καὶ δοκεῖ μοι ὅμοιόν τι εἰπεῖν τοῖς διὰ τὸ πρὸς τοὺς μισουμένους ἔχθος κατηγορούσε αὐτῶν, ἐφ' οἷς οἱ φίλτατοι αὐτῶν ἐπαινοῦνται. Ὥσ περ γὰρ ἐπὶ τούτων τυφλοῖ τὸ ἔχθος πρὸς τὸ μὴ συν ορᾷν, ὅτι καὶ φιλτάτων κατηγοροῦσι, δι' ὧν κακῶς λέγειν νομίζουσι τοὺς ἐχθρούς· τὸν αὐτὸν τρόπον καὶ ὁ Κέλσος, συγχυθεὶς τὸν λογισμόν, οὐχ εώρακεν, ὅτι καὶ τῶν ἀπὸ τῆς Στοᾶς (65) φιλοσόφων κατηγορεί, οὐ κακῶς προταττόντων τὸν ἄνθρωπον, καὶ ἀπαξαν κνύναι, ὅτι οὐδέν... γέγονε τὰ πάντα. 54. tat ORIGENIS sensus obvius præ se fert, cur non idem feratur de ira judicium ? Quod ad minas attinet, per eas de- Duntiantur improbis, quæ ipsis futura sunt; haud secus ac si minæ vocarentur hæc medici ægrum alloquentis verba : secabo, uram, ni jussis meis obtemperes, nisi diætam hanc sequaris, nisi sic te geras. Nec igitur humanos affectus Deo affingimus, nec impias de illo opiniones habemus, nec ullo in errore versamur, cum res illas ex diversis Scriptu- rarum locis inter se collatis interpretamur. Neque aliud qui¸apud nos docendi munere sapienter fun- guntur, proponunt sibi, quam ab auditoribus ru- den simplicitatem amovere et iudere intelligen- tiam, quoad fieri potest. de ira Dei scripta sunt minime intellexit : Annon ridiculum est, inquit, hominem Judæis iratum illos omnes a minimo ad maximum interfecisse, igne urbes devastasse, ita non resistere poterant; Dei autem, ut vocant, maximi iram, indignationem, mi- nas huc tandem recidisse, ut suum Filium mitteret, hicque talia pateretur? › At si Judæi, postquam tam crudeliter in Jesum sævire ausi sunt, funditus periere, et suas urbes amiserunt, hæc eos tantis pœnis affecit ira, quam sibi thesaurizaverant : Dei enim judicium in illos constitutum lingua Hebraica ira appellatur. Sed quæ Dei maximi Filius perpes- sus est, ea perpessus est volens et humanæ salutis causa, ut supra pro viribus demonstravi. Addit postea: ‹ Verum ut ne de solis Judæis, quod mihi propositum non est, sed de universa natura, quod quidem promisi, sit sermo, planius declarabo quæ jam dicta sunt. . Ecquem modestum, et infirmita- tis humanæ scientem, et hæc legentem non offendat Celsus, qui qua sunm librum inscripsit jactantia, eadem hic promittit se rationem de universa natura redditurum? Videamus ergo quænam illa sint quæ de universa natura dicere pollicetur et planius de- clarare. B C D omnia propter hominem facta esse dicamus, et ex animalium historia multisque, quæ praebent, solertia signis probare vult nihilo magis propter homines, quam propter animantes rationis expertes facta esse omnia. In quo mihi videtur si - milis esse illis, qui odio abrepti in suis hostibus vi- taperant, quæ in ipsorum amicis laudantur. Quem- admodum enim isti odio obcæcati non vident in suos amicos recidere quæ contra hostes mala pro- ferre existimant; similiter Celsus mente perturba- tus non vidit se obtrectare Stoicis, qui non male docent hominem et universim naturam rationis participem auimalibus ratione privatis antecellere, ubi libb. editi habent hic locum non habet, ut monuit Guietus. 73. Quæ sequuntur, sunt etiam hominis qui quæ 74. Multis postea nos accusat, quod a Deo (62) Codd. Regius et Basileensis, περὶ τοῦτον, εἰ (3) Pro περισταίη, recte Philocalia habet, (64) llem in textu, αὐτῷ. Μox Philocalia, δει (65) Τῶν ἀπὸ τῆς Στοᾶς. Vide hujus libri num.
Οὐ παραβλητέον δὲ τὰ κατὰ τῶν κηφήνων ὑπὸ τῶν μελισσῶν ἐπιτελούμενα ταῖς κατὰ τῶν ἀργῶν ἐν ταῖς πόλεσι καὶ πονηρῶν δίκαις καὶ ταῖς κατ’ αὐτῶν κολάσεσιν. Ἀλλ’ ὡς προεῖπον, τὴν μὲν φύσιν ἐν τούτοις θαυμαστέον· τὸν δ’ ἄνθρωπον, ἐπιλογίσασθαι τὰ περὶ πάντων δυνάμενον καὶ κοσμῆσαι τὰ πάντων, ἅτε συνεργοῦντα τῇ προνοίᾳ ἀποδεκτέον, καὶ οὐ μόνης προνοίας θεοῦ ἔργα ἐπιτελοῦντα ἀλλὰ καὶ τῆς ἑαυτοῦ. Εἰπὼν δ’ ὁ Κέλσος περὶ τῶν μελισσῶν, ἵνα τὸ ὅσον ἐφ’ ἑαυτῷ ἐξευτελίσῃ ἡμῶν οὐ Χριστιανῶν μόνον ἀλλὰ καὶ πάντων ἀνθρώπων τὰς πόλεις καὶ τὰς πολιτείας καὶ τὰς ἀρχὰς καὶ τὰς ἡγεμονίας καὶ τοὺς ὑπὲρ τῶν πατρίδων πολέμους, ἑξῆς ἐπιφέρει διεξιὼν μυρμήκων ἐγκώμιον· ὅπως τῷ περὶ ἐκείνων ἐγκωμίῳ τὸ τῶν ἀνθρώπων οἰκονομικὸν περὶ τὴν τροφὴν καταβάλῃ [καὶ] τῷ λόγῳ τῷ πρὸς τοὺς μύρμηκας καὶ τὸ τῶν χειμαδίων προνοητικὸν καταρρίψῃ ὡς οὐδὲν πλέον τῆς ἀλόγου τῶν μυρμήκων ἐν οἷς ἐκεῖνος νομίζει προνοίας.
Α ἐκδοχὴ τῆς λέξεως δηλοί, διὰ τί οὐχὶ καὶ ἡ ὀργὴ πα η πως παριστῶμεν, παρίστα 34. ἀχθεσθείη. Να περισταίη ραπλησίως νοηθήσεται; Καὶ αἱ ἀπειλαὶ δὲ ἀπαγγε- λίαι εἰσὶ περὶ τῶν ἀπαντησομένων τοῖς φαύλοις· ὡς εἰ ἀπειλάς τις ἔφασκεν εἶναι καὶ τοὺς τοῦ ἰατροῦ λό γους, λέγοντος τοῖς κάμνουσι· Τεμῶ σε, καὶ καυστή ρας προσάξω σοι, ἐὰν μὴ πεισθῇς μου τοῖς νόμοις, καὶ οὕτωσὶ μὲν διαιτήσῃ, ούτωσὶ δὲ σαυτὸν ἀγάγῃς. Οὐκ ἀνθρώπινα οὖν πάθη προσάπτομεν τῷ Θεῷ, οὐδὲ δυσσεβεῖς δόξας ἔχομεν περὶ αὐτοῦ, οὐδὲ πλα νώμενοι τὰς περὶ τούτων (62) διηγήσεις ἀπ' αὐτῶν τῶν γραμμάτων συνεξεταζομένων ἀλλήλοις παριστῶ μεν· οὐδὲ τὸ προκείμενον τοῖς ἐν ἡμῖν συνετῶς πρεσβεύουσι τοῦ λόγου ἄλλο ἐστὶν ἢ εὐηθείας μὲν ἀπαλλάξαι κατὰ τὸ δυνατὸν τοὺς ἀκούοντας, ποιῆσαι δ' αὐτοὺς φρονίμους. Ακολούθως δὲ τῷ μὴ νενοηκέναι τὰ περὶ ὀργῆς ἀναγεγραμμένα Θεοῦ φησιν· « Η γὰρ οὐ καταγές λαστον, εἰ ἄνθρωπος μὲν, ὀργισθεὶς Ἰουδαίοις, πάντ τας αὐτοὺς ἡβηδὲν ἀπώλεσε, καὶ ἐπυρπόλησεν, οὔτ τως οὐδὲν ἦσαν· Θεὸς δ᾽ ὁ μέγιστος, ως φα σιν, ὀργιζόμενος καὶ θυμούμενος, καὶ ἀπειλών, πέμπει τὸν Υἱὸν αὐτοῦ, καὶ τοιαῦτα πάσχει; › Εἴπερ οὖν Ἰουδαῖοι, μετὰ τὸ διαθεῖναι τὸν Ἰησοῦν, ἅπερ ἐτόλμησαν κατ' αὐτοῦ, ἡβηδὸν ἀπώλοντο, καὶ ἐπυρ πολήθησαν· οὐκ ἀπ' ἄλλης ὀργῆς, ἢ ἧς ἑαυτοῖς ἐθη σαύρισαν, ταῦτα πεπόνθασι τῆς τοῦ Θεοῦ κατ' αὐ τῶν κρίσεως, Θεοῦ καταστήματι γεγενημένης, όνο- μαζομένης ὀργῆς πατρίῳ τινὶ Ἑβραίων ἔθει. Καὶ πάσχει γε ὁ Υἱὸς τοῦ μεγίστου Θεοῦ βουληθεὶς ὑπὲρ τῆς τῶν ἀνθρώπων σωτηρίας, ὡς ἐν τοῖς ἀνωτέρω κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν λέλεκται. Μετὰ ταῦτά φησιν • Αλλ' ὅπως μὴ περὶ μόνων Ἰουδαίων, (οὐ γὰρ τοῦτο λέγω) ἀλλὰ περὶ τῆς ὅλης φύσεως, ὅπερ ἐπηγ γειλάμην, ὁ λόγος ᾖ, σαφέστερον ἐμφανιῶ τὰ προειρη μένα. » Τίς δ' οὐκ ἂν τούτοις ἐντυγχάνων μέτριος, καὶ αἰσθανόμενος τῆς ἀνθρωπίνης ἀσθενείας, οὐκ ἂν ἀχθεσθείη (65) τὸ ἐπαχθὲς τοῦ περὶ ὅλης τῆς φύσεως ἐπαγγειλαμένου ἀποδοῦναι λόγον, καὶ ἀλαζονευσα μένου ὁμοίως ᾗ ἐτόλμησεν ἐπιγράψαι ἐπιγραφῇ τοῦ βιβλίου; Ιδωμεν δὴ τίνα ἐστὶ τὰ, ἃ περὶ όλης τῆς φύσεως ἐπαγγέλλεται λέξειν, καὶ τίνα εμφανίσειν. Διὰ πολλῶν δ᾽ ἑξῆς ἐγκαλεῖ ἡμῖν, ὡς τῷ ἀν θρώπῳ φάσκουσι πάντα πεποιηκέναι τὸν Θεόν. Καὶ βούλεται ἐκ τῆς περὶ τῶν ζώων ἱστορίας, καὶ τῆς εμφαινομένης αὐτοῖς (64) ἀγχινοίας δεικνύναι, οὐδὲν μᾶλλον ἀνθρώπων ἢ τῶν ἀλόγων ζώων ἕνεκεν γεγρα νέναι τὰ πάντα. Καὶ δοκεῖ μοι ὅμοιόν τι εἰπεῖν τοῖς διὰ τὸ πρὸς τοὺς μισουμένους ἔχθος κατηγορούσε αὐτῶν, ἐφ' οἷς οἱ φίλτατοι αὐτῶν ἐπαινοῦνται. Ὥσ περ γὰρ ἐπὶ τούτων τυφλοῖ τὸ ἔχθος πρὸς τὸ μὴ συν ορᾷν, ὅτι καὶ φιλτάτων κατηγοροῦσι, δι' ὧν κακῶς λέγειν νομίζουσι τοὺς ἐχθρούς· τὸν αὐτὸν τρόπον καὶ ὁ Κέλσος, συγχυθεὶς τὸν λογισμόν, οὐχ εώρακεν, ὅτι καὶ τῶν ἀπὸ τῆς Στοᾶς (65) φιλοσόφων κατηγορεί, οὐ κακῶς προταττόντων τὸν ἄνθρωπον, καὶ ἀπαξαν κνύναι, ὅτι οὐδέν... γέγονε τὰ πάντα. 54. tat ORIGENIS sensus obvius præ se fert, cur non idem feratur de ira judicium ? Quod ad minas attinet, per eas de- Duntiantur improbis, quæ ipsis futura sunt; haud secus ac si minæ vocarentur hæc medici ægrum alloquentis verba : secabo, uram, ni jussis meis obtemperes, nisi diætam hanc sequaris, nisi sic te geras. Nec igitur humanos affectus Deo affingimus, nec impias de illo opiniones habemus, nec ullo in errore versamur, cum res illas ex diversis Scriptu- rarum locis inter se collatis interpretamur. Neque aliud qui¸apud nos docendi munere sapienter fun- guntur, proponunt sibi, quam ab auditoribus ru- den simplicitatem amovere et iudere intelligen- tiam, quoad fieri potest. de ira Dei scripta sunt minime intellexit : Annon ridiculum est, inquit, hominem Judæis iratum illos omnes a minimo ad maximum interfecisse, igne urbes devastasse, ita non resistere poterant; Dei autem, ut vocant, maximi iram, indignationem, mi- nas huc tandem recidisse, ut suum Filium mitteret, hicque talia pateretur? › At si Judæi, postquam tam crudeliter in Jesum sævire ausi sunt, funditus periere, et suas urbes amiserunt, hæc eos tantis pœnis affecit ira, quam sibi thesaurizaverant : Dei enim judicium in illos constitutum lingua Hebraica ira appellatur. Sed quæ Dei maximi Filius perpes- sus est, ea perpessus est volens et humanæ salutis causa, ut supra pro viribus demonstravi. Addit postea: ‹ Verum ut ne de solis Judæis, quod mihi propositum non est, sed de universa natura, quod quidem promisi, sit sermo, planius declarabo quæ jam dicta sunt. . Ecquem modestum, et infirmita- tis humanæ scientem, et hæc legentem non offendat Celsus, qui qua sunm librum inscripsit jactantia, eadem hic promittit se rationem de universa natura redditurum? Videamus ergo quænam illa sint quæ de universa natura dicere pollicetur et planius de- clarare. B C D omnia propter hominem facta esse dicamus, et ex animalium historia multisque, quæ praebent, solertia signis probare vult nihilo magis propter homines, quam propter animantes rationis expertes facta esse omnia. In quo mihi videtur si - milis esse illis, qui odio abrepti in suis hostibus vi- taperant, quæ in ipsorum amicis laudantur. Quem- admodum enim isti odio obcæcati non vident in suos amicos recidere quæ contra hostes mala pro- ferre existimant; similiter Celsus mente perturba- tus non vidit se obtrectare Stoicis, qui non male docent hominem et universim naturam rationis participem auimalibus ratione privatis antecellere, ubi libb. editi habent hic locum non habet, ut monuit Guietus. 73. Quæ sequuntur, sunt etiam hominis qui quæ 74. Multis postea nos accusat, quod a Deo (62) Codd. Regius et Basileensis, περὶ τοῦτον, εἰ (3) Pro περισταίη, recte Philocalia habet, (64) llem in textu, αὐτῷ. Μox Philocalia, δει (65) Τῶν ἀπὸ τῆς Στοᾶς. Vide hujus libri num.
Τίνα δ’ οὐκ ἂν τῶν ἁπλουστέρων ἀνθρώπων καὶ οὐκ ἐπισταμένων ἐνορᾶν τῇ φύσει πάντων πραγμάτων ἀποτρέψαι τὸ ὅσον ἐφ’ ἑαυτῷ ὁ Κέλσος ἀπὸ τοῦ τοῖς βαρουμένοις ὑπὸ φορτίων βοηθεῖν καὶ κοινωνεῖν ἐκείνοις τῶν καμάτων, λέγων περὶ μυρμήκων ὡς ἂν ἀλλήλοις τῶν φορτίων, ἐπειδάν τινα κάμνοντα ἴδωσιν, ἐπιλαμβάνωνται; Ἐρεῖ γὰρ ὁ δεόμενος τῆς διὰ λόγου παιδεύσεως καὶ μηδαμῶς ἐπαί̈ων αὐτῆς· ἐπεὶ τοίνυν μηδὲν διαφέρομεν μυρμήκων, καὶ ὅτε τοῖς κάμνουσι διὰ τὸ φέρειν βαρύτατα φορτία βοηθοῦμεν, τί μάτην τὸ τοιοῦτον ποιοῦμεν; Καὶ οἱ μὲν μύρμηκες, ἅτε ἄλογα ζῷα τυγχάνοντες, οὐκ ἂν ἐπαρθεῖεν πρὸς τὸ μέγα φρονῆσαι διὰ τὸ παραβάλλεσθαι ἀνθρώποις τὰ ἔργα αὐτῶν· οἱ δ’ ἄνθρωποι διὰ τὸν λόγον ἀκοῦσαι δυνηθέντες, τίνα τρόπον εὐτελίζεται αὐτῶν τὸ κοινωνικόν, βλαβεῖεν ἂν τὸ ὅσον ἐπὶ τῷ Κέλσῳ καὶ τοῖς λόγοις αὐτοῦ, οὐκ ἰδόντι ὅτι χριστιανισμοῦ ἀποτρέψαι θέλων τοὺς ἐντυγχάνοντας αὐτοῦ τῇ γραφῇ ἀποτρέπει καὶ τῶν οὐ Χριστιανῶν τὸ πρὸς τοὺς φέροντας τὰ βαρύτατα τῶν φορτίων συμπαθές.
Α ἐκδοχὴ τῆς λέξεως δηλοί, διὰ τί οὐχὶ καὶ ἡ ὀργὴ πα η πως παριστῶμεν, παρίστα 34. ἀχθεσθείη. Να περισταίη ραπλησίως νοηθήσεται; Καὶ αἱ ἀπειλαὶ δὲ ἀπαγγε- λίαι εἰσὶ περὶ τῶν ἀπαντησομένων τοῖς φαύλοις· ὡς εἰ ἀπειλάς τις ἔφασκεν εἶναι καὶ τοὺς τοῦ ἰατροῦ λό γους, λέγοντος τοῖς κάμνουσι· Τεμῶ σε, καὶ καυστή ρας προσάξω σοι, ἐὰν μὴ πεισθῇς μου τοῖς νόμοις, καὶ οὕτωσὶ μὲν διαιτήσῃ, ούτωσὶ δὲ σαυτὸν ἀγάγῃς. Οὐκ ἀνθρώπινα οὖν πάθη προσάπτομεν τῷ Θεῷ, οὐδὲ δυσσεβεῖς δόξας ἔχομεν περὶ αὐτοῦ, οὐδὲ πλα νώμενοι τὰς περὶ τούτων (62) διηγήσεις ἀπ' αὐτῶν τῶν γραμμάτων συνεξεταζομένων ἀλλήλοις παριστῶ μεν· οὐδὲ τὸ προκείμενον τοῖς ἐν ἡμῖν συνετῶς πρεσβεύουσι τοῦ λόγου ἄλλο ἐστὶν ἢ εὐηθείας μὲν ἀπαλλάξαι κατὰ τὸ δυνατὸν τοὺς ἀκούοντας, ποιῆσαι δ' αὐτοὺς φρονίμους. Ακολούθως δὲ τῷ μὴ νενοηκέναι τὰ περὶ ὀργῆς ἀναγεγραμμένα Θεοῦ φησιν· « Η γὰρ οὐ καταγές λαστον, εἰ ἄνθρωπος μὲν, ὀργισθεὶς Ἰουδαίοις, πάντ τας αὐτοὺς ἡβηδὲν ἀπώλεσε, καὶ ἐπυρπόλησεν, οὔτ τως οὐδὲν ἦσαν· Θεὸς δ᾽ ὁ μέγιστος, ως φα σιν, ὀργιζόμενος καὶ θυμούμενος, καὶ ἀπειλών, πέμπει τὸν Υἱὸν αὐτοῦ, καὶ τοιαῦτα πάσχει; › Εἴπερ οὖν Ἰουδαῖοι, μετὰ τὸ διαθεῖναι τὸν Ἰησοῦν, ἅπερ ἐτόλμησαν κατ' αὐτοῦ, ἡβηδὸν ἀπώλοντο, καὶ ἐπυρ πολήθησαν· οὐκ ἀπ' ἄλλης ὀργῆς, ἢ ἧς ἑαυτοῖς ἐθη σαύρισαν, ταῦτα πεπόνθασι τῆς τοῦ Θεοῦ κατ' αὐ τῶν κρίσεως, Θεοῦ καταστήματι γεγενημένης, όνο- μαζομένης ὀργῆς πατρίῳ τινὶ Ἑβραίων ἔθει. Καὶ πάσχει γε ὁ Υἱὸς τοῦ μεγίστου Θεοῦ βουληθεὶς ὑπὲρ τῆς τῶν ἀνθρώπων σωτηρίας, ὡς ἐν τοῖς ἀνωτέρω κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν λέλεκται. Μετὰ ταῦτά φησιν • Αλλ' ὅπως μὴ περὶ μόνων Ἰουδαίων, (οὐ γὰρ τοῦτο λέγω) ἀλλὰ περὶ τῆς ὅλης φύσεως, ὅπερ ἐπηγ γειλάμην, ὁ λόγος ᾖ, σαφέστερον ἐμφανιῶ τὰ προειρη μένα. » Τίς δ' οὐκ ἂν τούτοις ἐντυγχάνων μέτριος, καὶ αἰσθανόμενος τῆς ἀνθρωπίνης ἀσθενείας, οὐκ ἂν ἀχθεσθείη (65) τὸ ἐπαχθὲς τοῦ περὶ ὅλης τῆς φύσεως ἐπαγγειλαμένου ἀποδοῦναι λόγον, καὶ ἀλαζονευσα μένου ὁμοίως ᾗ ἐτόλμησεν ἐπιγράψαι ἐπιγραφῇ τοῦ βιβλίου; Ιδωμεν δὴ τίνα ἐστὶ τὰ, ἃ περὶ όλης τῆς φύσεως ἐπαγγέλλεται λέξειν, καὶ τίνα εμφανίσειν. Διὰ πολλῶν δ᾽ ἑξῆς ἐγκαλεῖ ἡμῖν, ὡς τῷ ἀν θρώπῳ φάσκουσι πάντα πεποιηκέναι τὸν Θεόν. Καὶ βούλεται ἐκ τῆς περὶ τῶν ζώων ἱστορίας, καὶ τῆς εμφαινομένης αὐτοῖς (64) ἀγχινοίας δεικνύναι, οὐδὲν μᾶλλον ἀνθρώπων ἢ τῶν ἀλόγων ζώων ἕνεκεν γεγρα νέναι τὰ πάντα. Καὶ δοκεῖ μοι ὅμοιόν τι εἰπεῖν τοῖς διὰ τὸ πρὸς τοὺς μισουμένους ἔχθος κατηγορούσε αὐτῶν, ἐφ' οἷς οἱ φίλτατοι αὐτῶν ἐπαινοῦνται. Ὥσ περ γὰρ ἐπὶ τούτων τυφλοῖ τὸ ἔχθος πρὸς τὸ μὴ συν ορᾷν, ὅτι καὶ φιλτάτων κατηγοροῦσι, δι' ὧν κακῶς λέγειν νομίζουσι τοὺς ἐχθρούς· τὸν αὐτὸν τρόπον καὶ ὁ Κέλσος, συγχυθεὶς τὸν λογισμόν, οὐχ εώρακεν, ὅτι καὶ τῶν ἀπὸ τῆς Στοᾶς (65) φιλοσόφων κατηγορεί, οὐ κακῶς προταττόντων τὸν ἄνθρωπον, καὶ ἀπαξαν κνύναι, ὅτι οὐδέν... γέγονε τὰ πάντα. 54. tat ORIGENIS sensus obvius præ se fert, cur non idem feratur de ira judicium ? Quod ad minas attinet, per eas de- Duntiantur improbis, quæ ipsis futura sunt; haud secus ac si minæ vocarentur hæc medici ægrum alloquentis verba : secabo, uram, ni jussis meis obtemperes, nisi diætam hanc sequaris, nisi sic te geras. Nec igitur humanos affectus Deo affingimus, nec impias de illo opiniones habemus, nec ullo in errore versamur, cum res illas ex diversis Scriptu- rarum locis inter se collatis interpretamur. Neque aliud qui¸apud nos docendi munere sapienter fun- guntur, proponunt sibi, quam ab auditoribus ru- den simplicitatem amovere et iudere intelligen- tiam, quoad fieri potest. de ira Dei scripta sunt minime intellexit : Annon ridiculum est, inquit, hominem Judæis iratum illos omnes a minimo ad maximum interfecisse, igne urbes devastasse, ita non resistere poterant; Dei autem, ut vocant, maximi iram, indignationem, mi- nas huc tandem recidisse, ut suum Filium mitteret, hicque talia pateretur? › At si Judæi, postquam tam crudeliter in Jesum sævire ausi sunt, funditus periere, et suas urbes amiserunt, hæc eos tantis pœnis affecit ira, quam sibi thesaurizaverant : Dei enim judicium in illos constitutum lingua Hebraica ira appellatur. Sed quæ Dei maximi Filius perpes- sus est, ea perpessus est volens et humanæ salutis causa, ut supra pro viribus demonstravi. Addit postea: ‹ Verum ut ne de solis Judæis, quod mihi propositum non est, sed de universa natura, quod quidem promisi, sit sermo, planius declarabo quæ jam dicta sunt. . Ecquem modestum, et infirmita- tis humanæ scientem, et hæc legentem non offendat Celsus, qui qua sunm librum inscripsit jactantia, eadem hic promittit se rationem de universa natura redditurum? Videamus ergo quænam illa sint quæ de universa natura dicere pollicetur et planius de- clarare. B C D omnia propter hominem facta esse dicamus, et ex animalium historia multisque, quæ praebent, solertia signis probare vult nihilo magis propter homines, quam propter animantes rationis expertes facta esse omnia. In quo mihi videtur si - milis esse illis, qui odio abrepti in suis hostibus vi- taperant, quæ in ipsorum amicis laudantur. Quem- admodum enim isti odio obcæcati non vident in suos amicos recidere quæ contra hostes mala pro- ferre existimant; similiter Celsus mente perturba- tus non vidit se obtrectare Stoicis, qui non male docent hominem et universim naturam rationis participem auimalibus ratione privatis antecellere, ubi libb. editi habent hic locum non habet, ut monuit Guietus. 73. Quæ sequuntur, sunt etiam hominis qui quæ 74. Multis postea nos accusat, quod a Deo (62) Codd. Regius et Basileensis, περὶ τοῦτον, εἰ (3) Pro περισταίη, recte Philocalia habet, (64) llem in textu, αὐτῷ. Μox Philocalia, δει (65) Τῶν ἀπὸ τῆς Στοᾶς. Vide hujus libri num.
PG 11:1157Ἐχρῆν δ’ αὐτόν, εἴπερ ἦν κἂν φιλόσοφος αἰσθανόμενος τοῦ κοινωνικοῦ, πρὸς τῷ μὴ συναναιρεῖν τῷ χριστιανισμῷ τὰ χρήσιμα τῶν ἐν ἀνθρώποις καὶ συνεργεῖν, εἰ οἷόν τ’ ἦν, τοῖς κοινοῖς ἐν χριστιανισμῷ πρὸς τοὺς ἄλλους ἀνθρώπους καλοῖς. Εἰ δὲ καὶ τῶν ἀποτιθεμένων καρπῶν τὰς ἐκφύσεις ἀπεκτιθέασιν οἱ μύρμηκες, ἵνα μὴ σπαργῷεν, μένοιεν δὲ δι’ ἔτους αὐτοῖς εἰς τροφήν, οὐ λογισμὸν εἶναι ἐν μύρμηξι τούτων αἴτιον ὑπονοητέον ἀλλὰ τὴν παμμήτορα φύσιν, καὶ τὰ ἄλογα κοσμήσασαν, ὡς μηδὲ τοὐλάχιστον καταλιπεῖν, μηδαμῶς φέρον ἴχνος τοῦ ἀπὸ τῆς φύσεως λόγου. Εἰ μὴ ἄρα διὰ τούτων λεληθότως βούλεται ὁ Κέλσοςκαὶ γὰρ ἐν πολλοῖς πλατωνίζειν θέλειὁμοειδῆ εἶναι πᾶσαν ψυχήν, καὶ μηδὲν διαφέρειν τὴν τοῦ ἀνθρώπου τῆς τῶν μυρμήκων καὶ τῶν μελισσῶν· ὅπερ κατάγοντός ἐστι τὴν ψυχὴν ἀπὸ τῶν ἁψίδων τοῦ οὐρανοῦ οὐκ ἐπὶ τὸ ἀνθρώπινον σῶμα μόνον ἀλλὰ καὶ ἐπὶ τὰ λοιπά.
πλῶς τὴν λογικὴν φύσιν, πάντων τῶν ἀλόγων· καὶ διὰ ταύτην λεγόντων προηγουμένως την Πρόνοιαν πάντα πεποιηκέναι (66). Καὶ λόγον μὲν ἔχει τὰ λου γικά, ἅπερ ἐστὶ προηγούμενα, παίδων γεννωμένων· τὰ δ' ἄλογα καὶ τὰ ἄψυχα χωρίου συγχτιζομένου (67) τῷ παιδίῳ. Καὶ ἡγοῦμαι γε, ὅτι, ὥσπερ ἐν ταῖς πόλ λεσιν οἱ προνοούμενοι τῶν ὠνίων καὶ τῆς ἀγορᾶς δι' οὐδὲν ἄλλο προνοοῦνται ἢ διὰ τοὺς ἀνθρώπους, παρα- πολαύουσι δὲ τῆς δαψιλείας καὶ κύνες καὶ ἄλλα τῶν ἀλόγων, οὕτως ἡ Πρόνοια τῶν μὲν λογικῶν προηγου μένως προνοεῖ, ἐπηκολούθησε δὲ τὸ καὶ τὰ ἄλογα (68) ἀπολαύειν τῶν δι᾿ ἀνθρώπους γινομένων. Καὶ ὥσπερ ἁμαρτάνει ὁ λέγων τοὺς ἀγορανόμους προνοεῖν οὐ μᾶλλον τῶν ἀνθρώπων, ἢ τῶν κυνῶν, ἐπεὶ καὶ οἱ κύνες παραπολαύουσι τῆς δαψιλείας τῶν ὠνίων· οὔ τῷ πολλῷ μᾶλλον Κέλσος, καὶ οἱ τὰ αὐτὰ φρονοῦντες αὐτῷ, ἀσεβοῦσιν εἰς τὸν προνοοῦντα τῶν λογικῶν θεόν, φάσκοντες, μὴ μᾶλλον (69) ἀνθρώποις γίνεσθαι ταῦτα πρὸς τροφὴν ἢ τοῖς φυτοῖς, δένδροις τε, καὶ πόαις, καὶ ἀκάνθαις. Β Οἴεται γὰρ πρῶτον μὲν « μὴ ἔργα Θεοῦ εἶναι βροντάς, καὶ ἀστραπάς, καὶ ὑετούς· ο ήδη σαφέστε ρον Επικουρίζων· δεύτερον δέ φησιν, ὅτι, « εἰ καὶ διδοίη τις ταῦτα ἔργα εἶναι Θεοῦ, οὐ μᾶλλον ἡμῖν τοῖς ἀνθρώποις ταῦτα γίνεται πρὸς τροφήν, ἢ τοῖς φυτοῖς, δένδροις τε, καὶ πόαις, καὶ ἀκάνθαις· ο συν τυχικώς διδοὺς καὶ οὐ κατὰ Πρόνοιαν, ὡς ἀληθῶς Επικούρειος, ταῦτα συμβαίνειν. Εἰ γὰρ οὐ μᾶλλον ἡμῖν ἡ φυτοῖς, καὶ δένδροις, καὶ πόαις, καὶ ἀκάνθαις, ταῦτ' ἔστι χρήσιμα, δῆλον, ὅτι οὐδ᾽ ἀπὸ Προνοίας ταῦτ' ἔρχεται· ἡ ἀπὸ Προνοίας οὐ μᾶλλον ἡμῶν προ- νοουμένης ἢ δένδρων, καὶ πόας, καὶ ἀκάνθης. Ἑκά- τερον δ᾽ αὐτόθεν ἀσεβές· καὶ τὸ τοῖς τοιούτοις ἀντι- λέγειν, ἱστάμενον πρὸς τὸν ἀσέβειαν ἡμῖν ἐγκαλοῦν- τα (70), εύηθες. Παντὶ γὰρ δῆλον ἐκ τῶν εἰρημένων, τίς ὁ ἀσεβής. Εἶτά φησιν, ὅτι « Κἂν ταῦτα λέγῃς ἀν- θρώποις φύεσθαι (δηλονότι τὰ φυτὰ, καὶ δένδρα, καὶ τέας, καὶ ἀκάνθας), τί μᾶλλον αὐτὰ ἀνθρώποις φήσεις φύεσθαι ἢ τοῖς ἀλόγοις ζώοις τοῖς ἀγριωτάτοις; » Σαφῶς οὖν λεγέτω ὁ Κέλσος, ὅτι ἡ τοσαύτη τῶν ἐπὶ γης φυομένων διαφορὰ οὐ Προνοίας ἐστὶν ἔργον· ἀλλὰ συντυχία τις ἀτόμων τὰς τοσαύτας ποιότη τας (71) πεποίηκε· καὶ κατὰ συντυχίαν τοσαῦτα είδη φυτῶν, καὶ δένδρων, καὶ πόας, παραπλήσιά έστιν ἀλλήλοις· καὶ ὅτι οὐδεὶς λόγος τεχνικός υπέστησεν αὐτὰ, οὐδ᾽ ἀπὸ νοῦ ἔχει τὴν ἀρχὴν πάντα θαυμασμόν ὑπερβεβηκότος. Ἀλλ᾿ ἡμεῖς, οἱ τῷ ταῦτα κτίσαντι μόνῳ Θεῷ ἀνακείμενοι Χριστιανοὶ, καὶ ἐπὶ τούτοις χάριν οἴδαμεν τῷ καὶ τούτων δημιουργῷ, ὅτι ἡμῖν τηλικαύτην ἐστίαν ηυτρέπισε (72), καὶ δι' ἡμᾶς τοῖς δουλεύουσιν ἡμῖν ζώοις· . Ὁ ἐξανατέλλων χόρτον μενα παιδία γεννωμένῳ. χωρίου συγχτιζομένου, τὰ ἄλλα άλογα. τί μᾶλλον. ἤδη σαφῶς ἐπικουρίζων. τα, συντυχίας, η τρέπισε. CONTRA CELSUM LIB. 18. A et propter illam potissimum omnia Providemiain B c D Regius et Basileensis, re- clius. cerus, ten et Spencerus, Paulo post Philocalia, fecisse. Itaque animalia ratione pradita, utpote præcipua, tanquam parvuli sunt; ratione autem privata, membranæ fetum involventis loco ducune tur. Ac mea quidem sic est ratio, quemadmodum in urbibus qui rebus venalibus foroque præfecti sunt, ii propter solos homines laborant, tametsi canes aliaque bruta animantia annonæ copia et ipsi fruantur; sic ratione præditis præcipue consulere Providentiam, sed hinc factum esse, ut etiam brutæ animantes rebus in hominum usum paratis potian- tur. Peccaret ille tamen, qui, quod canes rerum venalium copia fruantur, ideo diceret præfectos foro non magis hominibus quam canibus provi- disse; multo magis igitur Celsus, et qui eadem at que ille sentiunt, in Deun naturis ratione præditis providentem, impii sunt, qui negant alimenta lo- minibus potius esse, quam stirpibus, arboribus, herbis et spinis comparata. vias non esse Dei opera ; › quo jam tum aperte Epi- curissat. Deinde : « Etsi daretur, inquit, hæc Del opera esse, non magis nobis hominibus alendis facta sunt, quam stirpibus, arboribus, herbis et spinis. › Quæ quidem sunt veri Epicurei hæc omi- nia non Providentia, sed fortuito casu accidere con - fitentis. Illa enim si non magis in nostrum usum procurata sunt, quam stirpium, arborum, berbarum et spinarum; certe aut non a Providentia, aut a Providentia profecta sunt, quæ non nobis magis quam stirpibus, arboribus, herbis et spinis consu- lit. Utrumque autem manifeste impium est; et stultus essem, si adversarium nos talibus ratioui- bus impietatis accusantem refellere conarer. Ex dictis enim evidens est, uter sit impietatis rens. Tum ille : e Etiamsi dixeris illa (videlicet arbores, stirpes, herbas et spinas) hominibus mala esse, cur dices ea magis hominibus nasci, quam feris- simis animantibus ratione privatis? » Neget igitur palam Celsus tantam illam rerum quæ e terra na- scuntur diversitatem Dei esse opus, et tot qualitates fortuitæ atomorum concursioni tribuat, sicut et tot stirpium, arborum et herbarum species, quæ sint inter se similes; neget ullam in iis quærendam esse artis solertiam, et illa originem acceptam referre intelligentiæ quæ omnem admirationem superat. Sed nos soli Deo rerum illarum conditori addicti Christiani, gratias illi habemus, quod nobis et pro- pter nos animalibus quæ nobis serviunt, tale domi- cilium adornaverit : « Ipse producit foenum jumen- sed Philocalia ut in nostro textu. auten Hoeschelius et Spencerus quæ vox nullum hic locum habet. Philocalia, (66) Philocalia, ποιεῖν, et paulo post, προηγού- (67) Philocalia, χωρίῳ συγκτίζομένῳ, sed codd. (68) Philocalia, τὰ ἄλογα. Hoeschelius et Spen- (69) Μὴ μᾶλλον. Sic Philocalia, Iloeschelius a11- 75. Nam primum putat • tonitrua, fulgura, plus (70) Meschelius et Spencerus, ἡμῶν κατηγοροῦν (71) Ποιότητας. Recte omnino Philocalia, male (79) Hoeschelius et Spencerus, ευτρέπιζε, scu
Τούτοις δ’ οὐ πείσονται Χριστιανοί, προκατειληφότες τὸ κατ’ εἰκόνα γεγονέναι θεοῦ τὴν ἀνθρωπίνην ψυχὴν καὶ ὁρῶντες ὅτι ἀμήχανόν ἐστι τὴν κατ’ εἰκόνα θεοῦ δεδημιουργημένην φύσιν πάντῃ ἀπαλεῖψαι τοὺς χαρακτῆρας αὐτῆς καὶ ἄλλους ἀναλαβεῖν οὐκ οἶδα κατ’ εἰκόνας τίνων γεγενημένους ἐν τοῖς ἀλόγοις. Ἐπεὶ δὲ καὶ τοῖς ἀποθνῄσκουσιν μύρμηξί φησι τοὺς ζῶντας ἴδιόν τι ἀποκρίνειν χωρίον, κἀκεῖνο αὐτοῖς εἶναι πάτρια μνήματα, λεκτέον ὅτι ὅσῳ πλείονα λέγει τῶν ἀλόγων ζῴων ἐγκώμια, τοσούτῳ πλεῖον, κἂν μὴ θέλῃ, αὔξει τὸ τοῦ πάντα κοσμήσαντος λόγου ἔργον καὶ δείκνυσι τὴν ἐν ἀνθρώποις ἐντρέχειαν, δυναμένην κοσμεῖν τῷ λόγῳ καὶ τὰ πλεονεκτήματα τῆς φύσεως τῶν ἀλόγων. Τί δὲ λέγω τῶν ἀλόγων ἐπεὶ Κέλσῳ δοκεῖ μηδ’ ἄλογα εἶναι τὰ κατὰ τὰς κοινὰς πάντων ἐννοίας ἄλογα καλούμενα; Οὐδὲ τοὺς μύρμηκας γοῦν οἴεται εἶναι ἀλόγους ὁ περὶ τῆς ὅλης φύσεως ἐπαγγειλάμενος λέγειν καὶ τὴν ἀλήθειαν ἐν τῇ ἐπιγραφῇ τοῦ βιβλίου αὐχήσας. Φησὶ γὰρ περὶ τῶν μυρμήκων ὡς διαλεγομένων ἀλλήλοις τοιαῦτα. Καὶ μὲν δὴ καὶ ἀπαντῶντες ἀλλήλοις διαλέγονται, ὅθεν οὐδὲ τῶν ὁδῶν ἁμαρτάνουσιν·
πλῶς τὴν λογικὴν φύσιν, πάντων τῶν ἀλόγων· καὶ διὰ ταύτην λεγόντων προηγουμένως την Πρόνοιαν πάντα πεποιηκέναι (66). Καὶ λόγον μὲν ἔχει τὰ λου γικά, ἅπερ ἐστὶ προηγούμενα, παίδων γεννωμένων· τὰ δ' ἄλογα καὶ τὰ ἄψυχα χωρίου συγχτιζομένου (67) τῷ παιδίῳ. Καὶ ἡγοῦμαι γε, ὅτι, ὥσπερ ἐν ταῖς πόλ λεσιν οἱ προνοούμενοι τῶν ὠνίων καὶ τῆς ἀγορᾶς δι' οὐδὲν ἄλλο προνοοῦνται ἢ διὰ τοὺς ἀνθρώπους, παρα- πολαύουσι δὲ τῆς δαψιλείας καὶ κύνες καὶ ἄλλα τῶν ἀλόγων, οὕτως ἡ Πρόνοια τῶν μὲν λογικῶν προηγου μένως προνοεῖ, ἐπηκολούθησε δὲ τὸ καὶ τὰ ἄλογα (68) ἀπολαύειν τῶν δι᾿ ἀνθρώπους γινομένων. Καὶ ὥσπερ ἁμαρτάνει ὁ λέγων τοὺς ἀγορανόμους προνοεῖν οὐ μᾶλλον τῶν ἀνθρώπων, ἢ τῶν κυνῶν, ἐπεὶ καὶ οἱ κύνες παραπολαύουσι τῆς δαψιλείας τῶν ὠνίων· οὔ τῷ πολλῷ μᾶλλον Κέλσος, καὶ οἱ τὰ αὐτὰ φρονοῦντες αὐτῷ, ἀσεβοῦσιν εἰς τὸν προνοοῦντα τῶν λογικῶν θεόν, φάσκοντες, μὴ μᾶλλον (69) ἀνθρώποις γίνεσθαι ταῦτα πρὸς τροφὴν ἢ τοῖς φυτοῖς, δένδροις τε, καὶ πόαις, καὶ ἀκάνθαις. Β Οἴεται γὰρ πρῶτον μὲν « μὴ ἔργα Θεοῦ εἶναι βροντάς, καὶ ἀστραπάς, καὶ ὑετούς· ο ήδη σαφέστε ρον Επικουρίζων· δεύτερον δέ φησιν, ὅτι, « εἰ καὶ διδοίη τις ταῦτα ἔργα εἶναι Θεοῦ, οὐ μᾶλλον ἡμῖν τοῖς ἀνθρώποις ταῦτα γίνεται πρὸς τροφήν, ἢ τοῖς φυτοῖς, δένδροις τε, καὶ πόαις, καὶ ἀκάνθαις· ο συν τυχικώς διδοὺς καὶ οὐ κατὰ Πρόνοιαν, ὡς ἀληθῶς Επικούρειος, ταῦτα συμβαίνειν. Εἰ γὰρ οὐ μᾶλλον ἡμῖν ἡ φυτοῖς, καὶ δένδροις, καὶ πόαις, καὶ ἀκάνθαις, ταῦτ' ἔστι χρήσιμα, δῆλον, ὅτι οὐδ᾽ ἀπὸ Προνοίας ταῦτ' ἔρχεται· ἡ ἀπὸ Προνοίας οὐ μᾶλλον ἡμῶν προ- νοουμένης ἢ δένδρων, καὶ πόας, καὶ ἀκάνθης. Ἑκά- τερον δ᾽ αὐτόθεν ἀσεβές· καὶ τὸ τοῖς τοιούτοις ἀντι- λέγειν, ἱστάμενον πρὸς τὸν ἀσέβειαν ἡμῖν ἐγκαλοῦν- τα (70), εύηθες. Παντὶ γὰρ δῆλον ἐκ τῶν εἰρημένων, τίς ὁ ἀσεβής. Εἶτά φησιν, ὅτι « Κἂν ταῦτα λέγῃς ἀν- θρώποις φύεσθαι (δηλονότι τὰ φυτὰ, καὶ δένδρα, καὶ τέας, καὶ ἀκάνθας), τί μᾶλλον αὐτὰ ἀνθρώποις φήσεις φύεσθαι ἢ τοῖς ἀλόγοις ζώοις τοῖς ἀγριωτάτοις; » Σαφῶς οὖν λεγέτω ὁ Κέλσος, ὅτι ἡ τοσαύτη τῶν ἐπὶ γης φυομένων διαφορὰ οὐ Προνοίας ἐστὶν ἔργον· ἀλλὰ συντυχία τις ἀτόμων τὰς τοσαύτας ποιότη τας (71) πεποίηκε· καὶ κατὰ συντυχίαν τοσαῦτα είδη φυτῶν, καὶ δένδρων, καὶ πόας, παραπλήσιά έστιν ἀλλήλοις· καὶ ὅτι οὐδεὶς λόγος τεχνικός υπέστησεν αὐτὰ, οὐδ᾽ ἀπὸ νοῦ ἔχει τὴν ἀρχὴν πάντα θαυμασμόν ὑπερβεβηκότος. Ἀλλ᾿ ἡμεῖς, οἱ τῷ ταῦτα κτίσαντι μόνῳ Θεῷ ἀνακείμενοι Χριστιανοὶ, καὶ ἐπὶ τούτοις χάριν οἴδαμεν τῷ καὶ τούτων δημιουργῷ, ὅτι ἡμῖν τηλικαύτην ἐστίαν ηυτρέπισε (72), καὶ δι' ἡμᾶς τοῖς δουλεύουσιν ἡμῖν ζώοις· . Ὁ ἐξανατέλλων χόρτον μενα παιδία γεννωμένῳ. χωρίου συγχτιζομένου, τὰ ἄλλα άλογα. τί μᾶλλον. ἤδη σαφῶς ἐπικουρίζων. τα, συντυχίας, η τρέπισε. CONTRA CELSUM LIB. 18. A et propter illam potissimum omnia Providemiain B c D Regius et Basileensis, re- clius. cerus, ten et Spencerus, Paulo post Philocalia, fecisse. Itaque animalia ratione pradita, utpote præcipua, tanquam parvuli sunt; ratione autem privata, membranæ fetum involventis loco ducune tur. Ac mea quidem sic est ratio, quemadmodum in urbibus qui rebus venalibus foroque præfecti sunt, ii propter solos homines laborant, tametsi canes aliaque bruta animantia annonæ copia et ipsi fruantur; sic ratione præditis præcipue consulere Providentiam, sed hinc factum esse, ut etiam brutæ animantes rebus in hominum usum paratis potian- tur. Peccaret ille tamen, qui, quod canes rerum venalium copia fruantur, ideo diceret præfectos foro non magis hominibus quam canibus provi- disse; multo magis igitur Celsus, et qui eadem at que ille sentiunt, in Deun naturis ratione præditis providentem, impii sunt, qui negant alimenta lo- minibus potius esse, quam stirpibus, arboribus, herbis et spinis comparata. vias non esse Dei opera ; › quo jam tum aperte Epi- curissat. Deinde : « Etsi daretur, inquit, hæc Del opera esse, non magis nobis hominibus alendis facta sunt, quam stirpibus, arboribus, herbis et spinis. › Quæ quidem sunt veri Epicurei hæc omi- nia non Providentia, sed fortuito casu accidere con - fitentis. Illa enim si non magis in nostrum usum procurata sunt, quam stirpium, arborum, berbarum et spinarum; certe aut non a Providentia, aut a Providentia profecta sunt, quæ non nobis magis quam stirpibus, arboribus, herbis et spinis consu- lit. Utrumque autem manifeste impium est; et stultus essem, si adversarium nos talibus ratioui- bus impietatis accusantem refellere conarer. Ex dictis enim evidens est, uter sit impietatis rens. Tum ille : e Etiamsi dixeris illa (videlicet arbores, stirpes, herbas et spinas) hominibus mala esse, cur dices ea magis hominibus nasci, quam feris- simis animantibus ratione privatis? » Neget igitur palam Celsus tantam illam rerum quæ e terra na- scuntur diversitatem Dei esse opus, et tot qualitates fortuitæ atomorum concursioni tribuat, sicut et tot stirpium, arborum et herbarum species, quæ sint inter se similes; neget ullam in iis quærendam esse artis solertiam, et illa originem acceptam referre intelligentiæ quæ omnem admirationem superat. Sed nos soli Deo rerum illarum conditori addicti Christiani, gratias illi habemus, quod nobis et pro- pter nos animalibus quæ nobis serviunt, tale domi- cilium adornaverit : « Ipse producit foenum jumen- sed Philocalia ut in nostro textu. auten Hoeschelius et Spencerus quæ vox nullum hic locum habet. Philocalia, (66) Philocalia, ποιεῖν, et paulo post, προηγού- (67) Philocalia, χωρίῳ συγκτίζομένῳ, sed codd. (68) Philocalia, τὰ ἄλογα. Hoeschelius et Spen- (69) Μὴ μᾶλλον. Sic Philocalia, Iloeschelius a11- 75. Nam primum putat • tonitrua, fulgura, plus (70) Meschelius et Spencerus, ἡμῶν κατηγοροῦν (71) Ποιότητας. Recte omnino Philocalia, male (79) Hoeschelius et Spencerus, ευτρέπιζε, scu
PG 11:1159οὐκοῦν καὶ λόγου συμπλήρωσίς ἐστι παρ’ αὐτοῖς καὶ κοιναὶ ἔννοιαι καθολικῶν τινων καὶ φωνὴ καὶ τυγχάνοντα καὶ σημαινόμενα. Τὸ γὰρ διαλέγεσθαί τινα πρὸς ἕτερον ἐν φωνῇ γίνεται δηλούσῃ τι σημαινόμενον, πολλάκις δὲ καὶ περὶ τῶν καλουμένων τυγχανόντων ἀπαγγελλούσῃ· ἅπερ καὶ ἐν μύρμηξι λέγειν εἶναι πῶς οὐ πάντων ἂν εἴη καταγελαστότατον; Καὶ οὐκ αἰδεῖταί γε ἐπιφέρων τούτοις, ἵνα καὶ τοῖς μετ’ αὐτὸν ἐσομένοις ἐπιδεικνύηται τὴν τῶν δογμάτων ἑαυτοῦ ἀσχημοσύνην, λέγων· Φέρ’ οὖν, εἴ τις ἀπ’ οὐρανοῦ ἐπὶ τὴν γῆν ἐπιβλέποι, τί ἂν δόξαι διαφέρειν τὰ ὑφ’ ἡμῶν ἢ τὰ ὑπὸ μυρμήκων καὶ μελισσῶν δρώμενα; Ὁ ἀπ’ οὐρανοῦ δὴ ἐπὶ γῆν κατὰ τὴν ὑπόθεσιν αὐτοῦ βλέπων τὰ δρώμενα ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων καὶ τὰ ὑπὸ τῶν μυρμήκων γινόμενα πότερον ἐνορᾷ μὲν ἀνθρώπων καὶ μυρμήκων σώμασιν, οὐ κατανοεῖ δὲ τὸ λογικὸν ἡγεμονικὸν καὶ λογισμῷ κινούμενον πάλιν τε αὖ τὸ ἄλογον ἡγεμονικὸν καὶ ὑπὸ ὁρμῆς καὶ φαντασίας ἀλόγως κινούμενον μετά τινος φυσικῆς ὑποκατασκευῆς;
Α τοῖς κτήνεσι, καὶ χλόην τῇ δουλείᾳ τῶν ἀνθρώπων τί τοῦτο; τ' τοῦτο. τοῦ ἐξαγαγεῖν ἄρτον ἐκ τῆς γῆς· καὶ ἵν᾽ οἶνος εὐ φραίνῃ καρδίαν ἀνθρώπου, καὶ ἱλαρύνηται πρόσωπον ἐν ἐλαίῳ, καὶ ἄρτος στηρίζῃ καρδίαν ἀνθρώπου. Εἰ δὲ καὶ τοῖς ἀγριωτάτοις τῶν ζώων τροφὰς κατε σκεύασεν, οὐδὲν θαυμαστόν· καὶ ταῦτα γὰρ τὰ ζῶα καὶ ἄλλοι τῶν φιλοσοφησάντων εἰρήκασι γυμνασίου ἕνεκεν γεγονέναι τῷ λογικῷ ζώῳ. Φησὶ δέ που τῶν καθ' ἡμᾶς τις σοφῶν· . Μὴ εἴπῃς, τί τοῦτο, ἢ εἰς τί τοῦτο (73); πάντα γὰρ εἰς χρείαν αὐτῶν ἔκτισται. Καὶ μὴ εἴπῃς, τί τοῦτο, ἢ εἰς τί τοῦτο ; πάντα γὰρ ἐν καιρῷ αὐτῶν ζητηθήσεται. » Ἐξῆς τούτοις ὁ Κέλσος, θέλων μὴ μᾶλλον ἡμῖν τὴν Πρόνοιαν πεποιηκέναι τὰ φυόμενα ἐπὶ γῆς ἢ τοῖς τῶν ζώων ἀγριωτάτοις, φησίν· « Ἡμεῖς μέν γε κάμνοντες καὶ προσταλαιπωροῦντες, μόλις καὶ ἐπι πόνως τρεφόμεθα· τοῖς δ᾽ ἄσπαρτα καὶ ἀνήροτα πάντα φύονται (74)· ο οὐχ ὁρῶν, ὅτι πανταχοῦ τὴν ἀνθρωπίνην σύνεσιν γυμνάζεσθαι βουλόμενος ὁ Θεός, ἵνα μὴ μένῃ ἀργὴ καὶ ἀνεπινόητος τῶν τεχνῶν, πα ποίηκε τὸν ἄνθρωπον ἐπιδεῖ· ἵνα δι' αὐτὸ τὸ ἐπισ δεὲς (75) αὑτοῦ ἀναγκασθῇ εὑρεῖν τέχνας, τινὰς μὲν διὰ τὴν τροφὴν, ἄλλας δὲ διὰ τὴν σκέπην. Καὶ γὰρ κρεῖττον ἦν τοῖς μὴ μέλλουσι τὰ θεῖα ζητεῖν, καὶ φιλοσοφεῖν, τὸ ἀπορεῖν, ὑπὲρ τοῦ τῇ συνέσει χρή σασθαι πρὸς εὔρεσιν τεχνῶν, ἵπερ ἐκ τοῦ εὐπορεῖν πάντη τῆς συνέσεως ἀμελεῖν. Η τῶν κατὰ τὸν βίον γοῦν χρειῶν ἀπορία συνέστησε τοῦτο μὲν γεωργικήν, τοῦτο δὲ ἀμπελουργικὴν (76), τοῦτο δὲ τὰς περὶ τοὺς κήπους τέχνας, τοῦτο δὲ τεκτονικὴν καὶ χαλκευτικὴν, ποιητικὰς ἐργαλείων ταῖς ὑπηρετουμέναις τέχναις τὰ πρὸς τροφήν. Ἡ δὲ τῆς σκέπης ἀπορία τοῦτο μὲν ὑφαντικήν, τὴν μετὰ τὴν ξαντικὴν, καὶ τὴν νηστι κὴν εἰσήγαγε · τοῦτο δὲ οἰκοδομικήν· καὶ οὕτως ἀνα- 6έβηκεν ἡ σύνεσις καὶ ἐπὶ τὴν ἀρχιτεκτονικήν. Η δὲ τῶν χρειῶν ἔνδεια πεποίηκε καὶ τὰ ἐν ἑτέροις τα τοις γεννώμενα (77) φέρεσθαι διὰ ναυτικῆς καὶ κυ βερνητικῆς πρὸς τοὺς μὴ ἔχοντας ἐκεῖνα· ὥστε καὶ τούτων ἕνεκεν θαυμάσαι τις ἂν τὴν Πρόνοιαν, συμφε ρόντως παρὰ τὰ ἄλογα ζῶα ἐνδεὲς ποιήσασαν τὸ λο γικόν. Τὰ μὲν γὰρ ἄλογα ἑτοίμην ἔχει τὴν τροφὴν, ἅτε οὐδ᾽ ἀφορμὴν πρὸς τέχνας ἔχοντα. Καὶ φυσικὴν δ' ἔχει τὴν σκέπην. Τετρίχωται γάρ, ἢ ἑπτέρωται, ἢ πεφολίδωται, ἢ ἐστράκωται. Καὶ ταῦτα δὲ πρὸς ἀπολογίαν ἡμῖν λελέχθω τῆς φασκούσης λέξεως παρὰ τῷ Κέλσῳ· « Ἡμεῖς μὲν κάμνοντες καὶ προσταλαι πωροῦντες μόλις τρεφόμεθα· τοῖς δ᾽ ἄσπαρτα καὶ ἀνήροτα πάντα φύονται. » · Ἑξῆς δὲ τούτοις ἐπιλαθόμενος, ὅτι τὸ προκείμε νον αὐτῷ ἐστιν Ἰουδαίων καὶ Χριστιανῶν κατηγορεῖν, ἑαυτῷ ἀνθυποφέρει Εὐριπίδειον (78) λόγον ιαμβείον, ἐναντιούμενον αὐτοῦ τῇ γνώμῃ· καὶ ὁμόσε χωρήσας τῷ λελεγμένῳ, κατηγορεῖ ὡς κακῶς εἰρημένου. Έχει δ' οὕτως ἡ τοῦ Κέλσου λέξις· « Εἰ δὲ καὶ τὸ Εὐριπί δειον ἐρεῖς, ὅτι Ηλιος μὲν νύξ τε δουλεύει βροτοῖς· ORIGENIS jiss tis et herbam servituti hominum, ut educat panem de terra et vinum lætificet cor hominis; ut exhi- laret faciem in oleo, et panis cor hominis confr- met “. » Neque mirum est Deum etiam ferocissi mis animalium alimenta præbuisse. Fuerunt enim philosophi qui dicerent illa animalia nata esse ut animali rationis participi materia exercitationis essent. Et unius e nostris sapientibus dictuni est : • Ne dixeris : Quid hoc, aut quorsum hoc ? omnia enim ad illorum usum creata sunt. Et ne dixeris: Quid istud, aut quorsum istud? omnia enim in tempore suo quærentur *º. › videntiam fecisse quæ nascuntur e terra, quam ferocissimis animalium : « Nos certe, inquit,magna B molestia, magnis laboribus sudoribusque victum quærimus; animalibus autem, nulla semente, tellus inarata fert omnia. At non videt Deum voluisse undecunque præberi solertiæ humanæ exercendæ materiem, ut ne illa otiosa et artium imperita re- maneret; atque ea causa hominem creasse indigen- tem, ut penuria ipsa cogeretur artes invenire, alias ad victum, alias ad vestitum necessarias. Etenim iis, qui nec ad divina mysteria, nec ad philosophiam animum adjuncturi erant, satius fuit egere, ut ad extundendas artes solertiam adhiberent, quam omn- nibus bonis affluere, neglecta solertia. Atque etiam ex hac rerum vitæ utilium inopia natæ sunt agri- cultura, viuitoria, olitoria, lignaria et aeraria, in- strumentorum artifices, iis necessariorum artibus, quæ quærendo victui inserviunt. Item tegmentorum inopia texendi, carminandi, nendique artes intulit. Hinc etiam cæmentarii, qui crescente sensim so- lertia regulas architectonices excogitarunt. Huic eidem commoditatum penuriæ debemus nauticarum rerum scientiam, qua fit, ut quæ in quibusdam re- gionibus nascuntur, ad alias transportentur quæ eadem non habent. Ex quibus omnibus mirari su- bit Providentiam quæ præ animantibus ra- tionis expertibus ratione præditum egenum creavit. Nam illis paratus pastus, quia ad artes minime ido- nea sunt. Natura quoque leguntur, aliæ villis ve- stitæ, aliæ plunis, aliæ coriis, aliæ squamis obdu- ctæ sunt. Atque hæc nobis dicta fuerint contra ista Celsi verba : « Nos quidem molestia, labore, sudo ribus victum quærimus; animantibus autem, nulla semnente, tellus inarata fert omnia. , et Christianos incusare, sibi ipse carmen Euripidis objicit suæ opinioni adversum, illudque impugnans, ut prave dictum reprehendit. Celsi verba sunt hæc: • Quod si mihi opposueris istud Euripidis : Sol, nor, uterque serviunt mortalibus: ts Psal. cui, 14, 15, 16. Eccli. xxxix, 22, 26. apud Hoeschelium et Spencerumn utrobi- que desideratur prius C D soy Google Digitized by 76. Deinde Celsus, volens non magis nobis Pro- 77. Tum ille oblitus propositum sibi esse Judæos (75) Philocalia hic et paulo post, τί τοῦτο ἢ εἰς (74) Philoc., φύεται. (75) Philoc., τὸ ἐνδεές. (76) Omittit Philocalia τοῦτο δὲ ἀμπελουργικήν. (77) Philoc., γενόμενα. (78) Εὐριπίδειον. Vide hujus libri num. 30.
Ἀλλ’ ἄτοπον τὸν ἀπ’ οὐρανοῦ βλέποντα τὰ ἐπὶ γῆς ἐνορᾶν μὲν θέλειν σώμασιν ἀνθρώπων καὶ μυρμήκων ἀπὸ τοσούτου διαστήματος, μὴ πολὺ δὲ μᾶλλον βλέπειν ἡγεμονικῶν φύσεις καὶ πηγὴν ὁρμῶν λογικὴν ἢ ἄλογον. Εἰ δ’ ἅπαξ βλέπει τὴν πασῶν ὁρμῶν πηγήν, δῆλον ὅτι καὶ τὴν διαφορὰν ἴδοι ἂν καὶ τὴν ὑπεροχὴν τοῦ ἀνθρώπου οὐ μόνον παρὰ τοὺς μύρμηκας ἀλλὰ καὶ παρὰ τοὺς ἐλέφαντας. Ὁ γὰρ βλέπων ἀπ’ οὐρανοῦ ἐν μὲν τοῖς ἀλόγοις, κἂν μεγάλα ᾖ αὐτῶν τὰ σώματα, οὐκ ἄλλην ὄψεται ἀρχὴν ἢ τήν, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, ἀλογίαν· ἐν δὲ τοῖς λογικοῖς λόγον τὸν κοινὸν ἀνθρώπων πρὸς τὰ θεῖα καὶ ἐπουράνια τάχα δὲ καὶ αὐτὸν τὸν ἐπὶ πᾶσι θεόν, διὸ καὶ κατ’ εἰκόνα γεγονέναι ὠνόμασται τοῦ θεοῦ· εἰκὼν γὰρ τοῦ ἐπὶ πᾶσι θεοῦ ὁ λόγος ἐστὶν αὐτοῦ. Ἑξῆς δὲ τούτοις ὡσπερεὶ ἐπὶ πλεῖον καταβιβάσαι ἀγωνιζόμενος τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος καὶ ἐξομοιῶσαι τοῖς ἀλόγοις καὶ μηδὲν ὅ τι καταλιπεῖν θέλων τῶν ἐν τοῖς ἀλόγοις ἱστορουμένων ἐμφαινόντων τὸ μεῖζον, καὶ τὰ τῆς γοητείας φησὶν εἶναι καὶ ἔν τισι τῶν ἀλόγων· ὡς μηδ’ ἐπὶ τούτῳ τοὺς ἀνθρώπους ἐξαιρέτως σεμνύνεσθαι μηδὲ θέλειν ἔχειν τὴν πρὸς τὰ ἄλογα ὑπεροχήν· καί φησι ταῦτα·
Α τοῖς κτήνεσι, καὶ χλόην τῇ δουλείᾳ τῶν ἀνθρώπων τί τοῦτο; τ' τοῦτο. τοῦ ἐξαγαγεῖν ἄρτον ἐκ τῆς γῆς· καὶ ἵν᾽ οἶνος εὐ φραίνῃ καρδίαν ἀνθρώπου, καὶ ἱλαρύνηται πρόσωπον ἐν ἐλαίῳ, καὶ ἄρτος στηρίζῃ καρδίαν ἀνθρώπου. Εἰ δὲ καὶ τοῖς ἀγριωτάτοις τῶν ζώων τροφὰς κατε σκεύασεν, οὐδὲν θαυμαστόν· καὶ ταῦτα γὰρ τὰ ζῶα καὶ ἄλλοι τῶν φιλοσοφησάντων εἰρήκασι γυμνασίου ἕνεκεν γεγονέναι τῷ λογικῷ ζώῳ. Φησὶ δέ που τῶν καθ' ἡμᾶς τις σοφῶν· . Μὴ εἴπῃς, τί τοῦτο, ἢ εἰς τί τοῦτο (73); πάντα γὰρ εἰς χρείαν αὐτῶν ἔκτισται. Καὶ μὴ εἴπῃς, τί τοῦτο, ἢ εἰς τί τοῦτο ; πάντα γὰρ ἐν καιρῷ αὐτῶν ζητηθήσεται. » Ἐξῆς τούτοις ὁ Κέλσος, θέλων μὴ μᾶλλον ἡμῖν τὴν Πρόνοιαν πεποιηκέναι τὰ φυόμενα ἐπὶ γῆς ἢ τοῖς τῶν ζώων ἀγριωτάτοις, φησίν· « Ἡμεῖς μέν γε κάμνοντες καὶ προσταλαιπωροῦντες, μόλις καὶ ἐπι πόνως τρεφόμεθα· τοῖς δ᾽ ἄσπαρτα καὶ ἀνήροτα πάντα φύονται (74)· ο οὐχ ὁρῶν, ὅτι πανταχοῦ τὴν ἀνθρωπίνην σύνεσιν γυμνάζεσθαι βουλόμενος ὁ Θεός, ἵνα μὴ μένῃ ἀργὴ καὶ ἀνεπινόητος τῶν τεχνῶν, πα ποίηκε τὸν ἄνθρωπον ἐπιδεῖ· ἵνα δι' αὐτὸ τὸ ἐπισ δεὲς (75) αὑτοῦ ἀναγκασθῇ εὑρεῖν τέχνας, τινὰς μὲν διὰ τὴν τροφὴν, ἄλλας δὲ διὰ τὴν σκέπην. Καὶ γὰρ κρεῖττον ἦν τοῖς μὴ μέλλουσι τὰ θεῖα ζητεῖν, καὶ φιλοσοφεῖν, τὸ ἀπορεῖν, ὑπὲρ τοῦ τῇ συνέσει χρή σασθαι πρὸς εὔρεσιν τεχνῶν, ἵπερ ἐκ τοῦ εὐπορεῖν πάντη τῆς συνέσεως ἀμελεῖν. Η τῶν κατὰ τὸν βίον γοῦν χρειῶν ἀπορία συνέστησε τοῦτο μὲν γεωργικήν, τοῦτο δὲ ἀμπελουργικὴν (76), τοῦτο δὲ τὰς περὶ τοὺς κήπους τέχνας, τοῦτο δὲ τεκτονικὴν καὶ χαλκευτικὴν, ποιητικὰς ἐργαλείων ταῖς ὑπηρετουμέναις τέχναις τὰ πρὸς τροφήν. Ἡ δὲ τῆς σκέπης ἀπορία τοῦτο μὲν ὑφαντικήν, τὴν μετὰ τὴν ξαντικὴν, καὶ τὴν νηστι κὴν εἰσήγαγε · τοῦτο δὲ οἰκοδομικήν· καὶ οὕτως ἀνα- 6έβηκεν ἡ σύνεσις καὶ ἐπὶ τὴν ἀρχιτεκτονικήν. Η δὲ τῶν χρειῶν ἔνδεια πεποίηκε καὶ τὰ ἐν ἑτέροις τα τοις γεννώμενα (77) φέρεσθαι διὰ ναυτικῆς καὶ κυ βερνητικῆς πρὸς τοὺς μὴ ἔχοντας ἐκεῖνα· ὥστε καὶ τούτων ἕνεκεν θαυμάσαι τις ἂν τὴν Πρόνοιαν, συμφε ρόντως παρὰ τὰ ἄλογα ζῶα ἐνδεὲς ποιήσασαν τὸ λο γικόν. Τὰ μὲν γὰρ ἄλογα ἑτοίμην ἔχει τὴν τροφὴν, ἅτε οὐδ᾽ ἀφορμὴν πρὸς τέχνας ἔχοντα. Καὶ φυσικὴν δ' ἔχει τὴν σκέπην. Τετρίχωται γάρ, ἢ ἑπτέρωται, ἢ πεφολίδωται, ἢ ἐστράκωται. Καὶ ταῦτα δὲ πρὸς ἀπολογίαν ἡμῖν λελέχθω τῆς φασκούσης λέξεως παρὰ τῷ Κέλσῳ· « Ἡμεῖς μὲν κάμνοντες καὶ προσταλαι πωροῦντες μόλις τρεφόμεθα· τοῖς δ᾽ ἄσπαρτα καὶ ἀνήροτα πάντα φύονται. » · Ἑξῆς δὲ τούτοις ἐπιλαθόμενος, ὅτι τὸ προκείμε νον αὐτῷ ἐστιν Ἰουδαίων καὶ Χριστιανῶν κατηγορεῖν, ἑαυτῷ ἀνθυποφέρει Εὐριπίδειον (78) λόγον ιαμβείον, ἐναντιούμενον αὐτοῦ τῇ γνώμῃ· καὶ ὁμόσε χωρήσας τῷ λελεγμένῳ, κατηγορεῖ ὡς κακῶς εἰρημένου. Έχει δ' οὕτως ἡ τοῦ Κέλσου λέξις· « Εἰ δὲ καὶ τὸ Εὐριπί δειον ἐρεῖς, ὅτι Ηλιος μὲν νύξ τε δουλεύει βροτοῖς· ORIGENIS jiss tis et herbam servituti hominum, ut educat panem de terra et vinum lætificet cor hominis; ut exhi- laret faciem in oleo, et panis cor hominis confr- met “. » Neque mirum est Deum etiam ferocissi mis animalium alimenta præbuisse. Fuerunt enim philosophi qui dicerent illa animalia nata esse ut animali rationis participi materia exercitationis essent. Et unius e nostris sapientibus dictuni est : • Ne dixeris : Quid hoc, aut quorsum hoc ? omnia enim ad illorum usum creata sunt. Et ne dixeris: Quid istud, aut quorsum istud? omnia enim in tempore suo quærentur *º. › videntiam fecisse quæ nascuntur e terra, quam ferocissimis animalium : « Nos certe, inquit,magna B molestia, magnis laboribus sudoribusque victum quærimus; animalibus autem, nulla semente, tellus inarata fert omnia. At non videt Deum voluisse undecunque præberi solertiæ humanæ exercendæ materiem, ut ne illa otiosa et artium imperita re- maneret; atque ea causa hominem creasse indigen- tem, ut penuria ipsa cogeretur artes invenire, alias ad victum, alias ad vestitum necessarias. Etenim iis, qui nec ad divina mysteria, nec ad philosophiam animum adjuncturi erant, satius fuit egere, ut ad extundendas artes solertiam adhiberent, quam omn- nibus bonis affluere, neglecta solertia. Atque etiam ex hac rerum vitæ utilium inopia natæ sunt agri- cultura, viuitoria, olitoria, lignaria et aeraria, in- strumentorum artifices, iis necessariorum artibus, quæ quærendo victui inserviunt. Item tegmentorum inopia texendi, carminandi, nendique artes intulit. Hinc etiam cæmentarii, qui crescente sensim so- lertia regulas architectonices excogitarunt. Huic eidem commoditatum penuriæ debemus nauticarum rerum scientiam, qua fit, ut quæ in quibusdam re- gionibus nascuntur, ad alias transportentur quæ eadem non habent. Ex quibus omnibus mirari su- bit Providentiam quæ præ animantibus ra- tionis expertibus ratione præditum egenum creavit. Nam illis paratus pastus, quia ad artes minime ido- nea sunt. Natura quoque leguntur, aliæ villis ve- stitæ, aliæ plunis, aliæ coriis, aliæ squamis obdu- ctæ sunt. Atque hæc nobis dicta fuerint contra ista Celsi verba : « Nos quidem molestia, labore, sudo ribus victum quærimus; animantibus autem, nulla semnente, tellus inarata fert omnia. , et Christianos incusare, sibi ipse carmen Euripidis objicit suæ opinioni adversum, illudque impugnans, ut prave dictum reprehendit. Celsi verba sunt hæc: • Quod si mihi opposueris istud Euripidis : Sol, nor, uterque serviunt mortalibus: ts Psal. cui, 14, 15, 16. Eccli. xxxix, 22, 26. apud Hoeschelium et Spencerumn utrobi- que desideratur prius C D soy Google Digitized by 76. Deinde Celsus, volens non magis nobis Pro- 77. Tum ille oblitus propositum sibi esse Judæos (75) Philocalia hic et paulo post, τί τοῦτο ἢ εἰς (74) Philoc., φύεται. (75) Philoc., τὸ ἐνδεές. (76) Omittit Philocalia τοῦτο δὲ ἀμπελουργικήν. (77) Philoc., γενόμενα. (78) Εὐριπίδειον. Vide hujus libri num. 30.
PG 11:1161Εἰ δέ τι καὶ ἐπὶ γοητείᾳ φρονοῦσιν ἄνθρωποι, ἤδη καὶ κατὰ τοῦτο σοφώτεροι ὄφεις καὶ ἀετοί· πολλὰ γοῦν ἴσασιν ἀλεξιφάρμακα καὶ ἀλεξίκακα καὶ δὴ καὶ λίθων τινῶν δυνάμεις ἐπὶ σωτηρίᾳ τῶν νεοσσῶν, οἷς ἂν ἐπιτύχωσιν ἄνθρωποι, θαυμαστόν τι κτῆμα ἔχειν νομίζουσι. Καὶ πρῶτόν γε οὐκ οἶδ’ ὅπως τὴν τῶν ζῴων περὶ τὰ φυσικὰ ἀλεξιφάρμακα εἴτε ἐμπειρίαν εἴτε φυσικήν τινα κατάληψιν γοητείαν ὠνόμασεν· ἐπ’ ἄλλου γὰρ τέτριπται τὸ τῆς γοητείας τάσσεσθαι ὄνομα· εἰ μὴ ἄρα λεληθότως διαβάλλειν βούλεται ὡς ἐπικούρειος πᾶσαν τὴν τῶν τοιούτων χρῆσιν ὡς ἐν ἐπαγγελίᾳ γοήτων κειμένην. Πλὴν ἀλλὰ δεδόσθω αὐτῷ τὸ τοὺς ἀνθρώπους φρονεῖν ἐπὶ τῇ τούτων γνώσει μέγα, εἴτε γόητας ὄντας εἴτε καὶ μή· πῶς ὅτι σοφώτεροι κατὰ τοῦτο ἀνθρώπων εἰσὶν ὄφεις τῷ μαράθῳ εἰς ὀξυωπίαν καὶ ταχυτῆτα κινήσεως χρώμενοι, μόνον τοῦτο φυσικὸν οὐκ ἐξ ἐπιλογισμοῦ καταλαμβάνοντες ἀλλ’ ἐκ κατασκευῆς; Ἄνθρωποι δὲ οὐκ ἀπὸ ψιλῆς φύσεως ἐπὶ τὸ τοιοῦτον ὁμοίως ὄφεσιν ἔρχονται· ἀλλὰ πῇ μὲν ἐκ πείρας πῇ δ’ ἐκ λόγου, ἔσθ’ ὅτε δ’ ἐξ ἐπιλογισμοῦ καὶ κατ’ ἐπιστήμην.
τί μᾶλλον ἡμῖν ἢ τοῖς μύρμηξι καὶ ταῖς μυίαις; Καὶ γὰρ ἐκείνοις ἡ μὲν νὺξ γίνεται πρὸς ἀνάπαυσιν, ἡ δὲ ἡμέρα πρὸς τὸ ὁρᾷν τε καὶ ἐνεργεῖν. » Σαφὲς δῆ, ὅτι οὐ μόνον Ἰουδαίων καὶ Χριστιανῶν τινες είν ρήκασιν ἡμῖν δουλεύειν ἥλιον καὶ τὰ ἐν οὐρανῷ, ἀλλὰ καὶ ὁ κατά τινας Σκηνικός φιλόσοφος (79), καὶ φυ οιολογίας τῆς · Αναξαγόρου γενόμενος ἀκροατής ὅστις ἀπὸ ἑνὸς λογικοῦ τοῦ ἀνθρώπου συνεκδοχικώς πᾶσι τοῖς λογικοῖς τεταγμένα (80) ἐν τῷ παντί φησι δουλεύειν, δηλούμενα πάλιν συνεκδοχικῶς ἐκ τοῦ· Ήλιος μὲν νύξ τε δουλεύει βροτοῖς. Η τάχα καὶ ὁ τραγικὸς ἀπὸ τοῦ ποιοῦντος τὴν ἡμέ ραν ἡλίου ὠνόμασε τὴν ἡμέραν, διδάσκων, ὅτι τὰ μάλιστα χρήζοντα ἡμέρας καὶ νυκτὸς τὰ ὑπὸ σελή- Β νην ἐστί· καὶ οὐχ οὕτως ἄλλα, ὡς τὰ ἐπὶ γῆς (81). Ημέρα οὖν καὶ νύξ δουλεύει βροτοῖς, γενόμεναι διὰ τὰ λογικά. Εἰ δὲ παραπολαύουσι μύρμηκες καὶ μυῖαι, ἐνεργοῦντες μὲν ἡμέρας, νυκτὸς δὲ διαναπαυόμενοι, τῶν δι' ἀνθρώπους γεγενημένων· οὐχὶ καὶ διὰ μύρο μηκας καὶ μυίας λεκτέον ἡμέραν γίνεσθαι καὶ νύκτα· οὐδὲ δι᾽ οὐδὲν, ἀλλὰ κατὰ Πρόνοιαν, ἀνθρώπων ἕνεκεν, ταῦτα χρὴ νομίζειν γεγονέναι. Ἐξῆς δὲ τούτοις (82) ἑαυτῷ ἀνθυποφέρει τὰ ὡς ὑπὲρ ἀνθρώπων λεγόμενα, ὅτι δι' αὐτοὺς τὰ ἄλογα ζῶα δεδημιούργηται, καί φησιν, ὅτι, « Εἴ τις ἡμᾶς λέγοι ἄρχοντας τῶν ζώων, ἐπεὶ ἡμεῖς τὰ ἄλλα ζῶα θηρῶμέν (83) τε καὶ δαινύμεθα· φήσομεν, ὅτι Τί δ' οὐχὶ μᾶλλον (84) ἡμεῖς δι᾿ ἐκεῖνα γεγόναμεν, ἐπεὶ ἐκεῖνα θηρᾶται ἡμᾶς καὶ ἐσθίει; ᾿Αλλὰ καὶ ἡμῖν μὲν ἀρχύων καὶ ὅπλων δεῖ, καὶ ἀνθρώπων πλειόνων βοη- θῶν, καὶ κυνῶν, κατὰ τῶν θηρευομένων· ἐκείνοις δ' αὐτίκα καὶ καθ᾽ αὐτὰ ἡ φύσις ὅπλα δέδωκεν, εὐχερῶς ἡμᾶς ὑπάγουσα ἐκείνοις. » Καὶ ἐνταῦθα δὲ ὁρᾷς, τίνα τρόπον ἡ σύνεσις μέγα βοήθημα ἡμῖν δέδοται, καὶ παν- τὸς ὅπλου κρεῖττον, οὗ δοκεῖ ἔχειν τὰ θηρία. Ἡμεῖς γοῦν οἱ πολλῷ τῷ σώματι τῶν ζώων (85) ἀσθενέστεροι, τινῶν δὲ καὶ εἰς ὑπερβολὴν βραχύτεροι, κρατούμεν διὰ τὴν σύνεσιν τῶν θηρίων, καὶ τοὺς τηλικούτους ἐλέφαντας θηρεύομεν, τὰ μὲν πεφυκότα τιθασσεύε- σθαι ὑποτάσσοντες τῇ ἡμετέρᾳ ἡμερότητι· κατὰ δὲ τῶν μὴ πεφυκότων, ἢ μὴ δοκούντων ἡμῖν χρείαν παρ ἔχειν ἐκ τῆς τιθασσείας, οὕτω μετὰ τῆς ἡμετέρας ἱστάμεθα ἀσφαλείας, ὥστε, ὅτε μὲν βουλόμεθα, ἔχου μεν τα τηλικαῦτα θηρία κατακεκλεισμένα· ὅτε δὲ χρήζομεν τροφῆς τῆς ἀπὸ τῶν σωμάτων αὐτῶν, οὐ τως αὐτὰ ἀναιροῦμεν, ὡς καὶ τὰ μὴ ἄγρια τῶν ζώων. Δοῦλα οὖν πάντα τοῦ λογικοῦ ζώου καὶ τῆς φυσικῆς αὐτοῦ συνέσεως κατεσκεύασεν ὁ δημιουργός. Καὶ εἰς ὁ ἐπὶ τῆς σκηνῆς φιλόσοφος. Εὐριπίδ.: Διήκουσε δὲ καὶ ᾿Αναξαγόρου του Κλαζο μενίου. ήλιος μὲν νύξ τε δουλεύει βροτοῖς. δουλεύει βροτοῖς. -- ἀλλὰ ὡς τὰ ἐπὶ γῆς. μιούργηται, ἐπεὶ ἡμεῖς τὰ ἄλογα θηρῶμεν. CONTRA CELSUM LIB. IV. A cur nobis magis, quam formicis et muscis? Nam et illis nox quiescendi tempus est, et dies exoritur ad videndum et operandum. › Hinc patet hanc sen- tentiam, solem aliaque corpora nobis servire, non quorumdam duntaxat esse Judæorum et Christia- norum, sed etiam illius, quem quidam vocant Thea- tri philosophum, quique physicam ab Anaxagora doctus fuerat. Is autem cum ait homini res hujus universi servire, parte pro toto sumpta, omnes na- turas rationis participes intelligit; quemadmodum eodem dictionis ornatu res hujus universi signiß- cat cum ait : Sol, nox, uterque serviunt mortalibus. Fortasse etiam tragicus ille poeta solis voce diem designavit, quia sol diem efficit; ut indicaret die ac nocte maxime opus habere quæ sub luna sunt; C D ab Athenæo et Clemente Alexandrino, Stromat. v, vocatur Suidas in uti conjicit Guietus. Infra codex Jolianus, In antea editis deest, cætera non æque ac ea quæ sunt in terra. Dies igi- tur et nox mortalibus serviunt, uterque factus propter naturas ratione præditas. Si autem uterque propter homines creatus prodest formicis et muscis, quæ per diem laborant noctuque conquiescunt : non idcirco dicere oportet formicarum et musca- rum causa facta esse diem ac noctem, aut in iis creandis alio spectasse Providentiam homines. quam ad citur, bruta nempe animalia illorum causa esse fa- cta, et ait: ‹ Si quis nos reges animantium esse dicat, quod eis in venando captis epulas instruimus, respondebo Cur non potius nos propter illas nati sumus, quandoquidem illæ nos et venantur et de- vorant? Præsertim cum contra illas nobis retibus, armis, complurium hominum auxilio, canibus opus sit ; illis autem sponte natura arma dederit, quibus nos sibi facili negotio subjiciant. » Atque hinc vides industriam nobis esse magnum auxilium, id- que præstantius armis quæ feris inesse videntur. Et quidem, etiamsi viribus corporis nos multo supe rent animantes, et quibusdam magnitudine immen- sum cedamus, illas tamen in nostram potestatem nostra redigit ratio atque solertia. Elephantes cor- poris mole tantos venando nanciscimur; quæ cicu- rari possunt, eas nostra mansuetudine nobis sub- dimus. Quæ mansuefieri nequeunt, aut mansuefactæ nulli nobis usui essent, ita nos ab illis securos reddimus, ut illas, quando lubet, inclusas retinea- mus; cum autem illarum corporibus ad vescendum opus est, æque facile illas occidimus ac domesticas. Animalis igitur ratione præditi naturali solertiæ Conditor omnia animalia subdidit. Atque hinc est quod canibus exempli causa ad gregdm, armentorum, supplentur e Philocalia. (79) Σκηνικός φιλόσοφος. Euripides nempe qui (80) Τεταγμένα. Scribendlum forte τὰ τεταγμένα, 78. Deinde sibi objicit quod pro hominibus di- (81) Vitiose in antea editis legitur, καὶ οὐχ οὕτως, (82) Ἐξῆς δὲ τούτοις, etc., usque ad ista, δεδη- (85) Eadem Philocalin, ἄρχοντας τῶν ἀλόγων, (84) Harschelius et Spencerus, ὅτι οὐχὶ μᾶλλον. (85) Philocalia, θηριών.
Ὡς εἰ καὶ ἀετοὶ πρὸς σωτηρίαν τῶν ἐν τῇ καλίᾳ νεοσσῶν τὸν λεγόμενον ἀετίτην λίθον εὑρόντες φέρουσιν ἐπ’ αὐτήν, πόθεν ὅτι σοφοὶ ἀετοὶ καὶ τῶν ἀνθρώπων σοφώτεροι, τῶν ἐκ πείρας τὸ τοῖς ἀετοῖς δοθὲν φυσικὸν βοήθημα εὑρόντων διὰ τὸν λογισμὸν καὶ μετὰ νοῦ χρησαμένων; Ἔστω δὲ καὶ ἄλλα ὑπὸ τῶν ζῴων γινώσκεσθαι ἀλεξιφάρμακα, τί οὖν τοῦτο πρὸς τὸ μὴ φύσιν ἀλλὰ λόγον εἶναι τὸν εὑρίσκοντα ταῦτα ἐν τοῖς ζῴοις; Εἰ μὲν γὰρ λόγος ἦν ὁ εὑρίσκων, οὐκ ἂν ἀποτεταγμένως τόδε τι μόνον εὑρίσκετο ἐν ὄφεσιν, ἔστω καὶ δεύτερον καὶ τρίτον, καὶ ἄλλο τι ἐν ἀετῷ καὶ οὕτως ἐν τοῖς λοιποῖς ζῴοις, ἀλλὰ τοσαῦτα ἄν, ὅσα καὶ ἐν ἀνθρώποις· νυνὶ δὲ φανερὸν ἐκ τοῦ ἀποτεταγμένως πρός τινα ἑκάστου φύσιν ζῴου νενευκέναι βοηθήματα ὅτι οὐ σοφία οὐδὲ λόγος ἐστὶν ἐν αὐτοῖς ἀλλά τις φυσικὴ πρὸς τὰ τοιάδε σωτηρίας ἕνεκεν τῶν ζῴων κατασκευή, ὑπὸ τοῦ λόγου γεγενημένη. Καίτοι γε εἰ ἐβουλόμην ὁμόσε χωρεῖν τῷ Κέλσῳ κατὰ ταῦτα, ἐχρησάμην ἂν Σολομῶντος λέξει ἀπὸ τῶν Παροιμιῶν οὕτως ἐχούσῃ· Τέσσαρα δ’ ἐστὶν ἐλάχιστα ἐπὶ τῆς γῆς, ταῦτα δέ ἐστι σοφώτερα τῶν σοφῶν· οἱ μύρμηκες, οἷς μὴ ἔστιν ἰσχύς, οἳ ἑτοιμάζονται ἐν θέρει τὴν τροφήν·
τί μᾶλλον ἡμῖν ἢ τοῖς μύρμηξι καὶ ταῖς μυίαις; Καὶ γὰρ ἐκείνοις ἡ μὲν νὺξ γίνεται πρὸς ἀνάπαυσιν, ἡ δὲ ἡμέρα πρὸς τὸ ὁρᾷν τε καὶ ἐνεργεῖν. » Σαφὲς δῆ, ὅτι οὐ μόνον Ἰουδαίων καὶ Χριστιανῶν τινες είν ρήκασιν ἡμῖν δουλεύειν ἥλιον καὶ τὰ ἐν οὐρανῷ, ἀλλὰ καὶ ὁ κατά τινας Σκηνικός φιλόσοφος (79), καὶ φυ οιολογίας τῆς · Αναξαγόρου γενόμενος ἀκροατής ὅστις ἀπὸ ἑνὸς λογικοῦ τοῦ ἀνθρώπου συνεκδοχικώς πᾶσι τοῖς λογικοῖς τεταγμένα (80) ἐν τῷ παντί φησι δουλεύειν, δηλούμενα πάλιν συνεκδοχικῶς ἐκ τοῦ· Ήλιος μὲν νύξ τε δουλεύει βροτοῖς. Η τάχα καὶ ὁ τραγικὸς ἀπὸ τοῦ ποιοῦντος τὴν ἡμέ ραν ἡλίου ὠνόμασε τὴν ἡμέραν, διδάσκων, ὅτι τὰ μάλιστα χρήζοντα ἡμέρας καὶ νυκτὸς τὰ ὑπὸ σελή- Β νην ἐστί· καὶ οὐχ οὕτως ἄλλα, ὡς τὰ ἐπὶ γῆς (81). Ημέρα οὖν καὶ νύξ δουλεύει βροτοῖς, γενόμεναι διὰ τὰ λογικά. Εἰ δὲ παραπολαύουσι μύρμηκες καὶ μυῖαι, ἐνεργοῦντες μὲν ἡμέρας, νυκτὸς δὲ διαναπαυόμενοι, τῶν δι' ἀνθρώπους γεγενημένων· οὐχὶ καὶ διὰ μύρο μηκας καὶ μυίας λεκτέον ἡμέραν γίνεσθαι καὶ νύκτα· οὐδὲ δι᾽ οὐδὲν, ἀλλὰ κατὰ Πρόνοιαν, ἀνθρώπων ἕνεκεν, ταῦτα χρὴ νομίζειν γεγονέναι. Ἐξῆς δὲ τούτοις (82) ἑαυτῷ ἀνθυποφέρει τὰ ὡς ὑπὲρ ἀνθρώπων λεγόμενα, ὅτι δι' αὐτοὺς τὰ ἄλογα ζῶα δεδημιούργηται, καί φησιν, ὅτι, « Εἴ τις ἡμᾶς λέγοι ἄρχοντας τῶν ζώων, ἐπεὶ ἡμεῖς τὰ ἄλλα ζῶα θηρῶμέν (83) τε καὶ δαινύμεθα· φήσομεν, ὅτι Τί δ' οὐχὶ μᾶλλον (84) ἡμεῖς δι᾿ ἐκεῖνα γεγόναμεν, ἐπεὶ ἐκεῖνα θηρᾶται ἡμᾶς καὶ ἐσθίει; ᾿Αλλὰ καὶ ἡμῖν μὲν ἀρχύων καὶ ὅπλων δεῖ, καὶ ἀνθρώπων πλειόνων βοη- θῶν, καὶ κυνῶν, κατὰ τῶν θηρευομένων· ἐκείνοις δ' αὐτίκα καὶ καθ᾽ αὐτὰ ἡ φύσις ὅπλα δέδωκεν, εὐχερῶς ἡμᾶς ὑπάγουσα ἐκείνοις. » Καὶ ἐνταῦθα δὲ ὁρᾷς, τίνα τρόπον ἡ σύνεσις μέγα βοήθημα ἡμῖν δέδοται, καὶ παν- τὸς ὅπλου κρεῖττον, οὗ δοκεῖ ἔχειν τὰ θηρία. Ἡμεῖς γοῦν οἱ πολλῷ τῷ σώματι τῶν ζώων (85) ἀσθενέστεροι, τινῶν δὲ καὶ εἰς ὑπερβολὴν βραχύτεροι, κρατούμεν διὰ τὴν σύνεσιν τῶν θηρίων, καὶ τοὺς τηλικούτους ἐλέφαντας θηρεύομεν, τὰ μὲν πεφυκότα τιθασσεύε- σθαι ὑποτάσσοντες τῇ ἡμετέρᾳ ἡμερότητι· κατὰ δὲ τῶν μὴ πεφυκότων, ἢ μὴ δοκούντων ἡμῖν χρείαν παρ ἔχειν ἐκ τῆς τιθασσείας, οὕτω μετὰ τῆς ἡμετέρας ἱστάμεθα ἀσφαλείας, ὥστε, ὅτε μὲν βουλόμεθα, ἔχου μεν τα τηλικαῦτα θηρία κατακεκλεισμένα· ὅτε δὲ χρήζομεν τροφῆς τῆς ἀπὸ τῶν σωμάτων αὐτῶν, οὐ τως αὐτὰ ἀναιροῦμεν, ὡς καὶ τὰ μὴ ἄγρια τῶν ζώων. Δοῦλα οὖν πάντα τοῦ λογικοῦ ζώου καὶ τῆς φυσικῆς αὐτοῦ συνέσεως κατεσκεύασεν ὁ δημιουργός. Καὶ εἰς ὁ ἐπὶ τῆς σκηνῆς φιλόσοφος. Εὐριπίδ.: Διήκουσε δὲ καὶ ᾿Αναξαγόρου του Κλαζο μενίου. ήλιος μὲν νύξ τε δουλεύει βροτοῖς. δουλεύει βροτοῖς. -- ἀλλὰ ὡς τὰ ἐπὶ γῆς. μιούργηται, ἐπεὶ ἡμεῖς τὰ ἄλογα θηρῶμεν. CONTRA CELSUM LIB. IV. A cur nobis magis, quam formicis et muscis? Nam et illis nox quiescendi tempus est, et dies exoritur ad videndum et operandum. › Hinc patet hanc sen- tentiam, solem aliaque corpora nobis servire, non quorumdam duntaxat esse Judæorum et Christia- norum, sed etiam illius, quem quidam vocant Thea- tri philosophum, quique physicam ab Anaxagora doctus fuerat. Is autem cum ait homini res hujus universi servire, parte pro toto sumpta, omnes na- turas rationis participes intelligit; quemadmodum eodem dictionis ornatu res hujus universi signiß- cat cum ait : Sol, nox, uterque serviunt mortalibus. Fortasse etiam tragicus ille poeta solis voce diem designavit, quia sol diem efficit; ut indicaret die ac nocte maxime opus habere quæ sub luna sunt; C D ab Athenæo et Clemente Alexandrino, Stromat. v, vocatur Suidas in uti conjicit Guietus. Infra codex Jolianus, In antea editis deest, cætera non æque ac ea quæ sunt in terra. Dies igi- tur et nox mortalibus serviunt, uterque factus propter naturas ratione præditas. Si autem uterque propter homines creatus prodest formicis et muscis, quæ per diem laborant noctuque conquiescunt : non idcirco dicere oportet formicarum et musca- rum causa facta esse diem ac noctem, aut in iis creandis alio spectasse Providentiam homines. quam ad citur, bruta nempe animalia illorum causa esse fa- cta, et ait: ‹ Si quis nos reges animantium esse dicat, quod eis in venando captis epulas instruimus, respondebo Cur non potius nos propter illas nati sumus, quandoquidem illæ nos et venantur et de- vorant? Præsertim cum contra illas nobis retibus, armis, complurium hominum auxilio, canibus opus sit ; illis autem sponte natura arma dederit, quibus nos sibi facili negotio subjiciant. » Atque hinc vides industriam nobis esse magnum auxilium, id- que præstantius armis quæ feris inesse videntur. Et quidem, etiamsi viribus corporis nos multo supe rent animantes, et quibusdam magnitudine immen- sum cedamus, illas tamen in nostram potestatem nostra redigit ratio atque solertia. Elephantes cor- poris mole tantos venando nanciscimur; quæ cicu- rari possunt, eas nostra mansuetudine nobis sub- dimus. Quæ mansuefieri nequeunt, aut mansuefactæ nulli nobis usui essent, ita nos ab illis securos reddimus, ut illas, quando lubet, inclusas retinea- mus; cum autem illarum corporibus ad vescendum opus est, æque facile illas occidimus ac domesticas. Animalis igitur ratione præditi naturali solertiæ Conditor omnia animalia subdidit. Atque hinc est quod canibus exempli causa ad gregdm, armentorum, supplentur e Philocalia. (79) Σκηνικός φιλόσοφος. Euripides nempe qui (80) Τεταγμένα. Scribendlum forte τὰ τεταγμένα, 78. Deinde sibi objicit quod pro hominibus di- (81) Vitiose in antea editis legitur, καὶ οὐχ οὕτως, (82) Ἐξῆς δὲ τούτοις, etc., usque ad ista, δεδη- (85) Eadem Philocalin, ἄρχοντας τῶν ἀλόγων, (84) Harschelius et Spencerus, ὅτι οὐχὶ μᾶλλον. (85) Philocalia, θηριών.
καὶ οἱ χοιρογρύλλιοι, ἔθνος οὐκ ἰσχυρόν, οἳ ἐποιήσαντο ἐν πέτραις τοὺς ἑαυτῶν οἴκους· ἀβασίλευτός ἐστιν ἡ ἀκρίς, καὶ στρατεύει ἀπὸ ἑνὸς κελεύσματος εὐτάκτως· καὶ ἀσκαλαβώτης χερσὶν ἐρειδόμενος καὶ εὐάλωτος ὢν οἰκεῖ ἐν ὀχυρώμασι βασιλέως. Ἀλλ’ οὐ συγχρῶμαι ὡς σαφέσι τοῖς ῥητοῖς, ἀκολούθως δὲ τῇ ἐπιγραφῇἐπιγέγραπται γὰρ τὸ βιβλίον Παροιμίαιζητῶ ταῦτα ὡς αἰνίγματα. Ἔθος γὰρ τοῖς ἀνδράσι τούτοις τὰ ἕτερον μέν τι αὐτόθεν δηλοῦντα ἕτερον δὲ ἐν ὑπονοίᾳ ἀπαγγέλλοντα διαιρεῖν εἰς εἴδη πολλά, ὧν ἓν εἶναι τὰς παροιμίας. Διὸ καὶ ἐν τοῖς εὐαγγελίοις ἡμῶν γέγραπται ὁ σωτὴρ ἡμῶν εἰρηκέναι· Ταῦτ’ ἐν παροιμίαις λελάληκα ὑμῖν· ἔρχεται ὥρα ὅτε οὐκέτι ἐν παροιμίαις λαλήσω ὑμῖν. Οὐχ οἱ αἰσθητοὶ τοίνυν μύρμηκες σοφώτεροι καὶ τῶν σοφῶν εἰσιν ἀλλ’ οἱ δηλούμενοι ὡς ἐν εἴδει παροιμιῶν. Οὕτω δὲ λεκτέον καὶ περὶ τῶν λοιπῶν ζῴων· ἀλλὰ πάνυ ἁπλούστατα νομίζει εἶναι καὶ ἰδιωτικὰ ὁ Κέλσος τὰ Ἰουδαίων καὶ Χριστιανῶν βιβλία καὶ οἴεται τοὺς ἀλληγοροῦντας αὐτὰ βιαζομένους τὸ βούλημα τῶν γραψάντων τοῦτο ποιεῖν. Ἐληλέγχθω οὖν καὶ διὰ τούτων ὁ Κέλσος μάτην ἡμᾶς διαβάλλων·
τί μᾶλλον ἡμῖν ἢ τοῖς μύρμηξι καὶ ταῖς μυίαις; Καὶ γὰρ ἐκείνοις ἡ μὲν νὺξ γίνεται πρὸς ἀνάπαυσιν, ἡ δὲ ἡμέρα πρὸς τὸ ὁρᾷν τε καὶ ἐνεργεῖν. » Σαφὲς δῆ, ὅτι οὐ μόνον Ἰουδαίων καὶ Χριστιανῶν τινες είν ρήκασιν ἡμῖν δουλεύειν ἥλιον καὶ τὰ ἐν οὐρανῷ, ἀλλὰ καὶ ὁ κατά τινας Σκηνικός φιλόσοφος (79), καὶ φυ οιολογίας τῆς · Αναξαγόρου γενόμενος ἀκροατής ὅστις ἀπὸ ἑνὸς λογικοῦ τοῦ ἀνθρώπου συνεκδοχικώς πᾶσι τοῖς λογικοῖς τεταγμένα (80) ἐν τῷ παντί φησι δουλεύειν, δηλούμενα πάλιν συνεκδοχικῶς ἐκ τοῦ· Ήλιος μὲν νύξ τε δουλεύει βροτοῖς. Η τάχα καὶ ὁ τραγικὸς ἀπὸ τοῦ ποιοῦντος τὴν ἡμέ ραν ἡλίου ὠνόμασε τὴν ἡμέραν, διδάσκων, ὅτι τὰ μάλιστα χρήζοντα ἡμέρας καὶ νυκτὸς τὰ ὑπὸ σελή- Β νην ἐστί· καὶ οὐχ οὕτως ἄλλα, ὡς τὰ ἐπὶ γῆς (81). Ημέρα οὖν καὶ νύξ δουλεύει βροτοῖς, γενόμεναι διὰ τὰ λογικά. Εἰ δὲ παραπολαύουσι μύρμηκες καὶ μυῖαι, ἐνεργοῦντες μὲν ἡμέρας, νυκτὸς δὲ διαναπαυόμενοι, τῶν δι' ἀνθρώπους γεγενημένων· οὐχὶ καὶ διὰ μύρο μηκας καὶ μυίας λεκτέον ἡμέραν γίνεσθαι καὶ νύκτα· οὐδὲ δι᾽ οὐδὲν, ἀλλὰ κατὰ Πρόνοιαν, ἀνθρώπων ἕνεκεν, ταῦτα χρὴ νομίζειν γεγονέναι. Ἐξῆς δὲ τούτοις (82) ἑαυτῷ ἀνθυποφέρει τὰ ὡς ὑπὲρ ἀνθρώπων λεγόμενα, ὅτι δι' αὐτοὺς τὰ ἄλογα ζῶα δεδημιούργηται, καί φησιν, ὅτι, « Εἴ τις ἡμᾶς λέγοι ἄρχοντας τῶν ζώων, ἐπεὶ ἡμεῖς τὰ ἄλλα ζῶα θηρῶμέν (83) τε καὶ δαινύμεθα· φήσομεν, ὅτι Τί δ' οὐχὶ μᾶλλον (84) ἡμεῖς δι᾿ ἐκεῖνα γεγόναμεν, ἐπεὶ ἐκεῖνα θηρᾶται ἡμᾶς καὶ ἐσθίει; ᾿Αλλὰ καὶ ἡμῖν μὲν ἀρχύων καὶ ὅπλων δεῖ, καὶ ἀνθρώπων πλειόνων βοη- θῶν, καὶ κυνῶν, κατὰ τῶν θηρευομένων· ἐκείνοις δ' αὐτίκα καὶ καθ᾽ αὐτὰ ἡ φύσις ὅπλα δέδωκεν, εὐχερῶς ἡμᾶς ὑπάγουσα ἐκείνοις. » Καὶ ἐνταῦθα δὲ ὁρᾷς, τίνα τρόπον ἡ σύνεσις μέγα βοήθημα ἡμῖν δέδοται, καὶ παν- τὸς ὅπλου κρεῖττον, οὗ δοκεῖ ἔχειν τὰ θηρία. Ἡμεῖς γοῦν οἱ πολλῷ τῷ σώματι τῶν ζώων (85) ἀσθενέστεροι, τινῶν δὲ καὶ εἰς ὑπερβολὴν βραχύτεροι, κρατούμεν διὰ τὴν σύνεσιν τῶν θηρίων, καὶ τοὺς τηλικούτους ἐλέφαντας θηρεύομεν, τὰ μὲν πεφυκότα τιθασσεύε- σθαι ὑποτάσσοντες τῇ ἡμετέρᾳ ἡμερότητι· κατὰ δὲ τῶν μὴ πεφυκότων, ἢ μὴ δοκούντων ἡμῖν χρείαν παρ ἔχειν ἐκ τῆς τιθασσείας, οὕτω μετὰ τῆς ἡμετέρας ἱστάμεθα ἀσφαλείας, ὥστε, ὅτε μὲν βουλόμεθα, ἔχου μεν τα τηλικαῦτα θηρία κατακεκλεισμένα· ὅτε δὲ χρήζομεν τροφῆς τῆς ἀπὸ τῶν σωμάτων αὐτῶν, οὐ τως αὐτὰ ἀναιροῦμεν, ὡς καὶ τὰ μὴ ἄγρια τῶν ζώων. Δοῦλα οὖν πάντα τοῦ λογικοῦ ζώου καὶ τῆς φυσικῆς αὐτοῦ συνέσεως κατεσκεύασεν ὁ δημιουργός. Καὶ εἰς ὁ ἐπὶ τῆς σκηνῆς φιλόσοφος. Εὐριπίδ.: Διήκουσε δὲ καὶ ᾿Αναξαγόρου του Κλαζο μενίου. ήλιος μὲν νύξ τε δουλεύει βροτοῖς. δουλεύει βροτοῖς. -- ἀλλὰ ὡς τὰ ἐπὶ γῆς. μιούργηται, ἐπεὶ ἡμεῖς τὰ ἄλογα θηρῶμεν. CONTRA CELSUM LIB. IV. A cur nobis magis, quam formicis et muscis? Nam et illis nox quiescendi tempus est, et dies exoritur ad videndum et operandum. › Hinc patet hanc sen- tentiam, solem aliaque corpora nobis servire, non quorumdam duntaxat esse Judæorum et Christia- norum, sed etiam illius, quem quidam vocant Thea- tri philosophum, quique physicam ab Anaxagora doctus fuerat. Is autem cum ait homini res hujus universi servire, parte pro toto sumpta, omnes na- turas rationis participes intelligit; quemadmodum eodem dictionis ornatu res hujus universi signiß- cat cum ait : Sol, nox, uterque serviunt mortalibus. Fortasse etiam tragicus ille poeta solis voce diem designavit, quia sol diem efficit; ut indicaret die ac nocte maxime opus habere quæ sub luna sunt; C D ab Athenæo et Clemente Alexandrino, Stromat. v, vocatur Suidas in uti conjicit Guietus. Infra codex Jolianus, In antea editis deest, cætera non æque ac ea quæ sunt in terra. Dies igi- tur et nox mortalibus serviunt, uterque factus propter naturas ratione præditas. Si autem uterque propter homines creatus prodest formicis et muscis, quæ per diem laborant noctuque conquiescunt : non idcirco dicere oportet formicarum et musca- rum causa facta esse diem ac noctem, aut in iis creandis alio spectasse Providentiam homines. quam ad citur, bruta nempe animalia illorum causa esse fa- cta, et ait: ‹ Si quis nos reges animantium esse dicat, quod eis in venando captis epulas instruimus, respondebo Cur non potius nos propter illas nati sumus, quandoquidem illæ nos et venantur et de- vorant? Præsertim cum contra illas nobis retibus, armis, complurium hominum auxilio, canibus opus sit ; illis autem sponte natura arma dederit, quibus nos sibi facili negotio subjiciant. » Atque hinc vides industriam nobis esse magnum auxilium, id- que præstantius armis quæ feris inesse videntur. Et quidem, etiamsi viribus corporis nos multo supe rent animantes, et quibusdam magnitudine immen- sum cedamus, illas tamen in nostram potestatem nostra redigit ratio atque solertia. Elephantes cor- poris mole tantos venando nanciscimur; quæ cicu- rari possunt, eas nostra mansuetudine nobis sub- dimus. Quæ mansuefieri nequeunt, aut mansuefactæ nulli nobis usui essent, ita nos ab illis securos reddimus, ut illas, quando lubet, inclusas retinea- mus; cum autem illarum corporibus ad vescendum opus est, æque facile illas occidimus ac domesticas. Animalis igitur ratione præditi naturali solertiæ Conditor omnia animalia subdidit. Atque hinc est quod canibus exempli causa ad gregdm, armentorum, supplentur e Philocalia. (79) Σκηνικός φιλόσοφος. Euripides nempe qui (80) Τεταγμένα. Scribendlum forte τὰ τεταγμένα, 78. Deinde sibi objicit quod pro hominibus di- (81) Vitiose in antea editis legitur, καὶ οὐχ οὕτως, (82) Ἐξῆς δὲ τούτοις, etc., usque ad ista, δεδη- (85) Eadem Philocalin, ἄρχοντας τῶν ἀλόγων, (84) Harschelius et Spencerus, ὅτι οὐχὶ μᾶλλον. (85) Philocalia, θηριών.
PG 11:1163ἐληλέγχθω δὲ αὐτοῦ καὶ ὁ περὶ ὄφεων καὶ ἀετῶν λόγος, ἀποφηνάμενος εἶναι τούτους ἀνθρώπων σοφωτέρους. Θέλων δ’ ἔτι διὰ πλειόνων μηδὲ τὰς περὶ τοῦ θείου ἐννοίας ἐξαιρέτους εἶναι παρὰ τὰ θνητὰ πάντα ἐν τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, ἀλλὰ καὶ τῶν ἀλόγων ζῴων τινὰ ἀποφῆναι ἐννοοῦντα περὶ τοῦ θεοῦ, περὶ οὗ τοσαῦται διαφωνίαι γεγόνασι καὶ τοῖς ὀξυτέροις τῶν πανταχοῦ ἀνθρώπων, Ἑλλήνων καὶ βαρβάρων, φησὶν ὅτι εἰ δ’ ὅτι θείας ἐννοίας ἄνθρωπος ἐπείληπται, νομίζεται ὑπερέχειν τῶν λοιπῶν ζῴων· ἴστωσαν οἱ τοῦτο φάσκοντες ὅτι καὶ τούτου πολλὰ τῶν ἄλλων ζῴων ἀντιποιηθήσεται· καὶ μάλ’ εἰκότως· τί γὰρ ἂν φαίη τις θειότερον τοῦ τὰ μέλλοντα προγινώσκειν τε καὶ προδηλοῦν; Τοῦτο τοίνυν ἄνθρωποι παρὰ τῶν ἄλλων ζῴων καὶ μάλιστα παρ’ ὀρνίθων μανθάνουσιν· καὶ ὅσοι τῆς ἐκείνων ἐνδείξεως ἐπαί̈ουσιν, οὗτοι μαντικοί. Εἰ δ’ ὄρνιθες ἄρα καὶ ὅσα ἄλλα ζῷα μαντικὰ ἐκ θεοῦ προγινώσκοντα διὰ συμβόλων ἡμᾶς διδάσκει, τοσοῦτον ἔοικεν ἐγγυτέρω τῆς θείας ὁμιλίας ἐκεῖνα πεφυκέναι καὶ εἶναι σοφώτερα καὶ θεοφιλέστερα.
Α ἄλλα μὲν κυνῶν χρήζομεν, φέρ' εἰπεῖν, εἰς φυλακήν Β ποιμνίων, ἢ βουκολίων, ἢ αἰπολίων, ἡ οἰκιῶν· εἰς ἄλλα δὲ βοῶν, οἷον εἰς γεωργίαν (86)· εἰς ἄλλα δ ὑποζυγίοις χρώμεθα, ἢ ἀχθοφόροις. Οὕτως εἰς γυμνά- σιον τῶν τῆς ἀνδρείας ἐν ἡμῖν σπερμάτων δεδέσθαι ἡμῖν λέγεται τὸ λεόντων, καὶ ἄρκτων, παρδάλεων τε καὶ συῶν, καὶ τὸ τῶν τοιούτων γένος. Εἶτα λέγει πρὸς τὸ τῶν αἰσθανομένων τῆς ἑαυ τῶν ὑπεροχῆς ἀνθρώπων γένος, ἣν ὑπερέχει των ἀλόγων ζώων, ὅτι, ο Πρὸς ὁ ὑμεῖς φατε, ὡς ὁ Θεὸς ὑμῖν δέδωκεν αἱρεῖν (87) τὰ θηρία δύνασθαι, καὶ και ταχρήσασθαι, ἐροῦμεν, ὅτι (ὡς εἰκὸς) πρὶν πόλεις εἰ ναι καὶ τέχνας, καὶ τοιαύτας ἐπιμιξίας, καὶ ὅπλα, καὶ δίκτυα, ἄνθρωποι μὲν ὑπὸ θηρίων ἡρπάζοντο καὶ ἠσθίοντο, θηρία δ' ὑπ' ἀνθρώπων ἥκιστα ἡλίσκετο. "Ορα δὲ πρὸς ταῦτα, ὅτι, εἰ καὶ αἱροῦσιν ἄνθρωπο θηρία, καὶ θηρία ἀνθρώπους ἁρπάζει, πολλή ἐστι διαφορὰ τῶν συνέσει κρατούντων παρὰ τὰ ἀγριότητ καὶ ὠμότητι περι γινόμενα τῶν οὐ χρωμένων τῇ συν έσει πρὸς τὸ μηδὲν ὑπὸ θηρίων παθεῖν. Τὸ δὲ ο πρὶν πόλεις εἶναι καὶ τέχνας καὶ τοιαύτας ἐπιμιξίας, ο ἐπιλελησμένου οἶμαι εἶναι ὧν ἀνωτέρω προεἶπεν· • ὡς ἀγενήτου ὄντος τοῦ κόσμου, καὶ ἀφθάρτου, καὶ μόνων τῶν ἐπὶ γῆς κατακλυσμοὺς καὶ ἐκπυρώσεις πασχόντων, καὶ οὐ πάντων ἅμα τούτοις περιπιπτόν των. • Ὡς οὐκ ἔστιν οὖν τοῖς ἀγένητον υφιστά νουσι (88) τὸν κόσμον ἀρχὴν αὐτοῦ εἰπεῖν, οὕτως οὐδὲ χρόνον, ὅτ' οὐδαμῶς ἦσαν πόλεις, οὐδὲ τέχναι πω εὕρηντο. Αλλ' ἔστω καὶ ταῦτα ἡμῖν μὲν συνχδόντως αὐτῷ συγχωρεῖν (89), αὑτῷ δὲ καὶ τοῖς ἀνωτέρω ὑπ' αὐτοῦ λελεγμένοις οὐκέτι· τί οὖν τοῦτο πρὸς τὸ πάν τως καταρχάς τοὺς μὲν ἀνθρώπους ὑπὸ θηρίων ἀρ πάζεσθαι καὶ ἐσθίεσθαι, μηκέτι δὲ καὶ τὰ θηρία ὑπ' ἀνθρώπων ἁλίσκεσθαι; Εἴπερ γὰρ κατὰ Πρόνοιαν ὁ κόσμος γεγένηται, καὶ Θεὸς ἐφέστηκε τοῖς ὅλοις· ἀναγκαῖον ἦν τὰ ζώπυρα τοῦ γένους τῶν ἀνθρώπων ἀρξάμενα ὑπό τινα γεγονέναι φρουρὰν τὴν ἀπὸ κρειττόνων, ὥστε κατ' ἀρχὰς ἐπιμιξίαν γεγονέναι (90) της θείας φύσεως πρὸς τοὺς ἀνθρώπους· ἅπερ καὶ ὁ ᾿Ασκραῖος ποιητὴς ἐννοῶν εἶπε· Ξυναὶ γὰρ τότε δαῖτες ἔσαν, ξυνοὶ δὲ θέωκοι Αθανάτοισι θεοῖσι καταθνητοῖς τ' ἀνθρώποις. Καὶ ὁ θεῖος δὲ κατὰ Μωϋσέα λόγος εἰσήγαγε τοὺς πρώτους (91) ἀκούοντας θειοτέρας φωνῆς καὶ χρησ σμῶν, καὶ ὁρῶντας ἔσθ' ὅτε καὶ ἀγγέλων Θεοῦ ἐπι- δημίας γεγενημένας πρὸς αὐτούς. Καὶ γὰρ εἰκὸς ἐν ἀρχῇ τοῦ κόσμου ἐπὶ πλεῖον βεβοηθῆσθαι τὴν ἀνθρώ των φύσιν (92), ἕως, προκοπής γενομένης εἰς σύν εσιν, και τις λοιπὰς ἀρετὰς, καὶ τὴν εὔρεσιν τῶν εἰς γυμνάσια. δύνασθαι καὶ καταχρῆσθαι. ὑφιστάνουσι. αὐτὸν συγχωρεῖν. τεχνῶν, δυνηθῶσι καὶ καθ᾿ ἑαυτοὺς ζῇν, οὐ χρήζοντες ἀεὶ ἐπιτροπευόντων, καὶ οἰκονομούντων αὐτοὺς μετά παραδόξου ἐπιφανείας τῶν ὑπηρετουμένων τῷ τοῦ Θεοῦ βουλήματι. Ακόλουθον δὲ τούτοις τὸ ψεῦδος εξα ναι, ὅτι κατ' ἀρχὰς ἄνθρωποι μὲν ὑπὸ θηρίων ἡρπα θῶκοι θόωκοι. πους, ἀκούοντας θειοτέρας φωνῆς, καὶ χρησμότινα ὁρῶντας, ἔσθ' ὅτε. ORIGENIS donorum custodiam, bobus ad agriculturam, ju- mentis ad ferenda onera utimur. Sic etiam nati sunt leones, ursi, pardi, apri aliaque id genus animantes, quibus excitarentur virtutis semina quæ nobis insita sunt. tione privatis excellentiam agnoscentes his com- pellat verbis: Ad id quod dicitis datam vobis esse a Deo féras capiendi et occidendi potestatem; veri- simile est, antequam urbes essent et artes atque ejusmodi societates, ante arma et casses, bomines a feris captos et devoratos fuisse; feras autem ab hominibus nequaquam. › Hic vide, tametsi homines feras et feræ homines capiant, multum tamen dif- ferre eps qui solertia vincunt, ab iis quæ feritate et rabie nonnisi eos superant, qui ad se muniendos sua non utuntur solertia. Cum autem ait: « Ante- quam urbes essent et ejusmodi societates, antequam artes inventae erant;, non meminit, opinor, eorun quæ supra dixerat: ‹Mundum esse increatum et incorruptibilem; ea sola, quæ in terra sunt, diluvia et conflagrationes pati, ac ne omnia quidem simul.▸ Ut igitur increati mundi defensores ejus non pos sunt initium indicare, ita nec tempus, cum neque erant urbes, neque artes inventa. Sed eslo hic illum ad nostra se accommodare voluisse placita, et neglexisse quæ superius dixerat: qui hinc probetur, initio homines a feris, non feras ab hominibus ca- plas et comesas fuisse? Nam si Providentia mundum condidit et Deus universis rebus præest, necesse est primos hominum parentes a naturis pra- stantioribus custoditos fuisse, ita ut ab initio inti- ma esset divinæ naturae cum illis societas. Id quod Ascræus poeta intelligens ait: C Nom tunc communes erant epulæ communesque'sedes Immortalium deorum et mortalium hominum. primis parentibus divinam vocem, aulita oracula, eisque nonnunquam apparuisse angelos Dei, qui ad se venirent. Atque etiam æquum erat homines initio mundi magis adjuvari, usque eo dum aucta solertia, comparatis virtutibus, artibusque inventis, per se ipsi possent vitam tueri, nec egerent cura D et moderatione eorum Dei ministrorum, qui ipsis ejus voluntate conspicabiles se modo quodam incre- dibili præbebant. Ex his autem sequitur falsum esse, homines a feris initio captos et devoratos fuisse, minime autem feras ab hominibus. Hinc paulo post, localia, detur, in textu et Philocalia, pro quod iacule fuit ut excideret propter elen- torum similitudinem. Ibidem apud loeschelium et Spencerum corrupte legitur, Prasial lectio Philocale quam exhibemus in textu nostro. 79. Postea bomines suam præ animantibus ra- 80. Et divina Moysis scripta docent auditam (86) Meschelius et Spencerus, εἰς γεωργίας, οι (87) lidem in margine, εὑρεῖν. Mox Philocalia, (88) Hoeschelius et Spencerus, υφισταμένοις. Phi- (89) Αὐτῷ συγχωρεῖν. Bolerello scribendum vi- (90) Philocalia, γενέσθαι. Paulo post Haschelius (91) Τοὺς πρώτους. Addendum videtur ἀνθρώ (92) Hoeschelius in textu, τήνδ᾽ ἀνθρώπων φύσιν.
Φασὶ δὲ τῶν ἀνθρώπων οἱ συνετοὶ καὶ ὁμιλίας ἐκείνοις εἶναι, δηλονότι τῶν ἡμετέρων ἱερωτέρας, καὶ αὐτοί που γνωρίζειν τὰ λεγόμενα καὶ ἔργῳ δεικνύειν ὅτι γνωρίζουσιν, ὅταν προειπόντες ὅτι ἔφασαν οἱ ὄρνιθες ὡς ἀπίασί ποι καὶ ποιήσουσι τόδε ἢ τόδε δεικνύωσιν ἀπελθόντας ἐκεῖ καὶ ποιοῦντας ἃ δὴ προεῖπον. Ἐλεφάντων δὲ οὐδὲν εὐορκότερον οὐδὲ πρὸς τὰ θεῖα πιστότερον εἶναι δοκεῖ, πάντως δή που διότι γνῶσιν αὐτοῦ ἔχουσιν. Ὅρα δὲ ἐν τούτοις, ὅσα ζητούμενα παρὰ τοῖς φιλοσοφοῦσιν οὐ μόνον Ἑλλήνων ἀλλὰ καὶ τῶν ἐν βαρβάροις, εἴθ’ εὑρόντων εἴτε παρά τινων δαιμόνων μαθόντων τὰ περὶ οἰωνῶν καὶ τῶν ἄλλων ζῴων, ἀφ’ ὧν μαντεῖαί τινες ἀνθρώποις γίνεσθαι λέγονται, συναρπάζει καὶ ὡς ὁμολογούμενα ἐκτίθεται. Πρῶτον μὲν γὰρ ἐζήτηται, πότερον ἔστι τις τέχνη οἰωνιστικὴ καὶ ἀπαξαπλῶς ἡ διὰ ζῴων μαντικὴ ἢ οὐκ ἔστι· δεύτερον δὲ παρὰ τοῖς παραδεξαμένοις εἶναι τὴν δι’ ὀρνίθων μαντικὴν οὐ συμπεφώνηται ἡ αἰτία τοῦ τρόπου τῆς μαντείας·
Α ἄλλα μὲν κυνῶν χρήζομεν, φέρ' εἰπεῖν, εἰς φυλακήν Β ποιμνίων, ἢ βουκολίων, ἢ αἰπολίων, ἡ οἰκιῶν· εἰς ἄλλα δὲ βοῶν, οἷον εἰς γεωργίαν (86)· εἰς ἄλλα δ ὑποζυγίοις χρώμεθα, ἢ ἀχθοφόροις. Οὕτως εἰς γυμνά- σιον τῶν τῆς ἀνδρείας ἐν ἡμῖν σπερμάτων δεδέσθαι ἡμῖν λέγεται τὸ λεόντων, καὶ ἄρκτων, παρδάλεων τε καὶ συῶν, καὶ τὸ τῶν τοιούτων γένος. Εἶτα λέγει πρὸς τὸ τῶν αἰσθανομένων τῆς ἑαυ τῶν ὑπεροχῆς ἀνθρώπων γένος, ἣν ὑπερέχει των ἀλόγων ζώων, ὅτι, ο Πρὸς ὁ ὑμεῖς φατε, ὡς ὁ Θεὸς ὑμῖν δέδωκεν αἱρεῖν (87) τὰ θηρία δύνασθαι, καὶ και ταχρήσασθαι, ἐροῦμεν, ὅτι (ὡς εἰκὸς) πρὶν πόλεις εἰ ναι καὶ τέχνας, καὶ τοιαύτας ἐπιμιξίας, καὶ ὅπλα, καὶ δίκτυα, ἄνθρωποι μὲν ὑπὸ θηρίων ἡρπάζοντο καὶ ἠσθίοντο, θηρία δ' ὑπ' ἀνθρώπων ἥκιστα ἡλίσκετο. "Ορα δὲ πρὸς ταῦτα, ὅτι, εἰ καὶ αἱροῦσιν ἄνθρωπο θηρία, καὶ θηρία ἀνθρώπους ἁρπάζει, πολλή ἐστι διαφορὰ τῶν συνέσει κρατούντων παρὰ τὰ ἀγριότητ καὶ ὠμότητι περι γινόμενα τῶν οὐ χρωμένων τῇ συν έσει πρὸς τὸ μηδὲν ὑπὸ θηρίων παθεῖν. Τὸ δὲ ο πρὶν πόλεις εἶναι καὶ τέχνας καὶ τοιαύτας ἐπιμιξίας, ο ἐπιλελησμένου οἶμαι εἶναι ὧν ἀνωτέρω προεἶπεν· • ὡς ἀγενήτου ὄντος τοῦ κόσμου, καὶ ἀφθάρτου, καὶ μόνων τῶν ἐπὶ γῆς κατακλυσμοὺς καὶ ἐκπυρώσεις πασχόντων, καὶ οὐ πάντων ἅμα τούτοις περιπιπτόν των. • Ὡς οὐκ ἔστιν οὖν τοῖς ἀγένητον υφιστά νουσι (88) τὸν κόσμον ἀρχὴν αὐτοῦ εἰπεῖν, οὕτως οὐδὲ χρόνον, ὅτ' οὐδαμῶς ἦσαν πόλεις, οὐδὲ τέχναι πω εὕρηντο. Αλλ' ἔστω καὶ ταῦτα ἡμῖν μὲν συνχδόντως αὐτῷ συγχωρεῖν (89), αὑτῷ δὲ καὶ τοῖς ἀνωτέρω ὑπ' αὐτοῦ λελεγμένοις οὐκέτι· τί οὖν τοῦτο πρὸς τὸ πάν τως καταρχάς τοὺς μὲν ἀνθρώπους ὑπὸ θηρίων ἀρ πάζεσθαι καὶ ἐσθίεσθαι, μηκέτι δὲ καὶ τὰ θηρία ὑπ' ἀνθρώπων ἁλίσκεσθαι; Εἴπερ γὰρ κατὰ Πρόνοιαν ὁ κόσμος γεγένηται, καὶ Θεὸς ἐφέστηκε τοῖς ὅλοις· ἀναγκαῖον ἦν τὰ ζώπυρα τοῦ γένους τῶν ἀνθρώπων ἀρξάμενα ὑπό τινα γεγονέναι φρουρὰν τὴν ἀπὸ κρειττόνων, ὥστε κατ' ἀρχὰς ἐπιμιξίαν γεγονέναι (90) της θείας φύσεως πρὸς τοὺς ἀνθρώπους· ἅπερ καὶ ὁ ᾿Ασκραῖος ποιητὴς ἐννοῶν εἶπε· Ξυναὶ γὰρ τότε δαῖτες ἔσαν, ξυνοὶ δὲ θέωκοι Αθανάτοισι θεοῖσι καταθνητοῖς τ' ἀνθρώποις. Καὶ ὁ θεῖος δὲ κατὰ Μωϋσέα λόγος εἰσήγαγε τοὺς πρώτους (91) ἀκούοντας θειοτέρας φωνῆς καὶ χρησ σμῶν, καὶ ὁρῶντας ἔσθ' ὅτε καὶ ἀγγέλων Θεοῦ ἐπι- δημίας γεγενημένας πρὸς αὐτούς. Καὶ γὰρ εἰκὸς ἐν ἀρχῇ τοῦ κόσμου ἐπὶ πλεῖον βεβοηθῆσθαι τὴν ἀνθρώ των φύσιν (92), ἕως, προκοπής γενομένης εἰς σύν εσιν, και τις λοιπὰς ἀρετὰς, καὶ τὴν εὔρεσιν τῶν εἰς γυμνάσια. δύνασθαι καὶ καταχρῆσθαι. ὑφιστάνουσι. αὐτὸν συγχωρεῖν. τεχνῶν, δυνηθῶσι καὶ καθ᾿ ἑαυτοὺς ζῇν, οὐ χρήζοντες ἀεὶ ἐπιτροπευόντων, καὶ οἰκονομούντων αὐτοὺς μετά παραδόξου ἐπιφανείας τῶν ὑπηρετουμένων τῷ τοῦ Θεοῦ βουλήματι. Ακόλουθον δὲ τούτοις τὸ ψεῦδος εξα ναι, ὅτι κατ' ἀρχὰς ἄνθρωποι μὲν ὑπὸ θηρίων ἡρπα θῶκοι θόωκοι. πους, ἀκούοντας θειοτέρας φωνῆς, καὶ χρησμότινα ὁρῶντας, ἔσθ' ὅτε. ORIGENIS donorum custodiam, bobus ad agriculturam, ju- mentis ad ferenda onera utimur. Sic etiam nati sunt leones, ursi, pardi, apri aliaque id genus animantes, quibus excitarentur virtutis semina quæ nobis insita sunt. tione privatis excellentiam agnoscentes his com- pellat verbis: Ad id quod dicitis datam vobis esse a Deo féras capiendi et occidendi potestatem; veri- simile est, antequam urbes essent et artes atque ejusmodi societates, ante arma et casses, bomines a feris captos et devoratos fuisse; feras autem ab hominibus nequaquam. › Hic vide, tametsi homines feras et feræ homines capiant, multum tamen dif- ferre eps qui solertia vincunt, ab iis quæ feritate et rabie nonnisi eos superant, qui ad se muniendos sua non utuntur solertia. Cum autem ait: « Ante- quam urbes essent et ejusmodi societates, antequam artes inventae erant;, non meminit, opinor, eorun quæ supra dixerat: ‹Mundum esse increatum et incorruptibilem; ea sola, quæ in terra sunt, diluvia et conflagrationes pati, ac ne omnia quidem simul.▸ Ut igitur increati mundi defensores ejus non pos sunt initium indicare, ita nec tempus, cum neque erant urbes, neque artes inventa. Sed eslo hic illum ad nostra se accommodare voluisse placita, et neglexisse quæ superius dixerat: qui hinc probetur, initio homines a feris, non feras ab hominibus ca- plas et comesas fuisse? Nam si Providentia mundum condidit et Deus universis rebus præest, necesse est primos hominum parentes a naturis pra- stantioribus custoditos fuisse, ita ut ab initio inti- ma esset divinæ naturae cum illis societas. Id quod Ascræus poeta intelligens ait: C Nom tunc communes erant epulæ communesque'sedes Immortalium deorum et mortalium hominum. primis parentibus divinam vocem, aulita oracula, eisque nonnunquam apparuisse angelos Dei, qui ad se venirent. Atque etiam æquum erat homines initio mundi magis adjuvari, usque eo dum aucta solertia, comparatis virtutibus, artibusque inventis, per se ipsi possent vitam tueri, nec egerent cura D et moderatione eorum Dei ministrorum, qui ipsis ejus voluntate conspicabiles se modo quodam incre- dibili præbebant. Ex his autem sequitur falsum esse, homines a feris initio captos et devoratos fuisse, minime autem feras ab hominibus. Hinc paulo post, localia, detur, in textu et Philocalia, pro quod iacule fuit ut excideret propter elen- torum similitudinem. Ibidem apud loeschelium et Spencerum corrupte legitur, Prasial lectio Philocale quam exhibemus in textu nostro. 79. Postea bomines suam præ animantibus ra- 80. Et divina Moysis scripta docent auditam (86) Meschelius et Spencerus, εἰς γεωργίας, οι (87) lidem in margine, εὑρεῖν. Mox Philocalia, (88) Hoeschelius et Spencerus, υφισταμένοις. Phi- (89) Αὐτῷ συγχωρεῖν. Bolerello scribendum vi- (90) Philocalia, γενέσθαι. Paulo post Haschelius (91) Τοὺς πρώτους. Addendum videtur ἀνθρώ (92) Hoeschelius in textu, τήνδ᾽ ἀνθρώπων φύσιν.
PG 11:1165ἐπειδήπερ οἱ μὲν ἀπό τινων δαιμόνων ἢ θεῶν μαντικῶν φασι γίνεσθαι τὰς κινήσεις τοῖς ζῴοις, ὄρνισι μὲν εἰς διαφόρους πτήσεις καὶ εἰς διαφόρους φωνὰς τοῖς δὲ λοιποῖς εἰς τὰς τοιασδὶ κινήσεις ἢ τοιασδί, ἄλλοι δὲ θειοτέρας αὐτῶν καὶ πρὸς τοῦτ’ ἐπιτηδείους εἶναι τὰς ψυχάς, ὅπερ ἐστὶν ἀπιθανώτατον. Ἐχρῆν οὖν τὸν Κέλσον, διὰ τῶν προκειμένων βουλόμενον θειότερα καὶ σοφώτερα ἀποδεῖξαι τὰ ἄλογα ζῷα τῶν ἀνθρώπων, κατασκευάσαι διὰ πλειόνων ὡς ὑπάρχουσαν τὴν τοιάνδε μαντικὴν καὶ τὴν ἀπολογίαν μετὰ τοῦτ’ ἐναργεστέρως ἀποδεῖξαι καὶ ἀποδεικτικῶς ἀποδοκιμάσαι μὲν τοὺς λόγους τῶν ἀναιρούντων τὰς τοιασδὶ μαντείας ἀποδεικτικῶς δ’ ἀνατρέψαι καὶ τοὺς λόγους τῶν εἰπόντων ἀπὸ δαιμόνων ἢ θεῶν γίνεσθαι τὰς κινήσεις τοῖς ζῴοις πρὸς τὸ μαντεύσασθαι καὶ μετὰ ταῦτα κατασκευάσαι περὶ τῆς τῶν ἀλόγων ζῴων ψυχῆς ὡς θειοτέρας. Οὕτω γὰρ ἂν πρὸς τὰ πιθανὰ αὐτοῦ, ἐπιδειξαμένου φιλόσοφον περὶ τῶν τηλικούτων ἕξιν, κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν ἐνέστημεν· ἀνατρέποντες μὲν τὸ ὅτι σοφώτερα τὰ ἄλογα ζῷα τῶν ἀνθρώπων, ψευδοποιοῦντες δὲ καὶ ὅτι ἐννοίας ἔχει τοῦ θείου ἱερωτέρας ἡμῶν καὶ ὅτι ὁμιλίας ἔχει πρὸς ἄλληλα ἱεράς τινας.
ζοντο καὶ ἡσθίοντο, θηρία δ' ὑπ' ἀνθρώπων ἥκιστα ἠλίσκετο. Ἐκ δὲ τούτων φανερόν, ὅτι ψεῦδος καὶ τὸ ὑπὸ τοῦ Κέλσου οὕτως λεγόμενον· « Ὥστε ταύτῃ γε ὁ Θεὸς τοὺς ἀνθρώπους μᾶλλον τοῖς θηρίοις ὑπέ βαλεν. » Οὐ γὰρ ὑπέβαλε τοὺς ἀνθρώπους τοῖς θη- ρίοις ὁ Θεὸς, ἀλλὰ τῇ συνέσει τῶν ἀνθρώπων ἁλωτά δέδωκεν εἶναι τὰ θηρία, καὶ ταῖς ἀπὸ συνέσεως ὑφι σταμέναις κατ' ἐκείνων τέχναις. Οὐ γὰρ ἀθεεὶ ἐμη- χανήσαντο σφίσιν αὐτοῖς οἱ ἄνθρωποι σωτηρίαν (93) ἀπὸ τῶν θηρίων, καὶ τὴν κατ' ἐκείνων ἐπικράτειαν. Β Οὐχ ὁρῶν δ' ὁ γεννάδας, ὅσων φιλοσόφων τὴν Πρόνοιαν εἰσαγόντων καὶ διὰ τὰ λογικὰ πάντα ποιεῖν αὐτὴν λεγόντων, συναναιρεῖ τὸ ὅσον ἐφ᾽ ἑαυτῷ,) χρήσιμα δόγματα τῇ Χριστιανῶν κατὰ ταῦτα πρὸς φιλοσοφίαν συμφωνίᾳ (94) · οὐδ' ὅση βλάβη κωλυτική γίνεται εὐσεβείας ἐκ τοῦ παραδέξασθαι ὅτι οὐδὲν μυρμήκων ἢ μελισσών διαφέρει ὁ ἄνθρωπος παρὰ τῷ Θεῷ, φησὶν, ὅτι, « Εἰ διὰ τοῦθ' οἱ ἄνθρωποι διαφέ ρειν δοκοῦσι τῶν ἀλόγων, ἐπεὶ πόλεις ᾤχησαν (95), καὶ χρώνται πολιτείᾳ, καὶ ἀρχαῖς, καὶ ἡγεμονίαις· τοῦτ᾽ οὐδὲν πρὸς ἔπος ἐστὶ, καὶ γὰρ οἱ μύρμηκες καὶ αἱ μέλισσαι (96). Μελίσσαις γοῦν ἐστιν ἡγεμών· ἐστὶ δ᾽ ἀκολουθία τε καὶ θεραπεία, καὶ πόλεμοι, καὶ νίκαι, καὶ τῶν ἡττημένων αἱρέσεις (97), καὶ πόλεις, καὶ προπόλεις γε, καὶ ἔργων διαδοχή, καὶ δίκαι κατὰ τῶν ἀρχῶν τε καὶ πονηρῶν· τοὺς γοῦν κηφῆνας ἀπελαύνουσί τε καὶ κολάζουσιν. » Οὐδ᾽ ἐν τούτοις δὲ ἑώρακε, τίνι δια φέρει τὰ ἀπὸ λόγου καὶ λογισμοῦ (98) Επιτελούμενα τῶν ἀπ' ἀλόγου φύσεως καὶ κατασκευῆς ψιλῆς γινο- μένων. Τῶν τὴν αἰτίαν οὐδεὶς μὲν ἐνυπάρχων τοῖς τοιοῦσι λόγος ἀναδέχεται· οὐδὲ γὰρ ἔχουσιν αὐτόν· ὁ πρεσβύτατος δὲ καὶ Υἱὸς μὲν τοῦ Θεοῦ, πάντων δὲ τῶν ὑποκειμένων βασιλεὺς, φύσιν ἄλογον πεποίηκε, βοηθοῦσαν ὡς ἄλογον τοῖς ἀξιωθεῖσι λόγου (99). Π6- λεις οὖν παρ' ἀνθρώποις μετὰ πολλῶν ὑπέστησαν τε χνῶν καὶ διατάξεως νόμων· πολιτείαι δὲ, καὶ ἀρχαί, καὶ ἡγεμονίαι ἐν ἀνθρώποις ήτοι αν κυρίως εἰσὶν οὕτω καλούμενα:, σπουδαῖαί τινες ἕξεις καὶ ἐνέργειαι, ἢ καὶ αἱ καταχρηστικώτερον οὕτως όνομαζόμεναι πρὸς τήν, κατὰ τὸ δυνατὸν, ἐκείνων μίμησιν· ἐκείναις γὰρ ἐνορῶντες οἱ ἐπιτετευγμένως (1) νομοτεθήσαντες συνεστήσαντο τὰς ἀρίστας πολιτείας, καὶ τὰς ἀρχὰς, καὶ τὰς ἡγεμονίας. Ὧν οὐδὲν ἐν τοῖς ἀλόγοις ἐστὶν εὑρεῖν· κἂν ὁ Κέλσος τὰ λογικὰ ὀνόματα (2) καὶ ἐπὶ λογικών τεταγμένα, πόλιν, καὶ πολιτείας, καὶ ἀρχὰς, καὶ ἡγεμονίας, ἀναφέρῃ καὶ ἐπὶ μύρμηκας καὶ μετ λίσσας· ἐφ' οἷς οὐδαμῶς μὲν τοὺς μύρμηκας ἢ τὰς μελίσσας ἀποδεκτέον, οὐ γὰρ σὺν λογισμῷ ποιοῦσι· τὴν θείαν δὲ φύσιν θαυμαστέον, μέχρι τῶν ἀλόγων ἐκτείνασαν τὸ οἱονεὶ πρὸς τὰ λογικά μίμημα. Τάχα πρὸς δυσωπίαν τῶν λογικῶν· ἵν᾿ ἐνορῶντες μύρμη στιανῶν κατὰ ταῦτα πρὸς φιλοσοφίαν συμφωνία. δόγματα Χριστιανῶν καὶ ταῦτα πρὸς φιλο- σοφίαν σύμφωνα. ποιοῦσι, ἀρχαῖς καὶ ἡγεμονίαις χρῶνται, σεις η καθαιρέσεις. λογισμοῦ. λόγου, ούκ. νομοτεθήσαντες καὶ συνέστησαν τὰς ἀρίστας. CONTRA CELSUM LIB. 17. A etiam constat falsum esse id, quodl Celsus ita expri- C Sed Philoc., vel subaudiendum, ut vult Guietus, vel quid simile. hoc loco sumi pro internecionibus, cædibus. D mit: eſta ut hac parte Deus homines potius ſeris subjecerit. . Neque enim Dens homines feris subje- cit; sed hominibus dedit, ut sua solertia artibusque ab ea contra feras excogitatis domare possent feras. Nam non sine divina ope invenerunt homines quibus modis de a feris præstarent incolumes, et in eas imperium usurparent. philosophis Providentiam asserentibus docentibus- que ab ea facta esse omnia propter naturas ratio- nis participes, evertenda, quantumn in se est, Christiana doctrina, evertit simul utilia dogmata, in quibus tradendis illa cum philosophia consentit ; neque vidit quantum pietati noceat hæc opinio, interesse apud Deum nihil hominem inter et for- micas aut apes. Sic enim ille: Si propterea bo- mines a bestiis discrepare videntur, quod illi ur- bes incolunt, legibus utuntur, sibi magistratus ducesque præficiunt; inanis prorsus est ista ratio. Idem enim faciunt et formicæ et apes. Harum certe rex est, quem comitantur, quem colunt; apud eas bella, victoriæ, victorum interneciones; ibi urbes et suburbia, operumque vices; pœnæ etiam ignavis et malis inflictæ. Certe fucos abigunt et trucidant.› Ex his liquet illum ignorasse quid sit discriminis inter rationis solertiæque opera, et ea, quæ natura rationis experte et simplici machinamentorum constructione funt. Quorum operum causa non est ulla ratio quæ operantibus insit; eam enim non habent : sed antiquissimus, Dei quidem Filius, re- rum autem omnium rex naturam condidit, quæ, licet rationis expers, iis tamen inservit, quæ di- gnata sunt ratione. Itaque apud homines multarum artium inventione et leguin constitutione constant urbes; et inter illos hæc nomina, regimen, magi- stratus, imperium, aut proprie significant bonas animi affectiones actionesque; aut iis abutuntur homines ad exprimendum quidquid ad earum, quoad fieri potuit, imitationem factum est. Illas enim præ oculis habebant optimi legislatores, cum justissimas leges tulerunt, magistratus crearunt, duces præſe- cerunt. Quorum nihil apud bestias invenire est; tametsi Celsus formicis et apibus accommodet urbis, regiminis, magistratus et ducis nomina, quæ ratio- nem innuunt et nonnisi naturis ratione præditis conveniunt. De iis nequaquam laudandæ sunt for- micæ aut apes, cum hæc sine ratione faciant: sed admirari oportet Divinitatem, quæ etiain brutis ani- Haud scio an alibi reperiatur pari significatu. Forte eliam scribendum, localia, sed a Philocalia recte abest particula nega- tiva textu, (93) Philocalia, σωτηρίας. (94) Hoeschelius et Spencerus, δόγματα τῇ Χρι (95) Herschelius, ᾤκισαν. (96) Καὶ αἱ μέλισσαι. Forte supplendum ταυτὸν (97) Philocalia, ἡττωμένων αἱρέσεις. Nola αἱρέ 81. Sed non animadvertit vir iste egregius quot (98) lloeschelius et Spencerus, λογικῆς, sed Phi- (99) Hoeschelius et Spencerus, τοῖς οὐκ ἀξιωθεῖσι (4) Philocalia, ἐπιτεταγμένως. Μox Heschelius in (2) Herschelius in textu, νοήματα.
Νυνὶ δ’ ὁ ἐγκαλῶν ἡμῖν ὅτι πιστεύομεν τῷ ἐπὶ πᾶσι θεῷ ἀξιοῖ ἡμᾶς πιστεύειν ὅτι αἱ ψυχαὶ τῶν ὀρνίθων θειοτέρας ἔχουσιν ἐννοίας καὶ τρανοτέρας ἀνθρώπων. Ὅπερ εἰ ἀληθές ἐστιν, ὄρνιθες μᾶλλον τρανοτέρας Κέλσου ἔχουσι περὶ θεοῦ ἐννοίας· καὶ οὐ θαυμαστὸν εἰ Κέλσου, τοῦ ἐπὶ τοσοῦτον τὸν ἄνθρωπον ἐξευτελίζοντος. Ἀλλὰ γὰρ ὅσον ἐπὶ Κέλσῳ οἱ ὄρνιθες μείζονας καὶ θειοτέρας ἔχουσιν ἐννοίας οὐ λέγω ἡμῶν Χριστιανῶν ἢ τῶν ταῖς αὐταῖς ἡμῖν γραφαῖς χρωμένων Ἰουδαίων ἀλλὰ γὰρ καὶ τῶν παρ’ Ἕλλησι θεολόγων· ἄνθρωποι γὰρ ἦσαν. Μᾶλλον οὖν κατὰ Κέλσον κατείληφε τὴν τοῦ θείου φύσιν τὸ τῶν δῆθεν μαντικῶν ὀρνίθων γένος ἢ Φερεκύδης καὶ Πυθαγόρας καὶ Σωκράτης καὶ Πλάτων. Καὶ ἐχρῆν γε ἡμᾶς πρὸς τοὺς ὄρνιθας φοιτᾶν διδασκάλους· ἵν’ ὥσπερ κατὰ τὴν Κέλσου ὑπόληψιν διδάσκουσιν ἡμᾶς μαντικῶς τὰ ἐσόμενα, οὕτω καὶ τοῦ ἀμφιβάλλειν περὶ τοῦ θείου ἀπαλλάξωσι τοὺς ἀνθρώπους, ἣν κατειλήφασι τρανὴν περὶ αὐτοῦ ἔννοιαν παραδιδόντες. Κέλσῳ μὲν οὖν ἀκολουθεῖ, τῷ διαφέρειν ἡγουμένῳ τῶν ἀνθρώπων τοὺς ὄρνιθας, διδασκάλοις αὐτὸν χρᾶσθαι ὄρνισι καὶ μηδενὶ οὕτως τῶν φιλοσοφησάντων παρ’ Ἕλλησιν·
ζοντο καὶ ἡσθίοντο, θηρία δ' ὑπ' ἀνθρώπων ἥκιστα ἠλίσκετο. Ἐκ δὲ τούτων φανερόν, ὅτι ψεῦδος καὶ τὸ ὑπὸ τοῦ Κέλσου οὕτως λεγόμενον· « Ὥστε ταύτῃ γε ὁ Θεὸς τοὺς ἀνθρώπους μᾶλλον τοῖς θηρίοις ὑπέ βαλεν. » Οὐ γὰρ ὑπέβαλε τοὺς ἀνθρώπους τοῖς θη- ρίοις ὁ Θεὸς, ἀλλὰ τῇ συνέσει τῶν ἀνθρώπων ἁλωτά δέδωκεν εἶναι τὰ θηρία, καὶ ταῖς ἀπὸ συνέσεως ὑφι σταμέναις κατ' ἐκείνων τέχναις. Οὐ γὰρ ἀθεεὶ ἐμη- χανήσαντο σφίσιν αὐτοῖς οἱ ἄνθρωποι σωτηρίαν (93) ἀπὸ τῶν θηρίων, καὶ τὴν κατ' ἐκείνων ἐπικράτειαν. Β Οὐχ ὁρῶν δ' ὁ γεννάδας, ὅσων φιλοσόφων τὴν Πρόνοιαν εἰσαγόντων καὶ διὰ τὰ λογικὰ πάντα ποιεῖν αὐτὴν λεγόντων, συναναιρεῖ τὸ ὅσον ἐφ᾽ ἑαυτῷ,) χρήσιμα δόγματα τῇ Χριστιανῶν κατὰ ταῦτα πρὸς φιλοσοφίαν συμφωνίᾳ (94) · οὐδ' ὅση βλάβη κωλυτική γίνεται εὐσεβείας ἐκ τοῦ παραδέξασθαι ὅτι οὐδὲν μυρμήκων ἢ μελισσών διαφέρει ὁ ἄνθρωπος παρὰ τῷ Θεῷ, φησὶν, ὅτι, « Εἰ διὰ τοῦθ' οἱ ἄνθρωποι διαφέ ρειν δοκοῦσι τῶν ἀλόγων, ἐπεὶ πόλεις ᾤχησαν (95), καὶ χρώνται πολιτείᾳ, καὶ ἀρχαῖς, καὶ ἡγεμονίαις· τοῦτ᾽ οὐδὲν πρὸς ἔπος ἐστὶ, καὶ γὰρ οἱ μύρμηκες καὶ αἱ μέλισσαι (96). Μελίσσαις γοῦν ἐστιν ἡγεμών· ἐστὶ δ᾽ ἀκολουθία τε καὶ θεραπεία, καὶ πόλεμοι, καὶ νίκαι, καὶ τῶν ἡττημένων αἱρέσεις (97), καὶ πόλεις, καὶ προπόλεις γε, καὶ ἔργων διαδοχή, καὶ δίκαι κατὰ τῶν ἀρχῶν τε καὶ πονηρῶν· τοὺς γοῦν κηφῆνας ἀπελαύνουσί τε καὶ κολάζουσιν. » Οὐδ᾽ ἐν τούτοις δὲ ἑώρακε, τίνι δια φέρει τὰ ἀπὸ λόγου καὶ λογισμοῦ (98) Επιτελούμενα τῶν ἀπ' ἀλόγου φύσεως καὶ κατασκευῆς ψιλῆς γινο- μένων. Τῶν τὴν αἰτίαν οὐδεὶς μὲν ἐνυπάρχων τοῖς τοιοῦσι λόγος ἀναδέχεται· οὐδὲ γὰρ ἔχουσιν αὐτόν· ὁ πρεσβύτατος δὲ καὶ Υἱὸς μὲν τοῦ Θεοῦ, πάντων δὲ τῶν ὑποκειμένων βασιλεὺς, φύσιν ἄλογον πεποίηκε, βοηθοῦσαν ὡς ἄλογον τοῖς ἀξιωθεῖσι λόγου (99). Π6- λεις οὖν παρ' ἀνθρώποις μετὰ πολλῶν ὑπέστησαν τε χνῶν καὶ διατάξεως νόμων· πολιτείαι δὲ, καὶ ἀρχαί, καὶ ἡγεμονίαι ἐν ἀνθρώποις ήτοι αν κυρίως εἰσὶν οὕτω καλούμενα:, σπουδαῖαί τινες ἕξεις καὶ ἐνέργειαι, ἢ καὶ αἱ καταχρηστικώτερον οὕτως όνομαζόμεναι πρὸς τήν, κατὰ τὸ δυνατὸν, ἐκείνων μίμησιν· ἐκείναις γὰρ ἐνορῶντες οἱ ἐπιτετευγμένως (1) νομοτεθήσαντες συνεστήσαντο τὰς ἀρίστας πολιτείας, καὶ τὰς ἀρχὰς, καὶ τὰς ἡγεμονίας. Ὧν οὐδὲν ἐν τοῖς ἀλόγοις ἐστὶν εὑρεῖν· κἂν ὁ Κέλσος τὰ λογικὰ ὀνόματα (2) καὶ ἐπὶ λογικών τεταγμένα, πόλιν, καὶ πολιτείας, καὶ ἀρχὰς, καὶ ἡγεμονίας, ἀναφέρῃ καὶ ἐπὶ μύρμηκας καὶ μετ λίσσας· ἐφ' οἷς οὐδαμῶς μὲν τοὺς μύρμηκας ἢ τὰς μελίσσας ἀποδεκτέον, οὐ γὰρ σὺν λογισμῷ ποιοῦσι· τὴν θείαν δὲ φύσιν θαυμαστέον, μέχρι τῶν ἀλόγων ἐκτείνασαν τὸ οἱονεὶ πρὸς τὰ λογικά μίμημα. Τάχα πρὸς δυσωπίαν τῶν λογικῶν· ἵν᾿ ἐνορῶντες μύρμη στιανῶν κατὰ ταῦτα πρὸς φιλοσοφίαν συμφωνία. δόγματα Χριστιανῶν καὶ ταῦτα πρὸς φιλο- σοφίαν σύμφωνα. ποιοῦσι, ἀρχαῖς καὶ ἡγεμονίαις χρῶνται, σεις η καθαιρέσεις. λογισμοῦ. λόγου, ούκ. νομοτεθήσαντες καὶ συνέστησαν τὰς ἀρίστας. CONTRA CELSUM LIB. 17. A etiam constat falsum esse id, quodl Celsus ita expri- C Sed Philoc., vel subaudiendum, ut vult Guietus, vel quid simile. hoc loco sumi pro internecionibus, cædibus. D mit: eſta ut hac parte Deus homines potius ſeris subjecerit. . Neque enim Dens homines feris subje- cit; sed hominibus dedit, ut sua solertia artibusque ab ea contra feras excogitatis domare possent feras. Nam non sine divina ope invenerunt homines quibus modis de a feris præstarent incolumes, et in eas imperium usurparent. philosophis Providentiam asserentibus docentibus- que ab ea facta esse omnia propter naturas ratio- nis participes, evertenda, quantumn in se est, Christiana doctrina, evertit simul utilia dogmata, in quibus tradendis illa cum philosophia consentit ; neque vidit quantum pietati noceat hæc opinio, interesse apud Deum nihil hominem inter et for- micas aut apes. Sic enim ille: Si propterea bo- mines a bestiis discrepare videntur, quod illi ur- bes incolunt, legibus utuntur, sibi magistratus ducesque præficiunt; inanis prorsus est ista ratio. Idem enim faciunt et formicæ et apes. Harum certe rex est, quem comitantur, quem colunt; apud eas bella, victoriæ, victorum interneciones; ibi urbes et suburbia, operumque vices; pœnæ etiam ignavis et malis inflictæ. Certe fucos abigunt et trucidant.› Ex his liquet illum ignorasse quid sit discriminis inter rationis solertiæque opera, et ea, quæ natura rationis experte et simplici machinamentorum constructione funt. Quorum operum causa non est ulla ratio quæ operantibus insit; eam enim non habent : sed antiquissimus, Dei quidem Filius, re- rum autem omnium rex naturam condidit, quæ, licet rationis expers, iis tamen inservit, quæ di- gnata sunt ratione. Itaque apud homines multarum artium inventione et leguin constitutione constant urbes; et inter illos hæc nomina, regimen, magi- stratus, imperium, aut proprie significant bonas animi affectiones actionesque; aut iis abutuntur homines ad exprimendum quidquid ad earum, quoad fieri potuit, imitationem factum est. Illas enim præ oculis habebant optimi legislatores, cum justissimas leges tulerunt, magistratus crearunt, duces præſe- cerunt. Quorum nihil apud bestias invenire est; tametsi Celsus formicis et apibus accommodet urbis, regiminis, magistratus et ducis nomina, quæ ratio- nem innuunt et nonnisi naturis ratione præditis conveniunt. De iis nequaquam laudandæ sunt for- micæ aut apes, cum hæc sine ratione faciant: sed admirari oportet Divinitatem, quæ etiain brutis ani- Haud scio an alibi reperiatur pari significatu. Forte eliam scribendum, localia, sed a Philocalia recte abest particula nega- tiva textu, (93) Philocalia, σωτηρίας. (94) Hoeschelius et Spencerus, δόγματα τῇ Χρι (95) Herschelius, ᾤκισαν. (96) Καὶ αἱ μέλισσαι. Forte supplendum ταυτὸν (97) Philocalia, ἡττωμένων αἱρέσεις. Nola αἱρέ 81. Sed non animadvertit vir iste egregius quot (98) lloeschelius et Spencerus, λογικῆς, sed Phi- (99) Hoeschelius et Spencerus, τοῖς οὐκ ἀξιωθεῖσι (4) Philocalia, ἐπιτεταγμένως. Μox Heschelius in (2) Herschelius in textu, νοήματα.
PG 11:1167ἡμῖν δ’ ὀλίγα πρὸς τὰ προκείμενα ἀπὸ πολλῶν λεκτέον, διελέγχουσι τὴν ἀχάριστον ψευδοδοξίαν πρὸς τὸν πεποιηκότα αὐτόν· ἄνθρωπος γὰρ καὶ Κέλσος ὢν ἐν τιμῇ ὢν οὐ συνῆκε, διὸ οὐδὲ παρασυνεβλήθη τοῖς ὄρνισι καὶ τοῖς ἄλλοις ἀλόγοις ζῴοις, οἷς νομίζει εἶναι μαντικοῖς, ἀλλ’ ἐκείνοις παραχωρήσας τὰ πρωτεῖα ὑπὲρ Αἰγυπτίους, τοὺς τὰ ἄλογα ζῷα ὡς θεοὺς προσκυνοῦντας, ἑαυτὸν ὑπέταξε τὸ δ’ ὅσον ἐπ’ αὐτῷ καὶ πᾶν τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος ὡς χεῖρον καὶ ἔλαττον νοοῦν περὶ τοῦ θείου τοῖς ἀλόγοις ζῴοις. Προηγουμένως μὲν οὖν ζητείσθω, πότερον ὑπάρχει ἡ δι’ ὀρνίθων καὶ τῶν λοιπῶν ζῴων, πεπιστευμένων εἶναι μαντικῶν, μαντικὴ ἢ μὴ ὑπάρχει. Καὶ γὰρ οὐκ εὐκαταφρόνητός ἐστιν εἰς ἑκάτερα ἐπιχειρούμενος ὁ λόγος· ὅπου μὲν δυσωπῶν μὴ παραδέξασθαι τὸ τοιοῦτον, ἵνα μὴ τὸ λογικὸν ἀντὶ τῶν δαιμονίων χρηστηρίων ὄρνισι χρήσηται, καταλιπὸν ἐκεῖνα, ὅπου δὲ διὰ μαρτυρουμένης ὑπὸ πολλῶν ἐναργείας παριστὰς ὅτι πολλοὶ ἀπὸ μεγίστων διεσώθησαν κινδύνων, πεισθέντες τῇ δι’ ὀρνίθων μαντικῇ.
τῶν ἑαυτοῖς χρησίμων, κατανοοῦντές τε μελίσσας πείθωνται μὲν ἡγεμόνι (3), διαιρώνται δὲ τὰ χρήσιμα τῆς πολιτείας ἔργα πρὸς σωτηρίαν τῶν πόλεων. Α ξιν εργατικώτεροι γίνωνται, καὶ ταμιευτικώτεροι η ἡγεμονίαις. διδασκαλία Εκκειν ται. οὐ πόλις μὲν καὶ πρόπολις. σύμβλοι σίμβλοι. καὶ τὰ ἐξάγωνα τῶν μελισσῶν ἔργα. καὶ τὰ ἐξάγωνα καὶ τῶν μελισσών Έργα τὰ ἐξάγωνα καὶ τὰ μελισσῶν ἔργα. τὰ κατὰ τῶν Τάχα δὲ καὶ οἱ οἱονεὶ πόλεμοι τῶν μελισσῶν διδα σκαλία ἔγκειται πρὸς τὸ δικαίους καὶ τεταγμένους πολέμους, εἴ ποτε δέοι, γίγνεσθαι ἐν ἀνθρώποις. Καὶ οὐ πόλεις μὲν καὶ προπόλεις (4) ἐν μελίσσαις, ἀλλ' οἱ σίμβλοι, καὶ τὰ ἑξάγωνα τῶν μελισσῶν ἔργα, καὶ ἡ παρ' ἐκείναις διαδοχὴ αὐτῶν, διὰ τοὺς ἀνθρώπους εἰς πολλὰ τοῦ μέλιτος χρήζοντας, θεραπείας τε χάριν (5) σωμάτων πεπονθότων, καὶ τροφὴν καθάριον. Οὐ πα- ραβλητέον δὲ τὰ κατὰ τῶν κηφήνων ὑπὸ τῶν μελισ σῶν ἐπιτελούμενα, ταῖς κατὰ τῶν ἀργῶν ἐν ταῖς τόν λεσι καὶ πονηρῶν δίκαις, καὶ ταῖς κατ᾿ αὐτῶν κολά σεσιν· ἀλλ', ὡς προείπον, τὴν μὲν θείαν φύσιν (6) ἐν τούτοις θαυμαστέον, τὸν δ᾽ ἄνθρωπον, ἐπιλογίσα- σθαι τὰ περὶ πάντων δυνάμενον καὶ κοσμῆσαι τὰ πάντων (ἅτε συνεργοῦντα (7) τῇ προνοίᾳ), ἀποδε κτέον· καὶ οὐ μόνης προνοίας Θεοῦ ἔργα ἐπιτελοῦντα, ἀλλὰ καὶ τῆς ἑαυτοῦ. Εἰπὼν δ' ὁ Κέλσος περὶ τῶν μελισσῶν, ἵνα τὸ ὅσον ἐφ' ἑαυτῷ, ἐξευτελίσῃ ἡμῶν (8) οὐ Χριστιανῶν μόνον, ἀλλὰ καὶ πάντων ἀνθρώπων τὰς πόλεις, καὶ τὰς πολιτείας, καὶ τὰς ἀρχὰς, καὶ τὰς ἡγεμονίας, καὶ τοὺς ὑπὲρ τῶν πατρίδων πολέμους, ἑξῆς ἐπιφέ ρει, διεξιών μυρμήκων ἐγκώμιον· ὅπως τῷ περὶ ἐκεί νων ἐγκωμίῳ τὸ τῶν ἀνθρώπων περὶ τὴν τροφὴν οικονομικὸν παραβάλῃ (9) τῷ λόγῳ πρὸς τοὺς μύρο μηκας· καὶ τὸ τῶν χειμαδίων προνοητικὸν καταῤῥέψῃ, ὡς οὐδὲν πλέον ἔχον τῆς ἀλόγου τῶν μυρμήκων ἐν οἷς ἐκεῖνος νομίζει προνοίας. Τίνα δ᾽ οὐκ ἂν τῶν ἁπλουστέρων ἀνθρώπων, καὶ οὐκ ἐπισταμένων ένα ρᾶν τῇ φύσει πάντων πραγμάτων αποτρέψαιτο (10), τὸ ὅσον ἐφ' ἑαυτῷ, ὁ Κέλσος ἀπὸ τοῦ τοῖς βαρουμένοις ὑπὸ φορτίων βοηθεῖν, καὶ κοινωνεῖν ἐκείνοις τῶν καὶ μάτων, λέγων περὶ μυρμήκων, ὡς « ἂν ἀλλήλοις τῶν φορτίων, ἐπειδάν τινα κάμνοντα ἴδωσιν, ἐπιλαμβά- νωνται; › Ερεῖ γὰρ (11) ὁ δεόμενος τῆς διὰ λόγου παιδεύσεως, καὶ μηδαμῶς ἐπαίων αὐτῆς· Ἐπεὶ τοί νυν μηδὲν διαφέρομεν μυρμήκων καὶ ὅτε τοῖς κάτ μνουσι διὰ τὸ φέρειν βαρύτατα φορτία βοηθοῦμεν, τί μάτην τὸ τοιοῦτον ποιοῦμεν; Καὶ οἱ μὲν μύρμηκες, ἅτε ἄλογα ζῶα τυγχάνοντες, οὐκ ἂν ἐπαρθεῖεν πρὸς τὸ μέγα φρονῆσαι, διὰ τὸ παραβάλλεσθαι (12) ἀνθρώ ποις τὰ ἔργα αὐτῶν· οἱ δ' ἄνθρωποι διὰ τὸν λόγον ἀκοῦσαι δυνηθέντες τίνα τρόπον εὐτελίζεται αὐτῶν τὸ κηφήνων. Τη κατά. σιν. θείαν. τῷ λόγῳ πρὸς τοὺς μύρμηχας, διὰ τὸ παραβαλέσθαι. ORIGENIS mantibus quamdam quasi imaginem rationis largita est, idque fortasse ad incutiendum hominibus pu- dorem; ut formicas intuiti et laboriosiores fierent, et rerum sibi utilium parciores; apes vero contem- plati inde discerent et potestatibus parere, et in partem operum venire quæ ad civitatum conservatio- nem necessaria sunt. gerunt apes, nobis documento est, quomodo juste et ordinate gerenda bella sint, siquando inter ho- mines geri opus est. Neque sunt apud illas urbes et suburbia; sed alvearia, hexangula opera quibus per vices incumbunt: hæc omnia propter homines, quibus mel varias utilitates parit, modo corporibus agrotis remedia, modo purum alimentum præbens. Neque earum in fucos animadversio comparanda est cum judiciis, quæ in urbibus constituuntur de ignavis ac malis, nec cum pœnis quibus afficiuntur; sed in illis admiranda, ut jam dixi, Divinitas est; sua laus autem homini tribuenda, qui mente tot complecti potuit et moderari, ut Providentiæ mini- ster, neque solius Providentia divinæ opera exsequi- tur, sed et ea quæ ipse providit. B fecit, quo, quantum in se est, non Christia- norum modo, sed etiam omnium hominum urbes, rerum publicarum formas, magistra- tus, imperia et bella pro patria gesta deprimat, transit ad laudationem formicarum. Hoc nempe consilio, ut quam de victu curam adhibent homi- C nes, cum formicarum agendi ratione conferat, et hiemis futuræ provisionem extenuet ut nihilo præ- stantiorem illa quam etiam in formicis ratione pri- valis inesse putat provisione. Ecquem eorum qui præ simplicitate in rerum omnium naturam pene- trare non possunt, non avertat Celsus, quantum in se est, a ferendo pressis onere auxilio, et a parte laboris subeunda, cum formicas dicit sociis suc- currere, ubi illas vident fatigalas ? » Dicet enim is qui bonis nunquam disciplinis imbutus fuerit, qui eas ne audit quidem ; quando nihilo formicis melio- res sumus vel cum gravissimo onere sublevamus oppressos, quorsum id frustra facimus ? Ac formi- cis quidem utpote ratione destitutis non periculum est ue magnam de se opinionem injiciat ipsarum " cum hominibus operum comparatio; sed homines qui pro sua ratione audiunt quam nihili ducatur eorum in alios amor, non stat per Celsum, quomi- nus ejns verbis lædantur; nec videt se, dum suos Paulo post Philocalia, Vide adnotationes ad lib. vult, num. 73, 74, et ad lib. v, num. 55. rus, Et nos in margine, pro Ibidem codd. Regius et Basi- leensis, Hoesche- lius et Spencerus, Philocalia,καὶ Spencerum deest, suppletur e Philocalia. Paulo post eadem Philocalia recte habet, D Hoeschelii et Spenceri editionibus deest, Philocalia omnittit Mox quæ sequuntur, addititia videntur et recidenda. et Spencerus in margine, 82. Fortasse etiam hæc imago bellorum quæ 83. Postquam Celsus Gnem de apibus dicendi (3) Philocalia, ήγεμόνι. Ηoeschelius et Spencerus, (4) Ita Philocalia. Ηoeschelius autem et Spence- (5) Χάριν. Haec vos quæ apud Hieschelium et (6) Hoeschelius et Spencerus, τὴν μὲν θείαν φύσ (7) Philocalia, συναιροῦντα. (8) Spencerus, ἡμᾶς. (9) Ad oram libb. editorum legitur, καταβάλῃ. (40) Hoeschelius in textu, ἀποτρέψαι. (11) Philocalia, ἐπιλαμβάνοιντο; ἐρεῖ μέν. (12) Philocalia, ἐπὰν παραβάλλωνται. Hoeschelius
Ἐπὶ δὲ τοῦ παρόντος δεδόσθω ὑπαρκτὸν εἶναι τὴν οἰωνιστικήν, ἵνα καὶ οὕτως δείξω τοῖς προκαταληφθεῖσιν ὅτι καὶ τούτου διδομένου πολλή ἐστιν ἡ τοῦ ἀνθρώπου παρὰ τὰ ἄλογα ζῷα καὶ παρ’ αὐτὰ τὰ μαντικὰ ὑπεροχὴ καὶ οὐδαμῶς πρὸς ἐκεῖνα συγκριτή. Λεκτέον οὖν ὅτι, εἴπερ τις θεία φύσις ἦν ἐν αὐτοῖς τῶν μελλόντων προγνωστικὴ καὶ ἐπὶ τοσοῦτον πλουσία, ὡς ἐκ περιουσίας καὶ τῷ βουλομένῳ τῶν ἀνθρώπων δηλοῦν τὰ ἐσόμενα, δηλονότι πολὺ πρότερον τὰ περὶ ἑαυτῶν ἐγίνωσκον· γινώσκοντα δὲ τὰ περὶ ἑαυτῶν ἐφυλάξατο ἂν ἀναπτῆναι κατὰ τοῦδε τοῦ τόπου, ἐφ’ οὗ παγίδας καὶ δίκτυα ἄνθρωποι ἔστησαν κατ’ αὐτῶν, ἢ τοξόται σκοπῷ χρώμενοι τοῖς ἱπταμένοις βέλη ἐπ’ αὐτὰ ἀπέλυον. Πάντως δ’ ἂν καὶ προγινώσκοντες ἀετοὶ τὴν κατὰ τῶν νεοσσῶν ἐπιβουλήν, εἴτε τῶν ἀναβαινόντων πρὸς αὐτοὺς ὄφεων καὶ διαφθειρόντων αὐτούς, εἴτε καί τινων ἀνθρώπων εἴτ’ εἰς παιδιὰν εἴτε καὶ εἰς ἄλλην τινὰ χρείαν καὶ θεραπείαν λαμβανόντων αὐτούς, οὐκ ἂν ἐνόσσευσαν ἔνθα ἔμελλον ἐπιβουλεύεσθαι· καὶ ἁπαξαπλῶς οὐκ ἄν ποτε τῶν ζῴων τι τούτων ἁλωτὸν ἀνθρώποις ἦν ὡς ἀνθρώπων θειότερον καὶ σοφώτερον.
τῶν ἑαυτοῖς χρησίμων, κατανοοῦντές τε μελίσσας πείθωνται μὲν ἡγεμόνι (3), διαιρώνται δὲ τὰ χρήσιμα τῆς πολιτείας ἔργα πρὸς σωτηρίαν τῶν πόλεων. Α ξιν εργατικώτεροι γίνωνται, καὶ ταμιευτικώτεροι η ἡγεμονίαις. διδασκαλία Εκκειν ται. οὐ πόλις μὲν καὶ πρόπολις. σύμβλοι σίμβλοι. καὶ τὰ ἐξάγωνα τῶν μελισσῶν ἔργα. καὶ τὰ ἐξάγωνα καὶ τῶν μελισσών Έργα τὰ ἐξάγωνα καὶ τὰ μελισσῶν ἔργα. τὰ κατὰ τῶν Τάχα δὲ καὶ οἱ οἱονεὶ πόλεμοι τῶν μελισσῶν διδα σκαλία ἔγκειται πρὸς τὸ δικαίους καὶ τεταγμένους πολέμους, εἴ ποτε δέοι, γίγνεσθαι ἐν ἀνθρώποις. Καὶ οὐ πόλεις μὲν καὶ προπόλεις (4) ἐν μελίσσαις, ἀλλ' οἱ σίμβλοι, καὶ τὰ ἑξάγωνα τῶν μελισσῶν ἔργα, καὶ ἡ παρ' ἐκείναις διαδοχὴ αὐτῶν, διὰ τοὺς ἀνθρώπους εἰς πολλὰ τοῦ μέλιτος χρήζοντας, θεραπείας τε χάριν (5) σωμάτων πεπονθότων, καὶ τροφὴν καθάριον. Οὐ πα- ραβλητέον δὲ τὰ κατὰ τῶν κηφήνων ὑπὸ τῶν μελισ σῶν ἐπιτελούμενα, ταῖς κατὰ τῶν ἀργῶν ἐν ταῖς τόν λεσι καὶ πονηρῶν δίκαις, καὶ ταῖς κατ᾿ αὐτῶν κολά σεσιν· ἀλλ', ὡς προείπον, τὴν μὲν θείαν φύσιν (6) ἐν τούτοις θαυμαστέον, τὸν δ᾽ ἄνθρωπον, ἐπιλογίσα- σθαι τὰ περὶ πάντων δυνάμενον καὶ κοσμῆσαι τὰ πάντων (ἅτε συνεργοῦντα (7) τῇ προνοίᾳ), ἀποδε κτέον· καὶ οὐ μόνης προνοίας Θεοῦ ἔργα ἐπιτελοῦντα, ἀλλὰ καὶ τῆς ἑαυτοῦ. Εἰπὼν δ' ὁ Κέλσος περὶ τῶν μελισσῶν, ἵνα τὸ ὅσον ἐφ' ἑαυτῷ, ἐξευτελίσῃ ἡμῶν (8) οὐ Χριστιανῶν μόνον, ἀλλὰ καὶ πάντων ἀνθρώπων τὰς πόλεις, καὶ τὰς πολιτείας, καὶ τὰς ἀρχὰς, καὶ τὰς ἡγεμονίας, καὶ τοὺς ὑπὲρ τῶν πατρίδων πολέμους, ἑξῆς ἐπιφέ ρει, διεξιών μυρμήκων ἐγκώμιον· ὅπως τῷ περὶ ἐκεί νων ἐγκωμίῳ τὸ τῶν ἀνθρώπων περὶ τὴν τροφὴν οικονομικὸν παραβάλῃ (9) τῷ λόγῳ πρὸς τοὺς μύρο μηκας· καὶ τὸ τῶν χειμαδίων προνοητικὸν καταῤῥέψῃ, ὡς οὐδὲν πλέον ἔχον τῆς ἀλόγου τῶν μυρμήκων ἐν οἷς ἐκεῖνος νομίζει προνοίας. Τίνα δ᾽ οὐκ ἂν τῶν ἁπλουστέρων ἀνθρώπων, καὶ οὐκ ἐπισταμένων ένα ρᾶν τῇ φύσει πάντων πραγμάτων αποτρέψαιτο (10), τὸ ὅσον ἐφ' ἑαυτῷ, ὁ Κέλσος ἀπὸ τοῦ τοῖς βαρουμένοις ὑπὸ φορτίων βοηθεῖν, καὶ κοινωνεῖν ἐκείνοις τῶν καὶ μάτων, λέγων περὶ μυρμήκων, ὡς « ἂν ἀλλήλοις τῶν φορτίων, ἐπειδάν τινα κάμνοντα ἴδωσιν, ἐπιλαμβά- νωνται; › Ερεῖ γὰρ (11) ὁ δεόμενος τῆς διὰ λόγου παιδεύσεως, καὶ μηδαμῶς ἐπαίων αὐτῆς· Ἐπεὶ τοί νυν μηδὲν διαφέρομεν μυρμήκων καὶ ὅτε τοῖς κάτ μνουσι διὰ τὸ φέρειν βαρύτατα φορτία βοηθοῦμεν, τί μάτην τὸ τοιοῦτον ποιοῦμεν; Καὶ οἱ μὲν μύρμηκες, ἅτε ἄλογα ζῶα τυγχάνοντες, οὐκ ἂν ἐπαρθεῖεν πρὸς τὸ μέγα φρονῆσαι, διὰ τὸ παραβάλλεσθαι (12) ἀνθρώ ποις τὰ ἔργα αὐτῶν· οἱ δ' ἄνθρωποι διὰ τὸν λόγον ἀκοῦσαι δυνηθέντες τίνα τρόπον εὐτελίζεται αὐτῶν τὸ κηφήνων. Τη κατά. σιν. θείαν. τῷ λόγῳ πρὸς τοὺς μύρμηχας, διὰ τὸ παραβαλέσθαι. ORIGENIS mantibus quamdam quasi imaginem rationis largita est, idque fortasse ad incutiendum hominibus pu- dorem; ut formicas intuiti et laboriosiores fierent, et rerum sibi utilium parciores; apes vero contem- plati inde discerent et potestatibus parere, et in partem operum venire quæ ad civitatum conservatio- nem necessaria sunt. gerunt apes, nobis documento est, quomodo juste et ordinate gerenda bella sint, siquando inter ho- mines geri opus est. Neque sunt apud illas urbes et suburbia; sed alvearia, hexangula opera quibus per vices incumbunt: hæc omnia propter homines, quibus mel varias utilitates parit, modo corporibus agrotis remedia, modo purum alimentum præbens. Neque earum in fucos animadversio comparanda est cum judiciis, quæ in urbibus constituuntur de ignavis ac malis, nec cum pœnis quibus afficiuntur; sed in illis admiranda, ut jam dixi, Divinitas est; sua laus autem homini tribuenda, qui mente tot complecti potuit et moderari, ut Providentiæ mini- ster, neque solius Providentia divinæ opera exsequi- tur, sed et ea quæ ipse providit. B fecit, quo, quantum in se est, non Christia- norum modo, sed etiam omnium hominum urbes, rerum publicarum formas, magistra- tus, imperia et bella pro patria gesta deprimat, transit ad laudationem formicarum. Hoc nempe consilio, ut quam de victu curam adhibent homi- C nes, cum formicarum agendi ratione conferat, et hiemis futuræ provisionem extenuet ut nihilo præ- stantiorem illa quam etiam in formicis ratione pri- valis inesse putat provisione. Ecquem eorum qui præ simplicitate in rerum omnium naturam pene- trare non possunt, non avertat Celsus, quantum in se est, a ferendo pressis onere auxilio, et a parte laboris subeunda, cum formicas dicit sociis suc- currere, ubi illas vident fatigalas ? » Dicet enim is qui bonis nunquam disciplinis imbutus fuerit, qui eas ne audit quidem ; quando nihilo formicis melio- res sumus vel cum gravissimo onere sublevamus oppressos, quorsum id frustra facimus ? Ac formi- cis quidem utpote ratione destitutis non periculum est ue magnam de se opinionem injiciat ipsarum " cum hominibus operum comparatio; sed homines qui pro sua ratione audiunt quam nihili ducatur eorum in alios amor, non stat per Celsum, quomi- nus ejns verbis lædantur; nec videt se, dum suos Paulo post Philocalia, Vide adnotationes ad lib. vult, num. 73, 74, et ad lib. v, num. 55. rus, Et nos in margine, pro Ibidem codd. Regius et Basi- leensis, Hoesche- lius et Spencerus, Philocalia,καὶ Spencerum deest, suppletur e Philocalia. Paulo post eadem Philocalia recte habet, D Hoeschelii et Spenceri editionibus deest, Philocalia omnittit Mox quæ sequuntur, addititia videntur et recidenda. et Spencerus in margine, 82. Fortasse etiam hæc imago bellorum quæ 83. Postquam Celsus Gnem de apibus dicendi (3) Philocalia, ήγεμόνι. Ηoeschelius et Spencerus, (4) Ita Philocalia. Ηoeschelius autem et Spence- (5) Χάριν. Haec vos quæ apud Hieschelium et (6) Hoeschelius et Spencerus, τὴν μὲν θείαν φύσ (7) Philocalia, συναιροῦντα. (8) Spencerus, ἡμᾶς. (9) Ad oram libb. editorum legitur, καταβάλῃ. (40) Hoeschelius in textu, ἀποτρέψαι. (11) Philocalia, ἐπιλαμβάνοιντο; ἐρεῖ μέν. (12) Philocalia, ἐπὰν παραβάλλωνται. Hoeschelius
Ἀλλὰ καὶ εἴπερ οἰωνοὶ οἰωνοῖς μάχονται [καί], ὥς φησιν ὁ Κέλσος, θείαν φύσιν ἔχοντες οἱ μαντικοὶ ὄρνεις καὶ τὰ ἄλλα ἄλογα ζῷα καὶ ἐννοίας τοῦ θείου καὶ πρόγνωσιν περὶ μελλόντων τὰ τοιαῦτα ἑτέροις προεδήλουν· οὔτ’ ἂν ἡ καθ’ Ὅμηρον στρουθὸς ἐνόσσευσεν ὅπου δράκων ἔμελλεν αὐτὴν καὶ τὰ τέκνα ἀφανίσειν, οὔτ’ ἂν ὁ κατὰ τὸν αὐτὸν ποιητὴν δράκων οὐκ ἐφυλάξατο ὑπὸ τοῦ ἀετοῦ ληφθῆναι. Φησὶ γὰρ ὁ ἐν ποιήσει θαυμαστὸς Ὅμηρος περὶ μὲν τοῦ προτέρου τοιαῦτα· Ἔνθ’ ἐφάνη μέγα σῆμα· δράκων ἐπὶ νῶτα δαφοινός, σμερδαλέος, τὸν δ’ αὐτὸς Ὀλύμπιος ἧκε φόωσδε, βωμοῦ ὑπαί̈ξας πρός ῥα πλατάνιστον ὄρουσεν. Ἔνθα δ’ ἔσαν στρουθοῖο νεοσσοί, νήπια τέκνα, ὄζῳ ἐπ’ ἀκροτάτῳ πετάλοις ὑποπεπτηῶτες, ὀκτώ, ἀτὰρ μήτηρ ἐνάτη ἦν, ἣ τέκε τέκνα. Ἔνθ’ ὅ γε τοὺς ἐλεεινὰ κατήσθιε τετριγῶτας· μήτηρ δ’ ἀμφεποτᾶτο ὀδυρομένη φίλα τέκνα· τὴν δ’ ἐλελιξάμενος πτέρυγος λάβεν ἀμφιαχυῖαν. Αὐτὰρ ἐπεὶ κατὰ τέκν’ ἔφαγε στρουθοῖο καὶ αὐτήν, τὸν μὲν ἀρίζηλον θῆκεν θεός, ὅσπερ ἔφηνε· λᾶαν γάρ μιν θῆκε Κρόνου παῖς ἀγκυλομήτεω. Ἡμεῖς δ’ ἑσταότες θαυμάζομεν οἷον ἐτύχθη. Ὡς οὖν δεινὰ πέλωρα θεῶν εἰσῆλθ’ ἑκατόμβας.
τῶν ἑαυτοῖς χρησίμων, κατανοοῦντές τε μελίσσας πείθωνται μὲν ἡγεμόνι (3), διαιρώνται δὲ τὰ χρήσιμα τῆς πολιτείας ἔργα πρὸς σωτηρίαν τῶν πόλεων. Α ξιν εργατικώτεροι γίνωνται, καὶ ταμιευτικώτεροι η ἡγεμονίαις. διδασκαλία Εκκειν ται. οὐ πόλις μὲν καὶ πρόπολις. σύμβλοι σίμβλοι. καὶ τὰ ἐξάγωνα τῶν μελισσῶν ἔργα. καὶ τὰ ἐξάγωνα καὶ τῶν μελισσών Έργα τὰ ἐξάγωνα καὶ τὰ μελισσῶν ἔργα. τὰ κατὰ τῶν Τάχα δὲ καὶ οἱ οἱονεὶ πόλεμοι τῶν μελισσῶν διδα σκαλία ἔγκειται πρὸς τὸ δικαίους καὶ τεταγμένους πολέμους, εἴ ποτε δέοι, γίγνεσθαι ἐν ἀνθρώποις. Καὶ οὐ πόλεις μὲν καὶ προπόλεις (4) ἐν μελίσσαις, ἀλλ' οἱ σίμβλοι, καὶ τὰ ἑξάγωνα τῶν μελισσῶν ἔργα, καὶ ἡ παρ' ἐκείναις διαδοχὴ αὐτῶν, διὰ τοὺς ἀνθρώπους εἰς πολλὰ τοῦ μέλιτος χρήζοντας, θεραπείας τε χάριν (5) σωμάτων πεπονθότων, καὶ τροφὴν καθάριον. Οὐ πα- ραβλητέον δὲ τὰ κατὰ τῶν κηφήνων ὑπὸ τῶν μελισ σῶν ἐπιτελούμενα, ταῖς κατὰ τῶν ἀργῶν ἐν ταῖς τόν λεσι καὶ πονηρῶν δίκαις, καὶ ταῖς κατ᾿ αὐτῶν κολά σεσιν· ἀλλ', ὡς προείπον, τὴν μὲν θείαν φύσιν (6) ἐν τούτοις θαυμαστέον, τὸν δ᾽ ἄνθρωπον, ἐπιλογίσα- σθαι τὰ περὶ πάντων δυνάμενον καὶ κοσμῆσαι τὰ πάντων (ἅτε συνεργοῦντα (7) τῇ προνοίᾳ), ἀποδε κτέον· καὶ οὐ μόνης προνοίας Θεοῦ ἔργα ἐπιτελοῦντα, ἀλλὰ καὶ τῆς ἑαυτοῦ. Εἰπὼν δ' ὁ Κέλσος περὶ τῶν μελισσῶν, ἵνα τὸ ὅσον ἐφ' ἑαυτῷ, ἐξευτελίσῃ ἡμῶν (8) οὐ Χριστιανῶν μόνον, ἀλλὰ καὶ πάντων ἀνθρώπων τὰς πόλεις, καὶ τὰς πολιτείας, καὶ τὰς ἀρχὰς, καὶ τὰς ἡγεμονίας, καὶ τοὺς ὑπὲρ τῶν πατρίδων πολέμους, ἑξῆς ἐπιφέ ρει, διεξιών μυρμήκων ἐγκώμιον· ὅπως τῷ περὶ ἐκεί νων ἐγκωμίῳ τὸ τῶν ἀνθρώπων περὶ τὴν τροφὴν οικονομικὸν παραβάλῃ (9) τῷ λόγῳ πρὸς τοὺς μύρο μηκας· καὶ τὸ τῶν χειμαδίων προνοητικὸν καταῤῥέψῃ, ὡς οὐδὲν πλέον ἔχον τῆς ἀλόγου τῶν μυρμήκων ἐν οἷς ἐκεῖνος νομίζει προνοίας. Τίνα δ᾽ οὐκ ἂν τῶν ἁπλουστέρων ἀνθρώπων, καὶ οὐκ ἐπισταμένων ένα ρᾶν τῇ φύσει πάντων πραγμάτων αποτρέψαιτο (10), τὸ ὅσον ἐφ' ἑαυτῷ, ὁ Κέλσος ἀπὸ τοῦ τοῖς βαρουμένοις ὑπὸ φορτίων βοηθεῖν, καὶ κοινωνεῖν ἐκείνοις τῶν καὶ μάτων, λέγων περὶ μυρμήκων, ὡς « ἂν ἀλλήλοις τῶν φορτίων, ἐπειδάν τινα κάμνοντα ἴδωσιν, ἐπιλαμβά- νωνται; › Ερεῖ γὰρ (11) ὁ δεόμενος τῆς διὰ λόγου παιδεύσεως, καὶ μηδαμῶς ἐπαίων αὐτῆς· Ἐπεὶ τοί νυν μηδὲν διαφέρομεν μυρμήκων καὶ ὅτε τοῖς κάτ μνουσι διὰ τὸ φέρειν βαρύτατα φορτία βοηθοῦμεν, τί μάτην τὸ τοιοῦτον ποιοῦμεν; Καὶ οἱ μὲν μύρμηκες, ἅτε ἄλογα ζῶα τυγχάνοντες, οὐκ ἂν ἐπαρθεῖεν πρὸς τὸ μέγα φρονῆσαι, διὰ τὸ παραβάλλεσθαι (12) ἀνθρώ ποις τὰ ἔργα αὐτῶν· οἱ δ' ἄνθρωποι διὰ τὸν λόγον ἀκοῦσαι δυνηθέντες τίνα τρόπον εὐτελίζεται αὐτῶν τὸ κηφήνων. Τη κατά. σιν. θείαν. τῷ λόγῳ πρὸς τοὺς μύρμηχας, διὰ τὸ παραβαλέσθαι. ORIGENIS mantibus quamdam quasi imaginem rationis largita est, idque fortasse ad incutiendum hominibus pu- dorem; ut formicas intuiti et laboriosiores fierent, et rerum sibi utilium parciores; apes vero contem- plati inde discerent et potestatibus parere, et in partem operum venire quæ ad civitatum conservatio- nem necessaria sunt. gerunt apes, nobis documento est, quomodo juste et ordinate gerenda bella sint, siquando inter ho- mines geri opus est. Neque sunt apud illas urbes et suburbia; sed alvearia, hexangula opera quibus per vices incumbunt: hæc omnia propter homines, quibus mel varias utilitates parit, modo corporibus agrotis remedia, modo purum alimentum præbens. Neque earum in fucos animadversio comparanda est cum judiciis, quæ in urbibus constituuntur de ignavis ac malis, nec cum pœnis quibus afficiuntur; sed in illis admiranda, ut jam dixi, Divinitas est; sua laus autem homini tribuenda, qui mente tot complecti potuit et moderari, ut Providentiæ mini- ster, neque solius Providentia divinæ opera exsequi- tur, sed et ea quæ ipse providit. B fecit, quo, quantum in se est, non Christia- norum modo, sed etiam omnium hominum urbes, rerum publicarum formas, magistra- tus, imperia et bella pro patria gesta deprimat, transit ad laudationem formicarum. Hoc nempe consilio, ut quam de victu curam adhibent homi- C nes, cum formicarum agendi ratione conferat, et hiemis futuræ provisionem extenuet ut nihilo præ- stantiorem illa quam etiam in formicis ratione pri- valis inesse putat provisione. Ecquem eorum qui præ simplicitate in rerum omnium naturam pene- trare non possunt, non avertat Celsus, quantum in se est, a ferendo pressis onere auxilio, et a parte laboris subeunda, cum formicas dicit sociis suc- currere, ubi illas vident fatigalas ? » Dicet enim is qui bonis nunquam disciplinis imbutus fuerit, qui eas ne audit quidem ; quando nihilo formicis melio- res sumus vel cum gravissimo onere sublevamus oppressos, quorsum id frustra facimus ? Ac formi- cis quidem utpote ratione destitutis non periculum est ue magnam de se opinionem injiciat ipsarum " cum hominibus operum comparatio; sed homines qui pro sua ratione audiunt quam nihili ducatur eorum in alios amor, non stat per Celsum, quomi- nus ejns verbis lædantur; nec videt se, dum suos Paulo post Philocalia, Vide adnotationes ad lib. vult, num. 73, 74, et ad lib. v, num. 55. rus, Et nos in margine, pro Ibidem codd. Regius et Basi- leensis, Hoesche- lius et Spencerus, Philocalia,καὶ Spencerum deest, suppletur e Philocalia. Paulo post eadem Philocalia recte habet, D Hoeschelii et Spenceri editionibus deest, Philocalia omnittit Mox quæ sequuntur, addititia videntur et recidenda. et Spencerus in margine, 82. Fortasse etiam hæc imago bellorum quæ 83. Postquam Celsus Gnem de apibus dicendi (3) Philocalia, ήγεμόνι. Ηoeschelius et Spencerus, (4) Ita Philocalia. Ηoeschelius autem et Spence- (5) Χάριν. Haec vos quæ apud Hieschelium et (6) Hoeschelius et Spencerus, τὴν μὲν θείαν φύσ (7) Philocalia, συναιροῦντα. (8) Spencerus, ἡμᾶς. (9) Ad oram libb. editorum legitur, καταβάλῃ. (40) Hoeschelius in textu, ἀποτρέψαι. (11) Philocalia, ἐπιλαμβάνοιντο; ἐρεῖ μέν. (12) Philocalia, ἐπὰν παραβάλλωνται. Hoeschelius
PG 11:1169Περὶ δὲ τοῦ δευτέρου, ὅτι Ὄρνις γάρ σφιν ἐπῆλθε περησέμεναι μεμαῶσιν, αἰετὸς ὑψιπέτης, ἐπ’ ἀριστερὰ λαὸν ἐέργων, φοινήεντα δράκοντα φέρων ὀνύχεσσι πέλωρον, ζωόν, ἔτ’ ἀσπαίροντα· ὁ δ’ οὔπω λήθετο χάρμης. Κόψε γὰρ αὐτὸν ἔχοντα κατὰ στῆθος παρὰ δειρήν, ἰδνωθεὶς ὀπίσω· ὁ δ’ ἀπὸ ἕθεν ἧκε χαμᾶζε, ἀλγήσας ὀδύνῃσι, μέσῳ δ’ ἐγκάββαλ’ ὁμίλῳ· αὐτὸς δὲ κλάγξας πέτετο πνοιῇς ἀνέμοιο. Τρῶες δ’ ἐρρίγησαν, ὅπως ἴδον αἰόλον ὄφιν κείμενον ἐν μέσσοισι, Διὸς τέρας αἰγιόχοιο. Ἆρ’ οὖν ὁ μὲν ἀετὸς ἦν μαντικός, ὁ δὲ δράκων, ἐπεὶ καὶ τούτῳ χρῶνται τῷ ζῴῳ οἱ οἰωνοσκόποι, οὐκ ἦν μαντικός; Τί δέ, ἐπεὶ τὸ ἀποκληρωτικὸν εὐέλεγκτόν ἐστιν, οὐχὶ καὶ τὸ ἀμφοτέρους εἶναι μαντικοὺς ἐλεγχθείη ἄν; Οὐκ ἂν γὰρ ὁ δράκων ὢν μαντικὸς οὐκ ἐφυλάξατο τάδε τινὰ ἀπὸ τοῦ ἀετοῦ παθεῖν; Καὶ ἄλλα δ’ ἂν μυρία τοιαῦτα εὕροι τις παραδείγματα, παριστάντα ὅτι οὐ τὰ ζῷα μέν ἐστιν ἐν ἑαυτοῖς ἔχοντα μαντικὴν ψυχήν· ἀλλὰ κατὰ μὲν τὸν ποιητὴν καὶ τοὺς πολλοὺς τῶν ἀνθρώπων αὐτὸς Ὀλύμπιος ἧκε φόωσδε, κατὰ δέ τι σημεῖον καὶ Ἀπόλλων ἀγγέλῳ χρῆται ἱέρακι· κίρκος γὰρ Ἀπόλλωνος εἶναι λέγεται ταχὺς ἄγγελος.
κοινωνικόν, βλαβεῖεν ἂν, τὸ ὅσον ἐπὶ τῷ Κέλσῳ, καὶ Α τοῖς λόγοις αὐτοῦ· οὐκ ἰδόντι (15) ὅτι, Χριστιανισμοῦ ἀποτρέψαι θέλων τοὺς ἐντυγχάνοντας αὐτοῦ τῇ γραφῇ, ἀποτρέπει καὶ τῶν οὐ Χριστιανῶν τὸ πρὸς τοὺς φέ- ροντας τὰ βαρύτατα τῶν φορτίων συμπαθές. Ἐχρῆν δ' ἂν αὐτὸν, εἴπερ ἦν καὶ φιλόσοφος αἰσθανόμενος τοῦ κοινωνικού, πρὸς τῷ μὴ συναναιρεῖν τῷ Χριστιανι σμῷ (14), τὰ χρήσιμα τῶν ἐν ἀνθρώποις, καὶ συνερ- γεῖν (εἰ οἷόν τ᾽ ἦν,) τοῖς κοινοῖς ἐν Χριστιανισμῷ πρὸς τοὺς ἄλλους ἀνθρώπους καλοῖς. Εἰ δὲ καὶ τῶν ἀποτιθεμένων καρπῶν τὰς ἐκφύσεις ἀπεκτιθέασιν οἱ μύρμηκες, ἵνα μὴ σπαργῷεν, μένοιεν δὲ δι᾽ ἔτους αὐτοῖς εἰς τροφήν· οὐ λογισμὸν εἶναι ἐν μύρμηξι τούτων αἴτιον ὑπονοητέον, ἀλλὰ τὴν παμμήτορα φύσιν τὴν καὶ τὰ ἄλογα κοσμήσασαν, ὡς μηδὲ τουλάχιστον καταλιπεῖν, μηδαμῶς φέρον ἴχνος τοῦ ἀπὸ τῆς φύ- Β σεως λόγου. Εἰ μὴ ἄρα διὰ τούτων λεληθότως βού- λεται ὁ Κέλσος (καὶ γὰρ ἐν πολλοῖς Πλατωνίζειν θέλει) ομοειδή (45) εἶναι πᾶσαν ψυχὴν, καὶ μηδὲν διαφέρειν τὴν τοῦ ἀνθρώπου τῆς τῶν μυρμήκων καὶ τῶν μελισσῶν· ὅπερ κατάγοντός ἐστι τὴν ψυχὴν ἀπὸ τῶν ἁψίδων τοῦ οὐρανοῦ, οὐκ ἐπὶ τὸ ἀνθρώπινον σῶμα μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐπὶ τὰ λοιπά. Τούτοις δ' οὐ πείσον- ται Χριστιανοί, προκατειληφότες τὸ κατ᾿ εἰκόνα γε γονέναι Θεοῦ τὴν ἀνθρωπίνην ψυχὴν, καὶ ὁρῶντες (16), ὅτι ἀμήχανόν ἐστι τὴν κατ' εἰκόνα Θεοῦ δεδημιουρ γημένην φύσιν πάντη ἀπαλείψαι τοὺς χαρακτῆρας αὐτῆς, καὶ ἄλλους ἀναλαβεῖν οὐκ οἶδα κατ᾿ εἰκόνας τίνων γεγενημένους (17) ἐν τοῖς ἀλόγοις. Ἐπεὶ δὲ καὶ ο τοῖς ἀποθνήσκουσι μύρμηξι φησί ο τοὺς ζῶντας ίδιόν τι ἀποκρίνειν χωρίον, κά- κείνο αὐτοῖς εἶναι πάτρια μνήματα· » λεκτέον, ὅτι ὅσῳ πλείονα λέγει τῶν ἀλόγων ζώων Εγκώμια, του σούτῳ πλεῖον (κἂν μὴ θέλῃ) αύξει τὸ τοῦ πάντα κοι σμήσαντος Λόγου ἔργον· καὶ δείκνυσι τὴν ἐν ἀνθρώ- πως εντρέχειαν δυναμένην κοσμεῖν τῷ λόγῳ καὶ τὰ πλεονεκτήματα τῆς φύσεως τῶν ἀλόγων· τί δὲ λέγω τῶν ἀλόγων (18), ἐπεὶ Κέλσῳ δοκεῖ μηδ' ἄλογα εἶναι τὰ κατὰ τὰς κοινὰς πάντων έννοίας ἄλογα καλού- μενα; Οὐδὲ τοὺς μύρμηκας γοῦν οἴεται εἶναι ἀλόγους, ὁπερὶ τῆς ὅλης φύσεως επαγγειλάμενος λέγειν, καὶ τὴν ἀλήθειαν ἐν τῇ ἐπιγραφῇ τοῦ βιβλίου αὐχήσας. Φησὶ γὰρ περὶ τῶν μυρμήκων ὡς διαλεγομένων άλ λήλοις τοιαῦτα· ι Καὶ μὲν δὴ καὶ ἀπαντῶντες (19) Εχρήν δ' αὐτὸν, εἴπερ ἦν κἂν φιλόσοφος .... πρὸς τῷ μὴ συναιρεῖν τοῖς Χριστιανισμού. Πλατωνίζειν θέλει καὶ βούλεται ὁμοειδή. ει 91. ὅσον. πάντη ἀπολείψαι τους χαρακτήρας αὐτῆς καὶ ἀλόγους ἀναλαβείν. μένων. Ἐπεὶ δὲ καὶ τοῖς. ἐπειδὴ καὶ τοῖς. CONTRA CELSUM LIB. IV. lectores a Christianismo vult avocare, eliam eos, qui Christiani non sunt, deterrere, quominus gra- vissimis oneribus oppressos miserentur; cum de- buerit, si quidem philosophus esset et mutua socie- tatis officia calleret, non modo non tollere cum Christianismo ea quæ in hominibus utilia sunt, sed et patrocinari, si fieri posset, iis quæ præclare apud reliquos homines perinde ac apud Christianos observantur. Quod si et reconditorum a se fru- ctuum formicæ seponunt eos qui germinant, ne cæ- teris quoque germinationem procurent, et ut illis per annum vescantur; hujus rei non existimandum est causam in formicis esse rationem, sed omnipa- rentem naturam, quæ etiam brutas animantes sic exornavit, ut ne minima quidem relicta fuerit, quæ impressa a natura non ferret rationis vestigia. Sed fortasse Celsus, qui Platonem in plerisque imitari amat, per hæc obscure indicat, similes esse omnes animas, nec humanam inter et formicarum aut apum animam ullum esse discrimen. Quod quidem est deducentis animam a cœli fornice, non solum in humana, sed etiam in reliquorum auima- lium corpora. Id vero Christiani nullo modo assen- tientur. Quippe qui didicerunt hominis animam ad imaginem Dei factam esse, et sciunt non posse feri ut natura ad imaginem Dei condita, deletis omnino ejus lineamentis, alia indual in bestiis ad nescio quorum imagines facta. • C liarem quemdam locum secernere, illumque ab eis cerus, Nusquam invenio apud Platonem animas aliis alias ortu et origine præstantiores: nec scio, an ullibi dixerit brutorum animas perituras, aut in corpora humana migraturas; licet de humanis passim asseruerit, eas in brutorum corpora detrudendas. Quoniam vero e secretioribus Pythagoræ et Ægyptiorum disciplinis hanc opinionem mutuatus est facile in- duci possum, ut credam Platonem idem de bruto- rum animabus statuisse. Lactant. lib. vit, cap. ; Pythagoras, apud Ovidiuin, lib. xv Metamorph., lab. 3. Omnia mulantur : nihil interit ; errat, et illinc D pro monumentis patriis haberi. » Sed quanto pluri- bus brutas animantes laudibus effert, tanto magis, velit nolit, Verbi, quod omnia disposuit, extollit opus; et hominum demonstrat industrian, quæ dena brutis animantibus a natura collata exornare potuerit. Quid dico autem brutis animantibus, quandoquidem brutæ non sunt, Celsi judicio, quæ una omnium voce brutæ vocantur? Nam formicas ratione esse privatas non judicat ille, qui de uni- versa natura dicere pollicitus est, quique vel sclo libri titulo veritatem jactitabat. Sic enim ille de formicis loquitur, ac si inter se colloquia haberent: • Cum obviis, inquit, colloquuntur: unde nun- Huc venit, hinc illuc, et quoslibet occupat arius Spiritus eque feris humana in corpora transit, Inque feras noster, nec tempore deperit ullo. In eodem etiam cratere omnem animam misceri, temperarique tradit. Vide lib. contra Celsum, uum, 32, 33; lib. iv, num. 54, 56, et lib. v, num. 20, 21. Vide etiam Platonem in Epinom. pag. 980, 981, et in Timmo, pag. SPENCER. at Philocalia recte omittit lufra eadem Pti- localia, Μox Philoc., Hoeschelius et Spencerus, omissa, supplentur e Phil. 84. Ait præterea mortuis formicis vivas pecu- (13) Philoc., οὐκ εἰδότι. (14) Sic Philocalia ; Hoeschelius autem et Spen- (15) Philocalia, λεληθότως ὁ Κέλσος ἐν πολλοῖς (16) Hoeschelius et Spencerus, καὶ ὅσον ὁρῶντες, (17) Hoeschelius et Spencerus in margine, γεγενη- (18) Τί δὲ λέγω τῶν ἀλόγων. Hæc,in antea edit. (19) Libb. editi in margine, διαπαντώντες.
Κατὰ δὲ ἡμᾶς δαίμονές τινες φαῦλοι καί, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, τιτανικοὶ ἢ γιγάντιοι, ἀσεβεῖς πρὸς τὸ ἀληθῶς θεῖον καὶ τοὺς ἐν οὐρανῷ ἀγγέλους γεγενημένοι καὶ πεσόντες ἐξ οὐρανοῦ καὶ περὶ τὰ παχύτερα τῶν σωμάτων καὶ ἀκάθαρτα ἐπὶ γῆς καλινδούμενοι, ἔχοντές τι περὶ τῶν μελλόντων διορατικόν, ἅτε γυμνοὶ τῶν γηί̈νων σωμάτων τυγχάνοντες, καὶ περὶ τὸ τοιοῦτον ἔργον καταγινόμενοι, βουλόμενοι ἀπάγειν τοῦ ἀληθινοῦ θεοῦ τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος, ὑποδύνονται τῶν ζῴων τὰ ἁρπακτικώτερα καὶ ἀγριώτερα καὶ ἄλλα πανουργότερα καὶ κινοῦσιν αὐτὰ πρὸς ὃ βούλονται, ὅτε βούλονται, ἢ τὰς φαντασίας τῶν τοιωνδὶ ζῴων τρέπουσιν ἐπὶ πτήσεις καὶ κινήσεις τοιάσδε· ἵν’ ἄνθρωποι διὰ τῆς ἐν τοῖς ἀλόγοις ζῴοις ἁλισκόμενοι μαντικῆς θεὸν μὲν τὸν περιέχοντα τὰ ὅλα μὴ ζητῶσι μηδὲ τὴν καθαρὰν θεοσέβειαν ἐξετάσωσι, πέσωσι δὲ τῷ λογισμῷ ἐπὶ τὴν γῆν καὶ τοὺς ὄρνεις καὶ τοὺς δράκοντας ἔτι δ’ ἀλώπεκας καὶ λύκους.
κοινωνικόν, βλαβεῖεν ἂν, τὸ ὅσον ἐπὶ τῷ Κέλσῳ, καὶ Α τοῖς λόγοις αὐτοῦ· οὐκ ἰδόντι (15) ὅτι, Χριστιανισμοῦ ἀποτρέψαι θέλων τοὺς ἐντυγχάνοντας αὐτοῦ τῇ γραφῇ, ἀποτρέπει καὶ τῶν οὐ Χριστιανῶν τὸ πρὸς τοὺς φέ- ροντας τὰ βαρύτατα τῶν φορτίων συμπαθές. Ἐχρῆν δ' ἂν αὐτὸν, εἴπερ ἦν καὶ φιλόσοφος αἰσθανόμενος τοῦ κοινωνικού, πρὸς τῷ μὴ συναναιρεῖν τῷ Χριστιανι σμῷ (14), τὰ χρήσιμα τῶν ἐν ἀνθρώποις, καὶ συνερ- γεῖν (εἰ οἷόν τ᾽ ἦν,) τοῖς κοινοῖς ἐν Χριστιανισμῷ πρὸς τοὺς ἄλλους ἀνθρώπους καλοῖς. Εἰ δὲ καὶ τῶν ἀποτιθεμένων καρπῶν τὰς ἐκφύσεις ἀπεκτιθέασιν οἱ μύρμηκες, ἵνα μὴ σπαργῷεν, μένοιεν δὲ δι᾽ ἔτους αὐτοῖς εἰς τροφήν· οὐ λογισμὸν εἶναι ἐν μύρμηξι τούτων αἴτιον ὑπονοητέον, ἀλλὰ τὴν παμμήτορα φύσιν τὴν καὶ τὰ ἄλογα κοσμήσασαν, ὡς μηδὲ τουλάχιστον καταλιπεῖν, μηδαμῶς φέρον ἴχνος τοῦ ἀπὸ τῆς φύ- Β σεως λόγου. Εἰ μὴ ἄρα διὰ τούτων λεληθότως βού- λεται ὁ Κέλσος (καὶ γὰρ ἐν πολλοῖς Πλατωνίζειν θέλει) ομοειδή (45) εἶναι πᾶσαν ψυχὴν, καὶ μηδὲν διαφέρειν τὴν τοῦ ἀνθρώπου τῆς τῶν μυρμήκων καὶ τῶν μελισσῶν· ὅπερ κατάγοντός ἐστι τὴν ψυχὴν ἀπὸ τῶν ἁψίδων τοῦ οὐρανοῦ, οὐκ ἐπὶ τὸ ἀνθρώπινον σῶμα μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐπὶ τὰ λοιπά. Τούτοις δ' οὐ πείσον- ται Χριστιανοί, προκατειληφότες τὸ κατ᾿ εἰκόνα γε γονέναι Θεοῦ τὴν ἀνθρωπίνην ψυχὴν, καὶ ὁρῶντες (16), ὅτι ἀμήχανόν ἐστι τὴν κατ' εἰκόνα Θεοῦ δεδημιουρ γημένην φύσιν πάντη ἀπαλείψαι τοὺς χαρακτῆρας αὐτῆς, καὶ ἄλλους ἀναλαβεῖν οὐκ οἶδα κατ᾿ εἰκόνας τίνων γεγενημένους (17) ἐν τοῖς ἀλόγοις. Ἐπεὶ δὲ καὶ ο τοῖς ἀποθνήσκουσι μύρμηξι φησί ο τοὺς ζῶντας ίδιόν τι ἀποκρίνειν χωρίον, κά- κείνο αὐτοῖς εἶναι πάτρια μνήματα· » λεκτέον, ὅτι ὅσῳ πλείονα λέγει τῶν ἀλόγων ζώων Εγκώμια, του σούτῳ πλεῖον (κἂν μὴ θέλῃ) αύξει τὸ τοῦ πάντα κοι σμήσαντος Λόγου ἔργον· καὶ δείκνυσι τὴν ἐν ἀνθρώ- πως εντρέχειαν δυναμένην κοσμεῖν τῷ λόγῳ καὶ τὰ πλεονεκτήματα τῆς φύσεως τῶν ἀλόγων· τί δὲ λέγω τῶν ἀλόγων (18), ἐπεὶ Κέλσῳ δοκεῖ μηδ' ἄλογα εἶναι τὰ κατὰ τὰς κοινὰς πάντων έννοίας ἄλογα καλού- μενα; Οὐδὲ τοὺς μύρμηκας γοῦν οἴεται εἶναι ἀλόγους, ὁπερὶ τῆς ὅλης φύσεως επαγγειλάμενος λέγειν, καὶ τὴν ἀλήθειαν ἐν τῇ ἐπιγραφῇ τοῦ βιβλίου αὐχήσας. Φησὶ γὰρ περὶ τῶν μυρμήκων ὡς διαλεγομένων άλ λήλοις τοιαῦτα· ι Καὶ μὲν δὴ καὶ ἀπαντῶντες (19) Εχρήν δ' αὐτὸν, εἴπερ ἦν κἂν φιλόσοφος .... πρὸς τῷ μὴ συναιρεῖν τοῖς Χριστιανισμού. Πλατωνίζειν θέλει καὶ βούλεται ὁμοειδή. ει 91. ὅσον. πάντη ἀπολείψαι τους χαρακτήρας αὐτῆς καὶ ἀλόγους ἀναλαβείν. μένων. Ἐπεὶ δὲ καὶ τοῖς. ἐπειδὴ καὶ τοῖς. CONTRA CELSUM LIB. IV. lectores a Christianismo vult avocare, eliam eos, qui Christiani non sunt, deterrere, quominus gra- vissimis oneribus oppressos miserentur; cum de- buerit, si quidem philosophus esset et mutua socie- tatis officia calleret, non modo non tollere cum Christianismo ea quæ in hominibus utilia sunt, sed et patrocinari, si fieri posset, iis quæ præclare apud reliquos homines perinde ac apud Christianos observantur. Quod si et reconditorum a se fru- ctuum formicæ seponunt eos qui germinant, ne cæ- teris quoque germinationem procurent, et ut illis per annum vescantur; hujus rei non existimandum est causam in formicis esse rationem, sed omnipa- rentem naturam, quæ etiam brutas animantes sic exornavit, ut ne minima quidem relicta fuerit, quæ impressa a natura non ferret rationis vestigia. Sed fortasse Celsus, qui Platonem in plerisque imitari amat, per hæc obscure indicat, similes esse omnes animas, nec humanam inter et formicarum aut apum animam ullum esse discrimen. Quod quidem est deducentis animam a cœli fornice, non solum in humana, sed etiam in reliquorum auima- lium corpora. Id vero Christiani nullo modo assen- tientur. Quippe qui didicerunt hominis animam ad imaginem Dei factam esse, et sciunt non posse feri ut natura ad imaginem Dei condita, deletis omnino ejus lineamentis, alia indual in bestiis ad nescio quorum imagines facta. • C liarem quemdam locum secernere, illumque ab eis cerus, Nusquam invenio apud Platonem animas aliis alias ortu et origine præstantiores: nec scio, an ullibi dixerit brutorum animas perituras, aut in corpora humana migraturas; licet de humanis passim asseruerit, eas in brutorum corpora detrudendas. Quoniam vero e secretioribus Pythagoræ et Ægyptiorum disciplinis hanc opinionem mutuatus est facile in- duci possum, ut credam Platonem idem de bruto- rum animabus statuisse. Lactant. lib. vit, cap. ; Pythagoras, apud Ovidiuin, lib. xv Metamorph., lab. 3. Omnia mulantur : nihil interit ; errat, et illinc D pro monumentis patriis haberi. » Sed quanto pluri- bus brutas animantes laudibus effert, tanto magis, velit nolit, Verbi, quod omnia disposuit, extollit opus; et hominum demonstrat industrian, quæ dena brutis animantibus a natura collata exornare potuerit. Quid dico autem brutis animantibus, quandoquidem brutæ non sunt, Celsi judicio, quæ una omnium voce brutæ vocantur? Nam formicas ratione esse privatas non judicat ille, qui de uni- versa natura dicere pollicitus est, quique vel sclo libri titulo veritatem jactitabat. Sic enim ille de formicis loquitur, ac si inter se colloquia haberent: • Cum obviis, inquit, colloquuntur: unde nun- Huc venit, hinc illuc, et quoslibet occupat arius Spiritus eque feris humana in corpora transit, Inque feras noster, nec tempore deperit ullo. In eodem etiam cratere omnem animam misceri, temperarique tradit. Vide lib. contra Celsum, uum, 32, 33; lib. iv, num. 54, 56, et lib. v, num. 20, 21. Vide etiam Platonem in Epinom. pag. 980, 981, et in Timmo, pag. SPENCER. at Philocalia recte omittit lufra eadem Pti- localia, Μox Philoc., Hoeschelius et Spencerus, omissa, supplentur e Phil. 84. Ait præterea mortuis formicis vivas pecu- (13) Philoc., οὐκ εἰδότι. (14) Sic Philocalia ; Hoeschelius autem et Spen- (15) Philocalia, λεληθότως ὁ Κέλσος ἐν πολλοῖς (16) Hoeschelius et Spencerus, καὶ ὅσον ὁρῶντες, (17) Hoeschelius et Spencerus in margine, γεγενη- (18) Τί δὲ λέγω τῶν ἀλόγων. Hæc,in antea edit. (19) Libb. editi in margine, διαπαντώντες.
PG 11:1171Καὶ γὰρ παρατετήρηται τοῖς περὶ ταῦτα δεινοῖς ὅτι αἱ ἐναργέστεραι προγνώσεις διὰ τῶν τοιούτων ζῴων γίνονται, ἅτε μὴ δυναμένων τῶν δαιμόνων ἐν τοῖς ἡμερωτέροις τῶν ζῴων τοσοῦτον, ὅσον δύνανται διὰ τὸ παραπλήσιον τῆς κακίας καὶ οὐ κακίαν μὲν οἱονεὶ δὲ κακίαν οὖσαν ἐν τοῖς τοιοισδὶ τῶν ζῴων ἐνεργῆσαι τάδε τὰ ζῷα. Ὅθεν εἴπερ ἄλλο τι Μωϋσέως τεθαύμακα, καὶ τὸ τοιοῦτον θαύματος ἀποφανοῦμαι ἄξιον εἶναι, ὅτι φύσεις κατανοήσας ζῴων διαφόρους καὶ εἴτ’ ἀπὸ τοῦ θείου μαθὼν τὰ περὶ αὐτῶν καὶ τῶν ἑκάστῳ ζῴῳ συγγενῶν δαιμόνων εἴτε καὶ αὐτὸς ἀναβαίνων τῇ σοφίᾳ εὑρών, ἐν τῇ περὶ ζῴων διατάξει πάντα μὲν ἀκάθαρτα ἔφησεν εἶναι τὰ νομιζόμενα παρ’ Αἰγυπτίοις καὶ τοῖς λοιποῖς τῶν ἀνθρώπων εἶναι μαντικά, ὡς ἐπίπαν δὲ εἶναι καθαρὰ τὰ μὴ τοιαῦτα. Καὶ ἐν ἀκαθάρτοις παρὰ Μωϋσεῖ ἐστι λύκος καὶ ἀλώπηξ καὶ δράκων ἀετός τε καὶ ἱέραξ καὶ τὰ ὅμοια τούτοις. Καὶ ὡς ἐπίπαν οὐ μόνον ἐν τῷ νόμῳ ἀλλὰ καὶ ἐν τοῖς προφήταις εὕροις ἂν ταῦτα τὰ ζῷα εἰς παράδειγμα τῶν κακίστων παραλαμβανόμενα, οὐδέ ποτε δὲ εἰς χρηστὸν πρᾶγμα ὀνομαζόμενον λύκον ἢ ἀλώπεκα.
ἀλλήλοις διαλέγονται, ὅθεν οὐδὲ τῶν ὁδῶν ἁμαρτά ἀπαγγελλούση. ἀπ' οὐρανοῦ τὰ ἐπὶ γῆς ἐπιβλέποι. ἐν δὲ τοῖς λογικοῖς τὸ κοινὸν ἀνθρώ- νουσιν· οὐκοῦν καὶ λόγου συμπλήρωσίς ἐστι παρ' αὐτοῖς, καὶ κοιναὶ ἔννοιαι καθολικῶν τινων, καὶ φωνή, και τυγχάνοντα σημαινόμενα. » Τὸ γὰρ διαλέγεσθαί τινα πρὸς ἕτερον, ἐν φωνῇ γίνεται δηλούση τι ση μαινόμενον, πολλάκις δὲ καὶ περὶ τῶν καλουμένων τυγχανόντων ἀπαγγέλλουσιν (20)· ἅπερ καὶ ἐν μύρ μηξι λέγειν εἶναι, πῶς οὐ πάντων ἂν εἴη καταγρ λαστότατον; Καὶ οὐκ αἰδεῖταί γε ἐπιφέρων τούτοις, ἵνα καὶ τοῖς μετ' αὐτὸν ἐσομένοις ἐπιδεικνύηται τὴν τῶν δογμάτων ἑαυτοῦ (21) ἀσχημοσύνην, λέγων· « Φέρ' οὖν, εἴ τις ἀπ' οὐρανοῦ ἐπὶ τὴν γῆν ἐπιβλέποι, τί ἂν δόξαι διαφέρειν τὰ ὑφ' ἡμῶν, ἢ τὰ ὑπὸ μυρμήκων καὶ μελισσῶν δρώμενα ; » Ὁ ἀπ' οὐρανοῦ δὴ ἐπὶ γῆν, κατὰ τὴν ὑπόθεσιν αὐτοῦ, βλέπων τὰ δρώμενα ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων, καὶ τὰ ὑπὸ τῶν μυρμήκων γινόμενα, πότερον ἐνορᾷ μὲν ἀνθρώπων καὶ μυρμήκων σώμα σιν, οὐ κατανοεῖ δὲ τὸ λογικὸν ἡγεμονικὸν καὶ λογισμό κινούμενον ; Πάλιν τε αὖ τὸ ἄλογον ἡγεμονικὸν καὶ ὑπὸ ὁρμῆς καὶ φαντασίας αλόγως κινούμενον μετά τινος φυσικῆς ὑποκατασκευῆς; Αλλ᾽ ἄτοπον τὸν ἀπ' οὐρανοῦ βλέποντα τὰ ἐπὶ γῆς ἐνορᾷν μὲν θέλειν σώ- μασιν ἀνθρώπων καὶ μυρμήκων, ἀπὸ τοσούτου δια στήματος· μὴ πολὺ δὲ μᾶλλον βλέπειν ἡγεμονικών φύσεις, καὶ πηγὴν ὁρμῶν λογικὴν ἢ ἄλογον. Εἰ δ' ἅπαξ βλέπει τὴν πασῶν ὁρμῶν πηγὴν, δῆλον ὅτι καὶ τὴν διαφορὰν ἴδοι ἄν, καὶ τὴν ὑπεροχὴν τοῦ ἀνθρώ που, οὐ μόνον παρὰ τοὺς μύρμηκας, ἀλλὰ καὶ παρὰ τοὺς ἐλέφαντας. Ο γάρ βλέπων ἀπ' οὐρανοῦ ἐν μὲν τοῖς ἀλόγοις, κἂν μεγάλα ᾗ (22) αὐτῶν τὰ σώματα, οὐκ ἄλλην ὄψεται ἀρχὴν ἢ τὴν ἵν' οὕτως ὀνομάσω) ἀλογίαν, ἐν δὲ τοῖς λογικοῖς λόγον τὸν κοινὸν ἀνθρώ πων πρὸς τὰ θεῖα καὶ ἐπουράνια, τάχα δὲ καὶ αὐτὸν τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεόν, δι᾿ ὃν κατ' εἰκόνα γεγονέναι ὠνό μασται τοῦ Θεοῦ· εἰκὼν γὰρ τοῦ ἐπὶ πᾶσι Θεοῦ ὁ Λόγος ἐστὶν αὐτοῦ. Εξῆς δὲ τούτοις, ώσπερεὶ ἐπὶ πλεῖον (25) και ταβιβάσαι ἀγωνιζόμενος τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος, καὶ ἐξομοιῶσαι τοῖς ἀλόγοις, καὶ μηδὲν ὅ τι καταλιπεῖν θέλων τῶν ἐν τοῖς ἀλόγοις ἱστορουμένων, εμφαινόν των τὸ μεῖζον, καὶ τὰ τῆς γοητείας φησὶν εἶναι καὶ ἔν τισι τῶν ἀλόγων (ὡς μηδ' ἐπὶ τούτῳ τοὺς ἀνθρώ πους ἐξαιρέτως (24) σεμνύνεσθαι, μηδὲ θέλειν ἔχειν τὴν πρὸς τὰ ἄλογα ὑπεροχήν,) καί φησι ταῦτα· « Εἰ δέ τι καὶ ἐπὶ γοητεία φρονοῦσιν ἄνθρωποι, ἀλλ᾽ ἤδη καὶ κατὰ τοῦτο σοφώτεροι ὄφεις καὶ ἀετοί· πολλά γοῦν ἴσασιν ἀλεξιφάρμακα καὶ ἀλεξίκακα, καὶ δὴ καὶ λίθων τινῶν δυνάμεις, ἐπὶ σωτηρίᾳ τῶν νεοσσῶν. Οἷς ἂν ἐπιτύχωσιν ἄνθρωποι, θαυμαστόν τι κτῆμα ἔχειν νομίζουσι. » Καὶ πρῶτόν γε οὐκ οἶδ' ὅπως τὴν πων .... δι' ὅ κατ' εἰκόνα. ἐπὶ πλειόνων. εἰ δέ τι καὶ ἐπὶ γοητεία. ἐπί. μέγα φρονοῦσιν ἄνθρωποι. ORIGENIS quam a via aberrant. Illis igitur inest ratio suis A omnibus absoluta partibus, communes habent qua- rumdam generalium veritatum notiones, et vocis usum, et de fortuitis sermonem faciunt., Etenim unius cum altero colloquium fit voce quidpiam verbis notatum declarante, et sæpe quæ fortuita vocantur exprimente. Ilæc vero formicis tribuere annon perridiculum fuerit? B rum dogmatum ineptiam posteris omnibus per- spectam factura sunt : « Age, si quis e caelo in ter- ram despiceret, quidnam illi videretur interesse diseriminis inter ea quæ homines et quæ formica spesque faciunt ?, At qui e caelo, ut ponit, homi- num et formicarum apumque facta despiceret, an is corpora hominum formicarumque intuerctur, et non videret illorum quidem intellectum ratione ductum ; harum vero principium quoddam rationis expers, impetu, cæca imaginatione, naturali qua- dam corporis constructione motum? Sed absur- dum est eum, qui tanto intervallo in terram oculos conjiceret, velle corpora hominum et formicarum cernere, et non potius naturam principiorum fon- temque unde actiones fluunt, sitne ratione præ- dilus, annon. Si omnium actionum fontem videat, certe perspiciet discrimen, et quantum homo non solum formicis, sed etiam elephantibus ante- cellat. E cœlo enim despiciens, nullum aliud in brutis animantibus, quantalibet sint earum corpora, c principiumn animadvertet, quam, ut ita loquar, ra- tionis privationem ; in ratione preditis autem, ratio- nem quæ hominibus communis est cum divinis cœlestibusque naturis, fortasse etiam cum Deo ipso, et qua fit ut ad Dei imaginem creatus esse dicatur. Et sane sumini Dei imago, Verbum ejus est. magis deprimere et ad brutarum animantium con- ditionem dejicere studeret, velletque nihil eorum prætermittere, quæ de animalibus honorificentius prodita sunt; ait eorum quibusdam arcana magiæ explorata esse, ut ne hinc quidem homines glo- rientur, illaque infra se ducant. Ac sic ille loqui- tur: • Quod si de magiæ arcanis sibi plaudant homines, hac re sapientiores illis sunt serpentes et aquilæ. Norunt enim multa contra venena et mor- bos remedia, quorumdam etiam lapidum virtutes quas curandis pullis adhibent. In quos lapides si quando bomines inciderint, magnum quid adeptos esse se judicant. » Ac primum quidem nescio quo- modo experientiam quorumdam remediorum aut Philocalia, Li- cianus in Contempl. aliquid fere simile habet: unde non immerito colligi potest magnam eum inter et Celsum fuisse necessitudinem. infra Philocalia, D rus, Spencerum, sed reperitur in codd. Regio, Basileensi et Philocalia. Infra recte Philocalia, Αpud Hoeschelium el Spencerum deest itidem lego 85. Nec eum pudet adjicere, quæ quidem su10- 86. Sub hæc, quasi humanum genus magis ac (20) Απαγγέλλουσι. Malim cum Bolerello, (21) Libb. editi in margine, αὐτοῦ. Paulo post (22) Libb. editi in textu, κἂν μεγάλα ἦν. Paulo (23) Philoc., ἐπὶ πλεῖον. Hoeschelius et Spence- (24) Ἐξαιρέτως. Deest apud Hoeschelium et
Ἔοικεν οὖν τις εἶναι ἑκάστῳ δαιμόνων εἴδει κοινωνία πρὸς ἕκαστον εἶδος ζῴων. Καὶ ὥσπερ ἐν ἀνθρώποις ἄνθρωποι ἀνθρώπων ἰσχυρότεροί τινες εἰσὶν οὐ πάντως διὰ τὸ ἦθος, τὸν αὐτὸν τρόπον δαίμονες δαιμόνων εἶεν ἂν ἐν μέσοις δυνατώτεροι· καὶ οἵδε μὲν τοῖσδε τοῖς ζῴοις χρώμενοι εἰς ἀπάτην τῶν ἀνθρώπων κατὰ τὸ βούλημα τοῦ καλουμένου ἐν τοῖς λόγοις ἡμῶν ἄρχοντος τοῦ αἰῶνος τούτου, ἕτεροι δὲ δι’ ἄλλου εἴδους προδηλοῦντες. Καὶ ὅρα ἐφ’ ὅσον εἰσὶν οἱ δαίμονες μιαροί, ὡς καὶ γαλᾶς ὑπό τινων παραλαμβάνεσθαι πρὸς τὸ δηλοῦν τὰ μέλλοντα. Καὶ σὺ δὲ παρὰ σαυτῷ κρῖνον ὁπότερόν ἐστι βέλτιον παραδέξασθαι, ὅτι ὁ ἐπὶ πᾶσι θεὸς καὶ ὁ τούτου υἱὸς κινοῦσι τοὺς ὄρνιθας καὶ τὰ λοιπὰ ζῷα εἰς μαντικήν, ἢ οἱ κινοῦντες τὰ τοιαδὶ τῶν ζῴων καὶ οὐκ ἀνθρώπους παρόντων ἀνθρώπων δαίμονές εἰσι φαῦλοι καί, ὡς ὠνόμασε τὰ ἱερὰ ἡμῶν γράμματα, ἀκάθαρτοι. Εἴπερ δὲ θεία ἐστὶν ἡ τῶν ὀρνίθων ψυχὴ διὰ τὸ δι’ αὐτῶν προλέγεσθαι τὰ μέλλοντα, πῶς οὐχὶ μᾶλλον, ὅπου κληδόνες ἀπὸ ἀνθρώπων λαμβάνονται, θείαν εἶναι φήσομεν τὴν ψυχὴν ἐκείνων, δι’ ὧν αἱ κληδόνες ἀκούονται;
ἀλλήλοις διαλέγονται, ὅθεν οὐδὲ τῶν ὁδῶν ἁμαρτά ἀπαγγελλούση. ἀπ' οὐρανοῦ τὰ ἐπὶ γῆς ἐπιβλέποι. ἐν δὲ τοῖς λογικοῖς τὸ κοινὸν ἀνθρώ- νουσιν· οὐκοῦν καὶ λόγου συμπλήρωσίς ἐστι παρ' αὐτοῖς, καὶ κοιναὶ ἔννοιαι καθολικῶν τινων, καὶ φωνή, και τυγχάνοντα σημαινόμενα. » Τὸ γὰρ διαλέγεσθαί τινα πρὸς ἕτερον, ἐν φωνῇ γίνεται δηλούση τι ση μαινόμενον, πολλάκις δὲ καὶ περὶ τῶν καλουμένων τυγχανόντων ἀπαγγέλλουσιν (20)· ἅπερ καὶ ἐν μύρ μηξι λέγειν εἶναι, πῶς οὐ πάντων ἂν εἴη καταγρ λαστότατον; Καὶ οὐκ αἰδεῖταί γε ἐπιφέρων τούτοις, ἵνα καὶ τοῖς μετ' αὐτὸν ἐσομένοις ἐπιδεικνύηται τὴν τῶν δογμάτων ἑαυτοῦ (21) ἀσχημοσύνην, λέγων· « Φέρ' οὖν, εἴ τις ἀπ' οὐρανοῦ ἐπὶ τὴν γῆν ἐπιβλέποι, τί ἂν δόξαι διαφέρειν τὰ ὑφ' ἡμῶν, ἢ τὰ ὑπὸ μυρμήκων καὶ μελισσῶν δρώμενα ; » Ὁ ἀπ' οὐρανοῦ δὴ ἐπὶ γῆν, κατὰ τὴν ὑπόθεσιν αὐτοῦ, βλέπων τὰ δρώμενα ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων, καὶ τὰ ὑπὸ τῶν μυρμήκων γινόμενα, πότερον ἐνορᾷ μὲν ἀνθρώπων καὶ μυρμήκων σώμα σιν, οὐ κατανοεῖ δὲ τὸ λογικὸν ἡγεμονικὸν καὶ λογισμό κινούμενον ; Πάλιν τε αὖ τὸ ἄλογον ἡγεμονικὸν καὶ ὑπὸ ὁρμῆς καὶ φαντασίας αλόγως κινούμενον μετά τινος φυσικῆς ὑποκατασκευῆς; Αλλ᾽ ἄτοπον τὸν ἀπ' οὐρανοῦ βλέποντα τὰ ἐπὶ γῆς ἐνορᾷν μὲν θέλειν σώ- μασιν ἀνθρώπων καὶ μυρμήκων, ἀπὸ τοσούτου δια στήματος· μὴ πολὺ δὲ μᾶλλον βλέπειν ἡγεμονικών φύσεις, καὶ πηγὴν ὁρμῶν λογικὴν ἢ ἄλογον. Εἰ δ' ἅπαξ βλέπει τὴν πασῶν ὁρμῶν πηγὴν, δῆλον ὅτι καὶ τὴν διαφορὰν ἴδοι ἄν, καὶ τὴν ὑπεροχὴν τοῦ ἀνθρώ που, οὐ μόνον παρὰ τοὺς μύρμηκας, ἀλλὰ καὶ παρὰ τοὺς ἐλέφαντας. Ο γάρ βλέπων ἀπ' οὐρανοῦ ἐν μὲν τοῖς ἀλόγοις, κἂν μεγάλα ᾗ (22) αὐτῶν τὰ σώματα, οὐκ ἄλλην ὄψεται ἀρχὴν ἢ τὴν ἵν' οὕτως ὀνομάσω) ἀλογίαν, ἐν δὲ τοῖς λογικοῖς λόγον τὸν κοινὸν ἀνθρώ πων πρὸς τὰ θεῖα καὶ ἐπουράνια, τάχα δὲ καὶ αὐτὸν τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεόν, δι᾿ ὃν κατ' εἰκόνα γεγονέναι ὠνό μασται τοῦ Θεοῦ· εἰκὼν γὰρ τοῦ ἐπὶ πᾶσι Θεοῦ ὁ Λόγος ἐστὶν αὐτοῦ. Εξῆς δὲ τούτοις, ώσπερεὶ ἐπὶ πλεῖον (25) και ταβιβάσαι ἀγωνιζόμενος τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος, καὶ ἐξομοιῶσαι τοῖς ἀλόγοις, καὶ μηδὲν ὅ τι καταλιπεῖν θέλων τῶν ἐν τοῖς ἀλόγοις ἱστορουμένων, εμφαινόν των τὸ μεῖζον, καὶ τὰ τῆς γοητείας φησὶν εἶναι καὶ ἔν τισι τῶν ἀλόγων (ὡς μηδ' ἐπὶ τούτῳ τοὺς ἀνθρώ πους ἐξαιρέτως (24) σεμνύνεσθαι, μηδὲ θέλειν ἔχειν τὴν πρὸς τὰ ἄλογα ὑπεροχήν,) καί φησι ταῦτα· « Εἰ δέ τι καὶ ἐπὶ γοητεία φρονοῦσιν ἄνθρωποι, ἀλλ᾽ ἤδη καὶ κατὰ τοῦτο σοφώτεροι ὄφεις καὶ ἀετοί· πολλά γοῦν ἴσασιν ἀλεξιφάρμακα καὶ ἀλεξίκακα, καὶ δὴ καὶ λίθων τινῶν δυνάμεις, ἐπὶ σωτηρίᾳ τῶν νεοσσῶν. Οἷς ἂν ἐπιτύχωσιν ἄνθρωποι, θαυμαστόν τι κτῆμα ἔχειν νομίζουσι. » Καὶ πρῶτόν γε οὐκ οἶδ' ὅπως τὴν πων .... δι' ὅ κατ' εἰκόνα. ἐπὶ πλειόνων. εἰ δέ τι καὶ ἐπὶ γοητεία. ἐπί. μέγα φρονοῦσιν ἄνθρωποι. ORIGENIS quam a via aberrant. Illis igitur inest ratio suis A omnibus absoluta partibus, communes habent qua- rumdam generalium veritatum notiones, et vocis usum, et de fortuitis sermonem faciunt., Etenim unius cum altero colloquium fit voce quidpiam verbis notatum declarante, et sæpe quæ fortuita vocantur exprimente. Ilæc vero formicis tribuere annon perridiculum fuerit? B rum dogmatum ineptiam posteris omnibus per- spectam factura sunt : « Age, si quis e caelo in ter- ram despiceret, quidnam illi videretur interesse diseriminis inter ea quæ homines et quæ formica spesque faciunt ?, At qui e caelo, ut ponit, homi- num et formicarum apumque facta despiceret, an is corpora hominum formicarumque intuerctur, et non videret illorum quidem intellectum ratione ductum ; harum vero principium quoddam rationis expers, impetu, cæca imaginatione, naturali qua- dam corporis constructione motum? Sed absur- dum est eum, qui tanto intervallo in terram oculos conjiceret, velle corpora hominum et formicarum cernere, et non potius naturam principiorum fon- temque unde actiones fluunt, sitne ratione præ- dilus, annon. Si omnium actionum fontem videat, certe perspiciet discrimen, et quantum homo non solum formicis, sed etiam elephantibus ante- cellat. E cœlo enim despiciens, nullum aliud in brutis animantibus, quantalibet sint earum corpora, c principiumn animadvertet, quam, ut ita loquar, ra- tionis privationem ; in ratione preditis autem, ratio- nem quæ hominibus communis est cum divinis cœlestibusque naturis, fortasse etiam cum Deo ipso, et qua fit ut ad Dei imaginem creatus esse dicatur. Et sane sumini Dei imago, Verbum ejus est. magis deprimere et ad brutarum animantium con- ditionem dejicere studeret, velletque nihil eorum prætermittere, quæ de animalibus honorificentius prodita sunt; ait eorum quibusdam arcana magiæ explorata esse, ut ne hinc quidem homines glo- rientur, illaque infra se ducant. Ac sic ille loqui- tur: • Quod si de magiæ arcanis sibi plaudant homines, hac re sapientiores illis sunt serpentes et aquilæ. Norunt enim multa contra venena et mor- bos remedia, quorumdam etiam lapidum virtutes quas curandis pullis adhibent. In quos lapides si quando bomines inciderint, magnum quid adeptos esse se judicant. » Ac primum quidem nescio quo- modo experientiam quorumdam remediorum aut Philocalia, Li- cianus in Contempl. aliquid fere simile habet: unde non immerito colligi potest magnam eum inter et Celsum fuisse necessitudinem. infra Philocalia, D rus, Spencerum, sed reperitur in codd. Regio, Basileensi et Philocalia. Infra recte Philocalia, Αpud Hoeschelium el Spencerum deest itidem lego 85. Nec eum pudet adjicere, quæ quidem su10- 86. Sub hæc, quasi humanum genus magis ac (20) Απαγγέλλουσι. Malim cum Bolerello, (21) Libb. editi in margine, αὐτοῦ. Paulo post (22) Libb. editi in textu, κἂν μεγάλα ἦν. Paulo (23) Philoc., ἐπὶ πλεῖον. Hoeschelius et Spence- (24) Ἐξαιρέτως. Deest apud Hoeschelium et
PG 11:1173Θεία οὖν τις ἦν κατὰ τοὺς τοιούσδε ἡ παρὰ τῷ Ὁμήρῳ ἀλετρίς, περὶ τῶν μνηστήρων εἰποῦσα· Ὕστατα καὶ πύματα νῦν ἐνθάδε δειπνήσειαν. Κἀκείνη μὲν θεία ἦν· ὁ δὲ τηλικοῦτος Ὀδυσσεύς, ὁ τῆς ὁμηρικῆς Ἀθηνᾶς φίλος, οὐκ ἦν θεῖος ἀλλὰ συνεὶς τῶν ἀπὸ τῆς θείας ἀλετρίδος εἰρημένων κληδόνων ἔχαιρεν, ὡς ὁ ποιητής φησι· Χαῖρεν δὲ κλεηδόνι δῖος Ὀδυσσεύς. Ἤδη δὲ ὅρα, εἴπερ οἱ ὄρνιθες θείαν ἔχουσι ψυχὴν καὶ αἰσθάνονται τοῦ θεοῦ ἤ, ὡς ὁ Κέλσος ὀνομάζει, τῶν θεῶν· δηλονότι καὶ ἡμεῖς πταρνύμενοι οἱ ἄνθρωποι ἀπό τινος ἐν ἡμῖν οὔσης θειότητος καὶ μαντικῆς περὶ τὴν ψυχὴν ἡμῶν πταρνύμεθα. Καὶ γὰρ τοῦτο μαρτυρεῖται ὑπὸ πολλῶν· διὸ καὶ ὁ ποιητὴς λέγει τό· Ὁ δ’ ἐπέπταρεν εὐχομένοιο, διὸ καὶ ἡ Πηνελόπη φησίν· Οὐχ ὁράᾳς, ὅ μοι υἱὸς ἐπέπταρε πᾶσιν ἔπεσσι; Τὸ δ’ ἀληθῶς θεῖον εἰς τὴν περὶ τῶν μελλόντων γνῶσιν οὔτε τοῖς ἀλόγοις χρῆται ζῴοις οὔτε τοῖς τυχοῦσι τῶν ἀνθρώπων ἀλλὰ ψυχαῖς ἀνθρώπων ἱερωτάταις καὶ καθαρωτάταις, ἅστινας θεοφορεῖ καὶ προφήτας ποιεῖ. Διόπερ εἴ τι ἄλλο θαυμασίως εἴρηται ἐν τῷ Μωϋσέως νόμῳ, καὶ τὰ τοιαῦτα ἐν τοῖς τοιούτοις κατατακτέον· Οὐκ οἰωνιεῖσθε οὐδ’ ὀρνιθοσκοπήσετε, καὶ ἀλλαχοῦ·
τῶν ζώων περὶ τὰ φυσικὰ ἀλεξιφάρμακα είτε έμπει- Α ρίαν, εἴτε φυσικήν τινα κατάληψιν, γοητείαν ὠνόμα σεν· ἐπ' ἄλλου γὰρ τέτριπται τὸ τῆς γοητείας τάς σεσθαι (25) όνομα. Εἰ μὴ ἄρα λεληθότως διαβάλλειν βούλεται, ὡς Ἐπικούρειος, πᾶσαν τὴν τῶν τοιούτων χρῆσιν, ὡς ἐν ἐπαγγελία γοήτων κειμένην. Πλὴν ἀλλὰ δεδόσθω αὐτῷ τὸ τοὺς ἀνθρώπους φρονεῖν ἐπὶ τῇ τού- των γνώσει μέγα, εἴτε γόητας ὄντας, εἴτε καὶ μή· πῶς ἔτι σοφώτεροι κατὰ τοῦτο ἀνθρώπων εἰσὶν ὄφεις, τῷ μαράθρῳ (26) εἰς ὀξυωπίαν καὶ ταχύτητα κινή- σεως χρώμενοι, μόνον τοῦτο φυσικὸν οὐκ ἐξ ἐπιλογι- σμοῦ καταλαμβάνοντες, ἀλλ᾽ ἐκ κατασκευής; "Αν θρωποι δὲ οὐκ ἀπὸ ψιλῆς φύσεως ἐπὶ τὸ τοιοῦτον ὁμοίως ὄφεσιν ἔρχονται· ἀλλὰ πὴ μὲν ἐκ πείρας, πή δ' ἐκ λόγου, ἔσθ' ὅτε δ' ἐξ ἐπιλογισμοῦ καὶ κατ' ἐπισ στήμην. Ὡς εἰ καὶ ἀετοὶ (27) πρὸς σωτηρίαν τῶν ἐν τῇ καλιᾷ νεοσσῶν, τὸν λεγόμενον ἀετίτην λίθον εύ- · ρόντες, φέρουσιν ἐπ' αὐτὴν, πόθεν, ὅτι σοφοὶ ἀετοί, καὶ τῶν ἀνθρώπων σοφώτεροι, τῶν ἐκ πείρας τὸ τοῖς ἀετοῖς δοθὲν φυσικὸν βοήθημα εὑρόντων διὰ τοῦ λο- γισμοῦ (28) καὶ μετὰ τοῦ χρησαμένων ; Έστω δὲ καὶ ἄλλα ὑπὸ τῶν ζώων γιγνώσκεσθαι ἀλεξιφάρμακα· τί οὖν τοῦτο πρὸς τὸ μὴ φύσιν, ἀλλὰ λόγον εἶναι τὸν εὑρίσκοντα ταῦτα ἐν τοῖς ζώοις ; Εἰ μὲν γὰρ λόγος ἦν ὁ εὑρίσκων, οὐκ ἂν ἀποτεταγμένως (29) τόδε τι μόνον εὑρίσκετο ἐν ἄφεσιν, ἔστω καὶ δεύτερον, καὶ τρίτον, καὶ ἄλλο τι ἐν ἀστῷ, καὶ οὕτως ἐν τοῖς λοι- τοῖς ζώοις· ἀλλὰ τοσαῦτα ἂν, ὅσα καὶ ἐν ἀνθρώποις. Νυνὶ δὲ φανερὸν ἐκ τοῦ ἀποτεταγμένως πρός τινα ἐκά στου φύσιν ζώου νενευκέναι βοηθήματα, ὅτι οὐ σοφία, οὐδὲ λόγος ἐστὶν ἐν αὐτοῖς, ἀλλά τις φυσικὴ πρὸς τὰ το άδε σωτηρίας ἕνεκεν τῶν ζώων κατασκευή, ὑπὸ τοῦ Λόγου γεγενημένη. Καίτοιγε εἰ ἐβουλόμην ὁμόσε χωρεῖν τῷ Κέλσῳ κατὰ ταῦτα, ἐχρησάμην ἂν Σολο μῶντος λέξει ἀπὸ τῶν Παροιμιών, οὕτως ἐχούσῃ· • Τέσσαρα δ' ἐστὶν ἐλάχιστα ἐπὶ τῆς γῆς, ταῦτα δέ ἐστι σοφώτερα τῶν σοφῶν· οἱ μύρμηκες, οἷς μή ἐστιν ἰσχὺς, καὶ ἑτοιμάζονται θέρους τήν τροφήν (50)· καὶ οἱ χοιρογρύλλιοι, ἔθνος οὐκ ἰσχυρὸν, οἱ ἐποίησαν ἐν πέτραις τοὺς ἑαυτῶν οἴκους· ἀβασίλευτής ἐστιν ἡ ἀκρὶς, καὶ στρατεύει ἀπὸ ἑνὸς κελεύσματος εὐτάκτως· καὶ ἀσκαλαβώτης, χερσὶν ἐρειδόμενος, καὶ εὐάλωτος ὢν, κατοικεῖ (31) ἐν ὀχυρώμασι βασιλέως. » Αλλ' οὐ συγχρῶμαι ὡς σαφέσι τοῖς ῥητοῖς, ἀκολούθως δὲ τῇ ἐπιγραφῇ (ἐπιγέγραπται γὰρ τὸ βιβλίον Παροιμίαι)· ζητῶ ταῦτα, ὡς αἰνίγματα. Ἔθος γὰρ τοῖς ἀνδράσι τούτοις τὰ ἕτερον μέν τι αὐτόθεν δηλοῦντα, ἕτερον δὲ ἐν ὑπονοίᾳ ἀπαγγέλλοντα, διαιρεῖν εἰς εἴδη πολλὰ, ὧν ἂν εἶναι (32) τὰς Παροιμίας. Διὸ καὶ ἐν τοῖς Εὐαγ γελίοις ἡμῶν γέγραπται ὁ Σωτὴρ ἡμῶν εἰρηκέναι· * ἔσεσθαι. τὸν λογισμόν. οὐδὲ λόγος ἦν ἐν αὐτοῖς. οι ετοιμάζονται ἐν πέτραις. ἀβασίλευτός ἐστιν ἡ ἀκρὶς καὶ στρατεύει. ἀβασίλευτόν ἐστιν ἡ ἀκρὶς καὶ στρατοπεδεύει. ἕν. . CONTRA CELSUM LIB. IV. naturalem quamdam notitiam, quæ in animalibus B C “ esse videtur, magiæ nomine appellaverit. Nam hoc nomen in aliam partem accipi solet. Nisi forte, ut Epicureus, traducere clanculum voluerit arcana magica, quasi propria eorum qui impostores vo- cantur. Sed do illi homines de illorum arcanorum cognitione magnifice se elferre, sive impostores illi sint, sive non quomodo hac re serpentes sunt hominibus sapientiores? Cum enim illi feniculo ad acuendam oculorum aciem agilitatemque corporis comparandam utuntur, id solum sibi a natura por- reclum arripiunt, non rationis lumine, sed corpo- ris constructione. At vero homines, cum idem at- que serpentes faciunt, non eo adducuntur simplici natura, sed partim experientia, partim ratione, partim ratiocinatione et scientia. Item cum aquilæ lapidem, qui aetiles vocatur, nacle, illum in nidos inferunt ad tuendam pullorum incolumitatem, cur idcirco sunt sapientiores hominibus, qui experien- tia, ratione el intelligentia invenerunt adhibue- runtque remedium, quod aquilis natura dede- ral? bestia; an inde consequens est non naturam esse, sed rationem quæ bestias illa docueri? Nam in- ventrix eorum si fuisset ratio, non unum aut si vis duo aut tria invenisset in serpentibus, et aliud quid in aquila, sicque in aliis animantibus; sed tot in eis invenisset, quot in hominibus inve nit. Cum igitur singulis animantibus pro sua cu- jusque natura remedia definite concessa fuerint, evidens est illas nec sapientia, nec ratione donatas fuisse, sed naturali quadam erga eas res quæ sa- luti cujusque apta sunt dispositione, cujus Verbum auctor est. Quanquam, si vellem de iis pedem cum Celso conferre, uterer iis quæ dixit Salomon in Proverbiis : ‹ Quatuor sunt minima terre, ipsa autem sapientiora sapientibus: formicæ quibus vis non est, et præparant in messe cibum; histrices; plebs invalida, qui faciunt in petris cubilia sua ; regem locusta non habet, et uno' agmine bellum Berit ; stellio mauibus nititur, captu facilis, et la- bitat in regum palatiis 50. Sed his verbis non utor tanquam obvio sensu intelligendis. Illa potius D perscrutor ut enigmata; quod postulat ipsa libri Prov. xxx, 24, 25. quibus legitur, lib. x, cap. ; lib. xxx, cap. 14; lib. xxxvi, cap. 21. textu,διὰ PATROL. GR. XI. inscriptio, Proverbia. Solent enim hi viri quæcun- que aliud prima fronte significant, aliud peni- tius reconditum habent, ca in plurimas divi- dere species, quarum una sunt proverbia. Unde Salvator noster in Evangeliis dixisse memoratur : • Hæc in proverbiis locutus sum vobis. Venit hora, Hoeschelius et Spencerus, Hoeschelius et Spencerus, Mox codd. Regius et Basileensis, Philoc., abest 87. Sedl esto, alia quoque remedia cognoscant (25) Philoe., τάσσεσθαι, rectius quam alii libb. in (26) Τῷ μαράθρῳ. Vide Plinium lib. viii, cap. 17. (27) Ὡς εἰ καὶ ἀετεί, etc. Vide eundem Plinium (28) Libb. editi in margine, διὰ τοῦ λογισμοῦ, in (29) Philoc., οὐκ ἄν ποτε ἀποτεταγμένως. Infra (30) Philoc., ἐν θέρει την τροφήν. Paulo post (31) Libb. editi in textu, οἰκεῖ. (32) ἂν ἕν εἶναι. Sic Philocalia. Ab antea edius
Τὰ γὰρ ἔθνη, οὓς κύριος ὁ θεός σου ἐξολοθρεύσει ἀπὸ προσώπου σου, οὗτοι κληδόνων καὶ μαντειῶν ἀκούσονται· σοὶ δὲ οὐχ οὕτως ἔδωκε κύριος ὁ θεός σου εἶθ’ ἑξῆς φησι· Προφήτην ἀναστήσει σοι κύριος ὁ θεός σου ἐκ τῶν ἀδελφῶν σου. Βουληθεὶς δέ ποτε ὁ θεὸς δι’ οἰωνοσκόπου ἀποτρέψαι ἀπὸ τῆς οἰωνιστικῆς πεποίηκε πνεῦμα ἐν τῷ οἰωνοσκόπῳ εἰπεῖν· Οὐ γάρ ἐστιν οἰωνισμὸς ἐν Ἰακώβ, οὐδὲ μαντεία ἐν Ἰσραήλ· κατὰ καιρὸν ῥηθήσεται τῷ Ἰακὼβ καὶ τῷ Ἰσραήλ, τί ἐπιτελέσει ὁ θεός. Ταῦτα δὴ γινώσκοντες ἡμεῖς καὶ τὰ τούτοις παραπλήσια τηρεῖν βουλόμεθα μυστικῶς εἰρημένην ἐντολὴν τήν· Πάσῃ φυλακῇ τήρει σὴν καρδίαν· ἵνα μὴ ἐπιβῇ τι τῶν δαιμονίων τῷ ἡγεμονικῷ ἡμῶν, ἢ πνεῦμά τι τῶν ἐναντίων πρὸς ἃ βούλεται τρέψῃ τὸ φανταστικὸν ἡμῶν. Εὐχόμεθα δὲ λάμψαι ἐν ταῖς καρδίαις ἡμῶν τὸν φωτισμὸν τῆς γνώσεως τῆς δόξης τοῦ θεοῦ, ἐπιδημοῦντος ἡμῶν τῷ φανταστικῷ πνεύματος θεοῦ καὶ φαντάζοντος ἡμᾶς τὰ τοῦ θεοῦ· ἐπεὶ Ὅσοι πνεύματι θεοῦ ἄγονται, οὗτοι υἱοί εἰσι θεοῦ. Χρὴ δ’ εἰδέναι ὅτι τὸ τὰ μέλλοντα προγινώσκειν οὐ πάντως θεῖόν ἐστι· καθ’ αὑτὸ γὰρ μέσον ἐστὶ καὶ πῖπτον εἰς φαύλους καὶ ἀστείους.
τῶν ζώων περὶ τὰ φυσικὰ ἀλεξιφάρμακα είτε έμπει- Α ρίαν, εἴτε φυσικήν τινα κατάληψιν, γοητείαν ὠνόμα σεν· ἐπ' ἄλλου γὰρ τέτριπται τὸ τῆς γοητείας τάς σεσθαι (25) όνομα. Εἰ μὴ ἄρα λεληθότως διαβάλλειν βούλεται, ὡς Ἐπικούρειος, πᾶσαν τὴν τῶν τοιούτων χρῆσιν, ὡς ἐν ἐπαγγελία γοήτων κειμένην. Πλὴν ἀλλὰ δεδόσθω αὐτῷ τὸ τοὺς ἀνθρώπους φρονεῖν ἐπὶ τῇ τού- των γνώσει μέγα, εἴτε γόητας ὄντας, εἴτε καὶ μή· πῶς ἔτι σοφώτεροι κατὰ τοῦτο ἀνθρώπων εἰσὶν ὄφεις, τῷ μαράθρῳ (26) εἰς ὀξυωπίαν καὶ ταχύτητα κινή- σεως χρώμενοι, μόνον τοῦτο φυσικὸν οὐκ ἐξ ἐπιλογι- σμοῦ καταλαμβάνοντες, ἀλλ᾽ ἐκ κατασκευής; "Αν θρωποι δὲ οὐκ ἀπὸ ψιλῆς φύσεως ἐπὶ τὸ τοιοῦτον ὁμοίως ὄφεσιν ἔρχονται· ἀλλὰ πὴ μὲν ἐκ πείρας, πή δ' ἐκ λόγου, ἔσθ' ὅτε δ' ἐξ ἐπιλογισμοῦ καὶ κατ' ἐπισ στήμην. Ὡς εἰ καὶ ἀετοὶ (27) πρὸς σωτηρίαν τῶν ἐν τῇ καλιᾷ νεοσσῶν, τὸν λεγόμενον ἀετίτην λίθον εύ- · ρόντες, φέρουσιν ἐπ' αὐτὴν, πόθεν, ὅτι σοφοὶ ἀετοί, καὶ τῶν ἀνθρώπων σοφώτεροι, τῶν ἐκ πείρας τὸ τοῖς ἀετοῖς δοθὲν φυσικὸν βοήθημα εὑρόντων διὰ τοῦ λο- γισμοῦ (28) καὶ μετὰ τοῦ χρησαμένων ; Έστω δὲ καὶ ἄλλα ὑπὸ τῶν ζώων γιγνώσκεσθαι ἀλεξιφάρμακα· τί οὖν τοῦτο πρὸς τὸ μὴ φύσιν, ἀλλὰ λόγον εἶναι τὸν εὑρίσκοντα ταῦτα ἐν τοῖς ζώοις ; Εἰ μὲν γὰρ λόγος ἦν ὁ εὑρίσκων, οὐκ ἂν ἀποτεταγμένως (29) τόδε τι μόνον εὑρίσκετο ἐν ἄφεσιν, ἔστω καὶ δεύτερον, καὶ τρίτον, καὶ ἄλλο τι ἐν ἀστῷ, καὶ οὕτως ἐν τοῖς λοι- τοῖς ζώοις· ἀλλὰ τοσαῦτα ἂν, ὅσα καὶ ἐν ἀνθρώποις. Νυνὶ δὲ φανερὸν ἐκ τοῦ ἀποτεταγμένως πρός τινα ἐκά στου φύσιν ζώου νενευκέναι βοηθήματα, ὅτι οὐ σοφία, οὐδὲ λόγος ἐστὶν ἐν αὐτοῖς, ἀλλά τις φυσικὴ πρὸς τὰ το άδε σωτηρίας ἕνεκεν τῶν ζώων κατασκευή, ὑπὸ τοῦ Λόγου γεγενημένη. Καίτοιγε εἰ ἐβουλόμην ὁμόσε χωρεῖν τῷ Κέλσῳ κατὰ ταῦτα, ἐχρησάμην ἂν Σολο μῶντος λέξει ἀπὸ τῶν Παροιμιών, οὕτως ἐχούσῃ· • Τέσσαρα δ' ἐστὶν ἐλάχιστα ἐπὶ τῆς γῆς, ταῦτα δέ ἐστι σοφώτερα τῶν σοφῶν· οἱ μύρμηκες, οἷς μή ἐστιν ἰσχὺς, καὶ ἑτοιμάζονται θέρους τήν τροφήν (50)· καὶ οἱ χοιρογρύλλιοι, ἔθνος οὐκ ἰσχυρὸν, οἱ ἐποίησαν ἐν πέτραις τοὺς ἑαυτῶν οἴκους· ἀβασίλευτής ἐστιν ἡ ἀκρὶς, καὶ στρατεύει ἀπὸ ἑνὸς κελεύσματος εὐτάκτως· καὶ ἀσκαλαβώτης, χερσὶν ἐρειδόμενος, καὶ εὐάλωτος ὢν, κατοικεῖ (31) ἐν ὀχυρώμασι βασιλέως. » Αλλ' οὐ συγχρῶμαι ὡς σαφέσι τοῖς ῥητοῖς, ἀκολούθως δὲ τῇ ἐπιγραφῇ (ἐπιγέγραπται γὰρ τὸ βιβλίον Παροιμίαι)· ζητῶ ταῦτα, ὡς αἰνίγματα. Ἔθος γὰρ τοῖς ἀνδράσι τούτοις τὰ ἕτερον μέν τι αὐτόθεν δηλοῦντα, ἕτερον δὲ ἐν ὑπονοίᾳ ἀπαγγέλλοντα, διαιρεῖν εἰς εἴδη πολλὰ, ὧν ἂν εἶναι (32) τὰς Παροιμίας. Διὸ καὶ ἐν τοῖς Εὐαγ γελίοις ἡμῶν γέγραπται ὁ Σωτὴρ ἡμῶν εἰρηκέναι· * ἔσεσθαι. τὸν λογισμόν. οὐδὲ λόγος ἦν ἐν αὐτοῖς. οι ετοιμάζονται ἐν πέτραις. ἀβασίλευτός ἐστιν ἡ ἀκρὶς καὶ στρατεύει. ἀβασίλευτόν ἐστιν ἡ ἀκρὶς καὶ στρατοπεδεύει. ἕν. . CONTRA CELSUM LIB. IV. naturalem quamdam notitiam, quæ in animalibus B C “ esse videtur, magiæ nomine appellaverit. Nam hoc nomen in aliam partem accipi solet. Nisi forte, ut Epicureus, traducere clanculum voluerit arcana magica, quasi propria eorum qui impostores vo- cantur. Sed do illi homines de illorum arcanorum cognitione magnifice se elferre, sive impostores illi sint, sive non quomodo hac re serpentes sunt hominibus sapientiores? Cum enim illi feniculo ad acuendam oculorum aciem agilitatemque corporis comparandam utuntur, id solum sibi a natura por- reclum arripiunt, non rationis lumine, sed corpo- ris constructione. At vero homines, cum idem at- que serpentes faciunt, non eo adducuntur simplici natura, sed partim experientia, partim ratione, partim ratiocinatione et scientia. Item cum aquilæ lapidem, qui aetiles vocatur, nacle, illum in nidos inferunt ad tuendam pullorum incolumitatem, cur idcirco sunt sapientiores hominibus, qui experien- tia, ratione el intelligentia invenerunt adhibue- runtque remedium, quod aquilis natura dede- ral? bestia; an inde consequens est non naturam esse, sed rationem quæ bestias illa docueri? Nam in- ventrix eorum si fuisset ratio, non unum aut si vis duo aut tria invenisset in serpentibus, et aliud quid in aquila, sicque in aliis animantibus; sed tot in eis invenisset, quot in hominibus inve nit. Cum igitur singulis animantibus pro sua cu- jusque natura remedia definite concessa fuerint, evidens est illas nec sapientia, nec ratione donatas fuisse, sed naturali quadam erga eas res quæ sa- luti cujusque apta sunt dispositione, cujus Verbum auctor est. Quanquam, si vellem de iis pedem cum Celso conferre, uterer iis quæ dixit Salomon in Proverbiis : ‹ Quatuor sunt minima terre, ipsa autem sapientiora sapientibus: formicæ quibus vis non est, et præparant in messe cibum; histrices; plebs invalida, qui faciunt in petris cubilia sua ; regem locusta non habet, et uno' agmine bellum Berit ; stellio mauibus nititur, captu facilis, et la- bitat in regum palatiis 50. Sed his verbis non utor tanquam obvio sensu intelligendis. Illa potius D perscrutor ut enigmata; quod postulat ipsa libri Prov. xxx, 24, 25. quibus legitur, lib. x, cap. ; lib. xxx, cap. 14; lib. xxxvi, cap. 21. textu,διὰ PATROL. GR. XI. inscriptio, Proverbia. Solent enim hi viri quæcun- que aliud prima fronte significant, aliud peni- tius reconditum habent, ca in plurimas divi- dere species, quarum una sunt proverbia. Unde Salvator noster in Evangeliis dixisse memoratur : • Hæc in proverbiis locutus sum vobis. Venit hora, Hoeschelius et Spencerus, Hoeschelius et Spencerus, Mox codd. Regius et Basileensis, Philoc., abest 87. Sedl esto, alia quoque remedia cognoscant (25) Philoe., τάσσεσθαι, rectius quam alii libb. in (26) Τῷ μαράθρῳ. Vide Plinium lib. viii, cap. 17. (27) Ὡς εἰ καὶ ἀετεί, etc. Vide eundem Plinium (28) Libb. editi in margine, διὰ τοῦ λογισμοῦ, in (29) Philoc., οὐκ ἄν ποτε ἀποτεταγμένως. Infra (30) Philoc., ἐν θέρει την τροφήν. Paulo post (31) Libb. editi in textu, οἰκεῖ. (32) ἂν ἕν εἶναι. Sic Philocalia. Ab antea edius
Καὶ ἰατροὶ γοῦν ἀπὸ ἰατρικῆς προγινώσκουσί τινα, κἂν φαῦλοι τὸ ἦθος τυγχάνωσιν· οὕτω δὲ καὶ κυβερνῆται, κἂν μοχθηροὶ τυγχάνωσιν ὄντες, προγινώσκουσιν ἐπισημασίας καὶ ἀνέμων σφοδρότητας καὶ τροπὰς περὶ τὸ περιέχον ἔκ τινος πείρας καὶ τηρήσεως· καὶ οὐ δή που παρὰ τοῦτο θείους τις αὐτοὺς εἶναι φήσει, ἂν τύχωσι μοχθηροὶ εἶναι τὸ ἦθος· ψεῦδος οὖν τὸ παρὰ τῷ Κέλσῳ λεγόμενον, τό· Τί ἂν φαίη τις θειότερον τοῦ τὰ μέλλοντα προγινώσκειν τε καὶ προδηλοῦν; Ψεῦδος δὲ καὶ τὸ πολλὰ τῶν ζῴων ἀντιποιεῖσθαι θείας ἐννοίας· οὐδὲν γὰρ τῶν ἀλόγων ἔννοιαν ἔχει τοῦ θεοῦ. Ψεῦδος δὲ καὶ τὸ ἐγγυτέρω τῆς θείας ὁμιλίας εἶναι τὰ ἄλογα ζῷα· ὅπου γε καὶ τῶν ἀνθρώπων οἱ ἔτι φαῦλοι, κἂν ἐπ’ ἄκρον προκόπτωσι, πόρρω εἰσὶ τῆς θείας ὁμιλίας. Μόνοι δὴ ἄρα οἱ κατὰ ἀλήθειαν σοφοὶ καὶ ἀψευδῶς εὐσεβεῖς ἐγγυτέρω τῆς θείας ὁμιλίας εἰσίν· ὁποῖοί εἰσιν οἱ καθ’ ἡμᾶς προφῆται καὶ Μωϋσῆς, ᾧ μεμαρτύρηκε διὰ τὴν πολλὴν καθαρότητα ὁ λόγος εἰπών·
τῶν ζώων περὶ τὰ φυσικὰ ἀλεξιφάρμακα είτε έμπει- Α ρίαν, εἴτε φυσικήν τινα κατάληψιν, γοητείαν ὠνόμα σεν· ἐπ' ἄλλου γὰρ τέτριπται τὸ τῆς γοητείας τάς σεσθαι (25) όνομα. Εἰ μὴ ἄρα λεληθότως διαβάλλειν βούλεται, ὡς Ἐπικούρειος, πᾶσαν τὴν τῶν τοιούτων χρῆσιν, ὡς ἐν ἐπαγγελία γοήτων κειμένην. Πλὴν ἀλλὰ δεδόσθω αὐτῷ τὸ τοὺς ἀνθρώπους φρονεῖν ἐπὶ τῇ τού- των γνώσει μέγα, εἴτε γόητας ὄντας, εἴτε καὶ μή· πῶς ἔτι σοφώτεροι κατὰ τοῦτο ἀνθρώπων εἰσὶν ὄφεις, τῷ μαράθρῳ (26) εἰς ὀξυωπίαν καὶ ταχύτητα κινή- σεως χρώμενοι, μόνον τοῦτο φυσικὸν οὐκ ἐξ ἐπιλογι- σμοῦ καταλαμβάνοντες, ἀλλ᾽ ἐκ κατασκευής; "Αν θρωποι δὲ οὐκ ἀπὸ ψιλῆς φύσεως ἐπὶ τὸ τοιοῦτον ὁμοίως ὄφεσιν ἔρχονται· ἀλλὰ πὴ μὲν ἐκ πείρας, πή δ' ἐκ λόγου, ἔσθ' ὅτε δ' ἐξ ἐπιλογισμοῦ καὶ κατ' ἐπισ στήμην. Ὡς εἰ καὶ ἀετοὶ (27) πρὸς σωτηρίαν τῶν ἐν τῇ καλιᾷ νεοσσῶν, τὸν λεγόμενον ἀετίτην λίθον εύ- · ρόντες, φέρουσιν ἐπ' αὐτὴν, πόθεν, ὅτι σοφοὶ ἀετοί, καὶ τῶν ἀνθρώπων σοφώτεροι, τῶν ἐκ πείρας τὸ τοῖς ἀετοῖς δοθὲν φυσικὸν βοήθημα εὑρόντων διὰ τοῦ λο- γισμοῦ (28) καὶ μετὰ τοῦ χρησαμένων ; Έστω δὲ καὶ ἄλλα ὑπὸ τῶν ζώων γιγνώσκεσθαι ἀλεξιφάρμακα· τί οὖν τοῦτο πρὸς τὸ μὴ φύσιν, ἀλλὰ λόγον εἶναι τὸν εὑρίσκοντα ταῦτα ἐν τοῖς ζώοις ; Εἰ μὲν γὰρ λόγος ἦν ὁ εὑρίσκων, οὐκ ἂν ἀποτεταγμένως (29) τόδε τι μόνον εὑρίσκετο ἐν ἄφεσιν, ἔστω καὶ δεύτερον, καὶ τρίτον, καὶ ἄλλο τι ἐν ἀστῷ, καὶ οὕτως ἐν τοῖς λοι- τοῖς ζώοις· ἀλλὰ τοσαῦτα ἂν, ὅσα καὶ ἐν ἀνθρώποις. Νυνὶ δὲ φανερὸν ἐκ τοῦ ἀποτεταγμένως πρός τινα ἐκά στου φύσιν ζώου νενευκέναι βοηθήματα, ὅτι οὐ σοφία, οὐδὲ λόγος ἐστὶν ἐν αὐτοῖς, ἀλλά τις φυσικὴ πρὸς τὰ το άδε σωτηρίας ἕνεκεν τῶν ζώων κατασκευή, ὑπὸ τοῦ Λόγου γεγενημένη. Καίτοιγε εἰ ἐβουλόμην ὁμόσε χωρεῖν τῷ Κέλσῳ κατὰ ταῦτα, ἐχρησάμην ἂν Σολο μῶντος λέξει ἀπὸ τῶν Παροιμιών, οὕτως ἐχούσῃ· • Τέσσαρα δ' ἐστὶν ἐλάχιστα ἐπὶ τῆς γῆς, ταῦτα δέ ἐστι σοφώτερα τῶν σοφῶν· οἱ μύρμηκες, οἷς μή ἐστιν ἰσχὺς, καὶ ἑτοιμάζονται θέρους τήν τροφήν (50)· καὶ οἱ χοιρογρύλλιοι, ἔθνος οὐκ ἰσχυρὸν, οἱ ἐποίησαν ἐν πέτραις τοὺς ἑαυτῶν οἴκους· ἀβασίλευτής ἐστιν ἡ ἀκρὶς, καὶ στρατεύει ἀπὸ ἑνὸς κελεύσματος εὐτάκτως· καὶ ἀσκαλαβώτης, χερσὶν ἐρειδόμενος, καὶ εὐάλωτος ὢν, κατοικεῖ (31) ἐν ὀχυρώμασι βασιλέως. » Αλλ' οὐ συγχρῶμαι ὡς σαφέσι τοῖς ῥητοῖς, ἀκολούθως δὲ τῇ ἐπιγραφῇ (ἐπιγέγραπται γὰρ τὸ βιβλίον Παροιμίαι)· ζητῶ ταῦτα, ὡς αἰνίγματα. Ἔθος γὰρ τοῖς ἀνδράσι τούτοις τὰ ἕτερον μέν τι αὐτόθεν δηλοῦντα, ἕτερον δὲ ἐν ὑπονοίᾳ ἀπαγγέλλοντα, διαιρεῖν εἰς εἴδη πολλὰ, ὧν ἂν εἶναι (32) τὰς Παροιμίας. Διὸ καὶ ἐν τοῖς Εὐαγ γελίοις ἡμῶν γέγραπται ὁ Σωτὴρ ἡμῶν εἰρηκέναι· * ἔσεσθαι. τὸν λογισμόν. οὐδὲ λόγος ἦν ἐν αὐτοῖς. οι ετοιμάζονται ἐν πέτραις. ἀβασίλευτός ἐστιν ἡ ἀκρὶς καὶ στρατεύει. ἀβασίλευτόν ἐστιν ἡ ἀκρὶς καὶ στρατοπεδεύει. ἕν. . CONTRA CELSUM LIB. IV. naturalem quamdam notitiam, quæ in animalibus B C “ esse videtur, magiæ nomine appellaverit. Nam hoc nomen in aliam partem accipi solet. Nisi forte, ut Epicureus, traducere clanculum voluerit arcana magica, quasi propria eorum qui impostores vo- cantur. Sed do illi homines de illorum arcanorum cognitione magnifice se elferre, sive impostores illi sint, sive non quomodo hac re serpentes sunt hominibus sapientiores? Cum enim illi feniculo ad acuendam oculorum aciem agilitatemque corporis comparandam utuntur, id solum sibi a natura por- reclum arripiunt, non rationis lumine, sed corpo- ris constructione. At vero homines, cum idem at- que serpentes faciunt, non eo adducuntur simplici natura, sed partim experientia, partim ratione, partim ratiocinatione et scientia. Item cum aquilæ lapidem, qui aetiles vocatur, nacle, illum in nidos inferunt ad tuendam pullorum incolumitatem, cur idcirco sunt sapientiores hominibus, qui experien- tia, ratione el intelligentia invenerunt adhibue- runtque remedium, quod aquilis natura dede- ral? bestia; an inde consequens est non naturam esse, sed rationem quæ bestias illa docueri? Nam in- ventrix eorum si fuisset ratio, non unum aut si vis duo aut tria invenisset in serpentibus, et aliud quid in aquila, sicque in aliis animantibus; sed tot in eis invenisset, quot in hominibus inve nit. Cum igitur singulis animantibus pro sua cu- jusque natura remedia definite concessa fuerint, evidens est illas nec sapientia, nec ratione donatas fuisse, sed naturali quadam erga eas res quæ sa- luti cujusque apta sunt dispositione, cujus Verbum auctor est. Quanquam, si vellem de iis pedem cum Celso conferre, uterer iis quæ dixit Salomon in Proverbiis : ‹ Quatuor sunt minima terre, ipsa autem sapientiora sapientibus: formicæ quibus vis non est, et præparant in messe cibum; histrices; plebs invalida, qui faciunt in petris cubilia sua ; regem locusta non habet, et uno' agmine bellum Berit ; stellio mauibus nititur, captu facilis, et la- bitat in regum palatiis 50. Sed his verbis non utor tanquam obvio sensu intelligendis. Illa potius D perscrutor ut enigmata; quod postulat ipsa libri Prov. xxx, 24, 25. quibus legitur, lib. x, cap. ; lib. xxx, cap. 14; lib. xxxvi, cap. 21. textu,διὰ PATROL. GR. XI. inscriptio, Proverbia. Solent enim hi viri quæcun- que aliud prima fronte significant, aliud peni- tius reconditum habent, ca in plurimas divi- dere species, quarum una sunt proverbia. Unde Salvator noster in Evangeliis dixisse memoratur : • Hæc in proverbiis locutus sum vobis. Venit hora, Hoeschelius et Spencerus, Hoeschelius et Spencerus, Mox codd. Regius et Basileensis, Philoc., abest 87. Sedl esto, alia quoque remedia cognoscant (25) Philoe., τάσσεσθαι, rectius quam alii libb. in (26) Τῷ μαράθρῳ. Vide Plinium lib. viii, cap. 17. (27) Ὡς εἰ καὶ ἀετεί, etc. Vide eundem Plinium (28) Libb. editi in margine, διὰ τοῦ λογισμοῦ, in (29) Philoc., οὐκ ἄν ποτε ἀποτεταγμένως. Infra (30) Philoc., ἐν θέρει την τροφήν. Paulo post (31) Libb. editi in textu, οἰκεῖ. (32) ἂν ἕν εἶναι. Sic Philocalia. Ab antea edius
PG 11:1175Ἐγγιεῖ Μωϋσῆς μόνος πρὸς τὸν θεόν, οἱ δὲ λοιποὶ οὐκ ἐγγιοῦσι. Πῶς δ’ ἀσεβῶς ὑπὸ τοῦ ἀσέβειαν ἡμῖν ἐγκαλοῦντος εἴρηται τὸ οὐ μόνον σοφώτερα εἶναι τὰ ἄλογα τῶν ζῴων τῆς τῶν ἀνθρώπων φύσεως ἀλλὰ καὶ θεοφιλέστερα; Καὶ τίς οὐκ ἂν ἀποτραπείη προσέχων ἀνθρώπῳ, λέγοντι δράκοντα καὶ ἀλώπεκα καὶ λύκον καὶ ἀετὸν καὶ ἱέρακα τῆς τῶν ἀνθρώπων φύσεως εἶναι θεοφιλέστερα; Ἀκολουθεῖ δ’ αὐτῷ τὸ λέγειν ὅτι, εἴπερ θεοφιλέστερα τάδε τὰ ζῷα τῶν ἀνθρώπων, δῆλον ὅτι καὶ Σωκράτους καὶ Πλάτωνος καὶ Πυθαγόρου καὶ Φερεκύδου καὶ ὧν πρὸ βραχέος ὕμνησε θεολόγων θεοφιλέστερά ἐστι ταῦτα τὰ ζῷα. Καὶ ἐπεύξαιτό γ’ ἄν τις αὐτῷ λέγων· εἴπερ θεοφιλέστερά ἐστι τάδε τὰ ζῷα τῶν ἀνθρώπων, γένοιο μετ’ ἐκείνων θεοφιλὴς καὶ ἐξομοιωθείης τοῖς κατὰ σὲ ἀνθρώπων θεοφιλεστέροις. Καὶ μὴ ὑπολαμβανέτω γε ἀρὰν εἶναι τὸ τοιοῦτον· τίς γὰρ οὐκ ἂν εὔξαιτο οἷς πείθεται εἶναι θεοφιλεστέροις γενέσθαι πάντῃ παραπλήσιος, ἵνα καὶ αὐτὸς ὡς ἐκεῖνοι γένηται θεοφιλής; Θέλων δὲ τὰς ὁμιλίας τῶν ἀλόγων ζῴων εἶναι τῶν ἡμετέρων ἱερωτέρας ὁ Κέλσος οὐ τοῖς τυχοῦσιν ἀνατίθησι τὴν ἱστορίαν ταύτην ἀλλὰ τοῖς συνετοῖς.
τοῖς δὲ λοιποῖς εἰς τὰς τοιάσδε κινήσεις ἢ τοιασδί· ἄλλοι δὲ θειοτέρας αὐτῶν, καὶ πρὸς τοῦτ' ἐπιτη- δείους (40) εἶναι τὰς ψυχάς· ὅπερ ἐστὶν ἀπιθανώ- κάτου. Ἐχρῆν οὖν τὸν Κέλσον, διὰ τῶν προκειμένων βουλόμενον θειότερα καὶ σοφώτερα ἀποδεῖξαι τὰ ἄλογα ζῶα τῶν ἀνθρώπων, κατασκευάσαι διὰ πλειό νων, ὡς ὑπάρχουσαν τὴν τοιάνδε μαντικήν· καὶ τὴν ἀπολογίαν μετὰ τοῦτ' ἐνεργεστέρως (41) ἀποδείξαι· καὶ ἀποδεικτικῶς ἀποδοκιμάσαι μὲν τοὺς λόγους τῶν ἀναιρούντων τὰς τοιάσδε μαντείας, ἀποδεικτικῶς δ' ἀνατρέψαι καὶ τοὺς λόγους τῶν εἰπόντων ἀπὸ δαι- μόνων ἢ θεῶν γίγνεσθαι τὰς κινήσεις τοῖς ζώοις πρὸς τὸ μαντεύσασθαι· καὶ μετὰ ταῦτα κατασκευάσαι περὶ τῆς τῶν ἀλόγων ζώων ψυχῆς ὡς θειοτέρας. Οὕτω γὰρ ἂν πρὸς τὰ πιθανὰ αὐτοῦ, ἐπιδειξαμένου φιλόσοφον περὶ τῶν τηλικούτων ἕξιν, κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν ἐνέστημεν· ἀνατρέποντες μὲν τὸ ὅτι σοφώτερα τὰ ἄλογα ζῶα τῶν ἀνθρώπων, ψευδοποιοῦντες δὲ καὶ ὅτι ἐννοίας έχει τοῦ θείου ἱερωτέρας ἡμῶν (42), καὶ ὅτι ὁμιλίας ἔχει πρὸς ἄλληλα ιεράς τινας. Νυνί δ' ὁ ἐγκαλῶν ἡμῖν, ὅτι πιστεύομεν τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ, ἀξιοῖ ἡμᾶς πιστεύειν, ὅτι αἱ ψυχαὶ τῶν ὀρνίθων θειοτέρας ἔχουσιν ἐννοίας καὶ τρανοτέρας ἀνθρώ- των. Ὅπερ εἰ ἀληθές ἐστιν, ὄρνιθες μᾶλλον τρανο - τέρας (45) Κέλσου ἔχουσι περὶ Θεοῦ ἐνναίας. Καὶ οὐ θαυμαστὸν εἰ Κέλσου, τοῦ ἐπὶ τοσοῦτον τὸν ἄνθρωπον ἐξευτελίζοντος. ᾿Αλλὰ γὰρ, ὅσον ἐπὶ Κέλσῳ, οἱ ὄρνι θες μείζονας καὶ θειοτέρας ἔχουσιν εννοίας, οὐ λέγω ἡμῶν Χριστιανῶν ἢ τῶν ταῖς αὐταῖς ἡμῖν Γραφαῖς χρωμένων Ἰουδαίων, ἀλλὰ γὰρ καὶ τῶν παρ' Ελ- λησι θεολόγων, ἄνθρωποι γὰρ ἦσαν. Μᾶλλον οὖν, κατὰ Κέλσον, κατείληφε τὴν τοῦ Θείου φύσιν τὸ τῶν δῆθεν μαντικῶν ὀρνίθων γένος, ἢ Φερεκύδης, καὶ Πυθαγόρας, καὶ Σωκράτης, καὶ Πλάτων. Καὶ ἐχρῆν γε ἡμᾶς πρὸς τοὺς ὄρνιθας φοιτᾷν διδασκάλους, ἵν', ώσπερ κατὰ τὴν τοῦ Κέλσου ὑπόληψιν διδάσκουσιν ἡμᾶς μαντικῶς τὰ ἑσόμενα, οὕτω καὶ περὶ τοῦ ἀμ- φιβάλλειν περὶ τοῦ Θείου ἀπαλλάξωσι τοὺς ἀνθρώ- τους, ἣν κατειλήφασι τρανὴν περὶ αὐτοῦ ἔννοιαν παραδιδόντες. Κέλσῳ μὲν οὖν ἀκολουθεῖ, τῷ διαφέ- ρειν ἡγουμένῳ (44) τῶν ἀνθρώπων τοὺς ὄρνιθας, διδασκάλοις αὐτὴν χρῆσθαι τοῖς ὄρνισι, καὶ μηδενὶ ἄλλων τῶν φιλοσοφησάντων παρ' "Ελλησιν. Ἡμῖν δ' ὀλίγα πρὸς τὰ προκείμενα ἀπὸ πολλῶν λεκτέον, διελέγχουσι τὴν ἀχάριστον ψευδοδοξίαν πρὸς τὸν πεποιηκότα αὐτόν· ο ἄνθρωπος» γὰρ καὶ Κέλσος ὤν, ι ἐν τιμῇ ὢν οὐ συνῆκε· ο διὸ οὐδὲ παρασυνεβλή- θη τοῖς ὄρνισι, καὶ τοῖς ἄλλοις ἀλόγοις (45) ζώοις, * αὐτῶν, στέρως. ἀποδεῖξαι τὴν ἀπολογίαν, τοιάσδε μαντείας. τοιαύτας δὴ μαν- τείας. ὅλως ἔχει. νων. καὶ μηδενὶ ἄλλῳ τῶν. καὶ μηδενὶ οὕτω τῶν. CONTRA CELSUM LIB. IV. A motibus. Alii censent animas eorum esse divinio- B – D Psal. xlviii, 13. addunt vocem quam jure respuit Philocalia ut inutilem. Caeterum Philocalia abest vox sequens ut et præcedentes abesse- que possunt, salva sententia. Paulo post Philoca- lia, Libb. editi, res et ad id muneris aptas habilesque; quod qui- dem prorsus est incredibile. dictis ostendere brutas animantes hominibus esse et diviniores et sapientiores ; debuit, inquam, pri- mum fuse probare illam divinationem revera esse; deinde illam solide ab omni noxa vindicare; tum rationes eorum diluere qui ejusmodi divinationes e medio tollunt; postea occurrere iis, qui animalia volunt ad divinandum moveri aut a dæmonibus aut a diis; denique argumentis approbare bestia- rum animam esse diviniorem. Quæ si fecisset et hac in re philosophum se præbuisset, ejus rationes pro viribus refellere conatus essem. Ante omnia convellissem istud, hominibus bestias esse sapien- tiores falsi quoque arguissem quod ait, illas de Deo religiosius nobis sentire, et sancta quædam inter se habere colloquia. Nunc autem, qui nobis vitio dat quod summo Deo fidem habeamus, idem ille postulat a nobis ut credamus animabus avium inesse Dei notiones diviniores magisque perspicuas quain hominibus. Quod si verum est, ergo aves clariorem, quam Celsus, Dei habent notionem. ld autem ita esse de Celso, non mirarer admodum ; cum hominem tantopere deprimat. Non enim per illum stat, quominus aves habeant sublimiores divinioresque notiones, non dico quam nos Chri stiani aut Judaei qui eisdem ac nos Scripturis utun- tur, sed quam Græcorum theologi. Erant enim homines. Planius igitur, Celso judice, naturam Divinitatis intellexerunt aves ad divinationem aptæ, quam Pherecydles, quam Pythagoras, quam Socra- tes, quam Plato. Næ nos par fuit magistras audire aves, ut quemadmodum, si Celso fides, nos docent res futuras divinare; ita nobis claram illam quam animo comprehensam habent Divinitatis notionem impertirent, sicque de illa homines omni dubita- tione liberarent. Sed Celso præsertim, qui aves hominibus anteire putat, consentaneum erat ut illis uteretur magistris, easque omnibus Græcorum philosophis anteponeret. falsa ejus et ingrata in suum Conditorem opinio. Nam Celsus ‹ cum homo, › atque adeo ‹in honore esset, non intellexit sε :, quare non comparatus est avibus aliisque bestiis, quas divinas esse exi- exempla habes passim, quæ plurima congessit Taubinannus ad vers. Culicis. Vide Marc. WA, et Philipp. 1, 25. Paulo post Philocalia, Hoeschelius et Spencerus, Spencerum, sed suppletur e Philocalia. (40) foeschelius et Spencerus post επιτηδείους (41) Ενεργεστέρως. Forte scribendum εναργε (42) Post vocem ἡμῶν addit Philocalia, ἢ οὐδὲ 89. Debuit igitur Celsus, quandle volebat supra 90. Pauca e multis addamus, quibus ever!atur (43) Μᾶλλον τρανοτέρας. Geminati comparativi (44) Hoeschelius in textu, τὸ διαφέρειν ἡγουμέν (45) λόγοις. Desideratur apud Hoeschelium et
Συνετοὶ δὲ κατὰ ἀλήθειάν εἰσιν οἱ σπουδαῖοι, οὐδεὶς γὰρ φαῦλος συνετός. Λέγει τοίνυν τὸν τρόπον τοῦτον, ὅτι φασὶ δὲ τῶν ἀνθρώπων οἱ συνετοὶ καὶ ὁμιλίας ἐκείνοις εἶναι, δηλονότι τῶν ἡμετέρων ἱερωτέρας, καὶ αὐτοί που γνωρίζειν τὰ λεγόμενα καὶ ἔργῳ δεικνύειν ὅτι οὐκ ἀγνοοῦσιν, ὅταν προειπόντες ὅτι ἔφασαν οἱ ὄρνιθες ὡς ἀπίασί ποι καὶ ποιήσουσι τόδε ἢ τόδε δεικνύωσιν ἀπελθόντας ἐκεῖ καὶ ποιοῦντας ἃ ἤδη προεῖπον. Κατὰ μὲν οὖν τὸ ἀληθὲς οὐδεὶς συνετὸς τοιαῦτα ἱστόρησε, καὶ οὐδεὶς σοφὸς ἱερωτέρας εἶπεν εἶναι τὰς τῶν ἀλόγων ζῴων ὁμιλίας τῆς τῶν ἀνθρώπων. Εἰ δ’ ὑπὲρ τοῦ ἐξετάσαι τὰ Κέλσου τἀκόλουθον σκοποῦμεν, δῆλον ὅτι κατ’ αὐτὸν ἱερώτεραι τῶν σεμνῶν Φερεκύδου καὶ Πυθαγόρου καὶ Σωκράτους καὶ Πλάτωνος καὶ τῶν φιλοσόφων ὁμιλιῶν εἰσιν αἱ τῶν ἀλόγων ζῴων· ὅπερ ἐστὶ καὶ αὐτόθεν οὐ μόνον ἀπεμφαῖνον ἀλλὰ καὶ ἀτοπώτατον.
τοῖς δὲ λοιποῖς εἰς τὰς τοιάσδε κινήσεις ἢ τοιασδί· ἄλλοι δὲ θειοτέρας αὐτῶν, καὶ πρὸς τοῦτ' ἐπιτη- δείους (40) εἶναι τὰς ψυχάς· ὅπερ ἐστὶν ἀπιθανώ- κάτου. Ἐχρῆν οὖν τὸν Κέλσον, διὰ τῶν προκειμένων βουλόμενον θειότερα καὶ σοφώτερα ἀποδεῖξαι τὰ ἄλογα ζῶα τῶν ἀνθρώπων, κατασκευάσαι διὰ πλειό νων, ὡς ὑπάρχουσαν τὴν τοιάνδε μαντικήν· καὶ τὴν ἀπολογίαν μετὰ τοῦτ' ἐνεργεστέρως (41) ἀποδείξαι· καὶ ἀποδεικτικῶς ἀποδοκιμάσαι μὲν τοὺς λόγους τῶν ἀναιρούντων τὰς τοιάσδε μαντείας, ἀποδεικτικῶς δ' ἀνατρέψαι καὶ τοὺς λόγους τῶν εἰπόντων ἀπὸ δαι- μόνων ἢ θεῶν γίγνεσθαι τὰς κινήσεις τοῖς ζώοις πρὸς τὸ μαντεύσασθαι· καὶ μετὰ ταῦτα κατασκευάσαι περὶ τῆς τῶν ἀλόγων ζώων ψυχῆς ὡς θειοτέρας. Οὕτω γὰρ ἂν πρὸς τὰ πιθανὰ αὐτοῦ, ἐπιδειξαμένου φιλόσοφον περὶ τῶν τηλικούτων ἕξιν, κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν ἐνέστημεν· ἀνατρέποντες μὲν τὸ ὅτι σοφώτερα τὰ ἄλογα ζῶα τῶν ἀνθρώπων, ψευδοποιοῦντες δὲ καὶ ὅτι ἐννοίας έχει τοῦ θείου ἱερωτέρας ἡμῶν (42), καὶ ὅτι ὁμιλίας ἔχει πρὸς ἄλληλα ιεράς τινας. Νυνί δ' ὁ ἐγκαλῶν ἡμῖν, ὅτι πιστεύομεν τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ, ἀξιοῖ ἡμᾶς πιστεύειν, ὅτι αἱ ψυχαὶ τῶν ὀρνίθων θειοτέρας ἔχουσιν ἐννοίας καὶ τρανοτέρας ἀνθρώ- των. Ὅπερ εἰ ἀληθές ἐστιν, ὄρνιθες μᾶλλον τρανο - τέρας (45) Κέλσου ἔχουσι περὶ Θεοῦ ἐνναίας. Καὶ οὐ θαυμαστὸν εἰ Κέλσου, τοῦ ἐπὶ τοσοῦτον τὸν ἄνθρωπον ἐξευτελίζοντος. ᾿Αλλὰ γὰρ, ὅσον ἐπὶ Κέλσῳ, οἱ ὄρνι θες μείζονας καὶ θειοτέρας ἔχουσιν εννοίας, οὐ λέγω ἡμῶν Χριστιανῶν ἢ τῶν ταῖς αὐταῖς ἡμῖν Γραφαῖς χρωμένων Ἰουδαίων, ἀλλὰ γὰρ καὶ τῶν παρ' Ελ- λησι θεολόγων, ἄνθρωποι γὰρ ἦσαν. Μᾶλλον οὖν, κατὰ Κέλσον, κατείληφε τὴν τοῦ Θείου φύσιν τὸ τῶν δῆθεν μαντικῶν ὀρνίθων γένος, ἢ Φερεκύδης, καὶ Πυθαγόρας, καὶ Σωκράτης, καὶ Πλάτων. Καὶ ἐχρῆν γε ἡμᾶς πρὸς τοὺς ὄρνιθας φοιτᾷν διδασκάλους, ἵν', ώσπερ κατὰ τὴν τοῦ Κέλσου ὑπόληψιν διδάσκουσιν ἡμᾶς μαντικῶς τὰ ἑσόμενα, οὕτω καὶ περὶ τοῦ ἀμ- φιβάλλειν περὶ τοῦ Θείου ἀπαλλάξωσι τοὺς ἀνθρώ- τους, ἣν κατειλήφασι τρανὴν περὶ αὐτοῦ ἔννοιαν παραδιδόντες. Κέλσῳ μὲν οὖν ἀκολουθεῖ, τῷ διαφέ- ρειν ἡγουμένῳ (44) τῶν ἀνθρώπων τοὺς ὄρνιθας, διδασκάλοις αὐτὴν χρῆσθαι τοῖς ὄρνισι, καὶ μηδενὶ ἄλλων τῶν φιλοσοφησάντων παρ' "Ελλησιν. Ἡμῖν δ' ὀλίγα πρὸς τὰ προκείμενα ἀπὸ πολλῶν λεκτέον, διελέγχουσι τὴν ἀχάριστον ψευδοδοξίαν πρὸς τὸν πεποιηκότα αὐτόν· ο ἄνθρωπος» γὰρ καὶ Κέλσος ὤν, ι ἐν τιμῇ ὢν οὐ συνῆκε· ο διὸ οὐδὲ παρασυνεβλή- θη τοῖς ὄρνισι, καὶ τοῖς ἄλλοις ἀλόγοις (45) ζώοις, * αὐτῶν, στέρως. ἀποδεῖξαι τὴν ἀπολογίαν, τοιάσδε μαντείας. τοιαύτας δὴ μαν- τείας. ὅλως ἔχει. νων. καὶ μηδενὶ ἄλλῳ τῶν. καὶ μηδενὶ οὕτω τῶν. CONTRA CELSUM LIB. IV. A motibus. Alii censent animas eorum esse divinio- B – D Psal. xlviii, 13. addunt vocem quam jure respuit Philocalia ut inutilem. Caeterum Philocalia abest vox sequens ut et præcedentes abesse- que possunt, salva sententia. Paulo post Philoca- lia, Libb. editi, res et ad id muneris aptas habilesque; quod qui- dem prorsus est incredibile. dictis ostendere brutas animantes hominibus esse et diviniores et sapientiores ; debuit, inquam, pri- mum fuse probare illam divinationem revera esse; deinde illam solide ab omni noxa vindicare; tum rationes eorum diluere qui ejusmodi divinationes e medio tollunt; postea occurrere iis, qui animalia volunt ad divinandum moveri aut a dæmonibus aut a diis; denique argumentis approbare bestia- rum animam esse diviniorem. Quæ si fecisset et hac in re philosophum se præbuisset, ejus rationes pro viribus refellere conatus essem. Ante omnia convellissem istud, hominibus bestias esse sapien- tiores falsi quoque arguissem quod ait, illas de Deo religiosius nobis sentire, et sancta quædam inter se habere colloquia. Nunc autem, qui nobis vitio dat quod summo Deo fidem habeamus, idem ille postulat a nobis ut credamus animabus avium inesse Dei notiones diviniores magisque perspicuas quain hominibus. Quod si verum est, ergo aves clariorem, quam Celsus, Dei habent notionem. ld autem ita esse de Celso, non mirarer admodum ; cum hominem tantopere deprimat. Non enim per illum stat, quominus aves habeant sublimiores divinioresque notiones, non dico quam nos Chri stiani aut Judaei qui eisdem ac nos Scripturis utun- tur, sed quam Græcorum theologi. Erant enim homines. Planius igitur, Celso judice, naturam Divinitatis intellexerunt aves ad divinationem aptæ, quam Pherecydles, quam Pythagoras, quam Socra- tes, quam Plato. Næ nos par fuit magistras audire aves, ut quemadmodum, si Celso fides, nos docent res futuras divinare; ita nobis claram illam quam animo comprehensam habent Divinitatis notionem impertirent, sicque de illa homines omni dubita- tione liberarent. Sed Celso præsertim, qui aves hominibus anteire putat, consentaneum erat ut illis uteretur magistris, easque omnibus Græcorum philosophis anteponeret. falsa ejus et ingrata in suum Conditorem opinio. Nam Celsus ‹ cum homo, › atque adeo ‹in honore esset, non intellexit sε :, quare non comparatus est avibus aliisque bestiis, quas divinas esse exi- exempla habes passim, quæ plurima congessit Taubinannus ad vers. Culicis. Vide Marc. WA, et Philipp. 1, 25. Paulo post Philocalia, Hoeschelius et Spencerus, Spencerum, sed suppletur e Philocalia. (40) foeschelius et Spencerus post επιτηδείους (41) Ενεργεστέρως. Forte scribendum εναργε (42) Post vocem ἡμῶν addit Philocalia, ἢ οὐδὲ 89. Debuit igitur Celsus, quandle volebat supra 90. Pauca e multis addamus, quibus ever!atur (43) Μᾶλλον τρανοτέρας. Geminati comparativi (44) Hoeschelius in textu, τὸ διαφέρειν ἡγουμέν (45) λόγοις. Desideratur apud Hoeschelium et
PG 11:1177Ἵνα δὲ καὶ πιστεύσωμέν τινας, ἐκ τῆς ἀσήμου φωνῆς τῶν ὀρνίθων μαθόντας ὅτι ἀπίασί ποι οἱ ὄρνιθες καὶ ποιήσουσι τόδε ἢ τόδε, προδηλοῦν, καὶ τοῦτ’ ἐροῦμεν ἀπὸ τῶν δαιμόνων συμβολικῶς ἀνθρώποις δεδηλῶσθαι κατὰ σκοπὸν τὸν περὶ τοῦ ἀπατηθῆναι ὑπὸ τῶν δαιμόνων τὸν ἄνθρωπον καὶ κατασπασθῆναι αὐτοῦ τὸν νοῦν ἀπ’ οὐρανοῦ καὶ θεοῦ ἐπὶ γῆν καὶ τὰ ἔτι κατωτέρω. Οὐκ οἶδα δ’ ὅπως ὁ Κέλσος καὶ ὅρκου ἐλεφάντων ἤκουσε, καὶ ὅτι εἰσὶν οὗτοι πιστότεροι πρὸς τὸ θεῖον ἡμῶν καὶ γνῶσιν ἔχουσι τοῦ θεοῦ. Ἐγὼ γὰρ πολλὰ μὲν καὶ θαυμαστὰ οἶδα περὶ τῆς φύσεως τοῦ ζῴου καὶ τῆς ἡμερότητος ἱστορούμενα, οὐ μὴν καὶ περὶ ὅρκων ἐλέφαντος σύνοιδα εἰρῆσθαι παρά τινι· εἰ μὴ ἄρα τὸ ἥμερον καὶ τὴν ὡσπερεὶ πρὸς ἀνθρώπους αὐτῶν συνθήκην ἅπαξ γενομένων ὑπ’ αὐτοῖς εὐορκίαν τηρουμένην ὠνόμασεν, ὅπερ καὶ αὐτὸ ψεῦδός ἐστιν. Εἰ γὰρ καὶ σπανίως, ἀλλ’ οὖν γε ἱστόρηται ὅτι μετὰ τὴν δοκοῦσαν ἡμερότητα ἐξηγριώθησαν ἐλέφαντες κατὰ τῶν ἀνθρώπων καὶ φόνους ἐποίησαν καὶ διὰ τοῦτο κατεδικάσθησαν ἀναιρεθῆναι ὡς οὐκέτι χρήσιμοι.
οἷς νομίζει εἶναι μαντικοῖς· ἀλλ' ἐκείνοις παραχω Β ρήσας τὰ πρωτεία, ὑπὲρ Αἰγυπτίους, τοὺς τὰ ἄλογα ζῶα ὡς θεοὺς προσκυνοῦντας, ἑαυτὸν ὑπέταξε, τὸ δ' ὅσον ἐπ' αὐτῷ, καὶ πᾶν τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος, ὡς χεῖρον καὶ ἔλαττον νοοῦν περὶ τοῦ θείου ταῖς ἀλόγοις ζώοις. Προηγουμένως μὲν οὖν ζητείσθω, πότερον ὑπάρχει ἡ δι' ορνίθων καὶ τῶν λοιπῶν ζώων πεπιστευμένων εἶναι μαντικῶν μαντική, ἢ μὴ ὑπάρ χει· καὶ γὰρ οὐκ εὐκαταφρόνητός ἐστιν εἰς ἑκάτερα ἐπιχειρούμενος ὁ λόγος· ὅπου μὲν δυσωπῶν μὴ πα- ραδέξασθαι τὸ τοιοῦτον, ἵνα μὴ τὸ λογικὸν ἀντὶ τῶν δαιμονίων (46) χρηστηρίων ὄρνισι χρήσηται, καταλι τὸν ἐκεῖνα· ὅπου δὲ διὰ μαρτυρουμένης ὑπὸ πολλῶν Ενεργείας παριστὰς, ὅτι πολλοὶ ἀπὸ μεγίστων διεσώ θησαν κινδύνων, πεισθέντες τῇ δι᾿ ὀρνίθων μαντικῇ. Ἐπὶ δὲ τοῦ παρόντος δεδόσθω, ὑπαρκτὸν εἶναι τὴν οἰωνιστικήν· ἵνα καὶ οὕτω δείξω τοῖς προκαταλη φθεῖσιν (47), ὅτι καὶ τούτου διδομένου πολλή ἐστιν ἡ τοῦ ἀνθρώπου παρὰ τὰ ἄλογα ζῶα· καὶ παρ' αὐτὰ τα μαντικὰ ὑπεροχή, καὶ οὐδαμῶς πρὸς ἐκεῖνα (48) συγκριτή. Λεκτέον οὖν, ὅτι, εἴπερ τις θεία φύσις ἦν ἐν αὐτοῖς τῶν μελλόντων προγνωστική, καὶ ἐπὶ τοσοῦ τον πλουσία, ὡς ἐκ περιουσίας, καὶ τῷ βουλομένῳ τῶν ἀνθρώπων δηλοῦν τὰ ἐσόμενα, δηλονότι πολύ πρότε ρον τὰ περὶ ἑαυτῶν ἐγίνωσκον· γινώσκοντα δὲ τὰ πε ρὶ ἑαυτῶν, ἐφυλάξατο ἂν ἀναπτῆναι (49) κατὰ τοῦδε τοῦ τόπου, ἐφ' οὗ παγίδας καὶ δίκτυα ἄνθρωποι ἔστην σαν κατ᾿ αὐτῶν, ἡ τοξόται σκοπῷ χρώμενοι τοῖς ἱπταμένοις βέλη ἐπ' αὐτὰ ἀπέλυον. Πάντως δ' ἂν καὶ προγιγνώσκοντες ἀετοὶ τὴν κατὰ τῶν νεοσσῶν ἐπιβον λὴν, εἴτε τῶν ἀναβαινόντων πρὸς αὐτοὺς ἔφεων καὶ διαφθειρόντων αὐτοὺς, εἴτε καί τινων ἀνθρώπων, εἴτ εἰς παιδιὰν εἴτε καὶ εἰς ἄλλην τινὰ χρείαν καὶ θερα πείαν λαμβανόντων αὐτοὺς, οὐκ ἂν ἐνόσσευσαν, ἔνθα ἔμελλον ἐπιβουλεύεσθαι· καὶ ἀπαξαπλῶς οὐκ ἄν ποτε τῶν ζώων τι τούτων ἁλωτὸν ἀνθρώποις ἦν, ὡς ἀνθρώπων θειότερον καὶ σοφώτερον. νων. καταλιπὸν ἐκεῖνα· ὅπου δὲ διὰ μαρτυρουμένης. καταλι- πὼν ἐκεῖνα· ὅπου δὲ διαμαρτυρουμένης. προκατειληφθεῖσιν. παρ' ἐκεῖνα. τερον γινώσκοντά γε τὰ περὶ ἑαυτῶν ἐφυλάξατο ἀνα- πτῆναι, ᾿Αλλὰ καὶ, εἴπερ οιωνοί οιωνοίς μάχονται (50), ὡς φησιν ὁ Κέλσος, θείαν φύσιν ἔχοντες οι μαντικοί δρο νεις, καὶ τὰ ἄλλα ἄλογα ζῶα, καὶ ἐννοίας τοῦ Θείου, καὶ πρόγνωσιν περὶ μελλόντων, καὶ τὰ τοιαῦτα (51) ἑτέροις προεδήλουν, οὔτ᾽ ἂν ἡ καθ' Όμηρον στρουθός ἐνόσσευσεν ὅπου δράκων ἔμελλεν αὐτὴν καὶ τὰ τέκνα ἀφανίσειν· οὔτ᾽ ἂν ὁ κατὰ τὸν αὐτὸν ποιητὴν δράκων οὐκ ἐφυλάξατο ὑπὸ τοῦ ἀετοῦ ληφθῆναι. Φησὶ γὰρ ὁ ἐν ποιήσει θαυμαστός Ὅμηρος περὶ μὲν τοῦ προτέρου τοιαῦτα (52) Ενθ' ἐφάνη μέγα σημα· δράκων ἐπὶ νῶτα δα- φοινός, Ιερωστε Σμερδαλέος· τὸν δ' αὐτὸς (53) Ολύμπιος ήκε ται. καί, ORIGENIS stimat; sed illis primas detulit præ Ægyptiis, licet A hi bestias deorum loco ducant; seque, et, quan - tum in se fuit, universum genus humanum bestiis subjecit, utpote deterius bestiis indigniusque de Deo sentiens. Sed quæri in primis oportet sitne per aves aliaque animalia pro divinis habita divinandi ars, an non sit. Nam rationes in utramque partemn afferuntur minime spernendæ. Hinc enim puden- dum fore probatur, si homo, divinis relictis ora- culis, aves consuleret; illinc diserte testantur quamplurimi, multos, Gide divinationi avium ha- bita, e maximis evasisse periculis. Demus vero in præsentia quid rei esse divinationem per aves; ut, etiam huc dato, vel iis qui præconceptis opinio- nibus occupantur, demonstrem magnam esse ho- minis præe bestiis vel divinis excellentiam, eamque ne cum illis quidem comparandam. Itaque, si di- vina quædam vis illis iuesset præenoscendi futura, el ea quidem ita copiosa, ut quid reliqui sibi quod hominibus futura scire volentibus impenderent; certe multo magis cognosce- rent quæ ad ipsas spectant; et ea si cognoscerent, profecto caverent illuc volare, ubi illis homines la- queos et rella tetendissent, aut ubi sagittarii illis volantibus tanquam scopo usi tela in ipsas vibra - rent. Et aquila si pranoscerent insidias, quas pul- lis earum struunt aut serpentes qui ad illos as- cendunt ut interficiant, aut homines quidam, qui cos capiunt ut sibi vel delectamento, vel remedio sint, certe non pullos deponerent, ubi structæ essent insidiæ. Uno verbo nullum ex iis animalibus ab ho- minibus capi posset, cum istis esset et divinius et sapientius. essel C avibus colloquantur; quæ ex eis divinandi virtute pollent, aliæque bestiæ, si divina natura præditæ essent, si Divinitatis notiones haberent, si futura præviderent, ea sine dubio secum invicem commu- nicarent ; neque avis, de qua Homerus, pullos eli- disset ubi ipsa pullique ejus draconi præda futuri erant; neque draco, de quo idem poeta, commisisset ut ab aquila raperetur. Sic enim de priore admira- bilis ille Homerus in sua Iliade: ..... Quo tempore visum Est ingens nobis monstrum, draco terga cruentis Sed Philocalia ut in nostro textu. Paulo post codex Regius recte : Ηaschelius et Spencerus, Spencerus, Spencerus, sed Philocalia ut in nostro textu. Vide quæ D refert Josephus ex Hecato de Mosolame, lib. contra Apionem; vel, ut Eusebius, lib. 1x, cap. 4, Evang. prep. habet, Musonamo. SPENCER. quod suppl. e codd. mss. riuntur Iliad. B, a v. 308. Latine eos etiam reddidit Cicero lib. ut De divinatione. Decem autem alii ex- stant Iliad. M, a v. 200. 91. Praeterea cum aves, id quod Celsus ait, cum (46) Herschelius et Spencerus, ἀντὶ τῶν δαιμό (47) Philoc., προκαταληφθείσιν. Hoeschelius et (48) Recte Philoc., πρὸς ἐκεῖνα. Hoeschelius et (49) Hoeschelius et Spencerns, δῆλον ὅτι πολύ πρό (50) Μάχονται. Scribendum videtur διαλέγον (51) Καὶ τὰ τοιαῦτα. Ab antea editis exciderat (52) Τοιαῦτα. Priores quatuordecim versus repe (55) Alias, τόν γ' αὐτός.
Ἐπεὶ δὲ παραλαμβάνει μετὰ ταῦτα εἰς τὸ κατασκευάσαι, ὡς οἴεται, εὐσεβεστέρους εἶναι τοὺς πελαργοὺς τῶν ἀνθρώπων τὰ περὶ τοῦ ζῴου ἱστορούμενα, ἀντιπελαργοῦντος καὶ τροφὰς φέροντος τοῖς γεγεννηκόσι· λεκτέον ὅτι καὶ τοῦτ’ οὐκ ἀπὸ θεωρήματος τοῦ περὶ τοῦ καθήκοντος ποιοῦσιν οἱ πελαργοὶ οὐδ’ ἀπὸ λογισμοῦ ἀλλ’ ἀπὸ φύσεως, βουληθείσης τῆς κατασκευαζούσης αὐτοὺς φύσεως παράδειγμα ἐν ἀλόγοις ζῴοις δυσωπῆσαι δυνάμενον ἀνθρώπους ἐκθέσθαι περὶ τοῦ χάριτας ἀποτιννύειν τοῖς γεγεννηκόσιν. Εἰ δὲ ᾔδει Κέλσος, ὅσῳ διαφέρει λόγῳ ταῦτα ποιεῖν τοῦ ἀλόγως καὶ φυσικῶς αὐτὰ ἐνεργεῖν, οὐκ ἂν εὐσεβεστέρους εἶπε τοὺς πελαργοὺς τῶν ἀνθρώπων. Ἔτι δὲ ὡς ὑπὲρ εὐσεβείας τῶν ἀλόγων ζῴων ἱστάμενος ὁ Κέλσος παραλαμβάνει τὸ ἀράβιον ζῷον, τὸν φοίνικα, διὰ πολλῶν ἐτῶν ἐπιδημοῦν Αἰγύπτῳ καὶ φέρον ἀποθανόντα τὸν πατέρα καὶ ταφέντα ἐν σφαίρᾳ σμύρνης καὶ ἐπιτιθὲν ὅπου τὸ τοῦ ἡλίου τέμενος.
οἷς νομίζει εἶναι μαντικοῖς· ἀλλ' ἐκείνοις παραχω Β ρήσας τὰ πρωτεία, ὑπὲρ Αἰγυπτίους, τοὺς τὰ ἄλογα ζῶα ὡς θεοὺς προσκυνοῦντας, ἑαυτὸν ὑπέταξε, τὸ δ' ὅσον ἐπ' αὐτῷ, καὶ πᾶν τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος, ὡς χεῖρον καὶ ἔλαττον νοοῦν περὶ τοῦ θείου ταῖς ἀλόγοις ζώοις. Προηγουμένως μὲν οὖν ζητείσθω, πότερον ὑπάρχει ἡ δι' ορνίθων καὶ τῶν λοιπῶν ζώων πεπιστευμένων εἶναι μαντικῶν μαντική, ἢ μὴ ὑπάρ χει· καὶ γὰρ οὐκ εὐκαταφρόνητός ἐστιν εἰς ἑκάτερα ἐπιχειρούμενος ὁ λόγος· ὅπου μὲν δυσωπῶν μὴ πα- ραδέξασθαι τὸ τοιοῦτον, ἵνα μὴ τὸ λογικὸν ἀντὶ τῶν δαιμονίων (46) χρηστηρίων ὄρνισι χρήσηται, καταλι τὸν ἐκεῖνα· ὅπου δὲ διὰ μαρτυρουμένης ὑπὸ πολλῶν Ενεργείας παριστὰς, ὅτι πολλοὶ ἀπὸ μεγίστων διεσώ θησαν κινδύνων, πεισθέντες τῇ δι᾿ ὀρνίθων μαντικῇ. Ἐπὶ δὲ τοῦ παρόντος δεδόσθω, ὑπαρκτὸν εἶναι τὴν οἰωνιστικήν· ἵνα καὶ οὕτω δείξω τοῖς προκαταλη φθεῖσιν (47), ὅτι καὶ τούτου διδομένου πολλή ἐστιν ἡ τοῦ ἀνθρώπου παρὰ τὰ ἄλογα ζῶα· καὶ παρ' αὐτὰ τα μαντικὰ ὑπεροχή, καὶ οὐδαμῶς πρὸς ἐκεῖνα (48) συγκριτή. Λεκτέον οὖν, ὅτι, εἴπερ τις θεία φύσις ἦν ἐν αὐτοῖς τῶν μελλόντων προγνωστική, καὶ ἐπὶ τοσοῦ τον πλουσία, ὡς ἐκ περιουσίας, καὶ τῷ βουλομένῳ τῶν ἀνθρώπων δηλοῦν τὰ ἐσόμενα, δηλονότι πολύ πρότε ρον τὰ περὶ ἑαυτῶν ἐγίνωσκον· γινώσκοντα δὲ τὰ πε ρὶ ἑαυτῶν, ἐφυλάξατο ἂν ἀναπτῆναι (49) κατὰ τοῦδε τοῦ τόπου, ἐφ' οὗ παγίδας καὶ δίκτυα ἄνθρωποι ἔστην σαν κατ᾿ αὐτῶν, ἡ τοξόται σκοπῷ χρώμενοι τοῖς ἱπταμένοις βέλη ἐπ' αὐτὰ ἀπέλυον. Πάντως δ' ἂν καὶ προγιγνώσκοντες ἀετοὶ τὴν κατὰ τῶν νεοσσῶν ἐπιβον λὴν, εἴτε τῶν ἀναβαινόντων πρὸς αὐτοὺς ἔφεων καὶ διαφθειρόντων αὐτοὺς, εἴτε καί τινων ἀνθρώπων, εἴτ εἰς παιδιὰν εἴτε καὶ εἰς ἄλλην τινὰ χρείαν καὶ θερα πείαν λαμβανόντων αὐτοὺς, οὐκ ἂν ἐνόσσευσαν, ἔνθα ἔμελλον ἐπιβουλεύεσθαι· καὶ ἀπαξαπλῶς οὐκ ἄν ποτε τῶν ζώων τι τούτων ἁλωτὸν ἀνθρώποις ἦν, ὡς ἀνθρώπων θειότερον καὶ σοφώτερον. νων. καταλιπὸν ἐκεῖνα· ὅπου δὲ διὰ μαρτυρουμένης. καταλι- πὼν ἐκεῖνα· ὅπου δὲ διαμαρτυρουμένης. προκατειληφθεῖσιν. παρ' ἐκεῖνα. τερον γινώσκοντά γε τὰ περὶ ἑαυτῶν ἐφυλάξατο ἀνα- πτῆναι, ᾿Αλλὰ καὶ, εἴπερ οιωνοί οιωνοίς μάχονται (50), ὡς φησιν ὁ Κέλσος, θείαν φύσιν ἔχοντες οι μαντικοί δρο νεις, καὶ τὰ ἄλλα ἄλογα ζῶα, καὶ ἐννοίας τοῦ Θείου, καὶ πρόγνωσιν περὶ μελλόντων, καὶ τὰ τοιαῦτα (51) ἑτέροις προεδήλουν, οὔτ᾽ ἂν ἡ καθ' Όμηρον στρουθός ἐνόσσευσεν ὅπου δράκων ἔμελλεν αὐτὴν καὶ τὰ τέκνα ἀφανίσειν· οὔτ᾽ ἂν ὁ κατὰ τὸν αὐτὸν ποιητὴν δράκων οὐκ ἐφυλάξατο ὑπὸ τοῦ ἀετοῦ ληφθῆναι. Φησὶ γὰρ ὁ ἐν ποιήσει θαυμαστός Ὅμηρος περὶ μὲν τοῦ προτέρου τοιαῦτα (52) Ενθ' ἐφάνη μέγα σημα· δράκων ἐπὶ νῶτα δα- φοινός, Ιερωστε Σμερδαλέος· τὸν δ' αὐτὸς (53) Ολύμπιος ήκε ται. καί, ORIGENIS stimat; sed illis primas detulit præ Ægyptiis, licet A hi bestias deorum loco ducant; seque, et, quan - tum in se fuit, universum genus humanum bestiis subjecit, utpote deterius bestiis indigniusque de Deo sentiens. Sed quæri in primis oportet sitne per aves aliaque animalia pro divinis habita divinandi ars, an non sit. Nam rationes in utramque partemn afferuntur minime spernendæ. Hinc enim puden- dum fore probatur, si homo, divinis relictis ora- culis, aves consuleret; illinc diserte testantur quamplurimi, multos, Gide divinationi avium ha- bita, e maximis evasisse periculis. Demus vero in præsentia quid rei esse divinationem per aves; ut, etiam huc dato, vel iis qui præconceptis opinio- nibus occupantur, demonstrem magnam esse ho- minis præe bestiis vel divinis excellentiam, eamque ne cum illis quidem comparandam. Itaque, si di- vina quædam vis illis iuesset præenoscendi futura, el ea quidem ita copiosa, ut quid reliqui sibi quod hominibus futura scire volentibus impenderent; certe multo magis cognosce- rent quæ ad ipsas spectant; et ea si cognoscerent, profecto caverent illuc volare, ubi illis homines la- queos et rella tetendissent, aut ubi sagittarii illis volantibus tanquam scopo usi tela in ipsas vibra - rent. Et aquila si pranoscerent insidias, quas pul- lis earum struunt aut serpentes qui ad illos as- cendunt ut interficiant, aut homines quidam, qui cos capiunt ut sibi vel delectamento, vel remedio sint, certe non pullos deponerent, ubi structæ essent insidiæ. Uno verbo nullum ex iis animalibus ab ho- minibus capi posset, cum istis esset et divinius et sapientius. essel C avibus colloquantur; quæ ex eis divinandi virtute pollent, aliæque bestiæ, si divina natura præditæ essent, si Divinitatis notiones haberent, si futura præviderent, ea sine dubio secum invicem commu- nicarent ; neque avis, de qua Homerus, pullos eli- disset ubi ipsa pullique ejus draconi præda futuri erant; neque draco, de quo idem poeta, commisisset ut ab aquila raperetur. Sic enim de priore admira- bilis ille Homerus in sua Iliade: ..... Quo tempore visum Est ingens nobis monstrum, draco terga cruentis Sed Philocalia ut in nostro textu. Paulo post codex Regius recte : Ηaschelius et Spencerus, Spencerus, Spencerus, sed Philocalia ut in nostro textu. Vide quæ D refert Josephus ex Hecato de Mosolame, lib. contra Apionem; vel, ut Eusebius, lib. 1x, cap. 4, Evang. prep. habet, Musonamo. SPENCER. quod suppl. e codd. mss. riuntur Iliad. B, a v. 308. Latine eos etiam reddidit Cicero lib. ut De divinatione. Decem autem alii ex- stant Iliad. M, a v. 200. 91. Praeterea cum aves, id quod Celsus ait, cum (46) Herschelius et Spencerus, ἀντὶ τῶν δαιμό (47) Philoc., προκαταληφθείσιν. Hoeschelius et (48) Recte Philoc., πρὸς ἐκεῖνα. Hoeschelius et (49) Hoeschelius et Spencerns, δῆλον ὅτι πολύ πρό (50) Μάχονται. Scribendum videtur διαλέγον (51) Καὶ τὰ τοιαῦτα. Ab antea editis exciderat (52) Τοιαῦτα. Priores quatuordecim versus repe (55) Alias, τόν γ' αὐτός.
Καὶ τοῦτο δὲ ἱστόρηται μὲν δύναται δέ, ἐάνπερ ᾖ ἀληθές, καὶ αὐτὸ φυσικὸν τυγχάνειν, ἐπιδαψιλευσαμένης τῆς θείας προνοίας καὶ ἐν ταῖς διαφοραῖς τῶν ζῴων παραστῆσαι τοῖς ἀνθρώποις τὸ ποικίλον τῆς τῶν ἐν τῷ κόσμῳ κατασκευῆς φθάνον καὶ ἐπὶ τὰ ὄρνεα· καὶ ζῷόν τι μονογενὲς ὑπέστησεν, ἵνα καὶ τοῦτο ποιήσῃ θαυμασθῆναι οὐ τὸ ζῷον ἀλλὰ τὸν πεποιηκότα αὐτό. Ἐπεὶ οὖν τούτοις πᾶσιν ἐπιφέρει ὁ Κέλσος τό· Οὔκουν ἀνθρώπῳ πεποίηται τὰ πάντα, ὥσπερ οὐδὲ λέοντι οὐδὲ ἀετῷ οὐδὲ δελφῖνι, ἀλλ’ ὅπως ὅδε ὁ κόσμος ὡς ἂν θεοῦ ἔργον ὁλόκληρον καὶ τέλειον ἐξ ἁπάντων γένηται· τούτου χάριν μεμέτρηται τὰ πάντα, οὐκ ἀλλήλων, ἀλλ’ εἰ μὴ πάρεργον, ἀλλὰ τοῦ ὅλου. Καὶ μέλει τῷ θεῷ τοῦ ὅλου, καὶ τοῦτ’ οὔ ποτ’ ἀπολείπει πρόνοια, οὐδὲ κάκιον γίνεται, οὐδὲ διὰ χρόνου πρὸς ἑαυτὸν ὁ θεὸς ἐπιστρέφει, οὐδ’ ἀνθρώπων ἕνεκα ὀργίζεται, ὥσπερ οὐδὲ πιθήκων οὐδὲ μυῶν· οὐδὲ τούτοις ἀπειλεῖ, ὧν ἕκαστον ἐν τῷ μέρει τὴν αὐτοῦ μοῖραν εἴληφε· φέρε κἂν διὰ βραχέων πρὸς ταῦτ’ ἀπαντήσωμεν. Οἶμαι δὴ ἀποδεδειχέναι ἐκ τῶν προειρημένων, πῶς ἀνθρώπῳ καὶ παντὶ λογικῷ τὰ πάντα πεποίηται·
οἷς νομίζει εἶναι μαντικοῖς· ἀλλ' ἐκείνοις παραχω Β ρήσας τὰ πρωτεία, ὑπὲρ Αἰγυπτίους, τοὺς τὰ ἄλογα ζῶα ὡς θεοὺς προσκυνοῦντας, ἑαυτὸν ὑπέταξε, τὸ δ' ὅσον ἐπ' αὐτῷ, καὶ πᾶν τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος, ὡς χεῖρον καὶ ἔλαττον νοοῦν περὶ τοῦ θείου ταῖς ἀλόγοις ζώοις. Προηγουμένως μὲν οὖν ζητείσθω, πότερον ὑπάρχει ἡ δι' ορνίθων καὶ τῶν λοιπῶν ζώων πεπιστευμένων εἶναι μαντικῶν μαντική, ἢ μὴ ὑπάρ χει· καὶ γὰρ οὐκ εὐκαταφρόνητός ἐστιν εἰς ἑκάτερα ἐπιχειρούμενος ὁ λόγος· ὅπου μὲν δυσωπῶν μὴ πα- ραδέξασθαι τὸ τοιοῦτον, ἵνα μὴ τὸ λογικὸν ἀντὶ τῶν δαιμονίων (46) χρηστηρίων ὄρνισι χρήσηται, καταλι τὸν ἐκεῖνα· ὅπου δὲ διὰ μαρτυρουμένης ὑπὸ πολλῶν Ενεργείας παριστὰς, ὅτι πολλοὶ ἀπὸ μεγίστων διεσώ θησαν κινδύνων, πεισθέντες τῇ δι᾿ ὀρνίθων μαντικῇ. Ἐπὶ δὲ τοῦ παρόντος δεδόσθω, ὑπαρκτὸν εἶναι τὴν οἰωνιστικήν· ἵνα καὶ οὕτω δείξω τοῖς προκαταλη φθεῖσιν (47), ὅτι καὶ τούτου διδομένου πολλή ἐστιν ἡ τοῦ ἀνθρώπου παρὰ τὰ ἄλογα ζῶα· καὶ παρ' αὐτὰ τα μαντικὰ ὑπεροχή, καὶ οὐδαμῶς πρὸς ἐκεῖνα (48) συγκριτή. Λεκτέον οὖν, ὅτι, εἴπερ τις θεία φύσις ἦν ἐν αὐτοῖς τῶν μελλόντων προγνωστική, καὶ ἐπὶ τοσοῦ τον πλουσία, ὡς ἐκ περιουσίας, καὶ τῷ βουλομένῳ τῶν ἀνθρώπων δηλοῦν τὰ ἐσόμενα, δηλονότι πολύ πρότε ρον τὰ περὶ ἑαυτῶν ἐγίνωσκον· γινώσκοντα δὲ τὰ πε ρὶ ἑαυτῶν, ἐφυλάξατο ἂν ἀναπτῆναι (49) κατὰ τοῦδε τοῦ τόπου, ἐφ' οὗ παγίδας καὶ δίκτυα ἄνθρωποι ἔστην σαν κατ᾿ αὐτῶν, ἡ τοξόται σκοπῷ χρώμενοι τοῖς ἱπταμένοις βέλη ἐπ' αὐτὰ ἀπέλυον. Πάντως δ' ἂν καὶ προγιγνώσκοντες ἀετοὶ τὴν κατὰ τῶν νεοσσῶν ἐπιβον λὴν, εἴτε τῶν ἀναβαινόντων πρὸς αὐτοὺς ἔφεων καὶ διαφθειρόντων αὐτοὺς, εἴτε καί τινων ἀνθρώπων, εἴτ εἰς παιδιὰν εἴτε καὶ εἰς ἄλλην τινὰ χρείαν καὶ θερα πείαν λαμβανόντων αὐτοὺς, οὐκ ἂν ἐνόσσευσαν, ἔνθα ἔμελλον ἐπιβουλεύεσθαι· καὶ ἀπαξαπλῶς οὐκ ἄν ποτε τῶν ζώων τι τούτων ἁλωτὸν ἀνθρώποις ἦν, ὡς ἀνθρώπων θειότερον καὶ σοφώτερον. νων. καταλιπὸν ἐκεῖνα· ὅπου δὲ διὰ μαρτυρουμένης. καταλι- πὼν ἐκεῖνα· ὅπου δὲ διαμαρτυρουμένης. προκατειληφθεῖσιν. παρ' ἐκεῖνα. τερον γινώσκοντά γε τὰ περὶ ἑαυτῶν ἐφυλάξατο ἀνα- πτῆναι, ᾿Αλλὰ καὶ, εἴπερ οιωνοί οιωνοίς μάχονται (50), ὡς φησιν ὁ Κέλσος, θείαν φύσιν ἔχοντες οι μαντικοί δρο νεις, καὶ τὰ ἄλλα ἄλογα ζῶα, καὶ ἐννοίας τοῦ Θείου, καὶ πρόγνωσιν περὶ μελλόντων, καὶ τὰ τοιαῦτα (51) ἑτέροις προεδήλουν, οὔτ᾽ ἂν ἡ καθ' Όμηρον στρουθός ἐνόσσευσεν ὅπου δράκων ἔμελλεν αὐτὴν καὶ τὰ τέκνα ἀφανίσειν· οὔτ᾽ ἂν ὁ κατὰ τὸν αὐτὸν ποιητὴν δράκων οὐκ ἐφυλάξατο ὑπὸ τοῦ ἀετοῦ ληφθῆναι. Φησὶ γὰρ ὁ ἐν ποιήσει θαυμαστός Ὅμηρος περὶ μὲν τοῦ προτέρου τοιαῦτα (52) Ενθ' ἐφάνη μέγα σημα· δράκων ἐπὶ νῶτα δα- φοινός, Ιερωστε Σμερδαλέος· τὸν δ' αὐτὸς (53) Ολύμπιος ήκε ται. καί, ORIGENIS stimat; sed illis primas detulit præ Ægyptiis, licet A hi bestias deorum loco ducant; seque, et, quan - tum in se fuit, universum genus humanum bestiis subjecit, utpote deterius bestiis indigniusque de Deo sentiens. Sed quæri in primis oportet sitne per aves aliaque animalia pro divinis habita divinandi ars, an non sit. Nam rationes in utramque partemn afferuntur minime spernendæ. Hinc enim puden- dum fore probatur, si homo, divinis relictis ora- culis, aves consuleret; illinc diserte testantur quamplurimi, multos, Gide divinationi avium ha- bita, e maximis evasisse periculis. Demus vero in præsentia quid rei esse divinationem per aves; ut, etiam huc dato, vel iis qui præconceptis opinio- nibus occupantur, demonstrem magnam esse ho- minis præe bestiis vel divinis excellentiam, eamque ne cum illis quidem comparandam. Itaque, si di- vina quædam vis illis iuesset præenoscendi futura, el ea quidem ita copiosa, ut quid reliqui sibi quod hominibus futura scire volentibus impenderent; certe multo magis cognosce- rent quæ ad ipsas spectant; et ea si cognoscerent, profecto caverent illuc volare, ubi illis homines la- queos et rella tetendissent, aut ubi sagittarii illis volantibus tanquam scopo usi tela in ipsas vibra - rent. Et aquila si pranoscerent insidias, quas pul- lis earum struunt aut serpentes qui ad illos as- cendunt ut interficiant, aut homines quidam, qui cos capiunt ut sibi vel delectamento, vel remedio sint, certe non pullos deponerent, ubi structæ essent insidiæ. Uno verbo nullum ex iis animalibus ab ho- minibus capi posset, cum istis esset et divinius et sapientius. essel C avibus colloquantur; quæ ex eis divinandi virtute pollent, aliæque bestiæ, si divina natura præditæ essent, si Divinitatis notiones haberent, si futura præviderent, ea sine dubio secum invicem commu- nicarent ; neque avis, de qua Homerus, pullos eli- disset ubi ipsa pullique ejus draconi præda futuri erant; neque draco, de quo idem poeta, commisisset ut ab aquila raperetur. Sic enim de priore admira- bilis ille Homerus in sua Iliade: ..... Quo tempore visum Est ingens nobis monstrum, draco terga cruentis Sed Philocalia ut in nostro textu. Paulo post codex Regius recte : Ηaschelius et Spencerus, Spencerus, Spencerus, sed Philocalia ut in nostro textu. Vide quæ D refert Josephus ex Hecato de Mosolame, lib. contra Apionem; vel, ut Eusebius, lib. 1x, cap. 4, Evang. prep. habet, Musonamo. SPENCER. quod suppl. e codd. mss. riuntur Iliad. B, a v. 308. Latine eos etiam reddidit Cicero lib. ut De divinatione. Decem autem alii ex- stant Iliad. M, a v. 200. 91. Praeterea cum aves, id quod Celsus ait, cum (46) Herschelius et Spencerus, ἀντὶ τῶν δαιμό (47) Philoc., προκαταληφθείσιν. Hoeschelius et (48) Recte Philoc., πρὸς ἐκεῖνα. Hoeschelius et (49) Hoeschelius et Spencerns, δῆλον ὅτι πολύ πρό (50) Μάχονται. Scribendum videtur διαλέγον (51) Καὶ τὰ τοιαῦτα. Ab antea editis exciderat (52) Τοιαῦτα. Priores quatuordecim versus repe (55) Alias, τόν γ' αὐτός.
PG 11:1179προηγουμένως γὰρ διὰ τὸ λογικὸν ζῷον τὰ πάντα δεδημιούργηται. Κέλσος μὲν οὖν λεγέτω ὅτι οὕτως οὐκ ἀνθρώπῳ ὡς οὐδὲ λέοντι οὐδ’ οἷς ὀνομάζει· ἡμεῖς δ’ ἐροῦμεν· οὐ λέοντι ὁ δημιουργὸς οὐδ’ ἀετῷ οὐδὲ δελφῖνι ταῦτα πεποίηκεν, ἀλλὰ πάντα διὰ τὸ λογικὸν ζῷον, καὶ ὅπως ὅδε ὁ κόσμος ὡς ἂν θεοῦ ἔργον ὁλόκληρον καὶ τέλειον ἐξ ἁπάντων γένηται. Τούτῳ γὰρ συγκαταθετέον ὡς καλῶς εἰρημένῳ. Μέλει δὲ τῷ θεῷ οὐχ, ὡς Κέλσος οἴεται, μόνου τοῦ ὅλου ἀλλὰ παρὰ τὸ ὅλον ἐξαιρέτως παντὸς λογικοῦ. Καὶ οὐδέ ποτε ἀπολείψει πρόνοια τὸ ὅλον· οἰκονομεῖ γάρ, κἂν κάκιον γίνηται διὰ τὸ λογικὸν ἁμαρτάνον μέρος τι τοῦ ὅλου, καθάρσιον αὐτοῦ ποιεῖν καὶ διὰ χρόνου ἐπιστρέφειν τὸ ὅλον πρὸς ἑαυτόν. Ἀλλ’ οὐδὲ πιθήκων μὲν ἕνεκα ὀργίζεται οὐδὲ μυῶν· ἀνθρώποις δὲ ἐπάγει, ἅτε παραβᾶσι τὰς φυσικὰς ἀφορμάς, δίκην καὶ κόλασιν, καὶ τούτοις διὰ προφητῶν ἀπειλεῖ καὶ διὰ τοῦ ἐπιδημήσαντος ὅλῳ τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων σωτῆρος·
Βωμοῦ ὑπαΐξας, πρός ῥα πλατάνιστον όρουσεν. Ἔνθα δ' ἔσαν στρουθοῖο νεοσσοί, νήπια τέκνα, Οζῳ ἐπ' ἀκροτάτῳ, πετάλοις ὑποπεπτηῶτες, Ὀκτώ, ἀτὰρ μήτηρ ἐνάτη ἦν, ἢ τέκε τέκνα. Ενθ' ὅτε τοὺς ἐλεεινὰ κατήσθιε τετραγώτας Μήτηρ δ' αμφεποτατο οδυρομένη φίλα τέκνα Τὴν δ᾽ ἐλελιξάμενος πτέρυγος λάβεν ἀμφιαχυῖαν. Αὐτὰρ ἐπεὶ κατὰ τέκν' ἔφαγε στρουθοῖο καὶ αὐτὴν, Τὸν μὲν ἀρίζηλον θῆκεν θεός, ὅσπερ ἔφηνε Λίαν γάρ μιν θῆκε (54) Κρόνου παῖς ἀγκυλο- μήτεω Ἡμεῖς δ' εσταότες θαυμάζομεν οἷον ἐτύχθη. ὡς οὖν δεινὰ πέλωρα θεῶν εἰσῆλθ᾽ ἑκατόμβας Περὶ δὲ τοῦ δευτέρου, ὅτι Όρνις γάρ σφιν ἐπῆλθε περισσέμεναι (55) μετ [μαῶσιν, Αἰε ὶς ὑψιπέτης, ἐπ' ἀριστερὰ λαὸν ἐέργων, φοινήεντα δράκοντα φέρων ἀνύχεσσι πέλωρον, Ζωὲν, ἔτ' άσπαίροντα· ὁ δὲ οὔπω (56) λήθετο [χάρμης. Κόψε γὰρ αὐτὸν ἔχοντα κατὰ στῆθος παρὰ δειρήν, Ἰδνωθεὶς ὀπίσω· ὁ δ᾽ ἀπὸ ἔθεν ἧκε χαμάζε, Αλγήσας ὀδύνῃσι, μέσῳ δ' ἐγκάββαλ' ὁμίλῳ (57)· Αὐτὸς δὲ κλάγξας πέτετο πνειῇς ανέμοιο. Τρώες δ' ἐρρίγησαν, όπως ίδον αιόλον όφιν, Κείμενον ἐν μέσσοισι, Διὸς τέρας αιγιόχοιο. Αρ οὖν ὁ μὲν ἀετὸς ἦν μαντικὸς (58), ὁ δὲ δράκων. ἐπεὶ καὶ τούτῳ χρῶνται τῷ ζώῳ οἱ οἰωνοσκόποι, οὐκ ἦν μαντικός; Τί δὲ, ἐπεὶ τὸ ἀποκληρωτικὸν εὐέλεγ κτόν ἐστιν, οὐχὶ καὶ τὸ ἀμφοτέρους εἶναι μαντικούς ἐλεγχθείη ἄν; Οὐκ ἂν γὰρ ὁ δράκων, ὧν μαντικός, οὐκ ἐφυλάξατο τάδε τινὰ ἀπὸ τοῦ ἀετοῦ παθεῖν; Καὶ ἄλλα δ' ἂν μυρία τοιαῦτα εὕροι τις παραδείγματα, & παριστάντα, ὅτι οὐ τὰ ζῶα μέν ἐστιν ἐν ἑαυτοῖς ἔχον- τα μαντικὴν ψυχήν· ἀλλὰ, κατὰ μὲν τὸν ποιητὴν καὶ τοὺς πολλοὺς τῶν ἀνθρώπων, αὐτὸς Ολύμπιος ἧκε φάωσδε· κατὰ δέ τι σημεῖον καὶ ᾿Απόλλων ἀγγέλῳ χρῆται ἱέρακι· κίρκος γὰρ (59) ᾿Απόλλωνος εἶναι λέ- γεται ταχὺς ἄγγελος. Κατὰ δὲ ἡμᾶς, δαίμονές τινες φαῦλοι, καὶ ἵν' ο τως ὀνομάσω), τιτανικοὶ ἢ γιγάντιοι, ἀσεβεῖς πρὸς τὸ ἀληθῶς θεῖον καὶ τοὺς ἐν οὐρανῷ ἀγγέλους γεγενη μένοι, καὶ πεσόντες ἐξ οὐρανοῦ, καὶ περὶ τὰ παχύτε ρα τῶν σωμάτων καὶ ἀκάθαρτα ἐπὶ γῆς καλινδούμε ναι· ἔχοντές τι περὶ τῶν μελλόντων διορατικόν, ἄτε γυμνοὶ τῶν γηίνων σωμάτων τυγχάνοντες· καὶ περὶ τὸ τοιοῦτον ἔργον καταγινόμενοι, βουλόμενοι ἀπάγειν η τοῦ ἀληθινοῦ Θεοῦ τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος, υποδύον ται τῶν ζώων τὰ ἁρπακτικώτερα καὶ ἀγριώτερα, καὶ ἄλλα πανουργότερα, καὶ κινοῦσιν αὐτὰ πρὸς δ βούλονται, καὶ ὅτε βούλονται· ἢ τὰς φαντασίας τῶν τοιωνδί ζώων τρέπουσιν ἐπὶ πτήσεις καὶ κινήσεις τοιάσδε· ἶν᾿ ἄνθρωποι, διὰ τῆς ἐν τοῖς ἀλόγοις ζώοις ἁλισκόμενοι μαντικῆς, Θεὸν μὲν τὸν περιέχοντα τα ὅλα μὴ ζητῶσι, μηδὲ τὴν καθαρὰν θεοσέβειαν ἐξετά ζωσι, πέσωσι δὲ τῷ λογισμῷ ἐπὶ τὴν γῆν καὶ τοὺς β, Μ, ν. ἑνὶ κάββαλ' ὁμίλῳ. ἂν γὰρ ὁ δράκων, μὴ ὢν μαντικός, ἐφυλάξατο τάδε τινά. γάρι CONTRA CELSUM LIB. IV. A Distinctus maculis, are sublapsus ab imo Prosiluit pede; sic Saturnius ipse volebat: Ipse vago lapsu ramos amplexus, in altum Evasit platanum, tetigitque cacumina, quorum Nidus in arce fuit, numero bis quatuor inter Passeris includens pullos qui frontibus altis Hærentes, exsultabant implumibus alis. Quos omnes vano matrem stridore vocantes, Cum draco pestifero depastus dente fuisset, Ipsam etiam matrem circum sua pignora frustra Sollicitas querulis quatientem vocibus alas Corripuit, atrorqué avidam demisit in alvum. Protinus in saxum mutatum Juppiter ipsum Conspicuum posuit: sed nos horrenda deorum Constitimus stupido mirantes omnia visu: Præcipue quanam ratione ad sacra deorum Tam dirum venisset opus monstrumque nejandum **. De altero autem sic : Hæc inter, super ecce volans Jovis ales acutis B Unguibus, involvens maculosum terga draconem, Immanemque et seminecem, qua parte sinistra Trojani hostiles certabant vellere muros, Circuit; ille ferox converso gulture retro Imprimit in summo raptricis pectore dentes : Illa, dolore amens, resolutis unguibus anguem In medios Troas demisit, et inde volutu Quam potuit celeri se proripit ales in auras, Ingenti clamore sonans. Hæc monstra videntes Trojani trepidare omnes, et credere lærum Augurium Jovis esse An aquila futuri provida fuit; non autem draco, quem tamen observant augures ? Quid autem? Quia in promptu est discrimen istud refellere, annon eliam refelletur, si quis utrique divinandi vim ascri pserit? Nam draco, si divinus fuisset, cavisset ne quid incommodi ab aquila pateretur. Ilic sexcenta congeri possent exempla, ex quibus constaret anim C malibus non inesse animam futuri providam; sed ca, ut poe:a ipse ss et multi alii censent, a Jove mil- ti; interdum etiam ab Apolline nuntii partes dari accipitri, qui ea causa celer Apollinis nuntius ap- pellatur. D ss Hliad. v. et seqq. s Hliad. ST) Alias, pravis et titanum gigantumque, ut ita loquar, sim milibus, qui pro sua erga verùm Deum cœlestesque angelos impietate e carlo dejecti sunt, et nunc in spurcitiis corporum terræque sordibus volutantur. Hi, cum terrenis corporibus expediti sint, dispicere quid possunt in rebus futuris; atque in hoc opus incumbunt toli, ut homines a vero Deo abducant. Itaque insinuant se in corpora animalium, quæ ra- paciora, ferociora, callidiora sunt, eaque, quo et quoties lubet, impellunt; aut eorum facultatem imaginum receptricem ad volatus variosque motus comparant : ut homines hoc divinationis genere capti Deum rerum omnium moderatorem ne quae- rant, neque verum ejus cultum curent, et eorum ratio in terram dejecta, in avibus, draconibus, vulpibus etiam et lupis occupetur. Etenim a viris seqq. Hiad. B, v. 309; Odyss., O, v. 526. Guieto totus hic locus sic videtur scribendus, oùx (54) Alias, ἔθηκε. 55) Alias, περησέμεναι. (56) Alias, καὶ οὕπω. (38) Herschelius et Spencerus, ἦν μαντικός. 92. Nos vero id tribuimus dæmonibus quibusdam (39) Sic Philocalia. Ab aliis editionibus abest
ἵνα διὰ τῆς ἀπειλῆς ἐπιστραφῶσι μὲν οἱ ἀκούσαντες, οἱ δὲ ἀμελήσαντες τῶν ἐπιστρεπτικῶν λόγων δίκας κατ’ ἀξίαν τίσωσιν, ἃς πρέπον θεὸν ἐπιτιθέναι κατὰ τὸ ἑαυτοῦ συμφερόντως τῷ παντὶ βούλημα τοῖς τοιαύτης καὶ οὕτως ἐπιπόνου δεομένοις θεραπείας καὶ διορθώσεως. Ἀλλὰ γὰρ καὶ τοῦ τετάρτου τόμου αὐτάρκη περιγραφὴν εἰληφότος, αὐτοῦ που καταπαύσομεν τὸν λόγον. Θεὸς δὲ δῴη διὰ τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ, ὅς ἐστι θεὸς λόγος καὶ σοφία καὶ ἀλήθεια καὶ δικαιοσύνη καὶ πᾶν ὅ τι ποτὲ θεολογοῦσαι περὶ αὐτοῦ φασιν αἱ ἱεραὶ γραφαί, ἄρξασθαι ἡμᾶς καὶ τοῦ πέμπτου τόμου ἐπ’ ὠφελείᾳ τῶν ἐντευξομένων καὶ διανύσαι κἀκεῖνον μετὰ τῆς τοῦ λόγου αὐτοῦ εἰς τὴν ἡμετέραν ψυχὴν ἐπιδημίας καλῶς.] ΠΡΟΣ ΤΟΝ ΕΠΙΓΕΓΡΑΜΜΕΝΟΝ ΚΕΛΣΟΥ ΑΛΗΘΗ ΛΟΓΟΝ ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΤΟΜΟΣ ΠΕΜΠΤΟΣ Οὐ τὴν ἀπηγορευμένην πολυλογίαν μεταδιώκοντες, ἀφ’ ἧς οὐκ ἔστι φυγεῖν τὴν ἁμαρτίαν, ἤδη πέμπτου ἀρχόμεθα βιβλίου πρὸς τὸ Κέλσου σύγγραμμα, ἱερὲ Ἀμβρόσιε, ἀλλ’ ὅση δύναμις πειρώμενοι μηδὲν τῶν ὑπ’ αὐτοῦ λεχθέντων παρελθεῖν ἀβασάνιστον, καὶ μάλιστα ἐν οἷς δόξαι ἄν τισι συνετῶς ἡμῶν ἢ Ἰουδαίων κατηγορηκέναι.
Βωμοῦ ὑπαΐξας, πρός ῥα πλατάνιστον όρουσεν. Ἔνθα δ' ἔσαν στρουθοῖο νεοσσοί, νήπια τέκνα, Οζῳ ἐπ' ἀκροτάτῳ, πετάλοις ὑποπεπτηῶτες, Ὀκτώ, ἀτὰρ μήτηρ ἐνάτη ἦν, ἢ τέκε τέκνα. Ενθ' ὅτε τοὺς ἐλεεινὰ κατήσθιε τετραγώτας Μήτηρ δ' αμφεποτατο οδυρομένη φίλα τέκνα Τὴν δ᾽ ἐλελιξάμενος πτέρυγος λάβεν ἀμφιαχυῖαν. Αὐτὰρ ἐπεὶ κατὰ τέκν' ἔφαγε στρουθοῖο καὶ αὐτὴν, Τὸν μὲν ἀρίζηλον θῆκεν θεός, ὅσπερ ἔφηνε Λίαν γάρ μιν θῆκε (54) Κρόνου παῖς ἀγκυλο- μήτεω Ἡμεῖς δ' εσταότες θαυμάζομεν οἷον ἐτύχθη. ὡς οὖν δεινὰ πέλωρα θεῶν εἰσῆλθ᾽ ἑκατόμβας Περὶ δὲ τοῦ δευτέρου, ὅτι Όρνις γάρ σφιν ἐπῆλθε περισσέμεναι (55) μετ [μαῶσιν, Αἰε ὶς ὑψιπέτης, ἐπ' ἀριστερὰ λαὸν ἐέργων, φοινήεντα δράκοντα φέρων ἀνύχεσσι πέλωρον, Ζωὲν, ἔτ' άσπαίροντα· ὁ δὲ οὔπω (56) λήθετο [χάρμης. Κόψε γὰρ αὐτὸν ἔχοντα κατὰ στῆθος παρὰ δειρήν, Ἰδνωθεὶς ὀπίσω· ὁ δ᾽ ἀπὸ ἔθεν ἧκε χαμάζε, Αλγήσας ὀδύνῃσι, μέσῳ δ' ἐγκάββαλ' ὁμίλῳ (57)· Αὐτὸς δὲ κλάγξας πέτετο πνειῇς ανέμοιο. Τρώες δ' ἐρρίγησαν, όπως ίδον αιόλον όφιν, Κείμενον ἐν μέσσοισι, Διὸς τέρας αιγιόχοιο. Αρ οὖν ὁ μὲν ἀετὸς ἦν μαντικὸς (58), ὁ δὲ δράκων. ἐπεὶ καὶ τούτῳ χρῶνται τῷ ζώῳ οἱ οἰωνοσκόποι, οὐκ ἦν μαντικός; Τί δὲ, ἐπεὶ τὸ ἀποκληρωτικὸν εὐέλεγ κτόν ἐστιν, οὐχὶ καὶ τὸ ἀμφοτέρους εἶναι μαντικούς ἐλεγχθείη ἄν; Οὐκ ἂν γὰρ ὁ δράκων, ὧν μαντικός, οὐκ ἐφυλάξατο τάδε τινὰ ἀπὸ τοῦ ἀετοῦ παθεῖν; Καὶ ἄλλα δ' ἂν μυρία τοιαῦτα εὕροι τις παραδείγματα, & παριστάντα, ὅτι οὐ τὰ ζῶα μέν ἐστιν ἐν ἑαυτοῖς ἔχον- τα μαντικὴν ψυχήν· ἀλλὰ, κατὰ μὲν τὸν ποιητὴν καὶ τοὺς πολλοὺς τῶν ἀνθρώπων, αὐτὸς Ολύμπιος ἧκε φάωσδε· κατὰ δέ τι σημεῖον καὶ ᾿Απόλλων ἀγγέλῳ χρῆται ἱέρακι· κίρκος γὰρ (59) ᾿Απόλλωνος εἶναι λέ- γεται ταχὺς ἄγγελος. Κατὰ δὲ ἡμᾶς, δαίμονές τινες φαῦλοι, καὶ ἵν' ο τως ὀνομάσω), τιτανικοὶ ἢ γιγάντιοι, ἀσεβεῖς πρὸς τὸ ἀληθῶς θεῖον καὶ τοὺς ἐν οὐρανῷ ἀγγέλους γεγενη μένοι, καὶ πεσόντες ἐξ οὐρανοῦ, καὶ περὶ τὰ παχύτε ρα τῶν σωμάτων καὶ ἀκάθαρτα ἐπὶ γῆς καλινδούμε ναι· ἔχοντές τι περὶ τῶν μελλόντων διορατικόν, ἄτε γυμνοὶ τῶν γηίνων σωμάτων τυγχάνοντες· καὶ περὶ τὸ τοιοῦτον ἔργον καταγινόμενοι, βουλόμενοι ἀπάγειν η τοῦ ἀληθινοῦ Θεοῦ τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος, υποδύον ται τῶν ζώων τὰ ἁρπακτικώτερα καὶ ἀγριώτερα, καὶ ἄλλα πανουργότερα, καὶ κινοῦσιν αὐτὰ πρὸς δ βούλονται, καὶ ὅτε βούλονται· ἢ τὰς φαντασίας τῶν τοιωνδί ζώων τρέπουσιν ἐπὶ πτήσεις καὶ κινήσεις τοιάσδε· ἶν᾿ ἄνθρωποι, διὰ τῆς ἐν τοῖς ἀλόγοις ζώοις ἁλισκόμενοι μαντικῆς, Θεὸν μὲν τὸν περιέχοντα τα ὅλα μὴ ζητῶσι, μηδὲ τὴν καθαρὰν θεοσέβειαν ἐξετά ζωσι, πέσωσι δὲ τῷ λογισμῷ ἐπὶ τὴν γῆν καὶ τοὺς β, Μ, ν. ἑνὶ κάββαλ' ὁμίλῳ. ἂν γὰρ ὁ δράκων, μὴ ὢν μαντικός, ἐφυλάξατο τάδε τινά. γάρι CONTRA CELSUM LIB. IV. A Distinctus maculis, are sublapsus ab imo Prosiluit pede; sic Saturnius ipse volebat: Ipse vago lapsu ramos amplexus, in altum Evasit platanum, tetigitque cacumina, quorum Nidus in arce fuit, numero bis quatuor inter Passeris includens pullos qui frontibus altis Hærentes, exsultabant implumibus alis. Quos omnes vano matrem stridore vocantes, Cum draco pestifero depastus dente fuisset, Ipsam etiam matrem circum sua pignora frustra Sollicitas querulis quatientem vocibus alas Corripuit, atrorqué avidam demisit in alvum. Protinus in saxum mutatum Juppiter ipsum Conspicuum posuit: sed nos horrenda deorum Constitimus stupido mirantes omnia visu: Præcipue quanam ratione ad sacra deorum Tam dirum venisset opus monstrumque nejandum **. De altero autem sic : Hæc inter, super ecce volans Jovis ales acutis B Unguibus, involvens maculosum terga draconem, Immanemque et seminecem, qua parte sinistra Trojani hostiles certabant vellere muros, Circuit; ille ferox converso gulture retro Imprimit in summo raptricis pectore dentes : Illa, dolore amens, resolutis unguibus anguem In medios Troas demisit, et inde volutu Quam potuit celeri se proripit ales in auras, Ingenti clamore sonans. Hæc monstra videntes Trojani trepidare omnes, et credere lærum Augurium Jovis esse An aquila futuri provida fuit; non autem draco, quem tamen observant augures ? Quid autem? Quia in promptu est discrimen istud refellere, annon eliam refelletur, si quis utrique divinandi vim ascri pserit? Nam draco, si divinus fuisset, cavisset ne quid incommodi ab aquila pateretur. Ilic sexcenta congeri possent exempla, ex quibus constaret anim C malibus non inesse animam futuri providam; sed ca, ut poe:a ipse ss et multi alii censent, a Jove mil- ti; interdum etiam ab Apolline nuntii partes dari accipitri, qui ea causa celer Apollinis nuntius ap- pellatur. D ss Hliad. v. et seqq. s Hliad. ST) Alias, pravis et titanum gigantumque, ut ita loquar, sim milibus, qui pro sua erga verùm Deum cœlestesque angelos impietate e carlo dejecti sunt, et nunc in spurcitiis corporum terræque sordibus volutantur. Hi, cum terrenis corporibus expediti sint, dispicere quid possunt in rebus futuris; atque in hoc opus incumbunt toli, ut homines a vero Deo abducant. Itaque insinuant se in corpora animalium, quæ ra- paciora, ferociora, callidiora sunt, eaque, quo et quoties lubet, impellunt; aut eorum facultatem imaginum receptricem ad volatus variosque motus comparant : ut homines hoc divinationis genere capti Deum rerum omnium moderatorem ne quae- rant, neque verum ejus cultum curent, et eorum ratio in terram dejecta, in avibus, draconibus, vulpibus etiam et lupis occupetur. Etenim a viris seqq. Hiad. B, v. 309; Odyss., O, v. 526. Guieto totus hic locus sic videtur scribendus, oùx (54) Alias, ἔθηκε. 55) Alias, περησέμεναι. (56) Alias, καὶ οὕπω. (38) Herschelius et Spencerus, ἦν μαντικός. 92. Nos vero id tribuimus dæmonibus quibusdam (39) Sic Philocalia. Ab aliis editionibus abest
PG 11:1181Καὶ εἰ μὲν οἷόν τ’ ἦν μετὰ τοῦ λόγου εἰσελθόντας εἰς τὴν παντὸς οὑτινοσοῦν συνείδησιν τῶν ἐντυγχανόντων τῷ ἐκείνου συγγράμματι ἕκαστον ἐξελκύσαι βέλος, τιτρῶσκον τὸν οὐ πάντῃ πεφραγμένον τῇ πανοπλίᾳ τοῦ θεοῦ, καὶ ἐπιθεῖναι λογικὸν φάρμακον, θεραπεῦον τὸ ἀπὸ Κέλσου τραῦμα, ποιοῦν μὴ ὑγιαίνειν τῇ πίστει τοὺς προσέχοντας αὐτοῦ τοῖς λόγοις, τοῦτ’ ἂν πεποιήκειμεν. Ἐπεὶ δὲ τοῦτο μὲν θεοῦ ἔργον ἐστίν, ἀοράτως ἐπιδημεῖν κατὰ τὸ ἑαυτοῦ πνεῦμα μετὰ τοῦ πνεύματος Χριστοῦ οἷς κρίνει δεῖν ἐπιδημεῖν, ἡμῖν δέ, διὰ λόγων καὶ συγγραμμάτων πειρωμένοις ἀνθρώπους πιστοποιεῖν, πρόκειται πάντα πράττειν ὑπὲρ τοῦ χρηματίσαι ἐργάτας ἀνεπαισχύντους, ὀρθοτομοῦντας τὸν λόγον τῆς ἀληθείας, ἓν δὲ τῶν πάντων εἶναι ἡμῖν φαίνεται καὶ τὰ πιθανὰ τοῦ Κέλσου κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν λῦσαι, πιστῶς ποιοῦσι τὸ προστεταγμένον ὑπὸ σοῦ· φέρ’ ἐκθέμενοι τὰ ἑξῆς τοῖς Κέλσου λόγοις, πρὸς οὓς φθάσαντες ἀπηντήσαμεν κρινεῖ δὲ ὁ ἐντυγχάνων, εἰ καὶ ἀνετρέψαμεν, τὰ πρὸς αὐτὰ ἐπαγάγωμεν. Θεὸς δὲ δῴη μὴ ψιλῷ καὶ γυμνῷ θειότητος τῷ ἡμετέρῳ νῷ καὶ λόγῳ [πρὸς] τὸ προκείμενον γενέσθαι·
ὄρνεις καὶ τοὺς δράκοντας, ἔτι δ' ἀλώπεκας καὶ λύ κους. Καὶ γὰρ παρατετήρηται τοῖς περὶ ταῦτα δει κίαν μὲν, οἱονεὶ δὲ κακίαν οὖσαν ἐν τοῖς τοιοισδὶ τῶν ζώων, ἐνεργῆσαι τάδε τὰ ζῶα (61). νοῖς, ὅτι αἱ ἐνεργέστερα (60) προγνώσεις διὰ τῶν τοιούτων ζώων γίγνονται· ἅτε μὴ δυναμένων τῶν δαι μόνων ἐν τοῖς ἡμερωτέροις τῶν ζώων τοσοῦτον, ὅσον δύνανται διὰ τὸ παραπλήσιον τῆς κακίας, καὶ οὐ και "Οθεν, εἴπερ ἄλλο τι Μωϋσέως τεθαύμακα, καὶ τὸ τοιοῦτον θαύματος ἀποφανοῦμαι ἄξιον εἶναι, ὅτι φύ- σεις κατανοήσας ζώων διαφόρους, καὶ εἶτ᾽ ἀπὸ τοῦ Θείου μαθὼν τὰ περὶ αὐτῶν, καὶ τῶν ἑκάστῳ ζώῳ συγγενῶν δαιμόνων, εἴτε καὶ αὐτὸς ἀναβαίνων τῇ σοφίᾳ εὑρὼν (62), ἐν τῇ περὶ ζώων διατάξει, πάντα μὲν ἀκά- θαρτα ἔφησεν εἶναι τὰ νομιζόμενα παρ' Αἰγυπτίοις καὶ τοῖς λοιποῖς τῶν ἀνθρώπων εἶναι μαντικὰ, ὡς ἐπίπαν δὲ εἶναι καθαρὰ τὰ μὴ τοιαῦτα. Καὶ ἐν ἀκαθάρτοις πα ρὰ Μωϋσῇ ἐστι λύκος, καὶ ἀλώπηξ, καὶ δράκων, ἀπο τός τε καὶ ἱέραξ, καὶ τὰ ὅμοια τούτοις· καὶ ὡς ἐπί- παν οὐ μόνον ἐν τῷ νόμῳ, ἀλλὰ καὶ ἐν τοῖς προφήταις εὕροις ἂν ταῦτα τὰ ζῶα εἰς παράδειγμα τῶν κακί- στων παραλαμβανόμενα, οὐδέποτε δὲ εἰς χρηστὸν πρᾶγμα ὀνομαζόμενον λύκον ἢ ἀλώπεκα. Ἔοικεν οὖν τις εἶναι ἑκάστῳ δαιμόνων εἴδει κοινωνία πρὸς ἔκα- στον εἶδος ζώων· καὶ ὥσπερ ἐν ἀνθρώποις ἀνθρώπων ἄνθρωποι ἰσχυρότεροί τινές εἰσιν, οὐ πάντως διὰ τὸ ἦθος, τὸν αὐτὸν τρόπον δαίμονες δαιμόνων εἶεν ἂν ἐν μέσοις δυνατώτεροι· καὶ οἵδε μὲν τοῖσδε τοις ζώοις χρώμενοι εἰς ἀπάτην τῶν ἀνθρώπων, κατὰ τὸ βού λημα τοῦ καλουμένου ἐν τοῖς λόγοις ἡμῶν ο άρχον τος τοῦ αἰῶνος τούτου (65), ο ἕτεροι δὲ δι' ἄλλου είδ δους προδηλοῦντες. Καὶ ἄρα ἐφ᾽ ὅσον εἰσὶν οἱ δαίμο νες μιαροί, ὡς καὶ γαλᾶς ὑπό τινων παραλαμβάνε σθαι πρὸς τὸ δηλοῦν τὰ μέλλοντα· καὶ σὺ δὲ παρὰ σαυτῷ κρῖνον ὁπότερόν ἐστι βέλτιον παραδέξασθαι, ὅτι ὁ ἐπὶ πᾶσι Θεὸς καὶ τούτου ὁ Υἱὸς κινοῦσι τοὺς ὄρνιθας καὶ τὰ λοιπὰ ζῶα εἰς μαντικὴν, ἢ οἱ κινοῦν τες τὰ τοιαδὶ τῶν ζώων, καὶ οὐκ ἀνθρώπους παρόν των ἀνθρώπων, δαίμονές εἰσι φαῦλοι, καὶ ὡς ὠνόμασε τὰ ἱερὰ ἡμῶν γράμματα, ἀκάθαρτοι. Εἴπερ δὲ θεία ἐστὶν ἡ τῶν ὀρνίθων ψυχὴ διὰ τὸ δι αὐτῶν προλέγεσθαι τὰ μέλλοντα, πῶς οὐχὶ μᾶλλον ὅπου κληδόνες ὑπ' ἀνθρώπων (64) λαμβάνονται, θείαν εἶναι φήσομεν τὴν ψυχὴν ἐκείνην, δι' ὧν αἱ κληδόνες ἀκούονται ; Θεία οὖν τις ἦν κατὰ τοὺς τοιούσδε ἡ παρά τῷ Ομήρῳ ἀλετρίς, περὶ τῶν μνηστήρων εἰποῦσα· Ὕστατα καὶ πύματα (65) νῦν ἐνθάδε δειπνήσειαν κἀκείνη μὲν θεία ἦν· ὁ δὲ τηλικοῦτος Οδυσσεύς, ὁ ευρών. τούτου, Θεὸς τοῦ αἰῶνος τούτου ἀνθρώπων. τὴν ψυχὴν ἐκείνων δι' ὧν. τὴν ψυχὴν ἐκείνην δι' ἧς. . δ' ἔπταρεν εὐχομένοιο, Ὣς φάτο Τηλέμαχος δὲ μέν ἔπταρεν· ἀμφὶ δὲ δώμα Σμερδαλέον κονάβησε. ORIGENTS harum rerum peritis observatum est, clariora ab A istis animantibus capi præsagia: cum in mansue- tiores non tantum potestatis habeant dæmones, quantum ipsis in alias dat affinitas malitiæ, quæ tamen in illis animantibus malitia non est, sed quid simile. B hoc in primis admiratione dignum esse affirmo, quod, consideratis animantium diversis naturis, sive quæ ad eas dæmonesque singulis affines atque cognatos pertinent, a Deo acceperit, sive sua sapientia ipse invenerit, in suo de animalibus edicto * immun- da illa omnia appellet, quæ Ægyptii cæterique ho- mines fatidica esse putant, pura vero reliqua fere omnia. Sic apud Moysem in immundis sunt lupus, vulpes, draco, aquila, accipiter, et iis similia: et ut plurimum non solum in lege, sed etiam in prophetis invenias hoc genere animalium repræsentari ea quæ omnium pessima sunt, nec unquam in bo- nam partem accipi lupi aut vulpis nomina. Credi- derim igitur singulas dæmonum species cum sin- gulis animalium speciebus quamdam habere affini- tatem : et quemadmodum homines quidam, nulla morum habita ratione, sunt aliis hominibus robu- stiores, ita dæmonum in rebus indifferentibus nia- jorem esse potestatem, quam aliorum demonum ; et quosdam quidem, pro nutu ejus quem Scriptura nostrae vocant e principem hujus sæculi s',,quibus- - dam animalibus ad fallendos homines uti; alios vero per aliain animalium speciem futura præ- muntiare. Ac vide quo processerit immunditia damonum, quorum quidam etiam inustelas adhibuerint ad rerum futurarum significationem : et tecum ipse reputa, utra sententia sit potior, eane quæ statuit motibus futurorum prænuntiis aves reliquasque animantes agitari a Deo summo ejusque Filio; an ea quæ id acceptum refert dæ- monibus, pravis illis et, ut loquuntur Scripturæ 18, impuris spiritibus, qui, licet hominibus præsentibus, non homines tamen, sed quædam animalia mo- vent. C quia illæ futura prænuntiant; quanto magis, cum ab hominibus omina accipiuntur, divinam dicen- dum esset eorum esse animam per quos omina au- diuntur? Ergo ex illis divina fuerit illa molitrix, quæ apud Homerum de procis dicebat : ; se Matth. x, 1. "Odyss. Y, v. et 119. Ultimo et postremo nunc hiccœnent ** illa, inquam, divina fuerit; minime vero Ulysses, so Levit. xi. * Joan. xu, 15; Cor. iv, 4. et superflua. sed dicitur Cor. iv, 4. Paulo post Guieto videtur scribendum, Bolerellus autem legit, hic versus qualis ab Origene affertur, non est es Odyss. Y, sed ex A, 685. Ex memoria citat, ut mox, quod non potest Penelope convenire. Apud poetam legitur: 93. Unde si quid aliud Moysis admiratus sum, 34. Præter hac, si divina avium ideo est anima, D (60) Mavult Boherellus, αἱ έναργέστεραι. (61) Τάδε τὰ ζῶα. Guieto hæc addititia videntur (62) Philocalia, εὗρεν. Hoeschelius et Spencerus, (63) Αἰῶνος τούτου. Joan. II, 31, κόσμου (64) Ὑπ' ἀνθρώπων. Ita Philocalia. Alias, ἀπ' (65) Πύματα. Alias, πήματα, male. Caeterum
ἵν’ ἡ πίστις τῶν, οὓς εὐχόμεθα ὠφεληθῆναι, μὴ ᾖ ἐν σοφίᾳ ἀνθρώπων, νοῦν δὲ Χριστοῦ λαβόντες ἀπὸ τοῦ μόνου διδόντος αὐτὸν πατρὸς αὐτοῦ καὶ πρὸς τὴν μετοχὴν τοῦ λόγου τοῦ θεοῦ βοηθηθέντες πᾶν ὕψωμα ἐπαιρόμενον κατὰ τῆς γνώσεως τοῦ θεοῦ καθέλοιμεν καὶ τὸ οἴημα Κέλσου, καθ’ ἡμῶν καὶ κατὰ τοῦ Ἰησοῦ ἡμῶν ἐπαιρομένου ἔτι δὲ κατὰ Μωϋσέως καὶ τῶν προφητῶν· ἵνα τοῦ διδόντος ῥῆμα τοῖς εὐαγγελιζομένοις δυνάμει πολλῇ καὶ ἡμῖν τοῦτ’ ἐπιχορηγοῦντος καὶ τὴν πολλὴν δύναμιν δωρουμένου, ἐγγένηται πίστις τοῖς ἐντευξομένοις ἐν λόγῳ καὶ δυνάμει τοῦ θεοῦ. Πρόκειται οὖν νῦν τὴν οὕτως ἔχουσαν αὐτοῦ ἀνατρέψαι λέξιν· Θεὸς μέν, ὦ Ἰουδαῖοι καὶ Χριστιανοί, καὶ θεοῦ παῖς οὐδεὶς οὔτε κατῆλθεν οὔτ’ [ἂν] κατέλθοι. Εἰ δέ τινας ἀγγέλους φατέ, τίνας τούτους λέγετε, θεοὺς ἢ ἄλλο τι γένος; Ἄλλο τι ὡς εἰκός, τοὺς δαίμονας. Πρὸς ταῦτα δὲ παλιλλογοῦντι τῷ Κέλσῳἀνωτέρω γὰρ ἤδη πολλάκις ταῦτ’ αὐτῷ λέλεκται οὐκ ἀναγκαῖον ἐπὶ πλεῖον διαλεχθῆναι· ἀρκέσει γὰρ τὰ εἰς τοῦθ’ ἡμῖν λελεγμένα. Ὀλίγα δ’ ἀπὸ πλειόνων, ἃ δοκοῦμεν εἶναι συνᾴδοντα μὲν τοῖς προειρημένοις οὐ τὸν αὐτὸν δὲ πάντῃ ἐκείνοις ἔχοντα νοῦν, ἐκθησόμεθα·
ὄρνεις καὶ τοὺς δράκοντας, ἔτι δ' ἀλώπεκας καὶ λύ κους. Καὶ γὰρ παρατετήρηται τοῖς περὶ ταῦτα δει κίαν μὲν, οἱονεὶ δὲ κακίαν οὖσαν ἐν τοῖς τοιοισδὶ τῶν ζώων, ἐνεργῆσαι τάδε τὰ ζῶα (61). νοῖς, ὅτι αἱ ἐνεργέστερα (60) προγνώσεις διὰ τῶν τοιούτων ζώων γίγνονται· ἅτε μὴ δυναμένων τῶν δαι μόνων ἐν τοῖς ἡμερωτέροις τῶν ζώων τοσοῦτον, ὅσον δύνανται διὰ τὸ παραπλήσιον τῆς κακίας, καὶ οὐ και "Οθεν, εἴπερ ἄλλο τι Μωϋσέως τεθαύμακα, καὶ τὸ τοιοῦτον θαύματος ἀποφανοῦμαι ἄξιον εἶναι, ὅτι φύ- σεις κατανοήσας ζώων διαφόρους, καὶ εἶτ᾽ ἀπὸ τοῦ Θείου μαθὼν τὰ περὶ αὐτῶν, καὶ τῶν ἑκάστῳ ζώῳ συγγενῶν δαιμόνων, εἴτε καὶ αὐτὸς ἀναβαίνων τῇ σοφίᾳ εὑρὼν (62), ἐν τῇ περὶ ζώων διατάξει, πάντα μὲν ἀκά- θαρτα ἔφησεν εἶναι τὰ νομιζόμενα παρ' Αἰγυπτίοις καὶ τοῖς λοιποῖς τῶν ἀνθρώπων εἶναι μαντικὰ, ὡς ἐπίπαν δὲ εἶναι καθαρὰ τὰ μὴ τοιαῦτα. Καὶ ἐν ἀκαθάρτοις πα ρὰ Μωϋσῇ ἐστι λύκος, καὶ ἀλώπηξ, καὶ δράκων, ἀπο τός τε καὶ ἱέραξ, καὶ τὰ ὅμοια τούτοις· καὶ ὡς ἐπί- παν οὐ μόνον ἐν τῷ νόμῳ, ἀλλὰ καὶ ἐν τοῖς προφήταις εὕροις ἂν ταῦτα τὰ ζῶα εἰς παράδειγμα τῶν κακί- στων παραλαμβανόμενα, οὐδέποτε δὲ εἰς χρηστὸν πρᾶγμα ὀνομαζόμενον λύκον ἢ ἀλώπεκα. Ἔοικεν οὖν τις εἶναι ἑκάστῳ δαιμόνων εἴδει κοινωνία πρὸς ἔκα- στον εἶδος ζώων· καὶ ὥσπερ ἐν ἀνθρώποις ἀνθρώπων ἄνθρωποι ἰσχυρότεροί τινές εἰσιν, οὐ πάντως διὰ τὸ ἦθος, τὸν αὐτὸν τρόπον δαίμονες δαιμόνων εἶεν ἂν ἐν μέσοις δυνατώτεροι· καὶ οἵδε μὲν τοῖσδε τοις ζώοις χρώμενοι εἰς ἀπάτην τῶν ἀνθρώπων, κατὰ τὸ βού λημα τοῦ καλουμένου ἐν τοῖς λόγοις ἡμῶν ο άρχον τος τοῦ αἰῶνος τούτου (65), ο ἕτεροι δὲ δι' ἄλλου είδ δους προδηλοῦντες. Καὶ ἄρα ἐφ᾽ ὅσον εἰσὶν οἱ δαίμο νες μιαροί, ὡς καὶ γαλᾶς ὑπό τινων παραλαμβάνε σθαι πρὸς τὸ δηλοῦν τὰ μέλλοντα· καὶ σὺ δὲ παρὰ σαυτῷ κρῖνον ὁπότερόν ἐστι βέλτιον παραδέξασθαι, ὅτι ὁ ἐπὶ πᾶσι Θεὸς καὶ τούτου ὁ Υἱὸς κινοῦσι τοὺς ὄρνιθας καὶ τὰ λοιπὰ ζῶα εἰς μαντικὴν, ἢ οἱ κινοῦν τες τὰ τοιαδὶ τῶν ζώων, καὶ οὐκ ἀνθρώπους παρόν των ἀνθρώπων, δαίμονές εἰσι φαῦλοι, καὶ ὡς ὠνόμασε τὰ ἱερὰ ἡμῶν γράμματα, ἀκάθαρτοι. Εἴπερ δὲ θεία ἐστὶν ἡ τῶν ὀρνίθων ψυχὴ διὰ τὸ δι αὐτῶν προλέγεσθαι τὰ μέλλοντα, πῶς οὐχὶ μᾶλλον ὅπου κληδόνες ὑπ' ἀνθρώπων (64) λαμβάνονται, θείαν εἶναι φήσομεν τὴν ψυχὴν ἐκείνην, δι' ὧν αἱ κληδόνες ἀκούονται ; Θεία οὖν τις ἦν κατὰ τοὺς τοιούσδε ἡ παρά τῷ Ομήρῳ ἀλετρίς, περὶ τῶν μνηστήρων εἰποῦσα· Ὕστατα καὶ πύματα (65) νῦν ἐνθάδε δειπνήσειαν κἀκείνη μὲν θεία ἦν· ὁ δὲ τηλικοῦτος Οδυσσεύς, ὁ ευρών. τούτου, Θεὸς τοῦ αἰῶνος τούτου ἀνθρώπων. τὴν ψυχὴν ἐκείνων δι' ὧν. τὴν ψυχὴν ἐκείνην δι' ἧς. . δ' ἔπταρεν εὐχομένοιο, Ὣς φάτο Τηλέμαχος δὲ μέν ἔπταρεν· ἀμφὶ δὲ δώμα Σμερδαλέον κονάβησε. ORIGENTS harum rerum peritis observatum est, clariora ab A istis animantibus capi præsagia: cum in mansue- tiores non tantum potestatis habeant dæmones, quantum ipsis in alias dat affinitas malitiæ, quæ tamen in illis animantibus malitia non est, sed quid simile. B hoc in primis admiratione dignum esse affirmo, quod, consideratis animantium diversis naturis, sive quæ ad eas dæmonesque singulis affines atque cognatos pertinent, a Deo acceperit, sive sua sapientia ipse invenerit, in suo de animalibus edicto * immun- da illa omnia appellet, quæ Ægyptii cæterique ho- mines fatidica esse putant, pura vero reliqua fere omnia. Sic apud Moysem in immundis sunt lupus, vulpes, draco, aquila, accipiter, et iis similia: et ut plurimum non solum in lege, sed etiam in prophetis invenias hoc genere animalium repræsentari ea quæ omnium pessima sunt, nec unquam in bo- nam partem accipi lupi aut vulpis nomina. Credi- derim igitur singulas dæmonum species cum sin- gulis animalium speciebus quamdam habere affini- tatem : et quemadmodum homines quidam, nulla morum habita ratione, sunt aliis hominibus robu- stiores, ita dæmonum in rebus indifferentibus nia- jorem esse potestatem, quam aliorum demonum ; et quosdam quidem, pro nutu ejus quem Scriptura nostrae vocant e principem hujus sæculi s',,quibus- - dam animalibus ad fallendos homines uti; alios vero per aliain animalium speciem futura præ- muntiare. Ac vide quo processerit immunditia damonum, quorum quidam etiam inustelas adhibuerint ad rerum futurarum significationem : et tecum ipse reputa, utra sententia sit potior, eane quæ statuit motibus futurorum prænuntiis aves reliquasque animantes agitari a Deo summo ejusque Filio; an ea quæ id acceptum refert dæ- monibus, pravis illis et, ut loquuntur Scripturæ 18, impuris spiritibus, qui, licet hominibus præsentibus, non homines tamen, sed quædam animalia mo- vent. C quia illæ futura prænuntiant; quanto magis, cum ab hominibus omina accipiuntur, divinam dicen- dum esset eorum esse animam per quos omina au- diuntur? Ergo ex illis divina fuerit illa molitrix, quæ apud Homerum de procis dicebat : ; se Matth. x, 1. "Odyss. Y, v. et 119. Ultimo et postremo nunc hiccœnent ** illa, inquam, divina fuerit; minime vero Ulysses, so Levit. xi. * Joan. xu, 15; Cor. iv, 4. et superflua. sed dicitur Cor. iv, 4. Paulo post Guieto videtur scribendum, Bolerellus autem legit, hic versus qualis ab Origene affertur, non est es Odyss. Y, sed ex A, 685. Ex memoria citat, ut mox, quod non potest Penelope convenire. Apud poetam legitur: 93. Unde si quid aliud Moysis admiratus sum, 34. Præter hac, si divina avium ideo est anima, D (60) Mavult Boherellus, αἱ έναργέστεραι. (61) Τάδε τὰ ζῶα. Guieto hæc addititia videntur (62) Philocalia, εὗρεν. Hoeschelius et Spencerus, (63) Αἰῶνος τούτου. Joan. II, 31, κόσμου (64) Ὑπ' ἀνθρώπων. Ita Philocalia. Alias, ἀπ' (65) Πύματα. Alias, πήματα, male. Caeterum
PG 11:1183ἐν οἷς παραστήσομεν ὅτι καθολικῶς ἀποφηνάμενος θεὸν οὐδένα πρὸς ἀνθρώπους κατεληλυθέναι ἢ θεοῦ παῖδα ἀναιρεῖ καὶ τὰ ὑπὸ τῶν πολλῶν περὶ θεοῦ ἐπιφανείας δοξαζόμενα καὶ ὑπ’ αὐτοῦ ἐν τοῖς ἀνωτέρω προειρημένα. Εἰ γὰρ καθόλου λελεγμένον τὸ θεὸς καὶ θεοῦ παῖς οὐδεὶς κατῆλθεν οὐδὲ κατέλθοι [ἂν] ἀληθῶς τῷ Κέλσῳ εἴρηται, δηλονότι ἀνῄρηται τὸ εἶναι θεοὺς ἐπὶ γῆς, κατελθόντας ἐξ οὐρανοῦ, ἵνα ἤτοι μαντεύσωνται τοῖς ἀνθρώποις ἢ διὰ χρησμῶν θεραπεύσωσι, καὶ οὔτε ὁ Πύθιος οὔτ’ Ἀσκληπιὸς οὔτ’ ἄλλος τις τῶν νενομισμένων τὰ τοιαῦτα ποιεῖν θεὸς ἂν εἴη καταβὰς ἐξ οὐρανοῦ, ἢ θεὸς μὲν εἴη ἂν ἀεὶ δὲ λαχὼν οἰκεῖν τὴν γῆν καὶ ὡσπερεὶ φυγὰς τοῦ τόπου τῶν θεῶν, ἤ τις τῶν μὴ ἐξουσίαν ἐχόντων κοινωνεῖν τοῖς ἐκεῖ θείοις εἴη ἄν, ἢ οὐ θεοὶ εἶεν ὁ Ἀπόλλων καὶ ὁ Ἀσκληπιὸς καὶ ὅσοι ἐπὶ γῆς τι ποιεῖν πεπιστευμένοι εἰσὶν ἀλλά τινες δαίμονες, τῶν ἐν ἀνθρώποις σοφῶν καὶ ἐπὶ τὴν ἁψῖδα τοῦ οὐρανοῦ διὰ τὴν ἀρετὴν ἀναβαινόντων πολλῷ χείρους. Ὅρα δὴ ὅτι βουλόμενος τὰ ἡμέτερα ἀνελεῖν ὁ μὴ ὁμολογήσας δι’ ὅλου τοῦ συγγράμματος ἐπικούρειος εἶναι πρὸς τὸν Ἐπίκουρον αὐτομολῶν ἐλέγχεται.
τῆς Ομηρικῆς Ἀθηνᾶς φίλος, οὐκ ἦν θεῖος, ἀλλὰ συνεὶς τῶν ἀπὸ τῆς θείας ἀλετρίδος εἰρημένων κλη δόνων ἔχαιρεν, ὡς ὁ ποιητής φησι· ..... Χαῖρεν δὲ κλεηδόνι δῖος Οδυσσεύς. Ηδη δὲ ὅρα, εἴπερ οἱ ὄρνιθες θείαν ἔχουσι ψυχὴν, καὶ αἰσθάνονται τοῦ Θεοῦ, ἢ ὡς ὁ Κέλσος ὀνομάζει,) τῶν θεῶν, δηλονότι καὶ ἡμεῖς οἱ ἄνθρωποι πταρνύ- μενοι, ἀπό τινος ἐν ἡμῖν οὔσης θειότητος (66) καὶ μαντικῆς περὶ τὴν ψυχὴν ἡμῶν πταρνύμεθα. Καὶ γὰρ τοῦτο μαρτυρεῖται ὑπὸ πολλῶν· διὸ καὶ ὁ ποιη τὴς λέγει τὸ, ..... Ὁ δ' έπταρεν εὐχομένοιο. Διὸ καὶ ἡ Πηνελόπη φησίν Οὐχ ὁράας, ὅ μοι υἱὸς ἐπέπταρε πᾶσιν ἔπεσσι (67); Τὸ δ' ἀληθὲς Θεῖον εἰς τὴν περὶ τῶν μελλόντων γνῶσιν οὔτε τοῖς ἁλόγοις χρῆται ζώοις, οὔτε τοῖς τυ χοῦσι (68) τῶν ἀνθρώπων, ἀλλὰ ψυχαῖς ἀνθρώπων ἱερωτάταις καὶ καθαρωτάταις, ἅστινας θεοφορεῖ τε καὶ προφήτας ποιεῖ. Διόπερ, εἴ τι ἄλλο θαυμασίως εξ ρηται ἐν τῷ Μωϋσέως νόμῳ, καὶ τὰ τοιαῦτα ἐν τοῖς τοιούτοις κατατακτέον· « Οὐκ οἰωνιεῖσθε, οὐδ' όρνι- βοσκοπήσεσθε (69). » Καὶ ἀλλαχοῦ· . Τὰ γὰρ ἔθνη, οἷς Κύριος ὁ Θεός σου ἐξολοθρεύσει ἀπὸ προσώπου σου, οὗτοι κληδόνων καὶ μαντειῶν ἀκούσονται· σοὶ δὲ οὐχ οὕτως ἔδωκε Κύριος ὁ Θεός σου. » Εἶθ' ἑξῆς φησι· • Προφήτην αναστήσει σοι Κύριος ὁ Θεός σου ἐκ τῶν ἀδελφῶν σου. » Βουληθεὶς δέ ποτε ὁ Θεὸς δι' οιωνο- σκόπου αποτρέψαι ἀπὸ τῆς οἰωνιστικῆς, πεποίηκε Πνεῦμα ἐν τῷ οἰωνοσκόπῳ εἰπεῖν· · Οὐ γάρ ἐστιν οἰωνισμὸς ἐν Ἰακώβ, οὐδὲ μαντεία ἐν Ἰσραήλ. Κατὰ καιρὸν ῥηθήσεται τῷ Ἰακὼβ καὶ τῷ Ἰσραήλ, τί ἐπι- τελέσει ὁ Θεός. » Ταῦτα δὴ γιγνώσκοντες ἡμεῖς καὶ τὰ τούτοις παραπλήσια, τηρεῖν βουλόμεθα μυστικῶς εἰρημένην ἐντολὴν τὴν, ο Πάσῃ φυλακῇ τήρει σὴν καρδίαν· ο ἵνα μὴ ἐπιβῇ τι τῶν δαιμονίων τῷ ἡγεμο νικῷ ἡμῶν, ἢ πνεῦμά τι τῶν ἐναντίων πρὸς ἃ βού λεται τρέψῃ τὸ φανταστικὸν ἡμῶν. Ευχόμεθα δὲ λάμ- ψαι ἐν ταῖς καρδίαις ἡμῶν τὸν φωτισμὸν τῆς γνώ σεως τῆς δόξης τοῦ Θεοῦ, ν ἐπιδημοῦντος ἡμῶν τῷ φανταστικῷ Πνεύματος Θεοῦ, καὶ φαντάζοντος ἡμᾶς τὰ τοῦ Θεοῦ· ἐπεὶ ι ὅσοι Πνεύματι Θεοῦ ἄγονται, οὗτοι υἱοί εἰσι Θεοῦ. » Χρὴ δ' εἰδέναι, ὅτι τὸ τὰ μέλλοντα προγιγνώσκειν οὐ πάντως θεῖόν ἐστι· καθ᾽ αὑτὸ γὰρ μέσον ἐστὶ, καὶ πίπτον εἰς φαύλους καὶ ἀστείους. Καὶ ἰατροὶ γοῦν ἀπὸ ἰατρικῆς προγιγνώσκουσι τινα, κἂν φαῦλοι τὸ ἦθος τυγχάνωσιν. Οὕτω δὲ καὶ κυβερνῆται, καν μου χθηροί τυγχάνωσιν ὄντες, προγιγνώσκουσιν ἐπισημα- σίας, καὶ ἀνέμων σφοδρότητας, καὶ τροπὰς περὶ τὸ περιέχον ἔκ τινος πείρας καὶ τηρήσεως· καὶ οὐ δήπου παρὰ τοῦτο θείους τις ἂν αὐτοὺς εἶναι φήσει, ἂν τύ χωσι (70) μοχθηροὶ εἶναι τὸ ἦθος. Ψεῦδος οὖν τὸ παρὰ • σε ιν, 25. ^ νουσι, ποιότητος. πασιν ἔπεσσι. σοῖσιν ἔπεσσι. οἷσιν. τύχωσι. θείους τις αὐτοὺς εἶναί φησιν, ἂν τύχωσι. CONTRA CELSUM LIB. 17. A tantus ille vir tamen et Homericæ Minerva amni B C cus; quandoquidem eum poeta dicit intellexisse tantum quod a divina molitrice datum omen fue- ral, et gavisum esse : Lætatus est autem omine divus Ulysses “. Hoc etiam observa, si divina natura sunt aves, et Deum, seu deos, ut Celsus loquitur, sensibus per- cipiunt, necesse esse ut, cum nos homines ster- nuimus, hujus rei causa sit Divinitas quædam quæ nostræ animæ insit virtutemque divinandi conferat. Nam et sternutamentum in præsagiis esse testantur multi. Unde poeta : ..... Precanti sternuit omen Et Penelope : Non vides meum verbis omnibus sternulasse filium ". non brutis animantibus utitur, ne hominibus qui- dem e vulgo. Eligit ad hanc rem sanctissimas pu- rissimasque animas, quas affat suo numine et fati- dicas reddit. Quare si quid aliud in Moysis lege di- ctum est admirabiliter, profecto ejusmodi sunt hæc : « Nec augur, nec aruspex sit inter vos ". » Et alibi : • Nam gentes quas Dominus Deus tuus delebit a facie tua, ipsæ omina et divi- nationes audient; tibi autem non sic dedit Domi- nus tuus". Et continenter • Prophetam susci- tabit tibi Dominus Deus tuus de fratribus tuis *. Quin et volens Deus ut augur ipse ab augurandi scientia averteret, fecit ut Spiritus in augure di- ceret : ‹ Non est augurium in Jacob, nec divinatio in Israel. Temporibus suis dicetur Jacob et Israeli, quid operabitur Deus *. » Ilæc et similia cum co- gnoscamus, volumus huic mystico præcepto parere. • Omni custodia serva cor tuum "; » ut ne ullum dæmonium in nostram mentem invadat, aut spiri tus aliquis inimicus flectat quo vellet facultatem nostram imaginum artificem, precamurque ut splendescat iu cordibus nostris c illuminatio scien- tiæ claritatis Dei “, › ejusque Spiritus eam faculta- tem occupans, in ea rerum divinarum imagines ef- formet. Nam qui Spiritu Dei aguntur, ii sunt. filii Dei 68. D titiam non esse necessario rem divinam. Est enim Odyss. Y, v. 120. Odyss. P, v. 545. Levit. xxx, 26. *³ Deut. xviii, 14. ibid., 15. Prov. II Cor. 1, 6. Rom. vn, 14. XXIII, 23. male. Spencerus, per se quid indifferens, quod in malos æque ac in bonos cadit. Sic medici, quamlibet malis moribus, quædam arte sua prænoscunt. Item gubernatores experientia quadam et observationibus docti signa habent, ex quibus ventorum impetus variasque aeris mutationes prævideant. Nec eos propterea quis dixerit divinos esse, si male morati sint. Falsum igitur illud Celsi : • Quis quid dixerit divinius In Philocalia, Apud Spencerum et Heschelius, Num. Hoeschelius et Spencerus in textu, 95. Sed verus Deus ad significandas res futuras 96. Cæterum scire oportet rerum futurarum no- (66) Philocalia recte, θειότητος. Ηoeschelius et (67) Πᾶσιν έπεσσι. Apud poetam nunc legitur, (68) Τυχούσι. Recte Philocalia. Alias, τυγγά (69) Harschelius et Spencerus, όρνιθοσκοπήσετε. (70) Philoc., θείους τις αὐτοὺς εἶναι φήσειεν, ἐὰν
Ὥρα δή σοι τῷ ἐντυγχάνοντι τοῖς Κέλσου λόγοις καὶ συγκατατιθεμένῳ τοῖς προκειμένοις ἤτοι ἀναιρεῖν τὸ θεὸν ἐπιδημεῖν, προνοούμενον ἀνθρώπων τῶν καθ’ ἕνα, ἢ τιθέντι τὸ τοιοῦτον ψευδοποιεῖν τὸν Κέλσου λόγον. Εἰ μὲν οὖν πάντῃ πρόνοιαν ἀναιρεῖς, ψευδοποιήσεις αὐτοῦ τοὺς λόγους, ἐν οἷς τίθησι θεοὺς καὶ πρόνοιαν, ἵνα ταῦτα φήσῃς εἶναι ἀληθῆ· εἰ δὲ τίθης οὐδὲν ἧττον πρόνοιαν, ὡς οὐ συγκατατιθέμενος Κέλσῳ λέγοντι μήτε θεὸν μήτε θεοῦ παῖδα κατεληλυθέναι ἢ κατέρχεσθαι πρὸς ἀνθρώπους, διὰ τί οὐχὶ ἐπιμελῶς ἐξετάσεις ἐκ τῶν περὶ Ἰησοῦ ἡμῖν λελεγμένων καὶ τῶν περὶ αὐτοῦ προφητευομένων, τίνα μᾶλλον χρὴ νομίζειν θεὸν καὶ θεοῦ παῖδα κατεληλυθέναι πρὸς ἀνθρώπους, τὸν τοσαῦτα οἰκονομήσαντα καὶ ποιήσαντα Ἰησοῦν ἢ τοὺς προφάσει χρησμῶν καὶ μαντειῶν μὴ ἐπανορθοῦντας μὲν τὰ ἤθη τῶν θεραπευομένων καὶ προσέτι δ’ ἀποστάντας τῆς εἰλικρινοῦς καὶ καθαρᾶς πρὸς τὸν τῶν ὅλων ποιητὴν σεβασμίου τιμῆς καὶ σχίζοντας τὴν τῶν προσεχόντων αὐτοῖς ψυχὴν προφάσει τιμῆς πλειόνων θεῶν ἀπὸ τοῦ ἑνὸς καὶ μόνου ἐναργοῦς καὶ ἀληθινοῦ θεοῦ;
τῆς Ομηρικῆς Ἀθηνᾶς φίλος, οὐκ ἦν θεῖος, ἀλλὰ συνεὶς τῶν ἀπὸ τῆς θείας ἀλετρίδος εἰρημένων κλη δόνων ἔχαιρεν, ὡς ὁ ποιητής φησι· ..... Χαῖρεν δὲ κλεηδόνι δῖος Οδυσσεύς. Ηδη δὲ ὅρα, εἴπερ οἱ ὄρνιθες θείαν ἔχουσι ψυχὴν, καὶ αἰσθάνονται τοῦ Θεοῦ, ἢ ὡς ὁ Κέλσος ὀνομάζει,) τῶν θεῶν, δηλονότι καὶ ἡμεῖς οἱ ἄνθρωποι πταρνύ- μενοι, ἀπό τινος ἐν ἡμῖν οὔσης θειότητος (66) καὶ μαντικῆς περὶ τὴν ψυχὴν ἡμῶν πταρνύμεθα. Καὶ γὰρ τοῦτο μαρτυρεῖται ὑπὸ πολλῶν· διὸ καὶ ὁ ποιη τὴς λέγει τὸ, ..... Ὁ δ' έπταρεν εὐχομένοιο. Διὸ καὶ ἡ Πηνελόπη φησίν Οὐχ ὁράας, ὅ μοι υἱὸς ἐπέπταρε πᾶσιν ἔπεσσι (67); Τὸ δ' ἀληθὲς Θεῖον εἰς τὴν περὶ τῶν μελλόντων γνῶσιν οὔτε τοῖς ἁλόγοις χρῆται ζώοις, οὔτε τοῖς τυ χοῦσι (68) τῶν ἀνθρώπων, ἀλλὰ ψυχαῖς ἀνθρώπων ἱερωτάταις καὶ καθαρωτάταις, ἅστινας θεοφορεῖ τε καὶ προφήτας ποιεῖ. Διόπερ, εἴ τι ἄλλο θαυμασίως εξ ρηται ἐν τῷ Μωϋσέως νόμῳ, καὶ τὰ τοιαῦτα ἐν τοῖς τοιούτοις κατατακτέον· « Οὐκ οἰωνιεῖσθε, οὐδ' όρνι- βοσκοπήσεσθε (69). » Καὶ ἀλλαχοῦ· . Τὰ γὰρ ἔθνη, οἷς Κύριος ὁ Θεός σου ἐξολοθρεύσει ἀπὸ προσώπου σου, οὗτοι κληδόνων καὶ μαντειῶν ἀκούσονται· σοὶ δὲ οὐχ οὕτως ἔδωκε Κύριος ὁ Θεός σου. » Εἶθ' ἑξῆς φησι· • Προφήτην αναστήσει σοι Κύριος ὁ Θεός σου ἐκ τῶν ἀδελφῶν σου. » Βουληθεὶς δέ ποτε ὁ Θεὸς δι' οιωνο- σκόπου αποτρέψαι ἀπὸ τῆς οἰωνιστικῆς, πεποίηκε Πνεῦμα ἐν τῷ οἰωνοσκόπῳ εἰπεῖν· · Οὐ γάρ ἐστιν οἰωνισμὸς ἐν Ἰακώβ, οὐδὲ μαντεία ἐν Ἰσραήλ. Κατὰ καιρὸν ῥηθήσεται τῷ Ἰακὼβ καὶ τῷ Ἰσραήλ, τί ἐπι- τελέσει ὁ Θεός. » Ταῦτα δὴ γιγνώσκοντες ἡμεῖς καὶ τὰ τούτοις παραπλήσια, τηρεῖν βουλόμεθα μυστικῶς εἰρημένην ἐντολὴν τὴν, ο Πάσῃ φυλακῇ τήρει σὴν καρδίαν· ο ἵνα μὴ ἐπιβῇ τι τῶν δαιμονίων τῷ ἡγεμο νικῷ ἡμῶν, ἢ πνεῦμά τι τῶν ἐναντίων πρὸς ἃ βού λεται τρέψῃ τὸ φανταστικὸν ἡμῶν. Ευχόμεθα δὲ λάμ- ψαι ἐν ταῖς καρδίαις ἡμῶν τὸν φωτισμὸν τῆς γνώ σεως τῆς δόξης τοῦ Θεοῦ, ν ἐπιδημοῦντος ἡμῶν τῷ φανταστικῷ Πνεύματος Θεοῦ, καὶ φαντάζοντος ἡμᾶς τὰ τοῦ Θεοῦ· ἐπεὶ ι ὅσοι Πνεύματι Θεοῦ ἄγονται, οὗτοι υἱοί εἰσι Θεοῦ. » Χρὴ δ' εἰδέναι, ὅτι τὸ τὰ μέλλοντα προγιγνώσκειν οὐ πάντως θεῖόν ἐστι· καθ᾽ αὑτὸ γὰρ μέσον ἐστὶ, καὶ πίπτον εἰς φαύλους καὶ ἀστείους. Καὶ ἰατροὶ γοῦν ἀπὸ ἰατρικῆς προγιγνώσκουσι τινα, κἂν φαῦλοι τὸ ἦθος τυγχάνωσιν. Οὕτω δὲ καὶ κυβερνῆται, καν μου χθηροί τυγχάνωσιν ὄντες, προγιγνώσκουσιν ἐπισημα- σίας, καὶ ἀνέμων σφοδρότητας, καὶ τροπὰς περὶ τὸ περιέχον ἔκ τινος πείρας καὶ τηρήσεως· καὶ οὐ δήπου παρὰ τοῦτο θείους τις ἂν αὐτοὺς εἶναι φήσει, ἂν τύ χωσι (70) μοχθηροὶ εἶναι τὸ ἦθος. Ψεῦδος οὖν τὸ παρὰ • σε ιν, 25. ^ νουσι, ποιότητος. πασιν ἔπεσσι. σοῖσιν ἔπεσσι. οἷσιν. τύχωσι. θείους τις αὐτοὺς εἶναί φησιν, ἂν τύχωσι. CONTRA CELSUM LIB. 17. A tantus ille vir tamen et Homericæ Minerva amni B C cus; quandoquidem eum poeta dicit intellexisse tantum quod a divina molitrice datum omen fue- ral, et gavisum esse : Lætatus est autem omine divus Ulysses “. Hoc etiam observa, si divina natura sunt aves, et Deum, seu deos, ut Celsus loquitur, sensibus per- cipiunt, necesse esse ut, cum nos homines ster- nuimus, hujus rei causa sit Divinitas quædam quæ nostræ animæ insit virtutemque divinandi conferat. Nam et sternutamentum in præsagiis esse testantur multi. Unde poeta : ..... Precanti sternuit omen Et Penelope : Non vides meum verbis omnibus sternulasse filium ". non brutis animantibus utitur, ne hominibus qui- dem e vulgo. Eligit ad hanc rem sanctissimas pu- rissimasque animas, quas affat suo numine et fati- dicas reddit. Quare si quid aliud in Moysis lege di- ctum est admirabiliter, profecto ejusmodi sunt hæc : « Nec augur, nec aruspex sit inter vos ". » Et alibi : • Nam gentes quas Dominus Deus tuus delebit a facie tua, ipsæ omina et divi- nationes audient; tibi autem non sic dedit Domi- nus tuus". Et continenter • Prophetam susci- tabit tibi Dominus Deus tuus de fratribus tuis *. Quin et volens Deus ut augur ipse ab augurandi scientia averteret, fecit ut Spiritus in augure di- ceret : ‹ Non est augurium in Jacob, nec divinatio in Israel. Temporibus suis dicetur Jacob et Israeli, quid operabitur Deus *. » Ilæc et similia cum co- gnoscamus, volumus huic mystico præcepto parere. • Omni custodia serva cor tuum "; » ut ne ullum dæmonium in nostram mentem invadat, aut spiri tus aliquis inimicus flectat quo vellet facultatem nostram imaginum artificem, precamurque ut splendescat iu cordibus nostris c illuminatio scien- tiæ claritatis Dei “, › ejusque Spiritus eam faculta- tem occupans, in ea rerum divinarum imagines ef- formet. Nam qui Spiritu Dei aguntur, ii sunt. filii Dei 68. D titiam non esse necessario rem divinam. Est enim Odyss. Y, v. 120. Odyss. P, v. 545. Levit. xxx, 26. *³ Deut. xviii, 14. ibid., 15. Prov. II Cor. 1, 6. Rom. vn, 14. XXIII, 23. male. Spencerus, per se quid indifferens, quod in malos æque ac in bonos cadit. Sic medici, quamlibet malis moribus, quædam arte sua prænoscunt. Item gubernatores experientia quadam et observationibus docti signa habent, ex quibus ventorum impetus variasque aeris mutationes prævideant. Nec eos propterea quis dixerit divinos esse, si male morati sint. Falsum igitur illud Celsi : • Quis quid dixerit divinius In Philocalia, Apud Spencerum et Heschelius, Num. Hoeschelius et Spencerus in textu, 95. Sed verus Deus ad significandas res futuras 96. Cæterum scire oportet rerum futurarum no- (66) Philocalia recte, θειότητος. Ηoeschelius et (67) Πᾶσιν έπεσσι. Apud poetam nunc legitur, (68) Τυχούσι. Recte Philocalia. Alias, τυγγά (69) Harschelius et Spencerus, όρνιθοσκοπήσετε. (70) Philoc., θείους τις αὐτοὺς εἶναι φήσειεν, ἐὰν
PG 11:1185Ἐπεὶ δὲ μετὰ ταῦτα, ὡς ἀποκριναμένων ἂν Ἰουδαίων ἢ Χριστιανῶν περὶ τῶν πρὸς ἀνθρώπους καταβαινόντων ὅτι εἶεν ἄγγελοι, φησίν· Εἰ δέ τινας ἀγγέλους φατέ, καὶ προσεπερωτᾷ λέγων· τίνας τούτους λέγετε; θεοὺς ἢ ἄλλο τι γένος; Εἶτα πάλιν οἱονεὶ ἀποκριναμένους ἄγει ὅτι ἄλλο τι ὡς εἰκός, τοὺς δαίμονας· φέρε καὶ ταῦτα κατανοήσωμεν. Ὁμολογουμένως μὲν γὰρ καὶ ἀγγέλους φαμέν, λειτουργικὰ ὄντας πνεύματα καὶ εἰς διακονίας ἀποστελλόμενα διὰ τοὺς μέλλοντας κληρονομεῖν σωτηρίαν, ἀναβαίνειν μὲν προσάγοντας τὰς τῶν ἀνθρώπων ἐντεύξεις ἐν τοῖς καθαρωτάτοις τοῦ κόσμου χωρίοις ἐπουρανίοις ἢ καὶ τοῖς τούτων καθαρωτέροις ὑπερουρανίοις, καταβαίνειν δ’ αὖ ἐκεῖθεν φέροντας ἑκάστῳ κατ’ ἀξίαν τῶν ἀπὸ θεοῦ τι αὐτοῖς διακονεῖν τοῖς εὐεργετουμένοις προστασσομένων. Τούτους δὴ ἀγγέλους ἀπὸ τοῦ ἔργου αὐτῶν μεμαθηκότες καλεῖν, εὑρίσκομεν αὐτοὺς διὰ τὸ θείους εἶναι καὶ θεοὺς ἐν ταῖς ἱεραῖς ποτε ὀνομαζομένους γραφαῖς, ἀλλ’ οὐχ ὥστε προστάσσεσθαι ἡμῖν τοὺς διακονοῦντας καὶ φέροντας ἡμῖν τὰ τοῦ θεοῦ σέβειν καὶ προσκυνεῖν ἀντὶ τοῦ θεοῦ.
Α τῷ Κέλσῳ λεγόμενον τὸ, « Τί ἂν φαίη τις θειότερον Β 6ο ἀσέβειαν ἐγκαλοῦντος, προσέχων. γῶν. τοῦ τὰ μέλλοντα προγιγνώσκειν τε καὶ προδηλοῦν; ν Ψεῦδος δὲ καὶ τὸ, • Πολλὰ τῶν ζώων ἀντιποιεῖσθαι θείας ἐννοίας· οὐδὲν γὰρ τῶν ἀλόγων ἔννοιαν ἔχει τοῦ Θεοῦ. Ψεῦδος δὲ καὶ τὸ,ο Εγγυτέρω τῆς θείας όμι λίας εἶναι τὰ ἄλογα ζωα· ι ὅπου γε καὶ τῶν ἀνθρώ πων οἱ ἔτι φαῦλοι, κἂν ἐπ' ἄκρον προκόπτωσι, πόλεω εἰσὶ τῆς θείας ὁμιλίας. Μόνοι δὴ ἄρα οἱ κατὰ ἀλή θειαν σοφοὶ καὶ ἀψευδῶς εὐσεβεῖς ἐγγυτέρω τῆς θείας ὁμιλίας εἰσίν· ὁποῖοί εἰσιν οἱ καθ' ἡμᾶς προφῆται και Μωϋσῆς, ᾧ μεμαρτύρηκε διὰ τὴν πολλὴν καθαρότητα ὁ λόγος εἰπών· « Ἐγγιεί Μωϋσῆς μόνος πρὸς τὸν Θεόν, οἱ δὲ λοιποὶ οὐκ ἐγγιοῦσι. Πῶς δὲ ἀσεβῶς ὑπὸ τοῦ ἀσέβειαν ἡμῖν ἐγκαλούν τος (71) εἴρηται τὸ, ε οὐ μόνον σοφώτερα είναι τα άλογα τῶν ζώων τῆς τῶν ἀνθρώπων φύσεως, ἀλλὰ καὶ θεο φιλέστερα. Καὶ τίς οὐκ ἂν ἀποτραπείη, προσέχων (79) ἀνθρώπῳ λέγοντι δράκοντα, καὶ ἀλώπεκα, καὶ λύο κον, καὶ ἀετὸν, καὶ ἱέρακα τῆς τῶν ἀνθρώπων φύσεως εἶναι θεοφιλέστερα ; Ακολουθεῖ δ' αὐτῷ τὸ λέγειν, ὅτι, εἴπερ θεοφιλέστερα τάδε τὰ ζῶα τῶν ἀνθρώπων, δῆλον, ὅτι καὶ Σωκράτους, καὶ Πλάτωνος, καὶ Πυθα γόρου, καὶ Φερεκύδου, καὶ ὧν προ βραχέος ύμνησε θεολόγων (73), θεοφιλέστερα έστι ταῦτα τὰ ζῶα. Καὶ ἐπεύξαιτό γε ἄν τις αὐτῷ λέγων· εἴπερ θεοφιλέστερά ἐστι τάδε τὰ ζῶα τῶν ἀνθρώπων, γένοιο μετ' ἐκείνων θεοφιλής, καὶ ἐξομοιωθείης τοῖς κατὰ σὲ ἀνθρώπων Θεοφιλεστέροις. Καὶ μὴ ὑπολαμβανέτω γε ἀρὰν εἶναι τὸ τοιοῦτον· τίς γὰρ οὐκ ἂν εὔξαιτο οἷς πείθεται εἶναι θεοφιλεστέροις γενέσθαι πάντη παραπλήσιος, ἵνα καὶ αὐτὸς ὡς ἐκεῖνοι γένηται θεοφιλής; Θέλων δὲ τὰς ὁμιλίας τῶν ἀλόγων ζώων εἶναι τῶν ἡμετέρων ἱερω τέρας ὁ Κέλσος, οὐ τοῖς τυχοῦσιν ἀνατίθησι τὴν ἱστο ρίαν ταύτην, ἀλλὰ τοῖς συνετοῖς. Συνετοὶ δὲ κατά ἀλήθειάν εἰσιν οἱ σπουδαῖοι· οὐδεὶς γὰρ φαῦλος συνε τός. Λέγει τοίνυν τὸν τρόπον τοῦτον, ὅτι ἡ φασὶ δὲ τῶν ἀνθρώπων οἱ συνετοὶ καὶ ὁμιλίας ἐκείνοις εἶναι, δηλονότι (74) τῶν ἡμετέρων ἱερωτέρας· καὶ αὐτοί που γνωρίζειν τὰ λεγόμενα, καὶ ἔργῳ δεικνύειν ὅτι οὐκ ἀγνοοῦσιν (75), ὅταν, προειπόντες, ὅτι ἔφασαν οἱ δρ νιθες ὡς ἀπίασί ποι, καὶ ποιήσουσι τόδε ή τόδε, δει- κνύωσιν ἀπελθόντας ἐκεῖ, καὶ ποιοῦντας ἃ ἤδη προεί πον. » Κατὰ μὲν οὖν τὸ ἀληθὲς οὐδεὶς συνετὸς τοιαῦτα ἱστόρησε, καὶ οὐδεὶς σοφὸς ἱερωτέρας εἶπεν εἶναι τίς τῶν ἀλόγων ζώων ὁμιλίας τῆς τῶν ἀνθρώπων· εἰ δ' ὑπὲρ τοῦ ἐξετάσαι τὰ Κέλσου (76), τἀκόλουθον σκο ποῦμεν, δῆλον ὅτι κατ' αὐτὸν ἱερώτερα: τῶν σεμνών Φερεκύδου, καὶ Πυθαγόρου, καὶ Σωκράτους, καὶ Πλάτωνος, καὶ τῶν φιλοσόφων ὁμιλιῶν εἰσιν αἱ τῶν ἀλόγων ζώων· ὅπερ ἐστὶ καὶ αὐτόθεν οὐ μόνον ἀπεμ- φαῖνον, ἀλλὰ καὶ ἀτοπώτατον. Ινα δὲ καὶ πιστεύσω μεν τινὰς ἐκ τῆς ἀσήμου φωνῆς τῶν ὀρνίθων μαθόν- δῆλον ὅτι, δηλονότι. ὅτι γνωρίζουσιν. ότι ἁπίασί που. : ORIGENIS quam futura prænoscere et prænuntiare?, Falsum et hoc : Multa animalia divinas vindicare sibi no- tiones. » Nulla enim bestia Dei notionem babel. Falsum quoque istud: ‹ Arctiorem esse bestiarum cum Deo societatem ; » quando homines etiam do- ctrina conspicui longe absunt ab hac societate, si in suis vitiis maneant. Divina illa consuetudine soli illi dignantur, qui vere sapientes sunt, et sin- cera in Deum pietate. Cujusmodi fuisse credimus prophetas et Moysem, cujus eximiæ puritati mer- cedem hanc datam esse Scriptura testificatur : • Accedet Moyses solus ad Deum, cæteri vero non accedent 69. , C sal, quam impium est, c bestias hominibus non solum sapientiores, sed etiamn Deo clariores esse! › Ecquis audiens ab homine draconem, vulpem, lupum, aquilam, accipitrein amari a Deo magis quam humanam naturam, non statim exhorrescat? Quod si bestiæ chario- res Deo suut quam homines, consequens est ut di cat eas a Deo magis amari, quam Socratem, Pla- tonem, Pythagoram, Pherecydem, omnes theolo- gos, quos paulo ante ad coelum efferebat. Atque hic illi apprecandi locus esset : si chariores Deo bestiæ sunt quam homines, utinam cum illis Deo charus esses, et illis similis fieres quæ tu Deo chariora esse existimas ! Neque illud votum in malam par- tem accipiat. Quis enim non optarit iis fieri similli- mus, quæ persuasum habet Deo esse chariora, ut et ipse perinde ac illa charus Deo sit? Quod ad be- stiarum colloquia attinet, Celsus qui vult ea esse sanctiora nostris, id fulcit auctoritate non vulga- rium hominum, sed prudentiorum ; hoc est, si pro- prie loquimur, bonorum. Nam nemo prudens, qui malus. Sic igitur ille : « Aiunt præterea prudentio- res bestias habere inter se colloquia eaque san- ctiora nostris; intelligere se quæ illæ dicunt, et ea sibi nota esse persuadere, cum, postquam præmo- nuerunt aves dixisse se aliquo abituras aut hoc jlludve facturas, ostendunt eas illo abeuntes aut fa- cientes quæ prædixerant. Ut dicam quod res est, nemo sapiens id unquam prodidit; nemo sapiens dixit sanctiora esse bestiarum colloquia quam ho- minum. Sed ad penitius inspicienda Celsi placita si quid ex iis consequatur advertimus, planum est ex illo sanctiora esse bestiarum colloquia, quam gra- ves illos Pherecydis, Pythagora, Socratis, Platonis aliorumque philosophorum dialogos. Quod quidem per se non solum improbabile est, sed etiam ab- surdissimum. Verum ut crederemus esse quosdam qui indistinctam avium vocem intelligant, cl Exod. xxiv, 2. sed Philocalia ut in textu nostro. cerus, p habent, tametsi supra, num. 88, legunt, gitur, Paulo infra Philocalia, 97. Jam istud hominis, qui nos impietatis accu- (71) Hoeschelius et Spencerus, άσεβὲς ὑπὸ τοῦ (72) Philocalia, προσέχειν. Hoeschelius et Spen- (73) lieschelius et Spencerus in margine, θεολο (74) Δηλονότι. Ηoeschelius et Spencertis hoc loco (75) Ὅτι οὐκ ἀγνοοῦσιν. Supra numero 88 le- (76) Iceschelius in textu, του Κέλσου.
Πᾶσαν μὲν γὰρ δέησιν καὶ προσευχὴν καὶ ἔντευξιν καὶ εὐχαριστίαν ἀναπεμπτέον τῷ ἐπὶ πᾶσι θεῷ διὰ τοῦ ἐπὶ πάντων ἀγγέλων ἀρχιερέως, ἐμψύχου λόγου καὶ θεοῦ. Δεησόμεθα δὲ καὶ αὐτοῦ τοῦ λόγου καὶ ἐντευξόμεθα αὐτῷ καὶ εὐχαριστήσομεν καὶ προσευξόμεθα δέ, ἐὰν δυνώμεθα κατακούειν τῆς περὶ προσευχῆς κυριολεξίας καὶ καταχρήσεως. Ἀγγέλους γὰρ καλέσαι μὴ ἀναλαβόντας τὴν ὑπὲρ ἀνθρώπους περὶ αὐτῶν ἐπιστήμην οὐκ εὔλογον. Ἵνα δὲ καὶ καθ’ ὑπόθεσιν ἡ περὶ αὐτῶν ἐπιστήμη θαυμάσιός τις οὖσα καὶ ἀπόρρητος καταληφθῇ, αὕτη ἡ ἐπιστήμη, παραστήσασα τὴν φύσιν αὐτῶν καὶ ἐφ’ οἷς εἰσιν ἕκαστοι τεταγμένοι, οὐκ ἐάσει ἄλλῳ θαρρεῖν εὔχεσθαι ἢ τῷ πρὸς πάντα διαρκεῖ ἐπὶ πᾶσι θεῷ διὰ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν υἱοῦ θεοῦ· ὅς ἐστι λόγος καὶ σοφία καὶ ἀλήθεια καὶ ὅσα ἄλλα λέγουσι περὶ αὐτοῦ αἱ τῶν προφητῶν τοῦ θεοῦ καὶ τῶν ἀποστόλων τοῦ Ἰησοῦ γραφαί. Ἀρκεῖ δὲ πρὸς τὸ ἵλεως ἡμῖν τοὺς ἁγίους ἀγγέλους εἶναι τοῦ θεοῦ καὶ πάντα πράττειν αὐτοὺς ὑπὲρ ἡμῶν ἡ πρὸς τὸν θεὸν διάθεσις ἡμῶν, ὅση δύναμις ἀνθρωπίνῃ φύσει, μιμουμένη τὴν ἐκείνων προαίρεσιν, μιμουμένων αὐτῶν τὸν θεόν·
Α τῷ Κέλσῳ λεγόμενον τὸ, « Τί ἂν φαίη τις θειότερον Β 6ο ἀσέβειαν ἐγκαλοῦντος, προσέχων. γῶν. τοῦ τὰ μέλλοντα προγιγνώσκειν τε καὶ προδηλοῦν; ν Ψεῦδος δὲ καὶ τὸ, • Πολλὰ τῶν ζώων ἀντιποιεῖσθαι θείας ἐννοίας· οὐδὲν γὰρ τῶν ἀλόγων ἔννοιαν ἔχει τοῦ Θεοῦ. Ψεῦδος δὲ καὶ τὸ,ο Εγγυτέρω τῆς θείας όμι λίας εἶναι τὰ ἄλογα ζωα· ι ὅπου γε καὶ τῶν ἀνθρώ πων οἱ ἔτι φαῦλοι, κἂν ἐπ' ἄκρον προκόπτωσι, πόλεω εἰσὶ τῆς θείας ὁμιλίας. Μόνοι δὴ ἄρα οἱ κατὰ ἀλή θειαν σοφοὶ καὶ ἀψευδῶς εὐσεβεῖς ἐγγυτέρω τῆς θείας ὁμιλίας εἰσίν· ὁποῖοί εἰσιν οἱ καθ' ἡμᾶς προφῆται και Μωϋσῆς, ᾧ μεμαρτύρηκε διὰ τὴν πολλὴν καθαρότητα ὁ λόγος εἰπών· « Ἐγγιεί Μωϋσῆς μόνος πρὸς τὸν Θεόν, οἱ δὲ λοιποὶ οὐκ ἐγγιοῦσι. Πῶς δὲ ἀσεβῶς ὑπὸ τοῦ ἀσέβειαν ἡμῖν ἐγκαλούν τος (71) εἴρηται τὸ, ε οὐ μόνον σοφώτερα είναι τα άλογα τῶν ζώων τῆς τῶν ἀνθρώπων φύσεως, ἀλλὰ καὶ θεο φιλέστερα. Καὶ τίς οὐκ ἂν ἀποτραπείη, προσέχων (79) ἀνθρώπῳ λέγοντι δράκοντα, καὶ ἀλώπεκα, καὶ λύο κον, καὶ ἀετὸν, καὶ ἱέρακα τῆς τῶν ἀνθρώπων φύσεως εἶναι θεοφιλέστερα ; Ακολουθεῖ δ' αὐτῷ τὸ λέγειν, ὅτι, εἴπερ θεοφιλέστερα τάδε τὰ ζῶα τῶν ἀνθρώπων, δῆλον, ὅτι καὶ Σωκράτους, καὶ Πλάτωνος, καὶ Πυθα γόρου, καὶ Φερεκύδου, καὶ ὧν προ βραχέος ύμνησε θεολόγων (73), θεοφιλέστερα έστι ταῦτα τὰ ζῶα. Καὶ ἐπεύξαιτό γε ἄν τις αὐτῷ λέγων· εἴπερ θεοφιλέστερά ἐστι τάδε τὰ ζῶα τῶν ἀνθρώπων, γένοιο μετ' ἐκείνων θεοφιλής, καὶ ἐξομοιωθείης τοῖς κατὰ σὲ ἀνθρώπων Θεοφιλεστέροις. Καὶ μὴ ὑπολαμβανέτω γε ἀρὰν εἶναι τὸ τοιοῦτον· τίς γὰρ οὐκ ἂν εὔξαιτο οἷς πείθεται εἶναι θεοφιλεστέροις γενέσθαι πάντη παραπλήσιος, ἵνα καὶ αὐτὸς ὡς ἐκεῖνοι γένηται θεοφιλής; Θέλων δὲ τὰς ὁμιλίας τῶν ἀλόγων ζώων εἶναι τῶν ἡμετέρων ἱερω τέρας ὁ Κέλσος, οὐ τοῖς τυχοῦσιν ἀνατίθησι τὴν ἱστο ρίαν ταύτην, ἀλλὰ τοῖς συνετοῖς. Συνετοὶ δὲ κατά ἀλήθειάν εἰσιν οἱ σπουδαῖοι· οὐδεὶς γὰρ φαῦλος συνε τός. Λέγει τοίνυν τὸν τρόπον τοῦτον, ὅτι ἡ φασὶ δὲ τῶν ἀνθρώπων οἱ συνετοὶ καὶ ὁμιλίας ἐκείνοις εἶναι, δηλονότι (74) τῶν ἡμετέρων ἱερωτέρας· καὶ αὐτοί που γνωρίζειν τὰ λεγόμενα, καὶ ἔργῳ δεικνύειν ὅτι οὐκ ἀγνοοῦσιν (75), ὅταν, προειπόντες, ὅτι ἔφασαν οἱ δρ νιθες ὡς ἀπίασί ποι, καὶ ποιήσουσι τόδε ή τόδε, δει- κνύωσιν ἀπελθόντας ἐκεῖ, καὶ ποιοῦντας ἃ ἤδη προεί πον. » Κατὰ μὲν οὖν τὸ ἀληθὲς οὐδεὶς συνετὸς τοιαῦτα ἱστόρησε, καὶ οὐδεὶς σοφὸς ἱερωτέρας εἶπεν εἶναι τίς τῶν ἀλόγων ζώων ὁμιλίας τῆς τῶν ἀνθρώπων· εἰ δ' ὑπὲρ τοῦ ἐξετάσαι τὰ Κέλσου (76), τἀκόλουθον σκο ποῦμεν, δῆλον ὅτι κατ' αὐτὸν ἱερώτερα: τῶν σεμνών Φερεκύδου, καὶ Πυθαγόρου, καὶ Σωκράτους, καὶ Πλάτωνος, καὶ τῶν φιλοσόφων ὁμιλιῶν εἰσιν αἱ τῶν ἀλόγων ζώων· ὅπερ ἐστὶ καὶ αὐτόθεν οὐ μόνον ἀπεμ- φαῖνον, ἀλλὰ καὶ ἀτοπώτατον. Ινα δὲ καὶ πιστεύσω μεν τινὰς ἐκ τῆς ἀσήμου φωνῆς τῶν ὀρνίθων μαθόν- δῆλον ὅτι, δηλονότι. ὅτι γνωρίζουσιν. ότι ἁπίασί που. : ORIGENIS quam futura prænoscere et prænuntiare?, Falsum et hoc : Multa animalia divinas vindicare sibi no- tiones. » Nulla enim bestia Dei notionem babel. Falsum quoque istud: ‹ Arctiorem esse bestiarum cum Deo societatem ; » quando homines etiam do- ctrina conspicui longe absunt ab hac societate, si in suis vitiis maneant. Divina illa consuetudine soli illi dignantur, qui vere sapientes sunt, et sin- cera in Deum pietate. Cujusmodi fuisse credimus prophetas et Moysem, cujus eximiæ puritati mer- cedem hanc datam esse Scriptura testificatur : • Accedet Moyses solus ad Deum, cæteri vero non accedent 69. , C sal, quam impium est, c bestias hominibus non solum sapientiores, sed etiamn Deo clariores esse! › Ecquis audiens ab homine draconem, vulpem, lupum, aquilam, accipitrein amari a Deo magis quam humanam naturam, non statim exhorrescat? Quod si bestiæ chario- res Deo suut quam homines, consequens est ut di cat eas a Deo magis amari, quam Socratem, Pla- tonem, Pythagoram, Pherecydem, omnes theolo- gos, quos paulo ante ad coelum efferebat. Atque hic illi apprecandi locus esset : si chariores Deo bestiæ sunt quam homines, utinam cum illis Deo charus esses, et illis similis fieres quæ tu Deo chariora esse existimas ! Neque illud votum in malam par- tem accipiat. Quis enim non optarit iis fieri similli- mus, quæ persuasum habet Deo esse chariora, ut et ipse perinde ac illa charus Deo sit? Quod ad be- stiarum colloquia attinet, Celsus qui vult ea esse sanctiora nostris, id fulcit auctoritate non vulga- rium hominum, sed prudentiorum ; hoc est, si pro- prie loquimur, bonorum. Nam nemo prudens, qui malus. Sic igitur ille : « Aiunt præterea prudentio- res bestias habere inter se colloquia eaque san- ctiora nostris; intelligere se quæ illæ dicunt, et ea sibi nota esse persuadere, cum, postquam præmo- nuerunt aves dixisse se aliquo abituras aut hoc jlludve facturas, ostendunt eas illo abeuntes aut fa- cientes quæ prædixerant. Ut dicam quod res est, nemo sapiens id unquam prodidit; nemo sapiens dixit sanctiora esse bestiarum colloquia quam ho- minum. Sed ad penitius inspicienda Celsi placita si quid ex iis consequatur advertimus, planum est ex illo sanctiora esse bestiarum colloquia, quam gra- ves illos Pherecydis, Pythagora, Socratis, Platonis aliorumque philosophorum dialogos. Quod quidem per se non solum improbabile est, sed etiam ab- surdissimum. Verum ut crederemus esse quosdam qui indistinctam avium vocem intelligant, cl Exod. xxiv, 2. sed Philocalia ut in textu nostro. cerus, p habent, tametsi supra, num. 88, legunt, gitur, Paulo infra Philocalia, 97. Jam istud hominis, qui nos impietatis accu- (71) Hoeschelius et Spencerus, άσεβὲς ὑπὸ τοῦ (72) Philocalia, προσέχειν. Hoeschelius et Spen- (73) lieschelius et Spencerus in margine, θεολο (74) Δηλονότι. Ηoeschelius et Spencertis hoc loco (75) Ὅτι οὐκ ἀγνοοῦσιν. Supra numero 88 le- (76) Iceschelius in textu, του Κέλσου.
PG 11:1187καὶ ἡ πρὸς τὸν υἱὸν αὐτοῦ λόγον κατὰ τὸ ἐφικτὸν ἡμῖν διάληψις, οὐκ ἐναντιουμένη τῇ τρανοτέρᾳ περὶ αὐτοῦ διαλήψει τῶν ἁγίων ἀγγέλων ἀλλ’ ἐπ’ ἐκείνην ὁσημέραι τῇ τρανότητι καὶ διαρθρώσει σπεύδουσα. Ὡς μὴ ἀναγνοὺς δὲ τὰς ἱερὰς ἡμῶν γραφὰς ὁ Κέλσος ἑαυτῷ ἀποκρίνεται ὡς ἀφ’ ἡμῶν ὅτι ἄλλο τι γένος παρὰ θεοῦ φαμεν τοὺς καταβαίνοντας ἐπ’ εὐεργεσίᾳ τῶν ἀνθρώπων ἀγγέλους καί φησιν ὡς τὸ εἰκὸς λεχθῆναι ἂν αὐτοὺς ὑφ’ ἡμῶν δαίμονας· οὐχ ὁρῶν ὅτι τὸ τῶν δαιμόνων ὄνομα οὐδὲ μέσον ἐστὶν ὡς τὸ τῶν ἀνθρώπων, ἐν οἷς τινὲς μὲν ἀστεῖοι τινὲς δὲ φαῦλοί εἰσιν, οὔτ’ ἀστεῖον, ὁποῖόν ἐστι τὸ τῶν θεῶν, τασσόμενον οὐκ ἐπὶ φαύλων δαιμονίων ἢ ἐπὶ ἀγαλμάτων ἢ ἐπὶ ζῴων, ἀλλ’ ὑπὸ τῶν τὰ θεοῦ ἐγνωκότων ἐπὶ τῶν ἀληθῶς θειοτέρων καὶ μακαρίων. Ἀεὶ δ’ ἐπὶ τῶν φαύλων ἔξω τοῦ παχυτέρου σώματος δυνάμεων τάσσεται τὸ τῶν δαιμόνων ὄνομα, πλανώντων καὶ περισπώντων τοὺς ἀνθρώπους καὶ καθελκόντων ἀπὸ τοῦ θεοῦ καὶ τῶν ὑπερουρανίων ἐπὶ τὰ τῇδε πράγματα. Μετὰ ταῦτα δὲ τοιαύτην ἐκτίθεται περὶ Ἰουδαίων λέξιν·
τας, ὅτι ἀπίασί ποι οἱ ὄρνιθες, καὶ ποιήσουσι τόδε (77) ἢ τόδε, προδηλοῦν· καὶ τοῦτ᾽ ἐροῦμεν ἀπὸ τῶν δαιμό νων συμβολικῶς ἀνθρώποις δεδηλῶσθαι, κατὰ σκοπὸν τὸν περὶ τοῦ ἀπατηθῆναι ὑπὸ τῶν δαιμόνων τὸν ἄν θρωπον, καὶ κατασπασθῆναι αὐτοῦ τὸν νοῦν ἀπ᾽ οὐ ρανοῦ καὶ Θεοῦ ἐπὶ γῆν καὶ τὰ ἔτι κατωτέρω. Οὐκ οἶδα δ' ὅπως ὁ Κέλσος καὶ ὅρκου Ελεφάντων (78) ἤκουσε, καὶ ὅτι εἰσὶν οὗτοι πιστότεροι πρὸς τὸ Θεῖον ἡμῶν, καὶ γνῶσιν ἔχουσι τοῦ Θεοῦ. Ἐγὼ γὰρ πολλὰ μὲν καὶ θαυμαστὰ οἶδα περὶ τῆς φύσεως τοῦ ζώου καὶ τῆς ἡμερότητος ἱστορούμενα, οὐ μὴν καὶ περὶ ὅρκων ἐλέφαντος σύνοιδα εἰρῆσθαι παρά τινι. Εἰ μὴ ἄρα τὸ ἡμερον, καὶ τὴν ὡσπερεὶ πρὸς ἀνθρώπους αὐτῶν συν- θήκην ἅπαξ γενομένων (79) ὑπ' αὐτοῖς, εὐορκίαν τη ρουμένην ὠνόμασεν, ὅπερ καὶ αὐτὸ ψεῦδός ἐστιν. ΕἰΙ γὰρ σπανίως, ἀλλ᾽ οὖν γε ἱστόρηται, ὅτι μετὰ τὴν δοκοῦσαν ἡμερότητα ἐξηγριώθησαν ἐλέφαντες κατά τῶν ἀνθρώπων, καὶ φόνους ἐποίησαν (80), καὶ διὰ τοῦτο κατεδικάσθησαν ἀναιρεθῆναι, ὡς οὐκέτι χρήσι- μοι. Ἐπεὶ δὲ παραλαμβάνει μετὰ ταῦτα, εἰς τὸ κατα- σκευάσαι (ώς οίεται), εὐσεβεστέρους εἶναι τοὺς πελαρ- γοὺς τῶν ἀνθρώπων, τὰ περὶ τοῦ ζώου ἱστορούμενα άν τιπελαργοῦντος, καὶ τροφάς φέροντος τοῖς γεγεννηκόσι λεκτέον, ὅτι καὶ τοῦτ᾽ οὐκ ἀπὸ θεωρήματος τοῦ περὶ τοῦ καθήκοντος ποιοῦσιν οἱ πελαργοί, οὐδ᾽ ἀπὸ λογισμού, ἀλλ᾽ ἀπὸ φύσεως, βουληθείσης τῆς κατασκευαζούσης αὐτοὺς φύσεως παράδειγμα ἐν ἀλόγοις ζώοις δυσωπή σαι (81) δυνάμενον ἀνθρώπους ἐκθέσθαι περὶ τοῦ χά ριτας ἀποτιννύειν τοῖς γεγεννηκόσιν. Εἰ δὲ ᾔδει Κέλσος ὅσῳ διαφέρει λόγῳ ταῦτα ποιεῖν τοῦ ἀλόγως αὐτὰ – καὶ φυσικῶς ἐνεργεῖν, οὐκ ἂν εὐσεβεστέρους εἶπε τοὺς πελαργοὺς τῶν ἀνθρώπων. Ἔτι δὲ, ὡς ὑπὲρ εὐσε βείας τῶν ἀλόγων ζώων μαχόμενος (82) ὁ Κέλσος, παρ ραλαμβάνει τὸ ᾿Αράβιον ζῶον, τὸν Φοίνικα (83), διά πολλῶν ἐτῶν ἐπιδημοῦν Αἰγύπτῳ, καὶ φέρον ἀποθα νόντα τὸν πατέρα, καὶ ταφέντα ἐν σφαίρα σμύρνης, καὶ ἐπιτιθὲν (84) ὅπου τὸ τοῦ ἡλίου τέμενος. Καὶ τοῦτο ἱστόρηται μὲν, δύναται δὲ, εάνπερ ἡ ἀληθὲς, καὶ αὐτὸ φυσικὸν τυγχάνειν· ἐπιδαψιλευσαμένης τῆς θείας Προνοίας καὶ ἐν ταῖς διαφοραῖς τῶν ζώων πα- ραστῆσαι τοῖς ἀνθρώποις τὸ ποικίλον τῆς τῶν ἐν τῷ κόσμῳ κατασκευῆς, φθάνον καὶ ἐπὶ τὰ ὄρνεα· καὶ ζωόν τ' μονογενὲς ὑπέστησεν, ἵνα κάν τούτῳ (85) κότα αυτό. Ἐπεὶ οὖν τούτοις πᾶσιν ἐπιφέρει ὁ Κέλσος τὸ, Ούκουν ἀνθρώπῳ πεποίηται τὰ πάντα (86), ὥσπερ οὐδὲ λέοντι, οὐδὲ ἀετῷ, οὐδὲ δελφίνι· ἀλλ' ὅπως ὅδε ὁ κόσμος ὡς ἂν Θεοῦ ἔργον ὁλόκληρον καὶ τέλειον ἐξ ἁπάντων γένηται· τούτου χάριν μεμέτρηται τα πάντα 1: ποιήσῃ θαυμασθῆναι αὐ τὸ ζῶον, ἀλλὰ τὸν πεποιη τὸ Αράβων ζωον. ἐπιτιθέντα. καὶ τοῦτο. ταῦτα. CONTRA CELSUM LIB. 1V. A eam ob rem significent quo profectura et quid B C D • Alienæ quoque religionis intellectu creduntur maria transituri non ante naves conscendere, quam invitati rectoris jurejurando de reditu. » SPENCER. Hrschelium et Spencerum desunt, supplentur e Phi- lo: alia. facturæ sint : hoc etiam dicemus a dæmoni- bus per signa indicari hominibus; idque eo con- silio, ut homines decipiant, et mentem eorum a coelo Deoque avulsam in terram et inferius præci- pilent. nobis, habere Dei notionem, nescio unde Celsus ac ceperit. Ego enim multa quidem et mirifica novi de natura hujus animantis ejusque mansuetudine fuisse tradita; at de ejus juramentis nullum videre me- mini, qui mentionem fecerit. Nisi forte mansuetu dinem eorum et quasi foedus ab illis cum hominibus initum, ubi semel eis subditi sunt, juramenti fidem appellet. Sed ne id quidem verum est. Nam etsi raro, nonnunquam tamen accidisse fertur, ut elephanti, qui mansuefacti visi erant, ad pristi- nam feritatem redirent, cædes perpetrarent, atque idcirco morte damnarentur ut inutiles. Quoniam vero in sequentibus, ut probet ciconias magis hominibus pius esse, memorat ea quæ de hujus animantis grato animo in parentes eosque nutriendi studio narrata sunt ; ad hoc dicendum, id non facere cico- nias officii cognitione aut ratione, sed naturæ du- clu, quæ ita illas machinata est, ut etiam in bestiis exemplum esset, unde homines admonerentur gra- tiam referre parentibus. Si sciret Celsus quantum intersit ratione hæc fiant, an cæco naturæ instinctu, nunquam ciconias magis hominibus pias esse di- aisset. Postea quasi pietatis animalium patrocinium suscepisset, de plcnice Arabis alite refert, illum post multos annos in Ægyptum transmigrare, eo ferre defuncti patris corpus globo myrrheo tanquam sepulcro inclusum, illudque ibi collocare ubi Solis templum est. Ita proditum est, fateor. Sed etiamsi verum esset, naturale tamen esse potest; cum di- vina Providentia, creandis tanta copia tantaque va- rietate animalibus, explicare hominibus voluerit diversitatem rerum, ex quibus hunc mundum tom- posuit; quæ diversitas etiam in avibus conspicitur. Hanc igitur alitem suæ speciei unicam condidit, us non illam, sed ejus conditorem admiraremur. tur homini facta sunt hæc omnia, ut neque leoni, neque aquilæ, neque delphini; sed ut hic mundus, quod opus Dei est, integer et omni ex parte perfe- clus esset; quapropter omnes ejus partes non ita Philocalia, De plcnire vide, si vacat, Plinium lib. x, c. 2; Tacit. Annal. lib. vi, c. ; Dion. lib. Liu ; Pompon. Mel. lib. m, cap. 8. autem Hoeschelius er Spencerus, cerus, tem et Spencerus, (77) Hoeschelius et Spencerus, τάδε ἢ τόδε. (78) Καὶ ὅρκου ἐλεφάντων. Plin., lib. viii, cap. (79) foeschelius in textu, ταττομένων. (80) Καὶ φόνους ἐποίησαν. Hæc quae apud (81) Δυσωπήσαι. Male abest a Philocalia. (83) Μαχόμενος. Philoralia Ιστάμενος. Mox eadem 98. Elephantos jurare, erga Deum fideliores esse 99. He tandem ita Celsus concludit : . Non igi (83) Vide Herodotum lib. 11. (84) Επιτιθέν. Recte omnino Philocalia, male (85) Philocalia, κἂν τούτῳ. Hoeschelius et Spen (86) Τὰ πάντα. Sic Philocalia, Ileschelius all-
Πρῶτον οὖν τῶν Ἰουδαίων θαυμάζειν ἄξιον, εἰ τὸν μὲν οὐρανὸν καὶ τοὺς ἐν τῷδε ἀγγέλους σέβουσι, τὰ σεμνότατα δὲ αὐτοῦ μέρη καὶ δυνατώτατα, ἥλιον καὶ σελήνην καὶ τοὺς ἄλλους ἀστέρας ἀπλανεῖς τε καὶ πλανήτας, ταῦτα παραπέμπουσιν· ὡς ἐνδεχόμενον τὸ μὲν ὅλον εἶναι θεόν, τὰ δὲ μέρη αὐτοῦ μὴ θεῖα, ἢ τοὺς μὲν ἐν σκότῳ που ἐκ γοητείας οὐκ ὀρθῆς τυφλώττουσιν ἢ δι’ ἀμυδρῶν φασμάτων ὀνειρώττουσιν ἐγχρίμπτειν λεγομένους εὖ μάλα θρησκεύειν, τοὺς δ’ ἐναργῶς οὕτως καὶ λαμπρῶς ἅπασι προφητεύοντας, δι’ ὧν ὑετούς τε καὶ θάλπη καὶ νέφη καὶ βροντάς, ἃς προσκυνοῦσι, καὶ ἀστραπὰς καὶ καρποὺς καὶ γονὰς ἁπάσας ταμιεύεσθαι, δι’ ὧν αὐτοῖς ἀνακαλύπτεσθαι τὸν θεόν, τοὺς φανερωτάτους τῶν ἄνω κήρυκας, τοὺς ὡς ἀληθῶς οὐρανίους ἀγγέλους, τούτους ἡγεῖσθαι τὸ μηδέν. Ἐν τούτοις δὲ δοκεῖ μοι συγκεχύσθαι ὁ Κέλσος καὶ ἀπὸ παρακουσμάτων ἃ μὴ ᾔδει γεγραφέναι· σαφὲς γὰρ τοῖς τὰ Ἰουδαίων ἐξετάζουσι καὶ τὰ Χριστιανῶν ἐκείνοις συνάπτουσιν ὅτι τῷ μὲν νόμῳ ἀκολουθοῦντες Ἰουδαῖοι, λέγοντι ἐκ προσώπου θεοῦ· Οὐκ ἔσονταί σοι [θεοὶ] ἕτεροι πλὴν ἐμοῦ.
τας, ὅτι ἀπίασί ποι οἱ ὄρνιθες, καὶ ποιήσουσι τόδε (77) ἢ τόδε, προδηλοῦν· καὶ τοῦτ᾽ ἐροῦμεν ἀπὸ τῶν δαιμό νων συμβολικῶς ἀνθρώποις δεδηλῶσθαι, κατὰ σκοπὸν τὸν περὶ τοῦ ἀπατηθῆναι ὑπὸ τῶν δαιμόνων τὸν ἄν θρωπον, καὶ κατασπασθῆναι αὐτοῦ τὸν νοῦν ἀπ᾽ οὐ ρανοῦ καὶ Θεοῦ ἐπὶ γῆν καὶ τὰ ἔτι κατωτέρω. Οὐκ οἶδα δ' ὅπως ὁ Κέλσος καὶ ὅρκου Ελεφάντων (78) ἤκουσε, καὶ ὅτι εἰσὶν οὗτοι πιστότεροι πρὸς τὸ Θεῖον ἡμῶν, καὶ γνῶσιν ἔχουσι τοῦ Θεοῦ. Ἐγὼ γὰρ πολλὰ μὲν καὶ θαυμαστὰ οἶδα περὶ τῆς φύσεως τοῦ ζώου καὶ τῆς ἡμερότητος ἱστορούμενα, οὐ μὴν καὶ περὶ ὅρκων ἐλέφαντος σύνοιδα εἰρῆσθαι παρά τινι. Εἰ μὴ ἄρα τὸ ἡμερον, καὶ τὴν ὡσπερεὶ πρὸς ἀνθρώπους αὐτῶν συν- θήκην ἅπαξ γενομένων (79) ὑπ' αὐτοῖς, εὐορκίαν τη ρουμένην ὠνόμασεν, ὅπερ καὶ αὐτὸ ψεῦδός ἐστιν. ΕἰΙ γὰρ σπανίως, ἀλλ᾽ οὖν γε ἱστόρηται, ὅτι μετὰ τὴν δοκοῦσαν ἡμερότητα ἐξηγριώθησαν ἐλέφαντες κατά τῶν ἀνθρώπων, καὶ φόνους ἐποίησαν (80), καὶ διὰ τοῦτο κατεδικάσθησαν ἀναιρεθῆναι, ὡς οὐκέτι χρήσι- μοι. Ἐπεὶ δὲ παραλαμβάνει μετὰ ταῦτα, εἰς τὸ κατα- σκευάσαι (ώς οίεται), εὐσεβεστέρους εἶναι τοὺς πελαρ- γοὺς τῶν ἀνθρώπων, τὰ περὶ τοῦ ζώου ἱστορούμενα άν τιπελαργοῦντος, καὶ τροφάς φέροντος τοῖς γεγεννηκόσι λεκτέον, ὅτι καὶ τοῦτ᾽ οὐκ ἀπὸ θεωρήματος τοῦ περὶ τοῦ καθήκοντος ποιοῦσιν οἱ πελαργοί, οὐδ᾽ ἀπὸ λογισμού, ἀλλ᾽ ἀπὸ φύσεως, βουληθείσης τῆς κατασκευαζούσης αὐτοὺς φύσεως παράδειγμα ἐν ἀλόγοις ζώοις δυσωπή σαι (81) δυνάμενον ἀνθρώπους ἐκθέσθαι περὶ τοῦ χά ριτας ἀποτιννύειν τοῖς γεγεννηκόσιν. Εἰ δὲ ᾔδει Κέλσος ὅσῳ διαφέρει λόγῳ ταῦτα ποιεῖν τοῦ ἀλόγως αὐτὰ – καὶ φυσικῶς ἐνεργεῖν, οὐκ ἂν εὐσεβεστέρους εἶπε τοὺς πελαργοὺς τῶν ἀνθρώπων. Ἔτι δὲ, ὡς ὑπὲρ εὐσε βείας τῶν ἀλόγων ζώων μαχόμενος (82) ὁ Κέλσος, παρ ραλαμβάνει τὸ ᾿Αράβιον ζῶον, τὸν Φοίνικα (83), διά πολλῶν ἐτῶν ἐπιδημοῦν Αἰγύπτῳ, καὶ φέρον ἀποθα νόντα τὸν πατέρα, καὶ ταφέντα ἐν σφαίρα σμύρνης, καὶ ἐπιτιθὲν (84) ὅπου τὸ τοῦ ἡλίου τέμενος. Καὶ τοῦτο ἱστόρηται μὲν, δύναται δὲ, εάνπερ ἡ ἀληθὲς, καὶ αὐτὸ φυσικὸν τυγχάνειν· ἐπιδαψιλευσαμένης τῆς θείας Προνοίας καὶ ἐν ταῖς διαφοραῖς τῶν ζώων πα- ραστῆσαι τοῖς ἀνθρώποις τὸ ποικίλον τῆς τῶν ἐν τῷ κόσμῳ κατασκευῆς, φθάνον καὶ ἐπὶ τὰ ὄρνεα· καὶ ζωόν τ' μονογενὲς ὑπέστησεν, ἵνα κάν τούτῳ (85) κότα αυτό. Ἐπεὶ οὖν τούτοις πᾶσιν ἐπιφέρει ὁ Κέλσος τὸ, Ούκουν ἀνθρώπῳ πεποίηται τὰ πάντα (86), ὥσπερ οὐδὲ λέοντι, οὐδὲ ἀετῷ, οὐδὲ δελφίνι· ἀλλ' ὅπως ὅδε ὁ κόσμος ὡς ἂν Θεοῦ ἔργον ὁλόκληρον καὶ τέλειον ἐξ ἁπάντων γένηται· τούτου χάριν μεμέτρηται τα πάντα 1: ποιήσῃ θαυμασθῆναι αὐ τὸ ζῶον, ἀλλὰ τὸν πεποιη τὸ Αράβων ζωον. ἐπιτιθέντα. καὶ τοῦτο. ταῦτα. CONTRA CELSUM LIB. 1V. A eam ob rem significent quo profectura et quid B C D • Alienæ quoque religionis intellectu creduntur maria transituri non ante naves conscendere, quam invitati rectoris jurejurando de reditu. » SPENCER. Hrschelium et Spencerum desunt, supplentur e Phi- lo: alia. facturæ sint : hoc etiam dicemus a dæmoni- bus per signa indicari hominibus; idque eo con- silio, ut homines decipiant, et mentem eorum a coelo Deoque avulsam in terram et inferius præci- pilent. nobis, habere Dei notionem, nescio unde Celsus ac ceperit. Ego enim multa quidem et mirifica novi de natura hujus animantis ejusque mansuetudine fuisse tradita; at de ejus juramentis nullum videre me- mini, qui mentionem fecerit. Nisi forte mansuetu dinem eorum et quasi foedus ab illis cum hominibus initum, ubi semel eis subditi sunt, juramenti fidem appellet. Sed ne id quidem verum est. Nam etsi raro, nonnunquam tamen accidisse fertur, ut elephanti, qui mansuefacti visi erant, ad pristi- nam feritatem redirent, cædes perpetrarent, atque idcirco morte damnarentur ut inutiles. Quoniam vero in sequentibus, ut probet ciconias magis hominibus pius esse, memorat ea quæ de hujus animantis grato animo in parentes eosque nutriendi studio narrata sunt ; ad hoc dicendum, id non facere cico- nias officii cognitione aut ratione, sed naturæ du- clu, quæ ita illas machinata est, ut etiam in bestiis exemplum esset, unde homines admonerentur gra- tiam referre parentibus. Si sciret Celsus quantum intersit ratione hæc fiant, an cæco naturæ instinctu, nunquam ciconias magis hominibus pias esse di- aisset. Postea quasi pietatis animalium patrocinium suscepisset, de plcnice Arabis alite refert, illum post multos annos in Ægyptum transmigrare, eo ferre defuncti patris corpus globo myrrheo tanquam sepulcro inclusum, illudque ibi collocare ubi Solis templum est. Ita proditum est, fateor. Sed etiamsi verum esset, naturale tamen esse potest; cum di- vina Providentia, creandis tanta copia tantaque va- rietate animalibus, explicare hominibus voluerit diversitatem rerum, ex quibus hunc mundum tom- posuit; quæ diversitas etiam in avibus conspicitur. Hanc igitur alitem suæ speciei unicam condidit, us non illam, sed ejus conditorem admiraremur. tur homini facta sunt hæc omnia, ut neque leoni, neque aquilæ, neque delphini; sed ut hic mundus, quod opus Dei est, integer et omni ex parte perfe- clus esset; quapropter omnes ejus partes non ita Philocalia, De plcnire vide, si vacat, Plinium lib. x, c. 2; Tacit. Annal. lib. vi, c. ; Dion. lib. Liu ; Pompon. Mel. lib. m, cap. 8. autem Hoeschelius er Spencerus, cerus, tem et Spencerus, (77) Hoeschelius et Spencerus, τάδε ἢ τόδε. (78) Καὶ ὅρκου ἐλεφάντων. Plin., lib. viii, cap. (79) foeschelius in textu, ταττομένων. (80) Καὶ φόνους ἐποίησαν. Hæc quae apud (81) Δυσωπήσαι. Male abest a Philocalia. (83) Μαχόμενος. Philoralia Ιστάμενος. Mox eadem 98. Elephantos jurare, erga Deum fideliores esse 99. He tandem ita Celsus concludit : . Non igi (83) Vide Herodotum lib. 11. (84) Επιτιθέν. Recte omnino Philocalia, male (85) Philocalia, κἂν τούτῳ. Hoeschelius et Spen (86) Τὰ πάντα. Sic Philocalia, Ileschelius all-
Οὐ ποιήσεις σεαυτῷ εἴδωλον οὐδὲ παντὸς ὁμοίωμα, ὅσα ἐν τῷ οὐρανῷ ἄνω καὶ ὅσα ἐν τῇ γῇ κάτω καὶ ὅσα ἐν τοῖς ὕδασιν ὑποκάτω τῆς γῆς· οὐ προσκυνήσεις αὐτοῖς οὐδὲ μὴ λατρεύσῃς αὐτοῖς, οὐδὲν ἄλλο σέβουσιν ἢ τὸν ἐπὶ πᾶσι θεόν, ὃς ἐποίησε τὸν οὐρανὸν καὶ τὰ λοιπὰ πάντα. Δῆλον δ’ ὅτι οἱ κατὰ τὸν νόμον βιοῦντες σέβοντες τὸν ποιήσαντα τὸν οὐρανὸν οὐ συσσέβουσι τῷ θεῷ τὸν οὐρανόν. Ἀλλὰ καὶ τοὺς ἐν τῷ οὐρανῷ ἀγγέλους οὐδεὶς τῶν δουλευόντων τῷ Μωϋσέως νόμῳ προσκυνεῖ· ὁμοίως δὲ τῷ μὴ προσκυνεῖν ἥλιον καὶ σελήνην καὶ τοὺς ἀστέρας, τὸν κόσμον τοῦ οὐρανοῦ, ἀπέχονται τοῦ προσκυνεῖν οὐρανὸν καὶ τοὺς ἐν αὐτῷ ἀγγέλους, πειθόμενοι τῷ λέγοντι νόμῳ· Καὶ μὴ ἀναβλέψας εἰς τὸν οὐρανὸν καὶ ἰδὼν τὸν ἥλιον καὶ τὴν σελήνην καὶ τοὺς ἀστέρας, πάντα τὸν κόσμον τοῦ οὐρανοῦ, πλανηθεὶς προσκυνήσῃς αὐτοῖς καὶ λατρεύσῃς αὐτοῖς, ἃ ἀπένειμε κύριος ὁ θεός σου αὐτὰ πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν.
τας, ὅτι ἀπίασί ποι οἱ ὄρνιθες, καὶ ποιήσουσι τόδε (77) ἢ τόδε, προδηλοῦν· καὶ τοῦτ᾽ ἐροῦμεν ἀπὸ τῶν δαιμό νων συμβολικῶς ἀνθρώποις δεδηλῶσθαι, κατὰ σκοπὸν τὸν περὶ τοῦ ἀπατηθῆναι ὑπὸ τῶν δαιμόνων τὸν ἄν θρωπον, καὶ κατασπασθῆναι αὐτοῦ τὸν νοῦν ἀπ᾽ οὐ ρανοῦ καὶ Θεοῦ ἐπὶ γῆν καὶ τὰ ἔτι κατωτέρω. Οὐκ οἶδα δ' ὅπως ὁ Κέλσος καὶ ὅρκου Ελεφάντων (78) ἤκουσε, καὶ ὅτι εἰσὶν οὗτοι πιστότεροι πρὸς τὸ Θεῖον ἡμῶν, καὶ γνῶσιν ἔχουσι τοῦ Θεοῦ. Ἐγὼ γὰρ πολλὰ μὲν καὶ θαυμαστὰ οἶδα περὶ τῆς φύσεως τοῦ ζώου καὶ τῆς ἡμερότητος ἱστορούμενα, οὐ μὴν καὶ περὶ ὅρκων ἐλέφαντος σύνοιδα εἰρῆσθαι παρά τινι. Εἰ μὴ ἄρα τὸ ἡμερον, καὶ τὴν ὡσπερεὶ πρὸς ἀνθρώπους αὐτῶν συν- θήκην ἅπαξ γενομένων (79) ὑπ' αὐτοῖς, εὐορκίαν τη ρουμένην ὠνόμασεν, ὅπερ καὶ αὐτὸ ψεῦδός ἐστιν. ΕἰΙ γὰρ σπανίως, ἀλλ᾽ οὖν γε ἱστόρηται, ὅτι μετὰ τὴν δοκοῦσαν ἡμερότητα ἐξηγριώθησαν ἐλέφαντες κατά τῶν ἀνθρώπων, καὶ φόνους ἐποίησαν (80), καὶ διὰ τοῦτο κατεδικάσθησαν ἀναιρεθῆναι, ὡς οὐκέτι χρήσι- μοι. Ἐπεὶ δὲ παραλαμβάνει μετὰ ταῦτα, εἰς τὸ κατα- σκευάσαι (ώς οίεται), εὐσεβεστέρους εἶναι τοὺς πελαρ- γοὺς τῶν ἀνθρώπων, τὰ περὶ τοῦ ζώου ἱστορούμενα άν τιπελαργοῦντος, καὶ τροφάς φέροντος τοῖς γεγεννηκόσι λεκτέον, ὅτι καὶ τοῦτ᾽ οὐκ ἀπὸ θεωρήματος τοῦ περὶ τοῦ καθήκοντος ποιοῦσιν οἱ πελαργοί, οὐδ᾽ ἀπὸ λογισμού, ἀλλ᾽ ἀπὸ φύσεως, βουληθείσης τῆς κατασκευαζούσης αὐτοὺς φύσεως παράδειγμα ἐν ἀλόγοις ζώοις δυσωπή σαι (81) δυνάμενον ἀνθρώπους ἐκθέσθαι περὶ τοῦ χά ριτας ἀποτιννύειν τοῖς γεγεννηκόσιν. Εἰ δὲ ᾔδει Κέλσος ὅσῳ διαφέρει λόγῳ ταῦτα ποιεῖν τοῦ ἀλόγως αὐτὰ – καὶ φυσικῶς ἐνεργεῖν, οὐκ ἂν εὐσεβεστέρους εἶπε τοὺς πελαργοὺς τῶν ἀνθρώπων. Ἔτι δὲ, ὡς ὑπὲρ εὐσε βείας τῶν ἀλόγων ζώων μαχόμενος (82) ὁ Κέλσος, παρ ραλαμβάνει τὸ ᾿Αράβιον ζῶον, τὸν Φοίνικα (83), διά πολλῶν ἐτῶν ἐπιδημοῦν Αἰγύπτῳ, καὶ φέρον ἀποθα νόντα τὸν πατέρα, καὶ ταφέντα ἐν σφαίρα σμύρνης, καὶ ἐπιτιθὲν (84) ὅπου τὸ τοῦ ἡλίου τέμενος. Καὶ τοῦτο ἱστόρηται μὲν, δύναται δὲ, εάνπερ ἡ ἀληθὲς, καὶ αὐτὸ φυσικὸν τυγχάνειν· ἐπιδαψιλευσαμένης τῆς θείας Προνοίας καὶ ἐν ταῖς διαφοραῖς τῶν ζώων πα- ραστῆσαι τοῖς ἀνθρώποις τὸ ποικίλον τῆς τῶν ἐν τῷ κόσμῳ κατασκευῆς, φθάνον καὶ ἐπὶ τὰ ὄρνεα· καὶ ζωόν τ' μονογενὲς ὑπέστησεν, ἵνα κάν τούτῳ (85) κότα αυτό. Ἐπεὶ οὖν τούτοις πᾶσιν ἐπιφέρει ὁ Κέλσος τὸ, Ούκουν ἀνθρώπῳ πεποίηται τὰ πάντα (86), ὥσπερ οὐδὲ λέοντι, οὐδὲ ἀετῷ, οὐδὲ δελφίνι· ἀλλ' ὅπως ὅδε ὁ κόσμος ὡς ἂν Θεοῦ ἔργον ὁλόκληρον καὶ τέλειον ἐξ ἁπάντων γένηται· τούτου χάριν μεμέτρηται τα πάντα 1: ποιήσῃ θαυμασθῆναι αὐ τὸ ζῶον, ἀλλὰ τὸν πεποιη τὸ Αράβων ζωον. ἐπιτιθέντα. καὶ τοῦτο. ταῦτα. CONTRA CELSUM LIB. 1V. A eam ob rem significent quo profectura et quid B C D • Alienæ quoque religionis intellectu creduntur maria transituri non ante naves conscendere, quam invitati rectoris jurejurando de reditu. » SPENCER. Hrschelium et Spencerum desunt, supplentur e Phi- lo: alia. facturæ sint : hoc etiam dicemus a dæmoni- bus per signa indicari hominibus; idque eo con- silio, ut homines decipiant, et mentem eorum a coelo Deoque avulsam in terram et inferius præci- pilent. nobis, habere Dei notionem, nescio unde Celsus ac ceperit. Ego enim multa quidem et mirifica novi de natura hujus animantis ejusque mansuetudine fuisse tradita; at de ejus juramentis nullum videre me- mini, qui mentionem fecerit. Nisi forte mansuetu dinem eorum et quasi foedus ab illis cum hominibus initum, ubi semel eis subditi sunt, juramenti fidem appellet. Sed ne id quidem verum est. Nam etsi raro, nonnunquam tamen accidisse fertur, ut elephanti, qui mansuefacti visi erant, ad pristi- nam feritatem redirent, cædes perpetrarent, atque idcirco morte damnarentur ut inutiles. Quoniam vero in sequentibus, ut probet ciconias magis hominibus pius esse, memorat ea quæ de hujus animantis grato animo in parentes eosque nutriendi studio narrata sunt ; ad hoc dicendum, id non facere cico- nias officii cognitione aut ratione, sed naturæ du- clu, quæ ita illas machinata est, ut etiam in bestiis exemplum esset, unde homines admonerentur gra- tiam referre parentibus. Si sciret Celsus quantum intersit ratione hæc fiant, an cæco naturæ instinctu, nunquam ciconias magis hominibus pias esse di- aisset. Postea quasi pietatis animalium patrocinium suscepisset, de plcnice Arabis alite refert, illum post multos annos in Ægyptum transmigrare, eo ferre defuncti patris corpus globo myrrheo tanquam sepulcro inclusum, illudque ibi collocare ubi Solis templum est. Ita proditum est, fateor. Sed etiamsi verum esset, naturale tamen esse potest; cum di- vina Providentia, creandis tanta copia tantaque va- rietate animalibus, explicare hominibus voluerit diversitatem rerum, ex quibus hunc mundum tom- posuit; quæ diversitas etiam in avibus conspicitur. Hanc igitur alitem suæ speciei unicam condidit, us non illam, sed ejus conditorem admiraremur. tur homini facta sunt hæc omnia, ut neque leoni, neque aquilæ, neque delphini; sed ut hic mundus, quod opus Dei est, integer et omni ex parte perfe- clus esset; quapropter omnes ejus partes non ita Philocalia, De plcnire vide, si vacat, Plinium lib. x, c. 2; Tacit. Annal. lib. vi, c. ; Dion. lib. Liu ; Pompon. Mel. lib. m, cap. 8. autem Hoeschelius er Spencerus, cerus, tem et Spencerus, (77) Hoeschelius et Spencerus, τάδε ἢ τόδε. (78) Καὶ ὅρκου ἐλεφάντων. Plin., lib. viii, cap. (79) foeschelius in textu, ταττομένων. (80) Καὶ φόνους ἐποίησαν. Hæc quae apud (81) Δυσωπήσαι. Male abest a Philocalia. (83) Μαχόμενος. Philoralia Ιστάμενος. Mox eadem 98. Elephantos jurare, erga Deum fideliores esse 99. He tandem ita Celsus concludit : . Non igi (83) Vide Herodotum lib. 11. (84) Επιτιθέν. Recte omnino Philocalia, male (85) Philocalia, κἂν τούτῳ. Hoeschelius et Spen (86) Τὰ πάντα. Sic Philocalia, Ileschelius all-
PG 11:1189Ἀλλὰ καὶ ἑαυτῷ λαβών, ὡς ἄρα θεὸν νομίζουσι τὸν οὐρανὸν Ἰουδαῖοι, τούτῳ ὡς ἄτοπον ἐπιφέρει, ἐγκαλῶν τοῖς προσκυνοῦσι μὲν τὸν οὐρανὸν οὐχὶ δὲ καὶ τὸν ἥλιον καὶ τὴν σελήνην καὶ τοὺς ἀστέρας, ὅτι τοῦτο ποιοῦσιν Ἰουδαῖοι ὡς ἐνδεχόμενον τὸ μὲν ὅλον εἶναι [θεόν], τὰ μέρη δ’ αὐτοῦ μὴ θεῖα· καὶ ὅλον μὲν ἔοικε λέγειν τὸν οὐρανὸν μέρη δ’ αὐτοῦ ἥλιον καὶ σελήνην καὶ ἀστέρας. Οὐ λέγουσι μὲν οὖν σαφῶς οὔτε Ἰουδαῖοι οὔτε Χριστιανοὶ τὸν οὐρανὸν θεόν. Ἀλλὰ δεδόσθω κατ’ αὐτὸν λέγεσθαι ὑπὸ Ἰουδαίων θεὸν εἶναι τὸν οὐρανόν, ἔστω δὲ καὶ μέρη τοῦ οὐρανοῦ ἥλιος καὶ σελήνη καὶ ἀστέρεςὅπερ οὐ πάντως ἐστὶν ἀληθές, οὐδὲ γὰρ τὰ ἐπὶ γῆς ζῷα καὶ φυτὰ μέρη γῆς· πόθεν δὴ καὶ καθ’ Ἕλληνας ἀληθὲς ὅτι, ἐὰν ὅλον τι θεὸς ᾖ, ἤδη καὶ τὰ μέρη αὐτοῦ ἐστι θεῖα; Σαφῶς δὴ τὸν ὅλον κόσμον λέγουσιν εἶναι θεόν, Στωϊκοὶ μὲν τὸν πρῶτον οἱ δ’ ἀπὸ Πλάτωνος τὸν δεύτερον τινὲς δ’ αὐτῶν τὸν τρίτον. Ἆρ’ οὖν κατὰ τοὺς τοιούτους, ἐπεὶ τὸ ὅλον ὁ κόσμος θεός ἐστιν, ἤδη καὶ τὰ μέρη αὐτοῦ θεῖα· ὡς εἶναι θεῖα οὐ μόνον ἀνθρώπους ἀλλὰ καὶ πάντα τὰ ἄλογα ζῷα, μέρη ὄντα τοῦ κόσμου, πρὸς δὲ τούτοις καὶ τὰ φυτά;
Α οὐκ ἀλλήλων, ἀλλ᾽ εἰ μὴ πᾶν ἔργον (87), ἀλλὰ τοῦ Β κὸν ζῶον, καὶ ὅπως ἂν ἴδε ὁ κόσμος ὡς ἂν Θεοῦ Γ ὅλου. Καὶ μέλει τῷ Θεῷ τοῦ ὅλου, καὶ τοῦτ᾽ οὔποτε ἀπολείπει πρόνοια, οὐδὲ κάκιον γίνεται, οὐδὲ διὰ χρόνου πρὸς αὐτὸ (88) ὁ Θεὸς ἐπιστρέφει, οὐδ᾽ ἀνθρώ πων ἕνεκα ὀργίζεται, ὥσπερ οὐδὲ πιθήκων, οὐδὲ μυιῶν· οὐδὲ τούτοις ἀπειλεῖ, ὧν ἕκαστον ἐν τῷ μέσ ρει τὴν αὐτοῦ μοίραν εἴληφε·, φέρε, κἂν διὰ βρα- χέων πρὸς ταῦτ᾽ ἀπαντήσωμεν (89). Οἶμαι δὴ ἀποδε δειχέναι ἐκ τῶν προειρημένων, πῶς ἀνθρώπῳ καὶ παντὶ λογικῷ τὰ πάντα πεποίηται· προηγουμέν νως (90) γὰρ διὰ τὸ λογικὸν ζῶον τὰ πάντα δεδη μιούργηται. Κέλσος μὲν οὖν λεγέτω, ὅτι οὐκ ἀνθρώ πῳ, ὡς οὐδὲ λέοντι (91), οὐδ᾽ οἷς ὀνομάζει· ἡμεῖς δ' ἐροῦμεν, οὐ λέοντι ὁ Δημιουργός, οὐδὲ ἀετῷ, οὐδὲ δελφίνι ταῦτα πεποίηκεν· ἀλλὰ πάντα διὰ τὸ λογι- έργον ὁλόκληρον καὶ τέλειον ἐξ ἁπάντων γένηται. ο Τούτῳ γὰρ συγκαταθετέον ὡς (92) καλῶς εἰρη μένῳ. Μέλει δὲ τῷ Θεῷ οὐχ, ὡς Κέλσος οἷε- ται, μόνου τοῦ ὅλου, ἀλλὰ παρὰ τὸ ὅλον ἐξαιρέτως παντὸς λογικοῦ. Καὶ οὐδέποτε ἀπολείψει Πρόνοια το ὅλον· οἰκονομεῖ γὰρ (κἂν κάκιον γίνηται (93), διὰ τὸ λογικὸν ἁμαρτάνον, μέρος τι τοῦ ὅλου) καθάρσιον αὐτοῦ ποιεῖν, καὶ διὰ χρόνου ἐπιστρέφειν τὸ ὅλον πρὸς ἑαυτόν. Αλλ' οὐδὲ πιθήκων μὲν ἔνεκα ὀργίζε ται οὐδὲ μυιῶν· ἀνθρώποις δὲ ἐπάγει, ἅτε παρα βᾶσι τὰς φυσικὰς ἀφορμάς, δίκην καὶ κόλασιν, καὶ τούτοις διὰ προφητῶν ἀπειλεῖ, καὶ διὰ τοῦ ἐπιδη- μήσαντος ὅλῳ τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων Σωτῆρος· ἵνα διὰ τῆς ἀπειλῆς ἐπιστραφῶσι μὲν οἱ ἀκούσαντες, οἱ δὲ ἀμελήσαντες τῶν ἐπιστρεπτικῶν λόγων δίκας κατ' ἀξίαν τίσωσιν, ἃς πρέπον Θεὸν ἐπιτιθέναι κατά τὸ ἑαυτοῦ (94) συμφερόντως τῷ παντὶ βούλημα τοῖς τοιαύτης καὶ οὕτως ἐπιπόνου δεομένοις θεραπείας καὶ διορθώσεως. Ἀλλὰ γὰρ καὶ τοῦ τετάρτου τόμου αὐτάρκη περιγραφὴν εἰληφότος, αὐτοῦ που κατα- παύσωμεν (95) τὸν λόγον. Θεὸς δὲ δοίη διὰ τοῦ Υἱοῦ αὐτοῦ, ὅς ἐστι Θεὸς Λόγος, καὶ σοφία, καὶ ἀλήθεια, καὶ δικαιοσύνη, καὶ πᾶν ὅ τι ποτὲ θεολογοῦσαι περί αὐτοῦ φασιν ἱεραι Γραφαὶ (96), ἄρξασθαι ἡμᾶς καὶ τοῦ πέμπτου τόμου, επ' ὠφελείᾳ τῶν ἐντευξομένων, καὶ διανῦσαι κἀκεῖνον, μετὰ τῆς τοῦ Λόγου αὐτοῦ εἰς τὴν ἡμετέραν ψυχὴν ἐπιδημίας, καλῶς. ἀλλ᾽ εἰ μὴ πάρεργον. πρὸς ἑαυτόν, διὰ χρόνου ἐπιστρέφειν τὸ ὅλον πρὸς ἑαυτόν. δ Θεὸς ἐπιστρέψει. οὐδὲ μυιῶν, οὐδὲ τούτοις ἀπειλεῖ. οὐδὲ μυῶν οὐδὲ τούτων ἀπειλεῖ. οὐδὲ μυῶν οὐδὲ τού- τοῖς ἀπειλεῖ. οἶμαι δέ. οὐδὲ μυῶν. κατὰ τῶν ἑαυτοῦ συμφερόντως τῷ παντὶ βουλήματι. φαί. περὶ αὐτοῦ θεολο γοῦσιν αἱ ἱεραὶ Γραφαί. ORIGENIS comparatae sunt ut ad se invicem, nisi secundario, sed ad universum referrentur. Hoc universum Deo curæ est ; illud nunquam providentia deserit; nun- quam fit deterius; illud ad se non revocat Deus elapso quodam tempore; nunquam hominibus ira- scitur, ut neque simiis, neque muscis; nunquam illis intendit minas, cum unaquæque res eum ser- vet locum in quo collocata fuit. Quibus occurra- mus paucis. Supra probatum arbitror omnia propter hominem et propter omnes naturas rationis participes esse facta. Si ergo præcipue propter animal ratione præditum omnia creata sunt, neget Celsus homini magis quam leoni aliisque ab eo enumeratis ani- mantibus creata esse; nos hæc negabimus a Conditore facta esse propter leonem, aut aquilam, aut delphi nem ; dicemus hæc omnia creata esse propter animal rationis compos, cet ut hic mundus, quod opus Dei est, integer et omni ex parte perfectus esset. › Dicto enim tam pulchro assentiendum est. Curæ autem est Deo non solum universum, opinatur Celsus, sed præ universo natura ratione prædita. Nec unquam universitatem deserit Pro- videntia, Nam etsi aliqua ejus pars deterior fiat propter naturæ intelligentis peccatum, curat ut purgetur, Deusque certo post tempore universum secam reducit in gratiam. Neque etiam simiis muscisve irascitur; sed infligit pœnas hominibus qui leges naturæ violant, illisque per prophetas et Salvatorem qui inter homines venit, intentat mi- nas; idque ut qui dociles se præbebunt, redeant in viam ; qui vero contemnent illos melioris vitæ sti- mulos, ii pænas luant, quibus Deum decet, pro sua universitatis bono consulendi voluntate, illos afficere qui tanta tamque laboriosa curatione et correctione indigent. Sed hujus quarti libri jam justa est moles. Quare finem hic mihi dicendi facio. Faxit Deus per suum Filium, qui est Deus Verbum, sapientia, veritas, justitia o et quidquid sacra- rum Scripturarum theologia de illo prædicat, ut, ejus Verbo nostram animam illustrante, quintum librum ordiamur et absolvamus feliciter et ad le- clorum utilitatem accommodate. i ” Joan. 1, 1; xiv, 6, et Cor. 1, 30. agnoscuntur, et Guieto videntur superflua; Boher. autem legit, vel sic enim infra habetur, Mox Philocalia, Non inulto post, Haschelius in textu, Spencerus, mox in marg., Philocalia. Spencer., male autem Hoeschelius et Spencerus, Sic Philocalia, et codd. Regius et Basileensis. Hoeschelius autem et Spencerus, (87) Αλλ' εἰ μὴ πᾶν ἔργον. Hæc a Gelenio non D θρώπῳ, οὐδὲ λέοντι. (88) Πρὸς αὐτό. Lege cum Boherello πρὸς αὐτόν, (89) Haschel. in textu, τοῦτ᾽ ἀπαντήσωμεν. Ει (90) Idem in textu, προειρημένως. (91) Hoeschelius et Spencerus, ὅτι οὕτως οὐκ ἀν (92) In antea editis deest, ὡς, quod suppletur e (93) Philocalia, γένηται. Paulo infra Herschel. et (94) Κατὰ τὸ ἑαυτοῦ, etc. Ita recte Philocalia, (95) Hoeschelius et Spencerus, καταπαύσομεν. (96) Θεολογοῦσαι περὶ αὐτοῦ φασιν ἱεραὶ Γρα-
Εἰ δὲ μέρη τοῦ κόσμου καὶ τὰ ὄρη καὶ οἱ ποταμοὶ καὶ αἱ θάλασσαι, ἆρ’ ἐπεὶ ὅλος ὁ κόσμος θεός ἐστιν, ἤδη καὶ οἱ ποταμοὶ καὶ αἱ θάλασσαι θεοί εἰσιν; Ἀλλ’ οὐδὲ τοῦτο φήσουσιν Ἕλληνες· τοὺς δ’ ἐπιστατοῦντας εἰ ἄρα δαίμονας ἢ θεούς, ὡς ἐκεῖνοι ὀνομάζουσιποταμοῖς καὶ θαλάσσαις, τούτους ἂν λέγοιεν θεούς· καὶ τὸ καθολικὸν Κέλσου γίνεται καὶ καθ’ Ἕλληνας, τοὺς τὴν πρόνοιαν εἰσάγοντας, ψεῦδος, ὅτι ἐάν τι ὅλον ᾖ θεός, πάντως τὰ μέρη τούτου ἐστὶ θεῖα. Ἀκολουθεῖ δὲ τῷ Κέλσου λόγῳ, ἐὰν θεὸς ᾖ ὁ κόσμος, πάντα τὰ ἐν αὐτῷ εἶναι θεῖα, μέρη ὄντα τοῦ κόσμου. Καὶ κατὰ τοῦτο θεῖα ἔσται ζῷα μυῖαι καὶ σκνίφες καὶ σκώληκες καὶ πᾶν τὸ τῶν ὄφεων εἶδος ἀλλὰ καὶ τὸ τῶν ὀρνέων καὶ τὸ τῶν ἰχθύων· ἅπερ οὐδ’ οἱ λέγοντες θεὸν εἶναι τὸν κόσμον φήσουσιν. Οἱ [δὲ] κατὰ τὸν τοῦ Μωϋσέως νόμον βιοῦντες Ἰουδαῖοι, κἂν μηδὲν εἰδῶσιν ἐκδέχεσθαι κεκρυμμένως εἰρημένον τοῦ νόμου βούλημα καὶ ἀπόρρητόν τι ἐμφαῖνον, οὔτε τὸν οὐρανὸν φήσουσιν εἶναι θεὸν οὔτε τοὺς ἀγγέλους.
Α οὐκ ἀλλήλων, ἀλλ᾽ εἰ μὴ πᾶν ἔργον (87), ἀλλὰ τοῦ Β κὸν ζῶον, καὶ ὅπως ἂν ἴδε ὁ κόσμος ὡς ἂν Θεοῦ Γ ὅλου. Καὶ μέλει τῷ Θεῷ τοῦ ὅλου, καὶ τοῦτ᾽ οὔποτε ἀπολείπει πρόνοια, οὐδὲ κάκιον γίνεται, οὐδὲ διὰ χρόνου πρὸς αὐτὸ (88) ὁ Θεὸς ἐπιστρέφει, οὐδ᾽ ἀνθρώ πων ἕνεκα ὀργίζεται, ὥσπερ οὐδὲ πιθήκων, οὐδὲ μυιῶν· οὐδὲ τούτοις ἀπειλεῖ, ὧν ἕκαστον ἐν τῷ μέσ ρει τὴν αὐτοῦ μοίραν εἴληφε·, φέρε, κἂν διὰ βρα- χέων πρὸς ταῦτ᾽ ἀπαντήσωμεν (89). Οἶμαι δὴ ἀποδε δειχέναι ἐκ τῶν προειρημένων, πῶς ἀνθρώπῳ καὶ παντὶ λογικῷ τὰ πάντα πεποίηται· προηγουμέν νως (90) γὰρ διὰ τὸ λογικὸν ζῶον τὰ πάντα δεδη μιούργηται. Κέλσος μὲν οὖν λεγέτω, ὅτι οὐκ ἀνθρώ πῳ, ὡς οὐδὲ λέοντι (91), οὐδ᾽ οἷς ὀνομάζει· ἡμεῖς δ' ἐροῦμεν, οὐ λέοντι ὁ Δημιουργός, οὐδὲ ἀετῷ, οὐδὲ δελφίνι ταῦτα πεποίηκεν· ἀλλὰ πάντα διὰ τὸ λογι- έργον ὁλόκληρον καὶ τέλειον ἐξ ἁπάντων γένηται. ο Τούτῳ γὰρ συγκαταθετέον ὡς (92) καλῶς εἰρη μένῳ. Μέλει δὲ τῷ Θεῷ οὐχ, ὡς Κέλσος οἷε- ται, μόνου τοῦ ὅλου, ἀλλὰ παρὰ τὸ ὅλον ἐξαιρέτως παντὸς λογικοῦ. Καὶ οὐδέποτε ἀπολείψει Πρόνοια το ὅλον· οἰκονομεῖ γὰρ (κἂν κάκιον γίνηται (93), διὰ τὸ λογικὸν ἁμαρτάνον, μέρος τι τοῦ ὅλου) καθάρσιον αὐτοῦ ποιεῖν, καὶ διὰ χρόνου ἐπιστρέφειν τὸ ὅλον πρὸς ἑαυτόν. Αλλ' οὐδὲ πιθήκων μὲν ἔνεκα ὀργίζε ται οὐδὲ μυιῶν· ἀνθρώποις δὲ ἐπάγει, ἅτε παρα βᾶσι τὰς φυσικὰς ἀφορμάς, δίκην καὶ κόλασιν, καὶ τούτοις διὰ προφητῶν ἀπειλεῖ, καὶ διὰ τοῦ ἐπιδη- μήσαντος ὅλῳ τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων Σωτῆρος· ἵνα διὰ τῆς ἀπειλῆς ἐπιστραφῶσι μὲν οἱ ἀκούσαντες, οἱ δὲ ἀμελήσαντες τῶν ἐπιστρεπτικῶν λόγων δίκας κατ' ἀξίαν τίσωσιν, ἃς πρέπον Θεὸν ἐπιτιθέναι κατά τὸ ἑαυτοῦ (94) συμφερόντως τῷ παντὶ βούλημα τοῖς τοιαύτης καὶ οὕτως ἐπιπόνου δεομένοις θεραπείας καὶ διορθώσεως. Ἀλλὰ γὰρ καὶ τοῦ τετάρτου τόμου αὐτάρκη περιγραφὴν εἰληφότος, αὐτοῦ που κατα- παύσωμεν (95) τὸν λόγον. Θεὸς δὲ δοίη διὰ τοῦ Υἱοῦ αὐτοῦ, ὅς ἐστι Θεὸς Λόγος, καὶ σοφία, καὶ ἀλήθεια, καὶ δικαιοσύνη, καὶ πᾶν ὅ τι ποτὲ θεολογοῦσαι περί αὐτοῦ φασιν ἱεραι Γραφαὶ (96), ἄρξασθαι ἡμᾶς καὶ τοῦ πέμπτου τόμου, επ' ὠφελείᾳ τῶν ἐντευξομένων, καὶ διανῦσαι κἀκεῖνον, μετὰ τῆς τοῦ Λόγου αὐτοῦ εἰς τὴν ἡμετέραν ψυχὴν ἐπιδημίας, καλῶς. ἀλλ᾽ εἰ μὴ πάρεργον. πρὸς ἑαυτόν, διὰ χρόνου ἐπιστρέφειν τὸ ὅλον πρὸς ἑαυτόν. δ Θεὸς ἐπιστρέψει. οὐδὲ μυιῶν, οὐδὲ τούτοις ἀπειλεῖ. οὐδὲ μυῶν οὐδὲ τούτων ἀπειλεῖ. οὐδὲ μυῶν οὐδὲ τού- τοῖς ἀπειλεῖ. οἶμαι δέ. οὐδὲ μυῶν. κατὰ τῶν ἑαυτοῦ συμφερόντως τῷ παντὶ βουλήματι. φαί. περὶ αὐτοῦ θεολο γοῦσιν αἱ ἱεραὶ Γραφαί. ORIGENIS comparatae sunt ut ad se invicem, nisi secundario, sed ad universum referrentur. Hoc universum Deo curæ est ; illud nunquam providentia deserit; nun- quam fit deterius; illud ad se non revocat Deus elapso quodam tempore; nunquam hominibus ira- scitur, ut neque simiis, neque muscis; nunquam illis intendit minas, cum unaquæque res eum ser- vet locum in quo collocata fuit. Quibus occurra- mus paucis. Supra probatum arbitror omnia propter hominem et propter omnes naturas rationis participes esse facta. Si ergo præcipue propter animal ratione præditum omnia creata sunt, neget Celsus homini magis quam leoni aliisque ab eo enumeratis ani- mantibus creata esse; nos hæc negabimus a Conditore facta esse propter leonem, aut aquilam, aut delphi nem ; dicemus hæc omnia creata esse propter animal rationis compos, cet ut hic mundus, quod opus Dei est, integer et omni ex parte perfectus esset. › Dicto enim tam pulchro assentiendum est. Curæ autem est Deo non solum universum, opinatur Celsus, sed præ universo natura ratione prædita. Nec unquam universitatem deserit Pro- videntia, Nam etsi aliqua ejus pars deterior fiat propter naturæ intelligentis peccatum, curat ut purgetur, Deusque certo post tempore universum secam reducit in gratiam. Neque etiam simiis muscisve irascitur; sed infligit pœnas hominibus qui leges naturæ violant, illisque per prophetas et Salvatorem qui inter homines venit, intentat mi- nas; idque ut qui dociles se præbebunt, redeant in viam ; qui vero contemnent illos melioris vitæ sti- mulos, ii pænas luant, quibus Deum decet, pro sua universitatis bono consulendi voluntate, illos afficere qui tanta tamque laboriosa curatione et correctione indigent. Sed hujus quarti libri jam justa est moles. Quare finem hic mihi dicendi facio. Faxit Deus per suum Filium, qui est Deus Verbum, sapientia, veritas, justitia o et quidquid sacra- rum Scripturarum theologia de illo prædicat, ut, ejus Verbo nostram animam illustrante, quintum librum ordiamur et absolvamus feliciter et ad le- clorum utilitatem accommodate. i ” Joan. 1, 1; xiv, 6, et Cor. 1, 30. agnoscuntur, et Guieto videntur superflua; Boher. autem legit, vel sic enim infra habetur, Mox Philocalia, Non inulto post, Haschelius in textu, Spencerus, mox in marg., Philocalia. Spencer., male autem Hoeschelius et Spencerus, Sic Philocalia, et codd. Regius et Basileensis. Hoeschelius autem et Spencerus, (87) Αλλ' εἰ μὴ πᾶν ἔργον. Hæc a Gelenio non D θρώπῳ, οὐδὲ λέοντι. (88) Πρὸς αὐτό. Lege cum Boherello πρὸς αὐτόν, (89) Haschel. in textu, τοῦτ᾽ ἀπαντήσωμεν. Ει (90) Idem in textu, προειρημένως. (91) Hoeschelius et Spencerus, ὅτι οὕτως οὐκ ἀν (92) In antea editis deest, ὡς, quod suppletur e (93) Philocalia, γένηται. Paulo infra Herschel. et (94) Κατὰ τὸ ἑαυτοῦ, etc. Ita recte Philocalia, (95) Hoeschelius et Spencerus, καταπαύσομεν. (96) Θεολογοῦσαι περὶ αὐτοῦ φασιν ἱεραὶ Γρα-
Book VLiber quintus
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 11:1191Ἐπεὶ δὲ φάσκομεν αὐτὸν συγκεχύσθαι ἔκ τινων παρακουσμάτων, φέρε καὶ ταῦτα ἡμεῖς κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν τρανώσωμεν καὶ παραστήσωμεν ὅτι, Κέλσου νομίζοντος ἰουδαϊκὸν εἶναι τὸ προσκυνεῖν οὐρανῷ καὶ τοῖς ἐν αὐτῷ ἀγγέλοις, οὐκ ἰουδαϊκὸν μὲν τὸ τοιοῦτον, παραβατικὸν δὲ ἰουδαϊσμοῦ ἐστιν, ὥσπερ καὶ τὸ προσκυνεῖν ἡλίῳ καὶ σελήνῃ καὶ ἄστροις ἀλλὰ καὶ τοῖς ἀγάλμασιν. Εὑρήσεις γοῦν μάλιστα ἐν τῷ Ἱερεμίᾳ τὸν τοῦ θεοῦ λόγον, διὰ τοῦ προφήτου μεμφόμενον τῷ Ἰουδαίων λαῷ ὡς προσκυνοῦντι τὰ τοιαῦτα καὶ θύοντι τῇ βασιλίσσῃ τοῦ οὐρανοῦ καὶ πάσῃ τῇ στρατιᾷ τοῦ οὐρανοῦ. Δηλοῦσι δὲ καὶ οἱ Χριστιανῶν λόγοι, κατηγοροῦντες τῶν ἐν Ἰουδαίοις ἁμαρτανομένων, ὅτι θεοῦ ἐγκαταλιπόντος τὸν λαὸν ἐκεῖνον ἐπί τισιν ἁμαρτήμασι καὶ ταῦτ’ αὐτοῖς ἡμαρτάνετο. Ἐν μὲν γὰρ ταῖς Πράξεσι γέγραπται τῶν ἀποστόλων περὶ Ἰουδαίων ὅτι Ἔστρεψε δὲ ὁ θεὸς καὶ παρέδωκεν αὐτοὺς λατρεύειν τῇ στρατιᾷ τοῦ οὐρανοῦ, καθὼς γέγραπται ἐν βίβλῳ τῶν προφητῶν·
ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΚΑΤΑ ΚΕΛΣΟΥ ΤΟΜΟΣ ΠΕΜΠΤΟΣ. Οὐ τὴν ἀπηγορευμένην πολυλογίαν μεταδιώκοντες, κ 1. ἀφ᾿ ἧς οὐκ ἔστι φυγεῖν τὴν ἁμαρτίαν, ἤδη πέμπτου ἀρχόμεθα βιβλίου πρὸς τὸ Κέλσου σύγγραμμα, ἱερὲ Αμβρόσιε· ἀλλ᾽, ὅση δύναμις, πειρώμενοι μηδὲν τῶν ὑπ' αὐτοῦ λεχθέντων παρελθεῖν ἀβασάνιστον, καὶ μάλιστα ἐν οἷς δόξαι ἄν τισι συνετῶς ἡμῶν καὶ Ἰου- δαίων κατηγορηκέναι. Καὶ εἰ μὲν οἷόν τ᾽ ἦν μετὰ τοῦ λόγου εἰσελθόντα (97) εἰς τὴν παντὸς οὗτινοσοῦν συνείδησιν τῶν ἐντυγχανόντων τῷ ἐκείνου συγγράμ- ματι, ἕκαστον ἐξελκύσαι βέλος τιτρώσκον τὸν οὐ πάντη πεφραγμένον τῇ πανοπλία τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐπιθεῖναι λογικὸν φάρμακον, θεραπεῦον τὸ ἀπὸ Κέλ σου τραῦμα, ποιοῦν μὴ εὑγιαίνειν τῇ πίστει, τοὺς προσέχοντας αὐτοῦ τοῖς λόγοις· τοῦτ᾽ ἂν πεποιή κειμεν· ἐπεὶ δὲ τοῦτο μὲν Θεοῦ ἔργον ἐστὶν, ἀοράτως ἐπιδημεῖν κατὰ τὸ ἑαυτοῦ πνεῦμα μετὰ τοῦ πνεύμα τος Χριστοῦ, οἷς κρίνει δεῖν ἐπιδημεῖν· ἡμῖν δὲ διὰ λόγων καὶ συγγραμμάτων πειρωμένοις ἀνθρώπους πιστοποιεῖν, πρόκειται πάντα ποιεῖν ὑπὲρ τοῦ χρη- ματίσαι ο ἐργάτας ανεπαισχύντους (98), ὀρθοτομούν τας τὸν λόγον τῆς ἀληθείας· ἓν δὲ τῶν πάντων εἶναι ἡμῖν φαίνεται καὶ τὰ πιθανὰ τῷ Κέλσῳ (99) κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν λῦσαι πιστῶς ποιοῦσι τὸ προσ τεταγμένον ὑπὸ σοῦ· φέρ' ἐκθέμενοι τὰ ἑξῆς τοῖς Κέλσου λόγοις, πρὸς οὓς φθάσαντες ἀπηντήσαμεν (κρινεῖ δὲ ὁ ἐντυγχάνων, εἰ καὶ ἀνετρέψαμεν (1)· τὰ πρὸς αὐτὰ ἐπαγάγωμεν. Θεὸς δὲ δῴη μὴ ψιλῷ καὶ γυμνώ θειότητος τῷ ἡμετέρῳ τῷ καὶ λόγῳ πρὸς τὸ προκείμενον γενέσθαι! ἵν᾿ ἡ πίστις τῶν, οὓς εὐχή μεθα ὠφεληθῆναι, μή ᾗ ἐν σοφίᾳ ἀνθρώπων· νοῦν & Χριστοῦ λαβόντες ἀπὸ τοῦ μόνου διδόντος αὐτὸν Πατρὸς αὐτοῦ, καὶ πρὸς τὴν μετοχὴν τοῦ λόγου τοῦ Θεοῦ βοηθηθέντες, ι πᾶν ὕψωμα ἐπαιρόμενον κατὰ τῆς γνώσεως τοῦ Θεοῦ ἡ καθέλοιμεν, καὶ τὸ οἴημα (2) Κέλσου καθ᾿ ἡμῶν καὶ κατὰ τοῦ Ἰησοῦ ἡμῶν ἐπαι- ρομένου, ἔτι δὲ καὶ κατὰ Μωϋσέως, καὶ τῶν προ- φητῶν· ἵναι τοῦ διδόντος ῥῆμα τοῖς εὐαγγελιζομένοις δυνάμει πολλῇ, καὶ ἡμῖν τοῦτ᾽ ἐπιχορηγοῦντος, καὶ τὴν πολλὴν δύναμιν δωρουμένου, ἐγγένηται πίστις τοῖς ἐντευξομένοις ἐν λόγῳ καὶ δυνάμει τοῦ Θεοῦ. * εἰσελθόντος, Κέλσου. εἰ καὶ καλῶς ἀνεγράψαμεν. καλῶς, ἀνεγράψαμεν. νόημα, CONTRA CELSUM LIB. V. ORIGENIS CONTRA CELSUM LIBER QUINTUS. B nem librum aggredior, pie Ambrosi, non eo facio, quod multum loqui velim : id enim vetitum est 7, nec fieri sine peccato potest; sed ut, quoad vires ferre possunt, nihil eorum quæ dixit, et ea maxime quæ quibusdam videtur non absurde nobis Judæis- que objectasse, non examinatum prætereat. Atque utinam possem simul cum sermone penetrare in animos omnium qui in ejus scriptum incidunt, in- deque telum evellere quo vulneratur quicunque non est armatura Dei munitus ”, idoneumque` adhibere remedium vulneri, quo fit ut ejus lectores non sint • sani in fde ";, hoc equidem nihil fecerim liben- tus. Sed quoniam solius Dei est modo quodam invisibili adire secundum suum spiritum una cum Christi spiritu eos, ad quos venire judicat operæ pretium; nobis, qui cum sermone tum scriptis ho- mines ad fidem conamur adducere, id unum propo- situm est omnia efficere, ut vocemur operarii inconfusibiles, recte tractantes verbum veritatis 7. Unum autem ex iis omnibus videtur esse, si tuis jussis fideliter obtemperans, pro viribus enitar convellere quæ Celso similia veri visa sunt. Quare age, nunc refellamus quæ Celsus addit iis quæ jam ante repulimus. An etiam everterimus, lectoris esto judicium. Faxit Deus ut ne ad hanc disputa- tionem afferamus animum sermonemque nudum ac divinitate vacuum, sine qua fides eorum quibus prodesse cupimus, humana tantum sapientia nite- retur : sed ut spiritu Christi accepto ab eo qui solus illum dat Pater, et ad intelligendum Dei ver- bum adjuti, s omnem altitudinem contra cognitio- nem Dei se extollentem 75, destruamus, simulque Celsi fastum, quo in nos, in Jesum nostrum, in Moysem et prophetas insolescit, reprimamus. Faxit ille, inquam, qui dat verbum evangelizantibus virtute multa 76,, ut, eodem verbo nobis concesso multaque virtute data, fides verbo et potestate Dei firmata in lectoribus innascatur. Quod jam quintum contra Celsi conscriptio- Prov. x, 19. Ephes. vi, 11. Tit. 11, 2. vel ut monet Boherellus. c Tim. 11, 15. II Cor. x, 5. Psal. Lxvi, 12. D quidem videtur, codd. Anglicani habent in mar- gine. Libl. editi, Ve rum ab omnibus mss. abest sublato nullum hic locum habere potest, e II Cor. s, 5. (97) Εισελθόντα. Melius scriberetur, εἰσελθόντας, (98) Ανεπαισχύντους. Μss., ἀνεπαισχύντως. (99) Τῷ Κέλσῳ. Malim cum Boherello, τοῦ (1) Εἰ καὶ ἀνετρέψαμεν. Ita recte, ut mili (2) Καὶ τὸ οἴημα. Forte scribendum, καὶ τὸ
μὴ σφάγια καὶ θυσίας προσηνέγκατέ μοι ἐν τῇ ἐρήμῳ τεσσαράκοντα ἔτη, οἶκος Ἰσραήλ, καὶ ἀνελάβετε τὴν σκηνὴν Μολὸχ καὶ τὸ ἄστρον τοῦ θεοῦ Ῥομφᾶ, τοὺς τύπους, οὓς ἐποιήσατε προσκυνεῖν αὐτοῖς; Παρὰ δὲ τῷ Παύλῳ, ἀκριβῶς τὰ Ἰουδαίων παιδευθέντι καὶ ὕστερον ἐκ παραδόξου ἐπιφανείας Ἰησοῦ χριστιανίσαντι, τοιαῦτ’ ἐν τῇ πρὸς Κολασσαεῖς λέλεκται· Μηδεὶς ὑμᾶς καταβραβευέτω θέλων ἐν ταπεινοφροσύνῃ καὶ θρησκείᾳ τῶν ἀγγέλων, ἃ ἑώρακεν ἐμβατεύων, εἰκῇ φυσιούμενος ὑπὸ τοῦ νοὸς τῆς σαρκὸς αὐτοῦ, καὶ οὐ κρατῶν τὴν κεφαλήν, ἐξ οὗ πᾶν τὸ σῶμα διὰ τῶν ἁφῶν καὶ συνδέσμων ἐπιχορηγούμενον καὶ συμβιβαζόμενον αὔξει τὴν αὔξησιν τοῦ θεοῦ. Ταῦτα δὲ μήτ’ ἀναγνοὺς μήτε μαθὼν ὁ Κέλσος οὐκ οἶδ’ ὅπως πεποίηκεν ὡς οὐ παρανομοῦντας Ἰουδαίους προσκυνεῖν τῷ οὐρανῷ καὶ τοῖς ἐν αὐτῷ ἀγγέλοις. Ἔτι δ’ ὑποσυγκεχυμένος καὶ μὴ ἐπιμελῶς ἰδὼν τὰ κατὰ τὸν τόπον ᾠήθη ἀπὸ τῶν ἐν μαγγανείαις καὶ γοητείαις ἐπῳδῶν προτραπέντας Ἰουδαίους ἔκ τινων κατὰ τὰς ἐπῳδὰς φασμάτων ἐπιφαινομένων τοῖς ἐπᾴδουσι προσκυνεῖν τοὺς ἐν οὐρανῷ ἀγγέλους, οὐ συνιδὼν ὅτι καὶ τοῦτο παρὰ τὸν νόμον τοῖς γε ταῦτα ποιοῦσιν ἐγίνετο λέγοντα·
ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΚΑΤΑ ΚΕΛΣΟΥ ΤΟΜΟΣ ΠΕΜΠΤΟΣ. Οὐ τὴν ἀπηγορευμένην πολυλογίαν μεταδιώκοντες, κ 1. ἀφ᾿ ἧς οὐκ ἔστι φυγεῖν τὴν ἁμαρτίαν, ἤδη πέμπτου ἀρχόμεθα βιβλίου πρὸς τὸ Κέλσου σύγγραμμα, ἱερὲ Αμβρόσιε· ἀλλ᾽, ὅση δύναμις, πειρώμενοι μηδὲν τῶν ὑπ' αὐτοῦ λεχθέντων παρελθεῖν ἀβασάνιστον, καὶ μάλιστα ἐν οἷς δόξαι ἄν τισι συνετῶς ἡμῶν καὶ Ἰου- δαίων κατηγορηκέναι. Καὶ εἰ μὲν οἷόν τ᾽ ἦν μετὰ τοῦ λόγου εἰσελθόντα (97) εἰς τὴν παντὸς οὗτινοσοῦν συνείδησιν τῶν ἐντυγχανόντων τῷ ἐκείνου συγγράμ- ματι, ἕκαστον ἐξελκύσαι βέλος τιτρώσκον τὸν οὐ πάντη πεφραγμένον τῇ πανοπλία τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐπιθεῖναι λογικὸν φάρμακον, θεραπεῦον τὸ ἀπὸ Κέλ σου τραῦμα, ποιοῦν μὴ εὑγιαίνειν τῇ πίστει, τοὺς προσέχοντας αὐτοῦ τοῖς λόγοις· τοῦτ᾽ ἂν πεποιή κειμεν· ἐπεὶ δὲ τοῦτο μὲν Θεοῦ ἔργον ἐστὶν, ἀοράτως ἐπιδημεῖν κατὰ τὸ ἑαυτοῦ πνεῦμα μετὰ τοῦ πνεύμα τος Χριστοῦ, οἷς κρίνει δεῖν ἐπιδημεῖν· ἡμῖν δὲ διὰ λόγων καὶ συγγραμμάτων πειρωμένοις ἀνθρώπους πιστοποιεῖν, πρόκειται πάντα ποιεῖν ὑπὲρ τοῦ χρη- ματίσαι ο ἐργάτας ανεπαισχύντους (98), ὀρθοτομούν τας τὸν λόγον τῆς ἀληθείας· ἓν δὲ τῶν πάντων εἶναι ἡμῖν φαίνεται καὶ τὰ πιθανὰ τῷ Κέλσῳ (99) κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν λῦσαι πιστῶς ποιοῦσι τὸ προσ τεταγμένον ὑπὸ σοῦ· φέρ' ἐκθέμενοι τὰ ἑξῆς τοῖς Κέλσου λόγοις, πρὸς οὓς φθάσαντες ἀπηντήσαμεν (κρινεῖ δὲ ὁ ἐντυγχάνων, εἰ καὶ ἀνετρέψαμεν (1)· τὰ πρὸς αὐτὰ ἐπαγάγωμεν. Θεὸς δὲ δῴη μὴ ψιλῷ καὶ γυμνώ θειότητος τῷ ἡμετέρῳ τῷ καὶ λόγῳ πρὸς τὸ προκείμενον γενέσθαι! ἵν᾿ ἡ πίστις τῶν, οὓς εὐχή μεθα ὠφεληθῆναι, μή ᾗ ἐν σοφίᾳ ἀνθρώπων· νοῦν & Χριστοῦ λαβόντες ἀπὸ τοῦ μόνου διδόντος αὐτὸν Πατρὸς αὐτοῦ, καὶ πρὸς τὴν μετοχὴν τοῦ λόγου τοῦ Θεοῦ βοηθηθέντες, ι πᾶν ὕψωμα ἐπαιρόμενον κατὰ τῆς γνώσεως τοῦ Θεοῦ ἡ καθέλοιμεν, καὶ τὸ οἴημα (2) Κέλσου καθ᾿ ἡμῶν καὶ κατὰ τοῦ Ἰησοῦ ἡμῶν ἐπαι- ρομένου, ἔτι δὲ καὶ κατὰ Μωϋσέως, καὶ τῶν προ- φητῶν· ἵναι τοῦ διδόντος ῥῆμα τοῖς εὐαγγελιζομένοις δυνάμει πολλῇ, καὶ ἡμῖν τοῦτ᾽ ἐπιχορηγοῦντος, καὶ τὴν πολλὴν δύναμιν δωρουμένου, ἐγγένηται πίστις τοῖς ἐντευξομένοις ἐν λόγῳ καὶ δυνάμει τοῦ Θεοῦ. * εἰσελθόντος, Κέλσου. εἰ καὶ καλῶς ἀνεγράψαμεν. καλῶς, ἀνεγράψαμεν. νόημα, CONTRA CELSUM LIB. V. ORIGENIS CONTRA CELSUM LIBER QUINTUS. B nem librum aggredior, pie Ambrosi, non eo facio, quod multum loqui velim : id enim vetitum est 7, nec fieri sine peccato potest; sed ut, quoad vires ferre possunt, nihil eorum quæ dixit, et ea maxime quæ quibusdam videtur non absurde nobis Judæis- que objectasse, non examinatum prætereat. Atque utinam possem simul cum sermone penetrare in animos omnium qui in ejus scriptum incidunt, in- deque telum evellere quo vulneratur quicunque non est armatura Dei munitus ”, idoneumque` adhibere remedium vulneri, quo fit ut ejus lectores non sint • sani in fde ";, hoc equidem nihil fecerim liben- tus. Sed quoniam solius Dei est modo quodam invisibili adire secundum suum spiritum una cum Christi spiritu eos, ad quos venire judicat operæ pretium; nobis, qui cum sermone tum scriptis ho- mines ad fidem conamur adducere, id unum propo- situm est omnia efficere, ut vocemur operarii inconfusibiles, recte tractantes verbum veritatis 7. Unum autem ex iis omnibus videtur esse, si tuis jussis fideliter obtemperans, pro viribus enitar convellere quæ Celso similia veri visa sunt. Quare age, nunc refellamus quæ Celsus addit iis quæ jam ante repulimus. An etiam everterimus, lectoris esto judicium. Faxit Deus ut ne ad hanc disputa- tionem afferamus animum sermonemque nudum ac divinitate vacuum, sine qua fides eorum quibus prodesse cupimus, humana tantum sapientia nite- retur : sed ut spiritu Christi accepto ab eo qui solus illum dat Pater, et ad intelligendum Dei ver- bum adjuti, s omnem altitudinem contra cognitio- nem Dei se extollentem 75, destruamus, simulque Celsi fastum, quo in nos, in Jesum nostrum, in Moysem et prophetas insolescit, reprimamus. Faxit ille, inquam, qui dat verbum evangelizantibus virtute multa 76,, ut, eodem verbo nobis concesso multaque virtute data, fides verbo et potestate Dei firmata in lectoribus innascatur. Quod jam quintum contra Celsi conscriptio- Prov. x, 19. Ephes. vi, 11. Tit. 11, 2. vel ut monet Boherellus. c Tim. 11, 15. II Cor. x, 5. Psal. Lxvi, 12. D quidem videtur, codd. Anglicani habent in mar- gine. Libl. editi, Ve rum ab omnibus mss. abest sublato nullum hic locum habere potest, e II Cor. s, 5. (97) Εισελθόντα. Melius scriberetur, εἰσελθόντας, (98) Ανεπαισχύντους. Μss., ἀνεπαισχύντως. (99) Τῷ Κέλσῳ. Malim cum Boherello, τοῦ (1) Εἰ καὶ ἀνετρέψαμεν. Ita recte, ut mili (2) Καὶ τὸ οἴημα. Forte scribendum, καὶ τὸ
PG 11:1193Οὐκ ἐπακολουθήσετε ἐγγαστριμύθοις, καὶ τοῖς ἐπαοιδοῖς οὐ προσκολληθήσεσθε ἐκμιανθῆναι ἐν αὐτοῖς· ἐγὼ κύριος ὁ θεὸς ὑμῶν. Ἐχρῆν οὖν ἢ μηδ’ ὅλως ταῦτ’ εἰς Ἰουδαίους ἀναφέρειν τὸν τηροῦντα Ἰουδαίους ὡς φυλάσσοντας τὸν νόμον καὶ λέγοντα αὐτοὺς εἶναι τοὺς κατὰ τὸν νόμον βιοῦντας, ἢ ἀναφέροντα παραστῆσαι ὅτι τὰ τοιαῦτα οἱ παρανομοῦντες Ἰουδαῖοι ἐποίουν. Ἀλλὰ πάλιν ὥσπερ παρανομοῦσιν οἱ τοὺς ἐν σκότῳ που κρυφίους ἐκ γοητείας θρησκεύοντες, τυφλώττοντες καὶ δι’ ἀμυδρῶν φασμάτων ὀνειρώττοντες, προσκυνοῦντες τοὺς ἐγχρίμπτειν λεγομένους καὶ τοῖς τοιούτοις· οὕτως καὶ οἱ ἡλίῳ καὶ σελήνῃ καὶ ἄστροις θύοντες εὖ μάλα παρανομοῦσι. Καὶ οὐκ ἦν κατὰ τὸν αὐτὸν λέγειν Ἰουδαίους καὶ φυλαττομένους προσκυνεῖν ἥλιον καὶ σελήνην καὶ ἄστρα, καὶ τὸ τοιοῦτον μὴ φυλαττομένους ἐπὶ οὐρανοῦ καὶ ἀγγέλων.
ο Β Πρόκειται οὖν νῦν τὴν οὕτως ἔχουσαν αὐτοῦ ἀνα- τρέψαι λέξιν· « Θεὸς μὲν, ὦ Ἰουδαῖοι καὶ Χριστιανοί, καὶ Θεοῦ παῖς οὐδεὶς οὔτε κατῆλθεν, οὔτε κατέλθοι. Εἰ δέ τινας ἀγγέλους φατέ, τίνας τούτους λέγετε, θεοὺς, ἢ ἄλλο τι γένος; Αλλο τι (3), ὡς εἰκὸς, τοὺς δαίμονας. » Πρὸς ταῦτα δὲ παλιλλογοῦντι τῷ Κέλσι (ἀνωτέρω γὰρ ἤδη πολλάκις ταῦτ᾽ αὐτῷ λέ- λεκται) οὐκ ἀναγκαῖον ἐπὶ πλεῖον διαλεχθῆναι· ἀρο κέσαι γὰρ τὰ εἰς τοῦθ᾽ ἡμῖν λελεγμένα. Ολίγα δ' ἀπὸ πλειόνων, ἃ δοκοῦμεν εἶναι συνάδοντα μὲν τοῖς προειρημένοις, οὐ τὸν αὐτὸν δὲ πάντη ἐκείνοις ἔχοντα νοῦν, ἐκθησόμεθα· ἐν οἷς παραστήσομεν, ὅτι, καθολικῶς ἀποφηνάμενος Θεὸν οὐδένα πρὸς ἀνθρώ- πους κατεληλυθέναι, ἢ Θεοῦ Παῖδα, ἀναιρεῖ καὶ τὰ ὑπὸ τῶν πολλῶν περὶ Θεοῦ ἐπιφανείας δοξαζόμενα, καὶ ὑπ' αὐτοῦ ἐν τοῖς ἀνωτέρω προειρημένα. Εἰ γὰρ καθόλου λελεγμένον τὸ Θεὸς καὶ Θεοῦ παῖς οὐδεὶς κατῆλθεν, οὐδὲ κατέλθοι, ἀληθῶς τῷ Κέλσῳ εἴρηται· δηλονότι ἀνήρηται τὸ, εἶναι θεοὺς ἐπὶ γῆς, κατελ θόντας ἐξ οὐρανοῦ, ἵνα ἤτοι μαντεύσωνται τοῖς ἀνα θρώποις, ἢ διὰ χρησμῶν θεραπεύσωσι· καὶ οὔτε ὁ Πύθιος, οὔτ' Ασκληπιός, οὔτ᾽ ἄλλος τις τῶν γενο μισμένων τὰ τοιαῦτα ποιεῖν, Θεὸς ἂν εἴη καταβὰς ἐξ οὐρανοῦ· ἡ Θεὸς μὲν ἂν εἴη, ἀεὶ δὲ λαχὼν οἰκεῖν τὴν γῆν, καὶ ὡσπερεί φυγὰς τοῦ τόπου τῶν θεῶν· ή τις τῶν μὴ ἐξουσίαν ἐχόντων κοινωνεῖν τοῖς ἐκεῖ θείοις εἴη ἄν· ἢ οὐ θεοὶ εἶεν ὁ Ἀπόλλων καὶ ὁ Ασκληπιὸς, καὶ ὅσοι ἐπὶ γῆς τι ποιεῖν πεπιστευ μένοι εἰσὶν, ἀλλά τινες δαίμονες τῶν ἐν ἀνθρώποις σοφῶν, καὶ ἐπὶ τὴν ἁψίδα τοῦ οὐρανοῦ διὰ τὴν ἀρετὴν ἀναβαινόντων, πολλῷ χείρους, Ορα δὴ, ὅτι, βουλόμενος τὰ ἡμέτερα ἀνελεῖν ὁ μὴ ὁμολογήσας δι' ὅλου τοῦ συγγράμματος Επικούρειος εἶναι, πρὸς τὸν Ἐπίκουρον αὐτομολῶν ἐλέγχεται. Ωρα δή σοι τῷ ἐντυγχάνοντι τοῖς Κέλσου λόγοις, καὶ συγκατατιθεμένῳ τοῖς προκειμένοις, ἤτοι ἀναιρεῖν τὸ Θεὸν ἐπιδημεῖν, προνοούμενον ἀνθρώπων τῶν καθ' ἕνα, ἢ, τιθέντι τὸ τοιοῦτον, ψευδοποιεῖν τὸν Κέλσου λόγον. Εἰ μὲν οὖν πάντη Πρόνοιαν ἀναιρεῖς, ψευδο- ποιήσεις αὐτοῦ τοὺς λόγους, ἐν οἷς τίθησι θεοὺς καὶ Πρόνοιαν, ἵνα ταῦτα φήσῃς εἶναι ἀληθῆ· εἰ δὲ τίθης οὐδὲν ἧττον Πρόνοιαν, ὡς οὐ συγκατατιθέμενος Κέλσι λέγοντι < μήτε Θεὸν μήτε Θεοῦ Παῖδα κατεληλυθέ- ἀλλ᾽ ὅτι. ναι, ἢ κατέρχεσθαι πρὸς ἀνθρώπους· ἡ διὰ τί οὐχ ἐπιμελῶς ἐξετάσεις ἐκ τῶν περὶ Ἰησοῦ ἡμῖν λελε γμένων καὶ τῶν περὶ αὐτοῦ προφητευομένων, τίνα μᾶλλον χρὴ νομίζειν Θεὸν καὶ Θεοῦ Παῖδα κατελη- λυθέναι πρὸς ἀνθρώπους, τὸν τοσαῦτα οικονομήσαντα καὶ ποιήσαντα Ἰησοῦν, ἢ τοὺς προφάσει χρησμῶν καὶ μαντειῶν μὴ ἐπανορθοῦντας μὲν τὰ ἤθη τῶν θε ραπευομένων, καὶ προσέτι δ᾽ ἀποστάντας τῆς εἰλι κρινοῦς καὶ καθαρᾶς πρὸς τὸν τῶν ὅλων ποιητὴν σε ταῦτ' αὐτῷ λέλεκται, πρὸς ταῦτα δὲ παλιλλογοῦντι, εἰς τοῦθ' ἡμῖν, τοῦτ' αὐτῷ λέλεκται. ORIGENIS verba : « Neque Deus, Judæi et Christiani, ne- que Dei Filius aut descendit aut descendet. Quod si de angelis istud intelligendum esse dixeritis, quinam illi sint, dicite. Diine sunt, an quod aliud genus? Audio, sunt quid aliud, nempe dæmones. › Celso sæpius eadem iteranti (jam enim hæc in su- perioribus non semel dixerat) nihil necesse est pluribus respondere. Satis fuerint ea quæ hactenus attulimus. Pauca tamen ex pluribus, consona qui- dem jam dictis, sed quæ non omnino eumden, ha- bent sensum, referemus. Hinc enim palam fiet Celsum, cum generatim negat ad homines de- scendisse ullum Deum aut Dei Filium, evertere funditus opinionem apud multos pervulgatam et a se ipso supra propugnatam, Deum inter homines apparuisse. Et certe si verum est quod universim ait, nec ullum Deum, nec Dei Filium descendisse aut descensurum esse; frustra. sunt qui putant esse deos qui e cœlo delabuntur in terram, ut vel bo- mines de futuris rebus præmoneant, vel morbis per oracula medeantur. Igitur nec Pythius, Esculapius, nec alius quilibet ex iis, a quibus hæc fieri vulgaris fert opinio, Deus fuerit in terram delapsus; aut si Deus sit, Deus est a sede deorum exsul atque extorris quique terram perpetuo incom lendam accepit ; aut unus ex illis est, quibus deorum consortio frui non datur : aut omnino non dii sunt Apollo et Esculapius et quotquot in terra quidpiam facere creduntur; sunt potius quidam damones nullo iis hominibus inferiores, qui sapientia claruerunt, quosque virtus, ad cœlum evexit. nec tur, totum Epicureum esse, quamvis istud nusquam sui scripti fateatur. Quisquis igitur Celsi sermones legis et approbas, aut negandum tibi est Deum huc advenire, qui singulis hominibus prospiciat; aut hoc si admiseris, Celsus mendacii arguendus. Sin autem, ut hæc Celsi vera sint, Providentiam sustu- leris; falsum erit quod alio in loco affirmat, & deos csse et Providentiam. . Quod si Celso neganti • Deum aut Dei Filium descendisse ad homines aut descensurum esse non assenseris, Providentiam- C que confiteris; cur ex iis quæ de Jesu diximus et D quæ de illo prophetæ vaticinati sunt, non diligenter perpendis uter magis habendus sit Deus et Dei F¡- lius ad homines delapsus, Jesusne qui tanta consti- tuit et perfecit; an illi qui suis oraculis et divinatio- nibus tantum abest ut suorum cultorum mores emen- dent, ut contra illos deducant a sincero illo casto- que cultu qui rerum omnium Conditori deferri de- bet, et animos corum, qui inter ipsorum cúltores nomen profitentur suum, ab uno, solo, manifesto sicque legitur infra numero 4, ubi eadem phrasis occurrit. Male ergo hic libb. editi in textu habent, Paulo post codex Basileensis recte omnino cum proxime eodem numero precedat et quad sequitur vertendum sit e hactenus. Libb. cditi hoc loco habent, 2. Ac primum quidem refutanda sunt hæc ejus A 3. Ex iis vide Celsum, dum nostra diruere moli- (3) 'Αλλο τι. Sic libb. editi habent in margine,
Εἰ δὲ χρὴ ἀπολογήσασθαι ἡμᾶς, ἐπ’ ἴσης μὴ προσκυνοῦντας ἀγγέλους καὶ ἥλιον καὶ σελήνην καὶ ἄστρα, περὶ τοῦ μηδὲ τοὺς λεγομένους ὑφ’ Ἑλλήνων ἐμφανεῖς θεοὺς καὶ αἰσθητοὺς προσκυνεῖν, φήσομεν ὅτι καὶ ὁ Μωϋσέως νόμος ἐπίσταται τούτους ἀπονεμηθέντας μὲν ὑπὸ τοῦ θεοῦ πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ὑποκάτω τοῦ οὐρανοῦ οὐκέτι δὲ καὶ τοῖς εἰς ἐξαίρετον μερίδα ληφθεῖσι τῷ θεῷ παρὰ πάντα τὰ ἐπὶ γῆς ἔθνη. Γέγραπται γοῦν ἐν Δευτερονομίῳ· Καὶ μή ποτε ἀναβλέψας εἰς τὸν οὐρανὸν καὶ ἰδὼν τὸν ἥλιον καὶ τὴν σελήνην καὶ τοὺς ἀστέρας, πάντα τὸν κόσμον τοῦ οὐρανοῦ, πλανηθεὶς προσκυνήσῃς αὐτοῖς καὶ λατρεύσῃς αὐτοῖς, ἃ ἀπένειμε κύριος ὁ θεός σου πᾶσι τοῖς ἔθνεσι τοῖς ὑποκάτω παντὸς τοῦ οὐρανοῦ. Ἡμᾶς δ’ ἔλαβε κύριος ὁ θεὸς καὶ ἐξήγαγεν ἡμᾶς ἐκ τῆς καμίνου τῆς σιδηρᾶς, ἐξ Αἰγύπτου, εἶναι λαὸν αὐτῷ ἔγκληρον ὡς ἐν τῇ ἡμέρᾳ ταύτῃ. Γένος τοίνυν ἐκλεκτὸν καὶ βασίλειον ἱεράτευμα καὶ ἔθνος ἅγιον καὶ λαὸς εἰς περιποίησιν κληθέντες ὑπὸ θεοῦ εἶναι ὁ Ἑβραίων λαός, περὶ οὗ τῷ Ἀβραὰμ προείρητο ἀπὸ τῆς πρὸς αὐτὸν τοῦ κυρίου φωνῆς· Ἀνάβλεψον εἰς τὸν οὐρανὸν καὶ ἀρίθμησον τοὺς ἀστέρας, εἰ δυνήσῃ ἐξαριθμῆσαι αὐτούς.
ο Β Πρόκειται οὖν νῦν τὴν οὕτως ἔχουσαν αὐτοῦ ἀνα- τρέψαι λέξιν· « Θεὸς μὲν, ὦ Ἰουδαῖοι καὶ Χριστιανοί, καὶ Θεοῦ παῖς οὐδεὶς οὔτε κατῆλθεν, οὔτε κατέλθοι. Εἰ δέ τινας ἀγγέλους φατέ, τίνας τούτους λέγετε, θεοὺς, ἢ ἄλλο τι γένος; Αλλο τι (3), ὡς εἰκὸς, τοὺς δαίμονας. » Πρὸς ταῦτα δὲ παλιλλογοῦντι τῷ Κέλσι (ἀνωτέρω γὰρ ἤδη πολλάκις ταῦτ᾽ αὐτῷ λέ- λεκται) οὐκ ἀναγκαῖον ἐπὶ πλεῖον διαλεχθῆναι· ἀρο κέσαι γὰρ τὰ εἰς τοῦθ᾽ ἡμῖν λελεγμένα. Ολίγα δ' ἀπὸ πλειόνων, ἃ δοκοῦμεν εἶναι συνάδοντα μὲν τοῖς προειρημένοις, οὐ τὸν αὐτὸν δὲ πάντη ἐκείνοις ἔχοντα νοῦν, ἐκθησόμεθα· ἐν οἷς παραστήσομεν, ὅτι, καθολικῶς ἀποφηνάμενος Θεὸν οὐδένα πρὸς ἀνθρώ- πους κατεληλυθέναι, ἢ Θεοῦ Παῖδα, ἀναιρεῖ καὶ τὰ ὑπὸ τῶν πολλῶν περὶ Θεοῦ ἐπιφανείας δοξαζόμενα, καὶ ὑπ' αὐτοῦ ἐν τοῖς ἀνωτέρω προειρημένα. Εἰ γὰρ καθόλου λελεγμένον τὸ Θεὸς καὶ Θεοῦ παῖς οὐδεὶς κατῆλθεν, οὐδὲ κατέλθοι, ἀληθῶς τῷ Κέλσῳ εἴρηται· δηλονότι ἀνήρηται τὸ, εἶναι θεοὺς ἐπὶ γῆς, κατελ θόντας ἐξ οὐρανοῦ, ἵνα ἤτοι μαντεύσωνται τοῖς ἀνα θρώποις, ἢ διὰ χρησμῶν θεραπεύσωσι· καὶ οὔτε ὁ Πύθιος, οὔτ' Ασκληπιός, οὔτ᾽ ἄλλος τις τῶν γενο μισμένων τὰ τοιαῦτα ποιεῖν, Θεὸς ἂν εἴη καταβὰς ἐξ οὐρανοῦ· ἡ Θεὸς μὲν ἂν εἴη, ἀεὶ δὲ λαχὼν οἰκεῖν τὴν γῆν, καὶ ὡσπερεί φυγὰς τοῦ τόπου τῶν θεῶν· ή τις τῶν μὴ ἐξουσίαν ἐχόντων κοινωνεῖν τοῖς ἐκεῖ θείοις εἴη ἄν· ἢ οὐ θεοὶ εἶεν ὁ Ἀπόλλων καὶ ὁ Ασκληπιὸς, καὶ ὅσοι ἐπὶ γῆς τι ποιεῖν πεπιστευ μένοι εἰσὶν, ἀλλά τινες δαίμονες τῶν ἐν ἀνθρώποις σοφῶν, καὶ ἐπὶ τὴν ἁψίδα τοῦ οὐρανοῦ διὰ τὴν ἀρετὴν ἀναβαινόντων, πολλῷ χείρους, Ορα δὴ, ὅτι, βουλόμενος τὰ ἡμέτερα ἀνελεῖν ὁ μὴ ὁμολογήσας δι' ὅλου τοῦ συγγράμματος Επικούρειος εἶναι, πρὸς τὸν Ἐπίκουρον αὐτομολῶν ἐλέγχεται. Ωρα δή σοι τῷ ἐντυγχάνοντι τοῖς Κέλσου λόγοις, καὶ συγκατατιθεμένῳ τοῖς προκειμένοις, ἤτοι ἀναιρεῖν τὸ Θεὸν ἐπιδημεῖν, προνοούμενον ἀνθρώπων τῶν καθ' ἕνα, ἢ, τιθέντι τὸ τοιοῦτον, ψευδοποιεῖν τὸν Κέλσου λόγον. Εἰ μὲν οὖν πάντη Πρόνοιαν ἀναιρεῖς, ψευδο- ποιήσεις αὐτοῦ τοὺς λόγους, ἐν οἷς τίθησι θεοὺς καὶ Πρόνοιαν, ἵνα ταῦτα φήσῃς εἶναι ἀληθῆ· εἰ δὲ τίθης οὐδὲν ἧττον Πρόνοιαν, ὡς οὐ συγκατατιθέμενος Κέλσι λέγοντι < μήτε Θεὸν μήτε Θεοῦ Παῖδα κατεληλυθέ- ἀλλ᾽ ὅτι. ναι, ἢ κατέρχεσθαι πρὸς ἀνθρώπους· ἡ διὰ τί οὐχ ἐπιμελῶς ἐξετάσεις ἐκ τῶν περὶ Ἰησοῦ ἡμῖν λελε γμένων καὶ τῶν περὶ αὐτοῦ προφητευομένων, τίνα μᾶλλον χρὴ νομίζειν Θεὸν καὶ Θεοῦ Παῖδα κατελη- λυθέναι πρὸς ἀνθρώπους, τὸν τοσαῦτα οικονομήσαντα καὶ ποιήσαντα Ἰησοῦν, ἢ τοὺς προφάσει χρησμῶν καὶ μαντειῶν μὴ ἐπανορθοῦντας μὲν τὰ ἤθη τῶν θε ραπευομένων, καὶ προσέτι δ᾽ ἀποστάντας τῆς εἰλι κρινοῦς καὶ καθαρᾶς πρὸς τὸν τῶν ὅλων ποιητὴν σε ταῦτ' αὐτῷ λέλεκται, πρὸς ταῦτα δὲ παλιλλογοῦντι, εἰς τοῦθ' ἡμῖν, τοῦτ' αὐτῷ λέλεκται. ORIGENIS verba : « Neque Deus, Judæi et Christiani, ne- que Dei Filius aut descendit aut descendet. Quod si de angelis istud intelligendum esse dixeritis, quinam illi sint, dicite. Diine sunt, an quod aliud genus? Audio, sunt quid aliud, nempe dæmones. › Celso sæpius eadem iteranti (jam enim hæc in su- perioribus non semel dixerat) nihil necesse est pluribus respondere. Satis fuerint ea quæ hactenus attulimus. Pauca tamen ex pluribus, consona qui- dem jam dictis, sed quæ non omnino eumden, ha- bent sensum, referemus. Hinc enim palam fiet Celsum, cum generatim negat ad homines de- scendisse ullum Deum aut Dei Filium, evertere funditus opinionem apud multos pervulgatam et a se ipso supra propugnatam, Deum inter homines apparuisse. Et certe si verum est quod universim ait, nec ullum Deum, nec Dei Filium descendisse aut descensurum esse; frustra. sunt qui putant esse deos qui e cœlo delabuntur in terram, ut vel bo- mines de futuris rebus præmoneant, vel morbis per oracula medeantur. Igitur nec Pythius, Esculapius, nec alius quilibet ex iis, a quibus hæc fieri vulgaris fert opinio, Deus fuerit in terram delapsus; aut si Deus sit, Deus est a sede deorum exsul atque extorris quique terram perpetuo incom lendam accepit ; aut unus ex illis est, quibus deorum consortio frui non datur : aut omnino non dii sunt Apollo et Esculapius et quotquot in terra quidpiam facere creduntur; sunt potius quidam damones nullo iis hominibus inferiores, qui sapientia claruerunt, quosque virtus, ad cœlum evexit. nec tur, totum Epicureum esse, quamvis istud nusquam sui scripti fateatur. Quisquis igitur Celsi sermones legis et approbas, aut negandum tibi est Deum huc advenire, qui singulis hominibus prospiciat; aut hoc si admiseris, Celsus mendacii arguendus. Sin autem, ut hæc Celsi vera sint, Providentiam sustu- leris; falsum erit quod alio in loco affirmat, & deos csse et Providentiam. . Quod si Celso neganti • Deum aut Dei Filium descendisse ad homines aut descensurum esse non assenseris, Providentiam- C que confiteris; cur ex iis quæ de Jesu diximus et D quæ de illo prophetæ vaticinati sunt, non diligenter perpendis uter magis habendus sit Deus et Dei F¡- lius ad homines delapsus, Jesusne qui tanta consti- tuit et perfecit; an illi qui suis oraculis et divinatio- nibus tantum abest ut suorum cultorum mores emen- dent, ut contra illos deducant a sincero illo casto- que cultu qui rerum omnium Conditori deferri de- bet, et animos corum, qui inter ipsorum cúltores nomen profitentur suum, ab uno, solo, manifesto sicque legitur infra numero 4, ubi eadem phrasis occurrit. Male ergo hic libb. editi in textu habent, Paulo post codex Basileensis recte omnino cum proxime eodem numero precedat et quad sequitur vertendum sit e hactenus. Libb. cditi hoc loco habent, 2. Ac primum quidem refutanda sunt hæc ejus A 3. Ex iis vide Celsum, dum nostra diruere moli- (3) 'Αλλο τι. Sic libb. editi habent in margine,
PG 11:1195Καὶ εἶπεν αὐτῷ· Οὕτως ἔσται τὸ σπέρμα σου, οὐκ ἔμελλε τὴν ἐλπίδα ἔχων οὕτω γενέσθαι ὡς οἱ ἐν οὐρανῷ ἀστέρες προσκυνεῖν ἐκείνους, οἷς ἐκ τοῦ συνιέναι καὶ τηρεῖν τὸν νόμον τοῦ θεοῦ ἐξομοιοῦσθαι ἔμελλον. Καὶ γὰρ λέλεκται πρὸς αὐτούς· Κύριος ὁ θεὸς ὑμῶν ἐπλήθυνεν ὑμᾶς, καὶ ἰδού ἐστε σήμερον ὡσεὶ τὰ ἄστρα τοῦ οὐρανοῦ τῷ πλήθει. Καὶ ἐν τῷ Δανιὴλ δὲ προφητεύεται τοιαῦτα περὶ τῶν κατὰ τὴν ἀνάστασιν· Καὶ ἐν τῷ καιρῷ ἐκείνῳ σωθήσεται ὁ λαός σου πᾶς ὁ γεγραμμένος ἐν τῇ βίβλῳ· καὶ πολλοὶ τῶν καθευδόντων ἐν γῆς χώματι ἐξεγερθήσονται, οὗτοι εἰς ζωὴν αἰώνιον, καὶ οὗτοι εἰς ὀνειδισμὸν καὶ αἰσχύνην αἰώνιον· καὶ οἱ συνιέντες ἐκλάμψουσιν ὡς ἡ λαμπρότης τοῦ στερεώματος, καὶ ἀπὸ τῶν δικαίων τῶν πολλῶν ὡς οἱ ἀστέρες εἰς τοὺς αἰῶνας καὶ ἔτι. Ὅθεν καὶ ὁ Παῦλος λαβὼν ἐν τοῖς περὶ ἀναστάσεώς φησι· Καὶ σώματα ἐπουράνια καὶ σώματα ἐπίγεια· ἀλλ’ ἑτέρα μὲν ἡ τῶν ἐπουρανίων δόξα, ἑτέρα δὲ ἡ τῶν ἐπιγείων. Ἄλλη δόξα ἡλίου, καὶ ἄλλη δόξα σελήνης, καὶ ἄλλη δόξα ἀστέρων· ἀστὴρ γὰρ ἀστέρος διαφέρει ἐν δόξῃ.
βασμίου τιμῆς, καὶ σχίζοντας τὴν τῶν προσεχόν- Α των αὐτοῖς ψυχὴν προφάσει τιμῆς πλειόνων θεῶν, ἀπὸ τοῦ ἑνὸς καὶ μόνου ἐναργοῦς καὶ ἀληθινοῦ Θεοῦ ; Ἐπεὶ δὲ μετὰ ταῦτα, ὡς ἀποκριναμένων ἂν Ἰου- δαίων ἢ Χριστιανῶν περὶ τῶν πρὸς ἀνθρώπους κατα- βαινόντων, ὅτι εἶεν ἄγγελοι, φησίν· . Εἰ δέ τινας ἀγ- γέλους φατέ· ο καὶ προσεπερωτᾷ λέγων, ο τίνας τού τους λέγετε; Θεούς, ἢ ἄλλο τι γένος; » εἶτα πάλιν οἱονεὶ ἀποκριναμένους ἄγει (4), ὅτι ο ἄλλο τι, ὡς εἰ κὸς, τοὺς δαίμονας· ο φέρε, καὶ ταῦτα κατανοήσω μεν. Ομολογουμένως μὲν γὰρ ἀγγέλους φαμὲν « λει τουργικὰ ὄντας πνεύματα, καὶ εἰς διακονίας (5) ἀπο στελλόμενα διὰ τοὺς μέλλοντας κληρονομεῖν σωτη- ρίαν·, ἀναβαίνειν μὲν προσάγοντας (6) τὰς τῶν ἀν θρώπων ἐντεύξεις ἐν τοῖς καθαρωτάτοις τοῦ κόσμου χωρίοις ἐπουρανίοις, ἢ καὶ τοῖς τούτων καθαρωτέροις Β ὑπερουρανίοις· καταβαίνειν δ᾽ αὖ ἐκεῖθεν, φέροντας κονεῖν τοῖς εὐεργετουμένοις προστασσομένων. Τού- τους δὴ ἀγγέλους ἀπὸ τοῦ ἔργου αὐτῶν μεμαθηκότες καλεῖν, εὑρίσκομεν αὐτούς, διὰ τὸ θείους εἶναι, καὶ θεοὺς ἐν ταῖς ἱεραῖς ποτε᾽ ὀνομαζομένους Γραφαῖς· ἀλλ' οὐχ ὥστε προστάσσεσθαι ἡμῖν τοὺς διακονοῦν τας, καὶ φέροντας ἡμῖν τὰ τοῦ Θεοῦ σέβειν καὶ προσ κυνεῖν ἀντὶ τοῦ Θεοῦ. Πᾶσαν μὲν γὰρ δέησιν, καὶ προσευχὴν, καὶ ἔντευξιν, καὶ εὐχαριστίαν, αναπεμ- πτέον τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ διὰ τοῦ ἐπὶ πάντων ἀγγέλων ἀρχιερέως εμψύχου Λόγου καὶ Θεοῦ· δεησόμεθα δὲ *καὶ αὐτοῦ τοῦ Λόγου, καὶ ἐντευξόμεθα αὐτῷ, καὶ εὐχαριστήσομεν, καὶ προσευξόμεθα δὲ, ἐὰν δυνώμεθα κατακούειν τῆς περὶ προσευχῆς κυριολεξίας καὶ καταχρήσεως (8). Αγγέλους (9) γὰρ καλέσαι μὴ ἀναλαβόντας τὴν ὑπὲρ ἀνθρώπους περὶ αὐτῶν ἐπιστήμην, οὐκ εύλογον. Ἵνα δὲ καθ' ὑπόθεσιν ἡ περὶ αὐτῶν ἐπιστήμη, θαυ- μάσιος τις οὖσα καὶ ἀπόῤῥητος, καταληφθῇ, αὕτη ἡ ἐπιστήμη, παραστήσασα τὴν φύσιν αὐτῶν, καὶ ἐφ᾽ οἷς εἰσιν ἕκαστοι τεταγμένοι, οὐκ ἐάσει ἄλλῳ θαῤῥεῖν εὔχεσθαι ἢ τῷ πρὸς πάντα διαρκεῖ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ διὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, ὅς ἐστι Λόγος, καὶ σοφία, καὶ ἀλήθεια, καὶ ὅσα ἄλλα λέγουσι περὶ αὐτοῦ αἱ τῶν προφητῶν τοῦ Θεοῦ καὶ τῶν ἀποστόλων τοῦ Ἰησοῦ Γραφαί. ᾿Αρκεῖ δὲ πρὸς τὸ ἵλεως ἡμῖν τοὺς ἁγίους ἀγγέλους εἶναι τοῦ Θεοῦ, καὶ πάντα πράττειν αὐτοὺς ὑπὲρ ἡμῶν, ἡ πρὸς τὸν Θεὸν διάθεσις ἡμῶν, ὅση δύναμις ἀνθρωπίνη φύσει, μιμουμένη τὴν ἐκεί των προαίρεσιν, μιμουμένων αὐτῶν τὸν Θεὸν (10), καὶ ἡ πρὸς τὸν Υἱὸν αὐτοῦ Λόγου (11), κατὰ τὸ ἐφι- κτὸν ἡμῖν, διάληψις, οὐκ ἐναντιουμένη τῇ τρανοτέρα ἀποκριναμένοις ἄγει, ἀποκριναμένοις λέγει. διακονίαν. φέροντας ἑκάστῳ κατ' ἀξίαν τι τῶν αὐτοῖς προσε τασσομένων ἀπὸ Θεοῦ διακονεῖν τοῖς εὐεργετουμέ νοις, οι τῶν προστασσομένων ευχῆς κυριολεξίας καὶ καταχρήσεως. ὅση δύναμις ἀνθρωπίνη φύσις μια μουμένῃ τὴν ἐκείνων αὐτῶν προαίρεσιν μιμουμένων τὸν Θεόν. ἡ περὶ τοῦ Υἱοῦ αὐτοῦ Λό $185 CONTRA CELSUM LIB. V. veroque Deo avellant hoc nomine, sic pietatem ad plures deos pertinere? qui ad hoinines descenderunt, mentem aperuissent respondissentque esse angelos : Si angelos dicitis, rogat, ‹ quinam sint explicate. Diine, ap quod aliud genus?, Tum quasi responsun ab eis tulisset : • Vos audio, inquit, sunt quid aliud, nempe damo- nes. » Hic tantisper immoremur. Falemur angelos esse • administratorios spiritus in ministerium mis- sos propter eos qui hæreditatem capiunt satu- tis "; » illos modo ad purissima eaque coelestia loca, aut etiam supra cœlos ad puriores sedes ascendero ad offerendas hominum preces; modo illinc delabi, ut unicuique aferant quod illi Deus pro meritis conferri jussit. Etsi vero angeli, quos a suo oflì- cio sic appellatos didicimus, dii etiam aliquando in sacris Scripturis nominantur, propterea quod divini sunt; nusquam tamen ibi præceptum repe rias, ut, qui Deo debetur cultus, eodem pro- sequamur eos, quorum nobis ministrandi Deique dona afferendi negotium est. Nam omnes postulatio- nes, precationes, orationes, gratiarum actiones ad Deum oportet dirigere per summuin sacerdotem om · nibus angelis superiorem, Verbum vivum et Deum. Quin et hoc ipsum Verbum orabimus, illi feremus preces, illi gratias agemus, illi vota faciemus; si modo propriam precationis possimus ab impropria secernere notionem. G Hebr. 1, 14. editi in textu, et in margine, tii lib. n, quæst. 5. clio : sit in neutro. Vide Huetii lib. Origenianorum, quæst. 5, num 36. D hominem est, comparata non fuerit, a nobis invo- cari, recta ratio non patitur. Age porro comparata fuerit admirabilis illa et arcana angelorum cogni- tio. Tum quidem eorum natura et officia, quibus funguntur, nota erunt; sed hoc ipsum absterrebit, ne preces alii ferantur, quam sufficienti ad omnia Deo per Salvatorem nostrum Dei Filium, qui Ver- bum est, et sapientia, et veritas, et quidquid de illo prophetarum Dei apostolorumque Jesu scripta pro- diderunt. Atque ut angeli nobis propitii sint nostri- que gratia omnia faciant, satis est, si, quantum per humanæ naturæ vires licet, erga Deum ita simus affecti, ac illi; eorum propositum imitantes quem- admodum et ipsi Deum imitantur; et præterea nobis ea sit Filii ejus Verbi notio, quæ non solum clariori illi, quam angeli sancti de illo habent, non repu- Vide libr. Origenianorum, quæst. 2, num. 29. question. 5, numn. 36. in textu habent : scribendum videtur : you, clc. . 4. Deinde, quasi Judzi et Christiani suam de iis, (7) ἑκάστῳ κατ᾽ ἀξίαν τῶν ἀπὸ Θεοῦ τι αὐτοῖς δια- (4) Αποκριναμένους ἄγει. Sic mss. Libri vero (5) Sic Hoeschelius et mss. ; Spencerus, vero, εἰς (6) Προσάγοντας, etc. Vide Origenianorum Hue- (7) Φέροντας, etc. Verborum hæc est constru- 5. Verum angelos, quorum cognitio quæ supra (8) Ἐὰν δυνώμεθα κατακούειν τῆς περὶ προσ (9) Αγγέλους, etc. Vide Hib. I Origenianorum, (10) Sic mss. et, recte omnino; libb. autem editi (11) Ἡ πρὸς τὸν Υἱὸν αὐτοῦ λόγον, etc. Guieto
Οὕτω καὶ ἡ ἀνάστασις τῶν νεκρῶν. Οὐ τοίνυν ἦν εὔλογον τοὺς διδαχθέντας μεγαλοφυῶς ὑπεραναβαίνειν πάντα τὰ δημιουργήματα καὶ ἐλπίζειν τὰ ἄριστα περὶ αὐτῶν παρὰ τῷ θεῷ ἐπὶ τῷ καλλίστῳ βίῳ καὶ ἀκούσαντας τὸ Ὑμεῖς ἐστε τὸ φῶς τοῦ κόσμου καὶ τὸ Λαμψάτω τὸ φῶς ὑμῶν ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, ὅπως ἴδωσι τὰ καλὰ ὑμῶν ἔργα καὶ δοξάσωσι τὸν πατέρα ὑμῶν τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς, ἀσκοῦντας ἔχειν τὴν λαμπρὰν καὶ ἀμάραντον σοφίαν, ἢ καὶ ἀνειληφότας αὐτὴν οὖσαν ἀπαύγασμα φωτὸς ἀϊδίου, καταπλαγῆναι τὸ αἰσθητὸν ἡλίου καὶ σελήνης καὶ ἄστρων φῶς ἐπὶ τοσοῦτον, ὥστε διὰ τὸ αἰσθητὸν φῶς ἐκείνων νομίσαι ἑαυτοὺς κάτω που εἶναι, ἔχοντας τηλικοῦτον νοητὸν γνώσεως φῶς καὶ φῶς ἀληθινὸν καὶ φῶς τοῦ κόσμου καὶ φῶς τῶν ἀνθρώπων, κἀκείνοις προσκυνῆσαι· οὓς εἰ ἄρα προσκυνεῖσθαι ἐχρῆν, οὐ διὰ τὸ θαυμαζόμενον ὑπὸ τῶν πολλῶν αἰσθητὸν φῶς ἐχρῆν προσκυνεῖσθαι ἀλλὰ διὰ τὸ νοητὸν καὶ ἀληθινόν, εἴπερ καὶ οἱ ἐν οὐρανῷ ἀστέρες ζῷά εἰσι λογικὰ καὶ σπουδαῖα καὶ ἐφωτίσθησαν τῷ φωτὶ τῆς γνώσεως ὑπὸ τῆς σοφίας, ἥτις ἐστὶν ἀπαύγασμα φωτὸς ἀϊδίου. Καὶ γὰρ τὸ μὲν αἰσθητὸν φῶς αὐτῶν ἔργον ἐστὶ τοῦ τῶν ὅλων δημιουργοῦ·
βασμίου τιμῆς, καὶ σχίζοντας τὴν τῶν προσεχόν- Α των αὐτοῖς ψυχὴν προφάσει τιμῆς πλειόνων θεῶν, ἀπὸ τοῦ ἑνὸς καὶ μόνου ἐναργοῦς καὶ ἀληθινοῦ Θεοῦ ; Ἐπεὶ δὲ μετὰ ταῦτα, ὡς ἀποκριναμένων ἂν Ἰου- δαίων ἢ Χριστιανῶν περὶ τῶν πρὸς ἀνθρώπους κατα- βαινόντων, ὅτι εἶεν ἄγγελοι, φησίν· . Εἰ δέ τινας ἀγ- γέλους φατέ· ο καὶ προσεπερωτᾷ λέγων, ο τίνας τού τους λέγετε; Θεούς, ἢ ἄλλο τι γένος; » εἶτα πάλιν οἱονεὶ ἀποκριναμένους ἄγει (4), ὅτι ο ἄλλο τι, ὡς εἰ κὸς, τοὺς δαίμονας· ο φέρε, καὶ ταῦτα κατανοήσω μεν. Ομολογουμένως μὲν γὰρ ἀγγέλους φαμὲν « λει τουργικὰ ὄντας πνεύματα, καὶ εἰς διακονίας (5) ἀπο στελλόμενα διὰ τοὺς μέλλοντας κληρονομεῖν σωτη- ρίαν·, ἀναβαίνειν μὲν προσάγοντας (6) τὰς τῶν ἀν θρώπων ἐντεύξεις ἐν τοῖς καθαρωτάτοις τοῦ κόσμου χωρίοις ἐπουρανίοις, ἢ καὶ τοῖς τούτων καθαρωτέροις Β ὑπερουρανίοις· καταβαίνειν δ᾽ αὖ ἐκεῖθεν, φέροντας κονεῖν τοῖς εὐεργετουμένοις προστασσομένων. Τού- τους δὴ ἀγγέλους ἀπὸ τοῦ ἔργου αὐτῶν μεμαθηκότες καλεῖν, εὑρίσκομεν αὐτούς, διὰ τὸ θείους εἶναι, καὶ θεοὺς ἐν ταῖς ἱεραῖς ποτε᾽ ὀνομαζομένους Γραφαῖς· ἀλλ' οὐχ ὥστε προστάσσεσθαι ἡμῖν τοὺς διακονοῦν τας, καὶ φέροντας ἡμῖν τὰ τοῦ Θεοῦ σέβειν καὶ προσ κυνεῖν ἀντὶ τοῦ Θεοῦ. Πᾶσαν μὲν γὰρ δέησιν, καὶ προσευχὴν, καὶ ἔντευξιν, καὶ εὐχαριστίαν, αναπεμ- πτέον τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ διὰ τοῦ ἐπὶ πάντων ἀγγέλων ἀρχιερέως εμψύχου Λόγου καὶ Θεοῦ· δεησόμεθα δὲ *καὶ αὐτοῦ τοῦ Λόγου, καὶ ἐντευξόμεθα αὐτῷ, καὶ εὐχαριστήσομεν, καὶ προσευξόμεθα δὲ, ἐὰν δυνώμεθα κατακούειν τῆς περὶ προσευχῆς κυριολεξίας καὶ καταχρήσεως (8). Αγγέλους (9) γὰρ καλέσαι μὴ ἀναλαβόντας τὴν ὑπὲρ ἀνθρώπους περὶ αὐτῶν ἐπιστήμην, οὐκ εύλογον. Ἵνα δὲ καθ' ὑπόθεσιν ἡ περὶ αὐτῶν ἐπιστήμη, θαυ- μάσιος τις οὖσα καὶ ἀπόῤῥητος, καταληφθῇ, αὕτη ἡ ἐπιστήμη, παραστήσασα τὴν φύσιν αὐτῶν, καὶ ἐφ᾽ οἷς εἰσιν ἕκαστοι τεταγμένοι, οὐκ ἐάσει ἄλλῳ θαῤῥεῖν εὔχεσθαι ἢ τῷ πρὸς πάντα διαρκεῖ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ διὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, ὅς ἐστι Λόγος, καὶ σοφία, καὶ ἀλήθεια, καὶ ὅσα ἄλλα λέγουσι περὶ αὐτοῦ αἱ τῶν προφητῶν τοῦ Θεοῦ καὶ τῶν ἀποστόλων τοῦ Ἰησοῦ Γραφαί. ᾿Αρκεῖ δὲ πρὸς τὸ ἵλεως ἡμῖν τοὺς ἁγίους ἀγγέλους εἶναι τοῦ Θεοῦ, καὶ πάντα πράττειν αὐτοὺς ὑπὲρ ἡμῶν, ἡ πρὸς τὸν Θεὸν διάθεσις ἡμῶν, ὅση δύναμις ἀνθρωπίνη φύσει, μιμουμένη τὴν ἐκεί των προαίρεσιν, μιμουμένων αὐτῶν τὸν Θεὸν (10), καὶ ἡ πρὸς τὸν Υἱὸν αὐτοῦ Λόγου (11), κατὰ τὸ ἐφι- κτὸν ἡμῖν, διάληψις, οὐκ ἐναντιουμένη τῇ τρανοτέρα ἀποκριναμένοις ἄγει, ἀποκριναμένοις λέγει. διακονίαν. φέροντας ἑκάστῳ κατ' ἀξίαν τι τῶν αὐτοῖς προσε τασσομένων ἀπὸ Θεοῦ διακονεῖν τοῖς εὐεργετουμέ νοις, οι τῶν προστασσομένων ευχῆς κυριολεξίας καὶ καταχρήσεως. ὅση δύναμις ἀνθρωπίνη φύσις μια μουμένῃ τὴν ἐκείνων αὐτῶν προαίρεσιν μιμουμένων τὸν Θεόν. ἡ περὶ τοῦ Υἱοῦ αὐτοῦ Λό $185 CONTRA CELSUM LIB. V. veroque Deo avellant hoc nomine, sic pietatem ad plures deos pertinere? qui ad hoinines descenderunt, mentem aperuissent respondissentque esse angelos : Si angelos dicitis, rogat, ‹ quinam sint explicate. Diine, ap quod aliud genus?, Tum quasi responsun ab eis tulisset : • Vos audio, inquit, sunt quid aliud, nempe damo- nes. » Hic tantisper immoremur. Falemur angelos esse • administratorios spiritus in ministerium mis- sos propter eos qui hæreditatem capiunt satu- tis "; » illos modo ad purissima eaque coelestia loca, aut etiam supra cœlos ad puriores sedes ascendero ad offerendas hominum preces; modo illinc delabi, ut unicuique aferant quod illi Deus pro meritis conferri jussit. Etsi vero angeli, quos a suo oflì- cio sic appellatos didicimus, dii etiam aliquando in sacris Scripturis nominantur, propterea quod divini sunt; nusquam tamen ibi præceptum repe rias, ut, qui Deo debetur cultus, eodem pro- sequamur eos, quorum nobis ministrandi Deique dona afferendi negotium est. Nam omnes postulatio- nes, precationes, orationes, gratiarum actiones ad Deum oportet dirigere per summuin sacerdotem om · nibus angelis superiorem, Verbum vivum et Deum. Quin et hoc ipsum Verbum orabimus, illi feremus preces, illi gratias agemus, illi vota faciemus; si modo propriam precationis possimus ab impropria secernere notionem. G Hebr. 1, 14. editi in textu, et in margine, tii lib. n, quæst. 5. clio : sit in neutro. Vide Huetii lib. Origenianorum, quæst. 5, num 36. D hominem est, comparata non fuerit, a nobis invo- cari, recta ratio non patitur. Age porro comparata fuerit admirabilis illa et arcana angelorum cogni- tio. Tum quidem eorum natura et officia, quibus funguntur, nota erunt; sed hoc ipsum absterrebit, ne preces alii ferantur, quam sufficienti ad omnia Deo per Salvatorem nostrum Dei Filium, qui Ver- bum est, et sapientia, et veritas, et quidquid de illo prophetarum Dei apostolorumque Jesu scripta pro- diderunt. Atque ut angeli nobis propitii sint nostri- que gratia omnia faciant, satis est, si, quantum per humanæ naturæ vires licet, erga Deum ita simus affecti, ac illi; eorum propositum imitantes quem- admodum et ipsi Deum imitantur; et præterea nobis ea sit Filii ejus Verbi notio, quæ non solum clariori illi, quam angeli sancti de illo habent, non repu- Vide libr. Origenianorum, quæst. 2, num. 29. question. 5, numn. 36. in textu habent : scribendum videtur : you, clc. . 4. Deinde, quasi Judzi et Christiani suam de iis, (7) ἑκάστῳ κατ᾽ ἀξίαν τῶν ἀπὸ Θεοῦ τι αὐτοῖς δια- (4) Αποκριναμένους ἄγει. Sic mss. Libri vero (5) Sic Hoeschelius et mss. ; Spencerus, vero, εἰς (6) Προσάγοντας, etc. Vide Origenianorum Hue- (7) Φέροντας, etc. Verborum hæc est constru- 5. Verum angelos, quorum cognitio quæ supra (8) Ἐὰν δυνώμεθα κατακούειν τῆς περὶ προσ (9) Αγγέλους, etc. Vide Hib. I Origenianorum, (10) Sic mss. et, recte omnino; libb. autem editi (11) Ἡ πρὸς τὸν Υἱὸν αὐτοῦ λόγον, etc. Guieto
τὸ δὲ νοητὸν τάχα καὶ αὐτῶν καὶ ἐκ τοῦ ἐν αὐτοῖς αὐτεξουσίου ἐληλυθός. Οὐ χρὴ δὲ οὐδ’ αὐτὸ προσκυνεῖσθαι ὑπὸ τοῦ βλέποντος καὶ συνιέντος τὸ ἀληθινὸν φῶς, οὗ μετοχῇ καὶ ταῦτ’ εἰ ἄρα πεφώτισται, οὐδ’ ὑπὸ τοῦ βλέποντος τὸν πατέρα τοῦ ἀληθινοῦ φωτὸς θεόν, περὶ οὗ καλῶς λέλεκται τό· Ὁ θεὸς φῶς ἐστι, καὶ σκοτία ἐν αὐτῷ οὐκ ἔστιν οὐδεμία. Καὶ ὥσπερ οἱ διὰ τὸ φῶς αἰσθητὸν καὶ οὐράνιον εἶναι προσκυνοῦντες ἥλιον καὶ σελήνην καὶ ἄστρα οὐκ ἂν προσκυνήσαιεν σπινθῆρα πυρὸς ἢ λύχνον ἐπὶ γῆς, ὁρῶντες τὴν ἀσύγκριτον ὑπεροχὴν τῶν νομιζομένων ἀξίων προσκυνεῖσθαι παρὰ τὸ τῶν σπινθήρων καὶ τῶν λύχνων φῶς· οὕτως οἱ νοήσαντες, πῶς Ὁ θεὸς φῶς ἐστι, καταλαβόντες δέ, πῶς ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ φῶς ἀληθινόν ἐστιν, ὃ φωτίζει πάντα ἄνθρωπον, ἐρχόμενον εἰς τὸν κόσμον, συνιέντες δὲ καί, πῶς οὗτός φησι τό· Ἐγώ εἰμι τὸ φῶς τοῦ κόσμου, οὐκ ἂν εὐλόγως προσκυνήσαιεν τὸν οἱονεὶ βραχὺν σπινθῆρα ὡς πρὸς φῶς τὸν θεὸν ἀληθινοῦ φωτὸς ἐν ἡλίῳ καὶ σελήνῃ καὶ ἄστροις.
βασμίου τιμῆς, καὶ σχίζοντας τὴν τῶν προσεχόν- Α των αὐτοῖς ψυχὴν προφάσει τιμῆς πλειόνων θεῶν, ἀπὸ τοῦ ἑνὸς καὶ μόνου ἐναργοῦς καὶ ἀληθινοῦ Θεοῦ ; Ἐπεὶ δὲ μετὰ ταῦτα, ὡς ἀποκριναμένων ἂν Ἰου- δαίων ἢ Χριστιανῶν περὶ τῶν πρὸς ἀνθρώπους κατα- βαινόντων, ὅτι εἶεν ἄγγελοι, φησίν· . Εἰ δέ τινας ἀγ- γέλους φατέ· ο καὶ προσεπερωτᾷ λέγων, ο τίνας τού τους λέγετε; Θεούς, ἢ ἄλλο τι γένος; » εἶτα πάλιν οἱονεὶ ἀποκριναμένους ἄγει (4), ὅτι ο ἄλλο τι, ὡς εἰ κὸς, τοὺς δαίμονας· ο φέρε, καὶ ταῦτα κατανοήσω μεν. Ομολογουμένως μὲν γὰρ ἀγγέλους φαμὲν « λει τουργικὰ ὄντας πνεύματα, καὶ εἰς διακονίας (5) ἀπο στελλόμενα διὰ τοὺς μέλλοντας κληρονομεῖν σωτη- ρίαν·, ἀναβαίνειν μὲν προσάγοντας (6) τὰς τῶν ἀν θρώπων ἐντεύξεις ἐν τοῖς καθαρωτάτοις τοῦ κόσμου χωρίοις ἐπουρανίοις, ἢ καὶ τοῖς τούτων καθαρωτέροις Β ὑπερουρανίοις· καταβαίνειν δ᾽ αὖ ἐκεῖθεν, φέροντας κονεῖν τοῖς εὐεργετουμένοις προστασσομένων. Τού- τους δὴ ἀγγέλους ἀπὸ τοῦ ἔργου αὐτῶν μεμαθηκότες καλεῖν, εὑρίσκομεν αὐτούς, διὰ τὸ θείους εἶναι, καὶ θεοὺς ἐν ταῖς ἱεραῖς ποτε᾽ ὀνομαζομένους Γραφαῖς· ἀλλ' οὐχ ὥστε προστάσσεσθαι ἡμῖν τοὺς διακονοῦν τας, καὶ φέροντας ἡμῖν τὰ τοῦ Θεοῦ σέβειν καὶ προσ κυνεῖν ἀντὶ τοῦ Θεοῦ. Πᾶσαν μὲν γὰρ δέησιν, καὶ προσευχὴν, καὶ ἔντευξιν, καὶ εὐχαριστίαν, αναπεμ- πτέον τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ διὰ τοῦ ἐπὶ πάντων ἀγγέλων ἀρχιερέως εμψύχου Λόγου καὶ Θεοῦ· δεησόμεθα δὲ *καὶ αὐτοῦ τοῦ Λόγου, καὶ ἐντευξόμεθα αὐτῷ, καὶ εὐχαριστήσομεν, καὶ προσευξόμεθα δὲ, ἐὰν δυνώμεθα κατακούειν τῆς περὶ προσευχῆς κυριολεξίας καὶ καταχρήσεως (8). Αγγέλους (9) γὰρ καλέσαι μὴ ἀναλαβόντας τὴν ὑπὲρ ἀνθρώπους περὶ αὐτῶν ἐπιστήμην, οὐκ εύλογον. Ἵνα δὲ καθ' ὑπόθεσιν ἡ περὶ αὐτῶν ἐπιστήμη, θαυ- μάσιος τις οὖσα καὶ ἀπόῤῥητος, καταληφθῇ, αὕτη ἡ ἐπιστήμη, παραστήσασα τὴν φύσιν αὐτῶν, καὶ ἐφ᾽ οἷς εἰσιν ἕκαστοι τεταγμένοι, οὐκ ἐάσει ἄλλῳ θαῤῥεῖν εὔχεσθαι ἢ τῷ πρὸς πάντα διαρκεῖ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ διὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, ὅς ἐστι Λόγος, καὶ σοφία, καὶ ἀλήθεια, καὶ ὅσα ἄλλα λέγουσι περὶ αὐτοῦ αἱ τῶν προφητῶν τοῦ Θεοῦ καὶ τῶν ἀποστόλων τοῦ Ἰησοῦ Γραφαί. ᾿Αρκεῖ δὲ πρὸς τὸ ἵλεως ἡμῖν τοὺς ἁγίους ἀγγέλους εἶναι τοῦ Θεοῦ, καὶ πάντα πράττειν αὐτοὺς ὑπὲρ ἡμῶν, ἡ πρὸς τὸν Θεὸν διάθεσις ἡμῶν, ὅση δύναμις ἀνθρωπίνη φύσει, μιμουμένη τὴν ἐκεί των προαίρεσιν, μιμουμένων αὐτῶν τὸν Θεὸν (10), καὶ ἡ πρὸς τὸν Υἱὸν αὐτοῦ Λόγου (11), κατὰ τὸ ἐφι- κτὸν ἡμῖν, διάληψις, οὐκ ἐναντιουμένη τῇ τρανοτέρα ἀποκριναμένοις ἄγει, ἀποκριναμένοις λέγει. διακονίαν. φέροντας ἑκάστῳ κατ' ἀξίαν τι τῶν αὐτοῖς προσε τασσομένων ἀπὸ Θεοῦ διακονεῖν τοῖς εὐεργετουμέ νοις, οι τῶν προστασσομένων ευχῆς κυριολεξίας καὶ καταχρήσεως. ὅση δύναμις ἀνθρωπίνη φύσις μια μουμένῃ τὴν ἐκείνων αὐτῶν προαίρεσιν μιμουμένων τὸν Θεόν. ἡ περὶ τοῦ Υἱοῦ αὐτοῦ Λό $185 CONTRA CELSUM LIB. V. veroque Deo avellant hoc nomine, sic pietatem ad plures deos pertinere? qui ad hoinines descenderunt, mentem aperuissent respondissentque esse angelos : Si angelos dicitis, rogat, ‹ quinam sint explicate. Diine, ap quod aliud genus?, Tum quasi responsun ab eis tulisset : • Vos audio, inquit, sunt quid aliud, nempe damo- nes. » Hic tantisper immoremur. Falemur angelos esse • administratorios spiritus in ministerium mis- sos propter eos qui hæreditatem capiunt satu- tis "; » illos modo ad purissima eaque coelestia loca, aut etiam supra cœlos ad puriores sedes ascendero ad offerendas hominum preces; modo illinc delabi, ut unicuique aferant quod illi Deus pro meritis conferri jussit. Etsi vero angeli, quos a suo oflì- cio sic appellatos didicimus, dii etiam aliquando in sacris Scripturis nominantur, propterea quod divini sunt; nusquam tamen ibi præceptum repe rias, ut, qui Deo debetur cultus, eodem pro- sequamur eos, quorum nobis ministrandi Deique dona afferendi negotium est. Nam omnes postulatio- nes, precationes, orationes, gratiarum actiones ad Deum oportet dirigere per summuin sacerdotem om · nibus angelis superiorem, Verbum vivum et Deum. Quin et hoc ipsum Verbum orabimus, illi feremus preces, illi gratias agemus, illi vota faciemus; si modo propriam precationis possimus ab impropria secernere notionem. G Hebr. 1, 14. editi in textu, et in margine, tii lib. n, quæst. 5. clio : sit in neutro. Vide Huetii lib. Origenianorum, quæst. 5, num 36. D hominem est, comparata non fuerit, a nobis invo- cari, recta ratio non patitur. Age porro comparata fuerit admirabilis illa et arcana angelorum cogni- tio. Tum quidem eorum natura et officia, quibus funguntur, nota erunt; sed hoc ipsum absterrebit, ne preces alii ferantur, quam sufficienti ad omnia Deo per Salvatorem nostrum Dei Filium, qui Ver- bum est, et sapientia, et veritas, et quidquid de illo prophetarum Dei apostolorumque Jesu scripta pro- diderunt. Atque ut angeli nobis propitii sint nostri- que gratia omnia faciant, satis est, si, quantum per humanæ naturæ vires licet, erga Deum ita simus affecti, ac illi; eorum propositum imitantes quem- admodum et ipsi Deum imitantur; et præterea nobis ea sit Filii ejus Verbi notio, quæ non solum clariori illi, quam angeli sancti de illo habent, non repu- Vide libr. Origenianorum, quæst. 2, num. 29. question. 5, numn. 36. in textu habent : scribendum videtur : you, clc. . 4. Deinde, quasi Judzi et Christiani suam de iis, (7) ἑκάστῳ κατ᾽ ἀξίαν τῶν ἀπὸ Θεοῦ τι αὐτοῖς δια- (4) Αποκριναμένους ἄγει. Sic mss. Libri vero (5) Sic Hoeschelius et mss. ; Spencerus, vero, εἰς (6) Προσάγοντας, etc. Vide Origenianorum Hue- (7) Φέροντας, etc. Verborum hæc est constru- 5. Verum angelos, quorum cognitio quæ supra (8) Ἐὰν δυνώμεθα κατακούειν τῆς περὶ προσ (9) Αγγέλους, etc. Vide Hib. I Origenianorum, (10) Sic mss. et, recte omnino; libb. autem editi (11) Ἡ πρὸς τὸν Υἱὸν αὐτοῦ λόγον, etc. Guieto
PG 11:1197Καὶ οὐκ ἀτιμάζοντές γε τὰ τηλικαῦτα τοῦ θεοῦ δημιουργήματα οὐδ’ Ἀναξαγορείως μύδρον διάπυρον λέγοντες εἶναι τὸν ἥλιον καὶ σελήνην καὶ ἀστέρας τοιαῦτά φαμεν περὶ ἡλίου καὶ σελήνης καὶ ἀστέρων, ἀλλ’ αἰσθανόμενοί τε τῆς ἀφάτῳ ὑπεροχῇ ὑπερεχούσης θειότητος τοῦ θεοῦ ἔτι δὲ καὶ τοῦ μονογενοῦς αὐτοῦ ὑπερέχοντος τὰ λοιπά. Πειθόμενοι δὲ καὶ αὐτὸν ἥλιον καὶ σελήνην καὶ ἀστέρας εὔχεσθαι τῷ ἐπὶ πᾶσι θεῷ διὰ τοῦ μονογενοῦς αὐτοῦ, κρίνομεν μὴ δεῖν εὔχεσθαι τοῖς εὐχομένοις· ἐπεὶ καὶ αὐτοὶ ἀναπέμπειν ἡμᾶς βούλονται μᾶλλον ἐπὶ τὸν θεόν, ᾧ εὔχονται, ἢ κατάγειν πρὸς ἑαυτοὺς ἢ μερίζειν ἡμῶν τὴν εὐκτικὴν δύναμιν ἀπὸ τοῦ θεοῦ καὶ πρὸς ἑαυτούς. Χρήσομαι δὲ καὶ τούτῳ περὶ αὐτῶν κατὰ τὸν τόπον παραδείγματι· ὁ σωτὴρ ἡμῶν καὶ κύριος ἀκούσας ποτέ· Διδάσκαλε ἀγαθέ, ἀναπέμπων τὸν λέγοντα τοῦτο ἐπὶ τὸν ἑαυτοῦ πατέρα φησί· Τί με λέγεις ἀγαθόν; Οὐδεὶς ἀγαθὸς εἰ μὴ εἷς ὁ θεὸς ὁ πατήρ. Εἴπερ δὲ τοῦτ’ εὐλόγως ὡς εἰκὼν τῆς ἀγαθότητος τοῦ θεοῦ τυγχάνων εἴρηκεν ὁ υἱὸς τῆς ἀγάπης τοῦ πατρός, πῶς οὐχὶ εὐλογώτερον ἂν τοῖς προσκυνοῦσιν εἶπεν ἥλιος· τί με προσκυνεῖς;
Α περὶ αὐτοῦ διαλήψει τῶν ἁγίων ἀγγέλων, ἀλλ' ἐπ' ἐκείνην ὁσημέραι τῇ τρανότητι καὶ διαρθρώσει σπεύ δουσα. Ως μὴ ἀναγνοὺς δὲ τὰς ἱερὰς ἡμῶν Γραφὰς ὁ Κέλσος ἑαυτῷ ἀποκρίνεται ὡς ἀφ᾿ ἡμῶν, ὅτι ι ἄλλο τι γένος παρὰ Θεοῦ (12) φαμεν τοὺς καταβαίνοντας ἐπ' εὐεργεσίᾳ τῶν ἀνθρώπων ἀγγέλους, » καί φησιν, ι ὡς τὸ εἰκὸς, λεχθῆναι ἂν αὐτοὺς ὑφ᾽ ἡμῶν δαίμο νας· › οὐχ ὁρῶν, ὅτι τὸ τῶν δαιμόνων ὄνομα οὐδὲ μέσον ἐστὶν, ὡς τὸ τῶν ἀνθρώπων, ἐν οἷς τινες μὲν ἀστεῖοι, τινὲς δὲ φαῦλοί εἰσιν· οὔτ᾽ ἀστεῖον, ὁποῖον ἐστι τὸ τῶν θεῶν, τασσόμενον οὐκ ἐπὶ φαύλων δαιμο νίων, ἢ ἐπὶ ἀγαλμάτων, ἢ ἐπὶ ζώων, ἀλλ᾽ ὑπὸ τῶν τὰ Θεοῦ ἐγνωκότων ἐπὶ τῶν ἀληθῶς θειοτέρων καὶ μα καρίων· ἀεὶ δ' ἐπὶ τῶν φαύλων ἔξω τοῦ παχυτέρου σώ ματος δυνάμεων τάσσεται τὸ τῶν δαιμόνων ὄνομα, Β πλανώντων καὶ περισπώντων τοὺς ἀνθρώπους, καὶ κα θελκόντων ἀπὸ τοῦ Θεοῦ καὶ τῶν ὑπερουρανίων ἐπὶ τὰ τῇδε πράγματα. παρὰ θεούς παρὰ Θεόν. ὡς Μετὰ ταῦτα δὲ τοιαύτην ἐκτίθεται περὶ Ἰουδαίων λέξιν· « Πρῶτον οὖν τῶν Ἰουδαίων θαυμάζειν ἄξιον, εἰ τὸν μὲν οὐρανὸν καὶ τοὺς ἐν τῷδε ἀγγέλους σέβουσι, τὰ σεμνότατα δὲ αὐτοῦ μέρη καὶ δυνατώτατα, ἥλιον, καὶ σελήνην, καὶ τοὺς ἄλλους ἀστέρας, ἁπλανεῖς τε καὶ πλανήτας, ταῦτα παραπέμπουσιν. Ὡς ἐνδεχόμεν νον (15), τὸ μὲν ὅλον εἶναι Θεὸν, τὰ δὲ μέρη αὐτοῦ μὴ θεῖα· ἢ τοὺς μὲν ἐν σκότῳ που ἐκ γοητείας οὐκ ὀρθῆς τυφλώττουσιν, ἢ δι᾽ ἀμυδρῶν φασμάτων ὀνειρώτ τουσιν ἐγχρίμπτειν λεγομένους, εὖ μάλα θρησκεύειν τοὺς δ' ἐναργῶς οὕτω καὶ λαμπρῶς ἅπασι προφη τεύοντας, δι' ὧν θετούς τε καὶ θάλπη, καὶ νέφη, καὶ βροντὰς (ἃς προσκυνοῦσι,) καὶ ἀστραπὰς, καὶ καρ ποὺς, καὶ γονὰς ἀπάσας ταμιεύεσθαι (14), δι' ὧν αὐτοῖς ἀνακαλύπτεσθαι τὸν Θεὸν, τοὺς φανερωτάτους τῶν ἄνω κήρυκας, τοὺς ὡς ἀληθῶς οὐρανίους ἀγγέ λους, τούτους ἡγεῖσθαι τὸ μηδέν. · Ἐν τούτοις δὲ δοκεῖ μοι συγκεχύσθαι ὁ Κέλσος, καὶ ἀπὸ παρακουσμά των, ἃ μὴ ᾔδει, γεγραφέναι· σαφὲς γὰρ τοῖς τὰ Ἰου δαίων ἐξετάζουσι, καὶ τὰ Χριστιανῶν ἐκείνοις συν άπτουσιν, ὅτι τῷ μὲν νόμῳ ἀκολουθοῦντες Ἰουδαῖοι λέγοντι ἐκ προσώπου Θεοῦ· « Οὐκ ἔσονταί σοι θεο! έτεροι πλὴν ἐμοῦ. Οὐ ποιήσεις σεαυτῷ εἴδωλον, οὐδὲ παντὸς ὁμοίωμα, ὅσα ἐν τῷ οὐρανῷ ἄνω, καὶ ὅσα ἐν τῇ γῇ κάτω, καὶ ὅσα ἐν τοῖς ὕδασιν ὑποκάτω τῆς γῆς, οὐ προσκυνήσεις αὐτοῖς, οὐδὲ μὴ λατρεύσεις αὐτοῖς· κ οὐδὲν ἄλλο σέβουσιν, ἢ τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεόν, ὃς ἐποίησε τὸν οὐρανὸν καὶ τὰ λοιπὰ πάντα. Δῆλον δ' ὅτι οἱ κατὰ τὸν νόμον βιοῦντες, σέβοντες τὸν ποιήσαντα τὸν οὐρανὸν, οὐ συσσέβουσι τῷ Θεῷ τὸν οὐρανόν. Αλλά καὶ τοὺς ἐν τῷ οὐρανῷ ἀγγέλους οὐδεὶς τῶν δουλευόν- των τῷ Μωϋσέως νόμῳ προσκυνεῖ· ὁμοίως δὲ τῷ μὴ προσκυνεῖν ἥλιον, καὶ σελήνην, καὶ τοὺς ἀστέρας, τὸν κόσμον τοῦ οὐρανοῦ, ἀπέχονται τοῦ προσκυνεῖν οὐρανὸν καὶ τοὺς ἐν αὐτῷ ἀγγέλους, πειθόμενοι τῷ λέγοντι νόμῳ· ι Καὶ μὴ ἀναβλέψας εἰς τὸν οὐρανὸν, ἐνδεχομένου. δῆλον, ORIGENIS gnet, sed quae etiam clarior in dies explanatiorque facta ad illam accedere contendat. Unde quod Cel- sus respondet sibi quasi verbis nostris, angelos, qui ad præstanda hominibus beneficia descendunt, esse aliquod genus diversum a diis, eosque proba- biliter esse dæmones; › id hominis est qui sacras nostras Scripturas non legit. Nec videt dæmonum nomen haudquaquam esse aut indifferens, ut est ho- minum inter quos boni sunt et mali; aut bonum, quale est deorum quod nec malis dæmonibus, nec simulacris, nec animalibus datura rerum divinarum peritis, sed naturis vere divinis et beatis; hoc autem dæmonum nomen tribui semper maleficis illis potes- tatibus crassiori corpore solutis quæ homines in erro- rem inducunt aguntque transversos et aDeo rebusque cœlestibus avocatas ad hæc ima deprimunt. de Judæis mihi mirum accidit, quod, quamvis cœ- lum et qui in illo sunt angelos venerentur, solemn tamen, lunam aliasque stellas cumn fixas tum erran- tes, quæ certe sunt augustissimæ et potentissima coeli partes, minime colenda esse judicent. Quasi bæc simul cohærere possent, totum esse Deum et partes totius non esse divinas: quasi fas esset summo honore prosequi eos, qui in tenebris alicubi vi improbæ artis magicæ occæcatis, aut per obscura spectra somniantibus apparere dicuntur; illos vero nihili pendere illustrissimos rerum supra nos posi- larum præcones, illos vere caelestes angelos, qui tam perspicua omnibus, tam splendida vaticinia edunt, qui pluvias, æstus, nebulas, tonitrua ab C ipsis adorata, fulgura, fructus, proventus omnes administrant, quibus denique Dei cognitionem de- bent. Hic mibi Celsus videtur in perturbatione versatus scripsisse quæ nesciebat, aut quæ male intellexerat. Liquet enim res Judzorum examinanti et cum Christianorum rebus conferenti, nibil aliud a Judæis adorari præter Deum cœli rerumque omnium conditorem. Quippe qui legem sequuntur a Deo sancitam his verbis: Non erunt tibi alii dii præter me non facies tibi sculptile, neque omnem similitudinem, quæ est in cœlo desuper, et quæ in terra deorsum; nec eorum quæ sunt in aquis sub terra. Non adorabis ea, neque coles 78. Inde patet, qui ex præscripto legis vivunt et Creatorem cœli adorant, ab iis eodem in honore cœlum non ha- beri. Neque etiam angelos, qui in coelo sunt, ad- orat, quisquis Mosaicam legem observat. Quemad- modum enim solem et lunam et stellas, mundi or- namenta, non adorant; sic cœlo et angelis qui in illo sunt, hunc honorem habere refugiunt : obse- quentes huic legi: Ne elevatis oculis ad cœlum, Exod. xx, 3, 4, 5. vel positus, quanquam Guieto scribendum videtur, D aut quid simile. 6. Postea sic de Judais loquitur : « Hoc primum (12) Παρὰ Θεοῦ. Lege cum Bolerello οι Guieto, (13) Ὡς ἐνδεχόμενον. Accusativus casus, absolute (14) Ταμιεύεσθαι. Addendum, vel subaudiendum
Κύριον γὰρ τὸν θεόν σου προσκυνήσεις καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις· ᾧ κἀγὼ καὶ πάντες οἱ σὺν ἐμοὶ προσκυνοῦμεν καὶ λατρεύομεν. Κἂν μὴ τηλικοῦτος δέ τις ᾖ, οὐδὲν ἧττον καὶ ὁ τοιοῦτος εὐχέσθω τῷ λόγῳ τοῦ θεοῦ, δυναμένῳ αὐτὸν ἰάσασθαι, καὶ πολλῷ πλέον τῷ πατρὶ αὐτοῦ, ὃς καὶ τοῖς πρότερον δικαίοις Ἐξαπέστειλε τὸν λόγον αὐτοῦ καὶ ἰάσατο αὐτοὺς καὶ ἐρρύσατο αὐτοὺς ἐκ τῶν διαφθορῶν αὐτῶν. Θεὸς οὖν κατὰ τὴν χρηστότητα αὐτοῦ οὐ τοπικῶς ἀλλὰ προνοητικῶς συγκαταβαίνει τοῖς ἀνθρώποις, καὶ ὁ τοῦ θεοῦ παῖς οὐ τότε μόνον ἀλλὰ καὶ ἀεὶ μετὰ τῶν ἰδίων μαθητῶν ἐστι, πληρῶν τὸ Ἰδοὺ ἐγὼ μεθ’ ὑμῶν εἰμι πάσας τὰς ἡμέρας ἕως τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος. Καὶ εἴπερ κλῆμα καρπὸν οὐ δύναται φέρειν, ἐὰν μὴ ἐμμείνῃ τῇ ἀμπέλῳ, δῆλον ὅτι καὶ οἱ τοῦ λόγου μαθηταί, τὰ νοητὰ τῆς ἀληθινῆς ἀμπέλου τοῦ λόγου κλήματα, οὐ δύνανται φέρειν τοὺς καρποὺς τῆς ἀρετῆς, ἐὰν μὴ μένωσιν ἐν τῇ ἀληθινῇ ἀμπέλῳ, τῷ Χριστῷ τοῦ θεοῦ καὶ μεθ’ ἡμῶν τῶν τοπικῶς κάτω ἐπὶ γῆς τυγχάνοντι, ὃς μετὰ τῶν πανταχοῦ προσπεφυκότων αὐτῷ ὤν, ἤδη δὲ καὶ μετὰ τῶν οὐκ εἰδότων αὐτὸν πανταχοῦ ἐστι.
Α περὶ αὐτοῦ διαλήψει τῶν ἁγίων ἀγγέλων, ἀλλ' ἐπ' ἐκείνην ὁσημέραι τῇ τρανότητι καὶ διαρθρώσει σπεύ δουσα. Ως μὴ ἀναγνοὺς δὲ τὰς ἱερὰς ἡμῶν Γραφὰς ὁ Κέλσος ἑαυτῷ ἀποκρίνεται ὡς ἀφ᾿ ἡμῶν, ὅτι ι ἄλλο τι γένος παρὰ Θεοῦ (12) φαμεν τοὺς καταβαίνοντας ἐπ' εὐεργεσίᾳ τῶν ἀνθρώπων ἀγγέλους, » καί φησιν, ι ὡς τὸ εἰκὸς, λεχθῆναι ἂν αὐτοὺς ὑφ᾽ ἡμῶν δαίμο νας· › οὐχ ὁρῶν, ὅτι τὸ τῶν δαιμόνων ὄνομα οὐδὲ μέσον ἐστὶν, ὡς τὸ τῶν ἀνθρώπων, ἐν οἷς τινες μὲν ἀστεῖοι, τινὲς δὲ φαῦλοί εἰσιν· οὔτ᾽ ἀστεῖον, ὁποῖον ἐστι τὸ τῶν θεῶν, τασσόμενον οὐκ ἐπὶ φαύλων δαιμο νίων, ἢ ἐπὶ ἀγαλμάτων, ἢ ἐπὶ ζώων, ἀλλ᾽ ὑπὸ τῶν τὰ Θεοῦ ἐγνωκότων ἐπὶ τῶν ἀληθῶς θειοτέρων καὶ μα καρίων· ἀεὶ δ' ἐπὶ τῶν φαύλων ἔξω τοῦ παχυτέρου σώ ματος δυνάμεων τάσσεται τὸ τῶν δαιμόνων ὄνομα, Β πλανώντων καὶ περισπώντων τοὺς ἀνθρώπους, καὶ κα θελκόντων ἀπὸ τοῦ Θεοῦ καὶ τῶν ὑπερουρανίων ἐπὶ τὰ τῇδε πράγματα. παρὰ θεούς παρὰ Θεόν. ὡς Μετὰ ταῦτα δὲ τοιαύτην ἐκτίθεται περὶ Ἰουδαίων λέξιν· « Πρῶτον οὖν τῶν Ἰουδαίων θαυμάζειν ἄξιον, εἰ τὸν μὲν οὐρανὸν καὶ τοὺς ἐν τῷδε ἀγγέλους σέβουσι, τὰ σεμνότατα δὲ αὐτοῦ μέρη καὶ δυνατώτατα, ἥλιον, καὶ σελήνην, καὶ τοὺς ἄλλους ἀστέρας, ἁπλανεῖς τε καὶ πλανήτας, ταῦτα παραπέμπουσιν. Ὡς ἐνδεχόμεν νον (15), τὸ μὲν ὅλον εἶναι Θεὸν, τὰ δὲ μέρη αὐτοῦ μὴ θεῖα· ἢ τοὺς μὲν ἐν σκότῳ που ἐκ γοητείας οὐκ ὀρθῆς τυφλώττουσιν, ἢ δι᾽ ἀμυδρῶν φασμάτων ὀνειρώτ τουσιν ἐγχρίμπτειν λεγομένους, εὖ μάλα θρησκεύειν τοὺς δ' ἐναργῶς οὕτω καὶ λαμπρῶς ἅπασι προφη τεύοντας, δι' ὧν θετούς τε καὶ θάλπη, καὶ νέφη, καὶ βροντὰς (ἃς προσκυνοῦσι,) καὶ ἀστραπὰς, καὶ καρ ποὺς, καὶ γονὰς ἀπάσας ταμιεύεσθαι (14), δι' ὧν αὐτοῖς ἀνακαλύπτεσθαι τὸν Θεὸν, τοὺς φανερωτάτους τῶν ἄνω κήρυκας, τοὺς ὡς ἀληθῶς οὐρανίους ἀγγέ λους, τούτους ἡγεῖσθαι τὸ μηδέν. · Ἐν τούτοις δὲ δοκεῖ μοι συγκεχύσθαι ὁ Κέλσος, καὶ ἀπὸ παρακουσμά των, ἃ μὴ ᾔδει, γεγραφέναι· σαφὲς γὰρ τοῖς τὰ Ἰου δαίων ἐξετάζουσι, καὶ τὰ Χριστιανῶν ἐκείνοις συν άπτουσιν, ὅτι τῷ μὲν νόμῳ ἀκολουθοῦντες Ἰουδαῖοι λέγοντι ἐκ προσώπου Θεοῦ· « Οὐκ ἔσονταί σοι θεο! έτεροι πλὴν ἐμοῦ. Οὐ ποιήσεις σεαυτῷ εἴδωλον, οὐδὲ παντὸς ὁμοίωμα, ὅσα ἐν τῷ οὐρανῷ ἄνω, καὶ ὅσα ἐν τῇ γῇ κάτω, καὶ ὅσα ἐν τοῖς ὕδασιν ὑποκάτω τῆς γῆς, οὐ προσκυνήσεις αὐτοῖς, οὐδὲ μὴ λατρεύσεις αὐτοῖς· κ οὐδὲν ἄλλο σέβουσιν, ἢ τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεόν, ὃς ἐποίησε τὸν οὐρανὸν καὶ τὰ λοιπὰ πάντα. Δῆλον δ' ὅτι οἱ κατὰ τὸν νόμον βιοῦντες, σέβοντες τὸν ποιήσαντα τὸν οὐρανὸν, οὐ συσσέβουσι τῷ Θεῷ τὸν οὐρανόν. Αλλά καὶ τοὺς ἐν τῷ οὐρανῷ ἀγγέλους οὐδεὶς τῶν δουλευόν- των τῷ Μωϋσέως νόμῳ προσκυνεῖ· ὁμοίως δὲ τῷ μὴ προσκυνεῖν ἥλιον, καὶ σελήνην, καὶ τοὺς ἀστέρας, τὸν κόσμον τοῦ οὐρανοῦ, ἀπέχονται τοῦ προσκυνεῖν οὐρανὸν καὶ τοὺς ἐν αὐτῷ ἀγγέλους, πειθόμενοι τῷ λέγοντι νόμῳ· ι Καὶ μὴ ἀναβλέψας εἰς τὸν οὐρανὸν, ἐνδεχομένου. δῆλον, ORIGENIS gnet, sed quae etiam clarior in dies explanatiorque facta ad illam accedere contendat. Unde quod Cel- sus respondet sibi quasi verbis nostris, angelos, qui ad præstanda hominibus beneficia descendunt, esse aliquod genus diversum a diis, eosque proba- biliter esse dæmones; › id hominis est qui sacras nostras Scripturas non legit. Nec videt dæmonum nomen haudquaquam esse aut indifferens, ut est ho- minum inter quos boni sunt et mali; aut bonum, quale est deorum quod nec malis dæmonibus, nec simulacris, nec animalibus datura rerum divinarum peritis, sed naturis vere divinis et beatis; hoc autem dæmonum nomen tribui semper maleficis illis potes- tatibus crassiori corpore solutis quæ homines in erro- rem inducunt aguntque transversos et aDeo rebusque cœlestibus avocatas ad hæc ima deprimunt. de Judæis mihi mirum accidit, quod, quamvis cœ- lum et qui in illo sunt angelos venerentur, solemn tamen, lunam aliasque stellas cumn fixas tum erran- tes, quæ certe sunt augustissimæ et potentissima coeli partes, minime colenda esse judicent. Quasi bæc simul cohærere possent, totum esse Deum et partes totius non esse divinas: quasi fas esset summo honore prosequi eos, qui in tenebris alicubi vi improbæ artis magicæ occæcatis, aut per obscura spectra somniantibus apparere dicuntur; illos vero nihili pendere illustrissimos rerum supra nos posi- larum præcones, illos vere caelestes angelos, qui tam perspicua omnibus, tam splendida vaticinia edunt, qui pluvias, æstus, nebulas, tonitrua ab C ipsis adorata, fulgura, fructus, proventus omnes administrant, quibus denique Dei cognitionem de- bent. Hic mibi Celsus videtur in perturbatione versatus scripsisse quæ nesciebat, aut quæ male intellexerat. Liquet enim res Judzorum examinanti et cum Christianorum rebus conferenti, nibil aliud a Judæis adorari præter Deum cœli rerumque omnium conditorem. Quippe qui legem sequuntur a Deo sancitam his verbis: Non erunt tibi alii dii præter me non facies tibi sculptile, neque omnem similitudinem, quæ est in cœlo desuper, et quæ in terra deorsum; nec eorum quæ sunt in aquis sub terra. Non adorabis ea, neque coles 78. Inde patet, qui ex præscripto legis vivunt et Creatorem cœli adorant, ab iis eodem in honore cœlum non ha- beri. Neque etiam angelos, qui in coelo sunt, ad- orat, quisquis Mosaicam legem observat. Quemad- modum enim solem et lunam et stellas, mundi or- namenta, non adorant; sic cœlo et angelis qui in illo sunt, hunc honorem habere refugiunt : obse- quentes huic legi: Ne elevatis oculis ad cœlum, Exod. xx, 3, 4, 5. vel positus, quanquam Guieto scribendum videtur, D aut quid simile. 6. Postea sic de Judais loquitur : « Hoc primum (12) Παρὰ Θεοῦ. Lege cum Bolerello οι Guieto, (13) Ὡς ἐνδεχόμενον. Accusativus casus, absolute (14) Ταμιεύεσθαι. Addendum, vel subaudiendum
PG 11:1199Καὶ τοῦτό γε ὁ τὸ εὐαγγέλιον γράψας Ἰωάννης ἐκ προσώπου τοῦ βαπτιστοῦ Ἰωάννου δηλοῖ, λέγοντος· Μέσος ὑμῶν στήκει, ὃν ὑμεῖς οὐκ οἴδατε, ὀπίσω μου ἐρχόμενος. Ἄτοπον δ’ ἐστίν, τοῦ πληρώσαντος τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν καὶ εἰπόντος· Οὐχὶ τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν ἐγὼ πληρῶ; λέγει κύριος ὄντος μεθ’ ἡμῶν καὶ πλησίον ἡμῶν τυγχάνοντοςπιστεύω γὰρ αὐτῷ λέγοντι· Θεὸς ἐγγίζων ἐγώ εἰμι, καὶ οὐ θεὸς πόρρωθεν, λέγει κύριος, ζητεῖν εὔχεσθαι τῷ μὴ φθάνοντι ἐπὶ τὰ σύμπαντα ἡλίῳ ἢ σελήνῃ ἤ τινι τῶν ἀστέρων. Ἔστω δέ, ἵνα αὐταῖς ταῖς λέξεσι Κέλσου χρήσωμαι, προφητεύοντας εἶναι ὑετοὺς καὶ θάλπη καὶ νέφη καὶ βροντὰς ἥλιον καὶ σελήνην καὶ ἀστέρας· ἆρ’ οὖν, εἰ προφητεύουσιν οὗτοι τὰ τηλικαῦτα, οὐχὶ μᾶλλον τῷ θεῷ, ᾧ ὑπουργοῦντες προφητεύουσι, προσκυνητέον κἀκεῖνον σεπτέον ἤπερ τοῖς προφήταις αὐτοῦ; Προφητευέτωσαν οὖν καὶ ἀστραπὰς καὶ καρποὺς καὶ γονὰς ἁπάσας, καὶ πάντα ταμιευέσθωσαν τὰ τοιαῦτα· ἀλλ’ οὐ διὰ τοῦτο προσκυνήσομεν τοὺς προσκυνοῦντας ὡς οὐδὲ Μωϋσέα καὶ τοὺς μετ’ αὐτὸν ἐκ θεοῦ προφητεύσαντας τὰ κρείττονα ὑετῶν τε καὶ θάλπους καὶ νεφῶν καὶ βροντῶν καὶ ἀστραπῶν καὶ καρπῶν καὶ πασῶν γονῶν αἰσθητῶν.
Ἀλλὰ κἂν ἔχωσιν ἥλιος καὶ σελήνη καὶ ἀστέρες προφητεύειν προφητείας κρείττονας ὑετῶν, οὐδ’ οὕτως αὐτοὺς ἀλλὰ τὸν πατέρα τῶν ἐν αὐτοῖς προφητειῶν καὶ τὸν διάκονον αὐτῶν λόγον τοῦ θεοῦ προσκυνήσομεν. Ἀλλ’ ἔστω καὶ κήρυκας αὐτοῦ εἶναι καὶ ἀληθῶς οὐρανίους ἀγγέλους, πῶς οὖν οὐχὶ καὶ οὕτως τὸν κηρυσσόμενον ὑπ’ αὐτῶν θεὸν καὶ τὸν ἀγγελλόμενον μᾶλλον προσκυνητέον ἢ τοὺς κήρυκας καὶ τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ; Ἑαυτῷ δὲ λαμβάνει Κέλσος ὅτι ἥλιον καὶ σελήνην καὶ ἀστέρας ἡγούμεθα εἶναι τὸ μηδέν. Περὶ ὧν ὁμολογοῦμεν ὅτι καὶ αὐτοὶ τὴν ἀποκάλυψιν τῶν υἱῶν τοῦ θεοῦ ἀπεκδέχονται, τῇ τῶν ὑλικῶν σωμάτων ματαιότητι ἐπὶ τοῦ παρόντος ὑποτεταγμένοι, διὰ τὸν ἐπ’ ἐλπίδι ὑποτάξαντα. Εἰ δ’ ἀνεγνώκει ὁ Κέλσος καὶ ἄλλα μὲν μυρία, ὅσα περὶ ἡλίου καὶ σελήνης καὶ ἄστρων φαμέν, καὶ τὸ Αἰνεῖτε αὐτὸν πάντα τὰ ἄστρα καὶ τὸ φῶς καὶ τὸ Αἰνεῖτε αὐτὸν οἱ οὐρανοὶ τῶν οὐρανῶν, οὐκ ἂν περὶ ἡμῶν ἀπεφήνατο ὅτι λέγομεν τὰ τηλικαῦτα, αἰνοῦντα μεγάλως τὸν θεόν, εἶναι τὸ μηδέν. Οὐκ οἶδε δ’ ὁ Κέλσος οὐδὲ τὸ Ἡ γὰρ ἀποκαραδοκία τῆς κτίσεως τὴν ἀποκάλυψιν τῶν υἱῶν τοῦ θεοῦ ἀπεκδέχεται.
PG 11:1201Τῇ γὰρ ματαιότητι ἡ κτίσις ὑπετάγη, οὐχ ἑκοῦσα, ἀλλὰ διὰ τὸν ὑποτάξαντα, ἐπ’ ἐλπίδι, ὅτι καὶ αὐτὴ ἡ κτίσις ἐλευθερωθήσεται ἀπὸ τῆς δουλείας τῆς φθορᾶς εἰς τὴν ἐλευθερίαν τῆς δόξης τῶν τέκνων τοῦ θεοῦ. Καὶ ἐν τούτοις δὴ τέλος ἐχέτω ἡ περὶ τοῦ μὴ σέβειν ἡμᾶς ἥλιον καὶ σελήνην καὶ ἀστέρας ἀπολογία. Ἐκθώμεθα δὲ καὶ τὴν ἑξῆς λέξιν, ἵνα μετὰ τοῦτο πρὸς αὐτὴν θεοῦ διδόντος εἴπωμεν τὰ ἀπὸ τοῦ τῆς ἀληθείας φωτὸς δοθησόμενα ἡμῖν. Λέγει οὖν ταῦτα· Ἠλίθιον δ’ αὐτῶν καὶ τὸ νομίζειν, ἐπειδὰν ὁ θεὸς ὥσπερ μάγειρος ἐπενέγκῃ τὸ πῦρ, τὸ μὲν ἄλλο πᾶν ἐξοπτήσεσθαι γένος, αὐτοὺς δὲ μόνους διαμενεῖν, οὐ μόνον τοὺς ζῶντας ἀλλὰ καὶ τοὺς πάλαι ποτὲ ἀποθανόντας αὐταῖς σαρξὶν ἐκείναις ἀπὸ τῆς γῆς ἀναδύντας, ἀτεχνῶς σκωλήκων ἡ ἐλπίς. Ποία γὰρ ἀνθρώπου ψυχὴ ποθήσειεν [ἂν] ἔτι σῶμα σεσηπός; Ὁπότε μηδ’ ὑμῶν τοῦτο τὸ δόγμα καὶ τῶν Χριστιανῶν ἐνίοις κοινόν ἐστι, καὶ τὸ σφόδρα μιαρὸν αὐτοῦ καὶ ἀπόπτυστον ἅμα καὶ ἀδύνατον ἀποφαίνειν· ποῖον γὰρ σῶμα πάντῃ διαφθαρὲν οἷόν τε ἐπανελθεῖν εἰς τὴν ἐξ ἀρχῆς φύσιν καὶ αὐτὴν ἐκείνην, ἐξ ἧς ἐλύθη, τὴν πρώτην σύστασιν;
μυῖαι, και σκνίφες, καὶ σκώληκες, καὶ πᾶν τὸ τῶν ὄφεων εἶδος· ἀλλὰ καὶ τὸ τῶν ὀρνέων, καὶ τὸ τῶν η Ιχθύων. "Απερ οὐδ' οἱ λέγοντες Θεὸν εἶναι τὸν κόσμον φήσουσιν. Οἱ δὲ κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον βιοῦντες Ἰουδαῖοι, κἂν μηδὲν εἰδῶσιν (20) ἐκδέχεσθαι κεκρυμ μένως εἰρημένον τοῦ νόμου βούλημα, καὶ ἀπόῤῥητών τι ἐμφαῖνον, οὔτε τὸν οὐρανὸν φήσουσιν εἶναι Θεὸν, οὔτε τοὺς ἀγγέλους. Ἐπεὶ δὲ φάσκομεν αὐτὸν συγκεχύσθαι ἔκ τινων παρακουσμάτων, φέρε, καὶ ταῦτα ἡμεῖς, κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν, τρανώσωμεν, καὶ παραστήσωμεν, ότι, Κέλσου νομίζοντος Ἰουδαϊκὸν εἶναι τὸ προσκυνεῖν οὐρανῷ καὶ τοῖς ἐν αὐτῷ ἀγγέλοις, οὐκ Ἰουδαϊκὴν μὲν τὸ τοιοῦτον, παραβατικὸν δὲ Ἰουδαϊσμοῦ ἐστιν· ὥσπερ καὶ τὸ προσκυνεῖν ἡλίῳ, καὶ σελήνῃ, καὶ άστροις, ἀλλὰ καὶ τοῖς ἀγάλμασιν. Εὑρήσεις γοῦν μάλιστα ἐν τῷ Ἱερεμίᾳ τὸν τοῦ Θεοῦ λόγον διὰ τοῦ προφήτου μεμφόμενον τῷ Ἰουδαίων λαῷ, ὡς προσκυ νοῦντι τὰ τοιαῦτα καὶ θύοντι τῇ βασιλίσσῃ τοῦ οὐρα νοῦ καὶ πάσῃ τῇ στρατιᾷ τοῦ οὐρανοῦ. Δηλοῦσι τ καὶ οἱ Χριστιανῶν λόγοι, κατηγοροῦντες τῶν ἐν Ἰου δαίοις ἁμαρτανομένων, ὅτι Θεοῦ ἐγκαταλείποντος (21) τὸν λαὸν ἐκεῖνον ἐπί τισιν ἁμαρτήμασιν, καὶ ταῦτ αὐτοῖς ἡμαρτάνετο. Ἐν μὲν γὰρ ταῖς Πράξεσι γέ γραπται τῶν ἀποστόλων περὶ Ἰουδαίων, ότι ο έστρεψε δὲ ὁ Θεὸς, καὶ παρέδωκεν αὐτοὺς λατρεύειν τ στρατιᾷ τοῦ οὐρανοῦ, καθώς γέγραπται ἐν βίβλω τῶν προφητῶν· Μὴ σφάγια καὶ θυσίας προσηνέγ κατέ μοι ἐν τῇ ἐρήμῳ τεσσαράκοντα έτη, οἶκος 16- ραήλ; Καὶ ἀνελάβετε τὴν σκηνὴν τοῦ Μολόχ, καὶ τὸ ἄστρον τοῦ Θεοῦ Ῥεμφάν, καὶ τύπους οὓς ἐποιήσατε προσκυνεῖν αὐτοῖς. Παρὰ δὲ τῷ Παύλῳ, ἀκριβῶς τὰ Ἰουδαίων παιδευθέντι, καὶ ὕστερον ἐκ παραδόξου ἐπιφανείας Ἰησοῦ χριστιανίσαντι, τοιαῦτ' ἐν τῇ πρὸς Κολασσαεῖς λέλεκται· . Μηδεὶς ὑμᾶς καταβραβευέτω θέλων (22) ἐν ταπεινοφροσύνῃ καὶ θρησκείᾳ τῶν ἀγ γέλων, ἃ μὴ ἑώρακεν ἐμβατεύων, εἰπῇ φυσιούμενος ὑπὸ τοῦ νοὸς τῆς σαρκὸς αὐτοῦ· καὶ οὐ κρατῶν τὴν κεφαλὴν, ἐξ οὗ πᾶν τὸ σῶμα, διὰ τῶν ἀφῶν καὶ συν δέσμων ἐπιχορηγούμενον καὶ συμβιβαζόμενον, αύξει τὴν αὔξησιν τοῦ Θεοῦ. » Ταῦτα δὲ μήτ' ἀναγνούς, μήτε μαθὼν ὁ Κέλσος, οὐκ οἶδα ὅπως πεποίηκεν ὡς οὐ παρανομοῦντας Ἰουδαίους προσκυνεῖν τῷ οὐρανῷ καὶ τοῖς ἐν αὐτῷ ἀγγέλοις. Ἔτι δ' ὑποσυγκεχυμένος (25), καὶ μὴ ἐπιμελῶς ἰδὼν τὰ κατὰ τὸν τόπον, ᾠήθη ἀπὸ τῶν ἐν μαγγ νείαις καὶ γοητείαις ἐπωδῶν προτραπέντας που δαίους ἔκ τίνων κατὰ τὰς ἐπῳδὰς φασμάτων ἐπιφαι νομένων τοῖς ἐπάδουσι, προσκυνεῖν τοὺς ἐν οὐρανῷ ἀγγέλους· οὐ συνιδών, ὅτι καὶ τοῦτο παρὰ τὸν νόμον τοῖς γε ταῦτα ποιοῦσιν ἐγίνετο λέγοντα· · Οὐκ ἐπαχο λουθήσετε ἐγγαστριμύθοις, καὶ τοῖς ἐπαοιδοῖς οὐ ** ῥῶσιν. καὶ τοῦτ' αὐτοῖς, έτρεψε δὲ ὁ Θεός. τὸ ἄστρον τοῦ Θεοῦ Ρομφᾶ. ἑώρακεν ἐμβατεύων, ἃ μὴ ἑώρα ORIGENIS consequens item est, ut animantes quæque, musc, A culices, vermes, omne serpentum genus, omnes volucrum pisciumque species, inter deos referri debeant. Quod nec assentientur ii qui mundum Deum esse dictitant, Judæi autem qui ad Mosaicam legem vitam exigunt, etiamsi non possint ea legis quæ obscure scripta sunt et quid reconditum con- tinent interpretari, nunquam tamen dicent cœlum aut angelos in deos esse conferendos. B male intellectis in perturbationem incidisse, id nunc pro viribus declarare juvat: quoniamque Celsus animum induxit in more atque instituto Judzorum esse positum ut coelum et qui in illo sunt angelos adorent, ostendlamus illarum rerum sicut et solis, luna, stellarum simulacrorumque cultum non modo – non esse Judaicis institutis consentaneun), sed etiam ab illis esse quam alienissimum. Et vero Deus apud Jeremiam prophetani cum populo Judaico expostulat, quod res illas adoraret et reginæ cœli totique cœli militiæ sacra faceret 80. Quid quod inter crimina, quorum Judæos accusant scripta Chri- stianorum, idem illud reperias, et ob eam causam a Deo fuisse repuliatos. Sic enim in Actis apostolorum de Judæis Convertit autem Deus et tradidit eos servire militia coli, sicut scriptum est in libro Prophetarum Nunquid victimas et hostias obtulistis mihi annis quadraginta in deserto, domus Israel? Et suscepistis tabernaculum Moloch et si- dus Dei Remplan, et figuras quas fecistis adorare cas s. » Et Paulus egregie Judaicis institutis eru- ditus, et insuper portentosa Christi visione ad Chri- stianam religionem conversus hæc habet in sua ad Colossenses: • Nemo vos seducat volens in hu- militate et religione angelorum, quæ non vidit am- bulans, frustra inflatus sensu carnis suæ, et non tenens caput, ex quo totum corpus per nexus et conjunctiones subministratum et constructum cre- scit in augmentum Dei "., Ilæc Celsus cum nec legisset nec didicisset, fingit nescio quomodo cœ- lum et angelos qui ibi sunt, inviolata lege, a Ju- dais adorari. c tatis quæ huc spectabant, arbitratus est Judæos a magicis quibusdam incantatoribus, spectra quæ đam hanc in rem magico carmine evocantibus, ad- ductos fuisse nt cœlestes angelos colerent: nescius videlicet et istud esse contra legem, quæ sic fertur : ◆ Ne declinetis ad magos, nec ab ariolis aliquid sciscitemini, ut polluamini per eos; ego Dominus Jerem. vu, 18, xix, 13. Act. vii, 42, 43; Amos v, 25. 8* Coloss. 11, 18, 19. Paulo post Hoeschelius in textu, bidem, Infra, reperitur in mss. Paulo post libb. editi in textu. at Gelenius legit, XEV. c. 8. Quoniam vero diximus Celsum ex quilusdam 9. Pari mentis perturbatione, nec sedulo medi- D (20) Ειδῶσιν. Codd. Regius et Basileensis, θαρ- (21) Codd. Regius et Basileensis, έγκαταλιπόντος. (22) θέλων. Desideratur in antea editis, sel (23) Hoeschelius in textu, υποσυγκεχυμένως.
Οὐδὲν ἔχοντες ἀποκρίνασθαι καταφεύγουσιν εἰς ἀτοπωτάτην ἀναχώρησιν, ὅτι πᾶν δυνατὸν τῷ θεῷ. Ἀλλ’ οὔτι γε τὰ αἰσχρὰ ὁ θεὸς δύναται οὐδὲ τὰ παρὰ φύσιν βούλεται· οὐδ’ ἂν σύ τι ἐπιθυμήσῃς κατὰ τὴν σαυτοῦ μοχθηρίαν βδελυρόν, ὁ θεὸς τοῦτο δυνήσεται, καὶ χρὴ πιστεύειν εὐθὺς ὅτι ἔσται. Οὐ γὰρ τῆς πλημμελοῦς ὀρέξεως οὐδὲ τῆς πεπλανημένης ἀκοσμίας ἀλλὰ τῆς ὀρθῆς καὶ δικαίας φύσεως ὁ θεός ἐστιν ἀρχηγέτης. Καὶ ψυχῆς μὲν αἰώνιον βιοτὴν δύναιτ’ ἂν παρασχεῖν· Νέκυες δέ, φησὶν Ἡράκλειτος, κοπρίων ἐκβλητότεροι. Σάρκα δή, μεστὴν ὧν οὐδὲ εἰπεῖν καλόν, αἰώνιον ἀποφῆναι παραλόγως οὔτε βουλήσεται ὁ θεὸς οὔτε δυνήσεται. Αὐτὸς γάρ ἐστιν ὁ πάντων τῶν ὄντων λόγος· οὐδὲν οὖν οἷός τε παράλογον οὐδὲ παρ’ ἑαυτὸν ἐργάσασθαι. Ὅρα δὴ ἐντεῦθεν ἀπ’ ἀρχῆς πῶς τὴν καὶ παρ’ Ἑλλήνων τισὶν οὐκ εὐκαταφρονήτως φιλοσοφήσασιν εἰσαγομένην τοῦ κόσμου ἐκπύρωσιν μετὰ χλεύης διαβάλλων θέλει ἡμᾶς ὡσπερεὶ μάγειρον ποιοῦντας τὸν θεὸν εἰσάγειν τὰ περὶ τῆς ἐκπυρώσεως·
μυῖαι, και σκνίφες, καὶ σκώληκες, καὶ πᾶν τὸ τῶν ὄφεων εἶδος· ἀλλὰ καὶ τὸ τῶν ὀρνέων, καὶ τὸ τῶν η Ιχθύων. "Απερ οὐδ' οἱ λέγοντες Θεὸν εἶναι τὸν κόσμον φήσουσιν. Οἱ δὲ κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον βιοῦντες Ἰουδαῖοι, κἂν μηδὲν εἰδῶσιν (20) ἐκδέχεσθαι κεκρυμ μένως εἰρημένον τοῦ νόμου βούλημα, καὶ ἀπόῤῥητών τι ἐμφαῖνον, οὔτε τὸν οὐρανὸν φήσουσιν εἶναι Θεὸν, οὔτε τοὺς ἀγγέλους. Ἐπεὶ δὲ φάσκομεν αὐτὸν συγκεχύσθαι ἔκ τινων παρακουσμάτων, φέρε, καὶ ταῦτα ἡμεῖς, κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν, τρανώσωμεν, καὶ παραστήσωμεν, ότι, Κέλσου νομίζοντος Ἰουδαϊκὸν εἶναι τὸ προσκυνεῖν οὐρανῷ καὶ τοῖς ἐν αὐτῷ ἀγγέλοις, οὐκ Ἰουδαϊκὴν μὲν τὸ τοιοῦτον, παραβατικὸν δὲ Ἰουδαϊσμοῦ ἐστιν· ὥσπερ καὶ τὸ προσκυνεῖν ἡλίῳ, καὶ σελήνῃ, καὶ άστροις, ἀλλὰ καὶ τοῖς ἀγάλμασιν. Εὑρήσεις γοῦν μάλιστα ἐν τῷ Ἱερεμίᾳ τὸν τοῦ Θεοῦ λόγον διὰ τοῦ προφήτου μεμφόμενον τῷ Ἰουδαίων λαῷ, ὡς προσκυ νοῦντι τὰ τοιαῦτα καὶ θύοντι τῇ βασιλίσσῃ τοῦ οὐρα νοῦ καὶ πάσῃ τῇ στρατιᾷ τοῦ οὐρανοῦ. Δηλοῦσι τ καὶ οἱ Χριστιανῶν λόγοι, κατηγοροῦντες τῶν ἐν Ἰου δαίοις ἁμαρτανομένων, ὅτι Θεοῦ ἐγκαταλείποντος (21) τὸν λαὸν ἐκεῖνον ἐπί τισιν ἁμαρτήμασιν, καὶ ταῦτ αὐτοῖς ἡμαρτάνετο. Ἐν μὲν γὰρ ταῖς Πράξεσι γέ γραπται τῶν ἀποστόλων περὶ Ἰουδαίων, ότι ο έστρεψε δὲ ὁ Θεὸς, καὶ παρέδωκεν αὐτοὺς λατρεύειν τ στρατιᾷ τοῦ οὐρανοῦ, καθώς γέγραπται ἐν βίβλω τῶν προφητῶν· Μὴ σφάγια καὶ θυσίας προσηνέγ κατέ μοι ἐν τῇ ἐρήμῳ τεσσαράκοντα έτη, οἶκος 16- ραήλ; Καὶ ἀνελάβετε τὴν σκηνὴν τοῦ Μολόχ, καὶ τὸ ἄστρον τοῦ Θεοῦ Ῥεμφάν, καὶ τύπους οὓς ἐποιήσατε προσκυνεῖν αὐτοῖς. Παρὰ δὲ τῷ Παύλῳ, ἀκριβῶς τὰ Ἰουδαίων παιδευθέντι, καὶ ὕστερον ἐκ παραδόξου ἐπιφανείας Ἰησοῦ χριστιανίσαντι, τοιαῦτ' ἐν τῇ πρὸς Κολασσαεῖς λέλεκται· . Μηδεὶς ὑμᾶς καταβραβευέτω θέλων (22) ἐν ταπεινοφροσύνῃ καὶ θρησκείᾳ τῶν ἀγ γέλων, ἃ μὴ ἑώρακεν ἐμβατεύων, εἰπῇ φυσιούμενος ὑπὸ τοῦ νοὸς τῆς σαρκὸς αὐτοῦ· καὶ οὐ κρατῶν τὴν κεφαλὴν, ἐξ οὗ πᾶν τὸ σῶμα, διὰ τῶν ἀφῶν καὶ συν δέσμων ἐπιχορηγούμενον καὶ συμβιβαζόμενον, αύξει τὴν αὔξησιν τοῦ Θεοῦ. » Ταῦτα δὲ μήτ' ἀναγνούς, μήτε μαθὼν ὁ Κέλσος, οὐκ οἶδα ὅπως πεποίηκεν ὡς οὐ παρανομοῦντας Ἰουδαίους προσκυνεῖν τῷ οὐρανῷ καὶ τοῖς ἐν αὐτῷ ἀγγέλοις. Ἔτι δ' ὑποσυγκεχυμένος (25), καὶ μὴ ἐπιμελῶς ἰδὼν τὰ κατὰ τὸν τόπον, ᾠήθη ἀπὸ τῶν ἐν μαγγ νείαις καὶ γοητείαις ἐπωδῶν προτραπέντας που δαίους ἔκ τίνων κατὰ τὰς ἐπῳδὰς φασμάτων ἐπιφαι νομένων τοῖς ἐπάδουσι, προσκυνεῖν τοὺς ἐν οὐρανῷ ἀγγέλους· οὐ συνιδών, ὅτι καὶ τοῦτο παρὰ τὸν νόμον τοῖς γε ταῦτα ποιοῦσιν ἐγίνετο λέγοντα· · Οὐκ ἐπαχο λουθήσετε ἐγγαστριμύθοις, καὶ τοῖς ἐπαοιδοῖς οὐ ** ῥῶσιν. καὶ τοῦτ' αὐτοῖς, έτρεψε δὲ ὁ Θεός. τὸ ἄστρον τοῦ Θεοῦ Ρομφᾶ. ἑώρακεν ἐμβατεύων, ἃ μὴ ἑώρα ORIGENIS consequens item est, ut animantes quæque, musc, A culices, vermes, omne serpentum genus, omnes volucrum pisciumque species, inter deos referri debeant. Quod nec assentientur ii qui mundum Deum esse dictitant, Judæi autem qui ad Mosaicam legem vitam exigunt, etiamsi non possint ea legis quæ obscure scripta sunt et quid reconditum con- tinent interpretari, nunquam tamen dicent cœlum aut angelos in deos esse conferendos. B male intellectis in perturbationem incidisse, id nunc pro viribus declarare juvat: quoniamque Celsus animum induxit in more atque instituto Judzorum esse positum ut coelum et qui in illo sunt angelos adorent, ostendlamus illarum rerum sicut et solis, luna, stellarum simulacrorumque cultum non modo – non esse Judaicis institutis consentaneun), sed etiam ab illis esse quam alienissimum. Et vero Deus apud Jeremiam prophetani cum populo Judaico expostulat, quod res illas adoraret et reginæ cœli totique cœli militiæ sacra faceret 80. Quid quod inter crimina, quorum Judæos accusant scripta Chri- stianorum, idem illud reperias, et ob eam causam a Deo fuisse repuliatos. Sic enim in Actis apostolorum de Judæis Convertit autem Deus et tradidit eos servire militia coli, sicut scriptum est in libro Prophetarum Nunquid victimas et hostias obtulistis mihi annis quadraginta in deserto, domus Israel? Et suscepistis tabernaculum Moloch et si- dus Dei Remplan, et figuras quas fecistis adorare cas s. » Et Paulus egregie Judaicis institutis eru- ditus, et insuper portentosa Christi visione ad Chri- stianam religionem conversus hæc habet in sua ad Colossenses: • Nemo vos seducat volens in hu- militate et religione angelorum, quæ non vidit am- bulans, frustra inflatus sensu carnis suæ, et non tenens caput, ex quo totum corpus per nexus et conjunctiones subministratum et constructum cre- scit in augmentum Dei "., Ilæc Celsus cum nec legisset nec didicisset, fingit nescio quomodo cœ- lum et angelos qui ibi sunt, inviolata lege, a Ju- dais adorari. c tatis quæ huc spectabant, arbitratus est Judæos a magicis quibusdam incantatoribus, spectra quæ đam hanc in rem magico carmine evocantibus, ad- ductos fuisse nt cœlestes angelos colerent: nescius videlicet et istud esse contra legem, quæ sic fertur : ◆ Ne declinetis ad magos, nec ab ariolis aliquid sciscitemini, ut polluamini per eos; ego Dominus Jerem. vu, 18, xix, 13. Act. vii, 42, 43; Amos v, 25. 8* Coloss. 11, 18, 19. Paulo post Hoeschelius in textu, bidem, Infra, reperitur in mss. Paulo post libb. editi in textu. at Gelenius legit, XEV. c. 8. Quoniam vero diximus Celsum ex quilusdam 9. Pari mentis perturbatione, nec sedulo medi- D (20) Ειδῶσιν. Codd. Regius et Basileensis, θαρ- (21) Codd. Regius et Basileensis, έγκαταλιπόντος. (22) θέλων. Desideratur in antea editis, sel (23) Hoeschelius in textu, υποσυγκεχυμένως.
PG 11:1203οὐ συνιδὼν ὅτι, ὥσπερ Ἑλλήνων τισὶν ἔδοξε τάχα παρὰ τοῦ ἀρχαιοτάτου ἔθνους Ἑβραίων λαβοῦσι, τὸ πῦρ καθάρσιον ἐπάγεται τῷ κόσμῳ, εἰκὸς δ’ ὅτι καὶ ἑκάστῳ τῶν δεομένων τῆς διὰ τοῦ πυρὸς δίκης ἅμα καὶ ἰατρείας· καίοντος μὲν καὶ οὐ κατακαίοντος τοὺς μὴ ἔχοντας ὕλην δεομένην ἀναλοῦσθαι ὑπ’ ἐκείνου τοῦ πυρός, καίοντος δὲ καὶ κατακαίοντος τοὺς ἐν τῇ διὰ τῶν πράξεων καὶ λόγων καὶ νοημάτων τροπικῶς λεγομένῃ οἰκοδομῇ ξύλα, χόρτον ἢ καλάμην οἰκοδομήσαντας. Φασὶ δ’ οἱ θεῖοι λόγοι τὸν κύριον ὡς πῦρ χωνευτηρίου καὶ ὡς ποίαν πλυνόντων ἑκάστῳ τῶν δεομένων ἐπιδημήσειν διὰ τὸ ἀναμεμῖχθαι οἱονεὶ φαύλην χυτὴν ὕλην τὴν ἀπὸ τῆς κακίας, δεομένων δὲ λέγω πυρός, οἱονεὶ χωνεύοντος τοὺς ἀναμεμιγμένους χαλκῷ καὶ κασσιτέρῳ καὶ μολίβδῳ. Καὶ ταῦτα τὸν βουλόμενον ἔστιν ἀπὸ τοῦ προφήτου Ἰεζεκιὴλ μαθεῖν. Ὅτι δὲ οὐχ ὡς μάγειρόν φαμεν τὸ πῦρ ἐπιφέρειν τὸν θεὸν ἀλλ’ ὡς θεὸν εὐεργέτην τῶν χρῃζόντων πόνου καὶ πυρός, μαρτυρήσει καὶ ὁ προφήτης Ἡσαί̈ας ἐν ᾧ γέγραπται λελέχθαι πρός τι ἔθνος ἁμαρτωλόν· Ὅτι ἔχεις ἄνθρακας πυρός, καθίσαι ἐπ’ αὐτοῖς· οὗτοι ἔσονταί σοι βοήθεια.
προσκολληθήσεσθε ἐκμιανθῆναι (24) ἐν αὐτοῖς· ἐγὼ Κύριος ὁ Θεὸς ὑμῶν. Ἐχρῆν οὖν ἢ μηδόλως ταῦτ' εἰς Ἰουδαίους ἀναφέρειν τὸν τηροῦντα Ἰουδαίους ὡς φυλάσσοντας τὸν νόμον, καὶ λέγοντα αὐτοὺς εἶναι τοὺς κατὰ τὸν νόμον βιοῦντας· ἡ ἀναφέροντα πα ραστῆσαι, ὅτι τὰ τοιαῦτα οἱ παρανομοῦντες Ἰουδαῖοι ἐποίουν. Ἀλλὰ πάλιν (25), ὥσπερ παρανομοῦσιν οἱ τοὺς ἐν σκότῳ που καὶ ἐκ γοητείας θρησκεύοντες, τυφλώττοντες, καὶ δι' ἀμυδρῶν φασμάτων ὀνειρώτε τοντες, προσκυνοῦντες τοὺς ἐγχρίμπτειν λεγομένους καὶ τοῖς τοιούτοις, οὕτω καὶ οἱ ἡλίῳ, καὶ σελήνη, καὶ ἄστροις θύοντες, εὖ μάλα παρανομοῦσι. Καὶ οὐκ ἦν κατὰ τὸν αὐτὸν λέγειν, Ἰουδαίους καὶ φυλαττο- μένους προσκυνεῖν ἥλιον, καὶ σελήνην, καὶ ἄστρα, ἀγγέλων. Εἰ δὲ χρὴ ἀπολογήσασθαι ἡμᾶς, ἐπίσης μὴ προσ- Β κυνοῦντας (26) ἀγγέλους, καὶ ἥλιον, καὶ σελήνην, και ἄστρα, περὶ τοῦ μηδὲ τοὺς λεγομένους ὑφ᾽ Ἑλλήνων ἐμφανεῖς θεοὺς καὶ αἰσθητοὺς προσκυνεῖν· φήσομεν, ὅτι καὶ ὁ Μωϋσέως νόμος ἐπίσταται τούτους απονεμη θέντας μὲν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ὑποκάτω τοῦ οὐρανοῦ· οὐκέτι δὲ καὶ τοῖς εἰς ἐξαίρετον μερίδα λη- φθεῖσι τῷ Θεῷ παρὰ πάντα τὰ ἐπὶ γῆς ἔθνη. Γέγρα- και γοῦν ἐν Δευτερονομίῳ· « Καὶ μήποτε ἀναβλέ ψας εἰς τὸν οὐρανὸν, καὶ ἰδὼν τὸν ἥλιον, καὶ τὴν σε λήνην, καὶ τοὺς ἀστέρας, πάντα τὸν κόσμον τοῦ εὐρανοῦ, πλανηθείς, προσκυνήσεις αὐτοῖς, καὶ λα τρεύσεις (27) αὐτοῖς, ἢ ἀπένειμε Κύριος ὁ Θεός σου πᾶσι τοῖς ἔθνεσι, τοῖς ὑποκάτω παντὸς τοῦ οὐρανοῦ. Ημᾶς δ' ἔλαβε Κύριος ὁ Θεὸς, καὶ ἐξήγαγεν ἡμᾶς ἐκ τῆς καμίνου τῆς σιδηρᾶς, ἐξ Αἰγύπτου (28), εξ- και λαὸν αὐτῷ ἔγκληρον, ὡς ἐν τῇ ἡμέρᾳ ταύτῃ. • Γένος ο τοίνυν ι ἐκλεκτὸν, καὶ βασίλειον ιερά τευμα, καὶ ἔθνος ἅγιον, καὶ λαὸς εἰς περιποίησιν ο κληθέντες ὑπὸ Θεοῦ εἶναι ὁ Ἑβραίων λαός, περὶ οὗ τῷ Ἀβραὰμ προείρητο ἀπὸ τῆς πρὸς αὐτὸν τοῦ Κυρίου φωνῆς· « Ανάβλεψον εἰς τὸν οὐρανὸν, καὶ ἀρίθμησον τοὺς ἀστέρας, εἰ δυνήσῃ ἐξαριθμῆσαι αὐτοὺς, καὶ εἶπεν αὐτῷ· Οὕτως ἔσται τὸ σπέρμα σου, ο οὐκ ἔμελλε τὴν ἐλπίδα ἔχων οὕτω γενέσθαι, ὡς οἱ ἐν οὐρανῷ ἀστέρες, προσκυνεῖν ἐκείνους, οἷς ἐκ τοῦ συνιέναι καὶ τηρεῖν τὸν νόμον τοῦ Θεοῦ ἐξο- μοιοῦσθαι ἔμελλε. Καὶ γὰρ λέλεκται πρὸς αὐτούς· • Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν ἐπλήθυνεν ὑμᾶς, καὶ ἰδού, ἐστὲ σήμερον ὡσεὶ τὰ ἄστρα τοῦ οὐρανοῦ τῷ πλή θεί. » Καὶ ἐν τῷ Δανιὴλ δὲ προφητεύεται τοιαῦτα περὶ τῶν κατὰ τὴν ἀνάστασιν· ι Καὶ ἐν τῷ καιρῷ ἐκείνῳ σωθήσεται ὁ λαός σου πᾶς ὁ γεγραμμένος (29) ἐν τῇ βίβλῳ, καὶ πολλοὶ τῶν καθευδόντων ἐν γῆς χώ- καὶ τὸ τοιοῦτον μὴ φυλαττομένους ἐπὶ οὐρανοῦ καὶ 'Αλλὰ πάλιν, ὥσπερ πα ρανομοῦσιν οἱ τοὺς τοῖς ἐν σκότῳ που καὶ ἐκ γοητείας τυφλώττουσι, καὶ δι' ἀμυδρῶν φασμάτων ὀνειρώττου- σιν ἐγχρίμπτειν λεγομένους εὖ μάλα θρησκεύοντες καὶ τοῖς τοιούτοις προσκυνοῦντες, οὕτω καὶ οἱ ἡλίῳ καὶ σελήνῃ καὶ ἄστροις θύοντες παρανομοῦσι. ΧΙ ἐπίσης τῷ μὴ προσ κυνεῖν. αὐτοῖς καὶ λατρεύσης. ὑμᾶς δ᾽ ἔλαβε Κύριος καὶ ἐξήγη γεν ὑμᾶς. σιδηρᾶς καὶ ἐξ Αἰγύπτου. ἐπέχω. CONTRA CELSUM LIB. V. A Deus vester 88. Itaque si Celsus in mente liaberet C D Judæos, qui legem observant et ad illius præscri- pta vitam componunt, culpam hanc in illos colla- tam non oportuit; aut si conferre vellet probare debuit, qui hæc faciebant, eos in legem peccare. Et quidem ii, qui colunt adorantque eos qui in tenebris alicubi vi improba artis magicæ obcæca- tis, aut per obscura spectra somnuiantibus apparere dicuntur, perinde legem violant, atque illi qui soli, lunæ stellisque sacra faciunt. Pugnant igitur hæc inter se quæ dicit Celsus, Judæos ǝb adoran- dis sole et luna et stellis refugere; et ab eisdem cœlum et angelos adorari. solem, lunam stellasque non colimus, ratio posta fatur, cur nec diis, quos Græci conspicuos et sen- sibiles vocant, cultum tribuamus; eam nobis lex Mosaica suppeditat, docens eos a Deo datos fuisse gentibus omnibus quæ sub cœlo sunt; non autem iis, quos præ cateris terra gentibus, quasi portio- nem selectam, sibi Deus reservatam voluit. Quam in rem in Deuteronomio scriptum est: Ne forte elevatis oculis ad cœlum, videas solem et Lunam et astra, ornamentum cceli, et errore de- ceptus adores ea, et colas, quæ creavit Dominus Deus tuus in ministerium cunctis gentibus quæ sub cœlo sunt. Nos autem tulit Dominus, et eduxit de formacc ferrea Ægypti, ut haberet populum hæ reditarium, sicut est in praesenti die ", » Cum igitur Hebræorum populus a Deo vocatus fuisset, ut genus electuin et regale sacerdotium et gens sancta et populus acquisitionis ** esset; cumque de illo Abraham audivisset vocem Domini sibi dicen- tem: Suspice cœlum et numera stellas, si potes illas numerare. Et dixit ei: Sic erit semen taun ; » spem babens fore se ut astra coli, non debuit ea adorare, quibus intelligenda et obser- vanda divina lege similis futurus erat. Etenim illis dictum est: • Dominus Deus noster multiplicavit vos, et ecce estis hodie sicut stellæ cœli multitu- dine Et Daniel sic de iis qui resurgent vatici- natur: « Et in tempore illo salvabitur populus tuus omnis qui inventus fuerit scriptus in libro. Et multi de his qui dormiunt in terræ pulvere, evigi- labunt; alii in vitam æternam, alii vero in oppro- brium et pudorem sempiternum. Qui autem docti fuerint, fulgebunt quasi splendor firmamenti, et • Levit. xix, 31. st Deut. iv, 19, 20. I Petr. 11, 9. Gen. xv, 3. Deut. 1, 10. videtur, neque ei quidquam lucis afferunt mss. codi- tes, sed ex verbis Celsi quæ supra num. habentur, ita legendum esse conjicio : PATROL. GR. Guietus an non scribendum sit Paulo post vulgatus Biblio- rum textus habet, Nola est Ur Chaldæorum, id est formax, Abrahami patria, qua relicta in Charram Syria habitavit. Sed 10. Quod si a nobis, qui æque ac Judai angelos; (94) Idem in textu, ὑποσυγκεχυμένως. (25) Ἀλλὰ πάλιν, etc. Totus hic locus corrupis (26) Επίσης μὴ προσκυνοῦντας. Dubitat (27) Codd. Regius et Basileensis, προσκυνήσῃς (28) Σιδηρᾶς, ἐξ Αἰγύπτου. An scribendum, (29) Vulgata Biblia Graca, εὑρεθεις γεγραμμένος.
Οἰκονομούμενος δ’ ὁ λόγος ἁρμόζοντα πλήθεσιν ἐντευξομένοις τῇ γραφῇ ἐπικεκρυμμένως μετὰ σοφίας λέγει τὰ σκυθρωπὰ εἰς φόβον τῶν μὴ δυναμένων ἄλλως ἐπιστρέψειν ἀπὸ τῆς χύσεως τῶν ἁμαρτημάτων· πλὴν καὶ οὕτως ὁ τηρῶν εὑρήσει ἐμφαινόμενον τὸ ἀπὸ τῶν σκυθρωπῶν καὶ ἐπιπόνων ἐπαγόμενον τοῖς ἀλγοῦσι τέλος. Ἀρκεῖ δ’ ἐπὶ τοῦ παρόντος παραθέσθαι ἀπὸ τοῦ Ἡσαί̈ου τό· Ἕνεκεν τοῦ ἐμοῦ ὀνόματος δείξω σοι τὸν θυμόν μου, καὶ τὰ ἔνδοξά μου ἐπάξω ἐπὶ σέ, ἵνα μὴ ἐξολοθρεύσω σε. Ἠναγκάσθημεν δὲ τὰ μὴ ἁρμόζοντα τοῖς ἁπλούστερον πιστεύουσι καὶ δεομένοις τῆς ἁπλουστέρας ἐν λόγοις οἰκονομίας αἰνίξασθαι, ἵνα μὴ δοκῶμεν ἀνεξέλεγκτον ἐᾶν τὴν τοῦ Κέλσου κατηγορίαν, λέγοντος· Ἐπειδὰν ὁ θεὸς ὥσπερ μάγειρος ἐπενέγκῃ τὸ πῦρ. Ἐκ δὲ τῶν εἰρημένων τοῖς συνετώτερον ἀκούουσι δῆλον, πῶς ἀπαντητέον καὶ πρὸς τό· Τὸ μὲν ἄλλο πᾶν ἐξοπτήσεσθαι γένος, αὐτοὺς δὲ μόνους διαμενεῖν.
προσκολληθήσεσθε ἐκμιανθῆναι (24) ἐν αὐτοῖς· ἐγὼ Κύριος ὁ Θεὸς ὑμῶν. Ἐχρῆν οὖν ἢ μηδόλως ταῦτ' εἰς Ἰουδαίους ἀναφέρειν τὸν τηροῦντα Ἰουδαίους ὡς φυλάσσοντας τὸν νόμον, καὶ λέγοντα αὐτοὺς εἶναι τοὺς κατὰ τὸν νόμον βιοῦντας· ἡ ἀναφέροντα πα ραστῆσαι, ὅτι τὰ τοιαῦτα οἱ παρανομοῦντες Ἰουδαῖοι ἐποίουν. Ἀλλὰ πάλιν (25), ὥσπερ παρανομοῦσιν οἱ τοὺς ἐν σκότῳ που καὶ ἐκ γοητείας θρησκεύοντες, τυφλώττοντες, καὶ δι' ἀμυδρῶν φασμάτων ὀνειρώτε τοντες, προσκυνοῦντες τοὺς ἐγχρίμπτειν λεγομένους καὶ τοῖς τοιούτοις, οὕτω καὶ οἱ ἡλίῳ, καὶ σελήνη, καὶ ἄστροις θύοντες, εὖ μάλα παρανομοῦσι. Καὶ οὐκ ἦν κατὰ τὸν αὐτὸν λέγειν, Ἰουδαίους καὶ φυλαττο- μένους προσκυνεῖν ἥλιον, καὶ σελήνην, καὶ ἄστρα, ἀγγέλων. Εἰ δὲ χρὴ ἀπολογήσασθαι ἡμᾶς, ἐπίσης μὴ προσ- Β κυνοῦντας (26) ἀγγέλους, καὶ ἥλιον, καὶ σελήνην, και ἄστρα, περὶ τοῦ μηδὲ τοὺς λεγομένους ὑφ᾽ Ἑλλήνων ἐμφανεῖς θεοὺς καὶ αἰσθητοὺς προσκυνεῖν· φήσομεν, ὅτι καὶ ὁ Μωϋσέως νόμος ἐπίσταται τούτους απονεμη θέντας μὲν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ὑποκάτω τοῦ οὐρανοῦ· οὐκέτι δὲ καὶ τοῖς εἰς ἐξαίρετον μερίδα λη- φθεῖσι τῷ Θεῷ παρὰ πάντα τὰ ἐπὶ γῆς ἔθνη. Γέγρα- και γοῦν ἐν Δευτερονομίῳ· « Καὶ μήποτε ἀναβλέ ψας εἰς τὸν οὐρανὸν, καὶ ἰδὼν τὸν ἥλιον, καὶ τὴν σε λήνην, καὶ τοὺς ἀστέρας, πάντα τὸν κόσμον τοῦ εὐρανοῦ, πλανηθείς, προσκυνήσεις αὐτοῖς, καὶ λα τρεύσεις (27) αὐτοῖς, ἢ ἀπένειμε Κύριος ὁ Θεός σου πᾶσι τοῖς ἔθνεσι, τοῖς ὑποκάτω παντὸς τοῦ οὐρανοῦ. Ημᾶς δ' ἔλαβε Κύριος ὁ Θεὸς, καὶ ἐξήγαγεν ἡμᾶς ἐκ τῆς καμίνου τῆς σιδηρᾶς, ἐξ Αἰγύπτου (28), εξ- και λαὸν αὐτῷ ἔγκληρον, ὡς ἐν τῇ ἡμέρᾳ ταύτῃ. • Γένος ο τοίνυν ι ἐκλεκτὸν, καὶ βασίλειον ιερά τευμα, καὶ ἔθνος ἅγιον, καὶ λαὸς εἰς περιποίησιν ο κληθέντες ὑπὸ Θεοῦ εἶναι ὁ Ἑβραίων λαός, περὶ οὗ τῷ Ἀβραὰμ προείρητο ἀπὸ τῆς πρὸς αὐτὸν τοῦ Κυρίου φωνῆς· « Ανάβλεψον εἰς τὸν οὐρανὸν, καὶ ἀρίθμησον τοὺς ἀστέρας, εἰ δυνήσῃ ἐξαριθμῆσαι αὐτοὺς, καὶ εἶπεν αὐτῷ· Οὕτως ἔσται τὸ σπέρμα σου, ο οὐκ ἔμελλε τὴν ἐλπίδα ἔχων οὕτω γενέσθαι, ὡς οἱ ἐν οὐρανῷ ἀστέρες, προσκυνεῖν ἐκείνους, οἷς ἐκ τοῦ συνιέναι καὶ τηρεῖν τὸν νόμον τοῦ Θεοῦ ἐξο- μοιοῦσθαι ἔμελλε. Καὶ γὰρ λέλεκται πρὸς αὐτούς· • Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν ἐπλήθυνεν ὑμᾶς, καὶ ἰδού, ἐστὲ σήμερον ὡσεὶ τὰ ἄστρα τοῦ οὐρανοῦ τῷ πλή θεί. » Καὶ ἐν τῷ Δανιὴλ δὲ προφητεύεται τοιαῦτα περὶ τῶν κατὰ τὴν ἀνάστασιν· ι Καὶ ἐν τῷ καιρῷ ἐκείνῳ σωθήσεται ὁ λαός σου πᾶς ὁ γεγραμμένος (29) ἐν τῇ βίβλῳ, καὶ πολλοὶ τῶν καθευδόντων ἐν γῆς χώ- καὶ τὸ τοιοῦτον μὴ φυλαττομένους ἐπὶ οὐρανοῦ καὶ 'Αλλὰ πάλιν, ὥσπερ πα ρανομοῦσιν οἱ τοὺς τοῖς ἐν σκότῳ που καὶ ἐκ γοητείας τυφλώττουσι, καὶ δι' ἀμυδρῶν φασμάτων ὀνειρώττου- σιν ἐγχρίμπτειν λεγομένους εὖ μάλα θρησκεύοντες καὶ τοῖς τοιούτοις προσκυνοῦντες, οὕτω καὶ οἱ ἡλίῳ καὶ σελήνῃ καὶ ἄστροις θύοντες παρανομοῦσι. ΧΙ ἐπίσης τῷ μὴ προσ κυνεῖν. αὐτοῖς καὶ λατρεύσης. ὑμᾶς δ᾽ ἔλαβε Κύριος καὶ ἐξήγη γεν ὑμᾶς. σιδηρᾶς καὶ ἐξ Αἰγύπτου. ἐπέχω. CONTRA CELSUM LIB. V. A Deus vester 88. Itaque si Celsus in mente liaberet C D Judæos, qui legem observant et ad illius præscri- pta vitam componunt, culpam hanc in illos colla- tam non oportuit; aut si conferre vellet probare debuit, qui hæc faciebant, eos in legem peccare. Et quidem ii, qui colunt adorantque eos qui in tenebris alicubi vi improba artis magicæ obcæca- tis, aut per obscura spectra somnuiantibus apparere dicuntur, perinde legem violant, atque illi qui soli, lunæ stellisque sacra faciunt. Pugnant igitur hæc inter se quæ dicit Celsus, Judæos ǝb adoran- dis sole et luna et stellis refugere; et ab eisdem cœlum et angelos adorari. solem, lunam stellasque non colimus, ratio posta fatur, cur nec diis, quos Græci conspicuos et sen- sibiles vocant, cultum tribuamus; eam nobis lex Mosaica suppeditat, docens eos a Deo datos fuisse gentibus omnibus quæ sub cœlo sunt; non autem iis, quos præ cateris terra gentibus, quasi portio- nem selectam, sibi Deus reservatam voluit. Quam in rem in Deuteronomio scriptum est: Ne forte elevatis oculis ad cœlum, videas solem et Lunam et astra, ornamentum cceli, et errore de- ceptus adores ea, et colas, quæ creavit Dominus Deus tuus in ministerium cunctis gentibus quæ sub cœlo sunt. Nos autem tulit Dominus, et eduxit de formacc ferrea Ægypti, ut haberet populum hæ reditarium, sicut est in praesenti die ", » Cum igitur Hebræorum populus a Deo vocatus fuisset, ut genus electuin et regale sacerdotium et gens sancta et populus acquisitionis ** esset; cumque de illo Abraham audivisset vocem Domini sibi dicen- tem: Suspice cœlum et numera stellas, si potes illas numerare. Et dixit ei: Sic erit semen taun ; » spem babens fore se ut astra coli, non debuit ea adorare, quibus intelligenda et obser- vanda divina lege similis futurus erat. Etenim illis dictum est: • Dominus Deus noster multiplicavit vos, et ecce estis hodie sicut stellæ cœli multitu- dine Et Daniel sic de iis qui resurgent vatici- natur: « Et in tempore illo salvabitur populus tuus omnis qui inventus fuerit scriptus in libro. Et multi de his qui dormiunt in terræ pulvere, evigi- labunt; alii in vitam æternam, alii vero in oppro- brium et pudorem sempiternum. Qui autem docti fuerint, fulgebunt quasi splendor firmamenti, et • Levit. xix, 31. st Deut. iv, 19, 20. I Petr. 11, 9. Gen. xv, 3. Deut. 1, 10. videtur, neque ei quidquam lucis afferunt mss. codi- tes, sed ex verbis Celsi quæ supra num. habentur, ita legendum esse conjicio : PATROL. GR. Guietus an non scribendum sit Paulo post vulgatus Biblio- rum textus habet, Nola est Ur Chaldæorum, id est formax, Abrahami patria, qua relicta in Charram Syria habitavit. Sed 10. Quod si a nobis, qui æque ac Judai angelos; (94) Idem in textu, ὑποσυγκεχυμένως. (25) Ἀλλὰ πάλιν, etc. Totus hic locus corrupis (26) Επίσης μὴ προσκυνοῦντας. Dubitat (27) Codd. Regius et Basileensis, προσκυνήσῃς (28) Σιδηρᾶς, ἐξ Αἰγύπτου. An scribendum, (29) Vulgata Biblia Graca, εὑρεθεις γεγραμμένος.
Οὐ θαυμαςτὸν δ’ εἰ τοιαῦτα νενόηκε τὰ ἐν ἡμῖν ὑπὸ τοῦ λόγου μωρὰ τοῦ κόσμου ὀνομαζόμενα καὶ ἀγενῆ καὶ ἐξουδενωμένα καὶ μὴ ὄντα, ἅτινα διὰ τῆς μωρίας τοῦ κηρύγματος εὐδόκησεν ὁ θεὸς σῶσαι τοὺς πιστεύοντας αὐτῷ, ἐπεὶ μὴ ἐν τῇ σοφίᾳ τοῦ θεοῦ ἔγνω ὁ κόσμος διὰ τῆς σοφίας τὸν θεόν, οὐ δυνάμενα διαρθρῶσαι τὰ κατὰ τοὺς τόπους οὐδὲ βουληθέντα σχολάσαι τῇ ἐρεύνῃ τῆς γραφῆς, καίτοι γε τοῦ Ἰησοῦ λέγοντος· Ἐρευνᾶτε τὰς γραφάς, καὶ τοιαῦτα ὑπείληφε περὶ τοῦ ἐπαγομένου πυρὸς ὑπὸ τοῦ θεοῦ καὶ περὶ τῶν συμβησομένων τοῖς ἁμαρτήσασι. Καὶ τάχα ὥσπερ τοῖς παισὶν ἁρμόζει τινὰ λέγεσθαι κατάλληλα τῇ νηπιότητι αὐτῶν πρὸς τὸ ὡς παῖδας κομιδῇ νηπίους ἐπιστρέφειν αὐτοὺς ἐπὶ τὸ βέλτιον, οὕτως οἷς ὠνόμασεν ὁ λόγος μωροῖς τοῦ κόσμου καὶ ἀγενέσι καὶ ἐξουδενωμένοις ἡ πρόχειρος ἁρμόζει περὶ τῶν κολάσεων ἐκδοχή, οὐ χωροῦσιν ἄλλην ἢ τὴν διὰ φόβου καὶ φαντασίας τῶν κολάσεων ἐπιστροφὴν καὶ τῶν πολλῶν κακῶν ἀποχήν. Ὁ λόγος οὖν μόνους μὲν ἀγεύστους τοῦ πυρὸς καὶ τῶν κολάσεών φησι διαμενεῖν τοὺς τὰ δόγματα καὶ τὰ ἤθη καὶ τὸ ἡγεμονικὸν ἄκρως κεκαθαρμένους·
προσκολληθήσεσθε ἐκμιανθῆναι (24) ἐν αὐτοῖς· ἐγὼ Κύριος ὁ Θεὸς ὑμῶν. Ἐχρῆν οὖν ἢ μηδόλως ταῦτ' εἰς Ἰουδαίους ἀναφέρειν τὸν τηροῦντα Ἰουδαίους ὡς φυλάσσοντας τὸν νόμον, καὶ λέγοντα αὐτοὺς εἶναι τοὺς κατὰ τὸν νόμον βιοῦντας· ἡ ἀναφέροντα πα ραστῆσαι, ὅτι τὰ τοιαῦτα οἱ παρανομοῦντες Ἰουδαῖοι ἐποίουν. Ἀλλὰ πάλιν (25), ὥσπερ παρανομοῦσιν οἱ τοὺς ἐν σκότῳ που καὶ ἐκ γοητείας θρησκεύοντες, τυφλώττοντες, καὶ δι' ἀμυδρῶν φασμάτων ὀνειρώτε τοντες, προσκυνοῦντες τοὺς ἐγχρίμπτειν λεγομένους καὶ τοῖς τοιούτοις, οὕτω καὶ οἱ ἡλίῳ, καὶ σελήνη, καὶ ἄστροις θύοντες, εὖ μάλα παρανομοῦσι. Καὶ οὐκ ἦν κατὰ τὸν αὐτὸν λέγειν, Ἰουδαίους καὶ φυλαττο- μένους προσκυνεῖν ἥλιον, καὶ σελήνην, καὶ ἄστρα, ἀγγέλων. Εἰ δὲ χρὴ ἀπολογήσασθαι ἡμᾶς, ἐπίσης μὴ προσ- Β κυνοῦντας (26) ἀγγέλους, καὶ ἥλιον, καὶ σελήνην, και ἄστρα, περὶ τοῦ μηδὲ τοὺς λεγομένους ὑφ᾽ Ἑλλήνων ἐμφανεῖς θεοὺς καὶ αἰσθητοὺς προσκυνεῖν· φήσομεν, ὅτι καὶ ὁ Μωϋσέως νόμος ἐπίσταται τούτους απονεμη θέντας μὲν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ὑποκάτω τοῦ οὐρανοῦ· οὐκέτι δὲ καὶ τοῖς εἰς ἐξαίρετον μερίδα λη- φθεῖσι τῷ Θεῷ παρὰ πάντα τὰ ἐπὶ γῆς ἔθνη. Γέγρα- και γοῦν ἐν Δευτερονομίῳ· « Καὶ μήποτε ἀναβλέ ψας εἰς τὸν οὐρανὸν, καὶ ἰδὼν τὸν ἥλιον, καὶ τὴν σε λήνην, καὶ τοὺς ἀστέρας, πάντα τὸν κόσμον τοῦ εὐρανοῦ, πλανηθείς, προσκυνήσεις αὐτοῖς, καὶ λα τρεύσεις (27) αὐτοῖς, ἢ ἀπένειμε Κύριος ὁ Θεός σου πᾶσι τοῖς ἔθνεσι, τοῖς ὑποκάτω παντὸς τοῦ οὐρανοῦ. Ημᾶς δ' ἔλαβε Κύριος ὁ Θεὸς, καὶ ἐξήγαγεν ἡμᾶς ἐκ τῆς καμίνου τῆς σιδηρᾶς, ἐξ Αἰγύπτου (28), εξ- και λαὸν αὐτῷ ἔγκληρον, ὡς ἐν τῇ ἡμέρᾳ ταύτῃ. • Γένος ο τοίνυν ι ἐκλεκτὸν, καὶ βασίλειον ιερά τευμα, καὶ ἔθνος ἅγιον, καὶ λαὸς εἰς περιποίησιν ο κληθέντες ὑπὸ Θεοῦ εἶναι ὁ Ἑβραίων λαός, περὶ οὗ τῷ Ἀβραὰμ προείρητο ἀπὸ τῆς πρὸς αὐτὸν τοῦ Κυρίου φωνῆς· « Ανάβλεψον εἰς τὸν οὐρανὸν, καὶ ἀρίθμησον τοὺς ἀστέρας, εἰ δυνήσῃ ἐξαριθμῆσαι αὐτοὺς, καὶ εἶπεν αὐτῷ· Οὕτως ἔσται τὸ σπέρμα σου, ο οὐκ ἔμελλε τὴν ἐλπίδα ἔχων οὕτω γενέσθαι, ὡς οἱ ἐν οὐρανῷ ἀστέρες, προσκυνεῖν ἐκείνους, οἷς ἐκ τοῦ συνιέναι καὶ τηρεῖν τὸν νόμον τοῦ Θεοῦ ἐξο- μοιοῦσθαι ἔμελλε. Καὶ γὰρ λέλεκται πρὸς αὐτούς· • Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν ἐπλήθυνεν ὑμᾶς, καὶ ἰδού, ἐστὲ σήμερον ὡσεὶ τὰ ἄστρα τοῦ οὐρανοῦ τῷ πλή θεί. » Καὶ ἐν τῷ Δανιὴλ δὲ προφητεύεται τοιαῦτα περὶ τῶν κατὰ τὴν ἀνάστασιν· ι Καὶ ἐν τῷ καιρῷ ἐκείνῳ σωθήσεται ὁ λαός σου πᾶς ὁ γεγραμμένος (29) ἐν τῇ βίβλῳ, καὶ πολλοὶ τῶν καθευδόντων ἐν γῆς χώ- καὶ τὸ τοιοῦτον μὴ φυλαττομένους ἐπὶ οὐρανοῦ καὶ 'Αλλὰ πάλιν, ὥσπερ πα ρανομοῦσιν οἱ τοὺς τοῖς ἐν σκότῳ που καὶ ἐκ γοητείας τυφλώττουσι, καὶ δι' ἀμυδρῶν φασμάτων ὀνειρώττου- σιν ἐγχρίμπτειν λεγομένους εὖ μάλα θρησκεύοντες καὶ τοῖς τοιούτοις προσκυνοῦντες, οὕτω καὶ οἱ ἡλίῳ καὶ σελήνῃ καὶ ἄστροις θύοντες παρανομοῦσι. ΧΙ ἐπίσης τῷ μὴ προσ κυνεῖν. αὐτοῖς καὶ λατρεύσης. ὑμᾶς δ᾽ ἔλαβε Κύριος καὶ ἐξήγη γεν ὑμᾶς. σιδηρᾶς καὶ ἐξ Αἰγύπτου. ἐπέχω. CONTRA CELSUM LIB. V. A Deus vester 88. Itaque si Celsus in mente liaberet C D Judæos, qui legem observant et ad illius præscri- pta vitam componunt, culpam hanc in illos colla- tam non oportuit; aut si conferre vellet probare debuit, qui hæc faciebant, eos in legem peccare. Et quidem ii, qui colunt adorantque eos qui in tenebris alicubi vi improba artis magicæ obcæca- tis, aut per obscura spectra somnuiantibus apparere dicuntur, perinde legem violant, atque illi qui soli, lunæ stellisque sacra faciunt. Pugnant igitur hæc inter se quæ dicit Celsus, Judæos ǝb adoran- dis sole et luna et stellis refugere; et ab eisdem cœlum et angelos adorari. solem, lunam stellasque non colimus, ratio posta fatur, cur nec diis, quos Græci conspicuos et sen- sibiles vocant, cultum tribuamus; eam nobis lex Mosaica suppeditat, docens eos a Deo datos fuisse gentibus omnibus quæ sub cœlo sunt; non autem iis, quos præ cateris terra gentibus, quasi portio- nem selectam, sibi Deus reservatam voluit. Quam in rem in Deuteronomio scriptum est: Ne forte elevatis oculis ad cœlum, videas solem et Lunam et astra, ornamentum cceli, et errore de- ceptus adores ea, et colas, quæ creavit Dominus Deus tuus in ministerium cunctis gentibus quæ sub cœlo sunt. Nos autem tulit Dominus, et eduxit de formacc ferrea Ægypti, ut haberet populum hæ reditarium, sicut est in praesenti die ", » Cum igitur Hebræorum populus a Deo vocatus fuisset, ut genus electuin et regale sacerdotium et gens sancta et populus acquisitionis ** esset; cumque de illo Abraham audivisset vocem Domini sibi dicen- tem: Suspice cœlum et numera stellas, si potes illas numerare. Et dixit ei: Sic erit semen taun ; » spem babens fore se ut astra coli, non debuit ea adorare, quibus intelligenda et obser- vanda divina lege similis futurus erat. Etenim illis dictum est: • Dominus Deus noster multiplicavit vos, et ecce estis hodie sicut stellæ cœli multitu- dine Et Daniel sic de iis qui resurgent vatici- natur: « Et in tempore illo salvabitur populus tuus omnis qui inventus fuerit scriptus in libro. Et multi de his qui dormiunt in terræ pulvere, evigi- labunt; alii in vitam æternam, alii vero in oppro- brium et pudorem sempiternum. Qui autem docti fuerint, fulgebunt quasi splendor firmamenti, et • Levit. xix, 31. st Deut. iv, 19, 20. I Petr. 11, 9. Gen. xv, 3. Deut. 1, 10. videtur, neque ei quidquam lucis afferunt mss. codi- tes, sed ex verbis Celsi quæ supra num. habentur, ita legendum esse conjicio : PATROL. GR. Guietus an non scribendum sit Paulo post vulgatus Biblio- rum textus habet, Nola est Ur Chaldæorum, id est formax, Abrahami patria, qua relicta in Charram Syria habitavit. Sed 10. Quod si a nobis, qui æque ac Judai angelos; (94) Idem in textu, ὑποσυγκεχυμένως. (25) Ἀλλὰ πάλιν, etc. Totus hic locus corrupis (26) Επίσης μὴ προσκυνοῦντας. Dubitat (27) Codd. Regius et Basileensis, προσκυνήσῃς (28) Σιδηρᾶς, ἐξ Αἰγύπτου. An scribendum, (29) Vulgata Biblia Graca, εὑρεθεις γεγραμμένος.
PG 11:1205τοὺς δὲ μὴ τοιούτους, κατὰ τὴν ἀξίαν χρῄζοντας τῆς διὰ πυρὸς κολάσεων οἰκονομίας, ἐν τούτοις ἐπί τινι τέλει φησὶν ἔσεσθαι, ὃ τῷ θεῷ ἁρμόζει ἐπάγειν τοῖς κατ’ εἰκόνα αὐτοῦ πεποιημένοις καὶ παρὰ τὸ βούλημα τῆς κατ’ εἰκόνα φύσεως βεβιωκόσι. Καὶ ταῦτα δὲ πρὸς τό· Τὸ μὲν ἄλλο πᾶν ἐξοπτήσεσθαι γένος, αὐτοὺς δὲ μόνους διαμενεῖν. Εἶτα τούτοις ἑξῆς παρακούσας ἤτοι τῶν ἱερῶν γραμμάτων ἢ τῶν μὴ νενοηκότων τὰ ἱερὰ γράμματά φησιν ὑφ’ ἡμῶν λέγεσθαι μόνους διαμενεῖν κατὰ τὸν καιρὸν τοῦ ἐπαχθησομένου τῷ κόσμῳ διὰ πυρὸς καθαρσίου οὐ μόνον τοὺς ζῶντας τότε ἀλλὰ καὶ τοὺς πάλαι ποτὲ ἀποθανόντας· οὐχ ὑπολαβὼν μετά τινος ἀπορρήτου σοφίας λελέχθαι παρὰ τῷ ἀποστόλῳ τοῦ Ἰησοῦ τό· Οὐ πάντες κοιμηθησόμεθα, πάντες δὲ ἀλλαγησόμεθα ἐν ἀτόμῳ, ἐν ῥιπῇ ὀφθαλμοῦ, ἐν τῇ ἐσχάτῃ σάλπιγγι· σαλπίσει γάρ, καὶ οἱ νεκροὶ ἐγερθήσονται ἄφθαρτοι, καὶ ἡμεῖς ἀλλαγησόμεθα. Ἐχρῆν δ’ αὐτὸν ἐπιστῆσαι, τί νοήσας ὁ λέγων ταῦτα ὡς οὐδαμῶς νεκρὸς χωρίσας ἑαυτὸν ἀπ’ ἐκείνων καὶ τοὺς παραπλησίους ἑαυτῷ ἔλεγε μετὰ τὸ Καὶ οἱ νεκροὶ ἐγερθήσονται ἄφθαρτοι· καὶ ἡμεῖς ἀλλαγησόμεθα.
ὑπεροχὴν τῶν νομιζομένων ἀξίων προσκυνεῖσθαι Α παρὰ τὸ τῶν σπινθήρων καὶ τῶν λύχνων φῶς· οὕτως οἱ νοήσαντες, πῶς ὁ Θεὸς φῶς ἐστι, καταλαβόντες δὲ, πῶς ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ < φῶς ἀληθινόν ἐστιν, ὅ φωτίζει πάντα ἄνθρωπον ἐρχόμενον εἰς τὸν κόσμον, ο συνιέντες δὲ καὶ, πῶς οὗτός φησι τὸ, ο Ἐγώ εἰμι τὸ φῶς τοῦ κόσμου· ὃ οὐκ ἂν εὐλόγως προσκυνήσαιεν τὸν οἱονεὶ βραχὺν σπινθήρα, ὡς πρὸς φῶς τὸν Θεὸν ἀληθινοῦ φωτός, ἐν ἡλίῳ, καὶ σελήνῃ, καὶ ἄστροις. Καὶ οὐκ ἀτιμάζοντές γε τὰ τηλικαῦτα τοῦ Θεοῦ δημιουργή ματα, οὐδ' Αναξαγορίως (34) < μύδρον διάπυρον ο λέγοντες εἶναι τὸν ἥλιον καὶ σελήνην καὶ ἀστέρας, τοιαῦτά φαμεν περὶ ἡλίου καὶ σελήνης καὶ ἀστέρων· ἀλλ᾽ αἰσθανόμενοί γε τῆς ἀφάτῳ ὑπεροχῇ ὑπερεχού σης θειότητος τοῦ Θεοῦ, ἔτι δὲ καὶ τοῦ Μονογενούς αὐτοῦ ὑπερέχοντος τὰ λοιπά. Πειθόμενοι δὲ καὶ αὐτ τὸν ἥλιον καὶ σελήνην καὶ ἀστέρας εὔχεσθαι (55) τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ διὰ τοῦ Μονογενοῦς αὐτοῦ, κρίνομεν, μὴ δεῖν εὔχεσθαι τοῖς εὐχομένοις· ἐπεὶ καὶ αὐτοὶ ἀναπέμπειν ἡμᾶς βούλονται μᾶλλον ἐπὶ τὸν Θεὸν, ᾧ εύχονται, ἢ κατάγειν πρὸς ἑαυτοὺς (36) ἢ μερίζειν ἡμῶν τὴν εὐκτικὴν δύναμιν ἀπὸ τοῦ Θεοῦ καὶ πρὸς ἑαυτούς. Χρήσομαι δὲ καὶ τούτῳ περὶ αὐτῶν κατὰ τὸν τόπον παραδείγματι· Ὁ σωτὴρ ἡμῶν (37) καὶ Κύριος, ἀκούσας ποτέ ο διδάσκαλε ἀγαθὲ, » ἀνα- πέμπων τὸν λέγοντα τοῦτο ἐπὶ τὸν ἑαυτοῦ Πατέρα, φησί· « Τί με λέγεις ἀγαθόν ; Οὐδεὶς ἀγαθὸς εἰ μὴ εἷς, ὁ Θεὸς ὁ Πατήρ. » Εἴπερ δὲ τοῦτ᾽ εὐλόγως, ὡς εἰκὼν τῆς ἀγαθότητος τοῦ Θεοῦ τυγχάνων, εἴρηκεν ὁ Υἱὸς τῆς ἀγάπης τοῦ Πατρός· πῶς οὐχὶ εὐλογώ τερον ἂν τοῖς προσκυνοῦσιν εἶπεν ἥλιος· Τί με προσ- κυνεῖς ; • Κύριον γὰρ τὸν Θεόν σου προσκυνήσεις, καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις· ᾧ κἀγὼ καὶ πάντες οἱ σὺν ἐμοὶ προσκυνοῦμεν καὶ λατρεύομεν. Κἂν μὴ τηλικοῦτος δέ τις ᾖ, οὐδὲν ἧττον καὶ ὁ τοιοῦτος εὐ- χέσθω τῷ λόγῳ τοῦ Θεοῦ, δυναμένῳ αὐτὸν ἰάσασθαι· καὶ πολλῷ πλέον τῷ Πατρὶ αὐτοῦ, ὃς καὶ τοῖς πρότερον δικαίοις · ἐξαπέστειλε τὸν Λόγον αὐτοῦ, καὶ Ιάσατο αὐτοὺς, καὶ ἐῤῥύσατο αὐτοὺς ἐκ τῶν διαφθορῶν (38) αὐτῶν. Ο θεὸς οὖν κατὰ τὴν χρηστότητα αὐτοῦ οὐ τοπικῶς, ἀλλὰ προνοητικῶς, συγκαταβαίνει τοῖς ἀνθρώποις · καὶ ὁ τοῦ Θεοῦ Παῖς οὐ τότε μόνον, ἀλλὰ καὶ ἀεὶ μετὰ τῶν ἰδίων μαθητῶν ἐστι, πληρῶν τή, ο Ἰδοὺ ἐγὼ μεθ᾽ ὑμῶν εἰμι πάσας τὰς ἡμέρας ἕως τῆς συν- τελείας τοῦ αἰῶνος. » Καὶ εἴπερ κλῆμα καρπὸν οὐ δύναται φέρειν, ἐὰν μὴ ἐμμείνῃ (39) τῇ ἀμπέλῳ, δῆλον, ὅτι καὶ οἱ τοῦ Λόγου μαθηταί, τὰ νοητὰ τῆς ἀληθινῆς ἀμπέλου τοῦ Λόγου κλήματα, οὐ δύνανται φέρειν τοὺς καρποὺς τῆς ἀρετῆς, ἐὰν μὴ μένωσιν ἐν τῇ ἀληθινῇ ἀμπέλῳ, τῷ Χριστῷ τοῦ Θεοῦ (40), καὶ μεθ᾿ ἡμῶν τοπικῶς κάτω ἐπὶ γῆς τυγχάνοντι, ὃς μετὰ τῶν πανταχοῦ προσπεφυκότων αὐτῷ ὢν, ἤδη Αναξαγορείως μύδρον διάπυρον. Περὶ ἀφθ. κόσμου, "Αναξ. ἢ κατὰ τὸν πρὸς ἑαυτούς. τῷ Χριστῷ τῷ μετὰ τοῦ Θεοῦ καὶ μεθ' ἡμῶν τοπικῶς κάτω ἐπὶ γῆς τυγχάνοντι. CONTRA CELSUM LIB. V. perspectum est quomodo Deus sit lux, et Filius Dei ‹ lux vera quæ illuminat omnem hominem venien- tem in hune mundum ", » et quo sensu hic dixerit de seipso : « Ego sum lux mundi s ii solis et Junæ et stellarum lumen tanquam pro parvula scin- tilla habent præ Deo qui lux ipsa est, nec illud ullo modo adorare possunt. Neque hæc de sole, luna et stellis dico, quod tanta illa Dei opera deprimere ve- lim, aut Anaxagoræ sentienti illa esse • massas inflammatas › assentiar; sed quia compertum ha · beo Dei ejusque Unigeniti divinitatem ineffabili præstantia cæteris omnibus esse superiorem. Deinde cum nobis persuasum sit solem ipsum et lunam et stellas Deo universorum preces per ejus Unigenitum adhibere, non committendum putamus, ut illa pre- cemur quæ et ipsa precantur; præsertim cum illæ ipsa res malint nos ad Deum, cui preces ferunt, remittere, quam ad se applicare et vota precesque nostras cum Deo partiri. Quam in rem perapposito hoc exemplo utar. Cum Salvator noster et Dominus aliquando se audiisset e magistrum bonum ", ap- pellari, eum, qui sic vocabat, ad Patrem suum remisit his verbis: « Quid me dicis bonum ? Nemo bonus, nisi unus Deus Pater 9., Id si merite dixit Filius charitatis Patris ut imago bonitatis Dei,quanto convenientius eos, qui ipsum colerent, compellaret sol in hunc modum: Quid est quod adores me? Dominum Deum tuum adorabis et illi soli servies ”, › quem ego el qui mecum sunt om- nes adorant cuique serviunt. Etiamsi tanta non sis dignitate, quisquis es tamen, precare Verbum quod sanare te potest; et multo potius precare ejus Pa- trem, qui et ad antiquos justos misit Verbum suum,et sanavit eos et eripuit eos de corruptionibus eorum ▸ quæ adoratione digna existimant: simillima quibus C D loci, sed per providentiam, ad homines descendit; et Filius Dei non aliquando tantum, sed et semper cum suis discipulis est, istud promissi perficiens: ‹ Ecce ego vobiscum sum omnibus diebus usque ad consummationem sæculi 98. Et sane cum palmes fructum non possit ferre nisi manserit in vile " ; evidens est discipulos Verbi, spirituales vitis quod Verbum est palmiles, ferre non posse fructus vir- tutis, nisi manserint in vera vite, videlicet in Chri- sto Dei, qui Christus nobiscum, qui in terra sumus, versatur, et cum iis ubique qui ipsi adhærent, necnou ubique cum iis qui ipsum nesciunt. Hujus Matth. xix, 16; Marc. x, 17; Luc. XVI, 18. ** Marc. x, 18. Deut. VI, 13; Matth. iv, 10. » Psal. cvi, 20. Matth. xxvIII, 20. ” Joan. xv, 5, 6. Joan. 1, 9. s Joan. vii. 12. Vide Philon. Laertium in Anaxagora vita ; Plu- tarchum De superst., et Suidam in n.. mereiue, lib. ii, guaest. 2, num. 15. bendum, ut innuit Guietus, 12. Sic igitur Deus pro sua bonitate non ratione (34) Αναξαγορίως, etc. Forte scribendum : (35) Εχεσθαι. Vide lib. 11 Origenian., quæst. 8, (35) Η κατάγειν πρὸς ἑαυτούς. Libb. editi in (37) Ὁ σωτὴρ ἡμῶν, etc. Vide Origenianorum (38) Hoeschelius in textu, διαφορῶν. (59) Idemn in textu, ἐὰν, εἰ μὴ ἐμμείνῃς (40) Idem in textu, τῷ Χριστῷ τῷ Θεού. An scri-
Εἰς δὲ βεβαίωσιν τοῦ τοιαῦτά τινα νενοηκότα τὸν ἀπόστολον γεγραφέναι, ἃ παρεθέμην ἐκ τῆς πρὸς Κορινθίους προτέρας, παραθήσομαι καὶ τὰ ἐκ τῆς πρὸς Θεσσαλονικεῖς προτέρας, ἐν ᾗ φησιν ὁ Παῦλος ὡς ζῶν καὶ ἐγρηγορὼς καὶ ἕτερος ὢν τῶν κοιμηθέντων τοιαῦτα· Τοῦτο γὰρ ὑμῖν λέγομεν ἐν λόγῳ κυρίου, ὅτι ἡμεῖς οἱ ζῶντες οἱ περιλειπόμενοι εἰς τὴν παρουσίαν τοῦ κυρίου οὐ μὴ φθάσωμεν τοὺς κοιμηθέντας, ὅτι αὐτὸς ὁ κύριος ἐν κελεύσματι, ἐν φωνῇ ἀρχαγγέλου καὶ ἐν σάλπιγγι θεοῦ καταβήσεται ἀπ’ οὐρανοῦ. Εἶτα πάλιν ἑξῆς τούτοις ἄλλους ἐπιστάμενος τοὺς ἐν Χριστῷ νεκροὺς παρ’ ἑαυτὸν καὶ τοὺς παραπλησίους αὐτῷ ἐπιφέρει λέγων· Οἱ νεκροὶ ἐν Χριστῷ ἀναστήσονται πρῶτον, ἔπειτα ἡμεῖς οἱ ζῶντες οἱ περιλειπόμενοι ἅμα σὺν αὐτοῖς ἁρπαγησόμεθα ἐν νεφέλαις εἰς ἀπάντησιν τοῦ κυρίου εἰς ἀέρα. Ἐπεὶ δ’ ἐπὶ πλέον κεκωμῴδηκε τὴν κεκηρυγμένην μὲν τῆς σαρκὸς ἀνάστασιν ἐν ταῖς ἐκκλησίαις ὑπὸ δὲ τῶν συνετωτέρων τρανότερον νενοημένην, καὶ οὐ χρὴ αὖθις ἐκτίθεσθαι τὴν λέξιν αὐτοῦ ἅπαξ προειρημένην·
ὑπεροχὴν τῶν νομιζομένων ἀξίων προσκυνεῖσθαι Α παρὰ τὸ τῶν σπινθήρων καὶ τῶν λύχνων φῶς· οὕτως οἱ νοήσαντες, πῶς ὁ Θεὸς φῶς ἐστι, καταλαβόντες δὲ, πῶς ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ < φῶς ἀληθινόν ἐστιν, ὅ φωτίζει πάντα ἄνθρωπον ἐρχόμενον εἰς τὸν κόσμον, ο συνιέντες δὲ καὶ, πῶς οὗτός φησι τὸ, ο Ἐγώ εἰμι τὸ φῶς τοῦ κόσμου· ὃ οὐκ ἂν εὐλόγως προσκυνήσαιεν τὸν οἱονεὶ βραχὺν σπινθήρα, ὡς πρὸς φῶς τὸν Θεὸν ἀληθινοῦ φωτός, ἐν ἡλίῳ, καὶ σελήνῃ, καὶ ἄστροις. Καὶ οὐκ ἀτιμάζοντές γε τὰ τηλικαῦτα τοῦ Θεοῦ δημιουργή ματα, οὐδ' Αναξαγορίως (34) < μύδρον διάπυρον ο λέγοντες εἶναι τὸν ἥλιον καὶ σελήνην καὶ ἀστέρας, τοιαῦτά φαμεν περὶ ἡλίου καὶ σελήνης καὶ ἀστέρων· ἀλλ᾽ αἰσθανόμενοί γε τῆς ἀφάτῳ ὑπεροχῇ ὑπερεχού σης θειότητος τοῦ Θεοῦ, ἔτι δὲ καὶ τοῦ Μονογενούς αὐτοῦ ὑπερέχοντος τὰ λοιπά. Πειθόμενοι δὲ καὶ αὐτ τὸν ἥλιον καὶ σελήνην καὶ ἀστέρας εὔχεσθαι (55) τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ διὰ τοῦ Μονογενοῦς αὐτοῦ, κρίνομεν, μὴ δεῖν εὔχεσθαι τοῖς εὐχομένοις· ἐπεὶ καὶ αὐτοὶ ἀναπέμπειν ἡμᾶς βούλονται μᾶλλον ἐπὶ τὸν Θεὸν, ᾧ εύχονται, ἢ κατάγειν πρὸς ἑαυτοὺς (36) ἢ μερίζειν ἡμῶν τὴν εὐκτικὴν δύναμιν ἀπὸ τοῦ Θεοῦ καὶ πρὸς ἑαυτούς. Χρήσομαι δὲ καὶ τούτῳ περὶ αὐτῶν κατὰ τὸν τόπον παραδείγματι· Ὁ σωτὴρ ἡμῶν (37) καὶ Κύριος, ἀκούσας ποτέ ο διδάσκαλε ἀγαθὲ, » ἀνα- πέμπων τὸν λέγοντα τοῦτο ἐπὶ τὸν ἑαυτοῦ Πατέρα, φησί· « Τί με λέγεις ἀγαθόν ; Οὐδεὶς ἀγαθὸς εἰ μὴ εἷς, ὁ Θεὸς ὁ Πατήρ. » Εἴπερ δὲ τοῦτ᾽ εὐλόγως, ὡς εἰκὼν τῆς ἀγαθότητος τοῦ Θεοῦ τυγχάνων, εἴρηκεν ὁ Υἱὸς τῆς ἀγάπης τοῦ Πατρός· πῶς οὐχὶ εὐλογώ τερον ἂν τοῖς προσκυνοῦσιν εἶπεν ἥλιος· Τί με προσ- κυνεῖς ; • Κύριον γὰρ τὸν Θεόν σου προσκυνήσεις, καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις· ᾧ κἀγὼ καὶ πάντες οἱ σὺν ἐμοὶ προσκυνοῦμεν καὶ λατρεύομεν. Κἂν μὴ τηλικοῦτος δέ τις ᾖ, οὐδὲν ἧττον καὶ ὁ τοιοῦτος εὐ- χέσθω τῷ λόγῳ τοῦ Θεοῦ, δυναμένῳ αὐτὸν ἰάσασθαι· καὶ πολλῷ πλέον τῷ Πατρὶ αὐτοῦ, ὃς καὶ τοῖς πρότερον δικαίοις · ἐξαπέστειλε τὸν Λόγον αὐτοῦ, καὶ Ιάσατο αὐτοὺς, καὶ ἐῤῥύσατο αὐτοὺς ἐκ τῶν διαφθορῶν (38) αὐτῶν. Ο θεὸς οὖν κατὰ τὴν χρηστότητα αὐτοῦ οὐ τοπικῶς, ἀλλὰ προνοητικῶς, συγκαταβαίνει τοῖς ἀνθρώποις · καὶ ὁ τοῦ Θεοῦ Παῖς οὐ τότε μόνον, ἀλλὰ καὶ ἀεὶ μετὰ τῶν ἰδίων μαθητῶν ἐστι, πληρῶν τή, ο Ἰδοὺ ἐγὼ μεθ᾽ ὑμῶν εἰμι πάσας τὰς ἡμέρας ἕως τῆς συν- τελείας τοῦ αἰῶνος. » Καὶ εἴπερ κλῆμα καρπὸν οὐ δύναται φέρειν, ἐὰν μὴ ἐμμείνῃ (39) τῇ ἀμπέλῳ, δῆλον, ὅτι καὶ οἱ τοῦ Λόγου μαθηταί, τὰ νοητὰ τῆς ἀληθινῆς ἀμπέλου τοῦ Λόγου κλήματα, οὐ δύνανται φέρειν τοὺς καρποὺς τῆς ἀρετῆς, ἐὰν μὴ μένωσιν ἐν τῇ ἀληθινῇ ἀμπέλῳ, τῷ Χριστῷ τοῦ Θεοῦ (40), καὶ μεθ᾿ ἡμῶν τοπικῶς κάτω ἐπὶ γῆς τυγχάνοντι, ὃς μετὰ τῶν πανταχοῦ προσπεφυκότων αὐτῷ ὢν, ἤδη Αναξαγορείως μύδρον διάπυρον. Περὶ ἀφθ. κόσμου, "Αναξ. ἢ κατὰ τὸν πρὸς ἑαυτούς. τῷ Χριστῷ τῷ μετὰ τοῦ Θεοῦ καὶ μεθ' ἡμῶν τοπικῶς κάτω ἐπὶ γῆς τυγχάνοντι. CONTRA CELSUM LIB. V. perspectum est quomodo Deus sit lux, et Filius Dei ‹ lux vera quæ illuminat omnem hominem venien- tem in hune mundum ", » et quo sensu hic dixerit de seipso : « Ego sum lux mundi s ii solis et Junæ et stellarum lumen tanquam pro parvula scin- tilla habent præ Deo qui lux ipsa est, nec illud ullo modo adorare possunt. Neque hæc de sole, luna et stellis dico, quod tanta illa Dei opera deprimere ve- lim, aut Anaxagoræ sentienti illa esse • massas inflammatas › assentiar; sed quia compertum ha · beo Dei ejusque Unigeniti divinitatem ineffabili præstantia cæteris omnibus esse superiorem. Deinde cum nobis persuasum sit solem ipsum et lunam et stellas Deo universorum preces per ejus Unigenitum adhibere, non committendum putamus, ut illa pre- cemur quæ et ipsa precantur; præsertim cum illæ ipsa res malint nos ad Deum, cui preces ferunt, remittere, quam ad se applicare et vota precesque nostras cum Deo partiri. Quam in rem perapposito hoc exemplo utar. Cum Salvator noster et Dominus aliquando se audiisset e magistrum bonum ", ap- pellari, eum, qui sic vocabat, ad Patrem suum remisit his verbis: « Quid me dicis bonum ? Nemo bonus, nisi unus Deus Pater 9., Id si merite dixit Filius charitatis Patris ut imago bonitatis Dei,quanto convenientius eos, qui ipsum colerent, compellaret sol in hunc modum: Quid est quod adores me? Dominum Deum tuum adorabis et illi soli servies ”, › quem ego el qui mecum sunt om- nes adorant cuique serviunt. Etiamsi tanta non sis dignitate, quisquis es tamen, precare Verbum quod sanare te potest; et multo potius precare ejus Pa- trem, qui et ad antiquos justos misit Verbum suum,et sanavit eos et eripuit eos de corruptionibus eorum ▸ quæ adoratione digna existimant: simillima quibus C D loci, sed per providentiam, ad homines descendit; et Filius Dei non aliquando tantum, sed et semper cum suis discipulis est, istud promissi perficiens: ‹ Ecce ego vobiscum sum omnibus diebus usque ad consummationem sæculi 98. Et sane cum palmes fructum non possit ferre nisi manserit in vile " ; evidens est discipulos Verbi, spirituales vitis quod Verbum est palmiles, ferre non posse fructus vir- tutis, nisi manserint in vera vite, videlicet in Chri- sto Dei, qui Christus nobiscum, qui in terra sumus, versatur, et cum iis ubique qui ipsi adhærent, necnou ubique cum iis qui ipsum nesciunt. Hujus Matth. xix, 16; Marc. x, 17; Luc. XVI, 18. ** Marc. x, 18. Deut. VI, 13; Matth. iv, 10. » Psal. cvi, 20. Matth. xxvIII, 20. ” Joan. xv, 5, 6. Joan. 1, 9. s Joan. vii. 12. Vide Philon. Laertium in Anaxagora vita ; Plu- tarchum De superst., et Suidam in n.. mereiue, lib. ii, guaest. 2, num. 15. bendum, ut innuit Guietus, 12. Sic igitur Deus pro sua bonitate non ratione (34) Αναξαγορίως, etc. Forte scribendum : (35) Εχεσθαι. Vide lib. 11 Origenian., quæst. 8, (35) Η κατάγειν πρὸς ἑαυτούς. Libb. editi in (37) Ὁ σωτὴρ ἡμῶν, etc. Vide Origenianorum (38) Hoeschelius in textu, διαφορῶν. (59) Idemn in textu, ἐὰν, εἰ μὴ ἐμμείνῃς (40) Idem in textu, τῷ Χριστῷ τῷ Θεού. An scri-
PG 11:1207φέρε καὶ περὶ τοῦ προβλήματος τούτου, ὡς ἐν τῇ πρὸς ἀλλότριον τῆς πίστεως ἀπολογίᾳ γραφομένῃ διὰ τοὺς ἔτι νηπίους καὶ κλυδωνιζομένους καὶ περιφερομένους παντὶ ἀνέμῳ διδαςκαλίας ἐν τῇ κυβείᾳ τῶν ἀνθρώπων, πρὸς τὴν μεθοδίαν τῆς πλάνης, ὀλίγα ἐστοχασμένως τῶν ἐντευξομένων κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν ἐκθώμεθα καὶ παραστήσωμεν. Οὔτε μὲν οὖν ἡμεῖς οὔτε τὰ θεῖα γράμματα αὐταῖς φησι σαρξί, μηδεμίαν μεταβολὴν ἀνειληφυίαις τὴν ἐπὶ τὸ βέλτιον, ζήσεσθαι τοὺς πάλαι ἀποθανόντας, ἀπὸ τῆς γῆς ἀναδύντας· ὁ δὲ Κέλσος ἡμᾶς συκοφαντεῖ ταῦτα λέγων. Ἀκούομεν γὰρ καὶ πολλῶν γραφῶν περὶ ἀναστάσεως ἀξίως θεοῦ λεγουσῶν, ἀρκεῖ δ’ ἐπὶ τοῦ παρόντος τὴν Παύλου παραθέσθαι ἀπὸ τῆς πρὸς Κορινθίους προτέρας λέξιν, φάσκοντος· Ἀλλ’ ἐρεῖ τις· Πῶς ἐγείρονται οἱ νεκροί; Ποίῳ δὲ σώματι ἔρχονται; Ἄφρον, σὺ ὃ σπείρεις οὐ ζωοποιεῖται, ἐὰν μὴ ἀποθάνῃ· καὶ ὃ σπείρεις, οὐ τὸ σῶμα τὸ γενησόμενον σπείρεις ἀλλὰ γυμνὸν κόκκον, εἰ τύχοι, σίτου ἤ τινος τῶν λοιπῶν·
Α δὲ καὶ μετὰ τῶν οὐκ εἰδότων αὐτὸν πανταχοῦ ἐστι. Β Καὶ τοῦτό γε ἡ τὸ Εὐαγγέλιον γράψας Ιωάννης ἐκ προσώπου τοῦ βαπτιστοῦ Ἰωάννου δηλοί, λέγοντος· • Μέσος ὑμῶν ἕστηκεν, ὃν ὑμεῖς οὐκ οἴδατε· αὐτός ἐστιν ὁ ὀπίσω μου ερχόμενος. » "Ατοπον δ' ἐστὶ, τοῦ πληρώσαντος τὸν οὐρανὸν, καὶ τὴν γῆν, καὶ εἰπόντος, • Οὐχὶ τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν ἐγὼ πληρῶ ; λέγε Κύριος, ο ὄντος μεθ᾿ ἡμῶν, καὶ πλησίον ἡμῶν τυγ- χάνοντος, (πιστεύω γὰρ αὐτῷ λέγοντι · « Θεὸς ἐγγί- ζων ἐγώ εἰμι, καὶ οὐ Θεὸς πόῤῥωθεν, λέγει Κύριος»), ζητεῖν εὔχεσθαι τῷ μὴ φθάνοντι ἐπὶ τὰ σύμπαντα ηλίῳ, ἢ σελήνῃ, ἤ τινι τῶν ἀστέρων. Εστω δὲ, ἵνα αὐταῖς ταῖς λέξεσι Κέλσου χρήσωμαι, ο προφητεύον τας εἶναι ὑετούς, καὶ θάλπη, καὶ νέφη, καὶ βροντάς, ἥλιον, καὶ σελήνην, καὶ ἀστέρας· ο ἆρ' οὖν, εἰ προ φητεύουσιν οὗτοι τὰ τηλικαῦτα, οὐχὶ μᾶλλον τῷ Θεῷ, ᾧ ὑπουργοῦντες προφητεύουσι, προσκυνητέον, κἀκεῖ νον σεπτέον (41), ἤπερ τοῖς προφήταις αὐτοῦ; Προ φητευέτωσαν οὖν καὶ ἀστραπὴς, καὶ καρποὺς, καὶ γονὰς ἁπάσας, καὶ πάντα ταμιευέσθωσαν τὰ τοιαῦτα· ἀλλ᾽ οὐ διὰ τοῦτο προσκυνήσομεν τους προσκυνοῦντας, ὡς οὐδὲ Μωϋσέα καὶ τοὺς μετ' αὐτὸν ἐκ Θεοῦ προφητεύσαντας τὰ κρείττονα με τῶν τε καὶ θάλπους, καὶ νεφῶν, καὶ βροντῶν, καὶ ἀστραπῶν, καὶ καρπῶν, καὶ πασῶν γονῶν αἰσθητῶν. ᾿Αλλὰ κἂν ἔχωσιν ἥλιος καὶ σελήνη καὶ ἀστέρες προ φητεύειν προφητείας κρείττονας ὑετῶν, οὐδ' οὕτως αὐτοὺς, ἀλλὰ τὸν Πατέρα τῶν ἐν αὐτοῖς προφητειών, καὶ τὸν διάκονον (42) αὐτῶν Λόγον τοῦ Θεοῦ προς Ο κυνήσομεν. Αλλ' ἔστω καὶ κήρυκας αὐτοῦ εἶναι καὶ ἀληθῶς οὐρανίους ἀγγέλους· πῶς οὖν οὐχὶ καὶ οὕτω τὸν κηρυσσόμενον ὑπ' αὐτῶν Θεὸν καὶ τὸν ἀγγελλό μενον μόνον μᾶλλον προσκυνητέον ἢ τοὺς κήρυκας καὶ τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ; νην καὶ ἀστέρας ἡγούμεθα εἶναι τὸ μηδέν. Περὶ ὧν (45) ὁμολογοῦμεν, ὅτι καὶ αὐτοὶ τὴν ἀποκάλυψεν τῶν υἱῶν τοῦ Θεοῦ ἀπεκδέχονται, τῇ τῶν ὑλικῶν σωμάτων ματαιότητι ἐπὶ τοῦ παρόντος ὑποτεταγμέ νοι διὰ τὸν ἐπ' ἐλπίδι ὑποτάξαντα. Εἰ δ᾽ ἀνεγνώκει δ Κέλσος καὶ ἄλλα μὲν μυρία, ὅσα περὶ ἡλίου, καὶ σελήνης καὶ ἄστρων φαμέν, καὶ τὸ, « Αἰνεῖτε αὐτὸν πάντα (44) τὰ ἄστρα καὶ τὸ φῶ;, ν καὶ τὸ, ο Δἰνεῖτε αὐτὸν οἱ οὐρανοὶ τῶν οὐρανῶν·, οὐκ ἂν περὶ ἡμῶν ἀπεφήνατο, ὅτι λέγομεν τὰ τηλικαῦτα, αἰνοῦντα μεγάλως τὸν Θεὸν, εἶναι τὸ μηδέν. Οὐκ οἶδε δὲ ὁ Κέλτος οὐδὲ τό, « Ἡ γὰρ ἀποκαραδοκία τῆς κτίσεως τὴν ἀποκάλυψιν τῶν υἱῶν τοῦ Θεοῦ ἀπεκδέχεται· τῇ γὰρ ματαιότητι ἡ κτίσις ὑπετάγη οὐχ ἐκοῦσα, ἀλλὰ σκεπτέον, σεπτέον σέβομαι. σεπτός. σεπτέον, ὑμνητέον. κονον αὐτοῦ Λόγου προσκυνήσομεν ; τὸ, αὐτοῦ, ἡ αὐτῶν Λόγον, τοῦ Θεοῦ. διάκονον Μὴ λέγε διάκονον· ὁ γὰρ τοῦ Πατρὸς Λόγος αὐθέντης τῶν ἑαυτοῦ ἔργων, ἀλλ᾽ οὐ διάκονος ἡ γὰρ σημα σία αὕτη τάξις δουλική, ἀλλ' οὐκ αὐθεντική. αἰνεῖτε αὐτὸν ἥλιος καὶ σε λήνη. ORIGENIS rei argumento est id quod in Joannis Evangelio ait Joannes Baptista: ‹ Medius vestrum stetit, quein vos nescitis. Ipse est qui post me venturus est¹. › Jam vero absurdum est, dum illum, qui cœlum et terram implet, ut ipse dicit: Nunquid cœlum el terram ego impleo ? dicit Doininus *,, nobiscum habemus et prope nos (ejus enim verbis credo : • Deus e vicino ego sum et non Deus de longe, di- cit Dominus ' »), absurdum est, inquam, velle pre- cibus vocare solem qui ad omnia non pervadit, aut lunam, aut aliud ex astris. Do vero e a sole, luna et stellis (ipsa sunt Celsi verba) pluvias, astus, new bulas, tonitrua prænuntiari ; » ut res ita sit, nonne tamen satius est adorare et venerari Deum, cujus jussu prædicunt, quam vaticinatores ipsos? Volo etiam ab ipsis præsignificari fulgura, fructus, pro- ventus omnes ; et omnia illa ab iis administrari, at non idcirco adorabimus res, quæ ipsæ adorant ; nec enim adoramus Moysem et ejus in vaticinandi munere successores, quamvis isti, Deo allante, longe meliora pluviis, astibus, nebulis, tonitruis, fulguri- bus, fructibus, proventibusque his nostris omni- bus prædixerint. Id quoque damus solem, lunam et stellas posse res pluviis potiores prænuntiare: non ideo tamen astra illa adorabimus, sed auctorem prædictionum, et Dei Verbum, quod earum est mi- nister. Sane sint Dei præcones et vere cœlestes angeli; al cur non potius colendus ille solus est qui at prædicatur et annuntiatur, quam angeli et præco- nes ? stellasque a nobis pro nihilo haberi. Nam et illa filiorum Dei revelationem exspectare confitemur*, utpote quæ hactenus rerum corporcarum vanitati subjecta sunt propter illum qui subjecit in spe. Si unquam legisset ille sexcenta alia, quæ de sole et luna et stellis apud nostros auctores passim occur- runt, istud inter cætera : • Laudate eum, omnes stella et lumen ; » et hoc aliud : • Laudate eum, caeli calorum *, » nobis non exprobrasset quod illa, quæ magnifice laudant Deum, nihili faciamus. Neque hac Celsus noverat : • Nam exspectatio creatura revelationem filiorum Dei exspectat. Vani- tati enim creatura subjecta est non volens, sed propter eum, qui subjecit eam in spe; quia et ipsa D Joan. 1, 26, 27. ' Jer. xxiii, 24. Ibid., 23. * Rom. viii, 19, 20, 21. * Psal. cxlviii, 3, 4. legitur, sed in codice Joliano punctis no- tatur littera K, tanquam delenda, nec dubito quin scribendum sit a Vide Henrici Stephani Thesaurum linguæ Græcæ in Co- dex Regius, loco habet Guieto locus interpolatus fuisse videtur a posterioribus Origene Christianis, qui mutarunt, et post adiderunt Quidquid est voce offensum fuisse posteriorum Christia- norum vulgus indicat scholion quod in margine libb. editorum et codicis Anglicani primi legitur : Vide quæstionem secundani lib. Origenianorum, num. 13. quaestionem octavam lib. ut Origenianorum. anie hæc verba deest, i 13. Arripit hoc etiam sibi Celsus, solem, lunam Εαυτῷ δὲ λαμβάνει Κέλσος, ὅτι ἥλιον καὶ σελή (41) Σεπτέον. In omnibus mss. et libris editis (42) Διάκονον, etc. An scribendum, καὶ τὸν διά (43) Περὶ ὧν, etc. Vide insuper clarissimi Bueli (44) Αἰνεῖτε αὐτὸν πάντα. Supplendum quod
ὁ δὲ θεὸς δίδωσιν αὐτῷ σῶμα, καθὼς ἠθέλησε, καὶ ἑκάστῳ τῶν σπερμάτων ἴδιον σῶμα. Ὅρα γὰρ τίνα τρόπον ἐν τούτοις οὐ τὸ γενησόμενον σῶμά φησι σπείρεσθαι, ἀλλ’ ἀπὸ τοῦ σπειρομένου καὶ γυμνοῦ βαλλομένου ἐπὶ τὴν γῆν λέγει διδόντος τοῦ θεοῦ ἑκάστῳ τῶν σπερμάτων ἴδιον σῶμα οἱονεὶ ἀνάστασιν γίνεσθαι, ἀπὸ τοῦ καταβεβλημένου σπέρματος ἐγειρομένου στάχυος ἐν τοῖς τοιοῖσδε, [δένδρου δὲ ἐν τοῖς τοιοῖσδε] οἱονεὶ ἐν νάπυϊ, ἢ ἔτι μείζονος δένδρου ἐν ἐλαίας πυρῆνι ἤ τινι τῶν ἀκροδρύων. Ὁ θεὸς οὖν δίδωσιν ἑκάστῳ σῶμα, καθὼς ἐθέλησεν, ὥσπερ ἐπὶ τῶν σπειρομένων οὕτω καὶ ἐπὶ τῶν οἱονεὶ σπειρομένων ἐν τῷ ἀποθνῄσκειν καὶ καιρῷ ἐπιτηδείῳ ἀναλαμβανόντων ἐκ τῶν σπειρομένων τὸ περιτιθέμενον ἑκάστῳ κατὰ τὴν ἀξίαν σῶμα ὑπὸ τοῦ θεοῦ. Ἀκούομεν δὲ καὶ τοῦ διὰ πλειόνων διδάσκοντος λόγου τὴν διαφορὰν τοῦ οἱονεὶ σπειρομένου πρὸς τὸ ὡσπερεὶ ἐγειρόμενον ἀπ’ αὐτοῦ καὶ λέγοντος· Σπείρεται ἐν φθορᾷ, ἐγείρεται ἐν ἀφθαρσίᾳ· σπείρεται ἐν ἀτιμίᾳ, ἐγείρεται ἐν δόξῃ· σπείρεται ἐν ἀσθενείᾳ, ἐγείρεται ἐν δυνάμει·
Α δὲ καὶ μετὰ τῶν οὐκ εἰδότων αὐτὸν πανταχοῦ ἐστι. Β Καὶ τοῦτό γε ἡ τὸ Εὐαγγέλιον γράψας Ιωάννης ἐκ προσώπου τοῦ βαπτιστοῦ Ἰωάννου δηλοί, λέγοντος· • Μέσος ὑμῶν ἕστηκεν, ὃν ὑμεῖς οὐκ οἴδατε· αὐτός ἐστιν ὁ ὀπίσω μου ερχόμενος. » "Ατοπον δ' ἐστὶ, τοῦ πληρώσαντος τὸν οὐρανὸν, καὶ τὴν γῆν, καὶ εἰπόντος, • Οὐχὶ τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν ἐγὼ πληρῶ ; λέγε Κύριος, ο ὄντος μεθ᾿ ἡμῶν, καὶ πλησίον ἡμῶν τυγ- χάνοντος, (πιστεύω γὰρ αὐτῷ λέγοντι · « Θεὸς ἐγγί- ζων ἐγώ εἰμι, καὶ οὐ Θεὸς πόῤῥωθεν, λέγει Κύριος»), ζητεῖν εὔχεσθαι τῷ μὴ φθάνοντι ἐπὶ τὰ σύμπαντα ηλίῳ, ἢ σελήνῃ, ἤ τινι τῶν ἀστέρων. Εστω δὲ, ἵνα αὐταῖς ταῖς λέξεσι Κέλσου χρήσωμαι, ο προφητεύον τας εἶναι ὑετούς, καὶ θάλπη, καὶ νέφη, καὶ βροντάς, ἥλιον, καὶ σελήνην, καὶ ἀστέρας· ο ἆρ' οὖν, εἰ προ φητεύουσιν οὗτοι τὰ τηλικαῦτα, οὐχὶ μᾶλλον τῷ Θεῷ, ᾧ ὑπουργοῦντες προφητεύουσι, προσκυνητέον, κἀκεῖ νον σεπτέον (41), ἤπερ τοῖς προφήταις αὐτοῦ; Προ φητευέτωσαν οὖν καὶ ἀστραπὴς, καὶ καρποὺς, καὶ γονὰς ἁπάσας, καὶ πάντα ταμιευέσθωσαν τὰ τοιαῦτα· ἀλλ᾽ οὐ διὰ τοῦτο προσκυνήσομεν τους προσκυνοῦντας, ὡς οὐδὲ Μωϋσέα καὶ τοὺς μετ' αὐτὸν ἐκ Θεοῦ προφητεύσαντας τὰ κρείττονα με τῶν τε καὶ θάλπους, καὶ νεφῶν, καὶ βροντῶν, καὶ ἀστραπῶν, καὶ καρπῶν, καὶ πασῶν γονῶν αἰσθητῶν. ᾿Αλλὰ κἂν ἔχωσιν ἥλιος καὶ σελήνη καὶ ἀστέρες προ φητεύειν προφητείας κρείττονας ὑετῶν, οὐδ' οὕτως αὐτοὺς, ἀλλὰ τὸν Πατέρα τῶν ἐν αὐτοῖς προφητειών, καὶ τὸν διάκονον (42) αὐτῶν Λόγον τοῦ Θεοῦ προς Ο κυνήσομεν. Αλλ' ἔστω καὶ κήρυκας αὐτοῦ εἶναι καὶ ἀληθῶς οὐρανίους ἀγγέλους· πῶς οὖν οὐχὶ καὶ οὕτω τὸν κηρυσσόμενον ὑπ' αὐτῶν Θεὸν καὶ τὸν ἀγγελλό μενον μόνον μᾶλλον προσκυνητέον ἢ τοὺς κήρυκας καὶ τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ; νην καὶ ἀστέρας ἡγούμεθα εἶναι τὸ μηδέν. Περὶ ὧν (45) ὁμολογοῦμεν, ὅτι καὶ αὐτοὶ τὴν ἀποκάλυψεν τῶν υἱῶν τοῦ Θεοῦ ἀπεκδέχονται, τῇ τῶν ὑλικῶν σωμάτων ματαιότητι ἐπὶ τοῦ παρόντος ὑποτεταγμέ νοι διὰ τὸν ἐπ' ἐλπίδι ὑποτάξαντα. Εἰ δ᾽ ἀνεγνώκει δ Κέλσος καὶ ἄλλα μὲν μυρία, ὅσα περὶ ἡλίου, καὶ σελήνης καὶ ἄστρων φαμέν, καὶ τὸ, « Αἰνεῖτε αὐτὸν πάντα (44) τὰ ἄστρα καὶ τὸ φῶ;, ν καὶ τὸ, ο Δἰνεῖτε αὐτὸν οἱ οὐρανοὶ τῶν οὐρανῶν·, οὐκ ἂν περὶ ἡμῶν ἀπεφήνατο, ὅτι λέγομεν τὰ τηλικαῦτα, αἰνοῦντα μεγάλως τὸν Θεὸν, εἶναι τὸ μηδέν. Οὐκ οἶδε δὲ ὁ Κέλτος οὐδὲ τό, « Ἡ γὰρ ἀποκαραδοκία τῆς κτίσεως τὴν ἀποκάλυψιν τῶν υἱῶν τοῦ Θεοῦ ἀπεκδέχεται· τῇ γὰρ ματαιότητι ἡ κτίσις ὑπετάγη οὐχ ἐκοῦσα, ἀλλὰ σκεπτέον, σεπτέον σέβομαι. σεπτός. σεπτέον, ὑμνητέον. κονον αὐτοῦ Λόγου προσκυνήσομεν ; τὸ, αὐτοῦ, ἡ αὐτῶν Λόγον, τοῦ Θεοῦ. διάκονον Μὴ λέγε διάκονον· ὁ γὰρ τοῦ Πατρὸς Λόγος αὐθέντης τῶν ἑαυτοῦ ἔργων, ἀλλ᾽ οὐ διάκονος ἡ γὰρ σημα σία αὕτη τάξις δουλική, ἀλλ' οὐκ αὐθεντική. αἰνεῖτε αὐτὸν ἥλιος καὶ σε λήνη. ORIGENIS rei argumento est id quod in Joannis Evangelio ait Joannes Baptista: ‹ Medius vestrum stetit, quein vos nescitis. Ipse est qui post me venturus est¹. › Jam vero absurdum est, dum illum, qui cœlum et terram implet, ut ipse dicit: Nunquid cœlum el terram ego impleo ? dicit Doininus *,, nobiscum habemus et prope nos (ejus enim verbis credo : • Deus e vicino ego sum et non Deus de longe, di- cit Dominus ' »), absurdum est, inquam, velle pre- cibus vocare solem qui ad omnia non pervadit, aut lunam, aut aliud ex astris. Do vero e a sole, luna et stellis (ipsa sunt Celsi verba) pluvias, astus, new bulas, tonitrua prænuntiari ; » ut res ita sit, nonne tamen satius est adorare et venerari Deum, cujus jussu prædicunt, quam vaticinatores ipsos? Volo etiam ab ipsis præsignificari fulgura, fructus, pro- ventus omnes ; et omnia illa ab iis administrari, at non idcirco adorabimus res, quæ ipsæ adorant ; nec enim adoramus Moysem et ejus in vaticinandi munere successores, quamvis isti, Deo allante, longe meliora pluviis, astibus, nebulis, tonitruis, fulguri- bus, fructibus, proventibusque his nostris omni- bus prædixerint. Id quoque damus solem, lunam et stellas posse res pluviis potiores prænuntiare: non ideo tamen astra illa adorabimus, sed auctorem prædictionum, et Dei Verbum, quod earum est mi- nister. Sane sint Dei præcones et vere cœlestes angeli; al cur non potius colendus ille solus est qui at prædicatur et annuntiatur, quam angeli et præco- nes ? stellasque a nobis pro nihilo haberi. Nam et illa filiorum Dei revelationem exspectare confitemur*, utpote quæ hactenus rerum corporcarum vanitati subjecta sunt propter illum qui subjecit in spe. Si unquam legisset ille sexcenta alia, quæ de sole et luna et stellis apud nostros auctores passim occur- runt, istud inter cætera : • Laudate eum, omnes stella et lumen ; » et hoc aliud : • Laudate eum, caeli calorum *, » nobis non exprobrasset quod illa, quæ magnifice laudant Deum, nihili faciamus. Neque hac Celsus noverat : • Nam exspectatio creatura revelationem filiorum Dei exspectat. Vani- tati enim creatura subjecta est non volens, sed propter eum, qui subjecit eam in spe; quia et ipsa D Joan. 1, 26, 27. ' Jer. xxiii, 24. Ibid., 23. * Rom. viii, 19, 20, 21. * Psal. cxlviii, 3, 4. legitur, sed in codice Joliano punctis no- tatur littera K, tanquam delenda, nec dubito quin scribendum sit a Vide Henrici Stephani Thesaurum linguæ Græcæ in Co- dex Regius, loco habet Guieto locus interpolatus fuisse videtur a posterioribus Origene Christianis, qui mutarunt, et post adiderunt Quidquid est voce offensum fuisse posteriorum Christia- norum vulgus indicat scholion quod in margine libb. editorum et codicis Anglicani primi legitur : Vide quæstionem secundani lib. Origenianorum, num. 13. quaestionem octavam lib. ut Origenianorum. anie hæc verba deest, i 13. Arripit hoc etiam sibi Celsus, solem, lunam Εαυτῷ δὲ λαμβάνει Κέλσος, ὅτι ἥλιον καὶ σελή (41) Σεπτέον. In omnibus mss. et libris editis (42) Διάκονον, etc. An scribendum, καὶ τὸν διά (43) Περὶ ὧν, etc. Vide insuper clarissimi Bueli (44) Αἰνεῖτε αὐτὸν πάντα. Supplendum quod
σπείρεται σῶμα ψυχικόν, ἐγείρεται σῶμα πνευματικόν. Ὁ δὲ δυνάμενος ἔτι καταλαμβανέτω, τί νενόηται τῷ λέγοντι· Οἷος ὁ χοϊκός, τοιοῦτοι καὶ οἱ χοϊκοί· καὶ οἷος ὁ ἐπουράνιος, τοιοῦτοι καὶ οἱ ἐπουράνιοι. Καὶ καθὼς ἐφορέσαμεν τὴν εἰκόνα τοῦ χοϊκοῦ, οὕτω φορέσωμεν καὶ τὴν εἰκόνα τοῦ ἐπουρανίου. Καίτοι δὲ βουλόμενος κρύπτειν ὁ ἀπόστολος τὰ κατὰ τὸν τόπον ἀπόρρητα καὶ μὴ ἁρμόζοντα τοῖς ἁπλουςτέροις καὶ τῇ πανδήμῳ ἀκοῇ τῶν διὰ τοῦ πιστεύειν ἀγομένων ἐπὶ τὸ βέλτιον, ὅμως ἠναγκάσθη ὕστερον ὑπὲρ τοῦ μὴ παρακοῦσαι ἡμᾶς τῶν λόγων αὐτοῦ εἰπεῖν μετὰ τὸ φορέσωμεν τὴν εἰκόνα τοῦ ἐπουρανίου τὸ τοῦτο δέ φημι, ἀδελφοί, ὅτι σὰρξ καὶ αἷμα βασιλείαν θεοῦ κληρονομῆσαι οὐ δύναται, οὐδ’ ἡ φθορὰ τὴν ἀφθαρσίαν κληρονομεῖ. Εἶτ’ ἐπιστάμενος ἀπόρρητόν τι καὶ μυστικὸν κατὰ τὸν τόπον, ὡς ἔπρεπε διὰ γραμμάτων καταλιπόντι τοῖς μετ’ αὐτὸν τὰ νενοημένα εἰρημένα ἐπιφέρει καὶ λέγει· Ἰδοὺ μυστήριον ὑμῖν λέγω, ὅτι περ ἔθος ἐστὶν ἐπιφέρεσθαι τοῖς βαθυτέροις καὶ μυστικωτέροις καὶ καθηκόντως ἀπὸ τῶν πολλῶν κρυπτομένοις· ὥσπερ καὶ ἐν τῷ Τωβὴτ γέγραπται·
Α δὲ καὶ μετὰ τῶν οὐκ εἰδότων αὐτὸν πανταχοῦ ἐστι. Β Καὶ τοῦτό γε ἡ τὸ Εὐαγγέλιον γράψας Ιωάννης ἐκ προσώπου τοῦ βαπτιστοῦ Ἰωάννου δηλοί, λέγοντος· • Μέσος ὑμῶν ἕστηκεν, ὃν ὑμεῖς οὐκ οἴδατε· αὐτός ἐστιν ὁ ὀπίσω μου ερχόμενος. » "Ατοπον δ' ἐστὶ, τοῦ πληρώσαντος τὸν οὐρανὸν, καὶ τὴν γῆν, καὶ εἰπόντος, • Οὐχὶ τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν ἐγὼ πληρῶ ; λέγε Κύριος, ο ὄντος μεθ᾿ ἡμῶν, καὶ πλησίον ἡμῶν τυγ- χάνοντος, (πιστεύω γὰρ αὐτῷ λέγοντι · « Θεὸς ἐγγί- ζων ἐγώ εἰμι, καὶ οὐ Θεὸς πόῤῥωθεν, λέγει Κύριος»), ζητεῖν εὔχεσθαι τῷ μὴ φθάνοντι ἐπὶ τὰ σύμπαντα ηλίῳ, ἢ σελήνῃ, ἤ τινι τῶν ἀστέρων. Εστω δὲ, ἵνα αὐταῖς ταῖς λέξεσι Κέλσου χρήσωμαι, ο προφητεύον τας εἶναι ὑετούς, καὶ θάλπη, καὶ νέφη, καὶ βροντάς, ἥλιον, καὶ σελήνην, καὶ ἀστέρας· ο ἆρ' οὖν, εἰ προ φητεύουσιν οὗτοι τὰ τηλικαῦτα, οὐχὶ μᾶλλον τῷ Θεῷ, ᾧ ὑπουργοῦντες προφητεύουσι, προσκυνητέον, κἀκεῖ νον σεπτέον (41), ἤπερ τοῖς προφήταις αὐτοῦ; Προ φητευέτωσαν οὖν καὶ ἀστραπὴς, καὶ καρποὺς, καὶ γονὰς ἁπάσας, καὶ πάντα ταμιευέσθωσαν τὰ τοιαῦτα· ἀλλ᾽ οὐ διὰ τοῦτο προσκυνήσομεν τους προσκυνοῦντας, ὡς οὐδὲ Μωϋσέα καὶ τοὺς μετ' αὐτὸν ἐκ Θεοῦ προφητεύσαντας τὰ κρείττονα με τῶν τε καὶ θάλπους, καὶ νεφῶν, καὶ βροντῶν, καὶ ἀστραπῶν, καὶ καρπῶν, καὶ πασῶν γονῶν αἰσθητῶν. ᾿Αλλὰ κἂν ἔχωσιν ἥλιος καὶ σελήνη καὶ ἀστέρες προ φητεύειν προφητείας κρείττονας ὑετῶν, οὐδ' οὕτως αὐτοὺς, ἀλλὰ τὸν Πατέρα τῶν ἐν αὐτοῖς προφητειών, καὶ τὸν διάκονον (42) αὐτῶν Λόγον τοῦ Θεοῦ προς Ο κυνήσομεν. Αλλ' ἔστω καὶ κήρυκας αὐτοῦ εἶναι καὶ ἀληθῶς οὐρανίους ἀγγέλους· πῶς οὖν οὐχὶ καὶ οὕτω τὸν κηρυσσόμενον ὑπ' αὐτῶν Θεὸν καὶ τὸν ἀγγελλό μενον μόνον μᾶλλον προσκυνητέον ἢ τοὺς κήρυκας καὶ τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ; νην καὶ ἀστέρας ἡγούμεθα εἶναι τὸ μηδέν. Περὶ ὧν (45) ὁμολογοῦμεν, ὅτι καὶ αὐτοὶ τὴν ἀποκάλυψεν τῶν υἱῶν τοῦ Θεοῦ ἀπεκδέχονται, τῇ τῶν ὑλικῶν σωμάτων ματαιότητι ἐπὶ τοῦ παρόντος ὑποτεταγμέ νοι διὰ τὸν ἐπ' ἐλπίδι ὑποτάξαντα. Εἰ δ᾽ ἀνεγνώκει δ Κέλσος καὶ ἄλλα μὲν μυρία, ὅσα περὶ ἡλίου, καὶ σελήνης καὶ ἄστρων φαμέν, καὶ τὸ, « Αἰνεῖτε αὐτὸν πάντα (44) τὰ ἄστρα καὶ τὸ φῶ;, ν καὶ τὸ, ο Δἰνεῖτε αὐτὸν οἱ οὐρανοὶ τῶν οὐρανῶν·, οὐκ ἂν περὶ ἡμῶν ἀπεφήνατο, ὅτι λέγομεν τὰ τηλικαῦτα, αἰνοῦντα μεγάλως τὸν Θεὸν, εἶναι τὸ μηδέν. Οὐκ οἶδε δὲ ὁ Κέλτος οὐδὲ τό, « Ἡ γὰρ ἀποκαραδοκία τῆς κτίσεως τὴν ἀποκάλυψιν τῶν υἱῶν τοῦ Θεοῦ ἀπεκδέχεται· τῇ γὰρ ματαιότητι ἡ κτίσις ὑπετάγη οὐχ ἐκοῦσα, ἀλλὰ σκεπτέον, σεπτέον σέβομαι. σεπτός. σεπτέον, ὑμνητέον. κονον αὐτοῦ Λόγου προσκυνήσομεν ; τὸ, αὐτοῦ, ἡ αὐτῶν Λόγον, τοῦ Θεοῦ. διάκονον Μὴ λέγε διάκονον· ὁ γὰρ τοῦ Πατρὸς Λόγος αὐθέντης τῶν ἑαυτοῦ ἔργων, ἀλλ᾽ οὐ διάκονος ἡ γὰρ σημα σία αὕτη τάξις δουλική, ἀλλ' οὐκ αὐθεντική. αἰνεῖτε αὐτὸν ἥλιος καὶ σε λήνη. ORIGENIS rei argumento est id quod in Joannis Evangelio ait Joannes Baptista: ‹ Medius vestrum stetit, quein vos nescitis. Ipse est qui post me venturus est¹. › Jam vero absurdum est, dum illum, qui cœlum et terram implet, ut ipse dicit: Nunquid cœlum el terram ego impleo ? dicit Doininus *,, nobiscum habemus et prope nos (ejus enim verbis credo : • Deus e vicino ego sum et non Deus de longe, di- cit Dominus ' »), absurdum est, inquam, velle pre- cibus vocare solem qui ad omnia non pervadit, aut lunam, aut aliud ex astris. Do vero e a sole, luna et stellis (ipsa sunt Celsi verba) pluvias, astus, new bulas, tonitrua prænuntiari ; » ut res ita sit, nonne tamen satius est adorare et venerari Deum, cujus jussu prædicunt, quam vaticinatores ipsos? Volo etiam ab ipsis præsignificari fulgura, fructus, pro- ventus omnes ; et omnia illa ab iis administrari, at non idcirco adorabimus res, quæ ipsæ adorant ; nec enim adoramus Moysem et ejus in vaticinandi munere successores, quamvis isti, Deo allante, longe meliora pluviis, astibus, nebulis, tonitruis, fulguri- bus, fructibus, proventibusque his nostris omni- bus prædixerint. Id quoque damus solem, lunam et stellas posse res pluviis potiores prænuntiare: non ideo tamen astra illa adorabimus, sed auctorem prædictionum, et Dei Verbum, quod earum est mi- nister. Sane sint Dei præcones et vere cœlestes angeli; al cur non potius colendus ille solus est qui at prædicatur et annuntiatur, quam angeli et præco- nes ? stellasque a nobis pro nihilo haberi. Nam et illa filiorum Dei revelationem exspectare confitemur*, utpote quæ hactenus rerum corporcarum vanitati subjecta sunt propter illum qui subjecit in spe. Si unquam legisset ille sexcenta alia, quæ de sole et luna et stellis apud nostros auctores passim occur- runt, istud inter cætera : • Laudate eum, omnes stella et lumen ; » et hoc aliud : • Laudate eum, caeli calorum *, » nobis non exprobrasset quod illa, quæ magnifice laudant Deum, nihili faciamus. Neque hac Celsus noverat : • Nam exspectatio creatura revelationem filiorum Dei exspectat. Vani- tati enim creatura subjecta est non volens, sed propter eum, qui subjecit eam in spe; quia et ipsa D Joan. 1, 26, 27. ' Jer. xxiii, 24. Ibid., 23. * Rom. viii, 19, 20, 21. * Psal. cxlviii, 3, 4. legitur, sed in codice Joliano punctis no- tatur littera K, tanquam delenda, nec dubito quin scribendum sit a Vide Henrici Stephani Thesaurum linguæ Græcæ in Co- dex Regius, loco habet Guieto locus interpolatus fuisse videtur a posterioribus Origene Christianis, qui mutarunt, et post adiderunt Quidquid est voce offensum fuisse posteriorum Christia- norum vulgus indicat scholion quod in margine libb. editorum et codicis Anglicani primi legitur : Vide quæstionem secundani lib. Origenianorum, num. 13. quaestionem octavam lib. ut Origenianorum. anie hæc verba deest, i 13. Arripit hoc etiam sibi Celsus, solem, lunam Εαυτῷ δὲ λαμβάνει Κέλσος, ὅτι ἥλιον καὶ σελή (41) Σεπτέον. In omnibus mss. et libris editis (42) Διάκονον, etc. An scribendum, καὶ τὸν διά (43) Περὶ ὧν, etc. Vide insuper clarissimi Bueli (44) Αἰνεῖτε αὐτὸν πάντα. Supplendum quod
PG 11:1209Μυστήριον βασιλέως καλόν ἐστι κρύπτειν, πρὸς δὲ τὸ ἔνδοξον καὶ ἁρμόζον τοῖς πολλοῖς μετὰ τοῦ οἰκονομικῶς ἀληθοῦς τὰ ἔργα τοῦ θεοῦ ἀνακαλύπτειν ἐνδόξως καλόν. Οὐ σκωλήκων οὖν ἡ ἐλπὶς ἡμῶν οὐδὲ ποθεῖ ἡμῶν ἡ ψυχὴ τὸ σεσηπὸς σῶμα, ἀλλά, κἂν δέηται σώματος διὰ τὰς τοπικὰς μεταβάσεις, νοεῖ ἡ μεμελετηκυῖα τὴν σοφίαν κατὰ τὸ στόμα δικαίου μελετήσει σοφίαν διαφορὰν ἐπιγείου οἰκίας, ἐν ᾗ ἐστι τὸ σκῆνος, καταλυομένης καὶ σκήνους, ἐν ᾧ οἱ ὄντες δίκαιοι στενάζουσι βαρούμενοι, μὴ θέλοντες τὸ σκῆνος ἀπεκδύσασθαι ἀλλὰ τῷ σκήνει ἐπενδύσασθαι, ἵν’ ἐκ τοῦ ἐπενδύσασθαι καταποθῇ τὸ θνητὸν ὑπὸ τῆς ζωῆς. Δεῖ γὰρ τῷ πᾶσαν φύσιν σώματος εἶναι φθαρτὴν τὸ φθαρτὸν τοῦτο σκῆνος ἐνδύσασθαι ἀφθαρσίαν, καὶ τὸ ἕτερον αὐτοῦ, τυγχάνον θνητὸν καὶ δεκτικὸν τοῦ ἐπακολουθοῦντος τῷ ἁμαρτάνειν θανάτου, ἐνδύσασθαι ἀθανασίαν·
Α μήσαντας. Φασί δ' οἱ θεῖοι λόγοι τὸν Κύριον, εὡς πῦρ Β χωνευτηρίου καὶ ὡς πόαν πλυνόντων, ο ἑκάστῳ τῶν δεομένων ἐπιδημήσειν, διὰ τὸ ἀναμεμίχθαι οιονεί φαύλην χυτὴν ὕλην τὴν ἀπὸ τῆς κακίας, δεομένων δὲ λέγω (51) πυρός, οἱονεὶ χωνεύοντος τοὺς ἀναμεμιγ μένους χαλκῷ, καὶ κασσιτέρῳ, καὶ μολίβδῳ. Καὶ ταῦτα τὸν βουλόμενόν ἐστιν ἀπὸ τοῦ προφήτου Ίεζε- κιὴλ μαθεῖν. Ὅτι δὲ (52), οὐχ ὡς μάγειρον, φαμὲν τὸ πῦρ ἐπιφέρειν τὸν Θεὸν, ἀλλ' ὡς Θεὸν εὐεργέτην τῶν χρηζόντων πόνου καὶ πυρὸς, μαρτυρήσει καὶ ὁ προφήτης Ησαΐας, ἐν ᾧ γέγραπται λελέχθαι πρός τι ἔθνος ἁμαρτωλὸν, ὅτι «Ἔχεις ἄνθρακας πυρός, καθί ται ἐπ' αὐτοῖς· οὗτοι ἔσονταί σοι βοήθεια. » Οίκονο- μούμενος δ' ὁ λόγος ἁρμοζόντως (53) πλήθεσιν έντευ ξομένοις τῇ Γραφῇ, ἐπικεκρυμμένως μετά σοφίας λέγει τὰ σκυθρωπὰ εἰς φόβον τῶν μὴ δυναμένων ἄλλως ἐπιστρέψειν ἀπὸ τῆς φύσεως (54) τῶν ἁμαρ τημάτων· πλὴν καὶ οὕτως ὁ τηρῶν εὑρήσει εμφαινό μενον τὸ ἀπὸ τῶν σκυθρωπῶν καὶ ἐπιπόνων ἐπαγό μενον τοῖς ἀλγοῦσι τέλος. Αρκεῖ δ' ἐπὶ τοῦ παρόντος παραθέσθαι ἀπὸ τοῦ Ἡσαΐου τὸ, «Ἕνεκεν τοῦ ἐμοῦ ὀνόματος δείξω σοι θυμόν μου, καὶ τὰ ἔνδοξά μου ἐπάξω ἐπὶ σὲ, ἵνα μὴ ἐξολοθρεύσω σε. » Ηναγκά- σθημεν δὴ τὰ μὴ ἁρμόζοντα τοῖς ἁπλούστερον πιστεύ ουσι καὶ δεομένοις τῆς ἁπλουστέρας ἐν λόγοις οἰκονο μίας αἰνίξασθαι (55), ἵνα μὴ δοκῶμεν ἀνεξέλεγκτον ἐξν τὴν τοῦ Κέλσου κατηγορίαν, λέγοντος· « Επει δὲν ὁ Θεὸς ὥσπερ μάγειρος ἐπενέγκῃ τὸ πῦρ.ν Ἐκ δὲ τῶν εἰρημένων τοῖς συνετώτερον ἀκούουσι δήλον, πῶς ἀπαντητέον καὶ πρὸς τὸ, « Τὸ μὲν ἄλλο πᾶν ἐξοπτηθήσεσθαι γένος, αὐτοὺς δὲ μόνους διαμετ νεῖν. » Οὐ θαυμαστὸν δ', εἰ ταῦτα (56) νενόηκε τὰ ἐν ἡμῖν ὑπὸ τοῦ λόγου • μωρὰ τοῦ κόσμου ὀνομαζόμενα, καὶ ἀγεννῆ, καὶ ἐξουδενημένα, καὶ μὴ ὄντα ο Στε διὰ τῆς μωρίας τοῦ κηρύγματος εὐδόκησεν ὁ Θεὸς σῶσαι τοὺς πιστεύοντας αὐτῷ, ἐπεὶ μὴ ἐν τῇ σοφίᾳ τοῦ Θεοῦ ἔγνω ὁ κόσμος διὰ τῆς σοφίας τὸν Θεόν· οὐ δυνάμενα διαρθρώσαι τὰ κατὰ τοὺς τόπους, οὐδὲ βου ληθέντα σχολάσαι τῇ ἐρεύνῃ τῆς Γραφῆς, καίτοιγε τοῦ Ἰησοῦ λέγοντος, « Ερευνᾶτε τας Γραφάς. Καὶ τοιαῦτα ὑπείληφε περὶ τοῦ ἐπαγομένου πυρὸς ὑπὸ τοῦ Θεοῦ καὶ περὶ τῶν συμβησομένων τοῖς ἁμαρτή σασι (57). Καὶ τάχα ὥσπερ τοῖς παισὶν ἁρμόζει τινά λέγεσθαι κατάλληλα τῇ νηπιότητι αὐτῶν πρὸς τὸν ὡς παῖδας κομιδή νηπίους, ἐπιστρέφειν αὐτοὺς ἐπὶ τὸ βέλτιον· οὕτως οἷς ὠνόμασεν ὁ λόγος μωροῖς τοῦ κόσμου καὶ ἀγεννέσι καὶ ἐξουδενωμένοις, ἡ πρόχει ρος ἁρμόζει περὶ τῶν κολάσεων ἐκδοχή, οὐ χωροῦσιν ἄλλην ἢ τὴν διὰ φόβου καὶ φαντασίας τῶν κολάσεων ἐπιστροφὴν, καὶ τῶν πολλῶν κακῶν ἀποχήν. Ο λ γος οὖν μόνους μὲν ἀγεύστους τοῦ πυρὸς καὶ τῶν • δεομένῳ δὲ λόγῳ. δεομένην δὲ λόγῳ. ὁ λόγος ἀρμόζοντα, ὅλως ἁρμόζοντα. η λό αἰνίξασθαι. ἐνδείξασθαι. ἐξουδενώμενα, άτινα διὰ τῆς μωρίας, οἷς διὰ τῆς μωρίας. ORIGENIS buerint. Docent etiam divius Scripturæ Dominum ut ignem conflatorii et herbam fullonum að eos accessurum esse, qui propter commistam quamdam ex malitia materiam igne indigent, quo illa æris, stanni plumbique permistio quasi confle- tur. Hoc idem videre est apud Ezechielen, si quis discere voluerit. Testis quoque erit propheta Isaias nostram non esse sententiam, Deuin ut co- quum inferre ignem, sed ut in eos beneficum, qui labore et igne opus habent. Sic enim apud illum gens quædam peccatrix admonita dicitur: Habes carbones ignis, sede super eos; hi tibi erunt auxi- lio 1º. Ita Scriptura vulgo lectorum convenientia tribuens, tristia obscuritate sapienter involvit, quo terrorem iis incutiat qui a profusa peccandi licen- tia nequeunt aliter avocari. Quae tamen obscuritas ea non est, quin, qui sedulo perpenderit, facile is intelligat, quo fine molestiis et laboribus homines ruali cruciandi sint. Quare in præsentia satis fue- rit huc adducere illud Isaiæ : • Propter nomen meum ostendam tibi furorem meuin, et gloriosa mea inducam in te, ne perdam le ". » Atque hac minus accommodata simplicius credentibus adeoque simpliciori ratione erudiendis subindicare coacti sumus, ut ne incastigata abiret hæc Celsi crimina - tio : qaus. s • Postquam Deus ignem injecerit ut co- refellendum sit et istud : • Tum cætera quidem tostum iri, sed se solos evasuros incolumes. > Nec mirum in hac opinione versari-eos e nostris, quos appellant Scripturæ e stulta mundi, ignobilia, con- temptibilia, et ea quæ non sunt . . Quippe per stultitiam prædicationis placuit Deo salvos facere credentes ipsi, quia in Dei sapientia non cognovit mundus per sapientiam Deum 12. Ili enim non possunt singula loca perscrutari, nec investigandis Scripturis incumbere volunt, quamvis Jesus scru- tari Scripturas ) jusserit. Hinc est, quod sic senserint de igne quem Deus infert, et de iis quæ peccatoribus eventura sunt. Fieri tamen potest, ut quemadmodum pueriles animos ad meliora pro- vehere volenti convenit, ut ad eorum se mensu- ram submittat; ita iis, quos nominant Scriptura stullos mundi, ignobiles contemptibilesque, con- veniens fuerit obvia hæc poenas intelligendi ratio; utpote qui non aliter quam terrore et suppliciorum cogitatione converti et a vitiis revocari possunt. Hoc igitur Scriptura significat, qui doctrinam in- corruptam, integros mores, mentem omnino puram C Ezec. xxi, 18, 19, 20. Tsai. XLVII, 14, 15. ** Isa. XLVIII, 9. | Cor. 1, 27, 28. lbid. 21. ss Joan. v, 59. Cor. 1, 27, 28. et Basileensis. Hoeschelius autem, Spencerus, Cor. 11, 12. Mil. 111, 2. rus, non male; pessime vero Huschelius in textu, cani, Libb. impressi in textu labent, Hoeschelius in textu, et mox, sicque magna pars manuscripto- rum. Quid si legatur, 16. Ex dictis patet intelligentioribus, quomodo (51) Δεομένων δὲ λέγω. Ita habent codd. Regius (52) Libb. editi ad orani, οὕτω δέ. (53) Ita codd. Regius et Basileensis, at Spence- (54) Libb. editi ad oram, συγχύσεως. (55) Codd. Regius, Basileensis et dno Angli- (56) Libb. impressi ad oram, τοιαῦτα. Paulo post (57) Libb. editi in margine, ἁμαρτήμασι.
ἵν’ ὅτε τὸ φθαρτὸν ἐνδύσεται τὴν ἀφθαρσίαν καὶ τὸ θνητὸν τὴν ἀθανασίαν, τότε γενήσεται τὸ πάλαι ὑπὸ τῶν προφητῶν προειρημένον, ἀναίρεσις τῆς νίκης τοῦ θανάτου, καθὸ νικήσας ἡμᾶς ἑαυτῷ ὑπέταξε, καὶ τοῦ ἀπ’ αὐτοῦ κέντρου, ᾧ κεντῶν τὴν οὐ πάντῃ πεφραγμένην ψυχὴν ἐμποιεῖ αὐτῇ τὰ ἀπὸ τῆς ἁμαρτίας τραύματα. Ἀλλ’ ἐπεὶ τὰ μὲν ἡμέτερα περὶ ἀναστάσεως, ὡς ἐνεχώρει, ἀπὸ τοῦ μέρους ἐπὶ τοῦ παρόντος λέλεκται συντέτακται γὰρ ἡμῖν περὶ ἀναστάσεως ἐν ἄλλοις, ἐπὶ πλεῖον ἐξετάσασι τὰ κατὰ τὸν τόπον, τὰ δὲ τοῦ Κέλσου νῦν χρὴ κατὰ τὸ εὔλογον διαλαβεῖν, μήτε νοήσαντος τὸ παρ’ ἡμῖν γεγραμμένον μήτε κρῖναι δυναμένου ὅτι οὐ δεῖ τὸ βούλημα τῶν σοφῶν ἐκείνων ἀνδρῶν νομίζειν πρεσβεύεσθαι ὑπὸ τῶν πλεῖον πίστεως μηδὲν ἐπαγγελλομένων τῆς πρὸς τὸν Χριστιανῶν λόγον· φέρε παραστήσωμεν ὅτι ἀνδράσιν οὐκ εὐκαταφρονήτοις τῆς λογικῆς ἕνεκεν θεωρίας καὶ τῶν διαλεκτικῶν σκεμμάτων σφόδρα ἀπεμφαίνοντα λέλεκται. Καὶ εἰ χρὴ μυχθίζειν ὡς ταπεινοὺς καὶ γραώδεις λόγους, ἐκείνους μᾶλλον χρὴ ἢ τοὺς ἡμετέρους.
Α μήσαντας. Φασί δ' οἱ θεῖοι λόγοι τὸν Κύριον, εὡς πῦρ Β χωνευτηρίου καὶ ὡς πόαν πλυνόντων, ο ἑκάστῳ τῶν δεομένων ἐπιδημήσειν, διὰ τὸ ἀναμεμίχθαι οιονεί φαύλην χυτὴν ὕλην τὴν ἀπὸ τῆς κακίας, δεομένων δὲ λέγω (51) πυρός, οἱονεὶ χωνεύοντος τοὺς ἀναμεμιγ μένους χαλκῷ, καὶ κασσιτέρῳ, καὶ μολίβδῳ. Καὶ ταῦτα τὸν βουλόμενόν ἐστιν ἀπὸ τοῦ προφήτου Ίεζε- κιὴλ μαθεῖν. Ὅτι δὲ (52), οὐχ ὡς μάγειρον, φαμὲν τὸ πῦρ ἐπιφέρειν τὸν Θεὸν, ἀλλ' ὡς Θεὸν εὐεργέτην τῶν χρηζόντων πόνου καὶ πυρὸς, μαρτυρήσει καὶ ὁ προφήτης Ησαΐας, ἐν ᾧ γέγραπται λελέχθαι πρός τι ἔθνος ἁμαρτωλὸν, ὅτι «Ἔχεις ἄνθρακας πυρός, καθί ται ἐπ' αὐτοῖς· οὗτοι ἔσονταί σοι βοήθεια. » Οίκονο- μούμενος δ' ὁ λόγος ἁρμοζόντως (53) πλήθεσιν έντευ ξομένοις τῇ Γραφῇ, ἐπικεκρυμμένως μετά σοφίας λέγει τὰ σκυθρωπὰ εἰς φόβον τῶν μὴ δυναμένων ἄλλως ἐπιστρέψειν ἀπὸ τῆς φύσεως (54) τῶν ἁμαρ τημάτων· πλὴν καὶ οὕτως ὁ τηρῶν εὑρήσει εμφαινό μενον τὸ ἀπὸ τῶν σκυθρωπῶν καὶ ἐπιπόνων ἐπαγό μενον τοῖς ἀλγοῦσι τέλος. Αρκεῖ δ' ἐπὶ τοῦ παρόντος παραθέσθαι ἀπὸ τοῦ Ἡσαΐου τὸ, «Ἕνεκεν τοῦ ἐμοῦ ὀνόματος δείξω σοι θυμόν μου, καὶ τὰ ἔνδοξά μου ἐπάξω ἐπὶ σὲ, ἵνα μὴ ἐξολοθρεύσω σε. » Ηναγκά- σθημεν δὴ τὰ μὴ ἁρμόζοντα τοῖς ἁπλούστερον πιστεύ ουσι καὶ δεομένοις τῆς ἁπλουστέρας ἐν λόγοις οἰκονο μίας αἰνίξασθαι (55), ἵνα μὴ δοκῶμεν ἀνεξέλεγκτον ἐξν τὴν τοῦ Κέλσου κατηγορίαν, λέγοντος· « Επει δὲν ὁ Θεὸς ὥσπερ μάγειρος ἐπενέγκῃ τὸ πῦρ.ν Ἐκ δὲ τῶν εἰρημένων τοῖς συνετώτερον ἀκούουσι δήλον, πῶς ἀπαντητέον καὶ πρὸς τὸ, « Τὸ μὲν ἄλλο πᾶν ἐξοπτηθήσεσθαι γένος, αὐτοὺς δὲ μόνους διαμετ νεῖν. » Οὐ θαυμαστὸν δ', εἰ ταῦτα (56) νενόηκε τὰ ἐν ἡμῖν ὑπὸ τοῦ λόγου • μωρὰ τοῦ κόσμου ὀνομαζόμενα, καὶ ἀγεννῆ, καὶ ἐξουδενημένα, καὶ μὴ ὄντα ο Στε διὰ τῆς μωρίας τοῦ κηρύγματος εὐδόκησεν ὁ Θεὸς σῶσαι τοὺς πιστεύοντας αὐτῷ, ἐπεὶ μὴ ἐν τῇ σοφίᾳ τοῦ Θεοῦ ἔγνω ὁ κόσμος διὰ τῆς σοφίας τὸν Θεόν· οὐ δυνάμενα διαρθρώσαι τὰ κατὰ τοὺς τόπους, οὐδὲ βου ληθέντα σχολάσαι τῇ ἐρεύνῃ τῆς Γραφῆς, καίτοιγε τοῦ Ἰησοῦ λέγοντος, « Ερευνᾶτε τας Γραφάς. Καὶ τοιαῦτα ὑπείληφε περὶ τοῦ ἐπαγομένου πυρὸς ὑπὸ τοῦ Θεοῦ καὶ περὶ τῶν συμβησομένων τοῖς ἁμαρτή σασι (57). Καὶ τάχα ὥσπερ τοῖς παισὶν ἁρμόζει τινά λέγεσθαι κατάλληλα τῇ νηπιότητι αὐτῶν πρὸς τὸν ὡς παῖδας κομιδή νηπίους, ἐπιστρέφειν αὐτοὺς ἐπὶ τὸ βέλτιον· οὕτως οἷς ὠνόμασεν ὁ λόγος μωροῖς τοῦ κόσμου καὶ ἀγεννέσι καὶ ἐξουδενωμένοις, ἡ πρόχει ρος ἁρμόζει περὶ τῶν κολάσεων ἐκδοχή, οὐ χωροῦσιν ἄλλην ἢ τὴν διὰ φόβου καὶ φαντασίας τῶν κολάσεων ἐπιστροφὴν, καὶ τῶν πολλῶν κακῶν ἀποχήν. Ο λ γος οὖν μόνους μὲν ἀγεύστους τοῦ πυρὸς καὶ τῶν • δεομένῳ δὲ λόγῳ. δεομένην δὲ λόγῳ. ὁ λόγος ἀρμόζοντα, ὅλως ἁρμόζοντα. η λό αἰνίξασθαι. ἐνδείξασθαι. ἐξουδενώμενα, άτινα διὰ τῆς μωρίας, οἷς διὰ τῆς μωρίας. ORIGENIS buerint. Docent etiam divius Scripturæ Dominum ut ignem conflatorii et herbam fullonum að eos accessurum esse, qui propter commistam quamdam ex malitia materiam igne indigent, quo illa æris, stanni plumbique permistio quasi confle- tur. Hoc idem videre est apud Ezechielen, si quis discere voluerit. Testis quoque erit propheta Isaias nostram non esse sententiam, Deuin ut co- quum inferre ignem, sed ut in eos beneficum, qui labore et igne opus habent. Sic enim apud illum gens quædam peccatrix admonita dicitur: Habes carbones ignis, sede super eos; hi tibi erunt auxi- lio 1º. Ita Scriptura vulgo lectorum convenientia tribuens, tristia obscuritate sapienter involvit, quo terrorem iis incutiat qui a profusa peccandi licen- tia nequeunt aliter avocari. Quae tamen obscuritas ea non est, quin, qui sedulo perpenderit, facile is intelligat, quo fine molestiis et laboribus homines ruali cruciandi sint. Quare in præsentia satis fue- rit huc adducere illud Isaiæ : • Propter nomen meum ostendam tibi furorem meuin, et gloriosa mea inducam in te, ne perdam le ". » Atque hac minus accommodata simplicius credentibus adeoque simpliciori ratione erudiendis subindicare coacti sumus, ut ne incastigata abiret hæc Celsi crimina - tio : qaus. s • Postquam Deus ignem injecerit ut co- refellendum sit et istud : • Tum cætera quidem tostum iri, sed se solos evasuros incolumes. > Nec mirum in hac opinione versari-eos e nostris, quos appellant Scripturæ e stulta mundi, ignobilia, con- temptibilia, et ea quæ non sunt . . Quippe per stultitiam prædicationis placuit Deo salvos facere credentes ipsi, quia in Dei sapientia non cognovit mundus per sapientiam Deum 12. Ili enim non possunt singula loca perscrutari, nec investigandis Scripturis incumbere volunt, quamvis Jesus scru- tari Scripturas ) jusserit. Hinc est, quod sic senserint de igne quem Deus infert, et de iis quæ peccatoribus eventura sunt. Fieri tamen potest, ut quemadmodum pueriles animos ad meliora pro- vehere volenti convenit, ut ad eorum se mensu- ram submittat; ita iis, quos nominant Scriptura stullos mundi, ignobiles contemptibilesque, con- veniens fuerit obvia hæc poenas intelligendi ratio; utpote qui non aliter quam terrore et suppliciorum cogitatione converti et a vitiis revocari possunt. Hoc igitur Scriptura significat, qui doctrinam in- corruptam, integros mores, mentem omnino puram C Ezec. xxi, 18, 19, 20. Tsai. XLVII, 14, 15. ** Isa. XLVIII, 9. | Cor. 1, 27, 28. lbid. 21. ss Joan. v, 59. Cor. 1, 27, 28. et Basileensis. Hoeschelius autem, Spencerus, Cor. 11, 12. Mil. 111, 2. rus, non male; pessime vero Huschelius in textu, cani, Libb. impressi in textu labent, Hoeschelius in textu, et mox, sicque magna pars manuscripto- rum. Quid si legatur, 16. Ex dictis patet intelligentioribus, quomodo (51) Δεομένων δὲ λέγω. Ita habent codd. Regius (52) Libb. editi ad orani, οὕτω δέ. (53) Ita codd. Regius et Basileensis, at Spence- (54) Libb. editi ad oram, συγχύσεως. (55) Codd. Regius, Basileensis et dno Angli- (56) Libb. impressi ad oram, τοιαῦτα. Paulo post (57) Libb. editi in margine, ἁμαρτήμασι.
PG 11:1211Φασὶ δὴ οἱ ἀπὸ τῆς Στοᾶς κατὰ περίοδον ἐκπύρωσιν τοῦ παντὸς γίνεσθαι καὶ ἑξῆς αὐτῇ διακόσμησιν, πάντ’ ἀπαράλλακτα ἔχουσαν ὡς πρὸς τὴν προτέραν διακόσμησιν. Ὅσοι δ’ αὐτῶν ᾐδέσθησαν τὸ δόγμα, ὀλίγην εἰρήκασι παραλλαγὴν καὶ σφόδρα βραχεῖαν γίνεσθαι κατὰ περίοδον τοῖς ἐπὶ τῆς πρὸ αὐτῆς περιόδου. Οὗτοι δὴ οἱ ἄνδρες φασὶ τῇ ἑξῆς περιόδῳ ταὐτὰ ἔσεσθαι, καὶ Σωκράτην μὲν πάλιν Σωφρονίσκου υἱὸν καὶ Ἀθηναῖον ἔσεσθαι, καὶ τὴν Φαιναρέτην γημαμένην Σωφρονίσκῳ πάλιν αὐτὸν γεννήσειν. Κἂν μὴ ὀνομάζωσιν οὖν τὸ τῆς ἀναστάσεως ὄνομα, τὸ πρᾶγμά γε δηλοῦσιν, ὅτι Σωκράτης ἀπὸ σπερμάτων ἀρξάμενος ἀναστήσεται τῶν Σωφρονίσκου καὶ ἐν τῇ ὑστέρᾳ Φαιναρέτης διαπλασθήσεται καὶ ἀνατραφεὶς Ἀθήνῃσι φιλοσοφήσει, οἱονεὶ καὶ τῆς πρότερον φιλοσοφίας ἀνισταμένης καὶ ὁμοίως ἀπαραλλάκτου τῇ προτέρᾳ ἐσομένης. Καὶ Ἄνυτος δὲ καὶ Μέλητος ἀναστήσονται πάλιν Σωκράτους κατήγοροι, καὶ ἡ ἐξ Ἀρείου πάγου βουλὴ καταδικάσεται τὸν Σωκράτην.
Τὸ δὲ τούτων γελοιότερον, τὰ ἀπαράλλακτα ἱμάτια τοῖς ὡς πρὸς τὴν προτέραν περίοδον Σωκράτης ἐνδύσεται, ἐν ἀπαραλλάκτῳ πενίᾳ καὶ ἀπαραλλάκτῳ πόλει ταῖς Ἀθήναις τῇ πρὸς τὴν προτέραν περίοδον ἐσόμενος. Καὶ Φάλαρις μὲν τυραννήσει πάλιν, ὁ δὲ χάλκεος αὐτοῦ ταῦρος τῶν ἀπαραλλάκτων τῇ προτέρᾳ ἀνθρώπων περιόδῳ κατακριθέντων μυκήσεται ἀπὸ τῆς τῶν ἔνδον φωνῆς. Ἀλέξανδρός τε ὁ Φεραῖος πάλιν τυραννήσει, τὴν ἀπαράλλακτον ἔχων ὠμότητα τῇ προτέρᾳ καὶ τοὺς ἀπαραλλάκτους καταδικάζων ὡς καὶ τοὺς προτέρους. Καὶ τί με δεῖ καταλέγειν τὸ περὶ τῶν τοιούτων δόγμα τοῖς ἀπὸ τῆς Στοᾶς πεφιλοσοφημένον καὶ μὴ γελώμενον ὑπὸ Κέλσου ἀλλὰ τάχα καὶ σεμνυνόμενον, ἐπεὶ δοκεῖ αὐτῷ ὁ Ζήνων τοῦ Ἰησοῦ εἶναι σοφώτερος; Καὶ οἱ ἀπὸ τοῦ Πυθαγόρου δὲ καὶ Πλάτωνος εἰ καὶ δοκοῦσιν ἄφθαρτον τηρεῖν τὸν κόσμον, ἀλλὰ τοῖς παραπλησίοις γε περιπίπτουσι. Τῶν γὰρ ἀστέρων κατά τινας περιόδους τεταγμένας τοὺς αὐτοὺς σχηματισμοὺς καὶ σχέσεις πρὸς ἀλλήλους λαμβανόντων, πάντα τὰ ἐπὶ γῆς ὁμοίως ἔχειν φασὶ τοῖς ὅτε τὸ αὐτὸ σχῆμα τῆς σχέσεως τῶν ἀστέρων περιεῖχεν ὁ κόσμος.
PG 11:1215Ἀνάγκη τοίνυν κατὰ τοῦτον τὸν λόγον τῶν ἀστέρων ἐκ μακρᾶς περιόδου ἐλθόντων ἐπὶ τὴν αὐτὴν σχέσιν πρὸς ἀλλήλους, ὁποίαν εἶχον ἐπὶ Σωκράτους, πάλιν Σωκράτη γενέσθαι ἐκ τῶν αὐτῶν καὶ τὰ αὐτὰ παθεῖν, κατηγορούμενον ὑπὸ Ἀνύτου καὶ Μελήτου καὶ καταδικαζόμενον ὑπὸ τῆς ἐξ Ἀρείου πάγου βουλῆς. Καὶ Αἰγυπτίων δὲ οἱ λόγιοι τοιαῦτα παραδιδόντες σεμνοί εἰσι καὶ οὐ γελῶνται ὑπὸ Κέλσου καὶ τῶν παραπλησίων, ἡμεῖς δὲ κατὰ τὴν ἀναλογίαν τῆς σχέσεως τῶν ἐφ’ ἡμῖν ἑκάστου οἰκονομεῖσθαι ὑπὸ τοῦ θεοῦ λέγοντες τὸ πᾶν καὶ ἀεὶ ἄγεσθαι κατὰ τὸ ἐνδεχόμενον ἐπὶ τὸ βέλτιον καὶ τὴν τοῦ ἐφ’ ἡμῖν φύσιν γινώσκοντες ἐνδεχομένου ἃ ἐνδέχεταιοὐ γὰρ δύναται χωρῆσαι τὸ πάντῃ ἄτρεπτον τοῦ θεοῦοὐ δοκοῦμεν ἄξια λέγειν βασάνου καὶ ἐξετάσεως; Μὴ ὑπονοείτω δέ τις ἡμᾶς ταῦτα λέγοντας ἀπ’ ἐκείνων εἶναι τῶν λεγομένων μὲν Χριστιανῶν ἀθετούντων δὲ τὸ περὶ ἀναστάσεως κατὰ τὰς γραφὰς δόγμα. Ἐκεῖνοι μὲν γὰρ τὸν οἱονεὶ ἀπὸ κόκκου σίτου ἤ τινος τῶν λοιπῶν ἀνιστάμενον στάχυν ἢ δένδρον οὐδαμῶς παραστῆσαι ἔχουσιν, ὅσον ἐπὶ τῷ ἀρέσκοντι ἑαυτῶν·
κολάσεων φησι διαμενεῖν, τοὺς τὰ δόγματα καὶ τὰ ἤθη καὶ τὸ ἡγεμονικὸν ἄκρως κεκαθαρμένους· τοὺς δὲ μὴ τοιούτους κατὰ τὴν ἀξίαν χρήζοντας τῆς διά πυρὸς κολάσεως οικονομίας ἐν τούτοις ἐπί τινι τέ λει (58) φησὶν ἔσεθαι, δ τῷ Θεῷ ἁρμόζει ἐπάγειν τοῖς κατ' εἰκόνα αὐτοῦ πεποιημένοις, καὶ παρὰ τὸ βούλημα τῆς κατ' εἰκόνα φύσεως βεβιωκόσι. Καὶ ταῦτα δὲ πρὸς τὸ, « Τὸ μὲν ἄλλο πᾶν ἐξοπτηθή σεσθαι γένος, αὐτοὺς δὲ μόνους διαμενεῖν. » Εἶτα τούτοις ἑξῆς, παρακούσας ήτοι τῶν ἱερῶν γραμμάτων ἢ τῶν μὴ νενοηκότων τὰ ἱερὰ γράμ- ματα, φησίν, ο ὑφ᾽ ἡμῶν λέγεσθαι μόνους διαμε- νειν κατὰ τὸν καιρὸν τοῦ ἐπαχθησομένου τῷ κόσμῳ διὰ πυρὸς καθαρσίου, οὐ μόνον τοὺς ζῶντας τότε, ἀλλὰ καὶ τοὺς πάλαι ποτὲ ἀποθανόντας. ο οὐχ ὑπο λαβὼν μετά τινος ἀποῤῥήτου (59) σοφίας λελέχθαι παρὰ τῷ ᾿Αποστόλῳ τοῦ Ἰησοῦ τό, • Οι πάντες κοιμηθησόμεθα, πάντες δὲ ἀλλαγησόμεθα ἐν ἀτόμῳ, ἐν ῥιπῇ ὀφθαλμοῦ, ἐν τῇ ἐσχάτῃ σάλπιγγι σαλπίσει γάρ, καὶ οἱ νεκροὶ ἐγερθήσονται ἄφθαρτοι, καὶ ἡμεῖς αλλαγησόμεθα. • Ἐχρῆν δ' αὐτὸν ἐπιστῆσαι, τί νοήσας ὁ λέγων ταῦτα, ὡς οὐδαμῶς νεκρὸς ὢν (60), χωρίσας ἑαυτὸν ἀπ' ἐκείνων, καὶ τοὺς παραπλησίους ἑαυτῷ, ἔλεγε μετὰ τὸ, ο Καὶ οἱ νεκροὶ ἐγερθήσονται ἄφθαρτοι, καὶ ἡμεῖς ἀλλαγησόμεθα. ο Εἰς δὲ βε- βαίωσιν τοῦ τοιαῦτά τινα νενοηκότα τὸν Ἀπόστολον γεγραφέναι ο παρεθέμην ἐκ τῆς πρὸς Κορινθίους προτέρας, παραθήσομαι καὶ τὰ ἐκ τῆς πρὸς Θεσσα λονικεῖς προτέρας, ἐν ᾗ φησιν ὁ Παῦλος, ὡς ζῶν, καὶ ἐγρηγορώς, καὶ ἕτερος ὢν τῶν κοιμηθέντων, τοιαῦτα· « Τοῦτο γὰρ ὑμῖν λέγομεν ἐν λόγῳ Κυρίου, ὅτι ἡμεῖς, οἱ ζῶντες, οι περιλειπόμενοι εἰς τὴν πα ρουσίαν τοῦ Κυρίου, οὐ μὴ φθάσωμεν τοὺς κοιμη θέντας· ὅτι αὐτὸς ὁ Κύριος ἐν κελεύσματι, ἐν φωνῇ ἀρχαγγέλου, καὶ ἐν σάλπιγγι Θεοῦ καταβήσεται ἀπ' οὐρανοῦ. » Είτα πάλιν ἑξῆς τούτοις, ἄλλους ἐπιστά- μενος τοὺς ἐν Χριστῷ νεκροὺς παρ' ἑαυτὸν καὶ τοὺς παραπλησίους αὐτῷ, ἐπιφέρει λέγων· « Οἱ νεκροὶ ἐν Χριστῷ ἀναστήσονται πρῶτον· ἔπειτα ἡμεῖς οἱ ζῶν τες, οἱ περιλειπόμενοι, ἅμα σὺν αὐτοῖς ἁρπαγησόμεθα ἐν νεφέλαις εἰς ἀπάντησιν τοῦ Κυρίου εἰς αέρα. Ἐπεὶ δ᾽ ἐπὶ πλέον κεκωμώδηκε τὴν κεκηρυγμέν νην μὲν τῆς σαρκὸς ἀνάστασιν ἐν ταῖς Ἐκκλησίαις, ὑπὸ δὲ τῶν συνετωτέρων τρανότερον νενοημένην, καὶ οὐ χρὴ αὖθις ἐκτίθεσθαι τὴν λέξιν αὐτοῦ ἅπαξ προει ρημένην φέρε, καὶ περὶ τοῦ προβλήματος τούτου, ὡς ἐν τῇ πρὸς ἀλλότριον τῆς πίστεως ἀπολογία γρα φομένῃ, διὰ τοὺς ἔτι νηπίους, καὶ κλυδωνιζομένους, καὶ περιφερομένους παντὶ ἀνέμῳ διδασκαλίας, ἐν τῇ κυδείᾳ τῶν ἀνθρώπων, ἐν πανουργία (61) πρὸς τὴν μεθοδίαν τῆς πλάνης, ο ὀλίγα εστοχασμένως τῶν Εντευξομένων, κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν, ἐχθώμεθα καὶ παραστήσωμεν. Οὔτε μὲν οὖν ἡμεῖς, οὔτε τὰ θεῖα γράμματα • αὐταῖς φησι σαρξί, ο μηδεμίαν μετα CONTRA CELSUM LIB. V. A conservaverint, eos ab igne poenisque immunes fore; horum vero dissimiles, et in quos ignis easti- gatione pro meritis dispensanda animadverti opus erit, eos pœnis certo quodam consilio affectum iri quas Deum decet iis indigere, qui ad ipsius ina ginem facti vitam traduxerunt naturæ ad imaginem creatæ minime consentaneam. Atque hæc adversus illud Celsi : Cætera quidem tostum iri, se vero solos evasuros incolumes. • quo tempore mundus igne purgabitur, ‹ nos solos incolunes permansuros, nec solum eos qui in vivis erunt, sed etiam qui jampridem defuncti fuerint; οportet aut male sacras litteras intellexerit, aut is tud a non intelligentibus audierit. Non enim ani- B madvertit arcana quadam sapientia dictum ab apostolo Jesu fuisse : c Non omnes dormiemus, omnes autem immutabimur, in momento, in ictu oculi, in novissima tuba; canet enim tuba et mor- tui resurgent incorrupti, et nus immutabimur 46. Scire tamen illum oportuit quid in animo habe- ret is qui sic loquitur út ipse non mortuus; qui se suique similes a mortuis segregat; qui, post- quam dixit, et mortui resurgent incorrupti, addit, c et nos immutabimur. » Atque hunc intel lectum eorum esse, quæ ex priore ad Corinthios Epistola protulimus, coulirmant ea quæ in priore ad Thessalonicenses babentur. In hac enim Paulus ut vivus et vigilans et omnino a mortuis diversus ait : ‹ Hoc enim vobis dicimus in verbo Domini, quia C nos qui vivimus, qui residui sumus in adventum Domini, non præveniemus eos qui dormierunt. Quoniam ipse Dominus in jussu, in voce archan- geli, et in tuba Dei descendet de cœlo 47. » Deinde cum sciret, præter se suique similes, alios fore mor- tuos in Christo, subjungit: • Mortui qui in Christo sunt, resurgent primi ; deinde nos qui vi- vimus, qui relinquimur, simul rapiemur cum illis in nubibus obviam Christo in aera. › D Cor. xv, 51, 52. | Thess. iv, 14, 15, 16, 17. num. 10. quam sequimur reperitur in codd. Reg. et Basil. et agnoscitur ab interprete Gelenio. . liter adversus carnis resurrectionem, quæ in Eccle- siis prædicata, distinctius a prudentioribus perci- pitur; nec necesse sit adducta superius ejus verba rursus hic exscribere ; age, pro viribus et habita cujusque lectoris ratione; disseramus de isto pro- blemate, quantum opus est in apologia contra ho- minem a fide alienum scripta propter eos qui adhuc parvuli et fluctuantes, circumferuntur omni vento doctrinæ in nequitia hominum, in astu- tia ad circumventionem erroris 18. › Ergo neque nos, neque divinæ litteræ aiunt eos qui jamdu- dum obierint mortem, e terra egressos eisdem car- Ephes. 1, 14. sil., desideratur in impr. et uncinulis includitur in libb. editis. mss., 17. Quod postea nobis lane sententiam tribuit, (58) Επί τινι τέλει. Vide adnotationes ad lib. 17, (59) Libl. editi, μετά τινος ἀπορίας, sed lectio 18. Cum autem plura fuerint ab eo dicta scurri- (60) Vocula ὤν, quæ exstat in codd. Reg. et Ba- (61) 'Εν πανουργία. ldl desideratur in omnibus
ἡμεῖς δὲ πειθόμενοι ὅτι τὸ σπειρόμενον οὐ ζωοποιεῖται, ἐὰν μὴ ἀποθάνῃ, καὶ ὅτι οὐ τὸ γενησόμενον σῶμα σπείρεταιὁ γὰρ θεὸς αὐτῷ δίδωσι σῶμα, καθὼς ἠθέλησε, μετὰ τὸ σπαρῆναι ἐν φθορᾷ ἐγείρων αὐτὸ ἐν ἀφθαρσίᾳ καὶ μετὰ τὸ σπαρῆναι ἐν ἀτιμίᾳ ἐγείρων αὐτὸ ἐν δόξῃ καὶ μετὰ τὸ σπαρῆναι ἐν ἀσθενείᾳ ἐγείρων αὐτὸ ἐν δυνάμει καὶ μετὰ τὸ σπαρῆναι σῶμα ψυχικὸν ἐγείρων αὐτὸ πνευματικόν, τηροῦμεν καὶ τὸ βούλημα τῆς ἐκκλησίας τοῦ Χριστοῦ καὶ τὸ μέγεθος τῆς ἐπαγγελίας τοῦ θεοῦ, παριστάντες αὐτοῦ καὶ τὸ δυνατὸν οὐκ ἀποφάσει ἀλλὰ καὶ λόγῳ· εἰδότες ὅτι κἂν οὐρανὸς καὶ γῆ παρέλθῃ καὶ τὰ ἐν αὐτοῖς, ἀλλ’ οἱ περὶ ἑκάστου λόγοι ὄντες ὡς ἐν ὅλῳ μέρη ἢ ὡς ἐν γένει εἴδη τοῦ ἐν ἀρχῇ λόγου πρὸς τὸν θεὸν θεοῦ λόγου οὐδαμῶς παρελεύσονται. Θέλομεν γὰρ ἀκούειν τοῦ εἰπόντος· Ὁ οὐρανὸς καὶ ἡ γῆ παρελεύσεται, οἱ δὲ λόγοι μου οὐ μὴ παρέλθωσιν. Ἡμεῖς μὲν οὖν οὔ φαμεν τὸ διαφθαρὲν σῶμα ἐπανέρχεσθαι εἰς τὴν ἐξ ἀρχῆς φύσιν, ὡς οὐδὲ τὸν διαφθαρέντα κόκκον τοῦ σίτου ἐπανέρχεσθαι εἰς τὸν κόκκον τοῦ σίτου.
κολάσεων φησι διαμενεῖν, τοὺς τὰ δόγματα καὶ τὰ ἤθη καὶ τὸ ἡγεμονικὸν ἄκρως κεκαθαρμένους· τοὺς δὲ μὴ τοιούτους κατὰ τὴν ἀξίαν χρήζοντας τῆς διά πυρὸς κολάσεως οικονομίας ἐν τούτοις ἐπί τινι τέ λει (58) φησὶν ἔσεθαι, δ τῷ Θεῷ ἁρμόζει ἐπάγειν τοῖς κατ' εἰκόνα αὐτοῦ πεποιημένοις, καὶ παρὰ τὸ βούλημα τῆς κατ' εἰκόνα φύσεως βεβιωκόσι. Καὶ ταῦτα δὲ πρὸς τὸ, « Τὸ μὲν ἄλλο πᾶν ἐξοπτηθή σεσθαι γένος, αὐτοὺς δὲ μόνους διαμενεῖν. » Εἶτα τούτοις ἑξῆς, παρακούσας ήτοι τῶν ἱερῶν γραμμάτων ἢ τῶν μὴ νενοηκότων τὰ ἱερὰ γράμ- ματα, φησίν, ο ὑφ᾽ ἡμῶν λέγεσθαι μόνους διαμε- νειν κατὰ τὸν καιρὸν τοῦ ἐπαχθησομένου τῷ κόσμῳ διὰ πυρὸς καθαρσίου, οὐ μόνον τοὺς ζῶντας τότε, ἀλλὰ καὶ τοὺς πάλαι ποτὲ ἀποθανόντας. ο οὐχ ὑπο λαβὼν μετά τινος ἀποῤῥήτου (59) σοφίας λελέχθαι παρὰ τῷ ᾿Αποστόλῳ τοῦ Ἰησοῦ τό, • Οι πάντες κοιμηθησόμεθα, πάντες δὲ ἀλλαγησόμεθα ἐν ἀτόμῳ, ἐν ῥιπῇ ὀφθαλμοῦ, ἐν τῇ ἐσχάτῃ σάλπιγγι σαλπίσει γάρ, καὶ οἱ νεκροὶ ἐγερθήσονται ἄφθαρτοι, καὶ ἡμεῖς αλλαγησόμεθα. • Ἐχρῆν δ' αὐτὸν ἐπιστῆσαι, τί νοήσας ὁ λέγων ταῦτα, ὡς οὐδαμῶς νεκρὸς ὢν (60), χωρίσας ἑαυτὸν ἀπ' ἐκείνων, καὶ τοὺς παραπλησίους ἑαυτῷ, ἔλεγε μετὰ τὸ, ο Καὶ οἱ νεκροὶ ἐγερθήσονται ἄφθαρτοι, καὶ ἡμεῖς ἀλλαγησόμεθα. ο Εἰς δὲ βε- βαίωσιν τοῦ τοιαῦτά τινα νενοηκότα τὸν Ἀπόστολον γεγραφέναι ο παρεθέμην ἐκ τῆς πρὸς Κορινθίους προτέρας, παραθήσομαι καὶ τὰ ἐκ τῆς πρὸς Θεσσα λονικεῖς προτέρας, ἐν ᾗ φησιν ὁ Παῦλος, ὡς ζῶν, καὶ ἐγρηγορώς, καὶ ἕτερος ὢν τῶν κοιμηθέντων, τοιαῦτα· « Τοῦτο γὰρ ὑμῖν λέγομεν ἐν λόγῳ Κυρίου, ὅτι ἡμεῖς, οἱ ζῶντες, οι περιλειπόμενοι εἰς τὴν πα ρουσίαν τοῦ Κυρίου, οὐ μὴ φθάσωμεν τοὺς κοιμη θέντας· ὅτι αὐτὸς ὁ Κύριος ἐν κελεύσματι, ἐν φωνῇ ἀρχαγγέλου, καὶ ἐν σάλπιγγι Θεοῦ καταβήσεται ἀπ' οὐρανοῦ. » Είτα πάλιν ἑξῆς τούτοις, ἄλλους ἐπιστά- μενος τοὺς ἐν Χριστῷ νεκροὺς παρ' ἑαυτὸν καὶ τοὺς παραπλησίους αὐτῷ, ἐπιφέρει λέγων· « Οἱ νεκροὶ ἐν Χριστῷ ἀναστήσονται πρῶτον· ἔπειτα ἡμεῖς οἱ ζῶν τες, οἱ περιλειπόμενοι, ἅμα σὺν αὐτοῖς ἁρπαγησόμεθα ἐν νεφέλαις εἰς ἀπάντησιν τοῦ Κυρίου εἰς αέρα. Ἐπεὶ δ᾽ ἐπὶ πλέον κεκωμώδηκε τὴν κεκηρυγμέν νην μὲν τῆς σαρκὸς ἀνάστασιν ἐν ταῖς Ἐκκλησίαις, ὑπὸ δὲ τῶν συνετωτέρων τρανότερον νενοημένην, καὶ οὐ χρὴ αὖθις ἐκτίθεσθαι τὴν λέξιν αὐτοῦ ἅπαξ προει ρημένην φέρε, καὶ περὶ τοῦ προβλήματος τούτου, ὡς ἐν τῇ πρὸς ἀλλότριον τῆς πίστεως ἀπολογία γρα φομένῃ, διὰ τοὺς ἔτι νηπίους, καὶ κλυδωνιζομένους, καὶ περιφερομένους παντὶ ἀνέμῳ διδασκαλίας, ἐν τῇ κυδείᾳ τῶν ἀνθρώπων, ἐν πανουργία (61) πρὸς τὴν μεθοδίαν τῆς πλάνης, ο ὀλίγα εστοχασμένως τῶν Εντευξομένων, κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν, ἐχθώμεθα καὶ παραστήσωμεν. Οὔτε μὲν οὖν ἡμεῖς, οὔτε τὰ θεῖα γράμματα • αὐταῖς φησι σαρξί, ο μηδεμίαν μετα CONTRA CELSUM LIB. V. A conservaverint, eos ab igne poenisque immunes fore; horum vero dissimiles, et in quos ignis easti- gatione pro meritis dispensanda animadverti opus erit, eos pœnis certo quodam consilio affectum iri quas Deum decet iis indigere, qui ad ipsius ina ginem facti vitam traduxerunt naturæ ad imaginem creatæ minime consentaneam. Atque hæc adversus illud Celsi : Cætera quidem tostum iri, se vero solos evasuros incolumes. • quo tempore mundus igne purgabitur, ‹ nos solos incolunes permansuros, nec solum eos qui in vivis erunt, sed etiam qui jampridem defuncti fuerint; οportet aut male sacras litteras intellexerit, aut is tud a non intelligentibus audierit. Non enim ani- B madvertit arcana quadam sapientia dictum ab apostolo Jesu fuisse : c Non omnes dormiemus, omnes autem immutabimur, in momento, in ictu oculi, in novissima tuba; canet enim tuba et mor- tui resurgent incorrupti, et nus immutabimur 46. Scire tamen illum oportuit quid in animo habe- ret is qui sic loquitur út ipse non mortuus; qui se suique similes a mortuis segregat; qui, post- quam dixit, et mortui resurgent incorrupti, addit, c et nos immutabimur. » Atque hunc intel lectum eorum esse, quæ ex priore ad Corinthios Epistola protulimus, coulirmant ea quæ in priore ad Thessalonicenses babentur. In hac enim Paulus ut vivus et vigilans et omnino a mortuis diversus ait : ‹ Hoc enim vobis dicimus in verbo Domini, quia C nos qui vivimus, qui residui sumus in adventum Domini, non præveniemus eos qui dormierunt. Quoniam ipse Dominus in jussu, in voce archan- geli, et in tuba Dei descendet de cœlo 47. » Deinde cum sciret, præter se suique similes, alios fore mor- tuos in Christo, subjungit: • Mortui qui in Christo sunt, resurgent primi ; deinde nos qui vi- vimus, qui relinquimur, simul rapiemur cum illis in nubibus obviam Christo in aera. › D Cor. xv, 51, 52. | Thess. iv, 14, 15, 16, 17. num. 10. quam sequimur reperitur in codd. Reg. et Basil. et agnoscitur ab interprete Gelenio. . liter adversus carnis resurrectionem, quæ in Eccle- siis prædicata, distinctius a prudentioribus perci- pitur; nec necesse sit adducta superius ejus verba rursus hic exscribere ; age, pro viribus et habita cujusque lectoris ratione; disseramus de isto pro- blemate, quantum opus est in apologia contra ho- minem a fide alienum scripta propter eos qui adhuc parvuli et fluctuantes, circumferuntur omni vento doctrinæ in nequitia hominum, in astu- tia ad circumventionem erroris 18. › Ergo neque nos, neque divinæ litteræ aiunt eos qui jamdu- dum obierint mortem, e terra egressos eisdem car- Ephes. 1, 14. sil., desideratur in impr. et uncinulis includitur in libb. editis. mss., 17. Quod postea nobis lane sententiam tribuit, (58) Επί τινι τέλει. Vide adnotationes ad lib. 17, (59) Libl. editi, μετά τινος ἀπορίας, sed lectio 18. Cum autem plura fuerint ab eo dicta scurri- (60) Vocula ὤν, quæ exstat in codd. Reg. et Ba- (61) 'Εν πανουργία. ldl desideratur in omnibus
Λέγομεν γάρ, ὥσπερ ἐπὶ τοῦ κόκκου τοῦ σίτου ἐγείρεται στάχυς, οὕτως λόγος τις ἔγκειται τῷ σώματι, ἀφ’ οὗ μὴ φθειρομένου ἐγείρεται τὸ σῶμα ἐν ἀφθαρσίᾳ. Οἱ μέντοι ἀπὸ τῆς Στοᾶς τὸ πάντῃ διαφθαρὲν σῶμά φασιν ἐπανέρχεσθαι εἰς τὴν ἐξ ἀρχῆς φύσιν διὰ τὰ δεδογμένα αὐτοῖς περὶ τῶν κατὰ περίοδον ἀπαραλλάκτων, καὶ αὐτὴν ἐκείνην, ἐξ ἧς ἐλύθη, τὴν πρώτην σύστασιν πάλιν φασὶ συστήσεσθαι, διαλεκτικαῖςὡς οἴονταιἀνάγκαις ταῦτα παριστάντες. Καὶ οὐκ εἰς ἀτοπωτάτην γε ἀναχώρησιν ἀναχωροῦμεν λέγοντες ὅτι πᾶν δυνατὸν τῷ θεῷ· οἴδαμεν γὰρ ἀκούειν τοῦ πᾶν οὐκ ἐπὶ τῶν ἀνυπάρκτων οὐδ’ ἐπὶ τῶν ἀδιανοήτων. Φαμὲν δὲ καὶ ὅτι οὐ δύναται αἰσχρὰ ὁ θεός, ἐπεὶ ἔσται ὁ θεὸς δυνάμενος μὴ εἶναι θεός· εἰ γὰρ αἰσχρόν τι δρᾷ θεός, οὐκ ἔστι θεός. Ἐπεὶ δὲ τίθησιν ὅτι καὶ τὰ παρὰ φύσιν ὁ θεὸς οὐ βούλεται, διαστελλόμεθα τὸ λεγόμενον· ὅτι εἰ μὲν παρὰ φύσιν τὴν κακίαν τις λέγει, καὶ ἡμεῖς λέγομεν ὅτι οὐ βούλεται τὰ παρὰ φύσιν ὁ θεός, οὔτε τὰ ἀπὸ κακίας οὔτε τὰ ἀλόγως γινόμενα· εἰ δὲ τὰ κατὰ λόγον θεοῦ καὶ βούλησιν αὐτοῦ γινόμενα, ἀναγκαῖον εὐθέως εἶναι μὴ παρὰ φύσιν·
κολάσεων φησι διαμενεῖν, τοὺς τὰ δόγματα καὶ τὰ ἤθη καὶ τὸ ἡγεμονικὸν ἄκρως κεκαθαρμένους· τοὺς δὲ μὴ τοιούτους κατὰ τὴν ἀξίαν χρήζοντας τῆς διά πυρὸς κολάσεως οικονομίας ἐν τούτοις ἐπί τινι τέ λει (58) φησὶν ἔσεθαι, δ τῷ Θεῷ ἁρμόζει ἐπάγειν τοῖς κατ' εἰκόνα αὐτοῦ πεποιημένοις, καὶ παρὰ τὸ βούλημα τῆς κατ' εἰκόνα φύσεως βεβιωκόσι. Καὶ ταῦτα δὲ πρὸς τὸ, « Τὸ μὲν ἄλλο πᾶν ἐξοπτηθή σεσθαι γένος, αὐτοὺς δὲ μόνους διαμενεῖν. » Εἶτα τούτοις ἑξῆς, παρακούσας ήτοι τῶν ἱερῶν γραμμάτων ἢ τῶν μὴ νενοηκότων τὰ ἱερὰ γράμ- ματα, φησίν, ο ὑφ᾽ ἡμῶν λέγεσθαι μόνους διαμε- νειν κατὰ τὸν καιρὸν τοῦ ἐπαχθησομένου τῷ κόσμῳ διὰ πυρὸς καθαρσίου, οὐ μόνον τοὺς ζῶντας τότε, ἀλλὰ καὶ τοὺς πάλαι ποτὲ ἀποθανόντας. ο οὐχ ὑπο λαβὼν μετά τινος ἀποῤῥήτου (59) σοφίας λελέχθαι παρὰ τῷ ᾿Αποστόλῳ τοῦ Ἰησοῦ τό, • Οι πάντες κοιμηθησόμεθα, πάντες δὲ ἀλλαγησόμεθα ἐν ἀτόμῳ, ἐν ῥιπῇ ὀφθαλμοῦ, ἐν τῇ ἐσχάτῃ σάλπιγγι σαλπίσει γάρ, καὶ οἱ νεκροὶ ἐγερθήσονται ἄφθαρτοι, καὶ ἡμεῖς αλλαγησόμεθα. • Ἐχρῆν δ' αὐτὸν ἐπιστῆσαι, τί νοήσας ὁ λέγων ταῦτα, ὡς οὐδαμῶς νεκρὸς ὢν (60), χωρίσας ἑαυτὸν ἀπ' ἐκείνων, καὶ τοὺς παραπλησίους ἑαυτῷ, ἔλεγε μετὰ τὸ, ο Καὶ οἱ νεκροὶ ἐγερθήσονται ἄφθαρτοι, καὶ ἡμεῖς ἀλλαγησόμεθα. ο Εἰς δὲ βε- βαίωσιν τοῦ τοιαῦτά τινα νενοηκότα τὸν Ἀπόστολον γεγραφέναι ο παρεθέμην ἐκ τῆς πρὸς Κορινθίους προτέρας, παραθήσομαι καὶ τὰ ἐκ τῆς πρὸς Θεσσα λονικεῖς προτέρας, ἐν ᾗ φησιν ὁ Παῦλος, ὡς ζῶν, καὶ ἐγρηγορώς, καὶ ἕτερος ὢν τῶν κοιμηθέντων, τοιαῦτα· « Τοῦτο γὰρ ὑμῖν λέγομεν ἐν λόγῳ Κυρίου, ὅτι ἡμεῖς, οἱ ζῶντες, οι περιλειπόμενοι εἰς τὴν πα ρουσίαν τοῦ Κυρίου, οὐ μὴ φθάσωμεν τοὺς κοιμη θέντας· ὅτι αὐτὸς ὁ Κύριος ἐν κελεύσματι, ἐν φωνῇ ἀρχαγγέλου, καὶ ἐν σάλπιγγι Θεοῦ καταβήσεται ἀπ' οὐρανοῦ. » Είτα πάλιν ἑξῆς τούτοις, ἄλλους ἐπιστά- μενος τοὺς ἐν Χριστῷ νεκροὺς παρ' ἑαυτὸν καὶ τοὺς παραπλησίους αὐτῷ, ἐπιφέρει λέγων· « Οἱ νεκροὶ ἐν Χριστῷ ἀναστήσονται πρῶτον· ἔπειτα ἡμεῖς οἱ ζῶν τες, οἱ περιλειπόμενοι, ἅμα σὺν αὐτοῖς ἁρπαγησόμεθα ἐν νεφέλαις εἰς ἀπάντησιν τοῦ Κυρίου εἰς αέρα. Ἐπεὶ δ᾽ ἐπὶ πλέον κεκωμώδηκε τὴν κεκηρυγμέν νην μὲν τῆς σαρκὸς ἀνάστασιν ἐν ταῖς Ἐκκλησίαις, ὑπὸ δὲ τῶν συνετωτέρων τρανότερον νενοημένην, καὶ οὐ χρὴ αὖθις ἐκτίθεσθαι τὴν λέξιν αὐτοῦ ἅπαξ προει ρημένην φέρε, καὶ περὶ τοῦ προβλήματος τούτου, ὡς ἐν τῇ πρὸς ἀλλότριον τῆς πίστεως ἀπολογία γρα φομένῃ, διὰ τοὺς ἔτι νηπίους, καὶ κλυδωνιζομένους, καὶ περιφερομένους παντὶ ἀνέμῳ διδασκαλίας, ἐν τῇ κυδείᾳ τῶν ἀνθρώπων, ἐν πανουργία (61) πρὸς τὴν μεθοδίαν τῆς πλάνης, ο ὀλίγα εστοχασμένως τῶν Εντευξομένων, κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν, ἐχθώμεθα καὶ παραστήσωμεν. Οὔτε μὲν οὖν ἡμεῖς, οὔτε τὰ θεῖα γράμματα • αὐταῖς φησι σαρξί, ο μηδεμίαν μετα CONTRA CELSUM LIB. V. A conservaverint, eos ab igne poenisque immunes fore; horum vero dissimiles, et in quos ignis easti- gatione pro meritis dispensanda animadverti opus erit, eos pœnis certo quodam consilio affectum iri quas Deum decet iis indigere, qui ad ipsius ina ginem facti vitam traduxerunt naturæ ad imaginem creatæ minime consentaneam. Atque hæc adversus illud Celsi : Cætera quidem tostum iri, se vero solos evasuros incolumes. • quo tempore mundus igne purgabitur, ‹ nos solos incolunes permansuros, nec solum eos qui in vivis erunt, sed etiam qui jampridem defuncti fuerint; οportet aut male sacras litteras intellexerit, aut is tud a non intelligentibus audierit. Non enim ani- B madvertit arcana quadam sapientia dictum ab apostolo Jesu fuisse : c Non omnes dormiemus, omnes autem immutabimur, in momento, in ictu oculi, in novissima tuba; canet enim tuba et mor- tui resurgent incorrupti, et nus immutabimur 46. Scire tamen illum oportuit quid in animo habe- ret is qui sic loquitur út ipse non mortuus; qui se suique similes a mortuis segregat; qui, post- quam dixit, et mortui resurgent incorrupti, addit, c et nos immutabimur. » Atque hunc intel lectum eorum esse, quæ ex priore ad Corinthios Epistola protulimus, coulirmant ea quæ in priore ad Thessalonicenses babentur. In hac enim Paulus ut vivus et vigilans et omnino a mortuis diversus ait : ‹ Hoc enim vobis dicimus in verbo Domini, quia C nos qui vivimus, qui residui sumus in adventum Domini, non præveniemus eos qui dormierunt. Quoniam ipse Dominus in jussu, in voce archan- geli, et in tuba Dei descendet de cœlo 47. » Deinde cum sciret, præter se suique similes, alios fore mor- tuos in Christo, subjungit: • Mortui qui in Christo sunt, resurgent primi ; deinde nos qui vi- vimus, qui relinquimur, simul rapiemur cum illis in nubibus obviam Christo in aera. › D Cor. xv, 51, 52. | Thess. iv, 14, 15, 16, 17. num. 10. quam sequimur reperitur in codd. Reg. et Basil. et agnoscitur ab interprete Gelenio. . liter adversus carnis resurrectionem, quæ in Eccle- siis prædicata, distinctius a prudentioribus perci- pitur; nec necesse sit adducta superius ejus verba rursus hic exscribere ; age, pro viribus et habita cujusque lectoris ratione; disseramus de isto pro- blemate, quantum opus est in apologia contra ho- minem a fide alienum scripta propter eos qui adhuc parvuli et fluctuantes, circumferuntur omni vento doctrinæ in nequitia hominum, in astu- tia ad circumventionem erroris 18. › Ergo neque nos, neque divinæ litteræ aiunt eos qui jamdu- dum obierint mortem, e terra egressos eisdem car- Ephes. 1, 14. sil., desideratur in impr. et uncinulis includitur in libb. editis. mss., 17. Quod postea nobis lane sententiam tribuit, (58) Επί τινι τέλει. Vide adnotationes ad lib. 17, (59) Libl. editi, μετά τινος ἀπορίας, sed lectio 18. Cum autem plura fuerint ab eo dicta scurri- (60) Vocula ὤν, quæ exstat in codd. Reg. et Ba- (61) 'Εν πανουργία. ldl desideratur in omnibus
PG 11:1217οὐ [γὰρ] παρὰ φύσιν τὰ πραττόμενα ὑπὸ τοῦ θεοῦ, κἂν παράδοξα ᾖ ἢ δοκοῦντά τισι παράδοξα. Εἰ δὲ χρὴ βεβιασμένως ὀνομάσαι, ἐροῦμεν ὅτι ὡς πρὸς τὴν κοινότερον νοουμένην φύσιν ἐστί τινα ὑπὲρ τὴν φύσιν, ἃ ποιήσαι ἄν ποτε θεός, ὑπὲρ τὴν ἀνθρωπίνην φύσιν ἀναβιβάζων τὸν ἄνθρωπον καὶ ποιῶν αὐτὸν μεταβάλλειν ἐπὶ φύσιν κρείττονα καὶ θειοτέραν καὶ τηρῶν τοιοῦτον, ὅσον καὶ ὁ τηρούμενος δι’ ὧν πράττει παρίστησιν ὅτι βούλεται. Ἅπαξ δ’ εἰπόντες ὅτι οὐδὲν μὴ πρέπον ἑαυτῷ ὁ θεὸς βούλεται, ἀναιρετικὸν τυγχάνον τοῦ εἶναι αὐτὸν θεόν, φήσομεν ὅτι, ἐάν τι κατὰ τὴν μοχθηρίαν ἑαυτοῦ ἄνθρωπος βδελυρὸν βούληται, τοῦτο οὐ δυνήσεται ὁ θεός. Οὕτω δὲ οὐκ ἐσμὲν φιλόνεικοι πρὸς τὰ ὑπὸ Κέλσου λεγόμενα, ἀλλὰ φιλαλήθως αὐτὰ ἐξετάζοντες συμφήσομεν ὅτι οὐκ ἔστι τῆς πλημμελοῦς ὀρέξεως οὐδὲ τῆς πεπλανημένης ἀκοσμίας ἀλλὰ τῆς ὀρθῆς καὶ δικαίας φύσεως ὁ θεὸς [ἀρχηγέτης], ἅτε ἀρχηγέτης τυγχάνων παντὸς καλοῦ· καὶ ἄλλο ὅτι ψυχῆς αἰώνιον βιοτὴν δύναται παρασχεῖν ὁμολογοῦμεν, καὶ οὐ μόνον δύναται ἀλλὰ καὶ παρέχει.
τοὺς πάλαι ἀποθανόντας, ἀπὸ τῆς γῆς ἀναδύντας· ο ὁ δὲ Κέλσος συκοφαντεῖ ἡμᾶς, ταῦτα λέγων. Ακούο μεν γὰρ καὶ πολλῶν Γραφῶν περὶ ἀναστάσεως ἀξίως Θεοῦ λεγουσῶν· ἀρκεῖ δ' ἐπὶ τοῦ παρόντος τὴν Παύ λου παραθέσθαι ἀπὸ τῆς πρὸς Κορινθίους προτέρας λέξιν, φάσκοντος· « ᾿Αλλὰ ἐρεῖ τις· Πῶς ἐγείρονται οἱ νεκροί; ποίῳ δὲ σώματι ἔρχονται ; Ἄφρον, σὺ δ σπείρεις οὐ ζωοποιεῖται, ἐὰν μὴ ἀποθάνῃ· καὶ δ σπείρεις, οὐ τὸ σῶμα τὸ γενησόμενον σπείρεις, ἀλλὰ γυμνὸν κόκκον, εἰ τύχοι, σίτου ή τινος τῶν λοιπῶν. 'Ο δὲ θεὸς δίδωσιν αὐτῷ σῶμα, καθὼς ἠθέλησε, καὶ ἑκάστῳ τῶν σπερμάτων τὸ ἴδιον σῶμα. Ορα γὰρ τίνα τρόπον ἐν τούτοις οὐ τὸ γενησόμενον σῶμά φησι Α βολὴν ἀνειληφυίαις τὴν ἐπὶ τὸ βέλτιον, « ζήσεσθαι η σπείρεσθαι· ἀλλ' ἀπὸ τοῦ σπειρομένου καὶ γυμνοῦ βαλλομένου ἐπὶ τὴν γῆν λέγει, διδόντος τοῦ Θεοῦ ἑκάστῳ τῶν σπερμάτων ἴδιον σῶμα, οἱονεὶ ἀνάστα σιν γίγνεσθαι· ἀπὸ τοῦ καταβεβλημένου σπέρματος ἐγειρομένου στάχυος ἐν τοῖς τοιοῖσδε· οἱονεὶ ἐν νάπυξ, ἢ ἐπὶ μείζονος δένδρου ἐν ἐλαίας πυρήνι (62) τιν τῶν ἀκροδρύων. Ὁ Θεὸς οὖν δίδωσιν ἑκάστῳ σῶμα, καθώς ἠθέ τῶν οἱονεὶ σπειρομένων ἐν τῷ ἀποθνήσκειν, καὶ καιρῷ ἐπιτηδείῳ ἀναλαμβανόντων ἐκ τῶν σπειρομένων τ περιτιθέμενον ἑκάστῳ κατὰ τὴν ἀξίαν σῶμα ὑπὸ τοῦ Θεοῦ. 'Ακούομεν δὲ καὶ τοῦ διὰ πλειόνων διδάσκοντος λόγου τὴν διαφορὰν τοῦ οἱονεὶ σπειρομένου πρὸς τὸ ώσπερεὶ ἐγειρόμενον ἀπ' αὐτοῦ, καὶ λέγοντος· « Σπείο ρεται ἐν φθορᾷ, ἐγείρεται ἐν ἀφθαρσία· σπείρεται ἐν ἀτιμίᾳ, ἐγείρεται ἐν δόξῃ· σπείρεται ἐν ἀσθενείᾳ, ἐγείρεται ἐν δυνάμει· σπείρεται σώμα ψυχικόν, ἐγείρεται σῶμα πνευματικόν. » Ο δὲ δυνάμενος ἔτι καταλαμβανέτω, τί νενόηται τῷ λέγοντι· « Οἷος ὁ χοϊκὸς, τοιοῦτοι καὶ οἱ χοῖκοί · καὶ οἷος ὁ ἐπουράνιος, τοιοῦτοι καὶ οἱ ἐπουράνιοι. Καὶ καθὼς ἐφορέσαμεν τὴν εἰκόνα τοῦ χοϊκοῦ, οὕτω φορέσωμεν (65) καὶ τὴν κρύπτειν ὁ ᾿Απόστολος τὰ κατὰ τὸν τόπον ἀπόρρητα, εἰκόνα τοῦ ἐπουρανίου. » Καίτοι δὲ βουλόμενος καὶ μὴ ἁρμόζοντα τοῖς ἁπλουστέροις καὶ τῇ πανδήμῳ ἀκοῇ τῶν διὰ τοῦ πιστεύειν ἀγομένων ἐπὶ τὸ βέλτιον, ὅμως ἠναγκάσθη ὕστερον, ὑπὲρ τοῦ μὴ παρακοῦσαν ἡμᾶς τῶν λόγων αὐτοῦ, εἰπεῖν μετὰ τὸ, ο φορέσωμεν • τὴν εἰκόνα τοῦ ἐπουρανίου, » τὸν τοῦτο δέ φημι, αδελφοί, ὅτι σὰρξ καὶ αἷμα βασιλείαν Θεού κληρονο φορέσωμεν τὴν εἰκόνα. φορέσαμεν. μῆσαι οὐ δύνανται (64), οὐδ᾽ ἡ φθορὰ τὴν ἀφθαρσίαν κληρονομεῖ · ' εἶτ᾽ ἐπιστάμενος ἀπόῤῥητόν τι καὶ μυστικὸν κατὰ τὸν τόπον, ὡς ἔπρεπε διὰ γραμμάτων καταλιπόντι τοῖς μετ' αὐτὸν τὰ νενοημένα βήματα (65), επιφέρει καὶ λέγει· ι Ιδού, μυστήριον ὑμῖν λέγω. ότιπερ ἔθος ἐστὶν ἐπιφέρεσθαι τοῖς βαθυτέροις καὶ μυστικωτέροις, καὶ καθηκόντως ἀπὸ τῶν πολλῶν κρυπτομένοις· ὥσπερ καὶ ἐν τῷ Τωβίτ γέγραπται. • Μυστήριον βασιλέως καλόν ἐστι κρύπτειν· πρὸς δὲ ρημένα. βήματα, ειρημένα ὅτι περ ἔθος. ότι παρ' ἔθος. ὡς γὰρ καί, ὥσπερ καί, ORIGENIS nibus, o nulla in melius facta mutatione, « victu- ros esse. » Hæc mera est Celsi calumnia. Legimus enim in Scripturis multa de resurrectione, sed Deo digna. Satis nunc fuerit illud Pauli ex priore ad Corinthios: • Sed dicet aliquis, quomodo re- surgunt mortui? qualive corpore venient? Insi- piens, tu quod seminas non vividcatur, nisi mo- riatur. Et quod seminas, non corpus quod futu- rum est seminas, sed nudum granum, ut pula, tri- tici aut alicujus caterorum. Deus autem dat illi corpus quod vult, et unicuique seminum proprium corpus 19. . Vide quomodo hic dicat id, quod semi- natur, non esse corpus rei nascituræ ; sed semi- nato et jacto in terram nudo semine, Deo unicui- que seminum corpus proprium largiente, fieri quamdam quasi resurrectionem ; ita ut ex qui- " busdam spica efflorescat, ut ex sinapi; ex aliis vero celsa arbor, ut ex olivæ nucleo similibusque fructi- bus. B C corpus quod ipsi placuit, ita faciet erga mortuos qui veluti seminantur in terra; quique, cum tem- pus advenerit, recepturi sunt ex corporibus semi- natis illud corpus quod illis Deus pro meritis in- duere voluerit. Ac fuse Scriptura docet quid inter- sit inter corpus quod tanquam seminatur, et illud quod ex eo quasi renascitur. Ait enim : • Semina- tur in corruptione, surget in incorruptione. Semi- natur in ignobilitate, surget in gloria. Seminatur in infirmitate, surget in virtute. Seminatur corpus animale, surget corpus spiritale ". » Qui potuerit au- tem, capiat quid sibi voluerit, qui dixit : c Qualis terrenus, tales et terreni; qualis cœlestis, tales et coelestes. Et sicut portavimus imaginem terreni, ila portemus imaginem coelestis". Quamvis au- fem Apostolus occultare voluerit reconditiora hujus mysterii, ut quæ simplicioribus, et vulgo, quod simplici fide ad melius vivendum excitatur, minus essent accommodata, tamen coactus est paulo post, ne male ejus verba acciperemus, iis verbis : Portemus imaginem coelestis, addere : « Hoc au- tem dico, fratres, quia caro et sanguis regnum Dei p possidere non possunt, neque corruptio incorrupte- lam possidebit s. Deinde cum sciret, utpote scripta posteris relicturus documentorum plena, quid ar- cani et occulti haberet ista quaestio, adjicit id quod dici solet, cum de rebus agitur altioribus occultio- ribusque et quas vulgo celari convenit : Ecce my- sterium vobis dico *. » Quemadmodum et apud Tobiam legitur : ‹ Sacramentum regis bonum abscondere: sed opera Dei sincere revelare, › cum " L∙Cor. xv, 35, 36, 37, 38. I Cor. xv, 42, 43, est paulo infra habent, Libb. impressi utrobique, In codd. Regio et Basilensi neque neque reperias. Paulo post optime code Vaticanus, Male libb. editi, Mox iidem impressi in textu habent, in margine vero, quod sequimur. 19. Ut igitur Deus dat unicuique seminum 592 λησεν, ὥσπερ ἐπὶ τῶν σπειρομένων, οὕτω καὶ ἐπὶ (62) Libb. editi in margine, πυρίνῃ. (63) Φορέσωμεν. Sic omnes codd. iuss., qui etiam (64) Libb. editi in margine, δύναται. (65) Loco βήματα Meschelius in textu habet el- 44. 21 Ibid. 48, 49. ss Ibid. 50. ss Ibid. 51.
Οὐδὲν δὲ μάλιστα διὰ τὰ προειρημένα λυπεῖ ἡμᾶς οὐδὲ τὸ ὑπὸ Ἡρακλείτου λεγόμενον, ὅπερ Κέλσος παρείληφεν, ὅτι νέκυές εἰσι κοπρίων ἐκβλητότεροι· καίτοι γε εἴποι τις ἂν καὶ περὶ τούτου ὅτι τὰ μὲν κόπρια ἐκβλητά ἐστιν, οἱ δ’ ἐξ ἀνθρώπου νέκυες διὰ τὴν ἐνοικήσασαν ψυχήν, καὶ μάλιστα ἐὰν ᾖ ἀστειοτέρα, οὐκ ἐκβλητοί. Κατὰ γὰρ τοὺς ἀστειοτέρους τῶν νόμων μετὰ τῆς ἐνδεχομένης ὡς πρὸς τὰ τοιαῦτα τιμῆς ταφῆς ἀξιοῦνται· ἵνα μὴ ὑβρίζωμεν τῇ δυνάμει τὴν ἐνοικήσασαν ψυχήν, ἀπορριπτοῦντες μετὰ τὸ ἐξελθεῖν ἐκείνην τὸ σῶμα ὡς καὶ τὰ τῶν κτηνῶν σώματα. Μὴ βουλέσθω οὖν ὁ θεὸς παραλόγως αἰώνιον ἀποφῆναι μήτε τὸν τοῦ σίτου κόκκον ἀλλ’ εἰ ἄρα τὸν ἐξ αὐτοῦ στάχυν, μηδὲ τὸ σπειρόμενον ἐν φθορᾷ ἀλλὰ τὸ ἀπ’ αὐτοῦ ἐγειρόμενον ἐν ἀφθαρσίᾳ. Ἀλλὰ καὶ ὁ τῶν πάντων λόγος ἐστὶ κατὰ μὲν Κέλσον αὐτὸς ὁ θεός, κατὰ δὲ ἡμᾶς ὁ υἱὸς αὐτοῦ· περὶ οὗ φιλοσοφοῦντες λέγομεν τό· Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ λόγος, καὶ ὁ λόγος ἦν πρὸς τὸν θεόν, καὶ θεὸς ἦν ὁ λόγος. Ἀλλὰ καὶ καθ’ ἡμᾶς οὐδὲν οἷός τε παράλογον οὐδὲ παρ’ ἑαυτὸν ἐργάσασθαί ἐστιν ὁ θεός. [Ἴδωμεν δὲ καὶ τὴν ἑξῆς τοῦ Κέλσου λέξιν, οὕτως ἔχουσαν·
τοὺς πάλαι ἀποθανόντας, ἀπὸ τῆς γῆς ἀναδύντας· ο ὁ δὲ Κέλσος συκοφαντεῖ ἡμᾶς, ταῦτα λέγων. Ακούο μεν γὰρ καὶ πολλῶν Γραφῶν περὶ ἀναστάσεως ἀξίως Θεοῦ λεγουσῶν· ἀρκεῖ δ' ἐπὶ τοῦ παρόντος τὴν Παύ λου παραθέσθαι ἀπὸ τῆς πρὸς Κορινθίους προτέρας λέξιν, φάσκοντος· « ᾿Αλλὰ ἐρεῖ τις· Πῶς ἐγείρονται οἱ νεκροί; ποίῳ δὲ σώματι ἔρχονται ; Ἄφρον, σὺ δ σπείρεις οὐ ζωοποιεῖται, ἐὰν μὴ ἀποθάνῃ· καὶ δ σπείρεις, οὐ τὸ σῶμα τὸ γενησόμενον σπείρεις, ἀλλὰ γυμνὸν κόκκον, εἰ τύχοι, σίτου ή τινος τῶν λοιπῶν. 'Ο δὲ θεὸς δίδωσιν αὐτῷ σῶμα, καθὼς ἠθέλησε, καὶ ἑκάστῳ τῶν σπερμάτων τὸ ἴδιον σῶμα. Ορα γὰρ τίνα τρόπον ἐν τούτοις οὐ τὸ γενησόμενον σῶμά φησι Α βολὴν ἀνειληφυίαις τὴν ἐπὶ τὸ βέλτιον, « ζήσεσθαι η σπείρεσθαι· ἀλλ' ἀπὸ τοῦ σπειρομένου καὶ γυμνοῦ βαλλομένου ἐπὶ τὴν γῆν λέγει, διδόντος τοῦ Θεοῦ ἑκάστῳ τῶν σπερμάτων ἴδιον σῶμα, οἱονεὶ ἀνάστα σιν γίγνεσθαι· ἀπὸ τοῦ καταβεβλημένου σπέρματος ἐγειρομένου στάχυος ἐν τοῖς τοιοῖσδε· οἱονεὶ ἐν νάπυξ, ἢ ἐπὶ μείζονος δένδρου ἐν ἐλαίας πυρήνι (62) τιν τῶν ἀκροδρύων. Ὁ Θεὸς οὖν δίδωσιν ἑκάστῳ σῶμα, καθώς ἠθέ τῶν οἱονεὶ σπειρομένων ἐν τῷ ἀποθνήσκειν, καὶ καιρῷ ἐπιτηδείῳ ἀναλαμβανόντων ἐκ τῶν σπειρομένων τ περιτιθέμενον ἑκάστῳ κατὰ τὴν ἀξίαν σῶμα ὑπὸ τοῦ Θεοῦ. 'Ακούομεν δὲ καὶ τοῦ διὰ πλειόνων διδάσκοντος λόγου τὴν διαφορὰν τοῦ οἱονεὶ σπειρομένου πρὸς τὸ ώσπερεὶ ἐγειρόμενον ἀπ' αὐτοῦ, καὶ λέγοντος· « Σπείο ρεται ἐν φθορᾷ, ἐγείρεται ἐν ἀφθαρσία· σπείρεται ἐν ἀτιμίᾳ, ἐγείρεται ἐν δόξῃ· σπείρεται ἐν ἀσθενείᾳ, ἐγείρεται ἐν δυνάμει· σπείρεται σώμα ψυχικόν, ἐγείρεται σῶμα πνευματικόν. » Ο δὲ δυνάμενος ἔτι καταλαμβανέτω, τί νενόηται τῷ λέγοντι· « Οἷος ὁ χοϊκὸς, τοιοῦτοι καὶ οἱ χοῖκοί · καὶ οἷος ὁ ἐπουράνιος, τοιοῦτοι καὶ οἱ ἐπουράνιοι. Καὶ καθὼς ἐφορέσαμεν τὴν εἰκόνα τοῦ χοϊκοῦ, οὕτω φορέσωμεν (65) καὶ τὴν κρύπτειν ὁ ᾿Απόστολος τὰ κατὰ τὸν τόπον ἀπόρρητα, εἰκόνα τοῦ ἐπουρανίου. » Καίτοι δὲ βουλόμενος καὶ μὴ ἁρμόζοντα τοῖς ἁπλουστέροις καὶ τῇ πανδήμῳ ἀκοῇ τῶν διὰ τοῦ πιστεύειν ἀγομένων ἐπὶ τὸ βέλτιον, ὅμως ἠναγκάσθη ὕστερον, ὑπὲρ τοῦ μὴ παρακοῦσαν ἡμᾶς τῶν λόγων αὐτοῦ, εἰπεῖν μετὰ τὸ, ο φορέσωμεν • τὴν εἰκόνα τοῦ ἐπουρανίου, » τὸν τοῦτο δέ φημι, αδελφοί, ὅτι σὰρξ καὶ αἷμα βασιλείαν Θεού κληρονο φορέσωμεν τὴν εἰκόνα. φορέσαμεν. μῆσαι οὐ δύνανται (64), οὐδ᾽ ἡ φθορὰ τὴν ἀφθαρσίαν κληρονομεῖ · ' εἶτ᾽ ἐπιστάμενος ἀπόῤῥητόν τι καὶ μυστικὸν κατὰ τὸν τόπον, ὡς ἔπρεπε διὰ γραμμάτων καταλιπόντι τοῖς μετ' αὐτὸν τὰ νενοημένα βήματα (65), επιφέρει καὶ λέγει· ι Ιδού, μυστήριον ὑμῖν λέγω. ότιπερ ἔθος ἐστὶν ἐπιφέρεσθαι τοῖς βαθυτέροις καὶ μυστικωτέροις, καὶ καθηκόντως ἀπὸ τῶν πολλῶν κρυπτομένοις· ὥσπερ καὶ ἐν τῷ Τωβίτ γέγραπται. • Μυστήριον βασιλέως καλόν ἐστι κρύπτειν· πρὸς δὲ ρημένα. βήματα, ειρημένα ὅτι περ ἔθος. ότι παρ' ἔθος. ὡς γὰρ καί, ὥσπερ καί, ORIGENIS nibus, o nulla in melius facta mutatione, « victu- ros esse. » Hæc mera est Celsi calumnia. Legimus enim in Scripturis multa de resurrectione, sed Deo digna. Satis nunc fuerit illud Pauli ex priore ad Corinthios: • Sed dicet aliquis, quomodo re- surgunt mortui? qualive corpore venient? Insi- piens, tu quod seminas non vividcatur, nisi mo- riatur. Et quod seminas, non corpus quod futu- rum est seminas, sed nudum granum, ut pula, tri- tici aut alicujus caterorum. Deus autem dat illi corpus quod vult, et unicuique seminum proprium corpus 19. . Vide quomodo hic dicat id, quod semi- natur, non esse corpus rei nascituræ ; sed semi- nato et jacto in terram nudo semine, Deo unicui- que seminum corpus proprium largiente, fieri quamdam quasi resurrectionem ; ita ut ex qui- " busdam spica efflorescat, ut ex sinapi; ex aliis vero celsa arbor, ut ex olivæ nucleo similibusque fructi- bus. B C corpus quod ipsi placuit, ita faciet erga mortuos qui veluti seminantur in terra; quique, cum tem- pus advenerit, recepturi sunt ex corporibus semi- natis illud corpus quod illis Deus pro meritis in- duere voluerit. Ac fuse Scriptura docet quid inter- sit inter corpus quod tanquam seminatur, et illud quod ex eo quasi renascitur. Ait enim : • Semina- tur in corruptione, surget in incorruptione. Semi- natur in ignobilitate, surget in gloria. Seminatur in infirmitate, surget in virtute. Seminatur corpus animale, surget corpus spiritale ". » Qui potuerit au- tem, capiat quid sibi voluerit, qui dixit : c Qualis terrenus, tales et terreni; qualis cœlestis, tales et coelestes. Et sicut portavimus imaginem terreni, ila portemus imaginem coelestis". Quamvis au- fem Apostolus occultare voluerit reconditiora hujus mysterii, ut quæ simplicioribus, et vulgo, quod simplici fide ad melius vivendum excitatur, minus essent accommodata, tamen coactus est paulo post, ne male ejus verba acciperemus, iis verbis : Portemus imaginem coelestis, addere : « Hoc au- tem dico, fratres, quia caro et sanguis regnum Dei p possidere non possunt, neque corruptio incorrupte- lam possidebit s. Deinde cum sciret, utpote scripta posteris relicturus documentorum plena, quid ar- cani et occulti haberet ista quaestio, adjicit id quod dici solet, cum de rebus agitur altioribus occultio- ribusque et quas vulgo celari convenit : Ecce my- sterium vobis dico *. » Quemadmodum et apud Tobiam legitur : ‹ Sacramentum regis bonum abscondere: sed opera Dei sincere revelare, › cum " L∙Cor. xv, 35, 36, 37, 38. I Cor. xv, 42, 43, est paulo infra habent, Libb. impressi utrobique, In codd. Regio et Basilensi neque neque reperias. Paulo post optime code Vaticanus, Male libb. editi, Mox iidem impressi in textu habent, in margine vero, quod sequimur. 19. Ut igitur Deus dat unicuique seminum 592 λησεν, ὥσπερ ἐπὶ τῶν σπειρομένων, οὕτω καὶ ἐπὶ (62) Libb. editi in margine, πυρίνῃ. (63) Φορέσωμεν. Sic omnes codd. iuss., qui etiam (64) Libb. editi in margine, δύναται. (65) Loco βήματα Meschelius in textu habet el- 44. 21 Ibid. 48, 49. ss Ibid. 50. ss Ibid. 51.
PG 11:1219Ἰουδαῖοι μὲν οὖν ἔθνος ἴδιον γενόμενοι καὶ κατὰ τὸ ἐπιχώριον νόμους θέμενοι καὶ τούτους ἐν σφίσιν ἔτι νῦν περιστέλλοντες καὶ θρησκείαν ὁποίαν δή, πάτριον δ’ οὖν, φυλάσσοντες ὅμοια τοῖς ἄλλοις ἀνθρώποις δρῶσιν, ὅτι ἕκαστοι τὰ πάτρια, ὁποῖά ποτ’ ἂν τύχῃ καθεστηκότα, περιέπουσι. Δοκεῖ δ’ οὕτως καὶ συμφέρειν, οὐ μόνον καθότι ἐπὶ νοῦν ἦλθεν ἄλλοις ἄλλως νομίσαι καὶ δεῖ φυλάττειν τὰ ἐς κοινὸν κεκυρωμένα, ἀλλὰ καὶ ὅτι ὡς εἰκὸς τὰ μέρη τῆς γῆς ἐξ ἀρχῆς ἄλλα ἄλλοις ἐπόπταις νενεμημένα καὶ κατά τινας ἐπικρατείας διειλημμένα ταύτῃ καὶ διοικεῖται. Καὶ δὴ τὰ παρ’ ἑκάστοις ὀρθῶς ἂν πράττοιτο ταύτῃ δρώμενα, ὅπῃ ἐκείνοις φίλον· παραλύειν δὲ οὐχ ὅσιον εἶναι τὰ ἐξ ἀρχῆς κατὰ τόπους νενομισμένα. Ἐν τούτοις δὴ ὁ Κέλσος ἐμφαίνει ὅτι οἱ πάλαι Αἰγύπτιοι Ἰουδαῖοι ὕστερον ἔθνος ἐγίνοντο ἴδιον, καὶ νόμους θέμενοι τούτους περιστέλλουσι. Καὶ ἵνα μὴ ἐπαναλάβωμεν τὰς ἐκκειμένας τοῦ Κέλσου λέξεις, φησὶ καὶ συμφέρειν τούτοις τὰ πάτρια θρησκεύειν ὁμοίως τοῖς ἄλλοις ἔθνεσι τὰ ἴδια περιέπουσι.
τὸ ἔνδοξον καὶ ἀρμόζον τοῖς πολλοῖς μετὰ τοῦ οίκονο- μικῶς ἀληθῶς τὰ ἔγρα τοῦ Θεοῦ ἀνακαλύπτειν (66) ἐνδόξως, καλόν. » Οὐ σκωλήκων οὖν ἡ ἐλπὶς ἡμῶν, οὐδὲ ποθεῖ ἡμῶν ἡ ψυχὴ τὸ σεσηπὸς σῶμα· ἀλλὰ, κἂν δέηται σώματος διὰ τὰς τοπικὰς μεταβάσεις, νοεῖ ἡ μεμελετηκυία τὴν σοφίαν κατὰ τὸ, ο Στόμα δι καίου μελετήσει σοφίαν, » διαφορὰν « ἐπιγείου οι κίας, ν ἐν ᾗ ἐστι τὸ σκῆνος καταλυομένης, καὶ σκή- τους, ἐν ᾧ οἱ ὄντες δίκαιοι ι στενάζουσι βαρούμενοι, μὴ θέλοντες τὸ σκῆνος ἀπεκδύσασθαι, ἀλλὰ τῷ σκήνει ἐπενδύσασθαι ἵν', ἐκ τοῦ ἐπενδύσασθαι • καταποθῇ τὸ θνητὸν ὑπὸ τῆς ζωῆς. » Δεῖ γὰρ τῷ πᾶσαν φύσιν σώματος εἶναι φθαρτὴν, τὸ φθαρτὸν τοῦτο σκήνος ἐν δύσασθαι ἀφθαρσίαν· καὶ τὸ ἕτερον αὐτοῦ, τυγχάνον θνητὸν, καὶ δεκτικὸν τοῦ ἐπακολουθοῦντος τῷ ἁμαρτά νειν θανάτου, ἐνδύσασθαι ἀθανασίαν· ἵν᾽, ὅτε τὸ φθαρτὸν ἐνδύσεται (67) τὴν ἀφθαρσίαν, καὶ τὸ θνη τὸν τὴν ἀθανασίαν, τότε γενήσηται τὸ πάλαι ὑπὸ τῶν προφητῶν προειρημένον, ἀναίρεσις τῆς νίκης» τοῦ θανάτου, καθὸ νικήσας ἡμᾶς ἑαυτῷ ὑπέταξε, καὶ τοῦ ἀπ' αὐτοῦ • κέντρου, ο ᾧ κεντῶν τὴν οὐ πάντη πε φραγμένην ψυχήν, ἐμποιεῖ αὐτῇ τὰ ἀπὸ τῆς ἁμαρτίας τραύματα. Ἀλλ᾿ ἐπεὶ τὰ μὲν ἡμέτερα περὶ ἀναστάσεως, ὡς ἐνεχώρει, ἀπὸ τοῦ μέρους ἐπὶ τοῦ παρόντος λέ λεκται · (συντέτακται γὰρ ἡμῖν περὶ ἀναστάσεως ἐν ἄλλοις, ἐπὶ πλεῖον ἐξετάσασι τὰ κατὰ τὸν τόπον·) τὰ δὲ τοῦ Κέλσου νῦν χρὴ κατὰ τὸ εὔλογον διαβαλεῖν (68) μήτε νοήσαντος τὸ παρ' ἡμῖν γεγραμμένον, μήτε κρίναι δυναμένου, ὅτι οὐ δεῖ τὸ βούλημα τῶν σοφῶν ἐκείνων ἀνδρῶν νομίζειν πρεσβεύεσθαι ὑπὸ τῶν πλεῖον πίστεως μηδὲν ἐπαγγελλομένων τῆς πρὸς τὸν Χρι- στιανῶν λόγον φέρε, παραστήσωμεν, ὅτι ἀνδράσιν, οὐκ εὐκαταφρονήτοις τῆς λογικῆς ἕνεκεν θεωρίας καὶ τῶν διαλεκτικῶν σκεμμάτων, σφόδρ᾽ ἀπεμφαίνοντα λέλεκται· καὶ εἰ χρή μυχθίζειν ὡς ταπεινοὺς καὶ γραώδεις λόγους, ἐκείνους μᾶλλον χρὴ ἢ τοὺς ἡμετέ ρους. Φασὶ δὴ οἱ ἀπὸ τῆς Στοᾶς (63), κατά περίοδον γενήσεται ἐνδύσεται ει γενήσηται. . Τούτου δὲ οὕτως ἔχοντος, δῆλον ὡς οὐδὲν ἀδύνατον· καὶ ἡμᾶς, μετὰ τὸ τελευτῆσαι, πά- λιν, περιόδων τινῶν εἰλημμένων χρόνου, εἰς ὃ νῦν ἐσμεν ἀποκαταστήσεσθαι σχῆμα. Οίδε γὰρ καὶ οὗτος, ἐκ τῆς βαρβάρου φι- λοσοφίας μαθών, τὴν διὰ πυρὸς κάθαρσιν τῶν κακῶς βεβιωκότων, ἣν ὕστερον ἐκπύρωσιν ἐκάλεσαν οἱ Στωί κοί· καθ᾿ ἂν καὶ τὸν ἰδίως ποιὸν ἀναστήσεσθαι δογμα τίζουσι, τοῦτ' ἐκεῖνο, τὴν ἀνάστασιν, περιέποντες. ἐκπύρωσιν, Ἐπὶ τοσοῦτο δὲ προελθὼν ὁ κοινὸς λόγος, καὶ κοινὴ φύσις μείζων καὶ πλείων γενομένη, τέλος ἀναξηράνασα πάντα, καὶ εἰς ἑαυτὴν ἀναλαβοῦσα ἐν τῇ πάσῃ οὐσίᾳ γίνεται, ἐπανελθοῦσα εἰς τὸν πρῶτον ῥηθέντα λόγον καὶ εἰς τὴν ἀνάστασιν ἐκείνην τὴν ποιοῦσαν ἐνιαυτὸν τὸν μέγιστον, καθ᾽ ἂν ἀπ' αὐτῆς μόνης εἰς αὐτὴν πά CONTRA CELSUM LIB. V. Sed Aid honorificum Deo est, cum utilitas multorum po- stulat, cum prudenter fit, pulchrum est". Non igitur spes nostra, e spes vermium est, neque no- stra anima putrefactum corpus concupiscit. etsi corpore opus habeat ut e loco ad locum trans- migret; scit nihilominus, si quidem est meditata sapientiam, secundum istud: Os justi meditabitur sapientiam "; » scit, inquam, quo diderant • domus terrestris, peritura, in qua est tabernaculum ; et tabernaculum, in quo justi e ingemiscunt gravati, nolentes tabernaculo exspoliari, sed superindui, ut, › postquain superinduti fuerint, absorbeatur quod mortale est, a vita s. . Cum enim corporis na- tura sit corruptibilis, necesse est hoc corruptibile tabernaculum induat incorruptionem "; et quod Baliunde mortale est, atque adeo morti, quæ pecca- tum comitatur, obnoxium, induat immortalitatem ; ut, quando corruptibile incorruptionem et mortale induerit immortalitatem, tunc fiat quod jam olim a prophetis prædictum fuit, nimirum amittat mors ‹ victoriam › qua sibi nos victrix illa subdi- derat, et frangatur ejus e stimulus *, » quo anima non undecunque munita peccati vulneribus confo- ditur. Tob. III, 6, 7. Psal. xxxνι, 30. II Cor. v, pro c cap. 23. Melius Chrysippus, quem Cicero ait ful- cire porticum Stoicorum, qui in libris, quos De pro- D videntia scripsit, cum de innovatione mundi loque- retur, haec intulit : Tuli., lib. i De na- tura deorum : Sunt autem stellæ natura flammeæ, quocirca terræ, maris, aquarum vaporibus aluntur iis, qui a sole ex agris tepefactis, et ex aquis exci- Lantur, quibus allæ renovatæque stella, atque omn- nis æther, refundunt eadem, et rursum trahunt in idem; nihil ut fere intereal, aut admodum paulu- lum, quod astrorum ignis et ætheris flamma consu- mat. Ex quo eventurum nostri putant id, de quo Panatium addubitare dicebant, ut ad extremum omnis mundus ignesceret, cum, humore con- sumpto, neque terra ali posset, neque remearet aer; cujus ortus, aqua omni exhausta, esse non posset, ita relinqui nihil præter ignem a quo rursum ani- maute, ac Deo, renovatio mundi fieret, atque iden temur, ex parte quidem explicata, sed tamen quan- tuin in præsentia satis. Nam quæ ad hoc mysterium pertinent, fusius alibi pertractavi. Nunc æquum fuerit Cel:i argutias refellere, qui cum Scripturas nostras non intellexit, tum nec potuit animum in- . ducere, mentem nostrorum sapientum non debere judicari ex illis quæ dicunt ii qui ad Christianam doctrinam afferunt nihil præter fidem. Ostendamus igitur viros disserendi scientia dialecticarumque rerumque peritia celeberrimos, in sententias valde ineptas incidisse; et si quæ sunt, quæ ut humiles et aniles derideri mereantur, eorum esse potius quain nostras. Ac Stoici quidem aiunt post certas 1, 2, 4. Cor. xv, 53, 54. Ose. x1, 14. ornatus oriretur. Et lib. De natura deorum. Clem. Strom. v, pag. 549, loquens de Heraclito Ephesio : Nam hic quoque novit, ut qui ex barbara didice- rit philosophia, eam quae fit per ignem expurgatio- nem eorum qui male vixerunt, quanı hoc est, exuistionem seu inflammationem postea vo- carunt Stoici : qua ratione eum etiam, qui est pro- prié certa præditus qualitate, statuunt futuruin nt resurgat, eo ipso tuentes resurrectionem. . Vide quæ refert de eodem, pag. 599, Plutarch., lib. 1, cap. 3, De placitis philos. ; Tatian. contra Græcos, pag. et 145; Justin. Apolog. 1, pag. 45: Apo- log. 2, pag. 66; Minutius in Octavio, pag. 39, 40, Euseb., lib. xv, cap. 19, Præp. evang. ex Numenio... De iteruto universi ortu ex senientia Stoicorum : (66) Codd. Regius et Basileensis, ἀνακηρύττειν. (67) Libb. editi in textu, ἐνδύσηται, et paulo post, (68) Διαβαλεῖν. Forte scribendum, διαλαβεΐν. (69) Φασὶ δὴ οἱ ἀπὸ τῆς Στοᾶς. Lactant., lib. vult, 20. Atque hæc sunt quæ de resurrectione prof-
Καὶ βαθυτέραν τινὰ ἐκτίθεται περὶ τοῦ συμφέρειν Ἰουδαίοις περιέπειν τὰ πάτρια αἰτίαν, αἰνισσόμενος ὅτι τοὺς ἑκάστων νόμους οἱ λαχόντες ἐπόπται εἶναι τῆς γῆς τῶν νομοθετουμένων συνεργοῦντες τοῖς νομοθέταις ἔθεντο. Ἔοικεν οὖν δηλοῦν ὅτι καὶ τὴν Ἰουδαίων χώραν καὶ τὸ ἐπ’ αὐτῆς ἔθνος ἐποπτεύει τις ἤ τινες, ὑφ’ οὗ ἢ ὑφ’ ὧν οἱ Ἰουδαίων νόμοι συνεργοῦντος ἢ συνεργούντων Μωϋσεῖ ἐτέθησαν. Καὶ χρή, φησί, τοὺς νόμους τηρεῖν, οὐ μόνον καθότι ἐπὶ νοῦν ἦλθεν ἄλλοις ἄλλως νομίσαι καὶ ὅτι δεῖ φυλάσσειν τὰ ἐς κοινὸν κεκυρωμένα, ἀλλὰ καὶ ὅτι ὡς εἰκὸς τὰ μέρη τῆς γῆς ἐξ ἀρχῆς ἄλλα ἄλλοις ἐπόπταις νενεμημένα καὶ κατά τινας ἐπικρατείας διειλημμένα ταύτῃ καὶ διοικεῖται. Εἶθ’ ὡσπερεὶ ἐπιλαθόμενος ὁ Κέλσος ὧν εἶπε κατὰ Ἰουδαίων, νῦν ἐν τῷ καθολικῷ περὶ πάντων τῶν τὰ πάτρια τηρούντων ἐπαίνῳ καὶ τούτους περιλαμβάνει λέγων· Καὶ δὴ τὰ παρ’ ἑκάστοις ὀρθῶς ἂν πράττοιτο ταύτῃ δρώμενα, ὅπῃ ἐκείνοις φίλον. Καὶ ὅρα εἰ μὴ ἄντικρυς τὸ ὅσον ἐφ’ ἑαυτῷ τὸν Ἰουδαῖον ἐν τοῖς ἰδίοις νόμοις βούλεται βιοῦντα μὴ ἀφίστασθαι αὐτῶν, ὡς οὐχ ὅσιον πράττοντα, ἐὰν ἀποστῇ·
τὸ ἔνδοξον καὶ ἀρμόζον τοῖς πολλοῖς μετὰ τοῦ οίκονο- μικῶς ἀληθῶς τὰ ἔγρα τοῦ Θεοῦ ἀνακαλύπτειν (66) ἐνδόξως, καλόν. » Οὐ σκωλήκων οὖν ἡ ἐλπὶς ἡμῶν, οὐδὲ ποθεῖ ἡμῶν ἡ ψυχὴ τὸ σεσηπὸς σῶμα· ἀλλὰ, κἂν δέηται σώματος διὰ τὰς τοπικὰς μεταβάσεις, νοεῖ ἡ μεμελετηκυία τὴν σοφίαν κατὰ τὸ, ο Στόμα δι καίου μελετήσει σοφίαν, » διαφορὰν « ἐπιγείου οι κίας, ν ἐν ᾗ ἐστι τὸ σκῆνος καταλυομένης, καὶ σκή- τους, ἐν ᾧ οἱ ὄντες δίκαιοι ι στενάζουσι βαρούμενοι, μὴ θέλοντες τὸ σκῆνος ἀπεκδύσασθαι, ἀλλὰ τῷ σκήνει ἐπενδύσασθαι ἵν', ἐκ τοῦ ἐπενδύσασθαι • καταποθῇ τὸ θνητὸν ὑπὸ τῆς ζωῆς. » Δεῖ γὰρ τῷ πᾶσαν φύσιν σώματος εἶναι φθαρτὴν, τὸ φθαρτὸν τοῦτο σκήνος ἐν δύσασθαι ἀφθαρσίαν· καὶ τὸ ἕτερον αὐτοῦ, τυγχάνον θνητὸν, καὶ δεκτικὸν τοῦ ἐπακολουθοῦντος τῷ ἁμαρτά νειν θανάτου, ἐνδύσασθαι ἀθανασίαν· ἵν᾽, ὅτε τὸ φθαρτὸν ἐνδύσεται (67) τὴν ἀφθαρσίαν, καὶ τὸ θνη τὸν τὴν ἀθανασίαν, τότε γενήσηται τὸ πάλαι ὑπὸ τῶν προφητῶν προειρημένον, ἀναίρεσις τῆς νίκης» τοῦ θανάτου, καθὸ νικήσας ἡμᾶς ἑαυτῷ ὑπέταξε, καὶ τοῦ ἀπ' αὐτοῦ • κέντρου, ο ᾧ κεντῶν τὴν οὐ πάντη πε φραγμένην ψυχήν, ἐμποιεῖ αὐτῇ τὰ ἀπὸ τῆς ἁμαρτίας τραύματα. Ἀλλ᾿ ἐπεὶ τὰ μὲν ἡμέτερα περὶ ἀναστάσεως, ὡς ἐνεχώρει, ἀπὸ τοῦ μέρους ἐπὶ τοῦ παρόντος λέ λεκται · (συντέτακται γὰρ ἡμῖν περὶ ἀναστάσεως ἐν ἄλλοις, ἐπὶ πλεῖον ἐξετάσασι τὰ κατὰ τὸν τόπον·) τὰ δὲ τοῦ Κέλσου νῦν χρὴ κατὰ τὸ εὔλογον διαβαλεῖν (68) μήτε νοήσαντος τὸ παρ' ἡμῖν γεγραμμένον, μήτε κρίναι δυναμένου, ὅτι οὐ δεῖ τὸ βούλημα τῶν σοφῶν ἐκείνων ἀνδρῶν νομίζειν πρεσβεύεσθαι ὑπὸ τῶν πλεῖον πίστεως μηδὲν ἐπαγγελλομένων τῆς πρὸς τὸν Χρι- στιανῶν λόγον φέρε, παραστήσωμεν, ὅτι ἀνδράσιν, οὐκ εὐκαταφρονήτοις τῆς λογικῆς ἕνεκεν θεωρίας καὶ τῶν διαλεκτικῶν σκεμμάτων, σφόδρ᾽ ἀπεμφαίνοντα λέλεκται· καὶ εἰ χρή μυχθίζειν ὡς ταπεινοὺς καὶ γραώδεις λόγους, ἐκείνους μᾶλλον χρὴ ἢ τοὺς ἡμετέ ρους. Φασὶ δὴ οἱ ἀπὸ τῆς Στοᾶς (63), κατά περίοδον γενήσεται ἐνδύσεται ει γενήσηται. . Τούτου δὲ οὕτως ἔχοντος, δῆλον ὡς οὐδὲν ἀδύνατον· καὶ ἡμᾶς, μετὰ τὸ τελευτῆσαι, πά- λιν, περιόδων τινῶν εἰλημμένων χρόνου, εἰς ὃ νῦν ἐσμεν ἀποκαταστήσεσθαι σχῆμα. Οίδε γὰρ καὶ οὗτος, ἐκ τῆς βαρβάρου φι- λοσοφίας μαθών, τὴν διὰ πυρὸς κάθαρσιν τῶν κακῶς βεβιωκότων, ἣν ὕστερον ἐκπύρωσιν ἐκάλεσαν οἱ Στωί κοί· καθ᾿ ἂν καὶ τὸν ἰδίως ποιὸν ἀναστήσεσθαι δογμα τίζουσι, τοῦτ' ἐκεῖνο, τὴν ἀνάστασιν, περιέποντες. ἐκπύρωσιν, Ἐπὶ τοσοῦτο δὲ προελθὼν ὁ κοινὸς λόγος, καὶ κοινὴ φύσις μείζων καὶ πλείων γενομένη, τέλος ἀναξηράνασα πάντα, καὶ εἰς ἑαυτὴν ἀναλαβοῦσα ἐν τῇ πάσῃ οὐσίᾳ γίνεται, ἐπανελθοῦσα εἰς τὸν πρῶτον ῥηθέντα λόγον καὶ εἰς τὴν ἀνάστασιν ἐκείνην τὴν ποιοῦσαν ἐνιαυτὸν τὸν μέγιστον, καθ᾽ ἂν ἀπ' αὐτῆς μόνης εἰς αὐτὴν πά CONTRA CELSUM LIB. V. Sed Aid honorificum Deo est, cum utilitas multorum po- stulat, cum prudenter fit, pulchrum est". Non igitur spes nostra, e spes vermium est, neque no- stra anima putrefactum corpus concupiscit. etsi corpore opus habeat ut e loco ad locum trans- migret; scit nihilominus, si quidem est meditata sapientiam, secundum istud: Os justi meditabitur sapientiam "; » scit, inquam, quo diderant • domus terrestris, peritura, in qua est tabernaculum ; et tabernaculum, in quo justi e ingemiscunt gravati, nolentes tabernaculo exspoliari, sed superindui, ut, › postquain superinduti fuerint, absorbeatur quod mortale est, a vita s. . Cum enim corporis na- tura sit corruptibilis, necesse est hoc corruptibile tabernaculum induat incorruptionem "; et quod Baliunde mortale est, atque adeo morti, quæ pecca- tum comitatur, obnoxium, induat immortalitatem ; ut, quando corruptibile incorruptionem et mortale induerit immortalitatem, tunc fiat quod jam olim a prophetis prædictum fuit, nimirum amittat mors ‹ victoriam › qua sibi nos victrix illa subdi- derat, et frangatur ejus e stimulus *, » quo anima non undecunque munita peccati vulneribus confo- ditur. Tob. III, 6, 7. Psal. xxxνι, 30. II Cor. v, pro c cap. 23. Melius Chrysippus, quem Cicero ait ful- cire porticum Stoicorum, qui in libris, quos De pro- D videntia scripsit, cum de innovatione mundi loque- retur, haec intulit : Tuli., lib. i De na- tura deorum : Sunt autem stellæ natura flammeæ, quocirca terræ, maris, aquarum vaporibus aluntur iis, qui a sole ex agris tepefactis, et ex aquis exci- Lantur, quibus allæ renovatæque stella, atque omn- nis æther, refundunt eadem, et rursum trahunt in idem; nihil ut fere intereal, aut admodum paulu- lum, quod astrorum ignis et ætheris flamma consu- mat. Ex quo eventurum nostri putant id, de quo Panatium addubitare dicebant, ut ad extremum omnis mundus ignesceret, cum, humore con- sumpto, neque terra ali posset, neque remearet aer; cujus ortus, aqua omni exhausta, esse non posset, ita relinqui nihil præter ignem a quo rursum ani- maute, ac Deo, renovatio mundi fieret, atque iden temur, ex parte quidem explicata, sed tamen quan- tuin in præsentia satis. Nam quæ ad hoc mysterium pertinent, fusius alibi pertractavi. Nunc æquum fuerit Cel:i argutias refellere, qui cum Scripturas nostras non intellexit, tum nec potuit animum in- . ducere, mentem nostrorum sapientum non debere judicari ex illis quæ dicunt ii qui ad Christianam doctrinam afferunt nihil præter fidem. Ostendamus igitur viros disserendi scientia dialecticarumque rerumque peritia celeberrimos, in sententias valde ineptas incidisse; et si quæ sunt, quæ ut humiles et aniles derideri mereantur, eorum esse potius quain nostras. Ac Stoici quidem aiunt post certas 1, 2, 4. Cor. xv, 53, 54. Ose. x1, 14. ornatus oriretur. Et lib. De natura deorum. Clem. Strom. v, pag. 549, loquens de Heraclito Ephesio : Nam hic quoque novit, ut qui ex barbara didice- rit philosophia, eam quae fit per ignem expurgatio- nem eorum qui male vixerunt, quanı hoc est, exuistionem seu inflammationem postea vo- carunt Stoici : qua ratione eum etiam, qui est pro- prié certa præditus qualitate, statuunt futuruin nt resurgat, eo ipso tuentes resurrectionem. . Vide quæ refert de eodem, pag. 599, Plutarch., lib. 1, cap. 3, De placitis philos. ; Tatian. contra Græcos, pag. et 145; Justin. Apolog. 1, pag. 45: Apo- log. 2, pag. 66; Minutius in Octavio, pag. 39, 40, Euseb., lib. xv, cap. 19, Præp. evang. ex Numenio... De iteruto universi ortu ex senientia Stoicorum : (66) Codd. Regius et Basileensis, ἀνακηρύττειν. (67) Libb. editi in textu, ἐνδύσηται, et paulo post, (68) Διαβαλεῖν. Forte scribendum, διαλαβεΐν. (69) Φασὶ δὴ οἱ ἀπὸ τῆς Στοᾶς. Lactant., lib. vult, 20. Atque hæc sunt quæ de resurrectione prof-
λέγει γὰρ ὅτι παραλύειν οὐχ ὅσιον εἶναι τὰ ἐξ ἀρχῆς κατὰ τόπους νενομισμένα. Ἐβουλόμην δὲ πρὸς ταῦτα αὐτοῦ ἢ τῶν συμφρονούντων αὐτῷ πυθέσθαι, τίς ἄρα εἴη ὁ τὰ μέρη τῆς γῆς ἐξ ἀρχῆς ἄλλα ἄλλοις ἐπόπταις διανείμας καὶ δηλονότι τὴν Ἰουδαίων χώραν καὶ τοὺς Ἰουδαίους τῷ λαχόντι ἢ τοῖς λαχοῦσιν αὐτήν. Ἆρα γάρ, ὡς ὀνομάσαι ἂν ὁ Κέλσος, ὁ Ζεύς τινι ἤ τισι διένειμε τὸ Ἰουδαίων ἔθνος καὶ τὴν χώραν αὐτῶν καὶ ἐβούλετο τὸν λαχόντα τὴν Ἰουδαίαν τοιούτους θέσθαι ἐν Ἰουδαίοις νόμους; Ἢ παρὰ τὸ βούλημα αὐτοῦ τὸ τοιοῦτον γεγένηται; Ὡς δ’ ἂν ἀποκρίνηται, ὁρᾷς ὅτι ὁ λόγος στενοχωρηθήσεται. Εἰ δὲ μὴ ἀπό τινος ἑνὸς διανενέμηται τὰ μέρη τῆς γῆς τοῖς ἐπόπταις αὐτῶν, ἄρα ἀποκληρωτικῶς καὶ χωρὶς ἐπιστάτου ἕκαστος ὡς ἔτυχε διενείματο τὴν γῆν· ἀλλὰ καὶ τοῦτ’ ἄτοπον καὶ μετρίως τῆς τοῦ ἐπὶ πᾶσι θεοῦ προνοίας ἀναιρετικόν ἐστι. Πῶς δὲ καὶ κατὰ τίνας ἐπικρατείας διειλημμένα τὰ μέρη τῆς γῆς διοικεῖται ὑπὸ τῶν ἐποπτευόντων αὐτά, ὁ βουλόμενος διηγησάσθω·
τὸ ἔνδοξον καὶ ἀρμόζον τοῖς πολλοῖς μετὰ τοῦ οίκονο- μικῶς ἀληθῶς τὰ ἔγρα τοῦ Θεοῦ ἀνακαλύπτειν (66) ἐνδόξως, καλόν. » Οὐ σκωλήκων οὖν ἡ ἐλπὶς ἡμῶν, οὐδὲ ποθεῖ ἡμῶν ἡ ψυχὴ τὸ σεσηπὸς σῶμα· ἀλλὰ, κἂν δέηται σώματος διὰ τὰς τοπικὰς μεταβάσεις, νοεῖ ἡ μεμελετηκυία τὴν σοφίαν κατὰ τὸ, ο Στόμα δι καίου μελετήσει σοφίαν, » διαφορὰν « ἐπιγείου οι κίας, ν ἐν ᾗ ἐστι τὸ σκῆνος καταλυομένης, καὶ σκή- τους, ἐν ᾧ οἱ ὄντες δίκαιοι ι στενάζουσι βαρούμενοι, μὴ θέλοντες τὸ σκῆνος ἀπεκδύσασθαι, ἀλλὰ τῷ σκήνει ἐπενδύσασθαι ἵν', ἐκ τοῦ ἐπενδύσασθαι • καταποθῇ τὸ θνητὸν ὑπὸ τῆς ζωῆς. » Δεῖ γὰρ τῷ πᾶσαν φύσιν σώματος εἶναι φθαρτὴν, τὸ φθαρτὸν τοῦτο σκήνος ἐν δύσασθαι ἀφθαρσίαν· καὶ τὸ ἕτερον αὐτοῦ, τυγχάνον θνητὸν, καὶ δεκτικὸν τοῦ ἐπακολουθοῦντος τῷ ἁμαρτά νειν θανάτου, ἐνδύσασθαι ἀθανασίαν· ἵν᾽, ὅτε τὸ φθαρτὸν ἐνδύσεται (67) τὴν ἀφθαρσίαν, καὶ τὸ θνη τὸν τὴν ἀθανασίαν, τότε γενήσηται τὸ πάλαι ὑπὸ τῶν προφητῶν προειρημένον, ἀναίρεσις τῆς νίκης» τοῦ θανάτου, καθὸ νικήσας ἡμᾶς ἑαυτῷ ὑπέταξε, καὶ τοῦ ἀπ' αὐτοῦ • κέντρου, ο ᾧ κεντῶν τὴν οὐ πάντη πε φραγμένην ψυχήν, ἐμποιεῖ αὐτῇ τὰ ἀπὸ τῆς ἁμαρτίας τραύματα. Ἀλλ᾿ ἐπεὶ τὰ μὲν ἡμέτερα περὶ ἀναστάσεως, ὡς ἐνεχώρει, ἀπὸ τοῦ μέρους ἐπὶ τοῦ παρόντος λέ λεκται · (συντέτακται γὰρ ἡμῖν περὶ ἀναστάσεως ἐν ἄλλοις, ἐπὶ πλεῖον ἐξετάσασι τὰ κατὰ τὸν τόπον·) τὰ δὲ τοῦ Κέλσου νῦν χρὴ κατὰ τὸ εὔλογον διαβαλεῖν (68) μήτε νοήσαντος τὸ παρ' ἡμῖν γεγραμμένον, μήτε κρίναι δυναμένου, ὅτι οὐ δεῖ τὸ βούλημα τῶν σοφῶν ἐκείνων ἀνδρῶν νομίζειν πρεσβεύεσθαι ὑπὸ τῶν πλεῖον πίστεως μηδὲν ἐπαγγελλομένων τῆς πρὸς τὸν Χρι- στιανῶν λόγον φέρε, παραστήσωμεν, ὅτι ἀνδράσιν, οὐκ εὐκαταφρονήτοις τῆς λογικῆς ἕνεκεν θεωρίας καὶ τῶν διαλεκτικῶν σκεμμάτων, σφόδρ᾽ ἀπεμφαίνοντα λέλεκται· καὶ εἰ χρή μυχθίζειν ὡς ταπεινοὺς καὶ γραώδεις λόγους, ἐκείνους μᾶλλον χρὴ ἢ τοὺς ἡμετέ ρους. Φασὶ δὴ οἱ ἀπὸ τῆς Στοᾶς (63), κατά περίοδον γενήσεται ἐνδύσεται ει γενήσηται. . Τούτου δὲ οὕτως ἔχοντος, δῆλον ὡς οὐδὲν ἀδύνατον· καὶ ἡμᾶς, μετὰ τὸ τελευτῆσαι, πά- λιν, περιόδων τινῶν εἰλημμένων χρόνου, εἰς ὃ νῦν ἐσμεν ἀποκαταστήσεσθαι σχῆμα. Οίδε γὰρ καὶ οὗτος, ἐκ τῆς βαρβάρου φι- λοσοφίας μαθών, τὴν διὰ πυρὸς κάθαρσιν τῶν κακῶς βεβιωκότων, ἣν ὕστερον ἐκπύρωσιν ἐκάλεσαν οἱ Στωί κοί· καθ᾿ ἂν καὶ τὸν ἰδίως ποιὸν ἀναστήσεσθαι δογμα τίζουσι, τοῦτ' ἐκεῖνο, τὴν ἀνάστασιν, περιέποντες. ἐκπύρωσιν, Ἐπὶ τοσοῦτο δὲ προελθὼν ὁ κοινὸς λόγος, καὶ κοινὴ φύσις μείζων καὶ πλείων γενομένη, τέλος ἀναξηράνασα πάντα, καὶ εἰς ἑαυτὴν ἀναλαβοῦσα ἐν τῇ πάσῃ οὐσίᾳ γίνεται, ἐπανελθοῦσα εἰς τὸν πρῶτον ῥηθέντα λόγον καὶ εἰς τὴν ἀνάστασιν ἐκείνην τὴν ποιοῦσαν ἐνιαυτὸν τὸν μέγιστον, καθ᾽ ἂν ἀπ' αὐτῆς μόνης εἰς αὐτὴν πά CONTRA CELSUM LIB. V. Sed Aid honorificum Deo est, cum utilitas multorum po- stulat, cum prudenter fit, pulchrum est". Non igitur spes nostra, e spes vermium est, neque no- stra anima putrefactum corpus concupiscit. etsi corpore opus habeat ut e loco ad locum trans- migret; scit nihilominus, si quidem est meditata sapientiam, secundum istud: Os justi meditabitur sapientiam "; » scit, inquam, quo diderant • domus terrestris, peritura, in qua est tabernaculum ; et tabernaculum, in quo justi e ingemiscunt gravati, nolentes tabernaculo exspoliari, sed superindui, ut, › postquain superinduti fuerint, absorbeatur quod mortale est, a vita s. . Cum enim corporis na- tura sit corruptibilis, necesse est hoc corruptibile tabernaculum induat incorruptionem "; et quod Baliunde mortale est, atque adeo morti, quæ pecca- tum comitatur, obnoxium, induat immortalitatem ; ut, quando corruptibile incorruptionem et mortale induerit immortalitatem, tunc fiat quod jam olim a prophetis prædictum fuit, nimirum amittat mors ‹ victoriam › qua sibi nos victrix illa subdi- derat, et frangatur ejus e stimulus *, » quo anima non undecunque munita peccati vulneribus confo- ditur. Tob. III, 6, 7. Psal. xxxνι, 30. II Cor. v, pro c cap. 23. Melius Chrysippus, quem Cicero ait ful- cire porticum Stoicorum, qui in libris, quos De pro- D videntia scripsit, cum de innovatione mundi loque- retur, haec intulit : Tuli., lib. i De na- tura deorum : Sunt autem stellæ natura flammeæ, quocirca terræ, maris, aquarum vaporibus aluntur iis, qui a sole ex agris tepefactis, et ex aquis exci- Lantur, quibus allæ renovatæque stella, atque omn- nis æther, refundunt eadem, et rursum trahunt in idem; nihil ut fere intereal, aut admodum paulu- lum, quod astrorum ignis et ætheris flamma consu- mat. Ex quo eventurum nostri putant id, de quo Panatium addubitare dicebant, ut ad extremum omnis mundus ignesceret, cum, humore con- sumpto, neque terra ali posset, neque remearet aer; cujus ortus, aqua omni exhausta, esse non posset, ita relinqui nihil præter ignem a quo rursum ani- maute, ac Deo, renovatio mundi fieret, atque iden temur, ex parte quidem explicata, sed tamen quan- tuin in præsentia satis. Nam quæ ad hoc mysterium pertinent, fusius alibi pertractavi. Nunc æquum fuerit Cel:i argutias refellere, qui cum Scripturas nostras non intellexit, tum nec potuit animum in- . ducere, mentem nostrorum sapientum non debere judicari ex illis quæ dicunt ii qui ad Christianam doctrinam afferunt nihil præter fidem. Ostendamus igitur viros disserendi scientia dialecticarumque rerumque peritia celeberrimos, in sententias valde ineptas incidisse; et si quæ sunt, quæ ut humiles et aniles derideri mereantur, eorum esse potius quain nostras. Ac Stoici quidem aiunt post certas 1, 2, 4. Cor. xv, 53, 54. Ose. x1, 14. ornatus oriretur. Et lib. De natura deorum. Clem. Strom. v, pag. 549, loquens de Heraclito Ephesio : Nam hic quoque novit, ut qui ex barbara didice- rit philosophia, eam quae fit per ignem expurgatio- nem eorum qui male vixerunt, quanı hoc est, exuistionem seu inflammationem postea vo- carunt Stoici : qua ratione eum etiam, qui est pro- prié certa præditus qualitate, statuunt futuruin nt resurgat, eo ipso tuentes resurrectionem. . Vide quæ refert de eodem, pag. 599, Plutarch., lib. 1, cap. 3, De placitis philos. ; Tatian. contra Græcos, pag. et 145; Justin. Apolog. 1, pag. 45: Apo- log. 2, pag. 66; Minutius in Octavio, pag. 39, 40, Euseb., lib. xv, cap. 19, Præp. evang. ex Numenio... De iteruto universi ortu ex senientia Stoicorum : (66) Codd. Regius et Basileensis, ἀνακηρύττειν. (67) Libb. editi in textu, ἐνδύσηται, et paulo post, (68) Διαβαλεῖν. Forte scribendum, διαλαβεΐν. (69) Φασὶ δὴ οἱ ἀπὸ τῆς Στοᾶς. Lactant., lib. vult, 20. Atque hæc sunt quæ de resurrectione prof-
PG 11:1221ἀπαγγειλάτω δὲ ἡμῖν καὶ πῶς ὀρθῶς πράττεται τὰ παρ’ ἑκάστοις δρώμενα, ὅπῃ τοῖς ἐπόπταις ἐστὶ φίλον, καὶ εἰ ὀρθῶς ἔχουσι φέρ’ εἰπεῖν οἱ Σκυθῶν περὶ ἀναιρέσεως πατέρων νόμοι ἢ οἱ Περσῶν, μὴ κωλύοντες γαμεῖσθαι τοῖς οἰκείοις παισὶ τὰς μητέρας μηδὲ ὑπὸ τῶν πατέρων τὰς ἑαυτῶν θυγατέρας. Καὶ τί με δεῖ ἐπιλεγόμενον ἀπὸ τῶν πραγματευσαμένων περὶ τῶν ἐν τοῖς διαφόροις ἔθνεσι νόμων προσαπορεῖν, πῶς παρ’ ἑκάστοις ὀρθῶς πράττονται, καθὼς τοῖς ἐπόπταις φίλον, οἱ νόμοι; Λεγέτω δ’ ἡμῖν ὁ Κέλσος, πῶς οὐχ ὅσιον παραλύειν νόμους πατρίους περὶ τοῦ γαμεῖν μητέρας καὶ θυγατέρας, ἢ περὶ τοῦ μακάριον εἶναι ἀγχόνῃ τὸν βίον ἐξελθεῖν, ἢ πάντως καθαίρεσθαι τοὺς ἑαυτοὺς παραδιδόντας τῷ πυρὶ καὶ τῇ διὰ πυρὸς ἀπαλλαγῇ τῇ ἀπὸ τοῦ βίου· καὶ πῶς οὐχ ὅσιον παραλύειν νόμους τοὺς φέρ’ εἰπεῖν παρὰ Ταύροις περὶ τοῦ ἱερεῖα τοὺς ξένους προσάγεσθαι τῇ Ἀρτέμιδι, ἢ παρὰ Λιβύων τισὶ περὶ τοῦ καταθύειν τὰ τέκνα τῷ Κρόνῳ. Πλὴν ἀκολουθεῖ τῷ Κέλσῳ τὸ μὴ ὅσιον εἶναι Ἰουδαίοις παραλύειν νόμους πατρίους τοὺς περὶ τοῦ μὴ δεῖν ἄλλον τινὰ σέβειν θεὸν παρὰ τὸν τῶν ὅλων δημιουργόν.
Β 12:2 εκπύρωσιν τοῦ παντὸς γίνεσθαι, καὶ ἑξῆς αὐτῇ δια λιν γίνεται ἡ ἀποκατάστασις. Ἐπανελθοῦσα δὲ διὰ τάξιν, ἀφ' οἵας διακοσμεῖν ὡσαύτως ἤρξατο, κατὰ λύ γον πάλιν τὴν αὐτὴν διεξαγωγήν ποιεῖται, τῶν τοιού- των περιόδων ἐξ ἀἰδίου γινομένων ἀκαταπαύστως· • οδον τοῖς ἐπὶ τοῖς πρὸ αὐτῆς. δηλοῦσιν. τὸ πρᾶγμά γε δηλούσιν. διαπλασθήσεται καὶ ἀνατραφείς. διπλασιασθήσεται καὶ ἀνατραφείς. τῇ προτέρα. κόσμησιν πάντ' ἀπαράλλακτα ἔχουσαν ὡς πρὸς τὴν προτέραν διακόσμησιν. Ὅσοι δ' αὐτῶν ἠδέσθησαν τὸ δόγμα, ὀλίγην εἰρήκασι παραλλαγὴν καὶ σφόδρα βρα χεῖαν γίνεσθαι, κατὰ περίοδον τοῖς ἐπὶ τῆς πρὸ αὐτ τῆς (70) περιόδου. Οὗτοι δ' οἱ ἄνδρες φασὶ τῇ ἑξῆς περιόδῳ τοιαῦτα ἔσεσθαι, καὶ Σωκράτην (71) μὲν πά λιν Σωφρονίσκου υἱὸν καὶ Ἀθηναῖον ἔσεσθαι, καὶ τὴν Φαιναρέτην, γημαμένην Σωφρονίσκῳ, πάλιν αὐτὸν γεν νήσειν. Κἂν μὴ ὀνομάζωσιν οὖν τὸ τῆς ἀναστάσεως ὄνομα, τῷ πράγματι γε δηλοῦσιν (72), ὅτι Σωκράτης ἀπὸ σπερμάτων ἀρξάμενος ἀναστήσεται τῶν Σωφρονί σκου, καὶ ἐν τῇ ὑστέρᾳ Φαιναρέτης διαπλασθήσεται, καὶ ἀνατραφείς ᾿Αθήνησι φιλοσοφήσει· οἱονεὶ καὶ τῆς πρότερον φιλοσοφίας ἀνισταμένης, καὶ ὁμοίως ἀπαραλ λάκτου τῆς προτέρας (75) ἐσομένης. Καὶ Ανυτος δὲ καὶ Μέλιτος ἀναστήσονται, πάλιν Σωκράτους κατήγοροι, καὶ ἡ ἐξ Αρείου πάγου βουλὴ καταδικάσεται τὸν Σωκράτην. Τὸ δὲ τούτων γελοιότερον, τὰ ἀπαράλλακτα ἱμάτια τοῖς ὡς πρὸς τὴν προτέραν περίοδον Σωκράτης ἐνδύσεται, ἐν ἀπαραλλάκτῳ πενίᾳ, καὶ ἀπαραλλάκτῳ πόλει ταῖς ᾿Αθήναις τῇ πρὸς τὴν προτέραν περίοδον ἐσόμενος. Καὶ Φάλαρις μὲν τυραννήσει πάλιν· ὁ δὲ χάλκεος αὐτ τοῦ ταῦρος τῶν ἀπαραλλάκτων τῇ προτέρα ἀνθρώπων περιόδῳ κατακριθέντων μυκήσεται ἀπὸ τῆς τῶν Ενδον φωνῆς. 'Αλέξανδρός τε ὁ Φεραίος (74) πάλιν τυραννήσει, τὴν ἀπαράλλακτον ἔχων ὠμότητα τῇ προτέρᾳ, καὶ τοὺς ἀπαραλλάκτους καταδικάζων ὡς καὶ τοὺς προτέρους. Καὶ τί με δεῖ καταλέγειν τὸ περὶ τῶν τοιούτων δόγμα τοῖς ἀπὸ τῆς Στοᾶς πεφιλοσο φημένον, καὶ μὴ γελώμενον ὑπὸ Κέλσου, ἀλλὰ τάχα καὶ σεμνυνόμενον· ἐπεὶ δοκεῖ αὐτῷ ὁ Ζήνων τοῦ Ἰησοῦ εἶναι σοφώτερος; Καὶ οἱ ἀπὸ τοῦ Πυθαγόρου (75) δὲ καὶ Πλάτω τῶν τοιούτων δογμάτων. ORIGENIS temporis vices exuri rerum universitatem et postea A denuo exornari rebus omnino similibus earum, quæ in prima exornatione fuerant. Qui autem ex eis ve- recundiores fuerunt, ii dixerunt in altera conver- sione tenuem et perexiguam fieri mutationem rerum, quæ in altera erant; hujusmodi vero esse futura in posteriori conversione, futurum Socratem Athenien- sem Sophronisci filium, futurumque ut Phænarete nupta Sophronisco rursus illum progeneret. Tam- etsi ergo voce resurrectionis non utuntur, rem tamen declarant, nempe Socratem ex Sophronisci semine renasciturum; alteram fore in sequente conversione Phænaretem; Socratem Athenis educatum, ibidem esse philosophaturum, priore philosophia quasi resu- scitata, et in statu omnino simili futura; Anytum et Melitum resurrecturos esse; futuros iterum Socratis accusatores; Socratem morte ab Areopagitico senatu damnatum iri ; et, quod magis ridiculum, sirailibus illum vestibus, atque in priori conversione, indutum iri, in simili paupertate versaturum esse, in Athenis omnino similibus victurum; Phalarin rursus usurum esse tyrannide; taurum ejus æneum mugiturum esse voce hominum, qui hominibus prioris conversionis plane similes intus inclusi fuerint; denique Alexandrum Pheræum rursus tyraunum fore, simili omnino crudelitate, sini- lesque prioribus homines condemnaturum esse. Sed quid me opus est sigillatim persequi hujusmodi nuga's Stoici dogmatis, quod quidem Celsus, nedum irrideal, magno fortasse in pretio habet; quando-C quidem illi Zenon Jesu sapientior esse videatur ? Posteaquam, inquit, eo usque progressa est ra- tio communis, communisque natura nova magnitu- dine, ac uovis incrementis aucta, res demum exsic- cavit, atque in sese recepit universas; in plena con- stituitur integraque substantia; quippe quæ ad principem illam, ut appellatur, rationem, atque ad resurrectionem illam magni effectricem anni re- dierit : quo quidem anno, ex ea sola in eamdem rur- sus instauratio feri consuevit. Ad eum porro statum revocata, eodem prorsus ordine, quo jam ante mun- D dum similiter ornare cœperat, eamdem iterum, quo modo ratio postulat, rerum dispositionem at- que administrationem instituit, ejusmodi conversio- nibus ex omni æternitate ac sine ulla cessione re- deuntibus. » Vide quæ Eusebius habet lib. xv, cap. 15, ex Arii Didymi Epitome. SPENCER. num. 67, 68. Libb. editi, Paulo post recte habet codex Jolianus, Libb. editi, De resurrectione animæ, ejusque rei testimonia: • Qua de anastasi philosophi quoque dicere aliquid conati sunt, tam corrupte, quam poetæ. Nam Py- thagoras transire animas in nova corpora disputa- vit; sed inepte, quod ex hominibus in pecudes et ex pecudibus in homines, et seipsum ex Euphorbo esse reparatum. » Minutius in Octavio, pag. : • Sic etiam conditionem renascendi sapientium cla- riores, Pythagoras primus, et pracipuus Plato, cor rupta et dimidiata fide tradiderunt: nam corpori- bus dissolutis solas animas volunt et perpetuo ma- nere, et in alia nova corpora sæpius commeare. Ad dunt istis et illa ad detorquendam veritatein, in pecudes, aves, belluas, hominum animas redire. » Hieronym. in Apolog., adversus Rufinum : « Audi quid apud Græcos Pythagoras primus invenerit, immortales esse animas, et de aliis corporibus trans ire in alia. Quod quidem et Virgilius, sexto Enei dos volumine, v. 748-751, sequens loquitur: Has omnes, ubi mille rotam volvere per annos, Lethæum ad flurium Deus evocat agmine magno : Scilicet immemores supera ut convexa revisant, Rursus et incipiant in corpora velle reverti. Se primum fuisse Euphorbum, secundo Callidem, tertio Hermotimum, quarto Pyrrhum, ad extremum Pythagoram; et post temporum certos circulos ea, quæ fuerant, rursum fieri, nihilque in mundo videri Ovid., Metamorph. lib. v, fab. et 4; Tertull., Apologet. cap. 48, et De anima, cap. 24; Theodoret. serm. 11, De fine et judicio, Talian. novum. 21. Pythagorici vero et Platonici, quanquam (70) Libb. editi in margine, γενέσθαι κατά περί (71) Σωκράτην. Vide adnotationes ad lib. v, (72) Codd. Regius et Basileensis, τῷ πράγματι γε (73) Της προτέρας. Lege cum Guieto et Boherello, (74) Hoeschelius in textu, Φεῤῥαῖος, et infra περὶ (75) Τοῦ Πυθαγόρου. Lactant., lib. vii, cap.23,
Καὶ ἔσται κατ’ αὐτὸν οὐ φύσει τὸ ὅσιον ἀλλά τινι θέσει καὶ νομίσει θεῖον· ὅσιον γὰρ παρὰ τοῖσδε μὲν σέβειν κροκόδειλον καὶ ἐσθίειν τῶν παρ’ ἄλλοις τι προσκυνουμένων, καὶ ὅσιον ἑτέροις τὸ σέβειν τὸν μόσχον, καὶ παρ’ ἄλλοις τὸν τράγον νομίζειν θεόν. Οὕτως δ’ ἔσται ὁ αὐτὸς ὅσια μὲν ποιῶν ὡς πρὸς τούσδε τοὺς νόμους, ἀνόσια δὲ ὡς πρὸς ἑτέρους· ὅπερ ἐστὶ πάντων ἀτοπώτατον. Ἀλλ’ εἰκὸς ὅτι φήσουσι πρὸς ταῦτα ὅσιον εἶναι τὸν τὰ πάτρια φυλάττοντα καὶ μηδαμῶς ἀνόσιον, ἐπειδὴ τὰ ἑτέρων οὐ τηρεῖ· πάλιν τε αὖ τὸν νομισθέντα ἀνόσιον εἶναι παρὰ τοῖσδέ τισι μὴ εἶναι ἀνόσιον, ὅταν κατὰ τὰ πάτρια τὰ μὲν ἴδια σέβῃ τὰ δὲ παρὰ τοῖς ἐναντίους ἔχουσι νόμους προσπολεμῇ καὶ καταθοινᾶται. Ταῦτα δὲ ὅρα εἰ μὴ πολλὴν ἐμφαίνει τὴν περὶ τοῦ δικαίου καὶ ὁσίου καὶ εὐσεβείας ταραχήν, οὐ διαρθρουμένης οὐδὲ φύσιν τινὰ ἰδίαν ἐχούσης καὶ εὐσεβεῖς εἶναι χαρακτηριζούσης τοὺς τὰ κατ’ αὐτὴν πράττοντας.
Β 12:2 εκπύρωσιν τοῦ παντὸς γίνεσθαι, καὶ ἑξῆς αὐτῇ δια λιν γίνεται ἡ ἀποκατάστασις. Ἐπανελθοῦσα δὲ διὰ τάξιν, ἀφ' οἵας διακοσμεῖν ὡσαύτως ἤρξατο, κατὰ λύ γον πάλιν τὴν αὐτὴν διεξαγωγήν ποιεῖται, τῶν τοιού- των περιόδων ἐξ ἀἰδίου γινομένων ἀκαταπαύστως· • οδον τοῖς ἐπὶ τοῖς πρὸ αὐτῆς. δηλοῦσιν. τὸ πρᾶγμά γε δηλούσιν. διαπλασθήσεται καὶ ἀνατραφείς. διπλασιασθήσεται καὶ ἀνατραφείς. τῇ προτέρα. κόσμησιν πάντ' ἀπαράλλακτα ἔχουσαν ὡς πρὸς τὴν προτέραν διακόσμησιν. Ὅσοι δ' αὐτῶν ἠδέσθησαν τὸ δόγμα, ὀλίγην εἰρήκασι παραλλαγὴν καὶ σφόδρα βρα χεῖαν γίνεσθαι, κατὰ περίοδον τοῖς ἐπὶ τῆς πρὸ αὐτ τῆς (70) περιόδου. Οὗτοι δ' οἱ ἄνδρες φασὶ τῇ ἑξῆς περιόδῳ τοιαῦτα ἔσεσθαι, καὶ Σωκράτην (71) μὲν πά λιν Σωφρονίσκου υἱὸν καὶ Ἀθηναῖον ἔσεσθαι, καὶ τὴν Φαιναρέτην, γημαμένην Σωφρονίσκῳ, πάλιν αὐτὸν γεν νήσειν. Κἂν μὴ ὀνομάζωσιν οὖν τὸ τῆς ἀναστάσεως ὄνομα, τῷ πράγματι γε δηλοῦσιν (72), ὅτι Σωκράτης ἀπὸ σπερμάτων ἀρξάμενος ἀναστήσεται τῶν Σωφρονί σκου, καὶ ἐν τῇ ὑστέρᾳ Φαιναρέτης διαπλασθήσεται, καὶ ἀνατραφείς ᾿Αθήνησι φιλοσοφήσει· οἱονεὶ καὶ τῆς πρότερον φιλοσοφίας ἀνισταμένης, καὶ ὁμοίως ἀπαραλ λάκτου τῆς προτέρας (75) ἐσομένης. Καὶ Ανυτος δὲ καὶ Μέλιτος ἀναστήσονται, πάλιν Σωκράτους κατήγοροι, καὶ ἡ ἐξ Αρείου πάγου βουλὴ καταδικάσεται τὸν Σωκράτην. Τὸ δὲ τούτων γελοιότερον, τὰ ἀπαράλλακτα ἱμάτια τοῖς ὡς πρὸς τὴν προτέραν περίοδον Σωκράτης ἐνδύσεται, ἐν ἀπαραλλάκτῳ πενίᾳ, καὶ ἀπαραλλάκτῳ πόλει ταῖς ᾿Αθήναις τῇ πρὸς τὴν προτέραν περίοδον ἐσόμενος. Καὶ Φάλαρις μὲν τυραννήσει πάλιν· ὁ δὲ χάλκεος αὐτ τοῦ ταῦρος τῶν ἀπαραλλάκτων τῇ προτέρα ἀνθρώπων περιόδῳ κατακριθέντων μυκήσεται ἀπὸ τῆς τῶν Ενδον φωνῆς. 'Αλέξανδρός τε ὁ Φεραίος (74) πάλιν τυραννήσει, τὴν ἀπαράλλακτον ἔχων ὠμότητα τῇ προτέρᾳ, καὶ τοὺς ἀπαραλλάκτους καταδικάζων ὡς καὶ τοὺς προτέρους. Καὶ τί με δεῖ καταλέγειν τὸ περὶ τῶν τοιούτων δόγμα τοῖς ἀπὸ τῆς Στοᾶς πεφιλοσο φημένον, καὶ μὴ γελώμενον ὑπὸ Κέλσου, ἀλλὰ τάχα καὶ σεμνυνόμενον· ἐπεὶ δοκεῖ αὐτῷ ὁ Ζήνων τοῦ Ἰησοῦ εἶναι σοφώτερος; Καὶ οἱ ἀπὸ τοῦ Πυθαγόρου (75) δὲ καὶ Πλάτω τῶν τοιούτων δογμάτων. ORIGENIS temporis vices exuri rerum universitatem et postea A denuo exornari rebus omnino similibus earum, quæ in prima exornatione fuerant. Qui autem ex eis ve- recundiores fuerunt, ii dixerunt in altera conver- sione tenuem et perexiguam fieri mutationem rerum, quæ in altera erant; hujusmodi vero esse futura in posteriori conversione, futurum Socratem Athenien- sem Sophronisci filium, futurumque ut Phænarete nupta Sophronisco rursus illum progeneret. Tam- etsi ergo voce resurrectionis non utuntur, rem tamen declarant, nempe Socratem ex Sophronisci semine renasciturum; alteram fore in sequente conversione Phænaretem; Socratem Athenis educatum, ibidem esse philosophaturum, priore philosophia quasi resu- scitata, et in statu omnino simili futura; Anytum et Melitum resurrecturos esse; futuros iterum Socratis accusatores; Socratem morte ab Areopagitico senatu damnatum iri ; et, quod magis ridiculum, sirailibus illum vestibus, atque in priori conversione, indutum iri, in simili paupertate versaturum esse, in Athenis omnino similibus victurum; Phalarin rursus usurum esse tyrannide; taurum ejus æneum mugiturum esse voce hominum, qui hominibus prioris conversionis plane similes intus inclusi fuerint; denique Alexandrum Pheræum rursus tyraunum fore, simili omnino crudelitate, sini- lesque prioribus homines condemnaturum esse. Sed quid me opus est sigillatim persequi hujusmodi nuga's Stoici dogmatis, quod quidem Celsus, nedum irrideal, magno fortasse in pretio habet; quando-C quidem illi Zenon Jesu sapientior esse videatur ? Posteaquam, inquit, eo usque progressa est ra- tio communis, communisque natura nova magnitu- dine, ac uovis incrementis aucta, res demum exsic- cavit, atque in sese recepit universas; in plena con- stituitur integraque substantia; quippe quæ ad principem illam, ut appellatur, rationem, atque ad resurrectionem illam magni effectricem anni re- dierit : quo quidem anno, ex ea sola in eamdem rur- sus instauratio feri consuevit. Ad eum porro statum revocata, eodem prorsus ordine, quo jam ante mun- D dum similiter ornare cœperat, eamdem iterum, quo modo ratio postulat, rerum dispositionem at- que administrationem instituit, ejusmodi conversio- nibus ex omni æternitate ac sine ulla cessione re- deuntibus. » Vide quæ Eusebius habet lib. xv, cap. 15, ex Arii Didymi Epitome. SPENCER. num. 67, 68. Libb. editi, Paulo post recte habet codex Jolianus, Libb. editi, De resurrectione animæ, ejusque rei testimonia: • Qua de anastasi philosophi quoque dicere aliquid conati sunt, tam corrupte, quam poetæ. Nam Py- thagoras transire animas in nova corpora disputa- vit; sed inepte, quod ex hominibus in pecudes et ex pecudibus in homines, et seipsum ex Euphorbo esse reparatum. » Minutius in Octavio, pag. : • Sic etiam conditionem renascendi sapientium cla- riores, Pythagoras primus, et pracipuus Plato, cor rupta et dimidiata fide tradiderunt: nam corpori- bus dissolutis solas animas volunt et perpetuo ma- nere, et in alia nova corpora sæpius commeare. Ad dunt istis et illa ad detorquendam veritatein, in pecudes, aves, belluas, hominum animas redire. » Hieronym. in Apolog., adversus Rufinum : « Audi quid apud Græcos Pythagoras primus invenerit, immortales esse animas, et de aliis corporibus trans ire in alia. Quod quidem et Virgilius, sexto Enei dos volumine, v. 748-751, sequens loquitur: Has omnes, ubi mille rotam volvere per annos, Lethæum ad flurium Deus evocat agmine magno : Scilicet immemores supera ut convexa revisant, Rursus et incipiant in corpora velle reverti. Se primum fuisse Euphorbum, secundo Callidem, tertio Hermotimum, quarto Pyrrhum, ad extremum Pythagoram; et post temporum certos circulos ea, quæ fuerant, rursum fieri, nihilque in mundo videri Ovid., Metamorph. lib. v, fab. et 4; Tertull., Apologet. cap. 48, et De anima, cap. 24; Theodoret. serm. 11, De fine et judicio, Talian. novum. 21. Pythagorici vero et Platonici, quanquam (70) Libb. editi in margine, γενέσθαι κατά περί (71) Σωκράτην. Vide adnotationes ad lib. v, (72) Codd. Regius et Basileensis, τῷ πράγματι γε (73) Της προτέρας. Lege cum Guieto et Boherello, (74) Hoeschelius in textu, Φεῤῥαῖος, et infra περὶ (75) Τοῦ Πυθαγόρου. Lactant., lib. vii, cap.23,
PG 11:1223Εἴπερ οὖν ἡ εὐσέβεια καὶ ἡ ὁσιότης καὶ ἡ δικαιοσύνη τῶν πρός τι ἐστίν, ὡς τὸ αὐτὸ εἶναι ὅσιον καὶ ἀνόσιον παρὰ τὰς διαφόρους σχέσεις καὶ τοὺς νόμους, ὅρα εἰ μὴ καὶ ἡ σωφροσύνη τῶν πρός τι ἀκολούθως ἔσται καὶ ἡ ἀνδρεία καὶ ἡ φρόνησις καὶ ἡ ἐπιστήμη καὶ αἱ λοιπαὶ ἀρεταί· ὧν οὐδὲν ἂν εἴη ἀτοπώτερον.] [Ἁπλούστερον μὲν οὖν καὶ κοινότερον ἱσταμένοις πρὸς τὰς Κέλσου ἐκκειμένας λέξεις αὐτάρκη τὰ εἰρημένα· ἐπεὶ δὲ νομίζομεν καὶ τῶν ἐξεταστικωτέρων τινὰς ἐντεύξεσθαι τῇδε τῇ γραφῇ, φέρε ὀλίγα τῶν βαθυτέρων παρακινδυνεύοντες ἐκθώμεθα, ἔχοντά τινα μυστικὴν καὶ ἀπόρρητον θεωρίαν, περὶ τοῦ ἐξ ἀρχῆς ἄλλα ἄλλοις ἐπόπταις νενεμῆσθαι χωρία τῶν ἐπὶ γῆς· καὶ τῶν κατειλεγμένων ἀτόπων φέρε ὅση δύναμις καθαρὸν παραστήσωμεν τὸν λόγον. Δοκεῖ δή μοι παρακηκοέναι τινῶν ὁ Κέλσος περὶ τῆς διανεμήσεως τῶν ἐπὶ γῆς μυστικωτέρων λόγων, ὧν ἐφάπτεται μέν πως καὶ ἡ ἑλληνικὴ ἱστορία, εἰσαγαγοῦσά τινας τῶν νομιζομένων θεῶν περὶ τῆς Ἀττικῆς πρὸς ἀλλήλους ἡμιλλῆςθαι, ποιοῦσα δὲ παρὰ τοῖς ποιηταῖς τινας τῶν λεγομένων θεῶν ὁμολογεῖν τινας τόπους οἰκειοτέρους αὐτοῖς.
νος (76), εἰ καὶ δοκοῦσιν ἄφθαρτον τηρεῖν τὸν κόσμον, ἀλλὰ τοῖς παραπλησίοις γε περιπίπτουσι (77). Τῶν γὰρ ἀστέρων κατά τινας περιόδους τεταγμένας τοὺς αὐτοὺς σχηματισμοὺς καὶ σχέσεις πρὸς ἀλλήλους λαμβανόντων, πάντα τὰ ἐπὶ γῆς ὁμοίως ἔχειν φασὶ τοῖς ὅτε τὸ αὐτὸ σχῆμα τῆς σχέσεως τῶν ἀστέρων περιείχεν ὁ κόσμος. Ανάγκη τοίνυν κατὰ τοῦτον τὸν λόγον, τῶν ἀστέρων ἐκ μακρᾶς περιόδου ἐλθόντων ἐπὶ τὴν αὐτὴν σχέσιν πρὸς ἀλλήλους, ὁποίαν εἶχον ἐπὶ Σωκράτους (78), πάλιν Σωκράτη γενέσθαι ἐκ τῶν αὐτῶν, καὶ τὰ αὐτὰ παθεῖν, κατηγορούμενον ὑπὸ Ἀνύτου καὶ Μελίτου, καὶ καταδικαζόμενον ὑπὸ τῆς ἐξ ᾿Αρείου πάγου βουλῆς. Καὶ Αἰγυπτίων (79) δὲ εἰ λόγιοι τοιαῦτα παραδιδόντες σεμνοί εἰσι, καὶ οὐ γελῶνται ὑπὸ Κέλσου καὶ τῶν παραπλησίων· ἡμεῖς, δὲ, κατὰ τὴν ἀναλογίαν τῆς σνέσεως τῶν ἐφ' ἡμῖν Ο δὲ Πλάτων τὴν γῆν χρόνοις τισὶ διὰ πυρὸς καθαί ρεσθαι καὶ ὕδατος. « 22:.Πολλαὶ καὶ κατὰ πολλὰ φθορα! γεγόνασιν ἀν θρώπων, καὶ ἔσονται πυρὶ μὲν καὶ ὕδατι μέγισται, μυρίοις δὲ ἄλλοις ἕτεραι βραχύτεραι. Τὸ γὰρ οὖν καὶ παρ' ὑμῖν λεγόμενον, ὡς ποτε Φαέθων Ηλίου παῖς, τὴ τοῦ πατρὸς ἅρμα ζεύξας, διὰ τὸ μὴ δυνατὸς εἶναι κατὰ τὴν τοῦ πατρὸς ὁδὸν ἐλαύνειν, τά τ' ἐπὶ γῆς ξυ- νέκαυσε, καὶ αὐτὸς κεραυνωθεὶς διεφθάρη τοῦτο περὶ τὴν καὶ κατ᾽ οὐρανὸν ιόντων παράλλαξις, και διὰ μακρῶν χρόνων γινομένη τῶν ἐπὶ γῆς πυρὶ πολλῷ φθορά. • Χιλιοστῷ δὲ ἔτει ἀμφότε- ραι, ἀφικνούμεναι ἐπὶ κλήρωσιν καὶ αἵρεσιν τοῦ δευ τέρου βίου, αἱροῦνται ὃν ἂν ἐθέλῃ βίον ἑκάστη· ἔνθα καὶ εἰς θηρίου βίον ανθρωπινη ψυχὴ ἀφικνεῖται, μὴ παυόμενος δὲ ἐν τούτοις ἔτι κακίας τρόπον, ὃν κακύ- νοιτο κατὰ τὴν ὁμοιότητα τῆς τοῦ τρόπου γενέσεως, εἷς τινα τοιαύτην ἀεὶ μεταβαλεί θηρίου φύσιν· ἀλλάτ των τε οὐ πρότερον πόνων λήξει, πρὶν τῇ ταυτοῦ καὶ ὁμοίου περιόδῳ τῇ ἐν αὐτῷ ξυνεπισπώμενος τὸν που σὺν ὄχλον, καὶ ὕστερον προσφύντα ἐκ πυρὸς καὶ ὕδατος, καὶ ἀέρος, καὶ γῆς, θορυβώδη καὶ ἄλογον ὄντα λόγῳ κρατήσας, εἰς τὸ τῆς πρώτης καὶ ἀρίστης ἀφίσ κοιτο εἶδος ἕξεως. • *Απαντα δὲ ταῦτα ἐν δευτέρα περιόδῳ ἡ Νέμεσις συν διέκρινε, « Θεσμός τε Αδραστείας ὅδε, ἥτις ἂν ψυχὴ, Θεῷ ξυνοπαδός γενομένη, κατίδῃ τι τῶν ἀληθῶν μέχρι τε τῆς ἑτέρας περιόδου εἶναι ἀπή μονα. • Εt Ἐν δὲ τούτοις ἅπασιν ὃς μὲν ἂν δικαίως διάγῃ, ἀμείνονος μοίρας μεταλαμβά νει· δ᾽ ἀδίκως, χείρονος. Εἰς μὲν γὰρ τὸ αὐτὸ ὅθεν ήκει ἡ ψυχὴ ἑκάστη, οὐ καθικνεῖται ἐτῶν μυ ρίων (οὐ γὰρ πτεροῦται πρὸ τοσούτου χρόνου), πλην ἡ τοῦ φιλοσοφήσαντος ἀδέλως, ἢ παιδεραστήσαντος μετὰ φιλοσοφίας· αὗται δὲ τρίτῃ περιόδῳ τῇ χιλιετεῖ, ἐὰν ἔλωνται τρὶς ἐφεξῆς τὸν βίον τοῦτον, οὕτω πτε- ρωθεῖσαι τρισχιλιοστῷ ἔτει ἀπέρχονται. « Τῷ δὲ χιλιοστῷ ἀμφότεραι, ἀφικνούμεναι ἐπὶ κλήρωσίν τε καὶ αἵρεσιν τοῦ δευτέρου βίου, αἱροῦν ται ὃν ἂν ἐθέλῃ ἑκάστη. • προσπίπτουσι. Πυθαγόραν τε τὰ κατὰ τὸν ἱερὸν λόγον, καὶ τὰ κατὰ γεωμετρίαν θεωρήματα, καὶ τὰ περὶ τοὺς ἀριθμούς, ἔτι δὲ τὴν εἰς πᾶν ζῶον τῆς ψυχῆς μεταβολήν μαθεῖν παρ' Αἰγυπτίων. • CONTRA CELSUM LIB. V. A videntur mundum incorruptibilem defendere, ad contra Graecos ; Just. Quæst. ad Græcos; Lactant., lit. 11, cap. ; Arnob., lib. ur ; Diodor., lib. v Bibl. hist.; A. Gellius, lib. iv, cap. 11; Tull., Tusculan. quest. lib. 1; Philostrat., lib. ii, cap. 6; idem in Heroicis, de Euphorbo ; Laertius in Pythag. SPENCER. Plato autem terram quibusdam emporibus dicit per ignem et aquam expurgari. › Huc etiam detorquet illud Platonis in Timao, pag. Mulia mullis de causis hominum exitia et fuerunt et erunt: igne quidem et aqua maxima, infinitis vero partibus alia aliis breviora. Illud enim- vero quod apud vos de Phaethonte circumfertur, ipsum Solis videlicet filium, cum patris currum junxisset, nec posset per patris viam ducere, el terram combussisse, et fulmine tactum periisse; illud, inquam, fabula involucro obtectum est : ita autem revera habet. Eorum quæ circa terram el in cœlo volvuntur, exsistit longorum temporum curriculo commutatio quædam atque variatio : unde in res terrenas, cœlo nimirum subjectas, co- piosi ignis impetu magna imminet vastitas. Et Minutius in Octavio, pag. 39. Forsan rectius ad præsens institutum retulisse poterat, quæ sequin- tur, pag. 42, in Timmo: Uterque autem millenario amo ad sortitionem accedit, et vitæ secundæ electionem. Tum unusquisque quam voluerit vitam eligit : atque ita in feræ animantis vitam humanus animus aliquan- do venit; et si ne tum quidem vitiorum finem faciet, gravius etiam jactabitur, et in simillimas suis mori- bus figuras pecudum et ferarum transferetur; neque malorum fiuem prius aspiciet, quam ejusdem atque B . C D similia tamen revolvuntur. Hæc enim eorum sen- tentia est, stellis post rafas quasdam conversiones eamdem formam eumdemque situm obtinentibus, in terra omnia se simili modo habere, atque cun eodem situ eademque forma stellæ in mundo erant. Ex quo necesse est ut cum post magnam con- versionem ad idem erga se invicem astra redierint, ubi erant Socratis tempore, Socrates rursus ex eisdem nascatur, in easdem calamitates incidat, ab Anyto et Melito accusetur, damnctur ab Areopagi- tico senatu. Ægyptiorum quoque sapientes, cum iis fere similia tradunt, magni faciunt Celsus et ejus asseclæ, nedum derideant; nos autem cum omnia sic a Deo gubernari dicimus, ut ad nostrum sese liberum arbitrium accommodet, sic ad melius unius sibi innatæ atque insitæ conversionis ductu et auspiciis, cui se regendum tradat, contractam inoletanque labem ex igne, aqua, aere et terra tur- bulentam et rationis expertem, rationis imperio depulerit, ac proinde ad primum optimumque animi statum pervenerit. Et quæ narrat in fine libri decimi De republica, inque libro De anima mundi : Οmnia auten hee in secundo circuitu Nemesis certo judicio rata fixaque esse voluit. El in Phedro, pag. : Adrastea vero hoc est decretumn, quicumque animus deam comitatus, verorum quidpiam con- spexerit, is ad alterum usque circuitum indemnis perduret. « paulo post : In his autem omnibus quicunque juste vitam egerit, sortem postea nanciscitur meliorem ; qui vero injuste, deteriorem; in idem enim unde profectus est uniuscujusque animus, annis decem millibus non revertitur (alas enim ante hoc tempus minime capit), excepto ani- mo illius unius qui sine ullo dolo philosophatus est, vel qui cum sapientiæ studio pueros amavit. Hi quidem tertio mille annorum ambitu, si ter hanc vitam deinceps elegerint, sic recuperatis alis, post tria annorum millia abeuntes evolant. Et infra: Millenario autem amo redeuntes ambo ad sortitionen electionemque se- cundæ vitæ, deligunt unusquisque eam vitam quam velit. » SPENCER. in textu, num. 67, 68. Et quod Pythagoras sacrum (qucm vocant) sermonem, et geometriæ præcepta, artemque numerandi, et animarum in quodvis animal transmigrationem, ab Ægyptiis neceperit. SPENCER. (76) Καὶ Πλάτωνος. Clem. Strom. v, pag. 549 : (77) Mss. περιπίπτουσι. Hoeschelius et Spencerus (78) Σωκράτους. Vide adnotationes ad lib. IV, (79) Αἰγυπτίων. Diodor., lib. Bibl. hist., pag. 88 :
Καὶ ἡ βαρβαρικὴ δὲ ἱστορία καὶ μάλιστα ἡ Αἰγυπτίων τοιαῦτά τινα ἐμφαίνει περὶ τοῦ μερισμοῦ τῶν τῆς Αἰγύπτου καλουμένων νομῶν, λέγουσα ὅτι ἡ λαχοῦσα τὴν Σάϊν Ἀθηνᾶ ἡ αὐτὴ ἔχει καὶ τὴν Ἀττικήν. Αἰγυπτίων δὲ οἱ λόγιοι μυρία ὅσα τοιαῦτα φήσουσιν, οὐκ οἶδα δ’ εἰ καὶ Ἰουδαίους συμπαραλαμβάνοντες καὶ τὴν χώραν αὐτῶν τῇ πρός τινα διανεμήσει. Ἀλλὰ περὶ μὲν τῶν ἔξω τοῦ θείου λόγου λεγομένων εἰς ταῦτα ἅλις ἐπὶ τοῦ παρόντος. Φαμὲν δ’ ὅτι ὁ καθ’ ἡμᾶς προφήτης τοῦ θεοῦ καὶ γνήσιος θεράπων αὐτοῦ Μωϋσῆς ἐν τῇ τοῦ Δευτερονομίου ᾠδῇ ἐκτίθεται περὶ τοῦ μερισμοῦ τῶν ἐπὶ γῆς τοιαῦτα λέγων· Ὅτε διεμέριζεν ὁ ὕψιστος ἔθνη, ὡς διέσπειρεν υἱοὺς Ἀδάμ, ἔστησεν ὅρια ἐθνῶν κατὰ ἀριθμὸν ἀγγέλων θεοῦ, καὶ ἐγενήθη μερὶς κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ. Τὰ δὲ περὶ τῆς διανεμήσεως τῶν ἐθνῶν ὁ αὐτὸς Μωϋσῆς ἐν τῷ ἐπιγεγραμμένῳ βιβλίῳ Γένεσις ἐν ἱστορίας τρόπῳ φησὶν οὕτως· Καὶ ἦν πᾶσα ἡ γῆ χεῖλος ἕν, καὶ φωνὴ μία πᾶσι. Καὶ ἐγένετο ἐν τῷ κινῆσαι αὐτοὺς ἀπ’ ἀνατολῶν εὗρον πεδίον ἐν γῇ Σενναάρ, καὶ κατῴκησαν ἐκεῖ· καὶ μετ’ ὀλίγα·
νος (76), εἰ καὶ δοκοῦσιν ἄφθαρτον τηρεῖν τὸν κόσμον, ἀλλὰ τοῖς παραπλησίοις γε περιπίπτουσι (77). Τῶν γὰρ ἀστέρων κατά τινας περιόδους τεταγμένας τοὺς αὐτοὺς σχηματισμοὺς καὶ σχέσεις πρὸς ἀλλήλους λαμβανόντων, πάντα τὰ ἐπὶ γῆς ὁμοίως ἔχειν φασὶ τοῖς ὅτε τὸ αὐτὸ σχῆμα τῆς σχέσεως τῶν ἀστέρων περιείχεν ὁ κόσμος. Ανάγκη τοίνυν κατὰ τοῦτον τὸν λόγον, τῶν ἀστέρων ἐκ μακρᾶς περιόδου ἐλθόντων ἐπὶ τὴν αὐτὴν σχέσιν πρὸς ἀλλήλους, ὁποίαν εἶχον ἐπὶ Σωκράτους (78), πάλιν Σωκράτη γενέσθαι ἐκ τῶν αὐτῶν, καὶ τὰ αὐτὰ παθεῖν, κατηγορούμενον ὑπὸ Ἀνύτου καὶ Μελίτου, καὶ καταδικαζόμενον ὑπὸ τῆς ἐξ ᾿Αρείου πάγου βουλῆς. Καὶ Αἰγυπτίων (79) δὲ εἰ λόγιοι τοιαῦτα παραδιδόντες σεμνοί εἰσι, καὶ οὐ γελῶνται ὑπὸ Κέλσου καὶ τῶν παραπλησίων· ἡμεῖς, δὲ, κατὰ τὴν ἀναλογίαν τῆς σνέσεως τῶν ἐφ' ἡμῖν Ο δὲ Πλάτων τὴν γῆν χρόνοις τισὶ διὰ πυρὸς καθαί ρεσθαι καὶ ὕδατος. « 22:.Πολλαὶ καὶ κατὰ πολλὰ φθορα! γεγόνασιν ἀν θρώπων, καὶ ἔσονται πυρὶ μὲν καὶ ὕδατι μέγισται, μυρίοις δὲ ἄλλοις ἕτεραι βραχύτεραι. Τὸ γὰρ οὖν καὶ παρ' ὑμῖν λεγόμενον, ὡς ποτε Φαέθων Ηλίου παῖς, τὴ τοῦ πατρὸς ἅρμα ζεύξας, διὰ τὸ μὴ δυνατὸς εἶναι κατὰ τὴν τοῦ πατρὸς ὁδὸν ἐλαύνειν, τά τ' ἐπὶ γῆς ξυ- νέκαυσε, καὶ αὐτὸς κεραυνωθεὶς διεφθάρη τοῦτο περὶ τὴν καὶ κατ᾽ οὐρανὸν ιόντων παράλλαξις, και διὰ μακρῶν χρόνων γινομένη τῶν ἐπὶ γῆς πυρὶ πολλῷ φθορά. • Χιλιοστῷ δὲ ἔτει ἀμφότε- ραι, ἀφικνούμεναι ἐπὶ κλήρωσιν καὶ αἵρεσιν τοῦ δευ τέρου βίου, αἱροῦνται ὃν ἂν ἐθέλῃ βίον ἑκάστη· ἔνθα καὶ εἰς θηρίου βίον ανθρωπινη ψυχὴ ἀφικνεῖται, μὴ παυόμενος δὲ ἐν τούτοις ἔτι κακίας τρόπον, ὃν κακύ- νοιτο κατὰ τὴν ὁμοιότητα τῆς τοῦ τρόπου γενέσεως, εἷς τινα τοιαύτην ἀεὶ μεταβαλεί θηρίου φύσιν· ἀλλάτ των τε οὐ πρότερον πόνων λήξει, πρὶν τῇ ταυτοῦ καὶ ὁμοίου περιόδῳ τῇ ἐν αὐτῷ ξυνεπισπώμενος τὸν που σὺν ὄχλον, καὶ ὕστερον προσφύντα ἐκ πυρὸς καὶ ὕδατος, καὶ ἀέρος, καὶ γῆς, θορυβώδη καὶ ἄλογον ὄντα λόγῳ κρατήσας, εἰς τὸ τῆς πρώτης καὶ ἀρίστης ἀφίσ κοιτο εἶδος ἕξεως. • *Απαντα δὲ ταῦτα ἐν δευτέρα περιόδῳ ἡ Νέμεσις συν διέκρινε, « Θεσμός τε Αδραστείας ὅδε, ἥτις ἂν ψυχὴ, Θεῷ ξυνοπαδός γενομένη, κατίδῃ τι τῶν ἀληθῶν μέχρι τε τῆς ἑτέρας περιόδου εἶναι ἀπή μονα. • Εt Ἐν δὲ τούτοις ἅπασιν ὃς μὲν ἂν δικαίως διάγῃ, ἀμείνονος μοίρας μεταλαμβά νει· δ᾽ ἀδίκως, χείρονος. Εἰς μὲν γὰρ τὸ αὐτὸ ὅθεν ήκει ἡ ψυχὴ ἑκάστη, οὐ καθικνεῖται ἐτῶν μυ ρίων (οὐ γὰρ πτεροῦται πρὸ τοσούτου χρόνου), πλην ἡ τοῦ φιλοσοφήσαντος ἀδέλως, ἢ παιδεραστήσαντος μετὰ φιλοσοφίας· αὗται δὲ τρίτῃ περιόδῳ τῇ χιλιετεῖ, ἐὰν ἔλωνται τρὶς ἐφεξῆς τὸν βίον τοῦτον, οὕτω πτε- ρωθεῖσαι τρισχιλιοστῷ ἔτει ἀπέρχονται. « Τῷ δὲ χιλιοστῷ ἀμφότεραι, ἀφικνούμεναι ἐπὶ κλήρωσίν τε καὶ αἵρεσιν τοῦ δευτέρου βίου, αἱροῦν ται ὃν ἂν ἐθέλῃ ἑκάστη. • προσπίπτουσι. Πυθαγόραν τε τὰ κατὰ τὸν ἱερὸν λόγον, καὶ τὰ κατὰ γεωμετρίαν θεωρήματα, καὶ τὰ περὶ τοὺς ἀριθμούς, ἔτι δὲ τὴν εἰς πᾶν ζῶον τῆς ψυχῆς μεταβολήν μαθεῖν παρ' Αἰγυπτίων. • CONTRA CELSUM LIB. V. A videntur mundum incorruptibilem defendere, ad contra Graecos ; Just. Quæst. ad Græcos; Lactant., lit. 11, cap. ; Arnob., lib. ur ; Diodor., lib. v Bibl. hist.; A. Gellius, lib. iv, cap. 11; Tull., Tusculan. quest. lib. 1; Philostrat., lib. ii, cap. 6; idem in Heroicis, de Euphorbo ; Laertius in Pythag. SPENCER. Plato autem terram quibusdam emporibus dicit per ignem et aquam expurgari. › Huc etiam detorquet illud Platonis in Timao, pag. Mulia mullis de causis hominum exitia et fuerunt et erunt: igne quidem et aqua maxima, infinitis vero partibus alia aliis breviora. Illud enim- vero quod apud vos de Phaethonte circumfertur, ipsum Solis videlicet filium, cum patris currum junxisset, nec posset per patris viam ducere, el terram combussisse, et fulmine tactum periisse; illud, inquam, fabula involucro obtectum est : ita autem revera habet. Eorum quæ circa terram el in cœlo volvuntur, exsistit longorum temporum curriculo commutatio quædam atque variatio : unde in res terrenas, cœlo nimirum subjectas, co- piosi ignis impetu magna imminet vastitas. Et Minutius in Octavio, pag. 39. Forsan rectius ad præsens institutum retulisse poterat, quæ sequin- tur, pag. 42, in Timmo: Uterque autem millenario amo ad sortitionem accedit, et vitæ secundæ electionem. Tum unusquisque quam voluerit vitam eligit : atque ita in feræ animantis vitam humanus animus aliquan- do venit; et si ne tum quidem vitiorum finem faciet, gravius etiam jactabitur, et in simillimas suis mori- bus figuras pecudum et ferarum transferetur; neque malorum fiuem prius aspiciet, quam ejusdem atque B . C D similia tamen revolvuntur. Hæc enim eorum sen- tentia est, stellis post rafas quasdam conversiones eamdem formam eumdemque situm obtinentibus, in terra omnia se simili modo habere, atque cun eodem situ eademque forma stellæ in mundo erant. Ex quo necesse est ut cum post magnam con- versionem ad idem erga se invicem astra redierint, ubi erant Socratis tempore, Socrates rursus ex eisdem nascatur, in easdem calamitates incidat, ab Anyto et Melito accusetur, damnctur ab Areopagi- tico senatu. Ægyptiorum quoque sapientes, cum iis fere similia tradunt, magni faciunt Celsus et ejus asseclæ, nedum derideant; nos autem cum omnia sic a Deo gubernari dicimus, ut ad nostrum sese liberum arbitrium accommodet, sic ad melius unius sibi innatæ atque insitæ conversionis ductu et auspiciis, cui se regendum tradat, contractam inoletanque labem ex igne, aqua, aere et terra tur- bulentam et rationis expertem, rationis imperio depulerit, ac proinde ad primum optimumque animi statum pervenerit. Et quæ narrat in fine libri decimi De republica, inque libro De anima mundi : Οmnia auten hee in secundo circuitu Nemesis certo judicio rata fixaque esse voluit. El in Phedro, pag. : Adrastea vero hoc est decretumn, quicumque animus deam comitatus, verorum quidpiam con- spexerit, is ad alterum usque circuitum indemnis perduret. « paulo post : In his autem omnibus quicunque juste vitam egerit, sortem postea nanciscitur meliorem ; qui vero injuste, deteriorem; in idem enim unde profectus est uniuscujusque animus, annis decem millibus non revertitur (alas enim ante hoc tempus minime capit), excepto ani- mo illius unius qui sine ullo dolo philosophatus est, vel qui cum sapientiæ studio pueros amavit. Hi quidem tertio mille annorum ambitu, si ter hanc vitam deinceps elegerint, sic recuperatis alis, post tria annorum millia abeuntes evolant. Et infra: Millenario autem amo redeuntes ambo ad sortitionen electionemque se- cundæ vitæ, deligunt unusquisque eam vitam quam velit. » SPENCER. in textu, num. 67, 68. Et quod Pythagoras sacrum (qucm vocant) sermonem, et geometriæ præcepta, artemque numerandi, et animarum in quodvis animal transmigrationem, ab Ægyptiis neceperit. SPENCER. (76) Καὶ Πλάτωνος. Clem. Strom. v, pag. 549 : (77) Mss. περιπίπτουσι. Hoeschelius et Spencerus (78) Σωκράτους. Vide adnotationes ad lib. IV, (79) Αἰγυπτίων. Diodor., lib. Bibl. hist., pag. 88 :
PG 11:1225Κατέβη, φησί, κύριος ἰδεῖν τὴν πόλιν καὶ τὸν πύργον, ὃν ᾠκοδόμησαν οἱ υἱοὶ τῶν ἀνθρώπων. Καὶ εἶπε κύριος· Ἰδοὺ γένος ἓν καὶ χεῖλος ἓν πάντων· καὶ τοῦτο ἤρξαντο ποιῆσαι, καὶ νῦν οὐκ ἐκλείψει ἀπ’ αὐτῶν πάντα, ὅσα ἂν ἐπιθῶνται ποιεῖν· δεῦτε καὶ καταβάντες συγχέωμεν ἐκεῖ τὴν γλῶσσαν αὐτῶν, ἵνα μὴ ἀκούσωσιν ἕκαστος τὴν φωνὴν τοῦ πλησίον αὐτοῦ. Καὶ διέσπειρεν αὐτοὺς κύριος ἐκεῖθεν ἐπὶ πρόσωπον πάσης τῆς γῆς, καὶ ἐπαύσαντο οἰκοδομοῦντες τὴν πόλιν καὶ τὸν πύργον. Διὰ τοῦτο ἐκλήθη τὸ ὄνομα αὐτῆς Σύγχυσις, ὅτι ἐκεῖ συνέχεε κύριος ὁ θεὸς τὰ χείλη πάσης τῆς γῆς, κἀκεῖθεν διέσπειρεν αὐτοὺς κύριος ὁ θεὸς ἐπὶ πρόσωπον πάσης τῆς γῆς. Καὶ ἐν τῇ ἐπιγεγραμμένῃ δὲ Σολομῶντος Σοφίᾳ περὶ τῆς σοφίας καὶ τῶν κατὰ τὴν σύγχυσιν τῶν διαλέκτων, ἐν ᾗ γεγένηται ὁ μερισμὸς τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, τοιαῦτα περὶ τῆς σοφίας εἴρηται· Αὕτη καὶ ἐν ὁμονοίᾳ πονηρίας ἐθνῶν συγχυθέντων ἔγνω τὸν δίκαιον, καὶ ἐφύλαξεν αὐτὸν ἄμεμπτον τῷ θεῷ καὶ ἐπὶ τέκνου σπλάγχνοις ἰσχυρὸν ἐφύλαξε. Πολὺς δ’ ὁ λόγος καὶ μυστικὸς ὁ περὶ τούτων, ᾧ ἁρμόζει τό· Μυστήριον βασιλέως κρύπτειν καλόν·
ἑκάστου, οἰκονομεῖσθαι ὑπὸ τοῦ Θεοῦ λέγοντες τὸ πᾶν, καὶ ἀεὶ ἄγεσθαι κατὰ τὸ ἐνδεχόμενον ἐπὶ τὸ βέλτιον, καὶ τὴν τοῦ ἐφ' ἡμῖν φύσιν γιγνώσκοντες ἐνδεχομέ νου & ενδέχεται (οὐ γὰρ δύναται χωρῆσαι τὸ πάντη ἄτρεπτον τοῦ Θεοῦ)· οὐ δοκοῦμεν ἄξια λέγειν βασά. νου καὶ ἐξετάσεως. Μὴ ὑπονοείτω δέ τις ἡμᾶς, ταῦτα λέγοντας, ἀπ' εκείνων εἶναι τῶν λεγομένων μὲν Χριστιανῶν, ἀθετούν των δὲ τὸ περὶ ἀναστάσεως κατὰ τὰς Γραφὰς δόγμα ἐκεῖνοι μὲν γὰρ τὸν οἱονεὶ ἀπὸ κόκκου σίτου ή τινος τῶν λοιπῶν ἀνιστάμενον στάχυν ἢ δένδρον οὐδαμῶς παρα- στῆσαι ἔχουσιν, ὅσον ἐπὶ τῷ ἀρέσκοντι ἑαυτῶν· ἡμεῖς δὲ, πειθόμενοι, ὅτι τὸ σπειρόμενον οὐ ζωοποιεῖται, ἐὰν μὴ ἀποθάνῃ, καὶ ὅτι οὐ τὸ γενησόμενον (80) σώμα σπείρεται (τὸ γὰρ Θεὸς αὐτῷ δίδωσι σῶμα, καθὼς ἠθέλησε· μετὰ τὸ σπαρῆναι ἐν φθορᾷ, ἐγείρων αὐτὸ ἐν ἀφθαρσία· καὶ μετὰ τὸ σπαρῆναι αὐτὸ ἐν ἀτιμίᾳ, ἐγείρων αὐτὸ ἐν δόξῃ· καὶ μετὰ τὸ σπαρῆναι ἐν ἀσθε νείᾳ, ἐγείρων αὐτὸ ἐν δυνάμει· καὶ μετὰ τὸ σπαρή. ναι σώμα ψυχικόν, ἐγείρων αὐτὸ πνευματικόν.) Τη- ροῦμεν καὶ τὸ βούλημα τῆς Ἐκκλησίας τοῦ Χριστοῦ, καὶ τὸ μέγεθος τῆς ἐπαγγελίας τοῦ Θεοῦ, παριστάντες αὐτοῦ καὶ τὸ δυνατὸν, οὐκ ἀποφάσει, ἀλλὰ καὶ λόγῳ· εἰδότες, ὅτι κἂν οὐρανὸς καὶ γῆ παρέλθοι (81), καὶ τὰ ἐν αὐτοῖς, ἀλλ' οἱ περὶ ἑκάστου λόγοι ὄντες, ὡς ἐν ὅλῳ μέρη, ἢ ὡς ἐν γένει εἴδη, τοῦ ἐν ἀρχῇ λόγου πρὸς τὸν Θεὸν Θεοῦ λόγου οὐδαμῶς παρελεύσονται· θέλομεν γὰρ ἀκούειν τοῦ εἰπόντος· « Ο οὐρανὸς καὶ ἡ γῆ παρελεύσονται, οἱ δὲ λόγοι μου οὐ μὴ παρέλ θωσιν. γεννηθησόμενον? Ἡμεῖς μὲν οὖν οὐ φαμεν τὸ διαφθαρὲν σῶμα ἐπ- ανέρχεσθαι εἰς τὴν ἐξ ἀρχῆς φύσιν, ὡς οὐδὲ τὸν δια φθαρέντα κόκκον τοῦ σίτου επανέρχεσθαι εἰς τὸν κόκκον τοῦ σίτου· λέγομεν γὰρ ὥσπερ ἐπὶ τοῦ κόκκου τοῦ σίτου ἐγείρεται στάχυς, οὕτω λόγος τις ἔγκειται τῷ σώματι, ἀφ' οὗ μὴ φθειρομένου ἐγείρεται τὸ σῶμα ἐν ἀφθαρσίᾳ. Οἱ μέν τοι ἀπὸ τῆς Στοᾶς τὸ πάντη διαφθαρὲν σῶμά φασιν ἐπα- νέρχεσθαι εἰς τὴν ἐξ ἀρχῆς φύσιν, διὰ τὰ δεδογμένα αὐτοῖς περὶ τῶν κατὰ περίοδον ἀπαραλλάκτων, καὶ αὐτὴν ἐκείνην, ἐξ ἧς ἐλύθη, τὴν πρώτην σύστα σιν πάλιν φασὶ συστήσεσθαι· διαλεκτικαῖς (ὡς οἴονται, ἀνάγκαις ταῦτα παριστάντες. Καὶ οὐκ εἰς ἀτοπωτάτην γε ἀναχώρησιν ἀναχωροῦμεν, λέγοντες, ὅτι πᾶν δυνατὸν τῷ Θεῷ· οἴδαμεν γὰρ ἀκούειν τοῦ πᾶν οὐκ ἐπὶ τῶν ἀνυπάρκτων, οὐδ᾽ ἐπὶ τῶν ἀδιανοή των. Φαμὲν δὲ καὶ ὅτι οὐ δύναται αἰσχρὰ ὁ Θεὸς, ἐπεὶ ἔσται ὁ Θεὸς δυνάμενος μὴ εἶναι Θεός· εἰ γὰρ αἰσχρόν τι δρᾷ ὁ Θεὸς, οὐκ ἔστι Θεός. Ἐπεὶ δὲ τί θησιν, ὅτι καὶ τὰ παρὰ φύσιν ὁ Θεὸς οὐ βούλεται, διαστελλόμεθα τὸ λεγόμενον· ὅτι εἰ μὲν παρὰ φύσιν τις τὴν κακίαν λέγει, καὶ ἡμεῖς λέγομεν, ὅτι οὐ βού λεται τὰ παρὰ φύσιν ὁ Θεὸς, οὔτε τὰ ἀπὸ κακίας οὔτε τὰ ἀλόγως γινόμενα· εἰ δὲ τὰ κατὰ λόγον Θεοῦ καὶ 1. ORIGENIS omnia dirigi, ut non tollatur tamen rerum contin- A gentia; item cum naturam explicamus nostræ li- bertatis, in quam, quoniam iminutabilitatis divinæ capax non est, contingentia rerum cadit; non vide- mur digna dicere quæ expendantur et investi- gentur. B " hac disputamus, ex eorum esse numero, qui, licet Christiani vocentur, rejiciunt nihilominus compro- batum a Scripturis de resurrectione dogma. Hi enim e suis principiis nullo modo astruere possunt, ex grano tritici aut alius cujuspiam stirpis veluti resurgere spicam aut arborem. Nos autem credi- nus id quod seminatur non vivi@cari, nisi prius moriatur, nec seminari corpus quod futurum est; quandoquidem « Deus dat illi corpus sicut vult; ita ut quod seminatum est in corruptione, surgat in incorruptione ; quod in ignobilitate, surgat in gloria ; quod in infirmitate, surgat in virtute; quod ani- male corpus fuit seminatum, surgat spiritale". Quocirca doctrinam Ecclesiæ Christi retinemus, totamque suam pollicitationi divinæ asserimus ma- guitudinem, impleri posse illam probantes non verbis tantum, sed etiam argumentis. Neque enim clam nobis est, etsi cœlum et terra transitura sint, ut et omnia quæ in eis sunt, verba tamen quæ de singulis protulit is, qui in principio Verbum erat apud Deum Deus Verbum ** ; non præteritura esse; quippe quæ erga illum sunt, ut partes erga totum, ut species erga genus; neque cunctamnur fidem C habere dicenti : ‹ Cœlum et terra transibunt, verba autem mea non præteribunt ' • redire ad pristinam naturam; ut neque corruptum tritici granum denuo fieri granum tritici ; sed quem- admodumi e grano tritici spica exoritur, sic insi- tam esse corpori vim quamdam, quæ non corrum- pitur, et qua fit ut corpus in incorruptione surgat. Stoicorum vero hac opinio est, corpus omnino corruptum ad pristinam redire naturam; eoque illos deduxit sua ratio, res post conversionem plane similes reversuras, eamdemque illam prio- rem, quæ dissoluta est, rursus compagem fore : idque necessariis rationibus e dialectica petitis approbare sibi videntur. Neque etiam ad absurdissi- mum illud præsidium confugimus, omnia esse Deo possibilia. Scimus enim illud omnia non complecti ea quæ fieri posse repugnat et cogitari. Dicimus etiam Deum turpia non posse; alioqui Deus posset non esse Deus. Nam si quid turpe Deus facit, Deus non est. Quod autem ponit Deum non velle quæ sunt contra naturam, distinguendum est. Verbis illis si quis malitiam designat, negamus et nos Deum velle quæ contra naturam sunt, quæ mala sunt, quæ rationi sunt contraria; sin autem quidquid | Cor. xv, 56, 57, 38, 42, 43, 44. Joan. Non displicet Guieto. Ceterum «le resurrectione quid senserit Origenes, fuse aperitur D 1, Matth. xxiv, 35. lib. Origenianorum, quæst. 9. 22. Neque vero quisquam suspicetur nos, cum 23. Nos igitur non dicimus corruptum corpus (80) Οὐ τὸ γενησόμενον. An scribendum οὐ τὸ (81) Libb. editi in margine, παρέλθῃ.
ἵνα μὴ εἰς τὰς τυχούσας ἀκοὰς ὁ περὶ ψυχῶν οὐκ ἐκ μετενσωματώσεως εἰς σῶμα ἐνδουμένων λόγος ῥιπτῆται, μηδὲ τὰ ἅγια διδῶται τοῖς κυσί, μηδ’ οἱ μαργαρῖται παραβάλλωνται χοίροις. Ἀσεβὲς γὰρ τὸ τοιοῦτο, προδοσίαν περιέχον τῶν ἀπορρήτων τῆς τοῦ θεοῦ σοφίας λογίων, περὶ ἧς καλῶς γέγραπται· Εἰς κακότεχνον ψυχὴν οὐκ εἰσελεύσεται σοφία οὐδὲ κατοικήσει ἐν σώματι κατάχρεῳ ἁμαρτίας. Ἀρκεῖ δὲ τὰ κεκρυμμένως ὡς ἐν ἱστορίας τρόπῳ εἰρημένα κατὰ τὸν τῆς ἱστορίας παραστῆσαι τρόπον, ἵν’ οἱ δυνάμενοι ἑαυτοῖς ἐπεξεργάσωνται τὰ κατὰ τὸν τόπον. Νοείσθωσαν τοίνυν πάντες οἱ ἐπὶ γῆς μιᾷ τινι διαλέκτῳ θείᾳ χρώμενοι, καὶ ὅσον γε συμφωνοῦσι πρὸς ἀλλήλους τηρείσθωσαν ἐν τῇ θείᾳ διαλέκτῳ· καὶ ἔστωσαν ἀκίνητοι τῶν ἀνατολῶν, ἐς ὅσον εἰσὶ τὰ τοῦ φωτὸς καὶ τοῦ ἀπὸ φωτὸς ἀϊδίου ἀπαυγάσματος φρονοῦντες. Καὶ οὗτοι, ἐπὰν κινήσωσιν ἀπὸ τῶν ἀνατολῶν ἑαυτοὺς ἀλλότρια ἀνατολῶν φρονοῦντες, εὑρισκέτωσαν πεδίον ἐν γῇ Σενναάρ, ὅπερ ἑρμηνεύεται ὀδόντων ἐκτιναγμὸς κατὰ σύμβολον τοῦ ἀπολλύναι αὐτοὺς τὰ δι’ ὧν τρέφονται, καὶ κατοικείτωσαν ἐκεῖ.
ἑκάστου, οἰκονομεῖσθαι ὑπὸ τοῦ Θεοῦ λέγοντες τὸ πᾶν, καὶ ἀεὶ ἄγεσθαι κατὰ τὸ ἐνδεχόμενον ἐπὶ τὸ βέλτιον, καὶ τὴν τοῦ ἐφ' ἡμῖν φύσιν γιγνώσκοντες ἐνδεχομέ νου & ενδέχεται (οὐ γὰρ δύναται χωρῆσαι τὸ πάντη ἄτρεπτον τοῦ Θεοῦ)· οὐ δοκοῦμεν ἄξια λέγειν βασά. νου καὶ ἐξετάσεως. Μὴ ὑπονοείτω δέ τις ἡμᾶς, ταῦτα λέγοντας, ἀπ' εκείνων εἶναι τῶν λεγομένων μὲν Χριστιανῶν, ἀθετούν των δὲ τὸ περὶ ἀναστάσεως κατὰ τὰς Γραφὰς δόγμα ἐκεῖνοι μὲν γὰρ τὸν οἱονεὶ ἀπὸ κόκκου σίτου ή τινος τῶν λοιπῶν ἀνιστάμενον στάχυν ἢ δένδρον οὐδαμῶς παρα- στῆσαι ἔχουσιν, ὅσον ἐπὶ τῷ ἀρέσκοντι ἑαυτῶν· ἡμεῖς δὲ, πειθόμενοι, ὅτι τὸ σπειρόμενον οὐ ζωοποιεῖται, ἐὰν μὴ ἀποθάνῃ, καὶ ὅτι οὐ τὸ γενησόμενον (80) σώμα σπείρεται (τὸ γὰρ Θεὸς αὐτῷ δίδωσι σῶμα, καθὼς ἠθέλησε· μετὰ τὸ σπαρῆναι ἐν φθορᾷ, ἐγείρων αὐτὸ ἐν ἀφθαρσία· καὶ μετὰ τὸ σπαρῆναι αὐτὸ ἐν ἀτιμίᾳ, ἐγείρων αὐτὸ ἐν δόξῃ· καὶ μετὰ τὸ σπαρῆναι ἐν ἀσθε νείᾳ, ἐγείρων αὐτὸ ἐν δυνάμει· καὶ μετὰ τὸ σπαρή. ναι σώμα ψυχικόν, ἐγείρων αὐτὸ πνευματικόν.) Τη- ροῦμεν καὶ τὸ βούλημα τῆς Ἐκκλησίας τοῦ Χριστοῦ, καὶ τὸ μέγεθος τῆς ἐπαγγελίας τοῦ Θεοῦ, παριστάντες αὐτοῦ καὶ τὸ δυνατὸν, οὐκ ἀποφάσει, ἀλλὰ καὶ λόγῳ· εἰδότες, ὅτι κἂν οὐρανὸς καὶ γῆ παρέλθοι (81), καὶ τὰ ἐν αὐτοῖς, ἀλλ' οἱ περὶ ἑκάστου λόγοι ὄντες, ὡς ἐν ὅλῳ μέρη, ἢ ὡς ἐν γένει εἴδη, τοῦ ἐν ἀρχῇ λόγου πρὸς τὸν Θεὸν Θεοῦ λόγου οὐδαμῶς παρελεύσονται· θέλομεν γὰρ ἀκούειν τοῦ εἰπόντος· « Ο οὐρανὸς καὶ ἡ γῆ παρελεύσονται, οἱ δὲ λόγοι μου οὐ μὴ παρέλ θωσιν. γεννηθησόμενον? Ἡμεῖς μὲν οὖν οὐ φαμεν τὸ διαφθαρὲν σῶμα ἐπ- ανέρχεσθαι εἰς τὴν ἐξ ἀρχῆς φύσιν, ὡς οὐδὲ τὸν δια φθαρέντα κόκκον τοῦ σίτου επανέρχεσθαι εἰς τὸν κόκκον τοῦ σίτου· λέγομεν γὰρ ὥσπερ ἐπὶ τοῦ κόκκου τοῦ σίτου ἐγείρεται στάχυς, οὕτω λόγος τις ἔγκειται τῷ σώματι, ἀφ' οὗ μὴ φθειρομένου ἐγείρεται τὸ σῶμα ἐν ἀφθαρσίᾳ. Οἱ μέν τοι ἀπὸ τῆς Στοᾶς τὸ πάντη διαφθαρὲν σῶμά φασιν ἐπα- νέρχεσθαι εἰς τὴν ἐξ ἀρχῆς φύσιν, διὰ τὰ δεδογμένα αὐτοῖς περὶ τῶν κατὰ περίοδον ἀπαραλλάκτων, καὶ αὐτὴν ἐκείνην, ἐξ ἧς ἐλύθη, τὴν πρώτην σύστα σιν πάλιν φασὶ συστήσεσθαι· διαλεκτικαῖς (ὡς οἴονται, ἀνάγκαις ταῦτα παριστάντες. Καὶ οὐκ εἰς ἀτοπωτάτην γε ἀναχώρησιν ἀναχωροῦμεν, λέγοντες, ὅτι πᾶν δυνατὸν τῷ Θεῷ· οἴδαμεν γὰρ ἀκούειν τοῦ πᾶν οὐκ ἐπὶ τῶν ἀνυπάρκτων, οὐδ᾽ ἐπὶ τῶν ἀδιανοή των. Φαμὲν δὲ καὶ ὅτι οὐ δύναται αἰσχρὰ ὁ Θεὸς, ἐπεὶ ἔσται ὁ Θεὸς δυνάμενος μὴ εἶναι Θεός· εἰ γὰρ αἰσχρόν τι δρᾷ ὁ Θεὸς, οὐκ ἔστι Θεός. Ἐπεὶ δὲ τί θησιν, ὅτι καὶ τὰ παρὰ φύσιν ὁ Θεὸς οὐ βούλεται, διαστελλόμεθα τὸ λεγόμενον· ὅτι εἰ μὲν παρὰ φύσιν τις τὴν κακίαν λέγει, καὶ ἡμεῖς λέγομεν, ὅτι οὐ βού λεται τὰ παρὰ φύσιν ὁ Θεὸς, οὔτε τὰ ἀπὸ κακίας οὔτε τὰ ἀλόγως γινόμενα· εἰ δὲ τὰ κατὰ λόγον Θεοῦ καὶ 1. ORIGENIS omnia dirigi, ut non tollatur tamen rerum contin- A gentia; item cum naturam explicamus nostræ li- bertatis, in quam, quoniam iminutabilitatis divinæ capax non est, contingentia rerum cadit; non vide- mur digna dicere quæ expendantur et investi- gentur. B " hac disputamus, ex eorum esse numero, qui, licet Christiani vocentur, rejiciunt nihilominus compro- batum a Scripturis de resurrectione dogma. Hi enim e suis principiis nullo modo astruere possunt, ex grano tritici aut alius cujuspiam stirpis veluti resurgere spicam aut arborem. Nos autem credi- nus id quod seminatur non vivi@cari, nisi prius moriatur, nec seminari corpus quod futurum est; quandoquidem « Deus dat illi corpus sicut vult; ita ut quod seminatum est in corruptione, surgat in incorruptione ; quod in ignobilitate, surgat in gloria ; quod in infirmitate, surgat in virtute; quod ani- male corpus fuit seminatum, surgat spiritale". Quocirca doctrinam Ecclesiæ Christi retinemus, totamque suam pollicitationi divinæ asserimus ma- guitudinem, impleri posse illam probantes non verbis tantum, sed etiam argumentis. Neque enim clam nobis est, etsi cœlum et terra transitura sint, ut et omnia quæ in eis sunt, verba tamen quæ de singulis protulit is, qui in principio Verbum erat apud Deum Deus Verbum ** ; non præteritura esse; quippe quæ erga illum sunt, ut partes erga totum, ut species erga genus; neque cunctamnur fidem C habere dicenti : ‹ Cœlum et terra transibunt, verba autem mea non præteribunt ' • redire ad pristinam naturam; ut neque corruptum tritici granum denuo fieri granum tritici ; sed quem- admodumi e grano tritici spica exoritur, sic insi- tam esse corpori vim quamdam, quæ non corrum- pitur, et qua fit ut corpus in incorruptione surgat. Stoicorum vero hac opinio est, corpus omnino corruptum ad pristinam redire naturam; eoque illos deduxit sua ratio, res post conversionem plane similes reversuras, eamdemque illam prio- rem, quæ dissoluta est, rursus compagem fore : idque necessariis rationibus e dialectica petitis approbare sibi videntur. Neque etiam ad absurdissi- mum illud præsidium confugimus, omnia esse Deo possibilia. Scimus enim illud omnia non complecti ea quæ fieri posse repugnat et cogitari. Dicimus etiam Deum turpia non posse; alioqui Deus posset non esse Deus. Nam si quid turpe Deus facit, Deus non est. Quod autem ponit Deum non velle quæ sunt contra naturam, distinguendum est. Verbis illis si quis malitiam designat, negamus et nos Deum velle quæ contra naturam sunt, quæ mala sunt, quæ rationi sunt contraria; sin autem quidquid | Cor. xv, 56, 57, 38, 42, 43, 44. Joan. Non displicet Guieto. Ceterum «le resurrectione quid senserit Origenes, fuse aperitur D 1, Matth. xxiv, 35. lib. Origenianorum, quæst. 9. 22. Neque vero quisquam suspicetur nos, cum 23. Nos igitur non dicimus corruptum corpus (80) Οὐ τὸ γενησόμενον. An scribendum οὐ τὸ (81) Libb. editi in margine, παρέλθῃ.
PG 11:1227Εἶτα τὰ τῆς ὕλης συναγαγεῖν θέλοντες καὶ κολλᾶν τὰ μὴ πεφυκότα κολλᾶσθαι οὐρανῷ, ἵνα διὰ τῶν ὑλικῶν ἐπιβουλεύσωσι τοῖς ἀύ̈λοις, λεγέτωσαν· Δεῦτε πλινθεύσωμεν πλίνθους καὶ ὀπτήσωμεν αὐτὰς πυρί. Ὡς οὖν κρατύνοντες καὶ πηγνύντες τὰ πήλινα καὶ ὑλικὰ καὶ τὴν πλίνθον λίθον ποιεῖν θέλοντες καὶ τὸν πηλὸν ἄσφαλτον καὶ διὰ τούτων οἰκοδομεῖν πόλιν καὶ πύργον, οὗ ὅσον ἐπὶ τῇ ὑπολήψει αὐτῶν ἔσται ἡ κεφαλὴ ἕως τοῦ οὐρανοῦ κατὰ τὰ ὑπεραιρόμενα ὑψώματα κατὰ τῆς γνώσεως τοῦ θεοῦ, παραδιδόσθωσαν ἕκαστος κατὰ τὴν ἀναλογίαν τῆς ἀπὸ ἀνατολῶν κινήσεως, ἐπὶ πλεῖον ἢ ἐπ’ ἔλαττον αὐτοῖς γεγενημένης, καὶ κατὰ τὴν ἀναλογίαν τῆς κατασκευῆς τῶν πλίνθων εἰς λίθους καὶ τοῦ πηλοῦ εἰς ἄσφαλτον καὶ τῆς ἐκ τούτων οἰκοδομῆς ἀγγέλοις, ἐπὶ πλεῖον ἢ ἐπ’ ἔλαττον χαλεπωτέροις καὶ τοιοῖσδε ἢ τοιοῖσδε, ἕως τίσωσι δίκας ἐφ’ οἷς τετολμήκασι·
βούλησιν αὐτοῦ γινόμενα ἀναγκαίως εὐθέως εἶναι μὴ παρὰ φύσιν, οὐ παρὰ φύσιν τὰ πραττόμενα ὑπὸ τοῦ ˙ Θεοῦ, κἂν παράδοξα ᾖ, ἢ δοκοῦντά τισι παράδοξα. Εἰ δὲ χρὴ βεβιασμένως ὀνομάσαι, ἐροῦμεν, ὅτι ὡς πρὸς τὴν κοινοτέραν νοουμένην φύσιν ἐστί τινα ὑπὲρ τὴν φύσιν ἃ ποιήσαι ἄν ποτε Θεὸς, ὑπὲρ τὴν ἀνθρω πίνην φύσιν ἀναβιβάζων τὸν ἄνθρωπον, καὶ ποιῶν αὐτὸν μεταβάλλειν ἐπὶ φύσιν κρείττονα καὶ θειοτέ ραν· καὶ τηρῶν τοιοῦτον, ὅσον (82) καὶ ὁ τηρούμενος δι' ὧν πράττει παρίστησιν, ὅτι βούλεται. *Απαξ δ' εἰπόντες, ὅτι οὐδὲν μή πρέπον ἑαυτῷ ὁ Θεός βούλεται, ἀναιρετικὸν τυγχάνον τοῦ εἶναι αὐτὸν Θεὸν, φήσομεν, ὅτι, ἐάν τι κατὰ τὴν μοχθηρίαν ἑαυ τοῦ ἄνθρωπος βδελυρόν βούληται, τοῦτ᾽ οὐ δυνήσεται ὁ Θεός. Οὕτω δὲ οὐκ ἐσμεν φιλόνεικοι πρὸς τὰ ὑπὸ Β Κέλσου λεγόμενα· ἀλλὰ φιλαλήθως αὐτὰ ἐξετάζοντες, συμφήσομεν, ὅτι οὐκ ἔστι τῆς πλημμελούς ορέξεως οὐδὲ τῆς πεπλανημένης ἀκοσμίας, ἀλλὰ τῆς ὀρθῆς καὶ δικαίας φύσεως (83) ὁ Θεὸς, ἅτε ἀρχηγέτης τυγ- χάνων παντὸς καλοῦ. Καὶ ὅτι ψυχῆς αἰώνιον βιοτήν δύναται παρασχεῖν, ὁμολογοῦμεν· καὶ οὐ μόνον δύο ναται, ἀλλὰ καὶ παρέχει. Οὐδὲν δὲ μάλιστα διὰ τὰ προειρημένα λυπεῖ ἡμᾶς οὐδὲ τὸ ὑπὸ Ηρακλείτου λεγόμενον, ὅπερ Κέλσος παρείληφεν, ότι ο νέκυές εἰσι κοπρίων ἐκβλητότεροι· ο καίτοιγε εἴποι τις ἂν καὶ περὶ τούτου, ὅτι τὰ μὲν κύπρια Εκβλητά ἐστιν, οἱ δ' ἐξ ἀνθρώπου νέκυες διὰ τὴν ἑνοικήσασαν ψυχὴν, καὶ μάλιστα ἐὰν ᾗ ἀστειοτέρα, οὐκ ἐκβλητοί. Κατὰ γὰρ τοὺς ἀστειοτέρους τῶν νόμων, μετὰ τῆς ἐνδεχο- μένης ὡς πρὸς τὰ τοιαῦτα τιμῆς ταφῆς ἀξιοῦνται (84). ἵνα μὴ ὑβρίζωμεν τῇ δυνάμει τὴν ἐνοικήσασαν ψυ χὴν, ἀποῤῥιπτοῦντες μετὰ τὸ ἐξελθεῖν ἐκείνην τὸ σῶμα, ὡς καὶ τὰ τῶν κτηνῶν σώματα. Μὴ βουλέσθω οὖν ὁ Θεὸς παραλόγως αιώνιον ἀποφῆναι μήτε τὸν τοῦ σίτου κόκκον, ἀλλ᾽ ἢ ἄρα (85) τὸν ἐξ αὐτοῦ στά χυν, μηδὲ τὸ σπειρόμενον ἐν φθορᾷ ἀλλὰ τὸ ἀπ' αὐτ τοῦ ἐγειρόμενον ἐν ἀφθαρσίᾳ. ᾿Αλλὰ καὶ ὁ τῶν πάν των λόγος ἐστὶ κατὰ μὲν Κέλσον αὐτὸς ὁ Θεὸς, κατά δὲ ἡμᾶς ὁ Υἱὸς αὐτοῦ· περὶ οὗ φιλοσοφοῦντες λέγο- μεν τόν • Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος, καὶ ὁ Λόγος ἦν πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος. » Αλλὰ καὶ καθ' ἡμᾶς οὐδὲν οἷός τε παράλογον οὔτε παρ' ἑαυτὸν ἐργά σασθαί ἐστιν ὁ Θεός. Ιδωμεν δὲ καὶ τὴν ἑξῆς τοῦ Κέλσου λέξιν, οὕτως 25. ἔχουσαν· ο Ἰουδαῖοι μὲν οὖν, ἔθνος ἴδιον γενόμενοι, " καὶ κατὰ τὸ ἐπιχώριον νόμους θέμενοι, καὶ τούτους ἐν σφίσιν ἔτι νῦν περιστέλλοντες, καὶ θρησκείαν ὁποίαν δὴ, πάτριον δ' οὖν, φυλάσσοντες, ὅμοια τοῖς ἄλλοις ἀνθρώποις ὁρῶσιν· ὅτι ἕκαστοι τα πάτρια, ὁποῖα ποτ' ἂν τύχῃ καθεστηκότα περιέπουσι (86). Δου τοιοῦτον, ἐφ' ὅσον καὶ ὁ τηρούμενος? τοῦτον, ὅσον. περιίστησιν παρίστησιν. κρίσεως. Και ἄλλο τι ψυχῆς αἰώνιον βιοτὴν δύνασθαι, Καὶ ὅτι ψυχῆς αἰώνιον βιοτήν δύναται, ψυχῆς, ψυχῇ. οἱ δ' ἐξ ἀνθρώπου νέκυες. ἀξιοῦται. ἀλλ᾽ εἰ ἄρα. περιέπουσι, καὶ δεῖ φυλάττειν. καὶ δεῖν φυλάττειν. Εt ἀλλὰ καὶ ὅπως εἰκός. CONTRA CELSUM LIB. V. A consilio Dei et voluntate fit, id necessario confiten- dum est non fieri contra naturam, quæcunque Deus facit, hæc licet incredibilia sint aut quibusdam in- credibilia videantur, nou sunt tamen contra aatu- ram. Quod si verba urgere oportet, dicemus quæ- dam esse supra naturam, prout hanc vocem plerique intelligunt, quæ Deus efficere possit : ut cum no- minem supra naturam humanam efferens, partici- pem facit melioris diviniorisque naturæ, eumque ita conservat, quandiu is, qui conservatur, per ea quæ facit, ita se velle probat. decorum sibi, utpote quo divina sua natura tollere- tur, non gravabimur fateri, siquid turpe homo pro sua pravitate voluerit, Deum id facere non posse. Nec vero nos, qui veritatis amore Celsi placita per- pendimus, ita contentiose ejus dictis repugnabimus, at illi non assentiamur asserenti Deum nec vitioso rum desideriorum nec inordinɔtarum libidinum, sed rectæ justæque naturæ Deum esse, quippe qui omnis honesti fons est et principium. Fatemur quoque Deum posse vitam animæ largiri sempiternam, nec solum posse, sed etiam reipsa largiri. Atque ex his quæ dicta sunt hactenus, intelligere licet nobis molestum non esse id quod Celsus objicit ex Heraclito, ‹ cadavera vel stercoribus esse viliora; > quanquam hac de re dicere quis potest vilia quidem esse stercora, non autem humanum cadaver, quod anima incoluit, et præsertim si fuerit studiosa virtutis. Hoc enim æquiores leges donari sepultura volunt, idque ho- Gnorifico ritu qui tum adhiberi solet : ne videlicet humanum corpus, ut cætera bestiarum, projicien- tes, animam e corpore egressam quantum in nobis est afficiamus contumelia. Sit igitur absurdum in, mortalitatem a Deo dari grano tritici, aut rei quæ seminatur in corruptione; sed spicam ex grano na- tam seu id quod surgit in incorruptione, immortale fieri non est absurdum. Denique, si Celsum audias, Deus ipse rerum omnium ratio est; sed ex nobis, ejus est Filius ; de quo philosoplantes dici- mus In principio erat Verbum, et Verbum erat apud Deum, et Deus erat Verbum ". Sed et fa- temur Deum nihil contra rationem, nihil contra seipsum posse facere. D Jam videamus quæ sequuntur apud Celsum. Sic ille : • Cum igitur Judi peculiari quadam ss Joan. 1, 1. Libb. editi, Μox iidem in margine, pro leensis, Paulo post iidem libb. editi, seul codd. Regius et Basileensis, ubi pro mallem gente constituta lalas pro suo ingenio leges etiam nunc observant, et religionem quæ qualiscunque sit, patria est tamen, conservant; faciunt perinde ac cæteri homines, qui patria instituta sequuntur, qualiacunque sint. Atque ita fieri conducibile vide- sis, refertur enim ad superius, Libb. elili, sed Philocalia ut in nostro textu. Faulo infra eadem Philocalia, Hasche lius et Spencerus, mox in margine, 24. Jam cum concesserimus Deum nihil velle in- (82) Τοιοῦτον, ὅσον. Sic mss. Quid si scribatur, (83) Libb. editi, φύσεως. Codd. Regius et Basi (81) Αξιούνται. Recte codd. Regius et Basileen- (85) Αλλ' ἢ ἄρα. Sic mss. Libb. autem editi, (86) liveschelius et Spencerus, ὅπη ποτ' ἂν τύχῃ,
καὶ ὑπὸ τῶν ἀγγέλων ἀγέσθωσαν ἕκαστος τῶν ἐμποιησάντων τὴν οἰκείαν ἑαυτοῖς διάλεκτον ἐπὶ τὰ μέρη τῆς γῆς κατὰ τὴν ἑαυτῶν ἀξίαν, οἵδε μὲν ἐπὶ τὴν φέρ’ εἰπεῖν καυσώδη χώραν ἄλλοι δ’ ἐπὶ τὴν διὰ τὸ κατεψῦχθαι κολάζουσαν τοὺς ἐνοικοῦντας, καὶ οἱ μὲν ἐπὶ τὴν δυσγεωργητοτέραν ἄλλοι δὲ ἐπὶ τὴν ἔλαττον τοιαύτην, καὶ οἱ μὲν ἐπὶ τὴν πεπληρωμένην θηρίων οἱ δὲ ἐπὶ τὴν ἔλαττον ἔχουσαν αὐτά. Εἶτα εἴ τις δύναται ὡς ἐν ἱστορίας σχήματι, ἐχούσης μέν τι καὶ καθ’ αὑτὴν ἀληθὲς ἐμφαινούσης δέ τι καὶ ἀπόρρητον, ἰδέτω καὶ τοὺς τὴν ἐξ ἀρχῆς διάλεκτον τετηρηκότας, τῷ μὴ κεκινηκέναι ἀπ’ ἀνατολῶν μένοντας ἐν τῇ ἀνατολῇ καὶ τῇ ἀνατολικῇ διαλέκτῳ· καὶ νοείτω τούτους μόνους γεγονέναι μερίδα κυρίου καὶ λαὸν αὐτοῦ τὸν καλούμενον Ἰακώβ, γεγονέναι δὲ καὶ σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ· καὶ οὗτοι μόνοι ἐπιστατείσθωσαν ὑπὸ ἄρχοντος, οὐκ ἐπὶ κολάσει παρειληφότος τοὺς ὑπ’ αὐτῷ ὥσπερ οἱ ἄλλοι.
βούλησιν αὐτοῦ γινόμενα ἀναγκαίως εὐθέως εἶναι μὴ παρὰ φύσιν, οὐ παρὰ φύσιν τὰ πραττόμενα ὑπὸ τοῦ ˙ Θεοῦ, κἂν παράδοξα ᾖ, ἢ δοκοῦντά τισι παράδοξα. Εἰ δὲ χρὴ βεβιασμένως ὀνομάσαι, ἐροῦμεν, ὅτι ὡς πρὸς τὴν κοινοτέραν νοουμένην φύσιν ἐστί τινα ὑπὲρ τὴν φύσιν ἃ ποιήσαι ἄν ποτε Θεὸς, ὑπὲρ τὴν ἀνθρω πίνην φύσιν ἀναβιβάζων τὸν ἄνθρωπον, καὶ ποιῶν αὐτὸν μεταβάλλειν ἐπὶ φύσιν κρείττονα καὶ θειοτέ ραν· καὶ τηρῶν τοιοῦτον, ὅσον (82) καὶ ὁ τηρούμενος δι' ὧν πράττει παρίστησιν, ὅτι βούλεται. *Απαξ δ' εἰπόντες, ὅτι οὐδὲν μή πρέπον ἑαυτῷ ὁ Θεός βούλεται, ἀναιρετικὸν τυγχάνον τοῦ εἶναι αὐτὸν Θεὸν, φήσομεν, ὅτι, ἐάν τι κατὰ τὴν μοχθηρίαν ἑαυ τοῦ ἄνθρωπος βδελυρόν βούληται, τοῦτ᾽ οὐ δυνήσεται ὁ Θεός. Οὕτω δὲ οὐκ ἐσμεν φιλόνεικοι πρὸς τὰ ὑπὸ Β Κέλσου λεγόμενα· ἀλλὰ φιλαλήθως αὐτὰ ἐξετάζοντες, συμφήσομεν, ὅτι οὐκ ἔστι τῆς πλημμελούς ορέξεως οὐδὲ τῆς πεπλανημένης ἀκοσμίας, ἀλλὰ τῆς ὀρθῆς καὶ δικαίας φύσεως (83) ὁ Θεὸς, ἅτε ἀρχηγέτης τυγ- χάνων παντὸς καλοῦ. Καὶ ὅτι ψυχῆς αἰώνιον βιοτήν δύναται παρασχεῖν, ὁμολογοῦμεν· καὶ οὐ μόνον δύο ναται, ἀλλὰ καὶ παρέχει. Οὐδὲν δὲ μάλιστα διὰ τὰ προειρημένα λυπεῖ ἡμᾶς οὐδὲ τὸ ὑπὸ Ηρακλείτου λεγόμενον, ὅπερ Κέλσος παρείληφεν, ότι ο νέκυές εἰσι κοπρίων ἐκβλητότεροι· ο καίτοιγε εἴποι τις ἂν καὶ περὶ τούτου, ὅτι τὰ μὲν κύπρια Εκβλητά ἐστιν, οἱ δ' ἐξ ἀνθρώπου νέκυες διὰ τὴν ἑνοικήσασαν ψυχὴν, καὶ μάλιστα ἐὰν ᾗ ἀστειοτέρα, οὐκ ἐκβλητοί. Κατὰ γὰρ τοὺς ἀστειοτέρους τῶν νόμων, μετὰ τῆς ἐνδεχο- μένης ὡς πρὸς τὰ τοιαῦτα τιμῆς ταφῆς ἀξιοῦνται (84). ἵνα μὴ ὑβρίζωμεν τῇ δυνάμει τὴν ἐνοικήσασαν ψυ χὴν, ἀποῤῥιπτοῦντες μετὰ τὸ ἐξελθεῖν ἐκείνην τὸ σῶμα, ὡς καὶ τὰ τῶν κτηνῶν σώματα. Μὴ βουλέσθω οὖν ὁ Θεὸς παραλόγως αιώνιον ἀποφῆναι μήτε τὸν τοῦ σίτου κόκκον, ἀλλ᾽ ἢ ἄρα (85) τὸν ἐξ αὐτοῦ στά χυν, μηδὲ τὸ σπειρόμενον ἐν φθορᾷ ἀλλὰ τὸ ἀπ' αὐτ τοῦ ἐγειρόμενον ἐν ἀφθαρσίᾳ. ᾿Αλλὰ καὶ ὁ τῶν πάν των λόγος ἐστὶ κατὰ μὲν Κέλσον αὐτὸς ὁ Θεὸς, κατά δὲ ἡμᾶς ὁ Υἱὸς αὐτοῦ· περὶ οὗ φιλοσοφοῦντες λέγο- μεν τόν • Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος, καὶ ὁ Λόγος ἦν πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος. » Αλλὰ καὶ καθ' ἡμᾶς οὐδὲν οἷός τε παράλογον οὔτε παρ' ἑαυτὸν ἐργά σασθαί ἐστιν ὁ Θεός. Ιδωμεν δὲ καὶ τὴν ἑξῆς τοῦ Κέλσου λέξιν, οὕτως 25. ἔχουσαν· ο Ἰουδαῖοι μὲν οὖν, ἔθνος ἴδιον γενόμενοι, " καὶ κατὰ τὸ ἐπιχώριον νόμους θέμενοι, καὶ τούτους ἐν σφίσιν ἔτι νῦν περιστέλλοντες, καὶ θρησκείαν ὁποίαν δὴ, πάτριον δ' οὖν, φυλάσσοντες, ὅμοια τοῖς ἄλλοις ἀνθρώποις ὁρῶσιν· ὅτι ἕκαστοι τα πάτρια, ὁποῖα ποτ' ἂν τύχῃ καθεστηκότα περιέπουσι (86). Δου τοιοῦτον, ἐφ' ὅσον καὶ ὁ τηρούμενος? τοῦτον, ὅσον. περιίστησιν παρίστησιν. κρίσεως. Και ἄλλο τι ψυχῆς αἰώνιον βιοτὴν δύνασθαι, Καὶ ὅτι ψυχῆς αἰώνιον βιοτήν δύναται, ψυχῆς, ψυχῇ. οἱ δ' ἐξ ἀνθρώπου νέκυες. ἀξιοῦται. ἀλλ᾽ εἰ ἄρα. περιέπουσι, καὶ δεῖ φυλάττειν. καὶ δεῖν φυλάττειν. Εt ἀλλὰ καὶ ὅπως εἰκός. CONTRA CELSUM LIB. V. A consilio Dei et voluntate fit, id necessario confiten- dum est non fieri contra naturam, quæcunque Deus facit, hæc licet incredibilia sint aut quibusdam in- credibilia videantur, nou sunt tamen contra aatu- ram. Quod si verba urgere oportet, dicemus quæ- dam esse supra naturam, prout hanc vocem plerique intelligunt, quæ Deus efficere possit : ut cum no- minem supra naturam humanam efferens, partici- pem facit melioris diviniorisque naturæ, eumque ita conservat, quandiu is, qui conservatur, per ea quæ facit, ita se velle probat. decorum sibi, utpote quo divina sua natura tollere- tur, non gravabimur fateri, siquid turpe homo pro sua pravitate voluerit, Deum id facere non posse. Nec vero nos, qui veritatis amore Celsi placita per- pendimus, ita contentiose ejus dictis repugnabimus, at illi non assentiamur asserenti Deum nec vitioso rum desideriorum nec inordinɔtarum libidinum, sed rectæ justæque naturæ Deum esse, quippe qui omnis honesti fons est et principium. Fatemur quoque Deum posse vitam animæ largiri sempiternam, nec solum posse, sed etiam reipsa largiri. Atque ex his quæ dicta sunt hactenus, intelligere licet nobis molestum non esse id quod Celsus objicit ex Heraclito, ‹ cadavera vel stercoribus esse viliora; > quanquam hac de re dicere quis potest vilia quidem esse stercora, non autem humanum cadaver, quod anima incoluit, et præsertim si fuerit studiosa virtutis. Hoc enim æquiores leges donari sepultura volunt, idque ho- Gnorifico ritu qui tum adhiberi solet : ne videlicet humanum corpus, ut cætera bestiarum, projicien- tes, animam e corpore egressam quantum in nobis est afficiamus contumelia. Sit igitur absurdum in, mortalitatem a Deo dari grano tritici, aut rei quæ seminatur in corruptione; sed spicam ex grano na- tam seu id quod surgit in incorruptione, immortale fieri non est absurdum. Denique, si Celsum audias, Deus ipse rerum omnium ratio est; sed ex nobis, ejus est Filius ; de quo philosoplantes dici- mus In principio erat Verbum, et Verbum erat apud Deum, et Deus erat Verbum ". Sed et fa- temur Deum nihil contra rationem, nihil contra seipsum posse facere. D Jam videamus quæ sequuntur apud Celsum. Sic ille : • Cum igitur Judi peculiari quadam ss Joan. 1, 1. Libb. editi, Μox iidem in margine, pro leensis, Paulo post iidem libb. editi, seul codd. Regius et Basileensis, ubi pro mallem gente constituta lalas pro suo ingenio leges etiam nunc observant, et religionem quæ qualiscunque sit, patria est tamen, conservant; faciunt perinde ac cæteri homines, qui patria instituta sequuntur, qualiacunque sint. Atque ita fieri conducibile vide- sis, refertur enim ad superius, Libb. elili, sed Philocalia ut in nostro textu. Faulo infra eadem Philocalia, Hasche lius et Spencerus, mox in margine, 24. Jam cum concesserimus Deum nihil velle in- (82) Τοιοῦτον, ὅσον. Sic mss. Quid si scribatur, (83) Libb. editi, φύσεως. Codd. Regius et Basi (81) Αξιούνται. Recte codd. Regius et Basileen- (85) Αλλ' ἢ ἄρα. Sic mss. Libb. autem editi, (86) liveschelius et Spencerus, ὅπη ποτ' ἂν τύχῃ,
Βλεπέτω δ’ ὁ δυνάμενος ὡς ἐν ἀνθρώποις ἐν τῇ τούτων πολιτείᾳ τῶν τεταγμένων κατὰ τὴν διαφέρουσαν μερίδα τῷ κυρίῳ γινομένας ἁμαρτίας, πρότερον μὲν ἀνεκτὰς καὶ τοιαύτας, ὡς μὴ πάντῃ ἀξίους εἶναι αὐτοὺς τοῦ ἐγκαταλείπεσθαι, ὕστερον δὲ πλείονας μὲν ἀλλ’ ἔτι ἀνεκτάς· καὶ τοῦτ’ ἐπὶ πλείονα χρόνον νοῶν γινόμενον καὶ ἀεὶ θεραπείαν προσαγομένην καὶ ἐκ διαλειμμάτων τούτους ἐπιστρέφοντας, ὁράτω αὐτοὺς καταλειπομένους κατὰ τὴν ἀναλογίαν τῶν ἁμαρτανομένων τοῖς λαχοῦσι τὰς ἄλλας χώρας, πρότερον μὲν ἐπὶ τὸ ἔλαττον αὐτοὺς κολασθέντας καὶ τίσαντας δίκην, ὡσπερεὶ παιδευθέντας, ἐπανελθεῖν εἰς τὰ οἰκεῖα· ὕστερον δὲ βλεπέτω αὐτοὺς παραδιδομένους χαλεπωτέροις ἄρχουσιν, ὡς ἂν ὀνομάσαιεν αἱ γραφαί, Ἀσσυρίοις εἶτα Βαβυλωνίοις. Εἶτα προσαγομένων θεραπειῶν ὁράτω τούτους οὐδὲν ἧττον αὔξοντας τὰ ἁμαρτανόμενα καὶ διὰ τοῦτ’ ἐπισπειρομένους ὑπὸ τῶν διαρπαζόντων αὐτοὺς ἀρχόντων τῶν λοιπῶν ἐθνῶν ταῖς ἄλλαις μερίσιν. Ὁ δ’ ἄρχων αὐτῶν ἐπίτηδες παροράτω διαρπαζομένους αὐτοὺς ὑπὸ τῶν ἐν τοῖς λοιποῖς ἔθνεσιν ἀρχόντων·
βούλησιν αὐτοῦ γινόμενα ἀναγκαίως εὐθέως εἶναι μὴ παρὰ φύσιν, οὐ παρὰ φύσιν τὰ πραττόμενα ὑπὸ τοῦ ˙ Θεοῦ, κἂν παράδοξα ᾖ, ἢ δοκοῦντά τισι παράδοξα. Εἰ δὲ χρὴ βεβιασμένως ὀνομάσαι, ἐροῦμεν, ὅτι ὡς πρὸς τὴν κοινοτέραν νοουμένην φύσιν ἐστί τινα ὑπὲρ τὴν φύσιν ἃ ποιήσαι ἄν ποτε Θεὸς, ὑπὲρ τὴν ἀνθρω πίνην φύσιν ἀναβιβάζων τὸν ἄνθρωπον, καὶ ποιῶν αὐτὸν μεταβάλλειν ἐπὶ φύσιν κρείττονα καὶ θειοτέ ραν· καὶ τηρῶν τοιοῦτον, ὅσον (82) καὶ ὁ τηρούμενος δι' ὧν πράττει παρίστησιν, ὅτι βούλεται. *Απαξ δ' εἰπόντες, ὅτι οὐδὲν μή πρέπον ἑαυτῷ ὁ Θεός βούλεται, ἀναιρετικὸν τυγχάνον τοῦ εἶναι αὐτὸν Θεὸν, φήσομεν, ὅτι, ἐάν τι κατὰ τὴν μοχθηρίαν ἑαυ τοῦ ἄνθρωπος βδελυρόν βούληται, τοῦτ᾽ οὐ δυνήσεται ὁ Θεός. Οὕτω δὲ οὐκ ἐσμεν φιλόνεικοι πρὸς τὰ ὑπὸ Β Κέλσου λεγόμενα· ἀλλὰ φιλαλήθως αὐτὰ ἐξετάζοντες, συμφήσομεν, ὅτι οὐκ ἔστι τῆς πλημμελούς ορέξεως οὐδὲ τῆς πεπλανημένης ἀκοσμίας, ἀλλὰ τῆς ὀρθῆς καὶ δικαίας φύσεως (83) ὁ Θεὸς, ἅτε ἀρχηγέτης τυγ- χάνων παντὸς καλοῦ. Καὶ ὅτι ψυχῆς αἰώνιον βιοτήν δύναται παρασχεῖν, ὁμολογοῦμεν· καὶ οὐ μόνον δύο ναται, ἀλλὰ καὶ παρέχει. Οὐδὲν δὲ μάλιστα διὰ τὰ προειρημένα λυπεῖ ἡμᾶς οὐδὲ τὸ ὑπὸ Ηρακλείτου λεγόμενον, ὅπερ Κέλσος παρείληφεν, ότι ο νέκυές εἰσι κοπρίων ἐκβλητότεροι· ο καίτοιγε εἴποι τις ἂν καὶ περὶ τούτου, ὅτι τὰ μὲν κύπρια Εκβλητά ἐστιν, οἱ δ' ἐξ ἀνθρώπου νέκυες διὰ τὴν ἑνοικήσασαν ψυχὴν, καὶ μάλιστα ἐὰν ᾗ ἀστειοτέρα, οὐκ ἐκβλητοί. Κατὰ γὰρ τοὺς ἀστειοτέρους τῶν νόμων, μετὰ τῆς ἐνδεχο- μένης ὡς πρὸς τὰ τοιαῦτα τιμῆς ταφῆς ἀξιοῦνται (84). ἵνα μὴ ὑβρίζωμεν τῇ δυνάμει τὴν ἐνοικήσασαν ψυ χὴν, ἀποῤῥιπτοῦντες μετὰ τὸ ἐξελθεῖν ἐκείνην τὸ σῶμα, ὡς καὶ τὰ τῶν κτηνῶν σώματα. Μὴ βουλέσθω οὖν ὁ Θεὸς παραλόγως αιώνιον ἀποφῆναι μήτε τὸν τοῦ σίτου κόκκον, ἀλλ᾽ ἢ ἄρα (85) τὸν ἐξ αὐτοῦ στά χυν, μηδὲ τὸ σπειρόμενον ἐν φθορᾷ ἀλλὰ τὸ ἀπ' αὐτ τοῦ ἐγειρόμενον ἐν ἀφθαρσίᾳ. ᾿Αλλὰ καὶ ὁ τῶν πάν των λόγος ἐστὶ κατὰ μὲν Κέλσον αὐτὸς ὁ Θεὸς, κατά δὲ ἡμᾶς ὁ Υἱὸς αὐτοῦ· περὶ οὗ φιλοσοφοῦντες λέγο- μεν τόν • Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος, καὶ ὁ Λόγος ἦν πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος. » Αλλὰ καὶ καθ' ἡμᾶς οὐδὲν οἷός τε παράλογον οὔτε παρ' ἑαυτὸν ἐργά σασθαί ἐστιν ὁ Θεός. Ιδωμεν δὲ καὶ τὴν ἑξῆς τοῦ Κέλσου λέξιν, οὕτως 25. ἔχουσαν· ο Ἰουδαῖοι μὲν οὖν, ἔθνος ἴδιον γενόμενοι, " καὶ κατὰ τὸ ἐπιχώριον νόμους θέμενοι, καὶ τούτους ἐν σφίσιν ἔτι νῦν περιστέλλοντες, καὶ θρησκείαν ὁποίαν δὴ, πάτριον δ' οὖν, φυλάσσοντες, ὅμοια τοῖς ἄλλοις ἀνθρώποις ὁρῶσιν· ὅτι ἕκαστοι τα πάτρια, ὁποῖα ποτ' ἂν τύχῃ καθεστηκότα περιέπουσι (86). Δου τοιοῦτον, ἐφ' ὅσον καὶ ὁ τηρούμενος? τοῦτον, ὅσον. περιίστησιν παρίστησιν. κρίσεως. Και ἄλλο τι ψυχῆς αἰώνιον βιοτὴν δύνασθαι, Καὶ ὅτι ψυχῆς αἰώνιον βιοτήν δύναται, ψυχῆς, ψυχῇ. οἱ δ' ἐξ ἀνθρώπου νέκυες. ἀξιοῦται. ἀλλ᾽ εἰ ἄρα. περιέπουσι, καὶ δεῖ φυλάττειν. καὶ δεῖν φυλάττειν. Εt ἀλλὰ καὶ ὅπως εἰκός. CONTRA CELSUM LIB. V. A consilio Dei et voluntate fit, id necessario confiten- dum est non fieri contra naturam, quæcunque Deus facit, hæc licet incredibilia sint aut quibusdam in- credibilia videantur, nou sunt tamen contra aatu- ram. Quod si verba urgere oportet, dicemus quæ- dam esse supra naturam, prout hanc vocem plerique intelligunt, quæ Deus efficere possit : ut cum no- minem supra naturam humanam efferens, partici- pem facit melioris diviniorisque naturæ, eumque ita conservat, quandiu is, qui conservatur, per ea quæ facit, ita se velle probat. decorum sibi, utpote quo divina sua natura tollere- tur, non gravabimur fateri, siquid turpe homo pro sua pravitate voluerit, Deum id facere non posse. Nec vero nos, qui veritatis amore Celsi placita per- pendimus, ita contentiose ejus dictis repugnabimus, at illi non assentiamur asserenti Deum nec vitioso rum desideriorum nec inordinɔtarum libidinum, sed rectæ justæque naturæ Deum esse, quippe qui omnis honesti fons est et principium. Fatemur quoque Deum posse vitam animæ largiri sempiternam, nec solum posse, sed etiam reipsa largiri. Atque ex his quæ dicta sunt hactenus, intelligere licet nobis molestum non esse id quod Celsus objicit ex Heraclito, ‹ cadavera vel stercoribus esse viliora; > quanquam hac de re dicere quis potest vilia quidem esse stercora, non autem humanum cadaver, quod anima incoluit, et præsertim si fuerit studiosa virtutis. Hoc enim æquiores leges donari sepultura volunt, idque ho- Gnorifico ritu qui tum adhiberi solet : ne videlicet humanum corpus, ut cætera bestiarum, projicien- tes, animam e corpore egressam quantum in nobis est afficiamus contumelia. Sit igitur absurdum in, mortalitatem a Deo dari grano tritici, aut rei quæ seminatur in corruptione; sed spicam ex grano na- tam seu id quod surgit in incorruptione, immortale fieri non est absurdum. Denique, si Celsum audias, Deus ipse rerum omnium ratio est; sed ex nobis, ejus est Filius ; de quo philosoplantes dici- mus In principio erat Verbum, et Verbum erat apud Deum, et Deus erat Verbum ". Sed et fa- temur Deum nihil contra rationem, nihil contra seipsum posse facere. D Jam videamus quæ sequuntur apud Celsum. Sic ille : • Cum igitur Judi peculiari quadam ss Joan. 1, 1. Libb. editi, Μox iidem in margine, pro leensis, Paulo post iidem libb. editi, seul codd. Regius et Basileensis, ubi pro mallem gente constituta lalas pro suo ingenio leges etiam nunc observant, et religionem quæ qualiscunque sit, patria est tamen, conservant; faciunt perinde ac cæteri homines, qui patria instituta sequuntur, qualiacunque sint. Atque ita fieri conducibile vide- sis, refertur enim ad superius, Libb. elili, sed Philocalia ut in nostro textu. Faulo infra eadem Philocalia, Hasche lius et Spencerus, mox in margine, 24. Jam cum concesserimus Deum nihil velle in- (82) Τοιοῦτον, ὅσον. Sic mss. Quid si scribatur, (83) Libb. editi, φύσεως. Codd. Regius et Basi (81) Αξιούνται. Recte codd. Regius et Basileen- (85) Αλλ' ἢ ἄρα. Sic mss. Libb. autem editi, (86) liveschelius et Spencerus, ὅπη ποτ' ἂν τύχῃ,
PG 11:1229ἵνα καὶ αὐτὸς εὐλόγως, ὡσπερεὶ ἑαυτὸν ἐκδικῶν, λαβὼν ἐξουσίαν ἀποσπάσαι τῶν λοιπῶν ἐθνῶν οὓς ἂν δύνηται, τὸ τοιοῦτο ποιήσῃ καὶ νόμους τε αὐτοῖς θῆται καὶ βίον ὑποδείξῃ καθ’ ὃν βιωτέον· ἵνα αὐτοὺς ἀναγάγῃ ἐπὶ τέλος, ἐφ’ ὅπερ ἀνῆγε τοὺς μὴ ἁμαρτάνοντας ἀπὸ τοῦ προτέρου ἔθνους. Καὶ διὰ τούτου μανθανέτωσαν οἱ δυνάμενοι τὰ τηλικαῦτα βλέπειν ὅτι πολλῷ δυνατώτερος ὁ λαχὼν τοὺς πρότερον μὴ ἡμαρτηκότας τῶν λοιπῶν ἐστιν· ἐπεὶ δεδύνηται ἀπὸ τῆς πάντων μερίδος ἐπιλέκτους λαβὼν ἀποστῆσαι μὲν αὐτοὺς τῶν ἐπὶ κολάσει παρειληφότων, προσαγαγεῖν δὲ νόμοις καὶ βίῳ συμβαλλομένῳ εἰς ἀμνηστίαν τῶν προημαρτημένων αὐτοῖς. Ἀλλ’ ὡς προείπομεν, ταῦτα ἡμῖν ἐπικεκρυμμένως λελέχθω, παριστᾶσιν ὧν παρήκουσαν οἱ φήσαντες τὰ μέρη τῆς γῆς ἐξ ἀρχῆς ἄλλα ἄλλοις ἐπόπταις νενεμημένα, κατά τινας ἐπικρατείας διειλημμένα, ταύτῃ διοικεῖσθαι· ἀφ’ ὧν καὶ ὁ Κέλσος λαβὼν τὰς ἐκκειμένας εἶπε λέξεις.
Επιστάτου ἕκαστος, ὡς ἔτυχε, διανείματο τὴν γῆν· ἀλλὰ καὶ τοῦτ' ἄτοπον, καὶ μετρίως (94) τῆς τοῦ ἐπὶ πᾶσι Θεοῦ προνοίας ἀναιρετικόν ἐστι. Πῶς δὲ καὶ κατά τινας ἐπικρατείας διειλημμένα τὰ μέρη τῆς γῆς διοικεῖται ὑπὸ τῶν ἐποπτευόντων αὐτὰ, ὁ βουλόμενος διηγησάσθω· ἀπαγγειλάτω (95) δὲ ἡμῖν καὶ πῶς ὀρθῶς πράττεται τὰ παρ' ἑκάστοις δρώ μενα, ὅπη τοῖς ἑπόπταις ἐστὶ φίλον· καὶ εἰ ὀρθῶς ἔχουσι, φέρ' εἰπεῖν, οἱ Σκυθῶν περὶ ἀναιρέσεως πα- τέρων νόμοι· ἢ οἱ Περσῶν (96), μή κωλύοντες γα μεῖσθαι τοῖς παισὶ τὰς μητέρας, μηδὲ ὑπὸ τῶν πατέ ρων τὰς ἑαυτῶν θυγατέρας. Καὶ τί με δεῖ, ἐπιλεγό μενον ἀπὸ τῶν πραγματευσαμένων περὶ τῶν ἐν τοῖς διαφόροις έθνεσι νόμων, προσαπορεῖν, πῶς παρ' ἑκά στοῖς ὀρθῶς πράττονται, καθὼς τοῖς ἐπόπταις φί λον (97), οἱ νόμοι; Λεγέτω δ' ἡμῖν ὁ Κέλσος, πῶς οὐχ ὅσιον παραλύειν νόμους πατρίους περὶ τοῦ γαμεῖν μητέρας καὶ θυγατέρας· ἢ περὶ τοῦ μακάριον εἶναι ἀγχόνῃ τὸν βίον ἐξελθεῖν (98)· ἢ πάντως καθαίρεσθαι τοὺς ἑαυτοὺς παραδιδόντας τῷ πυρὶ καὶ τῇ διὰ πυ- ρὸς ἀπαλλαγῇ τῇ ἀπὸ τοῦ βίου· καὶ πῶς οὐχ ὅσιον παραλύειν νόμους τοὺς, φέρ' εἰπεῖν, παρὰ Ταύροις περὶ τοῦ ἱερεῖα τους ξένους προσάγεσθαι τῇ Ἀρτέ μιδι· ἡ παρὰ Λιβύων τισὶ περὶ τοῦ καταθύειν τὰ τέκνα τῷ Κρόνῳ. Πλὴν ἀκολουθεῖ τῷ Κέλσῳ τὸ μὴ ὅσιον εἶναι Ἰουδαίοις παραλύειν νόμους πατρίους (99), τοὺς περὶ τοῦ μὴ δεῖν ἄλλον τινὰ σέβειν Θεὸν παρὰ τὸν τῶν ὅλων δημιουργόν. Καὶ ἔσται κατ' αὐτὸν οὐ φύσει τὸ ὅσιον, ἀλλά τινι θέσει καὶ νομίσει θεῖον · ὅσιον γὰρ παρὰ τοῖσδε μὲν σέβειν κροκόδειλον, καὶ ἐσθίειν τι τῶν παρ' ἄλλοις προσκυνουμένων (1)· καὶ ὅσιον ἑτέροις τὸ σέβειν τὸν μόσχον· καὶ παρ᾽ ἄλλοις, τὸν τράγον νομίζειν θεόν. Οὕτω δ' ἔσται ὁ αὐτὸς ὅσια μὲν ποιῶν ὡς πρὸς τούσδε τοὺς νόμους, ἀνόσια δέ, ὡς πρὸς ἑτέρους· ὅπερ ἐστὶ πάντων ἀτοπώτατον. Αλλ' εἰκὸς ὅτι φήσουσι πρὸς ταῦτα ὅσιον εἶναι τὸν τὰ πάτρια (2) φυλάττοντα, καὶ μηδαμῶς ἀνόσιον, ἐπεὶ μὲν καὶ τὰ ἑτέρων οὐ τηρεῖ· πάλιν τε αὖ τὸν οὐ μετρίως, καὶ τῆς. ἐπαγγειλάτω. Μητέρας γὰρ οἱ ἐν τέλει Περσῶν τὰς αὑτῶν ἄγονται, καὶ τοὺς φύντας ἐκ τούτων εὐγενεστάτους νομίζουσι, καὶ βα- σιλείας τῆς μεγίστης, ὡς λόγος, ἀξιοῦσιν· οὗ τί ἂν γένοιτο δυσσεβέστερον ανοσιούργημα πατρὸς εὐνὴν τετελευτηκότος, ἣν ἄψαυστον, ὡς ἱερὰν, χρὴν φυλάτ τεσθαι, καταισχύνειν· γήρως δὲ καὶ μητρός αἰδὼ μὴ λαμβάνειν, τὸν αὐτὸν τῆς αὐτῆς υἱὸν καὶ ἄνδρα γενέ σθαι, καὶ πάλιν τὴν αὐτὴν νῦν μητέρα, καὶ γυναῖκα, καὶ τοὺς ἀμφοῖν παῖδας, τοὺς μὲν πατρὸς ἀδελφοὺς, υἱωνοὺς δὲ τῆς μητρός· καὶ τὴν μὲν ᾧ ἔτεκε μητέρα τε, καὶ μάμμην, τὸν δὲ ὧν ἐγέννησεν, ἐν ταὐτῷ παρ τέρα τε, καὶ ὁμομήτριον ἀδελφόν ; • μένων. ἐσθίειν τῶν παρ' ἄλλοις τι προσ κυνούμενον. Ορᾷς γὰρ ὅτι ὁ ἐν Δελφοῖς θεός, ὅταν τις αὐτὸν ἐπερωτα, πῶς ἂν τοῖς θεοῖς χαρίζοιτο, ἀπο- κρίνεται· Νόμῳ πόλεως. . Ταῦτα μὲν παρὰ τὰ συμπόσια ποιεῦσι· πατρίοισι δὲ χρεώμενοι νόμοισι, ἄλλον οὐδένα ἐπικτέωνται. ἐπεὶ μὴ τὰ ἑτέρων οὐ τηρεῖ· πάλιν τε αὐτὸν νομισθέντα, τὰ δὲ παρὰ τοῖς ἐναντίους ἔχουσι νόμους, σεβόμενα. καταθοινῆται. - CONTRA CELSUM LIB. V. Liam tollit. A quod absurdissimum est et summi Dei providen- Hoeschelius et Spencerus habent, libro De specialibus legibus, pag. : Honoratiores enim Persæ cum matribus contrahunt matrimonia, et natos inde arbitrantur nobilissimos, regioque, ut ferunt, dignantur solio; quo nihil excogitari potest magis impium, conspurcari defuncti patris thalamum, cui maxima debebatur religio, inatri exhiberi nullam reverentiam, filium eumdem et maritum fieri, matrem vicissim uxoris nomen as- sumere, communes liberos patris quidem fratres, B D divisæ ab illis præsidibus administrentur, explicet qui voluerit. Doceat idem ille quomodo singulorum recte se res habeant, cum ex illorum præsidum vo. luntate reguntur : an exempli causa Scytharum le- ges rectæ sint, quæ patres interfici permittunt; an Persarum, quæ matres filiis nubere, filias a patri- bus duci uxores non prohibent. Sed quid opus est me, collectis e scriptoribus variarum gentium legi- bus, inquirere, num recte serventur leges, quas illis præsidibus ferre libitum est? Celsus nobis di- cat quomodo nefarium sit violare patrias leges quæ matres et filias duci sinunt ; quæ beatam esse mor- tem suadent, cum suspendio accersitur; quæ pur- gari affirmant eos qui se in ignem injiciunt consum- plique ex hac vita exeunt; item cur nefas sit vio- lare leges vel Taurorum, quæ Dianæ jubent hospites immolari, vel quorumdam in Libya populorum, apud quos liberi Saturno mactantur. Caeterum Celsi sententia consequens est, Judæos non sine cri- mine violaturos esse patrias leges, quæ vetant alium a rerum omnium conditore Deum adorari. Conse- quens est etiam pietatem non sua natura, sed con- sensu et opinione divinam esse virtutem. Apud quosdam enim pium est colere crocodilum, dum id quod ab aliis colitur manducant; apud alios vero cultus vituli pietati ducitur ; et rursus alii pium esse judicant hircum in deos referre; ita ut idem homo, qui pius esset ex quibusdam legibus, ex aliis impius esse posset: quo quidem nihil ab- surdius. tuta sequitur, minime vero impium, qui aliorumi non observat instituta; rursus non esse impium, matris vero nepotes censeri; hanc prolis suae ma- trem simul esse ac aviam, illum filiorum patrem et germanum uterinum. SPENCER. Ita legendum e codd. Regio et Basileensi, necnon e Philocalia manuscripta. Hoeschelius et Spencerus habent, morabil. : Vides etenim Delphicumn deum interrogatum, quo pacto quis gratificari diis possit, respondere : Ex civitatis instituto ac more. Herodot., lib. 11, pag. : SPENCER. Paulo post Heschelius et Spencerus, sed Philocalia ut in nostro textu. Infra, post hæc verba, addendum videtur Boherello Ibidem libb. editi in margine habent (94) Bolerello scribendum videtur, τοῦτ᾽ ἄτοπον (95) Απαγγειλάτω. Sic legendum e Philocalia. (96) Περσῶν. Locus elegans apud Philonem, 27. Qui vero partes terræ in quasdam præfecturas 28. Dixerint fortasse pium esse qui patria insti- (97) Hoeschelius in textu, δῆλον. (98) Philoc., διεξελθεῖν. (99) Philoc., πατρώους. (1) Εσθίειν τι τῶν παρ' ἄλλοις προσκυνου (2) Τα πάτρια. Xenoph., lib. 1. pag. 803,Με
Ἐπεὶ δ’ οἱ κινήσαντες ἀπ’ ἀνατολῶν δι’ ἃ ἥμαρτον παρεδόθησαν εἰς ἀδόκιμον νοῦν καὶ εἰς πάθη ἀτιμίας καὶ ἐν ταῖς ἐπιθυμίαις τῶν καρδιῶν αὐτῶν εἰς ἀκαθαρσίαν, ἵνα κορεσθέντες τῆς ἁμαρτίας μισήσωσιν αὐτήν, οὐχ ὑποκεισόμεθα τῷ Κέλσου ἀρέσκοντι φάσκοντος διὰ τοὺς νενεμημένους ἐπόπτας τοῖς μέρεσι τῆς γῆς τὰ παρ’ ἑκάστοις ὀρθῶς πράττεσθαι, ἀλλὰ καὶ βουλόμεθα οὐχ ὅπῃ ᾖ ἐκείνοις φίλον ποιεῖν τὰ παρ’ ἐκείνων. Ὁρῶμεν γὰρ ὅτι ὅσιον μὲν τὰ ἐξ ἀρχῆς κατὰ τόπους νενομισμένα λύειν ἐστὶ νόμοις κρείττοσι καὶ θειοτέροις, οἷς ὡς δυνατώτατος ἔθετο Ἰησοῦς, ἐξελόμενος ἡμᾶς ἀπὸ τοῦ αἰῶνος τοῦ ἐνεστῶτος πονηροῦ καὶ τῶν ἀρχόντων τοῦ αἰῶνος τούτου τῶν καταργουμένων· ἀνόσιον δὲ τὸ μὴ ἐπιρρῖψαι αὑτὸν τῷ πάντων ἀρχόντων φανέντι καὶ ἀποδειχθέντι καθαρωτέρῳ καὶ δυνατωτέρῳ, πρὸς ὃν εἶπεν ὁ θεός, ὡς οἱ προφῆται πρὸ πολλῶν προεῖπον γενεῶν·
Επιστάτου ἕκαστος, ὡς ἔτυχε, διανείματο τὴν γῆν· ἀλλὰ καὶ τοῦτ' ἄτοπον, καὶ μετρίως (94) τῆς τοῦ ἐπὶ πᾶσι Θεοῦ προνοίας ἀναιρετικόν ἐστι. Πῶς δὲ καὶ κατά τινας ἐπικρατείας διειλημμένα τὰ μέρη τῆς γῆς διοικεῖται ὑπὸ τῶν ἐποπτευόντων αὐτὰ, ὁ βουλόμενος διηγησάσθω· ἀπαγγειλάτω (95) δὲ ἡμῖν καὶ πῶς ὀρθῶς πράττεται τὰ παρ' ἑκάστοις δρώ μενα, ὅπη τοῖς ἑπόπταις ἐστὶ φίλον· καὶ εἰ ὀρθῶς ἔχουσι, φέρ' εἰπεῖν, οἱ Σκυθῶν περὶ ἀναιρέσεως πα- τέρων νόμοι· ἢ οἱ Περσῶν (96), μή κωλύοντες γα μεῖσθαι τοῖς παισὶ τὰς μητέρας, μηδὲ ὑπὸ τῶν πατέ ρων τὰς ἑαυτῶν θυγατέρας. Καὶ τί με δεῖ, ἐπιλεγό μενον ἀπὸ τῶν πραγματευσαμένων περὶ τῶν ἐν τοῖς διαφόροις έθνεσι νόμων, προσαπορεῖν, πῶς παρ' ἑκά στοῖς ὀρθῶς πράττονται, καθὼς τοῖς ἐπόπταις φί λον (97), οἱ νόμοι; Λεγέτω δ' ἡμῖν ὁ Κέλσος, πῶς οὐχ ὅσιον παραλύειν νόμους πατρίους περὶ τοῦ γαμεῖν μητέρας καὶ θυγατέρας· ἢ περὶ τοῦ μακάριον εἶναι ἀγχόνῃ τὸν βίον ἐξελθεῖν (98)· ἢ πάντως καθαίρεσθαι τοὺς ἑαυτοὺς παραδιδόντας τῷ πυρὶ καὶ τῇ διὰ πυ- ρὸς ἀπαλλαγῇ τῇ ἀπὸ τοῦ βίου· καὶ πῶς οὐχ ὅσιον παραλύειν νόμους τοὺς, φέρ' εἰπεῖν, παρὰ Ταύροις περὶ τοῦ ἱερεῖα τους ξένους προσάγεσθαι τῇ Ἀρτέ μιδι· ἡ παρὰ Λιβύων τισὶ περὶ τοῦ καταθύειν τὰ τέκνα τῷ Κρόνῳ. Πλὴν ἀκολουθεῖ τῷ Κέλσῳ τὸ μὴ ὅσιον εἶναι Ἰουδαίοις παραλύειν νόμους πατρίους (99), τοὺς περὶ τοῦ μὴ δεῖν ἄλλον τινὰ σέβειν Θεὸν παρὰ τὸν τῶν ὅλων δημιουργόν. Καὶ ἔσται κατ' αὐτὸν οὐ φύσει τὸ ὅσιον, ἀλλά τινι θέσει καὶ νομίσει θεῖον · ὅσιον γὰρ παρὰ τοῖσδε μὲν σέβειν κροκόδειλον, καὶ ἐσθίειν τι τῶν παρ' ἄλλοις προσκυνουμένων (1)· καὶ ὅσιον ἑτέροις τὸ σέβειν τὸν μόσχον· καὶ παρ᾽ ἄλλοις, τὸν τράγον νομίζειν θεόν. Οὕτω δ' ἔσται ὁ αὐτὸς ὅσια μὲν ποιῶν ὡς πρὸς τούσδε τοὺς νόμους, ἀνόσια δέ, ὡς πρὸς ἑτέρους· ὅπερ ἐστὶ πάντων ἀτοπώτατον. Αλλ' εἰκὸς ὅτι φήσουσι πρὸς ταῦτα ὅσιον εἶναι τὸν τὰ πάτρια (2) φυλάττοντα, καὶ μηδαμῶς ἀνόσιον, ἐπεὶ μὲν καὶ τὰ ἑτέρων οὐ τηρεῖ· πάλιν τε αὖ τὸν οὐ μετρίως, καὶ τῆς. ἐπαγγειλάτω. Μητέρας γὰρ οἱ ἐν τέλει Περσῶν τὰς αὑτῶν ἄγονται, καὶ τοὺς φύντας ἐκ τούτων εὐγενεστάτους νομίζουσι, καὶ βα- σιλείας τῆς μεγίστης, ὡς λόγος, ἀξιοῦσιν· οὗ τί ἂν γένοιτο δυσσεβέστερον ανοσιούργημα πατρὸς εὐνὴν τετελευτηκότος, ἣν ἄψαυστον, ὡς ἱερὰν, χρὴν φυλάτ τεσθαι, καταισχύνειν· γήρως δὲ καὶ μητρός αἰδὼ μὴ λαμβάνειν, τὸν αὐτὸν τῆς αὐτῆς υἱὸν καὶ ἄνδρα γενέ σθαι, καὶ πάλιν τὴν αὐτὴν νῦν μητέρα, καὶ γυναῖκα, καὶ τοὺς ἀμφοῖν παῖδας, τοὺς μὲν πατρὸς ἀδελφοὺς, υἱωνοὺς δὲ τῆς μητρός· καὶ τὴν μὲν ᾧ ἔτεκε μητέρα τε, καὶ μάμμην, τὸν δὲ ὧν ἐγέννησεν, ἐν ταὐτῷ παρ τέρα τε, καὶ ὁμομήτριον ἀδελφόν ; • μένων. ἐσθίειν τῶν παρ' ἄλλοις τι προσ κυνούμενον. Ορᾷς γὰρ ὅτι ὁ ἐν Δελφοῖς θεός, ὅταν τις αὐτὸν ἐπερωτα, πῶς ἂν τοῖς θεοῖς χαρίζοιτο, ἀπο- κρίνεται· Νόμῳ πόλεως. . Ταῦτα μὲν παρὰ τὰ συμπόσια ποιεῦσι· πατρίοισι δὲ χρεώμενοι νόμοισι, ἄλλον οὐδένα ἐπικτέωνται. ἐπεὶ μὴ τὰ ἑτέρων οὐ τηρεῖ· πάλιν τε αὐτὸν νομισθέντα, τὰ δὲ παρὰ τοῖς ἐναντίους ἔχουσι νόμους, σεβόμενα. καταθοινῆται. - CONTRA CELSUM LIB. V. Liam tollit. A quod absurdissimum est et summi Dei providen- Hoeschelius et Spencerus habent, libro De specialibus legibus, pag. : Honoratiores enim Persæ cum matribus contrahunt matrimonia, et natos inde arbitrantur nobilissimos, regioque, ut ferunt, dignantur solio; quo nihil excogitari potest magis impium, conspurcari defuncti patris thalamum, cui maxima debebatur religio, inatri exhiberi nullam reverentiam, filium eumdem et maritum fieri, matrem vicissim uxoris nomen as- sumere, communes liberos patris quidem fratres, B D divisæ ab illis præsidibus administrentur, explicet qui voluerit. Doceat idem ille quomodo singulorum recte se res habeant, cum ex illorum præsidum vo. luntate reguntur : an exempli causa Scytharum le- ges rectæ sint, quæ patres interfici permittunt; an Persarum, quæ matres filiis nubere, filias a patri- bus duci uxores non prohibent. Sed quid opus est me, collectis e scriptoribus variarum gentium legi- bus, inquirere, num recte serventur leges, quas illis præsidibus ferre libitum est? Celsus nobis di- cat quomodo nefarium sit violare patrias leges quæ matres et filias duci sinunt ; quæ beatam esse mor- tem suadent, cum suspendio accersitur; quæ pur- gari affirmant eos qui se in ignem injiciunt consum- plique ex hac vita exeunt; item cur nefas sit vio- lare leges vel Taurorum, quæ Dianæ jubent hospites immolari, vel quorumdam in Libya populorum, apud quos liberi Saturno mactantur. Caeterum Celsi sententia consequens est, Judæos non sine cri- mine violaturos esse patrias leges, quæ vetant alium a rerum omnium conditore Deum adorari. Conse- quens est etiam pietatem non sua natura, sed con- sensu et opinione divinam esse virtutem. Apud quosdam enim pium est colere crocodilum, dum id quod ab aliis colitur manducant; apud alios vero cultus vituli pietati ducitur ; et rursus alii pium esse judicant hircum in deos referre; ita ut idem homo, qui pius esset ex quibusdam legibus, ex aliis impius esse posset: quo quidem nihil ab- surdius. tuta sequitur, minime vero impium, qui aliorumi non observat instituta; rursus non esse impium, matris vero nepotes censeri; hanc prolis suae ma- trem simul esse ac aviam, illum filiorum patrem et germanum uterinum. SPENCER. Ita legendum e codd. Regio et Basileensi, necnon e Philocalia manuscripta. Hoeschelius et Spencerus habent, morabil. : Vides etenim Delphicumn deum interrogatum, quo pacto quis gratificari diis possit, respondere : Ex civitatis instituto ac more. Herodot., lib. 11, pag. : SPENCER. Paulo post Heschelius et Spencerus, sed Philocalia ut in nostro textu. Infra, post hæc verba, addendum videtur Boherello Ibidem libb. editi in margine habent (94) Bolerello scribendum videtur, τοῦτ᾽ ἄτοπον (95) Απαγγειλάτω. Sic legendum e Philocalia. (96) Περσῶν. Locus elegans apud Philonem, 27. Qui vero partes terræ in quasdam præfecturas 28. Dixerint fortasse pium esse qui patria insti- (97) Hoeschelius in textu, δῆλον. (98) Philoc., διεξελθεῖν. (99) Philoc., πατρώους. (1) Εσθίειν τι τῶν παρ' ἄλλοις προσκυνου (2) Τα πάτρια. Xenoph., lib. 1. pag. 803,Με
Αἴτησαι παρ’ ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς. Καὶ γὰρ αὐτὸς γέγονε προσδοκία ἡμῶν, τῶν ἀπὸ ἐθνῶν πιστευσάντων εἰς αὐτὸν καὶ τὸν ἐπὶ πᾶσι θεὸν πατέρα αὐτοῦ.] Ταῦτα δέ, οὐ μόνον πρὸς τὰ ἐκκείμενα περὶ τῶν ἐποπτῶν ἡμῖν λέλεκται, ἀλλὰ καὶ μετρίως προλαμβάνουσι τὰ ὑπὸ τοῦ Κέλσου πρὸς ἡμᾶς λεγόμενα, ἐν οἷς φησιν· Ἴτω δὲ ὁ δεύτερος· ἐρήσομαι δὲ αὐτούς, πόθεν ἥκουσιν ἢ τίνα ἔχουσιν ἀρχηγέτην πατρίων νόμων. Οὐδένα φήσουσιν, οἵ γε ἐκεῖθεν μὲν ὥρμηνται καὶ αὐτοὶ καὶ τὸν διδάσκαλόν τε καὶ χοροστάτην οὐκ ἄλλοθέν ποθεν φέρουσιν· ὅμως δ’ ἀφεστήκασιν Ἰουδαίων. Ἥκομεν οὖν ἡμεῖς ἕκαστος ἐν ταῖς ἐσχάταις ἡμέραις, ὅτε ὁ Ἰησοῦς ἡμῶν ἐπιδεδήμηκεν, εἰς τὸ ἐμφανὲς ὄρος κυρίου, τὸν ὑπεράνω παντὸς λόγου λόγον, καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ θεοῦ, ὅς ἐστιν ἐκκλησία θεοῦ ζῶντος, στῦλος καὶ ἑδραίωμα τῆς ἀληθείας. Καὶ ὁρῶμεν τίνα τρόπον οὗτος οἰκοδομεῖται ἐπὶ ἄκρων τῶν ὀρέων, πάντων τῶν προφητικῶν λόγων, οἵτινες αὐτοῦ θεμέλιός εἰσιν.
Επιστάτου ἕκαστος, ὡς ἔτυχε, διανείματο τὴν γῆν· ἀλλὰ καὶ τοῦτ' ἄτοπον, καὶ μετρίως (94) τῆς τοῦ ἐπὶ πᾶσι Θεοῦ προνοίας ἀναιρετικόν ἐστι. Πῶς δὲ καὶ κατά τινας ἐπικρατείας διειλημμένα τὰ μέρη τῆς γῆς διοικεῖται ὑπὸ τῶν ἐποπτευόντων αὐτὰ, ὁ βουλόμενος διηγησάσθω· ἀπαγγειλάτω (95) δὲ ἡμῖν καὶ πῶς ὀρθῶς πράττεται τὰ παρ' ἑκάστοις δρώ μενα, ὅπη τοῖς ἑπόπταις ἐστὶ φίλον· καὶ εἰ ὀρθῶς ἔχουσι, φέρ' εἰπεῖν, οἱ Σκυθῶν περὶ ἀναιρέσεως πα- τέρων νόμοι· ἢ οἱ Περσῶν (96), μή κωλύοντες γα μεῖσθαι τοῖς παισὶ τὰς μητέρας, μηδὲ ὑπὸ τῶν πατέ ρων τὰς ἑαυτῶν θυγατέρας. Καὶ τί με δεῖ, ἐπιλεγό μενον ἀπὸ τῶν πραγματευσαμένων περὶ τῶν ἐν τοῖς διαφόροις έθνεσι νόμων, προσαπορεῖν, πῶς παρ' ἑκά στοῖς ὀρθῶς πράττονται, καθὼς τοῖς ἐπόπταις φί λον (97), οἱ νόμοι; Λεγέτω δ' ἡμῖν ὁ Κέλσος, πῶς οὐχ ὅσιον παραλύειν νόμους πατρίους περὶ τοῦ γαμεῖν μητέρας καὶ θυγατέρας· ἢ περὶ τοῦ μακάριον εἶναι ἀγχόνῃ τὸν βίον ἐξελθεῖν (98)· ἢ πάντως καθαίρεσθαι τοὺς ἑαυτοὺς παραδιδόντας τῷ πυρὶ καὶ τῇ διὰ πυ- ρὸς ἀπαλλαγῇ τῇ ἀπὸ τοῦ βίου· καὶ πῶς οὐχ ὅσιον παραλύειν νόμους τοὺς, φέρ' εἰπεῖν, παρὰ Ταύροις περὶ τοῦ ἱερεῖα τους ξένους προσάγεσθαι τῇ Ἀρτέ μιδι· ἡ παρὰ Λιβύων τισὶ περὶ τοῦ καταθύειν τὰ τέκνα τῷ Κρόνῳ. Πλὴν ἀκολουθεῖ τῷ Κέλσῳ τὸ μὴ ὅσιον εἶναι Ἰουδαίοις παραλύειν νόμους πατρίους (99), τοὺς περὶ τοῦ μὴ δεῖν ἄλλον τινὰ σέβειν Θεὸν παρὰ τὸν τῶν ὅλων δημιουργόν. Καὶ ἔσται κατ' αὐτὸν οὐ φύσει τὸ ὅσιον, ἀλλά τινι θέσει καὶ νομίσει θεῖον · ὅσιον γὰρ παρὰ τοῖσδε μὲν σέβειν κροκόδειλον, καὶ ἐσθίειν τι τῶν παρ' ἄλλοις προσκυνουμένων (1)· καὶ ὅσιον ἑτέροις τὸ σέβειν τὸν μόσχον· καὶ παρ᾽ ἄλλοις, τὸν τράγον νομίζειν θεόν. Οὕτω δ' ἔσται ὁ αὐτὸς ὅσια μὲν ποιῶν ὡς πρὸς τούσδε τοὺς νόμους, ἀνόσια δέ, ὡς πρὸς ἑτέρους· ὅπερ ἐστὶ πάντων ἀτοπώτατον. Αλλ' εἰκὸς ὅτι φήσουσι πρὸς ταῦτα ὅσιον εἶναι τὸν τὰ πάτρια (2) φυλάττοντα, καὶ μηδαμῶς ἀνόσιον, ἐπεὶ μὲν καὶ τὰ ἑτέρων οὐ τηρεῖ· πάλιν τε αὖ τὸν οὐ μετρίως, καὶ τῆς. ἐπαγγειλάτω. Μητέρας γὰρ οἱ ἐν τέλει Περσῶν τὰς αὑτῶν ἄγονται, καὶ τοὺς φύντας ἐκ τούτων εὐγενεστάτους νομίζουσι, καὶ βα- σιλείας τῆς μεγίστης, ὡς λόγος, ἀξιοῦσιν· οὗ τί ἂν γένοιτο δυσσεβέστερον ανοσιούργημα πατρὸς εὐνὴν τετελευτηκότος, ἣν ἄψαυστον, ὡς ἱερὰν, χρὴν φυλάτ τεσθαι, καταισχύνειν· γήρως δὲ καὶ μητρός αἰδὼ μὴ λαμβάνειν, τὸν αὐτὸν τῆς αὐτῆς υἱὸν καὶ ἄνδρα γενέ σθαι, καὶ πάλιν τὴν αὐτὴν νῦν μητέρα, καὶ γυναῖκα, καὶ τοὺς ἀμφοῖν παῖδας, τοὺς μὲν πατρὸς ἀδελφοὺς, υἱωνοὺς δὲ τῆς μητρός· καὶ τὴν μὲν ᾧ ἔτεκε μητέρα τε, καὶ μάμμην, τὸν δὲ ὧν ἐγέννησεν, ἐν ταὐτῷ παρ τέρα τε, καὶ ὁμομήτριον ἀδελφόν ; • μένων. ἐσθίειν τῶν παρ' ἄλλοις τι προσ κυνούμενον. Ορᾷς γὰρ ὅτι ὁ ἐν Δελφοῖς θεός, ὅταν τις αὐτὸν ἐπερωτα, πῶς ἂν τοῖς θεοῖς χαρίζοιτο, ἀπο- κρίνεται· Νόμῳ πόλεως. . Ταῦτα μὲν παρὰ τὰ συμπόσια ποιεῦσι· πατρίοισι δὲ χρεώμενοι νόμοισι, ἄλλον οὐδένα ἐπικτέωνται. ἐπεὶ μὴ τὰ ἑτέρων οὐ τηρεῖ· πάλιν τε αὐτὸν νομισθέντα, τὰ δὲ παρὰ τοῖς ἐναντίους ἔχουσι νόμους, σεβόμενα. καταθοινῆται. - CONTRA CELSUM LIB. V. Liam tollit. A quod absurdissimum est et summi Dei providen- Hoeschelius et Spencerus habent, libro De specialibus legibus, pag. : Honoratiores enim Persæ cum matribus contrahunt matrimonia, et natos inde arbitrantur nobilissimos, regioque, ut ferunt, dignantur solio; quo nihil excogitari potest magis impium, conspurcari defuncti patris thalamum, cui maxima debebatur religio, inatri exhiberi nullam reverentiam, filium eumdem et maritum fieri, matrem vicissim uxoris nomen as- sumere, communes liberos patris quidem fratres, B D divisæ ab illis præsidibus administrentur, explicet qui voluerit. Doceat idem ille quomodo singulorum recte se res habeant, cum ex illorum præsidum vo. luntate reguntur : an exempli causa Scytharum le- ges rectæ sint, quæ patres interfici permittunt; an Persarum, quæ matres filiis nubere, filias a patri- bus duci uxores non prohibent. Sed quid opus est me, collectis e scriptoribus variarum gentium legi- bus, inquirere, num recte serventur leges, quas illis præsidibus ferre libitum est? Celsus nobis di- cat quomodo nefarium sit violare patrias leges quæ matres et filias duci sinunt ; quæ beatam esse mor- tem suadent, cum suspendio accersitur; quæ pur- gari affirmant eos qui se in ignem injiciunt consum- plique ex hac vita exeunt; item cur nefas sit vio- lare leges vel Taurorum, quæ Dianæ jubent hospites immolari, vel quorumdam in Libya populorum, apud quos liberi Saturno mactantur. Caeterum Celsi sententia consequens est, Judæos non sine cri- mine violaturos esse patrias leges, quæ vetant alium a rerum omnium conditore Deum adorari. Conse- quens est etiam pietatem non sua natura, sed con- sensu et opinione divinam esse virtutem. Apud quosdam enim pium est colere crocodilum, dum id quod ab aliis colitur manducant; apud alios vero cultus vituli pietati ducitur ; et rursus alii pium esse judicant hircum in deos referre; ita ut idem homo, qui pius esset ex quibusdam legibus, ex aliis impius esse posset: quo quidem nihil ab- surdius. tuta sequitur, minime vero impium, qui aliorumi non observat instituta; rursus non esse impium, matris vero nepotes censeri; hanc prolis suae ma- trem simul esse ac aviam, illum filiorum patrem et germanum uterinum. SPENCER. Ita legendum e codd. Regio et Basileensi, necnon e Philocalia manuscripta. Hoeschelius et Spencerus habent, morabil. : Vides etenim Delphicumn deum interrogatum, quo pacto quis gratificari diis possit, respondere : Ex civitatis instituto ac more. Herodot., lib. 11, pag. : SPENCER. Paulo post Heschelius et Spencerus, sed Philocalia ut in nostro textu. Infra, post hæc verba, addendum videtur Boherello Ibidem libb. editi in margine habent (94) Bolerello scribendum videtur, τοῦτ᾽ ἄτοπον (95) Απαγγειλάτω. Sic legendum e Philocalia. (96) Περσῶν. Locus elegans apud Philonem, 27. Qui vero partes terræ in quasdam præfecturas 28. Dixerint fortasse pium esse qui patria insti- (97) Hoeschelius in textu, δῆλον. (98) Philoc., διεξελθεῖν. (99) Philoc., πατρώους. (1) Εσθίειν τι τῶν παρ' ἄλλοις προσκυνου (2) Τα πάτρια. Xenoph., lib. 1. pag. 803,Με
PG 11:1231Ὑψοῦται δ’ οὗτος ὁ οἶκος ὑπεράνω τῶν βουνῶν, τῶν δοκούντων τι ἐξαίρετον παρὰ ἀνθρώποις ἐν σοφίᾳ καὶ ἀληθείᾳ ἐπαγγέλλεσθαι. Καὶ ἐρχόμεθα πάντα τὰ ἔθνη ἐπ’ αὐτόν, καὶ πορευόμεθα τὰ πολλὰ ἔθνη, καὶ λέγομεν ἀλλήλοις, προτρέποντες ἐπὶ τὴν ἐν ἐσχάταις ἡμέραις ἀναλάμψασαν διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ θεοσέβειαν· Δεῦτε καὶ ἀναβῶμεν εἰς τὸ ὄρος τοῦ κυρίου καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ θεοῦ Ἰακώβ, καὶ ἀναγγελεῖ ἡμῖν τὴν ὁδὸν αὐτοῦ, καὶ πορευσόμεθα ἐν αὐτῇ. Ἐξῆλθε γὰρ ἀπὸ τῶν ἐν Σιὼν νόμος καὶ μετέστη ἐφ’ ἡμᾶς πνευματικός. Ἀλλὰ καὶ ὁ λόγος κυρίου ἐξῆλθεν ἀπ’ ἐκείνης τῆς Ἱερουσαλήμ, ἵνα πανταχοῦ νεμηθῇ καὶ κρίνῃ ἀνὰ μέσον τῶν ἐθνῶν, ἐκλεγόμενος μὲν οὓς ὁρᾷ εὐπειθεῖς ἐλέγχῃ δὲ λαὸν πολὺν τὸν ἀπειθῆ. Καί φαμέν γε πρὸς τοὺς ἐρομένους ἡμᾶς, πόθεν ἥκομεν ἢ τίνα ἔχομεν ἀρχηγέτην, ὅτι ἤλθομεν κατὰ τὰς Ἰησοῦ ὑποθήκας συγκόψαι τὰς πολεμικὰς ἡμῶν λογικὰς μαχαίρας καὶ ὑβριστικὰς εἰς ἄροτρα, καὶ τὰς κατὰ τὸ πρότερον ἡμῶν μάχιμον ζιβύνας εἰς δρέπανα μετασκευάζειν.
ἀνόσιον, ὅταν κατὰ τὰ πάτρια τὰ μὲν ἴδια σέβῃ, τὰ δὲ παρὰ τοῖς ἐναντίους ἔχουσι νόμους προσπολεμῇ καὶ καταθοινᾶται. Ταῦτα δὲ ὅρα εἰ μὴ πολλὴν ἐμφαίνει τὴν περὶ τοῦ δικαίου καὶ ὁσίου καὶ εὐσεβείας ταρα χὴν, οὐ διαρθρουμένης, οὐδὲ φύσιν τινὰ ἰδίαν ἐχούσης, καὶ εὐσεβεῖς εἶναι χαρακτηριζούσης τοὺς τὰ κατ' αὐτὴν πράττοντας (5). Εἴπερ οὖν ἡ εὐσέβεια, καὶ ἡ ὁσιότης, καὶ ἡ δικαιοσύνη τῶν πρός τί ἐστιν, ὡς τὸ αὐτὸ εἶναι ὅσιον καὶ ἀνόσιον παρὰ τὰς διαφόρους σχέσεις καὶ τοὺς νόμους· ὅρα, εἰ μὴ καὶ ἡ σωφρο σύνη τῶν πρός τι ἀκολούθως ἔσται, καὶ ἡ ἀνδρεία, καὶ ἡ φρόνησις, καὶ ἡ ἐπιστήμη, καὶ αἱ λοιπαὶ ἀρε ταί· ὧν οὐδὲν ἂν εἴη ατοπώτερον (4). Απλούστερον μὲν οὖν καὶ κοινότερον ἱσταμένοις πρὸς τὰς Κέλσου ἐκκειμένας λέξεις αὐτάρκη τὰ εἰρημένα· ἐπεὶ δὲ νο μίζομεν καὶ τῶν ἐξεταστικωτέρων τινὰς ἐντεύξεσθαι τῇδε τῇ γραφῇ, φέρε, ὀλίγα τῶν βαθυτέρων παρα- κινδυνεύοντες ἐκθώμεθα, ἔχοντά τινα μυστικήν και ἀπόρθητον θεωρίαν, περὶ τοῦ ἐξ ἀρχῆς ἄλλα ἄλλοις ἐπόπταις νενεμῆσθαι χωρία τῶν ἐπὶ γῆς· καὶ τῶν κατειλεγμένων ἀτόπων, φέρε, ὅση δυνάμις, καθαρόν παραστήσωμεν (5) τον λόγον. Α νομισθέντα ἀνόσιον εἶναι παρὰ τοῖς δέ τισι μὴ εἶναι Β Εἰ ἐχούσης, καὶ εὐσεβεῖς εἶναι χαρακτηριζούσης τοὺς τὰ κατ' αὐτὴν πράττοντας. Δοκεῖ δή μοι παρακηκοέναι τινῶν ὁ Κέλσος περὶ τῆς διανεμήσεως τῶν ἐπὶ γῆς μυστικωτέρων λόγων, ὧν ἐφάπτεται μέν πως καὶ ἡ Ἑλληνικὴ ἱστορία, είσα γαγοῦσά τινας τῶν νομιζομένων θεῶν περὶ τῆς Ἀττι κῆς πρὸς ἀλλήλους ἡμιλλῆσθαι (6)· ποιοῦσα δὲ παρὰ τοῖς ποιηταῖς τινας τῶν λεγομένων θεῶν ὁμολογεῖν τι νας τόπους οικειοτέρους αὐτοῖς. Καὶ ἡ βαρβαρικὴ δὲ ἱστορία, καὶ μάλιστα ἡ Αἰγυπτίων, τοιαῦτά τινα ἐμ- φαίνει περὶ τοῦ μερισμοῦ τῶν τῆς Αἰγύπτου καλου- μένων νομῶν λέγουσα· ὅτι ἡ λαχοῦσα τὴν Σάϊν Αθηνά, ἡ αὐτὴ ἔχει καὶ τὴν Αττικήν. Αιγυπτίων δὲ οἱ λόγιοι μυρία ὅσα τοιαῦτα φήσουσιν· οὐκ οἶδα δ᾽ εἰ καὶ Ἰουδαίους συμπαραλαμβάνοντες, καὶ τὴν χώραν αὐτῶν, τῇ πρός τινα διανεμήσει. ᾿Αλλὰ περὶ μὲν τῶν ἔξω τοῦ θείου λόγου λεγομένων εἰς ταῦτα (7) ἅλις ἐπὶ τοῦ παρόντος· φαμὲν δ' ὅτι ὁ καθ᾿ ἡμᾶς προφήτης τοῦ Θεοῦ καὶ γνήσιος θεράπων αὐτοῦ Μωϋ σῆς ἐν τῇ τοῦ Δευτερονομίου ᾠδῇ ἐκτίθεται περὶ τοῦ μερισμοῦ τῶν ἐπὶ γῆς τοιαῦτα λέγων • "Οτε διεμέ- ριζεν ὁ Ὕψιστος ἔθνη, ὡς διέσπειρεν υἱοὺς ᾿Αδάμ, ἔστησεν ὅρια ἐθνῶν κατὰ ἀριθμὸν ἀγγέλων Θεοῦ. Καὶ ἐγενήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακὼς, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ. » Τὰ δὲ περὶ τῆς διανεμή σεως τῶν ἐθνῶν ὁ αὐτὸς Μωϋσῆς ἐν τῷ ἐπιγεγραμμένῳ βιβλίῳ Γένεσις ἐν ἱστορίας τρόπῳ φησὶν οὕτως· « Καὶ ἦν πᾶσα ἡ γῆ χείλος ἓν, καὶ φωνὴ μία πᾶσι. Καὶ ἐγέν ατοπώτερον, παραστήσομεν. τινα ἄλλα. Περὶ μὲν οὖν τῶν. ORIGENIS licet apud quosdam impius habeatur, qui, patria servans instituta, impugnat et epulando absumit ea, quæ populi aliis astricti legibus colunt. Hæc autein vide annon multa de justo sancto et pio perturba- tionem inducant. Sic enim non distinguitur pielas, non propriam naturam habet, nec quidquam aliud quo pios illos judicare possis, qui pietatem sectan- tur. Itaque si pietas, si sanctitas et justitia sunt ex earum rerum numero, quæ tales non sunt nisi com- parate; ut res pia sit aut impia, prout cum diversis legibus comparatur; cogita annon idem de tempe- fantia, de fortitudine, de prudentia, de scientia et de alits virtutibus dicere liceat: qua tanien sen- tentia nihil absurdius. Atque hæc a nobis hactenus dicta sufficere possent iis, quibus satis esset contra Celsum afferre id quod simplicius est et vulgarius ; quoniam vero putamus hoc scriptum in quorum- dam, qui res altius scrutantur, manus perventurum esse; age pauca ex reconditioribus proferre tente- mus. Res est abstrusa et scrutatu difficilis. Agitur enim de distributione, qua terræ partes ab initio aliae aliis inspectoribus credita sunt. Sed praesertim demonstremus, quoad ejus fieri poterit, nostram doctrinam iis immunem esse absurdis, quæ supra memorata sunt. quibusdam accepisse occultiores hujusce distributio- nis rationes, quas tamen aliquo modo attigit Græ- canica historia. In ea enim ii, qui pro diis habeban- tur, secum invicem concertasse leguntur de Attica, et apud poetas quidam ex illis diis quædam loca sibi magis arridere cordique esse confitentur. Quibus quaedam similia videntur in barbarorum maximeque Ægyptiorum historia de Ægypti in provincias divi - sione. Illic enim legitur Sain sortito obtigisse Mi- nervaæ, quæ etiam Atticæ provinciam possidet. Et Ægyptiorum sapientes innumera id genus narrant, nec scio annon etiam Judæos eorumque regionem in hac divisione comprehendant. Verum de his satis auctoritatum, quæ divina doctrina non nituntur. Nos vero dicimus Moysem prophetam Dei sincerum- que ejus cultorem de illa partiumn terra divi- sione locutum esse in Deuteronomii cantico : • Quando, inquit, dividebat Altissimus gentes, quando separabat filios Adam, constituit terminos populorum secundum numerum angelorum Dei. factus est pars Domini populus ejus Jacob, ſunicu- lus hæreditatis ejus Israel ". » De eadem illa gen- tium distributione Moyses, in libro qui inscribitur Genesis, hac quasi historice narrat : < Erat uni- versa terra labium unum, et una vox omnibus. Deut. xxxi, 8, 9. Hæc que Phi- localia exhibet, videntur Boberello glossema aut scholion sapere, sed cum in omnibus exempla- ribus mss. operis contra Celsum reperiantur, ea textui inserenda esse judicavi. C D Philocalia, rectius. editi, Sed Philocalia ut in nostro textu. 29. Ac mihi quidem videtur Celsus non recte a (5) Οὐ διαρθρουμένης, οὐδὲ φύσιν τινὰ ἰδίαν (4) Hoeschelius et Spencerus, ατοπώτατον, sed (5) Codd. Regius et Basil., παραστήσωμεν. Libb. (6) L Lb. editi in margine, ἁμιλλάσθαι. (7) Hoeschelius et Spencerus, τῇ διανεμήσει προς
Οὐκέτι γὰρ λαμβάνομεν ἐπ’ ἔθνος μάχαιραν οὐδὲ μανθάνομεν ἔτι πολεμεῖν, γενόμενοι διὰ τὸν Ἰησοῦν υἱοὶ τῆς εἰρήνης, ὅς ἐστιν ἡμῶν ἀρχηγός, ἀντὶ τῶν πατρίων, ἐν οἷς ξένοι τῶν διαθηκῶν ἐτυγχάνομεν, λαμβάνοντες νόμον, ἐφ’ ᾧ χάριτας ὁμολογοῦντες τῷ ἡμᾶς ῥυσαμένῳ ἀπὸ τῆς πλάνης λέγομεν· Ὡς ψευδῆ ἐκτήσαντο οἱ πατέρες ἡμῶν εἴδωλα, καὶ οὐκ ἔστιν ἐν αὐτοῖς ὑετίζων. Ὁ χοροστάτης οὖν ἡμῶν καὶ διδάσκαλος ἀπὸ Ἰουδαίων ἐξελθὼν ὅλην νέμεται τῷ λόγῳ τῆς διδασκαλίας ἑαυτοῦ τὴν οἰκουμένην. Καὶ ταῦτα μὲν προλαβόντες πολλοῖς ἐπιφερομένην τοῦ Κέλσου λέξιν ὅση δύναμις ἀνετρέψαμεν, συνάπτοντες τοῖς ἐκκειμένοις αὐτοῦ ῥητοῖς. Ἵνα δὲ μὴ παρέλθωμεν τὰ ἐν τοῖς μεταξὺ λελεγμένα τῷ Κέλσῳ, φέρ’ ἐκθώμεθα καὶ ταῦτα. Χρήσαιτο δ’ ἄν τις καὶ Ἡροδότῳ πρὸς τόδε μάρτυρι, λέγοντι ὧδε· Οἱ γὰρ δὴ ἐκ Μαρέης τε πόλιος καὶ Ἄπιος οἰκέοντες Αἰγύπτου τὰ πρόσουρα Λιβύῃ, αὐτοί τε δοκέοντες εἶναι Λίβυες καὶ οὐκ Αἰγύπτιοι καὶ ἀχθόμενοι τῇ περὶ τὰ ἱερὰ θρησκείῃ, βουλόμενοι θηλέων βοῶν μὴ εἴργεσθαι, ἔπεμψαν ἐς Ἄμμωνα φάμενοι οὐδὲν σφίσι τε καὶ Αἰγυπτίοισι κοινὸν εἶναι·
ἀνόσιον, ὅταν κατὰ τὰ πάτρια τὰ μὲν ἴδια σέβῃ, τὰ δὲ παρὰ τοῖς ἐναντίους ἔχουσι νόμους προσπολεμῇ καὶ καταθοινᾶται. Ταῦτα δὲ ὅρα εἰ μὴ πολλὴν ἐμφαίνει τὴν περὶ τοῦ δικαίου καὶ ὁσίου καὶ εὐσεβείας ταρα χὴν, οὐ διαρθρουμένης, οὐδὲ φύσιν τινὰ ἰδίαν ἐχούσης, καὶ εὐσεβεῖς εἶναι χαρακτηριζούσης τοὺς τὰ κατ' αὐτὴν πράττοντας (5). Εἴπερ οὖν ἡ εὐσέβεια, καὶ ἡ ὁσιότης, καὶ ἡ δικαιοσύνη τῶν πρός τί ἐστιν, ὡς τὸ αὐτὸ εἶναι ὅσιον καὶ ἀνόσιον παρὰ τὰς διαφόρους σχέσεις καὶ τοὺς νόμους· ὅρα, εἰ μὴ καὶ ἡ σωφρο σύνη τῶν πρός τι ἀκολούθως ἔσται, καὶ ἡ ἀνδρεία, καὶ ἡ φρόνησις, καὶ ἡ ἐπιστήμη, καὶ αἱ λοιπαὶ ἀρε ταί· ὧν οὐδὲν ἂν εἴη ατοπώτερον (4). Απλούστερον μὲν οὖν καὶ κοινότερον ἱσταμένοις πρὸς τὰς Κέλσου ἐκκειμένας λέξεις αὐτάρκη τὰ εἰρημένα· ἐπεὶ δὲ νο μίζομεν καὶ τῶν ἐξεταστικωτέρων τινὰς ἐντεύξεσθαι τῇδε τῇ γραφῇ, φέρε, ὀλίγα τῶν βαθυτέρων παρα- κινδυνεύοντες ἐκθώμεθα, ἔχοντά τινα μυστικήν και ἀπόρθητον θεωρίαν, περὶ τοῦ ἐξ ἀρχῆς ἄλλα ἄλλοις ἐπόπταις νενεμῆσθαι χωρία τῶν ἐπὶ γῆς· καὶ τῶν κατειλεγμένων ἀτόπων, φέρε, ὅση δυνάμις, καθαρόν παραστήσωμεν (5) τον λόγον. Α νομισθέντα ἀνόσιον εἶναι παρὰ τοῖς δέ τισι μὴ εἶναι Β Εἰ ἐχούσης, καὶ εὐσεβεῖς εἶναι χαρακτηριζούσης τοὺς τὰ κατ' αὐτὴν πράττοντας. Δοκεῖ δή μοι παρακηκοέναι τινῶν ὁ Κέλσος περὶ τῆς διανεμήσεως τῶν ἐπὶ γῆς μυστικωτέρων λόγων, ὧν ἐφάπτεται μέν πως καὶ ἡ Ἑλληνικὴ ἱστορία, είσα γαγοῦσά τινας τῶν νομιζομένων θεῶν περὶ τῆς Ἀττι κῆς πρὸς ἀλλήλους ἡμιλλῆσθαι (6)· ποιοῦσα δὲ παρὰ τοῖς ποιηταῖς τινας τῶν λεγομένων θεῶν ὁμολογεῖν τι νας τόπους οικειοτέρους αὐτοῖς. Καὶ ἡ βαρβαρικὴ δὲ ἱστορία, καὶ μάλιστα ἡ Αἰγυπτίων, τοιαῦτά τινα ἐμ- φαίνει περὶ τοῦ μερισμοῦ τῶν τῆς Αἰγύπτου καλου- μένων νομῶν λέγουσα· ὅτι ἡ λαχοῦσα τὴν Σάϊν Αθηνά, ἡ αὐτὴ ἔχει καὶ τὴν Αττικήν. Αιγυπτίων δὲ οἱ λόγιοι μυρία ὅσα τοιαῦτα φήσουσιν· οὐκ οἶδα δ᾽ εἰ καὶ Ἰουδαίους συμπαραλαμβάνοντες, καὶ τὴν χώραν αὐτῶν, τῇ πρός τινα διανεμήσει. ᾿Αλλὰ περὶ μὲν τῶν ἔξω τοῦ θείου λόγου λεγομένων εἰς ταῦτα (7) ἅλις ἐπὶ τοῦ παρόντος· φαμὲν δ' ὅτι ὁ καθ᾿ ἡμᾶς προφήτης τοῦ Θεοῦ καὶ γνήσιος θεράπων αὐτοῦ Μωϋ σῆς ἐν τῇ τοῦ Δευτερονομίου ᾠδῇ ἐκτίθεται περὶ τοῦ μερισμοῦ τῶν ἐπὶ γῆς τοιαῦτα λέγων • "Οτε διεμέ- ριζεν ὁ Ὕψιστος ἔθνη, ὡς διέσπειρεν υἱοὺς ᾿Αδάμ, ἔστησεν ὅρια ἐθνῶν κατὰ ἀριθμὸν ἀγγέλων Θεοῦ. Καὶ ἐγενήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακὼς, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ. » Τὰ δὲ περὶ τῆς διανεμή σεως τῶν ἐθνῶν ὁ αὐτὸς Μωϋσῆς ἐν τῷ ἐπιγεγραμμένῳ βιβλίῳ Γένεσις ἐν ἱστορίας τρόπῳ φησὶν οὕτως· « Καὶ ἦν πᾶσα ἡ γῆ χείλος ἓν, καὶ φωνὴ μία πᾶσι. Καὶ ἐγέν ατοπώτερον, παραστήσομεν. τινα ἄλλα. Περὶ μὲν οὖν τῶν. ORIGENIS licet apud quosdam impius habeatur, qui, patria servans instituta, impugnat et epulando absumit ea, quæ populi aliis astricti legibus colunt. Hæc autein vide annon multa de justo sancto et pio perturba- tionem inducant. Sic enim non distinguitur pielas, non propriam naturam habet, nec quidquam aliud quo pios illos judicare possis, qui pietatem sectan- tur. Itaque si pietas, si sanctitas et justitia sunt ex earum rerum numero, quæ tales non sunt nisi com- parate; ut res pia sit aut impia, prout cum diversis legibus comparatur; cogita annon idem de tempe- fantia, de fortitudine, de prudentia, de scientia et de alits virtutibus dicere liceat: qua tanien sen- tentia nihil absurdius. Atque hæc a nobis hactenus dicta sufficere possent iis, quibus satis esset contra Celsum afferre id quod simplicius est et vulgarius ; quoniam vero putamus hoc scriptum in quorum- dam, qui res altius scrutantur, manus perventurum esse; age pauca ex reconditioribus proferre tente- mus. Res est abstrusa et scrutatu difficilis. Agitur enim de distributione, qua terræ partes ab initio aliae aliis inspectoribus credita sunt. Sed praesertim demonstremus, quoad ejus fieri poterit, nostram doctrinam iis immunem esse absurdis, quæ supra memorata sunt. quibusdam accepisse occultiores hujusce distributio- nis rationes, quas tamen aliquo modo attigit Græ- canica historia. In ea enim ii, qui pro diis habeban- tur, secum invicem concertasse leguntur de Attica, et apud poetas quidam ex illis diis quædam loca sibi magis arridere cordique esse confitentur. Quibus quaedam similia videntur in barbarorum maximeque Ægyptiorum historia de Ægypti in provincias divi - sione. Illic enim legitur Sain sortito obtigisse Mi- nervaæ, quæ etiam Atticæ provinciam possidet. Et Ægyptiorum sapientes innumera id genus narrant, nec scio annon etiam Judæos eorumque regionem in hac divisione comprehendant. Verum de his satis auctoritatum, quæ divina doctrina non nituntur. Nos vero dicimus Moysem prophetam Dei sincerum- que ejus cultorem de illa partiumn terra divi- sione locutum esse in Deuteronomii cantico : • Quando, inquit, dividebat Altissimus gentes, quando separabat filios Adam, constituit terminos populorum secundum numerum angelorum Dei. factus est pars Domini populus ejus Jacob, ſunicu- lus hæreditatis ejus Israel ". » De eadem illa gen- tium distributione Moyses, in libro qui inscribitur Genesis, hac quasi historice narrat : < Erat uni- versa terra labium unum, et una vox omnibus. Deut. xxxi, 8, 9. Hæc que Phi- localia exhibet, videntur Boberello glossema aut scholion sapere, sed cum in omnibus exempla- ribus mss. operis contra Celsum reperiantur, ea textui inserenda esse judicavi. C D Philocalia, rectius. editi, Sed Philocalia ut in nostro textu. 29. Ac mihi quidem videtur Celsus non recte a (5) Οὐ διαρθρουμένης, οὐδὲ φύσιν τινὰ ἰδίαν (4) Hoeschelius et Spencerus, ατοπώτατον, sed (5) Codd. Regius et Basil., παραστήσωμεν. Libb. (6) L Lb. editi in margine, ἁμιλλάσθαι. (7) Hoeschelius et Spencerus, τῇ διανεμήσει προς
PG 11:1233οἰκέειν γὰρ ἔξω τοῦ Δέλτα καὶ οὐχ ὁμολογέειν αὐτοῖσι, βούλεσθαί τε πάντων σφίσιν ἐξεῖναι γεύεσθαι. Ὁ δὲ θεὸς οὐκ ἔα σφέας ποιέειν ταῦτα, φὰς Αἴγυπτον εἶναι ταύτην, ἣν ὁ Νεῖλος ἐπιὼν ἄρδει, καὶ Αἰγυπτίους εἶναι τούτους, οἳ ἔνερθεν Ἐλεφαντίνης πόλιος οἰκέοντες ἀπὸ τοῦ ποταμοῦ τούτου πίνουσιν. Ἡροδότῳ μὲν τάδε ἱστόρηται. Ὁ δ’ Ἄμμων οὐδέν τι κακίων διαπρεσβεῦσαι τὰ δαιμόνια ἢ οἱ Ἰουδαίων ἄγγελοι· ὥστε οὐδὲν ἄδικον ἑκάστους τὰ σφέτερα νόμιμα θρησκεύειν. Ἀμέλει πλεῖστον αὐτῶν εὑρήσομεν κατὰ ἔθνη τὸ διαφέρον, καὶ ὅμως ἕκαστοι αὐτοὶ μάλιστα εὖ νομίζειν δοκοῦσιν· Αἰθιόπων μὲν οἱ Μερόην οἰκοῦντες Δία καὶ Διόνυσον μόνους σέβοντες, Ἀράβιοι δὲ τὴν Οὐρανίαν καὶ Διόνυσον τούτους μόνους, Αἰγύπτιοι δὲ πάντες μὲν Ὄσιρίν τε καὶ Ἶσιν, Σαῖ̈ται δὲ Ἀθηνᾶν, Ναυκρατῖται δέ, οὐ πάλαι ἀρξάμενοι, ὠνόμασαν Σάραπιν, καὶ οἱ λοιποὶ κατὰ νόμους ὡς ἕκαστοι. Καὶ οἱ μὲν ὀί̈ων ἀπέχονται, σέβοντες ὡς ἱερούς, οἱ δὲ αἰγῶν, οἱ δὲ κροκοδείλων, οἱ δὲ βοῶν θηλειῶν, συῶν δὲ ἀπέχονται βδελυττόμενοι. Σκύθαις γε μὴν καὶ ἀνθρώπους δαίνυσθαι καλόν· Ἰνδῶν δέ εἰσιν οἳ καὶ τοὺς πατέρας ἐσθίοντες ὅσια δρᾶν νομίζουσι.
νετο ἐν τῷ κινῆσαι αὐτοὺς ἀπὸ ἀνατολῶν, εὗρον πε- δίον ἐν γῇ Σενναάρ, καὶ κατῴκησαν ἐκεῖ. » Καὶ μετ' ὀλίγα, ο Κατέβη, φησί, Κύριος (8) ἰδεῖν τὴν πόλιν, καὶ τὸν πύργον, ὃν ᾠκοδόμησαν οἱ υἱοὶ τῶν ἀνθρώ πων· καὶ εἶπε Κύριος· Ἰδού γένος ἕν, καὶ χεῖλος ἐν πάντων· καὶ τοῦτο ἤρξαντο ποιῆσαι, καὶ νῦν οὐκ ἐκλεί- ψει ἀπ' αὐτῶν πάντα, ὅσα ἂν ἐπιθῶνται ποιεῖν· δεῦτε, καὶ καταβάντες συγχέωμεν ἐκεῖ τὴν γλῶσσαν αὐτῶν, ἵνα μὴ ἀκούσωσιν (9) ἕκαστος τὴν φωνὴν τοῦ πλη- σίον αὐτοῦ. Καὶ διέσπειρεν αὐτοὺς Κύριος ἐκεῖθεν ἐπὶ τὸ πρόσωπον πάσης τῆς γῆς, καὶ ἐπαύσαντο οίκο δομοῦντες τὴν πόλιν, καὶ τὸν πύργον. Διὰ τοῦτο ἐκλήθη τὸ ὄνομα αὐτῆς (10) σύγχυσις, ὅτι ἐκεῖ συν έχει Κύριος ὁ Θεὸς τὰ χείλη πάσης τῆς γῆς, κἀκεῖθεν διέσπειρεν αὐτοὺς Κύριος ὁ Θεὸς ἐπὶ πρόσωπον πάσης τῆς γῆς. » Καὶ ἐν τῇ ἐπιγεγραμμένῃ δὲ Σολομῶντος Β Σοφία περὶ τῆς σοφίας, καὶ τῶν κατὰ τὴν σύγχυσιν τῶν διαλέκτων, ἐν ᾗ γεγένηται ὁ μερισμὸς τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, τοιαῦτα περὶ τῆς Σοφίας εἴρηται· . Αὕτη καὶ ἐν ὁμονοίᾳ πονηρίας ἐθνῶν συγχυθέντων ἔγνω τὸν δίκαιον, καὶ ἐφύλαξεν αὐτὸν ἄμεμπτον τῷ Θεῷ, καὶ ἐπὶ τέκνου σπλάγχνοις ἰσχυρὸν ἐφύλαξε. » Πολὺς δ' ὁ λόγος καὶ μυστικὸς ὁ περὶ τούτων, ᾧ ἁρμόζει τὸ, • Μυστήριον βασιλέως κρύπτειν καλόν, » ἵνα μὴ εἰς τὰς τυχούσας ἀκοὰς ὁ περὶ ψυχῶν (11) οὐκ ἐκ μετεν σωματώσεως εἰς σῶμα ἐνδυομένων (12) λόγος ῥιπτῆ- ται, μηδὲ τὰ ἅγια διδῶται τοῖς κυσί, μηδ' οἱ μαργαρί- και παραβάλλωνται χοίροις. Ασεβές γὰρ τὸ τοιοῦτον, προδοσίαν περιέχον τῶν ἀποῤῥήτων τῆς τοῦ Θεοῦ σου φίας λογίων, περὶ ἧς καλῶς γέγραπται· ε Εἰς κακό τεχνον ψυχὴν οὐκ εἰσελεύσεται σοφία, οὐδὲ κατοι- κήσει ἐν σώματι κατάχρεῳ ἁμαρτίας. » ᾿Αρκεῖ δὲ τὰ κεκρυμμένως ὡς ἐν ἱστορίας τρόπῳ εἰρημένα κατὰ τὸν τῆς ἱστορίας παραστῆσαι τρόπον ἵν' οἱ δυνάμενοι ἑαυτοῖς ἐπεξεργάσωνται τὰ κατὰ τὸν τόπον. Νοείσθωσαν τοίνυν πάντες οἱ ἐπὶ γῆς μιᾷ τινι διαλέκτῳ θεία χρώμενοι, καὶ ὅσονγε συμφωνοῦσι πρὸς ἀλλήλους, τηρείσθωσαν ἐν τῇ θείᾳ διαλέκτῳ· καὶ ἔστωσαν ἀκίνητοι τῶν ἀνατολῶν, ἐς ὅσον εἰσὶ τὰ τοῦ φωτὸς καὶ τοῦ ἀπὸ φωτὸς ἀϊδίου ἀπαυγάσματος φρονοῦντες. Καὶ οὗτοι, ἐπὰν κινήσωσιν ἀπὸ τῶν ἀνα- τολῶν ἑαυτοὺς, ἀλλότρια ἀνατολῶν φρονοῦντες, εὐ ρισκέτωσαν πεδίον ἐν γῇ Σενναὰρ (ὅπερ ἑρμηνεύεται ἐδόντων ἐκτιναγμός, κατὰ σύμβολον τοῦ ἀπολλύναι αὐτοὺς τὰ δι᾽ ὧν τρέφονται), καὶ κατοικείτωσαν ἐκεῖ. Εἶτα τὰ τῆς ὕλης συναγαγεῖν θέλοντες, καὶ κολλᾶν τὰ μὴ πεφυκότα κολλᾶσθαι οὐρανῷ, ἵνα διὰ τῶν ὑλικῶν ἐπιβουλεύσωσι τοῖς ἀΰλοις, λεγέτωσαν • Δεῦτε, πλινθεύσωμεν πλίνθους, καὶ ὀπτήσωμεν αὐτ τὰς (13) πυρί. » Ὡς οὖν κρατύνοντες καὶ πηγνύντες τὰ πήλινα καὶ ὑλικὰ, καὶ τὴν πλίνθον λίθον ποιεῖν * Θεός. μὴ ἀκούωσιν. αὐτῆς. κἀκεῖθεν διέσπειρεν. κἀκεῖ διέ- σπειρεν. ΧΙ. Εt ενδουμένων. Μοχ τὰ ἅγιο διδῶται. τὰ ἅγια δι δῶνται. τούς. CONTRA CELSUM LIB. V. A Cumque proficiscerentur de Oriente, invenerunt Gen. x1, 1, 2. ss Ibid., 5-9. * Gen. xi, 3. * Sap. x, lin, Paulo post eadem Philocalia, Huschelius et Spencerus, PATROL. GR. C - D 5. campum in terra Sennaar et habitaverunt in eo”. paulo post : • Descendit, inquit, Dominus ut vi- deret civitatem et turrim, quam ædificaverant filii hominum, et dixit Dominus : Ecce unus est popa- lus et unum labium omnibus: cœperuntque hoc fa- cere, nec desistent a cogitationibus suis, donec eas opere compleant; venite igitur et descendamus, et confundamus ibi linguam eorum, et non audiat unusquisque vocem proximi sui. Atque ita divisit eos Dominus ex illo loco super faciem omnis terræ, et cessaverunt ædificare civitatem et turrim. Et id- circo vocatum est nomen ejus Confusio, quia ibi confudit Deus labia universæ terræ, et inde disper- sit eos Dominus super faciem totius terræ ". > Et in libro qui Sapientia Salomonis vocatur, mentio quoque fit de illa linguarum confusione quam se- cuta est gentium divisio. Sic enim ibi de Sapien - tia: Hæc et in consensu nequitiæ cum gentes confusæ fuissent, scivit justum, et conservavit sine querela Deo, et in lilii misericordia fortem custo- divit ". » De quibus longa et arcana fuerit dispu- tatio. Sed me deterret istud : • Sacramentum regis abscondere bonum est 37, ne doctrinam de animabus quæ in corpora, sed non ex corporibus migrant, profanis auribus instillando, sancta canibus dare et margaritas ante porcos projicere videar ". lupium enim sit prodere arcana divinæ sapientiæ, de qua pulchre scriptum est : « In malevolam animam non introibit sapientia, nec habitabit in corpore subdito peccatis s. » Satis ergo fuerit historico more ex- hibere quæ occulte quasi historia tradita sunt, ut qui possunt, sibi ipsi loci hujus intellectum quæ- rant. terra utebantur una quadam divina lingua, in illa utenda perstitere, quandiu inter se consenserunt; nec se dimovent ab Oriente, donec illis lumen et luminis æterni splendor sapit. lidem illi ab Oriente recedunt, cum res illis ab Oriente alienæ placent; tumque campum inveniunt in terra Sen- naar (quæ vox idem sonat ac dentium excussio, qua- que significatur eos amisisse ea quibus aluntur), ibique habitant. Cum autem colligere materias vo- lunt, et cœlo res conjungere quæ conjungi non sunt idoneæ, ut per res materia concretas ad res materia solutas affectent viam ; tum dicunt : c Venite, fa- ciamus lateres et coquamus eos igne '. . Sed post- quam, firmatis compactisque luto et materiis, ex lateribus lapides et ex luto bitumen efficere tenta- ar Tob. XII, ss Matth. vi, 7. nurn. 32, 33. et Spencerus, Philocal., Hoeschelius et Spencerus, (8) Philocalia post vocem, Κύριος, addit 6 (9) Philocalia, συγχέωμεν αὐτῶν τὰς γλώσσας, ἵνα (10) Hoeschelius et Spencerus, αὐτοῦ, Philoca- 30. Sic igitur intelligenda res est : Qui omnes in 6. Sap. 1, 4. (11) Περὶ ψυχῶν. Vide adnotationes ad lib. 1, (12) Recte Philocalia, ἐνδυομένων. Hoe-cheling (15) Philoc., αὐτάς, Hoschel. et Spenc., αύτ
Καί που φησὶν ὁ αὐτὸς Ἡρόδοτος· χρήσομαι δὲ αὖθις αὐταῖς ἐκείνου λέξεσι πίστεως εἵνεκα· ἱστορεῖ δὲ ὧδε· Εἰ γάρ τις προσθείη πᾶσιν ἀνθρώποισιν ἐκλέξασθαι κελεύων νόμους τοὺς καλλίςτους ἐκ [τῶν] πάντων νόμων, διασκεψάμενοι ἂν ἑλοίατο [ἕκαστοι τοὺς ἑωυτῶν· οὕτω νομίζουσι] πολύ τι καλλίστους [τοὺς] ἑωυτῶν νόμους ἕκαστοι εἶναι. Οὔκων εἰκός ἐστιν ἄλλον γε ἢ μαινόμενον ἄνδρα [γέλωτα] τὰ τοιαῦτα τίθεσθαι. Ὡς δ’ οὕτως νενομίκασι τὰ περὶ τοὺς νόμους οἱ πάντες ἄνθρωποι, πολλοῖσι καὶ ἄλλοισι τεκμηρίοισι πάρεστι σταθμώσασθαι, ἐν δὲ δὴ καὶ [τῷδε]. Δαρεῖος ἐπὶ τῆς ἑωυτοῦ ἀρχῆς καλέσας Ἑλλήνων τοὺς παρεόντας εἴρετο ἐπὶ κόσῳ ἂν χρήματι βουλοίατο τοὺς πατέρας ἀποθνῄσκοντας κατασιτέεσθαι· οἱ δὲ ἔφασαν ἐπ’ οὐδενὶ ἔρδειν ἂν ταῦτα. Δαρεῖος δὲ μετὰ ταῦτα καλέσας Ἰνδῶν τοὺς καλεομένους Καλλατίας, οἳ τοὺς γονέας κατεσθίουσιν, εἴρετο, παρεόντων τῶν Ἑλλήνων καὶ δι’ ἑρμηνέος μανθανόντων τὰ λεγόμενα, ἐπὶ τίνι χρήματι δεξαίατ’ ἂν τελευτῶντας τοὺς πατέρας κατακαίειν πυρί· οἱ δὲ ἀμβώσαντες μέγα εὐφημέειν μιν ἐκέλευον.
νετο ἐν τῷ κινῆσαι αὐτοὺς ἀπὸ ἀνατολῶν, εὗρον πε- δίον ἐν γῇ Σενναάρ, καὶ κατῴκησαν ἐκεῖ. » Καὶ μετ' ὀλίγα, ο Κατέβη, φησί, Κύριος (8) ἰδεῖν τὴν πόλιν, καὶ τὸν πύργον, ὃν ᾠκοδόμησαν οἱ υἱοὶ τῶν ἀνθρώ πων· καὶ εἶπε Κύριος· Ἰδού γένος ἕν, καὶ χεῖλος ἐν πάντων· καὶ τοῦτο ἤρξαντο ποιῆσαι, καὶ νῦν οὐκ ἐκλεί- ψει ἀπ' αὐτῶν πάντα, ὅσα ἂν ἐπιθῶνται ποιεῖν· δεῦτε, καὶ καταβάντες συγχέωμεν ἐκεῖ τὴν γλῶσσαν αὐτῶν, ἵνα μὴ ἀκούσωσιν (9) ἕκαστος τὴν φωνὴν τοῦ πλη- σίον αὐτοῦ. Καὶ διέσπειρεν αὐτοὺς Κύριος ἐκεῖθεν ἐπὶ τὸ πρόσωπον πάσης τῆς γῆς, καὶ ἐπαύσαντο οίκο δομοῦντες τὴν πόλιν, καὶ τὸν πύργον. Διὰ τοῦτο ἐκλήθη τὸ ὄνομα αὐτῆς (10) σύγχυσις, ὅτι ἐκεῖ συν έχει Κύριος ὁ Θεὸς τὰ χείλη πάσης τῆς γῆς, κἀκεῖθεν διέσπειρεν αὐτοὺς Κύριος ὁ Θεὸς ἐπὶ πρόσωπον πάσης τῆς γῆς. » Καὶ ἐν τῇ ἐπιγεγραμμένῃ δὲ Σολομῶντος Β Σοφία περὶ τῆς σοφίας, καὶ τῶν κατὰ τὴν σύγχυσιν τῶν διαλέκτων, ἐν ᾗ γεγένηται ὁ μερισμὸς τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, τοιαῦτα περὶ τῆς Σοφίας εἴρηται· . Αὕτη καὶ ἐν ὁμονοίᾳ πονηρίας ἐθνῶν συγχυθέντων ἔγνω τὸν δίκαιον, καὶ ἐφύλαξεν αὐτὸν ἄμεμπτον τῷ Θεῷ, καὶ ἐπὶ τέκνου σπλάγχνοις ἰσχυρὸν ἐφύλαξε. » Πολὺς δ' ὁ λόγος καὶ μυστικὸς ὁ περὶ τούτων, ᾧ ἁρμόζει τὸ, • Μυστήριον βασιλέως κρύπτειν καλόν, » ἵνα μὴ εἰς τὰς τυχούσας ἀκοὰς ὁ περὶ ψυχῶν (11) οὐκ ἐκ μετεν σωματώσεως εἰς σῶμα ἐνδυομένων (12) λόγος ῥιπτῆ- ται, μηδὲ τὰ ἅγια διδῶται τοῖς κυσί, μηδ' οἱ μαργαρί- και παραβάλλωνται χοίροις. Ασεβές γὰρ τὸ τοιοῦτον, προδοσίαν περιέχον τῶν ἀποῤῥήτων τῆς τοῦ Θεοῦ σου φίας λογίων, περὶ ἧς καλῶς γέγραπται· ε Εἰς κακό τεχνον ψυχὴν οὐκ εἰσελεύσεται σοφία, οὐδὲ κατοι- κήσει ἐν σώματι κατάχρεῳ ἁμαρτίας. » ᾿Αρκεῖ δὲ τὰ κεκρυμμένως ὡς ἐν ἱστορίας τρόπῳ εἰρημένα κατὰ τὸν τῆς ἱστορίας παραστῆσαι τρόπον ἵν' οἱ δυνάμενοι ἑαυτοῖς ἐπεξεργάσωνται τὰ κατὰ τὸν τόπον. Νοείσθωσαν τοίνυν πάντες οἱ ἐπὶ γῆς μιᾷ τινι διαλέκτῳ θεία χρώμενοι, καὶ ὅσονγε συμφωνοῦσι πρὸς ἀλλήλους, τηρείσθωσαν ἐν τῇ θείᾳ διαλέκτῳ· καὶ ἔστωσαν ἀκίνητοι τῶν ἀνατολῶν, ἐς ὅσον εἰσὶ τὰ τοῦ φωτὸς καὶ τοῦ ἀπὸ φωτὸς ἀϊδίου ἀπαυγάσματος φρονοῦντες. Καὶ οὗτοι, ἐπὰν κινήσωσιν ἀπὸ τῶν ἀνα- τολῶν ἑαυτοὺς, ἀλλότρια ἀνατολῶν φρονοῦντες, εὐ ρισκέτωσαν πεδίον ἐν γῇ Σενναὰρ (ὅπερ ἑρμηνεύεται ἐδόντων ἐκτιναγμός, κατὰ σύμβολον τοῦ ἀπολλύναι αὐτοὺς τὰ δι᾽ ὧν τρέφονται), καὶ κατοικείτωσαν ἐκεῖ. Εἶτα τὰ τῆς ὕλης συναγαγεῖν θέλοντες, καὶ κολλᾶν τὰ μὴ πεφυκότα κολλᾶσθαι οὐρανῷ, ἵνα διὰ τῶν ὑλικῶν ἐπιβουλεύσωσι τοῖς ἀΰλοις, λεγέτωσαν • Δεῦτε, πλινθεύσωμεν πλίνθους, καὶ ὀπτήσωμεν αὐτ τὰς (13) πυρί. » Ὡς οὖν κρατύνοντες καὶ πηγνύντες τὰ πήλινα καὶ ὑλικὰ, καὶ τὴν πλίνθον λίθον ποιεῖν * Θεός. μὴ ἀκούωσιν. αὐτῆς. κἀκεῖθεν διέσπειρεν. κἀκεῖ διέ- σπειρεν. ΧΙ. Εt ενδουμένων. Μοχ τὰ ἅγιο διδῶται. τὰ ἅγια δι δῶνται. τούς. CONTRA CELSUM LIB. V. A Cumque proficiscerentur de Oriente, invenerunt Gen. x1, 1, 2. ss Ibid., 5-9. * Gen. xi, 3. * Sap. x, lin, Paulo post eadem Philocalia, Huschelius et Spencerus, PATROL. GR. C - D 5. campum in terra Sennaar et habitaverunt in eo”. paulo post : • Descendit, inquit, Dominus ut vi- deret civitatem et turrim, quam ædificaverant filii hominum, et dixit Dominus : Ecce unus est popa- lus et unum labium omnibus: cœperuntque hoc fa- cere, nec desistent a cogitationibus suis, donec eas opere compleant; venite igitur et descendamus, et confundamus ibi linguam eorum, et non audiat unusquisque vocem proximi sui. Atque ita divisit eos Dominus ex illo loco super faciem omnis terræ, et cessaverunt ædificare civitatem et turrim. Et id- circo vocatum est nomen ejus Confusio, quia ibi confudit Deus labia universæ terræ, et inde disper- sit eos Dominus super faciem totius terræ ". > Et in libro qui Sapientia Salomonis vocatur, mentio quoque fit de illa linguarum confusione quam se- cuta est gentium divisio. Sic enim ibi de Sapien - tia: Hæc et in consensu nequitiæ cum gentes confusæ fuissent, scivit justum, et conservavit sine querela Deo, et in lilii misericordia fortem custo- divit ". » De quibus longa et arcana fuerit dispu- tatio. Sed me deterret istud : • Sacramentum regis abscondere bonum est 37, ne doctrinam de animabus quæ in corpora, sed non ex corporibus migrant, profanis auribus instillando, sancta canibus dare et margaritas ante porcos projicere videar ". lupium enim sit prodere arcana divinæ sapientiæ, de qua pulchre scriptum est : « In malevolam animam non introibit sapientia, nec habitabit in corpore subdito peccatis s. » Satis ergo fuerit historico more ex- hibere quæ occulte quasi historia tradita sunt, ut qui possunt, sibi ipsi loci hujus intellectum quæ- rant. terra utebantur una quadam divina lingua, in illa utenda perstitere, quandiu inter se consenserunt; nec se dimovent ab Oriente, donec illis lumen et luminis æterni splendor sapit. lidem illi ab Oriente recedunt, cum res illis ab Oriente alienæ placent; tumque campum inveniunt in terra Sen- naar (quæ vox idem sonat ac dentium excussio, qua- que significatur eos amisisse ea quibus aluntur), ibique habitant. Cum autem colligere materias vo- lunt, et cœlo res conjungere quæ conjungi non sunt idoneæ, ut per res materia concretas ad res materia solutas affectent viam ; tum dicunt : c Venite, fa- ciamus lateres et coquamus eos igne '. . Sed post- quam, firmatis compactisque luto et materiis, ex lateribus lapides et ex luto bitumen efficere tenta- ar Tob. XII, ss Matth. vi, 7. nurn. 32, 33. et Spencerus, Philocal., Hoeschelius et Spencerus, (8) Philocalia post vocem, Κύριος, addit 6 (9) Philocalia, συγχέωμεν αὐτῶν τὰς γλώσσας, ἵνα (10) Hoeschelius et Spencerus, αὐτοῦ, Philoca- 30. Sic igitur intelligenda res est : Qui omnes in 6. Sap. 1, 4. (11) Περὶ ψυχῶν. Vide adnotationes ad lib. 1, (12) Recte Philocalia, ἐνδυομένων. Hoe-cheling (15) Philoc., αὐτάς, Hoschel. et Spenc., αύτ
PG 11:1235Οὕτω μὲν νῦν τάδε νενόμισται, καὶ ὀρθῶς μοι δοκέει Πίνδαρος ποιῆσαι, νόμον πάντων βασιλέα φήσας εἶναι. [Διὰ τούτων δὲ ὁδεύειν δοκεῖ τῷ Κέλσῳ ὁ λόγος ἐπὶ τὸ δεῖν πάντας ἀνθρώπους κατὰ τὰ πάτρια ζῆν, οὐκ ἂν μεμφθέντας ἐπὶ τούτῳ· Χριστιανοὺς δὲ τὰ πάτρια καταλιπόντας καὶ οὐχ ἕν τι τυγχάνοντας ἔθνος ὡς Ἰουδαῖοι ἐγκλήτως προστίθεσθαι τῇ τοῦ Ἰησοῦ διδασκαλίᾳ. Λεγέτω οὖν ἡμῖν, πότερον καθηκόντως οἱ φιλοσοφοῦντες καὶ διδαςκόμενοι μὴ δεισιδαιμονεῖν καταλείψουσι τὰ πάτρια, ὡς καὶ φαγεῖν τῶν ἀπηγορευμένων ἐν ταῖς πατρίσιν αὐτῶν, ἢ παρὰ τὸ καθῆκον τοῦτο πράξουσιν; Εἰ μὲν γὰρ διὰ φιλοσοφίαν καὶ τὰ κατὰ δεισιδαιμονίας μαθήματα οὐ φυλάττοντες τὰ πάτρια καὶ φάγοιεν ἂν τῶν ἀπηγορευμένων αὐτοῖς ἐκ πατέρων, διὰ τί οὐχὶ καὶ Χριστιανοί, λόγου αἱροῦντος μὴ τευτάζειν περὶ τὰ ἀγάλματα καὶ τὰ ἱδρύματα ἢ καὶ περὶ τὰ δημιουργήματα τοῦ θεοῦ ἀλλ’ ὑπεραναβαίνειν καὶ τὴν ψυχὴν παριστάνειν τῷ δημιουργῷ, τὸ ἀνάλογον ποιοῦντες τοῖς φιλοσοφοῦσιν ἀνεγκλήτως τοῦτο πράττοιεν; Εἰ δ’ ὑπὲρ τοῦ φυλάξαι τὴν προκειμένην ἑαυτῷ ὑπόθεσιν ὁ Κέλσος ἐρεῖ ἢ οἱ εὐδοκοῦντες τοῖς αὐτοῦ ὅτι καὶ φιλοσοφήσας τις τηρήσει τὰ πάτρια·
οἰκοδομεῖν πόλιν καὶ πύργον, οὗ, ὅσον ἐπὶ τῇ ὑπολή ψει αὐτῶν, ἔσται ἡ κεφαλὴ ἕως τοῦ οὐρανοῦ κατὰ τὰ ὑπεραιρόμενα ὑψώματα κατὰ τῆς γνώσεως τοῦ Θεοῦ (14) · παραδιδόσθωσαν ἕκαστος (κατὰ τὴν ἀνα- λογίαν τῆς ἀπὸ ἀνατολῶν κινήσεως, ἢ ἐπὶ πλεῖον ἢ ἐπ᾽ ἔλαττον αὐτοῖς γεγενημένης, καὶ κατὰ τὴν ἀνα- λογίαν τῆς κατασκευῆς τῶν πλίνθων εἰς λίθους, καὶ τοῦ πηλοῦ εἰς ἄσφαλτον, καὶ τῆς ἐκ τούτων οἰκον μῆς, ἀγγέλοις ἐπὶ πλεῖον ἢ ἐπ᾽ ἔλαττον χαλεπωτές ροις, καὶ τοιείτε ἢ τοιοῖσδε, ἕως τίσωσι (15) δίκας ἐφ' οἷς τετολμήκασι· καὶ ὑπὸ τῶν ἀγγέλων ἀγέσθω σαν ἕκαστος τῶν ἐμποιησάντων τὴν οἰκείας ἑαυτοῖς διάλεκτον ἐπὶ τὰ μέρη τῆς γῆς κατὰ τὴν ἑαυτῶν ἀξίαν, οἵδε μὲν ἐπὶ τὴν, φέρ' εἰπεῖν, καυσώδη χώ ἐνοικοῦντας· καὶ οἱ μὲν ἐπὶ τὴν δυσγεωργητοτέ θέλοντες, καὶ τὸν πηλὸν ἄσφαλτον, καὶ διὰ τούτων ραν, ἄλλοι δ' ἐπὶ τὴν διὰ τὸ κατεψύχθαι κολάζουσαν τοὺς ραν, ἄλλοι δὲ ἐπὶ τὴν ἔλαττον τοιαύτην· καὶ οἱ μὲν ἐπὶ τὴν πεπληρωμένην θηρίων, εἰ δὲ ἐπὶ τὴν ἐπ' ἔλαττον ἔχουσαν αὐτά. κι Εἶτα εἴ τις δύναται ὡς ἐν ἱστορίας σχήματι, ἐχούσ σης μέν τι καὶ καθ᾽ αὑτὴν ἀληθὲς, ἐμφαινούσης δέ τι καὶ ἀπόῤῥητον, ἰδέτω καὶ τοὺς τὴν ἐξ ἀρχῆς διά- λεκτον τετηρηκότας, τῷ μὴ κεκινηκέναι ἀπ' ἀνατο λῶν, μένοντας ἐν τῇ ἀνατολῇ καὶ τῇ ἀνατολική δια- λέκτῳ· καὶ νοείτω τούτους μόνους γεγονέναι μερίδα Κυρίου, καὶ λαὸν αὐτοῦ τὸν καλούμενον Ἰακώβ, γε- γονέναι δὲ (16) καὶ σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ· καὶ οὗτοι μόνοι ἐπιστατείσθωσαν ὑπὸ ἄρ- χοντος, οὐκ ἐπὶ κολάσει παρειληφότος τοὺς ὑπ' αὐτῷ, ὥσπερ οἱ ἄλλοι. Βλεπέτω δ' ὁ δυνάμενος ὡς ἐν ἀν- θρώποις ἐν τῇ τούτων πολιτείᾳ, τῶν τεταγμένων κατὰ τὴν διαφέρουσαν μερίδα τῷ Κυρίῳ γενομένας (17) ἁμαρτίας, πρότερον μὲν ἀνεκτάς, καὶ τοιαύτας, ὡς μὴ πάντη ἀξίους εἶναι αὐτοὺς τοῦ ἐγκαταλείπεσθαι· ὕστερον δὲ πλείονας μὲν, ἀλλ' ἔτι ἀνεκτάς. Καὶ τοῦτ' ἐπὶ πλείονα χρόνον νοῶν γινόμενον, καὶ ἀεὶθερα πείαν προσαγομένην, καὶ ἐκ διαλειμμάτων τούτους ἐπιστρέφοντας, δράτω αὐτοὺς καταλειπομένους κατά τὴν ἀναλογίαν τῶν ἁμαρτανομένων τοῖς λαχοῦσι τὰς ἄλλας χώρας, πρότερον μὲν ἐπὶ τὸ ἔλαττον αὐτοὺς κολασθέντας (18), καὶ τίσαντας δίκην, ώσπερεί παι δευθέντας, ἐπανελθεῖν εἰς τὰ οἰκεῖα· ὕστερον δὲ βλε πέτω αὐτοὺς παραδεδομένους χαλεπωτέροις ἄρχουσιν, ὡς ἂν ὀνομάσαιεν αἱ Γραφαι, Ασσυρίοις, εἶτα Βαβυ- λωνίοις· εἶτα, προσαγομένων θεραπειῶν, ὁράτω τού- τους οὐδὲν ἧττον αὔξοντας τὰ ἁμαρτανόμενα, καὶ διὰ τοῦτ' ἐπισπειρομένους ὑπὸ τῶν διαρπαζόντων αὐτοὺς ἀρχόντων τῶν λοιπῶν ἐθνῶν ταῖς ἄλλαις μερίσιν. Ο δ' ἄρχων αὐτῶν ἐπίτηδες παροράτω διαρπαζομένους αὐτοὺς ὑπὸ τῶν ἐν τοῖς λοιποῖς ἔθνεσιν ἀρχόντων, ἵνα καὶ αὐτὸς εὐλόγως, ώσπερεὶ ἑαυτὸν ἐκδικῶν, λαβὼν τὸ τοιοῦτο ποιήσῃ, καὶ νόμους τε αὐτοῖς θῆται καὶ ἐξουσίαν ἀποσπάσαι τῶν λοιπῶν ἐθνῶν οὓς ἂν δύνηται, βίον ὑποδείξῃ καθ᾽ ἂν βιωτέον, ἵνα αὐτοὺς ἀναγάγῃ ἐπὶ τέλος, ἐφ' ὅπερ ἀνήγαγε (19) τοὺς μὴ ἁμαρτάνοντας ἐκ τοῦ προτέρου ἔθνους. γνώσεως τοῦ Θεοῦ. γινομένας. ἀπὸ τοῦ τοὺς κολασθέντας. ἐκ τοῦ προτέρου έθνους. ἀπὸ τοῦ προτέρου έθνους. τὰ τοιαῦτα βλέπειν. ἐπὶ κολάσει προει· ληφότων. • ORIGENIS runt, urbemque ex iis et lurrin ædifieare, cujus A culmen putabant, quæ sua erat altitudo extollens se adversus cognitionem Dei, ad cœlum posse per- tingere; tune, prout magis aut minus ab Oriente discesserunt, rationeque habita conversionis late- rum in lapides et luti in bitumen totiusque ex illis rebus constructi ædificii, traduntur angelis plus minusve molestis, his aut illis, donec suorum sce- lerum poenas persolverint : ab istis angelis qui suam unicuique eorum linguam indiderunt, in di- versas pro suis meritis terræ partes abducuntur; ita ut hi quidem in regionem æstuosam, illi in aliam suos frigore incolas cruciantem ; alii in cultu difficilem, alii in cultu faciliorem ; alii in feris re- fertam, alii in minus ferarum habentem deducantur. C præter ea quæ vere gesta narrat, aliquid recondi- tius norunt perspicere, observent, inquam, eos qui primam linguam servavere nec ex Oriente egressi sunt, in Oriente remansisse orientalenque linguam retinuisse; eos præterea solos partem fuisse Domini, populum ejus dictum Jacob, Israel fuisse funiculum hæreditatis ejus; eosque solos subje- ctos fuisse præsidi, qui non illos regendos suscepit, ut puniret; quod alii aliarum nationum præsides ſe- cerunt. Animadvertant insuper, quoad hominibus licet, in illa societate qu::m Dominus ut præslan- Liorem partem sibi assignaverat, committi peccata, primum tolerabilia, nec hujusmodi ut propterca relinqui deberent; deinde graviora, sed quæ tamen ferri possent; id accidere diutius; remedia semper adhibita; illos ad Deum ex intervallis reversos esse; advertant quoque illos pro suis peccatis traditos huisse aliarum regionun prasidibus, ac primum Lenius punitos inflictaque pocua quasi eruditos in propria rediisse; postea potestatibus traditos fuisse acerbioribus, Assyriis nempe et Babyloniis, Striptura vocat; postremo, cum adhibita reue- dia malitiam semper crescentem non compesce- rent, dispersos in alias partes fuisse ab aliarum regionum præsidibus; dissimulante interim et ne- gligente suo præside, ut ipse vicissim, quasi se, quod æquum erat, ulciscens, potestate accepla, ex aliis gentibus quos posset adduceret, leges illis daret, vivendi normam prascriberet, perduceret- que ad finem, ad quem perduxit eos ex prima na- tione, qui non peccaverant. D lac quæ in Meschelii et Spenceri editionibus desiderantur, supplentur e Philocalia. abesse potest. cerus, Mox Philoc., Mash. et Spenc., Paulo post Puiloco Infra eadem, 31. Observent deinde acutiores, qui in historia, B (14) Κατὰ τὰ ὑπεραιρόμενα υψώματα κατὰ τῆς (15) "Εως τίσωσι. Vide lib. 1v, num. 10, 11. (16) Γεγονέναι δέ. ld in Philocalia omittitur, et (17) Plilocalia, γενομένας. Πoeschelius et Spen» (18) Hoeschelius in textu habet, ἐπὶ τῷ ἔλαττον (19) Puiloc., ἀνήγαγε, Πæsc. et Spenc., ἀνῆγε.
ὥρα φιλοσόφους γελοιοτάτους φέρ’ εἰπεῖν ἐν Αἰγυπτίοις γενέσθαι φυλαττομένους ἐμφαγεῖν κρομύου, ἵνα τὰ πάτρια τηρῶσιν, ἢ μορίων τινῶν τοῦ σώματος οἷον κεφαλῆς καὶ ὤμου, ἵνα μὴ παραβαίνωσι τὰ ὑπὸ πατέρων αὐτοῖς παραδοθέντα.] Καὶ οὔπω λέγω περὶ τῶν τὰς τοῦ σώματος φλυαρίας ἐν φύσαις φριττόντων τῶν Αἰγυπτίων ὅτι, ἐὰν ἀπὸ τῶν τοιούτων τις φιλοσοφήσῃ καὶ τηρήσῃ τὰ πάτρια, γελοῖος ἂν εἴη φιλόσοφος ἀφιλόσοφα πράττων. [Οὕτως οὖν καὶ ὁ ὑπὸ τοῦ λόγου προσαχθεὶς ἐπὶ τὸ σέβειν τὸν τῶν ὅλων θεὸν καὶ διὰ τὰ πάτρια κάτω που μένων παρὰ τοῖς ἀγάλμασι καὶ τοῖς ἀνθρωπίνοις ἱδρύμασι καὶ μὴ βουλόμενος ἀναβῆναι τῇ προαιρέσει πρὸς τὸν δημιουργὸν παραπλήσιος ἂν γένοιτο τοῖς μαθοῦσι μὲν τὰ φιλοσοφίας φοβουμένοις δὲ τὰ μὴ φοβερὰ καὶ νομίζουσιν ἀσέβειαν εἶναι τὸ τοιῶνδε ἐμφαγεῖν.] Οἷος δὲ καὶ ὁ τοῦ Ἡροδότου ἐστὶν Ἄμμων, οὗ τὰς λέξεις ὁ Κέλσος παρείληφεν, ὡς εἰς ἀπόδειξιν περὶ τοῦ δεῖν ἕκαστον τὰ πάτρια τηρεῖν; Ὁ γὰρ Ἄμμων αὐτῶν τοῖς τῶν ἀπὸ Μαρέης πόλεως καὶ Ἄπιος οἰκοῦσι τὰ πρόσουρα τῇ Λιβύῃ οὐκ ἐᾷ ἀδιαφορεῖν πρὸς τὴν χρῆσιν τῶν θηλέων βοῶν·
οἰκοδομεῖν πόλιν καὶ πύργον, οὗ, ὅσον ἐπὶ τῇ ὑπολή ψει αὐτῶν, ἔσται ἡ κεφαλὴ ἕως τοῦ οὐρανοῦ κατὰ τὰ ὑπεραιρόμενα ὑψώματα κατὰ τῆς γνώσεως τοῦ Θεοῦ (14) · παραδιδόσθωσαν ἕκαστος (κατὰ τὴν ἀνα- λογίαν τῆς ἀπὸ ἀνατολῶν κινήσεως, ἢ ἐπὶ πλεῖον ἢ ἐπ᾽ ἔλαττον αὐτοῖς γεγενημένης, καὶ κατὰ τὴν ἀνα- λογίαν τῆς κατασκευῆς τῶν πλίνθων εἰς λίθους, καὶ τοῦ πηλοῦ εἰς ἄσφαλτον, καὶ τῆς ἐκ τούτων οἰκον μῆς, ἀγγέλοις ἐπὶ πλεῖον ἢ ἐπ᾽ ἔλαττον χαλεπωτές ροις, καὶ τοιείτε ἢ τοιοῖσδε, ἕως τίσωσι (15) δίκας ἐφ' οἷς τετολμήκασι· καὶ ὑπὸ τῶν ἀγγέλων ἀγέσθω σαν ἕκαστος τῶν ἐμποιησάντων τὴν οἰκείας ἑαυτοῖς διάλεκτον ἐπὶ τὰ μέρη τῆς γῆς κατὰ τὴν ἑαυτῶν ἀξίαν, οἵδε μὲν ἐπὶ τὴν, φέρ' εἰπεῖν, καυσώδη χώ ἐνοικοῦντας· καὶ οἱ μὲν ἐπὶ τὴν δυσγεωργητοτέ θέλοντες, καὶ τὸν πηλὸν ἄσφαλτον, καὶ διὰ τούτων ραν, ἄλλοι δ' ἐπὶ τὴν διὰ τὸ κατεψύχθαι κολάζουσαν τοὺς ραν, ἄλλοι δὲ ἐπὶ τὴν ἔλαττον τοιαύτην· καὶ οἱ μὲν ἐπὶ τὴν πεπληρωμένην θηρίων, εἰ δὲ ἐπὶ τὴν ἐπ' ἔλαττον ἔχουσαν αὐτά. κι Εἶτα εἴ τις δύναται ὡς ἐν ἱστορίας σχήματι, ἐχούσ σης μέν τι καὶ καθ᾽ αὑτὴν ἀληθὲς, ἐμφαινούσης δέ τι καὶ ἀπόῤῥητον, ἰδέτω καὶ τοὺς τὴν ἐξ ἀρχῆς διά- λεκτον τετηρηκότας, τῷ μὴ κεκινηκέναι ἀπ' ἀνατο λῶν, μένοντας ἐν τῇ ἀνατολῇ καὶ τῇ ἀνατολική δια- λέκτῳ· καὶ νοείτω τούτους μόνους γεγονέναι μερίδα Κυρίου, καὶ λαὸν αὐτοῦ τὸν καλούμενον Ἰακώβ, γε- γονέναι δὲ (16) καὶ σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ· καὶ οὗτοι μόνοι ἐπιστατείσθωσαν ὑπὸ ἄρ- χοντος, οὐκ ἐπὶ κολάσει παρειληφότος τοὺς ὑπ' αὐτῷ, ὥσπερ οἱ ἄλλοι. Βλεπέτω δ' ὁ δυνάμενος ὡς ἐν ἀν- θρώποις ἐν τῇ τούτων πολιτείᾳ, τῶν τεταγμένων κατὰ τὴν διαφέρουσαν μερίδα τῷ Κυρίῳ γενομένας (17) ἁμαρτίας, πρότερον μὲν ἀνεκτάς, καὶ τοιαύτας, ὡς μὴ πάντη ἀξίους εἶναι αὐτοὺς τοῦ ἐγκαταλείπεσθαι· ὕστερον δὲ πλείονας μὲν, ἀλλ' ἔτι ἀνεκτάς. Καὶ τοῦτ' ἐπὶ πλείονα χρόνον νοῶν γινόμενον, καὶ ἀεὶθερα πείαν προσαγομένην, καὶ ἐκ διαλειμμάτων τούτους ἐπιστρέφοντας, δράτω αὐτοὺς καταλειπομένους κατά τὴν ἀναλογίαν τῶν ἁμαρτανομένων τοῖς λαχοῦσι τὰς ἄλλας χώρας, πρότερον μὲν ἐπὶ τὸ ἔλαττον αὐτοὺς κολασθέντας (18), καὶ τίσαντας δίκην, ώσπερεί παι δευθέντας, ἐπανελθεῖν εἰς τὰ οἰκεῖα· ὕστερον δὲ βλε πέτω αὐτοὺς παραδεδομένους χαλεπωτέροις ἄρχουσιν, ὡς ἂν ὀνομάσαιεν αἱ Γραφαι, Ασσυρίοις, εἶτα Βαβυ- λωνίοις· εἶτα, προσαγομένων θεραπειῶν, ὁράτω τού- τους οὐδὲν ἧττον αὔξοντας τὰ ἁμαρτανόμενα, καὶ διὰ τοῦτ' ἐπισπειρομένους ὑπὸ τῶν διαρπαζόντων αὐτοὺς ἀρχόντων τῶν λοιπῶν ἐθνῶν ταῖς ἄλλαις μερίσιν. Ο δ' ἄρχων αὐτῶν ἐπίτηδες παροράτω διαρπαζομένους αὐτοὺς ὑπὸ τῶν ἐν τοῖς λοιποῖς ἔθνεσιν ἀρχόντων, ἵνα καὶ αὐτὸς εὐλόγως, ώσπερεὶ ἑαυτὸν ἐκδικῶν, λαβὼν τὸ τοιοῦτο ποιήσῃ, καὶ νόμους τε αὐτοῖς θῆται καὶ ἐξουσίαν ἀποσπάσαι τῶν λοιπῶν ἐθνῶν οὓς ἂν δύνηται, βίον ὑποδείξῃ καθ᾽ ἂν βιωτέον, ἵνα αὐτοὺς ἀναγάγῃ ἐπὶ τέλος, ἐφ' ὅπερ ἀνήγαγε (19) τοὺς μὴ ἁμαρτάνοντας ἐκ τοῦ προτέρου ἔθνους. γνώσεως τοῦ Θεοῦ. γινομένας. ἀπὸ τοῦ τοὺς κολασθέντας. ἐκ τοῦ προτέρου έθνους. ἀπὸ τοῦ προτέρου έθνους. τὰ τοιαῦτα βλέπειν. ἐπὶ κολάσει προει· ληφότων. • ORIGENIS runt, urbemque ex iis et lurrin ædifieare, cujus A culmen putabant, quæ sua erat altitudo extollens se adversus cognitionem Dei, ad cœlum posse per- tingere; tune, prout magis aut minus ab Oriente discesserunt, rationeque habita conversionis late- rum in lapides et luti in bitumen totiusque ex illis rebus constructi ædificii, traduntur angelis plus minusve molestis, his aut illis, donec suorum sce- lerum poenas persolverint : ab istis angelis qui suam unicuique eorum linguam indiderunt, in di- versas pro suis meritis terræ partes abducuntur; ita ut hi quidem in regionem æstuosam, illi in aliam suos frigore incolas cruciantem ; alii in cultu difficilem, alii in cultu faciliorem ; alii in feris re- fertam, alii in minus ferarum habentem deducantur. C præter ea quæ vere gesta narrat, aliquid recondi- tius norunt perspicere, observent, inquam, eos qui primam linguam servavere nec ex Oriente egressi sunt, in Oriente remansisse orientalenque linguam retinuisse; eos præterea solos partem fuisse Domini, populum ejus dictum Jacob, Israel fuisse funiculum hæreditatis ejus; eosque solos subje- ctos fuisse præsidi, qui non illos regendos suscepit, ut puniret; quod alii aliarum nationum præsides ſe- cerunt. Animadvertant insuper, quoad hominibus licet, in illa societate qu::m Dominus ut præslan- Liorem partem sibi assignaverat, committi peccata, primum tolerabilia, nec hujusmodi ut propterca relinqui deberent; deinde graviora, sed quæ tamen ferri possent; id accidere diutius; remedia semper adhibita; illos ad Deum ex intervallis reversos esse; advertant quoque illos pro suis peccatis traditos huisse aliarum regionun prasidibus, ac primum Lenius punitos inflictaque pocua quasi eruditos in propria rediisse; postea potestatibus traditos fuisse acerbioribus, Assyriis nempe et Babyloniis, Striptura vocat; postremo, cum adhibita reue- dia malitiam semper crescentem non compesce- rent, dispersos in alias partes fuisse ab aliarum regionum præsidibus; dissimulante interim et ne- gligente suo præside, ut ipse vicissim, quasi se, quod æquum erat, ulciscens, potestate accepla, ex aliis gentibus quos posset adduceret, leges illis daret, vivendi normam prascriberet, perduceret- que ad finem, ad quem perduxit eos ex prima na- tione, qui non peccaverant. D lac quæ in Meschelii et Spenceri editionibus desiderantur, supplentur e Philocalia. abesse potest. cerus, Mox Philoc., Mash. et Spenc., Paulo post Puiloco Infra eadem, 31. Observent deinde acutiores, qui in historia, B (14) Κατὰ τὰ ὑπεραιρόμενα υψώματα κατὰ τῆς (15) "Εως τίσωσι. Vide lib. 1v, num. 10, 11. (16) Γεγονέναι δέ. ld in Philocalia omittitur, et (17) Plilocalia, γενομένας. Πoeschelius et Spen» (18) Hoeschelius in textu habet, ἐπὶ τῷ ἔλαττον (19) Puiloc., ἀνήγαγε, Πæsc. et Spenc., ἀνῆγε.
ὅπερ πρᾶγμα οὐ μόνον τῇ φύσει ἑαυτοῦ ἀδιάφορόν ἐστιν, ἀλλὰ καὶ οὐ κωλύει καλὸν καὶ ἀγαθὸν εἶναί τινα. Καὶ εἰ μὲν ὁ Ἄμμων αὐτῶν ἀπηγόρευε τὴν χρῆσιν τῶν θηλειῶν βοῶν διὰ τὸ εἰς γεωργίαν τοῦ ζῴου χρήσιμον καὶ πρὸς τούτῳ διὰ τὸ διὰ τῶν θηλέων μάλιστα αὔξειν τὸ γένος αὐτῶν, τάχα ἂν εἶχε πιθανότητα ὁ λόγος· νυνὶ δὲ ἅπαξ βούλεται αὐτοὺς [ὡς] ἐμπίνοντας τοῦ Νείλου δεῖν τηρεῖν τοὺς Αἰγυπτίων περὶ θηλειῶν βοῶν νόμους. Καὶ ἐπὶ τούτῳ γε τωθάζων ὁ Κέλσος τοὺς παρὰ Ἰουδαίοις ἀγγέλους πρεςβεύοντας τὰ τοῦ θεοῦ οὐ κακίονα ἔφησεν εἶναι τὸν Ἄμμωνα πρὸς τὸ διαπρεσβεῦσαι τὰ δαιμόνια ἢ οἱ Ἰουδαίων ἄγγελοι· ὧν οὐκ ἐξήτασε τοὺς λόγους καὶ τὰς ἐπιφανείας, τί βούλονται. Ἑωράκει γὰρ ἂν ὅτι οὐ τῶν βοῶν μέλει τῷ θεῷ, ἔνθα καὶ δοκεῖ περὶ βοῶν ἢ ἀλόγων ζῴων νομοθετεῖν, ἀλλὰ τὰ δι’ ἀνθρώπους γραφέντα ἐν προσχήματι τῷ περὶ ἀλόγων ζῴων φυσιολογίαν τινὰ περιέχει. Κέλσος μὲν οὖν οὐδὲν ἄδικόν φησι ποιεῖν ἕκαστον, τὰ σφέτερα νόμιμα θρησκεύειν ἐθέλοντα· καὶ ἀκολουθεῖ κατ’ αὐτὸν μηδὲν ἄδικον ποιεῖν Σκύθας, ἐπεὶ κατὰ τὰ πάτρια δαίνυνται ἀνθρώπους.
οἰκοδομεῖν πόλιν καὶ πύργον, οὗ, ὅσον ἐπὶ τῇ ὑπολή ψει αὐτῶν, ἔσται ἡ κεφαλὴ ἕως τοῦ οὐρανοῦ κατὰ τὰ ὑπεραιρόμενα ὑψώματα κατὰ τῆς γνώσεως τοῦ Θεοῦ (14) · παραδιδόσθωσαν ἕκαστος (κατὰ τὴν ἀνα- λογίαν τῆς ἀπὸ ἀνατολῶν κινήσεως, ἢ ἐπὶ πλεῖον ἢ ἐπ᾽ ἔλαττον αὐτοῖς γεγενημένης, καὶ κατὰ τὴν ἀνα- λογίαν τῆς κατασκευῆς τῶν πλίνθων εἰς λίθους, καὶ τοῦ πηλοῦ εἰς ἄσφαλτον, καὶ τῆς ἐκ τούτων οἰκον μῆς, ἀγγέλοις ἐπὶ πλεῖον ἢ ἐπ᾽ ἔλαττον χαλεπωτές ροις, καὶ τοιείτε ἢ τοιοῖσδε, ἕως τίσωσι (15) δίκας ἐφ' οἷς τετολμήκασι· καὶ ὑπὸ τῶν ἀγγέλων ἀγέσθω σαν ἕκαστος τῶν ἐμποιησάντων τὴν οἰκείας ἑαυτοῖς διάλεκτον ἐπὶ τὰ μέρη τῆς γῆς κατὰ τὴν ἑαυτῶν ἀξίαν, οἵδε μὲν ἐπὶ τὴν, φέρ' εἰπεῖν, καυσώδη χώ ἐνοικοῦντας· καὶ οἱ μὲν ἐπὶ τὴν δυσγεωργητοτέ θέλοντες, καὶ τὸν πηλὸν ἄσφαλτον, καὶ διὰ τούτων ραν, ἄλλοι δ' ἐπὶ τὴν διὰ τὸ κατεψύχθαι κολάζουσαν τοὺς ραν, ἄλλοι δὲ ἐπὶ τὴν ἔλαττον τοιαύτην· καὶ οἱ μὲν ἐπὶ τὴν πεπληρωμένην θηρίων, εἰ δὲ ἐπὶ τὴν ἐπ' ἔλαττον ἔχουσαν αὐτά. κι Εἶτα εἴ τις δύναται ὡς ἐν ἱστορίας σχήματι, ἐχούσ σης μέν τι καὶ καθ᾽ αὑτὴν ἀληθὲς, ἐμφαινούσης δέ τι καὶ ἀπόῤῥητον, ἰδέτω καὶ τοὺς τὴν ἐξ ἀρχῆς διά- λεκτον τετηρηκότας, τῷ μὴ κεκινηκέναι ἀπ' ἀνατο λῶν, μένοντας ἐν τῇ ἀνατολῇ καὶ τῇ ἀνατολική δια- λέκτῳ· καὶ νοείτω τούτους μόνους γεγονέναι μερίδα Κυρίου, καὶ λαὸν αὐτοῦ τὸν καλούμενον Ἰακώβ, γε- γονέναι δὲ (16) καὶ σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ· καὶ οὗτοι μόνοι ἐπιστατείσθωσαν ὑπὸ ἄρ- χοντος, οὐκ ἐπὶ κολάσει παρειληφότος τοὺς ὑπ' αὐτῷ, ὥσπερ οἱ ἄλλοι. Βλεπέτω δ' ὁ δυνάμενος ὡς ἐν ἀν- θρώποις ἐν τῇ τούτων πολιτείᾳ, τῶν τεταγμένων κατὰ τὴν διαφέρουσαν μερίδα τῷ Κυρίῳ γενομένας (17) ἁμαρτίας, πρότερον μὲν ἀνεκτάς, καὶ τοιαύτας, ὡς μὴ πάντη ἀξίους εἶναι αὐτοὺς τοῦ ἐγκαταλείπεσθαι· ὕστερον δὲ πλείονας μὲν, ἀλλ' ἔτι ἀνεκτάς. Καὶ τοῦτ' ἐπὶ πλείονα χρόνον νοῶν γινόμενον, καὶ ἀεὶθερα πείαν προσαγομένην, καὶ ἐκ διαλειμμάτων τούτους ἐπιστρέφοντας, δράτω αὐτοὺς καταλειπομένους κατά τὴν ἀναλογίαν τῶν ἁμαρτανομένων τοῖς λαχοῦσι τὰς ἄλλας χώρας, πρότερον μὲν ἐπὶ τὸ ἔλαττον αὐτοὺς κολασθέντας (18), καὶ τίσαντας δίκην, ώσπερεί παι δευθέντας, ἐπανελθεῖν εἰς τὰ οἰκεῖα· ὕστερον δὲ βλε πέτω αὐτοὺς παραδεδομένους χαλεπωτέροις ἄρχουσιν, ὡς ἂν ὀνομάσαιεν αἱ Γραφαι, Ασσυρίοις, εἶτα Βαβυ- λωνίοις· εἶτα, προσαγομένων θεραπειῶν, ὁράτω τού- τους οὐδὲν ἧττον αὔξοντας τὰ ἁμαρτανόμενα, καὶ διὰ τοῦτ' ἐπισπειρομένους ὑπὸ τῶν διαρπαζόντων αὐτοὺς ἀρχόντων τῶν λοιπῶν ἐθνῶν ταῖς ἄλλαις μερίσιν. Ο δ' ἄρχων αὐτῶν ἐπίτηδες παροράτω διαρπαζομένους αὐτοὺς ὑπὸ τῶν ἐν τοῖς λοιποῖς ἔθνεσιν ἀρχόντων, ἵνα καὶ αὐτὸς εὐλόγως, ώσπερεὶ ἑαυτὸν ἐκδικῶν, λαβὼν τὸ τοιοῦτο ποιήσῃ, καὶ νόμους τε αὐτοῖς θῆται καὶ ἐξουσίαν ἀποσπάσαι τῶν λοιπῶν ἐθνῶν οὓς ἂν δύνηται, βίον ὑποδείξῃ καθ᾽ ἂν βιωτέον, ἵνα αὐτοὺς ἀναγάγῃ ἐπὶ τέλος, ἐφ' ὅπερ ἀνήγαγε (19) τοὺς μὴ ἁμαρτάνοντας ἐκ τοῦ προτέρου ἔθνους. γνώσεως τοῦ Θεοῦ. γινομένας. ἀπὸ τοῦ τοὺς κολασθέντας. ἐκ τοῦ προτέρου έθνους. ἀπὸ τοῦ προτέρου έθνους. τὰ τοιαῦτα βλέπειν. ἐπὶ κολάσει προει· ληφότων. • ORIGENIS runt, urbemque ex iis et lurrin ædifieare, cujus A culmen putabant, quæ sua erat altitudo extollens se adversus cognitionem Dei, ad cœlum posse per- tingere; tune, prout magis aut minus ab Oriente discesserunt, rationeque habita conversionis late- rum in lapides et luti in bitumen totiusque ex illis rebus constructi ædificii, traduntur angelis plus minusve molestis, his aut illis, donec suorum sce- lerum poenas persolverint : ab istis angelis qui suam unicuique eorum linguam indiderunt, in di- versas pro suis meritis terræ partes abducuntur; ita ut hi quidem in regionem æstuosam, illi in aliam suos frigore incolas cruciantem ; alii in cultu difficilem, alii in cultu faciliorem ; alii in feris re- fertam, alii in minus ferarum habentem deducantur. C præter ea quæ vere gesta narrat, aliquid recondi- tius norunt perspicere, observent, inquam, eos qui primam linguam servavere nec ex Oriente egressi sunt, in Oriente remansisse orientalenque linguam retinuisse; eos præterea solos partem fuisse Domini, populum ejus dictum Jacob, Israel fuisse funiculum hæreditatis ejus; eosque solos subje- ctos fuisse præsidi, qui non illos regendos suscepit, ut puniret; quod alii aliarum nationum præsides ſe- cerunt. Animadvertant insuper, quoad hominibus licet, in illa societate qu::m Dominus ut præslan- Liorem partem sibi assignaverat, committi peccata, primum tolerabilia, nec hujusmodi ut propterca relinqui deberent; deinde graviora, sed quæ tamen ferri possent; id accidere diutius; remedia semper adhibita; illos ad Deum ex intervallis reversos esse; advertant quoque illos pro suis peccatis traditos huisse aliarum regionun prasidibus, ac primum Lenius punitos inflictaque pocua quasi eruditos in propria rediisse; postea potestatibus traditos fuisse acerbioribus, Assyriis nempe et Babyloniis, Striptura vocat; postremo, cum adhibita reue- dia malitiam semper crescentem non compesce- rent, dispersos in alias partes fuisse ab aliarum regionum præsidibus; dissimulante interim et ne- gligente suo præside, ut ipse vicissim, quasi se, quod æquum erat, ulciscens, potestate accepla, ex aliis gentibus quos posset adduceret, leges illis daret, vivendi normam prascriberet, perduceret- que ad finem, ad quem perduxit eos ex prima na- tione, qui non peccaverant. D lac quæ in Meschelii et Spenceri editionibus desiderantur, supplentur e Philocalia. abesse potest. cerus, Mox Philoc., Mash. et Spenc., Paulo post Puiloco Infra eadem, 31. Observent deinde acutiores, qui in historia, B (14) Κατὰ τὰ ὑπεραιρόμενα υψώματα κατὰ τῆς (15) "Εως τίσωσι. Vide lib. 1v, num. 10, 11. (16) Γεγονέναι δέ. ld in Philocalia omittitur, et (17) Plilocalia, γενομένας. Πoeschelius et Spen» (18) Hoeschelius in textu habet, ἐπὶ τῷ ἔλαττον (19) Puiloc., ἀνήγαγε, Πæsc. et Spenc., ἀνῆγε.
PG 11:1237Καὶ Ἰνδῶν δὲ οἱ τοὺς πατέρας ἐσθίοντες ὅσια δρᾶν νομίζουσι, καὶ κατὰ τὸν Κέλσον, ἢ οὐκ ἄδικά γε. Ἐκτίθεται γοῦν Ἡροδότου λέξιν συναγορεύουσαν τὸ ἕκαστον τοῖς πατρίοις νόμοις καθηκόντως χρῆσθαι, καὶ ἔοικεν ἀποδεχομένῳ τοὺς ἐπὶ Δαρείου Καλλατίας καλουμένους Ἰνδοὺς τοὺς γονεῖς κατεσθίοντας, ἐπεὶ πρὸς τὸν Δαρεῖον πυνθανόμενον, ἐπὶ πόσῳ χρήματι ἀποθέσθαι τοῦτον τὸν νόμον βούλονται, ἀναβοήσαντες μέγα εὐφημεῖν αὐτὸν ἐκέλευον. Δύο τοίνυν νόμων προκειμένων γενικῶς, καὶ τοῦ μὲν ὄντος τῆς φύσεως νόμου, ὃν θεὸς ἂν νομοθετήσαι, ἑτέρου δὲ τοῦ ἐν ταῖς πόλεσι γραπτοῦ, καλὸν ὅπου μὲν μὴ ἐναντιοῦται ὁ γραπτὸς νόμος τῷ τοῦ θεοῦ μὴ λυπεῖν τοὺς πολίτας προφάσει ξένων νόμων· ἔνθα δὲ τὰ ἐναντία τῷ γραπτῷ νόμῳ προστάσσει ὁ τῆς φύσεως τουτέστι τοῦ θεοῦ, ὅρα εἰ μὴ ὁ λόγος αἱρεῖ μακρὰν μὲν χαίρειν εἰπεῖν τοῖς γεγραμμένοις καὶ τῷ βουλήματι τῶν νομοθετῶν, ἐπιδιδόναι δὲ ἑαυτὸν τῷ θεῷ νομοθέτῃ καὶ κατὰ τὸν τούτου λόγον αἱρεῖσθαι βιοῦν, κἂν μετὰ κινδύνων καὶ μυρίων πόνων καὶ θανάτων καὶ ἀδοξίας τοῦτο δέῃ ποιεῖν.
Α τικῶν λόγων, οἵτινες αὐτοῦ θεμέλιος εἰσιν. ὑψοῦται πάντα τὰ ἔθνη καὶ λέγομεν, ἐπ' αὐτὸ καὶ πορευόμεθα τὰ πολλὰ ἔθνη. Αt "Ωσπερ γάρ, εἰ ὑπὲρ τοῦ τύραννον προλαβόντα τὰ τῆς πόλεως ἀνε λεῖν, συνθήκας τινὲς κρύβδην ἐποιοῦντο, καλῶς ἂν ἐποίουν, οὕτω, ιν, Τάχα δὲ καὶ οἱ οἱονεὶ πόλεμοι τῶν μελισσών διδασκαλία ἔγκειται πρὸς τὸ δικαίους καὶ τεταγμένους πολέμους, εἴποτε δέοι, γίγνεσθαι ἐν ἀνθρώποις. δ' οὗτος ὁ οἶκος ὑπεράνω τῶν βουνῶν, τῶν δοκούντων τι ἐξαίρετον παρὰ ἀνθρώποις ἐν σοφίᾳ καὶ ἀληθείᾳ ἐπαγγέλλεσθαι. Καὶ ἐρχόμεθα πάντα τὰ ἔθνη (26) ἐπ' αὐτό, καὶ πορευόμεθα τὰ πολλὰ ἔθνη, καὶ λέγομεν ἀλλήλοις, προτρέποντες ἐπὶ τὴν ἐν ἐσχάταις ἡμέραις ἀναλάμψασαν διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ θεοσέβειαν· ι Δεῦ τε, καὶ ἀναβῶμεν εἰς τὸ ὄρος τοῦ Κυρίου, καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ Ἰακώβ· καὶ ἀναγγελεῖ ἡμῖν τὴν ὁδὸν αὐτοῦ, καὶ πορευσόμεθα ἐν αὐτῇ. Ἐξῆλθε γὰρ ἀπὸ τῶν ἐν Σιὼν νόμος. » καὶ μετέστη ἐφ' ἡμᾶς πνευματικός. ᾿Αλλὰ καὶ ο ὁ λόγος Κυρίου ἐξῆλθεν ἀπ' ἐκείνης της Ἱερουσαλήμ, ο ἵνα πανταχοῦ νεμηθῇ, καὶ κρίνῃ ἀνὰ μέσον τῶν ἐθνῶν, ἐκλεγόμενος μὲν οὖς ὁρᾷ εὐπειθεῖς, ἐλέγχῃ δὲ λαὸν πολὺν τὸν ἀπειθῆ. Καί φαμέν γε προς τοὺς ἐρημένους ἡμᾶς, πόθεν ἥκομεν, ἢ τίνα ἔχομεν ἀρχηγέτην· ὅτι ἤλθομεν, κατὰ τὰς Ἰησοῦ ὑποθήκας, συγκόψαι τὰς πολεμικὰς ἡμῶν λογικάς • μαχαίρας καὶ ὑβριστικὰς εἰς ἄροτρα, » καὶ τὰς κατὰ τὸ πρότε ρον ἡμῶν μάχιμον ζιθύνας εἰς δρέπανα μετασκευάζο μεν. Οὐκέτι γὰρ λαμβάνομεν ἐπ᾽ ἔθνος μάχαιραν, οὐδὲ μανθάνομεν ἔτι πολεμεῖν (97), η ενόμενοι διά τὸν Ἰησοῦν υἱοὶ τῆς εἰρήνης· ὅς ἐστιν ἡμῶν ἀρχηγός, ἀντὶ τῶν πατρίων, ἐν οἷς ο ξένοι τῶν διαθηκών κ ἐτυγχάνομεν, λαμβάνοντες νόμον, ἐφ᾽ ᾧ χάριτας όμως λογοῦντες τῷ ἡμᾶς ῥυσαμένῳ ἀπὸ τῆς πλάνης, λέγο μεν, ὡς « ψευδῆ ἐκτήσαντο οἱ πατέρες ἡμῶν εἴδωλα, καὶ οὐκ ἔστιν ἐν αὐτοῖς ὑετίζων. » Ο χοροστάτης οὖν ἡμῶν καὶ διδάσκαλος, ἀπὸ Ἰουδαίων ἐξελθών, ὅλην νέμεται τῷ λόγῳ τῆς διδασκαλίας ἑαυτοῦ τὴν οἰ- κουμένην. Καὶ ταῦτα μὲν προλαβόντες, πολλοῖς ἐπιφερομένην τοῦ Κέλσου λέξιν, ὅση δύναμις, ἀνε- τρέψαμεν (28), συνάπτοντες τοῖς ἐγκειμένοις αὐτοῦ ῥητοῖς. Ἵνα δὲ μὴ παρέλθωμεν τὰ ἐν τοῖς μεταξὺ λελε γμένα τῷ Κέλσῳ, φέρ', ἐκθώμεθα καὶ ταῦτα· « Χρή σαιτο δ' ἄν τις καὶ Ηροδότῳ (29) πρός τύτε μάρ τυρι, λέγοντι ὧδε· Οἱ γὰρ δὴ ἐκ Μαρξης τε πόλιος καὶ Απιος οἰκέοντες Αιγύπτου τὰ πρόσουρα Δι βύῃ, αὐτοί τε δοκέοντες εἶναι Λίβυες, καὶ οὐκ Αἰγύπτιοι, καὶ ἀχθόμενοι τῇ περὶ τὰ ἱερὰ θρη σκείῃ, βουλόμενοι θηλέων βοῶν μὴ ἔργεσθαι (50), ἔπεμψαν εἰς "Αμμωνα φάμενοι οὐδὲν σφίσι το ἀνατρέψωμεν συνάπτοντες τοῖς ἐκκειμένοις αὐτοῦ ῥητοῖς. ἵνα μὴ δὲ παρέλθωμεν, ευ εἰς "Αμμωνα εἰργόμενοι οὐδὲν σφίσι, πάντων σφίσιν ἐξεῖναι γεύεσθαι. πάντως • ORIGENIS Exaltatur autem hæc domus super omnes colles, id est super eos qui videntur apud homines sublime quidpiam in sapientiae et veritatis studio polliceri. Nos gentes omnes ad illum accedimus montem, ad illum agminatim venimus, et nos invicem ad reli- gionem in postremis diebus a Jesu constitutam co- hortamur his verbis : Venite ascendamus ad mor- tem Domini et ad domum Dei Jacob, et annuntiabit nobis viam suam, et ambulabimus in ea. Exivit enim de Sion lex, et inter nos constituta est spi- ritalis. Sed et exivit verbum Domini de Jern- salem **, › ut quocunque dispergatur et inter gentes Judicet, eligens quos dociles videt, indociles vero, qui magno numero sunt, redarguens. Sciscitantibus autem unde veniamus et quisnam sit dux noster, respondemus nos Jesu imperiis accersitos venire l' e confaturn in vomeres gladios ",, quibus animi nostri antea ad bella inferenda ingerendasque con- tumelias utebantur ; et convertimus in falces lanceas quibus olim irati feriebamus. Nec enim jam contra gentem ullam arma capimus, nec bellum gerere discimus, facti pacis filii per Jesun, quem sequi- mur ducem, relictis illis quibus adhæserunt patres nostri, et sub quibus hospites Testamentorum › eramus. Ab illo legem accepimus, qua cum nos ab errore liberaverit, idcirco gratias illi agentes di- cimus : • Vana patres nostri simulacra labebant, nec ullum est inter illa quod pluat “¸ › Præses igi . tur noster et doctor e mediis Judais egres- sus verbo suæ doctrinæ pascit universum orbem. Atque his in antecessum dictis pro viribus ea refu- tavimus quæ verbose nobis a Celso objecta sunt, con- jungentes ejus dictis ea quæ nobis contra dicenda erant. mus, illa recitare juvat: « Hujusce rei lestis est, in- quit, Herodotus, cujus hæc sunt : Qui Maream et Apim habitant in Libyæ confiniis et Ægypti, ii cum ribi viderentur ad Libyam magis quam ad Ægyptum pertinere, et agre ferrent se sacrificiorum legibus prohiberi a vaccis, miserunt ad Amnonem qui dice- rent sibi nihil esse commune cum Ægyptiis, se extra Della sedes habere, non ejusdem esse cum illis sen- "Isa. 11, 2, 3. ss Ibid., 4. Ephes. 1, 12. omissis istis, lib. viui contra Celsum, n. et 74. Idem quoque tradit lib. vit, n. 26. sibi satis non constat, nam lib. 1. n. 1, bellum aliquando justum esse agnoscit et rebelles recte opprimi scribit: etc. • Sicut enim qui simul conve- niunt ut tyranni urbem invadentis occidendi ratio- nem ineant, illi recte faciunt, sic, etc. Item libro n. 82, postquam bella apun et fucorum descri- psit, addit : For tasse etiam hæc ceu bella quæ gerunt apes, docu- mento sunt, quomodo juste et ordinate hominibus C Jerem. xvi, 19, et xv, 22. D bella gerenda sint, si quando geri opus est. Qu sic conciliari posse judicat Wetsthenius, Origenem in thesi non improbasse, sed in hypothesi Christia- nis bella et capitalia supplicia non permisisse: in hoc, velut in aliis, singulari ductum opinione. Vide quæ Spencerus observavit ad libri octavi mum. 73. chelius et Spencerus; quæ lectio potior videtur altera quam in textu sequuntur. Ibidem Guieto scribendum videtur, Μox Hoeschelius et Spencerus in test: posuerunt, sed prestal rum lectio marginalis quam sequimur. et paulo post, male. Paulo infra recte codex Regius et Basileensis, fuschelius, 34. Ne tamen quæ Celsus inseruit prætermitta- (26) Codd. Reg. et Basileensis, καὶ ἐρχόμεθα (27) Οὐδὲ μανθάνομεν ἔτι πολεμείν. Idem docet (28) Ανετρέψαμεν. Sic in margine labent Haes- (29) Προδότῳ. Herodot. lib. u, p. 108. (30) Meschelius in textu, βωμῶν μὴ εξηγεσθαι,
Καὶ γὰρ ἄτοπον, τῶν ἀρεσκόντων τῷ θεῷ ἑτέρων ὄντων παρὰ τὰ ἀρέσκοντά τισι τῶν ἐν ταῖς πόλεσι νόμων, καὶ ἀμηχάνου τυγχάνοντος ἀρέσκειν θεῷ καὶ τοῖς πρεσβεύουσι τοὺς τοιούσδε νόμους, καταφρονεῖν μὲν πράξεων, δι’ ὧν ἀρέσει τις τῷ τῶν ὅλων δημιουργῷ, αἱρεῖσθαι δὲ ἐκείνας, ἐξ ὧν ἀπάρεστος μέν τις ἔσται τῷ θεῷ, ἀρεστὸς δὲ τοῖς οὐ νόμοις νόμοις καὶ τοῖς τούτων φίλοις. Εἴπερ δὲ εὔλογον ἐπὶ τῶν ἄλλων τὸν τῆς φύσεως προτιμᾶν νόμον, ὄντα νόμον τοῦ θεοῦ, παρὰ τὸν γεγραμμένον καὶ ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων ἐναντίως τῷ νόμῳ τοῦ θεοῦ νενομοθετημένον, πῶς οὐχὶ τοῦτο μᾶλλον ἐν τοῖς περὶ θεοῦ νόμοις ποιητέον; Καὶ οὔτε ὡς Αἰθίοπες, οἱ τὰ περὶ τὴν Μερόην οἰκοῦντες, Δία καὶ Διόνυσον, ὡς ἐκείνοις ἀρέσκει, μόνους προσκυνήσομεν, ἀλλ’ οὐδ’ ὅλως αἰθιοπικοὺς θεοὺς αἰθιοπικῶς τιμήσομεν· οὔθ’ ὡς οἱ Ἀράβιοι τὴν Οὐρανίαν καὶ τὸν Διόνυσον μόνους ἡγησόμεθα θεούς, ἀλλ’ οὐδ’ ὅλως θεούς, ἐν οἷς τὸ θῆλυ καὶ τὸ ἄρρεν δεδόξασταιὡς θήλειαν γὰρ Ἀράβιοι τὴν Οὐρανίαν προσκυνοῦσι καὶ ὡς ἄρρενα τὸν Διόνυσον·
Α τικῶν λόγων, οἵτινες αὐτοῦ θεμέλιος εἰσιν. ὑψοῦται πάντα τὰ ἔθνη καὶ λέγομεν, ἐπ' αὐτὸ καὶ πορευόμεθα τὰ πολλὰ ἔθνη. Αt "Ωσπερ γάρ, εἰ ὑπὲρ τοῦ τύραννον προλαβόντα τὰ τῆς πόλεως ἀνε λεῖν, συνθήκας τινὲς κρύβδην ἐποιοῦντο, καλῶς ἂν ἐποίουν, οὕτω, ιν, Τάχα δὲ καὶ οἱ οἱονεὶ πόλεμοι τῶν μελισσών διδασκαλία ἔγκειται πρὸς τὸ δικαίους καὶ τεταγμένους πολέμους, εἴποτε δέοι, γίγνεσθαι ἐν ἀνθρώποις. δ' οὗτος ὁ οἶκος ὑπεράνω τῶν βουνῶν, τῶν δοκούντων τι ἐξαίρετον παρὰ ἀνθρώποις ἐν σοφίᾳ καὶ ἀληθείᾳ ἐπαγγέλλεσθαι. Καὶ ἐρχόμεθα πάντα τὰ ἔθνη (26) ἐπ' αὐτό, καὶ πορευόμεθα τὰ πολλὰ ἔθνη, καὶ λέγομεν ἀλλήλοις, προτρέποντες ἐπὶ τὴν ἐν ἐσχάταις ἡμέραις ἀναλάμψασαν διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ θεοσέβειαν· ι Δεῦ τε, καὶ ἀναβῶμεν εἰς τὸ ὄρος τοῦ Κυρίου, καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ Ἰακώβ· καὶ ἀναγγελεῖ ἡμῖν τὴν ὁδὸν αὐτοῦ, καὶ πορευσόμεθα ἐν αὐτῇ. Ἐξῆλθε γὰρ ἀπὸ τῶν ἐν Σιὼν νόμος. » καὶ μετέστη ἐφ' ἡμᾶς πνευματικός. ᾿Αλλὰ καὶ ο ὁ λόγος Κυρίου ἐξῆλθεν ἀπ' ἐκείνης της Ἱερουσαλήμ, ο ἵνα πανταχοῦ νεμηθῇ, καὶ κρίνῃ ἀνὰ μέσον τῶν ἐθνῶν, ἐκλεγόμενος μὲν οὖς ὁρᾷ εὐπειθεῖς, ἐλέγχῃ δὲ λαὸν πολὺν τὸν ἀπειθῆ. Καί φαμέν γε προς τοὺς ἐρημένους ἡμᾶς, πόθεν ἥκομεν, ἢ τίνα ἔχομεν ἀρχηγέτην· ὅτι ἤλθομεν, κατὰ τὰς Ἰησοῦ ὑποθήκας, συγκόψαι τὰς πολεμικὰς ἡμῶν λογικάς • μαχαίρας καὶ ὑβριστικὰς εἰς ἄροτρα, » καὶ τὰς κατὰ τὸ πρότε ρον ἡμῶν μάχιμον ζιθύνας εἰς δρέπανα μετασκευάζο μεν. Οὐκέτι γὰρ λαμβάνομεν ἐπ᾽ ἔθνος μάχαιραν, οὐδὲ μανθάνομεν ἔτι πολεμεῖν (97), η ενόμενοι διά τὸν Ἰησοῦν υἱοὶ τῆς εἰρήνης· ὅς ἐστιν ἡμῶν ἀρχηγός, ἀντὶ τῶν πατρίων, ἐν οἷς ο ξένοι τῶν διαθηκών κ ἐτυγχάνομεν, λαμβάνοντες νόμον, ἐφ᾽ ᾧ χάριτας όμως λογοῦντες τῷ ἡμᾶς ῥυσαμένῳ ἀπὸ τῆς πλάνης, λέγο μεν, ὡς « ψευδῆ ἐκτήσαντο οἱ πατέρες ἡμῶν εἴδωλα, καὶ οὐκ ἔστιν ἐν αὐτοῖς ὑετίζων. » Ο χοροστάτης οὖν ἡμῶν καὶ διδάσκαλος, ἀπὸ Ἰουδαίων ἐξελθών, ὅλην νέμεται τῷ λόγῳ τῆς διδασκαλίας ἑαυτοῦ τὴν οἰ- κουμένην. Καὶ ταῦτα μὲν προλαβόντες, πολλοῖς ἐπιφερομένην τοῦ Κέλσου λέξιν, ὅση δύναμις, ἀνε- τρέψαμεν (28), συνάπτοντες τοῖς ἐγκειμένοις αὐτοῦ ῥητοῖς. Ἵνα δὲ μὴ παρέλθωμεν τὰ ἐν τοῖς μεταξὺ λελε γμένα τῷ Κέλσῳ, φέρ', ἐκθώμεθα καὶ ταῦτα· « Χρή σαιτο δ' ἄν τις καὶ Ηροδότῳ (29) πρός τύτε μάρ τυρι, λέγοντι ὧδε· Οἱ γὰρ δὴ ἐκ Μαρξης τε πόλιος καὶ Απιος οἰκέοντες Αιγύπτου τὰ πρόσουρα Δι βύῃ, αὐτοί τε δοκέοντες εἶναι Λίβυες, καὶ οὐκ Αἰγύπτιοι, καὶ ἀχθόμενοι τῇ περὶ τὰ ἱερὰ θρη σκείῃ, βουλόμενοι θηλέων βοῶν μὴ ἔργεσθαι (50), ἔπεμψαν εἰς "Αμμωνα φάμενοι οὐδὲν σφίσι το ἀνατρέψωμεν συνάπτοντες τοῖς ἐκκειμένοις αὐτοῦ ῥητοῖς. ἵνα μὴ δὲ παρέλθωμεν, ευ εἰς "Αμμωνα εἰργόμενοι οὐδὲν σφίσι, πάντων σφίσιν ἐξεῖναι γεύεσθαι. πάντως • ORIGENIS Exaltatur autem hæc domus super omnes colles, id est super eos qui videntur apud homines sublime quidpiam in sapientiae et veritatis studio polliceri. Nos gentes omnes ad illum accedimus montem, ad illum agminatim venimus, et nos invicem ad reli- gionem in postremis diebus a Jesu constitutam co- hortamur his verbis : Venite ascendamus ad mor- tem Domini et ad domum Dei Jacob, et annuntiabit nobis viam suam, et ambulabimus in ea. Exivit enim de Sion lex, et inter nos constituta est spi- ritalis. Sed et exivit verbum Domini de Jern- salem **, › ut quocunque dispergatur et inter gentes Judicet, eligens quos dociles videt, indociles vero, qui magno numero sunt, redarguens. Sciscitantibus autem unde veniamus et quisnam sit dux noster, respondemus nos Jesu imperiis accersitos venire l' e confaturn in vomeres gladios ",, quibus animi nostri antea ad bella inferenda ingerendasque con- tumelias utebantur ; et convertimus in falces lanceas quibus olim irati feriebamus. Nec enim jam contra gentem ullam arma capimus, nec bellum gerere discimus, facti pacis filii per Jesun, quem sequi- mur ducem, relictis illis quibus adhæserunt patres nostri, et sub quibus hospites Testamentorum › eramus. Ab illo legem accepimus, qua cum nos ab errore liberaverit, idcirco gratias illi agentes di- cimus : • Vana patres nostri simulacra labebant, nec ullum est inter illa quod pluat “¸ › Præses igi . tur noster et doctor e mediis Judais egres- sus verbo suæ doctrinæ pascit universum orbem. Atque his in antecessum dictis pro viribus ea refu- tavimus quæ verbose nobis a Celso objecta sunt, con- jungentes ejus dictis ea quæ nobis contra dicenda erant. mus, illa recitare juvat: « Hujusce rei lestis est, in- quit, Herodotus, cujus hæc sunt : Qui Maream et Apim habitant in Libyæ confiniis et Ægypti, ii cum ribi viderentur ad Libyam magis quam ad Ægyptum pertinere, et agre ferrent se sacrificiorum legibus prohiberi a vaccis, miserunt ad Amnonem qui dice- rent sibi nihil esse commune cum Ægyptiis, se extra Della sedes habere, non ejusdem esse cum illis sen- "Isa. 11, 2, 3. ss Ibid., 4. Ephes. 1, 12. omissis istis, lib. viui contra Celsum, n. et 74. Idem quoque tradit lib. vit, n. 26. sibi satis non constat, nam lib. 1. n. 1, bellum aliquando justum esse agnoscit et rebelles recte opprimi scribit: etc. • Sicut enim qui simul conve- niunt ut tyranni urbem invadentis occidendi ratio- nem ineant, illi recte faciunt, sic, etc. Item libro n. 82, postquam bella apun et fucorum descri- psit, addit : For tasse etiam hæc ceu bella quæ gerunt apes, docu- mento sunt, quomodo juste et ordinate hominibus C Jerem. xvi, 19, et xv, 22. D bella gerenda sint, si quando geri opus est. Qu sic conciliari posse judicat Wetsthenius, Origenem in thesi non improbasse, sed in hypothesi Christia- nis bella et capitalia supplicia non permisisse: in hoc, velut in aliis, singulari ductum opinione. Vide quæ Spencerus observavit ad libri octavi mum. 73. chelius et Spencerus; quæ lectio potior videtur altera quam in textu sequuntur. Ibidem Guieto scribendum videtur, Μox Hoeschelius et Spencerus in test: posuerunt, sed prestal rum lectio marginalis quam sequimur. et paulo post, male. Paulo infra recte codex Regius et Basileensis, fuschelius, 34. Ne tamen quæ Celsus inseruit prætermitta- (26) Codd. Reg. et Basileensis, καὶ ἐρχόμεθα (27) Οὐδὲ μανθάνομεν ἔτι πολεμείν. Idem docet (28) Ανετρέψαμεν. Sic in margine labent Haes- (29) Προδότῳ. Herodot. lib. u, p. 108. (30) Meschelius in textu, βωμῶν μὴ εξηγεσθαι,
PG 11:1239ἀλλ’ οὐδ’ ὡς πάντες Αἰγύπτιοι θεοὺς νομίσομεν Ὄσιριν καὶ Ἶσιν, οὐδὲ τούτοις συγκατατάξομεν κατὰ τὰ τοῖς Σαί̈ταις [δοκοῦντα] τὴν Ἀθηνᾶν. Εἰ δὲ καὶ Ναυκρατίταις ἄλλα μὲν ἔδοξε σέβειν τοῖς πρεσβυτέροις, τὸν Σάραπιν δὲ τοῖς χθὲς καὶ πρώην ἀρξαμένοις, τὸν οὐ πώποτε γενόμενον θεόν, προσκυνεῖν· οὐ παρὰ τοῦτο καὶ ἡμεῖς νέον τὸν οὐ πρότερον ὄντα θεὸν οὐδὲ γνωσθέντα τοῖς ἀνθρώποις φήσομεν εἶναι. Ὁ δὲ τοῦ θεοῦ υἱός, ὁ πρωτότοκος πάσης κτίσεως, εἰ καὶ νεωστὶ ἐνηνθρωπηκέναι ἔδοξεν, ἀλλ’ οὔτι γε διὰ τοῦτο νέος ἐστί. Πρεσβύτατον γὰρ αὐτὸν πάντων τῶν δημιουργημάτων ἴσασιν οἱ θεῖοι λόγοι, καὶ αὐτῷ τὸν θεὸν περὶ τῆς τοῦ ἀνθρώπου δημιουργίας εἰρηκέναι· Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ’ εἰκόνα καὶ ὁμοίωσιν ἡμετέραν. Βούλομαι δὲ παραστῆσαι, τίνα τρόπον οὐκ εὐλόγως ὁ Κέλσος φησὶν ἕκαστον τὰ οἰκεῖα καὶ πάτρια σέβειν. Φησὶ γὰρ οὗτος τοὺς οἰκοῦντας τὴν Μερόην Αἰθίοπας δύο μόνους εἰδέναι θεούς, Δία καὶ Διόνυσον, καὶ αὐτοὺς μόνους σέβειν, τοὺς δ’ Ἀραβίους καὶ αὐτοὺς δύο μόνους, Διόνυσον μὲν ὡς καὶ Αἰθίοπες, Οὐρανίαν δὲ ἰδίαν. [Καὶ] κατὰ τὴν ἱστορίαν αὐτοῦ οὔτ’ Αἰθίοπες Οὐρανίαν σέβουσιν οὔτε Ἀράβιοι Δία.
καὶ Αἰγυπτίοισι κοινὸν εἶναι· οικέειν γὰρ ἔξω τοῦ Δέλτα, καὶ οὐχ ὁμολογέειν αὐτοῖσι· βούλεσθαι τε πάντων σφίσιν ἐξεῖναι γεύεσθαι. Ὁ δὲ Θεὸς οὐκ ἐᾷ σφέας ποιέειν ταῦτα, φὰς Αἴγυπτον εἶναι ταύτην, τὴν ὁ Νεῖλος ἐπιὼν ἄρδει, καὶ Αἰγυπτίους εἶναι τούτους, οἱ ἔνερθεν Ελεφαντίνης πόλιος εἰκέοντες ἀπὸ τοῦ ποταμοῦ τούτου πίνουσιν. Ηροδότῳ μὲν τάδε ἱστόρηται· ὁ δὲ Αμμων οὐδέν τι κακίων διαπρεσβεῦσαι τὰ δαιμόνια ἢ οἱ Ἰουδαίων ἄγγελοι· ὥστε οὐδὲν ἄδικον ἑκάστους τὰ σφέτερα νό μιμα θρησκεύειν. Αμέλει πλεῖστον αὐτῶν εὑρήσο μεν κατὰ ἔθνη τὸ διαφέρον· καὶ ὅμως ἕκαστοι αὐτοὶ μάλιστα εὖ νομίζειν δοκοῦσιν· Αἰθιόπων μὲν οἱ Με- ρόην οἰκοῦντες Δία καὶ Διόνυσον μόνους σέβοντες· Αράβιοι δὲ τὴν Ουρανίαν καὶ Διόνυσον τούτους μόν νους· Αἰγύπτιοι δὲ πάντες μὲν υπιρίν τε καὶ Ἴσιν· Σαΐται δὲ ᾿Αθηνᾶν· Ναυκρατῖται δὲ, οὐ πάλαι ἀρξά- μενοι (51), ὠνόμασαν Σάραπιν· καὶ οἱ λοιποὶ κατὰ νόμους ὡς ἕκαστοι. Καὶ οἱ μὲν ἐτων ἀπέχονται, σέ- βοντες ὡς ἱερούς· οἱ δὲ αἰγῶν· οἱ δὲ κροκοδείλων· οἱ δὲ βοῶν θηλειῶν· συῶν δὲ ἀπέχονται βδελυττόμε- νοι. Σκύθαις γε μὴν καὶ ἀνθρώπους δαίνυσθαι καλόν. Ἰνδῶν δέ εἰσιν οἱ καὶ τοὺς πατέρας ἐσθίοντες ὅσια δραν νομίζουσι· καί πού φησιν ὁ αὐτὸς Ηρόδο τος (32). Χρήσομαι δὲ αὖθις αὐταῖς ἐκείνου λέξεσι πίστεως εἵνεκα· ἱστορεῖ δὲ ὧδε· Εἰ γάρ τις προ- θείη (55) πᾶσιν ἀνθρώποισιν, ἐκλέξασθαι κελεύων νόμους τοὺς καλλίστους ἐκ τῶν πάντων νόμων, διασκεψάμενοι ἂν ἑλοίατο ἕκαστοι τοὺς ἑωυτῶν· οὕτω νομίζουσι πουλύ τι καλλίστους τοὺς ἑαυτῶν νόμους ἕκαστοι εἶναι. Ούκων (54) εἰκός ἐστιν ἄλ λιν γε ἢ μαινόμενον ἄνδρα γέλωτα τὰ τοιαῦτα τί Θεσθαι. Ως δ' οὕτω νενομίκασι τὰ περὶ τοὺς νό- μους οἱ πάντες ἄνθρωποι, πολλοῖσι καὶ ἄλλοισι τεκμηρίοισι πάρεστι σταθμώσασθαι, ἐν δὲ δὴ καὶ τῷδε. Δαρεῖος, ἐπὶ τῆς ἑαυτοῦ ἀρχῆς καλέσας 'Ελ- λήνων τοὺς παρεόντας είρετο (35) ἐπὶ κόσῳ ἂν χρήματι βουλο ατο τοὺς πατέρας ἀποθνήσκοντας κατασιτέεσθαι. Οἱ δὲ ἔφασαν ἐπ᾽ οὐδενὶ ἔρδειν ἂν τοῦτο. Δαρεῖος δὲ μετὰ ταῦτα καλέσας Ινδών τοὺς καλεομένους Καλλατίας, οἱ τοὺς γονέας και τεσθίουσιν, εἴρετο, παρεόντων τῶν Ἑλλήνων, καὶ δι᾿ ἑρμηνέως μανθανόντων τὰ λεγόμενα, ἐπὶ τίνι χρήματι δεξαίατ' ἂν τελευτέοντας (36) τοὺς πατέρας κατακαίειν πυρί. Οἱ δὲ ἀμβώσαντες μέγα, εὐφημέειν μὲν ἐκέλευον. Οὕτω μὲν νῦν ταῦτα νενόμισται (37)· καὶ ὀρθῶς μοι δοκέει Πίνδαρος ποιῆσαι, νόμον πάντων βασιλέα φήσας εἶναι. ν Β Διά τούτων δὲ ὁδεύειν δοκεῖ τῷ Κέλσῳ ὁ λόγος ἐπὶ τὸ δεῖν πάντας ἀνθρώπους κατὰ τὰ πάτρια ζῆν, οὐκ ἂν μεμφθέντας ἐπὶ τούτῳ· Χριστιανοὺς δὲ, τὰ πάτρια καταλιπόντας, καὶ οὐχ ἔν τι τυγχάνοντας (38) ἔθνος ὡς Ἰουδαῖοι, ἐγκλήτως προστίθεσθαι τῇ τοῦ Ἰησοῦ διδασκαλία. Λεγέτω οὖν ἡμῖν; πότερον καθηκόντως π. σφίσιν ἐξεῖναι γενέσθαι. ἣν ὁ Νεῖλος ἐπιών. ἀρξάμενοι. $9 ' • ἔρδειν ἂν ταῦτα. ήρετο παρεόντων τῶν Ἑλλήνων. CONTRA CELSUM LIB. V. A tentia, proinde rogare ut sibi liberum esset quibusvis vesci carnibus. Deus tamen illa non permisit, hac data ratione, Ægypti esse quæcunque loca Nilus inundans irrigaret, et Ægyptios illos omnes, qui in- fra Elephantinam urbem ex hoc flumine bibunt **. Hæc Herodotus. Atqui Ammon de rebus divinis nihilo deterior est Judaicis angelis. Ex quo efficitur æquum esse suos quemque ritus observare. Atque hinc est quod, etiamsi magna eorum est pro sin- gulis gentibus differentia, nulla tamen earum sit, quæ nou optimos este suos autumnet. Qui in Æthio- pia Meroen incolunt, ii solos Jovem et Bacchum venerantur; Arabes Uraniam et Liberum solos; Ægyptii omnes Osirim et Isidem colunt; Saitæ Minervam ; Naucratite, nec ita dudum, Serapin re- tulerunt in deos ; alii alios pro suis quique legibus. Nam alii ovibus, quas ut sacras colunt, abstinent; alii capris ; crocodilis alii ; alii vaccis; porcos vero abominantur. Apud Scythas vesci hominibus pul- chrum est; ex Indis nonnulli sanctum existimant parentes devorare. Hæc omnia testatur Herodotus, quod ut confirmem, en ipsius verba: Si quis, data hominibus optione, juberet eas eligere leges quas ju- dicarent optimas, omnes suarum quisque regionum leges anteferrent; suas enim singuli existimant cæle- ris esse multo præstantiores. Unde insanum esse opor- teat, qui hunc hominum sensum ludibrio habet. Sic autem omnes homines de suis sentire legibus, cum multis astruere liceat argumentis, tum hoc maxime : Darius imperii sui initio convocavit ad se eos e Græ- C cis qui tum in aula aderant, eosque interroga- vil qua mercede vellent defunctos parentes suos come- dere. Qui cum respondissent id se nulla mercede fa. cturos, Darius postea arcessivit ex Indis illos qui Cullatiæ vocantur quique parentes comedere solent, cosque coram Græcis quibus iħterpres Indorum re- sponsa explicabat, percontatus est quo pretio adduci possent ad cremandos parentes mortuos. Hic vero exclamarunt illi, regemque bona verba dicere jusse- runt. Itaque manent etiamnum utrisque suæ leges : ut Pindarus recte cecinisse videatur legem omnium esse regem D +s flerodot. lib. Id. lib. III. Paulo post idem habet in lexin, probet oportere omnes homines patriis legibus vi- vere, neque hac de re reprehendi posse : Christia- nos vero, qui non peculiarem ut Judai gentem con- stituunt, injuria leges patrias deseruisse, ut ad Jesu doctrinam adhærescerent. Dicat igitur nobis utrum idem, Iutra idem, (51) Πάλαι ἀρξάμενοι. Heschelius in textu, πάνυ (32) Ηρόδοτος. Herodot. lib. uti, pag. 200. (55) Heschelius in textu, προσθείη. (34) Idem in textu, οὐχ ὂν, male. 35. In bis omnibus eo videtur spectare Celsus ut (75) Idem in textu, παρεόντας ήρετο. Paulo post (36) Idemn in textu. δέξαιντ' ἂν τελευτώντας. (37) Idem in textu, τάδε νενόμισται. (38) Iden in textu, οὐκέτι τυγχάνοντας.
Ἆρ’ οὖν ἐάν τις Αἰθιόπων, ἔκ τινος περιστάσεως γενόμενος παρὰ τοῖς Ἀραβίοις, ἀσεβὴς εἶναι νομισθῇ ὡς τὴν Οὐρανίαν οὐ σέβων καὶ παρὰ τοῦτο τὴν ἐπὶ θανάτῳ κινδυνεύῃ, καθήξει τῷ Αἰθίοπι ἀποθανεῖν ἢ παρὰ τὰ πάτρια ποιεῖν καὶ προσκυνεῖν τὴν Οὐρανίαν; Εἰ μὲν γὰρ παρὰ τὰ πάτρια ποιεῖν αὐτὸν καθήξει, οὐχ ὅσιον ποιήσει ὅσον ἐπὶ τοῖς τοῦ Κέλσου λόγοις· εἰ δὲ τὴν ἐπὶ θανάτῳ ἀπαχθείη, παραστησάτω τὸ εὔλογον τοῦ αἱρεῖσθαι θάνατον, οὐκ οἶδα εἰ τοῦ Αἰθιόπων λόγου φιλοσοφεῖν διδάσκοντος περὶ ψυχῆς ἀθανασίας καὶ τιμῆς τῆς ἐπὶ εὐσεβείᾳ, εἰ [κατὰ] τοὺς πατρίους νόμους σέβοιεν νομιζομένους θεούς. Τὸ δ’ ὅμοιον ἔστιν εἰπεῖν καὶ περὶ Ἀραβίων, ἔκ τινος περιστάσεως ἐπιδημησάντων Αἰθίοψι τοῖς περὶ Μερόην. Καὶ οὗτοι γὰρ μόνους διδαχθέντες σέβειν Οὐρανίαν καὶ Διόνυσον οὐ προσκυνήσουσι τὸν Δία μετὰ τῶν Αἰθιόπων· καὶ ἀσεβεῖν νομισθέντες εἰ τὴν ἐπὶ θανάτῳ ἀπάγοιντο, τί ἂν εὐλόγως ποιήσαιεν, λεγέτω ὁ Κέλσος. Τοὺς δὲ περὶ Ὄσιριν καὶ Ἶσιν μύθους περισσόν ἐστιν ἡμῖν νῦν καταλέγειν καὶ οὐκ εὔκαιρον. Κἂν τροπολογῶνται δὲ οἱ μῦθοι, τὸ ἄψυχον ἡμᾶς ὕδωρ σέβειν διδάξουσι καὶ τὴν ὑποκειμένην ἀνθρώποις καὶ πᾶσι ζῴοις γῆν.
καὶ Αἰγυπτίοισι κοινὸν εἶναι· οικέειν γὰρ ἔξω τοῦ Δέλτα, καὶ οὐχ ὁμολογέειν αὐτοῖσι· βούλεσθαι τε πάντων σφίσιν ἐξεῖναι γεύεσθαι. Ὁ δὲ Θεὸς οὐκ ἐᾷ σφέας ποιέειν ταῦτα, φὰς Αἴγυπτον εἶναι ταύτην, τὴν ὁ Νεῖλος ἐπιὼν ἄρδει, καὶ Αἰγυπτίους εἶναι τούτους, οἱ ἔνερθεν Ελεφαντίνης πόλιος εἰκέοντες ἀπὸ τοῦ ποταμοῦ τούτου πίνουσιν. Ηροδότῳ μὲν τάδε ἱστόρηται· ὁ δὲ Αμμων οὐδέν τι κακίων διαπρεσβεῦσαι τὰ δαιμόνια ἢ οἱ Ἰουδαίων ἄγγελοι· ὥστε οὐδὲν ἄδικον ἑκάστους τὰ σφέτερα νό μιμα θρησκεύειν. Αμέλει πλεῖστον αὐτῶν εὑρήσο μεν κατὰ ἔθνη τὸ διαφέρον· καὶ ὅμως ἕκαστοι αὐτοὶ μάλιστα εὖ νομίζειν δοκοῦσιν· Αἰθιόπων μὲν οἱ Με- ρόην οἰκοῦντες Δία καὶ Διόνυσον μόνους σέβοντες· Αράβιοι δὲ τὴν Ουρανίαν καὶ Διόνυσον τούτους μόν νους· Αἰγύπτιοι δὲ πάντες μὲν υπιρίν τε καὶ Ἴσιν· Σαΐται δὲ ᾿Αθηνᾶν· Ναυκρατῖται δὲ, οὐ πάλαι ἀρξά- μενοι (51), ὠνόμασαν Σάραπιν· καὶ οἱ λοιποὶ κατὰ νόμους ὡς ἕκαστοι. Καὶ οἱ μὲν ἐτων ἀπέχονται, σέ- βοντες ὡς ἱερούς· οἱ δὲ αἰγῶν· οἱ δὲ κροκοδείλων· οἱ δὲ βοῶν θηλειῶν· συῶν δὲ ἀπέχονται βδελυττόμε- νοι. Σκύθαις γε μὴν καὶ ἀνθρώπους δαίνυσθαι καλόν. Ἰνδῶν δέ εἰσιν οἱ καὶ τοὺς πατέρας ἐσθίοντες ὅσια δραν νομίζουσι· καί πού φησιν ὁ αὐτὸς Ηρόδο τος (32). Χρήσομαι δὲ αὖθις αὐταῖς ἐκείνου λέξεσι πίστεως εἵνεκα· ἱστορεῖ δὲ ὧδε· Εἰ γάρ τις προ- θείη (55) πᾶσιν ἀνθρώποισιν, ἐκλέξασθαι κελεύων νόμους τοὺς καλλίστους ἐκ τῶν πάντων νόμων, διασκεψάμενοι ἂν ἑλοίατο ἕκαστοι τοὺς ἑωυτῶν· οὕτω νομίζουσι πουλύ τι καλλίστους τοὺς ἑαυτῶν νόμους ἕκαστοι εἶναι. Ούκων (54) εἰκός ἐστιν ἄλ λιν γε ἢ μαινόμενον ἄνδρα γέλωτα τὰ τοιαῦτα τί Θεσθαι. Ως δ' οὕτω νενομίκασι τὰ περὶ τοὺς νό- μους οἱ πάντες ἄνθρωποι, πολλοῖσι καὶ ἄλλοισι τεκμηρίοισι πάρεστι σταθμώσασθαι, ἐν δὲ δὴ καὶ τῷδε. Δαρεῖος, ἐπὶ τῆς ἑαυτοῦ ἀρχῆς καλέσας 'Ελ- λήνων τοὺς παρεόντας είρετο (35) ἐπὶ κόσῳ ἂν χρήματι βουλο ατο τοὺς πατέρας ἀποθνήσκοντας κατασιτέεσθαι. Οἱ δὲ ἔφασαν ἐπ᾽ οὐδενὶ ἔρδειν ἂν τοῦτο. Δαρεῖος δὲ μετὰ ταῦτα καλέσας Ινδών τοὺς καλεομένους Καλλατίας, οἱ τοὺς γονέας και τεσθίουσιν, εἴρετο, παρεόντων τῶν Ἑλλήνων, καὶ δι᾿ ἑρμηνέως μανθανόντων τὰ λεγόμενα, ἐπὶ τίνι χρήματι δεξαίατ' ἂν τελευτέοντας (36) τοὺς πατέρας κατακαίειν πυρί. Οἱ δὲ ἀμβώσαντες μέγα, εὐφημέειν μὲν ἐκέλευον. Οὕτω μὲν νῦν ταῦτα νενόμισται (37)· καὶ ὀρθῶς μοι δοκέει Πίνδαρος ποιῆσαι, νόμον πάντων βασιλέα φήσας εἶναι. ν Β Διά τούτων δὲ ὁδεύειν δοκεῖ τῷ Κέλσῳ ὁ λόγος ἐπὶ τὸ δεῖν πάντας ἀνθρώπους κατὰ τὰ πάτρια ζῆν, οὐκ ἂν μεμφθέντας ἐπὶ τούτῳ· Χριστιανοὺς δὲ, τὰ πάτρια καταλιπόντας, καὶ οὐχ ἔν τι τυγχάνοντας (38) ἔθνος ὡς Ἰουδαῖοι, ἐγκλήτως προστίθεσθαι τῇ τοῦ Ἰησοῦ διδασκαλία. Λεγέτω οὖν ἡμῖν; πότερον καθηκόντως π. σφίσιν ἐξεῖναι γενέσθαι. ἣν ὁ Νεῖλος ἐπιών. ἀρξάμενοι. $9 ' • ἔρδειν ἂν ταῦτα. ήρετο παρεόντων τῶν Ἑλλήνων. CONTRA CELSUM LIB. V. A tentia, proinde rogare ut sibi liberum esset quibusvis vesci carnibus. Deus tamen illa non permisit, hac data ratione, Ægypti esse quæcunque loca Nilus inundans irrigaret, et Ægyptios illos omnes, qui in- fra Elephantinam urbem ex hoc flumine bibunt **. Hæc Herodotus. Atqui Ammon de rebus divinis nihilo deterior est Judaicis angelis. Ex quo efficitur æquum esse suos quemque ritus observare. Atque hinc est quod, etiamsi magna eorum est pro sin- gulis gentibus differentia, nulla tamen earum sit, quæ nou optimos este suos autumnet. Qui in Æthio- pia Meroen incolunt, ii solos Jovem et Bacchum venerantur; Arabes Uraniam et Liberum solos; Ægyptii omnes Osirim et Isidem colunt; Saitæ Minervam ; Naucratite, nec ita dudum, Serapin re- tulerunt in deos ; alii alios pro suis quique legibus. Nam alii ovibus, quas ut sacras colunt, abstinent; alii capris ; crocodilis alii ; alii vaccis; porcos vero abominantur. Apud Scythas vesci hominibus pul- chrum est; ex Indis nonnulli sanctum existimant parentes devorare. Hæc omnia testatur Herodotus, quod ut confirmem, en ipsius verba: Si quis, data hominibus optione, juberet eas eligere leges quas ju- dicarent optimas, omnes suarum quisque regionum leges anteferrent; suas enim singuli existimant cæle- ris esse multo præstantiores. Unde insanum esse opor- teat, qui hunc hominum sensum ludibrio habet. Sic autem omnes homines de suis sentire legibus, cum multis astruere liceat argumentis, tum hoc maxime : Darius imperii sui initio convocavit ad se eos e Græ- C cis qui tum in aula aderant, eosque interroga- vil qua mercede vellent defunctos parentes suos come- dere. Qui cum respondissent id se nulla mercede fa. cturos, Darius postea arcessivit ex Indis illos qui Cullatiæ vocantur quique parentes comedere solent, cosque coram Græcis quibus iħterpres Indorum re- sponsa explicabat, percontatus est quo pretio adduci possent ad cremandos parentes mortuos. Hic vero exclamarunt illi, regemque bona verba dicere jusse- runt. Itaque manent etiamnum utrisque suæ leges : ut Pindarus recte cecinisse videatur legem omnium esse regem D +s flerodot. lib. Id. lib. III. Paulo post idem habet in lexin, probet oportere omnes homines patriis legibus vi- vere, neque hac de re reprehendi posse : Christia- nos vero, qui non peculiarem ut Judai gentem con- stituunt, injuria leges patrias deseruisse, ut ad Jesu doctrinam adhærescerent. Dicat igitur nobis utrum idem, Iutra idem, (51) Πάλαι ἀρξάμενοι. Heschelius in textu, πάνυ (32) Ηρόδοτος. Herodot. lib. uti, pag. 200. (55) Heschelius in textu, προσθείη. (34) Idem in textu, οὐχ ὂν, male. 35. In bis omnibus eo videtur spectare Celsus ut (75) Idem in textu, παρεόντας ήρετο. Paulo post (36) Idemn in textu. δέξαιντ' ἂν τελευτώντας. (37) Idem in textu, τάδε νενόμισται. (38) Iden in textu, οὐκέτι τυγχάνοντας.
PG 11:1241Οὕτω γὰρ οἶμαι μεταλαμβάνουσι τὸν μὲν Ὄσιριν εἰς ὕδωρ τὴν δὲ Ἶσιν εἰς γῆν. Περὶ δὲ Σαράπιδος πολλὴ καὶ διάφωνος ἱστορία, χθὲς καὶ πρώην εἰς μέσον ἐλθόντος κατά τινας μαγγανείας τοῦ βουληθέντος Πτολεμαίου οἱονεὶ ἐπιφανῆ δεῖξαι τοῖς ἐν Ἀλεξανδρείᾳ θεόν. Ἀνέγνωμεν δὲ παρὰ Νουμηνίῳ τῷ Πυθαγορείῳ περὶ τῆς κατασκευῆς αὐτοῦ, ὡς ἄρα πάντων τῶν ὑπὸ φύσεως διοικουμένων μετέχει οὐσίας ζῴων καὶ φυτῶν· ἵνα δόξῃ μετὰ τῶν ἀτελέστων τελετῶν καὶ τῶν καλουσῶν δαίμονας μαγγανειῶν οὐχ ὑπὸ ἀγαλματοποιῶν μόνων κατασκευάζεσθαι θεὸς ἀλλὰ καὶ ὑπὸ μάγων καὶ φαρμακῶν καὶ τῶν ἐπῳδαῖς αὐτῶν κηλουμένων δαιμόνων. Χρὴ οὖν ζητεῖν τὸ ἁρμοζόντως τῷ λογικῷ καὶ ἡμέρῳ ζῴῳ καὶ λελογισμένως πάντα πράττοντι βρωτὸν καὶ οὐ βρωτόν, καὶ μὴ κατὰ ἀποκλήρωσιν σέβειν ὄϊς ἢ αἶγας ἢ τὰς θηλείας βοῦς. Καὶ τούτων μὲν ἀπέχεσθαι μέτριον, πολὺ γὰρ χρήσιμον ἀπὸ τούτων τῶν ζῴων ἀνθρώποις γίνεται· τὸ δὲ καὶ κροκοδείλων φείδεσθαι, καὶ [νομίζειν] εἶναι ἱεροὺς αὐτοὺς οὐκ οἶδα τίνος μυθολογουμένου θεοῦ, πῶς οὐκ ἔστι πάντων ἠλιθιώτατον; Σφόδρα γὰρ ἐμβροντήτων ἐστὶ τὸ φείδεσθαι ζῴων οὐ φειδομένων καὶ περιέπειν ζῷα ἀνθρώπους καταθοινώμενα.
PG 11:1243Ἀλλὰ Κέλσῳ ἀρέσκουσι μὲν οἱ κατά τινα πάτρια κροκοδείλους σέβοντες καὶ περιέποντες, καὶ οὐδεὶς λόγος κατ’ ἐκείνων αὐτῷ γέγραπται· ψεκτοὶ δ’ εἶναι φαίνονται Χριστιανοί, τὴν κακίαν βδελύσσεσθαι διδασκόμενοι καὶ τὰ ἀπὸ κακίας ἔργα ἐκτρέπεσθαι, τὴν δ’ ἀρετὴν σέβειν καὶ τιμᾶν ὡς ὑπὸ τοῦ θεοῦ γεγενημένην καὶ οὖσαν υἱὸν θεοῦ. Οὐ γὰρ παρὰ τὸ θηλυκὸν ὄνομα καὶ τῇ οὐσίᾳ θήλειαν νομιστέον εἶναι τὴν σοφίαν καὶ τὴν δικαιοσύνην, ἅπερ καθ’ ἡμᾶς ἐστιν ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ, ὡς ὁ γνήσιος αὐτοῦ μαθητὴς παρέστησε λέγων περὶ αὐτοῦ· Ὃς ἐγενήθη σοφία ἡμῖν ἀπὸ θεοῦ δικαιοσύνη τε καὶ ἁγιασμὸς καὶ ἀπολύτρωσις. Κἂν δεύτερον οὖν λέγωμεν θεόν, ἴστωσαν ὅτι τὸν δεύτερον θεὸν οὐκ ἄλλο τι λέγομεν ἢ τὴν περιεκτικὴν πασῶν ἀρετῶν ἀρετὴν καὶ τὸν περιεκτικὸν παντὸς οὑτινοσοῦν λόγου τῶν κατὰ φύσιν καὶ προηγουμένως γεγενημένων καὶ εἰς χρήσιμον τοῦ παντὸς λόγον· ὅντινα τῇ Ἰησοῦ μάλιστα παρὰ πᾶσαν ψυχὴν ψυχῇ ᾠκειῶσθαι καὶ ἡνῶσθαί φαμεν, μόνου τελείως χωρῆσαι δεδυνημένου τὴν ἄκραν μετοχὴν τοῦ αὐτολόγου καὶ τῆς αὐτοσοφίας καὶ τῆς αὐτοδικαιοσύνης.
καὶ Αἰγυπτίοισι κοινὸν εἶναι· οικέειν γὰρ ἔξω τοῦ Δέλτα, καὶ οὐχ ὁμολογέειν αὐτοῖσι· βούλεσθαι τε πάντων σφίσιν ἐξεῖναι γεύεσθαι. Ὁ δὲ Θεὸς οὐκ ἐᾷ σφέας ποιέειν ταῦτα, φὰς Αἴγυπτον εἶναι ταύτην, τὴν ὁ Νεῖλος ἐπιὼν ἄρδει, καὶ Αἰγυπτίους εἶναι τούτους, οἱ ἔνερθεν Ελεφαντίνης πόλιος εἰκέοντες ἀπὸ τοῦ ποταμοῦ τούτου πίνουσιν. Ηροδότῳ μὲν τάδε ἱστόρηται· ὁ δὲ Αμμων οὐδέν τι κακίων διαπρεσβεῦσαι τὰ δαιμόνια ἢ οἱ Ἰουδαίων ἄγγελοι· ὥστε οὐδὲν ἄδικον ἑκάστους τὰ σφέτερα νό μιμα θρησκεύειν. Αμέλει πλεῖστον αὐτῶν εὑρήσο μεν κατὰ ἔθνη τὸ διαφέρον· καὶ ὅμως ἕκαστοι αὐτοὶ μάλιστα εὖ νομίζειν δοκοῦσιν· Αἰθιόπων μὲν οἱ Με- ρόην οἰκοῦντες Δία καὶ Διόνυσον μόνους σέβοντες· Αράβιοι δὲ τὴν Ουρανίαν καὶ Διόνυσον τούτους μόν νους· Αἰγύπτιοι δὲ πάντες μὲν υπιρίν τε καὶ Ἴσιν· Σαΐται δὲ ᾿Αθηνᾶν· Ναυκρατῖται δὲ, οὐ πάλαι ἀρξά- μενοι (51), ὠνόμασαν Σάραπιν· καὶ οἱ λοιποὶ κατὰ νόμους ὡς ἕκαστοι. Καὶ οἱ μὲν ἐτων ἀπέχονται, σέ- βοντες ὡς ἱερούς· οἱ δὲ αἰγῶν· οἱ δὲ κροκοδείλων· οἱ δὲ βοῶν θηλειῶν· συῶν δὲ ἀπέχονται βδελυττόμε- νοι. Σκύθαις γε μὴν καὶ ἀνθρώπους δαίνυσθαι καλόν. Ἰνδῶν δέ εἰσιν οἱ καὶ τοὺς πατέρας ἐσθίοντες ὅσια δραν νομίζουσι· καί πού φησιν ὁ αὐτὸς Ηρόδο τος (32). Χρήσομαι δὲ αὖθις αὐταῖς ἐκείνου λέξεσι πίστεως εἵνεκα· ἱστορεῖ δὲ ὧδε· Εἰ γάρ τις προ- θείη (55) πᾶσιν ἀνθρώποισιν, ἐκλέξασθαι κελεύων νόμους τοὺς καλλίστους ἐκ τῶν πάντων νόμων, διασκεψάμενοι ἂν ἑλοίατο ἕκαστοι τοὺς ἑωυτῶν· οὕτω νομίζουσι πουλύ τι καλλίστους τοὺς ἑαυτῶν νόμους ἕκαστοι εἶναι. Ούκων (54) εἰκός ἐστιν ἄλ λιν γε ἢ μαινόμενον ἄνδρα γέλωτα τὰ τοιαῦτα τί Θεσθαι. Ως δ' οὕτω νενομίκασι τὰ περὶ τοὺς νό- μους οἱ πάντες ἄνθρωποι, πολλοῖσι καὶ ἄλλοισι τεκμηρίοισι πάρεστι σταθμώσασθαι, ἐν δὲ δὴ καὶ τῷδε. Δαρεῖος, ἐπὶ τῆς ἑαυτοῦ ἀρχῆς καλέσας 'Ελ- λήνων τοὺς παρεόντας είρετο (35) ἐπὶ κόσῳ ἂν χρήματι βουλο ατο τοὺς πατέρας ἀποθνήσκοντας κατασιτέεσθαι. Οἱ δὲ ἔφασαν ἐπ᾽ οὐδενὶ ἔρδειν ἂν τοῦτο. Δαρεῖος δὲ μετὰ ταῦτα καλέσας Ινδών τοὺς καλεομένους Καλλατίας, οἱ τοὺς γονέας και τεσθίουσιν, εἴρετο, παρεόντων τῶν Ἑλλήνων, καὶ δι᾿ ἑρμηνέως μανθανόντων τὰ λεγόμενα, ἐπὶ τίνι χρήματι δεξαίατ' ἂν τελευτέοντας (36) τοὺς πατέρας κατακαίειν πυρί. Οἱ δὲ ἀμβώσαντες μέγα, εὐφημέειν μὲν ἐκέλευον. Οὕτω μὲν νῦν ταῦτα νενόμισται (37)· καὶ ὀρθῶς μοι δοκέει Πίνδαρος ποιῆσαι, νόμον πάντων βασιλέα φήσας εἶναι. ν Β Διά τούτων δὲ ὁδεύειν δοκεῖ τῷ Κέλσῳ ὁ λόγος ἐπὶ τὸ δεῖν πάντας ἀνθρώπους κατὰ τὰ πάτρια ζῆν, οὐκ ἂν μεμφθέντας ἐπὶ τούτῳ· Χριστιανοὺς δὲ, τὰ πάτρια καταλιπόντας, καὶ οὐχ ἔν τι τυγχάνοντας (38) ἔθνος ὡς Ἰουδαῖοι, ἐγκλήτως προστίθεσθαι τῇ τοῦ Ἰησοῦ διδασκαλία. Λεγέτω οὖν ἡμῖν; πότερον καθηκόντως π. σφίσιν ἐξεῖναι γενέσθαι. ἣν ὁ Νεῖλος ἐπιών. ἀρξάμενοι. $9 ' • ἔρδειν ἂν ταῦτα. ήρετο παρεόντων τῶν Ἑλλήνων. CONTRA CELSUM LIB. V. A tentia, proinde rogare ut sibi liberum esset quibusvis vesci carnibus. Deus tamen illa non permisit, hac data ratione, Ægypti esse quæcunque loca Nilus inundans irrigaret, et Ægyptios illos omnes, qui in- fra Elephantinam urbem ex hoc flumine bibunt **. Hæc Herodotus. Atqui Ammon de rebus divinis nihilo deterior est Judaicis angelis. Ex quo efficitur æquum esse suos quemque ritus observare. Atque hinc est quod, etiamsi magna eorum est pro sin- gulis gentibus differentia, nulla tamen earum sit, quæ nou optimos este suos autumnet. Qui in Æthio- pia Meroen incolunt, ii solos Jovem et Bacchum venerantur; Arabes Uraniam et Liberum solos; Ægyptii omnes Osirim et Isidem colunt; Saitæ Minervam ; Naucratite, nec ita dudum, Serapin re- tulerunt in deos ; alii alios pro suis quique legibus. Nam alii ovibus, quas ut sacras colunt, abstinent; alii capris ; crocodilis alii ; alii vaccis; porcos vero abominantur. Apud Scythas vesci hominibus pul- chrum est; ex Indis nonnulli sanctum existimant parentes devorare. Hæc omnia testatur Herodotus, quod ut confirmem, en ipsius verba: Si quis, data hominibus optione, juberet eas eligere leges quas ju- dicarent optimas, omnes suarum quisque regionum leges anteferrent; suas enim singuli existimant cæle- ris esse multo præstantiores. Unde insanum esse opor- teat, qui hunc hominum sensum ludibrio habet. Sic autem omnes homines de suis sentire legibus, cum multis astruere liceat argumentis, tum hoc maxime : Darius imperii sui initio convocavit ad se eos e Græ- C cis qui tum in aula aderant, eosque interroga- vil qua mercede vellent defunctos parentes suos come- dere. Qui cum respondissent id se nulla mercede fa. cturos, Darius postea arcessivit ex Indis illos qui Cullatiæ vocantur quique parentes comedere solent, cosque coram Græcis quibus iħterpres Indorum re- sponsa explicabat, percontatus est quo pretio adduci possent ad cremandos parentes mortuos. Hic vero exclamarunt illi, regemque bona verba dicere jusse- runt. Itaque manent etiamnum utrisque suæ leges : ut Pindarus recte cecinisse videatur legem omnium esse regem D +s flerodot. lib. Id. lib. III. Paulo post idem habet in lexin, probet oportere omnes homines patriis legibus vi- vere, neque hac de re reprehendi posse : Christia- nos vero, qui non peculiarem ut Judai gentem con- stituunt, injuria leges patrias deseruisse, ut ad Jesu doctrinam adhærescerent. Dicat igitur nobis utrum idem, Iutra idem, (51) Πάλαι ἀρξάμενοι. Heschelius in textu, πάνυ (32) Ηρόδοτος. Herodot. lib. uti, pag. 200. (55) Heschelius in textu, προσθείη. (34) Idem in textu, οὐχ ὂν, male. 35. In bis omnibus eo videtur spectare Celsus ut (75) Idem in textu, παρεόντας ήρετο. Paulo post (36) Idemn in textu. δέξαιντ' ἂν τελευτώντας. (37) Idem in textu, τάδε νενόμισται. (38) Iden in textu, οὐκέτι τυγχάνοντας.
PG 11:1245Ἐπεὶ δὲ τοιαῦτα εἰπὼν ὁ Κέλσος περὶ τῶν διαφόρων νόμων ἐπιφέρει ὅτι ὀρθῶς μοι δοκεῖ Πίνδαρος ποιῆσαι, νόμον πάντων βασιλέα φήσας εἶναι, φέρε καὶ περὶ τούτου διαλεχθῶμεν. Τίνα φῄς, ὦ οὗτος, νόμον πάντων εἶναι βασιλέα; Εἰ μὲν τοὺς κατὰ πόλιν, ψεῦδος τὸ τοιοῦτον· οὐ γὰρ ὑπὸ τοῦ αὐτοῦ νόμου πάντες βασιλεύονται· καὶ χρῆν, εἰ ἄρα, λελέχθαι· νόμοι πάντων βασιλεῖς, ἑκάστου γὰρ ἔθνους τῶν πάντων νόμος τις βασιλεύς. Εἰ δὲ κυρίως ἀκούεις τοῦ νόμου, ὁ φύσει βασιλεὺς τῶν πάντων οὗτός ἐστιν· εἰ καί τινες δίκην λῃστῶν, ἀποστάντων τοῦ νόμου, τοῦτον μὲν ἀρνοῦνται λῃστρικῶς δὲ καὶ ἀδικητικῶς διαζῶσιν. Ἡμεῖς οὖν οἱ Χριστιανοὶ τὸν τῇ φύσει πάντων βασιλέα ἐπιγνόντες νόμον, τὸν αὐτὸν ὄντα τῷ νόμῳ τοῦ θεοῦ, κατ’ αὐτὸν βιοῦν πειρώμεθα, μακρὰν χαίρειν φράσαντες τοῖς οὐ νόμοις νόμοις. Ἴδωμεν δὲ καὶ τὰ ἑξῆς τῷ Κέλσῳ λεγόμενα, ἐν οἷς σφόδρα μὲν ἐλάχιστά ἐστι τὰ περὶ Χριστιανῶν πλεῖστα δὲ ὅσα περὶ Ἰουδαίων. Φησὶν οὖν· Εἰ μὲν δὴ κατὰ ταῦτα περιστέλλοιεν Ἰουδαῖοι τὸν ἴδιον νόμον, οὐ μεμπτὰ αὐτῶν, ἐκείνων δὲ μᾶλλον, τῶν καταλιπόντων τὰ σφέτερα καὶ τὰ Ἰουδαίων προσποιουμένων.
Α οἱ φιλοσοφοῦντες, καὶ διδασκόμενοι μὴ δεισιδαιμο ἀπηγορευομένων. πράξουσιν πράξομεν. ἀπηγορευομένων αὐτοῖς ἑκατέρων. ἐμφαγεῖν κρομύων. έμφαγεῖν κρομμύου. νεῖν, καταλείψουσι τὰ πάτρια, ὡς καὶ φαγεῖν τῶν ἀπηγορευμένων (59) ἐν ταῖς πατρίσιν αὐτῶν, ἡ παρὰ τὸ καθῆκον τοῦτο πράξουσιν; Εἰ μὲν γὰρ διὰ φιλο σοφίαν καὶ τὰ κατὰ δεισιδαιμονίας μαθήματα, οὐ φυλάττοντες τὰ πάτρια καὶ φάγοιεν ἂν τῶν ἀπηγο ρευμένων ἐκ πατέρων (40) αὐτοῖς· διὰ τί οὐχὶ καὶ Χριστιανοί (λόγου αἱροῦντος μὴ τευτάζειν περὶ τὰ ἀγάλματα καὶ τὰ ἱδρύματα, ἢ καὶ περὶ τὰ δημιουρ γήματα τοῦ Θεοῦ, ἀλλ' ὑπεραναβαίνειν, καὶ τὴν ψυ χὴν παριστάνειν τῷ Δημιουργῷ), τὸ ἀνάλογον ποιοῦν τες τοῖς φιλοσοφοῦσιν, ἀνεγκλήτως τοῦτο πράττοιεν; εἰ δ' ὑπὲρ τοῦ φυλάξαι τὴν προκειμένην ἑαυτῷ θέσιν ὁ Κέλσος ἐρεῖ, ἢ οἱ εὐδοκοῦντες τοῖς αὐτοῦ, ὅτι καὶ · φιλοσοφήσας τις τηρήσει τὰ πάτρια ώρα φιλοσόφους " γελοιότατα (41), φέρ' εἰπεῖν, ἐν Αἰγυπτίοις γενέσθαι φυλαττομένους ἐμφαγεῖν κρομμύων, ἵνα τὰ πάτρια τηρῶσιν, ἢ μορίων τινῶν τοῦ σώματος, οἷον κεφαλῆς καὶ ὤμου, ἵνα μὴ παραβαίνωσι τὰ ὑπὸ πατέρων αὐτ τοῖς παραδοθέντα. Καὶ οὔπω λέγω (42) περὶ τῶν τὰς τοῦ σώματος φλυαρίας ἐν φύσαις φριττόντων τῶν Αἰ- γυπτίων, ὅτι, ἐὰν ἀπὸ τῶν τοιούτων τις φιλοσοφήσῃ, καὶ τηρήσῃ τὰ πάτρια, γελοῖος ἂν εἴη φιλόσοφος ἀφιλόσοφα πράττων. Οὕτως οὖν καὶ ὁ ὑπὸ τοῦ λόγου προσαχθεὶς ἐπὶ τὸ σέβειν τὸν τῶν ὅλων Θεὸν, καὶ διὰ τὰ πάτρια κάτω που μένων παρὰ τοῖς ἀγάλμασι καὶ τοῖς ἀνθρωπίνοις ἱδρύμασι, καὶ μὴ βουλόμενος ἀνα- 6ῆναι τῇ προαιρέσει πρὸς τὸν Δημιουργόν, παρακ πλήσιος ἂν γένοιτο τοῖς μαθοῦσι μὲν τὰ φιλοσοφίας, φοβουμένοις δὲ τὰ μὴ φοβερά, καὶ νομίζουσιν ἀσέ βειαν εἶναι τὸ τοιῶνδε ἐμφαγεῖν. Οἷος δὲ καὶ ὁ τοῦ Ηροδότου ἐστὶν Αμμων, οὗ τὰς λέξεις ὁ Κέλσος παρείληφεν, ὡς εἰς ἀπόδειξιν περὶ τοῦ δεῖν ἕκαστον τὰ πάτρια τηρεῖν (43); Ο γὰρ "Αμ- μων αὐτῶν τοῖς ἀπὸ Μαρέης πόλεως καὶ ᾿Απιος οἱ κοῦσι τὰ πρόσουρα τῇ Λιβύῃ οὐκ ἐξ ἀδιαφορεῖν πρὸς τὴν χρῆσιν τῶν θηλέων βοῶν· ὅπερ πράγμα οὐ μόνον τῇ φύσει ἑαυτοῦ ἀδιάφορόν ἐστιν, ἀλλὰ καὶ οὐ χω λύει καλὸν καὶ ἀγαθὸν εἶναί τινα. Καὶ εἰ μὲν ὁ ᾿Αμε μων αὐτῶν ἀπηγόρευε την χρήσιν τῶν θηλειών βοῶν διὰ τὸ εἰς γεωργίαν του ζώου χρήσιμον, καὶ πρὸς τούτῳ διὰ τὸ διὰ τῶν θηλέων μάλιστα αύξειν τὸ γένος αὐτῶν, τάχα ἂν εἶχε πιθανότητα ὁ λόγος νυνὶ δὲ ἅπαξ βούλεται αὐτοὺς, ἐμπίνοντας τοῦ Νεί- λου, δεῖν τηρεῖν τοὺς Αἰγυπτίων περὶ θηλειῶν βοῶν νόμους. Καὶ ἐπὶ τούτῳ γε τωθάζων ὁ Κέλσος τους παρὰ Ἰουδαίοις ἀγγέλους πρεσβεύοντας τὰ τοῦ Θεοῦ, • οὐ κακίονα (44) › ἔφησεν « εἶναι τὸν ᾿Αμμωνα πρὸς τὸ διαπρεσβεῦσαι τὰ δαιμόνια ἢ οἱ Ἰουδαίων ἄγγε λοι· ν ὧν οὐκ ἐξήτασε τους λόγους καὶ τὰς ἐπιφανείας, τί βούλονται. Εωράκει γὰρ ἂν, ὅτι οὐ τῶν βοῶν μετ Λιβύῃ, Λιβα ORIGENIS hi, qui philosophie dantes operam excusserunt sui- perstitionem, et ita patria instituta deserunt ut ci- bis vescantur in patria vetitis, ex officio facíant an præter officium? Nam si philosophia, si doctrina contra superstitionem data efficere potest, ut, spretis patriis legibus, cibos a majoribus prohibitos comedere liceat; cur non Christiani idem atque philosophi facere sine crimine possent ? praesertim cun eorum doctrina vetel statuarum atque simula- erorum rationem habere et lærere in rebus a Deo creatis, sed his transcensis adl Conditorem animam attollere jubeat. Quod si Celsus aliive ejus asseclar, nt sna principia constanter teneant, dixerint pa- trias leges vel philosopho esse custodiendas, acci- det ut, qui philosophi inter Egyptios degent, per- rillicule cepis abstineant, ut patria serveut insti- tuta; aut quibusdam corporis partibus, puta capite vel humero, ut ne ritus a majoribus sibi traditos violent. Taceo nunc eos Ægyptios qui crepitus ven- tris in honore habent. Nam si quis corum philoso- phiæ studens hos patrios ritus observet, nonne ri- diculus fuerit et indigna philosopho fecerit ? Quis. quis ergo a Christiana doctrina Deum rerum om- nium Conditorem adorare didicit, et propter leges patrias in statuis et simulacris hæret, nec vult anino ad Conditorem assurgere, is nibil differt ab eis qui, licet philosophiæ documenta acceperint, dimcnt tamen quæ non timenda sunt, et ii. pium esse ducunt quibusdam carnibus vesci. in Celsus usurpavit, ut probaret oportere singulos pa- tria instituta sequi? Per eum enim non licet iis qui Maream et Apim in Libyæ confiniis habitant, vaccis libere vesci : quæ res tamen est non modo per se indifferens, seul nec impedit quin probus quis et bonus sit. Ac si Ammon ille idcirco illis vaccarum esu interdixisset, quod istud animalium genus ad agriculturam utile est, quodque præterea per vaccas fil generis propagatio, non sine causa interdixisse videretur; sed ea tantum ratione vult ab illis Ægyptiorum leges de vaccis observari, quia Nili aquam bibunt. Quod addit Ammonem de re- bus divinis annuntiandis nihilo esse Judzorum ar- gelis deteriorem, hoc dicto angelos incessit rerum divinarum apud Judæos præcones. At quid illi di- cant, aut cur apparuerint, non intellexit. Vidisset enim de bobus Deo non esse curam 80, vel cum de illis aliisve brutis animantibus leges constituit; sed hæc propter homines scripta esse quibus sub hoc Cor. 1x, 9. cerus, Paulo post iidem in margine pro habent et Spencerus qui legerunt, Paulo post eadem, floeschelius ct Spencerus, B C D pag. : ‹ lidem Ægyptij cum plerisque vobiscumt non magis Isidem quam ceparum acrimonias me- tunt; nec Serapidem magis quam strepitus per pn- denda corporis expressos contremiscunt. » SPENCER. Paulo post codex Jolianus babet, alii 56. Qualis est ille Herodoti Ammon, cujus verba (39) Philoc., ἀπηγορευμένων Hoeschelius et Spen- (40) Sic Philocalia rectius sane quam Haschelius (41) Philocalia habet, δρα φιλοσόφους γελοιότατα. (42) Καὶ οὕτω λέγω, κ. τ. λ. Minutius, in Octario, (43) Heschelius in textu, τὰ τοιαῦτα τηρεῖν. (44) Hoeschelius in textu, και κακίονα, male.
Εἰ δ’ ὥς τι σοφώτερον εἰδότες σεμνύνονταί τε καὶ τὴν ἄλλων κοινωνίαν [ὡς] οὐκ ἐξ ἴσου καθαρῶν ἀποστρέφονται, ἤδη ἀκηκόασιν ὅτι οὐδὲ τὸ περὶ οὐρανοῦ δόγμα ἴδιον λέγουσιν ἀλλ’ ἵνα πάντα ἐάσω, καὶ Πέρσαις, ὥς που δηλοῖ καὶ Ἡρόδοτος, πάλαι δεδογμένον. Νομίζουσι γάρ, φησί, Διὶ̈ μὲν ἐπὶ τὰ ὑψηλότατα τῶν ὀρέων ἀναβαίνοντες θυσίας ἔρδειν, τὸν κύκλον πάντα τοῦ οὐρανοῦ Δία καλέοντες. Οὐδὲν οὖν οἶμαι διαφέρειν Δία Ὕψιστον καλεῖν ἢ Ζῆνα ἢ Ἀδωναῖον ἢ Σαβαὼθ ἢ Ἀμοῦν, ὡς Αἰγύπτιοι, ἢ Παπαῖον, ὡς Σκύθαι. Οὐ μὴν οὐδὲ κατὰ ταῦτα ἁγιώτεροι τῶν ἄλλων ἂν εἶεν, ὅτι περιτέμνονται· τοῦτο γὰρ Αἰγύπτιοι καὶ Κόλχοι πρότεροι· οὐδ’ ὅτι συῶν ἀπέχονται· καὶ γὰρ τοῦτ’ Αἰγύπτιοι, καὶ προσέτι αἰγῶν τε καὶ οἰῶν καὶ βοῶν τε καὶ ἰχθύων, καὶ κυάμων γε Πυθαγόρας τε καὶ οἱ μαθηταὶ καὶ ἐμψύχων ἁπάντων. Οὐ μὴν οὐδ’ εὐδοκιμεῖν παρὰ τῷ θεῷ καὶ στέργεσθαι διαφόρως τι τῶν ἄλλων τούτους εἰκός, καὶ πέμπεσθαι μόνοις αὐτοῖς ἐκεῖθεν ἀγγέλους, οἷον δή τινα μακάρων χώραν λαχοῦσιν· ὁρῶμεν γὰρ αὐτούς τε καὶ τὴν χώραν τίνων ἠξίωνται.
Α οἱ φιλοσοφοῦντες, καὶ διδασκόμενοι μὴ δεισιδαιμο ἀπηγορευομένων. πράξουσιν πράξομεν. ἀπηγορευομένων αὐτοῖς ἑκατέρων. ἐμφαγεῖν κρομύων. έμφαγεῖν κρομμύου. νεῖν, καταλείψουσι τὰ πάτρια, ὡς καὶ φαγεῖν τῶν ἀπηγορευμένων (59) ἐν ταῖς πατρίσιν αὐτῶν, ἡ παρὰ τὸ καθῆκον τοῦτο πράξουσιν; Εἰ μὲν γὰρ διὰ φιλο σοφίαν καὶ τὰ κατὰ δεισιδαιμονίας μαθήματα, οὐ φυλάττοντες τὰ πάτρια καὶ φάγοιεν ἂν τῶν ἀπηγο ρευμένων ἐκ πατέρων (40) αὐτοῖς· διὰ τί οὐχὶ καὶ Χριστιανοί (λόγου αἱροῦντος μὴ τευτάζειν περὶ τὰ ἀγάλματα καὶ τὰ ἱδρύματα, ἢ καὶ περὶ τὰ δημιουρ γήματα τοῦ Θεοῦ, ἀλλ' ὑπεραναβαίνειν, καὶ τὴν ψυ χὴν παριστάνειν τῷ Δημιουργῷ), τὸ ἀνάλογον ποιοῦν τες τοῖς φιλοσοφοῦσιν, ἀνεγκλήτως τοῦτο πράττοιεν; εἰ δ' ὑπὲρ τοῦ φυλάξαι τὴν προκειμένην ἑαυτῷ θέσιν ὁ Κέλσος ἐρεῖ, ἢ οἱ εὐδοκοῦντες τοῖς αὐτοῦ, ὅτι καὶ · φιλοσοφήσας τις τηρήσει τὰ πάτρια ώρα φιλοσόφους " γελοιότατα (41), φέρ' εἰπεῖν, ἐν Αἰγυπτίοις γενέσθαι φυλαττομένους ἐμφαγεῖν κρομμύων, ἵνα τὰ πάτρια τηρῶσιν, ἢ μορίων τινῶν τοῦ σώματος, οἷον κεφαλῆς καὶ ὤμου, ἵνα μὴ παραβαίνωσι τὰ ὑπὸ πατέρων αὐτ τοῖς παραδοθέντα. Καὶ οὔπω λέγω (42) περὶ τῶν τὰς τοῦ σώματος φλυαρίας ἐν φύσαις φριττόντων τῶν Αἰ- γυπτίων, ὅτι, ἐὰν ἀπὸ τῶν τοιούτων τις φιλοσοφήσῃ, καὶ τηρήσῃ τὰ πάτρια, γελοῖος ἂν εἴη φιλόσοφος ἀφιλόσοφα πράττων. Οὕτως οὖν καὶ ὁ ὑπὸ τοῦ λόγου προσαχθεὶς ἐπὶ τὸ σέβειν τὸν τῶν ὅλων Θεὸν, καὶ διὰ τὰ πάτρια κάτω που μένων παρὰ τοῖς ἀγάλμασι καὶ τοῖς ἀνθρωπίνοις ἱδρύμασι, καὶ μὴ βουλόμενος ἀνα- 6ῆναι τῇ προαιρέσει πρὸς τὸν Δημιουργόν, παρακ πλήσιος ἂν γένοιτο τοῖς μαθοῦσι μὲν τὰ φιλοσοφίας, φοβουμένοις δὲ τὰ μὴ φοβερά, καὶ νομίζουσιν ἀσέ βειαν εἶναι τὸ τοιῶνδε ἐμφαγεῖν. Οἷος δὲ καὶ ὁ τοῦ Ηροδότου ἐστὶν Αμμων, οὗ τὰς λέξεις ὁ Κέλσος παρείληφεν, ὡς εἰς ἀπόδειξιν περὶ τοῦ δεῖν ἕκαστον τὰ πάτρια τηρεῖν (43); Ο γὰρ "Αμ- μων αὐτῶν τοῖς ἀπὸ Μαρέης πόλεως καὶ ᾿Απιος οἱ κοῦσι τὰ πρόσουρα τῇ Λιβύῃ οὐκ ἐξ ἀδιαφορεῖν πρὸς τὴν χρῆσιν τῶν θηλέων βοῶν· ὅπερ πράγμα οὐ μόνον τῇ φύσει ἑαυτοῦ ἀδιάφορόν ἐστιν, ἀλλὰ καὶ οὐ χω λύει καλὸν καὶ ἀγαθὸν εἶναί τινα. Καὶ εἰ μὲν ὁ ᾿Αμε μων αὐτῶν ἀπηγόρευε την χρήσιν τῶν θηλειών βοῶν διὰ τὸ εἰς γεωργίαν του ζώου χρήσιμον, καὶ πρὸς τούτῳ διὰ τὸ διὰ τῶν θηλέων μάλιστα αύξειν τὸ γένος αὐτῶν, τάχα ἂν εἶχε πιθανότητα ὁ λόγος νυνὶ δὲ ἅπαξ βούλεται αὐτοὺς, ἐμπίνοντας τοῦ Νεί- λου, δεῖν τηρεῖν τοὺς Αἰγυπτίων περὶ θηλειῶν βοῶν νόμους. Καὶ ἐπὶ τούτῳ γε τωθάζων ὁ Κέλσος τους παρὰ Ἰουδαίοις ἀγγέλους πρεσβεύοντας τὰ τοῦ Θεοῦ, • οὐ κακίονα (44) › ἔφησεν « εἶναι τὸν ᾿Αμμωνα πρὸς τὸ διαπρεσβεῦσαι τὰ δαιμόνια ἢ οἱ Ἰουδαίων ἄγγε λοι· ν ὧν οὐκ ἐξήτασε τους λόγους καὶ τὰς ἐπιφανείας, τί βούλονται. Εωράκει γὰρ ἂν, ὅτι οὐ τῶν βοῶν μετ Λιβύῃ, Λιβα ORIGENIS hi, qui philosophie dantes operam excusserunt sui- perstitionem, et ita patria instituta deserunt ut ci- bis vescantur in patria vetitis, ex officio facíant an præter officium? Nam si philosophia, si doctrina contra superstitionem data efficere potest, ut, spretis patriis legibus, cibos a majoribus prohibitos comedere liceat; cur non Christiani idem atque philosophi facere sine crimine possent ? praesertim cun eorum doctrina vetel statuarum atque simula- erorum rationem habere et lærere in rebus a Deo creatis, sed his transcensis adl Conditorem animam attollere jubeat. Quod si Celsus aliive ejus asseclar, nt sna principia constanter teneant, dixerint pa- trias leges vel philosopho esse custodiendas, acci- det ut, qui philosophi inter Egyptios degent, per- rillicule cepis abstineant, ut patria serveut insti- tuta; aut quibusdam corporis partibus, puta capite vel humero, ut ne ritus a majoribus sibi traditos violent. Taceo nunc eos Ægyptios qui crepitus ven- tris in honore habent. Nam si quis corum philoso- phiæ studens hos patrios ritus observet, nonne ri- diculus fuerit et indigna philosopho fecerit ? Quis. quis ergo a Christiana doctrina Deum rerum om- nium Conditorem adorare didicit, et propter leges patrias in statuis et simulacris hæret, nec vult anino ad Conditorem assurgere, is nibil differt ab eis qui, licet philosophiæ documenta acceperint, dimcnt tamen quæ non timenda sunt, et ii. pium esse ducunt quibusdam carnibus vesci. in Celsus usurpavit, ut probaret oportere singulos pa- tria instituta sequi? Per eum enim non licet iis qui Maream et Apim in Libyæ confiniis habitant, vaccis libere vesci : quæ res tamen est non modo per se indifferens, seul nec impedit quin probus quis et bonus sit. Ac si Ammon ille idcirco illis vaccarum esu interdixisset, quod istud animalium genus ad agriculturam utile est, quodque præterea per vaccas fil generis propagatio, non sine causa interdixisse videretur; sed ea tantum ratione vult ab illis Ægyptiorum leges de vaccis observari, quia Nili aquam bibunt. Quod addit Ammonem de re- bus divinis annuntiandis nihilo esse Judzorum ar- gelis deteriorem, hoc dicto angelos incessit rerum divinarum apud Judæos præcones. At quid illi di- cant, aut cur apparuerint, non intellexit. Vidisset enim de bobus Deo non esse curam 80, vel cum de illis aliisve brutis animantibus leges constituit; sed hæc propter homines scripta esse quibus sub hoc Cor. 1x, 9. cerus, Paulo post iidem in margine pro habent et Spencerus qui legerunt, Paulo post eadem, floeschelius ct Spencerus, B C D pag. : ‹ lidem Ægyptij cum plerisque vobiscumt non magis Isidem quam ceparum acrimonias me- tunt; nec Serapidem magis quam strepitus per pn- denda corporis expressos contremiscunt. » SPENCER. Paulo post codex Jolianus babet, alii 56. Qualis est ille Herodoti Ammon, cujus verba (39) Philoc., ἀπηγορευμένων Hoeschelius et Spen- (40) Sic Philocalia rectius sane quam Haschelius (41) Philocalia habet, δρα φιλοσόφους γελοιότατα. (42) Καὶ οὕτω λέγω, κ. τ. λ. Minutius, in Octario, (43) Heschelius in textu, τὰ τοιαῦτα τηρεῖν. (44) Hoeschelius in textu, και κακίονα, male.
PG 11:1247Οὗτος μὲν οὖν ὁ χορὸς ἀπίτω δίκην ἀλαζονείας ὑποσχών, οὐκ εἰδὼς τὸν μέγαν θεὸν ἀλλ’ ὑπὸ τῆς Μωϋσέως γοητείας ὑπαχθείς τε καὶ ψευσθεὶς κἀκείνης οὐκ ἐπ’ ἀγαθῷ τέλει γεγονὼς μαθητής. Δῆλον δ’ ὅτι ἐν τούτοις ἐγκαλεῖ Ἰουδαίοις ὡς ψευδῶς ὑπολαμβάνουσιν ἑαυτοὺς εἶναι ἐκλεκτὴν μερίδα παρὰ πάντα τὰ ἔθνη τοῦ ἐπὶ πᾶσι θεοῦ. Καὶ ἀλαζονείας γοῦν αὐτῶν κατηγορεῖ ὡς αὐχούντων μὲν τὸν μέγαν θεόν, οὐκ εἰδότων δ’ αὐτὸν ἀλλ’ ὑπαχθέντων τῇ Μωϋσέως γοητείᾳ καὶ ψευςθέντων ὑπ’ αὐτοῦ, οὐκ ἐπ’ ἀγαθῷ τέλει μαθητευθέντων αὐτῷ. Ἀπὸ μέρους μὲν οὖν ἡμῖν ἐν τοῖς πρὸ τούτων λέλεκται τὰ τῆς σεμνῆς καὶ ἐξαιρέτου Ἰουδαίων πολιτείας, ἡνίκα αὐτοῖς συνειστήκει τὸ σύμβολον τῆς τοῦ θεοῦ πόλεως καὶ τοῦ ναοῦ αὐτοῦ καὶ τῆς παρ’ αὐτῷ καὶ τῷ θυσιαστηρίῳ ἱερατικῆς λατρείας· εἰ δέ τις ἐπερείσας τὴν διάνοιαν τῷ τοῦ νομοθέτου βουλήματι καὶ τῇ κατ’ αὐτὸν πολιτείᾳ ἐξετάζων τὰ κατ’ αὐτοὺς συγκρίνοι τῇ νῦν ἀγωγῇ τῶν λοιπῶν ἐθνῶν, οὐδένας μᾶλλον ἂν θαυμάσαι ὡς ἐν ἀνθρώποις πάντα μὲν τὰ μὴ χρήσιμα τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων περιῃρημένους μόνα δὲ τὰ εὔχρηστα παραδεξαμένους.
λει τῷ Θεῷ, ἔνθα καὶ δοκεῖ περὶ βοῶν ἢ ἀλόγων ζώων νομοθετεῖν· ἀλλὰ τὰ δι᾿ ἀνθρώπους γραφέντα ἐν προσχήματι τῷ περὶ ἀλόγων ζώων φυσιολογίαν τινὰ περιέχει. Κέλσος μὲν οὖν οὐδὲν ἄδικόν φησι ποιεῖν ἕκαστον, τὰ σφέτερα νόμιμα θρησκεύειν ἐθέ λοντα· καὶ ἀκολουθεῖ κατ' αὐτὸν μηδὲν ἄδικον ποιεῖν Σκύθας, ἐπεὶ κατὰ τὰ πάτρια δαίνυνται ἀνθρώπους· καὶ Ἰνδῶν δὲ οἱ τοὺς πατέρας ἐσθίοντες ὅσια δράν νομίζουσι καὶ (45) κατὰ τὸν Κέλσον, ἢ οὐκ ἄδικά γε. Εκτίθεται γοῦν Ηροδότου λέξιν συναγορεύουσα, τῷ ἕκαστον τοῖς πατρίοις νόμοις καθηκόντως χρή- σθαι· καὶ ἔοικεν ἀποδεχομένῳ τοὺς ἐπὶ Δαρείου Καλ- λατίας καλουμένους Ἰνδούς, τοὺς γονεῖς κατεσθίον τας· ἐπεὶ πρὸς τὸν Δαρεῖον πυνθανόμενον ἐπὶ πόσῳ χρήματι ἀποθέσθαι τοῦτον τὸν νόμον βούλονται, ἀναβοή σαντες μέγα, εὐφημεῖν αὐτὸν ἐκέλευεν. Δύο τοίνυν νόμων προκειμένων γενικῶς, καὶ τοῦ Β μὲν ὄντος τῆς φύσεως νόμου, ὃν Θεὸς ἂν νομοθετήσαι, ἑτέρου δὲ τοῦ ταῖς πόλεσι γραπτοῦ· καλόν, ὅπου μὲν μὴ ἐναντιοῦται ὁ γραπτὸς νόμους τῷ τοῦ Θεοῦ, μὴ λιπεῖν (46) τοὺς πολίτας προφάσει ξένων νόμων· ἔνθα δὲ τὰ ἐναντία τῷ γραπτῷ νόμῳ προστάσσει ὁ τῆς φύσεως, τουτέστι τοῦ Θεοῦ, ὅρα εἰ μὴ ὁ λόγος ἐρεῖ (47), μακρὰν μὲν χαίρειν εἰπεῖν τοῖς γεγραμμέ νοις καὶ τῷ βουλήματι τῶν νομοθετῶν, ἐπιδιδόναι δὲ αὐτὸν τῷ Θεῷ νομοθέτῃ, καὶ κατὰ τὸν τούτου λό- γον αἱρεῖσθαι βιοῦν, κἂν μετὰ κινδύνων, καὶ μυρίων πόνων, καὶ θανάτων, καὶ ἀδοξίας τοῦτο δέῃ ποιεῖν. Καὶ γὰρ ἄτοπον, τῶν ἀρεσκόντων τῷ Θεῷ ἑτέρων ὄντων παρὰ τὰ ἀρέσκοντά τισι τῶν ἐν ταῖς πόλεσι νό μων, καὶ ἀμηχάνου τυγχάνοντος ἀρέσκειν Θεῷ καὶ τοῖς πρεσβεύουσι τοὺς τοιούσδε νόμους, καταφρονεῖν μὲν πράξεων, δι' ὧν ἀρέσει τις τῷ τῶν ὅλων Δη- μιουργῷ, αἱρεῖσθαι δὲ ἐκείνας, ἐξ ὧν ἀπάρεστος μέν τις ἔσται τῷ Θεῷ, ἀρεστὸς δὲ τοῖς ἀνόμοις (48) να μας καὶ τοῖς τούτων φίλοις. Εἴπερ δὲ εὔλογον ἐπὶ τῶν ἄλλων, τὸν τῆς φύσεως προτιμᾷν νόμον, ὄντα νόμον τοῦ Θεοῦ, παρὰ τὴν γεγραμμένον καὶ ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων ἐναντίως τῷ νόμῳ τοῦ Θεοῦ νενομοθετη μένον (49)· πῶς οὐχὶ τοῦτο μᾶλλον ἐν τοῖς περὶ Θεοῦ νόμοις ποιητέον; καὶ οὔτε ὡς Αιθίοπες, οἱ τὰ περὶ τὴν Μερόην οἰκοῦντες, Δία καὶ Διόνυσον (ὡς ἐκείνοις ἀρέσκει), μόνους προσκυνήσομεν· ἀλλ' οὐδ᾽ ὅλως Αἰ- θιοπικούς θεούς Αιθιοπικῶς τιμήσομεν· οὔθ', ὡς οἱ Αράβιοι, τὴν Οὐρανίαν καὶ τὸν Διόνυσον μόνους ἡγη- σόμεθα θεούς· ἀλλ' οὐδ᾽ ὅλως θεούς, ἐν οἷς τὸ θῆλυ καὶ τὸ ἄῤῥεν δεδόξασται (ὡς θήλειαν γὰρ Αράβιοι τὴν Ουρανίαν προσκυνοῦσι, καὶ ὡς ἄῤῥενα τὸν Διόνυ σεν)· ἀλλ' οὐδ', ὡς πάντες Αἰγύπτιοι, θεοὺς νομίσο- μὲν Οσιριν καὶ Ἴσιν· οὐδὲ τούτοις συγκατατάξομεν, κατὰ τὰ τοῖς Σαΐταις δοκοῦντα, τὴν ᾿Αθηνᾶν. Εἰ δὲ καὶ Ναυκρατίταις ἄλλα μὲν ἔδοξε σέβειν τοῖς πρεσβυ τέροις, τὸν Σάραπιν δὲ τοῖς χθὲς καὶ πρώην ἀρξαμέ- ται. συναγορεύουσαν τῷ ἕκαστον. συναγορεύουσαν τὸ ἕκαστον. λιπών. χαίρειν. οὐ νόμοις νόμοις. ἐν τοῖς περὶ Θεοῦ νόμοις, ἐν τοῖς περὶ Θεοῦ νόμου. CONTRA CELSUM LIB. V. proponuntur. Ait igitur Celsus nihil injustum fa- cere, qui proprios suos ritus observat : unde con- sequens est injustos non esse Scythas, cum ex pa- triis institutis homines devorant; et Indos illos, qui pietatis esse putant parentes comedere, recte fa- cere, aut saltem non injuste. Et quidem Herodoti testimonium affert, quod huic opinioni favet, de- bere quemque patriis legibus obsequi; et probari ipsi videntur Indi illi Callatiæ qui suos parentes de- vorant, quique rogati a Dario qua mercede hanc le- gem abrogarent, magnis clamoribus jusserunt bona verba dicere. A velamine naturales quædam veritates investigand C Paulo post mss. Lill. editi, Herschelius et Spencerus, D altera cujus Deus auctor, altera urbibus scripto data; ubi scripta divinæ non adversatur, illam de- cet a civibus observari, et legibus exteris anteponi ; sed ubi scriptæ legi lex naturæ, hoc est Dei, con- traria præcipit, vide annon ratio velit, ut scriptis legibus valere jussis, spretaque legislatorum volun- tate, soli Deo legislatori pareatur, et ex ejus pra- scripto vita componatur, etiamsi id facientem peri- cula, labores innumeri, mors, ignominia manerent. Cum enim ea, quæ Deo placent, sæpe diversa sint a quibusdam legibus pro societate constitu- tis, et impossibile sit Deo simul et quarumdam le- gum latoribus placere; absurdum fuerit actiones illas contemnere quibus rerum omnium Conditori placeri potest; illas autem eligere, quibus, placendo impiis legibus earumque fautoribus, Deo displice. remus. Jam si rationi consentaneum est in aliis re- bus natura: legem, quæ Dei lex est, legi scriptæ et ab hominibus contra Dei legein latæ anteferri; quanto magis id in Dei legibus faciendum est? Non igitur, ut Æthiopes, qui circa Meroen habi- tant, Jovem et Liberum, quos solus deos illis agno- scere visum est, adorabimus; neque omnino deos Alliopicos iliopumn ritu venerabimur; neque, ut Arabes, Uraniam et Bacchum solos pro diis ha- bebimus; neque nobis deorum loco erunt ii, in qui- bus sexus distinguitur (Arabes enim Uraniam pro femina et Bacchum pro mare colunt); neque, ut Æ- gyptii omnes, deos reputabimus Osiridem et Isidem; neque diis accensebimus, ut Saitis placet, Miner- vam. Et si priscis quidem Naucratitis alia numina, recentioribus autem Serapin qui nunquam deus fuerat, colere visum est ; nos certe in deorum nu- merum non referemus deum recentem, qui antea non erat, qui notus antehac hominibus non fuit. Neque enimu Dei Filius qui e primogenitus est omn- Basileensis, et est vera lectio. Meschelius et Spen- cerus, lulum recte mss. habent, male codd. imp., (15) Νομίζουσι και. I.cgit Bolerellus, νομίζον- (46) Λιπεῖν. Recte duo codd. Anglicani. Male (47) Hoeschelius in textu habet, ἀεὶ μακρὰν μὲν 37. Itaque cum duæ generatim sint leges, natura (48) Ανόμοις νόμοις. Sic duo codd. Regius et (49) lleschelius in textu, τετιμημένον. Post pau-
Διὸ οὐδ’ ἀγῶνες ἦσαν γυμνικοὶ ἢ θυμελικοὶ ἢ ἱππικοὶ παρ’ αὐτοῖς, οὐδὲ γυναῖκες πιπράσκουσαι τὴν ὥραν παντὶ τῷ βουλομένῳ σπείρειν κενῶς καὶ ἐνυβρίζειν τῇ φύσει τῶν ἀνθρωπίνων σπερμάτων. Ὁποῖον δ’ ἦν παρ’ αὐτοῖς τὸ ἐξ ἔτι ἁπαλῶν ὀνύχων διδάσκεσθαι ὑπεραναβαίνειν μὲν πᾶσαν τὴν αἰσθητὴν φύσιν καὶ μηδαμοῦ αὐτῆς νομίζειν ἱδρῦσθαι τὸν θεόν, ἄνω δὲ καὶ ὑπὲρ τὰ σώματα ζητεῖν αὐτόν; Πηλίκον δὲ τὸ σχεδὸν ἅμα γενέσει καὶ συμπληρώσει τοῦ λόγου διδάσκεσθαι αὐτοὺς τὴν τῆς ψυχῆς ἀθανασίαν καὶ τὰ ὑπὸ γῆν δικαιωτήρια καὶ τὰς τιμὰς τῶν καλῶς βεβιωκότων; Ἅπερ ἔτι μυθικώτερον μὲν παισὶ καὶ τὰ παίδων φρονοῦσιν αὐτοῖς ἐκηρύσσετο, ἤδη δὲ ζητοῦσι τὸν λόγον καὶ βουλομένοις ἐν αὐτῷ προκόπτειν οἱ τέως μῦθοι, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, μετεμορφοῦντο εἰς τὴν ἐναποκεκρυμμένην αὐτοῖς ἀλήθειαν. Ἐγὼ δὲ νομίζω ἀξίως τοῦ χρηματίζειν αὐτοὺς μερίδα θεοῦ πάσης μὲν μαντείας ὡς μάτην κηλούσης τοὺς ἀνθρώπους καταπεφρονηκέναι, καὶ ἀπὸ δαιμόνων μοχθηρῶν μᾶλλον ἢ ἀπό τινος κρείττονος φύσεως ἐρχομένης, ζητεῖν δὲ τὴν τῶν μελλόντων γνῶσιν ἐν ψυχαῖς, δι’ ἄκραν καθαρότητα παραδεξαμέναις πνεῦμα τοῦ ἐπὶ πᾶσι θεοῦ.
λει τῷ Θεῷ, ἔνθα καὶ δοκεῖ περὶ βοῶν ἢ ἀλόγων ζώων νομοθετεῖν· ἀλλὰ τὰ δι᾿ ἀνθρώπους γραφέντα ἐν προσχήματι τῷ περὶ ἀλόγων ζώων φυσιολογίαν τινὰ περιέχει. Κέλσος μὲν οὖν οὐδὲν ἄδικόν φησι ποιεῖν ἕκαστον, τὰ σφέτερα νόμιμα θρησκεύειν ἐθέ λοντα· καὶ ἀκολουθεῖ κατ' αὐτὸν μηδὲν ἄδικον ποιεῖν Σκύθας, ἐπεὶ κατὰ τὰ πάτρια δαίνυνται ἀνθρώπους· καὶ Ἰνδῶν δὲ οἱ τοὺς πατέρας ἐσθίοντες ὅσια δράν νομίζουσι καὶ (45) κατὰ τὸν Κέλσον, ἢ οὐκ ἄδικά γε. Εκτίθεται γοῦν Ηροδότου λέξιν συναγορεύουσα, τῷ ἕκαστον τοῖς πατρίοις νόμοις καθηκόντως χρή- σθαι· καὶ ἔοικεν ἀποδεχομένῳ τοὺς ἐπὶ Δαρείου Καλ- λατίας καλουμένους Ἰνδούς, τοὺς γονεῖς κατεσθίον τας· ἐπεὶ πρὸς τὸν Δαρεῖον πυνθανόμενον ἐπὶ πόσῳ χρήματι ἀποθέσθαι τοῦτον τὸν νόμον βούλονται, ἀναβοή σαντες μέγα, εὐφημεῖν αὐτὸν ἐκέλευεν. Δύο τοίνυν νόμων προκειμένων γενικῶς, καὶ τοῦ Β μὲν ὄντος τῆς φύσεως νόμου, ὃν Θεὸς ἂν νομοθετήσαι, ἑτέρου δὲ τοῦ ταῖς πόλεσι γραπτοῦ· καλόν, ὅπου μὲν μὴ ἐναντιοῦται ὁ γραπτὸς νόμους τῷ τοῦ Θεοῦ, μὴ λιπεῖν (46) τοὺς πολίτας προφάσει ξένων νόμων· ἔνθα δὲ τὰ ἐναντία τῷ γραπτῷ νόμῳ προστάσσει ὁ τῆς φύσεως, τουτέστι τοῦ Θεοῦ, ὅρα εἰ μὴ ὁ λόγος ἐρεῖ (47), μακρὰν μὲν χαίρειν εἰπεῖν τοῖς γεγραμμέ νοις καὶ τῷ βουλήματι τῶν νομοθετῶν, ἐπιδιδόναι δὲ αὐτὸν τῷ Θεῷ νομοθέτῃ, καὶ κατὰ τὸν τούτου λό- γον αἱρεῖσθαι βιοῦν, κἂν μετὰ κινδύνων, καὶ μυρίων πόνων, καὶ θανάτων, καὶ ἀδοξίας τοῦτο δέῃ ποιεῖν. Καὶ γὰρ ἄτοπον, τῶν ἀρεσκόντων τῷ Θεῷ ἑτέρων ὄντων παρὰ τὰ ἀρέσκοντά τισι τῶν ἐν ταῖς πόλεσι νό μων, καὶ ἀμηχάνου τυγχάνοντος ἀρέσκειν Θεῷ καὶ τοῖς πρεσβεύουσι τοὺς τοιούσδε νόμους, καταφρονεῖν μὲν πράξεων, δι' ὧν ἀρέσει τις τῷ τῶν ὅλων Δη- μιουργῷ, αἱρεῖσθαι δὲ ἐκείνας, ἐξ ὧν ἀπάρεστος μέν τις ἔσται τῷ Θεῷ, ἀρεστὸς δὲ τοῖς ἀνόμοις (48) να μας καὶ τοῖς τούτων φίλοις. Εἴπερ δὲ εὔλογον ἐπὶ τῶν ἄλλων, τὸν τῆς φύσεως προτιμᾷν νόμον, ὄντα νόμον τοῦ Θεοῦ, παρὰ τὴν γεγραμμένον καὶ ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων ἐναντίως τῷ νόμῳ τοῦ Θεοῦ νενομοθετη μένον (49)· πῶς οὐχὶ τοῦτο μᾶλλον ἐν τοῖς περὶ Θεοῦ νόμοις ποιητέον; καὶ οὔτε ὡς Αιθίοπες, οἱ τὰ περὶ τὴν Μερόην οἰκοῦντες, Δία καὶ Διόνυσον (ὡς ἐκείνοις ἀρέσκει), μόνους προσκυνήσομεν· ἀλλ' οὐδ᾽ ὅλως Αἰ- θιοπικούς θεούς Αιθιοπικῶς τιμήσομεν· οὔθ', ὡς οἱ Αράβιοι, τὴν Οὐρανίαν καὶ τὸν Διόνυσον μόνους ἡγη- σόμεθα θεούς· ἀλλ' οὐδ᾽ ὅλως θεούς, ἐν οἷς τὸ θῆλυ καὶ τὸ ἄῤῥεν δεδόξασται (ὡς θήλειαν γὰρ Αράβιοι τὴν Ουρανίαν προσκυνοῦσι, καὶ ὡς ἄῤῥενα τὸν Διόνυ σεν)· ἀλλ' οὐδ', ὡς πάντες Αἰγύπτιοι, θεοὺς νομίσο- μὲν Οσιριν καὶ Ἴσιν· οὐδὲ τούτοις συγκατατάξομεν, κατὰ τὰ τοῖς Σαΐταις δοκοῦντα, τὴν ᾿Αθηνᾶν. Εἰ δὲ καὶ Ναυκρατίταις ἄλλα μὲν ἔδοξε σέβειν τοῖς πρεσβυ τέροις, τὸν Σάραπιν δὲ τοῖς χθὲς καὶ πρώην ἀρξαμέ- ται. συναγορεύουσαν τῷ ἕκαστον. συναγορεύουσαν τὸ ἕκαστον. λιπών. χαίρειν. οὐ νόμοις νόμοις. ἐν τοῖς περὶ Θεοῦ νόμοις, ἐν τοῖς περὶ Θεοῦ νόμου. CONTRA CELSUM LIB. V. proponuntur. Ait igitur Celsus nihil injustum fa- cere, qui proprios suos ritus observat : unde con- sequens est injustos non esse Scythas, cum ex pa- triis institutis homines devorant; et Indos illos, qui pietatis esse putant parentes comedere, recte fa- cere, aut saltem non injuste. Et quidem Herodoti testimonium affert, quod huic opinioni favet, de- bere quemque patriis legibus obsequi; et probari ipsi videntur Indi illi Callatiæ qui suos parentes de- vorant, quique rogati a Dario qua mercede hanc le- gem abrogarent, magnis clamoribus jusserunt bona verba dicere. A velamine naturales quædam veritates investigand C Paulo post mss. Lill. editi, Herschelius et Spencerus, D altera cujus Deus auctor, altera urbibus scripto data; ubi scripta divinæ non adversatur, illam de- cet a civibus observari, et legibus exteris anteponi ; sed ubi scriptæ legi lex naturæ, hoc est Dei, con- traria præcipit, vide annon ratio velit, ut scriptis legibus valere jussis, spretaque legislatorum volun- tate, soli Deo legislatori pareatur, et ex ejus pra- scripto vita componatur, etiamsi id facientem peri- cula, labores innumeri, mors, ignominia manerent. Cum enim ea, quæ Deo placent, sæpe diversa sint a quibusdam legibus pro societate constitu- tis, et impossibile sit Deo simul et quarumdam le- gum latoribus placere; absurdum fuerit actiones illas contemnere quibus rerum omnium Conditori placeri potest; illas autem eligere, quibus, placendo impiis legibus earumque fautoribus, Deo displice. remus. Jam si rationi consentaneum est in aliis re- bus natura: legem, quæ Dei lex est, legi scriptæ et ab hominibus contra Dei legein latæ anteferri; quanto magis id in Dei legibus faciendum est? Non igitur, ut Æthiopes, qui circa Meroen habi- tant, Jovem et Liberum, quos solus deos illis agno- scere visum est, adorabimus; neque omnino deos Alliopicos iliopumn ritu venerabimur; neque, ut Arabes, Uraniam et Bacchum solos pro diis ha- bebimus; neque nobis deorum loco erunt ii, in qui- bus sexus distinguitur (Arabes enim Uraniam pro femina et Bacchum pro mare colunt); neque, ut Æ- gyptii omnes, deos reputabimus Osiridem et Isidem; neque diis accensebimus, ut Saitis placet, Miner- vam. Et si priscis quidem Naucratitis alia numina, recentioribus autem Serapin qui nunquam deus fuerat, colere visum est ; nos certe in deorum nu- merum non referemus deum recentem, qui antea non erat, qui notus antehac hominibus non fuit. Neque enimu Dei Filius qui e primogenitus est omn- Basileensis, et est vera lectio. Meschelius et Spen- cerus, lulum recte mss. habent, male codd. imp., (15) Νομίζουσι και. I.cgit Bolerellus, νομίζον- (46) Λιπεῖν. Recte duo codd. Anglicani. Male (47) Hoeschelius in textu habet, ἀεὶ μακρὰν μὲν 37. Itaque cum duæ generatim sint leges, natura (48) Ανόμοις νόμοις. Sic duo codd. Regius et (49) lleschelius in textu, τετιμημένον. Post pau-
Τὸ δὲ μὴ ἐξεῖναι δουλεύειν τὸν ἀπὸ τῶν αὐτῶν ὁρμώμενον δογμάτων πλεῖον ἐτῶν ἓξ πῶς ἐστι λελογισμένον καὶ οὔτε τὸν δεσπότην οὔτε τὸν δοῦλον ἀδικοῦν, τί χρὴ λέγειν; Οὐ κατὰ τὰ αὐτὰ οὖν τοῖς λοιποῖς ἔθνεσι περιστέλλοιεν ἂν Ἰουδαῖοι τὸν ἴδιον νόμον. Μεμπτὸν γάρ ἐστιν αὐτοῖς καὶ ἀναισθησίας ἔγκλημα ἐπάγον τῆς περὶ τῆς τῶν νόμων ὑπεροχῆς, εἰ νομίζοιεν αὐτοὺς ὁμοίως τοῖς ἄλλοις γεγράφθαι τοῖς κατὰ τὰ ἔθνη. Κἂν μὴ βούληται δὲ Κέλσος, σοφώτερόν τι εἰσὶν εἰδότες Ἰουδαῖοι οὐ μόνον τῶν πολλῶν ἀλλὰ καὶ τῶν φιλοσοφεῖν δοκούντων, ὅτι οἱ μὲν φιλοσοφοῦντες μετὰ τοὺς σεμνοὺς ἐν φιλοσοφίᾳ λόγους καταπίπτουσιν ἐπὶ τὰ εἴδωλα καὶ τοὺς δαίμονας, Ἰουδαίων δὲ καὶ ὁ ἔσχατος μόνῳ ἐνορᾷ τῷ ἐπὶ πᾶσι θεῷ· καὶ καλῶς γε ὅσον ἐπὶ τούτῳ σεμνύνονται καὶ τὴν τῶν ἄλλων ὡς ἐναγῶν καὶ ἀσεβῶν ἐκτρέπονται κοινωνίαν. Καὶ εἴθε αὐτοῖς μὴ ἡμάρτητο παρανομήσασι καὶ πρότερον μὲν τοὺς προφήτας ἀποκτείνασιν ὕστερον δὲ καὶ τῷ Ἰησοῦ ἐπιβουλεύσασιν·
λει τῷ Θεῷ, ἔνθα καὶ δοκεῖ περὶ βοῶν ἢ ἀλόγων ζώων νομοθετεῖν· ἀλλὰ τὰ δι᾿ ἀνθρώπους γραφέντα ἐν προσχήματι τῷ περὶ ἀλόγων ζώων φυσιολογίαν τινὰ περιέχει. Κέλσος μὲν οὖν οὐδὲν ἄδικόν φησι ποιεῖν ἕκαστον, τὰ σφέτερα νόμιμα θρησκεύειν ἐθέ λοντα· καὶ ἀκολουθεῖ κατ' αὐτὸν μηδὲν ἄδικον ποιεῖν Σκύθας, ἐπεὶ κατὰ τὰ πάτρια δαίνυνται ἀνθρώπους· καὶ Ἰνδῶν δὲ οἱ τοὺς πατέρας ἐσθίοντες ὅσια δράν νομίζουσι καὶ (45) κατὰ τὸν Κέλσον, ἢ οὐκ ἄδικά γε. Εκτίθεται γοῦν Ηροδότου λέξιν συναγορεύουσα, τῷ ἕκαστον τοῖς πατρίοις νόμοις καθηκόντως χρή- σθαι· καὶ ἔοικεν ἀποδεχομένῳ τοὺς ἐπὶ Δαρείου Καλ- λατίας καλουμένους Ἰνδούς, τοὺς γονεῖς κατεσθίον τας· ἐπεὶ πρὸς τὸν Δαρεῖον πυνθανόμενον ἐπὶ πόσῳ χρήματι ἀποθέσθαι τοῦτον τὸν νόμον βούλονται, ἀναβοή σαντες μέγα, εὐφημεῖν αὐτὸν ἐκέλευεν. Δύο τοίνυν νόμων προκειμένων γενικῶς, καὶ τοῦ Β μὲν ὄντος τῆς φύσεως νόμου, ὃν Θεὸς ἂν νομοθετήσαι, ἑτέρου δὲ τοῦ ταῖς πόλεσι γραπτοῦ· καλόν, ὅπου μὲν μὴ ἐναντιοῦται ὁ γραπτὸς νόμους τῷ τοῦ Θεοῦ, μὴ λιπεῖν (46) τοὺς πολίτας προφάσει ξένων νόμων· ἔνθα δὲ τὰ ἐναντία τῷ γραπτῷ νόμῳ προστάσσει ὁ τῆς φύσεως, τουτέστι τοῦ Θεοῦ, ὅρα εἰ μὴ ὁ λόγος ἐρεῖ (47), μακρὰν μὲν χαίρειν εἰπεῖν τοῖς γεγραμμέ νοις καὶ τῷ βουλήματι τῶν νομοθετῶν, ἐπιδιδόναι δὲ αὐτὸν τῷ Θεῷ νομοθέτῃ, καὶ κατὰ τὸν τούτου λό- γον αἱρεῖσθαι βιοῦν, κἂν μετὰ κινδύνων, καὶ μυρίων πόνων, καὶ θανάτων, καὶ ἀδοξίας τοῦτο δέῃ ποιεῖν. Καὶ γὰρ ἄτοπον, τῶν ἀρεσκόντων τῷ Θεῷ ἑτέρων ὄντων παρὰ τὰ ἀρέσκοντά τισι τῶν ἐν ταῖς πόλεσι νό μων, καὶ ἀμηχάνου τυγχάνοντος ἀρέσκειν Θεῷ καὶ τοῖς πρεσβεύουσι τοὺς τοιούσδε νόμους, καταφρονεῖν μὲν πράξεων, δι' ὧν ἀρέσει τις τῷ τῶν ὅλων Δη- μιουργῷ, αἱρεῖσθαι δὲ ἐκείνας, ἐξ ὧν ἀπάρεστος μέν τις ἔσται τῷ Θεῷ, ἀρεστὸς δὲ τοῖς ἀνόμοις (48) να μας καὶ τοῖς τούτων φίλοις. Εἴπερ δὲ εὔλογον ἐπὶ τῶν ἄλλων, τὸν τῆς φύσεως προτιμᾷν νόμον, ὄντα νόμον τοῦ Θεοῦ, παρὰ τὴν γεγραμμένον καὶ ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων ἐναντίως τῷ νόμῳ τοῦ Θεοῦ νενομοθετη μένον (49)· πῶς οὐχὶ τοῦτο μᾶλλον ἐν τοῖς περὶ Θεοῦ νόμοις ποιητέον; καὶ οὔτε ὡς Αιθίοπες, οἱ τὰ περὶ τὴν Μερόην οἰκοῦντες, Δία καὶ Διόνυσον (ὡς ἐκείνοις ἀρέσκει), μόνους προσκυνήσομεν· ἀλλ' οὐδ᾽ ὅλως Αἰ- θιοπικούς θεούς Αιθιοπικῶς τιμήσομεν· οὔθ', ὡς οἱ Αράβιοι, τὴν Οὐρανίαν καὶ τὸν Διόνυσον μόνους ἡγη- σόμεθα θεούς· ἀλλ' οὐδ᾽ ὅλως θεούς, ἐν οἷς τὸ θῆλυ καὶ τὸ ἄῤῥεν δεδόξασται (ὡς θήλειαν γὰρ Αράβιοι τὴν Ουρανίαν προσκυνοῦσι, καὶ ὡς ἄῤῥενα τὸν Διόνυ σεν)· ἀλλ' οὐδ', ὡς πάντες Αἰγύπτιοι, θεοὺς νομίσο- μὲν Οσιριν καὶ Ἴσιν· οὐδὲ τούτοις συγκατατάξομεν, κατὰ τὰ τοῖς Σαΐταις δοκοῦντα, τὴν ᾿Αθηνᾶν. Εἰ δὲ καὶ Ναυκρατίταις ἄλλα μὲν ἔδοξε σέβειν τοῖς πρεσβυ τέροις, τὸν Σάραπιν δὲ τοῖς χθὲς καὶ πρώην ἀρξαμέ- ται. συναγορεύουσαν τῷ ἕκαστον. συναγορεύουσαν τὸ ἕκαστον. λιπών. χαίρειν. οὐ νόμοις νόμοις. ἐν τοῖς περὶ Θεοῦ νόμοις, ἐν τοῖς περὶ Θεοῦ νόμου. CONTRA CELSUM LIB. V. proponuntur. Ait igitur Celsus nihil injustum fa- cere, qui proprios suos ritus observat : unde con- sequens est injustos non esse Scythas, cum ex pa- triis institutis homines devorant; et Indos illos, qui pietatis esse putant parentes comedere, recte fa- cere, aut saltem non injuste. Et quidem Herodoti testimonium affert, quod huic opinioni favet, de- bere quemque patriis legibus obsequi; et probari ipsi videntur Indi illi Callatiæ qui suos parentes de- vorant, quique rogati a Dario qua mercede hanc le- gem abrogarent, magnis clamoribus jusserunt bona verba dicere. A velamine naturales quædam veritates investigand C Paulo post mss. Lill. editi, Herschelius et Spencerus, D altera cujus Deus auctor, altera urbibus scripto data; ubi scripta divinæ non adversatur, illam de- cet a civibus observari, et legibus exteris anteponi ; sed ubi scriptæ legi lex naturæ, hoc est Dei, con- traria præcipit, vide annon ratio velit, ut scriptis legibus valere jussis, spretaque legislatorum volun- tate, soli Deo legislatori pareatur, et ex ejus pra- scripto vita componatur, etiamsi id facientem peri- cula, labores innumeri, mors, ignominia manerent. Cum enim ea, quæ Deo placent, sæpe diversa sint a quibusdam legibus pro societate constitu- tis, et impossibile sit Deo simul et quarumdam le- gum latoribus placere; absurdum fuerit actiones illas contemnere quibus rerum omnium Conditori placeri potest; illas autem eligere, quibus, placendo impiis legibus earumque fautoribus, Deo displice. remus. Jam si rationi consentaneum est in aliis re- bus natura: legem, quæ Dei lex est, legi scriptæ et ab hominibus contra Dei legein latæ anteferri; quanto magis id in Dei legibus faciendum est? Non igitur, ut Æthiopes, qui circa Meroen habi- tant, Jovem et Liberum, quos solus deos illis agno- scere visum est, adorabimus; neque omnino deos Alliopicos iliopumn ritu venerabimur; neque, ut Arabes, Uraniam et Bacchum solos pro diis ha- bebimus; neque nobis deorum loco erunt ii, in qui- bus sexus distinguitur (Arabes enim Uraniam pro femina et Bacchum pro mare colunt); neque, ut Æ- gyptii omnes, deos reputabimus Osiridem et Isidem; neque diis accensebimus, ut Saitis placet, Miner- vam. Et si priscis quidem Naucratitis alia numina, recentioribus autem Serapin qui nunquam deus fuerat, colere visum est ; nos certe in deorum nu- merum non referemus deum recentem, qui antea non erat, qui notus antehac hominibus non fuit. Neque enimu Dei Filius qui e primogenitus est omn- Basileensis, et est vera lectio. Meschelius et Spen- cerus, lulum recte mss. habent, male codd. imp., (15) Νομίζουσι και. I.cgit Bolerellus, νομίζον- (46) Λιπεῖν. Recte duo codd. Anglicani. Male (47) Hoeschelius in textu habet, ἀεὶ μακρὰν μὲν 37. Itaque cum duæ generatim sint leges, natura (48) Ανόμοις νόμοις. Sic duo codd. Regius et (49) lleschelius in textu, τετιμημένον. Post pau-
PG 11:1249ἵν’ ἔχωμεν παράδειγμα πόλεως οὐρανίας, ἣν ἐζήτησε μὲν διαγράψαι καὶ Πλάτων οὐκ οἶδα δὲ εἰ τοσοῦτον δεδύνηται, ὅσον Μωϋσῆς ἴσχυσε καὶ οἱ μετ’ αὐτόν, γένος τι ἐκλεκτὸν καὶ ἔθνος ἅγιον καὶ θεῷ ἀνακείμενον ἐντρέφοντες λόγοις καθαροῖς ἀπὸ πάσης δεισιδαιμονίας. Ἐπεὶ δὲ βούλεται Κέλσος κοινοποιεῖν τὰ σεμνὰ Ἰουδαίων ἐθνῶν τινων νόμοις, φέρε καὶ ταῦτα θεωρήσωμεν. Νομίζει τοίνυν τὸ περὶ οὐρανοῦ δόγμα μηδὲν διαφέρειν τοῦ περὶ τοῦ θεοῦ καί φησι παραπλησίως τοῖς Ἰουδαίοις τοὺς Πέρσας τῷ Διὶ̈ θυσίας ἐπιτελεῖν, ἐπὶ τὰ ὑψηλότατα τῶν ὀρέων [ἀναβαίνοντας]· οὐχ ὁρῶν ὅτι Ἰουδαῖοι ὡς ἕνα θεὸν ἠπίσταντο, οὕτως ἕνα τὸν τῆς προσευχῆς ἅγιον οἶκον καὶ ἓν τὸ τῶν ὁλοκαρπωμάτων θυσιαστήριον καὶ ἓν τὸ τῶν θυμιαμάτων θυμιατήριον καὶ ἕνα τὸν τοῦ θεοῦ ἀρχιερέα. Οὐδὲν οὖν κοινὸν πρὸς Πέρσας ἦν Ἰουδαίοις, ἐπὶ τὰ ὑψηλότατα τῶν ὀρέων, πλειόνων ὄντων, ἀναβαίνοντας καὶ θυσίας ἐπιτελοῦντας, οὐδὲν παραπλήσιον ἐχούσας ταῖς κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον· καθ’ ὃν ὑποδείγματι καὶ σκιᾷ ἐλάτρευον τῶν ἐπουρανίων οἱ Ἰουδαίων ἱερεῖς, ἐν ἀπορρήτῳ διηγούμενοι τὸ τοῦ νόμου περὶ τῶν θυσιῶν βούλημα καὶ ὧν σύμβολα ἦσαν αὗται.
νοις, τὸν οὐ πώποτε γενόμενον (50) θεόν, . προσκυνεῖν οὐ παρὰ τοῦτο καὶ ἡμεῖς νέων, τὸν οὐ πρότερον ὄντα θεὸν, οὐδὲ γνωσθέντα τοῖς ἀνθρώποις, φήσομεν εἶ ναι. Ὁ γὰρ τοῦ Θεοῦ Υἱὸς, ὁ πρωτότοκος πάσης κτίσεως, ο εἰ καὶ νεωστὶ ἐνηνθρωπηκέναι έδοξεν, ἀλλ᾽ οὔτι γε διὰ τοῦτο νέος ἐστί· πρεσβύτατον γὰρ Βούλομαι δὲ παραστῆσαι τίνα τρόπον ὁ Κέλσος οὐκ εὐλόγως φησίν, ἕκαστον τὰ οἰκεῖα καὶ πάτρια σέβειν. Φησὶ γὰρ οὗτος (51) τοὺς οἰκοῦντας τὴν Μερόην Δία θίοπας δύο μόνους εἰδέναι θεούς, Δία καὶ Διόνυσον, καὶ αὐτοὺς μόνους σέβειν· τοὺς δ᾽ Αραβίους καὶ αὐτ τοὺς δύο μόνους, Διόνυσον μὲν, ὡς καὶ Αἰθίοπες, Οὐρανίαν δὲ ἰδίαν. Κατὰ τὴν ἱστορίαν αὐτοῦ οὔτ' Αι- θίοπες Οὐρανίαν σέβουσιν οὔτε Αράβιοι Δία. "Αρ' οὖν ἐάν τις Αἰθιόπων, ἔκ τινος περιστάσεως γενόμε νος παρὰ τοῖς Αραβίοις, ἀσεβῆς εἶναι νομισθῇ, ὡς τὴν Οὐρανίαν οὐ σέβων, καὶ παρὰ τοῦτο (52) τὴν ἐπὶ θανάτῳ κινδυνεύῃ· καθήξει τῷ Αιθίοπι ἀποθανεῖν, ἢ παρὰ τὰ πάτρια ποιεῖν καὶ προσκυνεῖν τὴν Οὐρανίαν; Εἰ μὲν γὰρ παρὰ τὰ πάτρια ποιεῖν αὐτὸν καθήξει, οὐχ ὅσιον ποιήσει, ὅσον ἐπὶ τοῖς τοῦ Κέλσου λόγοις· εἰ δὲ τὴν ἐπὶ θανάτῳ ἀπαχθείη, παραστησάτω τὸ εὔλογον τοῦ αἱρεῖσθαι θάνατον. Οὐκ οἶδα εἰ, τοῦ Αἰθιόπων λό- του (55) φιλοσοφείν διδάσκοντος περὶ ψυχῆς ἀθανασίας, καὶ τιμῆς τῆς ἐπὶ εὐσεβείς, εἰ κατὰ τοὺς (54) πατρίους νόμους σέβοιεν νομιζομένους θεούς. Τὸ δ' ὅμοιόν ἐστιν εἰπεῖν καὶ περὶ Ἀραβίων, ἔκ τινος περιστάσεως ἐπι- δημησάντων Αιθίοψι τοῖς περὶ Μερόην. Καὶ οὗτοι γὰρ, μόνους διδαχθέντες σέβειν Ουρανίαν καὶ Διόνυσον, οὐ προσκυνήσουσι τὸν Δία μετὰ τῶν Αιθιόπων· καὶ ἀσεβεῖν νομισθέντες, εἰ τὴν ἐπὶ θανάτῳ ἂν ἀπά- γοιντο (55), τί ἂν εὐλόγως ποιήσαιεν, λεγέτω ὁ Κέλ σος. Τοὺς δὲ περὶ Οσιριν καὶ Ἴσιν μύθους περισσόν ἐστιν ἡμῖν νῦν καταλέγειν, καὶ οὐκ εὔκαιρον. Κἂν τροπολογῶνται δὲ οἱ μῦθοι, τὸ ἄψυχον ἡμᾶς ὕδωρ σέο βειν διδάξουσι, καὶ τὴν ὑποκειμένην ἀνθρώποις καὶ πᾶσι ζώοις γῆν. Οὕτω γὰρ οἶμαι, μεταλαμβάνουσι, τὸν μὲν Οσιριν εἰς ὕδωρ, τὴν δὲ Ισιν εἰς γῆν. Περὶ δὲ Σαράπιδος (56) πολλὴ καὶ διάφωνος ἱστορία, χθες αὐτὸν πάντων τῶν δημιουργημάτων ἴσασιν οἱ θεῖοι Λόγοι· καὶ αὐτῷ τὸν Θεὸν περὶ τῆς τοῦ ἀνθρώπου δημιουργίας ειρηκέναι· ι Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ' εἰκόνα καὶ ὁμοίωσιν ἡμετέραν. » παρὰ τοῦτο, εἰ τοὺς κατὰ πατρίους. γοιντο. ORICENIS nis creatura • idcirco recens est, quia recens A visus est homo fieri: constat enim e divinis Scri pturis eum esse rebus creatis omnibus antiquiorem; siquidem in mundi creatione fuerit ille, cui Deus dixit : « Faciamus hominem ad imaginem et simili- tudinem nostram ss. non fuisse cur diceret domestica cuique et patria servanda esse instituta. Ait enim ab #Ethiopibus qui Meroen babitant duos duntaxat deos coli, Jo- sem et Liberum; item duos ab Arabibus, Libertin, quem colunt Æthiopes, et Uraniam quæ ipsis pro- pria est ; undle nec thiopes Uraniam, nec Arabes B Jovem pro deo habent. At rogo, si quis Æthiops aliquo casu apud Arabes degens impietatis accu- saretur quod Uraniam non adoraret, eaque causa in mortis periculum incurreret, utrum ille malle deberet mori, an patrios violare ritus? Si contra patrios ritus facere debet, impius erit Celsi judicio; sin ad supplicium trahi se patiatur, dicat Celsus qua ratione Æthiops ille mori præoptet: nescio an illam inde ducere posset, quod Ethiopum philosophia doceat immortaleın esse animam donarique mercede pietatem corum qui ex pa- tris legibus pro diis habitos venerantur. Atque idem dicere liceat de Arabibus, qui fortuito ad Ethiopes Meroes incolas venissent. li enim', cum Uraniam et Liberum solos colere didicerint, Jovem cum Ethiopibus non adorarent; hacque de re si impii audirent et ad mortem ducerentur, quid eos facere juberet ratio, dicat Celsus. Quas autem de Osiride et Iside pervulgarunt fabulas, eas recen- sere supervacuum est nec hujus temporis. Quan- tumvis illæ sensu allegorico explicentur, docebunt nos id unum, cultu aquam prosequi, quæ res est animæ expers, et terram, quam pedibus homines et cæteræ animantes calcant. Sic enim, opinor, utrumque transformant, Osiridem quidem in aquam, Isidem vero in terram. Ad Serapidem quod attinet, Coloss. I, 15. Gen. 1, 26. codd. Regius et Basileensis, rectius. locus Guieto depravatissimus videtur, et reciden- dus tanquam alienus et insititius. lus legit, Per eos menses, quibus Vespasianus Alexandriæ statos æstivis flatibus dies, et certa maris opperie- batur, multa miracula evenere, quibus coelestis fa- vor, et quædam in Vespasianum inclinatio numinum ostenderetur. Ex plebe Alexandrina quidam, oculo- rum tabe notus, genua ejus advolvitur, remedium crecitatis exposcens gemitu, monitu Serapidis dei, quem dedita superstitionibus gens ante alios colit: precabaturque principem, ut genas et oculorum or- bes dignaretur respergere oris excremento. Alius G C manu æger, eodem deo auctore, ut pede ac vestigio Casaris calcaretur, orabat. Vespasianus primo irrio dere, asperuari; atque illis instantibus, modo fa- mam vanitatis metuere, modo obsecratione ipsorum et vocibus adulantium in spem induci; postremo æstimari a medicis jubet, an talis cæcitas ac debi- litas ope humana superabiles forent. Medici varie disserere: huic non exesam vim luminis, et reditu- ram, si pellerentur obstantia ; illi elapsos in pravura arius, si salubris vis adhibeatur, posse integrari: id fortasse cordi diis, et divino ministerio principem electum. Denique patrati remedii gloriam penes Casarem, irriti ludibrium penes miseros fore. Igitur Vespasianus cuncta fortune suæ patere ratus, nec quidquam ultra incredibile, lato ipse vultu, erecta, que astabat, multitudine, Juss: exsequitur. Statim conversa ad usum manus, ac caco reluxit dies. Utrumque, qui interfuere, nunc quoque memoranı, postquam nullum mendacio pretium. Altior in Ve- spasiano cupido adeundi sacram sedem, ut super rebus imperii consuleret. Arceri templo cunctos ju- Let, atque ingressus, intentusque numiini, respexit 38. Verum ostendere juvat justam Celso causan (50) Codex Regius, γεγενημένον. (51) Οὗτος. Bouerellus mavult, οὕτως. (52) Hoeschelius et Spencerus, παρά τούτῳ, sed (53) Οὐκ οἶδα εἰ τοῦ Αἰθιόπων λόγου, etc. Hic (54) Εἰ κατὰ τούς. Ε mss. abest κατά. Bulerel- (55) Codd. Regius, Basileensis et Vaticanus, nά- (56) Περὶ δὲ Σαράπιδος. Tacit., lib. v Hist. :
Πέρσαι τοίνυν πάντα τὸν τοῦ οὐρανοῦ κύκλον Δία καλείτωσαν, ἡμεῖς δὲ οὔτε Δία οὔτε τὸν θεόν φαμεν εἶναι τὸν οὐρανόν, οἵ γε ἐπιστάμεθα καί τινα τῶν ἡττόνων τοῦ θεοῦ ὑπεραναβεβηκέναι τοὺς οὐρανοὺς καὶ πᾶσαν αἰσθητὴν φύσιν. Καὶ οὕτω γε συνίεμεν τοῦ· Αἰνεῖτε τὸν θεὸν οἱ οὐρανοὶ τῶν οὐρανῶν, καὶ τὸ ὕδωρ τὸ ὑπεράνω τῶν οὐρανῶν· αἰνεσάτωσαν τὸ ὄνομα κυρίου. [Ἀλλ’ ἐπεὶ Κέλσος οἴεται μηδὲν διαφέρειν Δία Ὕψιστον καλεῖν ἢ Ζῆνα ἢ Ἀδωναῖον ἢ Σαβαὼθ ἤ, ὡς Αἰγύπτιοι, Ἀμοῦν ἤ, ὡς Σκύθαι, Παπαῖον, φέρε καὶ περὶ τούτων ὀλίγα διαλεχθῶμεν, ὑπομιμνήσκοντες ἅμα τὸν ἐντυγχάνοντα καὶ τῶν ἀνωτέρω εἰς τὸ τοιοῦτον πρόβλημα εἰρημένων, ὅτ’ ἐκάλεσεν ἡμᾶς ἡ Κέλσου λέξις ἐπὶ τὰ τοιαῦτα. Καὶ νῦν οὖν φαμεν ὅτι ἡ τῶν ὀνομάτων φύσις οὐ θεμένων εἰσὶ νόμοι, ὡς Ἀριστοτέλης οἴεται. Οὐδὲ γὰρ ἀπὸ ἀνθρώπων τὴν ἀρχὴν ἔχουσιν αἱ ἐν ἀνθρώποις διάλεκτοι, ὡς δῆλον τοῖς ἐφιστάνειν δυναμένοις φύσει ἐπῳδῶν, οἰκειουμένων κατὰ τὰς διαφόρους διαλέκτους καὶ τοὺς διαφόρους φθόγγους τῶν ὀνομάτων τοῖς πατράσι τῶν διαλέκτων·
νοις, τὸν οὐ πώποτε γενόμενον (50) θεόν, . προσκυνεῖν οὐ παρὰ τοῦτο καὶ ἡμεῖς νέων, τὸν οὐ πρότερον ὄντα θεὸν, οὐδὲ γνωσθέντα τοῖς ἀνθρώποις, φήσομεν εἶ ναι. Ὁ γὰρ τοῦ Θεοῦ Υἱὸς, ὁ πρωτότοκος πάσης κτίσεως, ο εἰ καὶ νεωστὶ ἐνηνθρωπηκέναι έδοξεν, ἀλλ᾽ οὔτι γε διὰ τοῦτο νέος ἐστί· πρεσβύτατον γὰρ Βούλομαι δὲ παραστῆσαι τίνα τρόπον ὁ Κέλσος οὐκ εὐλόγως φησίν, ἕκαστον τὰ οἰκεῖα καὶ πάτρια σέβειν. Φησὶ γὰρ οὗτος (51) τοὺς οἰκοῦντας τὴν Μερόην Δία θίοπας δύο μόνους εἰδέναι θεούς, Δία καὶ Διόνυσον, καὶ αὐτοὺς μόνους σέβειν· τοὺς δ᾽ Αραβίους καὶ αὐτ τοὺς δύο μόνους, Διόνυσον μὲν, ὡς καὶ Αἰθίοπες, Οὐρανίαν δὲ ἰδίαν. Κατὰ τὴν ἱστορίαν αὐτοῦ οὔτ' Αι- θίοπες Οὐρανίαν σέβουσιν οὔτε Αράβιοι Δία. "Αρ' οὖν ἐάν τις Αἰθιόπων, ἔκ τινος περιστάσεως γενόμε νος παρὰ τοῖς Αραβίοις, ἀσεβῆς εἶναι νομισθῇ, ὡς τὴν Οὐρανίαν οὐ σέβων, καὶ παρὰ τοῦτο (52) τὴν ἐπὶ θανάτῳ κινδυνεύῃ· καθήξει τῷ Αιθίοπι ἀποθανεῖν, ἢ παρὰ τὰ πάτρια ποιεῖν καὶ προσκυνεῖν τὴν Οὐρανίαν; Εἰ μὲν γὰρ παρὰ τὰ πάτρια ποιεῖν αὐτὸν καθήξει, οὐχ ὅσιον ποιήσει, ὅσον ἐπὶ τοῖς τοῦ Κέλσου λόγοις· εἰ δὲ τὴν ἐπὶ θανάτῳ ἀπαχθείη, παραστησάτω τὸ εὔλογον τοῦ αἱρεῖσθαι θάνατον. Οὐκ οἶδα εἰ, τοῦ Αἰθιόπων λό- του (55) φιλοσοφείν διδάσκοντος περὶ ψυχῆς ἀθανασίας, καὶ τιμῆς τῆς ἐπὶ εὐσεβείς, εἰ κατὰ τοὺς (54) πατρίους νόμους σέβοιεν νομιζομένους θεούς. Τὸ δ' ὅμοιόν ἐστιν εἰπεῖν καὶ περὶ Ἀραβίων, ἔκ τινος περιστάσεως ἐπι- δημησάντων Αιθίοψι τοῖς περὶ Μερόην. Καὶ οὗτοι γὰρ, μόνους διδαχθέντες σέβειν Ουρανίαν καὶ Διόνυσον, οὐ προσκυνήσουσι τὸν Δία μετὰ τῶν Αιθιόπων· καὶ ἀσεβεῖν νομισθέντες, εἰ τὴν ἐπὶ θανάτῳ ἂν ἀπά- γοιντο (55), τί ἂν εὐλόγως ποιήσαιεν, λεγέτω ὁ Κέλ σος. Τοὺς δὲ περὶ Οσιριν καὶ Ἴσιν μύθους περισσόν ἐστιν ἡμῖν νῦν καταλέγειν, καὶ οὐκ εὔκαιρον. Κἂν τροπολογῶνται δὲ οἱ μῦθοι, τὸ ἄψυχον ἡμᾶς ὕδωρ σέο βειν διδάξουσι, καὶ τὴν ὑποκειμένην ἀνθρώποις καὶ πᾶσι ζώοις γῆν. Οὕτω γὰρ οἶμαι, μεταλαμβάνουσι, τὸν μὲν Οσιριν εἰς ὕδωρ, τὴν δὲ Ισιν εἰς γῆν. Περὶ δὲ Σαράπιδος (56) πολλὴ καὶ διάφωνος ἱστορία, χθες αὐτὸν πάντων τῶν δημιουργημάτων ἴσασιν οἱ θεῖοι Λόγοι· καὶ αὐτῷ τὸν Θεὸν περὶ τῆς τοῦ ἀνθρώπου δημιουργίας ειρηκέναι· ι Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ' εἰκόνα καὶ ὁμοίωσιν ἡμετέραν. » παρὰ τοῦτο, εἰ τοὺς κατὰ πατρίους. γοιντο. ORICENIS nis creatura • idcirco recens est, quia recens A visus est homo fieri: constat enim e divinis Scri pturis eum esse rebus creatis omnibus antiquiorem; siquidem in mundi creatione fuerit ille, cui Deus dixit : « Faciamus hominem ad imaginem et simili- tudinem nostram ss. non fuisse cur diceret domestica cuique et patria servanda esse instituta. Ait enim ab #Ethiopibus qui Meroen babitant duos duntaxat deos coli, Jo- sem et Liberum; item duos ab Arabibus, Libertin, quem colunt Æthiopes, et Uraniam quæ ipsis pro- pria est ; undle nec thiopes Uraniam, nec Arabes B Jovem pro deo habent. At rogo, si quis Æthiops aliquo casu apud Arabes degens impietatis accu- saretur quod Uraniam non adoraret, eaque causa in mortis periculum incurreret, utrum ille malle deberet mori, an patrios violare ritus? Si contra patrios ritus facere debet, impius erit Celsi judicio; sin ad supplicium trahi se patiatur, dicat Celsus qua ratione Æthiops ille mori præoptet: nescio an illam inde ducere posset, quod Ethiopum philosophia doceat immortaleın esse animam donarique mercede pietatem corum qui ex pa- tris legibus pro diis habitos venerantur. Atque idem dicere liceat de Arabibus, qui fortuito ad Ethiopes Meroes incolas venissent. li enim', cum Uraniam et Liberum solos colere didicerint, Jovem cum Ethiopibus non adorarent; hacque de re si impii audirent et ad mortem ducerentur, quid eos facere juberet ratio, dicat Celsus. Quas autem de Osiride et Iside pervulgarunt fabulas, eas recen- sere supervacuum est nec hujus temporis. Quan- tumvis illæ sensu allegorico explicentur, docebunt nos id unum, cultu aquam prosequi, quæ res est animæ expers, et terram, quam pedibus homines et cæteræ animantes calcant. Sic enim, opinor, utrumque transformant, Osiridem quidem in aquam, Isidem vero in terram. Ad Serapidem quod attinet, Coloss. I, 15. Gen. 1, 26. codd. Regius et Basileensis, rectius. locus Guieto depravatissimus videtur, et reciden- dus tanquam alienus et insititius. lus legit, Per eos menses, quibus Vespasianus Alexandriæ statos æstivis flatibus dies, et certa maris opperie- batur, multa miracula evenere, quibus coelestis fa- vor, et quædam in Vespasianum inclinatio numinum ostenderetur. Ex plebe Alexandrina quidam, oculo- rum tabe notus, genua ejus advolvitur, remedium crecitatis exposcens gemitu, monitu Serapidis dei, quem dedita superstitionibus gens ante alios colit: precabaturque principem, ut genas et oculorum or- bes dignaretur respergere oris excremento. Alius G C manu æger, eodem deo auctore, ut pede ac vestigio Casaris calcaretur, orabat. Vespasianus primo irrio dere, asperuari; atque illis instantibus, modo fa- mam vanitatis metuere, modo obsecratione ipsorum et vocibus adulantium in spem induci; postremo æstimari a medicis jubet, an talis cæcitas ac debi- litas ope humana superabiles forent. Medici varie disserere: huic non exesam vim luminis, et reditu- ram, si pellerentur obstantia ; illi elapsos in pravura arius, si salubris vis adhibeatur, posse integrari: id fortasse cordi diis, et divino ministerio principem electum. Denique patrati remedii gloriam penes Casarem, irriti ludibrium penes miseros fore. Igitur Vespasianus cuncta fortune suæ patere ratus, nec quidquam ultra incredibile, lato ipse vultu, erecta, que astabat, multitudine, Juss: exsequitur. Statim conversa ad usum manus, ac caco reluxit dies. Utrumque, qui interfuere, nunc quoque memoranı, postquam nullum mendacio pretium. Altior in Ve- spasiano cupido adeundi sacram sedem, ut super rebus imperii consuleret. Arceri templo cunctos ju- Let, atque ingressus, intentusque numiini, respexit 38. Verum ostendere juvat justam Celso causan (50) Codex Regius, γεγενημένον. (51) Οὗτος. Bouerellus mavult, οὕτως. (52) Hoeschelius et Spencerus, παρά τούτῳ, sed (53) Οὐκ οἶδα εἰ τοῦ Αἰθιόπων λόγου, etc. Hic (54) Εἰ κατὰ τούς. Ε mss. abest κατά. Bulerel- (55) Codd. Regius, Basileensis et Vaticanus, nά- (56) Περὶ δὲ Σαράπιδος. Tacit., lib. v Hist. :
PG 11:1251περὶ ὧν ἐν τοῖς ἀνωτέρω ἐπ’ ὀλίγον διειλήφαμεν, λέγοντες ὅτι καὶ μεταλαμβανόμενα εἰς ἄλλην διάλεκτον τὰ πεφυκότα δύνασθαι ἐν τῇ δεῖνα διαλέκτῳ οὐκέτι ἀνύει τι, ὡς ἤνυσεν ἐν ταῖς οἰκείαις φωναῖς. Ἤδη δὲ καὶ ἐπ’ ἀνθρώπων τὸ τοιοῦτον εὑρίσκεται· τὸν γὰρ ἀπὸ γενέσεως ἑλλάδι διαλέκτῳ καλούμενον τὸν δεῖνα οὐκ ἂν μεταλαβόντες εἰς διάλεκτον Αἰγυπτίων ἢ Ῥωμαίων ἤ τινος ἄλλου ποιήσαιμεν παθεῖν ἢ δρᾶσαι, ἅπερ πάθοι ἢ δράσαι ἂν καλούμενος τῇ πρώτῃ θέσει τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ. Ἀλλ’ οὐδὲ τὸν ἐξ ἀρχῆς Ῥωμαίων κληθέντα φωνῇ εἰ μεταλάβοιμεν ἐπὶ τὴν ἑλλάδα διάλεκτον, ποιήσαιμεν ἄν, ὅπερ ποιεῖν ἐπαγγέλλεται ἡ ἐπῳδή, τηροῦσα τὸ κατονομασθὲν αὐτῷ πρῶτον ὄνομα. Εἰ δὲ ταῦτα περὶ ἀνθρωπίνων ὀνομάτων λεγόμενά ἐστιν ἀληθῆ, τί χρὴ νομίζειν ἐπὶ τῶν δι’ ἡνδήποτε αἰτίαν ἀναφερομένων ἐπὶ τὸ θεῖον ὀνομάτων; Μεταλαμβάνεται γάρ τι φέρ’ εἰπεῖν εἰς ἑλλάδα φωνὴν ἀπὸ τοῦ Ἀβραὰμ ὀνόματος καὶ σημαίνεταί τι ἀπὸ τῆς Ἰσαὰκ προσηγορίας καὶ δηλοῦταί τι ἀπὸ τῆς Ἰακὼβ φωνῆς.
καὶ πρώην εἰς μέσον ἐλθόντος κατά τινας μαγγανείας τοῦ βουληθέντος Πτολεμαίου οἱονεὶ ἐπιφανῆ δεῖξαι τοῖς ἐν ᾿Αλεξανδρείᾳ θεόν. Ανέγνωμεν δὲ παρὰ Νου- μηνίῳ τῷ Πυθαγορείῳ περὶ τῆς κατασκευῆς αὐτοῦ, ὡς ἄρα πάντων τῶν ὑπὸ φύσεως διοικουμένων μετέ χει οὐσίας ζώων καὶ φυτῶν· ἵνα δόξῃ μετὰ τῶν ἀτε λέστων τελετῶν καὶ τῶν καλουσῶν δαίμονας μαγγα νειῶν οὐχ ὑπὸ ἀγαλματοποιῶν μόνων κατασκευά ζεσθαι θεὸς, ἀλλὰ καὶ ὑπὸ μάγων, καὶ φαρμα Καὶ τί περὶ ταῦτα διατρίβω, ἐξὸν αὐτὸν τὸν μεγαλοδαίμονα ὑμῖν ἐπιδεῖξαι, ὅστις ἦν, δν δὴ κατ' ἐξοχὴν πρὸς πάντων σεβασμοῦ κατηξιωμένον ἀκούο- μεν; Τοῦτον ἀχειροποίητον εἰπεῖν τετολμήκασι, τὸν Αἰγύπτιον Σάραπιν· οἱ μὲν γὰρ αὐτὸν ἱστοροῦσι χα- ριστήριον ὑπὸ Σινωπέων Πτολεμαίῳ τῷ Φιλαδέλφῳ τῷ Αἰγυπτίων πεμφθῆναι βασιλεί, ὃς λιμῷ τρυχομέν νους αὐτοὺς, ἀπ᾿ Αἰγύπτου μεταπεμψάμενος σἶτον ὁ Πτολεμαῖος, ἀνεκτήσατο· εἶναι δὲ τὸ ξόανον τοῦτο ἄγαλμα Πλούτωνος· ὅς, δεξάμενος τὸν ἀνδριάντα, και θίδρυσεν ἐπὶ τῆς ἄκρας, ἣν νῦν Ῥακῶτιν καλούσιν, ἔνθα καὶ τὸ ἱερὸν τετίμηται του Σαράπιδος. • Εt "Αλλοι δέ φασι Πον- τικὸν εἶναι βρέτας τὸν Σάραπιν, μετῆχθαι δὲ εἰς Αλεξάνδρειαν, μετὰ τιμῆς πανηγυρικής. Ἰσίδω ρος μόνος παρὰ Σελευκέων τῶν πρὸς Ἀντιόχειαν τὸ ἄγαλμα μεταχθῆναι λέγει ἐν σιτοδείᾳ καὶ αὐτῶν γενομένων, καὶ ὑπὸ Πτολεμαίου διατραφέντων. • Πτολεμαῖος δὲ ὁ Σωτὴρ ἀνεῖλε τὸν ἐν Σινώπῃ τοῦ Πλούτωνος και λοσσόν, οὐκ ἐπιστάμενος, οὐδὲ ἑωρακώς πρότερον οἷος τὴν μορφὴν, κελεύοντα κομίσαι τὴν ταχίστην αὐτὸν εἰς ᾿Αλεξάνδρειαν. Αγνοοῦντι δ' αὐτῷ καὶ ἀποροῦντε που καθίδρυται, καὶ διηγουμένῳ τοῖς φίλοις τὴν ὄψιν, εὑρέθη πολυπλανής ἄνθρωπος, ὄνομα Σωσίβιος, ἐν Σινώπη φάμενος ἑωρακέναι τοιοῦτον κολοσσόν, οἷον ὁ βασιλεὺς ἰδεῖν ἔδοξεν. Ἔπεμψεν οὖν Σωτέλη καὶ Διόνυσον, οι χρόνῳ πολλῷ καὶ μόλις, οὐκ ἄνευ μέντοι θείας προνοίας, ἤγαγον ἐκκλέψαντες. Ἐπεὶ δὲ κου μισθεὶς ὤφθη, συμβαλόντες οἱ περὶ Τιμόθεον τὸν εξηγητήν καὶ Μανέθωνα τὸν Σεβεννίτην, Πλούτωνος ὃν ἄγαλμα τῷ περάσω τεκμαιρόμενοι καὶ τῷ δρά κοντι, πείθουσι τὸν πολεμαῖον, ὡς ἑτέρου θεῶν οὐ δενός, ἀλλὰ Σαράπει; ἐστιν. Οὐ γὰρ ἐκεῖθεν οὗτος ὀνομαζόμενος ἧκεν, ἀλλ᾽ εἰς ᾿Αλεξάνδρειαν κομισθεὶς τὸ παρ' Αιγυπτίοις ὄνομα τοῦ Πλούτωνος ἐκτήσατο τὸν Σάραπιν. ο CONTRA CELSUM LIB. V. A et de quo longa est parum sibi constans hi- pone tergum e primoribus Ægyptiorum, nomine Ba- siliden, quem procul Alexandria plurium dierum itinere et ægro corpore detineri haud ignorabat. Percontatur sacerdotes, num illo die Basilides tem- plum inisset ? percontatur obvios, num in urbe visus sit? Denique missis equitibus explorat, illo tempo- ris momento octoginta millibus passuum abfuisse. Tunc divinam speciein et vim responsi ex nomine Basilidis interpretatus est. Origo dei nondum no- stris auctoribus celebrata. Ægyptiorum antistites sic memorant : Ptolemæo regi, qui Macedonum pri- mus Ægypti opes firmavit, cum Alexandriæ recens conditae moenia, tenplaque et religiones adderet, oblatum per quietem decure eximio, et majore quam humana specie, juvenem, qui moneret, ut, fidissimis amicorum in Pontum missis, effigiem suam acciret : latum id regno, magnamque et in- clyłam sedem fore, quæ excepisset. Simul visum eumdem juvenem in cœlum igne plurimo attolli. Ptolemæus, omine et miraculo excitus, sacerdoti- bus Ægyptiorum, quibus mos talia intelligere, no- eturnus visus aperit. Atque, illis Ponti et externo- rum parum gnaris. Timotheum Atheniensem e gente Eumolpidarum, quem ut antistitem cærimoniarum Eleusi exciverat, quænam illa superstitio, quod nu- men, interrogat. Timotheus, quæsitis qui in Pon- tum meassent, cognoscit urbem illic Sinopen, nec procul templum vetere inter accolas fama Jovis Di. tis. Namque et muliebrem effigiem assistere, quam plerique Proserpinam vocent. Sed Ptolemæus, ut sunt ingenia regum, promus ad formidinem, ubi se- curitas rediit, voluptatum quam religionum appe- tens, negligere paulatim aliasque ad curas animum vertere, donec eadem species, terribilior jam et in- stantior, exitium ipsi regnoque denuntiaret, ni jussa patrarentur. Tuum legatos et doma Seydrothemidi regi (is tunc Sinopensibus imperitabat) expediri ju- bet, præcipitque navigaturis, ut Pythium Apollinem adeant. is mare secundum; sors oraculi haud ambigua: irent, simulacrumque patris sui revehe- rent, sororis relinquerent. Ut Sinopen venere, mu- nera, preces, mandata regis sui Seydrothemidi alle- gant. Qui diversus animi, modo numen pavescere, modo minis adversantis populi terreri, sæpe donis promissisque legatorum feciebatur. Atque interiin triennio exacto, Ptolemæus non studium, non preces omittere. Dignitatem lega:orum, numerum navium, auri pondus augebat. Tum minax facies Scydrothe- midi offertur, ne destinata Deo mitra moraretur. Cunetantem varia pernicies, morbique et manifesta cœlestium ira graviorque in dies, fatigabat. Advo- cata concione, jussa numinis, suos Ptolemaeique vi sus, ingruentia mala exponit. Vulgus adversari re- gein, invidere Ægypto, sibi metuere, templumque circumnsidere. Major hinc fama tradidit deum ipsum appulsas littori naves sponte conscendisse: mirum inde dictu, tertio die, lautumn maris emensi, Ale- xandriam appelluntur. Templum pro magnitudine mrbis exstructum ; loco cui nomen Rhacous ; fuerat illic sacellum Serapidi atque Isidi antiquitos sacra- tam. Hæc de origine et advectu Dei celeberrima. Nec sum ignarus esse quosdam, qui Selencia, urbe Syriæ, accitum regname Ptolemæo, quein tertia atas tulit: alii auctorem eumdem Ptolemæum : B storia, pauci dies sunt cum in medium venit, idque quibusdam Ptolemæi artibus, qui illum in Alexan- dria veluti conspicuum deum exhibere voluit, Ait Numenius Pythagoricus, describens quæ ejus natura sit, illum substantiæ omnium quæ in rerum natura sunt esse participem, tam animalium quam plan- tarum ; ita ut magi, venefici, demones incantati conspirasse videantur cum statuariis, ut illum pro- sedem, ex qua transierit, Memphim perhibent, in- clytam olim, et veteris Ægypti columen. Deum ipsum multi Esculapium, quod medeatur ægris corporibus ; quidam Osirim, antiquissimum illis gen- tibus numen ; plerique Jovem, ut rerum omnium pos tentem ; plurimi Ditem patremn, insignibus, quæ in ipso manifesta, aut per ambages conjectant. » Clem. in Pro- trept., pag. 31: Sed quid his immoror, cuni liceat vobis magnum illum drmonem ostendere quisnam fuerit, quem per er- cellentiam audimus cultu et veneratione dignum ab omnibus esse habitum? Eum non esse manu fa- ctum ausi sunt dicere, Ægyptium nimirum Sera- pim. Alii enim scribunt eum fuisse munus missum Ca Sinopensibus ad Ptolemæum Philadelphum, qui eos fam laborantes misso ex Ægypto frumento obligavit (esse autem effigiem Plutonis), qui ac- ceptam statuam posuit in promontorio, quod nunc appellant Racotim, ubi et Serapidis coli solet templum. » paulo post : Alii antem Ponticam statuam dicunt esse Serapim, translatam autem fuisse honorifice Alexandriamı a frequenti hominum conventu. Isidorus solus, a Sleucensibus, qui sunt propter Antiochiam, sla- tuam fuisse traductam, qui ipsi quoque penuria fru- menti laboraverant, et nutriti fueranta Ptolemæo. › Plutarch., libro De Iside et Osiridle: Polemaeus vero Soter Piatonis colossum qui Sinop erat sustulit, cum neque nosset neque vidisset unquam talem, quali forma per quietem imaginatus fuerat se videre, ac juberi eum quan- D
Καὶ ἐὰν μὲν ὁ καλῶν ἢ ὁ ὁρκῶν ὀνομάζῃ θεὸν Ἀβραὰμ καὶ θεὸν Ἰσαὰκ καὶ θεὸν Ἰακώβ, τόδε τι ποιήσαι ἂν ἤτοι διὰ τὴν τούτων τῶν ὀνομάτων φύσιν ἢ καὶ δύναμιν αὐτῶν, καὶ δαιμόνων νικωμένων καὶ ὑποταττομένων τῷ λέγοντι ταῦτα· ἐὰν δὲ λέγῃ· ὁ θεὸς πατρὸς ἐκλεκτοῦ τῆς ἠχοῦς καὶ ὁ θεὸς τοῦ γέλωτος καὶ ὁ θεὸς τοῦ πτερνιστοῦ, οὕτως οὐδὲν ποιεῖ τὸ ὀνομαζόμενον ὡς οὐδ’ ἄλλο τι τῶν μηδεμίαν δύναμιν ἐχόντων. Οὕτω δὲ κἂν μὲν μεταλάβωμεν τὸ Ἰσραὴλ ὄνομα εἰς ἑλλάδα ἢ ἄλλην διάλεκτον, οὐδὲν ποιήσομεν· ἐὰν δὲ τηρήσωμεν αὐτό, προσάπτοντες οἷς οἱ περὶ ταῦτα δεινοὶ συμπλέκειν αὐτὸ ᾠήθησαν, τότε γένοιτ’ ἄν τι κατὰ τὴν ἐπαγγελίαν τῶν τοιωνδὶ ἐπικλήσεων ἐκ τῆς τοιασδὶ φωνῆς. Τὸ δ’ ὅμοιον ἐροῦμεν καὶ περὶ τῆς Σαβαὼθ φωνῆς, πολλαχοῦ τῶν ἐπῳδῶν παραλαμβανομένης, ὅτι μεταλαμβάνοντες μὲν τὸ ὄνομα εἰς τὸ κύριος τῶν δυνάμεων ἢ κύριος στρατιῶν ἢ παντοκράτωρδιαφόρως γὰρ αὐτὸ ἐξεδέξαντο οἱ ἑρμηνεύοντες αὐτό, οὐδὲν ποιήσομεν· τηροῦντες δ’ αὐτὸ ἐν τοῖς ἰδίοις φθόγγοις, ποιήσομέν τι, ὥς φασιν οἱ περὶ ταῦτα δεινοί. Τὸ δ’ ὅμοιον ἐροῦμεν καὶ περὶ τοῦ Ἀδωναί̈.
καὶ πρώην εἰς μέσον ἐλθόντος κατά τινας μαγγανείας τοῦ βουληθέντος Πτολεμαίου οἱονεὶ ἐπιφανῆ δεῖξαι τοῖς ἐν ᾿Αλεξανδρείᾳ θεόν. Ανέγνωμεν δὲ παρὰ Νου- μηνίῳ τῷ Πυθαγορείῳ περὶ τῆς κατασκευῆς αὐτοῦ, ὡς ἄρα πάντων τῶν ὑπὸ φύσεως διοικουμένων μετέ χει οὐσίας ζώων καὶ φυτῶν· ἵνα δόξῃ μετὰ τῶν ἀτε λέστων τελετῶν καὶ τῶν καλουσῶν δαίμονας μαγγα νειῶν οὐχ ὑπὸ ἀγαλματοποιῶν μόνων κατασκευά ζεσθαι θεὸς, ἀλλὰ καὶ ὑπὸ μάγων, καὶ φαρμα Καὶ τί περὶ ταῦτα διατρίβω, ἐξὸν αὐτὸν τὸν μεγαλοδαίμονα ὑμῖν ἐπιδεῖξαι, ὅστις ἦν, δν δὴ κατ' ἐξοχὴν πρὸς πάντων σεβασμοῦ κατηξιωμένον ἀκούο- μεν; Τοῦτον ἀχειροποίητον εἰπεῖν τετολμήκασι, τὸν Αἰγύπτιον Σάραπιν· οἱ μὲν γὰρ αὐτὸν ἱστοροῦσι χα- ριστήριον ὑπὸ Σινωπέων Πτολεμαίῳ τῷ Φιλαδέλφῳ τῷ Αἰγυπτίων πεμφθῆναι βασιλεί, ὃς λιμῷ τρυχομέν νους αὐτοὺς, ἀπ᾿ Αἰγύπτου μεταπεμψάμενος σἶτον ὁ Πτολεμαῖος, ἀνεκτήσατο· εἶναι δὲ τὸ ξόανον τοῦτο ἄγαλμα Πλούτωνος· ὅς, δεξάμενος τὸν ἀνδριάντα, και θίδρυσεν ἐπὶ τῆς ἄκρας, ἣν νῦν Ῥακῶτιν καλούσιν, ἔνθα καὶ τὸ ἱερὸν τετίμηται του Σαράπιδος. • Εt "Αλλοι δέ φασι Πον- τικὸν εἶναι βρέτας τὸν Σάραπιν, μετῆχθαι δὲ εἰς Αλεξάνδρειαν, μετὰ τιμῆς πανηγυρικής. Ἰσίδω ρος μόνος παρὰ Σελευκέων τῶν πρὸς Ἀντιόχειαν τὸ ἄγαλμα μεταχθῆναι λέγει ἐν σιτοδείᾳ καὶ αὐτῶν γενομένων, καὶ ὑπὸ Πτολεμαίου διατραφέντων. • Πτολεμαῖος δὲ ὁ Σωτὴρ ἀνεῖλε τὸν ἐν Σινώπῃ τοῦ Πλούτωνος και λοσσόν, οὐκ ἐπιστάμενος, οὐδὲ ἑωρακώς πρότερον οἷος τὴν μορφὴν, κελεύοντα κομίσαι τὴν ταχίστην αὐτὸν εἰς ᾿Αλεξάνδρειαν. Αγνοοῦντι δ' αὐτῷ καὶ ἀποροῦντε που καθίδρυται, καὶ διηγουμένῳ τοῖς φίλοις τὴν ὄψιν, εὑρέθη πολυπλανής ἄνθρωπος, ὄνομα Σωσίβιος, ἐν Σινώπη φάμενος ἑωρακέναι τοιοῦτον κολοσσόν, οἷον ὁ βασιλεὺς ἰδεῖν ἔδοξεν. Ἔπεμψεν οὖν Σωτέλη καὶ Διόνυσον, οι χρόνῳ πολλῷ καὶ μόλις, οὐκ ἄνευ μέντοι θείας προνοίας, ἤγαγον ἐκκλέψαντες. Ἐπεὶ δὲ κου μισθεὶς ὤφθη, συμβαλόντες οἱ περὶ Τιμόθεον τὸν εξηγητήν καὶ Μανέθωνα τὸν Σεβεννίτην, Πλούτωνος ὃν ἄγαλμα τῷ περάσω τεκμαιρόμενοι καὶ τῷ δρά κοντι, πείθουσι τὸν πολεμαῖον, ὡς ἑτέρου θεῶν οὐ δενός, ἀλλὰ Σαράπει; ἐστιν. Οὐ γὰρ ἐκεῖθεν οὗτος ὀνομαζόμενος ἧκεν, ἀλλ᾽ εἰς ᾿Αλεξάνδρειαν κομισθεὶς τὸ παρ' Αιγυπτίοις ὄνομα τοῦ Πλούτωνος ἐκτήσατο τὸν Σάραπιν. ο CONTRA CELSUM LIB. V. A et de quo longa est parum sibi constans hi- pone tergum e primoribus Ægyptiorum, nomine Ba- siliden, quem procul Alexandria plurium dierum itinere et ægro corpore detineri haud ignorabat. Percontatur sacerdotes, num illo die Basilides tem- plum inisset ? percontatur obvios, num in urbe visus sit? Denique missis equitibus explorat, illo tempo- ris momento octoginta millibus passuum abfuisse. Tunc divinam speciein et vim responsi ex nomine Basilidis interpretatus est. Origo dei nondum no- stris auctoribus celebrata. Ægyptiorum antistites sic memorant : Ptolemæo regi, qui Macedonum pri- mus Ægypti opes firmavit, cum Alexandriæ recens conditae moenia, tenplaque et religiones adderet, oblatum per quietem decure eximio, et majore quam humana specie, juvenem, qui moneret, ut, fidissimis amicorum in Pontum missis, effigiem suam acciret : latum id regno, magnamque et in- clyłam sedem fore, quæ excepisset. Simul visum eumdem juvenem in cœlum igne plurimo attolli. Ptolemæus, omine et miraculo excitus, sacerdoti- bus Ægyptiorum, quibus mos talia intelligere, no- eturnus visus aperit. Atque, illis Ponti et externo- rum parum gnaris. Timotheum Atheniensem e gente Eumolpidarum, quem ut antistitem cærimoniarum Eleusi exciverat, quænam illa superstitio, quod nu- men, interrogat. Timotheus, quæsitis qui in Pon- tum meassent, cognoscit urbem illic Sinopen, nec procul templum vetere inter accolas fama Jovis Di. tis. Namque et muliebrem effigiem assistere, quam plerique Proserpinam vocent. Sed Ptolemæus, ut sunt ingenia regum, promus ad formidinem, ubi se- curitas rediit, voluptatum quam religionum appe- tens, negligere paulatim aliasque ad curas animum vertere, donec eadem species, terribilior jam et in- stantior, exitium ipsi regnoque denuntiaret, ni jussa patrarentur. Tuum legatos et doma Seydrothemidi regi (is tunc Sinopensibus imperitabat) expediri ju- bet, præcipitque navigaturis, ut Pythium Apollinem adeant. is mare secundum; sors oraculi haud ambigua: irent, simulacrumque patris sui revehe- rent, sororis relinquerent. Ut Sinopen venere, mu- nera, preces, mandata regis sui Seydrothemidi alle- gant. Qui diversus animi, modo numen pavescere, modo minis adversantis populi terreri, sæpe donis promissisque legatorum feciebatur. Atque interiin triennio exacto, Ptolemæus non studium, non preces omittere. Dignitatem lega:orum, numerum navium, auri pondus augebat. Tum minax facies Scydrothe- midi offertur, ne destinata Deo mitra moraretur. Cunetantem varia pernicies, morbique et manifesta cœlestium ira graviorque in dies, fatigabat. Advo- cata concione, jussa numinis, suos Ptolemaeique vi sus, ingruentia mala exponit. Vulgus adversari re- gein, invidere Ægypto, sibi metuere, templumque circumnsidere. Major hinc fama tradidit deum ipsum appulsas littori naves sponte conscendisse: mirum inde dictu, tertio die, lautumn maris emensi, Ale- xandriam appelluntur. Templum pro magnitudine mrbis exstructum ; loco cui nomen Rhacous ; fuerat illic sacellum Serapidi atque Isidi antiquitos sacra- tam. Hæc de origine et advectu Dei celeberrima. Nec sum ignarus esse quosdam, qui Selencia, urbe Syriæ, accitum regname Ptolemæo, quein tertia atas tulit: alii auctorem eumdem Ptolemæum : B storia, pauci dies sunt cum in medium venit, idque quibusdam Ptolemæi artibus, qui illum in Alexan- dria veluti conspicuum deum exhibere voluit, Ait Numenius Pythagoricus, describens quæ ejus natura sit, illum substantiæ omnium quæ in rerum natura sunt esse participem, tam animalium quam plan- tarum ; ita ut magi, venefici, demones incantati conspirasse videantur cum statuariis, ut illum pro- sedem, ex qua transierit, Memphim perhibent, in- clytam olim, et veteris Ægypti columen. Deum ipsum multi Esculapium, quod medeatur ægris corporibus ; quidam Osirim, antiquissimum illis gen- tibus numen ; plerique Jovem, ut rerum omnium pos tentem ; plurimi Ditem patremn, insignibus, quæ in ipso manifesta, aut per ambages conjectant. » Clem. in Pro- trept., pag. 31: Sed quid his immoror, cuni liceat vobis magnum illum drmonem ostendere quisnam fuerit, quem per er- cellentiam audimus cultu et veneratione dignum ab omnibus esse habitum? Eum non esse manu fa- ctum ausi sunt dicere, Ægyptium nimirum Sera- pim. Alii enim scribunt eum fuisse munus missum Ca Sinopensibus ad Ptolemæum Philadelphum, qui eos fam laborantes misso ex Ægypto frumento obligavit (esse autem effigiem Plutonis), qui ac- ceptam statuam posuit in promontorio, quod nunc appellant Racotim, ubi et Serapidis coli solet templum. » paulo post : Alii antem Ponticam statuam dicunt esse Serapim, translatam autem fuisse honorifice Alexandriamı a frequenti hominum conventu. Isidorus solus, a Sleucensibus, qui sunt propter Antiochiam, sla- tuam fuisse traductam, qui ipsi quoque penuria fru- menti laboraverant, et nutriti fueranta Ptolemæo. › Plutarch., libro De Iside et Osiridle: Polemaeus vero Soter Piatonis colossum qui Sinop erat sustulit, cum neque nosset neque vidisset unquam talem, quali forma per quietem imaginatus fuerat se videre, ac juberi eum quan- D
PG 11:1253Εἴπερ οὖν οὔτε τὸ Σαβαὼθ οὔτε τὸ Ἀδωναί̈, μεταλαμβανόμενα εἰς ἃ δοκεῖ σημαίνειν ἐν ἑλλάδι φωνῇ, ἀνύει τι, πόσῳ πλέον οὐδὲν ἂν ποιήσαι οὐδὲ δυνηθείη παρὰ τοῖς μηδὲν διαφέρειν οἰομένοις Δία Ὕψιστον καλεῖν ἢ Ζῆνα ἢ Ἀδωναῖον ἢ Σαβαώθ; Ταῦτα δὴ καὶ τὰ τούτοις ἀνάλογον ἀπόρρητα ἐπιστάμενοι Μωϋσῆς καὶ οἱ προφῆται ἀπαγορεύουσιν ὄνομα θεῶν ἑτέρων ὀνομάζειν ἐν στόματι, μελετήσαντι τῷ ἐπὶ πᾶσι μόνῳ εὔχεσθαι θεῷ, καὶ ἀναμνημονεύειν ἐν καρδίᾳ, διδασκομένῃ καθαρεύειν ἀπὸ πάσης ματαιότητος νοημάτων καὶ λέξεων. Καὶ διὰ τὰ τοιαῦτα πᾶσαν αἰκίαν ὑπομένειν μᾶλλον αἱρούμεθα ἢ τὸν Δία ὁμολογῆσαι θεόν. Οὐ γὰρ τὸν αὐτὸν εἶναι ὑπολαμβάνομεν Δία καὶ Σαβαώθ, ἀλλ’ οὐδ’ ὅλως θεῖόν τι τὸν Δία, δαίμονα δέ τινα χαίρειν οὕτως ὀνομαζόμενον, οὐ φίλον ἀνθρώποις οὐδὲ τῷ ἀληθινῷ θεῷ. Κἂν Αἰγύπτιοι δὲ τὸν Ἀμοῦν ἡμῖν προτείνωσιν κόλασιν ἀπειλοῦντες, τεθνηξόμεθα μᾶλλον ἢ τὸν Ἀμοῦν ἀναγορεύσομεν θεόν, παραλαμβανόμενον ὡς εἰκὸς ἔν τισιν Αἰγυπτίαις καλούσαις τὸν δαίμονα τοῦτον ἐπῳδαῖς. Λεγέτωσαν δὲ καὶ Σκύθαι τὸν Παπαῖον θεὸν εἶναι τὸν ἐπὶ πᾶσιν·
Α κῶν, καὶ τῶν ἐπῳδαῖς αὐτῶν κηλουμένων δαιμό νων (57). Περιήγησιν, πολλὴ καὶ διάφωνος ἱστορία ? Β Χρὴ οὖν ζητεῖν τὸ ἁρμοζόντως τῷ λογικῷ καὶ ἡμέ ρῳ ζώῳ, καὶ λελογισμένως πάντα πράττοντι, βρωτὸν καὶ οὐ βρωτόν· καὶ μὴ κατὰ ἀποκλήρωσιν σέβειν δῖς, ἢ αἶγας, ἢ τὰς θηλείας βοῦς· καὶ τούτων μὲν ἀπέ χεσθαι μέτριον, πολὺ γὰρ χρήσιμον ἀπὸ τούτων τῶν ζώων ἀνθρώποις γίνεται· τὸ δὲ καὶ κροκοδείλων φεί- δεσθαι, καὶ εἶναι ἱεροὺς αὐτοὺς οὐκ οἶδα τίνος μυθο λογουμένου θεοῦ, πῶς οὐκ ἔστι πάντων ήλιθιώτατον; Σκόδρα γὰρ ἐμβροντήτων ἐστὶ τὸ φείδεσθαι ζώων οἱ φειδομένων, καὶ περιέπειν ζῶα ἀνθρώπους καταθει νώμενα (58). 'Αλλὰ Κέλσῳ ἀρέσκουσι μὲν οἱ κατά τις να πάτρια κροκοδείλους σέβοντες καὶ περιέποντες, καὶ οὐδεὶς λόγος κατ' ἐκείνων αὐτῷ γέγραπται ψεκτοί δ' είναι φαίνονται Χριστιανοί, τὴν κακίαν βδελύσσεσθαι -διδασκόμενοι, καὶ τὰ ἀπὸ κακίας ἔργα ἐκτρέπεσθαι, τὴν δ᾽ ἀρετὴν σέβειν καὶ τιμῇν, ὡς ὑπὸ τοῦ Θεοῦ γε γενημένην, καὶ οὖσαν Υἱὸν Θεοῦ. Οὐ γὰρ παρὰ τὸ θη λυκὸν ὄνομα καὶ τῇ οὐσίᾳ θήλειαν νομιστέον εἶναι τὴν σοφίαν καὶ τὴν δικαιοσύνην· ἅπερ καθ' ἡμᾶς ἐστινό Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, ὡς ὁ γνήσιος αὐτοῦ μαθητὴς παρέσι σε, λέγων περὶ αὐτοῦ· . "Ος ἐγενήθη σοφία ἡμῖν ἀπὸ Θεοῦ, δικαιοσύνη τε, καὶ ἁγιασμός, καὶ ἀπολύ τρωσις. » Κἂν δεύτερον οὖν λέγωμεν Θεόν, ἱστω σαν, ὅτι τὸν δεύτερον Θεὸν οὐκ ἄλλο τι λέγομεν ἢ τὴν περιεκτικὴν πασῶν ἀρετῶν ἀρετὴν, καὶ τὸν περιεκτικὸν παντὸς οὐτινοσοῦν λόγου τῶν κατὰ φύσιν καὶ προηγουμένως γεγενημένων καὶ εἰς χρήσιμον τοῦ παντὸς λόγον· ὅντινα τῇ Ἰησοῦ μάλιστα παρὰ πᾶσαν ψυχήν ψυχῇ ᾠκειῶσθαι καὶ ἡνῶσθαί φαμεν, μόνον τελείως χωρῆσαι δεδυνημένου τὴν ἄκραν μετοχὴν τοῦ αὐτολόγου, καὶ τῆς αὐτοσοφίας, καὶ τῆς αὐτο δικαιοσύνης. Ἐπεὶ δὲ τοιαῦτα εἰπὼν ὁ Κέλσος περὶ τῶν διαφό ρων νόμων ἐπιφέρει, ότι ο ὀρθῶς μοι δοκεί Πίνδαρος ποιῆσαι, νόμον πάντων βασιλέα φήσας εἶναι. Φέρε, καὶ περὶ τούτου διαλεχθῶμεν. Τίνα φῂς, ὦ οὗτος, Οὐ γὰρ ἐκεῖθεν, οὗτος οὕτως) ονομαζόμενος ἧκεν, ἀλλ᾽ εἰς Ἀλεξάνδρειαν κομισθεὶς τὸ παρ' Αί- γυπτίοις ὄνομα τοῦ Πλούτωνος ἐκτήσατο, τὸν Σάραπιν. μένων δαιμόνων. αὐτῶν καλου- μένων δαίμονας. αὐτοῖς καὶ λουμένων δαιμόνων. ζητεῖν τὸ ἁρμοζόντ τως, ζητεῖν τὰ ἁρμο ζόντως, καταθοινούμενα ORIGENIS fanis ritibus praestigiisque demones advocantibus Deum efficerent. mansuetum omniaque ratione duce facicus animal manducare conveniat et non manducare; non vero quasi sorte quadam colende oves, aut caprae, a011 vaccæ; quanquam his abstinere ferendum est, quippe ex quibus multum utilitatis homines perci- piunt; sed crocodilis parcere eosque nescio cui fa- buloso numini consecralos judicare, res est longe stultissima. Nam quid insanius quam feris parcere quæ nobis non parcunt, et animalibus cultum tri- buere, quæ nos devorant? Verumtamen Celsus eos probat qui de venerandis crocodilis patrias obser- vant leges, nec ullo eos scripto refellit ; Christiani vero illi videntur redarguendi, qui nequitiam exsc- crari, vitiosa facta fugere docti sunt, et virtutem colere honoreque prosequi ut a Deo genitam Deique Filium. Neque enim existimandum est, quia sapien- tiæ et justitiæ nomina feminina sunt, eas idcirco esse feminas. Nam sapientiam credimus nos Dei esse Filium, testante vero ejus discipulo his verbis: • Qui factus est nobis sapientia a Deo, et justitia, et sanctificatio et redemptio” ; » et quamvis illum appellemus secundum Deum, sciant secundi Dei nomine vihil nos intelligere aliud quam virtutem virtutes omnes complectentem, et rationem in se continentem quidquid rationis est in rebus quæ juxta naturam et præcipue et ad universitatis utili- tatem facta sunt. Hanc rationem dicimus animæ Jesu, præ cateris animabus, consociatam et conjun- ctam fuisse; utpote qui solus rationem ipsam, sa- pientiam ipsam, justitiam ipsam summe participare potuerit. 40. Quoniam vero postea Celsus de diver- sis legibus addit, recte Pindarum dixisse. legein omnium esse regem, nos etiam hac de re dissera - mus. Heus tu, cequam legem dicis omnium esse I Cor. 1, 30. primum Alexandriam perferre. Ignoranti autem et anxie inquirenti ubinam locorum situs esset, ami- risque rem narranti, oblatus est Sosibius quidam late vagatus homo, qui Sinope a se visum talem colossum diceret, qualem rex imaginatus fuerat. Missi itaque Soteles et Dionysius longo tempore et wgre, neque sine providentia divina, furtim abla- tum colossum ad regem pertulerunt. Qui ubi con- spectus fuit, Timotheus interpres, et Manetho Se bennita a Cerbero e dracone conjecturis ductis collegerunt Plutonis esse simulacrum, Ptolemæoque persuaserunt non esse alius dei, quam Serapidis. Non enim isthine hoc nomen gerens venerat :_sed allatus Alexandriam, Serapidis nomen, quo Agy- ptii Plutonem afficiunt, invenit, » Eumdem vide in line libri De solertia animalium; Pausaniam in Atticis, pag. 51; Ensebium, Chron. MDCCXXx; Eu- sta llium. in Dionysii pag. 57. Nome SPENCER. -- Vide etiam Bo charti Hierozuicon, pag. et seq. primae par tis; et consule quos citat auctores, in primis Ma- crobium Saturnal., lib. 1, cap. 20, de Serapidis fi- gura. Adi insuper Scaligerum, ad annum Eusebii 1730, et pag. notarum in fragmenta Graecorum ad calceni operis De temporum emendatione lic obiter observabo, ne tanti nominis auctoritas iu- C D cautis imponat, a præstantissimo Bocharto Tacitum immerito reprehendi, tanquam absurda et falsa nar- rantem, quod cum dixisset Sarapin, sive Serapin, deum Ægyptiis ante ignotum, ex Ponto Alexan- driam, procurante Ptolemae, advectum fuisse, subinde addat: «Templum pro magnitudine urbis exstructum loco cui nomen Rhacotis: fuerat illic sacellum Serapidi atque Isidi antiquitus sacratum.> Neque enim dicit Tacitus Serapin fuisse deum Ægyptiis ante ignotum; sed novi et ignoti dei, Ponto advecti simulacrum, ex appositis insigni- bus, Serapidis, quod jam olim apud Ægyptios Pla- tonis nomen crat, proprium fuisse judicatum, e Pln- tarcho liquet. inquit ille libr. De Iside et Osiride, (lege, BOKERELLUS. Spencerus in textu, Ileschelius in margine, Mor, pro Boberellus et Guietus mallent sicque legebat interpres Gelen us. schelius ct Spencerus, I 59. Quærendum igitur est quid rationis compos, (57) Meschelius et codex Regius, αὐταῖς κηλου- (58) Καταθοινώμενα Recte mss. Male vero lla
ἀλλ’ ἡμεῖς οὐ πεισόμεθα, τιθέντες μὲν τὸν ἐπὶ πᾶσι θεόν, ὡς δὲ φίλον τῷ λαχόντι τὴν Σκυθῶν ἐρημίαν καὶ τὸ ἔθνος αὐτῶν καὶ τὴν διάλεκτον οὐκ ὀνομάζοντες τὸν θεὸν ὡς κυρίῳ ὀνόματι τῷ Παπαῖον. Σκυθιστὶ γὰρ τὸ προσηγορικὸν τὸν θεὸν καὶ αἰγυπτιστὶ καὶ πάσῃ διαλέκτῳ, ᾗ ἕκαστος ἐντέθραπται, ὀνομάζων οὐχ ἁμαρτήσεται.] Τὸ δ’ αἴτιον τῆς Ἰουδαίων περιτομῆς οὐ ταὐτόν ἐστι τῷ αἰτίῳ τῆς Αἰγυπτίων περιτομῆς ἢ Κόλχων· διὸ οὐχ ἡ αὐτὴ νομισθείη ἂν περιτομή. Καὶ ὥσπερ ὁ θύων οὐ τῷ αὐτῷ θύει, εἰ καὶ ὁμοίως θύειν δοκεῖ, καὶ ὁ εὐχόμενος οὐ τῷ αὐτῷ εὔχεται, εἰ καὶ τὰ αὐτὰ ἐν ταῖς εὐχαῖς ἀξιοῖ· οὕτως οὐδ’ εἴ τις περιτέμνεται, ἀδιαφορεῖ πάντως τῆς πρὸς ἕτερον περιτομῆς. Ἡ γὰρ πρόθεσις καὶ ὁ νόμος καὶ τὸ βούλημα τοῦ περιτέμνοντος ἀλλοῖον ποιεῖ τὸ πρᾶγμα. Ἵνα δ’ ἔτι μᾶλλον νοηθῇ τὸ κατὰ τὸν τόπον, λεκτέον ὅτι τὸ τῆς δικαιοσύνης ὄνομα ταὐτὸν μέν ἐστι παρὰ πᾶσιν Ἕλλησιν· ἤδη δὲ ἀποδείκνυται ἄλλη μὲν ἡ κατ’ Ἐπίκουρον δικαιοσύνη, ἄλλη δὲ ἡ κατὰ τοὺς ἀπὸ τῆς Στοᾶς, ἀρνουμένους τὸ τριμερὲς τῆς ψυχῆς, ἄλλη δὲ κατὰ τοὺς ἀπὸ Πλάτωνος, ἰδιοπραγίαν τῶν μερῶν τῆς ψυχῆς φάσκοντας εἶναι τὴν δικαιοσύνην.
Α κῶν, καὶ τῶν ἐπῳδαῖς αὐτῶν κηλουμένων δαιμό νων (57). Περιήγησιν, πολλὴ καὶ διάφωνος ἱστορία ? Β Χρὴ οὖν ζητεῖν τὸ ἁρμοζόντως τῷ λογικῷ καὶ ἡμέ ρῳ ζώῳ, καὶ λελογισμένως πάντα πράττοντι, βρωτὸν καὶ οὐ βρωτόν· καὶ μὴ κατὰ ἀποκλήρωσιν σέβειν δῖς, ἢ αἶγας, ἢ τὰς θηλείας βοῦς· καὶ τούτων μὲν ἀπέ χεσθαι μέτριον, πολὺ γὰρ χρήσιμον ἀπὸ τούτων τῶν ζώων ἀνθρώποις γίνεται· τὸ δὲ καὶ κροκοδείλων φεί- δεσθαι, καὶ εἶναι ἱεροὺς αὐτοὺς οὐκ οἶδα τίνος μυθο λογουμένου θεοῦ, πῶς οὐκ ἔστι πάντων ήλιθιώτατον; Σκόδρα γὰρ ἐμβροντήτων ἐστὶ τὸ φείδεσθαι ζώων οἱ φειδομένων, καὶ περιέπειν ζῶα ἀνθρώπους καταθει νώμενα (58). 'Αλλὰ Κέλσῳ ἀρέσκουσι μὲν οἱ κατά τις να πάτρια κροκοδείλους σέβοντες καὶ περιέποντες, καὶ οὐδεὶς λόγος κατ' ἐκείνων αὐτῷ γέγραπται ψεκτοί δ' είναι φαίνονται Χριστιανοί, τὴν κακίαν βδελύσσεσθαι -διδασκόμενοι, καὶ τὰ ἀπὸ κακίας ἔργα ἐκτρέπεσθαι, τὴν δ᾽ ἀρετὴν σέβειν καὶ τιμῇν, ὡς ὑπὸ τοῦ Θεοῦ γε γενημένην, καὶ οὖσαν Υἱὸν Θεοῦ. Οὐ γὰρ παρὰ τὸ θη λυκὸν ὄνομα καὶ τῇ οὐσίᾳ θήλειαν νομιστέον εἶναι τὴν σοφίαν καὶ τὴν δικαιοσύνην· ἅπερ καθ' ἡμᾶς ἐστινό Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, ὡς ὁ γνήσιος αὐτοῦ μαθητὴς παρέσι σε, λέγων περὶ αὐτοῦ· . "Ος ἐγενήθη σοφία ἡμῖν ἀπὸ Θεοῦ, δικαιοσύνη τε, καὶ ἁγιασμός, καὶ ἀπολύ τρωσις. » Κἂν δεύτερον οὖν λέγωμεν Θεόν, ἱστω σαν, ὅτι τὸν δεύτερον Θεὸν οὐκ ἄλλο τι λέγομεν ἢ τὴν περιεκτικὴν πασῶν ἀρετῶν ἀρετὴν, καὶ τὸν περιεκτικὸν παντὸς οὐτινοσοῦν λόγου τῶν κατὰ φύσιν καὶ προηγουμένως γεγενημένων καὶ εἰς χρήσιμον τοῦ παντὸς λόγον· ὅντινα τῇ Ἰησοῦ μάλιστα παρὰ πᾶσαν ψυχήν ψυχῇ ᾠκειῶσθαι καὶ ἡνῶσθαί φαμεν, μόνον τελείως χωρῆσαι δεδυνημένου τὴν ἄκραν μετοχὴν τοῦ αὐτολόγου, καὶ τῆς αὐτοσοφίας, καὶ τῆς αὐτο δικαιοσύνης. Ἐπεὶ δὲ τοιαῦτα εἰπὼν ὁ Κέλσος περὶ τῶν διαφό ρων νόμων ἐπιφέρει, ότι ο ὀρθῶς μοι δοκεί Πίνδαρος ποιῆσαι, νόμον πάντων βασιλέα φήσας εἶναι. Φέρε, καὶ περὶ τούτου διαλεχθῶμεν. Τίνα φῂς, ὦ οὗτος, Οὐ γὰρ ἐκεῖθεν, οὗτος οὕτως) ονομαζόμενος ἧκεν, ἀλλ᾽ εἰς Ἀλεξάνδρειαν κομισθεὶς τὸ παρ' Αί- γυπτίοις ὄνομα τοῦ Πλούτωνος ἐκτήσατο, τὸν Σάραπιν. μένων δαιμόνων. αὐτῶν καλου- μένων δαίμονας. αὐτοῖς καὶ λουμένων δαιμόνων. ζητεῖν τὸ ἁρμοζόντ τως, ζητεῖν τὰ ἁρμο ζόντως, καταθοινούμενα ORIGENIS fanis ritibus praestigiisque demones advocantibus Deum efficerent. mansuetum omniaque ratione duce facicus animal manducare conveniat et non manducare; non vero quasi sorte quadam colende oves, aut caprae, a011 vaccæ; quanquam his abstinere ferendum est, quippe ex quibus multum utilitatis homines perci- piunt; sed crocodilis parcere eosque nescio cui fa- buloso numini consecralos judicare, res est longe stultissima. Nam quid insanius quam feris parcere quæ nobis non parcunt, et animalibus cultum tri- buere, quæ nos devorant? Verumtamen Celsus eos probat qui de venerandis crocodilis patrias obser- vant leges, nec ullo eos scripto refellit ; Christiani vero illi videntur redarguendi, qui nequitiam exsc- crari, vitiosa facta fugere docti sunt, et virtutem colere honoreque prosequi ut a Deo genitam Deique Filium. Neque enim existimandum est, quia sapien- tiæ et justitiæ nomina feminina sunt, eas idcirco esse feminas. Nam sapientiam credimus nos Dei esse Filium, testante vero ejus discipulo his verbis: • Qui factus est nobis sapientia a Deo, et justitia, et sanctificatio et redemptio” ; » et quamvis illum appellemus secundum Deum, sciant secundi Dei nomine vihil nos intelligere aliud quam virtutem virtutes omnes complectentem, et rationem in se continentem quidquid rationis est in rebus quæ juxta naturam et præcipue et ad universitatis utili- tatem facta sunt. Hanc rationem dicimus animæ Jesu, præ cateris animabus, consociatam et conjun- ctam fuisse; utpote qui solus rationem ipsam, sa- pientiam ipsam, justitiam ipsam summe participare potuerit. 40. Quoniam vero postea Celsus de diver- sis legibus addit, recte Pindarum dixisse. legein omnium esse regem, nos etiam hac de re dissera - mus. Heus tu, cequam legem dicis omnium esse I Cor. 1, 30. primum Alexandriam perferre. Ignoranti autem et anxie inquirenti ubinam locorum situs esset, ami- risque rem narranti, oblatus est Sosibius quidam late vagatus homo, qui Sinope a se visum talem colossum diceret, qualem rex imaginatus fuerat. Missi itaque Soteles et Dionysius longo tempore et wgre, neque sine providentia divina, furtim abla- tum colossum ad regem pertulerunt. Qui ubi con- spectus fuit, Timotheus interpres, et Manetho Se bennita a Cerbero e dracone conjecturis ductis collegerunt Plutonis esse simulacrum, Ptolemæoque persuaserunt non esse alius dei, quam Serapidis. Non enim isthine hoc nomen gerens venerat :_sed allatus Alexandriam, Serapidis nomen, quo Agy- ptii Plutonem afficiunt, invenit, » Eumdem vide in line libri De solertia animalium; Pausaniam in Atticis, pag. 51; Ensebium, Chron. MDCCXXx; Eu- sta llium. in Dionysii pag. 57. Nome SPENCER. -- Vide etiam Bo charti Hierozuicon, pag. et seq. primae par tis; et consule quos citat auctores, in primis Ma- crobium Saturnal., lib. 1, cap. 20, de Serapidis fi- gura. Adi insuper Scaligerum, ad annum Eusebii 1730, et pag. notarum in fragmenta Graecorum ad calceni operis De temporum emendatione lic obiter observabo, ne tanti nominis auctoritas iu- C D cautis imponat, a præstantissimo Bocharto Tacitum immerito reprehendi, tanquam absurda et falsa nar- rantem, quod cum dixisset Sarapin, sive Serapin, deum Ægyptiis ante ignotum, ex Ponto Alexan- driam, procurante Ptolemae, advectum fuisse, subinde addat: «Templum pro magnitudine urbis exstructum loco cui nomen Rhacotis: fuerat illic sacellum Serapidi atque Isidi antiquitus sacratum.> Neque enim dicit Tacitus Serapin fuisse deum Ægyptiis ante ignotum; sed novi et ignoti dei, Ponto advecti simulacrum, ex appositis insigni- bus, Serapidis, quod jam olim apud Ægyptios Pla- tonis nomen crat, proprium fuisse judicatum, e Pln- tarcho liquet. inquit ille libr. De Iside et Osiride, (lege, BOKERELLUS. Spencerus in textu, Ileschelius in margine, Mor, pro Boberellus et Guietus mallent sicque legebat interpres Gelen us. schelius ct Spencerus, I 59. Quærendum igitur est quid rationis compos, (57) Meschelius et codex Regius, αὐταῖς κηλου- (58) Καταθοινώμενα Recte mss. Male vero lla
PG 11:1255Οὕτω δὲ καὶ ἄλλη μὲν ἡ Ἐπικούρου ἀνδρεία, ὑπομένοντος πόνους διὰ φυγὴν πόνων πλειόνων, ἄλλη δ’ ἡ τοῦ ἀπὸ τῆς Στοᾶς, δι’ αὐτὴν αἱρουμένου πᾶσαν ἀρετήν, ἄλλη δ’ ἡ [τοῦ] ἀπὸ Πλάτωνος, τοῦ θυμικοῦ μέρους τῆς ψυχῆς φάσκοντος αὐτὴν εἶναι ἀρετὴν καὶ ἀποτάσσοντος αὐτῇ τόπον τὸν περὶ τὸν θώρακα. Οὕτως δ’ εἴη ἂν κατὰ τὰ διάφορα τῶν περιτεμνομένων δόγματα διάφορος ἡ περιτομή, περὶ ἧς ἐν τοιούτῳ συγγράμματι οὐκ ἀναγκαῖον νῦν λέγειν· ὅτῳ γὰρ φίλον ἰδεῖν τὰ κινήσαντα ἡμᾶς εἰς τὸν τόπον, ἀναγνώτω περὶ αὐτοῦ ἐν τοῖς εἰς τὴν πρὸς Ῥωμαίους ἐπιστολὴν Παύλου πραγματευθεῖσιν ἡμῖν. Κἂν σεμνύνωνται τοίνυν Ἰουδαῖοι τῇ περιτομῇ, χωρίσουσιν αὐτὴν οὐ μόνον τῆς Κόλχων καὶ Αἰγυπτίων περιτομῆς ἀλλὰ καὶ τῆς Ἰσμαηλιτῶν Ἀράβων, καίτοι γε ἀπὸ τοῦ προπάτορος αὐτῶν Ἀβραὰμ τοῦ Ἰσμαὴλ γεγενημένου καὶ σὺν ἐκείνῳ περιτεμνομένου. Λέγουσι δὲ Ἰουδαῖοι τὴν μὲν ὀκταήμερον περιτομὴν εἶναι τὴν προηγουμένην, τὴν δὲ μὴ τοιαύτην ἐκ περιστάσεως· καὶ τάχα διά τινα πολέμιον τῷ Ἰουδαίων ἔθνει ἄγγελον αὐτὴ ἐτελεῖτο, δυνάμενον μὲν σίνεσθαι τοὺς μὴ περιτεμνομένους αὐτῶν, ἀτονοῦντα δὲ ἐν τοῖς περιτεμνομένοις.
PG 11:1257Ὅπερ φήσει τις δηλοῦσθαι ἐκ τῶν ἐν τῇ Ἐξόδῳ γεγραμμένων, ἐν οἷς ὁ ἄγγελος πρὸ μὲν τῆς περιτομῆς τοῦ Ἐλιάζαρ ἐνεργεῖν ἐδύνατο κατὰ Μωϋσέως, περιτμηθέντος δ’ αὐτοῦ οὐδὲν ἴσχυσε. Καὶ τοιαῦτά γε μαθοῦσα ἡ Σεπφώρα λαβοῦσα ψῆφον περιέτεμε τὸ παιδίον ἑαυτῆς, κατὰ μὲν τὰ κοινὰ τῶν ἀντιγράφων λέγειν ἀναγεγραμμένη τό· ἔστη τὸ αἷμα τῆς περιτομῆς τοῦ παιδίου μου, κατὰ δὲ τὸ ἑβραϊκὸν αὐτό· Νυμφίος αἱμάτων σύ μοι. Ἤδει γὰρ τὸν περὶ τοῦ τοιουδὶ ἀγγέλου λόγον, δυναμένου πρὸ τοῦ αἵματος καὶ παυομένου διὰ τὸ τῆς περιτομῆς αἷμα· ἐφ’ ᾧ καὶ ἐλέχθη αὐτῷ τό· Νυμφίος αἱμάτων σύ μοι. Ἀλλὰ ταῦτα μὲν περιεργότερά πως εἶναι δοκοῦντα καὶ οὐ κατὰ τὴν τῶν πολλῶν ἀκοὴν παρακεκινδυνευμένως ἐπὶ τοσοῦτον λελέχθω, οἷς ἔτι ἓν ὡς Χριστιανῷ πρέπον προσθεὶς ἐπὶ τὰ ἑξῆς μεταβήσομαι. Ἐδύνατο γὰρ οὗτος οἶμαι ὁ ἄγγελος κατὰ τῶν μὴ περιτεμνομένων ἀπὸ τοῦ λαοῦ καὶ ἁπαξαπλῶς πάντων τῶν σεβόντων μόνον τὸν δημιουργόν, καὶ ἐπὶ τοσοῦτόν γε ἐδύνατο, ὅσον οὐκ ἀνειλήφει σῶμα ὁ Ἰησοῦς. Ὅτε δ’ ἀνείληφε, καὶ περιετέμνετο τὸ ἐκείνου σῶμα, καθῃρέθη πᾶσα ἡ κατὰ τῶν ἐν τῇ θεοσεβείᾳ ταύτῃ [μὴ] περιτεμνομένων δύναμις αὐτοῦ·
ζονείας γοῦν αὐτῶν κατηγορεί, ὡς αὐχούντων μὲν τὸν μέγαν Θεόν, οὐκ εἰδότων δ' αὐτὸν, ἀλλ' ὑπαχθέν των τῇ Μωϋσέως γοητεία και ψευσθέντων ὑπ' αὐτοῦ, οὐκ ἐπ' ἀγαθῷ τέλει μαθητευθέντων αὐτῷ. Ἀπὸ μέσ ρους μὲν οὖν ἡμῖν ἐν τοῖς πρὸ τούτων λέλεκται τὰ τῆς σεμνῆς καὶ ἐξαιρέτου Ἰουδαίων πολιτείας, ἡνίκα αὐτοῖς συνειστήκει τὸ σύμβολον τῆς τοῦ Θεοῦ πόλεως, καὶ τοῦ ναοῦ αὐτοῦ, καὶ τῆς παρ' αὐτῷ καὶ τῷ θυ σιαστηρίῳ ἱερατικῆς λατρείας· εἰ δέ τις, ἐπερείσας τὴν διάνοιαν τῷ τοῦ νομοθέτου βουλήματι, καὶ τῇ κατ' αὐτὸν πολιτείᾳ ἐξετάζων τὰ κατ' αὐτούς, συγ- κρίνοι τῇ νῦν ἀγωγῇ τῶν λοιπῶν ἐθνῶν· οὐδένας μᾶλλον ἂν θαυμάσαι· ὡς ἐν ἀνθρώποις πάντα μὲν τὰ μὴ χρήσιμα τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων περιῃρημένους, μόνα δὲ τὰ εἴχρηστα παραδεξαμένους. Διὸ οὐδ' ἀγῶνες ἦσαν γυμνικοί, ἢ θυμελικοί, ἢ ἱππικοὶ παρ' αὐτοῖς· οὐδὲ γυναίκες πιπράσκουσαι τὴν ὥραν παντί τῷ βουλομένῳ σπείρειν κενῶς, καὶ ἐνυβρίζειν τῇ φύσει τῶν ἀνθρωπίνων σπερμάτων. Ὁποῖον δ' εν παρ' αὐτοῖς τὸ ἐξ ἔτι ἀπαλῶν ὀνύχων διδάσκεσθαι υπεραναβαίνειν μὲν πᾶσαν τὴν αἰσθητὴν φύσιν, καὶ μηδαμοῦ αὐτῆς νομίζειν ιδρύσθαι τὸν Θεὸν, ἄνω δὲ καὶ ὑπὲρ τὰ σώματα ζητεῖν αὐτόν; Πηλίκον δὲ τὸ σχεδόν ἅμα γενέσει καὶ συμπληρώσει τοῦ λόγου δια δάσκεσθαι αὐτοὺς τὴν τῆς ψυχῆς ἀθανασίαν, καὶ τὰ ὑπὸ γῆν δικαιωτήρια, καὶ τὰς τιμὰς τῶν καλῶς βε βιωκότων ; "Απερ ἔτι (66) μυθικώτερον μὲν παιδί, καὶ τὰ παίδων φρονοῦσιν αὐτοῖς, ἐκηρύσσετο ήδη δε ζητοῦσι τὸν λόγον, καὶ βουλομένοις ἐν αὐτῷ προκό πτειν, οἱ τέως μῦθοι (ἵν' οὕτως ὀνομάσω) μετεμορ φοῦντο εἰς τὴν ἐναποκεκρυμμένην ἐν αὐτοῖς ἀλή θειαν. Ἐγὼ δὲ νομίζω ἀξίως τοῦ χρηματίζειν αὐτοὺς μερίδα Θεοῦ, πάσης γε (67) μαντείας, ὡς μάτην κηλούσης τοὺς ἀνθρώπους, καταπεφρονηκέναι· καὶ ἀπὸ δαιμόνων μοχθηρῶν μᾶλλον ἢ ἀπό τινος κρείτ τονος φύσεως έρχομένης· ζητεῖν δὲ τὴν τῶν μελλόν των γνῶσιν ἐν ψυχαῖς δι᾿ ἄκραν καθαρότητα παρα δεξαμέναις Πνεῦμα τοῦ ἐπὶ πᾶσι Θεοῦ. ἅπερ ἔθη. Τὸ δὲ μὴ ἐξεῖναι δουλεύειν τὸν ἀπὸ τῶν αὐτῶν ὁρ μώμενον δογμάτων πλεῖον ἐτῶν ἔξ πῶς ἐστι λελογι σμένον, καὶ οὔτε τὸν δεσπότην οὔτε τὸν δοῦλον ἀδι- κοῦν, τί χρὴ λέγειν; Οὐ κατὰ τὰ αὐτὰ οὖν τοῖς λοιποῖς ἔθνεσι περιστέλλοιεν ἂν Ἰουδαῖοι τὸν ἴδιον νόμον· μεμπτόν γάρ ἐστιν αὐτοῖς, καὶ ἀναισθησίας ἔγκλημα (68) ἐπάγον τῆς περὶ τῆς τῶν νόμων ὑπε ροχῆς, εἰ νομίζοιεν αὐτοὺς ὁμοίως τοῖς ἄλλοις γε γράφθαι τοῖς κατὰ τὰ ἔθνη. Κἂν μὴ βούληται δὲ Κέλσος, σοφώτερόν τι εἰσιν εἰδότες Ἰουδαῖοι οὐ μόνον τῶν πολλῶν, ἀλλὰ καὶ τῶν φιλοσοφεῖν δοκούντων· ὅτι οἱ μὲν φιλοσοφοῦντες μετὰ τοὺς σεμνούς ἐν φιλοσοφία λόγους καταπίπτουσιν ἐπὶ τὰ εἴδωλα καὶ τοὺς δαίμο νας· Ἰουδαίων δὲ καὶ ὁ ἔσχατος μόνῳ ἐνορᾷ τῷ ἐπὶ πᾶσι θεῷ· καὶ καλῶς γε, ὅσον ἐπὶ τούτῳ, σεμνύνονται, καὶ τὴν τῶν ἄλλων, ὡς ἐναγῶν καὶ ἀσεβῶν, ἐκτρέ πονται κοινωνίαν. Καὶ εἶθε αὐτοῖς μὴ ἡμάρτητο ORIGENIS tionem ; et illos incusal arrogantiæ, quod Dei magni A cognitionem, quam non habent glorientur; cum contra fascinati a Moyse et decepti suo magno malo se in ejus disciplinam tradiderint. Sed a nobis jam supra saltem ex parte dictum est quam augusta, quam eximia fuerit societatis Judaicæ ratio, dura essent apud eos, quasi totidem symbola, Dei urbs et templum sacræque ibidem et in altari cæremoniæ peragi solit. Quod si quis animo consiliumn legisla- toris contemplatus, et ad ejus ordinationem Ju- daicos mores exigens, illos comparet cum cætera- rum gentium agendi ratione; nulla gens est, quæ magis illi admiratione digna videatur. lllinc enim, quantum inter homines fieri potest, expulsa fuerant quæcunque generi humano inutilia sunt, retenta illa sola ex quibus capi fructus poterat. Unde apud " cos nec athletarum, nec scenicorum, nec circen- sium erant certamina; non feminæ, quæ suam ven- derent formam cuilibet inanem voluptatem quæ- renti atque adeo constitutis propagationis humanae legibus injuriam inferenti. Et illud apud eos quale fuit, doceri jam tum a teneris ungaiculis sese su- pra naturam omnem sensibilem evehere, inclusum in ea Deuin non existimare, sursum illam et supra corpora quærere? Tum quanti fuit, vix natos et adhuc balbutientes didicisse animæ immortalitatem, subterranea tribunalia, mercedem recte viventibus destinatam? Quæ quidem oninia pueris et puerilia sapientibus veluti sub fabularum involucro narra- bantur; sed erga eos, qui diligentius inspicere hæc C arcana et in hac inquisitione proficere volebant, hæ, ut ita loquar, fabulæ transformabantur in ve- ritatem quæ iis involuta erat. Certum quoque est eos, ut populumn decebat qui Dei portio vocabatur, despicatos esse omne divinationis genus, utpote qua decipi homines solent, quæque a malis dæmoniis potius quam a præstantiore quadam natura profi- ciscitur; et rerum futurarum notitiam ab iis viris esse sciscitatos, quorum animæ propter summam perant. B posse diutius sexennio servire, quam rationi consen- taneum, quam erga herum et servum juste consti- D tutum sit, quid attinet dicere? Non igitur Judæis eadem est ac cæteris gentibus ratio suas firme re- tinendi leges ; imo damnandi essent, si suarum le- gum excellentiam non sentirent si eodem modo atque reliquarum gentium leges, sibi scriptas illas esse existimarent. Itaque velit nolit Celsus, Judzi sunt majore sapientia præditi, non solum quam vulgus hominum, sed etiam quam hi qui pro philosophis habentur. Hi enitn licet preclara multa dis- putent, ad simulacrorum tamen damomunque culo tum prolabuntur; Judæorum vero vel vilissimus in solo Deo mentis aciem defigit; atque hac de causa merito se efferunt, et aliorum ut impiorum et profanorum societatem aversantur. Utinam contra suam integritatem supremi Dei spiritum acce- 43. Tum istud, neminem ejusdem religionis (66) "Απερ ἔτι. Guieto scribendum videtur, (67) Lilib. editi in margine, μέν. (68) Codd. Regius et Basileensis, όνομα.
ἀφάτῳ γὰρ θειότητι καθεῖλεν ἐκεῖνον ὁ Ἰησοῦς. Διὸ τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ ἀπείρηται περιτέμνεσθαι καὶ λέγεται αὐτοῖς· Ὅτι ἐὰν περιτέμνησθε, Χριστὸς οὐδὲν ὑμᾶς ὠφελήσει. Ἀλλ’ οὐδὲ ἐπὶ τῷ συῶν ἀπέχεσθαι ὡς μεγάλῳ τινὶ Ἰουδαῖοι σεμνύνονται, ἐπὶ δὲ τῷ τὴν καθαρῶν καὶ ἀκαθάρτων ζῴων φύσιν μεμαθηκέναι καὶ τὴν τούτου αἰτίαν ἐγνωκέναι καὶ τὸν σῦν ἐν ἀκαθάρτοις τετάχθαι. Καὶ ταῦτα δὲ σύμβολά τινων ἦν μέχρι τῆς Ἰησοῦ ἐπιδημίας, μεθ’ ἣν τῷ μαθητῇ αὐτοῦ λέλεκται, μηδέπω νοοῦντι τὸν περὶ τούτων λόγον καὶ φάσκοντι· Οὐδὲν κοινὸν ἢ ἀκάθαρτον εἰσῆλθεν εἰς τὸ στόμα μου, τό· Ἃ ὁ θεὸς ἐκαθάρισε σὺ μὴ κοίνου. Οὔτ’ οὖν πρὸς Ἰουδαίους οὔτε πρὸς ἡμᾶς ἐστι τὸ οὐ μόνον συῶν ἀλλὰ προσέτι αἰγῶν καὶ οἰῶν καὶ βοῶν καὶ ἰχθύων ἀπέχεσθαι τοὺς Αἰγυπτίων ἱερεῖς. Ἀλλ’ ἐπεὶ οὐ τὰ εἰσερχόμενα εἰς τὸ στόμα κοινοῖ τὸν ἄνθρωπον, καὶ βρῶμα ἡμᾶς οὐ παραστήσει τῷ θεῷ, οὐ μέγα φρονοῦμεν μὴ ἐσθίοντες οὐδ’ ἀπὸ γαστριμαργίας ἥκομεν ἐπὶ τὸ ἐσθίειν. Διόπερ τὸ ὅσον ἐφ’ ἡμῖν οἱ ἀπὸ Πυθαγόρου ἐμψύχων ἀπεχόμενοι χαιρόντων. Ὅρα δὲ καὶ τὴν διαφορὰν τοῦ αἰτίου τῆς τῶν ἐμψύχων ἀποχῆς τῶν ἀπὸ τοῦ Πυθαγόρου καὶ τῶν ἐν ἡμῖν ἀσκητῶν.
ζονείας γοῦν αὐτῶν κατηγορεί, ὡς αὐχούντων μὲν τὸν μέγαν Θεόν, οὐκ εἰδότων δ' αὐτὸν, ἀλλ' ὑπαχθέν των τῇ Μωϋσέως γοητεία και ψευσθέντων ὑπ' αὐτοῦ, οὐκ ἐπ' ἀγαθῷ τέλει μαθητευθέντων αὐτῷ. Ἀπὸ μέσ ρους μὲν οὖν ἡμῖν ἐν τοῖς πρὸ τούτων λέλεκται τὰ τῆς σεμνῆς καὶ ἐξαιρέτου Ἰουδαίων πολιτείας, ἡνίκα αὐτοῖς συνειστήκει τὸ σύμβολον τῆς τοῦ Θεοῦ πόλεως, καὶ τοῦ ναοῦ αὐτοῦ, καὶ τῆς παρ' αὐτῷ καὶ τῷ θυ σιαστηρίῳ ἱερατικῆς λατρείας· εἰ δέ τις, ἐπερείσας τὴν διάνοιαν τῷ τοῦ νομοθέτου βουλήματι, καὶ τῇ κατ' αὐτὸν πολιτείᾳ ἐξετάζων τὰ κατ' αὐτούς, συγ- κρίνοι τῇ νῦν ἀγωγῇ τῶν λοιπῶν ἐθνῶν· οὐδένας μᾶλλον ἂν θαυμάσαι· ὡς ἐν ἀνθρώποις πάντα μὲν τὰ μὴ χρήσιμα τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων περιῃρημένους, μόνα δὲ τὰ εἴχρηστα παραδεξαμένους. Διὸ οὐδ' ἀγῶνες ἦσαν γυμνικοί, ἢ θυμελικοί, ἢ ἱππικοὶ παρ' αὐτοῖς· οὐδὲ γυναίκες πιπράσκουσαι τὴν ὥραν παντί τῷ βουλομένῳ σπείρειν κενῶς, καὶ ἐνυβρίζειν τῇ φύσει τῶν ἀνθρωπίνων σπερμάτων. Ὁποῖον δ' εν παρ' αὐτοῖς τὸ ἐξ ἔτι ἀπαλῶν ὀνύχων διδάσκεσθαι υπεραναβαίνειν μὲν πᾶσαν τὴν αἰσθητὴν φύσιν, καὶ μηδαμοῦ αὐτῆς νομίζειν ιδρύσθαι τὸν Θεὸν, ἄνω δὲ καὶ ὑπὲρ τὰ σώματα ζητεῖν αὐτόν; Πηλίκον δὲ τὸ σχεδόν ἅμα γενέσει καὶ συμπληρώσει τοῦ λόγου δια δάσκεσθαι αὐτοὺς τὴν τῆς ψυχῆς ἀθανασίαν, καὶ τὰ ὑπὸ γῆν δικαιωτήρια, καὶ τὰς τιμὰς τῶν καλῶς βε βιωκότων ; "Απερ ἔτι (66) μυθικώτερον μὲν παιδί, καὶ τὰ παίδων φρονοῦσιν αὐτοῖς, ἐκηρύσσετο ήδη δε ζητοῦσι τὸν λόγον, καὶ βουλομένοις ἐν αὐτῷ προκό πτειν, οἱ τέως μῦθοι (ἵν' οὕτως ὀνομάσω) μετεμορ φοῦντο εἰς τὴν ἐναποκεκρυμμένην ἐν αὐτοῖς ἀλή θειαν. Ἐγὼ δὲ νομίζω ἀξίως τοῦ χρηματίζειν αὐτοὺς μερίδα Θεοῦ, πάσης γε (67) μαντείας, ὡς μάτην κηλούσης τοὺς ἀνθρώπους, καταπεφρονηκέναι· καὶ ἀπὸ δαιμόνων μοχθηρῶν μᾶλλον ἢ ἀπό τινος κρείτ τονος φύσεως έρχομένης· ζητεῖν δὲ τὴν τῶν μελλόν των γνῶσιν ἐν ψυχαῖς δι᾿ ἄκραν καθαρότητα παρα δεξαμέναις Πνεῦμα τοῦ ἐπὶ πᾶσι Θεοῦ. ἅπερ ἔθη. Τὸ δὲ μὴ ἐξεῖναι δουλεύειν τὸν ἀπὸ τῶν αὐτῶν ὁρ μώμενον δογμάτων πλεῖον ἐτῶν ἔξ πῶς ἐστι λελογι σμένον, καὶ οὔτε τὸν δεσπότην οὔτε τὸν δοῦλον ἀδι- κοῦν, τί χρὴ λέγειν; Οὐ κατὰ τὰ αὐτὰ οὖν τοῖς λοιποῖς ἔθνεσι περιστέλλοιεν ἂν Ἰουδαῖοι τὸν ἴδιον νόμον· μεμπτόν γάρ ἐστιν αὐτοῖς, καὶ ἀναισθησίας ἔγκλημα (68) ἐπάγον τῆς περὶ τῆς τῶν νόμων ὑπε ροχῆς, εἰ νομίζοιεν αὐτοὺς ὁμοίως τοῖς ἄλλοις γε γράφθαι τοῖς κατὰ τὰ ἔθνη. Κἂν μὴ βούληται δὲ Κέλσος, σοφώτερόν τι εἰσιν εἰδότες Ἰουδαῖοι οὐ μόνον τῶν πολλῶν, ἀλλὰ καὶ τῶν φιλοσοφεῖν δοκούντων· ὅτι οἱ μὲν φιλοσοφοῦντες μετὰ τοὺς σεμνούς ἐν φιλοσοφία λόγους καταπίπτουσιν ἐπὶ τὰ εἴδωλα καὶ τοὺς δαίμο νας· Ἰουδαίων δὲ καὶ ὁ ἔσχατος μόνῳ ἐνορᾷ τῷ ἐπὶ πᾶσι θεῷ· καὶ καλῶς γε, ὅσον ἐπὶ τούτῳ, σεμνύνονται, καὶ τὴν τῶν ἄλλων, ὡς ἐναγῶν καὶ ἀσεβῶν, ἐκτρέ πονται κοινωνίαν. Καὶ εἶθε αὐτοῖς μὴ ἡμάρτητο ORIGENIS tionem ; et illos incusal arrogantiæ, quod Dei magni A cognitionem, quam non habent glorientur; cum contra fascinati a Moyse et decepti suo magno malo se in ejus disciplinam tradiderint. Sed a nobis jam supra saltem ex parte dictum est quam augusta, quam eximia fuerit societatis Judaicæ ratio, dura essent apud eos, quasi totidem symbola, Dei urbs et templum sacræque ibidem et in altari cæremoniæ peragi solit. Quod si quis animo consiliumn legisla- toris contemplatus, et ad ejus ordinationem Ju- daicos mores exigens, illos comparet cum cætera- rum gentium agendi ratione; nulla gens est, quæ magis illi admiratione digna videatur. lllinc enim, quantum inter homines fieri potest, expulsa fuerant quæcunque generi humano inutilia sunt, retenta illa sola ex quibus capi fructus poterat. Unde apud " cos nec athletarum, nec scenicorum, nec circen- sium erant certamina; non feminæ, quæ suam ven- derent formam cuilibet inanem voluptatem quæ- renti atque adeo constitutis propagationis humanae legibus injuriam inferenti. Et illud apud eos quale fuit, doceri jam tum a teneris ungaiculis sese su- pra naturam omnem sensibilem evehere, inclusum in ea Deuin non existimare, sursum illam et supra corpora quærere? Tum quanti fuit, vix natos et adhuc balbutientes didicisse animæ immortalitatem, subterranea tribunalia, mercedem recte viventibus destinatam? Quæ quidem oninia pueris et puerilia sapientibus veluti sub fabularum involucro narra- bantur; sed erga eos, qui diligentius inspicere hæc C arcana et in hac inquisitione proficere volebant, hæ, ut ita loquar, fabulæ transformabantur in ve- ritatem quæ iis involuta erat. Certum quoque est eos, ut populumn decebat qui Dei portio vocabatur, despicatos esse omne divinationis genus, utpote qua decipi homines solent, quæque a malis dæmoniis potius quam a præstantiore quadam natura profi- ciscitur; et rerum futurarum notitiam ab iis viris esse sciscitatos, quorum animæ propter summam perant. B posse diutius sexennio servire, quam rationi consen- taneum, quam erga herum et servum juste consti- D tutum sit, quid attinet dicere? Non igitur Judæis eadem est ac cæteris gentibus ratio suas firme re- tinendi leges ; imo damnandi essent, si suarum le- gum excellentiam non sentirent si eodem modo atque reliquarum gentium leges, sibi scriptas illas esse existimarent. Itaque velit nolit Celsus, Judzi sunt majore sapientia præditi, non solum quam vulgus hominum, sed etiam quam hi qui pro philosophis habentur. Hi enitn licet preclara multa dis- putent, ad simulacrorum tamen damomunque culo tum prolabuntur; Judæorum vero vel vilissimus in solo Deo mentis aciem defigit; atque hac de causa merito se efferunt, et aliorum ut impiorum et profanorum societatem aversantur. Utinam contra suam integritatem supremi Dei spiritum acce- 43. Tum istud, neminem ejusdem religionis (66) "Απερ ἔτι. Guieto scribendum videtur, (67) Lilib. editi in margine, μέν. (68) Codd. Regius et Basileensis, όνομα.
PG 11:1259Ἐκεῖνοι μὲν γὰρ διὰ τὸν περὶ ψυχῆς μετενσωματουμένης μῦθον ἐμψύχων ἀπέχονται· καὶ τίς φίλον υἱὸν ἀείρας σφάξει ἐπευχόμενος μέγα νήπιος; Ἡμεῖς δὲ κἂν τὸ τοιοῦτο πράττωμεν, ποιοῦμεν αὐτό, ἐπεὶ ὑπωπιάζομεν τὸ σῶμα καὶ δουλαγωγοῦμεν καὶ βουλόμεθα νεκροῦν τὰ μέλη τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, πορνείαν, ἀκαθαρσίαν, ἀσέλγειαν, πάθος, ἐπιθυμίαν κακήν· καὶ πάντα γε πράττομεν, ἵνα τὰς πράξεις τοῦ σώματος θανατώσωμεν. Ἔτι δὲ περὶ Ἰουδαίων ἀποφαινόμενος ὁ Κέλσος φησίν· Οὐδ’ εὐδοκιμεῖν παρὰ τῷ θεῷ καὶ στέργεσθαι διαφόρως τι τῶν ἄλλων τούτους εἰκός, καὶ πέμπεσθαι μόνοις αὐτοῖς ἐκεῖθεν ἀγγέλους, οἷον δή τινα μακάρων χώραν λαχοῦσιν· ὁρῶμεν γὰρ αὐτοὺς καὶ τὴν χώραν τίνων ἠξίωνται. Ἐλέγξομεν οὖν καὶ τοῦτο, λέγοντες ὅτι τὸ εὐδοκιμηκέναι τὸ ἔθνος τοῦτο παρὰ θεῷ δηλοῦται καὶ ἐκ τοῦ τὸν ἐπὶ πᾶσι θεὸν καὶ ὑπὸ τῶν ἀλλοτρίων τῆς ἡμετέρας πίστεως Ἑβραίων καλεῖσθαι θεόν.
παρανομήσασι, καὶ πρότερον μὲν τοὺς προφήτας Α ἀποκτείνασιν, ὕστερον δὲ καὶ τῷ Ἰησοῦ ἐπιβουλεύ- σασιν! ἵν᾿ ἔχωμεν παράδειγμα πόλεως οὐρανίας, ἣν ἐζήτησε μὲν διαγράψαι καὶ Πλάτων (69), οὐκ οἶδα δὲ εἰ τοσοῦτον δεδύνηται, ὅσον Μωϋσῆς ἴσχυσε, καὶ οἱ μετ' αὐτὸν, γένος τι ἐκλεκτὸν, καὶ ἔθνος ἅγιον, καὶ Θεῷ ἀνακείμενον, ἐντρέφοντες λόγοις καθαροῖς ἀπὸ πάσης δεισιδαιμονίας. Ἐπεὶ δὲ βούλεται Κέλσος κοινοποιεῖν τὰ σεμνὰ Ἰουδαίων ἐθνῶν τινων νόμοις, φέρε, καὶ ταῦτα θεω- ρήσωμεν. Νομίζει τοίνυν τὸ περὶ οὐρανοῦ δόγμα μη δὲν διαφέρειν τοῦ περὶ τοῦ Θεοῦ, καί φησι παραπλη- σέως τοῖς Ἰουδαίοις τοὺς Πέρσας τῷ Διὶ θυσίας ἐπι- τελεῖν ἐπὶ τὰ ὑψηλότατα τῶν ὀρέων· οὐχ ὁρῶν, ὅτι Ἰουδαῖοι, ὡς ἕνα θεὸν ἠπίσταντο, οὕτως ἕνα τὸν τῆς προσευχῆς ἅγιον οἶκον, καὶ ἓν τὸ τῶν ὁλοκαρ- Β τωμάτων (70) Ουσιαστήριον, καὶ ἐν τὸ τῶν θυμιαμάτων θυμιατήριον, καὶ ἕνα τὸν τοῦ Θεοῦ ἀρχιερέα. Οὐδὲν οὖν κοινὸν πρὸς Πέρσας ἦν Ιουδαίοις, ἐπὶ τὰ ὑψη λότατα τῶν ὀρέων, πλειόνων ὄντων, ἀναβαίνοντας, καὶ θυσίας ἐπιτελοῦντας, οὐδὲν παραπλήσιον ἐχούσας ταῖς κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον καθ᾿ ἂν ὑποδείγματι καὶ σκιῇ ἐλάτρευον τῶν ἐπουρανίων οἱ Ἰουδαίων 15- ρεῖς, ἐν ἀποῤῥήτῳ (71) διηγούμενοι τὸ τοῦ νόμου περὶ τῶν θυσιῶν βούλημα, καὶ ὧν σύμβολα ἦσαν αὗται. Πέρσαι τοίνυν πάντα τὸν τοῦ οὐρανοῦ κύκλον Δία και λείτωσαν, ἡμεῖς δὲ οὔτε Δία οὔτε τὸν Θεόν φαμεν είναι τὴν οὐρανόν οἱ γε ἐπιστάμεθα καί τινα τῶν ἡττό ων τοῦ Θεοῦ ὑπεραναβεβηκέναι τοὺς οὐρανοὺς καὶ πᾶσαν αἰσθητὴν φύσιν. Καὶ οὕτω γε συνίεμεν τοῦ « Αἰνεῖτε τὸν Θεόν, οἱ οὐρανοὶ τῶν οὐρανῶν, καὶ τὸ ὕδωρ τὸ ὑπεράνω τῶν οὐρανῶν αἰνεσάτωσαν τὸ ὄνομα Κυ ρίου. » Αλλ', ἐπεὶ Κέλσος οίεται μηδὲν διαφέρειν Δία Ὕψιστον καλεῖν, ἢ Ζῆνα, ἢ 'Αδωναῖον, ἢ Σαβαώθ, ἢ ὡς Αιγύπτιοι Ἀμμοῦν, ἢ ὡς Σκύθαι Παππαῖον· φέρε, καὶ περὶ τούτων ὀλίγα διαλεχθῶμεν, ὑπομι μνήσκοντες δ' ἅμα τὸν ἐντυγχάνοντα καὶ τῶν ἀνω τέρω εἰς τοιοῦτον πρόβλημα ειρημένων, ὅτ' ἐκάλεσεν ἡμᾶς ἡ Κέλσου λέξις ἐπὶ τὰ τοιαῦτα. Καὶ νῦν οὖν φαμεν, ὅτι ἡ τῶν ὀνομάτων φύσις οὐ θεμένων εἰοὶ νόμοι, ὡς Ἀριστοτέλης (72) οίεται. Οὐδὲ γὰρ ἀπὸ ἀνθρώπων τὴν ἀρχὴν ἔχουσιν αἱ ἐν ἀνθρώποις διά- λεκτοι, ὡς δῆλον τοῖς ἐφιστάνειν (75) δυναμένοις φύσει ἐπιδῶν οἰκειουμένων, κατὰ τὰς διαφόρους διαλέ- κτους, καὶ τοὺς διαφόρους φθόγγους τῶν ὀνομάτων τοῖς πατράσι τῶν διαλέκτων· περὶ ὧν ἐν τοῖς ἀνω· » Πλάτων μὲν γὰρ μίαν γράψας Πολιτείαν οὐδένα πέο πεικεν αὐτῇ χρῆσθαι διὰ τὸ αὐστηρόν. « Τίνες κατά τους Πλάτωνος πολιτεύονται Νόμους; τίνες τὴν ὑπ' ἐκεί του ξυγγραφείσαν Πολιτείαν ήσπάσαντο; • Δεύτερον πρὸς νεώτερον ἧκε Διο νύσιον, αἰτῶν γῆν καὶ ἀνθρώπους τοὺς κατὰ τὴν Πολιτείαν αὐτοῦ ζησομένους· Ὁ δὲ, καίπερ ὑποσχό μενος, οὐκ ἐποίησε. • Ισμεν δὲ καὶ τὴν Πλά- τωνος πόλιν παράδειγμα ἐν οὐρανῷ κειμένην. « ὁλοκαυτωμάτων. ἀῤῥήτῳ. CONTRA CELSUM LIB. V. legem non percassent, occisis primum prophetis dein Jesu per insidias sublato: nunc haberemus coelestis illius civitatis exemplum, quamn Plato me ditatus quidem est, sed nescio an tantum potuerit, quantum Moyses ejusque successores, qui genus electum, gentem sanctam Deoque dicatam pura doctrina imbuerunt et ab omni superstitione C D Psal. cxlviii, 4. Plato uni- cam reipublice formam scripsit, neque cuiquam persuasit ut ea uteretur, quod erat austera. Theo- cores., serm. De natura hominis : Ubi suut qui ad leges Platonis civitates gubernent, qui con- scriptam ab eo reipublicæ formam amplexi sint ? › Laert. in Plat. : Secundo ad juniorem prole- clus est Dionysium, locum atque homines ab co avocarunt. tibus communia esse cum Judæis, quæcunque isti augustiora habent, age, hæc quoque consideremus. Putat igitur unum et idem esse, calum aut Deum colere, aitque Persas, qui Jovi in celsissimis mon- tibus victimas mactant, idem facere ac Judæi. At non videt a Judæis, ut unum Deum, sic unam ora- tionis domum, unum holocaustorum altare, et unam sacri suffitus aram, et unum Dei summum sacer- dotem agnitum fuisse. Nihil igitur Judæis commune est cun Persis in celsissimos montes, qui mulți sunt, ascendentibus, ibique sacra facientibus legis Mosaica sacris omnino dissimilia. Quippe figura rerum cœlestium et umbra erant illa sacra quæ per- agebant Judæorum sacerdotes ex legis præscripto, sed clam et occulte explicabant quae mens esset sacrificiorum, et quarum rerum signa essent. Persæ igitur totum hoc cœli convexum appellent Jovem, nos vero neque Jovem neque Deum dicimus esse caelum ; ut qui scimus naturas quasdam Deo infe- riores supra coelos atque adeo supra naturam omnem sensibilem elatas fuisse: de quo istud intel- ligimus : e Laudate Deum, coeli colorum, et aqu quae super culos sunt, laudent nomen Domini ". mat Celsus, nibil interesse Jovem appellari aut Excelsum, aut Zemeni, aut Adonai, aut Sabaoth, aut Ammoñem, ut Ægyptii, aut Pappænm, ui Scy- thee; monito tamen lectore redeat in memoriam eorum quæ de illa quæstione supra diximus, cum de ejusmodi rebus Celsus nos agere compulit. Hie quoque disputo nominum naturam ab hominum ar- bitrio et legibus non pendere, ut animum induxit Aristoteles. Nec enin linguis quibus utuntur homines, dederunt homines originem ; id intelligen- tibus manifestum faciunt incantationes quas primi linguarum auctores usurparunt pro sua quisque lingua proque diversa nominum pronuntiatione. postulans in republica a se instituta victuros. Quod ille quamvis pollicitus non tamen prasti it, » L- claut., lib. ut, cap. 21, 92. Si vacat, lege Ailee neum, Platoni infensissimum, lib. xt, cap. 15. Re- ctius Clemens, Strom. : Sci- mus antem et Platonis urbein exemplar in cœlo esse. SPENCER. lur, num. 24. (69) Πλάτων. Plutarch., orat : De fort. Alexanl.: 44. Quia vero contendit Celsus quibusdam gen- 45. Pauca etiam de eo disseramus, quod existi- (70) Ολοκαρπωμάτων. Guieto scribendum vid- (71) Codex 153., ἀποῤῥήτῳ. Libb. editi in textu. (72) Αριστοτέλης. Vide adnotationes ad lib. 1. (73) Εριστάνειν. Philoc., εφιστάναι.
Καὶ ὡς εὐδοκιμοῦντές γε ὅσον οὐκ ἐγκατελείποντο, καίτοι γε ὀλίγοι τυγχάνοντες τὸν ἀριθμόν, διετέλουν φρουρούμενοι ὑπὸ θείας δυνάμεως, ὡς μηδ’ ἐπὶ Ἀλεξάνδρου τοῦ Μακεδόνος παθεῖν τι αὐτοὺς ὑπ’ αὐτοῦ, καίτοι γε μὴ βουληθέντας διά τινας συνθήκας καὶ ὅρκους ἀναλαμβάνειν ὅπλα κατὰ τοῦ Δαρείου. Τότε φασὶ καὶ τὸν Ἰουδαίων ἀρχιερέα ἐνδύντα τὴν ἱερατικὴν στολὴν προσκεκυνῆσθαι ὑπὸ τοῦ Ἀλεξάνδρου, φάσκοντος ὦφθαι αὐτῷ τούτῳ τῷ σχήματι περιβεβλημένον τινά, ἐπαγγελλόμενον αὐτῷ κατὰ τοὺς ὕπνους ὑποτάξειν τὴν Ἀσίαν ὅλην. Ἡμεῖς οὖν οἱ Χριστιανοί φαμεν τὸ μὲν εὐδοκιμεῖν παρὰ τῷ θεῷ καὶ στέργεσθαι διαφόρως τι τῶν ἄλλων πάνυ ἐκείνοις συμβεβηκέναι, ταύτην δὲ τὴν οἰκονομίαν μεταβεβηκέναι καὶ τὴν χάριν ἐφ’ ἡμᾶς, μεταστήσαντος τὴν ἐν Ἰουδαίοις δύναμιν ἐπὶ τοὺς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν πιστεύσαντας αὐτῷ Ἰησοῦ. Διὸ πολλὰ βουληθέντες Ῥωμαῖοι κατὰ Χριστιανῶν ἐπὶ τῷ κωλῦσαι αὐτοὺς ἔτι εἶναι οὐ δεδύνηνται· ἦν γὰρ ὑπερμαχοῦσα αὐτῶν θεία χεὶρ καὶ βουλομένη τὸν τοῦ θεοῦ λόγον ἀπὸ μιᾶς τῆς κατὰ τὴν Ἰουδαίαν γῆν γωνίας ἐπισπεῖραι ὅλῳ τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων.
παρανομήσασι, καὶ πρότερον μὲν τοὺς προφήτας Α ἀποκτείνασιν, ὕστερον δὲ καὶ τῷ Ἰησοῦ ἐπιβουλεύ- σασιν! ἵν᾿ ἔχωμεν παράδειγμα πόλεως οὐρανίας, ἣν ἐζήτησε μὲν διαγράψαι καὶ Πλάτων (69), οὐκ οἶδα δὲ εἰ τοσοῦτον δεδύνηται, ὅσον Μωϋσῆς ἴσχυσε, καὶ οἱ μετ' αὐτὸν, γένος τι ἐκλεκτὸν, καὶ ἔθνος ἅγιον, καὶ Θεῷ ἀνακείμενον, ἐντρέφοντες λόγοις καθαροῖς ἀπὸ πάσης δεισιδαιμονίας. Ἐπεὶ δὲ βούλεται Κέλσος κοινοποιεῖν τὰ σεμνὰ Ἰουδαίων ἐθνῶν τινων νόμοις, φέρε, καὶ ταῦτα θεω- ρήσωμεν. Νομίζει τοίνυν τὸ περὶ οὐρανοῦ δόγμα μη δὲν διαφέρειν τοῦ περὶ τοῦ Θεοῦ, καί φησι παραπλη- σέως τοῖς Ἰουδαίοις τοὺς Πέρσας τῷ Διὶ θυσίας ἐπι- τελεῖν ἐπὶ τὰ ὑψηλότατα τῶν ὀρέων· οὐχ ὁρῶν, ὅτι Ἰουδαῖοι, ὡς ἕνα θεὸν ἠπίσταντο, οὕτως ἕνα τὸν τῆς προσευχῆς ἅγιον οἶκον, καὶ ἓν τὸ τῶν ὁλοκαρ- Β τωμάτων (70) Ουσιαστήριον, καὶ ἐν τὸ τῶν θυμιαμάτων θυμιατήριον, καὶ ἕνα τὸν τοῦ Θεοῦ ἀρχιερέα. Οὐδὲν οὖν κοινὸν πρὸς Πέρσας ἦν Ιουδαίοις, ἐπὶ τὰ ὑψη λότατα τῶν ὀρέων, πλειόνων ὄντων, ἀναβαίνοντας, καὶ θυσίας ἐπιτελοῦντας, οὐδὲν παραπλήσιον ἐχούσας ταῖς κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον καθ᾿ ἂν ὑποδείγματι καὶ σκιῇ ἐλάτρευον τῶν ἐπουρανίων οἱ Ἰουδαίων 15- ρεῖς, ἐν ἀποῤῥήτῳ (71) διηγούμενοι τὸ τοῦ νόμου περὶ τῶν θυσιῶν βούλημα, καὶ ὧν σύμβολα ἦσαν αὗται. Πέρσαι τοίνυν πάντα τὸν τοῦ οὐρανοῦ κύκλον Δία και λείτωσαν, ἡμεῖς δὲ οὔτε Δία οὔτε τὸν Θεόν φαμεν είναι τὴν οὐρανόν οἱ γε ἐπιστάμεθα καί τινα τῶν ἡττό ων τοῦ Θεοῦ ὑπεραναβεβηκέναι τοὺς οὐρανοὺς καὶ πᾶσαν αἰσθητὴν φύσιν. Καὶ οὕτω γε συνίεμεν τοῦ « Αἰνεῖτε τὸν Θεόν, οἱ οὐρανοὶ τῶν οὐρανῶν, καὶ τὸ ὕδωρ τὸ ὑπεράνω τῶν οὐρανῶν αἰνεσάτωσαν τὸ ὄνομα Κυ ρίου. » Αλλ', ἐπεὶ Κέλσος οίεται μηδὲν διαφέρειν Δία Ὕψιστον καλεῖν, ἢ Ζῆνα, ἢ 'Αδωναῖον, ἢ Σαβαώθ, ἢ ὡς Αιγύπτιοι Ἀμμοῦν, ἢ ὡς Σκύθαι Παππαῖον· φέρε, καὶ περὶ τούτων ὀλίγα διαλεχθῶμεν, ὑπομι μνήσκοντες δ' ἅμα τὸν ἐντυγχάνοντα καὶ τῶν ἀνω τέρω εἰς τοιοῦτον πρόβλημα ειρημένων, ὅτ' ἐκάλεσεν ἡμᾶς ἡ Κέλσου λέξις ἐπὶ τὰ τοιαῦτα. Καὶ νῦν οὖν φαμεν, ὅτι ἡ τῶν ὀνομάτων φύσις οὐ θεμένων εἰοὶ νόμοι, ὡς Ἀριστοτέλης (72) οίεται. Οὐδὲ γὰρ ἀπὸ ἀνθρώπων τὴν ἀρχὴν ἔχουσιν αἱ ἐν ἀνθρώποις διά- λεκτοι, ὡς δῆλον τοῖς ἐφιστάνειν (75) δυναμένοις φύσει ἐπιδῶν οἰκειουμένων, κατὰ τὰς διαφόρους διαλέ- κτους, καὶ τοὺς διαφόρους φθόγγους τῶν ὀνομάτων τοῖς πατράσι τῶν διαλέκτων· περὶ ὧν ἐν τοῖς ἀνω· » Πλάτων μὲν γὰρ μίαν γράψας Πολιτείαν οὐδένα πέο πεικεν αὐτῇ χρῆσθαι διὰ τὸ αὐστηρόν. « Τίνες κατά τους Πλάτωνος πολιτεύονται Νόμους; τίνες τὴν ὑπ' ἐκεί του ξυγγραφείσαν Πολιτείαν ήσπάσαντο; • Δεύτερον πρὸς νεώτερον ἧκε Διο νύσιον, αἰτῶν γῆν καὶ ἀνθρώπους τοὺς κατὰ τὴν Πολιτείαν αὐτοῦ ζησομένους· Ὁ δὲ, καίπερ ὑποσχό μενος, οὐκ ἐποίησε. • Ισμεν δὲ καὶ τὴν Πλά- τωνος πόλιν παράδειγμα ἐν οὐρανῷ κειμένην. « ὁλοκαυτωμάτων. ἀῤῥήτῳ. CONTRA CELSUM LIB. V. legem non percassent, occisis primum prophetis dein Jesu per insidias sublato: nunc haberemus coelestis illius civitatis exemplum, quamn Plato me ditatus quidem est, sed nescio an tantum potuerit, quantum Moyses ejusque successores, qui genus electum, gentem sanctam Deoque dicatam pura doctrina imbuerunt et ab omni superstitione C D Psal. cxlviii, 4. Plato uni- cam reipublice formam scripsit, neque cuiquam persuasit ut ea uteretur, quod erat austera. Theo- cores., serm. De natura hominis : Ubi suut qui ad leges Platonis civitates gubernent, qui con- scriptam ab eo reipublicæ formam amplexi sint ? › Laert. in Plat. : Secundo ad juniorem prole- clus est Dionysium, locum atque homines ab co avocarunt. tibus communia esse cum Judæis, quæcunque isti augustiora habent, age, hæc quoque consideremus. Putat igitur unum et idem esse, calum aut Deum colere, aitque Persas, qui Jovi in celsissimis mon- tibus victimas mactant, idem facere ac Judæi. At non videt a Judæis, ut unum Deum, sic unam ora- tionis domum, unum holocaustorum altare, et unam sacri suffitus aram, et unum Dei summum sacer- dotem agnitum fuisse. Nihil igitur Judæis commune est cun Persis in celsissimos montes, qui mulți sunt, ascendentibus, ibique sacra facientibus legis Mosaica sacris omnino dissimilia. Quippe figura rerum cœlestium et umbra erant illa sacra quæ per- agebant Judæorum sacerdotes ex legis præscripto, sed clam et occulte explicabant quae mens esset sacrificiorum, et quarum rerum signa essent. Persæ igitur totum hoc cœli convexum appellent Jovem, nos vero neque Jovem neque Deum dicimus esse caelum ; ut qui scimus naturas quasdam Deo infe- riores supra coelos atque adeo supra naturam omnem sensibilem elatas fuisse: de quo istud intel- ligimus : e Laudate Deum, coeli colorum, et aqu quae super culos sunt, laudent nomen Domini ". mat Celsus, nibil interesse Jovem appellari aut Excelsum, aut Zemeni, aut Adonai, aut Sabaoth, aut Ammoñem, ut Ægyptii, aut Pappænm, ui Scy- thee; monito tamen lectore redeat in memoriam eorum quæ de illa quæstione supra diximus, cum de ejusmodi rebus Celsus nos agere compulit. Hie quoque disputo nominum naturam ab hominum ar- bitrio et legibus non pendere, ut animum induxit Aristoteles. Nec enin linguis quibus utuntur homines, dederunt homines originem ; id intelligen- tibus manifestum faciunt incantationes quas primi linguarum auctores usurparunt pro sua quisque lingua proque diversa nominum pronuntiatione. postulans in republica a se instituta victuros. Quod ille quamvis pollicitus non tamen prasti it, » L- claut., lib. ut, cap. 21, 92. Si vacat, lege Ailee neum, Platoni infensissimum, lib. xt, cap. 15. Re- ctius Clemens, Strom. : Sci- mus antem et Platonis urbein exemplar in cœlo esse. SPENCER. lur, num. 24. (69) Πλάτων. Plutarch., orat : De fort. Alexanl.: 44. Quia vero contendit Celsus quibusdam gen- 45. Pauca etiam de eo disseramus, quod existi- (70) Ολοκαρπωμάτων. Guieto scribendum vid- (71) Codex 153., ἀποῤῥήτῳ. Libb. editi in textu. (72) Αριστοτέλης. Vide adnotationes ad lib. 1. (73) Εριστάνειν. Philoc., εφιστάναι.
PG 11:1261Ἀλλ’ ἐπεὶ κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν λέλεκται πρὸς τὸν Κέλσον κατηγοροῦντα Ἰουδαίων καὶ τοῦ λόγου αὐτῶν τὰ ἐκκείμενα, φέρε τὰ ἑξῆς ἐκθέμενοι παραστήσωμεν ὅτι οὔτε ἀλαζονευόμεθα ἐπαγγελλόμενοι εἰδέναι τὸν μέγαν θεὸν οὔτε γοητείᾳ, ὡς Κέλσος οἴεται, ὑπήχθημεν Μωϋσέως ἢ καὶ αὐτοῦ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ, ἀλλ’ ἐπ’ ἀγαθῷ τέλει καὶ τοῦ ἐν Μωϋσεῖ θεοῦ ἀκούομεν καὶ τὸν μαρτυρούμενον ὑπ’ αὐτοῦ θεὸν Ἰησοῦν ὡς υἱὸν θεοῦ παρεδεξάμεθα, τὰ ἄριστα ἐλπίζοντες, ἐπὰν κατὰ τὸν λόγον αὐτοῦ βιώσωμεν. Ἑκόντες δ’ ὑπερβησόμεθα εἰπεῖν εἰς ἃ προλαβόντες ἐξεθέμεθα, διδάσκοντες πόθεν ἥκομεν καὶ τίνα ἀρχηγὸν ἔχομεν, καὶ τίς ὁ ἀπὸ τούτου νόμος. Κἂν βούληταί γε ἡμᾶς μηδὲν διαφέρειν τῶν τὸν τράγον ἢ τὸν κριὸν ἢ τὸν κροκόδειλον ἢ τὸν βοῦν ἢ τὸν ἵππον ποτάμιον ἢ τὸν κυνοκέφαλον ἢ αἴλουρον σεβόντων Αἰγυπτίων ὁ Κέλσος, αὐτὸς ἂν εἰδείη καὶ εἴ τις αὐτῷ περὶ τούτου ὁμοδοξεῖ. Ἡμεῖς δὲ ὅση δύναμις διὰ πολλῶν ἐν τοῖς πρὸ τούτων περὶ τῆς εἰς τὸν Ἰησοῦν ἡμῶν τιμῆς ἀπελογησάμεθα, δεικνύντες ὅτι κρεῖττον εὕρομεν·
τέρω ἐπ' ὀλίγον (74) διειλήφαμεν, λέγοντες, ὅτι καὶ Β μεταλαμβανόμενα, μεταλάβοιμεν. μεταβαλόντες, με ταβάλλοιμεν. τι. ▸ ὀνομάτων φύσιν. Περὶ δὲ τῶν ὀνομάτων, ἃ φω νοῦσι παραγγέλλουσι λέγοντες· Ονόματα βάρβαρα μήποτ' ἀλλάξῃς. Εἰσὶ γὰρ ονόματα παρ' ἑκάστοις θεόσδοτα, δύναμιν ἐν τελεταῖς ἄῤῥητον ἔχον- τα, ὥσπερ τὸ Σαβαώθ, τὸ 'Αδωναί, τὸ χερουβὶμ, καὶ τὸ σεραφίμ, τὸ Ἀβραὰμ, καὶ Ἰσαὰκ, καὶ Ἰακώβ, καὶ ὅσα τοιαῦτα ἅ, φησὶν, ἐὰν εἰς τὴν Ἑλληνικὴν μεταθῇς διάλεκτον, ἀφανίζεις τὴν αὐτῶν δύναμιν καὶ ἐνέργειαν, ὡς καὶ Ὠριγένει δοκεῖ τῷ σοφῷ. Φησὶ δὲ Ασκληπιὸς, ὁ τοῦ τρισμεγίστου Ἑρμοῦ μαθητής, ἐν τῷ πρὸς τὸν Αἰγύπτιον βασιλέα λόγῳ, ὅτι ο Οσον δυνατὸν ἐστί σοι, βασιλεῦ, τὸν ὑφ᾽ ἡμῶν παραδεδο- μένον σοι λόγον διατήρησον, ἵνα μήτε εἰς Ελληνας ἔλθῃ τοιαῦτα μυστήρια, μήτε ἡ τῶν Ἑλλήνων ὑπερ- ήγανος φράσις κεκαλλωπισμένη εξίτηλον ποιήση μεταλαμβανόμενα εἰς ἄλλην διάλεκτον τὰ πεφυκότα δύνασθαι ἐν τῇ δεῖνι διαλέκτῳ, οὐκέτι ἀνύει τι, ὡς ἤνυσεν ἐν ταῖς οἰκείαις φωναῖς. Ηδη δὲ καὶ ἐπ' ἀν θρώπων τὸ τοιοῦτον εὑρίσκεται· τὸν γὰρ ἀπὸ γενέ- σεως Ελλάδι διαλέκτω καλούμενον τὸν δεῖνα οὐκ ἂν μεταλαβόντες (75) εἰς διάλεκτον Αἰγυπτίων, ή 'Ρω- μαίων, ή τινος ἄλλου, ποιήσαιμεν παθεῖν ἢ δράσει ἅπερ πάθοι ἢ δράσαι ἂν καλούμενος τῇ πρώτῃ θέσει τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ. Ἀλλ᾿ οὐδὲ τὸν ἐξ ἀρχῆς Ῥω- μαίων κληθέντα φωνῇ εἰ μεταλάβοιμεν ἐπὶ τὴν Ἑλ λάδα διάλεκτον, ποιήσαιμεν ἂν, ὅπερ ποιεῖν ἐπαγγέλ λεται ἡ ἐπῳδή, τηροῦσα τὸ κατονομασθέν αὐτῷ πρῶτον ὄνομα. Εἰ δὲ ταῦτα περὶ ἀνθρωπίνων ονομάτων -- γόμενά ἐστιν ἀληθῆ, τί χρή νομίζειν ἐπὶ τῶν δι' ἐν δήποτε αἰτίαν ἀναφερομένων ἐπὶ τὸ θεῖον ὀνομάτων; Μεταλαμβάνεται γάρ τι (70), φέρ' εἰπεῖν, εἰς Ελ- λάδα φωνὴν ἀπὸ τοῦ ᾿Αβραὰμ ὀνόματος, καὶ σημαί νεταί τι ἀπὸ τῆς Ἰσαὰκ προσηγορίας, καὶ δηλοῦται τι ἀπὸ τῆς Ἰακώβ φωνῆς· καὶ ἐὰν μὲν ὁ καλῶν ἡ ὁ ὁρκῶν ὀνομάζῃ Θεὸν ᾿Αβραάμ, καὶ Θεὸν Ἰσαάκ, καὶ Θεὸν Ἰακώβ, τάδε τινὰ ποιήσαι ἂν ἤτοι διὰ τὴν τούτων φύσιν (77), ἢ καὶ δύναμιν αὐτῶν, καὶ δαιμ νων νικωμένων καὶ ὑποταττομένων τῷ λέγοντι ταῦτα· ἐὰν δὲ λέγῃ (78), ε ὁ Θεὸς πατρὸς ἐκλεκτοῦ τῆς ἡχους (79), καὶ ὁ Θεὸς τοῦ γέλωτος, καὶ ὁ Θεὸς τοῦ πτερνιστοῦ· · οὕτως οὐδὲν ποιεῖ τὸ ὀνομαζόμενον, ὡς οὐδ᾽ ἄλλο τι τῶν μηδεμίαν δύναμιν ἐχόντων. Οὕτω δὲ κἂν μὲν μεταλάβωμεν τὸ Ἰσραὴλ ὄνομα εἰς Ελ- λάδα ἢ ἄλλην διάλεκτον, οὐδὲν ποιήσομεν· ἐὰν δὲ της ρήσωμεν αὐτὸ, προσάπτοντες οἷς οἱ περὶ ταῦτα δει νοὶ συμπλέκειν αὐτὸ ᾠήθησαν (80). τότε γένοιτ' ἄν τὸ σεμνὸν καὶ στιβαρόν, καὶ τὴν ἐνεργητικὴν τῶν ονομάτων φράσιν. Οἱ γὰρ τοιοῦτοι λόγοι, τῇ πατρών διαλέκτῳ ἑρμηνευόμενοι, έχουσι σαφῆ τὸν τῶν λόγων νοῦν· καὶ γὰρ αὐτὸ τὸ τῆς φωνῆς ποιὸν καὶ ἡ τῶν Αἰγυπτίων ονομάτων δύναμις ἐν αὐτῷ τὴν τῶν λεγο μένων ενέργειαν ἔχουσι· διαστρεφόμενοι δὲ, ἀταφεῖς τε γίνονται καὶ ἀνενέργητοι. : ηχούσης. ORIGENIS Nam, ut jam supra paucis ostendimus, quæ in cert: A lingua vim habebant, eo, si in aliam convertuntur, neutiquam efficient id quod efficiebant in propria. Quod idem etiam erga homines animadvertere licet. Nam si cui Græcum nomen ab ortu inditum est, hunc nomine vel ab Ægyptiaca, vel a Romana, vel ab alia quavis lingua ducto incantaveris, non eodem illum afficias modo quo affectus esset, si nomine primum imposito fuisset incantatus ; nce in Romano vocatum nomine, si in Græcum transferatur nomen, idem valebit incantatio, ac si facta fuisset servato primo nomine. Jam si hæc de humanis nominibus vera sunt ; quid nos de nominibus cogitare opor- teal, que qualicunque de causa Divinitati tribuun tur? Exempla conferamus. Nomina Abraham, Isaac el Jacob, in Graecum conversa, aliquid significant; et qui aut in incantando aut in jurando nominaverit Deum Abraham, et Deum Isaac, et Deum Jacob quædam per naturam vel potestatem illorum nomi- num efficiet, adeo ut etiam dæmones victi ipsius jussis obtemperent. Sin autem dixeris: « Deus pa- tris electi soni, et Deus risus, et Deus supplantatoris, nihilo magis efficies his nominibus, ac si illa pro- nuntiares quæ nulla potestate sunt. Item nomen Israel si in Græcam aliamve linguam convertatur, nullius roboris erit: servatum vero et conjun- etum cum iis quibuscum periti conjungere so- lent, efficiet id quod incantatores ex quarumdam vocum pronuntiatione sperandum esse præedi- cant. Idem dicendum et de voce Sabaoth in incan- tationibus frequenter usurpata. Nam si pro ea dicatur, Dominus virtutum, aut Dominus exerci- et inira, Philocalia tamen hoc loco label, et infra, deest vocula, Vide adnotationes ad lib. 1, num. 22. C De nominibus divinis: Neque enim prorsus eam- dem mentem servant nomina in aliam linguam in- terpretata; sed sunt gentibus singulis propria quæ- dam, quæ gentibus aliis per vocem significare non possint. Accedit ad hæc, quod si significationum proprietates per aliam linguam interpretari possi- D mus, non tamen eamdem conservant permutata po- tentiam. Niceph. Greg. in Schol. ad Synesii librum De insomniis, p. : (Chaldaros intellige quorum e scriptis hac se collegisse dicit) Jam vero de nomi nibus quæ usurpant præcipiunt hac formula, No- mina barbara neutiquam mutaveris. Sunt enim no- mina singulis divinitus imposita, quæ vim et efli- caciam incredibilem in sacris habent: veluti Sa- baroth, Adonai, cherubim, seraphim, Abraham, Isaac, Jacob, et catera ejusmodi, quorum vim et effectum obscurares, ut sapienti quoque Origeni visum est, si ea Græca dialecto exprimeres. Ai porro Esculapius Mercurii ter maximi discipulus, in ea oratione quam ad Ægyptium regem habuit. his verbis: Quantum in te situm est, rex, præce ptiones tibi a nobis traditas observa, ne vel ad Græcos perveniant tam arcana mysteria, vel am- pullata corum oratio et compta, gravitatem et pondus rerum comprimat et debilitet, et minus elli- cacem nominum pronuntiationem reddat. Nami ejusmodi sermones, patria et vernacula lingua ex- plicati perspicuam dictorum intelligentiam conti- ment: siquidem ipsa vocis qualitas, et nominum Ægyptiorum vis, ellectum eorum quae dicuntur it se comprehendunt; permutati autem et convers in aliam linguam, obscuri et inefficaces fiuut. › SPENCER. tremo De Gigantibus libro. Item libro De Abrahame et libro De nominum mutatione. Hoeschelius et Spen cerus hic habent, (74) Επ' ὀλίγον. Philoc., ἐπ' ὀλίγου. (75) Recte miss., μεταλαβόντες, ut supra lib. editi, (76) Γ' άρ τι. Sic Philoc. Apud laschel. et Spenc. (77) Philoc., τόδε τι ποιήσαι ἂν ἤτοι διὰ τὴν (78) Ἐὰν δὲ λέγη. Jambl. libro De mysteriis, cap. (79) Ηχούς. Sic Philocalia, nec aliter Philo es (80) λήθησαν. Forte legendum, ειώθασι.
καὶ μόνοι ἡμεῖς τὸ καθαρῶς καὶ ἀμιγὲς πρὸς τὸ ψεῦδος ἀληθὲς ἐν τῇ Ἰησοῦ Χριστοῦ διδασκαλίᾳ ἀποφαινόμενοι εἶναι οὐχ αὑτοὺς ἀλλὰ τὸν διδάσκαλον συνίσταμεν, ὑπὸ τοῦ ἐπὶ πᾶσι θεοῦ διὰ πλειόνων μαρτυρηθέντα καὶ τῶν προφητικῶν ἐν Ἰουδαίοις λόγων καὶ αὐτῆς τῆς ἐναργείας· δείκνυται γὰρ οὐκ ἀθεεὶ τὰ τηλικαῦτα δεδυνημένος. Ἣν δὲ βουλόμεθα ἐξετάσαι νῦν τοῦ Κέλσου λέξιν οὕτως ἔχει· Καὶ δὴ παραλείπομεν ὅσα περὶ τοῦ διδασκάλου διελέγχονται, καὶ δοκείτω τις ὡς ἀληθῶς ἄγγελος. Ἧκε δὲ πότερον οὗτος πρῶτος καὶ μόνος, ἢ καὶ ἄλλοι πρότερον; Εἰ μὲν φαῖεν ὅτι μόνος, ἐλέγχοιντο ἂν ἐναντία σφίσι ψευδόμενοι. Ἐλθεῖν γὰρ καὶ ἄλλους λέγουσι πολλάκις, καὶ ὁμοῦ γε ἑξήκοντα ἢ ἑβδομήκοντα· οὓς δὴ γενέσθαι κακοὺς καὶ κολάζεσθαι δεσμοῖς ὑποβληθέντας ἐν γῇ, ὅθεν καὶ τὰς θερμὰς πηγὰς εἶναι τὰ ἐκείνων δάκρυα. Καὶ μὴν καὶ πρὸς τὸν αὐτοῦ τοῦδε τάφον ἐλθεῖν ἄγγελον, οἱ μὲν ἕνα, οἱ δὲ δύο, τοὺς ἀποκρινομένους ταῖς γυναιξὶν ὅτι ἀνέστη. Ὁ γὰρ τοῦ θεοῦ παῖς, ὡς ἔοικεν, οὐκ ἐδύνατο ἀνοῖξαι τὸν τάφον, ἀλλ’ ἐδεήθη ἄλλου ἀποκινήσοντος τὴν πέτραν.
τέρω ἐπ' ὀλίγον (74) διειλήφαμεν, λέγοντες, ὅτι καὶ Β μεταλαμβανόμενα, μεταλάβοιμεν. μεταβαλόντες, με ταβάλλοιμεν. τι. ▸ ὀνομάτων φύσιν. Περὶ δὲ τῶν ὀνομάτων, ἃ φω νοῦσι παραγγέλλουσι λέγοντες· Ονόματα βάρβαρα μήποτ' ἀλλάξῃς. Εἰσὶ γὰρ ονόματα παρ' ἑκάστοις θεόσδοτα, δύναμιν ἐν τελεταῖς ἄῤῥητον ἔχον- τα, ὥσπερ τὸ Σαβαώθ, τὸ 'Αδωναί, τὸ χερουβὶμ, καὶ τὸ σεραφίμ, τὸ Ἀβραὰμ, καὶ Ἰσαὰκ, καὶ Ἰακώβ, καὶ ὅσα τοιαῦτα ἅ, φησὶν, ἐὰν εἰς τὴν Ἑλληνικὴν μεταθῇς διάλεκτον, ἀφανίζεις τὴν αὐτῶν δύναμιν καὶ ἐνέργειαν, ὡς καὶ Ὠριγένει δοκεῖ τῷ σοφῷ. Φησὶ δὲ Ασκληπιὸς, ὁ τοῦ τρισμεγίστου Ἑρμοῦ μαθητής, ἐν τῷ πρὸς τὸν Αἰγύπτιον βασιλέα λόγῳ, ὅτι ο Οσον δυνατὸν ἐστί σοι, βασιλεῦ, τὸν ὑφ᾽ ἡμῶν παραδεδο- μένον σοι λόγον διατήρησον, ἵνα μήτε εἰς Ελληνας ἔλθῃ τοιαῦτα μυστήρια, μήτε ἡ τῶν Ἑλλήνων ὑπερ- ήγανος φράσις κεκαλλωπισμένη εξίτηλον ποιήση μεταλαμβανόμενα εἰς ἄλλην διάλεκτον τὰ πεφυκότα δύνασθαι ἐν τῇ δεῖνι διαλέκτῳ, οὐκέτι ἀνύει τι, ὡς ἤνυσεν ἐν ταῖς οἰκείαις φωναῖς. Ηδη δὲ καὶ ἐπ' ἀν θρώπων τὸ τοιοῦτον εὑρίσκεται· τὸν γὰρ ἀπὸ γενέ- σεως Ελλάδι διαλέκτω καλούμενον τὸν δεῖνα οὐκ ἂν μεταλαβόντες (75) εἰς διάλεκτον Αἰγυπτίων, ή 'Ρω- μαίων, ή τινος ἄλλου, ποιήσαιμεν παθεῖν ἢ δράσει ἅπερ πάθοι ἢ δράσαι ἂν καλούμενος τῇ πρώτῃ θέσει τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ. Ἀλλ᾿ οὐδὲ τὸν ἐξ ἀρχῆς Ῥω- μαίων κληθέντα φωνῇ εἰ μεταλάβοιμεν ἐπὶ τὴν Ἑλ λάδα διάλεκτον, ποιήσαιμεν ἂν, ὅπερ ποιεῖν ἐπαγγέλ λεται ἡ ἐπῳδή, τηροῦσα τὸ κατονομασθέν αὐτῷ πρῶτον ὄνομα. Εἰ δὲ ταῦτα περὶ ἀνθρωπίνων ονομάτων -- γόμενά ἐστιν ἀληθῆ, τί χρή νομίζειν ἐπὶ τῶν δι' ἐν δήποτε αἰτίαν ἀναφερομένων ἐπὶ τὸ θεῖον ὀνομάτων; Μεταλαμβάνεται γάρ τι (70), φέρ' εἰπεῖν, εἰς Ελ- λάδα φωνὴν ἀπὸ τοῦ ᾿Αβραὰμ ὀνόματος, καὶ σημαί νεταί τι ἀπὸ τῆς Ἰσαὰκ προσηγορίας, καὶ δηλοῦται τι ἀπὸ τῆς Ἰακώβ φωνῆς· καὶ ἐὰν μὲν ὁ καλῶν ἡ ὁ ὁρκῶν ὀνομάζῃ Θεὸν ᾿Αβραάμ, καὶ Θεὸν Ἰσαάκ, καὶ Θεὸν Ἰακώβ, τάδε τινὰ ποιήσαι ἂν ἤτοι διὰ τὴν τούτων φύσιν (77), ἢ καὶ δύναμιν αὐτῶν, καὶ δαιμ νων νικωμένων καὶ ὑποταττομένων τῷ λέγοντι ταῦτα· ἐὰν δὲ λέγῃ (78), ε ὁ Θεὸς πατρὸς ἐκλεκτοῦ τῆς ἡχους (79), καὶ ὁ Θεὸς τοῦ γέλωτος, καὶ ὁ Θεὸς τοῦ πτερνιστοῦ· · οὕτως οὐδὲν ποιεῖ τὸ ὀνομαζόμενον, ὡς οὐδ᾽ ἄλλο τι τῶν μηδεμίαν δύναμιν ἐχόντων. Οὕτω δὲ κἂν μὲν μεταλάβωμεν τὸ Ἰσραὴλ ὄνομα εἰς Ελ- λάδα ἢ ἄλλην διάλεκτον, οὐδὲν ποιήσομεν· ἐὰν δὲ της ρήσωμεν αὐτὸ, προσάπτοντες οἷς οἱ περὶ ταῦτα δει νοὶ συμπλέκειν αὐτὸ ᾠήθησαν (80). τότε γένοιτ' ἄν τὸ σεμνὸν καὶ στιβαρόν, καὶ τὴν ἐνεργητικὴν τῶν ονομάτων φράσιν. Οἱ γὰρ τοιοῦτοι λόγοι, τῇ πατρών διαλέκτῳ ἑρμηνευόμενοι, έχουσι σαφῆ τὸν τῶν λόγων νοῦν· καὶ γὰρ αὐτὸ τὸ τῆς φωνῆς ποιὸν καὶ ἡ τῶν Αἰγυπτίων ονομάτων δύναμις ἐν αὐτῷ τὴν τῶν λεγο μένων ενέργειαν ἔχουσι· διαστρεφόμενοι δὲ, ἀταφεῖς τε γίνονται καὶ ἀνενέργητοι. : ηχούσης. ORIGENIS Nam, ut jam supra paucis ostendimus, quæ in cert: A lingua vim habebant, eo, si in aliam convertuntur, neutiquam efficient id quod efficiebant in propria. Quod idem etiam erga homines animadvertere licet. Nam si cui Græcum nomen ab ortu inditum est, hunc nomine vel ab Ægyptiaca, vel a Romana, vel ab alia quavis lingua ducto incantaveris, non eodem illum afficias modo quo affectus esset, si nomine primum imposito fuisset incantatus ; nce in Romano vocatum nomine, si in Græcum transferatur nomen, idem valebit incantatio, ac si facta fuisset servato primo nomine. Jam si hæc de humanis nominibus vera sunt ; quid nos de nominibus cogitare opor- teal, que qualicunque de causa Divinitati tribuun tur? Exempla conferamus. Nomina Abraham, Isaac el Jacob, in Graecum conversa, aliquid significant; et qui aut in incantando aut in jurando nominaverit Deum Abraham, et Deum Isaac, et Deum Jacob quædam per naturam vel potestatem illorum nomi- num efficiet, adeo ut etiam dæmones victi ipsius jussis obtemperent. Sin autem dixeris: « Deus pa- tris electi soni, et Deus risus, et Deus supplantatoris, nihilo magis efficies his nominibus, ac si illa pro- nuntiares quæ nulla potestate sunt. Item nomen Israel si in Græcam aliamve linguam convertatur, nullius roboris erit: servatum vero et conjun- etum cum iis quibuscum periti conjungere so- lent, efficiet id quod incantatores ex quarumdam vocum pronuntiatione sperandum esse præedi- cant. Idem dicendum et de voce Sabaoth in incan- tationibus frequenter usurpata. Nam si pro ea dicatur, Dominus virtutum, aut Dominus exerci- et inira, Philocalia tamen hoc loco label, et infra, deest vocula, Vide adnotationes ad lib. 1, num. 22. C De nominibus divinis: Neque enim prorsus eam- dem mentem servant nomina in aliam linguam in- terpretata; sed sunt gentibus singulis propria quæ- dam, quæ gentibus aliis per vocem significare non possint. Accedit ad hæc, quod si significationum proprietates per aliam linguam interpretari possi- D mus, non tamen eamdem conservant permutata po- tentiam. Niceph. Greg. in Schol. ad Synesii librum De insomniis, p. : (Chaldaros intellige quorum e scriptis hac se collegisse dicit) Jam vero de nomi nibus quæ usurpant præcipiunt hac formula, No- mina barbara neutiquam mutaveris. Sunt enim no- mina singulis divinitus imposita, quæ vim et efli- caciam incredibilem in sacris habent: veluti Sa- baroth, Adonai, cherubim, seraphim, Abraham, Isaac, Jacob, et catera ejusmodi, quorum vim et effectum obscurares, ut sapienti quoque Origeni visum est, si ea Græca dialecto exprimeres. Ai porro Esculapius Mercurii ter maximi discipulus, in ea oratione quam ad Ægyptium regem habuit. his verbis: Quantum in te situm est, rex, præce ptiones tibi a nobis traditas observa, ne vel ad Græcos perveniant tam arcana mysteria, vel am- pullata corum oratio et compta, gravitatem et pondus rerum comprimat et debilitet, et minus elli- cacem nominum pronuntiationem reddat. Nami ejusmodi sermones, patria et vernacula lingua ex- plicati perspicuam dictorum intelligentiam conti- ment: siquidem ipsa vocis qualitas, et nominum Ægyptiorum vis, ellectum eorum quae dicuntur it se comprehendunt; permutati autem et convers in aliam linguam, obscuri et inefficaces fiuut. › SPENCER. tremo De Gigantibus libro. Item libro De Abrahame et libro De nominum mutatione. Hoeschelius et Spen cerus hic habent, (74) Επ' ὀλίγον. Philoc., ἐπ' ὀλίγου. (75) Recte miss., μεταλαβόντες, ut supra lib. editi, (76) Γ' άρ τι. Sic Philoc. Apud laschel. et Spenc. (77) Philoc., τόδε τι ποιήσαι ἂν ἤτοι διὰ τὴν (78) Ἐὰν δὲ λέγη. Jambl. libro De mysteriis, cap. (79) Ηχούς. Sic Philocalia, nec aliter Philo es (80) λήθησαν. Forte legendum, ειώθασι.
PG 11:1263Ἔτι μὴν καὶ ὑπὲρ τῆς Μαρίας κυούσης πρὸς τὸν τέκτονα ἧκεν ἄγγελος, καὶ ὑπὲρ τοῦ τὸ βρέφος ἐξαρπάσαντας φυγεῖν ἄλλος ἄγγελος. Καὶ τί δεῖ πάντα ἀκριβολογεῖσθαι καὶ τοὺς Μωϋσεῖ τε καὶ ἄλλοις αὐτῶν πεμφθῆναι λεγομένους ἀπαριθμεῖν; Εἰ τοίνυν ἐπέμφθησαν καὶ ἄλλοι, δῆλον ὅτι καὶ ὅδε παρὰ τοῦ αὐτοῦ θεοῦ. Πλεῖον δέ τι ἀγγέλλειν δοκείτω, φέρε, ὥσπερ πλημμελούντων τι Ἰουδαίων ἢ παραχαραττόντων τὴν εὐσέβειαν ἢ οὐχ ὅσια δρώντων· ταῦτα γὰρ αἰνίττονται. Ἤρκει μὲν οὖν τὰ προειρημένα ἐν τοῖς ἰδίᾳ περὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ ἐξετασθεῖσι πρὸς τὰς Κέλσου λέξεις· ἵνα δὲ μὴ δοκῶμεν τόπον τινὰ αὐτοῦ τῆς γραφῆς ὑπερβαίνειν ἑκόντες ὡς μὴ δεδυνημένοι λέγειν πρὸς αὐτόν, φέρε, εἰ καὶ ταυτολογεῖν μέλλομεν, ἐπὶ τοῦτο ἡμᾶς τοῦ Κέλσου προκαλουμένου, ὅση δύναμις ἐπιτεμώμεθα τὸν λόγον, ἐὰν ἄρα τι ὑποπέσῃ περὶ τῶν αὐτῶν ἢ ἐναργέστερον ἢ καινότερον. Φησὶ δὴ παραλιπεῖν ὅσα περὶ τοῦ διδασκάλου Χριστιανοὶ διελέγχονται, οὐ παραλιπών τι ὧν ἐδύνατο λέγειν· ὅπερ ἐστὶ φανερὸν ἐκ τῶν ἀνωτέρω αὐτῷ λελεγμένων· ἄλλως δὲ ῥητορικῇ ἐγχειρήσει κατακολουθῶν τὸ τοιοῦτο ποιεῖ.
τι κατὰ τὴν ἐπαγγελίαν τῶν τοιωνδὶ ἐπικλήσεων ἐκ τῆς τοιασδι φωνῆς. Τὸ δ' ὅμοιον ἐροῦμεν καὶ περὶ τῆς Σαβαώθ φωνῆς, πολλαχοῦ τῶν ἐπῳδῶν παραλαμ- βανομένης, ὅτι, εἰ μεταλαμβάνομεν τὸ ὄνομα εἰς τὸ, Κύριος τῶν δυνάμεων, ἢ Κύριος στρατιῶν, ἢ παν τοκράτωρ (διαφόρως γὰρ αὐτὸ ἐξεδέξαντο οἱ ἑρμη- νεύοντες αὐτό·) οὐδὲν ποιήσομεν· τηροῦντες δ' αὐτὸ ἐν τοῖς ἰδίοις φθόγγοις, ποιήσομέν τι, ὥς φασιν οἱ περὶ ταῦτα δεινοί. Τὸ δὲ ὅμοιον ἐροῦμεν καὶ περὶ τοῦ 'Αδωναί. Εἴπερ οὖν οὔτε τὸ Σαβαώθ οὔτε τὸ 'Αδωνα?, μεταλαμβανόμενα εἰς ἃ δοκεῖ σημαίνειν ἐν Ελλάδι φωνῇ, ἀνύει τι· πόσῳ πλέον οὐδὲν ἂν ποιήσαι, οὐδὲ δυ νηθείη παρὰ τοῖς μηδὲν διαφέρειν οἰομένοις Δία Υψιστον καλεῖν, ἢ Ζῆνα, ἢ 'Αδωναῖον, ἢ Σαβαώθ; Ταῦτα δὴ καὶ τὰ τούτοις ἀνάλογον (81) ἀπόρ- Β ῥητα ἐπιστάμενοι Μωϋσῆς καὶ οἱ προφῆται, ἀπαγο- ρεύουσιν ὄνομα θεῶν ἑτέρων ὀνομάζειν ἐν στόματι (82), μελετήσαντι τῷ ἐπὶ πᾶσι μόνῳ εὔχεσθαι Θεῷ, καὶ ἀνα- μνημονεύειν ἐν καρδίᾳ διδασκομένῃ καθαρεύειν ἀπὸ πάσης ματαιότητος νοημάτων καὶ λέξεων. Καὶ διὰ τοι αῦτα πᾶσαν αἰκίαν (83) ὑπομένειν μᾶλλον αἱρούμεθα ἢ τὸν Δία ὁμολογῆσαι Θεόν. Οὐ γὰρ τὸν αὐτὸν εἶναι ὑπολαμβάνομεν (84) Δία καὶ Σαβαώθ· ἀλλ᾽ οὐδ᾽ ὅλως θεῖόν τι τὸν Δία· δαίμονα δέ τινα χαίρειν οὕτως όνο- μαζόμενον, οὐ φίλον ἀνθρώποις οὐδὲ τῷ ἀληθινῷ θεῷ. Κἂν Αἰγύπτιοι δὲ τὸν ᾿Αμμοῦν ἡμῖν προτείνωσι, θάνατον (85) ἀπειλοῦντες, τεθνηξόμεθα μᾶλλον ἢ τὸν Αμμοῦν ἀναγορεύσαιμεν θεόν, παραλαμβανόμενον, ὡς εἰκὸς, ἔν τισιν Αἰγυπτίαις καλούσαις τὸν δαίμονα τοῦτον ἐπῳδαῖς. Λεγέτωσαν δὲ καὶ Σκῦθαι τὸν Παπ- παῖον Θεὸν εἶναι τὸν ἐπὶ πᾶσιν· ἀλλ' ἡμεῖς οὐ πει- σόμεθα, τιθέντες μὲν τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεόν, ὡς δὲ φίλον τῷ λαχόντι τὴν Σκυθῶν ἐρημίαν, καὶ τὸ ἔθνος αὐτῶν καὶ τὴν διάλεκτον, οὐκ ὀνομάζοντες τὸν Θεὸν ὡς κυ ρίῳ ὀνόματι τῷ Παππαῖον. Σκυθιστὶ γὰρ τὸ προσ- ηγορικὸν τὸν Θεὸν, καὶ Αἰγυπτιστί, καὶ πάσῃ διαλέ κτῳ, ᾗ ἕκαστος ἐντέθραπται, ὀνομάζων, οὐχ ἁμαρτή σεται. Τὸ δ' αἴτιον τῆς Ἰουδαίων περιτομῆς οὐ ταυτόν ἐστι τῷ αἰτίῳ τῆς Αἰγυπτίων (86) περιτομῆς ἢ Κόλ- χων· διὸ οὐχ ἡ αὐτὴ νομισθείη ἂν περιτομή. Καὶ ὥσπερ ὁ θύων οὐ τῷ αὐτῷ θύει, εἰ καὶ ὁμοίως θύειν δοκεῖ, καὶ ὁ εὐχόμενος οὐ τῷ αὐτῷ εὔχεται, εἰ καὶ τὰ αὐτὰ ἐν ταῖς εὐχαῖς ἀξιοῖ· οὕτως οὐδ᾽ εἴ τις περι- τέμνεται, ἀδιαφορεῖ πάντως τῆς πρὸς ἕτερον περιτο μῆς (87). Ἡ γὰρ πρόθεσις, καὶ ὁ νόμος, καὶ τὸ βού- λημα τοῦ περιτέμνοντος, ἀλλοῖον ποιεῖ τὸ πρᾶγμα. Ἵνα δ' ἔτι μᾶλλον νοηθῇ τὸ πᾶν κατὰ τὸν τόπον, λεκτέον, ὅτι τὸ τῆς δικαιοσύνης όνομα ταυτὸν μέν ἐστι παρὰ πᾶσιν Ἕλλησιν· ἤδη δὲ ἀποδείκνυται ἄλλη μὲν ἡ κατ' Επίκουρον δικαιοσύνη (88), ἄλλη δὲ ἡ κατὰ ** ΣΣΙΙΙ, 13; στόματι. Μος, μιο μελετήσαντι, μελετήσαντες. Ζήνα, Εt ύπολαμβανόμενον. αναγορεύσαιμεν θεόν, ἀναγορεύσομεν θεόν. ἡμεῖς οὐ πειθόμεθα. CONTRA CELSUM LIB. V. tes explicant ), nihil proficitur: quod secus accidet, ut afirmant harum artium consulti, si propria sua lingua pronuntietur. De Adonai idem quoque dicere licet. Jam si neque Sabaoth, neque Adonai translata in eam significationem, quam Græce habere viden- tur, nihil efficiunt, quanto minus efficient, quanto minori virtute erunt apud eos qui nihil interesse autumant, Jovem aut Excelsum, aut Zenem, aut Adonæum, aut Saboth appellari ? A tuum, aut omnipotens (diverse enim illam interpre- Εxod. Ps.l. xv, 4. Gelenius videtur legisse diis Syris Pie fateor Origenes, qui non vult Deum verum Jovem vocari, id est, ob fabu larum de eo spurcitiem. Videas ejus librum quin- Lum adversus Celsum. » SPENCER. fuerunt, cur Moyses et prophetae velarent, ne aliorum deorum nomen proferretur ore, quod soli Deo preces fundere profitebatur, et eorum memo- ria in corde servaretur, quod a vanis cogitationi- bus vanisque dictis purum se præstare didicerat. Hæc etiam faciunt, ut quævis tormenta perferre malimus, quam Jovem confiteri Deum. Neque enim putamus eundem Jovem esse ac Sabaoth; imo ne quid divinum quidem esse Jovem, sed da- monem quempiam et hominibus et vero Deo in- fensum, qui se hoc nomine decorari gaudet. Ammonem licet Ægyptii nobis intentata morte adorandum proponerent, mori præoptabimus, quam Deum appellare dæmonem illum, qui học no- C mine procul dubio Ægyptiacis quibusdam incanta- tionibus invocatur. Dicant et Scythæ Pappæum esse suminum Deum : nos illis fidem non habebi- mus. Nam ponimus quidem esse universitatis Deum, sed negamus proprium ejus esse nomen Pappæum, quo nomine delectatur ille, qui Scytha- rum solitudines, nationem et linguam sortito ob- tinuit. Cæterum quod nomen in Scythica vel Ægy- ptiaca vel in quavis alia quisque educatus est lin- gua Deum significat, illud Deo tribui sine peccato potest. D dem ejus usurpandæ causa est apud Judæos, quæ apud Ægyptios aut Colchos. Ex quo efficitur non eamdein esse circumcisionem. Quemadmodum enim ex eo quod quis eadem ratione sacra facit, non eum sequitur eidem sacra facere, aut eidem offerre preces, qui eadem in precibus postulat : sic, etiamsi quis circumcidatur, minime conse- quens est ejus circumcisionem ab alterius circum- cisione non discrepare. Diversum enim proposi- tum, diversa lex, diversum circumcidentis consi- lium faciunt, ut diversa sit etiamn circumn- cisio. Quod quidem ut penitius intelligatur, dicen- lius autem et Spencerus, ubi Philocalia habet, Hoesche- lius et Spencerus labent, Aufra Philocalia, (81) Ανάλογον. Philocalia, κατὰ τὸ ἀνάλογον. (82) Herschelius et Spencerus in textu, ἐν [ἐνὶ] (83) Πᾶσαν αἰκίαν. Jo. Sellen. syntagm. 2, De 46. Atque hac aliaque id genus arcana in causa 47. Ad circumcisionem quod spectat, non ea- (84) Ὑπολαμβάνομεν. Sic Philocalia. Hasche- (85) Hoeschelius in textu, κόλασιν. Paulo post (86) Hoeschelius in textu, Αἰγυπτίου. (87) Mallet Guietus, τῇ πρὸς ἕτερον περιτομῇ. (88) "Αλλη μὲν ἡ κατ' Επίκουρον δικαιοσύνη.
Ἀλλὰ καὶ ὅτι οὐ διελεγχόμεθα περὶ τοῦ τηλικούτου σωτῆρος ἡμῶν, κἂν δοκῇ ὁ ἐγκαλῶν διελέγχειν, δῆλον ἔσται τοῖς φιλαλήθως καὶ ἐξεταστικῶς ὅλοις τοῖς περὶ αὐτοῦ προφητευομένοις καὶ ἀναγεγραμμένοις ἐντυγχάνουσιν. Ἑξῆς δέ, ἐπεὶ νομίζεται συγχωρητικῶς λέγειν περὶ τοῦ σωτῆρος ὅτι δοκείτω τις ὡς ἀληθῶς ἄγγελος οὗτος εἶναι, φαμὲν ὅτι τοῦτ’ οὐχ ὡς συγχωρούμενον ἀπὸ Κέλσου λαμβάνομεν, τῷ δ’ ἔργῳ αὐτοῦ ἐνορῶντες ὅλῳ τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων ἐπιδεδημηκότος κατὰ τὸν ἑαυτοῦ λόγον καὶ τὴν διδασκαλίαν, ὡς ἕκαστος ἐχώρει τῶν προσιεμένων αὐτόν. Ὅπερ ἔργον ἦν τοῦ, ὡς ὠνόμασεν ἡ περὶ αὐτοῦ προφητεία, οὐχ ἁπαξαπλῶς ἀγγέλου ἀλλὰ τοῦ τῆς μεγάλης βουλῆς ἀγγέλου· ἤγγελλε γὰρ ἀνθρώποις τὴν μεγάλην τοῦ θεοῦ καὶ πατρὸς τῶν ὅλων περὶ αὐτῶν βουλήν, εἰκόντων μὲν τῷ βιοῦν ἐν καθαρᾷ θεοσεβείᾳ ὡς ἀναβαινόντων διὰ τῶν μεγάλων πράξεων πρὸς τὸν θεόν, μὴ προσιεμένων δὲ ὡς ἑαυτοὺς μακρυνόντων ἀπὸ τοῦ θεοῦ καὶ ἐπὶ τὴν ἀπώλειαν διὰ τῆς περὶ θεοῦ ἀπιστίας ὁδευόντων. Εἶθ’ ἑξῆς φησιν· Εἰ καὶ ἄγγελος οὗτος πρὸς ἀνθρώπους ἦλθεν, ἆρα πρῶτος ἧκε καὶ μόνος, ἢ καὶ ἄλλοι πρότερον;
τι κατὰ τὴν ἐπαγγελίαν τῶν τοιωνδὶ ἐπικλήσεων ἐκ τῆς τοιασδι φωνῆς. Τὸ δ' ὅμοιον ἐροῦμεν καὶ περὶ τῆς Σαβαώθ φωνῆς, πολλαχοῦ τῶν ἐπῳδῶν παραλαμ- βανομένης, ὅτι, εἰ μεταλαμβάνομεν τὸ ὄνομα εἰς τὸ, Κύριος τῶν δυνάμεων, ἢ Κύριος στρατιῶν, ἢ παν τοκράτωρ (διαφόρως γὰρ αὐτὸ ἐξεδέξαντο οἱ ἑρμη- νεύοντες αὐτό·) οὐδὲν ποιήσομεν· τηροῦντες δ' αὐτὸ ἐν τοῖς ἰδίοις φθόγγοις, ποιήσομέν τι, ὥς φασιν οἱ περὶ ταῦτα δεινοί. Τὸ δὲ ὅμοιον ἐροῦμεν καὶ περὶ τοῦ 'Αδωναί. Εἴπερ οὖν οὔτε τὸ Σαβαώθ οὔτε τὸ 'Αδωνα?, μεταλαμβανόμενα εἰς ἃ δοκεῖ σημαίνειν ἐν Ελλάδι φωνῇ, ἀνύει τι· πόσῳ πλέον οὐδὲν ἂν ποιήσαι, οὐδὲ δυ νηθείη παρὰ τοῖς μηδὲν διαφέρειν οἰομένοις Δία Υψιστον καλεῖν, ἢ Ζῆνα, ἢ 'Αδωναῖον, ἢ Σαβαώθ; Ταῦτα δὴ καὶ τὰ τούτοις ἀνάλογον (81) ἀπόρ- Β ῥητα ἐπιστάμενοι Μωϋσῆς καὶ οἱ προφῆται, ἀπαγο- ρεύουσιν ὄνομα θεῶν ἑτέρων ὀνομάζειν ἐν στόματι (82), μελετήσαντι τῷ ἐπὶ πᾶσι μόνῳ εὔχεσθαι Θεῷ, καὶ ἀνα- μνημονεύειν ἐν καρδίᾳ διδασκομένῃ καθαρεύειν ἀπὸ πάσης ματαιότητος νοημάτων καὶ λέξεων. Καὶ διὰ τοι αῦτα πᾶσαν αἰκίαν (83) ὑπομένειν μᾶλλον αἱρούμεθα ἢ τὸν Δία ὁμολογῆσαι Θεόν. Οὐ γὰρ τὸν αὐτὸν εἶναι ὑπολαμβάνομεν (84) Δία καὶ Σαβαώθ· ἀλλ᾽ οὐδ᾽ ὅλως θεῖόν τι τὸν Δία· δαίμονα δέ τινα χαίρειν οὕτως όνο- μαζόμενον, οὐ φίλον ἀνθρώποις οὐδὲ τῷ ἀληθινῷ θεῷ. Κἂν Αἰγύπτιοι δὲ τὸν ᾿Αμμοῦν ἡμῖν προτείνωσι, θάνατον (85) ἀπειλοῦντες, τεθνηξόμεθα μᾶλλον ἢ τὸν Αμμοῦν ἀναγορεύσαιμεν θεόν, παραλαμβανόμενον, ὡς εἰκὸς, ἔν τισιν Αἰγυπτίαις καλούσαις τὸν δαίμονα τοῦτον ἐπῳδαῖς. Λεγέτωσαν δὲ καὶ Σκῦθαι τὸν Παπ- παῖον Θεὸν εἶναι τὸν ἐπὶ πᾶσιν· ἀλλ' ἡμεῖς οὐ πει- σόμεθα, τιθέντες μὲν τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεόν, ὡς δὲ φίλον τῷ λαχόντι τὴν Σκυθῶν ἐρημίαν, καὶ τὸ ἔθνος αὐτῶν καὶ τὴν διάλεκτον, οὐκ ὀνομάζοντες τὸν Θεὸν ὡς κυ ρίῳ ὀνόματι τῷ Παππαῖον. Σκυθιστὶ γὰρ τὸ προσ- ηγορικὸν τὸν Θεὸν, καὶ Αἰγυπτιστί, καὶ πάσῃ διαλέ κτῳ, ᾗ ἕκαστος ἐντέθραπται, ὀνομάζων, οὐχ ἁμαρτή σεται. Τὸ δ' αἴτιον τῆς Ἰουδαίων περιτομῆς οὐ ταυτόν ἐστι τῷ αἰτίῳ τῆς Αἰγυπτίων (86) περιτομῆς ἢ Κόλ- χων· διὸ οὐχ ἡ αὐτὴ νομισθείη ἂν περιτομή. Καὶ ὥσπερ ὁ θύων οὐ τῷ αὐτῷ θύει, εἰ καὶ ὁμοίως θύειν δοκεῖ, καὶ ὁ εὐχόμενος οὐ τῷ αὐτῷ εὔχεται, εἰ καὶ τὰ αὐτὰ ἐν ταῖς εὐχαῖς ἀξιοῖ· οὕτως οὐδ᾽ εἴ τις περι- τέμνεται, ἀδιαφορεῖ πάντως τῆς πρὸς ἕτερον περιτο μῆς (87). Ἡ γὰρ πρόθεσις, καὶ ὁ νόμος, καὶ τὸ βού- λημα τοῦ περιτέμνοντος, ἀλλοῖον ποιεῖ τὸ πρᾶγμα. Ἵνα δ' ἔτι μᾶλλον νοηθῇ τὸ πᾶν κατὰ τὸν τόπον, λεκτέον, ὅτι τὸ τῆς δικαιοσύνης όνομα ταυτὸν μέν ἐστι παρὰ πᾶσιν Ἕλλησιν· ἤδη δὲ ἀποδείκνυται ἄλλη μὲν ἡ κατ' Επίκουρον δικαιοσύνη (88), ἄλλη δὲ ἡ κατὰ ** ΣΣΙΙΙ, 13; στόματι. Μος, μιο μελετήσαντι, μελετήσαντες. Ζήνα, Εt ύπολαμβανόμενον. αναγορεύσαιμεν θεόν, ἀναγορεύσομεν θεόν. ἡμεῖς οὐ πειθόμεθα. CONTRA CELSUM LIB. V. tes explicant ), nihil proficitur: quod secus accidet, ut afirmant harum artium consulti, si propria sua lingua pronuntietur. De Adonai idem quoque dicere licet. Jam si neque Sabaoth, neque Adonai translata in eam significationem, quam Græce habere viden- tur, nihil efficiunt, quanto minus efficient, quanto minori virtute erunt apud eos qui nihil interesse autumant, Jovem aut Excelsum, aut Zenem, aut Adonæum, aut Saboth appellari ? A tuum, aut omnipotens (diverse enim illam interpre- Εxod. Ps.l. xv, 4. Gelenius videtur legisse diis Syris Pie fateor Origenes, qui non vult Deum verum Jovem vocari, id est, ob fabu larum de eo spurcitiem. Videas ejus librum quin- Lum adversus Celsum. » SPENCER. fuerunt, cur Moyses et prophetae velarent, ne aliorum deorum nomen proferretur ore, quod soli Deo preces fundere profitebatur, et eorum memo- ria in corde servaretur, quod a vanis cogitationi- bus vanisque dictis purum se præstare didicerat. Hæc etiam faciunt, ut quævis tormenta perferre malimus, quam Jovem confiteri Deum. Neque enim putamus eundem Jovem esse ac Sabaoth; imo ne quid divinum quidem esse Jovem, sed da- monem quempiam et hominibus et vero Deo in- fensum, qui se hoc nomine decorari gaudet. Ammonem licet Ægyptii nobis intentata morte adorandum proponerent, mori præoptabimus, quam Deum appellare dæmonem illum, qui học no- C mine procul dubio Ægyptiacis quibusdam incanta- tionibus invocatur. Dicant et Scythæ Pappæum esse suminum Deum : nos illis fidem non habebi- mus. Nam ponimus quidem esse universitatis Deum, sed negamus proprium ejus esse nomen Pappæum, quo nomine delectatur ille, qui Scytha- rum solitudines, nationem et linguam sortito ob- tinuit. Cæterum quod nomen in Scythica vel Ægy- ptiaca vel in quavis alia quisque educatus est lin- gua Deum significat, illud Deo tribui sine peccato potest. D dem ejus usurpandæ causa est apud Judæos, quæ apud Ægyptios aut Colchos. Ex quo efficitur non eamdein esse circumcisionem. Quemadmodum enim ex eo quod quis eadem ratione sacra facit, non eum sequitur eidem sacra facere, aut eidem offerre preces, qui eadem in precibus postulat : sic, etiamsi quis circumcidatur, minime conse- quens est ejus circumcisionem ab alterius circum- cisione non discrepare. Diversum enim proposi- tum, diversa lex, diversum circumcidentis consi- lium faciunt, ut diversa sit etiamn circumn- cisio. Quod quidem ut penitius intelligatur, dicen- lius autem et Spencerus, ubi Philocalia habet, Hoesche- lius et Spencerus labent, Aufra Philocalia, (81) Ανάλογον. Philocalia, κατὰ τὸ ἀνάλογον. (82) Herschelius et Spencerus in textu, ἐν [ἐνὶ] (83) Πᾶσαν αἰκίαν. Jo. Sellen. syntagm. 2, De 46. Atque hac aliaque id genus arcana in causa 47. Ad circumcisionem quod spectat, non ea- (84) Ὑπολαμβάνομεν. Sic Philocalia. Hasche- (85) Hoeschelius in textu, κόλασιν. Paulo post (86) Hoeschelius in textu, Αἰγυπτίου. (87) Mallet Guietus, τῇ πρὸς ἕτερον περιτομῇ. (88) "Αλλη μὲν ἡ κατ' Επίκουρον δικαιοσύνη.
PG 11:1265Καὶ πρὸς ἑκάτερον δὲ διὰ πλειόνων οἴεται ἀπαντᾶν, οὐδενὸς δὴ τῶν ὡς ἀληθῶς Χριστιανῶν λέγοντος μόνον τὸν Χριστὸν ἐπιδεδημηκέναι τῷ [γένει τῶν ἀνθρώπων·] καὶ ἄλλους ὦφθαί φησιν ἀνθρώποις ὁ Κέλσος, εἰ μὲν δὴ φαῖεν ὅτι μόνος. Εἶτ’ ἀπαντᾷ ἑαυτῷ, ὡς βούλεται· Οὕτω δ’ οὐ μόνος ἱστόρηται ἐπιδεδημηκέναι τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, ὡς καὶ τοὺς προφάσει τῆς διδασκαλίας τοῦ ὀνόματος Ἰησοῦ ἀποστάντας τοῦ δημιουργοῦ ὡς ἐλάττονος καὶ προσεληλυθότας ὡς κρείττονί τινι θεῷ καὶ πατρὶ τοῦ ἐπιδημήσαντος φάσκειν ὅτι καὶ πρὸ τούτου ἐπεδήμησάν τινες ἀπὸ τοῦ δημιουργοῦ τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων. Ἐπεὶ δὲ φιλαλήθως τὰ κατὰ τὸν τόπον ἐξετάζομεν, φήσομεν ὅτι ὁ Μαρκίωνος γνώριμος Ἀπελλῆς, αἱρέσεώς τινος γενόμενος πατὴρ καὶ μῦθον ἡγούμενος εἶναι τὰ Ἰουδαίων γράμματα, φησὶν ὅτι μόνος οὗτος ἐπιδεδήμηκε τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων. Οὐδὲ πρὸς ἐκεῖνον οὖν, λέγοντα μόνον ἐπιδεδημηκέναι τὸν Ἰησοῦν ἀπὸ τοῦ θεοῦ τοῖς ἀνθρώποις, εὐλόγως ἂν ὁ Κέλσος φέροι τὰ περὶ τοῦ καὶ ἄλλους ἐληλυθέναι, ἀπιστοῦντα, ὡς προείπομεν, ταῖς παραδοξότερα ἀπαγγελλούσαις Ἰουδαίων γραφαῖς·
PG 11:1267πολλῷ δὲ πλέον οὐ προσήσεται ἅπερ ἔοικε παρακούσας ἀπὸ τῶν ἐν τῷ Ἐνὼχ γεγραμμένων τεθεικέναι ὁ Κέλσος. Οὐδεὶς τοίνυν ἐλέγχει ἡμᾶς ψευδομένους καὶ τὰ ἐναντία τιθέντας, ὅτι τε μόνος ἦλθεν ὁ σωτὴρ ἡμῶν καὶ ὅτι, ἐπεὶ ἄλλοι πολλοὶ πολλάκις ἐληλύθασι. Πάνυ δὲ συγκεχυμένως ἐν τῇ περὶ τῶν ἐληλυθότων πρὸς ἀνθρώπους ἀγγέλων ἐξετάσει τίθησι τὰ ἀτρανώτως ἐλθόντα εἰς αὐτὸν ἀπὸ τῶν ἐν τῷ Ἐνὼχ γεγραμμένων· ἅτινα οὐδ’ αὐτὰ φαίνεται ἀναγνοὺς οὐδὲ γνωρίσας ὅτι ἐν ταῖς ἐκκλησίαις οὐ πάνυ φέρεται ὡς θεῖα τὰ ἐπιγεγραμμένα τοῦ Ἐνὼχ βιβλία· ὅθεν νομισθείη ἂν ἐρριφέναι τὸ ὁμοῦ ἑξήκοντα ἢ ἑβδομήκοντα καταβεβηκέναι, κακοὺς γενομένους. Ἀλλ’ ἵνα καὶ εὐγνωμονέστερον αὐτῷ δῶμεν ἃ μὴ ἑώρακεν ἀπὸ τῶν ἐν τῇ Γενέσει γεγραμμένων, ὅτι ἰδόντες οἱ υἱοὶ τοῦ θεοῦ τὰς θυγατέρας τῶν ἀνθρώπων ὅτι καλαί εἰσιν, ἔλαβον ἑαυτοῖς γυναῖκας ἀπὸ πασῶν ὧν ἐξελέξαντο· οὐδὲν ἧττον καὶ περὶ τούτων τοῖς δυναμένοις ἀκούειν προφητικοῦ βουλήματος πείσομεν ὅτι καὶ τῶν πρὸ ἡμῶν τις ταῦτα ἀνήγαγεν εἰς τὸν περὶ ψυχῶν λόγον, ἐν ἐπιθυμίᾳ γενομένων τοῦ ἐν σώματι ἀνθρώπων βίου, ἅπερ τροπολογῶν ἔφασκε λελέχθαι θυγατέρας ἀνθρώπων.
Α τοὺς ἀπὸ τῆς Στοάς (89), ἀρνουμένους τὸ τριμερὲς Επίκουρος διμερῆ τὴν ψυχὴν, τὸ μὲν λογικὸν ἔχου- σαν ἐν τῷ θώρακι καθιδρυμένον, τὸ δὲ ἄλογον καθ᾿ ὅλην τὴν σύγκρισιν τοῦ σώματος διεσπαρμένον. ἡγεμονικόν, λογικόν, άρνου- μένους, φάσκοντας ἀρνουμένων οι φασκόντων, ὑπομένοντος, αἱρουμένου, φάσκοντος, το τριμερές. ιν. (α τῆς ψυχῆς, ἄλλη δὲ κατὰ τοὺς ἀπὸ Πλάτωνος (90) ἰδιοπραγίαν τῶν μερῶν τῆς ψυχῆς φάσκοντας εἶναι τὴν δικαιοσύνην. Οὕτω δὲ καὶ ἄλλη μὲν ἡ Ἐπικούρου ἀνδρεία (91), ὑπομένοντος πόνους διὰ φυγὴν πίνων πλειόνων· ἄλλη δ' ἡ τοῦ ἀπὸ τῆς Στοάς, δι' αὐτὴν (93) αἱρουμένου πᾶσαν ἀρετήν· ἄλλη δὲ ἡ ἀπὸ Πλάτω νος (95), τοῦ θυμικού μέρους τῆς ψυχῆς φάσκοντος αὐτὸ (94) εἶναι ἀρετὴν, καὶ ἀποτάσσοντος αὐτῇ τ πον τὴν περὶ τὸν θώρακα. Οὕτω δ' εἴη ἂν κατὰ τὰ διάφορα τῶν περιτεμνομένων δόγματα διάφορος ή περιτομή· περὶ ἧς ἐν τοιούτῳ συγγράμματι οὐκ ἀναγκαῖον νῦν λέγειν. Οτῳ γὰρ φίλον ἰδεῖν τὰ κινή σαντα ἡμᾶς εἰς τὸν τόπον, ἀναγνώτω περὶ αὐτοῦ ἐν τοῖς εἰς τὴν πρὸς Ρωμαίους Επιστολὴν Παύλου πραγματευθεῖσιν ἡμῖν. Καν σεμνύνωνται τοίνυν Ἰουδαῖοι τῇ περιτομή, χωρίσουσιν αὐτὴν οὐ μόνον τῆς τῶν Κόλχων καὶ Αι- γυπτίων περιτομῆς, ἀλλὰ καὶ τῆς Ἰσμαηλιτῶν ᾿Αρά σων, καίτοιγε ἀπὸ τοῦ προπάτρος αὐτῶν ᾿Αβραμ τοῦ Ἰσμαὴλ γεγενημένου, καὶ σὺν ἐκείνῳ περιτεμνο μένου. Λέγουσι δὲ Ἰουδαῖοι τὴν μὲν ὀκταήμερον περι- τομὴν εἶναι τὴν προηγουμένην, τὴν δὲ μὴ τοιαύτην ἐκ περιστάσεως· καὶ τάχα διά τινα πολέμιον τῷ Ἰουδαίων ἔθνει ἄγγελον αὐτὴ ἐτελεῖτο, δυνάμενον μὲν σίνεσθαι τοὺς μὴ περιτεμνομένους αὐτῶν, ἀτονοῦντα δὲ ἐν τοῖς περιτεμνομένοις. Οπερ φήσει τις δηλοῦσθαι ἐκ τῶν ἐν τῇ Ἐξόδῳ γεγραμμένων· ἐν οἷς ὁ ἄγγελος πρὸ μὲν τῆς περιτομῆς τοῦ Ἐλιάζαρ (95), ἐνεργεῖν ἐδύνατο κατὰ Μωϋσέως, περιτμηθέντος δ' αὐτοῦ, οὐδὲν ἴσχυσε. Καὶ τοιαῦτά γε μαθοῦσα ἡ Σεπφώρα λαβοῦσα ψῆφον, περιέτεμε τὸ παιδίον ἑαυτῆς· κατὰ μὲν τὰ κοινὰ τῶν ἀντιγράφων λέγειν ἀναγεγραμμένη τό, « Εστη τὸ αἷμα δι' αὐτῆς. δι' αὐτήν. ἀνδρείαν, ως ORIGENIS dun idem esse apud Graecos omnes justitia nomen. Atqui tamen constat aliam esse ex Epicuro justi- tiam; aliam e Stoicis animam tripartitam esse ne- gantibus; aliam ex Platonicis qui justitiam esse volunt, cum singula partes animæ suis quæque officiis fungitur. Item fortitudo alia est Epicuri labores ferentis ut majores effugiat; alia Stoici virtutem propter ipsam amplectentis; alia Plato- nici aientis fortitudinem ab irascibili animæ parte proficisci, atque illi locum circa pectus assignantis. Sic itaque diversa erit circumcisio pro diversa corum qui circumciduntur doctrina. Verum de cir- cumcisione nihil necesse est nos hic disserere. Qui scire volent quæ nostra sit de illa opinio, legant nostra in Pauli ad Romanos Epistolum Commen- laria. zerte illam ostendent aliam esse non solum a Col- chorum et Ægyptiorum, sed etiam ab Ismaelita- rum Arabum circumcisione, quamvis Ismael ab ipsorum patriarcha Abrahamo ortum duxerit, et cum illo circumcisus fuerit*. Aiunt Judæi cir- cumcisionem octavæ diei præcipuam esse ; quæ vero non fit octava die, non fieri nisi pro circumstantia. Ac forte usurpata est propter angelum quemdam genti Judaicæ infestum, qui incircumcisos lædere po- terat, nihil poterat vero in circumncisos. Quod quidem dicet aliquis indicari ex iis quæ scripta sunt in Exo- do, ubi angelus, antequam Eleazar circumcideretur, vim inferre Moysi legitur potuisse, nihil vero potuisse, illo circumciso. Quæ res cun Sephoram non fuge. C rel, accepto lapide filium suumn circumcidit, dixit- que secundum vulgata quidem exemplaria :: Sanguis ** Genes. xvII, 26. * Exod. 1v, 24, 25. Plutarch., lib. 1. cap. 4, De placitis philosoph. : Epicurus bimembrem facit animam, cujus pars rationis compos in pectore sita sit, bruta per to- tam corporis concretionem diffusa. SPENCER. anima: «Dividitur autem in partes nunc in duas a Platone; nunc in tres a Zenone; nunc in quinque, et in sex a Panætio; in septem a Sorano; etiam in octo penes Chrysippum; etiam in novem penes Apollophanem; sed et in decem apud quosdam Stoicorum, et in duas amplius apud Possidonium, qui a duobus exorsus titulis, principali quod aiunt D et a rationali, quod aiunt in duodecim exinde prosecuit. Plutarch., lib. 1, cap. 4, De placitis philos. SPENCER. Ibidem et paulo post, recte habet codes Julianus ex correctione. Hæc apud Hoeschelium et Spencerum posita fuerant in genitivo, propter sequentia, e:c., sed male, nam dispar est ratio. Μox Pluto, 1. De Republ., pag. 456, 459; lib. in De republ., pag. 580, 581; in Phadro. pag. 246; Plutarch., in Quest. Plat., Clemens, Sirom. v, pag. 572; 1heodoret., serm.5, De natura hominis; Philo Luro De agricultura; Tertull., cap. De anima. De republ., pag. 440, 411, 442, 443. lib. v: • Tolumque hoc de voluptate sic ille est Epicurus) præcepit, ut voluptatem ipsam per se, quia voluptas sit, semper optandam expetendamque puteteademque ratione dolorem ob id ipsum, quia dolor sit, semper esse fugiendum. Itaque lac usurum compensatione sapientem, ut voluptatem fugiat, si ea majorem dolorem effectura sit, et do- loren suspiciat majorem. efficientem voluptatem. › SPENCER. dum sit Mavult Bolerellus Seneca, libro De vita beata, cap. : « ltaque errus, cum interrogas : Quid sit illud, propter quod virin- tem petam? Quæris enim aliquid supra summum, Interrogas : Quid petam extra virtutem ? ipsam : nihil enim babet melius; ipsa pretium sui est. Tull., lib. v De finibus : • Quia cum a Zenone, in- quam, hoc magnifice tanquam ex oraculo editur: Virtus ad beate vivendum seipsa contenta est. › SPENCER. pag. 69, 70. Tull., Tusculan. quæst. lib. : • Ljus doctor Plato triplicem finxit animam; cujus prin- cipatum, id est rationem, in capite, sicut in arce, posuit; et duas partes separare voluit, iram, et cupiditatem; quas locis disclusit : iram in pectore, cupiditatem subter præcordia locavit. SPENCER. τos habetur in libb. editis. das cum Eleazare qui filius fuit Aaronis, Exod. I Chron. xxi, 15. 48. Ut igitur Judaei de circumcisione glorientur, (89) Τοὺς ἀπὸ τῆς Στοᾶς. Tertull., cap. 14 De (90) Τοὺς ἀπὸ Πλάτωνος. Vide Platonem lib. (91) Επικούρου ἀνδρεία. Tull., Tusculan quasi. (92) Δι' αὐτήν. Dubitat Guietus annon scrilen- (95) Ἡ ἀπὸ Πλάτωνος Vide Platonem in Timeo, (94) Αὐτό. Boherellus legit, αὐτήν, nempe τὴν (15) 'Ελιάζαρ. Case, inquit Bolerellus, confu 23. Hic Moysis filius erat, Exod. xvi, 4, ell
PG 11:1269Πλὴν ὅπως ποτ’ ἂν ἔχῃ καὶ τὰ περὶ τοὺς ἐπιθυμήσαντας θυγατέρων ἀνθρώπων υἱοὺς θεοῦ, οὐδὲν αὐτῷ συμβάλλεται ὁ λόγος πρὸς τὸ μὴ μόνον τὸν Ἰησοῦν ὡς ἄγγελον ἐπιδεδημηκέναι τοῖς ἀνθρώποις, σωτῆρα καὶ εὐεργέτην ἐναργῶς πάντων τῶν μεταβαλλόντων ἀπὸ τῆς χύσεως τῆς κακίας γεγενημένον. Εἶτα φύρων καὶ συγχέων ἃ ὅπως ποτὲ ἤκουσε καὶ τὰ ὅπου ποτ’ οὖν γεγραμμένα, εἴτε δεδογμένα θεῖα εἶναι παρὰ Χριστιανοῖς εἴτε καὶ μή, φησὶ τοὺς ὁμοῦ καταβεβηκότας ἑξήκοντα ἢ ἑβδομήκοντα κολάζεσθαι δεσμοῖς ὑποβληθέντας ἐν γῇ. Καὶ φέρει ὡς ἀπὸ τοῦ Ἐνώχ, οὐκ ὀνομάζων αὐτόν, τό· ὅθεν καὶ τὰς θερμὰς πηγὰς εἶναι τὰ ἐκείνων δάκρυα, πρᾶγμα οὔτε λεγόμενον οὔτ’ ἀκουόμενον ἐν ταῖς ἐκκλησίαις τοῦ θεοῦ. Οὐδὲ γὰρ ἀνόητος οὕτως τις ἦν, ἵνα σωματοποιήσῃ δάκρυα παραπλήσια τοῖς τῶν ἀνθρώπων ἐν τοῖς καταβεβηκόσιν ἐξ οὐρανοῦ ἀγγέλοις. Καὶ εἰ χρή γε παίζειν πρὸς τὰ καθ’ ἡμῶν σπουδαζόμενα τῷ Κέλσῳ, λεκτέον ὅτι οὐκ ἄν τις εἶπε τὰς θερμὰς πηγάς, ὧν αἱ πλεῖσται γλυκεῖαί εἰσι, δάκρυα εἶναι τῶν ἀγγέλων, ἐπεὶ ἡ φύσις τῶν δακρύων ἐστὶν ἁλμυρά· εἰ μὴ ἄρα οἱ κατὰ τὸν Κέλσον ἄγγελοι γλυκέα δακρύουσιν.
τῆς περιτομῆς τοῦ παιδίου μου· › κατὰ δὲ τὸ Ἑβραϊκὸν αὐτό (95) « Νυμφίος αἱμάτων σύ μοι. ο Ηδει γὰρ τὸν περὶ τοῦ τοιουδὶ ἀγγέλου λόγον, δυναμένου πρὸ τοῦ αἵματος, καὶ παυομένου διὰ τὸ τῆς περιτομῆς αἷμα· ἐφ᾽ ᾧ καὶ ἐλέχθη αὐτῷ (96) το Νυμφίος αἱμάτων σύ μοι. » ᾿Αλλὰ ταῦτα μὲν περιεργότερα πως είναι δοκοῦντα, καὶ οὐ κατὰ τὴν τῶν πολλῶν ἀκοὴν, παρ ρακεκινδυνευμένως ἐπὶ τοσοῦτον λελέχθω· οἷς ἔτι ἐν, ὡς Χριστιανῷ πρέπον, προσθεῖς, ἐπὶ τὰ ἑξῆς μετα- βήσομαι. Εδύνατο γὰρ οὗτος, οἶμαι, ὁ ἄγγελος κατὰ τῶν μὴ περιτεμνομένων ἀπὸ τοῦ λαοῦ (96'), καὶ ἀπαξ απλῶς πάντων τῶν σεβόντων μόνον τὸν Δημιουργόν καὶ ἐπὶ τοσοῦτόν γε ἐδύνατο, ὅσον οὐκ ἀνειλήφει σῶμα ὁ Ἰησοῦς· ὅτε δ' ἀνείληφε, καὶ περιετέμνετο τὸ ἐκείνου σῶμα, καθηρέθη πᾶσα ἡ κατὰ τῶν ἐν τῇ θεοσεβεία ταύτῃ περιτεμνομένων (97) δύναμις αὐτοῦ· ἀφάτῳ γὰρ θεότητι καθεῖλεν ἐκεῖνον ὁ Ἰησοῦς. Διδ τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ ἀπείρηται περιτέμνεσθαι, καὶ λέγεται αὐτοῖς, ὅτι, ο Ἐὰν περιτέμνησθε, Χριστὸς οὐδὲν ὑμᾶς ὠφελήσει. » Ἀλλ᾿ οὐδὲ ἐπὶ τῷ συῶν ἀπέχεσθαι, ὡς μεγάλῳ τινί, Ἰουδαῖοι σεμνύνονται· ἐπὶ δὲ τῷ τὴν καθαρῶν καὶ ἀκαθάρτων ζώων φύσιν μεμαθηκότες (97), καὶ τὴν τούτου αἰτίαν ἐγνωκέναι, καὶ τὸν σῦν ἐν ἀκαθάρ τοις τετάχθαι. Καὶ ταῦτα δὲ σύμβολά τινων ἦν μέχρι τῆς Ἰησοῦ ἐπιδημίας· μεθ' ἂν (98) τῷ μαθητῇ αὐτοῦ λέλεκται, μηδέπω νοοῦντι τὸν περὶ τούτων λόγον, καὶ φάσκοντι, ο Οὐδὲν κοινὸν ἢ ἀκάθαρτον εἰσῆλθεν εἰς τὸ στόμα μου, ο τό, « "Α ὁ Θεὸς ἐκαθάρισε (98'), σὺ μὴ κοίνου. Οὔτ᾽ οὖν πρὸς Ἰουδαίους οὔτε πρὸς ἡμᾶς ἐστι τὸ οὐ μόνον συῶν, ἀλλὰ προσέτι αἰγῶν, καὶ οἰῶν, καὶ βοῶν, καὶ ἰχθύων ἀπέχεσθαι τοὺς Αἰγυπτίων δε- ρεῖς. Ἀλλ᾽ ἐπεὶ οὐ τὰ εἰσερχόμενα εἰς τὸ στόμα κοινοί τὸν ἄνθρωπον, καὶ βρῶμα ἡμᾶς οὐ παραστήσει τῷ Θεῷ· οὐ μέγα φρονοῦμεν μὴ ἐσθίοντες, οὐδ᾽ ἀπὸ γα- στριμαργίας ήκομεν ἐπὶ τὸ ἐσθίειν. Διόπερ, τὸ ὅσον ἐφ' ἡμῖν, οἱ ἀπὸ Πυθαγόρου, εμψύχων (99) ἀπεχόμε- νοι, χαιρόντων. "Ορα δὲ καὶ τὴν διαφορὰν τοῦ αἰτίου τῆς τῶν ἐμψύχων ἀποχῆς τῶν ἀπὸ τοῦ Πυθαγόρου και τῶν ἐν ἡμῖν ἀσκητῶν (1). Ἐκεῖνοι μὲν γὰρ διὰ τὸν περὶ ψυχῆς μετενσωματουμένης μῦθον ἐμψύχων ἀπέχονται. ..... Καί τις φίλον (2) υἱὸν ἀείρας. Σφάξει ἐπευχόμενος μέγα νήπιος. Β κ 49. λαοῦ. Οἱ μὴ περιτεμνόμενοι ἀπὸ τοῦ λαοῦ, καὶ σέ- σοντες μόνον τὴν δημιουργόν, σεβόμενοι τὸν Θεόν, τεμνομένων, καθεῖλεν ἐκείνην καθεῖ λεν ἐκεῖνον. μεμαθηκέναι. ΧΙ. εμψύχου. {1} Τῶν ἐν ἡμῖν ἀσκητῶν. οἱ ἀσκηταί ταῦτα γνωστικῆς ἀσκήσεως προγυμνάσματα. ἀσκήτριαν ἕνα τῶν ἀσκητῶν, CONTRA CELSUM LIB. V. A circumcisionis filii mei stetit; » secundum Hebrai- C cum vero : e Sponsus sanguinum tu mihi es. Noverat enim hujusmodi illum esse angelum, qui aliqua posset ante effusum sanguinem, sed cujus potestas circumcisionis sanguine coerceretur. Qua de causa dixit : « Sponsus sanguinum tu mihi es. › Sed hæc quæ et paulo curiosiora videntur, nec vulgi auribus accommodata, hactenus dicere ausus, unum duntaxat addam, quod Christianum decet, et postea ad reliqua pergam. Mihi videtur aliqua il- lius angeli fuisse potestas in eos e Judæis qui cir- cumcisi non fuerant, et in omnes generatim, qui Creatorem solum adorabant, donec Jesus corpus non assumpsit ; sed postquam corpus suscepit, is- tudque corpus circuincisum est, irrita illius angeli facta est potentia in eos qui ejusdem Dei culus amplexi non circumciduntur. Hanc enim exstinxit Jesus ineffabili sua divinitate. Quocirca ejus disci- pulis vetitum est ne circumcisionem accipiant, il- lisque dictum est : • Si circumcidamini, Christus vobis nihil proderit ". » Neque vero se efferunt Judæi de portorun abstinentia quasi res esset magni momenti; sel quod mundorum immundorumque animalium na- turam docti, causam hujus discriminis perspectam habeant, et quare sus in immundis censeatur. Al- que hæc quarundam rerum fuerunt signa usque ad Jesu adventum: post quem, cum ejus discipu- lus nondum arcanam eorum rationem cognosceret diceretque: Nunquam manducavi omne commune et iminuadlum, o audiit : • Quod Deus purificavit, tu commune ne dixeris ". » Nec igitur Judæos, nec nos ferit quod Celsus de sacerdotibus Ægyptiis re- fert, eos non modo suibus, sed etiam capris, ovi- bus, bobus et piscibus abstinere. Cum id, quod in os intrat, non coinquinet hominem, nec esca nos commendet Deo "; abstinentiam non gloriæ duci- mus, neque gula ad comedendum adducimur. Ita- que valeant per nos licet Pythagorici qui animalis abstinent. Vide autem quam dispar sit Pythagori- corum animatis abstinentium et nostrorum asceta- rum ratio. Illi enim animatis abstinent propter fa- bulam de migratione animæ in varia corpora. *** Atque aliquis tam stultus et amens, Ut sacris operans sua pignora maclet ad aras. ** Galat. v, 2. Act. x, 14, 15. * Matth. xv, 2; Cor. viii, 8. sunt illi qui in Actis sepius vocantur, in antiqua versione calicolæ, in scriptis vero Rabbinorum, proselyti inquilini, 2. et ibidem, pro PATROL. GR. D paulo post ipsimet libb. impressi, qui tamen hoc loco habent Longe ante monacho- rum ortum, Christiani qui severioribus pietatis of- fciis dabant operam, dicebantur. Sic apud Clementem Alexandrinum Strom. 1V, Consulenda etiam Origenis homilia decima nona in Jeremiam. Sic Hierosolymitanus Cyrillus catechesi decima Annam prophetissam filiam Phanuelis vocat. Sic etiam populus Alexandrinus referente Alexandrina synodo Athanasium in episcopum fla- gitans, appellabat et in Synopseos Athanasianæ fine Lucianus martyr vocatur magnus Ascela, et sic Const. apostol. lib. vut. (95) Αὐτό. Forte scribendum αὖ τό. (96) Herschelius et Spencerus in margine, αὐτῇ. (965) Κατὰ τῶν μὴ περιτεμνομένων ἀπὸ τοῦ (97) Περιτεμνομένων: Boherellus legit, μή περι- (97) Μεμαθηκότες. Guieto scribendum videtur, (98) Μεθ' δν. Codex Regius, μεθ᾽ ἦν, non male. (98) Hoeschelius in textu, ἐκάθῃρε. (99) Ἐμψύχων. Ita codes Basileensis, sicque (2) Καί τις φίλον. Versus Empedoclis apud Plu
Εἶτα ἑξῆς τὰ ἄμικτα καὶ ἀνόμοια μιγνὺς καὶ ἐξομοιῶν ἀλλήλοις ἐπιφέρει τῷ περὶ τῶν, ὥς φησι, καταβεβηκότων ἑξήκοντα ἢ ἑβδομήκοντα ἀγγέλων λόγῳ, πηγὰς θερμῶν κατὰ αὐτὸν δακρυσάντων, ὅτι καὶ πρὸς αὐτοῦ τοῦ Ἰησοῦ τὸν τάφον ἱστόρηνται ἐληλυθέναι ὑπό τινων μὲν ἄγγελοι δύο ὑπό τινων δὲ εἷς· οὐκ οἶμαι τηρήσας Ματθαῖον μὲν καὶ Μάρκον ἕνα ἱστορηκέναι, Λουκᾶν δὲ καὶ Ἰωάννην δύο, ἅπερ οὐκ ἦν ἐναντία. Οἱ μὲν γὰρ ἀναγράψαντες ἕνα τὸν ἀποκυλίσαντα τὸν λίθον ἀπὸ τοῦ μνημείου τοῦτόν φασιν εἶναι, οἱ δὲ τοὺς δύο τοὺς ἐπιστάντας ἐν ἐσθῆτι ἀστραπτούσῃ ταῖς γενομέναις ἐπὶ τὸ μνημεῖον γυναιξὶν ἢ τοὺς θεωρηθέντας ἔνδον ἐν λευκοῖς καθεζομένους. Ἕκαστον δὲ τούτων νῦν παραδεικνύναι δυνατὸν καὶ γεγενημένον καὶ δηλωτικόν τινος εἶναι τροπολογίας, τῆς περὶ τῶν προφαινομένων τοῖς τὴν ἀνάστασιν τοῦ λόγου θεωρεῖν παρεσκευασμένοις, οὐ τῆς παρούσης ἐστὶ πραγματείας ἀλλὰ μᾶλλον τῶν τοῦ εὐαγγελίου ἐξηγητικῶν.
τῆς περιτομῆς τοῦ παιδίου μου· › κατὰ δὲ τὸ Ἑβραϊκὸν αὐτό (95) « Νυμφίος αἱμάτων σύ μοι. ο Ηδει γὰρ τὸν περὶ τοῦ τοιουδὶ ἀγγέλου λόγον, δυναμένου πρὸ τοῦ αἵματος, καὶ παυομένου διὰ τὸ τῆς περιτομῆς αἷμα· ἐφ᾽ ᾧ καὶ ἐλέχθη αὐτῷ (96) το Νυμφίος αἱμάτων σύ μοι. » ᾿Αλλὰ ταῦτα μὲν περιεργότερα πως είναι δοκοῦντα, καὶ οὐ κατὰ τὴν τῶν πολλῶν ἀκοὴν, παρ ρακεκινδυνευμένως ἐπὶ τοσοῦτον λελέχθω· οἷς ἔτι ἐν, ὡς Χριστιανῷ πρέπον, προσθεῖς, ἐπὶ τὰ ἑξῆς μετα- βήσομαι. Εδύνατο γὰρ οὗτος, οἶμαι, ὁ ἄγγελος κατὰ τῶν μὴ περιτεμνομένων ἀπὸ τοῦ λαοῦ (96'), καὶ ἀπαξ απλῶς πάντων τῶν σεβόντων μόνον τὸν Δημιουργόν καὶ ἐπὶ τοσοῦτόν γε ἐδύνατο, ὅσον οὐκ ἀνειλήφει σῶμα ὁ Ἰησοῦς· ὅτε δ' ἀνείληφε, καὶ περιετέμνετο τὸ ἐκείνου σῶμα, καθηρέθη πᾶσα ἡ κατὰ τῶν ἐν τῇ θεοσεβεία ταύτῃ περιτεμνομένων (97) δύναμις αὐτοῦ· ἀφάτῳ γὰρ θεότητι καθεῖλεν ἐκεῖνον ὁ Ἰησοῦς. Διδ τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ ἀπείρηται περιτέμνεσθαι, καὶ λέγεται αὐτοῖς, ὅτι, ο Ἐὰν περιτέμνησθε, Χριστὸς οὐδὲν ὑμᾶς ὠφελήσει. » Ἀλλ᾿ οὐδὲ ἐπὶ τῷ συῶν ἀπέχεσθαι, ὡς μεγάλῳ τινί, Ἰουδαῖοι σεμνύνονται· ἐπὶ δὲ τῷ τὴν καθαρῶν καὶ ἀκαθάρτων ζώων φύσιν μεμαθηκότες (97), καὶ τὴν τούτου αἰτίαν ἐγνωκέναι, καὶ τὸν σῦν ἐν ἀκαθάρ τοις τετάχθαι. Καὶ ταῦτα δὲ σύμβολά τινων ἦν μέχρι τῆς Ἰησοῦ ἐπιδημίας· μεθ' ἂν (98) τῷ μαθητῇ αὐτοῦ λέλεκται, μηδέπω νοοῦντι τὸν περὶ τούτων λόγον, καὶ φάσκοντι, ο Οὐδὲν κοινὸν ἢ ἀκάθαρτον εἰσῆλθεν εἰς τὸ στόμα μου, ο τό, « "Α ὁ Θεὸς ἐκαθάρισε (98'), σὺ μὴ κοίνου. Οὔτ᾽ οὖν πρὸς Ἰουδαίους οὔτε πρὸς ἡμᾶς ἐστι τὸ οὐ μόνον συῶν, ἀλλὰ προσέτι αἰγῶν, καὶ οἰῶν, καὶ βοῶν, καὶ ἰχθύων ἀπέχεσθαι τοὺς Αἰγυπτίων δε- ρεῖς. Ἀλλ᾽ ἐπεὶ οὐ τὰ εἰσερχόμενα εἰς τὸ στόμα κοινοί τὸν ἄνθρωπον, καὶ βρῶμα ἡμᾶς οὐ παραστήσει τῷ Θεῷ· οὐ μέγα φρονοῦμεν μὴ ἐσθίοντες, οὐδ᾽ ἀπὸ γα- στριμαργίας ήκομεν ἐπὶ τὸ ἐσθίειν. Διόπερ, τὸ ὅσον ἐφ' ἡμῖν, οἱ ἀπὸ Πυθαγόρου, εμψύχων (99) ἀπεχόμε- νοι, χαιρόντων. "Ορα δὲ καὶ τὴν διαφορὰν τοῦ αἰτίου τῆς τῶν ἐμψύχων ἀποχῆς τῶν ἀπὸ τοῦ Πυθαγόρου και τῶν ἐν ἡμῖν ἀσκητῶν (1). Ἐκεῖνοι μὲν γὰρ διὰ τὸν περὶ ψυχῆς μετενσωματουμένης μῦθον ἐμψύχων ἀπέχονται. ..... Καί τις φίλον (2) υἱὸν ἀείρας. Σφάξει ἐπευχόμενος μέγα νήπιος. Β κ 49. λαοῦ. Οἱ μὴ περιτεμνόμενοι ἀπὸ τοῦ λαοῦ, καὶ σέ- σοντες μόνον τὴν δημιουργόν, σεβόμενοι τὸν Θεόν, τεμνομένων, καθεῖλεν ἐκείνην καθεῖ λεν ἐκεῖνον. μεμαθηκέναι. ΧΙ. εμψύχου. {1} Τῶν ἐν ἡμῖν ἀσκητῶν. οἱ ἀσκηταί ταῦτα γνωστικῆς ἀσκήσεως προγυμνάσματα. ἀσκήτριαν ἕνα τῶν ἀσκητῶν, CONTRA CELSUM LIB. V. A circumcisionis filii mei stetit; » secundum Hebrai- C cum vero : e Sponsus sanguinum tu mihi es. Noverat enim hujusmodi illum esse angelum, qui aliqua posset ante effusum sanguinem, sed cujus potestas circumcisionis sanguine coerceretur. Qua de causa dixit : « Sponsus sanguinum tu mihi es. › Sed hæc quæ et paulo curiosiora videntur, nec vulgi auribus accommodata, hactenus dicere ausus, unum duntaxat addam, quod Christianum decet, et postea ad reliqua pergam. Mihi videtur aliqua il- lius angeli fuisse potestas in eos e Judæis qui cir- cumcisi non fuerant, et in omnes generatim, qui Creatorem solum adorabant, donec Jesus corpus non assumpsit ; sed postquam corpus suscepit, is- tudque corpus circuincisum est, irrita illius angeli facta est potentia in eos qui ejusdem Dei culus amplexi non circumciduntur. Hanc enim exstinxit Jesus ineffabili sua divinitate. Quocirca ejus disci- pulis vetitum est ne circumcisionem accipiant, il- lisque dictum est : • Si circumcidamini, Christus vobis nihil proderit ". » Neque vero se efferunt Judæi de portorun abstinentia quasi res esset magni momenti; sel quod mundorum immundorumque animalium na- turam docti, causam hujus discriminis perspectam habeant, et quare sus in immundis censeatur. Al- que hæc quarundam rerum fuerunt signa usque ad Jesu adventum: post quem, cum ejus discipu- lus nondum arcanam eorum rationem cognosceret diceretque: Nunquam manducavi omne commune et iminuadlum, o audiit : • Quod Deus purificavit, tu commune ne dixeris ". » Nec igitur Judæos, nec nos ferit quod Celsus de sacerdotibus Ægyptiis re- fert, eos non modo suibus, sed etiam capris, ovi- bus, bobus et piscibus abstinere. Cum id, quod in os intrat, non coinquinet hominem, nec esca nos commendet Deo "; abstinentiam non gloriæ duci- mus, neque gula ad comedendum adducimur. Ita- que valeant per nos licet Pythagorici qui animalis abstinent. Vide autem quam dispar sit Pythagori- corum animatis abstinentium et nostrorum asceta- rum ratio. Illi enim animatis abstinent propter fa- bulam de migratione animæ in varia corpora. *** Atque aliquis tam stultus et amens, Ut sacris operans sua pignora maclet ad aras. ** Galat. v, 2. Act. x, 14, 15. * Matth. xv, 2; Cor. viii, 8. sunt illi qui in Actis sepius vocantur, in antiqua versione calicolæ, in scriptis vero Rabbinorum, proselyti inquilini, 2. et ibidem, pro PATROL. GR. D paulo post ipsimet libb. impressi, qui tamen hoc loco habent Longe ante monacho- rum ortum, Christiani qui severioribus pietatis of- fciis dabant operam, dicebantur. Sic apud Clementem Alexandrinum Strom. 1V, Consulenda etiam Origenis homilia decima nona in Jeremiam. Sic Hierosolymitanus Cyrillus catechesi decima Annam prophetissam filiam Phanuelis vocat. Sic etiam populus Alexandrinus referente Alexandrina synodo Athanasium in episcopum fla- gitans, appellabat et in Synopseos Athanasianæ fine Lucianus martyr vocatur magnus Ascela, et sic Const. apostol. lib. vut. (95) Αὐτό. Forte scribendum αὖ τό. (96) Herschelius et Spencerus in margine, αὐτῇ. (965) Κατὰ τῶν μὴ περιτεμνομένων ἀπὸ τοῦ (97) Περιτεμνομένων: Boherellus legit, μή περι- (97) Μεμαθηκότες. Guieto scribendum videtur, (98) Μεθ' δν. Codex Regius, μεθ᾽ ἦν, non male. (98) Hoeschelius in textu, ἐκάθῃρε. (99) Ἐμψύχων. Ita codes Basileensis, sicque (2) Καί τις φίλον. Versus Empedoclis apud Plu
PG 11:1271Παράδοξα δὲ πράγματα τοῖς ἀνθρώποις ἐπιφαίνεσθαί ποτε καὶ τῶν Ἑλλήνων ἱστόρησαν οὐ μόνον οἱ ὑπονοηθέντες ἂν ὡς μυθοποιοῦντες ἀλλὰ καὶ οἱ ἀνὰ πολὺ ἐπεδειξάμενοι γνησίως φιλοσοφεῖν καὶ φιλαλήθως ἐκτίθεσθαι τὰ εἰς αὐτοὺς φθάσαντα. Τοιαῦτα δ’ ἀνέγνωμεν παρὰ τῷ Σολεῖ Χρυσίππῳ, τινὰ δὲ παρὰ Πυθαγόρᾳ, ἤδη δὲ καὶ παρά τισι τῶν νεωτέρων καὶ χθὲς καὶ πρώην γεγενημένων, ὥσπερ παρὰ τῷ Χαιρωνεῖ Πλουτάρχῳ ἐν τοῖς περὶ ψυχῆς καὶ τῷ Πυθαγορείῳ Νουμηνίῳ ἐν τῷ δευτέρῳ περὶ ἀφθαρσίας ψυχῆς. Ἢ Ἕλληνες μὲν ἐὰν τοιαῦτα διηγῶνται καὶ μάλιστα οἱ ἐν αὐτοῖς φιλοσοφοῦντες, οὐ χλεύη οὐδὲ γέλως τὰ λεγόμενα οὐδὲ πλάσματα καὶ μῦθοί εἰσιν, ἐὰν δ’ οἱ τῷ θεῷ τῶν ὅλων ἀνακείμενοι καὶ ὑπὲρ τοῦ μηδὲ μέχρι φωνῆς ψεῦδος εἰπεῖν περὶ τοῦ θεοῦ πᾶσαν αἰκίαν μέχρι θανάτου ἀναδεχόμενοι ὡς ἰδόντες ἀπαγγέλλωσιν ἀγγέλων ἐπιφανείας, οὐκ ἄξιοι τοῦ πιστεύεσθαι κρίνονται οὐδὲ οἱ λόγοι αὐτῶν ἐν ἀληθέσι κατατάττονται; Ἀλλ’ οὐκ εὔλογον οὕτω κρίνειν τὰ περὶ ἀληθευόντων ἢ ψευδομένων.
ἐπεὶ ὑπωπιάζομεν (3) τὸ σῶμα καὶ δουλαγωγοῦμεν· καὶ βουλόμεθα «νεκροῦν τὰ μέλη τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, πορ- νείαν, ἀκαθαρσίαν, ἀσέλγειαν, πάθος, ἐπιθυμίαν και κήν' ο καὶ πάντα γε πράττομεν, ἵνα ι τὰς πράξεις του σώματος ο θανατώσωμεν. ἡμεῖς δὲ, κἂν τὸ τοιοῦτο πράττωμεν, ποιοῦμεν αὐτὸ, σε Τί δὲ Καρχηδονίοις οὐκ ἐλυσιτέλει, Κριτίαν λαβοῦσιν ἢ Διαγόραν νομοθέτην ἀπ' ἀρχῆς, μήτε τινὰ θεῶν μήτε δαιμόνων νομίζειν; ἢ τοιαῦτα θύειν, οἷα τῷ Κρόνῳ ἔθνον· οὐχ ὥσπερ Εμπεδοκλῆς φησι, τῶν τὰ ζῶα θεόντων καθαπτόμενος· Μορφὴν δ' ἀλλάξαντα πατὴρ φίλον υἱὸν ἀείρας, Σφάζει επευχόμενος μέγα νήπιος. Αλλ' εἰδότες, καὶ γινώσκοντες, αὐτοὶ τὰ αὐτῶν τέκνα καθιέρευον. • Ενθεν καὶ παρήνουν οὗτοι οἱ φιλόσοφοι ἀπέχεσθαι τῶν ἐμψύχων, καὶ ἀσεβεῖν ἔφασκον τοὺς ἀνθρώπους, Βῶμον ἐρεύθοντας μακάρων θερμοῖσι φόνοισι. Καὶ Ἐμπεδοκλῆς πού φησιν· Οὐ παύσεσθε φόνοιο δυσηχέος ; οὐκ ἐσορᾶτε Αλλήλους δάπτοντες ἀκηδείῃσι νόοιο ; Ἔτι δὲ περὶ Ἰουδαίων ἀποφαινόμενος ὁ Κέλσος φησίν· «Οὐδ᾽ εὐδοκιμεῖν παρὰ τῷ Θεῷ, καὶ στέργεσθαι διαφόρως τι τῶν ἄλλων τούτους, εἰκός· καὶ πέμπε σθαι μόνοις αὐτοῖς ἐκεῖθεν ἀγγέλους, οἷον δή τινα μακάρων χώραν λαχοῦσιν. Ὁρῶμεν γὰρ αὐτοὺς καὶ τὴν χώραν, τίνων ἠξίωνται. • Ἐλέγξομεν οὖν καὶ τοῦτο, λέγοντες, ὅτι τὸ εὐδοκιμηκέναι τὸ ἔθνος τοῦτο παρὰ Θεῷ δηλοῦται καὶ ἐκ τοῦ τὸν ἐπὶ πᾶσι θεὸν, καὶ ὑπὸ τῶν ἀλλοτρίων τῆς ἡμετέρας πίστεως, Ἑβραίων καλεῖσθαι Θεόν. Καὶ ὡς εὐδοκιμοῦντές γε ὅσον οὐκ ἐγκατελείποντο (4), καίτοιγε ὀλίγοι τυγχά- νοντες τὸν ἀριθμὸν διετέλουν φρουρούμενοι ὑπὸ θείας δυνάμεως· ὡς μηδ' ἐπὶ ᾿Αλεξάνδρου τοῦ Μακεδόνος παθεῖν (5) τι αὐτοὺς ὑπ' αὐτοῦ, καίτοιγε μὴ βουλη θέντας διά τινας συνθήκας καὶ ὅρκους ἀναλαμβάνειν ὅπλα κατὰ τοῦ Δαρείου. Τότε φασὶ καὶ τὸν Ἰουδαίων ἀρχιερέα, ἐνδύντα τὴν ἱερατικὴν στολήν, προσκεκυ- νῆσθαι ὑπὸ τοῦ ᾿Αλεξάνδρου, φάσκοντος αὐτῷ τούτῳ τῷ σχήματι ἑωρακέναι τινὰ, ἐπαγγελλόμενον αὐτῷ κατὰ τοὺς ὕπνους ὑποτάξειν τὴν Ασίαν ὅλην. Ημείς οὖν οἱ Χριστιανοί φαμεν τὸ μὲν εὐδοκιμεῖν παρὰ τῷ Θεῷ, καὶ στέργεσθαι διαφόρως τι τῶν ἄλλων, πάνω ἐκείνοις συμβεβηκέναι· ταύτην δὲ τὴν οἰκονομίαν μετ ταβεβηκέναι καὶ τὴν χάριν ἐφ' ἡμᾶς, μεταστήσαντος τὴν ἐν Ἰουδαίοις δύναμιν ἐπὶ τοὺς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν πι στεύσαντας τῷ Ἰησοῦ (6). Διὸ πολλά βουληθέντες " και Μορφὴν δ' ἀλλάξαντα πατὴρ είλον υἱὸν ἀείρας, Σφάζει ἐπευχόμενος μέγα νήπιος· οἱ δὲ πορεῦνται Λισσόμενοι θύοντες, ὁ δ᾽ ἀνήκουστος ὁμοκλέων, Σφάξας, ἐν μεγάροισι κακὴν ἀλεγύνατο δαῖτα. ὡς δ' αὕτως πατέρ' υἱὸς ἑλὼν καὶ μητέρα παῖδες Θυμὲν ἀποῤῥαίσαντα φίλας κατὰ σάρκας ἔδουσι. ζομεν. ὅσον. ORIGENIS Nos vero, si quando abstinemus, id a nobis fit A ut castigetur corpus et in servitutem redigatur. Quippe volumus mortificare membra quæ sunt super terram, fornicationem, immunditiam, libidi- nem, affectus, concupiscentiam malam “; › et ni- hil non experimur, ut facta carnis mortifice- nius 68. esse præ cæteris credendum est, aut ad illos solos mitti angelos, quasi fortunatam quamdam regionem obtinuissent. lllos enim et eorum regionem videmus quid gratiæ acceperint. Sed hanc gentem Deo probatam fuisse inde arguitur, quod etiam ii, qui sunt a nostra fide alieni, summum Deum appellent Hebræorum Deum; quodque, quamvis parvo nu- mero superfuerint, reliquiæ lamen divina potestate servatæ fuerint incolumes; ita ut nihil ab Alexan- dro Macedone passi fuerint ", tametsi propter fœe- dera quædam et juramenta contra Darium arma capere recusaverint. Quin aiunt summum Judæo- rum pontificein sacerdotali veste indutum ab illo Alexandro adoratum fuisse, dixisseque Alexandrum sibi per somnum visum esse quempiam eadem illa veste ornatum, qui ipsi prædixerat se totam Asiam armis esse subacturum. Nos igitur Christiani affir- mamus Judzos præ cæteris Deo placuisse et fuisse probatos; hanc autem tutelam gratiamque ad nos mmigrasse, postquam Jesus in eos qui e gentibus erediderant, virtutem transtulit quæ prius apud Ju- dæos erat. Hinc est quod, licet multa tentarint Ro- mani ut Christianos pessundarent, consilium tamen ad exitum perducere non potuerunt. Pro illis enim pugnabat Dei manus, volentis ut ex uno Judææ an- Cor. 1x, 27; Coloss. 111, 5. Rom, vult, 15. tarchum in libro De superstitione, pag. : C Νonne utilius erat Carthaginensibus jam inde ab initio Critia vel Diagora ad condendas leges adhibito decernere nullum esse Deum, nullum genium, quam talia sacra facere, qualibus illi Sa- D turno operabantur? ubi non, ut Empedocles ail, reprehendens eos qui animalia sacrificant, Mulata genitor jugulans sua pignora forma Immolat, et vanis stultus ferit aera volis, ... sed scientes prudentesque suos ipsi liberos sacrifi- cabant. » Omissa itaque interrogatione, lege : Atque aliquis sua pignora chara Mactabit demens sacris operalius ad aras. Sextus Empiricus, lib. vin Adversus mathematicos, pag. : (Pythagorai) Flav. Joseph. lib. nt, c. 8, Antiq. Jul. Iliac suadebant hi philosophi abstinere ab anima- tis, et impios esse dicebant homines qui Rubra Deum calida faciunt altaria cade. Et alicubi dicit Empedocles: Non desistetis crudelem admittere cædem ? Pulchrumne afflicta sic vos discerpere mente Inter vos? forma mutata namque parentes Charos occidunt natos, per multa precati Stulti. Aliique Jovi facientes sacra precantur, Ast alius non exauditus in ædibus istum Occidit clamans, miseras epulasque paravit. Atque pater nati crudeli cæde perempti, Et matrum nati carnes in viscera condunt,» SPENCER. tiva oux deest apud loeschelium et Spencerunt, sed reperitur in codd. Regio, Basileensi et Vaticano, eamque agnoscit Gelenius, et requirit Guietus qui delet daic. 50. Pergit Celsus : « Nec eos Deo probari cordlique (3) Ὑπωπιάζομεν. Hoeschelius in textu, ὑποπιά (4) Ὅσον οὐκ ἐγκατελείποντο. Particula mega- (5) Παθεῖν. Fl. Joseph. lib. ut, cap. 8, Antig. Ju- (6) Τῷ Ἰησοῦ. Codex Basileensis in textu habet,
Οἱ γὰρ τὸ ἀνεξαπάτητον ἀσκοῦντες μετὰ πολλῆς καὶ ἀκριβοῦς ἐρεύνης καὶ ἐξετάσεως τῶν κατὰ τοὺς τόπους βράδιον καὶ ἀσφαλῶς ἀποφαίνονται περὶ τοῦ τοὺς τοιουσδὶ μὲν ἀληθεύειν τοὺς τοιουσδὶ δὲ ψεύδεσθαι ἐν οἷς ἱστοροῦσι παραδόξοις, οὔτε πάντων τὸ τοῦ πιστεύεσθαι ἄξιον ἐπιδεικνυμένων οὔτε πάντων ἐναργῶς ἀποδεικνυμένων πλάσματα καὶ μύθους τοῖς ἀνθρώποις παραδεδωκέναι. Ἔτι δὲ περὶ τῆς τοῦ Ἰησοῦ ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως καὶ ταῦτα λεκτέον, ὅτι τότε μὲν ἕνα ἢ δεύτερον ὦφθαι ἄγγελον, ἀγγέλλοντα αὐτὸν ἐγηγέρθαι καὶ προνοεῖσθαι τῶν ἐπὶ ὠφελείᾳ ἑαυτῶν περὶ τοῦ τοιούτου πιστευόντων, οὐ θαυμαστόν· ἀεὶ δὲ τοὺς τοιούτους τῷ ἐγηγέρθαι τὸν Ἰησοῦν πιστεύοντας, καρπὸν τοῦ πιστεύειν οὐκ εὐκαταφρόνητον ἐπιδεικνυμένους τὸν ἐρρωμένον βίον καὶ τὴν ἀπὸ τῆς χύσεως τῶν κακῶν μεταβολήν, οὐ χωρὶς ἐφαπτομένων τῶν βοηθούντων αὐτῶν τῇ πρὸς θεὸν ἐπιστροφῇ ἀγγέλων γίνεσθαι, οὐκ ἄλογον εἶναί μοι φαίνεται.
ἐπεὶ ὑπωπιάζομεν (3) τὸ σῶμα καὶ δουλαγωγοῦμεν· καὶ βουλόμεθα «νεκροῦν τὰ μέλη τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, πορ- νείαν, ἀκαθαρσίαν, ἀσέλγειαν, πάθος, ἐπιθυμίαν και κήν' ο καὶ πάντα γε πράττομεν, ἵνα ι τὰς πράξεις του σώματος ο θανατώσωμεν. ἡμεῖς δὲ, κἂν τὸ τοιοῦτο πράττωμεν, ποιοῦμεν αὐτὸ, σε Τί δὲ Καρχηδονίοις οὐκ ἐλυσιτέλει, Κριτίαν λαβοῦσιν ἢ Διαγόραν νομοθέτην ἀπ' ἀρχῆς, μήτε τινὰ θεῶν μήτε δαιμόνων νομίζειν; ἢ τοιαῦτα θύειν, οἷα τῷ Κρόνῳ ἔθνον· οὐχ ὥσπερ Εμπεδοκλῆς φησι, τῶν τὰ ζῶα θεόντων καθαπτόμενος· Μορφὴν δ' ἀλλάξαντα πατὴρ φίλον υἱὸν ἀείρας, Σφάζει επευχόμενος μέγα νήπιος. Αλλ' εἰδότες, καὶ γινώσκοντες, αὐτοὶ τὰ αὐτῶν τέκνα καθιέρευον. • Ενθεν καὶ παρήνουν οὗτοι οἱ φιλόσοφοι ἀπέχεσθαι τῶν ἐμψύχων, καὶ ἀσεβεῖν ἔφασκον τοὺς ἀνθρώπους, Βῶμον ἐρεύθοντας μακάρων θερμοῖσι φόνοισι. Καὶ Ἐμπεδοκλῆς πού φησιν· Οὐ παύσεσθε φόνοιο δυσηχέος ; οὐκ ἐσορᾶτε Αλλήλους δάπτοντες ἀκηδείῃσι νόοιο ; Ἔτι δὲ περὶ Ἰουδαίων ἀποφαινόμενος ὁ Κέλσος φησίν· «Οὐδ᾽ εὐδοκιμεῖν παρὰ τῷ Θεῷ, καὶ στέργεσθαι διαφόρως τι τῶν ἄλλων τούτους, εἰκός· καὶ πέμπε σθαι μόνοις αὐτοῖς ἐκεῖθεν ἀγγέλους, οἷον δή τινα μακάρων χώραν λαχοῦσιν. Ὁρῶμεν γὰρ αὐτοὺς καὶ τὴν χώραν, τίνων ἠξίωνται. • Ἐλέγξομεν οὖν καὶ τοῦτο, λέγοντες, ὅτι τὸ εὐδοκιμηκέναι τὸ ἔθνος τοῦτο παρὰ Θεῷ δηλοῦται καὶ ἐκ τοῦ τὸν ἐπὶ πᾶσι θεὸν, καὶ ὑπὸ τῶν ἀλλοτρίων τῆς ἡμετέρας πίστεως, Ἑβραίων καλεῖσθαι Θεόν. Καὶ ὡς εὐδοκιμοῦντές γε ὅσον οὐκ ἐγκατελείποντο (4), καίτοιγε ὀλίγοι τυγχά- νοντες τὸν ἀριθμὸν διετέλουν φρουρούμενοι ὑπὸ θείας δυνάμεως· ὡς μηδ' ἐπὶ ᾿Αλεξάνδρου τοῦ Μακεδόνος παθεῖν (5) τι αὐτοὺς ὑπ' αὐτοῦ, καίτοιγε μὴ βουλη θέντας διά τινας συνθήκας καὶ ὅρκους ἀναλαμβάνειν ὅπλα κατὰ τοῦ Δαρείου. Τότε φασὶ καὶ τὸν Ἰουδαίων ἀρχιερέα, ἐνδύντα τὴν ἱερατικὴν στολήν, προσκεκυ- νῆσθαι ὑπὸ τοῦ ᾿Αλεξάνδρου, φάσκοντος αὐτῷ τούτῳ τῷ σχήματι ἑωρακέναι τινὰ, ἐπαγγελλόμενον αὐτῷ κατὰ τοὺς ὕπνους ὑποτάξειν τὴν Ασίαν ὅλην. Ημείς οὖν οἱ Χριστιανοί φαμεν τὸ μὲν εὐδοκιμεῖν παρὰ τῷ Θεῷ, καὶ στέργεσθαι διαφόρως τι τῶν ἄλλων, πάνω ἐκείνοις συμβεβηκέναι· ταύτην δὲ τὴν οἰκονομίαν μετ ταβεβηκέναι καὶ τὴν χάριν ἐφ' ἡμᾶς, μεταστήσαντος τὴν ἐν Ἰουδαίοις δύναμιν ἐπὶ τοὺς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν πι στεύσαντας τῷ Ἰησοῦ (6). Διὸ πολλά βουληθέντες " και Μορφὴν δ' ἀλλάξαντα πατὴρ είλον υἱὸν ἀείρας, Σφάζει ἐπευχόμενος μέγα νήπιος· οἱ δὲ πορεῦνται Λισσόμενοι θύοντες, ὁ δ᾽ ἀνήκουστος ὁμοκλέων, Σφάξας, ἐν μεγάροισι κακὴν ἀλεγύνατο δαῖτα. ὡς δ' αὕτως πατέρ' υἱὸς ἑλὼν καὶ μητέρα παῖδες Θυμὲν ἀποῤῥαίσαντα φίλας κατὰ σάρκας ἔδουσι. ζομεν. ὅσον. ORIGENIS Nos vero, si quando abstinemus, id a nobis fit A ut castigetur corpus et in servitutem redigatur. Quippe volumus mortificare membra quæ sunt super terram, fornicationem, immunditiam, libidi- nem, affectus, concupiscentiam malam “; › et ni- hil non experimur, ut facta carnis mortifice- nius 68. esse præ cæteris credendum est, aut ad illos solos mitti angelos, quasi fortunatam quamdam regionem obtinuissent. lllos enim et eorum regionem videmus quid gratiæ acceperint. Sed hanc gentem Deo probatam fuisse inde arguitur, quod etiam ii, qui sunt a nostra fide alieni, summum Deum appellent Hebræorum Deum; quodque, quamvis parvo nu- mero superfuerint, reliquiæ lamen divina potestate servatæ fuerint incolumes; ita ut nihil ab Alexan- dro Macedone passi fuerint ", tametsi propter fœe- dera quædam et juramenta contra Darium arma capere recusaverint. Quin aiunt summum Judæo- rum pontificein sacerdotali veste indutum ab illo Alexandro adoratum fuisse, dixisseque Alexandrum sibi per somnum visum esse quempiam eadem illa veste ornatum, qui ipsi prædixerat se totam Asiam armis esse subacturum. Nos igitur Christiani affir- mamus Judzos præ cæteris Deo placuisse et fuisse probatos; hanc autem tutelam gratiamque ad nos mmigrasse, postquam Jesus in eos qui e gentibus erediderant, virtutem transtulit quæ prius apud Ju- dæos erat. Hinc est quod, licet multa tentarint Ro- mani ut Christianos pessundarent, consilium tamen ad exitum perducere non potuerunt. Pro illis enim pugnabat Dei manus, volentis ut ex uno Judææ an- Cor. 1x, 27; Coloss. 111, 5. Rom, vult, 15. tarchum in libro De superstitione, pag. : C Νonne utilius erat Carthaginensibus jam inde ab initio Critia vel Diagora ad condendas leges adhibito decernere nullum esse Deum, nullum genium, quam talia sacra facere, qualibus illi Sa- D turno operabantur? ubi non, ut Empedocles ail, reprehendens eos qui animalia sacrificant, Mulata genitor jugulans sua pignora forma Immolat, et vanis stultus ferit aera volis, ... sed scientes prudentesque suos ipsi liberos sacrifi- cabant. » Omissa itaque interrogatione, lege : Atque aliquis sua pignora chara Mactabit demens sacris operalius ad aras. Sextus Empiricus, lib. vin Adversus mathematicos, pag. : (Pythagorai) Flav. Joseph. lib. nt, c. 8, Antiq. Jul. Iliac suadebant hi philosophi abstinere ab anima- tis, et impios esse dicebant homines qui Rubra Deum calida faciunt altaria cade. Et alicubi dicit Empedocles: Non desistetis crudelem admittere cædem ? Pulchrumne afflicta sic vos discerpere mente Inter vos? forma mutata namque parentes Charos occidunt natos, per multa precati Stulti. Aliique Jovi facientes sacra precantur, Ast alius non exauditus in ædibus istum Occidit clamans, miseras epulasque paravit. Atque pater nati crudeli cæde perempti, Et matrum nati carnes in viscera condunt,» SPENCER. tiva oux deest apud loeschelium et Spencerunt, sed reperitur in codd. Regio, Basileensi et Vaticano, eamque agnoscit Gelenius, et requirit Guietus qui delet daic. 50. Pergit Celsus : « Nec eos Deo probari cordlique (3) Ὑπωπιάζομεν. Hoeschelius in textu, ὑποπιά (4) Ὅσον οὐκ ἐγκατελείποντο. Particula mega- (5) Παθεῖν. Fl. Joseph. lib. ut, cap. 8, Antig. Ju- (6) Τῷ Ἰησοῦ. Codex Basileensis in textu habet,
PG 11:1273Κατηγορεῖ δ’ ὁ Κέλσος καὶ τοῦ φάσκοντος λόγου ἄγγελον ἀποκεκυλικέναι τοῦ τάφου, ἔνθα ἦν τὸ Ἰησοῦ σῶμα, τὸν λίθον ὥσπερ μειράκιον, ἐν διατριβῇ λαβὸν τοπικῶς κατηγορῆσαί τινος, καί φησιν ὡς σοφόν τι κατὰ τοῦ λόγου εὑρὼν ὅτι ὁ τοῦ θεοῦ παῖς, ὡς ἔοικεν, οὐκ ἐδύνατο ἀνοῖξαι τὸν τάφον, ἀλλ’ ἐδεήθη ἄλλου ἀποκινήσοντος τὴν πέτραν. Καὶ ἵνα γε μηδὲν περιεργάσωμαι περὶ τῶν κατὰ τὸν τόπον μηδὲ τροπολογίαν ἐπὶ τοῦ παρόντος ἐκτιθέμενος δόξω ἀκαίρως εἰς ταῦτα φιλοσοφεῖν, περὶ αὐτῆς ἐρῶ τῆς ἱστορίας ὅτι σεμνότερον αὐτόθεν φαίνεται τὸ τὸν ἐλάττονα καὶ ὑπηρέτην ἀποκεκυλικέναι τὸν λίθον ἢ τὸν ἐπὶ ὠφελείᾳ ἀνθρώπων ἀνιστάμενον τοῦτο πεποιηκέναι. Οὐ λέγω δ’ ὅτι οἱ μὲν τῷ λόγῳ ἐπιβουλεύοντες καὶ ἀποκτεῖναι αὐτὸν βουληθέντες καὶ δεῖξαι πᾶσι νεκρὸν καὶ τὸ μηδὲν τυγχάνοντα βούλονται αὐτοῦ μηδαμῶς ἀνοιχθῆναι τὸν τάφον, ἵνα μηδεὶς τὸν λόγον μετὰ τὴν ἐπιβουλὴν αὐτῶν ζῶντα θεάσηται· ὁ δὲ ὑπὲρ σωτηρίας ἀνθρώπων ἐπιδημῶν συνεργὸς τοῦ ἀγγέλου ἄγγελος θεοῦ ἰσχυρότερος ὢν τῶν ἐπιβουλευόντων ἀποκυλίει τὸν βαρὺν λίθον·
Ρωμαῖοι κατὰ Χριστιανῶν ἐπὶ τῷ κωλῆσαι αὐτοὺς ἔτι εἶναι, οὐ δεδύνηνται· ἦν γὰρ ὑπερμαχοῦσα αὐτῶν θεία χεὶρ, καὶ βουλομένη τὸν τοῦ Θεοῦ λόγον ἀπὸ ὅλῳ τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων. μιᾶς τῆς κατὰ τὴν Ἰουδαίαν γῆν γωνίας ἐπισπεῖραι Αλλ' ἐπεὶ κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν λέλεκται πρὸς τὸν Κέλσον, κατηγοροῦντα Ἰουδαίων καὶ τοῦ λόγου αυτ τῶν, τὰ ἐγκείμενα (7), Φέρε, τὰ ἑξῆς ἐκθέμενοι πα ραστήσωμεν, ὅτι οὔτε ἀλαζονευόμεθα ἐπαγγελλόμενοι εἰδέναι τὸν μέγαν Θεόν· οὔτε γοητείᾳ, ὡς Κέλσος σεται, υπήχθημεν Μωϋσέως, ἢ καὶ αὐτοῦ τοῦ Σω- τῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ· ἀλλ' ἐπ' ἀγαθῷ τέλει καὶ τοῦ ἐν Μωϋσῇ Θεοῦ ἀκούομεν, καὶ τὸν μαρτυρούμενον ὑπ᾽ αὐτοῦ Θεὸν Ἰησοῦν ὡς Υἱὸν Θεοῦ παρεδεξάμεθα, τὰ ἄριστα ἐλπίζοντες, ἐπὰν κατὰ τὸν λόγον αὐτοῦ βιώ σωμεν. Εκόντες δ' ὑπερβησόμεθα εἰπεῖν εἰς ἃ προ- Β λαβόντες ἐξεθέμεθα, διδάσκοντες • πόθεν ήκομεν, καὶ τίνα ἀρχηγὸν ἔχομεν, καὶ τίς ὁ ἀπὸ τούτου νό μος, ο Κἂν βούληταί γε ἡμᾶς μηδὲν διαφέρειν τῶν τὸν τράγον, ἢ τὸν κριόν, ἢ τὸν κροκόδειλον, ἢ τὸν βοῦν, ἢ τὸν ἵππον τὸν ποτάμιον (8), ἢ τὸν κυνοκέφαλον, ἢ αίλουρον σεβόντων Αἰγυπτίων, ὁ Κέλσος αὐτὸς ἂν εἰδείη, καὶ εἴ τις αὐτῷ περὶ τούτου ὁμοδοξεῖ· ἡμεῖς δὲ, ὅση δύναμις, διὰ πολλῶν ἐν τοῖς πρὸ τούτων περὶ τῆς εἰς τὸν Ἰησοῦν ἡμῶν τιμῆς ἀπελογησά- μεθα, δεικνύντες, ὅτι κρεῖττον εὕρομεν· καὶ μόνοι ἡμεῖς, τὸ καθαρῶς καὶ ἀμιγές (9) πρὸς τὸ ψεῦδος ἀληθὲς ἐν τῇ Ἰησοῦ Χριστοῦ διδασκαλίᾳ ἀποφαινό- μενοι εἶναι, οὐχ ἑαυτοὺς, ἀλλὰ τὸν διδάσκαλον συν ίσταμεν, ὑπὸ τοῦ ἐπὶ πᾶσι Θεοῦ διὰ πλειόνων μαρ- τυρηθέντα, καὶ τῶν προφητικῶν ἐν Ἰουδαίοις λόγων, καὶ αὐτῆς τῆς ἐναργείας· δείκνυται γὰρ οὐκ ἀθεεὶ τὰ τηλικαῦτα δεδυνημένος. "Ην δὲ βουλόμεθα ἐξετάσαι νῦν τοῦ Κέλσου λέξιν, οὕτως ἔχει· « Καὶ δὴ παραλείπωμεν (10) ὅσα περί τοῦ διδασκάλου διελέγχονται, καὶ δοκείτω τις ὡς ἀληθῶς ἄγγελος. Ηκε δὲ πότερον οὗτος πρῶτος καὶ μόνος, ἢ καὶ ἄλλοι πρότερον; Εἰ μὲν φαίεν, ὅτι μόν νος, ἐλέγχοιντο ἂν ἐναντία σφίσι ψευδόμενοι. Ελ- θεῖν γὰρ καὶ ἄλλους λέγουσι πολλάκις, καὶ ὁμοῦ γε ἑξήκοντα ἢ ἑβδομήκοντα, οὓς δὴ γενέσθαι κακούς, καὶ κολάζεσθαι δεσμοῖς ὑποβληθέντας ἐν γῇ· ἔθεν καὶ τὰς θερμὰς πηγὰς εἶναι τὰ ἐκείνων δάκρυα. Και μὴν καὶ πρὸς τὸν αὐτοῦ τοῦδε τάφον ἐλθεῖν ἄγγελον, οἱ μὲν ἕνα, οἱ δὲ δύο, τοὺς ἀποκρινομένους ταῖς γυ- ναιξίν, ὅτι ἀνέστη. Ο γὰρ τοῦ Θεοῦ Παῖς, ὡς ἔοι- κεν, οὐκ ἐδύνατο ἀνοίξαι τὸν τάφον, ἀλλ' ἐδεήθη ἄλ λου ἀποκινήσοντος (11) την πέτραν. Ετι μὲν καὶ ὑπὲρ τῆς Μαρίας κυούσης πρὸς τὸν τέκτονα ἧκεν τῷ Θεῷ, τῷ Ἰησοῦ. τῷ Θεῷ Ἰησοῦ, οι Ἰησοῦ μεταστήσαντος; πιστεύσαντας αὐτῷ, Ἰησοῦ. τοῦ Ἰησοῦ, μεταστήσαντος. ἐχκείμενα. ὁ δὲ ἵππος ὁ ποτάμιος, vΙΙΙ, Τοt διὸ καὶ ἡ τοῦ ποταμίου ἵππου φύσις. ἱπποτο- τάμιον. Ιπποπόταμον. τὸ καθαρὸν καὶ ἀμιγές. παραλείπομεν. ἀποκινήσαντος. CONTRA CELSUM LIB. V. pagaretur. A gulo verbum suum in totum genus hominum pro, eorumque dogmata insectantis calumnias re spondimus, age, sequentium examine ostendamus arrogantia verti non debere, quod nobis magni Dei notitiam vindicamus; nos Moysis aut ip- sius Jesu nostri Salvatoris præstigiis non fuisse circumventos; quin potius nos magno nostro com- modo Deum in Moyse loquentem audire, et Jesum, quem Deus ipse Deum esse testatur, ut Dei Filium recipere, cum spe fore, ut, si ejus præceptis vitam componimus, maxima bona consequamur. Qua et ad oram Quid si vero utraque lectio coalescal in unam istain referatur in genitivo ad forte etiam legi possit Ueut est, Buberelius et Guietus legunt, et re- ferunt ad præcedens et Basileensis, sicque Aristoteles lib. ut Histor. animal., cap. 7, et lib. C D vero nos hic interrogat, unde veniamus? quem habeamus ducem? quænam sit ejus lex?, ca lu- bens prætereo. Hæc enim omnia jam occupavimus. Quod ait nihil nos differre ab Ægyptiis, qui aut hircum, aut arietem, aut crocodilum, aut bovem, aut hippopotamum, aut cynocephalum, aut felem colunt, ipse viderit et si qui in eadem ac ille sell- tentia versatur. Nos pro virili pluribus supra cul- tus Jesu a nobis tributi rationem reddidimus, pro- Davimusque non fuisse meliorem partem ad quam nos applicaremus. Cum autem in Jesu doctrina contendimus inveniri puram et ab omni mendacio vacuam veritatem, non nos ipsi, sed doctorem no- strum commendamus, cui multis argumentis sum¬ mus Deus, prophetica Judæorum scripta, ipsamet rerum evidentia testimonium perhibent. enim ab illo fieri non potuisse sine Deo miracula, mani- festum est. hæc sunt : c Sane relinquamus ea, quae contra il- los de suo magistro afferri possunt. Demus illum vere esse quemdam angelum. At venitne ille pri- mus ac solus? An alii prius venerunt? Si respons derint solum venisse, mentiri secum pugnantia arguentur. Sæpe enim et alios venisse prædicant, nempe sexaginta simul, aut septuaginta, qui, cum facti fuissent mali, vinculis sub terra constricti suorum criminum pœnas luunt, et ex corum lacry, mis calidos fontes exoriri. Et ad hujus sepulcrum alii unum, alii duos ferunt angelos venisse nun- tiatum mulieribus, illum e mortuis surrexisse. Dei enim Filius, credo, non potuit sepulcrum relegere, et alio opus habuit qui lapidem removeret. Alter adhuc angelus fabrum admonuit Mariam esse gra. c. 24, Male ergo flaschelius et Spencerus hoc loco habent, Legendum erat potius rello, sicque legebat Gelenius. Hoeschelius vero et Spen- cerus, 51. Sed quoniam pro viribus ad Celsi Judaeos (7) Τὰ ἐγκείμενα. Guieto scribendum videtur τα (8) Ιππον τὸν ποτάμιον. Ita recte codd. Regius 59. Quæ nunc Celsi verba animus est excutere, (9) Τὸ καθαρῶς καὶ ἀμιγές. Malim cum Role- (10) Primus codex Anglicanus, παραλείπωμεν, (11) Omnes codd. mss., ἀποκινήσοντος. Impressi,
ἵνα πεισθῶσιν οἱ νομίζοντες τεθνηκέναι τὸν λόγον ὅτι οὐκ ἔστι μετὰ τῶν νεκρῶν ἀλλὰ ζῇ καὶ προάγει τοὺς βουλομένους αὐτῷ ἀκολουθεῖν, ἵνα ἐπιδείξηται τὰ ἑξῆς οἷς ἐπεδείξατο πρότερον, τοῖς μὴ χωροῦσί πω αὐτῶν μείζονα κατὰ τὸν πρότερον τῆς εἰσαγωγῆς αὐτῶν χρόνον. Εἶτ’ οὐκ οἶδ’ ὅπως μετὰ ταῦτα παραρρίπτει, οὐκ οἶδα εἰς τί τῇ προθέσει αὐτοῦ χρήσιμον εἶναι δοκοῦν, τὸ περὶ τῆς Μαρίας κυούσης ἐληλυθέναι πρὸς τὸν Ἰωσὴφ ἄγγελον καὶ πάλιν ὑπὲρ τοῦ τὸ βρέφος γεννηθὲν καὶ ἐπιβουλευόμενον ἐξαρπάσαντας φυγεῖν εἰς Αἴγυπτον. Περὶ τούτων δὲ καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω πρὸς τὰ ὑπ’ αὐτοῦ εἰρημένα διελέχθημεν. Τί δὲ βούλεται Κέλσῳ [τὸ] καὶ Μωϋσεῖ καὶ τοῖς ἄλλοις ἱστορεῖσθαι κατὰ τὰς γραφὰς ἀγγέλους πέμπεσθαι; Οὐδὲν γάρ μοι φαίνεται συμβάλλεσθαι αὐτῷ πρὸς ὃ βούλεται, καὶ μάλιστα ἐπεὶ οὐδεὶς μὲν ἐκείνων περὶ τοῦ γένους τῶν ἀνθρώπων ἠγωνίσατο, ἵν’ αὐτὸ ἐπιστρέψῃ ὅση δύναμις ἀπὸ τῶν ἁμαρτημάτων.
Ρωμαῖοι κατὰ Χριστιανῶν ἐπὶ τῷ κωλῆσαι αὐτοὺς ἔτι εἶναι, οὐ δεδύνηνται· ἦν γὰρ ὑπερμαχοῦσα αὐτῶν θεία χεὶρ, καὶ βουλομένη τὸν τοῦ Θεοῦ λόγον ἀπὸ ὅλῳ τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων. μιᾶς τῆς κατὰ τὴν Ἰουδαίαν γῆν γωνίας ἐπισπεῖραι Αλλ' ἐπεὶ κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν λέλεκται πρὸς τὸν Κέλσον, κατηγοροῦντα Ἰουδαίων καὶ τοῦ λόγου αυτ τῶν, τὰ ἐγκείμενα (7), Φέρε, τὰ ἑξῆς ἐκθέμενοι πα ραστήσωμεν, ὅτι οὔτε ἀλαζονευόμεθα ἐπαγγελλόμενοι εἰδέναι τὸν μέγαν Θεόν· οὔτε γοητείᾳ, ὡς Κέλσος σεται, υπήχθημεν Μωϋσέως, ἢ καὶ αὐτοῦ τοῦ Σω- τῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ· ἀλλ' ἐπ' ἀγαθῷ τέλει καὶ τοῦ ἐν Μωϋσῇ Θεοῦ ἀκούομεν, καὶ τὸν μαρτυρούμενον ὑπ᾽ αὐτοῦ Θεὸν Ἰησοῦν ὡς Υἱὸν Θεοῦ παρεδεξάμεθα, τὰ ἄριστα ἐλπίζοντες, ἐπὰν κατὰ τὸν λόγον αὐτοῦ βιώ σωμεν. Εκόντες δ' ὑπερβησόμεθα εἰπεῖν εἰς ἃ προ- Β λαβόντες ἐξεθέμεθα, διδάσκοντες • πόθεν ήκομεν, καὶ τίνα ἀρχηγὸν ἔχομεν, καὶ τίς ὁ ἀπὸ τούτου νό μος, ο Κἂν βούληταί γε ἡμᾶς μηδὲν διαφέρειν τῶν τὸν τράγον, ἢ τὸν κριόν, ἢ τὸν κροκόδειλον, ἢ τὸν βοῦν, ἢ τὸν ἵππον τὸν ποτάμιον (8), ἢ τὸν κυνοκέφαλον, ἢ αίλουρον σεβόντων Αἰγυπτίων, ὁ Κέλσος αὐτὸς ἂν εἰδείη, καὶ εἴ τις αὐτῷ περὶ τούτου ὁμοδοξεῖ· ἡμεῖς δὲ, ὅση δύναμις, διὰ πολλῶν ἐν τοῖς πρὸ τούτων περὶ τῆς εἰς τὸν Ἰησοῦν ἡμῶν τιμῆς ἀπελογησά- μεθα, δεικνύντες, ὅτι κρεῖττον εὕρομεν· καὶ μόνοι ἡμεῖς, τὸ καθαρῶς καὶ ἀμιγές (9) πρὸς τὸ ψεῦδος ἀληθὲς ἐν τῇ Ἰησοῦ Χριστοῦ διδασκαλίᾳ ἀποφαινό- μενοι εἶναι, οὐχ ἑαυτοὺς, ἀλλὰ τὸν διδάσκαλον συν ίσταμεν, ὑπὸ τοῦ ἐπὶ πᾶσι Θεοῦ διὰ πλειόνων μαρ- τυρηθέντα, καὶ τῶν προφητικῶν ἐν Ἰουδαίοις λόγων, καὶ αὐτῆς τῆς ἐναργείας· δείκνυται γὰρ οὐκ ἀθεεὶ τὰ τηλικαῦτα δεδυνημένος. "Ην δὲ βουλόμεθα ἐξετάσαι νῦν τοῦ Κέλσου λέξιν, οὕτως ἔχει· « Καὶ δὴ παραλείπωμεν (10) ὅσα περί τοῦ διδασκάλου διελέγχονται, καὶ δοκείτω τις ὡς ἀληθῶς ἄγγελος. Ηκε δὲ πότερον οὗτος πρῶτος καὶ μόνος, ἢ καὶ ἄλλοι πρότερον; Εἰ μὲν φαίεν, ὅτι μόν νος, ἐλέγχοιντο ἂν ἐναντία σφίσι ψευδόμενοι. Ελ- θεῖν γὰρ καὶ ἄλλους λέγουσι πολλάκις, καὶ ὁμοῦ γε ἑξήκοντα ἢ ἑβδομήκοντα, οὓς δὴ γενέσθαι κακούς, καὶ κολάζεσθαι δεσμοῖς ὑποβληθέντας ἐν γῇ· ἔθεν καὶ τὰς θερμὰς πηγὰς εἶναι τὰ ἐκείνων δάκρυα. Και μὴν καὶ πρὸς τὸν αὐτοῦ τοῦδε τάφον ἐλθεῖν ἄγγελον, οἱ μὲν ἕνα, οἱ δὲ δύο, τοὺς ἀποκρινομένους ταῖς γυ- ναιξίν, ὅτι ἀνέστη. Ο γὰρ τοῦ Θεοῦ Παῖς, ὡς ἔοι- κεν, οὐκ ἐδύνατο ἀνοίξαι τὸν τάφον, ἀλλ' ἐδεήθη ἄλ λου ἀποκινήσοντος (11) την πέτραν. Ετι μὲν καὶ ὑπὲρ τῆς Μαρίας κυούσης πρὸς τὸν τέκτονα ἧκεν τῷ Θεῷ, τῷ Ἰησοῦ. τῷ Θεῷ Ἰησοῦ, οι Ἰησοῦ μεταστήσαντος; πιστεύσαντας αὐτῷ, Ἰησοῦ. τοῦ Ἰησοῦ, μεταστήσαντος. ἐχκείμενα. ὁ δὲ ἵππος ὁ ποτάμιος, vΙΙΙ, Τοt διὸ καὶ ἡ τοῦ ποταμίου ἵππου φύσις. ἱπποτο- τάμιον. Ιπποπόταμον. τὸ καθαρὸν καὶ ἀμιγές. παραλείπομεν. ἀποκινήσαντος. CONTRA CELSUM LIB. V. pagaretur. A gulo verbum suum in totum genus hominum pro, eorumque dogmata insectantis calumnias re spondimus, age, sequentium examine ostendamus arrogantia verti non debere, quod nobis magni Dei notitiam vindicamus; nos Moysis aut ip- sius Jesu nostri Salvatoris præstigiis non fuisse circumventos; quin potius nos magno nostro com- modo Deum in Moyse loquentem audire, et Jesum, quem Deus ipse Deum esse testatur, ut Dei Filium recipere, cum spe fore, ut, si ejus præceptis vitam componimus, maxima bona consequamur. Qua et ad oram Quid si vero utraque lectio coalescal in unam istain referatur in genitivo ad forte etiam legi possit Ueut est, Buberelius et Guietus legunt, et re- ferunt ad præcedens et Basileensis, sicque Aristoteles lib. ut Histor. animal., cap. 7, et lib. C D vero nos hic interrogat, unde veniamus? quem habeamus ducem? quænam sit ejus lex?, ca lu- bens prætereo. Hæc enim omnia jam occupavimus. Quod ait nihil nos differre ab Ægyptiis, qui aut hircum, aut arietem, aut crocodilum, aut bovem, aut hippopotamum, aut cynocephalum, aut felem colunt, ipse viderit et si qui in eadem ac ille sell- tentia versatur. Nos pro virili pluribus supra cul- tus Jesu a nobis tributi rationem reddidimus, pro- Davimusque non fuisse meliorem partem ad quam nos applicaremus. Cum autem in Jesu doctrina contendimus inveniri puram et ab omni mendacio vacuam veritatem, non nos ipsi, sed doctorem no- strum commendamus, cui multis argumentis sum¬ mus Deus, prophetica Judæorum scripta, ipsamet rerum evidentia testimonium perhibent. enim ab illo fieri non potuisse sine Deo miracula, mani- festum est. hæc sunt : c Sane relinquamus ea, quae contra il- los de suo magistro afferri possunt. Demus illum vere esse quemdam angelum. At venitne ille pri- mus ac solus? An alii prius venerunt? Si respons derint solum venisse, mentiri secum pugnantia arguentur. Sæpe enim et alios venisse prædicant, nempe sexaginta simul, aut septuaginta, qui, cum facti fuissent mali, vinculis sub terra constricti suorum criminum pœnas luunt, et ex corum lacry, mis calidos fontes exoriri. Et ad hujus sepulcrum alii unum, alii duos ferunt angelos venisse nun- tiatum mulieribus, illum e mortuis surrexisse. Dei enim Filius, credo, non potuit sepulcrum relegere, et alio opus habuit qui lapidem removeret. Alter adhuc angelus fabrum admonuit Mariam esse gra. c. 24, Male ergo flaschelius et Spencerus hoc loco habent, Legendum erat potius rello, sicque legebat Gelenius. Hoeschelius vero et Spen- cerus, 51. Sed quoniam pro viribus ad Celsi Judaeos (7) Τὰ ἐγκείμενα. Guieto scribendum videtur τα (8) Ιππον τὸν ποτάμιον. Ita recte codd. Regius 59. Quæ nunc Celsi verba animus est excutere, (9) Τὸ καθαρῶς καὶ ἀμιγές. Malim cum Role- (10) Primus codex Anglicanus, παραλείπωμεν, (11) Omnes codd. mss., ἀποκινήσοντος. Impressi,
Καὶ ἄλλοι οὖν πεπέμφθωσαν ἀπὸ τοῦ θεοῦ, καὶ οὗτός τι πλέον ἀπαγγελλέτω, καὶ πλημμελούντων Ἰουδαίων καὶ μεταχαραττόντων τὴν εὐσέβειαν καὶ οὐχ ὅσια δρώντων τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ μεταδεδωκέτω ἄλλοις γεωργοῖς, τοῖς πανταχοῦ ἐν ταῖς ἐκκλησίαις ἑαυτῶν ἐπιμελουμένοις καὶ πάντα πράττουσιν ὑπὲρ τοῦ [καὶ ἄλλους κατὰ] τὰς ἀπὸ τῆς διδασκαλίας τοῦ Ἰησοῦ ἀφορμὰς προσαγαγεῖν διὰ βίου καθαροῦ καὶ λόγου ἀκολούθου τῷ βίῳ πρὸς τὸν τῶν ὅλων θεόν. Εἶθ’ ἑξῆς φησιν ὁ Κέλσος· Οὐκοῦν ὁ αὐτὸς θεὸς Ἰουδαίοις τε καὶ τοῖσδε, δῆλον δ’ ὅτι τοῖς Χριστιανοῖς· καὶ ὡσπερεὶ τὸ οὐκ ἂν διδόμενον συνάγων τοῦτό φησι· Σαφῶς γε τῶν ἀπὸ μεγάλης ἐκκλησίας τοῦτο ὁμολογούντων καὶ τὰ τῆς παρὰ Ἰουδαίοις φερομένης κοσμογονίας προσιεμένων ὡς ἀληθῆ περί γε τῶν ἓξ ἡμερῶν καὶ τῆς ἑβδόμης, ἐν ᾗ, ὡς μὲν ἡ γραφὴ λέγει, κατέπαυσεν ἀπὸ τῶν ἔργων ἑαυτοῦ ὁ θεὸς ἀναχωρῶν εἰς τὴν ἑαυτοῦ περιωπήν, ὡς δ’ ὁ Κέλσος μὴ τηρήσας τὰ γεγραμμένα μηδὲ συνιεὶς αὐτά φησιν, ἀναπαυσάμενος, ὅπερ οὐ γέγραπται.
Ρωμαῖοι κατὰ Χριστιανῶν ἐπὶ τῷ κωλῆσαι αὐτοὺς ἔτι εἶναι, οὐ δεδύνηνται· ἦν γὰρ ὑπερμαχοῦσα αὐτῶν θεία χεὶρ, καὶ βουλομένη τὸν τοῦ Θεοῦ λόγον ἀπὸ ὅλῳ τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων. μιᾶς τῆς κατὰ τὴν Ἰουδαίαν γῆν γωνίας ἐπισπεῖραι Αλλ' ἐπεὶ κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν λέλεκται πρὸς τὸν Κέλσον, κατηγοροῦντα Ἰουδαίων καὶ τοῦ λόγου αυτ τῶν, τὰ ἐγκείμενα (7), Φέρε, τὰ ἑξῆς ἐκθέμενοι πα ραστήσωμεν, ὅτι οὔτε ἀλαζονευόμεθα ἐπαγγελλόμενοι εἰδέναι τὸν μέγαν Θεόν· οὔτε γοητείᾳ, ὡς Κέλσος σεται, υπήχθημεν Μωϋσέως, ἢ καὶ αὐτοῦ τοῦ Σω- τῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ· ἀλλ' ἐπ' ἀγαθῷ τέλει καὶ τοῦ ἐν Μωϋσῇ Θεοῦ ἀκούομεν, καὶ τὸν μαρτυρούμενον ὑπ᾽ αὐτοῦ Θεὸν Ἰησοῦν ὡς Υἱὸν Θεοῦ παρεδεξάμεθα, τὰ ἄριστα ἐλπίζοντες, ἐπὰν κατὰ τὸν λόγον αὐτοῦ βιώ σωμεν. Εκόντες δ' ὑπερβησόμεθα εἰπεῖν εἰς ἃ προ- Β λαβόντες ἐξεθέμεθα, διδάσκοντες • πόθεν ήκομεν, καὶ τίνα ἀρχηγὸν ἔχομεν, καὶ τίς ὁ ἀπὸ τούτου νό μος, ο Κἂν βούληταί γε ἡμᾶς μηδὲν διαφέρειν τῶν τὸν τράγον, ἢ τὸν κριόν, ἢ τὸν κροκόδειλον, ἢ τὸν βοῦν, ἢ τὸν ἵππον τὸν ποτάμιον (8), ἢ τὸν κυνοκέφαλον, ἢ αίλουρον σεβόντων Αἰγυπτίων, ὁ Κέλσος αὐτὸς ἂν εἰδείη, καὶ εἴ τις αὐτῷ περὶ τούτου ὁμοδοξεῖ· ἡμεῖς δὲ, ὅση δύναμις, διὰ πολλῶν ἐν τοῖς πρὸ τούτων περὶ τῆς εἰς τὸν Ἰησοῦν ἡμῶν τιμῆς ἀπελογησά- μεθα, δεικνύντες, ὅτι κρεῖττον εὕρομεν· καὶ μόνοι ἡμεῖς, τὸ καθαρῶς καὶ ἀμιγές (9) πρὸς τὸ ψεῦδος ἀληθὲς ἐν τῇ Ἰησοῦ Χριστοῦ διδασκαλίᾳ ἀποφαινό- μενοι εἶναι, οὐχ ἑαυτοὺς, ἀλλὰ τὸν διδάσκαλον συν ίσταμεν, ὑπὸ τοῦ ἐπὶ πᾶσι Θεοῦ διὰ πλειόνων μαρ- τυρηθέντα, καὶ τῶν προφητικῶν ἐν Ἰουδαίοις λόγων, καὶ αὐτῆς τῆς ἐναργείας· δείκνυται γὰρ οὐκ ἀθεεὶ τὰ τηλικαῦτα δεδυνημένος. "Ην δὲ βουλόμεθα ἐξετάσαι νῦν τοῦ Κέλσου λέξιν, οὕτως ἔχει· « Καὶ δὴ παραλείπωμεν (10) ὅσα περί τοῦ διδασκάλου διελέγχονται, καὶ δοκείτω τις ὡς ἀληθῶς ἄγγελος. Ηκε δὲ πότερον οὗτος πρῶτος καὶ μόνος, ἢ καὶ ἄλλοι πρότερον; Εἰ μὲν φαίεν, ὅτι μόν νος, ἐλέγχοιντο ἂν ἐναντία σφίσι ψευδόμενοι. Ελ- θεῖν γὰρ καὶ ἄλλους λέγουσι πολλάκις, καὶ ὁμοῦ γε ἑξήκοντα ἢ ἑβδομήκοντα, οὓς δὴ γενέσθαι κακούς, καὶ κολάζεσθαι δεσμοῖς ὑποβληθέντας ἐν γῇ· ἔθεν καὶ τὰς θερμὰς πηγὰς εἶναι τὰ ἐκείνων δάκρυα. Και μὴν καὶ πρὸς τὸν αὐτοῦ τοῦδε τάφον ἐλθεῖν ἄγγελον, οἱ μὲν ἕνα, οἱ δὲ δύο, τοὺς ἀποκρινομένους ταῖς γυ- ναιξίν, ὅτι ἀνέστη. Ο γὰρ τοῦ Θεοῦ Παῖς, ὡς ἔοι- κεν, οὐκ ἐδύνατο ἀνοίξαι τὸν τάφον, ἀλλ' ἐδεήθη ἄλ λου ἀποκινήσοντος (11) την πέτραν. Ετι μὲν καὶ ὑπὲρ τῆς Μαρίας κυούσης πρὸς τὸν τέκτονα ἧκεν τῷ Θεῷ, τῷ Ἰησοῦ. τῷ Θεῷ Ἰησοῦ, οι Ἰησοῦ μεταστήσαντος; πιστεύσαντας αὐτῷ, Ἰησοῦ. τοῦ Ἰησοῦ, μεταστήσαντος. ἐχκείμενα. ὁ δὲ ἵππος ὁ ποτάμιος, vΙΙΙ, Τοt διὸ καὶ ἡ τοῦ ποταμίου ἵππου φύσις. ἱπποτο- τάμιον. Ιπποπόταμον. τὸ καθαρὸν καὶ ἀμιγές. παραλείπομεν. ἀποκινήσαντος. CONTRA CELSUM LIB. V. pagaretur. A gulo verbum suum in totum genus hominum pro, eorumque dogmata insectantis calumnias re spondimus, age, sequentium examine ostendamus arrogantia verti non debere, quod nobis magni Dei notitiam vindicamus; nos Moysis aut ip- sius Jesu nostri Salvatoris præstigiis non fuisse circumventos; quin potius nos magno nostro com- modo Deum in Moyse loquentem audire, et Jesum, quem Deus ipse Deum esse testatur, ut Dei Filium recipere, cum spe fore, ut, si ejus præceptis vitam componimus, maxima bona consequamur. Qua et ad oram Quid si vero utraque lectio coalescal in unam istain referatur in genitivo ad forte etiam legi possit Ueut est, Buberelius et Guietus legunt, et re- ferunt ad præcedens et Basileensis, sicque Aristoteles lib. ut Histor. animal., cap. 7, et lib. C D vero nos hic interrogat, unde veniamus? quem habeamus ducem? quænam sit ejus lex?, ca lu- bens prætereo. Hæc enim omnia jam occupavimus. Quod ait nihil nos differre ab Ægyptiis, qui aut hircum, aut arietem, aut crocodilum, aut bovem, aut hippopotamum, aut cynocephalum, aut felem colunt, ipse viderit et si qui in eadem ac ille sell- tentia versatur. Nos pro virili pluribus supra cul- tus Jesu a nobis tributi rationem reddidimus, pro- Davimusque non fuisse meliorem partem ad quam nos applicaremus. Cum autem in Jesu doctrina contendimus inveniri puram et ab omni mendacio vacuam veritatem, non nos ipsi, sed doctorem no- strum commendamus, cui multis argumentis sum¬ mus Deus, prophetica Judæorum scripta, ipsamet rerum evidentia testimonium perhibent. enim ab illo fieri non potuisse sine Deo miracula, mani- festum est. hæc sunt : c Sane relinquamus ea, quae contra il- los de suo magistro afferri possunt. Demus illum vere esse quemdam angelum. At venitne ille pri- mus ac solus? An alii prius venerunt? Si respons derint solum venisse, mentiri secum pugnantia arguentur. Sæpe enim et alios venisse prædicant, nempe sexaginta simul, aut septuaginta, qui, cum facti fuissent mali, vinculis sub terra constricti suorum criminum pœnas luunt, et ex corum lacry, mis calidos fontes exoriri. Et ad hujus sepulcrum alii unum, alii duos ferunt angelos venisse nun- tiatum mulieribus, illum e mortuis surrexisse. Dei enim Filius, credo, non potuit sepulcrum relegere, et alio opus habuit qui lapidem removeret. Alter adhuc angelus fabrum admonuit Mariam esse gra. c. 24, Male ergo flaschelius et Spencerus hoc loco habent, Legendum erat potius rello, sicque legebat Gelenius. Hoeschelius vero et Spen- cerus, 51. Sed quoniam pro viribus ad Celsi Judaeos (7) Τὰ ἐγκείμενα. Guieto scribendum videtur τα (8) Ιππον τὸν ποτάμιον. Ita recte codd. Regius 59. Quæ nunc Celsi verba animus est excutere, (9) Τὸ καθαρῶς καὶ ἀμιγές. Malim cum Role- (10) Primus codex Anglicanus, παραλείπωμεν, (11) Omnes codd. mss., ἀποκινήσοντος. Impressi,
PG 11:1275Περὶ δὲ τῆς κοσμοποιί̈ας καὶ τοῦ μετ’ αὐτὴν ἀπολειπομένου σαββατισμοῦ τῷ λαῷ τοῦ θεοῦ πολὺς ἂν εἴη καὶ μυστικὸς καὶ βαθὺς καὶ δυσερμήνευτος λόγος. Εἶτα δοκεῖ μοι τὸ βιβλίον συμπληρῶσαι θέλων καὶ μέγα δοκεῖν εἶναι ποιῶν εἰκῇ προστιθέναι τινά, ὁποῖά ἐστι καὶ τὰ κατὰ τὸν πρῶτον ἄνθρωπον, ὡς ἄρα λέγομεν τὸν αὐτὸν εἶναι ὡς καὶ Ἰουδαῖοι καὶ τὴν ἀπ’ ἐκείνου διαδοχὴν ὁμοίως αὐτοῖς γενεαλογοῦμεν. Ἀλλὰ καὶ εἰς ἀλλήλους μὲν ἐπιβουλήν ἀδελφῶν οὐκ ἴσμεν, τὸν δὲ Κάϊν ἐπιβεβουλευκέναι τῷ Ἄβελ καὶ τὸν Ἠσαῦ τῷ Ἰακώβ· οὐ γὰρ Ἄβελ τῷ Κάϊν ἐπεβούλευσεν οὐδὲ ὁ Ἰακὼβ τῷ Ἠσαῦ· ὅπερ εἰ ἐγεγόνει, ἀκολούθως ἂν εἶπεν ὁ Κέλσος τὰς εἰς ἀλλήλους τῶν ἀδελφῶν ἐπιβουλὰς τὰς αὐτὰς ἡμᾶς Ἰουδαίοις ἱστορεῖν. Ἔστω δὲ καὶ τὴν εἰς Αἴγυπτον ἡμᾶς ἀποδημίαν τὴν αὐτὴν λέγειν ἐκείνοις καὶ τὴν ἐκεῖθεν ἐπάνοδον καὶ οὐ φυγήν, ὡς ὁ Κέλσος νομίζει· τί οὖν ταῦτα συμβάλλεται πρὸς τὴν καθ’ ἡμῶν ἢ κατὰ Ἰουδαίων κατηγορίαν; Ἔνθα μὲν οὖν ᾤετο χλευάσειν ἡμᾶς ἐν τῷ περὶ τῶν Ἑβραίων λόγῳ, φυγὴν ὠνόμαζεν· ὅπου δ’ ἦν τὸ πραγματικὸν ἐξετάσαι περὶ τῶν ἀναγεγραμμένων μαστίγων ἐπεληλυθέναι τῇ Αἰγύπτῳ ἀπὸ τοῦ θεοῦ, τοῦθ’ ἑκὼν ἐσιώπησεν.
Εἰ δ’ ἀκριβῶς χρὴ ἡμᾶς λέγειν τὰ πρὸς τὸν Κέλσον, οἰόμενον τὰ αὐτὰ ἡμᾶς Ἰουδαίοις περὶ τῶν ἐκκειμένων δοξάζειν, φήσομεν ὅτι τὰ μὲν βιβλία θείῳ γεγράφθαι πνεύματι ὁμολογοῦμεν ἀμφότεροι, περὶ δὲ τῆς ἐκδοχῆς τῶν ἐν τοῖς βιβλίοις οὐκέτι τὰ ὅμοιά φαμεν, οἵ γε οὐδὲ βιοῦμεν ὡς Ἰουδαῖοι τῷ φρονεῖν οὐ τὴν κατὰ τὸ ῥητὸν ἐκδοχὴν τῶν νόμων εἶναι τὴν περιέχουσαν τὸ βούλημα τῆς νομοθεσίας. Καὶ λέγομεν δ’ ὅτι, ἡνίκα ἂν ἀναγινώσκηται Μωϋσῆς, κάλυμμα ἐπὶ τὴν καρδίαν κεῖται τῷ τοῖς τὴν διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ μὴ ἀσπασαμένοις ὁδὸν ἐπικεκρύφθαι τὸ βούλημα τοῦ Μωϋσέως νόμου. Ἴσμεν δ’ ὅτι, ἐὰν ἐπιστρέψῃ τις πρὸς τὸν κύριονὁ δὲ κύριος τὸ πνεῦμά ἐστι, περιαιρεθεὶς τὸ κάλυμμα ἀνακεκαλυμμένῳ προσώπῳ τὴν ἐν τοῖς κεκρυμμένοις νοήμασι κατὰ τὰ γράμματα δόξαν τοῦ κυρίου ὡσπερεὶ κατοπτρίζεται καὶ μεταλαμβάνει τῆς καλουμένης θείας δόξης εἰς τὴν ἑαυτοῦ δόξαν τροπικῶς μὲν λεγομένου προσώπου γυμνότερον δ’ ὡς ἂν ὀνομάσαι τις τοῦ νοῦ, ἐν ᾧ ἐστι τὸ κατὰ τὸν ἔσω ἄνθρωπον πρόσωπον, πληρούμενον φωτὸς καὶ δόξης ἀπὸ τῆς περὶ τῶν κατὰ τοὺς νόμους ἀληθείας. Ἑξῆς δὲ τούτοις φησί·
PG 11:1277Μή με οἰηθῇ τις ἀγνοεῖν, ὡς οἱ μὲν αὐτῶν συνθήσονται τὸν αὐτὸν εἶναι σφίσιν ὅνπερ Ἰουδαίοις θεόν, οἱ δ’ ἄλλον, ᾧ τοῦτον ἐναντίον, παρ’ ἐκείνου τε ἐλθεῖν τὸν υἱόν. Εἴπερ δὲ τὸ εἶναι αἱρέσεις πλείονας ἐν Χριστιανοῖς κατηγορίαν οἴεται χριστιανισμοῦ εἶναι, διὰ τί οὐχὶ καὶ φιλοσοφίας κατηγορία κατὰ τὸ ἀνάλογον νομισθείη ἂν ἡ ἐν ταῖς αἱρέσεσι τῶν φιλοσοφούντων διαφωνία οὐ περὶ μικρῶν καὶ τῶν τυχόντων ἀλλὰ περὶ τῶν ἀναγκαιοτάτων; Ὥρα δὲ καὶ ἰατρικὴν κατηγορεῖσθαι διὰ τὰς ἐν αὐτῇ αἱρέσεις. [Ἔστωσαν οὖν ἐν ἡμῖν οἱ μὴ τὸν αὐτὸν λέγοντες τῷ Ἰουδαίων θεῷ θεόν· ἀλλ’ οὔ τί γε παρὰ τοῦτο κατηγορητέοι οἱ ἀπὸ τῶν αὐτῶν γραμμάτων ἀποδεικνύντες ὅτι εἷς καὶ ὁ αὐτὸς θεὸς Ἰουδαίων ἐστὶ καὶ ἐθνῶν· ὡς καὶ τὸν Παῦλον λέγειν σαφῶς, ἀπὸ Ἰουδαίων προσελθόντα χριστιανισμῷ· Χάριν ἔχω τῷ θεῷ μου, ᾧ λατρεύω ἀπὸ προγόνων ἐν καθαρᾷ συνειδήσει. Ἔστω δέ τι καὶ τρίτον γένος τῶν ὀνομαζόντων ψυχικούς τινας καὶ πνευματικοὺς ἑτέρους· οἶμαι δ’ αὐτὸν λέγειν τοὺς ἀπὸ Οὐαλεντίνου. Καὶ τί τοῦτο πρὸς ἡμᾶς τοὺς ἀπὸ τῆς ἐκκλησίας, κατηγοροῦντας τῶν εἰσαγόντων φύσεις ἐκ κατασκευῆς σῳζομένας ἢ ἐκ κατασκευῆς ἀπολλυμένας;
άγγελος· καὶ ὑπὲρ τοῦ τὸ βρέφος ἐξαρπάσαντας φυτ Εt γεῖν ἄλλος ἄγγελος. Καὶ τί δεῖ πάντα ἀκριβολογεί σθαι, καὶ τοὺς Μωϋσῇ τε καὶ ἄλλοις αὐτῶν (12) πεμ- φθῆναι λεγομένους ἀπαριθμεῖν; Εἰ τοίνυν ἐπέμφθη σαν καὶ ἄλλοι, δῆλον, ὅτι καὶ ὅδε παρὰ τοῦ αὐτοῦ Θεοῦ. Πλεῖον δέ τι ἀγγέλλειν δοκείτω, φέρε, ὥσπερ πλημμελούντων τι Ἰουδαίων, ἢ παραχαραττόντων τὴν εὐσέβειαν, ἢ οὐχ ὅσια δρώντων· ταῦτα γὰρ αι- νίττονται (13). » Ηρχει μὲν οὖν τὰ προειρημένα ἐν τοῖς ἰδίᾳ περὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ ἐξετασθεῖσι προς τὰς Κέλσου λέξεις· ἵνα δὲ μὴ δοκῶμεν τόπον τινὰ αὐ τοῦ τῆς γραφῆς ὑπερβαίνειν ἑκόντες, ὡς μὴ δεδύνη- μένοι λέγειν πρὸς αὐτόν· φέρε, εἰ καὶ ταυτολογεῖν μέλλομεν, ἐπὶ τοῦτο ἡμᾶς τοῦ Κέλσου προκαλουμέν νου, ὅση δύναμις, ἐπιτεμώμεθα τὸν λόγον· ἐὰν ἄρα τι ὑποπέσῃ περὶ τῶν αὐτῶν ἢ ἐναργέστερον ἢ καινό τερον. Φησὶ δὴ ο παραλιπεῖν ὅσα περὶ τοῦ διδασκά λου Χριστιανοί διελέγχονται·, οὐ παραλιπών τι ὧν ἐδύνατο λέγειν· ὅπερ ἐστὶ φανερὸν ἐκ τῶν ἀνωτέρω αὐτῷ λελεγμένων· ἄλλως δὲ ῥητορικῇ εγχειρήσει οὐ διελεγχόμεθα περὶ τοῦ τηλικούτου Σωτῆρος ἡμῶν, κἂν δοκῇ ὁ ἐγκαλῶν διελέγχειν, δῆλον ἔσται τοῖς φι- λαληθῶς καὶ ἐξεταστικῶς ὅλοις τοῖς περὶ αὐτοῦ προ- φητευομένοις καὶ ἀναγεγραμμένοις ἐντυγχάνουσιν. Ἐξῆς δὲ εἰπεῖν, νομίζεται (15) συγχωρητικώς λέγειν περὶ τοῦ Σωτῆρος, ὅτι, « Δοκείτω τις ὡς ἀληθῶς ἄγ· γελος οὗτος εἶναι. ο Φαμέν, ὅτι τοῦτ', οὐχ ὡς συγχω ρούμενον, ἀπὸ Κέλσου λαμβάνομεν· τῷ δ' ἔργῳ αὐ- τοῦ ἐνορῶντες ὅλῳ τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων ἐπιδεδη- μηκότος, κατὰ τὸν ἑαυτοῦ λόγον καὶ τὴν διδασκα λίαν, ὡς ἕκαστος ἐχώρει τῶν προσιεμένων αὐτόν. Οπερ ἔργον ἦν τοῦ, ὡς ὠνόμασεν ἡ περὶ αὐτοῦ προφητεία, οὐχ ἀπαξαπλῶς ἀγγέλου, ἀλλὰ κ τοῦ τῆς μεγάλης βουλῆς ἀγγέλου·, ἤγγειλε γὰρ ἀνθρώποις περὶ αὐτῶν βουλὴν, εἰκόντων μὲν τῷ βιοῦν ἐν καθα ρᾷ θεοσεβείς, ὡς ἀναβαινόντων διὰ τῶν μεγάλων πράξεων πρὸς τὸν Θεόν· μὴ προσιεμένων δὲ, ὡς ἑαυτοὺς μακρυνόντων ἀπὸ τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐπὶ τὴν ἀπώλειαν διὰ τῆς περὶ Θεοῦ ἀπιστίας ὁδευόντων. Εἶθ᾿ ἑξῆς φησιν, «Εἰ καὶ ἄγγελος οὗτος πρὸς ἀν θρώπους ἦλθεν, ἆρα πρῶτος ἧκε καὶ μόνος, ἢ καὶ ἄλλοι πρότερον; Καὶ πρὸς ἑκάτερον δὲ διὰ πλειό νων οἴεται ἀπαντᾶν· οὐδενὸς δὴ τῶν ὡς ἀληθῶς Χρι- στιανῶν λέγοντος, μόνον τὸν Χριστὸν ἐπιδεδημικές και (17) τῷ· καὶ ἄλλους ὠφθαί φησιν ἀνθρώποις ὁ Κέλσος, «εἰ μὲν δὴ φαῖεν, ὅτι μόνος. » [92. 13, 5. αινίττεται. σει. περὶ τοῦ μὴ τηλικούτου Σωτῆρος. εἰπεῖν εἰπών, επεί ἑξῆς δὲ, ἐπεὶ να μίζεται συγχωρητικῶς λέγειν, φαμὲν, ὅτι ήγγελε γὰρ ἄνθρωπος, νει τῶν ἀνθρώπων, καὶ ἄλλους. Εἶτ᾽ ἀπαντῇ ἑαυτῷ, ὡς βού ORIGENIS vidam. Alter etiam jussit, accepto puero, fugam A capessere. quorsum hæc tauta diligentia ? Quid opus est enumerari omnes qui ad Moysen et ad alios ex ipsis missi sunt? Sin igitur missi sunt et alii, planum est et hunc ab eodem Deo missum esse. Volo etiam illum ob res majoris momenti legatum fuisse, aut propter peccata Judæorum, aut propter interpretationes quibus suam religionem depravarent, aut propter morum improbitatem. llæc enim subindicare videntur. ▸ 53. Hæc ut refellerentur, satis quidem es- sent quæ supra dicta sunt, ubi seorsim de Salva- tore nostro Jesu Christo contra Celsum sermonem fecimus sed, ne videamur aliquid ejus scripti præ- termittere, quasi nihil nobis esset quod respon- deanus; age, etiamsi eadem iterare Celso cogento B necesse sit, tamen quam poterimus paucis disse- ramus. Fortasse iisdem de rebus disputanti suc- curret quidpiam novum et dilucidius. Ac primum ait se ‹ relinquere ea quæ contra Christianos de suo magistro dici possunt. » Perspicuum tamen est ex iis quæ supra dixit, nihil ab illo prætermis- sum esse quod objicere potuit. Hoc vero fuerit schema rhetoricum. Sed nihil nobis de nostro Sal- vatore exprobrari posse, quidquid ille criminari videatur, certum habebit quisquis veritatis amore ductus diligenter expenderit ca quæ de illo præ- dicta et scripta sunt. Deinde quasi per gratiam id Hobis de Salvatore concedens : . Demus, inquit, illum vere esse quempiam angelum. Verum id accipimus non tanquam a Celso datum : rem ipsam oculis hausimus; siquidem ad totum genus huma- num advenit verbo suo et doctrina, prout eum quisque capere poterat : quod quidem opus non fuit simplicis angeli, sed e angeli, ut propheta 10- quitur, magni consilii ". » Nuntiavit enim homini- bus magnum de illis Dei et omnium parentis con- silium, nempe ut qui vitam in pura religione de- gerent, i per insignia facta ad Deum veluti ascen- derent; qui vero sic vivere recusarent, ii longe dis- cederent Deo, et incredulitate sua sibi viam að exitium facerent. Postea, e si angelus, inquit, fuit iste qui ad homines venit, venitne ille primus ac solus? an alii prius venerunt?, Quod utrumque pluribus refutare sibi videtur. Ac licet nemo vere D Christianus dicat Christum solum advenisse, tamen Celsus ail, si dixerint venisse solum, hominibus visos fuisse. alios al C Christiani. Sed libb. editi, Paulo post iidem editi in margine habent, Guietus mulant in ego vero in Libentius mutarim, ut sensus sit, etc., etc. codd. Regius et Basileensis. At libb. editi, male. et consequenter legendum esse, Paulo post recte omnino codd. Regius et Basileensis habent : (14) κατακολουθῶν τὸ τοιοῦτο ποιεῖ. Ἀλλὰ καὶ ὅτι (16) τὴν μεγάλην τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς τῶν ὅλων (12) lleschelius in textu, ἀγγέλοις αὐτῶν, male. (15) Ones codd. mss., αινίττονται, nimirum (14) Mss., έγχειρήσει. Impressi libri, Εγχειρί (15) Εξῆς δὲ εἰπεῖν, νομίζεται. Boherellus et (16) Αγγειλε γὰρ ἀνθρώποις. Recte sic habent (17) Post ἐπιδεδημηκέναι addendum puto τῷ γέν
Ἔστωσαν δέ τινες καὶ ἐπαγγελλόμενοι εἶναι Γνωστικοί, ἀνάλογον τοῖς ἑαυτοὺς ἀναγορεύουσι φιλοσόφους Ἐπικουρείοις. Ἀλλ’ οὔτε οἱ τὴν πρόνοιαν ἀναιροῦντες φιλόσοφοι εἶεν ἂν ἀληθῶς, οὔτε οἱ τὰ ἀλλόκοτα ἀναπλάσματα καὶ μὴ ἀρέσκοντα τοῖς τῆς ἀπὸ τοῦ Ἰησοῦ διαδοχῆς ἐπεισαγαγόντες εἶεν ἂν Χριστιανοί.] Ἔστωσαν δέ τινες καὶ τὸν Ἰησοῦν ἀποδεχόμενοι ὡς παρὰ τοῦτο Χριστιανοὶ εἶναι αὐχοῦντες, ἔτι δὲ καὶ κατὰ τὸν Ἰουδαίων νόμον ὡς τὰ Ἰουδαίων πλήθη βιοῦν ἐθέλοντες· οὗτοι δ’ εἰσὶν οἱ διττοὶ Ἐβιωναῖοι, ἤτοι ἐκ παρθένου ὁμολογοῦντες ὁμοίως ἡμῖν τὸν Ἰησοῦν ἢ οὐχ οὕτω γεγεννῆσθαι ἀλλὰ ὡς τοὺς λοιποὺς ἀνθρώπους· τί τοῦτο φέρει ἔγκλημα τοῖς ἀπὸ τῆς ἐκκλησίας, οὓς ἀπὸ τοῦ πλήθους ὠνόμασεν ὁ Κέλσος; Εἶπε δέ τινας εἶναι καὶ Σιβυλλιστάς, τάχα παρακούσας τινῶν ἐγκαλούντων τοῖς οἰομένοις προφῆτιν γεγονέναι τὴν Σίβυλλαν καὶ Σιβυλλιστὰς τοὺς τοιούτους καλεσάντων. Εἶτα σωρὸν καταχέων ἡμῶν ὀνομάτων φησὶν εἰδέναι τινὰς καὶ Σιμωνιανούς, οἳ τὴν Ἑλένην ἤτοι διδάσκαλον Ἕλενον σέβοντες Ἑλενιανοὶ λέγονται.
άγγελος· καὶ ὑπὲρ τοῦ τὸ βρέφος ἐξαρπάσαντας φυτ Εt γεῖν ἄλλος ἄγγελος. Καὶ τί δεῖ πάντα ἀκριβολογεί σθαι, καὶ τοὺς Μωϋσῇ τε καὶ ἄλλοις αὐτῶν (12) πεμ- φθῆναι λεγομένους ἀπαριθμεῖν; Εἰ τοίνυν ἐπέμφθη σαν καὶ ἄλλοι, δῆλον, ὅτι καὶ ὅδε παρὰ τοῦ αὐτοῦ Θεοῦ. Πλεῖον δέ τι ἀγγέλλειν δοκείτω, φέρε, ὥσπερ πλημμελούντων τι Ἰουδαίων, ἢ παραχαραττόντων τὴν εὐσέβειαν, ἢ οὐχ ὅσια δρώντων· ταῦτα γὰρ αι- νίττονται (13). » Ηρχει μὲν οὖν τὰ προειρημένα ἐν τοῖς ἰδίᾳ περὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ ἐξετασθεῖσι προς τὰς Κέλσου λέξεις· ἵνα δὲ μὴ δοκῶμεν τόπον τινὰ αὐ τοῦ τῆς γραφῆς ὑπερβαίνειν ἑκόντες, ὡς μὴ δεδύνη- μένοι λέγειν πρὸς αὐτόν· φέρε, εἰ καὶ ταυτολογεῖν μέλλομεν, ἐπὶ τοῦτο ἡμᾶς τοῦ Κέλσου προκαλουμέν νου, ὅση δύναμις, ἐπιτεμώμεθα τὸν λόγον· ἐὰν ἄρα τι ὑποπέσῃ περὶ τῶν αὐτῶν ἢ ἐναργέστερον ἢ καινό τερον. Φησὶ δὴ ο παραλιπεῖν ὅσα περὶ τοῦ διδασκά λου Χριστιανοί διελέγχονται·, οὐ παραλιπών τι ὧν ἐδύνατο λέγειν· ὅπερ ἐστὶ φανερὸν ἐκ τῶν ἀνωτέρω αὐτῷ λελεγμένων· ἄλλως δὲ ῥητορικῇ εγχειρήσει οὐ διελεγχόμεθα περὶ τοῦ τηλικούτου Σωτῆρος ἡμῶν, κἂν δοκῇ ὁ ἐγκαλῶν διελέγχειν, δῆλον ἔσται τοῖς φι- λαληθῶς καὶ ἐξεταστικῶς ὅλοις τοῖς περὶ αὐτοῦ προ- φητευομένοις καὶ ἀναγεγραμμένοις ἐντυγχάνουσιν. Ἐξῆς δὲ εἰπεῖν, νομίζεται (15) συγχωρητικώς λέγειν περὶ τοῦ Σωτῆρος, ὅτι, « Δοκείτω τις ὡς ἀληθῶς ἄγ· γελος οὗτος εἶναι. ο Φαμέν, ὅτι τοῦτ', οὐχ ὡς συγχω ρούμενον, ἀπὸ Κέλσου λαμβάνομεν· τῷ δ' ἔργῳ αὐ- τοῦ ἐνορῶντες ὅλῳ τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων ἐπιδεδη- μηκότος, κατὰ τὸν ἑαυτοῦ λόγον καὶ τὴν διδασκα λίαν, ὡς ἕκαστος ἐχώρει τῶν προσιεμένων αὐτόν. Οπερ ἔργον ἦν τοῦ, ὡς ὠνόμασεν ἡ περὶ αὐτοῦ προφητεία, οὐχ ἀπαξαπλῶς ἀγγέλου, ἀλλὰ κ τοῦ τῆς μεγάλης βουλῆς ἀγγέλου·, ἤγγειλε γὰρ ἀνθρώποις περὶ αὐτῶν βουλὴν, εἰκόντων μὲν τῷ βιοῦν ἐν καθα ρᾷ θεοσεβείς, ὡς ἀναβαινόντων διὰ τῶν μεγάλων πράξεων πρὸς τὸν Θεόν· μὴ προσιεμένων δὲ, ὡς ἑαυτοὺς μακρυνόντων ἀπὸ τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐπὶ τὴν ἀπώλειαν διὰ τῆς περὶ Θεοῦ ἀπιστίας ὁδευόντων. Εἶθ᾿ ἑξῆς φησιν, «Εἰ καὶ ἄγγελος οὗτος πρὸς ἀν θρώπους ἦλθεν, ἆρα πρῶτος ἧκε καὶ μόνος, ἢ καὶ ἄλλοι πρότερον; Καὶ πρὸς ἑκάτερον δὲ διὰ πλειό νων οἴεται ἀπαντᾶν· οὐδενὸς δὴ τῶν ὡς ἀληθῶς Χρι- στιανῶν λέγοντος, μόνον τὸν Χριστὸν ἐπιδεδημικές και (17) τῷ· καὶ ἄλλους ὠφθαί φησιν ἀνθρώποις ὁ Κέλσος, «εἰ μὲν δὴ φαῖεν, ὅτι μόνος. » [92. 13, 5. αινίττεται. σει. περὶ τοῦ μὴ τηλικούτου Σωτῆρος. εἰπεῖν εἰπών, επεί ἑξῆς δὲ, ἐπεὶ να μίζεται συγχωρητικῶς λέγειν, φαμὲν, ὅτι ήγγελε γὰρ ἄνθρωπος, νει τῶν ἀνθρώπων, καὶ ἄλλους. Εἶτ᾽ ἀπαντῇ ἑαυτῷ, ὡς βού ORIGENIS vidam. Alter etiam jussit, accepto puero, fugam A capessere. quorsum hæc tauta diligentia ? Quid opus est enumerari omnes qui ad Moysen et ad alios ex ipsis missi sunt? Sin igitur missi sunt et alii, planum est et hunc ab eodem Deo missum esse. Volo etiam illum ob res majoris momenti legatum fuisse, aut propter peccata Judæorum, aut propter interpretationes quibus suam religionem depravarent, aut propter morum improbitatem. llæc enim subindicare videntur. ▸ 53. Hæc ut refellerentur, satis quidem es- sent quæ supra dicta sunt, ubi seorsim de Salva- tore nostro Jesu Christo contra Celsum sermonem fecimus sed, ne videamur aliquid ejus scripti præ- termittere, quasi nihil nobis esset quod respon- deanus; age, etiamsi eadem iterare Celso cogento B necesse sit, tamen quam poterimus paucis disse- ramus. Fortasse iisdem de rebus disputanti suc- curret quidpiam novum et dilucidius. Ac primum ait se ‹ relinquere ea quæ contra Christianos de suo magistro dici possunt. » Perspicuum tamen est ex iis quæ supra dixit, nihil ab illo prætermis- sum esse quod objicere potuit. Hoc vero fuerit schema rhetoricum. Sed nihil nobis de nostro Sal- vatore exprobrari posse, quidquid ille criminari videatur, certum habebit quisquis veritatis amore ductus diligenter expenderit ca quæ de illo præ- dicta et scripta sunt. Deinde quasi per gratiam id Hobis de Salvatore concedens : . Demus, inquit, illum vere esse quempiam angelum. Verum id accipimus non tanquam a Celso datum : rem ipsam oculis hausimus; siquidem ad totum genus huma- num advenit verbo suo et doctrina, prout eum quisque capere poterat : quod quidem opus non fuit simplicis angeli, sed e angeli, ut propheta 10- quitur, magni consilii ". » Nuntiavit enim homini- bus magnum de illis Dei et omnium parentis con- silium, nempe ut qui vitam in pura religione de- gerent, i per insignia facta ad Deum veluti ascen- derent; qui vero sic vivere recusarent, ii longe dis- cederent Deo, et incredulitate sua sibi viam að exitium facerent. Postea, e si angelus, inquit, fuit iste qui ad homines venit, venitne ille primus ac solus? an alii prius venerunt?, Quod utrumque pluribus refutare sibi videtur. Ac licet nemo vere D Christianus dicat Christum solum advenisse, tamen Celsus ail, si dixerint venisse solum, hominibus visos fuisse. alios al C Christiani. Sed libb. editi, Paulo post iidem editi in margine habent, Guietus mulant in ego vero in Libentius mutarim, ut sensus sit, etc., etc. codd. Regius et Basileensis. At libb. editi, male. et consequenter legendum esse, Paulo post recte omnino codd. Regius et Basileensis habent : (14) κατακολουθῶν τὸ τοιοῦτο ποιεῖ. Ἀλλὰ καὶ ὅτι (16) τὴν μεγάλην τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς τῶν ὅλων (12) lleschelius in textu, ἀγγέλοις αὐτῶν, male. (15) Ones codd. mss., αινίττονται, nimirum (14) Mss., έγχειρήσει. Impressi libri, Εγχειρί (15) Εξῆς δὲ εἰπεῖν, νομίζεται. Boherellus et (16) Αγγειλε γὰρ ἀνθρώποις. Recte sic habent (17) Post ἐπιδεδημηκέναι addendum puto τῷ γέν
PG 11:1281Ἀλλὰ λανθάνει τὸν Κέλσον ὅτι οὐδαμῶς τὸν Ἰησοῦν ὁμολογοῦσιν υἱὸν θεοῦ Σιμωνιανοί, ἀλλὰ δύναμιν θεοῦ λέγουσι τὸν Σίμωνα, τερατευόμενοι περὶ αὐτοῦ τινα, οἰηθέντος ὅτι, ἐὰν τὰ παραπλήσια προσποιήσηται οἷς ἔδοξε προσπεποιῆσθαι τὸν Ἰησοῦν, δυνήσεται καὶ αὐτὸς παρ’ ἀνθρώποις τοσοῦτον ὅσον Ἰησοῦς τοῖς πολλοῖς. Ἀλλ’ οὔτε Κέλσος οὔτε Σίμων ἐδυνήθησαν νοῆσαι, πῶς Ἰησοῦς ὡς καλὸς γεωργὸς λόγου θεοῦ δεδύνηται τὴν πολλὴν Ἑλλάδα καὶ τὴν πολλὴν βάρβαρον ἐπισπεῖραι καὶ πληρῶσαι λόγων, μετατιθέντων τὴν ψυχὴν ἀπὸ παντὸς κακοῦ καὶ ἀναγόντων πρὸς τὸν τῶν ὅλων δημιουργόν. Κέλσος μὲν οὖν οἶδε καὶ Μαρκελλιανοὺς ἀπὸ Μαρκελλίνας καὶ Ἁρποκρατιανοὺς ἀπὸ Σαλώμης καὶ ἄλλους ἀπὸ Μαριάμμης καὶ ἄλλους ἀπὸ Μάρθας· ἡμεῖς δὲ οἱ διὰ τὴν κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν φιλομάθειαν οὐ μόνα τὰ ἐν τῷ λόγῳ καὶ τὰς διαφορὰς τῶν ἐν αὐτῷ ἐξετάσαντες, ἀλλ’ ὅση δύναμις καὶ τὰ τῶν φιλοσοφησάντων φιλαλήθως ἐρευνήσαντες οὐδέ ποτε τούτοις ὡμιλήσαμεν. Ἐμνήσθη δ’ ὁ Κέλσος καὶ Μαρκιωνιστῶν, προϊσταμένων Μαρκίωνα.
PG 11:1283Εἶθ’ ἵνα δοκῇ καὶ ἄλλους εἰδέναι παρ’ οὓς ὠνόμασε, φησὶν ἑαυτῷ συνήθως ὅτι ἄλλοι ἄλλον διδάσκαλόν τε καὶ δαίμονα, κακῶς πλαζόμενοι καὶ καλινδούμενοι [εὕραντο προστάτην] κατὰ σκότον πολὺν τῶν Ἀντίνου τοῦ κατ’ Αἴγυπτον θιασωτῶν ἀνομώτερόν τε καὶ μιαρώτερον. Καὶ δοκεῖ μοι ἐπαφώμενος τῶν πραγμάτων ἀληθές τι εἰρηκέναι, ὅτι τινὲς ἄλλοι ἄλλον δαίμονα κακῶς πλαζόμενοι καὶ καλινδούμενοι εὕραντο προστάτην κατὰ πολὺν τὸν τῆς ἀγνοίας σκότον. Περὶ δὲ τῶν κατὰ τὸν Ἀντίνουν, παραβαλλόμενον ἡμῶν τῷ Ἰησοῦ, ἐν τοῖς πρὸ τούτων εἰπόντες οὐ παλιλλογήσομεν. [ Καὶ βλασφημοῦσι δέ, φησίν, εἰς ἀλλήλους οὗτοι πάνδεινα ῥητὰ καὶ ἄρρητα· καὶ οὐκ ἂν εἴξαιεν οὐδὲ καθ’ ὁτιοῦν εἰς ὁμόνοιαν, πάντῃ ἀλλήλους ἀποστυγοῦντες. Καὶ πρὸς ταῦτα δ’ ἡμῖν εἴρηται ὅτι καὶ ἐν φιλοσοφίᾳ ἔστιν εὑρεῖν αἱρέσεις αἱρέσεσι πολεμούσας καὶ ἐν ἰατρικῇ. Οἱ μέντοι τῷ λόγῳ τοῦ Ἰησοῦ ἀκολουθοῦντες καὶ μεμελετηκότες αὐτοῦ τοὺς λόγους φρονεῖν καὶ λέγειν καὶ ποιεῖν λοιδορούμενοι εὐλογοῦμεν, διωκόμενοι ἀνεχόμεθα, δυσφημούμενοι παρακαλοῦμεν· καὶ οὐκ ἂν ῥητὰ καὶ ἄρρητα λέγοιμεν τοὺς ἄλλα δοξάζοντας παρ’ ἃ ὑπειλήφαμεν·
μόνος ἦλθεν ὁ Σωτὴρ ἡμῶν, καὶ ὅτι ἔτι ἄλλοι πολλοὶ πολλάκις ἐληλύθασι. Πάνυ δὲ συγκεχυμένως ἐν τῇ περὶ τῶν ἐληλυθότων πρὸς ἀνθρώπους ἀγγέλων ἐξετάσει τίθησι τὰ ἀτρανώτως ἐλθόντα εἰς αὐτὸν ἀπὸ τῶν ἐν τῷ Ενώχ γεγραμμένων· ἅτινα οὐδ᾽ αὐτὰ φαίνεται ἀναγνούς, οὐδὲ γνωρίσας, ὅτι ἐν ταῖς Ἐκκλησίαις οὐ πάνυ φέρεται ὡς θεῖα τὰ ἐπιγεγραμμένα τοῦ Ἐνώχ βιβλία (21)· ὅθεν νομισθείη ἂν ἐῤῥιφέναι τὸ ὁμοῦ ἑξήκοντα ἢ ἑβδομήκοντα καταβεβηκέναι κακούς γε νομένους. 55. σε Β (ΙΙ Ει Ἰούδας ἀδελφὸς Ἰακώβου Ἀλλ᾿ ἵνα καὶ εὐγνωμονέστερον αὐτῷ δῶμεν (22) μὴ ἑώρακεν ἀπὸ τῶν ἐν τῇ Γενέσει γεγραμμένων, ὅτι εἰδόντες οἱ υἱοὶ τοῦ Θεοῦ τὰς θυγατέρας τῶν ἀν θρώπων, ὅτι καλαί εἰσιν, ἔλαβον ἑαυτοῖς γυναῖκας ἀπὸ πασῶν, ὧν ἐξελέξαντο·, οὐδὲν ἧττον καὶ περὶ τούτου τοῖς δυναμένοις ἀκούειν προφητικού βουλή ματος πείσομεν, ὅτι καὶ τῶν πρὸ ἡμῶν τις ταῦτα ἀνήγαγεν εἰς τὸν περὶ ψυχῶν (23) λόγον, ἐν ἐπιθυ μία γενομένων τοῦ ἐν σώματι ἀνθρώπων βίου, ἅπερ τροπολογῶν ἔφασκε λελέχθαι θυγατέρας ἀνθρώ πων. Πλὴν, ὅπως ποτ' ἂν ἔχῃ καὶ τὰ περί ἐλαχίστην, ἤ τις ἐκ τῶν ἑπτὰ καθολικῶν ἐστιν, ἐπι· στολὴν καταλέλοιπεν. Καὶ ἐπείπερ ἀπὸ τῆς βίβλου Ενώχ τοῦ ἀποκρύφου τυγχανούσης προσλαμβάνεται ἐν αὐτῇ μαρτυρίας, παρὰ πολλῶν ἐκβάλλεται ἀλλ' ὅμως τῇ ἀρχαιότητι καὶ τῇ τῆς χρήσεως αὐθεντία ἠξιώθη ταῖς θείαις Γραφαῖς καὶ συγκαταριθμεῖσθα:. ἐκ τῶν προφ. ίδωμεν, αὐτῷ αὐτοί. οἱ υἱοὶ τῶν θεῶν τὰς θυγατέ ρας. τους δυναμένους ἀκούειν. περὶ ψυχῆς. ἄλλοι φιλή σοφοι δαίμονας, ἀγγέλους Μωϋσῆς είωθεν ὀνομάζειν ψυχαὶ δ' εἰσὶ κατὰ τὸν ἀέρα πετόμεναι. Καὶ μηδεὶς υπολάβῃ μῦθον εἶναι τὸ εἰρημένον· ἀνάγκη γὰρ ὅλον δι' ὅλων τὸν κόσμον ἐψυχώσθαι. . Πολλοὶ γὰρ ἄγγελοι Θεοῦ γυναιξὶ συμμιγέντες, ύβρι στὰς ἐγέννησαν παῖδας καὶ παντὸς ὑπερόπτας καλού, διὰ τὴν ἐπὶ τῇ δυνάμει πεποίθησιν· ἔμοια τοῖς ὑπὸ γιγάντων τετολμῆσθαι λεγομένοις ὑφ᾽ Ἑλλήνων καὶ οὗτοι δράσαι παραδίδονται. . μας. 27; ORIGENIS homines nissi sunt verba facit, confuse admodum A in testimonium citat quæ ex libro Enoch obscure didicit. Hunc enim nec legisse videtur nec scivisse libros Enoch in Ecclesiis non omnino divinos judi- cari: inde tamen id illum accepisse arbitror, sexa- ginta aut septuaginta simul descendisse et malos factos esse. Sed etiamsi benignius cum illo agentes suggereremus ea quæ in Genesi scripta sunt et quæ ipse non vidit, nimirum filios Dei videntes Glias hominum esse pulchras, accepisse sibi uxores ex omnibus quas elegerant : : nihilominus iis, qui mentem propheticam capere possunt, persuade- bimus, id quod alii cuipiam ante nos visum est, illic sermonem esse de animabus cupidis hujus humanæ vita, quam per figuram filias hominum appellavit. Cæterum quidquid sit de filiis Dei filias hominum concupiscentibus, nihil ex hoc loco inferre potest, Gen. vi, 2. Tertullianus acriter defendit, in libro De cultu (e- minarum, i, c. : • Scio scripturam Enoch, quae hunc ordinem angelis dedit, non recipi a quibus - dam ; quia nec in armarium Judaicum admittitur. Opinor, non putaverunt illam ante cataclysmum editam, post eum casum orbis omnium rerum abo- litorem, salvam esse potuisse. Si ista ratio est, re- cordantur pronepotem ipsins Enoch fuisse supersti- tem cataclysmi Noe, qui utique domestico nomine et hæreditaria traditione audierat, et meminerat de C proavi sui penes Deum gratia, et de omnibus præ- dicatis ejus; cum Enoch filio suo Mathusalæ nihil aliud mandaverit, quam ut notitiam eorum posteris suis traderet. Igitur sine dubio potuit Noe in prædi- cationis delegatione successisse; vel quia et alias non tacuisset, tam de Dei conservatoris sui disposi- tione, quam de ipsa domus suæ gloria. Hoc si non tam expedite haberet, illud quoque assertionem scripturæ illius tueretur; proinde potuit abolefa- ctam eam violentia cataclysmi in spiritu rursus re- formare; quemadmodum et llierosolymis Babylonia expugnatione deletis, omne instrumentum Judaicæ litterature per Esdram constat restauratum. Sed cum Enoch eadem scriptura etiam de Domino præ- dicarit, a nobis quidem nihil omnino rejiciendum est, quod pertineat ad uos. Et legimus omnem scri- pluram adificationi habilem divinitus inspirari Tim. 1, 16). A Julæis potest jam videri propterea rejecta, sicut et cætera fere quæ Christum sonant. Nec utique mirum hoc, si scripturas aliquas non receperunt, de co locutas, quem et ipsum corain loquentem non erant recepturi. Eo accedit, quo:1 Enoch apud Judam apostolum testimonium possi- det. Vide eumdem Tertullianum, in libro De cultu feminarum, cap. 10, et in libro De idololatria, cap. el 15, et Apologet., cap. 22. quanti hunc librum antiquissimi Patres estimarint, exinde conjicias, quod Justinus, Athenagoras, Irenæns, Lactantius, Clem. Alexandrinus, Cyprianus, Tertullianus, atque alji tum philosophi, tum theologi Christiani, ex ejus lectione dogma de angelis, qui corporibus as- sumptis cum filiabus hominum coiere, didicerunt. • Apud litteras sanctas ordine cognoscitur, sin- qnit Tertullianus, Apolog. cap. 22, id est per pro- phetian Enoch. Contradicunt Augustinus et Ilero- Dymnus : ille in libro xv, cap. 23, et lib. xvi, cap. 38, De civitate Dei; hic in Catalogo scriptorum ec- clesiasticorum, in Juda : D Judas frater Jacobi parvam, quae de septem Ca- tholicis est, epistolam reliquit. Et quia de libro Enoch, qui apocryphus est, in ea assumit testimo- nium, a plerisque rejicitur: tamen auctoritatem vetustate jam et usu meruit, et inter sanctas Scri- pluras computatur. At Origenes non penitus reje- cit; ut constat ex hoc loco, et tom. viii in Joan. et lib. iv De principiis, et homil. in Num., nec Theodotus, Epitom. SPENCER. margine, sicque Boherellus conjecerat legendum. Libb. impressi, quod quidem serval Guie- tus, sed mutat præcedens in Paulo post Hoeschelius in textu, Paulo infra Meschelius et Spencerus in mnar- gine, margine, Philo in libro De gigantibus prædictum versiculum sic exponit : 05; Quos alii philoso- phi genios, Moyses solet vocare angelos. Ili sunt animæ volitantes per aerem. Nec est curquisquam hoc fabulosum existimet. Necessum est enim ut to- Lus mundus in omnibus sui partibus animata ha- beat. » Fl. Joseph. lib. j, cap. 4, Antiq. Judaic. : Nam multi angeli Dei cum mulieribus congressi progeniem procreave- runt insolentem et fiducia roboris omne jus et fas contemnentem: quorum facinora non absimilia bis quæ de gigantibus Græci memorant, posteritati sunt tradita. › Idem sentiunt Justinus, Apolog. 11, pag. ; Athenagoras, Legat. pro Christianis, Lactantius, lib. ii, cap. 15; Clemens Alexan- drinus, Pedagog., lib. iii, in fine cap. 2, et Strom. v, p. 550, et Strom. 111, p. 450; Tertullianus, Apo- log. cap. 22, et De idololatria, cap. 9; item e (21) Ενώχ βιβλία. At istius libri auctoritatem (22) Δώμεν. Ιta recte habet codex Jolianus in (23) Περὶ ψυχῶν. Hoeschelius et Spencerus in
ἀλλ’ εἰ μὲν δυνάμεθα, πάντα ἂν πράττοιμεν ὑπὲρ τοῦ αὐτοὺς μεταστῆσαι ἐπὶ τὸ βέλτιον διὰ τοῦ προσανέχειν μόνῳ τῷ δημιουργῷ καὶ πάντα πράττειν ὡς κριθησομένους. Εἰ δὲ μὴ πείθοιντο οἱ ἑτερόδοξοι, τηροῦμεν τὸν προστάξαντα αὐτοῖς λόγον τοιαῦτα· Αἱρετικὸν ἄνθρωπον μετὰ μίαν καὶ δευτέραν νουθεσίαν παραιτοῦ, εἰδὼς ὅτι ἐξέστραπται ὁ τοιοῦτος καὶ ἁμαρτάνει ὢν αὐτοκατάκριτος. Ἔτι δὲ οἱ τὸ μακάριοι οἱ εἰρηνοποιοὶ νοήσαντες καὶ τὸ μακάριοι οἱ πρᾳεῖς οὐκ ἂν ἀποστυγήσαιεν τοὺς παραχαράττοντας τὰ χριστιανισμοῦ] οὐδὲ Κίρκας καὶ κύκηθρα αἱμύλα λέγοιεν τοὺς πεπλανημένους. Παρακηκοέναι δέ μοι φαίνεται τῆς τε ἀποστολικῆς λέξεως φασκούσης· Ἐν ὑστέροις καιροῖς ἀποστήσονταί τινες τῆς πίστεως, προσέχοντες πνεύμασι πλάνοις καὶ διδασκαλίαις δαιμονίων, ἐν ὑποκρίσει ψευδολόγων, κεκαυστηριασμένων τὴν οἰκείαν συνείδησιν, κωλυόντων γαμεῖν, ἀπέχεσθαι βρωμάτων, ἃ ὁ θεὸς ἔκτισεν εἰς μετάληψιν μετ’ εὐχαριστίας τοῖς πιστοῖς, παρακηκοέναι δὲ καὶ τῶν ταύταις τοῦ ἀποστόλου ταῖς λέξεσι χρησαμένων κατὰ τῶν παραχαραξάντων τὰ χριστιανισμοῦ· διόπερ εἶπεν ὁ Κέλσος ἀκοῆς καυστήριά τινας ὀνομάζεσθαι παρὰ Χριστιανοῖς.
μόνος ἦλθεν ὁ Σωτὴρ ἡμῶν, καὶ ὅτι ἔτι ἄλλοι πολλοὶ πολλάκις ἐληλύθασι. Πάνυ δὲ συγκεχυμένως ἐν τῇ περὶ τῶν ἐληλυθότων πρὸς ἀνθρώπους ἀγγέλων ἐξετάσει τίθησι τὰ ἀτρανώτως ἐλθόντα εἰς αὐτὸν ἀπὸ τῶν ἐν τῷ Ενώχ γεγραμμένων· ἅτινα οὐδ᾽ αὐτὰ φαίνεται ἀναγνούς, οὐδὲ γνωρίσας, ὅτι ἐν ταῖς Ἐκκλησίαις οὐ πάνυ φέρεται ὡς θεῖα τὰ ἐπιγεγραμμένα τοῦ Ἐνώχ βιβλία (21)· ὅθεν νομισθείη ἂν ἐῤῥιφέναι τὸ ὁμοῦ ἑξήκοντα ἢ ἑβδομήκοντα καταβεβηκέναι κακούς γε νομένους. 55. σε Β (ΙΙ Ει Ἰούδας ἀδελφὸς Ἰακώβου Ἀλλ᾿ ἵνα καὶ εὐγνωμονέστερον αὐτῷ δῶμεν (22) μὴ ἑώρακεν ἀπὸ τῶν ἐν τῇ Γενέσει γεγραμμένων, ὅτι εἰδόντες οἱ υἱοὶ τοῦ Θεοῦ τὰς θυγατέρας τῶν ἀν θρώπων, ὅτι καλαί εἰσιν, ἔλαβον ἑαυτοῖς γυναῖκας ἀπὸ πασῶν, ὧν ἐξελέξαντο·, οὐδὲν ἧττον καὶ περὶ τούτου τοῖς δυναμένοις ἀκούειν προφητικού βουλή ματος πείσομεν, ὅτι καὶ τῶν πρὸ ἡμῶν τις ταῦτα ἀνήγαγεν εἰς τὸν περὶ ψυχῶν (23) λόγον, ἐν ἐπιθυ μία γενομένων τοῦ ἐν σώματι ἀνθρώπων βίου, ἅπερ τροπολογῶν ἔφασκε λελέχθαι θυγατέρας ἀνθρώ πων. Πλὴν, ὅπως ποτ' ἂν ἔχῃ καὶ τὰ περί ἐλαχίστην, ἤ τις ἐκ τῶν ἑπτὰ καθολικῶν ἐστιν, ἐπι· στολὴν καταλέλοιπεν. Καὶ ἐπείπερ ἀπὸ τῆς βίβλου Ενώχ τοῦ ἀποκρύφου τυγχανούσης προσλαμβάνεται ἐν αὐτῇ μαρτυρίας, παρὰ πολλῶν ἐκβάλλεται ἀλλ' ὅμως τῇ ἀρχαιότητι καὶ τῇ τῆς χρήσεως αὐθεντία ἠξιώθη ταῖς θείαις Γραφαῖς καὶ συγκαταριθμεῖσθα:. ἐκ τῶν προφ. ίδωμεν, αὐτῷ αὐτοί. οἱ υἱοὶ τῶν θεῶν τὰς θυγατέ ρας. τους δυναμένους ἀκούειν. περὶ ψυχῆς. ἄλλοι φιλή σοφοι δαίμονας, ἀγγέλους Μωϋσῆς είωθεν ὀνομάζειν ψυχαὶ δ' εἰσὶ κατὰ τὸν ἀέρα πετόμεναι. Καὶ μηδεὶς υπολάβῃ μῦθον εἶναι τὸ εἰρημένον· ἀνάγκη γὰρ ὅλον δι' ὅλων τὸν κόσμον ἐψυχώσθαι. . Πολλοὶ γὰρ ἄγγελοι Θεοῦ γυναιξὶ συμμιγέντες, ύβρι στὰς ἐγέννησαν παῖδας καὶ παντὸς ὑπερόπτας καλού, διὰ τὴν ἐπὶ τῇ δυνάμει πεποίθησιν· ἔμοια τοῖς ὑπὸ γιγάντων τετολμῆσθαι λεγομένοις ὑφ᾽ Ἑλλήνων καὶ οὗτοι δράσαι παραδίδονται. . μας. 27; ORIGENIS homines nissi sunt verba facit, confuse admodum A in testimonium citat quæ ex libro Enoch obscure didicit. Hunc enim nec legisse videtur nec scivisse libros Enoch in Ecclesiis non omnino divinos judi- cari: inde tamen id illum accepisse arbitror, sexa- ginta aut septuaginta simul descendisse et malos factos esse. Sed etiamsi benignius cum illo agentes suggereremus ea quæ in Genesi scripta sunt et quæ ipse non vidit, nimirum filios Dei videntes Glias hominum esse pulchras, accepisse sibi uxores ex omnibus quas elegerant : : nihilominus iis, qui mentem propheticam capere possunt, persuade- bimus, id quod alii cuipiam ante nos visum est, illic sermonem esse de animabus cupidis hujus humanæ vita, quam per figuram filias hominum appellavit. Cæterum quidquid sit de filiis Dei filias hominum concupiscentibus, nihil ex hoc loco inferre potest, Gen. vi, 2. Tertullianus acriter defendit, in libro De cultu (e- minarum, i, c. : • Scio scripturam Enoch, quae hunc ordinem angelis dedit, non recipi a quibus - dam ; quia nec in armarium Judaicum admittitur. Opinor, non putaverunt illam ante cataclysmum editam, post eum casum orbis omnium rerum abo- litorem, salvam esse potuisse. Si ista ratio est, re- cordantur pronepotem ipsins Enoch fuisse supersti- tem cataclysmi Noe, qui utique domestico nomine et hæreditaria traditione audierat, et meminerat de C proavi sui penes Deum gratia, et de omnibus præ- dicatis ejus; cum Enoch filio suo Mathusalæ nihil aliud mandaverit, quam ut notitiam eorum posteris suis traderet. Igitur sine dubio potuit Noe in prædi- cationis delegatione successisse; vel quia et alias non tacuisset, tam de Dei conservatoris sui disposi- tione, quam de ipsa domus suæ gloria. Hoc si non tam expedite haberet, illud quoque assertionem scripturæ illius tueretur; proinde potuit abolefa- ctam eam violentia cataclysmi in spiritu rursus re- formare; quemadmodum et llierosolymis Babylonia expugnatione deletis, omne instrumentum Judaicæ litterature per Esdram constat restauratum. Sed cum Enoch eadem scriptura etiam de Domino præ- dicarit, a nobis quidem nihil omnino rejiciendum est, quod pertineat ad uos. Et legimus omnem scri- pluram adificationi habilem divinitus inspirari Tim. 1, 16). A Julæis potest jam videri propterea rejecta, sicut et cætera fere quæ Christum sonant. Nec utique mirum hoc, si scripturas aliquas non receperunt, de co locutas, quem et ipsum corain loquentem non erant recepturi. Eo accedit, quo:1 Enoch apud Judam apostolum testimonium possi- det. Vide eumdem Tertullianum, in libro De cultu feminarum, cap. 10, et in libro De idololatria, cap. el 15, et Apologet., cap. 22. quanti hunc librum antiquissimi Patres estimarint, exinde conjicias, quod Justinus, Athenagoras, Irenæns, Lactantius, Clem. Alexandrinus, Cyprianus, Tertullianus, atque alji tum philosophi, tum theologi Christiani, ex ejus lectione dogma de angelis, qui corporibus as- sumptis cum filiabus hominum coiere, didicerunt. • Apud litteras sanctas ordine cognoscitur, sin- qnit Tertullianus, Apolog. cap. 22, id est per pro- phetian Enoch. Contradicunt Augustinus et Ilero- Dymnus : ille in libro xv, cap. 23, et lib. xvi, cap. 38, De civitate Dei; hic in Catalogo scriptorum ec- clesiasticorum, in Juda : D Judas frater Jacobi parvam, quae de septem Ca- tholicis est, epistolam reliquit. Et quia de libro Enoch, qui apocryphus est, in ea assumit testimo- nium, a plerisque rejicitur: tamen auctoritatem vetustate jam et usu meruit, et inter sanctas Scri- pluras computatur. At Origenes non penitus reje- cit; ut constat ex hoc loco, et tom. viii in Joan. et lib. iv De principiis, et homil. in Num., nec Theodotus, Epitom. SPENCER. margine, sicque Boherellus conjecerat legendum. Libb. impressi, quod quidem serval Guie- tus, sed mutat præcedens in Paulo post Hoeschelius in textu, Paulo infra Meschelius et Spencerus in mnar- gine, margine, Philo in libro De gigantibus prædictum versiculum sic exponit : 05; Quos alii philoso- phi genios, Moyses solet vocare angelos. Ili sunt animæ volitantes per aerem. Nec est curquisquam hoc fabulosum existimet. Necessum est enim ut to- Lus mundus in omnibus sui partibus animata ha- beat. » Fl. Joseph. lib. j, cap. 4, Antiq. Judaic. : Nam multi angeli Dei cum mulieribus congressi progeniem procreave- runt insolentem et fiducia roboris omne jus et fas contemnentem: quorum facinora non absimilia bis quæ de gigantibus Græci memorant, posteritati sunt tradita. › Idem sentiunt Justinus, Apolog. 11, pag. ; Athenagoras, Legat. pro Christianis, Lactantius, lib. ii, cap. 15; Clemens Alexan- drinus, Pedagog., lib. iii, in fine cap. 2, et Strom. v, p. 550, et Strom. 111, p. 450; Tertullianus, Apo- log. cap. 22, et De idololatria, cap. 9; item e (21) Ενώχ βιβλία. At istius libri auctoritatem (22) Δώμεν. Ιta recte habet codex Jolianus in (23) Περὶ ψυχῶν. Hoeschelius et Spencerus in
PG 11:1285Αὐτὸς δέ φησι τινὰς καλεῖσθαι αἰνίγματα, ὅπερ ἡμεῖς οὐχ ἱστορήσαμεν. Ἀληθῶς δὲ τὸ τοῦ σκανδάλου ὄνομα πολὺ ἐν τοῖς γράμμασι τούτοις ἐστίν, ὅπερ εἰώθαμεν λέγειν περὶ τῶν διαστρεφόντων ἀπὸ τῆς ὑγιοῦς διδασκαλίας τοὺς ἁπλουστέρους καὶ εὐεξαπατήτους. Σειρῆνας δέ τινας ἐξορχουμένας καὶ σοφιστρίας, κατασφραγιζομένας τὰ ὦτα καὶ ἀποσυοκεφαλούσας τοὺς πειθομένους, ἡμεῖς οὐκ ἴσμεν ὀνομαζομένους, οἶμαι δ’ ὅτι οὐδ’ ἄλλος τις τῶν ἐν τῷ λόγῳ οὐδ’ ἐν ταῖς αἱρέσεσιν. Ἀλλ’ οὗτος ὁ πάντ’ εἰδέναι ἐπαγγελλόμενος καὶ τοιαῦτά φησι· Πάντων δέ, φησίν, ἀκούσει τῶν ἐπὶ τοσοῦτον διεστηκότων καὶ σφᾶς αὐτοὺς ταῖς ἔρισιν αἴσχιστα διελεγχόντων λεγόντων τό· Ἐμοὶ κόσμος ἐσταύρωται, κἀγὼ κόσμῳ. Τοῦτο γὰρ μόνον ἀπὸ τοῦ Παύλου ἔοικεν ἐμνημονευκέναι ὁ Κέλσος· διὰ τί γὰρ οὔ φαμεν καὶ ἄλλα μυρία τῶν γεγραμμένων ὡς τό· Ἐν σαρκὶ γὰρ ζῶντες οὐ κατὰ σάρκα στρατευόμεθα, τὰ γὰρ ὅπλα τῆς στρατείας ἡμῶν οὐ σαρκικὰ ἀλλὰ δυνατὰ τῷ θεῷ πρὸς καθαίρεσιν ὀχυρωμάτων, λογισμοὺς καθαιροῦντες καὶ πᾶν ὕψωμα ἐπαιρόμενον κατὰ τῆς γνώσεως τοῦ θεοῦ; Ἐπεὶ δέ φησιν ὅτι πάντων ἀκούσει τῶν ἐπὶ τοσοῦτον διεστηκότων λεγόντων τό·
PG 11:1287Ἐμοὶ κόσμος ἐσταύρωται, κἀγὼ κόσμῳ, καὶ τοῦτο ψεῦδος διελέγξομεν. Εἰσὶ γάρ τινες αἱρέσεις τὰς Παύλου ἐπιστολὰς τοῦ ἀποστόλου μὴ προσιέμεναι, ὥσπερ Ἐβιωναῖοι ἀμφότεροι καὶ οἱ καλούμενοι Ἐγκρατηταί. Οὐκ ἂν οὖν οἱ μὴ χρώμενοι τῷ ἀποστόλῳ ὡς μακαρίῳ τινὶ καὶ σοφῷ λέγοιεν τό· Ἐμοὶ κόσμος ἐσταύρωται, κἀγὼ κόσμῳ· διὸ καὶ ἐν τούτῳ ὁ Κέλσος ψεύδεται. Καὶ ἐπιδιατρίβει γε κατηγορῶν τῆς ἐν ταῖς αἱρέσεσι διαφορᾶς· οὐ πάνυ δέ μοι δοκεῖ διαρθροῦν ἃ λέγει οὐδ’ ἐπιμελῶς αὐτὰ τεθεωρηκέναι οὐδὲ κατανενοηκέναι, πῶς πλεῖον Ἰουδαίων ἐπίστασθαι λέγουσιν ἑαυτοὺς οἱ ἐν τοῖς λόγοις διαβεβηκότες Χριστιανοί, καὶ πότερον τοῖς μὲν βιβλίοις συγκατατιθέμενοι τὸν δὲ νοῦν ἀντεξηγούμενοι, ἢ οὐδὲ συγκατατιθέμενοι τοῖς ἐκείνων γράμμασιν· ἑκάτερα γὰρ εὕροιμεν ἂν ἐν ταῖς αἱρέσεσι. Μετὰ ταῦτά φησι· Φέρ’ οὖν, εἰ καὶ μηδεμίαν ἀρχὴν τοῦ δόγματος ἔχουσιν, αὐτὸν ἐξετάσωμεν τὸν λόγον· πρότερον δὲ ὅσα παρακηκοότες ὑπ’ ἀγνοίας διαφθείρουσιν, οὐκ ἐμμελῶς ἐν ἀρχαῖς εὐθὺς ἀπαυθαδιαζόμενοι περὶ ὧν οὐκ ἴσασι, λεκτέον· ἔστιν δὲ τάδε.
τοὺς ἐπιθυμήσαντας θυγατέρων ἀνθρώπων υἱοὺς θεῶν (24), οὐδὲν αὐτῷ συμβάλλεται ὁ λόγος πρὸς τὸ μὴ μόνον τὸν Ἰησοῦν ὡς ἄγγελον ἐπιδεδημηκέναι τοῖς ἀνθρώποις, σωτῆρα καὶ εὐεργέτην εναργώς πάντων, τῶν μεταβαλλόντων ἀπὸ τῆς χύσεως τῆς και χίας, γεγενημένον (25). Εἶτα, φύρων καὶ συγχέων ὰ ὅπως ποτὲ ἤκουσε, καὶ τὰ ὁπουποτοῦν γεγραμμένα, εἴτε δεδογμένα θεῖα εἶναι παρὰ Χριστιανοῖς εἴτε καὶ μή, φησί, τούς ὁμοῦ καταβεβηκότας ἑξήκοντα ἢ ἑβδομήκοντα κολάζεσθαι δεσμοῖς ὑποβληθέντας ἐν γῇ. Καὶ φέρει (ὡς ἀπὸ τοῦ Ἐνώχ, οὐκ ὀνομάζων αὐτόν), τὸ, ι ὅθεν καὶ τὰς θερμὰς πηγὰς (26) εἶναι τὰ ἐκεί νων δάκρυα· ο πρᾶγμα οὔτε λεγόμενον οὔτ᾽ ἀκουό- μενον ἐν ταῖς Ἐκκλησίαις τοῦ Θεοῦ. Οὐδὲ γὰρ ἀνόη- τος οὕτω τις ἦν, ἵνα σωματοποιήσῃ δάκρυα παρα- πλήσια τοῖς τῶν ἀνθρώπων ἐν τοῖς καταβεβηκόσιν ἐξ οὐρανοῦ ἀγγέλοις. Καὶ, εἰ χρή γε παίζειν πρὸς τὰ καθ᾿ ἡμῶν σπουδαζόμενα τῷ Κέλσῳ, λεκτέον, ὅτι οὐκ ἄν τις εἶπε τὰς θερμὰς πηγὰς, ὧν αἱ πλεῖσται γλυ- κεῖαί εἰσι, δάκρυα εἶναι τῶν ἀγγέλων, ἐπεὶ ἡ φύσις τῶν δακρύων ἐστὶν ἁλμυρά· εἰ μὴ ἄρα οἱ κατὰ τὸν Κέλσον ἄγγελοι γλυκέα δακρύουσιν. Εἶτα ἑξῆς, τὰ ἄμικτα καὶ ἀνόμοια μιγνὺς καὶ ἐξομοιῶν ἀλλήλοις, ἐπιφέρει τῷ περὶ τῶν (ὥς φησι) καταβεβηκότων ἑξήκοντα ἢ ἑβδομήκοντα (27) ἀγγέ λων λόγῳ πηγὰς θερμῶν (28) κατὰ αὐτὸν δακρυσάντων, ὅτι καὶ ο πρὸς τὸν αὐτοῦ τοῦ Ἰησοῦ τάφον ιστόρηνται Εληλυθέναι ὑπό τινων μὲν ἄγγελοι δύο, ὑπό τινων δὲ εἰς· ὃ οὐκ, οἶμαι, τηρήσας (29) Ματθαῖον μὲν καὶ Μάρ τον ἕνα ἱστορηκέναι, Λουκᾶν δὲ καὶ Ἰωάννην δύο ἅπερ οὐκ ἦν ἐναντία. Οἱ μὲν γὰρ ἀναγράψαντες ἕνα τὸν ἀποκυλίσαντα τὸν λίθον ἀπὸ τοῦ μνημείου τοῦτόν φασιν εἶναι· οἱ δὲ τοὺς δύο, τοὺς ἐπιστάντας ἐν ἐσθῆτι ἀστραπτούσῃ ταῖς γενομέναις ἐπὶ μνημεῖον γυναιξὶν, ἢ τοὺς θεωρηθέντας ἔνδον ἐν λευκοίς καθε ζομένους. Εκαστον δὲ τούτων νῦν παραδεικνύναι δυνατὸν καὶ γεγενημένον, καὶ δηλωτικόν τινος εἶναι τροπολογίας τῆς περὶ τῶν (50) προφαινομένων τοῖς Θεοῦ. ἢ ἑβδομήκοντα, οἶμαι, τηρήσας. CONTRA CELSUM LIB. V. missus fuerit ad homines, ut per eum omnes adi- piscerentur salutem et beneficiis cumularentur, si modo se a vitiorum pravitate expedirent. Postea miscens confundensque omnia quæ undecunque au- divit, nec curans scriplane sint apud Christianos divinæ auctoritatis, an secus, ait sexaginta aut septuaginta simul, cum descendissent, vinculis sub terra constrictos fuisse, ut ibi suorum criminum pœnas persolverent. » Quibus hoc addit quod ex Enocho quem non laudat, accepit, ex illorum la- crymis calidos fontes exoriri. Quæ res nec lecta unquam in Ecclesiis Dei, nec audita est. Neque enim quisquam est adeo liebes, ut animum inducat angelos e cœlis profectos corporcas fundere lacry- mas humanis similes. Ac, si Celso nobiscum serio agenti respondere jocando liceat, nemo dixerit ca- lidos fontes, qui plerique dulces sunt, ex lacrymis angelorum originem ducere, quandoquidem lacryma natura salsæ sint ; nisi forte velit Celsus ab angelis fundi lacrymas dulcis saporis. A quo probet Jesum non fuisse solum, qui ul angelus eu'tu feminarum, cap. 10; De habitu muliebri, cap. 2, et De velandis virginibus, cap. 7, in libro eliam v, cap. 18, contra Marcionem ; Irenaeus, lib. tv, cap. 36, auctor libri De singularitate clericorum, quein nonnulli Origeni ascribunt; Cyprianus, De disci- plina et habitu virginum. SPENCER. tur cnim non erogel omnia, que sunt ejus, uti discat, quoniam a lacrymis Enthymeseos, quæ ex passione Eonis, maria, et fontes, et flumina, et universa humida materia generationem acceperunt; de risu autem ejus lumen, de pavore autein et inconstabi- litate corporalia_mundi elementa? Volo autem ali- quid et ego conferre fructificationi eorum. Quo- niam enim video dulces quidem quasdam aquas, ut fontes, et flumina, et imbres, et talia; quæ autem sunt in mari salsas, adinvenio non omnia a lacry- mis ejus emissa, quoniam lacrymæ salsæ sunt qua- Hitate. Manifestum est igitur quoniam salsa aquæ hæ sunt a lacrymis. Opinor autem eam in agonia, et in inconstantia grandi constitutam et sudasse. Unde etiam secundum argumentationem ipsorum suspicari oportet, fontes et flumina, et si quæ sunt alia aquæ dulces, generationem habuisse a sudori- bus ejus. Non est enim suadibile, cum sint unius B C D non possunt et similia facere quæ tolo ge nere sunt dissimilia. Postquam enim dixit sexa- ginta aut septuaginta angelos descendisse, et ex lacrymis eorum ortos fuisse fontes calidos, addit • ad ipsius Jesu sepulcrum venisse duos, ut quidam narrant, angelos; ut alii, unum. › Observaverat, opinor, a Matthæo et Marco unum quidem, sed a Luca et Joanne commemorari duos. Quæ certe contraria non sunt. Illi namque cum unum reſe- runt, de illo loquuntur qui lapidem a sepulcro re- volvit isti vero cum duos, in animo habebant vel eos qui in fulgida veste conspiciendos se mulieri- bus prope sepulcrun astantibus præbuerunt, vel eos qui vestibus albis induti sedere intus visi sunt. Horum autem singula monstrare fieri potuisse, re- qualitatis lacrymæ, alteras quidem salsas, alteras dulces aquas ex eis exisse. Hoc autem magis suadi- bile, alteras quidem esse a lacrymis, alteras vero a sudoribus. Quoniam autem et calidæ, et austeræ quædam sunt aquæ in mundo, intelligere debes quid faciens et ex quo membro emisit has. Apti sunt enim hujusmodi fructus argumento ipsorum. » Tertull. adversus Valentinianos, cap. : • Audisti moerorem et timorem. Ex his initiata sunt cætera. Nam ex lacrymis ejus universa aquarum natura manavit. Ilic æstimandum, quem exitum duxerit, quantis lacrymarum generibus inundarit. Habuit et salsas, habuit et anaras, et dulces, et calidas, et frigidas guttas, et bituminosas, et ferruginantes, et sulphurantes, utique et venenatas; ut et Nonacris inde sudaverit, quæ Alexandrum occidit, et Lyn- cestarum inde defluxerit, quæ ebrios efficit, et Sal- macis inde se solverit, que masculos molles facit. Coelestes imbres pipiavit Achamoth; et non in ci- sternis etiam alienos luctus et lacrymas servare curamus. » SPENCER. sed codd. Regius et Basileensis, sicque supra scripsit Celsus. (24) Θεῶν. Guieto et Bolerello scribendum vide- (25) Herschelius in textu, γεγενημένων, nale. (26) Θερμὰς πηγάς. Iren., lib. i, cap. 4 : Quis 56. Sub hæc pergit Celsus miscere quæ misceri (27) lleschelius et Spencerus, καὶ ἑβδομήκοντα, (28) Θερμῶν. Θερμάς Gelenius legebat. (19) Ούκ, οίμαι, τι ρήσας. Bolerellus legit, ὡς (30) τῆς περὶ τῶν. Ita recte codd. Regius et
Καὶ εὐθέως λέξεσί τισι, τοῖς πιστεύουσι τῷ Χριστιανῶν λόγῳ συνεχῶς ὀνομαζομέναις, ἀντιπαρατίθησιν ἀπὸ τῶν φιλοσόφων, βουλόμενος τὰ καλὰ τῶν νομιζομένων Κέλσῳ παρὰ Χριστιανοῖς λέγεσθαι καὶ βέλτιον καὶ τρανότερον εἰρῆσθαι παρὰ τοῖς φιλοσοφοῦσιν, ἵνα περισπάσῃ ἐπὶ φιλοσοφίαν τοὺς ἁλισκομένους ὑπὸ τῶν αὐτόθεν ἐμφαινόντων δογμάτων τὸ καλὸν καὶ τὸ εὐσεβές. Καὶ τὸν πέμπτον δὴ τόμον αὐτόθι καταπαύσαντες ἀρξώμεθα τοῦ ἕκτου ἀπὸ τῶν ἑξῆς. ΠΡΟΣ ΤΟΝ ΕΠΙΓΕΓΡΑΜΜΕΝΟΝ ΚΕΛΣΟΥ ΑΛΗΘΗ ΛΟΓΟΝ ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΤΟΜΟΣ ΕΚΤΟΣ [Ἕκτον τοῦτον ἐνιστάμενοι λόγον πρὸς τὰς Κέλσου κατὰ Χριστιανῶν κατηγορίας χρῄζομεν ἐν αὐτῷ, ἱερὲ Ἀμβρόσιε, ἀγωνίσασθαι οὐ πρὸς τὰ ἀπὸ φιλοσοφίας ὑπ’ αὐτοῦ ἐκτιθέμενα, ὡς οἰηθείη ἄν τις. Παρέθετο γὰρ πλειόνα μάλιστα Πλάτωνος ὁ Κέλσος, κοινοποιῶν τὰ δυνάμενα ἑλεῖν τινα καὶ συνετὸν ἐκ τῶν ἱερῶν γραμμάτων, φάσκων βέλτιον αὐτὰ παρ’ Ἕλλησιν εἰρῆσθαι καὶ χωρὶς ἀνατάσεως καὶ ἐπαγγελίας τῆς ὡς ἀπὸ θεοῦ ἢ υἱοῦ θεοῦ.
τοὺς ἐπιθυμήσαντας θυγατέρων ἀνθρώπων υἱοὺς θεῶν (24), οὐδὲν αὐτῷ συμβάλλεται ὁ λόγος πρὸς τὸ μὴ μόνον τὸν Ἰησοῦν ὡς ἄγγελον ἐπιδεδημηκέναι τοῖς ἀνθρώποις, σωτῆρα καὶ εὐεργέτην εναργώς πάντων, τῶν μεταβαλλόντων ἀπὸ τῆς χύσεως τῆς και χίας, γεγενημένον (25). Εἶτα, φύρων καὶ συγχέων ὰ ὅπως ποτὲ ἤκουσε, καὶ τὰ ὁπουποτοῦν γεγραμμένα, εἴτε δεδογμένα θεῖα εἶναι παρὰ Χριστιανοῖς εἴτε καὶ μή, φησί, τούς ὁμοῦ καταβεβηκότας ἑξήκοντα ἢ ἑβδομήκοντα κολάζεσθαι δεσμοῖς ὑποβληθέντας ἐν γῇ. Καὶ φέρει (ὡς ἀπὸ τοῦ Ἐνώχ, οὐκ ὀνομάζων αὐτόν), τὸ, ι ὅθεν καὶ τὰς θερμὰς πηγὰς (26) εἶναι τὰ ἐκεί νων δάκρυα· ο πρᾶγμα οὔτε λεγόμενον οὔτ᾽ ἀκουό- μενον ἐν ταῖς Ἐκκλησίαις τοῦ Θεοῦ. Οὐδὲ γὰρ ἀνόη- τος οὕτω τις ἦν, ἵνα σωματοποιήσῃ δάκρυα παρα- πλήσια τοῖς τῶν ἀνθρώπων ἐν τοῖς καταβεβηκόσιν ἐξ οὐρανοῦ ἀγγέλοις. Καὶ, εἰ χρή γε παίζειν πρὸς τὰ καθ᾿ ἡμῶν σπουδαζόμενα τῷ Κέλσῳ, λεκτέον, ὅτι οὐκ ἄν τις εἶπε τὰς θερμὰς πηγὰς, ὧν αἱ πλεῖσται γλυ- κεῖαί εἰσι, δάκρυα εἶναι τῶν ἀγγέλων, ἐπεὶ ἡ φύσις τῶν δακρύων ἐστὶν ἁλμυρά· εἰ μὴ ἄρα οἱ κατὰ τὸν Κέλσον ἄγγελοι γλυκέα δακρύουσιν. Εἶτα ἑξῆς, τὰ ἄμικτα καὶ ἀνόμοια μιγνὺς καὶ ἐξομοιῶν ἀλλήλοις, ἐπιφέρει τῷ περὶ τῶν (ὥς φησι) καταβεβηκότων ἑξήκοντα ἢ ἑβδομήκοντα (27) ἀγγέ λων λόγῳ πηγὰς θερμῶν (28) κατὰ αὐτὸν δακρυσάντων, ὅτι καὶ ο πρὸς τὸν αὐτοῦ τοῦ Ἰησοῦ τάφον ιστόρηνται Εληλυθέναι ὑπό τινων μὲν ἄγγελοι δύο, ὑπό τινων δὲ εἰς· ὃ οὐκ, οἶμαι, τηρήσας (29) Ματθαῖον μὲν καὶ Μάρ τον ἕνα ἱστορηκέναι, Λουκᾶν δὲ καὶ Ἰωάννην δύο ἅπερ οὐκ ἦν ἐναντία. Οἱ μὲν γὰρ ἀναγράψαντες ἕνα τὸν ἀποκυλίσαντα τὸν λίθον ἀπὸ τοῦ μνημείου τοῦτόν φασιν εἶναι· οἱ δὲ τοὺς δύο, τοὺς ἐπιστάντας ἐν ἐσθῆτι ἀστραπτούσῃ ταῖς γενομέναις ἐπὶ μνημεῖον γυναιξὶν, ἢ τοὺς θεωρηθέντας ἔνδον ἐν λευκοίς καθε ζομένους. Εκαστον δὲ τούτων νῦν παραδεικνύναι δυνατὸν καὶ γεγενημένον, καὶ δηλωτικόν τινος εἶναι τροπολογίας τῆς περὶ τῶν (50) προφαινομένων τοῖς Θεοῦ. ἢ ἑβδομήκοντα, οἶμαι, τηρήσας. CONTRA CELSUM LIB. V. missus fuerit ad homines, ut per eum omnes adi- piscerentur salutem et beneficiis cumularentur, si modo se a vitiorum pravitate expedirent. Postea miscens confundensque omnia quæ undecunque au- divit, nec curans scriplane sint apud Christianos divinæ auctoritatis, an secus, ait sexaginta aut septuaginta simul, cum descendissent, vinculis sub terra constrictos fuisse, ut ibi suorum criminum pœnas persolverent. » Quibus hoc addit quod ex Enocho quem non laudat, accepit, ex illorum la- crymis calidos fontes exoriri. Quæ res nec lecta unquam in Ecclesiis Dei, nec audita est. Neque enim quisquam est adeo liebes, ut animum inducat angelos e cœlis profectos corporcas fundere lacry- mas humanis similes. Ac, si Celso nobiscum serio agenti respondere jocando liceat, nemo dixerit ca- lidos fontes, qui plerique dulces sunt, ex lacrymis angelorum originem ducere, quandoquidem lacryma natura salsæ sint ; nisi forte velit Celsus ab angelis fundi lacrymas dulcis saporis. A quo probet Jesum non fuisse solum, qui ul angelus eu'tu feminarum, cap. 10; De habitu muliebri, cap. 2, et De velandis virginibus, cap. 7, in libro eliam v, cap. 18, contra Marcionem ; Irenaeus, lib. tv, cap. 36, auctor libri De singularitate clericorum, quein nonnulli Origeni ascribunt; Cyprianus, De disci- plina et habitu virginum. SPENCER. tur cnim non erogel omnia, que sunt ejus, uti discat, quoniam a lacrymis Enthymeseos, quæ ex passione Eonis, maria, et fontes, et flumina, et universa humida materia generationem acceperunt; de risu autem ejus lumen, de pavore autein et inconstabi- litate corporalia_mundi elementa? Volo autem ali- quid et ego conferre fructificationi eorum. Quo- niam enim video dulces quidem quasdam aquas, ut fontes, et flumina, et imbres, et talia; quæ autem sunt in mari salsas, adinvenio non omnia a lacry- mis ejus emissa, quoniam lacrymæ salsæ sunt qua- Hitate. Manifestum est igitur quoniam salsa aquæ hæ sunt a lacrymis. Opinor autem eam in agonia, et in inconstantia grandi constitutam et sudasse. Unde etiam secundum argumentationem ipsorum suspicari oportet, fontes et flumina, et si quæ sunt alia aquæ dulces, generationem habuisse a sudori- bus ejus. Non est enim suadibile, cum sint unius B C D non possunt et similia facere quæ tolo ge nere sunt dissimilia. Postquam enim dixit sexa- ginta aut septuaginta angelos descendisse, et ex lacrymis eorum ortos fuisse fontes calidos, addit • ad ipsius Jesu sepulcrum venisse duos, ut quidam narrant, angelos; ut alii, unum. › Observaverat, opinor, a Matthæo et Marco unum quidem, sed a Luca et Joanne commemorari duos. Quæ certe contraria non sunt. Illi namque cum unum reſe- runt, de illo loquuntur qui lapidem a sepulcro re- volvit isti vero cum duos, in animo habebant vel eos qui in fulgida veste conspiciendos se mulieri- bus prope sepulcrun astantibus præbuerunt, vel eos qui vestibus albis induti sedere intus visi sunt. Horum autem singula monstrare fieri potuisse, re- qualitatis lacrymæ, alteras quidem salsas, alteras dulces aquas ex eis exisse. Hoc autem magis suadi- bile, alteras quidem esse a lacrymis, alteras vero a sudoribus. Quoniam autem et calidæ, et austeræ quædam sunt aquæ in mundo, intelligere debes quid faciens et ex quo membro emisit has. Apti sunt enim hujusmodi fructus argumento ipsorum. » Tertull. adversus Valentinianos, cap. : • Audisti moerorem et timorem. Ex his initiata sunt cætera. Nam ex lacrymis ejus universa aquarum natura manavit. Ilic æstimandum, quem exitum duxerit, quantis lacrymarum generibus inundarit. Habuit et salsas, habuit et anaras, et dulces, et calidas, et frigidas guttas, et bituminosas, et ferruginantes, et sulphurantes, utique et venenatas; ut et Nonacris inde sudaverit, quæ Alexandrum occidit, et Lyn- cestarum inde defluxerit, quæ ebrios efficit, et Sal- macis inde se solverit, que masculos molles facit. Coelestes imbres pipiavit Achamoth; et non in ci- sternis etiam alienos luctus et lacrymas servare curamus. » SPENCER. sed codd. Regius et Basileensis, sicque supra scripsit Celsus. (24) Θεῶν. Guieto et Bolerello scribendum vide- (25) Herschelius in textu, γεγενημένων, nale. (26) Θερμὰς πηγάς. Iren., lib. i, cap. 4 : Quis 56. Sub hæc pergit Celsus miscere quæ misceri (27) lleschelius et Spencerus, καὶ ἑβδομήκοντα, (28) Θερμῶν. Θερμάς Gelenius legebat. (19) Ούκ, οίμαι, τι ρήσας. Bolerellus legit, ὡς (30) τῆς περὶ τῶν. Ita recte codd. Regius et
PG 11:1289Φαμὲν οὖν ὅτι, εἴπερ τὸ προκείμενόν ἐστι τοῖς πρεσβεύουσι τὰ τῆς ἀληθείας πλείους ὅση δύναμις ὠφελεῖν καὶ προσάγειν, ὡς οἷόν τε ἐστίν, αὐτῇ διὰ φιλανθρωπίαν πάνθ’ ὅντιν’ οὖν οὐ μόνον ἐντρεχῆ ἀλλὰ καὶ ἀνόητον, πάλιν δ’ αὖ οὐχὶ Ἕλληνας μὲν οὐχὶ δὲ καὶ βαρβάρους, πολὺ δὲ τὸ εὐήμερον ἐὰν καὶ τοὺς ἀγροικοτάτους καὶ ἰδιώτας οἷός τέ τις γένηται ἐπιστρέφειν· δῆλόν ἐστιν ὅτι καὶ χαρακτῆρος ἐν τῷ λέγειν φροντιστέον αὐτῷ κοινωφελοῦς καὶ δυναμένου πᾶσαν ἐπαγαγέσθαι ἀκοήν. Ὅσοι δέ, πολλὰ χαίρειν φράσαντες ὡς ἀνδραπόδοις τοῖς ἰδιώταις καὶ μὴ οἵοις τε κατακούειν τῆς ἐν φράσει λόγων καὶ τάξει ἀπαγγελλομένων ἀκολουθίας, μόνων ἐφρόντισαν τῶν ἀνατραφέντων ἐν λόγοις καὶ μαθήμασιν, οὗτοι τὸ κοινωνικὸν εἰς κομιδῇ στενὸν καὶ βραχὺ συνήγαγον. Ταῦτα δέ μοι λέλεκται ἀπολογουμένῳ περὶ τῆς κατηγορουμένης ὑπὸ Κέλσου καὶ ἑτέρων ἐν λέξεσιν εὐτελείας τῶν γραφῶν, ἀμαυροῦσθαι δοκούσης ὑπὸ τῆς ἐν συνθέσει λέξεως λαμπρότητος·
Α τὴν ἀνάστασιν τοῦ λόγου θεωρεῖν παρεσκευασμένοις, Β τοῖς περὶ τῶν, τοῖς τὴν ἀνάστασιν, τοῖς κατὰ τὴν ἀνάστασιν. οἱ πολύ. Πυθαγόρου, ήδη δὲ καὶ παρά τισι τῶν νεωτέρων. περὶ Πυθαγόρου. παρὰ Πυθαγόρου. παρὰ Πυθαγόρα. παρά τινα των νεωτέρων. Περί τῆς τῶν ᾿Ακαδημαϊκῶν πρὸς Πλάτωνα διαστά οὐ τῆς παρούσης ἐστὶ πραγματείας, ἀλλὰ μᾶλλον τῶν τοῦ Εὐαγγελίου ἐξηγητικῶν. Παράδοξα δὲ πράγματα τοῖς ἀνθρώποις ἐπιφαί- νεσθαί ποτε καὶ τῶν Ἑλλήνων ἱστόρησαν οὐ μόνον οἱ ὑπονοηθέντες ἂν ὡς μυθοποιοῦντες, ἀλλὰ καὶ οἱ οἷον πολύ (31) ἐπιδειξάμενοι γνησίως φιλοσοφείν, καὶ φιλαληθῶς ἐκτίθεσθαι τὰ εἰς αὐτοὺς φθάσαντα. Τοιαῦτα δ᾽ ἀνέγνωμεν παρὰ τῷ Σολεῖ Χρυσίππα, τινὰ δὲ περὶ Πυθαγόρου - ἤδη δὲ καὶ παρά τισι τῶν νεωτέρων (32), καὶ χθὲς καὶ πρώην γεγενημένων· ὥσπερ παρὰ τῷ Χαιρωνεί Πλουτάρχῳ ἐν τοῖς περὶ ψυχῆς (33), καὶ τῷ Πυθαγορείῳ Νουμηνίῳ (34) ἐν τῷ δευτέρῳ Περὶ ἀφθαρσίας ψυχῆς. Η Έλληνες μὲν ἐὰν τοιαῦτα διηγῶνται, καὶ μάλιστα οἱ ἐν αὐτοῖς φιλοσοφοῦντες, οὐ χλεύη, οὐδὲ γέλως τὰ λεγόμενα, οὐδὲ πλάσματα καὶ μῦθοί ἐστιν (35)· ἐὰν δ' οἱ τῷ θεῷ τῶν ὅλων ἀνακείμενοι, καὶ ὑπὲρ τοῦ μηδὲ μέχρι φωνῆς ψεῦδος εἰπεῖν περὶ τοῦ Θεοῦ πᾶσαν αἰκίαν μέχρι θανάτου ἀναδεχόμενοι, ὡς ἰδόντες ἀπαγγέλλω σιν ἀγγέλων ἐπιφανείας, οὐκ ἄξιοι τοῦ πιστεύεσθαι κρίνονται, οὐδὲ οἱ λόγοι αὐτῶν ἐν ἀληθέσι κατατάτ τονται; Αλλ' οὐκ εὔλογον οὕτω κρίνειν τὰ περὶ ἀληθευόντων ἢ ψευδομένων. Οἱ γὰρ τὸ ἀνεξαπάτης τον ἀσκοῦντες μετὰ πολλῆς καὶ ἀκριβοῦς Ερεύνης καὶ ἐξετάσεως τῶν κατὰ τοὺς τόπους βράδιον καὶ ἀσφαλῶς ἀποφαίνονται περὶ τοῦ τοὺς τοιουσδὶ μὲν ἀληθεύειν, τοὺς τοιουσδὶ δὲ ψεύδεσθαι ἐν οἷς ἱστο ροῦσι παραδόξοις· οὔτε πάντων τὸ τοῦ πιστεύεσθαι ἄξιον ἐπιδεικνυμένων, οὔτε πάντων ἐναργῶς ἀπο δεικνυμένων, πλάσματα καὶ μύθους τοῖς ἀνθρώποις παραδεδωκέναι (36). Ἔτι δὲ περὶ τῆς τοῦ Ἰησοῦ ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως καὶ ταῦτα λεκτέον, ὅτι τότε μὲν * Ένα ἢ δεύτερον φθαι ἄγγελον, ἀγγέλλοντα αὐτὸν ἐγηγέρθαι, καὶ προνοεῖσθαι τῶν ἐπὶ τῇ ὠφελείᾳ ἐαυ τῶν περὶ τοῦ τοιούτου πιστευόντων, οὐ θαυμαστόν· ἀεὶ δὲ τοὺς τοιούτους τῷ ἐγηγέρθαι τὸν Ἰησοῦν πι στεύοντας, καρπὸν τοῦ πιστεύειν οὐκ εὐκαταφρόνη τον ἐπιδεικνυμένους τὸν ἐῤῥωμένον βίον, καὶ τὴν ἀπὸ τῆς φύσεως τῶν κακῶν μεταβολήν, οὐ χωρίς ἐφαπτομένων τῶν βοηθούντων (57) αὐτῶν τῇ πρὸς Θεὸν ἐπιστροφῇ ἀγγέλων γίνεσθαι, οὐκ ἄλογον εἶναι Ο μοι φαίνεται. σεως, Περὶ τῶν παρὰ Πλάτωνι ἀποῤῥήτων, Περὶ τἀγαθοῦ. ὡς εἰδότες ἀπαγγέλλωσι. ραδεδωκέναι. τελεία στιγμή τὸ ἀποδει χνυμένων τὰ ἱστορού μενα, τὰ πράγματα καὶ βοηθούντων. ORIGENIS vera facta esse, et sub his “guris aliquid occultari retegendum ab iis qui prædictas illas resurrectio- nis partes scrutari meditantur, id vero non est hujus instituti, et convenit potius Evangelium commentariis explicanti. apparere narrant e Græcis non solum ii, qui fictio- nis nomine suspecti sunt, sed etiam qui philoso phiæ ex animo stadere et quæ comperta habebant bona fide narrare profitebantur. Nonnulla hujus- modi legimus apud Chrysippum Solensem, non- nulla de Pythagora. Nec desunt recentiores, apud quos similia videre sit, ut apud Plutarchum Chae- ronensem in libris De anima, et apud Numenium Pythagoricum in secundo De immortalitate anime libro. Au cum Græci, et præsertim Græcorum phi- losophi quid simile referunt, nihil in eis reperitur quod joco et risu dignum sit, nihil quod pro fabu- lis et commentis haberi oporteat; cum autem viri Deo universorum devoti, quique tormenta omnia, mortem ipsam perferre mallent quam ex ore men- dacium de Deo elabi sinere, memorant ut oculati testes sibi angelos apparuisse, illi non judicantur digni quibus adjungatur ſides, nec eoruin sermones in veris censeri debent? At de iis qui sua figmenta obtrudunt, vel de iis qui vera memorant, minime æquum est bujusmodi judicium. Etenim qui sibi a fraude cavent, nonnisi tarde et rebus diligenter consideratis et perpensis pronuntiant quosdam quidem scriptores vera narrare, quosdam autem in prodigiis quæ narrant mentiri et fingere; idque propterea, quod non omnes præ se ferant notam qua bona eorum fides dignoscatur; nec om- nes aperte profiteantur se figmenta et fabulas ho- minibus tradere. Joc etiam de Jesu resurrectione addendum, mirum non esse unum aut alterum an- gelum visum fuisse, qui illum resurrexisse nuntia- ret, quique curam gereret eorum qui rem illam maguo suo comino:lo crediderant. Quin et mihi non absurdum videtur eos, qui Jesu resurrectioni fidem habuerunt, et qui vitæ integritate fugiendaque vi- tiorum colluvie insignem suæ fidei fructum perci- piunt, angelos habere comites et in sua ad Deum conversione adjutores. Basileensis. Hoeschelius autem et Spencerus, male. Ibidem, loco Bolerellus legit, herellus et Guietus legebant Plerique miss. habent etiam Alii cum editis, Bolerello legendum videtur, Ibidem lleschelius in textu habet anima periit, istius vero fragmenta exstant apud Eusebium, lib 11, cap. 36, Evang. præp. Vide A. Gell. lib. i, cap. 3; lib. xv, cap. 10. SPENCER. praep. multa allegat ex primo Numenii libro G cap. 4, ibid. nonnulla ex libro lib. xii, cap. 5, qu dam etiam ex libris Vide adnotatio- nes ad lib.. I, num. 15. Nescio tamen an ulli aucto res istorum librorum, quos De animæ immortalitate scripsit, meminerint, SPENCER. Hoeschelius in textu, Hæc Guieto videntur superioribus parum cohærere. Et fortasse, inquit, aiiena sunt et addititia, autem post ponenda, et subaudiendum et similia. scribendum sit, Vide adnotationes ad lib. v, num. et 5. 57. Αt vero mira quædam interdum honinibus (31) Mss., οἱ οἷον πολύ. Impress., οἷον πολύ. Βο- (32) Guieta scribendum videtur, Χρυσίππῳ περὶ (33) 'Εν τοῖς περὶ ψυχῆς. Plutarchi liber De (34) Νουμηνίῳ. Eusebius in lib. xv Evang. (35) Libb. editi in margine, εἰσίν. Paulo post (38) Πλάσματα καὶ μύθους τοῖς ἀνθρώποις πα (37) Των βοηθούντων. Dubitat Guietus an ΠΟ
ἐπεὶ οἱ καθ’ ἡμᾶς προφῆται Ἰησοῦς τε καὶ οἱ ἀπόστολοι αὐτοῦ ἐνεῖδον τρόπῳ ἀπαγγελίας, οὐ τὰ ἀληθῆ μόνον περιεχούσης ἀλλὰ καὶ δυναμένης ἐπαγαγέσθαι τοὺς πολλούς, ἕως προτραπέντες καὶ εἰσαχθέντες ἕκαστος κατὰ δύναμιν ἀναβῶσιν ἐπὶ τὰ ἐν ταῖς δοκούσαις εἶναι εὐτελέσι λέξεσιν ἀπορρήτως εἰρημένα. Καὶ εἰ χρή γε τολμήσαντα εἰπεῖν, ὀλίγους μὲν ὤνησεν, εἴ γε ὤνησεν, ἡ περικαλλὴς καὶ ἐπιτετηδευμένη Πλάτωνος καὶ τῶν παραπλησίως φρασάντων λέξις· πλείονας δὲ ἡ τῶν εὐτελέστερον ἅμα καὶ πραγματικῶς καὶ ἐστοχασμένως τῶν πολλῶν διδαξάντων καὶ γραψάντων. Ἔστι γοῦν ἰδεῖν τὸν μὲν Πλάτωνα ἐν χερσὶ τῶν δοκούντων εἶναι φιλολόγων μόνον, τὸν δὲ Ἐπίκτητον καὶ ὑπὸ τῶν τυχόντων καὶ ῥοπὴν πρὸς τὸ ὠφελεῖσθαι ἐχόντων θαυμαζόμενον, αἰσθομένων τῆς ἀπὸ τῶν λόγων αὐτοῦ βελτιώσεως. Καὶ ταῦτά γε οὐκ ἐγκαλοῦντες Πλάτωνί φαμενὁ γὰρ πολὺς τῶν ἀνθρώπων κόσμος χρησίμως καὶ τοῦτον ἤνεγκεν ἀλλὰ καὶ δεικνύντες τὸ βούλημα τῶν εἰπόντων τό·
Α τὴν ἀνάστασιν τοῦ λόγου θεωρεῖν παρεσκευασμένοις, Β τοῖς περὶ τῶν, τοῖς τὴν ἀνάστασιν, τοῖς κατὰ τὴν ἀνάστασιν. οἱ πολύ. Πυθαγόρου, ήδη δὲ καὶ παρά τισι τῶν νεωτέρων. περὶ Πυθαγόρου. παρὰ Πυθαγόρου. παρὰ Πυθαγόρα. παρά τινα των νεωτέρων. Περί τῆς τῶν ᾿Ακαδημαϊκῶν πρὸς Πλάτωνα διαστά οὐ τῆς παρούσης ἐστὶ πραγματείας, ἀλλὰ μᾶλλον τῶν τοῦ Εὐαγγελίου ἐξηγητικῶν. Παράδοξα δὲ πράγματα τοῖς ἀνθρώποις ἐπιφαί- νεσθαί ποτε καὶ τῶν Ἑλλήνων ἱστόρησαν οὐ μόνον οἱ ὑπονοηθέντες ἂν ὡς μυθοποιοῦντες, ἀλλὰ καὶ οἱ οἷον πολύ (31) ἐπιδειξάμενοι γνησίως φιλοσοφείν, καὶ φιλαληθῶς ἐκτίθεσθαι τὰ εἰς αὐτοὺς φθάσαντα. Τοιαῦτα δ᾽ ἀνέγνωμεν παρὰ τῷ Σολεῖ Χρυσίππα, τινὰ δὲ περὶ Πυθαγόρου - ἤδη δὲ καὶ παρά τισι τῶν νεωτέρων (32), καὶ χθὲς καὶ πρώην γεγενημένων· ὥσπερ παρὰ τῷ Χαιρωνεί Πλουτάρχῳ ἐν τοῖς περὶ ψυχῆς (33), καὶ τῷ Πυθαγορείῳ Νουμηνίῳ (34) ἐν τῷ δευτέρῳ Περὶ ἀφθαρσίας ψυχῆς. Η Έλληνες μὲν ἐὰν τοιαῦτα διηγῶνται, καὶ μάλιστα οἱ ἐν αὐτοῖς φιλοσοφοῦντες, οὐ χλεύη, οὐδὲ γέλως τὰ λεγόμενα, οὐδὲ πλάσματα καὶ μῦθοί ἐστιν (35)· ἐὰν δ' οἱ τῷ θεῷ τῶν ὅλων ἀνακείμενοι, καὶ ὑπὲρ τοῦ μηδὲ μέχρι φωνῆς ψεῦδος εἰπεῖν περὶ τοῦ Θεοῦ πᾶσαν αἰκίαν μέχρι θανάτου ἀναδεχόμενοι, ὡς ἰδόντες ἀπαγγέλλω σιν ἀγγέλων ἐπιφανείας, οὐκ ἄξιοι τοῦ πιστεύεσθαι κρίνονται, οὐδὲ οἱ λόγοι αὐτῶν ἐν ἀληθέσι κατατάτ τονται; Αλλ' οὐκ εὔλογον οὕτω κρίνειν τὰ περὶ ἀληθευόντων ἢ ψευδομένων. Οἱ γὰρ τὸ ἀνεξαπάτης τον ἀσκοῦντες μετὰ πολλῆς καὶ ἀκριβοῦς Ερεύνης καὶ ἐξετάσεως τῶν κατὰ τοὺς τόπους βράδιον καὶ ἀσφαλῶς ἀποφαίνονται περὶ τοῦ τοὺς τοιουσδὶ μὲν ἀληθεύειν, τοὺς τοιουσδὶ δὲ ψεύδεσθαι ἐν οἷς ἱστο ροῦσι παραδόξοις· οὔτε πάντων τὸ τοῦ πιστεύεσθαι ἄξιον ἐπιδεικνυμένων, οὔτε πάντων ἐναργῶς ἀπο δεικνυμένων, πλάσματα καὶ μύθους τοῖς ἀνθρώποις παραδεδωκέναι (36). Ἔτι δὲ περὶ τῆς τοῦ Ἰησοῦ ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως καὶ ταῦτα λεκτέον, ὅτι τότε μὲν * Ένα ἢ δεύτερον φθαι ἄγγελον, ἀγγέλλοντα αὐτὸν ἐγηγέρθαι, καὶ προνοεῖσθαι τῶν ἐπὶ τῇ ὠφελείᾳ ἐαυ τῶν περὶ τοῦ τοιούτου πιστευόντων, οὐ θαυμαστόν· ἀεὶ δὲ τοὺς τοιούτους τῷ ἐγηγέρθαι τὸν Ἰησοῦν πι στεύοντας, καρπὸν τοῦ πιστεύειν οὐκ εὐκαταφρόνη τον ἐπιδεικνυμένους τὸν ἐῤῥωμένον βίον, καὶ τὴν ἀπὸ τῆς φύσεως τῶν κακῶν μεταβολήν, οὐ χωρίς ἐφαπτομένων τῶν βοηθούντων (57) αὐτῶν τῇ πρὸς Θεὸν ἐπιστροφῇ ἀγγέλων γίνεσθαι, οὐκ ἄλογον εἶναι Ο μοι φαίνεται. σεως, Περὶ τῶν παρὰ Πλάτωνι ἀποῤῥήτων, Περὶ τἀγαθοῦ. ὡς εἰδότες ἀπαγγέλλωσι. ραδεδωκέναι. τελεία στιγμή τὸ ἀποδει χνυμένων τὰ ἱστορού μενα, τὰ πράγματα καὶ βοηθούντων. ORIGENIS vera facta esse, et sub his “guris aliquid occultari retegendum ab iis qui prædictas illas resurrectio- nis partes scrutari meditantur, id vero non est hujus instituti, et convenit potius Evangelium commentariis explicanti. apparere narrant e Græcis non solum ii, qui fictio- nis nomine suspecti sunt, sed etiam qui philoso phiæ ex animo stadere et quæ comperta habebant bona fide narrare profitebantur. Nonnulla hujus- modi legimus apud Chrysippum Solensem, non- nulla de Pythagora. Nec desunt recentiores, apud quos similia videre sit, ut apud Plutarchum Chae- ronensem in libris De anima, et apud Numenium Pythagoricum in secundo De immortalitate anime libro. Au cum Græci, et præsertim Græcorum phi- losophi quid simile referunt, nihil in eis reperitur quod joco et risu dignum sit, nihil quod pro fabu- lis et commentis haberi oporteat; cum autem viri Deo universorum devoti, quique tormenta omnia, mortem ipsam perferre mallent quam ex ore men- dacium de Deo elabi sinere, memorant ut oculati testes sibi angelos apparuisse, illi non judicantur digni quibus adjungatur ſides, nec eoruin sermones in veris censeri debent? At de iis qui sua figmenta obtrudunt, vel de iis qui vera memorant, minime æquum est bujusmodi judicium. Etenim qui sibi a fraude cavent, nonnisi tarde et rebus diligenter consideratis et perpensis pronuntiant quosdam quidem scriptores vera narrare, quosdam autem in prodigiis quæ narrant mentiri et fingere; idque propterea, quod non omnes præ se ferant notam qua bona eorum fides dignoscatur; nec om- nes aperte profiteantur se figmenta et fabulas ho- minibus tradere. Joc etiam de Jesu resurrectione addendum, mirum non esse unum aut alterum an- gelum visum fuisse, qui illum resurrexisse nuntia- ret, quique curam gereret eorum qui rem illam maguo suo comino:lo crediderant. Quin et mihi non absurdum videtur eos, qui Jesu resurrectioni fidem habuerunt, et qui vitæ integritate fugiendaque vi- tiorum colluvie insignem suæ fidei fructum perci- piunt, angelos habere comites et in sua ad Deum conversione adjutores. Basileensis. Hoeschelius autem et Spencerus, male. Ibidem, loco Bolerellus legit, herellus et Guietus legebant Plerique miss. habent etiam Alii cum editis, Bolerello legendum videtur, Ibidem lleschelius in textu habet anima periit, istius vero fragmenta exstant apud Eusebium, lib 11, cap. 36, Evang. præp. Vide A. Gell. lib. i, cap. 3; lib. xv, cap. 10. SPENCER. praep. multa allegat ex primo Numenii libro G cap. 4, ibid. nonnulla ex libro lib. xii, cap. 5, qu dam etiam ex libris Vide adnotatio- nes ad lib.. I, num. 15. Nescio tamen an ulli aucto res istorum librorum, quos De animæ immortalitate scripsit, meminerint, SPENCER. Hoeschelius in textu, Hæc Guieto videntur superioribus parum cohærere. Et fortasse, inquit, aiiena sunt et addititia, autem post ponenda, et subaudiendum et similia. scribendum sit, Vide adnotationes ad lib. v, num. et 5. 57. Αt vero mira quædam interdum honinibus (31) Mss., οἱ οἷον πολύ. Impress., οἷον πολύ. Βο- (32) Guieta scribendum videtur, Χρυσίππῳ περὶ (33) 'Εν τοῖς περὶ ψυχῆς. Plutarchi liber De (34) Νουμηνίῳ. Eusebius in lib. xv Evang. (35) Libb. editi in margine, εἰσίν. Paulo post (38) Πλάσματα καὶ μύθους τοῖς ἀνθρώποις πα (37) Των βοηθούντων. Dubitat Guietus an ΠΟ
PG 11:1291Καὶ ὁ λόγος μου καὶ τὸ κήρυγμά μου οὐκ ἐν πειθοῖς σοφίας λόγοις ἀλλ’ ἐν ἀποδείξει πνεύματος καὶ δυνάμεως, ἵν’ ἡ πίστις ἡμῶν μὴ ᾖ ἐν σοφίᾳ ἀνθρώπων ἀλλ’ ἐν δυνάμει θεοῦ.] [Φησὶ δ’ ὁ θεῖος λόγος οὐκ αὔταρκες εἶναι τὸ λεγόμενον, κἂν καθ’ αὑτὸ ἀληθὲς καὶ πιστικώτατον ᾖ, πρὸς τὸ καθικέσθαι ἀνθρωπίνης ψυχῆς, ἐὰν μὴ καὶ δύναμίς τις θεόθεν δοθῇ τῷ λέγοντι καὶ χάρις ἐπανθήσῃ τοῖς λεγομένοις, καὶ αὕτη οὐκ ἀθεεὶ ἐγγινομένη τοῖς ἀνυσίμως λέγουσι. Φησὶ γοῦν ὁ προφήτης ἐν ἑξηκοστῷ καὶ ἑβδόμῳ ψαλμῷ ὅτι Κύριος δώσει ῥῆμα τοῖς εὐαγγελιζομένοις δυνάμει πολλῇ. Ἵν’ οὖν ἐπί τινων δοθῇ τὰ αὐτὰ δόγματα εἶναι Ἕλλησι καὶ τοῖς ἀπὸ τοῦ λόγου ἡμῶν, ἀλλ’ οὔτι γε καὶ τὰ αὐτὰ δύναται πρὸς τὸ ὑπαγαγέσθαι καὶ διαθεῖναι ψυχὰς κατὰ ταῦτα. Διόπερ οἱ ἰδιῶται ὡς πρὸς φιλοσοφίαν ἑλληνικὴν μαθηταὶ τοῦ Ἰησοῦ ἐκπεριῆλθον πολλὰ ἔθνη τῆς οἰκουμένης, διατιθέντες, ὡς ὁ λόγος ἐβούλετο, κατ’ ἀξίαν ἕκαστον τῶν ἀκουόντων· [οἳ] καὶ ἀνάλογον τῇ ῥοπῇ τοῦ αὐτεξουσίου αὐτῶν πρὸς ἀποδοχὴν τοῦ καλοῦ πολλῷ βελτίους ἐγένοντο.
Κατηγορεῖ δ' ὁ Κέλσος καὶ τοῦ φάσκοντος λόγου, Α ἄγγελον ἀποκεκυλικέναι τοῦ τάφου, ἔνθα ἦν τὸ Ἰησοῦ σῶμα, τὸν λίθον, ὥσπερ μειράκιον ἐν δια- τριβη λαβόν (38) τοπικῶς κατηγορῆσαί τινος. « Καὶ ὡς σοφόν τι κατὰ τοῦ λόγου εὑρών, φησὶν, ὅτι ὁ τοῦ Θεοῦ Παῖς, ὡς ἔοικεν, οὐκ ἐδύνατο ἀνοίξαι τὸν τάφον, ἀλλ' ἐδεήθη ἄλλου ἀποκινήσοντος (39) την πέτραν. » Καὶ ἵνα γε μηδὲν περιεργάσωμαι περὶ τῶν κατὰ τὸν τόπον, μηδὲ τροπολογίαν ἐπὶ τοῦ πα ρόντος· ἐκτιθέμενος δόξω ἀκαίρως εἰς ταῦτα φιλο- σορεῖν, περὶ αὐτῆς ἐρῶ τῆς ἱστορίας, ὅτι σεμνότε ρον αὐτόθεν φαίνεται τὸ τὸν ἐλάττονα καὶ ὑπηρέτην ἀποκεκυλικέναι τὸν λίθον, ἢ τὸν ἐπὶ ὠφελείῃ ἀνθρώ- των ἀνιστάμενον τοῦτο πεποιηκέναι. Οὐ λέγω δ' ὅτι οἱ μὲν τῷ λόγῳ ἐπιβουλεύοντες, καὶ ἀποκτεῖναι αὐτὸν βουληθέντες, καὶ δεῖξαι πᾶσι νεκρὸν, καὶ τὸ μηδὲν τυγ- χάνοντα, βούλονται αὐτοῦ μηδαμῶς ἀνοιχθῆναι τὸν τά φον, ἵνα μηδεὶς τὸν Λόγον μετὰ τὴν ἐπιβουλὴν αὐτῶν ζῶντα θεάσηται· ἡ δὲ ὑπὲρ σωτηρίας τῶν ἀνθρώπων ἐπιδημῶν συνεργὸς τοῦ ἀγγέλου ἄγγελος Θεοῦ, ισχυ ρότερος ῶν τῶν ἐπιβουλευόντων, ἀποκυλίει τὸν βαρύν λίθον· ἵνα πεισθῶσιν οἱ νομίζοντες τεθνηκέναι τὸν Λόγον, ὅτι οὐκ ἔστι μετὰ τῶν νεκρῶν, ἀλλὰ ζῇ, καὶ προάγει τοὺς βουλομένους αὐτῷ ἀκολουθεῖν, ἵνα ἐπι· δείξηται τὰ ἑξῆς οἷς ἐπεδείξατο πρότερον, τοῖς μὴ χωροῦσί πω αὐτῶν μείζονα (40) κατὰ τὸν πρότερον τῆς εἰσαγωγῆς αὐτῶν χρόνον. Εἶτ', οὐκ οἶδ' ὅπως, μετά ταῦτα παραῤῥίπτει, οὐκ οἶδα εἰς τί τῇ προθέσει αὐτοῦ χρήσιμον είναι δοκοῦν τὸ περὶ τῆς Μαρίας κρούσης ἐληλυθέναι πρὸς τὸν Ἰωσὴφ ἄγγελον· καὶ πάλιν, ὑπὲρ τοῦ τὸ βρέφος γεννηθὲν καὶ ἐπιβουλευόμενον ἐξαρπά σαντας φυγεῖν εἰς Αἴγυπτον· περὶ τούτων δὲ καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω πρὸς τὰ ὑπ' αὐτοῦ εἰρημένα διελέ- χθημεν. Τί δὲ βούλεται Κέλσῳ τὸ καὶ Μωϋσῇ καὶ τοῖς ἄλλοις ἱστορεῖσθαι (41) κατὰ τὰς Γραφὰς ἀγγέ λους πέμπεσθαι; Οὐδὲν γάρ μοι φαίνεται συμβάλ. λεσθαι αὐτῷ πρὸς ὅ βούλεται· καὶ μάλιστα ἐπεὶ οὐ δεῖς μὲν ἐκείνων περὶ τοῦ γένους τῶν ἀνθρώπων Αγωνίσατο, ἵν᾿ αὐτὸ ἐπιστρέψῃ, ὅση δύναμις, ἀπὸ τῶν ἁμαρτημάτων Καὶ ἄλλοι οὖν πεπέμφθωσαν (42) ἀπὸ τοῦ Θεοῦ· καὶ οὗτός τι πλέον ἀπαγγελλέτω· καὶ πλημμελούντων Ἰουδαίων, καὶ μεταχαραττόν των τὴν εὐσέβειαν, καὶ οὐχ ὅσια δρώντων, την βα- σιλείαν τοῦ Θεοῦ μεταδεδωκέτω ἄλλοις γεωργοίς, τῆς πανταχοῦ ἐν ταῖς Ἐκκλησίαις ἑαυτῶν (45) ἐπι- μελουμένοις, καὶ πάντα πράττουσιν ὑπὲρ τοῦ τὰς ἀπὸ τῆς διδασκαλίας τοῦ Ἰησοῦ ἀφορμάς προσαγα γεῖν διὰ βίου καθαροῦ καὶ λόγου ἀκολούθου τῷ βίῳ, πρὸς τὸν τῶν ὅλων Θεόν. Εἶθ᾿ ἑξῆς φησιν ὁ Κέλσος· Οὐκοῦν ὁ αὐτὸς Θεὸς Ἰουδαίοις τε καὶ τοῖσδε· ο δῆλον δ' ὅτι τοῖς Χριστια ἀποκινήσαντος. αὐτὸν μείζονα. ἱστορῆσθαι. συμ βάλλεσθαι αὐτό. πρὸς τὸν τῶν ὅλων Θεόν, τῶν Ἐκκλησιῶν. τὰς ἀπὸ τῆς διδα- σκαλίας τοῦ Ἰησοῦ ἀφορμάς, τους ἀπὸ τῆς διδασκαλίας τοῦ Ἰησοῦ ἀφορμῶντας. CONTRA CELSUM LIB. V. B Libb. editi, Paulo post flaschelius in textu, C D est, angelum a monumento, ubi Jesu corpus erat, revolvisse lapidem. Qua in re pueri similis est lo- cos communes lustrantis quibus in aliquem decia- mitet. Et, quasi quid eximium reperisset, credo, inquit, Dei Filius non poterat sepulcrum retegere, alium opus habuit qui lapidem removeret. At ne quid sollicite in hunc locum investigem, nec alle- gorias in præsentia de rebus ad sepulcrum perti- nentibus enarrans intempestive philosophari videar, de hac historia hoc dicam unum, vel prima fronte satis manifestum esse, magis e dignitate fuisse ejus, qui ad hominum utilitatem resurgebat, ut in- ferior et minister lapidem submoveret, quam ut istud ipse faceret. Tacco nunc eos, qui Verbo ino- Jiti fuerant insidias, quique illud morti traditum, mortuum ab omnibus judicari, ad nihilum redigi volebant, noluisse ejus aperiri sepulcrum, ut nemo Verbum post eorum insidias vivens conspiceret; sed angelum Dei qui salutis humanæ causa in bunc orbem venerat, insidiatoribus fortiorem fuisse, et auxilio fuisse alteri angelo, ad removendum gra- vem illunı lapidem; ut qui mortuum existimabant Verbum, exploratum haberent illud inter mortuos non esse, sed vivere, et sequi volentes eo prrce- dere, ubi illis ostenderet reliqua eorum, quæ illos docuerat initio, cum recens in ejus scholam in- gressi, nondum capere sublimiora poterant. Postca nescio quodnam causæ suæ præsidium speret ex co quod addit venisse ad Joseph angelum qui Ma- riam esse gravidam nuntiaret, et rursum eis, ac- cepto nato puero, cui struebantur insidiæ, fugien- dum esse in Ægyptum. lisdem de rebus jam supra ad ea quæ dixerat, respondimus. Quid autem sibi vult Celsus, cum ait Scripturas testari missos an- gelos ad Moysen et ad alios fuisse? Neque enim video quid istud ad ejus propositum conducat : praesertim cum illorum augelorum nullus dederit operam, ut pro virili genus humanum a pec- catis averteret. Esto igitur alii angeli missi sint a Deo. At hic majus quid annuntiaverit, et cum sce- leribus Judæi se contaminarent, religionem suam perverterent, impie agerent, regnum Dei colonis aliis tradiderit, nimirum iis qui in omnibus Eccle- siis suæ ipsorum salutis diligentem rationem ha- berent, quique nihil omissum relinquerent, ut aver- sos a Jesu doctrina ad summum Deum vita integra doctrinaque vitæ consentanea perducerent. Judæorum est et istorum, › scilicet Christianorum. verba, quibusdam viden- tur Celsi irridentis esse omnia, atque eam ob cau- sam ab Origenis dictione distinguenda. Mihi secus videtur. Paulo post, loco Bolerellus legit (38) Hoeschelius in textu, λαβών, male. (39) Codd. Regius et Basileensis, ἀποκινήσοντος. (40) Αὐτῶν μείζονα. Guielo scribendum videtur, (41) Libb. editi ad oram, ἱστορεῖσθαι in textu, (2) καὶ ἄλλοι οὖν πεπέμφθωσαν, usque ad hac 58. Invectus est etiam Celsus in id quod scriptum 59. Deinde Celsus : « Ergo idem Deus, inquit, (45) Εαυτῶν. Mallet Guietus αὐτῶν, subaud.
Παλαιοὶ τοίνυν ἄνδρες καὶ σοφοὶ δηλούσθωσαν τοῖς ἐπίστασθαι δυναμένοις, καὶ δὴ καὶ Πλάτων ὁ τοῦ Ἀρίστωνος τὰ περὶ τοῦ πρώτου ἀγαθοῦ διασημαινέτω ἔν τινι τῶν ἐπιστολῶν καὶ φασκέτω μηδαμῶς εἶναι ῥητὸν τὸ πρῶτον ἀγαθόν, ἀλλ’ ἐκ πολλῆς συνουσίας ἐγγινόμενον καὶ ἐξαίφνης οἷον ἀπὸ πυρὸς πηδήσαντος ἐξαφθὲν φῶς ἐν τῇ ψυχῇ· ὧν καὶ ἡμεῖς ἀκούσαντες συγκατατιθέμεθα ὡς καλῶς λεγομένοις, ὁ θεὸς γὰρ αὐτοῖς ταῦτα καὶ ὅσα καλῶς λέλεκται ἐφανέρωσε. Διὰ τοῦτο δὲ καὶ τοὺς τὰ ἀληθῆ περὶ θεοῦ ὑπολαβόντας καὶ μὴ τὴν ἀξίαν τῆς περὶ αὐτοῦ ἀληθείας θεοσέβειαν ἀσκήσαντάς φαμεν ὑποκεῖσθαι ταῖς τῶν ἁμαρτανόντων κολάσεσιν. Αὐταῖς γὰρ λέξεσί φησι περὶ τῶν τοιούτων ὁ Παῦλος ὅτι Ἀποκαλύπτεται ὀργὴ θεοῦ ἀπ’ οὐρανοῦ ἐπὶ πᾶσαν ἀσέβειαν καὶ ἀδικίαν ἀνθρώπων τῶν τὴν ἀλήθειαν ἐν ἀδικίᾳ κατεχόντων, διότι τὸ γνωστὸν τοῦ θεοῦ φανερόν ἐστιν ἐν αὐτοῖς· ὁ θεὸς γὰρ αὐτοῖς ἐφανέρωσε.
Κατηγορεῖ δ' ὁ Κέλσος καὶ τοῦ φάσκοντος λόγου, Α ἄγγελον ἀποκεκυλικέναι τοῦ τάφου, ἔνθα ἦν τὸ Ἰησοῦ σῶμα, τὸν λίθον, ὥσπερ μειράκιον ἐν δια- τριβη λαβόν (38) τοπικῶς κατηγορῆσαί τινος. « Καὶ ὡς σοφόν τι κατὰ τοῦ λόγου εὑρών, φησὶν, ὅτι ὁ τοῦ Θεοῦ Παῖς, ὡς ἔοικεν, οὐκ ἐδύνατο ἀνοίξαι τὸν τάφον, ἀλλ' ἐδεήθη ἄλλου ἀποκινήσοντος (39) την πέτραν. » Καὶ ἵνα γε μηδὲν περιεργάσωμαι περὶ τῶν κατὰ τὸν τόπον, μηδὲ τροπολογίαν ἐπὶ τοῦ πα ρόντος· ἐκτιθέμενος δόξω ἀκαίρως εἰς ταῦτα φιλο- σορεῖν, περὶ αὐτῆς ἐρῶ τῆς ἱστορίας, ὅτι σεμνότε ρον αὐτόθεν φαίνεται τὸ τὸν ἐλάττονα καὶ ὑπηρέτην ἀποκεκυλικέναι τὸν λίθον, ἢ τὸν ἐπὶ ὠφελείῃ ἀνθρώ- των ἀνιστάμενον τοῦτο πεποιηκέναι. Οὐ λέγω δ' ὅτι οἱ μὲν τῷ λόγῳ ἐπιβουλεύοντες, καὶ ἀποκτεῖναι αὐτὸν βουληθέντες, καὶ δεῖξαι πᾶσι νεκρὸν, καὶ τὸ μηδὲν τυγ- χάνοντα, βούλονται αὐτοῦ μηδαμῶς ἀνοιχθῆναι τὸν τά φον, ἵνα μηδεὶς τὸν Λόγον μετὰ τὴν ἐπιβουλὴν αὐτῶν ζῶντα θεάσηται· ἡ δὲ ὑπὲρ σωτηρίας τῶν ἀνθρώπων ἐπιδημῶν συνεργὸς τοῦ ἀγγέλου ἄγγελος Θεοῦ, ισχυ ρότερος ῶν τῶν ἐπιβουλευόντων, ἀποκυλίει τὸν βαρύν λίθον· ἵνα πεισθῶσιν οἱ νομίζοντες τεθνηκέναι τὸν Λόγον, ὅτι οὐκ ἔστι μετὰ τῶν νεκρῶν, ἀλλὰ ζῇ, καὶ προάγει τοὺς βουλομένους αὐτῷ ἀκολουθεῖν, ἵνα ἐπι· δείξηται τὰ ἑξῆς οἷς ἐπεδείξατο πρότερον, τοῖς μὴ χωροῦσί πω αὐτῶν μείζονα (40) κατὰ τὸν πρότερον τῆς εἰσαγωγῆς αὐτῶν χρόνον. Εἶτ', οὐκ οἶδ' ὅπως, μετά ταῦτα παραῤῥίπτει, οὐκ οἶδα εἰς τί τῇ προθέσει αὐτοῦ χρήσιμον είναι δοκοῦν τὸ περὶ τῆς Μαρίας κρούσης ἐληλυθέναι πρὸς τὸν Ἰωσὴφ ἄγγελον· καὶ πάλιν, ὑπὲρ τοῦ τὸ βρέφος γεννηθὲν καὶ ἐπιβουλευόμενον ἐξαρπά σαντας φυγεῖν εἰς Αἴγυπτον· περὶ τούτων δὲ καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω πρὸς τὰ ὑπ' αὐτοῦ εἰρημένα διελέ- χθημεν. Τί δὲ βούλεται Κέλσῳ τὸ καὶ Μωϋσῇ καὶ τοῖς ἄλλοις ἱστορεῖσθαι (41) κατὰ τὰς Γραφὰς ἀγγέ λους πέμπεσθαι; Οὐδὲν γάρ μοι φαίνεται συμβάλ. λεσθαι αὐτῷ πρὸς ὅ βούλεται· καὶ μάλιστα ἐπεὶ οὐ δεῖς μὲν ἐκείνων περὶ τοῦ γένους τῶν ἀνθρώπων Αγωνίσατο, ἵν᾿ αὐτὸ ἐπιστρέψῃ, ὅση δύναμις, ἀπὸ τῶν ἁμαρτημάτων Καὶ ἄλλοι οὖν πεπέμφθωσαν (42) ἀπὸ τοῦ Θεοῦ· καὶ οὗτός τι πλέον ἀπαγγελλέτω· καὶ πλημμελούντων Ἰουδαίων, καὶ μεταχαραττόν των τὴν εὐσέβειαν, καὶ οὐχ ὅσια δρώντων, την βα- σιλείαν τοῦ Θεοῦ μεταδεδωκέτω ἄλλοις γεωργοίς, τῆς πανταχοῦ ἐν ταῖς Ἐκκλησίαις ἑαυτῶν (45) ἐπι- μελουμένοις, καὶ πάντα πράττουσιν ὑπὲρ τοῦ τὰς ἀπὸ τῆς διδασκαλίας τοῦ Ἰησοῦ ἀφορμάς προσαγα γεῖν διὰ βίου καθαροῦ καὶ λόγου ἀκολούθου τῷ βίῳ, πρὸς τὸν τῶν ὅλων Θεόν. Εἶθ᾿ ἑξῆς φησιν ὁ Κέλσος· Οὐκοῦν ὁ αὐτὸς Θεὸς Ἰουδαίοις τε καὶ τοῖσδε· ο δῆλον δ' ὅτι τοῖς Χριστια ἀποκινήσαντος. αὐτὸν μείζονα. ἱστορῆσθαι. συμ βάλλεσθαι αὐτό. πρὸς τὸν τῶν ὅλων Θεόν, τῶν Ἐκκλησιῶν. τὰς ἀπὸ τῆς διδα- σκαλίας τοῦ Ἰησοῦ ἀφορμάς, τους ἀπὸ τῆς διδασκαλίας τοῦ Ἰησοῦ ἀφορμῶντας. CONTRA CELSUM LIB. V. B Libb. editi, Paulo post flaschelius in textu, C D est, angelum a monumento, ubi Jesu corpus erat, revolvisse lapidem. Qua in re pueri similis est lo- cos communes lustrantis quibus in aliquem decia- mitet. Et, quasi quid eximium reperisset, credo, inquit, Dei Filius non poterat sepulcrum retegere, alium opus habuit qui lapidem removeret. At ne quid sollicite in hunc locum investigem, nec alle- gorias in præsentia de rebus ad sepulcrum perti- nentibus enarrans intempestive philosophari videar, de hac historia hoc dicam unum, vel prima fronte satis manifestum esse, magis e dignitate fuisse ejus, qui ad hominum utilitatem resurgebat, ut in- ferior et minister lapidem submoveret, quam ut istud ipse faceret. Tacco nunc eos, qui Verbo ino- Jiti fuerant insidias, quique illud morti traditum, mortuum ab omnibus judicari, ad nihilum redigi volebant, noluisse ejus aperiri sepulcrum, ut nemo Verbum post eorum insidias vivens conspiceret; sed angelum Dei qui salutis humanæ causa in bunc orbem venerat, insidiatoribus fortiorem fuisse, et auxilio fuisse alteri angelo, ad removendum gra- vem illunı lapidem; ut qui mortuum existimabant Verbum, exploratum haberent illud inter mortuos non esse, sed vivere, et sequi volentes eo prrce- dere, ubi illis ostenderet reliqua eorum, quæ illos docuerat initio, cum recens in ejus scholam in- gressi, nondum capere sublimiora poterant. Postca nescio quodnam causæ suæ præsidium speret ex co quod addit venisse ad Joseph angelum qui Ma- riam esse gravidam nuntiaret, et rursum eis, ac- cepto nato puero, cui struebantur insidiæ, fugien- dum esse in Ægyptum. lisdem de rebus jam supra ad ea quæ dixerat, respondimus. Quid autem sibi vult Celsus, cum ait Scripturas testari missos an- gelos ad Moysen et ad alios fuisse? Neque enim video quid istud ad ejus propositum conducat : praesertim cum illorum augelorum nullus dederit operam, ut pro virili genus humanum a pec- catis averteret. Esto igitur alii angeli missi sint a Deo. At hic majus quid annuntiaverit, et cum sce- leribus Judæi se contaminarent, religionem suam perverterent, impie agerent, regnum Dei colonis aliis tradiderit, nimirum iis qui in omnibus Eccle- siis suæ ipsorum salutis diligentem rationem ha- berent, quique nihil omissum relinquerent, ut aver- sos a Jesu doctrina ad summum Deum vita integra doctrinaque vitæ consentanea perducerent. Judæorum est et istorum, › scilicet Christianorum. verba, quibusdam viden- tur Celsi irridentis esse omnia, atque eam ob cau- sam ab Origenis dictione distinguenda. Mihi secus videtur. Paulo post, loco Bolerellus legit (38) Hoeschelius in textu, λαβών, male. (39) Codd. Regius et Basileensis, ἀποκινήσοντος. (40) Αὐτῶν μείζονα. Guielo scribendum videtur, (41) Libb. editi ad oram, ἱστορεῖσθαι in textu, (2) καὶ ἄλλοι οὖν πεπέμφθωσαν, usque ad hac 58. Invectus est etiam Celsus in id quod scriptum 59. Deinde Celsus : « Ergo idem Deus, inquit, (45) Εαυτῶν. Mallet Guietus αὐτῶν, subaud.
Τὰ γὰρ ἀόρατα αὐτοῦ ἀπὸ κτίσεως κόσμου τοῖς ποιήμασι νοούμενα καθορᾶται, ἥ τε ἀί̈διος αὐτοῦ δύναμις καὶ θειότης, εἰς τὸ εἶναι αὐτοὺς ἀναπολογήτους, διότι γνόντες τὸν θεὸν οὐχ ὡς θεὸν ἐδόξασαν ἢ ηὐχαρίστησαν, ἀλλ’ ἐματαιώθησαν ἐν τοῖς διαλογισμοῖς αὐτῶν, καὶ ἐσκοτίσθη ἡ ἀσύνετος αὐτῶν καρδία. Φάσκοντες εἶναι σοφοὶ ἐμωράνθησαν, καὶ ἤλλαξαν τὴν δόξαν τοῦ ἀφθάρτου θεοῦ ἐν ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀνθρώπου καὶ πετεινῶν καὶ τετραπόδων καὶ ἑρπετῶν. Καὶ ἀλήθειαν γοῦν κατέχουσιν, ὡς καὶ ὁ ἡμέτερος μαρτυρεῖ λόγος, οἱ φρονοῦντες ὅτι ῥητὸν οὐδαμῶς ἐστι τὸ πρῶτον ἀγαθὸν καὶ λέγοντες ὡς ἐκ πολλῆς συνουσίας γινομένης περὶ τὸ πρᾶγμα αὐτὸ καὶ τοῦ συζῆν ἐξαίφνης οἷον ἀπὸ πυρὸς πηδήσαντος ἐξαφθὲν φῶς ἐν τῇ ψυχῇ γενόμενον αὐτὸ ἑαυτὸ ἤδη τρέφει. Ἀλλ’ οἱ τοιαῦτα περὶ τοῦ πρώτου ἀγαθοῦ γράψαντες καταβαίνουσιν εἰς Πειραιέα, προσευξόμενοι ὡς θεῷ τῇ Ἀρτέμιδι καὶ ὀψόμενοι τὴν ὑπὸ ἰδιωτῶν ἐπιτελουμένην πανήγυριν·
Κατηγορεῖ δ' ὁ Κέλσος καὶ τοῦ φάσκοντος λόγου, Α ἄγγελον ἀποκεκυλικέναι τοῦ τάφου, ἔνθα ἦν τὸ Ἰησοῦ σῶμα, τὸν λίθον, ὥσπερ μειράκιον ἐν δια- τριβη λαβόν (38) τοπικῶς κατηγορῆσαί τινος. « Καὶ ὡς σοφόν τι κατὰ τοῦ λόγου εὑρών, φησὶν, ὅτι ὁ τοῦ Θεοῦ Παῖς, ὡς ἔοικεν, οὐκ ἐδύνατο ἀνοίξαι τὸν τάφον, ἀλλ' ἐδεήθη ἄλλου ἀποκινήσοντος (39) την πέτραν. » Καὶ ἵνα γε μηδὲν περιεργάσωμαι περὶ τῶν κατὰ τὸν τόπον, μηδὲ τροπολογίαν ἐπὶ τοῦ πα ρόντος· ἐκτιθέμενος δόξω ἀκαίρως εἰς ταῦτα φιλο- σορεῖν, περὶ αὐτῆς ἐρῶ τῆς ἱστορίας, ὅτι σεμνότε ρον αὐτόθεν φαίνεται τὸ τὸν ἐλάττονα καὶ ὑπηρέτην ἀποκεκυλικέναι τὸν λίθον, ἢ τὸν ἐπὶ ὠφελείῃ ἀνθρώ- των ἀνιστάμενον τοῦτο πεποιηκέναι. Οὐ λέγω δ' ὅτι οἱ μὲν τῷ λόγῳ ἐπιβουλεύοντες, καὶ ἀποκτεῖναι αὐτὸν βουληθέντες, καὶ δεῖξαι πᾶσι νεκρὸν, καὶ τὸ μηδὲν τυγ- χάνοντα, βούλονται αὐτοῦ μηδαμῶς ἀνοιχθῆναι τὸν τά φον, ἵνα μηδεὶς τὸν Λόγον μετὰ τὴν ἐπιβουλὴν αὐτῶν ζῶντα θεάσηται· ἡ δὲ ὑπὲρ σωτηρίας τῶν ἀνθρώπων ἐπιδημῶν συνεργὸς τοῦ ἀγγέλου ἄγγελος Θεοῦ, ισχυ ρότερος ῶν τῶν ἐπιβουλευόντων, ἀποκυλίει τὸν βαρύν λίθον· ἵνα πεισθῶσιν οἱ νομίζοντες τεθνηκέναι τὸν Λόγον, ὅτι οὐκ ἔστι μετὰ τῶν νεκρῶν, ἀλλὰ ζῇ, καὶ προάγει τοὺς βουλομένους αὐτῷ ἀκολουθεῖν, ἵνα ἐπι· δείξηται τὰ ἑξῆς οἷς ἐπεδείξατο πρότερον, τοῖς μὴ χωροῦσί πω αὐτῶν μείζονα (40) κατὰ τὸν πρότερον τῆς εἰσαγωγῆς αὐτῶν χρόνον. Εἶτ', οὐκ οἶδ' ὅπως, μετά ταῦτα παραῤῥίπτει, οὐκ οἶδα εἰς τί τῇ προθέσει αὐτοῦ χρήσιμον είναι δοκοῦν τὸ περὶ τῆς Μαρίας κρούσης ἐληλυθέναι πρὸς τὸν Ἰωσὴφ ἄγγελον· καὶ πάλιν, ὑπὲρ τοῦ τὸ βρέφος γεννηθὲν καὶ ἐπιβουλευόμενον ἐξαρπά σαντας φυγεῖν εἰς Αἴγυπτον· περὶ τούτων δὲ καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω πρὸς τὰ ὑπ' αὐτοῦ εἰρημένα διελέ- χθημεν. Τί δὲ βούλεται Κέλσῳ τὸ καὶ Μωϋσῇ καὶ τοῖς ἄλλοις ἱστορεῖσθαι (41) κατὰ τὰς Γραφὰς ἀγγέ λους πέμπεσθαι; Οὐδὲν γάρ μοι φαίνεται συμβάλ. λεσθαι αὐτῷ πρὸς ὅ βούλεται· καὶ μάλιστα ἐπεὶ οὐ δεῖς μὲν ἐκείνων περὶ τοῦ γένους τῶν ἀνθρώπων Αγωνίσατο, ἵν᾿ αὐτὸ ἐπιστρέψῃ, ὅση δύναμις, ἀπὸ τῶν ἁμαρτημάτων Καὶ ἄλλοι οὖν πεπέμφθωσαν (42) ἀπὸ τοῦ Θεοῦ· καὶ οὗτός τι πλέον ἀπαγγελλέτω· καὶ πλημμελούντων Ἰουδαίων, καὶ μεταχαραττόν των τὴν εὐσέβειαν, καὶ οὐχ ὅσια δρώντων, την βα- σιλείαν τοῦ Θεοῦ μεταδεδωκέτω ἄλλοις γεωργοίς, τῆς πανταχοῦ ἐν ταῖς Ἐκκλησίαις ἑαυτῶν (45) ἐπι- μελουμένοις, καὶ πάντα πράττουσιν ὑπὲρ τοῦ τὰς ἀπὸ τῆς διδασκαλίας τοῦ Ἰησοῦ ἀφορμάς προσαγα γεῖν διὰ βίου καθαροῦ καὶ λόγου ἀκολούθου τῷ βίῳ, πρὸς τὸν τῶν ὅλων Θεόν. Εἶθ᾿ ἑξῆς φησιν ὁ Κέλσος· Οὐκοῦν ὁ αὐτὸς Θεὸς Ἰουδαίοις τε καὶ τοῖσδε· ο δῆλον δ' ὅτι τοῖς Χριστια ἀποκινήσαντος. αὐτὸν μείζονα. ἱστορῆσθαι. συμ βάλλεσθαι αὐτό. πρὸς τὸν τῶν ὅλων Θεόν, τῶν Ἐκκλησιῶν. τὰς ἀπὸ τῆς διδα- σκαλίας τοῦ Ἰησοῦ ἀφορμάς, τους ἀπὸ τῆς διδασκαλίας τοῦ Ἰησοῦ ἀφορμῶντας. CONTRA CELSUM LIB. V. B Libb. editi, Paulo post flaschelius in textu, C D est, angelum a monumento, ubi Jesu corpus erat, revolvisse lapidem. Qua in re pueri similis est lo- cos communes lustrantis quibus in aliquem decia- mitet. Et, quasi quid eximium reperisset, credo, inquit, Dei Filius non poterat sepulcrum retegere, alium opus habuit qui lapidem removeret. At ne quid sollicite in hunc locum investigem, nec alle- gorias in præsentia de rebus ad sepulcrum perti- nentibus enarrans intempestive philosophari videar, de hac historia hoc dicam unum, vel prima fronte satis manifestum esse, magis e dignitate fuisse ejus, qui ad hominum utilitatem resurgebat, ut in- ferior et minister lapidem submoveret, quam ut istud ipse faceret. Tacco nunc eos, qui Verbo ino- Jiti fuerant insidias, quique illud morti traditum, mortuum ab omnibus judicari, ad nihilum redigi volebant, noluisse ejus aperiri sepulcrum, ut nemo Verbum post eorum insidias vivens conspiceret; sed angelum Dei qui salutis humanæ causa in bunc orbem venerat, insidiatoribus fortiorem fuisse, et auxilio fuisse alteri angelo, ad removendum gra- vem illunı lapidem; ut qui mortuum existimabant Verbum, exploratum haberent illud inter mortuos non esse, sed vivere, et sequi volentes eo prrce- dere, ubi illis ostenderet reliqua eorum, quæ illos docuerat initio, cum recens in ejus scholam in- gressi, nondum capere sublimiora poterant. Postca nescio quodnam causæ suæ præsidium speret ex co quod addit venisse ad Joseph angelum qui Ma- riam esse gravidam nuntiaret, et rursum eis, ac- cepto nato puero, cui struebantur insidiæ, fugien- dum esse in Ægyptum. lisdem de rebus jam supra ad ea quæ dixerat, respondimus. Quid autem sibi vult Celsus, cum ait Scripturas testari missos an- gelos ad Moysen et ad alios fuisse? Neque enim video quid istud ad ejus propositum conducat : praesertim cum illorum augelorum nullus dederit operam, ut pro virili genus humanum a pec- catis averteret. Esto igitur alii angeli missi sint a Deo. At hic majus quid annuntiaverit, et cum sce- leribus Judæi se contaminarent, religionem suam perverterent, impie agerent, regnum Dei colonis aliis tradiderit, nimirum iis qui in omnibus Eccle- siis suæ ipsorum salutis diligentem rationem ha- berent, quique nihil omissum relinquerent, ut aver- sos a Jesu doctrina ad summum Deum vita integra doctrinaque vitæ consentanea perducerent. Judæorum est et istorum, › scilicet Christianorum. verba, quibusdam viden- tur Celsi irridentis esse omnia, atque eam ob cau- sam ab Origenis dictione distinguenda. Mihi secus videtur. Paulo post, loco Bolerellus legit (38) Hoeschelius in textu, λαβών, male. (39) Codd. Regius et Basileensis, ἀποκινήσοντος. (40) Αὐτῶν μείζονα. Guielo scribendum videtur, (41) Libb. editi ad oram, ἱστορεῖσθαι in textu, (2) καὶ ἄλλοι οὖν πεπέμφθωσαν, usque ad hac 58. Invectus est etiam Celsus in id quod scriptum 59. Deinde Celsus : « Ergo idem Deus, inquit, (45) Εαυτῶν. Mallet Guietus αὐτῶν, subaud.
PG 11:1293καὶ τηλικαῦτά γε φιλοσοφήσαντες περὶ τῆς ψυχῆς καὶ τὴν διαγωγὴν τῆς καλῶς βεβιωκυί̈ας διεξελθόντες, καταλιπόντες τὸ μέγεθος ὧν αὐτοῖς ὁ θεὸς ἐφανέρωσεν εὐτελῆ φρονοῦσι καὶ μικρά, ἀλεκτρυόνα τῷ Ἀσκληπιῷ ἀποδιδόντες· καὶ τὰ ἀόρατα τοῦ θεοῦ καὶ τὰς ἰδέας φαντασθέντες ἀπὸ τῆς κτίσεως τοῦ κόσμου καὶ τῶν αἰσθητῶν, ἀφ’ ὧν ἀναβαίνουσιν ἐπὶ τὰ νοούμενα, τήν τε ἀί̈διον αὐτοῦ δύναμιν καὶ θειότητα οὐκ ἀγεννῶς ἰδόντες οὐδὲν ἧττον ἐματαιώθησαν ἐν τοῖς διαλογισμοῖς αὐτῶν, καὶ ὡς ἀσύνετος αὐτῶν ἡ καρδία ἐν σκότῳ καὶ ἀγνοίᾳ καλινδεῖται τῇ περὶ τοῦ θεραπεύειν τὸ θεῖον. Καὶ ἔστιν ἰδεῖν τοὺς ἐπὶ σοφίᾳ μέγα φρονοῦντας καὶ θεολογίᾳ ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀνθρώπου προσκυνοῦντας, εἰς τιμήν φασιν ἐκείνου, ἔσθ’ ὅτε δὲ καὶ καταβαίνοντας μετ’ Αἰγυπτίων ἐπὶ τὰ πετεινὰ ἢ τετράποδα ἢ ἑρπετά. Ἵνα δὲ καὶ δοκῶσί τινες ταῦτα ὑπεραναβεβηκέναι, ἀλλ’ εὑρεθήσονται ἀλλάξαντες τὴν ἀλήθειαν τοῦ θεοῦ ἐν τῷ ψεύδει καὶ σέβοντες καὶ λατρεύοντες τῇ κτίσει παρὰ τὸν κτίσαντα.
PG 11:1295Διόπερ τῶν ἐν Ἕλλησι σοφῶν καὶ πολυμαθῶν τοῖς ἔργοις περὶ τὸ θεῖον πλανωμένων ἐξελέξατο ὁ θεὸς τὰ μωρὰ τοῦ κόσμου, ἵνα καταισχύνῃ τοὺς σοφούς, καὶ τὰ ἀγενῆ καὶ τὰ ἀσθενῆ καὶ τὰ ἐξουθενημένα καὶ τὰ μὴ ὄντα, ἵνα τὰ ὄντα καταργήσῃ· καὶ ἀληθῶς, ἵνα μὴ καυχήσηται πᾶσα σὰρξ ἐνώπιον τοῦ θεοῦ. Πρῶτον δὲ ἡμῶν σοφοί, Μωϋσῆς ὁ ἀρχαιότατος καὶ οἱ ἑξῆς αὐτῷ προφῆται, οὐδαμῶς ῥητὸν ἐπιστάμενοι τὸ πρῶτον ἀγαθὸν ἔγραψαν μέν, ὡς θεοῦ ἑαυτὸν ἐμφανίζοντος τοῖς ἀξίοις καὶ ἐπιτηδείοις, ὅτι ὤφθη ὁ θεὸς φέρ’ εἰπεῖν τῷ Ἀβραὰμ ἢ τῷ Ἰσαὰκ ἢ τῷ Ἰακώβ. Τίς δὲ ὢν ὤφθη καὶ ποταπὸς καὶ τίνα τρόπον καὶ τίνι τῶν ἐν ἡμῖν, καταλελοίπασιν ἐξετάζειν τοῖς δυναμένοις ἑαυτοὺς ἐμπαρέχειν παραπλησίους ἐκείνοις, οἷς ὤφθη ὁ θεός· ὀφθεὶς αὐτῶν οὐ τοῖς τοῦ σώματος ὀφθαλμοῖς ἀλλὰ τῇ καθαρᾷ καρδίᾳ. Καὶ γὰρ κατὰ τὸν Ἰησοῦν ἡμῶν μακάριοι οἱ καθαροὶ τῇ καρδίᾳ, ὅτι αὐτοὶ τὸν θεὸν ὄψονται. Τὸ δ’ ἐξαίφνης οἷον ἀπὸ πυρὸς πηδήσαντος ἐξάπτεσθαι φῶς ἐν τῇ ψυχῇ πρότερος οἶδεν ὁ λόγος, εἰπὼν ἐν τῷ προφήτῃ·
Ἐξῆς δὲ τούτοις φησίν • Μή με οἰηθῇ τις Α ἀγνοεῖν, ὡς οἱ μὲν αὐτῶν συνθήσονται, τὸν αὐτὸν εἶ- ναι σφίσιν ὅνπερ Ἰουδαίοις Θεόν· οἱ δ' ἄλλον, ᾧ τοῦτον Εναντίον, παρ' ἐκείνου τε ἐλθεῖν τὸν Υἱόν. » Εἴπερ δὲ τὸ εἶναι αἱρέσεις πλείονας ἐν Χριστιανοῖς κατηγορίαν οίεται Χριστιανισμοῦ εἶναι· διὰ τί οὐχὶ καὶ φιλοσοφίας κατηγορία κατὰ τὸ ἀνάλογον νομισθείη ἂν ἡ ἐν ταῖς αἱρέσεσι τῶν φιλοσοφούντων διαφωνία οὐ περὶ μι κρῶν καὶ τῶν τυχόντων, ἀλλὰ περὶ τῶν ἀναγκαιοτά των, Ὥρα δὲ καὶ ἰατρικὴν κατηγορεῖσθαι διὰ τὰς ἐν αὐτῇ αἱρέσεις. Ἔστωσαν οὖν ἐν ἡμῖν (48) οἱ 'μὴ τὸν αὐτὸν λέγοντες τῷ Ἰουδαίων Θεῷ Θεόν· ἀλλ᾽ οὔτιγε παρὰ τοῦτο κατηγορητέοι οἱ ἀπὸ τῶν αὐτῶν γραμμά- των ἀποδεικνύντες, ὅτι εἷς καὶ ὁ αὐτὸς Θεὸς Ἰου δαίων ἐστὶ καὶ ἐθνῶν· ὡς καὶ τὸν Παῦλον λέγειν σα- φῶς, ἀπὸ Ἰουδαίων προσελθόντα Χριστιανισμῷ· Β • Χάριν ἔχω τῷ Θεῷ μου, ᾧ λατρεύω ἀπὸ προγόνων ἐν καθαρᾷ συνειδήσει. » Εστω δ' ἔτι καὶ τρίτον γέ- ως (49) τῶν ὀνομαζόντων ψυχικούς τινας, καὶ πνευματικοὺς ἑτέρους· οἶμαι δ' αὐτὸν λέγειν τοὺς ἀπὸ Οὐαλεντίνου. Καὶ τί τοῦτο πρὸς ἡμᾶς, τοὺς ἀπὸ τῆς Ἐκκλησίας, κατηγοροῦντας τῶν εἰσαγόντων φύσεις ἐκ κατασκευής σωζομένας, ἢ ἐκ κατασκευῆς ἀπολλυμένας; Ἔστωσαν δέ τινες καὶ ἐπαγγελλόμε να είναι Γνωστικοὶ (50), ἀνάλογον τοῖς ἑαυτοὺς ἀνα χορεύουσι φιλοσόφους Επικουρείοις. Αλλ' οὔτε οἱ τὴν Πρόνοιαν ἀναιροῦντες φιλόσοφοι εἶεν ἂν ἀληθῶς, οὔτε οἱ τὰ ἀλλόκοτα ἀναπλάσματα, καὶ μὴ ἀρέσκοντα τοῖς τῆς ἀπὸ τοῦ Ἰησοῦ διαδοχῆς, ἐπεισαγαγόντες εἶεν ἂν Χριστιανοί. Εστωσαν δέ τινες καὶ τὸν Ἰησοῦν ἀποδε χόμενοι, ὡς παρὰ τοῦτο Χριστιανοὶ εἶναι αὐχοῦντες· ἔτι δὲ καὶ κατὰ τὸν Ἰουδαίων νόμον ὡς τὰ Ἰουδαίων πλήθη βιοῦν ἐθέλοντες· (οὗτοι δ᾽ εἰσὶν οἱ διττοὶ Ἐβιω- ναῖοι (51), ἤτοι ἐκ Παρθένου ὁμολογοῦντες ὁμοίως ἡμῖν τὸν Ἰησοῦν, ἢ οὐχ οὕτω γεγεννῆσθαι, ἀλλ' ὡς τοὺς λοιποὺς ἀνθρώπους)· τί τοῦτο φέρει ἔγκλημα τοῖς ἀπὸ τῆς Ἐκκλησίας, οὓς ἀπὸ τοῦ πλήθους (52) ὠνόμασεν ὁ Κέλσος; Εἶπε δέ τινας εἶναι καὶ Σιβυλ- λιστάς (55)· τάχα παρακούσας τινῶν ἐγκαλούντων τοῖς οἰομένοις προφῆτιν γεγονέναι την Σίβυλλαν, καὶ Σι- βυλλιστὰς τοὺς τοιούτους καλεσάντων. σε τὸ τοῦ κατὰ τὸ ἔσω ἀνθρώπου πρόσωπον. πληρούμενον, πληρούμενοι. περὶ τῶν κατὰ τοὺς νό μους, νοημάτων. ἀναλόγως τοῖς ἑαυτοὺς ἀναγο- ρεύουσι φιλοσόφους Επικουρείους. -- ἤτοι ἐκ παρθέ οὓς τοὺς ἀπὸ τοῦ πλήθους. Κατ' ενέργειαν δὲ τῶν φαύλων δαιμόνων θάνατος ωρίσθη κατὰ τῶν τὰς Υστάσπους, ἢ Σιβύλλης, ἢ τῶν προφητῶν βίβλους ἀναγινωσκόν των, ὅπως διὰ τοῦ φόβου ἀποστρέψωσιν ἐντυγχάνοντας τοὺς ἀνθρώπους τῶν καλῶν γνῶσιν λαβεῖν, αὐτοῖς δὲ δουλεύοντας κατέχωσιν· ὅπερ εἰς τέλος οὐκ ἴσχυσαν πρᾶξαι· ἀφόβως μὲν γὰρ οὐ μόνον ἐντυγχάνομεν αὐταῖς, ἀλλὰ καὶ ὑμῖν, ὡς ὁρᾶτε, εἰς ἐπίσκεψιν CONTRA CELSUM LIB. V. putet ignorare, quosdam quidem ex illis assensu- ros, eumdem sibi, quem Ju‹læis, esse Deum ; quos- dam autem alium admittere illi contrarium et a quo Filius venerit. » At si diversas Christianorum sectas Christianismi vitium esse ducat, quidni etiam philosophiæ vitio vertit sectarum philosophicarum dissensionem et eam quidem non de rebus nihili, sed de præcipuis ? Cur non etiam medicinæ crimi- nosum est, quod in sectas scissa est? Esto sint in- ter nos qui Judæorum et nostrum eumdem Deum esse negent: sed non propterea accusandi sunt illi, qui ex eisdem scripturis conficiunt unum et eum- dem Judæorum Deum esse et gentium. Id ipse te- statur Paulis qui a Judæis ad Christianismum ac- cesserat : e Gratias ago Deo, cui servio a progeni toribus in conscientia pura . . Sit præterea ter- tium genus, eorum scilicet qui quosdam animales, alios spirituales vocant; suspicor autem hic cum speclare ad Valentini discipulos. Quid inde coutra nos, qui ab Ecclesia stantes damnamus eos quibus placet salutem alios consequi, alios æternum pe rire, vi et constitutione ipsius natura Largior id quoque alios esse qui vocentur Gnostici, sicut Epi- curi asseclæ se ipsi appellant philosophos. Sed quemadmodum vere philosophi non sunt ii, qui providentiam e medio tollunt; sic nec digni sunt Christianorum nomine, qui absurda figmenta Jesuque discipulis improbata inducunt. Sint quidam, qui quod Jesum receperint, idcirco se Christianos esse glo- ut C riantur ; sed qui tamen etiamnum, uι Judzo- Timn. 1, 3. rum, Μox pro Hoeschelius in textu habet Ibidem post Bolerello addendum videtur e superioribus, D tiones ad lib. v, num. 54. num. 7, pag. 172, et nun. 20, pag. 188; Tertull. adversus Valentinianos, cap. 29, et Irenæum, lib. I, cap. 1. SPENCER. et frenaum, lib. 1, cap. 30. Clem. Alexandrinus in eorum mores et insolentiam passim invehitur. Aug., De hær.: Gnostici propter excellentiam scientiæ sic se appellatos esse, vel appellari debuisse, glo- iantur, cum sint superioribus omnibus vaniores alque turpiores. » SPENCER. Mox codd. Regius et Basileensis habent, Matth. : « Et Origenes, cum duplices facit Ebio- rum vulgus, Judaicam legein observari volunt : quales sunt Ebionæi, cum ii, qui Jesum e Virgine natum esse nobiscum confitentur; tum ii qui istud rejiciunt contenduntque natum esse ut cæteros ho- mines : an culpa hæc in Ecclesiæ, quam Celsus no- animat vulgus, membra conferri potest? Addit quos- dam esse Sibyllistas, quod fortasse audivit ex quibus- dam, qui cum vitio darent nonnullis quod Sibyllam prophetidem esse existimarent, ea causa illos nun- cuparunt Sibyllistas. naos, in disputatione contra Celsun, vou, etc.,Ebionæorum nomine laxius abutens sub priore illa nota Nazaræos, ut credibile est, descri- bit. . Vossius in dissertat. De genere Jesu Christi, cap. 2. SPENCER. videtur, ad convincendos errores gentilium, Sibyllarum oraculis. Quamobrem gentiles ipsi, ut auctor est Origenes, Christianos Sibyllistas nominabant, › Baron. in Apparat. ad Annal., num. 19. Est auctor quidem, at non adeo luculentus. Istam vero inter- pretationem confirmare possumus ex Justini Apo- logia 2, pag. : 61. Prosequitur Celsus : Neque me quisquam (48) Έστωσαν οὖν ἐν ἡμῖν, etc. Vide adnota- (49) Τρίτον γένος. Vide Epiphanium, læres. 31, (50) Γνωστικοί. Vide_Epiphanium, heres. 26, (51) Διττοὶ Εβιωναῖοι. Grotius in adnot. ad (52) Οὓς ἀπὸ τοῦ πλήθους. Βoberello legendum (53) Σιβυλλιστάς. Usi sunt crebro sancti Patres,
Φωτίσατε ἑαυτοῖς φῶς γνώσεως. Καὶ Ἰωάννης δὲ ὕστερον ἐκείνου γενόμενος λέγει ὅτι ὃ γέγονεν ἐν τῷ λόγῳ ζωὴ ἦν, καὶ ἡ ζωὴ ἦν τὸ φῶς τῶν ἀνθρώπων, ὅπερ φῶς ἀληθινὸν φωτίζει πάντα ἄνθρωπον, ἐρχόμενον εἰς τὸν ἀληθινὸν καὶ νοητὸν κόσμον, καὶ ποιεῖ αὐτὸν φῶς τοῦ κόσμου. Ἔλαμψε γὰρ τοῦτο τὸ φῶς ἐν ταῖς καρδίαις ἡμῶν πρὸς φωτισμὸν τοῦ εὐαγγελίου τῆς δόξης τοῦ θεοῦ ἐν προσώπῳ Χριστοῦ. Διό φησιν ἀρχαιότατος προφήτης πρὸ πολλῶν γενεῶν τῆς Κύρου βασιλείας προφητεύσαςὑπὲρ τὰς τεσσαρεσκαίδεκα γὰρ γενεὰς πρεσβύτερος αὐτοῦ ἦντό· Κύριος φωτισμός μου καὶ σωτήρ μου, τίνα φοβηθήσομαι; καί· Λύχνος τοῖς ποσί μου ὁ νόμος σου, καὶ φῶς ταῖς τρίβοις μου, καί· Ἐσημειώθη ἐφ’ ἡμᾶς τὸ φῶς τοῦ προσώπου σου, κύριε, καί· Ἐν τῷ φωτί σου ὀψόμεθα φῶς. Καὶ ἐπὶ τὸ φῶς τοῦτο προτρέπων ἡμᾶς ὁ ἐν τῷ Ἡσαί̈ᾳ λόγος φησί· Φωτίζου, φωτίζου Ἱερουσαλήμ·
Ἐξῆς δὲ τούτοις φησίν • Μή με οἰηθῇ τις Α ἀγνοεῖν, ὡς οἱ μὲν αὐτῶν συνθήσονται, τὸν αὐτὸν εἶ- ναι σφίσιν ὅνπερ Ἰουδαίοις Θεόν· οἱ δ' ἄλλον, ᾧ τοῦτον Εναντίον, παρ' ἐκείνου τε ἐλθεῖν τὸν Υἱόν. » Εἴπερ δὲ τὸ εἶναι αἱρέσεις πλείονας ἐν Χριστιανοῖς κατηγορίαν οίεται Χριστιανισμοῦ εἶναι· διὰ τί οὐχὶ καὶ φιλοσοφίας κατηγορία κατὰ τὸ ἀνάλογον νομισθείη ἂν ἡ ἐν ταῖς αἱρέσεσι τῶν φιλοσοφούντων διαφωνία οὐ περὶ μι κρῶν καὶ τῶν τυχόντων, ἀλλὰ περὶ τῶν ἀναγκαιοτά των, Ὥρα δὲ καὶ ἰατρικὴν κατηγορεῖσθαι διὰ τὰς ἐν αὐτῇ αἱρέσεις. Ἔστωσαν οὖν ἐν ἡμῖν (48) οἱ 'μὴ τὸν αὐτὸν λέγοντες τῷ Ἰουδαίων Θεῷ Θεόν· ἀλλ᾽ οὔτιγε παρὰ τοῦτο κατηγορητέοι οἱ ἀπὸ τῶν αὐτῶν γραμμά- των ἀποδεικνύντες, ὅτι εἷς καὶ ὁ αὐτὸς Θεὸς Ἰου δαίων ἐστὶ καὶ ἐθνῶν· ὡς καὶ τὸν Παῦλον λέγειν σα- φῶς, ἀπὸ Ἰουδαίων προσελθόντα Χριστιανισμῷ· Β • Χάριν ἔχω τῷ Θεῷ μου, ᾧ λατρεύω ἀπὸ προγόνων ἐν καθαρᾷ συνειδήσει. » Εστω δ' ἔτι καὶ τρίτον γέ- ως (49) τῶν ὀνομαζόντων ψυχικούς τινας, καὶ πνευματικοὺς ἑτέρους· οἶμαι δ' αὐτὸν λέγειν τοὺς ἀπὸ Οὐαλεντίνου. Καὶ τί τοῦτο πρὸς ἡμᾶς, τοὺς ἀπὸ τῆς Ἐκκλησίας, κατηγοροῦντας τῶν εἰσαγόντων φύσεις ἐκ κατασκευής σωζομένας, ἢ ἐκ κατασκευῆς ἀπολλυμένας; Ἔστωσαν δέ τινες καὶ ἐπαγγελλόμε να είναι Γνωστικοὶ (50), ἀνάλογον τοῖς ἑαυτοὺς ἀνα χορεύουσι φιλοσόφους Επικουρείοις. Αλλ' οὔτε οἱ τὴν Πρόνοιαν ἀναιροῦντες φιλόσοφοι εἶεν ἂν ἀληθῶς, οὔτε οἱ τὰ ἀλλόκοτα ἀναπλάσματα, καὶ μὴ ἀρέσκοντα τοῖς τῆς ἀπὸ τοῦ Ἰησοῦ διαδοχῆς, ἐπεισαγαγόντες εἶεν ἂν Χριστιανοί. Εστωσαν δέ τινες καὶ τὸν Ἰησοῦν ἀποδε χόμενοι, ὡς παρὰ τοῦτο Χριστιανοὶ εἶναι αὐχοῦντες· ἔτι δὲ καὶ κατὰ τὸν Ἰουδαίων νόμον ὡς τὰ Ἰουδαίων πλήθη βιοῦν ἐθέλοντες· (οὗτοι δ᾽ εἰσὶν οἱ διττοὶ Ἐβιω- ναῖοι (51), ἤτοι ἐκ Παρθένου ὁμολογοῦντες ὁμοίως ἡμῖν τὸν Ἰησοῦν, ἢ οὐχ οὕτω γεγεννῆσθαι, ἀλλ' ὡς τοὺς λοιποὺς ἀνθρώπους)· τί τοῦτο φέρει ἔγκλημα τοῖς ἀπὸ τῆς Ἐκκλησίας, οὓς ἀπὸ τοῦ πλήθους (52) ὠνόμασεν ὁ Κέλσος; Εἶπε δέ τινας εἶναι καὶ Σιβυλ- λιστάς (55)· τάχα παρακούσας τινῶν ἐγκαλούντων τοῖς οἰομένοις προφῆτιν γεγονέναι την Σίβυλλαν, καὶ Σι- βυλλιστὰς τοὺς τοιούτους καλεσάντων. σε τὸ τοῦ κατὰ τὸ ἔσω ἀνθρώπου πρόσωπον. πληρούμενον, πληρούμενοι. περὶ τῶν κατὰ τοὺς νό μους, νοημάτων. ἀναλόγως τοῖς ἑαυτοὺς ἀναγο- ρεύουσι φιλοσόφους Επικουρείους. -- ἤτοι ἐκ παρθέ οὓς τοὺς ἀπὸ τοῦ πλήθους. Κατ' ενέργειαν δὲ τῶν φαύλων δαιμόνων θάνατος ωρίσθη κατὰ τῶν τὰς Υστάσπους, ἢ Σιβύλλης, ἢ τῶν προφητῶν βίβλους ἀναγινωσκόν των, ὅπως διὰ τοῦ φόβου ἀποστρέψωσιν ἐντυγχάνοντας τοὺς ἀνθρώπους τῶν καλῶν γνῶσιν λαβεῖν, αὐτοῖς δὲ δουλεύοντας κατέχωσιν· ὅπερ εἰς τέλος οὐκ ἴσχυσαν πρᾶξαι· ἀφόβως μὲν γὰρ οὐ μόνον ἐντυγχάνομεν αὐταῖς, ἀλλὰ καὶ ὑμῖν, ὡς ὁρᾶτε, εἰς ἐπίσκεψιν CONTRA CELSUM LIB. V. putet ignorare, quosdam quidem ex illis assensu- ros, eumdem sibi, quem Ju‹læis, esse Deum ; quos- dam autem alium admittere illi contrarium et a quo Filius venerit. » At si diversas Christianorum sectas Christianismi vitium esse ducat, quidni etiam philosophiæ vitio vertit sectarum philosophicarum dissensionem et eam quidem non de rebus nihili, sed de præcipuis ? Cur non etiam medicinæ crimi- nosum est, quod in sectas scissa est? Esto sint in- ter nos qui Judæorum et nostrum eumdem Deum esse negent: sed non propterea accusandi sunt illi, qui ex eisdem scripturis conficiunt unum et eum- dem Judæorum Deum esse et gentium. Id ipse te- statur Paulis qui a Judæis ad Christianismum ac- cesserat : e Gratias ago Deo, cui servio a progeni toribus in conscientia pura . . Sit præterea ter- tium genus, eorum scilicet qui quosdam animales, alios spirituales vocant; suspicor autem hic cum speclare ad Valentini discipulos. Quid inde coutra nos, qui ab Ecclesia stantes damnamus eos quibus placet salutem alios consequi, alios æternum pe rire, vi et constitutione ipsius natura Largior id quoque alios esse qui vocentur Gnostici, sicut Epi- curi asseclæ se ipsi appellant philosophos. Sed quemadmodum vere philosophi non sunt ii, qui providentiam e medio tollunt; sic nec digni sunt Christianorum nomine, qui absurda figmenta Jesuque discipulis improbata inducunt. Sint quidam, qui quod Jesum receperint, idcirco se Christianos esse glo- ut C riantur ; sed qui tamen etiamnum, uι Judzo- Timn. 1, 3. rum, Μox pro Hoeschelius in textu habet Ibidem post Bolerello addendum videtur e superioribus, D tiones ad lib. v, num. 54. num. 7, pag. 172, et nun. 20, pag. 188; Tertull. adversus Valentinianos, cap. 29, et Irenæum, lib. I, cap. 1. SPENCER. et frenaum, lib. 1, cap. 30. Clem. Alexandrinus in eorum mores et insolentiam passim invehitur. Aug., De hær.: Gnostici propter excellentiam scientiæ sic se appellatos esse, vel appellari debuisse, glo- iantur, cum sint superioribus omnibus vaniores alque turpiores. » SPENCER. Mox codd. Regius et Basileensis habent, Matth. : « Et Origenes, cum duplices facit Ebio- rum vulgus, Judaicam legein observari volunt : quales sunt Ebionæi, cum ii, qui Jesum e Virgine natum esse nobiscum confitentur; tum ii qui istud rejiciunt contenduntque natum esse ut cæteros ho- mines : an culpa hæc in Ecclesiæ, quam Celsus no- animat vulgus, membra conferri potest? Addit quos- dam esse Sibyllistas, quod fortasse audivit ex quibus- dam, qui cum vitio darent nonnullis quod Sibyllam prophetidem esse existimarent, ea causa illos nun- cuparunt Sibyllistas. naos, in disputatione contra Celsun, vou, etc.,Ebionæorum nomine laxius abutens sub priore illa nota Nazaræos, ut credibile est, descri- bit. . Vossius in dissertat. De genere Jesu Christi, cap. 2. SPENCER. videtur, ad convincendos errores gentilium, Sibyllarum oraculis. Quamobrem gentiles ipsi, ut auctor est Origenes, Christianos Sibyllistas nominabant, › Baron. in Apparat. ad Annal., num. 19. Est auctor quidem, at non adeo luculentus. Istam vero inter- pretationem confirmare possumus ex Justini Apo- logia 2, pag. : 61. Prosequitur Celsus : Neque me quisquam (48) Έστωσαν οὖν ἐν ἡμῖν, etc. Vide adnota- (49) Τρίτον γένος. Vide Epiphanium, læres. 31, (50) Γνωστικοί. Vide_Epiphanium, heres. 26, (51) Διττοὶ Εβιωναῖοι. Grotius in adnot. ad (52) Οὓς ἀπὸ τοῦ πλήθους. Βoberello legendum (53) Σιβυλλιστάς. Usi sunt crebro sancti Patres,
PG 11:1297ἥκει γάρ σου τὸ φῶς, καὶ ἡ δόξα κυρίου ἐπὶ σὲ ἀνέτειλεν. Ὁ δ’ αὐτὸς οὗτος προφητεύων περὶ τῆς τοῦ Ἰησοῦ ἐπιδημίας, ἀφιστάντος τῆς ἀπὸ τῶν εἰδώλων καὶ ἀγαλμάτων καὶ δαιμόνων θεραπείας, φησὶν ὅτι Καθημένοις ἐν χώρᾳ καὶ σκιᾷ θανάτου φῶς ἀνέτειλεν αὐτοῖς, καὶ πάλιν· Λαὸς ὁ καθήμενος ἐν σκότει φῶς εἶδε μέγα. Ὅρα οὖν τὴν διαφορὰν τοῦ καλῶς λελεγμένου ὑπὸ τοῦ Πλάτωνος περὶ τοῦ πρώτου ἀγαθοῦ καὶ τῶν εἰρημένων ἐν τοῖς προφήταις περὶ τοῦ φωτὸς τῶν μακαρίων· καὶ ὅρα ὅτι ἡ μὲν ἐν Πλάτωνι περὶ τούτου ἀλήθεια οὐδὲν ὡς πρὸς εἰλικρινῆ εὐσέβειαν ὤνησε τοὺς ἐντυγχάνοντας ἀλλ’ οὐδ’ αὐτὸν τὸν τοιαῦτα περὶ τοῦ πρώτου ἀγαθοῦ φιλοσοφήσαντα, ἡ δὲ τῶν θείων γραμμάτων εὐτελὴς λέξις ἐνθουσιᾶν πεποίηκε τοὺς γνησίως ἐντυγχάνοντας αὐτῇ· παρ’ οἷς τρέφεται τοῦτο τὸ φῶς τῷ ἔν τινι παραβολῇ εἰρημένῳ ἐλαίῳ, τηροῦντι τῶν δᾴδων τὸ φῶς ἐν ταῖς φρονίμοις πέντε παρθένοις.] Ἐπεὶ δὲ καὶ ἄλλην λέξιν οὕτως ἔχουσαν ἐκτίθεται ἀπὸ τῆς Πλάτωνος ἐπιστολῆς ὁ Κέλσος·
Υ. δύναμιν Θεοῦ λέγουσι τὸν Σίμωνα· τερατευόμενοι περὶ αὐτοῦ τινα, οἰηθέντος, ὅτι, ἐὰν τὰ παραπλήσια προσ- ποιήσηται οἷς ἔδοξε προσπεποιῆσθαι τὸν Ἰησοῦν, δυ νήσεται καὶ αὐτὸς παρὰ ἀνθρώποις τοσοῦτον, ὅσον Ἰη- σους τοῖς πολλοῖς. Ἀλλ᾽ οὔτε Κέλσος, οὔτε Σίμων ἐδυνήθησαν νοῆσαι, πῶς Ἰησοῦς, ὡς καλὸς γεωργός λόγου Θεοῦ, δεδύνηται τὴν πολλὴν Ἑλλάδα καὶ τὴν πολλὴν βάρβαρον ἐπισπεῖραι, καὶ πληρῶσαι λόγων, μετατιθέντων τὴν ψυχὴν ἀπὸ παντὸς κακοῦ, καὶ ἀνα- γόντων πρὸς τὸν τῶν ὅλων Δημιουργόν. Κέλσος μὲν οὖν οἶδε καὶ Μαρκελλιανοὺς ἀπὸ Μαρκελλίνας (56), καὶ Αρποκρατιανοὺς (57) ἀπὸ Σαλώμης, καὶ ἄλλους ἀπὸ Μαριάμνης (58), καὶ ἄλλους ἀπὸ Μάρθας· ἡμεῖς δὲ, οἱ διὰ τὴν κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν φιλομάθειαν οὐ μόνα τὰ ἐν τῷ λόγῳ, καὶ τὰς διαφορὰς τῶν ἐν αὐτῷ Οἱ δὲ ἀντιτασσόμενοι τῇ κτίσει τοῦ Θεοῦ διὰ τῆς εὐφήμου ἐγκρατείας κἀκεῖνα λέγουσι τὰ πρὸς Σαλώμην εἰρημένα, ὧν πρότερον ἐμνήσθημεν. Φέρεται δὲ, οἶμαι, ἐν τῷ κατ᾿ Αἰγυπτίους Εὐαγγελίῳ· φασὶ γὰρ, ὅτι αὐτὸς εἶπεν Σωτήρ· Ήλθον καταλῦσαι τὰ ἔργα τῆς θηλείας· θηλείας μὲν τῆς ἐπιθυμίας, ἔργα δὲ γένεσιν καὶ φθοράν. γρατιανούς ? παραπλήσια τῷ Τατιανῷ κατὰ τοῦτο δογματίζων· Περὶ ἐγκρατείας ἢ περὶ ἐννουχίας Διὰ ταυτό τοι Κασσιανός φησι πυνθανομένης της Σαλώμης, τότε γνωσθήσεται τὰ περὶ ὧν ἤρετο, ἔφη ὁ Κύριος Οταν τὸ τῆς αἰσχύνης ἔνδυμα πατήσητε, καὶ ὅταν γένηται τὰ δύο ἕν, καὶ τὸ ἄῤῥεν μετὰ τῆς θηλείας οὔτε ἄῤῥεν οὔτε θήλυ. • κατὰ Βασιλείδου ἔλεγχον, Ἐκφαίνων γοῦν τὰ ἀποῤῥητά φησιν αὐτὸν εἰς μὲν τὸ Εὐαγγέλιον τέσσαρα πρὸς τοῖς εἴκοσι συντάξαι βιβλία- προφήτας δὲ ἑαυτῷ ὀνομάσαι Βαρκαβᾶν, καὶ Βαρκώφ, καὶ ἄλλους ἀνυπάρκτους τινὰς ἑαυτῷ συστησάμενον, βαρβάρους τε αὐτοῖς εἰς κατάπληξιν τῶν τὰ τοιαῦτα τεθηπότων ἐπιφημίσαι προσηγορίας. • Βαρκαίαν τε Μακρώβ Ερί- Βαρκαίαν. Εως CONTRA CELSUM LIB. B A virtutem. Multa nobis fabulantur de illo homine prodigia, qui sibi in animum induxerat se, si iisdem praestigiis uteretur, quibus Jesum usum pu- tabat, simili fore apud populum auctoritate. Verum neque Celsus neque Simon capere potuerunt quo- modo Jesus ut bonus verbi Dei colonus fecerit ut magna Græcarum, magna barbararum regionum pars doctrinae impleretur semine, quæ animam ab omni vitio abductam ad omnium Conditorem addu- ceret. Novit Celsus et Marcellianos a Marcellina, et Harpocratianos a Salome oriundos, et alios a Ma riamne, et alios a Martha : in quorum nullos un- quam incidi ; quanquam illud sit meum discendi studium, ut non solum doctrinam Christianam) di- versasque de illa opiniones, sed etiam diversa phi quasi Helena, quam Simon Magus circumduxit, et masculum, nec femininum., Constat etiam ex vates antiquissimus Helenus, et nomine et arte con prædicto Clementis Stromateo, Encratitas eoden venirent. Arnol. lib. 1. pag. 22; Tull., lib. n De usos fuisse Evangelio, ut dogma de continentia nal. deorum ; Isidor. Pelus., lib. n, epist. ; stabilirent, pag. : Pausan. in Atticis. SPENCER. c Qui autem Dei creaturæ resistunt per speciosain illam conti- nentiam, illa qucque dicunt, quæ ad Salomen dicta sunt, quorum prius meminimus: habentur autem, ut existimo, in Evangelio secundum Ægyptios. Aiunt enim ipsum dixisse Servatorem : Veni ad dissolvendum opera feminæ : feminæ quidem, CH- piditatis; opera autem, generationem et interitum. a Vide Theodot. Εpitom, in fine operum Clementis, pag. 799. Penitus, fateor, dissimiles erant Encratila et Carpocratiani, et dogmata amplexi sunt e diame- tro contraria attamen contingere poterat, ut e Carpocratianis nonnulli, quæ in isthoc Evangelio eorum opinioni ullatenus favere visa sunt, allega- rent. Quod si Celsus usquam legeret, ei ansam prae- beret asserendi, Carpocratianos a Salome oriundos. SPENCER. lib. 1, cap. 25, de Carpocrate: Unde et Marcel- lina, quæ Romam sub Aniceto venit, cum esset hujus doctrine, multos exterminavit. Vite Epi- phanian, liar. 27, quæ est Carpocratianorum, p. 107; Augustinum, libro De hær., el Damascenum, De hær. Erant et alii sic dicti a Marcello Ancyrano, Celso ignoti, cum ad Epiphanii tempora ipsum vixisse constet. Epiphan., hieres. 72. SPENCER. quorum hæresi forsan locupletior inu- liercuia, cui nomen Salome (quo nihil usitatius), se adjunxit. Hieronym. epist. ad Ctesiphontem, ad- verous Pelagianos : Simon Magus hæresim condi dit, Helenæ meretricis adjutus auxilio. Nicolaus C Antiochenus, omnium immunditiarum repertor, choros duxit femincos. Marcion Romam præmisit mulierem, quæ decipiendo sibi animos præpararet. Apelles Philumenen suarum comitem habuit doc- trinarum. Montanus, immundi spiritus prædicator, multas Ecclesias per Priscam et Maximillam, nobi- les et opulentas feminas, primum auro corrupit, deinde hæresi polluit. Dimittam vetera, ad viciniora transcendam. Arius, ut orbem deciperet, sororem principis ante decepit. Donatus per Africam, ut infelices quosque fetentibus pollueret aquis, Lu- cille opibus adjutus est. In Hispania Agape Elpi- dium, mulier virum, cæcum cæca duxit in loveain, Successoremque sui Priscillianum habuit, Zoroas Iris magi studiosissimum, et ex mago episcopum ; cui juncta Galla, non gente, sed nomine, Germanum buc illucque currentem alterius et vicinæ hæreseos reliquit bæredem. » Si hac conjectura tibi displi- feat, scias velim, quod in Evangelio secundum Ægyptios, cujus meminit Origenes, homil. in Luc., et Epiphanius, hær. 62, quæ est Sabelliano- rum, muliercula quædam, cui nomen Salome, in- venitur. Ex isthoc Evangelio Julius Cassianus (td ut ait Cien.eus, Sirom. ut, pag. 465), un libro quein couscri- pseral, dicta quædam Christi cum Salome habita allegavit. Audi Clementem, Strom. 111, pag. : Propterea dicit Cassianus: cnm interrogaret Salonie, quando cognoscentur ea de quibus interrogabat, ait Dominus: Quando pu- doris indumentum conculcaveritis, et quando duo facta fuerint unum, et masculum cum femina, nec D phetas et prophetides sibi finxisse, et iisdem nomi- na pro suo arbitrio imposuisse. De Basilide testem babemus Agrippam Castorem, scriptorem sui tem- poris celeberrimum, apud Eusebium, lib. 1v, cap.7, Eccles. hist., et Hieronymum, in Catalogo script. eccles., in Agrippa. Confecit ille in quo illius hæretici viginti quatuor com- mentarios, quos in Evangelium scripserat, refellit: præstigias quoque et seducendi artes denudavit. Dum cuncta ejus arcana profert in lucem, quatuor et viginti libros in Evangelium ab illo conscriptos esse we- morat, ipsunique sibi prophetas confinxisse Barca- bam et Barcoph, aliosque nonnullos qui nunquam exstitissent : iisque barbara quædam nomina im- posuisse, ad percellendos eorum animos, qui hu- jusmodi rerum admiratione capiuntur. Euseb. ibid.; Hieronymus legit phanius, hæres. 26, Alibi scriptum in- veni Burthoban et Barchobeth; et fortasse Mariamne et Martha erant ejusdem originis vocabula, et usui non dissimili inserviebant. Et quid, si harum vesti- giis Marthana et Marthus, sorores ex stirpe Elxai oriundæ, facta aliquali nominum mutatione, insi- stebant? Epiph. hær. 19, quæ est Ossenorum. (56) Μαρκελλιανοὺς ἀπὸ Μαρκελλίνας. Iren., (57) 'Αρποκρατιανούς. Quid, si legas Καρπο (58) Μαριάμνης. Credo quosdam hæreticos pro-
Εἰ δέ μοι ἐφαίνετο γραπτέα τε ἱκανῶς εἶναι πρὸς τοὺς πολλοὺς καὶ ῥητά, τί κάλλιον ἐπέπρακτο ἂν ἡμῖν ἐν τῷ βίῳ ἢ τοῖς τε ἀνθρώποις μέγα ὄφελος γράψαι καὶ τὴν φύσιν εἰς φῶς τοῖς πᾶσι προαγαγεῖν; φέρε καὶ περὶ τούτου βραχέα διαλεχθῶμεν, πότερον μὲν εἶχέ τι Πλάτων σεμνότερον ὧν ἔγραψε καὶ θειότερον ὧν κατέλιπεν ἢ μή, καταλιπόντες ἑκάστῳ ἐξετάζειν κατὰ τὸ δυνατόν, δεικνύντες [δ’] ὅτι καὶ οἱ καθ’ ἡμᾶς προφῆται ἐφρόνουν τινὰ μείζονα γραμμάτων, ἅπερ οὐκ ἔγραψαν. Ὁ μὲν γὰρ Ἰεζεκιὴλ κεφαλίδα λαμβάνει βιβλίου, γεγραμμένην ἔμπροσθεν καὶ ὄπισθεν, ἐν ᾗ θρῆνος ἦν καὶ μέλος καὶ οὐαί, καὶ προστάξαντος αὐτῷ τοῦ λόγου κατεσθίει τὴν βίβλον, ἵν’ αὐτὴν μὴ γράψῃ καὶ προδῷ ἀναξίοις· καὶ ὁ Ἰωάννης δὲ τὸ παραπλήσιον ἀναγέγραπται ἑωρακέναι καὶ πεποιηκέναι· ἀλλὰ καὶ ὁ Παῦλος ἤκουσεν ἄρρητα ῥήματα, ἃ οὐκ ἐξὸν ἀνθρώπῳ λαλῆσαι. Ὁ δὲ πάντων τούτων κρείσσων Ἰησοῦς ὅτι μὲν ἐλάλει τὸν τοῦ θεοῦ λόγον τοῖς μαθηταῖς κατ’ ἰδίαν καὶ μάλιστα ἐν ταῖς ἀναχωρήσεσιν εἴρηται, τίνα δ’ ἦν ἃ ἔλεγεν, οὐκ ἀναγέγραπται. Οὐ γὰρ ἐφαίνετο αὐτοῖς γραπτέα ἱκανῶς εἶναι ταῦτα πρὸς τοὺς πολλοὺς οὐδὲ ῥητά.
Υ. δύναμιν Θεοῦ λέγουσι τὸν Σίμωνα· τερατευόμενοι περὶ αὐτοῦ τινα, οἰηθέντος, ὅτι, ἐὰν τὰ παραπλήσια προσ- ποιήσηται οἷς ἔδοξε προσπεποιῆσθαι τὸν Ἰησοῦν, δυ νήσεται καὶ αὐτὸς παρὰ ἀνθρώποις τοσοῦτον, ὅσον Ἰη- σους τοῖς πολλοῖς. Ἀλλ᾽ οὔτε Κέλσος, οὔτε Σίμων ἐδυνήθησαν νοῆσαι, πῶς Ἰησοῦς, ὡς καλὸς γεωργός λόγου Θεοῦ, δεδύνηται τὴν πολλὴν Ἑλλάδα καὶ τὴν πολλὴν βάρβαρον ἐπισπεῖραι, καὶ πληρῶσαι λόγων, μετατιθέντων τὴν ψυχὴν ἀπὸ παντὸς κακοῦ, καὶ ἀνα- γόντων πρὸς τὸν τῶν ὅλων Δημιουργόν. Κέλσος μὲν οὖν οἶδε καὶ Μαρκελλιανοὺς ἀπὸ Μαρκελλίνας (56), καὶ Αρποκρατιανοὺς (57) ἀπὸ Σαλώμης, καὶ ἄλλους ἀπὸ Μαριάμνης (58), καὶ ἄλλους ἀπὸ Μάρθας· ἡμεῖς δὲ, οἱ διὰ τὴν κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν φιλομάθειαν οὐ μόνα τὰ ἐν τῷ λόγῳ, καὶ τὰς διαφορὰς τῶν ἐν αὐτῷ Οἱ δὲ ἀντιτασσόμενοι τῇ κτίσει τοῦ Θεοῦ διὰ τῆς εὐφήμου ἐγκρατείας κἀκεῖνα λέγουσι τὰ πρὸς Σαλώμην εἰρημένα, ὧν πρότερον ἐμνήσθημεν. Φέρεται δὲ, οἶμαι, ἐν τῷ κατ᾿ Αἰγυπτίους Εὐαγγελίῳ· φασὶ γὰρ, ὅτι αὐτὸς εἶπεν Σωτήρ· Ήλθον καταλῦσαι τὰ ἔργα τῆς θηλείας· θηλείας μὲν τῆς ἐπιθυμίας, ἔργα δὲ γένεσιν καὶ φθοράν. γρατιανούς ? παραπλήσια τῷ Τατιανῷ κατὰ τοῦτο δογματίζων· Περὶ ἐγκρατείας ἢ περὶ ἐννουχίας Διὰ ταυτό τοι Κασσιανός φησι πυνθανομένης της Σαλώμης, τότε γνωσθήσεται τὰ περὶ ὧν ἤρετο, ἔφη ὁ Κύριος Οταν τὸ τῆς αἰσχύνης ἔνδυμα πατήσητε, καὶ ὅταν γένηται τὰ δύο ἕν, καὶ τὸ ἄῤῥεν μετὰ τῆς θηλείας οὔτε ἄῤῥεν οὔτε θήλυ. • κατὰ Βασιλείδου ἔλεγχον, Ἐκφαίνων γοῦν τὰ ἀποῤῥητά φησιν αὐτὸν εἰς μὲν τὸ Εὐαγγέλιον τέσσαρα πρὸς τοῖς εἴκοσι συντάξαι βιβλία- προφήτας δὲ ἑαυτῷ ὀνομάσαι Βαρκαβᾶν, καὶ Βαρκώφ, καὶ ἄλλους ἀνυπάρκτους τινὰς ἑαυτῷ συστησάμενον, βαρβάρους τε αὐτοῖς εἰς κατάπληξιν τῶν τὰ τοιαῦτα τεθηπότων ἐπιφημίσαι προσηγορίας. • Βαρκαίαν τε Μακρώβ Ερί- Βαρκαίαν. Εως CONTRA CELSUM LIB. B A virtutem. Multa nobis fabulantur de illo homine prodigia, qui sibi in animum induxerat se, si iisdem praestigiis uteretur, quibus Jesum usum pu- tabat, simili fore apud populum auctoritate. Verum neque Celsus neque Simon capere potuerunt quo- modo Jesus ut bonus verbi Dei colonus fecerit ut magna Græcarum, magna barbararum regionum pars doctrinae impleretur semine, quæ animam ab omni vitio abductam ad omnium Conditorem addu- ceret. Novit Celsus et Marcellianos a Marcellina, et Harpocratianos a Salome oriundos, et alios a Ma riamne, et alios a Martha : in quorum nullos un- quam incidi ; quanquam illud sit meum discendi studium, ut non solum doctrinam Christianam) di- versasque de illa opiniones, sed etiam diversa phi quasi Helena, quam Simon Magus circumduxit, et masculum, nec femininum., Constat etiam ex vates antiquissimus Helenus, et nomine et arte con prædicto Clementis Stromateo, Encratitas eoden venirent. Arnol. lib. 1. pag. 22; Tull., lib. n De usos fuisse Evangelio, ut dogma de continentia nal. deorum ; Isidor. Pelus., lib. n, epist. ; stabilirent, pag. : Pausan. in Atticis. SPENCER. c Qui autem Dei creaturæ resistunt per speciosain illam conti- nentiam, illa qucque dicunt, quæ ad Salomen dicta sunt, quorum prius meminimus: habentur autem, ut existimo, in Evangelio secundum Ægyptios. Aiunt enim ipsum dixisse Servatorem : Veni ad dissolvendum opera feminæ : feminæ quidem, CH- piditatis; opera autem, generationem et interitum. a Vide Theodot. Εpitom, in fine operum Clementis, pag. 799. Penitus, fateor, dissimiles erant Encratila et Carpocratiani, et dogmata amplexi sunt e diame- tro contraria attamen contingere poterat, ut e Carpocratianis nonnulli, quæ in isthoc Evangelio eorum opinioni ullatenus favere visa sunt, allega- rent. Quod si Celsus usquam legeret, ei ansam prae- beret asserendi, Carpocratianos a Salome oriundos. SPENCER. lib. 1, cap. 25, de Carpocrate: Unde et Marcel- lina, quæ Romam sub Aniceto venit, cum esset hujus doctrine, multos exterminavit. Vite Epi- phanian, liar. 27, quæ est Carpocratianorum, p. 107; Augustinum, libro De hær., el Damascenum, De hær. Erant et alii sic dicti a Marcello Ancyrano, Celso ignoti, cum ad Epiphanii tempora ipsum vixisse constet. Epiphan., hieres. 72. SPENCER. quorum hæresi forsan locupletior inu- liercuia, cui nomen Salome (quo nihil usitatius), se adjunxit. Hieronym. epist. ad Ctesiphontem, ad- verous Pelagianos : Simon Magus hæresim condi dit, Helenæ meretricis adjutus auxilio. Nicolaus C Antiochenus, omnium immunditiarum repertor, choros duxit femincos. Marcion Romam præmisit mulierem, quæ decipiendo sibi animos præpararet. Apelles Philumenen suarum comitem habuit doc- trinarum. Montanus, immundi spiritus prædicator, multas Ecclesias per Priscam et Maximillam, nobi- les et opulentas feminas, primum auro corrupit, deinde hæresi polluit. Dimittam vetera, ad viciniora transcendam. Arius, ut orbem deciperet, sororem principis ante decepit. Donatus per Africam, ut infelices quosque fetentibus pollueret aquis, Lu- cille opibus adjutus est. In Hispania Agape Elpi- dium, mulier virum, cæcum cæca duxit in loveain, Successoremque sui Priscillianum habuit, Zoroas Iris magi studiosissimum, et ex mago episcopum ; cui juncta Galla, non gente, sed nomine, Germanum buc illucque currentem alterius et vicinæ hæreseos reliquit bæredem. » Si hac conjectura tibi displi- feat, scias velim, quod in Evangelio secundum Ægyptios, cujus meminit Origenes, homil. in Luc., et Epiphanius, hær. 62, quæ est Sabelliano- rum, muliercula quædam, cui nomen Salome, in- venitur. Ex isthoc Evangelio Julius Cassianus (td ut ait Cien.eus, Sirom. ut, pag. 465), un libro quein couscri- pseral, dicta quædam Christi cum Salome habita allegavit. Audi Clementem, Strom. 111, pag. : Propterea dicit Cassianus: cnm interrogaret Salonie, quando cognoscentur ea de quibus interrogabat, ait Dominus: Quando pu- doris indumentum conculcaveritis, et quando duo facta fuerint unum, et masculum cum femina, nec D phetas et prophetides sibi finxisse, et iisdem nomi- na pro suo arbitrio imposuisse. De Basilide testem babemus Agrippam Castorem, scriptorem sui tem- poris celeberrimum, apud Eusebium, lib. 1v, cap.7, Eccles. hist., et Hieronymum, in Catalogo script. eccles., in Agrippa. Confecit ille in quo illius hæretici viginti quatuor com- mentarios, quos in Evangelium scripserat, refellit: præstigias quoque et seducendi artes denudavit. Dum cuncta ejus arcana profert in lucem, quatuor et viginti libros in Evangelium ab illo conscriptos esse we- morat, ipsunique sibi prophetas confinxisse Barca- bam et Barcoph, aliosque nonnullos qui nunquam exstitissent : iisque barbara quædam nomina im- posuisse, ad percellendos eorum animos, qui hu- jusmodi rerum admiratione capiuntur. Euseb. ibid.; Hieronymus legit phanius, hæres. 26, Alibi scriptum in- veni Burthoban et Barchobeth; et fortasse Mariamne et Martha erant ejusdem originis vocabula, et usui non dissimili inserviebant. Et quid, si harum vesti- giis Marthana et Marthus, sorores ex stirpe Elxai oriundæ, facta aliquali nominum mutatione, insi- stebant? Epiph. hær. 19, quæ est Ossenorum. (56) Μαρκελλιανοὺς ἀπὸ Μαρκελλίνας. Iren., (57) 'Αρποκρατιανούς. Quid, si legas Καρπο (58) Μαριάμνης. Credo quosdam hæreticos pro-
Καί, εἰ μὴ φορτικὸν εἰπεῖν περὶ τῶν τηλικούτων ἀνδρῶν τὸ ἀληθές, φημὶ ὅτι μᾶλλον Πλάτωνος οὗτοι ἑώρων ἀφ’ ὧν ἐλάμβανον χάριτι θεοῦ νοημάτων, τίνα μὲν τὰ γραπτέα καὶ πῶς γραπτέα τίνα δὲ οὐδαμῶς γραπτέα εἰς τοὺς πολλούς, καὶ τίνα μὲν ῥητὰ τίνα δὲ οὐ τοιαῦτα. Πάλιν τε αὖ ὁ Ἰωάννης, διδάσκων ἡμᾶς γραπτέων καὶ οὐ γραπτέων διαφοράν, ἑπτὰ βροντῶν φησιν ἀκηκοέναι περί τινων διδασκουσῶν αὐτὸν καὶ ἀπαγορευουσῶν γραφῇ παραδοῦναι τοὺς λόγους αὐτῶν. Πολλὰ δ’ ἂν καὶ παρὰ τῷ Μωϋσεῖ εὑρεθείη καὶ τοῖς προφήταις, οὐ μόνον Πλάτωνος ἀλλὰ καὶ Ὁμήρου καὶ τῆς τῶν παρ’ Ἕλλησι γραμμάτων εὑρέσεως πρεσβυτέροις, ἄξια τῆς εἰς αὐτοὺς χάριτος τοῦ θεοῦ καὶ μεγαλονοίας πεπληρωμένα· οἵτινες οὐχ, ὡς οἴεται Κέλσος, παρακούσαντες τοῦ Πλάτωνος τοιαῦτ’ εἰρήκασι. Πῶς γὰρ οἷόν τ’ ἦν τοῦ μηδέπω γενομένου αὐτοὺς ἀκηκοέναι;
Υ. δύναμιν Θεοῦ λέγουσι τὸν Σίμωνα· τερατευόμενοι περὶ αὐτοῦ τινα, οἰηθέντος, ὅτι, ἐὰν τὰ παραπλήσια προσ- ποιήσηται οἷς ἔδοξε προσπεποιῆσθαι τὸν Ἰησοῦν, δυ νήσεται καὶ αὐτὸς παρὰ ἀνθρώποις τοσοῦτον, ὅσον Ἰη- σους τοῖς πολλοῖς. Ἀλλ᾽ οὔτε Κέλσος, οὔτε Σίμων ἐδυνήθησαν νοῆσαι, πῶς Ἰησοῦς, ὡς καλὸς γεωργός λόγου Θεοῦ, δεδύνηται τὴν πολλὴν Ἑλλάδα καὶ τὴν πολλὴν βάρβαρον ἐπισπεῖραι, καὶ πληρῶσαι λόγων, μετατιθέντων τὴν ψυχὴν ἀπὸ παντὸς κακοῦ, καὶ ἀνα- γόντων πρὸς τὸν τῶν ὅλων Δημιουργόν. Κέλσος μὲν οὖν οἶδε καὶ Μαρκελλιανοὺς ἀπὸ Μαρκελλίνας (56), καὶ Αρποκρατιανοὺς (57) ἀπὸ Σαλώμης, καὶ ἄλλους ἀπὸ Μαριάμνης (58), καὶ ἄλλους ἀπὸ Μάρθας· ἡμεῖς δὲ, οἱ διὰ τὴν κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν φιλομάθειαν οὐ μόνα τὰ ἐν τῷ λόγῳ, καὶ τὰς διαφορὰς τῶν ἐν αὐτῷ Οἱ δὲ ἀντιτασσόμενοι τῇ κτίσει τοῦ Θεοῦ διὰ τῆς εὐφήμου ἐγκρατείας κἀκεῖνα λέγουσι τὰ πρὸς Σαλώμην εἰρημένα, ὧν πρότερον ἐμνήσθημεν. Φέρεται δὲ, οἶμαι, ἐν τῷ κατ᾿ Αἰγυπτίους Εὐαγγελίῳ· φασὶ γὰρ, ὅτι αὐτὸς εἶπεν Σωτήρ· Ήλθον καταλῦσαι τὰ ἔργα τῆς θηλείας· θηλείας μὲν τῆς ἐπιθυμίας, ἔργα δὲ γένεσιν καὶ φθοράν. γρατιανούς ? παραπλήσια τῷ Τατιανῷ κατὰ τοῦτο δογματίζων· Περὶ ἐγκρατείας ἢ περὶ ἐννουχίας Διὰ ταυτό τοι Κασσιανός φησι πυνθανομένης της Σαλώμης, τότε γνωσθήσεται τὰ περὶ ὧν ἤρετο, ἔφη ὁ Κύριος Οταν τὸ τῆς αἰσχύνης ἔνδυμα πατήσητε, καὶ ὅταν γένηται τὰ δύο ἕν, καὶ τὸ ἄῤῥεν μετὰ τῆς θηλείας οὔτε ἄῤῥεν οὔτε θήλυ. • κατὰ Βασιλείδου ἔλεγχον, Ἐκφαίνων γοῦν τὰ ἀποῤῥητά φησιν αὐτὸν εἰς μὲν τὸ Εὐαγγέλιον τέσσαρα πρὸς τοῖς εἴκοσι συντάξαι βιβλία- προφήτας δὲ ἑαυτῷ ὀνομάσαι Βαρκαβᾶν, καὶ Βαρκώφ, καὶ ἄλλους ἀνυπάρκτους τινὰς ἑαυτῷ συστησάμενον, βαρβάρους τε αὐτοῖς εἰς κατάπληξιν τῶν τὰ τοιαῦτα τεθηπότων ἐπιφημίσαι προσηγορίας. • Βαρκαίαν τε Μακρώβ Ερί- Βαρκαίαν. Εως CONTRA CELSUM LIB. B A virtutem. Multa nobis fabulantur de illo homine prodigia, qui sibi in animum induxerat se, si iisdem praestigiis uteretur, quibus Jesum usum pu- tabat, simili fore apud populum auctoritate. Verum neque Celsus neque Simon capere potuerunt quo- modo Jesus ut bonus verbi Dei colonus fecerit ut magna Græcarum, magna barbararum regionum pars doctrinae impleretur semine, quæ animam ab omni vitio abductam ad omnium Conditorem addu- ceret. Novit Celsus et Marcellianos a Marcellina, et Harpocratianos a Salome oriundos, et alios a Ma riamne, et alios a Martha : in quorum nullos un- quam incidi ; quanquam illud sit meum discendi studium, ut non solum doctrinam Christianam) di- versasque de illa opiniones, sed etiam diversa phi quasi Helena, quam Simon Magus circumduxit, et masculum, nec femininum., Constat etiam ex vates antiquissimus Helenus, et nomine et arte con prædicto Clementis Stromateo, Encratitas eoden venirent. Arnol. lib. 1. pag. 22; Tull., lib. n De usos fuisse Evangelio, ut dogma de continentia nal. deorum ; Isidor. Pelus., lib. n, epist. ; stabilirent, pag. : Pausan. in Atticis. SPENCER. c Qui autem Dei creaturæ resistunt per speciosain illam conti- nentiam, illa qucque dicunt, quæ ad Salomen dicta sunt, quorum prius meminimus: habentur autem, ut existimo, in Evangelio secundum Ægyptios. Aiunt enim ipsum dixisse Servatorem : Veni ad dissolvendum opera feminæ : feminæ quidem, CH- piditatis; opera autem, generationem et interitum. a Vide Theodot. Εpitom, in fine operum Clementis, pag. 799. Penitus, fateor, dissimiles erant Encratila et Carpocratiani, et dogmata amplexi sunt e diame- tro contraria attamen contingere poterat, ut e Carpocratianis nonnulli, quæ in isthoc Evangelio eorum opinioni ullatenus favere visa sunt, allega- rent. Quod si Celsus usquam legeret, ei ansam prae- beret asserendi, Carpocratianos a Salome oriundos. SPENCER. lib. 1, cap. 25, de Carpocrate: Unde et Marcel- lina, quæ Romam sub Aniceto venit, cum esset hujus doctrine, multos exterminavit. Vite Epi- phanian, liar. 27, quæ est Carpocratianorum, p. 107; Augustinum, libro De hær., el Damascenum, De hær. Erant et alii sic dicti a Marcello Ancyrano, Celso ignoti, cum ad Epiphanii tempora ipsum vixisse constet. Epiphan., hieres. 72. SPENCER. quorum hæresi forsan locupletior inu- liercuia, cui nomen Salome (quo nihil usitatius), se adjunxit. Hieronym. epist. ad Ctesiphontem, ad- verous Pelagianos : Simon Magus hæresim condi dit, Helenæ meretricis adjutus auxilio. Nicolaus C Antiochenus, omnium immunditiarum repertor, choros duxit femincos. Marcion Romam præmisit mulierem, quæ decipiendo sibi animos præpararet. Apelles Philumenen suarum comitem habuit doc- trinarum. Montanus, immundi spiritus prædicator, multas Ecclesias per Priscam et Maximillam, nobi- les et opulentas feminas, primum auro corrupit, deinde hæresi polluit. Dimittam vetera, ad viciniora transcendam. Arius, ut orbem deciperet, sororem principis ante decepit. Donatus per Africam, ut infelices quosque fetentibus pollueret aquis, Lu- cille opibus adjutus est. In Hispania Agape Elpi- dium, mulier virum, cæcum cæca duxit in loveain, Successoremque sui Priscillianum habuit, Zoroas Iris magi studiosissimum, et ex mago episcopum ; cui juncta Galla, non gente, sed nomine, Germanum buc illucque currentem alterius et vicinæ hæreseos reliquit bæredem. » Si hac conjectura tibi displi- feat, scias velim, quod in Evangelio secundum Ægyptios, cujus meminit Origenes, homil. in Luc., et Epiphanius, hær. 62, quæ est Sabelliano- rum, muliercula quædam, cui nomen Salome, in- venitur. Ex isthoc Evangelio Julius Cassianus (td ut ait Cien.eus, Sirom. ut, pag. 465), un libro quein couscri- pseral, dicta quædam Christi cum Salome habita allegavit. Audi Clementem, Strom. 111, pag. : Propterea dicit Cassianus: cnm interrogaret Salonie, quando cognoscentur ea de quibus interrogabat, ait Dominus: Quando pu- doris indumentum conculcaveritis, et quando duo facta fuerint unum, et masculum cum femina, nec D phetas et prophetides sibi finxisse, et iisdem nomi- na pro suo arbitrio imposuisse. De Basilide testem babemus Agrippam Castorem, scriptorem sui tem- poris celeberrimum, apud Eusebium, lib. 1v, cap.7, Eccles. hist., et Hieronymum, in Catalogo script. eccles., in Agrippa. Confecit ille in quo illius hæretici viginti quatuor com- mentarios, quos in Evangelium scripserat, refellit: præstigias quoque et seducendi artes denudavit. Dum cuncta ejus arcana profert in lucem, quatuor et viginti libros in Evangelium ab illo conscriptos esse we- morat, ipsunique sibi prophetas confinxisse Barca- bam et Barcoph, aliosque nonnullos qui nunquam exstitissent : iisque barbara quædam nomina im- posuisse, ad percellendos eorum animos, qui hu- jusmodi rerum admiratione capiuntur. Euseb. ibid.; Hieronymus legit phanius, hæres. 26, Alibi scriptum in- veni Burthoban et Barchobeth; et fortasse Mariamne et Martha erant ejusdem originis vocabula, et usui non dissimili inserviebant. Et quid, si harum vesti- giis Marthana et Marthus, sorores ex stirpe Elxai oriundæ, facta aliquali nominum mutatione, insi- stebant? Epiph. hær. 19, quæ est Ossenorum. (56) Μαρκελλιανοὺς ἀπὸ Μαρκελλίνας. Iren., (57) 'Αρποκρατιανούς. Quid, si legas Καρπο (58) Μαριάμνης. Credo quosdam hæreticos pro-
PG 11:1299Ἵνα δὲ καὶ ἐπὶ τοὺς Ἰησοῦ ἀποστόλους τις, νεωτέρους γενομένους Πλάτωνος, ἀναγάγῃ τὸν Κέλσου λόγον, ὅρα εἰ μὴ αὐτόθεν ἀπίθανόν ἐστι τὸ λέγειν Παῦλον τὸν σκηνοποιὸν καὶ Πέτρον τὸν ἁλιέα καὶ Ἰωάννην τὸν καταλιπόντα τὰ δίκτυα τοῦ πατρός, παρακούσαντας τῶν Πλάτωνι ἐν ταῖς ἐπιστολαῖς εἰρημένων, τοιαῦτα περὶ τοῦ θεοῦ παραδεδωκέναι. Πολλάκις δὲ ἤδη ὁ Κέλσος θρυλήσας ὡς ἀξιούμενον εὐθέως πιστεύειν, ὡς καινόν τι παρὰ τὰ πρότερον εἰρημένα πάλιν αὐτό φησιν· ἀρκεῖ δ’ ἡμῖν τὰ εἰς ταῦτα λελεγμένα. Ἐπεὶ δὲ καὶ ἄλλην λέξιν ἐκτίθεται Πλάτωνος δι’ ὧν φησιν, ἐρωτήσεσι καὶ ἀποκρίσεσι χρωμένων ἐλλάμπειν φρόνησιν τοῖς κατ’ αὐτὸν φιλοσοφοῦσι, φέρε παραδείξωμεν ἀπὸ τῶν ἱερῶν γραμμάτων ὅτι προτρέπει καὶ ὁ θεῖος λόγος ἡμᾶς ἐπὶ διαλεκτικήν, ὅπου μὲν Σολομῶντος λέγοντος· Παιδεία δὲ ἀνεξέλεγκτος πλανᾶται, ὅπου δὲ τοῦ τὸ σύγγραμμα τὴν Σοφίαν ἡμῖν καταλιπόντος Ἰησοῦ υἱοῦ Σιρὰχ φάσκοντος· Γνῶσις ἀσυνέτου ἀδιεξέταστοι λόγοι. Εὐμενεῖς οὖν ἔλεγχοι παρ’ ἡμῖν εἰσι μᾶλλον, τοῖς μαθοῦσιν ὅτι δεῖ τὸν προϊστάμενον τοῦ λόγου δυνατὸν εἶναι τοὺς ἀντιλέγοντας ἐλέγχειν.
το μὲν γὰρ Κωνσταντίου, ἐκ τοῦ γένους αὐτοῦ, Μαρθοῦς τις καὶ Μαρθάνα, δύο ἀδελφαὶ ἐν τῇ αὐτῶν χώρα ἀντὶ θεῶν προσεκυνοῦντο, ὅτι δῆθεν ἐκ τοῦ σπέρματος τοῦ προειρημένου αλξαι ὑπῆρχαν. Τέθνηκε δὲ ἡ Μαρθοὺς πρὸ ὀλίγου τοῦ χρόνου, Μαρθάνα δὲ εἰς ἔτι δεῦρο ὑπῆρχεν· ὧν καὶ τὰ πτύσματα καὶ τὰ ἄλλα τοῦ σώματος ῥύπη ἀπεφέροντο οἱ πεπλανημένοι αἱρετικοί οι ἐν ἐκείνῃ τῇ χώρα δῆθεν πρὸς ἀλέξησιν νοσημάτων. Μαρκιωνιστών. εξετάσαντες, ἀλλ', ὅση δύναμις, καὶ τὰ τῶν φιλοσο φησάντων φιλαληθῶς ἐρευνήσαντες, οὐδέ ποτε τού τοῖς ὡμιλήσαμεν. Εμνήσθη δ' ὁ Κέλσος καὶ Μαρκιω- νιστῶν (59), προϊσταμένων Μαρκίωνα. Εἶθ', ἵνα δοκῇ καὶ ἄλλους εἰδέναι παρ' οὓς ἀνά μασε, φησὶν ἑαυτῷ συνήθως, ὅτι ἄλλοι ἄλλον διδάσκα- λόν τε καὶ δαίμονα κακῶς πλαζόμενοι, καὶ καλινδούμε νοι κατὰ σκότον πολύν, τῶν Ἀντίνου τοῦ κατ' Αίγυπτον θιασωτῶν ἀνομώτερόν τε καὶ μιαρώτερον (60). » Και δοκεῖ μοὶ ἐπαφώμενος τῶν πραγμάτων ἀληθές τι εἰρηκέναι, ὅτι τινὲς ἄλλοι ἄλλον δαίμονα κακῶς πλα ζόμενοι, καὶ καλινδούμενοι, εὕροντο προστάτην κατά πολὺν τὸν τῆς ἀγνοίας σκότον. Περὶ δὲ τῶν κατὰ τὸν Αντίνουν, παραβαλλόμενον ἡμῶν τῷ Ἰησοῦ, ἐν τοῖς πρὸ τουτῶν (61) εἰπόντες, οὐ παλιλλογήσομεν· Και, • Βλασφημοῦσι δὲ, ο φησίν, « εἰς ἀλλήλους οὗτοι πάνδεινα ῥητὰ καὶ ἄῤῥητα· καὶ οὐκ ἂν εἴξαιεν οὐδὲ καθ᾽ ὁτιοῦν εἰς ὁμόνοιαν, πάντη ἀλλήλους ἀποστυ γοῦντες. » Καὶ πρὸς ταῦτα δ' ἡμῖν εἴρηται, ὅτι καὶ ἐν φιλοσοφίᾳ ἐστὶν εὑρεῖν αἱρέσεις αἱρέσεσι πολεμούσας καὶ ἐν ἰατρικῇ. Οἱ μέντοι τῷ λόγῳ τοῦ Ἰησοῦ ἀκολου θοῦντες, καὶ μεμελετηκότες αὐτοῦ συνῳδὲ τοῖς λόγοις φρονεῖν (62), καὶ λέγειν, καὶ ποιεῖν, « λοιδορούμενοι εὐλογοῦμεν, διωκόμενοι ανεχόμεθα, δυσφημούμε νοι (63) παρακαλοῦμεν· » καὶ οὐκ ἂν ῥητὰ καὶ ἄρ ῥητα λέγοιμεν τοὺς ἄλλα δοξάζοντας, παρ' ἃ ὑπειλή. φαμεν· ἀλλ', εἰ μὲν δυνάμεθα, πάντα ἂν πράττοιμεν ὑπὲρ τοῦ αὐτοὺς (64) μεταστῆσαι ἐπὶ τὸ βέλτιον διά τοῦ προσανέχειν μόνῳ τῷ Δημιουργῷ, καὶ πάντα πράττειν ὡς κριθησομένους· εἰ δὲ μὴ πείθοιντο οἱ ἑτερόδοξοι, τηροῦμεν τὸν προστάξαντα αὐτοῖς λό γον (65) τοιαῦτα· . Αἱρετικὸν ἄνθρωπον μετὰ μίαν καὶ δευτέραν νουθεσίαν παραιτοῦ· εἰδὼς, ὅτι ἐξέ- στραπται ὁ τοιοῦτος, καὶ ἁμαρτάνει, ὧν αὐτοκατά κριτος. ὁ Ἔτι δὲ οἱ τλ, ο Μακάριοι οἱ εἰρηνοποιοί, ο οἱ νοήσαντες, νοήσαντες καὶ τὸ (66) • Μακάριοι οἱ πραεῖς· ο οὐκ ἂν ἀποστυγήσαιεν τοὺς παραχαράτ τοντας τὰ Χριστιανισμοῦ, οὐδὲ Κίρκας καὶ κύκηθρα αἱμύλα λέγοιεν τοὺς πεπλανημένους, Παρακηκοέναι δέ μοι φαίνεται τῆς τε ἀποστο βραδύτερον. εύραν το προστάτην. λόγον. αὐτοῖς, ριοι οἱ εἰρηνοποιοί, οἱ νοήσαντες, καὶ τό, ORIGENIS losophorum placita diligenter et ex animo inscruta- tus fuerim. Mentionem facit Celsus et eorum qui Marcionis dogmata sectantur, et ab illo Marcio- nite vocati sunt. ait pro more suo ‹ alios alium sibi magistrum et dæ- monem improbe fingere, et in densis tenebris versari, ubi scelestiora et turpiora perpetrant Ægyptiaci Antiuoi sodalibus. . In iis rem ipsum attigisse mihi videtur, cum ait alios alium sibi pro magistro constituere dæmonem, et in den- sas ignorantiæ tenebras devolvi. Quod spectat ad Antinoum, quem nostro Jesu comparat, quæ de hac re supra dicta sunt, hic iterare pigel. Subdit : • Se mutuo dicendis tacendisque inju- riis lacerant proscinduntque; et tanto in se invi- cem deflagrant odio, ut ne minimum quidem cede- rent concordiæ causa. Ad hæc jam responsum est sectas in philosophia et in medicina esse sectis aliis adversas. Quanquam nos, qui Jesu doctrinain sequimur curamusque ut ejus præceptis nostra co- gilala, dicta factaque consentiant, c cum maledici- mur, benedicimus; cum persecutionem palimur, sustinemus ; cum blasphemamur, obsecramus "; » nec dicenda tacendaque diceremus adversus eos qui aliter ac nos sentiunt. Quin potius nihil est quin faceremus ut in viam reducerentur, si fieri posset, ut soli Creatori adhærescerent, ut omnia agerent quasi judicium subituri. Sin illos alia a nobis sentientes persuadere non possumus, tum demum huic de illis præcepto paremus: ‹ Hæreti- eum hominem post unain et seçundam correptionem devita; sciens quia subversus est, qui ejusmodi est, et delinquit, cum sit proprio judicio condem - natus”. › Et præterea qui cogitarint ‹ beatos esse pacificos set beatos esse mites '', o ii multum abe- runt ut odio habeant Christianismi corruptores, eosque qui in errore versantur cavillando Circas vocent blandosque veneficos. Cor.v, 12. Til, 111, 10. Matth. v, 9, Nam ai usque Constantium imperatorem Marthus nescio qua ac Marthana sorores de Elxai stirpe, in illorum regione numinum instar ob eam originis dignitatem habitæ sunt. Harum Marthus non ita pridem excessit e vita, Marthana in hanc diem superstes est. Utriusque vero vel sputa ipsa, cele rasque corporis sordes illius tractus hæretici cir- cumferre solebant, ad morborum remedi. » SPEN- CER. • (59) Just. Apolog. 2, pag. 70, 92, Tertull., De prascripl. adversus hæreticos, cap. 50, 51. Idem scripsit quinque libros conira Marcionem. Pseudo-Orig., De recta in unum Deum A B C D 5. . contra Marcionitas; Clem. Strom. III, IV, VII, CL alibi ; Euseb. lib. iv, cap. 11, 24; Epiph., hære». ; Theodoret., lib. De hæret. fub.; August., De hær.; Damascen., De hær. Eorumdem reliqui Patres meminerunt, et doginata refutarunt. SPEN- CER. Paulo post libb. editi ad oram, lib. ut, num. 35. codd. Regius et Basileensis. Istud porro, Guieto alienum videtur, sed Phil calia ut in nostro textu. 63. Deinde ut et alios plures cognoscere videatur, 64. Suspicor autem ipsum male intellexisse hunc (60) Μιαρώτερον. Codd. Regius et Basileensis, (61) Ἐν τοῖς πρὸ τούτων. Vide adnotationes ad (62) Philoc., αὐτοῦ τοὺς λόγους φρονεῖν, sicque (63) Philoc., βλασφημούμενοι. (64) Philoc. mss., ἐπὶ τὸ αὐτούς. (65) Philoc., ἀντεροῦμεν τὸν προστάσσοντα αὐτοῖς (66) Hoeschelius et Spencerus, ἔτι δὲ τὸ, μακά
Εἰ δὲ ῥᾳθυμοῦσί τινες, οὐκ ἀσκοῦντες προσέχειν ταῖς θείαις ἀναγνώσεσι καὶ ἐρευνᾶν τὰς γραφὰς καὶ κατὰ τὴν ἐντολὴν τοῦ Ἰησοῦ ζητεῖν τὴν διάνοιαν τῶν γραφῶν καὶ αἰτεῖν περὶ αὐτῶν ἀπὸ τοῦ θεοῦ καὶ κρούειν αὐτῶν τὰ κεκλεισμένα, οὐ παρὰ τοῦτο ὁ λόγος κενός ἐστι σοφίας. Εἶτά φησι μετὰ ἄλλας λέξεις πλατωνικάς, δηλούσας ὅτι ὀλίγοις ἐστὶ γνωστὸν τὸ ἀγαθόν, ἐπεὶ οἱ πολλοὶ μετὰ καταφρονήσεως οὐκ ὀρθῆς ὑψηλῆς καὶ χαύνης ἐλπίδος πληρωθέντες ὡς σεμνὰ ἄττα μεμαθηκότες λέγουσί τινα ὡς ἀληθῆ, ὅτι ταῦτα προειρηκὼς ὁ Πλάτων ὅμως οὐ τερατεύεται οὐδ’ ἀποφράττει τοῦ προσερέσθαι βουλομένου τί ποτε ἐστὶν ὃ ἐπαγγέλλεται, τὴν γλῶτταν, οὐδ’ αὐτόθεν κελεύει φθάσαντας πιστεύειν ὅτι τοιόσδε ἐστὶν ὁ θεὸς καὶ υἱὸν ἔχει τοιόνδε, καὶ οὗτος κατελθὼν ἐμοὶ διελέξατο. Καὶ πρὸς ταῦτά φημι ὅτι περὶ μὲν Πλάτωνος Ἀρίστανδρος οἶμαι ἀνέγραψεν ὡς οὐκ Ἀρίστωνος υἱοῦ ἀλλὰ φάσματος, ἐν Ἀπόλλωνος εἴδει προσελθόντος τῇ Ἀμφικτιόνῃ· καὶ ἄλλοι δὲ πλείονες τῶν Πλατωνικῶν ἐν τῷ Πλάτωνος βίῳ τοιαῦτ’ εἰρήκασι·
το μὲν γὰρ Κωνσταντίου, ἐκ τοῦ γένους αὐτοῦ, Μαρθοῦς τις καὶ Μαρθάνα, δύο ἀδελφαὶ ἐν τῇ αὐτῶν χώρα ἀντὶ θεῶν προσεκυνοῦντο, ὅτι δῆθεν ἐκ τοῦ σπέρματος τοῦ προειρημένου αλξαι ὑπῆρχαν. Τέθνηκε δὲ ἡ Μαρθοὺς πρὸ ὀλίγου τοῦ χρόνου, Μαρθάνα δὲ εἰς ἔτι δεῦρο ὑπῆρχεν· ὧν καὶ τὰ πτύσματα καὶ τὰ ἄλλα τοῦ σώματος ῥύπη ἀπεφέροντο οἱ πεπλανημένοι αἱρετικοί οι ἐν ἐκείνῃ τῇ χώρα δῆθεν πρὸς ἀλέξησιν νοσημάτων. Μαρκιωνιστών. εξετάσαντες, ἀλλ', ὅση δύναμις, καὶ τὰ τῶν φιλοσο φησάντων φιλαληθῶς ἐρευνήσαντες, οὐδέ ποτε τού τοῖς ὡμιλήσαμεν. Εμνήσθη δ' ὁ Κέλσος καὶ Μαρκιω- νιστῶν (59), προϊσταμένων Μαρκίωνα. Εἶθ', ἵνα δοκῇ καὶ ἄλλους εἰδέναι παρ' οὓς ἀνά μασε, φησὶν ἑαυτῷ συνήθως, ὅτι ἄλλοι ἄλλον διδάσκα- λόν τε καὶ δαίμονα κακῶς πλαζόμενοι, καὶ καλινδούμε νοι κατὰ σκότον πολύν, τῶν Ἀντίνου τοῦ κατ' Αίγυπτον θιασωτῶν ἀνομώτερόν τε καὶ μιαρώτερον (60). » Και δοκεῖ μοὶ ἐπαφώμενος τῶν πραγμάτων ἀληθές τι εἰρηκέναι, ὅτι τινὲς ἄλλοι ἄλλον δαίμονα κακῶς πλα ζόμενοι, καὶ καλινδούμενοι, εὕροντο προστάτην κατά πολὺν τὸν τῆς ἀγνοίας σκότον. Περὶ δὲ τῶν κατὰ τὸν Αντίνουν, παραβαλλόμενον ἡμῶν τῷ Ἰησοῦ, ἐν τοῖς πρὸ τουτῶν (61) εἰπόντες, οὐ παλιλλογήσομεν· Και, • Βλασφημοῦσι δὲ, ο φησίν, « εἰς ἀλλήλους οὗτοι πάνδεινα ῥητὰ καὶ ἄῤῥητα· καὶ οὐκ ἂν εἴξαιεν οὐδὲ καθ᾽ ὁτιοῦν εἰς ὁμόνοιαν, πάντη ἀλλήλους ἀποστυ γοῦντες. » Καὶ πρὸς ταῦτα δ' ἡμῖν εἴρηται, ὅτι καὶ ἐν φιλοσοφίᾳ ἐστὶν εὑρεῖν αἱρέσεις αἱρέσεσι πολεμούσας καὶ ἐν ἰατρικῇ. Οἱ μέντοι τῷ λόγῳ τοῦ Ἰησοῦ ἀκολου θοῦντες, καὶ μεμελετηκότες αὐτοῦ συνῳδὲ τοῖς λόγοις φρονεῖν (62), καὶ λέγειν, καὶ ποιεῖν, « λοιδορούμενοι εὐλογοῦμεν, διωκόμενοι ανεχόμεθα, δυσφημούμε νοι (63) παρακαλοῦμεν· » καὶ οὐκ ἂν ῥητὰ καὶ ἄρ ῥητα λέγοιμεν τοὺς ἄλλα δοξάζοντας, παρ' ἃ ὑπειλή. φαμεν· ἀλλ', εἰ μὲν δυνάμεθα, πάντα ἂν πράττοιμεν ὑπὲρ τοῦ αὐτοὺς (64) μεταστῆσαι ἐπὶ τὸ βέλτιον διά τοῦ προσανέχειν μόνῳ τῷ Δημιουργῷ, καὶ πάντα πράττειν ὡς κριθησομένους· εἰ δὲ μὴ πείθοιντο οἱ ἑτερόδοξοι, τηροῦμεν τὸν προστάξαντα αὐτοῖς λό γον (65) τοιαῦτα· . Αἱρετικὸν ἄνθρωπον μετὰ μίαν καὶ δευτέραν νουθεσίαν παραιτοῦ· εἰδὼς, ὅτι ἐξέ- στραπται ὁ τοιοῦτος, καὶ ἁμαρτάνει, ὧν αὐτοκατά κριτος. ὁ Ἔτι δὲ οἱ τλ, ο Μακάριοι οἱ εἰρηνοποιοί, ο οἱ νοήσαντες, νοήσαντες καὶ τὸ (66) • Μακάριοι οἱ πραεῖς· ο οὐκ ἂν ἀποστυγήσαιεν τοὺς παραχαράτ τοντας τὰ Χριστιανισμοῦ, οὐδὲ Κίρκας καὶ κύκηθρα αἱμύλα λέγοιεν τοὺς πεπλανημένους, Παρακηκοέναι δέ μοι φαίνεται τῆς τε ἀποστο βραδύτερον. εύραν το προστάτην. λόγον. αὐτοῖς, ριοι οἱ εἰρηνοποιοί, οἱ νοήσαντες, καὶ τό, ORIGENIS losophorum placita diligenter et ex animo inscruta- tus fuerim. Mentionem facit Celsus et eorum qui Marcionis dogmata sectantur, et ab illo Marcio- nite vocati sunt. ait pro more suo ‹ alios alium sibi magistrum et dæ- monem improbe fingere, et in densis tenebris versari, ubi scelestiora et turpiora perpetrant Ægyptiaci Antiuoi sodalibus. . In iis rem ipsum attigisse mihi videtur, cum ait alios alium sibi pro magistro constituere dæmonem, et in den- sas ignorantiæ tenebras devolvi. Quod spectat ad Antinoum, quem nostro Jesu comparat, quæ de hac re supra dicta sunt, hic iterare pigel. Subdit : • Se mutuo dicendis tacendisque inju- riis lacerant proscinduntque; et tanto in se invi- cem deflagrant odio, ut ne minimum quidem cede- rent concordiæ causa. Ad hæc jam responsum est sectas in philosophia et in medicina esse sectis aliis adversas. Quanquam nos, qui Jesu doctrinain sequimur curamusque ut ejus præceptis nostra co- gilala, dicta factaque consentiant, c cum maledici- mur, benedicimus; cum persecutionem palimur, sustinemus ; cum blasphemamur, obsecramus "; » nec dicenda tacendaque diceremus adversus eos qui aliter ac nos sentiunt. Quin potius nihil est quin faceremus ut in viam reducerentur, si fieri posset, ut soli Creatori adhærescerent, ut omnia agerent quasi judicium subituri. Sin illos alia a nobis sentientes persuadere non possumus, tum demum huic de illis præcepto paremus: ‹ Hæreti- eum hominem post unain et seçundam correptionem devita; sciens quia subversus est, qui ejusmodi est, et delinquit, cum sit proprio judicio condem - natus”. › Et præterea qui cogitarint ‹ beatos esse pacificos set beatos esse mites '', o ii multum abe- runt ut odio habeant Christianismi corruptores, eosque qui in errore versantur cavillando Circas vocent blandosque veneficos. Cor.v, 12. Til, 111, 10. Matth. v, 9, Nam ai usque Constantium imperatorem Marthus nescio qua ac Marthana sorores de Elxai stirpe, in illorum regione numinum instar ob eam originis dignitatem habitæ sunt. Harum Marthus non ita pridem excessit e vita, Marthana in hanc diem superstes est. Utriusque vero vel sputa ipsa, cele rasque corporis sordes illius tractus hæretici cir- cumferre solebant, ad morborum remedi. » SPEN- CER. • (59) Just. Apolog. 2, pag. 70, 92, Tertull., De prascripl. adversus hæreticos, cap. 50, 51. Idem scripsit quinque libros conira Marcionem. Pseudo-Orig., De recta in unum Deum A B C D 5. . contra Marcionitas; Clem. Strom. III, IV, VII, CL alibi ; Euseb. lib. iv, cap. 11, 24; Epiph., hære». ; Theodoret., lib. De hæret. fub.; August., De hær.; Damascen., De hær. Eorumdem reliqui Patres meminerunt, et doginata refutarunt. SPEN- CER. Paulo post libb. editi ad oram, lib. ut, num. 35. codd. Regius et Basileensis. Istud porro, Guieto alienum videtur, sed Phil calia ut in nostro textu. 63. Deinde ut et alios plures cognoscere videatur, 64. Suspicor autem ipsum male intellexisse hunc (60) Μιαρώτερον. Codd. Regius et Basileensis, (61) Ἐν τοῖς πρὸ τούτων. Vide adnotationes ad (62) Philoc., αὐτοῦ τοὺς λόγους φρονεῖν, sicque (63) Philoc., βλασφημούμενοι. (64) Philoc. mss., ἐπὶ τὸ αὐτούς. (65) Philoc., ἀντεροῦμεν τὸν προστάσσοντα αὐτοῖς (66) Hoeschelius et Spencerus, ἔτι δὲ τὸ, μακά
PG 11:1301περὶ δὲ Πυθαγόρου, πλεῖστα ὅσα τερατευσαμένου καὶ δείξαντος μὲν ἐν πανηγύρει Ἑλλήνων ἐλεφάντινον τὸν μηρὸν ἀνεγνωρικέναι δὲ φήσαντος τὴν ἀσπίδα, ᾗ ἐχρῆτο, ὅτ’ Εὔφορβος ἦν, καὶ ἐν μιᾷ λεγομένου ἡμέρᾳ ἐν δύο πεφηνέναι πόλεσι, τί χρὴ καὶ λέγειν; Ὁ δὲ βουλόμενος κατηγορεῖν ὡς τερατείας ἱστορουμένης περὶ Πλάτωνος καὶ Σωκράτους ἐκθήσεται καὶ τὸν συνιστάμενον Σωκράτει καθ’ ὕπνον κύκνον καὶ τὸν διδάσκαλον εἰπόντα ἐπὶ τῇ συστάσει τοῦ νεανίσκου· Οὗτος ἄρα ὁ κύκνος ἦν. Ἀλλὰ καὶ ὃν τρίτον εἶδεν ὀφθαλμὸν ἑαυτὸν ἔχοντα ὁ Πλάτων εἰς τερατείαν ἀναλήψεται. Οὐ λείψει δὲ τοὺς κακοήθεις καὶ κακηγορεῖν βουλομένους τὰ τοῖς κρείττοσι παρὰ τοὺς πολλοὺς ἐπιφανέντα, διαβολὴ καὶ κακηγορία· οἵτινες καὶ τὸ Σωκράτους δαιμόνιον ὡς πλάσμα χλευάσουσιν. Οὐ τερατευόμεθα οὖν τὰ περὶ τοῦ Ἰησοῦ διηγούμενοι, οὐδ’ οἱ γνήσιοι αὐτοῦ μαθηταὶ τοιούτους ἀνέγραψαν λόγους περὶ αὐτοῦ. Ὁ δὲ πάντ’ ἐπαγγελλόμενος εἰδέναι Κέλσος καὶ πολλὰ τῶν Πλάτωνος παρατιθέμενος ἑκὼν οἶμαι σιωπᾷ τὸν περὶ υἱοῦ θεοῦ λόγον, τὸν παρὰ Πλάτωνι λελεγμένον ἐν τῇ πρὸς Ἑρμείαν καὶ Κορίσκον ἐπιστολῇ. Οὕτω δὲ ἔχει ἡ τοῦ Πλάτωνος λέξις·
PG 11:1303Καὶ τὸν τῶν πάντων θεὸν ἡγεμόνα τῶν τε ὄντων καὶ τῶν μελλόντων, τοῦ τε ἡγεμονικοῦ καὶ αἰτίου πατέρα καὶ κύριον ἐπομνύντας· ὅν, ἂν ὄντως φιλοσοφῶμεν, εἰσόμεθα πάντες [σαφῶς] εἰς δύναμιν ἀνθρώπων εὐδαιμόνων. Καὶ ἄλλην δὲ τοῦ Πλάτωνος λέξιν ἐκτίθεται ὁ Κέλσος οὕτως ἔχουσαν· Ἔτι δὲ μακρότερα περὶ αὐτῶν ἐν νῷ μοι γέγονεν εἰπεῖν· τάχα γὰρ ἂν ὧν πέρι λέγω σαφέστερον ἂν εἴη τι λεχθέντων αὐτῶν· ἔστι γάρ τις λόγος ἀληθής, ἐναντίος τῷ τολμήσαντι γράφειν τῶν τοιούτων [καὶ] ὁτιοῦν, πολλάκις μὲν ὑπ’ ἐμοῦ καὶ πρότερον λεχθείς, ἔοικε δ’ οὖν εἶναι καὶ νῦν λεκτέος. Ἔστι τῶν ὄντων ἑκάστῳ, δι’ ὧν τὴν ἐπιστήμην ἀνάγκη παραγίνεσθαι, τρία, τέταρτον δὲ αὕτη, πέμπτον δὲ αὐτὸ τιθέναι δεῖ, ὃ δὴ γνωστόν τε καὶ ἀληθῶς ἐστιν ὄν· ἓν μὲν ὄνομα, δεύτερον δὲ λόγος, τὸ δὲ τρίτον εἴδωλον, τὸ τέταρτον δὲ ἐπιστήμη. Καὶ κατὰ ταῦτα δὲ εἴποιμεν ἂν ὅτι φωνὴ μὲν βοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ εἰσῆκται ὁ Ἰωάννης πρὸ τοῦ Ἰησοῦ ἀνάλογον τῷ παρὰ Πλάτωνι ὀνόματι, δεύτερος δὲ μετὰ τὸν Ἰωάννην δεικνύμενος ὑπ’ αὐτοῦ ὁ Ἰησοῦς, ᾧ ἐφαρμόζει τὸ ὁ λόγος σὰρξ ἐγένετο, ἀνάλογον ὂν τῷ παρὰ Πλάτωνι λόγῳ.
λικῆς λέξεως, φασκούσης· Ἐν ὑστέροις καιροῖς Λ ἀποστήσονταί τινες τῆς πίστεως, προσέχοντες πνεύ- μασι πλάνοις (67), καὶ διδασκαλίαις δαιμονίων, ἐν ὑποκρίσει ψευδολόγων, κεκαυτηριασμένων τὴν οἰκείαν συνείδησιν, κωλυόντων γαμεῖν, ἀπέχεσθαι βρωμάτων, & ὁ Θεὸς ἔκτισεν εἰς μετάληψιν μετ' εὐχαριστίας τοῖς πιστοῖς · » παρακηκοέναι δὲ καὶ τῶν ταύταις τοῦ ἀποστόλου ταῖς λέξεσι χρησαμένων κατὰ τῶν παρα- χαραξάντων τὰ Χριστιανισμοῦ· διόπερ εἶπεν ὁ Κέλ σος, ἀκοῆς καυστήρια (68) τινας ὀνομάζεσθαι παρὰ Χριστιανοῖς. Αὐτὸς δέ φησι, τινὰς καλεῖσθαι αἰνί- γματα (69) · ὅπερ ἡμεῖς οὐχ ἱστορήσαμεν. ᾿Αληθῶς δὲ τὸ τοῦ σκανδάλου ὄνομα πολὺ ἐν τοῖς γράμμασι τούτοις ἐστίν· ὅπερ ειώθαμεν λέγειν περὶ τῶν δια στρεφόντων ἀπὸ τῆς ὑγιους διδασκαλίας τοὺς ἁπλου- στέρους καὶ εὐεξαπατήτους. • Σειρήνας δέ τινας Β ἐξορχουμένας και σοφιστρίας, κατασφραγιζομένας τὰ ὦτα, καὶ ἀποσυοκεφαλούσας (70) τοὺς πειθομένους, ο ἡμεῖς οὐκ ἴσμεν ὀνομαζομένους, οἶμαι δ' ὅτι οὐδ᾽ ἄλλος τις τῶν ἐν τῷ λόγῳ, οὐδ᾽ ἐν ταῖς αἱρέσεσιν. Ἀλλ᾿ οὗτος, ὁ πάντ᾽ εἰδέναι ἐπαγγελλόμενος, καὶ τοιαῦτά φησι· « Πάντων δὲ, ο φησίν, « ἀκούσῃ τῶν ἐπὶ τοσοῦτον διεστηκότων, καὶ σφὰς αὐτοὺς ταῖς ἔρι- σιν αἴσχιστα διελεγχόντων, λεγόντων τε, Ἐμοὶ κα σμος ἐσταύρωται, κἀγὼ τῷ κόσμῳ. » Τοῦτο γὰρ μόν τε κεκαυστη ριασμένων τὴν οἰκείαν συνείδησιν. Σφραγίδα δὲ ἐν καυτῆρι, ἢ δι' ἐπιτηδεύσεως ξυρίου, ἢ ραφίδος ἐπιτιθέασιν οὗτοι οἱ ὑπὸ Καρποκρᾷ ἐπὶ τὸν δεξιὸν λοβὸν τοῦ ὐτὸς τοῖς ὑπ' αὐτῶν ἀπατωμένοις. • ἀκοῆς καυτήρια δι' αἰνιγμάτων αίνιγματωδῶς Αt ἀποσκυοκεφαλούσας. Κ. ν. : ...... 'Ανέμισγε δὲ σίτῳ Φάρμακα λύγρ', ἵνα πάγχυ λαθοίατο πατρίδος [αἴης. Αὐτὰρ ἐπεὶ δῶκέν τε καὶ ἔκπιον, αὐτίκ᾽ ἔπειτα Ράβδῳ πεπληγεῖα κατὰ συζευῖσιν ἐέργου. Οἱ δὲ συῶν μὲν ἔχον κεφαλὰς, φωνήν τε, δέμας Καὶ τρίχας· [τε, Εt ανασφραγι ζούσας τὰ ὦτα καὶ ἀποσκοπελούσας τοὺς πειθομένο CONTRA CELSUM LIB. V. Apostoli locum : • In novissimis temporibus dig- j Tim. iv, 2. Galat. vi, 14. Carpocratianis. • Alii vero ex ipsis signant, caute- riantes suos discipulos in posterioribus partibus exstantiæ dextra auris. » Epiph., hæres. 27, de iisdem, pag. : Solent vero Carpocratiani quos ad suam sectam fraudulenter pellexerint, iis candente ferro, vel novacula, vel acu, notam quam • dam ad imam auriculam imprimere., SPENCER. Carpocratianis dixerat, confuse et minus distincte, quam res ipsa postulavit, exprimi videntur; etenim Carpocratiaui non appellati sunt, sed ferro candente, novacula, aut alio instrumento buic rei magis idoneo, in discipulorum aures, quos in suum sodalitium receperunt, notam aliqualem aut characterem imprimere solebant. Nec deerant alii hæretici, qui symbolis usi sunt, qui occulte et obscure, id est quæ sibimet liuxe- runt, ineptos animi conceptus significabant; sic ovem perditam, Luc. xv, decantate Helenæ symbo lum mystice et constituebant. Epiph., hær. 21, pag. 58; Iren., lib. 1, cap. 23. Et hanc esse ovem perditam. › Tertull., De anima, cap. 34; Iren., lib. i, cap. 16. c Generationem itaque Ao- guin, et errorem ovis, et adinventionem adunantis in unum, mystice audent annuntiare hi, qui in nu- meros omnia deduxerunt. Mulierem istam, cujus sanguis duodecim annis profluxerat, Matth. ix, 20, duodecimi onis passionem signare crediderunt. Irenæus, lib. 1, cap. : • Hanc autem passionem, quæ circa duodecimum Eonem facta est, significari dicunt per apostasiam Judæ, qui duodecimus erat apostolorum, et quoniam duodecimo mense passus est; uno enim anno volunt eum post baptisma præ- dicasse. Adhuc etiam in ea, quæ profluvium san- guinis patiebatur, manifestissime hoc significari, duodecim enim annis passam eam per Domini ad- ventum esse sanatam, cum tetigisset fimbriam ve- • C cedent quidam a fide, attendentes spiritibus erro ris et doctrinis dæmoniorum in hypocrisi loquen.. tium mendacium, et cauteriatam habentium suam conscientiam, prohibentium nubere, abstinere > cibis quos Deus creavit percipiendos cum gratia- rum actione fidelibus ". Male etiam accepisse videtur quod audierat quosdam fuisse, qui illis Apostoli verbis contra religionis Christianæ depra- vatores pugnarent. Quocirca dicit quosdam apud Christianos aurium câuteria appellari. Quod addit alios quosdam vocari ænigmata, id nusquam comperimus. Ad scandali nomen quod attinet, illud fateor in Scripturis nostris frequenter occurrere, dici solitum de iis, qui simpliciores et deceptu fa- ciles a sana doctrina dimovent. quosdam voca- tos fuisse • Sirenas sallatrices, falsiloquas, qua cera aures obsignarent, et quæ quos persuaserant in sues converterent, id nobis incompertum, et omnibus, opinor, tam vere Christianis quam hære- ticis. Sed ille qui scire se omnia jactitat, hæc etiam addit : « Quamvis a se invicem tantopere dissideant, foedissimisque convitiis mutuo se lacessant, audias tamen illos omnes dicentes: Mihi mundus crucifixus est et ego mundo 7. » Atque hoc solum stimenti ejus; et propter hoc dixisse Salvatorem : Quis me tetigit? docentem discipulos quod factum esset inter onas mysterium, et curationem passi Louis. » Errabundat ovem vagationes Achanoth, extra Pleroma denotare credunt. Iren. ibid. : Et quoniam erravit Achamoth extra Pleroma, et for- mata est a Christo, et quæsita est a Salvatore, ma- nifestare eum dicunt in eo, quod dixit, semetipsum venisse ad eam, quæ errasset, ovem. Oven enim errantem matrem suam referunt dici, ex qua eanı, quæ sit hic, volunt esse seminatam Ecclesiam. . Mulierem, quæ domum verrit, et drachmam iuve- rit, superioris Sophia symbolum haberi volunt. Iren. ibid. Mulierem autem illam, quæ mun- dat domum et invenit drachmam, superiorem So- phiain narrant dici; quæ cum perdidisset intentio- con suam, post deinde mundatis omnibus per Sal- vatoris adventum in eam; quoniam et hoc restitui- tur secundum eos intra Pleroma. » Plura vide apud Iren. lib. 1, cap. 1, cap. 16, cap. 18, et alibi. Gree invenies apud Epiphanium, her. 31, de Valentinianis, et har. 34, que est Marcosiorum. Certiora de Enigmatis adhuc non habemus. SPENCER. Dut monet Spencerus, non vero Hom., Odyss. Commiscuitque pani Venena nocentia, ut prorsus obliviscerentur patriæ [terra Cæterum, postquam porrexitque, et ebiberunt, statim [deinde Virgula percutiens intra haras conclusit. Illi suum habebant cupita, vocesque corporaque, selas. SPENCER. Infeliciter hunc locum Guietus legebat sic : (67) Hoeschelius in textu, πλάνης, et paulo post, (68) 'Ακοῆς καυστήρια. Iren., lib. i, cap. 25, de (69) Αινίγματα. Hæc et superiora, quæ Celsus de (70) 'Αποσνοκεφαλούσας. Sic scribendum erat,
Book VILiber sextus
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Πλάτων μὲν οὖν τὸ τρίτον φησὶν εἴδωλον. Ἡμεῖς δὲ τὸ ὄνομα τοῦ εἰδώλου ἐπ’ ἄλλου τάττοντες τρανότερον φήσομεν ἐν τῇ ψυχῇ γινόμενον μετὰ τὸν λόγον τῶν τραυμάτων τύπον, τοῦτον εἶναι τὸν ἐν ἑκάστῳ Χριστὸν ἀπὸ Χριστοῦ λόγου. Εἰ δὲ καὶ ἀνάλογόν ἐστι τῷ τετάρτῳ ὄντι ἐπιστήμη ἡ ἐν τοῖς καθ’ ἡμᾶς τελείοις σοφία ὁ Χριστός, ἐπιστήσει ὁ δυνάμενος. Εἶτά φησιν ὅτι ὁρᾷς ὅπως Πλάτων, καίτοι διαβεβαιωσάμενος ὅτι ῥητὸν οὐκ ἔστιν, ὅμως, ἵνα μὴ εἰς ἀνεξέλεγκτον ἀναχωρεῖν δόξῃ, λογισμὸν ὑπέχει ταύτης τῆς ἀπορίας· εἴη γὰρ ἂν τυχὸν ῥητὸν καὶ τὸ μηδέν. Ἀλλ’ ἐπεὶ τοῦτο φέρει εἰς κατασκευὴν τοῦ δεῖν μὴ ἁπλῶς πιστεύειν ἀλλὰ λογισμὸν ὑπέχειν τῶν πιστευομένων, χρησόμεθα καὶ ἡμεῖς τοῦ Παύλου λέξει ἐγκαλούσῃ τῷ εἰκῇ πιστεύοντι, ἐν ᾗ φησιν· Ἐκτὸς εἰ μὴ εἰκῇ ἐπιστεύσατε. Τὸ ὅσον δ’ ἐπ’ αὐτῷ ἀναγκάζει ἡμᾶς ταυτολογεῖν ταυτολογῶν ὁ Κέλσος, λέγων μετὰ τὰς εἰρημένας ὥσπερ ἀλαζόνων ἀλαζονείας ὅτι ὁ Πλάτων οὐκ ἀλαζονεύεται καὶ ψεύδεται φάσκων αὐτὸς καινόν τι εὑρίσκειν ἢ ἀπ’ οὐρανοῦ παρὼν ἀγγέλλειν, ἀλλ’ ὁπόθεν ἐστὶ ταῦθ’ ὁμολογεῖ.
λικῆς λέξεως, φασκούσης· Ἐν ὑστέροις καιροῖς Λ ἀποστήσονταί τινες τῆς πίστεως, προσέχοντες πνεύ- μασι πλάνοις (67), καὶ διδασκαλίαις δαιμονίων, ἐν ὑποκρίσει ψευδολόγων, κεκαυτηριασμένων τὴν οἰκείαν συνείδησιν, κωλυόντων γαμεῖν, ἀπέχεσθαι βρωμάτων, & ὁ Θεὸς ἔκτισεν εἰς μετάληψιν μετ' εὐχαριστίας τοῖς πιστοῖς · » παρακηκοέναι δὲ καὶ τῶν ταύταις τοῦ ἀποστόλου ταῖς λέξεσι χρησαμένων κατὰ τῶν παρα- χαραξάντων τὰ Χριστιανισμοῦ· διόπερ εἶπεν ὁ Κέλ σος, ἀκοῆς καυστήρια (68) τινας ὀνομάζεσθαι παρὰ Χριστιανοῖς. Αὐτὸς δέ φησι, τινὰς καλεῖσθαι αἰνί- γματα (69) · ὅπερ ἡμεῖς οὐχ ἱστορήσαμεν. ᾿Αληθῶς δὲ τὸ τοῦ σκανδάλου ὄνομα πολὺ ἐν τοῖς γράμμασι τούτοις ἐστίν· ὅπερ ειώθαμεν λέγειν περὶ τῶν δια στρεφόντων ἀπὸ τῆς ὑγιους διδασκαλίας τοὺς ἁπλου- στέρους καὶ εὐεξαπατήτους. • Σειρήνας δέ τινας Β ἐξορχουμένας και σοφιστρίας, κατασφραγιζομένας τὰ ὦτα, καὶ ἀποσυοκεφαλούσας (70) τοὺς πειθομένους, ο ἡμεῖς οὐκ ἴσμεν ὀνομαζομένους, οἶμαι δ' ὅτι οὐδ᾽ ἄλλος τις τῶν ἐν τῷ λόγῳ, οὐδ᾽ ἐν ταῖς αἱρέσεσιν. Ἀλλ᾿ οὗτος, ὁ πάντ᾽ εἰδέναι ἐπαγγελλόμενος, καὶ τοιαῦτά φησι· « Πάντων δὲ, ο φησίν, « ἀκούσῃ τῶν ἐπὶ τοσοῦτον διεστηκότων, καὶ σφὰς αὐτοὺς ταῖς ἔρι- σιν αἴσχιστα διελεγχόντων, λεγόντων τε, Ἐμοὶ κα σμος ἐσταύρωται, κἀγὼ τῷ κόσμῳ. » Τοῦτο γὰρ μόν τε κεκαυστη ριασμένων τὴν οἰκείαν συνείδησιν. Σφραγίδα δὲ ἐν καυτῆρι, ἢ δι' ἐπιτηδεύσεως ξυρίου, ἢ ραφίδος ἐπιτιθέασιν οὗτοι οἱ ὑπὸ Καρποκρᾷ ἐπὶ τὸν δεξιὸν λοβὸν τοῦ ὐτὸς τοῖς ὑπ' αὐτῶν ἀπατωμένοις. • ἀκοῆς καυτήρια δι' αἰνιγμάτων αίνιγματωδῶς Αt ἀποσκυοκεφαλούσας. Κ. ν. : ...... 'Ανέμισγε δὲ σίτῳ Φάρμακα λύγρ', ἵνα πάγχυ λαθοίατο πατρίδος [αἴης. Αὐτὰρ ἐπεὶ δῶκέν τε καὶ ἔκπιον, αὐτίκ᾽ ἔπειτα Ράβδῳ πεπληγεῖα κατὰ συζευῖσιν ἐέργου. Οἱ δὲ συῶν μὲν ἔχον κεφαλὰς, φωνήν τε, δέμας Καὶ τρίχας· [τε, Εt ανασφραγι ζούσας τὰ ὦτα καὶ ἀποσκοπελούσας τοὺς πειθομένο CONTRA CELSUM LIB. V. Apostoli locum : • In novissimis temporibus dig- j Tim. iv, 2. Galat. vi, 14. Carpocratianis. • Alii vero ex ipsis signant, caute- riantes suos discipulos in posterioribus partibus exstantiæ dextra auris. » Epiph., hæres. 27, de iisdem, pag. : Solent vero Carpocratiani quos ad suam sectam fraudulenter pellexerint, iis candente ferro, vel novacula, vel acu, notam quam • dam ad imam auriculam imprimere., SPENCER. Carpocratianis dixerat, confuse et minus distincte, quam res ipsa postulavit, exprimi videntur; etenim Carpocratiaui non appellati sunt, sed ferro candente, novacula, aut alio instrumento buic rei magis idoneo, in discipulorum aures, quos in suum sodalitium receperunt, notam aliqualem aut characterem imprimere solebant. Nec deerant alii hæretici, qui symbolis usi sunt, qui occulte et obscure, id est quæ sibimet liuxe- runt, ineptos animi conceptus significabant; sic ovem perditam, Luc. xv, decantate Helenæ symbo lum mystice et constituebant. Epiph., hær. 21, pag. 58; Iren., lib. 1, cap. 23. Et hanc esse ovem perditam. › Tertull., De anima, cap. 34; Iren., lib. i, cap. 16. c Generationem itaque Ao- guin, et errorem ovis, et adinventionem adunantis in unum, mystice audent annuntiare hi, qui in nu- meros omnia deduxerunt. Mulierem istam, cujus sanguis duodecim annis profluxerat, Matth. ix, 20, duodecimi onis passionem signare crediderunt. Irenæus, lib. 1, cap. : • Hanc autem passionem, quæ circa duodecimum Eonem facta est, significari dicunt per apostasiam Judæ, qui duodecimus erat apostolorum, et quoniam duodecimo mense passus est; uno enim anno volunt eum post baptisma præ- dicasse. Adhuc etiam in ea, quæ profluvium san- guinis patiebatur, manifestissime hoc significari, duodecim enim annis passam eam per Domini ad- ventum esse sanatam, cum tetigisset fimbriam ve- • C cedent quidam a fide, attendentes spiritibus erro ris et doctrinis dæmoniorum in hypocrisi loquen.. tium mendacium, et cauteriatam habentium suam conscientiam, prohibentium nubere, abstinere > cibis quos Deus creavit percipiendos cum gratia- rum actione fidelibus ". Male etiam accepisse videtur quod audierat quosdam fuisse, qui illis Apostoli verbis contra religionis Christianæ depra- vatores pugnarent. Quocirca dicit quosdam apud Christianos aurium câuteria appellari. Quod addit alios quosdam vocari ænigmata, id nusquam comperimus. Ad scandali nomen quod attinet, illud fateor in Scripturis nostris frequenter occurrere, dici solitum de iis, qui simpliciores et deceptu fa- ciles a sana doctrina dimovent. quosdam voca- tos fuisse • Sirenas sallatrices, falsiloquas, qua cera aures obsignarent, et quæ quos persuaserant in sues converterent, id nobis incompertum, et omnibus, opinor, tam vere Christianis quam hære- ticis. Sed ille qui scire se omnia jactitat, hæc etiam addit : « Quamvis a se invicem tantopere dissideant, foedissimisque convitiis mutuo se lacessant, audias tamen illos omnes dicentes: Mihi mundus crucifixus est et ego mundo 7. » Atque hoc solum stimenti ejus; et propter hoc dixisse Salvatorem : Quis me tetigit? docentem discipulos quod factum esset inter onas mysterium, et curationem passi Louis. » Errabundat ovem vagationes Achanoth, extra Pleroma denotare credunt. Iren. ibid. : Et quoniam erravit Achamoth extra Pleroma, et for- mata est a Christo, et quæsita est a Salvatore, ma- nifestare eum dicunt in eo, quod dixit, semetipsum venisse ad eam, quæ errasset, ovem. Oven enim errantem matrem suam referunt dici, ex qua eanı, quæ sit hic, volunt esse seminatam Ecclesiam. . Mulierem, quæ domum verrit, et drachmam iuve- rit, superioris Sophia symbolum haberi volunt. Iren. ibid. Mulierem autem illam, quæ mun- dat domum et invenit drachmam, superiorem So- phiain narrant dici; quæ cum perdidisset intentio- con suam, post deinde mundatis omnibus per Sal- vatoris adventum in eam; quoniam et hoc restitui- tur secundum eos intra Pleroma. » Plura vide apud Iren. lib. 1, cap. 1, cap. 16, cap. 18, et alibi. Gree invenies apud Epiphanium, her. 31, de Valentinianis, et har. 34, que est Marcosiorum. Certiora de Enigmatis adhuc non habemus. SPENCER. Dut monet Spencerus, non vero Hom., Odyss. Commiscuitque pani Venena nocentia, ut prorsus obliviscerentur patriæ [terra Cæterum, postquam porrexitque, et ebiberunt, statim [deinde Virgula percutiens intra haras conclusit. Illi suum habebant cupita, vocesque corporaque, selas. SPENCER. Infeliciter hunc locum Guietus legebat sic : (67) Hoeschelius in textu, πλάνης, et paulo post, (68) 'Ακοῆς καυστήρια. Iren., lib. i, cap. 25, de (69) Αινίγματα. Hæc et superiora, quæ Celsus de (70) 'Αποσνοκεφαλούσας. Sic scribendum erat,
PG 11:1305Εἴποι ἄν τις οὖν καὶ πρὸς ταῦτα, βουλόμενος ἀπαντᾶν τῷ Κέλσῳ, ὅτι καὶ Πλάτων ἀλαζονεύεται ἐν τῇ τοῦ Διὸς κατὰ τὸν Τίμαιον δημηγορίᾳ λέγων· Θεοὶ θεῶν, ὧν ἐγὼ δημιουργὸς καὶ πατήρ, καὶ τὰ ἑξῆς. Ἀλλ’ εἰ ἀπολογήσεταί τις περὶ τούτων διὰ τὸν νοῦν τοῦ δημηγοροῦντος παρὰ τῷ Πλάτωνι Διός, διὰ τί ὁ ἐξετάζων τὸν νοῦν τῶν λόγων τοῦ υἱοῦ τοῦ θεοῦ ἢ τῶν ἐν τοῖς προφήταις τοῦ δημιουργοῦ οὐχὶ καὶ πλεῖόν τι ἐρεῖ παρὰ τὴν ἐν τῷ Τιμαίῳ τοῦ Διὸς δημηγορίαν; Τὸ γὰρ χαρακτηρίζον τὴν θεότητα ἡ περὶ μελλόντων ἐστὶν ἀπαγγελία, οὐ κατ’ ἀνθρωπίνην φύσιν λεγομένων καὶ ταῖς ἐκβάσεσι κρινομένων ὅτι θεῖον πνεῦμα ἦν τὸ ταῦτα ἀπαγγέλλον. Οὐ πρὸς πάντα οὖν τὸν προσιόντα φαμὲν ὅτι πρῶτον πίστευσον ὃν εἰσηγοῦμαί σοι τοῦτον εἶναι υἱὸν θεοῦ, ἀλλ’ ἑκάστῳ κατὰ τὸ πρέπον αὐτοῦ τῷ ἤθει καὶ τῇ καταστάσει προσάγομεν τὸν λόγον, μαθόντες εἰδέναι, πῶς δεῖ ἡμᾶς ἑνὶ ἑκάστῳ ἀποκρίνασθαι. Καὶ εἰσὶν οἷς πλεῖον μὴ δυναμένοις τοῦ προτραπῆναι εἰς τὸ πιστεύειν τοῦτο κηρύττομεν, ἄλλοις δὲ ὅση δύναμις ἀποδεικτικῶς δι’ ἐρωτήσεων καὶ ἀποκρίσεων προσερχόμεθα.
νον ἀπὸ τοῦ Παύλου ἔοικε με μνημονευκέναι ὁ Κέλσος· Β διὰ τί γὰρ οὐ φαμεν καὶ ἄλλα μυρία τῶν γεγραμμέ νων; ὡς τό, « Ἐν σαρκὶ γὰρ ζῶντες, οὐ κατὰ σάρκι στρατευόμεθα· (τὰ γὰρ ὅπλα τῆς στρατείας ἡμῶν οὐ σαρκικά, ἀλλὰ δυνατὰ τῷ Θεῷ πρὸς καθαί- ρεσιν ὀχυρωμάτων) λογισμούς καθαιροῦντες, καὶ πᾶν ὕψωμα επαιρόμενον κατὰ τῆς γνώσεως τοῦ Θεοῦ. » Ἐπεὶ δέ φησιν, ὅτι πάντων ἀκούσῃ τῶν ἐπὶ τοσοῦτον διεστηκότων, λεγόντων τό· « Ἐμοὶ κόσμος ἐσταύρωται, κἀγὼ τῷ κόσμῳ · ν καὶ τοῦτο ψεύδος διελέγξομεν. Εἰσὶ γάρ τινες αἱρέσεις τὰς Παύλου Επιστολὰς τοῦ ἀποστόλου μὴ προσιέμεναι, ὥσπερ Εβιωναῖοι ἀμφότεροι, καὶ οἱ καλούμενοι Έγκρατη ταί (71). Οὐκ ἂν οὖν οἱ μὴ χρώμενοι τῷ ᾿Αποστόλη, ὡς μακαρίῳ τινὶ καὶ σοφῷ λέγοιεν τό· Ἐμοὶ κόσμος ἐσταύ ρωται, κἀγὼ τῷ κόσμῳ. » Διὸ καὶ ἐν τούτῳ ὁ Κέλσος ψεύ δεται. Καὶ ἐπιδιατρίβει γε κατηγορῶν τῆς ἐν ταῖς αἱρέ σεσι διαφορᾶς, οὐ πάνυ δέ μοι δοκεῖ διαρθροῦν & λέγειν οὐδ᾽ ἐπιμελῶς αὐτὰ τεθεωρηκέναι, οὐδὲ κατανενοηκέναι πῶς πλεῖον Ἰουδαίων ἐπίστασθαι λέγουσιν ἑαυτοὺς οἱ ἐν τοῖς λόγοις διαβεβηκότες Χριστιανοί · καὶ πότερον τοῖς μὲν βιβλίοις συγκατατιθέμενοι, τὸν δὲ νοῦν ἀντεξε ηγούμενοι, ἢ οὐδὲ συγκατατιθέμενοι τοῖς ἐκείνων γράμμασιν. Εκάτερα γὰρ εὕροιμεν ἂν ἐν ταῖς αἱρέ- σεσι. Μετὰ ταῦτά φησι· « Φέρ' οὖν, εἰ καὶ μηδεμίαν ἀρχὴν τοῦ δόγματος ἔχουσιν, αὐτὸν ἐξετάζωμεν τὸν λόγον. Πρότερον δὲ ὅσα παρακηκοότες ὑπ' ἀγνοίας (72) διαφθείρουσιν, οὐκ ἐμμελῶς ἐν ἀρχαῖς εὐθὺς ἀπαν- θαδιαζόμενοι περὶ ὧν οὐκ ἴσασι, λεκτέον· ἔστι δὲ τάδε. › Καὶ εὐθέως λέξεσί τισι, τοῖς πιστεύουσι τῷ Χριστιανῶν λόγῳ συνεχῶς ὀνομαζομέναις, ἀντιπαρα τίθησιν ἀπὸ τῶν φιλοσόφων βουλόμενος τὰ καλὰ τῶν νομιζομένων Κέλσῳ παρὰ Χριστιανοῖς λέγεσθαι καὶ βέλτιον καὶ τρανότερον εἰρῆσθαι παρὰ τοῖς φιλοσο φοῦσιν, ἵνα περισπάσῃ ἐπὶ φιλοσοφίαν τοὺς ἁλισκο μένους ὑπὸ τῶν αὐτόθεν ἐμφαινόντων δογμάτων το καλὸν καὶ τὸ εὐσεβές. Καὶ τὸν πέμπτον δὴ τόμον αὐ- τόθι καταπαύσαντες, ἀρξώμεθα (75) τοῦ ἔκτου ἀπὸ τῶν ἑξῆς. ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΚΑΤΑ ΚΕΛΣΟΥ ΤΟΜΟΣ ΕΚΤΟΣ. Εγκρατηταί. Ἔκτον τοῦτον ἐνιστάμενοι λόγον, πρὸς τὰς Κελ σου κατά Χριστιανῶν κατηγορίας χρήζομεν ἐν ORIGENIS e Pauli Litteris memoria videtur retinuisse. Cur enimn A non alia sexcenta diceremus quæ similiter scripta sunt; ut istud : In carne viventes, non secundum carnem militamus (nɔm arma militiæ nostræ non carnalia sunt, sed potentia Deo ad destructionem munitionum), consilia destruentes, et omnem alti- tadinem extollentem se adversus scientiam Dei”.› dissideant, dicere tamen omnes: Mihi mundus crucifixus est, et ego mundo ",, et hoc ipsum fal- sum esse demonstrabimus. Sunt enim sectæ quæ Pauli Epistolas non admittunt, ut utrique Elionzi et Encratitæ dicti. Illi igitur, cum Paulum pro san- clo et sapiente non agnoscant, certe hoc ejus effa- tum non usurpabunt : c Mihi mundus crucifixus est, et ego mundo. » Mentitur igitur hac in re Cel· sus. Et in accusanda quidem sectarum dissensione tempus terit, sed non mihi videtur omnino expla- nare quæ dicit, neque exploratum et perspectum habere, cur Christiani qui in religione progressio - nes fecerunt, dicant se plura Judæis cognoscere ; an videlicet quod eosdem libros admittendo alio sensu illos interpretentur, an quod eos omnino respuant. Nam utraque pars suos in sectis patronos habet Postea : • Ergo age, inquit, etiamsi bullo dogmata illorum fundamento mitantur; ip- sammet eorum doctrinam inspectemus. Ac primum disserendum de iis, quæ male intelligentes per igno- rantiam depravant, insolenter gloriantes de rebus quas nesciunt. Hæc autem sunt. . Statimque sens tentiis quibusdam, quas in ore semper habent fide- les, alias opponit ex philosophis depromptas; con- tenditque quidquid pulchrius tribuitur Christianis, id a philosophis melius et dilucidius dictum essc at ad philosophiam rapiat eos qui capti fuerant dogmatis quorum majestas pietasque primo in- quenti sese explicat. Sed hæc pro quinto libro satis. Sextum ab iis quæ sequuntur ordiemur. C ORIGENIS CONTRA CELSUM LIBER SEXTUS. brosi, impugnari a nobis oportet Celsi criminatio- ** Cor.x, 3. Galat. vi, 14. l«lem de Helcesaitis tradit Origenes in ps. LXXXII, sed ex Epiphanio 30, 5, constat affi- nes hos Ebionitis fuisse quorum in Paulum calum- nias langunt idem Epiphanius 30, et ; Euse- bius lib. us, cap. 25, Hist. eccles., et Theodoretus lib. ut Harelic. fab., cap. 3, De Encratitis sire Severianis quoque idem Euseb. lib. 111, cap. 27, Hist. eccles. Hieronymus praefat. ad Titum. Vide finem libri sexti et libri septimi. 65. Quoniam vero ait Christianos, etsi tantopere 4. In hoc sexto, quem aggredimur, libro, pie Am- D (71) Εβιωναῖοι ἀμφότεροι καὶ οἱ καλούμενοι (72) Mss., ἀγνοίας. Libb. editi, ἀνοίας. (75) Αρξώμεθα. Mavult Bolerellus αρξόμενα.
Ἀλλ’ οὐδὲ λέγομεν τὸ μετὰ χλεύης ὑπὸ τοῦ Κέλσου εἰρημένον, ὅτι πίστευσον ὃν εἰσηγοῦμαί σοι τοῦτον εἶναι υἱὸν θεοῦ, κἂν ᾖ δεδεμένος ἀτιμότατα ἢ κεκολασμένος αἴσχιστα, κἂν χθὲς καὶ πρώην ἐν τοῖς πάντων ὀφθαλμοῖς ἐπονειδιστότατα κεκαλινδημένος, οὐδέ φαμεν· Ταύτῃ καὶ μᾶλλον πίστευσον. Εἰς ἕκαστον γὰρ πειρώμεθα λέγειν καὶ πλείονα ὧν ἐν τοῖς ἀνωτέρω ἐξεθέμεθα. Μετὰ ταῦτά φησιν ὁ Κέλσος ὅτι, ἐὰν οἵδε μέν λέγων Χριστιανούς εἰσηγῶνται τόνδε, ἄλλοι δὲ ἄλλον, κοινὸν δὲ πάντων ᾖ καὶ πρόχειρον· πίστευσον, εἰ σωθῆναι θέλεις, ἢ ἄπιθι· τί ποιήσουσιν οἱ ἀληθῶς σῴζεσθαι θέλοντες; Ἦ κύβους ἀναρρίψαντες μαντεύσονται, ποῖ τράπωνται καὶ τίσι προσθῶνται; Καὶ πρὸς τοῦτο δὲ ἀπὸ τῆς ἐναργείας ὁρμώμενοι ταῦτα φήσομεν· εἰ μὲν πλείους ἦσαν ὁμοίως τῷ Ἰησοῦ ἱστορούμενοι τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώπων ἐπιδεδημηκέναι ὡς υἱοὶ θεοῦ, καὶ ἕκαστος αὐτῶν περισπάσας τινὰς εἰς αὑτόν, ὥστ’ ἀμφήριστον εἶναι διὰ τὴν ὁμοιότητα τῆς ἐπαγγελίας περὶ τοῦ υἱὸν εἶναι θεοῦ τὸν ὑπὸ τῶν πιστευόντων αὐτῷ μαρτυρούμενον, χώραν ἂν εἶχε τὸ ἐὰν οἵδε μὲν εἰσηγῶνται τόνδε, ἄλλοι δὲ ἄλλον, καὶ κοινὸν δὲ πάντων ᾖ καὶ πρόχειρον·
νον ἀπὸ τοῦ Παύλου ἔοικε με μνημονευκέναι ὁ Κέλσος· Β διὰ τί γὰρ οὐ φαμεν καὶ ἄλλα μυρία τῶν γεγραμμέ νων; ὡς τό, « Ἐν σαρκὶ γὰρ ζῶντες, οὐ κατὰ σάρκι στρατευόμεθα· (τὰ γὰρ ὅπλα τῆς στρατείας ἡμῶν οὐ σαρκικά, ἀλλὰ δυνατὰ τῷ Θεῷ πρὸς καθαί- ρεσιν ὀχυρωμάτων) λογισμούς καθαιροῦντες, καὶ πᾶν ὕψωμα επαιρόμενον κατὰ τῆς γνώσεως τοῦ Θεοῦ. » Ἐπεὶ δέ φησιν, ὅτι πάντων ἀκούσῃ τῶν ἐπὶ τοσοῦτον διεστηκότων, λεγόντων τό· « Ἐμοὶ κόσμος ἐσταύρωται, κἀγὼ τῷ κόσμῳ · ν καὶ τοῦτο ψεύδος διελέγξομεν. Εἰσὶ γάρ τινες αἱρέσεις τὰς Παύλου Επιστολὰς τοῦ ἀποστόλου μὴ προσιέμεναι, ὥσπερ Εβιωναῖοι ἀμφότεροι, καὶ οἱ καλούμενοι Έγκρατη ταί (71). Οὐκ ἂν οὖν οἱ μὴ χρώμενοι τῷ ᾿Αποστόλη, ὡς μακαρίῳ τινὶ καὶ σοφῷ λέγοιεν τό· Ἐμοὶ κόσμος ἐσταύ ρωται, κἀγὼ τῷ κόσμῳ. » Διὸ καὶ ἐν τούτῳ ὁ Κέλσος ψεύ δεται. Καὶ ἐπιδιατρίβει γε κατηγορῶν τῆς ἐν ταῖς αἱρέ σεσι διαφορᾶς, οὐ πάνυ δέ μοι δοκεῖ διαρθροῦν & λέγειν οὐδ᾽ ἐπιμελῶς αὐτὰ τεθεωρηκέναι, οὐδὲ κατανενοηκέναι πῶς πλεῖον Ἰουδαίων ἐπίστασθαι λέγουσιν ἑαυτοὺς οἱ ἐν τοῖς λόγοις διαβεβηκότες Χριστιανοί · καὶ πότερον τοῖς μὲν βιβλίοις συγκατατιθέμενοι, τὸν δὲ νοῦν ἀντεξε ηγούμενοι, ἢ οὐδὲ συγκατατιθέμενοι τοῖς ἐκείνων γράμμασιν. Εκάτερα γὰρ εὕροιμεν ἂν ἐν ταῖς αἱρέ- σεσι. Μετὰ ταῦτά φησι· « Φέρ' οὖν, εἰ καὶ μηδεμίαν ἀρχὴν τοῦ δόγματος ἔχουσιν, αὐτὸν ἐξετάζωμεν τὸν λόγον. Πρότερον δὲ ὅσα παρακηκοότες ὑπ' ἀγνοίας (72) διαφθείρουσιν, οὐκ ἐμμελῶς ἐν ἀρχαῖς εὐθὺς ἀπαν- θαδιαζόμενοι περὶ ὧν οὐκ ἴσασι, λεκτέον· ἔστι δὲ τάδε. › Καὶ εὐθέως λέξεσί τισι, τοῖς πιστεύουσι τῷ Χριστιανῶν λόγῳ συνεχῶς ὀνομαζομέναις, ἀντιπαρα τίθησιν ἀπὸ τῶν φιλοσόφων βουλόμενος τὰ καλὰ τῶν νομιζομένων Κέλσῳ παρὰ Χριστιανοῖς λέγεσθαι καὶ βέλτιον καὶ τρανότερον εἰρῆσθαι παρὰ τοῖς φιλοσο φοῦσιν, ἵνα περισπάσῃ ἐπὶ φιλοσοφίαν τοὺς ἁλισκο μένους ὑπὸ τῶν αὐτόθεν ἐμφαινόντων δογμάτων το καλὸν καὶ τὸ εὐσεβές. Καὶ τὸν πέμπτον δὴ τόμον αὐ- τόθι καταπαύσαντες, ἀρξώμεθα (75) τοῦ ἔκτου ἀπὸ τῶν ἑξῆς. ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΚΑΤΑ ΚΕΛΣΟΥ ΤΟΜΟΣ ΕΚΤΟΣ. Εγκρατηταί. Ἔκτον τοῦτον ἐνιστάμενοι λόγον, πρὸς τὰς Κελ σου κατά Χριστιανῶν κατηγορίας χρήζομεν ἐν ORIGENIS e Pauli Litteris memoria videtur retinuisse. Cur enimn A non alia sexcenta diceremus quæ similiter scripta sunt; ut istud : In carne viventes, non secundum carnem militamus (nɔm arma militiæ nostræ non carnalia sunt, sed potentia Deo ad destructionem munitionum), consilia destruentes, et omnem alti- tadinem extollentem se adversus scientiam Dei”.› dissideant, dicere tamen omnes: Mihi mundus crucifixus est, et ego mundo ",, et hoc ipsum fal- sum esse demonstrabimus. Sunt enim sectæ quæ Pauli Epistolas non admittunt, ut utrique Elionzi et Encratitæ dicti. Illi igitur, cum Paulum pro san- clo et sapiente non agnoscant, certe hoc ejus effa- tum non usurpabunt : c Mihi mundus crucifixus est, et ego mundo. » Mentitur igitur hac in re Cel· sus. Et in accusanda quidem sectarum dissensione tempus terit, sed non mihi videtur omnino expla- nare quæ dicit, neque exploratum et perspectum habere, cur Christiani qui in religione progressio - nes fecerunt, dicant se plura Judæis cognoscere ; an videlicet quod eosdem libros admittendo alio sensu illos interpretentur, an quod eos omnino respuant. Nam utraque pars suos in sectis patronos habet Postea : • Ergo age, inquit, etiamsi bullo dogmata illorum fundamento mitantur; ip- sammet eorum doctrinam inspectemus. Ac primum disserendum de iis, quæ male intelligentes per igno- rantiam depravant, insolenter gloriantes de rebus quas nesciunt. Hæc autem sunt. . Statimque sens tentiis quibusdam, quas in ore semper habent fide- les, alias opponit ex philosophis depromptas; con- tenditque quidquid pulchrius tribuitur Christianis, id a philosophis melius et dilucidius dictum essc at ad philosophiam rapiat eos qui capti fuerant dogmatis quorum majestas pietasque primo in- quenti sese explicat. Sed hæc pro quinto libro satis. Sextum ab iis quæ sequuntur ordiemur. C ORIGENIS CONTRA CELSUM LIBER SEXTUS. brosi, impugnari a nobis oportet Celsi criminatio- ** Cor.x, 3. Galat. vi, 14. l«lem de Helcesaitis tradit Origenes in ps. LXXXII, sed ex Epiphanio 30, 5, constat affi- nes hos Ebionitis fuisse quorum in Paulum calum- nias langunt idem Epiphanius 30, et ; Euse- bius lib. us, cap. 25, Hist. eccles., et Theodoretus lib. ut Harelic. fab., cap. 3, De Encratitis sire Severianis quoque idem Euseb. lib. 111, cap. 27, Hist. eccles. Hieronymus praefat. ad Titum. Vide finem libri sexti et libri septimi. 65. Quoniam vero ait Christianos, etsi tantopere 4. In hoc sexto, quem aggredimur, libro, pie Am- D (71) Εβιωναῖοι ἀμφότεροι καὶ οἱ καλούμενοι (72) Mss., ἀγνοίας. Libb. editi, ἀνοίας. (75) Αρξώμεθα. Mavult Bolerellus αρξόμενα.
PG 11:1307πίστευσον, εἰ σωθῆναι θέλεις, ἢ ἄπιθι καὶ τὰ ἑξῆς· νυνὶ δὲ εἰς πᾶσαν τὴν οἰκουμένην Ἰησοῦς κεκήρυκται ἐπιδημήσας τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων μόνος υἱὸς θεοῦ. Οἱ γὰρ ὁμοίως Κέλσῳ ὑπολαβόντες τετερατεῦσθαι καὶ διὰ τοῦτο βουληθέντες ὁμοίως τερατεύσασθαι, ὡς καὶ αὐτοὶ παραπλησίως κρατήσοντες τῶν ἀνθρώπων, τὸ οὐδὲν εἶναι ἐξηλέγχθησαν, Σίμων τε ὁ Σαμαρεὺς μάγος καὶ Δοσίθεος ὁ ἀπὸ τῆς αὐτῆς χώρας ἐκείνῳ τυγχάνων, ἐπεὶ ὁ μὲν ἔφασκεν αὑτὸν εἶναι δύναμιν θεοῦ τὴν καλουμένην μεγάλην, ὁ δὲ καὶ αὐτὸς υἱὸς τοῦ θεοῦ. Οὐδαμοῦ γὰρ τῆς οἰκουμένης Σιμωνιανοί· καίτοι γε ὑπὲρ τοῦ πλείονας ὑπαγαγέσθαι ὁ Σίμων τὸν περὶ τοῦ θανάτου κίνδυνον, ὃν Χριστιανοὶ αἱρεῖσθαι ἐδιδάχθησαν, περιεῖλε τῶν μαθητῶν, ἐναδιαφορεῖν αὐτοὺς διδάξας πρὸς τὴν εἰδωλολατρείαν. Ἀλλ’ οὐδὲ τὴν ἀρχὴν Σιμωνιανοὶ ἐπεβουλεύθησαν· ᾔδει γὰρ ὁ ἐπιβουλεύων δαίμων πονηρὸς τῇ τοῦ Ἰησοῦ διδασκαλίᾳ οὐδὲν τῶν ἰδίων παραλυθησόμενον βούλημα ἐκ τῶν Σίμωνος μαθημάτων. Οἱ δὲ Δοσιθεηνοὶ οὐδὲ πρότερον ἤκμασαν· νῦν δὴ παντελῶς ἐπιλελοίπασιν, ὥστε τὸν ὅλον αὐτῶν ἱστορεῖσθαι ἀριθμὸν οὐκ εἶναι ἐν τοῖς τριάκοντα.
Β εἰς κομιδῆ στενὸν καὶ βραχὺ συνήγαγον. αὐτῷ, ἱερὲ Αμβρόσιε, ἀγωνίσασθαι, οὐ πρὸς τὰ ἀπὸ φιλοσοφίας ὑπ' αὐτοῦ ἐκτιθέμενα, ὡς οἰηθείη ἄν τις. Παρέθετο γὰρ πλείονα, μάλιστα Πλάτωνος, ὁ Κέλσος, κοινοποιῶν τὰ δυνάμενα ἑλεῖν τινα καὶ συνετὸν ἐκ τῶν ἱερῶν γραμμάτων, φάσκων· ι Βέλτιον αὐτὰ παρ' Έλλησιν εἰρῆσθαι, καὶ χωρὶς ἀνατάσεως καὶ ἐπαγγελίας τῆς ἀπὸ Θεοῦ, ἢ υἱοῦ Θεοῦ. » Φαμὲν οὖν, ὅτι, εἴπερ τὸ προκείμενόν ἐστι τοῖς πρεσβεύουσι τὰ τῆς ἀληθείας (74), πλείους, ὅση δύναμις, ὠφελεῖν, καὶ προσάγειν, ὡς οἷόν τέ ἐστιν, αὐτῇ διὰ φιλανθρω πίαν πάνθ' ὁντινοῦν, οὐ μόνον ἐντρεχῆ, ἀλλὰ καὶ ἀνόητον· πάλιν δ' αὖ οὐχὶ Ἕλληνας μεν, οὐχὶ δὲ καὶ βαρβάρους, πολὺ δὲ τὸ ἡμερον ἐὰν καὶ τοὺς ἀγροικο- τάτους καὶ ἰδιώτας οἷός τέ τις γένηται ἐπιστρέφειν· δηλόν ἐστιν, ὅτι χαρακτῆρος ἐν τῷ λέγειν φροντι στέον αὐτῷ κοινωφελοῦς καὶ δυναμένου πᾶσαν έπα- γαγέσθαι ἀκοήν· ὅσοι δὲ, πολλὰ χαίρειν φράσαντες ὡς ἀνδραπόδοις τοῖς ἰδιώταις, καὶ μὴ οἷοί τε κατα- κούειν τῆς ἐν φράσει λόγων καὶ τάξει απαγγελλομέ- νων ἀκολουθίας, μόνων ἐφρόντισαν τῶν ἀνατραφέν των (75) ἐν λόγοις καὶ μαθήμασιν, οὗτοι τὸ κοινωνικὸν Ταῦτα δέ μοι λέλεκται, ἀπολογουμένῳ περὶ τῆς κατηγορουμένης ὑπὸ Κέλσου καὶ ἑτέρων ἐν λέξεσιν εὐτελείας τῶν Γραφῶν, ἀμαυροῦσθαι δοκούσης ὑπὸ τῆς ἐν συνθέσει λέξεως λαμπρότητος· ἐπεὶ οἱ καθ' ἡμᾶς προφῆται, Ἰησοῦς τε καὶ οἱ ἀπόστολοι αὐτοῦ, ἐνεῖδον τρόπῳ ἀπαγγελίας, οὐ τὰ ἀληθῆ μόνον περι εχούσης, ἀλλὰ καὶ δυναμένης ἐπαγαγέσθαι τοὺς πολ- λούς, έως, προτραπέντες καὶ εἰσαχθέντες ἕκαστος, κατά δύναμιν ἀναβῶσιν (76) ἐπὶ τὰ ἐν ταῖς δοκούσαις εὐτελέσιν εἶναι λέξεσιν ἀποῤῥήτως εἰρημένα. Καὶ, εἰ χρή γε τολμήσαντα εἰπεῖν, ὀλίγους μὲν ὤνησεν (εἴγε ὤνησεν,) ἡ περικαλλὴς καὶ ἐπιτετηδευμένη Πλάτω νος καὶ τῶν παραπλησίως φρασάντων λέξις, πλείονας δὲ ἡ τῶν εὐτελέστερον ἅμα καὶ πραγματικῶς καὶ ἐστοχασμένως τῶν πολλῶν διδαξάντων καὶ γραψάντων. Εστι γοῦν ἰδεῖν τὸν μὲν Πλάτωνα ἐν χερσὶ τῶν δο κούντων εἶναι φιλολόγων μόνον, τὸν δὲ Ἐπίκτητον καὶ ὑπὸ τῶν τυχόντων καὶ ῥοπὴν πρὸς τὸ ὠφελεῖσθαι ἐχόντων θαυμαζόμενον, αισθομένων τῆς ἀπὸ τῶν λό γων αὐτοῦ βελτιώσεως. Καὶ ταῦτά γε, οὐκ ἐγκαλοῦν- τες Πλάτωνι, φαμέν· ὁ γὰρ πολὺς τῶν ἀνθρώπων κόσμος χρησίμως καὶ τοῦτον ἤνεγκεν ·) ἀλλὰ καὶ δει- κνύντες τὸ βούλημα τῶν εἰπόντων τό, « Καὶ ὁ λόγος μου καὶ τὸ κήρυγμά μου οὐκ ἐν πειθοῖς ἀνθρωπίνης σοφίας λόγοις (77), ἀλλ' ἐν ἀποδείξει πνεύματος καὶ δυνάμεως, ἵν' ἡ πίστις ἡμῶν μὴ ᾗ ἐν σοφίᾳ ἀνθρώ- πων, ἀλλ' ἐν δυνάμει Θεοῦ. » Φησὶ δ᾽ θεῖος λόγος οὐκ αύταρκες είναι το λεγόμενον (κἂν καθ᾿ αὐτὸ ἀλη- θὲς καὶ πιστικώτατον ᾖ), πρὸς τὸ καθικέσθαι άνθρω πίνης ψυχῆς, ἐὰν μὴ καὶ δύναμίς τις θεόθεν δοθῇ τῷ λέγοντι, καὶ χάρις ἐπανθήσῃ (78) τοῖς λεγομένοις, καὶ αὕτη οὐκ ἀθεεὶ ἐγγινομένη τοῖς ἀνυσίμως λέ- 5. τὴν ἀλήθεια». φόντων, ΧΙ η ἀναλάβωσιν. σοφίας λόγοις, λόγοις λόγου, λόγων. B C ea que ex philosophia objicit, nt quispiam posset suspicari. Multa enim, e Platone maximne, proponit, ut ostendat ea etiam e Scripια- ris, quæ vel acutum auditorem permovere possunt, nobis cum aliis esse communia, affirmatque hæc ipsa melius a Græcis dicta fuisse et quidem sine illis a Deo Filiove Dei minis et promissis. › Ad quod hæc nostra responsio est: si veritatis doctores id sibi proponunt, humanitatisque esse ducunt, ut quam possunt plurimis prosint et ad veritatem ad- ducant quemcunque, tardum, intelligentem, Græco, barbaros (eximiæ autem humanitatis est lucrari Deo vel rusticos et imperitos), perspicuum est eam illis usurpandam esse orationem ac stylum qui popu- laris sit et ad omnium captum accommodatus ; qui vero simplices et illitteratos, eo quod ad assequen- dam sermonis seriem non essent idonei, nihili fe- cerunt, de iis autem solis cogitarunt qui sunt in litteris innutriti; eos certe publicæ utilitatis studium angustis admodum terminis circumscripsisse. CONTRA CELSUM LIB. VI. A nes, non vero I Cor. 11, 4, Spencerus in margine, male. PATROL GR. D rumque criminationibus defenderem Scripturarum simplicitatem, quæ cum sermonibus arte elaboratis collata ab illorum splendore obscurari videtur. quoniam nostri propheta, Jesus et ejus apostoli curarunt, ut sua prædicandi ratio esset ejus- modi, quæ non solum vera doceret, séd etiam vulgi alliceret animos, donec singuli hortationibus indu- cti ad arcana sub verbis in speciem simplicibus latentia pro suis quisque viribus conniterentur. Ac, si libere loqui oporteat, paucis utilitatem attulit, si tamen ullam attulit, compta bæc et accurata Platonis aliorumque similiter loquentium oratio, præ illa simpliciori eorum qui docendo et scribendo se ad vulgi captum demiserunt. Itaque Platonem videre licet a solis litteratis legi; contra Epictetum admirationi esse etiam vulgo lectorum, qui se ejus præceptis meliores effici sentiunt, modo sint ad fru- ctum ex illis capiendum comparati. Hæc autemi dico, non ut Platoni faciam injuriam, multis enim in artibus utiliter laborem posuit; sed quo innotescat quæ mens eorum fuerit qui dixerunt: Sermo meus et prædicatio mea non in persuasibilibus hu- manæ sapientiæ verbis, sed in ostensione spiritus et virtutis, ut fides nostra non sit in sapientia ho- minum, sed in virtute Dei ". » Divina Scriptura testatur non satis esse ad pungendam hominis men- tem, vera dici et ad persuadendum accommodate, nisi virtus quædam a Deo dicenti detur, nisi dicta florescant gratia; quæ gratia non sine Dei nutu in- sita est efficaciter dicentibus. Prophetæ verba sunt in psalmo lxvII: ‹ Dominus dabit verbum evangeli- Spencerus, mnale, nisi pro legatur vel (74) Philoe., τὰ τῆς ἀληθείας. Hoeschelius et (75) Meschelius et Spencerus ad oram, ανατρε- (76) Recte Philocalia, ἀναδῶσιν. Haschelius et 2. Atque hac mihi dicta sunt, ut a Celsi alio- (77) Hoeschelius in textu, ἐν πειθοῖ ἀνθρωπίνης (78) Philoc., χάρισμα ἐπανθήσῃ.
Καὶ Ἰούδας δὲ ὁ Γαλιλαῖος, ὡς ὁ Λουκᾶς ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων ἔγραψεν, ἐβουλήθη ἑαυτόν τινα εἰπεῖν μέγαν, καὶ πρὸ ἐκείνου Θευδᾶς· ἀλλ’ ἐπεὶ οὐκ ἦν θεοῦ αὐτῶν ἡ διδαχή, ἀνῃρέθησαν, καὶ πάντες ὅσοι ἐπείθοντο αὐτοῖς παραχρῆμα διεσκεδάσθησαν. Οὐ κύβους οὖν ἀναρριπτοῦντες μαντευόμεθα, ποῖ τραπώμεθα καὶ τίνι προσθώμεθα, ὡς δυναμένων πλειόνων περισπάσαι ἡμᾶς τῇ ἐπαγγελίᾳ τοῦ θεόθεν ἐπιδεδημηκέναι τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων. Ἀλλὰ γὰρ καὶ περὶ τούτων ἅλις. Διὸ μεταβαίνομεν ἐπ’ ἄλλην Κέλσου κατηγορίαν, οὐδὲ τὰς λέξεις ἡμῶν εἰδότος ἀλλ’ ἐκ παρακουσματίων φήσαντος ὅτι φαμὲν τὴν ἐν ἀνθρώποις σοφίαν μωρίαν εἶναι παρὰ θεῷ, τοῦ Παύλου λέγοντος· Ἡ σοφία τοῦ κόσμου μωρία παρὰ θεῷ ἐστι. Καί φησιν ὁ Κέλσος ὅτι ἡ τούτου αἰτία καὶ πάλαι εἴρηται. Οἴεται δὲ αἰτίαν εἶναι τὸ βούλεσθαι, ἡμᾶς διὰ τῆς λέξεως ταύτης τοὺς ἀπαιδεύτους καὶ ἠλιθίους προσάγεσθαι μόνους. Ἀλλ’ ὡς καὶ αὐτὸς ἐσημειώσατο, ταὐτὸ εἶπεν ἀνωτέρω, καὶ ἡμεῖς πρὸς τὸν λόγον κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν ἀπηντήσαμεν.
Β εἰς κομιδῆ στενὸν καὶ βραχὺ συνήγαγον. αὐτῷ, ἱερὲ Αμβρόσιε, ἀγωνίσασθαι, οὐ πρὸς τὰ ἀπὸ φιλοσοφίας ὑπ' αὐτοῦ ἐκτιθέμενα, ὡς οἰηθείη ἄν τις. Παρέθετο γὰρ πλείονα, μάλιστα Πλάτωνος, ὁ Κέλσος, κοινοποιῶν τὰ δυνάμενα ἑλεῖν τινα καὶ συνετὸν ἐκ τῶν ἱερῶν γραμμάτων, φάσκων· ι Βέλτιον αὐτὰ παρ' Έλλησιν εἰρῆσθαι, καὶ χωρὶς ἀνατάσεως καὶ ἐπαγγελίας τῆς ἀπὸ Θεοῦ, ἢ υἱοῦ Θεοῦ. » Φαμὲν οὖν, ὅτι, εἴπερ τὸ προκείμενόν ἐστι τοῖς πρεσβεύουσι τὰ τῆς ἀληθείας (74), πλείους, ὅση δύναμις, ὠφελεῖν, καὶ προσάγειν, ὡς οἷόν τέ ἐστιν, αὐτῇ διὰ φιλανθρω πίαν πάνθ' ὁντινοῦν, οὐ μόνον ἐντρεχῆ, ἀλλὰ καὶ ἀνόητον· πάλιν δ' αὖ οὐχὶ Ἕλληνας μεν, οὐχὶ δὲ καὶ βαρβάρους, πολὺ δὲ τὸ ἡμερον ἐὰν καὶ τοὺς ἀγροικο- τάτους καὶ ἰδιώτας οἷός τέ τις γένηται ἐπιστρέφειν· δηλόν ἐστιν, ὅτι χαρακτῆρος ἐν τῷ λέγειν φροντι στέον αὐτῷ κοινωφελοῦς καὶ δυναμένου πᾶσαν έπα- γαγέσθαι ἀκοήν· ὅσοι δὲ, πολλὰ χαίρειν φράσαντες ὡς ἀνδραπόδοις τοῖς ἰδιώταις, καὶ μὴ οἷοί τε κατα- κούειν τῆς ἐν φράσει λόγων καὶ τάξει απαγγελλομέ- νων ἀκολουθίας, μόνων ἐφρόντισαν τῶν ἀνατραφέν των (75) ἐν λόγοις καὶ μαθήμασιν, οὗτοι τὸ κοινωνικὸν Ταῦτα δέ μοι λέλεκται, ἀπολογουμένῳ περὶ τῆς κατηγορουμένης ὑπὸ Κέλσου καὶ ἑτέρων ἐν λέξεσιν εὐτελείας τῶν Γραφῶν, ἀμαυροῦσθαι δοκούσης ὑπὸ τῆς ἐν συνθέσει λέξεως λαμπρότητος· ἐπεὶ οἱ καθ' ἡμᾶς προφῆται, Ἰησοῦς τε καὶ οἱ ἀπόστολοι αὐτοῦ, ἐνεῖδον τρόπῳ ἀπαγγελίας, οὐ τὰ ἀληθῆ μόνον περι εχούσης, ἀλλὰ καὶ δυναμένης ἐπαγαγέσθαι τοὺς πολ- λούς, έως, προτραπέντες καὶ εἰσαχθέντες ἕκαστος, κατά δύναμιν ἀναβῶσιν (76) ἐπὶ τὰ ἐν ταῖς δοκούσαις εὐτελέσιν εἶναι λέξεσιν ἀποῤῥήτως εἰρημένα. Καὶ, εἰ χρή γε τολμήσαντα εἰπεῖν, ὀλίγους μὲν ὤνησεν (εἴγε ὤνησεν,) ἡ περικαλλὴς καὶ ἐπιτετηδευμένη Πλάτω νος καὶ τῶν παραπλησίως φρασάντων λέξις, πλείονας δὲ ἡ τῶν εὐτελέστερον ἅμα καὶ πραγματικῶς καὶ ἐστοχασμένως τῶν πολλῶν διδαξάντων καὶ γραψάντων. Εστι γοῦν ἰδεῖν τὸν μὲν Πλάτωνα ἐν χερσὶ τῶν δο κούντων εἶναι φιλολόγων μόνον, τὸν δὲ Ἐπίκτητον καὶ ὑπὸ τῶν τυχόντων καὶ ῥοπὴν πρὸς τὸ ὠφελεῖσθαι ἐχόντων θαυμαζόμενον, αισθομένων τῆς ἀπὸ τῶν λό γων αὐτοῦ βελτιώσεως. Καὶ ταῦτά γε, οὐκ ἐγκαλοῦν- τες Πλάτωνι, φαμέν· ὁ γὰρ πολὺς τῶν ἀνθρώπων κόσμος χρησίμως καὶ τοῦτον ἤνεγκεν ·) ἀλλὰ καὶ δει- κνύντες τὸ βούλημα τῶν εἰπόντων τό, « Καὶ ὁ λόγος μου καὶ τὸ κήρυγμά μου οὐκ ἐν πειθοῖς ἀνθρωπίνης σοφίας λόγοις (77), ἀλλ' ἐν ἀποδείξει πνεύματος καὶ δυνάμεως, ἵν' ἡ πίστις ἡμῶν μὴ ᾗ ἐν σοφίᾳ ἀνθρώ- πων, ἀλλ' ἐν δυνάμει Θεοῦ. » Φησὶ δ᾽ θεῖος λόγος οὐκ αύταρκες είναι το λεγόμενον (κἂν καθ᾿ αὐτὸ ἀλη- θὲς καὶ πιστικώτατον ᾖ), πρὸς τὸ καθικέσθαι άνθρω πίνης ψυχῆς, ἐὰν μὴ καὶ δύναμίς τις θεόθεν δοθῇ τῷ λέγοντι, καὶ χάρις ἐπανθήσῃ (78) τοῖς λεγομένοις, καὶ αὕτη οὐκ ἀθεεὶ ἐγγινομένη τοῖς ἀνυσίμως λέ- 5. τὴν ἀλήθεια». φόντων, ΧΙ η ἀναλάβωσιν. σοφίας λόγοις, λόγοις λόγου, λόγων. B C ea que ex philosophia objicit, nt quispiam posset suspicari. Multa enim, e Platone maximne, proponit, ut ostendat ea etiam e Scripια- ris, quæ vel acutum auditorem permovere possunt, nobis cum aliis esse communia, affirmatque hæc ipsa melius a Græcis dicta fuisse et quidem sine illis a Deo Filiove Dei minis et promissis. › Ad quod hæc nostra responsio est: si veritatis doctores id sibi proponunt, humanitatisque esse ducunt, ut quam possunt plurimis prosint et ad veritatem ad- ducant quemcunque, tardum, intelligentem, Græco, barbaros (eximiæ autem humanitatis est lucrari Deo vel rusticos et imperitos), perspicuum est eam illis usurpandam esse orationem ac stylum qui popu- laris sit et ad omnium captum accommodatus ; qui vero simplices et illitteratos, eo quod ad assequen- dam sermonis seriem non essent idonei, nihili fe- cerunt, de iis autem solis cogitarunt qui sunt in litteris innutriti; eos certe publicæ utilitatis studium angustis admodum terminis circumscripsisse. CONTRA CELSUM LIB. VI. A nes, non vero I Cor. 11, 4, Spencerus in margine, male. PATROL GR. D rumque criminationibus defenderem Scripturarum simplicitatem, quæ cum sermonibus arte elaboratis collata ab illorum splendore obscurari videtur. quoniam nostri propheta, Jesus et ejus apostoli curarunt, ut sua prædicandi ratio esset ejus- modi, quæ non solum vera doceret, séd etiam vulgi alliceret animos, donec singuli hortationibus indu- cti ad arcana sub verbis in speciem simplicibus latentia pro suis quisque viribus conniterentur. Ac, si libere loqui oporteat, paucis utilitatem attulit, si tamen ullam attulit, compta bæc et accurata Platonis aliorumque similiter loquentium oratio, præ illa simpliciori eorum qui docendo et scribendo se ad vulgi captum demiserunt. Itaque Platonem videre licet a solis litteratis legi; contra Epictetum admirationi esse etiam vulgo lectorum, qui se ejus præceptis meliores effici sentiunt, modo sint ad fru- ctum ex illis capiendum comparati. Hæc autemi dico, non ut Platoni faciam injuriam, multis enim in artibus utiliter laborem posuit; sed quo innotescat quæ mens eorum fuerit qui dixerunt: Sermo meus et prædicatio mea non in persuasibilibus hu- manæ sapientiæ verbis, sed in ostensione spiritus et virtutis, ut fides nostra non sit in sapientia ho- minum, sed in virtute Dei ". » Divina Scriptura testatur non satis esse ad pungendam hominis men- tem, vera dici et ad persuadendum accommodate, nisi virtus quædam a Deo dicenti detur, nisi dicta florescant gratia; quæ gratia non sine Dei nutu in- sita est efficaciter dicentibus. Prophetæ verba sunt in psalmo lxvII: ‹ Dominus dabit verbum evangeli- Spencerus, mnale, nisi pro legatur vel (74) Philoe., τὰ τῆς ἀληθείας. Hoeschelius et (75) Meschelius et Spencerus ad oram, ανατρε- (76) Recte Philocalia, ἀναδῶσιν. Haschelius et 2. Atque hac mihi dicta sunt, ut a Celsi alio- (77) Hoeschelius in textu, ἐν πειθοῖ ἀνθρωπίνης (78) Philoc., χάρισμα ἐπανθήσῃ.
PG 11:1309Ὅμως μέντοι ἐβουλήθη καὶ τοῦτο δεῖξαι πεπλασμένον ἡμῖν καὶ ληφθὲν ἀπὸ τῶν παρ’ Ἕλλησι σοφῶν, ἄλλην μὲν εἶναι φησάντων τὴν ἀνθρωπίνην σοφίαν ἄλλην δὲ τὴν θείαν. Καὶ ἐκτίθεταί γε Ἡρακλείτου λέξεις, μίαν μέν, ἐν ᾗ φησιν· Ἦθος γὰρ ἀνθρώπειον μὲν οὐκ ἔχει γνώμας, θεῖον δὲ ἔχει, ἑτέραν δέ· Ἀνὴρ νήπιος ἤκουσε πρὸς δαίμονος ὅκως περ παῖς πρὸς ἀνδρός. Ἐκτίθεται δὲ καὶ ἀπὸ τῆς Πλάτωνος γεγραμμένης Σωκράτους ἀπολογίας ταῦτα· Ἐγὼ γάρ, ὦ ἄνδρες Ἀθηναῖοι, δι’ οὐδὲν ἄλλο ἢ διὰ σοφίαν τοῦτο τὸ ὄνομα ἔσχηκα. Ποίαν δὲ σοφίαν ταύτην; Ἥπερ ἐστὶν ἴσως ἀνθρωπίνη σοφία· τῷ ὄντι γὰρ κινδυνεύω ταύτην εἶναι σοφός. Ἃ μὲν οὖν ἐκτίθεται ὁ Κέλσος ταῦτά ἐστιν. Ἐγὼ δὲ ἀπὸ τῆς πρὸς Ἑρμείαν καὶ Ἔραστον καὶ Κορίσκον Πλάτωνος ἐπιστολῆς καὶ ταῦτα παραθήσομαι· Ἐράστῳ δὲ καὶ Κορίσκῳ πρὸς τῇ τῶν εἰδῶν σοφίᾳ τῇ καλῇ ταύτῃ φημὶ ἐγὼ καίπερ γέρων ὢν προσδεῖν σοφίας τῆς περὶ τοὺς πονηροὺς καὶ ἀδίκους φυλακτικῆς καί τινος ἀμυντικῆς δυνάμεως. Ἄπειροι γάρ εἰσι διὰ τὸ μεθ’ ἡμῶν μετρίων ὄντων καὶ οὐ κακῶν συχνὸν διατετριφέναι τοῦ βίου·
Οι Α γουσι. Φησὶ γοῦν ὁ προφήτης (79) ἐν ἑξηκοστῷ καὶ το οἱ ἀπὸ τοῦ λόγου, πρὸς ὑποδοχὴν τοῦ καλοῦ πολλοὶ βελ- τίους ἐγένοντο. ἐπιτάττεσθαι. Τοσόν δέ γε μὴν περὶ πάντων ἔχω φράζειν τῶν γεγραφότων καὶ γραψόντων, ὅσοι φασὶν εἰδέναι περὶ ὧν ἐγὼ σπουδάζω, εἴτ᾿ ἐμοῦ ἀκηκοότες, εἴτ᾿ ἄλλων, εἴθ᾽ ὡς εὑρόντες αὐτοὶ, τούτους οὐκ ἔστι, κατά γε τὴν ἐμὴν δόξαν, περὶ τοῦ πράγματος ἐπαΐειν οὐδέν· οὔκουν ἐμόν γε περὶ αὐτῶν ἐστι σύγγραμμα, οὐδὲ μήποτε ἑβδόμῳ ψαλμῷ, ὅτι, ο Κύριος δώσει ῥῆμα τοῖς εὐαγ γελιζομένοις δυνάμει πολλῇ. ο ἵν᾿ οὖν ἐπί τινων δοθῇ τὰ αὐτὰ δόγματα εἶναι Ἕλλησι καὶ τοῖς ἀπὸ τοῦ λόγου ἡμῶν (80), ἀλλ᾽ οὔτι γε καὶ τὰ αὐτὰ δύναται πρὸς τὸ ὑπαγαγέσθαι καὶ διαθεῖναι ψυχὰς κατά ταῦτα. Διόπερ οἱ ἰδιῶται ὡς πρὸς φιλοσοφίαν Ελ- ληνικὴν μαθηταὶ τοῦ Ἰησοῦ ἐκπεριῆλθον πολλὰ ἔθνη τῆς οἰκουμένης, διατιθέντες, ὡς ὁ λόγος ἐβούλετο, κατ᾽ ἀξίαν ἕκαστον τῶν ἀκουόντων· οἱ καὶ ἀνάλο γον (81) τῇ ροπῇ τοῦ αὐτεξουσίου αὐτῶν πρὸς ἀπο δοχὴν τοῦ καλοῦ πολλῷ βελτίους ἐγένοντο. τοῖς ἐπίστασθαι (82) δυναμένοις· καὶ δὴ καὶ Πλάτων, ὁ τις Αρίστωνος, τὰ περὶ τοῦ πρώτου ἀγαθοῦ διασημαι νέτω ἔν τινι τῶν ἐπιστολῶν (83), καὶ φασκέτω· Μηδαμώς εἶναι ῥητὸν τὸ πρῶτον ἀγαθόν, ἀλλ' ἐκ πολλῆς συνου σίας ἐγγιγνόμενον (84) καὶ ἐξαίφνης, οἷον ἀπὸ πυρὸς πηδήσαντος, ἐξαφθὲν φῶς ἐν τῇ ψυχῇ. Τῶν καὶ ἡμεῖς ἀκούσαντες, συγκατατιθέμεθα ὡς καλῶς λεγομέ νοις· ι ὁ Θεὸς γὰρ αὐτοῖς ταῦτα, καὶ ὅσα καλῶς λέ- λεκται, ἐφανέρωσε. » Διὰ τοῦτο δὲ καὶ τοὺς τὰ ἀληθῆ περὶ Θεοῦ ὑπολαβόντας, καὶ μὴ τὴν ἀξίαν τῆς περὶ αὐτοῦ ἀληθείας θεοσέβειαν ἀσκήσαντας, φαμὲν ὑπο κεῖσθαι ταῖς τῶν ἁμαρτανόντων κολάσεσιν. Αὐταῖς γὰρ λέξεσί φησι περὶ τῶν τοιούτων ὁ Παῦλος, ὅτι, • Αποκαλύπτεται ὀργὴ Θεοῦ ἀπ' οὐρανοῦ ἐπὶ πᾶσαν ἀσέβειαν καὶ ἀδικίαν ἀνθρώπων, τῶν τὴν ἀλήθειαν ἐν ἀδικίᾳ κατεχόντων· διότι τὸ γνωστὸν τοῦ Θεοῦ φα- νερόν ἐστιν ἐν αὐτοῖς· ὁ Θεὸς γὰρ αὐτοῖς ἐφανέρωσε. Τὰ γὰρ ἀόρατα αὐτοῦ, ἀπὸ κτίσεως κόσμου τοῖς ποιήμασι νοούμενα, καθορᾶται, ἥ τε ἀΐδιος αὐτοῦ δύναμις καὶ θειότης, εἰς τὸ εἶναι αὐτοὺς ἀναπολο- γήτους· διότι, γνόντες τὸν Θεόν, οὐχ ὡς Θεὸν ἐδόξα- σαν, ἢ εὐχαρίστησαν, ἀλλ' ἐματαιώθησαν ἐν τοῖς διαλογισμοῖς αὐτῶν, καὶ ἐσκοτίσθη ἡ ἀσύνετος αὐτῶν καρδία. Φάσκοντες εἶναι σοφοὶ ἐμωράνθησαν· καὶ ἤλλαξαν τὴν δόξαν τοῦ ἀφθάρτου Θεοῦ ἐν ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀνθρώπου, καὶ πετεινῶν, καὶ τετρα- πόδων, καὶ ἑρπετῶν. » Καὶ ἀλήθειαν γοῦν κατέχου σιν, ὡς καὶ ὁ ἡμέτερος μαρτυρεί λόγος, οι φρονοῦν τες, ὅτι < ῥητὸν οὐδαμῶς ἐστι τὸ πρῶτον ἀγαθὸν,» καὶ λέγοντες, ὡς ε ἐκ πολλῆς συνουσίας γινομένης γένηται. Ρητὸν γὰρ οὐδαμῶς ἐστιν ὡς ἄλλα μαθή ματα· ἀλλ' ἐκ πολλής, ORIGENIS zantibus virtute multa ". » ergo demus quædam Græcorum dogmata eadem esse quæ Christianorum; certe non eadem vis est ad animas adducendas eo ut ex illis mores conforment. Quocirca Jesu di- scipuli, licet Græcanicæ philosophiæ rudes et iu- periti, multas terræ gentes peragrarunt, et eas pro singulorum auditorum captu ad id pertraxerunt quod pracipiebat doctrina ; ita ut quantam quisque ad virtutem amplectendam habebat liberi arbitrii sui propensionem, tantum proficeret. B documenta iis qui capere illa possunt: pronun- tiet de summo bono Plato Aristonis filius in una quadam e suis epistolis, • verbis comprehendi non posse summum bonum, sed ex frequenti consuetudine subito illud in anima in- flammari, ut ex igne lumen 78., Id pulchre dictum falemur, e Deus enim hac, et quotquot pulchre dicta sunt, c illis manifestavit 79. . Quam ob causam dicimus eos, qui veritatem de Deo assecuti, dignam hac veritate religionem non colunt, reos esse pœnæ quæ peccantes manet. De his enim sic Paulns di- sertis verbis ait: Revelatur ira Dèi de cœlo super omnem impietatem et injustitiam hominum eorum qui veritatem Dei in injustitia detinent, quia quod notum est Del, manifestum est in illis, Deus enim illis manifestavit. Invisibilia enim ipsius a creatura mundi per ea quæ facta sunt intellecta conspiciuntur; sempiterna quoque ejus virtus et divinitas, ita ut sint inexcusabiles; quia cum co- gnovissent Deum, non sicut Deum glorificaverunt, aut gratias egerunt, sed evanuerunt in cogitatio- nibus suis, et obscuratum est insipiens cor eorum : dicentes enim se esse sapientes, stulti facti sunt. Et mutaverunt gloriam incorruptibilis Dei in simi- litudinem imaginis corruptibilis hominis, et volu- crum, et quadrupedum, et serpentium ^. » Con- stat igitur ex nostris Scripturis eos veritatem in injustitia detinere, qui putant summum bonum verbis comprehendi non posse, aiuntque illud ‹ex frequenti assiduaque consuetudine subito in animo D C Psal. LXVII, 12. Plat., ep. 7. Rom. 1, 19. bis Christianis. Nam absolute, sunt Christiani, ut supra lib. 1, n. 2. lius autem et Spencerus omittunt articulum of. lbidem Philoc., in margine, Dionis propinquos et familiares, pag. : so Ibid. 8, etc. etc. « Atqui de his qui vel scripserunt hactenus, vel in posterum scribent, affirmantes se ea nosse in quibus ego, tanquam ma- xime seriis, studiose versor, sive ea a me, sive ab aliis audierint, sive ipsi per se invenerint ; de bis, inquam, hoc unum affirmare possum, illos rerum ipsarum naturam, ex mea quidem sententia, pror- sus ignorare. Neque enim de ipsis scripsi unquam, neque scriban in posterum; non enim ut cæteræ disciplinæ, ea res verbis exprimi potest, a etc. Hec ille, ut Dionysii fastum et insolentiam compescerel, qui philosophiæ et scientiarum rudis, de rebus alis- trusissimis libellum conscripsit, deque maximis mysteriis multa temere elutiit. Plato, ibid. Sea- CER. 3. Dent igilur veteres illi et sapientes viri sua (79) Ο προφήτης. Deest in Philocalia. (80) Ημών. Boherellus legit, ἡμῖν, id est, e no- (31) Οἳ καὶ ἀνάλογον. Sic Philocalia, Hosche- (82) Hoeschelius, δηλούσθωσαν τοῖς ἐπιτάσθαι, εἰ (83) Ἔν τινι τῶν ἐπιστολῶν. Plato epist. 7, ad 5. Παλαιοὶ τοίνυν ἄνδρες καὶ σοφοὶ δηλούτωσαν (84) Platonis libb. editi, γιγνομένης.
διὸ δὴ τούτων προσδεῖν εἶπον, ἵνα μὴ ἀναγκάζωνται τῆς ἀληθινῆς μὲν ἀμελεῖν σοφίας, τῆς δ’ ἀνθρωπίνης τε καὶ ἀναγκαίας ἐπιμελεῖσθαι μειζόνως ἢ δεῖ. Οὐκοῦν κατὰ ταῦτα ἡ μέν τις θεία σοφία ἐστίν, ἡ δ’ ἀνθρωπίνη. Καὶ ἡ μὲν ἀνθρωπίνη ἐστὶν ἡ καθ’ ἡμᾶς λεγομένη σοφία τοῦ κόσμου, ἥτις ἐστὶ μωρία παρὰ τῷ θεῷ· ἡ δὲ θεία καὶ ἑτέρα παρὰ τὴν ἀνθρωπίνην, εἴπερ ἐστὶ θεία, χάριτι θεοῦ δωρουμένου αὐτὴν τοῖς ἑαυτοὺς ἐπιτηδείους πρὸς παραδοχὴν αὐτῆς κατασκευάσασι παραγίνεται, καὶ μάλιστα τοῖς ἐκ τοῦ ἐγνωκέναι τὴν διαφορὰν ἑκατέρας σοφίας πρὸς τὴν ἑτέραν ἐν ταῖς πρὸς θεὸν εὐχαῖς λέγουσι· Κἂν γάρ τις τέλειος ἐν υἱοῖς ἀνθρώπων, τῆς ἀπὸ σοῦ σοφίας ἀπούσης εἰς οὐδὲν λογισθήσεται. Καὶ γυμνάσιον μέν φαμεν εἶναι τῆς ψυχῆς τὴν ἀνθρωπίνην σοφίαν, τέλος δὲ τὴν θείαν· ἥτις καὶ στερεὰ λέγεται τῆς ψυχῆς εἶναι τροφὴ παρὰ τῷ φήσαντι· Τελείων δέ ἐστιν ἡ στερεὰ τροφή, τῶν διὰ τὴν ἕξιν τὰ αἰσθητήρια γεγυμνασμένα ἐχόντων πρὸς διάκρισιν καλοῦ τε καὶ κακοῦ. Καὶ ἀρχαία μὲν ἀληθῶς ἐστιν ἥδε ἡ δόξα, οὐχ, ὡς οἴεται δὲ Κέλσος, τῆς περὶ αὐτῶν ἀρχαιότητος εἰς Ἡράκλειτον καὶ Πλάτωνα ἀναφερομένης.
Οι Α γουσι. Φησὶ γοῦν ὁ προφήτης (79) ἐν ἑξηκοστῷ καὶ το οἱ ἀπὸ τοῦ λόγου, πρὸς ὑποδοχὴν τοῦ καλοῦ πολλοὶ βελ- τίους ἐγένοντο. ἐπιτάττεσθαι. Τοσόν δέ γε μὴν περὶ πάντων ἔχω φράζειν τῶν γεγραφότων καὶ γραψόντων, ὅσοι φασὶν εἰδέναι περὶ ὧν ἐγὼ σπουδάζω, εἴτ᾿ ἐμοῦ ἀκηκοότες, εἴτ᾿ ἄλλων, εἴθ᾽ ὡς εὑρόντες αὐτοὶ, τούτους οὐκ ἔστι, κατά γε τὴν ἐμὴν δόξαν, περὶ τοῦ πράγματος ἐπαΐειν οὐδέν· οὔκουν ἐμόν γε περὶ αὐτῶν ἐστι σύγγραμμα, οὐδὲ μήποτε ἑβδόμῳ ψαλμῷ, ὅτι, ο Κύριος δώσει ῥῆμα τοῖς εὐαγ γελιζομένοις δυνάμει πολλῇ. ο ἵν᾿ οὖν ἐπί τινων δοθῇ τὰ αὐτὰ δόγματα εἶναι Ἕλλησι καὶ τοῖς ἀπὸ τοῦ λόγου ἡμῶν (80), ἀλλ᾽ οὔτι γε καὶ τὰ αὐτὰ δύναται πρὸς τὸ ὑπαγαγέσθαι καὶ διαθεῖναι ψυχὰς κατά ταῦτα. Διόπερ οἱ ἰδιῶται ὡς πρὸς φιλοσοφίαν Ελ- ληνικὴν μαθηταὶ τοῦ Ἰησοῦ ἐκπεριῆλθον πολλὰ ἔθνη τῆς οἰκουμένης, διατιθέντες, ὡς ὁ λόγος ἐβούλετο, κατ᾽ ἀξίαν ἕκαστον τῶν ἀκουόντων· οἱ καὶ ἀνάλο γον (81) τῇ ροπῇ τοῦ αὐτεξουσίου αὐτῶν πρὸς ἀπο δοχὴν τοῦ καλοῦ πολλῷ βελτίους ἐγένοντο. τοῖς ἐπίστασθαι (82) δυναμένοις· καὶ δὴ καὶ Πλάτων, ὁ τις Αρίστωνος, τὰ περὶ τοῦ πρώτου ἀγαθοῦ διασημαι νέτω ἔν τινι τῶν ἐπιστολῶν (83), καὶ φασκέτω· Μηδαμώς εἶναι ῥητὸν τὸ πρῶτον ἀγαθόν, ἀλλ' ἐκ πολλῆς συνου σίας ἐγγιγνόμενον (84) καὶ ἐξαίφνης, οἷον ἀπὸ πυρὸς πηδήσαντος, ἐξαφθὲν φῶς ἐν τῇ ψυχῇ. Τῶν καὶ ἡμεῖς ἀκούσαντες, συγκατατιθέμεθα ὡς καλῶς λεγομέ νοις· ι ὁ Θεὸς γὰρ αὐτοῖς ταῦτα, καὶ ὅσα καλῶς λέ- λεκται, ἐφανέρωσε. » Διὰ τοῦτο δὲ καὶ τοὺς τὰ ἀληθῆ περὶ Θεοῦ ὑπολαβόντας, καὶ μὴ τὴν ἀξίαν τῆς περὶ αὐτοῦ ἀληθείας θεοσέβειαν ἀσκήσαντας, φαμὲν ὑπο κεῖσθαι ταῖς τῶν ἁμαρτανόντων κολάσεσιν. Αὐταῖς γὰρ λέξεσί φησι περὶ τῶν τοιούτων ὁ Παῦλος, ὅτι, • Αποκαλύπτεται ὀργὴ Θεοῦ ἀπ' οὐρανοῦ ἐπὶ πᾶσαν ἀσέβειαν καὶ ἀδικίαν ἀνθρώπων, τῶν τὴν ἀλήθειαν ἐν ἀδικίᾳ κατεχόντων· διότι τὸ γνωστὸν τοῦ Θεοῦ φα- νερόν ἐστιν ἐν αὐτοῖς· ὁ Θεὸς γὰρ αὐτοῖς ἐφανέρωσε. Τὰ γὰρ ἀόρατα αὐτοῦ, ἀπὸ κτίσεως κόσμου τοῖς ποιήμασι νοούμενα, καθορᾶται, ἥ τε ἀΐδιος αὐτοῦ δύναμις καὶ θειότης, εἰς τὸ εἶναι αὐτοὺς ἀναπολο- γήτους· διότι, γνόντες τὸν Θεόν, οὐχ ὡς Θεὸν ἐδόξα- σαν, ἢ εὐχαρίστησαν, ἀλλ' ἐματαιώθησαν ἐν τοῖς διαλογισμοῖς αὐτῶν, καὶ ἐσκοτίσθη ἡ ἀσύνετος αὐτῶν καρδία. Φάσκοντες εἶναι σοφοὶ ἐμωράνθησαν· καὶ ἤλλαξαν τὴν δόξαν τοῦ ἀφθάρτου Θεοῦ ἐν ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀνθρώπου, καὶ πετεινῶν, καὶ τετρα- πόδων, καὶ ἑρπετῶν. » Καὶ ἀλήθειαν γοῦν κατέχου σιν, ὡς καὶ ὁ ἡμέτερος μαρτυρεί λόγος, οι φρονοῦν τες, ὅτι < ῥητὸν οὐδαμῶς ἐστι τὸ πρῶτον ἀγαθὸν,» καὶ λέγοντες, ὡς ε ἐκ πολλῆς συνουσίας γινομένης γένηται. Ρητὸν γὰρ οὐδαμῶς ἐστιν ὡς ἄλλα μαθή ματα· ἀλλ' ἐκ πολλής, ORIGENIS zantibus virtute multa ". » ergo demus quædam Græcorum dogmata eadem esse quæ Christianorum; certe non eadem vis est ad animas adducendas eo ut ex illis mores conforment. Quocirca Jesu di- scipuli, licet Græcanicæ philosophiæ rudes et iu- periti, multas terræ gentes peragrarunt, et eas pro singulorum auditorum captu ad id pertraxerunt quod pracipiebat doctrina ; ita ut quantam quisque ad virtutem amplectendam habebat liberi arbitrii sui propensionem, tantum proficeret. B documenta iis qui capere illa possunt: pronun- tiet de summo bono Plato Aristonis filius in una quadam e suis epistolis, • verbis comprehendi non posse summum bonum, sed ex frequenti consuetudine subito illud in anima in- flammari, ut ex igne lumen 78., Id pulchre dictum falemur, e Deus enim hac, et quotquot pulchre dicta sunt, c illis manifestavit 79. . Quam ob causam dicimus eos, qui veritatem de Deo assecuti, dignam hac veritate religionem non colunt, reos esse pœnæ quæ peccantes manet. De his enim sic Paulns di- sertis verbis ait: Revelatur ira Dèi de cœlo super omnem impietatem et injustitiam hominum eorum qui veritatem Dei in injustitia detinent, quia quod notum est Del, manifestum est in illis, Deus enim illis manifestavit. Invisibilia enim ipsius a creatura mundi per ea quæ facta sunt intellecta conspiciuntur; sempiterna quoque ejus virtus et divinitas, ita ut sint inexcusabiles; quia cum co- gnovissent Deum, non sicut Deum glorificaverunt, aut gratias egerunt, sed evanuerunt in cogitatio- nibus suis, et obscuratum est insipiens cor eorum : dicentes enim se esse sapientes, stulti facti sunt. Et mutaverunt gloriam incorruptibilis Dei in simi- litudinem imaginis corruptibilis hominis, et volu- crum, et quadrupedum, et serpentium ^. » Con- stat igitur ex nostris Scripturis eos veritatem in injustitia detinere, qui putant summum bonum verbis comprehendi non posse, aiuntque illud ‹ex frequenti assiduaque consuetudine subito in animo D C Psal. LXVII, 12. Plat., ep. 7. Rom. 1, 19. bis Christianis. Nam absolute, sunt Christiani, ut supra lib. 1, n. 2. lius autem et Spencerus omittunt articulum of. lbidem Philoc., in margine, Dionis propinquos et familiares, pag. : so Ibid. 8, etc. etc. « Atqui de his qui vel scripserunt hactenus, vel in posterum scribent, affirmantes se ea nosse in quibus ego, tanquam ma- xime seriis, studiose versor, sive ea a me, sive ab aliis audierint, sive ipsi per se invenerint ; de bis, inquam, hoc unum affirmare possum, illos rerum ipsarum naturam, ex mea quidem sententia, pror- sus ignorare. Neque enim de ipsis scripsi unquam, neque scriban in posterum; non enim ut cæteræ disciplinæ, ea res verbis exprimi potest, a etc. Hec ille, ut Dionysii fastum et insolentiam compescerel, qui philosophiæ et scientiarum rudis, de rebus alis- trusissimis libellum conscripsit, deque maximis mysteriis multa temere elutiit. Plato, ibid. Sea- CER. 3. Dent igilur veteres illi et sapientes viri sua (79) Ο προφήτης. Deest in Philocalia. (80) Ημών. Boherellus legit, ἡμῖν, id est, e no- (31) Οἳ καὶ ἀνάλογον. Sic Philocalia, Hosche- (82) Hoeschelius, δηλούσθωσαν τοῖς ἐπιτάσθαι, εἰ (83) Ἔν τινι τῶν ἐπιστολῶν. Plato epist. 7, ad 5. Παλαιοὶ τοίνυν ἄνδρες καὶ σοφοὶ δηλούτωσαν (84) Platonis libb. editi, γιγνομένης.
Ἀνωτέρω γὰρ τούτων οἱ προφῆται διέστειλαν τὸ περὶ ἑκατέρας σοφίας· ἀρκεῖ δ’ ἐπὶ τοῦ παρόντος εἰπεῖν ἀπὸ τῶν λόγων τοῦ Δαυὶ̈δ τὸ περὶ τοῦ κατὰ τὴν θείαν σοφίαν σοφοῦ λεγόμενον, ὅστις οὐκ ὄψεται καταφθοράν, φησίν, ὅταν ἴδῃ σοφοὺς ἀποθνῄσκοντας. Ἡ θεία τοίνυν σοφία, ἑτέρα οὖσα τῆς πίστεως, πρῶτόν ἐστι τῶν καλουμένων χαρισμάτων τοῦ θεοῦ, καὶ μετ’ ἐκείνην δεύτερον τοῖς ἀκριβοῦν τὰ τοιαῦτα ἐπισταμένοις ἡ καλουμένη γνῶσις, καὶ τρίτον, ἐπεὶ σῴζεσθαι χρὴ καὶ τοὺς ἁπλουστέρους προσιόντας κατὰ δύναμιν τῇ θεοσεβείᾳ, ἡ πίστις. Διὸ λέγεται παρὰ τῷ Παύλῳ· Ὧ μὲν γὰρ διὰ τοῦ πνεύματος δίδοται λόγος σοφίας, ἄλλῳ δὲ λόγος γνώσεως κατὰ τὸ αὐτὸ πνεῦμα, ἑτέρῳ δὲ πίστις ἐν τῷ αὐτῷ πνεύματι. Διόπερ οὐ τοὺς τυχόντας εὕροις ἂν μετειληφότας τῆς θείας σοφίας ἀλλὰ τοὺς ὑπερέχοντας καὶ διαφέροντας πάντων τῶν χριστιανισμῷ προσεχόντων, οὐδὲ τοῖς ἀπαιδευτοτάτοις ἢ ἀνδραπόδοις ἢ ἀμαθεστάτοις διέξεισί τις τὰ περὶ τῆς θείας σοφίας. Καίτοι γε ἄλλους μέν φησιν ἀπαιδευτοτάτους εἶναι καὶ ἀνδράποδα καὶ ἀμαθεστάτους ὁ Κέλσος, τοὺς μὴ ἐπισταμένους αὐτοῦ τὰ πράγματα μηδὲ παιδευθέντας τὰ Ἑλλήνων μαθήματα·
Οι Α γουσι. Φησὶ γοῦν ὁ προφήτης (79) ἐν ἑξηκοστῷ καὶ το οἱ ἀπὸ τοῦ λόγου, πρὸς ὑποδοχὴν τοῦ καλοῦ πολλοὶ βελ- τίους ἐγένοντο. ἐπιτάττεσθαι. Τοσόν δέ γε μὴν περὶ πάντων ἔχω φράζειν τῶν γεγραφότων καὶ γραψόντων, ὅσοι φασὶν εἰδέναι περὶ ὧν ἐγὼ σπουδάζω, εἴτ᾿ ἐμοῦ ἀκηκοότες, εἴτ᾿ ἄλλων, εἴθ᾽ ὡς εὑρόντες αὐτοὶ, τούτους οὐκ ἔστι, κατά γε τὴν ἐμὴν δόξαν, περὶ τοῦ πράγματος ἐπαΐειν οὐδέν· οὔκουν ἐμόν γε περὶ αὐτῶν ἐστι σύγγραμμα, οὐδὲ μήποτε ἑβδόμῳ ψαλμῷ, ὅτι, ο Κύριος δώσει ῥῆμα τοῖς εὐαγ γελιζομένοις δυνάμει πολλῇ. ο ἵν᾿ οὖν ἐπί τινων δοθῇ τὰ αὐτὰ δόγματα εἶναι Ἕλλησι καὶ τοῖς ἀπὸ τοῦ λόγου ἡμῶν (80), ἀλλ᾽ οὔτι γε καὶ τὰ αὐτὰ δύναται πρὸς τὸ ὑπαγαγέσθαι καὶ διαθεῖναι ψυχὰς κατά ταῦτα. Διόπερ οἱ ἰδιῶται ὡς πρὸς φιλοσοφίαν Ελ- ληνικὴν μαθηταὶ τοῦ Ἰησοῦ ἐκπεριῆλθον πολλὰ ἔθνη τῆς οἰκουμένης, διατιθέντες, ὡς ὁ λόγος ἐβούλετο, κατ᾽ ἀξίαν ἕκαστον τῶν ἀκουόντων· οἱ καὶ ἀνάλο γον (81) τῇ ροπῇ τοῦ αὐτεξουσίου αὐτῶν πρὸς ἀπο δοχὴν τοῦ καλοῦ πολλῷ βελτίους ἐγένοντο. τοῖς ἐπίστασθαι (82) δυναμένοις· καὶ δὴ καὶ Πλάτων, ὁ τις Αρίστωνος, τὰ περὶ τοῦ πρώτου ἀγαθοῦ διασημαι νέτω ἔν τινι τῶν ἐπιστολῶν (83), καὶ φασκέτω· Μηδαμώς εἶναι ῥητὸν τὸ πρῶτον ἀγαθόν, ἀλλ' ἐκ πολλῆς συνου σίας ἐγγιγνόμενον (84) καὶ ἐξαίφνης, οἷον ἀπὸ πυρὸς πηδήσαντος, ἐξαφθὲν φῶς ἐν τῇ ψυχῇ. Τῶν καὶ ἡμεῖς ἀκούσαντες, συγκατατιθέμεθα ὡς καλῶς λεγομέ νοις· ι ὁ Θεὸς γὰρ αὐτοῖς ταῦτα, καὶ ὅσα καλῶς λέ- λεκται, ἐφανέρωσε. » Διὰ τοῦτο δὲ καὶ τοὺς τὰ ἀληθῆ περὶ Θεοῦ ὑπολαβόντας, καὶ μὴ τὴν ἀξίαν τῆς περὶ αὐτοῦ ἀληθείας θεοσέβειαν ἀσκήσαντας, φαμὲν ὑπο κεῖσθαι ταῖς τῶν ἁμαρτανόντων κολάσεσιν. Αὐταῖς γὰρ λέξεσί φησι περὶ τῶν τοιούτων ὁ Παῦλος, ὅτι, • Αποκαλύπτεται ὀργὴ Θεοῦ ἀπ' οὐρανοῦ ἐπὶ πᾶσαν ἀσέβειαν καὶ ἀδικίαν ἀνθρώπων, τῶν τὴν ἀλήθειαν ἐν ἀδικίᾳ κατεχόντων· διότι τὸ γνωστὸν τοῦ Θεοῦ φα- νερόν ἐστιν ἐν αὐτοῖς· ὁ Θεὸς γὰρ αὐτοῖς ἐφανέρωσε. Τὰ γὰρ ἀόρατα αὐτοῦ, ἀπὸ κτίσεως κόσμου τοῖς ποιήμασι νοούμενα, καθορᾶται, ἥ τε ἀΐδιος αὐτοῦ δύναμις καὶ θειότης, εἰς τὸ εἶναι αὐτοὺς ἀναπολο- γήτους· διότι, γνόντες τὸν Θεόν, οὐχ ὡς Θεὸν ἐδόξα- σαν, ἢ εὐχαρίστησαν, ἀλλ' ἐματαιώθησαν ἐν τοῖς διαλογισμοῖς αὐτῶν, καὶ ἐσκοτίσθη ἡ ἀσύνετος αὐτῶν καρδία. Φάσκοντες εἶναι σοφοὶ ἐμωράνθησαν· καὶ ἤλλαξαν τὴν δόξαν τοῦ ἀφθάρτου Θεοῦ ἐν ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀνθρώπου, καὶ πετεινῶν, καὶ τετρα- πόδων, καὶ ἑρπετῶν. » Καὶ ἀλήθειαν γοῦν κατέχου σιν, ὡς καὶ ὁ ἡμέτερος μαρτυρεί λόγος, οι φρονοῦν τες, ὅτι < ῥητὸν οὐδαμῶς ἐστι τὸ πρῶτον ἀγαθὸν,» καὶ λέγοντες, ὡς ε ἐκ πολλῆς συνουσίας γινομένης γένηται. Ρητὸν γὰρ οὐδαμῶς ἐστιν ὡς ἄλλα μαθή ματα· ἀλλ' ἐκ πολλής, ORIGENIS zantibus virtute multa ". » ergo demus quædam Græcorum dogmata eadem esse quæ Christianorum; certe non eadem vis est ad animas adducendas eo ut ex illis mores conforment. Quocirca Jesu di- scipuli, licet Græcanicæ philosophiæ rudes et iu- periti, multas terræ gentes peragrarunt, et eas pro singulorum auditorum captu ad id pertraxerunt quod pracipiebat doctrina ; ita ut quantam quisque ad virtutem amplectendam habebat liberi arbitrii sui propensionem, tantum proficeret. B documenta iis qui capere illa possunt: pronun- tiet de summo bono Plato Aristonis filius in una quadam e suis epistolis, • verbis comprehendi non posse summum bonum, sed ex frequenti consuetudine subito illud in anima in- flammari, ut ex igne lumen 78., Id pulchre dictum falemur, e Deus enim hac, et quotquot pulchre dicta sunt, c illis manifestavit 79. . Quam ob causam dicimus eos, qui veritatem de Deo assecuti, dignam hac veritate religionem non colunt, reos esse pœnæ quæ peccantes manet. De his enim sic Paulns di- sertis verbis ait: Revelatur ira Dèi de cœlo super omnem impietatem et injustitiam hominum eorum qui veritatem Dei in injustitia detinent, quia quod notum est Del, manifestum est in illis, Deus enim illis manifestavit. Invisibilia enim ipsius a creatura mundi per ea quæ facta sunt intellecta conspiciuntur; sempiterna quoque ejus virtus et divinitas, ita ut sint inexcusabiles; quia cum co- gnovissent Deum, non sicut Deum glorificaverunt, aut gratias egerunt, sed evanuerunt in cogitatio- nibus suis, et obscuratum est insipiens cor eorum : dicentes enim se esse sapientes, stulti facti sunt. Et mutaverunt gloriam incorruptibilis Dei in simi- litudinem imaginis corruptibilis hominis, et volu- crum, et quadrupedum, et serpentium ^. » Con- stat igitur ex nostris Scripturis eos veritatem in injustitia detinere, qui putant summum bonum verbis comprehendi non posse, aiuntque illud ‹ex frequenti assiduaque consuetudine subito in animo D C Psal. LXVII, 12. Plat., ep. 7. Rom. 1, 19. bis Christianis. Nam absolute, sunt Christiani, ut supra lib. 1, n. 2. lius autem et Spencerus omittunt articulum of. lbidem Philoc., in margine, Dionis propinquos et familiares, pag. : so Ibid. 8, etc. etc. « Atqui de his qui vel scripserunt hactenus, vel in posterum scribent, affirmantes se ea nosse in quibus ego, tanquam ma- xime seriis, studiose versor, sive ea a me, sive ab aliis audierint, sive ipsi per se invenerint ; de bis, inquam, hoc unum affirmare possum, illos rerum ipsarum naturam, ex mea quidem sententia, pror- sus ignorare. Neque enim de ipsis scripsi unquam, neque scriban in posterum; non enim ut cæteræ disciplinæ, ea res verbis exprimi potest, a etc. Hec ille, ut Dionysii fastum et insolentiam compescerel, qui philosophiæ et scientiarum rudis, de rebus alis- trusissimis libellum conscripsit, deque maximis mysteriis multa temere elutiit. Plato, ibid. Sea- CER. 3. Dent igilur veteres illi et sapientes viri sua (79) Ο προφήτης. Deest in Philocalia. (80) Ημών. Boherellus legit, ἡμῖν, id est, e no- (31) Οἳ καὶ ἀνάλογον. Sic Philocalia, Hosche- (82) Hoeschelius, δηλούσθωσαν τοῖς ἐπιτάσθαι, εἰ (83) Ἔν τινι τῶν ἐπιστολῶν. Plato epist. 7, ad 5. Παλαιοὶ τοίνυν ἄνδρες καὶ σοφοὶ δηλούτωσαν (84) Platonis libb. editi, γιγνομένης.
PG 11:1311ἡμεῖς δὲ ἀπαιδευτοτάτους φαμὲν τοὺς μὴ αἰσχυνομένους ἐν τῷ τοῖς ἀψύχοις προσλαλεῖν καὶ περὶ μὲν ὑγείας τὸ ἀσθενὲς ἐπικαλουμένους περὶ δὲ ζωῆς τὸ νεκρὸν ἀξιοῦντας περὶ δ’ ἐπικουρίας τὸ ἀπορώτατον ἱκετεύοντας. Κἄν τινες δὲ μὴ ταῦτα φῶσιν εἶναι τοὺς θεοὺς ἀλλὰ μιμήματα τῶν ἀληθινῶν κἀκείνων σύμβολα, οὐδὲν ἧττον καὶ οὗτοι, ἐν βαναύσων χερσὶ τὰ μιμήματα τῆς θειότητος φανταζόμενοι εἶναι, ἀπαίδευτοί εἰσι καὶ ἀνδράποδα καὶ ἀμαθεῖς· ὡς τοὺς ἐσχάτους τῶν ἐν ἡμῖν ἀπηλλάχθαι ταύτης τῆς ἀπαιδευσίας καὶ τῆς ἀμαθίας, καὶ φρονιμωτάτοις δὲ τὴν θείαν ἐλπίδα νοεῖσθαι καὶ καταλαμβάνεσθαί φαμεν. Λέγομεν δὲ καὶ οὐχ οἷόν τ’ εἶναι μὴ ἐγγυμνασάμενον τῇ ἀνθρωπίνῃ σοφίᾳ χωρεῖν τὴν θειοτέραν, καὶ μωρίαν πᾶσαν τὴν ἀνθρωπίνην σοφίαν ὡς πρὸς τὴν θείαν ὁμολογοῦμεν. Εἶτα δέον αὐτὸν ἀγωνίζεσθαι περὶ τοῦ λόγου, ὁ δὲ γόητας ἡμᾶς καλεῖ καί φησιν ὅτι φεύγομεν τοὺς χαριεστέρους προτροπάδην ὡς οὐχ ἑτοίμους ἀπατᾶσθαι, παλεύομεν δὲ τοὺς ἀγροικοτέρους.
περὶ τὸ πρᾶγμα αὐτό, καὶ τοῦ συζῇν (85), ἐξαίφνης, οἷον ἀπὸ πυρὸς πηδήσαντος, ἐξαφθὲν φῶς ἐν τῇ ψυχῇ γενόμενον, αὐτὸ ἑαυτὸ ἤδη τρέφει. Αλλ' οἱ τοιαῦτα περὶ τοῦ πρώτου ἀγαθοῦ γρά- ψαντες καταβαίνουσιν εἰς Πειραιέα, προσευξόμενοι ὡς Θεῷ τῇ Ἀρτέμιδι, καὶ ὀψόμενοι τὴν ὑπὸ ίδιω τῶν (36) ἐπιτελουμένην πανήγυριν· καὶ τηλικαῦτά γε φιλοσοφήσαντες περὶ τῆς ψυχῆς, καὶ τὴν διαγω γὴν τῆς καλῶς βεβιωκνίας διεξελθόντες, καταλιπόν τες τὸ μέγεθος ὧν αὐτοῖς ὁ Θεὸς ἐφανέρωσεν, εύ- τελή φρονοῦσι καὶ μικρὰ, ἀλεκτρυόνα (87) τῷ ᾿Α- σκληπιῷ ἀποδιδόντες· καὶ τὰ ἀόρατα τοῦ Θεοῦ, καὶ τὰς ἰδέας φαντασθέντες ἀπὸ τῆς κτίσεως τοῦ κόσμου καὶ τῶν αἰσθητῶν, ἀφ᾽ ὧν ἀναβαίνουσιν ἐπὶ τὰ νοού- μενα, τήν τε ἀΐδιον αὐτοῦ δύναμιν καὶ θειότητα οὐκ ἀγεννῶς ἰδόντες, οὐδὲν ἧττον « ἐματαιώθησαν ἐν τοῖς Β διαλογισμοῖς αὐτῶν· καὶ ἡ ἀσύνετος (88) αὐτῶν καρδία ἐν σκότῳ καὶ ἀγνοίᾳ καλινδείται τῇ περὶ τοῦ θεραπεύειν τὸ θεῖον. Καὶ ἔστιν ἰδεῖν τοὺς ἐπὶ σοφία μέγα φρονοῦντας καὶ θεολογίᾳ ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀνθρώπου προσκυνοῦντας εἰς τιμήν, φασίν, ἐκείνου· ἔσθ' ὅτε δὲ καταβαίνοντας (89) μετ' Αι- γυπτίων ἐπὶ τὰ πετεινὰ, ἢ τετράποδα, ἢ ἑρπετά. Ἵνα δὲ καὶ δοκῶσί τινες ταῦτα ὑπεραναβεβηκέναι, ἀλλ᾽ εὑρεθήσονται · ἀλλάξαντες τὴν ἀλήθειαν τοῦ Ιουδαίων. Καὶ ἐκκαλυψάμενος (ένεκεκάλυπτο γάρ·) εἶπεν, ὃ δὴ τελευταῖον ἐφθέγξατο. Ο Κρίτων, ἔφη, τῷ Ασκλη πῷ ὀφείλομεν ἀλεκτρυόνα· ἀλλὰ ἀπόδοτε, καὶ μὴ ἀμελήσητε. « Εt Ο Εt Α Ἐγὼ δὲ οἶμαι καὶ Σωκράτην τὴν Σωφρονίσκου τὸν ἀλεκτρυόνα θῦσαι κελεῦσαι, ἵνα τὴν κατ' αὐτοῦ γεγενημένην διελέγξη γραφήν. Έγραψα την γὰρ αὐτὸν ᾿Ανυτός τε καὶ Μέ λιτος, ὡς εἶναι θεοὺς οὐ νομίζοντα. "Οτι γὰρ ἀνεν- δεὲς τὸ θεῖον ἐπίστατο, σαφῶς ἐν ἑτέροις δεδήλωκεν. Αὐτοῦ γὰρ δὴ καὶ ταῦτα, εἴπερ δὴ ἄρα ὁ Πλάτων τὰ ἐκείνου ξυνέγραψε δόγματα· Οὐ γὰρ χρείας ἕνεκεν ὁ Θεὸς ἐποίησε τὸν κόσμον, ἵνα τιμάς τε πρὸς ἀν- θρώπων, καὶ πρὸς θεῶν ἄλλων, καὶ δαιμόνων καρ- ποῖτο, οἷον προσοδόν τινα ἀπὸ τῆς γενέσεως ἀρνύ μενος· παρὰ μὲν ἡμῶν καπνούς, παρὰ δὲ θεῶν καὶ δαιμόνων οἰκείας λειτουργίας. . καὶ ὡς ἀσύνετος. ἔσθ' ὅτε καὶ καταβαίνοντας. CONTRA CELSUM LIB. VI. A inflammari tanquam ex igne lumen, ibique 93- Rom. 1, 21. Hoeschelius et Spencerus, delegens se (erat enim coopertus) dixit, quæ vox illi extrema fuit : Crito, Acu- lapio gallum debemus, quem reddite, neque negli- galis.) Tertull., Apolog. cap. : Socratis vox est: Si dæmonium permittat. Idem et cum aliquid de veritate sapiebat deos negans, Esculapio tamen gallinaceum prosecari jam in fine jubebat. Credo ob honorem patris ejus, quia Socratem Apollo sa- pientissimum omnium cecinit. . libro De anima, cap. 1; Lactant., lib. iit, cap. : « Illud vero nonne summæ vanitatis quod ante mortem familiares suos rogavit, ut sculapio gallum, quem voveral, pro se sacrarent? Timuit videlicet ne apud_Rha- damanthum receptorem voti reus fieret ab Æscu- lapio. Dementissimum hominem putarem, si morbo afflictus periisset : cum vero hoc sanus fecerit, est ipse insanus, qui eum putet esse sapientem. . - « ego, o Lactanti, non te quidem dementem dixe- rim; cum et prudenter et docte scripseris non pa- rum multa sed Socratem, ut temporibus illis bene cordatum hominem contenderim; cujus vita, ut Christianæ sanctitatis imago quædam, laudatur a scientissimis. Te vero Platonis sensum haudqua- quam assecutuin id argumento est, quod quæ obve- latis traduntur figuris, nec nisi allegoricis enarra- ionibus unquam intelligenda, ipse ut simpliciter dicta accepisti; oblitus (ut videtur) sententiæ illius, nunquam futurum Platonicum, qui allegorice Pla- tonem non putet intelligendum; inquit Coelius Rhodiginus, lib. xvi, cap. 12, Lect. antiq. Hæc mo rituri Socratis verba Coelius Rhodiginus loco citato, Theodoretus etiam et Mirandula magis candide interpretati sunt. Hic in oratione De hominis digni- tale : Postremo ut gallumn nutriamus, nos admone- bit; id est, ut divinam animæ nostre partem divi- c D ipsum alere. > in Piræum descendunt, Dianæ ut Deo preces obla - turi interfuturique festo ab imperita multitudine celebrato ; et postquam praeclare philosophati sunt de anima, ejusque, si modo bene vixerit, felicita- tem descripserunt, relictis magnis illis rebus quas ipsis Deus manifestavit, humilia parvaque sapiunt, gallumque persolvunt Asculapio. Invisibilia Dei animo atque cogitatione contemplati fuerant, et a rebus hujus mundi creatis ac sensibilibus ad ea quæ solius mentis est perspicere, sese extule.. rant, sempiternam ejus virtutem et divinitatem non male viderant, nihilominus tamen c evanuerunt in cogitationibus suis ", et insipiens cor eorun in alta de vero Dei cultu ignorantia versatur. Illos videre est de sua sapientia theologiaque gloriantes provolvi ad pedes imaginis corruptibilem hominem repræsentantis, ejus colendi gratia; et interdum cum Ægyptiis ad volucrum, quadrupedum, repti- liumque cultum se dejicere. Ut autem his rebus nonnulli se erigere altius videantur, tamen inve- nientur commutasse veritatem Dei in menda- narum rerum cognitione, quasi solido cibo et cœ- lesti ambrosia pascanus. llic est gallus, cujus aspe clum leo (id est, omnis terrena potestas), formidat et reveretur; hic ille gallus, cui datam esse intelli- gentiam apud Job legimus; hoc gallo canente, aber- rans homo resipiscit; hic gallus in matutino crepu- sculo, cum matutinis astris Deum laudamus, quo- tidie commodulatur; hune gallum moriens Socra tes, cum divinitatem animi sui divinitati major's mundi copulaturum se speraret, sculapio (id est, animarum medico), jam extra omne morbi discri- men positus, delere se dixit. Ille in serinone sep- timo Al Græcos de sacrifciis : Εgo autem pulo et Socraten Sophronisci immolari gallum jussisse, ut illatum crimen refelleret; quippe quem Anylus ac Melitus ut deos negantem detulerant. Quod enim Deum sciret re nulla indigere, aperte aliis in locis declaravit. Nam et ejus quoque ista sunt, siqui- dem illius dogmata Plato litteris mandavit : nul- lius enim necessitatis suæ causa, Deus mundum fecit, ut honores videlicet ab hominibus, et a diis aliis ac dæmonibus referret, quasi proventum quem- dam pro rerum generatione percipiens, a nobis quidein vapores, a diis vero ac dæmionibus propria cujusque ministeria. › Spencer. (85) Hoeschel. et Philoc., το συζην. (80) Ιδιωτῶν. Optime Philocalia, male autem (87) Αλεκτρυόνα. Plat. in Phaedon., pag. 188 : 4. Sed illi qui de summo bono talia scripserunt, (88) Mss., καὶ ἡ ἀσύνετος, Hoeschel. et Spencer., (89) Libt. editi in textu, εἰς τιμήν φησιν ἐκείνου·
Οὐ γὰρ εἶδεν ἄνωθεν καὶ ἐξ ἀρχῆς καὶ τοῖς ἔξωθεν μαθήμασι πεπαιδευμένους τοὺς παρ’ ἡμῖν σοφούς, Μωϋσέα μὲν πάσῃ Αἰγυπτίων σοφίᾳ, Δανιὴλ δὲ καὶ Ἀνανίαν καὶ Ἀζαρίαν καὶ Μισαὴλ πᾶσι τοῖς Ἀσσυρίων γράμμασιν, ὥστ’ αὐτοὺς εὑρεθῆναι πάντων τῶν ἐκεῖ σοφῶν δεκαπλασίους. Καὶ νῦν δὲ αἱ ἐκκλησίαι ἔχουσι μὲν ἀνάλογον τοῖς πλήθεσιν ὀλίγους σοφοὺς προσελθόντας καὶ ἀπὸ τῆς καλουμένης παρ’ ἡμῖν κατὰ σάρκα σοφίας, ἔχουσι δὲ καὶ τοὺς διαβεβηκότας ἀπ’ ἐκείνης ἐπὶ τὴν θείαν σοφίαν. Εἶτα μετὰ ταῦτα ὁ Κέλσος ὡς περιηχηθεὶς τὰ περὶ ταπεινοφροσύνης καὶ μὴ ἐπιμελῶς αὐτὴν νοήσας βούλεται μὲν τὴν παρ’ ἡμῖν κακολογεῖν, οἴεται δ’ αὐτὴν παράκουσμα εἶναι τῶν Πλάτωνος λόγων, ὅς φησι ποὺ ἐν τοῖς Νόμοις· Ὁ μὲν δὴ θεός, ὥσπερ καὶ ὁ παλαιὸς λόγος, ἀρχήν τε καὶ τελευτὴν καὶ μέσα τῶν ὄντων ἁπάντων ἔχων εὐθείᾳ περαίνει κατὰ φύσιν περιπορευόμενος· τῷ δ’ ἀεὶ ξυνέπεται δίκη τῶν ἀπολελειμμένων τοῦ θείου νόμου τιμωρός, ἧς ὁ μὲν εὐδαιμονήσειν μέλλων ἐχόμενος ξυνέπεται ταπεινὸς καὶ κεκοσμημένος· οὐχ ὁρῶν ὅτι παρὰ τοῖς πολὺ Πλάτωνος ἀρχαιοτέροις λέλεκται ἐν εὐχῇ τό·
περὶ τὸ πρᾶγμα αὐτό, καὶ τοῦ συζῇν (85), ἐξαίφνης, οἷον ἀπὸ πυρὸς πηδήσαντος, ἐξαφθὲν φῶς ἐν τῇ ψυχῇ γενόμενον, αὐτὸ ἑαυτὸ ἤδη τρέφει. Αλλ' οἱ τοιαῦτα περὶ τοῦ πρώτου ἀγαθοῦ γρά- ψαντες καταβαίνουσιν εἰς Πειραιέα, προσευξόμενοι ὡς Θεῷ τῇ Ἀρτέμιδι, καὶ ὀψόμενοι τὴν ὑπὸ ίδιω τῶν (36) ἐπιτελουμένην πανήγυριν· καὶ τηλικαῦτά γε φιλοσοφήσαντες περὶ τῆς ψυχῆς, καὶ τὴν διαγω γὴν τῆς καλῶς βεβιωκνίας διεξελθόντες, καταλιπόν τες τὸ μέγεθος ὧν αὐτοῖς ὁ Θεὸς ἐφανέρωσεν, εύ- τελή φρονοῦσι καὶ μικρὰ, ἀλεκτρυόνα (87) τῷ ᾿Α- σκληπιῷ ἀποδιδόντες· καὶ τὰ ἀόρατα τοῦ Θεοῦ, καὶ τὰς ἰδέας φαντασθέντες ἀπὸ τῆς κτίσεως τοῦ κόσμου καὶ τῶν αἰσθητῶν, ἀφ᾽ ὧν ἀναβαίνουσιν ἐπὶ τὰ νοού- μενα, τήν τε ἀΐδιον αὐτοῦ δύναμιν καὶ θειότητα οὐκ ἀγεννῶς ἰδόντες, οὐδὲν ἧττον « ἐματαιώθησαν ἐν τοῖς Β διαλογισμοῖς αὐτῶν· καὶ ἡ ἀσύνετος (88) αὐτῶν καρδία ἐν σκότῳ καὶ ἀγνοίᾳ καλινδείται τῇ περὶ τοῦ θεραπεύειν τὸ θεῖον. Καὶ ἔστιν ἰδεῖν τοὺς ἐπὶ σοφία μέγα φρονοῦντας καὶ θεολογίᾳ ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀνθρώπου προσκυνοῦντας εἰς τιμήν, φασίν, ἐκείνου· ἔσθ' ὅτε δὲ καταβαίνοντας (89) μετ' Αι- γυπτίων ἐπὶ τὰ πετεινὰ, ἢ τετράποδα, ἢ ἑρπετά. Ἵνα δὲ καὶ δοκῶσί τινες ταῦτα ὑπεραναβεβηκέναι, ἀλλ᾽ εὑρεθήσονται · ἀλλάξαντες τὴν ἀλήθειαν τοῦ Ιουδαίων. Καὶ ἐκκαλυψάμενος (ένεκεκάλυπτο γάρ·) εἶπεν, ὃ δὴ τελευταῖον ἐφθέγξατο. Ο Κρίτων, ἔφη, τῷ Ασκλη πῷ ὀφείλομεν ἀλεκτρυόνα· ἀλλὰ ἀπόδοτε, καὶ μὴ ἀμελήσητε. « Εt Ο Εt Α Ἐγὼ δὲ οἶμαι καὶ Σωκράτην τὴν Σωφρονίσκου τὸν ἀλεκτρυόνα θῦσαι κελεῦσαι, ἵνα τὴν κατ' αὐτοῦ γεγενημένην διελέγξη γραφήν. Έγραψα την γὰρ αὐτὸν ᾿Ανυτός τε καὶ Μέ λιτος, ὡς εἶναι θεοὺς οὐ νομίζοντα. "Οτι γὰρ ἀνεν- δεὲς τὸ θεῖον ἐπίστατο, σαφῶς ἐν ἑτέροις δεδήλωκεν. Αὐτοῦ γὰρ δὴ καὶ ταῦτα, εἴπερ δὴ ἄρα ὁ Πλάτων τὰ ἐκείνου ξυνέγραψε δόγματα· Οὐ γὰρ χρείας ἕνεκεν ὁ Θεὸς ἐποίησε τὸν κόσμον, ἵνα τιμάς τε πρὸς ἀν- θρώπων, καὶ πρὸς θεῶν ἄλλων, καὶ δαιμόνων καρ- ποῖτο, οἷον προσοδόν τινα ἀπὸ τῆς γενέσεως ἀρνύ μενος· παρὰ μὲν ἡμῶν καπνούς, παρὰ δὲ θεῶν καὶ δαιμόνων οἰκείας λειτουργίας. . καὶ ὡς ἀσύνετος. ἔσθ' ὅτε καὶ καταβαίνοντας. CONTRA CELSUM LIB. VI. A inflammari tanquam ex igne lumen, ibique 93- Rom. 1, 21. Hoeschelius et Spencerus, delegens se (erat enim coopertus) dixit, quæ vox illi extrema fuit : Crito, Acu- lapio gallum debemus, quem reddite, neque negli- galis.) Tertull., Apolog. cap. : Socratis vox est: Si dæmonium permittat. Idem et cum aliquid de veritate sapiebat deos negans, Esculapio tamen gallinaceum prosecari jam in fine jubebat. Credo ob honorem patris ejus, quia Socratem Apollo sa- pientissimum omnium cecinit. . libro De anima, cap. 1; Lactant., lib. iit, cap. : « Illud vero nonne summæ vanitatis quod ante mortem familiares suos rogavit, ut sculapio gallum, quem voveral, pro se sacrarent? Timuit videlicet ne apud_Rha- damanthum receptorem voti reus fieret ab Æscu- lapio. Dementissimum hominem putarem, si morbo afflictus periisset : cum vero hoc sanus fecerit, est ipse insanus, qui eum putet esse sapientem. . - « ego, o Lactanti, non te quidem dementem dixe- rim; cum et prudenter et docte scripseris non pa- rum multa sed Socratem, ut temporibus illis bene cordatum hominem contenderim; cujus vita, ut Christianæ sanctitatis imago quædam, laudatur a scientissimis. Te vero Platonis sensum haudqua- quam assecutuin id argumento est, quod quæ obve- latis traduntur figuris, nec nisi allegoricis enarra- ionibus unquam intelligenda, ipse ut simpliciter dicta accepisti; oblitus (ut videtur) sententiæ illius, nunquam futurum Platonicum, qui allegorice Pla- tonem non putet intelligendum; inquit Coelius Rhodiginus, lib. xvi, cap. 12, Lect. antiq. Hæc mo rituri Socratis verba Coelius Rhodiginus loco citato, Theodoretus etiam et Mirandula magis candide interpretati sunt. Hic in oratione De hominis digni- tale : Postremo ut gallumn nutriamus, nos admone- bit; id est, ut divinam animæ nostre partem divi- c D ipsum alere. > in Piræum descendunt, Dianæ ut Deo preces obla - turi interfuturique festo ab imperita multitudine celebrato ; et postquam praeclare philosophati sunt de anima, ejusque, si modo bene vixerit, felicita- tem descripserunt, relictis magnis illis rebus quas ipsis Deus manifestavit, humilia parvaque sapiunt, gallumque persolvunt Asculapio. Invisibilia Dei animo atque cogitatione contemplati fuerant, et a rebus hujus mundi creatis ac sensibilibus ad ea quæ solius mentis est perspicere, sese extule.. rant, sempiternam ejus virtutem et divinitatem non male viderant, nihilominus tamen c evanuerunt in cogitationibus suis ", et insipiens cor eorun in alta de vero Dei cultu ignorantia versatur. Illos videre est de sua sapientia theologiaque gloriantes provolvi ad pedes imaginis corruptibilem hominem repræsentantis, ejus colendi gratia; et interdum cum Ægyptiis ad volucrum, quadrupedum, repti- liumque cultum se dejicere. Ut autem his rebus nonnulli se erigere altius videantur, tamen inve- nientur commutasse veritatem Dei in menda- narum rerum cognitione, quasi solido cibo et cœ- lesti ambrosia pascanus. llic est gallus, cujus aspe clum leo (id est, omnis terrena potestas), formidat et reveretur; hic ille gallus, cui datam esse intelli- gentiam apud Job legimus; hoc gallo canente, aber- rans homo resipiscit; hic gallus in matutino crepu- sculo, cum matutinis astris Deum laudamus, quo- tidie commodulatur; hune gallum moriens Socra tes, cum divinitatem animi sui divinitati major's mundi copulaturum se speraret, sculapio (id est, animarum medico), jam extra omne morbi discri- men positus, delere se dixit. Ille in serinone sep- timo Al Græcos de sacrifciis : Εgo autem pulo et Socraten Sophronisci immolari gallum jussisse, ut illatum crimen refelleret; quippe quem Anylus ac Melitus ut deos negantem detulerant. Quod enim Deum sciret re nulla indigere, aperte aliis in locis declaravit. Nam et ejus quoque ista sunt, siqui- dem illius dogmata Plato litteris mandavit : nul- lius enim necessitatis suæ causa, Deus mundum fecit, ut honores videlicet ab hominibus, et a diis aliis ac dæmonibus referret, quasi proventum quem- dam pro rerum generatione percipiens, a nobis quidein vapores, a diis vero ac dæmionibus propria cujusque ministeria. › Spencer. (85) Hoeschel. et Philoc., το συζην. (80) Ιδιωτῶν. Optime Philocalia, male autem (87) Αλεκτρυόνα. Plat. in Phaedon., pag. 188 : 4. Sed illi qui de summo bono talia scripserunt, (88) Mss., καὶ ἡ ἀσύνετος, Hoeschel. et Spencer., (89) Libt. editi in textu, εἰς τιμήν φησιν ἐκείνου·
Κύριε, οὐχ ὑψώθη μου ἡ καρδία, οὐδὲ ἐμετεωρίσθησαν οἱ ὀφθαλμοί μου, οὐδὲ ἐπορεύθην ἐν μεγάλοις οὐδὲ ἐν θαυμασίοις ὑπὲρ ἐμέ, εἰ μὴ ἐταπεινοφρόνουν. Ἅμα δὲ δηλοῦται διὰ τούτων ὅτι οὐ πάντως ὁ ταπεινοφρονῶν ἀσχημόνως καὶ ἀπαισίως ταπεινοῦται, χαμαιπετὴς ἐπὶ τῶν γονάτων καὶ πρηνὴς ἐρριμμένος, ἐσθῆτα δυστήνων ἀμφισκόμενος καὶ κόνιν ἐπαμώμενος. Ὁ γὰρ κατὰ τὸν προφήτην ταπεινοφρονῶν, πορευόμενος ἐν μεγάλοις καὶ θαυμασίοις τοῖς ὑπὲρ αὐτόν, τοῖς ἀληθῶς μεγάλοις δόγμασι καὶ τοῖς θαυμασίοις νοήμασι, ταπεινοῖ ἑαυτὸν ὑπὸ τὴν κραταιὰν χεῖρα τοῦ θεοῦ. Εἰ δέ τινες διὰ τὴν ἰδιωτείαν μὴ τρανώσαντες τὸ περὶ τῆς ταπεινοφροσύνης δόγμα τοιαῦτα ποιοῦσιν, οὐ τὸν λόγον αἰτιατέον, ἀλλὰ τῇ ἰδιωτείᾳ τῶν προθεμένων μὲν τὰ κρείττονα διὰ δὲ τὸν ἰδιωτισμὸν ἀποτυγχανόντων συγγνωστέον. Μᾶλλον γὰρ τοῦ κατὰ Πλάτωνα ταπεινοῦ καὶ κεκοσμημένου ταπεινὸς καὶ κεκοσμημένος ἐστὶν ὁ κεκοσμημένος μὲν διὰ τὸ πορεύεσθαι ἐν μεγάλοις καὶ θαυμασίοις ὑπὲρ αὐτόν·
περὶ τὸ πρᾶγμα αὐτό, καὶ τοῦ συζῇν (85), ἐξαίφνης, οἷον ἀπὸ πυρὸς πηδήσαντος, ἐξαφθὲν φῶς ἐν τῇ ψυχῇ γενόμενον, αὐτὸ ἑαυτὸ ἤδη τρέφει. Αλλ' οἱ τοιαῦτα περὶ τοῦ πρώτου ἀγαθοῦ γρά- ψαντες καταβαίνουσιν εἰς Πειραιέα, προσευξόμενοι ὡς Θεῷ τῇ Ἀρτέμιδι, καὶ ὀψόμενοι τὴν ὑπὸ ίδιω τῶν (36) ἐπιτελουμένην πανήγυριν· καὶ τηλικαῦτά γε φιλοσοφήσαντες περὶ τῆς ψυχῆς, καὶ τὴν διαγω γὴν τῆς καλῶς βεβιωκνίας διεξελθόντες, καταλιπόν τες τὸ μέγεθος ὧν αὐτοῖς ὁ Θεὸς ἐφανέρωσεν, εύ- τελή φρονοῦσι καὶ μικρὰ, ἀλεκτρυόνα (87) τῷ ᾿Α- σκληπιῷ ἀποδιδόντες· καὶ τὰ ἀόρατα τοῦ Θεοῦ, καὶ τὰς ἰδέας φαντασθέντες ἀπὸ τῆς κτίσεως τοῦ κόσμου καὶ τῶν αἰσθητῶν, ἀφ᾽ ὧν ἀναβαίνουσιν ἐπὶ τὰ νοού- μενα, τήν τε ἀΐδιον αὐτοῦ δύναμιν καὶ θειότητα οὐκ ἀγεννῶς ἰδόντες, οὐδὲν ἧττον « ἐματαιώθησαν ἐν τοῖς Β διαλογισμοῖς αὐτῶν· καὶ ἡ ἀσύνετος (88) αὐτῶν καρδία ἐν σκότῳ καὶ ἀγνοίᾳ καλινδείται τῇ περὶ τοῦ θεραπεύειν τὸ θεῖον. Καὶ ἔστιν ἰδεῖν τοὺς ἐπὶ σοφία μέγα φρονοῦντας καὶ θεολογίᾳ ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀνθρώπου προσκυνοῦντας εἰς τιμήν, φασίν, ἐκείνου· ἔσθ' ὅτε δὲ καταβαίνοντας (89) μετ' Αι- γυπτίων ἐπὶ τὰ πετεινὰ, ἢ τετράποδα, ἢ ἑρπετά. Ἵνα δὲ καὶ δοκῶσί τινες ταῦτα ὑπεραναβεβηκέναι, ἀλλ᾽ εὑρεθήσονται · ἀλλάξαντες τὴν ἀλήθειαν τοῦ Ιουδαίων. Καὶ ἐκκαλυψάμενος (ένεκεκάλυπτο γάρ·) εἶπεν, ὃ δὴ τελευταῖον ἐφθέγξατο. Ο Κρίτων, ἔφη, τῷ Ασκλη πῷ ὀφείλομεν ἀλεκτρυόνα· ἀλλὰ ἀπόδοτε, καὶ μὴ ἀμελήσητε. « Εt Ο Εt Α Ἐγὼ δὲ οἶμαι καὶ Σωκράτην τὴν Σωφρονίσκου τὸν ἀλεκτρυόνα θῦσαι κελεῦσαι, ἵνα τὴν κατ' αὐτοῦ γεγενημένην διελέγξη γραφήν. Έγραψα την γὰρ αὐτὸν ᾿Ανυτός τε καὶ Μέ λιτος, ὡς εἶναι θεοὺς οὐ νομίζοντα. "Οτι γὰρ ἀνεν- δεὲς τὸ θεῖον ἐπίστατο, σαφῶς ἐν ἑτέροις δεδήλωκεν. Αὐτοῦ γὰρ δὴ καὶ ταῦτα, εἴπερ δὴ ἄρα ὁ Πλάτων τὰ ἐκείνου ξυνέγραψε δόγματα· Οὐ γὰρ χρείας ἕνεκεν ὁ Θεὸς ἐποίησε τὸν κόσμον, ἵνα τιμάς τε πρὸς ἀν- θρώπων, καὶ πρὸς θεῶν ἄλλων, καὶ δαιμόνων καρ- ποῖτο, οἷον προσοδόν τινα ἀπὸ τῆς γενέσεως ἀρνύ μενος· παρὰ μὲν ἡμῶν καπνούς, παρὰ δὲ θεῶν καὶ δαιμόνων οἰκείας λειτουργίας. . καὶ ὡς ἀσύνετος. ἔσθ' ὅτε καὶ καταβαίνοντας. CONTRA CELSUM LIB. VI. A inflammari tanquam ex igne lumen, ibique 93- Rom. 1, 21. Hoeschelius et Spencerus, delegens se (erat enim coopertus) dixit, quæ vox illi extrema fuit : Crito, Acu- lapio gallum debemus, quem reddite, neque negli- galis.) Tertull., Apolog. cap. : Socratis vox est: Si dæmonium permittat. Idem et cum aliquid de veritate sapiebat deos negans, Esculapio tamen gallinaceum prosecari jam in fine jubebat. Credo ob honorem patris ejus, quia Socratem Apollo sa- pientissimum omnium cecinit. . libro De anima, cap. 1; Lactant., lib. iit, cap. : « Illud vero nonne summæ vanitatis quod ante mortem familiares suos rogavit, ut sculapio gallum, quem voveral, pro se sacrarent? Timuit videlicet ne apud_Rha- damanthum receptorem voti reus fieret ab Æscu- lapio. Dementissimum hominem putarem, si morbo afflictus periisset : cum vero hoc sanus fecerit, est ipse insanus, qui eum putet esse sapientem. . - « ego, o Lactanti, non te quidem dementem dixe- rim; cum et prudenter et docte scripseris non pa- rum multa sed Socratem, ut temporibus illis bene cordatum hominem contenderim; cujus vita, ut Christianæ sanctitatis imago quædam, laudatur a scientissimis. Te vero Platonis sensum haudqua- quam assecutuin id argumento est, quod quæ obve- latis traduntur figuris, nec nisi allegoricis enarra- ionibus unquam intelligenda, ipse ut simpliciter dicta accepisti; oblitus (ut videtur) sententiæ illius, nunquam futurum Platonicum, qui allegorice Pla- tonem non putet intelligendum; inquit Coelius Rhodiginus, lib. xvi, cap. 12, Lect. antiq. Hæc mo rituri Socratis verba Coelius Rhodiginus loco citato, Theodoretus etiam et Mirandula magis candide interpretati sunt. Hic in oratione De hominis digni- tale : Postremo ut gallumn nutriamus, nos admone- bit; id est, ut divinam animæ nostre partem divi- c D ipsum alere. > in Piræum descendunt, Dianæ ut Deo preces obla - turi interfuturique festo ab imperita multitudine celebrato ; et postquam praeclare philosophati sunt de anima, ejusque, si modo bene vixerit, felicita- tem descripserunt, relictis magnis illis rebus quas ipsis Deus manifestavit, humilia parvaque sapiunt, gallumque persolvunt Asculapio. Invisibilia Dei animo atque cogitatione contemplati fuerant, et a rebus hujus mundi creatis ac sensibilibus ad ea quæ solius mentis est perspicere, sese extule.. rant, sempiternam ejus virtutem et divinitatem non male viderant, nihilominus tamen c evanuerunt in cogitationibus suis ", et insipiens cor eorun in alta de vero Dei cultu ignorantia versatur. Illos videre est de sua sapientia theologiaque gloriantes provolvi ad pedes imaginis corruptibilem hominem repræsentantis, ejus colendi gratia; et interdum cum Ægyptiis ad volucrum, quadrupedum, repti- liumque cultum se dejicere. Ut autem his rebus nonnulli se erigere altius videantur, tamen inve- nientur commutasse veritatem Dei in menda- narum rerum cognitione, quasi solido cibo et cœ- lesti ambrosia pascanus. llic est gallus, cujus aspe clum leo (id est, omnis terrena potestas), formidat et reveretur; hic ille gallus, cui datam esse intelli- gentiam apud Job legimus; hoc gallo canente, aber- rans homo resipiscit; hic gallus in matutino crepu- sculo, cum matutinis astris Deum laudamus, quo- tidie commodulatur; hune gallum moriens Socra tes, cum divinitatem animi sui divinitati major's mundi copulaturum se speraret, sculapio (id est, animarum medico), jam extra omne morbi discri- men positus, delere se dixit. Ille in serinone sep- timo Al Græcos de sacrifciis : Εgo autem pulo et Socraten Sophronisci immolari gallum jussisse, ut illatum crimen refelleret; quippe quem Anylus ac Melitus ut deos negantem detulerant. Quod enim Deum sciret re nulla indigere, aperte aliis in locis declaravit. Nam et ejus quoque ista sunt, siqui- dem illius dogmata Plato litteris mandavit : nul- lius enim necessitatis suæ causa, Deus mundum fecit, ut honores videlicet ab hominibus, et a diis aliis ac dæmonibus referret, quasi proventum quem- dam pro rerum generatione percipiens, a nobis quidein vapores, a diis vero ac dæmionibus propria cujusque ministeria. › Spencer. (85) Hoeschel. et Philoc., το συζην. (80) Ιδιωτῶν. Optime Philocalia, male autem (87) Αλεκτρυόνα. Plat. in Phaedon., pag. 188 : 4. Sed illi qui de summo bono talia scripserunt, (88) Mss., καὶ ἡ ἀσύνετος, Hoeschel. et Spencer., (89) Libt. editi in textu, εἰς τιμήν φησιν ἐκείνου·
PG 11:1313ταπεινὸς δέ, ἐπεὶ καὶ ἐν τούτοις ὢν ταπεινοῦται ἑκών, οὐχ ὑπὸ τὸν τυχόντα ἀλλ’ ὑπὸ τὴν κραταιὰν χεῖρα τοῦ θεοῦ, διὰ τοῦ διδασκάλου τῶν τοιούτων μαθημάτων Ἰησοῦ· ὃς οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο εἶναι ἴσα θεῷ, ἀλλ’ ἑαυτὸν ἐκένωσε μορφὴν δούλου λαβών, καὶ σχήματι εὑρεθεὶς ὡς ἄνθρωπος ἐταπείνωσεν ἑαυτόν, γενόμενος ὑπήκοος μέχρι θανάτου, θανάτου δὲ σταυροῦ. Καὶ οὕτω μέγα δόγμα τὸ περὶ ταπεινοφροσύνης ἐστίν, ὡς μὴ τὸν τυχόντα διδάσκαλον ἔχειν περὶ αὐτοῦ, ἀλλ’ αὐτὸν λέγειν τὸν τηλικοῦτον ἡμῶν σωτῆρα· Μάθετε ἀπ’ ἐμοῦ, ὅτι πρᾷός εἰμι καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ, καὶ εὑρήσετε ἀνάπαυσιν ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν. Μετὰ ταῦτα τὴν κατὰ τῶν πλουσίων ἀπόφασιν τοῦ Ἰησοῦ, εἰπόντος·
Θεοῦ ἐν τῷ ψεύδει, καὶ σέβοντες, καὶ λατρευτές Β τῇ κτίσει παρὰ τὸν κτίσαντα. » Διόπερ, τῶν ἐν τ λησι σοφῶν καὶ πολυμαθῶν τοῖς ἔργοις περὶ τ θεῖον πλανωμένων, « ἐξελέξατο ὁ Θεὸς τὰ μωρὰ τοῦ κόσμου, ἵνα καταισχύνη τους σοφούς, καὶ τὰ ἀγε νῆ (90), καὶ τὰ ἀσθενῆ, καὶ τὰ ἐξουθενημένα, καὶ τὰ μὴ ὄντα, ἵνα τὰ ὄντα καταργήσῃ· ν καὶ ἀληθῶς, • ἵνα μὴ καυχήσηται πᾶσα σὰρξ ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ. Πρῶτοι δὲ οἱ ἡμῶν σοφοί (91), Μωϋσῆς ὁ ἀρχαιότε τος καὶ οἱ ἑξῆς αὐτῷ προφῆται, οὐδαμῶς ῥητὸν ἐπιστάμενοι τὸ πρῶτον ἀγαθόν,» ἔγραψαν μὲν, ὡς Θεοῦ ἑαυτὸν ἐμφανίζοντος (92) τοῖς ἀξίοις καὶ ἐπιτη δείοις, ὅτι ὤφθη ὁ Θεὸς τῷ ᾿Αβραάμ, ἢ τῷ Ἰσαάκ, ἢ τῷ Ἰακώβ. Τίς δὲ ὢν ὤφθη, καὶ ποταπός, καὶ τίνα τρόπον, καὶ τίνι τῶν ἐν ἡμῖν (95), καταλελοίπασιν ἐξετάζειν τοῖς δυναμένοις ἑαυτοὺς ἐμπαρέχειν παραπλησίους ἐκείνοις οἷς ὤφθη ὁ Θεός· ὀφθεὶς αὐτῶν οἱ τοῖς τοῦ σώματος ὀφθαλμοῖς, ἀλλὰ τῇ καθαρᾷ καρδίᾳ. Καὶ γάρ, κατὰ τὸν Ἰησοῦν ἡμῶν, ο μακάριοι οἱ καθαρο! τῇ καρδίᾳ, ὅτι αὐτοὶ τὸν Θεὸν ὄψονται. Τὸ δ' ἐξαίφνης, οἷον ἀπὸ πυρὸς πηδήσαντος, εξάπτεσθαι φῶς ἐν τῇ ψυχῇ, ο πρότερος οἶδεν ὁ λόγος, εἰπὼν ἐν τῷ προφήτῃ· Φωτίσατε ἑαυτοῖς (94) φῶς γνώσεως. » Καὶ Ἰωάννης δὲ, ὕστερον ἐκείνου γενό μενος, λέγει, ὅτι, ι γέγονεν ἐν τῷ λόγῳ, ζωὴ ἦν, καὶ ἡ ζωὴ ἦν τὸ φῶς τῶν ἀνθρώπων, ὅπερ φως ἀληθινὸν φωτίζει πάντα ἄνθρωπον ἐρχόμενον εἰς τὸν κόσμον, ο τὸν ἀληθινὸν, καὶ νοητὸν, καὶ ποιεῖ αὐτὸν φῶς τοῦ κόσμου. • Έλαμψε γὰρ τοῦτο τὸ φῶς ἐν ταῖς καρδίαις ἡμῶν πρὸς φωτισμὸν τοῦ εὐαγγελίε τῆς δόξης τοῦ Θεοῦ ἐν προσώπῳ Χριστοῦ. » Διό φησιν Ει : « ἀρχαιότατος προφήτης, πρὸ πολλῶν γενεῶν τῆς Κύ- ρου βασιλείας προφητεύσας, (ὑπὲρ τὰς τεσσαρεσ καίδεκα γὰρ γενεάς πρεσβύτερος αὐτοῦ ἦν·) τὸ • Κύριος φωτισμός μου καὶ σωτήρ μου, τίνα φου θήσομαι ; ν και, « Λύχνος τοῖς ποσί μου ὁ νόμος του, καὶ φῶς ταῖς τρίβοις μου· ν και, « Ἐσημειώθη ἐφ' ἡμᾶς τὸ φῶς τοῦ προσώπου σου, Κύριε, και • Ἐν τῷ φωτί σου ὀψόμεθα φῶς· κ καὶ ἐπὶ τὸ φῶ; τοῦτο προτρέπων ἡμᾶς, ὁ ἐν τῷ Ἡσαΐα λόγος φησί· « Φωτίζου, φωτίζου, Ἱερουσαλήμ· ἥκει γάρ σου τὸ φῶς, καὶ ἡ δόξα Κυρίου ἐπὶ σὲ ἀνέτειλεν (95). » Ὁ δ' αὐτὸς οὗτος, προφητεύων περὶ τῆς τοῦ Ἰησο ἐπιδημίας, ἀφιστάντος ἀπὸ τῆς (96) τῶν εἰδώλων, καὶ ἀγαλμάτων, καὶ δαιμόνων θεραπείας, φησίν. ὅτι, ο Καθημένοις ἐν χώρᾳ καὶ σκιᾷ θανάτου φῶς ἀνέτειλεν αὐτοῖς· καὶ πάλιν· « Λαὸς ὁ καθήμενος ἐν σκότει φῶς είδε μέγα. » "Ορα οὖν τὴν διαφορὰν τοῦ καλῶς λελεγμένου ὑπὸ τοῦ Πλάτωνος περὶ τοῦ τῶν δὲ ἡμῶν σοφοί. ἑαυ τον. ὤφθη Θεός, φέρε εἰπεῖν, τῷ ᾿Αβραάμ. ὅμοιος. καὶ τίνι τῷ ἐν ἡμῖν. ἐμπαρέχειν παραπλησίους, ἐμπαρέχειν παραπλησίως. ἑαυτούς. ὕστερος ἐκείνου γενόμενος. λέγει, ὅτι [χωρὶς αὐτοῦ ἐγένετο οὐδὲ ἐν] γέγονεν, ἀφιστάντος τῆς ἀπό. | ORIGENIS cium, et colere atque servire creaturæ potius quam A Creatori Quare cum Cræcorum sapientes et erudiți ad agenda quædam divinitati adversantia errore traherentur, quæ stulta sunt mundi elegit Deus, ut confunderet sapientes, et ignobilia, et in- firma, et contemptibilia, et ea quæ non sunt, ut ca quæ sunt destrueret, › idque revera, ‹ ut non glorietur omnis caro in conspectu Dei 8. Atque etiam primi nostri sapientes, Moyses omnium ve- terrimus et post eum prophetæ, gnari ‹ summum bonum verbis explicari non posse, • scripserunt quidem, ubi de Deo scipsum dignis et idoneis viris conspicuum exhibente locuti sunt, Deum visum fuisse Abrahamo, Isaaco et Jacobo; qua natura autem, quo statu, quo modo,an forma nostris rebus simili, id exquirendum iis reliquerunt qui se pos- sunt præbere similes illis quibus visus est Deus, et visus quidem non oculis corporis, sed • mundo corde. » Sunt etenim, teste nostro Jesu, Beali qui mundo corde sunt, quia ipsi Deum videbunt **. ▸ › C in auima iufammari, tanquam lumen ex igne, » id ante nostræ docuerant Scripturæ. Illuminate vos, inquit propheta, lumine scientiæ ª³. › Et Joanues ætate posterior: « Quod factum est in Verbo, vita crat, et vita erat lux hominum, › quæ lux vera «illu- minat omnem hominem venientem in mundum verum et intelligibilem, facitque ut et ipse sit mundi {ux. « Illuxit enim lux illa in cordibus nostris ad jiluminationem Evangelii gloriæ Dei in facia Christi". » Unde vetustissimus propheta, qui " multis ante fuudatum Cyri imperium generationi- bus vaticinatus est, utpote illo plus quam quatuor- decim generationibus antiquior, ait : « Dominus illuminatio mea et salvator meus, quem timebo 88? › Lucerna pedibus meis lex tua, et lumen se- mitis meis ". › Rursus : ‹ Signatum est super nos tumen vultus tui, Domine 9. Et In lumine tuo videbimus lumen”. » Ad quod lumen nos invitans apud Isaiam Scriptura : « llluminare, inquit, illu- minare, Jerusalem: venit enim lumen tuum, et gloria Domini super te orta est”. Et idem propheta Jesu adventum prædicens quo homines ab idolorum et simulacrorum dæmonumque cultu avertendi erant, ait ‹ sedentibus in regione et umbra mortis ortam esse lucem. » Et iterum : « Populus qui sedebat in tenebris, vidit lucem magnam. Nunc vide quantum differat id, quod pulchre de summo bono dictum est a Platone, ab iis quæ prophetæ de bea- 6. , Rom. 1, 23. ^81 Cor. 1, 27, 28, 29. Psal. xxvi. 1. ** Psal. cxviii, 105. es Matth. v, 8. Osee. x, 12. " Joan. 1, 3, 4, 9. 8: Cor. 17. Psal. 19, 7. *1 Psal. xxxv, 10. os Isa. Ls, 1. calia. Apud Hoeschelium et Spencerum decst ibidem Philocalia, putat Codex Anglicanus primus habet, Paulo post Philocalia, D [sa. 13, . alii, Ibidem Philoc., Paulo post noeschelius et Spencerus, sed qu uncis includunt desiderantur in omnibus mss. et Philocalia. Spencerus, 5. Jam quod ait Plato ‹ summum bonum subito (90) Philoc., ἀγεννή. (91) Sic Philoc. Hoeschel. autem et Spencer., πρώτ (92) Ὡς Θεοῦ ἑαυτὸν ἐμφανίζοντος. Sic Philo- (95. Post καὶ τίνι τῶν ἐν ἡμῖν, Bolerellus addendum (94) Philoc., ἑαυτοῖς. Maschelius et Spencerus. (95) Philoc., ἀνατέταλκε. (96) Mss., ἀφιστάντος ἀπὸ τῆς. Meschelius et
Εὐκοπώτερον κάμηλον εἰσελθεῖν διὰ τρήματος ῥαφίδος ἢ πλούσιον εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ, φησὶν ἄντικρυς ἀπὸ Πλάτωνος εἰρῆσθαι, τοῦ Ἰησοῦ παραφθείραντος τὸ πλατωνικόν, ἐν οἷς εἶπεν ὁ Πλάτων ὅτι ἀγαθὸν ὄντα διαφόρως καὶ πλούσιον εἶναι διαφερόντως εἶναι ἀδύνατον. Τίς δ’ οὐκ ἂν καὶ μετρίως ἐφιστάνειν τοῖς πράγμασι δυνάμενος τὸν Κέλσον γελάσαι, οὐ τῶν πιστευόντων τῷ Ἰησοῦ μόνων ἀλλὰ καὶ τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων, ἀκούων ὅτι Ἰησοῦς ὁ παρὰ Ἰουδαίοις γεγενημένος καὶ ἀνατεθραμμένος καὶ Ἰωσὴφ τοῦ τέκτονος νομισθεὶς εἶναι υἱὸς καὶ μηδὲ γράμματα μεμαθηκὼς οὐ μόνον τὰ Ἑλλήνων ἀλλ’ οὐδὲ τὰ Ἑβραίων, ὅπερ καὶ αἱ φιλαλήθεις μαρτυροῦσι γραφαὶ τῶν περὶ αὐτόν, ἀνέγνω Πλάτωνα καὶ ἀρεσθεὶς τῇ περὶ τῶν πλουσίων ἀποφαινομένῃ αὐτοῦ λέξει, ὡς ἀδύνατόν ἐστιν ἀγαθὸν εἶναι διαφερόντως καὶ πλούσιον, παρέφθειρεν αὐτὴν καὶ πεποίηκε τὸ εὐκοπώτερον κάμηλον διὰ τρήματος ῥαφίδος εἰσελθεῖν ἢ πλούσιον εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ;
Θεοῦ ἐν τῷ ψεύδει, καὶ σέβοντες, καὶ λατρευτές Β τῇ κτίσει παρὰ τὸν κτίσαντα. » Διόπερ, τῶν ἐν τ λησι σοφῶν καὶ πολυμαθῶν τοῖς ἔργοις περὶ τ θεῖον πλανωμένων, « ἐξελέξατο ὁ Θεὸς τὰ μωρὰ τοῦ κόσμου, ἵνα καταισχύνη τους σοφούς, καὶ τὰ ἀγε νῆ (90), καὶ τὰ ἀσθενῆ, καὶ τὰ ἐξουθενημένα, καὶ τὰ μὴ ὄντα, ἵνα τὰ ὄντα καταργήσῃ· ν καὶ ἀληθῶς, • ἵνα μὴ καυχήσηται πᾶσα σὰρξ ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ. Πρῶτοι δὲ οἱ ἡμῶν σοφοί (91), Μωϋσῆς ὁ ἀρχαιότε τος καὶ οἱ ἑξῆς αὐτῷ προφῆται, οὐδαμῶς ῥητὸν ἐπιστάμενοι τὸ πρῶτον ἀγαθόν,» ἔγραψαν μὲν, ὡς Θεοῦ ἑαυτὸν ἐμφανίζοντος (92) τοῖς ἀξίοις καὶ ἐπιτη δείοις, ὅτι ὤφθη ὁ Θεὸς τῷ ᾿Αβραάμ, ἢ τῷ Ἰσαάκ, ἢ τῷ Ἰακώβ. Τίς δὲ ὢν ὤφθη, καὶ ποταπός, καὶ τίνα τρόπον, καὶ τίνι τῶν ἐν ἡμῖν (95), καταλελοίπασιν ἐξετάζειν τοῖς δυναμένοις ἑαυτοὺς ἐμπαρέχειν παραπλησίους ἐκείνοις οἷς ὤφθη ὁ Θεός· ὀφθεὶς αὐτῶν οἱ τοῖς τοῦ σώματος ὀφθαλμοῖς, ἀλλὰ τῇ καθαρᾷ καρδίᾳ. Καὶ γάρ, κατὰ τὸν Ἰησοῦν ἡμῶν, ο μακάριοι οἱ καθαρο! τῇ καρδίᾳ, ὅτι αὐτοὶ τὸν Θεὸν ὄψονται. Τὸ δ' ἐξαίφνης, οἷον ἀπὸ πυρὸς πηδήσαντος, εξάπτεσθαι φῶς ἐν τῇ ψυχῇ, ο πρότερος οἶδεν ὁ λόγος, εἰπὼν ἐν τῷ προφήτῃ· Φωτίσατε ἑαυτοῖς (94) φῶς γνώσεως. » Καὶ Ἰωάννης δὲ, ὕστερον ἐκείνου γενό μενος, λέγει, ὅτι, ι γέγονεν ἐν τῷ λόγῳ, ζωὴ ἦν, καὶ ἡ ζωὴ ἦν τὸ φῶς τῶν ἀνθρώπων, ὅπερ φως ἀληθινὸν φωτίζει πάντα ἄνθρωπον ἐρχόμενον εἰς τὸν κόσμον, ο τὸν ἀληθινὸν, καὶ νοητὸν, καὶ ποιεῖ αὐτὸν φῶς τοῦ κόσμου. • Έλαμψε γὰρ τοῦτο τὸ φῶς ἐν ταῖς καρδίαις ἡμῶν πρὸς φωτισμὸν τοῦ εὐαγγελίε τῆς δόξης τοῦ Θεοῦ ἐν προσώπῳ Χριστοῦ. » Διό φησιν Ει : « ἀρχαιότατος προφήτης, πρὸ πολλῶν γενεῶν τῆς Κύ- ρου βασιλείας προφητεύσας, (ὑπὲρ τὰς τεσσαρεσ καίδεκα γὰρ γενεάς πρεσβύτερος αὐτοῦ ἦν·) τὸ • Κύριος φωτισμός μου καὶ σωτήρ μου, τίνα φου θήσομαι ; ν και, « Λύχνος τοῖς ποσί μου ὁ νόμος του, καὶ φῶς ταῖς τρίβοις μου· ν και, « Ἐσημειώθη ἐφ' ἡμᾶς τὸ φῶς τοῦ προσώπου σου, Κύριε, και • Ἐν τῷ φωτί σου ὀψόμεθα φῶς· κ καὶ ἐπὶ τὸ φῶ; τοῦτο προτρέπων ἡμᾶς, ὁ ἐν τῷ Ἡσαΐα λόγος φησί· « Φωτίζου, φωτίζου, Ἱερουσαλήμ· ἥκει γάρ σου τὸ φῶς, καὶ ἡ δόξα Κυρίου ἐπὶ σὲ ἀνέτειλεν (95). » Ὁ δ' αὐτὸς οὗτος, προφητεύων περὶ τῆς τοῦ Ἰησο ἐπιδημίας, ἀφιστάντος ἀπὸ τῆς (96) τῶν εἰδώλων, καὶ ἀγαλμάτων, καὶ δαιμόνων θεραπείας, φησίν. ὅτι, ο Καθημένοις ἐν χώρᾳ καὶ σκιᾷ θανάτου φῶς ἀνέτειλεν αὐτοῖς· καὶ πάλιν· « Λαὸς ὁ καθήμενος ἐν σκότει φῶς είδε μέγα. » "Ορα οὖν τὴν διαφορὰν τοῦ καλῶς λελεγμένου ὑπὸ τοῦ Πλάτωνος περὶ τοῦ τῶν δὲ ἡμῶν σοφοί. ἑαυ τον. ὤφθη Θεός, φέρε εἰπεῖν, τῷ ᾿Αβραάμ. ὅμοιος. καὶ τίνι τῷ ἐν ἡμῖν. ἐμπαρέχειν παραπλησίους, ἐμπαρέχειν παραπλησίως. ἑαυτούς. ὕστερος ἐκείνου γενόμενος. λέγει, ὅτι [χωρὶς αὐτοῦ ἐγένετο οὐδὲ ἐν] γέγονεν, ἀφιστάντος τῆς ἀπό. | ORIGENIS cium, et colere atque servire creaturæ potius quam A Creatori Quare cum Cræcorum sapientes et erudiți ad agenda quædam divinitati adversantia errore traherentur, quæ stulta sunt mundi elegit Deus, ut confunderet sapientes, et ignobilia, et in- firma, et contemptibilia, et ea quæ non sunt, ut ca quæ sunt destrueret, › idque revera, ‹ ut non glorietur omnis caro in conspectu Dei 8. Atque etiam primi nostri sapientes, Moyses omnium ve- terrimus et post eum prophetæ, gnari ‹ summum bonum verbis explicari non posse, • scripserunt quidem, ubi de Deo scipsum dignis et idoneis viris conspicuum exhibente locuti sunt, Deum visum fuisse Abrahamo, Isaaco et Jacobo; qua natura autem, quo statu, quo modo,an forma nostris rebus simili, id exquirendum iis reliquerunt qui se pos- sunt præbere similes illis quibus visus est Deus, et visus quidem non oculis corporis, sed • mundo corde. » Sunt etenim, teste nostro Jesu, Beali qui mundo corde sunt, quia ipsi Deum videbunt **. ▸ › C in auima iufammari, tanquam lumen ex igne, » id ante nostræ docuerant Scripturæ. Illuminate vos, inquit propheta, lumine scientiæ ª³. › Et Joanues ætate posterior: « Quod factum est in Verbo, vita crat, et vita erat lux hominum, › quæ lux vera «illu- minat omnem hominem venientem in mundum verum et intelligibilem, facitque ut et ipse sit mundi {ux. « Illuxit enim lux illa in cordibus nostris ad jiluminationem Evangelii gloriæ Dei in facia Christi". » Unde vetustissimus propheta, qui " multis ante fuudatum Cyri imperium generationi- bus vaticinatus est, utpote illo plus quam quatuor- decim generationibus antiquior, ait : « Dominus illuminatio mea et salvator meus, quem timebo 88? › Lucerna pedibus meis lex tua, et lumen se- mitis meis ". › Rursus : ‹ Signatum est super nos tumen vultus tui, Domine 9. Et In lumine tuo videbimus lumen”. » Ad quod lumen nos invitans apud Isaiam Scriptura : « llluminare, inquit, illu- minare, Jerusalem: venit enim lumen tuum, et gloria Domini super te orta est”. Et idem propheta Jesu adventum prædicens quo homines ab idolorum et simulacrorum dæmonumque cultu avertendi erant, ait ‹ sedentibus in regione et umbra mortis ortam esse lucem. » Et iterum : « Populus qui sedebat in tenebris, vidit lucem magnam. Nunc vide quantum differat id, quod pulchre de summo bono dictum est a Platone, ab iis quæ prophetæ de bea- 6. , Rom. 1, 23. ^81 Cor. 1, 27, 28, 29. Psal. xxvi. 1. ** Psal. cxviii, 105. es Matth. v, 8. Osee. x, 12. " Joan. 1, 3, 4, 9. 8: Cor. 17. Psal. 19, 7. *1 Psal. xxxv, 10. os Isa. Ls, 1. calia. Apud Hoeschelium et Spencerum decst ibidem Philocalia, putat Codex Anglicanus primus habet, Paulo post Philocalia, D [sa. 13, . alii, Ibidem Philoc., Paulo post noeschelius et Spencerus, sed qu uncis includunt desiderantur in omnibus mss. et Philocalia. Spencerus, 5. Jam quod ait Plato ‹ summum bonum subito (90) Philoc., ἀγεννή. (91) Sic Philoc. Hoeschel. autem et Spencer., πρώτ (92) Ὡς Θεοῦ ἑαυτὸν ἐμφανίζοντος. Sic Philo- (95. Post καὶ τίνι τῶν ἐν ἡμῖν, Bolerellus addendum (94) Philoc., ἑαυτοῖς. Maschelius et Spencerus. (95) Philoc., ἀνατέταλκε. (96) Mss., ἀφιστάντος ἀπὸ τῆς. Meschelius et
PG 11:1315Εἰ δὲ μὴ μετὰ τοῦ μισεῖν καὶ ἀπεχθάνεσθαι ἐντυχὼν τοῖς εὐαγγελίοις φιλαλήθης ἦν ὁ Κέλσος, ἐπέστησεν ἄν, τί δή ποτε παρελήφθη κάμηλος, τὸ τῶν ζῴων ὅσον ἐπὶ τῇ κατασκευῇ σκολιόν, παραβαλλόμενον τῷ πλουσίῳ, καὶ τί αὐτῷ ἐβούλετο ἡ στενὴ τῆς ῥαφίδος τρυμαλιά, στενὴν φάσκοντι εἶναι καὶ τεθλιμμένην [τὴν ὁδὸν] τὴν ἀπάγουσαν εἰς τὴν ζωήν, καὶ τὸ κατὰ τὸν νόμον δὲ ἀκάθαρτον τὸ ζῷον ἀναγεγράφθαι τοῦτο, ἔχον μέν τι ἀποδεκτὸν τὸ μαρυκᾶσθαι, ἔχον δὲ καὶ ψεκτὸν τὸ μὴ διχηλεῖν· ἐξήτασεν ἂν καὶ ὁσάκις ἐν ταῖς θείαις παρελήφθη κάμηλος γραφαῖς καὶ ἐπὶ τίνων, ἵνα θεωρήσῃ τὸ περὶ τῶν πλουσίων τοῦ λόγου βούλημα· οὐκ εἴασεν ἂν ἀβασάνιστον καὶ τὸ μακαρίζεσθαι μὲν τοὺς πτωχοὺς ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ ταλανίζεσθαι δὲ τοὺς πλουσίους πότερον ἐπὶ τῶν αἰσθητῶν αὐτῷ ταῦτα .... πτωχῶν καὶ πλουσίων, ἢ οἶδέ τινα πτωχείαν πάντως μακαριζομένην ὁ λόγος καὶ πλοῦτον πάντως ψεκτόν· οὐκ ἂν γὰρ οὐδ’ ὁ τυχὼν ἀκρίτως τοὺς πτωχοὺς ἐπῄνεσεν, ὧν οἱ πολλοὶ καὶ φαυλότατοί εἰσι τὰ ἤθη. Ἀλλὰ ταῦτα μὲν ταύτῃ.
πρώτου ἀγαθοῦ καὶ τῶν εἰρημένων ἐν τοῖς προφήταις περὶ τοῦ φωτὸς τῶν μακαρίων· καὶ ὅρα, ὅτι ἡ μὲν ἐν Πλάτων: περὶ τούτου ἀλήθεια οὐδὲν ὡς πρὸς εἰλι κρινῇ εὐσέβειαν ὤνησε τοὺς ἐντυγχάνοντας, ἀλλ' οὐδ᾽ αὐτὸν τὸν τοιαῦτα περὶ τοῦ πρώτου ἀγαθοῦ φι- λοσοφήσαντα· ἡ δὲ τῶν θείων γραμμάτων εὐτελῆς λέξις (97) ἐνθουσιἂν πεποίηκε τοὺς γνησίως ἐντυγ χάνοντας αὐτῇ· παρ' οἷς τρέφεται τοῦτο τὸ φῶς τῷ ἔν τινι παραβολῇ εἰρημένῳ ἐλαίῳ τηροῦντι τῶν δι- δων τὸ φῶς ἐν ταῖς φρονίμοις πέντε παρθένοις. Ἐπεὶ δὲ καὶ ἄλλην λέξιν οὕτως ἔχουσαν ἐκτί- θεται ἀπὸ τῆς Πλάτωνος ἐπιστολῆς ὁ Κέλσος, « Εἰ δέ μοι ἐφαίνετο γραπτέα τε ἱκανῶς εἶναι πρὸς τοὺς πολλοὺς καὶ ῥητά, τί κάλλιον ἐπέπρακτ᾽ ἂν ἡμῖν ἐν τῷ βίῳ, ἢ τοῖς τε ἀνθρώποις μέγα όφελος γράψαι, καὶ τὴν φύσιν εἰς φῶς τοῖς πᾶσι προαγαγεῖν (98) ; φέρε, καὶ περὶ τούτου βραχέα διαλεχθῶμεν, πότε- ρον μὲν εἶχε τι Πλάτων σεμνότερον ὧν ἔγραψε, καὶ θειότερον ὧν κατέλιπεν, ἢ μὴ, καταλιπόντες ἑκάστῳ ἐξετάζειν κατὰ δυνατόν, δεικνύντες δὲ, ὅτι καὶ οἱ καθ ἡμᾶς προφῆται ἐφρόνουν τινὰ μείζονα γραμμάτων, ἅπερ οὐκ ἔγραψαν. Ὁ μὲν γὰρ Ἰεζεκιήλ κεφαλίδα λαμβάνει βιβλίου, ο γεγραμμένην ἔμπροσθεν καὶ ὅπι- σθεν, ἐν ᾗ θρῆνος ἦν, καὶ μέλος, καὶ οὐαί·, καὶ, προστάξαντος αὐτῷ τοῦ λόγου, κατεσθίει τὴν βίβλον, ἵν' αὐτὴν μὴ γράψῃ, καὶ προδῷ ἀναξίοις. Καὶ ὁ Ἰωάννης δὲ τὸ παραπλήσιον ἀναγέγραπται έωρακέ- ναι καὶ πεποιηκέναι. ᾿Αλλὰ γὰρ καὶ ὁ Παῦλος « ἤκου- σεν ἄῤῥητα βήματα, ἃ οὐκ ἐξὸν ἀνθρώπῳ λαλῆσαι. » Ο δὲ πάντων τούτων κρείσσων Ἰησοῦς, ὅτι μὲν ἐλάλει τὸν τοῦ Θεοῦ λόγον τοῖς μαθηταῖς κατ' ἰδίαν, καὶ μάλιστα ἐν ταῖς ἀναχωρήσεσιν, εἴρηται· τίνα δ᾽ ἦν ἃ ἔλεγεν, οὐκ ἀναγέγραπται. Οὐ γὰρ ι ἐφαίνετο αὐτοῖς γραπτέα ἱκανῶς εἶναι ταῦτα πρὸς τοὺς πολλοὺς, οὐδὲ ῥητά. » Καὶ, εἰ μὴ φορτικὸν εἰπεῖν περὶ τῶν τηλικούτων ἀν ὁρῶν τὸ ἀληθὲς, φημί, ὅτι μᾶλλον Πλάτωνος οὗτοι ἑώρων, ἀφ᾽ ὧν ἐλάμβανον χάριτι Θεοῦ νοημάτων, τίνα μὲν τὰ γραπτέα, καὶ πῶς γραπτέα, τίνα δὲ οὐ διμῶς γραπτέα εἰς τοὺς πολλούς· καὶ τίνα μὲν ῥητά, τίνα δὲ οὐ τοιαῦτα. Πάλιν τε αὖ ὁ Ἰωάννης, διδά- σκων ἡμᾶς γραπτέων καὶ οὐ γραπτέων διαφοράν, ἑπτὰ βροντῶν φησιν ἀκηκοέναι περί τινων διδασκου- σῶν αὐτὸν, καὶ ἀπαγορευουσῶν γραφῇ παραδοῦναι τοὺς λόγους αὐτῶν. Πολλὰ δ' ἂν καὶ παρὰ τῷ Μωϋσῇ εὑρεθείη καὶ τοῖς προφήταις ; οὐ μόνον Πλάτωνος, ἀλλὰ καὶ Ὁμή ρου, καὶ τῆς τῶν παρ' Έλλησι γραμμάτων εὑρέσεως πρεσβυτέροις, ἄξια τῆς εἰς αὐτοὺς χάριτος τοῦ Θεοῦ καὶ μεγαλονοίας πεπληρωμένα· οἵτινες ούχ, ὡς οἴε και Κέλσος, παρακούσαντες τοῦ Πλάτωνος, τοιαῦτ' εἰρήκασι· πῶς γὰρ οἷόν τ' ἦν τοῦ μηδέπω γενομένου αὐτοὺς ἀκηκοέναι; "Ινα δὲ καὶ ἐπὶ τοὺς Ἰησοῦ ἀπο- στόλους τις, νεωτέρους γενομένους Πλάτωνος, ἀνα- γάγῃ τὸν Κέλσου λόγον, ὅρα εἰ μὴ αὐτόθεν ἀπίθανεν ξ.ς. τοῖς πατράσι προαγαγεῖν, πα τράσι πᾶσι. CONTRA CELSUM LIB. VI. A torum lumine dixerunt. Adverte hoc etiam, veri- B c D tate, quam de summo bono Plato deprehendit, nihil ad sinceram pietatem adjuvari nec lectores, nee Platonem ipsum talia de summo bono philosopha- tum contra simplici Scripturarum stylo afflari divino quodam ardore eos qui bona fide illas evol- vunt, et apud quos lumen illud alitur oleo quo in quadam parabola " quinque virgines sapientes lumen lampadum suarum sustentasse dicuntur. stola refert locum, qui sic habet : • Hær si nihi viderentur populo declarari posse scribendo et dicendo, quid in hac vita præstantius facere pos- sem, quam scripta hominibus tam utilia evulgare, et naturam in lumine collocatam omnibus exhi- Dere? age, de his tantisper disseramus. Ac primum unicuique examinandum pro suis vi- ribus permitto, habueritne Plato nobilius quid atque divinius iis quæ scripsit, annon. Ego vero ostendo quædam in prophetarum nostrorum animo fuisse scriptis majora, quæ scriptis non man- darunt. Nam Ezechiel acceptum libri volumen, ‹ quod erat scriptum intus et foris et in quo erant lamentationes, carmen et væ, › jussus est voce cœlesti comedere, ne illud transcriberet indi- guisque proderet. Et Joannes simile quidpiam vidisse et fecisse narratur. Paulus quoque e audi- vit arcana verba quæ non licet homini loqui 98. ) Quin et his praestantior Jesus fertur e verbum Dei lo- cutus fuisse discipulis seorsum °, » et præsertim nbi cum illis a turbis secesserat. Quænam autem essent illa quæ dicebat, nusquam scriptum est. Ne- que enim ‹ illa ipsis videbantur scribendo aut dicen- do posse populo declarari. Equidem affirmare au- sim, bona tainen tantorum virorum pace, Christi discipulos, postquam Dei gratia fuerunt edocti, longe melius Platone vidisse quænam et quomodo scriben- da essent, quænam non scriptis indicanda populo; quænam dicenda, quænam tacenda. Rursus hane nos scribendorum et non scribendorum differentiam docet Joannes, cum ait se audiisse septem toni. trua, quæ ipsum de quibusdam eruð rent vetarent- que ne sui sermones scripti prodirent. Platone solum et Homero, sed etiam Græcarum litterarum inventione antiquiores, multa reperire est et digna Dei, qua inspirabantur, gratia et cogi- tationum elatione admiranda. Nec ca dicendum est ab illis accepta fuisse ex Platone male intellecto, ut putat Celsus; qui enim audire potuissent nondum natum? Ut autem ad Jesu apostolos, Platone re- centiores, referat quis Celsi verba, vide annon im- probabile sit Paulum tabernaculorum artificem, • Apoc. I, Matth. xxv, Apoc. x, 4. w Marc. 1V, 34. dex Basileensis, quod con sentit cum lectione Platonis epist. 7, modo pro legatur 6. Quoniam vero Celsus alium ex Platonis epi- 7. Cæterum apud Moysem et prophetas, non 9. 98 || Cor. x11, 4. 4. Plato, ep. 7. 30 Ezech. 1, 9 et 10, et ii, 1. (97) Hoeschel. et Spencer., λέξεσι. Philoc., λέ- (98) Ilaeschelius, τοῖς πατράσι προσαγαγεῖν. Co-
Ἐπεὶ δ’ ἑξῆς ἐξευτελίσαι βουλόμενος τὰ περὶ βασιλείας θεοῦ γεγραμμένα παρ’ ἡμῖν τούτων μὲν οὐδὲν παρέθετο ὡς οὐδὲ τῆς παρ’ αὐτῷ ἄξιον ἀναγραφῆς, τάχα ἐπεὶ μηδὲ ᾔδει αὐτά, Πλάτωνος δὲ λέξεις ἐκτίθεται ἀπό τε τῶν ἐπιστολῶν καὶ τοῦ Φαίδρου, ὡς τούτων μὲν ἐνθέως εἰρημένων, οὐδὲν δὲ τοιοῦτον ἐχόντων τῶν ἡμετέρων γραμμάτων· φέρε ὀλίγα παραβάλωμεν παραθέσεως ἕνεκεν τῆς πρὸς τὰ Πλάτωνι οὐκ ἀπιθάνως μὲν εἰρημένα, οὐ μὴν καὶ διαθέντα τὸν φιλόσοφον ἀξίως κἂν αὐτῷ ἀναστραφῆναι ἐν τῇ πρὸς τὸν ποιητὴν τῶν ὅλων εὐσεβείᾳ· ἣν ἐχρῆν μὴ νοθεύειν μηδὲ μιαίνειν τῇ, ὡς ἡμεῖς ὀνομάζομεν, εἰδωλολατρείᾳ, ὡς δὲ καὶ οἱ πολλοὶ λέγοιεν ἂν χρώμενοι τῷ ὀνόματι, καὶ τῇ δεισιδαιμονίᾳ. Τρόπῳ δὴ ἑβραϊκῷ τινι λέγεται περὶ τοῦ θεοῦ ἐν ἑπτακαιδεκάτῳ ψαλμῷ ὅτι Ἔθετο σκότος ἀποκρυφὴν ὁ θεός· ἵνα δηλωθῇ ὅτι ἀφανῆ καὶ ἄγνωστά ἐστι τὰ κατ’ ἀξίαν νοηθέντα ἂν περὶ τοῦ θεοῦ, ἀποκρύψαντος ἑαυτὸν οἱονεὶ ἐν σκότῳ τοῖς μὴ φέρουσι τὰς τῆς γνώσεως αὐτοῦ μαρμαρυγὰς μηδὲ δυναμένοις αὐτὸν ὁρᾶν πῇ μὲν διὰ τὸν μιασμὸν τοῦ νοῦ, σώματι ταπεινώσεως ἀνθρώπων ἐνδεδεμένου, πῇ δὲ διὰ τὴν βραχυτέραν δύναμιν αὐτοῦ τῆς κατανοήσεως τοῦ θεοῦ.
πρώτου ἀγαθοῦ καὶ τῶν εἰρημένων ἐν τοῖς προφήταις περὶ τοῦ φωτὸς τῶν μακαρίων· καὶ ὅρα, ὅτι ἡ μὲν ἐν Πλάτων: περὶ τούτου ἀλήθεια οὐδὲν ὡς πρὸς εἰλι κρινῇ εὐσέβειαν ὤνησε τοὺς ἐντυγχάνοντας, ἀλλ' οὐδ᾽ αὐτὸν τὸν τοιαῦτα περὶ τοῦ πρώτου ἀγαθοῦ φι- λοσοφήσαντα· ἡ δὲ τῶν θείων γραμμάτων εὐτελῆς λέξις (97) ἐνθουσιἂν πεποίηκε τοὺς γνησίως ἐντυγ χάνοντας αὐτῇ· παρ' οἷς τρέφεται τοῦτο τὸ φῶς τῷ ἔν τινι παραβολῇ εἰρημένῳ ἐλαίῳ τηροῦντι τῶν δι- δων τὸ φῶς ἐν ταῖς φρονίμοις πέντε παρθένοις. Ἐπεὶ δὲ καὶ ἄλλην λέξιν οὕτως ἔχουσαν ἐκτί- θεται ἀπὸ τῆς Πλάτωνος ἐπιστολῆς ὁ Κέλσος, « Εἰ δέ μοι ἐφαίνετο γραπτέα τε ἱκανῶς εἶναι πρὸς τοὺς πολλοὺς καὶ ῥητά, τί κάλλιον ἐπέπρακτ᾽ ἂν ἡμῖν ἐν τῷ βίῳ, ἢ τοῖς τε ἀνθρώποις μέγα όφελος γράψαι, καὶ τὴν φύσιν εἰς φῶς τοῖς πᾶσι προαγαγεῖν (98) ; φέρε, καὶ περὶ τούτου βραχέα διαλεχθῶμεν, πότε- ρον μὲν εἶχε τι Πλάτων σεμνότερον ὧν ἔγραψε, καὶ θειότερον ὧν κατέλιπεν, ἢ μὴ, καταλιπόντες ἑκάστῳ ἐξετάζειν κατὰ δυνατόν, δεικνύντες δὲ, ὅτι καὶ οἱ καθ ἡμᾶς προφῆται ἐφρόνουν τινὰ μείζονα γραμμάτων, ἅπερ οὐκ ἔγραψαν. Ὁ μὲν γὰρ Ἰεζεκιήλ κεφαλίδα λαμβάνει βιβλίου, ο γεγραμμένην ἔμπροσθεν καὶ ὅπι- σθεν, ἐν ᾗ θρῆνος ἦν, καὶ μέλος, καὶ οὐαί·, καὶ, προστάξαντος αὐτῷ τοῦ λόγου, κατεσθίει τὴν βίβλον, ἵν' αὐτὴν μὴ γράψῃ, καὶ προδῷ ἀναξίοις. Καὶ ὁ Ἰωάννης δὲ τὸ παραπλήσιον ἀναγέγραπται έωρακέ- ναι καὶ πεποιηκέναι. ᾿Αλλὰ γὰρ καὶ ὁ Παῦλος « ἤκου- σεν ἄῤῥητα βήματα, ἃ οὐκ ἐξὸν ἀνθρώπῳ λαλῆσαι. » Ο δὲ πάντων τούτων κρείσσων Ἰησοῦς, ὅτι μὲν ἐλάλει τὸν τοῦ Θεοῦ λόγον τοῖς μαθηταῖς κατ' ἰδίαν, καὶ μάλιστα ἐν ταῖς ἀναχωρήσεσιν, εἴρηται· τίνα δ᾽ ἦν ἃ ἔλεγεν, οὐκ ἀναγέγραπται. Οὐ γὰρ ι ἐφαίνετο αὐτοῖς γραπτέα ἱκανῶς εἶναι ταῦτα πρὸς τοὺς πολλοὺς, οὐδὲ ῥητά. » Καὶ, εἰ μὴ φορτικὸν εἰπεῖν περὶ τῶν τηλικούτων ἀν ὁρῶν τὸ ἀληθὲς, φημί, ὅτι μᾶλλον Πλάτωνος οὗτοι ἑώρων, ἀφ᾽ ὧν ἐλάμβανον χάριτι Θεοῦ νοημάτων, τίνα μὲν τὰ γραπτέα, καὶ πῶς γραπτέα, τίνα δὲ οὐ διμῶς γραπτέα εἰς τοὺς πολλούς· καὶ τίνα μὲν ῥητά, τίνα δὲ οὐ τοιαῦτα. Πάλιν τε αὖ ὁ Ἰωάννης, διδά- σκων ἡμᾶς γραπτέων καὶ οὐ γραπτέων διαφοράν, ἑπτὰ βροντῶν φησιν ἀκηκοέναι περί τινων διδασκου- σῶν αὐτὸν, καὶ ἀπαγορευουσῶν γραφῇ παραδοῦναι τοὺς λόγους αὐτῶν. Πολλὰ δ' ἂν καὶ παρὰ τῷ Μωϋσῇ εὑρεθείη καὶ τοῖς προφήταις ; οὐ μόνον Πλάτωνος, ἀλλὰ καὶ Ὁμή ρου, καὶ τῆς τῶν παρ' Έλλησι γραμμάτων εὑρέσεως πρεσβυτέροις, ἄξια τῆς εἰς αὐτοὺς χάριτος τοῦ Θεοῦ καὶ μεγαλονοίας πεπληρωμένα· οἵτινες ούχ, ὡς οἴε και Κέλσος, παρακούσαντες τοῦ Πλάτωνος, τοιαῦτ' εἰρήκασι· πῶς γὰρ οἷόν τ' ἦν τοῦ μηδέπω γενομένου αὐτοὺς ἀκηκοέναι; "Ινα δὲ καὶ ἐπὶ τοὺς Ἰησοῦ ἀπο- στόλους τις, νεωτέρους γενομένους Πλάτωνος, ἀνα- γάγῃ τὸν Κέλσου λόγον, ὅρα εἰ μὴ αὐτόθεν ἀπίθανεν ξ.ς. τοῖς πατράσι προαγαγεῖν, πα τράσι πᾶσι. CONTRA CELSUM LIB. VI. A torum lumine dixerunt. Adverte hoc etiam, veri- B c D tate, quam de summo bono Plato deprehendit, nihil ad sinceram pietatem adjuvari nec lectores, nee Platonem ipsum talia de summo bono philosopha- tum contra simplici Scripturarum stylo afflari divino quodam ardore eos qui bona fide illas evol- vunt, et apud quos lumen illud alitur oleo quo in quadam parabola " quinque virgines sapientes lumen lampadum suarum sustentasse dicuntur. stola refert locum, qui sic habet : • Hær si nihi viderentur populo declarari posse scribendo et dicendo, quid in hac vita præstantius facere pos- sem, quam scripta hominibus tam utilia evulgare, et naturam in lumine collocatam omnibus exhi- Dere? age, de his tantisper disseramus. Ac primum unicuique examinandum pro suis vi- ribus permitto, habueritne Plato nobilius quid atque divinius iis quæ scripsit, annon. Ego vero ostendo quædam in prophetarum nostrorum animo fuisse scriptis majora, quæ scriptis non man- darunt. Nam Ezechiel acceptum libri volumen, ‹ quod erat scriptum intus et foris et in quo erant lamentationes, carmen et væ, › jussus est voce cœlesti comedere, ne illud transcriberet indi- guisque proderet. Et Joannes simile quidpiam vidisse et fecisse narratur. Paulus quoque e audi- vit arcana verba quæ non licet homini loqui 98. ) Quin et his praestantior Jesus fertur e verbum Dei lo- cutus fuisse discipulis seorsum °, » et præsertim nbi cum illis a turbis secesserat. Quænam autem essent illa quæ dicebat, nusquam scriptum est. Ne- que enim ‹ illa ipsis videbantur scribendo aut dicen- do posse populo declarari. Equidem affirmare au- sim, bona tainen tantorum virorum pace, Christi discipulos, postquam Dei gratia fuerunt edocti, longe melius Platone vidisse quænam et quomodo scriben- da essent, quænam non scriptis indicanda populo; quænam dicenda, quænam tacenda. Rursus hane nos scribendorum et non scribendorum differentiam docet Joannes, cum ait se audiisse septem toni. trua, quæ ipsum de quibusdam eruð rent vetarent- que ne sui sermones scripti prodirent. Platone solum et Homero, sed etiam Græcarum litterarum inventione antiquiores, multa reperire est et digna Dei, qua inspirabantur, gratia et cogi- tationum elatione admiranda. Nec ca dicendum est ab illis accepta fuisse ex Platone male intellecto, ut putat Celsus; qui enim audire potuissent nondum natum? Ut autem ad Jesu apostolos, Platone re- centiores, referat quis Celsi verba, vide annon im- probabile sit Paulum tabernaculorum artificem, • Apoc. I, Matth. xxv, Apoc. x, 4. w Marc. 1V, 34. dex Basileensis, quod con sentit cum lectione Platonis epist. 7, modo pro legatur 6. Quoniam vero Celsus alium ex Platonis epi- 7. Cæterum apud Moysem et prophetas, non 9. 98 || Cor. x11, 4. 4. Plato, ep. 7. 30 Ezech. 1, 9 et 10, et ii, 1. (97) Hoeschel. et Spencer., λέξεσι. Philoc., λέ- (98) Ilaeschelius, τοῖς πατράσι προσαγαγεῖν. Co-
PG 11:1317Ἵνα δὲ δηλωθῇ τὸ σπανίως εἰς ἀνθρώπους φθάνον καὶ ἐν πάνυ ὀλίγοις εὑρισκόμενον τῆς γνώσεως τοῦ θεοῦ, Μωϋσῆς ἀναγέγραπται εἰσεληλυθέναι εἰς τὸν γνόφον, ὅπου ἦν ὁ θεός· καὶ περὶ Μωϋσέως πάλιν· Ἐγγιεῖ Μωϋσῆς μόνος πρὸς τὸν θεόν, οἱ δὲ λοιποὶ οὐκ ἐγγιοῦσι. Πάλιν τε αὖ ἵνα τὸ βάθος παραστήσῃ ὁ προφήτης τῶν περὶ θεοῦ δογμάτων, ἄληπτον τυγχάνον τοῖς μὴ ἔχουσι πνεῦμα τὸ πάντ’ ἐρευνῶν, ἐρευνῶν δὲ καὶ τὰ βάθη τοῦ θεοῦ, εἶπε τό· Ἄβυσσος ὡς ἱμάτιον τὸ περιβόλαιον αὐτοῦ. Ἀλλὰ καὶ ὁ σωτὴρ ἡμῶν καὶ κύριος λόγος τοῦ θεοῦ τὸ μέγεθος παριστὰς τῆς γνώσεως τοῦ πατρός, ὅτι κατ’ ἀξίαν προηγουμένως αὐτῷ μόνῳ λαμβάνεται καὶ γινώσκεται, δευτέρως δὲ τοῖς ἐλλαμπομένοις τὸ ἡγεμονικὸν ὑπ’ αὐτοῦ τοῦ λόγου καὶ θεοῦ, φησίν· Οὐδεὶς ἔγνω τὸν υἱὸν εἰ μὴ ὁ πατήρ, οὐδὲ τὸν πατέρα εἰ μὴ ὁ υἱὸς καὶ ᾧ ἂν ὁ υἱὸς ἀποκαλύψῃ. Οὔτε γὰρ τὸν ἀγένητον καὶ πάσης γενητῆς φύσεως πρωτότοκον κατ’ ἀξίαν εἰδέναι τις δύναται ὡς ὁ γεννήσας αὐτὸν πατήρ, οὔτε τὸν πατέρα ὡς ὁ ἔμψυχος λόγος καὶ σοφία αὐτοῦ καὶ ἀλήθεια·
τὸν ἁλιέα, καὶ Ἰωάννην τὸν καταλιπόντα τὰ δίχτυα τοῦ πατρὸς, παρακούσαντας τῶν Πλάτωνι ἐν ταῖς ἐπιστολαῖς εἰρημένων (99), τοιαῦτα περὶ τοῦ Θεοῦ παραδεδωκέναι. Πολλάκις δὲ ἤδη ὁ Κέλσος θρυλλήσας ὡς ἀξιούμενον εὐθέως πιστεύειν, ὡς καινόν τι παρά τὰ πρότερον εἰρημένα, πάλιν αὐτό φησιν (1)· ἀρκεῖ δ' ἡμῖν τὰ εἰς ταῦτα λελεγμένα. Ἐπεὶ δὲ καὶ ἄλλην λέξιν ἐκτίθεται Πλάτωνος, δι' ὧν φησιν ερωτήσει καὶ ἀποκρίσεσι χρώμενον (2) ελλάμπειν φρονήματι τοῖς κατ' αὐτὸν φιλοσοφοῦσι·, φέρε, παραδείξωμεν ἀπὸ τῶν ἱερῶν γραμμάτων, ὅτι προτρέπει καὶ ὁ θεῖος λόγος ἡμᾶς ἐπὶ διαλεκτικήν· ὅπου μὲν Σολο μῶντος λέγοντος· «Παιδεία δὲ ἀνεξέλεγκτος πλανι ται·, ὅπου δὲ τοῦ τὸ σύγγραμμα τὴν Σοφίαν ἡμῖν ἐστι τὸ λέγειν, Παῦλον τὸν σκηνοποιόν, καὶ Πέτρον Β καταλιπόντος Ἰησοῦ υἱοῦ Σειρὰχ φάσκοντος· « Γνώ οὐχ σις ἀσυνέτου ἀδιεξέταστοι λόγοι. » Εὐμενεῖς οὖν ἔλεγ χοι παρ' ἡμῖν εἰσι μᾶλλον, τοῖς μαθοῦσιν, ὅτι δεῖ τὸν προϊστάμενον τοῦ λόγου δυνατὸν εἶναι τοὺς ἀντι- λέγοντας ἐλέγχειν. Εἰ δὲ ῥᾳθυμοῦσί τινες, ἀσκοῦντες προσέχειν ταῖς θείαις ἀναγνώσεσι, καὶ ἐρευνᾶν τὰς Γραφάς, και, κατὰ τὴν ἐντολὴν τοῦ Ἰησοῦ, ζητεῖν τὴν διάνοιαν τῶν Γραφῶν, καὶ αἰτεῖν περὶ αὐτῶν ἀπὸ τοῦ Θεοῦ, καὶ κρούειν αὐτῶν τὰ κεκλει σμένα· οὐ παρὰ τοῦτο ὁ λόγος κενός ἐστι σοφίας. Εἶτά φησι, μετὰ ἄλλας λέξεις Πλατωνικάς, δη λούσας, ὅτι ὀλίγοις ἐστὶ γνωστὸν τὸ ἀγαθόν· «ἐπεὶ οἱ πολλοὶ μετὰ καταφρονήσεως οὐκ ὀρθῆς, ὑψηλῆς καὶ χαύνης ἐλπίδος πληρωθέντες, ὡς σεμνά άττα μεμα θηκότες, λέγουσι τινα ὡς ἀληθῆ·, ὅτι ι ταῦτα προ Ο ειρηκώς ο Πλάτων, ὅμως οὐ τερατεύεται, οὐδ᾽ ἀπο των ἐν ταῖς ἐπιστολαῖς τῶν εἰρημένων. πολλάκις δὲ ἤδη ὁ Κέλσος ἀξιούμενος εὐθέως πιο στεύειν, ὡς καινόν τι παρὰ τὰ πρότερον εἰρημένα θρυλλήσας, πάλιν αὐτό φησιν. ἀξιούμενον ἀξιοῦμεν, μενον, τῷ προαιρείσθαι βουλομένῳ. προσέρεσθαι προσερεῖ σθαι. του προαιρεῖσθαι βουλομένους. ἐν τῷ Πλά- τωνος βίῳ ταῦτ᾽ εἰρήκασι. pτο φράττει τοῦ προαιρεῖσθαι βουλομένου (5) τί ποτέ ἐστιν ὁ ἐπαγγέλλεται, τὴν γλῶτταν· οὐδ᾽ αὐτόθεν κελεύει φθάσαντας πιστεύειν, ὅτι τοιόσδε ἐστὶν ὁ Θεός, καὶ Υἱὸν ἔχει τοιόνδε· καὶ οὗτος κατελθὼν ἐμοὶ διε- λέξατο. » Καὶ πρὸς ταῦτά φημι, ὅτι περὶ μὲν Πλάτω νος Αρίστανδρος, οἶμαι, ἀνέγραψεν, ὡς οὐκ Αρίσ στωνος υἱοῦ, ἀλλὰ φάσματος ἐν ᾿Απόλλωνος εἴδει προσελθόντος τῇ Ἀμφικτιόνῃ (4). Καὶ ἄλλοι δὲ πλείο νες τῶν Πλατωνικῶν ἐν τῷ Πλάτωνος βίῳ ταῦτ' εἰρήκασι· περὶ δὲ Πυθαγόρου (5) πλεῖστα ὅσα τερα ³ ταῦτ᾽ εἰρήκασι, τοιαῦτα εἰρήκασι. ἐν τῇ Πλάτωνος βιοτῇ ταῦτ' εξ ρήκασι. Χαίρε, Πυ θαγόρα Μυρία, δ' ἕτερα θαυμαστότερα καὶ θειότερα περὶ τ' ἀνδρὸς ὁμαλῶς καὶ συμφώνως είρη ται. ORIGENIS Petrum piscatorem, et Joannem qui patris reliquit A retia, e Platonis epistolis male intellectis, talia de Deo ad posteros transmisisse. Hic Celsus ut novum quid nec antea dictum repetit, quod sæpe jam canti- taverat, nos fidem præcipitem requirere. Nobis vero satis sunt quæ ad id ante respondimus. Affert aliud ex Platone, unde dicit eum interrogatio- nibus et responsis plurimam lucem afferre iis qui ipsius philosophiam sectantur. Sed nos etiam e sacris Scripturis planum facimus auctorem nobis esse divinum sermonem, ut operan: dialecticæ de- mus. Modo enim Salomon ait : • Scientia sine in- quisitione decipiturs: » modo Jesu Sirachi filius, qui librum Sapientiam inscriptum conscripsit : • Scientia stulti, sermones inextricabiles.', Est igitur apud nos maxime benevola persuadendi ratio, qui didicimus doctrinæ præfectum eum esse debere, qui contradicentes arguere possit,*. Quod si non- nulli inertes sacrarum Scripturarum lectioni incum- here, eas scrutari, sensum earum, ut Jesus jubet, investigare, illarum a Deo intellectum postulare, et fores occlusas pulsare pigrantur, non idcirco illæ sapientia vacant. C bonum paucis esse notum, e propterea quod multi cum iniquo contemptu occupati, tum ma- gnifica sed inani spe clati quædam affirmant esse vera, quasi eximia quædam reperissent "; » addit Celsus: • Hac praefatus Plato, non tamen prodigia venditat, non obstruit os quærere volenti quidnam sit id quod pollicetur, non jubet ante omnia credi talem esse Deum, talem habere Filium, qui, cun descendisset, mihi ista nuntiavit. › Respondeo Aristandrum, ni fallor, de Platone scripsisse, illum non fuisse Ari- stonis filium, sed spectri cujusdam quod Apollinis forma rem habuerit cum Amphictione. Quam rem altestantur multi Platonicorum, qui sui magistri vitam scripserunt. Quid dicam de Pythagora, qui tot de se prodigia jactitavit, qui femur eburneum * Prov. x, 17. • Sap. xxi, 18. * Tim. 1v, 13. Bolerellus eo qui in textu nostro est, servato verborum ordine tan- tum mutat in quod magis placet. rectius, ut de Platone intelligatur. et Basil. Anglicanus vero secundus et libb. editi in margine, Utraque le- clio bona, modo legatur vel Male Meschelius et Spencerus in textu la- bent, supra a nobis lib. i observatum est. Post_pauca mss. Regius, Basileensis et Vaticanus, Anglicanus secundus Plat., ep. 7. D habet Hoesche- lius et Spencerus, stulis pavit, et cicuravit (Porphyr. De vita Pylka- gora; Jamblich., cap. 13); bovi Tarentino, qui fabas virides comedit, in aurem insusurravit : quo facto, eas in posterum nunquam attigit (ibid.); aquilam in ludis Olympicis ex aere deduxit, el cum aquila colloquens subinde visebatur (Ammian. Marcel,, lib. xxii); in Sybari et Tyrrhenia ser- pentem, quosvis perimentem, manu prehendit, et depellit (Jamblich., cap. 28); piscatoribus aslang numerum piscium, quos extraxerunt, prædixit (Porphyr., ibid.); Nessus fluvius ei dixit, (Jamblich. et Porphyr., ibid.; Cyrill. Alex. lil. iis Contra Julian.); pestilentias depulit, veulos sedavit, terrae motus prædixit (Jamblich., ibid.). inquit Porphyrius, Sexcenta autem alia multo admirabiliora 8. Post alia Platonis verba, quibus is declarat (99) Hoeschelius in textu, παρακούσαντες τῷ Πλά- (1) Guietus sic hunc locum legendum proponit, (2) Libh. antea editi, χρωμένων, sed mss., χρώ (3) Τοῦ προαιρεῖσθαι βουλομένου. Ita codd. Reg. (4) Αμφικτιόνῃ. Alii Περικτιόνην eam vocant, ut (5) Περὶ δὲ Πυθαγόρου. Ursam Dauniam fra-
οὗ μετοχῇ περιαιροῦντος ἀπὸ τοῦ πατρὸς τὸ λεγόμενον σκότος, ὃ ἔθετο ἀποκρυφὴν αὐτοῦ, καὶ τὸ λεγόμενον περιβόλαιον αὐτοῦ, τὴν ἄβυσσον, καὶ ἀποκαλύπτοντος οὕτω τὸν πατέρα ὅστις ποτ’ ἂν χωρῇ γινώσκειν αὐτὸν γινώσκει. Ταῦτα δ’ ἡγησάμην βραχέα ἀπὸ πλείστων ὅσων τῶν περὶ θεοῦ τοῖς ἱεροῖς ἀνδράσι νενοημένων παραθέσθαι, δεικνὺς ὅτι τῶν θαυμασθέντων ὑπὸ Κέλσου πλατωνικῶν λόγων ἔχει τι σεμνότερον τοῖς ἔχουσιν ὀφθαλμούς, βλέπειν τὰ σεμνὰ τῶν γραφῶν δυναμένους, τὰ ἱερὰ τῶν προφητῶν γράμματα. Ἔχει δ’ ἡ Πλάτωνος λέξις, ἣν ὁ Κέλσος ἐξέθετο, τοῦτον τὸν τρόπον· Περὶ τὸν πάντων βασιλέα πάντ’ ἐστί, καὶ ἐκείνου ἕνεκα πάντα, καὶ ἐκεῖνο αἴτιον ἁπάντων καλῶν. Δεύτερον δὲ περὶ τὰ δεύτερα, καὶ τρίτον περὶ τὰ τρίτα. Ἡ οὖν ἀνθρωπίνη ψυχὴ περὶ αὐτὰ ὀρέγεται μαθεῖν, ποῖα ἄττα ἐστί, βλέπουσα εἰς τὰ αὑτῆς συγγενῆ, ὧν οὐδὲν ἱκανῶς ἔχει.
τὸν ἁλιέα, καὶ Ἰωάννην τὸν καταλιπόντα τὰ δίχτυα τοῦ πατρὸς, παρακούσαντας τῶν Πλάτωνι ἐν ταῖς ἐπιστολαῖς εἰρημένων (99), τοιαῦτα περὶ τοῦ Θεοῦ παραδεδωκέναι. Πολλάκις δὲ ἤδη ὁ Κέλσος θρυλλήσας ὡς ἀξιούμενον εὐθέως πιστεύειν, ὡς καινόν τι παρά τὰ πρότερον εἰρημένα, πάλιν αὐτό φησιν (1)· ἀρκεῖ δ' ἡμῖν τὰ εἰς ταῦτα λελεγμένα. Ἐπεὶ δὲ καὶ ἄλλην λέξιν ἐκτίθεται Πλάτωνος, δι' ὧν φησιν ερωτήσει καὶ ἀποκρίσεσι χρώμενον (2) ελλάμπειν φρονήματι τοῖς κατ' αὐτὸν φιλοσοφοῦσι·, φέρε, παραδείξωμεν ἀπὸ τῶν ἱερῶν γραμμάτων, ὅτι προτρέπει καὶ ὁ θεῖος λόγος ἡμᾶς ἐπὶ διαλεκτικήν· ὅπου μὲν Σολο μῶντος λέγοντος· «Παιδεία δὲ ἀνεξέλεγκτος πλανι ται·, ὅπου δὲ τοῦ τὸ σύγγραμμα τὴν Σοφίαν ἡμῖν ἐστι τὸ λέγειν, Παῦλον τὸν σκηνοποιόν, καὶ Πέτρον Β καταλιπόντος Ἰησοῦ υἱοῦ Σειρὰχ φάσκοντος· « Γνώ οὐχ σις ἀσυνέτου ἀδιεξέταστοι λόγοι. » Εὐμενεῖς οὖν ἔλεγ χοι παρ' ἡμῖν εἰσι μᾶλλον, τοῖς μαθοῦσιν, ὅτι δεῖ τὸν προϊστάμενον τοῦ λόγου δυνατὸν εἶναι τοὺς ἀντι- λέγοντας ἐλέγχειν. Εἰ δὲ ῥᾳθυμοῦσί τινες, ἀσκοῦντες προσέχειν ταῖς θείαις ἀναγνώσεσι, καὶ ἐρευνᾶν τὰς Γραφάς, και, κατὰ τὴν ἐντολὴν τοῦ Ἰησοῦ, ζητεῖν τὴν διάνοιαν τῶν Γραφῶν, καὶ αἰτεῖν περὶ αὐτῶν ἀπὸ τοῦ Θεοῦ, καὶ κρούειν αὐτῶν τὰ κεκλει σμένα· οὐ παρὰ τοῦτο ὁ λόγος κενός ἐστι σοφίας. Εἶτά φησι, μετὰ ἄλλας λέξεις Πλατωνικάς, δη λούσας, ὅτι ὀλίγοις ἐστὶ γνωστὸν τὸ ἀγαθόν· «ἐπεὶ οἱ πολλοὶ μετὰ καταφρονήσεως οὐκ ὀρθῆς, ὑψηλῆς καὶ χαύνης ἐλπίδος πληρωθέντες, ὡς σεμνά άττα μεμα θηκότες, λέγουσι τινα ὡς ἀληθῆ·, ὅτι ι ταῦτα προ Ο ειρηκώς ο Πλάτων, ὅμως οὐ τερατεύεται, οὐδ᾽ ἀπο των ἐν ταῖς ἐπιστολαῖς τῶν εἰρημένων. πολλάκις δὲ ἤδη ὁ Κέλσος ἀξιούμενος εὐθέως πιο στεύειν, ὡς καινόν τι παρὰ τὰ πρότερον εἰρημένα θρυλλήσας, πάλιν αὐτό φησιν. ἀξιούμενον ἀξιοῦμεν, μενον, τῷ προαιρείσθαι βουλομένῳ. προσέρεσθαι προσερεῖ σθαι. του προαιρεῖσθαι βουλομένους. ἐν τῷ Πλά- τωνος βίῳ ταῦτ᾽ εἰρήκασι. pτο φράττει τοῦ προαιρεῖσθαι βουλομένου (5) τί ποτέ ἐστιν ὁ ἐπαγγέλλεται, τὴν γλῶτταν· οὐδ᾽ αὐτόθεν κελεύει φθάσαντας πιστεύειν, ὅτι τοιόσδε ἐστὶν ὁ Θεός, καὶ Υἱὸν ἔχει τοιόνδε· καὶ οὗτος κατελθὼν ἐμοὶ διε- λέξατο. » Καὶ πρὸς ταῦτά φημι, ὅτι περὶ μὲν Πλάτω νος Αρίστανδρος, οἶμαι, ἀνέγραψεν, ὡς οὐκ Αρίσ στωνος υἱοῦ, ἀλλὰ φάσματος ἐν ᾿Απόλλωνος εἴδει προσελθόντος τῇ Ἀμφικτιόνῃ (4). Καὶ ἄλλοι δὲ πλείο νες τῶν Πλατωνικῶν ἐν τῷ Πλάτωνος βίῳ ταῦτ' εἰρήκασι· περὶ δὲ Πυθαγόρου (5) πλεῖστα ὅσα τερα ³ ταῦτ᾽ εἰρήκασι, τοιαῦτα εἰρήκασι. ἐν τῇ Πλάτωνος βιοτῇ ταῦτ' εξ ρήκασι. Χαίρε, Πυ θαγόρα Μυρία, δ' ἕτερα θαυμαστότερα καὶ θειότερα περὶ τ' ἀνδρὸς ὁμαλῶς καὶ συμφώνως είρη ται. ORIGENIS Petrum piscatorem, et Joannem qui patris reliquit A retia, e Platonis epistolis male intellectis, talia de Deo ad posteros transmisisse. Hic Celsus ut novum quid nec antea dictum repetit, quod sæpe jam canti- taverat, nos fidem præcipitem requirere. Nobis vero satis sunt quæ ad id ante respondimus. Affert aliud ex Platone, unde dicit eum interrogatio- nibus et responsis plurimam lucem afferre iis qui ipsius philosophiam sectantur. Sed nos etiam e sacris Scripturis planum facimus auctorem nobis esse divinum sermonem, ut operan: dialecticæ de- mus. Modo enim Salomon ait : • Scientia sine in- quisitione decipiturs: » modo Jesu Sirachi filius, qui librum Sapientiam inscriptum conscripsit : • Scientia stulti, sermones inextricabiles.', Est igitur apud nos maxime benevola persuadendi ratio, qui didicimus doctrinæ præfectum eum esse debere, qui contradicentes arguere possit,*. Quod si non- nulli inertes sacrarum Scripturarum lectioni incum- here, eas scrutari, sensum earum, ut Jesus jubet, investigare, illarum a Deo intellectum postulare, et fores occlusas pulsare pigrantur, non idcirco illæ sapientia vacant. C bonum paucis esse notum, e propterea quod multi cum iniquo contemptu occupati, tum ma- gnifica sed inani spe clati quædam affirmant esse vera, quasi eximia quædam reperissent "; » addit Celsus: • Hac praefatus Plato, non tamen prodigia venditat, non obstruit os quærere volenti quidnam sit id quod pollicetur, non jubet ante omnia credi talem esse Deum, talem habere Filium, qui, cun descendisset, mihi ista nuntiavit. › Respondeo Aristandrum, ni fallor, de Platone scripsisse, illum non fuisse Ari- stonis filium, sed spectri cujusdam quod Apollinis forma rem habuerit cum Amphictione. Quam rem altestantur multi Platonicorum, qui sui magistri vitam scripserunt. Quid dicam de Pythagora, qui tot de se prodigia jactitavit, qui femur eburneum * Prov. x, 17. • Sap. xxi, 18. * Tim. 1v, 13. Bolerellus eo qui in textu nostro est, servato verborum ordine tan- tum mutat in quod magis placet. rectius, ut de Platone intelligatur. et Basil. Anglicanus vero secundus et libb. editi in margine, Utraque le- clio bona, modo legatur vel Male Meschelius et Spencerus in textu la- bent, supra a nobis lib. i observatum est. Post_pauca mss. Regius, Basileensis et Vaticanus, Anglicanus secundus Plat., ep. 7. D habet Hoesche- lius et Spencerus, stulis pavit, et cicuravit (Porphyr. De vita Pylka- gora; Jamblich., cap. 13); bovi Tarentino, qui fabas virides comedit, in aurem insusurravit : quo facto, eas in posterum nunquam attigit (ibid.); aquilam in ludis Olympicis ex aere deduxit, el cum aquila colloquens subinde visebatur (Ammian. Marcel,, lib. xxii); in Sybari et Tyrrhenia ser- pentem, quosvis perimentem, manu prehendit, et depellit (Jamblich., cap. 28); piscatoribus aslang numerum piscium, quos extraxerunt, prædixit (Porphyr., ibid.); Nessus fluvius ei dixit, (Jamblich. et Porphyr., ibid.; Cyrill. Alex. lil. iis Contra Julian.); pestilentias depulit, veulos sedavit, terrae motus prædixit (Jamblich., ibid.). inquit Porphyrius, Sexcenta autem alia multo admirabiliora 8. Post alia Platonis verba, quibus is declarat (99) Hoeschelius in textu, παρακούσαντες τῷ Πλά- (1) Guietus sic hunc locum legendum proponit, (2) Libh. antea editi, χρωμένων, sed mss., χρώ (3) Τοῦ προαιρεῖσθαι βουλομένου. Ita codd. Reg. (4) Αμφικτιόνῃ. Alii Περικτιόνην eam vocant, ut (5) Περὶ δὲ Πυθαγόρου. Ursam Dauniam fra-
Τοῦ δὴ βασιλέως πέρι καὶ ὧν εἶπον, οὐδέν ἐστι τοιοῦτον. Ἐδυνάμην δὲ παραθέσθαι τὰ περὶ τῶν παρ’ Ἑβραίοις καλουμένων σεραφίμ, ἀναγεγραμμένων ἐν τῷ Ἡσαί̈ᾳ, καλυπτόντων τὸ πρόσωπον καὶ τοὺς πόδας τοῦ θεοῦ, καὶ τὰ περὶ τῶν ὀνομαζομένων χερουβίμ, ἃ διέγραψεν ὁ Ἰεζεκιήλ, καὶ τῶν ὡσανεὶ σχημάτων αὐτῶν, καὶ τίνα τρόπον ὀχεῖσθαι λέγεται ἐπὶ τῶν χερουβὶμ ὁ θεός· ἀλλ’ ἐπεὶ πάνυ κεκρυμμένως εἴρηται διὰ τοὺς ἀναξίους καὶ ἀσέμνους, μὴ δυναμένους παρακολουθῆσαι μεγαλονοίᾳ καὶ σεμνότητι θεολογίας, οὐχ ἡγησάμην πρέπον εἶναι ἐν τῷ συγγράμματι τούτῳ περὶ αὐτῶν διαλεχθῆναι. Ἑξῆς δὲ τούτοις φησὶν ὁ Κέλσος παρακούσαντάς τινας Χριστιανοὺς πλατωνικῶν λέξεων αὐχεῖν τὸν ὑπερουράνιον θεόν, ὑπεραναβαίνοντας τὸν Ἰουδαίων οὐρανόν. Ἐν τούτοις δὲ οὐ διασαφεῖ, πότερον καὶ τὸν Ἰουδαίων θεὸν ὑπεραναβαίνουσιν ἢ μόνον ὃν ὀμνύουσιν οὐρανόν. Περὶ μὲν οὖν τῶν ἕτερον ἐπαγγελλομένων θεὸν παρὰ τὸν καὶ ὑπὸ Ἰουδαίων προσκυνούμενον οὐ πρόκειται νῦν ἡμῖν λέγειν, περὶ δὲ ἑαυτῶν ἀπολογεῖσθαι καὶ δεικνύναι ὅτι οὐ δύνανται οἱ παρ’ ἡμῖν Ἰουδαίων προφῆται ἀπὸ Πλάτωνός τι εἰληφέναι· πρεσβύτεροι γὰρ ἦσαν αὐτοῦ.
τὸν ἁλιέα, καὶ Ἰωάννην τὸν καταλιπόντα τὰ δίχτυα τοῦ πατρὸς, παρακούσαντας τῶν Πλάτωνι ἐν ταῖς ἐπιστολαῖς εἰρημένων (99), τοιαῦτα περὶ τοῦ Θεοῦ παραδεδωκέναι. Πολλάκις δὲ ἤδη ὁ Κέλσος θρυλλήσας ὡς ἀξιούμενον εὐθέως πιστεύειν, ὡς καινόν τι παρά τὰ πρότερον εἰρημένα, πάλιν αὐτό φησιν (1)· ἀρκεῖ δ' ἡμῖν τὰ εἰς ταῦτα λελεγμένα. Ἐπεὶ δὲ καὶ ἄλλην λέξιν ἐκτίθεται Πλάτωνος, δι' ὧν φησιν ερωτήσει καὶ ἀποκρίσεσι χρώμενον (2) ελλάμπειν φρονήματι τοῖς κατ' αὐτὸν φιλοσοφοῦσι·, φέρε, παραδείξωμεν ἀπὸ τῶν ἱερῶν γραμμάτων, ὅτι προτρέπει καὶ ὁ θεῖος λόγος ἡμᾶς ἐπὶ διαλεκτικήν· ὅπου μὲν Σολο μῶντος λέγοντος· «Παιδεία δὲ ἀνεξέλεγκτος πλανι ται·, ὅπου δὲ τοῦ τὸ σύγγραμμα τὴν Σοφίαν ἡμῖν ἐστι τὸ λέγειν, Παῦλον τὸν σκηνοποιόν, καὶ Πέτρον Β καταλιπόντος Ἰησοῦ υἱοῦ Σειρὰχ φάσκοντος· « Γνώ οὐχ σις ἀσυνέτου ἀδιεξέταστοι λόγοι. » Εὐμενεῖς οὖν ἔλεγ χοι παρ' ἡμῖν εἰσι μᾶλλον, τοῖς μαθοῦσιν, ὅτι δεῖ τὸν προϊστάμενον τοῦ λόγου δυνατὸν εἶναι τοὺς ἀντι- λέγοντας ἐλέγχειν. Εἰ δὲ ῥᾳθυμοῦσί τινες, ἀσκοῦντες προσέχειν ταῖς θείαις ἀναγνώσεσι, καὶ ἐρευνᾶν τὰς Γραφάς, και, κατὰ τὴν ἐντολὴν τοῦ Ἰησοῦ, ζητεῖν τὴν διάνοιαν τῶν Γραφῶν, καὶ αἰτεῖν περὶ αὐτῶν ἀπὸ τοῦ Θεοῦ, καὶ κρούειν αὐτῶν τὰ κεκλει σμένα· οὐ παρὰ τοῦτο ὁ λόγος κενός ἐστι σοφίας. Εἶτά φησι, μετὰ ἄλλας λέξεις Πλατωνικάς, δη λούσας, ὅτι ὀλίγοις ἐστὶ γνωστὸν τὸ ἀγαθόν· «ἐπεὶ οἱ πολλοὶ μετὰ καταφρονήσεως οὐκ ὀρθῆς, ὑψηλῆς καὶ χαύνης ἐλπίδος πληρωθέντες, ὡς σεμνά άττα μεμα θηκότες, λέγουσι τινα ὡς ἀληθῆ·, ὅτι ι ταῦτα προ Ο ειρηκώς ο Πλάτων, ὅμως οὐ τερατεύεται, οὐδ᾽ ἀπο των ἐν ταῖς ἐπιστολαῖς τῶν εἰρημένων. πολλάκις δὲ ἤδη ὁ Κέλσος ἀξιούμενος εὐθέως πιο στεύειν, ὡς καινόν τι παρὰ τὰ πρότερον εἰρημένα θρυλλήσας, πάλιν αὐτό φησιν. ἀξιούμενον ἀξιοῦμεν, μενον, τῷ προαιρείσθαι βουλομένῳ. προσέρεσθαι προσερεῖ σθαι. του προαιρεῖσθαι βουλομένους. ἐν τῷ Πλά- τωνος βίῳ ταῦτ᾽ εἰρήκασι. pτο φράττει τοῦ προαιρεῖσθαι βουλομένου (5) τί ποτέ ἐστιν ὁ ἐπαγγέλλεται, τὴν γλῶτταν· οὐδ᾽ αὐτόθεν κελεύει φθάσαντας πιστεύειν, ὅτι τοιόσδε ἐστὶν ὁ Θεός, καὶ Υἱὸν ἔχει τοιόνδε· καὶ οὗτος κατελθὼν ἐμοὶ διε- λέξατο. » Καὶ πρὸς ταῦτά φημι, ὅτι περὶ μὲν Πλάτω νος Αρίστανδρος, οἶμαι, ἀνέγραψεν, ὡς οὐκ Αρίσ στωνος υἱοῦ, ἀλλὰ φάσματος ἐν ᾿Απόλλωνος εἴδει προσελθόντος τῇ Ἀμφικτιόνῃ (4). Καὶ ἄλλοι δὲ πλείο νες τῶν Πλατωνικῶν ἐν τῷ Πλάτωνος βίῳ ταῦτ' εἰρήκασι· περὶ δὲ Πυθαγόρου (5) πλεῖστα ὅσα τερα ³ ταῦτ᾽ εἰρήκασι, τοιαῦτα εἰρήκασι. ἐν τῇ Πλάτωνος βιοτῇ ταῦτ' εξ ρήκασι. Χαίρε, Πυ θαγόρα Μυρία, δ' ἕτερα θαυμαστότερα καὶ θειότερα περὶ τ' ἀνδρὸς ὁμαλῶς καὶ συμφώνως είρη ται. ORIGENIS Petrum piscatorem, et Joannem qui patris reliquit A retia, e Platonis epistolis male intellectis, talia de Deo ad posteros transmisisse. Hic Celsus ut novum quid nec antea dictum repetit, quod sæpe jam canti- taverat, nos fidem præcipitem requirere. Nobis vero satis sunt quæ ad id ante respondimus. Affert aliud ex Platone, unde dicit eum interrogatio- nibus et responsis plurimam lucem afferre iis qui ipsius philosophiam sectantur. Sed nos etiam e sacris Scripturis planum facimus auctorem nobis esse divinum sermonem, ut operan: dialecticæ de- mus. Modo enim Salomon ait : • Scientia sine in- quisitione decipiturs: » modo Jesu Sirachi filius, qui librum Sapientiam inscriptum conscripsit : • Scientia stulti, sermones inextricabiles.', Est igitur apud nos maxime benevola persuadendi ratio, qui didicimus doctrinæ præfectum eum esse debere, qui contradicentes arguere possit,*. Quod si non- nulli inertes sacrarum Scripturarum lectioni incum- here, eas scrutari, sensum earum, ut Jesus jubet, investigare, illarum a Deo intellectum postulare, et fores occlusas pulsare pigrantur, non idcirco illæ sapientia vacant. C bonum paucis esse notum, e propterea quod multi cum iniquo contemptu occupati, tum ma- gnifica sed inani spe clati quædam affirmant esse vera, quasi eximia quædam reperissent "; » addit Celsus: • Hac praefatus Plato, non tamen prodigia venditat, non obstruit os quærere volenti quidnam sit id quod pollicetur, non jubet ante omnia credi talem esse Deum, talem habere Filium, qui, cun descendisset, mihi ista nuntiavit. › Respondeo Aristandrum, ni fallor, de Platone scripsisse, illum non fuisse Ari- stonis filium, sed spectri cujusdam quod Apollinis forma rem habuerit cum Amphictione. Quam rem altestantur multi Platonicorum, qui sui magistri vitam scripserunt. Quid dicam de Pythagora, qui tot de se prodigia jactitavit, qui femur eburneum * Prov. x, 17. • Sap. xxi, 18. * Tim. 1v, 13. Bolerellus eo qui in textu nostro est, servato verborum ordine tan- tum mutat in quod magis placet. rectius, ut de Platone intelligatur. et Basil. Anglicanus vero secundus et libb. editi in margine, Utraque le- clio bona, modo legatur vel Male Meschelius et Spencerus in textu la- bent, supra a nobis lib. i observatum est. Post_pauca mss. Regius, Basileensis et Vaticanus, Anglicanus secundus Plat., ep. 7. D habet Hoesche- lius et Spencerus, stulis pavit, et cicuravit (Porphyr. De vita Pylka- gora; Jamblich., cap. 13); bovi Tarentino, qui fabas virides comedit, in aurem insusurravit : quo facto, eas in posterum nunquam attigit (ibid.); aquilam in ludis Olympicis ex aere deduxit, el cum aquila colloquens subinde visebatur (Ammian. Marcel,, lib. xxii); in Sybari et Tyrrhenia ser- pentem, quosvis perimentem, manu prehendit, et depellit (Jamblich., cap. 28); piscatoribus aslang numerum piscium, quos extraxerunt, prædixit (Porphyr., ibid.); Nessus fluvius ei dixit, (Jamblich. et Porphyr., ibid.; Cyrill. Alex. lil. iis Contra Julian.); pestilentias depulit, veulos sedavit, terrae motus prædixit (Jamblich., ibid.). inquit Porphyrius, Sexcenta autem alia multo admirabiliora 8. Post alia Platonis verba, quibus is declarat (99) Hoeschelius in textu, παρακούσαντες τῷ Πλά- (1) Guietus sic hunc locum legendum proponit, (2) Libh. antea editi, χρωμένων, sed mss., χρώ (3) Τοῦ προαιρεῖσθαι βουλομένου. Ita codd. Reg. (4) Αμφικτιόνῃ. Alii Περικτιόνην eam vocant, ut (5) Περὶ δὲ Πυθαγόρου. Ursam Dauniam fra-
PG 11:1319Οὔτ’ οὖν τὴν φάσκουσαν λέξιν· Περὶ τὸν πάντων βασιλέα πάντ’ ἐστί, καὶ ἐκείνου ἕνεκα πάντα ἀπὸ Πλάτωνος εἰλήφαμεν, ἀλλὰ τούτων κρειττόνως εἰρημένα ἀπὸ τῶν προφητῶν μεμαθήκαμεν, σαφηνίσαντος τοῦ Ἰησοῦ καὶ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ τὸ βούλημα τοῦ ἐν τοῖς προφήταις πνεύματοςὅπερ οὐκ ἄλλο ἦν τοῦ πνεύματος τοῦ Χριστοῦ, οὔτε τὰ περὶ τοῦ ὑπερουρανίου τόπου πρῶτος ὁ φιλόσοφος παρίστησιν, ἀλλὰ Δαυὶ̈δ τὴν βαθύτητα τοῦ πλήθους τῶν ἐν τοῖς ὑπεραναβεβηκόσι τὰ αἰσθητὰ ὑπαρχόντων περὶ θεοῦ θεωρημάτων πάλαι παρέστησεν εἰπὼν ἐν τῇ βίβλῳ τῶν ψαλμῶν· Αἰνεῖτε τὸν θεὸν οἱ οὐρανοὶ τῶν οὐρανῶν, καὶ τὸ ὕδωρ τὸ ὑπεράνω τῶν οὐρανῶν· αἰνεσάτωσαν τὸ ὄνομα κυρίου. Ἐγὼ δὲ οὐκ ἀπογινώσκω τὰς ἀπὸ τοῦ Φαίδρου λέξεις ἀπό τινων Ἑβραίων μεμαθηκότα τὸν Πλάτωνα, ὡς δέ τινες ἀνέγραψαν, ἔτι καὶ τοῖς προφητικοῖς ἐντυχόντα λόγοις ἐκτεθεῖσθαι, ἐν οἷς ἔλεγεν·
Α τὸν παρὰ Πλάτωνι λεγόμενον (15) ἐν τῇ πρὸς Ἐμ μείαν καὶ Κορίσκον ἐπιστολῇ. Οὕτω δὲ ἔχει ἡ του Πλάτωνος λέξις· « Καὶ τὸν τῶν πάντων Θεὸν, ἡγεμόνο τῶν τε ὄντων καὶ τῶν μελλόντων, τοῦ τε ἡγεμό νος (14) καὶ αἰτίου πατέρα καὶ κύριον ἐπομνύντας· ὃν ἂν ὄντως φιλοσοφῶμεν, εἰσόμεθα πάντες σαφώς εἰς δύναμιν ἀνθρώπων εὐδαιμόνων. » Καὶ ἄλλην δὲ τοῦ Πλάτωνος λέξιν (15) ἐκτίθεται ὁ Κέλσος, οὕτως ἔχουσαν. « Ἔτι δὲ μακρότερα περί αὐτῶν ἐν νῷ μοι γέγονεν εἰπεῖν· τάχα γὰρ περὶ ὧν λέγω, σαφέστερον ἂν εἴη τι, λεχθέντων αὐτῶν. Ἔστι γάρ τις λόγος ἀληθῆς, ἐναντίος τῷ τολμήσαντι γρά φειν τῶν τοιούτων καὶ ὁττιοῦν (16), πολλάκις μὲν ὑπ' ἐμοῦ καὶ πρότερον λεχθείς, ἔοικε δ' οὖν εἶναι καὶ νῦν λεκτέος. Ἔστι τῶν ὄντων ἑκάστῳ, δι᾽ ὧν τὴν ἐπιστήμην ἀνάγκη παραγίγνεσθαι, τρία τέταρτον δὲ αὕτη· πέμπτον δ' αὐτὸ τιθέναι δεῖ, ὁ δὴ γνωστόν τε καὶ ἀληθές ἐστιν. Τῶν ἐν μὲν ὄνομα (17)· δεύτερον δὲ λόγος· τὸ δὲ τρίτον εἴδωλον· τὸ τέταρτον δὲ ἐπισ στήμη. » Καὶ κατὰ ταῦτα δὲ εἶποιμεν αν, ὅτι η φωνή μὲν βοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ, εἰσῆκται ὁ Ἰωάννης προς τοῦ Ἰησοῦ (18), ἀνάλογον τῷ παρὰ Πλάτωνι ονόματι δεύτερος δὲ μετὰ τὸν Ἰωάννην δεικνύμενος ὑπ' αὐτοῦ ὁ Ἰησοῦς, ᾧ ἐφαρμόζει τὸ, ε ὁ Λόγος σὰρξ ἐγένετο, ο ἀνάλογον ἐν τῷ παρὰ Πλάτωνι λόγῳ. Πλάτων μὲν οὖν τὸ τρίτον φησὶν εἴδωλον· ἡμεῖς δὲ, τὸ ὄνομα τοῦ εἰδώλου ἐπ' ἄλλου τάττοντες, τρανότερον φήσε μεν ἐν τῇ ψυχῇ γινόμενον μετὰ τὸν λόγον τῶν τραυ μάτων τύπον, τοῦτον εἶναι τὸν ἐν ἑκάστῳ Χριστὸν, ἀπὸ Χριστοῦ Λόγου. Εἰ δὲ καὶ ἀνάλογόν ἐστι τῷ τε τάρτῳ ὄντι ἐπιστήμη (19) ἡ ἐν τοῖς καθ᾿ ἡμᾶς τε λείοις σοφία ὁ Χριστὸς ἐπιστήσει ὁ δυνάμενος. Εἶτά φησιν, ὅτι ο Ορᾷς ὅπως Πλάτων, καίτοι δια- βεβαιωσάμενος, ὅτι ῥητὸν οὐκ ἔστιν, ὅμως, ἵνα μὴ εἰς ἀνεξέλεγκτον ἀναχωρεῖν δόξῃ, λογισμὸν ὑπέχει ταύτης τῆς ἀπορίας· εἴη γὰρ ἂν τυχὸν ῥητὸν καὶ τὸ μηδέν. » Αλλ' ἐπεὶ τοῦτο φέρει εἰς κατασκευὴν τοῦ δεῖν μὴ ἁπλῶς πιστεύειν, ἀλλὰ λογισμὸν ὑπέχειν τῶν πιστευομένων· χρησόμεθα καὶ ἡμεῖς τοῦ Παύλου λέ- ξει, εγκαλούσῃ τῷ εἰκῇ πιστεύοντι, ἐν ᾗ φησιν, • Ἐκτὸς εἰ μὴ εἰκῇ ἐπιστεύσατε. » Τὸ ὅσον δ᾽ ἐπ' αὐτῷ ἀναγκάζει ἡμᾶς ταυτολογεῖν ταυτολογῶν ὁ Κέλ σος, λέγων μετὰ τὰς εἰρημένας ὥσπερ ἀλαζόνων αλαζονείας, ὅτι, ο Πλάτων οὐκ ἀλαζονεύεται καὶ ψεύδεται, φάσκων αὐτὸς καινόν τι εὑρίσκειν, ἢ ἀπ' οὐρανοῦ παρὼν ἀγγέλλειν· ἀλλ' ὁπόθεν ἐστὶ ταῦθ' ὁμολογεῖ (20). » Εἴποι ἄν τις οὖν καὶ πρὸς ταῦτα, • σαφῶς εἰς δύναμιν, στον ἐν ὁτιοῦν. καὶ πρότερον λεχθείς, πρόσθεν λεχθείς, ἐστιν ὅν· ἓν μὲν ὄνομα ; τοῦ Ἰησοῦ. ἐπιστήμῃ, ὁμολογεῖν. ORIGENIS stola ad fermeam et Coriscum: . Et obtestabimini Deum universorum, principem rerum quæ sunt et quæ futuræ sunt, el principis bujus cansæque patrem et dominum; quem quidem omnes perspicue cognoscemus, quantum fert beatorum hominum facul- tas, si, ut par est, nos philosophiæ dedamus •. › Mihi de istis rebus fusius disserere animus est. Fortasse enim de iis dicendo succurret quid clarius illis, quae jam dicta sunt. Est euim vera quaedam ratio contraria audenti vel tantillum de illis rebus seribere. Ilanc ego quidem jam antea notavi, sed repetere juvat. In rebus omnibus quas ad scientiam comparandam adhiberi necesse est, tria sunt, quar- tum autem est ipsamet scientia; quintum vero poni " oportet id, quod cognoscendum menti obversatur, ut verum in se. llorum primum est nomen; alternn, sermo; tertium, idolum; quartum, scientia 1. Nos itidem dicemus vocem clamantis in deserto ³, ▸ esse Joannem missum ante Jesum, hancque vocem respondere Platonis nomini: secundum autein post Joannem esse Jesum a Joanne monstratum, et de quo dictum est illud : « Verbum caro factum est ", quod respondet Platonis sermoni. Idolum tertio loco recenset Plato: sed quoniam nos hoc vocabulo ad aliud significandum utimur, dicemus apertius formam, quæ in anima impressa manet, postquam in illa Christus Verbum sua vulnera suo verbo im- • B pressit, esse Christum ipsum, qui in unoquoque c nostrum est. An autem Christus nostrorum per- fectorum sapientia scientiæ, quam Plato quarto loco numerat, respondeat, qui potest, viderit. si ante statuerit illud verbis explicari non posse, tamen, ne videatur ad id confugere quod reprehendi non queat, rationem reddit hujus difficultatis : forte enim vel nihilum verbis explicari possit. . Sed quia hæc allegat ut probet non credere simpliciter, sed fidei rationem reddere oportere, utemur et nos ver- bis quibus Paulus objurgat eos qui temere cre- Alerent : • Nisi temere, inquit, credidistis 10., Quantum in Celso est, suis nos repetitionibus repetere cogit, dum ait post effutitas, quas vidimus, jactationes: • Platonem nec venditare se, nec men- D tiri; non dicere sibi quid novi compertum, aut se e cœlo adesse ut annuntict; sed fateri unde acce- perit. » Ino, dixerit aliquis Celso respondens, Plat., ep. 6. Id., ep. 7. × Matth. mi, 3. * Joan. 1, 14. epistolam ad Hermeam, Erastum et Coriscum, pag. 323. omnes mss. Paulo post adverbiun quod est ante abest ab omnibus mss. pinquos et familiares. pro quo dubitabat Guictus annon legendum, Paulo post mss., et Cor. XV, 2. ita Hœschelius in textu. Sed Platonis libb. editi, xal quod sequitur Spencerus. sed libb. editi Platonis ul in nostro textu. in tertio casu. 9. En alium Platonis locum a Celso memoratum: 10. Addit Celsus: • Vides quomodo Plato, etiam- (13) Aliquot mss., λελεγμένον. Vide Platonis (14) lleschelius in textu, ἡγεμονικού, sicque (15) Λέξιν. Vide Platonis epist. 7 ad Dionis pro- (16) Καὶ ὁττιοῦν. Heschelius in textu, [ἂν] (17) Meschelius in textu et omnes mss., ἀληθῶς (18) Πρὸς τοῦ Ἰησοῦ. Boberellus legit, πρό (49) Επιστήμη. Dubital Guietus an legend. (20) Miss., ὁμολογεῖ, Hoschel. et Spencerus,
Τὸν ὑπερουράνιον τόπον οὔτε τις ὕμνησε τῶν τῇδε ποιητὴς οὔτε ὑμνήσει κατ’ ἀξίαν καὶ τὰ ἑξῆς, ἐν οἷς ἐστι καὶ τὸ Ἡ γὰρ ἀχρώματός τε καὶ ἀσχημάτιστος καὶ ἀναφὴς οὐσία ὄντως οὖσα ψυχῆς κυβερνήτῃ νῷ μόνῳ θεατή, περὶ ὃν τὸ τῆς ἀληθοῦς ἐπιστήμης γένος τοῦτον ἔχει τὸν τόπον. Καὶ ἀπ’ ἐκείνων γε τῶν λόγων παιδευθεὶς ὁ Παῦλος ἡμῶν καὶ ποθῶν τὰ ὑπερκόσμια καὶ ὑπερουράνια καὶ δι’ ἐκεῖνα πάντα πράττων, ἵν’ αὐτῶν τύχῃ, φησὶν ἐν τῇ δευτέρᾳ πρὸς Κορινθίους ἐπιστολῇ· Τὸ γὰρ παραυτίκα ἐλαφρὸν τῆς θλίψεως ἡμῶν καθ’ ὑπερβολὴν εἰς ὑπερβολὴν αἰώνιον βάρος δόξης κατεργάζεται ἡμῖν, μὴ σκοπούντων ἡμῶν τὰ βλεπόμενα ἀλλὰ τὰ μὴ βλεπόμενα· τὰ γὰρ βλεπόμενα πρόσκαιρα, τὰ δὲ μὴ βλεπόμενα αἰώνια. Ἄντικρυς γὰρ τοῖς ἀκούειν δυναμένοις παρίστησι τὰ μὲν αἰσθητὰ λέγων αὐτὰ βλεπόμενα, τὰ δὲ νοητὰ καὶ νῷ μόνῳ καταληπτὰ ὀνομάζων μὴ βλεπόμενα. Οὗτος δὲ καὶ πρόσκαιρα μὲν οἶδε τὰ αἰσθητὰ καὶ βλεπόμενα, αἰώνια δὲ τὰ νοητὰ καὶ μὴ βλεπόμενα· καὶ βουλόμενος πρὸς τῇ ἐκείνων θέᾳ γενέσθαι ὑπὸ τοῦ πρὸς ἐκεῖνα πόθου βοηθούμενος πᾶσαν θλῖψιν τὸ οὐδὲν καὶ ἐλαφράν τινα ἐνόμιζεν εἶναι·
Α τὸν παρὰ Πλάτωνι λεγόμενον (15) ἐν τῇ πρὸς Ἐμ μείαν καὶ Κορίσκον ἐπιστολῇ. Οὕτω δὲ ἔχει ἡ του Πλάτωνος λέξις· « Καὶ τὸν τῶν πάντων Θεὸν, ἡγεμόνο τῶν τε ὄντων καὶ τῶν μελλόντων, τοῦ τε ἡγεμό νος (14) καὶ αἰτίου πατέρα καὶ κύριον ἐπομνύντας· ὃν ἂν ὄντως φιλοσοφῶμεν, εἰσόμεθα πάντες σαφώς εἰς δύναμιν ἀνθρώπων εὐδαιμόνων. » Καὶ ἄλλην δὲ τοῦ Πλάτωνος λέξιν (15) ἐκτίθεται ὁ Κέλσος, οὕτως ἔχουσαν. « Ἔτι δὲ μακρότερα περί αὐτῶν ἐν νῷ μοι γέγονεν εἰπεῖν· τάχα γὰρ περὶ ὧν λέγω, σαφέστερον ἂν εἴη τι, λεχθέντων αὐτῶν. Ἔστι γάρ τις λόγος ἀληθῆς, ἐναντίος τῷ τολμήσαντι γρά φειν τῶν τοιούτων καὶ ὁττιοῦν (16), πολλάκις μὲν ὑπ' ἐμοῦ καὶ πρότερον λεχθείς, ἔοικε δ' οὖν εἶναι καὶ νῦν λεκτέος. Ἔστι τῶν ὄντων ἑκάστῳ, δι᾽ ὧν τὴν ἐπιστήμην ἀνάγκη παραγίγνεσθαι, τρία τέταρτον δὲ αὕτη· πέμπτον δ' αὐτὸ τιθέναι δεῖ, ὁ δὴ γνωστόν τε καὶ ἀληθές ἐστιν. Τῶν ἐν μὲν ὄνομα (17)· δεύτερον δὲ λόγος· τὸ δὲ τρίτον εἴδωλον· τὸ τέταρτον δὲ ἐπισ στήμη. » Καὶ κατὰ ταῦτα δὲ εἶποιμεν αν, ὅτι η φωνή μὲν βοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ, εἰσῆκται ὁ Ἰωάννης προς τοῦ Ἰησοῦ (18), ἀνάλογον τῷ παρὰ Πλάτωνι ονόματι δεύτερος δὲ μετὰ τὸν Ἰωάννην δεικνύμενος ὑπ' αὐτοῦ ὁ Ἰησοῦς, ᾧ ἐφαρμόζει τὸ, ε ὁ Λόγος σὰρξ ἐγένετο, ο ἀνάλογον ἐν τῷ παρὰ Πλάτωνι λόγῳ. Πλάτων μὲν οὖν τὸ τρίτον φησὶν εἴδωλον· ἡμεῖς δὲ, τὸ ὄνομα τοῦ εἰδώλου ἐπ' ἄλλου τάττοντες, τρανότερον φήσε μεν ἐν τῇ ψυχῇ γινόμενον μετὰ τὸν λόγον τῶν τραυ μάτων τύπον, τοῦτον εἶναι τὸν ἐν ἑκάστῳ Χριστὸν, ἀπὸ Χριστοῦ Λόγου. Εἰ δὲ καὶ ἀνάλογόν ἐστι τῷ τε τάρτῳ ὄντι ἐπιστήμη (19) ἡ ἐν τοῖς καθ᾿ ἡμᾶς τε λείοις σοφία ὁ Χριστὸς ἐπιστήσει ὁ δυνάμενος. Εἶτά φησιν, ὅτι ο Ορᾷς ὅπως Πλάτων, καίτοι δια- βεβαιωσάμενος, ὅτι ῥητὸν οὐκ ἔστιν, ὅμως, ἵνα μὴ εἰς ἀνεξέλεγκτον ἀναχωρεῖν δόξῃ, λογισμὸν ὑπέχει ταύτης τῆς ἀπορίας· εἴη γὰρ ἂν τυχὸν ῥητὸν καὶ τὸ μηδέν. » Αλλ' ἐπεὶ τοῦτο φέρει εἰς κατασκευὴν τοῦ δεῖν μὴ ἁπλῶς πιστεύειν, ἀλλὰ λογισμὸν ὑπέχειν τῶν πιστευομένων· χρησόμεθα καὶ ἡμεῖς τοῦ Παύλου λέ- ξει, εγκαλούσῃ τῷ εἰκῇ πιστεύοντι, ἐν ᾗ φησιν, • Ἐκτὸς εἰ μὴ εἰκῇ ἐπιστεύσατε. » Τὸ ὅσον δ᾽ ἐπ' αὐτῷ ἀναγκάζει ἡμᾶς ταυτολογεῖν ταυτολογῶν ὁ Κέλ σος, λέγων μετὰ τὰς εἰρημένας ὥσπερ ἀλαζόνων αλαζονείας, ὅτι, ο Πλάτων οὐκ ἀλαζονεύεται καὶ ψεύδεται, φάσκων αὐτὸς καινόν τι εὑρίσκειν, ἢ ἀπ' οὐρανοῦ παρὼν ἀγγέλλειν· ἀλλ' ὁπόθεν ἐστὶ ταῦθ' ὁμολογεῖ (20). » Εἴποι ἄν τις οὖν καὶ πρὸς ταῦτα, • σαφῶς εἰς δύναμιν, στον ἐν ὁτιοῦν. καὶ πρότερον λεχθείς, πρόσθεν λεχθείς, ἐστιν ὅν· ἓν μὲν ὄνομα ; τοῦ Ἰησοῦ. ἐπιστήμῃ, ὁμολογεῖν. ORIGENIS stola ad fermeam et Coriscum: . Et obtestabimini Deum universorum, principem rerum quæ sunt et quæ futuræ sunt, el principis bujus cansæque patrem et dominum; quem quidem omnes perspicue cognoscemus, quantum fert beatorum hominum facul- tas, si, ut par est, nos philosophiæ dedamus •. › Mihi de istis rebus fusius disserere animus est. Fortasse enim de iis dicendo succurret quid clarius illis, quae jam dicta sunt. Est euim vera quaedam ratio contraria audenti vel tantillum de illis rebus seribere. Ilanc ego quidem jam antea notavi, sed repetere juvat. In rebus omnibus quas ad scientiam comparandam adhiberi necesse est, tria sunt, quar- tum autem est ipsamet scientia; quintum vero poni " oportet id, quod cognoscendum menti obversatur, ut verum in se. llorum primum est nomen; alternn, sermo; tertium, idolum; quartum, scientia 1. Nos itidem dicemus vocem clamantis in deserto ³, ▸ esse Joannem missum ante Jesum, hancque vocem respondere Platonis nomini: secundum autein post Joannem esse Jesum a Joanne monstratum, et de quo dictum est illud : « Verbum caro factum est ", quod respondet Platonis sermoni. Idolum tertio loco recenset Plato: sed quoniam nos hoc vocabulo ad aliud significandum utimur, dicemus apertius formam, quæ in anima impressa manet, postquam in illa Christus Verbum sua vulnera suo verbo im- • B pressit, esse Christum ipsum, qui in unoquoque c nostrum est. An autem Christus nostrorum per- fectorum sapientia scientiæ, quam Plato quarto loco numerat, respondeat, qui potest, viderit. si ante statuerit illud verbis explicari non posse, tamen, ne videatur ad id confugere quod reprehendi non queat, rationem reddit hujus difficultatis : forte enim vel nihilum verbis explicari possit. . Sed quia hæc allegat ut probet non credere simpliciter, sed fidei rationem reddere oportere, utemur et nos ver- bis quibus Paulus objurgat eos qui temere cre- Alerent : • Nisi temere, inquit, credidistis 10., Quantum in Celso est, suis nos repetitionibus repetere cogit, dum ait post effutitas, quas vidimus, jactationes: • Platonem nec venditare se, nec men- D tiri; non dicere sibi quid novi compertum, aut se e cœlo adesse ut annuntict; sed fateri unde acce- perit. » Ino, dixerit aliquis Celso respondens, Plat., ep. 6. Id., ep. 7. × Matth. mi, 3. * Joan. 1, 14. epistolam ad Hermeam, Erastum et Coriscum, pag. 323. omnes mss. Paulo post adverbiun quod est ante abest ab omnibus mss. pinquos et familiares. pro quo dubitabat Guictus annon legendum, Paulo post mss., et Cor. XV, 2. ita Hœschelius in textu. Sed Platonis libb. editi, xal quod sequitur Spencerus. sed libb. editi Platonis ul in nostro textu. in tertio casu. 9. En alium Platonis locum a Celso memoratum: 10. Addit Celsus: • Vides quomodo Plato, etiam- (13) Aliquot mss., λελεγμένον. Vide Platonis (14) lleschelius in textu, ἡγεμονικού, sicque (15) Λέξιν. Vide Platonis epist. 7 ad Dionis pro- (16) Καὶ ὁττιοῦν. Heschelius in textu, [ἂν] (17) Meschelius in textu et omnes mss., ἀληθῶς (18) Πρὸς τοῦ Ἰησοῦ. Boberellus legit, πρό (49) Επιστήμη. Dubital Guietus an legend. (20) Miss., ὁμολογεῖ, Hoschel. et Spencerus,
PG 11:1321καὶ παρ’ αὐτὸν τὸν τῆς θλίψεως καὶ τῶν πόνων καιρὸν μηδαμῶς μὲν βαρούμενος ὑπ’ αὐτῶν, ἐπελαφρίζων δὲ διὰ τὴν περὶ ἐκεῖνα θέαν πᾶσαν περίστασιν· ἐπεὶ καὶ ἔχομεν ἡμεῖς ἀρχιερέα μέγαν τῷ μεγέθει τῆς δυνάμεως καὶ τοῦ νοῦ αὐτοῦ διεληλυθότα τοὺς οὐρανούς, Ἰησοῦν τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ, ἐπαγγειλάμενον τοῖς γνησίως μαθοῦσι τὰ θεῖα καὶ ἀξίως αὐτῶν βιώσασι προάξειν αὐτοὺς ἐπὶ τὰ ὑπερκόσμια· φησὶ γάρ· Ἵν’ ὅπου ἐγὼ ὑπάγω καὶ ὑμεῖς ἦτε. Διὰ τοῦτο ἡμεῖς μετὰ τοὺς ἐνταῦθα πόνους καὶ τοὺς ἀγῶνας ἐλπίζομεν πρὸς ἄκροις γενέσθαι τοῖς οὐρανοῖς, καὶ πηγὰς ὕδατος ἁλλομένου εἰς ζωὴν αἰώνιον ἀναλαβόντες κατὰ τὴν Ἰησοῦ διδασκαλίαν ποταμούς τε χωρήσαντες τῶν θεωρημάτων σὺν τοῖς λεγομένοις ὕδασιν ὑπεράνω τῶν οὐρανῶν, αἰνοῦσι τὸ ὄνομα κυρίου, ἔσεσθαι. Καὶ ὅσον γε αἰνοῦμεν αὐτόν, οὐ περιαχθησόμεθα ἀπὸ τῆς τοῦ οὐρανοῦ περιφορᾶς, ἀεὶ δὲ πρὸς τῇ θέᾳ ἐσόμεθα τῶν ἀοράτων τοῦ θεοῦ, οὐκέτι ἀπὸ κτίσεως κόσμου τοῖς ποιήμασι νοουμένων ἡμῖν, ἀλλ’ ὡς ὠνόμασεν ὁ γνήσιος τοῦ Ἰησοῦ μαθητὴς λέγων· Τότε δὲ πρόσωπον πρὸς πρόσωπον καὶ τό· Ἐὰν ἔλθῃ τὸ τέλειον, τὸ ἐκ μέρους καταργηθήσεται.
βουλόμενος ἀπαντᾶν τῷ Κέλσῳ, ὅτι καὶ Πλάτων ἀλα- ζονεύεται, ἐν τῇ τοῦ Διὸς κατὰ τὸν Τίμαιον δημηγορία λέγων· «θεοὶ θεῶν (21), ὧν ἐγὼ δημιουργὸς καὶ πατήρ, καὶ τὰ ἑξῆς. » Αλλ' εἰ ἀπολογήσεταί τις περί τούτων διὰ τὸν νοῦν τοῦ δημηγοροῦντος παρὰ τῷ Πλάτωνι Διός· διὰ τί ὁ ἐξετάζων τὸν νοῦν τῶν λόγων τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, ἢ τῶν ἐν τοῖς προφήταις τοῦ Δημιουργοῦ, οὐχὶ καὶ πλεῖόν τι ἐρεῖ, παρὰ τὴν ἐν τῷ Τιμαίῳ τοῦ Διὸς δημηγορίαν; Τὸ γὰρ χαρακτηρίζον τὴν θεότητα ἡ περὶ μελλόντων ἐστὶν ἀπαγγελία, οὐ κατ᾽ ἀνθρω πίνην φύσιν λεγομένων, καὶ ταῖς ἐκβάσεσι κρινομέ νων, ὅτι θεῖον Πνεῦμα ἦν τὸ ταῦτα ἀπαγγέλλον. Οὐ πρὸς πάντα οὖν τὸν προσιόντα φαμὲν, ὅτι πρῶτον πίστευσον, ὃν εἰσηγοῦμαί σοι, τοῦτον εἶναι Υἱὸν Θεοῦ· ἀλλ᾽ ἑκάστῳ κατὰ τὸ πρέπον αὐτοῦ τῷ ἤθει καὶ τῇ καταστάσει προσάγομεν τὸν λόγον· μαθόντες εἰδέναι, Β · πῶς δεῖ ἡμᾶς ἑνὶ ἑκάστῳ ἀποκρίνεσθαι (22). » Και εἰσιν, οἷς πλεῖον μὴ δυναμένοις τοῦ προτραπῆναι εἰς τὸ πιστεύειν τοῦτο κηρύττομεν· ἄλλοις δὲ, ὅση δύο ναμις, ἀποδεικτικῶς δι' ἐρωτήσεων καὶ ἀποκρίσεων προσερχόμεθα. Αλλ' οὐδὲ λέγομεν τὸ μετὰ χλεύης ὑπὸ τοῦ Κέλσου εἰρημένον, ὅτι, « Πίστευσον, ὃν εἰς ηγοῦμαί σοι, τοῦτον εἶναι Υἱὸν Θεοῦ, κἂν ᾖ δεδε μένος ἀτιμότατα, ἢ κεκολασμένος αίσχιστα, κἂν χθες καὶ πρώην ἐν τοῖς πάντων ὀφθαλμοῖς ἐπονειδιστότατα κεκαλινδημένος·, οὐδέ φαμεν· . Ταύτῃ καὶ μᾶλλον πίστευσον· › εἰς ἕκαστον γὰρ πειρώμεθα λέγειν καὶ πλείονα ὧν ἐν τοῖς ἀνωτέρω ἐξεθέμεθα. Μετὰ ταῦτά φησιν ὁ Κέλσος, ὅτι, ο Ἐὰν οἶδε μὲν (λέγων Χριστιανούς) εἰσηγῶνται τόνδε, ἄλλοι δὲ ἄλ λον, κοινὸν δὲ πάντων ἢ καὶ πρόχειρον (23). Πίστευ σον, εἰ σωθῆναι θέλεις, ἢ ἄπιθι· ο τί ποιήσουσιν οἱ ἀληθῶς σώζεσθαι θέλοντες; Η κύβους ἀναῤῥίψαντες μαντεύσονται, ποῖ τράπωνται, καὶ τίσι προσθῶνται; κ Καὶ πρὸς τοῦτο δὲ ἀπὸ τῆς ἐναργείας (24) ὁρμώμενοι ταῦτα φήσομεν· Εἰ μὲν πλείους ἦσαν, ὁμοίως τῷ Ἰησοῦ ἱστορούμενοι τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώπων ἐπιδεδη- μηκέναι, ὡς υἱοὶ Θεοῦ, καὶ ἕκαστος αὐτῶν περιστά σας (25) τινὰς εἰς αὐτὸν, ὥστ᾽ ἀμφήριστον εἶναι, διὰ τὴν ὁμοιότητα τῆς ἐπαγγελίας περὶ τοῦ Υἱὸν εἶναι Θεοῦ, τὸν ὑπὸ τῶν πιστευόντων αὐτῷ μαρτυρούμενον· χώραν ἂν εἶχε τὸ, ο Ἐὰν οἶδε μὲν εἰσηγῶνται τόνδε, ἄλλοι δὲ ἄλλον, καὶ κοινὸν δὲ πάντων ἢ καὶ πρόχει- μου Πίστευσον, εἰ σωθῆναι θέλεις, ἢ ἄπιθι, » καὶ τὰ ἑξῆς· νυνὶ δὲ εἰς πᾶσαν τὴν οἰκουμένην Ἰησοῦς κεκήρυκται, ἐπιδημήσας τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων μόνος Υἱὸς Θεοῦ. Οἱ γὰρ ὁμοίως Κέλσῳ ὑπολαβόντες ὁμοίως τετερατεῦσθαι (26), καὶ διὰ τοῦτο βουληθέντες τερατεύσασθαι, ὡς καὶ αὐτοὶ παραπλησίως κρατή σοντες τῶν ἀνθρώπων, τὸ οὐδὲν εἶναι ἐξηλέχθησαν· Σίμων τε ὁ Σαμαρείς (27) μάγος, καὶ Δοσίθεος ὁ ἀπὸ δὴ ἡμᾶς ἑνὶ ἑκάστῳ ἀποκρίνασθαι. πάντων ᾗ καὶ πρόχειρον, περιέσπασε. ὁμοίως ὁμοίως τὰ τοῦ Ἰησοῦ. CONTRA CELSUM LIB. VI. hæc in Timæo dicentem facit; ‹ Dii deorum, quo- rum ego conditor sum et pater, etc. At si bæc defendi possunt propter sententiam concionantis apud Platonem Jovis: cur qui mentem eorum quæ Dei Filius aut Creator in prophetis dixerunt inve- stigaverit, is non plura dicet, quam Jupiter in Timao? Nam propria divinitatis nota est, res futu- ras ita prædicere, ut prædicendi ratio vires huma- nas superet, el ex eventu judicetur divinum Spirituın esse prædictionis auctorem. Non igitur cuicunque ad nos accedenti præcipimus, ut primum credat quem illi proponimus, eum esse Dei Filium : sed in tradenda nostra doctrina habemus rationem, qui- bus quisque sit moribus, et quomodo affectus sit. Eleniin scire didicimus, quomodo nos oporteat unicuique respondere ". Sunt quidem, quos, cum nibil magis possint, ad credendum hortemur; sed alios, quantum licet, interrogationibus et responsis persuademus. Nec dicimus, id quod nobis nugator ille tribuit: • Crede eum, de quo tibi loquor, esse Dei Filium, quamvis fuerit ignominiose vinctus, aut turpi affectus supplicio; quamvis heri et nudius tertius in oculis omnium probrosissine habitus sit. Neque dicimus: e Ob hoc ipsum magis cre- de. › Nam de singulis rebus plura conamur argu- menta afferre, quam supra exposuimus. A Plato etiam se tumide ostentat, quippe qui Jovem Coloss. IV, 6. cerus, sicque paulo infra. C D ' hunc alii proponunt, alii alium, omnes tanen dicunt, id quod in promptu est: Crede, si salvus fieri velis, aut abi; quid facient ii, qui vere salutem consequi volunt? Num tesserarum jactu sortientur quo se vertere, quos sequi debeant? › Ad hæc rei evidentia permoti respondebimus: Si plures essent quos per inde ac Jesum in hanc vitam venisse ut filios Dei sibique sectatores ascivisse proderent historia, ita ut incertum esset discrimen propterea quod unus- quisque eorum se pariter Filium esse Dei polliceretur, cui illi, qui crederent, perhiberent testimonium, locus foret his verbis : « Hunc si alii proponunt, alii alium ; omnes tamen dicunt, id quod in promptu est: Crede, si salvus fieri velis, aut abi, y etc. Nunc autem Jesus solus est, qui ut Filius Dei per terrarum orbem in hanc vitam venisse prædicetur. Nam qui hæc prodigiosis, ut Celsus, tribuentes ar- tibus, similia proligia facere conati sunt, ut eam- dem sibi apud homines conciliarent auctoritatem, cos nihili faciendos esse compertum est: cujusmodi fuerunt Simon Samaritanus magus, et Dositheus ejusdem ac ille regionis. Ille se dicebat esse Dei rello istud natum ex altero priori. Et forte aliud quid exciderit, verbi gratia monianis. Dositheo, Dositheanis, et de Juda Galilæn vide quæ habet Origenes supra lib. 1, n. 57. (21) Θεοὶ θεῶν. Plato in Timmo, pag. 41. (22) Sic recte mss. Ilaschelius autem et Spen- (23) Πάντων ἢ καὶ πρόχειρον. Bolerellus legit, (25) feeschelius in textu, ενεργείας. (25) Περισπάσας. Buherello legendum videtur, 11. Pcstea Celsus de Christianis sic ait: Si (26) Ομοίως τετερατεῦσθαι. Dele cum Bole- (27) Σίμων τε ό Σαμαρεύς, etc. De Simone, Si-
PG 11:1323Ἑπτὰ δὲ οὐρανοὺς ἢ ὅλως περιωρισμένον ἀριθμὸν αὐτῶν αἱ φερόμεναι ἐν ταῖς ἐκκλησίαις τοῦ θεοῦ οὐκ ἀπαγγέλλουσι γραφαί, ἀλλ’ οὐρανούς, εἴτε τὰς σφαίρας τῶν παρ’ Ἕλλησι λεγομένων πλανήτων εἴτε καὶ ἄλλο τι ἀπορρητότερον ἐοίκασι διδάσκειν οἱ λόγοι. Καὶ τὸ ὁδὸν δὲ εἶναι ταῖς ψυχαῖς ἐς γῆν καὶ ἀπὸ γῆς Κέλσος μὲν κατὰ Πλάτωνά φησι γίνεσθαι διὰ τῶν πλανήτων· Μωϋσῆς δέ, ὁ ἀρχαιότατος ἡμῶν προφήτης, ἐν ὄψει τοῦ πατριάρχου ἡμῶν Ἰακώβ φησιν ἑωρᾶσθαι θεῖον ἐνύπνιον, κλίμακα εἰς οὐρανὸν φθάνουσαν καὶ ἀγγέλους τοῦ θεοῦ ἀναβαίνοντας καὶ καταβαίνοντας ἐπ’ αὐτῆς, τὸν δὲ κύριον ἐπεστηριγμένον ἐπὶ τοῖς ἄκροις αὐτῆς, εἴτε ταῦτα εἴτε τινὰ μείζονα τούτων αἰνιττόμενος ἐν τῷ περὶ τῆς κλίμακος λόγῳ· περὶ ἧς καὶ τῷ Φίλωνι συντέτακται βιβλίον, ἄξιον φρονίμου καὶ συνετῆς παρὰ τοῖς φιλαλήθεσιν ἐξετάσεως. Ἑξῆς δὲ τούτοις βουλόμενος ὁ Κέλσος πολυμάθειαν ἑαυτοῦ ἐπιδείξασθαι ἐν τῷ καθ’ ἡμῶν λόγῳ ἐκτίθεταί τινα καὶ περσικὰ μυστήρια ἐν οἷς φησιν· Αἰνίττεται ταῦτα καὶ ὁ Περσῶν λόγος, καὶ ἡ τοῦ Μίθρου τελετή, [ἣ] παρ’ αὐτοῖς ἐστιν.
Ἔστι γάρ τι ἐν αὐτῇ σύμβολον τῶν δύο τῶν ἐν οὐρανῷ περιόδων, τῆς τε ἀπλανοῦς καὶ τῆς εἰς τοὺς πλανήτας αὖ νενεμημένης, καὶ τῆς δι’ αὐτῶν τῆς ψυχῆς διεξόδου. Τοιόνδε τὸ σύμβολον· κλῖμαξ ἑπτάπυλος, ἐπὶ δ’ αὐτῇ πύλη ὀγδόη. Ἡ πρώτη τῶν πυλῶν μολίβδου, ἡ δευτέρα κασσιτέρου, ἡ τρίτη χαλκοῦ, ἡ τετάρτη σιδήρου, ἡ πέμπτη κεραστοῦ νομίσματος, ἡ ἕκτη ἀργύρου, χρυσοῦ δὲ ἡ ἑβδόμη. Τὴν πρώτην τίθενται Κρόνου, τῷ μολίβδῳ τεκμηριούμενοι τὴν βραδυτῆτα τοῦ ἀστέρος, τὴν δευτέραν Ἀφροδίτης, παραβάλλοντες αὐτῇ τὸ φαιδρόν τε καὶ μαλακὸν τοῦ κασσιτέρου, τὴν τρίτην τοῦ Διός, τὴν χαλκοβατῆ καὶ στερράν, τὴν τετάρτην Ἑρμοῦ, τλήμονα γὰρ ἔργων ἁπάντων καὶ χρηματιστὴν καὶ πολύκμητον εἶναι τόν τε σίδηρον καὶ τὸν Ἑρμῆν, τὴν πέμπτην Ἄρεος, τὴν ἐκ τοῦ κράματος ἀνώμαλόν τε καὶ ποικίλην, ἕκτην Σελήνης τὴν ἀργυρᾶν, ἑβδόμην Ἡλίου τὴν χρυσῆν, μιμούμενοι τὰς χρόας αὐτῶν. Ἑξῆς ἐξετάζει τὴν αἰτίαν τῆς οὕτω κατειλεγμένης τάξεως τῶν ἀστέρων, δηλουμένης διὰ συμβόλων ἐν τοῖς ὀνόμασι τῆς ποικίλης ὕλης, καὶ μουσικοὺς λόγους προσάπτει ᾗ ἐκτίθεται Περσῶν θεολογίᾳ·
PG 11:1325προσφιλοτιμεῖται δὲ τούτοις καὶ δευτέραν ἐκθέσθαι διήγησιν, πάλιν ἐχομένην μουσικῶν θεωρημάτων. Ἔδοξε δέ μοι τὸ ἐκθέσθαι τὴν λέξιν ἐν τούτοις τοῦ Κέλσου ἄτοπον εἶναι καὶ ὅμοιον ᾧ αὐτὸς πεποίηκεν, εἰς τὴν περὶ Χριστιανῶν καὶ Ἰουδαίων κατηγορίαν ἀκαίρως παραλαβὼν οὐ μόνον τὰ Πλάτωνος, ὡς ἐκείνοις ἀρκεῖσθαι, ἀλλὰ καὶ τά , ὥς φησι, Περσῶν τοῦ Μίθρου μυστήρια καὶ τὴν διήγησιν αὐτῶν. Ὅπως ποτὲ γὰρ ἐχέτω ταῦτα, εἴτε ψευδῶς εἴτ’ ἀληθῶς, τοῖς τὰ τοῦ Μίθρου πρεσβεύουσι καὶ Πέρσαις· τί δὴ οὖν μᾶλλον ταῦτ’ ἐξέθετο ἤ τι τῶν λοιπῶν μυστηρίων μετὰ τῆς διηγήσεως αὐτῶν; Οὐ γὰρ δοκεῖ παρ’ Ἕλλησιν εἶναι ἐξαίρετα τὰ τοῦ Μίθρου παρὰ τὰ Ἐλευσίνια ἢ τὰ παραδιδόμενα τοῖς ἐν Αἰγίνῃ μυουμένοις τὰ τῆς Ἑκάτης. Τί δὲ μᾶλλον εἴπερ βαρβαρικὰ ἐβούλετο μυστήρια ἐκτίθεσθαι μετὰ τῆς διηγήσεως αὐτῶν, οὐ μᾶλλον τὰ Αἰγυπτίων, ἐν οἷς πολλοὶ σεμνύνονται, ἢ τὰ Καππαδοκῶν περὶ τῆς ἐν Κομάνοις Ἀρτέμιδος ἢ τὰ Θρᾳκῶν ἢ καὶ τὰ Ῥωμαίων αὐτῶν, τελούντων τοὺς εὐγενεστάτους τῶν ἀπὸ τῆς συγκλήτου βουλῆς;
Α τῆς αὐτῆς χώρας ἐκείνῳ τυγχάνων· ἐπεὶ ὁ μὲν ἔφα. • σκεν αὐτὸν εἶναι « δύναμιν Θεοῦ, » τὴν καλουμένην • μεγάλην, » ὁ δὲ, καὶ αὐτὸς υἱὸς τοῦ Θεοῦ· οὐδα μοῦ γὰρ τῆς οἰκουμένης Σιμωνιανοί· καίτοιγε ὑπὲρ τοῦ πλείονας ὑπαγαγέσθαι ὁ Σίμων τὸν περὶ τοῦ θανάτου κίνδυνον, ἐν Χριστιανοὶ αἱρεῖσθαι ἐδιδάχθη σαν, περιεῖλε τῶν μαθητῶν, ἐναδιαφορεῖν αὐτοὺς διδάξας πρὸς τὴν εἰδωλολατρείαν (28). Αλλ' οὐδὲ τὴν ἀρχὴν Σιμωνιανοὶ ἐπεβουλεύθησαν· ᾔδει γὰρ ὁ ἐπισ βουλεύων δαίμων πονηρὸς τῇ τοῦ Ἰησοῦ διδασκαλία, οὐδὲν τῶν ἰδίων παραλυθησόμενον βούλημα ἐκ τῶν Σίμωνος μαθημάτων (29). Οἱ δὲ Δοσιθεηνοὶ οὐδὲ πρότερον ήκμασαν· νῦν δὴ παντελῶς ἐπιλελοίπασιν, ὥστε τὸν ὅλον αὐτῶν ἱστορεῖσθαι ἀριθμὸν, οὐκ εἶναι ἐν τοῖς τριάκοντα. Καὶ Ἰούδας δὲ ὁ Γαλιλαίος, ὡς ὁ Λουκᾶς ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων ἔγραψεν, ἐβουλήθη ἑαυτόν τινα εἰπεῖν μέγαν, καὶ πρὸ ἐκείνον Θευδᾶς· ἀλλ' ἐπεὶ οὐκ ἦν ἐκ Θεοῦ αὐτῶν ἡ διδαχή, ἀνῃρέθησαν, καὶ πάντες, ὅσοι ἐπείθοντο αὐτοῖς, παρ ραχρήμα διεσκεδάσθησαν. Οὐ κύβους οὖν ἀναβόν πτοῦντες μαντευόμεθα, ποῖ τραπώμεθα, καὶ τίν προσθώμεθα, ο ὡς δυναμένων πλειόνων περισπᾶσαι ἡμᾶς τῇ ἐπαγγελίᾳ τοῦ θεόθεν ἐπιδεδημηκέναι τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων. ᾿Αλλὰ γὰρ καὶ περὶ τούτων ἅλις. δ Διὸ μεταβαίνωμεν (30) ἐπ' ἄλλην Κέλσου κατη γορίαν, οὐδὲ τὰς λέξεις ἡμῶν εἰδότος, ἀλλ᾽ ἐκ παρα κουσματίων φήσαντος· « Οτι φαμὲν τὴν ἐν ἀνθρώ ποις σοφίαν μωρίαν εἶναι παρὰ Θεῷ· » τοῦ Παύλου λέγοντος· « Η σοφία τοῦ κόσμου μωρία παρὰ θεῷ ἐστι. » Καί φησιν ὁ Κέλσος, ὅτι « Ἡ τούτου αἰτία καὶ πάλαι εἴρηται· ν οἴεται δὲ αἰτίαν εἶναι τὸ βού λεσθαι ἡμᾶς διὰ τῆς λέξεως ταύτης τοὺς ἀπαιδεύε τους καὶ ἐλιθίους προσάγεσθαι (51) μόνους. 'Αλλ', ὡς καὶ αὐτὸς ἐσημειώσατο, ταὐτὸ εἶπεν ἀνωτέρω· καὶ ἡμεῖς πρὸς τὸν λόγον, κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν, ἀπηντήσαμεν. Όμως μέντοι ἐβουλήθη καὶ τοῦτο δεῖξαι πεπλασμένον ἡμῖν, καὶ ληφθὲν ἀπὸ τῶν παρ' Έλλησι σοφῶν, ἄλλην μὲν εἶναι φησάντων τὴν ἀνθρωπίνην σοφίαν, ἄλλην δὲ τὴν θείαν. Καὶ ἐχε τίθεταί γε Ηρακλείτου λέξεις· μίαν μὲν, ἐν ᾗ φησιν· • Ηθος γὰρ ἀνθρώπειον μὲν οὐκ ἔχει γνώμας, θεῖον δὲ ἔχει·, ἑτέραν δέ· « Ανὴρ νήπιος ήκουσε πρὸς δαίμονος, ὅκως περ παῖς πρὸς ἀνδρός. » Εκτι θεται δὲ καὶ ἀπὸ τῆς Πλάτωνος γεγραμμένης Σωκρά τους απολογίας ταῦτα· Ἐγὼ γὰρ (32), ὦ ἄνδρες Αθηναῖοι, δι' οὐδὲν ἄλλο ἢ διὰ σοφίαν τοῦτο τὸ ὄνομα ἔσχηκα. Ποίαν δὲ σοφίαν ταύτην ; Ηπερ ἐστὶν ἴσως ἀνθρωπίνη σοφία· τῷ ὄντι γὰρ κινδυνεύω ταύ την εἶναι σοφός. ο Α μὲν οὖν ἐκτίθεται ὁ Κέλσος 19. μαθητῶν. μετα αίνομεν. γεσθαι. ORIGENIS virtutem, quam vocabat magnam ' ; » hic vero se Ipsum Dei filium; tamen nusquam gentium viden- tur nunc Simoniani : quanquam Simon quidem, ut plures ad se adjungeret, mortis periculo, quod Christiani subire docti fuerant, suos discipulos liberaverit; siquidem doceret idololatriam rem esse nec bonam nec malam. Neque etiam initio paratæ sunt Simonianis insidiæ. Noverat enim dæmon ille, qui doctrina Jesu insidiabatur, nihil se ex dogmatis Simonianis detrimenti passurum. Dositheani vero nec primum admodum valuerunt, et nunc omnino exstincti sunt, ita ut vix triginta reliqui memoren- tur. Judas Galileus, teste Luca in Actibus aposto- lorum, voluit haberi magnus aliquis, et ante illum Theodas", sed quoniam ex Deo non erat illorum doctrina, sublati sunt, et omnes qui credebant eis B subito dissipati fuerunt. Non ergo « tesserarum jac. tu sortimur quo nos vertere, cui nos addicere debea- mus, › quasi malti possent nos allectare pollicendo se a Deo missos ad homines fuisse. Verum de his satis. C sationem, qui, licet nostras Scripturas non intelli- gal, sed ex prave detortis loquatur, exprobrat tamen, ‹ quod dicamus humanam sapientiam apud Deum esse stultitiam; cum tamen Paulus dicat, • sapientiam hujus mundi stultitiam esse apud Deum . . Addit • sibi olim hujus rei allatam cau- sam esse. Putat autem causam esse, quod his verbis significemus solos imperitos et stultos esse, quos in nostrorum numero habere velimus. › Ve- rum id, ut ipse adnotavit, jam antea dixit; et nos etiam pro facultate refutavimus. Quanquam et hic velit ostendere, nos nobis hanc efformasse et sum- psisse sententiam ex sapientibus Græcis, qui et ipsi aliam humanam, divinam aliam esse sapientiam dixerunt. Quod quidem duplici Heracliti loco con- firmat. Primus est: Humana agendi ratio certis prudentiæ regulis non nititur, nititur divina; › alter autem: Vir stultus discit a dæmone, ut a viro puer. Hæc etiam ex Apologia Socratis a Pla- tone scripta adducit: . Ego enim, viri Athenienses, non alia re, quam sapientia, hoc nomen adeptus sum. Qua autem sapientia? llumana opinor. Nam D revera hac parte sapiens viðleri possum. › Hæc Cel- sus, quibus ego ex epistola ad Hermeam Erastum, Act. VIII, cap. 23, de Simone : Prophetas autem a mundi fabricatoribus angelis inspiratos dixisse prophetias : quapropter nec ulterius curarent cos hi, qui in eum e in Helenam ejus spem habeant, et ut liberos agere quæ velint: secundum enim ipsius gratiam salvari homines, sed pon secundum operas justas : nec enim esse naturaliter operationes justas, sed ex accidenti. » Eumdem vide cap. 24, de Saturnino; lib. 1, cap. 1, de Valentinianis ; lib. 1, cap. 26, de Nicolaitis. Vide etiam Tertulliani Scorpiacon, et clariss. Hammondum in dissertat. 1, c. 3, De jure episcopatus adversus Blondellum. SPENCER. Anglicanus secundus et Vaticanus. Libb. editi in textu, Libb. editi, 12. Quapropter transeamus ad aliam Celsi accu- 10. 13 Act. v, 37 et 36. 1 1 Cor. 11. (28) Πρὸς τὴν εἰδωλολατρείαν. Iren., lib. 1, (29) Μαθημάτων. Sic codd. Reg., Basileensis, (50) Cold. Reg. et Basileensis, μεταβαίνωμεν. (51) Προσάγεσθαι. Codd. Reg. et Basil., Επά (32) Εγώ γάρ. Plato in Apologia Socratis, pag. 20.
Ἀλλ’ εἰ ἄκαιρον αὐτῷ ἔδοξεν ἐκείνων τι παραβαλεῖν ὡς μηδαμῶς συμβαλλόμενον εἰς τὴν Ἰουδαίων ἢ Χριστιανῶν κατηγορίαν, πῶς οὐχὶ τὸ αὐτὸ ἄκαιρον καὶ ἐπὶ τῆς ἐκθέσεως τῶν Μιθραϊκῶν αὐτῷ ἐφαίνετο; Εἰ δέ τις βούλοιτο μὴ ἀφ’ ἧς παρέθετο αἱρέσεως ἀσημοτάτης ἀλλὰ ἀπὸ βιβλίων πῇ μὲν ἰουδαϊκῶν καὶ ἐν ταῖς συναγωγαῖς αὐτῶν ἀναγινωσκομένων, ἅπερ Χριστιανοὶ προσίενται, πῇ δὲ Χριστιανῶν μόνων λαβεῖν ἀφορμὰς τῆς μυστικωτέρας περὶ εἰσόδου ψυχῶν εἰς τὰ θεῖα θεωρίας, ἀναγνώτω τὰ ἐπὶ τέλει τῆς τοῦ Ἰεζεκιὴλ προφητείας ἑωραμένα τῷ προφήτῃ, ἐν οἷς διάφοροι πύλαι καταγεγραμμέναι εἰσίν, αἰνισσόμεναί τινα περὶ τῆς διαφόρου εἰσόδου τῶν θειοτέρων ψυχῶν ἐπὶ τὰ κρείττονα· ἀναγνώτω δὲ καὶ ἐκ τῆς Ἰωάννου Ἀποκαλύψεως τὰ περὶ τῆς πόλεως τοῦ θεοῦ Ἱερουσαλὴμ ἐπουρανίου καὶ τῶν θεμελίων καὶ τῶν πυλῶν αὐτῆς.
Α τῆς αὐτῆς χώρας ἐκείνῳ τυγχάνων· ἐπεὶ ὁ μὲν ἔφα. • σκεν αὐτὸν εἶναι « δύναμιν Θεοῦ, » τὴν καλουμένην • μεγάλην, » ὁ δὲ, καὶ αὐτὸς υἱὸς τοῦ Θεοῦ· οὐδα μοῦ γὰρ τῆς οἰκουμένης Σιμωνιανοί· καίτοιγε ὑπὲρ τοῦ πλείονας ὑπαγαγέσθαι ὁ Σίμων τὸν περὶ τοῦ θανάτου κίνδυνον, ἐν Χριστιανοὶ αἱρεῖσθαι ἐδιδάχθη σαν, περιεῖλε τῶν μαθητῶν, ἐναδιαφορεῖν αὐτοὺς διδάξας πρὸς τὴν εἰδωλολατρείαν (28). Αλλ' οὐδὲ τὴν ἀρχὴν Σιμωνιανοὶ ἐπεβουλεύθησαν· ᾔδει γὰρ ὁ ἐπισ βουλεύων δαίμων πονηρὸς τῇ τοῦ Ἰησοῦ διδασκαλία, οὐδὲν τῶν ἰδίων παραλυθησόμενον βούλημα ἐκ τῶν Σίμωνος μαθημάτων (29). Οἱ δὲ Δοσιθεηνοὶ οὐδὲ πρότερον ήκμασαν· νῦν δὴ παντελῶς ἐπιλελοίπασιν, ὥστε τὸν ὅλον αὐτῶν ἱστορεῖσθαι ἀριθμὸν, οὐκ εἶναι ἐν τοῖς τριάκοντα. Καὶ Ἰούδας δὲ ὁ Γαλιλαίος, ὡς ὁ Λουκᾶς ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων ἔγραψεν, ἐβουλήθη ἑαυτόν τινα εἰπεῖν μέγαν, καὶ πρὸ ἐκείνον Θευδᾶς· ἀλλ' ἐπεὶ οὐκ ἦν ἐκ Θεοῦ αὐτῶν ἡ διδαχή, ἀνῃρέθησαν, καὶ πάντες, ὅσοι ἐπείθοντο αὐτοῖς, παρ ραχρήμα διεσκεδάσθησαν. Οὐ κύβους οὖν ἀναβόν πτοῦντες μαντευόμεθα, ποῖ τραπώμεθα, καὶ τίν προσθώμεθα, ο ὡς δυναμένων πλειόνων περισπᾶσαι ἡμᾶς τῇ ἐπαγγελίᾳ τοῦ θεόθεν ἐπιδεδημηκέναι τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων. ᾿Αλλὰ γὰρ καὶ περὶ τούτων ἅλις. δ Διὸ μεταβαίνωμεν (30) ἐπ' ἄλλην Κέλσου κατη γορίαν, οὐδὲ τὰς λέξεις ἡμῶν εἰδότος, ἀλλ᾽ ἐκ παρα κουσματίων φήσαντος· « Οτι φαμὲν τὴν ἐν ἀνθρώ ποις σοφίαν μωρίαν εἶναι παρὰ Θεῷ· » τοῦ Παύλου λέγοντος· « Η σοφία τοῦ κόσμου μωρία παρὰ θεῷ ἐστι. » Καί φησιν ὁ Κέλσος, ὅτι « Ἡ τούτου αἰτία καὶ πάλαι εἴρηται· ν οἴεται δὲ αἰτίαν εἶναι τὸ βού λεσθαι ἡμᾶς διὰ τῆς λέξεως ταύτης τοὺς ἀπαιδεύε τους καὶ ἐλιθίους προσάγεσθαι (51) μόνους. 'Αλλ', ὡς καὶ αὐτὸς ἐσημειώσατο, ταὐτὸ εἶπεν ἀνωτέρω· καὶ ἡμεῖς πρὸς τὸν λόγον, κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν, ἀπηντήσαμεν. Όμως μέντοι ἐβουλήθη καὶ τοῦτο δεῖξαι πεπλασμένον ἡμῖν, καὶ ληφθὲν ἀπὸ τῶν παρ' Έλλησι σοφῶν, ἄλλην μὲν εἶναι φησάντων τὴν ἀνθρωπίνην σοφίαν, ἄλλην δὲ τὴν θείαν. Καὶ ἐχε τίθεταί γε Ηρακλείτου λέξεις· μίαν μὲν, ἐν ᾗ φησιν· • Ηθος γὰρ ἀνθρώπειον μὲν οὐκ ἔχει γνώμας, θεῖον δὲ ἔχει·, ἑτέραν δέ· « Ανὴρ νήπιος ήκουσε πρὸς δαίμονος, ὅκως περ παῖς πρὸς ἀνδρός. » Εκτι θεται δὲ καὶ ἀπὸ τῆς Πλάτωνος γεγραμμένης Σωκρά τους απολογίας ταῦτα· Ἐγὼ γὰρ (32), ὦ ἄνδρες Αθηναῖοι, δι' οὐδὲν ἄλλο ἢ διὰ σοφίαν τοῦτο τὸ ὄνομα ἔσχηκα. Ποίαν δὲ σοφίαν ταύτην ; Ηπερ ἐστὶν ἴσως ἀνθρωπίνη σοφία· τῷ ὄντι γὰρ κινδυνεύω ταύ την εἶναι σοφός. ο Α μὲν οὖν ἐκτίθεται ὁ Κέλσος 19. μαθητῶν. μετα αίνομεν. γεσθαι. ORIGENIS virtutem, quam vocabat magnam ' ; » hic vero se Ipsum Dei filium; tamen nusquam gentium viden- tur nunc Simoniani : quanquam Simon quidem, ut plures ad se adjungeret, mortis periculo, quod Christiani subire docti fuerant, suos discipulos liberaverit; siquidem doceret idololatriam rem esse nec bonam nec malam. Neque etiam initio paratæ sunt Simonianis insidiæ. Noverat enim dæmon ille, qui doctrina Jesu insidiabatur, nihil se ex dogmatis Simonianis detrimenti passurum. Dositheani vero nec primum admodum valuerunt, et nunc omnino exstincti sunt, ita ut vix triginta reliqui memoren- tur. Judas Galileus, teste Luca in Actibus aposto- lorum, voluit haberi magnus aliquis, et ante illum Theodas", sed quoniam ex Deo non erat illorum doctrina, sublati sunt, et omnes qui credebant eis B subito dissipati fuerunt. Non ergo « tesserarum jac. tu sortimur quo nos vertere, cui nos addicere debea- mus, › quasi malti possent nos allectare pollicendo se a Deo missos ad homines fuisse. Verum de his satis. C sationem, qui, licet nostras Scripturas non intelli- gal, sed ex prave detortis loquatur, exprobrat tamen, ‹ quod dicamus humanam sapientiam apud Deum esse stultitiam; cum tamen Paulus dicat, • sapientiam hujus mundi stultitiam esse apud Deum . . Addit • sibi olim hujus rei allatam cau- sam esse. Putat autem causam esse, quod his verbis significemus solos imperitos et stultos esse, quos in nostrorum numero habere velimus. › Ve- rum id, ut ipse adnotavit, jam antea dixit; et nos etiam pro facultate refutavimus. Quanquam et hic velit ostendere, nos nobis hanc efformasse et sum- psisse sententiam ex sapientibus Græcis, qui et ipsi aliam humanam, divinam aliam esse sapientiam dixerunt. Quod quidem duplici Heracliti loco con- firmat. Primus est: Humana agendi ratio certis prudentiæ regulis non nititur, nititur divina; › alter autem: Vir stultus discit a dæmone, ut a viro puer. Hæc etiam ex Apologia Socratis a Pla- tone scripta adducit: . Ego enim, viri Athenienses, non alia re, quam sapientia, hoc nomen adeptus sum. Qua autem sapientia? llumana opinor. Nam D revera hac parte sapiens viðleri possum. › Hæc Cel- sus, quibus ego ex epistola ad Hermeam Erastum, Act. VIII, cap. 23, de Simone : Prophetas autem a mundi fabricatoribus angelis inspiratos dixisse prophetias : quapropter nec ulterius curarent cos hi, qui in eum e in Helenam ejus spem habeant, et ut liberos agere quæ velint: secundum enim ipsius gratiam salvari homines, sed pon secundum operas justas : nec enim esse naturaliter operationes justas, sed ex accidenti. » Eumdem vide cap. 24, de Saturnino; lib. 1, cap. 1, de Valentinianis ; lib. 1, cap. 26, de Nicolaitis. Vide etiam Tertulliani Scorpiacon, et clariss. Hammondum in dissertat. 1, c. 3, De jure episcopatus adversus Blondellum. SPENCER. Anglicanus secundus et Vaticanus. Libb. editi in textu, Libb. editi, 12. Quapropter transeamus ad aliam Celsi accu- 10. 13 Act. v, 37 et 36. 1 1 Cor. 11. (28) Πρὸς τὴν εἰδωλολατρείαν. Iren., lib. 1, (29) Μαθημάτων. Sic codd. Reg., Basileensis, (50) Cold. Reg. et Basileensis, μεταβαίνωμεν. (51) Προσάγεσθαι. Codd. Reg. et Basil., Επά (32) Εγώ γάρ. Plato in Apologia Socratis, pag. 20.
PG 11:1327Εἰ δὲ δύναται διὰ συμβόλων καὶ τὴν ὁδὸν δεδηλωμένην τῶν ὁδευσόντων ἐπὶ τὰ θεῖα μαθεῖν, ἀναγνώτω τοὺς ἐπιγεγραμμένους Ἀριθμοὺς Μωϋσέως καὶ ζητησάτω τὸν δυνάμενον αὐτὸν μυσταγωγῆσαι ἐπὶ τὰ περὶ τῶν παρεμβολῶν τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ ἀναγεγραμμένα, ποῖαι μὲν κατὰ τὰ ἀνατολικὰ τεταγμέναι εἰσὶ μέρη ὡς πρῶται, ποῖαι δὲ ἐπὶ τὰ κατὰ λίβα [ἢ] κατὰ νότον, καὶ τίνες αἱ κατὰ θάλασσαν, καὶ τίνες αἱ τελευταῖαι κατὰ βορρᾶν. Ὄψεται γὰρ θεωρήματα οὐκ εὐκαταφρόνητα ἐν τοῖς τόποις οὐδ’ ὡς Κέλσος οἴεται, μωρῶν τινων ἀκροατῶν καὶ ἀνδραπόδων δεόμενα· διαλήψεται γὰρ τίνες ἐν αὐτοῖς, καὶ [τίνα] τὰ περὶ τῆς φύσεως τῶν κατειλεγμένων ἐν αὐτοῖς ἀριθμῶν καὶ ἐφαρμοσθέντων ἑκάστῃ φυλῇ, περὶ ὧν νῦν ἡμῖν ἐκθέσθαι ἔδοξεν οὐκ εὔκαιρον εἶναι. Ἴστω δὲ Κέλσος καὶ οἱ ἐντυγχάνοντες αὐτοῦ τῷ βιβλίῳ ὅτι οὐδαμοῦ τῶν γνησίων καὶ θείων πεπιστευμένων γραφῶν ἑπτὰ εἴρηνται οὐρανοί· οὔτ’ ἀπὸ Περσῶν ἢ Καβείρων λαβόντες ἡμῶν οἱ προφῆται λέγουσί τινα οὐδ’ οἱ τοῦ Ἰησοῦ ἀπόστολοι οὐδ’ αὐτὸς ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ.
ταῦτά ἐστιν· ἐγὼ δὲ ἀπὸ τῆς πρὸς Ερμείαν, καὶ Έραστον, καὶ Κορίσκον Πλάτωνος ἐπιστολῆς καὶ ταῦτα παραθήσομαι· ι Ἐράστῳ δὲ καὶ Κορίσκῳ πρὸς τῇ τῶν εἰδῶν (33) σοφίᾳ τῇ καλῇ ταύτῃ φημὶ ἐγώ, καίπερ γέρων ων, προσδεῖν σοφίας τῆς περὶ τοὺς πονηροὺς καὶ ἀδίκους φυλακτικῆς καί τινος ἀμυντικῆς δυνάμεως. "Απειροι γάρ εἰσι, διὰ τὸ μεθ' ἡμῶν (34) μετρίων ὄντων καὶ οὐ κακῶν συχνὸν διατετριφέναι τοῦ βίου. Διὰ δὴ τούτων προσδεῖν εἶπον, ἵνα μὴ ἀναγκάζωνται τῆς ἀληθινῆς μὲν ἀμελεῖν σου φίας, τῆς δ' ἀνθρωπίνης τε καὶ ἀναγκαίας ἐπιμελεῖ σθαι μειζόνως ἢ δεῖ (35). » Οὐκοῦν κατὰ ταῦτα ἡ μέν τις θεία σοφία ἐστὶν, ἡ δὲ ἀνθρωπίνη. Καὶ ἡ μὲν ἀνθρωπίνη ἐστὶν ἡ καθ' ἡμᾶς λεγομένη σοφία τοῦ κόσμου, ἥτις ἐστὶ μωρία παρὰ τῷ Θεῷ· ἡ δὲ θεία, καὶ ἑτέρα παρὰ τὴν ἀνθρωπίνην, εἴπερ ἐστὶ θεία, χάριτι Θεοῦ δωρουμένου (36) αὐτὴν τοῖς ἑαυ τοὺς ἐπιτηδείους πρὸς παραδοχὴν αὐτῆς κατασκευάσασι παραγίνεται· καὶ μάλιστα τοῖς ἐκ τοῦ ἔγνωκέναι τὴν διαφορὰν ἑκατέρας σοφίας πρὸς τὴν ἑτέραν ἐν ταῖς πρὸς Θεὸν εὐχαῖς λέγουσι· « Κἂν γάρ τις τέλειος ἐν υἱοῖς ἀνθρώπων, τῆς ἀπὸ σοῦ σοφίας ἀπούσης, εἰς οὐδὲν λογισθήσεται. » Καὶ γυμνάσιον μέν φαμεν εἶ καὶ τῆς ψυχῆς τὴν ἀνθρωπίνην σοφίαν, τέλος δὲ τὴν θείαν· ἥτις καὶ στερεά λέγεται τῆς ψυχῆς εἶναι τρο φή, παρὰ τῷ φήσαντι·. Τελείων δέ ἐστιν ἡ στερεά τροφή, τῶν διὰ τὴν ἕξιν τὰ αἰσθητήρια γεγυμνα σμένα ἐχόντων πρὸς διάκρισιν καλοῦ τε καὶ κακοῦ. Καὶ ἀρχαία μὲν ἀληθῶς ἐστιν ἥδε ἡ δόξα, ούχ, ὡς οἴεται δὲ ὁ Κέλσος, τῆς περὶ αὐτῶν ἀρχαιότητος εἰς Ηράκλειτον και Πλάτωνα αναφερομένης. Ανωτέρω γὰρ τούτων οἱ προφῆται διέστειλαν τὸ περὶ ἑκατέρας σοφίας· ἀρκεῖ δ' ἐπὶ τοῦ παρόντος εἰπεῖν ἀπὸ τῶν λόγων τοῦ Δαυΐδ τὸ περὶ τοῦ κατὰ θείαν σοφίαν σου φοῦ λεγόμενον, ὅτι (37) . οὐκ ὄψεται καταφθοράν, ο φησίν, ε ὅταν ἴδῃ σοφοὺς ἀποθνήσκοντας. Η θεία τοίνυν σοφία, ἑτέρα οὖσα τῆς πίστεως, πρῶτον ἐστι τῶν καλουμένων χαρισμάτων τοῦ Θεοῦ· καὶ μετ' ἐκείνην δεύτερον, τοῖς ἀκριβοῦν τὰ τοιαῦτα ἐπιστα- μένοις, ἡ καλουμένη γνώσις· καὶ τρίτον, ἐπεὶ σώ ζεσθαι χρὴ καὶ τοὺς ἁπλουστέρους, προσιόντας κατὰ δύναμιν τῇ θεοσεβείς, ἡ πίστις. Διὸ λέγεται παρὰ τῷ Παύλῳ· « Τῷ μὲν γὰρ διὰ τοῦ πνεύματος δίδοται λόγος σοφίας, ἄλλῳ δὲ λόγος γνώσεως κατὰ τὸ αὐτὸ πνεῦμα, ἑτέρῳ δὲ πίστις ἐν τῷ αὐτῷ πνεύματι. Διόπερ οὐ τοὺς τυχόντας εὕροις ἂν μετειληφότας τῆς θείας σοφίας, ἀλλὰ τοὺς ὑπερέχοντας καὶ διαφέροντας πάντων τῶν Χριστιανισμῷ προσεχόντων· οὐδὲ ι τοῖς ἀπαιδευτοτάτοις, ἢ ἀνδραπόδοις, ἢ ἀμαθεστάτοις, ο διέξεισί τις τὰ περὶ τῆς θείας σοφίας. Β Καίτοιγε ἄλλους μὲν φησὶν ἀπαιδευτοτάτους εξ ναι, καὶ ἀνδράποδα, καὶ ἀμαθεστάτους ὁ Κέλσος, τοὺς μὴ ἐπισταμένους αὐτοῦ, οἶμαι, τὰ προστάγμα τα (38), μηδὲ παιδευθέντας τὰ τῶν Ἑλλήνων μαθή- CONTRA CELSUM LIB. VI. Erasto autem et Corisco, præter sapientiam illam de formis pulcherrimam, aio equidem, licet senex, illos alia sapientia qua improbos et injustos caveant, et viribus ad se tuen- dos indigere. Inexperti enim sunt, utpote qui longum vitæ tempus nobiscum transegerunt, qui moderati et minime mali sumus. Quain ob causam dixi illos his rebus opus habere, ut ne cogantur veram sa- pientiam negligere, et in humanam, quam scire oportet, incumbere magis quam par est. › A et Coriscum hæc adjicio : mana. Ilumana est quam sapientiam mundi vocamus, et quæ stultitia est apud Deum; divina vero, quæ alia est ab humana, gratia Dei illam impartientis, si quidem divina sit, adest iis qui se ad illam ido- neos præbent; et iis maxime qui alterius ab altera sapientia discrimen edocti, suis in precibus dicunt: Nam et si quis erit consummatus inter filios ho- minum, si ab illo abfuerit sapientia quæ a te est, in nihilum computabitur 18, Ac humanam quidem sapientiam dicimus animæ esse exercitationem, divinam vero finem, Hæc etiam solidus animæ cibus. appellatur ab illo qui dixit: Perfectorum est so- lidus cibus, eorum, qui pro consuetudine exercitatos habent sensus ad discretionem boni ac mali "., Atque hæc sententia vere antiqua est, nec, ut Cel- sus existimat, ad Platonem vel Heraclitum refe- renda. Ante illos enim prophetæ utramque illam sapientiam discriminaverant. In præsentia satis fuerit referre id quod dicit David de sapiente qui divina sapientia præditus est : Non videbit inte- ritum cum viderit sapientes morientes "., Igitur divina sapientia, cum a fide diversa sit, primum est donorum Dei, ut loquimur. Alterum ab illo, ut sciunt harum rerum periti, vocatur scientia; ter- tium locum occupat fides; quandoquidem salvos fieri oportet et simpliciores, qui ad pietatem pro viribus accedunt. Quocirca Paulus ait: « Alii qui dem per Spiritum datur sermo sapientiæ, alii autem sermo scientiæ secundum eumdem Spiritum; alteri Gides in eodem Spiritu 1. » Atque hinc est, quod non obvium quemque invenias divina hac sa- D pientia ornatum. Eorum est qui eminent et excel- lunt inter eos qui Christianam religionem sectantur. Nec etiam ejus sapientiæ arcana ‹ imperitis, vilibus servis, rudibus » edisseruntur. C Sap. IX, codd. Anglicani. Vide Platonis epist. 6. servorum, rudium vocabulis designat, opinor, eos, qui ejus ignorant leges, nec disciplinis Græcorum imbuti sunt; nobis vero imperitissimi illi sunt | Cor. XII, 8, 9. dex Basileensis, cujus lectio videtur præferenda 13. Ex his igitur est divina sapientia, est et hu- 6. 16 Hebr. v, 14. 17 Psal. XLVIII, 10. (33) Hoeschelius in textu, εἰδώλων, sicque duo (34) Omnes mss., ἡμῶν. Spencerus in textu, ὑμῶν. (35) Hoeschelius, ήδη. 14. Equidem alios Celsus imperitorum, vilium (36) Libb. editi in margine, δωρουμένη. (37) Codd. Reg. et Basil., ὅτι. Libb. editi, στι;. (38) Αὐτοῦ, οίμαι, τὰ προστάγματα, etc. lla co
Ἑξῆς δὲ τῷ ἀπὸ τῶν μιθραϊκῶν ληφθέντι λόγῳ ἐπαγγέλλεται ὁ Κέλσος τελετήν τινα Χριστιανῶν τελετῇ [τῇ] προειρημένῃ Περσῶν τὸν βουλόμενον συνεξετάσαι, ταῦτα ἀλλήλοις παραβαλόντα καὶ γυμνώσαντα καὶ τὰ Χριστιανῶν, οὕτω θεάσεσθαι τὴν διαφορὰν αὐτῶν. Καὶ ὅπου μὲν ᾔδει ὀνόματα εἰπεῖν αἱρέσεων, οὐκ ὤκνησεν ἐκθέσθαι ἃς ἐδόκει εἰδέναι· ὅπου δὲ μᾶλλον ἐχρῆν, εἴπερ ἠπίστατο, τοῦτο ποιῆσαι καὶ διδάξαι, ποία αἵρεσις χρῆται τῷ διατυπωθέντι διαγράμματι, τοῦτ’ οὐ πεποίηκε. Δοκεῖ δέ μοι καὶ ἐκ τούτων ἐκ παρακουσμάτων ἀσημοτάτης αἱρέσεως Ὀφιανῶν οἶμαι ἐκτεθεῖσθαι τὰ τοῦ διαγράμματος ἀπὸ μέρους. Τούτῳ δ’ ἡμεῖς κατὰ τὸ φιλομαθὲς ἡμῶν περιτετεύχαμεν, ἐν ᾧ εὕρομεν πλάσματα ἀνθρώπων, ὡς ὁ Παῦλος ὠνόμασεν, ἐνδυνόντων εἰς τὰς οἰκίας καὶ αἰχμαλωτιζόντων γυναικάρια σεσωρευμένα ἁμαρτίαις, ἀγόμενα ἐπιθυμίαις ποικίλαις, πάντοτε μανθάνοντα καὶ μηδέποτε εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας ἐλθεῖν δυνάμενα. Οὕτω δὲ πᾶσαν ἀπιθανότητα εἶχε τὸ διάγραμμα, ὡς μηδὲ τὰ εὐεξαπάτητα γυναικάρια μηδὲ τοὺς ἀγροικοτάτους καὶ ὑφ’ οὑτινοσοῦν πιθανοῦ ἑτοίμως ἔχοντας ἄγεσθαι συγκατατεθεῖσθαι τῷ διαγράμματι.
ταῦτά ἐστιν· ἐγὼ δὲ ἀπὸ τῆς πρὸς Ερμείαν, καὶ Έραστον, καὶ Κορίσκον Πλάτωνος ἐπιστολῆς καὶ ταῦτα παραθήσομαι· ι Ἐράστῳ δὲ καὶ Κορίσκῳ πρὸς τῇ τῶν εἰδῶν (33) σοφίᾳ τῇ καλῇ ταύτῃ φημὶ ἐγώ, καίπερ γέρων ων, προσδεῖν σοφίας τῆς περὶ τοὺς πονηροὺς καὶ ἀδίκους φυλακτικῆς καί τινος ἀμυντικῆς δυνάμεως. "Απειροι γάρ εἰσι, διὰ τὸ μεθ' ἡμῶν (34) μετρίων ὄντων καὶ οὐ κακῶν συχνὸν διατετριφέναι τοῦ βίου. Διὰ δὴ τούτων προσδεῖν εἶπον, ἵνα μὴ ἀναγκάζωνται τῆς ἀληθινῆς μὲν ἀμελεῖν σου φίας, τῆς δ' ἀνθρωπίνης τε καὶ ἀναγκαίας ἐπιμελεῖ σθαι μειζόνως ἢ δεῖ (35). » Οὐκοῦν κατὰ ταῦτα ἡ μέν τις θεία σοφία ἐστὶν, ἡ δὲ ἀνθρωπίνη. Καὶ ἡ μὲν ἀνθρωπίνη ἐστὶν ἡ καθ' ἡμᾶς λεγομένη σοφία τοῦ κόσμου, ἥτις ἐστὶ μωρία παρὰ τῷ Θεῷ· ἡ δὲ θεία, καὶ ἑτέρα παρὰ τὴν ἀνθρωπίνην, εἴπερ ἐστὶ θεία, χάριτι Θεοῦ δωρουμένου (36) αὐτὴν τοῖς ἑαυ τοὺς ἐπιτηδείους πρὸς παραδοχὴν αὐτῆς κατασκευάσασι παραγίνεται· καὶ μάλιστα τοῖς ἐκ τοῦ ἔγνωκέναι τὴν διαφορὰν ἑκατέρας σοφίας πρὸς τὴν ἑτέραν ἐν ταῖς πρὸς Θεὸν εὐχαῖς λέγουσι· « Κἂν γάρ τις τέλειος ἐν υἱοῖς ἀνθρώπων, τῆς ἀπὸ σοῦ σοφίας ἀπούσης, εἰς οὐδὲν λογισθήσεται. » Καὶ γυμνάσιον μέν φαμεν εἶ καὶ τῆς ψυχῆς τὴν ἀνθρωπίνην σοφίαν, τέλος δὲ τὴν θείαν· ἥτις καὶ στερεά λέγεται τῆς ψυχῆς εἶναι τρο φή, παρὰ τῷ φήσαντι·. Τελείων δέ ἐστιν ἡ στερεά τροφή, τῶν διὰ τὴν ἕξιν τὰ αἰσθητήρια γεγυμνα σμένα ἐχόντων πρὸς διάκρισιν καλοῦ τε καὶ κακοῦ. Καὶ ἀρχαία μὲν ἀληθῶς ἐστιν ἥδε ἡ δόξα, ούχ, ὡς οἴεται δὲ ὁ Κέλσος, τῆς περὶ αὐτῶν ἀρχαιότητος εἰς Ηράκλειτον και Πλάτωνα αναφερομένης. Ανωτέρω γὰρ τούτων οἱ προφῆται διέστειλαν τὸ περὶ ἑκατέρας σοφίας· ἀρκεῖ δ' ἐπὶ τοῦ παρόντος εἰπεῖν ἀπὸ τῶν λόγων τοῦ Δαυΐδ τὸ περὶ τοῦ κατὰ θείαν σοφίαν σου φοῦ λεγόμενον, ὅτι (37) . οὐκ ὄψεται καταφθοράν, ο φησίν, ε ὅταν ἴδῃ σοφοὺς ἀποθνήσκοντας. Η θεία τοίνυν σοφία, ἑτέρα οὖσα τῆς πίστεως, πρῶτον ἐστι τῶν καλουμένων χαρισμάτων τοῦ Θεοῦ· καὶ μετ' ἐκείνην δεύτερον, τοῖς ἀκριβοῦν τὰ τοιαῦτα ἐπιστα- μένοις, ἡ καλουμένη γνώσις· καὶ τρίτον, ἐπεὶ σώ ζεσθαι χρὴ καὶ τοὺς ἁπλουστέρους, προσιόντας κατὰ δύναμιν τῇ θεοσεβείς, ἡ πίστις. Διὸ λέγεται παρὰ τῷ Παύλῳ· « Τῷ μὲν γὰρ διὰ τοῦ πνεύματος δίδοται λόγος σοφίας, ἄλλῳ δὲ λόγος γνώσεως κατὰ τὸ αὐτὸ πνεῦμα, ἑτέρῳ δὲ πίστις ἐν τῷ αὐτῷ πνεύματι. Διόπερ οὐ τοὺς τυχόντας εὕροις ἂν μετειληφότας τῆς θείας σοφίας, ἀλλὰ τοὺς ὑπερέχοντας καὶ διαφέροντας πάντων τῶν Χριστιανισμῷ προσεχόντων· οὐδὲ ι τοῖς ἀπαιδευτοτάτοις, ἢ ἀνδραπόδοις, ἢ ἀμαθεστάτοις, ο διέξεισί τις τὰ περὶ τῆς θείας σοφίας. Β Καίτοιγε ἄλλους μὲν φησὶν ἀπαιδευτοτάτους εξ ναι, καὶ ἀνδράποδα, καὶ ἀμαθεστάτους ὁ Κέλσος, τοὺς μὴ ἐπισταμένους αὐτοῦ, οἶμαι, τὰ προστάγμα τα (38), μηδὲ παιδευθέντας τὰ τῶν Ἑλλήνων μαθή- CONTRA CELSUM LIB. VI. Erasto autem et Corisco, præter sapientiam illam de formis pulcherrimam, aio equidem, licet senex, illos alia sapientia qua improbos et injustos caveant, et viribus ad se tuen- dos indigere. Inexperti enim sunt, utpote qui longum vitæ tempus nobiscum transegerunt, qui moderati et minime mali sumus. Quain ob causam dixi illos his rebus opus habere, ut ne cogantur veram sa- pientiam negligere, et in humanam, quam scire oportet, incumbere magis quam par est. › A et Coriscum hæc adjicio : mana. Ilumana est quam sapientiam mundi vocamus, et quæ stultitia est apud Deum; divina vero, quæ alia est ab humana, gratia Dei illam impartientis, si quidem divina sit, adest iis qui se ad illam ido- neos præbent; et iis maxime qui alterius ab altera sapientia discrimen edocti, suis in precibus dicunt: Nam et si quis erit consummatus inter filios ho- minum, si ab illo abfuerit sapientia quæ a te est, in nihilum computabitur 18, Ac humanam quidem sapientiam dicimus animæ esse exercitationem, divinam vero finem, Hæc etiam solidus animæ cibus. appellatur ab illo qui dixit: Perfectorum est so- lidus cibus, eorum, qui pro consuetudine exercitatos habent sensus ad discretionem boni ac mali "., Atque hæc sententia vere antiqua est, nec, ut Cel- sus existimat, ad Platonem vel Heraclitum refe- renda. Ante illos enim prophetæ utramque illam sapientiam discriminaverant. In præsentia satis fuerit referre id quod dicit David de sapiente qui divina sapientia præditus est : Non videbit inte- ritum cum viderit sapientes morientes "., Igitur divina sapientia, cum a fide diversa sit, primum est donorum Dei, ut loquimur. Alterum ab illo, ut sciunt harum rerum periti, vocatur scientia; ter- tium locum occupat fides; quandoquidem salvos fieri oportet et simpliciores, qui ad pietatem pro viribus accedunt. Quocirca Paulus ait: « Alii qui dem per Spiritum datur sermo sapientiæ, alii autem sermo scientiæ secundum eumdem Spiritum; alteri Gides in eodem Spiritu 1. » Atque hinc est, quod non obvium quemque invenias divina hac sa- D pientia ornatum. Eorum est qui eminent et excel- lunt inter eos qui Christianam religionem sectantur. Nec etiam ejus sapientiæ arcana ‹ imperitis, vilibus servis, rudibus » edisseruntur. C Sap. IX, codd. Anglicani. Vide Platonis epist. 6. servorum, rudium vocabulis designat, opinor, eos, qui ejus ignorant leges, nec disciplinis Græcorum imbuti sunt; nobis vero imperitissimi illi sunt | Cor. XII, 8, 9. dex Basileensis, cujus lectio videtur præferenda 13. Ex his igitur est divina sapientia, est et hu- 6. 16 Hebr. v, 14. 17 Psal. XLVIII, 10. (33) Hoeschelius in textu, εἰδώλων, sicque duo (34) Omnes mss., ἡμῶν. Spencerus in textu, ὑμῶν. (35) Hoeschelius, ήδη. 14. Equidem alios Celsus imperitorum, vilium (36) Libb. editi in margine, δωρουμένη. (37) Codd. Reg. et Basil., ὅτι. Libb. editi, στι;. (38) Αὐτοῦ, οίμαι, τὰ προστάγματα, etc. lla co
PG 11:1329Οὐδενὶ γοῦν, καίτοι γε πολλοὺς ἐκπεριελθόντες τόπους τῆς γῆς καὶ τοὺς πανταχοῦ ἐπαγγελλομένους τι εἰδέναι ζητήσαντες, περιτετεύχαμεν πρεσβεύοντι τὰ τοῦ διαγράμματος. Ἐν ᾧ ἦν διαγραφὴ κύκλων, ἀπολελυμένων μὲν ἀπ’ ἀλλήλων δέκα συνδουμένων δὲ ὑφ’ ἑνὸς κύκλου, ὃς ἐλέγετο εἶναι ἡ τῶν ὅλων ψυχὴ καὶ ὠνομάζετο Λευϊαθάν, ὅντινα αἱ Ἰουδαίων γραφαὶ ὅ τι ποτ’ οὖν αἰνισσόμεναι ἔλεγον πεπλάσθαι ὑπὸ τοῦ θεοῦ παίγνιον. Ἐν γὰρ ψαλμοῖς εὕρομεν· Πάντα ἐν σοφίᾳ ἐποίησας· ἐπληρώθη ἡ γῆ τῆς κτίσεώς σου. Αὕτη ἡ θάλασσα ἡ μεγάλη καὶ εὐρύχωρος· ἐκεῖ πλοῖα διαπορεύονται, ζῷα μικρὰ μετὰ μεγάλων, δράκων οὗτος, ὃν ἔπλασας ἐμπαίζειν αὐτῷ. Ἀντὶ δὲ τοῦ δράκων Λευϊαθὰν ἦν ἐν τῷ ἑβραϊκῷ. Τὸ τοίνυν ἀσεβὲς διάγραμμα τὸν σαφῶς οὕτως κατηγορηθέντα ἐν τῷ προφήτῃ Λευϊαθὰν ἔλεγεν εἶναι τὴν διὰ τῶν ὅλων πεφοιτηκυῖαν ψυχήν. Εὕρομεν δ’ ἐν αὐτῷ καὶ τὸν Βεημὼν ὀνομαζόμενον ὡσπερεὶ τεταγμένον τινὰ μετὰ τὸν κατωτάτω κύκλον. Τοῦτον δὲ τὸν Λευϊαθὰν ὁ τὸ μιαρὸν ἐκεῖνο διάγραμμα ἀναπλάσας ἐπὶ τοῦ κύκλου καὶ τοῦ κέντρου αὐτοῦ κατέγραψε, δὶς ἐκθέμενος αὐτοῦ τὸ ὄνομα.
Α ματα· ἡμεῖς δὲ ἀπαιδευτοτάτους φαμὲν τοὺς μὴ απ αὐτοῦ τὰ πράγματα. τὸ ἀπειρότατον ἱκετεύοντας. μιμήματα τῶν ἀληθινῶν, θεῶν ἀληθινῶν. Β σχυνομένους ἐν τῷ τοῖς ἀψύχοις προσλαλεῖν, καὶ περὶ μὲν ὑγείας τὸ ἀσθενὲς ἐπικαλουμένους, περὶ δὲ ζωής τὸ νεκρὸν ἀξιοῦντας, περὶ δὲ ἐπικουρίας τὸ ἀπορώ τατον ἱκετεύοντας. Κἄν τινες δὲ μὴ ταῦτά φασιν εἶναι τους θεούς, ἀλλὰ μιμημάτων ἀληθινῶν (59) κακεί- νων σύμβολα· οὐδὲν ἧττον καὶ οὗτοι, ἐν βαναύσων χερσὶ τὰ μιμήματα τῆς θειότητος φανταζόμενοι εξ ναι, ἀπαίδευτοί εἰσι, καὶ ἀνδράποδα, καὶ ἀμαθεῖς· ὡς τοὺς ἐσχάτους τῶν ἐν ἡμῖν ἀπηλλάχθαι ταύτης τῆς ἀπαιδευσίας καὶ τῆς ἀμαθίας, καὶ φρονιμωτάτοις δὲ τὴν θείαν ἐλπίδα νοεῖσθαι καὶ καταλαμβάνεσθαι, φαμέν. Οὐ λέγομεν (40) δὲ καὶ οὐχ οἷόν τ' εἶναι, μὴ ἐγγυμνασάμενον τῇ ἀνθρωπίνῃ σοφίᾳ χωρεῖν τὴν θειοτέραν· καὶ μωρίαν πᾶσαν τὴν ἀνθρωπίνην σοφίαν ὡς πρὸς τὴν θείαν ὁμολογοῦμεν. Εἶτα, δέον αὐτὸν ἀγωνίζεσθαι περὶ τοῦ λόγου, ὁ δὲ γόητας ἡμᾶς και λεῖ, καί φησιν, ὅτι φεύγομεν τους χαριεστέρους προ τροπάδην, ὡς οὐχ ἑτοίμους ἀπατᾶσθαι· παλεύομεν δὲ τοὺς ἀγροικοτέρους. » Οὐ γὰρ εἶδεν (41) ἄνωθεν καὶ ἐξ ἀρχῆς καὶ τοῖς ἔξωθεν μαθήμασι πεπαιδευμέ νους τοὺς παρ' ἡμῖν σοφούς, Μωϋσέα μὲν πάσῃ Αί- γυπτίων σοφίᾳ· Δανιήλ δὲ, καὶ ᾿Ανανίαν, καὶ Αζα- ρίαν, καὶ Μισαήλ πᾶσι τοῖς Ἀσσυρίων γράμμασιν, ὥστ᾽ αὐτοὺς εὑρεθῆναι πάντων τῶν ἐκεῖ σοφῶν δεκα- πλασίους. Καὶ νῦν δὲ αἱ Ἐκκλησίαι ἔχουσι μὲν ἀνά λογον τοῖς πλήθεσιν ὀλίγους σοφούς προσελθόντας, καὶ ἀπὸ τῆς καλουμένης παρ' ἡμῖν κατὰ σάρκα τη φίας· ἔχουσι δὲ καὶ τοὺς διαβεβηκότας ἀπ' ἐκείνης ἐπὶ τὴν θείαν σοφίαν. Εἶτα μετὰ ταῦτα ὁ Κέλσος, ὡς περιηχηθεῖς τὰ περὶ ταπεινοφροσύνης, καὶ μὴ ἐπιμελῶς αὐτὴν νοί- σας, βούλεται μὲν τὴν παρ' ἡμῖν κακολογεῖν· οίεται δ' αὐτὴν παράκουσμα εἶναι τῶν Πλάτωνος λόγων, ὃς φησί που ἐν τοῖς νόμοις· « Ὁ μὲν δὴ Θεὸς, ὥσπερ καὶ ὁ παλαιὸς λόγος, ἀρχὴν τε καὶ τελευτὴν καὶ μέσα τῶν ὄντων ἁπάντων ἔχων, εὐθείᾳ (42) περαίνει κατά φύσιν παραπορευόμενος. Τῷ δ᾽ ἀεὶ ξυνέπεται δίκη τῶν ἀπολελειμμένων τοῦ θείου νόμου τιμωρός· ἧς ὁ μὲν εὐδαιμονήσειν μέλλων ἐχόμενος ξυνέπεται τα πεινὸς καὶ κεκοσμημένος·, οὐχ ὁρῶν, ὅτι παρὰ τοῖς πολύ Πλάτωνος ἀρχαιοτέροις λέλεκται ἐν εὐχῇ· τό, « Κύριε, οὐχ ὑψώθη ἡ καρδία μου, οὐδ᾽ ἐμετεωρί σθησαν οἱ ὀφθαλμοί μου, οὐδὲ ἐπορεύθην ἐν μεγάλοις, οὐδὲ ἐν θαυμασίοις ὑπὲρ ἐμέ· εἰ μὴ ἐταπεινοτρό νουν, ο "Αμα δὲ δηλοῦται διὰ τούτων, ὅτι οὐ πάντως ὁ ταπεινοφρονῶν ἀσχημόνως καὶ ἀπαισίως ταπεινοῦ ται, χαμαιπετὴς ἐπὶ τῶν γονάτων καὶ πρηνὴς ἐῤῥιμ μένος, ἐσθῆτα δυστήνων ἀμφισκόμενος, καὶ κόνιν έπαμώμενος. Ὁ γὰρ κατὰ τὸν Προφήτην ταπεινο φρονῶν, πορευόμενος ἐν μεγάλοις καὶ θαυμασίου, τοῖς ὑπὲρ αὐτὸν, τοῖς ἀληθῶς μεγάλοις δόγμασι καὶ εὐθέα. εὐθείαν. περιπορευόμενος. Τῷ δ' ἀεὶ ξυνέπεται δίκη τῶν ἀπολειπομένων. 43:1 ORIGENIS 131. quos non pudet res inanimas alloqui, sanitatem : re infirma, mortem a re mortua, auxilium ab im- potentissima re postulare. Et quamvis negent non- nulli res illas esse deos, sed tantum verorum deorum effigies illorumque signa, tamen imperiti sunt, vilia nancipia, et ignari, qui animum inducunt opifices imitari posse divinitatem. Hac stupiditate et igno- rantia nemo nostrum ne inter contemptissimos quidem laboravit. Equidem dicimus ut quisque prudentissimus et, ab illo maxime divinam spem intelligi et comprehendi; sed non idcirco negamus fieri possent divinam sapientiam capiat, qui non fuerit in humana exercitatus; et assentimur huma- nain omnem sapientiam, si divinæ comparetur, stultitiam esse. Sub hac, cum rationibus agere de- buisset, nos vocal circulatores, nosque ait quam celerrime fugere eos, qui, quia politiores sunt, nostris fraudibus minime patent; sed rusticiores inescare. Enimvero nescit jam a primis temporibus apud nos fuisse sapientes, qui exteris etiam disci- plinis præcellerent. Moyses enim omni Ægyptiorum sapientia instructus fuit; omnes Assyriorum scien- tias callebant Daniel, Ananias, Azarias et Misael, ita ut sapientibus omnibus qui illic erant essent de- cuplo sapientiores. Nunc etiam in Ecclesiis videntur pauci quidem, habita ratione cæteræ multitudinis, sed videntur tamen, qui ad illis venerint, ea, quam carnis vocamus, sapientia præesignes; sunt pre- terea qui ab illa ad divinam sapientiam progressi sint. fuse audiisset, nec tamen quæ sit fuisset assecutus, eam quæ apud nos docetur criminari tentat, retur- que sumptam a nobis esse ex male intellecto Platonis loco, qui alicubi in suis legibus ait: • Deus, qui, ut a veteribus traditum est, rerum omnium in se continet principium, finem et medium, recta ince- dit per hanc universitatis naturam. Hunc semper sequitur justitia, eorum, quia divina lege deficiunt, ultrix atque vindes ; quam, qui felix futurus est, constanter sequitur humilis et ornatus. Sed non videt a viris Platone longe antiquioribus dictum in precibus fuisse: « Domine, non est exaltatum cor meum, neque elati sunt oculi mei, neque ambulavi in magnis, neque in mirabilibus super me. Si non humiliter sentiebam 19. » Atque hinc aliud edocemur, nimirum necesse non esse, ut qui chumiliter sentit, indecenter et indecore se demittat, procumbat humi pronis genibus, infelicium sibi vestem induat, fcelet- que cinere caput; nam humilis ille, de quo Pro- pheta, licet in magnis atque admirabilibus, et quæ ipsum superant rebus versari amet, nempe in Psal. cxxx, 1, 2, 5. Vulgate, Paulo post infra qua- tuor mss. Reg., Basil., Vatican. et Angl. secundus, vel scunt partic. negat, où, C Basileensis, Libh. editi Platonis, Vide Platonem lib. v De legibus, pag. 715. Μox iidem libri editi Platonis, 15. Post hac Celsus, quasi de humilitate con- (39) Μιμημάτων αληθινών. Lege cum Boberello, (40) Οὐ λέγομεν. Quatuor cod. mss. non agno (44) Libh. editi in margine, οἶδεν. (44) Sic Mloeschelius in textu. Codd. Regins et
PG 11:1331Ἔτι δὲ ὁ Κέλσος μελαίνῃ γραμμῇ παχείᾳ φησὶ διειλημμένον εἶναι τὸ διάγραμμα, καὶ ταύτην ἔφασκεν εἰρῆσθαι αὐτῷ τὴν Γέενναν, οὖσαν καὶ Τάρταρον. Τὴν δὲ Γέενναν ἡμεῖς ἐν τῷ εὐαγγελίῳ γεγραμμένην ὡς κολαστήριον εὑρόντες, ἐζητήσαμεν, εἴ που τῶν παλαιῶν γραμμάτων ὠνομάσθη, καὶ μάλιστα ἐπείπερ καὶ Ἰουδαῖοι χρῶνται τῷ ὀνόματι. Εὕρομεν δὲ ὅπου μὲν Φάραγγα υἱοῦ Ἐννὸμ ὀνομαζομένην ἐν τῇ γραφῇ, ἐν δὲ τῷ ἑβραϊκῷ ἀντὶ τοῦ Φάραγξ μεμαθήκαμεν ὅτι κατὰ τοῦ αὐτοῦ ὑποκειμένου ἐλέγετο ἡ Φάραγξ Ἐννὸμ καὶ ἡ Γέεννα. Ἐπιτηροῦντες δὲ τὰ ἀναγνώσματα εὑρίσκομεν καὶ ἐν τῷ κλήρῳ τῆς φυλῆς Βενιαμὶν τὴν Γέενναν ἢ Φάραγγα Ἐννὸμ κατειλεγμένην, οὗ ἦν καὶ Ἱερουσαλήμ. Καὶ ἐξετάζοντες τὴν ἀκολουθίαν τοῦ εἶναι ἐπουράνιον Ἱερουσαλὴμ ἀπὸ τοῦ κλήρου Βενιαμὶν μετὰ τῆς Φάραγγος Ἐννὸμ εὑρίσκομέν τι εἰς τὸν περὶ κολάσεων τόπον, μεταλαμβανομένων εἰς τὴν μετὰ βασάνου κάθαρσιν τῶν τοιωνδὶ ψυχῶν κατὰ τὸ Ἰδοὺ κύριος εἰσπορεύεται ὡς πῦρ χωνευτηρίου καὶ ὡς ποία πλυνόντων·
τοῖς θαυμασίοις νοήμασι, ο ταπεινοῖ ἑαυτὸν ὑπὸ τὴν ἢ κραταιὰν χεῖρα τοῦ Θεοῦ. » Εἰ δέ τινες, διὰ τὴν ἰδιω τείαν (45) μὴ τρανώσαντες τὸ περὶ ταπεινοφροσύνης δόγμα, τοιαῦτα ποιοῦσιν, οὐ τὸν λόγον αἰτιατέον, ἀλλὰ τῇ ἰδιωτείᾳ τῶν προθεμένων μὲν τὰ κρείττονα, διὰ δὲ τὸν ἰδιωτισμὸν ἀποτυγχανόντων, συγγνωστέον. Μάλλον γὰρ τοῦ κατὰ Πλάτωνα ταπεινοῦ καὶ κεκο- σμημένου ταπεινὸς καὶ κεκοσμημένος ἐστὶν ὁ κεκο- σμημένος μὲν διὰ τό ι πορεύεσθαι ἐν μεγάλοις καὶ θαυμασίοις ὑπὲρ αὐτόν· ἡ ταπεινὸς δὲ, ἐπεὶ καὶ ἐν τούτοις ὢν, ταπεινοῦται ἑκών· οὐχ ὑπὸ τὸν τυχόντα, ἀλλ' ὑπὸ τὴν κραταιὰν χεῖρα τοῦ Θεοῦ, ἡ διὰ τοῦ διδασκάλου τῶν τοιούτων μαθημάτων (44) Ἰησοῦ· ὃς • οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ, ἀλλ᾽ ἑαυ τὸν ἐκένωσε, μορφήν δούλου λαβών· καὶ σχήματι εὑρεθεὶς ὡς ἄνθρωπος, ἐταπείνωσεν ἑαυτόν, γενόμε νος ὑπήκοος μέχρι θανάτου, θανάτου δὲ σταυροῦ. » Καὶ οὕτω μέγα δόγμα τὸ περὶ ταπεινοφροσύνης ἐστὶν, ὡς μὴ τὸν τυχόντα διδάσκαλον ἔχειν περὶ αὐτοῦ, ἀλλ' αὐτὸν λέγειν τὸν τηλικούταν ἡμῶν Σωτῆρα. Μάθετε ἀπ' ἐμοῦ, ὅτι πραός εἰμι, καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ, καὶ εὑρήσετε ἀνάπαυσιν ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν. » Μετὰ ταῦτα τὴν κατὰ τῶν πλουσίων ἀπόφασιν τοῦ Ἰησοῦ εἰπόντος, ο εὐκοπώτερον κάμηλον εἰσέλ θεῖν διὰ τρυπήματος ραφίδος (45) ἢ πλούσιον εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ, φησὶν ἄντικρυς ἀπὸ Πλάτωνος εἰρῆσθαι, τοῦ Ἰησοῦ παραφθείραντος (46) τὸ Πλατων νικὴν, ἐν οἷς εἶπεν ὁ Πλάτων· ὅτι ἀγαθὸν ὄντα δια- φερόντως, καὶ πλούσιον είναι διαφερόντως, ἀδύνατον. » Τίς δ' οὐκ ἂν, καὶ μετρίως εφιστάνειν τοῖς πράγμασι δυνάμενος, τὸν Κέλσον γελάσαι, οὐ τῶν πιστευόντων τῷ Ἰησοῦ μόνον, ἀλλὰ καὶ τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων, ἀκούων, ὅτι Ἰησοῦς ὁ παρὰ Ἰουδαίοις γεγεννημένος καὶ ἀνατεθραμμένος, καὶ Ἰωσὴφ τοῦ τέκτονος νομι- σθεὶς εἶναι υἱὸς, καὶ μηδὲ γράμματα μεμαθηκώς, οὐ μόνον τὰ Ἑλλήνων, ἀλλ' οὐδὲ τὰ Εβραίων, ὅπερ καὶ αἱ φιλαλήθεις μαρτυροῦσι Γραφαί (47) τῶν περὶ αὐ- τὸν, ἀνέγνω Πλάτωνα· καὶ ἀρεσθεὶς τῇ περὶ τῶν πλουσίων ἀποφαινομένῃ αὐτοῦ λέξει, ὡς « ἀδύνατόν ἐστιν ἀγαθὸν εἶναι διαφερόντως καὶ πλούσιον, » παρα έφθειρεν αὐτὴν, καὶ πεποίηκε τὸ, « εὐκοπώτερον κάτ μηλον διὰ τρυπήματος ῥαφίδος εἰσελθεῖν ἢ πλούσιον εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ; » Εἰ δὲ μὴ μετὰ τοῦ μισεῖν (48) καὶ ἀπεχθάνεσθαι ἐντυχὼν τοῖς Εὐαγγε- λίοις φιλαλήθης ἦν ὁ Κέλσος, ἐπέστησεν ἂν, τί δή- ποτε παρελήφθη κάμηλος, τὸ τῶν ζώων ὅσον (49) της, 14. ιδιότητα. μαθητών. τρύματος τρυπήματ της. βελόνης ῥα- φίλος οι διελεύσεσθαι διελθεῖν, φιλοσοφεῖν μὲν εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ εἰσελθεῖν. παραφθείροντος. χις, 24. * ἀγαθὸν ὄντα διαφόρως, εἰ δὲ κἂν μετὰ τοῦ μισεῖν. ὅσον. CONTRA CELSUM LIB. VI. dogmatibus quæ vere magna sunt et admirabilia ; B C nihilominus tamen chumiliat se sub potenti manu Dei . . Quod si qui præ sua simplicitate non in- telligentes in quo sita sit humilitas, illa quæ dixi- mus abjecta factitant, non in doctrinam conferenda culpa est; sed ignoscendum illorum simplicitati, qua fit, ut, quamvis meliora sibi proponant, ad ca tamen non perveniant. Ille enim humilior et orna · tior est illo quem Plato repræsentat, qui inde ornatus quidem est, quod in magnis et mirabilibus super se ambulet;ɔ humilis autem, quod, licet in hisce rebus versatus, humiliet se sponte, non sub quoli- bet, sed e sub potenti manu Dei, » idque per Jesum talis disciplinæ magistrum, qui ‹ non rapinam ar- bitratus est esse se æqualem Deo, sed semetipsum exinanivit formam servi accipiens, et habitu invet:- tus ut homo humiliavit seipsum, factus obediens usque ad mortem, mortem autem crucis "1 ▸ Alque hoc de humilitate dogma tanti momenti est, ut ejus non vulgaren labeamus doctorem, sed tantum illum Salvatorem nostrum : « Discite a me, inquit, • quia mitis sum et humilis corde, et invenietis re- quiem animabus vestris ”. lius esse camelum per foramen acus transire, quam divitem in regnum calorum "; » ait esse Platoni di- ctum, et a Jesu interpolatum; siquidem Plato dixerit fieri non posse, ut qui dives est egregie, idem egregie bonus sit. Ecquis vel mediocriter ad res atten tus, non inter Christi sequaces tantum, sed etiam inter cæteros homines, risum teneat, a Celso audiens Jesum apud Judæos natum et educatum, pro filio fabri Joseph habitum, nec Græcas nec Hebraicas litteras doctum ", ut vera ejus discipulorum scripta testantur, Platonis libros legisse, et illa ejus de divitibus delectatum sententia, fieri non posse ut idem sit egregie dives et egregie bonus, › illam interpolasse et convertisse in istam, ‹ facilius esse camelum per foramen acus transire, quam divitem in regnum colorum?, At si Celsus in le- gendis Evangeliis odio non fuisset et inimicitia occupatus; si veritatis amore ductus fuisset, scivis- set qua de causa camelus, animal natura gibbosum et distortum, aptum visum fuerit quod cum divite D compararetur: et quid voluerit angusto acus fora- Petr. v, 6. * Philip. 11, 6, 7, 8. Matth. xt, sis. Libri autem editi, editi, Anglicanus primus habent pro Clemens Alexandrinus habet, pro pro et quod magis mirum, Paulo post Hascheius in textu, mine ille, qui dixit arctam et angustam viam esse quæ ducit ad vitam 20. Advertisset ex lege immundum * Matth. Matth. xii, 55. 29. Matth. sicque mss. Vide Platonem lib. v De legibus, pag. 743. com. et 3. Clariss. Grot. in adnot. ad Marcum : Causa admirationis, ut collatio Luca et Joannis nos docet, hæc erat, quod Jesus, nullo humano magisterio institutus, summa cum perspicuitate prophetarum verba explicaret. » SPENCER. galur, 16. Deinde hoc Jesu de divitibus effalum, faci- (43) Ιδιωτείαν. Recte codd. Regius et Basileen (44) Codd. Reg. et Basil., μαθημάτων. Libb. (45) Τρυπήματος ῥαφίδος. Codd. Vatican. et (46) Codex Regius, παραφθείραντος. Libb. editi, (47) Γραφαί. Μatth. cap. xu, com. 25, Marc. v, (48) Εἰ δὲ μὴ μετὰ τοῦ μισεῖν. Melius forte Ico (49) Τὸ τῶν ζώων όσον. Guietus legit, τὸ ζῶν
καὶ καθιεῖται χωνεύων καὶ καθαρίζων ὡς τὸ χρυσίον καὶ ὡς τὸ ἀργύριον καὶ κατὰ τὸ περὶ τὴν Ἱερουσαλὴμ γίνεσθαι κολάσεις χωνευομένων, τῶν ἀναλαβόντων εἰς τὴν ἑαυτῶν τῆς ψυχῆς ὑπόστασιν τὰ ἀπὸ κακίας, τροπικῶς που ὀνομαζομένης μολίβδου· διὸ ἡ ἀνομία παρὰ τῷ Ζαχαρίᾳ ἐπὶ τάλαντον μολίβδου ἐκαθέζετο. Ὅσα δ’ εἰς τὸν τόπον λεχθείη ἄν, οὔτε πᾶσιν οὔτε τοῦ παρόντος καιροῦ ἐστι διηγήσασθαι· ἀλλ’ οὐδ’ ἀκίνδυνον τὴν τῶν τοιούτων σαφήνειαν πιστεῦσαι γραφῇ, ἅτε τῶν πολλῶν οὐ χρῃζόντων πλείονος διδασκαλίας παρὰ τὴν περὶ τῆς κατὰ τῶν ἁμαρτανόντων κολάσεως. Εἰς γὰρ τὰ ὑπερέκεινα αὐτῆς οὐ χρήσιμον ἀναβαίνειν διὰ τοὺς μόγις φόβῳ τῆς αἰωνίου κολάσεως κἂν συστέλλοντας ἐπὶ ποσὸν τῆς κακίας καὶ τῶν ἀπ’ αὐτῆς ἁμαρτανομένων χύσιν. Οὔτ’ οὖν [οἱ κατασκευάσαντες] τὸ διάγραμμα οὔτε Κέλσος οἶδε τὸν περὶ Γεέννης λόγον·
τοῖς θαυμασίοις νοήμασι, ο ταπεινοῖ ἑαυτὸν ὑπὸ τὴν ἢ κραταιὰν χεῖρα τοῦ Θεοῦ. » Εἰ δέ τινες, διὰ τὴν ἰδιω τείαν (45) μὴ τρανώσαντες τὸ περὶ ταπεινοφροσύνης δόγμα, τοιαῦτα ποιοῦσιν, οὐ τὸν λόγον αἰτιατέον, ἀλλὰ τῇ ἰδιωτείᾳ τῶν προθεμένων μὲν τὰ κρείττονα, διὰ δὲ τὸν ἰδιωτισμὸν ἀποτυγχανόντων, συγγνωστέον. Μάλλον γὰρ τοῦ κατὰ Πλάτωνα ταπεινοῦ καὶ κεκο- σμημένου ταπεινὸς καὶ κεκοσμημένος ἐστὶν ὁ κεκο- σμημένος μὲν διὰ τό ι πορεύεσθαι ἐν μεγάλοις καὶ θαυμασίοις ὑπὲρ αὐτόν· ἡ ταπεινὸς δὲ, ἐπεὶ καὶ ἐν τούτοις ὢν, ταπεινοῦται ἑκών· οὐχ ὑπὸ τὸν τυχόντα, ἀλλ' ὑπὸ τὴν κραταιὰν χεῖρα τοῦ Θεοῦ, ἡ διὰ τοῦ διδασκάλου τῶν τοιούτων μαθημάτων (44) Ἰησοῦ· ὃς • οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ, ἀλλ᾽ ἑαυ τὸν ἐκένωσε, μορφήν δούλου λαβών· καὶ σχήματι εὑρεθεὶς ὡς ἄνθρωπος, ἐταπείνωσεν ἑαυτόν, γενόμε νος ὑπήκοος μέχρι θανάτου, θανάτου δὲ σταυροῦ. » Καὶ οὕτω μέγα δόγμα τὸ περὶ ταπεινοφροσύνης ἐστὶν, ὡς μὴ τὸν τυχόντα διδάσκαλον ἔχειν περὶ αὐτοῦ, ἀλλ' αὐτὸν λέγειν τὸν τηλικούταν ἡμῶν Σωτῆρα. Μάθετε ἀπ' ἐμοῦ, ὅτι πραός εἰμι, καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ, καὶ εὑρήσετε ἀνάπαυσιν ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν. » Μετὰ ταῦτα τὴν κατὰ τῶν πλουσίων ἀπόφασιν τοῦ Ἰησοῦ εἰπόντος, ο εὐκοπώτερον κάμηλον εἰσέλ θεῖν διὰ τρυπήματος ραφίδος (45) ἢ πλούσιον εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ, φησὶν ἄντικρυς ἀπὸ Πλάτωνος εἰρῆσθαι, τοῦ Ἰησοῦ παραφθείραντος (46) τὸ Πλατων νικὴν, ἐν οἷς εἶπεν ὁ Πλάτων· ὅτι ἀγαθὸν ὄντα δια- φερόντως, καὶ πλούσιον είναι διαφερόντως, ἀδύνατον. » Τίς δ' οὐκ ἂν, καὶ μετρίως εφιστάνειν τοῖς πράγμασι δυνάμενος, τὸν Κέλσον γελάσαι, οὐ τῶν πιστευόντων τῷ Ἰησοῦ μόνον, ἀλλὰ καὶ τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων, ἀκούων, ὅτι Ἰησοῦς ὁ παρὰ Ἰουδαίοις γεγεννημένος καὶ ἀνατεθραμμένος, καὶ Ἰωσὴφ τοῦ τέκτονος νομι- σθεὶς εἶναι υἱὸς, καὶ μηδὲ γράμματα μεμαθηκώς, οὐ μόνον τὰ Ἑλλήνων, ἀλλ' οὐδὲ τὰ Εβραίων, ὅπερ καὶ αἱ φιλαλήθεις μαρτυροῦσι Γραφαί (47) τῶν περὶ αὐ- τὸν, ἀνέγνω Πλάτωνα· καὶ ἀρεσθεὶς τῇ περὶ τῶν πλουσίων ἀποφαινομένῃ αὐτοῦ λέξει, ὡς « ἀδύνατόν ἐστιν ἀγαθὸν εἶναι διαφερόντως καὶ πλούσιον, » παρα έφθειρεν αὐτὴν, καὶ πεποίηκε τὸ, « εὐκοπώτερον κάτ μηλον διὰ τρυπήματος ῥαφίδος εἰσελθεῖν ἢ πλούσιον εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ; » Εἰ δὲ μὴ μετὰ τοῦ μισεῖν (48) καὶ ἀπεχθάνεσθαι ἐντυχὼν τοῖς Εὐαγγε- λίοις φιλαλήθης ἦν ὁ Κέλσος, ἐπέστησεν ἂν, τί δή- ποτε παρελήφθη κάμηλος, τὸ τῶν ζώων ὅσον (49) της, 14. ιδιότητα. μαθητών. τρύματος τρυπήματ της. βελόνης ῥα- φίλος οι διελεύσεσθαι διελθεῖν, φιλοσοφεῖν μὲν εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ εἰσελθεῖν. παραφθείροντος. χις, 24. * ἀγαθὸν ὄντα διαφόρως, εἰ δὲ κἂν μετὰ τοῦ μισεῖν. ὅσον. CONTRA CELSUM LIB. VI. dogmatibus quæ vere magna sunt et admirabilia ; B C nihilominus tamen chumiliat se sub potenti manu Dei . . Quod si qui præ sua simplicitate non in- telligentes in quo sita sit humilitas, illa quæ dixi- mus abjecta factitant, non in doctrinam conferenda culpa est; sed ignoscendum illorum simplicitati, qua fit, ut, quamvis meliora sibi proponant, ad ca tamen non perveniant. Ille enim humilior et orna · tior est illo quem Plato repræsentat, qui inde ornatus quidem est, quod in magnis et mirabilibus super se ambulet;ɔ humilis autem, quod, licet in hisce rebus versatus, humiliet se sponte, non sub quoli- bet, sed e sub potenti manu Dei, » idque per Jesum talis disciplinæ magistrum, qui ‹ non rapinam ar- bitratus est esse se æqualem Deo, sed semetipsum exinanivit formam servi accipiens, et habitu invet:- tus ut homo humiliavit seipsum, factus obediens usque ad mortem, mortem autem crucis "1 ▸ Alque hoc de humilitate dogma tanti momenti est, ut ejus non vulgaren labeamus doctorem, sed tantum illum Salvatorem nostrum : « Discite a me, inquit, • quia mitis sum et humilis corde, et invenietis re- quiem animabus vestris ”. lius esse camelum per foramen acus transire, quam divitem in regnum calorum "; » ait esse Platoni di- ctum, et a Jesu interpolatum; siquidem Plato dixerit fieri non posse, ut qui dives est egregie, idem egregie bonus sit. Ecquis vel mediocriter ad res atten tus, non inter Christi sequaces tantum, sed etiam inter cæteros homines, risum teneat, a Celso audiens Jesum apud Judæos natum et educatum, pro filio fabri Joseph habitum, nec Græcas nec Hebraicas litteras doctum ", ut vera ejus discipulorum scripta testantur, Platonis libros legisse, et illa ejus de divitibus delectatum sententia, fieri non posse ut idem sit egregie dives et egregie bonus, › illam interpolasse et convertisse in istam, ‹ facilius esse camelum per foramen acus transire, quam divitem in regnum colorum?, At si Celsus in le- gendis Evangeliis odio non fuisset et inimicitia occupatus; si veritatis amore ductus fuisset, scivis- set qua de causa camelus, animal natura gibbosum et distortum, aptum visum fuerit quod cum divite D compararetur: et quid voluerit angusto acus fora- Petr. v, 6. * Philip. 11, 6, 7, 8. Matth. xt, sis. Libri autem editi, editi, Anglicanus primus habent pro Clemens Alexandrinus habet, pro pro et quod magis mirum, Paulo post Hascheius in textu, mine ille, qui dixit arctam et angustam viam esse quæ ducit ad vitam 20. Advertisset ex lege immundum * Matth. Matth. xii, 55. 29. Matth. sicque mss. Vide Platonem lib. v De legibus, pag. 743. com. et 3. Clariss. Grot. in adnot. ad Marcum : Causa admirationis, ut collatio Luca et Joannis nos docet, hæc erat, quod Jesus, nullo humano magisterio institutus, summa cum perspicuitate prophetarum verba explicaret. » SPENCER. galur, 16. Deinde hoc Jesu de divitibus effalum, faci- (43) Ιδιωτείαν. Recte codd. Regius et Basileen (44) Codd. Reg. et Basil., μαθημάτων. Libb. (45) Τρυπήματος ῥαφίδος. Codd. Vatican. et (46) Codex Regius, παραφθείραντος. Libb. editi, (47) Γραφαί. Μatth. cap. xu, com. 25, Marc. v, (48) Εἰ δὲ μὴ μετὰ τοῦ μισεῖν. Melius forte Ico (49) Τὸ τῶν ζώων όσον. Guietus legit, τὸ ζῶν
ἐπεὶ οὔτ’ ἂν ἐκεῖνοι ζωγραφίας καὶ διαγράμματα ἐσεμνοποίουν ὡς δι’ αὐτῶν παριστάντες τὸ ἀληθές, οὔτ’ ἂν ὁ Κέλσος ἐν τῷ κατὰ Χριστιανῶν συγγράμματι τὰ μηδαμῶς ὑπὸ Χριστιανῶν λεγόμενα ἀλλά τινων τάχα οὐδ’ ἔτι ὄντων ἀλλὰ πάντῃ ἐκλελοιπότων [ἢ] καὶ εἰς ὀλίγους καὶ εὐαριθμήτους καταστάντων, ἐνετίθει ταῖς κατὰ Χριστιανῶν κατηγορίαις. Καὶ ὥσπερ οὐ καθήκει τοῖς τὰ Πλάτωνος φιλοσοφοῦσιν ἀπολογεῖσθαι περὶ Ἐπικούρου καὶ τῶν ἀσεβῶν αὐτοῦ δογμάτων, οὕτως οὐδ’ ἡμῖν περὶ τῶν ἐν τῷ διαγράμματι καὶ τῶν κατ’ αὐτοῦ λεγομένων ὑπὸ Κέλσου. Διόπερ ὡς περισσὰ καὶ μάτην ἐκκείμενα ἐῶμεν τὰ ὑπὸ Κέλσου εἰς ταῦτα λελεγμένα· μᾶλλον γὰρ Κέλσου ἡμεῖς αὐτῶν παρὰ τοῖς κεκρατημένοις ὑπὸ τοιούτων λόγων κατηγορήσομεν. Ἑξῆς δὲ τοῖς περὶ τοῦ διαγράμματος μηδὲ παρακούσας τῶν περὶ τῆς καλουμένης παρὰ τοῖς ἐκκλησιαστικοῖς σφραγῖδος ἑαυτῷ τινα ἐκτίθεται ἀλλόκοτα καὶ ἀμοιβαίας φωνάς, ὡς τοῦ μὲν τὴν σφραγῖδα περιτιθέντος καλουμένου πατρός, τοῦ δὲ σφραγιζομένου λεγομένου νέου καὶ υἱοῦ καὶ ἀποκρινομένου· κέχρισμαι χρίσματι λευκῷ ἐκ ξύλου ζωῆς, ὅπερ οὐδ’ ἐν τοῖς ἀπὸ τῶν αἱρέσεων ἠκούσαμεν γίνεσθαι.
τοῖς θαυμασίοις νοήμασι, ο ταπεινοῖ ἑαυτὸν ὑπὸ τὴν ἢ κραταιὰν χεῖρα τοῦ Θεοῦ. » Εἰ δέ τινες, διὰ τὴν ἰδιω τείαν (45) μὴ τρανώσαντες τὸ περὶ ταπεινοφροσύνης δόγμα, τοιαῦτα ποιοῦσιν, οὐ τὸν λόγον αἰτιατέον, ἀλλὰ τῇ ἰδιωτείᾳ τῶν προθεμένων μὲν τὰ κρείττονα, διὰ δὲ τὸν ἰδιωτισμὸν ἀποτυγχανόντων, συγγνωστέον. Μάλλον γὰρ τοῦ κατὰ Πλάτωνα ταπεινοῦ καὶ κεκο- σμημένου ταπεινὸς καὶ κεκοσμημένος ἐστὶν ὁ κεκο- σμημένος μὲν διὰ τό ι πορεύεσθαι ἐν μεγάλοις καὶ θαυμασίοις ὑπὲρ αὐτόν· ἡ ταπεινὸς δὲ, ἐπεὶ καὶ ἐν τούτοις ὢν, ταπεινοῦται ἑκών· οὐχ ὑπὸ τὸν τυχόντα, ἀλλ' ὑπὸ τὴν κραταιὰν χεῖρα τοῦ Θεοῦ, ἡ διὰ τοῦ διδασκάλου τῶν τοιούτων μαθημάτων (44) Ἰησοῦ· ὃς • οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ, ἀλλ᾽ ἑαυ τὸν ἐκένωσε, μορφήν δούλου λαβών· καὶ σχήματι εὑρεθεὶς ὡς ἄνθρωπος, ἐταπείνωσεν ἑαυτόν, γενόμε νος ὑπήκοος μέχρι θανάτου, θανάτου δὲ σταυροῦ. » Καὶ οὕτω μέγα δόγμα τὸ περὶ ταπεινοφροσύνης ἐστὶν, ὡς μὴ τὸν τυχόντα διδάσκαλον ἔχειν περὶ αὐτοῦ, ἀλλ' αὐτὸν λέγειν τὸν τηλικούταν ἡμῶν Σωτῆρα. Μάθετε ἀπ' ἐμοῦ, ὅτι πραός εἰμι, καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ, καὶ εὑρήσετε ἀνάπαυσιν ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν. » Μετὰ ταῦτα τὴν κατὰ τῶν πλουσίων ἀπόφασιν τοῦ Ἰησοῦ εἰπόντος, ο εὐκοπώτερον κάμηλον εἰσέλ θεῖν διὰ τρυπήματος ραφίδος (45) ἢ πλούσιον εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ, φησὶν ἄντικρυς ἀπὸ Πλάτωνος εἰρῆσθαι, τοῦ Ἰησοῦ παραφθείραντος (46) τὸ Πλατων νικὴν, ἐν οἷς εἶπεν ὁ Πλάτων· ὅτι ἀγαθὸν ὄντα δια- φερόντως, καὶ πλούσιον είναι διαφερόντως, ἀδύνατον. » Τίς δ' οὐκ ἂν, καὶ μετρίως εφιστάνειν τοῖς πράγμασι δυνάμενος, τὸν Κέλσον γελάσαι, οὐ τῶν πιστευόντων τῷ Ἰησοῦ μόνον, ἀλλὰ καὶ τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων, ἀκούων, ὅτι Ἰησοῦς ὁ παρὰ Ἰουδαίοις γεγεννημένος καὶ ἀνατεθραμμένος, καὶ Ἰωσὴφ τοῦ τέκτονος νομι- σθεὶς εἶναι υἱὸς, καὶ μηδὲ γράμματα μεμαθηκώς, οὐ μόνον τὰ Ἑλλήνων, ἀλλ' οὐδὲ τὰ Εβραίων, ὅπερ καὶ αἱ φιλαλήθεις μαρτυροῦσι Γραφαί (47) τῶν περὶ αὐ- τὸν, ἀνέγνω Πλάτωνα· καὶ ἀρεσθεὶς τῇ περὶ τῶν πλουσίων ἀποφαινομένῃ αὐτοῦ λέξει, ὡς « ἀδύνατόν ἐστιν ἀγαθὸν εἶναι διαφερόντως καὶ πλούσιον, » παρα έφθειρεν αὐτὴν, καὶ πεποίηκε τὸ, « εὐκοπώτερον κάτ μηλον διὰ τρυπήματος ῥαφίδος εἰσελθεῖν ἢ πλούσιον εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ; » Εἰ δὲ μὴ μετὰ τοῦ μισεῖν (48) καὶ ἀπεχθάνεσθαι ἐντυχὼν τοῖς Εὐαγγε- λίοις φιλαλήθης ἦν ὁ Κέλσος, ἐπέστησεν ἂν, τί δή- ποτε παρελήφθη κάμηλος, τὸ τῶν ζώων ὅσον (49) της, 14. ιδιότητα. μαθητών. τρύματος τρυπήματ της. βελόνης ῥα- φίλος οι διελεύσεσθαι διελθεῖν, φιλοσοφεῖν μὲν εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ εἰσελθεῖν. παραφθείροντος. χις, 24. * ἀγαθὸν ὄντα διαφόρως, εἰ δὲ κἂν μετὰ τοῦ μισεῖν. ὅσον. CONTRA CELSUM LIB. VI. dogmatibus quæ vere magna sunt et admirabilia ; B C nihilominus tamen chumiliat se sub potenti manu Dei . . Quod si qui præ sua simplicitate non in- telligentes in quo sita sit humilitas, illa quæ dixi- mus abjecta factitant, non in doctrinam conferenda culpa est; sed ignoscendum illorum simplicitati, qua fit, ut, quamvis meliora sibi proponant, ad ca tamen non perveniant. Ille enim humilior et orna · tior est illo quem Plato repræsentat, qui inde ornatus quidem est, quod in magnis et mirabilibus super se ambulet;ɔ humilis autem, quod, licet in hisce rebus versatus, humiliet se sponte, non sub quoli- bet, sed e sub potenti manu Dei, » idque per Jesum talis disciplinæ magistrum, qui ‹ non rapinam ar- bitratus est esse se æqualem Deo, sed semetipsum exinanivit formam servi accipiens, et habitu invet:- tus ut homo humiliavit seipsum, factus obediens usque ad mortem, mortem autem crucis "1 ▸ Alque hoc de humilitate dogma tanti momenti est, ut ejus non vulgaren labeamus doctorem, sed tantum illum Salvatorem nostrum : « Discite a me, inquit, • quia mitis sum et humilis corde, et invenietis re- quiem animabus vestris ”. lius esse camelum per foramen acus transire, quam divitem in regnum calorum "; » ait esse Platoni di- ctum, et a Jesu interpolatum; siquidem Plato dixerit fieri non posse, ut qui dives est egregie, idem egregie bonus sit. Ecquis vel mediocriter ad res atten tus, non inter Christi sequaces tantum, sed etiam inter cæteros homines, risum teneat, a Celso audiens Jesum apud Judæos natum et educatum, pro filio fabri Joseph habitum, nec Græcas nec Hebraicas litteras doctum ", ut vera ejus discipulorum scripta testantur, Platonis libros legisse, et illa ejus de divitibus delectatum sententia, fieri non posse ut idem sit egregie dives et egregie bonus, › illam interpolasse et convertisse in istam, ‹ facilius esse camelum per foramen acus transire, quam divitem in regnum colorum?, At si Celsus in le- gendis Evangeliis odio non fuisset et inimicitia occupatus; si veritatis amore ductus fuisset, scivis- set qua de causa camelus, animal natura gibbosum et distortum, aptum visum fuerit quod cum divite D compararetur: et quid voluerit angusto acus fora- Petr. v, 6. * Philip. 11, 6, 7, 8. Matth. xt, sis. Libri autem editi, editi, Anglicanus primus habent pro Clemens Alexandrinus habet, pro pro et quod magis mirum, Paulo post Hascheius in textu, mine ille, qui dixit arctam et angustam viam esse quæ ducit ad vitam 20. Advertisset ex lege immundum * Matth. Matth. xii, 55. 29. Matth. sicque mss. Vide Platonem lib. v De legibus, pag. 743. com. et 3. Clariss. Grot. in adnot. ad Marcum : Causa admirationis, ut collatio Luca et Joannis nos docet, hæc erat, quod Jesus, nullo humano magisterio institutus, summa cum perspicuitate prophetarum verba explicaret. » SPENCER. galur, 16. Deinde hoc Jesu de divitibus effalum, faci- (43) Ιδιωτείαν. Recte codd. Regius et Basileen (44) Codd. Reg. et Basil., μαθημάτων. Libb. (45) Τρυπήματος ῥαφίδος. Codd. Vatican. et (46) Codex Regius, παραφθείραντος. Libb. editi, (47) Γραφαί. Μatth. cap. xu, com. 25, Marc. v, (48) Εἰ δὲ μὴ μετὰ τοῦ μισεῖν. Melius forte Ico (49) Τὸ τῶν ζώων όσον. Guietus legit, τὸ ζῶν
PG 11:1333Εἶτα καὶ ἀριθμὸν ὁρίζει λεγόμενον ὑπὸ τῶν παραδιδόντων τὴν σφραγῖδα ἀγγέλων ἑπτά, ἑκατέρωθεν τῇ ψυχῇ τοῦ ἀπαλλαττομένου σώματος ἐφισταμένων, τῶν μὲν τοῦ φωτὸς ἑτέρων δὲ τῶν ὀνομαζομένων ἀρχοντικῶν, καὶ λέγει τὸν ἄρχοντα τῶν ὀνομαζομένων ἀρχοντικῶν λέγεσθαι θεὸν κατηραμένον. Εἶτ’ ἐπιλαβόμενος τῆς λέξεως εὐλόγως κατηγορεῖ τῶν τοῦτο τολμώντων λέγειν· τούτου δ’ ἕνεκα καὶ ἡμεῖς συναγανακτοῦμεν τοῖς μεμφομένοις τοὺς τοιούτους, εἰ δή τινες εἰσὶ λέγοντες θεὸν κατηραμένον τὸν Ἰουδαίων, τὸν ὕοντα καὶ βροντῶντα καὶ τοῦδε τοῦ κόσμου δημιουργὸν καὶ Μωϋσέως καὶ τῆς κατ’ αὐτὸν κοσμοποιί̈ας θεόν. Ἀλλ’ ἔοικε βεβουλῆσθαί τι διὰ τούτων ὁ Κέλσος οὐκ εὔγνωμον ἀλλ’ ἀπὸ τοῦ καθ’ ἡμῶν ἀφιλοσόφου μίσους πάνυ ἀγνωμονέστατον. Ἐβουλήθη γὰρ τοὺς ἀπείρους τῶν ἡμετέρων ἐντυχόντας αὐτοῦ τῇ γραφῇ πολεμῶσαι πρὸς ἡμᾶς, ὡς θεὸν κατηραμένον λέγοντας τὸν τοῦδε τοῦ κόσμου καλὸν δημιουργόν.
σίῳ· καὶ τί αὐτῷ ἐβούλετο ἡ στενὴ τῆς ῥαφίδος του μαλιά, στενὴν φάσκοντι εἶναι καὶ τεθλιμμένην την ὁδὸν τὴν ἀπάγουσαν εἰς τὴν ζωήν· καὶ τὸ κατὰ τὸν νόμον δὲ ἀκάθαρτον τὸ ζῶον ἀναγεγράφθαι τοῦτο, ἔχον μέν τι ἀπόδεκτον, τὸ μηρυκᾶσθαι, ἔχον δὲ καὶ ψεκτόν, τὸ μὴ διχηλεῖν· ἐξήτασεν ἂν καὶ ὁσάκις ἐν ταῖς θείαις παρελήφθη κάμηλος Γραφαῖς, καὶ ἐπὶ τί νων· ἵνα θεωρήσῃ τὸ περὶ τῶν πλουσίων τοῦ λόγου βούλημα· οὐκ εἴασεν ἂν ἀβασάνιστον καὶ τὸ μακαρί ζεσθαι μὲν τοὺς πτωχοὺς ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ, ταλανίζε σθαι δὲ τοὺς πλουσίους· πότερον ἐπὶ τῶν αἰσθητῶν αὐτῷ ταῦτα (50) πτωχῶν καὶ πλουσίων, ἢ οἶδέ τιν πάντως ψεκτόν. Οὐκ ἂν γὰρ οὐδ᾽ ὁ τυχὼν ἀκρίτως τὰ ἤθη. ᾿Αλλὰ ταῦτα μὲν ταύτῃ. ἐπὶ τῇ κατασκευῇ σκολιόν, παραβαλλόμενον τῷ τελευ πτωχείαν πάντως μακαριζομένην ὁ Λόγος, καὶ πλοῦτον τοὺς πτωχοὺς ἐπήνεσεν, ὧν οἱ πολλοὶ καὶ φαυλότατοί εἰσι Ει ἀξίως καὶ αὐτόν, νεὶ ἄξιον καὶ αὐτόν. (ἔσχατον τὸν τῆς δόξης χι τῶνα ἐν τῷ θανάτῳ αὐτῷ ἀποδυόμεθα • Ἐπεὶ δ᾽ ἑξῆς ἐξευτελίσαι βουλόμενος τὰ περὶ βασιλείας Θεοῦ γεγραμμένα παρ' ἡμῖν, τούτων μὲν οὐδὲν παρέθετο, ὡς οὐδὲ τῆς παρ' αὐτῷ ἄξιον ἀνα- γραφῆς· τάχα ἐπεὶ μηδὲ ᾔδει αὐτά· Πλάτωνος δὲ λέ ξεις ἐκτίθεται ἀπό τε τῶν ἐπιστολῶν καὶ τοῦ Φαίδρου, ὡς τούτων μὲν ἐνθέως εἰρημένων, οὐδὲν δὲ τοιοῦτον ἐχόντων τῶν ἡμετέρων γραμμάτων· φέρε, ὀλίγα παρα βάλλωμεν παραθέσεως ἕνεκεν τῆς πρὸς τὰ Πλάτων οὐκ ἀπιθάνως μὲν εἰρημένα, οὐ μὴν καὶ διαθέντα τὸν φιλόσοφον ἀξίως κἂν αὐτῷ (51) ἀναστραφῆναι ἐν τῇ πρὸς τὸν Ποιητὴν τῶν ὅλων εὐσεβεία· ἐχρῆν μὴ νοθεύειν, μηδὲ μιαίνειν τῇ ὡς ἡμεῖς ὀνομάζομεν εἰδωλολατρεία (52), ὡς δὲ καὶ οἱ πολ λοὶ λέγοιεν ἂν χρώμενοι τῷ ὀνόματι, καὶ τῇ δεισι δαιμονίᾳ. Τρόπῳ δὴ Ἑβραϊκῷ τινι λέγεται περὶ τοῦ Θεοῦ ἐν ἑπτακαιδεκάτω ψαλμῷ, ὅτι, ο Ἔθετο σκότος ἀποκρυφὴν ὁ Θεός·, ἵνα δηλωθῇ, ὅτι ἀφανῆ καὶ ἄγνω στά ἐστι τὰ κατ' ἀξίαν νοηθέντα ἂν περὶ τοῦ Θεοῦ, ἀποκρύψαντος ἑαυτὸν (53) οἱονεὶ ἐν σκότῳ τοῖς μὴ φέρουσι τὰς τῆς γνώσεως αὐτοῦ μαρμαρυγάς, μηδὲ δυναμένοις αὐτὸν ὁρᾷν· πὴ μὲν διὰ τὸ μιασμὸν τῶ νοῦ, σώματι ταπεινώσεως ἀνθρώπων ἐνδεδεμένου, τὴ δὲ διὰ τὴν βραχυτέραν δύναμιν αὐτοῦ τῆς κατανοή σεως τοῦ Θεοῦ. Ἵνα δὲ δηλωθῇ τὸ σπανίως εἰς ἀν θρώπους φθάνον, καὶ ἐν πάνυ ὀλίγοις εὑρισκόμενον τῆς γνώσεως τοῦ Θεοῦ, Μωϋσῆς ἀναγέγραπται < εἰσ- εληλυθέναι εἰς τὸν γνόφον, ὅπου ἦν ὁ Θεός. περὶ Μωϋσέως πάλιν· « Ἐγγιεί Μωϋσῆς μόνος πρὸς τὸν Θεὸν, οἱ δὲ λοιποὶ οὐκ ἐγγιοῦσι. » Πάλιν τε αὖ, ἵνα τὸ βάθος παραστήσῃ ὁ προφήτης τῶν περὶ Θεοῦ δογμάτων, ἄληπτον τυγχάνον τοῖς μὴ ἔχουσι πνεῦμα τὸ ι πάντ' ἐρευνῶν, ἐρευνῶν δὲ καὶ τὰ βάθη του Καὶ ᾿Αρχεάνασσαν ἔχω τὴν ἐκ Κολοφῶνος ἑταίρην, Ης καὶ ἐπὶ ῥυτίδων πικρὸς ἔπεστιν έρως. Α δειλοί νεότητος ἀπαντήσαντες ἐκείνης Πρωτοπόρου, δι' ὅσης ἤκετε πυρκαϊής. ORIGENIS hoc animal reputari, probatum quidem quatenus A ruminat, rejectitium vero, quia divisa ungula non sit. Observasset etiam quoties et quibus de causis Scripturæ de camelo mentionem fecerint; ut Verbi de divitibus sententiam assequeretur. Hoc etiam animadvertisset, Jesusne, cum pauperes beatus, divites vero miseros pronuntiat ", loquatur de utrisque spectando ad illos qui sub sensum cadunt, an quamdam paupertatem noverit Verbum omni ex parte laudabilem et divitias omni ex parte vitupe- rabiles. Nam nec e fæce plebis homo laudaverit pauperes nullo discrimine, quorum multi sunt cor- ruptissimis moribus. Verum de his lococo satis. Dei scripserunt auctores nostri. Nihil horum qui- dem in medium affert: quippe qui nihil dignum judi- cat quod exscribatur, aut fortasse quia non legit: sed ex Platonis epistolis et Phædro sententias depromit, quasi divinas, et quasi in Scripturis nostris simile situihil. Ex his igitur pauca proferamus cum Platoni eis conferenda : quæ Platonica ut probabilitatis spe- ciem præ se ferant, non potuerunt tamen illum ipsum adducere ut ea, qua philosophum par erat, pietate rerum omnium Conditorem coleret. Nam si pietas ei iuerat, debebat illam non adulterare et inquinare vi- tio, quam vocamus idololatriam, aut superstitione, ut vulgus loquitur. In psalmo septimo decimo de Deo Hebraica loquendi ratione dicitur, c illum posuisse tenebras latibulum suum . . Quod quidem C significat, quæ de Deo cognosci pro merito debe- rent, ea obscura esse et impenetrabilia; quia se velut in tenebris abscondit erga eos qui nec ejus cognitionis splendorem ferre, nec eumn contemplari possunt : partim propter mentis iunpuritatem huic ɔbjecto humano corpori alligatæ, partim quia an- gustior illa est quam ut Deum intelligere possit. Atque ut palam fiat quam rarum sit et quam paucis concessum Deum cognoscere, narratur Moyses • accessisse ad caliginem, in qua erat Deus 38. » de Moyse rursus: ‹ Solus Moyses accedet ad Domi- num, reliqui vero non appropinquabunt ". » Et item rum propheta, ut ostendat in abyssum divinorum doginatum penetrari non posse ab iis qui non ha- bent illum spiritum, qui « omnia scrutatur, etiam profunda Dei . . dixit : « Abyssus sicut vestimen ** Matth. v, 3. Psal. xvII, 12. Exod. xx, 21. simile.. tur, Objicere solent Siculas dapes (Tertull., Apolog. cap. 6); st- perbiam et anibitionem Athen. lib. 11, cap. 15); malevolentiam et invidiam (ibid.) vitia quaeris, et libidinem omnifariam. Tertull., De ani- ma, cap. : « Ut Stoici fuas solas, id est, sapien- tium animas, in supernis mansionibus collocant. Plato quidem non temere philosophorum animabus hoc præstat: sed eorum qui philosophiam scilicet exornaverint amore puerorum, Plat. in Sympos., D "Exod. xxiv, 2. Cor. 11, 10. in Phædro, p. 249. Audi quam mirifice meretri- cem amavit, quantumque formam ejus et pulchri- tudinem admiratus est, Athen., lib. xii, cap. : Archeanassam ex Colophone amicam habeo, Cujus rugis amarus etiamnum amor insidet. Heu miseros vos, quibus illius juventus occurrit Primava, vobis per quantam ignis accensi py- Tram vadendum fuit. SPENCER 17. Tum deprimnere conatur ea quæ de regno Β (50) Post ταῦτα, videtur deesse είρηται vel quid (51) Αξίως κἂν αὐτῷ. Guieto scribendum vide- (52) Hoeschelius in textu, εἰδωλολατρία. (53) ldem in textu, ἀποκρύψαντα ἑαυτῷ.
Καὶ δοκεῖ μοι παραπλήσιον Ἰουδαίοις πεποιηκέναι, τοῖς κατὰ τὴν ἀρχὴν τῆς τοῦ χριστιανισμοῦ διδασκαλίας κατασκεδάσασι δυσφημίαν τοῦ λόγου, ὡς ἄρα καταθύσαντες παιδίον μεταλαμβάνουσιν αὐτοῦ τῶν σαρκῶν, καὶ πάλιν ὅτι οἱ ἀπὸ τοῦ λόγου τὰ τοῦ σκότου πράττειν βουλόμενοι σβεννύουσι μὲν τὸ φῶς, ἕκαστος δὲ τῇ παρατυχούσῃ μίγνυται· ἥτις δυσφημία παραλόγως πάλαι μὲν πλείστων ὅσων ἐκράτει πείθουσα τοὺς ἀλλοτρίους τοῦ λόγου ὅτι τοιοῦτοί εἰσι Χριστιανοί, καὶ νῦν δὲ ἔτι ἀπατᾷ τινας ἀποτρεπομένους διὰ τὰ τοιαῦτα κἂν εἰς κοινωνίαν ἁπλουστέραν λόγων ἥκειν πρὸς Χριστιανούς. Τοιοῦτόν τι δή μοι φαίνεται ὁ Κέλσος οἰκονομῶν ἐκτεθεῖσθαι, ὡς ἄρα Χριστιανοὶ λέγουσι κατηραμένον θεὸν τὸν δημιουργόν, ἵν’ ὁ πιστεύων αὐτῷ ταῦτα καθ’ ἡμῶν λέγοντι εἰ δυνατὸν καὶ ἐπὶ τὸ αἱρεῖν ὁρμήσαι Χριστιανοὺς ὡς πάντων ἀσεβεστάτους. Φύρων δὲ τὰ πράγματα καὶ τὴν αἰτίαν ἐκτίθεται τοῦ κατηραμένον λέγεσθαι τὸν τῆς κατὰ Μωϋσέα κοσμοποιί̈ας θεὸν φάσκων ὅτι τοιοῦτός ἐστιν καὶ ἀρᾶς ἄξιος κατὰ τοὺς ταῦτα περὶ αὐτοῦ δοξάζοντας, ἐπείπερ τῷ ὄφει, γνῶσιν καλοῦ καὶ κακοῦ τοῖς πρώτοις ἀνθρώποις εἰσηγουμένῳ, κατηράσατο.
σίῳ· καὶ τί αὐτῷ ἐβούλετο ἡ στενὴ τῆς ῥαφίδος του μαλιά, στενὴν φάσκοντι εἶναι καὶ τεθλιμμένην την ὁδὸν τὴν ἀπάγουσαν εἰς τὴν ζωήν· καὶ τὸ κατὰ τὸν νόμον δὲ ἀκάθαρτον τὸ ζῶον ἀναγεγράφθαι τοῦτο, ἔχον μέν τι ἀπόδεκτον, τὸ μηρυκᾶσθαι, ἔχον δὲ καὶ ψεκτόν, τὸ μὴ διχηλεῖν· ἐξήτασεν ἂν καὶ ὁσάκις ἐν ταῖς θείαις παρελήφθη κάμηλος Γραφαῖς, καὶ ἐπὶ τί νων· ἵνα θεωρήσῃ τὸ περὶ τῶν πλουσίων τοῦ λόγου βούλημα· οὐκ εἴασεν ἂν ἀβασάνιστον καὶ τὸ μακαρί ζεσθαι μὲν τοὺς πτωχοὺς ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ, ταλανίζε σθαι δὲ τοὺς πλουσίους· πότερον ἐπὶ τῶν αἰσθητῶν αὐτῷ ταῦτα (50) πτωχῶν καὶ πλουσίων, ἢ οἶδέ τιν πάντως ψεκτόν. Οὐκ ἂν γὰρ οὐδ᾽ ὁ τυχὼν ἀκρίτως τὰ ἤθη. ᾿Αλλὰ ταῦτα μὲν ταύτῃ. ἐπὶ τῇ κατασκευῇ σκολιόν, παραβαλλόμενον τῷ τελευ πτωχείαν πάντως μακαριζομένην ὁ Λόγος, καὶ πλοῦτον τοὺς πτωχοὺς ἐπήνεσεν, ὧν οἱ πολλοὶ καὶ φαυλότατοί εἰσι Ει ἀξίως καὶ αὐτόν, νεὶ ἄξιον καὶ αὐτόν. (ἔσχατον τὸν τῆς δόξης χι τῶνα ἐν τῷ θανάτῳ αὐτῷ ἀποδυόμεθα • Ἐπεὶ δ᾽ ἑξῆς ἐξευτελίσαι βουλόμενος τὰ περὶ βασιλείας Θεοῦ γεγραμμένα παρ' ἡμῖν, τούτων μὲν οὐδὲν παρέθετο, ὡς οὐδὲ τῆς παρ' αὐτῷ ἄξιον ἀνα- γραφῆς· τάχα ἐπεὶ μηδὲ ᾔδει αὐτά· Πλάτωνος δὲ λέ ξεις ἐκτίθεται ἀπό τε τῶν ἐπιστολῶν καὶ τοῦ Φαίδρου, ὡς τούτων μὲν ἐνθέως εἰρημένων, οὐδὲν δὲ τοιοῦτον ἐχόντων τῶν ἡμετέρων γραμμάτων· φέρε, ὀλίγα παρα βάλλωμεν παραθέσεως ἕνεκεν τῆς πρὸς τὰ Πλάτων οὐκ ἀπιθάνως μὲν εἰρημένα, οὐ μὴν καὶ διαθέντα τὸν φιλόσοφον ἀξίως κἂν αὐτῷ (51) ἀναστραφῆναι ἐν τῇ πρὸς τὸν Ποιητὴν τῶν ὅλων εὐσεβεία· ἐχρῆν μὴ νοθεύειν, μηδὲ μιαίνειν τῇ ὡς ἡμεῖς ὀνομάζομεν εἰδωλολατρεία (52), ὡς δὲ καὶ οἱ πολ λοὶ λέγοιεν ἂν χρώμενοι τῷ ὀνόματι, καὶ τῇ δεισι δαιμονίᾳ. Τρόπῳ δὴ Ἑβραϊκῷ τινι λέγεται περὶ τοῦ Θεοῦ ἐν ἑπτακαιδεκάτω ψαλμῷ, ὅτι, ο Ἔθετο σκότος ἀποκρυφὴν ὁ Θεός·, ἵνα δηλωθῇ, ὅτι ἀφανῆ καὶ ἄγνω στά ἐστι τὰ κατ' ἀξίαν νοηθέντα ἂν περὶ τοῦ Θεοῦ, ἀποκρύψαντος ἑαυτὸν (53) οἱονεὶ ἐν σκότῳ τοῖς μὴ φέρουσι τὰς τῆς γνώσεως αὐτοῦ μαρμαρυγάς, μηδὲ δυναμένοις αὐτὸν ὁρᾷν· πὴ μὲν διὰ τὸ μιασμὸν τῶ νοῦ, σώματι ταπεινώσεως ἀνθρώπων ἐνδεδεμένου, τὴ δὲ διὰ τὴν βραχυτέραν δύναμιν αὐτοῦ τῆς κατανοή σεως τοῦ Θεοῦ. Ἵνα δὲ δηλωθῇ τὸ σπανίως εἰς ἀν θρώπους φθάνον, καὶ ἐν πάνυ ὀλίγοις εὑρισκόμενον τῆς γνώσεως τοῦ Θεοῦ, Μωϋσῆς ἀναγέγραπται < εἰσ- εληλυθέναι εἰς τὸν γνόφον, ὅπου ἦν ὁ Θεός. περὶ Μωϋσέως πάλιν· « Ἐγγιεί Μωϋσῆς μόνος πρὸς τὸν Θεὸν, οἱ δὲ λοιποὶ οὐκ ἐγγιοῦσι. » Πάλιν τε αὖ, ἵνα τὸ βάθος παραστήσῃ ὁ προφήτης τῶν περὶ Θεοῦ δογμάτων, ἄληπτον τυγχάνον τοῖς μὴ ἔχουσι πνεῦμα τὸ ι πάντ' ἐρευνῶν, ἐρευνῶν δὲ καὶ τὰ βάθη του Καὶ ᾿Αρχεάνασσαν ἔχω τὴν ἐκ Κολοφῶνος ἑταίρην, Ης καὶ ἐπὶ ῥυτίδων πικρὸς ἔπεστιν έρως. Α δειλοί νεότητος ἀπαντήσαντες ἐκείνης Πρωτοπόρου, δι' ὅσης ἤκετε πυρκαϊής. ORIGENIS hoc animal reputari, probatum quidem quatenus A ruminat, rejectitium vero, quia divisa ungula non sit. Observasset etiam quoties et quibus de causis Scripturæ de camelo mentionem fecerint; ut Verbi de divitibus sententiam assequeretur. Hoc etiam animadvertisset, Jesusne, cum pauperes beatus, divites vero miseros pronuntiat ", loquatur de utrisque spectando ad illos qui sub sensum cadunt, an quamdam paupertatem noverit Verbum omni ex parte laudabilem et divitias omni ex parte vitupe- rabiles. Nam nec e fæce plebis homo laudaverit pauperes nullo discrimine, quorum multi sunt cor- ruptissimis moribus. Verum de his lococo satis. Dei scripserunt auctores nostri. Nihil horum qui- dem in medium affert: quippe qui nihil dignum judi- cat quod exscribatur, aut fortasse quia non legit: sed ex Platonis epistolis et Phædro sententias depromit, quasi divinas, et quasi in Scripturis nostris simile situihil. Ex his igitur pauca proferamus cum Platoni eis conferenda : quæ Platonica ut probabilitatis spe- ciem præ se ferant, non potuerunt tamen illum ipsum adducere ut ea, qua philosophum par erat, pietate rerum omnium Conditorem coleret. Nam si pietas ei iuerat, debebat illam non adulterare et inquinare vi- tio, quam vocamus idololatriam, aut superstitione, ut vulgus loquitur. In psalmo septimo decimo de Deo Hebraica loquendi ratione dicitur, c illum posuisse tenebras latibulum suum . . Quod quidem C significat, quæ de Deo cognosci pro merito debe- rent, ea obscura esse et impenetrabilia; quia se velut in tenebris abscondit erga eos qui nec ejus cognitionis splendorem ferre, nec eumn contemplari possunt : partim propter mentis iunpuritatem huic ɔbjecto humano corpori alligatæ, partim quia an- gustior illa est quam ut Deum intelligere possit. Atque ut palam fiat quam rarum sit et quam paucis concessum Deum cognoscere, narratur Moyses • accessisse ad caliginem, in qua erat Deus 38. » de Moyse rursus: ‹ Solus Moyses accedet ad Domi- num, reliqui vero non appropinquabunt ". » Et item rum propheta, ut ostendat in abyssum divinorum doginatum penetrari non posse ab iis qui non ha- bent illum spiritum, qui « omnia scrutatur, etiam profunda Dei . . dixit : « Abyssus sicut vestimen ** Matth. v, 3. Psal. xvII, 12. Exod. xx, 21. simile.. tur, Objicere solent Siculas dapes (Tertull., Apolog. cap. 6); st- perbiam et anibitionem Athen. lib. 11, cap. 15); malevolentiam et invidiam (ibid.) vitia quaeris, et libidinem omnifariam. Tertull., De ani- ma, cap. : « Ut Stoici fuas solas, id est, sapien- tium animas, in supernis mansionibus collocant. Plato quidem non temere philosophorum animabus hoc præstat: sed eorum qui philosophiam scilicet exornaverint amore puerorum, Plat. in Sympos., D "Exod. xxiv, 2. Cor. 11, 10. in Phædro, p. 249. Audi quam mirifice meretri- cem amavit, quantumque formam ejus et pulchri- tudinem admiratus est, Athen., lib. xii, cap. : Archeanassam ex Colophone amicam habeo, Cujus rugis amarus etiamnum amor insidet. Heu miseros vos, quibus illius juventus occurrit Primava, vobis per quantam ignis accensi py- Tram vadendum fuit. SPENCER 17. Tum deprimnere conatur ea quæ de regno Β (50) Post ταῦτα, videtur deesse είρηται vel quid (51) Αξίως κἂν αὐτῷ. Guieto scribendum vide- (52) Hoeschelius in textu, εἰδωλολατρία. (53) ldem in textu, ἀποκρύψαντα ἑαυτῷ.
PG 11:1335Εἰδέναι δ’ αὐτὸν ἐχρῆν ὅτι οἱ τὰ τοῦ ὄφεως ἑλόμενοι ὡς καλῶς τοῖς πρώτοις ἀνθρώποις συμβουλεύσαντος καὶ Τιτᾶνας καὶ Γίγαντας τοὺς μυθικοὺς ὑπερβαλόντες καὶ Ὀφιανοὶ διὰ τοῦτο καλούμενοι τοσοῦτον ἀποδέουσι τοῦ εἶναι Χριστιανοί, ὥστ’ οὐκ ἔλαττον Κέλσου κατηγορεῖν αὐτοὺς τοῦ Ἰησοῦ καὶ μὴ πρότερον προσίεσθαί τινα ἐπὶ τὸ συνέδριον ἑαυτῶν, ἐὰν μὴ ἀρὰς θῆται κατὰ τοῦ Ἰησοῦ. Ὅρα γοῦν πῶς ἀλογώτατον πεποίηκεν ὁ Κέλσος ἐν τοῖς κατὰ Χριστιανῶν λόγοις παραλαβὼν ὡς Χριστιανοὺς τοὺς μηδ’ ἀκούειν θέλοντας τὸ ὄνομα τοῦ Ἰησοῦ, κἂν ὅτι σοφός τις ἢ μέτριος τὰ ἤθη ἄνθρωπός τις ἦν. Τί οὖν εἴη ἂν ἠλιθιώτερον ἢ μανικώτερον οὐ μόνον τῶν ἀπὸ τοῦ ὄφεως ὡς ἀρχηγοῦ τῶν καλῶν χρηματίσαι βουληθέντων ἀλλὰ καὶ Κέλσου, νομίσαντος κατὰ Χριστιανῶν εἶναι κατηγορίας τὰς κατὰ τῶν Ὀφιανῶν; Πάλαι μὲν οὖν ὁ τὴν εὐτέλειαν ἀγαπήσας φιλόσοφος Ἑλλήνων καὶ παράδειγμα ἐκθεὶς εὐδαίμονος βίου, ὡς οὐ κωλυόμενος εὐδαιμονεῖν ἀπὸ τῆς παντελοῦς ἀκτημοσύνης, Κυνικὸν ἑαυτὸν ἀνηγόρευσεν·
Θεοῦ, ν εἶπε τὸ, « Αβυσσος ὡς ἱμάτιον τὸ περιβό- λαιον αὐτοῦ. » ᾿Αλλὰ καὶ ὁ Σωτὴρ ἡμῶν καὶ Κύριος, Λόγος τοῦ Θεοῦ, τὸ μέγεθος παριστὰς τῆς γνώσεως τοῦ Πατρὸς, ὅτι κατ' ἀξίαν προηγουμένως αὐτῷ μόνῳ λαμβάνεται καὶ γιγνώσκεται, δευτέρως δὲ τοῖς ἑλλαμ πομένοις τὸ ἡγεμονικὸν ὑπ' αὐτοῦ τοῦ Λόγου καὶ Θεοῦ, φησίν· « Οὐδεὶς ἔγνω (54) τὸν Υἱὸν εἰ μὴ ὁ Πα τὴρ, οὐδὲ τὸν Πατέρα εἰ μὴ ὁ Υἱὸς, καὶ ᾧ ἂν ὁ Υἱὸς ἀποκαλύψῃ. » Οὔτε γὰρ τὸν ἀγένητον (55) καὶ πάσης γενητής φύσεως πρωτότοκον κατ' ἀξίαν εἰδέναι τις δύναται, ὡς ὁ γεννήσας αὐτὸν Πατὴρ, οὔτε τὸν Πατέ ρα, ὡς ὁ ἔμψυχος Λόγος καὶ σοφία αὐτοῦ καὶ ἀλήθεια· οὗ μετοχῇ περιαιροῦντος ἀπὸ τοῦ Πατρὸς τὸ λεγόμε- τον σκότος, ὁ ἔθετο ἀποκρυφὴν αὐτοῦ, καὶ τὸ λεγόμε νον περιβόλαιον αὐτοῦ, τὴν ἄβυσσον, καὶ ἀποκαλύ- πτοντος οὕτω τὸν Πατέρα ὅ τι ποτ' ἂν χωρῇ (56) για νώσκειν αὐτὸν γιγνώσκει. Ταῦτα δ' ἡγησάμην βραχέα ἀπὸ πλείστων ὅσων τῶν περὶ Θεοῦ τοῖς ἱεροῖς ἀνδράσι νενοημένων παραθέσθαι, δεικνύς, ὅτι τῶν θαυμασθέντων ὑπὸ Κέλσου Πλατω νικῶν λόγων ἔχει τι σεμνότερον, τοῖς ἔχουσιν ὀφθαλ μοὺς βλέπειν τὰ σεμνὰ τῶν Γραφῶν δυναμένους, τὰ ἱερὰ τῶν προφητῶν γράμματα. Εχει δ᾽ ἡ Πλάτωνος λέξις (57), ἣν ὁ Κέλσος ἐξέθετο, τοῦτον τὸν τρόπον· • Περὶ τῶν πάντων βασιλέα πάντ᾽ ἐστὶ, καὶ ἐκεί νου ἕνεκα πάντα, καὶ ἐκεῖνο αἴτιον ἁπάντων καλῶν. Δεύτερον δὲ περὶ τὰ δεύτερα· καὶ τρίτον περὶ τὰ τρίτα. Ἡ οὖν ἀνθρωπίνη ψυχὴ περὶ αὐτὰ ὀρέγεται μαθεῖν, ποῖα ἅττα ἐστὶ, βλέπουσα εἰς τὰ αὐτῆς συγ γενῆ, ὧν οὐδὲν ἱκανῶς ἔχει. Τοῦ δὴ βασιλέως πέρι, καὶ ὧν εἶπον, οὐδέν ἐστι τοιοῦτον. • Ἐδυνάμην δὲ παραθέσθαι τὰ περὶ τῶν παρ' Ἑβραίοις καλουμένων σεραφείμ, ἀναγεγραμμένων ἐν τῷ Ἠσαΐα, καλυπτόν- των τὸ πρόσωπον καὶ τοὺς πόδας τοῦ Θεοῦ (58)· καὶ τὰ περὶ τῶν ὀνομαζομένων χερουβείμ, ἃ διέγραψεν ὁ Ἰεζεκιήλ, καὶ τῶν ὡσανεὶ σχημάτων αὐτῶν, καὶ τίνα τρόπον ὀχεῖσθαι λέγεται ἐπὶ τῶν χερουβείμ ὁ Θεός. Ἀλλ᾽ ἐπεὶ πάνυ κεκρυμμένως εἴρηται διὰ τοὺς ἀνα- ξίους καὶ ἀσέμνους, μὴ δυναμένους παρακολουθῆσαι μεγαλονοίᾳ καὶ σεμνότητι θεολογίας, οὐχ ἡγησάμην πρέπον εἶναι ἐν τῷ συγγράμματι τούτῳ περὶ αὐτῶν διαλεχθῆναι. Ἑξῆς δὲ τούτοις φησὶν ὁ Κέλσος, «ο παρακούσαν. τάς τινας Χριστιανοὺς Πλατωνικῶν λέξεων, αὐχεῖν τὸν ὑπερουράνιον Θεὸν (59), ὑπεραναβαίνοντας τὸν Ἰουδαίων οὐρανόν. » Εν τούτοις δὲ οὐ διασαφεῖ, πό τερον καὶ τὸν Ἰουδαίων Θεὸν ὑπεραναβαίνουσιν, ἢ μόνον ὂν ὀμνύουσιν οὐρανόν. Περὶ μὲν οὖν τῶν ἕτερον ἐπιγινώσκει. ἀγένητος τὸν γεννητόν. ὅστις ποτ' ἂν χωρῇ. ταῦτα διηγησάμην, ΤΙ, 2. ενώπιον τοῦ Θεοῦ. τὸν ὑπερουράνιον τόπον, τὰ περὶ τοῦ ὑπερουρα νίου τόπου Οιu τὸν ὑπερουράνιον Θεόν. CONTRA CELSUM LIB. VI. A tum, amictus ejus ". . Quin Salvator noster et Dom B minus Dei Verbum indicat quantum sit Patrem co- gnoscere, illumque pro merito primum a se solo cognosci, deinde ab illis quorum ipse Verbum et Deus mentem illuminat: cum ait : c Nemo novit Filium nisi Pater, neque Patrem nisi Filius, et cui Filius revelaverit ”. › Neque enim ullus increatum et omnis creatæ naturæ primogenitum digue potest cognoscere, ut Pater qui eum genuit 35: neque Pa- trem, ut animatum Verbum, quod sapientia et ve- ritas ejus est. Ipsum est, quod a Patre tenebras dis- pellit quas • posuit latibulum suum s, ipsum est quod abyssum retegit qua velut vestimento pa- ter tegitur, eoque sic Patrem revelante, Patrem cognoscit quisquis illum cognoscere potest. de Deo cogitarent declararunt, hæc pauca visum est excerpere; ut ostenderem in sacris prophetarum litteris inesse quid augustius, quam in Platonicis sententiis, quas tantopere Celsus admiratur ; si modo oculi legentium ii sint qui majestatem Scri- pturarum inspicere valeant. Verba autem Platonis a Celso memorata sic habent: ‹ Circum omnium re- gem omnia sunt, et propter illum omnia, et ipse bonorum omnium causa est. Secundo loco est cum secundis, tertio cum tertiis, Igitur anima humana studio effertur discendi hæc qualia sint, respiciens ad ea quæ secum cognatione conjuncta sunt. Nullum C eorum perfectum est. De rege vero et aliis supra- dictis nihil est ejusmodi. › Huc afferre possem fa- clan ab Isaia seraphim, ut Hebræi vocant, descri- plionem, qui seraphim Dei faciem et pedes velant 8" ; possem et adducere ea quæ Ezechiel scribit de iis quos cherubin appellat, et quorum formas de- pingit, et explicare quomodo Deus a cherubin gestari dicatur “; sed quia hæc occulte omnino dicta sunt propter indignos et malos, qui theologiæ sublimi- tatem majestatemque non possunt intellectu asse- qui, non visum est in hocce scripto operæ pretium de illis rebus disserere. D Psal. ciu, 6. ss Matth. x1, 27. Coloss. 1, 15. rus. Filius e creaturarum numero diserte eximitur, dum dicitur. At non dissimulandum in unico codice Anglicano secundo legi Ville Origenianorum lib. 11, quaest. 2, num. 23. herello, Paulo post flaschelius in textu habet, et ita codex An- glicanus primus. tellecta Platonis doctrina, plurimum efferunt Deum qui supra cœlos est, sicque Judæorum cœlum trans- cendunt. › Ubi non clare indicat transcendantno Judæorum Deum, an coelum duntaxat, per quod Ju- dæi jurant. Non igitur de his qui alium ab illo, ** Psal. xvii, 12. Isa. Ezech. 1, 5, 10, 18. ! sium, pag. 312. priam faciem propriosque pedes. Neque tamen ideo legendum putat Bolerellus, oram habet, qua correctio inde nata videtur, quod infra dicat Origenes Plato- nem non fuisse qui primus invenerit. est, omnes alii codd mss. habent 18. Ex pluribus locis, ubi sancti viri nobis quid (54) Mss. et Hoeschelius in textu, ἔγνω, Spence- (55) Ἀγένητον. Locus diligenter notandus ubi (56) Ο τι ποτ' ἂν χωρῇ. Legendum videtur Bo- 19. • Christiani quidam, pergit Celsus, male in- (57) Πλάτωνος λέξις. Plato, epist. 2 ad Diony- (58) Τοῦ Θεοῦ. Non sic in Hebræis, sed pro- (59) Τὸν ὑπερουράνιον Θεόν. Codex Jolianus ad
PG 11:1337οὗτοι δὲ οἱ ἀνόσιοι ἀπὸ τοῦ πολεμιωτάτου ἀνθρώποις ὄφεως καὶ φρικτοτάτου ὡς οὐκ ἄνθρωποι, ὧν ἐχθρός ἐστιν ὄφις, ἀλλ’ ὡς ὄφεις σεμνύνονται ἐπὶ τῷ Ὀφιανοὶ καλεῖσθαι, Εὐφράτην τινὰ εἰσηγητὴν τῶν ἀνοσίων αὐχοῦντες λόγων. Εἶθ’ ἑξῆς ὡς Χριστιανοῖς λοιδορούμενος καὶ κατηγορῶν τῶν κατηραμένον εἰπόντων τὸν Μωϋσέως καὶ τοῦ κατ’ αὐτὸν νόμου θεὸν καὶ οἰόμενος Χριστιανοὺς εἶναι τοὺς ταῦτα λέγοντάς φησι· Τί ἂν ἠλιθιώτερον ἢ μανικώτερον ταύτης τῆς ἀναισθήτου σοφίας γένοιτο; Τί γὰρ ἐσφάλη ὁ Ἰουδαίων νομοθέτης; Καὶ πῶς τὴν ἐκείνου κοσμογένειαν σαυτῷ διά τινος, ὡς φῄς, τυπώδους ἀλληγορίας λαμβάνεις ἢ τὸν Ἰουδαίων νόμον, ἐπαινεῖς δὲ ἄκων, ὦ δυσσεβέστατε, τὸν τοῦ κόσμου δημιουργόν, τὸν πάντα ὑποσχόμενον αὐτοῖς, τὸν τὸ γένος αὐτῶν αὐξήσειν μέχρι περάτων γῆς ἐπαγγειλάμενον καὶ ἀναστήσειν ἐκ νεκρῶν αὐτῇ σαρκὶ καὶ αἵματι καὶ τοῖς προφήταις ἐμπνέοντα, καὶ πάλιν τοῦτον λοιδορεῖς; Ἀλλ’ ὅταν μὲν ὑπὸ τούτων βιάζῃ, τὸν αὐτὸν θεὸν σέβειν ὁμολογεῖς· ὅταν δὲ τὰ ἐναντία ὁ σὸς διδάσκαλος Ἰησοῦς καὶ ὁ Ἰουδαίων Μωϋσῆς νομοθετῇ, θεὸν ἄλλον ἀντὶ τούτου καὶ τοῦ πατρὸς ζητεῖς.
επαγγελλομένων Θεὸν, παρὰ τὸν καὶ ὑπὸ Ἰουδαίων Μάλιστα δὲ Πλάτων μεμίμηται τὸν ἡμέτερον νομοθέτην, κἂν τῷ μηδὲν οὕτω παίδευμα προστάττειν τοῖς πολίταις, ὡς τὸ πάν τας ἀκριβῶς τοὺς νόμους ἐκμανθάνειν, καὶ μὴν καὶ περὶ τοῦ μὴ δεῖν, ὡς ἔτυχεν, ἐπιμίγνυσθαί τινας ἔξω θεν, ἀλλ' εἶναι καθαρὸν τὸ πολίτευμα τῶν ἐμμενόν- των τοῖς νόμοις προνόησεν. 'Αριστόβουλος δὲ ἐν τῷ πρώτῳ τῷ πρὸς τὸν Φιλομήτορα κατὰ λέξιν γράφει προσκυνούμενον, οὐ πρόκειται νῦν ἡμῖν λέγειν περί δὲ ἑαυτῶν ἀπολογεῖσθαι, καὶ δεικνύναι, ὅτι οὐ δύναν ται οἱ παρ' ἡμῖν Ἰουδαίων προφῆται ἀπὸ Πλάτωνές τι εἰληφέναι· πρεσβύτεροι γὰρ ἦσαν αὐτοῦ. Οὔτ᾽ οὖν τὴν φάσκουσαν λέξιν, « Περὶ τὸν πάντων βασιλέα πάντ' ἐστὶ, καὶ ἐκείνου ἕνεκα πάντα, ο ἀπὸ Πλάτωνος εἰλήφαμεν, ἀλλὰ τούτων κρειττόνως εἰρημένα ἀπὸ τῶν προφητῶν μεμαθήκαμεν, σαφηνίσαντος τοῦ Ἰτ σοῦ καὶ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ τὸ βούλημα τοῦ ἐν τοῖς προφήταις πνεύματος· ὅπερ οὐκ ἄλλο ἦν τοῦ πνεύμα τος τοῦ Χριστοῦ· οὔτε τὰ περὶ τοῦ ὑπερουρανίου τόπου πρῶτος ὁ φιλόσοφος παρίστησιν· ἀλλὰ Δαυίδ τὴν βα- θύτητα τοῦ πλήθους τῶν ἐν τοῖς ὑπεραναβεβηκότι τὰ αἰσθητὰ τῶν περὶ Θεοῦ θεωρημάτων πάλαι παρέστη σεν, εἰπὼν ἐν τῇ βίβλῳ τῶν Ψαλμῶν· « Αἰνεῖτε τὸν Θεὸν οἱ οὐρανοὶ τῶν οὐρανῶν, καὶ τὸ ὕδωρ τὸ ὑπερ άνω τῶν οὐρανῶν, αἰνεσάτωσαν τὸ ὄνομα Κυρίου. Ἐγὼ δὲ οὐκ ἀπογινώσκω τὰς ἀπὸ τοῦ Φαίδρου λέ- ξεις από τινων Εβραίων μεμαθηκότα τον Πλάτωνα, ὡς δέ τινες ἀνέγραψαν (60), ἔτι καὶ τοῖς προφητικοῖς ἐντυχόντα λόγοις, ἐκτεθεῖσθαι, ἐν οἷς ἔλεγε· « Τον ὑπερουράνιον (61) τόπον οὔτε τις ὕμνησέ πω τῶν τῆς ποιητής, οὔτε ποθ' ὑμνήσει κατ' ἀξίαν, » καὶ τὰ ἑξῆς. Ἐν οἷς ἐστι καὶ τό· . Η γὰρ ἀχρώματός τε καὶ ἀσχη μάτιστος, καὶ ἀναφὴς οὐσία, ὄντως οὖσα ψυχῆς κυβερ νῆτις νῷ μόνῳ θεατή, περὶ ἦν (62) τὸ τῆς ἀληθοῦς ἐπι- στήμης γένος τοῦτον ἔχει τὸν τόπον. » Καὶ ἀπ' ἐκείνων γε τῶν λόγων παιδευθεὶς ὁ Παῦλος ἡμῶν, καὶ ποθῶν ὑπερκόσμια καὶ ὑπερουράνια, καὶ δι' ἐκεῖνα πάντα πράττων, ἵν' αὐτῶν τύχῃ, φησὶν ἐν τῇ δευτέρα πρὸς Κορινθίους ἐπιστολῇ· « Τὸ γὰρ παραυτίκα ἐλαφρὸν τῆς θλίψεως ἡμῶν καθ' ὑπερβολὴν εἰς ὑπερβολὴν αἰώνιον βάρος δόξης κατεργάζεται ἡμῖν· μὴ σκοπούντων ἡμῶν τα βλεπόμενα, ἀλλὰ τὰ μὴ βλεπόμενα. Τὰ γὰρ βλε πόμενα πρόσκαιρα· τὰ δὲ μὴ βλεπόμενα αιώνια. "Αντικρυς γὰρ τοῖς ἀκούειν δυναμένοις παρ ίστησι τὰ μὲν αἰσθητὰ λέγων αὐτὰ βλεπόμενα, τα δὲ νοητὰ καὶ νῷ μόνῳ καταληπτὰ ὀνομάζων μὴ βλεπόμενα. Οὗτος δὲ καὶ πρόσκαιρα μὲν οἶδε τὰ αἰσθητὰ καὶ βλεπόμενα, αιώνια δὲ τὰ νοητὰ καὶ μὴ βλεπόμενα· καὶ βουλόμενος πρὸς τῇ ἐκεῖνων θέπ γε- νέσθαι, ὑπὸ τοῦ πρὸς ἐκεῖνα πόθου βοηθούμενος, πα σαν θλίψιν τὸ οὐδὲν, καὶ ἐλαφράν τινα, ἐνόμιζεν εἶναι· καὶ παρ' αὐτὸν τὸν τῆς θλίψεως καὶ τῶν πόνων καιρὸν Κατηκολούθηκε δὲ καὶ ὁ Πλάτων τῇ καθ᾿ ἡμᾶς νομο θεσία· καὶ φανερός ἐστι περιεργασάμενος έκαστα των ἐν αὐτῇ λεγομένων. « κυβερνῆτις, κυβερνήτη. I ORIGENIS B quem adorant Judaei, Deum prædicant, dicere nobis A propositum est, sed nos defendere et ostendere Ju- dæorum prophetas, cum vetustiores Platone sint, nihil ab illo potuisse mutuari. Non ergo hanc ab illo sententiam accepimus: Omnia circum regem omnium sunt, et propter illum omnia. o Ilee a prophetis, qui melius eadem dixerunt, didicimus; Jesu ejusque disci- pulis quodnam fuerit spiritus,qui in prophetis loqueba- tur, quique non erat alius a Christi spiritu, consilium interpretantibus. Neque etiam Plato de loco qui supra celos est, locutus fuit primus. Jam dudum enim David altitudinem declarans abundantiamque cognitionum quas de Deo habent ii, qui se supra res sensibus obvias attollunt, ait in libro psalmorum : claudate Deum cœli cœlorum, et aqua quæ super cœlos est laudet nomen Domini s. » Equidem negare nolim, id quod alii testati sunt, Platonem a quibusdam lle- bræis didicisse sententias, quas in Phædro protulit, et e propheticis scriptis sumpsisse hæc: Locum qui supra cœlos est, necdum ullus poeta pro merito celebravit, nec celebrabit unquam, etc. Et hæc quæ ibidem legere est : «llæc natura, quæ revera exsistit, sine colore, sine figura, intactilis, vere animæ gubernatrix soli intellectui conspicabilis, circa quam veræ scientiæ genus locum illum occu- pat. Ex iisdem propheticis oraculis hauserat Pau - lus noster illud, quo tenebatur, rerum quæ supra mundum et supra colos sunt desiderium, et propterea nihil reliqui faciebat, ut illa consequere- tur. Unde in secunda ad Corinthios Epistola : « ll enim, inquit, quod in præsenti est, momentaneum et leve tribulationis nostræ supra modum in subli- mitate æternum gloriæ pondus operatur nobis, non contemplantibus nobis quæ videntur, sed quæ non videntur. Quæ enim videntur, temporalia sunt; quæ autem non videntur, æterna sunt 38. › quæ videntur, Apostolus sensibilia intelligit; et per ea quæ non videntur, intelligibilia et quæ sola mente capi possunt; item temporalium nomine significat ea quæ sub sensus cadunt et videntur; æternorum vero, ea quæ in intelligentiam cadunt nec videntur. Hæc itaque contemplari cupiens, isto suo desiderio roboratus aerumnas omnes leves contemnendasque ducit : et mediis in laboribus poenisque versatus adeo non illis opprimitur, ut omnia tormenta sub- Psal. cxlviii, 4. Cor. 17, 17, 18. Contra Appionem, pag. : «Præcipue namque Plato nostrum legislatorem imitatus est, in hoc quoque quod illud præcipue suis civibus iniperavit, ut omnes perfecte ediscerent leges, et ne fortuito aliquid extraneorum civibus misceretur, sed esset pura respublica et in legum custodia perduraret. › Clem., Strom. 1, pag. : C D Aristobulus autem in primo libro ad Philometora scribit his verbis: Secutus est autem nostras quoque leges Plato, et satis aper.e ostendit se eorum quæ in eis dicuntur fuisse ad- modum studiosum. Ibid. pag. 302, 303, 315, 342, Strom. v, p. 560, et alibi; Just., Paræn., pag. 21, 28, 29, 30, ; Apolog. 2, pag. 81, 92, 93; Euseh.. lib. viii, cap. 6; lib. xi, cap. 6, 9, 10, 12, lib. x1, c. 11, 12, 13, 14, 15, 16, etc. SPENCER. codd. Reg. et Basileensis, sicque Hoeschelius nisi quod pro habet Spencerus 20. In his, ut facile intelligentes vident, per ea (60) Ὡς δέ τινες ἀνέγραψαν. Fl. Joseph., lib. " (61) 'Υπερουράνιον. Plato in Phaedro, pag. 247. (62) Κυβερνήτις νῷ μόνῳ θεατή, περὶ δν. lla
Καὶ ἐν τούτοις δὴ ὁ γενναιότατος φιλόσοφος Κέλσος σαφῶς Χριστιανοὺς συκοφαντεῖ, λέγων τοὺς αὐτούς, ἡνίκα μὲν ἂν Ἰουδαῖοι αὐτοὺς βιάζωνται, τὸν αὐτὸν αὐτοῖς θεὸν ὁμολογεῖν· ὅταν δὲ τὰ ἐναντία Ἰησοῦς Μωϋσεῖ νομοθετῇ, ἄλλον ἀντὶ τούτου ζητεῖν. Εἴτε γὰρ Ἰουδαίοις διαλεγόμενοι εἴτε καθ’ ἑαυτοὺς ὄντες ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν ἴσμεν, ὃν καὶ πάλαι ἔσεβον Ἰουδαῖοι καὶ νῦν σέβειν ἐπαγγέλλονται θεόν, οὐδαμῶς εἰς αὐτὸν ἀσεβοῦντες. Ἀλλ’ οὐδ’ ἀναστήσειν ἐκ νεκρῶν αὐτῇ σαρκὶ καὶ αἵματί φαμεν τὸν θεόν, ὡς ἐν τοῖς ἀνωτέρω λέλεκται· οὐ γὰρ τὸ σπειρόμενον ἐν φθορᾷ καὶ ἐν ἀτιμίᾳ καὶ ἐν ἀσθενείᾳ σῶμα ψυχικόν φαμεν ἀνίστασθαι, ὁποῖον ἐσπάρη. Ἀλλὰ γὰρ περὶ τούτων ἐν τοῖς ἀνωτέρω μετρίως ἡμῖν λέλεκται. Εἶθ’ ἑξῆς ἐπαναλαμβάνει τὰ περὶ τῶν ἑπτὰ ἀρχόντων δαιμόνων, μηδαμῶς μὲν ὑπὸ Χριστιανῶν ὀνομαζομένων οἶμαι δ’ ὑπὸ Ὀφιανῶν παραλαμβανομένων. Καὶ εὕρομέν γε ἐν ᾧ καὶ ἡμεῖς δι’ ἐκείνους ἐκτησάμεθα διαγράμματι τὴν τάξιν ὁμοίως ἐκκειμένην οἷς ὁ Κέλσος ἐξέθετο. Ὁ μὲν οὖν Κέλσος ἔλεγε τὸν πρῶτον ἰδέᾳ λέοντος μεμορφωμένον, οὐκ ἐκθέμενος, τίνα αὐτὸν ὀνομάζουσιν οἱ ἀληθῶς δυσσεβέστατοι·
επαγγελλομένων Θεὸν, παρὰ τὸν καὶ ὑπὸ Ἰουδαίων Μάλιστα δὲ Πλάτων μεμίμηται τὸν ἡμέτερον νομοθέτην, κἂν τῷ μηδὲν οὕτω παίδευμα προστάττειν τοῖς πολίταις, ὡς τὸ πάν τας ἀκριβῶς τοὺς νόμους ἐκμανθάνειν, καὶ μὴν καὶ περὶ τοῦ μὴ δεῖν, ὡς ἔτυχεν, ἐπιμίγνυσθαί τινας ἔξω θεν, ἀλλ' εἶναι καθαρὸν τὸ πολίτευμα τῶν ἐμμενόν- των τοῖς νόμοις προνόησεν. 'Αριστόβουλος δὲ ἐν τῷ πρώτῳ τῷ πρὸς τὸν Φιλομήτορα κατὰ λέξιν γράφει προσκυνούμενον, οὐ πρόκειται νῦν ἡμῖν λέγειν περί δὲ ἑαυτῶν ἀπολογεῖσθαι, καὶ δεικνύναι, ὅτι οὐ δύναν ται οἱ παρ' ἡμῖν Ἰουδαίων προφῆται ἀπὸ Πλάτωνές τι εἰληφέναι· πρεσβύτεροι γὰρ ἦσαν αὐτοῦ. Οὔτ᾽ οὖν τὴν φάσκουσαν λέξιν, « Περὶ τὸν πάντων βασιλέα πάντ' ἐστὶ, καὶ ἐκείνου ἕνεκα πάντα, ο ἀπὸ Πλάτωνος εἰλήφαμεν, ἀλλὰ τούτων κρειττόνως εἰρημένα ἀπὸ τῶν προφητῶν μεμαθήκαμεν, σαφηνίσαντος τοῦ Ἰτ σοῦ καὶ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ τὸ βούλημα τοῦ ἐν τοῖς προφήταις πνεύματος· ὅπερ οὐκ ἄλλο ἦν τοῦ πνεύμα τος τοῦ Χριστοῦ· οὔτε τὰ περὶ τοῦ ὑπερουρανίου τόπου πρῶτος ὁ φιλόσοφος παρίστησιν· ἀλλὰ Δαυίδ τὴν βα- θύτητα τοῦ πλήθους τῶν ἐν τοῖς ὑπεραναβεβηκότι τὰ αἰσθητὰ τῶν περὶ Θεοῦ θεωρημάτων πάλαι παρέστη σεν, εἰπὼν ἐν τῇ βίβλῳ τῶν Ψαλμῶν· « Αἰνεῖτε τὸν Θεὸν οἱ οὐρανοὶ τῶν οὐρανῶν, καὶ τὸ ὕδωρ τὸ ὑπερ άνω τῶν οὐρανῶν, αἰνεσάτωσαν τὸ ὄνομα Κυρίου. Ἐγὼ δὲ οὐκ ἀπογινώσκω τὰς ἀπὸ τοῦ Φαίδρου λέ- ξεις από τινων Εβραίων μεμαθηκότα τον Πλάτωνα, ὡς δέ τινες ἀνέγραψαν (60), ἔτι καὶ τοῖς προφητικοῖς ἐντυχόντα λόγοις, ἐκτεθεῖσθαι, ἐν οἷς ἔλεγε· « Τον ὑπερουράνιον (61) τόπον οὔτε τις ὕμνησέ πω τῶν τῆς ποιητής, οὔτε ποθ' ὑμνήσει κατ' ἀξίαν, » καὶ τὰ ἑξῆς. Ἐν οἷς ἐστι καὶ τό· . Η γὰρ ἀχρώματός τε καὶ ἀσχη μάτιστος, καὶ ἀναφὴς οὐσία, ὄντως οὖσα ψυχῆς κυβερ νῆτις νῷ μόνῳ θεατή, περὶ ἦν (62) τὸ τῆς ἀληθοῦς ἐπι- στήμης γένος τοῦτον ἔχει τὸν τόπον. » Καὶ ἀπ' ἐκείνων γε τῶν λόγων παιδευθεὶς ὁ Παῦλος ἡμῶν, καὶ ποθῶν ὑπερκόσμια καὶ ὑπερουράνια, καὶ δι' ἐκεῖνα πάντα πράττων, ἵν' αὐτῶν τύχῃ, φησὶν ἐν τῇ δευτέρα πρὸς Κορινθίους ἐπιστολῇ· « Τὸ γὰρ παραυτίκα ἐλαφρὸν τῆς θλίψεως ἡμῶν καθ' ὑπερβολὴν εἰς ὑπερβολὴν αἰώνιον βάρος δόξης κατεργάζεται ἡμῖν· μὴ σκοπούντων ἡμῶν τα βλεπόμενα, ἀλλὰ τὰ μὴ βλεπόμενα. Τὰ γὰρ βλε πόμενα πρόσκαιρα· τὰ δὲ μὴ βλεπόμενα αιώνια. "Αντικρυς γὰρ τοῖς ἀκούειν δυναμένοις παρ ίστησι τὰ μὲν αἰσθητὰ λέγων αὐτὰ βλεπόμενα, τα δὲ νοητὰ καὶ νῷ μόνῳ καταληπτὰ ὀνομάζων μὴ βλεπόμενα. Οὗτος δὲ καὶ πρόσκαιρα μὲν οἶδε τὰ αἰσθητὰ καὶ βλεπόμενα, αιώνια δὲ τὰ νοητὰ καὶ μὴ βλεπόμενα· καὶ βουλόμενος πρὸς τῇ ἐκεῖνων θέπ γε- νέσθαι, ὑπὸ τοῦ πρὸς ἐκεῖνα πόθου βοηθούμενος, πα σαν θλίψιν τὸ οὐδὲν, καὶ ἐλαφράν τινα, ἐνόμιζεν εἶναι· καὶ παρ' αὐτὸν τὸν τῆς θλίψεως καὶ τῶν πόνων καιρὸν Κατηκολούθηκε δὲ καὶ ὁ Πλάτων τῇ καθ᾿ ἡμᾶς νομο θεσία· καὶ φανερός ἐστι περιεργασάμενος έκαστα των ἐν αὐτῇ λεγομένων. « κυβερνῆτις, κυβερνήτη. I ORIGENIS B quem adorant Judaei, Deum prædicant, dicere nobis A propositum est, sed nos defendere et ostendere Ju- dæorum prophetas, cum vetustiores Platone sint, nihil ab illo potuisse mutuari. Non ergo hanc ab illo sententiam accepimus: Omnia circum regem omnium sunt, et propter illum omnia. o Ilee a prophetis, qui melius eadem dixerunt, didicimus; Jesu ejusque disci- pulis quodnam fuerit spiritus,qui in prophetis loqueba- tur, quique non erat alius a Christi spiritu, consilium interpretantibus. Neque etiam Plato de loco qui supra celos est, locutus fuit primus. Jam dudum enim David altitudinem declarans abundantiamque cognitionum quas de Deo habent ii, qui se supra res sensibus obvias attollunt, ait in libro psalmorum : claudate Deum cœli cœlorum, et aqua quæ super cœlos est laudet nomen Domini s. » Equidem negare nolim, id quod alii testati sunt, Platonem a quibusdam lle- bræis didicisse sententias, quas in Phædro protulit, et e propheticis scriptis sumpsisse hæc: Locum qui supra cœlos est, necdum ullus poeta pro merito celebravit, nec celebrabit unquam, etc. Et hæc quæ ibidem legere est : «llæc natura, quæ revera exsistit, sine colore, sine figura, intactilis, vere animæ gubernatrix soli intellectui conspicabilis, circa quam veræ scientiæ genus locum illum occu- pat. Ex iisdem propheticis oraculis hauserat Pau - lus noster illud, quo tenebatur, rerum quæ supra mundum et supra colos sunt desiderium, et propterea nihil reliqui faciebat, ut illa consequere- tur. Unde in secunda ad Corinthios Epistola : « ll enim, inquit, quod in præsenti est, momentaneum et leve tribulationis nostræ supra modum in subli- mitate æternum gloriæ pondus operatur nobis, non contemplantibus nobis quæ videntur, sed quæ non videntur. Quæ enim videntur, temporalia sunt; quæ autem non videntur, æterna sunt 38. › quæ videntur, Apostolus sensibilia intelligit; et per ea quæ non videntur, intelligibilia et quæ sola mente capi possunt; item temporalium nomine significat ea quæ sub sensus cadunt et videntur; æternorum vero, ea quæ in intelligentiam cadunt nec videntur. Hæc itaque contemplari cupiens, isto suo desiderio roboratus aerumnas omnes leves contemnendasque ducit : et mediis in laboribus poenisque versatus adeo non illis opprimitur, ut omnia tormenta sub- Psal. cxlviii, 4. Cor. 17, 17, 18. Contra Appionem, pag. : «Præcipue namque Plato nostrum legislatorem imitatus est, in hoc quoque quod illud præcipue suis civibus iniperavit, ut omnes perfecte ediscerent leges, et ne fortuito aliquid extraneorum civibus misceretur, sed esset pura respublica et in legum custodia perduraret. › Clem., Strom. 1, pag. : C D Aristobulus autem in primo libro ad Philometora scribit his verbis: Secutus est autem nostras quoque leges Plato, et satis aper.e ostendit se eorum quæ in eis dicuntur fuisse ad- modum studiosum. Ibid. pag. 302, 303, 315, 342, Strom. v, p. 560, et alibi; Just., Paræn., pag. 21, 28, 29, 30, ; Apolog. 2, pag. 81, 92, 93; Euseh.. lib. viii, cap. 6; lib. xi, cap. 6, 9, 10, 12, lib. x1, c. 11, 12, 13, 14, 15, 16, etc. SPENCER. codd. Reg. et Basileensis, sicque Hoeschelius nisi quod pro habet Spencerus 20. In his, ut facile intelligentes vident, per ea (60) Ὡς δέ τινες ἀνέγραψαν. Fl. Joseph., lib. " (61) 'Υπερουράνιον. Plato in Phaedro, pag. 247. (62) Κυβερνήτις νῷ μόνῳ θεατή, περὶ δν. lla
PG 11:1341ἡμεῖς δὲ εὕρομεν ὅτι τὸν ἐν ταῖς ἱεραῖς γραφαῖς εὐφημούμενον ἄγγελον τοῦ δημιουργοῦ, τοῦτον τὸ μιαρὸν ἐκεῖνο διάγραμμα ἔλεγεν εἶναι Μιχαὴλ τὸν λεοντοειδῆ. Πάλιν τ’ αὖ ὁ μὲν Κέλσος ἔφασκε τὸν ἑξῆς καὶ δεύτερον εἶναι ταῦρον· ὃ δ’ εἴχομεν διάγραμμα τὸν Σουριὴλ ἔλεγεν εἶναι τὸν ταυροειδῆ. Εἶτα ὁ μὲν Κέλσος τρίτον ἀμφίβιόν τινα καὶ φρικῶδες ἐπισυρίζοντα· τὸ δὲ διάγραμμα τρίτον Ῥαφαὴλ ἔλεγεν εἶναι δρακοντοειδῆ. Πάλιν τε αὖ ὁ μὲν Κέλσος τὸν τέταρτον ἀετοῦ ἔφασκεν ἔχειν μορφήν· τὸ δὲ διάγραμμα Γαβριὴλ ἔλεγεν εἶναι τὸν ἀετοειδῆ. Εἶθ’ ὁ μὲν Κέλσος τὸν πέμπτον ἔφασκεν εἶναι ἄρκου πρόσωπον ἔχοντα· τὸ δὲ διάγραμμα τὸν Θαυθαβαὼθ ἔφασκεν εἶναι τὸν ἀρκοειδῆ. Εἶθ’ ὁ μὲν Κέλσος τὸν ἕκτον κυνὸς πρόσωπον ἔλεγεν ἱστορεῖσθαι ἔχειν παρ’ ἐκείνοις· τὸ δὲ διάγραμμα ἔφασκεν εἶναι αὐτὸν Ἐραθαώθ. Εἶθ’ ὁ μὲν Κέλσος τὸν ἕβδομον ἔφασκεν ὄνου ἔχειν πρόσωπον, καὶ ὀνομάζεσθαι αὐτὸν Θαφαβαὼθ ἢ Ὀνοήλ· ἡμεῖς δ’ ἐν τῷ διαγράμματι εὕρομεν ὅτι οὗτος καλεῖται Ὀνοὴλ ἢ Θαρθαραώθ, ὀνοειδής τις τυγχάνων. Ἔδοξε δὲ καὶ ἡμῖν ἀκριβῶς ἐκθέσθαι τὰ τοιαῦτα, ἵνα μὴ δοκῶμεν ἀγνοεῖν ἃ Κέλσος ἐπηγγέλλετο εἰδέναι·
επαγγελλομένων Θεὸν, παρὰ τὸν καὶ ὑπὸ Ἰουδαίων Μάλιστα δὲ Πλάτων μεμίμηται τὸν ἡμέτερον νομοθέτην, κἂν τῷ μηδὲν οὕτω παίδευμα προστάττειν τοῖς πολίταις, ὡς τὸ πάν τας ἀκριβῶς τοὺς νόμους ἐκμανθάνειν, καὶ μὴν καὶ περὶ τοῦ μὴ δεῖν, ὡς ἔτυχεν, ἐπιμίγνυσθαί τινας ἔξω θεν, ἀλλ' εἶναι καθαρὸν τὸ πολίτευμα τῶν ἐμμενόν- των τοῖς νόμοις προνόησεν. 'Αριστόβουλος δὲ ἐν τῷ πρώτῳ τῷ πρὸς τὸν Φιλομήτορα κατὰ λέξιν γράφει προσκυνούμενον, οὐ πρόκειται νῦν ἡμῖν λέγειν περί δὲ ἑαυτῶν ἀπολογεῖσθαι, καὶ δεικνύναι, ὅτι οὐ δύναν ται οἱ παρ' ἡμῖν Ἰουδαίων προφῆται ἀπὸ Πλάτωνές τι εἰληφέναι· πρεσβύτεροι γὰρ ἦσαν αὐτοῦ. Οὔτ᾽ οὖν τὴν φάσκουσαν λέξιν, « Περὶ τὸν πάντων βασιλέα πάντ' ἐστὶ, καὶ ἐκείνου ἕνεκα πάντα, ο ἀπὸ Πλάτωνος εἰλήφαμεν, ἀλλὰ τούτων κρειττόνως εἰρημένα ἀπὸ τῶν προφητῶν μεμαθήκαμεν, σαφηνίσαντος τοῦ Ἰτ σοῦ καὶ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ τὸ βούλημα τοῦ ἐν τοῖς προφήταις πνεύματος· ὅπερ οὐκ ἄλλο ἦν τοῦ πνεύμα τος τοῦ Χριστοῦ· οὔτε τὰ περὶ τοῦ ὑπερουρανίου τόπου πρῶτος ὁ φιλόσοφος παρίστησιν· ἀλλὰ Δαυίδ τὴν βα- θύτητα τοῦ πλήθους τῶν ἐν τοῖς ὑπεραναβεβηκότι τὰ αἰσθητὰ τῶν περὶ Θεοῦ θεωρημάτων πάλαι παρέστη σεν, εἰπὼν ἐν τῇ βίβλῳ τῶν Ψαλμῶν· « Αἰνεῖτε τὸν Θεὸν οἱ οὐρανοὶ τῶν οὐρανῶν, καὶ τὸ ὕδωρ τὸ ὑπερ άνω τῶν οὐρανῶν, αἰνεσάτωσαν τὸ ὄνομα Κυρίου. Ἐγὼ δὲ οὐκ ἀπογινώσκω τὰς ἀπὸ τοῦ Φαίδρου λέ- ξεις από τινων Εβραίων μεμαθηκότα τον Πλάτωνα, ὡς δέ τινες ἀνέγραψαν (60), ἔτι καὶ τοῖς προφητικοῖς ἐντυχόντα λόγοις, ἐκτεθεῖσθαι, ἐν οἷς ἔλεγε· « Τον ὑπερουράνιον (61) τόπον οὔτε τις ὕμνησέ πω τῶν τῆς ποιητής, οὔτε ποθ' ὑμνήσει κατ' ἀξίαν, » καὶ τὰ ἑξῆς. Ἐν οἷς ἐστι καὶ τό· . Η γὰρ ἀχρώματός τε καὶ ἀσχη μάτιστος, καὶ ἀναφὴς οὐσία, ὄντως οὖσα ψυχῆς κυβερ νῆτις νῷ μόνῳ θεατή, περὶ ἦν (62) τὸ τῆς ἀληθοῦς ἐπι- στήμης γένος τοῦτον ἔχει τὸν τόπον. » Καὶ ἀπ' ἐκείνων γε τῶν λόγων παιδευθεὶς ὁ Παῦλος ἡμῶν, καὶ ποθῶν ὑπερκόσμια καὶ ὑπερουράνια, καὶ δι' ἐκεῖνα πάντα πράττων, ἵν' αὐτῶν τύχῃ, φησὶν ἐν τῇ δευτέρα πρὸς Κορινθίους ἐπιστολῇ· « Τὸ γὰρ παραυτίκα ἐλαφρὸν τῆς θλίψεως ἡμῶν καθ' ὑπερβολὴν εἰς ὑπερβολὴν αἰώνιον βάρος δόξης κατεργάζεται ἡμῖν· μὴ σκοπούντων ἡμῶν τα βλεπόμενα, ἀλλὰ τὰ μὴ βλεπόμενα. Τὰ γὰρ βλε πόμενα πρόσκαιρα· τὰ δὲ μὴ βλεπόμενα αιώνια. "Αντικρυς γὰρ τοῖς ἀκούειν δυναμένοις παρ ίστησι τὰ μὲν αἰσθητὰ λέγων αὐτὰ βλεπόμενα, τα δὲ νοητὰ καὶ νῷ μόνῳ καταληπτὰ ὀνομάζων μὴ βλεπόμενα. Οὗτος δὲ καὶ πρόσκαιρα μὲν οἶδε τὰ αἰσθητὰ καὶ βλεπόμενα, αιώνια δὲ τὰ νοητὰ καὶ μὴ βλεπόμενα· καὶ βουλόμενος πρὸς τῇ ἐκεῖνων θέπ γε- νέσθαι, ὑπὸ τοῦ πρὸς ἐκεῖνα πόθου βοηθούμενος, πα σαν θλίψιν τὸ οὐδὲν, καὶ ἐλαφράν τινα, ἐνόμιζεν εἶναι· καὶ παρ' αὐτὸν τὸν τῆς θλίψεως καὶ τῶν πόνων καιρὸν Κατηκολούθηκε δὲ καὶ ὁ Πλάτων τῇ καθ᾿ ἡμᾶς νομο θεσία· καὶ φανερός ἐστι περιεργασάμενος έκαστα των ἐν αὐτῇ λεγομένων. « κυβερνῆτις, κυβερνήτη. I ORIGENIS B quem adorant Judaei, Deum prædicant, dicere nobis A propositum est, sed nos defendere et ostendere Ju- dæorum prophetas, cum vetustiores Platone sint, nihil ab illo potuisse mutuari. Non ergo hanc ab illo sententiam accepimus: Omnia circum regem omnium sunt, et propter illum omnia. o Ilee a prophetis, qui melius eadem dixerunt, didicimus; Jesu ejusque disci- pulis quodnam fuerit spiritus,qui in prophetis loqueba- tur, quique non erat alius a Christi spiritu, consilium interpretantibus. Neque etiam Plato de loco qui supra celos est, locutus fuit primus. Jam dudum enim David altitudinem declarans abundantiamque cognitionum quas de Deo habent ii, qui se supra res sensibus obvias attollunt, ait in libro psalmorum : claudate Deum cœli cœlorum, et aqua quæ super cœlos est laudet nomen Domini s. » Equidem negare nolim, id quod alii testati sunt, Platonem a quibusdam lle- bræis didicisse sententias, quas in Phædro protulit, et e propheticis scriptis sumpsisse hæc: Locum qui supra cœlos est, necdum ullus poeta pro merito celebravit, nec celebrabit unquam, etc. Et hæc quæ ibidem legere est : «llæc natura, quæ revera exsistit, sine colore, sine figura, intactilis, vere animæ gubernatrix soli intellectui conspicabilis, circa quam veræ scientiæ genus locum illum occu- pat. Ex iisdem propheticis oraculis hauserat Pau - lus noster illud, quo tenebatur, rerum quæ supra mundum et supra colos sunt desiderium, et propterea nihil reliqui faciebat, ut illa consequere- tur. Unde in secunda ad Corinthios Epistola : « ll enim, inquit, quod in præsenti est, momentaneum et leve tribulationis nostræ supra modum in subli- mitate æternum gloriæ pondus operatur nobis, non contemplantibus nobis quæ videntur, sed quæ non videntur. Quæ enim videntur, temporalia sunt; quæ autem non videntur, æterna sunt 38. › quæ videntur, Apostolus sensibilia intelligit; et per ea quæ non videntur, intelligibilia et quæ sola mente capi possunt; item temporalium nomine significat ea quæ sub sensus cadunt et videntur; æternorum vero, ea quæ in intelligentiam cadunt nec videntur. Hæc itaque contemplari cupiens, isto suo desiderio roboratus aerumnas omnes leves contemnendasque ducit : et mediis in laboribus poenisque versatus adeo non illis opprimitur, ut omnia tormenta sub- Psal. cxlviii, 4. Cor. 17, 17, 18. Contra Appionem, pag. : «Præcipue namque Plato nostrum legislatorem imitatus est, in hoc quoque quod illud præcipue suis civibus iniperavit, ut omnes perfecte ediscerent leges, et ne fortuito aliquid extraneorum civibus misceretur, sed esset pura respublica et in legum custodia perduraret. › Clem., Strom. 1, pag. : C D Aristobulus autem in primo libro ad Philometora scribit his verbis: Secutus est autem nostras quoque leges Plato, et satis aper.e ostendit se eorum quæ in eis dicuntur fuisse ad- modum studiosum. Ibid. pag. 302, 303, 315, 342, Strom. v, p. 560, et alibi; Just., Paræn., pag. 21, 28, 29, 30, ; Apolog. 2, pag. 81, 92, 93; Euseh.. lib. viii, cap. 6; lib. xi, cap. 6, 9, 10, 12, lib. x1, c. 11, 12, 13, 14, 15, 16, etc. SPENCER. codd. Reg. et Basileensis, sicque Hoeschelius nisi quod pro habet Spencerus 20. In his, ut facile intelligentes vident, per ea (60) Ὡς δέ τινες ἀνέγραψαν. Fl. Joseph., lib. " (61) 'Υπερουράνιον. Plato in Phaedro, pag. 247. (62) Κυβερνήτις νῷ μόνῳ θεατή, περὶ δν. lla
ἀλλὰ καὶ παραστήσωμεν ἀκριβέστερον ἐκείνου αὐτὰ ἐγνωκότες οἱ Χριστιανοί, ὡς οὐ Χριστιανῶν λόγους ἀλλὰ πάντῃ ἀλλοτρίων σωτηρίας καὶ οὐδαμῶς ἐπιγραφομένων Ἰησοῦν ἢ σωτῆρα ἢ θεὸν ἢ διδάσκαλον ἢ υἱὸν θεοῦ. Εἰ δέ τις βούλεται καὶ τὰ πλάσματα τῶν γοήτων ἐκείνων μαθεῖν, δι’ ὧν ἐβουλήθησαν μὲν ὑπάγειν ἀνθρώπους ἑαυτῶν τῇ διδασκαλίᾳ ὡς ἀπόρρητά τινα ἔχοντες οὐ πάνυ δ’ ἐδυνήθησαν, ἀκουέτω ὃ διδάσκονται λέγειν μετὰ τὸ διελθεῖν ὃν ὀνομάζουσι φραγμὸν κακίας, πύλας ἀρχόντων αἰῶνι δεδεμένας· Βασιλέα μονότροπον, δεσμὸν ἀβλεψίας, λήθην ἀπερίσκεπτον ἀσπάζομαι, πρώτην δύναμιν, πνεύματι προνοίας καὶ σοφίᾳ τηρουμένην· ἔνθεν εἰλικρινὴς πέμπομαι, φωτὸς ἤδη μέρος υἱοῦ καὶ πατρός· ἡ χάρις συνέστω μοι, ναὶ πάτερ, συνέστω. Καί φασι τῆς ὀγδοάδος τὰς ἀρχὰς ἐντεῦθεν εἶναι. Εἶθ’ ἑξῆς διδάσκονται λέγειν διερχόμενοι ὅν φασιν Ἰαλδαβαώθ· Σὺ δὲ μετὰ πεποιθήσεως πρῶτε καὶ ἕβδομε γεγονὼς κρατεῖν Ἰαλδαβαώθ, ἄρχων λόγος ὑπάρχων νοὸς εἰλικρινοῦς, ἔργον τέλειον υἱῷ καὶ πατρί, χαρακτῆρι τύπου ζωῆς σύμβολον ἐπιφέρων, ἣν ἔκλεισας αἰῶνι σῷ πύλην κόσμῳ ἀνοίξας, παροδεύω τὴν σὴν ἐλεύθερος πάλιν ἐξουσίαν·
επαγγελλομένων Θεὸν, παρὰ τὸν καὶ ὑπὸ Ἰουδαίων Μάλιστα δὲ Πλάτων μεμίμηται τὸν ἡμέτερον νομοθέτην, κἂν τῷ μηδὲν οὕτω παίδευμα προστάττειν τοῖς πολίταις, ὡς τὸ πάν τας ἀκριβῶς τοὺς νόμους ἐκμανθάνειν, καὶ μὴν καὶ περὶ τοῦ μὴ δεῖν, ὡς ἔτυχεν, ἐπιμίγνυσθαί τινας ἔξω θεν, ἀλλ' εἶναι καθαρὸν τὸ πολίτευμα τῶν ἐμμενόν- των τοῖς νόμοις προνόησεν. 'Αριστόβουλος δὲ ἐν τῷ πρώτῳ τῷ πρὸς τὸν Φιλομήτορα κατὰ λέξιν γράφει προσκυνούμενον, οὐ πρόκειται νῦν ἡμῖν λέγειν περί δὲ ἑαυτῶν ἀπολογεῖσθαι, καὶ δεικνύναι, ὅτι οὐ δύναν ται οἱ παρ' ἡμῖν Ἰουδαίων προφῆται ἀπὸ Πλάτωνές τι εἰληφέναι· πρεσβύτεροι γὰρ ἦσαν αὐτοῦ. Οὔτ᾽ οὖν τὴν φάσκουσαν λέξιν, « Περὶ τὸν πάντων βασιλέα πάντ' ἐστὶ, καὶ ἐκείνου ἕνεκα πάντα, ο ἀπὸ Πλάτωνος εἰλήφαμεν, ἀλλὰ τούτων κρειττόνως εἰρημένα ἀπὸ τῶν προφητῶν μεμαθήκαμεν, σαφηνίσαντος τοῦ Ἰτ σοῦ καὶ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ τὸ βούλημα τοῦ ἐν τοῖς προφήταις πνεύματος· ὅπερ οὐκ ἄλλο ἦν τοῦ πνεύμα τος τοῦ Χριστοῦ· οὔτε τὰ περὶ τοῦ ὑπερουρανίου τόπου πρῶτος ὁ φιλόσοφος παρίστησιν· ἀλλὰ Δαυίδ τὴν βα- θύτητα τοῦ πλήθους τῶν ἐν τοῖς ὑπεραναβεβηκότι τὰ αἰσθητὰ τῶν περὶ Θεοῦ θεωρημάτων πάλαι παρέστη σεν, εἰπὼν ἐν τῇ βίβλῳ τῶν Ψαλμῶν· « Αἰνεῖτε τὸν Θεὸν οἱ οὐρανοὶ τῶν οὐρανῶν, καὶ τὸ ὕδωρ τὸ ὑπερ άνω τῶν οὐρανῶν, αἰνεσάτωσαν τὸ ὄνομα Κυρίου. Ἐγὼ δὲ οὐκ ἀπογινώσκω τὰς ἀπὸ τοῦ Φαίδρου λέ- ξεις από τινων Εβραίων μεμαθηκότα τον Πλάτωνα, ὡς δέ τινες ἀνέγραψαν (60), ἔτι καὶ τοῖς προφητικοῖς ἐντυχόντα λόγοις, ἐκτεθεῖσθαι, ἐν οἷς ἔλεγε· « Τον ὑπερουράνιον (61) τόπον οὔτε τις ὕμνησέ πω τῶν τῆς ποιητής, οὔτε ποθ' ὑμνήσει κατ' ἀξίαν, » καὶ τὰ ἑξῆς. Ἐν οἷς ἐστι καὶ τό· . Η γὰρ ἀχρώματός τε καὶ ἀσχη μάτιστος, καὶ ἀναφὴς οὐσία, ὄντως οὖσα ψυχῆς κυβερ νῆτις νῷ μόνῳ θεατή, περὶ ἦν (62) τὸ τῆς ἀληθοῦς ἐπι- στήμης γένος τοῦτον ἔχει τὸν τόπον. » Καὶ ἀπ' ἐκείνων γε τῶν λόγων παιδευθεὶς ὁ Παῦλος ἡμῶν, καὶ ποθῶν ὑπερκόσμια καὶ ὑπερουράνια, καὶ δι' ἐκεῖνα πάντα πράττων, ἵν' αὐτῶν τύχῃ, φησὶν ἐν τῇ δευτέρα πρὸς Κορινθίους ἐπιστολῇ· « Τὸ γὰρ παραυτίκα ἐλαφρὸν τῆς θλίψεως ἡμῶν καθ' ὑπερβολὴν εἰς ὑπερβολὴν αἰώνιον βάρος δόξης κατεργάζεται ἡμῖν· μὴ σκοπούντων ἡμῶν τα βλεπόμενα, ἀλλὰ τὰ μὴ βλεπόμενα. Τὰ γὰρ βλε πόμενα πρόσκαιρα· τὰ δὲ μὴ βλεπόμενα αιώνια. "Αντικρυς γὰρ τοῖς ἀκούειν δυναμένοις παρ ίστησι τὰ μὲν αἰσθητὰ λέγων αὐτὰ βλεπόμενα, τα δὲ νοητὰ καὶ νῷ μόνῳ καταληπτὰ ὀνομάζων μὴ βλεπόμενα. Οὗτος δὲ καὶ πρόσκαιρα μὲν οἶδε τὰ αἰσθητὰ καὶ βλεπόμενα, αιώνια δὲ τὰ νοητὰ καὶ μὴ βλεπόμενα· καὶ βουλόμενος πρὸς τῇ ἐκεῖνων θέπ γε- νέσθαι, ὑπὸ τοῦ πρὸς ἐκεῖνα πόθου βοηθούμενος, πα σαν θλίψιν τὸ οὐδὲν, καὶ ἐλαφράν τινα, ἐνόμιζεν εἶναι· καὶ παρ' αὐτὸν τὸν τῆς θλίψεως καὶ τῶν πόνων καιρὸν Κατηκολούθηκε δὲ καὶ ὁ Πλάτων τῇ καθ᾿ ἡμᾶς νομο θεσία· καὶ φανερός ἐστι περιεργασάμενος έκαστα των ἐν αὐτῇ λεγομένων. « κυβερνῆτις, κυβερνήτη. I ORIGENIS B quem adorant Judaei, Deum prædicant, dicere nobis A propositum est, sed nos defendere et ostendere Ju- dæorum prophetas, cum vetustiores Platone sint, nihil ab illo potuisse mutuari. Non ergo hanc ab illo sententiam accepimus: Omnia circum regem omnium sunt, et propter illum omnia. o Ilee a prophetis, qui melius eadem dixerunt, didicimus; Jesu ejusque disci- pulis quodnam fuerit spiritus,qui in prophetis loqueba- tur, quique non erat alius a Christi spiritu, consilium interpretantibus. Neque etiam Plato de loco qui supra celos est, locutus fuit primus. Jam dudum enim David altitudinem declarans abundantiamque cognitionum quas de Deo habent ii, qui se supra res sensibus obvias attollunt, ait in libro psalmorum : claudate Deum cœli cœlorum, et aqua quæ super cœlos est laudet nomen Domini s. » Equidem negare nolim, id quod alii testati sunt, Platonem a quibusdam lle- bræis didicisse sententias, quas in Phædro protulit, et e propheticis scriptis sumpsisse hæc: Locum qui supra cœlos est, necdum ullus poeta pro merito celebravit, nec celebrabit unquam, etc. Et hæc quæ ibidem legere est : «llæc natura, quæ revera exsistit, sine colore, sine figura, intactilis, vere animæ gubernatrix soli intellectui conspicabilis, circa quam veræ scientiæ genus locum illum occu- pat. Ex iisdem propheticis oraculis hauserat Pau - lus noster illud, quo tenebatur, rerum quæ supra mundum et supra colos sunt desiderium, et propterea nihil reliqui faciebat, ut illa consequere- tur. Unde in secunda ad Corinthios Epistola : « ll enim, inquit, quod in præsenti est, momentaneum et leve tribulationis nostræ supra modum in subli- mitate æternum gloriæ pondus operatur nobis, non contemplantibus nobis quæ videntur, sed quæ non videntur. Quæ enim videntur, temporalia sunt; quæ autem non videntur, æterna sunt 38. › quæ videntur, Apostolus sensibilia intelligit; et per ea quæ non videntur, intelligibilia et quæ sola mente capi possunt; item temporalium nomine significat ea quæ sub sensus cadunt et videntur; æternorum vero, ea quæ in intelligentiam cadunt nec videntur. Hæc itaque contemplari cupiens, isto suo desiderio roboratus aerumnas omnes leves contemnendasque ducit : et mediis in laboribus poenisque versatus adeo non illis opprimitur, ut omnia tormenta sub- Psal. cxlviii, 4. Cor. 17, 17, 18. Contra Appionem, pag. : «Præcipue namque Plato nostrum legislatorem imitatus est, in hoc quoque quod illud præcipue suis civibus iniperavit, ut omnes perfecte ediscerent leges, et ne fortuito aliquid extraneorum civibus misceretur, sed esset pura respublica et in legum custodia perduraret. › Clem., Strom. 1, pag. : C D Aristobulus autem in primo libro ad Philometora scribit his verbis: Secutus est autem nostras quoque leges Plato, et satis aper.e ostendit se eorum quæ in eis dicuntur fuisse ad- modum studiosum. Ibid. pag. 302, 303, 315, 342, Strom. v, p. 560, et alibi; Just., Paræn., pag. 21, 28, 29, 30, ; Apolog. 2, pag. 81, 92, 93; Euseh.. lib. viii, cap. 6; lib. xi, cap. 6, 9, 10, 12, lib. x1, c. 11, 12, 13, 14, 15, 16, etc. SPENCER. codd. Reg. et Basileensis, sicque Hoeschelius nisi quod pro habet Spencerus 20. In his, ut facile intelligentes vident, per ea (60) Ὡς δέ τινες ἀνέγραψαν. Fl. Joseph., lib. " (61) 'Υπερουράνιον. Plato in Phaedro, pag. 247. (62) Κυβερνήτις νῷ μόνῳ θεατή, περὶ δν. lla
PG 11:1343ἡ χάρις συνέστω μοι, ναὶ πάτερ, συνέστω. Φασὶ δὲ τῷ λεοντοειδεῖ ἄρχοντι συμπαθεῖν ἄστρον τὸν Φαίνοντα. Εἶτα οἴονται τὸν διελθόντα τὸν Ἰαλδαβαὼθ καὶ φθάσαντα ἐπὶ τὸν Ἰὰ δεῖν λέγειν· Σὺ δὲ κρυπτομένων μυστηρίων υἱοῦ καὶ πατρὸς ἄρχων νυκτοφαὴς δεύτερε Ἰαὼ καὶ πρῶτε δέσποτα θανάτου, μέρος ἀθώου, φέρων ἤδη τὸν ἴδιον ὑπήκοον νοῦν σύμβολον, παροδεύειν σὴν ἕτοιμος ἀρχήν· κατίσχυσας τὸν ἀπὸ σοῦ γενόμενον λόγῳ ζῶντι· ἡ χάρις συνέστω, πάτερ, συνέστω. Εἶθ’ ἑξῆς τὸν Σαβαώθ, πρὸς ὃν οἴονται λέξειν· Πέμπτης ἐξουσίας ἄρχων, δυνάστα Σαβαώθ, προήγορε νόμου τῆς σῆς κτίσεως χάριτι λυομένης, πεντάδι δυνατωτέρᾳ, πάρες με, σύμβολον ὁρῶν σῆς τέχνης ἀνεπίληπτον, εἰκόνι τύπου τετηρημένον, πεντάδι λυθὲν σῶμα· ἡ χάρις συνέστω μοι, πάτερ, συνέστω. Ἑξῆς δὲ αὐτῷ τὸν Ἀσταφαιόν, ᾧ πιστεύουσι τοιαῦτα ἐρεῖν· Τρίτης ἄρχων πύλης Ἀσταφαιέ, ἐπίσκοπε πρώτης ὕδατος ἀρχῆς, ἕνα βλέπων μύστην πάρες με παρθένου πνεύματι κεκαθαρμένον, ὁρῶν οὐσίαν κόσμου· ἡ χάρις συνέστω μοι, πάτερ, συνέστω. Μετὰ δ’ αὐτὸν τὸν Αἰλωαιόν, ᾧ τοιαῦτα λέγειν οἴονται·
PG 11:1345Δευτέρας ἄρχων πύλης Αἰλωαιέ, πάρες με τῆς σῆς μητρὸς φέροντά σοι σύμβολον, χάριν κρυπτομένην δυνάμεσιν ἐξουσιῶν· ἡ χάρις συνέστω μοι, πάτερ, συνέστω. Τελευταῖον δὲ τὸν Ὡραῖον ὀνομάζουσι καὶ πρὸς αὐτὸν λέγειν οἴονται· Ὑπερβὰς φραγμὸν πυρὸς ἀφόβως, πρώτης λαχὼν ἀρχὴν πύλης Ὡραῖε, πάρες με, σῆς ὁρῶν δυνάμεως σύμβολον καταλυθὲν τύπῳ ζωῆς ξύλου, εἰκόνι καθ’ ὁμοίωσιν ληφθὲν ἀθώου· ἡ χάρις συνέστω μοι, πάτερ, συνέστω. Ἐπὶ ταῦτα δὲ ἡμᾶς ἡ Κέλσου νομιζομένη μὲν πολυμάθεια, μᾶλλον δ’ οὖσα περιεργία καὶ φλυαρία, προεκαλέσατο βουλομένους παραστῆσαι τῷ ἐντυχόντι τῇ ἐκείνου γραφῇ καὶ τοῖς ἡμῖν πρὸς αὐτὴν γεγραμμένοις ὅτι οὐκ ἔστιν ἀπορία ἡμῖν τῶν Κέλσου μαθημάτων, ἐφ’ οἷς καταψεύδεται Χριστιανῶν, οὔτε φρονούντων οὔτ’ εἰδότων τὰ τοιαῦτα, εἰ καὶ ἡμεῖς ἐβουλήθημεν καὶ ταῦτα γνῶναι καὶ ἐκθέσθαι· ἵνα μὴ τῇ ἐπαγγελίᾳ τοῦ εἰδέναι τι πλεῖον ἡμῶν οἱ γόητες ἐξαπατῶσι τοὺς ὑπὸ τῆς τῶν ὀνομάτων φαντασίας συναρπαζομένους.
μηδαμῶς μὲν βαρούμενος ὑπ' αὐτῶν, ἐπελαφρίζων δὲ διὰ τὴν περὶ ἐκεῖνα θέαν πᾶσαν περίστασιν· ἐπεὶ καὶ ι ἔχομεν ὁ ἡμεῖς ο Αρχιερέα μέγαν, » τῷ μεγέθει τῆς δυνάμεως καὶ τοῦ νοῦ αὐτοῦ « διεληλυθότα τους οὐρανούς, ο Ἰησοῦν τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ· ἐπαγγειλάμε νον τοῖς γνησίως μαθοῦσι τὰ θεῖα, καὶ ἀξίως αὐτῶν βιώσασι, προάξειν αὐτοὺς ἐπὶ τὰ ὑπερκόσμια· φησὶ γάρ, « ἵν᾿ ὅπου ἐγὼ ὑπάγω (63), καὶ ὑμεῖς ἦτε. » Διὰ τοῦτο ἡμεῖς μετὰ τοὺς ἐνταῦθα πόνους καὶ τοὺς ἀγῶ νας ἐλπίζομεν πρὸς ἄκροις γενέσθαι τοῖς οὐρανοῖς· καὶ πηγὰς ὕδατος ἀλλομένου εἰς ζωὴν αἰώνιον ἀναλαβόν- τες, κατὰ τὴν Ἰησοῦ διδασκαλίαν, ποταμούς τε χω- ρήσαντες τῶν θεωρημάτων, σὺν τοῖς λεγομένοις ὕδα σιν ὑπεράνω τῶν οὐρανῶν, αἰνοῦσι τὸ ὄνομα Κυρίου, ἔσεσθαι. Καὶ ὅσον γε αἰνοῦμεν αὐτὸν, οὐ περιαχθη- σύμεθα ἀπὸ τῆς τοῦ οὐρανοῦ περιφορᾶς (64), ἀεὶ δὲ πρὸς τῇ θέᾳ ἐσόμεθα τῶν ἀοράτων τοῦ Θεοῦ· οὐκέτι ἀπὸ κτίσεως κόσμου (65) τοῖς ποιήμασι νοουμένων ἡμῖν, ἀλλ' ὡς ὠνόμασεν ὁ γνήσιος τοῦ Ἰησοῦ μαθη της, λέγων· « Τότε δὲ πρόσωπον πρὸς πρόσωπον· ο καὶ τὸ, ο Ἐὰν ἔλθῃ τὸ τέλειον, τὸ ἐκ μέρους καταργη θήσεται. » Ἑπτὰ δὲ οὐρανοὺς, ἢ ὅλως περιωρισμένον άρι- θμὸν αὐτῶν, αἱ φερόμεναι ἐν ταῖς Ἐκκλησίαις τοῦ Θεοῦ οὐκ ἀπαγγέλλουσι Γραφαί· ἀλλ' οὐρανοὺς εἴτε τὰς σφαίρας τῶν παρ' Ἕλλησι λεγομένων πλανήτων, εἴτε καὶ ἄλλο τι ἀποῤῥητότερον εοίκασι διδάσκειν οἱ λόγοι. Καὶ τὸ ὁδὸν μὲν εἶναι ταῖς ψυχαῖς ἐς γῆν (66), καὶ ἀπὸ γῆς (67), Κέλσος μὲν κατὰ Πλάτωνά φησι γίνεσθαι διὰ τῶν πλανήτων· Μωϋσῆς δὲ, ὁ ἀρχαιότα τος ἡμῶν προφήτης, ἐν ὄψει τοῦ προφήτου ἡμῶν (68) κυβερνήτη, μόνῳ θεατῇ νῷ χρῆται, περὶ ἦν. τοῦτον ἔχει τὸν τρόπον. περιαρχθησόμεθα ἀπὸ τῆς τοῦ οὐρανοῦ περιφορᾶς. Αἱ μὲν γὰρ ἀθάνατοι καλούμεναι, ἡνίκα ἂν πρὸς ἄκρῳ γένωνται, ἔξω πορευθεῖσαι ἔστησαν ἐπὶ τῷ τοῦ οὐρανοῦ νώτῳ · ἱστάσας δὲ αὐτὰς περιάγει ἡ περιφορά. Αἱ δὲ θεω ροῦσι τὰ ἔξω τοῦ οὐρανοῦ. Ει ταῖς ψυχαῖς εἰς γῆν. ὁδὸν μὲν εἰδέναι ταῖς ψυχαῖς εἰς γῆν. Ξυ- στήσας δὲ τὸ πᾶν διεῖλε ψυχὰς ἰσαρίθμους τοῖς ἄσε τρας, ἔνειμέ θ' ἑκάστην πρὸς ἕκαστον, καὶ ἐμβιβά σας ὡς εἰς ὄχημα, τὴν τοῦ παντὸς φύσιν ἔδειξε, νόμ μους τε τοὺς είμαρμένους εἶπεν αὐταῖς· ὅτι γένεσις πρώτη μὲν ἔσοιτο τεταγμένη μία πᾶσιν, ἵνα μή τις ἐλαττοτο ὑπ' αὐτοῦ. « Τοιο Διαθεσμοθετήσας δὲ πάντα αὐτοῖς ταῦτα· ἵνα τοῖς ἔπειτα εἴη κακίας εκάστων ἀναίτιος, ΧΙ. ἔσπειρε τοὺς μὲν εἰς ἥλιον, τοὺς δ᾽ εἰς σελήνην, τοὺς δ' εἰς τὰ ἄλλα ὅσα όργανα χρόνον. • ἂν τὰς ψυ χὰς ἐπιῤῥύτως ἐνάγαγε, τὰς μὲν ἀπὸ σελάνας, τὰς δ᾽ ἀπὸ ἁλίω, τὰς δὲ ἀπὸ τῶν ἄλλων τῶν πλαζομένων ἐν τῷ τῷ ἑτέρω μοίρα. μὲν κρατήσειαν, ἐν δίκῃ βιώσοιντο, κρατηθέντες δὲ, ἀδικία. Καὶ ὁ μὲν εὖ τὸν προσήκοντα βιούς χρόνου, πάλιν εἰς τὴν τοῦ συννόμου πορευθεὶς οἴκησιν ἀπ τρου, βίον εὐδαίμονα ἕξοι· σφαλεὶς δὲ τούτων εἰ γυναικὸς φύσιν ἐν τῇ δευτέρα γενέσει μεταβάλλοι. Χιλιοστῷ δὲ ἔτει ἀμφότεραι, ἀφικνούμεναι ἐπικλήρω σιν καὶ αἵρεσιν τοῦ δευτέρου βίου, αἱροῦνται ὃν ἂν ἐθέλῃ βίον ἑκάστη. πατριάρχου ἡμῶν CONTRA CELSUM LIB. VI. A level, illarum rerum contemplatione ; quoniam e la- Joan. iv, 14. 14. febr. 17, * Joan. xiv, 3. in textu sequitur libros editos Platonis, Ibidem Guictus ex conjectura legit, Carpit Platonem in Phedro, pag. : Que enim immortales vocantur, cum ad summum pervenerint, extra pro- gressæ in coeli dorso consistunt. Ibi constituas circumferentia ipsa circumfert, atque illæ intuen- tur ea quæ sunt extra coelum. ) SPENCER. B bemus etiam nos Pontificem magnum, » qui vir- tutis et intelligentiæ magnitudine penetravit cm- los 3, Jesum Filium Dei: et ipse res divinas long fide discentibus vitamque rebus illis dignam agentibus pollicitus est fore, ut se illis ad ea quæ supra mundum sunt praeberet ducem. Ait enim, cuit quo ego vado, ibi et vos sitis 4º. › Quod quidem nos in spem adducit futurum esse ut post exantlatos hujus vitæ labores absolutaque certamina ad extre mos evolemus coelos, et haustis aquæ in vitam æter- nam salientis fontibus " potatisque cognitionum fluminibus, eo rapiamur, ubi aquæ illæ, quæ super coelos sunt, laudant nomen Domini "; quem duin laudabimus, non circumagemur cali vertigine, sel in invisibiles Dei virtutes intenti semper erimus ; ' quas virtutes ex creatis hujus mundi rebus non am- plius intelligemus; sed videbimus, ut germanus Jesu discipulus loquitur, c facie ad faciem 48. . iterum: Cum venerit quod perfectum est, eva- cuabitur quod ex parte est " tus omnino sit numerus, receptæ in Ecclesiis Dei Scripturæ non explicant. De cœlis tantum loquun- tur, sive hac voce orbes planetarum, ut vocant Græci, intelligant, sive quid occultius innuere ve- lint. Ac Celsus quidem contendit animabus coelos e terra aut terram e cœlo petentibus iter esse per planetas : quæ Platonis opinio fuit; al & Moyses nostrorum prophetarum antiquissimus nar- 1'sal. CXLVIII, 4. Cor. XIII, 12. * Ibid., 10. C cidenda. Libb. editi, Plato in Timmo, pag. : igitur omnino consti- tuto, sideribus parem numerum distribuit animo- rum, et singulos adjunxit ad singula, atque ita quasi in currum universitatis imposuit, commonstravit- que leges fatales ac necessarias; et ostenlit, pri- mum ortum, unum fore omnibus, eumque modera- tin atque constantem, nec ab ullo imminutum. El pag. 42, ibid. : PATROL. GR. Que cum ita certis legibus designasset, ut sese, si quid postea fraudis et vitii evenisset, ipse extra omnem cul. pam causamque poneret, alios in sole, alios in lu- na, alios in reliquarum planetarum orbibus, qui sunt temporis instrumenta spargens quasi sere- bat. Plat., De anima mundi, p. : Quorum animas quasi per fluxum quendam instillabat: ita alias quidem a luna, alias a sole, alias a cæteris que in alterius parte oberrant astris deducebat. » SPENCER. Quos qui ratione rexerit, juste vixerit; qui autem his se dederit, injuste. Atque ille qui recte et honeste curriculum vivendi a na- tura datum confecerit, ad illud astrum quocum aplus fuerit, revertetur, ibique vitam beatam vi- vet; qui autem ab honesta et temperanti vita de- clinarit, cum secundus ortus in muliebrem figuram transferet. Uterque antem millenario anno ad sor- titionem accedit, et vitæ secundæ electionem. Tum unusquisque quam voluerit vitam eligit. » SPENCER. Bouerello mutanda videntur in (63) Υπάγω. Libb. eliti, εἰμι. (64) Buberellus, καὶ ὅσοι γε αἰνοῦμεν αὐτὸν, οὐ 21. An autern septem cali sint, an eorun defini- (65) Vox κόσμου Guieto addititia videtur et re- D (66) Codd. Regius et Basileensis, ὁδὸν μὲν εἶναι (67) ᾿Απὸ γῆς. Plato, in Timmo, pag. 42 : Τον εξ (68) Προφήτου ἡμῶν. Haec e precedentibus mala,
Ἐδυνάμην δὲ καὶ ἄλλα πλείονα παραθέμενος παραστῆσαι ὅτι ἴσμεν μὲν τὰ τῶν ἀπατεώνων, ἀρνούμεθα δὲ αὐτὰ ὡς ἀλλότρια καὶ ἀσεβῆ καὶ οὐ συνυπάρχοντα τοῖς μέχρι θανάτου ὑφ’ ἡμῶν ὁμολογουμένοις ἀληθῶς Χριστιανῶν λόγοις. Χρὴ μέντοι εἰδέναι ὅτι οἱ ταῦτα συνταξάμενοι, οὔτε τὰ μαγείας νοήσαντες οὔτε τὰ τῶν θείων γραφῶν διακρίναντες, πάντ’ ἔφυραν· ἀπὸ μὲν μαγείας τὸν Ἰαλδαβαὼθ [λαβόντες] καὶ τὸν Ἀσταφαιὸν καὶ τὸν Ὡραῖον, ἀπὸ δὲ τῶν ἑβραϊκῶν γραφῶν τὸν Ἰαὼ ἢ Ἰὰ παρ’ Ἑβραίοις ὀνομαζόμενον καὶ τὸν Σαβαὼθ καὶ τὸν Ἀδωναῖον καὶ τὸν Ἐλωαῖον. Τὰ δὲ ἀπὸ τῶν γραφῶν ληφθέντα ὀνόματα ἐπώνυμά ἐστι τοῦ αὐτοῦ καὶ ἑνὸς θεοῦ· ὅπερ μὴ συνέντες οἱ ἐχθροὶ θεῷ, ὡς καὶ αὐτοὶ ὁμολογοῦσιν, ᾠήθησαν ἄλλον μὲν εἶναι τὸν Ἰαὼ ἕτερον δὲ τὸν Σαβαὼθ καὶ τρίτον παρὰ τοῦτον τὸν Ἀδωναῖον, ὃν λέγουσιν αἱ γραφαὶ Ἀδωναί̈, καὶ ἄλλον τὸν Ἐλωαῖον, ὃν οἱ προφῆται ὀνομάζουσιν ἑβραϊστὶ Ἐλωαί̈. Εἶθ’ ἑξῆς ἄλλους μύθους ὁ Κέλσος ἐκτίθεται, ὥς τινων εἰς τὰς ἀρχοντικὰς μορφὰς ἐπανερχομένων, ὥστε τινὰς μὲν γίνεσθαι λέοντας ἄλλους δὲ ταύρους καὶ ἄλλους δράκοντας ἢ ἀετοὺς ἢ ἄρκους ἢ κύνας.
μηδαμῶς μὲν βαρούμενος ὑπ' αὐτῶν, ἐπελαφρίζων δὲ διὰ τὴν περὶ ἐκεῖνα θέαν πᾶσαν περίστασιν· ἐπεὶ καὶ ι ἔχομεν ὁ ἡμεῖς ο Αρχιερέα μέγαν, » τῷ μεγέθει τῆς δυνάμεως καὶ τοῦ νοῦ αὐτοῦ « διεληλυθότα τους οὐρανούς, ο Ἰησοῦν τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ· ἐπαγγειλάμε νον τοῖς γνησίως μαθοῦσι τὰ θεῖα, καὶ ἀξίως αὐτῶν βιώσασι, προάξειν αὐτοὺς ἐπὶ τὰ ὑπερκόσμια· φησὶ γάρ, « ἵν᾿ ὅπου ἐγὼ ὑπάγω (63), καὶ ὑμεῖς ἦτε. » Διὰ τοῦτο ἡμεῖς μετὰ τοὺς ἐνταῦθα πόνους καὶ τοὺς ἀγῶ νας ἐλπίζομεν πρὸς ἄκροις γενέσθαι τοῖς οὐρανοῖς· καὶ πηγὰς ὕδατος ἀλλομένου εἰς ζωὴν αἰώνιον ἀναλαβόν- τες, κατὰ τὴν Ἰησοῦ διδασκαλίαν, ποταμούς τε χω- ρήσαντες τῶν θεωρημάτων, σὺν τοῖς λεγομένοις ὕδα σιν ὑπεράνω τῶν οὐρανῶν, αἰνοῦσι τὸ ὄνομα Κυρίου, ἔσεσθαι. Καὶ ὅσον γε αἰνοῦμεν αὐτὸν, οὐ περιαχθη- σύμεθα ἀπὸ τῆς τοῦ οὐρανοῦ περιφορᾶς (64), ἀεὶ δὲ πρὸς τῇ θέᾳ ἐσόμεθα τῶν ἀοράτων τοῦ Θεοῦ· οὐκέτι ἀπὸ κτίσεως κόσμου (65) τοῖς ποιήμασι νοουμένων ἡμῖν, ἀλλ' ὡς ὠνόμασεν ὁ γνήσιος τοῦ Ἰησοῦ μαθη της, λέγων· « Τότε δὲ πρόσωπον πρὸς πρόσωπον· ο καὶ τὸ, ο Ἐὰν ἔλθῃ τὸ τέλειον, τὸ ἐκ μέρους καταργη θήσεται. » Ἑπτὰ δὲ οὐρανοὺς, ἢ ὅλως περιωρισμένον άρι- θμὸν αὐτῶν, αἱ φερόμεναι ἐν ταῖς Ἐκκλησίαις τοῦ Θεοῦ οὐκ ἀπαγγέλλουσι Γραφαί· ἀλλ' οὐρανοὺς εἴτε τὰς σφαίρας τῶν παρ' Ἕλλησι λεγομένων πλανήτων, εἴτε καὶ ἄλλο τι ἀποῤῥητότερον εοίκασι διδάσκειν οἱ λόγοι. Καὶ τὸ ὁδὸν μὲν εἶναι ταῖς ψυχαῖς ἐς γῆν (66), καὶ ἀπὸ γῆς (67), Κέλσος μὲν κατὰ Πλάτωνά φησι γίνεσθαι διὰ τῶν πλανήτων· Μωϋσῆς δὲ, ὁ ἀρχαιότα τος ἡμῶν προφήτης, ἐν ὄψει τοῦ προφήτου ἡμῶν (68) κυβερνήτη, μόνῳ θεατῇ νῷ χρῆται, περὶ ἦν. τοῦτον ἔχει τὸν τρόπον. περιαρχθησόμεθα ἀπὸ τῆς τοῦ οὐρανοῦ περιφορᾶς. Αἱ μὲν γὰρ ἀθάνατοι καλούμεναι, ἡνίκα ἂν πρὸς ἄκρῳ γένωνται, ἔξω πορευθεῖσαι ἔστησαν ἐπὶ τῷ τοῦ οὐρανοῦ νώτῳ · ἱστάσας δὲ αὐτὰς περιάγει ἡ περιφορά. Αἱ δὲ θεω ροῦσι τὰ ἔξω τοῦ οὐρανοῦ. Ει ταῖς ψυχαῖς εἰς γῆν. ὁδὸν μὲν εἰδέναι ταῖς ψυχαῖς εἰς γῆν. Ξυ- στήσας δὲ τὸ πᾶν διεῖλε ψυχὰς ἰσαρίθμους τοῖς ἄσε τρας, ἔνειμέ θ' ἑκάστην πρὸς ἕκαστον, καὶ ἐμβιβά σας ὡς εἰς ὄχημα, τὴν τοῦ παντὸς φύσιν ἔδειξε, νόμ μους τε τοὺς είμαρμένους εἶπεν αὐταῖς· ὅτι γένεσις πρώτη μὲν ἔσοιτο τεταγμένη μία πᾶσιν, ἵνα μή τις ἐλαττοτο ὑπ' αὐτοῦ. « Τοιο Διαθεσμοθετήσας δὲ πάντα αὐτοῖς ταῦτα· ἵνα τοῖς ἔπειτα εἴη κακίας εκάστων ἀναίτιος, ΧΙ. ἔσπειρε τοὺς μὲν εἰς ἥλιον, τοὺς δ᾽ εἰς σελήνην, τοὺς δ' εἰς τὰ ἄλλα ὅσα όργανα χρόνον. • ἂν τὰς ψυ χὰς ἐπιῤῥύτως ἐνάγαγε, τὰς μὲν ἀπὸ σελάνας, τὰς δ᾽ ἀπὸ ἁλίω, τὰς δὲ ἀπὸ τῶν ἄλλων τῶν πλαζομένων ἐν τῷ τῷ ἑτέρω μοίρα. μὲν κρατήσειαν, ἐν δίκῃ βιώσοιντο, κρατηθέντες δὲ, ἀδικία. Καὶ ὁ μὲν εὖ τὸν προσήκοντα βιούς χρόνου, πάλιν εἰς τὴν τοῦ συννόμου πορευθεὶς οἴκησιν ἀπ τρου, βίον εὐδαίμονα ἕξοι· σφαλεὶς δὲ τούτων εἰ γυναικὸς φύσιν ἐν τῇ δευτέρα γενέσει μεταβάλλοι. Χιλιοστῷ δὲ ἔτει ἀμφότεραι, ἀφικνούμεναι ἐπικλήρω σιν καὶ αἵρεσιν τοῦ δευτέρου βίου, αἱροῦνται ὃν ἂν ἐθέλῃ βίον ἑκάστη. πατριάρχου ἡμῶν CONTRA CELSUM LIB. VI. A level, illarum rerum contemplatione ; quoniam e la- Joan. iv, 14. 14. febr. 17, * Joan. xiv, 3. in textu sequitur libros editos Platonis, Ibidem Guictus ex conjectura legit, Carpit Platonem in Phedro, pag. : Que enim immortales vocantur, cum ad summum pervenerint, extra pro- gressæ in coeli dorso consistunt. Ibi constituas circumferentia ipsa circumfert, atque illæ intuen- tur ea quæ sunt extra coelum. ) SPENCER. B bemus etiam nos Pontificem magnum, » qui vir- tutis et intelligentiæ magnitudine penetravit cm- los 3, Jesum Filium Dei: et ipse res divinas long fide discentibus vitamque rebus illis dignam agentibus pollicitus est fore, ut se illis ad ea quæ supra mundum sunt praeberet ducem. Ait enim, cuit quo ego vado, ibi et vos sitis 4º. › Quod quidem nos in spem adducit futurum esse ut post exantlatos hujus vitæ labores absolutaque certamina ad extre mos evolemus coelos, et haustis aquæ in vitam æter- nam salientis fontibus " potatisque cognitionum fluminibus, eo rapiamur, ubi aquæ illæ, quæ super coelos sunt, laudant nomen Domini "; quem duin laudabimus, non circumagemur cali vertigine, sel in invisibiles Dei virtutes intenti semper erimus ; ' quas virtutes ex creatis hujus mundi rebus non am- plius intelligemus; sed videbimus, ut germanus Jesu discipulus loquitur, c facie ad faciem 48. . iterum: Cum venerit quod perfectum est, eva- cuabitur quod ex parte est " tus omnino sit numerus, receptæ in Ecclesiis Dei Scripturæ non explicant. De cœlis tantum loquun- tur, sive hac voce orbes planetarum, ut vocant Græci, intelligant, sive quid occultius innuere ve- lint. Ac Celsus quidem contendit animabus coelos e terra aut terram e cœlo petentibus iter esse per planetas : quæ Platonis opinio fuit; al & Moyses nostrorum prophetarum antiquissimus nar- 1'sal. CXLVIII, 4. Cor. XIII, 12. * Ibid., 10. C cidenda. Libb. editi, Plato in Timmo, pag. : igitur omnino consti- tuto, sideribus parem numerum distribuit animo- rum, et singulos adjunxit ad singula, atque ita quasi in currum universitatis imposuit, commonstravit- que leges fatales ac necessarias; et ostenlit, pri- mum ortum, unum fore omnibus, eumque modera- tin atque constantem, nec ab ullo imminutum. El pag. 42, ibid. : PATROL. GR. Que cum ita certis legibus designasset, ut sese, si quid postea fraudis et vitii evenisset, ipse extra omnem cul. pam causamque poneret, alios in sole, alios in lu- na, alios in reliquarum planetarum orbibus, qui sunt temporis instrumenta spargens quasi sere- bat. Plat., De anima mundi, p. : Quorum animas quasi per fluxum quendam instillabat: ita alias quidem a luna, alias a sole, alias a cæteris que in alterius parte oberrant astris deducebat. » SPENCER. Quos qui ratione rexerit, juste vixerit; qui autem his se dederit, injuste. Atque ille qui recte et honeste curriculum vivendi a na- tura datum confecerit, ad illud astrum quocum aplus fuerit, revertetur, ibique vitam beatam vi- vet; qui autem ab honesta et temperanti vita de- clinarit, cum secundus ortus in muliebrem figuram transferet. Uterque antem millenario anno ad sor- titionem accedit, et vitæ secundæ electionem. Tum unusquisque quam voluerit vitam eligit. » SPENCER. Bouerello mutanda videntur in (63) Υπάγω. Libb. eliti, εἰμι. (64) Buberellus, καὶ ὅσοι γε αἰνοῦμεν αὐτὸν, οὐ 21. An autern septem cali sint, an eorun defini- (65) Vox κόσμου Guieto addititia videtur et re- D (66) Codd. Regius et Basileensis, ὁδὸν μὲν εἶναι (67) ᾿Απὸ γῆς. Plato, in Timmo, pag. 42 : Τον εξ (68) Προφήτου ἡμῶν. Haec e precedentibus mala,
PG 11:1347Εὕρομεν δὲ ἐν ᾧ εἴχομεν διαγράμματι καὶ ὃ ὠνόμασε Κέλσος τετράγωνον σχῆμα καὶ τὸ ἐπὶ τῶν τοῦ παραδείσου πυλῶν λεγόμενον ὑπὸ τῶν ἀθλίων ἐκείνων. Ἐζωγραφεῖτο δὲ ὡς διάμετρος κύκλου τινὸς πυροειδοῦς ἡ φλογίνη ῥομφαία ὡς δορυφορουμένη τῷ τε τῆς γνώσεως ξύλῳ καὶ τῆς ζωῆς. Ὁ μὲν οὖν Κέλσος οὐκ ἠθέλησε τὰς δημηγορίας ἢ οὐκ ἐδυνήθη ἐκθέσθαι, ἃς καθ’ ἑκάστην πύλην κατὰ τοὺς τῶν ἀσεβῶν μύθους ἐροῦσιν οἱ διϊόντες αὐτάς· ἡμεῖς δὲ καὶ τοῦτο πεποιήκαμεν, ἵνα τὸ τῆς ἀτελέστου τελετῆς πέρας δείξωμεν τῷ Κέλσῳ καὶ τοῖς ἐντυγχάνουσι τῇ γραφῇ ἐγνωκέναι ὡς ἀλλότριον τῆς Χριστιανῶν περὶ τὸ θεῖον εὐσεβείας. Μετὰ δὲ τὸ ἐκθέσθαι τὰ προειρημένα καὶ τὰ ἀνάλογον αὐτοῖς, ἅτινα ἡμεῖς προσεθήκαμεν, τοιαῦτά φησιν ὁ Κέλσος·
Α Ἰακὼν φησὶν ἑωρᾶσθαι θεῖον ἐνυπνιον, κλίμακα εἰς ἐν μὲν τῷ λεγομένῳ κόσμῳ λέγεται συμβολικῶς ὁ ἀὴρ, οὗ βάσις μὲν ἐστι γῆ, κεφαλὴ δὲ οὐρανός. Ἀπὸ γὰρ τῆς σεληνιακῆς σφαίρας, ἣν ἐσχάτην μὲν τῶν κατ' οὐρανὸν κύκλων, πρώτην δὲ τῶν πρὸς ἡμᾶς αναγράφουσιν οἱ φροντισταὶ τῶν μετεώρων, ἄχρι τῆς ἐσχάτης ὁ ἀὴρ πάντη ταθεὶς ἔφθασεν. Οὗτος δέ ἐστι ψυχῶν ἀσωμάτων οἶκος, Τοῦ δὴ ἄντρου εἰκόνα καὶ σύμβολόν φησι του κόσμου φέροντος Νουμήνιος, καὶ ὁ τούτου ἑταῖρος Κρόνιος· δύο εἶναι ἐν οὐρανῷ ἄκρα· ὧν οὔτε νοτιώτερόν ἐστι τοῦ χειμερινού τροπικοῦ, οὔτε βορειότερον τοῦ θερινοῦ· ἔστι δ' ὁ μὲν θερινὸς κατὰ Καρκίνον, ὁ δὲ χειμερινός κατ' Αιγόκερων, Δύο οὖν ταύτας ἔθεντο πύλας Καρκίνου και Αιγόκερων οἱ θεολόγοι· οὐρανὸν φθάνουσαν, καὶ ἀγγέλους τοῦ Θεοῦ ἀναβαί- νοντας καὶ καταβαίνοντας ἐπ' αὐτῆς, τὸν δὲ Κύριον ἐπεστηριγμένον ἐπὶ τοῖς ἄκροις αὐτῆς· εἴτε ταῦτα εἴτε τινὰ μείζονα (69) τούτων αινιττόμενος ἐν τῷ περὶ τῆς κλίμακος λόγῳ· περὶ ἧς καὶ τῷ Φίλωνι συντέ τακται βιβλίον (70), ἄξιον φρονίμου καὶ συνετῆς παρά τοῖς φιλαλήθεσιν ἐξετάσεως. Ἑξῆς δὲ τούτοις, βουλόμενος ὁ Κέλσος πολύ μάθειαν ἑαυτοῦ ἐπιδείξασθαι ἐν τῷ καθ᾿ ἡμῶν λόγῳ, ἐκτίθεταί τινα καὶ Περσικὰ μυστήρια, ἐν οἷς φησιν· • Αἰνίττεται ταῦτα καὶ ὁ Περσῶν λόγος, καὶ ἡ τοῦ Μίθρου (71) τελετή παρ' αὐτοῖς ἐστιν. Εστι γάρ τι ἐν αὐτῇ σύμβολον τῶν δύο τῶν ἐν οὐρανῷ περιόδων, τῆς τε ἁπλανοῦς καὶ τῆς εἰς τοὺς πλάνητας αὖ γεγενη- μένης (72), καὶ τῆς δι' αὐτῶν τῆς ψυχῆς διεξόδου. Τοιόνδε τὸ σύμβολον Κλίμαξ ὑψίπυλος, ἐπὶ δ' αὐτῇ πύλη ὀγδόη (73). Η πρώτη τῶν πυλῶν μολίβδου, ἡ δευτέρα κασσιτέρου, ἡ τρίτη χαλκοῦ, ἡ τετάρτη σιδή ρου, ἡ πέμπτη κεραστοῦ νομίσματος (74), ἡ ἔκτη ἀργύρου, χρυσοῦ δ' ἡ ἑβδόμη. Τὴν πρώτην τίθενται Κρόνου, τῷ μολίβδῳ τεκμηριούμενοι τὴν βραδυτητα τοῦ ἀστέρος· τὴν δευτέραν ᾿Αφροδίτης, παραβάλλον τες αὐτῇ τὸ φαιδρόν τε καὶ μαλακὸν τοῦ κασσιτέρου την τρίτην τοῦ Διὸς, τὴν χαλκοβάτην (75) καὶ στερ βάν· τὴν τετάρτην Ἑρμοῦ, τλήμονα γὰρ ἔργων ἁπάν των, καὶ χρηματιστὴν, καὶ πολύκμητον (76) εἶναι, τόν τε σίδηρον καὶ τὸν Ἑρμῆν τὴν πέμπτην Αρεος, τὴν ἐκ του κράματος ἀνώμαλόν τε καὶ ποικίλην· ἔκτην σελήνης τὴν ἀργυρᾶν· ἑβδόμην ἡλίου, την χρυσήν, μιμούμενοι Πλάτων δὲ δύο στόμια ἔφη· τούτων δὲ Καρκίνον μὲν εἶναι, δι' οὗ κατιᾶσιν αἱ ψυχαί · Αιγόκερων δὲ, δι' οὗ ἀνιᾶσιν, Δύο δὲ στό μια Πλάτων φησί· δι᾿ οὗ μὲν ἀναβαινόντων εἰς οὐ- ρανόν, δι' οὗ δὲ κατιόντων εἰς γῆν. Καὶ τῶν θεολόγων πύλας ψυχῶν ἥλιον τιθέντων καὶ σελήνην· καὶ διὰ μὲν ἡλίου ἀνιέναι, διὰ δὲ σελήνης κατιέναι. « νενεμημένης. κλίμαξ επτάπυλος. κλίμαξ ὑψίπυλος, ἐπ' αὐτ τῇ δὲ πύλαι ἑπτά. μολίβου μολίβδου. Εμὸν ποτὶ χαλκοβατὲς δῶ. πολύκμητον, πολύ μνητον. ORIGENIS raus visionem Jacob * unius o nostris prophetis, ait illi per somnium ipsi divinitus immissum visam esse scalam, quæ ad cœlos pertingeret, et angelos, qui ascenderent per ean et descenderent, et Domni- num summa scala innixum; sive hac scalæ imagine idem, quod Plato, significare ; sive majus quidpiam indicare voluerit. Qua de re exstat Philonis tracta- tus, et is quidem dignus quem veritatis studiosi di- ligenter et accurate legant. B plo eruditionem ostentare volens, de quibusdam Persarum mysteriis sermonem facit: < Harum re- rum, inquit, aliquod reperitur in Persarum doctrina Mithriacisque eorum mysteriis vestigium. In illis enim duæ cœlestes conversiones, alia stellarum fixarum, errantium alia, et animæ per eas trans- ilus quodam symbolo repraesentantur, quod hujus- modi est : Scala altas portas habens, in summa autem octava porta. Prinia portarum plumbea, altera stannea, tertia ex ære, quarta ferrea, quinta ex ære misto, sexta argentea, septima ex auro. Primam assignant Saturno, tarditatem illius sideris plumbo Indicantes; alteram Veneri, quam referunt, ut ipsi quidem putant, stanni splendor et mollities; tertiam Jovi, aheneam illam quidem et solidam ; quartam Mercurio, quia Mercurius et ferrum, uterque operum omnium tolerantes, ad mercatu- ram utiles, laborum patientissimi; Marti quintam, inæqualem illam et variam propter misturam; sex- Iain, quae argentea est, lunæ; septimam auream soli c tribuunt, quia solis et luna colores hæc duo * Gen. xxvult, 12, 13. itum animarum. Vide adnotationes ad libri primi Contra Celsum, num. 32, 33. etc. ‹ Scala in hoc uni- verso, quod mundus dicitur, aer figurate intelligi- tur, cujus basis terra, caput coelum est. Nam a Iu- nari orbe, qui extremus est circulorum coelestium, primus autein versus nos, ut describunt conteni- platores rerum sublimiuin, usque ad superficiem terræ per totum id interstitium aer extenditur. Hoc est animarum corpore carentium domici- lium, s etc. SPENCER. pag. edit. Cantabr. : etc. Cum antrum hoc mundi imaginem symbolumque gerat, Numenius et familiaris ejus Cronius duas aiunt in cœlo extremitates esse: quarum altera nihil remotius ad austrum, tropico hiberno; nec septentrionalius quidquam æstivo. Et æstivus qui- dem est ad signum Cancri; hibernus vero ad Ca- pricornum, etc. Et pag. : D etc. « Duas ergo has portas ponebant theo- logi, Cancrum et Capricornum. Quæ Plato duo ostia vocat. Ex hisce Cancrum esse aiunt, per quem animæ descendunt; Capricornum vero per quem rursus ascendunt. Et pag. : Plato etiam duo ostia sive fauces commemorat, quarum altera patet ascendentibus in cœluin; altera de- scendentibus in terram. Sic et theologi solem ac lunam animarum portas statuunt: quas per solem ascendere et descendere per luna volunt. Vide ibidem, pag. 261, 262, 263, 264, 265, 266, 267, 268, 269, et adnotationes ad lib. 1, num. 9. ID. , Anglicanus secundus, Bolerellus legit, Vide Isaacum Vossium De Sibyllinis oraculis, cap. 5. Guieto au- tem scribendum videtur, Μox iloeschelius un textu habet, pro Homerus : glicani, libb. iipressi in textu, 22. Postea Celsus suam in libro contra nos scri- (69) Εἴτε τινὰ μείζονα. Ιd est, descensum et red- (70) Βιβλίον. Philo De somnis : Κλίμαξ τοίνυν (71) Μίθρου. Porphyr., De antro nympharum, (72) Γεγενημένης. Codd. Reg., Basil., Vatic. et (73) Κλίμαξ ύψίπυλος, ἐπὶ δ' αὐτῇ πύλη ὀγδόη. (74) Hoeschelius in textu, κέρας τοῦ νομίσματος. (75) Χαλκοβάτην. Guietus legit, χαλκοβατή. Sic (76) Codd. Reg., Basileensis, Vatican. et duo An-
Οἱ δ’ ἔτι προστιθέασιν ἄλλα ἐπ’ ἄλλοις, προφητῶν λόγους καὶ κύκλους ἐπὶ κύκλοις καὶ ἀπορροίας ἐκκλησίας ἐπιγείου καὶ περιτομῆς καὶ Προυνικοῦ τινος ῥέουσαν δύναμιν παρθένου καὶ ψυχὴν ζῶσαν καὶ σφαζόμενον οὐρανόν, ἵνα ζήσῃ, καὶ γῆν σφαζομένην μαχαίρᾳ καὶ πολλοὺς σφαζομένους, ἵνα ζήσωσι, καὶ παυόμενον ἐν κόσμῳ θάνατον, ὅταν ἀποθάνῃ ἡ τοῦ κόσμου ἁμαρτία, καὶ κάθοδον αὖθις στενὴν καὶ αὐτομάτως ἀνοιγομένας πύλας· πανταχοῦ δὲ ἐκεῖ τὸ τῆς ζωῆς ξύλον καὶ ἀνάστασιν σαρκὸς ἀπὸ ξύλου, διότι οἶμαι ὁ διδάσκαλος αὐτῶν σταυρῷ ἐνηλώθη καὶ ἦν τέκτων τὴν τέχνην. Ὡς εἰ ἔτυχεν ἐκεῖνος ἀπὸ κρημνοῦ ἐρριμμένος ἢ εἰς βάραθρον ἐωσμένος ἢ ἀγχόνῃ πεπνιγμένος ἢ σκυτοτόμος ἢ λιθοξόος ἢ σιδηρεύς, ἦν ἂν ὑπὲρ τοὺς οὐρανοὺς κρημνὸς ζωῆς ἢ βάραθρον ἀναστάσεως ἢ σχοινίον ἀθανασίας ἢ λίθος μακάριος ἢ σίδηρος ἀγάπης ἢ σκῦτος ἅγιον. Ἢ τίς γραῦς, ἐπὶ τῷ βαυκαλῆσαι παιδίον [μεθύουσα] μῦθον ἐπᾴδουσα, τοιαῦτα ψιθυρίζειν οὐκ ἂν ᾐσχύνθη; Ἐν τούτοις δὲ δοκεῖ μοι φύρειν τὰ παρακούσματα ὁ Κέλσος.
Α Ἰακὼν φησὶν ἑωρᾶσθαι θεῖον ἐνυπνιον, κλίμακα εἰς ἐν μὲν τῷ λεγομένῳ κόσμῳ λέγεται συμβολικῶς ὁ ἀὴρ, οὗ βάσις μὲν ἐστι γῆ, κεφαλὴ δὲ οὐρανός. Ἀπὸ γὰρ τῆς σεληνιακῆς σφαίρας, ἣν ἐσχάτην μὲν τῶν κατ' οὐρανὸν κύκλων, πρώτην δὲ τῶν πρὸς ἡμᾶς αναγράφουσιν οἱ φροντισταὶ τῶν μετεώρων, ἄχρι τῆς ἐσχάτης ὁ ἀὴρ πάντη ταθεὶς ἔφθασεν. Οὗτος δέ ἐστι ψυχῶν ἀσωμάτων οἶκος, Τοῦ δὴ ἄντρου εἰκόνα καὶ σύμβολόν φησι του κόσμου φέροντος Νουμήνιος, καὶ ὁ τούτου ἑταῖρος Κρόνιος· δύο εἶναι ἐν οὐρανῷ ἄκρα· ὧν οὔτε νοτιώτερόν ἐστι τοῦ χειμερινού τροπικοῦ, οὔτε βορειότερον τοῦ θερινοῦ· ἔστι δ' ὁ μὲν θερινὸς κατὰ Καρκίνον, ὁ δὲ χειμερινός κατ' Αιγόκερων, Δύο οὖν ταύτας ἔθεντο πύλας Καρκίνου και Αιγόκερων οἱ θεολόγοι· οὐρανὸν φθάνουσαν, καὶ ἀγγέλους τοῦ Θεοῦ ἀναβαί- νοντας καὶ καταβαίνοντας ἐπ' αὐτῆς, τὸν δὲ Κύριον ἐπεστηριγμένον ἐπὶ τοῖς ἄκροις αὐτῆς· εἴτε ταῦτα εἴτε τινὰ μείζονα (69) τούτων αινιττόμενος ἐν τῷ περὶ τῆς κλίμακος λόγῳ· περὶ ἧς καὶ τῷ Φίλωνι συντέ τακται βιβλίον (70), ἄξιον φρονίμου καὶ συνετῆς παρά τοῖς φιλαλήθεσιν ἐξετάσεως. Ἑξῆς δὲ τούτοις, βουλόμενος ὁ Κέλσος πολύ μάθειαν ἑαυτοῦ ἐπιδείξασθαι ἐν τῷ καθ᾿ ἡμῶν λόγῳ, ἐκτίθεταί τινα καὶ Περσικὰ μυστήρια, ἐν οἷς φησιν· • Αἰνίττεται ταῦτα καὶ ὁ Περσῶν λόγος, καὶ ἡ τοῦ Μίθρου (71) τελετή παρ' αὐτοῖς ἐστιν. Εστι γάρ τι ἐν αὐτῇ σύμβολον τῶν δύο τῶν ἐν οὐρανῷ περιόδων, τῆς τε ἁπλανοῦς καὶ τῆς εἰς τοὺς πλάνητας αὖ γεγενη- μένης (72), καὶ τῆς δι' αὐτῶν τῆς ψυχῆς διεξόδου. Τοιόνδε τὸ σύμβολον Κλίμαξ ὑψίπυλος, ἐπὶ δ' αὐτῇ πύλη ὀγδόη (73). Η πρώτη τῶν πυλῶν μολίβδου, ἡ δευτέρα κασσιτέρου, ἡ τρίτη χαλκοῦ, ἡ τετάρτη σιδή ρου, ἡ πέμπτη κεραστοῦ νομίσματος (74), ἡ ἔκτη ἀργύρου, χρυσοῦ δ' ἡ ἑβδόμη. Τὴν πρώτην τίθενται Κρόνου, τῷ μολίβδῳ τεκμηριούμενοι τὴν βραδυτητα τοῦ ἀστέρος· τὴν δευτέραν ᾿Αφροδίτης, παραβάλλον τες αὐτῇ τὸ φαιδρόν τε καὶ μαλακὸν τοῦ κασσιτέρου την τρίτην τοῦ Διὸς, τὴν χαλκοβάτην (75) καὶ στερ βάν· τὴν τετάρτην Ἑρμοῦ, τλήμονα γὰρ ἔργων ἁπάν των, καὶ χρηματιστὴν, καὶ πολύκμητον (76) εἶναι, τόν τε σίδηρον καὶ τὸν Ἑρμῆν τὴν πέμπτην Αρεος, τὴν ἐκ του κράματος ἀνώμαλόν τε καὶ ποικίλην· ἔκτην σελήνης τὴν ἀργυρᾶν· ἑβδόμην ἡλίου, την χρυσήν, μιμούμενοι Πλάτων δὲ δύο στόμια ἔφη· τούτων δὲ Καρκίνον μὲν εἶναι, δι' οὗ κατιᾶσιν αἱ ψυχαί · Αιγόκερων δὲ, δι' οὗ ἀνιᾶσιν, Δύο δὲ στό μια Πλάτων φησί· δι᾿ οὗ μὲν ἀναβαινόντων εἰς οὐ- ρανόν, δι' οὗ δὲ κατιόντων εἰς γῆν. Καὶ τῶν θεολόγων πύλας ψυχῶν ἥλιον τιθέντων καὶ σελήνην· καὶ διὰ μὲν ἡλίου ἀνιέναι, διὰ δὲ σελήνης κατιέναι. « νενεμημένης. κλίμαξ επτάπυλος. κλίμαξ ὑψίπυλος, ἐπ' αὐτ τῇ δὲ πύλαι ἑπτά. μολίβου μολίβδου. Εμὸν ποτὶ χαλκοβατὲς δῶ. πολύκμητον, πολύ μνητον. ORIGENIS raus visionem Jacob * unius o nostris prophetis, ait illi per somnium ipsi divinitus immissum visam esse scalam, quæ ad cœlos pertingeret, et angelos, qui ascenderent per ean et descenderent, et Domni- num summa scala innixum; sive hac scalæ imagine idem, quod Plato, significare ; sive majus quidpiam indicare voluerit. Qua de re exstat Philonis tracta- tus, et is quidem dignus quem veritatis studiosi di- ligenter et accurate legant. B plo eruditionem ostentare volens, de quibusdam Persarum mysteriis sermonem facit: < Harum re- rum, inquit, aliquod reperitur in Persarum doctrina Mithriacisque eorum mysteriis vestigium. In illis enim duæ cœlestes conversiones, alia stellarum fixarum, errantium alia, et animæ per eas trans- ilus quodam symbolo repraesentantur, quod hujus- modi est : Scala altas portas habens, in summa autem octava porta. Prinia portarum plumbea, altera stannea, tertia ex ære, quarta ferrea, quinta ex ære misto, sexta argentea, septima ex auro. Primam assignant Saturno, tarditatem illius sideris plumbo Indicantes; alteram Veneri, quam referunt, ut ipsi quidem putant, stanni splendor et mollities; tertiam Jovi, aheneam illam quidem et solidam ; quartam Mercurio, quia Mercurius et ferrum, uterque operum omnium tolerantes, ad mercatu- ram utiles, laborum patientissimi; Marti quintam, inæqualem illam et variam propter misturam; sex- Iain, quae argentea est, lunæ; septimam auream soli c tribuunt, quia solis et luna colores hæc duo * Gen. xxvult, 12, 13. itum animarum. Vide adnotationes ad libri primi Contra Celsum, num. 32, 33. etc. ‹ Scala in hoc uni- verso, quod mundus dicitur, aer figurate intelligi- tur, cujus basis terra, caput coelum est. Nam a Iu- nari orbe, qui extremus est circulorum coelestium, primus autein versus nos, ut describunt conteni- platores rerum sublimiuin, usque ad superficiem terræ per totum id interstitium aer extenditur. Hoc est animarum corpore carentium domici- lium, s etc. SPENCER. pag. edit. Cantabr. : etc. Cum antrum hoc mundi imaginem symbolumque gerat, Numenius et familiaris ejus Cronius duas aiunt in cœlo extremitates esse: quarum altera nihil remotius ad austrum, tropico hiberno; nec septentrionalius quidquam æstivo. Et æstivus qui- dem est ad signum Cancri; hibernus vero ad Ca- pricornum, etc. Et pag. : D etc. « Duas ergo has portas ponebant theo- logi, Cancrum et Capricornum. Quæ Plato duo ostia vocat. Ex hisce Cancrum esse aiunt, per quem animæ descendunt; Capricornum vero per quem rursus ascendunt. Et pag. : Plato etiam duo ostia sive fauces commemorat, quarum altera patet ascendentibus in cœluin; altera de- scendentibus in terram. Sic et theologi solem ac lunam animarum portas statuunt: quas per solem ascendere et descendere per luna volunt. Vide ibidem, pag. 261, 262, 263, 264, 265, 266, 267, 268, 269, et adnotationes ad lib. 1, num. 9. ID. , Anglicanus secundus, Bolerellus legit, Vide Isaacum Vossium De Sibyllinis oraculis, cap. 5. Guieto au- tem scribendum videtur, Μox iloeschelius un textu habet, pro Homerus : glicani, libb. iipressi in textu, 22. Postea Celsus suam in libro contra nos scri- (69) Εἴτε τινὰ μείζονα. Ιd est, descensum et red- (70) Βιβλίον. Philo De somnis : Κλίμαξ τοίνυν (71) Μίθρου. Porphyr., De antro nympharum, (72) Γεγενημένης. Codd. Reg., Basil., Vatic. et (73) Κλίμαξ ύψίπυλος, ἐπὶ δ' αὐτῇ πύλη ὀγδόη. (74) Hoeschelius in textu, κέρας τοῦ νομίσματος. (75) Χαλκοβάτην. Guietus legit, χαλκοβατή. Sic (76) Codd. Reg., Basileensis, Vatican. et duo An-
PG 11:1349Εἰκὸς γὰρ ὅτι, εἴ τι ἤκουσεν οἱασδηποτοῦν αἱρέσεως λεξείδιον, μὴ τρανώσας αὐτὸ κἂν κατὰ τὸ βούλημα ἐκείνης ἀλλὰ τὰ ῥημάτια συμφορήσας, ἐπεδείκνυτο ἐν τοῖς μηδὲν ἐπισταμένοις μήτε τῶν ἡμετέρων μήτε τῶν ἐν ταῖς αἱρέσεσιν ὡς ἄρα πάντα τὰ Χριστιανῶν γινώσκοι. Τοῦτο δὲ δῆλον ποιεῖ καὶ ἡ προκειμένη λέξις. Τὸ μὲν γὰρ χρῆσθαι προφητῶν λόγοις ἡμῶν ἐστι, τῶν παριστάντων Ἰησοῦν εἶναι τὸν προκεκηρυγμένον ὑπ’ αὐτῶν Χριστὸν καὶ ἀποδεικνύντων ἐκ τῶν προφητικῶν τὰ ἐν τοῖς εὐαγγελίοις περὶ τοῦ Ἰησοῦ πληρωθέντα. Τὸ δὲ κύκλους ἐπὶ κύκλοις λέγειν τάχα μὲν καὶ τῆς προειρημένης ἐστὶν αἱρέσεως, κύκλῳ περιλαμβανούσης ἑνί, ἥν φασιν εἶναι τὴν τῶν ὅλων ψυχὴν καὶ Λευϊαθάν, τοὺς ἑπτὰ τῶν ἀρχοντικῶν κύκλους, τάχα δὲ καὶ ἀπὸ τοῦ Ἐκκλησιαστοῦ ἐστι παράκουσμα λέγοντος·
τὰς χρόας αὐτῶν (77). Εξῆς ἐξετάζει τὴν αἰτίαν τῆς οὕτω κατειλεγμένης τάξεως τῶν ἀστέρων, δηλουμένης διὰ συμβόλων ἐν τοῖς ὀνόμασι τῆς λοιπῆς ὕλης (78)· καὶ μουσικούς λόγους προσάπτει ἢ ἐκτίθεται ἡ Περσῶν θεολογία· προσφιλοτιμεῖται δὲ τούτοις καὶ δευτέραν ἐκθέσθαι διήγησιν, πάλιν ἐχομένην μουσικών θεωρη μάτων. Εδοξε δέ μοι τὸ ἐκθέσθαι τὴν λέξιν ἐν τού τοις τοῦ Κέλσου ἄτοπον εἶναι, καὶ ὅμοιον ᾧ αὐτὸς πεποίηκεν, εἰς τὴν περὶ Χριστιανῶν καὶ Ἰουδαίων κατηγορίαν ἀκαίρως παραλαβὼν οὐ μόνον τὰ Πλά- τωνος, ὡς ἐκείνοις ἀρκεῖσθαι (79), ἀλλὰ καὶ τὰ ὡς φησι Περσῶν τοῦ Μίθρου μυστήρια καὶ τὴν διήγησιν αὐτῶν. Ὅπως ποτὲ γὰρ ἐχέτω ταῦτα, εἴτε ψευδώς εἴτ' ἀληθῶς, τοῖς τὰ τοῦ Μίθρου πρεσβεύουσι καὶ Πέρσαις (80)· τί δὴ οὖν μᾶλλον ταῦτ' ἐξέθετο ή τι τῶν λοιπῶν μυστηρίων μετὰ τῆς διηγήσεως αὐτῶν; Οὐ γὰρ δοκεῖ παρ' Έλλησιν εἶναι ἐξαίρετα τὰ τοῦ Μίθρου παρὰ τὰ Ἐλευσίνια, ἢ τὰ παραδιδόμενα τοῖς ἐν Αἰγίνῃ μυουμένοις τὰ τῆς Ἑκάτης. Τί δὲ μᾶλλον εἴπερ βαρβαρικὰ ἐβούλετο μυστήρια ἐκτίθεσθαι μετὰ τῆς διηγήσεως αὐτῶν, οὐ μᾶλλον τὰ Αἰγυπτίων, ἐν οἷς πολλοὶ σεμνύνονται, ἢ τὰ Καππαδοκῶν περὶ τῆς ἐν Κομάνοις Αρτέμιδος, ἢ τὰ Θρᾳκῶν, ἢ καὶ τὰ Ρωμαίων αὐτῶν, τελούντων τοὺς εὐγενεστάτους (81) τῶν ἀπὸ τῆς συγκλήτου βουλῆς; Αλλ', εἰ ἄκαιρον αὐτῷ ἔδοξεν ἐκείνων τι παραβάλλειν (82), ώς μηδα μῶς συμβαλλόμενον εἰς τὴν Ἰουδαίων ἢ Χριστιανῶν κατηγορίαν· πῶς οὐχὶ τὸ αὐτὸ ἄκαιρον καὶ ἐπὶ τῆς ἐκθέσεως τῶν Μιθραϊκῶν αὐτῷ ἐφαίνετο ; Εἰ δέ τις βούλοιτο μὴ ἀφ᾿ ἧς παρέθετο αἱρέσεως ἀσημοτάτης, ἀλλὰ ἀπὸ βιβλίων, πὴ μὲν Ἰουδαϊκῶν καὶ ἐν ταῖς συναγωγαῖς αὐτῶν ἀναγινωσκομένων, ἅπερ Χριστιανοὶ προσίενται, πὴ δὲ Χριστιανῶν μόνων, λαβεῖν ἀφορμὰς τῆς μυστικωτέρας περὶ εἰσόδου ψυχῶν εἰς τὰ θεῖα θεωρίας· ἀναγνώτω τὰ, ἐπὶ τέλει τῆς τοῦ Ἰεζεκιήλ προφητείας, ἑωραμένα τῷ προφήτῃ· ἐν οἷς διάφοροι πύ- λαι καταγεγραμμέναι εἰσὶν, αἰνισσόμεναί τινα περὶ τῆς διαφόρου (83) εἰσόδου τῶν θειοτέρων ψυχῶν ἐπὶ τὰ κρείττονα· ἀναγνώτω δὲ καὶ ἐκ τῆς Ἰωάννου Απο- καλύψεως τὰ περὶ τῆς πόλεως τοῦ Θεοῦ Ἱερουσαλήμ ἐπουρανίου, καὶ τῶν θεμελίων, καὶ τῶν πυλῶν αὐτῆς. Εἰ δὲ δύναται διὰ συμβόλων καὶ τὴν ὁδὸν δεδηλωμέ- νην τῶν ὁδευσόντων ἐπὶ τὰ θεῖα μαθεῖν· ἀναγνώτω τοὺς ἐπιγεγραμμένους αριθμούς Μωϋσέως, καὶ ζητησάτω τὸν δυνάμενον αὐτὸν μυσταγωγῆσαι ἐπὶ τὰ περὶ τῶν παρεμβολῶν τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ ἀναγε γραμμένα· ποῖαι μὲν κατὰ τὰ ἀνατολικὰ τεταγμέναι • νῶν. Εἰ τὸ, μιμούμενοι, τὴν πρώτην τίθενται Κρόνου. πύλης. προσάπτει ἢ ἐκτίθεται ἡ Περσῶν θεολογία. προσάπτει ἢ ἐκτίθεται Περσῶν θεολογία, προσ- άπτει ᾗ ἐκτίθεται Περσῶν θεολογία. οὐδ᾽ ἐκείνοις ἀρκεῖσθαι. Β "Οπως ποτὲ γὰρ ἔχοι ταῦτα, εἴτε ψευδώς εἴτ᾿ ἀληθῶς, τοῖς τὰ τοῦ Μία θρου πρεσβεύουσι καὶ Πέρσαις καταλείψομεν ἐξε- τάζειν. παραλαβὼν οὐ μόνον τὰ Πλάτωνος. δέ τις βούλῃ τὸ μή. CONTRA CELSUM LIB. VI. cur ille A metalla referunt. • Dein inquirit causam siderum ordo sic institutus per symbola in reliquæ materiæ nominibus declaretur. Rationes etiam înu- sicas adjungit ei quam explicat, Persarum theolo- giæ. Sed his Celsus minime contentus alteram ad- dit, eruditionis ostentandae causa, explicationem, et ipsam musicis quæstionibus refertam. Si vero Celsi de his verba referam, absurde, opinor, fecero, et idem ac ille commisero, qui, ad Judæos Chri- stianosque accusandos, intempestive non solum Platonem, sed etiam Mithriaca Persarum mysteria eorumque explicationem obtrusit. Sive vera enim, sive falsa de Mithræ mysteriis prædicent Persæ ant qui mysteriis illis præsunt, cur hæc potius quam alia retulit et exposuit? Neque enim apud Græcos in majori pretio videntur esse Mithre mysteria, quam Eleusinia, aut ea quibus Hecate in Egina colitar. Sed et, si quidem barbarorum mysteria eorumque explicationem in medium afferre place- ret, cur non anteposuit Ægyptiorum, quæ a multis magni estimantur; aut Cappadocum, quibus in Comnanis Diana honoratur; aut Thracum, aut ipso- rum Romanorum apud quos e senatu nobilissimi initiantur? Aut si intempestivum ipsi visum fuit et nullius ad Judaeorum Christianorumve accusatio- nem utilitatis aliquid ex illis mysteriis usurpare, cur non idem de Mithriacis judicium tulit ? Ezech. xvii. Apoc. xxi. inquit, referendum ad su- periora illa, Libb. autem impressi, Ibidem iidem mss., Libl. eliti, pro quibus Boherello et Guieto scribendum videtur textu, Spencerns autem, Guietus utramque lectionem recidendam putat ut inutilein. C p gressione habere velit quid arcanius, quo ad hanc contemplationem excitetur, illudque ducere non ex obscurissima secta quam Celsus consuluit; sed aut ex libris, quos in synagogis Judæi legunt et admit- tunt Christiani, aut ex libris Christianorum tantum; legat is ea quæ sibi visa fuisse scri- bit Ezechiel in fine prophetiæ *. Ibi descri- buntur diversæ portæ, quibus indicantur quæ- dam de vario diviniorum animārum ad meliora in- troitu. Legat et in Apocalypsi Joannis quæ ibi de civitate Dei Jerusalem cœlesti, de fundamentis, de portis ejus dicuntur. Et si viam ad res divinas euntium per symbola indicatam discere potest, legat Moysis librum qui inscribiturNumeri; el ascito sibi qui ipsum initiare possit mysteriis, quæ ca- strorum metationes filiorum Israel continent, in- quiral quinam ordines ad orientem ut primi, qui- mancum et medicina indigere cum arbitraretur, dubitabat an sic scribendum : que codex Anglicanus primus. supra legitur Paulo post loeschelius in textu perperam habet, al Anglic. 1. (77) Αὐτῶν. Guieto scribendum videtur, τῶν πυ (78) Υλης. Για codd. Regius et Basileensis. (79) Ὡς ἐκείνοις ἀρκεῖσθαι. Ιta Hoeschelius in (80) Locum hunc non cepit Guietus : hinc illum 23. Quod si quis de animarum in res divinas in- (81) foeschelius in textu, τοῖς εὐγενεστάτοις, sic- (82) Παραβαλεῖν. Boberellus legit παραλαβείν, ut (83) Hoeschelius in textu, διαφορᾶς, sicque ms.
Κυκλοῖ κυκλῶν πορεύεται τὸ πνεῦμα, καὶ ἐπὶ κύκλους αὐτοῦ ἐπιστρέφει τὸ πνεῦμα. Τὸ δ’ ἀπορροίας ἐκκλησίας ἐπιγείου καὶ περιτομῆς τάχα ἐλήφθη ἀπὸ τοῦ ὑπό τινων λέγεσθαι ἐκκλησίας τινὸς ἐπουρανίου καὶ κρείττονος αἰῶνος ἀπόρροιαν εἶναι τὴν ἐπὶ γῆς ἐκκλησίαν, καὶ περιτομῆς τινος ἐν καθαρσίῳ τινὶ ἐκεῖ γεγενημένης σύμβολον εἶναι τὴν ἐν τῷ νόμῳ γεγραμμένην. Προυνικὸν δέ τινα σοφίαν οἱ ἀπὸ Οὐαλεντίνου ὀνομάζουσι κατὰ τὴν πεπλανημένην ἑαυτῶν σοφίαν, ἧς σύμβολον εἶναι βούλονται καὶ δώδεκα ἔτεσιν αἱμορροοῦσαν· ἣν παρακούσας ὁ ἅμα πάντα φύρων τὰ Ἑλλήνων καὶ βαρβάρων καὶ τῶν ἐν ταῖς αἱρέσεσιν εἶπε τό· Προυνικοῦ τινος δύναμιν ῥέουσαν παρθένου. Ψυχὴ δὲ ζῶσα τάχα μὲν ἐν ἀπορρήτοις λέλεκται παρά τισι τῶν ἀπὸ Οὐαλεντίνου εἰς τὸν ὑπ’ αὐτῶν ὀνομαζόμενον ψυχικὸν δημιουργόν, τάχα δὲ καὶ πρὸς ἀντιδιαστολὴν ψυχῆς νεκρᾶς ἡ ζῶσα ψυχὴ οὐκ ἀγεννῶς παρά τισι λέλεκται ἡ τοῦ σῳζομένου. Σφαζόμενον δ’ οὐκ οἶδα οὐρανὸν λελεγμένον ἢ γῆν σφαζομένην μαχαίρᾳ καὶ πολλοὺς σφαζομένους, ἵνα ζήσωσι, καὶ οὐκ ἀπεικός ἐστιν ἀφ’ ἑαυτοῦ ταῦτα κεκομικέναι τὸν Κέλσον.
τὰς χρόας αὐτῶν (77). Εξῆς ἐξετάζει τὴν αἰτίαν τῆς οὕτω κατειλεγμένης τάξεως τῶν ἀστέρων, δηλουμένης διὰ συμβόλων ἐν τοῖς ὀνόμασι τῆς λοιπῆς ὕλης (78)· καὶ μουσικούς λόγους προσάπτει ἢ ἐκτίθεται ἡ Περσῶν θεολογία· προσφιλοτιμεῖται δὲ τούτοις καὶ δευτέραν ἐκθέσθαι διήγησιν, πάλιν ἐχομένην μουσικών θεωρη μάτων. Εδοξε δέ μοι τὸ ἐκθέσθαι τὴν λέξιν ἐν τού τοις τοῦ Κέλσου ἄτοπον εἶναι, καὶ ὅμοιον ᾧ αὐτὸς πεποίηκεν, εἰς τὴν περὶ Χριστιανῶν καὶ Ἰουδαίων κατηγορίαν ἀκαίρως παραλαβὼν οὐ μόνον τὰ Πλά- τωνος, ὡς ἐκείνοις ἀρκεῖσθαι (79), ἀλλὰ καὶ τὰ ὡς φησι Περσῶν τοῦ Μίθρου μυστήρια καὶ τὴν διήγησιν αὐτῶν. Ὅπως ποτὲ γὰρ ἐχέτω ταῦτα, εἴτε ψευδώς εἴτ' ἀληθῶς, τοῖς τὰ τοῦ Μίθρου πρεσβεύουσι καὶ Πέρσαις (80)· τί δὴ οὖν μᾶλλον ταῦτ' ἐξέθετο ή τι τῶν λοιπῶν μυστηρίων μετὰ τῆς διηγήσεως αὐτῶν; Οὐ γὰρ δοκεῖ παρ' Έλλησιν εἶναι ἐξαίρετα τὰ τοῦ Μίθρου παρὰ τὰ Ἐλευσίνια, ἢ τὰ παραδιδόμενα τοῖς ἐν Αἰγίνῃ μυουμένοις τὰ τῆς Ἑκάτης. Τί δὲ μᾶλλον εἴπερ βαρβαρικὰ ἐβούλετο μυστήρια ἐκτίθεσθαι μετὰ τῆς διηγήσεως αὐτῶν, οὐ μᾶλλον τὰ Αἰγυπτίων, ἐν οἷς πολλοὶ σεμνύνονται, ἢ τὰ Καππαδοκῶν περὶ τῆς ἐν Κομάνοις Αρτέμιδος, ἢ τὰ Θρᾳκῶν, ἢ καὶ τὰ Ρωμαίων αὐτῶν, τελούντων τοὺς εὐγενεστάτους (81) τῶν ἀπὸ τῆς συγκλήτου βουλῆς; Αλλ', εἰ ἄκαιρον αὐτῷ ἔδοξεν ἐκείνων τι παραβάλλειν (82), ώς μηδα μῶς συμβαλλόμενον εἰς τὴν Ἰουδαίων ἢ Χριστιανῶν κατηγορίαν· πῶς οὐχὶ τὸ αὐτὸ ἄκαιρον καὶ ἐπὶ τῆς ἐκθέσεως τῶν Μιθραϊκῶν αὐτῷ ἐφαίνετο ; Εἰ δέ τις βούλοιτο μὴ ἀφ᾿ ἧς παρέθετο αἱρέσεως ἀσημοτάτης, ἀλλὰ ἀπὸ βιβλίων, πὴ μὲν Ἰουδαϊκῶν καὶ ἐν ταῖς συναγωγαῖς αὐτῶν ἀναγινωσκομένων, ἅπερ Χριστιανοὶ προσίενται, πὴ δὲ Χριστιανῶν μόνων, λαβεῖν ἀφορμὰς τῆς μυστικωτέρας περὶ εἰσόδου ψυχῶν εἰς τὰ θεῖα θεωρίας· ἀναγνώτω τὰ, ἐπὶ τέλει τῆς τοῦ Ἰεζεκιήλ προφητείας, ἑωραμένα τῷ προφήτῃ· ἐν οἷς διάφοροι πύ- λαι καταγεγραμμέναι εἰσὶν, αἰνισσόμεναί τινα περὶ τῆς διαφόρου (83) εἰσόδου τῶν θειοτέρων ψυχῶν ἐπὶ τὰ κρείττονα· ἀναγνώτω δὲ καὶ ἐκ τῆς Ἰωάννου Απο- καλύψεως τὰ περὶ τῆς πόλεως τοῦ Θεοῦ Ἱερουσαλήμ ἐπουρανίου, καὶ τῶν θεμελίων, καὶ τῶν πυλῶν αὐτῆς. Εἰ δὲ δύναται διὰ συμβόλων καὶ τὴν ὁδὸν δεδηλωμέ- νην τῶν ὁδευσόντων ἐπὶ τὰ θεῖα μαθεῖν· ἀναγνώτω τοὺς ἐπιγεγραμμένους αριθμούς Μωϋσέως, καὶ ζητησάτω τὸν δυνάμενον αὐτὸν μυσταγωγῆσαι ἐπὶ τὰ περὶ τῶν παρεμβολῶν τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ ἀναγε γραμμένα· ποῖαι μὲν κατὰ τὰ ἀνατολικὰ τεταγμέναι • νῶν. Εἰ τὸ, μιμούμενοι, τὴν πρώτην τίθενται Κρόνου. πύλης. προσάπτει ἢ ἐκτίθεται ἡ Περσῶν θεολογία. προσάπτει ἢ ἐκτίθεται Περσῶν θεολογία, προσ- άπτει ᾗ ἐκτίθεται Περσῶν θεολογία. οὐδ᾽ ἐκείνοις ἀρκεῖσθαι. Β "Οπως ποτὲ γὰρ ἔχοι ταῦτα, εἴτε ψευδώς εἴτ᾿ ἀληθῶς, τοῖς τὰ τοῦ Μία θρου πρεσβεύουσι καὶ Πέρσαις καταλείψομεν ἐξε- τάζειν. παραλαβὼν οὐ μόνον τὰ Πλάτωνος. δέ τις βούλῃ τὸ μή. CONTRA CELSUM LIB. VI. cur ille A metalla referunt. • Dein inquirit causam siderum ordo sic institutus per symbola in reliquæ materiæ nominibus declaretur. Rationes etiam înu- sicas adjungit ei quam explicat, Persarum theolo- giæ. Sed his Celsus minime contentus alteram ad- dit, eruditionis ostentandae causa, explicationem, et ipsam musicis quæstionibus refertam. Si vero Celsi de his verba referam, absurde, opinor, fecero, et idem ac ille commisero, qui, ad Judæos Chri- stianosque accusandos, intempestive non solum Platonem, sed etiam Mithriaca Persarum mysteria eorumque explicationem obtrusit. Sive vera enim, sive falsa de Mithræ mysteriis prædicent Persæ ant qui mysteriis illis præsunt, cur hæc potius quam alia retulit et exposuit? Neque enim apud Græcos in majori pretio videntur esse Mithre mysteria, quam Eleusinia, aut ea quibus Hecate in Egina colitar. Sed et, si quidem barbarorum mysteria eorumque explicationem in medium afferre place- ret, cur non anteposuit Ægyptiorum, quæ a multis magni estimantur; aut Cappadocum, quibus in Comnanis Diana honoratur; aut Thracum, aut ipso- rum Romanorum apud quos e senatu nobilissimi initiantur? Aut si intempestivum ipsi visum fuit et nullius ad Judaeorum Christianorumve accusatio- nem utilitatis aliquid ex illis mysteriis usurpare, cur non idem de Mithriacis judicium tulit ? Ezech. xvii. Apoc. xxi. inquit, referendum ad su- periora illa, Libb. autem impressi, Ibidem iidem mss., Libl. eliti, pro quibus Boherello et Guieto scribendum videtur textu, Spencerns autem, Guietus utramque lectionem recidendam putat ut inutilein. C p gressione habere velit quid arcanius, quo ad hanc contemplationem excitetur, illudque ducere non ex obscurissima secta quam Celsus consuluit; sed aut ex libris, quos in synagogis Judæi legunt et admit- tunt Christiani, aut ex libris Christianorum tantum; legat is ea quæ sibi visa fuisse scri- bit Ezechiel in fine prophetiæ *. Ibi descri- buntur diversæ portæ, quibus indicantur quæ- dam de vario diviniorum animārum ad meliora in- troitu. Legat et in Apocalypsi Joannis quæ ibi de civitate Dei Jerusalem cœlesti, de fundamentis, de portis ejus dicuntur. Et si viam ad res divinas euntium per symbola indicatam discere potest, legat Moysis librum qui inscribiturNumeri; el ascito sibi qui ipsum initiare possit mysteriis, quæ ca- strorum metationes filiorum Israel continent, in- quiral quinam ordines ad orientem ut primi, qui- mancum et medicina indigere cum arbitraretur, dubitabat an sic scribendum : que codex Anglicanus primus. supra legitur Paulo post loeschelius in textu perperam habet, al Anglic. 1. (77) Αὐτῶν. Guieto scribendum videtur, τῶν πυ (78) Υλης. Για codd. Regius et Basileensis. (79) Ὡς ἐκείνοις ἀρκεῖσθαι. Ιta Hoeschelius in (80) Locum hunc non cepit Guietus : hinc illum 23. Quod si quis de animarum in res divinas in- (81) foeschelius in textu, τοῖς εὐγενεστάτοις, sic- (82) Παραβαλεῖν. Boberellus legit παραλαβείν, ut (83) Hoeschelius in textu, διαφορᾶς, sicque ms.
PG 11:1351Παυόμενον δὲ ἐν κόσμῳ θάνατον, ὅταν ἀποθάνῃ ἡ τοῦ κόσμου ἁμαρτία, λέγοιμεν ἂν ἡμεῖς τὸ παρὰ τῷ ἀποστόλῳ μυστικὸν διηγούμενοι οὕτως ἔχον· ὅταν δὲ πάντας τοὺς ἐχθροὺς ὑποτάξῃ ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ, τότε ἔσχατος ἐχθρὸς καταργεῖται ὁ θάνατος· λέλεκται δὲ καί· Ὅταν τὸ φθαρτὸν τοῦτο ἐνδύσηται ἀφθαρσίαν, τότε γενήσεται ὁ λόγος ὁ γεγραμμένος· κατεπόθη ὁ θάνατος εἰς νῖκος. Κάθοδον δὲ αὖθις στενὴν τάχα οἱ τὴν μετενσωμάτωσιν εἰσάγοντες φήσουσιν. Αὐτομάτως δὲ ἀνοιγομένας πύλας λελέχθαι οὐκ ἀπίθανόν ἐστιν ὑπό τινων αἰνισσομένων καὶ διηγουμένων τὸ Ἀνοίξατέ μοι πύλας δικαιοσύνης, ἵν’ εἰσελθὼν ἐν αὐταῖς ἐξομολογήσωμαι τῷ κυρίῳ· αὕτη ἡ πύλη τοῦ κυρίου, δίκαιοι εἰσελεύσονται ἐν αὐτῇ. Καὶ πάλιν ἐν ἐνάτῳ ψαλμῷ λέγεται· Ὁ ὑψῶν με ἐκ τῶν πυλῶν τοῦ θανάτου, ὅπως ἂν ἐξαγγείλω πάσας τὰς αἰνέσεις σου ἐν ταῖς πύλαις τῆς θυγατρὸς Σιών. Πύλας δὲ θανάτου τὰς ἐπὶ τὴν ἀπώλειαν φερούσας ἁμαρτίας φησὶν εἶναι ὁ λόγος, ὥσπερ καὶ πύλας Σιὼν ἐκ τοῦ ἐναντίου τὰς καλὰς πράξεις· οὕτω δὲ καὶ πύλας δικαιοσύνης, ὅπερ ἴσον ἐστὶ τῷ τὰς πύλας τῆς ἀρετῆς·
Α εἰσὶ μέρη, ὡς πρῶται, ποῖαι δὲ ἐπὶ τὰ κατὰ λίβα και Τίω. 111, 6. διαλήψεται γάρ τινας ἐν αὐτοῖς. διαλήψεται γάρ τινα ἐν αὐτ τοῖς. λόντα, καὶ γυμνώσαντα τὰ Χριστιανών. παρα- βαλόντα παραλα Εάντα. ποις, κατὰ νότον, καὶ τίνες αἱ κατὰ θάλασσαν, καὶ τίνες αἱ τελευταῖαι κατὰ βορρᾶν. Οψεται γὰρ θεωρήματα οὐκ εὐκαταφρόνητα ἐν τοῖς τόποις, οὐδ᾽, ὡς Κέλσος οἶεται, μωρῶν τινων ἀκροατῶν καὶ ἀνδραπόδων δεσ μενα διαλήψεται γάρ τις ἐν αὐτοῖς (84) καὶ τὰ περὶ τῆς φύσεως τῶν κατειλεγμένων ἐν αὐτοῖς ἀριθμῶν, καὶ ἐφαρμοσθέντων ἑκάστῃ φυλῇ,· περὶ ὧν νῦν ἡμῖν ἐκθέσθαι ἔδοξεν οὐκ εὔκαιρον εἶναι. Ιστω δὲ Κέλσος καὶ οἱ ἐντυγχάνοντες αὐτοῦ τῷ βιβλίῳ, ὅτι οὐδαμοῦ τῶν γνησίων καὶ θείων πεπιστευμένων Γραφῶν ἑπτὰ εἴρηνται οὐρανοί· οὔτ᾽ ἀπὸ Περσῶν ἢ Καβείρων λα βόντες ἡμῶν οἱ προφῆται λέγουσι τινα, οὐδ᾽ οἱ τοῦ Ἰησοῦ ἀπόστολοι, οὐδ᾽ αὐτὸς ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ. Εξῆς δὲ τῷ ἀπὸ τῶν Μιθραϊκῶν ληφθέντι λόγω, επαγγέλλεται ὁ Κέλσος τελετήν τινα Χριστιανών τελετῇ προειρημένῃ Περσῶν τὸν βουλόμενον συνεξε τάσαι, ταῦτα ἀλλήλοις παραβαλόντα, καὶ γυμνώσαντε καὶ τὰ Χριστιανῶν (85), οὕτω θεάσασθαι τὴν διαφη ρὰν αὐτῶν. Καὶ ὅπου μὲν ᾔδει ὀνόματα εἰπεῖν αἱρέ σεων, οὐκ ὤκνησεν ἐκθέσθαι ἃς ἐδόκει εἰδέναι· ὅταν δὲ μᾶλλον ἐχρῆν, εἴπερ ἐπίστατο, τοῦτο ποιῆσαι, καὶ διδάξαι, ποία αἵρεσις χρῆται τῷ διατυπωθέντι δια γράμματι, τοῦτ' οὐ πεποίηκε. Δοκεῖ δέ μοι καὶ ἐπ τούτων ἐκ παρακουσμάτων ἀσημοτάτης αἱρέσεως Οριανῶν (36), οἶμαι, ἐκτεθεῖσθαι τὰ τοῦ διαγράμ ματος (87) ἀπὸ μέρους. Τούτῳ δ' ἡμεῖς, κατὰ τὸ φιλομαθὲς ἡμῶν, περιτετεύχαμεν, ἐν ᾧ εὕρομεν πλάσματα ἀνθρώπων, ὡς ὁ Παῦλος ὠνόμασεν, «εν δυνόντων εἰς τὰς οἰκίας, καὶ αἰχμαλωτιζόντων γυναι- κάρια (88) σεσωρευμένα ἁμαρτίαις, ἀγόμενα ἐπιθυ μίαις ποικίλαις, πάντοτε μανθάνοντα, καὶ μηδέποτε εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας ἐλθεῖν δυνάμενα. » Οὕτω δ πᾶσαν ἀπιθανότητα εἶχε τὸ διάγραμμα, ὡς μηδὲ τὰ εὐεξαπάτητα γυναικάρια, μηδὲ τοὺς ἀγροικοτάτους, καὶ ὑφ' οὗτινοσοῦν πιθανοῦ ἑτοίμως ἔχοντας άγεσθαι, συγκατατεθεῖσθαι τῷ διαγράμματι. Οὐδενὶ γοῦν, καί τοιγε πολλοὺς ἐκπεριελθόντες τόπους (89) τῆς γῆς, καὶ τοὺς πανταχοῦ ἐπαγγελλομένους τι εἰδέναι ζητή ΑΒΡΑΞΑΣ. αἰχμαλω τευόντων [τα] γυναικάρια. εἰ ORIGENIS nau versus austrum, quinam versus Africum, qui- nam ad mare, quinam ad septentrionales plagas, ut postremi, collocati fuerint. Illic videbit res al- tas, minime contemnendas, et quæ non auditores stultos, ut Celsus existimat, et vilia mancipia de- siderent. Ibidem discet naturam numerorum, qui ibi recensentur, et singulis tribubus accommodan- tur. Illos hic explicandi tempus non est. Sciat au- tem Celsus, librique ejus lectores, nullibi Scriptu- rarum, que sincera et divina creduntur, mentio- nem fieri de septem cœlis, et neque prophetas no- stros, neque Jesn apostolos, neque ipsum Dei Filium quidquam a Persis aut Cabiris fuisse mu- tuatos. Celsus eum, qui mysteria Christianorum exigere voluerit ad Persarum mysteria, et retectis Chri- stianorum arcanis, alia cum aliis comparaverit, cogniturum quid inter utraque intersit discriminis. Ac ubi quidem potuit sectarum proferre nomina, quas noverat, eas enumerare non omisit : hic vero ubi magis oportuit nominare sectam, si tamen ipsi fuit cognita, quæ illo, quod descripsit, diagram- male uteretur, id minime fecit. Sed ex iis quæ di- cit, opinor illum confuse audiisse de vilissima Ophitarum secta, hincque duxisse, saltem ex parte, quam diagrammatis descriptionem facit. Feci, quæ inca est discendi aviditas, ut hæc mihi figura in manus veniret, et ibi iuveni figmenta hominum, quos Paulus ait ‹ penetrare domos et captivas du- cere mulierculas oneratas peccatis, variis ductas desideriis, semper discentes et nunquam ad scien- tiam veritatis pervenientes". Ita autem omni probabilitate deficitur diagramma istud, ut ne mu- lierculas quidem, quibus decipi facilius nihil, nec agrestissimos homines quamvis qualicunque proba- bilitatis specie duci paratos, persuadere queat, Atque etiam, licet nullas terra regiones per- agravi, quæsivique quotquot ubique aliquid se scire B C Jolianus. Harschelius in textu, Spencerus, Pro ad marginem editorum legitur, vi, num. 28. enim lucis procul dubio antiquissimorum Patrum libris, priscæ Ecclesiæ temporibus, et quibusdam sacræ Scripturæ locis accederet. Hoc diagrammate deperdito, frustra fortasse in Basilidianorum èxtú- et figmentis Valentinianorum explicandis, la- boravimus; utcunque conati sumus, pro facultate nostra, difficiliora, quæ occurrebant loca, quæque tenebris sunt obvoluta, explicare. Quod si hæreli- corum: somnia et dubia Origeniana, minus plane et aperte, quam res ipsa desiderabat, interpretata putes, en tibi laudis inateriam. Exerce stylum, cer- tiora profer, et gratias, quas tanti honoris invidus vix ultro dederit, extorquebis. Nobis illud Scaligeri hactenus placuit, et placebit : « Denique, nihil tam frequens est, quam hæc Extona in gemmis inclusa videre etiam vetustissima. Ea nemo intelligit, nisi qui facienda curavit, et frustra illis interpretandis opera datur. Quod enim verisimilia dici possunt, quorum nullus mentem eorum aperuerit? Veteres heretici, praesertim Valentiniani et Marcosiani, mulia ejusmodi reliquerunt, quæ hodie in anti- quarioram loculis asservantur, cum eorum Deo Unum adhuc puto me habere. Joseph. Scaliger, epist. ad Isaacium Casaubonum. SPEN- CER. omnes could. mss. Spencerus in textu, cap. Ecclesiast. hist.), Arabiam, Agyptum Palestinam (lib. vi, cap. 19, ibid.). Vide aduola- tiones ad lib. iv, num. 44. SPENCER. 24. Absoluto de Mithriacis sermone, declarat (84) Διαλήψεται γάρ τις ἐν αὐτοῖς. Ita codes D (85) Guietus legit, ταύτας ἀλλήλαις παραβα- (86) Οφιανῶν. Vid. lib. ni, num. 12, et infra lib. (87) Διαγράμματος. Utinam exstaret! multumn (88) Αιχμαλωτιζόντων γυναικάρια. Ita habent (89) Τόπους. Videlicet Romam (Eusel., lib. vi,
αὗται δὲ ἐξ ἑτοίμου ἀνοίγονται τῷ μεταδιώκοντι τὰς κατ’ ἀρετὴν πράξεις. Περὶ δὲ τοῦ τῆς ζωῆς ξύλου εὐκαιρότερόν τις διηγήσεται ἑρμηνεύων τὰ περὶ τὸν ἐν τῇ Γενέσει ἀναγεγραμμένον παράδεισον τοῦ θεοῦ φυτευόμενον ὑπ’ αὐτοῦ. Πολλάκις μὲν οὖν ἐχλεύασεν ὁ Κέλσος ἣν οὐκ ἐνόησεν ἀνάστασιν· νῦν δ’ οὐκ ἀρκεσθεὶς τοῖς εἰρημένοις φησὶ λέγεσθαι ἀνάστασιν σαρκὸς ἀπὸ ξύλου, παρακούσας οἶμαι τοῦ συμβολικῶς εἰρημένου, ὅτι διὰ ξύλου θάνατος καὶ διὰ ξύλου ζωή, θάνατος μὲν κατὰ τὸν Ἀδὰμ ζωὴ δὲ κατὰ τὸν Χριστόν. Εἶτα παίζων τὰ περὶ τοῦ ξύλου ἀπὸ δύο τόπων αὐτὸ χλευάζει λέγων διὰ τοῦτο αὐτὸ παραλαμβάνεσθαι, ἤτοι ἐπεὶ σταυρῷ ἐνηλώθη ὁ διδάσκαλος ἡμῶν ἢ ἐπεὶ τέκτων ἦν τὴν τέχνην, οὐχ ὁρῶν ὅτι τὸ ξύλον τῆς ζωῆς ἐν τοῖς Μωϋσέως ἀναγέγραπται γράμμασιν, ἀλλὰ καὶ οὐ βλέπων ὅτι οὐδαμοῦ τῶν ἐν ταῖς ἐκκλησίαις φερομένων εὐαγγελίων τέκτων αὐτὸς ὁ Ἰησοῦς ἀναγέγραπται.
Α εἰσὶ μέρη, ὡς πρῶται, ποῖαι δὲ ἐπὶ τὰ κατὰ λίβα και Τίω. 111, 6. διαλήψεται γάρ τινας ἐν αὐτοῖς. διαλήψεται γάρ τινα ἐν αὐτ τοῖς. λόντα, καὶ γυμνώσαντα τὰ Χριστιανών. παρα- βαλόντα παραλα Εάντα. ποις, κατὰ νότον, καὶ τίνες αἱ κατὰ θάλασσαν, καὶ τίνες αἱ τελευταῖαι κατὰ βορρᾶν. Οψεται γὰρ θεωρήματα οὐκ εὐκαταφρόνητα ἐν τοῖς τόποις, οὐδ᾽, ὡς Κέλσος οἶεται, μωρῶν τινων ἀκροατῶν καὶ ἀνδραπόδων δεσ μενα διαλήψεται γάρ τις ἐν αὐτοῖς (84) καὶ τὰ περὶ τῆς φύσεως τῶν κατειλεγμένων ἐν αὐτοῖς ἀριθμῶν, καὶ ἐφαρμοσθέντων ἑκάστῃ φυλῇ,· περὶ ὧν νῦν ἡμῖν ἐκθέσθαι ἔδοξεν οὐκ εὔκαιρον εἶναι. Ιστω δὲ Κέλσος καὶ οἱ ἐντυγχάνοντες αὐτοῦ τῷ βιβλίῳ, ὅτι οὐδαμοῦ τῶν γνησίων καὶ θείων πεπιστευμένων Γραφῶν ἑπτὰ εἴρηνται οὐρανοί· οὔτ᾽ ἀπὸ Περσῶν ἢ Καβείρων λα βόντες ἡμῶν οἱ προφῆται λέγουσι τινα, οὐδ᾽ οἱ τοῦ Ἰησοῦ ἀπόστολοι, οὐδ᾽ αὐτὸς ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ. Εξῆς δὲ τῷ ἀπὸ τῶν Μιθραϊκῶν ληφθέντι λόγω, επαγγέλλεται ὁ Κέλσος τελετήν τινα Χριστιανών τελετῇ προειρημένῃ Περσῶν τὸν βουλόμενον συνεξε τάσαι, ταῦτα ἀλλήλοις παραβαλόντα, καὶ γυμνώσαντε καὶ τὰ Χριστιανῶν (85), οὕτω θεάσασθαι τὴν διαφη ρὰν αὐτῶν. Καὶ ὅπου μὲν ᾔδει ὀνόματα εἰπεῖν αἱρέ σεων, οὐκ ὤκνησεν ἐκθέσθαι ἃς ἐδόκει εἰδέναι· ὅταν δὲ μᾶλλον ἐχρῆν, εἴπερ ἐπίστατο, τοῦτο ποιῆσαι, καὶ διδάξαι, ποία αἵρεσις χρῆται τῷ διατυπωθέντι δια γράμματι, τοῦτ' οὐ πεποίηκε. Δοκεῖ δέ μοι καὶ ἐπ τούτων ἐκ παρακουσμάτων ἀσημοτάτης αἱρέσεως Οριανῶν (36), οἶμαι, ἐκτεθεῖσθαι τὰ τοῦ διαγράμ ματος (87) ἀπὸ μέρους. Τούτῳ δ' ἡμεῖς, κατὰ τὸ φιλομαθὲς ἡμῶν, περιτετεύχαμεν, ἐν ᾧ εὕρομεν πλάσματα ἀνθρώπων, ὡς ὁ Παῦλος ὠνόμασεν, «εν δυνόντων εἰς τὰς οἰκίας, καὶ αἰχμαλωτιζόντων γυναι- κάρια (88) σεσωρευμένα ἁμαρτίαις, ἀγόμενα ἐπιθυ μίαις ποικίλαις, πάντοτε μανθάνοντα, καὶ μηδέποτε εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας ἐλθεῖν δυνάμενα. » Οὕτω δ πᾶσαν ἀπιθανότητα εἶχε τὸ διάγραμμα, ὡς μηδὲ τὰ εὐεξαπάτητα γυναικάρια, μηδὲ τοὺς ἀγροικοτάτους, καὶ ὑφ' οὗτινοσοῦν πιθανοῦ ἑτοίμως ἔχοντας άγεσθαι, συγκατατεθεῖσθαι τῷ διαγράμματι. Οὐδενὶ γοῦν, καί τοιγε πολλοὺς ἐκπεριελθόντες τόπους (89) τῆς γῆς, καὶ τοὺς πανταχοῦ ἐπαγγελλομένους τι εἰδέναι ζητή ΑΒΡΑΞΑΣ. αἰχμαλω τευόντων [τα] γυναικάρια. εἰ ORIGENIS nau versus austrum, quinam versus Africum, qui- nam ad mare, quinam ad septentrionales plagas, ut postremi, collocati fuerint. Illic videbit res al- tas, minime contemnendas, et quæ non auditores stultos, ut Celsus existimat, et vilia mancipia de- siderent. Ibidem discet naturam numerorum, qui ibi recensentur, et singulis tribubus accommodan- tur. Illos hic explicandi tempus non est. Sciat au- tem Celsus, librique ejus lectores, nullibi Scriptu- rarum, que sincera et divina creduntur, mentio- nem fieri de septem cœlis, et neque prophetas no- stros, neque Jesn apostolos, neque ipsum Dei Filium quidquam a Persis aut Cabiris fuisse mu- tuatos. Celsus eum, qui mysteria Christianorum exigere voluerit ad Persarum mysteria, et retectis Chri- stianorum arcanis, alia cum aliis comparaverit, cogniturum quid inter utraque intersit discriminis. Ac ubi quidem potuit sectarum proferre nomina, quas noverat, eas enumerare non omisit : hic vero ubi magis oportuit nominare sectam, si tamen ipsi fuit cognita, quæ illo, quod descripsit, diagram- male uteretur, id minime fecit. Sed ex iis quæ di- cit, opinor illum confuse audiisse de vilissima Ophitarum secta, hincque duxisse, saltem ex parte, quam diagrammatis descriptionem facit. Feci, quæ inca est discendi aviditas, ut hæc mihi figura in manus veniret, et ibi iuveni figmenta hominum, quos Paulus ait ‹ penetrare domos et captivas du- cere mulierculas oneratas peccatis, variis ductas desideriis, semper discentes et nunquam ad scien- tiam veritatis pervenientes". Ita autem omni probabilitate deficitur diagramma istud, ut ne mu- lierculas quidem, quibus decipi facilius nihil, nec agrestissimos homines quamvis qualicunque proba- bilitatis specie duci paratos, persuadere queat, Atque etiam, licet nullas terra regiones per- agravi, quæsivique quotquot ubique aliquid se scire B C Jolianus. Harschelius in textu, Spencerus, Pro ad marginem editorum legitur, vi, num. 28. enim lucis procul dubio antiquissimorum Patrum libris, priscæ Ecclesiæ temporibus, et quibusdam sacræ Scripturæ locis accederet. Hoc diagrammate deperdito, frustra fortasse in Basilidianorum èxtú- et figmentis Valentinianorum explicandis, la- boravimus; utcunque conati sumus, pro facultate nostra, difficiliora, quæ occurrebant loca, quæque tenebris sunt obvoluta, explicare. Quod si hæreli- corum: somnia et dubia Origeniana, minus plane et aperte, quam res ipsa desiderabat, interpretata putes, en tibi laudis inateriam. Exerce stylum, cer- tiora profer, et gratias, quas tanti honoris invidus vix ultro dederit, extorquebis. Nobis illud Scaligeri hactenus placuit, et placebit : « Denique, nihil tam frequens est, quam hæc Extona in gemmis inclusa videre etiam vetustissima. Ea nemo intelligit, nisi qui facienda curavit, et frustra illis interpretandis opera datur. Quod enim verisimilia dici possunt, quorum nullus mentem eorum aperuerit? Veteres heretici, praesertim Valentiniani et Marcosiani, mulia ejusmodi reliquerunt, quæ hodie in anti- quarioram loculis asservantur, cum eorum Deo Unum adhuc puto me habere. Joseph. Scaliger, epist. ad Isaacium Casaubonum. SPEN- CER. omnes could. mss. Spencerus in textu, cap. Ecclesiast. hist.), Arabiam, Agyptum Palestinam (lib. vi, cap. 19, ibid.). Vide aduola- tiones ad lib. iv, num. 44. SPENCER. 24. Absoluto de Mithriacis sermone, declarat (84) Διαλήψεται γάρ τις ἐν αὐτοῖς. Ita codes D (85) Guietus legit, ταύτας ἀλλήλαις παραβα- (86) Οφιανῶν. Vid. lib. ni, num. 12, et infra lib. (87) Διαγράμματος. Utinam exstaret! multumn (88) Αιχμαλωτιζόντων γυναικάρια. Ita habent (89) Τόπους. Videlicet Romam (Eusel., lib. vi,
PG 11:1353Οἴεται δὲ καὶ τροπολογοῦντας ἡμᾶς περὶ τοῦ σταυροῦ ἀναπεπλακέναι τὸ ξύλον τῆς ζωῆς καὶ ἀκολούθως ἑαυτοῦ τῷ περὶ τούτου σφάλματί φησιν ὅτι, εἴπερ ἔτυχεν ἐκεῖνος κατὰ κρημνοῦ ἐρριμμένος ἢ εἰς βάραθρον ἐωσμένος ἢ ἀγχόνῃ πεπνιγμένος, ἦν ἂν ὑπὲρ τοὺς οὐρανοὺς ἀναπεπλασμένος κρημνὸς ζωῆς ἢ βάραθρον ἀναστάσεως ἢ σχοινίον ἀθανασίας. Πάλιν τε αὖ φησιν ὅτι, εἴπερ διὰ τὸ τέκτονα αὐτὸν γεγονέναι ἀναπέπλασται τὸ ξύλον τῆς ζωῆς, ἠκολούθησεν ἄν, εἰ μὲν σκυτοτόμος ἦν, λέγεσθαί τινα περὶ σκύτους ἁγίου, εἰ δὲ λιθοξόος, περὶ λίθου μακαρίου, εἰ δὲ σιδηρεύς, περὶ σιδήρου ἀγάπης. Τίς οὖν οὐχ ὁρᾷ αὐτόθεν τὸ εὐτελὲς αὐτοῦ τῆς κατηγορίας, διαλοιδορουμένου ἀνθρώπους, οὓς ἐπηγγείλατο ἐπιστρέφειν ὡς ἀπατωμένους; Ἑξῆς δὲ τούτοις λέγει ἁρμόζοντα μὲν τοῖς ἀναπλάσασι τούς τε λεοντοειδεῖς καὶ ὀνοκεφάλους καὶ δρακοντοειδεῖς ἄρχοντας, καὶ εἴ τις ἐκείνοις παραπλησίως ἐμυθολόγησεν, οὐ μὴν καὶ τοῖς ἀπὸ τῆς ἐκκλησίας. Ἀληθῶς γὰρ καὶ γραῦς ἐπὶ τῷ βαυκαλῆσαι παιδίον μεθύουσα μῦθον ἐπᾴδειν τοιοῦτον καὶ ψιθυρίζειν τῷ παιδίῳ ἐπῃσχύνθη, ὁποῖον οἱ τοὺς ὀνοκεφάλους ἀναπλάσαντες καὶ τὰς καθ’ ἑκάστην πύλην ὡσπερεὶ δημηγορίας.
σαντες, περιτετεύχαμεν πρεσβεύοντι τὰ τοῦ διαγράμ- ματος. Ἐν ᾧ ἦν διαγραφή κύκλων ἀπολελυμένων μὲν ἀπ᾿ ἀλλήλων δέκα, συνδουμένων δὲ ὑφ᾽ ἑνὸς κύκλου, ὃς ἐλέγετο εἶναι ἡ τῶν ὅλων ψυχή, καὶ ὠνομάζετο Λευῖαθάν (90). Οντινα αἱ Ἰουδαίων Γραφαι, ὅ τι ποτοῦν αἰνισσόμεναι, ἔλεγον πεπλάσθαι ὑπὸ τοῦ Θεοῦ παίγνιον. Ἐν γὰρ Ψαλμοῖς εὕρομεν· ο Πάντα ἐν σοφίᾳ ἐποίησας, ἐπληρώθη ἡ γῆ τῆς κτίσεώς σου. Αὕτη ἡ θάλασσα, ἡ μεγάλη καὶ εὐρύχωρος, ἐκεῖ πλοῖα διαπορεύονται (91), ζῶα μικρὰ μετὰ μεγάλων, δρά κων οὗτος, ὃν ἔπλασας ἐμπαίζειν αὐτῷ. Ἀντὶ δὲ τοῦ δράκων Λευταθάν ἦν ἐν τῷ Ἑβραϊκῷ. Τὸ τοίνυν ἀσεβὲς διάγραμμα τὸν σαφῶς οὕτω κατηγορηθέντα ἐν τῷ προφήτῃ Λευϊαθαν ἔλεγεν εἶναι τὴν διὰ τῶν ὅλων πεφοιτηκυίαν ψυχήν. Εὔρομεν δ᾽ ἐν αὐτῷ καὶ Β τὸν Βεημόν (92) όνομαζόμενον ώσπερεί τεταγμένον τινὰ μετὰ τὸν κατωτάτω κύκλον. Τοῦτον δὲ τὸν Λευῖαθὰν ὁ τὸ μικρὸν ἐκεῖνο διάγραμμα αναπλάσας ἐπὶ τοῦ κύκλου καὶ τοῦ κέντρου αὐτοῦ κατέγραψε, δὶς ἐκθέμενος αὐτοῦ τὸ ὄνομα. Ἔτι δὲ ὁ Κέλσος, • μελαίνῃ γραμμή παχείαν φησὶ « διειλημμένον εἶναι τὸ διάγραμμα, καὶ ταύτην ἔφασκεν εἰρῆσθαι αὐτῷ τὴν Γέενναν (95), οὖσαν καὶ Τάρταρον. Τὴν δὲ Γέενναν ἡμεῖς ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ γεγραμμένην ὡς κολαστήριον εὑρόντες, ἐξητάσαμεν εἴ που τῶν πα- λαιῶν γραμμάτων ὠνομάσθη· καὶ μάλιστα επείπερ καὶ Ἰουδαῖοι χρῶνται τῷ ὀνόματι. Εὔρομεν δὲ ὅπου μὲν φάραγξ υἱοῦ Ἐννὸμ ὀνομαζομένην ἐν τῇ Γραφῇ, ἐν δὲ τῷ Εβραϊκῷ ἀντὶ τοῦ φάραγξ μεμαθήκαμεν, 25. Εύρομεν δ' ἐν αὐτῷ καὶ τὸν Βετμὸν ὀνομαζόμενον, ώσπερεί τεταγμένον τινὰ μετὰ τὸν κατωτάτω κύκλον. Ἐκ δὲ τῆς λοιπῆς τὰ πνευματικὰ τῆς πονηρίας διδάσκουσι γεγονέναι· ὅθεν τὸν διάβολον τὴν γένεσιν ἐσχηκέναι, ὃν καὶ κοσμο κράτορα καλοῦσι καὶ τὰ δαιμόνια, καὶ τοὺς ἀγγέ λους, καὶ πᾶσαν τὴν πνευματικὴν τῆς πονηρίας ὑπό στασιν. « ὡς περὶ τεταγμένον τινά. CONTRA CELSUM LIB. VI. A profterentur, nunquam tamen in ullum incidi, qui doceret quæ hoc diagrammate continentur. partem accipiat, animam tamen omnia permeante Sic autem figura hæc erat. Decem cir- culos a se invicem disjunctos complectebatur alter circulus, qui hujus universitatis anima esse fere- batur, et cujus nomen erat Leviathan. Quem Le- viathan Judaicæ Scripturæ, quidquid hoc nomine indicatum velint, narrant creatum a Deo esse ad ludibrium. Ita enim in Psalmis : • Omnia in sa- pientia fecisti, impleta est terra creatione tua. Hoc mare magnum et spatiosum, illic naves pertrans- ibunt, animalia parva et magna, draco iste quem formasti ad illudendum ei ". » Pro dracone autcm habetur in lingua Ilebraica Leviathan; quem tam- etsi manifeste hoc in loco propheta in malam * Psal. cii, 24, 25, 26. so Matth. v, 30. * Jer. vuli, tum scio, non occurrunt apud Tertullianum, Ire- naun, Epiphanium, aliosve auctores, qui de hære- sibus scripserunt. Credo Ophianos his nominibus diabolum denotasse, atque, ut fabula esset fabulo- sior, Valentinianorum hæresi, quos in plurimis se- cuti sunt, de suo isthæc vocabula adjecisse. In Rhenani schemate, quod præfixum est ante Ter- tulliani librum Adversus Valentinianos, in editione Pameliana, singulæ Æonum potestates et genea- logia eo ordine ponuntur quo Valentinus cas col- locavit, et diabolus pene ad infimam istius partem suam sedem habet: quod nostræ aliquatenus favet conjecturae; ait enim Origenes : Irenaus, lib. 1, cap. 1, de Valentinianis, et Tertullianus in libro adversus eosdem, cap. 23, diaboli meminerunt : D Tolerabilior, inquit, infamia est apud illos in dia- Lolum, vel quia origo sordidior capit. Ex nequitia enim mæroris illius deputatur, ex qua angelorum, et dæmonum, et omnium spiritualium malitiarum genituras notant. Et tanien diabolum quoque opus Demiurgi affirmant, et Mundi-tenentent appellant, et superiorum magis gnarum defendunt, ut spiri- talem natura, quam Demiurgum ut animalem. Me- retur ab illis prælationem, cui omnes hæreses pro- curantur. » Graca frenei sic se habent apud Epi- phanium, hæer. 51, pag. 188: Ex reliquo porro perturbationum genere. spiritualia nequitiæ procreata; indeque et diabolum exortum, quem moderatore: mundi faciunt, una impium hoc diagramma esse ponit. In eodem re- peri eum qui vocatur Beemoth sub infimo circulo collocatum. Leviathanis nomen ab impii diagram - matis auctore bis erat scriptum, in superficie sci- Licet et in centro circuli. Addit Celsus diagramma divisum esse linea nigra crassaque, et eam appel- lari Gehennam seu Tartarum . . Hæc vox Gehenna cum in Evangelio usurpetur pro pœnarum loco, quæsivi sicubi in antiquis scripturis haberetur, et maxime quia videbam illam apud Judæos etiam in usu esse. Inyeni ubi in Scripturis vallis filii En- non nominatur, in litteris Hebraicis nullo discri- mine adhiberi vallem Ennon et Gehennam : et scru tando penitius animadverti in sorte tribus Benjamin 31. cum damoniis et angelis, cateraque omni spiritali nequitiae substantia. SPENCER. Ibidem laeschelius in textu, Sicque duo codd. Anglic. ribus vel Ophitas, aut Valentinianos de Gehenna vel Tartaro cogitasse. Audi tamen quid Valentiniani de triplici hominum genere somniarunt. Iren., lib.r, cap. 7: Hominum autem tria genera dicunt, spiritale, psychicum, choicunt : quemadmodum fuit Cain, Abel, Seth; ut ostendant et ex his tres naturas, jam non secundum unumquemque, sed secundum genus. Et choicum quidem in corruptelam abire : animale vero, si meliora elegerit, in loco medie- tatis refrigeraturum; si vero pejora, transire et ipsum ad similia. Spiritalia vero inseminat Acha- moth ex illo tempore usque nunc, propter quod et animæ erudientur quidem hic; et semina enutrita, quia pusilla emittantur, post deinde perfectione digna habita, sponsas reddi Salvatoris angelis re- spondent animabus eorum ex necessitate in mic- dietate cum Demiurgo refrigeraturis in æternum. Tertull., libro Adversus Valentinianos, cap. : Humana vero gens in hoc exitus ibit, choice et materialis notæ in totum interitum ; quia omnis caro fenuin. Et anima mortalis apud illos, nisi quæ salutem fide invenerit. Justorum animæ, id est nostræ, ad Demiurgum in medietatis recepta- cula transmittentur. › Quorsum igitur isti hæretici de Gehenna, Tartaro, et pœnis infernalibus, cogi- tarent; cum bonorum animas in locum medietatis recipi, malorum vero in totum interitum abire cre- diderunt? SPENCER (90) Λευταθάν. Ilic Leviathan, et Beemon, quan- C (91) Hoeschelius in textu, πορεύονται. (92) Βεημόν. Legendum Βεημώθ, ex Hebræo. (93) Γέενναν. Non constat ex hæresium scriplo
Τὰ δὲ τῶν ἀπὸ τῆς ἐκκλησίας ὁ Κέλσος οὐκ ἐπίσταται, ἅπερ πάνυ ὀλίγοι ἠσκήκασι συνιέναι, οἱ πάντα τὸν βίον ἑαυτῶν ἀναθέντες κατὰ τὴν Ἰησοῦ ἐντολὴν τῷ ἐρευνᾶν τὰς γραφὰς καὶ μᾶλλον τῶν φιλοσοφησάντων Ἑλλήνων περί τινος νομιζομένης ἐπιστήμης ἀνάληψιν κεκμηκότες περὶ τὴν ἐξέτασιν τοῦ βουλήματος τῶν ἱερῶν γραμμάτων. Οὐκ ἀρκεσθεὶς δ’ ὁ γεννάδας τοῖς ἀπὸ τοῦ διαγράμματος ἐβουλήθη ὑπὲρ τοῦ αὐξῆσαι τὰς καθ’ ἡμῶν κατηγορίας, τῶν μηδὲν ἐχόντων κοινὸν πρὸς ἐκεῖνο, διὰ μέσου ἄλλ’ ἄττα εἰπεῖν, ἐπαναλαβὼν τὰ ἐκείνων ὡσπερεὶ ἡμετέρων. Φησὶ γάρ· Θαῦμα δ’ αὐτῶν οὐχ ἥκιστα ἐκεῖνο· ἐξηγοῦνται γάρ τινα μεταξὺ τῶν ὑπερουρανίων ἀνωτέρω κύκλων ἐπιγεγραμμένα, ἄλλα τε καὶ δύο ἄττα, μεῖζόν τε καὶ μικρότερον υἱοῦ καὶ πατρός.
σαντες, περιτετεύχαμεν πρεσβεύοντι τὰ τοῦ διαγράμ- ματος. Ἐν ᾧ ἦν διαγραφή κύκλων ἀπολελυμένων μὲν ἀπ᾿ ἀλλήλων δέκα, συνδουμένων δὲ ὑφ᾽ ἑνὸς κύκλου, ὃς ἐλέγετο εἶναι ἡ τῶν ὅλων ψυχή, καὶ ὠνομάζετο Λευῖαθάν (90). Οντινα αἱ Ἰουδαίων Γραφαι, ὅ τι ποτοῦν αἰνισσόμεναι, ἔλεγον πεπλάσθαι ὑπὸ τοῦ Θεοῦ παίγνιον. Ἐν γὰρ Ψαλμοῖς εὕρομεν· ο Πάντα ἐν σοφίᾳ ἐποίησας, ἐπληρώθη ἡ γῆ τῆς κτίσεώς σου. Αὕτη ἡ θάλασσα, ἡ μεγάλη καὶ εὐρύχωρος, ἐκεῖ πλοῖα διαπορεύονται (91), ζῶα μικρὰ μετὰ μεγάλων, δρά κων οὗτος, ὃν ἔπλασας ἐμπαίζειν αὐτῷ. Ἀντὶ δὲ τοῦ δράκων Λευταθάν ἦν ἐν τῷ Ἑβραϊκῷ. Τὸ τοίνυν ἀσεβὲς διάγραμμα τὸν σαφῶς οὕτω κατηγορηθέντα ἐν τῷ προφήτῃ Λευϊαθαν ἔλεγεν εἶναι τὴν διὰ τῶν ὅλων πεφοιτηκυίαν ψυχήν. Εὔρομεν δ᾽ ἐν αὐτῷ καὶ Β τὸν Βεημόν (92) όνομαζόμενον ώσπερεί τεταγμένον τινὰ μετὰ τὸν κατωτάτω κύκλον. Τοῦτον δὲ τὸν Λευῖαθὰν ὁ τὸ μικρὸν ἐκεῖνο διάγραμμα αναπλάσας ἐπὶ τοῦ κύκλου καὶ τοῦ κέντρου αὐτοῦ κατέγραψε, δὶς ἐκθέμενος αὐτοῦ τὸ ὄνομα. Ἔτι δὲ ὁ Κέλσος, • μελαίνῃ γραμμή παχείαν φησὶ « διειλημμένον εἶναι τὸ διάγραμμα, καὶ ταύτην ἔφασκεν εἰρῆσθαι αὐτῷ τὴν Γέενναν (95), οὖσαν καὶ Τάρταρον. Τὴν δὲ Γέενναν ἡμεῖς ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ γεγραμμένην ὡς κολαστήριον εὑρόντες, ἐξητάσαμεν εἴ που τῶν πα- λαιῶν γραμμάτων ὠνομάσθη· καὶ μάλιστα επείπερ καὶ Ἰουδαῖοι χρῶνται τῷ ὀνόματι. Εὔρομεν δὲ ὅπου μὲν φάραγξ υἱοῦ Ἐννὸμ ὀνομαζομένην ἐν τῇ Γραφῇ, ἐν δὲ τῷ Εβραϊκῷ ἀντὶ τοῦ φάραγξ μεμαθήκαμεν, 25. Εύρομεν δ' ἐν αὐτῷ καὶ τὸν Βετμὸν ὀνομαζόμενον, ώσπερεί τεταγμένον τινὰ μετὰ τὸν κατωτάτω κύκλον. Ἐκ δὲ τῆς λοιπῆς τὰ πνευματικὰ τῆς πονηρίας διδάσκουσι γεγονέναι· ὅθεν τὸν διάβολον τὴν γένεσιν ἐσχηκέναι, ὃν καὶ κοσμο κράτορα καλοῦσι καὶ τὰ δαιμόνια, καὶ τοὺς ἀγγέ λους, καὶ πᾶσαν τὴν πνευματικὴν τῆς πονηρίας ὑπό στασιν. « ὡς περὶ τεταγμένον τινά. CONTRA CELSUM LIB. VI. A profterentur, nunquam tamen in ullum incidi, qui doceret quæ hoc diagrammate continentur. partem accipiat, animam tamen omnia permeante Sic autem figura hæc erat. Decem cir- culos a se invicem disjunctos complectebatur alter circulus, qui hujus universitatis anima esse fere- batur, et cujus nomen erat Leviathan. Quem Le- viathan Judaicæ Scripturæ, quidquid hoc nomine indicatum velint, narrant creatum a Deo esse ad ludibrium. Ita enim in Psalmis : • Omnia in sa- pientia fecisti, impleta est terra creatione tua. Hoc mare magnum et spatiosum, illic naves pertrans- ibunt, animalia parva et magna, draco iste quem formasti ad illudendum ei ". » Pro dracone autcm habetur in lingua Ilebraica Leviathan; quem tam- etsi manifeste hoc in loco propheta in malam * Psal. cii, 24, 25, 26. so Matth. v, 30. * Jer. vuli, tum scio, non occurrunt apud Tertullianum, Ire- naun, Epiphanium, aliosve auctores, qui de hære- sibus scripserunt. Credo Ophianos his nominibus diabolum denotasse, atque, ut fabula esset fabulo- sior, Valentinianorum hæresi, quos in plurimis se- cuti sunt, de suo isthæc vocabula adjecisse. In Rhenani schemate, quod præfixum est ante Ter- tulliani librum Adversus Valentinianos, in editione Pameliana, singulæ Æonum potestates et genea- logia eo ordine ponuntur quo Valentinus cas col- locavit, et diabolus pene ad infimam istius partem suam sedem habet: quod nostræ aliquatenus favet conjecturae; ait enim Origenes : Irenaus, lib. 1, cap. 1, de Valentinianis, et Tertullianus in libro adversus eosdem, cap. 23, diaboli meminerunt : D Tolerabilior, inquit, infamia est apud illos in dia- Lolum, vel quia origo sordidior capit. Ex nequitia enim mæroris illius deputatur, ex qua angelorum, et dæmonum, et omnium spiritualium malitiarum genituras notant. Et tanien diabolum quoque opus Demiurgi affirmant, et Mundi-tenentent appellant, et superiorum magis gnarum defendunt, ut spiri- talem natura, quam Demiurgum ut animalem. Me- retur ab illis prælationem, cui omnes hæreses pro- curantur. » Graca frenei sic se habent apud Epi- phanium, hæer. 51, pag. 188: Ex reliquo porro perturbationum genere. spiritualia nequitiæ procreata; indeque et diabolum exortum, quem moderatore: mundi faciunt, una impium hoc diagramma esse ponit. In eodem re- peri eum qui vocatur Beemoth sub infimo circulo collocatum. Leviathanis nomen ab impii diagram - matis auctore bis erat scriptum, in superficie sci- Licet et in centro circuli. Addit Celsus diagramma divisum esse linea nigra crassaque, et eam appel- lari Gehennam seu Tartarum . . Hæc vox Gehenna cum in Evangelio usurpetur pro pœnarum loco, quæsivi sicubi in antiquis scripturis haberetur, et maxime quia videbam illam apud Judæos etiam in usu esse. Inyeni ubi in Scripturis vallis filii En- non nominatur, in litteris Hebraicis nullo discri- mine adhiberi vallem Ennon et Gehennam : et scru tando penitius animadverti in sorte tribus Benjamin 31. cum damoniis et angelis, cateraque omni spiritali nequitiae substantia. SPENCER. Ibidem laeschelius in textu, Sicque duo codd. Anglic. ribus vel Ophitas, aut Valentinianos de Gehenna vel Tartaro cogitasse. Audi tamen quid Valentiniani de triplici hominum genere somniarunt. Iren., lib.r, cap. 7: Hominum autem tria genera dicunt, spiritale, psychicum, choicunt : quemadmodum fuit Cain, Abel, Seth; ut ostendant et ex his tres naturas, jam non secundum unumquemque, sed secundum genus. Et choicum quidem in corruptelam abire : animale vero, si meliora elegerit, in loco medie- tatis refrigeraturum; si vero pejora, transire et ipsum ad similia. Spiritalia vero inseminat Acha- moth ex illo tempore usque nunc, propter quod et animæ erudientur quidem hic; et semina enutrita, quia pusilla emittantur, post deinde perfectione digna habita, sponsas reddi Salvatoris angelis re- spondent animabus eorum ex necessitate in mic- dietate cum Demiurgo refrigeraturis in æternum. Tertull., libro Adversus Valentinianos, cap. : Humana vero gens in hoc exitus ibit, choice et materialis notæ in totum interitum ; quia omnis caro fenuin. Et anima mortalis apud illos, nisi quæ salutem fide invenerit. Justorum animæ, id est nostræ, ad Demiurgum in medietatis recepta- cula transmittentur. › Quorsum igitur isti hæretici de Gehenna, Tartaro, et pœnis infernalibus, cogi- tarent; cum bonorum animas in locum medietatis recipi, malorum vero in totum interitum abire cre- diderunt? SPENCER (90) Λευταθάν. Ilic Leviathan, et Beemon, quan- C (91) Hoeschelius in textu, πορεύονται. (92) Βεημόν. Legendum Βεημώθ, ex Hebræo. (93) Γέενναν. Non constat ex hæresium scriplo
Εὕρομεν δ’ ἡμεῖς ἐν τούτῳ τῷ διαγράμματι τὸν μείζονα κύκλον καὶ τὸν μικρότερον, ὧν ἐπὶ τῆς διαμέτρου ἐπεγέγραπτο πατὴρ καὶ υἱός, καὶ μεταξὺ τοῦ μείζονος, ἐν ᾧ ὁ μικρότερος ἦν, καὶ ἄλλου συγκειμένου ἐκ δύο κύκλων, τοῦ μὲν ἐξωτέρου ξανθοῦ τοῦ δὲ ἐνδοτέρω κυανοῦ, τὸ ἐπιγεγραμμένον διάφραγμα πελεκοειδεῖ σχήματι, καὶ ἀνωτέρω μὲν αὐτοῦ κύκλον βραχὺν ἐχόμενον τοῦ μείζονος τῶν προτέρων, ἐγγεγραμμένον ἔχοντα ἀγάπην, κατωτέρω δὲ ἐχόμενον τοῦ κύκλου γεγραμμένον ἔχοντα ζωήν· τῷ δὲ δευτέρῳ κύκλῳ ἐνεγέγραπτο, περιπεπλεγμένῳ καὶ ἐμπεριειληφότι ἄλλους δύο κύκλους καὶ ἄλλο σχῆμα ῥομβοειδές, σοφίας πρόνοια, καὶ ἔνδον μὲν τῆς κοινῆς αὐτῶν τομῆς σοφίας φύσις, ἀνωτέρω δὲ τῆς κοινῆς αὐτῶν τομῆς κύκλος ἦν, ἐν ᾧ ἐπεγέγραπτο γνῶσις, κατωτέρω δὲ ἄλλος, ἐν ᾧ ἐπεγέγραπτο σύνεσις. Καὶ ταῦτα δὲ παρειλήφαμεν εἰς τὸν κατὰ Κέλσου λόγον, ἵνα παραστήσωμεν τοῖς ἐντυγχάνουσι τρανότερον ἐκείνου ἐγνωκέναι καὶ οὐκ ἐκ παρακουσμάτων τὰ καὶ ὑφ’ ἡμῶν κατηγορούμενα.
σαντες, περιτετεύχαμεν πρεσβεύοντι τὰ τοῦ διαγράμ- ματος. Ἐν ᾧ ἦν διαγραφή κύκλων ἀπολελυμένων μὲν ἀπ᾿ ἀλλήλων δέκα, συνδουμένων δὲ ὑφ᾽ ἑνὸς κύκλου, ὃς ἐλέγετο εἶναι ἡ τῶν ὅλων ψυχή, καὶ ὠνομάζετο Λευῖαθάν (90). Οντινα αἱ Ἰουδαίων Γραφαι, ὅ τι ποτοῦν αἰνισσόμεναι, ἔλεγον πεπλάσθαι ὑπὸ τοῦ Θεοῦ παίγνιον. Ἐν γὰρ Ψαλμοῖς εὕρομεν· ο Πάντα ἐν σοφίᾳ ἐποίησας, ἐπληρώθη ἡ γῆ τῆς κτίσεώς σου. Αὕτη ἡ θάλασσα, ἡ μεγάλη καὶ εὐρύχωρος, ἐκεῖ πλοῖα διαπορεύονται (91), ζῶα μικρὰ μετὰ μεγάλων, δρά κων οὗτος, ὃν ἔπλασας ἐμπαίζειν αὐτῷ. Ἀντὶ δὲ τοῦ δράκων Λευταθάν ἦν ἐν τῷ Ἑβραϊκῷ. Τὸ τοίνυν ἀσεβὲς διάγραμμα τὸν σαφῶς οὕτω κατηγορηθέντα ἐν τῷ προφήτῃ Λευϊαθαν ἔλεγεν εἶναι τὴν διὰ τῶν ὅλων πεφοιτηκυίαν ψυχήν. Εὔρομεν δ᾽ ἐν αὐτῷ καὶ Β τὸν Βεημόν (92) όνομαζόμενον ώσπερεί τεταγμένον τινὰ μετὰ τὸν κατωτάτω κύκλον. Τοῦτον δὲ τὸν Λευῖαθὰν ὁ τὸ μικρὸν ἐκεῖνο διάγραμμα αναπλάσας ἐπὶ τοῦ κύκλου καὶ τοῦ κέντρου αὐτοῦ κατέγραψε, δὶς ἐκθέμενος αὐτοῦ τὸ ὄνομα. Ἔτι δὲ ὁ Κέλσος, • μελαίνῃ γραμμή παχείαν φησὶ « διειλημμένον εἶναι τὸ διάγραμμα, καὶ ταύτην ἔφασκεν εἰρῆσθαι αὐτῷ τὴν Γέενναν (95), οὖσαν καὶ Τάρταρον. Τὴν δὲ Γέενναν ἡμεῖς ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ γεγραμμένην ὡς κολαστήριον εὑρόντες, ἐξητάσαμεν εἴ που τῶν πα- λαιῶν γραμμάτων ὠνομάσθη· καὶ μάλιστα επείπερ καὶ Ἰουδαῖοι χρῶνται τῷ ὀνόματι. Εὔρομεν δὲ ὅπου μὲν φάραγξ υἱοῦ Ἐννὸμ ὀνομαζομένην ἐν τῇ Γραφῇ, ἐν δὲ τῷ Εβραϊκῷ ἀντὶ τοῦ φάραγξ μεμαθήκαμεν, 25. Εύρομεν δ' ἐν αὐτῷ καὶ τὸν Βετμὸν ὀνομαζόμενον, ώσπερεί τεταγμένον τινὰ μετὰ τὸν κατωτάτω κύκλον. Ἐκ δὲ τῆς λοιπῆς τὰ πνευματικὰ τῆς πονηρίας διδάσκουσι γεγονέναι· ὅθεν τὸν διάβολον τὴν γένεσιν ἐσχηκέναι, ὃν καὶ κοσμο κράτορα καλοῦσι καὶ τὰ δαιμόνια, καὶ τοὺς ἀγγέ λους, καὶ πᾶσαν τὴν πνευματικὴν τῆς πονηρίας ὑπό στασιν. « ὡς περὶ τεταγμένον τινά. CONTRA CELSUM LIB. VI. A profterentur, nunquam tamen in ullum incidi, qui doceret quæ hoc diagrammate continentur. partem accipiat, animam tamen omnia permeante Sic autem figura hæc erat. Decem cir- culos a se invicem disjunctos complectebatur alter circulus, qui hujus universitatis anima esse fere- batur, et cujus nomen erat Leviathan. Quem Le- viathan Judaicæ Scripturæ, quidquid hoc nomine indicatum velint, narrant creatum a Deo esse ad ludibrium. Ita enim in Psalmis : • Omnia in sa- pientia fecisti, impleta est terra creatione tua. Hoc mare magnum et spatiosum, illic naves pertrans- ibunt, animalia parva et magna, draco iste quem formasti ad illudendum ei ". » Pro dracone autcm habetur in lingua Ilebraica Leviathan; quem tam- etsi manifeste hoc in loco propheta in malam * Psal. cii, 24, 25, 26. so Matth. v, 30. * Jer. vuli, tum scio, non occurrunt apud Tertullianum, Ire- naun, Epiphanium, aliosve auctores, qui de hære- sibus scripserunt. Credo Ophianos his nominibus diabolum denotasse, atque, ut fabula esset fabulo- sior, Valentinianorum hæresi, quos in plurimis se- cuti sunt, de suo isthæc vocabula adjecisse. In Rhenani schemate, quod præfixum est ante Ter- tulliani librum Adversus Valentinianos, in editione Pameliana, singulæ Æonum potestates et genea- logia eo ordine ponuntur quo Valentinus cas col- locavit, et diabolus pene ad infimam istius partem suam sedem habet: quod nostræ aliquatenus favet conjecturae; ait enim Origenes : Irenaus, lib. 1, cap. 1, de Valentinianis, et Tertullianus in libro adversus eosdem, cap. 23, diaboli meminerunt : D Tolerabilior, inquit, infamia est apud illos in dia- Lolum, vel quia origo sordidior capit. Ex nequitia enim mæroris illius deputatur, ex qua angelorum, et dæmonum, et omnium spiritualium malitiarum genituras notant. Et tanien diabolum quoque opus Demiurgi affirmant, et Mundi-tenentent appellant, et superiorum magis gnarum defendunt, ut spiri- talem natura, quam Demiurgum ut animalem. Me- retur ab illis prælationem, cui omnes hæreses pro- curantur. » Graca frenei sic se habent apud Epi- phanium, hæer. 51, pag. 188: Ex reliquo porro perturbationum genere. spiritualia nequitiæ procreata; indeque et diabolum exortum, quem moderatore: mundi faciunt, una impium hoc diagramma esse ponit. In eodem re- peri eum qui vocatur Beemoth sub infimo circulo collocatum. Leviathanis nomen ab impii diagram - matis auctore bis erat scriptum, in superficie sci- Licet et in centro circuli. Addit Celsus diagramma divisum esse linea nigra crassaque, et eam appel- lari Gehennam seu Tartarum . . Hæc vox Gehenna cum in Evangelio usurpetur pro pœnarum loco, quæsivi sicubi in antiquis scripturis haberetur, et maxime quia videbam illam apud Judæos etiam in usu esse. Inyeni ubi in Scripturis vallis filii En- non nominatur, in litteris Hebraicis nullo discri- mine adhiberi vallem Ennon et Gehennam : et scru tando penitius animadverti in sorte tribus Benjamin 31. cum damoniis et angelis, cateraque omni spiritali nequitiae substantia. SPENCER. Ibidem laeschelius in textu, Sicque duo codd. Anglic. ribus vel Ophitas, aut Valentinianos de Gehenna vel Tartaro cogitasse. Audi tamen quid Valentiniani de triplici hominum genere somniarunt. Iren., lib.r, cap. 7: Hominum autem tria genera dicunt, spiritale, psychicum, choicunt : quemadmodum fuit Cain, Abel, Seth; ut ostendant et ex his tres naturas, jam non secundum unumquemque, sed secundum genus. Et choicum quidem in corruptelam abire : animale vero, si meliora elegerit, in loco medie- tatis refrigeraturum; si vero pejora, transire et ipsum ad similia. Spiritalia vero inseminat Acha- moth ex illo tempore usque nunc, propter quod et animæ erudientur quidem hic; et semina enutrita, quia pusilla emittantur, post deinde perfectione digna habita, sponsas reddi Salvatoris angelis re- spondent animabus eorum ex necessitate in mic- dietate cum Demiurgo refrigeraturis in æternum. Tertull., libro Adversus Valentinianos, cap. : Humana vero gens in hoc exitus ibit, choice et materialis notæ in totum interitum ; quia omnis caro fenuin. Et anima mortalis apud illos, nisi quæ salutem fide invenerit. Justorum animæ, id est nostræ, ad Demiurgum in medietatis recepta- cula transmittentur. › Quorsum igitur isti hæretici de Gehenna, Tartaro, et pœnis infernalibus, cogi- tarent; cum bonorum animas in locum medietatis recipi, malorum vero in totum interitum abire cre- diderunt? SPENCER (90) Λευταθάν. Ilic Leviathan, et Beemon, quan- C (91) Hoeschelius in textu, πορεύονται. (92) Βεημόν. Legendum Βεημώθ, ex Hebræo. (93) Γέενναν. Non constat ex hæresium scriplo
PG 11:1355Εἰ δὲ καὶ ὑπισχνοῦνται οἱ ἐπὶ τοῖς τοιούτοις σεμνυνόμενοι μαγικήν τινα γοητείαν, καὶ τοῦτ’ ἔστιν αὐτοῖς τὸ τῆς σοφίας κεφάλαιον, ἡμεῖς μὲν οὐ διαβεβαιούμεθα, οὐδὲ γὰρ ἱστορήσαμεν τὸ τοιοῦτον· Κέλσος δ’ ἂν εἰδείη, ὁ πολλάκις ἤδη ἁλοὺς ψευδομαρτυριῶν καὶ ἀλόγων κατηγοριῶν, πότερον καὶ ἐν τούτοις ψεύδεται, ἤ τι παρά τινων ξένων καὶ ἀλλοτρίων τῆς πίστεως τοιοῦτον καταλαβὼν ἐξέθετο ἐν τῷ ἑαυτοῦ συγγράμματι. Εἶτα πρὸς τοὺς χρωμένους, ὥς φησι, μαγείᾳ τινὶ καὶ γοητείᾳ καὶ καλοῦντας ὀνόματα βαρβαρικὰ δαιμόνων τινῶν τοιαῦτα, ὅτι ὅμοιον οὗτοι πράττουσι τοῖς ἐπὶ τοῖς αὐτοῖς ὑποκειμένοις τερατευομένοις πρὸς τοὺς μὴ εἰδότας ἄλλα μὲν αὐτῶν εἶναι τὰ ὀνόματα παρ’ Ἕλλησιν ἄλλα δὲ παρὰ Σκύθαις. Εἶτ’ ἐκτίθεται ἀπὸ Ἡροδότου λαβὼν ὡς τὸν μὲν Ἀπόλλωνα Γογγόσυρον καλοῦσι Σκύθαι, τὸν δὲ Ποσειδῶνα Θαγιμάσαδα, τὴν δ’ Ἀφροδίτην Ἀργίμπασαν, Ἑστίαν δὲ Ταβιτί. Ἐξετάσει δὲ ὁ δυνάμενος, μή πῃ καὶ περὶ τούτων σὺν Ἡροδότῳ ὁ Κέλσος ψεύδεται, ἅτε μὴ ἐπισταμένων Σκυθῶν τὰ αὐτὰ Ἕλλησιν ὑποκείμενα περὶ τῶν νομιζομένων θεῶν. Ποία γὰρ πιθανότης τὸν Ἀπόλλωνα Γογγόσυρον παρὰ Σκύθαις καλεῖσθαι;
ἐκκλησιαστικοῖς σφραγίδος, ἑαυτῷ τινα ἐκτίθεται ἀλλόκοτα καὶ ἀμοιβαίας φωνάς· ὡς τοῦ μὲν τὴν σφρα γίδα περιτιθέντος καλουμένου πατρός· τοῦ δὲ σφρα γιζομένου λεγομένου νέου καὶ υἱοῦ, καὶ ἀποκρινο μένου • Κέχρισμαι χρίσματι λευκῷ ἐκ ξύλου ζωῆς (1)· » ὅπερ οὐδ᾽ ἐν τοῖς ἀπὸ τῶν αἱρέσεων ἠκούσαμεν για γνεσθαι. Εἶτα καὶ ἀριθμὸν ὁρίζει λεγόμενον (2) ὑπὸ τῶν παραδιδόντων τὴν σφραγίδα ἀγγέλων « ἑπτὰ, έκα- τέρωθεν τῇ ψυχῇ τοῦ ἀπαλλαττομένου σώματος (5) ἐφισταμένων· τῶν μὲν τοῦ φωτὸς, ἑτέρων δὲ τῶν ὀνομαζομένων ἀρχοντικῶν· καὶ λέγει τὸν ἄρχοντα τῶν ὀνομαζομένων ἀρχοντικῶν λέγεσθαι Θεὸν κατη- ραμένον. » Εἶτ᾽ ἐπιλαβόμενος τῆς λέξεως εὐλόγως κατηγορεῖ τῶν τοῦτο τολμώντων λέγειν. Τούτου δ' ἕνεκα καὶ ἡμεῖς συναγανακτούμεν τοῖς μεμφομέ νοις τοὺς τοιούτους, εἰ δή τινές εἰσι λέγοντες Θεόν Β κατηραμένον τὸν Ἰουδαίων, τὸν ὕοντα καὶ βρον τῶντα, καὶ τοῦδε τοῦ κόσμου δημιουργὸν, καὶ Μωϋσέως καὶ τῆς κατ' αὐτὸν κοσμοποιίας Θεόν. Αλλ' ἔοικε βεβουλῆσθαί τι διὰ τούτων ὁ Κέλσος οὐκ εὔγνωμον, ἀλλ᾽ ἀπὸ τοῦ καθ᾿ ἡμῶν ἀφιλοσόφου μέ- τους πάνυ αγνωμονέστατον. Εβουλήθη γὰρ τοὺς ἀπείρους τῶν ἡμετέρων, ἐντυχόντας αὐτοῦ (4) τῇ γραφῇ, πολεμῶσαι πρὸς ἡμᾶς, ὡς Θεὸν κατηραμένον λέγοντας τὸν τοῦδε τοῦ κόσμου καλὸν δημιουργόν. Καὶ δοκεῖ μοι παραπλήσιον Ἰουδαίοις πεποιηκέναι, τοῖς κατὰ τὴν ἀρχὴν τῆς τοῦ Χριστιανισμοῦ διδα- σκαλίας κατασκεδάσασι (5) δυσφημίαν τοῦ λόγου· ὡς ἄρα καταθύσαντες παιδίον μεταλαμβάνουσιν αὐτοῦ τῶν σαρχῶν· καὶ πάλιν, ὅτι οἱ ἀπὸ τοῦ λόγου, τὰ τοῦ σκότου πράττειν βουλόμενοι, σβεννύουσι μὲν τὸ φῶς, ἕκαστος δὲ τῇ παρατυχούσῃ μίγνυται. "Ητις δυσ φημία παραλόγως πάλαι μὲν πλείστων ὅσων ἐκρά- τει, πείθουσα τοὺς ἀλλοτρίους τοῦ λόγου, ὅτι τοιοῦτοί εἰσι Χριστιανοί· καὶ νῦν δὲ ἔτι ἀπατᾷ τινας, ἀπο- τρεπομένους διὰ τὰ τοιαῦτα κἂν εἰς κοινωνίαν ἁπλου- στέραν λόγων ήκειν πρὸς Χριστιανούς. Τοιοῦτόν τι δή μοι φαίνεται ὁ Κέλσος οἰκονομῶν ἐκτίθεσθαι (6), ὡς ἄρα Χριστιανοὶ λέγουσι κατηρα- ζωής. Εt αὐτῷ. κατὰ τὴν ἀρχὴν τῆς τοῦ, τῆς. (β) Εκτίθεσθαι. ἐκτεθεῖσθαι. CONTRA CELSUM LIB. VI. A ineptias sibi fingit et proponit in morem dia logi digestas, quas ne audivit quidem : nimirum < qui sigillam adhibet, cum vocari patrem ; eum vero qui sigillo notatur, juniorem et filium ap- pellari, huncque respondere : Unctus sum un- guento albo ex ligno vitæ, quod ne ab hæreticis quidem audivi unquam doceri. Deinde numerum definit angelorum, de quibus lo- quuntur ii qui tradunt sigillum: Septem esse ait, qui animæ morituri corporis utrinque astant; ho- rum alios lucis angelos, alios archonticos nomina- ri: horum principem vocari Deum maledictum. Quibus quidem arreptis verbis, merito insurgit in eos qui istud proferre ausi sunt. Et nos quoque cum illorum accusatoribus indignamur; si qui tamen sunt qui Deum Judæorum maledictum vocent ; Deum, inquam, qui pluit, qui tonat, hujus mundi fabricatorem, Deum Moysis et auctorem creationis quam Moyses descripsit. Nam per hæc Celsus vide- tur in animo quid habuisse minime candidum, sed improbissimum, quod ipsi suggessit suum in nos indecorum philosopho odium. Nempe voluit ut qui- bus ignoti essemus, ii, lecto ejus libro, uobis bel- lum indicerent quasi maledictum Deum appellanti- bus preclarum hujus mundi conditorem. Qua in re similis videtur esse Judæis, qui, cum primum Chri- stiana doceretur religio, calumnias adversus illam spargebant : mactari a Christianis puerum, ejus carnibus vesci illos, et opera tenebrarum peragere C volentes, exstinctis luminibus, cum obvia quaque singulos commisceri. Quæ calumnia, ut ut absurda est, multum olim apud permultos valuit, quos a no- stra religione alienos persuaserat hæc a Christianis perpetrari. Imo etiamnum quosdam decipit, qui idcirco ita Christianos aversantur, ut cum illis vel simplex colloquium habere refugiant. Huc valde pertinent duo loci nugis insignes, alter e lib. Recognit. Clement., cap. 45, pag. : Apud Judæos Christus communi nomine rex ap- pellatur. Causa autem hujus appellationis hæc est: quoniam quidem, cum esset Filius Dei et initium ominium, homo factus est: hunc primum Pater oleo perunxit, quod ex ligno vitæ fuerat sumptum; ex illo ergo unguento Christus appellatur. » Alter apocryphi libri qui Nicodemi nomine inscribitur: Cum autem hæc audisset protoplastus Adam pa- ter, quia in Jordane baptizatus est Jesus, excla- mavit ad filium suum Seth: Enarra filiis tuis pa- triarchis et prophetis omnia quæcunque audisti a Michaele archangelo, quando te transmisi ad portas paradisi, ut deprecareris Deum, et ungeret caput meum cum essem infirmus. Tunc Seth appropin- quans sanctis patriarchis et prophetis, dixit: Ego Seth, cum essem orans Dominum ad portas para- disi, ecce angelous Domini Michael apparuit mihi dicens: Ego missus sum ad te a Domino, ego suin constitutus super corpus humanum. Tibi dico, Seth, noli in lacrymis Deum orare, et deprecari propter olemm misericordiæ ligni, ut perungas pa- trem tuum Adam pro dolore capitis ejus, quia núllo Creatorem asserit a Christianis maledictum Deum modo poteris ex eo accipere, nisi in novissimis diebus et temporibus, nisi quando completi fuerint quinque millia et quingenti anni: tunc veniet super terrain amantissimus Dei Filius Christus resusci- tare corpus humanum Adæ, et conresuscitare cor- pora mortuorum et ipse veniens in Jordanis aqua D baptizabitur. cum egressus fuerit de aqua Jor- danis, tunc de oleo misericordiæ suæ unget ex co omnes credentes in se, et erit oleum misericordiæ suæ in regenerationem eorum qui nascituri sunt ex aqua et Spiritu sancto in vitam æternam. Tunc descendens in terras amantissimus Dei Filius Chri- stus Jesus introducet patrem nostrum Adam in pa- radisum ad arborem misericordiæ. › detur, et fortasse delendum. vero editi, Infra idem codex Basil. et Anglic. primu, etc. in libb. editis deest, notationem secundam ad lib. Contra Celsum. Ita codd. Regius et Basileensis. Libb. autem editi, (1) Κέχρισμαι χρίσματι λευκῷ ἐκ ξύλου 28. Tale quid videtur mihi cogitasse Celsus, cumn (2) Λεγόμενον. Mallet Bolerellus, λεγομένων. (3) Σώματος. Τό, σώματος, Guieto suspectum vi- (4) Αὐτοῦ. Recte duo Auglic. et Basileens. Libl. (5) Herschelius in textu, κατασκεδάσαι. Visle ael-
Οὐ γὰρ ἡγοῦμαι ὅτι μεταλαμβανόμενος εἰς ἑλλάδα φωνὴν ὁ Γογγόσυρος τὴν ἐτυμολογίαν παρίστησι τοῦ Ἀπόλλωνος, ἢ ὁ Ἀπόλλων εἰς τὴν Σκυθῶν διάλεκτον τὸν Γογγόσυρον σημαίνει. Οὕτω δὲ οὐδὲ περὶ τῶν λοιπῶν ταὐτόν τις ἐρεῖ· ἀπ’ ἄλλων γὰρ ὁρμώμενοι Ἕλληνες πραγμάτων καὶ ἐτυμολογιῶν οὕτως ὠνόμασαν τοὺς παρ’ ἑαυτοῖς νομιζομένους θεούς, ἀπ’ ἄλλων δὲ Σκύθαι, οὕτω δὲ καὶ ἀπ’ ἄλλων μὲν Πέρσαι ἀπ’ ἄλλων δὲ Ἰνδοὶ ἢ Αἰθίοπες ἢ Λίβυες, ἢ ὅπως φίλον ἑκάστοις ὀνομάζειν, μὴ μείνασιν ἐπὶ τῆς πρώτης καὶ καθαρᾶς ἐννοίας τοῦ τῶν ὅλων δημιουργοῦ. Αὐτάρκως δ’ ἡμῖν εἴρηται καὶ ἐν τοῖς πρὸ τούτων, βουλομένοις παραστῆσαι μὴ ταὐτὸν εἶναι Σαβαὼθ ἢ Δία, ὅτε καὶ περὶ τῶν διαλέκτων τι ἀπὸ τῶν θείων παρετιθέμεθα γραμμάτων. Ἑκόντες οὖν ὑπερβαίνομεν ταῦτα, ἐν οἷς ἐπὶ ταυτολογίαν ἡμᾶς ὁ Κέλσος καλεῖ. Εἶτα πάλιν φύρων τὰ ἀπὸ τῆς μαγικῆς γοητείας καὶ προσάπτων τάχα μὲν οὐδενὶ τῷ μὴ εἶναι τοὺς μαγγανεύοντας προφάσει τῆς κατὰ τὸν χαρακτῆρα τοῦτον θεοσεβείας, τάχα δέ τισι καὶ πρὸς τοὺς εὐεξαπατήτους χρωμένοις τοιούτοις, ἵνα δοκοῖεν θείᾳ δυνάμει τι ποιεῖν, ἐκτίθεταί τινα λέγων·
ἐκκλησιαστικοῖς σφραγίδος, ἑαυτῷ τινα ἐκτίθεται ἀλλόκοτα καὶ ἀμοιβαίας φωνάς· ὡς τοῦ μὲν τὴν σφρα γίδα περιτιθέντος καλουμένου πατρός· τοῦ δὲ σφρα γιζομένου λεγομένου νέου καὶ υἱοῦ, καὶ ἀποκρινο μένου • Κέχρισμαι χρίσματι λευκῷ ἐκ ξύλου ζωῆς (1)· » ὅπερ οὐδ᾽ ἐν τοῖς ἀπὸ τῶν αἱρέσεων ἠκούσαμεν για γνεσθαι. Εἶτα καὶ ἀριθμὸν ὁρίζει λεγόμενον (2) ὑπὸ τῶν παραδιδόντων τὴν σφραγίδα ἀγγέλων « ἑπτὰ, έκα- τέρωθεν τῇ ψυχῇ τοῦ ἀπαλλαττομένου σώματος (5) ἐφισταμένων· τῶν μὲν τοῦ φωτὸς, ἑτέρων δὲ τῶν ὀνομαζομένων ἀρχοντικῶν· καὶ λέγει τὸν ἄρχοντα τῶν ὀνομαζομένων ἀρχοντικῶν λέγεσθαι Θεὸν κατη- ραμένον. » Εἶτ᾽ ἐπιλαβόμενος τῆς λέξεως εὐλόγως κατηγορεῖ τῶν τοῦτο τολμώντων λέγειν. Τούτου δ' ἕνεκα καὶ ἡμεῖς συναγανακτούμεν τοῖς μεμφομέ νοις τοὺς τοιούτους, εἰ δή τινές εἰσι λέγοντες Θεόν Β κατηραμένον τὸν Ἰουδαίων, τὸν ὕοντα καὶ βρον τῶντα, καὶ τοῦδε τοῦ κόσμου δημιουργὸν, καὶ Μωϋσέως καὶ τῆς κατ' αὐτὸν κοσμοποιίας Θεόν. Αλλ' ἔοικε βεβουλῆσθαί τι διὰ τούτων ὁ Κέλσος οὐκ εὔγνωμον, ἀλλ᾽ ἀπὸ τοῦ καθ᾿ ἡμῶν ἀφιλοσόφου μέ- τους πάνυ αγνωμονέστατον. Εβουλήθη γὰρ τοὺς ἀπείρους τῶν ἡμετέρων, ἐντυχόντας αὐτοῦ (4) τῇ γραφῇ, πολεμῶσαι πρὸς ἡμᾶς, ὡς Θεὸν κατηραμένον λέγοντας τὸν τοῦδε τοῦ κόσμου καλὸν δημιουργόν. Καὶ δοκεῖ μοι παραπλήσιον Ἰουδαίοις πεποιηκέναι, τοῖς κατὰ τὴν ἀρχὴν τῆς τοῦ Χριστιανισμοῦ διδα- σκαλίας κατασκεδάσασι (5) δυσφημίαν τοῦ λόγου· ὡς ἄρα καταθύσαντες παιδίον μεταλαμβάνουσιν αὐτοῦ τῶν σαρχῶν· καὶ πάλιν, ὅτι οἱ ἀπὸ τοῦ λόγου, τὰ τοῦ σκότου πράττειν βουλόμενοι, σβεννύουσι μὲν τὸ φῶς, ἕκαστος δὲ τῇ παρατυχούσῃ μίγνυται. "Ητις δυσ φημία παραλόγως πάλαι μὲν πλείστων ὅσων ἐκρά- τει, πείθουσα τοὺς ἀλλοτρίους τοῦ λόγου, ὅτι τοιοῦτοί εἰσι Χριστιανοί· καὶ νῦν δὲ ἔτι ἀπατᾷ τινας, ἀπο- τρεπομένους διὰ τὰ τοιαῦτα κἂν εἰς κοινωνίαν ἁπλου- στέραν λόγων ήκειν πρὸς Χριστιανούς. Τοιοῦτόν τι δή μοι φαίνεται ὁ Κέλσος οἰκονομῶν ἐκτίθεσθαι (6), ὡς ἄρα Χριστιανοὶ λέγουσι κατηρα- ζωής. Εt αὐτῷ. κατὰ τὴν ἀρχὴν τῆς τοῦ, τῆς. (β) Εκτίθεσθαι. ἐκτεθεῖσθαι. CONTRA CELSUM LIB. VI. A ineptias sibi fingit et proponit in morem dia logi digestas, quas ne audivit quidem : nimirum < qui sigillam adhibet, cum vocari patrem ; eum vero qui sigillo notatur, juniorem et filium ap- pellari, huncque respondere : Unctus sum un- guento albo ex ligno vitæ, quod ne ab hæreticis quidem audivi unquam doceri. Deinde numerum definit angelorum, de quibus lo- quuntur ii qui tradunt sigillum: Septem esse ait, qui animæ morituri corporis utrinque astant; ho- rum alios lucis angelos, alios archonticos nomina- ri: horum principem vocari Deum maledictum. Quibus quidem arreptis verbis, merito insurgit in eos qui istud proferre ausi sunt. Et nos quoque cum illorum accusatoribus indignamur; si qui tamen sunt qui Deum Judæorum maledictum vocent ; Deum, inquam, qui pluit, qui tonat, hujus mundi fabricatorem, Deum Moysis et auctorem creationis quam Moyses descripsit. Nam per hæc Celsus vide- tur in animo quid habuisse minime candidum, sed improbissimum, quod ipsi suggessit suum in nos indecorum philosopho odium. Nempe voluit ut qui- bus ignoti essemus, ii, lecto ejus libro, uobis bel- lum indicerent quasi maledictum Deum appellanti- bus preclarum hujus mundi conditorem. Qua in re similis videtur esse Judæis, qui, cum primum Chri- stiana doceretur religio, calumnias adversus illam spargebant : mactari a Christianis puerum, ejus carnibus vesci illos, et opera tenebrarum peragere C volentes, exstinctis luminibus, cum obvia quaque singulos commisceri. Quæ calumnia, ut ut absurda est, multum olim apud permultos valuit, quos a no- stra religione alienos persuaserat hæc a Christianis perpetrari. Imo etiamnum quosdam decipit, qui idcirco ita Christianos aversantur, ut cum illis vel simplex colloquium habere refugiant. Huc valde pertinent duo loci nugis insignes, alter e lib. Recognit. Clement., cap. 45, pag. : Apud Judæos Christus communi nomine rex ap- pellatur. Causa autem hujus appellationis hæc est: quoniam quidem, cum esset Filius Dei et initium ominium, homo factus est: hunc primum Pater oleo perunxit, quod ex ligno vitæ fuerat sumptum; ex illo ergo unguento Christus appellatur. » Alter apocryphi libri qui Nicodemi nomine inscribitur: Cum autem hæc audisset protoplastus Adam pa- ter, quia in Jordane baptizatus est Jesus, excla- mavit ad filium suum Seth: Enarra filiis tuis pa- triarchis et prophetis omnia quæcunque audisti a Michaele archangelo, quando te transmisi ad portas paradisi, ut deprecareris Deum, et ungeret caput meum cum essem infirmus. Tunc Seth appropin- quans sanctis patriarchis et prophetis, dixit: Ego Seth, cum essem orans Dominum ad portas para- disi, ecce angelous Domini Michael apparuit mihi dicens: Ego missus sum ad te a Domino, ego suin constitutus super corpus humanum. Tibi dico, Seth, noli in lacrymis Deum orare, et deprecari propter olemm misericordiæ ligni, ut perungas pa- trem tuum Adam pro dolore capitis ejus, quia núllo Creatorem asserit a Christianis maledictum Deum modo poteris ex eo accipere, nisi in novissimis diebus et temporibus, nisi quando completi fuerint quinque millia et quingenti anni: tunc veniet super terrain amantissimus Dei Filius Christus resusci- tare corpus humanum Adæ, et conresuscitare cor- pora mortuorum et ipse veniens in Jordanis aqua D baptizabitur. cum egressus fuerit de aqua Jor- danis, tunc de oleo misericordiæ suæ unget ex co omnes credentes in se, et erit oleum misericordiæ suæ in regenerationem eorum qui nascituri sunt ex aqua et Spiritu sancto in vitam æternam. Tunc descendens in terras amantissimus Dei Filius Chri- stus Jesus introducet patrem nostrum Adam in pa- radisum ad arborem misericordiæ. › detur, et fortasse delendum. vero editi, Infra idem codex Basil. et Anglic. primu, etc. in libb. editis deest, notationem secundam ad lib. Contra Celsum. Ita codd. Regius et Basileensis. Libb. autem editi, (1) Κέχρισμαι χρίσματι λευκῷ ἐκ ξύλου 28. Tale quid videtur mihi cogitasse Celsus, cumn (2) Λεγόμενον. Mallet Bolerellus, λεγομένων. (3) Σώματος. Τό, σώματος, Guieto suspectum vi- (4) Αὐτοῦ. Recte duo Auglic. et Basileens. Libl. (5) Herschelius in textu, κατασκεδάσαι. Visle ael-
PG 11:1357Τί με δεῖ καταριθμεῖν ὅσοι καθαρμοὺς ἐδίδαξαν ἢ λυτηρίους ᾠδὰς ἢ ἀποπομπίμους φωνὰς ἢ κτύπους ἢ δαιμονίους σχηματισμούς, ἐσθήτων ἢ ἀριθμῶν ἢ λίθων ἢ φυτῶν ἢ ῥιζῶν καὶ ὅλως παντοδαπῶν χρημάτων παντοῖα ἀλεξιφάρμακα; Περὶ ὧν οὐκ ἀπαιτεῖ ἡμᾶς ἀπολογήσασθαι τὸ εὔλογον, ἅτε οὐδὲ κατὰ ποσὸν ἐνεχομένους τοιαύταις ὑπονοίαις. Μετὰ ταῦτα παραπλήσιόν τι ποιεῖν μοι δοκεῖ τοῖς διὰ πολλὴν τὴν πρὸς Χριστιανοὺς ἀπέχθειαν διαβεβαιουμένοις πρὸς τοὺς μηδαμῶς εἰδότας τὰ Χριστιανῶν, ὅτι ἄρα τῇ πείρᾳ κατειλήφασι Χριστιανοὺς ἐσθίοντας σάρκας παιδίων καὶ μίξεσι ταῖς πρὸς τὰς παρ’ αὐτοῖς γυναῖκας ἀνέδην χρωμένους. Ὡς γὰρ ταῦτα λεγόμενα ἤδη καὶ ὑπὸ τῶν πολλῶν καὶ πάντῃ ἀλλοτρίων τῆς καθ’ ἡμᾶς θεοσεβείας καταγινώσκεται ὡς κατεψευσμένα Χριστιανῶν, οὕτως εὑρεθείη ἂν καὶ τὰ τοιαῦτα τῷ Κέλσῳ κατεψευσμένως εἰρημένα, ἐν οἷς ἔφησεν ἑωρακέναι παρά τισι πρεσβυτέροις τῆς ἡμετέρας δόξης τυγχάνουσι βιβλία, βάρβαρα δαιμόνων ὀνόματα ἔχοντα καὶ τερατείας· καὶ ἔφασκε τούτους τοὺς δῆθεν πρεσβυτέρους τῆς ἡμετέρας δόξης οὐδὲν μὲν χρηστὸν ὑπισχνεῖσθαι πάντα δ’ ἐπ’ ἀνθρώπων βλάβαις.
Α μένον Θεὸν τὸν δημιουργόν· ἵν᾿ ὁ πιστεύων αὐτῷ Β κατὰ Μωϋσέως. γὰρ, ὡς προείπον, τὰς προφάσεις εἰλήφασιν ἀπὸ τῆς του Νικολάου, καὶ Γνωστικῶν, καὶ τῶν πρὸ τούτων αἱρέσεων. Ὀφῖται δὲ καλοῦνται, δι' ἂν δοξάζουσιν ὄφιν. • Αἱ δὲ ἀπὸ ὑποθέσεων, καὶ ὧν τετιμήκα σιν, ὡς Καΐνισταί τε καὶ οἱ Ὀφιανοί προσαγορευό μενοι. • Ἔχουσι γὰρ φύσει ὄφιν τρέφοντες ἐν κίστῃ τινὶ, ὃν πρὸς τὴν ὥραν τῶν αὐτῶν μυστηρίων τοῦ φωλεοῦ προσφέροντες, καὶ στι βάζοντες ἐπὶ τραπέζης άρτους, προσκαλοῦνται τὸν ἔφιν· ἀνοιχθέντος δὲ τοῦ φωλεοῦ, πρόεισι. Καὶ οὕτως ἀνελθὼν κατὰ τὴν αὐτοῦ φρόνησιν ὁ ὄφις καὶ πανουρ γιαν ἤδη γινώσκων τὴν αὐτῶν μωρίαν, ἄνεισιν ἐπὶ τὴν τράπεζαν, καὶ ἐνειλεῖται τοῖς ἄρτοις. Καὶ ταύτην φασὶν εἶναι τελείαν θυσίαν. "Οθεν καὶ, ὡς ἀπό τινος ἀκήκοα, οὐ μόνον κλῶσι τοὺς ἄρτους, ἐν οἷς ὁ αὐτὸς ὄφις εἰλήθη, καὶ ἐπιδιδόασι τοῖς λαμβάνουσιν· ἀλλὰ καὶ ἕκαστος ἀσπάζεται τὸν ὄφιν ἐκ στόματος, ἤτοι ταῦτα καθ᾿ ἡμῶν λέγοντι, εἰ δυνατὸν, καὶ ἐπὶ τὸ ἀναιρεῖν ὁρμήσαι (7) Χριστιανούς, ὡς πάντων ἀσεβε στάτους. Φύρων δὲ τὰ πράγματα, καὶ τὴν αἰτίαν έχε τίθεται τοῦ κατηραμένον λέγεσθαι τὸν τῆς κατὰ Μωϋ σέα (8) κοσμοποιίας Θεὸν, φάσκων, ὅτι ο τοιοῦτός ἐστι καὶ ἀρᾶς ἄξιος, κατὰ τοὺς ταῦτα περὶ αὐτοῦ δε ξάζοντας· ἐπείπερ τῷ ὄφει, γνῶσιν καλοῦ καὶ κακοῦ τοῖς πρώτοις ἀνθρώποις εἰσηγουμένῳ, κατηράσατο. Εἰδέναι δ᾽ αὐτὸν ἐχρῆν, ὅτι οἱ τὰ τοῦ ὄφεως ἑλόμενος, ὡς καλῶς τοῖς πρώτοις ἀνθρώποις συμβουλεύσαντος, καὶ Τιτᾶνας καὶ Γίγαντας τοὺς μυθικούς ὑπερβαλόν τες, καὶ Ὀφιανοὶ (9) διὰ τοῦτο καλούμενοι, τοσούτον ἀποδέουσι τοῦ εἶναι Χριστιανοί, ὥστε οὐκ ἔλαττον Κέλσου κατηγορεῖν αὐτοὺς τοῦ Ἰησοῦ· καὶ μὴ πρό τερον προσίεσθαί τινα ἐπὶ τὸ συνέδριον ἑαυτῶν, ἐὰν μὴ ἀρὰς θῆται κατὰ τοῦ Ἰησοῦ. Ὅρα γοῦν πως ἀλογώτατον πεποίηκεν ὁ Κέλσος, ἐν τοῖς κατὰ Χρι στιανῶν λόγοις παραλαβών (10) ὡς Χριστιανούς τοὺς μηδ' ἀκούειν θέλοντας τὸ ὄνομα τοῦ Ἰησοῦ, κἂν ἔτι σοφός τις, ἢ μέτριος τὰ ἤθη ἄνθρωπός τις ἦν. Τι οὖν εἴη ἂν ἠλιθιώτερον ἢ μανικώτερον οὐ μόνον τῶν ἀπὸ τοῦ ὄψεως ὡς ἀρχηγοῦ τῶν καλῶν χρηματίσει βουληθέντων, ἀλλὰ καὶ Κέλσου, νομίσαντος κατά γοητεία τινὶ ἐπασθέντος του όφεως εἰς ἡμερότητα, η ἐξ ἑτέρας ενεργείας διαβόλου πρὸς ἀπάτην τούτων ὑποκοριζομένου του ζώου. Προσκυνοῦσι δὲ τὸν τοιοῦ τον· καὶ εὐχαριστίαν ταύτην ἐπιφημίζουσι, τὴν δι' αὐτοῦ ἐνειληθέντος γεγενημένην. • παραβαλών. ἢ μέτριος τὰ ἤθη ἢ ἄνθρω πός τις ἦν. ή, ἄνθρωπος. Ο ORIGENIS vocari : nempe ut lector ejus adversus nos calum- niis credulus ad Christianos funditus exterminan- dos compellatur, ut homines extrema impietatis reos. Deinde confundens omnia, ut causam reddat cur Deus creationis, quam descripsit Moyses, ma- ledictus appelletur, ait ‹ ex eorum sententia, qui ta- lem illum existimant, eum esse dignum qui exse- crationi habeatur; quandoquidem serpentem, qui primis hominibus boni et mali notitiam dedit, diris devoverit. At scire debuit, qui stant a serpentis partibus, quasi boni consilii auctor hominibus fue- rit, atque hac in re Titanum Gigantumque fabulas longe superant, et idcirco Ophiani dicti sunt, eos tantum abesse ut Christiani sint, ut Je- sum non minus Celso calumnientur; nec in eorum sodalitium ante quemquam admitti, quam Jesum exsecratus fuerit. Vide igitur quam absurdum Celso fuerit, in suis adversus Christianos libris ut Christia- nos proponere homines, qui nec Jesu nomen audire sustinent, ne ut hominis quidem sapientis et bene compositis moribus. Quid insanius vel furiosius non solum iis, qui a serpente tanquam a bonorum au- etore denominari se volunt; sed Celso etiam existi- mante Christianos carumdem rerum, atque Ophia- leensis atque Anglicanus primus. Libb. vero editi, C Nam Ophitæ, quemadmodum diximus, Nicolao, et Gnosticis, ac prioribus aliis sectis ello- ruerunt. Quos Ophitas, ab angue illo quem cele- brant, appellare solent. » Angust., De hær.; Clem., Strom. vi : Alii autem expositionibus, et iis quæ ipse honorarunt, ut qui appellantur Caianistæ et Ophia- ni. Tertull., De præscript. adversus hæreticos, Cap. : « Accesserunt his hæretici etiam illi, qui Ophi- tæ nuncupantur. Nam serpentem magnificant in tantum, ut illum etiam ipsi Christo præferant. Ipse enim, inquiunt, scientiæ nobis boni et mali origi- nem dedit. Hujus animadvertens potentiam et ma- jestatem Moyses, inquiunt, æreuin posuit serpen- tem; et quicunque ipsum aspexerunt, sanitate:n consecuti sunt. Ipse, aiunt præterea, Christus in Evangelio suo imitatur serpentis ipsius sacram po- testatem, dicendo : Et sicut Moyses exaltavit serpen- tem in deserto, ita exaltari oportet Filium hominis. Ipsum introducunt ad benedicenda eucharistica suit. » Damascen., De hæres. : • Ophitæi anguem venerantur, eumque Christum esse existimant; as- servant etiam verum serpentem in specu. Epiph., here». 37, quæ est Ophitarum: D Verum quippe serpentem in cista nutriunt; quem mysteriorum tempore stipatis ad ejus cavernam in mensa pani- bus invitant. Isque aperto foramine e latebris erum- pit. Atque ubi pro sua calliditate stoliditatem illo- rum agnovit, mensam conscendens, circum panes implicatur. Hanc absolutissimum esse sacrificium censent. Unile, ut a quodam accepi, non modo pa- nes istos, quibus circumvolutus est serpens, fran- gunt ac distribuunt: sed etiam quilibet admoto ore serpentem exosculatur; sive cantionibus qui- busdam ad mansuetudinem bestia mollitur; sive alio dæmonis artificio innocua redditur. Hanc qui- dem adorant miseri, et eucharistiam vocant, cum appositos panes tortuosis flexibus ac circumvolutio- nibus ambierit. Theodoret., lib. De hær. fub. in Ophitis : ● Quidam autem ex ipsis dicunt Christum, in serpentis speciem transmutatuin, Virginis ute- rum subiisse, et ita miseri intelligunt dictum Apo- stoli : Qui, cum in forma Dei esset, nou rapinami, elc. SPENCER. . nem habet. Libb, impressi, Paulo post lleschelius et Spencerus, Sed a niss. abest secundum ante vocem Caterum aut fallitur hoc loco Origenes, dum ait Ophianos nec in suum sodalitium ante quemquam admittere quam Jesum exsecratus fuerit, nec Jesu nomen audire sustinere, ne ut ho‐ minis quidem sapientis et bene compositis moribus; aut impii illi Ophiani quos noveral, prorsus diversi eraut ab Ophianis de quibus Ireneus lib. 1. cap. : Jesum quippe dicebant ex Virgine per opera- tionem Dei generatum, sapientiorem, et mundiorem, et justiorem hominibus omnibus fuisse, Christum perplexum Sophia: descendisse, et sic factum esse Jesum Christum. » Philustrius, lib. 1, cap. 1, com- memorat Ophianos qui ante Christi adventum orti sunt. Horum forte surculi erant Ophiani de quibus hoc loco agit Origenes. (7) Hoeschelius in textu, αἱρεῖν ὁρμήσει. (8) Κατὰ Μωϋσέα. lta recte coll. Reg. et Basi- (3) Οφιανοί. Εpiph., hæres. 37. Οἱ Ὀφῖται μὲν (10) Παραλαβών. lla codex Jolianus ad margi
Καὶ εἴθε πάντα τὰ ὑπὸ Κέλσου κατὰ Χριστιανῶν λεγόμενα τοιαῦτα ἦν, ἵν’ ὑπὸ τῶν πλείστων ἐλέγχηται, πείρᾳ καταλαβόντων τὰ τοιαῦτα εἶναι ψευδῆ ἐκ τοῦ καὶ συμβεβιωκέναι Χριστιανῶν τοῖς πλείστοις καὶ μηδὲν τοιοῦτο περὶ αὐτῶν μηδ’ ἀκηκοέναι. Μετὰ ταῦτα ὡσπερεὶ ἐπιλαθόμενος ὅτι κατὰ Χριςτιανῶν αὐτῷ πρόκειται γράφειν φησὶ Διονύσιόν τινα μουσικὸν Αἰγύπτιον συγγενόμενον αὐτῷ εἰρηκέναι περὶ τῶν κατὰ τὴν μαγείαν ὅτι πρὸς ἀπαιδεύτους μὲν αὐτὴ δύναται καὶ πρὸς διαφθαρέντας τὰ ἤθη, πρὸς δὲ τοὺς φιλοσοφήσαντας οὐδὲν οἵα τε ἐστὶν ἐνεργεῖν, ἅτε τῆς ὑγιεινῆς διαίτης προνοησαμένους. Εἰ μὲν οὖν προέκειτο περὶ μαγείας νῦν ἡμῖν διαλαβεῖν, κἂν προσεθήκαμεν οἷς ἀνωτέρω περὶ αὐτῆς εἰρήκαμεν εἰς τοῦτο ὀλίγα· ἐπεὶ δὲ τὰ ἐπικαιρότερα χρὴ λέγειν πρὸς τὸ Κέλσου σύγγραμμα, περὶ μαγείας φαμὲν ὅτι ὁ βουλόμενος ἐξετάσαι, πότερόν ποτε καὶ φιλόσοφοι ἁλωτοί εἰσιν αὐτῇ ἢ μή, ἀναγνώτω τὰ γεγραμμένα Μοιραγένει τῶν Ἀπολλωνίου τοῦ Τυανέως μάγου καὶ φιλοσόφου ἀπομνημονευμάτων· ἐν οἷς ὁ μὴ Χριστιανὸς ἀλλὰ φιλόσοφος ἔφησεν ἁλῶναι ὑπὸ τῆς ἐν Ἀπολλωνίῳ μαγείας οὐκ ἀγεννεῖς τινας φιλοσόφους ὡς πρὸς γόητα αὐτὸν εἰσελθόντας·
Α μένον Θεὸν τὸν δημιουργόν· ἵν᾿ ὁ πιστεύων αὐτῷ Β κατὰ Μωϋσέως. γὰρ, ὡς προείπον, τὰς προφάσεις εἰλήφασιν ἀπὸ τῆς του Νικολάου, καὶ Γνωστικῶν, καὶ τῶν πρὸ τούτων αἱρέσεων. Ὀφῖται δὲ καλοῦνται, δι' ἂν δοξάζουσιν ὄφιν. • Αἱ δὲ ἀπὸ ὑποθέσεων, καὶ ὧν τετιμήκα σιν, ὡς Καΐνισταί τε καὶ οἱ Ὀφιανοί προσαγορευό μενοι. • Ἔχουσι γὰρ φύσει ὄφιν τρέφοντες ἐν κίστῃ τινὶ, ὃν πρὸς τὴν ὥραν τῶν αὐτῶν μυστηρίων τοῦ φωλεοῦ προσφέροντες, καὶ στι βάζοντες ἐπὶ τραπέζης άρτους, προσκαλοῦνται τὸν ἔφιν· ἀνοιχθέντος δὲ τοῦ φωλεοῦ, πρόεισι. Καὶ οὕτως ἀνελθὼν κατὰ τὴν αὐτοῦ φρόνησιν ὁ ὄφις καὶ πανουρ γιαν ἤδη γινώσκων τὴν αὐτῶν μωρίαν, ἄνεισιν ἐπὶ τὴν τράπεζαν, καὶ ἐνειλεῖται τοῖς ἄρτοις. Καὶ ταύτην φασὶν εἶναι τελείαν θυσίαν. "Οθεν καὶ, ὡς ἀπό τινος ἀκήκοα, οὐ μόνον κλῶσι τοὺς ἄρτους, ἐν οἷς ὁ αὐτὸς ὄφις εἰλήθη, καὶ ἐπιδιδόασι τοῖς λαμβάνουσιν· ἀλλὰ καὶ ἕκαστος ἀσπάζεται τὸν ὄφιν ἐκ στόματος, ἤτοι ταῦτα καθ᾿ ἡμῶν λέγοντι, εἰ δυνατὸν, καὶ ἐπὶ τὸ ἀναιρεῖν ὁρμήσαι (7) Χριστιανούς, ὡς πάντων ἀσεβε στάτους. Φύρων δὲ τὰ πράγματα, καὶ τὴν αἰτίαν έχε τίθεται τοῦ κατηραμένον λέγεσθαι τὸν τῆς κατὰ Μωϋ σέα (8) κοσμοποιίας Θεὸν, φάσκων, ὅτι ο τοιοῦτός ἐστι καὶ ἀρᾶς ἄξιος, κατὰ τοὺς ταῦτα περὶ αὐτοῦ δε ξάζοντας· ἐπείπερ τῷ ὄφει, γνῶσιν καλοῦ καὶ κακοῦ τοῖς πρώτοις ἀνθρώποις εἰσηγουμένῳ, κατηράσατο. Εἰδέναι δ᾽ αὐτὸν ἐχρῆν, ὅτι οἱ τὰ τοῦ ὄφεως ἑλόμενος, ὡς καλῶς τοῖς πρώτοις ἀνθρώποις συμβουλεύσαντος, καὶ Τιτᾶνας καὶ Γίγαντας τοὺς μυθικούς ὑπερβαλόν τες, καὶ Ὀφιανοὶ (9) διὰ τοῦτο καλούμενοι, τοσούτον ἀποδέουσι τοῦ εἶναι Χριστιανοί, ὥστε οὐκ ἔλαττον Κέλσου κατηγορεῖν αὐτοὺς τοῦ Ἰησοῦ· καὶ μὴ πρό τερον προσίεσθαί τινα ἐπὶ τὸ συνέδριον ἑαυτῶν, ἐὰν μὴ ἀρὰς θῆται κατὰ τοῦ Ἰησοῦ. Ὅρα γοῦν πως ἀλογώτατον πεποίηκεν ὁ Κέλσος, ἐν τοῖς κατὰ Χρι στιανῶν λόγοις παραλαβών (10) ὡς Χριστιανούς τοὺς μηδ' ἀκούειν θέλοντας τὸ ὄνομα τοῦ Ἰησοῦ, κἂν ἔτι σοφός τις, ἢ μέτριος τὰ ἤθη ἄνθρωπός τις ἦν. Τι οὖν εἴη ἂν ἠλιθιώτερον ἢ μανικώτερον οὐ μόνον τῶν ἀπὸ τοῦ ὄψεως ὡς ἀρχηγοῦ τῶν καλῶν χρηματίσει βουληθέντων, ἀλλὰ καὶ Κέλσου, νομίσαντος κατά γοητεία τινὶ ἐπασθέντος του όφεως εἰς ἡμερότητα, η ἐξ ἑτέρας ενεργείας διαβόλου πρὸς ἀπάτην τούτων ὑποκοριζομένου του ζώου. Προσκυνοῦσι δὲ τὸν τοιοῦ τον· καὶ εὐχαριστίαν ταύτην ἐπιφημίζουσι, τὴν δι' αὐτοῦ ἐνειληθέντος γεγενημένην. • παραβαλών. ἢ μέτριος τὰ ἤθη ἢ ἄνθρω πός τις ἦν. ή, ἄνθρωπος. Ο ORIGENIS vocari : nempe ut lector ejus adversus nos calum- niis credulus ad Christianos funditus exterminan- dos compellatur, ut homines extrema impietatis reos. Deinde confundens omnia, ut causam reddat cur Deus creationis, quam descripsit Moyses, ma- ledictus appelletur, ait ‹ ex eorum sententia, qui ta- lem illum existimant, eum esse dignum qui exse- crationi habeatur; quandoquidem serpentem, qui primis hominibus boni et mali notitiam dedit, diris devoverit. At scire debuit, qui stant a serpentis partibus, quasi boni consilii auctor hominibus fue- rit, atque hac in re Titanum Gigantumque fabulas longe superant, et idcirco Ophiani dicti sunt, eos tantum abesse ut Christiani sint, ut Je- sum non minus Celso calumnientur; nec in eorum sodalitium ante quemquam admitti, quam Jesum exsecratus fuerit. Vide igitur quam absurdum Celso fuerit, in suis adversus Christianos libris ut Christia- nos proponere homines, qui nec Jesu nomen audire sustinent, ne ut hominis quidem sapientis et bene compositis moribus. Quid insanius vel furiosius non solum iis, qui a serpente tanquam a bonorum au- etore denominari se volunt; sed Celso etiam existi- mante Christianos carumdem rerum, atque Ophia- leensis atque Anglicanus primus. Libb. vero editi, C Nam Ophitæ, quemadmodum diximus, Nicolao, et Gnosticis, ac prioribus aliis sectis ello- ruerunt. Quos Ophitas, ab angue illo quem cele- brant, appellare solent. » Angust., De hær.; Clem., Strom. vi : Alii autem expositionibus, et iis quæ ipse honorarunt, ut qui appellantur Caianistæ et Ophia- ni. Tertull., De præscript. adversus hæreticos, Cap. : « Accesserunt his hæretici etiam illi, qui Ophi- tæ nuncupantur. Nam serpentem magnificant in tantum, ut illum etiam ipsi Christo præferant. Ipse enim, inquiunt, scientiæ nobis boni et mali origi- nem dedit. Hujus animadvertens potentiam et ma- jestatem Moyses, inquiunt, æreuin posuit serpen- tem; et quicunque ipsum aspexerunt, sanitate:n consecuti sunt. Ipse, aiunt præterea, Christus in Evangelio suo imitatur serpentis ipsius sacram po- testatem, dicendo : Et sicut Moyses exaltavit serpen- tem in deserto, ita exaltari oportet Filium hominis. Ipsum introducunt ad benedicenda eucharistica suit. » Damascen., De hæres. : • Ophitæi anguem venerantur, eumque Christum esse existimant; as- servant etiam verum serpentem in specu. Epiph., here». 37, quæ est Ophitarum: D Verum quippe serpentem in cista nutriunt; quem mysteriorum tempore stipatis ad ejus cavernam in mensa pani- bus invitant. Isque aperto foramine e latebris erum- pit. Atque ubi pro sua calliditate stoliditatem illo- rum agnovit, mensam conscendens, circum panes implicatur. Hanc absolutissimum esse sacrificium censent. Unile, ut a quodam accepi, non modo pa- nes istos, quibus circumvolutus est serpens, fran- gunt ac distribuunt: sed etiam quilibet admoto ore serpentem exosculatur; sive cantionibus qui- busdam ad mansuetudinem bestia mollitur; sive alio dæmonis artificio innocua redditur. Hanc qui- dem adorant miseri, et eucharistiam vocant, cum appositos panes tortuosis flexibus ac circumvolutio- nibus ambierit. Theodoret., lib. De hær. fub. in Ophitis : ● Quidam autem ex ipsis dicunt Christum, in serpentis speciem transmutatuin, Virginis ute- rum subiisse, et ita miseri intelligunt dictum Apo- stoli : Qui, cum in forma Dei esset, nou rapinami, elc. SPENCER. . nem habet. Libb, impressi, Paulo post lleschelius et Spencerus, Sed a niss. abest secundum ante vocem Caterum aut fallitur hoc loco Origenes, dum ait Ophianos nec in suum sodalitium ante quemquam admittere quam Jesum exsecratus fuerit, nec Jesu nomen audire sustinere, ne ut ho‐ minis quidem sapientis et bene compositis moribus; aut impii illi Ophiani quos noveral, prorsus diversi eraut ab Ophianis de quibus Ireneus lib. 1. cap. : Jesum quippe dicebant ex Virgine per opera- tionem Dei generatum, sapientiorem, et mundiorem, et justiorem hominibus omnibus fuisse, Christum perplexum Sophia: descendisse, et sic factum esse Jesum Christum. » Philustrius, lib. 1, cap. 1, com- memorat Ophianos qui ante Christi adventum orti sunt. Horum forte surculi erant Ophiani de quibus hoc loco agit Origenes. (7) Hoeschelius in textu, αἱρεῖν ὁρμήσει. (8) Κατὰ Μωϋσέα. lta recte coll. Reg. et Basi- (3) Οφιανοί. Εpiph., hæres. 37. Οἱ Ὀφῖται μὲν (10) Παραλαβών. lla codex Jolianus ad margi
PG 11:1359ἐν οἷς οἶμαι καὶ περὶ Εὐφράτου [τοῦ] πάνυ διηγήσατο καί τινος Ἐπικουρείου. Διαβεβαιούμεθα δὲ ἡμεῖς καὶ τῇ πείρᾳ παραλαβόντες ὅτι οἱ κατὰ χριστιανισμὸν διὰ τοῦ Ἰησοῦ τὸν ἐπὶ πᾶσι θεραπεύοντες θεὸν καὶ βιοῦντες κατὰ τὸ εὐαγγέλιον αὐτοῦ ταῖς προσταχθείσαις τε εὐχαῖς συνεχέστερον καὶ δεόντως νυκτὸς καὶ ἡμέρας χρώμενοι οὔτε μαγείᾳ οὔτε δαιμονίοις εἰσὶν ἁλωτοί. Ἀληθῶς γὰρ Παρεμβαλεῖ ἄγγελος κυρίου κύκλῳ τῶν φοβουμένων αὐτὸν καὶ ῥύσεται αὐτοὺς ἀπὸ παντὸς κακοῦ· καὶ οἱ ἄγγελοι τῶν ἐν τῇ ἐκκλησίᾳ μικρῶν καὶ τεταγμένοι εἰς τὸ προί̈στασθαι αὐτῶν διὰ παντὸς λέγονται βλέπειν τὸ πρόσωπον τοῦ ἐν οὐρανοῖς πατρός, ὅ τι ποτ’ ἐστὶ τὸ πρόσωπον καὶ ὅ τι ποτ’ ἐστὶ τὸ βλέπειν. Ἑξῆς δὲ τούτοις ἀπὸ ἄλλης ἀρχῆς ὁ Κέλσος τοιαῦτά φησι καθ’ ἡμῶν· Σφάλλονται δὲ ἀσεβέστατα ἄττα καὶ περὶ τήνδε τὴν μεγίστην ἄγνοιαν, ὁμοίως ἀπὸ θείων αἰνιγμάτων πεπλανημένην, ποιοῦντες τῷ θεῷ ἐναντίον τινά, διάβολόν τε καὶ γλώττῃ ἑβραίᾳ Σατανᾶν ὀνομάζοντες τὸν αὐτόν. Ἄλλως μὲν οὖν παντελῶς θνητὰ ταῦτα καὶ οὐδ’ ὅσια λέγειν, ὅτι δὴ ὁ μέγιστος θεός, βουλόμενός τι ἀνθρώπους ὠφελῆσαι, τὸν ἀντιπράσσοντα ἔχει καὶ ἀδυνατεῖ.
Χριστιανῶν εἶναι κατηγορίας τὰς κατὰ τῶν Ὀφια- νῶν; Πάλαι μὲν οὖν ὁ τὴν εὐτέλειαν ἀγαπήσας φι- λόσοφος Ελλήνων, καὶ παράδειγμα ἐχθεὶς εὐδαίμονος βίου, ὡς οὐ κωλυόμενος εὐδαιμονεῖν ἀπὸ τῆς παντε λοῦς ἀκτημοσύνης (11), Κυνικὸν ἑαυτὸν ἀνηγόρευσεν οὗτοι δὲ οἱ ἀνόσιοι ἀπὸ τοῦ πολεμιωτάτου ἀνθρώποις όφεως καὶ φρικτοτάτου, ὡς οὐκ ἄνθρωποι, ὧν ἐχθρός ἐστιν ὄφις, ἀλλ' ὡς ὄφεις, σεμνύνονται ἐπὶ τῷ Ὀφια- νοὶ καλεῖσθαι· καὶ Ευφράτην (12) τινὰ εἰσηγητὴν τῶν ἀνοσίων αὐχοῦντες λόγων. Εἶθ᾿ ἑξῆς, ὡς Χριστιανοῖς λοιδορούμενος, καὶ και σηγορῶν τῶν κατηραμένον εἰπόντων τὸν Μωϋσέως καὶ τοῦ κατ' αὐτὸν νόμου Θεὸν, καὶ οἰόμενος Χριστια νοὺς εἶναι τοὺς ταῦτα λέγοντας, φησί· « Τί ἂν ἠλιθιώ τερον ἢ μανικώτερον ταύτης τῆς ἀναισθήτου σοφίας γένοιτο; Τί γὰρ ἐσφάλετο ὁ Ἰουδαίων νομοθέτης; Καὶ πῶς τὴν ἐκείνου κοσμογένειαν σαυτῷ διά τινος, ὥς φησι (13), τυπώδους αλληγορίας λαμβάνεις, ἢ τὸν Ἰουδαίων νόμον, ἐπαινεῖς δὲ ἄκων, ὦ δυσσεβέστατε, τὸν τοῦ κόσμου δημιουργόν, τὸν πάντα ὑποσχόμενον αὐτοῖς, τὸν τὸ γένος αὐτῶν αὐξήσειν μέχρι περάτων γῆς ἐπαγγειλάμενον, καὶ ἀναστήσειν ἐκ νεκρῶν αὐτῇ σαρκὶ καὶ αἷματι, καὶ τοῖς προφήταις ἐμπνέοντα· καὶ πάλιν τοῦτον λοιδορεῖς; Ἀλλ' ὅταν μὲν ὑπὸ τού των βιάζῃ, τὸν αὐτὸν Θεὸν σέβειν ὁμολογεῖς, ὅταν δὲ τὰ ἐναντία ὁ σὸς διδάσκαλος Ἰησοῦς καὶ ὁ Ἰου- δαίων Μωϋσῆς νομοθετῇ, Θεὸν ἄλλον ἀντὶ τούτου καὶ τοῦ Πατρὸς ζητεῖς. » Καὶ ἐν τούτοις δὴ ὁ γενναιότα- τος φιλόσοφος Κέλσος σαφῶς Χριστιανούς συκοφαν τεῖ (14), λέγων τοὺς αὐτοὺς ἡνίκα μὲν ἂν Ἰουδαῖοι αὐτοὺς βιάζωνται, τὸν αὐτὸν αὐτοῖς Θεὸν ὁμολογεῖν· ὅταν δὲ τὰ ἐναντία Ἰησοῦς Μωϋσεῖ νομοθετῇ, ἄλλον ἀντὶ τούτου ζητείν. Είτε γὰρ Ἰουδαίοις διαλεγόμενοι, εἴτε καθ᾿ ἑαυτοὺς ὄντες, ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν ἴσμεν, ὃν καὶ πάλαι ἔπεδον Ἰουδαῖοι, καὶ νῦν σέβειν ἐπαγγέλ λονται Θεόν, οὐδαμῶς εἰς αὐτὸν ἀσεβοῦντες. Αλλ' οὐδ᾽ ἀναστήσειν ἐκ νεκρῶν αὐτῇ σαρκὶ καὶ αἷματί φαμεν τὸν Θεὸν, ὡς ἐν τοῖς ἀνωτέρω (15) λέλεκται· οὐ γὰρ τὸ σπειρόμενον ἐν φθορᾷ, καὶ ἐν ἀτιμίᾳ καὶ ἐν ἀσθε νεία σῶμα ψυχικόν φαμεν ἀνίστασθαι, ὁποῖον ἐσπάρη. ᾿Αλλὰ γὰρ περὶ τούτων ἐν τοῖς ἀνωτέρω μετρίως ἡμῖν λέλεκται. Εἶθ' ἑξῆς επαναλαμβάνει τὰ περὶ τῶν ἑπτὰ ἀρχόν- μοσύνης. Τῶν δ' αἱρέσεων αἱ μὲν ἀπὸ ὀνόματος προαγορεύονται, ὡς ἡ ἀπὸ Οὐαλεντίνου, καὶ Μαρκίω νος, καὶ Βασιλείδου, κἂν τὴν Ματθίου αὐχῶσι προσά- γεσθαι δόξαν· μία γὰρ ἡ πάντων γέγονε τῶν ἀπο- στόλων ὥσπερ διδασκαλία, οὕτως καὶ ἡ παράδο- σις· αἱ δὲ ἀπὸ τόπου, ὡς οἱ Περατικοί· αἱ δὲ ἀπὸ ἔθνους, ὡς ἡ τῶν Φρυγῶν. « Εx κατηγορεί. ἀνωτέροις. CONTRA CELSUM LIB. VI. A nos, postulari posse ? Ac Græcus ille quidem philo- B C D Cor. xv, 42, 45, 41. rem fuisse solus Origenes tradit. An ab eo alius sit, cujus meminit Theodoretus lib. De har. fab. in Peratis, viderint studiosi :c Adlenes autem, inquit, Charystins, et Peraticus Euphrates, a quo Peratæ vocati sunt, qui in ea sententia fuerunt, dicunt unum, etc. Certe Peratarum, vel Peraticorum, hæresin antiquissimam fuisse testatur Clemens, Strom. vut : sophus, cui tantopere cordi erat frugalitas, quique exemplo fuit nihil possidenten vita beata frui posse, Cynicum se appellavit; at impii illi, quasi serpen- tes ipsi essent, non homines, quorum serpens ho- stis est, a bellua hominibus infensissima et maxime horrenda dari sibi nomen Opbianorum gloriantur, et magnopere jactitant Euphratem quemdam, a quo doctrinam impiam acceperunt. pens eos, qui Moysis scriptæque ab eo legis Deum maledictum dicunt, quosque Christianos esse putat : • Quid insanius, inquit, aut furiosius insipiente hac sapientia esse possit? Quid enim peccavit Judo- rum legislator? Et quomodo mundi creationem, ejus opus, Judzorumque legem tibi ipse per typos, ut loqueris, allegoriasque accommodas? Illum, o impie, mundi conditorem, qui Judæis pol- licitus fuerat fore, ut eorum genuɛ ad extremos terræ fines propagaretur, qui promiserat se illos e mortuis cum corpore ipso et sanguine suscitatu- rum, qui prophetas inspirabat; illum, inquam, vel invitus laudare cogeris, et tamen cumdem illam injuria afficis? Atque etiam quando te Judæi ur- gent, profiteris ennidem te colere Deum quem Judæi. Cum autem Jesus magister tuus Judæorumque Moyses contraria statuunt, alium Deum quæris al illo et Patre diversum. » Et hic nobilis ille philoso- plus Celsus aperte Christianos calumniatur, cum ait illos, cum Judai urgent, profiteri se cundema Deum, ac illos, venerari; cum autem Jesus contra- ria Moysi jubet, ad alium ab illo Deum confugere. Sive enim cum Judæis colloquium nobis sit, sive in- ter nos ipsi colloquamur, nonnisi unum et eumdem Deum cognoscimus, illum scilicet quem et olim colebant Judæi et quem etiamnuin colere profiten- tur ; nec de illo impie sentimus. Neque etiam dici mus Deum mortuos cum carne et sanguine susci、 taturum, ut jam supra disserui. Non enim animale illud corpus in corruptione, in ignobilitate, in in- firmitate seminatum resurget 85, cujusmodi semi- natum est. Sed quæ de hac re nobis superius dieta sunt, sudiciant. lneresibus autem, alise quidem appellantur ex nomine, ut que appel lata sunt a Valentino, et Marcione, et Basilidle, etiamsi glorientur se Matthiæ opinionem adducere : fuit enim una omnium apostolorum sicut doctrina, ila eliam traditio : alie autem ex loco, ut Peratici; aliæ autem ex gente, ut Phrygum hæresis. › SPEN - CER. et Anglicanus secundus. Alii vero cum libris editis bri autem editi, (11) Ακτημοσύνης. Codd. Reg. et Basil., εὐδαι (12) Εὐφράτην. Euphraten hujus hæresis auclo- 29. Pergens porro Christianos insectari, et car- 30. Redit postea ad septem principes dæmones (13) "Ως φησι. Legit Boherellus, ὡς φής. (14) Συκοφαντεῖ. Ita codd. Regius, Basileensis (15) Ανωτέρω. Ιta codd. Reg. et Basileensis. Li-
Ὁ τοῦ θεοῦ παῖς ἄρα ἡττᾶται ὑπὸ τοῦ διαβόλου, καὶ κολαζόμενος ὑπ’ αὐτοῦ διδάσκει καὶ ἡμᾶς τῶν ὑπὸ τούτῳ κολάσεων καταφρονεῖν, προαγορεύων ὡς ἄρα ὁ Σατανᾶς καὶ αὐτὸς ὁμοίως φανεὶς ἐπιδείξεται μεγάλα ἔργα καὶ θαυμαστά, σφετεριζόμενος τὴν τοῦ θεοῦ δόξαν· οἷς οὐ χρῆναι βουκοληθέντας ἀποτρέπεσθαι πρὸς ἐκεῖνον, ἀλλὰ μόνῳ πιστεύειν ἑαυτῷ. Ταῦτα μέν γε ἐστὶν ἄντικρυς ἀνθρώπου γόητος, ἐργολαβοῦντος καὶ προφυλαττομένου τοὺς ἀντιδοξοῦντάς τε καὶ ἀνταγείροντας. Εἶθ’ ἑξῆς τούτοις [ἐκτίθεσθαι] βουλόμενος τὰ αἰνίγματα, ὧν οἴεται παρακηκοότας ἡμᾶς τὰ περὶ τοῦ Σατανᾶ εἰσάγειν, φησὶ θεῖόν τινα πόλεμον αἰνίττεσθαι τοὺς παλαιούς, Ἡράκλειτον μὲν λέγοντα ὧδε· Εἰδέναι δὲ χρὴ τὸν πόλεμον ἐόντα ξυνὸν καὶ δίκην ἔριν, καὶ γινόμενα πάντα κατ’ ἔριν καὶ χρεών·
Χριστιανῶν εἶναι κατηγορίας τὰς κατὰ τῶν Ὀφια- νῶν; Πάλαι μὲν οὖν ὁ τὴν εὐτέλειαν ἀγαπήσας φι- λόσοφος Ελλήνων, καὶ παράδειγμα ἐχθεὶς εὐδαίμονος βίου, ὡς οὐ κωλυόμενος εὐδαιμονεῖν ἀπὸ τῆς παντε λοῦς ἀκτημοσύνης (11), Κυνικὸν ἑαυτὸν ἀνηγόρευσεν οὗτοι δὲ οἱ ἀνόσιοι ἀπὸ τοῦ πολεμιωτάτου ἀνθρώποις όφεως καὶ φρικτοτάτου, ὡς οὐκ ἄνθρωποι, ὧν ἐχθρός ἐστιν ὄφις, ἀλλ' ὡς ὄφεις, σεμνύνονται ἐπὶ τῷ Ὀφια- νοὶ καλεῖσθαι· καὶ Ευφράτην (12) τινὰ εἰσηγητὴν τῶν ἀνοσίων αὐχοῦντες λόγων. Εἶθ᾿ ἑξῆς, ὡς Χριστιανοῖς λοιδορούμενος, καὶ και σηγορῶν τῶν κατηραμένον εἰπόντων τὸν Μωϋσέως καὶ τοῦ κατ' αὐτὸν νόμου Θεὸν, καὶ οἰόμενος Χριστια νοὺς εἶναι τοὺς ταῦτα λέγοντας, φησί· « Τί ἂν ἠλιθιώ τερον ἢ μανικώτερον ταύτης τῆς ἀναισθήτου σοφίας γένοιτο; Τί γὰρ ἐσφάλετο ὁ Ἰουδαίων νομοθέτης; Καὶ πῶς τὴν ἐκείνου κοσμογένειαν σαυτῷ διά τινος, ὥς φησι (13), τυπώδους αλληγορίας λαμβάνεις, ἢ τὸν Ἰουδαίων νόμον, ἐπαινεῖς δὲ ἄκων, ὦ δυσσεβέστατε, τὸν τοῦ κόσμου δημιουργόν, τὸν πάντα ὑποσχόμενον αὐτοῖς, τὸν τὸ γένος αὐτῶν αὐξήσειν μέχρι περάτων γῆς ἐπαγγειλάμενον, καὶ ἀναστήσειν ἐκ νεκρῶν αὐτῇ σαρκὶ καὶ αἷματι, καὶ τοῖς προφήταις ἐμπνέοντα· καὶ πάλιν τοῦτον λοιδορεῖς; Ἀλλ' ὅταν μὲν ὑπὸ τού των βιάζῃ, τὸν αὐτὸν Θεὸν σέβειν ὁμολογεῖς, ὅταν δὲ τὰ ἐναντία ὁ σὸς διδάσκαλος Ἰησοῦς καὶ ὁ Ἰου- δαίων Μωϋσῆς νομοθετῇ, Θεὸν ἄλλον ἀντὶ τούτου καὶ τοῦ Πατρὸς ζητεῖς. » Καὶ ἐν τούτοις δὴ ὁ γενναιότα- τος φιλόσοφος Κέλσος σαφῶς Χριστιανούς συκοφαν τεῖ (14), λέγων τοὺς αὐτοὺς ἡνίκα μὲν ἂν Ἰουδαῖοι αὐτοὺς βιάζωνται, τὸν αὐτὸν αὐτοῖς Θεὸν ὁμολογεῖν· ὅταν δὲ τὰ ἐναντία Ἰησοῦς Μωϋσεῖ νομοθετῇ, ἄλλον ἀντὶ τούτου ζητείν. Είτε γὰρ Ἰουδαίοις διαλεγόμενοι, εἴτε καθ᾿ ἑαυτοὺς ὄντες, ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν ἴσμεν, ὃν καὶ πάλαι ἔπεδον Ἰουδαῖοι, καὶ νῦν σέβειν ἐπαγγέλ λονται Θεόν, οὐδαμῶς εἰς αὐτὸν ἀσεβοῦντες. Αλλ' οὐδ᾽ ἀναστήσειν ἐκ νεκρῶν αὐτῇ σαρκὶ καὶ αἷματί φαμεν τὸν Θεὸν, ὡς ἐν τοῖς ἀνωτέρω (15) λέλεκται· οὐ γὰρ τὸ σπειρόμενον ἐν φθορᾷ, καὶ ἐν ἀτιμίᾳ καὶ ἐν ἀσθε νεία σῶμα ψυχικόν φαμεν ἀνίστασθαι, ὁποῖον ἐσπάρη. ᾿Αλλὰ γὰρ περὶ τούτων ἐν τοῖς ἀνωτέρω μετρίως ἡμῖν λέλεκται. Εἶθ' ἑξῆς επαναλαμβάνει τὰ περὶ τῶν ἑπτὰ ἀρχόν- μοσύνης. Τῶν δ' αἱρέσεων αἱ μὲν ἀπὸ ὀνόματος προαγορεύονται, ὡς ἡ ἀπὸ Οὐαλεντίνου, καὶ Μαρκίω νος, καὶ Βασιλείδου, κἂν τὴν Ματθίου αὐχῶσι προσά- γεσθαι δόξαν· μία γὰρ ἡ πάντων γέγονε τῶν ἀπο- στόλων ὥσπερ διδασκαλία, οὕτως καὶ ἡ παράδο- σις· αἱ δὲ ἀπὸ τόπου, ὡς οἱ Περατικοί· αἱ δὲ ἀπὸ ἔθνους, ὡς ἡ τῶν Φρυγῶν. « Εx κατηγορεί. ἀνωτέροις. CONTRA CELSUM LIB. VI. A nos, postulari posse ? Ac Græcus ille quidem philo- B C D Cor. xv, 42, 45, 41. rem fuisse solus Origenes tradit. An ab eo alius sit, cujus meminit Theodoretus lib. De har. fab. in Peratis, viderint studiosi :c Adlenes autem, inquit, Charystins, et Peraticus Euphrates, a quo Peratæ vocati sunt, qui in ea sententia fuerunt, dicunt unum, etc. Certe Peratarum, vel Peraticorum, hæresin antiquissimam fuisse testatur Clemens, Strom. vut : sophus, cui tantopere cordi erat frugalitas, quique exemplo fuit nihil possidenten vita beata frui posse, Cynicum se appellavit; at impii illi, quasi serpen- tes ipsi essent, non homines, quorum serpens ho- stis est, a bellua hominibus infensissima et maxime horrenda dari sibi nomen Opbianorum gloriantur, et magnopere jactitant Euphratem quemdam, a quo doctrinam impiam acceperunt. pens eos, qui Moysis scriptæque ab eo legis Deum maledictum dicunt, quosque Christianos esse putat : • Quid insanius, inquit, aut furiosius insipiente hac sapientia esse possit? Quid enim peccavit Judo- rum legislator? Et quomodo mundi creationem, ejus opus, Judzorumque legem tibi ipse per typos, ut loqueris, allegoriasque accommodas? Illum, o impie, mundi conditorem, qui Judæis pol- licitus fuerat fore, ut eorum genuɛ ad extremos terræ fines propagaretur, qui promiserat se illos e mortuis cum corpore ipso et sanguine suscitatu- rum, qui prophetas inspirabat; illum, inquam, vel invitus laudare cogeris, et tamen cumdem illam injuria afficis? Atque etiam quando te Judæi ur- gent, profiteris ennidem te colere Deum quem Judæi. Cum autem Jesus magister tuus Judæorumque Moyses contraria statuunt, alium Deum quæris al illo et Patre diversum. » Et hic nobilis ille philoso- plus Celsus aperte Christianos calumniatur, cum ait illos, cum Judai urgent, profiteri se cundema Deum, ac illos, venerari; cum autem Jesus contra- ria Moysi jubet, ad alium ab illo Deum confugere. Sive enim cum Judæis colloquium nobis sit, sive in- ter nos ipsi colloquamur, nonnisi unum et eumdem Deum cognoscimus, illum scilicet quem et olim colebant Judæi et quem etiamnuin colere profiten- tur ; nec de illo impie sentimus. Neque etiam dici mus Deum mortuos cum carne et sanguine susci、 taturum, ut jam supra disserui. Non enim animale illud corpus in corruptione, in ignobilitate, in in- firmitate seminatum resurget 85, cujusmodi semi- natum est. Sed quæ de hac re nobis superius dieta sunt, sudiciant. lneresibus autem, alise quidem appellantur ex nomine, ut que appel lata sunt a Valentino, et Marcione, et Basilidle, etiamsi glorientur se Matthiæ opinionem adducere : fuit enim una omnium apostolorum sicut doctrina, ila eliam traditio : alie autem ex loco, ut Peratici; aliæ autem ex gente, ut Phrygum hæresis. › SPEN - CER. et Anglicanus secundus. Alii vero cum libris editis bri autem editi, (11) Ακτημοσύνης. Codd. Reg. et Basil., εὐδαι (12) Εὐφράτην. Euphraten hujus hæresis auclo- 29. Pergens porro Christianos insectari, et car- 30. Redit postea ad septem principes dæmones (13) "Ως φησι. Legit Boherellus, ὡς φής. (14) Συκοφαντεῖ. Ita codd. Regius, Basileensis (15) Ανωτέρω. Ιta codd. Reg. et Basileensis. Li-
PG 11:1361Φερεκύδην δὲ πολλῷ ἀρχαιότερον γενόμενον Ἡρακλείτου μυθοποιί̈αν, στρατείαν στρατείᾳ παραταττομένην, καὶ τῆς μὲν ἡγεμόνα Κρόνον διδόναι τῆς ἑτέρας δὲ Ὀφιονέα, προκλήσεις τε καὶ ἁμίλλας αὐτῶν ἱστορεῖν, συνθήκας τε αὐτοῖς γίνεσθαι, ἵν’ ὁπότεροι αὐτῶν εἰς τὸν Ὠγηνὸν ἐμπέσωσι, τούτους μὲν εἶναι νενικημένους, τοὺς δ’ ἐξώσαντας καὶ νικήσαντας τούτους ἔχειν τὸν οὐρανόν. Τούτου δὲ τοῦ βουλήματός φησιν ἔχεσθαι καὶ τὰ περὶ τοὺς Τιτᾶνας καὶ Γίγαντας μυστήρια, θεομαχεῖν ἀπαγγελλομένους, καὶ τὰ παρ’ Αἰγυπτίοις περὶ Τυφῶνος καὶ Ὥρου καὶ Ὀσίριδος. Εἶτ’ ἐκθέμενος τὰ τοιαῦτα καὶ μὴ παραμυθησάμενος, τίνα τρόπον ἐκεῖνα μὲν λόγου ἔχεται κρείττονος ταῦτα δέ ἐστιν ἐκείνων παρακούσματα, διαλοιδορεῖται ἡμῖν λέγων μὴ εἶναι ἐκεῖνα ὅμοια τοῖς περὶ διαβόλου δαίμονος ἤὅπερ φασὶν ἀληθέστερονἀνθρώπου γόητος ἀντιδοξοῦντος. Οὕτω δ’ ἀκούει καὶ Ὁμήρου, ὡς τὰ παραπλήσια τῷ Ἡρακλείτῳ καὶ Φερεκύδῃ καὶ τοῖς τὰ περὶ Τιτᾶνας καὶ Γίγαντας μυστήρια εἰσάγουσιν αἰνισσομένου ἐν τούτοις [τοῖς] τοῦ Ἡφαίστου πρὸς τὴν Ἥραν λόγοις, φάσκοντος·
PG 11:1363Ἤδη γάρ [με] καὶ ἄλλοτ’ ἀλεξέμεναι μεμαῶτα ῥῖψε ποδὸς τεταγὼν ἀπὸ βηλοῦ θεσπεσίοιο, καὶ τοῖς τοῦ Διὸς πρὸς τὴν Ἥραν οὕτως· Ἦ οὐ μέμνης’ ὅτε τ’ ἐκρέμω ὑψόθεν, ἐκ δὲ ποδοῖιν ἄκμονας ἧκα δύω, περὶ χερσὶ δὲ δεσμὸν ἴηλα χρύσεον ἄρρηκτον; Σὺ δ’ ἐν αἰθέρι καὶ νεφέλῃσιν ἐκρέμω· ἠλάστεον δὲ θεοὶ κατὰ μακρὸν Ὄλυμπον, λῦσαι δ’ οὐκ ἐδύναντο παρασταδόν· ὃν δὲ λάβοιμι, ῥίπτασκον τεταγὼν ἀπὸ βηλοῦ, ὄφρ’ ἂν ἵκοιτο γῆν ὀλιγηπελέων· καὶ διηγούμενός γε τὰ ὁμηρικὰ ἔπη φησὶ λόγους εἶναι τοῦ θεοῦ πρὸς τὴν ὕλην τοὺς λόγους τοῦ Διὸς πρὸς τὴν Ἥραν, τοὺς δὲ πρὸς τὴν ὕλην λόγους αἰνίττεσθαι ὡς ἄρα ἐξ ἀρχῆς αὐτὴν πλημμελῶς ἔχουσαν διαλαβὼν ἀναλογίαις τισὶ συνέδησε καὶ ἐκόσμησεν ὁ θεός, καὶ ὅτι τοὺς περὶ αὐτὴν δαίμονας, ὅσοι ὑβρισταί, τούτους ἀπορριπτεῖ κολάζων αὐτοὺς τῇ δεῦρο ὁδῷ. Ταῦτα δὲ τὰ Ὁμήρου ἔπη οὕτω νοήσαντα τὸν Φερεκύδην φησὶν εἰρηκέναι τό· Κείνης δὲ τῆς μοίρας ἔνερθέν ἐστιν ἡ ταρταρίη μοῖρα·
ὀνομαζομένων, οἶμαι δ' ὑπὸ Ὀφιανῶν παραλαμβανο μένων. Καὶ εὑρομέν γε, ἐν ᾧ καὶ ἡμεῖς δι' ἐκείνους ἐκτησάμεθα διαγράμματι, τὴν τάξιν ὁμοίως έχκει μένην οἷς ὁ Κέλσος ἐξέθετο. Ὁ μὲν οὖν Κέλσος ἔλεγε τὸν πρῶτον ἰδέᾳ λέοντος μεμορφωμένον, οὐκ ἐκθέμε νος, τίνα αὐτὸν ὀνομάζουσιν οἱ ἀληθῶς δυσσεβέστατοι· ἡμεῖς δὲ εὕρομεν, ὅτι τὸν ἐν ταῖς ἱεραῖς Γραφαῖς εὐ φημούμενον ἄγγελον τοῦ Δημιουργοῦ, τοῦτον τὸ μικρὸν ἐκεῖνο διάγραμμα ἔλεγεν εἶναι Μιχαήλ (17) τὸν λεοντοειδή. Πάλιν δ' αὖ ὁ μὲν Κέλσος ἔφασκε τὸν ἑξῆς καὶ δεύτερον εἶναι ταῦρον· δ δ' εἴχομεν διά γραμμα, τὸν Σουριήλ (18) ἔλεγεν εἶναι τὸν ταυροειδή. εἶναι Πατέρα ἄγνωστον, τὸν αὐτόν τε πεποιηκέναι δυνάμεις, καὶ ἀρχὰς, καὶ ἐξουσίας· τοὺς δὲ ἀγγέλους διεστάναι τῆς ἄνω δυνάμεως, ἑπτὰ δέ τινας τὴν κό σμον πεποιηκέναι, καὶ τὰ ἐν αὐτῷ· τὸν κόσμον δὲ κατὰ μεριτείαν ἑκάστῳ ἀγγέλῳ κεκληρῶσθαι. των (16) δαιμόνων, μηδαμῶς μὲν ὑπὸ Χριστιανῶν περὶ τῶν ἑπτὰ ἀρχόντων τῶν μειζόνων κατ' αὐτοὺς ἀρχόντων ὀνόματα ταῦτα εἶναι λέγουσι, πολλοὺς λέγοντες· ἐν μὲν τῷ πρώτῳ οὐρανῷ εἶναι τὸν Ἰαὼ ἄρχοντα, καὶ ἐν τῷ δευτέρῳ φασὶν εἶναι τὸν Σακλᾶν ἄρχοντα τῆς πορνείας, ἐν δὲ τῷ τρίτῳ τὸν Σὴν ἄρχοντα, ἐν δὲ τῷ τετάρτῳ εἶναι φασι τὸν Δάδην· τέταρτον γὰρ ὑποτίθενται οὐρανὸν, καὶ τρίτον· πέμπτον δὲ ἄλλον οὐρανὸν, ἐν ᾧ φασιν εἶναι τὸν Ἐλωαῖον τὸν καὶ 'Αδωναίον· ἐν δὲ τῷ ἔκτῳ φασὶν εἶναι οἱ μὲν τὸν Ἰαλδαβαώθ, οἱ δὲ τὸν Ήλι λαῖον· ἄλλον δὲ ἕβδομον οὐρανὸν ὑποτίθενται, ἐν ᾧ λέγουσι, εἶναι τὸν Σαβαώθ· ἄλλοι δὲ λέγουσιν οὐχὶ, ἀλλ' ὁ Ἰαλδαβαώθ ἐστιν ἐν τῷ ἑβδόμῳ· ἐν δὲ τῷ ὀγ δόῳ οὐρανῷ τὴν Βαρβηλώ καλουμένην. • Ουριήλ, Ουριήλ ORIGENIS YABCQH ་ Epiph., hær. 25, quæ est Saturninianorum : "Eva &è Praeterea unum esse Patrem ignotum, qui virtutes, principa- tus, et potestates creaverit. Porro angelos a supe- riori virtute descivisse : ex quibus septem mun- dum, et quæ mundo sunt comprehensa condide- rint, ejusque mundi suam quemque angelum par- tem divisione sortitum). › Tertull., Adversus Valen- tinianos, cap. 20: Cum ipsam cœlorum septem- plicem scenam solio desuper suo finit : unde et Sabbatum dictum, ab hebdomade sedis suæ. »Iren., lib. 1, cap. Septem quoque cœlos fecisse, su- per quos Demiurgum esse dicunt, et propter hoc Hebdomadam vocant eum. » Et infra: ‹ Septem au- tem cælos, quos intellectuales esse dicunt, ange- los autem eos tradunt, et Demiurgum, et ipsum an- gelum, etc. Iren., lib. 1. cap. 24, de Saturnino : qui Christianis prorsus ignoti, ab Oplianis, opinor, A usurpantur. Et quidem in diagrammate, quod com- parare studuimus, eumdem dæmonum ordinem inve- nio, quem Celsus exposuit. Et primum quidem leonis habere formam ait Celsus, tacito nomine quod a vere impiis illis hominibus impositum illi est. At ego comperi ex impio illo diagrammate dæmonem illum leonina forma vocari Michael, quod nomen in sacris Scripturis sancto Conditoris angelo tribuitur. Quem secundum Celsus dicit esse taurum, eum diagramma nominat Suriel tauriformem. Tertius est, Celso teste, vitæ ancipitis, et horrendum sibi- lat et in diagrammate tertius ille, Raphael ser- quentia verba, vide Joannis Croii specimen conje- B cturarum infra a nobis ad calcem hujus tomi in lu- cem edendarum ; adversus quem scripsit Dionysius Petavius appendicem ad Synesianas notas. Hic tan- tum apponam quæ ad Origenis textum attinent, omissis iis quæ explicationem et elucidationem spectant, ex ipso Croii libro, si cui libet, petenda. Interim hæc adnotat Spen - cerus: Credo Ophianos hoc figmentum ab antiquis- simis hæreticis, videlicet Gnosticis, Saturnino, Ba- silide et Valentino mutuatos esse. Audi Epiphanium, hæres. 26, quæ est Gnosticorum, pag. 01: Tà d Majorum porro principum nomina hæc esse memorant. In suprenio, inquiunt, orbe residet Jao. In secundo Saclan is qui stupris ac libidinibus præest. In tertio Sethus. In quarto Daden statuunt. Quippe quartum esse cœlum asseverant, et tertium; ac rursus quin- tum, in quo Eloxum collocant, qui idem et Ado- næus dicitur. At sextum occupare volunt alii Jalda- baoth, Elifum alii. Sed et septimum esse nonnulli definiunt, cui Sabaoth insideat. Quod ab aliis nega- tur, qui Jaldabaoth septimam illam stationem attri- buunt. In octavo Barbeloni domicilium esse fingunt.> Prædictis principibus alios adjunxere, totidemque coelos, donec ad trecentesimum sexagesimum quin- tum pervenerunt. Epiph., hæres. 24; Theodoret., lib. De hær. fab. in Basilide: Quinetiam, an- gelorum nomina effingentes, hos quidem dixerunt primum habere cœlum, illos vero secundum; et ita deinceps usque ad trecentesimum sexagesimum quintum. Septeni istos principes majores Irenæus aliter recensuit, lib. 1, cap. 30: Eum enim, qui a matre primus sit, Jaldabaoth vocari; euin autem, qui sit ab eo, Jao; et qui ab co, Sabaoth magnum; quartum autem Adonæum; et quintum Æloæum, et sextum Oræum; septimum autem, et novissimum omnium, Eloæum. » Alia ab utrisque est ea septem principum, vel angelorum, enumeratio, quæ inve- itur inter Gemmas Basilidianas, tabula quarta, in Jo. Chiffleti Abraxa Proteo : MIXAHA ГАВРІНА OYPIHA РАФАНА ANANAHA C D Nomina quoque quædam alfingentes quasi ange- lorum, annuntiant hos quidem esse in primo caelo, hos autem in secundo: et deinceps nituntur COULIV ementitorum cœlorum et nomina, et principia, et angelos, et virtutes exponere., Theodoret., lib. De hær. fub., in Saturnino; idem, in Ophitis: ‹ll- lum autem appellant filium Prunici. Is autem rur- sus alium filium produxit, et usque ad septenarium numerum processisse productiones, ab unoquoque autem eorum unum cœlum fuisse fabricatum, et unumquemque proprium habitasse. › Spencer. Ophitis: Dicunt autem alios cum primo seditio- nem agitasse, qui horum quidem erat avus, illorum vero abavus, aliorum tritavus; eum vero animi an xium, in materiæ fæcem cogitationem defixisse, et genuisse ex ipsa filium Ophiomorphon, sive serpen tiformem deinde gloriantem Ophiomorphi patrem dixisse : Ego Deus, et pater, et nullus nie superior; matrem autem ægre tulisse et acclamasse: Ne men- tire, est enim te superior pater omnium, primus homo, filius hominis. llæc autem verba cum au- diisset serpentis pater, inquit: Agite, faciamus bo- minem ad imaginem nostram. Quinetiam multa alia adjiciunt, quæ et impietate plena sunt, et nihil ha bent jucunditatis. Ophiomorphum autem illum vo- cant Michaelem et Samana. Forsan legi debet Samuel. Iren., lib. 1, cap. : ‹ Sanctam au- tem Hebdomadam septem stellas, quas dicunt pla- netas, esse volunt, et projectibilem serpentem duo habere nomina, Michael et Samuel, dicunt. SPEX- CER. male ex Croio, licet non displiceat Spencero, eo quod sic scriptum invenit in Gemmis Basilidianis Chiffletii, tabula quarta, ubi inter se- piem angelos tertiam sedem occupat. ПРОСОРАНА (16) Τὰ περὶ τῶν ἑπτὰ ἀρχόντων. Ad haec et se (17) Mizana. Theodoret., lib. 1 De hær. fab., in (18) Zoupina. Ad oram libb. editorum legitur,
φυλάσσουσι δ’ αὐτὴν θυγατέρες Βορέου Ἅρπυιαί τε καὶ Θύελλα, ἔνθα Ζεὺς ἐκβάλλει θεῶν ὅταν τις ἐξυβρίσῃ. Τῶν τοιούτων δέ φησιν ἔχεσθαι νοημάτων καὶ τὸν περικαλλῆ τῆς Ἀθηνᾶς πέπλον ἐν τῇ πομπῇ τῶν Παναθηναίων ὑπὸ πάντων θεωρούμενον. Δηλοῦται γάρ, φησίν, ἀπ’ αὐτοῦ ὅτι ἀμήτωρ τις καὶ ἄχραντος δαίμων ἐπικρατεῖ θρασυνομένων τῶν γηγενῶν. Ἀποδεξάμενος δὲ τὰ Ἑλλήνων πλάσματα ἐπιλέγει κατηγορῶν τῶν ἡμετέρων τοιαῦτα, ὅτι [τὸ] θεοῦ υἱὸν ὑπὸ διαβόλου κολάζεσθαι καὶ ἡμᾶς διδάσκει, ὡς ἂν ὑπὸ τοῦ αὐτοῦ κολαζόμενοι καρτεροῖμεν. Καὶ ταῦτά γ’ ἀπάντῃ καταγέλαστα· ἐχρῆν γὰρ οἶμαι κολάσαι τὸν διάβολον ἀλλ’ οὐ τοῖς ὑπ’ αὐτοῦ διαβεβλημένοις ἀνθρώποις ἀπειλεῖν. Ὅρα οὖν εἰ μὴ ὁ ἐγκαλῶν ἡμῖν [ὡς] σφαλλομένοις ἀσεβέστατα καὶ ἀποπεπλανημένοις θείων αἰνιγμάτων αὐτὸς σαφῶς σφάλλεται, μὴ κατανοήσας ὅτι τὰ πολλῷ οὐ μόνον Ἡρακλείτου καὶ Φερεκύδου ἀρχαιότερα ἀλλὰ καὶ Ὁμήρου Μωϋσέως γράμματα εἰσήγαγε τὸν περὶ τοῦ πονηροῦ τούτου καὶ ἐκπεσόντος τῶν οὐρανίων λόγον.
ὀνομαζομένων, οἶμαι δ' ὑπὸ Ὀφιανῶν παραλαμβανο μένων. Καὶ εὑρομέν γε, ἐν ᾧ καὶ ἡμεῖς δι' ἐκείνους ἐκτησάμεθα διαγράμματι, τὴν τάξιν ὁμοίως έχκει μένην οἷς ὁ Κέλσος ἐξέθετο. Ὁ μὲν οὖν Κέλσος ἔλεγε τὸν πρῶτον ἰδέᾳ λέοντος μεμορφωμένον, οὐκ ἐκθέμε νος, τίνα αὐτὸν ὀνομάζουσιν οἱ ἀληθῶς δυσσεβέστατοι· ἡμεῖς δὲ εὕρομεν, ὅτι τὸν ἐν ταῖς ἱεραῖς Γραφαῖς εὐ φημούμενον ἄγγελον τοῦ Δημιουργοῦ, τοῦτον τὸ μικρὸν ἐκεῖνο διάγραμμα ἔλεγεν εἶναι Μιχαήλ (17) τὸν λεοντοειδή. Πάλιν δ' αὖ ὁ μὲν Κέλσος ἔφασκε τὸν ἑξῆς καὶ δεύτερον εἶναι ταῦρον· δ δ' εἴχομεν διά γραμμα, τὸν Σουριήλ (18) ἔλεγεν εἶναι τὸν ταυροειδή. εἶναι Πατέρα ἄγνωστον, τὸν αὐτόν τε πεποιηκέναι δυνάμεις, καὶ ἀρχὰς, καὶ ἐξουσίας· τοὺς δὲ ἀγγέλους διεστάναι τῆς ἄνω δυνάμεως, ἑπτὰ δέ τινας τὴν κό σμον πεποιηκέναι, καὶ τὰ ἐν αὐτῷ· τὸν κόσμον δὲ κατὰ μεριτείαν ἑκάστῳ ἀγγέλῳ κεκληρῶσθαι. των (16) δαιμόνων, μηδαμῶς μὲν ὑπὸ Χριστιανῶν περὶ τῶν ἑπτὰ ἀρχόντων τῶν μειζόνων κατ' αὐτοὺς ἀρχόντων ὀνόματα ταῦτα εἶναι λέγουσι, πολλοὺς λέγοντες· ἐν μὲν τῷ πρώτῳ οὐρανῷ εἶναι τὸν Ἰαὼ ἄρχοντα, καὶ ἐν τῷ δευτέρῳ φασὶν εἶναι τὸν Σακλᾶν ἄρχοντα τῆς πορνείας, ἐν δὲ τῷ τρίτῳ τὸν Σὴν ἄρχοντα, ἐν δὲ τῷ τετάρτῳ εἶναι φασι τὸν Δάδην· τέταρτον γὰρ ὑποτίθενται οὐρανὸν, καὶ τρίτον· πέμπτον δὲ ἄλλον οὐρανὸν, ἐν ᾧ φασιν εἶναι τὸν Ἐλωαῖον τὸν καὶ 'Αδωναίον· ἐν δὲ τῷ ἔκτῳ φασὶν εἶναι οἱ μὲν τὸν Ἰαλδαβαώθ, οἱ δὲ τὸν Ήλι λαῖον· ἄλλον δὲ ἕβδομον οὐρανὸν ὑποτίθενται, ἐν ᾧ λέγουσι, εἶναι τὸν Σαβαώθ· ἄλλοι δὲ λέγουσιν οὐχὶ, ἀλλ' ὁ Ἰαλδαβαώθ ἐστιν ἐν τῷ ἑβδόμῳ· ἐν δὲ τῷ ὀγ δόῳ οὐρανῷ τὴν Βαρβηλώ καλουμένην. • Ουριήλ, Ουριήλ ORIGENIS YABCQH ་ Epiph., hær. 25, quæ est Saturninianorum : "Eva &è Praeterea unum esse Patrem ignotum, qui virtutes, principa- tus, et potestates creaverit. Porro angelos a supe- riori virtute descivisse : ex quibus septem mun- dum, et quæ mundo sunt comprehensa condide- rint, ejusque mundi suam quemque angelum par- tem divisione sortitum). › Tertull., Adversus Valen- tinianos, cap. 20: Cum ipsam cœlorum septem- plicem scenam solio desuper suo finit : unde et Sabbatum dictum, ab hebdomade sedis suæ. »Iren., lib. 1, cap. Septem quoque cœlos fecisse, su- per quos Demiurgum esse dicunt, et propter hoc Hebdomadam vocant eum. » Et infra: ‹ Septem au- tem cælos, quos intellectuales esse dicunt, ange- los autem eos tradunt, et Demiurgum, et ipsum an- gelum, etc. Iren., lib. 1. cap. 24, de Saturnino : qui Christianis prorsus ignoti, ab Oplianis, opinor, A usurpantur. Et quidem in diagrammate, quod com- parare studuimus, eumdem dæmonum ordinem inve- nio, quem Celsus exposuit. Et primum quidem leonis habere formam ait Celsus, tacito nomine quod a vere impiis illis hominibus impositum illi est. At ego comperi ex impio illo diagrammate dæmonem illum leonina forma vocari Michael, quod nomen in sacris Scripturis sancto Conditoris angelo tribuitur. Quem secundum Celsus dicit esse taurum, eum diagramma nominat Suriel tauriformem. Tertius est, Celso teste, vitæ ancipitis, et horrendum sibi- lat et in diagrammate tertius ille, Raphael ser- quentia verba, vide Joannis Croii specimen conje- B cturarum infra a nobis ad calcem hujus tomi in lu- cem edendarum ; adversus quem scripsit Dionysius Petavius appendicem ad Synesianas notas. Hic tan- tum apponam quæ ad Origenis textum attinent, omissis iis quæ explicationem et elucidationem spectant, ex ipso Croii libro, si cui libet, petenda. Interim hæc adnotat Spen - cerus: Credo Ophianos hoc figmentum ab antiquis- simis hæreticis, videlicet Gnosticis, Saturnino, Ba- silide et Valentino mutuatos esse. Audi Epiphanium, hæres. 26, quæ est Gnosticorum, pag. 01: Tà d Majorum porro principum nomina hæc esse memorant. In suprenio, inquiunt, orbe residet Jao. In secundo Saclan is qui stupris ac libidinibus præest. In tertio Sethus. In quarto Daden statuunt. Quippe quartum esse cœlum asseverant, et tertium; ac rursus quin- tum, in quo Eloxum collocant, qui idem et Ado- næus dicitur. At sextum occupare volunt alii Jalda- baoth, Elifum alii. Sed et septimum esse nonnulli definiunt, cui Sabaoth insideat. Quod ab aliis nega- tur, qui Jaldabaoth septimam illam stationem attri- buunt. In octavo Barbeloni domicilium esse fingunt.> Prædictis principibus alios adjunxere, totidemque coelos, donec ad trecentesimum sexagesimum quin- tum pervenerunt. Epiph., hæres. 24; Theodoret., lib. De hær. fab. in Basilide: Quinetiam, an- gelorum nomina effingentes, hos quidem dixerunt primum habere cœlum, illos vero secundum; et ita deinceps usque ad trecentesimum sexagesimum quintum. Septeni istos principes majores Irenæus aliter recensuit, lib. 1, cap. 30: Eum enim, qui a matre primus sit, Jaldabaoth vocari; euin autem, qui sit ab eo, Jao; et qui ab co, Sabaoth magnum; quartum autem Adonæum; et quintum Æloæum, et sextum Oræum; septimum autem, et novissimum omnium, Eloæum. » Alia ab utrisque est ea septem principum, vel angelorum, enumeratio, quæ inve- itur inter Gemmas Basilidianas, tabula quarta, in Jo. Chiffleti Abraxa Proteo : MIXAHA ГАВРІНА OYPIHA РАФАНА ANANAHA C D Nomina quoque quædam alfingentes quasi ange- lorum, annuntiant hos quidem esse in primo caelo, hos autem in secundo: et deinceps nituntur COULIV ementitorum cœlorum et nomina, et principia, et angelos, et virtutes exponere., Theodoret., lib. De hær. fub., in Saturnino; idem, in Ophitis: ‹ll- lum autem appellant filium Prunici. Is autem rur- sus alium filium produxit, et usque ad septenarium numerum processisse productiones, ab unoquoque autem eorum unum cœlum fuisse fabricatum, et unumquemque proprium habitasse. › Spencer. Ophitis: Dicunt autem alios cum primo seditio- nem agitasse, qui horum quidem erat avus, illorum vero abavus, aliorum tritavus; eum vero animi an xium, in materiæ fæcem cogitationem defixisse, et genuisse ex ipsa filium Ophiomorphon, sive serpen tiformem deinde gloriantem Ophiomorphi patrem dixisse : Ego Deus, et pater, et nullus nie superior; matrem autem ægre tulisse et acclamasse: Ne men- tire, est enim te superior pater omnium, primus homo, filius hominis. llæc autem verba cum au- diisset serpentis pater, inquit: Agite, faciamus bo- minem ad imaginem nostram. Quinetiam multa alia adjiciunt, quæ et impietate plena sunt, et nihil ha bent jucunditatis. Ophiomorphum autem illum vo- cant Michaelem et Samana. Forsan legi debet Samuel. Iren., lib. 1, cap. : ‹ Sanctam au- tem Hebdomadam septem stellas, quas dicunt pla- netas, esse volunt, et projectibilem serpentem duo habere nomina, Michael et Samuel, dicunt. SPEX- CER. male ex Croio, licet non displiceat Spencero, eo quod sic scriptum invenit in Gemmis Basilidianis Chiffletii, tabula quarta, ubi inter se- piem angelos tertiam sedem occupat. ПРОСОРАНА (16) Τὰ περὶ τῶν ἑπτὰ ἀρχόντων. Ad haec et se (17) Mizana. Theodoret., lib. 1 De hær. fab., in (18) Zoupina. Ad oram libb. editorum legitur,
Ὁ γὰρ ὄφις, παρ’ ὃν ὁ παρὰ τῷ Φερεκύδῃ γέγονεν Ὀφιονεύς, αἴτιος γενόμενος τοῦ ἐκβληθῆναι τοῦ θείου παραδείσου τὸν ἄνθρωπον, τοιαῦτά τινα αἰνίσσεται, ἐπαγγελίᾳ θεότητος καὶ μειζόνων ἀπατήσας τὸ θηλύτερον γένος· ᾧ συνηκολουθηκέναι λέγεται καὶ ὁ ἀνήρ. Καὶ ὁ ἐν τῇ Μωϋσέως δὲ Ἐξόδῳ ὀλεθρευτὴς τίς ἄλλος εἴη ἢ ὁ τοῦ ὀλέθρου τοῖς πειθομένοις αὐτῷ καὶ μὴ ἀνθισταμένοις αὐτοῦ τῇ κακίᾳ καὶ μὴ ἀνταγωνιζομένοις αἴτιος; Ἔτι δὲ ὁ ἐν τῷ Λευϊτικῷ ἀποπομπαῖος, ὃν ἡ ἑβραϊκὴ γραφὴ ὠνόμασεν Ἀζαζήλ, οὐδεὶς ἕτερος ἦν· [ὃν] ἀποπέμπεσθαι καὶ ἀποτροπιάζεσθαι ἔδει τὸν κλῆρον ἔχοντα ἐν ἐρήμῳ· πάντες γὰρ οἱ τῆς τοῦ χείρονος διὰ τὴν κακίαν μερίδος ἐναντίοι ὄντες τοῖς ἀπὸ τοῦ κλήρου τοῦ θεοῦ ἔρημοί εἰσι θεοῦ. Ἀλλὰ καὶ οἱ ἐν τοῖς Κριταῖς υἱοὶ Βελίαρ τίνος ἄλλου ἢ τούτου λέγονται εἶναι υἱοὶ διὰ τὴν πονηρίαν;
ὀνομαζομένων, οἶμαι δ' ὑπὸ Ὀφιανῶν παραλαμβανο μένων. Καὶ εὑρομέν γε, ἐν ᾧ καὶ ἡμεῖς δι' ἐκείνους ἐκτησάμεθα διαγράμματι, τὴν τάξιν ὁμοίως έχκει μένην οἷς ὁ Κέλσος ἐξέθετο. Ὁ μὲν οὖν Κέλσος ἔλεγε τὸν πρῶτον ἰδέᾳ λέοντος μεμορφωμένον, οὐκ ἐκθέμε νος, τίνα αὐτὸν ὀνομάζουσιν οἱ ἀληθῶς δυσσεβέστατοι· ἡμεῖς δὲ εὕρομεν, ὅτι τὸν ἐν ταῖς ἱεραῖς Γραφαῖς εὐ φημούμενον ἄγγελον τοῦ Δημιουργοῦ, τοῦτον τὸ μικρὸν ἐκεῖνο διάγραμμα ἔλεγεν εἶναι Μιχαήλ (17) τὸν λεοντοειδή. Πάλιν δ' αὖ ὁ μὲν Κέλσος ἔφασκε τὸν ἑξῆς καὶ δεύτερον εἶναι ταῦρον· δ δ' εἴχομεν διά γραμμα, τὸν Σουριήλ (18) ἔλεγεν εἶναι τὸν ταυροειδή. εἶναι Πατέρα ἄγνωστον, τὸν αὐτόν τε πεποιηκέναι δυνάμεις, καὶ ἀρχὰς, καὶ ἐξουσίας· τοὺς δὲ ἀγγέλους διεστάναι τῆς ἄνω δυνάμεως, ἑπτὰ δέ τινας τὴν κό σμον πεποιηκέναι, καὶ τὰ ἐν αὐτῷ· τὸν κόσμον δὲ κατὰ μεριτείαν ἑκάστῳ ἀγγέλῳ κεκληρῶσθαι. των (16) δαιμόνων, μηδαμῶς μὲν ὑπὸ Χριστιανῶν περὶ τῶν ἑπτὰ ἀρχόντων τῶν μειζόνων κατ' αὐτοὺς ἀρχόντων ὀνόματα ταῦτα εἶναι λέγουσι, πολλοὺς λέγοντες· ἐν μὲν τῷ πρώτῳ οὐρανῷ εἶναι τὸν Ἰαὼ ἄρχοντα, καὶ ἐν τῷ δευτέρῳ φασὶν εἶναι τὸν Σακλᾶν ἄρχοντα τῆς πορνείας, ἐν δὲ τῷ τρίτῳ τὸν Σὴν ἄρχοντα, ἐν δὲ τῷ τετάρτῳ εἶναι φασι τὸν Δάδην· τέταρτον γὰρ ὑποτίθενται οὐρανὸν, καὶ τρίτον· πέμπτον δὲ ἄλλον οὐρανὸν, ἐν ᾧ φασιν εἶναι τὸν Ἐλωαῖον τὸν καὶ 'Αδωναίον· ἐν δὲ τῷ ἔκτῳ φασὶν εἶναι οἱ μὲν τὸν Ἰαλδαβαώθ, οἱ δὲ τὸν Ήλι λαῖον· ἄλλον δὲ ἕβδομον οὐρανὸν ὑποτίθενται, ἐν ᾧ λέγουσι, εἶναι τὸν Σαβαώθ· ἄλλοι δὲ λέγουσιν οὐχὶ, ἀλλ' ὁ Ἰαλδαβαώθ ἐστιν ἐν τῷ ἑβδόμῳ· ἐν δὲ τῷ ὀγ δόῳ οὐρανῷ τὴν Βαρβηλώ καλουμένην. • Ουριήλ, Ουριήλ ORIGENIS YABCQH ་ Epiph., hær. 25, quæ est Saturninianorum : "Eva &è Praeterea unum esse Patrem ignotum, qui virtutes, principa- tus, et potestates creaverit. Porro angelos a supe- riori virtute descivisse : ex quibus septem mun- dum, et quæ mundo sunt comprehensa condide- rint, ejusque mundi suam quemque angelum par- tem divisione sortitum). › Tertull., Adversus Valen- tinianos, cap. 20: Cum ipsam cœlorum septem- plicem scenam solio desuper suo finit : unde et Sabbatum dictum, ab hebdomade sedis suæ. »Iren., lib. 1, cap. Septem quoque cœlos fecisse, su- per quos Demiurgum esse dicunt, et propter hoc Hebdomadam vocant eum. » Et infra: ‹ Septem au- tem cælos, quos intellectuales esse dicunt, ange- los autem eos tradunt, et Demiurgum, et ipsum an- gelum, etc. Iren., lib. 1. cap. 24, de Saturnino : qui Christianis prorsus ignoti, ab Oplianis, opinor, A usurpantur. Et quidem in diagrammate, quod com- parare studuimus, eumdem dæmonum ordinem inve- nio, quem Celsus exposuit. Et primum quidem leonis habere formam ait Celsus, tacito nomine quod a vere impiis illis hominibus impositum illi est. At ego comperi ex impio illo diagrammate dæmonem illum leonina forma vocari Michael, quod nomen in sacris Scripturis sancto Conditoris angelo tribuitur. Quem secundum Celsus dicit esse taurum, eum diagramma nominat Suriel tauriformem. Tertius est, Celso teste, vitæ ancipitis, et horrendum sibi- lat et in diagrammate tertius ille, Raphael ser- quentia verba, vide Joannis Croii specimen conje- B cturarum infra a nobis ad calcem hujus tomi in lu- cem edendarum ; adversus quem scripsit Dionysius Petavius appendicem ad Synesianas notas. Hic tan- tum apponam quæ ad Origenis textum attinent, omissis iis quæ explicationem et elucidationem spectant, ex ipso Croii libro, si cui libet, petenda. Interim hæc adnotat Spen - cerus: Credo Ophianos hoc figmentum ab antiquis- simis hæreticis, videlicet Gnosticis, Saturnino, Ba- silide et Valentino mutuatos esse. Audi Epiphanium, hæres. 26, quæ est Gnosticorum, pag. 01: Tà d Majorum porro principum nomina hæc esse memorant. In suprenio, inquiunt, orbe residet Jao. In secundo Saclan is qui stupris ac libidinibus præest. In tertio Sethus. In quarto Daden statuunt. Quippe quartum esse cœlum asseverant, et tertium; ac rursus quin- tum, in quo Eloxum collocant, qui idem et Ado- næus dicitur. At sextum occupare volunt alii Jalda- baoth, Elifum alii. Sed et septimum esse nonnulli definiunt, cui Sabaoth insideat. Quod ab aliis nega- tur, qui Jaldabaoth septimam illam stationem attri- buunt. In octavo Barbeloni domicilium esse fingunt.> Prædictis principibus alios adjunxere, totidemque coelos, donec ad trecentesimum sexagesimum quin- tum pervenerunt. Epiph., hæres. 24; Theodoret., lib. De hær. fab. in Basilide: Quinetiam, an- gelorum nomina effingentes, hos quidem dixerunt primum habere cœlum, illos vero secundum; et ita deinceps usque ad trecentesimum sexagesimum quintum. Septeni istos principes majores Irenæus aliter recensuit, lib. 1, cap. 30: Eum enim, qui a matre primus sit, Jaldabaoth vocari; euin autem, qui sit ab eo, Jao; et qui ab co, Sabaoth magnum; quartum autem Adonæum; et quintum Æloæum, et sextum Oræum; septimum autem, et novissimum omnium, Eloæum. » Alia ab utrisque est ea septem principum, vel angelorum, enumeratio, quæ inve- itur inter Gemmas Basilidianas, tabula quarta, in Jo. Chiffleti Abraxa Proteo : MIXAHA ГАВРІНА OYPIHA РАФАНА ANANAHA C D Nomina quoque quædam alfingentes quasi ange- lorum, annuntiant hos quidem esse in primo caelo, hos autem in secundo: et deinceps nituntur COULIV ementitorum cœlorum et nomina, et principia, et angelos, et virtutes exponere., Theodoret., lib. De hær. fub., in Saturnino; idem, in Ophitis: ‹ll- lum autem appellant filium Prunici. Is autem rur- sus alium filium produxit, et usque ad septenarium numerum processisse productiones, ab unoquoque autem eorum unum cœlum fuisse fabricatum, et unumquemque proprium habitasse. › Spencer. Ophitis: Dicunt autem alios cum primo seditio- nem agitasse, qui horum quidem erat avus, illorum vero abavus, aliorum tritavus; eum vero animi an xium, in materiæ fæcem cogitationem defixisse, et genuisse ex ipsa filium Ophiomorphon, sive serpen tiformem deinde gloriantem Ophiomorphi patrem dixisse : Ego Deus, et pater, et nullus nie superior; matrem autem ægre tulisse et acclamasse: Ne men- tire, est enim te superior pater omnium, primus homo, filius hominis. llæc autem verba cum au- diisset serpentis pater, inquit: Agite, faciamus bo- minem ad imaginem nostram. Quinetiam multa alia adjiciunt, quæ et impietate plena sunt, et nihil ha bent jucunditatis. Ophiomorphum autem illum vo- cant Michaelem et Samana. Forsan legi debet Samuel. Iren., lib. 1, cap. : ‹ Sanctam au- tem Hebdomadam septem stellas, quas dicunt pla- netas, esse volunt, et projectibilem serpentem duo habere nomina, Michael et Samuel, dicunt. SPEX- CER. male ex Croio, licet non displiceat Spencero, eo quod sic scriptum invenit in Gemmis Basilidianis Chiffletii, tabula quarta, ubi inter se- piem angelos tertiam sedem occupat. ПРОСОРАНА (16) Τὰ περὶ τῶν ἑπτὰ ἀρχόντων. Ad haec et se (17) Mizana. Theodoret., lib. 1 De hær. fab., in (18) Zoupina. Ad oram libb. editorum legitur,
PG 11:1365Σαφῶς δὲ παρὰ ταῦτα πάντα ἐν τῷ ἀρχαιοτέρῳ καὶ Μωϋσέως αὐτοῦ Ἰὼβ ὁ διάβολος ἀναγέγραπται παρίστασθαι τῷ θεῷ καὶ αἰτεῖν τὴν κατὰ τοῦ Ἰὼβ ἐξουσίαν, ἵν’ αὐτὸν περιβάλῃ περιστάσεσι βαρυτάταις, πρώτῃ μὲν τῇ κατὰ πάντων τῶν ὑπαρχόντων αὐτῷ καὶ τῶν τέκνων αὐτοῦ ἀπωλείᾳ, δευτέρᾳ δὲ κατὰ τὸ περιβαλεῖν αὐτὸν ἀγρίῳ ἐλέφαντι, τῷ οὕτω καλουμένῳ νοσήματι, πᾶν τὸ σῶμα τοῦ Ἰώβ. Ἐῶ γὰρ τὰ ἀπὸ τῶν εὐαγγελίων περὶ τοῦ πειράζοντος τὸν σωτῆρα διαβόλου, ἵνα μὴ δόξω ἀπὸ νεωτέρων γραφῶν φέρειν τὰ περὶ τοῦ ζητουμένου πρὸς τὸν Κέλσον. Καὶ ἐν τοῖς τελευταίοις δὲ τοῦ Ἰώβ, ἐν οἷς ὁ κύριος διὰ λαίλαπος καὶ νεφελῶν εἶπε τῷ Ἰὼβ τὰ ἀναγεγραμμένα ἐν τῇ ὁμωνύμῳ βίβλῳ αὐτοῦ, οὐκ ὀλίγα ἐστὶ περὶ δράκοντος εἰρημένα λαβεῖν. Οὔπω λέγω καὶ τὰ ἀπὸ τοῦ Ἰεζεκιὴλ ὡς περὶ Φαραὼ ἢ Ναβουχοδονόσορ ἢ ἄρχοντος Τύρου, ἢ τὰ ἀπὸ τοῦ Ἡσαί̈ου, ἐν οἷς θρηνεῖται ὁ βασιλεὺς Βαβυλῶνος· ἀφ’ ὧν οὐκ ὀλίγα τις ἂν μανθάνοι περὶ τῆς κακίας, ποίαν ἔσχεν ἀρχὴν καὶ γένεσιν, καὶ ὅτι ἀπό τινων πτερορρυησάντων καὶ κατακολουθησάντων τῷ πρώτῳ πτερορρυήσαντι ὑπέστη ἡ κακία.
Α τὸν Ἰαλδαβαώθ (20), καὶ φθάσαντα ἐπὶ τὸν Ἰαὼ (50) προειρημένων Παλδαβαώθ δοξάζουσι, φάσκοντες αὐτὸν εἶναι πρῶτον υἱὸν, ὡς ἔφην, τῆς Βαρβηλώ· καὶ διὰ τοῦτό φασι δεῖν ἄγειν αὐτῷ τὴν τιμὴν, ὅτι πολλὰ ἀπεκάλυψεν. Ὅθεν καὶ βιβλία τινὰ ἐξ ὀνόματος τοῦ Ἰαλδαβαώθ ποιητεύον ται ἐκτυποῦντες, καὶ ὀνομασίας μυρίας βαρβαρικάς, ἀρχόντων, φασί, καὶ ἐξουσιῶν καθ᾿ ἕκαστον οὐρανὸν ἐναντιουμένων τῇ ἀνθρώπων ψυχῇ. τὸν ἴδιον ὑπήνουν σύμβολον, πιο τὴν ἰδίαν ὑπήνην σύμβολον. Μυς, παροδεύων, παροδεύω. δεῖν λέγειν· < Σὺ δὲ κρυπτομένων μυστηρίων Υἱοῦ καὶ Πατρὸς ἄρχων νυκτοφαής, δεύτερε Ἰαώ, καὶ πρῶτε δέσποτα θανάτου, μέρος αθώου, φέρων ἤδη τὸν ἴδιον ὑπὸ νοῦν σύμβολον (51), παροδεύων σὴν ἕτοιμος ἀρ χήν· κατίσχυσας (32) τὸν ἀπὸ σοῦ γινόμενον λόγῳ ζῶντι. Ἡ χάρις συνέστω, Πάτερ, συνέστω. » Είθ' ἑξῆς τὸν Σαβαώθ (55), πρὸς ὅν οἴονται λέξειν· « Πέμ- πτης ἐξουσίας ἄρχων, δυνάστα Σαβαώθ, προηγόρε νόμου τῆς σῆς κτίσεως χάριτι λυομένης, πεντάδι δυ νατωτέρα, πάρες με, σύμβολον ὁρῶν τῆς τέχνης ἀνε πίληπτον, εἰκόνι τύπου (34) τετηρημένον, πεντάδι λυθὲν σῶμα. Ἡ χάρις συνέστω μοι, Πάτερ, συν Φασὶ δὲ τὸν Σαβαὼν οἱ μὲν ὄνου μορφὴν ἔχειν, οἱ δὲ χοίρου. Διόπερ ἐνετείλατο, φασί, τοῖς Ἰουδαίας μn Εt Ἔχειν δὲ καὶ τρίχας, ὡς γυναικὸς, τὸν αὐτὸν λέγουσιν οἱ τάλανες, νομίζοντες τὸ ὄνομα τὸ Σαβαώθ ἄρχοντά τινα εἶναι. « που. • ORIGENIS Lere cum astro Saturni necessitudinem. Jam ex Jaldabaoth ad Jao progredienti ita orandum esse putant Tibi, qui occultis Filii Patrisque myste- riis præes, qui noctu es conspicuus, secunde Jan, prime mortis domine, innocentis pars, porrigens ego propriam loco symboli barbam, promptus tuam ditionem transeo; confirmasti illum qui ex te verbi viventis virtute natus est. Gratia mecum sit, ita Pater, mecum sit. Hinc itur ad Sabaoth, quem sic aiunt alloquendum esse : • Quinta ditionis prin- ceps, Domine Sabaoth, prime præco legis rebus im- positae a te creatis, quas liberavit gratia, vi qui- narii numeri, admitte me, videns artis tue symbo- tum retardando, tum vespertinis temporibus deli- Lescendo, tum matutinis rursum se aperiendo, B nihil immutat sempiternis sæculorum ætatibus; quin eadem iisdem temporibus efficiat. » Aristot., De mundo, cap. 2; Plutarch., lib. 11, cap. 15. De placitis philosophorum; Philo, in libro, Quis rerum divinarum hæres sit. SPENCER. primus est apud Irenæum, lib. 1, cap. 30; septi- mus apud Epiphanium, hær. 26. Tertull., De præscript. adversus hæreticos, cap. 47: « Dicunt enim de illo summo primario Eone complares alios Eones exstitisse inferiores; omnibus tamen istis Eonem antistare, cujus sit nomen Jaldabaoth, › etc. Epiph., hær. 25, de Nicolaitis: "Etɛpo de TwY (id est, Gnosticorum) Sunt ex illis aliqui, qui Jaldabaoth præcipue colunt, eumque Barbelonis priorem natu filium esse prædicant : ideoque habendus ei honor est, inquiunt, quod re- condita multa patefecit. Hinc est quod certos libros Jaldabaoth nomine inscriptos ac commentitios habent; necnon barbaras principum, ut asserunt, ac potestatum per unumquodque cœlum appellatio- nes innumeras, qui omnes hominum animis sunt contrarii. » premum orbem occupat apud Epiphanium, hær. 26, apud Irenæum secundum (Iren., lib. 1, cap. 30). Tertull., Adversus Valent., cap. 14: Tamen ten- tavit, et fortasse apprehendisset, si non idem Ho- ros, qui matri ejus tam prospere venerat, nunc tam importune filiæ occurrisset, ut etiam inclamarit in ean Lao, quasi Porro Quirites, aut Fidem Cæsaris; inde invenitur Jao in Scripturis. Iren., lib. 1, cap. Et sic Horon coercentem eam, ne ad- versarius irrueret, dixisse Jaioth, unde et Jaioth nonien factum dicunt. Theodoret., lib. De hær. fub., in Valentino. lectio quam exhibet codex Basileensis. Hoeschelius in textu, quibus sine illa manuscriptorum auctoritate lego cum Spencero : pro Bolerellus legit et ejus sectatoribus: Alii autem adducunt ad aquam, et baptizantes ita dicunt: In nomine ignoti Patris omnium, in veritate matris omnium, et in nomine descendentis in Jesum ad unitionem, et redemptionem, et communionem virtutum. Alii autem et llebraica nomina superfantur, ut stupori sint, vel perterreant eos, qui sacrantur; sic: Basy- C D åve- ma cacabasa eanaa irraumista dyarbada, cucola bafobor camelanthi. Horum autem interpretatio est talis: Hoc quod est super omnem virtutem invoco, quod vocatur lumen et spiritus, et vita; quoniam in corpore regnasti. Alii autem rursus redemptio- nem profantur sic, nomen, quod absconditum est ab universa deitate, et dominatione, et veritate, quod induit Jesus Nazarenus in zonis lumiuis, Christus Dominus viventis per Spiritum sanctum in redemptionem angelicam ; nomen, quod est re- staurationis, messia ufar magno in scenchaldia mosomeda earcha faronepseha, Jesu Nazarene. Et borum interpretatio est talis: Christi non divido spiritum, cor, et supercolestem virtutem, miseri- cordem, fruar nomine tuo, Salvator veritatis. Et hæc quidem profantur ipsi, qui sacrant; qui au- tem sacratur, respondet: Confirmatus sum, el re- demptus sum, et redimo auimam meam ab Eone hoc, et omnibus, quæ sunt ab eo, in nomine Jao, qui redemit animam ejus in redemptionem in Christo vivente, Dehinc superfantur, qui aslant : Pax omnibus, in quos hoc nomen requiescil. a SPENCER. juxta Irenæum, at secundum Epiphanium septimus. Theodoret., lib. 1, De hær. fab., in Archonticis: Ex his autem nonnulli, qui dicuntur Archontici, confictis quibusdam libellis, eos vocant Revelationes prophetarum. Unum autem appellarunt Symphonia, in quo septem cœlos conscripserunt: unumquem- que autem ipsorum habere unum principem, ma- trem autem quamdam Photinam esse supremam. Anathematizant autem lavacrum, et mysteriorum communionem, ut quæ fiat in nomine Sabaoth. Dicunt enim eum in septimo cœlo tyrannidem exercere. Principum autem nutrimentum dicunt esse animas, et sine eo non posse illos vivere; diabolum vero esse filium Sabaoth; esse autem Sabaoth Deum Judæorum : filium autem, cum ma- lus sit, non honorare ipsum, sed ei in omnibus adversari. Epiph., hær. 26, quæ est Gnostico- rum : Xcipov tobiety. Quod ad Sabaoth pertinet, bune asmi quidam, ali porci figura constare cen- sent. Ob idque Judæis, aiunt, suillis carnibus inter- dixerat. » paulo post : lilud vero præterea infelices ili ad fabulam adjunxerunt, eidem Sabaoth capillos esse muliebres: quod sci- licet vocem illam Sabaoth principis alicujus esse momen arbitrentur. Vide Epiphanium, ibidem, pag. 91, 92, et hæres. 25, pag. 73; item hær. 40, quæ est Archonticorum, pag. 292, 295, (29) Taldabao. Ex majoribus principibus hic (30) Taw. Iloeschelius in textu, daiv. Su- (51) Τον ἴδιον ὑπὸ νοῦν σύμβολον. læc est (32) Karloxvoaç. Iren., lib. 1, cap. 21 de Marco (33) Zabawo. E septem principibus tertius est, 995. ID. (31) Túxov. Recte mss. Libri autem editi, TÚ
Οὐ γὰρ οἷόν τ’ ἦν ὁμοίως εἶναι τῷ οὐσιωδῶς ἀγαθῷ ἀγαθὸν τὸ κατὰ συμβεβηκὸς καὶ ἐξ ἐπιγενήματος ἀγαθόν· ὅπερ τῷ μέν, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, τὸν ζῶντα ἄρτον ἀναλαμβάνοντι εἰς τὴν τήρησιν ἑαυτοῦ οὐκ ἄν ποτε ἀποσυμβαίῃ. Εἰ δέ τινι ἀποσυμβαίνει, παρὰ τὴν αἰτίαν ἐκείνου ἀποσυμβαίνει, ῥᾳθυμήσαντος περὶ τὸ μεταλαμβάνειν τοῦ ζῶντος ἄρτου καὶ τοῦ ἀληθινοῦ ποτοῦ· ἀφ’ ὧν τρεφόμενον καὶ ἀρδόμενον ἐπισκευάζεται τὸ πτερὸν καὶ κατὰ τὸν σοφώτατον Σολομῶντα, εἰπόντα περὶ τοῦ κατ’ ἀλήθειαν πλουσίου ὅτι Κατεσκεύασεν γὰρ αὑτῷ πτέρυγας ὥσπερ ἀετός, καὶ ἐπιστρέφει εἰς τὸν οἶκον τοῦ προεστηκότος ἑαυτοῦ. Ἐχρῆν γὰρ τὸν ἐπιστάμενον συγχρῆσθαι θεὸν εἰς δέον καὶ τοῖς ἀπὸ κακίας ὑποστᾶσιν κατατάξαι που τοῦ παντὸς τοὺς οὑτωσὶ κακοὺς καὶ γυμνάσιον τὸ ὑπὲρ ἀρετῆς ποιῆσαι ἐκκεῖσθαι τοῖς βουλομένοις νομίμως ἀθλεῖν ὑπὲρ τοῦ αὐτὴν ἀναλαβεῖν· ἵν’ ὡς χρυσὸς ἐν πυρὶ τῇ τῶνδε κακίᾳ βασανισθέντες καὶ πάντα πράξαντες, ἵνα μηδὲν κίβδηλον πρόωνται ἐπὶ τὴν λογικὴν ἑαυτῶν φύσιν, ἄξιοι φανέντες τῆς εἰς τὰ θεῖα ἀναβάσεως ἀνιμηθῶσιν ὑπὸ τοῦ λόγου ἐπὶ τὴν ἀνωτάτω πάντων μακαριότητα καί, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, ἀκρώρειαν τῶν ἀγαθῶν.
Α τὸν Ἰαλδαβαώθ (20), καὶ φθάσαντα ἐπὶ τὸν Ἰαὼ (50) προειρημένων Παλδαβαώθ δοξάζουσι, φάσκοντες αὐτὸν εἶναι πρῶτον υἱὸν, ὡς ἔφην, τῆς Βαρβηλώ· καὶ διὰ τοῦτό φασι δεῖν ἄγειν αὐτῷ τὴν τιμὴν, ὅτι πολλὰ ἀπεκάλυψεν. Ὅθεν καὶ βιβλία τινὰ ἐξ ὀνόματος τοῦ Ἰαλδαβαώθ ποιητεύον ται ἐκτυποῦντες, καὶ ὀνομασίας μυρίας βαρβαρικάς, ἀρχόντων, φασί, καὶ ἐξουσιῶν καθ᾿ ἕκαστον οὐρανὸν ἐναντιουμένων τῇ ἀνθρώπων ψυχῇ. τὸν ἴδιον ὑπήνουν σύμβολον, πιο τὴν ἰδίαν ὑπήνην σύμβολον. Μυς, παροδεύων, παροδεύω. δεῖν λέγειν· < Σὺ δὲ κρυπτομένων μυστηρίων Υἱοῦ καὶ Πατρὸς ἄρχων νυκτοφαής, δεύτερε Ἰαώ, καὶ πρῶτε δέσποτα θανάτου, μέρος αθώου, φέρων ἤδη τὸν ἴδιον ὑπὸ νοῦν σύμβολον (51), παροδεύων σὴν ἕτοιμος ἀρ χήν· κατίσχυσας (32) τὸν ἀπὸ σοῦ γινόμενον λόγῳ ζῶντι. Ἡ χάρις συνέστω, Πάτερ, συνέστω. » Είθ' ἑξῆς τὸν Σαβαώθ (55), πρὸς ὅν οἴονται λέξειν· « Πέμ- πτης ἐξουσίας ἄρχων, δυνάστα Σαβαώθ, προηγόρε νόμου τῆς σῆς κτίσεως χάριτι λυομένης, πεντάδι δυ νατωτέρα, πάρες με, σύμβολον ὁρῶν τῆς τέχνης ἀνε πίληπτον, εἰκόνι τύπου (34) τετηρημένον, πεντάδι λυθὲν σῶμα. Ἡ χάρις συνέστω μοι, Πάτερ, συν Φασὶ δὲ τὸν Σαβαὼν οἱ μὲν ὄνου μορφὴν ἔχειν, οἱ δὲ χοίρου. Διόπερ ἐνετείλατο, φασί, τοῖς Ἰουδαίας μn Εt Ἔχειν δὲ καὶ τρίχας, ὡς γυναικὸς, τὸν αὐτὸν λέγουσιν οἱ τάλανες, νομίζοντες τὸ ὄνομα τὸ Σαβαώθ ἄρχοντά τινα εἶναι. « που. • ORIGENIS Lere cum astro Saturni necessitudinem. Jam ex Jaldabaoth ad Jao progredienti ita orandum esse putant Tibi, qui occultis Filii Patrisque myste- riis præes, qui noctu es conspicuus, secunde Jan, prime mortis domine, innocentis pars, porrigens ego propriam loco symboli barbam, promptus tuam ditionem transeo; confirmasti illum qui ex te verbi viventis virtute natus est. Gratia mecum sit, ita Pater, mecum sit. Hinc itur ad Sabaoth, quem sic aiunt alloquendum esse : • Quinta ditionis prin- ceps, Domine Sabaoth, prime præco legis rebus im- positae a te creatis, quas liberavit gratia, vi qui- narii numeri, admitte me, videns artis tue symbo- tum retardando, tum vespertinis temporibus deli- Lescendo, tum matutinis rursum se aperiendo, B nihil immutat sempiternis sæculorum ætatibus; quin eadem iisdem temporibus efficiat. » Aristot., De mundo, cap. 2; Plutarch., lib. 11, cap. 15. De placitis philosophorum; Philo, in libro, Quis rerum divinarum hæres sit. SPENCER. primus est apud Irenæum, lib. 1, cap. 30; septi- mus apud Epiphanium, hær. 26. Tertull., De præscript. adversus hæreticos, cap. 47: « Dicunt enim de illo summo primario Eone complares alios Eones exstitisse inferiores; omnibus tamen istis Eonem antistare, cujus sit nomen Jaldabaoth, › etc. Epiph., hær. 25, de Nicolaitis: "Etɛpo de TwY (id est, Gnosticorum) Sunt ex illis aliqui, qui Jaldabaoth præcipue colunt, eumque Barbelonis priorem natu filium esse prædicant : ideoque habendus ei honor est, inquiunt, quod re- condita multa patefecit. Hinc est quod certos libros Jaldabaoth nomine inscriptos ac commentitios habent; necnon barbaras principum, ut asserunt, ac potestatum per unumquodque cœlum appellatio- nes innumeras, qui omnes hominum animis sunt contrarii. » premum orbem occupat apud Epiphanium, hær. 26, apud Irenæum secundum (Iren., lib. 1, cap. 30). Tertull., Adversus Valent., cap. 14: Tamen ten- tavit, et fortasse apprehendisset, si non idem Ho- ros, qui matri ejus tam prospere venerat, nunc tam importune filiæ occurrisset, ut etiam inclamarit in ean Lao, quasi Porro Quirites, aut Fidem Cæsaris; inde invenitur Jao in Scripturis. Iren., lib. 1, cap. Et sic Horon coercentem eam, ne ad- versarius irrueret, dixisse Jaioth, unde et Jaioth nonien factum dicunt. Theodoret., lib. De hær. fub., in Valentino. lectio quam exhibet codex Basileensis. Hoeschelius in textu, quibus sine illa manuscriptorum auctoritate lego cum Spencero : pro Bolerellus legit et ejus sectatoribus: Alii autem adducunt ad aquam, et baptizantes ita dicunt: In nomine ignoti Patris omnium, in veritate matris omnium, et in nomine descendentis in Jesum ad unitionem, et redemptionem, et communionem virtutum. Alii autem et llebraica nomina superfantur, ut stupori sint, vel perterreant eos, qui sacrantur; sic: Basy- C D åve- ma cacabasa eanaa irraumista dyarbada, cucola bafobor camelanthi. Horum autem interpretatio est talis: Hoc quod est super omnem virtutem invoco, quod vocatur lumen et spiritus, et vita; quoniam in corpore regnasti. Alii autem rursus redemptio- nem profantur sic, nomen, quod absconditum est ab universa deitate, et dominatione, et veritate, quod induit Jesus Nazarenus in zonis lumiuis, Christus Dominus viventis per Spiritum sanctum in redemptionem angelicam ; nomen, quod est re- staurationis, messia ufar magno in scenchaldia mosomeda earcha faronepseha, Jesu Nazarene. Et borum interpretatio est talis: Christi non divido spiritum, cor, et supercolestem virtutem, miseri- cordem, fruar nomine tuo, Salvator veritatis. Et hæc quidem profantur ipsi, qui sacrant; qui au- tem sacratur, respondet: Confirmatus sum, el re- demptus sum, et redimo auimam meam ab Eone hoc, et omnibus, quæ sunt ab eo, in nomine Jao, qui redemit animam ejus in redemptionem in Christo vivente, Dehinc superfantur, qui aslant : Pax omnibus, in quos hoc nomen requiescil. a SPENCER. juxta Irenæum, at secundum Epiphanium septimus. Theodoret., lib. 1, De hær. fab., in Archonticis: Ex his autem nonnulli, qui dicuntur Archontici, confictis quibusdam libellis, eos vocant Revelationes prophetarum. Unum autem appellarunt Symphonia, in quo septem cœlos conscripserunt: unumquem- que autem ipsorum habere unum principem, ma- trem autem quamdam Photinam esse supremam. Anathematizant autem lavacrum, et mysteriorum communionem, ut quæ fiat in nomine Sabaoth. Dicunt enim eum in septimo cœlo tyrannidem exercere. Principum autem nutrimentum dicunt esse animas, et sine eo non posse illos vivere; diabolum vero esse filium Sabaoth; esse autem Sabaoth Deum Judæorum : filium autem, cum ma- lus sit, non honorare ipsum, sed ei in omnibus adversari. Epiph., hær. 26, quæ est Gnostico- rum : Xcipov tobiety. Quod ad Sabaoth pertinet, bune asmi quidam, ali porci figura constare cen- sent. Ob idque Judæis, aiunt, suillis carnibus inter- dixerat. » paulo post : lilud vero præterea infelices ili ad fabulam adjunxerunt, eidem Sabaoth capillos esse muliebres: quod sci- licet vocem illam Sabaoth principis alicujus esse momen arbitrentur. Vide Epiphanium, ibidem, pag. 91, 92, et hæres. 25, pag. 73; item hær. 40, quæ est Archonticorum, pag. 292, 295, (29) Taldabao. Ex majoribus principibus hic (30) Taw. Iloeschelius in textu, daiv. Su- (51) Τον ἴδιον ὑπὸ νοῦν σύμβολον. læc est (32) Karloxvoaç. Iren., lib. 1, cap. 21 de Marco (33) Zabawo. E septem principibus tertius est, 995. ID. (31) Túxov. Recte mss. Libri autem editi, TÚ
PG 11:1367Ὁ δ’ Ἑβραίων διαλέκτῳ Σατᾶν καὶ ἑλληνικώτερον ὑπό τινων ὀνομασθεὶς Σατανᾶς μεταλαμβανόμενος εἰς ἑλλάδα φωνήν ἐστιν ἀντικείμενος. Πᾶς δὲ ὁ τὴν κακίαν ἑλόμενος καὶ τὸν κατ’ αὐτὴν βίον ὡς τὰ ἐναντία πράττων τῇ ἀρετῇ σατανᾶς ἐστι, τουτέστιν ἀντικείμενος τῷ υἱῷ τοῦ θεοῦ, ὄντι δικαιοσύνῃ καὶ ἀληθείᾳ καὶ σοφίᾳ. Κυριώτερον δὲ ἀντικείμενός ἐστιν ὁ πρῶτος πάντων εἰρηνευόντων καὶ μακαρίως διαγόντων πτερορρυήσας καὶ ἐκπεσὼν τῆς μακαριότητος· ὃς κατὰ τὸν Ἰεζεκιὴλ περιεπάτησεν ἄμωμος ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς αὐτοῦ, ἕως εὑρεθῇ ἀνομία ἐν αὐτῷ, καὶ ὢν ἀποσφράγισμα ὁμοιώσεως καὶ στέφανος κάλλους ἐν τῷ παραδείσῳ τοῦ θεοῦ οἱονεὶ κορεσθεὶς τῶν ἀγαθῶν ἐν ἀπωλείᾳ ἐγένετο κατὰ τὸν εἰπόντα μυστικῶς πρὸς αὐτὸν λόγον· Ἀπώλεια ἐγένου καὶ οὐχ ὑπάρξεις εἰς τὸν αἰῶνα. Ταῦτα μὲν οὖν ὀλίγα ἀποτετολμημένως καὶ παρακεκινδυνευμένως τῇδε τῇ γραφῇ πιστεύσαντες ἐξεθέμεθα τάχα οὐδέν·
έστω. ο Ἐξῆς δὲ αὐτῷ τὸν ᾿Ασταραν (55), ᾧ πι- στεύουσι τοιαῦτα ἐρεῖν· « Τρίτης ἄρχων πύλης, Ασταφαιέ, ἐπίσκοπε πρώτης ὕδατος ἀρχῆς, ἕνα βλέ των μύστην, πάρες με παρθένου πνεύματι κεκαθαρ- μένον, ὁρῶν οὐσίαν κόσμου. Η χάρις συνέστω μοι, Πάτερ, συνέστω. » Μετὰ δ' αὐτὸν τὸν Αἰλωαιὸν (36), ᾧ τοιαῦτα λέγειν οἴονται· ε Δευτέρας ἄρχων πύλης, Δίλωπιέ, πάρες με τῆς σῆς μητρός φέροντά σοι σύμ- βολον, χάριν κρυπτομένην δυνάμεσιν ἐξουσιῶν. Ἡ χάρις συνέστω μοι, Πάτερ, συνέστω. » Τελευταῖον δὲ τὸν ὡραῖον (57) ὀνομάζουσι, καὶ πρὸς αὐτὸν λέγειν οἴονται· ο Ὑπερβάς φραγμὸν πυρὸς ἀφόβως, πρώτης λαχὼν ἀρχὴν πύλης, Ὡραῖε, πάρες με, σῆς ὁρῶν δυ νάμεως σύμβολον καταλυθὲν (58) τύπῳ ζωῆς ξύλου, εἰκόνι καθ᾽ ὁμοίωσιν ληφθὲν ἀθώου. Η χάρις συνέστω μοι, Πάτερ, συνέστω. ο Ἐπὶ ταῦτα δὲ ἡμᾶς ἡ Κέλσου νομιζομένη μὲν που λυμάθεια, μᾶλλον δ' οὖσα περιεργία και φλυαρία προεκαλέσατο βουλομένους παραστῆσαι τῷ ἐντυχόντι τῇ ἐκείνου γραφῇ, καὶ τοῖς ἡμῖν πρὸς αὐτὴν γεγραμ- μένοις, ὅτι οὐκ ἔστιν ἀπορία ἡμῖν τῶν Κέλσου μαθη μάτων, ἐφ' οἷς καταψεύδεται Χριστιανῶν, οὔτε φρο νούντων οὔτ᾽ εἰδότων τὰ τοιαῦτα· εἰ καὶ ἡμεῖς ἐβου- λήθημεν καὶ ταῦτα γνῶναι καὶ ἐκθέσθαι, ἵνα μὴ, τῇ ἐπαγγελίᾳ τοῦ εἰδέναι (39) τι πλέον ἡμῶν, οἱ γόητες ἐξαπατῶσι τοὺς ὑπὸ τῆς τῶν ὀνομάτων φαντασίας συναρπαζομένους. Ἐδυνάμην δὲ καὶ ἄλλα πλείονα παραθέμενος παραστῆσαι, ὅτι ἴσμεν μὲν τὰ τῶν ἀπα τεώνων, ἀρνούμεθα δὲ αὐτὰ, ὡς ἀλλότρια, καὶ ἀσεβῆ, καὶ οὐ συνυπάρχοντα τοῖς μέχρι θανάτου ὑφ' ἡμῶν ὁμολογουμένοις ἀληθῶς Χριστιανῶν λόγοις. Χρὴ μέντοι εἰδέναι, ὅτι οἱ ταῦτα συνταξάμενοι, οὔτε τὰ μαγείας νοήσαντες, οὔτε τὰ τῶν θείων Γραφών διακρίναντες, πάντ' ἔφυραν· ἀπὸ μὲν μαγείας (40) τὸν Ἰαλδαβαώθ, καὶ τὸν Ἀσταφαιὸν, καὶ τὸν ὡραῖον· ἀπὸ δὲ τῶν Εβραϊκῶν Γραφῶν, τὸν Ἰαωία (41) παρ' Εβραίοις φών. ἰδέναι. τὸν Ἰαωία παρ' Εβραίοις ὀνομαζόμενον, Ἰαὼ ἢ Τά, οι Ἰαού, 'Εγώ εἰμι ὁ ὤν. Τοῦτο δὲ παρά μὲν Εβραίοις λέγεται Αιά, παρὰ δὲ Σαμαρείται; Ἰαδέ. Γράφεται δὲ καὶ γράμμασι τούτοις· ἰώθ, ἄλο, οὐαύθ, ἤν, δι' ὧν δηλούται τὸ ἄναρχόν τε καὶ ἀτελεύ τητον τοῦ Θεοῦ. ἰώθ, ἄλφ, οὐαύθ, ήθ, CONTRA CELSUM LIB. VI. A lum inculpatum et in hujus imaginis forma serva" tumn, corpus videlicet quinario numero libe- ratum. Gratia mecumn sit, ita Pater, mecum sit. s Pergunt postea adl Astaplæum, cunque sic esse compellandum existimant ‹ Tertiæ portæ princeps, Astaplae, reclor primi aqua principii, me unum ex initiatis, spirituque virginis purgatum videns admitte me, tu, qui vides mundi substantiam. Gra- tia mecum sit, Fater, mecum sit. Hinc ad Ælorum, qui, ut putant, sic interpellandus est : • Secunde porte princeps, Alone, admitte me, qui tiki tue matris offero symbolum, nempe gratiam virtutibus potestatum occultatam. Gratia mecum sil, Paler, mecum sit. Postremo, quem Horæum appellant, hæc dicenda opinantur: « Tu qui propterca primæ portæ principatum obtines, quia septa ignis intre- pide superasti, Horæe, admitte me, videns tuæ potestatis symbolum ligni vitæ figura expressum, et ima- gine ad exemplar innocentis facta repraesentatum. Gratia mecum sit, Pater, necum sit. » B C Princeps septimus. Iren., lib. r, cap. 50. planius in orbe quinto collocant. Iren., lib. 1, cap. 30; Epiph., hæres. 26. Cap. 49, De prascript. adversus hærel., et libro Adversus Valent. cap. 14; apud Irearum, lib. 1, cap. : • Morou vero lunc, et Stauron, et Ly- troten, et Carpisten, et Horotheten et Metagogea vocant. D Vide ibidem, pag. 13, 16; Epiph, her. 31, pag. 167. Terminum invenies apud Theo- doretum, lib. De fab. her., in Valentino : at Orei solus, quantum scio, Irenaeus meminit, lib. 1, cap. 30, atque illic inter principes sexto ordine re- censetur. SPENCER. assentitur Boherellus. leesi, quam in libb. editis, deducunt. Vide Nicolaum Gallasium in Adnot, ad Tren. lib. 1, cap. 30; Petavium in Animadvers, ad Epiph., hær. 25; Theodoretum, lib. De hær. fab., in Marco Admiscent autem etiam nomina lle- braica, terrentes eos qui initiantur, quorum me- D plex Celsi eruditio, quæ potius est vana curiositas, memorare compulit. Quippe voluimus et ejus scri- ptionis et nostræ defensionis lectori notum esse, nobis non ignorari scientias quibus Celsus gloria- tur, et propter quas Christianos, qui eas neque al- tendant neque sciunt, calumniatur. Ego vero discere hæc et exponere volui, ut ne impostores plura cal- lere se jactitent, eaque ostentatione eos decipiant, qui nominum specie facile se abduci patiuntur. Plura poteram congerere, ut planum facerem per- spectas esse mihi præstigiatorum illorum artes, sed tamen eas nobis exsecrationi esse, ut alienus, iinpias, abhorrentes a vera Christianorum doctrina, quam ad mortem usque contitemur. Quanquam hoc sciri oportet, cum harum rerum auctores nec magis are cana cognoscerent, nec divinarum Scripturarum accuratam haberent notionem, omnia ab illis fuisse permista. Nam e magia suum Jaldabaoth, Asta- phæun, Moræum deduxerunt; ex Hebraicis vero minisse duxi supervacaneum. Idem in Barbelio!is, et in Ophianis, Iren., lib. 1, cap. 21; Epiph., hær. cis, p. Earum, quasi Hebraicæ essent, non melius successit interpretatio viris doctis, quam Eonum Valentini appellationes ex codem He- braico per vim arcessitæ, omnia enim illa vocabula mere Egyptiaca sunt, ut alibi monstr.bimus. SPENCER. Evang. secundum Matth. : Neque dubito quin quod apud Origenen est legendum sit, duo sint nomina Tet. Neque aliter quam Iao no- men hoc legendum Hieronymus arbitratur. Cle- mens Alexandrinus : • nisi in Scriptura, mendum est. • Alii aliter enuntiant. Alicubi scri- ptum inveni Tau. Apud Samaritanos est laбé. Theo- doret, quæst. in Exod.; Epiph., hær. 40, p. 296; Phot., epist. : Ego sum, qui sum. Et hoc no nen Hebreis Aia dicitur, Samaritanis Jabe. Serie bitur porro hisce : quibus in- (5) Ασταφαιόν. Πeschelius in textu, Αστα (36) Αλλωαιόν. Hunc principem Irenæus et Epi- (57) Ὡραῖον. lloros occurrit apud Tertullianum, (33) Καταλυθέν. Croius legit καταγλυφθέν, cui (39) Εἰδέναι. Ιta melius legitur in codice Basi- (40) Μαγείας. Alii ex lingua Hebræca vel Syriaca 32. Atque haec omnia nos ea quæ putatur multi- 25. Dissentit Salmasius, libro De annis climacteri- (41) Ιαωία. Grotius in Adnot. ad cap. xxΙ
εἰ δέ τις σχολάσας τῇ βασάνῳ τῶν ἱερῶν γραμμάτων πανταχόθεν σωματοποιήσαι τὸν περὶ τῆς κακίας λόγον, καὶ ὡς ὑπέστη πρῶτον καὶ τίνα τρόπον καταλύεται, ἴδοι ἂν ὅτι οὐδ’ ὄναρ ἐφαντάσθη τὸ Μωϋσέως καὶ τῶν προφητῶν περὶ τοῦ Σατανᾶ βούλημα οὔτε Κέλσος οὔτε τις τῶν ὑπὸ τούτου τοῦ πονηροῦ δαίμονος καθελκομένων καὶ κατασπωμένων ἀπὸ θεοῦ καὶ τῆς περὶ αὐτοῦ ὀρθῆς ἐννοίας καὶ ἀπὸ τοῦ λόγου αὐτοῦ τὴν ψυχήν. Ἐπεὶ δὲ καὶ τὰ περὶ τοῦ καλουμένου Ἀντιχρίστου παραρριπτεῖ ὁ Κέλσος, οὔτε τὰ ἐν τῷ Δανιὴλ οὔτε τὰ παρὰ τῷ Παύλῳ ἀναγνοὺς περὶ αὐτοῦ εἰρημένα οὔτε τὰ ἐν τοῖς εὐαγγελίοις ὑπὸ τοῦ σωτῆρος προφητευθέντα περὶ τῆς παρουσίας αὐτοῦ, ὀλίγα καὶ περὶ τούτου λεκτέον, ὅτι ὥσπερ οὐχ ὅμοια πρόσωπα προσώποις, οὕτως οὐδὲ αἱ καρδίαι ὅμοιαι ταῖς καρδίαις τῶν ἀνθρώπων. Δῆλον ὅτι εἶεν ἂν ἐν ταῖς καρδίαις τῶν ἀνθρώπων διαφοραὶ καὶ τῶν πρὸς τὸ καλὸν νενευκότων, οὐκ ἐπ’ ἴσης καὶ παραπλησίως ἀλλήλοις πάντων τυπωθέντων καὶ μορφωθέντων πρὸς αὐτό, καὶ τῶν δι’ ἀμέλειαν τοῦ καλοῦ ἐπὶ τὰ ἐναντία ᾀττόντων· καὶ ἐν τούτοις γὰρ ἐν οἷς μέν ἐστι σφόδρα κεχυμένη ἡ κακία ἐν οἷς δ’ ἐπ’ ἔλαττον·
έστω. ο Ἐξῆς δὲ αὐτῷ τὸν ᾿Ασταραν (55), ᾧ πι- στεύουσι τοιαῦτα ἐρεῖν· « Τρίτης ἄρχων πύλης, Ασταφαιέ, ἐπίσκοπε πρώτης ὕδατος ἀρχῆς, ἕνα βλέ των μύστην, πάρες με παρθένου πνεύματι κεκαθαρ- μένον, ὁρῶν οὐσίαν κόσμου. Η χάρις συνέστω μοι, Πάτερ, συνέστω. » Μετὰ δ' αὐτὸν τὸν Αἰλωαιὸν (36), ᾧ τοιαῦτα λέγειν οἴονται· ε Δευτέρας ἄρχων πύλης, Δίλωπιέ, πάρες με τῆς σῆς μητρός φέροντά σοι σύμ- βολον, χάριν κρυπτομένην δυνάμεσιν ἐξουσιῶν. Ἡ χάρις συνέστω μοι, Πάτερ, συνέστω. » Τελευταῖον δὲ τὸν ὡραῖον (57) ὀνομάζουσι, καὶ πρὸς αὐτὸν λέγειν οἴονται· ο Ὑπερβάς φραγμὸν πυρὸς ἀφόβως, πρώτης λαχὼν ἀρχὴν πύλης, Ὡραῖε, πάρες με, σῆς ὁρῶν δυ νάμεως σύμβολον καταλυθὲν (58) τύπῳ ζωῆς ξύλου, εἰκόνι καθ᾽ ὁμοίωσιν ληφθὲν ἀθώου. Η χάρις συνέστω μοι, Πάτερ, συνέστω. ο Ἐπὶ ταῦτα δὲ ἡμᾶς ἡ Κέλσου νομιζομένη μὲν που λυμάθεια, μᾶλλον δ' οὖσα περιεργία και φλυαρία προεκαλέσατο βουλομένους παραστῆσαι τῷ ἐντυχόντι τῇ ἐκείνου γραφῇ, καὶ τοῖς ἡμῖν πρὸς αὐτὴν γεγραμ- μένοις, ὅτι οὐκ ἔστιν ἀπορία ἡμῖν τῶν Κέλσου μαθη μάτων, ἐφ' οἷς καταψεύδεται Χριστιανῶν, οὔτε φρο νούντων οὔτ᾽ εἰδότων τὰ τοιαῦτα· εἰ καὶ ἡμεῖς ἐβου- λήθημεν καὶ ταῦτα γνῶναι καὶ ἐκθέσθαι, ἵνα μὴ, τῇ ἐπαγγελίᾳ τοῦ εἰδέναι (39) τι πλέον ἡμῶν, οἱ γόητες ἐξαπατῶσι τοὺς ὑπὸ τῆς τῶν ὀνομάτων φαντασίας συναρπαζομένους. Ἐδυνάμην δὲ καὶ ἄλλα πλείονα παραθέμενος παραστῆσαι, ὅτι ἴσμεν μὲν τὰ τῶν ἀπα τεώνων, ἀρνούμεθα δὲ αὐτὰ, ὡς ἀλλότρια, καὶ ἀσεβῆ, καὶ οὐ συνυπάρχοντα τοῖς μέχρι θανάτου ὑφ' ἡμῶν ὁμολογουμένοις ἀληθῶς Χριστιανῶν λόγοις. Χρὴ μέντοι εἰδέναι, ὅτι οἱ ταῦτα συνταξάμενοι, οὔτε τὰ μαγείας νοήσαντες, οὔτε τὰ τῶν θείων Γραφών διακρίναντες, πάντ' ἔφυραν· ἀπὸ μὲν μαγείας (40) τὸν Ἰαλδαβαώθ, καὶ τὸν Ἀσταφαιὸν, καὶ τὸν ὡραῖον· ἀπὸ δὲ τῶν Εβραϊκῶν Γραφῶν, τὸν Ἰαωία (41) παρ' Εβραίοις φών. ἰδέναι. τὸν Ἰαωία παρ' Εβραίοις ὀνομαζόμενον, Ἰαὼ ἢ Τά, οι Ἰαού, 'Εγώ εἰμι ὁ ὤν. Τοῦτο δὲ παρά μὲν Εβραίοις λέγεται Αιά, παρὰ δὲ Σαμαρείται; Ἰαδέ. Γράφεται δὲ καὶ γράμμασι τούτοις· ἰώθ, ἄλο, οὐαύθ, ἤν, δι' ὧν δηλούται τὸ ἄναρχόν τε καὶ ἀτελεύ τητον τοῦ Θεοῦ. ἰώθ, ἄλφ, οὐαύθ, ήθ, CONTRA CELSUM LIB. VI. A lum inculpatum et in hujus imaginis forma serva" tumn, corpus videlicet quinario numero libe- ratum. Gratia mecumn sit, ita Pater, mecum sit. s Pergunt postea adl Astaplæum, cunque sic esse compellandum existimant ‹ Tertiæ portæ princeps, Astaplae, reclor primi aqua principii, me unum ex initiatis, spirituque virginis purgatum videns admitte me, tu, qui vides mundi substantiam. Gra- tia mecum sit, Fater, mecum sit. Hinc ad Ælorum, qui, ut putant, sic interpellandus est : • Secunde porte princeps, Alone, admitte me, qui tiki tue matris offero symbolum, nempe gratiam virtutibus potestatum occultatam. Gratia mecum sil, Paler, mecum sit. Postremo, quem Horæum appellant, hæc dicenda opinantur: « Tu qui propterca primæ portæ principatum obtines, quia septa ignis intre- pide superasti, Horæe, admitte me, videns tuæ potestatis symbolum ligni vitæ figura expressum, et ima- gine ad exemplar innocentis facta repraesentatum. Gratia mecum sit, Pater, necum sit. » B C Princeps septimus. Iren., lib. r, cap. 50. planius in orbe quinto collocant. Iren., lib. 1, cap. 30; Epiph., hæres. 26. Cap. 49, De prascript. adversus hærel., et libro Adversus Valent. cap. 14; apud Irearum, lib. 1, cap. : • Morou vero lunc, et Stauron, et Ly- troten, et Carpisten, et Horotheten et Metagogea vocant. D Vide ibidem, pag. 13, 16; Epiph, her. 31, pag. 167. Terminum invenies apud Theo- doretum, lib. De fab. her., in Valentino : at Orei solus, quantum scio, Irenaeus meminit, lib. 1, cap. 30, atque illic inter principes sexto ordine re- censetur. SPENCER. assentitur Boherellus. leesi, quam in libb. editis, deducunt. Vide Nicolaum Gallasium in Adnot, ad Tren. lib. 1, cap. 30; Petavium in Animadvers, ad Epiph., hær. 25; Theodoretum, lib. De hær. fab., in Marco Admiscent autem etiam nomina lle- braica, terrentes eos qui initiantur, quorum me- D plex Celsi eruditio, quæ potius est vana curiositas, memorare compulit. Quippe voluimus et ejus scri- ptionis et nostræ defensionis lectori notum esse, nobis non ignorari scientias quibus Celsus gloria- tur, et propter quas Christianos, qui eas neque al- tendant neque sciunt, calumniatur. Ego vero discere hæc et exponere volui, ut ne impostores plura cal- lere se jactitent, eaque ostentatione eos decipiant, qui nominum specie facile se abduci patiuntur. Plura poteram congerere, ut planum facerem per- spectas esse mihi præstigiatorum illorum artes, sed tamen eas nobis exsecrationi esse, ut alienus, iinpias, abhorrentes a vera Christianorum doctrina, quam ad mortem usque contitemur. Quanquam hoc sciri oportet, cum harum rerum auctores nec magis are cana cognoscerent, nec divinarum Scripturarum accuratam haberent notionem, omnia ab illis fuisse permista. Nam e magia suum Jaldabaoth, Asta- phæun, Moræum deduxerunt; ex Hebraicis vero minisse duxi supervacaneum. Idem in Barbelio!is, et in Ophianis, Iren., lib. 1, cap. 21; Epiph., hær. cis, p. Earum, quasi Hebraicæ essent, non melius successit interpretatio viris doctis, quam Eonum Valentini appellationes ex codem He- braico per vim arcessitæ, omnia enim illa vocabula mere Egyptiaca sunt, ut alibi monstr.bimus. SPENCER. Evang. secundum Matth. : Neque dubito quin quod apud Origenen est legendum sit, duo sint nomina Tet. Neque aliter quam Iao no- men hoc legendum Hieronymus arbitratur. Cle- mens Alexandrinus : • nisi in Scriptura, mendum est. • Alii aliter enuntiant. Alicubi scri- ptum inveni Tau. Apud Samaritanos est laбé. Theo- doret, quæst. in Exod.; Epiph., hær. 40, p. 296; Phot., epist. : Ego sum, qui sum. Et hoc no nen Hebreis Aia dicitur, Samaritanis Jabe. Serie bitur porro hisce : quibus in- (5) Ασταφαιόν. Πeschelius in textu, Αστα (36) Αλλωαιόν. Hunc principem Irenæus et Epi- (57) Ὡραῖον. lloros occurrit apud Tertullianum, (33) Καταλυθέν. Croius legit καταγλυφθέν, cui (39) Εἰδέναι. Ιta melius legitur in codice Basi- (40) Μαγείας. Alii ex lingua Hebræca vel Syriaca 32. Atque haec omnia nos ea quæ putatur multi- 25. Dissentit Salmasius, libro De annis climacteri- (41) Ιαωία. Grotius in Adnot. ad cap. xxΙ
τί οὖν ἄτοπον δύο, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, ἀκρότητας, τὴν μὲν τοῦ καλοῦ τὴν δὲ τοῦ ἐναντίου, ἐν ἀνθρώποις γίνεσθαι, ὥστε τὴν μὲν τοῦ καλοῦ ἀκρότητα εἶναι ἐν τῷ κατὰ τὸν Ἰησοῦν νοουμένῳ ἀνθρώπῳ, ἀφ’ οὗ ἡ τοσαύτη ἔρρευσε τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων ἐπιστροφὴ καὶ θεραπεία καὶ βελτίωσις, τὴν δὲ τοῦ ἐναντίου ἐν τῷ κατὰ τὸν ὀνομαζόμενον Ἀντίχριστον; Πάντα δὲ τῇ ἑαυτοῦ προγνώσει ἐκπεριλαβὼν ὁ θεὸς καὶ ἰδὼν τὰ περὶ ἀμφοτέρων τούτων ἐβουλήθη περὶ τούτων γνωρίσαι διὰ τῶν προφητῶν τοῖς ἀνθρώποις, ἵνα οἱ συνιέντες τῶν λόγων αὐτῶν οἰκειωθῶσι μὲν τῷ κρείττονι, φυλάξωνται δὲ ἀπὸ τοῦ ἐναντίου. Ἐχρῆν δὲ τὸν μὲν ἕτερον τῶν ἄκρων καὶ βέλτιστον υἱὸν ἀναγορεύεσθαι τοῦ θεοῦ διὰ τὴν ὑπεροχήν, τὸν δὲ τούτῳ κατὰ διάμετρον ἐναντίον υἱὸν τοῦ πονηροῦ δαίμονος καὶ Σατανᾶ καὶ διαβόλου. Εἶτ’ ἐπεὶ τότε μάλιστα τὸ φαῦλον ἐν τῇ χύσει τῆς κακίας καὶ τῇ ἀκρότητι αὐτῆς εἶναι χαρακτηρίζεται, ὅτε ὑποκρίνεται τὸ κρεῖττον, διὰ τοῦτο περὶ τὸν χείρονα γίνεται ἐκ συνεργίας τῆς τοῦ πατρὸς αὐτοῦ διαβόλου σημεῖα καὶ τέρατα καὶ δυνάμεις ψεύδους.
έστω. ο Ἐξῆς δὲ αὐτῷ τὸν ᾿Ασταραν (55), ᾧ πι- στεύουσι τοιαῦτα ἐρεῖν· « Τρίτης ἄρχων πύλης, Ασταφαιέ, ἐπίσκοπε πρώτης ὕδατος ἀρχῆς, ἕνα βλέ των μύστην, πάρες με παρθένου πνεύματι κεκαθαρ- μένον, ὁρῶν οὐσίαν κόσμου. Η χάρις συνέστω μοι, Πάτερ, συνέστω. » Μετὰ δ' αὐτὸν τὸν Αἰλωαιὸν (36), ᾧ τοιαῦτα λέγειν οἴονται· ε Δευτέρας ἄρχων πύλης, Δίλωπιέ, πάρες με τῆς σῆς μητρός φέροντά σοι σύμ- βολον, χάριν κρυπτομένην δυνάμεσιν ἐξουσιῶν. Ἡ χάρις συνέστω μοι, Πάτερ, συνέστω. » Τελευταῖον δὲ τὸν ὡραῖον (57) ὀνομάζουσι, καὶ πρὸς αὐτὸν λέγειν οἴονται· ο Ὑπερβάς φραγμὸν πυρὸς ἀφόβως, πρώτης λαχὼν ἀρχὴν πύλης, Ὡραῖε, πάρες με, σῆς ὁρῶν δυ νάμεως σύμβολον καταλυθὲν (58) τύπῳ ζωῆς ξύλου, εἰκόνι καθ᾽ ὁμοίωσιν ληφθὲν ἀθώου. Η χάρις συνέστω μοι, Πάτερ, συνέστω. ο Ἐπὶ ταῦτα δὲ ἡμᾶς ἡ Κέλσου νομιζομένη μὲν που λυμάθεια, μᾶλλον δ' οὖσα περιεργία και φλυαρία προεκαλέσατο βουλομένους παραστῆσαι τῷ ἐντυχόντι τῇ ἐκείνου γραφῇ, καὶ τοῖς ἡμῖν πρὸς αὐτὴν γεγραμ- μένοις, ὅτι οὐκ ἔστιν ἀπορία ἡμῖν τῶν Κέλσου μαθη μάτων, ἐφ' οἷς καταψεύδεται Χριστιανῶν, οὔτε φρο νούντων οὔτ᾽ εἰδότων τὰ τοιαῦτα· εἰ καὶ ἡμεῖς ἐβου- λήθημεν καὶ ταῦτα γνῶναι καὶ ἐκθέσθαι, ἵνα μὴ, τῇ ἐπαγγελίᾳ τοῦ εἰδέναι (39) τι πλέον ἡμῶν, οἱ γόητες ἐξαπατῶσι τοὺς ὑπὸ τῆς τῶν ὀνομάτων φαντασίας συναρπαζομένους. Ἐδυνάμην δὲ καὶ ἄλλα πλείονα παραθέμενος παραστῆσαι, ὅτι ἴσμεν μὲν τὰ τῶν ἀπα τεώνων, ἀρνούμεθα δὲ αὐτὰ, ὡς ἀλλότρια, καὶ ἀσεβῆ, καὶ οὐ συνυπάρχοντα τοῖς μέχρι θανάτου ὑφ' ἡμῶν ὁμολογουμένοις ἀληθῶς Χριστιανῶν λόγοις. Χρὴ μέντοι εἰδέναι, ὅτι οἱ ταῦτα συνταξάμενοι, οὔτε τὰ μαγείας νοήσαντες, οὔτε τὰ τῶν θείων Γραφών διακρίναντες, πάντ' ἔφυραν· ἀπὸ μὲν μαγείας (40) τὸν Ἰαλδαβαώθ, καὶ τὸν Ἀσταφαιὸν, καὶ τὸν ὡραῖον· ἀπὸ δὲ τῶν Εβραϊκῶν Γραφῶν, τὸν Ἰαωία (41) παρ' Εβραίοις φών. ἰδέναι. τὸν Ἰαωία παρ' Εβραίοις ὀνομαζόμενον, Ἰαὼ ἢ Τά, οι Ἰαού, 'Εγώ εἰμι ὁ ὤν. Τοῦτο δὲ παρά μὲν Εβραίοις λέγεται Αιά, παρὰ δὲ Σαμαρείται; Ἰαδέ. Γράφεται δὲ καὶ γράμμασι τούτοις· ἰώθ, ἄλο, οὐαύθ, ἤν, δι' ὧν δηλούται τὸ ἄναρχόν τε καὶ ἀτελεύ τητον τοῦ Θεοῦ. ἰώθ, ἄλφ, οὐαύθ, ήθ, CONTRA CELSUM LIB. VI. A lum inculpatum et in hujus imaginis forma serva" tumn, corpus videlicet quinario numero libe- ratum. Gratia mecumn sit, ita Pater, mecum sit. s Pergunt postea adl Astaplæum, cunque sic esse compellandum existimant ‹ Tertiæ portæ princeps, Astaplae, reclor primi aqua principii, me unum ex initiatis, spirituque virginis purgatum videns admitte me, tu, qui vides mundi substantiam. Gra- tia mecum sit, Fater, mecum sit. Hinc ad Ælorum, qui, ut putant, sic interpellandus est : • Secunde porte princeps, Alone, admitte me, qui tiki tue matris offero symbolum, nempe gratiam virtutibus potestatum occultatam. Gratia mecum sil, Paler, mecum sit. Postremo, quem Horæum appellant, hæc dicenda opinantur: « Tu qui propterca primæ portæ principatum obtines, quia septa ignis intre- pide superasti, Horæe, admitte me, videns tuæ potestatis symbolum ligni vitæ figura expressum, et ima- gine ad exemplar innocentis facta repraesentatum. Gratia mecum sit, Pater, necum sit. » B C Princeps septimus. Iren., lib. r, cap. 50. planius in orbe quinto collocant. Iren., lib. 1, cap. 30; Epiph., hæres. 26. Cap. 49, De prascript. adversus hærel., et libro Adversus Valent. cap. 14; apud Irearum, lib. 1, cap. : • Morou vero lunc, et Stauron, et Ly- troten, et Carpisten, et Horotheten et Metagogea vocant. D Vide ibidem, pag. 13, 16; Epiph, her. 31, pag. 167. Terminum invenies apud Theo- doretum, lib. De fab. her., in Valentino : at Orei solus, quantum scio, Irenaeus meminit, lib. 1, cap. 30, atque illic inter principes sexto ordine re- censetur. SPENCER. assentitur Boherellus. leesi, quam in libb. editis, deducunt. Vide Nicolaum Gallasium in Adnot, ad Tren. lib. 1, cap. 30; Petavium in Animadvers, ad Epiph., hær. 25; Theodoretum, lib. De hær. fab., in Marco Admiscent autem etiam nomina lle- braica, terrentes eos qui initiantur, quorum me- D plex Celsi eruditio, quæ potius est vana curiositas, memorare compulit. Quippe voluimus et ejus scri- ptionis et nostræ defensionis lectori notum esse, nobis non ignorari scientias quibus Celsus gloria- tur, et propter quas Christianos, qui eas neque al- tendant neque sciunt, calumniatur. Ego vero discere hæc et exponere volui, ut ne impostores plura cal- lere se jactitent, eaque ostentatione eos decipiant, qui nominum specie facile se abduci patiuntur. Plura poteram congerere, ut planum facerem per- spectas esse mihi præstigiatorum illorum artes, sed tamen eas nobis exsecrationi esse, ut alienus, iinpias, abhorrentes a vera Christianorum doctrina, quam ad mortem usque contitemur. Quanquam hoc sciri oportet, cum harum rerum auctores nec magis are cana cognoscerent, nec divinarum Scripturarum accuratam haberent notionem, omnia ab illis fuisse permista. Nam e magia suum Jaldabaoth, Asta- phæun, Moræum deduxerunt; ex Hebraicis vero minisse duxi supervacaneum. Idem in Barbelio!is, et in Ophianis, Iren., lib. 1, cap. 21; Epiph., hær. cis, p. Earum, quasi Hebraicæ essent, non melius successit interpretatio viris doctis, quam Eonum Valentini appellationes ex codem He- braico per vim arcessitæ, omnia enim illa vocabula mere Egyptiaca sunt, ut alibi monstr.bimus. SPENCER. Evang. secundum Matth. : Neque dubito quin quod apud Origenen est legendum sit, duo sint nomina Tet. Neque aliter quam Iao no- men hoc legendum Hieronymus arbitratur. Cle- mens Alexandrinus : • nisi in Scriptura, mendum est. • Alii aliter enuntiant. Alicubi scri- ptum inveni Tau. Apud Samaritanos est laбé. Theo- doret, quæst. in Exod.; Epiph., hær. 40, p. 296; Phot., epist. : Ego sum, qui sum. Et hoc no nen Hebreis Aia dicitur, Samaritanis Jabe. Serie bitur porro hisce : quibus in- (5) Ασταφαιόν. Πeschelius in textu, Αστα (36) Αλλωαιόν. Hunc principem Irenæus et Epi- (57) Ὡραῖον. lloros occurrit apud Tertullianum, (33) Καταλυθέν. Croius legit καταγλυφθέν, cui (39) Εἰδέναι. Ιta melius legitur in codice Basi- (40) Μαγείας. Alii ex lingua Hebræca vel Syriaca 32. Atque haec omnia nos ea quæ putatur multi- 25. Dissentit Salmasius, libro De annis climacteri- (41) Ιαωία. Grotius in Adnot. ad cap. xxΙ
PG 11:1369Ὑπὲρ γὰρ τὰς εἰς τοὺς γόητας γινομένας ἀπὸ δαιμόνων συνεργίας πρὸς τὰ φαυλότατα τῶν ἀνθρώπους ἀπατώντων γίνεται συνεργία ἀπ’ αὐτοῦ τοῦ διαβόλου ἐπὶ ἀπάτῃ τοῦ γένους τῶν ἀνθρώπων. Λέγει δὲ ὁ Παῦλος περὶ τούτου τοῦ καλουμένου Ἀντιχρίστου διδάσκων καὶ παριστὰς μετά τινος ἐπικρύψεως, τίνα τρόπον ἐπιδημήσει καὶ πότε τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων καὶ διὰ τί· καὶ ὅρα εἰ μὴ σεμνότατα περὶ τούτων ὁ Παῦλος ἐκτίθεται καὶ οὐκ ἀξίως χλεύης τινὸς κἂν ἐλαχίστης· λέγει δὲ οὕτως· Ἐρωτῶμεν δὲ ὑμᾶς, ἀδελφοί, ὑπὲρ τῆς παρουσίας τοῦ κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ καὶ ἡμῶν ἐπισυναγωγῆς ἐπ’ αὐτόν, εἰς τὸ μὴ σαλευθῆναι ὑμᾶς ἀπὸ τοῦ νοὸς μηδὲ θροεῖσθαι, μήτε διὰ πνεύματος μήτε διὰ λόγου μήτε διὰ ἐπιστολῆς ὡς δι’ ἡμῶν, ὡς ὅτι ἐνέστηκεν ἡ ἡμέρα τοῦ κυρίου. Μή τις ὑμᾶς ἐξαπατήσῃ κατὰ μηδένα τρόπον, ὅτι, ἐὰν μὴ ἔλθῃ ἡ ἀποστασία πρῶτον καὶ ἀποκαλυφθῇ ὁ ἄνθρωπος τῆς ἁμαρτίας, ὁ υἱὸς τῆς ἀπωλείας, ὁ ἀντικείμενος καὶ ὑπεραιρόμενος ἐπὶ πάντα λεγόμενον θεὸν ἢ σέβασμα, ὥστε αὐτὸν εἰς τὸν ναὸν τοῦ θεοῦ καθίσαι, ἀποδεικνύντα ἑαυτὸν ὅτι ἐστὶ θεός. Οὐ μνημονεύετε ὅτι ἔτι ὢν πρὸς ὑμᾶς ταῦτ’ ἔλεγον ὑμῖν;
ὀνομαζόμενον, καὶ τὸν Σαβαώθ, καὶ τὸν ᾿Αδωναίον, Β καὶ τὸν Ἑλωαῖον· τὰ δὲ ἀπὸ τῶν Γραφών ληφθέντα ὀνόματα ἐπώνυμά ἐστι τοῦ αὐτοῦ (42) καὶ ἑνὸς Θεοῦ ὅπερ μὴ συνιέντες οἱ ἐχθροὶ Θεῷ, ὡς καὶ αὐτοὶ ὁμο λογοῦσιν, ᾠήθησαν ἄλλον μὲν εἶναι τὸν Ἰπώ, ἕτερον δὲ τὸν Σαβαώθ, καὶ τρίτον παρὰ τοῦτον τὸν Ἀδω ναῖον, ὃν λέγουσιν αἱ Γραφαι Αδωναί, καὶ ἄλλον των Ἐλωαῖον, ὃν οἱ προφῆται ὀνομάζουσιν Ἑβραϊστι Ελων (43). Εἶθ᾿ ἑξῆς ἄλλους μύθους ὁ Κέλσος ἐκτίθεται, ὥς ι τινων εἰς τὰς ἀρχοντικὰς μορφὰς ἐπανερχο μένων, ὥστε τινὰς μὲν καλεῖσθαι (44) λέοντας, ἂ λους δὲ ταύρους, καὶ ἄλλους δράκοντας (45), ἢ ἀς- τοὺς, ἢ ἄρκτους, ἢ κύνας. » Ευρομεν δὲ ἐν ᾧ είχαν μεν διαγράμματι καὶ ὁ ὠνόμασε Κέλσος τετράγων σχῆμα, καὶ τὸ ἐπὶ τῶν τοῦ παραδείσου πυλῶν λεγό μενον ὑπὸ τῶν ἀθλίων ἐκείνων (46). Ἐζωγραφεῖτο δὲ ὡς διάμετρος κύκλου τινὸς πυροειδοῦς ἡ φλογίνη ῥομφαία, ὡς δορυφορουμένη τῷ τε τῆς γνώσεως ξύλῳ καὶ τῆς ζωῆς. Ὁ μὲν οὖν Κέλσος οὐκ ἠθέλησε τὰς δημηγορίας, ἢ οὐκ ἐδυνήθη ἐκθέσθαι, ἃς καθ᾿ ἑκάστην πύλην κατὰ τοὺς τῶν ἀσεβῶν μύθους ἐμοῦ σιν οἱ διιόντες αὐτάς· ἡμεῖς δὲ καὶ τοῦτο πεποιή- καμεν, ἵνα τὸ τῆς ἀτελέστου τελετῆς πέρας δείξωμεν τῷ Κέλσῳ, καὶ τοῖς ἐντυγχάνουσι τῇ γραφῇ, ἐγνωκέναι ὡς ἀλλότρια (47) τῆς Χριστιανῶν περὶ τὸ θεῖον εὐσεβείας. Ἰαώ. Ἰευώ, Ελωαί. πνέεσθαι, γενέσθαι. Εἶναι δὲ δρακοντοειδῆ τὸν ἄρχοντα τὸν κατέχοντα τὸν κόσμον τοῦτον, καὶ καταπίνοντα μὲν τὰς ψυχὰς τὰ; μὴ ἐν γνώσει ὑπαρχούσας, καὶ διὰ τῆς κέρκου πάλιν ἐπιστρέφοντα εἰς τὸν κόσμον, κἀντεῦθεν εἰς χοίρους Μετὰ δὲ τὸ ἐκθέσθαι τὰ προειρημένα, καὶ τὰ ἀνάλογον (48) αὐτοῖς ἅτινα ἡμεῖς προσεθήκαμεν, τοιαῦτά φησιν ὁ Κέλσος·. Οἱ δ᾽ ἔτι προστιθέασιν ἄλλα ἐπ' ἄλλοις, προφητῶν λόγους, καὶ κύκλους ἐπὶ κύκλοις, καὶ ἀποῤῥοίας Εκκλησίας ἐπιγείου, καὶ περιτομῆς, καὶ Προυνικοῦ τινος ρέουσαν δύναμιν παρθένου, καὶ ψυχὴν ζῶσαν, καὶ σφαζόμενον οὐρα νὸν ἵνα ζήσῃ, καὶ γῆν σφαζομένην μαχαίρι, καὶ πολλούς σφαζομένους ἵνα ζήσωσι, καὶ πανόμενον ἐν κόσμῳ θάνατον, ὅταν ἀποθάνῃ ἡ τοῦ κόσμου ἁμαρ τία, καὶ κάθοδον (49) αὖθις στενὴν, καὶ αὐτομάτως ἀνοιγομένας πύλας. Πανταχοῦ δ᾽ ἐκεῖ τὸ τῆς ζωῆς ξύλον, καὶ ἀνάστασις σαρκὸς ἀπὸ ξύλου· διότι, οἷ μαι, ὁ διδάσκαλος αὐτῶν σταυρῷ ἐνηλώθη, καὶ ἦν τέκτων τὴν τέχνην. Ως, εἰ ἔτυχεν (50) ἐκεῖνος ἀπὸ κρημνοῦ ἐῤῥιμμένος, ἢ εἰς βάραθρον ἑωσμένος, τ ἀγχόνῃ πεπνιγμένος, ἢ σκυτοτόμος, ή λιθοξόος, σιδηρεύς· ἦν ἂν ὑπὲρ τοὺς οὐρανοὺς κρημνὸς ζωής, ἢ βάραθρον ἀναστάσεως, ἢ σχοινίον ἀθανασίας, ἢ 2- καὶ εἰς ἄλλα ζῶα, καὶ πάλιν διὰ τῶν αὐτῶν ἀναφερο μένας. • ξίφος, τὸ ἐπὶ τῶν τοῦ παραδείσου πυλῶν λεγόμενον ὑπὸ τῶν ἀθλίων ἐκείνων ξίφος. τὸ πέρας. ὃς, εἰ ἔτυχεν. ORIGENIS Scripturis eum quem Hebræi vocant Jao vel Ja, A sicut et Sabaoth, et Adoneum, et Aloeum; qu quidem nomina e Scripturis ducta sunt unius atque ejusdem Dei. Sed illi Dei hostes, cum hoc non intelligerent, ut ipsi ultro confitentur, alium judi- carunt esse Jao, alium Sabaoth, et Adonæumn di- versum esse ab illo quem Scripturæ Adonai appel- lant; Eloæum etiam alium ab illo esse, qui lle- braice a prophetis Eloi nominatur. dam esse, qui se in dæmones illos transforment, ita ut alii leones, alii tauri, alii dracones, aut aquile, aut ursi, aut canes appellentur. › Inveni in eodem diagrammate et figuram illam quam Celsus vocat quadrangulam, et id quod miseri illi statuunt de portis paradisi. Flammeus ibidem pingebatur ensis, circuli ignei diameter, tanquam excubias agens ad scientiæ lignum et vitæ. Cæterum Celsus aut noluit aut non potuit preces referre, quas ad singulas portas fabulosa impiorum illorum doctrina fundi jubet ab iis qui illas adeunt. Nos vero id fecimus, ut Celso ejus- que lectoribus evidens fieret, nobis penitus explo- ratum esse scelesti illius mysterii finem, tanquam a Christianorum erga Deum pietate remotissimuin. C dederunt, ita Celsus prosequitur: ‹ Isti autem aliis alia addunt, prophetarum dicta, circulos circulis inclusos, rivos Ecclesiæ terrestris et circumcisio- nis, virtutem ex quadam Prunico virgine manan- tem, viventem animam, cœlum ut vivat occisum, occisam et ease terram, mactalos ut vivart multos, tollendam e muudo mortem ubi peccatum mundi mortuum fuerit, novum per angusta descensum, et portas sponte patentes. Illic ubique videas vitæ lignum et carnis resurrectionem per lignum : opi- mor, quia magister eorum cruci clavis affixus est et faber lignarius erat. Quod si ex prærupta dejectus rupe fuisset, aut in barathrum præcipitatus, aut laqueo præfocatos, si artem exercuisset aut coria- riam, aut carmentariam, aut ferrariam ; esset super cœlos rupes vitæ, aut resurrectionis barathrum, aut funis immortalitatis, aut beatus lapis, aut ferrum charitatis, aut corium sanctum. Ecquam aniculam dicatur sine line, sine principio csse Deumn. » Din- dor., lib. ut Bibl. hist.; Macrob., lib. 1, cap. 18, Salurnal., et alii, legunt Philo ex Suncho- misthone, apud Eusebium, lib. x. cap. 9, Evang. prep. SPENCER. stituunt omnes codd. mss. nus et Anglicanus secundus, Libri impressi, pro quo Croius legebat D Addunt et hujus mundi præsidem draco nis effigiem habere, ab eoque animas absorberi cognitione illa destitutas, rursuinque per caudam in hune mundum refundi. Ex quo deinceps in por- corum aliorumque animantium corpora transfuse per eadem denuo vestigia sursum efferantur. › SPENCER. forte ut sensus sit: precedens textu. At Spencerus, 33. Sub haec alias Celsus narrat fabulas, e quos- 54. Ilis absolutis, quæ nobis plura addendi locum (42) Vocem αὐτοῦ quæ ab editis exciderat, re- (45) 'Ελωί. Quatuor mss., Reg., Basil., Vatica- (44) Καλεῖσθαι. Ita codd. Regius et Basileensis. (45) Δράκοντας. Epiph., har. 26, pag. 91 : (46) Post εκείνων aliquid Guieto videtur deesse, (47) Αλλότρια. Lego ἀλλότριον, quod refero ad (48) Ανάλογον. Codd. Reg. et Basil., ανάλογα. (49) Meschelius in textu, καθόλου, male. (50) Ὡς, εἰ ἔτυχεν. Sic mss. et laschelius in
Καὶ νῦν τὸ κατέχον οἴδατε, εἰς τὸ ἀποκαλυφθῆναι αὐτὸν ἐν τῷ αὐτοῦ καιρῷ· τὸ γὰρ μυστήριον ἤδη ἐνεργεῖται τῆς ἀνομίας, μόνον ὁ κατέχων ἄρτι, ἕως ἐκ μέσου γένηται· καὶ τότε ἀποκαλυφθήσεται ὁ ἄνομος, ὃν ὁ κύριος Ἰησοῦς ἀναλοῖ τῷ πνεύματι τοῦ στόματος αὐτοῦ καὶ καταργήσει τῇ ἐπιφανείᾳ τῆς παρουσίας αὐτοῦ, οὗ ἐστιν ἡ παρουσία κατ’ ἐνέργειαν τοῦ Σατανᾶ ἐν πάσῃ δυνάμει καὶ σημείοις καὶ τέρασι ψεύδους καὶ ἐν πάσῃ ἀπάτῃ ἀδικίας τοῖς ἀπολλυμένοις, ἀνθ’ ὧν τὴν ἀγάπην τῆς ἀληθείας οὐκ ἐδέξαντο εἰς τὸ σωθῆναι αὐτούς. Καὶ διὰ τοῦτο πέμπει αὐτοῖς ὁ θεὸς ἐνέργειαν πλάνης εἰς τὸ πιστεῦσαι αὐτοὺς τῷ ψεύδει, ἵνα κριθῶσιν ἅπαντες οἱ μὴ πιστεύσαντες τῇ ἀληθείᾳ ἀλλ’ εὐδοκήσαντες ἐν τῇ ἀδικίᾳ. Ἕκαστον δὲ τούτων σαφηνίσαι οὐ τῇ παρούσῃ ἁρμόζει πραγματείᾳ. Ἡ περὶ αὐτοῦ δὲ προφητεία ἐν τῷ Δανιὴλ λέλεκται, δυναμένη τὸν φρονίμως καὶ εὐγνωμόνως ἀναγινώσκοντα ἐπιστρέψαι ἐπὶ τὸ θαυμάσαι τοὺς λόγους ὡς ἀληθῶς ἐνθέους καὶ προφητικούς, ἐν οἷς λέλεκται τὰ περὶ τῶν μελλουσῶν βασιλειῶν, ἀρξάμενα ἀπὸ τῶν χρόνων Δανιὴλ μέχρι τῆς φθορᾶς τοῦ κόσμου. Ἐνέσται δὲ τῷ βουλομένῳ ἐντυχεῖν αὐτῇ·
ὀνομαζόμενον, καὶ τὸν Σαβαώθ, καὶ τὸν ᾿Αδωναίον, Β καὶ τὸν Ἑλωαῖον· τὰ δὲ ἀπὸ τῶν Γραφών ληφθέντα ὀνόματα ἐπώνυμά ἐστι τοῦ αὐτοῦ (42) καὶ ἑνὸς Θεοῦ ὅπερ μὴ συνιέντες οἱ ἐχθροὶ Θεῷ, ὡς καὶ αὐτοὶ ὁμο λογοῦσιν, ᾠήθησαν ἄλλον μὲν εἶναι τὸν Ἰπώ, ἕτερον δὲ τὸν Σαβαώθ, καὶ τρίτον παρὰ τοῦτον τὸν Ἀδω ναῖον, ὃν λέγουσιν αἱ Γραφαι Αδωναί, καὶ ἄλλον των Ἐλωαῖον, ὃν οἱ προφῆται ὀνομάζουσιν Ἑβραϊστι Ελων (43). Εἶθ᾿ ἑξῆς ἄλλους μύθους ὁ Κέλσος ἐκτίθεται, ὥς ι τινων εἰς τὰς ἀρχοντικὰς μορφὰς ἐπανερχο μένων, ὥστε τινὰς μὲν καλεῖσθαι (44) λέοντας, ἂ λους δὲ ταύρους, καὶ ἄλλους δράκοντας (45), ἢ ἀς- τοὺς, ἢ ἄρκτους, ἢ κύνας. » Ευρομεν δὲ ἐν ᾧ είχαν μεν διαγράμματι καὶ ὁ ὠνόμασε Κέλσος τετράγων σχῆμα, καὶ τὸ ἐπὶ τῶν τοῦ παραδείσου πυλῶν λεγό μενον ὑπὸ τῶν ἀθλίων ἐκείνων (46). Ἐζωγραφεῖτο δὲ ὡς διάμετρος κύκλου τινὸς πυροειδοῦς ἡ φλογίνη ῥομφαία, ὡς δορυφορουμένη τῷ τε τῆς γνώσεως ξύλῳ καὶ τῆς ζωῆς. Ὁ μὲν οὖν Κέλσος οὐκ ἠθέλησε τὰς δημηγορίας, ἢ οὐκ ἐδυνήθη ἐκθέσθαι, ἃς καθ᾿ ἑκάστην πύλην κατὰ τοὺς τῶν ἀσεβῶν μύθους ἐμοῦ σιν οἱ διιόντες αὐτάς· ἡμεῖς δὲ καὶ τοῦτο πεποιή- καμεν, ἵνα τὸ τῆς ἀτελέστου τελετῆς πέρας δείξωμεν τῷ Κέλσῳ, καὶ τοῖς ἐντυγχάνουσι τῇ γραφῇ, ἐγνωκέναι ὡς ἀλλότρια (47) τῆς Χριστιανῶν περὶ τὸ θεῖον εὐσεβείας. Ἰαώ. Ἰευώ, Ελωαί. πνέεσθαι, γενέσθαι. Εἶναι δὲ δρακοντοειδῆ τὸν ἄρχοντα τὸν κατέχοντα τὸν κόσμον τοῦτον, καὶ καταπίνοντα μὲν τὰς ψυχὰς τὰ; μὴ ἐν γνώσει ὑπαρχούσας, καὶ διὰ τῆς κέρκου πάλιν ἐπιστρέφοντα εἰς τὸν κόσμον, κἀντεῦθεν εἰς χοίρους Μετὰ δὲ τὸ ἐκθέσθαι τὰ προειρημένα, καὶ τὰ ἀνάλογον (48) αὐτοῖς ἅτινα ἡμεῖς προσεθήκαμεν, τοιαῦτά φησιν ὁ Κέλσος·. Οἱ δ᾽ ἔτι προστιθέασιν ἄλλα ἐπ' ἄλλοις, προφητῶν λόγους, καὶ κύκλους ἐπὶ κύκλοις, καὶ ἀποῤῥοίας Εκκλησίας ἐπιγείου, καὶ περιτομῆς, καὶ Προυνικοῦ τινος ρέουσαν δύναμιν παρθένου, καὶ ψυχὴν ζῶσαν, καὶ σφαζόμενον οὐρα νὸν ἵνα ζήσῃ, καὶ γῆν σφαζομένην μαχαίρι, καὶ πολλούς σφαζομένους ἵνα ζήσωσι, καὶ πανόμενον ἐν κόσμῳ θάνατον, ὅταν ἀποθάνῃ ἡ τοῦ κόσμου ἁμαρ τία, καὶ κάθοδον (49) αὖθις στενὴν, καὶ αὐτομάτως ἀνοιγομένας πύλας. Πανταχοῦ δ᾽ ἐκεῖ τὸ τῆς ζωῆς ξύλον, καὶ ἀνάστασις σαρκὸς ἀπὸ ξύλου· διότι, οἷ μαι, ὁ διδάσκαλος αὐτῶν σταυρῷ ἐνηλώθη, καὶ ἦν τέκτων τὴν τέχνην. Ως, εἰ ἔτυχεν (50) ἐκεῖνος ἀπὸ κρημνοῦ ἐῤῥιμμένος, ἢ εἰς βάραθρον ἑωσμένος, τ ἀγχόνῃ πεπνιγμένος, ἢ σκυτοτόμος, ή λιθοξόος, σιδηρεύς· ἦν ἂν ὑπὲρ τοὺς οὐρανοὺς κρημνὸς ζωής, ἢ βάραθρον ἀναστάσεως, ἢ σχοινίον ἀθανασίας, ἢ 2- καὶ εἰς ἄλλα ζῶα, καὶ πάλιν διὰ τῶν αὐτῶν ἀναφερο μένας. • ξίφος, τὸ ἐπὶ τῶν τοῦ παραδείσου πυλῶν λεγόμενον ὑπὸ τῶν ἀθλίων ἐκείνων ξίφος. τὸ πέρας. ὃς, εἰ ἔτυχεν. ORIGENIS Scripturis eum quem Hebræi vocant Jao vel Ja, A sicut et Sabaoth, et Adoneum, et Aloeum; qu quidem nomina e Scripturis ducta sunt unius atque ejusdem Dei. Sed illi Dei hostes, cum hoc non intelligerent, ut ipsi ultro confitentur, alium judi- carunt esse Jao, alium Sabaoth, et Adonæumn di- versum esse ab illo quem Scripturæ Adonai appel- lant; Eloæum etiam alium ab illo esse, qui lle- braice a prophetis Eloi nominatur. dam esse, qui se in dæmones illos transforment, ita ut alii leones, alii tauri, alii dracones, aut aquile, aut ursi, aut canes appellentur. › Inveni in eodem diagrammate et figuram illam quam Celsus vocat quadrangulam, et id quod miseri illi statuunt de portis paradisi. Flammeus ibidem pingebatur ensis, circuli ignei diameter, tanquam excubias agens ad scientiæ lignum et vitæ. Cæterum Celsus aut noluit aut non potuit preces referre, quas ad singulas portas fabulosa impiorum illorum doctrina fundi jubet ab iis qui illas adeunt. Nos vero id fecimus, ut Celso ejus- que lectoribus evidens fieret, nobis penitus explo- ratum esse scelesti illius mysterii finem, tanquam a Christianorum erga Deum pietate remotissimuin. C dederunt, ita Celsus prosequitur: ‹ Isti autem aliis alia addunt, prophetarum dicta, circulos circulis inclusos, rivos Ecclesiæ terrestris et circumcisio- nis, virtutem ex quadam Prunico virgine manan- tem, viventem animam, cœlum ut vivat occisum, occisam et ease terram, mactalos ut vivart multos, tollendam e muudo mortem ubi peccatum mundi mortuum fuerit, novum per angusta descensum, et portas sponte patentes. Illic ubique videas vitæ lignum et carnis resurrectionem per lignum : opi- mor, quia magister eorum cruci clavis affixus est et faber lignarius erat. Quod si ex prærupta dejectus rupe fuisset, aut in barathrum præcipitatus, aut laqueo præfocatos, si artem exercuisset aut coria- riam, aut carmentariam, aut ferrariam ; esset super cœlos rupes vitæ, aut resurrectionis barathrum, aut funis immortalitatis, aut beatus lapis, aut ferrum charitatis, aut corium sanctum. Ecquam aniculam dicatur sine line, sine principio csse Deumn. » Din- dor., lib. ut Bibl. hist.; Macrob., lib. 1, cap. 18, Salurnal., et alii, legunt Philo ex Suncho- misthone, apud Eusebium, lib. x. cap. 9, Evang. prep. SPENCER. stituunt omnes codd. mss. nus et Anglicanus secundus, Libri impressi, pro quo Croius legebat D Addunt et hujus mundi præsidem draco nis effigiem habere, ab eoque animas absorberi cognitione illa destitutas, rursuinque per caudam in hune mundum refundi. Ex quo deinceps in por- corum aliorumque animantium corpora transfuse per eadem denuo vestigia sursum efferantur. › SPENCER. forte ut sensus sit: precedens textu. At Spencerus, 33. Sub haec alias Celsus narrat fabulas, e quos- 54. Ilis absolutis, quæ nobis plura addendi locum (42) Vocem αὐτοῦ quæ ab editis exciderat, re- (45) 'Ελωί. Quatuor mss., Reg., Basil., Vatica- (44) Καλεῖσθαι. Ita codd. Regius et Basileensis. (45) Δράκοντας. Epiph., har. 26, pag. 91 : (46) Post εκείνων aliquid Guieto videtur deesse, (47) Αλλότρια. Lego ἀλλότριον, quod refero ad (48) Ανάλογον. Codd. Reg. et Basil., ανάλογα. (49) Meschelius in textu, καθόλου, male. (50) Ὡς, εἰ ἔτυχεν. Sic mss. et laschelius in
PG 11:1371πλὴν τὰ περὶ τοῦ Ἀντιχρίστου ὅρα εἰ μὴ τοιαῦτά ἐστι· Καὶ ἐπ’ ἐσχάτῳ τῆς βασιλείας αὐτῶν, πληρουμένων τῶν ἁμαρτιῶν αὐτῶν, ἀναστήσεται βασιλεὺς ἀναιδὴς προσώπῳ καὶ συνιῶν προβλήματα· καὶ κραταιὰ ἡ ἰσχὺς αὐτοῦ, καὶ θαυμαστὰ διαφθερεῖ καὶ κατευθυνεῖ καὶ ποιήσει καὶ διαφθερεῖ ἰσχυροὺς καὶ λαὸν ἅγιον. Καὶ ὁ ζυγὸς τοῦ κλοιοῦ αὐτοῦ κατευθυνεῖ· δόλος ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ, καὶ ἐν καρδίᾳ αὐτοῦ μεγαλυνθήσεται, καὶ δόλῳ διαφθερεῖ πολλούς, καὶ ἐπὶ ἀπωλείας πολλῶν στήσεται, καὶ ὡς ὠὰ χειρὶ συντρίψει. Ὅπερ δὲ παρὰ τῷ Παύλῳ λέλεκται ἐν ᾗ ἐξεθέμην αὐτοῦ λέξει, φασκούσῃ· Ὥστε αὐτὸν εἰς τὸν ναὸν τοῦ θεοῦ καθίσαι, ἀποδεικνύντα ἑαυτὸν ὅτι ἐστὶ θεός, τοῦτο καὶ ἐν τῷ Δανιὴλ τοῦτον εἴρηται τὸν τρόπον· Καὶ ἐπὶ τὸ ἱερὸν βδέλυγμα τῶν ἐρημώσεων, καὶ ἕως συντελείας καιροῦ συντέλεια δοθήσεται ἐπὶ τὴν ἐρήμωσιν. Τοσαῦτα δὴ ἀπὸ πλειόνων ἔδοξεν εὔλογον εἶναί μοι παραθέσθαι εἰς τὸ κἂν ἐπ’ ὀλίγον συνιέναι τὸν ἀκροατὴν περὶ τοῦ βουλήματος τῶν θείων λόγων, διδασκόντων τὰ περὶ τοῦ διαβόλου καὶ τοῦ Ἀντιχρίστου· οἷς εἰς ταῦτα ἀρκεσθέντες ἴδωμεν καὶ ἄλλην τοῦ Κέλσου λέξιν καὶ πρὸς αὐτὴν κατὰ τὸ δυνατὸν ἀγωνισώμεθα.
ὀνομαζόμενον, καὶ τὸν Σαβαώθ, καὶ τὸν ᾿Αδωναίον, Β καὶ τὸν Ἑλωαῖον· τὰ δὲ ἀπὸ τῶν Γραφών ληφθέντα ὀνόματα ἐπώνυμά ἐστι τοῦ αὐτοῦ (42) καὶ ἑνὸς Θεοῦ ὅπερ μὴ συνιέντες οἱ ἐχθροὶ Θεῷ, ὡς καὶ αὐτοὶ ὁμο λογοῦσιν, ᾠήθησαν ἄλλον μὲν εἶναι τὸν Ἰπώ, ἕτερον δὲ τὸν Σαβαώθ, καὶ τρίτον παρὰ τοῦτον τὸν Ἀδω ναῖον, ὃν λέγουσιν αἱ Γραφαι Αδωναί, καὶ ἄλλον των Ἐλωαῖον, ὃν οἱ προφῆται ὀνομάζουσιν Ἑβραϊστι Ελων (43). Εἶθ᾿ ἑξῆς ἄλλους μύθους ὁ Κέλσος ἐκτίθεται, ὥς ι τινων εἰς τὰς ἀρχοντικὰς μορφὰς ἐπανερχο μένων, ὥστε τινὰς μὲν καλεῖσθαι (44) λέοντας, ἂ λους δὲ ταύρους, καὶ ἄλλους δράκοντας (45), ἢ ἀς- τοὺς, ἢ ἄρκτους, ἢ κύνας. » Ευρομεν δὲ ἐν ᾧ είχαν μεν διαγράμματι καὶ ὁ ὠνόμασε Κέλσος τετράγων σχῆμα, καὶ τὸ ἐπὶ τῶν τοῦ παραδείσου πυλῶν λεγό μενον ὑπὸ τῶν ἀθλίων ἐκείνων (46). Ἐζωγραφεῖτο δὲ ὡς διάμετρος κύκλου τινὸς πυροειδοῦς ἡ φλογίνη ῥομφαία, ὡς δορυφορουμένη τῷ τε τῆς γνώσεως ξύλῳ καὶ τῆς ζωῆς. Ὁ μὲν οὖν Κέλσος οὐκ ἠθέλησε τὰς δημηγορίας, ἢ οὐκ ἐδυνήθη ἐκθέσθαι, ἃς καθ᾿ ἑκάστην πύλην κατὰ τοὺς τῶν ἀσεβῶν μύθους ἐμοῦ σιν οἱ διιόντες αὐτάς· ἡμεῖς δὲ καὶ τοῦτο πεποιή- καμεν, ἵνα τὸ τῆς ἀτελέστου τελετῆς πέρας δείξωμεν τῷ Κέλσῳ, καὶ τοῖς ἐντυγχάνουσι τῇ γραφῇ, ἐγνωκέναι ὡς ἀλλότρια (47) τῆς Χριστιανῶν περὶ τὸ θεῖον εὐσεβείας. Ἰαώ. Ἰευώ, Ελωαί. πνέεσθαι, γενέσθαι. Εἶναι δὲ δρακοντοειδῆ τὸν ἄρχοντα τὸν κατέχοντα τὸν κόσμον τοῦτον, καὶ καταπίνοντα μὲν τὰς ψυχὰς τὰ; μὴ ἐν γνώσει ὑπαρχούσας, καὶ διὰ τῆς κέρκου πάλιν ἐπιστρέφοντα εἰς τὸν κόσμον, κἀντεῦθεν εἰς χοίρους Μετὰ δὲ τὸ ἐκθέσθαι τὰ προειρημένα, καὶ τὰ ἀνάλογον (48) αὐτοῖς ἅτινα ἡμεῖς προσεθήκαμεν, τοιαῦτά φησιν ὁ Κέλσος·. Οἱ δ᾽ ἔτι προστιθέασιν ἄλλα ἐπ' ἄλλοις, προφητῶν λόγους, καὶ κύκλους ἐπὶ κύκλοις, καὶ ἀποῤῥοίας Εκκλησίας ἐπιγείου, καὶ περιτομῆς, καὶ Προυνικοῦ τινος ρέουσαν δύναμιν παρθένου, καὶ ψυχὴν ζῶσαν, καὶ σφαζόμενον οὐρα νὸν ἵνα ζήσῃ, καὶ γῆν σφαζομένην μαχαίρι, καὶ πολλούς σφαζομένους ἵνα ζήσωσι, καὶ πανόμενον ἐν κόσμῳ θάνατον, ὅταν ἀποθάνῃ ἡ τοῦ κόσμου ἁμαρ τία, καὶ κάθοδον (49) αὖθις στενὴν, καὶ αὐτομάτως ἀνοιγομένας πύλας. Πανταχοῦ δ᾽ ἐκεῖ τὸ τῆς ζωῆς ξύλον, καὶ ἀνάστασις σαρκὸς ἀπὸ ξύλου· διότι, οἷ μαι, ὁ διδάσκαλος αὐτῶν σταυρῷ ἐνηλώθη, καὶ ἦν τέκτων τὴν τέχνην. Ως, εἰ ἔτυχεν (50) ἐκεῖνος ἀπὸ κρημνοῦ ἐῤῥιμμένος, ἢ εἰς βάραθρον ἑωσμένος, τ ἀγχόνῃ πεπνιγμένος, ἢ σκυτοτόμος, ή λιθοξόος, σιδηρεύς· ἦν ἂν ὑπὲρ τοὺς οὐρανοὺς κρημνὸς ζωής, ἢ βάραθρον ἀναστάσεως, ἢ σχοινίον ἀθανασίας, ἢ 2- καὶ εἰς ἄλλα ζῶα, καὶ πάλιν διὰ τῶν αὐτῶν ἀναφερο μένας. • ξίφος, τὸ ἐπὶ τῶν τοῦ παραδείσου πυλῶν λεγόμενον ὑπὸ τῶν ἀθλίων ἐκείνων ξίφος. τὸ πέρας. ὃς, εἰ ἔτυχεν. ORIGENIS Scripturis eum quem Hebræi vocant Jao vel Ja, A sicut et Sabaoth, et Adoneum, et Aloeum; qu quidem nomina e Scripturis ducta sunt unius atque ejusdem Dei. Sed illi Dei hostes, cum hoc non intelligerent, ut ipsi ultro confitentur, alium judi- carunt esse Jao, alium Sabaoth, et Adonæumn di- versum esse ab illo quem Scripturæ Adonai appel- lant; Eloæum etiam alium ab illo esse, qui lle- braice a prophetis Eloi nominatur. dam esse, qui se in dæmones illos transforment, ita ut alii leones, alii tauri, alii dracones, aut aquile, aut ursi, aut canes appellentur. › Inveni in eodem diagrammate et figuram illam quam Celsus vocat quadrangulam, et id quod miseri illi statuunt de portis paradisi. Flammeus ibidem pingebatur ensis, circuli ignei diameter, tanquam excubias agens ad scientiæ lignum et vitæ. Cæterum Celsus aut noluit aut non potuit preces referre, quas ad singulas portas fabulosa impiorum illorum doctrina fundi jubet ab iis qui illas adeunt. Nos vero id fecimus, ut Celso ejus- que lectoribus evidens fieret, nobis penitus explo- ratum esse scelesti illius mysterii finem, tanquam a Christianorum erga Deum pietate remotissimuin. C dederunt, ita Celsus prosequitur: ‹ Isti autem aliis alia addunt, prophetarum dicta, circulos circulis inclusos, rivos Ecclesiæ terrestris et circumcisio- nis, virtutem ex quadam Prunico virgine manan- tem, viventem animam, cœlum ut vivat occisum, occisam et ease terram, mactalos ut vivart multos, tollendam e muudo mortem ubi peccatum mundi mortuum fuerit, novum per angusta descensum, et portas sponte patentes. Illic ubique videas vitæ lignum et carnis resurrectionem per lignum : opi- mor, quia magister eorum cruci clavis affixus est et faber lignarius erat. Quod si ex prærupta dejectus rupe fuisset, aut in barathrum præcipitatus, aut laqueo præfocatos, si artem exercuisset aut coria- riam, aut carmentariam, aut ferrariam ; esset super cœlos rupes vitæ, aut resurrectionis barathrum, aut funis immortalitatis, aut beatus lapis, aut ferrum charitatis, aut corium sanctum. Ecquam aniculam dicatur sine line, sine principio csse Deumn. » Din- dor., lib. ut Bibl. hist.; Macrob., lib. 1, cap. 18, Salurnal., et alii, legunt Philo ex Suncho- misthone, apud Eusebium, lib. x. cap. 9, Evang. prep. SPENCER. stituunt omnes codd. mss. nus et Anglicanus secundus, Libri impressi, pro quo Croius legebat D Addunt et hujus mundi præsidem draco nis effigiem habere, ab eoque animas absorberi cognitione illa destitutas, rursuinque per caudam in hune mundum refundi. Ex quo deinceps in por- corum aliorumque animantium corpora transfuse per eadem denuo vestigia sursum efferantur. › SPENCER. forte ut sensus sit: precedens textu. At Spencerus, 33. Sub haec alias Celsus narrat fabulas, e quos- 54. Ilis absolutis, quæ nobis plura addendi locum (42) Vocem αὐτοῦ quæ ab editis exciderat, re- (45) 'Ελωί. Quatuor mss., Reg., Basil., Vatica- (44) Καλεῖσθαι. Ita codd. Regius et Basileensis. (45) Δράκοντας. Epiph., har. 26, pag. 91 : (46) Post εκείνων aliquid Guieto videtur deesse, (47) Αλλότρια. Lego ἀλλότριον, quod refero ad (48) Ανάλογον. Codd. Reg. et Basil., ανάλογα. (49) Meschelius in textu, καθόλου, male. (50) Ὡς, εἰ ἔτυχεν. Sic mss. et laschelius in
Ἔλεγε δὴ μετὰ τὰ ἐκκείμενα τοιαῦτα· Ὁπόθεν δὲ καὶ αὐτὸ τοῦτο ἐπῆλθεν αὐτοῖς θεοῦ υἱὸν καλεῖν, σημαίνω. Ἄνδρες παλαιοὶ τόνδε τὸν κόσμον ὡς ἐκ θεοῦ γενόμενον παῖδά τε αὐτοῦ καὶ ἡμίθεον προσεῖπον. Πάνυ γοῦν ὅμοιος οὗτός τε κἀκεῖνος παῖς θεοῦ. Ὠήθη δὴ υἱὸν θεοῦ ἡμᾶς λέγειν, παραποιήσαντας τὰ περὶ τοῦ κόσμου ὡς ἐκ θεοῦ γενομένου καὶ υἱοῦ ὄντος αὐτοῦ καὶ θεοῦ· οὐ γὰρ ἐδυνήθη ἐπιστήσας τοῖς χρόνοις Μωϋσέως καὶ τῶν προφητῶν ἰδεῖν ὅτι καθόλου τὸ εἶναί τινα υἱὸν θεοῦ πρὸ Ἑλλήνων καὶ ὧν φησιν ὁ Κέλσος παλαιῶν ἀνδρῶν οἱ παρ’ Ἰουδαίοις προφῆται ἐπροφήτευσαν. Ἀλλ’ οὐδ’ ἐβουλήθη τὸ παρὰ Πλάτωνι ἐν ταῖς ἐπιστολαῖς λελεγμένον, οὗ ἐν τοῖς ἀνωτέρω ἐμνήσθημεν, περὶ τοῦ διακοσμήσαντος τόδε τὸ πᾶν ὡς ὄντος υἱοῦ θεοῦ παραθέσθαι· ἵνα μὴ καὶ αὐτὸς ὑπὸ τοῦ Πλάτωνος, ὃν πολλάκις ἐσέμνυνεν, ἀναγκασθῇ παραδέξασθαι ὅτι ὁ μὲν δημιουργὸς τοῦδε τοῦ παντὸς υἱός ἐστι τοῦ θεοῦ, ὁ δὲ πρῶτος καὶ ἐπὶ πᾶσι θεὸς πατήρ ἐστιν αὐτοῦ. Εἰ δὲ τῷ τηλικούτῳ υἱῷ τοῦ θεοῦ ἡνῶσθαι φάσκοντες τῇ ἄκρᾳ μετοχῇ ἐκείνου τὴν τοῦ Ἰησοῦ ψυχὴν οὐκέτι χωρίζομεν ἀπ’ ἐκείνου αὐτήν, οὐδὲν θαυμαστόν.
ὀνομαζόμενον, καὶ τὸν Σαβαώθ, καὶ τὸν ᾿Αδωναίον, Β καὶ τὸν Ἑλωαῖον· τὰ δὲ ἀπὸ τῶν Γραφών ληφθέντα ὀνόματα ἐπώνυμά ἐστι τοῦ αὐτοῦ (42) καὶ ἑνὸς Θεοῦ ὅπερ μὴ συνιέντες οἱ ἐχθροὶ Θεῷ, ὡς καὶ αὐτοὶ ὁμο λογοῦσιν, ᾠήθησαν ἄλλον μὲν εἶναι τὸν Ἰπώ, ἕτερον δὲ τὸν Σαβαώθ, καὶ τρίτον παρὰ τοῦτον τὸν Ἀδω ναῖον, ὃν λέγουσιν αἱ Γραφαι Αδωναί, καὶ ἄλλον των Ἐλωαῖον, ὃν οἱ προφῆται ὀνομάζουσιν Ἑβραϊστι Ελων (43). Εἶθ᾿ ἑξῆς ἄλλους μύθους ὁ Κέλσος ἐκτίθεται, ὥς ι τινων εἰς τὰς ἀρχοντικὰς μορφὰς ἐπανερχο μένων, ὥστε τινὰς μὲν καλεῖσθαι (44) λέοντας, ἂ λους δὲ ταύρους, καὶ ἄλλους δράκοντας (45), ἢ ἀς- τοὺς, ἢ ἄρκτους, ἢ κύνας. » Ευρομεν δὲ ἐν ᾧ είχαν μεν διαγράμματι καὶ ὁ ὠνόμασε Κέλσος τετράγων σχῆμα, καὶ τὸ ἐπὶ τῶν τοῦ παραδείσου πυλῶν λεγό μενον ὑπὸ τῶν ἀθλίων ἐκείνων (46). Ἐζωγραφεῖτο δὲ ὡς διάμετρος κύκλου τινὸς πυροειδοῦς ἡ φλογίνη ῥομφαία, ὡς δορυφορουμένη τῷ τε τῆς γνώσεως ξύλῳ καὶ τῆς ζωῆς. Ὁ μὲν οὖν Κέλσος οὐκ ἠθέλησε τὰς δημηγορίας, ἢ οὐκ ἐδυνήθη ἐκθέσθαι, ἃς καθ᾿ ἑκάστην πύλην κατὰ τοὺς τῶν ἀσεβῶν μύθους ἐμοῦ σιν οἱ διιόντες αὐτάς· ἡμεῖς δὲ καὶ τοῦτο πεποιή- καμεν, ἵνα τὸ τῆς ἀτελέστου τελετῆς πέρας δείξωμεν τῷ Κέλσῳ, καὶ τοῖς ἐντυγχάνουσι τῇ γραφῇ, ἐγνωκέναι ὡς ἀλλότρια (47) τῆς Χριστιανῶν περὶ τὸ θεῖον εὐσεβείας. Ἰαώ. Ἰευώ, Ελωαί. πνέεσθαι, γενέσθαι. Εἶναι δὲ δρακοντοειδῆ τὸν ἄρχοντα τὸν κατέχοντα τὸν κόσμον τοῦτον, καὶ καταπίνοντα μὲν τὰς ψυχὰς τὰ; μὴ ἐν γνώσει ὑπαρχούσας, καὶ διὰ τῆς κέρκου πάλιν ἐπιστρέφοντα εἰς τὸν κόσμον, κἀντεῦθεν εἰς χοίρους Μετὰ δὲ τὸ ἐκθέσθαι τὰ προειρημένα, καὶ τὰ ἀνάλογον (48) αὐτοῖς ἅτινα ἡμεῖς προσεθήκαμεν, τοιαῦτά φησιν ὁ Κέλσος·. Οἱ δ᾽ ἔτι προστιθέασιν ἄλλα ἐπ' ἄλλοις, προφητῶν λόγους, καὶ κύκλους ἐπὶ κύκλοις, καὶ ἀποῤῥοίας Εκκλησίας ἐπιγείου, καὶ περιτομῆς, καὶ Προυνικοῦ τινος ρέουσαν δύναμιν παρθένου, καὶ ψυχὴν ζῶσαν, καὶ σφαζόμενον οὐρα νὸν ἵνα ζήσῃ, καὶ γῆν σφαζομένην μαχαίρι, καὶ πολλούς σφαζομένους ἵνα ζήσωσι, καὶ πανόμενον ἐν κόσμῳ θάνατον, ὅταν ἀποθάνῃ ἡ τοῦ κόσμου ἁμαρ τία, καὶ κάθοδον (49) αὖθις στενὴν, καὶ αὐτομάτως ἀνοιγομένας πύλας. Πανταχοῦ δ᾽ ἐκεῖ τὸ τῆς ζωῆς ξύλον, καὶ ἀνάστασις σαρκὸς ἀπὸ ξύλου· διότι, οἷ μαι, ὁ διδάσκαλος αὐτῶν σταυρῷ ἐνηλώθη, καὶ ἦν τέκτων τὴν τέχνην. Ως, εἰ ἔτυχεν (50) ἐκεῖνος ἀπὸ κρημνοῦ ἐῤῥιμμένος, ἢ εἰς βάραθρον ἑωσμένος, τ ἀγχόνῃ πεπνιγμένος, ἢ σκυτοτόμος, ή λιθοξόος, σιδηρεύς· ἦν ἂν ὑπὲρ τοὺς οὐρανοὺς κρημνὸς ζωής, ἢ βάραθρον ἀναστάσεως, ἢ σχοινίον ἀθανασίας, ἢ 2- καὶ εἰς ἄλλα ζῶα, καὶ πάλιν διὰ τῶν αὐτῶν ἀναφερο μένας. • ξίφος, τὸ ἐπὶ τῶν τοῦ παραδείσου πυλῶν λεγόμενον ὑπὸ τῶν ἀθλίων ἐκείνων ξίφος. τὸ πέρας. ὃς, εἰ ἔτυχεν. ORIGENIS Scripturis eum quem Hebræi vocant Jao vel Ja, A sicut et Sabaoth, et Adoneum, et Aloeum; qu quidem nomina e Scripturis ducta sunt unius atque ejusdem Dei. Sed illi Dei hostes, cum hoc non intelligerent, ut ipsi ultro confitentur, alium judi- carunt esse Jao, alium Sabaoth, et Adonæumn di- versum esse ab illo quem Scripturæ Adonai appel- lant; Eloæum etiam alium ab illo esse, qui lle- braice a prophetis Eloi nominatur. dam esse, qui se in dæmones illos transforment, ita ut alii leones, alii tauri, alii dracones, aut aquile, aut ursi, aut canes appellentur. › Inveni in eodem diagrammate et figuram illam quam Celsus vocat quadrangulam, et id quod miseri illi statuunt de portis paradisi. Flammeus ibidem pingebatur ensis, circuli ignei diameter, tanquam excubias agens ad scientiæ lignum et vitæ. Cæterum Celsus aut noluit aut non potuit preces referre, quas ad singulas portas fabulosa impiorum illorum doctrina fundi jubet ab iis qui illas adeunt. Nos vero id fecimus, ut Celso ejus- que lectoribus evidens fieret, nobis penitus explo- ratum esse scelesti illius mysterii finem, tanquam a Christianorum erga Deum pietate remotissimuin. C dederunt, ita Celsus prosequitur: ‹ Isti autem aliis alia addunt, prophetarum dicta, circulos circulis inclusos, rivos Ecclesiæ terrestris et circumcisio- nis, virtutem ex quadam Prunico virgine manan- tem, viventem animam, cœlum ut vivat occisum, occisam et ease terram, mactalos ut vivart multos, tollendam e muudo mortem ubi peccatum mundi mortuum fuerit, novum per angusta descensum, et portas sponte patentes. Illic ubique videas vitæ lignum et carnis resurrectionem per lignum : opi- mor, quia magister eorum cruci clavis affixus est et faber lignarius erat. Quod si ex prærupta dejectus rupe fuisset, aut in barathrum præcipitatus, aut laqueo præfocatos, si artem exercuisset aut coria- riam, aut carmentariam, aut ferrariam ; esset super cœlos rupes vitæ, aut resurrectionis barathrum, aut funis immortalitatis, aut beatus lapis, aut ferrum charitatis, aut corium sanctum. Ecquam aniculam dicatur sine line, sine principio csse Deumn. » Din- dor., lib. ut Bibl. hist.; Macrob., lib. 1, cap. 18, Salurnal., et alii, legunt Philo ex Suncho- misthone, apud Eusebium, lib. x. cap. 9, Evang. prep. SPENCER. stituunt omnes codd. mss. nus et Anglicanus secundus, Libri impressi, pro quo Croius legebat D Addunt et hujus mundi præsidem draco nis effigiem habere, ab eoque animas absorberi cognitione illa destitutas, rursuinque per caudam in hune mundum refundi. Ex quo deinceps in por- corum aliorumque animantium corpora transfuse per eadem denuo vestigia sursum efferantur. › SPENCER. forte ut sensus sit: precedens textu. At Spencerus, 33. Sub haec alias Celsus narrat fabulas, e quos- 54. Ilis absolutis, quæ nobis plura addendi locum (42) Vocem αὐτοῦ quæ ab editis exciderat, re- (45) 'Ελωί. Quatuor mss., Reg., Basil., Vatica- (44) Καλεῖσθαι. Ita codd. Regius et Basileensis. (45) Δράκοντας. Epiph., har. 26, pag. 91 : (46) Post εκείνων aliquid Guieto videtur deesse, (47) Αλλότρια. Lego ἀλλότριον, quod refero ad (48) Ανάλογον. Codd. Reg. et Basil., ανάλογα. (49) Meschelius in textu, καθόλου, male. (50) Ὡς, εἰ ἔτυχεν. Sic mss. et laschelius in
Οἴδασι γὰρ οἱ ἱεροὶ τῶν θείων γραμμάτων λόγοι καὶ ἄλλα, δύο τῇ ἑαυτῶν φύσει τυγχάνοντα, εἰς ἓν ἀλλήλοις εἶναι λελογισμένα καὶ ὄντα. Οἷον περὶ μὲν ἀνδρὸς καὶ γυναικὸς λέλεκται· Οὐκέτι εἰσὶ δύο ἀλλὰ σὰρξ μία, περὶ δὲ τοῦ τελείου καὶ κολλωμένου τῷ ἀληθινῷ κυρίῳ, λόγῳ καὶ σοφίᾳ καὶ ἀληθείᾳ, ὅτι Ὁ κολλώμενος τῷ κυρίῳ ἓν πνεῦμά ἐστιν. Εἰ δ’ ὁ κολλώμενος τῷ κυρίῳ ἓν πνεῦμά ἐστι, τίς μᾶλλον τῆς Ἰησοῦ ψυχῆς ἢ κἂν παραπλησίως κεκόλληται τῷ κυρίῳ, τῷ αὐτολόγῳ καὶ αὐτοσοφίᾳ καὶ αὐτοαληθείᾳ καὶ αὐτοδικαιοσύνῃ; Ὅπερ εἰ οὕτως ἔχει, οὐκ εἰσὶ δύο ἡ ψυχὴ τοῦ Ἰησοῦ πρὸς τὸν πάσης κτίσεως πρωτότοκον θεὸν λόγον. Εἶτα ἐὰν μὲν τὴν αὐτὴν ἀρετὴν λέγοντες ἀνθρώπου καὶ θεοῦ οἱ ἀπὸ τῆς Στοᾶς φιλόσοφοι μὴ εὐδαιμονέστερον λέγωσιν εἶναι τὸν ἐπὶ πᾶσι θεὸν τοῦ ἐν ἀνθρώποις κατ’ αὐτοὺς σοφοῦ, ἀλλ’ ἴσην εἶναι τὴν ἀμφοτέρων εὐδαιμονίαν, Κέλσος οὐ καταγελᾷ οὐδὲ χλευάζει τὸ δόγμα·
ὀνομαζόμενον, καὶ τὸν Σαβαώθ, καὶ τὸν ᾿Αδωναίον, Β καὶ τὸν Ἑλωαῖον· τὰ δὲ ἀπὸ τῶν Γραφών ληφθέντα ὀνόματα ἐπώνυμά ἐστι τοῦ αὐτοῦ (42) καὶ ἑνὸς Θεοῦ ὅπερ μὴ συνιέντες οἱ ἐχθροὶ Θεῷ, ὡς καὶ αὐτοὶ ὁμο λογοῦσιν, ᾠήθησαν ἄλλον μὲν εἶναι τὸν Ἰπώ, ἕτερον δὲ τὸν Σαβαώθ, καὶ τρίτον παρὰ τοῦτον τὸν Ἀδω ναῖον, ὃν λέγουσιν αἱ Γραφαι Αδωναί, καὶ ἄλλον των Ἐλωαῖον, ὃν οἱ προφῆται ὀνομάζουσιν Ἑβραϊστι Ελων (43). Εἶθ᾿ ἑξῆς ἄλλους μύθους ὁ Κέλσος ἐκτίθεται, ὥς ι τινων εἰς τὰς ἀρχοντικὰς μορφὰς ἐπανερχο μένων, ὥστε τινὰς μὲν καλεῖσθαι (44) λέοντας, ἂ λους δὲ ταύρους, καὶ ἄλλους δράκοντας (45), ἢ ἀς- τοὺς, ἢ ἄρκτους, ἢ κύνας. » Ευρομεν δὲ ἐν ᾧ είχαν μεν διαγράμματι καὶ ὁ ὠνόμασε Κέλσος τετράγων σχῆμα, καὶ τὸ ἐπὶ τῶν τοῦ παραδείσου πυλῶν λεγό μενον ὑπὸ τῶν ἀθλίων ἐκείνων (46). Ἐζωγραφεῖτο δὲ ὡς διάμετρος κύκλου τινὸς πυροειδοῦς ἡ φλογίνη ῥομφαία, ὡς δορυφορουμένη τῷ τε τῆς γνώσεως ξύλῳ καὶ τῆς ζωῆς. Ὁ μὲν οὖν Κέλσος οὐκ ἠθέλησε τὰς δημηγορίας, ἢ οὐκ ἐδυνήθη ἐκθέσθαι, ἃς καθ᾿ ἑκάστην πύλην κατὰ τοὺς τῶν ἀσεβῶν μύθους ἐμοῦ σιν οἱ διιόντες αὐτάς· ἡμεῖς δὲ καὶ τοῦτο πεποιή- καμεν, ἵνα τὸ τῆς ἀτελέστου τελετῆς πέρας δείξωμεν τῷ Κέλσῳ, καὶ τοῖς ἐντυγχάνουσι τῇ γραφῇ, ἐγνωκέναι ὡς ἀλλότρια (47) τῆς Χριστιανῶν περὶ τὸ θεῖον εὐσεβείας. Ἰαώ. Ἰευώ, Ελωαί. πνέεσθαι, γενέσθαι. Εἶναι δὲ δρακοντοειδῆ τὸν ἄρχοντα τὸν κατέχοντα τὸν κόσμον τοῦτον, καὶ καταπίνοντα μὲν τὰς ψυχὰς τὰ; μὴ ἐν γνώσει ὑπαρχούσας, καὶ διὰ τῆς κέρκου πάλιν ἐπιστρέφοντα εἰς τὸν κόσμον, κἀντεῦθεν εἰς χοίρους Μετὰ δὲ τὸ ἐκθέσθαι τὰ προειρημένα, καὶ τὰ ἀνάλογον (48) αὐτοῖς ἅτινα ἡμεῖς προσεθήκαμεν, τοιαῦτά φησιν ὁ Κέλσος·. Οἱ δ᾽ ἔτι προστιθέασιν ἄλλα ἐπ' ἄλλοις, προφητῶν λόγους, καὶ κύκλους ἐπὶ κύκλοις, καὶ ἀποῤῥοίας Εκκλησίας ἐπιγείου, καὶ περιτομῆς, καὶ Προυνικοῦ τινος ρέουσαν δύναμιν παρθένου, καὶ ψυχὴν ζῶσαν, καὶ σφαζόμενον οὐρα νὸν ἵνα ζήσῃ, καὶ γῆν σφαζομένην μαχαίρι, καὶ πολλούς σφαζομένους ἵνα ζήσωσι, καὶ πανόμενον ἐν κόσμῳ θάνατον, ὅταν ἀποθάνῃ ἡ τοῦ κόσμου ἁμαρ τία, καὶ κάθοδον (49) αὖθις στενὴν, καὶ αὐτομάτως ἀνοιγομένας πύλας. Πανταχοῦ δ᾽ ἐκεῖ τὸ τῆς ζωῆς ξύλον, καὶ ἀνάστασις σαρκὸς ἀπὸ ξύλου· διότι, οἷ μαι, ὁ διδάσκαλος αὐτῶν σταυρῷ ἐνηλώθη, καὶ ἦν τέκτων τὴν τέχνην. Ως, εἰ ἔτυχεν (50) ἐκεῖνος ἀπὸ κρημνοῦ ἐῤῥιμμένος, ἢ εἰς βάραθρον ἑωσμένος, τ ἀγχόνῃ πεπνιγμένος, ἢ σκυτοτόμος, ή λιθοξόος, σιδηρεύς· ἦν ἂν ὑπὲρ τοὺς οὐρανοὺς κρημνὸς ζωής, ἢ βάραθρον ἀναστάσεως, ἢ σχοινίον ἀθανασίας, ἢ 2- καὶ εἰς ἄλλα ζῶα, καὶ πάλιν διὰ τῶν αὐτῶν ἀναφερο μένας. • ξίφος, τὸ ἐπὶ τῶν τοῦ παραδείσου πυλῶν λεγόμενον ὑπὸ τῶν ἀθλίων ἐκείνων ξίφος. τὸ πέρας. ὃς, εἰ ἔτυχεν. ORIGENIS Scripturis eum quem Hebræi vocant Jao vel Ja, A sicut et Sabaoth, et Adoneum, et Aloeum; qu quidem nomina e Scripturis ducta sunt unius atque ejusdem Dei. Sed illi Dei hostes, cum hoc non intelligerent, ut ipsi ultro confitentur, alium judi- carunt esse Jao, alium Sabaoth, et Adonæumn di- versum esse ab illo quem Scripturæ Adonai appel- lant; Eloæum etiam alium ab illo esse, qui lle- braice a prophetis Eloi nominatur. dam esse, qui se in dæmones illos transforment, ita ut alii leones, alii tauri, alii dracones, aut aquile, aut ursi, aut canes appellentur. › Inveni in eodem diagrammate et figuram illam quam Celsus vocat quadrangulam, et id quod miseri illi statuunt de portis paradisi. Flammeus ibidem pingebatur ensis, circuli ignei diameter, tanquam excubias agens ad scientiæ lignum et vitæ. Cæterum Celsus aut noluit aut non potuit preces referre, quas ad singulas portas fabulosa impiorum illorum doctrina fundi jubet ab iis qui illas adeunt. Nos vero id fecimus, ut Celso ejus- que lectoribus evidens fieret, nobis penitus explo- ratum esse scelesti illius mysterii finem, tanquam a Christianorum erga Deum pietate remotissimuin. C dederunt, ita Celsus prosequitur: ‹ Isti autem aliis alia addunt, prophetarum dicta, circulos circulis inclusos, rivos Ecclesiæ terrestris et circumcisio- nis, virtutem ex quadam Prunico virgine manan- tem, viventem animam, cœlum ut vivat occisum, occisam et ease terram, mactalos ut vivart multos, tollendam e muudo mortem ubi peccatum mundi mortuum fuerit, novum per angusta descensum, et portas sponte patentes. Illic ubique videas vitæ lignum et carnis resurrectionem per lignum : opi- mor, quia magister eorum cruci clavis affixus est et faber lignarius erat. Quod si ex prærupta dejectus rupe fuisset, aut in barathrum præcipitatus, aut laqueo præfocatos, si artem exercuisset aut coria- riam, aut carmentariam, aut ferrariam ; esset super cœlos rupes vitæ, aut resurrectionis barathrum, aut funis immortalitatis, aut beatus lapis, aut ferrum charitatis, aut corium sanctum. Ecquam aniculam dicatur sine line, sine principio csse Deumn. » Din- dor., lib. ut Bibl. hist.; Macrob., lib. 1, cap. 18, Salurnal., et alii, legunt Philo ex Suncho- misthone, apud Eusebium, lib. x. cap. 9, Evang. prep. SPENCER. stituunt omnes codd. mss. nus et Anglicanus secundus, Libri impressi, pro quo Croius legebat D Addunt et hujus mundi præsidem draco nis effigiem habere, ab eoque animas absorberi cognitione illa destitutas, rursuinque per caudam in hune mundum refundi. Ex quo deinceps in por- corum aliorumque animantium corpora transfuse per eadem denuo vestigia sursum efferantur. › SPENCER. forte ut sensus sit: precedens textu. At Spencerus, 33. Sub haec alias Celsus narrat fabulas, e quos- 54. Ilis absolutis, quæ nobis plura addendi locum (42) Vocem αὐτοῦ quæ ab editis exciderat, re- (45) 'Ελωί. Quatuor mss., Reg., Basil., Vatica- (44) Καλεῖσθαι. Ita codd. Regius et Basileensis. (45) Δράκοντας. Epiph., har. 26, pag. 91 : (46) Post εκείνων aliquid Guieto videtur deesse, (47) Αλλότρια. Lego ἀλλότριον, quod refero ad (48) Ανάλογον. Codd. Reg. et Basil., ανάλογα. (49) Meschelius in textu, καθόλου, male. (50) Ὡς, εἰ ἔτυχεν. Sic mss. et laschelius in
PG 11:1373ἐὰν δ’ ὁ θεῖος λόγος φάσκῃ κολλᾶσθαι ὑπὸ τῆς ἀρετῆς καὶ ἑνοῦσθαι τῷ αὐτολόγῳ τὸν τέλειον, ὡς κατὰ τοῦτο ἀναβεβηκότας μὴ χωρίζειν ἡμᾶς τὴν Ἰησοῦ ψυχὴν τοῦ πρωτοτόκου πάσης κτίσεως, γελᾷ τὸ λέγεσθαι υἱὸν θεοῦ Ἰησοῦν, οὐχ ὁρῶν, τίνα ἐστὶ τὰ περὶ αὐτοῦ ἐν ἀπορρήτῳ μυστικῶς ἐν ταῖς θείαις γραφαῖς λεγόμενα. Ἵνα δὲ προσαγάγωμεν τῇ παραδοχῇ τοῦ λεγομένου τὸν βουλόμενον ἀκολουθίαις δογμάτων ἕπεσθαι καὶ ὠφελεῖσθαι, λέγομεν ὅτι σῶμα Χριστοῦ φασιν εἶναι οἱ θεῖοι λόγοι ὑπὸ τοῦ υἱοῦ τοῦ θεοῦ ψυχούμενον τὴν πᾶσαν τοῦ θεοῦ ἐκκλησίαν, μέλη δὲ τούτου τοῦ σώματος εἶναι ὡς ὅλου τούσδε τινὰς τοὺς πιστεύοντας· ἐπείπερ ὥσπερ ψυχὴ ζῳοποιεῖ καὶ κινεῖ τὸ σῶμα οὐ πεφυκὸς ἀφ’ ἑαυτοῦ κινεῖσθαι ζωτικῶς, οὕτως ὁ λόγος κινῶν ἐπὶ τὰ δέοντα καὶ ἐνεργῶν τὸ ὅλον σῶμα τὴν ἐκκλησίαν κινεῖ καὶ ἕκαστον μέλος τῶν ἀπὸ τῆς ἐκκλησίας, οὐδὲν χωρὶς λόγου πράττοντα. Εἴπερ οὖν τοῦτο οὐκ εὐκαταφρόνητον ὡς οἶμαι ἔχει ἀκολουθίαν, τί χαλεπὸν τῇ ἄκρᾳ καὶ ἀνυπερβλήτῳ κοινωνίᾳ πρὸς τὸν αὐτολόγον τὴν Ἰησοῦ ψυχὴν καὶ ἁπαξαπλῶς τὸν Ἰησοῦν μὴ κεχωρίσθαι τοῦ μονογενοῦς καὶ πρωτοτόκου πάσης κτίσεως μηδ’ ἕτερον ἔτι τυγχάνειν αὐτοῦ;
PG 11:1375Ἀλλὰ ταῦτα μὲν ταύτῃ. Ἴδωμεν δὲ καὶ τὰ ἑξῆς, ἐν οἷς μιᾷ λέξει ἀποφηνάμενος καὶ μηδὲ κατὰ τὸ πιθανόν τι λέγων κατηγορεῖ τῆς κατὰ Μωϋσέα κοσμοποιί̈ας εἰπών· Ἔτι γε μὴν καὶ ἡ κοσμογένεια μάλα εὐηθική. Εἰ μὲν οὖν τὸν φαινόμενον αὐτῷ τρόπον τοῦ εὐηθικὴν εἶναι αὐτὴν καί τινας πιθανότητας προηνέγκατο, κἂν ἠγωνισάμεθα πρὸς αὐτάς· οὐκ εὔλογον δέ μοι φαίνεται πρὸς τὴν ἀπόφασιν αὐτοῦ κατασκευάσαι, τίνα τρόπον οὐκ ἔστιν εὐηθική. Εἰ δέ τις βούλεται τὰ κινήσαντα ἡμᾶς καὶ μετὰ τῆς φανείσης ἀποδείξεως κατασκευασθέντα περὶ τῆς κατὰ Μωϋσέα κοσμοποιί̈ας θεωρῆσαι, λαβέτω τὰ πραγματευθέντα ἡμῖν εἰς τὴν Γένεσιν ἀπὸ τῆς ἀρχῆς τοῦ βιβλίου μέχρι τοῦ Αὕτη ἡ βίβλος γενέσεως ἀνθρώπων, ἐν οἷς πεπειράμεθα ἀπ’ αὐτῶν τῶν θείων γραμμάτων κατασκευάσαι, τίς ὁ ἐν ἀρχῇ γενόμενος οὐρανὸς καὶ γῆ καὶ τὸ τῆς γῆς ἀόρατον καὶ ἀκατασκεύαστον, καὶ τίς ἡ ἄβυσσος καὶ τὸ ἐπ’ αὐτῆς σκότος, τί τε τὸ ὕδωρ καὶ τὸ ἐπιφερόμενον αὐτῷ πνεῦμα τοῦ θεοῦ, καὶ τί τὸ γενητὸν φῶς, τί τε τὸ στερέωμα παρὰ τὸν ἐν ἀρχῇ γενόμενον οὐρανόν, καὶ οὕτω τὰ ἑξῆς.
Πανόμενον Πανόμενον δὲ ἐν κόσμῳ θάνατον, ὅταν ἀπο- θάνῃ ἡ τοῦ κόσμου ἁμαρτία, λέγοιμεν ἂν ἡμεῖς τὸ παρὰ τῷ ᾿Αποστόλῳ μυστικόν διηγούμενοι οὕτως ἔχον· . Οταν δὲ πάντας τοὺς ἐχθροὺς ὑποτάξῃ ὑπὸ ο τοὺς πόδας αὐτοῦ, τότε ἔσχατος ἐχθρὸς καταργείται ὁ θάνατος. » Λέλεκται δὲ καὶ, ο Ὅταν τὸ φθαρτόν τοῦτο ἐνδύσηται ἀφθαρσίαν, τότε γενήσεται ὁ λόγος ὁ γεγραμμένος· Κατεπόθη ὁ θάνατος εἰς νίκος. Κάθοδον δὲ αὖθις στενὴν τάχα οἱ τὴν μετενσωμάτ τωσιν εἰσάγοντες φήσουσιν. Αὐτομάτως δὲ ἀνοιγο μένας πύλας λελέχθαι οὐκ ἀπίθανόν ἐστιν ὑπό τι νων αἰνισσομένων καὶ διηγουμένων τό, « Ανοίξατέ μοι πύλας δικαιοσύνης, ἵν' εἰσελθὼν ἐν αὐταῖς ἐξο μολογήσωμαι τῷ Κυρίῳ· αὕτη ἡ πύλη τοῦ Κυρίου, δίκαιοι εἰσελεύσονται ἐν αὐτῇ. » Καὶ πάλιν ἐν ἐνάτῳ ψαλμῷ λέλεκται • Ο ὑψῶν με ἐκ τῶν πυλῶν τοῦ θανάτου, ὅπως ἂν ἐξαγγείλω πάσας τὰς αἰνέσεις σου ἐν ταῖς πύλαις τῆς θυγατρὸς Σιών. » Πύλας δ θανάτου τὰς ἐπὶ τὴν ἀπώλειαν φερούσας ἁμαρτία; φησὶν εἶναι ὁ λόγος· ὥσπερ καὶ πύλας Σιὼν ἐκ τοῦ ἐναντίου τὰς καλὰς πράξεις· οὕτω δὲ καὶ πύλας δια καιοσύνης, ὅπερ ἴσον ἐστὶ τῷ τὰς πύλας τῆς ἀρεσ τῆς· αὗται δὲ ἐξ ἑτοίμου ἀνοίγονται τῷ μεταδιώ κοντι τὰς κατ' ἀρετὴν πράξεις. Περὶ δὲ τοῦ τῆς ζωῆς ξύλου εὐκαιρότερόν τις διηγήσεται, ἑρμηνεύων τὰ περὶ τὸν ἐν τῇ Γένεσει ἀναγεγραμμένον παρά δεισον τοῦ Θεοῦ φυτευόμενον ὑπ' αὐτοῦ. Πολλάκις μὲν οὖν ἐχλεύασεν ὁ Κέλσος ἣν οὐκ ἐνόησεν ἀνάστα σιν· νῦν δ', οὐκ ἀρκεσθεὶς τοῖς εἰρημένοις, φησὶ λέ- γεσθαι ἀνάστασιν σαρκὸς ἀπὸ ξύλου· παρακούσας, οἶμαι, τοῦ συμβολικῶς εἰρημένου, ὅτι, ο Διὰ ξύλου θάνατος, καὶ διὰ ξύλου ζωή θάνατος μὲν κατά τὸν Ἀδάμ, ζωὴ δὲ κατὰ τὸν Χριστόν. » Εἶτα παι ζων τὰ περὶ τοῦ ξύλου, ἀπὸ δύο τόπων αὐτὸ χλευά ζει, λέγων, ο διὰ τοῦτο αὐτὸ παραλαμβάνεσθαι, ἢ ὅτι ἐπὶ σταυρῷ ἐνηλώθη ὁ διδάσκαλος ἡμῶν, ἢ ἐπὶ τέκτων ἦν τὴν τέχνην· οὐχ ὁρῶν, ὅτι τὸ ξύλον τῆς ζωῆς ἐν τοῖς Μωϋσέως ἀναγέγραπται γράμμασιν· ἀλλὰ καὶ οὐ βλέπων, ὅτι οὐδαμοῦ (56) τῶν ἐν ταῖς Ἐκκλη· σίαις φερομένων Ευαγγελίων τέκτων αὐτὸς ὁ Ἰησοῦς ἀναγέγραπται. τὴν δώδεκα ἔτεσιν. οὐδα μου, , Καὶ ἐλθόντος τοῦ Ἰησοῦ ἐπὶ τὸν Ἰορδάνην, καὶ νομιζο- μένου Ἰωσὴφ τοῦ τέκτονος υἱοῦ ὑπάρχειν, καὶ ἀει- δοῦς, ὡς αἱ Γραφαὶ ἐκήρυσσον, φαινομένου, καὶ τέκτονος νομιζομένου (ταῦτα γὰρ τὰ τεκτονικὰ ἔργα εἰργάζετο ἐν ἀνθρώποις ὤν, ἄροτρα καὶ ζυγά· διὰ τούτων καὶ τὰ τῆς δικαιοσύνης σύμβολα διδάσκων, καὶ ἐνεργῇ βίον). « Εt Οἴεται δὲ καὶ τροπολογοῦντας ἡμᾶς περὶ τοῦ σταυροῦ ἀναπεπλακέναι τὸ ξύλον τῆς ζωῆς, καὶ ἀκολούθως ἑαυτοῦ τῷ περὶ τούτου σφάλματι φησιν, ' ORIGENIS tem, ubi mundi peccatum exstinctum fuerit, › idem et nos diceremus ad explicandum istud Apostoli : Postquam posuerit ones inimicos sub pedibus ejus, tune novissima inimica destruetur mors "., Qua de re et illud scriptum est: ‹ Cum mortale hoc induerit immortalitatem, tunc fiet sermo qui scri- ptus est : Absorpta est mors in victoria 38. Rursus norus angustusque descensus ſuit fortasse excogita- tus ab iis, qui animæ in varia corpora transmigra- tionem credunt. Portas vero sponte patentes credi- bile est a quibusdam inductas fuisse, ut explica- rent istud : « Aperite mihi portas justitiæ, ut ingres. sus in eas conftear Domino : hæc porta Domini, justi intrabunt in eam”; › rursusque in psalmo nono : « Qui exaltas me de portis mortis, ut an- nuntiem omnes laudationes tuas in portis filiæ Sion ". » Portas mortis Scriptura vocat peccata, quæ ad interitum ducunt ; portas vero Sion intel- ligit recta facta; unde liquet portas justitiæ easdem esse ac portas virtutis, quæ virtutis recteque facto- rum studioso sponte patefiunt. De ligno vitæ " commodius dissereret is, qui paradisum Dei ab ipso Den plantatum, de quo in Genesi, enarraret. Resur- rectionem quam non intellexit, Celsus jam supius Irriserat; sed dictis minime contentus ait a nobis resurrectionem carnis per lignum prædicari; opi- nor, prave detorquens id quod figurate dictum est: ● Per lignum mors et per lignum vita; mors per Adamur, vita autem per Christum ". Deindle cavillis in lignum ludens, ex duplici capite illud in- cessit, dum ait lignum a nobis idcirco celebrari, aut quia magister noster affixus patibulo est, aut quia is faber erat. Verum non animadvertit men- tionem de ligno vitæ in litteris Mosaicis fieri, de- inde nusquam in Evangeliis ab Ecclesia receptis Jesum dici fabrum. , Б C 1:52 caremus, finxisse lignum illud vitæ, et huic errori suo consentanea loquens : « Si ex prærupta, in- so Psal. ³ Cor. xv, 25, 26. ss Ibid. 54. CXVII, xv, 22. dum, Vide Iren. lib. 1; Epiph., D bieres. 31, pag. 206, 207. com. : • Aut memoria fefellit Origenem, aut Marci exemplaria, cap. v1, 3, co tempore aliam habuerunt scripturam : diserte enim dicit, etc. Quid vis, Origenes? Nonne eum, gui juga facit et aratra, fabrain appellamus? Audi Ju- stinum in Dialogo cum Tryphone, p. : cum ad Jordanem venisset Jesus, et Josephi fabri lignarii filius haberetur; informis videlicet, quemadmodum Scripturæ annuntiave- rant, apparens, faberque adeo et ipse putaretur esse co Psal. 15, Gen. 11, 8. « Cor. 19. 11. (fabrilia namque, cum in hominibus esset, faciebal opera, aratra et juga conficiens; per hæc et justitie docens signa, et vitam non otiosam). › Nobis etizm vetustissimæ picturæ Josephum exhibent una cumi Jesu tabulas ligneas et instrumenta huic arti pro- pria tractantem. In ore omnium aut faber, ant fabri lignarii filins audit. Bedam solummodo el Hilarium juvat seorsim ire, qui artem ferrariam eumdem exercuisse volunt : hic Can. in Matth. sunt: ‹ Plane hic fabri erat filius, ferrum igne vincentis, omnem sæculi virtutem judicio decoquentis, mas- samque formantis in omne opus utilitatis humanæ ; ille libro in Evang. secundum Marcum, c. u: Nami etsi humana non sunt comparanda divinis, typus tamen integer est, quia Pater Christi igni operatur et spiritu : unde et de ipso tanquam de fabri Glio præcursor suus ait: Ipse vos baptizabit in Spirita sancto et igne; quia vasa iræ sui spiritus igne mus liendo in misericordiæ vasa commutat.) SPEXCES. 56. Quod addit, e tollendam e mundo esse mor- 37. Putans autem nos, ut crucem allegoriis expli- (56) Οὐδαμοῦ. Grot. in Adnot. ad Matth. cap.x,
Ἀπεφήνατο δὲ μάλα εὐηθικὴν εἶναι καὶ τὴν περὶ ἀνθρώπων γενέσεως γραφήν, μήτε τιθεὶς τὰς λέξεις μήτ’ ἀγωνιζόμενος πρὸς αὐτάς· οὐ γὰρ εἶχεν οἶμαι λόγους ἀνατρέψαι δυναμένους τὸ κατ’ εἰκόνα θεοῦ πεποιῆσθαι τὸν ἄνθρωπον. Ἀλλ’ οὐδὲ συνίει τὸν ὑπὸ θεοῦ φυτευθέντα παράδεισον καὶ τὴν προηγουμένην ἐν αὐτῷ τοῦ ἀνθρώπου ζωὴν καὶ τὴν ἐκ περιστάσεως γενομένην, ἐκβληθέντος διὰ τὴν ἁμαρτίαν καὶ κατοικισθέντος ἐναντίον τοῦ παραδείσου τῆς τρυφῆς. Ὁ δὲ λέγων μάλα εὐηθικῶς ταῦτ’ εἰρῆσθαι πρῶτον ἐπιστησάτω καὶ ἑκάστῳ μὲν καὶ τῷ δέ· Ἔταξε τὰ χερουβὶμ καὶ τὴν φλογίνην ῥομφαίαν τὴν στρεφομένην, φυλάσσειν τὴν ὁδὸν τοῦ ξύλου τῆς ζωῆς. Εἰ δ’ ἄρα μηδὲν νοήσας Μωϋσῆς ἀνέγραψε ταῦτα ἀλλὰ παραπλήσιόν τι ποιῶν οἷς παίζοντες οἱ τῆς ἀρχαίας κωμῳδίας ποιηταὶ ἀνεγράψαντο· Προῖτος ἔγημε Βελλεροφόντην, ὁ δὲ Πήγασος ἦν ἐξ Ἀρκαδίας· ἀλλ’ ἐκεῖνοι μὲν γελωτοποιεῖν θέλοντες τοιαῦτα συνέταττον, οὐ πιθανὸν δὲ τὸν ὅλῳ ἔθνει γραφὰς καταλιπόντα περὶ ὧν ἐβούλετο πεῖσαι τοὺς νομοθετουμένους ὅτι εἶεν ἐκ θεοῦ, ἀπρόσλογα γεγραφέναι καὶ χωρίς τινος νοῦ εἰρηκέναι τό·
Πανόμενον Πανόμενον δὲ ἐν κόσμῳ θάνατον, ὅταν ἀπο- θάνῃ ἡ τοῦ κόσμου ἁμαρτία, λέγοιμεν ἂν ἡμεῖς τὸ παρὰ τῷ ᾿Αποστόλῳ μυστικόν διηγούμενοι οὕτως ἔχον· . Οταν δὲ πάντας τοὺς ἐχθροὺς ὑποτάξῃ ὑπὸ ο τοὺς πόδας αὐτοῦ, τότε ἔσχατος ἐχθρὸς καταργείται ὁ θάνατος. » Λέλεκται δὲ καὶ, ο Ὅταν τὸ φθαρτόν τοῦτο ἐνδύσηται ἀφθαρσίαν, τότε γενήσεται ὁ λόγος ὁ γεγραμμένος· Κατεπόθη ὁ θάνατος εἰς νίκος. Κάθοδον δὲ αὖθις στενὴν τάχα οἱ τὴν μετενσωμάτ τωσιν εἰσάγοντες φήσουσιν. Αὐτομάτως δὲ ἀνοιγο μένας πύλας λελέχθαι οὐκ ἀπίθανόν ἐστιν ὑπό τι νων αἰνισσομένων καὶ διηγουμένων τό, « Ανοίξατέ μοι πύλας δικαιοσύνης, ἵν' εἰσελθὼν ἐν αὐταῖς ἐξο μολογήσωμαι τῷ Κυρίῳ· αὕτη ἡ πύλη τοῦ Κυρίου, δίκαιοι εἰσελεύσονται ἐν αὐτῇ. » Καὶ πάλιν ἐν ἐνάτῳ ψαλμῷ λέλεκται • Ο ὑψῶν με ἐκ τῶν πυλῶν τοῦ θανάτου, ὅπως ἂν ἐξαγγείλω πάσας τὰς αἰνέσεις σου ἐν ταῖς πύλαις τῆς θυγατρὸς Σιών. » Πύλας δ θανάτου τὰς ἐπὶ τὴν ἀπώλειαν φερούσας ἁμαρτία; φησὶν εἶναι ὁ λόγος· ὥσπερ καὶ πύλας Σιὼν ἐκ τοῦ ἐναντίου τὰς καλὰς πράξεις· οὕτω δὲ καὶ πύλας δια καιοσύνης, ὅπερ ἴσον ἐστὶ τῷ τὰς πύλας τῆς ἀρεσ τῆς· αὗται δὲ ἐξ ἑτοίμου ἀνοίγονται τῷ μεταδιώ κοντι τὰς κατ' ἀρετὴν πράξεις. Περὶ δὲ τοῦ τῆς ζωῆς ξύλου εὐκαιρότερόν τις διηγήσεται, ἑρμηνεύων τὰ περὶ τὸν ἐν τῇ Γένεσει ἀναγεγραμμένον παρά δεισον τοῦ Θεοῦ φυτευόμενον ὑπ' αὐτοῦ. Πολλάκις μὲν οὖν ἐχλεύασεν ὁ Κέλσος ἣν οὐκ ἐνόησεν ἀνάστα σιν· νῦν δ', οὐκ ἀρκεσθεὶς τοῖς εἰρημένοις, φησὶ λέ- γεσθαι ἀνάστασιν σαρκὸς ἀπὸ ξύλου· παρακούσας, οἶμαι, τοῦ συμβολικῶς εἰρημένου, ὅτι, ο Διὰ ξύλου θάνατος, καὶ διὰ ξύλου ζωή θάνατος μὲν κατά τὸν Ἀδάμ, ζωὴ δὲ κατὰ τὸν Χριστόν. » Εἶτα παι ζων τὰ περὶ τοῦ ξύλου, ἀπὸ δύο τόπων αὐτὸ χλευά ζει, λέγων, ο διὰ τοῦτο αὐτὸ παραλαμβάνεσθαι, ἢ ὅτι ἐπὶ σταυρῷ ἐνηλώθη ὁ διδάσκαλος ἡμῶν, ἢ ἐπὶ τέκτων ἦν τὴν τέχνην· οὐχ ὁρῶν, ὅτι τὸ ξύλον τῆς ζωῆς ἐν τοῖς Μωϋσέως ἀναγέγραπται γράμμασιν· ἀλλὰ καὶ οὐ βλέπων, ὅτι οὐδαμοῦ (56) τῶν ἐν ταῖς Ἐκκλη· σίαις φερομένων Ευαγγελίων τέκτων αὐτὸς ὁ Ἰησοῦς ἀναγέγραπται. τὴν δώδεκα ἔτεσιν. οὐδα μου, , Καὶ ἐλθόντος τοῦ Ἰησοῦ ἐπὶ τὸν Ἰορδάνην, καὶ νομιζο- μένου Ἰωσὴφ τοῦ τέκτονος υἱοῦ ὑπάρχειν, καὶ ἀει- δοῦς, ὡς αἱ Γραφαὶ ἐκήρυσσον, φαινομένου, καὶ τέκτονος νομιζομένου (ταῦτα γὰρ τὰ τεκτονικὰ ἔργα εἰργάζετο ἐν ἀνθρώποις ὤν, ἄροτρα καὶ ζυγά· διὰ τούτων καὶ τὰ τῆς δικαιοσύνης σύμβολα διδάσκων, καὶ ἐνεργῇ βίον). « Εt Οἴεται δὲ καὶ τροπολογοῦντας ἡμᾶς περὶ τοῦ σταυροῦ ἀναπεπλακέναι τὸ ξύλον τῆς ζωῆς, καὶ ἀκολούθως ἑαυτοῦ τῷ περὶ τούτου σφάλματι φησιν, ' ORIGENIS tem, ubi mundi peccatum exstinctum fuerit, › idem et nos diceremus ad explicandum istud Apostoli : Postquam posuerit ones inimicos sub pedibus ejus, tune novissima inimica destruetur mors "., Qua de re et illud scriptum est: ‹ Cum mortale hoc induerit immortalitatem, tunc fiet sermo qui scri- ptus est : Absorpta est mors in victoria 38. Rursus norus angustusque descensus ſuit fortasse excogita- tus ab iis, qui animæ in varia corpora transmigra- tionem credunt. Portas vero sponte patentes credi- bile est a quibusdam inductas fuisse, ut explica- rent istud : « Aperite mihi portas justitiæ, ut ingres. sus in eas conftear Domino : hæc porta Domini, justi intrabunt in eam”; › rursusque in psalmo nono : « Qui exaltas me de portis mortis, ut an- nuntiem omnes laudationes tuas in portis filiæ Sion ". » Portas mortis Scriptura vocat peccata, quæ ad interitum ducunt ; portas vero Sion intel- ligit recta facta; unde liquet portas justitiæ easdem esse ac portas virtutis, quæ virtutis recteque facto- rum studioso sponte patefiunt. De ligno vitæ " commodius dissereret is, qui paradisum Dei ab ipso Den plantatum, de quo in Genesi, enarraret. Resur- rectionem quam non intellexit, Celsus jam supius Irriserat; sed dictis minime contentus ait a nobis resurrectionem carnis per lignum prædicari; opi- nor, prave detorquens id quod figurate dictum est: ● Per lignum mors et per lignum vita; mors per Adamur, vita autem per Christum ". Deindle cavillis in lignum ludens, ex duplici capite illud in- cessit, dum ait lignum a nobis idcirco celebrari, aut quia magister noster affixus patibulo est, aut quia is faber erat. Verum non animadvertit men- tionem de ligno vitæ in litteris Mosaicis fieri, de- inde nusquam in Evangeliis ab Ecclesia receptis Jesum dici fabrum. , Б C 1:52 caremus, finxisse lignum illud vitæ, et huic errori suo consentanea loquens : « Si ex prærupta, in- so Psal. ³ Cor. xv, 25, 26. ss Ibid. 54. CXVII, xv, 22. dum, Vide Iren. lib. 1; Epiph., D bieres. 31, pag. 206, 207. com. : • Aut memoria fefellit Origenem, aut Marci exemplaria, cap. v1, 3, co tempore aliam habuerunt scripturam : diserte enim dicit, etc. Quid vis, Origenes? Nonne eum, gui juga facit et aratra, fabrain appellamus? Audi Ju- stinum in Dialogo cum Tryphone, p. : cum ad Jordanem venisset Jesus, et Josephi fabri lignarii filius haberetur; informis videlicet, quemadmodum Scripturæ annuntiave- rant, apparens, faberque adeo et ipse putaretur esse co Psal. 15, Gen. 11, 8. « Cor. 19. 11. (fabrilia namque, cum in hominibus esset, faciebal opera, aratra et juga conficiens; per hæc et justitie docens signa, et vitam non otiosam). › Nobis etizm vetustissimæ picturæ Josephum exhibent una cumi Jesu tabulas ligneas et instrumenta huic arti pro- pria tractantem. In ore omnium aut faber, ant fabri lignarii filins audit. Bedam solummodo el Hilarium juvat seorsim ire, qui artem ferrariam eumdem exercuisse volunt : hic Can. in Matth. sunt: ‹ Plane hic fabri erat filius, ferrum igne vincentis, omnem sæculi virtutem judicio decoquentis, mas- samque formantis in omne opus utilitatis humanæ ; ille libro in Evang. secundum Marcum, c. u: Nami etsi humana non sunt comparanda divinis, typus tamen integer est, quia Pater Christi igni operatur et spiritu : unde et de ipso tanquam de fabri Glio præcursor suus ait: Ipse vos baptizabit in Spirita sancto et igne; quia vasa iræ sui spiritus igne mus liendo in misericordiæ vasa commutat.) SPEXCES. 56. Quod addit, e tollendam e mundo esse mor- 37. Putans autem nos, ut crucem allegoriis expli- (56) Οὐδαμοῦ. Grot. in Adnot. ad Matth. cap.x,
Ἔταξε τὰ χερουβὶμ καὶ τὴν φλογίνην ῥομφαίαν τὴν στρεφομένην, φυλάσσειν τὴν ὁδὸν τοῦ ξύλου τῆς ζωῆς ἢ ἄλλο τι τῶν περὶ τῆς ἀνθρώπων γενέσεως εἰρημένων καὶ ὑπὸ τῶν παρ’ Ἑβραίοις σοφῶν πεφιλοσοφημένων. Ἑξῆς δὲ τούτοις συμφορήσας ἐν ψιλαῖς ἀποφάσεσι τὰς διαφορὰς τῶν περὶ κόσμου καὶ ἀνθρώπων γενέσεώς τισι τῶν ἀρχαίων εἰρημένων φησὶ τοὺς τὰ ἡμέτερα συγγράμματα λιπόντας Μωϋσέα καὶ τοὺς προφήτας, οὐκ εἰδότας ἥτις ποτέ ἐστιν ἡ τοῦ κόσμου καὶ τῶν ἀνθρώπων φύσις, συνθεῖναι λῆρον βαθύν. Εἰ μὲν οὖν εἰρήκει τὸν δοκοῦντα αὐτῷ τρόπον περὶ τοῦ λῆρον εἶναι βαθὺν τὰ θεῖα γράμματα, κἂν ἐπειράθημεν ἀνασκευάσαι τὰς φανείσας ἐκείνῳ πιθανότητας περὶ τοῦ λῆρον αὐτὰ εἶναι βαθύν· νυνὶ δὲ τὸ ὅμοιον ἐκείνῳ πράττοντες καὶ παίζοντες καὶ ἡμεῖς ἀποφανούμεθα ὅτι τίς ποτε ἐστὶν ἡ φύσις τοῦ νοῦ καὶ τοῦ ἐν τοῖς προφήταις λόγου οὐδαμῶς ὁ Κέλσος εἰδὼς λῆρον συνέθηκε βαθύν, ἀλαζονικῶς αὐτὸν ἐπιγράψας ἀληθῆ λόγον.
Πανόμενον Πανόμενον δὲ ἐν κόσμῳ θάνατον, ὅταν ἀπο- θάνῃ ἡ τοῦ κόσμου ἁμαρτία, λέγοιμεν ἂν ἡμεῖς τὸ παρὰ τῷ ᾿Αποστόλῳ μυστικόν διηγούμενοι οὕτως ἔχον· . Οταν δὲ πάντας τοὺς ἐχθροὺς ὑποτάξῃ ὑπὸ ο τοὺς πόδας αὐτοῦ, τότε ἔσχατος ἐχθρὸς καταργείται ὁ θάνατος. » Λέλεκται δὲ καὶ, ο Ὅταν τὸ φθαρτόν τοῦτο ἐνδύσηται ἀφθαρσίαν, τότε γενήσεται ὁ λόγος ὁ γεγραμμένος· Κατεπόθη ὁ θάνατος εἰς νίκος. Κάθοδον δὲ αὖθις στενὴν τάχα οἱ τὴν μετενσωμάτ τωσιν εἰσάγοντες φήσουσιν. Αὐτομάτως δὲ ἀνοιγο μένας πύλας λελέχθαι οὐκ ἀπίθανόν ἐστιν ὑπό τι νων αἰνισσομένων καὶ διηγουμένων τό, « Ανοίξατέ μοι πύλας δικαιοσύνης, ἵν' εἰσελθὼν ἐν αὐταῖς ἐξο μολογήσωμαι τῷ Κυρίῳ· αὕτη ἡ πύλη τοῦ Κυρίου, δίκαιοι εἰσελεύσονται ἐν αὐτῇ. » Καὶ πάλιν ἐν ἐνάτῳ ψαλμῷ λέλεκται • Ο ὑψῶν με ἐκ τῶν πυλῶν τοῦ θανάτου, ὅπως ἂν ἐξαγγείλω πάσας τὰς αἰνέσεις σου ἐν ταῖς πύλαις τῆς θυγατρὸς Σιών. » Πύλας δ θανάτου τὰς ἐπὶ τὴν ἀπώλειαν φερούσας ἁμαρτία; φησὶν εἶναι ὁ λόγος· ὥσπερ καὶ πύλας Σιὼν ἐκ τοῦ ἐναντίου τὰς καλὰς πράξεις· οὕτω δὲ καὶ πύλας δια καιοσύνης, ὅπερ ἴσον ἐστὶ τῷ τὰς πύλας τῆς ἀρεσ τῆς· αὗται δὲ ἐξ ἑτοίμου ἀνοίγονται τῷ μεταδιώ κοντι τὰς κατ' ἀρετὴν πράξεις. Περὶ δὲ τοῦ τῆς ζωῆς ξύλου εὐκαιρότερόν τις διηγήσεται, ἑρμηνεύων τὰ περὶ τὸν ἐν τῇ Γένεσει ἀναγεγραμμένον παρά δεισον τοῦ Θεοῦ φυτευόμενον ὑπ' αὐτοῦ. Πολλάκις μὲν οὖν ἐχλεύασεν ὁ Κέλσος ἣν οὐκ ἐνόησεν ἀνάστα σιν· νῦν δ', οὐκ ἀρκεσθεὶς τοῖς εἰρημένοις, φησὶ λέ- γεσθαι ἀνάστασιν σαρκὸς ἀπὸ ξύλου· παρακούσας, οἶμαι, τοῦ συμβολικῶς εἰρημένου, ὅτι, ο Διὰ ξύλου θάνατος, καὶ διὰ ξύλου ζωή θάνατος μὲν κατά τὸν Ἀδάμ, ζωὴ δὲ κατὰ τὸν Χριστόν. » Εἶτα παι ζων τὰ περὶ τοῦ ξύλου, ἀπὸ δύο τόπων αὐτὸ χλευά ζει, λέγων, ο διὰ τοῦτο αὐτὸ παραλαμβάνεσθαι, ἢ ὅτι ἐπὶ σταυρῷ ἐνηλώθη ὁ διδάσκαλος ἡμῶν, ἢ ἐπὶ τέκτων ἦν τὴν τέχνην· οὐχ ὁρῶν, ὅτι τὸ ξύλον τῆς ζωῆς ἐν τοῖς Μωϋσέως ἀναγέγραπται γράμμασιν· ἀλλὰ καὶ οὐ βλέπων, ὅτι οὐδαμοῦ (56) τῶν ἐν ταῖς Ἐκκλη· σίαις φερομένων Ευαγγελίων τέκτων αὐτὸς ὁ Ἰησοῦς ἀναγέγραπται. τὴν δώδεκα ἔτεσιν. οὐδα μου, , Καὶ ἐλθόντος τοῦ Ἰησοῦ ἐπὶ τὸν Ἰορδάνην, καὶ νομιζο- μένου Ἰωσὴφ τοῦ τέκτονος υἱοῦ ὑπάρχειν, καὶ ἀει- δοῦς, ὡς αἱ Γραφαὶ ἐκήρυσσον, φαινομένου, καὶ τέκτονος νομιζομένου (ταῦτα γὰρ τὰ τεκτονικὰ ἔργα εἰργάζετο ἐν ἀνθρώποις ὤν, ἄροτρα καὶ ζυγά· διὰ τούτων καὶ τὰ τῆς δικαιοσύνης σύμβολα διδάσκων, καὶ ἐνεργῇ βίον). « Εt Οἴεται δὲ καὶ τροπολογοῦντας ἡμᾶς περὶ τοῦ σταυροῦ ἀναπεπλακέναι τὸ ξύλον τῆς ζωῆς, καὶ ἀκολούθως ἑαυτοῦ τῷ περὶ τούτου σφάλματι φησιν, ' ORIGENIS tem, ubi mundi peccatum exstinctum fuerit, › idem et nos diceremus ad explicandum istud Apostoli : Postquam posuerit ones inimicos sub pedibus ejus, tune novissima inimica destruetur mors "., Qua de re et illud scriptum est: ‹ Cum mortale hoc induerit immortalitatem, tunc fiet sermo qui scri- ptus est : Absorpta est mors in victoria 38. Rursus norus angustusque descensus ſuit fortasse excogita- tus ab iis, qui animæ in varia corpora transmigra- tionem credunt. Portas vero sponte patentes credi- bile est a quibusdam inductas fuisse, ut explica- rent istud : « Aperite mihi portas justitiæ, ut ingres. sus in eas conftear Domino : hæc porta Domini, justi intrabunt in eam”; › rursusque in psalmo nono : « Qui exaltas me de portis mortis, ut an- nuntiem omnes laudationes tuas in portis filiæ Sion ". » Portas mortis Scriptura vocat peccata, quæ ad interitum ducunt ; portas vero Sion intel- ligit recta facta; unde liquet portas justitiæ easdem esse ac portas virtutis, quæ virtutis recteque facto- rum studioso sponte patefiunt. De ligno vitæ " commodius dissereret is, qui paradisum Dei ab ipso Den plantatum, de quo in Genesi, enarraret. Resur- rectionem quam non intellexit, Celsus jam supius Irriserat; sed dictis minime contentus ait a nobis resurrectionem carnis per lignum prædicari; opi- nor, prave detorquens id quod figurate dictum est: ● Per lignum mors et per lignum vita; mors per Adamur, vita autem per Christum ". Deindle cavillis in lignum ludens, ex duplici capite illud in- cessit, dum ait lignum a nobis idcirco celebrari, aut quia magister noster affixus patibulo est, aut quia is faber erat. Verum non animadvertit men- tionem de ligno vitæ in litteris Mosaicis fieri, de- inde nusquam in Evangeliis ab Ecclesia receptis Jesum dici fabrum. , Б C 1:52 caremus, finxisse lignum illud vitæ, et huic errori suo consentanea loquens : « Si ex prærupta, in- so Psal. ³ Cor. xv, 25, 26. ss Ibid. 54. CXVII, xv, 22. dum, Vide Iren. lib. 1; Epiph., D bieres. 31, pag. 206, 207. com. : • Aut memoria fefellit Origenem, aut Marci exemplaria, cap. v1, 3, co tempore aliam habuerunt scripturam : diserte enim dicit, etc. Quid vis, Origenes? Nonne eum, gui juga facit et aratra, fabrain appellamus? Audi Ju- stinum in Dialogo cum Tryphone, p. : cum ad Jordanem venisset Jesus, et Josephi fabri lignarii filius haberetur; informis videlicet, quemadmodum Scripturæ annuntiave- rant, apparens, faberque adeo et ipse putaretur esse co Psal. 15, Gen. 11, 8. « Cor. 19. 11. (fabrilia namque, cum in hominibus esset, faciebal opera, aratra et juga conficiens; per hæc et justitie docens signa, et vitam non otiosam). › Nobis etizm vetustissimæ picturæ Josephum exhibent una cumi Jesu tabulas ligneas et instrumenta huic arti pro- pria tractantem. In ore omnium aut faber, ant fabri lignarii filins audit. Bedam solummodo el Hilarium juvat seorsim ire, qui artem ferrariam eumdem exercuisse volunt : hic Can. in Matth. sunt: ‹ Plane hic fabri erat filius, ferrum igne vincentis, omnem sæculi virtutem judicio decoquentis, mas- samque formantis in omne opus utilitatis humanæ ; ille libro in Evang. secundum Marcum, c. u: Nami etsi humana non sunt comparanda divinis, typus tamen integer est, quia Pater Christi igni operatur et spiritu : unde et de ipso tanquam de fabri Glio præcursor suus ait: Ipse vos baptizabit in Spirita sancto et igne; quia vasa iræ sui spiritus igne mus liendo in misericordiæ vasa commutat.) SPEXCES. 56. Quod addit, e tollendam e mundo esse mor- 37. Putans autem nos, ut crucem allegoriis expli- (56) Οὐδαμοῦ. Grot. in Adnot. ad Matth. cap.x,
PG 11:1377Ἐπεὶ δὲ ὡς σαφῆ καὶ ἀκριβῶς αὐτῷ νενοημένα προφέρει εἰς κατηγορίαν τὰ περὶ τῶν τῆς κοσμοποιί̈ας ἡμερῶν, ὧν τινὲς μὲν πρὶν φῶς καὶ οὐρανὸν γενέσθαι ἥλιόν τε καὶ σελήνην καὶ ἀστέρας παρεληλύθασι, τινὲς δὲ μετὰ τὴν τούτων γένεσιν, τοῦτο μόνον ἐπισημειωσόμεθα πρὸς αὐτόν, ὅτι ἆρ’ ἔλαθε Μωϋσέα τὸ προειρηκέναι ἐν ἓξ ἡμέραις συντετελέσθαι τὸν κόσμον δημιουργούμενον, καὶ ἑαυτοῦ ἐπιλαθόμενος τούτοις ἐπιφέρει τὸ Αὕτη ἡ βίβλος γενέσεως ἀνθρώπων, ᾗ ἡμέρᾳ ἐποίησεν ὁ θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν; Ἀλλ’ οὐδεμία πιθανότης ἐστὶ μηδὲν νενοηκότα Μωϋσέα εἰρηκέναι μετὰ τὰ περὶ τῶν ἓξ ἡμερῶν τό· Ἧ ἡμέρᾳ ἐποίησεν ὁ θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. Ἐὰν δέ τις νομίζῃ δύνασθαι ταῦτ’ ἀναφέρεσθαι ἐπὶ τὸ Ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν, ἐπιστησάτω ὅτι πρὸ τοῦ Γενηθήτω φῶς, καὶ ἐγένετο φῶς καὶ τοῦ Ἐκάλεσεν ὁ θεὸς τὸ φῶς ἡμέραν λέλεκται τό· Ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. Νῦν δὲ διηγήσασθαι τὸν περὶ νοητῶν καὶ αἰσθητῶν λόγον, καὶ τίνα τρόπον διανενέμηνται αἱ φύσεις τῶν ἡμερῶν εἰς ἀμφότερα τὰ εἴδη, οὐ πρόκειται οὐδὲ τὰ κατὰ τοὺς τόπους ἐξετάσαι·
Α επεγέγραπτο Σύνεσις. Καὶ ταῦτα δὲ παρειλήφαμε, εἰς τὸν κατὰ Κέλσου λόγον, ἵνα παραστήσωμεν τοῖς ἐντυγχάνουσι, τρανότερον ἐκείνου ἐγνωκέναι, καὶ οὐκ ἐκ παρακουσμάτων, τὰ καὶ ὑφ᾽ ἡμῶν κατηγορούμενα. Εἰ δὲ καὶ ὑπισχνοῦνται οἱ ἐπὶ τοῖς τοιούτοις σεμνυνό μενοι μαγικήν τινα γοητείαν, καὶ τοῦτ᾽ ἔστιν αὐτοῖς τὸ τῆς σοφίας κεφάλαιον· ἡμεῖς μὲν οὐ διαβεβαιού μεθα, οὐδὲ γὰρ ἱστορήσαμεν τὸ τοιοῦτον· Κέλσος δὲ ἂν εἰδείη, ὁ πολλάκις ἤδη ἀλούς ψευδομαρτυριών καὶ ἀλόγων κατηγοριών, πότερον καὶ ἐν τούτοις ψεύ δεται, ἤ τι περί τινων ξένων καὶ ἀλλοτρίων τῆς πίσ στεως τοιοῦτον καταλαβὼν ἐξέθετο ἐν τῷ ἑαυτοῦ συγγράμματι. Εἶτα πρὸς τοὺς χρωμένους φησί (63), μαγεία τινὶ καὶ γοητείᾳ, καὶ καλοῦντας ὀνόματα βαρβαρικά δαιμόνων τινῶν, τοιαῦτα (64) · ὅτι ὅμοιον οὗτοι πράτ- τουσι τοῖς ἐπὶ τοῖς αὐτοῖς ὑποκειμένοις τερατευο μένοις πρὸς τοὺς μὴ εἰδότας ἄλλα μὲν αὐτῶν εἶναι τὰ ονόματα παρ' Ἕλλησιν, ἄλλα δὲ παρὰ Σκύθαις. Εις ἐκτίθεται ἀπὸ Ἡροδότου (65) λαβών, ὡς τὸν μὲν Ἀπύλ λωνα Γογγόσυρον (66) καλοῦσι Σκύθαι, τὸν δὲ Ποσει δῶνα Θαγιμασάδα, τὴν δ' 'Αφροδίτην 'Αργίμπασαν, Ἑστίαν δὲ Ταβιτί. Ἐξετάσει δὲ ὁ δυνάμενος, μή πη καὶ περὶ τούτων σὺν Ηροδότῳ ὁ Κέλσος ψεύδεται " ἅτε μὴ ἐπισταμένων Σκυθῶν τὰ αὐτὰ Ἕλλησιν ὑπο κείμενα περὶ τῶν νομιζομένων θεῶν. Ποία γὰρ πιθα νότης, τὸν ᾿Απόλλωνα Γογγόσυρον παρὰ Σκύθαις καλεῖσθαι; οὐ γὰρ ἡγοῦμαι, ὅτι μεταλαμβανόμενος εἰς Ελλάδα φωνὴν ὁ Γογγόσυρος τὴν ἑτυμολογίαν παρίστησι τοῦ Ἀπόλλωνος· ἢ ὁ Ἀπόλλων εἰς τὴν Σκυθῶν διάλεκτον τὸν Γογγόσυρον σημαίνει· οὔπω δὲ οὐδὲ περὶ τῶν λοιπῶν ταυτόν τι ἐρεῖ (67) · ἀπ' ἄλλων γὰρ ὁρμώμενοι Ἕλληνες πραγμάτων καὶ ἑτυμολο γιῶν οὕτως ὠνόμασαν τοὺς παρ' ἑαυτοῖς νομιζομένους θεούς· ἀπ᾿ ἄλλων δὲ Σκύθαι· οὕτω δὲ καὶ ἀπ᾿ ἄλλων μὲν Πέρσαι, ἀπ᾽ ἄλλων δὲ Ἰνδοί, ἢ Αιθίοπες, η Λί βυες· ἢ ὅπως φίλον ἑκάστοις ὀνομάζειν, μὴ μεί νασιν ἐπὶ τῆς πρώτης και καθαρᾶς ἐννοίας τοῦ τῶν ὅλων Δημιουργοῦ. Αὐτάρκως δ' ἡμῖν εἴρηται καὶ ἐν τοῖς πρὸ τούτων, βουλομένοις παραστῆσαι μήτ' αὐτὸν εἶναι (68) Σαβαώθ ἡ Δία· ὅτε καὶ περὶ τῶν διαλέκτων τι ἀπὸ τῶν θείων παρετιθέμεθα γραμμάτων. Εχόντες οὖν ὑπερβαίνομεν ταῦτα, ἐν οἷς ἐπὶ ταυτολογίαν ήμᾶς ὁ Κέλσος καλεῖ. Εἶτα, πάλιν φύρων τὰ ἀπὸ τῆς φησί τοιαῦτα Οἰτόσυρον. Μοχ μαγικῆς γοητείας καὶ προσάπτων τάχα μὲν οὐδενὶ, τῷ μὴ εἶναι τοὺς μαγγανεύοντας, προφάσει τῆς κατὰ τὸν χαρακτῆρα τοῦτον θεοσεβείας, τάχα δέ τισι καὶ πρὸς τοὺς εὐεξαπατήτους χρωμένοις τοιούτοις, ἵνα δοκοῖεν θείᾳ δυνάμει τι ποιεῖν, ἐκτίθεταί τινα, γων· < Τί με δεῖ καταριθμεῖν ὅσοι καθαρμοὺς ἐδί- Θαγιμασάδα; Θατιμασάδα. Θαμιματάδην. Αργίμπασαν. Αρτίμπα σαν. είρηται. ἐρῶ. μὴ τὸν αὐτὸν εἶναι Σαβαώθ ή Δία, β μὴ τὸν αὐτὸν εἶναι Σαβαώθ καὶ Δία. ORIGENIS scriptum erat, Scientia; et infra alius in quo in- scriptum erat, Intelligentia. Atque in his immorati sumus, dala a Celso occasione, ut lectores cogno- ☐ scerent, quæ et nos ipsi vituperamus, ea nobis magis, quam illi, explorata esse; non vero ex inanibus acce- pta rumoribus. An autem ii, qui hujusmodi nugas laudi ducunt,quasdam etiam magicas profiteantur artes,an eorum hac sit sapientiæ summa, id non alir- mo, siquidem nihil unquam simile deprehen- di : viderit Celsus, qui mendacii jam sæpius ab- surdarumque calumniarum convictus est, num hic etiam mentiatur, num vero id quod in suo scripto exposuit, revera de quibusdam a nostra Gde alie- nis invenerit. B adhibent atque præstigias, barbarisque quosdam daemones vocant nominibus, illos ait simile quid facere ac illi, qui iisdem de rebus mirifica quædam facere videntur coram iis, qui nesciunt earum alia esse nomina apud Græcos, alia apud Scythas. Deinde hæc adducit ex Herodoto, Apollinem a Scythis vocari Gongosyrum; Neptunum, Thagima- saden ; Venerem, Argimpaeam ; Vestam, Tabiti. Quærent harum rerum periti annon hic etiam Celsus cum Herodoto mentiatur. Nesciunt enim Scythæ utrum ii quos deos putant, iidem sint apud Græcos. Quæ enim probabilitas est Apollinem a Scythis Gongosyrum appellari ? Non enim arbitror ex Gongosyro, si Græcam in linguam verteretur, deduci posse etymologiam Apollinis, aut Apollinem c Scythica lingua idem significare ac Gongosyrum. Necdum idem de reliquis dico. Alia enim ex causa Græci et ex alia orígine deorum suorum nomina derivarunt, ex alia Scythæ, ex alia indi, ex alia Ethiopes, aut Afri, aut quicunque, relicta prima et pura Conditoris notione, suis diis nomina pro libitu indiderunt. Verum de his jam supra satis a nobis dictum est: nempe ubi probavimus non eum- dem esse Sabaoth et Jovem ; et ubi nonnulla de linguarum diversitate ex sacris Scripturis observa- vimus. Lubens igitur hæc prætermille, in quibus Celsum sequi non possem, quin jam dicta repeterem. Deinde rursus magicas præstigias nobis occinit, easque fortasse nemini tribuit ; cum sit nemo, qui C in religione qualem aggreditur, hujusmodi artem D exerceat : aut fortasse respicit ad eos, quibus so- lemne est hoc artificio uti coram simplicibus, ut quædam divina potestate efficere videantur. Hæc vero sunt ejus verba : « Quid opus est ut comme- morem illos omnes, qui aut expiationes, aut car- mina vocesque pellendis arcendisque incommodis illud quod nec in ouinibus miss. exstat. Præ- terea verbum collocari malim ante sequens. 275. Apud vulgatos Herodoti librus, codd. Regius, Basileensis, Vaticanus et Anglicanus secundus, alii, Vulgati Herodoti libri, Ibidem omnes mss., Vulgati Herodoti libri, Ego lego, videtur, vel tius, 59. Posthac de iis loquens, qui magicas artes (63) Φησί. Libb. editi, [ὥς] φησι, sed redundat (64) Τοιαῦτα. Πœschelius in textu, ταῦτα. (65) Ἀπὸ Ηροδότου. Herodot., lib. v, pag. (66) Γογγόσυρον. Sic ubique omnes codd. mss. (67) Ερεῖ. Bonerello videtur forte legendum, (68) Μήτ' αὐτὸν εἶναι, etc. Guieto scribendum
ὅλων γὰρ ἡμῖν συντάξεων χρεία εἰς τὴν διήγησιν τῆς κατὰ Μωϋσέα κοσμοποιί̈ας· ὅπερ κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν πρὸ πλείονος χρόνου τῆς ἐνεστηκυίας πρὸς τὸν Κέλσον συντάξεως πεποιήκαμεν, ἀπὸ τῆς πρὸ πλειόνων ἐτῶν ἕξεως, ἧς ἐχωροῦμεν τότε, διαλαβόντες περὶ τῶν κατὰ Μωϋσέα ἓξ τῆς κοσμοποιί̈ας ἡμερῶν. Εἰδέναι μέντοι γε χρὴ ὅτι τοῖς δικαίοις διὰ τοῦ Ἡσαί̈ου ὁ λόγος ἐπαγγέλλεται ἐν καταστάσει ἔσεσθαι ἡμέρας, ἐν ᾗ μὴ ἥλιος ἀλλ’ αὐτὸς ὁ κύριος φῶς ἔσται αὐτοῖς αἰώνιον, καὶ ὁ θεὸς δόξα αὐτῶν. Παρακούσας δ’ οἶμαι μοχθηρᾶς αἱρέσεώς τινος καὶ κακῶς διηγησαμένης τὸ γενηθήτω φῶς ὡς εὐκτικῶς ὑπὸ τοῦ δημιουργοῦ εἰρημένον εἶπεν· Οὐ γὰρ δὴ καθάπερ οἱ τοὺς λύχνους ἐκ γειτόνων ἐναυόμενοι φῶς ὁ δημιουργὸς ἄνωθεν ἐχρήσατο. Καὶ ἄλλης δ’ ἀσεβοῦς αἱρέσεως παρακούσας εἶπε καὶ τό· Εἰ μὲν ἐναντίος τις ἦν τῷ μεγάλῳ θεῷ θεὸς κατηραμένος ὁ ταῦτα ποιῶν παρὰ γνώμην τὴν ἐκείνου, τί αὐτῷ τὸ φῶς ἐκίχρα;
Α επεγέγραπτο Σύνεσις. Καὶ ταῦτα δὲ παρειλήφαμε, εἰς τὸν κατὰ Κέλσου λόγον, ἵνα παραστήσωμεν τοῖς ἐντυγχάνουσι, τρανότερον ἐκείνου ἐγνωκέναι, καὶ οὐκ ἐκ παρακουσμάτων, τὰ καὶ ὑφ᾽ ἡμῶν κατηγορούμενα. Εἰ δὲ καὶ ὑπισχνοῦνται οἱ ἐπὶ τοῖς τοιούτοις σεμνυνό μενοι μαγικήν τινα γοητείαν, καὶ τοῦτ᾽ ἔστιν αὐτοῖς τὸ τῆς σοφίας κεφάλαιον· ἡμεῖς μὲν οὐ διαβεβαιού μεθα, οὐδὲ γὰρ ἱστορήσαμεν τὸ τοιοῦτον· Κέλσος δὲ ἂν εἰδείη, ὁ πολλάκις ἤδη ἀλούς ψευδομαρτυριών καὶ ἀλόγων κατηγοριών, πότερον καὶ ἐν τούτοις ψεύ δεται, ἤ τι περί τινων ξένων καὶ ἀλλοτρίων τῆς πίσ στεως τοιοῦτον καταλαβὼν ἐξέθετο ἐν τῷ ἑαυτοῦ συγγράμματι. Εἶτα πρὸς τοὺς χρωμένους φησί (63), μαγεία τινὶ καὶ γοητείᾳ, καὶ καλοῦντας ὀνόματα βαρβαρικά δαιμόνων τινῶν, τοιαῦτα (64) · ὅτι ὅμοιον οὗτοι πράτ- τουσι τοῖς ἐπὶ τοῖς αὐτοῖς ὑποκειμένοις τερατευο μένοις πρὸς τοὺς μὴ εἰδότας ἄλλα μὲν αὐτῶν εἶναι τὰ ονόματα παρ' Ἕλλησιν, ἄλλα δὲ παρὰ Σκύθαις. Εις ἐκτίθεται ἀπὸ Ἡροδότου (65) λαβών, ὡς τὸν μὲν Ἀπύλ λωνα Γογγόσυρον (66) καλοῦσι Σκύθαι, τὸν δὲ Ποσει δῶνα Θαγιμασάδα, τὴν δ' 'Αφροδίτην 'Αργίμπασαν, Ἑστίαν δὲ Ταβιτί. Ἐξετάσει δὲ ὁ δυνάμενος, μή πη καὶ περὶ τούτων σὺν Ηροδότῳ ὁ Κέλσος ψεύδεται " ἅτε μὴ ἐπισταμένων Σκυθῶν τὰ αὐτὰ Ἕλλησιν ὑπο κείμενα περὶ τῶν νομιζομένων θεῶν. Ποία γὰρ πιθα νότης, τὸν ᾿Απόλλωνα Γογγόσυρον παρὰ Σκύθαις καλεῖσθαι; οὐ γὰρ ἡγοῦμαι, ὅτι μεταλαμβανόμενος εἰς Ελλάδα φωνὴν ὁ Γογγόσυρος τὴν ἑτυμολογίαν παρίστησι τοῦ Ἀπόλλωνος· ἢ ὁ Ἀπόλλων εἰς τὴν Σκυθῶν διάλεκτον τὸν Γογγόσυρον σημαίνει· οὔπω δὲ οὐδὲ περὶ τῶν λοιπῶν ταυτόν τι ἐρεῖ (67) · ἀπ' ἄλλων γὰρ ὁρμώμενοι Ἕλληνες πραγμάτων καὶ ἑτυμολο γιῶν οὕτως ὠνόμασαν τοὺς παρ' ἑαυτοῖς νομιζομένους θεούς· ἀπ᾿ ἄλλων δὲ Σκύθαι· οὕτω δὲ καὶ ἀπ᾿ ἄλλων μὲν Πέρσαι, ἀπ᾽ ἄλλων δὲ Ἰνδοί, ἢ Αιθίοπες, η Λί βυες· ἢ ὅπως φίλον ἑκάστοις ὀνομάζειν, μὴ μεί νασιν ἐπὶ τῆς πρώτης και καθαρᾶς ἐννοίας τοῦ τῶν ὅλων Δημιουργοῦ. Αὐτάρκως δ' ἡμῖν εἴρηται καὶ ἐν τοῖς πρὸ τούτων, βουλομένοις παραστῆσαι μήτ' αὐτὸν εἶναι (68) Σαβαώθ ἡ Δία· ὅτε καὶ περὶ τῶν διαλέκτων τι ἀπὸ τῶν θείων παρετιθέμεθα γραμμάτων. Εχόντες οὖν ὑπερβαίνομεν ταῦτα, ἐν οἷς ἐπὶ ταυτολογίαν ήμᾶς ὁ Κέλσος καλεῖ. Εἶτα, πάλιν φύρων τὰ ἀπὸ τῆς φησί τοιαῦτα Οἰτόσυρον. Μοχ μαγικῆς γοητείας καὶ προσάπτων τάχα μὲν οὐδενὶ, τῷ μὴ εἶναι τοὺς μαγγανεύοντας, προφάσει τῆς κατὰ τὸν χαρακτῆρα τοῦτον θεοσεβείας, τάχα δέ τισι καὶ πρὸς τοὺς εὐεξαπατήτους χρωμένοις τοιούτοις, ἵνα δοκοῖεν θείᾳ δυνάμει τι ποιεῖν, ἐκτίθεταί τινα, γων· < Τί με δεῖ καταριθμεῖν ὅσοι καθαρμοὺς ἐδί- Θαγιμασάδα; Θατιμασάδα. Θαμιματάδην. Αργίμπασαν. Αρτίμπα σαν. είρηται. ἐρῶ. μὴ τὸν αὐτὸν εἶναι Σαβαώθ ή Δία, β μὴ τὸν αὐτὸν εἶναι Σαβαώθ καὶ Δία. ORIGENIS scriptum erat, Scientia; et infra alius in quo in- scriptum erat, Intelligentia. Atque in his immorati sumus, dala a Celso occasione, ut lectores cogno- ☐ scerent, quæ et nos ipsi vituperamus, ea nobis magis, quam illi, explorata esse; non vero ex inanibus acce- pta rumoribus. An autem ii, qui hujusmodi nugas laudi ducunt,quasdam etiam magicas profiteantur artes,an eorum hac sit sapientiæ summa, id non alir- mo, siquidem nihil unquam simile deprehen- di : viderit Celsus, qui mendacii jam sæpius ab- surdarumque calumniarum convictus est, num hic etiam mentiatur, num vero id quod in suo scripto exposuit, revera de quibusdam a nostra Gde alie- nis invenerit. B adhibent atque præstigias, barbarisque quosdam daemones vocant nominibus, illos ait simile quid facere ac illi, qui iisdem de rebus mirifica quædam facere videntur coram iis, qui nesciunt earum alia esse nomina apud Græcos, alia apud Scythas. Deinde hæc adducit ex Herodoto, Apollinem a Scythis vocari Gongosyrum; Neptunum, Thagima- saden ; Venerem, Argimpaeam ; Vestam, Tabiti. Quærent harum rerum periti annon hic etiam Celsus cum Herodoto mentiatur. Nesciunt enim Scythæ utrum ii quos deos putant, iidem sint apud Græcos. Quæ enim probabilitas est Apollinem a Scythis Gongosyrum appellari ? Non enim arbitror ex Gongosyro, si Græcam in linguam verteretur, deduci posse etymologiam Apollinis, aut Apollinem c Scythica lingua idem significare ac Gongosyrum. Necdum idem de reliquis dico. Alia enim ex causa Græci et ex alia orígine deorum suorum nomina derivarunt, ex alia Scythæ, ex alia indi, ex alia Ethiopes, aut Afri, aut quicunque, relicta prima et pura Conditoris notione, suis diis nomina pro libitu indiderunt. Verum de his jam supra satis a nobis dictum est: nempe ubi probavimus non eum- dem esse Sabaoth et Jovem ; et ubi nonnulla de linguarum diversitate ex sacris Scripturis observa- vimus. Lubens igitur hæc prætermille, in quibus Celsum sequi non possem, quin jam dicta repeterem. Deinde rursus magicas præstigias nobis occinit, easque fortasse nemini tribuit ; cum sit nemo, qui C in religione qualem aggreditur, hujusmodi artem D exerceat : aut fortasse respicit ad eos, quibus so- lemne est hoc artificio uti coram simplicibus, ut quædam divina potestate efficere videantur. Hæc vero sunt ejus verba : « Quid opus est ut comme- morem illos omnes, qui aut expiationes, aut car- mina vocesque pellendis arcendisque incommodis illud quod nec in ouinibus miss. exstat. Præ- terea verbum collocari malim ante sequens. 275. Apud vulgatos Herodoti librus, codd. Regius, Basileensis, Vaticanus et Anglicanus secundus, alii, Vulgati Herodoti libri, Ibidem omnes mss., Vulgati Herodoti libri, Ego lego, videtur, vel tius, 59. Posthac de iis loquens, qui magicas artes (63) Φησί. Libb. editi, [ὥς] φησι, sed redundat (64) Τοιαῦτα. Πœschelius in textu, ταῦτα. (65) Ἀπὸ Ηροδότου. Herodot., lib. v, pag. (66) Γογγόσυρον. Sic ubique omnes codd. mss. (67) Ερεῖ. Bonerello videtur forte legendum, (68) Μήτ' αὐτὸν εἶναι, etc. Guieto scribendum
Πρὸς ἃ τοσοῦτον ἀποδέομεν ἀπολογεῖσθαι, ὥστε τρανότερον ἡμᾶς ἐθέλειν τῆς ἐκείνων δόξης ὡς ἐσφαλμένων κατηγορεῖν καὶ ἵστασθαι οὐ πρὸς ἃ μὴ οἴδαμεν αὐτῶν ὡς ὁ Κέλσος ἀλλὰ πρὸς ἃ ἀκριβῶς γινώσκομεν, πῇ μὲν ἀπ’ αὐτῶν ἀκούσαντες, πῇ δὲ τοῖς συγγράμμασιν αὐτῶν ἐπιμελῶς ἐντυχόντες. Μετὰ δὲ ταῦτα Κέλσος φησίν· Ἐγὼ δὲ περὶ μὲν γενέσεως κόσμου καὶ φθορᾶς, ἢ ὡς ἀγένητος καὶ ἄφθαρτος, ἢ ὡς γενητὸς μὲν ἄφθαρτος δέ, ἢ ὡς τὸ ἔμπαλιν, οὐδὲν περὶ τοῦδε νυνὶ λέγω. Διόπερ οὐδ’ ἡμεῖς περὶ τῶνδε νυνὶ λέγομεν· οὐ γὰρ ἡ προκειμένη σύνταξις τοῦτ’ ἀπαιτεῖ. Ἀλλ’ οὐδὲ πνεῦμα τοῦ ἐπὶ πᾶσι θεοῦ φαμεν ὡς ἐν ἀλλοτρίοις τοῖς τῇδε γεγονέναι κατὰ τὸ Πνεῦμα θεοῦ ἐπεφέρετο ἐπάνω τοῦ ὕδατος, οὐδὲ κακῶς μηχανώμενά τινα ὡς ὑπὸ ἑτέρου τοῦ δημιουργοῦ παρὰ τὸν μέγαν θεὸν κατὰ τοῦ πνεύματος αὐτοῦ φαμεν, ἀνεχομένου τοῦ ἀνωτέρω θεοῦ, δεδεῆσθαι καθαιρέσεως. Διόπερ μακρὰν χαιρέτωσαν οἱ ταῦτα λέγοντες καὶ ὁ μὴ πραγματικῶς αὐτῶν κατηγορῶν Κέλσος· ἐχρῆν γὰρ αὐτὸν ἢ μὴ μνημονεῦσαι τῶν τοιούτων ἢ κατὰ τὸ δοκοῦν αὐτῷ φιλάνθρωπον ἐκθέσθαι αὐτὰ ἐπιμελῶς καὶ ἀγωνίσασθαι πρὸς τὰ ἀσεβῶς ὑπ’ αὐτῶν λεγόμενα.
Α επεγέγραπτο Σύνεσις. Καὶ ταῦτα δὲ παρειλήφαμε, εἰς τὸν κατὰ Κέλσου λόγον, ἵνα παραστήσωμεν τοῖς ἐντυγχάνουσι, τρανότερον ἐκείνου ἐγνωκέναι, καὶ οὐκ ἐκ παρακουσμάτων, τὰ καὶ ὑφ᾽ ἡμῶν κατηγορούμενα. Εἰ δὲ καὶ ὑπισχνοῦνται οἱ ἐπὶ τοῖς τοιούτοις σεμνυνό μενοι μαγικήν τινα γοητείαν, καὶ τοῦτ᾽ ἔστιν αὐτοῖς τὸ τῆς σοφίας κεφάλαιον· ἡμεῖς μὲν οὐ διαβεβαιού μεθα, οὐδὲ γὰρ ἱστορήσαμεν τὸ τοιοῦτον· Κέλσος δὲ ἂν εἰδείη, ὁ πολλάκις ἤδη ἀλούς ψευδομαρτυριών καὶ ἀλόγων κατηγοριών, πότερον καὶ ἐν τούτοις ψεύ δεται, ἤ τι περί τινων ξένων καὶ ἀλλοτρίων τῆς πίσ στεως τοιοῦτον καταλαβὼν ἐξέθετο ἐν τῷ ἑαυτοῦ συγγράμματι. Εἶτα πρὸς τοὺς χρωμένους φησί (63), μαγεία τινὶ καὶ γοητείᾳ, καὶ καλοῦντας ὀνόματα βαρβαρικά δαιμόνων τινῶν, τοιαῦτα (64) · ὅτι ὅμοιον οὗτοι πράτ- τουσι τοῖς ἐπὶ τοῖς αὐτοῖς ὑποκειμένοις τερατευο μένοις πρὸς τοὺς μὴ εἰδότας ἄλλα μὲν αὐτῶν εἶναι τὰ ονόματα παρ' Ἕλλησιν, ἄλλα δὲ παρὰ Σκύθαις. Εις ἐκτίθεται ἀπὸ Ἡροδότου (65) λαβών, ὡς τὸν μὲν Ἀπύλ λωνα Γογγόσυρον (66) καλοῦσι Σκύθαι, τὸν δὲ Ποσει δῶνα Θαγιμασάδα, τὴν δ' 'Αφροδίτην 'Αργίμπασαν, Ἑστίαν δὲ Ταβιτί. Ἐξετάσει δὲ ὁ δυνάμενος, μή πη καὶ περὶ τούτων σὺν Ηροδότῳ ὁ Κέλσος ψεύδεται " ἅτε μὴ ἐπισταμένων Σκυθῶν τὰ αὐτὰ Ἕλλησιν ὑπο κείμενα περὶ τῶν νομιζομένων θεῶν. Ποία γὰρ πιθα νότης, τὸν ᾿Απόλλωνα Γογγόσυρον παρὰ Σκύθαις καλεῖσθαι; οὐ γὰρ ἡγοῦμαι, ὅτι μεταλαμβανόμενος εἰς Ελλάδα φωνὴν ὁ Γογγόσυρος τὴν ἑτυμολογίαν παρίστησι τοῦ Ἀπόλλωνος· ἢ ὁ Ἀπόλλων εἰς τὴν Σκυθῶν διάλεκτον τὸν Γογγόσυρον σημαίνει· οὔπω δὲ οὐδὲ περὶ τῶν λοιπῶν ταυτόν τι ἐρεῖ (67) · ἀπ' ἄλλων γὰρ ὁρμώμενοι Ἕλληνες πραγμάτων καὶ ἑτυμολο γιῶν οὕτως ὠνόμασαν τοὺς παρ' ἑαυτοῖς νομιζομένους θεούς· ἀπ᾿ ἄλλων δὲ Σκύθαι· οὕτω δὲ καὶ ἀπ᾿ ἄλλων μὲν Πέρσαι, ἀπ᾽ ἄλλων δὲ Ἰνδοί, ἢ Αιθίοπες, η Λί βυες· ἢ ὅπως φίλον ἑκάστοις ὀνομάζειν, μὴ μεί νασιν ἐπὶ τῆς πρώτης και καθαρᾶς ἐννοίας τοῦ τῶν ὅλων Δημιουργοῦ. Αὐτάρκως δ' ἡμῖν εἴρηται καὶ ἐν τοῖς πρὸ τούτων, βουλομένοις παραστῆσαι μήτ' αὐτὸν εἶναι (68) Σαβαώθ ἡ Δία· ὅτε καὶ περὶ τῶν διαλέκτων τι ἀπὸ τῶν θείων παρετιθέμεθα γραμμάτων. Εχόντες οὖν ὑπερβαίνομεν ταῦτα, ἐν οἷς ἐπὶ ταυτολογίαν ήμᾶς ὁ Κέλσος καλεῖ. Εἶτα, πάλιν φύρων τὰ ἀπὸ τῆς φησί τοιαῦτα Οἰτόσυρον. Μοχ μαγικῆς γοητείας καὶ προσάπτων τάχα μὲν οὐδενὶ, τῷ μὴ εἶναι τοὺς μαγγανεύοντας, προφάσει τῆς κατὰ τὸν χαρακτῆρα τοῦτον θεοσεβείας, τάχα δέ τισι καὶ πρὸς τοὺς εὐεξαπατήτους χρωμένοις τοιούτοις, ἵνα δοκοῖεν θείᾳ δυνάμει τι ποιεῖν, ἐκτίθεταί τινα, γων· < Τί με δεῖ καταριθμεῖν ὅσοι καθαρμοὺς ἐδί- Θαγιμασάδα; Θατιμασάδα. Θαμιματάδην. Αργίμπασαν. Αρτίμπα σαν. είρηται. ἐρῶ. μὴ τὸν αὐτὸν εἶναι Σαβαώθ ή Δία, β μὴ τὸν αὐτὸν εἶναι Σαβαώθ καὶ Δία. ORIGENIS scriptum erat, Scientia; et infra alius in quo in- scriptum erat, Intelligentia. Atque in his immorati sumus, dala a Celso occasione, ut lectores cogno- ☐ scerent, quæ et nos ipsi vituperamus, ea nobis magis, quam illi, explorata esse; non vero ex inanibus acce- pta rumoribus. An autem ii, qui hujusmodi nugas laudi ducunt,quasdam etiam magicas profiteantur artes,an eorum hac sit sapientiæ summa, id non alir- mo, siquidem nihil unquam simile deprehen- di : viderit Celsus, qui mendacii jam sæpius ab- surdarumque calumniarum convictus est, num hic etiam mentiatur, num vero id quod in suo scripto exposuit, revera de quibusdam a nostra Gde alie- nis invenerit. B adhibent atque præstigias, barbarisque quosdam daemones vocant nominibus, illos ait simile quid facere ac illi, qui iisdem de rebus mirifica quædam facere videntur coram iis, qui nesciunt earum alia esse nomina apud Græcos, alia apud Scythas. Deinde hæc adducit ex Herodoto, Apollinem a Scythis vocari Gongosyrum; Neptunum, Thagima- saden ; Venerem, Argimpaeam ; Vestam, Tabiti. Quærent harum rerum periti annon hic etiam Celsus cum Herodoto mentiatur. Nesciunt enim Scythæ utrum ii quos deos putant, iidem sint apud Græcos. Quæ enim probabilitas est Apollinem a Scythis Gongosyrum appellari ? Non enim arbitror ex Gongosyro, si Græcam in linguam verteretur, deduci posse etymologiam Apollinis, aut Apollinem c Scythica lingua idem significare ac Gongosyrum. Necdum idem de reliquis dico. Alia enim ex causa Græci et ex alia orígine deorum suorum nomina derivarunt, ex alia Scythæ, ex alia indi, ex alia Ethiopes, aut Afri, aut quicunque, relicta prima et pura Conditoris notione, suis diis nomina pro libitu indiderunt. Verum de his jam supra satis a nobis dictum est: nempe ubi probavimus non eum- dem esse Sabaoth et Jovem ; et ubi nonnulla de linguarum diversitate ex sacris Scripturis observa- vimus. Lubens igitur hæc prætermille, in quibus Celsum sequi non possem, quin jam dicta repeterem. Deinde rursus magicas præstigias nobis occinit, easque fortasse nemini tribuit ; cum sit nemo, qui C in religione qualem aggreditur, hujusmodi artem D exerceat : aut fortasse respicit ad eos, quibus so- lemne est hoc artificio uti coram simplicibus, ut quædam divina potestate efficere videantur. Hæc vero sunt ejus verba : « Quid opus est ut comme- morem illos omnes, qui aut expiationes, aut car- mina vocesque pellendis arcendisque incommodis illud quod nec in ouinibus miss. exstat. Præ- terea verbum collocari malim ante sequens. 275. Apud vulgatos Herodoti librus, codd. Regius, Basileensis, Vaticanus et Anglicanus secundus, alii, Vulgati Herodoti libri, Ibidem omnes mss., Vulgati Herodoti libri, Ego lego, videtur, vel tius, 59. Posthac de iis loquens, qui magicas artes (63) Φησί. Libb. editi, [ὥς] φησι, sed redundat (64) Τοιαῦτα. Πœschelius in textu, ταῦτα. (65) Ἀπὸ Ηροδότου. Herodot., lib. v, pag. (66) Γογγόσυρον. Sic ubique omnes codd. mss. (67) Ερεῖ. Bonerello videtur forte legendum, (68) Μήτ' αὐτὸν εἶναι, etc. Guieto scribendum
PG 11:1379Οὐδ’ ὅτι δεδωκὼς ὁ μέγας θεὸς τῷ δημιουργῷ τὸ πνεῦμα ἀπαιτεῖ αὐτὸ ἀκηκόαμεν πώποτε. Εἶθ’ ἑξῆς [τοιούτοις] ἀσεβέσι λόγοις μωρῶς ἐγκαλῶν φησι· Τίς θεὸς δίδωσί τι ὡς ἀπαιτήσων; Δεομένου γὰρ τὸ ἀπαιτεῖν, δεῖται δὲ οὐδενὸς ὁ θεός. Καὶ τούτοις προστίθησιν ὡς σοφὸν δή τι κατά τινων λέγων· Διὰ τί, ὁπηνίκα ἐκίχρα, κακῷ κιχρῶν ἠγνόει; Λέγει δὲ καὶ τό· Τί περιορᾷ πονηρὸν δημιουργὸν ἀντιπράττοντα ἑαυτῷ; Εἶτ’ οἶμαι φύρων αἱρέσεις αἱρέσεσι καὶ μὴ ἐπισημειούμενος ὅτι τάδε μὲν ἄλλης αἱρέσεώς ἐστι τάδε δὲ ἄλλης, τὰ πρὸς Μαρκίωνα ὑφ’ ἡμῶν ἀπορούμενα προφέρει, τάχα καὶ τούτων παρακούσας ἀπό τινων εὐτελῶς καὶ ἰδιωτικῶς ἐγκαλούντων λόγῳ, οὐ μὴν πάνυ συνετῶς. Ἐκτιθέμενος οὖν τὰ κατὰ Μαρκίωνος λεγόμενα καὶ μὴ ἐπισημειωσάμενος ὅτι πρὸς αὐτὸν λέγει φησί· Τί δὲ λάθρα πέμπει καὶ διαφθείρει τὰ τούτου δημιουργήματα; Τί δὲ εἰσβιάζεται κρύφα καὶ παραπείθει καὶ πλανᾷ; Τί δὲ τοὺς ὑπὸ τούτου κατεγνωςμένους ἢ κατηραμένους, ὥς φατε, ψυχαγωγεῖ καὶ δίκην ἀνδραποδιστοῦ τινος ὑπεξάγει; Τί δὲ ἀποδιδράσκειν ἀπὸ τοῦ κυρίου διδάσκει; Τί δὲ φεύγειν τὸν πατέρα; Τί δ’ αὐτὸς εἰσποιεῖται, μὴ συγχωροῦντος τοῦ πατρός;
δαξαν, ἢ λυτηρίους ᾠδάς, ἢ ἀποπομπίμους φωνάς, ἢ ἐκτύπους (69), ἢ δαιμονίους σχηματισμούς, αἰσθητῶν, ἢ ἀριθμῶν, ἢ λίθων, ἢ φυτῶν, ἡ ῥιζῶν, καὶ ὅλως παντοδαπῶν χρημάτων παντοῖα ἀλεξιφάρμακα; Περὶ ὧν οὐκ ἀπαιτεῖ ἡμᾶς ἀπολογήσασθαι τὸ εὔλογον· ἅτε οὐδὲ κατὰ ποσὸν ἐνεχομένους τοιαύταις ὑπονοίαις. Μετὰ ταῦτα παραπλήσιόν τι ποιεῖν μοι δοκεῖ τοῖς διὰ πολλὴν τὴν πρὸς Χριστιανοὺς ἀπέχθειαν δια- βεβαιουμένοις πρὸς τοὺς μηδαμῶς εἰδότας τὰ Χριστια νῶν, ὅτι ἄρα τῇ πείρᾳ κατείληφε (70) Χριστιανούς ἐσθίοντας σάρκας παιδίων, καὶ μίξεσι ταῖς πρὸς τὰς παρ' αὐτοῖς γυναῖκας ἀνέδην (71) χρωμένους. Ως γὰρ ταῦτα λεγόμενα ἤδη καὶ ὑπὸ τῶν πολλῶν, καὶ πάντη ἀλλοτρίων τῆς καθ' ἡμᾶς θεοσεβείας, κατα- γιγνώσκεται ὡς κατεψευσμένα Χριστιανῶν· οὕτως εὑρεθείη ἂν καὶ τὰ τοιαῦτα τῷ Κέλσῳ κατεψευσμέ ἕως εἰρημένα, ἐν οἷς ἔφησεν « έωρακέναι παρά τισι πρεσβυτέροις, τῆς ἡμετέρας δόξης τυγχάνουσι, βι- Ελια βάρβαρα, δαιμόνων ὀνόματα ἔχοντα καὶ τερα- τείας· καὶ ἔφασκε, τούτους τοὺς δῆθεν πρεσβυτέρους τῆς ἡμετέρας δόξης οὐδὲν μὲν χρηστὸν ὑπισχνείσθαι, πάντα δ᾽ ἐπ᾽ ἀνθρώπων βλάβαις. » Καὶ εἴθε πάντα τὰ ὑπὸ Κέλσου κατὰ Χριστιανῶν λεγόμενα τοιαῦτα ἦν! ἵν᾽ ὑπὸ τῶν πλείστων ἐλέγχηται, πείρα καταλα δόντων τὰ τοιαῦτα εἶναι ψευδῆ ἐκ τοῦ καὶ συμβεβιω- κέναι Χριστιανῶν τοῖς πλείστοις, καὶ μηδὲν τοιοῦτο περὶ αὐτῶν μηδ' ἀκηκοέναι. Μετὰ ταῦτα, ώσπερεί επιλαθόμενος ὅτι κατά Χριστιανῶν αὐτῷ πρόκειται γράφειν, φησί · ο Διονύ- σιόν τινα, μουσικὸν Αἰγύπτιον συγγενόμενον αὐτῷ, εἰρηκέναι περὶ τῶν κατὰ τὴν μαγείαν, ὅτι πρὸς ἀπαι δεύτους μὲν αὐτὴ δύναται καὶ πρὸς διαφθαρέντας τὰ Αθη· πρὸς δὲ τοὺς φιλοσοφήσαντας, οὐδὲν οἷα τέ ἐστιν ἐνεργεῖν, ἅτε τῆς ὑγιεινῆς διαίτης προνοησαμέ- νους. » Εἰ μὲν οὖν προέκειτο περὶ μαγείας νῦν ἡμῖν διαλαβεῖν, κἂν προσεθήκαμεν οἷς ἀνωτέρω περὶ αὐτῆς εἰρήκαμεν εἰς τοῦτο ὀλίγα· ἐπεὶ δὲ τὰ ἐπικαιρότερα χρὴ λέγειν πρὸς τὸ Κέλσου σύγγραμμα, περὶ μαγείας φαμέν, ὅτι ὁ βουλόμενος ἐξετάσαι, πότερόν ποτε καὶ φιλόσοφοι άλωτοί εἰσιν αὐτῇ ἢ μὴ (72), αναγνώτω τὰ γεγραμμένα Μοιραγένει τῶν ᾿Απολλωνίου τοῦ Τυ- ανέως μάγου καὶ φιλοσόφου ἀπομνημονευμάτων· ἐν οἷς ὁ μὴ Χριστιανός, ἀλλὰ φιλόσοφος, ἔφησεν ἀλῶναι ὑπὸ τῆς ἐν Ἀπολλωνίῳ μαγείας οὐκ ἀγεννεῖς τινας φιλοσόφους, ὡς πρὸς γόητα αὐτὸν εἰσελθόντας· ἐν κτύπους, τύπους. αἰσθητῶν, ἐσθήτων. αναίδην. εἰ μὴ, Μοιραγένει περὶ τῶν Ἀπολλωνίου. Οὐ γὰρ Μοιραγένει τε προσ- εκτέον, βιβλία μὲν ξυντιθέντι ἐς Απολλώνιον τέτο ταρα, πολλὰ δὲ τῶν περὶ τὸν ἄνδρα ἀγνοήσαντι. Καὶ ἐάσθω τὰ τοῦ Μουσωνίου, πλείω ὄντα καὶ θαυμασιώτερα, ὡς μὴ δοκοίην θρασύνεσθαι πρὸς τὸν ἀμελῶς αὐτὰ εἰπόντα. « Εt CONTRA CELSUM LIB. VI. A idoneas, aut formas effigiesque dæmonum facere, B aut varia amoliendis veneficiis remedia in vestibus, in numeris, in lapidibus, in plantis, iu radicibus, in cujusvis denique generis rebus invenire docue- runt ?, Quas criminationes non postulat recta ratio ut refellamus, cum horum criminum in nos ne levissima quidem suspicio conveniat. lis, qui infenso adversus Christianos odio affirmant coram hominibus religionis Christianæ ignaris, Christianos ab ipsis deprehensos fuisse, dum carni- bus infantulorum vescerentur et cum feminis pro- miscue sine pudore rem haberent. Ut enim jam compertum est multis iisque a nostra religione prorsus alienis hujusmodi calumnias confictas esse, sic etiam falsi convinceretur id quod refert Celsus, ‹ vidisse se apud quosdam nostræ religionis presby- teros libros barbaros, in quibus dæmonum nomina et præstigiæ videbantur. Quibus subdit illos nostri cultus presbyteros nihil boni, nibil nisi in hominum perniciem polliceri. » Utinam his similia essent omnia, quæ contra Christianos a Celso dicta sunt. Tum enim plerique re ipsa experti intellige - rent mera esse mendacia; quippe qui nihil de hu- jusmodi rebus audierunt, licet cum Christianis so- cietatem habuerint, agere : c Audivi, inquit, ex Dionysio quodam mu- C sico Ægyplio mecum versante, magicam artem D autem edili pro quo legebat Boherellus cum interprete Gelenio Μox pro omnino legendum cum eodem Gelenio et Boherello, Title adnotationes ad lib. 1, numerum primum. Libb. editi, autein editi, male. Mox Guieto scribendum videtur, De M ragene hæc adnotavit Spencerus. At ejus libris Oldem adbibendam negat Philostratus, lib. 1. cap. 3, De vita Apollonii : aliquid posse iu ignaros et corruptis moribus 10- mines; in philosophos autem, qui salubri victus ratione utuntur, nihil habere virium. »Hic si de arte magica disserendi consilium esset, iis quæ jam de illa dixi addere nonnulla possem : sed prastat in iis insistere quæ propius ad Celsi scriptionem per- tinent. Qui scire voluerit possitne quid an nibil in philosophos ars magica, legat is editas ab Mera- gene res Apollonii Tyanei magi simul et philosophi memorabiles. Mœragenes autem ille non Christianus, sed philosophus erat. Refert tamen plurimos nec ignobiles philosophos magica Apollonii arte captos fuisse et ad eum quasi ad incantatorem ventitasse. In- ter alios de Euphrate, opinor, mentionem facit et de quodam Epicureo. id nos uti propria ex- perientia compertum affirmamus, nihil esse quod Neque vero Morageni lides est adhibenda, qui libros de Apollonio quatuor scribens, multa ejus viri gesta ignorare visus est. In dubio sum, an eum- dem signet libro quinto, capite sexto, cum Damis, et Maximus Æginensis, teste Philostrato, de Apol- lonii gestis commentarios scripserint : de Musonic quidem omittantur, quæ plura sunt, atque mirabiliora; ne videar adversus eum audacius insultare, qui hæc temere negligen- terque narravit. » Moeragenis meminit Tzetzes, chil. m, hist. 60; Plutarch., lib. iv Sympos., cap. 5. SPENCER. 40. In iis, quæ Celsus addit, mihi videtur illis simi- 41. Postea tanquam oblitus se contra Christianos (69) Εκτύπους. Sic Anglicanus primus, libri (70) Κατείληφε. Legit Boberellus, κατειλήφασι. (71) Codd. Reg., Basil. et Vaticanus, ἀνέδην. (72) Η μή. Recte codd. Reg. et Βasileensis. Libb.
Τί δ’ ἐπαγγέλλεται τῶν ἀλλοτρίων εἶναι πατήρ; Καὶ ἐπιφέρει γε αὐτοῖς οἱονεὶ θαυμαστικῶς τό· Σεμνός γε ὁ θεὸς τῶν παρ’ ἄλλῳ καταδίκων ἁμαρτωλῶν καί ἀκλήρων καί, ὡς αὐτοὶ λέγουσι, σκυβάλων ἐπιθυμῶν εἶναι πατήρ καὶ ὅν γε ἐξέπεμψεν αὐτοὺς ὑπεξάξοντα, τοῦτον ἁλόντα ἐκδικῆσαι μὴ δυνάμενος. Ἑξῆς δὲ τούτοις ὡσπερεὶ πρὸς ἡμᾶς τοὺς ὁμολογοῦντας οὐκ ἀλλοτρίου τινὸς εἶναι καὶ ξένου θεοῦ τόνδε τὸν κόσμον, τοιαῦτά φησιν· Εἰ δὲ [αὐτοῦ] ταῦτ’ ἔστιν ἔργα, πῶς μὲν κακὰ ὁ θεὸς ἐποίει; Πῶς δὲ πείθειν καὶ νουθετεῖν ἀδυνατεῖ; Πῶς δ’ ἐπ’ αὐτοῖς ἀχαρίστοις καὶ πονηροῖς γενομένοις μεταμέλει καὶ τὴν ἑαυτοῦ τέχνην μέμφεται καὶ μισεῖ καὶ ἀπειλεῖ καὶ φθείρει τὰ ἴδια ἔκγονα; Ἢ ποῖ ποτε ὑπεξάγει τοῦ κόσμου τοῦδε ὃν ἐποίησεν αὐτός; Δοκεῖ δή μοι καὶ ἐν τούτοις μὴ σαφηνίζων, τίνα ἐστὶ τὰ κακά, καίτοι γε καὶ ἐν Ἕλλησι πολλῶν αἱρέσεων γενομένων περὶ ἀγαθῶν καὶ κακῶν, συναρπάζειν ὡς ἀκόλουθον ἡμῖν, τοῖς φάσκουσιν ἔργα τοῦ ἐπὶ πᾶσι θεοῦ εἶναι καὶ τόνδε τὸν κόσμον, τὸ καθ’ ἡμᾶς κακῶν εἶναι ποιητὴν τὸν θεόν.
δαξαν, ἢ λυτηρίους ᾠδάς, ἢ ἀποπομπίμους φωνάς, ἢ ἐκτύπους (69), ἢ δαιμονίους σχηματισμούς, αἰσθητῶν, ἢ ἀριθμῶν, ἢ λίθων, ἢ φυτῶν, ἡ ῥιζῶν, καὶ ὅλως παντοδαπῶν χρημάτων παντοῖα ἀλεξιφάρμακα; Περὶ ὧν οὐκ ἀπαιτεῖ ἡμᾶς ἀπολογήσασθαι τὸ εὔλογον· ἅτε οὐδὲ κατὰ ποσὸν ἐνεχομένους τοιαύταις ὑπονοίαις. Μετὰ ταῦτα παραπλήσιόν τι ποιεῖν μοι δοκεῖ τοῖς διὰ πολλὴν τὴν πρὸς Χριστιανοὺς ἀπέχθειαν δια- βεβαιουμένοις πρὸς τοὺς μηδαμῶς εἰδότας τὰ Χριστια νῶν, ὅτι ἄρα τῇ πείρᾳ κατείληφε (70) Χριστιανούς ἐσθίοντας σάρκας παιδίων, καὶ μίξεσι ταῖς πρὸς τὰς παρ' αὐτοῖς γυναῖκας ἀνέδην (71) χρωμένους. Ως γὰρ ταῦτα λεγόμενα ἤδη καὶ ὑπὸ τῶν πολλῶν, καὶ πάντη ἀλλοτρίων τῆς καθ' ἡμᾶς θεοσεβείας, κατα- γιγνώσκεται ὡς κατεψευσμένα Χριστιανῶν· οὕτως εὑρεθείη ἂν καὶ τὰ τοιαῦτα τῷ Κέλσῳ κατεψευσμέ ἕως εἰρημένα, ἐν οἷς ἔφησεν « έωρακέναι παρά τισι πρεσβυτέροις, τῆς ἡμετέρας δόξης τυγχάνουσι, βι- Ελια βάρβαρα, δαιμόνων ὀνόματα ἔχοντα καὶ τερα- τείας· καὶ ἔφασκε, τούτους τοὺς δῆθεν πρεσβυτέρους τῆς ἡμετέρας δόξης οὐδὲν μὲν χρηστὸν ὑπισχνείσθαι, πάντα δ᾽ ἐπ᾽ ἀνθρώπων βλάβαις. » Καὶ εἴθε πάντα τὰ ὑπὸ Κέλσου κατὰ Χριστιανῶν λεγόμενα τοιαῦτα ἦν! ἵν᾽ ὑπὸ τῶν πλείστων ἐλέγχηται, πείρα καταλα δόντων τὰ τοιαῦτα εἶναι ψευδῆ ἐκ τοῦ καὶ συμβεβιω- κέναι Χριστιανῶν τοῖς πλείστοις, καὶ μηδὲν τοιοῦτο περὶ αὐτῶν μηδ' ἀκηκοέναι. Μετὰ ταῦτα, ώσπερεί επιλαθόμενος ὅτι κατά Χριστιανῶν αὐτῷ πρόκειται γράφειν, φησί · ο Διονύ- σιόν τινα, μουσικὸν Αἰγύπτιον συγγενόμενον αὐτῷ, εἰρηκέναι περὶ τῶν κατὰ τὴν μαγείαν, ὅτι πρὸς ἀπαι δεύτους μὲν αὐτὴ δύναται καὶ πρὸς διαφθαρέντας τὰ Αθη· πρὸς δὲ τοὺς φιλοσοφήσαντας, οὐδὲν οἷα τέ ἐστιν ἐνεργεῖν, ἅτε τῆς ὑγιεινῆς διαίτης προνοησαμέ- νους. » Εἰ μὲν οὖν προέκειτο περὶ μαγείας νῦν ἡμῖν διαλαβεῖν, κἂν προσεθήκαμεν οἷς ἀνωτέρω περὶ αὐτῆς εἰρήκαμεν εἰς τοῦτο ὀλίγα· ἐπεὶ δὲ τὰ ἐπικαιρότερα χρὴ λέγειν πρὸς τὸ Κέλσου σύγγραμμα, περὶ μαγείας φαμέν, ὅτι ὁ βουλόμενος ἐξετάσαι, πότερόν ποτε καὶ φιλόσοφοι άλωτοί εἰσιν αὐτῇ ἢ μὴ (72), αναγνώτω τὰ γεγραμμένα Μοιραγένει τῶν ᾿Απολλωνίου τοῦ Τυ- ανέως μάγου καὶ φιλοσόφου ἀπομνημονευμάτων· ἐν οἷς ὁ μὴ Χριστιανός, ἀλλὰ φιλόσοφος, ἔφησεν ἀλῶναι ὑπὸ τῆς ἐν Ἀπολλωνίῳ μαγείας οὐκ ἀγεννεῖς τινας φιλοσόφους, ὡς πρὸς γόητα αὐτὸν εἰσελθόντας· ἐν κτύπους, τύπους. αἰσθητῶν, ἐσθήτων. αναίδην. εἰ μὴ, Μοιραγένει περὶ τῶν Ἀπολλωνίου. Οὐ γὰρ Μοιραγένει τε προσ- εκτέον, βιβλία μὲν ξυντιθέντι ἐς Απολλώνιον τέτο ταρα, πολλὰ δὲ τῶν περὶ τὸν ἄνδρα ἀγνοήσαντι. Καὶ ἐάσθω τὰ τοῦ Μουσωνίου, πλείω ὄντα καὶ θαυμασιώτερα, ὡς μὴ δοκοίην θρασύνεσθαι πρὸς τὸν ἀμελῶς αὐτὰ εἰπόντα. « Εt CONTRA CELSUM LIB. VI. A idoneas, aut formas effigiesque dæmonum facere, B aut varia amoliendis veneficiis remedia in vestibus, in numeris, in lapidibus, in plantis, iu radicibus, in cujusvis denique generis rebus invenire docue- runt ?, Quas criminationes non postulat recta ratio ut refellamus, cum horum criminum in nos ne levissima quidem suspicio conveniat. lis, qui infenso adversus Christianos odio affirmant coram hominibus religionis Christianæ ignaris, Christianos ab ipsis deprehensos fuisse, dum carni- bus infantulorum vescerentur et cum feminis pro- miscue sine pudore rem haberent. Ut enim jam compertum est multis iisque a nostra religione prorsus alienis hujusmodi calumnias confictas esse, sic etiam falsi convinceretur id quod refert Celsus, ‹ vidisse se apud quosdam nostræ religionis presby- teros libros barbaros, in quibus dæmonum nomina et præstigiæ videbantur. Quibus subdit illos nostri cultus presbyteros nihil boni, nibil nisi in hominum perniciem polliceri. » Utinam his similia essent omnia, quæ contra Christianos a Celso dicta sunt. Tum enim plerique re ipsa experti intellige - rent mera esse mendacia; quippe qui nihil de hu- jusmodi rebus audierunt, licet cum Christianis so- cietatem habuerint, agere : c Audivi, inquit, ex Dionysio quodam mu- C sico Ægyplio mecum versante, magicam artem D autem edili pro quo legebat Boherellus cum interprete Gelenio Μox pro omnino legendum cum eodem Gelenio et Boherello, Title adnotationes ad lib. 1, numerum primum. Libb. editi, autein editi, male. Mox Guieto scribendum videtur, De M ragene hæc adnotavit Spencerus. At ejus libris Oldem adbibendam negat Philostratus, lib. 1. cap. 3, De vita Apollonii : aliquid posse iu ignaros et corruptis moribus 10- mines; in philosophos autem, qui salubri victus ratione utuntur, nihil habere virium. »Hic si de arte magica disserendi consilium esset, iis quæ jam de illa dixi addere nonnulla possem : sed prastat in iis insistere quæ propius ad Celsi scriptionem per- tinent. Qui scire voluerit possitne quid an nibil in philosophos ars magica, legat is editas ab Mera- gene res Apollonii Tyanei magi simul et philosophi memorabiles. Mœragenes autem ille non Christianus, sed philosophus erat. Refert tamen plurimos nec ignobiles philosophos magica Apollonii arte captos fuisse et ad eum quasi ad incantatorem ventitasse. In- ter alios de Euphrate, opinor, mentionem facit et de quodam Epicureo. id nos uti propria ex- perientia compertum affirmamus, nihil esse quod Neque vero Morageni lides est adhibenda, qui libros de Apollonio quatuor scribens, multa ejus viri gesta ignorare visus est. In dubio sum, an eum- dem signet libro quinto, capite sexto, cum Damis, et Maximus Æginensis, teste Philostrato, de Apol- lonii gestis commentarios scripserint : de Musonic quidem omittantur, quæ plura sunt, atque mirabiliora; ne videar adversus eum audacius insultare, qui hæc temere negligen- terque narravit. » Moeragenis meminit Tzetzes, chil. m, hist. 60; Plutarch., lib. iv Sympos., cap. 5. SPENCER. 40. In iis, quæ Celsus addit, mihi videtur illis simi- 41. Postea tanquam oblitus se contra Christianos (69) Εκτύπους. Sic Anglicanus primus, libri (70) Κατείληφε. Legit Boberellus, κατειλήφασι. (71) Codd. Reg., Basil. et Vaticanus, ἀνέδην. (72) Η μή. Recte codd. Reg. et Βasileensis. Libb.
PG 11:1381Ἐχέτω μὲν οὖν ὅπως ποτὲ ἔχει τὰ περὶ τῶν κακῶν, πότερον ὁ θεὸς αὐτὰ πεποίηκεν ἢ μή, ἀλλ’ ἐκ παρακολουθήσεως γεγένηται τῆς πρὸς τὰ προηγούμενα· θαυμάζω δὲ εἰ μὴ ὅπερ ἡμῖν, τοῖς φάσκουσιν ἔργα εἶναι τοῦ ἐπὶ πᾶσι θεοῦ καὶ τόνδε τὸν κόσμον, οἴεται ἀκολουθεῖν περὶ τοῦ τὸν θεὸν τὰ κακὰ πεποιηκέναι, ἀκολουθεῖ ὅσον ἐφ’ οἷς λέγει καὶ αὐτός. Εἴποι γὰρ ἄν τις πρὸς τὸν Κέλσον· εἰ αὐτοῦ ταῦτ’ ἔστιν ἔργα, πῶς μὲν κακὰ ὁ θεὸς ἐποίει; Πῶς δὲ πείθειν καὶ νουθετεῖν ἀδυνατεῖ; Κακία δὲ ἡ μεγίστη ἐν λόγοις ἐστίν, ὅτε ἐγκαλεῖ τις τοῖς ἑτεροδόξοις περί τινων δογμάτων ὡς οὐχ ὑγιῶν, πολλῷ πρότερον αὐτὸς ἔχων τὰ ἐγκλήματα ἐν τοῖς ἰδίοις δόγμασιν. Ἴδωμεν οὖν ἡμεῖς διὰ βραχέων τὰ περὶ ἀγαθῶν καὶ κακῶν, τῶν κατὰ τὰς θείας γραφάς, καὶ τίνα ἡμῖν λεκτέον πρὸς τό· Πῶς μὲν κακὰ [ὁ] θεὸς ἐποίει; Πῶς δὲ πείθειν καὶ νουθετεῖν ἀδυνατεῖ; Κυρίως δὴ κατὰ τὰς θείας γραφὰς ἀγαθά εἰσιν αἱ ἀρεταὶ καὶ αἱ κατὰ ταύτας πράξεις, ὥσπερ κυρίως κακὰ τὰ ἐναντία τούτοις. Ἀρκεσθησόμεθα δὲ ἐπὶ τοῦ παρόντος λέξεσι ταῖς ἀπὸ τοῦ τριακοστοῦ τρίτου ψαλμοῦ, τοῦτο παριστάσαις οὕτως·
Α οἷς, οἶμαι, καὶ περὶ Εὐφράτου πάνυ (73) διηγήσατο καί τινος Επικουρείου. Διαβεβαιούμεθα δὲ ἡμεῖς, καὶ τῇ πείρα παραλαβόντες, ὅτι οἱ κατὰ Χριστιανι σμὸν διὰ τοῦ Ἰησοῦ τὸν ἐπὶ πᾶσι θεραπεύοντες θεόν, καὶ βιοῦντες κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον αὐτοῦ, ταῖς προσ ταχθείσαις τε εὐχαῖς συνεχέστερον καὶ δεόντως να κτὸς καὶ ἡμέρας χρώμενοι, ούτε μαγεία, ούτε δαι- μονίοις εἰσὶν ἁλωτοί. Αληθῶς γὰρ, « Παρεμβαλεί ἄγγελος Κυρίου κύκλῳ τῶν φοβουμένων αὐτὸν, καὶ ῥύσεται αὐτοὺς ἀπὸ παντὸς κακοῦ· ἡ καὶ οἱ ἄγγε· λοι (74) τῶν ἐν τῇ Ἐκκλησίᾳ μικρῶν καὶ τεταγμένοι εἰς τὸ προΐστασθαι αὐτῶν διὰ παντὸς λέγονται βλέπειν τὸ πρόσωπον τοῦ ἐν οὐρανοῖς Πατρός· ὅ τί ποτ' ἐστὶ τὸ πρόσωπον, καὶ ὅ τί ποτ᾽ ἐστὶ τὸ βλέπειν. Β σε ΧΙ, τοῦ, Εὐφράτου τοῦ πάνω. Οὐκ ἐγώ, εἶπε Θεὸς δὲ, τὴν ἰσότητα μεσότητι ὁρισάμενος. Ἀγαθοὶ δὲ τού των ξύμβουλοι καὶ οἶδε τε ἄνδρες, τὸν Δίωνα δεί ξας καὶ τὸν Εὐφράτην, μήπω αὐτῷ ἐς διαφορὰν ήκοντα. « ἁλῶνα: ὑπὸ τῆς ἐν Ἀπολλωνίῳ μαγείας οὐκ ἀγεννεῖς τινας φιλοσόφους. Ἐξῆς δὲ τούτοις ἀπὸ ἄλλης ἀρχῆς ὁ Κέλσος τοιαῦτά φησι καθ᾿ ἡμῶν Σφάλλονται δὲ ἀσεβέ στατα ἅττα καὶ περὶ τήνδε (75) τὴν μεγίστην άγνα- αν ὁμοίως ἀπὸ θείων αἰνιγμάτων πεπλανημένην, ποιοῦντες τῷ Θεῷ ἐναντίον τινὰ (76), διάβολόν τε καὶ γλώττη Εβραίᾳ Σατανᾶν ὀνομάζοντες τὸν αὐτόν. "Αλ- λως μὲν οὖν παντελῶς θνητὰ (77) ταῦτα, καὶ οὐδ' ὅσια λέγειν, ὅτι δὴ ὁ μέγιστος Θεός, βουλόμενός τι ἀνθρώποις ὠφελῆσαι, τὸν ἀντιπράσσοντα έχει, καὶ ἀδυνατεῖ. Ὁ τοῦ Θεοῦ Παῖς ἄρα ἡττᾶται ὑπὸ τοῦ δια- βόλου · καὶ κολαζόμενος ὑπ' αὐτοῦ διδάσκει καὶ ἡμᾶς τῶν ὑπὸ τούτου (78) κολάσεων καταφρονεῖν, προαγι ρεύων, ὡς ἄρα ὁ Σατανᾶς καὶ αὐτὸς ὁμοίως φανείς επιδείξεται μεγάλα ἔργα καὶ θαυμαστά, σφετεριζόμε νος τὴν τοῦ Θεοῦ δόξαν· οἷς οὐ χρῆναι προσέχειν βου ληθέντας ἀποτρέπεσθαι ἐκεῖνον, ἀλλὰ μόνῳ πιστεύειν ἑαυτῷ. Ταῦτα μέν γέ ἐστιν ἄντικρυς ἀνθρώπου γότ τος, ἐργολαβοῦντος καὶ προφυλαττομένου τοὺς ἀντι- δοξοῦντάς τε καὶ ἀνταγείροντας (79). » Εἶθ' ἑξῆς τούτοις, βουλόμενος τὰ αἰνίγματα, ὧν οἴεται παρακηκοότας ἡμᾶς τὰ περὶ τοῦ Σατανᾶ εἰσάγειν, φησὶ « θεῖόν τινα πόλεμον αἰνίττεσθαι τοὺς παλαιούς· Ἡράκλειτον (80) μὲν λέγοντα ὧδε, Εἰ δὲ χρὴ τὸν πόλεμον εόντα ξυ νὸν, καὶ δίκην ἐρεῖν, καὶ γινόμενα πάντα και ἔριν καὶ χρεώμενα· Φερεκύδην (81) δὲ, πολλῷ ἀρο τὸ, θνητά, ὑπὸ τούτῳ. ἀνταγείραντας. βουλόμε- νος, εκτίθεσθαι βουλόμενος. ἐναντίων τὸ μὲν ἐπὶ τὴν γένεσιν ἄγον καλεῖσθαι τό λεμον καὶ ἔριν· τὸ δ' ἐπὶ τὴν ἐκπύρωσιν, ὁμολογίαν καὶ εἰρήνην. . Ἔστι δὲ θεολογία ἐν βιβλίοις δέκα, ἔχουσα θεῶν γένεσιν καὶ διαδόχους. • ORIGENIS ab arte magica aut damoniis metuant ii, qui reli- gionis Christianæ cultores Deum rerum, omnium per Jesum venerantur, ex Evangelio vitam exigunt et præscriptas preces diu noctuque frequentius et qua par est reverentia adhibent. Vere enim castra- metabitur angelus Domini in circuitu timentium eum, et eos eripiet ab omni malo ". Et angeli qui în Ecclesia parvulis tuendis invigilant, dicuntur facien Patris qui in caelis est videre "; quidquid sit id, quod per faciem illam et per intuitum illum intelligere oporteat. jicit : • Sunt illorum alii quidam errores impii, de- . cipiente eos summa, in qua versantur, divinorum ænigmatum ignorantia: fingunt videlicet quemdam Deo adversarium et diabolum quem Hebraice Sa- lanam appellant. Omnino mortalium istud est, imo impium, Deum maximum ab adversario impe- diri, quominus pro arbitrio prosit hominibus. Ergo Dei Filius a diabolo superatur, et quas ab illo mo- lestias patitur, jis nos docet ortas nobis ab illo molestias contemnere ; atque idcirco nos adnionet venturum quoque esse Satanam, resque magnas illum et admirabiles effecturum, sibique Dei glo- riam usurpaturum ; sed nullam horum prodigiorum rationem ab iis esse habendam, qui illum removere voluerint; sed sibi soli esse credendum. Ilæc certe impostoris sunt operose caventis, ne quis alius contraria sentiat sibique plebem conciliet. > Ac mox indicare volens ænigmata illa, unde nos putat bausisse perperam quæ de Satana docemus: ‹ Ve- teres, inquit, de divino quodam bello obscure invo- luteque scripserunt ; ut Heraclitus, cuius sunt hæc : Si dicendum est commune quoddam bellum et litem esse, omniaque ex discordia gigni et administrari; et Pherecydes Heraclito longe antiquior in • Psal. xxxııı, 8. Matth. excidisse Forsan lac in re Moeragenes lapsus est. Philostrat., lib. v, cap. 10: (videlicet Apollonius), Non ego, inquit Apollonius, sed Deus ipse, qui æquitatem mediocritate definiit. Optiini vero his de rebus consiliarii sunt homines isti (Dione et Euphrate digito monstratis), nondum enim in contentionem cum illis venerat. › Quæ verba indicant Dionem et Euphratem in familiari- tatem quideın Apollonit venisse; eam vero nec ea fide, nec officiis tantis coluisse, ut de Euphrate dici potuerit Philostratus, ni fal- lor, libro quinto, capite uono, primum meminit familiaritatis inter eos contractæ; ubi .admodum pauca refert de amicitia et amore mutuo, at in se- quentibus frequentius narrat tum obscuras, tum apertas, quas gerebant, simultates, lib. v, cap. el 14; lib. vi, cap. et ; lib. vul, cap. 4, et 15; lib. viii, cap. et 3, pag. 383, 393, 406. Euseb. contra' Hieroclem in confutatione libri quinti et C D sexti. SPENCER. quæst. 5. qui hic locum non habere existimal. editi, Mox ante aut post deest aliquid, et legendum videtur Contrariorum autem, quod res ipsas ad ortum adducit, bellum atque litem appellari: quod vero ad exustionem, concordiam et pacem vocari. SPENCER. e libris De theologia : Est au- tem theologia decem libris constans, quæ deorum generationem et successionem continet. » Suid. in 42. Deinde Celsus hæc alio ex capite ducta sub- (73) Ευφράτου πάνυ. Bolerello videtur hic (74) "Αγγελοι. Vide Huetium lib. ut Origenian., (75) Περὶ τήνδε. Mallet Guietus, παρά τήνδε. (76) Codex Regius, εναντιότητα, διάβολόν τε. (77) θνητά. Πτηκτά scribendum videtur Guida (78) Codd. Reg. et Basil., ὑπὸ τούτου. Libb. editi, (79) Colex Basileensis, ἀνταγείροντας. Libb. (80) Ηράκλειτον. Laert. in Heraclito : Τῶν δὲ (84) Φερεκύδην. Forsan hæc Celsus deprompsit
Οἱ δὲ ἐκζητοῦντες τὸν κύριον οὐκ ἐλαττωθήσονται παντὸς ἀγαθοῦ. Δεῦτε τέκνα, ἀκούσατέ μου, φόβον κυρίου διδάξω ὑμᾶς. Τίς ἐστιν ἄνθρωπος ὁ θέλων ζωήν, ἀγαπῶν ἡμέρας ἰδεῖν ἀγαθάς; Παῦσον τὴν γλῶσσάν σου ἀπὸ κακοῦ, καὶ χείλη σου τοῦ μὴ λαλῆσαι δόλον. Ἔκκλινον ἀπὸ κακοῦ καὶ ποίησον ἀγαθόν. Τὸ γὰρ Ἔκκλινον ἀπὸ κακοῦ καὶ ποίησον ἀγαθὸν οὔτε περὶ τῶν σωματικῶν λέγεται ἀγαθῶν ἢ κακῶν, οὕτως ὀνομαζομένων παρά τισιν, οὔτε περὶ τῶν ἐκτός, ἀλλὰ περὶ τῶν κατὰ ψυχὴν ἀγαθῶν ἢ κακῶν· ἐπείπερ ὁ ἐκκλίνας μὲν ἀπὸ τῶν οὕτως κακῶν ποιήσας δὲ τὰ τοιάδε ἀγαθὰ ὡς θέλων τὴν ἀληθινὴν ζωὴν γένοιτ’ ἂν ἐν αὐτῇ, [καὶ ὁ] ἀγαπῶν ἡμέρας ἰδεῖν ἀγαθάς, ὧν ὁ λόγος τῆς δικαιοσύνης ἐστὶν ἥλιος, φθάσαι ἂν ἐπ’ ἐκείνας, ἐξαιρουμένου αὐτὸν τοῦ θεοῦ ἀπὸ τοῦ ἐνεστῶτος αἰῶνος πονηροῦ καὶ ἀπὸ τῶν πονηρῶν ἡμερῶν, περὶ ὧν εἶπεν ὁ Παῦλος τό· Ἐξαγοραζόμενοι τὸν καιρόν, ὅτι αἱ ἡμέραι πονηραί εἰσιν. Εὑρεθείη δ’ ἂν καταχρηστικώτερον καὶ τὰ σωματικὰ καὶ τὰ ἐκτός, τὰ μὲν συμβαλλόμενα εἰς τὸν κατὰ φύσιν βίον νομιζόμενα ἀγαθὰ τὰ δ’ ἐναντιούμενα τούτῳ κακά. Οὕτω γὰρ ὁ Ἰὼβ λέγει πρὸς τὴν γυναῖκα τό·
Α οἷς, οἶμαι, καὶ περὶ Εὐφράτου πάνυ (73) διηγήσατο καί τινος Επικουρείου. Διαβεβαιούμεθα δὲ ἡμεῖς, καὶ τῇ πείρα παραλαβόντες, ὅτι οἱ κατὰ Χριστιανι σμὸν διὰ τοῦ Ἰησοῦ τὸν ἐπὶ πᾶσι θεραπεύοντες θεόν, καὶ βιοῦντες κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον αὐτοῦ, ταῖς προσ ταχθείσαις τε εὐχαῖς συνεχέστερον καὶ δεόντως να κτὸς καὶ ἡμέρας χρώμενοι, ούτε μαγεία, ούτε δαι- μονίοις εἰσὶν ἁλωτοί. Αληθῶς γὰρ, « Παρεμβαλεί ἄγγελος Κυρίου κύκλῳ τῶν φοβουμένων αὐτὸν, καὶ ῥύσεται αὐτοὺς ἀπὸ παντὸς κακοῦ· ἡ καὶ οἱ ἄγγε· λοι (74) τῶν ἐν τῇ Ἐκκλησίᾳ μικρῶν καὶ τεταγμένοι εἰς τὸ προΐστασθαι αὐτῶν διὰ παντὸς λέγονται βλέπειν τὸ πρόσωπον τοῦ ἐν οὐρανοῖς Πατρός· ὅ τί ποτ' ἐστὶ τὸ πρόσωπον, καὶ ὅ τί ποτ᾽ ἐστὶ τὸ βλέπειν. Β σε ΧΙ, τοῦ, Εὐφράτου τοῦ πάνω. Οὐκ ἐγώ, εἶπε Θεὸς δὲ, τὴν ἰσότητα μεσότητι ὁρισάμενος. Ἀγαθοὶ δὲ τού των ξύμβουλοι καὶ οἶδε τε ἄνδρες, τὸν Δίωνα δεί ξας καὶ τὸν Εὐφράτην, μήπω αὐτῷ ἐς διαφορὰν ήκοντα. « ἁλῶνα: ὑπὸ τῆς ἐν Ἀπολλωνίῳ μαγείας οὐκ ἀγεννεῖς τινας φιλοσόφους. Ἐξῆς δὲ τούτοις ἀπὸ ἄλλης ἀρχῆς ὁ Κέλσος τοιαῦτά φησι καθ᾿ ἡμῶν Σφάλλονται δὲ ἀσεβέ στατα ἅττα καὶ περὶ τήνδε (75) τὴν μεγίστην άγνα- αν ὁμοίως ἀπὸ θείων αἰνιγμάτων πεπλανημένην, ποιοῦντες τῷ Θεῷ ἐναντίον τινὰ (76), διάβολόν τε καὶ γλώττη Εβραίᾳ Σατανᾶν ὀνομάζοντες τὸν αὐτόν. "Αλ- λως μὲν οὖν παντελῶς θνητὰ (77) ταῦτα, καὶ οὐδ' ὅσια λέγειν, ὅτι δὴ ὁ μέγιστος Θεός, βουλόμενός τι ἀνθρώποις ὠφελῆσαι, τὸν ἀντιπράσσοντα έχει, καὶ ἀδυνατεῖ. Ὁ τοῦ Θεοῦ Παῖς ἄρα ἡττᾶται ὑπὸ τοῦ δια- βόλου · καὶ κολαζόμενος ὑπ' αὐτοῦ διδάσκει καὶ ἡμᾶς τῶν ὑπὸ τούτου (78) κολάσεων καταφρονεῖν, προαγι ρεύων, ὡς ἄρα ὁ Σατανᾶς καὶ αὐτὸς ὁμοίως φανείς επιδείξεται μεγάλα ἔργα καὶ θαυμαστά, σφετεριζόμε νος τὴν τοῦ Θεοῦ δόξαν· οἷς οὐ χρῆναι προσέχειν βου ληθέντας ἀποτρέπεσθαι ἐκεῖνον, ἀλλὰ μόνῳ πιστεύειν ἑαυτῷ. Ταῦτα μέν γέ ἐστιν ἄντικρυς ἀνθρώπου γότ τος, ἐργολαβοῦντος καὶ προφυλαττομένου τοὺς ἀντι- δοξοῦντάς τε καὶ ἀνταγείροντας (79). » Εἶθ' ἑξῆς τούτοις, βουλόμενος τὰ αἰνίγματα, ὧν οἴεται παρακηκοότας ἡμᾶς τὰ περὶ τοῦ Σατανᾶ εἰσάγειν, φησὶ « θεῖόν τινα πόλεμον αἰνίττεσθαι τοὺς παλαιούς· Ἡράκλειτον (80) μὲν λέγοντα ὧδε, Εἰ δὲ χρὴ τὸν πόλεμον εόντα ξυ νὸν, καὶ δίκην ἐρεῖν, καὶ γινόμενα πάντα και ἔριν καὶ χρεώμενα· Φερεκύδην (81) δὲ, πολλῷ ἀρο τὸ, θνητά, ὑπὸ τούτῳ. ἀνταγείραντας. βουλόμε- νος, εκτίθεσθαι βουλόμενος. ἐναντίων τὸ μὲν ἐπὶ τὴν γένεσιν ἄγον καλεῖσθαι τό λεμον καὶ ἔριν· τὸ δ' ἐπὶ τὴν ἐκπύρωσιν, ὁμολογίαν καὶ εἰρήνην. . Ἔστι δὲ θεολογία ἐν βιβλίοις δέκα, ἔχουσα θεῶν γένεσιν καὶ διαδόχους. • ORIGENIS ab arte magica aut damoniis metuant ii, qui reli- gionis Christianæ cultores Deum rerum, omnium per Jesum venerantur, ex Evangelio vitam exigunt et præscriptas preces diu noctuque frequentius et qua par est reverentia adhibent. Vere enim castra- metabitur angelus Domini in circuitu timentium eum, et eos eripiet ab omni malo ". Et angeli qui în Ecclesia parvulis tuendis invigilant, dicuntur facien Patris qui in caelis est videre "; quidquid sit id, quod per faciem illam et per intuitum illum intelligere oporteat. jicit : • Sunt illorum alii quidam errores impii, de- . cipiente eos summa, in qua versantur, divinorum ænigmatum ignorantia: fingunt videlicet quemdam Deo adversarium et diabolum quem Hebraice Sa- lanam appellant. Omnino mortalium istud est, imo impium, Deum maximum ab adversario impe- diri, quominus pro arbitrio prosit hominibus. Ergo Dei Filius a diabolo superatur, et quas ab illo mo- lestias patitur, jis nos docet ortas nobis ab illo molestias contemnere ; atque idcirco nos adnionet venturum quoque esse Satanam, resque magnas illum et admirabiles effecturum, sibique Dei glo- riam usurpaturum ; sed nullam horum prodigiorum rationem ab iis esse habendam, qui illum removere voluerint; sed sibi soli esse credendum. Ilæc certe impostoris sunt operose caventis, ne quis alius contraria sentiat sibique plebem conciliet. > Ac mox indicare volens ænigmata illa, unde nos putat bausisse perperam quæ de Satana docemus: ‹ Ve- teres, inquit, de divino quodam bello obscure invo- luteque scripserunt ; ut Heraclitus, cuius sunt hæc : Si dicendum est commune quoddam bellum et litem esse, omniaque ex discordia gigni et administrari; et Pherecydes Heraclito longe antiquior in • Psal. xxxııı, 8. Matth. excidisse Forsan lac in re Moeragenes lapsus est. Philostrat., lib. v, cap. 10: (videlicet Apollonius), Non ego, inquit Apollonius, sed Deus ipse, qui æquitatem mediocritate definiit. Optiini vero his de rebus consiliarii sunt homines isti (Dione et Euphrate digito monstratis), nondum enim in contentionem cum illis venerat. › Quæ verba indicant Dionem et Euphratem in familiari- tatem quideın Apollonit venisse; eam vero nec ea fide, nec officiis tantis coluisse, ut de Euphrate dici potuerit Philostratus, ni fal- lor, libro quinto, capite uono, primum meminit familiaritatis inter eos contractæ; ubi .admodum pauca refert de amicitia et amore mutuo, at in se- quentibus frequentius narrat tum obscuras, tum apertas, quas gerebant, simultates, lib. v, cap. el 14; lib. vi, cap. et ; lib. vul, cap. 4, et 15; lib. viii, cap. et 3, pag. 383, 393, 406. Euseb. contra' Hieroclem in confutatione libri quinti et C D sexti. SPENCER. quæst. 5. qui hic locum non habere existimal. editi, Mox ante aut post deest aliquid, et legendum videtur Contrariorum autem, quod res ipsas ad ortum adducit, bellum atque litem appellari: quod vero ad exustionem, concordiam et pacem vocari. SPENCER. e libris De theologia : Est au- tem theologia decem libris constans, quæ deorum generationem et successionem continet. » Suid. in 42. Deinde Celsus hæc alio ex capite ducta sub- (73) Ευφράτου πάνυ. Bolerello videtur hic (74) "Αγγελοι. Vide Huetium lib. ut Origenian., (75) Περὶ τήνδε. Mallet Guietus, παρά τήνδε. (76) Codex Regius, εναντιότητα, διάβολόν τε. (77) θνητά. Πτηκτά scribendum videtur Guida (78) Codd. Reg. et Basil., ὑπὸ τούτου. Libb. editi, (79) Colex Basileensis, ἀνταγείροντας. Libb. (80) Ηράκλειτον. Laert. in Heraclito : Τῶν δὲ (84) Φερεκύδην. Forsan hæc Celsus deprompsit
PG 11:1383Εἰ γὰρ τὰ ἀγαθὰ ἐδεξάμεθα ἐκ χειρὸς κυρίου, τὰ κακὰ οὐχ ὑποίσομεν; Ἐπεὶ οὖν εὑρίσκεται ἐν ταῖς θείαις γραφαῖς ὅπου μὲν ἐκ προσώπου θεοῦ τὸ Ἐγὼ ὁ ποιῶν εἰρήνην καὶ κτίζων κακά, ὅπου δὲ πάλιν περὶ αὐτοῦ Ὅτι κατέβη κακὰ παρὰ κυρίου ἐπὶ πύλας Ἱερουσαλήμ, ψόφος ἁρμάτων καὶ ἱππευόντων, ἅπερ ἐτάραξε πολλοὺς τῶν ἐντυγχανόντων τῇ γραφῇ, μὴ δυναμένους καθορᾶν τὰ κατ’ αὐτὴν περὶ ἀγαθῶν καὶ κακῶν σημαινόμενα· εἰκὸς ἐντεῦθεν ἤτοι τὸν Κέλσον ἐπαποροῦντα εἰρηκέναι· Πῶς μὲν κακὰ ὁ θεὸς ἐποίει; Ἢ ἀκούσαντά τινος ἰδιωτικώτερον πρεσβεύοντος περὶ τῶν κατὰ τὸν τόπον τὴν ἐκκειμένην λέξιν τεθεικέναι. Ἡμεῖς δέ φαμεν ὅτι κακὰ μέν, τὴν κακίαν καὶ τὰς ἀπ’ αὐτῆς πράξεις, ὁ θεὸς οὐκ ἐποίησε. Πῶς γὰρ οἷόν τ’ ἦν τὸ περὶ κρίσεως κήρυγμα παρρησίαν ἔχειν, διδάσκον κολάζεσθαι μὲν ἐπὶ ταῖς κατὰ κακίαν πράξεσι κατ’ ἀναλογίαν τῶν ἡμαρτημένων τοὺς φαύλους, μακαρίους δ’ εἶναι καὶ τεύξεσθαι τῶν ἀπὸ θεοῦ γερῶν τοὺς κατ’ ἀρετὴν βιώσαντας ἢ τὰς κατ’ ἀρετὴν πράξεις ποιήσαντας, εἰ τὰ ὄντως κακὰ πεποιήκει ὁ θεός;
χαιότερον γινόμενον Ηρακλείτου, μυθοποιίαν (82) στρατείαν στρατεία παραταττομένην. καὶ τῆς μὲν ἡγε- μόνα Κρόνον διδόναι, τῆς ἑτέρας δὲ Οφιονέα, προ κλήσεις τε καὶ ἀμίλλας αὐτῶν ἱστορεῖ (83) • συνθήκας τε αὐτοῖς γίγνεσθαι, ἵν᾿ ὁπότεροι αὐτῶν εἰς τὸν γη- νον (84) ἐμπέσωσι, τούτους μὲν εἶναι νενικημένους, τοὺς δ' ἐξώσαντας καὶ νικήσαντας τούτους ἔχειν τὸν οὐρανόν. Τούτου δὲ βουλήματος φησιν ἔχεσθαι καὶ τὰ περὶ τοὺς Τιτάνας καὶ Γίγαντας μυστήρια, θεο μαχεῖν ἀπαγγελλομένους· καὶ τὰ παρ' Αἰγυπτίοις περὶ Τυφώνος, καὶ Ὥρου, καὶ Ὀσίριδος. » Εἶτ᾽ ἐκ- θέμενος τὰ τοιαῦτα, καὶ μὴ παραμυθησάμενος τίνα τρόπον ἐκεῖνα μὲν λόγου ἔχεται κρείττονος, ταῦτα δέ ἐστιν ἐκείνων παρακούσματα, διαλοιδορεῖται ἡμῖν, λέγων, « μὴ εἶναι ἐκεῖνα ὅμοια τοῖς περὶ διαβόλου δαίμονος, ἢ, ὅπερ φασὶν (85) ἀληθέστερον, ἀνθρώπου γόητος ἀντιδοξοῦντος. Οὕτω δ᾽ ἀκούει καὶ Ὁμήρου, ὡς τὰ παραπλήσια τῷ Ηρακλείτῳ, καὶ Φερεκύδῃ, καὶ τοῖς τὰ περὶ Τιτᾶνας καὶ Γίγαντας μυστήρια είσο άγουσιν, αἰνισσομένου ἐν τούτοις τοῦ Ηφαίστου πρὸς τὴν Πραν τοῖς λόγοις φάσκοντος· "Ηδη γάρ με καὶ ἄλλοτ' ἀλεξέμεναι μεμαώτα Ρίψε ποδὸς τεταγὼν ἀπὸ βηλοῦ θεσπεσίοιο. καὶ τοῖς τοῦ Διὸς πρὸς τὴν Ηραν οὕτως· Ἡ οὐ μέμνῃ ὅτε τ' ἐκρέμω (86) ὑψόθεν, ἐκ δὲ που [δοῖιν *Ακμονας ἧκα δύω, περὶ χερσὶ δὲ δεσμὸν ἴηλα Χρύσεον, ἄῤῥηκτον, σὺ δ' ἐν αἰθέρι καὶ νεφέ [ησιν Εκρέμω· ἠλάστεον δὲ θεοὶ κατὰ μικρὸν Ολυμ- [που, Φερεκύδης. Αίνιγμα- τωδῶς εἰρημένα, Καὶ μυρία ἐπὶ μυρίοις εὕροιμεν ἂν ὑπό τε φιλοσό φων, υπό τε ποιητῶν αἰνιγματωδῶς εἰρημένα· ὅπου με καὶ ὅλα βιβλία ἐπικεκρυμμένην τὴν τοῦ συγγρα φέως βούλησιν ἐπιδείκνυνται· ὡς καὶ τὸ Ἡρακλείτου Περὶ φύσεως, ὃς καὶ δι' αὐτὸ τοῦτο σκοτεινός προση- γόρευται. Ομοία τούτῳ τῷ βιβλίῳ ἡ Φερεκύδους Θεό λόγια τοῦ Συρίου. . Εt σκοτεινός, Πάντα ὅσα Φερεκύδης αλληγορήσας ἐθεολόγησεν, λαβὼν ἀπὸ τῆς τοῦ Χὰμ προφητείας τὴν ὑπόθεσιν. « Παρά Φοινίκων δὲ καὶ Φερεκύδης λαβὼν τὰς ἀφορμὰς ἐθεολόγησε περὶ τοῦ παρ' αὐτῷ λεγομένου Ὀφωνέως θεοῦ, καὶ τῶν Ὀφιονιδῶν, περὶ ὧν αὖθις λέξομεν. « μυθοποιεῖν. ὠκεανός. γενὸς, ἀρχαῖος Θεὸς, ὅθεν ἀγενίδαι, καὶ Ὠγένιοι, ἀρχαῖοι. • Ξ', θεῶν γένεσιν. Πόντονδε διώκει Αποφυγὴ δὲ οὐκ ἔστιν ἐπὶ τὰς νομὰς ἐκείνας καὶ τοὺς λειμώνας, ἀλλὰ πλάζονται, καθάπερ οἱ θεήλατοι καὶ οὐρανοπετεῖς ἐκεῖνοι τοῦ Ἐμπεδο- κλέους δαίμονες· Αιθέριον μὲν γάρ σφε μένος πόντονδε διώκει· Πόντος δὲ χθονὸς οὔδας ἀνέπτυσε· γαῖα δ᾽ ἐς [αὐγὰς 'Ηελίου ἀκάμαντος, ὁ δ' αιθέρος ἔμβαλε δίναις. μέμνησ' στ ἐκρέμω. CONTRA CELSUM LIB. VI. rum unius Saturnum, alterius Ophioneum · ducen facit. Provocationes narrat et prælia, pacta eliam, nempe utervis primus in Oceanum caderet, illum pro victo habitum iri ; utervis vero alterum pe- pulisset et vicisset, illum coelos occupaturum. In eamdem sententiam accipienda esse ait Titanum Gigantumque adversus deos pugnan- tium mysteria, uti et quæ de Typhone, Horo, et Osiride Ægyptii fabulantur. » Hæc postquam com- memoravit, nec exposuit tamen quomodo sublimio- rem sensum habeant, illaque male intellexerimus, nobis conviciari pergens : « Hæc non sunt, inquit, cujusmodi commenta illa de diabolo dæmone, aut (quod verius dicit impostore qui contraria docet., Sic et Homerum interpretatur, quasi eadem fere ac Heraclitus, Pherecydes, et mysteriorum de Ti- tanibus Gigantibusque auctores, indicaret istis Vulcani ad Junonem verbis : A fabula exercitum exercitui adversum exhibet, quc- B C es [liad. A'. 590. In istis libris plurima erant ut ait Clemens, Strom. v, p. : innumerabilia inveniemus ta:n apud philosophos quam apud poetas dicta ænigmatice; cum etiam toti libri indicent abditam scriptoris voluntatem : cujusmodi est liber Hera- cliti De natura, qui etiam propterea appellatus est id est obscurus ac tenebricosus. Huic libro est similis Pherecydis quoque Syri Theolo- gia. > Isidorus, Basilidis discipulus, in primo libro Commentariorum ad prophetam Parchor, allegori- cam Pherecydis Theologiam e Chami prophetia de- sumi opinatur. Clem., Strom. vi, pag. : Quæcun- que Pherecydes allegorice dixit in Theologia, e Chami prophetia desumpta sunt. Philo ex San- choniatbone, apud Eusebium, lib. I, cap. 10, Præp. evang. : Pherecydes autem, occasione ex Pha nicibus arrepta, theologicam de illo numine quod Ophionem ipse nuncupat, deque Ophionidis insti- tuit disputationem; nos autem de illis aliquid etiam postea subjiciemus. » Marsilius Ficinus in Com- ment. ad Plat. Apolog. Socratis; Lil. Gyrald. in syntagm. De hist. deorum. Col. Rhodigin., lib. 11, cap. 7, Lect. antiq. : « Nos in litteris antiquioribus a Pherecyde traditum observavimus demonas olim D Jam enim me et alias juvare studentem Dejecit pede prehensum de limine divino ". et in his Jovis ad Junonem : Annon meministi quando pependisti ab alto, a pe- dibus autem Incudes demisi duas, circum manus autem vincu- lum misi Aureum, infrangibile; tu autem in æthere et nu- bibus Pependisti, indignabantur autem dii per excelsum Olympum : coelo lapsos, quod nostra continet doctrina; Oplio- neumque nuncupatum, hoc est dæmonicum serpen- tem, qui antesignanus fuerit agminis ab divinæ sentis placito deficientis. SPENCER. videtur, Suid. Ogenus, antiquus deus. Unde Ogenide, et Ogenii, antiqui., inter deos vero Oceanus est antiquissimus, teste Hornero, Iliad. qui eundem vocat Empedoclis car- mina de lapsis et fugatis dæmonibus, qua: Plutar- chus laudat in libro De vitando aere alieno, huic interpretationi favent; ubi indicat eosdein dæmonas ad Oceani, vel maris, ima fuisse deturbatos : Neque datur effugere in pascua illa et prata: sed vagautur sicut illi Empedoclei dæmones sive genii, deorum ira impulsi ac coelo deturbati : Etheris hos almi vis in maris abjicit undas. In terram eruclat pontus: Titanis ad orbem Subvectat tellus : in vasta volumina magni Etheris impellit Titan. » SPENCER. Iliad. O', 18. Origenis autem mss., (82) Μυθοποιίαν. Boherello et Guieto scribendun (83) Ἱστορεῖ. Boherellus legit, ίστορεῖν. (84) ἁγηνόν. Ιd est in Oceanum. Hesych., γήν, (85) Φασίν. Malim φησίν. (86) Μέμνῃ ὅτε τ' ἐκρέμω. Sic vulgati Homeri lib.
Εὖ οἶδα ὅτι ῥητά τινα παραλήψονται τῆς γραφῆς οἱ καὶ ταῦτα βουλόμενοι τολμᾶν φάσκειν ἀπὸ θεοῦ γεγονέναι, μὴ δυνάμενοι ἓν ὕφος ἀποδεῖξαι τῆς γραφῆς, αἰτιωμένης μὲν τοὺς ἁμαρτάνοντας ἀποδεχομένης δὲ τοὺς εὖ πράττοντας καὶ οὐδὲν ἧττον κἀκεῖνα λεγούσης, ἅτινα περισπᾶν δοκεῖ [οὐκ] ὀλίγα ὄντα τοὺς ἀμαθῶς τὰ θεῖα γράμματα ἀναγινώςκοντας. Ἐκτίθεσθαι δὲ νῦν τὰς περισπώσας λέξεις, πολλὰς τυγχανούσας, καὶ τὰς ἑρμηνείας αὐτῶν πολλῆς κατασκευῆς δεομένας οὐχ ἡγησάμην εἶναι ἁρμόζον τῇ προκειμένῃ συντάξει. Κακὰ τοίνυν, εἰ μὲν τὰ κυρίως οὕτως ὀνομαζόμενα ἐξακούοι τις, ὁ θεὸς οὐ πεποίηκεν, ἀλλὰ τοῖς προηγουμένοις αὐτοῦ ἔργοις ὀλίγα ὡς πρὸς τὴν τῶν ὅλων διάταξιν τυγχάνοντα ἐπηκολούθησεν, ὥσπερ ἐπακολουθεῖ τοῖς προηγουμένοις τοῦ τέκτονος ἔργοις τὰ ἑλικοειδῆ ξέσματα καὶ πρίσματα καὶ τοῖς οἰκοδόμοις [τὸ] ποιεῖν δοκεῖν τὰ παρακείμενα ταῖς οἰκοδομαῖς ὡσπερεὶ κόπρια ἀποπίπτοντα τῶν λίθων καὶ τῆς κονίας. Εἰ δὲ τὰ καταχρηστικῶς οὕτως ὀνομαζόμενα λεγόμενα σωματικὰ κακὰ καὶ ἐκτός τίς φησι, δεδόσθω ἔσθ’ ὅτε τούτων τινὰ πεποιηκέναι τὸν θεόν, ἵνα διὰ τούτων ἐπιστρέψῃ τινάς.
χαιότερον γινόμενον Ηρακλείτου, μυθοποιίαν (82) στρατείαν στρατεία παραταττομένην. καὶ τῆς μὲν ἡγε- μόνα Κρόνον διδόναι, τῆς ἑτέρας δὲ Οφιονέα, προ κλήσεις τε καὶ ἀμίλλας αὐτῶν ἱστορεῖ (83) • συνθήκας τε αὐτοῖς γίγνεσθαι, ἵν᾿ ὁπότεροι αὐτῶν εἰς τὸν γη- νον (84) ἐμπέσωσι, τούτους μὲν εἶναι νενικημένους, τοὺς δ' ἐξώσαντας καὶ νικήσαντας τούτους ἔχειν τὸν οὐρανόν. Τούτου δὲ βουλήματος φησιν ἔχεσθαι καὶ τὰ περὶ τοὺς Τιτάνας καὶ Γίγαντας μυστήρια, θεο μαχεῖν ἀπαγγελλομένους· καὶ τὰ παρ' Αἰγυπτίοις περὶ Τυφώνος, καὶ Ὥρου, καὶ Ὀσίριδος. » Εἶτ᾽ ἐκ- θέμενος τὰ τοιαῦτα, καὶ μὴ παραμυθησάμενος τίνα τρόπον ἐκεῖνα μὲν λόγου ἔχεται κρείττονος, ταῦτα δέ ἐστιν ἐκείνων παρακούσματα, διαλοιδορεῖται ἡμῖν, λέγων, « μὴ εἶναι ἐκεῖνα ὅμοια τοῖς περὶ διαβόλου δαίμονος, ἢ, ὅπερ φασὶν (85) ἀληθέστερον, ἀνθρώπου γόητος ἀντιδοξοῦντος. Οὕτω δ᾽ ἀκούει καὶ Ὁμήρου, ὡς τὰ παραπλήσια τῷ Ηρακλείτῳ, καὶ Φερεκύδῃ, καὶ τοῖς τὰ περὶ Τιτᾶνας καὶ Γίγαντας μυστήρια είσο άγουσιν, αἰνισσομένου ἐν τούτοις τοῦ Ηφαίστου πρὸς τὴν Πραν τοῖς λόγοις φάσκοντος· "Ηδη γάρ με καὶ ἄλλοτ' ἀλεξέμεναι μεμαώτα Ρίψε ποδὸς τεταγὼν ἀπὸ βηλοῦ θεσπεσίοιο. καὶ τοῖς τοῦ Διὸς πρὸς τὴν Ηραν οὕτως· Ἡ οὐ μέμνῃ ὅτε τ' ἐκρέμω (86) ὑψόθεν, ἐκ δὲ που [δοῖιν *Ακμονας ἧκα δύω, περὶ χερσὶ δὲ δεσμὸν ἴηλα Χρύσεον, ἄῤῥηκτον, σὺ δ' ἐν αἰθέρι καὶ νεφέ [ησιν Εκρέμω· ἠλάστεον δὲ θεοὶ κατὰ μικρὸν Ολυμ- [που, Φερεκύδης. Αίνιγμα- τωδῶς εἰρημένα, Καὶ μυρία ἐπὶ μυρίοις εὕροιμεν ἂν ὑπό τε φιλοσό φων, υπό τε ποιητῶν αἰνιγματωδῶς εἰρημένα· ὅπου με καὶ ὅλα βιβλία ἐπικεκρυμμένην τὴν τοῦ συγγρα φέως βούλησιν ἐπιδείκνυνται· ὡς καὶ τὸ Ἡρακλείτου Περὶ φύσεως, ὃς καὶ δι' αὐτὸ τοῦτο σκοτεινός προση- γόρευται. Ομοία τούτῳ τῷ βιβλίῳ ἡ Φερεκύδους Θεό λόγια τοῦ Συρίου. . Εt σκοτεινός, Πάντα ὅσα Φερεκύδης αλληγορήσας ἐθεολόγησεν, λαβὼν ἀπὸ τῆς τοῦ Χὰμ προφητείας τὴν ὑπόθεσιν. « Παρά Φοινίκων δὲ καὶ Φερεκύδης λαβὼν τὰς ἀφορμὰς ἐθεολόγησε περὶ τοῦ παρ' αὐτῷ λεγομένου Ὀφωνέως θεοῦ, καὶ τῶν Ὀφιονιδῶν, περὶ ὧν αὖθις λέξομεν. « μυθοποιεῖν. ὠκεανός. γενὸς, ἀρχαῖος Θεὸς, ὅθεν ἀγενίδαι, καὶ Ὠγένιοι, ἀρχαῖοι. • Ξ', θεῶν γένεσιν. Πόντονδε διώκει Αποφυγὴ δὲ οὐκ ἔστιν ἐπὶ τὰς νομὰς ἐκείνας καὶ τοὺς λειμώνας, ἀλλὰ πλάζονται, καθάπερ οἱ θεήλατοι καὶ οὐρανοπετεῖς ἐκεῖνοι τοῦ Ἐμπεδο- κλέους δαίμονες· Αιθέριον μὲν γάρ σφε μένος πόντονδε διώκει· Πόντος δὲ χθονὸς οὔδας ἀνέπτυσε· γαῖα δ᾽ ἐς [αὐγὰς 'Ηελίου ἀκάμαντος, ὁ δ' αιθέρος ἔμβαλε δίναις. μέμνησ' στ ἐκρέμω. CONTRA CELSUM LIB. VI. rum unius Saturnum, alterius Ophioneum · ducen facit. Provocationes narrat et prælia, pacta eliam, nempe utervis primus in Oceanum caderet, illum pro victo habitum iri ; utervis vero alterum pe- pulisset et vicisset, illum coelos occupaturum. In eamdem sententiam accipienda esse ait Titanum Gigantumque adversus deos pugnan- tium mysteria, uti et quæ de Typhone, Horo, et Osiride Ægyptii fabulantur. » Hæc postquam com- memoravit, nec exposuit tamen quomodo sublimio- rem sensum habeant, illaque male intellexerimus, nobis conviciari pergens : « Hæc non sunt, inquit, cujusmodi commenta illa de diabolo dæmone, aut (quod verius dicit impostore qui contraria docet., Sic et Homerum interpretatur, quasi eadem fere ac Heraclitus, Pherecydes, et mysteriorum de Ti- tanibus Gigantibusque auctores, indicaret istis Vulcani ad Junonem verbis : A fabula exercitum exercitui adversum exhibet, quc- B C es [liad. A'. 590. In istis libris plurima erant ut ait Clemens, Strom. v, p. : innumerabilia inveniemus ta:n apud philosophos quam apud poetas dicta ænigmatice; cum etiam toti libri indicent abditam scriptoris voluntatem : cujusmodi est liber Hera- cliti De natura, qui etiam propterea appellatus est id est obscurus ac tenebricosus. Huic libro est similis Pherecydis quoque Syri Theolo- gia. > Isidorus, Basilidis discipulus, in primo libro Commentariorum ad prophetam Parchor, allegori- cam Pherecydis Theologiam e Chami prophetia de- sumi opinatur. Clem., Strom. vi, pag. : Quæcun- que Pherecydes allegorice dixit in Theologia, e Chami prophetia desumpta sunt. Philo ex San- choniatbone, apud Eusebium, lib. I, cap. 10, Præp. evang. : Pherecydes autem, occasione ex Pha nicibus arrepta, theologicam de illo numine quod Ophionem ipse nuncupat, deque Ophionidis insti- tuit disputationem; nos autem de illis aliquid etiam postea subjiciemus. » Marsilius Ficinus in Com- ment. ad Plat. Apolog. Socratis; Lil. Gyrald. in syntagm. De hist. deorum. Col. Rhodigin., lib. 11, cap. 7, Lect. antiq. : « Nos in litteris antiquioribus a Pherecyde traditum observavimus demonas olim D Jam enim me et alias juvare studentem Dejecit pede prehensum de limine divino ". et in his Jovis ad Junonem : Annon meministi quando pependisti ab alto, a pe- dibus autem Incudes demisi duas, circum manus autem vincu- lum misi Aureum, infrangibile; tu autem in æthere et nu- bibus Pependisti, indignabantur autem dii per excelsum Olympum : coelo lapsos, quod nostra continet doctrina; Oplio- neumque nuncupatum, hoc est dæmonicum serpen- tem, qui antesignanus fuerit agminis ab divinæ sentis placito deficientis. SPENCER. videtur, Suid. Ogenus, antiquus deus. Unde Ogenide, et Ogenii, antiqui., inter deos vero Oceanus est antiquissimus, teste Hornero, Iliad. qui eundem vocat Empedoclis car- mina de lapsis et fugatis dæmonibus, qua: Plutar- chus laudat in libro De vitando aere alieno, huic interpretationi favent; ubi indicat eosdein dæmonas ad Oceani, vel maris, ima fuisse deturbatos : Neque datur effugere in pascua illa et prata: sed vagautur sicut illi Empedoclei dæmones sive genii, deorum ira impulsi ac coelo deturbati : Etheris hos almi vis in maris abjicit undas. In terram eruclat pontus: Titanis ad orbem Subvectat tellus : in vasta volumina magni Etheris impellit Titan. » SPENCER. Iliad. O', 18. Origenis autem mss., (82) Μυθοποιίαν. Boherello et Guieto scribendun (83) Ἱστορεῖ. Boherellus legit, ίστορεῖν. (84) ἁγηνόν. Ιd est in Oceanum. Hesych., γήν, (85) Φασίν. Malim φησίν. (86) Μέμνῃ ὅτε τ' ἐκρέμω. Sic vulgati Homeri lib.
PG 11:1385Καὶ τί ἄτοπον ὁ λόγος ἔχειν δύναται; Ὥσπερ γάρ, εἰ καταχρηστικῶς ἀκουόντων ἡμῶν κακὰ τοὺς προσαγομένους πόνους τοῖς παιδευομένοις ὑπὸ πατέρων καὶ διδασκάλων καὶ παιδαγωγῶν, ἢ ὑπὸ ἰατρῶν τοῖς θεραπείας ἕνεκεν τεμνομένοις ἢ καυτηριαζομένοις, λέγομεν τὸν πατέρα κακοποιεῖν τοῖς υἱοῖς ἢ τοὺς παιδαγωγοὺς ἢ τοὺς διδασκάλους ἢ τοὺς ἰατρούς, οὐδὲν ἂν κατηγοροῖντο οἱ τύπτοντες ἢ οἱ τέμνοντες· οὕτως, εἰ ὁ θεὸς λέγεται τὰ τοιαδὶ ἐπάγειν ἐπιστροφῆς καὶ θεραπείας ἕνεκεν τῶν δεομένων τοιούτων πόνων, οὐδὲν ἂν ἄτοπον ὁ λόγος ἔχοι· οὔτ’ ἂν καταβαίνῃ κακὰ παρὰ κυρίου ἐπὶ πύλας Ἱερουσαλήμ, τὴν ὑπόστασιν ἔχοντα ἐν τοῖς ἀπὸ τῶν πολεμίων πόνοις, προσαγομένοις αὐτοῖς εἰς ἐπιστροφήν, οὔτ’ ἂν ἐπισκέπτηται ἐν ῥάβδῳ τὰς ἀνομίας τῶν ἐγκαταλιπόντων τὸν νόμον τοῦ θεοῦ καὶ ἐν μάστιξι τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν, οὔτ’ ἂν λέγῃ τό· Ἔχεις ἄνθρακας πυρός, κάθισαι ἐπ’ αὐτούς, οὗτοι ἔσονταί σοι βοήθεια. Τοῦτον δὲ τὸν τρόπον καὶ τὸ ὁ ποιῶν εἰρήνην καὶ κτίζων κακὰ διηγούμεθα· κτίζει γὰρ τὰ σωματικὰ ἢ τὰ ἐκτὸς κακά, καθαίρων καὶ παιδεύων τοὺς μὴ βουληθέντας παιδευθῆναι λόγῳ καὶ διδασκαλίᾳ ὑγιεῖ. Καὶ ταῦτα μὲν εἰς τό·
Α Λῦσαι δ᾽ οὐκ ἐδύναντο παρασταδόν· δν δὲ λά [βοιμι Ρίπτασκον τεταγὼν ἀπὸ βηλοῦ, ὄφρ' ἂν ἴκης ται (87) Γῆν ὀλιγηπελέων. Καὶ διηγούμενός γε τα Ομηρικά έπη, φησί, λόγους εἶναι τοῦ Θεοῦ πρὸς τὴν ὕλην τους λόγους τοῦ Διὸς πρὸς τὴν Ἥραν· τοὺς δὲ πρὸς τὴν ὕλην λόγους αι νίττεσθαι, ὡς ἄρα ἐξ ἀρχῆς αὐτὴν πλημμελῶς ἔχου σαν διαλαβὼν, ἀναλογίαις τισὶ συνέδησε καὶ ἐκό- σμησεν ὁ Θεός· καὶ ὅτι τοὺς περὶ αὐτὴν δαίμο νας ὅσοι ὑβρισταί, τούτους ἀποῤῥιστεί καλά- ζων αὐτοὺς τῇ δεῦρο ὁδῷ. Ταῦτα δὲ τὰ Ομήρου ἔπη οὕτω νοηθέντα (88) τὸν Φερεκύδην φησὶν εἰρηκές ναι τὸ, « Κείνης δὲ τῆς μοίρας ένερθέν ἐστιν ἡ Ταρ ταρίη μοίρα, φυλάσσουσι δ᾽ αὐτὴν θυγατέρες Βερ ρέου "Αρπυιαί τε καὶ Θύελλα, ἔνθα. Ζεὺς ἐκβάλλει θεῶν, ὅταν τις ἐξυβρίσῃ. » Τῶν τοιούτων δέ φησιν ἔχεσθαι νοημάτων καὶ ι τὸν περὶ τῆς Ἀθηνᾶς πέτ πλον (89) ἐν τῇ πομπῇ τῶν Παναθηναίων ὑπὸ πάν των θεωρούμενον. Δηλοῦται γάρ, » φησὶν, « ἀπ' αὐτ τοῦ, ὅτι ἀμήτωρ τις καὶ ἄχραντος δαίμων ἐπικρατεῖ θρασυνομένων τῶν γηγενών. » Αποδεξάμενος δὲ τὰ Ελλήνων πλάσματα, επιλέγει κατηγορῶν τῶν ἡμε τέρων τοιαῦτα, ὅτι « Θεοῦ Υἱὸν (90) ὑπὸ διαβόλου κολάζεσθαι, καὶ ἡμᾶς διδάσκει, ὡς ἂν ὑπὸ τοῦ αὐτοῦ κολαζόμενοι καρτεροῖμεν. Καὶ ταῦτα τὰ πάντη κατα γέλαστα. Ἐχρῆν γὰρ, οἶμαι, κολάσαι τὸν διάβολον, ἀλλ' οὐ τοῖς ὑπ' αὐτοῦ διαβεβλημένοις ἀνθρώποις ἀπειλεῖν.» Ορα οὖν, εἰ μὴ ὁ ἐγκαλῶν ἡμῖν, ὡς σφαλλομένοις ἀσεβέστατα καὶ ἀποπεπλανημένοις θείων αἰνιγμάτων, αὐτὸς σαφῶς σφάλλεται· μὴ κατανοήσας, ὅτι τὰ πολλῷ οὐ μόνον Ηρακλείτου καὶ Φερεκύδου ἀρχαιό τερα, ἀλλὰ καὶ Ὁμήρου, Μωϋσέως γράμματα εἰσή γαγε τὸν περὶ τοῦ πονηροῦ τούτου (91) καὶ ἐκπεσόν τος τῶν οὐρανίων λόγον. Ο γὰρ ὄφις, παρ' ἐν ὁ παρὰ τῷ Φερεκύδῃ γέγονεν Οφιονεύς αἴτιος, γενό- μενος τοῦ ἐκβληθῆναι τοῦ θείου παραδείσου τὸν ἄν θρωπον, τοιαῦτά τινα αινίσσεται, ἐπαγγελίᾳ θεότητος καὶ μειζόνων ἀπατήσας τὸ θηλύτερον γένος· ᾧ συν ηκολουθηκέναι λέγεται καὶ ὁ ἀνήρ. Καὶ ὁ ἐν τῇ Μωϋσέως δὲ Ἐξόδῳ ολοθρευτής, τίς ἄλλος εἴη ἢ ὁ τοῦ ὀλέθρου τοῖς πειθομένοις αὐτῷ, καὶ μὴ ἀνθιστα μένοις αὐτοῦ τῇ κακίᾳ, καὶ μὴ ἀνταγωνιζομένοις, αἴτιος ; Ἔτι δὲ ὁ ἐν τῷ (92) Λευϊτικῶ ἀποπομπαίος, ἂν ἡ Ἑβραϊκή γραφὴ ὠνόμασεν Αζαήλ, οὐδεὶς ἔτε- Ο'. 18. ἵκοιτο. ἐκάλουν διὰ τὸ ἐροῦν αὐτὸν εἶναι. Ενεγέγραπτο δὲ ἐν αὐτῷ ὁ Ἐγκέλαδος, ὃν ἀνεῖλεν ἡ ᾿Αθηνᾶ. *Ην δὲ τῶν Γιγάντων εἷς. • ὅτι Θεοῦ Υἱὸς ὑπὸ διαβόλου κολάζε ρος ἦν· ὃν ἀποπέμπεσθαι καὶ ἀποτροπιάζεσθαι δεῖ (93) τὸν κλῆρον ἔχοντα ἐν ἐρήμῳ. Πάντες γὰρ οἱ τῆς τοῦ χείρονος διὰ τὴν κακίαν μερίδος, ἐναντίο * ται, καὶ ἡμᾶς διδάσκει ὡς ἂν ὑπὸ τοῦ αὐτοῦ χολα ζόμενοι καρτεροῖμεν. καὶ ἡμᾶς κολάζει ὡς ἄρα ὑπ' αὐτοῦ κολαζόμενοι καρτερού μεν. ἔτι δὲ ἐν τῷ. ORIGENIS Solvere autem non poterant circumstantes : quem cunque prehenderem Projiciebam correptum de limine divino, donec perveniret In terram vix spirans *. B Quæ Homeri carmina edisserens: Hæc Jovis ad Junonem verba, inquit, sunt verba Dei ad male- riam, quibus signifcatur materiam, quæ inordi- nata erat ab initio, aptis vinculis a Deo fuisse colli- gatam atque ornatam, et quotquot dæmones turbas in illa ciebant, in pœnam sceleris ab eodem in hæc infima loca præcipitatos fuisse.» Quo sensu eadem Homeri carmina cum Pherecydes intelligeret, ait ip- sum dixisse : « Infra banc terra partem Tartarea regio est, quam Harpyia et Tempestas, Boreae filiae, custodiunt, et quo Jupiter illos ex diis detrudit, qui turbas movent. » Eumdem ait habere sensum velum " Minervæ in ludorum Panathenaicorum pompa om- nium oculis expositum. Ipso enim, inquit, indica- tur dæmon quidam incorruptus et sine matre, qui terrigenarum coerceat audaciam. Postquam sic Bgmentis Græcorum applausit, concludit, nostra accusando, in hunc modum : « Dei Filius a diabolo vexatur, et nos docet, cum ab illo infestamur, mala patienter ferre. Hæc prorsus ridicula sunt. Satius erat, opinor, puniri calumniatorem illum, quam hominibus, quos calumniis insectatur, intentari minas. C Jeratissimis erroribus versamur et a divinorum ænigmatum sensu aberramus, manifeste in er- rore deprehendatur: quippe qui non considerat doctrinam de malo illo, qui e cœlo dejectus est, reperiri in scriptis Moysis, quæ non Heraclito solum et Pherecyde, sed etiam Homero antiquio- ra sunt. Nam quid simile innuitur serpente illo, unde suum Pherecydes Ophionem duxit, qui ser- pens in causa fuit cur homo ejiceretur e Dei pa- radiso ", postquam feminam divinitatis majorum- que bonorum pollicitatione deceperat in quam fraudem homo pertractus dicitur. Et ille exter- minator in Moysis Exodo memoratus 68, quid aliud est, quam qui exitium illis affert, qui illi fidem adjungunt, ejus improbitati non resistunt, non repugnant? Nec aliud indicat hircus ille emis- D sarius Hebraice vocatus Azazel de quo in Levi- tico, cujusque sors in desertum erat emitti tan- quam omnium expiationem ". Quicunque enim ce Iliad. Gen. 111, 5. Exod. x11, 23. codd. mss. habent, Velum autern hoc dicebatur peplus, quod admodum tenue esset. In eo depictus erat Enceladus, quem Minerva occidit. Is âutem unus erat ex Gigantibus. » SPENCER. scribendum, Levit. xv1, 8. et cætera legit ut habentur in nostro texto, nempe Cujus lectionis pars posterior firmatur auctoritate quatuor manuscriptorum Regii, Basileensis, Vaticani et Anglicani secundi. Hœe- schelius et Spencerus in textu legunt, quam libb. editi, 43. Vide quaeso, annon ille, cujus judicio in sce- (87) Ικηται. Ita vulgati Homeri libb. ubi Origenis (88) Νοηθέντα. Legit Guietus, νοήσαντα. (89) Πέπλον. Suid. in Πέπλος : Πέπλον δὲ τοῦτο (90) Ὅτι Θεοῦ Υἱόν, etc. Guietus conjicit forte (91) Mss., τούτου. Libb. editi, αὐτοῦ. (92) Ἔτι δὲ ὁ ἐν τῷ. Sic codex Regius, melius (93) Δεῖ. Mallet Boherellus, έδει
πῶς μὲν ὁ θεὸς κακὰ ἐποίει; Εἰς δὲ τὸ πῶς πείθειν καὶ νουθετεῖν ἀδυνατεῖ; προείρηται μὲν ὅτι πᾶσιν ἄν, εἴπερ ἔγκλημά ἐστι τὸ τοιοῦτον, προσάγοιτο ἡ τοῦ Κέλσου λέξις τοῖς ἀποδεχομένοις πρόνοιαν· ἀπολογήσαιτο δ’ ἄν τις ὅτι νουθετεῖν μὲν οὐκ ἀδυνατεῖ ὁ θεός, νουθετεῖ γὰρ διὰ πάσης γραφῆς καὶ διὰ τῶν χάριτι διδασκόντων θεοῦ τοὺς ἀκούοντας· εἰ μὴ ἄρα ἴδιόν τι σημαινόμενον ἐξακούοιτο εἰς τὸ νουθετεῖν τὸ καὶ ἐπιτυγχάνειν ἐν τῷ νουθετουμένῳ καὶ ἀκούεσθαι τὸν τοῦ διδάσκοντος λόγον, ὅπερ ἐστὶ παρὰ τὴν ἔννοιαν τοῦ τετριμμένου ἐν τῇ συνηθείᾳ σημαινομένου. Εἰς δὲ τὸ πῶς πείθειν ἀδυνατεῖ; καὶ αὐτὸ προσαχθὲν ἂν πᾶσι τοῖς πρόνοιαν παραδεχομένοις, ταῦτα λεκτέον. Ἐπειδὴ τὸ πείθεσθαι ὡσπερεὶ τῶν καλουμένων ἀντιπεπονθότων ἐστίν, ἀνάλογον τῷ κείρεσθαι ἄνθρωπον, ἐνεργοῦντα τὸ παρέχειν ἑαυτὸν τῷ κείροντι· διὰ τοῦτο οὐ μόνης δεῖται τῆς τοῦ πείθοντος ἐνεργείας ἀλλὰ καὶ τῆς, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, ὑποπτώσεως πρὸς τὸν πείθοντα ἢ παραδοχῆς τῶν λεγομένων ὑπὸ τοῦ πείθοντος.
Α Λῦσαι δ᾽ οὐκ ἐδύναντο παρασταδόν· δν δὲ λά [βοιμι Ρίπτασκον τεταγὼν ἀπὸ βηλοῦ, ὄφρ' ἂν ἴκης ται (87) Γῆν ὀλιγηπελέων. Καὶ διηγούμενός γε τα Ομηρικά έπη, φησί, λόγους εἶναι τοῦ Θεοῦ πρὸς τὴν ὕλην τους λόγους τοῦ Διὸς πρὸς τὴν Ἥραν· τοὺς δὲ πρὸς τὴν ὕλην λόγους αι νίττεσθαι, ὡς ἄρα ἐξ ἀρχῆς αὐτὴν πλημμελῶς ἔχου σαν διαλαβὼν, ἀναλογίαις τισὶ συνέδησε καὶ ἐκό- σμησεν ὁ Θεός· καὶ ὅτι τοὺς περὶ αὐτὴν δαίμο νας ὅσοι ὑβρισταί, τούτους ἀποῤῥιστεί καλά- ζων αὐτοὺς τῇ δεῦρο ὁδῷ. Ταῦτα δὲ τὰ Ομήρου ἔπη οὕτω νοηθέντα (88) τὸν Φερεκύδην φησὶν εἰρηκές ναι τὸ, « Κείνης δὲ τῆς μοίρας ένερθέν ἐστιν ἡ Ταρ ταρίη μοίρα, φυλάσσουσι δ᾽ αὐτὴν θυγατέρες Βερ ρέου "Αρπυιαί τε καὶ Θύελλα, ἔνθα. Ζεὺς ἐκβάλλει θεῶν, ὅταν τις ἐξυβρίσῃ. » Τῶν τοιούτων δέ φησιν ἔχεσθαι νοημάτων καὶ ι τὸν περὶ τῆς Ἀθηνᾶς πέτ πλον (89) ἐν τῇ πομπῇ τῶν Παναθηναίων ὑπὸ πάν των θεωρούμενον. Δηλοῦται γάρ, » φησὶν, « ἀπ' αὐτ τοῦ, ὅτι ἀμήτωρ τις καὶ ἄχραντος δαίμων ἐπικρατεῖ θρασυνομένων τῶν γηγενών. » Αποδεξάμενος δὲ τὰ Ελλήνων πλάσματα, επιλέγει κατηγορῶν τῶν ἡμε τέρων τοιαῦτα, ὅτι « Θεοῦ Υἱὸν (90) ὑπὸ διαβόλου κολάζεσθαι, καὶ ἡμᾶς διδάσκει, ὡς ἂν ὑπὸ τοῦ αὐτοῦ κολαζόμενοι καρτεροῖμεν. Καὶ ταῦτα τὰ πάντη κατα γέλαστα. Ἐχρῆν γὰρ, οἶμαι, κολάσαι τὸν διάβολον, ἀλλ' οὐ τοῖς ὑπ' αὐτοῦ διαβεβλημένοις ἀνθρώποις ἀπειλεῖν.» Ορα οὖν, εἰ μὴ ὁ ἐγκαλῶν ἡμῖν, ὡς σφαλλομένοις ἀσεβέστατα καὶ ἀποπεπλανημένοις θείων αἰνιγμάτων, αὐτὸς σαφῶς σφάλλεται· μὴ κατανοήσας, ὅτι τὰ πολλῷ οὐ μόνον Ηρακλείτου καὶ Φερεκύδου ἀρχαιό τερα, ἀλλὰ καὶ Ὁμήρου, Μωϋσέως γράμματα εἰσή γαγε τὸν περὶ τοῦ πονηροῦ τούτου (91) καὶ ἐκπεσόν τος τῶν οὐρανίων λόγον. Ο γὰρ ὄφις, παρ' ἐν ὁ παρὰ τῷ Φερεκύδῃ γέγονεν Οφιονεύς αἴτιος, γενό- μενος τοῦ ἐκβληθῆναι τοῦ θείου παραδείσου τὸν ἄν θρωπον, τοιαῦτά τινα αινίσσεται, ἐπαγγελίᾳ θεότητος καὶ μειζόνων ἀπατήσας τὸ θηλύτερον γένος· ᾧ συν ηκολουθηκέναι λέγεται καὶ ὁ ἀνήρ. Καὶ ὁ ἐν τῇ Μωϋσέως δὲ Ἐξόδῳ ολοθρευτής, τίς ἄλλος εἴη ἢ ὁ τοῦ ὀλέθρου τοῖς πειθομένοις αὐτῷ, καὶ μὴ ἀνθιστα μένοις αὐτοῦ τῇ κακίᾳ, καὶ μὴ ἀνταγωνιζομένοις, αἴτιος ; Ἔτι δὲ ὁ ἐν τῷ (92) Λευϊτικῶ ἀποπομπαίος, ἂν ἡ Ἑβραϊκή γραφὴ ὠνόμασεν Αζαήλ, οὐδεὶς ἔτε- Ο'. 18. ἵκοιτο. ἐκάλουν διὰ τὸ ἐροῦν αὐτὸν εἶναι. Ενεγέγραπτο δὲ ἐν αὐτῷ ὁ Ἐγκέλαδος, ὃν ἀνεῖλεν ἡ ᾿Αθηνᾶ. *Ην δὲ τῶν Γιγάντων εἷς. • ὅτι Θεοῦ Υἱὸς ὑπὸ διαβόλου κολάζε ρος ἦν· ὃν ἀποπέμπεσθαι καὶ ἀποτροπιάζεσθαι δεῖ (93) τὸν κλῆρον ἔχοντα ἐν ἐρήμῳ. Πάντες γὰρ οἱ τῆς τοῦ χείρονος διὰ τὴν κακίαν μερίδος, ἐναντίο * ται, καὶ ἡμᾶς διδάσκει ὡς ἂν ὑπὸ τοῦ αὐτοῦ χολα ζόμενοι καρτεροῖμεν. καὶ ἡμᾶς κολάζει ὡς ἄρα ὑπ' αὐτοῦ κολαζόμενοι καρτερού μεν. ἔτι δὲ ἐν τῷ. ORIGENIS Solvere autem non poterant circumstantes : quem cunque prehenderem Projiciebam correptum de limine divino, donec perveniret In terram vix spirans *. B Quæ Homeri carmina edisserens: Hæc Jovis ad Junonem verba, inquit, sunt verba Dei ad male- riam, quibus signifcatur materiam, quæ inordi- nata erat ab initio, aptis vinculis a Deo fuisse colli- gatam atque ornatam, et quotquot dæmones turbas in illa ciebant, in pœnam sceleris ab eodem in hæc infima loca præcipitatos fuisse.» Quo sensu eadem Homeri carmina cum Pherecydes intelligeret, ait ip- sum dixisse : « Infra banc terra partem Tartarea regio est, quam Harpyia et Tempestas, Boreae filiae, custodiunt, et quo Jupiter illos ex diis detrudit, qui turbas movent. » Eumdem ait habere sensum velum " Minervæ in ludorum Panathenaicorum pompa om- nium oculis expositum. Ipso enim, inquit, indica- tur dæmon quidam incorruptus et sine matre, qui terrigenarum coerceat audaciam. Postquam sic Bgmentis Græcorum applausit, concludit, nostra accusando, in hunc modum : « Dei Filius a diabolo vexatur, et nos docet, cum ab illo infestamur, mala patienter ferre. Hæc prorsus ridicula sunt. Satius erat, opinor, puniri calumniatorem illum, quam hominibus, quos calumniis insectatur, intentari minas. C Jeratissimis erroribus versamur et a divinorum ænigmatum sensu aberramus, manifeste in er- rore deprehendatur: quippe qui non considerat doctrinam de malo illo, qui e cœlo dejectus est, reperiri in scriptis Moysis, quæ non Heraclito solum et Pherecyde, sed etiam Homero antiquio- ra sunt. Nam quid simile innuitur serpente illo, unde suum Pherecydes Ophionem duxit, qui ser- pens in causa fuit cur homo ejiceretur e Dei pa- radiso ", postquam feminam divinitatis majorum- que bonorum pollicitatione deceperat in quam fraudem homo pertractus dicitur. Et ille exter- minator in Moysis Exodo memoratus 68, quid aliud est, quam qui exitium illis affert, qui illi fidem adjungunt, ejus improbitati non resistunt, non repugnant? Nec aliud indicat hircus ille emis- D sarius Hebraice vocatus Azazel de quo in Levi- tico, cujusque sors in desertum erat emitti tan- quam omnium expiationem ". Quicunque enim ce Iliad. Gen. 111, 5. Exod. x11, 23. codd. mss. habent, Velum autern hoc dicebatur peplus, quod admodum tenue esset. In eo depictus erat Enceladus, quem Minerva occidit. Is âutem unus erat ex Gigantibus. » SPENCER. scribendum, Levit. xv1, 8. et cætera legit ut habentur in nostro texto, nempe Cujus lectionis pars posterior firmatur auctoritate quatuor manuscriptorum Regii, Basileensis, Vaticani et Anglicani secundi. Hœe- schelius et Spencerus in textu legunt, quam libb. editi, 43. Vide quaeso, annon ille, cujus judicio in sce- (87) Ικηται. Ita vulgati Homeri libb. ubi Origenis (88) Νοηθέντα. Legit Guietus, νοήσαντα. (89) Πέπλον. Suid. in Πέπλος : Πέπλον δὲ τοῦτο (90) Ὅτι Θεοῦ Υἱόν, etc. Guietus conjicit forte (91) Mss., τούτου. Libb. editi, αὐτοῦ. (92) Ἔτι δὲ ὁ ἐν τῷ. Sic codex Regius, melius (93) Δεῖ. Mallet Boherellus, έδει
Διὰ τοῦτο οὐ παρὰ τὸ μὴ δύνασθαι τὸν θεὸν πείθειν λεκτέον τοὺς μὴ πειθομένους μὴ πείθεσθαι, ἀλλὰ παρὰ τὸ ἐκείνους μὴ δέχεσθαι τοὺς πειστικοὺς λόγους τοῦ θεοῦ. Τοῦτο δὲ καὶ ἐπ’ ἀνθρώπων λέγων τις, ὀνομαζομένων πειθοῦς δημιουργῶν, οὐκ ἂν ἁμάρτοι· δυνατὸν γὰρ καὶ τὸν ἄκρως κατειληφότα τὰ τῆς ῥητορικῆς θεωρήματα καὶ δεόντως αὐτοῖς χρώμενον πάντα μὲν ποιεῖν πρὸς τὸ πείθειν, μὴ τυγχάνοντα δὲ τῆς προαιρέσεως τοῦ ὀφείλοντος πείθεσθαι δοκεῖν μὴ πείθειν. Ὅτι δέ, κἂν τὸ πειστικοὺς λέγεσθαι λόγους ἀπὸ θεοῦ ἔρχηται, τό γε πείθεσθαι οὐκ ἔστιν ἀπὸ θεοῦ, σαφῶς ὁ Παῦλος διδάσκει λέγων· Ἡ πεισμονὴ οὐκ ἐκ τοῦ καλοῦντος ὑμᾶς. Τοιοῦτόν ἐστι καὶ τὸ Ἐὰν θέλητε καὶ εἰσακούσητέ μου, τὰ ἀγαθὰ τῆς γῆς φάγεσθε· ἐὰν δὲ μὴ θέλητε μηδὲ εἰσακούσητέ μου, μάχαιρα ὑμᾶς κατέδεται. Ἵνα γάρ τις θέλῃ ἅπερ λέγει ὁ νουθετῶν καὶ εἰσακούσας αὐτῶν ἄξιος γένηται τῶν τοῦ θεοῦ ἐπαγγελιῶν, τῆς προαιρέσεως τοῦ ἀκούοντος δεῖ καὶ τῆς πρὸς τὰ λεγόμενα ἐπινεύσεως. Διόπερ ἐν Δευτερονομίῳ ἐμφαντικῶς εἰρῆσθαί μοι δοκεῖ τό·
Α Λῦσαι δ᾽ οὐκ ἐδύναντο παρασταδόν· δν δὲ λά [βοιμι Ρίπτασκον τεταγὼν ἀπὸ βηλοῦ, ὄφρ' ἂν ἴκης ται (87) Γῆν ὀλιγηπελέων. Καὶ διηγούμενός γε τα Ομηρικά έπη, φησί, λόγους εἶναι τοῦ Θεοῦ πρὸς τὴν ὕλην τους λόγους τοῦ Διὸς πρὸς τὴν Ἥραν· τοὺς δὲ πρὸς τὴν ὕλην λόγους αι νίττεσθαι, ὡς ἄρα ἐξ ἀρχῆς αὐτὴν πλημμελῶς ἔχου σαν διαλαβὼν, ἀναλογίαις τισὶ συνέδησε καὶ ἐκό- σμησεν ὁ Θεός· καὶ ὅτι τοὺς περὶ αὐτὴν δαίμο νας ὅσοι ὑβρισταί, τούτους ἀποῤῥιστεί καλά- ζων αὐτοὺς τῇ δεῦρο ὁδῷ. Ταῦτα δὲ τὰ Ομήρου ἔπη οὕτω νοηθέντα (88) τὸν Φερεκύδην φησὶν εἰρηκές ναι τὸ, « Κείνης δὲ τῆς μοίρας ένερθέν ἐστιν ἡ Ταρ ταρίη μοίρα, φυλάσσουσι δ᾽ αὐτὴν θυγατέρες Βερ ρέου "Αρπυιαί τε καὶ Θύελλα, ἔνθα. Ζεὺς ἐκβάλλει θεῶν, ὅταν τις ἐξυβρίσῃ. » Τῶν τοιούτων δέ φησιν ἔχεσθαι νοημάτων καὶ ι τὸν περὶ τῆς Ἀθηνᾶς πέτ πλον (89) ἐν τῇ πομπῇ τῶν Παναθηναίων ὑπὸ πάν των θεωρούμενον. Δηλοῦται γάρ, » φησὶν, « ἀπ' αὐτ τοῦ, ὅτι ἀμήτωρ τις καὶ ἄχραντος δαίμων ἐπικρατεῖ θρασυνομένων τῶν γηγενών. » Αποδεξάμενος δὲ τὰ Ελλήνων πλάσματα, επιλέγει κατηγορῶν τῶν ἡμε τέρων τοιαῦτα, ὅτι « Θεοῦ Υἱὸν (90) ὑπὸ διαβόλου κολάζεσθαι, καὶ ἡμᾶς διδάσκει, ὡς ἂν ὑπὸ τοῦ αὐτοῦ κολαζόμενοι καρτεροῖμεν. Καὶ ταῦτα τὰ πάντη κατα γέλαστα. Ἐχρῆν γὰρ, οἶμαι, κολάσαι τὸν διάβολον, ἀλλ' οὐ τοῖς ὑπ' αὐτοῦ διαβεβλημένοις ἀνθρώποις ἀπειλεῖν.» Ορα οὖν, εἰ μὴ ὁ ἐγκαλῶν ἡμῖν, ὡς σφαλλομένοις ἀσεβέστατα καὶ ἀποπεπλανημένοις θείων αἰνιγμάτων, αὐτὸς σαφῶς σφάλλεται· μὴ κατανοήσας, ὅτι τὰ πολλῷ οὐ μόνον Ηρακλείτου καὶ Φερεκύδου ἀρχαιό τερα, ἀλλὰ καὶ Ὁμήρου, Μωϋσέως γράμματα εἰσή γαγε τὸν περὶ τοῦ πονηροῦ τούτου (91) καὶ ἐκπεσόν τος τῶν οὐρανίων λόγον. Ο γὰρ ὄφις, παρ' ἐν ὁ παρὰ τῷ Φερεκύδῃ γέγονεν Οφιονεύς αἴτιος, γενό- μενος τοῦ ἐκβληθῆναι τοῦ θείου παραδείσου τὸν ἄν θρωπον, τοιαῦτά τινα αινίσσεται, ἐπαγγελίᾳ θεότητος καὶ μειζόνων ἀπατήσας τὸ θηλύτερον γένος· ᾧ συν ηκολουθηκέναι λέγεται καὶ ὁ ἀνήρ. Καὶ ὁ ἐν τῇ Μωϋσέως δὲ Ἐξόδῳ ολοθρευτής, τίς ἄλλος εἴη ἢ ὁ τοῦ ὀλέθρου τοῖς πειθομένοις αὐτῷ, καὶ μὴ ἀνθιστα μένοις αὐτοῦ τῇ κακίᾳ, καὶ μὴ ἀνταγωνιζομένοις, αἴτιος ; Ἔτι δὲ ὁ ἐν τῷ (92) Λευϊτικῶ ἀποπομπαίος, ἂν ἡ Ἑβραϊκή γραφὴ ὠνόμασεν Αζαήλ, οὐδεὶς ἔτε- Ο'. 18. ἵκοιτο. ἐκάλουν διὰ τὸ ἐροῦν αὐτὸν εἶναι. Ενεγέγραπτο δὲ ἐν αὐτῷ ὁ Ἐγκέλαδος, ὃν ἀνεῖλεν ἡ ᾿Αθηνᾶ. *Ην δὲ τῶν Γιγάντων εἷς. • ὅτι Θεοῦ Υἱὸς ὑπὸ διαβόλου κολάζε ρος ἦν· ὃν ἀποπέμπεσθαι καὶ ἀποτροπιάζεσθαι δεῖ (93) τὸν κλῆρον ἔχοντα ἐν ἐρήμῳ. Πάντες γὰρ οἱ τῆς τοῦ χείρονος διὰ τὴν κακίαν μερίδος, ἐναντίο * ται, καὶ ἡμᾶς διδάσκει ὡς ἂν ὑπὸ τοῦ αὐτοῦ χολα ζόμενοι καρτεροῖμεν. καὶ ἡμᾶς κολάζει ὡς ἄρα ὑπ' αὐτοῦ κολαζόμενοι καρτερού μεν. ἔτι δὲ ἐν τῷ. ORIGENIS Solvere autem non poterant circumstantes : quem cunque prehenderem Projiciebam correptum de limine divino, donec perveniret In terram vix spirans *. B Quæ Homeri carmina edisserens: Hæc Jovis ad Junonem verba, inquit, sunt verba Dei ad male- riam, quibus signifcatur materiam, quæ inordi- nata erat ab initio, aptis vinculis a Deo fuisse colli- gatam atque ornatam, et quotquot dæmones turbas in illa ciebant, in pœnam sceleris ab eodem in hæc infima loca præcipitatos fuisse.» Quo sensu eadem Homeri carmina cum Pherecydes intelligeret, ait ip- sum dixisse : « Infra banc terra partem Tartarea regio est, quam Harpyia et Tempestas, Boreae filiae, custodiunt, et quo Jupiter illos ex diis detrudit, qui turbas movent. » Eumdem ait habere sensum velum " Minervæ in ludorum Panathenaicorum pompa om- nium oculis expositum. Ipso enim, inquit, indica- tur dæmon quidam incorruptus et sine matre, qui terrigenarum coerceat audaciam. Postquam sic Bgmentis Græcorum applausit, concludit, nostra accusando, in hunc modum : « Dei Filius a diabolo vexatur, et nos docet, cum ab illo infestamur, mala patienter ferre. Hæc prorsus ridicula sunt. Satius erat, opinor, puniri calumniatorem illum, quam hominibus, quos calumniis insectatur, intentari minas. C Jeratissimis erroribus versamur et a divinorum ænigmatum sensu aberramus, manifeste in er- rore deprehendatur: quippe qui non considerat doctrinam de malo illo, qui e cœlo dejectus est, reperiri in scriptis Moysis, quæ non Heraclito solum et Pherecyde, sed etiam Homero antiquio- ra sunt. Nam quid simile innuitur serpente illo, unde suum Pherecydes Ophionem duxit, qui ser- pens in causa fuit cur homo ejiceretur e Dei pa- radiso ", postquam feminam divinitatis majorum- que bonorum pollicitatione deceperat in quam fraudem homo pertractus dicitur. Et ille exter- minator in Moysis Exodo memoratus 68, quid aliud est, quam qui exitium illis affert, qui illi fidem adjungunt, ejus improbitati non resistunt, non repugnant? Nec aliud indicat hircus ille emis- D sarius Hebraice vocatus Azazel de quo in Levi- tico, cujusque sors in desertum erat emitti tan- quam omnium expiationem ". Quicunque enim ce Iliad. Gen. 111, 5. Exod. x11, 23. codd. mss. habent, Velum autern hoc dicebatur peplus, quod admodum tenue esset. In eo depictus erat Enceladus, quem Minerva occidit. Is âutem unus erat ex Gigantibus. » SPENCER. scribendum, Levit. xv1, 8. et cætera legit ut habentur in nostro texto, nempe Cujus lectionis pars posterior firmatur auctoritate quatuor manuscriptorum Regii, Basileensis, Vaticani et Anglicani secundi. Hœe- schelius et Spencerus in textu legunt, quam libb. editi, 43. Vide quaeso, annon ille, cujus judicio in sce- (87) Ικηται. Ita vulgati Homeri libb. ubi Origenis (88) Νοηθέντα. Legit Guietus, νοήσαντα. (89) Πέπλον. Suid. in Πέπλος : Πέπλον δὲ τοῦτο (90) Ὅτι Θεοῦ Υἱόν, etc. Guietus conjicit forte (91) Mss., τούτου. Libb. editi, αὐτοῦ. (92) Ἔτι δὲ ὁ ἐν τῷ. Sic codex Regius, melius (93) Δεῖ. Mallet Boherellus, έδει
PG 11:1387Καὶ νῦν Ἰσραήλ, τί κύριος ὁ θεός σου αἰτεῖ παρὰ σοῦ ἀλλ’ ἢ φοβεῖσθαι κύριον τὸν θεόν σου [καὶ] πορεύεσθαι ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς αὐτοῦ καὶ ἀγαπᾶν αὐτὸν καὶ φυλάσσειν τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ; Εἶθ’ ἑξῆς ἐστιν ἀπαντῆσαι πρὸς τὸ πῶς δ’ ἐπ’ αὐτοῖς ἀχαρίστοις καὶ πονηροῖς γενομένοις μεταμέλει καὶ τὴν ἑαυτοῦ τέχνην μέμφεται καὶ μισεῖ καὶ ἀπειλεῖ καὶ φθείρει τὰ ἴδια ἔκγονα; Συκοφαντεῖ δ’ ἐν τούτοις καὶ καταψεύδεται τῶν ἐν τῇ Γενέσει γεγραμμένων τὸν τρόπον τοῦτον· Ἰδὼν δὲ κύριος ὁ θεὸς ὅτι ἐπληθύνθησαν αἱ κακίαι τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ πᾶς τις διανοεῖται ἐν τῇ καρδίᾳ ἐπιμελῶς ἐπὶ τὰ πονηρὰ πάσας τὰς ἡμέρας, ἐνεθυμήθη ὁ θεὸς ὅτι ἐποίησε τὸν ἄνθρωπον ἐπὶ τῆς γῆς· καὶ διενοήθη ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ καὶ εἶπεν ὁ θεός· ἀπαλείψω τὸν ἄνθρωπον, ὃν ἐποίησα, ἀπὸ προσώπου τῆς γῆς, ἀπὸ ἀνθρώπου ἕως κτήνους καὶ ἀπὸ ἑρπετῶν ἕως τῶν πετεινῶν τοῦ οὐρανοῦ· ὅτι ἐθυμώθην, ὅτι ἐποίησα αὐτούς, τὰ μὴ γεγραμμένα ἐκτιθέμενος ὡς δηλούμενα ἀπὸ τῶν γεγραμμένων. Μεταμέλεια γὰρ ἐν τούτοις οὐκ ὠνομάσθη θεοῦ οὐδ’ ὅτι τὴν ἑαυτοῦ τέχνην μέμφεται καὶ μισεῖ.
βανόμενος εἰς Ἑλλάδα φωνήν ἐστιν ἀντικείμενος. Πᾶς δὲ ὁ τὴν κακίαν ἑλόμενος καὶ τὸν κατ' αὐτὴν βίον, ὡς τὰ ἐναντία πράττων τῇ ἀρετῇ, Σατανᾶς ἐστι, τουτέστιν ἀντικείμενος τῷ Υἱῷ τοῦ Θεοῦ, ὄντι δικαιο σύνη, καὶ ἀλήθεια, καὶ σοφία. Κυριώτερον δὲ ἀντι- κείμενός ἐστιν ὁ πρῶτος πάντων εἰρηνευόντων καὶ μακαρίως διαγόντων πτεροῤῥυήσας (3), καὶ ἐκπεσὼν τῆς μακαριότητος· ὅς, κατὰ τὸν Ἰεζεκιήλ, ο περιε- πάτησεν ἄμωμος ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς αὐτοῦ, ἕως εί ρεθῇ ἀνομία ἐν αὐτῷ (4) · » καὶ ὢν « ἀποσφράγισμα ὁμοιώσεως, καὶ στέφανος κάλλους, ἐν τῷ παραδείσῳ τοῦ Θεοῦ, › οἱονεὶ κορεσθεὶς τῶν ἀγαθῶν, ἐν ἀπωλεί ἐγένετο, κατὰ τὸν εἰπόντα μυστικῶς πρὸς αὐτὸν λό γον (5)· « Απώλεια ἐγένου, καὶ οὐχ ὑπάρξεις εἰς τὸν Α κώτερον ὑπό τινων ὀνομασθεὶς Σατανᾶς, μεταλαμ- αἰῶνα. » Ταῦτα μὲν οὖν ὀλίγα ἀποτετολμημένως καὶ παρακεκινδυνευμένως τῇδε τῇ γραφῇ πιστεύσαντες ἐξεθέμεθα τάχα οὐδέν· εἰ δέ τις, σχολάσας τῇ βασάνω τῶν ἱερῶν γραμμάτων, πανταχόθεν σωματοποιή σαι (6) τὸν περὶ τῆς κακίας λόγον, καὶ ὡς ὑπέστη πρῶτον, καὶ τίνα τρόπον καταλύεται· ἴδοι ἄν, ὅτι οὐδ' ὄναρ ἐφαντάσθη τὸ Μωϋσέως καὶ τῶν προφητῶν περὶ τοῦ Σατανᾶ βούλημα οὔτε Κέλσος οὔτε τις τῶν ὑπὸ τούτου τοῦ πονηροῦ δαίμονος καθελκομένων καὶ κατασπωμένων ἀπὸ Θεοῦ καὶ τῆς περὶ αὐτοῦ ὀρθῆς ἐννοίας, καὶ ἀπὸ τοῦ Λόγου αὐτοῦ, τὴν ψυχήν. σοί. λόγου, Ἐπεὶ δὲ καὶ τὰ περὶ τοῦ καλουμένου Αντιχρί στου παραῤῥιπτεῖ ὁ Κέλσος, οὔτε τὰ ἐν τῷ Δανιήλ, οὔτε τὰ παρὰ τῷ Παύλῳ ἀναγνοὺς περὶ αὐτοῦ εἰρη μένα, οὔτε τὰ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος προφητευθέντα περὶ τῆς παρουσίας αὐτοῦ· ὀλίγα καὶ περὶ τούτου λεκτέον· ὅτι, ὥσπερ οὐχ ὅμοια πρότ ωπα προσώποις, οὕτως οὐδ᾽ αἱ καρδίαι ὅμοιαι ταῖς καρδίαις τῶν ἀνθρώπων· δῆλον οὖν ὅτι, εἶεν ἂν ἐν ταῖς καρδίαις τῶν ἀνθρώπων διαφοραλ, τῶν πρὸς τὸ καλὸν νενευκότων, οὐκ ἐπίσης καὶ παραπλησίως αλλο λήλοις πάντων τυπωθέντων καὶ μορφωθέντων πρὸς αὐτό, καὶ τῶν δι' ἀμέλειαν τοῦ καλοῦ ἐπὶ τὰ ἐναντία ἀττόντων. Καὶ ἐν τούτοις γὰρ, ἐν οἷς μέν (7) ἐστι σφόδρα κεχυμένη ἡ κακία, ἐν οἷς δ' ἐπ᾽ ἔλαττον. Τί οὖν ἄτοπον, δύο, ἵν' οὕτως ὀνομάσω, ἀκρότητας, τὴν μὲν τοῦ καλοῦ, τὴν δὲ τοῦ ἐναντίου, ἐν ἀνθρώποις γίγνεσθαι, ὥστε τὴν μὲν τοῦ καλοῦ ἀκρότητα εἶναι ἐν τῷ κατὰ τὸν Ἰησοῦν νοουμένῳ ἀνθρώπῳ, ἀφ' οὗ ἡ τοσαύτη ἔῤῥευσε τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων ἐπιστροφὴ, καὶ θεραπεία, καὶ βελτίωσις· τὴν δὲ τοῦ ἐναντίου ἐν τῷ κατὰ τὸν ὀνομαζόμενον Αντίχριστον ; Πάντα δὲ τῇ ἑαυτοῦ προγνώσει ἐκπεριλαβὼν ὁ Θεὸς, καὶ ἰδὼν τὰ περὶ ἀμφοτέρων τούτων, ἐβουλήθη περὶ τούτων γνω- ρίσαι διὰ τῶν προφητῶν τοῖς ἀνθρώποις, ἵνα οἱ συν ιέντες τῶν λόγων αὐτῶν οἰκειωθῶσι μὲν τῷ κρείσ τονι, φυλάξωνται δὲ ἀπὸ τοῦ ἐναντίου. Ἐχρῆν δὲ τὸν μὲν ἕτερον τῶν ἄκρων καὶ βέλτιστον Υἱὸν ἀναγορεύ εσθαι τοῦ Θεοῦ διὰ τὴν ὑπεροχήν, τὸν δὲ τούτῳ κατὰ ἐστι σφόδρα κεχυμένη ἡ κακία, ἐνίοις δ' ἐπ᾽ ἔλατ του. ORIGENIS Filio Dei adversarius, qui Filius est justitia, veri- tas et sapientia. Sed magis proprie adversarius ille est qui primus fruentium pace beateque viventium, amissis alis excidit felicitate; qui ‹ ambulavit in- culpabilis, ut loquitur Ezechiel, in omnibus viis - suis, donec inventa est iniquitas in eo "; » quique, cum esset ‹ signaculum similitudinis et coro- na pulchritudinis in paradiso Dei 80, atque bonis veluti satiatur, amisit omnia; quod quidem illi mystice dictum fuerat : • Perditio factus es, et non eris in perpetuum ". » Atque hæc pauca nec for- tasse quidquam profutura huic opuscule commit- tère ausi sumus. Si quis autem sacrarum Scriptura- rum considerationi vacans in unum colligeret cor- pus quidquid ubique de malo dictum est, quomodo ortum sit, et quomodo diluatur, videbit ille Moysis B et prophetarum de Satana mentem ne per somnium quidem a Celso deprehensam fuisse, nec a quo- libet eorum quorum animam malus ille dæmon a Deo, a recta de illo notione, et ab ejus Verbo dis- Iraxit avulsitque. catur, mentionem Celsus facit; tametsi nec ea quæ apud Danielem, nec quæ apud Paulum dicta sunt, nec quæ de illo Salvator in Evangeliis prædixit, legerit; pauca etiam de illo dicere convenit. Quemadmodum vultus non sunt similes vultibus, sic nec similia cordibus.corda sunt : unde patet cor- dibus inter se differre homines, tem eos qui ad bo- num propensi sunt, siquidem similes inter se ad il- lud non sunt formati; quam eos, qui honesti negli- gentes in contraria præcipites ruunt. Sunt enim ex istis qui vehementer malitia perfunduntur, sunt et qui in eam ferantur moderatius. Quid igitur absur- dum duas in hominibus esse, ut ita loquar, extremi◄ tales, alteram boni, mali alteram, ita ut altera in eum qui secundum Jesum intelligitur, hominem cadal, a quo genus hominum tani præclare conversum, curatum et in melius provectum est; altera autem mali in eum conveniat in quo Antichristus ille agnoscitur? Jam vero. Deus, cujus præscientia com- prehendit ommia, cum videret ea quæ ad utrumque pertinent, voluit utrumque hominibus per prophe- tas notum fieri, ut qui eorum sermones intellige- rent, adhærerent bono, et sibi a malo caverent. Oportuit autem ut alter illorum extremorum isque optimus appellaretur Dei Filius propter suam ex- ccllentiam; alter vero ipsi ex diametro oppositus, mali demonis, Salam, diabolique lilius diceretur. 7º Ezech. xxviii, 15. so ibid. ibid. 19. nunt. 40. C D fidem manuscriptorum. 45. Quoniam vero et de eo, qui Antichristus vo- (3) Πτερορρήσας. Vide adnotationes ad lib. 1, (4) Vulgati Ezech. libb., εὑρέθη τὰ ἀδικήματα ἐν (5) Colex Regius, εἰπόντα πρὸς αὐτὸν μυστικὸν (6) Spencerus in textu, σωματοποιήσῃ, contra (7) Ἐν οἷς μέν. Scribendum videtur, ἐνίοις μέν
Εἰ δὲ δοκεῖ ὁ θεὸς ἀπειλεῖν τὰ τοῦ κατακλυσμοῦ καὶ φθείρειν ἐν αὐτῷ τὰ ἴδια ἔκγονα, λεκτέον ὅτι, ἀθανάτου τῆς ψυχῆς τῶν ἀνθρώπων τυγχανούσης, ἡ μὲν νομιζομένη ἀπειλὴ ἐπιστρέφειν βούλεται τοὺς ἀκούοντας, ἡ δ’ ἐν τῷ κατακλυσμῷ διαφθορὰ τῶν ἀνθρώπων καθάρσιόν ἐστι τῆς γῆς, ὡς καὶ Ἑλλήνων οἱ μὴ εὐκαταφρονήτως φιλοσοφήσαντες εἰρήκασιν ἐν τῷ· Ὅταν δ’ οἱ θεοὶ τὴν γῆν καθαίρωσι. Περὶ δὲ τῶν ὡσπερεὶ ἀνθρωποπαθῶν λέξεων ἀναφερομένων ἐπὶ τὸν θεὸν οὐκ ὀλίγα ἡμῖν καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω λέλεκται. Ὑπιδόμενος δ’ ἑξῆς ὁ Κέλσος τάχα δὲ καὶ αὐτὸς συνιδών, ὅ τι δύναται λεχθῆναι ὑπὸ τῶν ἀπολογουμένων περὶ τῶν ἐν τῷ κατακλυσμῷ διαφθαρέντων, φησίν· Εἰ δὲ μὴ διαφθείρει τὰ ἴδια ἔκγονα, ποῖ ποτε αὐτὰ ὑπεξάγει τοῦ κόσμου τοῦδε, ὃν ἐποίησεν αὐτός; Καὶ πρὸς τοῦτο δὲ λέγομεν ὅτι τοῦ μὲν παντὸς κόσμου, συνεστῶτος ἐξ οὐρανοῦ καὶ γῆς, οὐ πάντως ὑπεξάγει τοὺς τὸν κατακλυσμὸν πεπονθότας, ἀπαλλάττει δ’ αὐτοὺς τῆς ἐν σαρκὶ ζωῆς καὶ ἀπολύσας τῶν σωμάτων ἀπολύει ἅμα καὶ τοῦ ἐπὶ γῆς τυγχάνειν, ἣν πολλαχοῦ τῶν γραφῶν ἔθος ὀνομάζεσθαι κόσμον.
βανόμενος εἰς Ἑλλάδα φωνήν ἐστιν ἀντικείμενος. Πᾶς δὲ ὁ τὴν κακίαν ἑλόμενος καὶ τὸν κατ' αὐτὴν βίον, ὡς τὰ ἐναντία πράττων τῇ ἀρετῇ, Σατανᾶς ἐστι, τουτέστιν ἀντικείμενος τῷ Υἱῷ τοῦ Θεοῦ, ὄντι δικαιο σύνη, καὶ ἀλήθεια, καὶ σοφία. Κυριώτερον δὲ ἀντι- κείμενός ἐστιν ὁ πρῶτος πάντων εἰρηνευόντων καὶ μακαρίως διαγόντων πτεροῤῥυήσας (3), καὶ ἐκπεσὼν τῆς μακαριότητος· ὅς, κατὰ τὸν Ἰεζεκιήλ, ο περιε- πάτησεν ἄμωμος ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς αὐτοῦ, ἕως εί ρεθῇ ἀνομία ἐν αὐτῷ (4) · » καὶ ὢν « ἀποσφράγισμα ὁμοιώσεως, καὶ στέφανος κάλλους, ἐν τῷ παραδείσῳ τοῦ Θεοῦ, › οἱονεὶ κορεσθεὶς τῶν ἀγαθῶν, ἐν ἀπωλεί ἐγένετο, κατὰ τὸν εἰπόντα μυστικῶς πρὸς αὐτὸν λό γον (5)· « Απώλεια ἐγένου, καὶ οὐχ ὑπάρξεις εἰς τὸν Α κώτερον ὑπό τινων ὀνομασθεὶς Σατανᾶς, μεταλαμ- αἰῶνα. » Ταῦτα μὲν οὖν ὀλίγα ἀποτετολμημένως καὶ παρακεκινδυνευμένως τῇδε τῇ γραφῇ πιστεύσαντες ἐξεθέμεθα τάχα οὐδέν· εἰ δέ τις, σχολάσας τῇ βασάνω τῶν ἱερῶν γραμμάτων, πανταχόθεν σωματοποιή σαι (6) τὸν περὶ τῆς κακίας λόγον, καὶ ὡς ὑπέστη πρῶτον, καὶ τίνα τρόπον καταλύεται· ἴδοι ἄν, ὅτι οὐδ' ὄναρ ἐφαντάσθη τὸ Μωϋσέως καὶ τῶν προφητῶν περὶ τοῦ Σατανᾶ βούλημα οὔτε Κέλσος οὔτε τις τῶν ὑπὸ τούτου τοῦ πονηροῦ δαίμονος καθελκομένων καὶ κατασπωμένων ἀπὸ Θεοῦ καὶ τῆς περὶ αὐτοῦ ὀρθῆς ἐννοίας, καὶ ἀπὸ τοῦ Λόγου αὐτοῦ, τὴν ψυχήν. σοί. λόγου, Ἐπεὶ δὲ καὶ τὰ περὶ τοῦ καλουμένου Αντιχρί στου παραῤῥιπτεῖ ὁ Κέλσος, οὔτε τὰ ἐν τῷ Δανιήλ, οὔτε τὰ παρὰ τῷ Παύλῳ ἀναγνοὺς περὶ αὐτοῦ εἰρη μένα, οὔτε τὰ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος προφητευθέντα περὶ τῆς παρουσίας αὐτοῦ· ὀλίγα καὶ περὶ τούτου λεκτέον· ὅτι, ὥσπερ οὐχ ὅμοια πρότ ωπα προσώποις, οὕτως οὐδ᾽ αἱ καρδίαι ὅμοιαι ταῖς καρδίαις τῶν ἀνθρώπων· δῆλον οὖν ὅτι, εἶεν ἂν ἐν ταῖς καρδίαις τῶν ἀνθρώπων διαφοραλ, τῶν πρὸς τὸ καλὸν νενευκότων, οὐκ ἐπίσης καὶ παραπλησίως αλλο λήλοις πάντων τυπωθέντων καὶ μορφωθέντων πρὸς αὐτό, καὶ τῶν δι' ἀμέλειαν τοῦ καλοῦ ἐπὶ τὰ ἐναντία ἀττόντων. Καὶ ἐν τούτοις γὰρ, ἐν οἷς μέν (7) ἐστι σφόδρα κεχυμένη ἡ κακία, ἐν οἷς δ' ἐπ᾽ ἔλαττον. Τί οὖν ἄτοπον, δύο, ἵν' οὕτως ὀνομάσω, ἀκρότητας, τὴν μὲν τοῦ καλοῦ, τὴν δὲ τοῦ ἐναντίου, ἐν ἀνθρώποις γίγνεσθαι, ὥστε τὴν μὲν τοῦ καλοῦ ἀκρότητα εἶναι ἐν τῷ κατὰ τὸν Ἰησοῦν νοουμένῳ ἀνθρώπῳ, ἀφ' οὗ ἡ τοσαύτη ἔῤῥευσε τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων ἐπιστροφὴ, καὶ θεραπεία, καὶ βελτίωσις· τὴν δὲ τοῦ ἐναντίου ἐν τῷ κατὰ τὸν ὀνομαζόμενον Αντίχριστον ; Πάντα δὲ τῇ ἑαυτοῦ προγνώσει ἐκπεριλαβὼν ὁ Θεὸς, καὶ ἰδὼν τὰ περὶ ἀμφοτέρων τούτων, ἐβουλήθη περὶ τούτων γνω- ρίσαι διὰ τῶν προφητῶν τοῖς ἀνθρώποις, ἵνα οἱ συν ιέντες τῶν λόγων αὐτῶν οἰκειωθῶσι μὲν τῷ κρείσ τονι, φυλάξωνται δὲ ἀπὸ τοῦ ἐναντίου. Ἐχρῆν δὲ τὸν μὲν ἕτερον τῶν ἄκρων καὶ βέλτιστον Υἱὸν ἀναγορεύ εσθαι τοῦ Θεοῦ διὰ τὴν ὑπεροχήν, τὸν δὲ τούτῳ κατὰ ἐστι σφόδρα κεχυμένη ἡ κακία, ἐνίοις δ' ἐπ᾽ ἔλατ του. ORIGENIS Filio Dei adversarius, qui Filius est justitia, veri- tas et sapientia. Sed magis proprie adversarius ille est qui primus fruentium pace beateque viventium, amissis alis excidit felicitate; qui ‹ ambulavit in- culpabilis, ut loquitur Ezechiel, in omnibus viis - suis, donec inventa est iniquitas in eo "; » quique, cum esset ‹ signaculum similitudinis et coro- na pulchritudinis in paradiso Dei 80, atque bonis veluti satiatur, amisit omnia; quod quidem illi mystice dictum fuerat : • Perditio factus es, et non eris in perpetuum ". » Atque hæc pauca nec for- tasse quidquam profutura huic opuscule commit- tère ausi sumus. Si quis autem sacrarum Scriptura- rum considerationi vacans in unum colligeret cor- pus quidquid ubique de malo dictum est, quomodo ortum sit, et quomodo diluatur, videbit ille Moysis B et prophetarum de Satana mentem ne per somnium quidem a Celso deprehensam fuisse, nec a quo- libet eorum quorum animam malus ille dæmon a Deo, a recta de illo notione, et ab ejus Verbo dis- Iraxit avulsitque. catur, mentionem Celsus facit; tametsi nec ea quæ apud Danielem, nec quæ apud Paulum dicta sunt, nec quæ de illo Salvator in Evangeliis prædixit, legerit; pauca etiam de illo dicere convenit. Quemadmodum vultus non sunt similes vultibus, sic nec similia cordibus.corda sunt : unde patet cor- dibus inter se differre homines, tem eos qui ad bo- num propensi sunt, siquidem similes inter se ad il- lud non sunt formati; quam eos, qui honesti negli- gentes in contraria præcipites ruunt. Sunt enim ex istis qui vehementer malitia perfunduntur, sunt et qui in eam ferantur moderatius. Quid igitur absur- dum duas in hominibus esse, ut ita loquar, extremi◄ tales, alteram boni, mali alteram, ita ut altera in eum qui secundum Jesum intelligitur, hominem cadal, a quo genus hominum tani præclare conversum, curatum et in melius provectum est; altera autem mali in eum conveniat in quo Antichristus ille agnoscitur? Jam vero. Deus, cujus præscientia com- prehendit ommia, cum videret ea quæ ad utrumque pertinent, voluit utrumque hominibus per prophe- tas notum fieri, ut qui eorum sermones intellige- rent, adhærerent bono, et sibi a malo caverent. Oportuit autem ut alter illorum extremorum isque optimus appellaretur Dei Filius propter suam ex- ccllentiam; alter vero ipsi ex diametro oppositus, mali demonis, Salam, diabolique lilius diceretur. 7º Ezech. xxviii, 15. so ibid. ibid. 19. nunt. 40. C D fidem manuscriptorum. 45. Quoniam vero et de eo, qui Antichristus vo- (3) Πτερορρήσας. Vide adnotationes ad lib. 1, (4) Vulgati Ezech. libb., εὑρέθη τὰ ἀδικήματα ἐν (5) Colex Regius, εἰπόντα πρὸς αὐτὸν μυστικὸν (6) Spencerus in textu, σωματοποιήσῃ, contra (7) Ἐν οἷς μέν. Scribendum videtur, ἐνίοις μέν
PG 11:1389Μάλιστα δ’ ἐν τῷ κατὰ Ἰωάννην εὐαγγελίῳ πολλάκις ἔστιν εὑρεῖν κόσμον τὸν περίγειον ὀνομαζόμενον τόπον, ὥσπερ καὶ ἐν τῷ Ἦν τὸ φῶς τὸ ἀληθινόν, ὃ φωτίζει πάντα ἄνθρωπον ἐρχόμενον εἰς τὸν κόσμον, καὶ Ἐν τῷ κόσμῳ θλῖψιν ἔχετε· ἀλλὰ θαρσεῖτε, ἐγὼ νενίκηκα τὸν κόσμον. Εἰ μὲν οὖν ἀκούει τις τοῦ ὑπεξάγει τοῦ κόσμου τοῦδε τοῦ περιγείου τόπου, οὐδὲν ἄτοπον ἀπαντᾷ τῷ λόγῳ· εἰ δὲ κόσμον τὸ ἐξ οὐρανοῦ καὶ γῆς σύστημα ὀνομάζει τις, οὐ πάντως οἱ τὸν κατακλυσμὸν παθόντες ὑπεξάγονται ἀπὸ τοῦ οὕτως ὀνομαζομένου κόσμου. Καίτοι γε εἴποι ἄν τις, νοήσας τὸ Μὴ σκοπούντων ἡμῶν τὰ βλεπόμενα ἀλλὰ τὰ μὴ βλεπόμενα καὶ τὸ Τὰ γὰρ ἀόρατα αὐτοῦ ἀπὸ κτίσεως κόσμου τοῖς ποιήμασι νοούμενα καθορᾶται, ὅτι πρὸς τοῖς ἀοράτοις καὶ ἁπαξαπλῶς ὀνομαζομένοις μὴ βλεπομένοις τυγχάνων ὑπεξῆλθε τὸν κόσμον, τοῦ λόγου αὐτὸν ὑπεξάγοντος ἐντεῦθεν καὶ ἐπὶ τὸν ὑπερουράνιον ἐπὶ τῇ θέᾳ τῶν καλῶν μετατιθέντος τόπον. Μετὰ δὲ τὴν ἐξετασθεῖσαν λέξιν ὡσπερεὶ σκοπὸν ἔχων τὸ ὅπως ποτὲ πολλῶν λόγων πληρῶσαι τὸ βιβλίον, ἄλλαις λέξεσι τὰ παραπλήσιά φησι τοῖς ὀλίγῳ ἀνωτέρω ἐξετασθεῖσιν, ἐν οἷς ἔλεγε·
διάμετρον ἐναντίον υἱὸν τοῦ πονηροῦ δαίμονος, καὶ Σατανᾶ, καὶ διαβόλου. Εἶτ᾽ ἐπεὶ τότε μάλιστα τὸ φαῦλον ἐν τῇ χύσει τῆς κακίας καὶ τῇ ἀκρότητι αὐτῆς είναι χαρακτηρίζεται, ὅτε ὑποκρίνεται τὸ κρεῖττον, διὰ τοῦτο περὶ τὸν χείρονα γίνεται ἐκ συνεργίας τῆς τοῦ πατρὸς αὐτοῦ διαβόλου σημεῖα, καὶ τέρατα, και δυνάμεις ψεύδους. Ὑπὲρ γὰρ τὰς εἰς τοὺς γόητας γινομένας ἀπὸ δαιμόνων συνεργίας πρὸς τὰ φαυλό τατα τῶν ἀνθρώπους ἀπατώντων, γίνεται συνεργία ἀπ' αὐτοῦ τοῦ διαβόλου ἐπὶ ἀπάτῃ τοῦ γένους τῶν ἀνθρώπων. Λέγει δὲ ὁ Παῦλος, περὶ τούτου τοῦ και λουμένου Αντιχρίστου διδάσκων, καὶ παριστὰς μετά τινος ἐπικρύψεως τίνα τρόπον ἐπιδημήσει, καὶ πότε, τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, καὶ διὰ τί. Καὶ ὅρα, εἰ μὴ ἀξίως χλεύης τινὸς κἂν ἐλαχίστης. Λέγει δὲ οὕτως· « Ἐρωτῶμεν δὲ ὑμᾶς, ἀδελ- Β φολ, ὑπὲρ τῆς παρουσίας τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ· καὶ ἡμῶν ἐπισυναγωγῆς ἐπ' αὐτὸν, εἰς τὸ μὴ (8) σαλευθῆναι ὑμᾶς ἀπὸ τοῦ νοὸς, μηδὲ θροεῖσθαι, μήτε διὰ λόγου, μήτε διὰ πνεύματος, μήτε διὰ ἐπι- στολῆς ὡς δι' ἡμῶν, ὡς ὅτι ἐνέστηκεν ἡ ἡμέρα τοῦ Κυρίου. Μή τις ὑμᾶς ἐξαπατήσῃ κατὰ μηδένα τρό- που· ὅτι, ἐὰν μὴ ἔλθῃ ἡ ἀποστασία πρῶτον, καὶ ἀποκαλυφθῇ ὁ ἄνθρωπος τῆς ἁμαρτίας, ὁ υἱὸς τῆς ἀπωλείας, ὁ ἀντικείμενος, καὶ ὑπεραιρόμενος ἐπὶ πάντα λεγόμενον Θεὸν ἢ σέβασμα· ὥστε αὐτὸν εἰς τὸν ναὸν καθίσαι τοῦ Θεοῦ, ἀποδεικνύντα ἑαυτὸν, ὅτι ἐστὶ Θεός. Οὐ μνημονεύετε (9), ὅτι, ἔτι ὢν πρὸς ὑμᾶς, ταῦτ' ἔλεγον ὑμῖν ; καὶ νῦν τὸ κατέχον οἴδατε, εἰς τὸ ἀποκαλυφθῆναι αὐτὸν ἐν τῷ αὐτοῦ καιρῷ. Τὸ γὰρ μυστήριον ἤδη ἐνεργεῖται τῆς ἀνομίας· μόνον ὁ κατέχων ἄρτι ἕως ἐκ μέσου γένηται· καὶ τότε ἀπο- καλυφθήσεται ὁ ἄνομος, ἂν ὁ Κύριος ἀναλώσει (10) δ τῷ πνεύματι τοῦ στόματος αὐτοῦ, καὶ καταργήσει τῇ ἐπιφανείᾳ τῆς παρουσίας αὐτοῦ· οὗ ἐστιν ἡ παρου σία κατ' ἐνέργειαν τοῦ Σατανᾶ ἐν πάσῃ δυνάμει, καὶ σημείοις, καὶ τέρασι ψεύδους, καὶ ἐν πάσῃ ἀπάτῃ ἀδικίας τοῖς ἀπολλυμένοις, ἀνθ' ὧν τὴν ἀγάπην τῆς ἀληθείας οὐκ ἐδέξαντο εἰς τὸ σωθῆναι αὐτούς. Καὶ διὰ τοῦτο πέμψει (11) αὐτοῖς ὁ Θεὸς ἐνέργειαν πλάνης εἰς τὸ πιστεῦσαι αὐτοὺς τῷ ψεύδει, ἵνα κριθῶσιν ἅπαντες οἱ μὴ πιστεύσαντες τῇ ἀληθείᾳ, ἀλλ᾽ εὐδοκή σαντες ἐν τῇ ἀδικίᾳ. » Εκαστον δὲ τούτων σαφηνίσαι, οὐ τῇ παρούσῃ ἁρμόζει πραγματείᾳ. Ἡ περὶ αὐτοῦ δὲ προφητεία ἐν τῷ Δανιὴλ λέλεκται, δυναμένη τὸν φρονίμως καὶ εὐγνωμόνως ἀναγινώσκοντα ἐπιστρέψαι ἐπὶ τὸ θαυμάσαι τοὺς λόγους ὡς ἀληθῶς ἐνθέους καὶ προφητικούς, ἐν οἷς λέλεκται τὰ περὶ τῶν μελλουσῶν βασιλειῶν, ἀρξάμενα ἀπὸ τῶν χρόνων Δανιήλ μέχρι τῆς φθορᾶς τοῦ κόσμου. Ἐνέσται δὲ τῷ βουλομένῳ ἐντυχεῖν αὐτῇ. Πλὴν τὰ περὶ τοῦ Ἀν τιχρίστου, ὅρα εἰ μὴ τοιαῦτά ἐστι· « Καὶ ἐπ' ἐσχά- ταχέως, οὐ μνημονεύεται. τὸ κατέχον οἴδατε. κα- • σεμνότατα περὶ τούτων ὁ Παῦλος ἐκτίθεται, καὶ οὐκ τέχον οἶδα. ἂν ὁ Κύριος [ Ἰησοῦς ] ἀνε λεῖ. πέμπει. CONTRA CELSUM LIB. VI. A Deinde quoniam tum maxime malum.cumulari et ad fastigium pervenisse cognoscitur, cum boni spe- ciem præfert, idcirco malus ille, collaborante patre ejus diabolo, signa, prodigia et virtutes mendaces excrit. Nam supra auxilia quæ dæmones ho- minum deceptores præstigiatoribus ad pessima fa- cinora ministrant, aliud præslatur a diabolo ipso ad fallendum genus hominum. Jam Paulus de eo qui vocatur Antichristus loquitur docetque, licet cum aliqua obscuritate, quomodo in genus homi- num ille et quando venturus sit, et qua de causa. At vide an quæ dicat non gravissiına sint, nec vel minima irrisione d'gna. G D ss Thess. 11, 1-6. includunt quod abest ab omnibus mss. ticanus et duo Anglicani. Ilosch. autem et Spen- cer., Paulo post, bene codex Regius, Hoesch. et Spencer., tres, per adventum Domini nostri Jesu Christi et nostræ congregationis in ipsum, ne cito dimovea - mini a mente, neque turbemini, neque per sermo- nem, neque per spiritum, neque per epistolam tan- quam per nos missam, quasi instet dies Domini. Ne quis vos seducat ullo modo. Quoniam nisi ve- Berit apostasia primum, et revelatus fuerit homo peccati, filius perditionis, qui adversatur et extolli- tur supra omne quod dicitur Deus aut quod colitur, ita ut in templo Dei sedeat, ostendens se quasi зit Deus. Non retinetis quod cum adhuc essem apud vos, hæc dicebam vobis? Et nunc quid detineat scitis, ut reveletur in suo tempore. Nam mysterium jam operatur iniquitatis, tantum ut qui tenet nunc, teneat, donec de medio fiat. Et tunc revelabitur ille iniquus, quem Dominus interficiet spiritu oris sui, et destruet illustratione adventus sui : cujus est adventus secundum operationem Satanæ in omni virtute, et signis, et prodigiis mendacibus, et in omni seductione iniquitatis iis qui pereunt : - eo quod claritatem veritatis non receperunt, ut salvi fierent. Ideo mittet illis Deus operationem erroris, ut credant mendacio, ut judicentur om- nes qui non crediderunt veritati, sed consenserunt iniquitati s. Singula hæc enarrare praesentis non est instituti. Est et de eodem Danielis prophetia, quæ ejusinodi est, ut prudentem candidumque le- ctorem traducat ad admirationem; adeo divinam et propheticam inspirationem sapit. Ibi dicta sunt ea quæ ad regna futura spectant, a Daniele ad usque mundi interitum. Cuilibet volenti licet eam legere. Sed quæ ad Antichristum pertinent, vide annon sint ejusmodi : . Et sub finem regni eorum, cum creverint iniquitates, consurget rex impudens facie et intelligens propositiones, et, roborabitur fortitudo ejus, et admirabilia destruet, et prosperabitur, schelius et Spencer., (8) Post εἰς τὸ μή, libh. editi addunt, et uncis (9) Οὐ μνημονεύετε. Sic recte codd. Reg., Va- 46. Hæc autem dicit : « Rogamus auten vos, fra- (10) Codex Regius, ἂν ὁ Κύριος ἀναλώσει. Πα (11) Codex Regius, πέμψει. Ilmsch. et Spencer.,
Μακρῷ δ’ εὐηθέστερον τὸ καὶ ἡμέρας τινὰς ἐπιδιανεῖμαι τῇ κοσμογονίᾳ, πρὶν εἶναι ἡμέρας· οὐρανοῦ γὰρ οὔπω γεγονότος οὐδὲ γῆς πω ἐρηρεισμένης οὐδ’ ἡλίου πω τῇδε φερομένου, πῶς ἡμέραι ἦσαν; Τί γὰρ διαφέρει ταῦτα τοῦ Ἔτι δ’ ἄνωθεν λαβόντες ἐπισκεψώμεθα, πῶς οὐκ ἂν ἄτοπος εἴη θεὸς ὁ πρῶτος καὶ ὁ μέγιστος κελεύων· γενέσθω τόδε καὶ ἕτερον τόδε ἢ τόδε, καὶ μιᾷ μὲν ἡμέρᾳ τοσόνδε τεκταινόμενος τῇ δευτέρᾳ δ’ αὖθις τοσῷδε πλέον καὶ τρίτῃ καὶ τετάρτῃ καὶ πέμπτῃ καὶ ἕκτῃ; Δυνάμει δ’ εἴπομεν καὶ εἰς τὸ κελεύων· γενέσθω τόδε καὶ ἕτερον τόδε ἢ τόδε, ὅτε παρετιθέμεθα τὸ Αὐτὸς εἶπε καὶ ἐγενήθησαν, αὐτὸς ἐνετείλατο καὶ ἐκτίσθησαν, λέγοντες τὸν μὲν προσεχῶς δημιουργὸν εἶναι τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ λόγον καὶ ὡσπερεὶ αὐτουργὸν τοῦ κόσμου, τὸν δὲ πατέρα τοῦ λόγου τῷ προστεταχέναι τῷ υἱῷ ἑαυτοῦ λόγῳ ποιῆσαι τὸν κόσμον εἶναι πρώτως δημιουργόν.
διάμετρον ἐναντίον υἱὸν τοῦ πονηροῦ δαίμονος, καὶ Σατανᾶ, καὶ διαβόλου. Εἶτ᾽ ἐπεὶ τότε μάλιστα τὸ φαῦλον ἐν τῇ χύσει τῆς κακίας καὶ τῇ ἀκρότητι αὐτῆς είναι χαρακτηρίζεται, ὅτε ὑποκρίνεται τὸ κρεῖττον, διὰ τοῦτο περὶ τὸν χείρονα γίνεται ἐκ συνεργίας τῆς τοῦ πατρὸς αὐτοῦ διαβόλου σημεῖα, καὶ τέρατα, και δυνάμεις ψεύδους. Ὑπὲρ γὰρ τὰς εἰς τοὺς γόητας γινομένας ἀπὸ δαιμόνων συνεργίας πρὸς τὰ φαυλό τατα τῶν ἀνθρώπους ἀπατώντων, γίνεται συνεργία ἀπ' αὐτοῦ τοῦ διαβόλου ἐπὶ ἀπάτῃ τοῦ γένους τῶν ἀνθρώπων. Λέγει δὲ ὁ Παῦλος, περὶ τούτου τοῦ και λουμένου Αντιχρίστου διδάσκων, καὶ παριστὰς μετά τινος ἐπικρύψεως τίνα τρόπον ἐπιδημήσει, καὶ πότε, τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, καὶ διὰ τί. Καὶ ὅρα, εἰ μὴ ἀξίως χλεύης τινὸς κἂν ἐλαχίστης. Λέγει δὲ οὕτως· « Ἐρωτῶμεν δὲ ὑμᾶς, ἀδελ- Β φολ, ὑπὲρ τῆς παρουσίας τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ· καὶ ἡμῶν ἐπισυναγωγῆς ἐπ' αὐτὸν, εἰς τὸ μὴ (8) σαλευθῆναι ὑμᾶς ἀπὸ τοῦ νοὸς, μηδὲ θροεῖσθαι, μήτε διὰ λόγου, μήτε διὰ πνεύματος, μήτε διὰ ἐπι- στολῆς ὡς δι' ἡμῶν, ὡς ὅτι ἐνέστηκεν ἡ ἡμέρα τοῦ Κυρίου. Μή τις ὑμᾶς ἐξαπατήσῃ κατὰ μηδένα τρό- που· ὅτι, ἐὰν μὴ ἔλθῃ ἡ ἀποστασία πρῶτον, καὶ ἀποκαλυφθῇ ὁ ἄνθρωπος τῆς ἁμαρτίας, ὁ υἱὸς τῆς ἀπωλείας, ὁ ἀντικείμενος, καὶ ὑπεραιρόμενος ἐπὶ πάντα λεγόμενον Θεὸν ἢ σέβασμα· ὥστε αὐτὸν εἰς τὸν ναὸν καθίσαι τοῦ Θεοῦ, ἀποδεικνύντα ἑαυτὸν, ὅτι ἐστὶ Θεός. Οὐ μνημονεύετε (9), ὅτι, ἔτι ὢν πρὸς ὑμᾶς, ταῦτ' ἔλεγον ὑμῖν ; καὶ νῦν τὸ κατέχον οἴδατε, εἰς τὸ ἀποκαλυφθῆναι αὐτὸν ἐν τῷ αὐτοῦ καιρῷ. Τὸ γὰρ μυστήριον ἤδη ἐνεργεῖται τῆς ἀνομίας· μόνον ὁ κατέχων ἄρτι ἕως ἐκ μέσου γένηται· καὶ τότε ἀπο- καλυφθήσεται ὁ ἄνομος, ἂν ὁ Κύριος ἀναλώσει (10) δ τῷ πνεύματι τοῦ στόματος αὐτοῦ, καὶ καταργήσει τῇ ἐπιφανείᾳ τῆς παρουσίας αὐτοῦ· οὗ ἐστιν ἡ παρου σία κατ' ἐνέργειαν τοῦ Σατανᾶ ἐν πάσῃ δυνάμει, καὶ σημείοις, καὶ τέρασι ψεύδους, καὶ ἐν πάσῃ ἀπάτῃ ἀδικίας τοῖς ἀπολλυμένοις, ἀνθ' ὧν τὴν ἀγάπην τῆς ἀληθείας οὐκ ἐδέξαντο εἰς τὸ σωθῆναι αὐτούς. Καὶ διὰ τοῦτο πέμψει (11) αὐτοῖς ὁ Θεὸς ἐνέργειαν πλάνης εἰς τὸ πιστεῦσαι αὐτοὺς τῷ ψεύδει, ἵνα κριθῶσιν ἅπαντες οἱ μὴ πιστεύσαντες τῇ ἀληθείᾳ, ἀλλ᾽ εὐδοκή σαντες ἐν τῇ ἀδικίᾳ. » Εκαστον δὲ τούτων σαφηνίσαι, οὐ τῇ παρούσῃ ἁρμόζει πραγματείᾳ. Ἡ περὶ αὐτοῦ δὲ προφητεία ἐν τῷ Δανιὴλ λέλεκται, δυναμένη τὸν φρονίμως καὶ εὐγνωμόνως ἀναγινώσκοντα ἐπιστρέψαι ἐπὶ τὸ θαυμάσαι τοὺς λόγους ὡς ἀληθῶς ἐνθέους καὶ προφητικούς, ἐν οἷς λέλεκται τὰ περὶ τῶν μελλουσῶν βασιλειῶν, ἀρξάμενα ἀπὸ τῶν χρόνων Δανιήλ μέχρι τῆς φθορᾶς τοῦ κόσμου. Ἐνέσται δὲ τῷ βουλομένῳ ἐντυχεῖν αὐτῇ. Πλὴν τὰ περὶ τοῦ Ἀν τιχρίστου, ὅρα εἰ μὴ τοιαῦτά ἐστι· « Καὶ ἐπ' ἐσχά- ταχέως, οὐ μνημονεύεται. τὸ κατέχον οἴδατε. κα- • σεμνότατα περὶ τούτων ὁ Παῦλος ἐκτίθεται, καὶ οὐκ τέχον οἶδα. ἂν ὁ Κύριος [ Ἰησοῦς ] ἀνε λεῖ. πέμπει. CONTRA CELSUM LIB. VI. A Deinde quoniam tum maxime malum.cumulari et ad fastigium pervenisse cognoscitur, cum boni spe- ciem præfert, idcirco malus ille, collaborante patre ejus diabolo, signa, prodigia et virtutes mendaces excrit. Nam supra auxilia quæ dæmones ho- minum deceptores præstigiatoribus ad pessima fa- cinora ministrant, aliud præslatur a diabolo ipso ad fallendum genus hominum. Jam Paulus de eo qui vocatur Antichristus loquitur docetque, licet cum aliqua obscuritate, quomodo in genus homi- num ille et quando venturus sit, et qua de causa. At vide an quæ dicat non gravissiına sint, nec vel minima irrisione d'gna. G D ss Thess. 11, 1-6. includunt quod abest ab omnibus mss. ticanus et duo Anglicani. Ilosch. autem et Spen- cer., Paulo post, bene codex Regius, Hoesch. et Spencer., tres, per adventum Domini nostri Jesu Christi et nostræ congregationis in ipsum, ne cito dimovea - mini a mente, neque turbemini, neque per sermo- nem, neque per spiritum, neque per epistolam tan- quam per nos missam, quasi instet dies Domini. Ne quis vos seducat ullo modo. Quoniam nisi ve- Berit apostasia primum, et revelatus fuerit homo peccati, filius perditionis, qui adversatur et extolli- tur supra omne quod dicitur Deus aut quod colitur, ita ut in templo Dei sedeat, ostendens se quasi зit Deus. Non retinetis quod cum adhuc essem apud vos, hæc dicebam vobis? Et nunc quid detineat scitis, ut reveletur in suo tempore. Nam mysterium jam operatur iniquitatis, tantum ut qui tenet nunc, teneat, donec de medio fiat. Et tunc revelabitur ille iniquus, quem Dominus interficiet spiritu oris sui, et destruet illustratione adventus sui : cujus est adventus secundum operationem Satanæ in omni virtute, et signis, et prodigiis mendacibus, et in omni seductione iniquitatis iis qui pereunt : - eo quod claritatem veritatis non receperunt, ut salvi fierent. Ideo mittet illis Deus operationem erroris, ut credant mendacio, ut judicentur om- nes qui non crediderunt veritati, sed consenserunt iniquitati s. Singula hæc enarrare praesentis non est instituti. Est et de eodem Danielis prophetia, quæ ejusinodi est, ut prudentem candidumque le- ctorem traducat ad admirationem; adeo divinam et propheticam inspirationem sapit. Ibi dicta sunt ea quæ ad regna futura spectant, a Daniele ad usque mundi interitum. Cuilibet volenti licet eam legere. Sed quæ ad Antichristum pertinent, vide annon sint ejusmodi : . Et sub finem regni eorum, cum creverint iniquitates, consurget rex impudens facie et intelligens propositiones, et, roborabitur fortitudo ejus, et admirabilia destruet, et prosperabitur, schelius et Spencer., (8) Post εἰς τὸ μή, libh. editi addunt, et uncis (9) Οὐ μνημονεύετε. Sic recte codd. Reg., Va- 46. Hæc autem dicit : « Rogamus auten vos, fra- (10) Codex Regius, ἂν ὁ Κύριος ἀναλώσει. Πα (11) Codex Regius, πέμψει. Ilmsch. et Spencer.,
Περὶ δὲ τοῦ μιᾷ μὲν ἡμέρᾳ γεγονέναι τὸ φῶς δευτέρᾳ δὲ τὸ στερέωμα, τρίτῃ δὲ συνῆχθαι τὰ ὑποκάτω τοῦ οὐρανοῦ [ὕδατα] εἰς τὰς συναγωγὰς αὐτῶν, καὶ οὕτω βεβλαστηκέναι τὴν γῆν τὰ ὑπὸ μόνης φύσεως διοικούμενα, καὶ τετάρτῃ [γεγονέναι] τοὺς φωστῆρας καὶ ἀστέρας καὶ πέμπτῃ τὰ νηκτὰ καὶ ἕκτῃ τὰ χερσαῖα καὶ τὸν ἄνθρωπον, κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν ἐν τοῖς πραγματευθεῖσιν εἰς τὴν Γένεσιν εἰρήκαμεν· καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω δὲ ἐγκαλοῦντες τοῖς κατὰ τὴν προχειροτέραν ἐκδοχὴν φήσασι χρόνους ἓξ ἡμερῶν διεληλυθέναι εἰς τὴν κοσμοποιί̈αν παρετιθέμεθα τὸ Αὕτη ἡ βίβλος γενέσεως οὐρανοῦ καὶ γῆς, ὅτε ἐγένετο· ᾗ ἡμέρᾳ ἐποίησεν ὁ θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. Εἶτα πάλιν μὴ κατακούσας τοῦ Καὶ συνετέλεσεν ὁ θεὸς ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῇ ἕκτῃ τὰ ἔργα αὐτοῦ, ἃ ἐποίησε· καὶ κατέπαυσεν ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῇ ἑβδόμῃ ἀπὸ πάντων τῶν ἔργων αὐτοῦ, ὧν ἐποίησε. Καὶ εὐλόγησεν ὁ θεὸς τὴν ἡμέραν τὴν ἑβδόμην καὶ ἡγίασεν αὐτήν, ὅτι ἐν αὐτῇ κατέπαυσεν ἀπὸ πάντων τῶν ἔργων αὐτοῦ, ὧν ἤρξατο ὁ θεὸς ποιῆσαι καὶ οἰηθεὶς ταὐτὸν εἶναι τὸ κατέπαυσε τῇ ἡμέρᾳ τῇ ἑβδόμῃ καὶ τὸ ἀνεπαύσατο τῇ ἡμέρᾳ τῇ ἑβδόμῃ φησί·
διάμετρον ἐναντίον υἱὸν τοῦ πονηροῦ δαίμονος, καὶ Σατανᾶ, καὶ διαβόλου. Εἶτ᾽ ἐπεὶ τότε μάλιστα τὸ φαῦλον ἐν τῇ χύσει τῆς κακίας καὶ τῇ ἀκρότητι αὐτῆς είναι χαρακτηρίζεται, ὅτε ὑποκρίνεται τὸ κρεῖττον, διὰ τοῦτο περὶ τὸν χείρονα γίνεται ἐκ συνεργίας τῆς τοῦ πατρὸς αὐτοῦ διαβόλου σημεῖα, καὶ τέρατα, και δυνάμεις ψεύδους. Ὑπὲρ γὰρ τὰς εἰς τοὺς γόητας γινομένας ἀπὸ δαιμόνων συνεργίας πρὸς τὰ φαυλό τατα τῶν ἀνθρώπους ἀπατώντων, γίνεται συνεργία ἀπ' αὐτοῦ τοῦ διαβόλου ἐπὶ ἀπάτῃ τοῦ γένους τῶν ἀνθρώπων. Λέγει δὲ ὁ Παῦλος, περὶ τούτου τοῦ και λουμένου Αντιχρίστου διδάσκων, καὶ παριστὰς μετά τινος ἐπικρύψεως τίνα τρόπον ἐπιδημήσει, καὶ πότε, τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, καὶ διὰ τί. Καὶ ὅρα, εἰ μὴ ἀξίως χλεύης τινὸς κἂν ἐλαχίστης. Λέγει δὲ οὕτως· « Ἐρωτῶμεν δὲ ὑμᾶς, ἀδελ- Β φολ, ὑπὲρ τῆς παρουσίας τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ· καὶ ἡμῶν ἐπισυναγωγῆς ἐπ' αὐτὸν, εἰς τὸ μὴ (8) σαλευθῆναι ὑμᾶς ἀπὸ τοῦ νοὸς, μηδὲ θροεῖσθαι, μήτε διὰ λόγου, μήτε διὰ πνεύματος, μήτε διὰ ἐπι- στολῆς ὡς δι' ἡμῶν, ὡς ὅτι ἐνέστηκεν ἡ ἡμέρα τοῦ Κυρίου. Μή τις ὑμᾶς ἐξαπατήσῃ κατὰ μηδένα τρό- που· ὅτι, ἐὰν μὴ ἔλθῃ ἡ ἀποστασία πρῶτον, καὶ ἀποκαλυφθῇ ὁ ἄνθρωπος τῆς ἁμαρτίας, ὁ υἱὸς τῆς ἀπωλείας, ὁ ἀντικείμενος, καὶ ὑπεραιρόμενος ἐπὶ πάντα λεγόμενον Θεὸν ἢ σέβασμα· ὥστε αὐτὸν εἰς τὸν ναὸν καθίσαι τοῦ Θεοῦ, ἀποδεικνύντα ἑαυτὸν, ὅτι ἐστὶ Θεός. Οὐ μνημονεύετε (9), ὅτι, ἔτι ὢν πρὸς ὑμᾶς, ταῦτ' ἔλεγον ὑμῖν ; καὶ νῦν τὸ κατέχον οἴδατε, εἰς τὸ ἀποκαλυφθῆναι αὐτὸν ἐν τῷ αὐτοῦ καιρῷ. Τὸ γὰρ μυστήριον ἤδη ἐνεργεῖται τῆς ἀνομίας· μόνον ὁ κατέχων ἄρτι ἕως ἐκ μέσου γένηται· καὶ τότε ἀπο- καλυφθήσεται ὁ ἄνομος, ἂν ὁ Κύριος ἀναλώσει (10) δ τῷ πνεύματι τοῦ στόματος αὐτοῦ, καὶ καταργήσει τῇ ἐπιφανείᾳ τῆς παρουσίας αὐτοῦ· οὗ ἐστιν ἡ παρου σία κατ' ἐνέργειαν τοῦ Σατανᾶ ἐν πάσῃ δυνάμει, καὶ σημείοις, καὶ τέρασι ψεύδους, καὶ ἐν πάσῃ ἀπάτῃ ἀδικίας τοῖς ἀπολλυμένοις, ἀνθ' ὧν τὴν ἀγάπην τῆς ἀληθείας οὐκ ἐδέξαντο εἰς τὸ σωθῆναι αὐτούς. Καὶ διὰ τοῦτο πέμψει (11) αὐτοῖς ὁ Θεὸς ἐνέργειαν πλάνης εἰς τὸ πιστεῦσαι αὐτοὺς τῷ ψεύδει, ἵνα κριθῶσιν ἅπαντες οἱ μὴ πιστεύσαντες τῇ ἀληθείᾳ, ἀλλ᾽ εὐδοκή σαντες ἐν τῇ ἀδικίᾳ. » Εκαστον δὲ τούτων σαφηνίσαι, οὐ τῇ παρούσῃ ἁρμόζει πραγματείᾳ. Ἡ περὶ αὐτοῦ δὲ προφητεία ἐν τῷ Δανιὴλ λέλεκται, δυναμένη τὸν φρονίμως καὶ εὐγνωμόνως ἀναγινώσκοντα ἐπιστρέψαι ἐπὶ τὸ θαυμάσαι τοὺς λόγους ὡς ἀληθῶς ἐνθέους καὶ προφητικούς, ἐν οἷς λέλεκται τὰ περὶ τῶν μελλουσῶν βασιλειῶν, ἀρξάμενα ἀπὸ τῶν χρόνων Δανιήλ μέχρι τῆς φθορᾶς τοῦ κόσμου. Ἐνέσται δὲ τῷ βουλομένῳ ἐντυχεῖν αὐτῇ. Πλὴν τὰ περὶ τοῦ Ἀν τιχρίστου, ὅρα εἰ μὴ τοιαῦτά ἐστι· « Καὶ ἐπ' ἐσχά- ταχέως, οὐ μνημονεύεται. τὸ κατέχον οἴδατε. κα- • σεμνότατα περὶ τούτων ὁ Παῦλος ἐκτίθεται, καὶ οὐκ τέχον οἶδα. ἂν ὁ Κύριος [ Ἰησοῦς ] ἀνε λεῖ. πέμπει. CONTRA CELSUM LIB. VI. A Deinde quoniam tum maxime malum.cumulari et ad fastigium pervenisse cognoscitur, cum boni spe- ciem præfert, idcirco malus ille, collaborante patre ejus diabolo, signa, prodigia et virtutes mendaces excrit. Nam supra auxilia quæ dæmones ho- minum deceptores præstigiatoribus ad pessima fa- cinora ministrant, aliud præslatur a diabolo ipso ad fallendum genus hominum. Jam Paulus de eo qui vocatur Antichristus loquitur docetque, licet cum aliqua obscuritate, quomodo in genus homi- num ille et quando venturus sit, et qua de causa. At vide an quæ dicat non gravissiına sint, nec vel minima irrisione d'gna. G D ss Thess. 11, 1-6. includunt quod abest ab omnibus mss. ticanus et duo Anglicani. Ilosch. autem et Spen- cer., Paulo post, bene codex Regius, Hoesch. et Spencer., tres, per adventum Domini nostri Jesu Christi et nostræ congregationis in ipsum, ne cito dimovea - mini a mente, neque turbemini, neque per sermo- nem, neque per spiritum, neque per epistolam tan- quam per nos missam, quasi instet dies Domini. Ne quis vos seducat ullo modo. Quoniam nisi ve- Berit apostasia primum, et revelatus fuerit homo peccati, filius perditionis, qui adversatur et extolli- tur supra omne quod dicitur Deus aut quod colitur, ita ut in templo Dei sedeat, ostendens se quasi зit Deus. Non retinetis quod cum adhuc essem apud vos, hæc dicebam vobis? Et nunc quid detineat scitis, ut reveletur in suo tempore. Nam mysterium jam operatur iniquitatis, tantum ut qui tenet nunc, teneat, donec de medio fiat. Et tunc revelabitur ille iniquus, quem Dominus interficiet spiritu oris sui, et destruet illustratione adventus sui : cujus est adventus secundum operationem Satanæ in omni virtute, et signis, et prodigiis mendacibus, et in omni seductione iniquitatis iis qui pereunt : - eo quod claritatem veritatis non receperunt, ut salvi fierent. Ideo mittet illis Deus operationem erroris, ut credant mendacio, ut judicentur om- nes qui non crediderunt veritati, sed consenserunt iniquitati s. Singula hæc enarrare praesentis non est instituti. Est et de eodem Danielis prophetia, quæ ejusinodi est, ut prudentem candidumque le- ctorem traducat ad admirationem; adeo divinam et propheticam inspirationem sapit. Ibi dicta sunt ea quæ ad regna futura spectant, a Daniele ad usque mundi interitum. Cuilibet volenti licet eam legere. Sed quæ ad Antichristum pertinent, vide annon sint ejusmodi : . Et sub finem regni eorum, cum creverint iniquitates, consurget rex impudens facie et intelligens propositiones, et, roborabitur fortitudo ejus, et admirabilia destruet, et prosperabitur, schelius et Spencer., (8) Post εἰς τὸ μή, libh. editi addunt, et uncis (9) Οὐ μνημονεύετε. Sic recte codd. Reg., Va- 46. Hæc autem dicit : « Rogamus auten vos, fra- (10) Codex Regius, ἂν ὁ Κύριος ἀναλώσει. Πα (11) Codex Regius, πέμψει. Ilmsch. et Spencer.,
PG 11:1391Μετὰ τοῦτο μὴν ὥσπερ τις ἀτεχνῶς πονηρὸς χειροτέχνης ἐκκαμὼν καὶ πρὸς ἀνάπαυσιν ἀργίας δεηθείς. Οὐδὲ γὰρ οἶδε, τίς ἡ μετὰ τὴν ὅσον ὁ κόσμος συνέστηκεν ἐνεργουμένην κοσμοποιί̈αν τοῦ σαββάτου καὶ τῆς καταπαύσεως τοῦ θεοῦ ἡμέρα, ἐν ᾗ ἑορτάσουσιν ἅμα τῷ θεῷ οἱ πάντα τὰ ἔργα ἑαυτῶν ταῖς ἓξ ἡμέραις πεποιηκότες καὶ διὰ τὸ μηδὲν παραλελοιπέναι τῶν ἐπιβαλλόντων ἀναβαίνοντες ἐπὶ τὴν θεωρίαν καὶ τὴν ἐν αὐτῇ τῶν δικαίων καὶ μακαρίων πανήγυριν. Εἶτα ὡς ἤτοι τῶν γραφῶν οὕτω λεγουσῶν ἢ καὶ ἡμῶν αὐτῶν οὕτως διηγουμένων περὶ θεοῦ, ὅτι καμὼν ἀνεπαύσατο, φησὶν ὅτι οὐ θέμις τὸν πρῶτον θεὸν κάμνειν οὔτε χειρουργεῖν οὔτε κελεύειν. Ὁ μὲν οὖν Κέλσος φησὶν ὅτι οὐ θέμις τὸν πρῶτον θεὸν κάμνειν· ἡμεῖς δὲ εἴποιμεν ἂν ὅτι οὐδ’ ὁ θεὸς λόγος κάμνει οὐδ’ ὅσοι τῆς κρείττονος ἤδη καὶ θειοτέρας τάξεως ἔχονται· τὸ γὰρ κάμνειν ἐστὶ τῶν ἐν σώματι. Ζητήσεις δέ, πότερον ἢ τῶν ἐν οἱῳποτοῦν σώματι ἢ τῶν ἐν τῷ γηί̈νῳ καὶ ὀλίγον τούτου βελτίονι. Ἀλλ’ οὐδὲ θέμις τὸν πρῶτον θεὸν χειρουργεῖν· ἐὰν δὲ κυρίως ἀκούῃς τοῦ χειρουργεῖν, οὐδὲ τὸν δεύτερον οὐδ’ ἄλλο τι τῶν θειοτέρων.
Α τῳ τῆς βασιλείας αὐτῶν (12), πληρουμένων τῶν ' › ἁμαρτιῶν αὐτῶν, ἀναστήσεται βασιλεὺς ἀναιδής προσ ώπῳ, καὶ συνιών προβλήματα, καὶ κραταιὰ ἡ ἰσχὺς αὐτοῦ, καὶ θαυμαστὰ διαφθερεί, καὶ κατευθυνεί, καὶ ποιήσει, καὶ διαφθερεί ισχυρούς, καὶ λαὸν ἅγιον· καὶ ὁ ζυγὸς τοῦ κλοιοῦ αὐτοῦ κατευθυνεῖ. Δόλος ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ, καὶ ἐν καρδίᾳ αὐτοῦ μεγαλυνθήσεται. Καὶ δόλῳ (13) διαφθερεί πολλοὺς, καὶ ἐπὶ ἀπωλείας πολλῶν στήσεται, καὶ ὡς ἐὰ χειρὶ συντρίψει. » Όπερ δὲ παρὰ τῷ Παύλῳ λέλεκται ἐν ᾗ ἐξεθέμην αὐτοῦ λέξει φασκούσῃ, « ὥστε αὐτὸ εἰς τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ καθίσαι ἀποδεικνύντα ἑαυτὸν ὅτι ἐστὶ Θεός· τούτο καὶ ἐν τῷ Δανιὴλ τοῦτον εἴρηται τὸν τρόπον· «Καὶ ἐπὶ τὸ ἱερὸν βδέλυγμα τῶν ἐρημώσεων, καὶ ἕως συντελείας καιροῦ συντέλεια δοθήσεται ἐπὶ τὴν ἐρή Β μωσιν. » Τοσαῦτα δὴ ἀπὸ πλειόνων έδοξεν εύλογον εἶναί μοι παραθέσθαι, εἰς τὸ κἂν ἐπ' ὀλίγον συνιέναι τὸν ἀκροατὴν περὶ τοῦ βουλήματος τῶν θείων λόγων, διδασκόντων τὰ περὶ τοῦ διαβόλου καὶ τοῦ Ἀντιχρίστου· οἷς εἰς ταῦτα ἀρκεσθέντες, ἴδωμεν καὶ ἄλλην τοῦ Κέλσου λέξιν, καὶ πρὸς αὐτὴν κατὰ τὸ δυνατὸν ἀγωνισώμεθα. . Ελεγε δὴ μετὰ τὰ ἐκκείμενα τοιαῦτα· ὑπόθε, δὲ καὶ αὐτὸ τοῦτο ἐπῆλθεν αὐτοῖς, Θεοῦ Υἱὸν καλεῖν, σημαίνω. "Ανδρες παλαιοὶ τόνδε τὸν κόσμον, ὡς ἐκ Θεοῦ γενόμενον, παῖδά τε αὐτοῦ καὶ ἡΐθεον (14) προσε που. Πάνυ γοῦν ὅμοιος οὗτός τε κἀκεῖνος Παῖς θεοῦ! μήθη Υἱὸν Θεοῦ ἡμᾶς λέγειν, παραποιήσαντας τὰ περὶ τοῦ κόσμου, ὡς ἐκ Θεοῦ γενομένου, καὶ υἱοῦ ὄντος αὐτοῦ, καὶ θεοῦ. Οὐ γὰρ ἐδυνήθη ἐπιστήσας τοῖς χρόνοις Μωϋσέως καὶ τῶν προφητῶν ἰδεῖν, ὅτι καθόλου τὸ εἶναί τινα υἱὸν Θεοῦ πρὸ Ἑλλήνων, καὶ ὧν φησιν ὁ Κέλσος παλαιῶν ἀνδρῶν, οἱ παρ᾽ Ἰου δαίοις προφῆται προεφήτευσαν. Αλλ' οὐδ' ἐβουλήθη τὸ παρὰ Πλάτωνι ἐν ταῖς ἐπιστολαῖς λελεγμένον, οὗ ἐν τοῖς ἀνωτέρω (15) Εμνήσθημεν, περὶ τοῦ διακο σμήσαντος τόδε τὸ πᾶν, ὡς ὄντος Υἱοῦ Θεοῦ, παρα θέσθαι· ἵνα μὴ καὶ αὐτὸς ὑπὸ τοῦ Πλάτωνος, ἐν πολλάκις ἐσέμνυνεν, ἀναγκασθῇ παραδέξασθαι, ὅτι ὁ μὲν δημιουργὸς τοῦδε τοῦ παντὸς Υἱός ἐστι τοῦ Θεοῦ, ὁ δὲ πρῶτος καὶ ἐπὶ πᾶσι Θεὸς Πατήρ ἐστιν αὐτοῦ. Εἰ δὲ τῷ τηλικούτῳ Υἱῷ τοῦ Θεοῦ ἡνῶσθαι φάσκον τες (16) τῇ ἄκρᾳ μετοχῇ ἐκείνου τὴν τοῦ Ἰησοῦ ψυχὴν, οὐκ ἔτι χωριζομένην ἀπ' ἐκείνου αὐτὴν, οὐδὲν θαυμαστόν. Οίδασι γὰρ οἱ ἱεροὶ τῶν θείων γραμμάτων λόγοι καὶ ἄλλα, δύο τῇ ἑαυτῶν φύσει τυγχάνοντα, εἰς ἓν ἀλλήλοις εἶναι λελογισμένα καὶ ὄντα· οἷον περὶ μὲν ἀνδρὸς καὶ γυναικὸς λέλεκται· « Οὐκ ἔτι εἰσὶ δύο, ἀλλὰ σὰρξ μία· › περὶ δὲ τοῦ τελείου, καὶ κολ λωμένου τῷ ἀληθινῷ Κυρίῳ, λόγῳ, καὶ σοφίᾳ, καὶ ἀληθείᾳ, ὅτι « Ὁ κολλώμενος τῷ Κυρίῳ ἐν πνεῦμά ἐστιν. » Εἰ δ' ὁ κολλώμενος τῷ Κυρίῳ ἐν πνεύμα ἐστι, τίς μᾶλλον τῆς Ἰησοῦ ψυχῆς ἢ καν παραπλη σίως κεκόλληται τῷ Κυρίῳ, τῷ αὐτολόγῳ, καὶ αὐτο σοφίᾳ, καὶ αὐτοαληθείᾳ, καὶ αὐτοδικαιοσύνῃ; ὑπερ αὐτοῦ. ἐν δόλῳ. θεον. φάσκομεν. τὴν τοῦ Υἱοῦ ψυχήν, ORIGENIS et faciet, et interficiet robustos et populum sanctum, et jugum vinculorum ejus prosperabitur. Dolus in nanu ejus et in corde ejus magnificabitur. Dolo pessumdabit multos et stabit in multorum per- niciem, et ut ova manu conteret 8. Quod vero a Paulo dictum est his ejus quæ eitavimus verbis, ‹ ut sedeat in templo Dei ostendens se quasi sit Deus **, idipsum a Daniele expressum est in hunc modum : Et in templo abominatio desolationis, et usque ad consummationem temporis consummatio dabitur ad desolationem ". » Atque hæc ex multis colligere judicavi operæ pretium, ut, quæ divinarum Scriptu- rarum de diabolo et Antichristo sit mens, lector aliquatenus intelligeret. His igitur in hanc rem contenti, jam alium Celsi locum videamus et contra pro viribus decertemus. D ix, 27. Gen. 11, 24. Cor. VI, 17. mentem venerit, Dei Filium vocare, jum notum fa- cio. Scilicet veteres hunc mundum, quasi ex Deu genitus esset, Dei filium et adolescentem appella- runt. Magnam certe hunc inter et illum Dei Filium similitudinem! › Quod ergo Dei Filium dicimus, id nos perperam mutuatos esse putavit ex iis quæ de niundo tradita sunt, illum videlicet ex Deo genitum, Dei filium et Deum esse. Neque enim Moysis pro- phetarumque ætatem considerare potuit, ut intel- ligeret Judæorum prophetas de quodam Dei Filio longe ante loculos esse, quam Græci et ii, quos ve- C teres vocat, prodirent. Nec etiam proferre voluit testi:nonium quod supra ex Platonis epistolis ad- duximus, ubi hic de bujus universitatis opifice lo- quitur tanquam de Dei Filio : veritus ne a Platone illo, quem saepe laudibus extulit, cogeretur assen- tiri, hujus universitatis auctorem esse Dei Filium, primum autem et supremum Deum ejus esse Pa- trem. Quod autem dicimus animam illius Jesu tanto Dei filio intima participatione unitam, nec unquam ab illo separandam, id minime mirum est. Nam in sacris Scripturis reperire licet et alia, quæ, quamvis duo natura sua sint, reputantur tamen et revera sunt unum: cujusmodi est istud de marito et uxore : ‹ Non amplius duo sunt, sed una caro 86; » et de viro perfecto et adhærescente vero Domino qui verbum est et sapientia et veritas : • Qui adhæret Domino, unus spiritus est ". , Jam. vero si qui adhæret Domino, unus spiritus est, ec- quis magis, imo ecquis æque ac anima Jesu, adhæ ret Domino, qui est verbum ipsum, sapientia ipsa, veritas ipsa, ipsamet justitia ? Si autem res ita ba- Dan. VIII, 23, 24,25. "II Thess. 11, 4. ns Dan. et 9. Ibidem fusch. in textu habet, sicque duo codd. Anglicani. 47. Sic ille pergit : • Unde hoc ipsum illis in (12) Vulgatus Dan. textus, ἐσχάτων τῆς βασιλείας (13) Mss. et Vulg., καὶ δόλῳ. Hosch. et Spencer., (14) Ἠίθεον. Alii mallent ἀντίθεον, alii ἡμί- (15) Οὗ ἐν τοῖς ἀνωτέρω. Vide supra numeros (16) Φάσκοντες. Boherellus legendum putat,
Ἀλλ’ ἔστω καταχρηστικῶς λέγεσθαι τὸ χειρουργεῖν ἢ τροπικῶς, ἵνα διηγησώμεθα καὶ τὸ Ποίησιν δὲ χειρῶν αὐτοῦ ἀναγγέλλει τὸ στερέωμα καὶ Αἱ χεῖρες αὐτοῦ ἔστησαν τὸν οὐρανὸν καὶ εἴ τι τούτοις εἴρηται παραπλησίως, τροπολογούντων ἡμῶν χεῖρας καὶ μέλη τοῦ θεοῦ· τί οὖν ἄτοπον οὕτω χειρουργεῖν θεόν; Ὡς οὐκ ἄτοπον δὲ οὕτω χειρουργεῖν θεόν, οὕτως οὐδὲ τὸ κελεύειν αὐτόν, ἵνα καλὰ καὶ ἐπαινετὰ ᾖ τὰ ὑπὸ τοῦ κελευομένου ἐπιτελούμενα τῷ θεὸν εἶναι τὸν κεκελευκότα περὶ αὐτῶν. Πάλιν τε αὖ ὁ Κέλσος τάχα μὲν παρακούσας τοῦ Τὸ γὰρ στόμα κυρίου ἐλάλησε ταῦτα τάχα δὲ καὶ τῶν ἰδιωτῶν προπετευσαμένων περὶ τῆς τῶν τοιούτων διηγήσεως, μὴ νοήσας τε, ἐπὶ τίνων τάσσεται τὰ ὀνόμασι σωματικῶν μελῶν ἐπὶ τῶν δυνάμεων τοῦ θεοῦ λεγόμενα, φησίν· Οὐδὲ στόμα αὐτῷ ἐστιν οὐδὲ φωνή. Ἀληθῶς γὰρ οὐκ ἔσται τῷ θεῷ φωνή, εἴπερ ἐστὶν ἡ φωνὴ ἀὴρ πεπληγμένος ἢ πληγὴ ἀέρος ἢ εἶδος ἀέρος ἢ ὅ τι δήποτε ὁρίζονται εἶναι τὴν φωνὴν οἱ περὶ ταῦτα δεινοί·
Α τῳ τῆς βασιλείας αὐτῶν (12), πληρουμένων τῶν ' › ἁμαρτιῶν αὐτῶν, ἀναστήσεται βασιλεὺς ἀναιδής προσ ώπῳ, καὶ συνιών προβλήματα, καὶ κραταιὰ ἡ ἰσχὺς αὐτοῦ, καὶ θαυμαστὰ διαφθερεί, καὶ κατευθυνεί, καὶ ποιήσει, καὶ διαφθερεί ισχυρούς, καὶ λαὸν ἅγιον· καὶ ὁ ζυγὸς τοῦ κλοιοῦ αὐτοῦ κατευθυνεῖ. Δόλος ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ, καὶ ἐν καρδίᾳ αὐτοῦ μεγαλυνθήσεται. Καὶ δόλῳ (13) διαφθερεί πολλοὺς, καὶ ἐπὶ ἀπωλείας πολλῶν στήσεται, καὶ ὡς ἐὰ χειρὶ συντρίψει. » Όπερ δὲ παρὰ τῷ Παύλῳ λέλεκται ἐν ᾗ ἐξεθέμην αὐτοῦ λέξει φασκούσῃ, « ὥστε αὐτὸ εἰς τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ καθίσαι ἀποδεικνύντα ἑαυτὸν ὅτι ἐστὶ Θεός· τούτο καὶ ἐν τῷ Δανιὴλ τοῦτον εἴρηται τὸν τρόπον· «Καὶ ἐπὶ τὸ ἱερὸν βδέλυγμα τῶν ἐρημώσεων, καὶ ἕως συντελείας καιροῦ συντέλεια δοθήσεται ἐπὶ τὴν ἐρή Β μωσιν. » Τοσαῦτα δὴ ἀπὸ πλειόνων έδοξεν εύλογον εἶναί μοι παραθέσθαι, εἰς τὸ κἂν ἐπ' ὀλίγον συνιέναι τὸν ἀκροατὴν περὶ τοῦ βουλήματος τῶν θείων λόγων, διδασκόντων τὰ περὶ τοῦ διαβόλου καὶ τοῦ Ἀντιχρίστου· οἷς εἰς ταῦτα ἀρκεσθέντες, ἴδωμεν καὶ ἄλλην τοῦ Κέλσου λέξιν, καὶ πρὸς αὐτὴν κατὰ τὸ δυνατὸν ἀγωνισώμεθα. . Ελεγε δὴ μετὰ τὰ ἐκκείμενα τοιαῦτα· ὑπόθε, δὲ καὶ αὐτὸ τοῦτο ἐπῆλθεν αὐτοῖς, Θεοῦ Υἱὸν καλεῖν, σημαίνω. "Ανδρες παλαιοὶ τόνδε τὸν κόσμον, ὡς ἐκ Θεοῦ γενόμενον, παῖδά τε αὐτοῦ καὶ ἡΐθεον (14) προσε που. Πάνυ γοῦν ὅμοιος οὗτός τε κἀκεῖνος Παῖς θεοῦ! μήθη Υἱὸν Θεοῦ ἡμᾶς λέγειν, παραποιήσαντας τὰ περὶ τοῦ κόσμου, ὡς ἐκ Θεοῦ γενομένου, καὶ υἱοῦ ὄντος αὐτοῦ, καὶ θεοῦ. Οὐ γὰρ ἐδυνήθη ἐπιστήσας τοῖς χρόνοις Μωϋσέως καὶ τῶν προφητῶν ἰδεῖν, ὅτι καθόλου τὸ εἶναί τινα υἱὸν Θεοῦ πρὸ Ἑλλήνων, καὶ ὧν φησιν ὁ Κέλσος παλαιῶν ἀνδρῶν, οἱ παρ᾽ Ἰου δαίοις προφῆται προεφήτευσαν. Αλλ' οὐδ' ἐβουλήθη τὸ παρὰ Πλάτωνι ἐν ταῖς ἐπιστολαῖς λελεγμένον, οὗ ἐν τοῖς ἀνωτέρω (15) Εμνήσθημεν, περὶ τοῦ διακο σμήσαντος τόδε τὸ πᾶν, ὡς ὄντος Υἱοῦ Θεοῦ, παρα θέσθαι· ἵνα μὴ καὶ αὐτὸς ὑπὸ τοῦ Πλάτωνος, ἐν πολλάκις ἐσέμνυνεν, ἀναγκασθῇ παραδέξασθαι, ὅτι ὁ μὲν δημιουργὸς τοῦδε τοῦ παντὸς Υἱός ἐστι τοῦ Θεοῦ, ὁ δὲ πρῶτος καὶ ἐπὶ πᾶσι Θεὸς Πατήρ ἐστιν αὐτοῦ. Εἰ δὲ τῷ τηλικούτῳ Υἱῷ τοῦ Θεοῦ ἡνῶσθαι φάσκον τες (16) τῇ ἄκρᾳ μετοχῇ ἐκείνου τὴν τοῦ Ἰησοῦ ψυχὴν, οὐκ ἔτι χωριζομένην ἀπ' ἐκείνου αὐτὴν, οὐδὲν θαυμαστόν. Οίδασι γὰρ οἱ ἱεροὶ τῶν θείων γραμμάτων λόγοι καὶ ἄλλα, δύο τῇ ἑαυτῶν φύσει τυγχάνοντα, εἰς ἓν ἀλλήλοις εἶναι λελογισμένα καὶ ὄντα· οἷον περὶ μὲν ἀνδρὸς καὶ γυναικὸς λέλεκται· « Οὐκ ἔτι εἰσὶ δύο, ἀλλὰ σὰρξ μία· › περὶ δὲ τοῦ τελείου, καὶ κολ λωμένου τῷ ἀληθινῷ Κυρίῳ, λόγῳ, καὶ σοφίᾳ, καὶ ἀληθείᾳ, ὅτι « Ὁ κολλώμενος τῷ Κυρίῳ ἐν πνεῦμά ἐστιν. » Εἰ δ' ὁ κολλώμενος τῷ Κυρίῳ ἐν πνεύμα ἐστι, τίς μᾶλλον τῆς Ἰησοῦ ψυχῆς ἢ καν παραπλη σίως κεκόλληται τῷ Κυρίῳ, τῷ αὐτολόγῳ, καὶ αὐτο σοφίᾳ, καὶ αὐτοαληθείᾳ, καὶ αὐτοδικαιοσύνῃ; ὑπερ αὐτοῦ. ἐν δόλῳ. θεον. φάσκομεν. τὴν τοῦ Υἱοῦ ψυχήν, ORIGENIS et faciet, et interficiet robustos et populum sanctum, et jugum vinculorum ejus prosperabitur. Dolus in nanu ejus et in corde ejus magnificabitur. Dolo pessumdabit multos et stabit in multorum per- niciem, et ut ova manu conteret 8. Quod vero a Paulo dictum est his ejus quæ eitavimus verbis, ‹ ut sedeat in templo Dei ostendens se quasi sit Deus **, idipsum a Daniele expressum est in hunc modum : Et in templo abominatio desolationis, et usque ad consummationem temporis consummatio dabitur ad desolationem ". » Atque hæc ex multis colligere judicavi operæ pretium, ut, quæ divinarum Scriptu- rarum de diabolo et Antichristo sit mens, lector aliquatenus intelligeret. His igitur in hanc rem contenti, jam alium Celsi locum videamus et contra pro viribus decertemus. D ix, 27. Gen. 11, 24. Cor. VI, 17. mentem venerit, Dei Filium vocare, jum notum fa- cio. Scilicet veteres hunc mundum, quasi ex Deu genitus esset, Dei filium et adolescentem appella- runt. Magnam certe hunc inter et illum Dei Filium similitudinem! › Quod ergo Dei Filium dicimus, id nos perperam mutuatos esse putavit ex iis quæ de niundo tradita sunt, illum videlicet ex Deo genitum, Dei filium et Deum esse. Neque enim Moysis pro- phetarumque ætatem considerare potuit, ut intel- ligeret Judæorum prophetas de quodam Dei Filio longe ante loculos esse, quam Græci et ii, quos ve- C teres vocat, prodirent. Nec etiam proferre voluit testi:nonium quod supra ex Platonis epistolis ad- duximus, ubi hic de bujus universitatis opifice lo- quitur tanquam de Dei Filio : veritus ne a Platone illo, quem saepe laudibus extulit, cogeretur assen- tiri, hujus universitatis auctorem esse Dei Filium, primum autem et supremum Deum ejus esse Pa- trem. Quod autem dicimus animam illius Jesu tanto Dei filio intima participatione unitam, nec unquam ab illo separandam, id minime mirum est. Nam in sacris Scripturis reperire licet et alia, quæ, quamvis duo natura sua sint, reputantur tamen et revera sunt unum: cujusmodi est istud de marito et uxore : ‹ Non amplius duo sunt, sed una caro 86; » et de viro perfecto et adhærescente vero Domino qui verbum est et sapientia et veritas : • Qui adhæret Domino, unus spiritus est ". , Jam. vero si qui adhæret Domino, unus spiritus est, ec- quis magis, imo ecquis æque ac anima Jesu, adhæ ret Domino, qui est verbum ipsum, sapientia ipsa, veritas ipsa, ipsamet justitia ? Si autem res ita ba- Dan. VIII, 23, 24,25. "II Thess. 11, 4. ns Dan. et 9. Ibidem fusch. in textu habet, sicque duo codd. Anglicani. 47. Sic ille pergit : • Unde hoc ipsum illis in (12) Vulgatus Dan. textus, ἐσχάτων τῆς βασιλείας (13) Mss. et Vulg., καὶ δόλῳ. Hosch. et Spencer., (14) Ἠίθεον. Alii mallent ἀντίθεον, alii ἡμί- (15) Οὗ ἐν τοῖς ἀνωτέρω. Vide supra numeros (16) Φάσκοντες. Boherellus legendum putat,
PG 11:1393ἀλλ’ ἡ λεγομένη φωνὴ θεοῦ ὡς θεοῦ φωνὴ ὁρᾶσθαι λέγεται ὑπὸ τοῦ λαοῦ ἐν τῷ Πᾶς ὁ λαὸς ἑώρα τὴν φωνὴν τοῦ θεοῦ, τοῦ ὁρᾶσθαι λαμβανομένου, ἵνα κατὰ τὴν συνήθειαν ὀνομάσω τῆς γραφῆς, πνευματικῶς. Ἀλλ’ οὐδ’ ἄλλο φησὶν εἶναι τῷ θεῷ ὧν ἡμεῖς ἴσμεν· τίνων δ’ ἡμεῖς ἴσμεν, οὐ σαφηνίζει. Εἰ μὲν γὰρ μελῶν, σύμφαμεν αὐτῷ προσυπακούοντες ὧν ἴσμεν σωματικῶς καὶ κοινότερον ὀνομαζομένων· εἰ δὲ καθόλου ἀκούοιμεν τοῦ ὧν ἡμεῖς ἴσμεν, πολλῶν ἡμεῖς ἴσμεν ἐξακουομένου· ἔστι γὰρ αὐτῷ ἀρετὴ καὶ μακαριότης καὶ θειότης. Εἰ δέ τις ἀκούοι ὑψηλότερον τοῦ ὧν ἡμεῖς ἴσμεν, ἐπεὶ πάντα ἃ ἴσμεν ἐλάττονά ἐστι τοῦ θεοῦ· οὐδὲν ἄτοπον καὶ ἡμᾶς παραδέξασθαι ὅτι οὐδέν ἐστι τῷ θεῷ ὧν ἡμεῖς ἴσμεν. Κρείττονα γάρ ἐστι πάντων ὧν οἶδεν οὐ μόνη ἡ τοῦ ἀνθρώπου φύσις ἀλλὰ καὶ τῶν ὑπεραναβεβηκότων αὐτὴν τὰ προσόντα τῷ θεῷ. Εἰ δ’ ἀνεγνώκει τὰς τῶν προφητῶν λέξεις, τοῦ μὲν Δαυὶ̈δ λέγοντος· Σὺ δὲ ὁ αὐτὸς εἶ, τοῦ δὲ Μαλαχίου οἶμαι· Καὶ οὐκ ἠλλοίωμαι, ἑώρα ἂν ὅτι οὐδεὶς ἡμῶν φησιν εἶναι μεταβολὴν ἐν τῷ θεῷ οὔτ’ ἔργῳ οὔτ’ ἐπινοίᾳ. Μένων γὰρ ὁ αὐτὸς διοικεῖ τὰ μεταβλητά, ὡς πέφυκε, καὶ λόγος αὐτὸς αἱρεῖ διοικεῖσθαι αὐτά.
εἰ οὕτως ἔχει, οὐκ εἰσὶ δύο ἡ ψυχὴ τοῦ Ἰησοῦ πρὸς ε τὸν πάσης κτίσεως πρωτότοκον, Θεὸν Λόγον. Εἶτα ἐὰν μὲν τὴν αὐτὴν ἀρετὴν λέγοντες ἀν θρώπου καὶ Θεοῦ οἱ ἀπὸ τῆς Στοάς (17) φιλόσοφοι, μὴ εὐδαιμονέστερον λέγωσιν εἶναι τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεὸν τοῦ ἐν ἀνθρώποις κατ' αὐτοὺς σοφοῦ, ἀλλ᾽ ἴσην εἶναι τὴν ἀμφοτέρων εὐδαιμονίαν· Κέλσος οὐ καταγελᾷ, οὐδὲ χλευάζει τὸ δόγμα· ἐὰν δ' ὁ θεῖος λόγος φάσκῃ κολ- λᾶσθαι ὑπὸ τῆς ἀρετῆς, καὶ ἐνοῦσθαι τῷ Αὐτολόγῳ τὸν τέλειον, ὡς κατὰ τοῦτον ἀναβεβηκότας (18), μὴ χωρίζειν ἡμᾶς τὴν Ἰησοῦ ψυχὴν τοῦ πρωτοτόκου πάσης κτίσεως, γελᾷ τὸ λέγεσθαι Υἱὸν Θεοῦ Ἰησοῦν, οὐχ ὁρῶν, τίνα ἐστὶ τὰ περὶ αὐτοῦ ἐν ἀποῤῥήτῳ μυ στιχῶς ἐν ταῖς θείαις Γραφαῖς λεγόμενα. Ἵνα δὲ προσαγάγωμεν τῇ παραδοχῇ τοῦ λεγομένου τὸν βου- λόμενον ἀκολουθίαις δογμάτων ἕπεσθαι, καὶ ὠφε λεῖσθαι· λέγομεν, ὅτι σῶμα Χριστοῦ φασιν εἶναι οἱ θεῖοι λόγοι, ὑπὸ τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ ψυχούμενον, τὴν πᾶσαν τοῦ Θεοῦ Ἐκκλησίαν· μέλη δὲ τούτου τοῦ σώματος εἶναι ὡς ὅλου τούσδε τινὰς τοὺς πιστεύον τας· ἐπείπερ, ὥσπερ ψυχὴ ζωοποιεῖ καὶ κινεῖ τὸ σῶμα, οὐ πεφυκὸς ἀφ' ἑαυτοῦ κινεῖσθαι ζωτικῶς, οὕτως ὁ Λόγος, κινῶν ἐπὶ τὰ δέοντα, καὶ ἐνεργῶν τὸ ὅλον σῶμα τὴν Ἐκκλησίαν, κινεῖ καὶ ἕκαστον μέ- λος τῶν ἀπὸ τῆς Ἐκκλησίας, οὐδὲν χωρὶς Λόγου πράττοντα. Εἶπερ οὖν τοῦτο οὐκ εὐκαταφρόνητον, ὡς εἶμαι, ἔχει ἀκολουθίαν, τί χαλεπὸν, τῇ ἄκρᾳ καὶ ἀνυπερβλήτῳ κοινωνίᾳ πρὸς τὸν Αὐτολόγον τὴν Ἰη- σοῦ ψυχὴν, καὶ ἀπαξαπλῶς τὸν Ἰησοῦν μὴ κεχω- ρίσθαι τοῦ Μονογενοῦς καὶ Πρωτοτόκου πάσης κτί- ο σεως, μηδ' ἕτερον ἔτι τυγχάνειν αὐτοῦ; ᾿Αλλὰ ταῦτα μὲν ταύτῃ. Ίδωμεν δὲ καὶ τὰ ἑξῆς, ἐν οἷς μια λέξει ἀπο- φηνάμενος, καὶ μηδὲ κατὰ τὸ πιθανόν τι λέγων, κατηγορεί τῆς κατὰ Μωϋσέα κοσμοποιίας, εἰπών· • Έτι γε μὴν καὶ ἡ κοσμογένεια μάλα εὐηθική. » Ει μὲν οὖν τὸν φαινόμενον αὐτῷ τρόπον τοῦ εὐηθικήν εἶναι αὐτὴν, καί τινας πιθανότητας προηνέγκατο, κἂν ἡγωνισάμεθα πρὸς αὐτάς· οὐκ εὔλογον δέ μοι φαίνεται πρὸς τὴν ἀπόφασιν αὐτοῦ κατασκευάσαι, * ν. 640.) ἡμᾶς. ἀναβεβηκότος. κατὰ τοῦτο ἀναβεβηκότος, CONTRA CELSUM LIB. VI. A bet, anima Jesu et Verbum e Primogenitusque omnis creaturæ 88, › duo non sunt. C Coloss. 1, 15. Quanti æstimamus hoc otium, quod inter deos agitur, quod deos facit? ita dico, Lucili : et te in cœlum compendiario voco. Solebat Sextius dicere, D Jovem plus non posse quam bonum virum. Plura Jupiter habet, quæ præstet hominibus: sed inter duos bonos non est melior, qui locupletior; non magis quam inter duos, quibus par scientia regendi gu- bernaculum est, meliorem dixeris, cui majus spe- ciosiusque navigium est. Jupiter quo antecedit vi- rum bonum? diutius bonus est. Sapiens nihilo se minoris æstimat, quod virtutes ejus spatio breviore clauduntur. Quemadmodum ex duobus sapientibus qui senior decessit, non est beatior eo, cujus intra pauciores annos terminata virtus est; sic Deus non vincit sapientem felicitate, etiamsi vincit ætate. Non est virtus major, quæ longior. Jupiter omnia habet sed nempe aliis tradidit habenda. Ad ipsum hic unus usus pertinet, quod utendi etiam omnibus causa est. Sapiens tam æquo animo omnia apud alios videt contemnitque, quam Jupiter; et hoc se magis suspicit, quod Jupiter uti illis non potest, : 48. Deinde cum aiunt Stoici eamdem esse hominis et Dei virtutem, negantque summum Deum suo esse sapiente beatiorem, sed parem esse utrius- que felicitatem; non irridet Celsus, non subsannat hanc sententiam. Sin audit ex divino sermone vi- rum perfectum agglutinari virtute et uniri Verbo ipsi, nosque a minori ad majus inferentes docere, Jesu animam non separari a primogenito omnis creaturæ, ridet scilicet Jesum Dei Filium appellari, non videns quænam sint quæ de illo in divinis Scripturis arcane dicta sunt. Nos autem, ut qui dogmata sibi apprime consentanea sequi et ex illis proficere voluerit, illum ad recipiendum quod di- B ctum est adducamus; dicimus ex divinis Scripturis totam Dei Ecclesiam esse Christi corpus a Dei Filio animatum, membra autem illius corporis, ut totius, eos esse oinnes qui credunt; quoniam, sicut anima vitam et motum impertit corpori, quod a seipso natura moveri vitaliter non potest; ita Verbum to- tum corpus seu Ecclesiam ad ea quæ opus sunt, movens et agens, etiam singula membra corum qui ad Ecclesiam pertinent, movet, ita ut nibil sine Verbo faciant. Hoc igitur si, ut opinor, minimne spernendum est et optime cohæret; quid vetat quo- minus summa et excellenti communione cum Ver- bo conjuncta anima Jesu, imo totus Jesus non se- paretur ab Unigenito et Primogenito creaturæ, nec aliud sit ab illo ? atque hac hactenus. uno verbo, nulloque allato argumento, mundi crea- tionem a Moyse descriptam reprehendens: « Quin et illa mundi origo, inquit, stolida prorsus est. Qui si aperuisset quomodo illi stulta videatur, et argumenta quædam attulisset, contra illa pugnas- semus; at mihi non videtur convenire, ut illo simpliciter affirmante, probem ego quomodo sapiens non vult. Credamus itaque Sextio mon- stranti pulcherrimum iter, et clamanti : Hac itur ad astra. » ....... (Virg., Eneid. IX, Idem epistola : • Omnes mortales multo ante- cedes, non multo te dii antecedent. Quid inter te et illos interim futurum sit, quæris? Diutius erunt. At mehercule magni artificis est clausisse totum in exiguo. Tantum sapienti sua, quantum Deo omnis ætas patet. Est aliquid, quo sapiens antecedat Deum; ille naturæ beneficio non timet; suo sapiens. Ecce res magna, habere imbecillitatem hominis, securi- tatem Dei. SPENCER. manu, ut referatur ad sequens, Herschelius et Spencerus, Guieto scribendum videtur, id est, eo sublati. Totus autem locus ei sic reddendus videtur : ‹ Si vero doctrina divina tradat perfectum a virtute agglutinari et uniri ipsi verbo, ita ut anima Jesu eo sublati a nobis non separetur a Primogenito omuis crcaturæ, › etc. (17) οἱ ἀπὸ τῆς Στοάς. Seneca, epist. 74 : 49. Nunc ad sequentia transeundum, in quibus (18) Αναβεβηκότας. Sic codex Jolianus secunda
Εἶτά φησιν ὁ Κέλσος, μὴ ἐνιδὼν τῇ διαφορᾷ τοῦ κατ’ εἰκόνα θεοῦ καὶ τῆς εἰκόνος αὐτοῦ, ὅτι εἰκὼν μὲν τοῦ θεοῦ ὁ πρωτότοκος πάσης κτίσεώς ἐστιν ὁ αὐτολόγος καὶ ἡ αὐτοαλήθεια ἔτι δὲ καὶ ἡ αὐτοσοφία, εἰκὼν οὖσα τῆς ἀγαθότητος αὐτοῦ, κατ’ εἰκόνα δὲ τοῦ θεοῦ ὁ ἄνθρωπος πεποίηται, ἔτι δὲ καὶ ὅτι πᾶς ἀνήρ, οὗ Χριστός ἐστι κεφαλή, εἰκὼν καὶ δόξα θεοῦ ὑπάρχει· ἀλλ’ οὐδ’ ἐπιστήσας, ἐν τίνι τῶν τοῦ ἀνθρώπου τὸ κατ’ εἰκόνα τοῦ θεοῦ χαρακτηρίζεται, καὶ ὅτι ἐν τῇ ἢ μὴ ἐσχηκυίᾳ ἢ μηκέτι ἐχούσῃ ψυχῇ τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον σὺν ταῖς πράξεσιν αὐτοῦ, ἐκ τοῦ μὴ ἔχειν ταῦτα χρηματιζούσῃ κατ’ εἰκόνα τοῦ κτίσαντος, φησὶ τό· Οὐδ’ ἄνθρωπον ἐποίησεν εἰκόνα αὐτοῦ· οὐ γὰρ τοιόσδε ὁ θεὸς οὔτ’ ἄλλῳ εἴδει οὐδενὶ ὅμοιος. Οἷον δ’ ἐστὶ τοῦ συνθέτου ἀνθρώπου τῷ χείρονι μέρει, λέγω δὲ τῷ σώματι, νομίζειν ἐνυπάρχειν τὸ κατ’ εἰκόνα τοῦ θεοῦ, ὡς δ’ ὁ Κέλσος ἐξείληφεν, αὐτὸ εἶναι τὸ κατ’ εἰκόνα αὐτοῦ; Εἰ γὰρ τὸ κατ’ εἰκόνα τοῦ θεοῦ ἐν τῷ σώματί ἐστι μόνῳ, ἐστέρηται τὸ κρεῖττον, ἡ ψυχή, τοῦ κατ’ εἰκόνα καὶ ἔστιν ἐν τῷ φθαρτῷ σώματι, ὅπερ οὐδεὶς ἡμῶν λέγει.
εἰ οὕτως ἔχει, οὐκ εἰσὶ δύο ἡ ψυχὴ τοῦ Ἰησοῦ πρὸς ε τὸν πάσης κτίσεως πρωτότοκον, Θεὸν Λόγον. Εἶτα ἐὰν μὲν τὴν αὐτὴν ἀρετὴν λέγοντες ἀν θρώπου καὶ Θεοῦ οἱ ἀπὸ τῆς Στοάς (17) φιλόσοφοι, μὴ εὐδαιμονέστερον λέγωσιν εἶναι τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεὸν τοῦ ἐν ἀνθρώποις κατ' αὐτοὺς σοφοῦ, ἀλλ᾽ ἴσην εἶναι τὴν ἀμφοτέρων εὐδαιμονίαν· Κέλσος οὐ καταγελᾷ, οὐδὲ χλευάζει τὸ δόγμα· ἐὰν δ' ὁ θεῖος λόγος φάσκῃ κολ- λᾶσθαι ὑπὸ τῆς ἀρετῆς, καὶ ἐνοῦσθαι τῷ Αὐτολόγῳ τὸν τέλειον, ὡς κατὰ τοῦτον ἀναβεβηκότας (18), μὴ χωρίζειν ἡμᾶς τὴν Ἰησοῦ ψυχὴν τοῦ πρωτοτόκου πάσης κτίσεως, γελᾷ τὸ λέγεσθαι Υἱὸν Θεοῦ Ἰησοῦν, οὐχ ὁρῶν, τίνα ἐστὶ τὰ περὶ αὐτοῦ ἐν ἀποῤῥήτῳ μυ στιχῶς ἐν ταῖς θείαις Γραφαῖς λεγόμενα. Ἵνα δὲ προσαγάγωμεν τῇ παραδοχῇ τοῦ λεγομένου τὸν βου- λόμενον ἀκολουθίαις δογμάτων ἕπεσθαι, καὶ ὠφε λεῖσθαι· λέγομεν, ὅτι σῶμα Χριστοῦ φασιν εἶναι οἱ θεῖοι λόγοι, ὑπὸ τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ ψυχούμενον, τὴν πᾶσαν τοῦ Θεοῦ Ἐκκλησίαν· μέλη δὲ τούτου τοῦ σώματος εἶναι ὡς ὅλου τούσδε τινὰς τοὺς πιστεύον τας· ἐπείπερ, ὥσπερ ψυχὴ ζωοποιεῖ καὶ κινεῖ τὸ σῶμα, οὐ πεφυκὸς ἀφ' ἑαυτοῦ κινεῖσθαι ζωτικῶς, οὕτως ὁ Λόγος, κινῶν ἐπὶ τὰ δέοντα, καὶ ἐνεργῶν τὸ ὅλον σῶμα τὴν Ἐκκλησίαν, κινεῖ καὶ ἕκαστον μέ- λος τῶν ἀπὸ τῆς Ἐκκλησίας, οὐδὲν χωρὶς Λόγου πράττοντα. Εἶπερ οὖν τοῦτο οὐκ εὐκαταφρόνητον, ὡς εἶμαι, ἔχει ἀκολουθίαν, τί χαλεπὸν, τῇ ἄκρᾳ καὶ ἀνυπερβλήτῳ κοινωνίᾳ πρὸς τὸν Αὐτολόγον τὴν Ἰη- σοῦ ψυχὴν, καὶ ἀπαξαπλῶς τὸν Ἰησοῦν μὴ κεχω- ρίσθαι τοῦ Μονογενοῦς καὶ Πρωτοτόκου πάσης κτί- ο σεως, μηδ' ἕτερον ἔτι τυγχάνειν αὐτοῦ; ᾿Αλλὰ ταῦτα μὲν ταύτῃ. Ίδωμεν δὲ καὶ τὰ ἑξῆς, ἐν οἷς μια λέξει ἀπο- φηνάμενος, καὶ μηδὲ κατὰ τὸ πιθανόν τι λέγων, κατηγορεί τῆς κατὰ Μωϋσέα κοσμοποιίας, εἰπών· • Έτι γε μὴν καὶ ἡ κοσμογένεια μάλα εὐηθική. » Ει μὲν οὖν τὸν φαινόμενον αὐτῷ τρόπον τοῦ εὐηθικήν εἶναι αὐτὴν, καί τινας πιθανότητας προηνέγκατο, κἂν ἡγωνισάμεθα πρὸς αὐτάς· οὐκ εὔλογον δέ μοι φαίνεται πρὸς τὴν ἀπόφασιν αὐτοῦ κατασκευάσαι, * ν. 640.) ἡμᾶς. ἀναβεβηκότος. κατὰ τοῦτο ἀναβεβηκότος, CONTRA CELSUM LIB. VI. A bet, anima Jesu et Verbum e Primogenitusque omnis creaturæ 88, › duo non sunt. C Coloss. 1, 15. Quanti æstimamus hoc otium, quod inter deos agitur, quod deos facit? ita dico, Lucili : et te in cœlum compendiario voco. Solebat Sextius dicere, D Jovem plus non posse quam bonum virum. Plura Jupiter habet, quæ præstet hominibus: sed inter duos bonos non est melior, qui locupletior; non magis quam inter duos, quibus par scientia regendi gu- bernaculum est, meliorem dixeris, cui majus spe- ciosiusque navigium est. Jupiter quo antecedit vi- rum bonum? diutius bonus est. Sapiens nihilo se minoris æstimat, quod virtutes ejus spatio breviore clauduntur. Quemadmodum ex duobus sapientibus qui senior decessit, non est beatior eo, cujus intra pauciores annos terminata virtus est; sic Deus non vincit sapientem felicitate, etiamsi vincit ætate. Non est virtus major, quæ longior. Jupiter omnia habet sed nempe aliis tradidit habenda. Ad ipsum hic unus usus pertinet, quod utendi etiam omnibus causa est. Sapiens tam æquo animo omnia apud alios videt contemnitque, quam Jupiter; et hoc se magis suspicit, quod Jupiter uti illis non potest, : 48. Deinde cum aiunt Stoici eamdem esse hominis et Dei virtutem, negantque summum Deum suo esse sapiente beatiorem, sed parem esse utrius- que felicitatem; non irridet Celsus, non subsannat hanc sententiam. Sin audit ex divino sermone vi- rum perfectum agglutinari virtute et uniri Verbo ipsi, nosque a minori ad majus inferentes docere, Jesu animam non separari a primogenito omnis creaturæ, ridet scilicet Jesum Dei Filium appellari, non videns quænam sint quæ de illo in divinis Scripturis arcane dicta sunt. Nos autem, ut qui dogmata sibi apprime consentanea sequi et ex illis proficere voluerit, illum ad recipiendum quod di- B ctum est adducamus; dicimus ex divinis Scripturis totam Dei Ecclesiam esse Christi corpus a Dei Filio animatum, membra autem illius corporis, ut totius, eos esse oinnes qui credunt; quoniam, sicut anima vitam et motum impertit corpori, quod a seipso natura moveri vitaliter non potest; ita Verbum to- tum corpus seu Ecclesiam ad ea quæ opus sunt, movens et agens, etiam singula membra corum qui ad Ecclesiam pertinent, movet, ita ut nibil sine Verbo faciant. Hoc igitur si, ut opinor, minimne spernendum est et optime cohæret; quid vetat quo- minus summa et excellenti communione cum Ver- bo conjuncta anima Jesu, imo totus Jesus non se- paretur ab Unigenito et Primogenito creaturæ, nec aliud sit ab illo ? atque hac hactenus. uno verbo, nulloque allato argumento, mundi crea- tionem a Moyse descriptam reprehendens: « Quin et illa mundi origo, inquit, stolida prorsus est. Qui si aperuisset quomodo illi stulta videatur, et argumenta quædam attulisset, contra illa pugnas- semus; at mihi non videtur convenire, ut illo simpliciter affirmante, probem ego quomodo sapiens non vult. Credamus itaque Sextio mon- stranti pulcherrimum iter, et clamanti : Hac itur ad astra. » ....... (Virg., Eneid. IX, Idem epistola : • Omnes mortales multo ante- cedes, non multo te dii antecedent. Quid inter te et illos interim futurum sit, quæris? Diutius erunt. At mehercule magni artificis est clausisse totum in exiguo. Tantum sapienti sua, quantum Deo omnis ætas patet. Est aliquid, quo sapiens antecedat Deum; ille naturæ beneficio non timet; suo sapiens. Ecce res magna, habere imbecillitatem hominis, securi- tatem Dei. SPENCER. manu, ut referatur ad sequens, Herschelius et Spencerus, Guieto scribendum videtur, id est, eo sublati. Totus autem locus ei sic reddendus videtur : ‹ Si vero doctrina divina tradat perfectum a virtute agglutinari et uniri ipsi verbo, ita ut anima Jesu eo sublati a nobis non separetur a Primogenito omuis crcaturæ, › etc. (17) οἱ ἀπὸ τῆς Στοάς. Seneca, epist. 74 : 49. Nunc ad sequentia transeundum, in quibus (18) Αναβεβηκότας. Sic codex Jolianus secunda
PG 11:1395Εἰ δ’ ἐστὶν ἐν τῷ συναμφοτέρῳ τὸ κατ’ εἰκόνα τοῦ θεοῦ, ἀνάγκη σύνθετον εἶναι τὸν θεὸν καὶ οἱονεὶ συνεστῶτα καὶ αὐτὸν ἐκ ψυχῆς καὶ σώματος, ἵνα τὸ μὲν κατ’ εἰκόνα τὸ κρεῖττον ᾖ ἐν τῇ ψυχῇ, τὸ δ’ ἔλαττον καὶ κατὰ τὸ σῶμα ἐν τῷ σώματι, ὅπερ οὐδεὶς ἡμῶν φησι. Λείπεται δὴ τὸ κατ’ εἰκόνα τοῦ θεοῦ ἐν τῷ καθ’ ἡμᾶς λεγομένῳ ἔσω ἀνθρώπῳ καὶ ἀνακαινουμένῳ καὶ πεφυκότι γίνεσθαι κατ’ εἰκόνα τοῦ κτίσαντος νοεῖσθαι, ὅτε γίνεταί τις τέλειος, ὡς ὁ πατὴρ ὁ οὐράνιος τέλειός ἐστι, καὶ ἀκούει ὅτι Ἅγιοι ἔσεσθε, ὅτι ἐγὼ ἅγιος κύριος ὁ θεὸς ὑμῶν, καὶ μανθάνων τὸ Μιμηταὶ τοῦ θεοῦ γίνεσθε ἀναλαμβάνει εἰς τὴν ἑαυτοῦ ἐνάρετον ψυχὴν τοὺς χαρακτῆρας τοῦ θεοῦ· ὅτε καὶ ναός ἐστι τοῦ ἐν τῷ κατ’ εἰκόνα ἀνειληφότος τοῦ θεοῦ τὰ τοῦ θεοῦ τὸ σῶμα, τοῦ τοιαύτην ἔχοντος ψυχὴν καὶ ἐν τῇ ψυχῇ διὰ τὸ κατ’ εἰκόνα τὸν θεόν. Πάλιν δὲ αὖ ἑαυτῷ συνείρει πλείονα λέγων ὡς ὑφ’ ἡμῶν διδόμενα, ἅπερ οὐδεὶς τῶν ἐν Χριστιανοῖς νοῦν ἐχόντων δίδωσιν.
Α τίνα τρόπον οὐκ ἔστιν εὐηθική. Εἰ δέ τις βούλετα τὰ κινήσαντα (19) ἡμᾶς καὶ μετὰ τῆς φανείσης ἀπο δείξεως κατασκευασθέντα περὶ τῆς κατὰ Μωϋσέα κοσμοποιίας θεωρῆσαι· λαβέτω τὰ πραγματευθέντα ἡμῖν εἰς τὴν Γένεσιν ἀπὸ τῆς ἀρχῆς τοῦ βιβλίου μέχρι τοῦ, «Αὕτη ἡ βίβλος γενέσεως ἀνθρώπων·, ἐν οἷς πεπειράμεθα ἀπ' αὐτῶν τῶν θείων γραμμάτ των κατασκευάσαι, τίς ὁ ἐν ἀρχῇ γενόμενος οὐρανὸς, καὶ γῆ, καὶ τὸ τῆς γῆς ἀόρατον καὶ ἀκατασκεύαστον, καὶ τίς ἡ ἄβυσσος, καὶ τὸ ἐπ' αὐτῆς σκότος, τί τε τὸ ὕδωρ καὶ τὸ ἐπιφερόμενον αὐτῷ πνεῦμα τοῦ Θεοῦ, καὶ τί τὸ γενητὸν φῶς, τί τε τὸ στερέωμα παρὰ τὸν ἐν ἀρχῇ γενόμενον οὐρανὸν, καὶ οὕτω τὰ ἑξῆς. Απε φήνατο δὲ μάλα εὐηθικὴν εἶναι καὶ τὴν περὶ ἀνθρώ πων γενέσεως γραφήν, μήτε τιθεὶς τὰς δείξεις, μήτ' ἀγωνιζόμενος πρὸς αὐτάς· οὐ γὰρ εἶχεν, οἶμαι, λό- γους ἀνατρέψαι δυναμένους τὸ κατ' εἰκόνα Θεοῦ περ ποιῆσθαι τὸν ἄνθρωπον. Ἀλλ᾿ οὐδὲ συνίει τὸν ὑπὸ Θεοῦ φυτευθέντα παράδεισον, καὶ τὴν προηγουμένην ἐν αὐτῷ τοῦ ἀνθρώπου ζωὴν, καὶ τὴν ἐκ περιστά σεως γενομένην, ἐκβληθέντος διὰ τὴν ἁμαρτίαν, καὶ κατοικισθέντος ἐναντίον τοῦ παραδείσου τῆς τρυφῆς. ῾Ο δὲ λέγων μάλα εὐηθικῶς ταῦτ᾽ εἰρῆσθαι, πρῶτον ἐπιστησάτω καὶ ἑκάστῳ μὲν, καὶ τῷδε· « Εταξε τὰ χερουβείμ, καὶ τὴν φλογίνην ῥομφαίαν, τὴν στρεφο μένην, φυλάσσειν τὴν ὁδὸν τοῦ ξύλου τῆς ζωῆς· ο εἰ δ᾽ ἄρα (20) μηδὲν νοήσας Μωϋσῆς ἀνέγραψε ταῦτα, ἀλλὰ παραπλήσιόν τι ποιῶν οἷς παίζοντες οἱ τῆς ἀρ χαίας κωμωδίας ποιηταὶ ἀνεγράψαντο Προίτος Εκτεινε (21) Βελλεροφόντην, ὁ δὲ Πήγασος ἦν ἐξ ᾿Αρο καδίας. Ἀλλ᾽ ἐκεῖνοι μὲν, γελωτοποιεῖν θέλοντες, τοιαῦτα συνέταττον· οὐ πιθανὸν δὲ, τὸν ὅλῳ ἔθνει γραφὰς καταλιπόντα, περὶ ὧν ἐβούλετο πεῖσαι τοὺς νομοθετουμένους, ὅτι εἶεν ἐκ Θεοῦ, ἀπρόσλογα με γραφέναι, καὶ χωρίς τινος νοῦ εἰρηκέναι τὸν Ἔταξε τὰ χερουβείμ (22), καὶ τὴν φλογίνην ρομφαίαν, τὴν στρεφομένην, φυλάσσειν τὴν ὁδὸν τοῦ ξύλου τῆς ζωῆς, ἢ ἄλλο τι τῶν περὶ τῆς ἀνθρώπων γενέσεως ο εἰρημένων, καὶ ὑπὸ τῶν παρ' Ἑβραίοις σοφῶν περι λοσοφημένων. σαντα. Αλλ' Εξῆς δὲ τούτοις, συμφορήσας ἐν ψιλαῖς ἀπο φάσεσι τὰς διαφορὰς τῶν περὶ κόσμου καὶ ἀνθρώπων γενέσεώς τισι τῶν ἀρχαίων εἰρημένας, φησί. Τοὺς τὰ ἡμέτερα συγγράμματα λιπόντας Μωϋσέα καὶ τοὺς προφήτας, οὐκ εἰδότας ἥτις ποτέ ἐστιν ἡ τοῦ κόσμου καὶ τῶν ἀνθρώπων φύσις, συνθεῖναι λῆρον βαθύν. » Εἰ μὲν οὖν εἰρήκει τὸν δοκοῦντα αὐτῷ τρόπον περὶ τοῦ λῆρον εἶναι βαθὺν τὰ θεῖα γράμματα, κἂν ἐπει ράθημεν ἀνασκευάσαι τὰς φανείσας ἐκείνῳ πιθανό τητας περὶ τοῦ λῆρον αὐτὰ εἶναι βαθύν· νυνὶ δὲ τὸ ὅμοιον ἐκείνῳ πράττοντες, καὶ παίζοντες, καὶ ἡμεῖς ἀποφανούμεθα, ὅτι τίς ποτέ ἐστιν ἡ φύσις τοῦ νοῦ καὶ τοῦ ἐν τοῖς προφήταις λόγου, οὐδαμῶς ὁ Κέλσος εἰδὼς, λῆρον συνέθηκε βαθὺν, ἀλαζονικῶς αὐτὸν ORIGENIS stolida non sit. Quod si quis videre desiderat quæ nobis proditam a Moyse mundi creationem persuadeant, et quibus argumentis illa confirme- tur, sumat in manus quæ in Genesim ab initio usque ad hæc : « Hic est liber generationis hominum, commentati sumus. Illic ex ipsis divinis litteris explicare conali sumus quid sit coelum in principio creatum, quid terra, quid terræ invisi- bile et incompositum, quid abyssus, quid tenebræ quæ erant super eam, quid aqua, quid Dei spiritus qui super eas ferebatur, quid facta lux, quid firma- mentum a cœlo primum creato distinctum, et sic de sequentibus. Stolidam quoque esse affirmat scriptam de hominum creatione historiam, non memoratis nostris argumentis, non impugnatis. Opinor, non habuit quo evertere posset istud, hominem fuisse B secundum imaginem Dei creatum. Neque etiam in- telligit quid sit paradisus a Deo plantatus, quid prima in illo hominis vita, sed misere mutata, post- quam e paradiso deliciarum ejectus propter pecca- tum, ex adverso habitavit. Verum ille, qui hæc omn- nia stulte dicta esse pronuntiat, singula quæque scrutetur, et inprimis istud : Collocavit cherubim C et flammeum gladium atque versatilem ad custo- diendam viam ligui vite . . Nisi forte Moyses hæc scripserit nullo consilio, sed simile quid fe- cerit illis veteris comœdiæ poetis, joco scribentibus Bellerophontem interfecturn a Preto fuisse, Pega- sum esse ex Arcadia; quæ omnia scripseruut illi, ut risum moverent, at probabile non est, qui scripturas toti genti relinqueret quas volebat iis " qui leges accipiebant, persuadere a Deo esse pro- fectas, eum absurda mandasse litteris, et sine ullo sensu dixisse istud: ‹ Collocavit cherubim et flam- meum gladium atque versatilem ad custodiendam viam ligni vitæ *,, aut aliud quidpiam eorum quæ de hominum creatione dicta sunt, et quibus in in- vestigandis suam Hebræorum sapientes collocant operam. rum de mundi hominumque origine sententiis, iis- que simpliciter propositis, ait e Moysem et prophe- tas, qui nostras Scripturas reliquerunt, quia nes- cirent quæ mundi sit et honiuum natura, propter- D ea dixisse magnas nugas. Si dixisset quid causæ esset cur litteræ divinæ videantur ipsi magnæ nugæ, rationes quibus inductus Scripturas pro magnis nugis habuit, refutare tentassem. Nunc autem, il- lum imitans jocansque, affirmo eum, quia nescivit quænam esset mentis sermonisque propheticinatu- ra, idcirco magnas effutiisse ineptias, cum arro- ganter suum librum inscripsit, verum sermonem. Quoniam vero clara sibi et accurate intellecta vi- 23. * Gen. 111, so ibid. 50. Sub hæc collectis diversis quorumdam vele- (19) Haschelius et Spencerus in margine, νική- (20) Εἰ δ' ἄρα. Boherellus legit, εἰ μὴ ἄρα. (21) Hoeschelius in textu, έγημε. (21) Codex Regius, ἔταξεν ὁ Θεὸς τὰ χερουσία
Οὐ γάρ φησί τις ἡμῶν ὅτι μετέχει σχήματος ὁ θεὸς ἢ χρώματος, ἀλλ’ οὐδὲ κινήσεως μετέχει ὁ διὰ τὸ ἑστηκέναι καὶ βεβαίαν εἶναι τὴν φύσιν αὐτοῦ προκαλούμενος καὶ τὸν δίκαιον ἐπὶ τὰ παραπλήσια καὶ λέγων· Σὺ δὲ αὐτοῦ στῆθι μετ’ ἐμοῦ. Εἰ δέ τινες λέξεις οἱονεὶ κίνησίν τινα παριστᾶσιν αὐτοῦ, ὡς καὶ ἡ λέγουσα· Ἤκουσαν κυρίου τοῦ θεοῦ περιπατοῦντος ἐν τῷ παραδείσῳ τὸ δειλινόν, οὕτως ἀκουστέον τῶν τοιούτων ὡς κινουμένου νοουμένου τοῦ θεοῦ τοῖς ἡμαρτηκόσιν, ἢ οὕτως ἀκουστέον τῶν τοιούτων ὡς καὶ ὕπνου θεοῦ τροπικῶς λεγομένου ἢ ὀργῆς ἤ τινος τῶν παραπλησίων. Ἀλλ’ οὐδ’ οὐσίας μετέχει ὁ θεός· μετέχεται γὰρ μᾶλλον ἢ μετέχει, καὶ μετέχεται ὑπὸ τῶν ἐχόντων πνεῦμα θεοῦ. Καὶ ὁ σωτὴρ ἡμῶν οὐ μετέχει μὲν δικαιοσύνης, δικαιοσύνη δὲ ὢν μετέχεται ὑπὸ τῶν δικαίων. Πολὺς δ’ ὁ περὶ τῆς οὐσίας λόγος καὶ δυσθεώρητος καὶ μάλιστα, ἐὰν ἡ κυρίως οὐσία ἡ ἑστῶσα καὶ ἀσώματος ᾖ· ἵν’ εὑρεθῇ, πότερον ἐπέκεινα οὐσίας ἐστὶ πρεσβείᾳ καὶ δυνάμει ὁ θεὸς μεταδιδοὺς οὐσίας οἷς μεταδίδωσι κατὰ τὸν ἑαυτοῦ λόγον καὶ αὐτῷ λόγῳ, ἢ καὶ αὐτός ἐστιν οὐσία, πλὴν τῇ φύσει ἀόρατος λέγεται ἐν τῷ περὶ τοῦ σωτῆρος λόγῳ φάσκοντι·
Α τίνα τρόπον οὐκ ἔστιν εὐηθική. Εἰ δέ τις βούλετα τὰ κινήσαντα (19) ἡμᾶς καὶ μετὰ τῆς φανείσης ἀπο δείξεως κατασκευασθέντα περὶ τῆς κατὰ Μωϋσέα κοσμοποιίας θεωρῆσαι· λαβέτω τὰ πραγματευθέντα ἡμῖν εἰς τὴν Γένεσιν ἀπὸ τῆς ἀρχῆς τοῦ βιβλίου μέχρι τοῦ, «Αὕτη ἡ βίβλος γενέσεως ἀνθρώπων·, ἐν οἷς πεπειράμεθα ἀπ' αὐτῶν τῶν θείων γραμμάτ των κατασκευάσαι, τίς ὁ ἐν ἀρχῇ γενόμενος οὐρανὸς, καὶ γῆ, καὶ τὸ τῆς γῆς ἀόρατον καὶ ἀκατασκεύαστον, καὶ τίς ἡ ἄβυσσος, καὶ τὸ ἐπ' αὐτῆς σκότος, τί τε τὸ ὕδωρ καὶ τὸ ἐπιφερόμενον αὐτῷ πνεῦμα τοῦ Θεοῦ, καὶ τί τὸ γενητὸν φῶς, τί τε τὸ στερέωμα παρὰ τὸν ἐν ἀρχῇ γενόμενον οὐρανὸν, καὶ οὕτω τὰ ἑξῆς. Απε φήνατο δὲ μάλα εὐηθικὴν εἶναι καὶ τὴν περὶ ἀνθρώ πων γενέσεως γραφήν, μήτε τιθεὶς τὰς δείξεις, μήτ' ἀγωνιζόμενος πρὸς αὐτάς· οὐ γὰρ εἶχεν, οἶμαι, λό- γους ἀνατρέψαι δυναμένους τὸ κατ' εἰκόνα Θεοῦ περ ποιῆσθαι τὸν ἄνθρωπον. Ἀλλ᾿ οὐδὲ συνίει τὸν ὑπὸ Θεοῦ φυτευθέντα παράδεισον, καὶ τὴν προηγουμένην ἐν αὐτῷ τοῦ ἀνθρώπου ζωὴν, καὶ τὴν ἐκ περιστά σεως γενομένην, ἐκβληθέντος διὰ τὴν ἁμαρτίαν, καὶ κατοικισθέντος ἐναντίον τοῦ παραδείσου τῆς τρυφῆς. ῾Ο δὲ λέγων μάλα εὐηθικῶς ταῦτ᾽ εἰρῆσθαι, πρῶτον ἐπιστησάτω καὶ ἑκάστῳ μὲν, καὶ τῷδε· « Εταξε τὰ χερουβείμ, καὶ τὴν φλογίνην ῥομφαίαν, τὴν στρεφο μένην, φυλάσσειν τὴν ὁδὸν τοῦ ξύλου τῆς ζωῆς· ο εἰ δ᾽ ἄρα (20) μηδὲν νοήσας Μωϋσῆς ἀνέγραψε ταῦτα, ἀλλὰ παραπλήσιόν τι ποιῶν οἷς παίζοντες οἱ τῆς ἀρ χαίας κωμωδίας ποιηταὶ ἀνεγράψαντο Προίτος Εκτεινε (21) Βελλεροφόντην, ὁ δὲ Πήγασος ἦν ἐξ ᾿Αρο καδίας. Ἀλλ᾽ ἐκεῖνοι μὲν, γελωτοποιεῖν θέλοντες, τοιαῦτα συνέταττον· οὐ πιθανὸν δὲ, τὸν ὅλῳ ἔθνει γραφὰς καταλιπόντα, περὶ ὧν ἐβούλετο πεῖσαι τοὺς νομοθετουμένους, ὅτι εἶεν ἐκ Θεοῦ, ἀπρόσλογα με γραφέναι, καὶ χωρίς τινος νοῦ εἰρηκέναι τὸν Ἔταξε τὰ χερουβείμ (22), καὶ τὴν φλογίνην ρομφαίαν, τὴν στρεφομένην, φυλάσσειν τὴν ὁδὸν τοῦ ξύλου τῆς ζωῆς, ἢ ἄλλο τι τῶν περὶ τῆς ἀνθρώπων γενέσεως ο εἰρημένων, καὶ ὑπὸ τῶν παρ' Ἑβραίοις σοφῶν περι λοσοφημένων. σαντα. Αλλ' Εξῆς δὲ τούτοις, συμφορήσας ἐν ψιλαῖς ἀπο φάσεσι τὰς διαφορὰς τῶν περὶ κόσμου καὶ ἀνθρώπων γενέσεώς τισι τῶν ἀρχαίων εἰρημένας, φησί. Τοὺς τὰ ἡμέτερα συγγράμματα λιπόντας Μωϋσέα καὶ τοὺς προφήτας, οὐκ εἰδότας ἥτις ποτέ ἐστιν ἡ τοῦ κόσμου καὶ τῶν ἀνθρώπων φύσις, συνθεῖναι λῆρον βαθύν. » Εἰ μὲν οὖν εἰρήκει τὸν δοκοῦντα αὐτῷ τρόπον περὶ τοῦ λῆρον εἶναι βαθὺν τὰ θεῖα γράμματα, κἂν ἐπει ράθημεν ἀνασκευάσαι τὰς φανείσας ἐκείνῳ πιθανό τητας περὶ τοῦ λῆρον αὐτὰ εἶναι βαθύν· νυνὶ δὲ τὸ ὅμοιον ἐκείνῳ πράττοντες, καὶ παίζοντες, καὶ ἡμεῖς ἀποφανούμεθα, ὅτι τίς ποτέ ἐστιν ἡ φύσις τοῦ νοῦ καὶ τοῦ ἐν τοῖς προφήταις λόγου, οὐδαμῶς ὁ Κέλσος εἰδὼς, λῆρον συνέθηκε βαθὺν, ἀλαζονικῶς αὐτὸν ORIGENIS stolida non sit. Quod si quis videre desiderat quæ nobis proditam a Moyse mundi creationem persuadeant, et quibus argumentis illa confirme- tur, sumat in manus quæ in Genesim ab initio usque ad hæc : « Hic est liber generationis hominum, commentati sumus. Illic ex ipsis divinis litteris explicare conali sumus quid sit coelum in principio creatum, quid terra, quid terræ invisi- bile et incompositum, quid abyssus, quid tenebræ quæ erant super eam, quid aqua, quid Dei spiritus qui super eas ferebatur, quid facta lux, quid firma- mentum a cœlo primum creato distinctum, et sic de sequentibus. Stolidam quoque esse affirmat scriptam de hominum creatione historiam, non memoratis nostris argumentis, non impugnatis. Opinor, non habuit quo evertere posset istud, hominem fuisse B secundum imaginem Dei creatum. Neque etiam in- telligit quid sit paradisus a Deo plantatus, quid prima in illo hominis vita, sed misere mutata, post- quam e paradiso deliciarum ejectus propter pecca- tum, ex adverso habitavit. Verum ille, qui hæc omn- nia stulte dicta esse pronuntiat, singula quæque scrutetur, et inprimis istud : Collocavit cherubim C et flammeum gladium atque versatilem ad custo- diendam viam ligui vite . . Nisi forte Moyses hæc scripserit nullo consilio, sed simile quid fe- cerit illis veteris comœdiæ poetis, joco scribentibus Bellerophontem interfecturn a Preto fuisse, Pega- sum esse ex Arcadia; quæ omnia scripseruut illi, ut risum moverent, at probabile non est, qui scripturas toti genti relinqueret quas volebat iis " qui leges accipiebant, persuadere a Deo esse pro- fectas, eum absurda mandasse litteris, et sine ullo sensu dixisse istud: ‹ Collocavit cherubim et flam- meum gladium atque versatilem ad custodiendam viam ligni vitæ *,, aut aliud quidpiam eorum quæ de hominum creatione dicta sunt, et quibus in in- vestigandis suam Hebræorum sapientes collocant operam. rum de mundi hominumque origine sententiis, iis- que simpliciter propositis, ait e Moysem et prophe- tas, qui nostras Scripturas reliquerunt, quia nes- cirent quæ mundi sit et honiuum natura, propter- D ea dixisse magnas nugas. Si dixisset quid causæ esset cur litteræ divinæ videantur ipsi magnæ nugæ, rationes quibus inductus Scripturas pro magnis nugis habuit, refutare tentassem. Nunc autem, il- lum imitans jocansque, affirmo eum, quia nescivit quænam esset mentis sermonisque propheticinatu- ra, idcirco magnas effutiisse ineptias, cum arro- ganter suum librum inscripsit, verum sermonem. Quoniam vero clara sibi et accurate intellecta vi- 23. * Gen. 111, so ibid. 50. Sub hæc collectis diversis quorumdam vele- (19) Haschelius et Spencerus in margine, νική- (20) Εἰ δ' ἄρα. Boherellus legit, εἰ μὴ ἄρα. (21) Hoeschelius in textu, έγημε. (21) Codex Regius, ἔταξεν ὁ Θεὸς τὰ χερουσία
PG 11:1397Ὅς ἐστιν εἰκὼν τοῦ θεοῦ τοῦ ἀοράτου, σημαίνεται δὲ ἐκ τῆς ἀοράτου φωνῆς ὁ ἀσώματος. Ζητητέον δὲ καί, εἰ οὐσίαν μὲν οὐσιῶν λεκτέον καὶ ἰδέαν ἰδεῶν καὶ ἀρχὴν τὸν μονογενῆ καὶ πρωτότοκον πάσης κτίσεως ἐπέκεινα δὲ πάντων τούτων τὸν πατέρα αὐτοῦ καὶ θεόν. Ὁ μὲν οὖν Κέλσος περὶ θεοῦ φησιν ὅτι ἐξ αὐτοῦ τὰ πάντα, ἀπολύσας οὐκ οἶδ’ ὅπως τὰ πάντα αὐτοῦ· ὁ δ’ ἡμέτερος Παῦλος Ἐξ αὐτοῦ λέγει καὶ δι’ αὐτοῦ καὶ εἰς αὐτὸν τὰ πάντα, παριστὰς τὴν ἀρχὴν τῆς τῶν πάντων ὑποστάσεως ἐν τῷ ἐξ αὐτοῦ καὶ τὴν συνοχὴν ἐν τῷ δι’ αὐτοῦ καὶ τὸ τέλος ἐν τῷ εἰς αὐτόν. Ἀληθῶς δὲ ἐξ οὐδενὸς ὁ θεός. Ἐπεὶ δέ φησιν ὅτι οὐδὲ λόγῳ ἐφικτός, διαστέλλομαι τὸ σημαινόμενον καί φημι· εἰ μὲν λόγῳ τῷ ἐν ἡμῖν, εἴτε ἐνδιαθέτῳ εἴτε καὶ προφορικῷ, καὶ ἡμεῖς φήσομεν ὅτι οὐκ ἔστιν ἐφικτὸς τῷ λόγῳ ὁ θεός· εἰ δὲ νοήσαντες τὸ Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ λόγος, καὶ ὁ λόγος ἦν πρὸς τὸν θεόν, καὶ θεὸς ἦν ὁ λόγος ἀποφαινόμεθα ὅτι τούτῳ τῷ λόγῳ ἐφικτός ἐστιν ὁ θεός, οὐ μόνῳ αὐτῷ καταλαμβανόμενος ἀλλὰ καὶ ᾧ ἂν αὐτὸς ἀποκαλύψῃ τὸν πατέρα, ψευδοποιήσομεν τὴν Κέλσου λέξιν φάσκοντος· οὐδὲ λόγῳ ἐφικτός ἐστιν ὁ θεός.
Α τίνα τρόπον οὐκ ἔστιν εὐηθική. Εἰ δέ τις βούλετα τὰ κινήσαντα (19) ἡμᾶς καὶ μετὰ τῆς φανείσης ἀπο δείξεως κατασκευασθέντα περὶ τῆς κατὰ Μωϋσέα κοσμοποιίας θεωρῆσαι· λαβέτω τὰ πραγματευθέντα ἡμῖν εἰς τὴν Γένεσιν ἀπὸ τῆς ἀρχῆς τοῦ βιβλίου μέχρι τοῦ, «Αὕτη ἡ βίβλος γενέσεως ἀνθρώπων·, ἐν οἷς πεπειράμεθα ἀπ' αὐτῶν τῶν θείων γραμμάτ των κατασκευάσαι, τίς ὁ ἐν ἀρχῇ γενόμενος οὐρανὸς, καὶ γῆ, καὶ τὸ τῆς γῆς ἀόρατον καὶ ἀκατασκεύαστον, καὶ τίς ἡ ἄβυσσος, καὶ τὸ ἐπ' αὐτῆς σκότος, τί τε τὸ ὕδωρ καὶ τὸ ἐπιφερόμενον αὐτῷ πνεῦμα τοῦ Θεοῦ, καὶ τί τὸ γενητὸν φῶς, τί τε τὸ στερέωμα παρὰ τὸν ἐν ἀρχῇ γενόμενον οὐρανὸν, καὶ οὕτω τὰ ἑξῆς. Απε φήνατο δὲ μάλα εὐηθικὴν εἶναι καὶ τὴν περὶ ἀνθρώ πων γενέσεως γραφήν, μήτε τιθεὶς τὰς δείξεις, μήτ' ἀγωνιζόμενος πρὸς αὐτάς· οὐ γὰρ εἶχεν, οἶμαι, λό- γους ἀνατρέψαι δυναμένους τὸ κατ' εἰκόνα Θεοῦ περ ποιῆσθαι τὸν ἄνθρωπον. Ἀλλ᾿ οὐδὲ συνίει τὸν ὑπὸ Θεοῦ φυτευθέντα παράδεισον, καὶ τὴν προηγουμένην ἐν αὐτῷ τοῦ ἀνθρώπου ζωὴν, καὶ τὴν ἐκ περιστά σεως γενομένην, ἐκβληθέντος διὰ τὴν ἁμαρτίαν, καὶ κατοικισθέντος ἐναντίον τοῦ παραδείσου τῆς τρυφῆς. ῾Ο δὲ λέγων μάλα εὐηθικῶς ταῦτ᾽ εἰρῆσθαι, πρῶτον ἐπιστησάτω καὶ ἑκάστῳ μὲν, καὶ τῷδε· « Εταξε τὰ χερουβείμ, καὶ τὴν φλογίνην ῥομφαίαν, τὴν στρεφο μένην, φυλάσσειν τὴν ὁδὸν τοῦ ξύλου τῆς ζωῆς· ο εἰ δ᾽ ἄρα (20) μηδὲν νοήσας Μωϋσῆς ἀνέγραψε ταῦτα, ἀλλὰ παραπλήσιόν τι ποιῶν οἷς παίζοντες οἱ τῆς ἀρ χαίας κωμωδίας ποιηταὶ ἀνεγράψαντο Προίτος Εκτεινε (21) Βελλεροφόντην, ὁ δὲ Πήγασος ἦν ἐξ ᾿Αρο καδίας. Ἀλλ᾽ ἐκεῖνοι μὲν, γελωτοποιεῖν θέλοντες, τοιαῦτα συνέταττον· οὐ πιθανὸν δὲ, τὸν ὅλῳ ἔθνει γραφὰς καταλιπόντα, περὶ ὧν ἐβούλετο πεῖσαι τοὺς νομοθετουμένους, ὅτι εἶεν ἐκ Θεοῦ, ἀπρόσλογα με γραφέναι, καὶ χωρίς τινος νοῦ εἰρηκέναι τὸν Ἔταξε τὰ χερουβείμ (22), καὶ τὴν φλογίνην ρομφαίαν, τὴν στρεφομένην, φυλάσσειν τὴν ὁδὸν τοῦ ξύλου τῆς ζωῆς, ἢ ἄλλο τι τῶν περὶ τῆς ἀνθρώπων γενέσεως ο εἰρημένων, καὶ ὑπὸ τῶν παρ' Ἑβραίοις σοφῶν περι λοσοφημένων. σαντα. Αλλ' Εξῆς δὲ τούτοις, συμφορήσας ἐν ψιλαῖς ἀπο φάσεσι τὰς διαφορὰς τῶν περὶ κόσμου καὶ ἀνθρώπων γενέσεώς τισι τῶν ἀρχαίων εἰρημένας, φησί. Τοὺς τὰ ἡμέτερα συγγράμματα λιπόντας Μωϋσέα καὶ τοὺς προφήτας, οὐκ εἰδότας ἥτις ποτέ ἐστιν ἡ τοῦ κόσμου καὶ τῶν ἀνθρώπων φύσις, συνθεῖναι λῆρον βαθύν. » Εἰ μὲν οὖν εἰρήκει τὸν δοκοῦντα αὐτῷ τρόπον περὶ τοῦ λῆρον εἶναι βαθὺν τὰ θεῖα γράμματα, κἂν ἐπει ράθημεν ἀνασκευάσαι τὰς φανείσας ἐκείνῳ πιθανό τητας περὶ τοῦ λῆρον αὐτὰ εἶναι βαθύν· νυνὶ δὲ τὸ ὅμοιον ἐκείνῳ πράττοντες, καὶ παίζοντες, καὶ ἡμεῖς ἀποφανούμεθα, ὅτι τίς ποτέ ἐστιν ἡ φύσις τοῦ νοῦ καὶ τοῦ ἐν τοῖς προφήταις λόγου, οὐδαμῶς ὁ Κέλσος εἰδὼς, λῆρον συνέθηκε βαθὺν, ἀλαζονικῶς αὐτὸν ORIGENIS stolida non sit. Quod si quis videre desiderat quæ nobis proditam a Moyse mundi creationem persuadeant, et quibus argumentis illa confirme- tur, sumat in manus quæ in Genesim ab initio usque ad hæc : « Hic est liber generationis hominum, commentati sumus. Illic ex ipsis divinis litteris explicare conali sumus quid sit coelum in principio creatum, quid terra, quid terræ invisi- bile et incompositum, quid abyssus, quid tenebræ quæ erant super eam, quid aqua, quid Dei spiritus qui super eas ferebatur, quid facta lux, quid firma- mentum a cœlo primum creato distinctum, et sic de sequentibus. Stolidam quoque esse affirmat scriptam de hominum creatione historiam, non memoratis nostris argumentis, non impugnatis. Opinor, non habuit quo evertere posset istud, hominem fuisse B secundum imaginem Dei creatum. Neque etiam in- telligit quid sit paradisus a Deo plantatus, quid prima in illo hominis vita, sed misere mutata, post- quam e paradiso deliciarum ejectus propter pecca- tum, ex adverso habitavit. Verum ille, qui hæc omn- nia stulte dicta esse pronuntiat, singula quæque scrutetur, et inprimis istud : Collocavit cherubim C et flammeum gladium atque versatilem ad custo- diendam viam ligui vite . . Nisi forte Moyses hæc scripserit nullo consilio, sed simile quid fe- cerit illis veteris comœdiæ poetis, joco scribentibus Bellerophontem interfecturn a Preto fuisse, Pega- sum esse ex Arcadia; quæ omnia scripseruut illi, ut risum moverent, at probabile non est, qui scripturas toti genti relinqueret quas volebat iis " qui leges accipiebant, persuadere a Deo esse pro- fectas, eum absurda mandasse litteris, et sine ullo sensu dixisse istud: ‹ Collocavit cherubim et flam- meum gladium atque versatilem ad custodiendam viam ligni vitæ *,, aut aliud quidpiam eorum quæ de hominum creatione dicta sunt, et quibus in in- vestigandis suam Hebræorum sapientes collocant operam. rum de mundi hominumque origine sententiis, iis- que simpliciter propositis, ait e Moysem et prophe- tas, qui nostras Scripturas reliquerunt, quia nes- cirent quæ mundi sit et honiuum natura, propter- D ea dixisse magnas nugas. Si dixisset quid causæ esset cur litteræ divinæ videantur ipsi magnæ nugæ, rationes quibus inductus Scripturas pro magnis nugis habuit, refutare tentassem. Nunc autem, il- lum imitans jocansque, affirmo eum, quia nescivit quænam esset mentis sermonisque propheticinatu- ra, idcirco magnas effutiisse ineptias, cum arro- ganter suum librum inscripsit, verum sermonem. Quoniam vero clara sibi et accurate intellecta vi- 23. * Gen. 111, so ibid. 50. Sub hæc collectis diversis quorumdam vele- (19) Haschelius et Spencerus in margine, νική- (20) Εἰ δ' ἄρα. Boherellus legit, εἰ μὴ ἄρα. (21) Hoeschelius in textu, έγημε. (21) Codex Regius, ἔταξεν ὁ Θεὸς τὰ χερουσία
Καὶ τὸ οὐκ ὀνομαστὸς δὲ διαστολῆς δεῖται. Εἰ μὲν γάρ, ὅτι οὐδὲν τῶν ἐν λέξεσι καὶ σημαινομένοις δύναται παραστῆσαι τὰς ἰδιότητας τοῦ θεοῦ, ἀληθές ἐστι τὸ λεγόμενον, εἴ γε καὶ πολλαὶ ποιότητες οὐκ εἰσὶν ὀνομασταί. Τίς γὰρ δύναται ὀνόμασι διαφορὰν δοῦναι ποιότητος γλυκύτητος φοίνικος καὶ γλυκύτητος ἰσχάδος; Τίς δὲ ὀνόματι δύναται διαστείλασθαι καὶ παραστῆσαι τὴν ἑκάστου ἰδίαν ποιότητα; Οὐδὲν οὖν θαυμαστόν, εἰ οὐκ ἔστιν οὕτως ὀνομαστὸς ὁ θεός. Εἰ δὲ τὸ ὀνομαστὸν λαμβάνεις καθὸ οἷόν τε ἐστὶν ὀνόμασι παραστῆσαί τι τῶν περὶ αὐτοῦ εἰς τὸ χειραγωγῆσαι τὸν ἀκροατὴν καὶ ποιῆσαι νοῆσαι περὶ θεοῦ κατὰ τὸ ἐφικτὸν τῇ ἀνθρωπίνῃ φύσει τινὰ τῶν περὶ αὐτοῦ, οὐδὲν ἄτοπον λέγειν αὐτὸν ὀνομαστόν. Οὕτω δὲ διαστελούμεθα καὶ τὸ οὐδὲν γὰρ πέπονθεν ὀνόματι καταληπτόν. Ἀληθὲς δὲ καὶ τὸ ἔξω παντὸς πάθους εἶναι τὸν θεόν. Καὶ ταῦτα μὲν ταύτῃ. Ἴδωμεν δὲ καὶ τὴν ἑξῆς αὐτοῦ λέξιν, δι’ ἧς οἱονεὶ προσωποποιεῖταί τινα, μετὰ τὸ ἀκοῦσαι τούτων τοιαῦτα λέγοντα· Πῶς οὖν γνῶ τὸν θεόν; Καὶ πῶς τὴν ἐκεῖσε ὁδὸν μάθω; Καὶ πῶς αὐτόν μοι δεικνύεις; Ὡς νῦν γε σκότον μου τῶν ὀφθαλμῶν προβάλλεις, καὶ οὐδὲν ἐναργὲς βλέπω.
Α τίνα τρόπον οὐκ ἔστιν εὐηθική. Εἰ δέ τις βούλετα τὰ κινήσαντα (19) ἡμᾶς καὶ μετὰ τῆς φανείσης ἀπο δείξεως κατασκευασθέντα περὶ τῆς κατὰ Μωϋσέα κοσμοποιίας θεωρῆσαι· λαβέτω τὰ πραγματευθέντα ἡμῖν εἰς τὴν Γένεσιν ἀπὸ τῆς ἀρχῆς τοῦ βιβλίου μέχρι τοῦ, «Αὕτη ἡ βίβλος γενέσεως ἀνθρώπων·, ἐν οἷς πεπειράμεθα ἀπ' αὐτῶν τῶν θείων γραμμάτ των κατασκευάσαι, τίς ὁ ἐν ἀρχῇ γενόμενος οὐρανὸς, καὶ γῆ, καὶ τὸ τῆς γῆς ἀόρατον καὶ ἀκατασκεύαστον, καὶ τίς ἡ ἄβυσσος, καὶ τὸ ἐπ' αὐτῆς σκότος, τί τε τὸ ὕδωρ καὶ τὸ ἐπιφερόμενον αὐτῷ πνεῦμα τοῦ Θεοῦ, καὶ τί τὸ γενητὸν φῶς, τί τε τὸ στερέωμα παρὰ τὸν ἐν ἀρχῇ γενόμενον οὐρανὸν, καὶ οὕτω τὰ ἑξῆς. Απε φήνατο δὲ μάλα εὐηθικὴν εἶναι καὶ τὴν περὶ ἀνθρώ πων γενέσεως γραφήν, μήτε τιθεὶς τὰς δείξεις, μήτ' ἀγωνιζόμενος πρὸς αὐτάς· οὐ γὰρ εἶχεν, οἶμαι, λό- γους ἀνατρέψαι δυναμένους τὸ κατ' εἰκόνα Θεοῦ περ ποιῆσθαι τὸν ἄνθρωπον. Ἀλλ᾿ οὐδὲ συνίει τὸν ὑπὸ Θεοῦ φυτευθέντα παράδεισον, καὶ τὴν προηγουμένην ἐν αὐτῷ τοῦ ἀνθρώπου ζωὴν, καὶ τὴν ἐκ περιστά σεως γενομένην, ἐκβληθέντος διὰ τὴν ἁμαρτίαν, καὶ κατοικισθέντος ἐναντίον τοῦ παραδείσου τῆς τρυφῆς. ῾Ο δὲ λέγων μάλα εὐηθικῶς ταῦτ᾽ εἰρῆσθαι, πρῶτον ἐπιστησάτω καὶ ἑκάστῳ μὲν, καὶ τῷδε· « Εταξε τὰ χερουβείμ, καὶ τὴν φλογίνην ῥομφαίαν, τὴν στρεφο μένην, φυλάσσειν τὴν ὁδὸν τοῦ ξύλου τῆς ζωῆς· ο εἰ δ᾽ ἄρα (20) μηδὲν νοήσας Μωϋσῆς ἀνέγραψε ταῦτα, ἀλλὰ παραπλήσιόν τι ποιῶν οἷς παίζοντες οἱ τῆς ἀρ χαίας κωμωδίας ποιηταὶ ἀνεγράψαντο Προίτος Εκτεινε (21) Βελλεροφόντην, ὁ δὲ Πήγασος ἦν ἐξ ᾿Αρο καδίας. Ἀλλ᾽ ἐκεῖνοι μὲν, γελωτοποιεῖν θέλοντες, τοιαῦτα συνέταττον· οὐ πιθανὸν δὲ, τὸν ὅλῳ ἔθνει γραφὰς καταλιπόντα, περὶ ὧν ἐβούλετο πεῖσαι τοὺς νομοθετουμένους, ὅτι εἶεν ἐκ Θεοῦ, ἀπρόσλογα με γραφέναι, καὶ χωρίς τινος νοῦ εἰρηκέναι τὸν Ἔταξε τὰ χερουβείμ (22), καὶ τὴν φλογίνην ρομφαίαν, τὴν στρεφομένην, φυλάσσειν τὴν ὁδὸν τοῦ ξύλου τῆς ζωῆς, ἢ ἄλλο τι τῶν περὶ τῆς ἀνθρώπων γενέσεως ο εἰρημένων, καὶ ὑπὸ τῶν παρ' Ἑβραίοις σοφῶν περι λοσοφημένων. σαντα. Αλλ' Εξῆς δὲ τούτοις, συμφορήσας ἐν ψιλαῖς ἀπο φάσεσι τὰς διαφορὰς τῶν περὶ κόσμου καὶ ἀνθρώπων γενέσεώς τισι τῶν ἀρχαίων εἰρημένας, φησί. Τοὺς τὰ ἡμέτερα συγγράμματα λιπόντας Μωϋσέα καὶ τοὺς προφήτας, οὐκ εἰδότας ἥτις ποτέ ἐστιν ἡ τοῦ κόσμου καὶ τῶν ἀνθρώπων φύσις, συνθεῖναι λῆρον βαθύν. » Εἰ μὲν οὖν εἰρήκει τὸν δοκοῦντα αὐτῷ τρόπον περὶ τοῦ λῆρον εἶναι βαθὺν τὰ θεῖα γράμματα, κἂν ἐπει ράθημεν ἀνασκευάσαι τὰς φανείσας ἐκείνῳ πιθανό τητας περὶ τοῦ λῆρον αὐτὰ εἶναι βαθύν· νυνὶ δὲ τὸ ὅμοιον ἐκείνῳ πράττοντες, καὶ παίζοντες, καὶ ἡμεῖς ἀποφανούμεθα, ὅτι τίς ποτέ ἐστιν ἡ φύσις τοῦ νοῦ καὶ τοῦ ἐν τοῖς προφήταις λόγου, οὐδαμῶς ὁ Κέλσος εἰδὼς, λῆρον συνέθηκε βαθὺν, ἀλαζονικῶς αὐτὸν ORIGENIS stolida non sit. Quod si quis videre desiderat quæ nobis proditam a Moyse mundi creationem persuadeant, et quibus argumentis illa confirme- tur, sumat in manus quæ in Genesim ab initio usque ad hæc : « Hic est liber generationis hominum, commentati sumus. Illic ex ipsis divinis litteris explicare conali sumus quid sit coelum in principio creatum, quid terra, quid terræ invisi- bile et incompositum, quid abyssus, quid tenebræ quæ erant super eam, quid aqua, quid Dei spiritus qui super eas ferebatur, quid facta lux, quid firma- mentum a cœlo primum creato distinctum, et sic de sequentibus. Stolidam quoque esse affirmat scriptam de hominum creatione historiam, non memoratis nostris argumentis, non impugnatis. Opinor, non habuit quo evertere posset istud, hominem fuisse B secundum imaginem Dei creatum. Neque etiam in- telligit quid sit paradisus a Deo plantatus, quid prima in illo hominis vita, sed misere mutata, post- quam e paradiso deliciarum ejectus propter pecca- tum, ex adverso habitavit. Verum ille, qui hæc omn- nia stulte dicta esse pronuntiat, singula quæque scrutetur, et inprimis istud : Collocavit cherubim C et flammeum gladium atque versatilem ad custo- diendam viam ligui vite . . Nisi forte Moyses hæc scripserit nullo consilio, sed simile quid fe- cerit illis veteris comœdiæ poetis, joco scribentibus Bellerophontem interfecturn a Preto fuisse, Pega- sum esse ex Arcadia; quæ omnia scripseruut illi, ut risum moverent, at probabile non est, qui scripturas toti genti relinqueret quas volebat iis " qui leges accipiebant, persuadere a Deo esse pro- fectas, eum absurda mandasse litteris, et sine ullo sensu dixisse istud: ‹ Collocavit cherubim et flam- meum gladium atque versatilem ad custodiendam viam ligni vitæ *,, aut aliud quidpiam eorum quæ de hominum creatione dicta sunt, et quibus in in- vestigandis suam Hebræorum sapientes collocant operam. rum de mundi hominumque origine sententiis, iis- que simpliciter propositis, ait e Moysem et prophe- tas, qui nostras Scripturas reliquerunt, quia nes- cirent quæ mundi sit et honiuum natura, propter- D ea dixisse magnas nugas. Si dixisset quid causæ esset cur litteræ divinæ videantur ipsi magnæ nugæ, rationes quibus inductus Scripturas pro magnis nugis habuit, refutare tentassem. Nunc autem, il- lum imitans jocansque, affirmo eum, quia nescivit quænam esset mentis sermonisque propheticinatu- ra, idcirco magnas effutiisse ineptias, cum arro- ganter suum librum inscripsit, verum sermonem. Quoniam vero clara sibi et accurate intellecta vi- 23. * Gen. 111, so ibid. 50. Sub hæc collectis diversis quorumdam vele- (19) Haschelius et Spencerus in margine, νική- (20) Εἰ δ' ἄρα. Boherellus legit, εἰ μὴ ἄρα. (21) Hoeschelius in textu, έγημε. (21) Codex Regius, ἔταξεν ὁ Θεὸς τὰ χερουσία
PG 11:1399Εἶτα πρὸς τὸν οὕτως ἐπαπορήσαντα οἱονεὶ ἀποκρίνεται, καὶ τὴν αἰτίαν τοῦ σκότον τῶν ὀφθαλμῶν κατακεχύσθαι τοῦ εἰπόντος τὰ προειρημένα ἀποδιδόναι νομίζει φάσκων· Οὓς ἄν τις εἰς λαμπρὸν φῶς ἐκ σκότους προαγάγῃ, τούτους μὴ δυναμένους ἀντέχειν ταῖς μαρμαρυγαῖς κολάζεσθαι τὴν ὄψιν καὶ βλάπτεσθαι καὶ νομίζειν πηροῦσθαι. Καὶ πρὸς ταῦτα δὲ φήσομεν καθῆσθαι μὲν ἐν σκότῳ καὶ ἱδρῦσθαι ἐν αὐτῷ πάντας τοὺς εἰς τὰς τῶν ζωγράφων καὶ πλαστῶν καὶ ἀνδριαντοποιῶν ἐνορῶντας κακοτεχνίας, μὴ βουλομένους δ’ ἀναβλέψαι καὶ ἀναβῆναι τῷ νῷ ἀπὸ ὁρατῶν πάντων καὶ αἰσθητῶν ἐπὶ τὸν ὅλων δημιουργόν, ὅς ἐστι φῶς· ἐν φωτὶ δὲ τυγχάνειν πάντα τὸν ταῖς τοῦ λόγου αὐγαῖς ἀκολουθήσαντα, δείξαντος ἀφ’ ὅσης ἀγνοίας καὶ ἀσεβείας καὶ τῆς περὶ τὸ θεῖον ἀμαθίας ταῦτα ἀντὶ τοῦ θεοῦ προσεκυνεῖτο, καὶ χειραγωγήσαντος τὸν τοῦ βουλομένου σῴζεσθαι νοῦν πρὸς τὸν ἀγένητον καὶ ἐπὶ πᾶσι θεόν. Λαὸς γὰρ ὁ καθήμενος ἐν σκοτίᾳ, ὁ τῶν ἐθνῶν, φῶς εἶδε μέγα, καὶ τοῖς καθημένοις ἐν χώρᾳ καὶ σκιᾷ θανάτου φῶς ἀνέτειλεν, ὁ θεὸς Ἰησοῦς. Οὐδεὶς οὖν Χριστιανὸς ἀποκρίνεται τῷ Κέλσῳ ἤ τινι τῶν κατηγορούντων τοῦ θείου λόγου φάσκων·
ἐπιγράψας ἀληθῆ λόγον. Ἐπεὶ δὲ ὡς σαφῆ καὶ ἡ ἀκριβῶς αὐτῷ νενοημένα προφέρει εἰς κατηγορίαν τὰ περὶ τῶν τῆς κοσμοποιίας ἡμερῶν, ὧν τινες μὲν πρὶν φῶς καὶ οὐρανὸν γενέσθαι, ἥλιόν τε, καὶ σελή- νην, καὶ ἀστέρας, παρεληλύθασι, τινὲς δὲ μετὰ τὴν τούτων γένεσιν· τοῦτο μόνον ἐπισημειωσόμεθα πρὸς αὐτὸν, ὅτι ἄρ᾽ ἔλαθε Μωϋσέα τὸ προειρηκέναι, « Εν ἐξ ἡμέραις συντετελέσθαι τὸν κόσμον δημιουργούμε νον· ν καὶ ἑαυτοῦ ἐπιλαθόμενος τούτοις επιφέρει τὸν • Αὕτη ἡ βίβλος γενέσεως ἀνθρώπων (25), ᾗ ἡμέρα ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν, Ἀλλ᾿ οὐδεμία πιθανότης ἐστὶ, μηδὲν νενοηκότα Μωϋσέα εἰρηκέναι μετὰ τὰ περὶ τῶν ἐξ ἡμερῶν τὸ, εᾗ ἡμέρᾳ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. » Ἐὰν δέ τις νομίζῃ δύνασθαι ταῦτ᾽ ἀναφέρεσθαι ἐπὶ τὸ, « Ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν, ἐπι- στησάτω, ὅτι πρὸ τοῦ, «Γενηθήτω φῶς, καὶ ἐγένετο λέλεκται τὸ, ο Ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. ο ' φῶς, ο καὶ τοῦ, ι Εκάλεσεν ὁ Θεὸς φῶς ἡμέραν, » Νῦν δὲ διηγήσασθαι τὸν περὶ νοητῶν καὶ αἰ- Β΄ 51. σθητῶν λόγον, καὶ τίνα τρόπον διανενέμηνται αν φύσεις τῶν ἡμερῶν εἰς ἀμφότερα τὰ εἴδη, οὐ πρό κείται, οὐδὲ τὰ κατὰ τοὺς τόπους ἐξετάσαι· ὅλων γὰρ ἡμῖν συντάξεων χρεία εἰς τὴν διήγησιν τῆς κατὰ Μωϋσέα κοσμοποιίας ὅπερ κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν πρὸ πλείονος χρόνου τῆς ἐνεστηκυίας πρὸς τὸν Κέλ- τον συντάξεως πεποιήκαμεν, ἀπὸ τῆς πρὸ πλειόνων ἐτῶν ἔξεως, ἧς ἐχωροῦμεν τότε, διαλαβόντες περὶ τῶν κατὰ Μωϋσέα τῶν (24) ἓξ τῆς κοσμοποιίας ἡμερῶν. Εἰδέναι μέντοι γε χρή, ὅτι τοῖς δικαίοις διὰ τοῦ Ἡσαΐου ὁ λόγος ἐπαγγέλλεται, ἐν καταστάσει ἔσε σθαι ἡμέρας, ἐν ᾗ • μή ήλιος, ἀλλ' αὐτὸς ὁ Κύριος φῶς ἔσται αὐτοῖς αἰώνιον, καὶ ὁ Θεὸς δόξα αὐτῶν. Παρακούσας δ', οἶμαι, μοχθηρᾶς αἱρέσεώς τινος, καὶ κακῶς διηγησαμένης τὸ ο γενηθήτω φῶς, ο ὡς εὐκτικῶς (25) ὑπὸ τοῦ Δημιουργοῦ εἰρημένον, εἶπεν· «Οὐ γὰρ δὴ, καθάπερ οἱ τοὺς λύχνους ἐκ γειτόνων ἐναυόμενοι, φῶς Δημιουργὸς ἄνωθεν ἐχρήσατο. Καὶ ἄλλης δ' ἀσεβοῦς αἱρέσεως παρακούσας, εἶπε καὶ τό • Εἰ μὲν ἐναντίος τις ἦν (26) τῷ μεγάλῳ Θεῷ θεὸς κατηραμένος, ὁ ταῦτα ποιῶν παρὰ γνώμην τὴν ἐκείνου, τί αὐτῷ τὸ φῶς ἐκίχρα ; » Πρὸς & τοσοῦτον ἀποδέομεν ἀπολογεῖσθαι, ὥστε τρανότερον ἡμᾶς ἐθέ λειν τῆς ἐκείνων δόξης ὡς ἐσφαλμένων κατηγορεῖν, καὶ ἴστασθαι οὐ πρὸς ἃ μὴ οἴδαμεν αὐτῶν, ὡς ὁ Κέλσος, ἀλλὰ πρὸς ὁ ἀκριβῶς γινώσκομεν, τὴ μὲν ἀπ' αὐτῶν ἀκολουθήσαντες (27), πὴ δὲ τοῖς συγ γράμμασιν αὐτῶν ἐπιμελῶς ἐντυχόντες. Μετὰ δὲ ταῦτα Κέλσος φησίν· · Ἐγὼ δὲ περὶ μὲν γενέσεως κόσμου καὶ φθορᾶς, ἢ ὡς ἀγένητος καὶ ἄφθαρτος, ἢ ὡς γενητὸς μὲν, ἄφθαρτος δὲ, ἢ ὡς τὸ ἔμπαλιν, οὐδὲν περὶ τούτου νυνὶ λέγω. » Διόπερ οὐδ᾽ ἡμεῖς περὶ τῶνδε νυνὶ λέγομεν· οὐ γὰρ ἡ προ- » η καὶ γῆς, ὅτε ἐγένετο, άκούσαντες. CONTRA CELSUM LIB. VI. dentur quæ objicit de creationis mundi diebus, quorum alii cœli, solis, lunæ, stellarum creationem præcesserunt, alii subsecuti sunt; hoe unum ex illo quasierim, num fugerit Moysem ante ab ipso dictum fuisse : ‹ In sex diebus perfectus est mun- dus"; › num sui oblitus addiderit : « Hic est li- ber generationis hominum, in die quo fecit Domi- nus coelum et terram ". » At nullonodo probabile est Moysein, post factam de sex diebus mentionem, nullo consilio dixisse : « Qua die creavit Deus cœ- lum et terram. Quod si quis hæc existimet re- ferri posse ad istud : « In principio creavit Deus coelum et terram ", » sciat is ante hoc : Fiat lux, et facta est lux **: > et ante istud: Vocavit Deus lucem diem ", dictum esse : ‹ In principio crea- vit Deus caelum et terram naturis disserere, ostendere quomodo utrique illa- rum speciei destinati ·sint dies, hæc sigillatim in- quirere nostri propositi non est. Nam ad edisseren- dam narratam a Moyse mundi creationem opus es- set integris commentariis. Id autem a nobis est praestitum pro viribus longe ante, quam hunc librum contra Celsum scriberemus; tum videlicet, cum prout nostra ante multos annos facultas ferebat, disseruimus de sex diebus, quibus Moyses mundi creationem perfectam fuisse narrat. Verum scire oportet Verbum per Isaiam justis policeri futuros esse dies, cum illis non sol, sed ipse Dominus sempiterna lux erit, et eorum gloria, Deus ”. › Ex aliqua, opinor, improba haeresi et male interpre- aante hæc verba, • fiat lux, » quasi a Conditore hanc fieri optante dicta fuissent, accepit hæc : Jam vero de intelligentibus sensibilibusque G Gen. 1, 31. • Gen. 11, 4. s Gen. 1, 1. Non profecto Conditor lumen a superis commo- dato accepit, ut nos ex vicini lucerna nostram ac- cendimus, › Ex alia impia hæresi leviter perspecta addit : e Si quis maledictus deus magno Deo con- trarius erat, et contra illius voluntatem hæc fecit, cur hic illi lumen commodabat? › Quæ tantum abest ut defendamus, ut hanc opinionem tanquam ex er- rantibus profectam damnare parati simus, et refel- lere ea quæ non ignota nobis, ut Celso, sed accu- rate perspecta sunt, quæque tum ex illis, tum ex eorum libris diligenter lectis, didicimus. mundi, increatusue sit et incorruptibilis, creatusne quidem, sed incorruptibilis, an contra, nihil hac de re nunc dico. › Nec nos quidquam de iis dicemus. Neque enim id postulat instituti ratio. Nec etiam in es ibid. 3. ss ibid. 5. ss ibid. 1. • Isa. Lx, 19. et sic ipse Origenes infra, num. hujus libri. terum de hac ipsa re Clemens Alexandrinus lo. quitur in Eclogis Theodotianis. Vide supra notas ad libr. De oratione, pag. 237. scrib. videtur, 52. Sic postea Celsus : . De origine et Interitu (23) Ανθρώπων. Vulgo nunc legitur, οὐρανοῦ (24) Delendum videtur istud posterius, τῶν. (25) ffeeschelius in textu, εὐεκτικῶς, male. Ca- (26) Idem in textu, ἐναντίωσις ἦν. (27) Ακολουθήσαντες. Bolerello et Guieto
Πῶς γνῶ τὸν θεόν; Ἕκαστος γὰρ αὐτῶν, ὡς ἐγχωρεῖ, ἔγνω τὸν θεόν. Καὶ οὐδείς φησι· Πῶς τὴν ἐκεῖσε ὁδὸν μάθω; ἅτε ἀκούσας τοῦ εἰπόντος· Ἐγώ εἰμι ἡ ὁδὸς καὶ ἡ ἀλήθεια καὶ ἡ ζωὴ καὶ γευσάμενος ἐν τῷ ὁδεύειν τῆς ἀπὸ τοῦ ὁδεύειν ὠφελείας. Καὶ οὐδεὶς ἂν Χριστιανῶν λέγοι Κέλσῳ· Πῶς μοι δεικνύεις τὸν θεόν; Τοῦτο δ’ ἐν τοῖς προκειμένοις ὁ Κέλσος εἶπεν ἀληθές, ὅτι ἀκούσας τις αὐτοῦ τῶν λόγων ἀποκρίνεται, ἰδὼν δ’ ὅτι λόγοι σκότους εἰσὶν οἱ λόγοι αὐτοῦ, ὅτι σκότος μου τῶν ὀφθαλμῶν προβάλλεις. Κέλσος μὲν οὖν καὶ οἱ παραπλήσιοι αὐτῷ προβάλλειν σκότον τῶν ὀφθαλμῶν ἡμῶν θέλουσιν, ἡμεῖς δὲ τῷ φωτὶ τοῦ λόγου ἐξαφανίζομεν τὸ σκότος τῶν ἀσεβῶν δογμάτων. Εἴποι δ’ ἂν ὁ Χριστιανὸς πρὸς Κέλσον οὐδὲν ἐναργὲς καὶ πληκτικὸν λέγοντα τό· Οὐδὲν ἐναργὲς βλέπω ἐν τοῖς σοῖς λόγοις. Οὐκ ἐκ σκότου τοίνυν εἰς λαμπρὸν φῶς προάγει ἡμᾶς ὁ Κέλσος, ἀλλὰ βούλεται ἐκ φωτὸς μεταστῆσαι εἰς σκότον, τιθεὶς τὸ σκότος εἶναι φῶς καὶ τὸ φῶς σκότος καὶ ὑποκείμενος τῷ καλῶς εἰρημένῳ ὑπὸ Ἡσαί̈ου τὸν τρόπον τοῦτον·
ἐπιγράψας ἀληθῆ λόγον. Ἐπεὶ δὲ ὡς σαφῆ καὶ ἡ ἀκριβῶς αὐτῷ νενοημένα προφέρει εἰς κατηγορίαν τὰ περὶ τῶν τῆς κοσμοποιίας ἡμερῶν, ὧν τινες μὲν πρὶν φῶς καὶ οὐρανὸν γενέσθαι, ἥλιόν τε, καὶ σελή- νην, καὶ ἀστέρας, παρεληλύθασι, τινὲς δὲ μετὰ τὴν τούτων γένεσιν· τοῦτο μόνον ἐπισημειωσόμεθα πρὸς αὐτὸν, ὅτι ἄρ᾽ ἔλαθε Μωϋσέα τὸ προειρηκέναι, « Εν ἐξ ἡμέραις συντετελέσθαι τὸν κόσμον δημιουργούμε νον· ν καὶ ἑαυτοῦ ἐπιλαθόμενος τούτοις επιφέρει τὸν • Αὕτη ἡ βίβλος γενέσεως ἀνθρώπων (25), ᾗ ἡμέρα ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν, Ἀλλ᾿ οὐδεμία πιθανότης ἐστὶ, μηδὲν νενοηκότα Μωϋσέα εἰρηκέναι μετὰ τὰ περὶ τῶν ἐξ ἡμερῶν τὸ, εᾗ ἡμέρᾳ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. » Ἐὰν δέ τις νομίζῃ δύνασθαι ταῦτ᾽ ἀναφέρεσθαι ἐπὶ τὸ, « Ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν, ἐπι- στησάτω, ὅτι πρὸ τοῦ, «Γενηθήτω φῶς, καὶ ἐγένετο λέλεκται τὸ, ο Ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. ο ' φῶς, ο καὶ τοῦ, ι Εκάλεσεν ὁ Θεὸς φῶς ἡμέραν, » Νῦν δὲ διηγήσασθαι τὸν περὶ νοητῶν καὶ αἰ- Β΄ 51. σθητῶν λόγον, καὶ τίνα τρόπον διανενέμηνται αν φύσεις τῶν ἡμερῶν εἰς ἀμφότερα τὰ εἴδη, οὐ πρό κείται, οὐδὲ τὰ κατὰ τοὺς τόπους ἐξετάσαι· ὅλων γὰρ ἡμῖν συντάξεων χρεία εἰς τὴν διήγησιν τῆς κατὰ Μωϋσέα κοσμοποιίας ὅπερ κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν πρὸ πλείονος χρόνου τῆς ἐνεστηκυίας πρὸς τὸν Κέλ- τον συντάξεως πεποιήκαμεν, ἀπὸ τῆς πρὸ πλειόνων ἐτῶν ἔξεως, ἧς ἐχωροῦμεν τότε, διαλαβόντες περὶ τῶν κατὰ Μωϋσέα τῶν (24) ἓξ τῆς κοσμοποιίας ἡμερῶν. Εἰδέναι μέντοι γε χρή, ὅτι τοῖς δικαίοις διὰ τοῦ Ἡσαΐου ὁ λόγος ἐπαγγέλλεται, ἐν καταστάσει ἔσε σθαι ἡμέρας, ἐν ᾗ • μή ήλιος, ἀλλ' αὐτὸς ὁ Κύριος φῶς ἔσται αὐτοῖς αἰώνιον, καὶ ὁ Θεὸς δόξα αὐτῶν. Παρακούσας δ', οἶμαι, μοχθηρᾶς αἱρέσεώς τινος, καὶ κακῶς διηγησαμένης τὸ ο γενηθήτω φῶς, ο ὡς εὐκτικῶς (25) ὑπὸ τοῦ Δημιουργοῦ εἰρημένον, εἶπεν· «Οὐ γὰρ δὴ, καθάπερ οἱ τοὺς λύχνους ἐκ γειτόνων ἐναυόμενοι, φῶς Δημιουργὸς ἄνωθεν ἐχρήσατο. Καὶ ἄλλης δ' ἀσεβοῦς αἱρέσεως παρακούσας, εἶπε καὶ τό • Εἰ μὲν ἐναντίος τις ἦν (26) τῷ μεγάλῳ Θεῷ θεὸς κατηραμένος, ὁ ταῦτα ποιῶν παρὰ γνώμην τὴν ἐκείνου, τί αὐτῷ τὸ φῶς ἐκίχρα ; » Πρὸς & τοσοῦτον ἀποδέομεν ἀπολογεῖσθαι, ὥστε τρανότερον ἡμᾶς ἐθέ λειν τῆς ἐκείνων δόξης ὡς ἐσφαλμένων κατηγορεῖν, καὶ ἴστασθαι οὐ πρὸς ἃ μὴ οἴδαμεν αὐτῶν, ὡς ὁ Κέλσος, ἀλλὰ πρὸς ὁ ἀκριβῶς γινώσκομεν, τὴ μὲν ἀπ' αὐτῶν ἀκολουθήσαντες (27), πὴ δὲ τοῖς συγ γράμμασιν αὐτῶν ἐπιμελῶς ἐντυχόντες. Μετὰ δὲ ταῦτα Κέλσος φησίν· · Ἐγὼ δὲ περὶ μὲν γενέσεως κόσμου καὶ φθορᾶς, ἢ ὡς ἀγένητος καὶ ἄφθαρτος, ἢ ὡς γενητὸς μὲν, ἄφθαρτος δὲ, ἢ ὡς τὸ ἔμπαλιν, οὐδὲν περὶ τούτου νυνὶ λέγω. » Διόπερ οὐδ᾽ ἡμεῖς περὶ τῶνδε νυνὶ λέγομεν· οὐ γὰρ ἡ προ- » η καὶ γῆς, ὅτε ἐγένετο, άκούσαντες. CONTRA CELSUM LIB. VI. dentur quæ objicit de creationis mundi diebus, quorum alii cœli, solis, lunæ, stellarum creationem præcesserunt, alii subsecuti sunt; hoe unum ex illo quasierim, num fugerit Moysem ante ab ipso dictum fuisse : ‹ In sex diebus perfectus est mun- dus"; › num sui oblitus addiderit : « Hic est li- ber generationis hominum, in die quo fecit Domi- nus coelum et terram ". » At nullonodo probabile est Moysein, post factam de sex diebus mentionem, nullo consilio dixisse : « Qua die creavit Deus cœ- lum et terram. Quod si quis hæc existimet re- ferri posse ad istud : « In principio creavit Deus coelum et terram ", » sciat is ante hoc : Fiat lux, et facta est lux **: > et ante istud: Vocavit Deus lucem diem ", dictum esse : ‹ In principio crea- vit Deus caelum et terram naturis disserere, ostendere quomodo utrique illa- rum speciei destinati ·sint dies, hæc sigillatim in- quirere nostri propositi non est. Nam ad edisseren- dam narratam a Moyse mundi creationem opus es- set integris commentariis. Id autem a nobis est praestitum pro viribus longe ante, quam hunc librum contra Celsum scriberemus; tum videlicet, cum prout nostra ante multos annos facultas ferebat, disseruimus de sex diebus, quibus Moyses mundi creationem perfectam fuisse narrat. Verum scire oportet Verbum per Isaiam justis policeri futuros esse dies, cum illis non sol, sed ipse Dominus sempiterna lux erit, et eorum gloria, Deus ”. › Ex aliqua, opinor, improba haeresi et male interpre- aante hæc verba, • fiat lux, » quasi a Conditore hanc fieri optante dicta fuissent, accepit hæc : Jam vero de intelligentibus sensibilibusque G Gen. 1, 31. • Gen. 11, 4. s Gen. 1, 1. Non profecto Conditor lumen a superis commo- dato accepit, ut nos ex vicini lucerna nostram ac- cendimus, › Ex alia impia hæresi leviter perspecta addit : e Si quis maledictus deus magno Deo con- trarius erat, et contra illius voluntatem hæc fecit, cur hic illi lumen commodabat? › Quæ tantum abest ut defendamus, ut hanc opinionem tanquam ex er- rantibus profectam damnare parati simus, et refel- lere ea quæ non ignota nobis, ut Celso, sed accu- rate perspecta sunt, quæque tum ex illis, tum ex eorum libris diligenter lectis, didicimus. mundi, increatusue sit et incorruptibilis, creatusne quidem, sed incorruptibilis, an contra, nihil hac de re nunc dico. › Nec nos quidquam de iis dicemus. Neque enim id postulat instituti ratio. Nec etiam in es ibid. 3. ss ibid. 5. ss ibid. 1. • Isa. Lx, 19. et sic ipse Origenes infra, num. hujus libri. terum de hac ipsa re Clemens Alexandrinus lo. quitur in Eclogis Theodotianis. Vide supra notas ad libr. De oratione, pag. 237. scrib. videtur, 52. Sic postea Celsus : . De origine et Interitu (23) Ανθρώπων. Vulgo nunc legitur, οὐρανοῦ (24) Delendum videtur istud posterius, τῶν. (25) ffeeschelius in textu, εὐεκτικῶς, male. Ca- (26) Idem in textu, ἐναντίωσις ἦν. (27) Ακολουθήσαντες. Bolerello et Guieto
Οὐαὶ οἱ τιθέντες τὸ σκότος φῶς καὶ τὸ φῶς σκότος. Ἀλλ’ ἡμεῖς, ἀνοίξαντος τοῦ λόγου τοὺς ὀφθαλμοὺς τῆς ψυχῆς ἡμῶν, ὁρῶντες διαφορὰν φωτὸς καὶ σκότους ἐν φωτὶ μὲν παντὶ τρόπῳ ἵστασθαι προαιρούμεθα, τῷ δὲ σκότῳ οὐδαμῶς προσεῖναι βουλόμεθα. Ἔμψυχον δὲ τυγχάνον τὸ ἀληθινὸν φῶς ἐπίσταται, τίνι μὲν δεικτέον ἔσται τὰς μαρμαρυγὰς τίνι δὲ φῶς, οὐ παριστάντος αὐτοῦ τὴν λαμπρότητα ἑαυτοῦ διὰ τὴν ἔτι ἐνυπάρχουσαν ἀσθένειαν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἐκείνου. Εἰ δ’ ὅλως χρὴ λέγειν κολάζεσθαι καὶ βλάπτεσθαι ὄψιν, τίνος ἂν ἄλλου φήσωμεν τοὺς ὀφθαλμοὺς ταῦτα πάσχειν ἢ τοῦ ὑπὸ τῆς περὶ θεοῦ ἀγνοίας συνεχομένου καὶ τοῦ ὑπὸ τῶν παθῶν ἐμποδιζομένου βλέπειν ἀλήθειαν; Χριστιανοὶ μὲν οὖν οὐδαμῶς νομίζουσι πηροῦσθαι ὑπὸ τῶν Κέλσου ἤ τινος ἀλλοτρίου θεοσεβείας λόγων· οἱ δ’ αἰσθανόμενοι ἑαυτῶν πηρουμένων ὑπὸ τοῦ κατακολουθεῖν ὄχλοις πλανωμένων καὶ ἔθνεσιν ἑορταζόντων δαιμονίοις προσίτωσαν τῷ χαριζομένῳ ὀφθαλμοὺς λόγῳ, ἵν’ ὁμοίως τοῖς παρὰ τῇ ὁδῷ ἐρριμμένοις πτωχοῖς καὶ τυφλοῖς, ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ θεραπευθεῖσι διὰ τὸ εἰρηκέναι αὐτῷ·
ἐπιγράψας ἀληθῆ λόγον. Ἐπεὶ δὲ ὡς σαφῆ καὶ ἡ ἀκριβῶς αὐτῷ νενοημένα προφέρει εἰς κατηγορίαν τὰ περὶ τῶν τῆς κοσμοποιίας ἡμερῶν, ὧν τινες μὲν πρὶν φῶς καὶ οὐρανὸν γενέσθαι, ἥλιόν τε, καὶ σελή- νην, καὶ ἀστέρας, παρεληλύθασι, τινὲς δὲ μετὰ τὴν τούτων γένεσιν· τοῦτο μόνον ἐπισημειωσόμεθα πρὸς αὐτὸν, ὅτι ἄρ᾽ ἔλαθε Μωϋσέα τὸ προειρηκέναι, « Εν ἐξ ἡμέραις συντετελέσθαι τὸν κόσμον δημιουργούμε νον· ν καὶ ἑαυτοῦ ἐπιλαθόμενος τούτοις επιφέρει τὸν • Αὕτη ἡ βίβλος γενέσεως ἀνθρώπων (25), ᾗ ἡμέρα ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν, Ἀλλ᾿ οὐδεμία πιθανότης ἐστὶ, μηδὲν νενοηκότα Μωϋσέα εἰρηκέναι μετὰ τὰ περὶ τῶν ἐξ ἡμερῶν τὸ, εᾗ ἡμέρᾳ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. » Ἐὰν δέ τις νομίζῃ δύνασθαι ταῦτ᾽ ἀναφέρεσθαι ἐπὶ τὸ, « Ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν, ἐπι- στησάτω, ὅτι πρὸ τοῦ, «Γενηθήτω φῶς, καὶ ἐγένετο λέλεκται τὸ, ο Ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. ο ' φῶς, ο καὶ τοῦ, ι Εκάλεσεν ὁ Θεὸς φῶς ἡμέραν, » Νῦν δὲ διηγήσασθαι τὸν περὶ νοητῶν καὶ αἰ- Β΄ 51. σθητῶν λόγον, καὶ τίνα τρόπον διανενέμηνται αν φύσεις τῶν ἡμερῶν εἰς ἀμφότερα τὰ εἴδη, οὐ πρό κείται, οὐδὲ τὰ κατὰ τοὺς τόπους ἐξετάσαι· ὅλων γὰρ ἡμῖν συντάξεων χρεία εἰς τὴν διήγησιν τῆς κατὰ Μωϋσέα κοσμοποιίας ὅπερ κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν πρὸ πλείονος χρόνου τῆς ἐνεστηκυίας πρὸς τὸν Κέλ- τον συντάξεως πεποιήκαμεν, ἀπὸ τῆς πρὸ πλειόνων ἐτῶν ἔξεως, ἧς ἐχωροῦμεν τότε, διαλαβόντες περὶ τῶν κατὰ Μωϋσέα τῶν (24) ἓξ τῆς κοσμοποιίας ἡμερῶν. Εἰδέναι μέντοι γε χρή, ὅτι τοῖς δικαίοις διὰ τοῦ Ἡσαΐου ὁ λόγος ἐπαγγέλλεται, ἐν καταστάσει ἔσε σθαι ἡμέρας, ἐν ᾗ • μή ήλιος, ἀλλ' αὐτὸς ὁ Κύριος φῶς ἔσται αὐτοῖς αἰώνιον, καὶ ὁ Θεὸς δόξα αὐτῶν. Παρακούσας δ', οἶμαι, μοχθηρᾶς αἱρέσεώς τινος, καὶ κακῶς διηγησαμένης τὸ ο γενηθήτω φῶς, ο ὡς εὐκτικῶς (25) ὑπὸ τοῦ Δημιουργοῦ εἰρημένον, εἶπεν· «Οὐ γὰρ δὴ, καθάπερ οἱ τοὺς λύχνους ἐκ γειτόνων ἐναυόμενοι, φῶς Δημιουργὸς ἄνωθεν ἐχρήσατο. Καὶ ἄλλης δ' ἀσεβοῦς αἱρέσεως παρακούσας, εἶπε καὶ τό • Εἰ μὲν ἐναντίος τις ἦν (26) τῷ μεγάλῳ Θεῷ θεὸς κατηραμένος, ὁ ταῦτα ποιῶν παρὰ γνώμην τὴν ἐκείνου, τί αὐτῷ τὸ φῶς ἐκίχρα ; » Πρὸς & τοσοῦτον ἀποδέομεν ἀπολογεῖσθαι, ὥστε τρανότερον ἡμᾶς ἐθέ λειν τῆς ἐκείνων δόξης ὡς ἐσφαλμένων κατηγορεῖν, καὶ ἴστασθαι οὐ πρὸς ἃ μὴ οἴδαμεν αὐτῶν, ὡς ὁ Κέλσος, ἀλλὰ πρὸς ὁ ἀκριβῶς γινώσκομεν, τὴ μὲν ἀπ' αὐτῶν ἀκολουθήσαντες (27), πὴ δὲ τοῖς συγ γράμμασιν αὐτῶν ἐπιμελῶς ἐντυχόντες. Μετὰ δὲ ταῦτα Κέλσος φησίν· · Ἐγὼ δὲ περὶ μὲν γενέσεως κόσμου καὶ φθορᾶς, ἢ ὡς ἀγένητος καὶ ἄφθαρτος, ἢ ὡς γενητὸς μὲν, ἄφθαρτος δὲ, ἢ ὡς τὸ ἔμπαλιν, οὐδὲν περὶ τούτου νυνὶ λέγω. » Διόπερ οὐδ᾽ ἡμεῖς περὶ τῶνδε νυνὶ λέγομεν· οὐ γὰρ ἡ προ- » η καὶ γῆς, ὅτε ἐγένετο, άκούσαντες. CONTRA CELSUM LIB. VI. dentur quæ objicit de creationis mundi diebus, quorum alii cœli, solis, lunæ, stellarum creationem præcesserunt, alii subsecuti sunt; hoe unum ex illo quasierim, num fugerit Moysem ante ab ipso dictum fuisse : ‹ In sex diebus perfectus est mun- dus"; › num sui oblitus addiderit : « Hic est li- ber generationis hominum, in die quo fecit Domi- nus coelum et terram ". » At nullonodo probabile est Moysein, post factam de sex diebus mentionem, nullo consilio dixisse : « Qua die creavit Deus cœ- lum et terram. Quod si quis hæc existimet re- ferri posse ad istud : « In principio creavit Deus coelum et terram ", » sciat is ante hoc : Fiat lux, et facta est lux **: > et ante istud: Vocavit Deus lucem diem ", dictum esse : ‹ In principio crea- vit Deus caelum et terram naturis disserere, ostendere quomodo utrique illa- rum speciei destinati ·sint dies, hæc sigillatim in- quirere nostri propositi non est. Nam ad edisseren- dam narratam a Moyse mundi creationem opus es- set integris commentariis. Id autem a nobis est praestitum pro viribus longe ante, quam hunc librum contra Celsum scriberemus; tum videlicet, cum prout nostra ante multos annos facultas ferebat, disseruimus de sex diebus, quibus Moyses mundi creationem perfectam fuisse narrat. Verum scire oportet Verbum per Isaiam justis policeri futuros esse dies, cum illis non sol, sed ipse Dominus sempiterna lux erit, et eorum gloria, Deus ”. › Ex aliqua, opinor, improba haeresi et male interpre- aante hæc verba, • fiat lux, » quasi a Conditore hanc fieri optante dicta fuissent, accepit hæc : Jam vero de intelligentibus sensibilibusque G Gen. 1, 31. • Gen. 11, 4. s Gen. 1, 1. Non profecto Conditor lumen a superis commo- dato accepit, ut nos ex vicini lucerna nostram ac- cendimus, › Ex alia impia hæresi leviter perspecta addit : e Si quis maledictus deus magno Deo con- trarius erat, et contra illius voluntatem hæc fecit, cur hic illi lumen commodabat? › Quæ tantum abest ut defendamus, ut hanc opinionem tanquam ex er- rantibus profectam damnare parati simus, et refel- lere ea quæ non ignota nobis, ut Celso, sed accu- rate perspecta sunt, quæque tum ex illis, tum ex eorum libris diligenter lectis, didicimus. mundi, increatusue sit et incorruptibilis, creatusne quidem, sed incorruptibilis, an contra, nihil hac de re nunc dico. › Nec nos quidquam de iis dicemus. Neque enim id postulat instituti ratio. Nec etiam in es ibid. 3. ss ibid. 5. ss ibid. 1. • Isa. Lx, 19. et sic ipse Origenes infra, num. hujus libri. terum de hac ipsa re Clemens Alexandrinus lo. quitur in Eclogis Theodotianis. Vide supra notas ad libr. De oratione, pag. 237. scrib. videtur, 52. Sic postea Celsus : . De origine et Interitu (23) Ανθρώπων. Vulgo nunc legitur, οὐρανοῦ (24) Delendum videtur istud posterius, τῶν. (25) ffeeschelius in textu, εὐεκτικῶς, male. Ca- (26) Idem in textu, ἐναντίωσις ἦν. (27) Ακολουθήσαντες. Bolerello et Guieto
PG 11:1401Υἱὲ Δαυί̈δ, ἐλέησόν με, ἐλεηθέντες ἀπολάβωσι τοὺς ὀφθαλμοὺς καινοὺς καὶ καλούς, ὁποίους λόγος θεοῦ δημιουργήσαι ἄν. Διόπερ ἐὰν ἔρηται ἡμᾶς Κέλσος, Πῶς οἰόμεθα γνωρίσειν τὸν θεόν, καὶ πῶς πρὸς αὐτὸν σωθήσεσθαι· ἀποκρινούμεθα ὅτι ἱκανός ἐστιν ὁ τοῦ θεοῦ λόγος, γενόμενος τοῖς ζητοῦσιν αὐτὸν ἢ τοῖς ἐπιφαινόμενον αὐτὸν παραδεχομένοις, γνωρίσαι καὶ ἀποκαλύψαι τὸν πατέρα, πρὸ τῆς παρουσίας αὐτοῦ οὐχ ὁρώμενον. Τίς δ’ ἄλλος σῶσαι καὶ προσαγαγεῖν τῷ ἐπὶ πᾶσι θεῷ δύναται τὴν τοῦ ἀνθρώπου ψυχὴν ἢ ὁ θεὸς λόγος; Ὅστις ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν θεὸν ὢν διὰ τοὺς κολληθέντας τῇ σαρκὶ καὶ γενομένους ὅπερ σὰρξ ἐγένετο σάρξ, ἵνα χωρηθῇ ὑπὸ τῶν μὴ δυναμένων αὐτὸν βλέπειν καθὸ λόγος ἦν καὶ πρὸς θεὸν ἦν καὶ θεὸς ἦν. Καὶ σωματικῶς γε λαλούμενος καὶ ὡς σὰρξ ἀπαγγελλόμενος ἐφ’ ἑαυτὸν καλεῖ τοὺς ὄντας σάρκα, ἵν’ αὐτοὺς ποιήσῃ πρῶτον μορφωθῆναι κατὰ λόγον τὸν γενόμενον σάρκα, καὶ μετὰ τοῦτο αὐτοὺς ἀναβιβάσῃ ἐπὶ τὸ ἰδεῖν αὐτόν, ὅπερ ἦν πρὶν γένηται σάρξ· ὥστε αὐτοὺς ὠφεληθέντας καὶ ἀναβάντας ἀπὸ τῆς κατὰ σάρκα εἰσαγωγῆς εἰπεῖν τό·
περί τινων δογμάτων ὡς οὐχ ὑγιῶν, πολλῷ πρότερον μὴ σαφηνίζων τίνα ἐστὶ τὰ κακά· καίτοιγε καὶ ἐν Έλλησι πολλῶν αἱρέσεων γενομένων περὶ ἀγαθῶν καὶ κακῶν, συναρπάζων ὡς ἀκόλουθον ἡμῖν, τοῖς φάσκουσιν ἔργα τοῦ ἐπὶ πᾶσι Θεοῦ εἶναι καὶ τόνδε τὸν κόσμον, τὸ καθ' ἡμᾶς κακῶν εἶναι ποιητὴν τὸν Θεόν. Ἐχέτω μὲν οὖν ὅπως ποτὲ ἔχει τὰ περὶ τῶν κακῶν, πότερον ὁ Θεὸς αὐτὰ πεποίηκεν ἢ μὴ, ἀλλ᾽ ἐκ παρακολουθήσεως (32) γεγένηται τῆς πρὸς τὰ προηγούμενα θαυμάζω δὲ εἰ μὴ ὅπερ ἡμῖν, τοῖς φάσκουσιν ἔργα εἶναι τοῦ ἐπὶ πᾶσι Θεοῦ καὶ τόνδε τὸν κόσμον, οἴεται ἀκολουθεῖν περὶ τοῦ τὸν Θεὸν τὰ κακὰ πεποιηκέναι, ἀκολουθεῖ ὅσον ἐφ᾽ οἷς λέγει καὶ αὐτός. Εἴποι γὰρ ἄν τις πρὸς τὸν Κέλσον· . Εἰ αὐτοῦ ταῦτ' ἐστὶν ἔργα, πῶς μὲν κακὰ ὁ Θεὸς ἐποίει; πῶς δὲ πείθειν καὶ νουθετεῖν ἀδυνατεῖ ; › Κακία δὲ ἡ μετ γίστη ἐν λόγοις ἐστὶν, ὅτε ἐγκαλεῖ τις τοῖς ἑτεροδόξοις αὐτὸς ἔχων τὰ ἐγκλήματα ἐν τοῖς ἰδίοις δόγμασιν. Ίδωμεν οὖν ἡμεῖς διὰ βραχέων τὰ περὶ ἀγα- Β θῶν καὶ κακῶν, τῶν κατὰ τὰς θείας Γραφάς· καὶ τίνα ἡμῖν λεκτέον πρὸς τὸ, ο Πῶς μὲν κακὰ ὁ Θεὸς ἐποίει; πῶς δὲ πείθειν καὶ νουθετεῖν ἀδυνατεῖ; » Κυρίως δὴ, κατὰ τὰς θείας Γραφάς, ἀγαθά εἰσιν αἱ ἀρεταὶ καὶ αἱ κατὰ ταύτας πράξεις· ὥσπερ κυρίως κακὰ τὰ ἐναντία τούτοις. Αρκεσθησόμεθα δὲ ἐπὶ τοῦ παρόν τις λέξεσι ταῖς ἀπὸ τοῦ τριακοστοῦ τρίτου ψαλμοῦ, τοῦτο παριστάσαις οὕτως· « Οἱ δὲ ἐκζητοῦντες τὸν Κύριον οὐκ έλαττωθήσονται παντὸς ἀγαθοῦ. Δεῦτε, τέχνα, ἀκούσατέ μου· φόβον Κυρίου διδάξω ὑμᾶς. Τίς ἐστιν ἄνθρωπος ὁ θέλων ζωήν, ἀγαπῶν ἡμέρας ἰδεῖν ἀγαθάς; Παῦσον τὴν γλῶσσάν σου ἀπὸ κακοῦ, καὶ χείλη σου τοῦ μὴ λαλῆσαι δόλον. Εκκλινον ἀπὸ κακοῦ, καὶ ποίησον ἀγαθόν. » Τὸ γάρ, ο Εκκλινον ἀπὸ κακοῦ, καὶ ποίησον ἀγαθὸν, » οὔτε περὶ τῶν σω- ματικῶν λέγεται ἀγαθῶν ἢ κακῶν, οὕτως όνομαζο μένων παρά τισιν, οὔτε περὶ τῶν ἐκτός· ἀλλὰ περὶ τῶν κατὰ ψυχὴν ἀγαθῶν ἢ κακῶν, ἐπείπερ ὁ ἐκκλί- νας μὲν ἀπὸ τῶν οὕτω κακῶν (33), ποιήσας δὲ τὰ τοιάδε ἀγαθὰ, ὡς θέλων τὴν ἀληθινὴν ζωήν, γένοιτ' ἂν ἐν αὐτῇ < ἀγαπῶν ἡμέρας ἰδεῖν ἀγαθὰς,, ὧν ὁ Λίγος τῆς δικαιοσύνης ἐστὶν ἥλιος, φθάσαι ἂν (34) ἐπ' ἐκείνας, ἐξαιρουμένου αὐτὸν τοῦ Θεοῦ ἀπὸ τοῦ ἐνεστῶτος αἰῶνος πονηροῦ, καὶ ἀπὸ τῶν πονηρῶν ἡμερῶν, περὶ ὧν εἶπεν ὁ Παῦλος τὸ, ο Ἐξαγοραζόμενοι ματικὰ καὶ τὰ ἐκτὸς, τὰ μὲν συμβαλλόμενα εἰς τὸν · τὸν καιρὸν, ὅτι αἱ ἡμέραι πονηραί εἰσιν. » ἀλλ᾽ οὐκ ἐκ παρακολουθή σεως. οὐκ. κατὰ παρακολούθησιν. σα: ἄν, CONTRA CELSUM LIB. VI. slaluimus, consentaneum, Deum esse malorum etiam auctorem. Verum quomodocunque se ha beant mala, eorum auctor sit Deus, vel non, sed ex majoribus præcipuisque rebus consecuta sint, multum fallor, si quod ex iis quæ dicimus, mundum istum a Deo factum esse, consequens esse putat, Deum esse malorum etiam auctorem; idem quoque non sequatur ex iis quæ dicit. Quæret enim aliquis a Celso : • Si hæc ejus opera sunt, quomodo mala faciebat? Quomodo persuadere et hortari non po- test? Est autem vitium disputationis maximum, cum qui adversariorum dogmata quædam re- prehendit ut non sana, ipse dogmata tenet, quæ multo magis obnoxia reprehensioni sunt. A sententiæ, qua mundum hunc Dei opus esse C Gal. 1, 4. divinæ de bonis et malis doceant, et quid nobis respondendum sit ad istud : « Quomodo Deus mala faciebat? quomodo persuadere et hortari non po- test? › Ac. proprie quidem in Scripturis divinis bona sunt virtutes et actiones ex illis profectæ ; mala autem, quidquid illis rebus contrarium est. Satis hoc loco fuerit adducere testimonium psal- mi xxxını, quod rem sic probat : « Inquirentes Dominum non minuentur omni bono. Venite, filii, audite me : timorem Domini docebo vos. Quis est homo qui vult vitam, diligit dies videre bonos. Prohibe linguam tuam a malo, et labia tua ne lo- quantur dolum. Declina a malo et fac bonum 99. Istud enim, e declina a malo et fac bonum, de bonis malisve corporeis, ut quidam vocant, dici- tur, neque de iis quæ extrinsecus accidunt; sed de bonis et malis animæ : quandoquidem is qui decli- naverit ab istis malis feceritque ista bona, idque veræ vitæ desiderio, dilecturus sit in illa dies vi- dere bonos, › ubi Verbum justitiæ solis loco erit. Ad illos perveniet, Deo illum liberante a præsenti sæculo nequam ³, et a diebus malis, de quibus Paulus loquitur, cum ait : c Redimentes tempus, quoniam dies mali sunt . ▸ nec extrinsecus accidunt, alias quæ ad naturalis vitæ › Ephes. v. 16. mis minutisque ossiculis caput compingeret; sed hanc utilitatem rei majoris alia quædam incommo- ditas extrinsecus consecuta est : ut fleret caput tenuiter munitum et ictibus offensionibusque parvis fragile; proinde morbi quoque et ægritudi- nes partæ sunt, dum salus paritur. Sic Hercle, in- quit, dum virtus hominibus per consilium nature gignitur, vitia ibidem per affinitatem contrariam nata sunt. D SPENCER. "Psal. xxxIII, et seqq. Male autem libb. editi, Abesse enim debet Vide infra num. hujus libri et num. lib. vii. ‹ Chrysippus (apud A. Gellium, lib. vi, cap. ) existimat non fuisse hoc principale naturæ consilium, ut faceret homi- nes morbis obnoxios; nunquam enim hoc conve- nisse naturæ auctori, parentique rerum omnium bonarum. Sed cum multa, inquit, atque magna gigneret, pareretque aptissima et utilissima, alia quoque simul agnata sunt incommoda iis ipsis, quæ faciebat, cohaerentia ; eaque non per naturam, sed per sequelas quasdam necessarias facta dicit, quod pse appellat Sicut, inquit, cum corpora bominum natura fingeret, ratio sub- xaxor. Hæc quæ in antea editis omissa erant, re- stituunt omnes codd. miss. et ita reddidit Gelenius interpres. 55. Εὑρεθείη δ' ἂν καταχρηστικώτερον καὶ τὰ σω 54. Videamus igitur nos breviter quid Scripturæ 55. Videre est tamen ex rebus corporeis et quæ (32) Αλλ' ἐκ παρακολουθήσεως. Sic recte mss. D tilior et utilitas ipsa operis postulavit, ut tenuissi (33) Ἐπείπερ ὁ ἐκκλίνας μὲν ἀπὸ τῶν οὕτω (34) Φθάσαι ἄν. Scribendum videtur, καὶ φθά-
Εἰ καὶ Χριστόν ποτε κατὰ σάρκα ἐγνώκαμεν, ἀλλὰ νῦν οὐκέτι γινώσκομεν. Σὰρξ οὖν ἐγένετο, καὶ γενόμενος σὰρξ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν οὐκ ἔξω γινόμενος ἡμῶν, σκηνώσας δὲ καὶ γενόμενος ἐν ἡμῖν οὐκ ἔμεινεν ἐπὶ τῆς πρώτης μορφῆς, ἀλλ’ ἀναβιβάσας ἡμᾶς ἐπὶ τὸ λογικὸν ὑψηλὸν ὄρος ἔδειξεν ἡμῖν τὴν ἔνδοξον μορφὴν ἑαυτοῦ καὶ τὴν λαμπρότητα τῶν ἐνδυμάτων αὐτοῦ καὶ οὐχ ἑαυτοῦ γε μόνου ἀλλὰ καὶ τοῦ πνευματικοῦ γε νόμου, ὅς ἐστιν ἐν δόξῃ ὀφθεὶς μετὰ Ἰησοῦ Μωϋσῆς. Ἔδειξε δ’ ἡμῖν καὶ πᾶσαν προφητείαν, οὐδὲ μετὰ τὸ ἐνανθρωπῆσαι ἀποθνῄσκουσαν ἀλλ’ ἀναλαμβανομένην εἰς οὐρανόν, ἧς σύμβολον Ἠλίας ἦν. Ὁ δὲ ταῦτα θεωρήσας εἴποι ἂν τό· Ἐθεασάμεθα τὴν δόξαν αὐτοῦ, δόξαν ὡς μονογενοῦς παρὰ πατρός, πλήρης χάριτος καὶ ἀληθείας. Κέλσος μὲν οὖν ἰδιωτικώτερον ἀνέπλασεν ἃ οἴεται ἡμᾶς λέξειν πρὸς τὸ πύσμα αὐτοῦ· Πῶς οἰόμεθα γνωρίσειν τὸν θεόν, καὶ πῶς σωθήσεσθαι πρὸς αὐτόν; Ἡμεῖς δὲ εἴποιμεν ἂν τὰ προεκκείμενα. Πλήν φησιν ὁ Κέλσος ἡμᾶς ἀποκρίνεσθαι, εἰκότι στοχασμῷ ὁμολογῶν ἀναγράφειν ἡμῶν τὴν ἀπόκρισιν οὕτως ἔχουσαν·
περί τινων δογμάτων ὡς οὐχ ὑγιῶν, πολλῷ πρότερον μὴ σαφηνίζων τίνα ἐστὶ τὰ κακά· καίτοιγε καὶ ἐν Έλλησι πολλῶν αἱρέσεων γενομένων περὶ ἀγαθῶν καὶ κακῶν, συναρπάζων ὡς ἀκόλουθον ἡμῖν, τοῖς φάσκουσιν ἔργα τοῦ ἐπὶ πᾶσι Θεοῦ εἶναι καὶ τόνδε τὸν κόσμον, τὸ καθ' ἡμᾶς κακῶν εἶναι ποιητὴν τὸν Θεόν. Ἐχέτω μὲν οὖν ὅπως ποτὲ ἔχει τὰ περὶ τῶν κακῶν, πότερον ὁ Θεὸς αὐτὰ πεποίηκεν ἢ μὴ, ἀλλ᾽ ἐκ παρακολουθήσεως (32) γεγένηται τῆς πρὸς τὰ προηγούμενα θαυμάζω δὲ εἰ μὴ ὅπερ ἡμῖν, τοῖς φάσκουσιν ἔργα εἶναι τοῦ ἐπὶ πᾶσι Θεοῦ καὶ τόνδε τὸν κόσμον, οἴεται ἀκολουθεῖν περὶ τοῦ τὸν Θεὸν τὰ κακὰ πεποιηκέναι, ἀκολουθεῖ ὅσον ἐφ᾽ οἷς λέγει καὶ αὐτός. Εἴποι γὰρ ἄν τις πρὸς τὸν Κέλσον· . Εἰ αὐτοῦ ταῦτ' ἐστὶν ἔργα, πῶς μὲν κακὰ ὁ Θεὸς ἐποίει; πῶς δὲ πείθειν καὶ νουθετεῖν ἀδυνατεῖ ; › Κακία δὲ ἡ μετ γίστη ἐν λόγοις ἐστὶν, ὅτε ἐγκαλεῖ τις τοῖς ἑτεροδόξοις αὐτὸς ἔχων τὰ ἐγκλήματα ἐν τοῖς ἰδίοις δόγμασιν. Ίδωμεν οὖν ἡμεῖς διὰ βραχέων τὰ περὶ ἀγα- Β θῶν καὶ κακῶν, τῶν κατὰ τὰς θείας Γραφάς· καὶ τίνα ἡμῖν λεκτέον πρὸς τὸ, ο Πῶς μὲν κακὰ ὁ Θεὸς ἐποίει; πῶς δὲ πείθειν καὶ νουθετεῖν ἀδυνατεῖ; » Κυρίως δὴ, κατὰ τὰς θείας Γραφάς, ἀγαθά εἰσιν αἱ ἀρεταὶ καὶ αἱ κατὰ ταύτας πράξεις· ὥσπερ κυρίως κακὰ τὰ ἐναντία τούτοις. Αρκεσθησόμεθα δὲ ἐπὶ τοῦ παρόν τις λέξεσι ταῖς ἀπὸ τοῦ τριακοστοῦ τρίτου ψαλμοῦ, τοῦτο παριστάσαις οὕτως· « Οἱ δὲ ἐκζητοῦντες τὸν Κύριον οὐκ έλαττωθήσονται παντὸς ἀγαθοῦ. Δεῦτε, τέχνα, ἀκούσατέ μου· φόβον Κυρίου διδάξω ὑμᾶς. Τίς ἐστιν ἄνθρωπος ὁ θέλων ζωήν, ἀγαπῶν ἡμέρας ἰδεῖν ἀγαθάς; Παῦσον τὴν γλῶσσάν σου ἀπὸ κακοῦ, καὶ χείλη σου τοῦ μὴ λαλῆσαι δόλον. Εκκλινον ἀπὸ κακοῦ, καὶ ποίησον ἀγαθόν. » Τὸ γάρ, ο Εκκλινον ἀπὸ κακοῦ, καὶ ποίησον ἀγαθὸν, » οὔτε περὶ τῶν σω- ματικῶν λέγεται ἀγαθῶν ἢ κακῶν, οὕτως όνομαζο μένων παρά τισιν, οὔτε περὶ τῶν ἐκτός· ἀλλὰ περὶ τῶν κατὰ ψυχὴν ἀγαθῶν ἢ κακῶν, ἐπείπερ ὁ ἐκκλί- νας μὲν ἀπὸ τῶν οὕτω κακῶν (33), ποιήσας δὲ τὰ τοιάδε ἀγαθὰ, ὡς θέλων τὴν ἀληθινὴν ζωήν, γένοιτ' ἂν ἐν αὐτῇ < ἀγαπῶν ἡμέρας ἰδεῖν ἀγαθὰς,, ὧν ὁ Λίγος τῆς δικαιοσύνης ἐστὶν ἥλιος, φθάσαι ἂν (34) ἐπ' ἐκείνας, ἐξαιρουμένου αὐτὸν τοῦ Θεοῦ ἀπὸ τοῦ ἐνεστῶτος αἰῶνος πονηροῦ, καὶ ἀπὸ τῶν πονηρῶν ἡμερῶν, περὶ ὧν εἶπεν ὁ Παῦλος τὸ, ο Ἐξαγοραζόμενοι ματικὰ καὶ τὰ ἐκτὸς, τὰ μὲν συμβαλλόμενα εἰς τὸν · τὸν καιρὸν, ὅτι αἱ ἡμέραι πονηραί εἰσιν. » ἀλλ᾽ οὐκ ἐκ παρακολουθή σεως. οὐκ. κατὰ παρακολούθησιν. σα: ἄν, CONTRA CELSUM LIB. VI. slaluimus, consentaneum, Deum esse malorum etiam auctorem. Verum quomodocunque se ha beant mala, eorum auctor sit Deus, vel non, sed ex majoribus præcipuisque rebus consecuta sint, multum fallor, si quod ex iis quæ dicimus, mundum istum a Deo factum esse, consequens esse putat, Deum esse malorum etiam auctorem; idem quoque non sequatur ex iis quæ dicit. Quæret enim aliquis a Celso : • Si hæc ejus opera sunt, quomodo mala faciebat? Quomodo persuadere et hortari non po- test? Est autem vitium disputationis maximum, cum qui adversariorum dogmata quædam re- prehendit ut non sana, ipse dogmata tenet, quæ multo magis obnoxia reprehensioni sunt. A sententiæ, qua mundum hunc Dei opus esse C Gal. 1, 4. divinæ de bonis et malis doceant, et quid nobis respondendum sit ad istud : « Quomodo Deus mala faciebat? quomodo persuadere et hortari non po- test? › Ac. proprie quidem in Scripturis divinis bona sunt virtutes et actiones ex illis profectæ ; mala autem, quidquid illis rebus contrarium est. Satis hoc loco fuerit adducere testimonium psal- mi xxxını, quod rem sic probat : « Inquirentes Dominum non minuentur omni bono. Venite, filii, audite me : timorem Domini docebo vos. Quis est homo qui vult vitam, diligit dies videre bonos. Prohibe linguam tuam a malo, et labia tua ne lo- quantur dolum. Declina a malo et fac bonum 99. Istud enim, e declina a malo et fac bonum, de bonis malisve corporeis, ut quidam vocant, dici- tur, neque de iis quæ extrinsecus accidunt; sed de bonis et malis animæ : quandoquidem is qui decli- naverit ab istis malis feceritque ista bona, idque veræ vitæ desiderio, dilecturus sit in illa dies vi- dere bonos, › ubi Verbum justitiæ solis loco erit. Ad illos perveniet, Deo illum liberante a præsenti sæculo nequam ³, et a diebus malis, de quibus Paulus loquitur, cum ait : c Redimentes tempus, quoniam dies mali sunt . ▸ nec extrinsecus accidunt, alias quæ ad naturalis vitæ › Ephes. v. 16. mis minutisque ossiculis caput compingeret; sed hanc utilitatem rei majoris alia quædam incommo- ditas extrinsecus consecuta est : ut fleret caput tenuiter munitum et ictibus offensionibusque parvis fragile; proinde morbi quoque et ægritudi- nes partæ sunt, dum salus paritur. Sic Hercle, in- quit, dum virtus hominibus per consilium nature gignitur, vitia ibidem per affinitatem contrariam nata sunt. D SPENCER. "Psal. xxxIII, et seqq. Male autem libb. editi, Abesse enim debet Vide infra num. hujus libri et num. lib. vii. ‹ Chrysippus (apud A. Gellium, lib. vi, cap. ) existimat non fuisse hoc principale naturæ consilium, ut faceret homi- nes morbis obnoxios; nunquam enim hoc conve- nisse naturæ auctori, parentique rerum omnium bonarum. Sed cum multa, inquit, atque magna gigneret, pareretque aptissima et utilissima, alia quoque simul agnata sunt incommoda iis ipsis, quæ faciebat, cohaerentia ; eaque non per naturam, sed per sequelas quasdam necessarias facta dicit, quod pse appellat Sicut, inquit, cum corpora bominum natura fingeret, ratio sub- xaxor. Hæc quæ in antea editis omissa erant, re- stituunt omnes codd. miss. et ita reddidit Gelenius interpres. 55. Εὑρεθείη δ' ἂν καταχρηστικώτερον καὶ τὰ σω 54. Videamus igitur nos breviter quid Scripturæ 55. Videre est tamen ex rebus corporeis et quæ (32) Αλλ' ἐκ παρακολουθήσεως. Sic recte mss. D tilior et utilitas ipsa operis postulavit, ut tenuissi (33) Ἐπείπερ ὁ ἐκκλίνας μὲν ἀπὸ τῶν οὕτω (34) Φθάσαι ἄν. Scribendum videtur, καὶ φθά-
PG 11:1403Ἐπειδὴ μέγας ἐστὶ καὶ δυσθεώρητος ὁ θεός, πνεῦμα ἴδιον ἐμβαλὼν εἰς σῶμα ἡμῖν ὅμοιον δεῦρο κατέπεμψεν, ὡς ἂν δυνηθείημεν ἀκοῦσαι παρ’ αὐτοῦ καὶ μαθεῖν. Οὐ μόνος δὲ μέγας καθ’ ἡμᾶς ἐστιν ὁ τῶν ὅλων θεὸς καὶ πατήρ· μετέδωκε γὰρ ἑαυτοῦ καὶ τῆς μεγαλειότητος τῷ μονογενεῖ καὶ πρωτοτόκῳ πάσης κτίσεως ἵν’ εἰκὼν αὐτὸς τυγχάνων τοῦ ἀοράτου θεοῦ καὶ ἐν τῷ μεγέθει σῴζῃ τὴν εἰκόνα τοῦ πατρός. Οὐ γὰρ οἷόν τ’ ἦν εἶναι σύμμετρον, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, καὶ καλὴν εἰκόνα τοῦ ἀοράτου θεοῦ, μὴ καὶ τοῦ μεγέθους παριστᾶσαν τὴν εἰκόνα. Ἀλλὰ καὶ ὁ θεὸς καθ’ ἡμᾶς τῷ μὲν μὴ εἶναι σῶμα ἀόρατός ἐστιν· τοῖς δὲ θεωρητικοῖς καρδίᾳ θεωρητός, τουτέστι νῷ, καρδίᾳ δὲ οὐ τῇ τυχούσῃ ἀλλὰ τῇ καθαρᾷ. Οὐ γὰρ θέμις μεμολυσμένην καρδίαν ἐνορᾶν θεῷ, ἀλλὰ δεῖ καθαρὸν εἶναι τὸ τοῦ καθαροῦ κατ’ ἀξίαν θεωρητικόν. Ἔστω δὴ καὶ δυσθεώρητος ὁ θεός· ἀλλ’ οὐ μόνος δυσθεώρητός ἐστι τινί, ἀλλὰ καὶ ὁ μονογενὴς αὐτοῦ. Δυσθεώρητος γὰρ ὁ θεὸς λόγος, δυσθεώρητος δὲ οὑτωσὶ καὶ σοφία ἐστίν, ἐν ᾗ τὰ πάντα πεποίηκεν ὁ θεός. Τίς γὰρ δύναται καθ’ ἕκαστον τῶν πάντων τὴν σοφίαν, ἐν ᾗ ὁ θεὸς καὶ ἕκαστον τῶν πάντων πεποίηκε, [θεωρῆσαι];
ORIGENIS κατὰ φύσιν βίον νομιζόμενα ἀγαθὰ, τὰ δ᾽ ἐναντιού- Β μενα τούτῳ, κακά. Οὕτω γὰρ ὁ Ἰὼβ λέγει πρὸς τὴν γυναῖκα τό· « Εἰ γὰρ τὰ ἀγαθὰ ἐδεξάμεθα ἐκ χειρὸς Κυρίου, τὰ κακὰ οὐχ ὑποίσομεν; » Ἐπεὶ οὖν εὑρί σκεται ἐν ταῖς θείαις Γραφαῖς ὅπου μὲν ἐκ προσώπου Θεοῦ τὸ, « Ἐγὼ ὁ ποιῶν εἰρήνην, καὶ κτίζων κακάν ὅπου δὲ πάλιν περὶ αὐτοῦ, ὅτι, ο Κατέβη κακὰ παρὰ Κυρίου ἐπὶ πύλας Τηρουσαλήμ, ψόφος ἁρμάτων καὶ ἱππευόντων· ο ἅπερ ετάραξε πολλοὺς τῶν ἐντυγχα νόντων τῇ Γραφῇ, μὴ δυναμένους καθορῖν τὰ κατ' αὐτὴν περὶ ἀγαθῶν καὶ κακῶν σημαινόμενα· εἰκὸ; ἐντεῦθεν ἤτοι τὸν Κέλσον ἐπαποροῦντα εἰρηκέναι· • Πῶς μὲν κακὰ ὁ Θεὸς ἐποίει; ν ἢ ἀκούσαντά τινος Ιδιωτικώτερον πρεσβεύοντος περὶ τῶν κατὰ τὸν τόπον τὴν ἐκκειμένην λέξιν ἐκτιθέναι (55). Ἡμεῖς δέ φα- μεν, ὅτι κακὰ μὲν, ἢ τὴν κακίαν καὶ τὰς ἀπ' αὐτῆς πράξεις, ὁ Θεὸς οὐκ ἐποίησε. Πῶς γὰρ οἷόν τ' ἦν τὸ περὶ κρίσεως κήρυγμα παρρησίαν ἔχειν, διδάσκον κολάζεσθαι μὲν ἐπὶ ταῖς κατὰ κακίαν πράξεσι κατ' ἀναλογίαν τῶν ἡμαρτημένων τοὺς φαύλους· μαχα- ρίους δ' εἶναι, καὶ τεύξεσθαι τῶν ἀπὸ Θεοῦ γερῶν, τοὺς κατ' ἀρετὴν βιώσαντας, ἢ τὰς κατ' ἀρετὴν πρά- ξεις ποιήσαντας· εἰ τὰ ὄντως κακὰ πεποίηκεν (36) ὁ Θεός; Ε' οἶδα, ὅτι ῥητά τινα παραλήψονται τῆς Γρα- φῆς οἱ καὶ ταῦτα βουλόμενοι τολμῶν φάσκειν ἀπὸ Θεοῦ γεγονέναι· μὴ δυνάμενοι ἐν ὕφος ἀποδεῖξαι τῆς Γραφῆς αἰτιωμένης μὲν τοὺς ἁμαρτάνοντας, ἀποδε χομένης δὲ τοὺς εὖ πράττοντας, καὶ οὐδὲν ἧττον κάτ κεῖνα λεγούσης, ἅτινα περισπάν δοκεῖ ὀλίγα ὄντα τοὺς ἀμαθῶς τὰ θεῖα γράμματα αναγιγνώσκοντας. Έχ- τίθεσθαι δὲ νῦν τὰς περισπώσας λέξεις, πολλὰς τυχ χανούσας, καὶ τὰς ἑρμηνείας αὐτῶν πολλῆς κατα σκευῆς δεομένας, οὐχ ἡγησάμην εἶναι ἁρμόζον τῇ προκειμένῃ συντάξει. Κακὰ τοίνυν, εἰ μὲν τὰ κυρίως οὕτως ὀνομαζόμενα ἐξακούοι τις, ὁ Θεὸς οὐ πεποίηκεν· ἀλλὰ τοῖς προηγουμένοις αὐτοῦ ἔργοις ὀλίγα, ὡς πρὸς τὴν τῶν ὅλων διάταξιν τυγχάνοντα, επηκολούθησεν ὥσπερ ἐπακολουθεῖ τοῖς προηγουμένοις τοῦ τέκτονος έργοις τὰ ἑλικοειδῆ ξέσματα καὶ πρίσματα, καὶ τοῖς οἰκοδόμοις ποιεῖν δοκεῖν τὰ παρακείμενα ταῖς οἰκοδο μαῖς ὡσπερεί κόπρια ἀποπίπτοντα τῶν λίθων καὶ τῆς κονίας. κακὰ μὲν, ἢ τὴν κακίαν. Εἰ δὲ τὰ καταχρηστικῶς οὕτως ὀνομαζόμενα, λεγόμεν να σωματικὰ κακὰ καὶ ἐκτὸς, τίς φησι· δεδόσθω (57) ἔσθ' ὅτε τούτων τινὰ πεποιηκέναι τὸν Θεόν, ἵνα διὰ τοῦ των επιστρέψῃ τινάς. Καὶ τί ἄτοπον ὁ λόγος ἔχειν δύνα ται ; ὥσπερ γὰρ, εἰ καταχρηστικῶς ἀκουόντων ἡμῶν κακὰ τοὺς προσαγομένους πόνους τοῖς παιδευομένο ὑπὸ πατέρων, καὶ διδασκάλων, καὶ παιδαγωγών, ἢ ὑπ ἰατρῶν τοῖς θεραπείας ἕνεκεν τεμνομένοις ή καυτή ριαζομένοις λέγομεν τὸν πατέρα κακοποιεῖν του υἱοῖς, ἢ τοὺς παιδαγωγούς, ἢ τοὺς διδασκάλους, τοὺς Ιατρούς· οὐδὲν ἂν κατηγοροῖντο οἱ τύπτοντες κει, τὰ οὕτω κακὰ πεποιήκει. conservationem conducunt, bonas; alias, quæ vitæ A nocent, malas per abusionem vocari. Hoc enim sensu Job ad uxorem dicit: Si bona susce- pimus de manu Dei, mala non sustinebiinus ?, Quoniam igitur in divinis Scripturis alicubi inveni- tur ex persona Dei dictum : « Ego faciens pacem et creans mala '; » et alio in loco de eodem : • Descendit malum a Domino in portas Jerusalem, strepitus currnum et equitum *; quæ loca multos Scripturarum turbavere lectores, qui perspicere non poterant earum de bonis et malis sententiam; hinc verisimile est ortam esse Celso hæsitandi cau- sam et interrogandi : ‹ Quomodo Deus mala facie- bat ?, Forte eliam hæc dixit, quia audivit quem- piam, qui memorata hanc in quæstionem verba in- doctius fuerit interpretatus. Nos vero dicimus Deum non esse malorum seu vitii vitiosarumque actionum auctorem. Quod si revera esset eorum auctor, quomodo consisteret id, quod de judicio prædicatur, malos pro-peecatorum ratione pœnas daturos, eos vero qui virtutem consectati sunt et virtuti consonas actiones fecerunt, beatos fore et a Deo præulia consecuturos ? Qui mala fieri a Deo di- cere audent, quia non possunt demonstrare conso- nam sibi esse Scripturam, quæ, licet peccantes damnet et bene agentes approbet, nihilominus pauca quaedam dicit quibus imperiti divinarum Lit- terarum lectores conturbari videntur, sat scio quæ- dam Scripturæ loca ad suam sententiam trahent. Hæc tamen explicare loca, quia multa sunt et eorum interpretatio multum operæ meditatio- c nisque postulat, non visum est huic tractationi conveniens. Mala igitur, si quis illa hoc pro- prio sensu intelligat, Deus non fecit. Sed tamen pauca, si ad hujus universitatis composititionem spectes, ex præcipuis ejus operibus consecuta sunt. Quemadmodum ex præcipuis fabri operibus tortilia segmina scobesque consequuntur; sicut etiam ar- chitectis tribui posse videntur sordidi illi frag- minum pulverisque acervi, qui prope ædificia sunt. . quæ per abusionem vocantur mala, sermo fiat, concedemus aliquando contigisse ut Deus quædain eorum faceret, idque ut aliquos per illa converte- D ret. Et quid absurdi hæc doctrina habere potest? Sicut enim, quamvis per abusionem mala appelle- mus penas illas, quas patres, magistri, padagogi infligunt iis quos erudiunt, et medici iis quos sa- nandi causa urunt vel secant, et dicamus patrem filiis, aut magistros, aut pædagogos, aut me- dicos mala facere; non tamen accusamus eos qui Job. 11, 10. * Isa. xLv, 7. "Mich. 1, 12. vat, sicque Anglicanus codex secundus. Mox mss., In antea editis omittitur K. sed mss., Anglicanus 1. 56. Sin autem de malis corporeis et exterioribus, (35) Εκτιθέναι. Libb. editi in margine, τεθεικέ- (56) Spencerus in textu, τὰ ὄντως κακὰ πεποιή- (37) Hoeschelius in textu, διδόσθω, sirque codel
Οὐ διὰ τὸ δυσθεώρητος οὖν ὁ θεὸς εἶναι ὡς εὐθεώρητον τὸν υἱὸν ἔπεμψεν. Ἅπερ μὴ νοήσας ὁ Κέλσος εἶπεν ὡς ἐκ προσώπου ἡμῶν· διὰ τὸ δυσθεώρητος εἶναι πνεῦμα ἴδιον ἐμβαλὼν εἰς σῶμα ἡμῖν ὅμοιον δεῦρο κατέπεμψεν, ὡς ἂν δυνηθείημεν ἀκοῦσαί τε παρ’ αὐτοῦ καὶ μαθεῖν. Ἀλλ’ ὡς ἀποδεδώκαμεν, καὶ ὁ υἱὸς δυσθεώρητος, ἅτε ὢν λόγος θεός, δι’ οὗ τὰ πάντα ἐγένετο, καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν. Εἰ δὲ συνίει Κέλσος ἃ λέγομεν περὶ πνεύματος θεοῦ, καὶ ὅτι Ὅσοι πνεύματι θεοῦ ἄγονται, οὗτοι υἱοὶ θεοῦ εἰσιν, οὐκ ἂν ἑαυτῷ ὡς ἀφ’ ἡμῶν ἀπεφήνατο ὅτι πνεῦμα ἴδιον ἐμβαλὼν εἰς σῶμα ὁ θεὸς δεῦρο κατέπεμψεν. Ἀεὶ γὰρ ὁ θεὸς μεταδίδωσι τοῖς δυναμένοις μετέχειν αὐτοῦ τοῦ ἰδίου πνεύματος, οὐ κατ’ ἀποτομὴν καὶ διαίρεσιν ἐγγινομένου τοῖς ἀξίοις. Οὐδὲ γὰρ σῶμα τὸ καθ’ ἡμᾶς πνεῦμα, ὡς οὐδὲ σῶμα τὸ πῦρ, ὅπερ εἶναι λέγεται θεὸς ἐν τῷ· Ὁ θεὸς ἡμῶν πῦρ καταναλίσκον. Πάντα γὰρ ταῦτα τροπικῶς λέγεται εἰς παράστασιν τὴν ἀπὸ τῶν συνήθων καὶ σωματικῶν ὀνομάτων τῆς νοητῆς φύσεως.
ORIGENIS κατὰ φύσιν βίον νομιζόμενα ἀγαθὰ, τὰ δ᾽ ἐναντιού- Β μενα τούτῳ, κακά. Οὕτω γὰρ ὁ Ἰὼβ λέγει πρὸς τὴν γυναῖκα τό· « Εἰ γὰρ τὰ ἀγαθὰ ἐδεξάμεθα ἐκ χειρὸς Κυρίου, τὰ κακὰ οὐχ ὑποίσομεν; » Ἐπεὶ οὖν εὑρί σκεται ἐν ταῖς θείαις Γραφαῖς ὅπου μὲν ἐκ προσώπου Θεοῦ τὸ, « Ἐγὼ ὁ ποιῶν εἰρήνην, καὶ κτίζων κακάν ὅπου δὲ πάλιν περὶ αὐτοῦ, ὅτι, ο Κατέβη κακὰ παρὰ Κυρίου ἐπὶ πύλας Τηρουσαλήμ, ψόφος ἁρμάτων καὶ ἱππευόντων· ο ἅπερ ετάραξε πολλοὺς τῶν ἐντυγχα νόντων τῇ Γραφῇ, μὴ δυναμένους καθορῖν τὰ κατ' αὐτὴν περὶ ἀγαθῶν καὶ κακῶν σημαινόμενα· εἰκὸ; ἐντεῦθεν ἤτοι τὸν Κέλσον ἐπαποροῦντα εἰρηκέναι· • Πῶς μὲν κακὰ ὁ Θεὸς ἐποίει; ν ἢ ἀκούσαντά τινος Ιδιωτικώτερον πρεσβεύοντος περὶ τῶν κατὰ τὸν τόπον τὴν ἐκκειμένην λέξιν ἐκτιθέναι (55). Ἡμεῖς δέ φα- μεν, ὅτι κακὰ μὲν, ἢ τὴν κακίαν καὶ τὰς ἀπ' αὐτῆς πράξεις, ὁ Θεὸς οὐκ ἐποίησε. Πῶς γὰρ οἷόν τ' ἦν τὸ περὶ κρίσεως κήρυγμα παρρησίαν ἔχειν, διδάσκον κολάζεσθαι μὲν ἐπὶ ταῖς κατὰ κακίαν πράξεσι κατ' ἀναλογίαν τῶν ἡμαρτημένων τοὺς φαύλους· μαχα- ρίους δ' εἶναι, καὶ τεύξεσθαι τῶν ἀπὸ Θεοῦ γερῶν, τοὺς κατ' ἀρετὴν βιώσαντας, ἢ τὰς κατ' ἀρετὴν πρά- ξεις ποιήσαντας· εἰ τὰ ὄντως κακὰ πεποίηκεν (36) ὁ Θεός; Ε' οἶδα, ὅτι ῥητά τινα παραλήψονται τῆς Γρα- φῆς οἱ καὶ ταῦτα βουλόμενοι τολμῶν φάσκειν ἀπὸ Θεοῦ γεγονέναι· μὴ δυνάμενοι ἐν ὕφος ἀποδεῖξαι τῆς Γραφῆς αἰτιωμένης μὲν τοὺς ἁμαρτάνοντας, ἀποδε χομένης δὲ τοὺς εὖ πράττοντας, καὶ οὐδὲν ἧττον κάτ κεῖνα λεγούσης, ἅτινα περισπάν δοκεῖ ὀλίγα ὄντα τοὺς ἀμαθῶς τὰ θεῖα γράμματα αναγιγνώσκοντας. Έχ- τίθεσθαι δὲ νῦν τὰς περισπώσας λέξεις, πολλὰς τυχ χανούσας, καὶ τὰς ἑρμηνείας αὐτῶν πολλῆς κατα σκευῆς δεομένας, οὐχ ἡγησάμην εἶναι ἁρμόζον τῇ προκειμένῃ συντάξει. Κακὰ τοίνυν, εἰ μὲν τὰ κυρίως οὕτως ὀνομαζόμενα ἐξακούοι τις, ὁ Θεὸς οὐ πεποίηκεν· ἀλλὰ τοῖς προηγουμένοις αὐτοῦ ἔργοις ὀλίγα, ὡς πρὸς τὴν τῶν ὅλων διάταξιν τυγχάνοντα, επηκολούθησεν ὥσπερ ἐπακολουθεῖ τοῖς προηγουμένοις τοῦ τέκτονος έργοις τὰ ἑλικοειδῆ ξέσματα καὶ πρίσματα, καὶ τοῖς οἰκοδόμοις ποιεῖν δοκεῖν τὰ παρακείμενα ταῖς οἰκοδο μαῖς ὡσπερεί κόπρια ἀποπίπτοντα τῶν λίθων καὶ τῆς κονίας. κακὰ μὲν, ἢ τὴν κακίαν. Εἰ δὲ τὰ καταχρηστικῶς οὕτως ὀνομαζόμενα, λεγόμεν να σωματικὰ κακὰ καὶ ἐκτὸς, τίς φησι· δεδόσθω (57) ἔσθ' ὅτε τούτων τινὰ πεποιηκέναι τὸν Θεόν, ἵνα διὰ τοῦ των επιστρέψῃ τινάς. Καὶ τί ἄτοπον ὁ λόγος ἔχειν δύνα ται ; ὥσπερ γὰρ, εἰ καταχρηστικῶς ἀκουόντων ἡμῶν κακὰ τοὺς προσαγομένους πόνους τοῖς παιδευομένο ὑπὸ πατέρων, καὶ διδασκάλων, καὶ παιδαγωγών, ἢ ὑπ ἰατρῶν τοῖς θεραπείας ἕνεκεν τεμνομένοις ή καυτή ριαζομένοις λέγομεν τὸν πατέρα κακοποιεῖν του υἱοῖς, ἢ τοὺς παιδαγωγούς, ἢ τοὺς διδασκάλους, τοὺς Ιατρούς· οὐδὲν ἂν κατηγοροῖντο οἱ τύπτοντες κει, τὰ οὕτω κακὰ πεποιήκει. conservationem conducunt, bonas; alias, quæ vitæ A nocent, malas per abusionem vocari. Hoc enim sensu Job ad uxorem dicit: Si bona susce- pimus de manu Dei, mala non sustinebiinus ?, Quoniam igitur in divinis Scripturis alicubi inveni- tur ex persona Dei dictum : « Ego faciens pacem et creans mala '; » et alio in loco de eodem : • Descendit malum a Domino in portas Jerusalem, strepitus currnum et equitum *; quæ loca multos Scripturarum turbavere lectores, qui perspicere non poterant earum de bonis et malis sententiam; hinc verisimile est ortam esse Celso hæsitandi cau- sam et interrogandi : ‹ Quomodo Deus mala facie- bat ?, Forte eliam hæc dixit, quia audivit quem- piam, qui memorata hanc in quæstionem verba in- doctius fuerit interpretatus. Nos vero dicimus Deum non esse malorum seu vitii vitiosarumque actionum auctorem. Quod si revera esset eorum auctor, quomodo consisteret id, quod de judicio prædicatur, malos pro-peecatorum ratione pœnas daturos, eos vero qui virtutem consectati sunt et virtuti consonas actiones fecerunt, beatos fore et a Deo præulia consecuturos ? Qui mala fieri a Deo di- cere audent, quia non possunt demonstrare conso- nam sibi esse Scripturam, quæ, licet peccantes damnet et bene agentes approbet, nihilominus pauca quaedam dicit quibus imperiti divinarum Lit- terarum lectores conturbari videntur, sat scio quæ- dam Scripturæ loca ad suam sententiam trahent. Hæc tamen explicare loca, quia multa sunt et eorum interpretatio multum operæ meditatio- c nisque postulat, non visum est huic tractationi conveniens. Mala igitur, si quis illa hoc pro- prio sensu intelligat, Deus non fecit. Sed tamen pauca, si ad hujus universitatis composititionem spectes, ex præcipuis ejus operibus consecuta sunt. Quemadmodum ex præcipuis fabri operibus tortilia segmina scobesque consequuntur; sicut etiam ar- chitectis tribui posse videntur sordidi illi frag- minum pulverisque acervi, qui prope ædificia sunt. . quæ per abusionem vocantur mala, sermo fiat, concedemus aliquando contigisse ut Deus quædain eorum faceret, idque ut aliquos per illa converte- D ret. Et quid absurdi hæc doctrina habere potest? Sicut enim, quamvis per abusionem mala appelle- mus penas illas, quas patres, magistri, padagogi infligunt iis quos erudiunt, et medici iis quos sa- nandi causa urunt vel secant, et dicamus patrem filiis, aut magistros, aut pædagogos, aut me- dicos mala facere; non tamen accusamus eos qui Job. 11, 10. * Isa. xLv, 7. "Mich. 1, 12. vat, sicque Anglicanus codex secundus. Mox mss., In antea editis omittitur K. sed mss., Anglicanus 1. 56. Sin autem de malis corporeis et exterioribus, (35) Εκτιθέναι. Libb. editi in margine, τεθεικέ- (56) Spencerus in textu, τὰ ὄντως κακὰ πεποιή- (37) Hoeschelius in textu, διδόσθω, sirque codel
Καὶ ὥσπερ, ἐὰν λέγηται τὰ ἁμαρτήματα ξύλα εἶναι καὶ χόρτος καὶ καλάμη, οὐκ ἐροῦμεν εἶναι τὰ ἁμαρτήματα σώματα, καὶ ἐὰν λέγηται τὰ ἀνδραγαθήματα χρυσὸς εἶναι καὶ ἄργυρος καὶ λίθος τίμιος, οὐ φήσομεν εἶναι τὰ ἀνδραγαθήματα σώματα· οὕτω κἂν λέγηται ὁ θεὸς εἶναι πῦρ καταναλίσκον τὰ ξύλα καὶ τὸν χόρτον καὶ τὴν καλάμην καὶ πᾶσαν οὐσίαν ἁμαρτίας, οὐ σῶμα αὐτὸν νοήσομεν. Ὡς δ’ ἐὰν λέγηται πῦρ, οὐ σῶμα νοοῦμεν αὐτόν, οὕτως ἐὰν λέγηται πνεῦμα ὁ θεός, οὐ σῶμα αὐτὸν λέγομεν εἶναι. Πρὸς γὰρ ἀντιδιαστολὴν τῶν αἰσθητῶν ἔθος τῇ γραφῇ τὰ νοητὰ ὀνομάζειν πνεύματα καὶ πνευματικά· οἷον ἐὰν λέγῃ ὁ Παῦλος· Ἀλλ’ ἡ ἱκανότης ἡμῶν ἐκ τοῦ θεοῦ, ὃς καὶ ἱκάνωσεν ἡμᾶς διακόνους καινῆς διαθήκης, οὐ γράμματος ἀλλὰ πνεύματος· τὸ γὰρ γράμμα ἀποκτέννει, τὸ δὲ πνεῦμα ζωοποιεῖ, γράμμα μὲν τὴν αἰσθητὴν ὠνόμασεν ἐκδοχὴν τῶν θείων γραμμάτων πνεῦμα δὲ τὴν νοητήν. Οὕτω τοίνυν καὶ ἐν τῷ πνεῦμα ὁ θεός· ἐπεὶ καὶ Σαμαρεῖς καὶ Ἰουδαῖοι σωματικῶς καὶ τυπικῶς ἐποίουν τὰ προσταττόμενα ὑπὸ τοῦ νόμου, εἶπεν ὁ σωτὴρ πρὸς τὴν Σαμαρεῖτιν·
ORIGENIS κατὰ φύσιν βίον νομιζόμενα ἀγαθὰ, τὰ δ᾽ ἐναντιού- Β μενα τούτῳ, κακά. Οὕτω γὰρ ὁ Ἰὼβ λέγει πρὸς τὴν γυναῖκα τό· « Εἰ γὰρ τὰ ἀγαθὰ ἐδεξάμεθα ἐκ χειρὸς Κυρίου, τὰ κακὰ οὐχ ὑποίσομεν; » Ἐπεὶ οὖν εὑρί σκεται ἐν ταῖς θείαις Γραφαῖς ὅπου μὲν ἐκ προσώπου Θεοῦ τὸ, « Ἐγὼ ὁ ποιῶν εἰρήνην, καὶ κτίζων κακάν ὅπου δὲ πάλιν περὶ αὐτοῦ, ὅτι, ο Κατέβη κακὰ παρὰ Κυρίου ἐπὶ πύλας Τηρουσαλήμ, ψόφος ἁρμάτων καὶ ἱππευόντων· ο ἅπερ ετάραξε πολλοὺς τῶν ἐντυγχα νόντων τῇ Γραφῇ, μὴ δυναμένους καθορῖν τὰ κατ' αὐτὴν περὶ ἀγαθῶν καὶ κακῶν σημαινόμενα· εἰκὸ; ἐντεῦθεν ἤτοι τὸν Κέλσον ἐπαποροῦντα εἰρηκέναι· • Πῶς μὲν κακὰ ὁ Θεὸς ἐποίει; ν ἢ ἀκούσαντά τινος Ιδιωτικώτερον πρεσβεύοντος περὶ τῶν κατὰ τὸν τόπον τὴν ἐκκειμένην λέξιν ἐκτιθέναι (55). Ἡμεῖς δέ φα- μεν, ὅτι κακὰ μὲν, ἢ τὴν κακίαν καὶ τὰς ἀπ' αὐτῆς πράξεις, ὁ Θεὸς οὐκ ἐποίησε. Πῶς γὰρ οἷόν τ' ἦν τὸ περὶ κρίσεως κήρυγμα παρρησίαν ἔχειν, διδάσκον κολάζεσθαι μὲν ἐπὶ ταῖς κατὰ κακίαν πράξεσι κατ' ἀναλογίαν τῶν ἡμαρτημένων τοὺς φαύλους· μαχα- ρίους δ' εἶναι, καὶ τεύξεσθαι τῶν ἀπὸ Θεοῦ γερῶν, τοὺς κατ' ἀρετὴν βιώσαντας, ἢ τὰς κατ' ἀρετὴν πρά- ξεις ποιήσαντας· εἰ τὰ ὄντως κακὰ πεποίηκεν (36) ὁ Θεός; Ε' οἶδα, ὅτι ῥητά τινα παραλήψονται τῆς Γρα- φῆς οἱ καὶ ταῦτα βουλόμενοι τολμῶν φάσκειν ἀπὸ Θεοῦ γεγονέναι· μὴ δυνάμενοι ἐν ὕφος ἀποδεῖξαι τῆς Γραφῆς αἰτιωμένης μὲν τοὺς ἁμαρτάνοντας, ἀποδε χομένης δὲ τοὺς εὖ πράττοντας, καὶ οὐδὲν ἧττον κάτ κεῖνα λεγούσης, ἅτινα περισπάν δοκεῖ ὀλίγα ὄντα τοὺς ἀμαθῶς τὰ θεῖα γράμματα αναγιγνώσκοντας. Έχ- τίθεσθαι δὲ νῦν τὰς περισπώσας λέξεις, πολλὰς τυχ χανούσας, καὶ τὰς ἑρμηνείας αὐτῶν πολλῆς κατα σκευῆς δεομένας, οὐχ ἡγησάμην εἶναι ἁρμόζον τῇ προκειμένῃ συντάξει. Κακὰ τοίνυν, εἰ μὲν τὰ κυρίως οὕτως ὀνομαζόμενα ἐξακούοι τις, ὁ Θεὸς οὐ πεποίηκεν· ἀλλὰ τοῖς προηγουμένοις αὐτοῦ ἔργοις ὀλίγα, ὡς πρὸς τὴν τῶν ὅλων διάταξιν τυγχάνοντα, επηκολούθησεν ὥσπερ ἐπακολουθεῖ τοῖς προηγουμένοις τοῦ τέκτονος έργοις τὰ ἑλικοειδῆ ξέσματα καὶ πρίσματα, καὶ τοῖς οἰκοδόμοις ποιεῖν δοκεῖν τὰ παρακείμενα ταῖς οἰκοδο μαῖς ὡσπερεί κόπρια ἀποπίπτοντα τῶν λίθων καὶ τῆς κονίας. κακὰ μὲν, ἢ τὴν κακίαν. Εἰ δὲ τὰ καταχρηστικῶς οὕτως ὀνομαζόμενα, λεγόμεν να σωματικὰ κακὰ καὶ ἐκτὸς, τίς φησι· δεδόσθω (57) ἔσθ' ὅτε τούτων τινὰ πεποιηκέναι τὸν Θεόν, ἵνα διὰ τοῦ των επιστρέψῃ τινάς. Καὶ τί ἄτοπον ὁ λόγος ἔχειν δύνα ται ; ὥσπερ γὰρ, εἰ καταχρηστικῶς ἀκουόντων ἡμῶν κακὰ τοὺς προσαγομένους πόνους τοῖς παιδευομένο ὑπὸ πατέρων, καὶ διδασκάλων, καὶ παιδαγωγών, ἢ ὑπ ἰατρῶν τοῖς θεραπείας ἕνεκεν τεμνομένοις ή καυτή ριαζομένοις λέγομεν τὸν πατέρα κακοποιεῖν του υἱοῖς, ἢ τοὺς παιδαγωγούς, ἢ τοὺς διδασκάλους, τοὺς Ιατρούς· οὐδὲν ἂν κατηγοροῖντο οἱ τύπτοντες κει, τὰ οὕτω κακὰ πεποιήκει. conservationem conducunt, bonas; alias, quæ vitæ A nocent, malas per abusionem vocari. Hoc enim sensu Job ad uxorem dicit: Si bona susce- pimus de manu Dei, mala non sustinebiinus ?, Quoniam igitur in divinis Scripturis alicubi inveni- tur ex persona Dei dictum : « Ego faciens pacem et creans mala '; » et alio in loco de eodem : • Descendit malum a Domino in portas Jerusalem, strepitus currnum et equitum *; quæ loca multos Scripturarum turbavere lectores, qui perspicere non poterant earum de bonis et malis sententiam; hinc verisimile est ortam esse Celso hæsitandi cau- sam et interrogandi : ‹ Quomodo Deus mala facie- bat ?, Forte eliam hæc dixit, quia audivit quem- piam, qui memorata hanc in quæstionem verba in- doctius fuerit interpretatus. Nos vero dicimus Deum non esse malorum seu vitii vitiosarumque actionum auctorem. Quod si revera esset eorum auctor, quomodo consisteret id, quod de judicio prædicatur, malos pro-peecatorum ratione pœnas daturos, eos vero qui virtutem consectati sunt et virtuti consonas actiones fecerunt, beatos fore et a Deo præulia consecuturos ? Qui mala fieri a Deo di- cere audent, quia non possunt demonstrare conso- nam sibi esse Scripturam, quæ, licet peccantes damnet et bene agentes approbet, nihilominus pauca quaedam dicit quibus imperiti divinarum Lit- terarum lectores conturbari videntur, sat scio quæ- dam Scripturæ loca ad suam sententiam trahent. Hæc tamen explicare loca, quia multa sunt et eorum interpretatio multum operæ meditatio- c nisque postulat, non visum est huic tractationi conveniens. Mala igitur, si quis illa hoc pro- prio sensu intelligat, Deus non fecit. Sed tamen pauca, si ad hujus universitatis composititionem spectes, ex præcipuis ejus operibus consecuta sunt. Quemadmodum ex præcipuis fabri operibus tortilia segmina scobesque consequuntur; sicut etiam ar- chitectis tribui posse videntur sordidi illi frag- minum pulverisque acervi, qui prope ædificia sunt. . quæ per abusionem vocantur mala, sermo fiat, concedemus aliquando contigisse ut Deus quædain eorum faceret, idque ut aliquos per illa converte- D ret. Et quid absurdi hæc doctrina habere potest? Sicut enim, quamvis per abusionem mala appelle- mus penas illas, quas patres, magistri, padagogi infligunt iis quos erudiunt, et medici iis quos sa- nandi causa urunt vel secant, et dicamus patrem filiis, aut magistros, aut pædagogos, aut me- dicos mala facere; non tamen accusamus eos qui Job. 11, 10. * Isa. xLv, 7. "Mich. 1, 12. vat, sicque Anglicanus codex secundus. Mox mss., In antea editis omittitur K. sed mss., Anglicanus 1. 56. Sin autem de malis corporeis et exterioribus, (35) Εκτιθέναι. Libb. editi in margine, τεθεικέ- (56) Spencerus in textu, τὰ ὄντως κακὰ πεποιή- (37) Hoeschelius in textu, διδόσθω, sirque codel
PG 11:1405Ὅτι ἔρχεται ὥρα, ὅτε οὔτε ἐν Ἱεροσολύμοις οὔτε ἐν τῷ ὄρει τούτῳ προσκυνήσουσι τῷ πατρί· πνεῦμα ὁ θεός, καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν ἐν πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνεῖν. Δι’ ὧν ἐδίδαξεν ὅτι οὐκ ἐν σαρκὶ δεῖ προσκυνεῖν καὶ σαρκίναις θυσίαις τὸν θεὸν ἀλλ’ ἐν πνεύματι. Καὶ γὰρ αὐτὸς ἀνάλογον [τῷ] ἐν πνεύματι καὶ νοητῶς λατρεύειν τινὰ αὐτῷ πνεῦμα νοηθείη ἄν. Ἀλλὰ καὶ οὐκ ἐν τύποις προσκυνεῖν δεῖ τῷ πατρὶ ἀλλ’ ἐν ἀληθείᾳ, ἥτις διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ ἐγένετο μετὰ τὸ δοθῆναι τὸν νόμον διὰ Μωϋσέως. Ἡνίκα γὰρ ἐὰν ἐπιστρέψωμεν πρὸς κύριονὁ δὲ κύριος τὸ πνεῦμά ἐστι, περιαιρεῖται τὸ τῇ καρδίᾳ κάλυμμα ἐπικείμενον, ἡνίκα ἂν ἀναγινώσκηται Μωϋσῆς. Ὡς μὴ νοήσας δὴ τὰ περὶ τοῦ πνεύματος τοῦ θεοῦ ὁ Κέλσοςψυχικὸς γὰρ ἄνθρωπος οὐ δέχεται τὰ τοῦ πνεύματος τοῦ θεοῦ· μωρία γὰρ αὐτῷ ἐστι, καὶ οὐ δύναται γνῶναι, ὅτι πνευματικῶς ἀνακρίνεταιἑαυτῷ συνάπτει, οἰόμενος ἡμᾶς λέγοντας πνεῦμα εἶναι τὸν θεὸν μηδὲν ἐν τούτῳ διαφέρειν τῶν παρ’ Ἕλλησι Στωϊκῶν, φασκόντων ὅτι ὁ θεὸς πνεῦμά ἐστι διὰ πάντων διεληλυθὸς καὶ πάντ’ ἐν ἑαυτῷ περιέχον.
οι τέμνοντες· οὕτως εἶ ὁ Θεὸς λέγεται τὰ τοιαδὶ ἐπάγειν ἐπιστροφῆς καὶ θεραπείας ἕνεκεν τῶν δεομένων τοιού- των πόνων, οὐδὲν ἂν ἄτοπον ὁ λόγος ἔχοι· οὔτ᾽ ἂν • καταβαίνῃ κακὰ παρὰ Κυρίου ἐπὶ πύλας Ἱερουσα- λήμ, ο τὴν ὑπόστασιν ἔχοντα ἐν τοῖς ἀπὸ τῶν πολε- μίων πόνοις, προσαγομένοις αὐτοῖς εἰς ἐπιστροφήν· οὔτ᾽ ἂν ἐπισκέπτηται ἐν ῥάβδῳ τὰς ἀνομίας » τῶν ἐγκαταλιπόντων τὸν νόμον τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐν μάστιξι τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν· ν οὔτ᾽ ἂν λέγῃ τὸ, « Εχεις ἄν θρακας πυρός, κάθισαι ἐπ' αὐτούς· οὗτοι ἔσονταί σοι βοήθεια. » Τοῦτον δὲ τὸν τρόπον καὶ τὸ, « Ὁ ποιῶν εἰρήνην, καὶ κτίζων κακά, διηγούμεθα·, κτίζει γὰρ τὰ σωματικὰ ἢ τὰ ἐκτὸς κακά, καθαίρων καὶ παι δεύων τοὺς μὴ βουληθέντας παιδευθῆναι λόγῳ καὶ δι- δασκαλίᾳ ὑγιεῖ. Καὶ ταῦτα μὲν εἰς τὸ, « Πῶς μὲν ὁ θεὸς κακὰ ἐποίει; ν Εἰς δὲ τὸ, « Πῶς πείθειν καὶ νουθετεῖν ἀδυνα τεῖ; » προείρηται μὲν, ὅτι πᾶσιν ἂν, είπερ ἔγκλημά ἐστι τὸ τοιοῦτον, προσάγοιτο ἡ τοῦ Κέλσου λέξις τοῖς ἀποδεχομένοις Πρόνοιαν· ἀπολογήσαιτο δ' ἄν τις, ὅτι νουθετεῖν μὲν οὐκ ἀδυνατεῖ ὁ Θεός· νουθετεῖ γὰρ διὰ πάσης γραφῆς, καὶ διὰ τῶν χάριτι διδασκόντων Θεοῦ τοὺς ἀκούοντας. Εἰ μὴ ἄρὰ ἴδιόν τι σημαινόμενον ἐξα- κούοιτο εἰς τὸ νουθετεῖν (58), τὸ καὶ ἐπιτυγχάνειν ἐν τῷ νουθετουμένῳ, καὶ ἀκούειν τὸν τοῦ διδάσκοντος λόγον· ὅπερ ἐστὶ παρὰ τὴν ἔννοιαν τοῦ τετριμμένου ἐν τῇ συνηθεία σημαινομένου. Εἰς δὲ τὸ, « Πῶς πεί- θειν ἀδυνατεῖ; » καὶ αὐτὸ προαχθὲν ἂν πᾶσι τοῖς Πρόνοιαν παραδεχομένοις, ταῦτα λεκτέον. Ἐπειδὴ τὸ πείθεσθαι (39) ώσπερεὶ τῶν καλουμένων ἀντιπεπον- θέτων ἐστὶν, ἀνάλογον τῷ κείρεσθαι ἄνθρωπον, ενερ- γοῦντα τὸ παρέχειν ἑαυτὸν τῷ κείροντι· διὰ τοῦτο οὐ μόνης δεῖται τῆς τοῦ πείθοντος ἐνεργείας, ἀλλὰ καὶ τῆς, ἵν' οὕτως ὀνομάσω, ὑποπτώσεως πρὸς τὸν πεί- θοντα, ἢ παραδοχῆς τῶν λεγομένων ὑπὸ τοῦ πεί- θοντος. Διὰ τοῦτο οὐ παρὰ τὸ μὴ δύνασθαι τὸν Θεὸν πείθειν λεκτέον τοὺς μὴ πειθομένους μὴ πεί- θεσθαι, ἀλλὰ παρὰ τὸ ἐκείνους μὴ δέχεσθαι τοὺς πιστικούς (40) λόγους τοῦ Θεοῦ. Τοῦτο δὲ καὶ ἐπ' ἀνθρώπων λέγων τις, ὀνομαζομένων πειθούς δημιουρ γῶν, οὐκ ἂν ἁμάρτοι (41)· δυνατὸν γὰρ καὶ τὸν ἄκρως κατειληφότα τὰ τῆς ῥητορικῆς θεωρήματα, καὶ δεόντως αὐτοῖς χρώμενον, πάντα μὲν ποιεῖν πρὸς τὸ πείθειν, μὴ τυγχάνοντα δὲ τῆς προαιρέσεως τοῦ ὀφείλοντος πείθεσθαι δοκεῖν μὴ πείθειν. "Οτι δὲ, κἂν τὸ πιστικοὺς (42) λέγεσθαι λόγους ἀπὸ Θεοῦ ἔρχη- ται, τό γε πείθεσθαι οὐκ ἔστιν ἀπὸ Θεοῦ· σαφῶς ὁ Παῦλος διδάσκει, λέγων· . Η πεισμονὴ οὐκ ἐκ τοῦ καλοῦντος ὑμᾶς (43). » Τοιοῦτόν ἐστι καὶ τὸ, « Ἐὰν θέλητε, καὶ εἰσακούσητέ μου, τὰ ἀγαθὰ τῆς γῆς φά- • τις σημαινόμενον ἐξακούει τὸ νουθετεῖν. Ἐπειδὴ τὸ πείθεσθαι, ώσπερεί τῶν καλουμένων ἀντιπεπονθότων ὂν, ἀνάλογον τῷ κ:!- ρεσθαι, ήγουν τῷ παρέχειν ἑαυτὸν τῷ κείροντι. τὰ, ἄνθρωπον, εἰ ἐνεργοῦντα, ΧΙ. . « CONTRA CELSUM LIB. VI. mala quædam a Deo induci ad convertendos et sa- nandos qui hujusmodi molestiis opus habent. Non absurdum etiam mala Domino descendere in portas Jerusalem *, › quæ mala posita erant in mo- lestiis quas hostes pariebant, et quæ conversionis causa infligebantur; e visitari in virga iniquitates › legem Dei relinquentium, c et in verberibus pecca- ta eorum'; › et istud dici : ‹ Habes carbones ignis, sede super eos, ipsi tibi erunt auxilio ®. » in eain- dem sententiam istud exponimus: Ego faciens pacem et creans mala ';, creat enim corporea et exteriora mala, iisque purgat et erudit, qui verbo et doctrina sana erudiri nolunt. Atque hæc in istud · • Quomodo Deus mala faciebat? › A verberant vel secant : sic nihil absurdi est dicere B C D Mich. 1, 12. Psal. LxxxvIII, ger esse non videtur Guieto qui dubitat an ita sit corrigendus : llaque mera suspi catur esse glossemata. Qua vero de causa sic opine- PATROL. GR. hortari non potest? » Jam dixi, id quod Celsus hic objicit, si propterea in jus vocari possumus, obji- ciendum esse omnibus Providentiam admittenti- bus. Responderit etiam aliquis Deum hortari posse, quandoquidem per totam Scripturam hortatur, et per eos qui Dei gratia docent audientes. Nisi forte propria quædam isti verbo hortari significatio tri- buatur, quasi idem exprimeret ac penetrare in animum ejus ad quem hortatio fit, et efficere ut sermonem docentis intelligat ; id quod ab usitata significatione recedit. In istud vero : « Quomodo persuadere non potest? › quod et ipsum Providen- tiam admittentibus objici potest, dicendum, quia hoc verbum persuaderi ex verborum numero est quæ duplicem actionem indicant; cujusmodi est tonderi, quod significat et actionem tondentis, et actionem ejus qui se præbet tondendum: propter- ea non solum opus esse persuadentis actione, sed- etiam ut qui persuadetur, se, ut ita loquar, persua- denti submittat, aut recipiat quæ a persuadente di- cuntur. Quamobrem si qui non persuadentur, non idcirco dicendum id inde oriri, quod Deus persva. dere non possit, sed quod illi Dei sermones ad fa - ciendam fidem aptos non admittant. Idem qui di- ceret de illis hominibus quos persuadendi artifices vocanus, non falleretur. Fieri enim potest ut ali- quis apprime rhetoricæ præcepta callens iisque ut par est utens omnia ad persuadendum faciat, nec ta- men videatur persuadere, propterea quod vincere non potest ejus voluntatem qui persuaderi debet. Et sane quod res dicantur ad persuadendum idoneæ, id a Deo proficiscitur, persuasionis autem non Deus est auctor: idque perspicue docet Pau- 15. • [sa. SLV, 7. tur, ignorare me fateor, nec videre cur ejusmodi correctione indigeat præsens locus, in quo nihil etiam vitii agnovit Boherellus. TEL. 32. 8 Isa. XLVII, 14, (38) Libh. antea editi in margine habent, ίδιόν (59) Ἐπειδὴ τὸ πείθεσθαι, etc. Locus hic inte- 87. Nunc ad illud : c Quomodo persuadere et (40) Πιστικούς. Guietus scribit, πειστικούς. (41) Mss., ἁμάρτοι. Ηesch. et Spencerus, ἁμάρ (42) Πιστικούς. Legit Guietus, πειστικούς. (45) Miss., ὑμᾶς. Meschelius et Spencerus, ἡμᾶς.
Διήκει μὲν γὰρ ἡ ἐπισκοπὴ καὶ ἡ πρόνοια τοῦ θεοῦ διὰ πάντων ἀλλ’ οὐχ ὡς τὸ τῶν Στωϊκῶν πνεῦμα· καὶ πάντα μὲν περιέχει τὰ προνοούμενα ἡ πρόνοια καὶ περιείληφεν αὐτά, οὐχ ὡς σῶμα δὲ περιέχον περιέχει, ὅτε καὶ σῶμά ἐστι τὸ περιεχόμενον, ἀλλ’ ὡς δύναμις θεία καὶ περιειληφυῖα τὰ περιεχόμενα. Κατὰ μὲν οὖν τοὺς ἀπὸ τῆς Στοᾶς, σωματικὰς λέγοντας εἶναι τὰς ἀρχὰς καὶ διὰ τοῦτο πάντα φθείροντας κινδυνεύοντας δὲ καὶ αὐτὸν φθεῖραι τὸν ἐπὶ πᾶσι θεόν, εἰ μὴ πάνυ ἀπεμφαῖνον τοῦτ’ αὐτοῖς ἐδόκει τυγχάνειν, καὶ ὁ λόγος τοῦ θεοῦ ὁ μέχρι ἀνθρώπων καὶ τῶν ἐλαχίστων καταβαίνων οὐδὲν ἄλλο ἐστὶν ἢ πνεῦμα σωματικόν· κατὰ δὲ ἡμᾶς καὶ τὴν λογικὴν ψυχὴν πειρωμένους ἀποδεικνύναι κρείττονα πάσης σωματικῆς φύσεως καὶ οὐσίαν ἀόρατον καὶ ἀσώματον οὐκ ἂν σῶμα εἴη ὁ θεὸς λόγος, δι’ οὗ τὰ πάντ’ ἐγένετο, ὁ φθάνων, ἵνα πάντα διὰ λόγου γίνηται, οὐχ ἕως ἀνθρώπων μόνων ἀλλὰ καὶ τῶν ἐλαχίστων εἶναι νομιζομένων καὶ ὑπὸ φύσεως διοικουμένων.
οι τέμνοντες· οὕτως εἶ ὁ Θεὸς λέγεται τὰ τοιαδὶ ἐπάγειν ἐπιστροφῆς καὶ θεραπείας ἕνεκεν τῶν δεομένων τοιού- των πόνων, οὐδὲν ἂν ἄτοπον ὁ λόγος ἔχοι· οὔτ᾽ ἂν • καταβαίνῃ κακὰ παρὰ Κυρίου ἐπὶ πύλας Ἱερουσα- λήμ, ο τὴν ὑπόστασιν ἔχοντα ἐν τοῖς ἀπὸ τῶν πολε- μίων πόνοις, προσαγομένοις αὐτοῖς εἰς ἐπιστροφήν· οὔτ᾽ ἂν ἐπισκέπτηται ἐν ῥάβδῳ τὰς ἀνομίας » τῶν ἐγκαταλιπόντων τὸν νόμον τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐν μάστιξι τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν· ν οὔτ᾽ ἂν λέγῃ τὸ, « Εχεις ἄν θρακας πυρός, κάθισαι ἐπ' αὐτούς· οὗτοι ἔσονταί σοι βοήθεια. » Τοῦτον δὲ τὸν τρόπον καὶ τὸ, « Ὁ ποιῶν εἰρήνην, καὶ κτίζων κακά, διηγούμεθα·, κτίζει γὰρ τὰ σωματικὰ ἢ τὰ ἐκτὸς κακά, καθαίρων καὶ παι δεύων τοὺς μὴ βουληθέντας παιδευθῆναι λόγῳ καὶ δι- δασκαλίᾳ ὑγιεῖ. Καὶ ταῦτα μὲν εἰς τὸ, « Πῶς μὲν ὁ θεὸς κακὰ ἐποίει; ν Εἰς δὲ τὸ, « Πῶς πείθειν καὶ νουθετεῖν ἀδυνα τεῖ; » προείρηται μὲν, ὅτι πᾶσιν ἂν, είπερ ἔγκλημά ἐστι τὸ τοιοῦτον, προσάγοιτο ἡ τοῦ Κέλσου λέξις τοῖς ἀποδεχομένοις Πρόνοιαν· ἀπολογήσαιτο δ' ἄν τις, ὅτι νουθετεῖν μὲν οὐκ ἀδυνατεῖ ὁ Θεός· νουθετεῖ γὰρ διὰ πάσης γραφῆς, καὶ διὰ τῶν χάριτι διδασκόντων Θεοῦ τοὺς ἀκούοντας. Εἰ μὴ ἄρὰ ἴδιόν τι σημαινόμενον ἐξα- κούοιτο εἰς τὸ νουθετεῖν (58), τὸ καὶ ἐπιτυγχάνειν ἐν τῷ νουθετουμένῳ, καὶ ἀκούειν τὸν τοῦ διδάσκοντος λόγον· ὅπερ ἐστὶ παρὰ τὴν ἔννοιαν τοῦ τετριμμένου ἐν τῇ συνηθεία σημαινομένου. Εἰς δὲ τὸ, « Πῶς πεί- θειν ἀδυνατεῖ; » καὶ αὐτὸ προαχθὲν ἂν πᾶσι τοῖς Πρόνοιαν παραδεχομένοις, ταῦτα λεκτέον. Ἐπειδὴ τὸ πείθεσθαι (39) ώσπερεὶ τῶν καλουμένων ἀντιπεπον- θέτων ἐστὶν, ἀνάλογον τῷ κείρεσθαι ἄνθρωπον, ενερ- γοῦντα τὸ παρέχειν ἑαυτὸν τῷ κείροντι· διὰ τοῦτο οὐ μόνης δεῖται τῆς τοῦ πείθοντος ἐνεργείας, ἀλλὰ καὶ τῆς, ἵν' οὕτως ὀνομάσω, ὑποπτώσεως πρὸς τὸν πεί- θοντα, ἢ παραδοχῆς τῶν λεγομένων ὑπὸ τοῦ πεί- θοντος. Διὰ τοῦτο οὐ παρὰ τὸ μὴ δύνασθαι τὸν Θεὸν πείθειν λεκτέον τοὺς μὴ πειθομένους μὴ πεί- θεσθαι, ἀλλὰ παρὰ τὸ ἐκείνους μὴ δέχεσθαι τοὺς πιστικούς (40) λόγους τοῦ Θεοῦ. Τοῦτο δὲ καὶ ἐπ' ἀνθρώπων λέγων τις, ὀνομαζομένων πειθούς δημιουρ γῶν, οὐκ ἂν ἁμάρτοι (41)· δυνατὸν γὰρ καὶ τὸν ἄκρως κατειληφότα τὰ τῆς ῥητορικῆς θεωρήματα, καὶ δεόντως αὐτοῖς χρώμενον, πάντα μὲν ποιεῖν πρὸς τὸ πείθειν, μὴ τυγχάνοντα δὲ τῆς προαιρέσεως τοῦ ὀφείλοντος πείθεσθαι δοκεῖν μὴ πείθειν. "Οτι δὲ, κἂν τὸ πιστικοὺς (42) λέγεσθαι λόγους ἀπὸ Θεοῦ ἔρχη- ται, τό γε πείθεσθαι οὐκ ἔστιν ἀπὸ Θεοῦ· σαφῶς ὁ Παῦλος διδάσκει, λέγων· . Η πεισμονὴ οὐκ ἐκ τοῦ καλοῦντος ὑμᾶς (43). » Τοιοῦτόν ἐστι καὶ τὸ, « Ἐὰν θέλητε, καὶ εἰσακούσητέ μου, τὰ ἀγαθὰ τῆς γῆς φά- • τις σημαινόμενον ἐξακούει τὸ νουθετεῖν. Ἐπειδὴ τὸ πείθεσθαι, ώσπερεί τῶν καλουμένων ἀντιπεπονθότων ὂν, ἀνάλογον τῷ κ:!- ρεσθαι, ήγουν τῷ παρέχειν ἑαυτὸν τῷ κείροντι. τὰ, ἄνθρωπον, εἰ ἐνεργοῦντα, ΧΙ. . « CONTRA CELSUM LIB. VI. mala quædam a Deo induci ad convertendos et sa- nandos qui hujusmodi molestiis opus habent. Non absurdum etiam mala Domino descendere in portas Jerusalem *, › quæ mala posita erant in mo- lestiis quas hostes pariebant, et quæ conversionis causa infligebantur; e visitari in virga iniquitates › legem Dei relinquentium, c et in verberibus pecca- ta eorum'; › et istud dici : ‹ Habes carbones ignis, sede super eos, ipsi tibi erunt auxilio ®. » in eain- dem sententiam istud exponimus: Ego faciens pacem et creans mala ';, creat enim corporea et exteriora mala, iisque purgat et erudit, qui verbo et doctrina sana erudiri nolunt. Atque hæc in istud · • Quomodo Deus mala faciebat? › A verberant vel secant : sic nihil absurdi est dicere B C D Mich. 1, 12. Psal. LxxxvIII, ger esse non videtur Guieto qui dubitat an ita sit corrigendus : llaque mera suspi catur esse glossemata. Qua vero de causa sic opine- PATROL. GR. hortari non potest? » Jam dixi, id quod Celsus hic objicit, si propterea in jus vocari possumus, obji- ciendum esse omnibus Providentiam admittenti- bus. Responderit etiam aliquis Deum hortari posse, quandoquidem per totam Scripturam hortatur, et per eos qui Dei gratia docent audientes. Nisi forte propria quædam isti verbo hortari significatio tri- buatur, quasi idem exprimeret ac penetrare in animum ejus ad quem hortatio fit, et efficere ut sermonem docentis intelligat ; id quod ab usitata significatione recedit. In istud vero : « Quomodo persuadere non potest? › quod et ipsum Providen- tiam admittentibus objici potest, dicendum, quia hoc verbum persuaderi ex verborum numero est quæ duplicem actionem indicant; cujusmodi est tonderi, quod significat et actionem tondentis, et actionem ejus qui se præbet tondendum: propter- ea non solum opus esse persuadentis actione, sed- etiam ut qui persuadetur, se, ut ita loquar, persua- denti submittat, aut recipiat quæ a persuadente di- cuntur. Quamobrem si qui non persuadentur, non idcirco dicendum id inde oriri, quod Deus persva. dere non possit, sed quod illi Dei sermones ad fa - ciendam fidem aptos non admittant. Idem qui di- ceret de illis hominibus quos persuadendi artifices vocanus, non falleretur. Fieri enim potest ut ali- quis apprime rhetoricæ præcepta callens iisque ut par est utens omnia ad persuadendum faciat, nec ta- men videatur persuadere, propterea quod vincere non potest ejus voluntatem qui persuaderi debet. Et sane quod res dicantur ad persuadendum idoneæ, id a Deo proficiscitur, persuasionis autem non Deus est auctor: idque perspicue docet Pau- 15. • [sa. SLV, 7. tur, ignorare me fateor, nec videre cur ejusmodi correctione indigeat præsens locus, in quo nihil etiam vitii agnovit Boherellus. TEL. 32. 8 Isa. XLVII, 14, (38) Libh. antea editi in margine habent, ίδιόν (59) Ἐπειδὴ τὸ πείθεσθαι, etc. Locus hic inte- 87. Nunc ad illud : c Quomodo persuadere et (40) Πιστικούς. Guietus scribit, πειστικούς. (41) Mss., ἁμάρτοι. Ηesch. et Spencerus, ἁμάρ (42) Πιστικούς. Legit Guietus, πειστικούς. (45) Miss., ὑμᾶς. Meschelius et Spencerus, ἡμᾶς.
PG 11:1407Πάντα μὲν οὖν οἱ ἀπὸ τῆς Στοᾶς ἐκπυρούτωσαν, ἡμεῖς δὲ ἀσώματον οὐσίαν οὐκ ἴσμεν ἐκπυρουμένην οὐδ’ εἰς πῦρ ἀναλυομένην τὴν ἀνθρώπου ψυχὴν ἢ τὴν ἀγγέλων ἢ θρόνων ἢ κυριοτήτων ἢ ἀρχῶν ἢ ἐξουσιῶν ὑπόστασιν. Διόπερ μάτην λέλεκται τῷ Κέλσῳ, ὡς μὴ εἰδότι τὰ τοῦ πνεύματος τοῦ θεοῦ, ὅτι ἐπείπερ πνεῦμά ἐστιν ἀπὸ τοῦ θεοῦ ὁ υἱὸς ἐν ἀνθρωπίνῳ γεγονὼς σώματι, οὐδ’ ἂν αὐτὸς εἴη ἀθάνατος ὁ τοῦ θεοῦ υἱός. Εἶτα πάλιν ἑαυτῷ φύρει τὸν λόγον, ὥς τινων ἀφ’ ἡμῶν οὐχ ὁμολογησόντων πνεῦμα εἶναι τὸν θεὸν ἀλλὰ τὸν υἱὸν αὐτοῦ, καὶ οἴεται ἀπαντᾶν λέγων ὅτι οὐδεμία τοιαύτη φύσις ἐστὶ πνεύματος, ὥστ’ ἀεὶ διαμένειν· ὡσεὶ καί, λεγόντων ἡμῶν ὅτι ὁ θεὸς πῦρ ἐστι καταναλίσκον, ἔλεγεν ὅτι οὐδεμία τοιαύτη φύσις ἐστὶ πυρός, ὥστ’ ἀεὶ διαμένειν· οὐχ ὁρῶν πῶς λέγομεν εἶναι πῦρ τὸν θεὸν ἡμῶν, καὶ τίνων ἀναλωτικόν, ὅτι ἁμαρτημάτων καὶ τῆς κακίας. Πρέπει γὰρ θεῷ ἀγαθῷ μετὰ τὸ ἕκαστον φανῆναι ἀγωνισάμενον, ὁποῖος γέγονεν ἀγωνιστής, ἀναλῶσαι τῷ πυρὶ τῶν κολάσεων τὴν κακίαν. Εἶτα πάλιν ἑαυτῷ τὸ μὴ λεγόμενον ὑφ’ ἡμῶν λαμβάνει, ὅτι ἀναγκαῖόν ἐστι τὸ ἀναπεπνευκέναι τὸν θεόν.
γεσθε· ἐὰν δὲ μὴ θέλητε, μηδὲ εἰσακούσητέ μου, Ει Β μάχαιρα ὑμᾶς κατέδεται. » "Ινα γάρ τις θέλῃ ἅπερ λέγει ὁ νουθετῶν, καὶ εἰσακούσας αὐτῶν ἄξιος γένη- ται τῶν τοῦ Θεοῦ ἐπαγγελιών, τῆς προαιρέσεως τοῦ ἀκούοντος δεῖ, καὶ τῆς πρὸς τὰ λεγόμενα ἐπι- νεύσεως. Διόπερ ἐν Δευτερονομίῳ ἐμφαντικῶς εἰρῆ- σθαί μοι δοκεῖ τὸ, « Καὶ νῦν, Ἰσραὴλ, τί Κύριος ὁ Θεός σου αἰτεῖ (44) παρὰ σοῦ, ἀλλ᾽ ἢ φοβεῖσθαι Κύ- ριον τὸν Θεόν σου, καὶ πορεύεσθαι ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς αὐτοῦ, καὶ ἀγαπᾶν αὐτὸν, καὶ φυλάσσειν τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ ; ν Εἶθ' ἑξῆς ἐστιν ἀπαντῆσαι πρὸς τὸ, « Πῶς δ᾽ ἐπ᾿ αὐτοῖς ἀχαρίστοις καὶ πονηροῖς γενομένοις μεταμέ λει, καὶ τὴν ἑαυτοῦ τέχνην μέμφεται, καὶ μισεῖ, καὶ ἀπειλεῖ, καὶ φθείρει τὰ ἴδια ἔκγονα; ο Συκοφαντεί δ' ἐν τούτοις καὶ καταψεύδεται τῶν ἐν τῇ Γενέσει γεγραμμένων τὸν τρόπον τοῦτον· Ἰδὼν δὲ Κύριος ὁ Θεὸς, ὅτι ἐπληθύνθησαν αἱ κακίαι τῶν ἐπὶ τῆς (45) γῆς, καὶ πᾶς τις διανοεῖται ἐν τῇ καρδίᾳ ἐπιμελῶς ἐπὶ τὰ πονηρὰ πάσας τὰς ἡμέρας, ἐνεθυμήθη ὁ Θεὸς, ὅτι ἐποίησε τὸν ἄνθρωπον ἐπὶ τῆς γῆς· καὶ διενοήθη ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ, καὶ εἶπεν ὁ Θεός· Ἀπαλείψω τὸν ἄνθρωπον, ὃν ἐποίησα, ἀπὸ προσώπου τῆς γῆς, ἀπὸ ἀνθρώπου ἕως κτήνους, καὶ ἀπὸ ἑρπετῶν ἕως τῶν πετεινῶν τοῦ οὐρανοῦ· ὅτι ἐνεθυμήθην (46), ότι ἐποίησα αὐτούς· ν τὰ μὴ γεγραμμένα ἐκτιθέμενος, ὡς δηλούμενα ἀπὸ τῶν γεγραμμένων. Μεταμέλεια γὰρ ἐν τούτοις οὐκ ὠνομάσθη Θεοῦ, οὐδ᾽ ὅτι τὴν ἑαυτοῦ τέχνην μέμφεται καὶ μισεῖ. Εἰ δὲ δοκεῖ ὁ Θεὸς ἀπειλεῖν τὰ τοῦ κατακλυσμοῦ, καὶ φθείρειν ἐν αὐτῷ τὰ ἴδια ἔκγονα· λεκτέον, ὅτι, ἀθανάτου τῆς ψυχῆς τῶν ἀνθρώπων τυγχανούσης, ἡ μὲν νομιζο μένη ἀπειλὴ ἐπιστρέφειν βούλεται τοὺς ἀκούοντας· ἡ δ' ἐν τῷ κατακλυσμῷ διαφθορὰ τῶν ἀνθρώπων και θάρσιόν ἐστι τῆς γῆς, ὡς καὶ Ἑλλήνων οἱ μὴ εὐχα ταφρονήτως φιλοσοφήσαντες εἰρήκασιν ἐν τῷ· Ὅταν ὡσπερεὶ ἀνθρωποπαθῶν λέξεων, ἀναφερομένων ἐπὶ δ' οἱ θεοὶ τὴν γῆν καθαίρωσι (47). Περὶ δὲ τῶν τὸν Θεὸν, οὐκ ὀλίγα ἡμῖν καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω λέλεκται. ἐθυμώθην. ἐνεθυμήθην, Ὑπειδόμενος δ᾽ ἑξῆς ὁ Κέλσος, τάχα δὲ καὶ αὐτὸς συνιδών, ὅτι δύναται λεχθῆναι ὑπὸ τῶν ἀπολογουμέν νων περὶ τῶν ἐν τῷ κατακλυσμῷ διαφθαρέντων, φησίν· . Εἰ δὲ μὴ διαφθείρει τὰ ἴδια ἔκγονα, που ποτε αὐτὰ ὑπεξάγει τοῦ κόσμου τοῦδε, ὃν ἐποίησεν αὐτός; « Καὶ πρὸς τοῦτο δὲ λέγομεν, ὅτι τοῦ μὲν παντὸς κόσμου, συνεστῶτος ἐξ οὐρανοῦ καὶ γῆς, οὐ πάντως ὑπεξάγει τοὺς τὸν κατακλυσμὸν πεπονθότας· ἀπαλλάττει δ' αὐτοὺς τῆς ἐν σαρκὶ ζωῆς, καὶ ἀπολύ- σας τῶν σωμάτων ἀπολύει ἅμα καὶ τοῦ ἐπὶ γῆς τυγ χάνειν, ἣν πολλαχοῦ τῶν Γραφῶν ἔθος ὀνομάζεσθαι κόσμον. Μάλιστα δ᾽ ἐν τῷ κατὰ Ἰωάννην (48) Εὐαγ-, γελίῳ πολλάκις ἐστὶν εὑρεῖν κόσμον τὸν περίγειον ¹³ μετεμελήθην κατὰ Ἰωάννου, ORIGENIS lus, cum ait : . Persuasio non est ex eo qui A vocal vos. » Ejusmodi est etiam istud : . Si volueritis et audieritis me, bona terræ comede- tis; quod si nolueritis, neque audieritis me, gladius devorabit vos “. Ut enim aliquis velit quæ dicit hortator, et ilis obsecutus dignum se præbeat qui Dei promissa consequatur, opus est ut voluntas audientis acquiescat et dictis assentiatur. Qua- propter in Deuteronomio luculente mihi dictum esse videtur : « nunc, Israel, quid Dominus Deus tuus petit a te, nisi ut timeas Dominum Deum tuum, et ambules in omnibus viis ejus, et diligas eum, et custodias mandata ejus¹? › B pœnitet ingratos creasse et improbos, de sua arte conqueritur, et odio habet, intendit minas, et pro- prios filios pessumdat? > Sic lacessit calumniis et prave detorquet quæ in Genesi narrantur in hunc modum : ‹ Videns autem Deus completas esse ini- quitates hominum in terra, et omnes in corde cogitare de malis totos dies, recogitavit Deus quid hominem fecisset in terra, et versavit in corde suo et dixit Deus: Delebo hominem quem feci a facie terræ, ab homine ad animantia, a reptili usque ad volucres coli, recogitavi enim quod eos fecerim 18. Quæ scripta non sunt profert, quasi iis quæ scripta sunt indicentur; nulla enim in istis de pœnitentia Dei mentio est, nec de sua arte queri, nec cam odio habere legitur. Quod autem Deus minitari diluvium et illo proprios filios videtur exstinguere, dicen- dum, cum immortalis hominum anima sit, minas illas eo consilio intendi, ut qui audiunt convertan- tur; internecionem autem hominum per diluvium esse terræ purgationem; id quod doctissimi Græco- rum philosophi docent his verbis : c Quando dii terram purgaverint. › Cæterum de locis, ubi Deo tribuuntur humani affectus, non pauca nobis jam dicta sunt in superioribus. C D quid illi responderi possit de iis qui diluvio exstin- cti sunt, ait : « Aut si non proprios filios pessum- dat, quo tandem ablegat ex hoc mundo quem ipse fecit? Ad quod nos dicimus eos qui diluvio perie- runt, non removeri omnino a toto hoc mundo qui e cœlo et terra constat, sed ab illa vita quæ in carne vivitur; et solutis corporibus eos tolli e terra, quam Scriptura multis in locis mundum vo- care solet. Sed maxime in Evangelio secundum Joannein invenire est locum hunc terrenum mun- dum appellari; sicut cum dicitur: «Erat lux vera quæ illuminat omnem hominem venientem in hunc 8. Gal. V, Fitur in mss. ¹¹ Isa. 1, 19, 20. Deut. x, 12, 13. Ceterum contra Origenem, Gen. vi, 5, 6, 7. exponit Chrysostomus. in Timmo, pag. 22. Hoeschelius et Spencerus, male 58. Deinde refellendum venit istud : c Cur euin 59. Postea Celsus aut suspicans aut intelligens (44) Vulgati Deuteron. libb., αἰτεῖται. (45) Articulus tñ deest in autea editis, sed repe- (46) Ενεθυμήθην. Hæschelius in textu habet, (47) "Οταν δ' οἱ θεοὶ τὴν γῆν καθαίρωσι. Plate (48) Codd. Regius et Basileensis κατὰ Ἰωάννην
Καὶ τούτῳ ἀκόλουθον τὸ μὴ δύνασθαι ἀναστῆναι μετὰ τοῦ σώματος τὸν Ἰησοῦν· οὐκ ἂν γὰρ ἀπειλήφει ὃ δέδωκε πνεῦμα ὁ θεὸς καταμεμολυσμένον τῇ τοῦ σώματος φύσει. Εὔηθες οὖν ἀπαντᾶν ἡμᾶς πρὸς τοὺς λόγους ὡς ἡμετέρους τοὺς μὴ ἡμετέρους. Εἶθ’ ἑξῆς ταυτολογῶν μετὰ τὸ πολλὰ ἐν τοῖς ἀνωτέρω εἰπεῖν καὶ χλευάσαι τὴν ἐκ παρθένου γέννησιν τοῦ θεοῦ, πρὸς ἣν κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν ἀπηντήσαμεν, φησίν· Εἰ δ’ ἐβούλετο πνεῦμα ἐξ ἑαυτοῦ καταπέμψαι, τί ἐδεῖτο εἰς γυναικὸς γαστέρα ἐμπνεῖν; Ἐδύνατο γὰρ ἤδη πλάσσειν ἀνθρώπους εἰδὼς καὶ τούτῳ περιπλάσαι σῶμα καὶ μὴ τὸ ἴδιον πνεῦμα εἰς τοσοῦτον μίασμα ἐμβαλεῖν· οὕτως μέν τ’ ἂν οὐδ’ ἠπιςτεῖτο, εἰ ἄνωθεν εὐθὺς ἔσπαρτο. Καὶ ταῦτ’ εἶπεν, ἐπεὶ μὴ εἶδε τὴν παρθενικὴν καὶ καθαρὰν γέννησιν καὶ ἀπὸ μηδεμιᾶς φθορᾶς τοῦ μέλλοντος ὑπηρετήσασθαι τῇ ἀνθρώπων σωτηρίᾳ σώματος. Οἴεται δὲ ὁ τὸν στωϊκὸν λόγον ἐκτιθέμενος καὶ μὴ προσποιούμενος τὰ περὶ ἀδιαφόρων μεμαθηκέναι εἰς μίασμα ἐμβεβλῆσθαι τὴν θείαν φύσιν καὶ μεμιάσθαι εἴτε γενομένην ἐν γυναικὸς σώματι, ἕως περιπλασθῇ αὐτῇ τὸ σῶμα, εἴτε σῶμα ἀνειληφυῖαν·
γεσθε· ἐὰν δὲ μὴ θέλητε, μηδὲ εἰσακούσητέ μου, Ει Β μάχαιρα ὑμᾶς κατέδεται. » "Ινα γάρ τις θέλῃ ἅπερ λέγει ὁ νουθετῶν, καὶ εἰσακούσας αὐτῶν ἄξιος γένη- ται τῶν τοῦ Θεοῦ ἐπαγγελιών, τῆς προαιρέσεως τοῦ ἀκούοντος δεῖ, καὶ τῆς πρὸς τὰ λεγόμενα ἐπι- νεύσεως. Διόπερ ἐν Δευτερονομίῳ ἐμφαντικῶς εἰρῆ- σθαί μοι δοκεῖ τὸ, « Καὶ νῦν, Ἰσραὴλ, τί Κύριος ὁ Θεός σου αἰτεῖ (44) παρὰ σοῦ, ἀλλ᾽ ἢ φοβεῖσθαι Κύ- ριον τὸν Θεόν σου, καὶ πορεύεσθαι ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς αὐτοῦ, καὶ ἀγαπᾶν αὐτὸν, καὶ φυλάσσειν τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ ; ν Εἶθ' ἑξῆς ἐστιν ἀπαντῆσαι πρὸς τὸ, « Πῶς δ᾽ ἐπ᾿ αὐτοῖς ἀχαρίστοις καὶ πονηροῖς γενομένοις μεταμέ λει, καὶ τὴν ἑαυτοῦ τέχνην μέμφεται, καὶ μισεῖ, καὶ ἀπειλεῖ, καὶ φθείρει τὰ ἴδια ἔκγονα; ο Συκοφαντεί δ' ἐν τούτοις καὶ καταψεύδεται τῶν ἐν τῇ Γενέσει γεγραμμένων τὸν τρόπον τοῦτον· Ἰδὼν δὲ Κύριος ὁ Θεὸς, ὅτι ἐπληθύνθησαν αἱ κακίαι τῶν ἐπὶ τῆς (45) γῆς, καὶ πᾶς τις διανοεῖται ἐν τῇ καρδίᾳ ἐπιμελῶς ἐπὶ τὰ πονηρὰ πάσας τὰς ἡμέρας, ἐνεθυμήθη ὁ Θεὸς, ὅτι ἐποίησε τὸν ἄνθρωπον ἐπὶ τῆς γῆς· καὶ διενοήθη ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ, καὶ εἶπεν ὁ Θεός· Ἀπαλείψω τὸν ἄνθρωπον, ὃν ἐποίησα, ἀπὸ προσώπου τῆς γῆς, ἀπὸ ἀνθρώπου ἕως κτήνους, καὶ ἀπὸ ἑρπετῶν ἕως τῶν πετεινῶν τοῦ οὐρανοῦ· ὅτι ἐνεθυμήθην (46), ότι ἐποίησα αὐτούς· ν τὰ μὴ γεγραμμένα ἐκτιθέμενος, ὡς δηλούμενα ἀπὸ τῶν γεγραμμένων. Μεταμέλεια γὰρ ἐν τούτοις οὐκ ὠνομάσθη Θεοῦ, οὐδ᾽ ὅτι τὴν ἑαυτοῦ τέχνην μέμφεται καὶ μισεῖ. Εἰ δὲ δοκεῖ ὁ Θεὸς ἀπειλεῖν τὰ τοῦ κατακλυσμοῦ, καὶ φθείρειν ἐν αὐτῷ τὰ ἴδια ἔκγονα· λεκτέον, ὅτι, ἀθανάτου τῆς ψυχῆς τῶν ἀνθρώπων τυγχανούσης, ἡ μὲν νομιζο μένη ἀπειλὴ ἐπιστρέφειν βούλεται τοὺς ἀκούοντας· ἡ δ' ἐν τῷ κατακλυσμῷ διαφθορὰ τῶν ἀνθρώπων και θάρσιόν ἐστι τῆς γῆς, ὡς καὶ Ἑλλήνων οἱ μὴ εὐχα ταφρονήτως φιλοσοφήσαντες εἰρήκασιν ἐν τῷ· Ὅταν ὡσπερεὶ ἀνθρωποπαθῶν λέξεων, ἀναφερομένων ἐπὶ δ' οἱ θεοὶ τὴν γῆν καθαίρωσι (47). Περὶ δὲ τῶν τὸν Θεὸν, οὐκ ὀλίγα ἡμῖν καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω λέλεκται. ἐθυμώθην. ἐνεθυμήθην, Ὑπειδόμενος δ᾽ ἑξῆς ὁ Κέλσος, τάχα δὲ καὶ αὐτὸς συνιδών, ὅτι δύναται λεχθῆναι ὑπὸ τῶν ἀπολογουμέν νων περὶ τῶν ἐν τῷ κατακλυσμῷ διαφθαρέντων, φησίν· . Εἰ δὲ μὴ διαφθείρει τὰ ἴδια ἔκγονα, που ποτε αὐτὰ ὑπεξάγει τοῦ κόσμου τοῦδε, ὃν ἐποίησεν αὐτός; « Καὶ πρὸς τοῦτο δὲ λέγομεν, ὅτι τοῦ μὲν παντὸς κόσμου, συνεστῶτος ἐξ οὐρανοῦ καὶ γῆς, οὐ πάντως ὑπεξάγει τοὺς τὸν κατακλυσμὸν πεπονθότας· ἀπαλλάττει δ' αὐτοὺς τῆς ἐν σαρκὶ ζωῆς, καὶ ἀπολύ- σας τῶν σωμάτων ἀπολύει ἅμα καὶ τοῦ ἐπὶ γῆς τυγ χάνειν, ἣν πολλαχοῦ τῶν Γραφῶν ἔθος ὀνομάζεσθαι κόσμον. Μάλιστα δ᾽ ἐν τῷ κατὰ Ἰωάννην (48) Εὐαγ-, γελίῳ πολλάκις ἐστὶν εὑρεῖν κόσμον τὸν περίγειον ¹³ μετεμελήθην κατὰ Ἰωάννου, ORIGENIS lus, cum ait : . Persuasio non est ex eo qui A vocal vos. » Ejusmodi est etiam istud : . Si volueritis et audieritis me, bona terræ comede- tis; quod si nolueritis, neque audieritis me, gladius devorabit vos “. Ut enim aliquis velit quæ dicit hortator, et ilis obsecutus dignum se præbeat qui Dei promissa consequatur, opus est ut voluntas audientis acquiescat et dictis assentiatur. Qua- propter in Deuteronomio luculente mihi dictum esse videtur : « nunc, Israel, quid Dominus Deus tuus petit a te, nisi ut timeas Dominum Deum tuum, et ambules in omnibus viis ejus, et diligas eum, et custodias mandata ejus¹? › B pœnitet ingratos creasse et improbos, de sua arte conqueritur, et odio habet, intendit minas, et pro- prios filios pessumdat? > Sic lacessit calumniis et prave detorquet quæ in Genesi narrantur in hunc modum : ‹ Videns autem Deus completas esse ini- quitates hominum in terra, et omnes in corde cogitare de malis totos dies, recogitavit Deus quid hominem fecisset in terra, et versavit in corde suo et dixit Deus: Delebo hominem quem feci a facie terræ, ab homine ad animantia, a reptili usque ad volucres coli, recogitavi enim quod eos fecerim 18. Quæ scripta non sunt profert, quasi iis quæ scripta sunt indicentur; nulla enim in istis de pœnitentia Dei mentio est, nec de sua arte queri, nec cam odio habere legitur. Quod autem Deus minitari diluvium et illo proprios filios videtur exstinguere, dicen- dum, cum immortalis hominum anima sit, minas illas eo consilio intendi, ut qui audiunt convertan- tur; internecionem autem hominum per diluvium esse terræ purgationem; id quod doctissimi Græco- rum philosophi docent his verbis : c Quando dii terram purgaverint. › Cæterum de locis, ubi Deo tribuuntur humani affectus, non pauca nobis jam dicta sunt in superioribus. C D quid illi responderi possit de iis qui diluvio exstin- cti sunt, ait : « Aut si non proprios filios pessum- dat, quo tandem ablegat ex hoc mundo quem ipse fecit? Ad quod nos dicimus eos qui diluvio perie- runt, non removeri omnino a toto hoc mundo qui e cœlo et terra constat, sed ab illa vita quæ in carne vivitur; et solutis corporibus eos tolli e terra, quam Scriptura multis in locis mundum vo- care solet. Sed maxime in Evangelio secundum Joannein invenire est locum hunc terrenum mun- dum appellari; sicut cum dicitur: «Erat lux vera quæ illuminat omnem hominem venientem in hunc 8. Gal. V, Fitur in mss. ¹¹ Isa. 1, 19, 20. Deut. x, 12, 13. Ceterum contra Origenem, Gen. vi, 5, 6, 7. exponit Chrysostomus. in Timmo, pag. 22. Hoeschelius et Spencerus, male 58. Deinde refellendum venit istud : c Cur euin 59. Postea Celsus aut suspicans aut intelligens (44) Vulgati Deuteron. libb., αἰτεῖται. (45) Articulus tñ deest in autea editis, sed repe- (46) Ενεθυμήθην. Hæschelius in textu habet, (47) "Οταν δ' οἱ θεοὶ τὴν γῆν καθαίρωσι. Plate (48) Codd. Regius et Basileensis κατὰ Ἰωάννην
PG 11:1409παραπλήσιόν τι ποιῶν τοῖς οἰομένοις τὰς αὐγὰς τοῦ ἡλίου μιαίνεσθαι ἐν τοῖς βορβόροις καὶ τοῖς δυσώδεσι σώμασι καὶ μὴ μένειν κἀκεῖ καθαράς. Καὶ εἰ κατὰ τὴν Κέλσου δὲ ὑπόθεσιν χωρὶς γεννήσεως περιεπλάσσετο τὸ σῶμα τῷ Ἰησοῦ, [οὐκ] εὐθὺς ἂν οἱ βλέποντες τὸ σῶμα ἐπίστευον ὅτι οὐκ ἀπὸ γεννήσεως ἦν· οὐδὲ γὰρ τὸ βλεπόμενον ἀπαγγέλλει καὶ τὴν φύσιν, ὅθεν γεγένηται. Οἷον εἰ καθ’ ὑπόθεσιν μέλι ἦν τι μὴ ἀπὸ μελισσῶν, οὐκ ἂν τοῦτό τις ἀπήγγελλεν ἀπὸ τῆς γεύσεως ἢ τῆς ὄψεως, ὅτι μὴ ἀπὸ μελισσῶν ἐστιν· ὡς οὐδὲ τὸ ἀπὸ μελισσῶν δείκνυσι τῇ αἰσθήσει τὴν ἀρχήν, ἀλλ’ ἡ πεῖρα δείκνυσιν ὅτι τοῦτ’ ἀπὸ μελισσῶν ἐστιν. Οὕτω δὲ καὶ ἡ πεῖρα διδάσκει ὅτι ἀπὸ ἀμπέλου ὁ οἶνος· οὐ γὰρ ἀναφέρει ἡ γεῦσις τὸ ἀπὸ ἀμπέλου. Τὸν αὐτὸν τρόπον τοίνυν τὸ αἰσθητὸν σῶμα οὐκ ἀπαγγέλλει τὸν τρόπον τῆς ὑποστάσεως αὐτοῦ. Προσαχθήσῃ δὲ τῷ λεγομένῳ ἀπὸ τῶν ἐν οὐρανοῖς, ὧν τῆς ὑποστάσεως καὶ τῆς λαμπρότητος αἰσθόμεθα βλέποντες αὐτά· ἀλλ’ οὐ δή που ἡ αἴσθησις ἡμῖν ὑποβάλλει, πότερον γενητὰ ἢ ἀγένητά ἐστιν. Αἱρέσεις γοῦν καὶ περὶ τούτων συνέστησαν· ἀλλὰ καὶ οἱ λέγοντες αὐτὰ γενητὰ οὐχ ὁμονοοῦσι περὶ τοῦ πῶς ἐστι γενητά·
ὀνομαζόμενον τόπον· ὥσπερ καὶ ἐν τῷ· Ην τὸ φῶς τὸ ἀληθινὸν, ὃ φωτίζει πάντα ἄνθρωπον ἐρχόμενον εἰς τὸν κόσμον· ο καὶ ο Ἐν τῷ κόσμῳ θλίψιν ἕξετε (49), ἀλλὰ θαρσείτε, ἐγὼ νενίκηκα τὸν κόσμον. » Εἰ μὲν οὖν ἀκούει τις τοῦ, ὑπεξάγει τοῦ κόσμου τοῦδε τοῦ περιγείου τόπου, οὐδὲν ἄτοπον ἀπαντᾶ τῷ λόγῳ· εἰ δὲ κόσμον τὸ ἐξ οὐρανοῦ καὶ γῆς σύστημα ὀνομάζει τις, οὐ πάντως οἱ τὸν κατακλυσμὸν παθόντες ὑπεξ- ἄγονται ἀπὸ τοῦ οὕτως (50) ὀνομαζομένου κόσμου. Καίτοιγε εἴποι ἄν τις, νοήσας τὸ, μὴ σκοπούντων ἡμῶν τὰ βλεπόμενα, ἀλλὰ τὰ μὴ βλεπόμενα· καὶ τὸ, • Τὰ γὰρ ἀόρατα αὐτοῦ ἀπὸ κτίσεως κόσμου τοῖς ποιήμασι νοούμενα καθορᾶται·, ὅτι πρὸς τοῖς (51) ἀοράτοις, καὶ ἀπαξαπλῶς ὀνομαζομένοις μὴ βλεπο μένοις τυγχάνων, ὑπεξῆλθε τὸν κόσμον, τοῦ Λόγου αὐτὸν ὑπεξάγοντος ἐντεῦθεν, καὶ ἐπὶ τὸν ὑπερουρά νιον (52) ἐπὶ τῇ θέᾳ τῶν καλῶν μετατιθέντος τόπον. Μετὰ δὲ τὴν ἐξετασθεῖσαν λέξιν, ώσπερεὶ σκοπὸν ἔχων τὸ ὅπως ποτὲ πολλῶν λόγων πληρῶσαι τὸ βι- βλίον, ἄλλαις λέξεσι τὰ παραπλήσιά φησι τοῖς ὀλίγῳ ἀνωτέρω ἐξετασθεῖσιν, ἐν οἷς ἔλεγε· « Μακρῷ δ' εὐηθέστερον τὸ, καὶ ἡμέρας τινὰς ἐπιδιανείμαι τῇ κοσμογονία, πρὶν εἶναι ἡμέρας· οὐρανοῦ γὰρ οὔπω γεγονότος, οὐδὲ γῆς πω ερηρεισμένης, οὐδ᾽ ἡλίου που τῇδε (55) φερομένου, πῶς ἡμέραι ἦσαν;» Τί γάρ διαφέρει ταῦτα τοῦ, « Ἔτι δ᾽ ἄνωθεν λαβόντες ἐπι- σκεψώμεθα, πῶς οὐκ ἂν ἄτοπος εἴη Θεὸς ὁ πρῶτος καὶ ὁ μέγιστος, κελεύων, γενέσθω τόδε, καὶ ἕτερων τόδε, ἢ τόδε· καὶ μιᾷ μὲν ἡμέρᾳ τοσόνδε τεκταινό- μενος, τῇ δευτέρα δ' αὖθις τοσῷδε πλέον, καὶ τρίτῃ καὶ τετάρτῃ, καὶ πέμπτῃ καὶ ἕκτῃ. » Δυνάμει δ' εἰ πομεν (54) καὶ εἰς τὸ ο Κελεύων, γενέσθω τόδε, καὶ ἕτερον τόδε, ἢ τόδε·, ὅτε παρετιθέμεθα τὸ « Αὐτὸς εἶπε, καὶ ἐγενήθησαν, αὐτὸς ἐνετείλατο, καὶ ἐκτίσθη- σαν ο λέγοντες τὸν μὲν προσεχῶς δημιουργὸν (55) εἶ ναι τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ Λόγον, καὶ ὡσπερεὶ αὐτουργὸν τοῦ κόσμου· τὸν δὲ Πατέρα τοῦ Λόγου, τῷ προστε ταχέναι τῷ Υἱῷ ἑαυτοῦ Λόγῳ ποιῆσαι τὸν κόσμον, εἶναι πρώτως δημιουργόν. Περὶ δὲ τοῦ μιᾷ μὲν ἡμέρᾳ γεγονέναι τὸ φῶς, δευτέρᾳ δὲ τὸ στερέωμα, τρίτῃ δὲ συνήχθαι τὰ ὑποκάτω τοῦ οὐρανοῦ ὕδατα εἰς τὰς συναγωγὰς αὐτῶν, καὶ οὕτω βεβλαστηκέναι τὴν γῆν τὰ ὑπὸ μόνης φύσεως διοικούμενα, καὶ τετάρτῃ τοὺς φωστῆρας καὶ ἀστέρας, καὶ πέμπτῃ τὰ νηκτά, καὶ ἕκτῃ τὰ χερσαία, καὶ τὸν ἄνθρωπον· κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν ἐν τοῖς Πραγματευθεῖσιν εἰς τὴν Γένεσιν εἰρήκαμεν· καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω δὲ, ἐγκα- λοῦντες τοῖς κατὰ τὴν προχειροτέραν ἐκδοχὴν φή- σασι χρόνους (56) ἓξ ἡμερῶν διεληλυθέναι εἰς τὴν κοσμοποιίαν, παρετιθέμεθα τὸ, « Αὕτη ἡ βίβλος γε νέσεως οὐρανοῦ καὶ γῆς, ὅτε ἐγένετο· ᾗ ἡμέρᾳ ἐποίη σεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. [1 ἔχετε. ' τοῖς. νιου. CONTRA CELSUM LIB. VI. B . tis; sed coufidite, ego vici mundum 15. Si igitur mundi nomine regio hæc terrena intelligatur, ab- surdum non est illos ex hoc mundo eductos fuisse; si autem mundi voce significatam velis cœli terræ- que compagem, non omnino ablegantur ex hoc mundo illi qui diluvium passi sunt. Quanquam si consideretur istud : Non contemplantibus nobis quæ videntur, sed quæ non videntur 16; » et hoc : « In- visibilia enim ipsius a creatura mimdi per ea quæ fa- ota sunt intellecta conspiciuntur 17; › dici potest eum, qui ad invisibilia, et ad ea quæ non videntur, utScri- plura generatim vocat, adjungit animum, ex hoc mundo egressum esse, Verbo hinc illum educente et transferente in illum supra cœlos locum, ubi rerum pulcherrimarum contemplatione fruatur. A mundum ; » et : e In mundo pressuram habebi D Cor. 17, Joan. xvi, 33. 18. C propositum esset qualibuscunque rebus volumen implere, aliis verbis fere eadem dicit ac ea qua paulo superius expendimus. Sic enim : ‹ Istud vero longe magis ridiculum, distribui mundi creationem in plurimos dies, antequam dies essent. Namque colo nondum creato, terra nondum firinala, 80- le nondum circumacto, qui dies erant?, Hæc enim quid discrepant ab istis ? • Re altius repetita, consideremus annon absurdus ille sit primus et maximus Deus, qui imperando dicit: Fiat hoc et illud et aliud, et tamen prima die unam rem aliquam fecit, secunda aliquid amplius, et sic tertia, quarta, quin- ta, sexta in fabricando procedit. › Jam pro viribus refellimus istud: Imperando dicit: Fiat hoc et illud et aliud; › cum videlicet exposuimus ista : ‹ Ipse dixit et facta sunt, ipse mandavit, et creata Sunt › Diximus scilicet proximum conditorem csse Verbum Dei Filium, illum fuisse mundi quasi ipsummet opificem ; Verbi vero Patrem esse pri- marium conditorem, eo quod Verbo suo Filio man- davit ut mundum faceret. Quod autem prima die lucem, secunda firmamentum creaverit, tertia aquæ quæ sub cœlo erant in suis fuerint collectæ recepta- culis, atque ita terra solius natura administratione suos fructus protulerit; quod quarta creata fuerint luminaria et stellæ, quinta vero natatilia, sexta demum terrestria et homo, hæc omnia, prout facul- tas tulit, in nostris in Genesim commentariis expli- cavimus. Quin et supra contra eos qui obvio sensu Scripturam interpretantes asserunt sex dies ad creationem muudi insumptos fuisse, adduxi- mus hunc locum: Iste est liber generationis cœli et terræ quando creata sunt, in die quo fecit Deus cœlum et terram Rom. 1, 20. ▸ Psal. XXXII, habetur lib. contra Celsum, num. Origenianorum lib. u, quæst. 2, num. 15. 1. Joan. 1, 9. (49) Iidem mss., ἕξετε. Hæsch. et Spencer., (50) Οὕτως. Guieto scribendum videtur, ὄντως. (51) Ὅτι πρὸς τοῖς. Boherellus legit, ὅτι ὁ πρὸς (52) Herschelius in textu, ἐπὶ τὸν ὑπὲρ τὸν οὐρα 60. Post examinatum hunc locum, quasi id sibi 9. 19 Gen. 11, 4. (53) Libh. editi in margine, πω τῇδε. (54) Δυνάμει δ' είπομεν. Locus ad quem remittit, (55) Τὸν μὲν προσεχώς δημιουργόν, etc. Vide (56) Χρόνους. Mallet Guietus, χρόνον.
οὐδὲ γὰρ ὑποβάλλει ἡ αἴσθησις αὐτῶν, κἂν βιασάμενος ὁ λόγος εὕρῃ ὅτι γενητά ἐστι, περὶ τοῦ τίνα τρόπον γεγένηται. Εἶθ’ ἑξῆς ἐπαναλαμβάνει πολλάκις ἤδη εἰπὼν τὰ περὶ τῆς γνώμης Μαρκίωνος, καὶ πῇ μὲν ἀληθῶς τὰ Μαρκίωνος ἐκτίθεται πῇ δὲ κἀκείνων παρήκουσεν· πρὸς ἣν οὐκ ἀναγκαῖον ἡμᾶς ἀπαντᾶν ἢ καὶ ἐλέγχειν. Εἶτα πάλιν ἑαυτῷ ἐπιφέρει τὰ ὑπὲρ Μαρκίωνος καὶ τὰ κατ’ αὐτοῦ λέγων, τίνα μὲν ἐκφεύγουσι τῶν ἐγκλημάτων τίσι δὲ περιπίπτουσι· καὶ ὅτε βούλεται συναγορεύειν τῷ φάσκοντι λόγῳ πεπροφητεῦσθαι αὐτόν, ἵνα κατηγορήσῃ Μαρκίωνος καὶ τῶν ἀπ’ αὐτοῦ, σαφῶς φησιν ὅτι πόθεν ἀποδειχθήσεται θεοῦ παῖς ὁ τοιαῦτα κολασθείς, εἰ μὴ περὶ τούτου προείρηται; Εἶτα πάλιν παίζει καί, ὡς ἔθος αὐτῷ, χλευάζει δύο εἰσάγων υἱοὺς θεῶν, τοῦ δημιουργοῦ ἕνα καὶ τοῦ κατὰ Μαρκίωνα θεοῦ ἕτερον, καὶ ἀναζωγραφεῖ αὐτῶν μονομαχίας, λέγων αὐτὰς εἶναι ὡς τῶν ὀρτύγων, καὶ τῶν πατέρων θεομαχίας· ἢ διὰ γῆρας ἀχρήστους αὐτοὺς ὄντας καὶ ληροῦντας μηδὲν μὲν ἀλλήλους διατιθέναι, ἐᾶν δὲ τοὺς παῖδας μάχεσθαι. Ὅπερ οὖν εἶπεν ἐν τοῖς ἀνωτέρω, τοῦτο φήσομεν πρὸς αὐτόν·
ὀνομαζόμενον τόπον· ὥσπερ καὶ ἐν τῷ· Ην τὸ φῶς τὸ ἀληθινὸν, ὃ φωτίζει πάντα ἄνθρωπον ἐρχόμενον εἰς τὸν κόσμον· ο καὶ ο Ἐν τῷ κόσμῳ θλίψιν ἕξετε (49), ἀλλὰ θαρσείτε, ἐγὼ νενίκηκα τὸν κόσμον. » Εἰ μὲν οὖν ἀκούει τις τοῦ, ὑπεξάγει τοῦ κόσμου τοῦδε τοῦ περιγείου τόπου, οὐδὲν ἄτοπον ἀπαντᾶ τῷ λόγῳ· εἰ δὲ κόσμον τὸ ἐξ οὐρανοῦ καὶ γῆς σύστημα ὀνομάζει τις, οὐ πάντως οἱ τὸν κατακλυσμὸν παθόντες ὑπεξ- ἄγονται ἀπὸ τοῦ οὕτως (50) ὀνομαζομένου κόσμου. Καίτοιγε εἴποι ἄν τις, νοήσας τὸ, μὴ σκοπούντων ἡμῶν τὰ βλεπόμενα, ἀλλὰ τὰ μὴ βλεπόμενα· καὶ τὸ, • Τὰ γὰρ ἀόρατα αὐτοῦ ἀπὸ κτίσεως κόσμου τοῖς ποιήμασι νοούμενα καθορᾶται·, ὅτι πρὸς τοῖς (51) ἀοράτοις, καὶ ἀπαξαπλῶς ὀνομαζομένοις μὴ βλεπο μένοις τυγχάνων, ὑπεξῆλθε τὸν κόσμον, τοῦ Λόγου αὐτὸν ὑπεξάγοντος ἐντεῦθεν, καὶ ἐπὶ τὸν ὑπερουρά νιον (52) ἐπὶ τῇ θέᾳ τῶν καλῶν μετατιθέντος τόπον. Μετὰ δὲ τὴν ἐξετασθεῖσαν λέξιν, ώσπερεὶ σκοπὸν ἔχων τὸ ὅπως ποτὲ πολλῶν λόγων πληρῶσαι τὸ βι- βλίον, ἄλλαις λέξεσι τὰ παραπλήσιά φησι τοῖς ὀλίγῳ ἀνωτέρω ἐξετασθεῖσιν, ἐν οἷς ἔλεγε· « Μακρῷ δ' εὐηθέστερον τὸ, καὶ ἡμέρας τινὰς ἐπιδιανείμαι τῇ κοσμογονία, πρὶν εἶναι ἡμέρας· οὐρανοῦ γὰρ οὔπω γεγονότος, οὐδὲ γῆς πω ερηρεισμένης, οὐδ᾽ ἡλίου που τῇδε (55) φερομένου, πῶς ἡμέραι ἦσαν;» Τί γάρ διαφέρει ταῦτα τοῦ, « Ἔτι δ᾽ ἄνωθεν λαβόντες ἐπι- σκεψώμεθα, πῶς οὐκ ἂν ἄτοπος εἴη Θεὸς ὁ πρῶτος καὶ ὁ μέγιστος, κελεύων, γενέσθω τόδε, καὶ ἕτερων τόδε, ἢ τόδε· καὶ μιᾷ μὲν ἡμέρᾳ τοσόνδε τεκταινό- μενος, τῇ δευτέρα δ' αὖθις τοσῷδε πλέον, καὶ τρίτῃ καὶ τετάρτῃ, καὶ πέμπτῃ καὶ ἕκτῃ. » Δυνάμει δ' εἰ πομεν (54) καὶ εἰς τὸ ο Κελεύων, γενέσθω τόδε, καὶ ἕτερον τόδε, ἢ τόδε·, ὅτε παρετιθέμεθα τὸ « Αὐτὸς εἶπε, καὶ ἐγενήθησαν, αὐτὸς ἐνετείλατο, καὶ ἐκτίσθη- σαν ο λέγοντες τὸν μὲν προσεχῶς δημιουργὸν (55) εἶ ναι τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ Λόγον, καὶ ὡσπερεὶ αὐτουργὸν τοῦ κόσμου· τὸν δὲ Πατέρα τοῦ Λόγου, τῷ προστε ταχέναι τῷ Υἱῷ ἑαυτοῦ Λόγῳ ποιῆσαι τὸν κόσμον, εἶναι πρώτως δημιουργόν. Περὶ δὲ τοῦ μιᾷ μὲν ἡμέρᾳ γεγονέναι τὸ φῶς, δευτέρᾳ δὲ τὸ στερέωμα, τρίτῃ δὲ συνήχθαι τὰ ὑποκάτω τοῦ οὐρανοῦ ὕδατα εἰς τὰς συναγωγὰς αὐτῶν, καὶ οὕτω βεβλαστηκέναι τὴν γῆν τὰ ὑπὸ μόνης φύσεως διοικούμενα, καὶ τετάρτῃ τοὺς φωστῆρας καὶ ἀστέρας, καὶ πέμπτῃ τὰ νηκτά, καὶ ἕκτῃ τὰ χερσαία, καὶ τὸν ἄνθρωπον· κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν ἐν τοῖς Πραγματευθεῖσιν εἰς τὴν Γένεσιν εἰρήκαμεν· καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω δὲ, ἐγκα- λοῦντες τοῖς κατὰ τὴν προχειροτέραν ἐκδοχὴν φή- σασι χρόνους (56) ἓξ ἡμερῶν διεληλυθέναι εἰς τὴν κοσμοποιίαν, παρετιθέμεθα τὸ, « Αὕτη ἡ βίβλος γε νέσεως οὐρανοῦ καὶ γῆς, ὅτε ἐγένετο· ᾗ ἡμέρᾳ ἐποίη σεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. [1 ἔχετε. ' τοῖς. νιου. CONTRA CELSUM LIB. VI. B . tis; sed coufidite, ego vici mundum 15. Si igitur mundi nomine regio hæc terrena intelligatur, ab- surdum non est illos ex hoc mundo eductos fuisse; si autem mundi voce significatam velis cœli terræ- que compagem, non omnino ablegantur ex hoc mundo illi qui diluvium passi sunt. Quanquam si consideretur istud : Non contemplantibus nobis quæ videntur, sed quæ non videntur 16; » et hoc : « In- visibilia enim ipsius a creatura mimdi per ea quæ fa- ota sunt intellecta conspiciuntur 17; › dici potest eum, qui ad invisibilia, et ad ea quæ non videntur, utScri- plura generatim vocat, adjungit animum, ex hoc mundo egressum esse, Verbo hinc illum educente et transferente in illum supra cœlos locum, ubi rerum pulcherrimarum contemplatione fruatur. A mundum ; » et : e In mundo pressuram habebi D Cor. 17, Joan. xvi, 33. 18. C propositum esset qualibuscunque rebus volumen implere, aliis verbis fere eadem dicit ac ea qua paulo superius expendimus. Sic enim : ‹ Istud vero longe magis ridiculum, distribui mundi creationem in plurimos dies, antequam dies essent. Namque colo nondum creato, terra nondum firinala, 80- le nondum circumacto, qui dies erant?, Hæc enim quid discrepant ab istis ? • Re altius repetita, consideremus annon absurdus ille sit primus et maximus Deus, qui imperando dicit: Fiat hoc et illud et aliud, et tamen prima die unam rem aliquam fecit, secunda aliquid amplius, et sic tertia, quarta, quin- ta, sexta in fabricando procedit. › Jam pro viribus refellimus istud: Imperando dicit: Fiat hoc et illud et aliud; › cum videlicet exposuimus ista : ‹ Ipse dixit et facta sunt, ipse mandavit, et creata Sunt › Diximus scilicet proximum conditorem csse Verbum Dei Filium, illum fuisse mundi quasi ipsummet opificem ; Verbi vero Patrem esse pri- marium conditorem, eo quod Verbo suo Filio man- davit ut mundum faceret. Quod autem prima die lucem, secunda firmamentum creaverit, tertia aquæ quæ sub cœlo erant in suis fuerint collectæ recepta- culis, atque ita terra solius natura administratione suos fructus protulerit; quod quarta creata fuerint luminaria et stellæ, quinta vero natatilia, sexta demum terrestria et homo, hæc omnia, prout facul- tas tulit, in nostris in Genesim commentariis expli- cavimus. Quin et supra contra eos qui obvio sensu Scripturam interpretantes asserunt sex dies ad creationem muudi insumptos fuisse, adduxi- mus hunc locum: Iste est liber generationis cœli et terræ quando creata sunt, in die quo fecit Deus cœlum et terram Rom. 1, 20. ▸ Psal. XXXII, habetur lib. contra Celsum, num. Origenianorum lib. u, quæst. 2, num. 15. 1. Joan. 1, 9. (49) Iidem mss., ἕξετε. Hæsch. et Spencer., (50) Οὕτως. Guieto scribendum videtur, ὄντως. (51) Ὅτι πρὸς τοῖς. Boherellus legit, ὅτι ὁ πρὸς (52) Herschelius in textu, ἐπὶ τὸν ὑπὲρ τὸν οὐρα 60. Post examinatum hunc locum, quasi id sibi 9. 19 Gen. 11, 4. (53) Libh. editi in margine, πω τῇδε. (54) Δυνάμει δ' είπομεν. Locus ad quem remittit, (55) Τὸν μὲν προσεχώς δημιουργόν, etc. Vide (56) Χρόνους. Mallet Guietus, χρόνον.
ποία γραῦς καταβαυκαλῶσα παιδίον οὐκ αἰδεσθήσεται τοιαῦτα λέγειν, ὁποῖα οὗτος ἐν τῷ ἐπιγραφομένῳ ἀληθεῖ λόγῳ; Δέον γὰρ αὐτὸν πραγματικῶς στῆναι πρὸς τοὺς λόγους, ὁ δὲ ἐάσας τὰ πράγματα παίζει καὶ βωμολοχεῖ οἰόμενος μίμους γράφειν ἤ τινα σκώμματα, οὐχ ὁρῶν ὅτι ἡ τοιαύτη ἀγωγὴ τῶν λόγων παρὰ τὴν πρόθεσιν τὴν αὐτοῦ ἐστι, βουλομένου καταλιπόντας ἡμᾶς χριστιανισμὸν προσέχειν αὐτοῦ τοῖς δόγμασιν· ἅτινα εἰ μὲν ἐσεμνολόγει, τάχα πιθανώτερα ἦν· ἐπεὶ δὲ χλευάζει καὶ παίζει καὶ βωμολοχεῖ, φήσομεν ὅτι ἀπορίᾳ σεμνῶν λόγωνοὐ γὰρ εἶχεν αὐτοὺς οὐδὲ ἠπίστατοεἰς τοσαύτην ἐνέπεσε φλυαρίαν. [Ἑξῆς τούτοις λέγει ὅτι ἐπειδὴ θεῖον πνεῦμα ἦν ἐν σώματι, πάντως τι παραλλάττειν αὐτὸ τῶν λοιπῶν ἐχρῆν ἢ κατὰ μέγεθος ἢ κάλλος ἢ ἀλκὴν ἢ φωνὴν ἢ κατάπληξιν ἢ πειθώ. Ἀμήχανον γὰρ ὅτῳ θεῖόν τι πλέον τῶν ἄλλων προσῆν μηδὲν ἄλλου διαφέρειν· τοῦτο δὲ οὐδὲν ἄλλου διέφερεν, ἀλλ’ ὥς φασι, μικρὸν καὶ δυσειδὲς καὶ ἀγεννὲς ἦν. Φαίνεται δὴ καὶ ἐν τούτοις ὅτι, ἐὰν μὲν κατηγορεῖν θέλῃ τοῦ Ἰησοῦ, ὡς πιστεύων ταῖς παρέχειν δοκούσαις αὐτῷ γραφαῖς ἀφορμὰς κατηγορίας λέγει τὰ ἀπ’ αὐτῶν·
ὀνομαζόμενον τόπον· ὥσπερ καὶ ἐν τῷ· Ην τὸ φῶς τὸ ἀληθινὸν, ὃ φωτίζει πάντα ἄνθρωπον ἐρχόμενον εἰς τὸν κόσμον· ο καὶ ο Ἐν τῷ κόσμῳ θλίψιν ἕξετε (49), ἀλλὰ θαρσείτε, ἐγὼ νενίκηκα τὸν κόσμον. » Εἰ μὲν οὖν ἀκούει τις τοῦ, ὑπεξάγει τοῦ κόσμου τοῦδε τοῦ περιγείου τόπου, οὐδὲν ἄτοπον ἀπαντᾶ τῷ λόγῳ· εἰ δὲ κόσμον τὸ ἐξ οὐρανοῦ καὶ γῆς σύστημα ὀνομάζει τις, οὐ πάντως οἱ τὸν κατακλυσμὸν παθόντες ὑπεξ- ἄγονται ἀπὸ τοῦ οὕτως (50) ὀνομαζομένου κόσμου. Καίτοιγε εἴποι ἄν τις, νοήσας τὸ, μὴ σκοπούντων ἡμῶν τὰ βλεπόμενα, ἀλλὰ τὰ μὴ βλεπόμενα· καὶ τὸ, • Τὰ γὰρ ἀόρατα αὐτοῦ ἀπὸ κτίσεως κόσμου τοῖς ποιήμασι νοούμενα καθορᾶται·, ὅτι πρὸς τοῖς (51) ἀοράτοις, καὶ ἀπαξαπλῶς ὀνομαζομένοις μὴ βλεπο μένοις τυγχάνων, ὑπεξῆλθε τὸν κόσμον, τοῦ Λόγου αὐτὸν ὑπεξάγοντος ἐντεῦθεν, καὶ ἐπὶ τὸν ὑπερουρά νιον (52) ἐπὶ τῇ θέᾳ τῶν καλῶν μετατιθέντος τόπον. Μετὰ δὲ τὴν ἐξετασθεῖσαν λέξιν, ώσπερεὶ σκοπὸν ἔχων τὸ ὅπως ποτὲ πολλῶν λόγων πληρῶσαι τὸ βι- βλίον, ἄλλαις λέξεσι τὰ παραπλήσιά φησι τοῖς ὀλίγῳ ἀνωτέρω ἐξετασθεῖσιν, ἐν οἷς ἔλεγε· « Μακρῷ δ' εὐηθέστερον τὸ, καὶ ἡμέρας τινὰς ἐπιδιανείμαι τῇ κοσμογονία, πρὶν εἶναι ἡμέρας· οὐρανοῦ γὰρ οὔπω γεγονότος, οὐδὲ γῆς πω ερηρεισμένης, οὐδ᾽ ἡλίου που τῇδε (55) φερομένου, πῶς ἡμέραι ἦσαν;» Τί γάρ διαφέρει ταῦτα τοῦ, « Ἔτι δ᾽ ἄνωθεν λαβόντες ἐπι- σκεψώμεθα, πῶς οὐκ ἂν ἄτοπος εἴη Θεὸς ὁ πρῶτος καὶ ὁ μέγιστος, κελεύων, γενέσθω τόδε, καὶ ἕτερων τόδε, ἢ τόδε· καὶ μιᾷ μὲν ἡμέρᾳ τοσόνδε τεκταινό- μενος, τῇ δευτέρα δ' αὖθις τοσῷδε πλέον, καὶ τρίτῃ καὶ τετάρτῃ, καὶ πέμπτῃ καὶ ἕκτῃ. » Δυνάμει δ' εἰ πομεν (54) καὶ εἰς τὸ ο Κελεύων, γενέσθω τόδε, καὶ ἕτερον τόδε, ἢ τόδε·, ὅτε παρετιθέμεθα τὸ « Αὐτὸς εἶπε, καὶ ἐγενήθησαν, αὐτὸς ἐνετείλατο, καὶ ἐκτίσθη- σαν ο λέγοντες τὸν μὲν προσεχῶς δημιουργὸν (55) εἶ ναι τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ Λόγον, καὶ ὡσπερεὶ αὐτουργὸν τοῦ κόσμου· τὸν δὲ Πατέρα τοῦ Λόγου, τῷ προστε ταχέναι τῷ Υἱῷ ἑαυτοῦ Λόγῳ ποιῆσαι τὸν κόσμον, εἶναι πρώτως δημιουργόν. Περὶ δὲ τοῦ μιᾷ μὲν ἡμέρᾳ γεγονέναι τὸ φῶς, δευτέρᾳ δὲ τὸ στερέωμα, τρίτῃ δὲ συνήχθαι τὰ ὑποκάτω τοῦ οὐρανοῦ ὕδατα εἰς τὰς συναγωγὰς αὐτῶν, καὶ οὕτω βεβλαστηκέναι τὴν γῆν τὰ ὑπὸ μόνης φύσεως διοικούμενα, καὶ τετάρτῃ τοὺς φωστῆρας καὶ ἀστέρας, καὶ πέμπτῃ τὰ νηκτά, καὶ ἕκτῃ τὰ χερσαία, καὶ τὸν ἄνθρωπον· κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν ἐν τοῖς Πραγματευθεῖσιν εἰς τὴν Γένεσιν εἰρήκαμεν· καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω δὲ, ἐγκα- λοῦντες τοῖς κατὰ τὴν προχειροτέραν ἐκδοχὴν φή- σασι χρόνους (56) ἓξ ἡμερῶν διεληλυθέναι εἰς τὴν κοσμοποιίαν, παρετιθέμεθα τὸ, « Αὕτη ἡ βίβλος γε νέσεως οὐρανοῦ καὶ γῆς, ὅτε ἐγένετο· ᾗ ἡμέρᾳ ἐποίη σεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. [1 ἔχετε. ' τοῖς. νιου. CONTRA CELSUM LIB. VI. B . tis; sed coufidite, ego vici mundum 15. Si igitur mundi nomine regio hæc terrena intelligatur, ab- surdum non est illos ex hoc mundo eductos fuisse; si autem mundi voce significatam velis cœli terræ- que compagem, non omnino ablegantur ex hoc mundo illi qui diluvium passi sunt. Quanquam si consideretur istud : Non contemplantibus nobis quæ videntur, sed quæ non videntur 16; » et hoc : « In- visibilia enim ipsius a creatura mimdi per ea quæ fa- ota sunt intellecta conspiciuntur 17; › dici potest eum, qui ad invisibilia, et ad ea quæ non videntur, utScri- plura generatim vocat, adjungit animum, ex hoc mundo egressum esse, Verbo hinc illum educente et transferente in illum supra cœlos locum, ubi rerum pulcherrimarum contemplatione fruatur. A mundum ; » et : e In mundo pressuram habebi D Cor. 17, Joan. xvi, 33. 18. C propositum esset qualibuscunque rebus volumen implere, aliis verbis fere eadem dicit ac ea qua paulo superius expendimus. Sic enim : ‹ Istud vero longe magis ridiculum, distribui mundi creationem in plurimos dies, antequam dies essent. Namque colo nondum creato, terra nondum firinala, 80- le nondum circumacto, qui dies erant?, Hæc enim quid discrepant ab istis ? • Re altius repetita, consideremus annon absurdus ille sit primus et maximus Deus, qui imperando dicit: Fiat hoc et illud et aliud, et tamen prima die unam rem aliquam fecit, secunda aliquid amplius, et sic tertia, quarta, quin- ta, sexta in fabricando procedit. › Jam pro viribus refellimus istud: Imperando dicit: Fiat hoc et illud et aliud; › cum videlicet exposuimus ista : ‹ Ipse dixit et facta sunt, ipse mandavit, et creata Sunt › Diximus scilicet proximum conditorem csse Verbum Dei Filium, illum fuisse mundi quasi ipsummet opificem ; Verbi vero Patrem esse pri- marium conditorem, eo quod Verbo suo Filio man- davit ut mundum faceret. Quod autem prima die lucem, secunda firmamentum creaverit, tertia aquæ quæ sub cœlo erant in suis fuerint collectæ recepta- culis, atque ita terra solius natura administratione suos fructus protulerit; quod quarta creata fuerint luminaria et stellæ, quinta vero natatilia, sexta demum terrestria et homo, hæc omnia, prout facul- tas tulit, in nostris in Genesim commentariis expli- cavimus. Quin et supra contra eos qui obvio sensu Scripturam interpretantes asserunt sex dies ad creationem muudi insumptos fuisse, adduxi- mus hunc locum: Iste est liber generationis cœli et terræ quando creata sunt, in die quo fecit Deus cœlum et terram Rom. 1, 20. ▸ Psal. XXXII, habetur lib. contra Celsum, num. Origenianorum lib. u, quæst. 2, num. 15. 1. Joan. 1, 9. (49) Iidem mss., ἕξετε. Hæsch. et Spencer., (50) Οὕτως. Guieto scribendum videtur, ὄντως. (51) Ὅτι πρὸς τοῖς. Boherellus legit, ὅτι ὁ πρὸς (52) Herschelius in textu, ἐπὶ τὸν ὑπὲρ τὸν οὐρα 60. Post examinatum hunc locum, quasi id sibi 9. 19 Gen. 11, 4. (53) Libh. editi in margine, πω τῇδε. (54) Δυνάμει δ' είπομεν. Locus ad quem remittit, (55) Τὸν μὲν προσεχώς δημιουργόν, etc. Vide (56) Χρόνους. Mallet Guietus, χρόνον.
PG 11:1411ὅπου δὲ κατὰ τὰς αὐτὰς γραφὰς δόξαι ἄν τις τὰ ἐναντία λέγεσθαι τοῖς εἰς κατηγορίαν παραλαμβανομένοις, ταῦτα οὐδὲ προσποιεῖται εἰδέναι. Ὁμολογουμένως τοίνυν γέγραπται τὰ περὶ τοῦ δυσειδὲς γεγονέναι τὸ τοῦ Ἰησοῦ σῶμα, οὐ μὴν ὡς ἐκτέθειται καὶ ἀγεννές, οὐδὲ σαφῶς δηλοῦται ὅτι μικρὸν ἦν. Ἔχει δὲ ἡ λέξις οὕτως παρὰ τῷ Ἡσαί̈ᾳ ἀναγεγραμμένη, προφητεύοντι αὐτὸν ἐπιδημήσοντα τοῖς πολλοῖς οὐκ ἐν ὡραίῳ εἴδει οὐδέ τινι ὑπερέχοντι κάλλει· Κύριε, τίς ἐπίστευσε τῇ ἀκοῇ ἡμῶν; Καὶ ὁ βραχίων κυρίου τίνι ἀπεκαλύφθη; Ἀνηγγείλαμεν ἐναντίον αὐτοῦ ὡς παιδίον, ὡς ῥίζα ἐν γῇ διψώσῃ· οὐκ ἔστιν εἶδος αὐτῷ [οὐδὲ δόξα· καὶ εἴδομεν αὐτόν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος] οὐδὲ κάλλος· ἀλλὰ τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον, ἐκλεῖπον παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων. Ἆρ’ οὖν τούτων μὲν ὁ Κέλσος ἤκουεν, ἐπεὶ ᾤετο αὐτῷ χρήσιμα εἶναι εἰς τὸ κατηγορεῖσθαι τὸν Ἰησοῦν, οὐκέτι δὲ προσέσχε τοῖς λεγομένοις ἐν τεσσαρακοστῷ τετάρτῳ ψαλμῷ, τίνα τρόπον λέγεται· Περίζωσαι τὴν ῥομφαίαν σου ἐπὶ τὸν μηρόν σου, δυνατέ, τῇ ὡραιότητί σου καὶ τῷ κάλλει σου· καὶ ἔντεινον καὶ κατευοδοῦ καὶ βασίλευε;
PG 11:1413Ἔστω δὲ μὴ ἀνεγνωκέναι αὐτὸν τὴν προφητείαν ἢ ἀνεγνωκότα περιεσπᾶσθαι ὑπὸ τῶν παρερμηνευόντων αὐτὴν ὡς οὐ περὶ Ἰησοῦ Χριστοῦ προφητευομένην· τί φήσει καὶ περὶ τοῦ εὐαγγελίου, ἐν ᾧ ἀναβὰς εἰς ὑψηλὸν ὄρος μετεμορφώθη ἔμπροσθεν τῶν μαθητῶν καὶ ὤφθη ἐν δόξῃ, ὅτε καὶ Μωϋσῆς καὶ Ἠλίας ὀφθέντες ἐν δόξῃ ἔλεγον τὴν ἔξοδον αὐτοῦ, ἣν ἔμελλε πληροῦν ἐν Ἱερουσαλήμ; Ἢ ἐὰν μὲν προφήτης λέγῃ· Εἴδομεν αὐτόν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος οὐδὲ κάλλος καὶ τὸ ἑξῆς, καὶ ὁ Κέλσος παραδέχεται τὴν προφητείαν ταύτην ἐπὶ τὸν Ἰησοῦν ἀναφέρεσθαι, τυφλώττων περὶ τὴν παραδοχὴν τοῦ λεγομένου καὶ οὐχ ὁρῶν ὅτι μεγάλη κατασκευή ἐστι τοῦ τὸν ἄμορφον εἶναι δοκοῦντα Ἰησοῦν υἱὸν εἶναι θεοῦ τὸ πρὸ πολλῶν ἐτῶν τῆς γενέσεως αὐτοῦ πεπροφητεῦσθαι καὶ περὶ τοῦ εἴδους αὐτοῦ· ἐὰν δὲ ἄλλος προφήτης ὡραιότητα καὶ κάλλος εἶναι λέγῃ περὶ αὐτόν, οὐκέτι βούλεται τὴν προφητείαν εἰς Ἰησοῦν Χριστὸν ἀναφέρεσθαι;
ὑπὸ τοῦ λαοῦ ἐν τῷ, ο Πᾶς ὁ λαὸς ἑώρα τὴν φωνὴν τοῦ Θεοῦ, τοῦ ὁρᾶσθαι λαμβανομένου, ἵνα κατά τὴν συνήθειαν ὀνομάσω τῆς Γραφῆς, πνευματικώς. Αλλ' ι οὐδ᾽ ἄλλο φησὶν εἶναι τῷ Θεῷ ὧν ἡμεῖς ἴσμεν· ο Τίνων δ' ἡμεῖς ἴσμεν, οὐ σαφηνίζει. Εἰ μὲν γὰρ μελῶν, σύμφαμεν αὐτῷ, προσυπακούοντες ι ὧν ἴσμεν, σωματικῶς καὶ κοινότερον ὀνομαζομένων· εἰ δὲ καθόλου ἀκούοιμεν τοῦ « ὧν ἡμεῖς ἴσμεν, ο πολ- λῶν ἡμεῖς ἴσμεν ἐξακουομένου· ἔστι γὰρ αὐτῷ ἀρετὴ, καὶ μακαριότης, καὶ θειότης. Εἰ δέ τις ἀκούοι ὑψη λότερον τοῦ « ὧν ἡμεῖς ἴσμεν, » ἐπεὶ πάντα ὁ ἴσμεν ἐλάττονά ἐστι τοῦ Θεοῦ· οὐδὲν ἄτοπον, καὶ ἡμᾶς παραδέξασθαι, ὅτι οὐδέν ἐστι τῷ Θεῷ ὧν ἡμεῖς ἴσμεν· κρείττονα γάρ ἐστι πάντων, ὧν οἶδεν οὐ μόνη ἡ τοῦ ἀνθρώπου φύσις, ἀλλὰ καὶ τῶν ὑπεραναβεβηκότων αὐτὴν, τὰ προσόντα Θεῷ. Εἰ δ᾽ ἀνεγνώκει (61) τὰς Β τῶν προφητῶν λέξεις, τοῦ μὲν Δαυΐδ λέγοντος· ο Σύ δὲ ὁ αὐτὸς εἶ· κ τοῦ δὲ Μαλαχίου· . Εγώ εἰμι (62), καὶ οὐκ ἠλλοίωμαι· ἑώρα ἂν, ὅτι οὐδεὶς ἡμῶν φησιν εἶναι μεταβολὴν ἐν τῷ Θεῷ οὔτ᾽ ἔργῳ οὔτ᾽ ἐπι- νοίᾳ. Μένων γὰρ ὁ αὐτὸς διοικεῖ τὰ μεταβλητά, ὡς πέφυκε, καὶ λόγος αὐτοῦ αἱρεῖ (65) διοικεῖσθαι αὐτά. Εἶτά φησιν ὁ Κέλσος, μὴ ἐνιδών τῇ διαφορᾷ τοῦ • κατ' εἰκόνα Θεοῦ, » καὶ « τῆς εἰκόνος αὐτοῦ, ὅτι εἰκὼν μὲν τοῦ Θεοῦ ὁ : Πρωτότοκος πάσης κτίσεως ο ἐστιν, ὁ Αὐτολόγος, καὶ ἡ αὐτοαλήθεια, ἔτι δὲ καὶ ἡ αὐτοσοφία, ε εἰκὼν οὖσα τῆς ἀγαθότητος αὐτοῦ, κ κατ' εἰκόνα δὲ τοῦ Θεοῦ ὁ ἄνθρωπος πεποίηται· ἔτι δὲ καὶ ὅτι πᾶς ἀνὴρ, οὗ Χριστός ἐστι κεφαλὴ, εἰκὼν καὶ δόξα Θεοῦ ὑπάρχει· ἀλλ' οὐδὲ ἐπιστήσας ἐν τίν: τῶν τοῦ ἀνθρώπου τὸ κατ' εἰκόνα τοῦ Θεοῦ χαρακτη ρίζεται· καὶ ὅτι ἐν τῇ μὴ ἐσχηκυίᾳ, ἢ μηκέτι ἐχούση • τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον σὺν ταῖς πράξεσιν αὐτοῦ, κ ἐκ τοῦ μὴ ἔχειν ταῦτα χρηματιζούσῃ κατ' εἰκόνα τοῦ κτίσαντος φησί (14) τό, «οὐδ᾽ ἄνθρωπον ἐποίησεν εἰκόνα αὐτοῦ· οὐ γὰρ τοιόσδε ὁ Θεὸς, οὔτ᾽ ἄλλῳ εἴδει οὐδενὶ ὅμοιος· οἷον δ' ἔστι (65) τοῦ συνθέτου ἀν- θρώπου τῷ χείρονι μέρει, λέγω δὲ τῷ σώματι, νομί ζειν ἐνυπάρχειν τὸ κατ᾿ εἰκόνα τοῦ Θεοῦ, ὡς δ᾽ ὁ Κέλσος (66) ἐξείληφεν, αὐτὸ εἶναι τὸ κατ' εἰκόνα αὐτοῦ ; Εἰ γὰρ τὸ κατ' εἰκόνα τοῦ Θεοῦ ἐν τῷ σώματί ἐστι μόνῳ, ἐστέρηται τὸ κρεῖττον ἡ ψυχὴ τοῦ κατ' εἰκόνα, καὶ ἔστιν ἐν τῷ φθαρτῷ σώματι, ὅπερ οὐδεὶς ἡμῶν λέγει· εἰ δ' ἔστιν ἐν τῷ συναμφοτέρῳ τὸ κατ' εἰκόνα τοῦ Θεοῦ, ἀνάγκη σύνθετον εἶναι τὸν Θεὸν, καὶ οἷονεί συνεστῶτα καὶ αὐτὸν (67) ἐκ ψυχῆς καὶ σώ ματος, ἵνα τὸ μὲν κατ᾿ εἰκόνα τὸ κρεῖττον ᾗ ἐν τῇ ψυχῇ, τὸ δ' ἔλαττον, καὶ κατὰ τὸ σῶμα, ἐν τῷ σώ- Μαλαχίου, οἶμαι, καί, καὶ λόγος αὐτὸς αἱρεῖ, αὐτοῦ. τὸν Θεόν. ἵνα τὸ μὲν κατ' εἰκόνα τὸ κρεῖτε τον, ἵνα τοῦ μὲν κατ' εἰκόνα το κρείττον. καὶ κατὰ τὸ σῶμα. καὶ μετὰ τὸ σῶμα. CONTRA CELSUM LIB. VI. si A videri sumpta, ut ex consuetudine Scripture 19- C D ss Psal. cr, 28. • Malach. 1, 6. Coloss. 1, 15. Regius et Basileensis; Hoeschelius autem et Spence- rus, etc. ut lib. vii, num. 7. quar, spiritualiter. Addit, ‹ nihil quidquam eorum que cognoscimus, inesse Deo. › Verum quænam sint illa quæ cognoscimus, non declarat. Nam si de membris loquitur, idem ac ille sentimus ; intelli- gentes ea quæ cognoscimus de iis rebus quas per corpus cognoscimus, ut fert vulgatior loquendi ratio. Hæc autem, e qua nos cognoscimus, accipiantur universim, multa cognoscimus quæ iu illo sunt. Sunt enim in illo virtus, beatitudo, divi- nitas. Quod si quis ea quæ nos cognoscimus › sublimiori sensu intelligat, quoniam inferiora Deo sunt quæcunque cognoscimus, nihil absurdum erit id a nobis admitti, in Deo nihil eorum esse quæ cognoscimus. Que enim in eo sunt, ea superant non solum humanæ naturæ cognitionen, sed etiam earum naturarum, quæ humanam antecellunt. Si legisset inter prophetarum testimonia istud Davi⚫ dis; Tu autem ipse es , et illud Malachie : • Ego sum et non mutor ; vidisset nullum e no- stris tribuere Deo mutationem aut facti aut cogita- tionis. Nam idem ipse manens mutabilia pro eo- rum natura administrat, et ratio postulat illa ad- ministrari. esse discrimen inter esse secundum imaginem Dei›et ‹ esse ejus imaginem, quod imago Dei sit . Primogenitus omnis creatura , Verbum ipsum, veritas ipsa, sapientia etiam ipsa quæ est ‹ imago bonitatis ejus 18; › homo autem secundum imaginem Dei sit factus; cum præterea nesciret omnem virum, cujus caput sit Christus, imaginem et gloriam Dei esse"; neque animadverteret quid in homine sit ubi imprimitur character rei secun- dum imaginem Dei factæ, eumque inesse in natura quæ non habuit aut jam non habet veterem ho- minem cum actibus suis 30,, eumque ob statum di- citur secundum Dei imaginem facta; sic loquitur : ‹ Non fecit hominem ut ejus imago esset : Deus enim nec homini, nec ulli alii speciei similis est. › Cujusmodi est hæc Celsi sententia, in homine ex duplici parte composito, deteriorem esse rem, corpus dico, quæ secundum imaginem Dei facta sit? Nam si solum corpus secundum Dei imaginem factum sit, hoc titulo privata fuit anima, pars præ- stantior; illo ornatum fuit obnoxium corruptioni corpus. Atqui nemo nostrum id dixerit. Sin autem in utraque parte est id quod secundum Dei imagi- nem factum est, necesse erit Deum etiam esse compositum et ex anima et corpore quasi Sap. vit, non Celsi, ut male putavit Gelenius. Nota igitur interrogationis rejicienda fuit inferius post Μox loco, lego cum Boherello, Paulo post mss., Libb. editi, (61) lleschelius in textu, οὐδ᾽ ἀνεγνώκει, male. (62) Μαλαχίου Εγώ είμι, etc. lia recte codd. (65) Hoeschelius in textu, ἐρεῖ. Legendum puto, (64) Φησί. Lego cum Baherello φύσει. (65) Οίον δ' ἔστι, etc. ilæc verba sunt Origenis, 63. Deinde Celsus, cum non dispiceret hoc inter- 26. 39 1 Cor. x1, 3, 7. 80 Coloss. 111, 9. (66) Ως δ' ὁ Κέλσος. Particula, δ', delenda. (67) Καὶ αὐτόν. Sic mss. Libri autem antea editi,
Καὶ εἰ μὲν σαφῶς ἦν ἀπὸ τῶν εὐαγγελίων λαβεῖν ὅτι Οὐκ εἶχεν εἶδος οὐδὲ κάλλος, ἀλλὰ τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον ἦν, ἐκλεῖπον παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων, εἶπεν ἄν τις οὐ κατὰ τὸ προφητικὸν εἰρηκέναι ταῦτα τὸν Κέλσον ἀλλὰ κατὰ τὸ εὐαγγελικόν· νυνὶ δὲ οὔτε τῶν εὐαγγελίων ἀλλ’ οὐδὲ τῶν ἀποστόλων ἐμφαινόντων ὅτι οὐκ εἶχεν εἶδος οὐδὲ κάλλος, σαφὲς ὅτι τὸ ἀπὸ τῆς προφητείας ἀναγκάζεται παραδέχεσθαι ὡς ἀληθευόμενον περὶ Χριστοῦ· ὅπερ οὐκέτι ἐπιτρέπει τὰς περὶ Ἰησοῦ κατηγορίας προβαίνειν. Πάλιν τε αὖ ὁ λέγων· Ἐπειδὴ θεῖον πνεῦμα ἦν ἐν σώματι, πάντως τι παραλλάττειν αὐτὸ τῶν λοιπῶν ἐχρῆν ἢ κατὰ μέγεθος ἢ φωνὴν ἢ ἀλκὴν ἢ κατάπληξιν ἢ πειθὼ πῶς οὐχ ἑώρα τὸ παραλλάττον τοῦ σώματος αὐτοῦ πρὸς τὸ τοῖς ὁρῶσι δυνατὸν καὶ διὰ τοῦτο χρήσιμον τοιοῦτο φαινόμενον, ὁποῖον ἔδει ἑκάστῳ βλέπεσθαι; Καὶ οὐ θαυμαστὸν τὴν φύσει τρεπτὴν καὶ ἀλλοιωτὴν καὶ εἰς πάντα ἃ βούλεται ὁ δημιουργὸς ὕλην μεταβλητὴν καὶ πάσης ποιότητος, ἣν ὁ τεχνίτης βούλεται, δεκτικήν, ὁτὲ μὲν ἔχειν ποιότητα, καθ’ ἣν λέγεται τό·
ὑπὸ τοῦ λαοῦ ἐν τῷ, ο Πᾶς ὁ λαὸς ἑώρα τὴν φωνὴν τοῦ Θεοῦ, τοῦ ὁρᾶσθαι λαμβανομένου, ἵνα κατά τὴν συνήθειαν ὀνομάσω τῆς Γραφῆς, πνευματικώς. Αλλ' ι οὐδ᾽ ἄλλο φησὶν εἶναι τῷ Θεῷ ὧν ἡμεῖς ἴσμεν· ο Τίνων δ' ἡμεῖς ἴσμεν, οὐ σαφηνίζει. Εἰ μὲν γὰρ μελῶν, σύμφαμεν αὐτῷ, προσυπακούοντες ι ὧν ἴσμεν, σωματικῶς καὶ κοινότερον ὀνομαζομένων· εἰ δὲ καθόλου ἀκούοιμεν τοῦ « ὧν ἡμεῖς ἴσμεν, ο πολ- λῶν ἡμεῖς ἴσμεν ἐξακουομένου· ἔστι γὰρ αὐτῷ ἀρετὴ, καὶ μακαριότης, καὶ θειότης. Εἰ δέ τις ἀκούοι ὑψη λότερον τοῦ « ὧν ἡμεῖς ἴσμεν, » ἐπεὶ πάντα ὁ ἴσμεν ἐλάττονά ἐστι τοῦ Θεοῦ· οὐδὲν ἄτοπον, καὶ ἡμᾶς παραδέξασθαι, ὅτι οὐδέν ἐστι τῷ Θεῷ ὧν ἡμεῖς ἴσμεν· κρείττονα γάρ ἐστι πάντων, ὧν οἶδεν οὐ μόνη ἡ τοῦ ἀνθρώπου φύσις, ἀλλὰ καὶ τῶν ὑπεραναβεβηκότων αὐτὴν, τὰ προσόντα Θεῷ. Εἰ δ᾽ ἀνεγνώκει (61) τὰς Β τῶν προφητῶν λέξεις, τοῦ μὲν Δαυΐδ λέγοντος· ο Σύ δὲ ὁ αὐτὸς εἶ· κ τοῦ δὲ Μαλαχίου· . Εγώ εἰμι (62), καὶ οὐκ ἠλλοίωμαι· ἑώρα ἂν, ὅτι οὐδεὶς ἡμῶν φησιν εἶναι μεταβολὴν ἐν τῷ Θεῷ οὔτ᾽ ἔργῳ οὔτ᾽ ἐπι- νοίᾳ. Μένων γὰρ ὁ αὐτὸς διοικεῖ τὰ μεταβλητά, ὡς πέφυκε, καὶ λόγος αὐτοῦ αἱρεῖ (65) διοικεῖσθαι αὐτά. Εἶτά φησιν ὁ Κέλσος, μὴ ἐνιδών τῇ διαφορᾷ τοῦ • κατ' εἰκόνα Θεοῦ, » καὶ « τῆς εἰκόνος αὐτοῦ, ὅτι εἰκὼν μὲν τοῦ Θεοῦ ὁ : Πρωτότοκος πάσης κτίσεως ο ἐστιν, ὁ Αὐτολόγος, καὶ ἡ αὐτοαλήθεια, ἔτι δὲ καὶ ἡ αὐτοσοφία, ε εἰκὼν οὖσα τῆς ἀγαθότητος αὐτοῦ, κ κατ' εἰκόνα δὲ τοῦ Θεοῦ ὁ ἄνθρωπος πεποίηται· ἔτι δὲ καὶ ὅτι πᾶς ἀνὴρ, οὗ Χριστός ἐστι κεφαλὴ, εἰκὼν καὶ δόξα Θεοῦ ὑπάρχει· ἀλλ' οὐδὲ ἐπιστήσας ἐν τίν: τῶν τοῦ ἀνθρώπου τὸ κατ' εἰκόνα τοῦ Θεοῦ χαρακτη ρίζεται· καὶ ὅτι ἐν τῇ μὴ ἐσχηκυίᾳ, ἢ μηκέτι ἐχούση • τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον σὺν ταῖς πράξεσιν αὐτοῦ, κ ἐκ τοῦ μὴ ἔχειν ταῦτα χρηματιζούσῃ κατ' εἰκόνα τοῦ κτίσαντος φησί (14) τό, «οὐδ᾽ ἄνθρωπον ἐποίησεν εἰκόνα αὐτοῦ· οὐ γὰρ τοιόσδε ὁ Θεὸς, οὔτ᾽ ἄλλῳ εἴδει οὐδενὶ ὅμοιος· οἷον δ' ἔστι (65) τοῦ συνθέτου ἀν- θρώπου τῷ χείρονι μέρει, λέγω δὲ τῷ σώματι, νομί ζειν ἐνυπάρχειν τὸ κατ᾿ εἰκόνα τοῦ Θεοῦ, ὡς δ᾽ ὁ Κέλσος (66) ἐξείληφεν, αὐτὸ εἶναι τὸ κατ' εἰκόνα αὐτοῦ ; Εἰ γὰρ τὸ κατ' εἰκόνα τοῦ Θεοῦ ἐν τῷ σώματί ἐστι μόνῳ, ἐστέρηται τὸ κρεῖττον ἡ ψυχὴ τοῦ κατ' εἰκόνα, καὶ ἔστιν ἐν τῷ φθαρτῷ σώματι, ὅπερ οὐδεὶς ἡμῶν λέγει· εἰ δ' ἔστιν ἐν τῷ συναμφοτέρῳ τὸ κατ' εἰκόνα τοῦ Θεοῦ, ἀνάγκη σύνθετον εἶναι τὸν Θεὸν, καὶ οἷονεί συνεστῶτα καὶ αὐτὸν (67) ἐκ ψυχῆς καὶ σώ ματος, ἵνα τὸ μὲν κατ᾿ εἰκόνα τὸ κρεῖττον ᾗ ἐν τῇ ψυχῇ, τὸ δ' ἔλαττον, καὶ κατὰ τὸ σῶμα, ἐν τῷ σώ- Μαλαχίου, οἶμαι, καί, καὶ λόγος αὐτὸς αἱρεῖ, αὐτοῦ. τὸν Θεόν. ἵνα τὸ μὲν κατ' εἰκόνα τὸ κρεῖτε τον, ἵνα τοῦ μὲν κατ' εἰκόνα το κρείττον. καὶ κατὰ τὸ σῶμα. καὶ μετὰ τὸ σῶμα. CONTRA CELSUM LIB. VI. si A videri sumpta, ut ex consuetudine Scripture 19- C D ss Psal. cr, 28. • Malach. 1, 6. Coloss. 1, 15. Regius et Basileensis; Hoeschelius autem et Spence- rus, etc. ut lib. vii, num. 7. quar, spiritualiter. Addit, ‹ nihil quidquam eorum que cognoscimus, inesse Deo. › Verum quænam sint illa quæ cognoscimus, non declarat. Nam si de membris loquitur, idem ac ille sentimus ; intelli- gentes ea quæ cognoscimus de iis rebus quas per corpus cognoscimus, ut fert vulgatior loquendi ratio. Hæc autem, e qua nos cognoscimus, accipiantur universim, multa cognoscimus quæ iu illo sunt. Sunt enim in illo virtus, beatitudo, divi- nitas. Quod si quis ea quæ nos cognoscimus › sublimiori sensu intelligat, quoniam inferiora Deo sunt quæcunque cognoscimus, nihil absurdum erit id a nobis admitti, in Deo nihil eorum esse quæ cognoscimus. Que enim in eo sunt, ea superant non solum humanæ naturæ cognitionen, sed etiam earum naturarum, quæ humanam antecellunt. Si legisset inter prophetarum testimonia istud Davi⚫ dis; Tu autem ipse es , et illud Malachie : • Ego sum et non mutor ; vidisset nullum e no- stris tribuere Deo mutationem aut facti aut cogita- tionis. Nam idem ipse manens mutabilia pro eo- rum natura administrat, et ratio postulat illa ad- ministrari. esse discrimen inter esse secundum imaginem Dei›et ‹ esse ejus imaginem, quod imago Dei sit . Primogenitus omnis creatura , Verbum ipsum, veritas ipsa, sapientia etiam ipsa quæ est ‹ imago bonitatis ejus 18; › homo autem secundum imaginem Dei sit factus; cum præterea nesciret omnem virum, cujus caput sit Christus, imaginem et gloriam Dei esse"; neque animadverteret quid in homine sit ubi imprimitur character rei secun- dum imaginem Dei factæ, eumque inesse in natura quæ non habuit aut jam non habet veterem ho- minem cum actibus suis 30,, eumque ob statum di- citur secundum Dei imaginem facta; sic loquitur : ‹ Non fecit hominem ut ejus imago esset : Deus enim nec homini, nec ulli alii speciei similis est. › Cujusmodi est hæc Celsi sententia, in homine ex duplici parte composito, deteriorem esse rem, corpus dico, quæ secundum imaginem Dei facta sit? Nam si solum corpus secundum Dei imaginem factum sit, hoc titulo privata fuit anima, pars præ- stantior; illo ornatum fuit obnoxium corruptioni corpus. Atqui nemo nostrum id dixerit. Sin autem in utraque parte est id quod secundum Dei imagi- nem factum est, necesse erit Deum etiam esse compositum et ex anima et corpore quasi Sap. vit, non Celsi, ut male putavit Gelenius. Nota igitur interrogationis rejicienda fuit inferius post Μox loco, lego cum Boherello, Paulo post mss., Libb. editi, (61) lleschelius in textu, οὐδ᾽ ἀνεγνώκει, male. (62) Μαλαχίου Εγώ είμι, etc. lia recte codd. (65) Hoeschelius in textu, ἐρεῖ. Legendum puto, (64) Φησί. Lego cum Baherello φύσει. (65) Οίον δ' ἔστι, etc. ilæc verba sunt Origenis, 63. Deinde Celsus, cum non dispiceret hoc inter- 26. 39 1 Cor. x1, 3, 7. 80 Coloss. 111, 9. (66) Ως δ' ὁ Κέλσος. Particula, δ', delenda. (67) Καὶ αὐτόν. Sic mss. Libri autem antea editi,
PG 11:1415Οὐκ εἶχεν εἶδος οὐδὲ κάλλος, ὁτὲ δὲ οὕτως ἔνδοξον καὶ καταπληκτικὴν καὶ θαυμαστήν, ὡς ἐπὶ πρόσωπον πεσεῖν τοὺς θεατὰς τοῦ τηλικούτου κάλλους συνανελθόντας τῷ Ἰησοῦ τρεῖς ἀποστόλους. Ἀλλ’ ἐρεῖ ταῦτ’ εἶναι πλάσματα καὶ μύθων οὐδὲν διαφέροντα, ὡς καὶ τὰ λοιπὰ τῶν περὶ Ἰησοῦ παραδόξων.] Πρὸς τόδε [μὲν οὖν] διὰ πλειόνων ἐν τοῖς πρὸ τούτων ἀπελογησάμεθα· [ἔχει δέ τι καὶ μυστικώτερον ὁ λόγος, ἀπαγγέλλων τὰς τοῦ Ἰησοῦ διαφόρους μορφὰς ἀναφέρεσθαι ἐπὶ τὴν τοῦ θείου λόγου φύσιν, οὐχ ὁμοίως φαινομένου τοῖς τε πολλοῖς καὶ τοῖς ἀκολουθεῖν αὐτῷ εἰς ὑψηλόν, ὃ ἀποδεδώκαμεν, ὄρος δυναμένοις. Τοῖς μὲν γὰρ ἔτι κάτω τυγχάνουσι καὶ μηδέπω ἐπὶ τὸ ἀναβαίνειν παρεσκευασμένοις ὁ λόγος οὐκ ἔχει εἶδος οὐδὲ κάλλος· τὸ γὰρ εἶδος αὐτοῦ τοῖς τοιούτοις ἐστὶν ἄτιμον καὶ ἐκλεῖπον παρὰ τοὺς ὑπὸ ἀνθρώπων γεγενημένους λόγους, τροπικῶς ἐν τούτοις καλουμένους υἱοὺς ἀνθρώπων. Εἴποιμεν γὰρ ἂν πολλῷ ὡραιοτέρους φαίνεσθαι τοὺς τῶν φιλοσοφούντων λόγους, ὄντας υἱοὺς ἀνθρώπων, παρὰ τὸν τοῖς πολλοῖς κηρυσσόμενον θεοῦ λόγον, ὃς ἐμφαίνει καὶ μωρίαν κηρύγματος·
ματι, ὅπερ οὐδεὶς ἡμῶν φησι. Λείπεται δὴ τὸ κατ' εἰκόνα τοῦ Θεοῦ ἐν τῷ καθ᾿ ἡμᾶς λεγομένῳ « ἔσω ἀνθρώπῳ, καὶ ἀνακαινουμένῳ, ο καὶ πεφυκότι γίγνε σθαι κατ' εἰκόνα τοῦ κτίσαντος, νοεῖσθαι τὸ κατ' εἰκόνα (68), ὅτε γίνεται τις τέλειος, ο ὡς ὁ πατὴρ ὁ οὐράνιος τέλειός ἐστι » καὶ ἀκούει, ὅτι « "Αγιοι (69) ἔσεσθε, ὅτι ἐγὼ ἅγιος Κύριος ὁ Θεὸς ὑμῶν, καὶ μανθάνων τό, Μιμηταὶ τοῦ Θεοῦ γίνεσθε, » ἀναλαμ βάνει εἰς τὴν ἑαυτοῦ ἐνάρετον ψυχὴν τοὺς χαρακτή ρας τοῦ Θεοῦ· ὅτι καὶ ναός ἐστι τοῦ (70) ἐν τῷ κατ' εἰκόνα ἀνειληφότος τοῦ Θεοῦ τὰ τοῦ Θεοῦ τὸ σῶμα τοῦ τοιαύτην ἔχοντος ψυχὴν, καὶ ἐν τῇ ψυχῇ διὰ τὰ κατ' εἰκόνα τὸν Θεόν. εἰκόνα, ὅτι καὶ ναός ἐστι τοῦ Θεοῦ τὸ τοῦ ἐν τῷ κατ᾿ εἰκόνα ἀνειληφότος τὰ τοῦ Θεοῦ σῶμα τοῦ τοιαύτην ἔχοντος· ψυχήν. ἔτι καὶ ναός ἐστι τοῦ Θεοῦ τὸ σῶμα τοῦ τοιαύτην ἔχοντος ψυχὴν, καὶ ἐν τῇ ψυχῇ διὰ τὸ κατ' εἰκόνα τὸν Θεόν. Πάλιν δ' αὖ ἑαυτῷ συνείρει πλείονα λέγων, ὡς ὑφ' ἡμῶν διδόμενα, ἅπερ οὐδεὶς τῶν ἐν Χριστιανοῖς νοῦν ἐχόντων δίδωσιν· οὐ γάρ φησί τις ἡμῶν, ὅτι ο μετ έχει σχήματος ὁ Θεὸς ἢ χρώματος· › ἀλλ᾽ οὐδὲ κι νήσεως μετέχει ὁ, διὰ τὸ ἑστηκέναι καὶ βεβαίαν εἶναι τὴν φύσιν αὐτοῦ, προκαλούμενος καὶ τὸν δίκαιον ἐπὶ τὰ παραπλήσια, καὶ λέγων . Σὺ δὲ αὐτοῦ στῆθε μετ' ἐμοῦ (71). › Εἰ δέ τινες λέξεις οἱονεὶ κίνησίν τινα πα ριστᾶσιν αὐτοῦ, ὡς καὶ ἡ λέγουσα . Ηκουσαν (72) Κυρίου τοῦ Θεοῦ περιπατοῦντος ἐν τῷ παραδείσῳ τὸ δειλινόν· › οὕτως ἀκουστέον τῶν τοιούτων, ὡς κινου- μένου νοουμένου τοῦ Θεοῦ τοῖς ἡμαρτηκόσιν· ἡ οὕτως ἀκουστέον τῶν τοιούτων, ὡς καὶ ὕπνου Θεοῦ τροπο κῶς λεγομένου, ἢ ὀργῆς, ή τινος τῶν παραπλη σίων (73). 'Αλλ' οὐδ᾽ οὐσίας μετέχει ὁ Θεός· μετέχε ται γὰρ μᾶλλον ἢ μετέχει· καὶ μετέχεται ὑπὸ τῶν ἐχόντων Πνεῦμα Θεοῦ. Καὶ ὁ Σωτὴρ ἡμῶν οὐ μετέχει μὲν δικαιοσύνης· δικαιοσύνη δὲ ὤν, μετέχεται ὑπὸ (74) τῶν δικαίων. Πολὺς δ᾽ ὁ περὶ τῆς οὐσίας λόγος καὶ δυσθεώρητος· καὶ μάλιστα, ἐὰν ᾗ κυρίως οὐσία, ἢ ἑστῶσα (75) καὶ ἀσώματος ᾖ· ἵν' εὑρεθῇ, πότερον ἐπέκεινα οὐσίας ἐστὶ πρεσβείᾳ καὶ δυνάμει ὁ Θεὸς μεταδιδοὺς οὐσίας, οἷς μεταδίδωσι κατὰ τὸν ἑαυτοῦ Λόγον καὶ αὐτῷ λόγῳ ἢ καὶ αὐτός ἐστιν οὐσία, πλὴν τῇ φύσει ἀόρατος λέγεται ἐν τῷ περὶ τοῦ Σωτῆρος λόγω φάσκοντι, ι ὅς ἐστιν εἰκὼν τοῦ Θεοῦ τοῦ ἀοράτου σημαίνεται δὲ ἐκ τῆς ἀοράτου φωνῆς ὁ ἀσώματος. Ζητητέον δὲ καὶ εἰ οὐσίαν μὲν οὐσιῶν λεκτέον, καὶ ἰδέαν ἰδεῶν, καὶ ἀρχὴν, τὸν Μονογενῆ καὶ Πρωτότοκον πάσης κτίσεως· ἐπέκεινα δὲ πάντων τούτων τὸν πα τέρα αὐτοῦ καὶ Θεόν. 2. * τῆς φωνῆς, μετέχεται ὑπὸ τῶν ἐχόντων. ὑπὸ τῶν δικαίων. ἐὰν ἡ κυρίως οὐσία, ἡ ἑστῶτα, εἰς. ORIGENIS constantem, ut rei secundum imaginem factæ pars A præstantior sit in anima, vilior autem et quæ se- cundum corpus est, in corpore sit : id quod nullus e nostris dicit. Reliquum est igitur ut quod secun- dum imaginem Dei factum est, id intelligatur esse in c homine interiori, » ut vocamus, e qui renova- tur > et idoneus est fieri secundum imaginem Conditoris. Quod tum accidit, cum aliquis perfectus sit, ut Pater coelestis perfectus est "; » cum præ- cepto isti obtemperat : • Sancti eritis, quoniam ego sanctus Dominus Deus vester ** » cum edo- ctus istud : . Estote imitatores Dei > suscipit , , in sua anima virtutibus ornata Dei characteres. Imo templum Dei est corpus ejus qui, habens ejusmodi animam et factus secundum imaginem Dei, Deum ipsum in anima suscepit. cessa sibi sumit, quæ tamen nemo sana mente Christianus concedit. Neque enim ullus e nostris dicit ‹ figuram aut colorem in Deum convenire; › nec molus competit illi, qui propter constantem suam et stabilem naturam justum hortatur ut hac in re similis ipsi sit : « Tu vero, » inquit, e hic sta mecuin³. Quod si quædam verba motum illi ascri- bunt, ut istud: Audierunt vocem Domini Dei deambulantis in paradiso sub vesperam ”; › hæc sic accipienda sunt, quasi, qui peccaverant, Deum moveri existimassent: aut in eamdem sententiam intelligenda, atque somnus allegorice dictus, ira, aut aliud simile. Neque etiam substantiæ particeps est Deus : participes enim facit potius, quam ipse est particeps ; et participes sunt qui Dei Spiritum habent. Neque Salvator noster particeps est justi- tiæ, sed cum justitia sit, justi ejus participes fiunt. Cæterum illa de substantia quæstio longa est et scrutatu difficilis : maxime an substantia G permanens et expers corporis, substantia sit proprie dicta : ut inveniatur Deusne superior substantia officio et potestate substantiam iis communicet, quibus secundum suum Verbum et ipsi Verbo com- municat; an ipse sit substantia, quamvis natura dicatur invisibilis in hoc Scripturæ de Salvatore loco : c Qui est imago Dei invisibilis" ; » qua invi- sibilis voce significatur expers corporis. Quærendum esset præterea utrum Unigenitus et Primogenitus omnis creaturæ dicendus sit substantia substantia- D rum, idea idearum et principium, et Deus ejus Pa- ter his omnibus sit superior. ss Coloss. fit, 10. * Matth. v, 48. Coloss. 1, 15. ss Levil. XIX, jam enim præcesserunt. sunt, quæ sic videntur Boherello restituenda ; Guietus autem sic scribendum existimat, Caetera ei aliena et addititia videntur. Ephes. v, 1. ³³ Deut. v, 31. Gell. III, 8. intra uncinulos addunt quod abest a mss. codd. Ergo et hic scribendum fuit cuin Boberello, 64. Rursum Celsus plurima quasi a nobis con- Β (68) Νοεῖσθαι τὸ κατ' εἰκόνα. Dele hac, τὸ κατ' (69) Ότι ἅγιοι. Legit Bolerellus, τοῦ ἅγιοι. (70) Ὅτι καὶ ναός ἐστι τοῦ, etc. Hæc turbata (71) Hoeschelius in textu, μετ' ἐμοῦ. (72) Meschelius et Spencerus, post ήκουσαν, (73) Libb. editi in margine, παραπλησίαν. (74) Libb. antea editi, ἀπό, at supra legitur, (75) Ἐὰν ᾖ κυρίως οὐσία, ἢ ἑστῶτα, etc. Lego
καὶ διὰ τὴν ἐμφαινομένην μωρίαν τοῦ κηρύγματος λέγουσιν οἱ τοῦτο μόνον θεωροῦντες· Εἴδομεν αὐτόν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος οὐδὲ κάλλος. Τοῖς μέντοι ἐκ τοῦ ἀκολουθεῖν αὐτῷ δύναμιν ἀνειληφόσι πρὸς τὸ ἕπεσθαι καὶ ἀναβαίνοντι αὐτῷ εἰς τὸ ὑψηλὸν ὄρος θειοτέραν μορφὴν ἔχει· ἣν βλέπουσιν, εἴ τις ἐστὶ Πέτρος, χωρήσας τὴν τῆς ἐκκλησίας ἐν αὑτῷ οἰκοδομὴν ἀπὸ τοῦ λόγου καὶ τοσαύτην ἕξιν ἀναλαβών, ὡς μηδεμίαν πύλην ᾅδου κατισχύσειν αὐτοῦ, ὑψωθέντος διὰ τὸν λόγον ἐκ τῶν πυλῶν τοῦ θανάτου, ὅπως ἂν ἐξαγγείλῃ πάσας τὰς αἰνέσεις τοῦ θεοῦ ἐν ταῖς πύλαις τῆς θυγατρὸς Σιών· καὶ εἴ τινες εἰσὶν ἐκ λόγων τὴν γένεσιν λαβόντες μεγαλοφώνων, οἵτινες οὐδὲν ἀποδέουσι νοητῆς βροντῆς.] [Ἀλλὰ πόθεν Κέλσῳ καὶ τοῖς ἐχθροῖς τοῦ θείου λόγου καὶ μὴ φιλαλήθως τὰ χριστιανισμοῦ ἐξετάσασιν εἰδέναι τὸ βούλημα τῶν διαφόρων τοῦ Ἰησοῦ μορφῶν; Ἐγὼ δὲ λέγω καὶ ἡλικιῶν, καὶ εἴ τι τῶν πρὸ τοῦ παθεῖν αὐτῷ πεπραγμένων καὶ τῶν μετὰ τὸ ἀναστῆναι ἀπὸ τῶν νεκρῶν.] Ἑξῆς δὲ τοιαῦτά τινα λέγει ὁ Κέλσος·
ματι, ὅπερ οὐδεὶς ἡμῶν φησι. Λείπεται δὴ τὸ κατ' εἰκόνα τοῦ Θεοῦ ἐν τῷ καθ᾿ ἡμᾶς λεγομένῳ « ἔσω ἀνθρώπῳ, καὶ ἀνακαινουμένῳ, ο καὶ πεφυκότι γίγνε σθαι κατ' εἰκόνα τοῦ κτίσαντος, νοεῖσθαι τὸ κατ' εἰκόνα (68), ὅτε γίνεται τις τέλειος, ο ὡς ὁ πατὴρ ὁ οὐράνιος τέλειός ἐστι » καὶ ἀκούει, ὅτι « "Αγιοι (69) ἔσεσθε, ὅτι ἐγὼ ἅγιος Κύριος ὁ Θεὸς ὑμῶν, καὶ μανθάνων τό, Μιμηταὶ τοῦ Θεοῦ γίνεσθε, » ἀναλαμ βάνει εἰς τὴν ἑαυτοῦ ἐνάρετον ψυχὴν τοὺς χαρακτή ρας τοῦ Θεοῦ· ὅτι καὶ ναός ἐστι τοῦ (70) ἐν τῷ κατ' εἰκόνα ἀνειληφότος τοῦ Θεοῦ τὰ τοῦ Θεοῦ τὸ σῶμα τοῦ τοιαύτην ἔχοντος ψυχὴν, καὶ ἐν τῇ ψυχῇ διὰ τὰ κατ' εἰκόνα τὸν Θεόν. εἰκόνα, ὅτι καὶ ναός ἐστι τοῦ Θεοῦ τὸ τοῦ ἐν τῷ κατ᾿ εἰκόνα ἀνειληφότος τὰ τοῦ Θεοῦ σῶμα τοῦ τοιαύτην ἔχοντος· ψυχήν. ἔτι καὶ ναός ἐστι τοῦ Θεοῦ τὸ σῶμα τοῦ τοιαύτην ἔχοντος ψυχὴν, καὶ ἐν τῇ ψυχῇ διὰ τὸ κατ' εἰκόνα τὸν Θεόν. Πάλιν δ' αὖ ἑαυτῷ συνείρει πλείονα λέγων, ὡς ὑφ' ἡμῶν διδόμενα, ἅπερ οὐδεὶς τῶν ἐν Χριστιανοῖς νοῦν ἐχόντων δίδωσιν· οὐ γάρ φησί τις ἡμῶν, ὅτι ο μετ έχει σχήματος ὁ Θεὸς ἢ χρώματος· › ἀλλ᾽ οὐδὲ κι νήσεως μετέχει ὁ, διὰ τὸ ἑστηκέναι καὶ βεβαίαν εἶναι τὴν φύσιν αὐτοῦ, προκαλούμενος καὶ τὸν δίκαιον ἐπὶ τὰ παραπλήσια, καὶ λέγων . Σὺ δὲ αὐτοῦ στῆθε μετ' ἐμοῦ (71). › Εἰ δέ τινες λέξεις οἱονεὶ κίνησίν τινα πα ριστᾶσιν αὐτοῦ, ὡς καὶ ἡ λέγουσα . Ηκουσαν (72) Κυρίου τοῦ Θεοῦ περιπατοῦντος ἐν τῷ παραδείσῳ τὸ δειλινόν· › οὕτως ἀκουστέον τῶν τοιούτων, ὡς κινου- μένου νοουμένου τοῦ Θεοῦ τοῖς ἡμαρτηκόσιν· ἡ οὕτως ἀκουστέον τῶν τοιούτων, ὡς καὶ ὕπνου Θεοῦ τροπο κῶς λεγομένου, ἢ ὀργῆς, ή τινος τῶν παραπλη σίων (73). 'Αλλ' οὐδ᾽ οὐσίας μετέχει ὁ Θεός· μετέχε ται γὰρ μᾶλλον ἢ μετέχει· καὶ μετέχεται ὑπὸ τῶν ἐχόντων Πνεῦμα Θεοῦ. Καὶ ὁ Σωτὴρ ἡμῶν οὐ μετέχει μὲν δικαιοσύνης· δικαιοσύνη δὲ ὤν, μετέχεται ὑπὸ (74) τῶν δικαίων. Πολὺς δ᾽ ὁ περὶ τῆς οὐσίας λόγος καὶ δυσθεώρητος· καὶ μάλιστα, ἐὰν ᾗ κυρίως οὐσία, ἢ ἑστῶσα (75) καὶ ἀσώματος ᾖ· ἵν' εὑρεθῇ, πότερον ἐπέκεινα οὐσίας ἐστὶ πρεσβείᾳ καὶ δυνάμει ὁ Θεὸς μεταδιδοὺς οὐσίας, οἷς μεταδίδωσι κατὰ τὸν ἑαυτοῦ Λόγον καὶ αὐτῷ λόγῳ ἢ καὶ αὐτός ἐστιν οὐσία, πλὴν τῇ φύσει ἀόρατος λέγεται ἐν τῷ περὶ τοῦ Σωτῆρος λόγω φάσκοντι, ι ὅς ἐστιν εἰκὼν τοῦ Θεοῦ τοῦ ἀοράτου σημαίνεται δὲ ἐκ τῆς ἀοράτου φωνῆς ὁ ἀσώματος. Ζητητέον δὲ καὶ εἰ οὐσίαν μὲν οὐσιῶν λεκτέον, καὶ ἰδέαν ἰδεῶν, καὶ ἀρχὴν, τὸν Μονογενῆ καὶ Πρωτότοκον πάσης κτίσεως· ἐπέκεινα δὲ πάντων τούτων τὸν πα τέρα αὐτοῦ καὶ Θεόν. 2. * τῆς φωνῆς, μετέχεται ὑπὸ τῶν ἐχόντων. ὑπὸ τῶν δικαίων. ἐὰν ἡ κυρίως οὐσία, ἡ ἑστῶτα, εἰς. ORIGENIS constantem, ut rei secundum imaginem factæ pars A præstantior sit in anima, vilior autem et quæ se- cundum corpus est, in corpore sit : id quod nullus e nostris dicit. Reliquum est igitur ut quod secun- dum imaginem Dei factum est, id intelligatur esse in c homine interiori, » ut vocamus, e qui renova- tur > et idoneus est fieri secundum imaginem Conditoris. Quod tum accidit, cum aliquis perfectus sit, ut Pater coelestis perfectus est "; » cum præ- cepto isti obtemperat : • Sancti eritis, quoniam ego sanctus Dominus Deus vester ** » cum edo- ctus istud : . Estote imitatores Dei > suscipit , , in sua anima virtutibus ornata Dei characteres. Imo templum Dei est corpus ejus qui, habens ejusmodi animam et factus secundum imaginem Dei, Deum ipsum in anima suscepit. cessa sibi sumit, quæ tamen nemo sana mente Christianus concedit. Neque enim ullus e nostris dicit ‹ figuram aut colorem in Deum convenire; › nec molus competit illi, qui propter constantem suam et stabilem naturam justum hortatur ut hac in re similis ipsi sit : « Tu vero, » inquit, e hic sta mecuin³. Quod si quædam verba motum illi ascri- bunt, ut istud: Audierunt vocem Domini Dei deambulantis in paradiso sub vesperam ”; › hæc sic accipienda sunt, quasi, qui peccaverant, Deum moveri existimassent: aut in eamdem sententiam intelligenda, atque somnus allegorice dictus, ira, aut aliud simile. Neque etiam substantiæ particeps est Deus : participes enim facit potius, quam ipse est particeps ; et participes sunt qui Dei Spiritum habent. Neque Salvator noster particeps est justi- tiæ, sed cum justitia sit, justi ejus participes fiunt. Cæterum illa de substantia quæstio longa est et scrutatu difficilis : maxime an substantia G permanens et expers corporis, substantia sit proprie dicta : ut inveniatur Deusne superior substantia officio et potestate substantiam iis communicet, quibus secundum suum Verbum et ipsi Verbo com- municat; an ipse sit substantia, quamvis natura dicatur invisibilis in hoc Scripturæ de Salvatore loco : c Qui est imago Dei invisibilis" ; » qua invi- sibilis voce significatur expers corporis. Quærendum esset præterea utrum Unigenitus et Primogenitus omnis creaturæ dicendus sit substantia substantia- D rum, idea idearum et principium, et Deus ejus Pa- ter his omnibus sit superior. ss Coloss. fit, 10. * Matth. v, 48. Coloss. 1, 15. ss Levil. XIX, jam enim præcesserunt. sunt, quæ sic videntur Boherello restituenda ; Guietus autem sic scribendum existimat, Caetera ei aliena et addititia videntur. Ephes. v, 1. ³³ Deut. v, 31. Gell. III, 8. intra uncinulos addunt quod abest a mss. codd. Ergo et hic scribendum fuit cuin Boberello, 64. Rursum Celsus plurima quasi a nobis con- Β (68) Νοεῖσθαι τὸ κατ' εἰκόνα. Dele hac, τὸ κατ' (69) Ότι ἅγιοι. Legit Bolerellus, τοῦ ἅγιοι. (70) Ὅτι καὶ ναός ἐστι τοῦ, etc. Hæc turbata (71) Hoeschelius in textu, μετ' ἐμοῦ. (72) Meschelius et Spencerus, post ήκουσαν, (73) Libb. editi in margine, παραπλησίαν. (74) Libb. antea editi, ἀπό, at supra legitur, (75) Ἐὰν ᾖ κυρίως οὐσία, ἢ ἑστῶτα, etc. Lego
PG 11:1417Ἔτι μὴν εἴπερ ἐβούλετο ὁ θεὸς ὥσπερ ὁ παρὰ τῷ κωμῳδῷ Ζεὺς ἐκ τοῦ μακροῦ ὕπνου διϋπνίσας ῥύσασθαι τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος ἐκ κακῶν, τί δή ποτε εἰς μίαν γωνίαν ἔπεμψε τοῦτο, ὅ φατε, πνεῦμα; Δέον πολλὰ ὁμοίως διαφυσῆσαι σώματα καὶ κατὰ πᾶσαν ἀποστεῖλαι τὴν οἰκουμένην. Ἀλλ’ ὁ μὲν κωμῳδὸς ἐν τῷ θεάτρῳ γελωτοποιῶν συνέγραψεν ὅτι Ζεὺς ἐξυπνισθεὶς Ἀθηναίοις καὶ Λακεδαιμονίοις τὸν Ἑρμῆν ἔπεμψε· σὺ δὲ οὐκ οἴει καταγελαστότερον πεποιηκέναι Ἰουδαίοις πεμπόμενον τοῦ θεοῦ τὸν υἱόν; Ὅρα δὴ καὶ ἐν τούτοις τὸ ἄσεμνον τοῦ Κέλσου, ἀφιλοσόφως κωμῳδίας ποιητὴν γελωτοποιὸν παραλαβόντος καὶ τῷ παρ’ αὐτῷ διϋπνισθέντι πέμποντι Ἑρμῆν παραβάλλοντος τὸν τοῦ παντὸς δημιουργὸν θεὸν ἡμῶν. Εἴπομεν δὴ ἐν τοῖς πρὸ τούτων ὅτι οὐχ ὥσπερ ἀπὸ μακροῦ ὕπνου διαναστὰς ὁ θεὸς ἔπεμψε τὸν Ἰησοῦν τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, τὴν μὲν κατὰ τὴν ἐνσωμάτωσιν οἰκονομίαν νῦν δι’ εὐλόγους αἰτίας ἐπιπληρώσαντα ἀεὶ δὲ τὸ γένος τῶν ἀνθρώπων εὐεργετήσαντα. Οὐδὲν γὰρ τῶν ἐν ἀνθρώποις καλῶν γεγένηται, μὴ τοῦ θείου λόγου ἐπιδημήσαντος ταῖς ψυχαῖς τῶν κἂν ὀλίγον καιρὸν δεδυνημένων δέξασθαι τὰς τοιάσδε τοῦ θείου λόγου ἐνεργείας.
Ὁ μὲν οὖν Κέλσος περι Θεοῦ φησιν, ὅτι « Εξ αὐ- Α τοῦ τὰ πάντα, ο ἀπολύσας, οὐκ οἶδ' ὅπως, τὰ πάντα αὐτοῦ (76)· ὁ δ' ἡμέτερος Παῦλος, « Ἐξ αὐτοῦ, λέγει, καὶ δι' αὐτοῦ, καὶ εἰς αὐτὸν τὰ πάντα, ο παριστὰς τὴν ἀρχὴν τῆς τῶν πάντων ὑποστάσεως ἐν τῷ ἐξ αὐτοῦ, καὶ τὴν συνοχήν ἐν τῷ δι' αὐτοῦ, καὶ τὸ τέλος ἐν τῷ εἰς αὐτόν. ᾿Αληθῶς δὲ ἐξ οὐδενὸς ὁ Θεός. Ἐπεὶ δέ φησιν, ὅτι, « οὐδὲ λόγῳ ἐφικτός· ἡ διαστέλ- λομαι τὸ σημαινόμενον, καί φημι, εἰ μὲν λόγῳ τῷ ἐν ἡμῖν, εἴτε ἐνδιαθέτῳ, εἴτε καὶ προφορικῷ· καὶ ἡμεῖς φήσομεν, ὅτι οὐκ ἔστιν ἐφικτὸς τῷ λόγῳ ὁ Θεός· εἰ δὲ, νοήσαντες τὸ, « Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος, καὶ ὁ Λό γος ἦν πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος· ο ἀπο- φαινόμεθα, ὅτι τούτῳ τῷ λόγῳ ἐφικτός ἐστιν ὁ Θεὸς, οὐ μόνῳ αὐτῷ καταλαμβανόμενος, ἀλλὰ καὶ ᾧ ἂν αὐτὸς ἀποκαλύψῃ τὸν Πατέρα, ψευδοποιήσομεν (77) τὴν Κέλσου λέξιν, φάσκοντος· Οὐδὲ Λόγῳ ἐφικτός ἐστιν ὁ Θεός. Καὶ τὸ ι οὐκ ὀνομαστὸς δὲ, » διαστολῆς δεῖται. Εἰ μὲν γὰρ, ὅτι οὐδὲν τῶν ἐν λέξεσι καὶ τη μαινομένοις δύναται παραστῆσαι τὰς ἰδιότητας του Θεοῦ, ἀληθές ἐστι τὸ λεγόμενον· εἴ γε καὶ πολλα! ποιότητες οὐκ εἰσὶν ὀνομασταί. Τίς γὰρ δύναται όνό- μασι διαφορὰν δοῦναι ποιότητος γλυκύτητος φοίνικος, καὶ γλυκύτητος ἰσχάδος ; Τίς δὲ ὀνόματι δύναται δια- στείλασθαι καὶ παραστῆσαι τὴν ἑκάστου ἰδίαν ποιό- τητα; Οὐδὲν οὖν θαυμαστὸν, εἰ οὐκ ἔστιν οὕτως όνο- μαστὸς ὁ Θεός. Εἰ δὲ τὸ ὀνομαστὸν λαμβάνεις καθό οἷόν τέ ἐστιν ὀνόμασι παραστῆσαί τι τῶν περὶ αὐτοῦ εἰς τὸ χειραγωγῆσαι τὴν ἀκροατὴν, καὶ ποιῆσαι νοῆ- σαι περὶ Θεοῦ κατὰ τὸ ἐφικτὸν τῇ ἀνθρωπίνη φύσει, τινὰ τῶν περὶ αὐτοῦ· οὐδὲν ἄτοπον λέγειν αὐτὸν ὀνο- μαστόν. Οὕτω δὲ διαστελούμεθα καὶ τὸ, ο Οὐδὲν γὰρ πέπονθεν ὀνόματι καταληπτόν. » ᾿Αληθὲς δὲ καὶ τὸ ἔξω παντὸς πάθους εἶναι τὸν Θεόν. Καὶ ταῦτα μὲν ταύτῃ. Β Ἴδωμεν δὲ καὶ τὴν ἑξῆς αὐτοῦ λέξιν, δι' ἧς οἱονεὶ προσωποποιεῖται τινα, μετὰ τὸ ἀκοῦσαι τούτων, τοιαῦτα λέγοντα· « Πῶς οὖν γνῶ τὸν Θεόν; Καὶ πῶς τὴν ἐκεῖσε ὁδὸν μάθω ; Καὶ πῶς αὐτόν μοι δεικνύεις; Ως νῦν γε σκότον μου τῶν ὀφθαλμῶν προβάλλεις, καὶ οὐδὲν ἐναργές βλέπω. » Εἶτα πρὸς τὸν οὕτως ἐπα- πορήσαντα οἱονεὶ ἀποκρίνεται, καὶ τὴν αἰτίαν τοῦ σκότον τῶν ὀφθαλμῶν (78) κατακεχύσθαι τοῦ εἰπόντος τὰ προειρημένα ἀποδιδόναι νομίζει, φάσκων· . Οὓς ἄν τις εἰς λαμπρὸν φῶς ἐκ σκότους προαγάγῃ (79), τούτους, μὴ δυναμένους ἀντέχειν ταῖς μαρμαρυγαῖς, κολάζεσθαι τὴν ὄψιν, καὶ βλάπτεσθαι, καὶ νομίζειν πηροῦσθαι. » Καὶ πρὸς ταῦτα δὲ φήσομεν, καθῆσθαι μὲν ἐν σκότῳ, καὶ ἱδρύσθαι ἐν αὐτῷ πάντας, τοὺς εἰς τοῦ. αὐτοῦ, αὐτοῦ, ἀπολύσας, ἀναλύσας. του. σκότου, σκότον εἶναι τῶν ὀφθαλμῶν, φησί CONTRA CELSUM LIB. VI Ex illo omnia, › evertit nescio quomodo sua ipse principia. Noster vero Paulus : Ex ipso, inquit, et per ip- sum, et in ipsum sunt omnia 38; ; ubi hæ voces ex ipso significant ipsi acceptum referri quod sint res omnes; ver ipsum, eas ab illo conservari ; in ipsum, eum esse finem. Vere autem Deus a nullo est. Quod autem addit, ‹ Deum ne verbo quidem esse com- prehensibilen, id distinguendum esse censeo. Nam si de verbo quod in nobis est, sive inte- riori, sive de eo quod profertur, sermo fiat, fate- bimur et nos Deum comprehensibilem non esse verbo. Sin auten considerantes istud : « in prin- cipio erat Verbum et Verbum erat apud Deum, et Deus erat Verbum ",, affirmaverimus huic Verbo B comprehensibilem esse Deum, nec ab illo solum c C D Rom. XI, Pro legit Boherellus et explicat, • propria ipse principia (quæ sunt Epicuri) sub- ruens. » Ei forte pro legendum putat, xal. Ego nihil addi velim. comprehendi, sed etiam ab iis, quibus Patrem re- velaverit : falsi convincenus quod ait Celsus, Deumn ne Verbo quidem comprehensibilem esse. Distin- gui etiam oportet istud, Deum nominari non posse. Nam si intelligit verba aut res verbis si- gnificatas non esse, quæ Dei proprietates repræ- sentent, verum dicit; siquidem multæ quoque sunt qualitates quæ verbis exprimi non possunt. Quis enim verbis exprimat discrimen quod interest dulcedinem palmulæ inter et dulcedinem carica ? Quo nomine distinguas et significes propriam rei cujusque qualitatem? Nihil ergo mirum Deum no- minari non posse. Si autem velis nominare nihil esse aliud, quam aliquas virtutes ejus verbis indi- care, ut auditor ad quidpiam de illis cognoscen- dum quantum humanæ naturæ licet, adjuvetur, non absurdum fuerit dicere illum nominari posse. Dis- tinguimus et istud : In eum enim nullus affectus cadit qui verbis exprimi possit. Verum enim est nullos in Deum affectus convenire. Sed de his dicta sufficiant. piam, his auditis, sic interrogantem inducit: Quo- modo igitur Deum cognoscam? Quomodo viam ad illum discam? Quomodo eum mihi monstrabis? Te- nebras oculis meis offundis, et nihil distinctum cerno. › Deinde respondet, el causam attulisse” sibi videtur cur tenebris circumfundantur oculi ejus, qui modo interrogabat : • Quos e tenebris, inquit, in splendidam lucem transtuleris, ii, cum splendorem sustinere non possint, lædi visum et labefactari atque cæcari se existimant. » Ad hæe nos reponimus, sedere et bærere in tenebris qui- cunque, pictorum, fictorum, sculptorumque malis operibus Intenti, nolunt sursum oculos tollere et a Spencer. Hoeschel., etc. Sed recte abest a codd. An- glicano primo et Vaticano, nec ullus est qui non videat verbum alvaɩ fuisse pariter expungendum 65. Cum de Deo Celsus dicit : 30. s Joan. 1, 1. (76) Απολύσας, οὐκ οἶδ' ὅπως, τὰ πάντα αὐτ (77) Ante ψευδοποιήσομεν, Guieto restil vid. 66. Jam videamus quæ 'sequuntur, ubi quem- (78) Libl. antea editi, καὶ [φησὶ] τὴν αἰτίαν (79) Codex Anglicanus secundus, παραγάγῃ·
Ἀλλὰ καὶ ἡ δοκοῦσα εἰς μίαν γωνίαν ἐπιδημία τοῦ Ἰησοῦ εὐλόγως γεγένηται, ἐπείπερ ἐχρῆν τοῖς ἕνα θεὸν μεμαθηκόσι καὶ τοὺς προφήτας αὐτοῦ ἀναγινώσκουσι καὶ κηρυσσόμενον Χριστὸν μανθάνουσιν ἐπιδημῆσαι τὸν προφητευόμενον καὶ ἐπιδημῆσαι ἐν καιρῷ, ὅτ’ ἔμελλεν ἐκχεῖσθαι ἀπὸ μιᾶς γωνίας ὁ λόγος ἐπὶ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην. Διὸ καὶ χρεία οὐκ ἦν πολλὰ γενέσθαι πανταχοῦ σώματα καὶ πολλὰ ἀνάλογον τῷ Ἰησοῦ πνεύματα, ἵν’ ἡ πᾶσα τῶν ἀνθρώπων οἰκουμένη φωτισθῇ τῷ λόγῳ τοῦ θεοῦ. Ἤρκει γὰρ ὁ εἷς λόγος, ὡς δικαιοσύνης ἥλιος ἀνατείλας, ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας ἐκπέμψαι τὰς ἐπὶ τὴν ψυχὴν τῶν βουλομένων αὐτὸν παραδέξασθαι φθανούσας αὐγάς. Εἰ δὲ καὶ πολλά τις ποθεῖ σώματα πεπληρωμένα θείου πνεύματος ἰδεῖν, ἀνάλογον ἐκείνῳ τῷ ἑνὶ Χριστῷ διακονούμενα τῇ πανταχοῦ τῶν ἀνθρώπων σωτηρίᾳ, κατανοείτω τοὺς πανταχοῦ ὑγιῶς καὶ μετὰ βίου ὀρθοῦ διδάσκοντας τὸν Ἰησοῦ λόγον, χριστοὺς καὶ αὐτοὺς ὑπὸ τῶν θείων γραφῶν καλουμένους ἐν τῷ Μὴ ἅπτεσθε τῶν χριστῶν μου, καὶ ἐν τοῖς προφήταις μου μὴ πονηρεύεσθε. Καὶ γὰρ ὥσπερ ἠκούσαμεν ὅτι Ἀντίχριστος ἔρχεται, καὶ οὐδὲν ἧττον μεμαθήκαμεν ὅτι ἀντίχριστοι πολλοί εἰσιν ἐν τῷ κόσμῳ·
Ὁ μὲν οὖν Κέλσος περι Θεοῦ φησιν, ὅτι « Εξ αὐ- Α τοῦ τὰ πάντα, ο ἀπολύσας, οὐκ οἶδ' ὅπως, τὰ πάντα αὐτοῦ (76)· ὁ δ' ἡμέτερος Παῦλος, « Ἐξ αὐτοῦ, λέγει, καὶ δι' αὐτοῦ, καὶ εἰς αὐτὸν τὰ πάντα, ο παριστὰς τὴν ἀρχὴν τῆς τῶν πάντων ὑποστάσεως ἐν τῷ ἐξ αὐτοῦ, καὶ τὴν συνοχήν ἐν τῷ δι' αὐτοῦ, καὶ τὸ τέλος ἐν τῷ εἰς αὐτόν. ᾿Αληθῶς δὲ ἐξ οὐδενὸς ὁ Θεός. Ἐπεὶ δέ φησιν, ὅτι, « οὐδὲ λόγῳ ἐφικτός· ἡ διαστέλ- λομαι τὸ σημαινόμενον, καί φημι, εἰ μὲν λόγῳ τῷ ἐν ἡμῖν, εἴτε ἐνδιαθέτῳ, εἴτε καὶ προφορικῷ· καὶ ἡμεῖς φήσομεν, ὅτι οὐκ ἔστιν ἐφικτὸς τῷ λόγῳ ὁ Θεός· εἰ δὲ, νοήσαντες τὸ, « Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος, καὶ ὁ Λό γος ἦν πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος· ο ἀπο- φαινόμεθα, ὅτι τούτῳ τῷ λόγῳ ἐφικτός ἐστιν ὁ Θεὸς, οὐ μόνῳ αὐτῷ καταλαμβανόμενος, ἀλλὰ καὶ ᾧ ἂν αὐτὸς ἀποκαλύψῃ τὸν Πατέρα, ψευδοποιήσομεν (77) τὴν Κέλσου λέξιν, φάσκοντος· Οὐδὲ Λόγῳ ἐφικτός ἐστιν ὁ Θεός. Καὶ τὸ ι οὐκ ὀνομαστὸς δὲ, » διαστολῆς δεῖται. Εἰ μὲν γὰρ, ὅτι οὐδὲν τῶν ἐν λέξεσι καὶ τη μαινομένοις δύναται παραστῆσαι τὰς ἰδιότητας του Θεοῦ, ἀληθές ἐστι τὸ λεγόμενον· εἴ γε καὶ πολλα! ποιότητες οὐκ εἰσὶν ὀνομασταί. Τίς γὰρ δύναται όνό- μασι διαφορὰν δοῦναι ποιότητος γλυκύτητος φοίνικος, καὶ γλυκύτητος ἰσχάδος ; Τίς δὲ ὀνόματι δύναται δια- στείλασθαι καὶ παραστῆσαι τὴν ἑκάστου ἰδίαν ποιό- τητα; Οὐδὲν οὖν θαυμαστὸν, εἰ οὐκ ἔστιν οὕτως όνο- μαστὸς ὁ Θεός. Εἰ δὲ τὸ ὀνομαστὸν λαμβάνεις καθό οἷόν τέ ἐστιν ὀνόμασι παραστῆσαί τι τῶν περὶ αὐτοῦ εἰς τὸ χειραγωγῆσαι τὴν ἀκροατὴν, καὶ ποιῆσαι νοῆ- σαι περὶ Θεοῦ κατὰ τὸ ἐφικτὸν τῇ ἀνθρωπίνη φύσει, τινὰ τῶν περὶ αὐτοῦ· οὐδὲν ἄτοπον λέγειν αὐτὸν ὀνο- μαστόν. Οὕτω δὲ διαστελούμεθα καὶ τὸ, ο Οὐδὲν γὰρ πέπονθεν ὀνόματι καταληπτόν. » ᾿Αληθὲς δὲ καὶ τὸ ἔξω παντὸς πάθους εἶναι τὸν Θεόν. Καὶ ταῦτα μὲν ταύτῃ. Β Ἴδωμεν δὲ καὶ τὴν ἑξῆς αὐτοῦ λέξιν, δι' ἧς οἱονεὶ προσωποποιεῖται τινα, μετὰ τὸ ἀκοῦσαι τούτων, τοιαῦτα λέγοντα· « Πῶς οὖν γνῶ τὸν Θεόν; Καὶ πῶς τὴν ἐκεῖσε ὁδὸν μάθω ; Καὶ πῶς αὐτόν μοι δεικνύεις; Ως νῦν γε σκότον μου τῶν ὀφθαλμῶν προβάλλεις, καὶ οὐδὲν ἐναργές βλέπω. » Εἶτα πρὸς τὸν οὕτως ἐπα- πορήσαντα οἱονεὶ ἀποκρίνεται, καὶ τὴν αἰτίαν τοῦ σκότον τῶν ὀφθαλμῶν (78) κατακεχύσθαι τοῦ εἰπόντος τὰ προειρημένα ἀποδιδόναι νομίζει, φάσκων· . Οὓς ἄν τις εἰς λαμπρὸν φῶς ἐκ σκότους προαγάγῃ (79), τούτους, μὴ δυναμένους ἀντέχειν ταῖς μαρμαρυγαῖς, κολάζεσθαι τὴν ὄψιν, καὶ βλάπτεσθαι, καὶ νομίζειν πηροῦσθαι. » Καὶ πρὸς ταῦτα δὲ φήσομεν, καθῆσθαι μὲν ἐν σκότῳ, καὶ ἱδρύσθαι ἐν αὐτῷ πάντας, τοὺς εἰς τοῦ. αὐτοῦ, αὐτοῦ, ἀπολύσας, ἀναλύσας. του. σκότου, σκότον εἶναι τῶν ὀφθαλμῶν, φησί CONTRA CELSUM LIB. VI Ex illo omnia, › evertit nescio quomodo sua ipse principia. Noster vero Paulus : Ex ipso, inquit, et per ip- sum, et in ipsum sunt omnia 38; ; ubi hæ voces ex ipso significant ipsi acceptum referri quod sint res omnes; ver ipsum, eas ab illo conservari ; in ipsum, eum esse finem. Vere autem Deus a nullo est. Quod autem addit, ‹ Deum ne verbo quidem esse com- prehensibilen, id distinguendum esse censeo. Nam si de verbo quod in nobis est, sive inte- riori, sive de eo quod profertur, sermo fiat, fate- bimur et nos Deum comprehensibilem non esse verbo. Sin auten considerantes istud : « in prin- cipio erat Verbum et Verbum erat apud Deum, et Deus erat Verbum ",, affirmaverimus huic Verbo B comprehensibilem esse Deum, nec ab illo solum c C D Rom. XI, Pro legit Boherellus et explicat, • propria ipse principia (quæ sunt Epicuri) sub- ruens. » Ei forte pro legendum putat, xal. Ego nihil addi velim. comprehendi, sed etiam ab iis, quibus Patrem re- velaverit : falsi convincenus quod ait Celsus, Deumn ne Verbo quidem comprehensibilem esse. Distin- gui etiam oportet istud, Deum nominari non posse. Nam si intelligit verba aut res verbis si- gnificatas non esse, quæ Dei proprietates repræ- sentent, verum dicit; siquidem multæ quoque sunt qualitates quæ verbis exprimi non possunt. Quis enim verbis exprimat discrimen quod interest dulcedinem palmulæ inter et dulcedinem carica ? Quo nomine distinguas et significes propriam rei cujusque qualitatem? Nihil ergo mirum Deum no- minari non posse. Si autem velis nominare nihil esse aliud, quam aliquas virtutes ejus verbis indi- care, ut auditor ad quidpiam de illis cognoscen- dum quantum humanæ naturæ licet, adjuvetur, non absurdum fuerit dicere illum nominari posse. Dis- tinguimus et istud : In eum enim nullus affectus cadit qui verbis exprimi possit. Verum enim est nullos in Deum affectus convenire. Sed de his dicta sufficiant. piam, his auditis, sic interrogantem inducit: Quo- modo igitur Deum cognoscam? Quomodo viam ad illum discam? Quomodo eum mihi monstrabis? Te- nebras oculis meis offundis, et nihil distinctum cerno. › Deinde respondet, el causam attulisse” sibi videtur cur tenebris circumfundantur oculi ejus, qui modo interrogabat : • Quos e tenebris, inquit, in splendidam lucem transtuleris, ii, cum splendorem sustinere non possint, lædi visum et labefactari atque cæcari se existimant. » Ad hæe nos reponimus, sedere et bærere in tenebris qui- cunque, pictorum, fictorum, sculptorumque malis operibus Intenti, nolunt sursum oculos tollere et a Spencer. Hoeschel., etc. Sed recte abest a codd. An- glicano primo et Vaticano, nec ullus est qui non videat verbum alvaɩ fuisse pariter expungendum 65. Cum de Deo Celsus dicit : 30. s Joan. 1, 1. (76) Απολύσας, οὐκ οἶδ' ὅπως, τὰ πάντα αὐτ (77) Ante ψευδοποιήσομεν, Guieto restil vid. 66. Jam videamus quæ 'sequuntur, ubi quem- (78) Libl. antea editi, καὶ [φησὶ] τὴν αἰτίαν (79) Codex Anglicanus secundus, παραγάγῃ·
τὸν αὐτὸν τρόπον ὅτι Χριστὸς ἐπιδεδήμηκε γνόντες θεωροῦμεν ὅτι δι’ αὐτὸν πολλοὶ χριστοὶ γεγόνασιν ἐν τῷ κόσμῳ, οἵτινες ἀνάλογον ἐκείνῳ ἠγάπησαν δικαιοσύνην καὶ ἐμίσησαν ἀδικίαν· καὶ διὰ τοῦτο ἔχρισε καὶ αὐτοὺς ὁ θεός, ὁ θεὸς τοῦ Χριστοῦ, ἐλαίῳ ἀγαλλιάσεως. Ἀλλ’ ἐκεῖνος μὲν οὖν ὑπὲρ τοὺς μετόχους αὐτοῦ ἀγαπήσας δικαιοσύνην καὶ μισήσας ἀνομίαν καὶ τὴν ἀπαρχὴν εἴληφε τοῦ χρίσματος καί, εἰ χρὴ οὕτως ὀνομάσαι, ὅλον τὸ χρῖσμα τοῦ τῆς ἀγαλλιάσεως ἐλαίου· οἱ δὲ μέτοχοι αὐτοῦ, ἕκαστος ὡς κεχώρηκε, μετέσχον καὶ τοῦ χρίσματος αὐτοῦ. Διόπερ, ἐπεὶ Χριστὸς κεφαλή ἐστι τῆς ἐκκλησίας, ὡς εἶναι ἓν σῶμα Χριστὸν καὶ τὴν ἐκκλησίαν, τὸ μύρον ἐπὶ κεφαλῆς καταβέβηκεν ἐπὶ τὸν πώγωνα, τὰ σύμβολα τοῦ τελείου ἀνδρὸς Ἀαρών, καὶ ἔφθασε καταβαῖνον τοῦτο τὸ μύρον ἐπὶ τὴν ὤαν τοῦ ἐνδύματος αὐτοῦ. Καὶ ταῦτα δέ μοι λέλεκται πρὸς τὸν ἄσεμνον τοῦ Κέλσου λόγον εἰπόντος· Δέον πολλὰ ὁμοίως διαφυσῆσαι σώματα καὶ κατὰ πᾶσαν ἀποστεῖλαι τὴν οἰκουμένην. Ὁ μὲν οὖν κωμῳδὸς γελωτοποιῶν τὸν Δία κοιμώμενον πεποίηκέ τε καὶ διϋπνιζόμενον καὶ πέμποντα πρὸς τοὺς Ἕλληνας τὸν Ἑρμῆν·
Ὁ μὲν οὖν Κέλσος περι Θεοῦ φησιν, ὅτι « Εξ αὐ- Α τοῦ τὰ πάντα, ο ἀπολύσας, οὐκ οἶδ' ὅπως, τὰ πάντα αὐτοῦ (76)· ὁ δ' ἡμέτερος Παῦλος, « Ἐξ αὐτοῦ, λέγει, καὶ δι' αὐτοῦ, καὶ εἰς αὐτὸν τὰ πάντα, ο παριστὰς τὴν ἀρχὴν τῆς τῶν πάντων ὑποστάσεως ἐν τῷ ἐξ αὐτοῦ, καὶ τὴν συνοχήν ἐν τῷ δι' αὐτοῦ, καὶ τὸ τέλος ἐν τῷ εἰς αὐτόν. ᾿Αληθῶς δὲ ἐξ οὐδενὸς ὁ Θεός. Ἐπεὶ δέ φησιν, ὅτι, « οὐδὲ λόγῳ ἐφικτός· ἡ διαστέλ- λομαι τὸ σημαινόμενον, καί φημι, εἰ μὲν λόγῳ τῷ ἐν ἡμῖν, εἴτε ἐνδιαθέτῳ, εἴτε καὶ προφορικῷ· καὶ ἡμεῖς φήσομεν, ὅτι οὐκ ἔστιν ἐφικτὸς τῷ λόγῳ ὁ Θεός· εἰ δὲ, νοήσαντες τὸ, « Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος, καὶ ὁ Λό γος ἦν πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος· ο ἀπο- φαινόμεθα, ὅτι τούτῳ τῷ λόγῳ ἐφικτός ἐστιν ὁ Θεὸς, οὐ μόνῳ αὐτῷ καταλαμβανόμενος, ἀλλὰ καὶ ᾧ ἂν αὐτὸς ἀποκαλύψῃ τὸν Πατέρα, ψευδοποιήσομεν (77) τὴν Κέλσου λέξιν, φάσκοντος· Οὐδὲ Λόγῳ ἐφικτός ἐστιν ὁ Θεός. Καὶ τὸ ι οὐκ ὀνομαστὸς δὲ, » διαστολῆς δεῖται. Εἰ μὲν γὰρ, ὅτι οὐδὲν τῶν ἐν λέξεσι καὶ τη μαινομένοις δύναται παραστῆσαι τὰς ἰδιότητας του Θεοῦ, ἀληθές ἐστι τὸ λεγόμενον· εἴ γε καὶ πολλα! ποιότητες οὐκ εἰσὶν ὀνομασταί. Τίς γὰρ δύναται όνό- μασι διαφορὰν δοῦναι ποιότητος γλυκύτητος φοίνικος, καὶ γλυκύτητος ἰσχάδος ; Τίς δὲ ὀνόματι δύναται δια- στείλασθαι καὶ παραστῆσαι τὴν ἑκάστου ἰδίαν ποιό- τητα; Οὐδὲν οὖν θαυμαστὸν, εἰ οὐκ ἔστιν οὕτως όνο- μαστὸς ὁ Θεός. Εἰ δὲ τὸ ὀνομαστὸν λαμβάνεις καθό οἷόν τέ ἐστιν ὀνόμασι παραστῆσαί τι τῶν περὶ αὐτοῦ εἰς τὸ χειραγωγῆσαι τὴν ἀκροατὴν, καὶ ποιῆσαι νοῆ- σαι περὶ Θεοῦ κατὰ τὸ ἐφικτὸν τῇ ἀνθρωπίνη φύσει, τινὰ τῶν περὶ αὐτοῦ· οὐδὲν ἄτοπον λέγειν αὐτὸν ὀνο- μαστόν. Οὕτω δὲ διαστελούμεθα καὶ τὸ, ο Οὐδὲν γὰρ πέπονθεν ὀνόματι καταληπτόν. » ᾿Αληθὲς δὲ καὶ τὸ ἔξω παντὸς πάθους εἶναι τὸν Θεόν. Καὶ ταῦτα μὲν ταύτῃ. Β Ἴδωμεν δὲ καὶ τὴν ἑξῆς αὐτοῦ λέξιν, δι' ἧς οἱονεὶ προσωποποιεῖται τινα, μετὰ τὸ ἀκοῦσαι τούτων, τοιαῦτα λέγοντα· « Πῶς οὖν γνῶ τὸν Θεόν; Καὶ πῶς τὴν ἐκεῖσε ὁδὸν μάθω ; Καὶ πῶς αὐτόν μοι δεικνύεις; Ως νῦν γε σκότον μου τῶν ὀφθαλμῶν προβάλλεις, καὶ οὐδὲν ἐναργές βλέπω. » Εἶτα πρὸς τὸν οὕτως ἐπα- πορήσαντα οἱονεὶ ἀποκρίνεται, καὶ τὴν αἰτίαν τοῦ σκότον τῶν ὀφθαλμῶν (78) κατακεχύσθαι τοῦ εἰπόντος τὰ προειρημένα ἀποδιδόναι νομίζει, φάσκων· . Οὓς ἄν τις εἰς λαμπρὸν φῶς ἐκ σκότους προαγάγῃ (79), τούτους, μὴ δυναμένους ἀντέχειν ταῖς μαρμαρυγαῖς, κολάζεσθαι τὴν ὄψιν, καὶ βλάπτεσθαι, καὶ νομίζειν πηροῦσθαι. » Καὶ πρὸς ταῦτα δὲ φήσομεν, καθῆσθαι μὲν ἐν σκότῳ, καὶ ἱδρύσθαι ἐν αὐτῷ πάντας, τοὺς εἰς τοῦ. αὐτοῦ, αὐτοῦ, ἀπολύσας, ἀναλύσας. του. σκότου, σκότον εἶναι τῶν ὀφθαλμῶν, φησί CONTRA CELSUM LIB. VI Ex illo omnia, › evertit nescio quomodo sua ipse principia. Noster vero Paulus : Ex ipso, inquit, et per ip- sum, et in ipsum sunt omnia 38; ; ubi hæ voces ex ipso significant ipsi acceptum referri quod sint res omnes; ver ipsum, eas ab illo conservari ; in ipsum, eum esse finem. Vere autem Deus a nullo est. Quod autem addit, ‹ Deum ne verbo quidem esse com- prehensibilen, id distinguendum esse censeo. Nam si de verbo quod in nobis est, sive inte- riori, sive de eo quod profertur, sermo fiat, fate- bimur et nos Deum comprehensibilem non esse verbo. Sin auten considerantes istud : « in prin- cipio erat Verbum et Verbum erat apud Deum, et Deus erat Verbum ",, affirmaverimus huic Verbo B comprehensibilem esse Deum, nec ab illo solum c C D Rom. XI, Pro legit Boherellus et explicat, • propria ipse principia (quæ sunt Epicuri) sub- ruens. » Ei forte pro legendum putat, xal. Ego nihil addi velim. comprehendi, sed etiam ab iis, quibus Patrem re- velaverit : falsi convincenus quod ait Celsus, Deumn ne Verbo quidem comprehensibilem esse. Distin- gui etiam oportet istud, Deum nominari non posse. Nam si intelligit verba aut res verbis si- gnificatas non esse, quæ Dei proprietates repræ- sentent, verum dicit; siquidem multæ quoque sunt qualitates quæ verbis exprimi non possunt. Quis enim verbis exprimat discrimen quod interest dulcedinem palmulæ inter et dulcedinem carica ? Quo nomine distinguas et significes propriam rei cujusque qualitatem? Nihil ergo mirum Deum no- minari non posse. Si autem velis nominare nihil esse aliud, quam aliquas virtutes ejus verbis indi- care, ut auditor ad quidpiam de illis cognoscen- dum quantum humanæ naturæ licet, adjuvetur, non absurdum fuerit dicere illum nominari posse. Dis- tinguimus et istud : In eum enim nullus affectus cadit qui verbis exprimi possit. Verum enim est nullos in Deum affectus convenire. Sed de his dicta sufficiant. piam, his auditis, sic interrogantem inducit: Quo- modo igitur Deum cognoscam? Quomodo viam ad illum discam? Quomodo eum mihi monstrabis? Te- nebras oculis meis offundis, et nihil distinctum cerno. › Deinde respondet, el causam attulisse” sibi videtur cur tenebris circumfundantur oculi ejus, qui modo interrogabat : • Quos e tenebris, inquit, in splendidam lucem transtuleris, ii, cum splendorem sustinere non possint, lædi visum et labefactari atque cæcari se existimant. » Ad hæe nos reponimus, sedere et bærere in tenebris qui- cunque, pictorum, fictorum, sculptorumque malis operibus Intenti, nolunt sursum oculos tollere et a Spencer. Hoeschel., etc. Sed recte abest a codd. An- glicano primo et Vaticano, nec ullus est qui non videat verbum alvaɩ fuisse pariter expungendum 65. Cum de Deo Celsus dicit : 30. s Joan. 1, 1. (76) Απολύσας, οὐκ οἶδ' ὅπως, τὰ πάντα αὐτ (77) Ante ψευδοποιήσομεν, Guieto restil vid. 66. Jam videamus quæ 'sequuntur, ubi quem- (78) Libl. antea editi, καὶ [φησὶ] τὴν αἰτίαν (79) Codex Anglicanus secundus, παραγάγῃ·
PG 11:1419ὁ δὲ λόγος, ἄϋπνον ἐπιστάμενος φύσιν τὴν τοῦ θεοῦ, διδασκέτω ἡμᾶς ὅτι κατὰ καιροὺς οἰκονομεῖ τὰ τοῦ κόσμου πράγματα ὁ θεός, ὡς ἀπαιτεῖ τὸ εὔλογον. Οὐ θαυμαστὸν δὲ εἰ διὰ τὸ μεγάλας εἶναι καὶ δυσδιηγήτους τὰς κρίσεις τοῦ θεοῦ αἱ ἀπαίδευτοι πλανῶνται ψυχαί, καὶ Κέλσος σὺν αὐταῖς. Οὐδὲν οὖν καταγέλαστόν ἐστιν ἐν τῷ Ἰουδαίοις, παρ’ οἷς γεγόνασιν οἱ προφῆται, πεπέμφθαι τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ· ἵν’ ἐκεῖθεν ἀρξάμενος σωματικῶς δυνάμει καὶ πνεύματι ἀνατείλῃ τῇ μηκέτι βουλομένῃ ἐρήμῳ θεοῦ τυγχάνειν οἰκουμένῃ ψυχῶν. Ἑξῆς δὲ τούτοις ἐνθεώτατα ἐξ ἀρχῆς ἔδοξε Κέλσῳ λέγειν ἔθνη Χαλδαίους, ἀφ’ ὧν ἡ ἀπατηλὸς γενεθλιαλογία νενέμηται τοὺς ἀνθρώπους. Ἀλλὰ καὶ Μάγους τοῖς ἐνθεωτάτοις κατατάττει ἔθνεσιν ὁ Κέλσος, ἀφ’ ὧν ἡ παρώνυμος τοῦ ἔθνους αὐτῶν μαγεία καὶ τοῖς λοιποῖς ἔθνεσιν ἐπὶ διαφθορᾷ καὶ ὀλέθρῳ τῶν χρωμένων αὐτῇ ἐπιδεδήμηκε. Καὶ Αἰγύπτιοι μὲν ἐν μὲν τοῖς ἀνωτέρω καὶ παρὰ τῷ Κέλσῳ ἐπλανῶντο, ὡς σεμνοὺς μὲν ἔχοντες περιβόλους τῶν νομιζομένων ἱερῶν ἔνδον δὲ οὐδὲν ἀλλ’ ἢ πιθήκους ἢ κροκοδείλους ἢ αἶγας ἢ ἀσπίδας ἤ τι τῶν ζῴων·
νίοις, προσίτωσαν τῷ χαριζομένῳ ὀφθαλμοὺς Λόγῳ· η ἵν', ὁμοίως τοῖς παρὰ τῇ ὁδῷ ἐῤῥιμμένοις πτωχοῖς καὶ τυφλοῖς ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ θεραπευθεῖσι, διὰ τὸ εἰ- ρηκέναι αὐτῷ, « Υἱὲ Δαυΐδ, ἐλέησόν με, ὁ ἐλεηθέντες ἀπολάβωσι τοὺς ὀφθαλμούς καινοὺς καὶ καλούς, ὁποίους Λόγος Θεοῦ δημιουργήσαι ἄν. Διόπερ ἐὰν ἔρηται ἡμᾶς Κέλσος, πῶς οιόμεθα γνωρίζειν (86) τὸν Θεὸν, καὶ πῶς πρὸς αὐτοῦ σωθή σεσθαι· ἀποκρινούμεθα, ὅτι ἱκανός ἐστιν ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, γενόμενος ἐν τοῖς ζητοῦσιν αὐτὸν, ἢ τοῖς ἐπι φαινόμενον αὐτὸν παραδεχομένοις, γνωρίσαι καὶ ἀπο- καλύψαι τὸν Πατέρα, πρὸ τῆς παρουσίας αὐτοῦ οὐχ δρώμενον. Τίς δ' ἄλλος σῶσαι καὶ προσαγαγεῖν τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ δύναται τὴν τοῦ ἀνθρώπου ψυχὴν ἢ ὁ Θεός Λόγος; ὅστις ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεὸν ὤν, διὰ τοὺς κολληθέντας τῇ σαρκὶ καὶ γενομένους (87) ὅπερ Β σὰρξ, ἐγένετο σὰρξ, ἵνα χωρηθῇ ὑπὸ τῶν μὴ δυναμέ νων αὐτὸν βλέπειν καθὸ Λόγος ἦν, καὶ πρὸς Θεὸν ἦν καὶ Θεὸς ἦν· καὶ σωματικῶς γε λαλούμενος, καὶ ὡς σὰρξ ἀπαγγελλόμενος (88), ἐφ' ἑαυτὸν καλεῖ τοὺς ὄν- τας σάρκα, ἵν' αὐτοὺς ποιήσῃ πρῶτον μορφωθῆναι κατὰ τὸν Λόγον, τὸν γενόμενον σάρκα, καὶ μετά τοῦτο αὐτοὺς ἀναβιβάσῃ ἐπὶ τὸ ἰδεῖν αὐτὸν, ὅπερ ἦν πρὶν γένηται σάρξ· ὥστε αὐτοὺς, ὠφεληθέντας, καὶ ἀναβάντας ἀπὸ τῆς κατὰ σάρκα εἰσαγωγῆς, εἰπεῖν τὸ, ο Εἰ καὶ Χριστόν ποτε κατὰ σάρκα εγνώκαμεν, ἀλλὰ νῦν οὐκ ἔτι γινώσκομεν. » Σὰρξ οὖν ἐγένετο καὶ γενόμενος σὰρξ ε ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν, ο οὐκ ἔξω γινόμενος ἡμῶν. Σκηνώσας δὲ καὶ γενόμενος ἐν ἡμῖν, οὐκ ἔμεινεν ἐπὶ τῆς πρώτης μορφῆς, ἀλλ' ἀναβιβά σας ἡμᾶς ἐπὶ τὸ λογικὸν ὑψηλὸν ὄρος, ἔδειξεν ἡμῖν τὴν ἔνδοξον μορφὴν ἑαυτοῦ, καὶ τὴν λαμπρότητα τῶν ἐνδυμάτων αὐτοῦ· καὶ οὐχ ἑαυτοῦ γε μόνου, ἀλλὰ καὶ τοῦ πνευματικοῦ νόμου, ὅς ἐστιν ἐν δόξῃ ὀφθεὶς μετὰ Ἰησοῦ Μωϋσῆς· ἔδειξε δ' ἡμῖν καὶ πᾶσαν προφητείαν οὐδὲ μετὰ τὸ ἐνανθρωπῆσαι ἀποθνήσκουσαν, ἀλλο ἀναλαμβανομένην εἰς οὐρανὸν, ἧς σύμβολον Ἠλίας ἦν. Ὁ δὲ ταῦτα θεωρήσας εἴποι ἂν τὸ, « Ἐθεασάμεθα. τὴν δόξαν αὐτοῦ, δόξαν ὡς μονογενούς παρὰ Πατρός πλήρης χάριτος καὶ ἀληθείας. » Κέλσος μὲν οὖν ίδιω- τικώτερον ἀνέπλασεν ἃ οἴεται ἡμᾶς λέξειν πρὸς τὸ πύσμα αὐτοῦ· « Πῶς οιόμεθα γνωρίσειν τὸν Θεόν; καὶ πῶς σωθήσεσθαι πρὸς αὐτοῦ (89) ; ἡμεῖς δὲ εἶποι- μὲν ἂν τὰ προεκκείμενα. Πλήν φησιν ὁ Κέλσος ἡμᾶς ἀποκρίνεσθαι είν κάτι στοχασμῷ, ὁμολογῶν ἀναγράφειν ἡμῶν τὴν ἀπό κρισιν οὕτως ἔχουσαν· Ἐπειδὴ μέγας ἐστὶ καὶ δυσ θεώρητος ὁ Θεός, πνεῦμα ἴδιον ἐμβαλὼν εἰς σῶμα ἡμῖν ὅμοιον δεῦρο κατέπεμψεν, ὡς ἂν δυνηθείημεν ἀκοῦσαι παρ' αὐτοῦ καὶ μαθεῖν. » Οὐ μόνος δὲ μέγας καθ' ἡμᾶς ἐστιν ὁ τῶν ὅλων Θεὸς καὶ Πατήρ· μετέ ἕωκε γὰρ ἑαυτοῦ καὶ τῆς μεγαλειότητος τῷ Μονογενεῖ καὶ Πρωτοτόκῳ πάσης κτίσεως· ἵν᾽, εἰκὼν αὐτὸς * πρὸς αὐτοῦ σωθή σεσι. πρὸς αὐτὸν σωθήσεσθαι. γενομένοις. ἐπαγγελλόμενος. CONTRA CELSUM LIB. VI. a 110% sanati sunt; ita et ipsi misericordiam consecuti oculos recipiant novos, bonos, quales a Dei Verbo formari par est. A maverant : • Fili David, miserere mei ", » Jesu Luc. xvult, 58. * II Cor. v, 16. ss Joan. 1, dem codd. Regius et Basileensis, Libb. editi, C D 14. modo Deum cognoscere putamus et ab illo salutem accipere, respondebimus Verbum, quod est in iis qui ipsum quærunt, aut ipsum, cum se manifestum facit, accipiunt, sufficere notificando et revelando Patri, qui, antequam Verbum adveniret, non vide- batur. Et quis alius salvam facere et ad summum Deum perducere humanam animam potest, quam Deus Verbum? qui cum esset in principio apud Deum, propter eos qui carni agglutinati, imo caro sunt, factus est caro, ut capiatur ab eis qui videre ipsum non poterant, quatenus Verbum erat, et apud Deum erat, et Deus erat; qui voce corporea usus et ut caro prædicans, eos ad se vocat qui caro sunt, ut eos, primum verbo, quod caro factum est, conformes reddat, deinde attollat ad videndum ipsum, cujusmodi erat antequam caro fieret; ita ut meliores facti et supra hanc secun- dum carnem introductionem evecti, dicant: ‹ Etsi aliquando Christum secundum carnem cognovimus, sed nunc jam non novimus *. Caro igitur factus est, et factus caro habitavit in nobis ", } extra nos factus. Habitans autem et factus in nobis, in prima sua forma non permansit, sed nobis in montem excelsum eumque spiritalem perductis glo- riosam suam formam vestimentorumque suoruni splendorem ostendit ** : neque sui solius splendo- rem ostendit, sed etiam spiritalis legis, quam Moy- ses in gloria cum Jesu visus repræsentabat; mon- stravit præterea omnem prophetiam, quæ non mortua est postquam factus homo est, sed in cœlum sublata est, cujusque Elias figura erat. llis conspe- clis, dicere quis possit: « Vidimus gloriam ejus, gloriam quasi unigeniti a Patre, plenum gratiæ et veri tatis *7?» Inepte igitur Celsus confinxit quæ nos respon- suros existimat ad suam interrogationem, ‹ quomodo cognoscere Deuin putemus et ab illo salutein accipe- re? >Nos autem quae modo exposita sunt respondemus. conjectura respondere, et ipsi visum est nostram responsionem referre his verbis : « Quoniam ma- gnus est et contemplatu difficilis Deus, proprium spiritum in corpus nostro simile infundens huc mi- sit, ut illum audire et ab illo doceri possemus. › At nostra sententia non est solum rerum omnium Deum ac Patrem esse magnum : suæ enim magnitu- dinis participem fecit Unigenitum et Primogenitum Matth. xv, et seqq. Joan. 1, 14. eliti, eliti, (86) Γνωρίζειν. Βoherellus legit γνωρίσειν. Ηi- (87) Codd. Reg. et Basil., γενομένους. Libb. 68. Quapropter si Celsus a nobis quasierit, quo- 69. Verumtamen affirmat Celsus nos verisimili (88) fidem codd. mss., ἀπαγγελλόμενος. Libb. (89) Mss., αὐτοῦ. Libb. antea cditi, αὐτόν.
νῦν δὲ ἔδοξε Κέλσῳ ἐνθεώτατον εἰπεῖν καὶ τὸ Αἰγυπτίων ἔθνος, καὶ ἐνθεώτατον ἐξ ἀρχῆς, τάχα ἐπεὶ Ἰουδαίοις ἐξ ἀρχῆς προςπεπολεμήκασι. Καὶ Πέρσαι δὲ οἱ τὰς μητέρας γαμοῦντες καὶ θυγατράσι μιγνύμενοι ἔνθεον ἔθνος εἶναι τῷ Κέλσῳ δοκοῦσιν, ἀλλὰ καὶ Ἰνδοί, ὧν τινας ἐν τοῖς προειρημένοις ἔλεγε καὶ ἀνθρωπείων γεγεῦσθαι σαρκῶν. Μηδὲν δὲ τούτων Ἰουδαίους μάλιστα τοὺς πάλαι πράττοντας οὐ μόνον οὐκ εἶπεν ἐνθεωτάτους ἀλλὰ καὶ αὐτίκα ἀπολουμένους. Τοῦτο μὲν ἤδη καὶ ὡς μαντικὸς λέγει περὶ αὐτῶν, οὐχ ὁρῶν πᾶσαν τὴν περὶ Ἰουδαίους καὶ τὴν σεμνὴν πάλαι πολιτείαν αὐτῶν τοῦ θεοῦ οἰκονομίαν, καὶ ὡς τῷ ἐκείνων παραπτώματι ἡ σωτηρία γεγένηται τοῖς ἔθνεσι καὶ τὸ παράπτωμα αὐτῶν πλοῦτος κόσμου καὶ τὸ ἥττημα αὐτῶν πλοῦτος ἐθνῶν· ἕως τὸ πλήρωμα τῶν ἐθνῶν εἰσέλθῃ, ἵνα μετὰ τοῦτο πᾶς, ὃν οὐ νοεῖ Κέλσος, Ἰσραὴλ σωθῇ. Οὐκ οἶδα δ’ ὅπως φησὶ περὶ τοῦ θεοῦ ὅτι ὁ πάντα εἰδὼς τοῦτο οὐκ ἠπίστατο, ὅτι κακοῖς ἀνθρώποις καὶ ἁμαρτησομένοις καὶ κολάσουσιν αὐτοῦ τὸν υἱὸν πέμπει.
νίοις, προσίτωσαν τῷ χαριζομένῳ ὀφθαλμοὺς Λόγῳ· η ἵν', ὁμοίως τοῖς παρὰ τῇ ὁδῷ ἐῤῥιμμένοις πτωχοῖς καὶ τυφλοῖς ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ θεραπευθεῖσι, διὰ τὸ εἰ- ρηκέναι αὐτῷ, « Υἱὲ Δαυΐδ, ἐλέησόν με, ὁ ἐλεηθέντες ἀπολάβωσι τοὺς ὀφθαλμούς καινοὺς καὶ καλούς, ὁποίους Λόγος Θεοῦ δημιουργήσαι ἄν. Διόπερ ἐὰν ἔρηται ἡμᾶς Κέλσος, πῶς οιόμεθα γνωρίζειν (86) τὸν Θεὸν, καὶ πῶς πρὸς αὐτοῦ σωθή σεσθαι· ἀποκρινούμεθα, ὅτι ἱκανός ἐστιν ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, γενόμενος ἐν τοῖς ζητοῦσιν αὐτὸν, ἢ τοῖς ἐπι φαινόμενον αὐτὸν παραδεχομένοις, γνωρίσαι καὶ ἀπο- καλύψαι τὸν Πατέρα, πρὸ τῆς παρουσίας αὐτοῦ οὐχ δρώμενον. Τίς δ' ἄλλος σῶσαι καὶ προσαγαγεῖν τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ δύναται τὴν τοῦ ἀνθρώπου ψυχὴν ἢ ὁ Θεός Λόγος; ὅστις ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεὸν ὤν, διὰ τοὺς κολληθέντας τῇ σαρκὶ καὶ γενομένους (87) ὅπερ Β σὰρξ, ἐγένετο σὰρξ, ἵνα χωρηθῇ ὑπὸ τῶν μὴ δυναμέ νων αὐτὸν βλέπειν καθὸ Λόγος ἦν, καὶ πρὸς Θεὸν ἦν καὶ Θεὸς ἦν· καὶ σωματικῶς γε λαλούμενος, καὶ ὡς σὰρξ ἀπαγγελλόμενος (88), ἐφ' ἑαυτὸν καλεῖ τοὺς ὄν- τας σάρκα, ἵν' αὐτοὺς ποιήσῃ πρῶτον μορφωθῆναι κατὰ τὸν Λόγον, τὸν γενόμενον σάρκα, καὶ μετά τοῦτο αὐτοὺς ἀναβιβάσῃ ἐπὶ τὸ ἰδεῖν αὐτὸν, ὅπερ ἦν πρὶν γένηται σάρξ· ὥστε αὐτοὺς, ὠφεληθέντας, καὶ ἀναβάντας ἀπὸ τῆς κατὰ σάρκα εἰσαγωγῆς, εἰπεῖν τὸ, ο Εἰ καὶ Χριστόν ποτε κατὰ σάρκα εγνώκαμεν, ἀλλὰ νῦν οὐκ ἔτι γινώσκομεν. » Σὰρξ οὖν ἐγένετο καὶ γενόμενος σὰρξ ε ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν, ο οὐκ ἔξω γινόμενος ἡμῶν. Σκηνώσας δὲ καὶ γενόμενος ἐν ἡμῖν, οὐκ ἔμεινεν ἐπὶ τῆς πρώτης μορφῆς, ἀλλ' ἀναβιβά σας ἡμᾶς ἐπὶ τὸ λογικὸν ὑψηλὸν ὄρος, ἔδειξεν ἡμῖν τὴν ἔνδοξον μορφὴν ἑαυτοῦ, καὶ τὴν λαμπρότητα τῶν ἐνδυμάτων αὐτοῦ· καὶ οὐχ ἑαυτοῦ γε μόνου, ἀλλὰ καὶ τοῦ πνευματικοῦ νόμου, ὅς ἐστιν ἐν δόξῃ ὀφθεὶς μετὰ Ἰησοῦ Μωϋσῆς· ἔδειξε δ' ἡμῖν καὶ πᾶσαν προφητείαν οὐδὲ μετὰ τὸ ἐνανθρωπῆσαι ἀποθνήσκουσαν, ἀλλο ἀναλαμβανομένην εἰς οὐρανὸν, ἧς σύμβολον Ἠλίας ἦν. Ὁ δὲ ταῦτα θεωρήσας εἴποι ἂν τὸ, « Ἐθεασάμεθα. τὴν δόξαν αὐτοῦ, δόξαν ὡς μονογενούς παρὰ Πατρός πλήρης χάριτος καὶ ἀληθείας. » Κέλσος μὲν οὖν ίδιω- τικώτερον ἀνέπλασεν ἃ οἴεται ἡμᾶς λέξειν πρὸς τὸ πύσμα αὐτοῦ· « Πῶς οιόμεθα γνωρίσειν τὸν Θεόν; καὶ πῶς σωθήσεσθαι πρὸς αὐτοῦ (89) ; ἡμεῖς δὲ εἶποι- μὲν ἂν τὰ προεκκείμενα. Πλήν φησιν ὁ Κέλσος ἡμᾶς ἀποκρίνεσθαι είν κάτι στοχασμῷ, ὁμολογῶν ἀναγράφειν ἡμῶν τὴν ἀπό κρισιν οὕτως ἔχουσαν· Ἐπειδὴ μέγας ἐστὶ καὶ δυσ θεώρητος ὁ Θεός, πνεῦμα ἴδιον ἐμβαλὼν εἰς σῶμα ἡμῖν ὅμοιον δεῦρο κατέπεμψεν, ὡς ἂν δυνηθείημεν ἀκοῦσαι παρ' αὐτοῦ καὶ μαθεῖν. » Οὐ μόνος δὲ μέγας καθ' ἡμᾶς ἐστιν ὁ τῶν ὅλων Θεὸς καὶ Πατήρ· μετέ ἕωκε γὰρ ἑαυτοῦ καὶ τῆς μεγαλειότητος τῷ Μονογενεῖ καὶ Πρωτοτόκῳ πάσης κτίσεως· ἵν᾽, εἰκὼν αὐτὸς * πρὸς αὐτοῦ σωθή σεσι. πρὸς αὐτὸν σωθήσεσθαι. γενομένοις. ἐπαγγελλόμενος. CONTRA CELSUM LIB. VI. a 110% sanati sunt; ita et ipsi misericordiam consecuti oculos recipiant novos, bonos, quales a Dei Verbo formari par est. A maverant : • Fili David, miserere mei ", » Jesu Luc. xvult, 58. * II Cor. v, 16. ss Joan. 1, dem codd. Regius et Basileensis, Libb. editi, C D 14. modo Deum cognoscere putamus et ab illo salutem accipere, respondebimus Verbum, quod est in iis qui ipsum quærunt, aut ipsum, cum se manifestum facit, accipiunt, sufficere notificando et revelando Patri, qui, antequam Verbum adveniret, non vide- batur. Et quis alius salvam facere et ad summum Deum perducere humanam animam potest, quam Deus Verbum? qui cum esset in principio apud Deum, propter eos qui carni agglutinati, imo caro sunt, factus est caro, ut capiatur ab eis qui videre ipsum non poterant, quatenus Verbum erat, et apud Deum erat, et Deus erat; qui voce corporea usus et ut caro prædicans, eos ad se vocat qui caro sunt, ut eos, primum verbo, quod caro factum est, conformes reddat, deinde attollat ad videndum ipsum, cujusmodi erat antequam caro fieret; ita ut meliores facti et supra hanc secun- dum carnem introductionem evecti, dicant: ‹ Etsi aliquando Christum secundum carnem cognovimus, sed nunc jam non novimus *. Caro igitur factus est, et factus caro habitavit in nobis ", } extra nos factus. Habitans autem et factus in nobis, in prima sua forma non permansit, sed nobis in montem excelsum eumque spiritalem perductis glo- riosam suam formam vestimentorumque suoruni splendorem ostendit ** : neque sui solius splendo- rem ostendit, sed etiam spiritalis legis, quam Moy- ses in gloria cum Jesu visus repræsentabat; mon- stravit præterea omnem prophetiam, quæ non mortua est postquam factus homo est, sed in cœlum sublata est, cujusque Elias figura erat. llis conspe- clis, dicere quis possit: « Vidimus gloriam ejus, gloriam quasi unigeniti a Patre, plenum gratiæ et veri tatis *7?» Inepte igitur Celsus confinxit quæ nos respon- suros existimat ad suam interrogationem, ‹ quomodo cognoscere Deuin putemus et ab illo salutein accipe- re? >Nos autem quae modo exposita sunt respondemus. conjectura respondere, et ipsi visum est nostram responsionem referre his verbis : « Quoniam ma- gnus est et contemplatu difficilis Deus, proprium spiritum in corpus nostro simile infundens huc mi- sit, ut illum audire et ab illo doceri possemus. › At nostra sententia non est solum rerum omnium Deum ac Patrem esse magnum : suæ enim magnitu- dinis participem fecit Unigenitum et Primogenitum Matth. xv, et seqq. Joan. 1, 14. eliti, eliti, (86) Γνωρίζειν. Βoherellus legit γνωρίσειν. Ηi- (87) Codd. Reg. et Basil., γενομένους. Libb. 68. Quapropter si Celsus a nobis quasierit, quo- 69. Verumtamen affirmat Celsus nos verisimili (88) fidem codd. mss., ἀπαγγελλόμενος. Libb. (89) Mss., αὐτοῦ. Libb. antea cditi, αὐτόν.
PG 11:1421Ἀλλ’ ἔοικε νῦν μὲν ἑκὼν ἐπιλελῆσθαι τοῦ φάσκοντος λόγου πάντα, ἃ πείσεται Ἰησοῦς ὁ Χριστός, προεωρακέναι θείῳ πνεύματι, καὶ πεπροφητευκέναι τοὺς τοῦ θεοῦ προφήτας· οἷς οὐχ ἕπεται τὸ μὴ ἐγνωκέναι τὸν θεὸν ὅτι κακοῖς καὶ ἁμαρτησομένοις ἀνθρώποις πέμπει τὸν υἱὸν καὶ κολάσουσιν αὐτόν. Εὐθέως δὲ λέγει τὸ πάλαι ταῦτα προειρῆσθαι ἐν ἀπολογίᾳ ὑφ’ ἡμῶν λέγεσθαι. Ἀλλ’ ἐπεὶ αὐτάρκη περιγραφὴν εἴληφεν ὁ ἕκτος ἡμῶν τόμος, αὐτοῦ που καταπαύσαντες τὸν λόγον ἀρξόμεθα θεοῦ διδόντος ἑβδόμου· ἐν ᾧ ἀπαντᾶν νομίζει πρὸς τὸ ὑφ’ ἡμῶν λέγεσθαι τοὺς προφήτας πάντα τὰ περὶ τοῦ Ἰησοῦ προειρηκέναι. Ἅπερ ἐπεὶ πλείονά ἐστι καὶ πλείονος λόγου δεῖται τοῦ πρὸς αὐτά, οὔτε διακόψαι ἐβουλήθημεν ὑπὸ τοῦ μεγέθους ἀναγκαζόμενοι τοῦ βιβλίου οὔτε ὑπὲρ τοῦ μὴ διακόψαι τὸν λόγον μέγιστον ποιῆσαι καὶ ὑπὲρ τὸ σύμμετρον τὸν ἕκτον τόμον.
Α τυγχάνων τοῦ ἀοράτου Θεοῦ, καὶ ἐν τῷ μεγέθει Β σώξῃ τὴν εἰκόνα τοῦ Πατρός. Οὐ γὰρ οἷόν τ' ἦν εἰδ ναι σύμμετρον, ἵν' οὕτως ὀνομάσω, καὶ καλὴν εἰκόνα τοῦ ἀοράτου Θεοῦ, μὴ καὶ τοῦ μεγέθους παριστᾶσαν τὴν εἰκόνα. ᾿Αλλὰ καὶ ὁ Θεὸς καθ᾿ ἡμᾶς τῷ μὲν μὴ εἶναι σῶμα ἀόρατός ἐστιν· τοῖς δὲ θεωρητικοῖς και δία θεωρητὸς, τουτέστι νῷ· καρδίᾳ δὲ οὐ τῇ το χούσῃ, ἀλλὰ τῇ καθαρᾷ· οὐ γὰρ θέμις με μολυσμέν την καρδίαν ἐνορᾷν Θεῷ, ἀλλὰ δεῖ καθαρὸν εἶναι τὸ τοῦ καθαροῦ κατ' ἀξίαν θεωρητικόν. Ἔστω δὴ καὶ δυσ- θεώρητος ὁ Θεός· ἀλλ᾿ οὐ μόνος δυσθεώρητος ἐστί τινι, ἀλλὰ καὶ ὁ Μονογενὴς αὐτοῦ. Δυσθεώρητος γὰρ ὁ Θεὸς Λόγος, δυσθεώρητος δὲ οὕτως) (90) καὶ σοφία ἐστὶν, ἐν ᾗ τὰ πάντα πεποίηκεν ὁ Θεός· τίς γὰρ δύναται καθ᾽ ἕκαστον τῶν πάντων τὴν σοφίαν, ἐν ᾗ ὁ Θεὸς καὶ ἕκαστον τῶν πάντων πεποίηκε, θεωρῆσαι; Οὐ διὰ τὸ δυσθεώρητος οὖν ὁ Θεὸς εἶναι, ὡς εὐθεώρητον τὸν Θεὸν τὸν Υἱὸν ἔπεμψεν. "Απερ μὴ νοήσας ὁ Κέλσος εἶπεν ὡς ἐκ προσώπου ἡμῶν· ο Διὰ τὸ δυσθεώρητος εἶναι, πνεῦμα ἴδιον ἐμ- βαλὼν εἰς σῶμα ἡμῖν ὅμοιον, δεῦρο κατέπεμψεν, ὡς ἂν δυνηθείημεν ἀκοῦσαί τε παρ' αὐτοῦ καὶ μαθεῖν. Αλλ', ὡς ἀποδεδώκαμεν, καὶ ὁ Υἱὸς δυσθεώρητος ὤν, ἅτε λόγος Θεός, δι' οὗ τὰ πάντα ἐγένετο, καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν. τούτου. Εἰ δὲ συνίει (91) Κέλσος & λέγομεν περὶ Πνεύ ματος Θεοῦ, καὶ ὅτι ὅσοι ι Πνεύματι Θεοῦ ἄγονται, οὗτοι υἱοὶ Θεοῦ εἰσιν· ν οὐκ ἂν ἑαυτῷ ὡς ἀφ᾿ ἡμῶν ἀπεφήνατο, ὅτι, ι πνεῦμα ἴδιον ἐμβαλὼν εἰς σῶμα ὁ Θεὸς δεῦρο κατέπεμψεν. » Αεὶ γὰρ ὁ Θεὸς μεταδ δωσι, τοῖς δυναμένοις μετέχειν αὐτοῦ, τοῦ ἰδίου πνεύματος, οὐ κατὰ ἀποτομὴν καὶ διαίρεσιν έγγινο μένου τοῖς ἀξίοις. Οὐδὲ γὰρ σῶμα τὸ καθ' ἡμᾶς πνεῦμα, ὡς οὐδὲ σῶμα τὸ πῦρ, ὅπερ εἶναι λέγεται Θεὸς ἐν τῷ, ι ὁ Θεὸς ἡμῶν πῦρ, καταναλίσκον· ο πάντα γὰρ ταῦτα τροπικῶς λέγεται εἰς παράστασιν τὴν ἀπὸ τῶν συνήθων καὶ σωματικῶν ὀνομάτων τῆς νο τῆς φύσεως. Καὶ ὥσπερ, ἐὰν λέγηται τὰ ἁμαρτήματα • ξύλα εἶναι, καὶ χόρτος, καὶ καλάμη, » οὐκ ἐροῦμεν εἶναι τὰ ἁμαρτήματα σώματα· καὶ ἐὰν λέγηται τὰ ἀνδραγαθήματα ο χρυσὸς εἶναι, καὶ ἄργυρος, και λίθος τίμιος, ο οὐ φήσομεν εἶναι τὰ ἀνδραγαθή ματα σώματα· οὕτω, κἂν λέγηται ὁ Θεὸς εἶναι πῦρ καταναλίσκον τὰ ξύλα, καὶ τὸν χόρτον, καὶ τὴν καλά- μην, καὶ πᾶσαν οὐσίαν ἁμαρτίας (92), οὐ σῶμα αὐ τὸν νοήσομεν· ὡς οὐδ᾽ ἐὰν (93) λέγηται πῦρ, σῶμα νοοῦμεν αὐτόν. Οὕτως ἐὰν λέγηται πνεῦμα ὁ Θεὸς, οὐ σῶμα αὐτὸν λέγομεν εἶναι. Πρὸς γὰρ ἀντιδιαστολήν τῶν αἰσθητῶν ἔθος τῇ Γραφῇ τὰ νοητὰ ὀνομάζει, πνεύματα, καὶ πνευματικά· οἷον ἐὰν λέγῃ ὁ Παῦ λος, ο Ἀλλ᾽ ἡ ἱκανότης ἡμῶν ἐκ τοῦ Θεοῦ, ὃς καὶ [κάνωσεν ἡμᾶς διακόνους Καινῆς Διαθήκης, οὐ γράμ ματος, ἀλλὰ πνεύματος· τὸ γὰρ γράμμα ἀποκτείνει, ὡς δ' ἐὰν λέγηται πῦρ, οὐ σῶμα, ORIGENIS omnis creatura ; ut, qui imago est invisibilis Dei, is etiam magnitudine Patris imaginem referret. Fieri enim non poterat ut pulchra imago esset et Deo invisibili responderet, quae magnitudinis ima- ghem non praeberet. Præterea censemus quidem Deum, quia corporis expers est, invisibilem esse ; nihilominus tamen eum, qui contemplationi dediti sunt, possunt corde, id est animo contemplari, corde, inquam, non qualicunque, sed puro. Cor enim contaminatum Deum contemplari non potest : et oportet purum esse, quod naturam adeo puram digne contemplari queat. Esto vero sit Deus con- templatu difficilis, at non solus. Nam ejus Unigeni- tus, Deus Verbum, est etiam contemplatu difficilis, sicut et sapientia in qua omnia Deus fecit. Ecquis enim in rebus omnibus contemplari potest sapien- tiam in qua Deus fecit res singulas? Non igitur Deus, quia contemplatu difficilis erat, idcirco misit Filium, quasi is esset Deus contemplatu facilis. Quæ quidem non consideravit Celsus, cum nos inducit dicentes Quoniam est contemplatu difficilis Deus, proprium spiritum in corpus nostro simile infun- dens huc misit, ut illum audire et ab illo doceri possemus. Sed, ut supra dictum est, tametsi Filius etiam esset contemplatu difficilis, utpote minus habitavit in nobis 48. intellexisset, et quicunque spiritu Dei aguntur, cos esse filios Dei "; » non istud sibi respondisset quasi ex nobis sumptum: Deum huc misisse suum spiritum corpore indutum. › Semper enim Deus proprium spiritum communicat cum iis qui illius participes esse possunt, et cum spiritus ille in iis, qui ipso digni sunt, habitat, non idcirco se- paratur et dividitur. Neque enim spiritum dicimus esse corpus; ut neque corpus est ignis, quem Deum esse testatur istud: Deus noster ignis consu- mens est 3º. Hæc enim omnia figurate dicuntur, ut intelligibilis natura ex usitatis sensibilibusque no- minibus nobis innotescat. Et sicut quamvis pec- cata vocentur ligna, fenuin et stipula, › non propterea dicimus peccata esse corpora, neque etiam dicimus bona opera esse corpora, tametsi illa ‹ au- rum, argentum et lapis pretiosus "t, appellentur; sic etsi Deus dicitur esse ignis consumens ligna, fenum, stipulam, et omnem peccati substantiam ; non idcirco illum corpus esse cogitabimus; quem- admodum, licet ignis vocetur, non ideo corpus illum existimamus. Sic tametsi Deus dicatur spiritus, non ob hanc rem dicimus eum esse corpus. Ut enim a rebus sensibilibus distinguantur intelligibiles, has appellare solet Scriptura spiritus et spiritales. Sic cum ait Paulus: Sed sufficientia nostra ex Deo est, qui et idoneos nos fecit ministros Novi Testa- C G D Deus Verbum per quem omnia facta sunt, niñilo- Joan. 1, et 14. * Rom. viii, 14. Hebr. XII, scribendum conjiciebat Cor. 111, 12. 29. Libri vero editi, 70. Jam si Celsus ea quæ de Spiritu Dei dicimus (90) lleschelius in textu ουτοσί, pro quo Guietus (91) Codd. mss., συνίει. Libb. editi, συνήει. (92) Οὐσίαν ἁμαρτίας. Vide lib. iv, num. 15. (93) Ὡς οὐδ' άν, etc. Sic codd. Reg. et Basil.
ΠΡΟΣ ΤΟΝ ΕΠΙΓΕΓΡΑΜΜΕΝΟΝ ΚΕΛΣΟΥ ΑΛΗΘΗ ΛΟΓΟΝ ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΤΟΜΟΣ ΕΒΔΟΜΟΣ Ἐν ἓξ τοῖς πρὸ τούτων, ἱερὲ ἀδελφὲ Ἀμβρόσιε, ἀγωνισάμενοι κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν βιβλίοις πρὸς τὰς Κέλσου κατὰ Χριστιανῶν κατηγορίας καὶ μηδὲν ὅση δύναμις ἀβασάνιστον καὶ ἀνεξέταστον ἐάσαντες μηδὲ παρελθόντες, πρὸς ὃ [οὐχ] ὡς οἷόν τε ἡμῖν ἀπηντήσαμεν, θεὸν ἐπικαλεσάμενοι δι’ αὐτοῦ Ἰησοῦ Χριστοῦ, τοῦ κατηγορουμένου ὑπὸ Κέλσου, ἵν’ ἡμῶν ἐλλάμψῃ ἐν τῇ καρδίᾳ ἀλήθεια τυγχάνων τὰ ἀνατρεπτικὰ τοῦ ψεύδους, ἀρχόμεθα καὶ ἑβδόμου συγγράμματος, τὸ προφητικὸν ἐκεῖνο ἐν τῇ πρὸς θεὸν λέγοντες εὐχῇ τό· Ἐν τῇ ἀληθείᾳ σου ἐξολόθρευσον αὐτούς, δῆλον δ’ ὅτι τοὺς ἐναντίους τῇ ἀληθείᾳ λόγους· οὗτοι γὰρ ἀληθείᾳ θεοῦ ἐξολοθρεύονται, ἵν’ ἐξολοθρευθέντων αὐτῶν οἱ παντὸς περισπασμοῦ ἀπολυθέντες εἴπωσι τὸ ἑξῆς ἐκείνῳ τό· Ἑκουσίως θύσω σοι, λογικὴν καὶ ἄκαπνον θυσίαν προσφέροντες τῷ θεῷ τῶν ὅλων. Πρόκειται δὲ νῦν τῷ Κέλσῳ κατηγορῆσαι τοῦ φάσκοντος λόγου ὑπὸ τῶν παρὰ Ἰουδαίοις προφητῶν προφητεύεσθαι τὰ περὶ τὸν Χριστὸν Ἰησοῦν.
Α τυγχάνων τοῦ ἀοράτου Θεοῦ, καὶ ἐν τῷ μεγέθει Β σώξῃ τὴν εἰκόνα τοῦ Πατρός. Οὐ γὰρ οἷόν τ' ἦν εἰδ ναι σύμμετρον, ἵν' οὕτως ὀνομάσω, καὶ καλὴν εἰκόνα τοῦ ἀοράτου Θεοῦ, μὴ καὶ τοῦ μεγέθους παριστᾶσαν τὴν εἰκόνα. ᾿Αλλὰ καὶ ὁ Θεὸς καθ᾿ ἡμᾶς τῷ μὲν μὴ εἶναι σῶμα ἀόρατός ἐστιν· τοῖς δὲ θεωρητικοῖς και δία θεωρητὸς, τουτέστι νῷ· καρδίᾳ δὲ οὐ τῇ το χούσῃ, ἀλλὰ τῇ καθαρᾷ· οὐ γὰρ θέμις με μολυσμέν την καρδίαν ἐνορᾷν Θεῷ, ἀλλὰ δεῖ καθαρὸν εἶναι τὸ τοῦ καθαροῦ κατ' ἀξίαν θεωρητικόν. Ἔστω δὴ καὶ δυσ- θεώρητος ὁ Θεός· ἀλλ᾿ οὐ μόνος δυσθεώρητος ἐστί τινι, ἀλλὰ καὶ ὁ Μονογενὴς αὐτοῦ. Δυσθεώρητος γὰρ ὁ Θεὸς Λόγος, δυσθεώρητος δὲ οὕτως) (90) καὶ σοφία ἐστὶν, ἐν ᾗ τὰ πάντα πεποίηκεν ὁ Θεός· τίς γὰρ δύναται καθ᾽ ἕκαστον τῶν πάντων τὴν σοφίαν, ἐν ᾗ ὁ Θεὸς καὶ ἕκαστον τῶν πάντων πεποίηκε, θεωρῆσαι; Οὐ διὰ τὸ δυσθεώρητος οὖν ὁ Θεὸς εἶναι, ὡς εὐθεώρητον τὸν Θεὸν τὸν Υἱὸν ἔπεμψεν. "Απερ μὴ νοήσας ὁ Κέλσος εἶπεν ὡς ἐκ προσώπου ἡμῶν· ο Διὰ τὸ δυσθεώρητος εἶναι, πνεῦμα ἴδιον ἐμ- βαλὼν εἰς σῶμα ἡμῖν ὅμοιον, δεῦρο κατέπεμψεν, ὡς ἂν δυνηθείημεν ἀκοῦσαί τε παρ' αὐτοῦ καὶ μαθεῖν. Αλλ', ὡς ἀποδεδώκαμεν, καὶ ὁ Υἱὸς δυσθεώρητος ὤν, ἅτε λόγος Θεός, δι' οὗ τὰ πάντα ἐγένετο, καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν. τούτου. Εἰ δὲ συνίει (91) Κέλσος & λέγομεν περὶ Πνεύ ματος Θεοῦ, καὶ ὅτι ὅσοι ι Πνεύματι Θεοῦ ἄγονται, οὗτοι υἱοὶ Θεοῦ εἰσιν· ν οὐκ ἂν ἑαυτῷ ὡς ἀφ᾿ ἡμῶν ἀπεφήνατο, ὅτι, ι πνεῦμα ἴδιον ἐμβαλὼν εἰς σῶμα ὁ Θεὸς δεῦρο κατέπεμψεν. » Αεὶ γὰρ ὁ Θεὸς μεταδ δωσι, τοῖς δυναμένοις μετέχειν αὐτοῦ, τοῦ ἰδίου πνεύματος, οὐ κατὰ ἀποτομὴν καὶ διαίρεσιν έγγινο μένου τοῖς ἀξίοις. Οὐδὲ γὰρ σῶμα τὸ καθ' ἡμᾶς πνεῦμα, ὡς οὐδὲ σῶμα τὸ πῦρ, ὅπερ εἶναι λέγεται Θεὸς ἐν τῷ, ι ὁ Θεὸς ἡμῶν πῦρ, καταναλίσκον· ο πάντα γὰρ ταῦτα τροπικῶς λέγεται εἰς παράστασιν τὴν ἀπὸ τῶν συνήθων καὶ σωματικῶν ὀνομάτων τῆς νο τῆς φύσεως. Καὶ ὥσπερ, ἐὰν λέγηται τὰ ἁμαρτήματα • ξύλα εἶναι, καὶ χόρτος, καὶ καλάμη, » οὐκ ἐροῦμεν εἶναι τὰ ἁμαρτήματα σώματα· καὶ ἐὰν λέγηται τὰ ἀνδραγαθήματα ο χρυσὸς εἶναι, καὶ ἄργυρος, και λίθος τίμιος, ο οὐ φήσομεν εἶναι τὰ ἀνδραγαθή ματα σώματα· οὕτω, κἂν λέγηται ὁ Θεὸς εἶναι πῦρ καταναλίσκον τὰ ξύλα, καὶ τὸν χόρτον, καὶ τὴν καλά- μην, καὶ πᾶσαν οὐσίαν ἁμαρτίας (92), οὐ σῶμα αὐ τὸν νοήσομεν· ὡς οὐδ᾽ ἐὰν (93) λέγηται πῦρ, σῶμα νοοῦμεν αὐτόν. Οὕτως ἐὰν λέγηται πνεῦμα ὁ Θεὸς, οὐ σῶμα αὐτὸν λέγομεν εἶναι. Πρὸς γὰρ ἀντιδιαστολήν τῶν αἰσθητῶν ἔθος τῇ Γραφῇ τὰ νοητὰ ὀνομάζει, πνεύματα, καὶ πνευματικά· οἷον ἐὰν λέγῃ ὁ Παῦ λος, ο Ἀλλ᾽ ἡ ἱκανότης ἡμῶν ἐκ τοῦ Θεοῦ, ὃς καὶ [κάνωσεν ἡμᾶς διακόνους Καινῆς Διαθήκης, οὐ γράμ ματος, ἀλλὰ πνεύματος· τὸ γὰρ γράμμα ἀποκτείνει, ὡς δ' ἐὰν λέγηται πῦρ, οὐ σῶμα, ORIGENIS omnis creatura ; ut, qui imago est invisibilis Dei, is etiam magnitudine Patris imaginem referret. Fieri enim non poterat ut pulchra imago esset et Deo invisibili responderet, quae magnitudinis ima- ghem non praeberet. Præterea censemus quidem Deum, quia corporis expers est, invisibilem esse ; nihilominus tamen eum, qui contemplationi dediti sunt, possunt corde, id est animo contemplari, corde, inquam, non qualicunque, sed puro. Cor enim contaminatum Deum contemplari non potest : et oportet purum esse, quod naturam adeo puram digne contemplari queat. Esto vero sit Deus con- templatu difficilis, at non solus. Nam ejus Unigeni- tus, Deus Verbum, est etiam contemplatu difficilis, sicut et sapientia in qua omnia Deus fecit. Ecquis enim in rebus omnibus contemplari potest sapien- tiam in qua Deus fecit res singulas? Non igitur Deus, quia contemplatu difficilis erat, idcirco misit Filium, quasi is esset Deus contemplatu facilis. Quæ quidem non consideravit Celsus, cum nos inducit dicentes Quoniam est contemplatu difficilis Deus, proprium spiritum in corpus nostro simile infun- dens huc misit, ut illum audire et ab illo doceri possemus. Sed, ut supra dictum est, tametsi Filius etiam esset contemplatu difficilis, utpote minus habitavit in nobis 48. intellexisset, et quicunque spiritu Dei aguntur, cos esse filios Dei "; » non istud sibi respondisset quasi ex nobis sumptum: Deum huc misisse suum spiritum corpore indutum. › Semper enim Deus proprium spiritum communicat cum iis qui illius participes esse possunt, et cum spiritus ille in iis, qui ipso digni sunt, habitat, non idcirco se- paratur et dividitur. Neque enim spiritum dicimus esse corpus; ut neque corpus est ignis, quem Deum esse testatur istud: Deus noster ignis consu- mens est 3º. Hæc enim omnia figurate dicuntur, ut intelligibilis natura ex usitatis sensibilibusque no- minibus nobis innotescat. Et sicut quamvis pec- cata vocentur ligna, fenuin et stipula, › non propterea dicimus peccata esse corpora, neque etiam dicimus bona opera esse corpora, tametsi illa ‹ au- rum, argentum et lapis pretiosus "t, appellentur; sic etsi Deus dicitur esse ignis consumens ligna, fenum, stipulam, et omnem peccati substantiam ; non idcirco illum corpus esse cogitabimus; quem- admodum, licet ignis vocetur, non ideo corpus illum existimamus. Sic tametsi Deus dicatur spiritus, non ob hanc rem dicimus eum esse corpus. Ut enim a rebus sensibilibus distinguantur intelligibiles, has appellare solet Scriptura spiritus et spiritales. Sic cum ait Paulus: Sed sufficientia nostra ex Deo est, qui et idoneos nos fecit ministros Novi Testa- C G D Deus Verbum per quem omnia facta sunt, niñilo- Joan. 1, et 14. * Rom. viii, 14. Hebr. XII, scribendum conjiciebat Cor. 111, 12. 29. Libri vero editi, 70. Jam si Celsus ea quæ de Spiritu Dei dicimus (90) lleschelius in textu ουτοσί, pro quo Guietus (91) Codd. mss., συνίει. Libb. editi, συνήει. (92) Οὐσίαν ἁμαρτίας. Vide lib. iv, num. 15. (93) Ὡς οὐδ' άν, etc. Sic codd. Reg. et Basil.
PG 11:1423Καὶ πρῶτόν γε κατ’ ἀρχὰς ἐξετάζομεν ὧν οἴεται [τὸ] τοὺς μὲν ἄλλον εἰσηγουμένους θεὸν παρὰ τὸν Ἰουδαίων θεὸν μηδαμῶς δύνασθαι ἀπαντᾶν πρὸς τὰς ἐπαπορήσεις αὐτοῦ, ἡμᾶς δέ, τοὺς τὸν αὐτὸν τηρήσαντας θεόν, καταφεύγειν ἐπὶ τὴν διὰ τῶν προφητευομένων περὶ Χριστοῦ ἀπολογίαν. Καί φησι πρὸς ταῦτα· Ἴδωμεν ὅπῃ ἐφευρήσουσι παραίτησιν· οἱ μὲν ἄλλον εἰσηγούμενοι θεὸν οὐδεμίαν, οἱ δὲ τὸν αὐτὸν αὖθις τὸ αὐτὸ ἐροῦσιν, ἐκεῖνο δὴ τὸ σοφόν, ὅτι ἐχρῆν οὕτως γενέσθαι· τεκμήριον δέ, πάλαι γὰρ ταῦτα προείρητο. Φήσομεν δὲ πρὸς ταῦτα ὅτι οὕτως ἐστὶν ἀσθενῆ τὰ εἰρημένα περὶ τοῦ Ἰησοῦ καὶ Χριστιανῶν ἐν τοῖς ὀλίγῳ πρὸ τούτων, ὡς καὶ τοὺς ἄλλον εἰσηγουμένους θεὸν καὶ τοῦτο πράττοντας ἀσεβῶς εὐχερέστατα ὑπαντῆσαι πρὸς τὰ ὑπὸ Κέλσου λεγόμενα. Καὶ εἰ μὴ ἄτοπον ἦν ἀφορμὰς διδόναι τοῖς ἀσθενεστέροις πρὸς παραδοχὴν χειρόνων δογμάτων, καὶ ἡμεῖς ἂν τοῦτο πεποιήκειμεν, ἵν’ ἐλέγξωμεν ψεῦδος τὸ περὶ τοῦ τοὺς ἄλλον εἰσηγουμένους θεὸν μηδεμίαν ἔχειν ἀπολογίαν πρὸς τὰ ὑπὸ Κέλσου λελεγμένα· νυνὶ δὲ ἡμεῖς φέρε περὶ τῶν προφητῶν πρὸς τοῖς ἀνωτέρω εἰρημένοις ἀπολογησώμεθα. Φησὶν οὖν·
Α τυγχάνων τοῦ ἀοράτου Θεοῦ, καὶ ἐν τῷ μεγέθει Β σώξῃ τὴν εἰκόνα τοῦ Πατρός. Οὐ γὰρ οἷόν τ' ἦν εἰδ ναι σύμμετρον, ἵν' οὕτως ὀνομάσω, καὶ καλὴν εἰκόνα τοῦ ἀοράτου Θεοῦ, μὴ καὶ τοῦ μεγέθους παριστᾶσαν τὴν εἰκόνα. ᾿Αλλὰ καὶ ὁ Θεὸς καθ᾿ ἡμᾶς τῷ μὲν μὴ εἶναι σῶμα ἀόρατός ἐστιν· τοῖς δὲ θεωρητικοῖς και δία θεωρητὸς, τουτέστι νῷ· καρδίᾳ δὲ οὐ τῇ το χούσῃ, ἀλλὰ τῇ καθαρᾷ· οὐ γὰρ θέμις με μολυσμέν την καρδίαν ἐνορᾷν Θεῷ, ἀλλὰ δεῖ καθαρὸν εἶναι τὸ τοῦ καθαροῦ κατ' ἀξίαν θεωρητικόν. Ἔστω δὴ καὶ δυσ- θεώρητος ὁ Θεός· ἀλλ᾿ οὐ μόνος δυσθεώρητος ἐστί τινι, ἀλλὰ καὶ ὁ Μονογενὴς αὐτοῦ. Δυσθεώρητος γὰρ ὁ Θεὸς Λόγος, δυσθεώρητος δὲ οὕτως) (90) καὶ σοφία ἐστὶν, ἐν ᾗ τὰ πάντα πεποίηκεν ὁ Θεός· τίς γὰρ δύναται καθ᾽ ἕκαστον τῶν πάντων τὴν σοφίαν, ἐν ᾗ ὁ Θεὸς καὶ ἕκαστον τῶν πάντων πεποίηκε, θεωρῆσαι; Οὐ διὰ τὸ δυσθεώρητος οὖν ὁ Θεὸς εἶναι, ὡς εὐθεώρητον τὸν Θεὸν τὸν Υἱὸν ἔπεμψεν. "Απερ μὴ νοήσας ὁ Κέλσος εἶπεν ὡς ἐκ προσώπου ἡμῶν· ο Διὰ τὸ δυσθεώρητος εἶναι, πνεῦμα ἴδιον ἐμ- βαλὼν εἰς σῶμα ἡμῖν ὅμοιον, δεῦρο κατέπεμψεν, ὡς ἂν δυνηθείημεν ἀκοῦσαί τε παρ' αὐτοῦ καὶ μαθεῖν. Αλλ', ὡς ἀποδεδώκαμεν, καὶ ὁ Υἱὸς δυσθεώρητος ὤν, ἅτε λόγος Θεός, δι' οὗ τὰ πάντα ἐγένετο, καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν. τούτου. Εἰ δὲ συνίει (91) Κέλσος & λέγομεν περὶ Πνεύ ματος Θεοῦ, καὶ ὅτι ὅσοι ι Πνεύματι Θεοῦ ἄγονται, οὗτοι υἱοὶ Θεοῦ εἰσιν· ν οὐκ ἂν ἑαυτῷ ὡς ἀφ᾿ ἡμῶν ἀπεφήνατο, ὅτι, ι πνεῦμα ἴδιον ἐμβαλὼν εἰς σῶμα ὁ Θεὸς δεῦρο κατέπεμψεν. » Αεὶ γὰρ ὁ Θεὸς μεταδ δωσι, τοῖς δυναμένοις μετέχειν αὐτοῦ, τοῦ ἰδίου πνεύματος, οὐ κατὰ ἀποτομὴν καὶ διαίρεσιν έγγινο μένου τοῖς ἀξίοις. Οὐδὲ γὰρ σῶμα τὸ καθ' ἡμᾶς πνεῦμα, ὡς οὐδὲ σῶμα τὸ πῦρ, ὅπερ εἶναι λέγεται Θεὸς ἐν τῷ, ι ὁ Θεὸς ἡμῶν πῦρ, καταναλίσκον· ο πάντα γὰρ ταῦτα τροπικῶς λέγεται εἰς παράστασιν τὴν ἀπὸ τῶν συνήθων καὶ σωματικῶν ὀνομάτων τῆς νο τῆς φύσεως. Καὶ ὥσπερ, ἐὰν λέγηται τὰ ἁμαρτήματα • ξύλα εἶναι, καὶ χόρτος, καὶ καλάμη, » οὐκ ἐροῦμεν εἶναι τὰ ἁμαρτήματα σώματα· καὶ ἐὰν λέγηται τὰ ἀνδραγαθήματα ο χρυσὸς εἶναι, καὶ ἄργυρος, και λίθος τίμιος, ο οὐ φήσομεν εἶναι τὰ ἀνδραγαθή ματα σώματα· οὕτω, κἂν λέγηται ὁ Θεὸς εἶναι πῦρ καταναλίσκον τὰ ξύλα, καὶ τὸν χόρτον, καὶ τὴν καλά- μην, καὶ πᾶσαν οὐσίαν ἁμαρτίας (92), οὐ σῶμα αὐ τὸν νοήσομεν· ὡς οὐδ᾽ ἐὰν (93) λέγηται πῦρ, σῶμα νοοῦμεν αὐτόν. Οὕτως ἐὰν λέγηται πνεῦμα ὁ Θεὸς, οὐ σῶμα αὐτὸν λέγομεν εἶναι. Πρὸς γὰρ ἀντιδιαστολήν τῶν αἰσθητῶν ἔθος τῇ Γραφῇ τὰ νοητὰ ὀνομάζει, πνεύματα, καὶ πνευματικά· οἷον ἐὰν λέγῃ ὁ Παῦ λος, ο Ἀλλ᾽ ἡ ἱκανότης ἡμῶν ἐκ τοῦ Θεοῦ, ὃς καὶ [κάνωσεν ἡμᾶς διακόνους Καινῆς Διαθήκης, οὐ γράμ ματος, ἀλλὰ πνεύματος· τὸ γὰρ γράμμα ἀποκτείνει, ὡς δ' ἐὰν λέγηται πῦρ, οὐ σῶμα, ORIGENIS omnis creatura ; ut, qui imago est invisibilis Dei, is etiam magnitudine Patris imaginem referret. Fieri enim non poterat ut pulchra imago esset et Deo invisibili responderet, quae magnitudinis ima- ghem non praeberet. Præterea censemus quidem Deum, quia corporis expers est, invisibilem esse ; nihilominus tamen eum, qui contemplationi dediti sunt, possunt corde, id est animo contemplari, corde, inquam, non qualicunque, sed puro. Cor enim contaminatum Deum contemplari non potest : et oportet purum esse, quod naturam adeo puram digne contemplari queat. Esto vero sit Deus con- templatu difficilis, at non solus. Nam ejus Unigeni- tus, Deus Verbum, est etiam contemplatu difficilis, sicut et sapientia in qua omnia Deus fecit. Ecquis enim in rebus omnibus contemplari potest sapien- tiam in qua Deus fecit res singulas? Non igitur Deus, quia contemplatu difficilis erat, idcirco misit Filium, quasi is esset Deus contemplatu facilis. Quæ quidem non consideravit Celsus, cum nos inducit dicentes Quoniam est contemplatu difficilis Deus, proprium spiritum in corpus nostro simile infun- dens huc misit, ut illum audire et ab illo doceri possemus. Sed, ut supra dictum est, tametsi Filius etiam esset contemplatu difficilis, utpote minus habitavit in nobis 48. intellexisset, et quicunque spiritu Dei aguntur, cos esse filios Dei "; » non istud sibi respondisset quasi ex nobis sumptum: Deum huc misisse suum spiritum corpore indutum. › Semper enim Deus proprium spiritum communicat cum iis qui illius participes esse possunt, et cum spiritus ille in iis, qui ipso digni sunt, habitat, non idcirco se- paratur et dividitur. Neque enim spiritum dicimus esse corpus; ut neque corpus est ignis, quem Deum esse testatur istud: Deus noster ignis consu- mens est 3º. Hæc enim omnia figurate dicuntur, ut intelligibilis natura ex usitatis sensibilibusque no- minibus nobis innotescat. Et sicut quamvis pec- cata vocentur ligna, fenuin et stipula, › non propterea dicimus peccata esse corpora, neque etiam dicimus bona opera esse corpora, tametsi illa ‹ au- rum, argentum et lapis pretiosus "t, appellentur; sic etsi Deus dicitur esse ignis consumens ligna, fenum, stipulam, et omnem peccati substantiam ; non idcirco illum corpus esse cogitabimus; quem- admodum, licet ignis vocetur, non ideo corpus illum existimamus. Sic tametsi Deus dicatur spiritus, non ob hanc rem dicimus eum esse corpus. Ut enim a rebus sensibilibus distinguantur intelligibiles, has appellare solet Scriptura spiritus et spiritales. Sic cum ait Paulus: Sed sufficientia nostra ex Deo est, qui et idoneos nos fecit ministros Novi Testa- C G D Deus Verbum per quem omnia facta sunt, niñilo- Joan. 1, et 14. * Rom. viii, 14. Hebr. XII, scribendum conjiciebat Cor. 111, 12. 29. Libri vero editi, 70. Jam si Celsus ea quæ de Spiritu Dei dicimus (90) lleschelius in textu ουτοσί, pro quo Guietus (91) Codd. mss., συνίει. Libb. editi, συνήει. (92) Οὐσίαν ἁμαρτίας. Vide lib. iv, num. 15. (93) Ὡς οὐδ' άν, etc. Sic codd. Reg. et Basil.
Τὰ μὲν ὑπὸ τῆς Πυθίας ἢ Δωδωνίδων ἢ Κλαρίου ἢ ἐν Βραγχίδαις ἢ ἐν Ἄμμωνος ὑπὸ μυρίων τε ἄλλων θεοπρόπων προειρημένα, ὑφ’ ὧν ἐπιεικῶς πᾶσα γῆ κατῳκίσθη, ταῦτα μὲν [ἐν] οὐδενὶ λόγῳ τίθενται· τὰ δὲ ὑπὸ τῶν ἐν Ἰουδαίᾳ τῷ ἐκείνων τρόπῳ λεχθέντα ἢ μὴ λεχθέντα, καὶ ὥσπερ εἰώθασιν ἔτι νῦν οἱ περὶ Φοινίκην τε καὶ Παλαιστίνην, ταῦτά γε θαυμαστὰ καὶ ἀπαράλλακτα ἡγοῦνται. Λέγωμεν οὖν περὶ τῶν κατειλεγμένων χρηστηρίων ὅτι δυνατὸν μὲν ἡμῖν συνάγουσιν ἀπὸ Ἀριστοτέλους καὶ τῶν τὰ τοῦ Περιπάτου φιλοσοφησάντων οὐκ ὀλίγα εἰπεῖν εἰς ἀνατροπὴν τοῦ περὶ τῆς Πυθίας καὶ τῶν λοιπῶν χρηστηρίων λόγου· δυνατὸν δὲ καὶ τὰ λελεγμένα τῷ Ἐπικούρῳ καὶ τοῖς ἀσπαζομένοις αὐτοῦ τὸν λόγον περὶ τῶν αὐτῶν παραθέμενον δεῖξαι ὅτι καὶ Ἑλλήνων τινὲς ἀνατρέπουσι τὰς νομιζομένας καὶ τεθαυμασμένας ἐν πάσῃ Ἑλλάδι θεοπροπίας. Ἀλλὰ γὰρ δεδόσθω μὴ εἶναι πλάσματα μηδὲ προσποιήσεις ἀνθρώπων περὶ θεοφορίας τὰ περὶ τὴν Πυθίαν καὶ τὰ λοιπὰ χρηστήρια·
Α τυγχάνων τοῦ ἀοράτου Θεοῦ, καὶ ἐν τῷ μεγέθει Β σώξῃ τὴν εἰκόνα τοῦ Πατρός. Οὐ γὰρ οἷόν τ' ἦν εἰδ ναι σύμμετρον, ἵν' οὕτως ὀνομάσω, καὶ καλὴν εἰκόνα τοῦ ἀοράτου Θεοῦ, μὴ καὶ τοῦ μεγέθους παριστᾶσαν τὴν εἰκόνα. ᾿Αλλὰ καὶ ὁ Θεὸς καθ᾿ ἡμᾶς τῷ μὲν μὴ εἶναι σῶμα ἀόρατός ἐστιν· τοῖς δὲ θεωρητικοῖς και δία θεωρητὸς, τουτέστι νῷ· καρδίᾳ δὲ οὐ τῇ το χούσῃ, ἀλλὰ τῇ καθαρᾷ· οὐ γὰρ θέμις με μολυσμέν την καρδίαν ἐνορᾷν Θεῷ, ἀλλὰ δεῖ καθαρὸν εἶναι τὸ τοῦ καθαροῦ κατ' ἀξίαν θεωρητικόν. Ἔστω δὴ καὶ δυσ- θεώρητος ὁ Θεός· ἀλλ᾿ οὐ μόνος δυσθεώρητος ἐστί τινι, ἀλλὰ καὶ ὁ Μονογενὴς αὐτοῦ. Δυσθεώρητος γὰρ ὁ Θεὸς Λόγος, δυσθεώρητος δὲ οὕτως) (90) καὶ σοφία ἐστὶν, ἐν ᾗ τὰ πάντα πεποίηκεν ὁ Θεός· τίς γὰρ δύναται καθ᾽ ἕκαστον τῶν πάντων τὴν σοφίαν, ἐν ᾗ ὁ Θεὸς καὶ ἕκαστον τῶν πάντων πεποίηκε, θεωρῆσαι; Οὐ διὰ τὸ δυσθεώρητος οὖν ὁ Θεὸς εἶναι, ὡς εὐθεώρητον τὸν Θεὸν τὸν Υἱὸν ἔπεμψεν. "Απερ μὴ νοήσας ὁ Κέλσος εἶπεν ὡς ἐκ προσώπου ἡμῶν· ο Διὰ τὸ δυσθεώρητος εἶναι, πνεῦμα ἴδιον ἐμ- βαλὼν εἰς σῶμα ἡμῖν ὅμοιον, δεῦρο κατέπεμψεν, ὡς ἂν δυνηθείημεν ἀκοῦσαί τε παρ' αὐτοῦ καὶ μαθεῖν. Αλλ', ὡς ἀποδεδώκαμεν, καὶ ὁ Υἱὸς δυσθεώρητος ὤν, ἅτε λόγος Θεός, δι' οὗ τὰ πάντα ἐγένετο, καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν. τούτου. Εἰ δὲ συνίει (91) Κέλσος & λέγομεν περὶ Πνεύ ματος Θεοῦ, καὶ ὅτι ὅσοι ι Πνεύματι Θεοῦ ἄγονται, οὗτοι υἱοὶ Θεοῦ εἰσιν· ν οὐκ ἂν ἑαυτῷ ὡς ἀφ᾿ ἡμῶν ἀπεφήνατο, ὅτι, ι πνεῦμα ἴδιον ἐμβαλὼν εἰς σῶμα ὁ Θεὸς δεῦρο κατέπεμψεν. » Αεὶ γὰρ ὁ Θεὸς μεταδ δωσι, τοῖς δυναμένοις μετέχειν αὐτοῦ, τοῦ ἰδίου πνεύματος, οὐ κατὰ ἀποτομὴν καὶ διαίρεσιν έγγινο μένου τοῖς ἀξίοις. Οὐδὲ γὰρ σῶμα τὸ καθ' ἡμᾶς πνεῦμα, ὡς οὐδὲ σῶμα τὸ πῦρ, ὅπερ εἶναι λέγεται Θεὸς ἐν τῷ, ι ὁ Θεὸς ἡμῶν πῦρ, καταναλίσκον· ο πάντα γὰρ ταῦτα τροπικῶς λέγεται εἰς παράστασιν τὴν ἀπὸ τῶν συνήθων καὶ σωματικῶν ὀνομάτων τῆς νο τῆς φύσεως. Καὶ ὥσπερ, ἐὰν λέγηται τὰ ἁμαρτήματα • ξύλα εἶναι, καὶ χόρτος, καὶ καλάμη, » οὐκ ἐροῦμεν εἶναι τὰ ἁμαρτήματα σώματα· καὶ ἐὰν λέγηται τὰ ἀνδραγαθήματα ο χρυσὸς εἶναι, καὶ ἄργυρος, και λίθος τίμιος, ο οὐ φήσομεν εἶναι τὰ ἀνδραγαθή ματα σώματα· οὕτω, κἂν λέγηται ὁ Θεὸς εἶναι πῦρ καταναλίσκον τὰ ξύλα, καὶ τὸν χόρτον, καὶ τὴν καλά- μην, καὶ πᾶσαν οὐσίαν ἁμαρτίας (92), οὐ σῶμα αὐ τὸν νοήσομεν· ὡς οὐδ᾽ ἐὰν (93) λέγηται πῦρ, σῶμα νοοῦμεν αὐτόν. Οὕτως ἐὰν λέγηται πνεῦμα ὁ Θεὸς, οὐ σῶμα αὐτὸν λέγομεν εἶναι. Πρὸς γὰρ ἀντιδιαστολήν τῶν αἰσθητῶν ἔθος τῇ Γραφῇ τὰ νοητὰ ὀνομάζει, πνεύματα, καὶ πνευματικά· οἷον ἐὰν λέγῃ ὁ Παῦ λος, ο Ἀλλ᾽ ἡ ἱκανότης ἡμῶν ἐκ τοῦ Θεοῦ, ὃς καὶ [κάνωσεν ἡμᾶς διακόνους Καινῆς Διαθήκης, οὐ γράμ ματος, ἀλλὰ πνεύματος· τὸ γὰρ γράμμα ἀποκτείνει, ὡς δ' ἐὰν λέγηται πῦρ, οὐ σῶμα, ORIGENIS omnis creatura ; ut, qui imago est invisibilis Dei, is etiam magnitudine Patris imaginem referret. Fieri enim non poterat ut pulchra imago esset et Deo invisibili responderet, quae magnitudinis ima- ghem non praeberet. Præterea censemus quidem Deum, quia corporis expers est, invisibilem esse ; nihilominus tamen eum, qui contemplationi dediti sunt, possunt corde, id est animo contemplari, corde, inquam, non qualicunque, sed puro. Cor enim contaminatum Deum contemplari non potest : et oportet purum esse, quod naturam adeo puram digne contemplari queat. Esto vero sit Deus con- templatu difficilis, at non solus. Nam ejus Unigeni- tus, Deus Verbum, est etiam contemplatu difficilis, sicut et sapientia in qua omnia Deus fecit. Ecquis enim in rebus omnibus contemplari potest sapien- tiam in qua Deus fecit res singulas? Non igitur Deus, quia contemplatu difficilis erat, idcirco misit Filium, quasi is esset Deus contemplatu facilis. Quæ quidem non consideravit Celsus, cum nos inducit dicentes Quoniam est contemplatu difficilis Deus, proprium spiritum in corpus nostro simile infun- dens huc misit, ut illum audire et ab illo doceri possemus. Sed, ut supra dictum est, tametsi Filius etiam esset contemplatu difficilis, utpote minus habitavit in nobis 48. intellexisset, et quicunque spiritu Dei aguntur, cos esse filios Dei "; » non istud sibi respondisset quasi ex nobis sumptum: Deum huc misisse suum spiritum corpore indutum. › Semper enim Deus proprium spiritum communicat cum iis qui illius participes esse possunt, et cum spiritus ille in iis, qui ipso digni sunt, habitat, non idcirco se- paratur et dividitur. Neque enim spiritum dicimus esse corpus; ut neque corpus est ignis, quem Deum esse testatur istud: Deus noster ignis consu- mens est 3º. Hæc enim omnia figurate dicuntur, ut intelligibilis natura ex usitatis sensibilibusque no- minibus nobis innotescat. Et sicut quamvis pec- cata vocentur ligna, fenuin et stipula, › non propterea dicimus peccata esse corpora, neque etiam dicimus bona opera esse corpora, tametsi illa ‹ au- rum, argentum et lapis pretiosus "t, appellentur; sic etsi Deus dicitur esse ignis consumens ligna, fenum, stipulam, et omnem peccati substantiam ; non idcirco illum corpus esse cogitabimus; quem- admodum, licet ignis vocetur, non ideo corpus illum existimamus. Sic tametsi Deus dicatur spiritus, non ob hanc rem dicimus eum esse corpus. Ut enim a rebus sensibilibus distinguantur intelligibiles, has appellare solet Scriptura spiritus et spiritales. Sic cum ait Paulus: Sed sufficientia nostra ex Deo est, qui et idoneos nos fecit ministros Novi Testa- C G D Deus Verbum per quem omnia facta sunt, niñilo- Joan. 1, et 14. * Rom. viii, 14. Hebr. XII, scribendum conjiciebat Cor. 111, 12. 29. Libri vero editi, 70. Jam si Celsus ea quæ de Spiritu Dei dicimus (90) lleschelius in textu ουτοσί, pro quo Guietus (91) Codd. mss., συνίει. Libb. editi, συνήει. (92) Οὐσίαν ἁμαρτίας. Vide lib. iv, num. 15. (93) Ὡς οὐδ' άν, etc. Sic codd. Reg. et Basil.
ἴδωμεν οὖν εἰ μὴ καὶ οὕτως δύναται τοῖς φιλαλήθως ἐξετάζουσι τὰ πράγματα ἀποδείκνυσθαι ὅτι καὶ τῷ παραδεχομένῳ εἶναι ταῦτα τὰ μαντεῖα οὐκ ἀναγκαῖον προσέσθαι ὅτι θεοί τινες εἰσὶ παρ’ αὐτοῖς, ἀλλ’ ἐκ τοῦ ἐναντίου δαίμονές τινες φαῦλοι καὶ πνεύματα ἐχθρὰ τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων καὶ κωλύοντα τὴν τῆς ψυχῆς ἄνοδον καὶ δι’ ἀρετῆς πορείαν καὶ τῆς ἀληθινῆς εὐσεβείας ἀποκατάστασιν πρὸς τὸν θεόν. Ἱστόρηται τοίνυν περὶ τῆς Πυθίας, ὅπερ δοκεῖ τῶν ἄλλων μαντείων λαμπρότερον τυγχάνειν, ὅτι περικαθεζομένη τὸ τῆς Κασταλίας στόμιον ἡ τοῦ Ἀπόλλωνος προφῆτις δέχεται πνεῦμα διὰ τῶν γυναικείων κόλπων· οὗ πληρωθεῖσα ἀποφθέγγεται τὰ νομιζόμενα εἶναι σεμνὰ καὶ θεῖα μαντεύματα. Ὅρα δὴ διὰ τούτων εἰ μὴ τὸ τοῦ πνεύματος ἐκείνου ἀκάθαρτον καὶ βέβηλον ἐμφαίνεται, μὴ διὰ μανῶν καὶ ἀφανῶν πόρων καὶ πολλῷ γυναικείων κόλπων καθαρωτέρων ἐπεισιὸν τῇ ψυχῇ τῆς θεσπιζούσης ἀλλὰ διὰ τούτων, ἃ οὐδὲ θέμις ἦν τῷ σώφρονι καὶ ἀνθρώπῳ βλέπειν, οὔπω λέγω ὅτι καὶ ἅπτεσθαι·
Α τυγχάνων τοῦ ἀοράτου Θεοῦ, καὶ ἐν τῷ μεγέθει Β σώξῃ τὴν εἰκόνα τοῦ Πατρός. Οὐ γὰρ οἷόν τ' ἦν εἰδ ναι σύμμετρον, ἵν' οὕτως ὀνομάσω, καὶ καλὴν εἰκόνα τοῦ ἀοράτου Θεοῦ, μὴ καὶ τοῦ μεγέθους παριστᾶσαν τὴν εἰκόνα. ᾿Αλλὰ καὶ ὁ Θεὸς καθ᾿ ἡμᾶς τῷ μὲν μὴ εἶναι σῶμα ἀόρατός ἐστιν· τοῖς δὲ θεωρητικοῖς και δία θεωρητὸς, τουτέστι νῷ· καρδίᾳ δὲ οὐ τῇ το χούσῃ, ἀλλὰ τῇ καθαρᾷ· οὐ γὰρ θέμις με μολυσμέν την καρδίαν ἐνορᾷν Θεῷ, ἀλλὰ δεῖ καθαρὸν εἶναι τὸ τοῦ καθαροῦ κατ' ἀξίαν θεωρητικόν. Ἔστω δὴ καὶ δυσ- θεώρητος ὁ Θεός· ἀλλ᾿ οὐ μόνος δυσθεώρητος ἐστί τινι, ἀλλὰ καὶ ὁ Μονογενὴς αὐτοῦ. Δυσθεώρητος γὰρ ὁ Θεὸς Λόγος, δυσθεώρητος δὲ οὕτως) (90) καὶ σοφία ἐστὶν, ἐν ᾗ τὰ πάντα πεποίηκεν ὁ Θεός· τίς γὰρ δύναται καθ᾽ ἕκαστον τῶν πάντων τὴν σοφίαν, ἐν ᾗ ὁ Θεὸς καὶ ἕκαστον τῶν πάντων πεποίηκε, θεωρῆσαι; Οὐ διὰ τὸ δυσθεώρητος οὖν ὁ Θεὸς εἶναι, ὡς εὐθεώρητον τὸν Θεὸν τὸν Υἱὸν ἔπεμψεν. "Απερ μὴ νοήσας ὁ Κέλσος εἶπεν ὡς ἐκ προσώπου ἡμῶν· ο Διὰ τὸ δυσθεώρητος εἶναι, πνεῦμα ἴδιον ἐμ- βαλὼν εἰς σῶμα ἡμῖν ὅμοιον, δεῦρο κατέπεμψεν, ὡς ἂν δυνηθείημεν ἀκοῦσαί τε παρ' αὐτοῦ καὶ μαθεῖν. Αλλ', ὡς ἀποδεδώκαμεν, καὶ ὁ Υἱὸς δυσθεώρητος ὤν, ἅτε λόγος Θεός, δι' οὗ τὰ πάντα ἐγένετο, καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν. τούτου. Εἰ δὲ συνίει (91) Κέλσος & λέγομεν περὶ Πνεύ ματος Θεοῦ, καὶ ὅτι ὅσοι ι Πνεύματι Θεοῦ ἄγονται, οὗτοι υἱοὶ Θεοῦ εἰσιν· ν οὐκ ἂν ἑαυτῷ ὡς ἀφ᾿ ἡμῶν ἀπεφήνατο, ὅτι, ι πνεῦμα ἴδιον ἐμβαλὼν εἰς σῶμα ὁ Θεὸς δεῦρο κατέπεμψεν. » Αεὶ γὰρ ὁ Θεὸς μεταδ δωσι, τοῖς δυναμένοις μετέχειν αὐτοῦ, τοῦ ἰδίου πνεύματος, οὐ κατὰ ἀποτομὴν καὶ διαίρεσιν έγγινο μένου τοῖς ἀξίοις. Οὐδὲ γὰρ σῶμα τὸ καθ' ἡμᾶς πνεῦμα, ὡς οὐδὲ σῶμα τὸ πῦρ, ὅπερ εἶναι λέγεται Θεὸς ἐν τῷ, ι ὁ Θεὸς ἡμῶν πῦρ, καταναλίσκον· ο πάντα γὰρ ταῦτα τροπικῶς λέγεται εἰς παράστασιν τὴν ἀπὸ τῶν συνήθων καὶ σωματικῶν ὀνομάτων τῆς νο τῆς φύσεως. Καὶ ὥσπερ, ἐὰν λέγηται τὰ ἁμαρτήματα • ξύλα εἶναι, καὶ χόρτος, καὶ καλάμη, » οὐκ ἐροῦμεν εἶναι τὰ ἁμαρτήματα σώματα· καὶ ἐὰν λέγηται τὰ ἀνδραγαθήματα ο χρυσὸς εἶναι, καὶ ἄργυρος, και λίθος τίμιος, ο οὐ φήσομεν εἶναι τὰ ἀνδραγαθή ματα σώματα· οὕτω, κἂν λέγηται ὁ Θεὸς εἶναι πῦρ καταναλίσκον τὰ ξύλα, καὶ τὸν χόρτον, καὶ τὴν καλά- μην, καὶ πᾶσαν οὐσίαν ἁμαρτίας (92), οὐ σῶμα αὐ τὸν νοήσομεν· ὡς οὐδ᾽ ἐὰν (93) λέγηται πῦρ, σῶμα νοοῦμεν αὐτόν. Οὕτως ἐὰν λέγηται πνεῦμα ὁ Θεὸς, οὐ σῶμα αὐτὸν λέγομεν εἶναι. Πρὸς γὰρ ἀντιδιαστολήν τῶν αἰσθητῶν ἔθος τῇ Γραφῇ τὰ νοητὰ ὀνομάζει, πνεύματα, καὶ πνευματικά· οἷον ἐὰν λέγῃ ὁ Παῦ λος, ο Ἀλλ᾽ ἡ ἱκανότης ἡμῶν ἐκ τοῦ Θεοῦ, ὃς καὶ [κάνωσεν ἡμᾶς διακόνους Καινῆς Διαθήκης, οὐ γράμ ματος, ἀλλὰ πνεύματος· τὸ γὰρ γράμμα ἀποκτείνει, ὡς δ' ἐὰν λέγηται πῦρ, οὐ σῶμα, ORIGENIS omnis creatura ; ut, qui imago est invisibilis Dei, is etiam magnitudine Patris imaginem referret. Fieri enim non poterat ut pulchra imago esset et Deo invisibili responderet, quae magnitudinis ima- ghem non praeberet. Præterea censemus quidem Deum, quia corporis expers est, invisibilem esse ; nihilominus tamen eum, qui contemplationi dediti sunt, possunt corde, id est animo contemplari, corde, inquam, non qualicunque, sed puro. Cor enim contaminatum Deum contemplari non potest : et oportet purum esse, quod naturam adeo puram digne contemplari queat. Esto vero sit Deus con- templatu difficilis, at non solus. Nam ejus Unigeni- tus, Deus Verbum, est etiam contemplatu difficilis, sicut et sapientia in qua omnia Deus fecit. Ecquis enim in rebus omnibus contemplari potest sapien- tiam in qua Deus fecit res singulas? Non igitur Deus, quia contemplatu difficilis erat, idcirco misit Filium, quasi is esset Deus contemplatu facilis. Quæ quidem non consideravit Celsus, cum nos inducit dicentes Quoniam est contemplatu difficilis Deus, proprium spiritum in corpus nostro simile infun- dens huc misit, ut illum audire et ab illo doceri possemus. Sed, ut supra dictum est, tametsi Filius etiam esset contemplatu difficilis, utpote minus habitavit in nobis 48. intellexisset, et quicunque spiritu Dei aguntur, cos esse filios Dei "; » non istud sibi respondisset quasi ex nobis sumptum: Deum huc misisse suum spiritum corpore indutum. › Semper enim Deus proprium spiritum communicat cum iis qui illius participes esse possunt, et cum spiritus ille in iis, qui ipso digni sunt, habitat, non idcirco se- paratur et dividitur. Neque enim spiritum dicimus esse corpus; ut neque corpus est ignis, quem Deum esse testatur istud: Deus noster ignis consu- mens est 3º. Hæc enim omnia figurate dicuntur, ut intelligibilis natura ex usitatis sensibilibusque no- minibus nobis innotescat. Et sicut quamvis pec- cata vocentur ligna, fenuin et stipula, › non propterea dicimus peccata esse corpora, neque etiam dicimus bona opera esse corpora, tametsi illa ‹ au- rum, argentum et lapis pretiosus "t, appellentur; sic etsi Deus dicitur esse ignis consumens ligna, fenum, stipulam, et omnem peccati substantiam ; non idcirco illum corpus esse cogitabimus; quem- admodum, licet ignis vocetur, non ideo corpus illum existimamus. Sic tametsi Deus dicatur spiritus, non ob hanc rem dicimus eum esse corpus. Ut enim a rebus sensibilibus distinguantur intelligibiles, has appellare solet Scriptura spiritus et spiritales. Sic cum ait Paulus: Sed sufficientia nostra ex Deo est, qui et idoneos nos fecit ministros Novi Testa- C G D Deus Verbum per quem omnia facta sunt, niñilo- Joan. 1, et 14. * Rom. viii, 14. Hebr. XII, scribendum conjiciebat Cor. 111, 12. 29. Libri vero editi, 70. Jam si Celsus ea quæ de Spiritu Dei dicimus (90) lleschelius in textu ουτοσί, pro quo Guietus (91) Codd. mss., συνίει. Libb. editi, συνήει. (92) Οὐσίαν ἁμαρτίας. Vide lib. iv, num. 15. (93) Ὡς οὐδ' άν, etc. Sic codd. Reg. et Basil.
PG 11:1425καὶ τοῦτο ποιεῖν οὐχ ἅπαξ που οὐδὲ δίςἴσως γὰρ ἔδοξεν ἀνεκτότερον τὸ τοιοῦτο τυγχάνειν, ἀλλὰ τοσαυτάκις, ὁσάκις προφητεύειν ἐκείνη ἀπὸ τοῦ Ἀπόλλωνος πεπίστευται. Ἀλλὰ καὶ τὸ εἰς ἔκστασιν καὶ μανικὴν ἄγειν κατάστασιν τὴν δῆθεν προφητεύουσαν, ὡς μηδαμῶς αὐτὴν ἑαυτῇ παρακολουθεῖν, οὐ θείου πνεύματος ἔργον ἐστίν· ἐχρῆν γὰρ τὸν κάτοχον τῷ θείῳ πνεύματι πολλῷ πρότερον παντὸς οὑτινοςοῦν τοῦ ἀπὸ τῶν χρησμῶν διδασκομένου τὸ συμβαλλόμενον εἰς τὸν μέσον καὶ κατὰ φύσιν βίον ἢ πρὸς τὸ λυσιτελὲς ἢ πρὸς τὸ συμφέρον ὠφεληθῆναι καὶ διορατικώτερον παρ’ ἐκεῖνο μάλιστα καιροῦ τυγχάνειν, ὅτε σύνεστιν αὐτῷ τὸ θεῖον. Ὅθεν ἡμεῖς ἀποδείκνυμεν συνάγοντες ἀπὸ τῶν ἱερῶν γραμμάτων ὅτι οἱ ἐν Ἰουδαίοις προφῆται, ἐλλαμπόμενοι ὑπὸ τοῦ θείου πνεύματος τοσοῦτον, ὅσον ἦν καὶ αὐτοῖς τοῖς προφητεύουσι χρήσιμον, προαπέλαυον τῆς τοῦ κρείττονος εἰς αὐτοὺς ἐπιδημίας·
τὸ δὲ πνεῦμα ζωοποιεῖ· » γράμμα μὲν τὴν αἰσθητὴν ὠνόμασεν ἐκδοχὴν τῶν θείων γραμμάτων, πνεῦμα δὲ τὴν νοητήν. Οὕτω τοίνυν καὶ ἐν τῷ, ι πνεῦμα ὁ Θεός. · Ἐπεὶ καὶ Σαμαρεῖς καὶ Ἰουδαῖοι σωματικῶς καὶ τυπικῶς ἐποίουν τὰ προσταττόμενα ὑπὸ τοῦ νό μου, εἶπεν ὁ Σωτὴρ πρὸς τὴν Σαμαρείτιν, ὅτι, ο Ερ- χεται ώρα, ὅτε οὔτε ἐν Ἱεροσολύμοις, οὔτε ἐν τῷ ὄρει τούτῳ προσκυνήσουσι (94) τῷ Πατρί. Πνεῦμα ὁ Θεὸς, καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν ἐν πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνεῖν· ο δι' ὧν ἐδίδαξεν, ὅτ οὐκ ἐν σαρκὶ δεῖ προσκυνεῖν καὶ σαρκίναις θυσίαις τὸν Θεὸν, ἀλλ' « ἐν πνεύματι. » Καὶ γὰρ αὐτὸς ἀνά- λογον ἐν πνεύματι (45) καὶ νοητῶς λατρεύειν τινὰ αὐτῷ πνεῦμα νοηθείη ἄν. ᾿Αλλὰ καὶ οὐκ ἐν τύποις προσκυνεῖν δεῖ τῷ Πατρὶ (96), ἀλλ᾽ ἐν ἀληθείᾳ, ἥτις • διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ ἐγένετο, » μετὰ ι τὸ δοθῆναι τὸν νόμον διὰ Μωϋσέως. Ηνίκα γὰρ, ἐὰν ἐπιστρέ ψωμεν πρὸς Κύριον (ὁ δὲ Κύριος τὸ πνεῦμά ἐστι), περιαιρεῖται τὸ τῇ καρδίᾳ κάλυμμα επικείμενον, ἡνίκα ἂν ἀναγινώσκηται Μωϋσῆς. Ως μὴ νοήσας δὴ τὰ περὶ τοῦ Πνεύματος τοῦ Θεοῦ ὁ Κέλσος ( • ψυχικὸς γὰρ ἄνθρωπος οὐ δέχεται τὰ τοῦ Πνεύματος τοῦ Θεοῦ· μωρία γὰρ αὐτῷ ἐστι, καὶ οὐ δύναται γνῶναι, ὅτι πνευματικῶς ἀνακρίνε- ται), ἑαυτῷ συνάπτει (97), οιόμενος ἡμᾶς, λέγοντας πνεῦμα εἶναι τὸν Θεόν, μηδὲν ἐν τούτῳ διαφέρειν τῶν παρ' Έλλησι Στωϊκῶν (98), φασκόντων, ὅτι ὁ Θεὸς πνεῦμά ἐστι διὰ πάντων διεληλυθὸς, καὶ πάντ' ἐν ἑαυτῷ περιέχον. Διήκει μὲν γὰρ ἡ ἐπισκοπὴ καὶ ἡ πρόνοια τοῦ Θεοῦ διὰ πάντων, ἀλλ᾽ οὐχ ὡς τὸ τῶν Στωϊκῶν πνεῦμα· καὶ πάντα μὲν περιέχει τὰ προνο ούμενα ή πρόνοια, καὶ περιείληφεν αὐτά· οὐχ ὡς σῶμα δὲ περιέχον περιέχει, ὅτι καὶ σῶμά (99) ἐστι τὸ περιεχόμενον· ἀλλ᾽ ὡς δύναμις θεία καὶ περιειληφυῖα τὰ περιεχόμενα. Κατὰ μὲν οὖν τοὺς ἀπὸ τῆς Στους (1) σωματικὰς λέγοντας εἶναι τὰς ἀρχὰς, καὶ διὰ τοῦτο πάντα φθείροντας, κινδυνεύοντας δὲ καὶ αὐτὸν φθεῖραι τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεὸν, εἰ μὴ πάνυ ἀπεμ- φαῖνον τοῦτ᾽ αὐτοῖς ἐδόκει τυγχάνειν, καὶ ὁ Λόγος τοῦ Θεοῦ, ὁ μέχρι ἀνθρώπων καὶ τῶν ἐλαχίστων και ταβαίνων, οὐδὲν ἄλλο ἐστὶν, ἢ πνεῦμα σωματικόν· κατὰ δὲ ἡμᾶς, καὶ τὴν λογικὴν ψυχὴν πειρωμένους ἀποδεικνύναι κρείττονα πάσης σωματικής φύσεως, καὶ οὐσίαν ἀόρατον καὶ ἀσώματον, οὐκ ἂν σῶμα εἴη ὁ Θεὸς Λόγος, δι' οὗ τὰ πάντα ἐγένετο, ὁ φθάνων, ἵνα πάντα διὰ λόγου γένηται, οὐχ ἕως ἀνθρώπων μόνων (2), ἀλλὰ καὶ τῶν ἐλαχίστων είναι νομιζομέ- νων καὶ ὑπὸ φύσεως διοικουμένων. Πάντα μὲν οὖν οἱ ἀπὸ τῆς Στοᾶς (3) εκπυρούπωσαν· ἡμεῖς δὲ ἀσώματον οὐσίαν οὐκ ἴσμεν ἐκπυρουμένην, οὐδ' εἰς πῦρ ἀναλυο- μένην τὴν ἀνθρώπου ψυχήν, ἢ τὴν ἀγγέλων, ἢ θρό ἀνάλογον τῷ ἐν πνεύματι. σε νομιζομένων τῶν ὑπὸ φύσεως διοικου μένων. CONTRA CELSUM LIB. VI. A menti, non littera, sed spiritu. Littera enim occi B C D ss Il Cor. 1, 5, 6. sa Joan. tv, 24. ss Joan. Cor. 111, 16, 17, 15. | Cor. 11, 44. et Boherello num. et 68. dit, spiritus autem vivificat ;, litteram vocat divinarum Scripturarum interpretationem quæ sensibus accommodatur; spiritum vero, eam quæ ad intellectum pertinet. Idem judicium sit de isto loco, e Spiritus est Deus ". Nam cum Sama- ritani et Judæi legis præcepta corporaliter et ſigu- rate observarent, dixit Salvator Samaritanæ : ‹ Ve- nit hora quando neqne in Hierosolymis, neque in monte hoc adorabunt Patrem *. Spiritus est Deus, et eos, qui adorant eum, in spiritu et veritate opor- tet adorare 33. Quibus docuit non carne et carneis victimis Deum colendum esse, sed in spiritu. » Ipse enim existimabitur esse spiritus, prout spiritu et intelligentia coletur. Neque etiam in figuris ado- rare Patrem oportet, sed in veritate, quæ ‹ per Je- sum Christum facta est › postquam lex per Moysen data fuerat . . Nam < cum convertimur ad Dominum (Dominus autem spiritus est), aufertur velamen positum super cor, cum legitur Moyses **. sunt, non intelligeret Celsus (nam animalis homo non percipit ea quæ sunt spiritus Dei; stultitia enim est illi, et non potest intelligere, quia spiri- tualiter examinatur "); » colligit ex eo quod dici- mus spiritum esse Deum, nihil nos hac in re dif- ſerre a Stoicis, qui apud Græcos docent Deum esse spiritum omnia permeantem et omnia in se com- prehendentem. Cura quidem et providentia Dei pervadit omnia, sed non ut Stoicorum spiritus ; et providentia quidem continet omnia quibus provi-- det, et ea comprehendit ; sed non ut corpus conti- nens id quod et ipsum corpus est ; sed ut potestas divina quæ complectitur quidquid ipsa comprehen- ditur. Igitur si fides est Stoicis, qui principia dicunt esse corporea et propterea corruptioni omnia sub- jacere, quique ne summum quidem Deum ab illa corruptione eximerent, nisi illis istud nimis absur- dum esse videretur, ipsum Dei Verbum quod usque ad homines et ad res minimas descendit, nihil aliud est quam corporeus spiritus. At ex nobis, qui de- monstrare conamur animam ratione præditam omni naturæ corporeæ antecellere et substantiam invisi- bilem esse atque incorporalem, multum abest ut corpus sit Deus Verbum, per quem facta sunt om- nia, quique, ut omnia ratione fierent, præsens ad- fuit non hominibus tantum, sed et rebus quæ pro minimis habentur eta natura administrantur. Quam- obrem omnia igne consumenda esse velint Stoici ; nos vero non credimus igne absumendam esse sub- stantiam incorporalem, neque in ignem solvendam 1, 21. ss ibid. 24. Joan. 1, 17. ibid. lib. ii, num. 74, et lib. iv, num. et 68. Bolerellus, (94) Vulgala, προσκυνήσετε. (95) Ανάλογον ἐν πνεύματι. Lego cumn Guieto (96) Mss., Πατρί. Libb. antea editi, Πνεύματι. (97) Συνάπτει. Mallet Guietus, συνάδει. (98) Στωϊκών. Vide lib. ut num. 74; lib. iv, 71. Quapropter cum ea quæ de Spiritu Dei dicta (99) Codd. Reg. et Basileensis, ὅτε καὶ σῶμα. (1) Τοὺς ἀπὸ τῆς Στοᾶς. Vide lib. 1, num. 21; (2) Coll. Reg. et Basil., μόνον. Paulo post mallet (3) Οἱ ἀπὸ τῆς Στοάς. Vide lib. v, num. 20.
καὶ διὰ τῆς πρὸς τὴν ψυχὴν αὐτῶν, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, ἁφῆς τοῦ καλουμένου ἁγίου πνεύματος διορατικώτεροί τε τὸν νοῦν ἐγίνοντο καὶ τὴν ψυχὴν λαμπρότεροι ἀλλὰ καὶ τὸ σῶμα, οὐδαμῶς ἔτι ἀντιπρᾶττον τῷ κατ’ ἀρετὴν βίῳ, ἅτε κατὰ τὸ παρ’ ἡμῖν καλούμενον φρόνημα τῆς σαρκὸς νεκρούμενον. Πνεύματι γὰρ θειοτέρῳ τὰς τοῦ σώματος πράξεις καὶ ἀπὸ τοῦ φρονήματος τῆς σαρκὸς ἀρχομένας ἔχθρας, τυγχάνοντος πρὸς θεόν, θανατοῦσθαι πεπείσμεθα. Εἰ δ’ ἐξίσταται καὶ οὐκ ἐν ἑαυτῇ ἐστιν ἡ Πυθία, ὅτε μαντεύεται, ποδαπὸν νομιστέον πνεῦμα, τὸ σκότον καταχέαν τοῦ νοῦ καὶ τῶν λογισμῶν, ἢ τοιοῦτον ὁποῖόν ἐστι καὶ τὸ τῶν δαιμόνων γένος, οὓς οὐκ ὀλίγοι Χριστιανῶν ἀπελαύνουσι τῶν πασχόντων σὺν οὐδενὶ περιέργῳ καὶ μαγικῷ ἢ φαρμακευτικῷ πράγματι ἀλλὰ μόνῃ εὐχῇ καὶ ὁρκώσεσιν ἁπλουστέραις καὶ ὅσα ἂν δύναιτο προσάγειν ἁπλούστερος ἄνθρωπος;
τὸ δὲ πνεῦμα ζωοποιεῖ· » γράμμα μὲν τὴν αἰσθητὴν ὠνόμασεν ἐκδοχὴν τῶν θείων γραμμάτων, πνεῦμα δὲ τὴν νοητήν. Οὕτω τοίνυν καὶ ἐν τῷ, ι πνεῦμα ὁ Θεός. · Ἐπεὶ καὶ Σαμαρεῖς καὶ Ἰουδαῖοι σωματικῶς καὶ τυπικῶς ἐποίουν τὰ προσταττόμενα ὑπὸ τοῦ νό μου, εἶπεν ὁ Σωτὴρ πρὸς τὴν Σαμαρείτιν, ὅτι, ο Ερ- χεται ώρα, ὅτε οὔτε ἐν Ἱεροσολύμοις, οὔτε ἐν τῷ ὄρει τούτῳ προσκυνήσουσι (94) τῷ Πατρί. Πνεῦμα ὁ Θεὸς, καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν ἐν πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνεῖν· ο δι' ὧν ἐδίδαξεν, ὅτ οὐκ ἐν σαρκὶ δεῖ προσκυνεῖν καὶ σαρκίναις θυσίαις τὸν Θεὸν, ἀλλ' « ἐν πνεύματι. » Καὶ γὰρ αὐτὸς ἀνά- λογον ἐν πνεύματι (45) καὶ νοητῶς λατρεύειν τινὰ αὐτῷ πνεῦμα νοηθείη ἄν. ᾿Αλλὰ καὶ οὐκ ἐν τύποις προσκυνεῖν δεῖ τῷ Πατρὶ (96), ἀλλ᾽ ἐν ἀληθείᾳ, ἥτις • διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ ἐγένετο, » μετὰ ι τὸ δοθῆναι τὸν νόμον διὰ Μωϋσέως. Ηνίκα γὰρ, ἐὰν ἐπιστρέ ψωμεν πρὸς Κύριον (ὁ δὲ Κύριος τὸ πνεῦμά ἐστι), περιαιρεῖται τὸ τῇ καρδίᾳ κάλυμμα επικείμενον, ἡνίκα ἂν ἀναγινώσκηται Μωϋσῆς. Ως μὴ νοήσας δὴ τὰ περὶ τοῦ Πνεύματος τοῦ Θεοῦ ὁ Κέλσος ( • ψυχικὸς γὰρ ἄνθρωπος οὐ δέχεται τὰ τοῦ Πνεύματος τοῦ Θεοῦ· μωρία γὰρ αὐτῷ ἐστι, καὶ οὐ δύναται γνῶναι, ὅτι πνευματικῶς ἀνακρίνε- ται), ἑαυτῷ συνάπτει (97), οιόμενος ἡμᾶς, λέγοντας πνεῦμα εἶναι τὸν Θεόν, μηδὲν ἐν τούτῳ διαφέρειν τῶν παρ' Έλλησι Στωϊκῶν (98), φασκόντων, ὅτι ὁ Θεὸς πνεῦμά ἐστι διὰ πάντων διεληλυθὸς, καὶ πάντ' ἐν ἑαυτῷ περιέχον. Διήκει μὲν γὰρ ἡ ἐπισκοπὴ καὶ ἡ πρόνοια τοῦ Θεοῦ διὰ πάντων, ἀλλ᾽ οὐχ ὡς τὸ τῶν Στωϊκῶν πνεῦμα· καὶ πάντα μὲν περιέχει τὰ προνο ούμενα ή πρόνοια, καὶ περιείληφεν αὐτά· οὐχ ὡς σῶμα δὲ περιέχον περιέχει, ὅτι καὶ σῶμά (99) ἐστι τὸ περιεχόμενον· ἀλλ᾽ ὡς δύναμις θεία καὶ περιειληφυῖα τὰ περιεχόμενα. Κατὰ μὲν οὖν τοὺς ἀπὸ τῆς Στους (1) σωματικὰς λέγοντας εἶναι τὰς ἀρχὰς, καὶ διὰ τοῦτο πάντα φθείροντας, κινδυνεύοντας δὲ καὶ αὐτὸν φθεῖραι τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεὸν, εἰ μὴ πάνυ ἀπεμ- φαῖνον τοῦτ᾽ αὐτοῖς ἐδόκει τυγχάνειν, καὶ ὁ Λόγος τοῦ Θεοῦ, ὁ μέχρι ἀνθρώπων καὶ τῶν ἐλαχίστων και ταβαίνων, οὐδὲν ἄλλο ἐστὶν, ἢ πνεῦμα σωματικόν· κατὰ δὲ ἡμᾶς, καὶ τὴν λογικὴν ψυχὴν πειρωμένους ἀποδεικνύναι κρείττονα πάσης σωματικής φύσεως, καὶ οὐσίαν ἀόρατον καὶ ἀσώματον, οὐκ ἂν σῶμα εἴη ὁ Θεὸς Λόγος, δι' οὗ τὰ πάντα ἐγένετο, ὁ φθάνων, ἵνα πάντα διὰ λόγου γένηται, οὐχ ἕως ἀνθρώπων μόνων (2), ἀλλὰ καὶ τῶν ἐλαχίστων είναι νομιζομέ- νων καὶ ὑπὸ φύσεως διοικουμένων. Πάντα μὲν οὖν οἱ ἀπὸ τῆς Στοᾶς (3) εκπυρούπωσαν· ἡμεῖς δὲ ἀσώματον οὐσίαν οὐκ ἴσμεν ἐκπυρουμένην, οὐδ' εἰς πῦρ ἀναλυο- μένην τὴν ἀνθρώπου ψυχήν, ἢ τὴν ἀγγέλων, ἢ θρό ἀνάλογον τῷ ἐν πνεύματι. σε νομιζομένων τῶν ὑπὸ φύσεως διοικου μένων. CONTRA CELSUM LIB. VI. A menti, non littera, sed spiritu. Littera enim occi B C D ss Il Cor. 1, 5, 6. sa Joan. tv, 24. ss Joan. Cor. 111, 16, 17, 15. | Cor. 11, 44. et Boherello num. et 68. dit, spiritus autem vivificat ;, litteram vocat divinarum Scripturarum interpretationem quæ sensibus accommodatur; spiritum vero, eam quæ ad intellectum pertinet. Idem judicium sit de isto loco, e Spiritus est Deus ". Nam cum Sama- ritani et Judæi legis præcepta corporaliter et ſigu- rate observarent, dixit Salvator Samaritanæ : ‹ Ve- nit hora quando neqne in Hierosolymis, neque in monte hoc adorabunt Patrem *. Spiritus est Deus, et eos, qui adorant eum, in spiritu et veritate opor- tet adorare 33. Quibus docuit non carne et carneis victimis Deum colendum esse, sed in spiritu. » Ipse enim existimabitur esse spiritus, prout spiritu et intelligentia coletur. Neque etiam in figuris ado- rare Patrem oportet, sed in veritate, quæ ‹ per Je- sum Christum facta est › postquam lex per Moysen data fuerat . . Nam < cum convertimur ad Dominum (Dominus autem spiritus est), aufertur velamen positum super cor, cum legitur Moyses **. sunt, non intelligeret Celsus (nam animalis homo non percipit ea quæ sunt spiritus Dei; stultitia enim est illi, et non potest intelligere, quia spiri- tualiter examinatur "); » colligit ex eo quod dici- mus spiritum esse Deum, nihil nos hac in re dif- ſerre a Stoicis, qui apud Græcos docent Deum esse spiritum omnia permeantem et omnia in se com- prehendentem. Cura quidem et providentia Dei pervadit omnia, sed non ut Stoicorum spiritus ; et providentia quidem continet omnia quibus provi-- det, et ea comprehendit ; sed non ut corpus conti- nens id quod et ipsum corpus est ; sed ut potestas divina quæ complectitur quidquid ipsa comprehen- ditur. Igitur si fides est Stoicis, qui principia dicunt esse corporea et propterea corruptioni omnia sub- jacere, quique ne summum quidem Deum ab illa corruptione eximerent, nisi illis istud nimis absur- dum esse videretur, ipsum Dei Verbum quod usque ad homines et ad res minimas descendit, nihil aliud est quam corporeus spiritus. At ex nobis, qui de- monstrare conamur animam ratione præditam omni naturæ corporeæ antecellere et substantiam invisi- bilem esse atque incorporalem, multum abest ut corpus sit Deus Verbum, per quem facta sunt om- nia, quique, ut omnia ratione fierent, præsens ad- fuit non hominibus tantum, sed et rebus quæ pro minimis habentur eta natura administrantur. Quam- obrem omnia igne consumenda esse velint Stoici ; nos vero non credimus igne absumendam esse sub- stantiam incorporalem, neque in ignem solvendam 1, 21. ss ibid. 24. Joan. 1, 17. ibid. lib. ii, num. 74, et lib. iv, num. et 68. Bolerellus, (94) Vulgala, προσκυνήσετε. (95) Ανάλογον ἐν πνεύματι. Lego cumn Guieto (96) Mss., Πατρί. Libb. antea editi, Πνεύματι. (97) Συνάπτει. Mallet Guietus, συνάδει. (98) Στωϊκών. Vide lib. ut num. 74; lib. iv, 71. Quapropter cum ea quæ de Spiritu Dei dicta (99) Codd. Reg. et Basileensis, ὅτε καὶ σῶμα. (1) Τοὺς ἀπὸ τῆς Στοᾶς. Vide lib. 1, num. 21; (2) Coll. Reg. et Basil., μόνον. Paulo post mallet (3) Οἱ ἀπὸ τῆς Στοάς. Vide lib. v, num. 20.
Ὡς ἐπίπαν γὰρ ἰδιῶται τὸ τοιοῦτον πράττουσι, παριστάσης τῆς ἐν τῷ λόγῳ Χριστοῦ χάριτος τὸ τῶν δαιμονίων εὐτελὲς καὶ ἀσθενές, οὐ πάντως δεόμενον πρὸς τὸ ἡττηθῆναι καὶ εἶξαν ὑπεξελθεῖν ἀπὸ ψυχῆς ἀνθρώπου καὶ σώματος σοφοῦ τινος καὶ δυνατοῦ ἐν ταῖς λογικαῖς περὶ τῆς πίστεως ἀποδείξεσιν. Ἀλλὰ καὶ εἴπερ πεπίστευται οὐ παρὰ Χριστιανοῖς καὶ Ἰουδαίοις μόνοις ἀλλὰ καὶ παρ’ ἄλλοις πολλοῖς Ἑλλήνων καὶ βαρβάρων ὅτι ζῇ καὶ ὑπάρχει μετὰ τὸν ἀπὸ τοῦ σώματος χωρισμὸν ἡ ἀνθρωπίνη ψυχή, καὶ τῷ λόγῳ παρίσταται ὅτι ἡ μὲν καθαρὰ καὶ μὴ βαρουμένη ὑπὸ τῶν τῆς κακίας μολιβδίδων μετέωρος φέρεται ἐπὶ τοὺς τόπους τῶν καθαρωτέρων καὶ αἰθερίων σωμάτων, καταλιποῦσα τὰ τῇδε παχέα σώματα καὶ τὰ ἐν αὐτοῖς μιάσματα, ἡ δὲ φαύλη καὶ ὑπὸ τῶν ἁμαρτάδων καθελκομένη ἐπὶ τὴν γῆν καὶ μηδ’ ἀναπνεῦσαι δυναμένη τῇδε φέρεται καὶ καλινδεῖται, ἡ μέν τις ἐπὶ τὰ μνήματα, ἔνθα καὶ ὤφθη σκιοειδῶν ψυχῶν φαντάσματα, ἡ δέ τις ἁπαξαπλῶς περὶ τὴν γῆν· ποδαπὰ χρὴ νομίζειν εἶναι πνεύματα τὰ ὅλους, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, αἰῶνας προσδεθέντα ὥσπερ εἴτε μαγγανείαις τισὶν εἴτε καὶ διὰ τὴν σφετέραν κακίαν οἰκοδομαῖς καὶ τόποις;
τὸ δὲ πνεῦμα ζωοποιεῖ· » γράμμα μὲν τὴν αἰσθητὴν ὠνόμασεν ἐκδοχὴν τῶν θείων γραμμάτων, πνεῦμα δὲ τὴν νοητήν. Οὕτω τοίνυν καὶ ἐν τῷ, ι πνεῦμα ὁ Θεός. · Ἐπεὶ καὶ Σαμαρεῖς καὶ Ἰουδαῖοι σωματικῶς καὶ τυπικῶς ἐποίουν τὰ προσταττόμενα ὑπὸ τοῦ νό μου, εἶπεν ὁ Σωτὴρ πρὸς τὴν Σαμαρείτιν, ὅτι, ο Ερ- χεται ώρα, ὅτε οὔτε ἐν Ἱεροσολύμοις, οὔτε ἐν τῷ ὄρει τούτῳ προσκυνήσουσι (94) τῷ Πατρί. Πνεῦμα ὁ Θεὸς, καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν ἐν πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνεῖν· ο δι' ὧν ἐδίδαξεν, ὅτ οὐκ ἐν σαρκὶ δεῖ προσκυνεῖν καὶ σαρκίναις θυσίαις τὸν Θεὸν, ἀλλ' « ἐν πνεύματι. » Καὶ γὰρ αὐτὸς ἀνά- λογον ἐν πνεύματι (45) καὶ νοητῶς λατρεύειν τινὰ αὐτῷ πνεῦμα νοηθείη ἄν. ᾿Αλλὰ καὶ οὐκ ἐν τύποις προσκυνεῖν δεῖ τῷ Πατρὶ (96), ἀλλ᾽ ἐν ἀληθείᾳ, ἥτις • διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ ἐγένετο, » μετὰ ι τὸ δοθῆναι τὸν νόμον διὰ Μωϋσέως. Ηνίκα γὰρ, ἐὰν ἐπιστρέ ψωμεν πρὸς Κύριον (ὁ δὲ Κύριος τὸ πνεῦμά ἐστι), περιαιρεῖται τὸ τῇ καρδίᾳ κάλυμμα επικείμενον, ἡνίκα ἂν ἀναγινώσκηται Μωϋσῆς. Ως μὴ νοήσας δὴ τὰ περὶ τοῦ Πνεύματος τοῦ Θεοῦ ὁ Κέλσος ( • ψυχικὸς γὰρ ἄνθρωπος οὐ δέχεται τὰ τοῦ Πνεύματος τοῦ Θεοῦ· μωρία γὰρ αὐτῷ ἐστι, καὶ οὐ δύναται γνῶναι, ὅτι πνευματικῶς ἀνακρίνε- ται), ἑαυτῷ συνάπτει (97), οιόμενος ἡμᾶς, λέγοντας πνεῦμα εἶναι τὸν Θεόν, μηδὲν ἐν τούτῳ διαφέρειν τῶν παρ' Έλλησι Στωϊκῶν (98), φασκόντων, ὅτι ὁ Θεὸς πνεῦμά ἐστι διὰ πάντων διεληλυθὸς, καὶ πάντ' ἐν ἑαυτῷ περιέχον. Διήκει μὲν γὰρ ἡ ἐπισκοπὴ καὶ ἡ πρόνοια τοῦ Θεοῦ διὰ πάντων, ἀλλ᾽ οὐχ ὡς τὸ τῶν Στωϊκῶν πνεῦμα· καὶ πάντα μὲν περιέχει τὰ προνο ούμενα ή πρόνοια, καὶ περιείληφεν αὐτά· οὐχ ὡς σῶμα δὲ περιέχον περιέχει, ὅτι καὶ σῶμά (99) ἐστι τὸ περιεχόμενον· ἀλλ᾽ ὡς δύναμις θεία καὶ περιειληφυῖα τὰ περιεχόμενα. Κατὰ μὲν οὖν τοὺς ἀπὸ τῆς Στους (1) σωματικὰς λέγοντας εἶναι τὰς ἀρχὰς, καὶ διὰ τοῦτο πάντα φθείροντας, κινδυνεύοντας δὲ καὶ αὐτὸν φθεῖραι τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεὸν, εἰ μὴ πάνυ ἀπεμ- φαῖνον τοῦτ᾽ αὐτοῖς ἐδόκει τυγχάνειν, καὶ ὁ Λόγος τοῦ Θεοῦ, ὁ μέχρι ἀνθρώπων καὶ τῶν ἐλαχίστων και ταβαίνων, οὐδὲν ἄλλο ἐστὶν, ἢ πνεῦμα σωματικόν· κατὰ δὲ ἡμᾶς, καὶ τὴν λογικὴν ψυχὴν πειρωμένους ἀποδεικνύναι κρείττονα πάσης σωματικής φύσεως, καὶ οὐσίαν ἀόρατον καὶ ἀσώματον, οὐκ ἂν σῶμα εἴη ὁ Θεὸς Λόγος, δι' οὗ τὰ πάντα ἐγένετο, ὁ φθάνων, ἵνα πάντα διὰ λόγου γένηται, οὐχ ἕως ἀνθρώπων μόνων (2), ἀλλὰ καὶ τῶν ἐλαχίστων είναι νομιζομέ- νων καὶ ὑπὸ φύσεως διοικουμένων. Πάντα μὲν οὖν οἱ ἀπὸ τῆς Στοᾶς (3) εκπυρούπωσαν· ἡμεῖς δὲ ἀσώματον οὐσίαν οὐκ ἴσμεν ἐκπυρουμένην, οὐδ' εἰς πῦρ ἀναλυο- μένην τὴν ἀνθρώπου ψυχήν, ἢ τὴν ἀγγέλων, ἢ θρό ἀνάλογον τῷ ἐν πνεύματι. σε νομιζομένων τῶν ὑπὸ φύσεως διοικου μένων. CONTRA CELSUM LIB. VI. A menti, non littera, sed spiritu. Littera enim occi B C D ss Il Cor. 1, 5, 6. sa Joan. tv, 24. ss Joan. Cor. 111, 16, 17, 15. | Cor. 11, 44. et Boherello num. et 68. dit, spiritus autem vivificat ;, litteram vocat divinarum Scripturarum interpretationem quæ sensibus accommodatur; spiritum vero, eam quæ ad intellectum pertinet. Idem judicium sit de isto loco, e Spiritus est Deus ". Nam cum Sama- ritani et Judæi legis præcepta corporaliter et ſigu- rate observarent, dixit Salvator Samaritanæ : ‹ Ve- nit hora quando neqne in Hierosolymis, neque in monte hoc adorabunt Patrem *. Spiritus est Deus, et eos, qui adorant eum, in spiritu et veritate opor- tet adorare 33. Quibus docuit non carne et carneis victimis Deum colendum esse, sed in spiritu. » Ipse enim existimabitur esse spiritus, prout spiritu et intelligentia coletur. Neque etiam in figuris ado- rare Patrem oportet, sed in veritate, quæ ‹ per Je- sum Christum facta est › postquam lex per Moysen data fuerat . . Nam < cum convertimur ad Dominum (Dominus autem spiritus est), aufertur velamen positum super cor, cum legitur Moyses **. sunt, non intelligeret Celsus (nam animalis homo non percipit ea quæ sunt spiritus Dei; stultitia enim est illi, et non potest intelligere, quia spiri- tualiter examinatur "); » colligit ex eo quod dici- mus spiritum esse Deum, nihil nos hac in re dif- ſerre a Stoicis, qui apud Græcos docent Deum esse spiritum omnia permeantem et omnia in se com- prehendentem. Cura quidem et providentia Dei pervadit omnia, sed non ut Stoicorum spiritus ; et providentia quidem continet omnia quibus provi-- det, et ea comprehendit ; sed non ut corpus conti- nens id quod et ipsum corpus est ; sed ut potestas divina quæ complectitur quidquid ipsa comprehen- ditur. Igitur si fides est Stoicis, qui principia dicunt esse corporea et propterea corruptioni omnia sub- jacere, quique ne summum quidem Deum ab illa corruptione eximerent, nisi illis istud nimis absur- dum esse videretur, ipsum Dei Verbum quod usque ad homines et ad res minimas descendit, nihil aliud est quam corporeus spiritus. At ex nobis, qui de- monstrare conamur animam ratione præditam omni naturæ corporeæ antecellere et substantiam invisi- bilem esse atque incorporalem, multum abest ut corpus sit Deus Verbum, per quem facta sunt om- nia, quique, ut omnia ratione fierent, præsens ad- fuit non hominibus tantum, sed et rebus quæ pro minimis habentur eta natura administrantur. Quam- obrem omnia igne consumenda esse velint Stoici ; nos vero non credimus igne absumendam esse sub- stantiam incorporalem, neque in ignem solvendam 1, 21. ss ibid. 24. Joan. 1, 17. ibid. lib. ii, num. 74, et lib. iv, num. et 68. Bolerellus, (94) Vulgala, προσκυνήσετε. (95) Ανάλογον ἐν πνεύματι. Lego cumn Guieto (96) Mss., Πατρί. Libb. antea editi, Πνεύματι. (97) Συνάπτει. Mallet Guietus, συνάδει. (98) Στωϊκών. Vide lib. ut num. 74; lib. iv, 71. Quapropter cum ea quæ de Spiritu Dei dicta (99) Codd. Reg. et Basileensis, ὅτε καὶ σῶμα. (1) Τοὺς ἀπὸ τῆς Στοᾶς. Vide lib. 1, num. 21; (2) Coll. Reg. et Basil., μόνον. Paulo post mallet (3) Οἱ ἀπὸ τῆς Στοάς. Vide lib. v, num. 20.
PG 11:1427Ὁ λόγος δὴ αἱρεῖ φαῦλ’ ἄττα νομίζειν εἶναι τὰ τοιαῦτα, τῇ προγνωστικῇ δυνάμει μέσῃ τυγχανούσῃ εἰς ἀπάτην ἀνθρώπων χρώμενα καὶ πρὸς τὸ περισπάσαι αὐτοὺς ἀπὸ τοῦ θεοῦ καὶ τῆς καθαρᾶς εἰς αὐτὸν εὐσεβείας. Δηλοῖ δὲ τὸ τοιούτους αὐτοὺς τυγχάνειν καὶ τὸ ταῖς ἀπὸ τῶν θυσιῶν ἀναθυμιάσεσι καὶ ταῖς ἀπὸ τῶν αἱμάτων καὶ ὁλοκαυτωμάτων ἀποφοραῖς τρεφόμενα αὐτῶν τὰ σώματα, φιληδονούντων τοῖς τοιούτοις, ἐπ’ αὐτὸ τυγχάνειν τοῦ ὡσπερεὶ φιλοζωεῖν, ἀνάλογον φαύλοις ἀνθρώποις, οὐκ ἀσπαζομένοις μὲν τὸ καθαρώτερον ἔξω σωμάτων ζῆν, περιέπουσι δὲ διὰ τὰς σωματικὰς ἡδονὰς τὴν ἐν τῷ γεώδει σώματι ζωήν. Εἴπερ δὲ θεὸς ἦν, ὡς Ἕλληνες οἴονται, ὁ ἐν Δελφοῖς Ἀπόλλων, τίνα μᾶλλον ἐχρῆν αὐτὸν ἐκλέξασθαι προφήτην ἢ τὸν σοφὸν ἢ μὴ εὑρισκομένου τοῦ τοιούτου κἂν τὸν προκόπτοντα; Πῶς δ’ ἂν οὐκ ἄνδρα μᾶλλον προφητεύειν ἐβούλετο ἤπερ γυναῖκα; Εἰ δὲ καὶ τὸ θῆλυ ἤθελεν, ὡς τάχα μὴ δυνάμενος ἢ μὴ τερπόμενος ἄλλῳ τινὶ ἢ τοῖς κόλποις τῶν γυναικῶν, πῶς οὐχὶ παρθένον μᾶλλον ἐχρῆν αὐτὸν ἐπιλέξασθαι ἤπερ γυναῖκα τὴν τὸ βούλημα αὐτοῦ θεσπίζουσαν;
δείκνυσι τῇ αἰσθήσει τὴν ἀρχὴν, ἀλλ' ἡ πεῖρα δείκνυ- σιν, ὅτι τοῦτ᾽ ἀπὸ μελισσῶν ἐστιν. Οὕτω δὲ καὶ ἡ πεῖ- ρα διδάσκει, ὅτι ἀμπέλου ὁ οἶνος· οὐ γὰρ ἀναφέρει ἡ γεῦσις τὸ ἀπὸ ἀμπέλου. Τὸν αὐτὸν τρόπον τοίνυν τὸ αἰσθητὸν σῶμα οὐκ ἀπαγγέλλει τὸν τρόπον τῆς ὑπο στάσεως αὐτοῦ. Προσαχθήσῃ δὲ τῷ λεγομένῳ ἀπὸ τῶν ἐν οὐρανοῖς, ὧν τῆς ὑποστάσεως καὶ τῆς λαμπρότητος αἰσθόμεθα, βλέποντες αὐτά· ἀλλ' οὐ δήπου ἡ αἴσθη- σις ἡμῖν ὑποβάλλει, πότερον γενητὰ ἢ ἀγένητά ἐστιν· αἱρέσεις γοῦν καὶ περὶ τούτων συνέστησαν. Αλλά καὶ οἱ λέγοντες αὐτὰ γενητά, οὐχ ὁμονοοῦσι περὶ τοῦ πῶς ἐστι γενητά· οὐδὲ γὰρ ὑποβάλλει καὶ αἴσθησις αὐτῶν, κἂν βιασάμενος ὁ λόγος εὕρῃ, ὅτι γενητά ἐστι, περὶ τοῦ τίνα τρόπον γεγένηται. Εἶθ' ἑξῆς ἐπαναλαμβάνει, πολλάκις ἤδη εἰπὼν τὰ περὶ τῆς γνώμης Μαρκίωνος, καὶ πὴ μὲν ἀληθῶς τὰ Μαρκίωνος ἐκτίθεται, πὴ δὲ κἀκείνων παρήκουσε πρὸς ἣν οὐκ ἀναγκαῖον ἡμᾶς ἀπαντᾶν, ἢ καὶ ἐλέγ- χειν. Εἶτα πάλιν ἑαυτῷ ἐπιφέρει τὰ ὑπὲρ Μαρκίωνος καὶ τὰ κατ' αὐτοῦ, λέγων τίνα μὲν ἐκφεύγουσι τῶν ἐγκλημάτων, τίσι δὲ περιπίπτουσι· καὶ ὅτε βούλεται συναγορεύειν τῷ φάσκοντι λόγῳ, πεπροφητεῦσθαι αύ τὸν, ἵνα κατηγορήσῃ Μαρκίωνος καὶ τῶν ἀπ' αὐτοῦ, σαφώς φησιν, ὅτι, « Πόθεν ἀποδειχθήσεται Θεοῦ Παῖς ὁ τοιαῦτα κολασθείς, εἰ μὴ περὶ τούτου προείρηται ; ν Εἶτα πάλιν παίζει, καὶ ὡς ἔθος αὐτῷ χλευάζει, δύο εἰσάγων υἱοὺς θεῶν, τοῦ δημιουργοῦ ἕνα, καὶ τοῦ κατά Μαρκίωνα (10) θεοῦ ἕτερον· καὶ ἀναζωγραφεῖ αὐτῶν μονομαχίας (11), λέγων αὐτὰς εἶναι ὡς τῶν ὀρτύγων καὶ τῶν πατέρων θεομαχίας (12) ἢ διὰ γῆρας ἀχρή- στους αὐτοὺς ὄντας, καὶ ληροῦντας, μηδὲν μὲν ἀλ λήλους διατιθέναι, ἐὰν δὲ τοὺς παῖδας μάχεσθαι. Οπερ (13) οὖν εἶπεν ἐν τοῖς ἀνωτέρω, τοῦτο φήσομεν πρὸς αὐτόν· ο ποία γραῦς καταβαυκαλῶσα παιδίον οὐκ αἰδεσθήσεται τοιαῦτα λέγειν, ὁ ὁποῖα οὗτος ἐν τῷ ἐπιγραφομένω ἀληθεῖ λόγῳ ; Δέον γὰρ αὐτὸν πραγ- ματικῶς στῆναι πρὸς τοὺς λόγους· ὁ δὲ ἑάσας τὰ πράγ- ματα παίζει καὶ βωμολοχεῖ, οἰόμενος μίμους γράφειν ή τινα σκώμματα, οὐχ ὁρῶν, ὅτι ἡ τοιαύτη ἀγωγὴ τῶν λόγων παρὰ τὴν πρόθεσιν τὴν αὐτοῦ ἐστι, βουλομένου καταλιπόντας ἡμᾶς Χριστιανισμὸν προσέχειν αὐτοῦ τοῖς δόγμασιν· ἅτινα, εἰ μὲν ἐσεμνολόγει, τάχα πιο θανώτερα ἦν· ἐπεὶ δὲ χλευάζει, καὶ παίζει, καὶ βω- μολοχεῖ, φήσομεν, ὅτι ἀπορίᾳ σεμνῶν λόγων (οὐ γὰρ εἶχεν αὐτοὺς, οὐδὲ ἡπίστατο) εἰς τοσαύτην ἐνέπεσε η φλυαρίαν. Εt Ἐξῆς τούτοις λέγει, ὅτι, ο Ἐπειδὴ θεῖον Πνεῦ μα ἦν ἐν σώματι, πάντως τι παραλλάττειν αὐτὸ (14) τῶν λοιπῶν ἐχρῆν κατὰ μέγεθος, ἢ κάλλος, ἢ ἀλκήν, ἡ φωνὴν, ἢ κατάπληξιν, ή πειθώ· ἀμήχανον γὰρ ὅτῳ θεῖόν τι πλέον τῶν (15) ἄλλων προσῆν, μηδὲν ἄλλου διαφέρειν. Τοῦτο δὲ οὐδὲν ἄλλου διέφερεν· ἀλλ' ὡς φασι μικρὸν καὶ δυσειδὲς καὶ ἀγενὲς ἦν. ο Φαίνεται δὴ καὶ ἐν τούτοις, ὅτι, ἐὰν μὲν κατηγορεῖν θέλῃ τοῦ Ἰησοῦ, ορτύγων, καὶ εἰ ορτύγων τῶν πατέρων. ἢ διὰ γῆρας, οὓς διὰ γῆρας. ἢ κατὰ μέγεθος, ἢ κατὰ κάλλος. τὸ δέ γε οὐδὲν ἄλλου διέφερεν. CONTRA CELSUM LIB. VI. A ab apibus confectum est, sensui indicat suam B originem, sed experientia docet illud esse ex apibus oriundum. Sic etiam experientia docemur vinum oriri ex vite. llanc enim originem ex gustu non discimus. Eodem igitur modo sensile corpus non declarat unde habeat quod est. Id confirmatur ex corporibus coelestibus, quæ esse et splendescere sentinus, dum illa intuemur ; sed sensus ille notumi nobis non facit factane sint annon. Quocirca variæ fuerunt hac de re sententiæ: et qui initium illa habuisse dicunt, quomodo habuerint non cousen- tiunt. Neque enim sensus, etiam postquam ratio multo labore invenit esse facta, docet quomodo illa facta sint. nec cognovit, in tantam nugacitatem incidisse. Marcionis dixerat, illiusque placita partim cujus- modi revera sunt memorat, partim ut qui illa male intellexerit. Sed ea a nobis refelli atque reprehendi nihil necesse est. Hinc rursus pro et contra Mar- cionem disserit, ubi quosdam ejus errores excusans, quosdam etiam condemnat. quando vult patro- cinari huic nostræ doctrinæ, Jesum fuisse a pro- phetis prærenuntiatum, ut Marcionem ejusque sequa- ces accuset, manifeste ait : «Quomodo qui tantis affectus est suppliciis, Filius esse Dei demonstra- retur, nisi hoc futurum esse prædictum fuisset?, Deinde ludens pro suo more et jocans, duos indu- cit deorum filios, alterum conditoris, alterum Mar- cionitici dei filiun. Patrum prælia describit, illa cum præliis cotnrnicum conferens; et ipsos ait ob senectutem inertes et delirantes desinere sibi invi- cem infensos esse, filiosque pugnare sinere. Ad hæc dicemus id quod ipse superius dixit: ‹ Ecquam aniculam sopiendo puero non puderet occinere nu- gas, s quales ille in opere, quem verum sermonem inscripsit? Nam cum decuisset serio disputare, con- tra ille, omissis rebus, nugatur et scurram agil quasi concedius aut satyras scriberet : non videns hanc disputandi rationem alienam esse a proposito hominis, nos a Christiana religione ad sua dogmata traducere volentis. Si de illis graviter fuisset locu- tus, probabiliora fortasse reddidisset. Quoniam vero irridet, ludit, scurratur, dicemus illum gra- vium rationum penuria, quas revera nec habuit Gnielans post delet legit Quod non probo. pro Guieto scribendum videtur, C tus erat in corpore, omnino oportuit illum an- tecellere cæteris aut magnitudine, aut pulchri- tudine, aut viribus, aut voce, aut maje- state, aut eloquentia. Fieri enim non potest, ut In quo est aliquid divinum quod alii non ha- bent, is nihil ab alio differat. Hic autem nihil ab alio discrepabat; imo, ut aiunt, statura exigua, Ibidem Philoc., Philoc., 74. Postea repetit quæ jam sæpe de sententia (10) Μαρκίωνα. Vide lib. v, num. 54. (11) Μονομαχίας. Alii mallent θεομαχίας. Μox (12) Θεομαχίας. Alii mallent μονομαχίας. ΜΟΥ 75. Subjungit hæc : • Quoniam divinus spiri (15) Mss., όπερ. Libb. editi, ὅτε, mendose. (14) Philoc., αυτό. Meschel. et Spencer., αὐτόν. (15) Philoc., ᾧ τὸ θεῖον πλέον τι τῶν. Mox eadem
Νυνὶ δὲ ὁ θαυμαζόμενος παρ’ Ἕλλησι Πύθιος οὐδένα μὲν σοφὸν ἀλλ’ οὐδ’ ὅλως ἄνδρα ἄξιον ἔκρινε τῆς, ὡς Ἕλληνες ὑπολαμβάνουσι, θείας κατακωχῆς. Ἀλλ’ οὐδ’ ἐν τῷ θήλει γένει παρθένον τινὰ ἢ σοφὴν καὶ ἀπὸ φιλοσοφίας ὠφελημένην ἀλλά τινα γυναῖκα ἰδιῶτιν· τάχα γὰρ οἱ ἐν ἀνθρώποις κρείττονες βελτίους ἦσαν τῆς εἰς τὴν κατακωχὴν ἐνεργείας αὐτοῦ. Ἔδει δὲ καί, εἴπερ θεὸς ἦν, τῇ προγνώσει αὐτὸν χρήσασθαι δελέατι, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, πρὸς τὴν ἐπιστροφὴν καὶ θεραπείαν καὶ ἠθικὴν κατόρθωσιν τῶν ἀνθρώπων· νυνὶ δὲ οὐδὲν ἡ ἱστορία τοιοῦτον παραδίδωσι περὶ αὐτοῦ. Εἰ γὰρ καὶ ἀνδρῶν ἁπάντων Σωκράτην εἶπε σοφώτατον εἶναι, ἤμβλυνε τὸν ἔπαινον αὐτοῦ τὸ πρὸς τούτου λεγόμενον περὶ Εὐριπίδου καὶ Σοφοκλέους ἐν τῷ· Σοφὸς Σοφοκλῆς, σοφώτερος δ’ Εὐριπίδης.
δείκνυσι τῇ αἰσθήσει τὴν ἀρχὴν, ἀλλ' ἡ πεῖρα δείκνυ- σιν, ὅτι τοῦτ᾽ ἀπὸ μελισσῶν ἐστιν. Οὕτω δὲ καὶ ἡ πεῖ- ρα διδάσκει, ὅτι ἀμπέλου ὁ οἶνος· οὐ γὰρ ἀναφέρει ἡ γεῦσις τὸ ἀπὸ ἀμπέλου. Τὸν αὐτὸν τρόπον τοίνυν τὸ αἰσθητὸν σῶμα οὐκ ἀπαγγέλλει τὸν τρόπον τῆς ὑπο στάσεως αὐτοῦ. Προσαχθήσῃ δὲ τῷ λεγομένῳ ἀπὸ τῶν ἐν οὐρανοῖς, ὧν τῆς ὑποστάσεως καὶ τῆς λαμπρότητος αἰσθόμεθα, βλέποντες αὐτά· ἀλλ' οὐ δήπου ἡ αἴσθη- σις ἡμῖν ὑποβάλλει, πότερον γενητὰ ἢ ἀγένητά ἐστιν· αἱρέσεις γοῦν καὶ περὶ τούτων συνέστησαν. Αλλά καὶ οἱ λέγοντες αὐτὰ γενητά, οὐχ ὁμονοοῦσι περὶ τοῦ πῶς ἐστι γενητά· οὐδὲ γὰρ ὑποβάλλει καὶ αἴσθησις αὐτῶν, κἂν βιασάμενος ὁ λόγος εὕρῃ, ὅτι γενητά ἐστι, περὶ τοῦ τίνα τρόπον γεγένηται. Εἶθ' ἑξῆς ἐπαναλαμβάνει, πολλάκις ἤδη εἰπὼν τὰ περὶ τῆς γνώμης Μαρκίωνος, καὶ πὴ μὲν ἀληθῶς τὰ Μαρκίωνος ἐκτίθεται, πὴ δὲ κἀκείνων παρήκουσε πρὸς ἣν οὐκ ἀναγκαῖον ἡμᾶς ἀπαντᾶν, ἢ καὶ ἐλέγ- χειν. Εἶτα πάλιν ἑαυτῷ ἐπιφέρει τὰ ὑπὲρ Μαρκίωνος καὶ τὰ κατ' αὐτοῦ, λέγων τίνα μὲν ἐκφεύγουσι τῶν ἐγκλημάτων, τίσι δὲ περιπίπτουσι· καὶ ὅτε βούλεται συναγορεύειν τῷ φάσκοντι λόγῳ, πεπροφητεῦσθαι αύ τὸν, ἵνα κατηγορήσῃ Μαρκίωνος καὶ τῶν ἀπ' αὐτοῦ, σαφώς φησιν, ὅτι, « Πόθεν ἀποδειχθήσεται Θεοῦ Παῖς ὁ τοιαῦτα κολασθείς, εἰ μὴ περὶ τούτου προείρηται ; ν Εἶτα πάλιν παίζει, καὶ ὡς ἔθος αὐτῷ χλευάζει, δύο εἰσάγων υἱοὺς θεῶν, τοῦ δημιουργοῦ ἕνα, καὶ τοῦ κατά Μαρκίωνα (10) θεοῦ ἕτερον· καὶ ἀναζωγραφεῖ αὐτῶν μονομαχίας (11), λέγων αὐτὰς εἶναι ὡς τῶν ὀρτύγων καὶ τῶν πατέρων θεομαχίας (12) ἢ διὰ γῆρας ἀχρή- στους αὐτοὺς ὄντας, καὶ ληροῦντας, μηδὲν μὲν ἀλ λήλους διατιθέναι, ἐὰν δὲ τοὺς παῖδας μάχεσθαι. Οπερ (13) οὖν εἶπεν ἐν τοῖς ἀνωτέρω, τοῦτο φήσομεν πρὸς αὐτόν· ο ποία γραῦς καταβαυκαλῶσα παιδίον οὐκ αἰδεσθήσεται τοιαῦτα λέγειν, ὁ ὁποῖα οὗτος ἐν τῷ ἐπιγραφομένω ἀληθεῖ λόγῳ ; Δέον γὰρ αὐτὸν πραγ- ματικῶς στῆναι πρὸς τοὺς λόγους· ὁ δὲ ἑάσας τὰ πράγ- ματα παίζει καὶ βωμολοχεῖ, οἰόμενος μίμους γράφειν ή τινα σκώμματα, οὐχ ὁρῶν, ὅτι ἡ τοιαύτη ἀγωγὴ τῶν λόγων παρὰ τὴν πρόθεσιν τὴν αὐτοῦ ἐστι, βουλομένου καταλιπόντας ἡμᾶς Χριστιανισμὸν προσέχειν αὐτοῦ τοῖς δόγμασιν· ἅτινα, εἰ μὲν ἐσεμνολόγει, τάχα πιο θανώτερα ἦν· ἐπεὶ δὲ χλευάζει, καὶ παίζει, καὶ βω- μολοχεῖ, φήσομεν, ὅτι ἀπορίᾳ σεμνῶν λόγων (οὐ γὰρ εἶχεν αὐτοὺς, οὐδὲ ἡπίστατο) εἰς τοσαύτην ἐνέπεσε η φλυαρίαν. Εt Ἐξῆς τούτοις λέγει, ὅτι, ο Ἐπειδὴ θεῖον Πνεῦ μα ἦν ἐν σώματι, πάντως τι παραλλάττειν αὐτὸ (14) τῶν λοιπῶν ἐχρῆν κατὰ μέγεθος, ἢ κάλλος, ἢ ἀλκήν, ἡ φωνὴν, ἢ κατάπληξιν, ή πειθώ· ἀμήχανον γὰρ ὅτῳ θεῖόν τι πλέον τῶν (15) ἄλλων προσῆν, μηδὲν ἄλλου διαφέρειν. Τοῦτο δὲ οὐδὲν ἄλλου διέφερεν· ἀλλ' ὡς φασι μικρὸν καὶ δυσειδὲς καὶ ἀγενὲς ἦν. ο Φαίνεται δὴ καὶ ἐν τούτοις, ὅτι, ἐὰν μὲν κατηγορεῖν θέλῃ τοῦ Ἰησοῦ, ορτύγων, καὶ εἰ ορτύγων τῶν πατέρων. ἢ διὰ γῆρας, οὓς διὰ γῆρας. ἢ κατὰ μέγεθος, ἢ κατὰ κάλλος. τὸ δέ γε οὐδὲν ἄλλου διέφερεν. CONTRA CELSUM LIB. VI. A ab apibus confectum est, sensui indicat suam B originem, sed experientia docet illud esse ex apibus oriundum. Sic etiam experientia docemur vinum oriri ex vite. llanc enim originem ex gustu non discimus. Eodem igitur modo sensile corpus non declarat unde habeat quod est. Id confirmatur ex corporibus coelestibus, quæ esse et splendescere sentinus, dum illa intuemur ; sed sensus ille notumi nobis non facit factane sint annon. Quocirca variæ fuerunt hac de re sententiæ: et qui initium illa habuisse dicunt, quomodo habuerint non cousen- tiunt. Neque enim sensus, etiam postquam ratio multo labore invenit esse facta, docet quomodo illa facta sint. nec cognovit, in tantam nugacitatem incidisse. Marcionis dixerat, illiusque placita partim cujus- modi revera sunt memorat, partim ut qui illa male intellexerit. Sed ea a nobis refelli atque reprehendi nihil necesse est. Hinc rursus pro et contra Mar- cionem disserit, ubi quosdam ejus errores excusans, quosdam etiam condemnat. quando vult patro- cinari huic nostræ doctrinæ, Jesum fuisse a pro- phetis prærenuntiatum, ut Marcionem ejusque sequa- ces accuset, manifeste ait : «Quomodo qui tantis affectus est suppliciis, Filius esse Dei demonstra- retur, nisi hoc futurum esse prædictum fuisset?, Deinde ludens pro suo more et jocans, duos indu- cit deorum filios, alterum conditoris, alterum Mar- cionitici dei filiun. Patrum prælia describit, illa cum præliis cotnrnicum conferens; et ipsos ait ob senectutem inertes et delirantes desinere sibi invi- cem infensos esse, filiosque pugnare sinere. Ad hæc dicemus id quod ipse superius dixit: ‹ Ecquam aniculam sopiendo puero non puderet occinere nu- gas, s quales ille in opere, quem verum sermonem inscripsit? Nam cum decuisset serio disputare, con- tra ille, omissis rebus, nugatur et scurram agil quasi concedius aut satyras scriberet : non videns hanc disputandi rationem alienam esse a proposito hominis, nos a Christiana religione ad sua dogmata traducere volentis. Si de illis graviter fuisset locu- tus, probabiliora fortasse reddidisset. Quoniam vero irridet, ludit, scurratur, dicemus illum gra- vium rationum penuria, quas revera nec habuit Gnielans post delet legit Quod non probo. pro Guieto scribendum videtur, C tus erat in corpore, omnino oportuit illum an- tecellere cæteris aut magnitudine, aut pulchri- tudine, aut viribus, aut voce, aut maje- state, aut eloquentia. Fieri enim non potest, ut In quo est aliquid divinum quod alii non ha- bent, is nihil ab alio differat. Hic autem nihil ab alio discrepabat; imo, ut aiunt, statura exigua, Ibidem Philoc., Philoc., 74. Postea repetit quæ jam sæpe de sententia (10) Μαρκίωνα. Vide lib. v, num. 54. (11) Μονομαχίας. Alii mallent θεομαχίας. Μox (12) Θεομαχίας. Alii mallent μονομαχίας. ΜΟΥ 75. Subjungit hæc : • Quoniam divinus spiri (15) Mss., όπερ. Libb. editi, ὅτε, mendose. (14) Philoc., αυτό. Meschel. et Spencer., αὐτόν. (15) Philoc., ᾧ τὸ θεῖον πλέον τι τῶν. Mox eadem
PG 11:1429Τραγῳδιοποιῶν οὖν σοφῶν ὑπ’ αὐτοῦ λελεγμένων κρείττων εἶναι νομισθεὶς ὁ Σωκράτης, τῶν ἐπὶ τῆς σκηνῆς καὶ τῆς ὀρχήστρας τοῦ τυχόντος ἄθλου ἕνεκεν ἀγωνιζομένων καὶ ὅπου μὲν λύπας καὶ οἴκτους τοῖς θεαταῖς ἐμποιούντων ὅπου δὲ ἀσέμνους γέλωταςτοιοῦτον γάρ τι βούλεται τὰ σατυρικὰ δράματα, οὐ πάνυ τι τὸ διὰ φιλοσοφίαν καὶ ἀλήθειαν ἐμφαίνει σεμνὸν καὶ διὰ σεμνότητα ἐπαινετόν. Καὶ τάχα οὐ τοσοῦτον διὰ φιλοσοφίαν ἀνδρῶν εἶπεν αὐτὸν ἁπάντων σοφώτατον ὅσον διὰ τὰς θυσίας καὶ ἃς προσήνεγκε κνίσσας αὐτῷ τε καὶ τοῖς λοιποῖς δαίμοσι. Καὶ διὰ ταῦτα ἐοίκασι μᾶλλον ποιεῖν οἱ δαίμονες τὰ ἀξιούμενα ὑπὸ τῶν αὐτοῖς προσαγόντων ἢ διὰ τὰ ἔργα τῆς ἀρετῆς. Διόπερ διαγράφων τὰ γινόμενα ὁ τῶν ποιητῶν ἄριστος Ὅμηρος καὶ διδάσκων, τίνα μάλιστά ἐστι τὰ πείθοντα τοὺς δαίμονας ποιεῖν ἃ βούλονται οἱ θύοντες, εἰσήγαγε τὸν Χρύσην, ἕνεκεν ὀλίγων στεφάνων καὶ μηρίων ταύρων καὶ αἰγῶν τυγχάνοντα ὧν ᾔτησε καθ’ Ἑλλήνων διὰ τὴν θυγατέρα, ἵνα λοιμώξαντες ἀποδώσειαν αὐτῷ τὴν Χρυσηί̈δα.
ὡς πιστεύων (16) ταῖς παρέχειν δοκούσαις αὐτῷ Γρα- δόξαιεν ἂν τὰ ἐναντία. ταῦτα προσποιεῖται οὐκ εἰδέναι. , περι τῆς σμικρότητος, καὶ εὐτελείας, καὶ περὶ τῆς ταπεινώ- σεως τοῦ φαινομένου ἔξωθεν ἀνθρώπου. « Τὸν δὲ Κύριον αὐτὸν τὴν ὄψιν αἰσχρὸν γεγονέναι, διὰ τοῦ Ησαίου τὸ Πνεῦμα μαρτυρεῖ· Καὶ εἶδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος οὐδὲ κάλλος· ἀλλὰ τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον, ἐκλεί πον παρὰ τοὺς ἀνθρώπους. Καὶ τίς ἀμείνων Κυ- ρίου; Ἀλλ᾿ οὐ τὸ κάλλος τῆς σαρκὸς τὸ φαντασια- οτικόν. Τὸ δὲ ἀληθινὸν καὶ τῆς ψυχῆς καὶ τοῦ σώ ματος ἐνεδείξατο τὸ κάλλος· τῆς μὲν τὸ εὐεργητικὸν, τὸ δὲ ἀθάνατον τῆς σαρκός. • Αὐτίκα ὁ Κύριος οὐ μάτην ἠθέλη- σεν εὐτελεῖ χρήσασθαι σώματος μορφῇ, ἵνα μή τις, τὸ ὡραῖον ἐπαινῶν καὶ τὸ κάλλος θαυμάζων, ἀφιστή ται τῶν λεγομένων, καὶ τοῖς καταλειπομένοις προσαν ἔχων ἀποτέμνηται τῶν νοητῶν. φαῖς ἀφορμὰς κατηγορίας, λέγει τὰ ἀπ' αὐτῶν· ὅπω δὲ κατὰ τὰς αὐτὰς Γραφὰς δόξαι ἂν τὰ ἐναντία λέ- γεσθαι τοῖς εἰς κατηγορίαν παραλαμβανομένοις, ταῦτε οὐδὲ προσποιεῖται εἰδέναι. Ομολογουμένως τοίνυν γέ- γραπται τὰ περὶ τοῦ δυσειδές (17) γεγονέναι τὸ 19- σοῦ σῶμα, οὐ μὴν ὡς ἐκτέθειται καὶ ἀγενές· οὐδὲ σε φῶς δηλοῦται, ὅτι μικρὸν ἦν. Ἔχει δὲ ἡ λέξις οὕτω παρὰ τῷ Ησαΐᾳ ἀναγεγραμμένη, προφητεύοντι αὐτὸν ἐπιδημήσοντα τοῖς πολλοῖς οὐκ ἐν ὡραίῳ εἶδει, οὐδὲ τινι ὑπερέχοντι κάλλει ο Κύριε, τίς ἐπίστευσε τ ἀκοῇ ἡμῶν; καὶ ὁ βραχίων Κυρίου τίνι ἀπεκαλύφθη ; ἀνηγγείλαμεν ἐναντίον αὐτοῦ, ὡς παιδίον, ὡς βίζα ἐν γῇ διψώσῃ. Οὐκ ἔστιν εἶδος αὐτῷ, οὐδὲ δόξα· καὶ εἴδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος (18), οὐδὲ κάλλος ὅτι τῇ τῆς θεότητος δόξη συγκρι νόμενα τὰ σαρκός, οὐδενὸς ἄξια φανεῖται λόγου· ἐν εἴδει γὰρ πέφηνεν ὁ Υἱὸς τῷ λίαν ἀκαλλεστάτ Εt είχεν εἶδος. ἢ ἐὰν μὲν πρ φήτης λέγῃ· Είδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος ORIGENIS vultu deformi et abjecto erat. . Ex his apparel A Ipsum, cum Jesum accusare vult, Scripturis uti tan- quam fidem illis habentem, ubi accusationis ansam dare videntur, ubi vero in eisdem Scripturis dici videntur contraria iis quibus ad accusandum abu- titur, ne simulare quidem loca illa cognoscere. Constat quidem e Scripturis Jesu corpus fuisse aspectu deforme, sed non etiam abjecto vultu, at Celsus exposuit, nec exigua statura illud fuisse, clare indicatur. Hæc sunt Isaiæ verba, quibus præ- dicit illum venturum huc esse non decora specie, nec excellenti pulchritudine : c Domine, quis cre- didit auditui nostro? et brachium Domini cui reve- latum est ? annuntiavimus in conspectu ejus, ut par- vulus, ut radix in terra sitiente. Non est species ei, Philocalia, Mox eadem Phi- loc. apud Eusebium, lib. Histor. eccl., cap. 15, Abgaro regi promnisit se postridie locuturum esse De exigui fate, vilitate et abjectione exterioris ejus humani- tatis. In eumdein modum Clemens Alexandrinus lib. ut Pedagog., cap. : Dominum vero ipsum facie deformi natum, per Isaiam Spiritus testatur : Et vidimus eum, et non habuit speciem, neque de- corem; sed species ejus inhonorabilis, deficiens citra filios hominum. Et quis melior aut præstan- tior est Domino? At non ea pulchritudine carnis quæ oculis corporis videtur, quæ solet oculis et imaginatione concipi. Sed veram et animæ et cor- poris pulchritudinem propheta innuit, animæ qui- dem beneficentiam, carnis vero immortalitatem. Idem Strom. v : Non siue causa Dominus habere voluit vilem corporis formam, ne quis videlicet formositatem laudans et pulchritudi- nem admirans absisteret a sermonibus Domini, et in rebus mortalibus et transituris adhærens, ab- scinderetur ab iis quæ sunt mentis et intellectus. › Tertullianus libro De patientia: Nasci se Deus in utero patitur matris et exspectat; et natus adole- scere sustinet; et adultus non gestit agnosci, sed contumeliosus insuper sibi est. Idem lib. De carne Christi Adeo nec humanæ honestatis corpus fuit, nedum cœlestis claritatis, tacentibus apud nos quoque prophetis de ignobili aspectu cjus, ipse passiones, ips:eque contumeliæ loquuntur: passio- nes quidem humanam carnem; contumeliæ vero inhonestam. An ausus esset aliquis ungue sumnio perstringere corpus novum ? sputaminius conta- minare faciem nisi merentem?; Adde contra Ju- deos cap. 14. Cyprianus item lib. adversus Ju- dæos pariter ex Isaia colligit Christum quandiu vi- xit, figuram non habuisse nec speciem, ſiguram ejus fuisse sine honore et deficientem præter ca. teros homines. Idem habere videntur Basilius in ps. xLiv ; Isidorus Pelusiota epist. 130, lib. iii, et Theodoret. in psalm. xLiv. Eadem tradit Cyrillus B Alexandrinus libro primo Glaphyrorum in Exod. ad illa verba psalm. xv : Speciosus forma prz filiis hominum ;, C D Ut intelligamus ea quæ carnis sunt, collata cum gloria Deitatis, prorsus nullius esse momenti aut pretii. Filius enim in specie apparuit admodum de- formi. » Augustinus in psalm. xLui : • Ut home, inquit, non habebat speciem, neque decorem, sed speciosus forma ex eo quod est præ filiis bomi- num. > Idem ad psalm. cxv : « ipse sponses, non carne, sed virtute formosus. › Idem ad psalm. CXXVII: • Ergo persequentibus fœdus apparuit. Et nisi eum fcedum putarent, non insilirent, non ta- gellis cæderent, non sputis inhonestarent. Sed quia foedus illis apparebat, fecerunt illi ista. Noa énim habebant oculos unde Christus pulcher vide- retur. › Sic igitur illi veteres de forma Christi sen- serunt, arbitrati id non in Christi contumeliam, sed in masculæ potius ac divinæ religionis argu- mentum cedere. Verum dici non potest quantam recentiores ab iis discesserint, qui secum invicem in eo certasse videntur, ut ad Christi formositatem aliquid adderent, rati id suæ esse in ipsum obser- vantiæ, aut etiam religionis. Atque ut pictores prætermittam quibus audere quidlibet semper li- cuit, Græci sane ac Latini nihil quod ad eam rem pertineret, omiserunt, figuræ nimirum majestatem, dignitatem frontis, conjunctionem superciliorum, oculorum vim et aciem, capillitii crispi ac promissi venustatem, nasi aquilini justum modum, eximiam oris conformationem, barbæ bifidæ decus, cervicis mediocrem flexum, digitorum longitudinem, pe- dum gratiam, triticeum cutis colorem, et cætera id genus minutissime persecuti antiquis ignorata Patribus. His certe lineamentis depinxerunt Chri- stum Joannes Damascenus, Theophanes, Nicepho- rus, Antoninus in Itinerario terræ sanctæ. Falen- dum his recentioribus veteres aliquot quadamtenus præivisse. Origenes, tractatu in Matth., testa tur ex Christi vultu splendorem quemdam insoli tum, quo homines ad se traberet, identidem er- pisse pro eorum qui ipsum aspicerent dignitate et merito. Id autem ad omnem ejus vitam extenderunt Hieronymus ac Chrysostomus; Hieronymus enim ad Principiam scribens, ait Christum nisi in vulto et oculis quiddam sidereum habuisset, nunquam uno verbo apostolos fuisse tracturum; Chrysosio- nius vero ad Matth. vi, 18. hon. 27, asseveral Christum non modo cum miracula ederet, sed etiam ipso aspectu gratum fuisse. Hæc desiderantur in libi. antea editis et omnibus mss. At non fuisse ab Origene omissa patet ex iis quae paulo infra habet, (46) Hoeschelius in textu, πιστεύειν. Paulo post (17) Δυσειδές. Thadlaus unus e 70 discipulis (18) Οὐδὲ δόξα· καὶ εἴδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ
Μέμνημαι δὲ παρά τινι τῶν Πυθαγορείων, ἀναγράψαντι περὶ τῶν ἐν ὑπονοίᾳ παρὰ τῷ ποιητῇ λελεγμένων, ἀναγνοὺς ὅτι τὰ τοῦ Χρύσου πρὸς τὸν Ἀπόλλωνα ἔπη καὶ ὁ ἐξ Ἀπόλλωνος ἐπιπεμφθεὶς τοῖς Ἕλλησι λοιμὸς διδάσκει ὅτι ἠπίστατο Ὅμηρος πονηρούς τινας δαίμονας, χαίροντας ταῖς κνίσσαις καὶ ταῖς θυσίαις, μισθοὺς ἀποδιδόναι τοῖς θύσασι τὴν ἑτέρων φθοράν, εἰ τοιοῦτο οἱ θύοντες εὔχοιντο. Καὶ ὁ Δωδώνης δὲ μεδέων δυσχειμέρου, παρ’ ᾧ εἰσιν οἱ προφῆται ἀνιπτόποδες χαμαιεῦναι, ἀποδοκιμάσας τὸ τῶν ἀνδρῶν εἰς προφητείαν γένος ταῖς Δωδωνίσι χρῆται, ὡς καὶ ὁ Κέλσος παρέστησεν. Ἔστω δέ τις τούτοις παραπλήσιος Κλάριος καὶ ἕτερος ἐν Βραγχίδαις καὶ ἄλλος ἐν Ἄμμωνος ἢ ὅποι ποτὲ γῆς μαντευόμενοι, πόθεν οὖν δειχθήσεται εἰ καὶ θεοὶ μέν εἰσιν οὐ δαιμόνια δέ τινα;
ὡς πιστεύων (16) ταῖς παρέχειν δοκούσαις αὐτῷ Γρα- δόξαιεν ἂν τὰ ἐναντία. ταῦτα προσποιεῖται οὐκ εἰδέναι. , περι τῆς σμικρότητος, καὶ εὐτελείας, καὶ περὶ τῆς ταπεινώ- σεως τοῦ φαινομένου ἔξωθεν ἀνθρώπου. « Τὸν δὲ Κύριον αὐτὸν τὴν ὄψιν αἰσχρὸν γεγονέναι, διὰ τοῦ Ησαίου τὸ Πνεῦμα μαρτυρεῖ· Καὶ εἶδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος οὐδὲ κάλλος· ἀλλὰ τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον, ἐκλεί πον παρὰ τοὺς ἀνθρώπους. Καὶ τίς ἀμείνων Κυ- ρίου; Ἀλλ᾿ οὐ τὸ κάλλος τῆς σαρκὸς τὸ φαντασια- οτικόν. Τὸ δὲ ἀληθινὸν καὶ τῆς ψυχῆς καὶ τοῦ σώ ματος ἐνεδείξατο τὸ κάλλος· τῆς μὲν τὸ εὐεργητικὸν, τὸ δὲ ἀθάνατον τῆς σαρκός. • Αὐτίκα ὁ Κύριος οὐ μάτην ἠθέλη- σεν εὐτελεῖ χρήσασθαι σώματος μορφῇ, ἵνα μή τις, τὸ ὡραῖον ἐπαινῶν καὶ τὸ κάλλος θαυμάζων, ἀφιστή ται τῶν λεγομένων, καὶ τοῖς καταλειπομένοις προσαν ἔχων ἀποτέμνηται τῶν νοητῶν. φαῖς ἀφορμὰς κατηγορίας, λέγει τὰ ἀπ' αὐτῶν· ὅπω δὲ κατὰ τὰς αὐτὰς Γραφὰς δόξαι ἂν τὰ ἐναντία λέ- γεσθαι τοῖς εἰς κατηγορίαν παραλαμβανομένοις, ταῦτε οὐδὲ προσποιεῖται εἰδέναι. Ομολογουμένως τοίνυν γέ- γραπται τὰ περὶ τοῦ δυσειδές (17) γεγονέναι τὸ 19- σοῦ σῶμα, οὐ μὴν ὡς ἐκτέθειται καὶ ἀγενές· οὐδὲ σε φῶς δηλοῦται, ὅτι μικρὸν ἦν. Ἔχει δὲ ἡ λέξις οὕτω παρὰ τῷ Ησαΐᾳ ἀναγεγραμμένη, προφητεύοντι αὐτὸν ἐπιδημήσοντα τοῖς πολλοῖς οὐκ ἐν ὡραίῳ εἶδει, οὐδὲ τινι ὑπερέχοντι κάλλει ο Κύριε, τίς ἐπίστευσε τ ἀκοῇ ἡμῶν; καὶ ὁ βραχίων Κυρίου τίνι ἀπεκαλύφθη ; ἀνηγγείλαμεν ἐναντίον αὐτοῦ, ὡς παιδίον, ὡς βίζα ἐν γῇ διψώσῃ. Οὐκ ἔστιν εἶδος αὐτῷ, οὐδὲ δόξα· καὶ εἴδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος (18), οὐδὲ κάλλος ὅτι τῇ τῆς θεότητος δόξη συγκρι νόμενα τὰ σαρκός, οὐδενὸς ἄξια φανεῖται λόγου· ἐν εἴδει γὰρ πέφηνεν ὁ Υἱὸς τῷ λίαν ἀκαλλεστάτ Εt είχεν εἶδος. ἢ ἐὰν μὲν πρ φήτης λέγῃ· Είδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος ORIGENIS vultu deformi et abjecto erat. . Ex his apparel A Ipsum, cum Jesum accusare vult, Scripturis uti tan- quam fidem illis habentem, ubi accusationis ansam dare videntur, ubi vero in eisdem Scripturis dici videntur contraria iis quibus ad accusandum abu- titur, ne simulare quidem loca illa cognoscere. Constat quidem e Scripturis Jesu corpus fuisse aspectu deforme, sed non etiam abjecto vultu, at Celsus exposuit, nec exigua statura illud fuisse, clare indicatur. Hæc sunt Isaiæ verba, quibus præ- dicit illum venturum huc esse non decora specie, nec excellenti pulchritudine : c Domine, quis cre- didit auditui nostro? et brachium Domini cui reve- latum est ? annuntiavimus in conspectu ejus, ut par- vulus, ut radix in terra sitiente. Non est species ei, Philocalia, Mox eadem Phi- loc. apud Eusebium, lib. Histor. eccl., cap. 15, Abgaro regi promnisit se postridie locuturum esse De exigui fate, vilitate et abjectione exterioris ejus humani- tatis. In eumdein modum Clemens Alexandrinus lib. ut Pedagog., cap. : Dominum vero ipsum facie deformi natum, per Isaiam Spiritus testatur : Et vidimus eum, et non habuit speciem, neque de- corem; sed species ejus inhonorabilis, deficiens citra filios hominum. Et quis melior aut præstan- tior est Domino? At non ea pulchritudine carnis quæ oculis corporis videtur, quæ solet oculis et imaginatione concipi. Sed veram et animæ et cor- poris pulchritudinem propheta innuit, animæ qui- dem beneficentiam, carnis vero immortalitatem. Idem Strom. v : Non siue causa Dominus habere voluit vilem corporis formam, ne quis videlicet formositatem laudans et pulchritudi- nem admirans absisteret a sermonibus Domini, et in rebus mortalibus et transituris adhærens, ab- scinderetur ab iis quæ sunt mentis et intellectus. › Tertullianus libro De patientia: Nasci se Deus in utero patitur matris et exspectat; et natus adole- scere sustinet; et adultus non gestit agnosci, sed contumeliosus insuper sibi est. Idem lib. De carne Christi Adeo nec humanæ honestatis corpus fuit, nedum cœlestis claritatis, tacentibus apud nos quoque prophetis de ignobili aspectu cjus, ipse passiones, ips:eque contumeliæ loquuntur: passio- nes quidem humanam carnem; contumeliæ vero inhonestam. An ausus esset aliquis ungue sumnio perstringere corpus novum ? sputaminius conta- minare faciem nisi merentem?; Adde contra Ju- deos cap. 14. Cyprianus item lib. adversus Ju- dæos pariter ex Isaia colligit Christum quandiu vi- xit, figuram non habuisse nec speciem, ſiguram ejus fuisse sine honore et deficientem præter ca. teros homines. Idem habere videntur Basilius in ps. xLiv ; Isidorus Pelusiota epist. 130, lib. iii, et Theodoret. in psalm. xLiv. Eadem tradit Cyrillus B Alexandrinus libro primo Glaphyrorum in Exod. ad illa verba psalm. xv : Speciosus forma prz filiis hominum ;, C D Ut intelligamus ea quæ carnis sunt, collata cum gloria Deitatis, prorsus nullius esse momenti aut pretii. Filius enim in specie apparuit admodum de- formi. » Augustinus in psalm. xLui : • Ut home, inquit, non habebat speciem, neque decorem, sed speciosus forma ex eo quod est præ filiis bomi- num. > Idem ad psalm. cxv : « ipse sponses, non carne, sed virtute formosus. › Idem ad psalm. CXXVII: • Ergo persequentibus fœdus apparuit. Et nisi eum fcedum putarent, non insilirent, non ta- gellis cæderent, non sputis inhonestarent. Sed quia foedus illis apparebat, fecerunt illi ista. Noa énim habebant oculos unde Christus pulcher vide- retur. › Sic igitur illi veteres de forma Christi sen- serunt, arbitrati id non in Christi contumeliam, sed in masculæ potius ac divinæ religionis argu- mentum cedere. Verum dici non potest quantam recentiores ab iis discesserint, qui secum invicem in eo certasse videntur, ut ad Christi formositatem aliquid adderent, rati id suæ esse in ipsum obser- vantiæ, aut etiam religionis. Atque ut pictores prætermittam quibus audere quidlibet semper li- cuit, Græci sane ac Latini nihil quod ad eam rem pertineret, omiserunt, figuræ nimirum majestatem, dignitatem frontis, conjunctionem superciliorum, oculorum vim et aciem, capillitii crispi ac promissi venustatem, nasi aquilini justum modum, eximiam oris conformationem, barbæ bifidæ decus, cervicis mediocrem flexum, digitorum longitudinem, pe- dum gratiam, triticeum cutis colorem, et cætera id genus minutissime persecuti antiquis ignorata Patribus. His certe lineamentis depinxerunt Chri- stum Joannes Damascenus, Theophanes, Nicepho- rus, Antoninus in Itinerario terræ sanctæ. Falen- dum his recentioribus veteres aliquot quadamtenus præivisse. Origenes, tractatu in Matth., testa tur ex Christi vultu splendorem quemdam insoli tum, quo homines ad se traberet, identidem er- pisse pro eorum qui ipsum aspicerent dignitate et merito. Id autem ad omnem ejus vitam extenderunt Hieronymus ac Chrysostomus; Hieronymus enim ad Principiam scribens, ait Christum nisi in vulto et oculis quiddam sidereum habuisset, nunquam uno verbo apostolos fuisse tracturum; Chrysosio- nius vero ad Matth. vi, 18. hon. 27, asseveral Christum non modo cum miracula ederet, sed etiam ipso aspectu gratum fuisse. Hæc desiderantur in libi. antea editis et omnibus mss. At non fuisse ab Origene omissa patet ex iis quae paulo infra habet, (46) Hoeschelius in textu, πιστεύειν. Paulo post (17) Δυσειδές. Thadlaus unus e 70 discipulis (18) Οὐδὲ δόξα· καὶ εἴδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ
Τῶν δ’ ἐν Ἰουδαίοις προφητῶν οἱ μὲν πρὸ τῆς προφητείας καὶ τῆς θείας κατακωχῆς ἦσαν σοφοί, οἱ δ’ ἀπ’ αὐτῆς τῆς προφητείας φωτισθέντες τὸν νοῦν τοιοῦτοι γεγόνασιν, αἱρεθέντες ὑπὸ τῆς προνοίας εἰς τὸ πιστευθῆναι τὸ θεῖον πνεῦμα καὶ τοὺς ἀπὸ τούτου λόγους διὰ τὸ τοῦ βίου δυσμίμητον καὶ σφόδρα εὔτονον καὶ ἐλευθέριον καὶ πάντῃ πρὸς θάνατον καὶ κινδύνους ἀκατάπληκτον. Τοιούτους γὰρ καὶ ὁ λόγος αἱρεῖ δεῖν εἶναι τοὺς τοῦ ἐπὶ πᾶσι θεοῦ προφήτας, οἵτινες παίγνιον ἀπέφηναν τὴν Ἀντισθένους καὶ Κράτητος καὶ Διογένους εὐτονίαν. Δι’ ἀλήθειαν γοῦν καὶ τὸ ἐλευθερίως ἐλέγχειν τοὺς ἁμαρτάνοντας ἐλιθάσθησαν, ἐπρίσθησαν, ἐπειράσθησαν, ἐν φόνῳ μαχαίρας ἀπέθανον· περιῆλθον γὰρ ἐν μηλωταῖς, ἐν αἰγείοις δέρμασιν, ὑστερούμενοι, [θλιβόμενοι], κακουχούμενοι, ἐν ἐρημίαις πλανώμενοι καὶ ὄρεσι καὶ σπηλαίοις καὶ ταῖς ὀπαῖς τῆς γῆς, ὧν οὐκ ἦν ἄξιος ὁ ἐπὶ γῆς κόσμος· ἀεὶ ἐνορῶντες τῷ θεῷ καὶ τοῖς ἀοράτοις τοῦ θεοῦ καὶ μὴ βλεπομένοις αἰσθητῶς καὶ διὰ τοῦτο οὖσιν αἰωνίοις. Ὁ δὲ βίος ἑκάστου τῶν προφητῶν ἀναγέγραπται·
ὡς πιστεύων (16) ταῖς παρέχειν δοκούσαις αὐτῷ Γρα- δόξαιεν ἂν τὰ ἐναντία. ταῦτα προσποιεῖται οὐκ εἰδέναι. , περι τῆς σμικρότητος, καὶ εὐτελείας, καὶ περὶ τῆς ταπεινώ- σεως τοῦ φαινομένου ἔξωθεν ἀνθρώπου. « Τὸν δὲ Κύριον αὐτὸν τὴν ὄψιν αἰσχρὸν γεγονέναι, διὰ τοῦ Ησαίου τὸ Πνεῦμα μαρτυρεῖ· Καὶ εἶδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος οὐδὲ κάλλος· ἀλλὰ τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον, ἐκλεί πον παρὰ τοὺς ἀνθρώπους. Καὶ τίς ἀμείνων Κυ- ρίου; Ἀλλ᾿ οὐ τὸ κάλλος τῆς σαρκὸς τὸ φαντασια- οτικόν. Τὸ δὲ ἀληθινὸν καὶ τῆς ψυχῆς καὶ τοῦ σώ ματος ἐνεδείξατο τὸ κάλλος· τῆς μὲν τὸ εὐεργητικὸν, τὸ δὲ ἀθάνατον τῆς σαρκός. • Αὐτίκα ὁ Κύριος οὐ μάτην ἠθέλη- σεν εὐτελεῖ χρήσασθαι σώματος μορφῇ, ἵνα μή τις, τὸ ὡραῖον ἐπαινῶν καὶ τὸ κάλλος θαυμάζων, ἀφιστή ται τῶν λεγομένων, καὶ τοῖς καταλειπομένοις προσαν ἔχων ἀποτέμνηται τῶν νοητῶν. φαῖς ἀφορμὰς κατηγορίας, λέγει τὰ ἀπ' αὐτῶν· ὅπω δὲ κατὰ τὰς αὐτὰς Γραφὰς δόξαι ἂν τὰ ἐναντία λέ- γεσθαι τοῖς εἰς κατηγορίαν παραλαμβανομένοις, ταῦτε οὐδὲ προσποιεῖται εἰδέναι. Ομολογουμένως τοίνυν γέ- γραπται τὰ περὶ τοῦ δυσειδές (17) γεγονέναι τὸ 19- σοῦ σῶμα, οὐ μὴν ὡς ἐκτέθειται καὶ ἀγενές· οὐδὲ σε φῶς δηλοῦται, ὅτι μικρὸν ἦν. Ἔχει δὲ ἡ λέξις οὕτω παρὰ τῷ Ησαΐᾳ ἀναγεγραμμένη, προφητεύοντι αὐτὸν ἐπιδημήσοντα τοῖς πολλοῖς οὐκ ἐν ὡραίῳ εἶδει, οὐδὲ τινι ὑπερέχοντι κάλλει ο Κύριε, τίς ἐπίστευσε τ ἀκοῇ ἡμῶν; καὶ ὁ βραχίων Κυρίου τίνι ἀπεκαλύφθη ; ἀνηγγείλαμεν ἐναντίον αὐτοῦ, ὡς παιδίον, ὡς βίζα ἐν γῇ διψώσῃ. Οὐκ ἔστιν εἶδος αὐτῷ, οὐδὲ δόξα· καὶ εἴδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος (18), οὐδὲ κάλλος ὅτι τῇ τῆς θεότητος δόξη συγκρι νόμενα τὰ σαρκός, οὐδενὸς ἄξια φανεῖται λόγου· ἐν εἴδει γὰρ πέφηνεν ὁ Υἱὸς τῷ λίαν ἀκαλλεστάτ Εt είχεν εἶδος. ἢ ἐὰν μὲν πρ φήτης λέγῃ· Είδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος ORIGENIS vultu deformi et abjecto erat. . Ex his apparel A Ipsum, cum Jesum accusare vult, Scripturis uti tan- quam fidem illis habentem, ubi accusationis ansam dare videntur, ubi vero in eisdem Scripturis dici videntur contraria iis quibus ad accusandum abu- titur, ne simulare quidem loca illa cognoscere. Constat quidem e Scripturis Jesu corpus fuisse aspectu deforme, sed non etiam abjecto vultu, at Celsus exposuit, nec exigua statura illud fuisse, clare indicatur. Hæc sunt Isaiæ verba, quibus præ- dicit illum venturum huc esse non decora specie, nec excellenti pulchritudine : c Domine, quis cre- didit auditui nostro? et brachium Domini cui reve- latum est ? annuntiavimus in conspectu ejus, ut par- vulus, ut radix in terra sitiente. Non est species ei, Philocalia, Mox eadem Phi- loc. apud Eusebium, lib. Histor. eccl., cap. 15, Abgaro regi promnisit se postridie locuturum esse De exigui fate, vilitate et abjectione exterioris ejus humani- tatis. In eumdein modum Clemens Alexandrinus lib. ut Pedagog., cap. : Dominum vero ipsum facie deformi natum, per Isaiam Spiritus testatur : Et vidimus eum, et non habuit speciem, neque de- corem; sed species ejus inhonorabilis, deficiens citra filios hominum. Et quis melior aut præstan- tior est Domino? At non ea pulchritudine carnis quæ oculis corporis videtur, quæ solet oculis et imaginatione concipi. Sed veram et animæ et cor- poris pulchritudinem propheta innuit, animæ qui- dem beneficentiam, carnis vero immortalitatem. Idem Strom. v : Non siue causa Dominus habere voluit vilem corporis formam, ne quis videlicet formositatem laudans et pulchritudi- nem admirans absisteret a sermonibus Domini, et in rebus mortalibus et transituris adhærens, ab- scinderetur ab iis quæ sunt mentis et intellectus. › Tertullianus libro De patientia: Nasci se Deus in utero patitur matris et exspectat; et natus adole- scere sustinet; et adultus non gestit agnosci, sed contumeliosus insuper sibi est. Idem lib. De carne Christi Adeo nec humanæ honestatis corpus fuit, nedum cœlestis claritatis, tacentibus apud nos quoque prophetis de ignobili aspectu cjus, ipse passiones, ips:eque contumeliæ loquuntur: passio- nes quidem humanam carnem; contumeliæ vero inhonestam. An ausus esset aliquis ungue sumnio perstringere corpus novum ? sputaminius conta- minare faciem nisi merentem?; Adde contra Ju- deos cap. 14. Cyprianus item lib. adversus Ju- dæos pariter ex Isaia colligit Christum quandiu vi- xit, figuram non habuisse nec speciem, ſiguram ejus fuisse sine honore et deficientem præter ca. teros homines. Idem habere videntur Basilius in ps. xLiv ; Isidorus Pelusiota epist. 130, lib. iii, et Theodoret. in psalm. xLiv. Eadem tradit Cyrillus B Alexandrinus libro primo Glaphyrorum in Exod. ad illa verba psalm. xv : Speciosus forma prz filiis hominum ;, C D Ut intelligamus ea quæ carnis sunt, collata cum gloria Deitatis, prorsus nullius esse momenti aut pretii. Filius enim in specie apparuit admodum de- formi. » Augustinus in psalm. xLui : • Ut home, inquit, non habebat speciem, neque decorem, sed speciosus forma ex eo quod est præ filiis bomi- num. > Idem ad psalm. cxv : « ipse sponses, non carne, sed virtute formosus. › Idem ad psalm. CXXVII: • Ergo persequentibus fœdus apparuit. Et nisi eum fcedum putarent, non insilirent, non ta- gellis cæderent, non sputis inhonestarent. Sed quia foedus illis apparebat, fecerunt illi ista. Noa énim habebant oculos unde Christus pulcher vide- retur. › Sic igitur illi veteres de forma Christi sen- serunt, arbitrati id non in Christi contumeliam, sed in masculæ potius ac divinæ religionis argu- mentum cedere. Verum dici non potest quantam recentiores ab iis discesserint, qui secum invicem in eo certasse videntur, ut ad Christi formositatem aliquid adderent, rati id suæ esse in ipsum obser- vantiæ, aut etiam religionis. Atque ut pictores prætermittam quibus audere quidlibet semper li- cuit, Græci sane ac Latini nihil quod ad eam rem pertineret, omiserunt, figuræ nimirum majestatem, dignitatem frontis, conjunctionem superciliorum, oculorum vim et aciem, capillitii crispi ac promissi venustatem, nasi aquilini justum modum, eximiam oris conformationem, barbæ bifidæ decus, cervicis mediocrem flexum, digitorum longitudinem, pe- dum gratiam, triticeum cutis colorem, et cætera id genus minutissime persecuti antiquis ignorata Patribus. His certe lineamentis depinxerunt Chri- stum Joannes Damascenus, Theophanes, Nicepho- rus, Antoninus in Itinerario terræ sanctæ. Falen- dum his recentioribus veteres aliquot quadamtenus præivisse. Origenes, tractatu in Matth., testa tur ex Christi vultu splendorem quemdam insoli tum, quo homines ad se traberet, identidem er- pisse pro eorum qui ipsum aspicerent dignitate et merito. Id autem ad omnem ejus vitam extenderunt Hieronymus ac Chrysostomus; Hieronymus enim ad Principiam scribens, ait Christum nisi in vulto et oculis quiddam sidereum habuisset, nunquam uno verbo apostolos fuisse tracturum; Chrysosio- nius vero ad Matth. vi, 18. hon. 27, asseveral Christum non modo cum miracula ederet, sed etiam ipso aspectu gratum fuisse. Hæc desiderantur in libi. antea editis et omnibus mss. At non fuisse ab Origene omissa patet ex iis quae paulo infra habet, (46) Hoeschelius in textu, πιστεύειν. Paulo post (17) Δυσειδές. Thadlaus unus e 70 discipulis (18) Οὐδὲ δόξα· καὶ εἴδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ
PG 11:1431ἀρκεῖ δὲ ἐπὶ τοῦ παρόντος παραθέσθαι τὸν Μωϋσέως βίονκαὶ γὰρ αὐτοῦ φέρονται προφητεῖαι, ἀναγεγραμμέναι ἐν τῷ νόμῳκαὶ τὸν Ἱερεμίου, φερόμενον ἐν τῇ ὁμωνύμῳ αὐτοῦ προφητείᾳ, καὶ τὸν Ἡσαί̈ου, ὃς ἐπορεύθη ὑπερτείνων πᾶσαν ἄσκησιν γυμνὸς καὶ ἀνυπόδετος ἔτεσι τρισίν. Ἴδε δὲ καὶ παιδαρίων, τοῦ Δανιὴλ καὶ τῶν σὺν αὐτῷ, τὸν ἐρρωμένον βίον, ἀναγνοὺς τὴν ὑδροποσίαν αὐτῶν καὶ ὅτι ἡ τροφὴ ἦν αὐτοῖς ὄσπριον, ἐμψύχων ἀπεχομένοις. Εἰ δὲ δύνασαι, καὶ τὰ πρὸ τούτων θέασαι, Νῶε προφητεύσαντος καὶ Ἰσαὰκ τῷ υἱῷ ἐπευξαμένου προφητικῶς καὶ τοῦ Ἰακὼβ λέγοντος ἑκάστῳ τῶν δώδεκα· Δεῦτε, ἵνα ἀναγγείλω ὑμῖν, τί ἔσται ἐπ’ ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν. Οὗτοι δὴ καὶ ἄλλοι μυρίοι προφητεύσαντες τῷ θεῷ καὶ τὰ περὶ Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ προεῖπον. Διόπερ ἐν οὐδενὶ μὲν τιθέμεθα λόγῳ τὰ ὑπὸ τῆς Πυθίας ἢ Δωδωνίδων ἢ Κλαρίου ἢ ἐν Βραγχίδαις ἢ ἐν Ἄμμωνος ἢ ὑπὸ μυρίων ἄλλων λεγομένων θεοπρόπων προειρημένα· τὰ δ’ ὑπὸ τῶν ἐν Ἰουδαίᾳ προφητευσάντων τεθήπαμεν, ὁρῶντες ὅτι ἄξιος ἦν αὐτῶν ὁ ἐρρωμένος καὶ εὔτονος καὶ σεμνὸς βίος πνεύματος θεοῦ, τρόπῳ προφητεύοντος καινῷ καὶ οὐδὲν ἔχοντι παραπλήσιον ταῖς ἀπὸ δαιμόνων μαντείαις.
ἀλλὰ τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον, καὶ ἐκλεῖπον παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων. » "Αρ' οὖν τούτων μὲν ὁ Κέλ σος ήκουεν, ἐπεὶ ᾤετο αὑτῷ χρήσιμα εἶναι εἰς τὸ κατ ηγορεῖσθαι τὸν Ἰησοῦν· οὐκέτι δὲ προσέσχε τοῖς λε γομένοις ἐν τεσσαρακοστῷ τετάρτῳ ψαλμῷ (19), τίνα τρόπον λέγεται· . Περίζωσαι τὴν ῥομφαίαν σου ἐπὶ τον μηρόν σου, δυνατέ. Τῇ ὡραιότητί σου καὶ τῷ κάλλει σου καὶ ἔντεινον (20), καὶ κατευοδοῦ, καὶ βα- σίλευε. Ἔστω δὲ μὴ ἀνεγνωκέναι αὐτὸν τὴν προφη τείαν, ἢ ἀνεγνωκότα περιεσπάσθαι ὑπὸ τῶν παρερ μηνευόντων αὐτὴν, ὡς οὐ περὶ Ἰησοῦ Χριστοῦ προ- φητευομένην· τί φήσει (21) καὶ περὶ τοῦ Εὐαγγελίου, ἐν ᾧ, ἀναβὰς εἰς ὑψηλὸν ὄρος, μετεμορφώθη Εμπρο σθεν τῶν μαθητῶν, καὶ ὤφθη ἐν δόξῃ ; ὅτε καὶ Μωϋσῆς καὶ Ἠλίας ὀφθέντες ἐν δόξῃ « ἔλεγον τὴν ἔξοδον αὐ- τοῦ, ἦν ἔμελλε πληροῦν ἐν Ἱερουσαλήμ. » "Η ἐὰν μὲν προφήτης λέγῃ, « Εἴδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλλος, » καὶ τὰ ἑξῆς· καὶ ὁ Κέλσος παραδέχε- ται τὴν προφητείαν ταύτην ἐπὶ τὸν Ἰησοῦν ἀναφέ ρεσθαι, τυφλώττων περὶ τὴν παραδοχὴν τοῦ λεγομέ- νου, καὶ οὐχ ὁρῶν, ὅτι μεγάλη κατασκευή έστι τοῦ τὸν ἄμορφον εἶναι δοκοῦντα Ἰησοῦν Υἱὸν εἶναι Θεοῦ, τὸ πρὸ πολλῶν (22) ἐτῶν τῆς γενέσεως αὐτοῦ προπε φητεῦσθαι καὶ περὶ τοῦ εἴδους αὐτοῦ· ἐὰν δὲ ἄλλος προφήτης ὡραιότητα καὶ κάλλος εἶναι λέγῃ περὶ αὐ τὸν, οὐκέτι βούλεται τὴν προφητείαν εἰς Χριστὸν (25) ἀναφέρεσθαι ; Καὶ εἰ μὲν σαφῶς ἦν ἀπὸ τῶν Εὐαγγε- λίων λαβεῖν, ὅτι, « Οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλλος, ἀλλὰ τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον ἦν, καὶ ἐκλεῖπον παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων· ἡ εἴποι ἄν τις, οὐ κατὰ τὸ προφητικὸν εἰρηκέναι ταῦτα τὸν Κέλσον, ἀλλὰ κατὰ τὸ εὐαγγελικόν (24)· νυνὶ δὲ, οὔτε τῶν Εὐαγγελίων, ἀλλ' οὐδὲ τῶν ἀποστόλων ἐμφαινόντων, ὅτι οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλλος, σαφές, ὅτι τὸ ἀπὸ τῆς προφητείας ἀναγκάζεται παραδέχεσθαι, ὡς ἀληθευόμενον περί Χριστοῦ· ὅπερ οὐκέτι ἐπιτρέπει τὰς περὶ Ἰησοῦ κατα ηγορίας προβαίνειν. Πάλιν τε αὖ ὁ λέγων, « Ἐπειδὴ θεῖον πνεῦμα ἦν ἐν σώματι, πάντως παραλλάττειν αὐτὸ τῶν λοιπῶν ἐχρῆν ἢ κατὰ μέγεθος, ἢ φωνήν, ἢ ἀλκήν, ἢ κατά- πληξιν, ἢ πειθώ ο πῶς οὐχ ἑώρα τὸ παραλλάττον τοῦ σώματος αὐτοῦ πρὸς τὸ τοῖς ὁρῶσι δυνατὸν, καὶ διὰ τοῦτο χρήσιμον, τοιοῦτο φαινόμενον, ὁποῖον ἔδει ἑκάστῳ βλέπεσθαι; Καὶ οὐ θαυμαστὸν, τὴν φύσει (25) τρεπτὴν καὶ ἀλλοιωτὴν, καὶ εἰς πάντα ἃ βούλεται ὁ δημιουργὸς ὕλην μεταβλητὴν, καὶ πάσης ποιότητος ἣν ὁ τεχνίτης βούλεται δεκτικὴν, ὁτὲ μὲν ἔχειν ποιό τητα, καθ' ἣν λέγεται (26) τό, • Οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλλος, ὁτὲ δὲ οὕτως ἔνδοξον καὶ κατα- " [52. τῷ ὑπὲρ τοῦ ἀγαπητοῦ. περιεσπᾶσθαι ὑπὸ τῶν. περισπάσθαι ὑπὸ τῶν. φον εἶναι δοκοῦντα Ἰησοῦν Υἱὸν εἶναι Θεοῦ, καὶ πρὸ πολλῶν, ἄτιμον ἐκλεῖπον παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων· εἶπεν ἄν τις. CONTRA CELSUM LIB. VI. A neque gloria, et vidimus eum, et non habebat de- C D LIII, 1, 2, 3. • Psal. xliv, 4, 5. es Ibid. coren, neque pulchritudinem; sed species ejus indecora, et deficiens præ filiis hominum *. › Hæc audivit Celsus, quia sibi ad calumniandum Jesum utilia esse videbantur; nequaquam autem attendit ad ista psalini XLIV : < Accingere gladio tuo super ſemur tuum, potens. Specie tua et pulchri- tudine tua, intende, prospere procede et regna ". » aut legerit quidem, sed deceptus fuerit ab imperitis interpretibus qui illam ad Jesum pertinere nega- rent: quid de Evangelio dicet ubi narratur " in montem excelsum ascendisse, transfiguratus fuisse coram discipulis et visus fuisse in gloria, ubi et Moyses et Elias visi in gloria • dicebant excessuin ejus, quem completurus erat in Jerusalem "? › An cum propheta dicit : c Vidimus cum et non habe- bat decorem, neque pulchritudinem ", » etc., ad- mittit Celsus hanc prophetiam ad Jesum spectare (quanquam cæcus erga hujus loci interpretationem, non videt magno argumento esse Jesum illum, qui deformis videbatur, Dei esse Filium, quod multis antequam nasceretur annis prædictum fuerit qua forma futurus esset); cum vero alter propheta spe- cie illum et pulchritudine præditum esse dicit, hanc prophetiam ad Christun referre non vult? Si Evan- gelia clare exprimerent • nullum illius fuisse deco- rem aut pulchritudinem, sed formam ejus inglo- riam fuisse et deficientem præ filiis hominum, » bæc dicere quis posset a Celso non ex prophetis, sed ex Evangeliis hausta fuisse; cum autem nec Evange- lia nec apostoli declarent nullam illi fuisse speciem et pulchritudinem, evidens est cogi Celsum ad confitendum prophetiam hanc in Christo imple- tam fuisse : id quod ejus de Jesu calumnias repri- mil. ritus in corpore erat, omnino oportuit illum cæte- ris praestare aut magnitudine, aut voce, aut viribus, aut majestate, aut eloquentia; › quomodo non vi- dit corpus illud hoc cæteris antecelluisse, quod pro cujusque captu et prout utile erat, tale videretur, quale singulis videri oportebat? Neque vero mirum est materiæ, quæ, ut Conditori libet, in omnia verti et mutari potest omnemque pro artificis arbitrio qualitatem accipere, modo quidem inesse qualita- tem quæ dederit locum dicendi: «Non habebat decorem neque pulchritudinem ", » modo autem tam 6s Matth. xv, et seqq. * Luc. ix, 31. ot Isa. Lili, 2. Philoc., Hoeschel. et Spen- cer., etc. dem Philoc., 76. Esto vero aut non hanc legerit prophetiam, 77. Rursum cum dicit : c Quoniam divinus Spi- (19) Ψαλμῷ. Post hanc vocem addit Philocalia, (20) Philoc., Εντεινε. Hoesch., Εντείναι. Paulo post (21) Philoc., φησί. (22) Philoc., μέγα τῇ κατασκευῇ ἐστι τὸ τὸν ἄμορ- (23) Philoc., εἰς Ἰησοῦν Χριστόν. Paulo post ea- (24) Philoc., ἀλλὰ κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον. (25) Hoeschelius in textu, φύσιν, male. (26) Philoc., λέλεκται.
Οὐκ οἶδα δ’ ὅπως ὁ Κέλσος εἰπών· Τὰ δ’ ὑπὸ τῶν ἐν Ἰουδαίᾳ τῷ ἐκείνων τρόπῳ λεχθέντα προσέθηκεν· ἢ μὴ λεχθέντα, ὡς ἄπιστος φάσκων δύνασθαι καὶ μὴ λελέχθαι αὐτὰ ἀλλ’ ἀναγεγράφθαι τάχα τὰ μὴ λεχθέντα. Οὐ γὰρ εἶδε τοὺς χρόνους, οὐδ’ ὅτι πρὸ πολλῶν ἐτῶν μυρία προειπόντες ἔλεγον καὶ περὶ τῆς Χριστοῦ ἐπιδημίας. Πάλιν τε αὖ τοὺς ἀρχαίους προφήτας διαβαλεῖν ἐθέλων φησὶν αὐτοὺς πεπροφητευκέναι τὸν τρόπον τοῦτον, ὃν εἰώθασι, φησίν, ἔτι νῦν οἱ περὶ Φοινίκην τε καὶ Παλαιστίνην· μὴ δηλώσας πότερον ἀλλοτρίους λέγει τινὰς τοῦ Ἰουδαίων λόγου καὶ Χριστιανῶν ἢ κατὰ τὸν χαρακτῆρα τῶν προφητῶν ἰουδαϊκῶς προφητεύοντας. Ὅπως δ’ ἂν ἔχῃ ἃ λέγει, ἐλέγχεται ἐψευσμένα. Οὔτε γάρ [τινες] τῶν τῆς πίστεως ἀλλοτρίων παραπλήσιόν τι τοῖς προφήταις πεποιήκασιν, οὔτε νεώτεροι καὶ μετὰ τὴν Ἰησοῦ ἐπιδημίαν ἱστόρηνται ἐν Ἰουδαίοις τινὲς προφητεύσαντες. Τὸ γὰρ ἅγιον πνεῦμα ὡμολόγηται ἐκείνους καταλελοιπέναι, ἀσεβήσαντας εἰς τὸν θεὸν καὶ τὸν προφητευθέντα ὑπὸ τῶν παρ’ αὐτοῖς προφητῶν.
ἀλλὰ τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον, καὶ ἐκλεῖπον παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων. » "Αρ' οὖν τούτων μὲν ὁ Κέλ σος ήκουεν, ἐπεὶ ᾤετο αὑτῷ χρήσιμα εἶναι εἰς τὸ κατ ηγορεῖσθαι τὸν Ἰησοῦν· οὐκέτι δὲ προσέσχε τοῖς λε γομένοις ἐν τεσσαρακοστῷ τετάρτῳ ψαλμῷ (19), τίνα τρόπον λέγεται· . Περίζωσαι τὴν ῥομφαίαν σου ἐπὶ τον μηρόν σου, δυνατέ. Τῇ ὡραιότητί σου καὶ τῷ κάλλει σου καὶ ἔντεινον (20), καὶ κατευοδοῦ, καὶ βα- σίλευε. Ἔστω δὲ μὴ ἀνεγνωκέναι αὐτὸν τὴν προφη τείαν, ἢ ἀνεγνωκότα περιεσπάσθαι ὑπὸ τῶν παρερ μηνευόντων αὐτὴν, ὡς οὐ περὶ Ἰησοῦ Χριστοῦ προ- φητευομένην· τί φήσει (21) καὶ περὶ τοῦ Εὐαγγελίου, ἐν ᾧ, ἀναβὰς εἰς ὑψηλὸν ὄρος, μετεμορφώθη Εμπρο σθεν τῶν μαθητῶν, καὶ ὤφθη ἐν δόξῃ ; ὅτε καὶ Μωϋσῆς καὶ Ἠλίας ὀφθέντες ἐν δόξῃ « ἔλεγον τὴν ἔξοδον αὐ- τοῦ, ἦν ἔμελλε πληροῦν ἐν Ἱερουσαλήμ. » "Η ἐὰν μὲν προφήτης λέγῃ, « Εἴδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλλος, » καὶ τὰ ἑξῆς· καὶ ὁ Κέλσος παραδέχε- ται τὴν προφητείαν ταύτην ἐπὶ τὸν Ἰησοῦν ἀναφέ ρεσθαι, τυφλώττων περὶ τὴν παραδοχὴν τοῦ λεγομέ- νου, καὶ οὐχ ὁρῶν, ὅτι μεγάλη κατασκευή έστι τοῦ τὸν ἄμορφον εἶναι δοκοῦντα Ἰησοῦν Υἱὸν εἶναι Θεοῦ, τὸ πρὸ πολλῶν (22) ἐτῶν τῆς γενέσεως αὐτοῦ προπε φητεῦσθαι καὶ περὶ τοῦ εἴδους αὐτοῦ· ἐὰν δὲ ἄλλος προφήτης ὡραιότητα καὶ κάλλος εἶναι λέγῃ περὶ αὐ τὸν, οὐκέτι βούλεται τὴν προφητείαν εἰς Χριστὸν (25) ἀναφέρεσθαι ; Καὶ εἰ μὲν σαφῶς ἦν ἀπὸ τῶν Εὐαγγε- λίων λαβεῖν, ὅτι, « Οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλλος, ἀλλὰ τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον ἦν, καὶ ἐκλεῖπον παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων· ἡ εἴποι ἄν τις, οὐ κατὰ τὸ προφητικὸν εἰρηκέναι ταῦτα τὸν Κέλσον, ἀλλὰ κατὰ τὸ εὐαγγελικόν (24)· νυνὶ δὲ, οὔτε τῶν Εὐαγγελίων, ἀλλ' οὐδὲ τῶν ἀποστόλων ἐμφαινόντων, ὅτι οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλλος, σαφές, ὅτι τὸ ἀπὸ τῆς προφητείας ἀναγκάζεται παραδέχεσθαι, ὡς ἀληθευόμενον περί Χριστοῦ· ὅπερ οὐκέτι ἐπιτρέπει τὰς περὶ Ἰησοῦ κατα ηγορίας προβαίνειν. Πάλιν τε αὖ ὁ λέγων, « Ἐπειδὴ θεῖον πνεῦμα ἦν ἐν σώματι, πάντως παραλλάττειν αὐτὸ τῶν λοιπῶν ἐχρῆν ἢ κατὰ μέγεθος, ἢ φωνήν, ἢ ἀλκήν, ἢ κατά- πληξιν, ἢ πειθώ ο πῶς οὐχ ἑώρα τὸ παραλλάττον τοῦ σώματος αὐτοῦ πρὸς τὸ τοῖς ὁρῶσι δυνατὸν, καὶ διὰ τοῦτο χρήσιμον, τοιοῦτο φαινόμενον, ὁποῖον ἔδει ἑκάστῳ βλέπεσθαι; Καὶ οὐ θαυμαστὸν, τὴν φύσει (25) τρεπτὴν καὶ ἀλλοιωτὴν, καὶ εἰς πάντα ἃ βούλεται ὁ δημιουργὸς ὕλην μεταβλητὴν, καὶ πάσης ποιότητος ἣν ὁ τεχνίτης βούλεται δεκτικὴν, ὁτὲ μὲν ἔχειν ποιό τητα, καθ' ἣν λέγεται (26) τό, • Οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλλος, ὁτὲ δὲ οὕτως ἔνδοξον καὶ κατα- " [52. τῷ ὑπὲρ τοῦ ἀγαπητοῦ. περιεσπᾶσθαι ὑπὸ τῶν. περισπάσθαι ὑπὸ τῶν. φον εἶναι δοκοῦντα Ἰησοῦν Υἱὸν εἶναι Θεοῦ, καὶ πρὸ πολλῶν, ἄτιμον ἐκλεῖπον παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων· εἶπεν ἄν τις. CONTRA CELSUM LIB. VI. A neque gloria, et vidimus eum, et non habebat de- C D LIII, 1, 2, 3. • Psal. xliv, 4, 5. es Ibid. coren, neque pulchritudinem; sed species ejus indecora, et deficiens præ filiis hominum *. › Hæc audivit Celsus, quia sibi ad calumniandum Jesum utilia esse videbantur; nequaquam autem attendit ad ista psalini XLIV : < Accingere gladio tuo super ſemur tuum, potens. Specie tua et pulchri- tudine tua, intende, prospere procede et regna ". » aut legerit quidem, sed deceptus fuerit ab imperitis interpretibus qui illam ad Jesum pertinere nega- rent: quid de Evangelio dicet ubi narratur " in montem excelsum ascendisse, transfiguratus fuisse coram discipulis et visus fuisse in gloria, ubi et Moyses et Elias visi in gloria • dicebant excessuin ejus, quem completurus erat in Jerusalem "? › An cum propheta dicit : c Vidimus cum et non habe- bat decorem, neque pulchritudinem ", » etc., ad- mittit Celsus hanc prophetiam ad Jesum spectare (quanquam cæcus erga hujus loci interpretationem, non videt magno argumento esse Jesum illum, qui deformis videbatur, Dei esse Filium, quod multis antequam nasceretur annis prædictum fuerit qua forma futurus esset); cum vero alter propheta spe- cie illum et pulchritudine præditum esse dicit, hanc prophetiam ad Christun referre non vult? Si Evan- gelia clare exprimerent • nullum illius fuisse deco- rem aut pulchritudinem, sed formam ejus inglo- riam fuisse et deficientem præ filiis hominum, » bæc dicere quis posset a Celso non ex prophetis, sed ex Evangeliis hausta fuisse; cum autem nec Evange- lia nec apostoli declarent nullam illi fuisse speciem et pulchritudinem, evidens est cogi Celsum ad confitendum prophetiam hanc in Christo imple- tam fuisse : id quod ejus de Jesu calumnias repri- mil. ritus in corpore erat, omnino oportuit illum cæte- ris praestare aut magnitudine, aut voce, aut viribus, aut majestate, aut eloquentia; › quomodo non vi- dit corpus illud hoc cæteris antecelluisse, quod pro cujusque captu et prout utile erat, tale videretur, quale singulis videri oportebat? Neque vero mirum est materiæ, quæ, ut Conditori libet, in omnia verti et mutari potest omnemque pro artificis arbitrio qualitatem accipere, modo quidem inesse qualita- tem quæ dederit locum dicendi: «Non habebat decorem neque pulchritudinem ", » modo autem tam 6s Matth. xv, et seqq. * Luc. ix, 31. ot Isa. Lili, 2. Philoc., Hoeschel. et Spen- cer., etc. dem Philoc., 76. Esto vero aut non hanc legerit prophetiam, 77. Rursum cum dicit : c Quoniam divinus Spi- (19) Ψαλμῷ. Post hanc vocem addit Philocalia, (20) Philoc., Εντεινε. Hoesch., Εντείναι. Paulo post (21) Philoc., φησί. (22) Philoc., μέγα τῇ κατασκευῇ ἐστι τὸ τὸν ἄμορ- (23) Philoc., εἰς Ἰησοῦν Χριστόν. Paulo post ea- (24) Philoc., ἀλλὰ κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον. (25) Hoeschelius in textu, φύσιν, male. (26) Philoc., λέλεκται.
PG 11:1433Σημεῖα δὲ τοῦ ἁγίου πνεύματος κατ’ ἀρχὰς μὲν [ἐπὶ] τῆς Ἰησοῦ διδασκαλίας μετά τε τὴν ἀνάληψιν αὐτοῦ πλείονα ἐδείκνυτο, ὕστερον δὲ ἐλάττονα· πλὴν καὶ νῦν ἔτι ἴχνη ἐστὶν αὐτοῦ παρ’ ὀλίγοις, τὰς ψυχὰς τῷ λόγῳ καὶ ταῖς κατ’ αὐτὸν πράξεσι κεκαθαρμένοις. Ἅγιον γὰρ πνεῦμα παιδείας φεύξεται δόλον, καὶ ἀπαναστήσεται ἀπὸ λογισμῶν ἀσυνέτων. Ἐπεὶ δὲ καὶ τὸν τρόπον τῶν ἐν Φοινίκῃ καὶ Παλαιςτίνῃ μαντείων ἐπαγγέλλεται φράσειν ὁ Κέλσος ὡς ἀκούσας καὶ πάνυ καταμαθών, φέρε καὶ ταῦτα κατανοήσωμεν. Πρῶτον δὴ λέγει πλείονα εἶναι εἴδη προφητειῶν, μὴ ἐκτιθέμενος αὐτά· οὐδὲ γὰρ εἶχεν, ἀλλὰ ψευδῶς ἐπανετείνετο. Ὃ δέ φησιν εἶναι τελεώτατον παρὰ τοῖς τῇδε ἀνδράσιν ἴδωμεν. Πολλοί, φησί, καὶ ἀνώνυμοι ῥᾷστα ἐκ τῆς προστυχούσης αἰτίας καὶ ἐν ἱεροῖς καὶ ἔξω ἱερῶν, οἱ δὲ καὶ ἀγείροντες καὶ ἐπιφοιτῶντες πόλεσιν ἢ στρατοπέδοις, κινοῦνται δῆθεν ὡς θεσπίζοντες. Πρόχειρον δ’ ἑκάστῳ καὶ σύνηθες εἰπεῖν· Ἐγὼ ὁ θεός εἰμι ἢ θεοῦ παῖς ἢ πνεῦμα θεῖον. Ἥκω δέ· ἤδη γὰρ ὁ κόσμος ἀπόλλυται, καὶ ὑμεῖς, ὦ ἄνθρωποι, διὰ τὰς ἀδικίας οἴχεσθε. Ἐγὼ δὲ σῶσαι θέλω· καὶ ὄψεσθέ με αὖθις μετ’ οὐρανίου δυνάμεως ἐπανιόντα.
σεῖν τοὺς θεατὰς τοῦ τηλικούτου κάλλους, συναν ελθόντας τῷ Ἰησοῦ τρεῖς ἀποστόλους. 'Αλλ' ἐμεῖ ταῦτ᾽ εἶναι πλάσματα, καὶ μύθων οὐδὲν διαφέρον. τα, ὡς καὶ τὰ λοιπὰ τῶν περὶ Ἰησοῦ παραδό ξων· καὶ πρὸς τόδε μὲν οὖν διὰ πλειόνων ἐν ταῖς πρὸ τούτων ἀπελογησάμεθα. Έχει δέ τι καὶ μυστι κὸν (27) ὁ λόγος, ἀπαγγέλλων τὰς τοῦ Ἰησοῦ διαφόρους μορφάς (28) αναφέρεσθαι ἐπὶ τὴν τοῦ θείου λόγου φύσιν, οὐχ ὁμοίως φαινομένου τοῖς τε πολλοῖς καὶ τοῖς ἀκολουθεῖν αὐτῷ εἰς ὑψηλὸν ὁ ἀποδεδώκαμεν ὄρος δυναμένοις· τοῖς μὲν γὰρ ἔτι κάτω τυγχάνους, καὶ μηδέπω ἐπὶ τὸ ἀναβαίνειν παρεσκευασμένοις, ὁ Λόγος οὐκ ἔχει εἶδος, οὐδὲ κάλλος· τὸ γὰρ εἶδος αὐτοῦ τοῖς τοιούτοις ἐστὶν ἄτιμον καὶ ἐκλείπον παρὰ τοὺς πληκτικὴν καὶ θαυμαστὴν, ὡς ἐπὶ πρόσωπον π ὑπὸ ἀνθρώπων γεγενημένους λόγους, τροπικῶς ἐν κώτερον. γὰρ ἄν, τούτοις καλουμένους υἱοὺς ἀνθρώπων. Είπαμεν φιλοσοφούντων λόγους, ὄντας υἱοὺς ἀνθρώπων, παρά τὸν τοῖς πολλοῖς κηρυσσόμενον Θεοῦ λόγον, δς ἐμφαί νει καὶ ι μωρίαν κηρύγματος· καὶ διὰ τὴν ἐμφαινο μένην ι μωρίαν τοῦ κηρύγματος » λέγουσιν εἰ τοῦτο μόνον θεωροῦντες· « Είδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλλος. » Τοῖς μέντοι ἀκολουθεῖν αὐτῷ δύναμιν ἀνειληφόσι πρὸς τὸ ἕπεσθαι καὶ ἀνα- βαίνοντι αὐτῷ εἰς τὸ ὑψηλὸν ὄρος θειοτέραν μορφήν ἔχει· ἣν βλέπουσιν, εἴ τίς ἐστι Πέτρος χωρήσας τὴν τῆς Ἐκκλησίας ἐν ἑαυτῷ (50) οἰκοδομὴν ἀπὸ τοῦ Λόγου· καὶ τοσαύτην ἕξιν ἀναλαβὼν, ώς μηδεμίαν πύλην ᾅδου κατισχύσειν αὐτοῦ· ὑψωθέντος διὰ τοῦ Λόγου (51) ἐκ τῶν πυλῶν τοῦ θανάτου, ὅπως ἂν Εξαγγείλη πάσας τὰς αἰνέσεις τοῦ Θεοῦ ἐν ταῖς τού λαις τῆς θυγατρὸς Σιών· καὶ εἴ τινές εἰσιν ἐκ λόγω την γένεσιν λαχόντες μεγαλοφώνων, οἵτινες οὐδὲν ἀποδέουσιν υἱοὶ τῆς βροντῆς (32) εἶναι. ᾿Αλλὰ πέθεν Κέλσῳ καὶ τοῖς ἐχθροῖς τοῦ θείου Λόγου, καὶ μὴ φιλ αλήθως τα Χριστιανισμοῦ ἐξετάσασιν, εἰδέναι τὸ βού λημα τῶν διαφόρων τοῦ Ἰησοῦ μορφών ; ἐγὼ δὲ λέγω καὶ ἡλικιῶν, καὶ εἴ τι τῶν πρὸ τοῦ παθεῖν αὐτῷ πε πραγμένων, καὶ τῶν μετὰ τὸ ἀναστῆναι ἀπὸ τῶν νεκρῶν. Εξῆς δὲ τοιαῦτά τινα λέγει ὁ Κέλσος· . ἔτι μὴν εἴπερ ἐβούλετο ὁ Θεὸς, ὥσπερ ὁ παρὰ τῷ κα μῳδῷ Ζεὺς, ἐκ τοῦ μακροῦ ὕπνου διυπνίσες ῥύσασθαι τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος ἐκ κακῶν· τί δήποτε εἰς μίαν γωνίαν ἔπεμψε τοῦτο ὅ φατε Πνεῦμα ; Δέον πολλά ὁμοίως διαφυσῆσαι σώματα, καὶ κατὰ πᾶσιν ἀποστεῖλαι τὴν οἰκουμένην. Ἀλλ᾿ ὁ μὲν κωμῳδὸς ἐν τῷ θεάτρῳ γελωτοποιῶν συνέγραψεν, ὅτι Ζεὺς ἐξω πνισθεὶς ᾿Αθηναίοις καὶ Λακεδαιμονίοις τὸν Ἑρμην το xνι, 18. διὰ τὸν λόγον. ὅπως ἂν ἐξαγ γείλο:. δὲν ἀποδέουσι νοητῆς βροντῆς. λαβόντες, μεγαλόφωνοί τινες, οὐδὲν ἀποδέον σιν οἱ τῆς βροντῆς, οἱ τῆς βροντῆς υἱοὶ τῆς βροντῆς εἶναι. ORIGENIS splendidam, stupendam atque admirabilem, ut tres A apostoli qui cum Jesu ascenderant et tantæ pulchri- Indinis fuerant spectatores, in faciem prociderint **. Verum hæc ut et cætera quæ de Jesu narrantur pro- digia pro figmentis habebit, et nihil a fabulis di- versa esse dicet: quod jam supra multis refutavi- mus. Jam vero in hac doctrina quid areanum est quo docemur varias Jesu formas intelligendas esse de divini Verbi natura, quæ non eadem vulgo apparet atque iis qui in montem excelsum a nobis explicatum sequi illud possunt. Qui enim adhuc in- fra sunt, necdum ascendere parali, erga istos Ver- bum nullum decorem, nullam habet pulchritudi- nem; nam erga ejusmodi homines forma illius in- gloria est et inferior sermonibus, qui ex homini - bus oriuntur, eamque ob causam in illis Gigurate B flii hominum vocantur. Et quidem dici potest phi- losophorum sermones, qui filii hominum sunt, niulto speciosiores esse sermone Dei, qui, cum vulgo an- nuntiatur, ‹ stultitiam prædicationis › exhibet, et idcirco locum præbet hanc • stultitiam prædica- tionis » solam spectantibus dicendi : e Vidimus cum et non habebat decorem, neque pulchritudi- nem . . Sed erga eos qui ad illum sequendum vel cam in excelsum montem ascendit vires acceperunt, diviniorem formam habet. Hanc contemplantur, qui, ut Petrus, Ecclesiam a Verbo ædificatam in se habent ; qui ejusmodi habitum comparaverunt ut nulla inferi porta prevaleat adversus eos; qui per Verbum exaltati fuerint de portis mortis, ut annuntient omnes laudationes Dei in portis filiæ Sion 70; ‘aut etiam ii, quibus nativitas obtigit ex verbis magna voce præditis, et quibus nihil deest ut filii tonitrui sint. Sed unde Celso Verbique divini hostibus nec religionis Christianæ dogmata can- dide scrutantibus venisset in mentem quo variæ Jesu forma pertineant? ego autem addo etiam ætatis gradus, et quæ antequam pateretur et que post- quam resurrexit ex mortuis, gessit. Deus, ut Jupiter comoedia, longo somino experre- ctus humanum genus ab ipsius malis tiberatum volebat, quorsum illum quem dicitis Spiritum in unum terræ angulum misit? Oportuit simili modo insufflare illum in multa corpora et in universum orbem emittere. At comœdus, ut in theatro risun excitaret, scripsit Mercurium ab expergefacto Jove missum ad Athenienses et Lacedæmonios fuisse; tu Isa. Lill, • Matth. xvii, 6. Cor. 1, 21. etc. Basileensis. Hoeschelius autem, Spencerus et Phi- C D 2. Psal. 13, 15. ce Matth. localia, Ibidem Philoc., Meschelius et Spen cerus, sicque codd. Reg. et Basil. nisi quod pro habent 78. Sequuntur hæc apud Celsum : • Preterea si (27) Hoeschelius et Spencer. in margine, μυστι (28) Διαφόρους μορφάς. Vide lib. ii, num. 64. (29) Philocal., εἴπομεν. Mallet Guietus, εἴποιεν (30) Hoeschel, et Span. Regius et (50) Philoc., ἑαυτῷ.. Haschel. et Spencer., αὐτῷ. (20) γὰρ ἂν πολλῷ ὡραιοτέρους φαίνεσθαι τοὺς τῶν (52) Philoc., λαχόντες μεγαλοφώνων, οἵτινες μη
Μακάριος ὁ νῦν με θρησκεύσας, τοῖς δ’ ἄλλοις ἅπασι πῦρ αἰώνιον ἐπιβαλῶ καὶ πόλεσι καὶ χώραις. Καὶ ἄνθρωποι, οἳ μὴ τὰς ἑαυτῶν ποινὰς ἴσασι, μεταγνώσονται μάτην καὶ στενάξουσι· τοὺς δέ μοι πεισθέντας αἰωνίους φυλάξω. Εἶτα τούτοις ἑξῆς φησι· Ταῦτ’ ἐπανατεινάμενοι προστιθέασιν ἐφεξῆς ἄγνωστα καὶ πάροιστρα καὶ πάντῃ ἄδηλα, ὧν τὸ μὲν γνῶμα οὐδεὶς ἂν ἔχων νοῦν εὑρεῖν δύναιτο· ἀσαφῆ γὰρ καὶ τὸ μηδέν, ἀνοήτῳ δὲ ἢ γόητι παντὶ περὶ παντὸς ἀφορμὴν ἐνδίδωσιν, ὅπῃ βούλεται, τὸ λεχθὲν σφετερίζεσθαι. Ἐχρῆν δὲ αὐτόν, εἴπερ εὐγνωμόνει πρὸς τὴν κατηγορίαν, ἐκθέσθαι αὐταῖς λέξεσι τὰς προφητείας, εἴτ’ ἐν αἷς θεὸς παντοκράτωρ ἐπηγγέλλετο εἶναι ὁ λέγων, εἴτ’ ἐν αἷς ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ, εἴτε καὶ ἐν αἷς τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον λέγον εἶναι ἐπιστεύετο· οὕτω γὰρ κἂν ἠγωνίασεν ἀνασκευάσαι τὰ εἰρημένα καὶ δεῖξαι ὅτι οὐκ ἔνθεοι ἦσαν οἱ λόγοι, περιέχοντες ἐπιστροφὴν ἀπὸ τῶν ἁμαρτημάτων καὶ ἔλεγχον τῶν τότε ὄντων καὶ πρόγνωσιν περὶ τῶν μελλόντων.
σεῖν τοὺς θεατὰς τοῦ τηλικούτου κάλλους, συναν ελθόντας τῷ Ἰησοῦ τρεῖς ἀποστόλους. 'Αλλ' ἐμεῖ ταῦτ᾽ εἶναι πλάσματα, καὶ μύθων οὐδὲν διαφέρον. τα, ὡς καὶ τὰ λοιπὰ τῶν περὶ Ἰησοῦ παραδό ξων· καὶ πρὸς τόδε μὲν οὖν διὰ πλειόνων ἐν ταῖς πρὸ τούτων ἀπελογησάμεθα. Έχει δέ τι καὶ μυστι κὸν (27) ὁ λόγος, ἀπαγγέλλων τὰς τοῦ Ἰησοῦ διαφόρους μορφάς (28) αναφέρεσθαι ἐπὶ τὴν τοῦ θείου λόγου φύσιν, οὐχ ὁμοίως φαινομένου τοῖς τε πολλοῖς καὶ τοῖς ἀκολουθεῖν αὐτῷ εἰς ὑψηλὸν ὁ ἀποδεδώκαμεν ὄρος δυναμένοις· τοῖς μὲν γὰρ ἔτι κάτω τυγχάνους, καὶ μηδέπω ἐπὶ τὸ ἀναβαίνειν παρεσκευασμένοις, ὁ Λόγος οὐκ ἔχει εἶδος, οὐδὲ κάλλος· τὸ γὰρ εἶδος αὐτοῦ τοῖς τοιούτοις ἐστὶν ἄτιμον καὶ ἐκλείπον παρὰ τοὺς πληκτικὴν καὶ θαυμαστὴν, ὡς ἐπὶ πρόσωπον π ὑπὸ ἀνθρώπων γεγενημένους λόγους, τροπικῶς ἐν κώτερον. γὰρ ἄν, τούτοις καλουμένους υἱοὺς ἀνθρώπων. Είπαμεν φιλοσοφούντων λόγους, ὄντας υἱοὺς ἀνθρώπων, παρά τὸν τοῖς πολλοῖς κηρυσσόμενον Θεοῦ λόγον, δς ἐμφαί νει καὶ ι μωρίαν κηρύγματος· καὶ διὰ τὴν ἐμφαινο μένην ι μωρίαν τοῦ κηρύγματος » λέγουσιν εἰ τοῦτο μόνον θεωροῦντες· « Είδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλλος. » Τοῖς μέντοι ἀκολουθεῖν αὐτῷ δύναμιν ἀνειληφόσι πρὸς τὸ ἕπεσθαι καὶ ἀνα- βαίνοντι αὐτῷ εἰς τὸ ὑψηλὸν ὄρος θειοτέραν μορφήν ἔχει· ἣν βλέπουσιν, εἴ τίς ἐστι Πέτρος χωρήσας τὴν τῆς Ἐκκλησίας ἐν ἑαυτῷ (50) οἰκοδομὴν ἀπὸ τοῦ Λόγου· καὶ τοσαύτην ἕξιν ἀναλαβὼν, ώς μηδεμίαν πύλην ᾅδου κατισχύσειν αὐτοῦ· ὑψωθέντος διὰ τοῦ Λόγου (51) ἐκ τῶν πυλῶν τοῦ θανάτου, ὅπως ἂν Εξαγγείλη πάσας τὰς αἰνέσεις τοῦ Θεοῦ ἐν ταῖς τού λαις τῆς θυγατρὸς Σιών· καὶ εἴ τινές εἰσιν ἐκ λόγω την γένεσιν λαχόντες μεγαλοφώνων, οἵτινες οὐδὲν ἀποδέουσιν υἱοὶ τῆς βροντῆς (32) εἶναι. ᾿Αλλὰ πέθεν Κέλσῳ καὶ τοῖς ἐχθροῖς τοῦ θείου Λόγου, καὶ μὴ φιλ αλήθως τα Χριστιανισμοῦ ἐξετάσασιν, εἰδέναι τὸ βού λημα τῶν διαφόρων τοῦ Ἰησοῦ μορφών ; ἐγὼ δὲ λέγω καὶ ἡλικιῶν, καὶ εἴ τι τῶν πρὸ τοῦ παθεῖν αὐτῷ πε πραγμένων, καὶ τῶν μετὰ τὸ ἀναστῆναι ἀπὸ τῶν νεκρῶν. Εξῆς δὲ τοιαῦτά τινα λέγει ὁ Κέλσος· . ἔτι μὴν εἴπερ ἐβούλετο ὁ Θεὸς, ὥσπερ ὁ παρὰ τῷ κα μῳδῷ Ζεὺς, ἐκ τοῦ μακροῦ ὕπνου διυπνίσες ῥύσασθαι τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος ἐκ κακῶν· τί δήποτε εἰς μίαν γωνίαν ἔπεμψε τοῦτο ὅ φατε Πνεῦμα ; Δέον πολλά ὁμοίως διαφυσῆσαι σώματα, καὶ κατὰ πᾶσιν ἀποστεῖλαι τὴν οἰκουμένην. Ἀλλ᾿ ὁ μὲν κωμῳδὸς ἐν τῷ θεάτρῳ γελωτοποιῶν συνέγραψεν, ὅτι Ζεὺς ἐξω πνισθεὶς ᾿Αθηναίοις καὶ Λακεδαιμονίοις τὸν Ἑρμην το xνι, 18. διὰ τὸν λόγον. ὅπως ἂν ἐξαγ γείλο:. δὲν ἀποδέουσι νοητῆς βροντῆς. λαβόντες, μεγαλόφωνοί τινες, οὐδὲν ἀποδέον σιν οἱ τῆς βροντῆς, οἱ τῆς βροντῆς υἱοὶ τῆς βροντῆς εἶναι. ORIGENIS splendidam, stupendam atque admirabilem, ut tres A apostoli qui cum Jesu ascenderant et tantæ pulchri- Indinis fuerant spectatores, in faciem prociderint **. Verum hæc ut et cætera quæ de Jesu narrantur pro- digia pro figmentis habebit, et nihil a fabulis di- versa esse dicet: quod jam supra multis refutavi- mus. Jam vero in hac doctrina quid areanum est quo docemur varias Jesu formas intelligendas esse de divini Verbi natura, quæ non eadem vulgo apparet atque iis qui in montem excelsum a nobis explicatum sequi illud possunt. Qui enim adhuc in- fra sunt, necdum ascendere parali, erga istos Ver- bum nullum decorem, nullam habet pulchritudi- nem; nam erga ejusmodi homines forma illius in- gloria est et inferior sermonibus, qui ex homini - bus oriuntur, eamque ob causam in illis Gigurate B flii hominum vocantur. Et quidem dici potest phi- losophorum sermones, qui filii hominum sunt, niulto speciosiores esse sermone Dei, qui, cum vulgo an- nuntiatur, ‹ stultitiam prædicationis › exhibet, et idcirco locum præbet hanc • stultitiam prædica- tionis » solam spectantibus dicendi : e Vidimus cum et non habebat decorem, neque pulchritudi- nem . . Sed erga eos qui ad illum sequendum vel cam in excelsum montem ascendit vires acceperunt, diviniorem formam habet. Hanc contemplantur, qui, ut Petrus, Ecclesiam a Verbo ædificatam in se habent ; qui ejusmodi habitum comparaverunt ut nulla inferi porta prevaleat adversus eos; qui per Verbum exaltati fuerint de portis mortis, ut annuntient omnes laudationes Dei in portis filiæ Sion 70; ‘aut etiam ii, quibus nativitas obtigit ex verbis magna voce præditis, et quibus nihil deest ut filii tonitrui sint. Sed unde Celso Verbique divini hostibus nec religionis Christianæ dogmata can- dide scrutantibus venisset in mentem quo variæ Jesu forma pertineant? ego autem addo etiam ætatis gradus, et quæ antequam pateretur et que post- quam resurrexit ex mortuis, gessit. Deus, ut Jupiter comoedia, longo somino experre- ctus humanum genus ab ipsius malis tiberatum volebat, quorsum illum quem dicitis Spiritum in unum terræ angulum misit? Oportuit simili modo insufflare illum in multa corpora et in universum orbem emittere. At comœdus, ut in theatro risun excitaret, scripsit Mercurium ab expergefacto Jove missum ad Athenienses et Lacedæmonios fuisse; tu Isa. Lill, • Matth. xvii, 6. Cor. 1, 21. etc. Basileensis. Hoeschelius autem, Spencerus et Phi- C D 2. Psal. 13, 15. ce Matth. localia, Ibidem Philoc., Meschelius et Spen cerus, sicque codd. Reg. et Basil. nisi quod pro habent 78. Sequuntur hæc apud Celsum : • Preterea si (27) Hoeschelius et Spencer. in margine, μυστι (28) Διαφόρους μορφάς. Vide lib. ii, num. 64. (29) Philocal., εἴπομεν. Mallet Guietus, εἴποιεν (30) Hoeschel, et Span. Regius et (50) Philoc., ἑαυτῷ.. Haschel. et Spencer., αὐτῷ. (20) γὰρ ἂν πολλῷ ὡραιοτέρους φαίνεσθαι τοὺς τῶν (52) Philoc., λαχόντες μεγαλοφώνων, οἵτινες μη
PG 11:1435Διὸ καὶ οἱ κατ’ αὐτοὺς ἀπογραψάμενοι τὰς προφητείας αὐτῶν ἐφύλαξαν, ἵνα καὶ οἱ μεταγενέστεροι ἀναγινώσκοντες θαυμάζωσιν ὡς λόγους θεοῦ καὶ ὠφελούμενοι οὐ μόνον ἀπὸ τῶν ἐπιπληκτικῶν καὶ ἐπιστρεπτικῶν ἀλλὰ καὶ ἀπὸ τῶν προγνωστικῶν ταῖς ἐκβάσεσι πειθόμενοι περὶ τοῦ θεῖον εἶναι πνεῦμα τὸ προειρηκὸς τὴν κατὰ τὸν λόγον εὐσέβειαν ἀσκοῦντες διατελῶσι, πειθόμενοι τῷ νόμῳ καὶ τοῖς προφήταις. Οἱ μὲν οὖν προφῆται ὅσα ἦν αὐτόθεν νοηθῆναι τοῖς ἀκούουσι χρήσιμα καὶ συμβαλλόμενα τῇ τῶν ἠθῶν ἐπανορθώσει χωρὶς πάσης ἐπικρύψεως κατὰ τὸ βούλημα τοῦ θεοῦ εἰρήκασιν, ὅσα δὲ μυστικώτερα ἦν καὶ ἐποπτικώτερα καὶ ἐχόμενα θεωρίας τῆς ὑπὲρ τὴν πάνδημον ἀκοήν, ταῦτα δι’ αἰνιγμάτων καὶ ἀλληγοριῶν καὶ τῶν καλουμένων σκοτεινῶν λόγων καὶ τῶν ὀνομαζομένων παραβολῶν ἢ παροιμιῶν ἀπεφήναντο· ἵν’ οἱ μὴ φυγοπονοῦντες ἀλλὰ πάντα πόνον ὑπὲρ ἀρετῆς καὶ ἀληθείας ἀναδεχόμενοι ἐξετάσαντες εὕρωσι καὶ εὑρόντες, ὡς λόγος αἱρεῖ, οἰκονομήσωσιν.
ἔπεμψε· σὺ δὲ οὐκ οἴει καταγελαστότερον (35) πε- ποιηκέναι Ἰουδαίοις πεμπόμενον τοῦ Θεοῦ τὸν Υἱόν ; ο Ορα δὴ καὶ ἐν τούτοις τὸ ἄσεμνον τοῦ Κέλσου, ἀφι λοσόφως κωμωδίας ποιητὴν γελωτοποιόν παραλα- βόντος, καὶ τῷ παρ' αὐτῷ διυπνισθέντι πέμποντι Ἑρμῆν παραβάλλοντος τὸν τοῦ παντὸς δημιουργὸν θεὸν ἡμῶν. Εἶπομεν (34) δὴ ἐν τοῖς πρὸ τούτων, ὅτι οὐχ ὥσπερ ἀπὸ μακροῦ ὕπνου διαναστὰς ὁ Θεὸς ἔπεμψε τὸν Ἰησοῦν τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, τὴν μὲν κατὰ τὴν ἐνσωμάτωσιν οἰκονομίαν νῦν δι᾿ εὐλό γους αἰτίας πληρώσαντα (35), ἀεὶ δὲ τὸ γένος τῶν ἀνθρώπων εὐεργετήσαντα. Οὐδὲν γὰρ τῶν ἐν ἀνθρώ- τοις καλῶν γεγένηται, μὴ τοῦ θείου Λόγου ἐπιδημή- σαντος ταῖς ψυχαῖς τῶν κἂν ὀλίγον καιρὸν δεδυνημέ- νων δέξασθαι τὰς τοιάσδε τοῦ θείου Λόγου ενεργείας. Ἀλλὰ καὶ ἡ δοκοῦσα εἰς μίαν γωνίαν ἐπιδημία τοῦ Ἰησοῦ εὐλόγως γεγένηται· ἐπείπερ ἐχρῆν τοῖς ἕνα Θεόν μεμαθηκόσι, καὶ τοὺς προφήτας αὐτοῦ ἀναγι γνώσκουσι, καὶ κηρυσσόμενον Χριστὸν μανθάνουσιν, ἐπιδημῆσαι τὸν προφητευόμενον, καὶ ἐπιδημῆσαι ἐν καιρῷ, ὅτ' ἔμελλεν ἐκχεῖσθαι ἀπὸ μιᾶς γωνίας ὁ Λό γος (36) ἐπὶ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην. Β Διὸ καὶ χρεία οὐκ ἦν πολλὰ γενέσθαι πανταχοῦ σώματα, καὶ πολλὰ ἀνάλογον τῷ Ἰησοῦ πνεύματα, ἵνα ἡ πᾶσα τῶν ἀνθρώπων οἰκουμένη φωτισθῇ τῷ Λόγῳ τοῦ Θεοῦ. Ἤρκει γὰρ ὁ εἷς Λόγος, ὡς δικαιο- σύνης ἥλιος ἀνατείλας ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας ἐκπέμψαι τὰς ἐπὶ τὴν ψυχὴν τῶν βουλομένων αὐτὸν παραδέξα- σθαι φθανούσας αὐγάς. Εἰ δὲ καὶ πολλά τις ποθεῖ σώ- ματα πεπληρωμένα θείου Πνεύματος ἰδεῖν, ἀνάλογον ἐκείνῳ τῷ ἑνὶ Χριστῷ διακονούμενα τῇ πανταχοῦ - τῶν ἀνθρώπων σωτηρίᾳ· κατανοείτω τοὺς παντα- χοῦ ὑγιῶς καὶ μετὰ βίου ὀρθοῦ διδάσκοντας τὸν Ἰη- σου λόγον, χριστοὺς καὶ αὐτοὺς ὑπὸ τῶν θείων Γρα- τῶν καλουμένους ἐν τῷ· · Μὴ ἅπτεσθε τῶν χριστῶν μου, καὶ ἐν τοῖς προφήταις μου μὴ πονηρεύεσθε. Καὶ γὰρ ὥσπερ ἠκούσαμεν, ὅτι ᾿Αντίχριστος ἔρχεται, καὶ οὐδὲν ἧττον μεμαθήκαμεν, ὅτι ἀντίχριστοι πολλοί εἰσιν ἐν τῷ κόσμῳ· τὸν αὐτὸν τρόπον ὅτι Χριστὸς ἐπιδεδήμηκε γνόντες, θεωροῦμεν, ὅτι δι' αὐτὸν πολ- καὶ χριστο. (37) γεγόνασιν ἐν τῷ κόσμῳ, οἵτινες ἀνά λόγον ἐκείνῳ ἠγάπησαν δικαιοσύνην, καὶ ἐμίσησαν ἀδικίαν· καὶ διὰ τοῦτο ἔχρισε καὶ αὐτοὺς ὁ Θεὸς, ὁ Θεὸς τοῦ Χριστοῦ, ἐλαίῳ ἀγαλλιάσεως. Αλλ' ἐκεῖ- νος μὲν οὖν ὑπὲρ μετόχους αὐτοῦ ἀγαπήσας δικαιο- σύνην, καὶ μισήσας ἀνομίαν, καὶ τὴν ἀπαρχὴν εἴ ληφε τοῦ χρίσματος καὶ, εἰ χρὴ οὕτως ὀνομάσαι, ὅλον τὸ χρίσμα τοῦ τῆς ἀγαλλιάσεως ἐλαίου· οἱ δὲ μέτοχοι αὐτοῦ, ἕκαστος ὡς κεχώρηκε, μετέσχον (38) καὶ τοῦ χρίσματος αὐτοῦ. Διόπερ, ἐπεὶ Χριστός κει φαλή ἐστι τῆς Ἐκκλησίας, ὡς εἶναι ἓν σῶμα Χρι στὸν καὶ τὴν Ἐκκλησίαν· τὸ μύρον ἀπὸ κεφα ♥ στον. Αι και ταγελαστότερον. μεν. ἐπικληρώσαντα. CONTRA CELSUM LIB. VI. A vero non putas te magis esse ridiculum, qui Dei Filium ad Judæos missum esse contendis? › Et in his observa quam inhonestum et philosopho in- dignum sit comoedum in medium adducere, et cum Jove, qui apud illum mittit Mercurium, comparare Deum nostrum hujus universitatis conditorem. Jam supra diximus a Deo non quasi ex longo somno ex- citato ad humanum genus missum fuisse Jesum, qui bonis de causis nunc quidem essecutus est Incarnationis consilium, sed semper genus hu- manum beneficiis affecit. Nihil enim boni in homi- nibus factum est, nisi quia divinum Verbum ad eorum animas advenit, qui vel ad breve tempus poluerunt has vel illas diviui Verbi recipere opera- tiones. Justis etiam de causis factum est, ut Jesus in unum angulum advenire videretur. oportebat enim, ut qui unum Deum docti fuerant, qui prophe- tas ejus legebant, Christumque illic promissum au- diebant, ad illos is qui prædictus fuerat adveniret, et eo quidem tempore, quo in universam terram ex uno angulo Verbum eſſundi debebat. retur, nihil necesse fuit multa fieri corpora mul- tosque spiritus esse Jesu similes. Nam satis erat ut unum Verbum, qui sol est justitiae, in Judea exori- retur, hincque suos radios in animam eorum emit- teret, qui ipsum admittere vellent. Quod si quis multa corpora videre desiderat divino Spiritu im- pleta et hominum saluti, quemadmodum unus ille C Christus, ubique ministrantia; consideret illos om- nes, qui puram Jesu doctrinam prædicant simulque recte vivunt, et quos divinæ Scripturæ christos vo- cant his verbis : « Nolite tangere christos meos, et in prophetis meis nolite malignari ”. › Ut enim, tametsi Antichristum venturuin esse audierimus ”ª, nihilominus scimus multos in mundo esse antichri- stos; sic novimus advenisse Christum, et videmus multos in mundo ab illo factos fuisse christos, quos quia, sicut et ille, dilexerunt justitiam et ode- runt iniquitatem, propterea unxit Deus, Deus ille Christi, oleo laetitia ''. Ac ille quidem, cum præ pr ticipibus ejus dilexerit justitiam et oderit iniquitas tem, primitias hujus unctionis accepit, imo, si sic loqui oportet, totam unctionem hujus olei lætitiæ; sed ejus participes, prout eorum quisque capere pœ- tuit, illius unctionis parte donati sunt. Quam ob cau- sam cum Christus sit caput Ecclesia", ita ut Chri- stus et Ecclesia corpus unum sint, unguentum a capite descendit in barbam Aaron 7, quæ barba virum perfectum significat, et in oram vestimenti ejus. Atque hæc dixi contra indecorum illud Celsi Golos. 1, 18. ** Psal. cxxx11, 2. p Psal. civ, 15. [ Joan. ", 18. Psal. xLiv, 8. codd. Reg., Basileensis et Vaticanus, PATROL. GR. XI. schelius et Spencerus, habetur in miss. vol, sicque legerat Gelenius interpres. 79. Itaque ut universa terra Verbo Dei illumina- (33) Harschel. et Spencer. in textu, καταγέλα- (34) Mss., είπομεν, Hoeschel. et Spencer., εἶπο:- (35) Codd. Reg. et Basileensis, πληρώσαντα. Πι- (36) ῾Ο Λόγος. Desideratur in antea editis, sed (37) Χριστοί. Codex Anglicanus primus, Χριστια (38) floeschel. et Spencer. in margine, μετέσχε
Ὁ δὲ γεννάδας Κέλσος ὡσπερεὶ θυμωθεὶς ἐπὶ τῷ μὴ νενοηκέναι τοὺς τῶν προφητῶν τοιούτους λόγους ἐλοιδόρησεν αὐτούς, εἰπὼν ὅτι ταῦτα ἐπανατεινάμενοι προστιθέασιν ἐφεξῆς ἄγνωστα καὶ πάροιστρα καὶ πάντῃ ἄδηλα, ὧν τὸ μὲν γνῶμα οὐδεὶς ἂν νοῦν ἔχων εὑρεῖν δύναιτο· ἀσαφῆ γὰρ καὶ τὸ μηδέν, ἀνοήτῳ δὲ ἢ γόητι παντὶ περὶ παντὸς ἀφορμὴν ἐνδίδωσιν, ὅπῃ βούλεται, τὸ λεχθὲν σφετερίζεσθαι. Καὶ πανούργως μοι ἔδοξε ταῦτ’ εἰρηκέναι, κωλύειν τὸ ὅσον ἐφ’ ἑαυτῷ βουλόμενος τοὺς ἐντυγχάνοντας ταῖς προφητείαις βασανίζειν καὶ ἐξετάζειν αὐτῶν τὸν νοῦν· καὶ πέπονθέ τι πρᾶγμα παραπλήσιον τοῖς εἰποῦσι περί τινος προφήτου, εἰσελθόντος πρός τινα καὶ τὰ μέλλοντα προειπόντος αὐτῷ· Τί εἰσῆλθεν ὁ ἐπίληπτος οὗτος πρός σε; Εἰκὸς μὲν οὖν εἶναι λόγους πολλῷ τῆς ἡμετέρας ἕξεως σοφωτέρους, τοὺς δυναμένους ἀποδεικνύναι ψευδόμενον ἐν τούτοις τὸν Κέλσον καὶ ἐνθέους τὰς προφητείας· πλὴν καὶ ἡμεῖς κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν πεποιήκαμεν, τά, ὥς φησι Κέλσος, πάροιστρα καὶ πάντῃ ἄδηλα πρὸς λέξιν διηγησάμενοι ἐν τοῖς πραγματευθεῖσιν ἡμῖν εἰς τὸν Ἡσαί̈αν καὶ εἰς τὸν Ἰεζεκιὴλ καὶ εἴς τινας τῶν δώδεκα.
ἔπεμψε· σὺ δὲ οὐκ οἴει καταγελαστότερον (35) πε- ποιηκέναι Ἰουδαίοις πεμπόμενον τοῦ Θεοῦ τὸν Υἱόν ; ο Ορα δὴ καὶ ἐν τούτοις τὸ ἄσεμνον τοῦ Κέλσου, ἀφι λοσόφως κωμωδίας ποιητὴν γελωτοποιόν παραλα- βόντος, καὶ τῷ παρ' αὐτῷ διυπνισθέντι πέμποντι Ἑρμῆν παραβάλλοντος τὸν τοῦ παντὸς δημιουργὸν θεὸν ἡμῶν. Εἶπομεν (34) δὴ ἐν τοῖς πρὸ τούτων, ὅτι οὐχ ὥσπερ ἀπὸ μακροῦ ὕπνου διαναστὰς ὁ Θεὸς ἔπεμψε τὸν Ἰησοῦν τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, τὴν μὲν κατὰ τὴν ἐνσωμάτωσιν οἰκονομίαν νῦν δι᾿ εὐλό γους αἰτίας πληρώσαντα (35), ἀεὶ δὲ τὸ γένος τῶν ἀνθρώπων εὐεργετήσαντα. Οὐδὲν γὰρ τῶν ἐν ἀνθρώ- τοις καλῶν γεγένηται, μὴ τοῦ θείου Λόγου ἐπιδημή- σαντος ταῖς ψυχαῖς τῶν κἂν ὀλίγον καιρὸν δεδυνημέ- νων δέξασθαι τὰς τοιάσδε τοῦ θείου Λόγου ενεργείας. Ἀλλὰ καὶ ἡ δοκοῦσα εἰς μίαν γωνίαν ἐπιδημία τοῦ Ἰησοῦ εὐλόγως γεγένηται· ἐπείπερ ἐχρῆν τοῖς ἕνα Θεόν μεμαθηκόσι, καὶ τοὺς προφήτας αὐτοῦ ἀναγι γνώσκουσι, καὶ κηρυσσόμενον Χριστὸν μανθάνουσιν, ἐπιδημῆσαι τὸν προφητευόμενον, καὶ ἐπιδημῆσαι ἐν καιρῷ, ὅτ' ἔμελλεν ἐκχεῖσθαι ἀπὸ μιᾶς γωνίας ὁ Λό γος (36) ἐπὶ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην. Β Διὸ καὶ χρεία οὐκ ἦν πολλὰ γενέσθαι πανταχοῦ σώματα, καὶ πολλὰ ἀνάλογον τῷ Ἰησοῦ πνεύματα, ἵνα ἡ πᾶσα τῶν ἀνθρώπων οἰκουμένη φωτισθῇ τῷ Λόγῳ τοῦ Θεοῦ. Ἤρκει γὰρ ὁ εἷς Λόγος, ὡς δικαιο- σύνης ἥλιος ἀνατείλας ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας ἐκπέμψαι τὰς ἐπὶ τὴν ψυχὴν τῶν βουλομένων αὐτὸν παραδέξα- σθαι φθανούσας αὐγάς. Εἰ δὲ καὶ πολλά τις ποθεῖ σώ- ματα πεπληρωμένα θείου Πνεύματος ἰδεῖν, ἀνάλογον ἐκείνῳ τῷ ἑνὶ Χριστῷ διακονούμενα τῇ πανταχοῦ - τῶν ἀνθρώπων σωτηρίᾳ· κατανοείτω τοὺς παντα- χοῦ ὑγιῶς καὶ μετὰ βίου ὀρθοῦ διδάσκοντας τὸν Ἰη- σου λόγον, χριστοὺς καὶ αὐτοὺς ὑπὸ τῶν θείων Γρα- τῶν καλουμένους ἐν τῷ· · Μὴ ἅπτεσθε τῶν χριστῶν μου, καὶ ἐν τοῖς προφήταις μου μὴ πονηρεύεσθε. Καὶ γὰρ ὥσπερ ἠκούσαμεν, ὅτι ᾿Αντίχριστος ἔρχεται, καὶ οὐδὲν ἧττον μεμαθήκαμεν, ὅτι ἀντίχριστοι πολλοί εἰσιν ἐν τῷ κόσμῳ· τὸν αὐτὸν τρόπον ὅτι Χριστὸς ἐπιδεδήμηκε γνόντες, θεωροῦμεν, ὅτι δι' αὐτὸν πολ- καὶ χριστο. (37) γεγόνασιν ἐν τῷ κόσμῳ, οἵτινες ἀνά λόγον ἐκείνῳ ἠγάπησαν δικαιοσύνην, καὶ ἐμίσησαν ἀδικίαν· καὶ διὰ τοῦτο ἔχρισε καὶ αὐτοὺς ὁ Θεὸς, ὁ Θεὸς τοῦ Χριστοῦ, ἐλαίῳ ἀγαλλιάσεως. Αλλ' ἐκεῖ- νος μὲν οὖν ὑπὲρ μετόχους αὐτοῦ ἀγαπήσας δικαιο- σύνην, καὶ μισήσας ἀνομίαν, καὶ τὴν ἀπαρχὴν εἴ ληφε τοῦ χρίσματος καὶ, εἰ χρὴ οὕτως ὀνομάσαι, ὅλον τὸ χρίσμα τοῦ τῆς ἀγαλλιάσεως ἐλαίου· οἱ δὲ μέτοχοι αὐτοῦ, ἕκαστος ὡς κεχώρηκε, μετέσχον (38) καὶ τοῦ χρίσματος αὐτοῦ. Διόπερ, ἐπεὶ Χριστός κει φαλή ἐστι τῆς Ἐκκλησίας, ὡς εἶναι ἓν σῶμα Χρι στὸν καὶ τὴν Ἐκκλησίαν· τὸ μύρον ἀπὸ κεφα ♥ στον. Αι και ταγελαστότερον. μεν. ἐπικληρώσαντα. CONTRA CELSUM LIB. VI. A vero non putas te magis esse ridiculum, qui Dei Filium ad Judæos missum esse contendis? › Et in his observa quam inhonestum et philosopho in- dignum sit comoedum in medium adducere, et cum Jove, qui apud illum mittit Mercurium, comparare Deum nostrum hujus universitatis conditorem. Jam supra diximus a Deo non quasi ex longo somno ex- citato ad humanum genus missum fuisse Jesum, qui bonis de causis nunc quidem essecutus est Incarnationis consilium, sed semper genus hu- manum beneficiis affecit. Nihil enim boni in homi- nibus factum est, nisi quia divinum Verbum ad eorum animas advenit, qui vel ad breve tempus poluerunt has vel illas diviui Verbi recipere opera- tiones. Justis etiam de causis factum est, ut Jesus in unum angulum advenire videretur. oportebat enim, ut qui unum Deum docti fuerant, qui prophe- tas ejus legebant, Christumque illic promissum au- diebant, ad illos is qui prædictus fuerat adveniret, et eo quidem tempore, quo in universam terram ex uno angulo Verbum eſſundi debebat. retur, nihil necesse fuit multa fieri corpora mul- tosque spiritus esse Jesu similes. Nam satis erat ut unum Verbum, qui sol est justitiae, in Judea exori- retur, hincque suos radios in animam eorum emit- teret, qui ipsum admittere vellent. Quod si quis multa corpora videre desiderat divino Spiritu im- pleta et hominum saluti, quemadmodum unus ille C Christus, ubique ministrantia; consideret illos om- nes, qui puram Jesu doctrinam prædicant simulque recte vivunt, et quos divinæ Scripturæ christos vo- cant his verbis : « Nolite tangere christos meos, et in prophetis meis nolite malignari ”. › Ut enim, tametsi Antichristum venturuin esse audierimus ”ª, nihilominus scimus multos in mundo esse antichri- stos; sic novimus advenisse Christum, et videmus multos in mundo ab illo factos fuisse christos, quos quia, sicut et ille, dilexerunt justitiam et ode- runt iniquitatem, propterea unxit Deus, Deus ille Christi, oleo laetitia ''. Ac ille quidem, cum præ pr ticipibus ejus dilexerit justitiam et oderit iniquitas tem, primitias hujus unctionis accepit, imo, si sic loqui oportet, totam unctionem hujus olei lætitiæ; sed ejus participes, prout eorum quisque capere pœ- tuit, illius unctionis parte donati sunt. Quam ob cau- sam cum Christus sit caput Ecclesia", ita ut Chri- stus et Ecclesia corpus unum sint, unguentum a capite descendit in barbam Aaron 7, quæ barba virum perfectum significat, et in oram vestimenti ejus. Atque hæc dixi contra indecorum illud Celsi Golos. 1, 18. ** Psal. cxxx11, 2. p Psal. civ, 15. [ Joan. ", 18. Psal. xLiv, 8. codd. Reg., Basileensis et Vaticanus, PATROL. GR. XI. schelius et Spencerus, habetur in miss. vol, sicque legerat Gelenius interpres. 79. Itaque ut universa terra Verbo Dei illumina- (33) Harschel. et Spencer. in textu, καταγέλα- (34) Mss., είπομεν, Hoeschel. et Spencer., εἶπο:- (35) Codd. Reg. et Basileensis, πληρώσαντα. Πι- (36) ῾Ο Λόγος. Desideratur in antea editis, sed (37) Χριστοί. Codex Anglicanus primus, Χριστια (38) floeschel. et Spencer. in margine, μετέσχε
Θεοῦ δὲ διδόντος τὴν ἐν τῷ λόγῳ αὐτοῦ προκοπὴν καθ’ οὓς βούλεται χρόνους προστεθήσεται τοῖς ἤδη εἰς ταῦτα ὑπαγορευθεῖσιν ἤτοι τὰ λείποντα ἢ ὅσα γ’ ἂν φθάσωμεν σαφηνίσαι. Καὶ ἄλλοι δὲ οἱ βουλόμενοι ἐξετάζειν τὴν γραφὴν νοῦν ἔχοντες τὸ γνῶμα αὐτῆς εὑρεῖν ἂν δύναιντο, οὔσης ἀληθῶς πολλαχοῦ ἀσαφοῦς μέν, οὐ μήν, ὥς φησι Κέλσος, τὸ μηδέν. Ἀλλ’ οὐδὲ δύναταί τις ἀνόητος ἢ γόης ἐξομαλίσαι ἢ ὅπῃ ποτὲ τὸ λεχθὲν σφετερίσασθαι· μόνος δὲ καὶ πᾶς ὁ κατ’ ἀλήθειαν ἐν Χριστῷ σοφὸς τὸν εἱρμὸν πάντα ἀποδῴη ἂν τῶν μετ’ ἐπικρύψεως εἰρημένων ἐν τοῖς προφήταις, πνευματικὰ πνευματικοῖς συγκρίνων καὶ κατασκευάζων ἀπὸ τῆς συνηθείας τῶν γραφῶν ἕκαστον τῶν εὑρισκομένων. Οὐ πιστευτέον δὲ τῷ Κέλσῳ λέγοντι τοιούτων ἀνθρώπων γεγονέναι αὐτήκοον. Οὐδὲ γὰρ κατὰ τοὺς Κέλσου χρόνους γεγόνασί τινες προφῆται τοῖς ἀρχαίοις παραπλήσιοι, ἐπεὶ κἂν παραπλησίως τοῖς πάλαι γραφεῖσιν ἀνεγράφησαν καὶ ἑξῆς προφητεῖαι ὑπὸ τῶν ἀποδεξαμένων καὶ θαυμασάντων αὐτάς.
ἔπεμψε· σὺ δὲ οὐκ οἴει καταγελαστότερον (35) πε- ποιηκέναι Ἰουδαίοις πεμπόμενον τοῦ Θεοῦ τὸν Υἱόν ; ο Ορα δὴ καὶ ἐν τούτοις τὸ ἄσεμνον τοῦ Κέλσου, ἀφι λοσόφως κωμωδίας ποιητὴν γελωτοποιόν παραλα- βόντος, καὶ τῷ παρ' αὐτῷ διυπνισθέντι πέμποντι Ἑρμῆν παραβάλλοντος τὸν τοῦ παντὸς δημιουργὸν θεὸν ἡμῶν. Εἶπομεν (34) δὴ ἐν τοῖς πρὸ τούτων, ὅτι οὐχ ὥσπερ ἀπὸ μακροῦ ὕπνου διαναστὰς ὁ Θεὸς ἔπεμψε τὸν Ἰησοῦν τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, τὴν μὲν κατὰ τὴν ἐνσωμάτωσιν οἰκονομίαν νῦν δι᾿ εὐλό γους αἰτίας πληρώσαντα (35), ἀεὶ δὲ τὸ γένος τῶν ἀνθρώπων εὐεργετήσαντα. Οὐδὲν γὰρ τῶν ἐν ἀνθρώ- τοις καλῶν γεγένηται, μὴ τοῦ θείου Λόγου ἐπιδημή- σαντος ταῖς ψυχαῖς τῶν κἂν ὀλίγον καιρὸν δεδυνημέ- νων δέξασθαι τὰς τοιάσδε τοῦ θείου Λόγου ενεργείας. Ἀλλὰ καὶ ἡ δοκοῦσα εἰς μίαν γωνίαν ἐπιδημία τοῦ Ἰησοῦ εὐλόγως γεγένηται· ἐπείπερ ἐχρῆν τοῖς ἕνα Θεόν μεμαθηκόσι, καὶ τοὺς προφήτας αὐτοῦ ἀναγι γνώσκουσι, καὶ κηρυσσόμενον Χριστὸν μανθάνουσιν, ἐπιδημῆσαι τὸν προφητευόμενον, καὶ ἐπιδημῆσαι ἐν καιρῷ, ὅτ' ἔμελλεν ἐκχεῖσθαι ἀπὸ μιᾶς γωνίας ὁ Λό γος (36) ἐπὶ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην. Β Διὸ καὶ χρεία οὐκ ἦν πολλὰ γενέσθαι πανταχοῦ σώματα, καὶ πολλὰ ἀνάλογον τῷ Ἰησοῦ πνεύματα, ἵνα ἡ πᾶσα τῶν ἀνθρώπων οἰκουμένη φωτισθῇ τῷ Λόγῳ τοῦ Θεοῦ. Ἤρκει γὰρ ὁ εἷς Λόγος, ὡς δικαιο- σύνης ἥλιος ἀνατείλας ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας ἐκπέμψαι τὰς ἐπὶ τὴν ψυχὴν τῶν βουλομένων αὐτὸν παραδέξα- σθαι φθανούσας αὐγάς. Εἰ δὲ καὶ πολλά τις ποθεῖ σώ- ματα πεπληρωμένα θείου Πνεύματος ἰδεῖν, ἀνάλογον ἐκείνῳ τῷ ἑνὶ Χριστῷ διακονούμενα τῇ πανταχοῦ - τῶν ἀνθρώπων σωτηρίᾳ· κατανοείτω τοὺς παντα- χοῦ ὑγιῶς καὶ μετὰ βίου ὀρθοῦ διδάσκοντας τὸν Ἰη- σου λόγον, χριστοὺς καὶ αὐτοὺς ὑπὸ τῶν θείων Γρα- τῶν καλουμένους ἐν τῷ· · Μὴ ἅπτεσθε τῶν χριστῶν μου, καὶ ἐν τοῖς προφήταις μου μὴ πονηρεύεσθε. Καὶ γὰρ ὥσπερ ἠκούσαμεν, ὅτι ᾿Αντίχριστος ἔρχεται, καὶ οὐδὲν ἧττον μεμαθήκαμεν, ὅτι ἀντίχριστοι πολλοί εἰσιν ἐν τῷ κόσμῳ· τὸν αὐτὸν τρόπον ὅτι Χριστὸς ἐπιδεδήμηκε γνόντες, θεωροῦμεν, ὅτι δι' αὐτὸν πολ- καὶ χριστο. (37) γεγόνασιν ἐν τῷ κόσμῳ, οἵτινες ἀνά λόγον ἐκείνῳ ἠγάπησαν δικαιοσύνην, καὶ ἐμίσησαν ἀδικίαν· καὶ διὰ τοῦτο ἔχρισε καὶ αὐτοὺς ὁ Θεὸς, ὁ Θεὸς τοῦ Χριστοῦ, ἐλαίῳ ἀγαλλιάσεως. Αλλ' ἐκεῖ- νος μὲν οὖν ὑπὲρ μετόχους αὐτοῦ ἀγαπήσας δικαιο- σύνην, καὶ μισήσας ἀνομίαν, καὶ τὴν ἀπαρχὴν εἴ ληφε τοῦ χρίσματος καὶ, εἰ χρὴ οὕτως ὀνομάσαι, ὅλον τὸ χρίσμα τοῦ τῆς ἀγαλλιάσεως ἐλαίου· οἱ δὲ μέτοχοι αὐτοῦ, ἕκαστος ὡς κεχώρηκε, μετέσχον (38) καὶ τοῦ χρίσματος αὐτοῦ. Διόπερ, ἐπεὶ Χριστός κει φαλή ἐστι τῆς Ἐκκλησίας, ὡς εἶναι ἓν σῶμα Χρι στὸν καὶ τὴν Ἐκκλησίαν· τὸ μύρον ἀπὸ κεφα ♥ στον. Αι και ταγελαστότερον. μεν. ἐπικληρώσαντα. CONTRA CELSUM LIB. VI. A vero non putas te magis esse ridiculum, qui Dei Filium ad Judæos missum esse contendis? › Et in his observa quam inhonestum et philosopho in- dignum sit comoedum in medium adducere, et cum Jove, qui apud illum mittit Mercurium, comparare Deum nostrum hujus universitatis conditorem. Jam supra diximus a Deo non quasi ex longo somno ex- citato ad humanum genus missum fuisse Jesum, qui bonis de causis nunc quidem essecutus est Incarnationis consilium, sed semper genus hu- manum beneficiis affecit. Nihil enim boni in homi- nibus factum est, nisi quia divinum Verbum ad eorum animas advenit, qui vel ad breve tempus poluerunt has vel illas diviui Verbi recipere opera- tiones. Justis etiam de causis factum est, ut Jesus in unum angulum advenire videretur. oportebat enim, ut qui unum Deum docti fuerant, qui prophe- tas ejus legebant, Christumque illic promissum au- diebant, ad illos is qui prædictus fuerat adveniret, et eo quidem tempore, quo in universam terram ex uno angulo Verbum eſſundi debebat. retur, nihil necesse fuit multa fieri corpora mul- tosque spiritus esse Jesu similes. Nam satis erat ut unum Verbum, qui sol est justitiae, in Judea exori- retur, hincque suos radios in animam eorum emit- teret, qui ipsum admittere vellent. Quod si quis multa corpora videre desiderat divino Spiritu im- pleta et hominum saluti, quemadmodum unus ille C Christus, ubique ministrantia; consideret illos om- nes, qui puram Jesu doctrinam prædicant simulque recte vivunt, et quos divinæ Scripturæ christos vo- cant his verbis : « Nolite tangere christos meos, et in prophetis meis nolite malignari ”. › Ut enim, tametsi Antichristum venturuin esse audierimus ”ª, nihilominus scimus multos in mundo esse antichri- stos; sic novimus advenisse Christum, et videmus multos in mundo ab illo factos fuisse christos, quos quia, sicut et ille, dilexerunt justitiam et ode- runt iniquitatem, propterea unxit Deus, Deus ille Christi, oleo laetitia ''. Ac ille quidem, cum præ pr ticipibus ejus dilexerit justitiam et oderit iniquitas tem, primitias hujus unctionis accepit, imo, si sic loqui oportet, totam unctionem hujus olei lætitiæ; sed ejus participes, prout eorum quisque capere pœ- tuit, illius unctionis parte donati sunt. Quam ob cau- sam cum Christus sit caput Ecclesia", ita ut Chri- stus et Ecclesia corpus unum sint, unguentum a capite descendit in barbam Aaron 7, quæ barba virum perfectum significat, et in oram vestimenti ejus. Atque hæc dixi contra indecorum illud Celsi Golos. 1, 18. ** Psal. cxxx11, 2. p Psal. civ, 15. [ Joan. ", 18. Psal. xLiv, 8. codd. Reg., Basileensis et Vaticanus, PATROL. GR. XI. schelius et Spencerus, habetur in miss. vol, sicque legerat Gelenius interpres. 79. Itaque ut universa terra Verbo Dei illumina- (33) Harschel. et Spencer. in textu, καταγέλα- (34) Mss., είπομεν, Hoeschel. et Spencer., εἶπο:- (35) Codd. Reg. et Basileensis, πληρώσαντα. Πι- (36) ῾Ο Λόγος. Desideratur in antea editis, sed (37) Χριστοί. Codex Anglicanus primus, Χριστια (38) floeschel. et Spencer. in margine, μετέσχε
Book VIILiber septimus
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 11:1437Δοκεῖ δέ μοι πάντῃ δῆλον εἶναι τὸ τοῦ Κέλσου ψεῦδος, ὅτι οἱ δῆθεν προφῆται, ὧν αὐτήκοος ἐγένετο, ἐλεγχθέντες ὑπὸ Κέλσου ὡμολόγησαν αὐτῷ οὗ τινος ἐδέοντο, καὶ ὅτι ἐπλάσσοντο λέγοντες ἀλλοπρόσαλλα. Ἔδει δ’ αὐτὸν καὶ ὀνόματα θεῖναι ὧν ἔφασκεν αὐτήκοος γεγονέναι· ἵνα ἐκ τῶν ὀνομάτων, εἴπερ εἶχεν εἰπεῖν, φανῇ τοῖς κρίνειν δυναμένοις, πότερον ἀληθῆ ἢ ψευδῆ ἔλεγεν. Οἴεται δὲ καὶ τοὺς ἀπὸ τῶν προφητῶν ἀπολογουμένους περὶ τῶν κατὰ τὸν Χριστὸν μηδὲν μὲν δύνασθαι πρὸς ἔπος λέγειν, ἐπὰν φαίνηταί τι πονηρὸν ἢ αἰσχρὸν ἢ ἀκάθαρτον λεγόμενον περὶ τοῦ θείου ἢ μιαρόν. Διὸ καὶ ὡς μηδεμιᾶς οὔσης ἀπολογίας συνείρει ἑαυτῷ μυρία περὶ τῶν μὴ διδομένων.
ματι, καὶ πεπροφήτευκέναι τοὺς τοῦ Θεοῦ προφή- τας. Οἷς οὐχ ἔπεται « τὸ μὴ ἔγνωκέναι τὸν Θεὸν, ὅτι κακοῖς καὶ ἁμαρτησομένοις ἀνθρώποις πέμπει τὸν Υἱὸν, καὶ κολάσουσιν αὐτόν. › Εὐθέως δὲ λέγει τὸ, πάλαι ταῦτα προειρῆσθαι, ἐν ἀπολογία ὑφ' ἡμῶν λέγεσθαι. Αλλ', ἐπεὶ αὐτάρκη περιγραφήν είληφεν ὁ ἔκτος ἡμῶν τόμος, αὐτοῦ που καταπαύσαντες τὸν λόγον, ἀρξόμεθα, Θεοῦ διδόντος, ἑβδόμου· ἐν ᾧ ἀπαν την νομίζει πρὸς τὸ ὑφ᾽ ἡμῶν λέγεσθαι, τοὺς προ- φήτας πάντα τὰ περὶ τοῦ Ἰησοῦ προειρηκέναι. Απερ ἐπεὶ πλείονά ἐστι, καὶ πλείονος λόγου δεῖται τοῦ πρὸς αὐτά· οὔτε διακόψαι ἐβουλήθημεν, ὑπὸ τοῦ μεγέθους ἀναγκαζόμενοι τοῦ βιβλίου, οὔτε, ὑπὲρ τοῦ μὴ διακόψαι τὸν λόγον, μέγιστον ποιῆσαι καὶ ὑπὲρ τὸ σύμμετρον τὸν ἔκτον τόμον. ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΚΑΤΑ ΚΕΛΣΟΥ ΤΟΜΟΣ ΕΒΔΟΜΟΣ. - Ἐν ἐξ τοῖς πρὸ τούτων, ἱερὲ ἀδελφὲ 'Αμβρόσιε, Β ἀγωνισάμενοι, κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν, βιβλίοις πρὸς τὰς Κέλσου κατὰ Χριστιανῶν κατηγορίας, και μηδὲν, ὅση δύναμις, ἀβασάνιστον καὶ ἀνεξέταστον ἐάσαντες, μηδὲ παρελθόντες, πρὸς δ, ὡς οἷόν τε ἡμῖν, ἀπηντής σαμεν, Θεὸν ἐπικαλεσάμενοι δι' αὐτοῦ Ἰησοῦ Χριστοῦ, τοῦ κατηγορουμένου ὑπὸ Κέλσου, ἵν᾿ ἡμῶν ἐλλάμψῃ ἐν τῇ καρδίᾳ, ἀλήθεια τυγχάνων, τὰ ἀνατρεπτικά τοῦ ψεύδους, ἀρχόμεθα καὶ ἑβδόμου συγγράμματος, τὸ προφητικὸν ἐκεῖνο ἐν τῇ πρὸς Θεὸν λέγοντες εὐχή, τὸ, Ἐν τῇ ἀληθείᾳ σου ἐξολόθρευσον αὐτοὺς, δῆ- λον δ' ὅτι τοὺς ἐναντίους τῇ ἀληθείᾳ λόγους· οὗτοι γὰρ ἀληθείᾳ Θεοῦ ἐξολοθρεύονται· ἵν᾽, ἐξολοθρευθέν- των αὐτῶν, οἱ πάντες περισπασμοῦ (44) ἀπολυθέν τες, εἴπωσι τὸ ἑξῆς ἐκείνῳ, τὸ, Εκουσίως θύσω σοι, λογικὴν καὶ ἄκαπνον θυσίαν προσφέροντες τῷ Θεῷ τῶν ὅλων. Πρόκειται δὲ νῦν τῷ Κέλσῳ κατηγορῆσαι τοῦ φάσκοντος λόγου, ὑπὸ τῶν παρὰ Ἰουδαίοις προφητῶν προφητεύεσθαι τὰ περὶ τὸν Χριστὸν Ἰησοῦν. Καὶ πρῶτόν γε κατ' ἀρχὰς ἐξετάζομεν ὧν οἴεται (45), τοὺς μὲν ἄλλον εἰσηγουμένους Θεὸν παρὰ τὸν Ἰου δαίων Θεὸν μηδαμῶς δύνασθαι ἀπαντᾶν πρὸς τὰς ἐπαπορήσεις αὐτοῦ· ἡμᾶς δὲ, τοὺς τὸν αὐτὸν τηρή σαντας Θεόν, καταφεύγειν ἐπὶ τὴν διὰ τῶν προφητευο- μένων περὶ Χριστοῦ ἀπολογίαν. Καί φησι πρὸς ταῦτα· Ιδωμεν ὅπη ἐφευρήσουσι παραίτησιν· σμοῦ, περισπασμού, πιεη- περισπασμός λογικὴν καὶ ἄκαπνον θυσίαν ἐξετάζων οίεται. CONTRA CELSUM LIB. VII. A erat. Quod certe non cohæret cum dicto Celsi, e Deun nescivisse se mittere Filium ad homines malos et peccaturos, qui illum erant supplicio affecturi. › Mox tamen fatetur ita hæc a nobis defendi, ut præ- dicta olim fuisse dicamnus. Quoniam vero sexti hujus libri jaun justa moles est, hic finem illi im- ponimus, incepturi Deo dante septimum, ubi ever- tere se putat id quod dicimus, quæcunque Jesu ac- ciderunt, a prophetis fuisse prænuntiata. Sed quia hæc multa sunt eaque non nisi multis pertractari possunt, noluimus aut intercidere sermonem ad id coacti voluminis prolixitate; aut, ne sermo inter- cidatur, sextum hunc librum producere ad maxi- mam longitudinem, et quæ justum modum exce- deret. ORIGENIS CONTRA CELSUM LIBER SEPTIMUS. C Psal. LIII, sed melius mss. colices, dacia quippe ac falsa omnino sunt ille quo homines a veritate abducuntur, et ad diversa omnia distrahuntur, nec ulla est homini ad verita- teun via relicta, nisi per falsi abolitionem : quo de- certavimus quoad facultas tulit contra Celsi adver- sus Christianos criminationes, nulla prætermissa re, quæ pro viribus non discussa, examinata atque refutata fuerit. Nunc septimum aggredimur, non ante tamen, quam a Deo per Jesum Christum quem Celsus criminatur, petierimus, ut, cumn sit veritas, cor nostrum illuminet et doceat quæ mendacium dissipent. Atque hanc in rem istud propheticum in nostris ad Deum precibus usurpamus : In veritate tua disperde illos sermones videlicet veritati cone trarios (hi enim Dei veritate disperduntur), ut jis disperditis, omnes a fraude liberati dicant id quod sequitur : Voluntarie sacrificabo tibi *, rationa- lemque et fumi experten supremo Deo victimanı offerant. , doctrina, a Judaeorum prophetis prænuntiala fuissa quæcunque Jesu Christo acciderunt. Ac primum ex- pendenus quod opinatur, ea que objicit non posse refutari ab iis qui alium a Judæorum Deo Deum in- ducunt : nos vero qui eundem ac illi retinemus, ut nos defendamus, ad prophetarum de Christo va- ticinia confugere. Ejus hac de re verba sunt hæc : Videamus quam sibi defensionem paraturi sint : nul- lam invenient ii quibus alium Deum inducere placuit, mnum abolito, ad veritatem animus applicari sic- que suo olerre Deo potest. an scribendum, 7. 79 ibid. 8. (44) Hoeschelius et Spencerus in textu, πειρα- D 1. In sex prioribus libris, pie frater Ambrosi, e- 2. Nunc Celso propositum est adoriri istud nostræ (45) Εξετάζομεν ὧν οίεται. Dubitabat Guietus
Εἰδέναι δὲ χρὴ ὅτι καὶ οἱ βουλόμενοι κατὰ τὰς θείας ζῆν γραφὰς καὶ ἐπιστάμενοι ὅτι Γνῶσις ἀσυνέτου ἀδιεξέταστοι λόγοι καὶ ἀναγνόντες τὸ Ἕτοιμοι ἀεὶ πρὸς ἀπολογίαν παντὶ τῷ αἰτοῦντι ἡμᾶς λόγον περὶ τῆς ἐν ἡμῖν ἐλπίδος οὐκ ἐπὶ μόνον τὸ προειρῆσθαι τάδε τινὰ καταφεύγουσιν, ἀλλὰ γὰρ καὶ τὰς δοκούσας ἀπεμφάσεις λύειν πειρῶνται καὶ δεικνύναι οὐδὲν εἶναι πονηρὸν ἐν τοῖς λόγοις οὐδ’ αἰσχρὸν οὐδ’ ἀκάθαρτον οὐδὲ μιαρὸν ἀλλὰ τοιοῦτον γίνεσθαι τοῖς ὡς χρὴ ἐκδέχεσθαι μὴ συνιεῖσι τὴν θείαν γραφήν. Ἐχρῆν δ’ αὐτὸν ἀπὸ τῶν προφητῶν τὸ φαινόμενον ἐν αὐτοῖς πονηρὸν ἢ τὸ δοκοῦν αὐτῷ αἰσχρὸν ἢ τὸ νομιζόμενον αὐτῷ ἀκάθαρτον ἢ ὃ ὑπελάμβανεν εἶναι μιαρὸν παραθέσθαι, εἴπερ τοιαῦτα ἔβλεπεν ἐν τοῖς προφήταις εἰρημένα· πληκτικώτερος γὰρ ἂν ὁ λόγος αὐτοῦ ἦν καὶ πρὸς ὃ ἐβούλετο ἀνυτικώτερος· νυνὶ δὲ οὐ παρέθετο, ἀλλ’ ἐπανατεινάμενος ἀπειλεῖ τοιαῦτα φαίνεσθαι ἐν ταῖς γραφαῖς, καταψευδόμενος αὐτῶν. Πρὸς οὖν κενοὺς ψόφους ὀνομάτων οὐδεὶς λόγος αἱρεῖ ἀπολογήσασθαι ὑπὲρ τοῦ δεῖξαι ὅτι οὐδὲν πονηρὸν ἢ αἰσχρὸν ἢ ἀκάθαρτον ἢ μιαρόν ἐστιν ἐν τοῖς τῶν προφητῶν λόγοις.
ματι, καὶ πεπροφήτευκέναι τοὺς τοῦ Θεοῦ προφή- τας. Οἷς οὐχ ἔπεται « τὸ μὴ ἔγνωκέναι τὸν Θεὸν, ὅτι κακοῖς καὶ ἁμαρτησομένοις ἀνθρώποις πέμπει τὸν Υἱὸν, καὶ κολάσουσιν αὐτόν. › Εὐθέως δὲ λέγει τὸ, πάλαι ταῦτα προειρῆσθαι, ἐν ἀπολογία ὑφ' ἡμῶν λέγεσθαι. Αλλ', ἐπεὶ αὐτάρκη περιγραφήν είληφεν ὁ ἔκτος ἡμῶν τόμος, αὐτοῦ που καταπαύσαντες τὸν λόγον, ἀρξόμεθα, Θεοῦ διδόντος, ἑβδόμου· ἐν ᾧ ἀπαν την νομίζει πρὸς τὸ ὑφ᾽ ἡμῶν λέγεσθαι, τοὺς προ- φήτας πάντα τὰ περὶ τοῦ Ἰησοῦ προειρηκέναι. Απερ ἐπεὶ πλείονά ἐστι, καὶ πλείονος λόγου δεῖται τοῦ πρὸς αὐτά· οὔτε διακόψαι ἐβουλήθημεν, ὑπὸ τοῦ μεγέθους ἀναγκαζόμενοι τοῦ βιβλίου, οὔτε, ὑπὲρ τοῦ μὴ διακόψαι τὸν λόγον, μέγιστον ποιῆσαι καὶ ὑπὲρ τὸ σύμμετρον τὸν ἔκτον τόμον. ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΚΑΤΑ ΚΕΛΣΟΥ ΤΟΜΟΣ ΕΒΔΟΜΟΣ. - Ἐν ἐξ τοῖς πρὸ τούτων, ἱερὲ ἀδελφὲ 'Αμβρόσιε, Β ἀγωνισάμενοι, κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν, βιβλίοις πρὸς τὰς Κέλσου κατὰ Χριστιανῶν κατηγορίας, και μηδὲν, ὅση δύναμις, ἀβασάνιστον καὶ ἀνεξέταστον ἐάσαντες, μηδὲ παρελθόντες, πρὸς δ, ὡς οἷόν τε ἡμῖν, ἀπηντής σαμεν, Θεὸν ἐπικαλεσάμενοι δι' αὐτοῦ Ἰησοῦ Χριστοῦ, τοῦ κατηγορουμένου ὑπὸ Κέλσου, ἵν᾿ ἡμῶν ἐλλάμψῃ ἐν τῇ καρδίᾳ, ἀλήθεια τυγχάνων, τὰ ἀνατρεπτικά τοῦ ψεύδους, ἀρχόμεθα καὶ ἑβδόμου συγγράμματος, τὸ προφητικὸν ἐκεῖνο ἐν τῇ πρὸς Θεὸν λέγοντες εὐχή, τὸ, Ἐν τῇ ἀληθείᾳ σου ἐξολόθρευσον αὐτοὺς, δῆ- λον δ' ὅτι τοὺς ἐναντίους τῇ ἀληθείᾳ λόγους· οὗτοι γὰρ ἀληθείᾳ Θεοῦ ἐξολοθρεύονται· ἵν᾽, ἐξολοθρευθέν- των αὐτῶν, οἱ πάντες περισπασμοῦ (44) ἀπολυθέν τες, εἴπωσι τὸ ἑξῆς ἐκείνῳ, τὸ, Εκουσίως θύσω σοι, λογικὴν καὶ ἄκαπνον θυσίαν προσφέροντες τῷ Θεῷ τῶν ὅλων. Πρόκειται δὲ νῦν τῷ Κέλσῳ κατηγορῆσαι τοῦ φάσκοντος λόγου, ὑπὸ τῶν παρὰ Ἰουδαίοις προφητῶν προφητεύεσθαι τὰ περὶ τὸν Χριστὸν Ἰησοῦν. Καὶ πρῶτόν γε κατ' ἀρχὰς ἐξετάζομεν ὧν οἴεται (45), τοὺς μὲν ἄλλον εἰσηγουμένους Θεὸν παρὰ τὸν Ἰου δαίων Θεὸν μηδαμῶς δύνασθαι ἀπαντᾶν πρὸς τὰς ἐπαπορήσεις αὐτοῦ· ἡμᾶς δὲ, τοὺς τὸν αὐτὸν τηρή σαντας Θεόν, καταφεύγειν ἐπὶ τὴν διὰ τῶν προφητευο- μένων περὶ Χριστοῦ ἀπολογίαν. Καί φησι πρὸς ταῦτα· Ιδωμεν ὅπη ἐφευρήσουσι παραίτησιν· σμοῦ, περισπασμού, πιεη- περισπασμός λογικὴν καὶ ἄκαπνον θυσίαν ἐξετάζων οίεται. CONTRA CELSUM LIB. VII. A erat. Quod certe non cohæret cum dicto Celsi, e Deun nescivisse se mittere Filium ad homines malos et peccaturos, qui illum erant supplicio affecturi. › Mox tamen fatetur ita hæc a nobis defendi, ut præ- dicta olim fuisse dicamnus. Quoniam vero sexti hujus libri jaun justa moles est, hic finem illi im- ponimus, incepturi Deo dante septimum, ubi ever- tere se putat id quod dicimus, quæcunque Jesu ac- ciderunt, a prophetis fuisse prænuntiata. Sed quia hæc multa sunt eaque non nisi multis pertractari possunt, noluimus aut intercidere sermonem ad id coacti voluminis prolixitate; aut, ne sermo inter- cidatur, sextum hunc librum producere ad maxi- mam longitudinem, et quæ justum modum exce- deret. ORIGENIS CONTRA CELSUM LIBER SEPTIMUS. C Psal. LIII, sed melius mss. colices, dacia quippe ac falsa omnino sunt ille quo homines a veritate abducuntur, et ad diversa omnia distrahuntur, nec ulla est homini ad verita- teun via relicta, nisi per falsi abolitionem : quo de- certavimus quoad facultas tulit contra Celsi adver- sus Christianos criminationes, nulla prætermissa re, quæ pro viribus non discussa, examinata atque refutata fuerit. Nunc septimum aggredimur, non ante tamen, quam a Deo per Jesum Christum quem Celsus criminatur, petierimus, ut, cumn sit veritas, cor nostrum illuminet et doceat quæ mendacium dissipent. Atque hanc in rem istud propheticum in nostris ad Deum precibus usurpamus : In veritate tua disperde illos sermones videlicet veritati cone trarios (hi enim Dei veritate disperduntur), ut jis disperditis, omnes a fraude liberati dicant id quod sequitur : Voluntarie sacrificabo tibi *, rationa- lemque et fumi experten supremo Deo victimanı offerant. , doctrina, a Judaeorum prophetis prænuntiala fuissa quæcunque Jesu Christo acciderunt. Ac primum ex- pendenus quod opinatur, ea que objicit non posse refutari ab iis qui alium a Judæorum Deo Deum in- ducunt : nos vero qui eundem ac illi retinemus, ut nos defendamus, ad prophetarum de Christo va- ticinia confugere. Ejus hac de re verba sunt hæc : Videamus quam sibi defensionem paraturi sint : nul- lam invenient ii quibus alium Deum inducere placuit, mnum abolito, ad veritatem animus applicari sic- que suo olerre Deo potest. an scribendum, 7. 79 ibid. 8. (44) Hoeschelius et Spencerus in textu, πειρα- D 1. In sex prioribus libris, pie frater Ambrosi, e- 2. Nunc Celso propositum est adoriri istud nostræ (45) Εξετάζομεν ὧν οίεται. Dubitabat Guietus
Ἀλλ’ οὐδὲ ποιεῖ ἢ πάσχει αἴσχιστα ὁ θεὸς οὐδὲ τῷ κακῷ διακονεῖται, ὡς οἴεται Κέλσος· οὐδὲ γὰρ προείρηταί τι τῶν τοιούτων. Κἂν λέγῃ αὐτὸς προειρῆσθαι τὸν θεὸν τῷ κακῷ διακονεῖσθαι ἢ ποιεῖν ἢ πάσχειν αἴσχιστα, ἔμελλε παραθέσθαι τὰς ἀπὸ τῶν προφητῶν εἰς τοῦτο λέξεις καὶ μὴ μάτην μολύνειν ἐθέλειν τοὺς ἀκούοντας αὐτοῦ. Ἃ μὲν οὖν πείσεται Χριστὸς προεῖπον οἱ προφῆται, καὶ τὴν αἰτίαν τιθέντες τοῦ, δι’ ὃ πείσεται· καὶ ὁ θεὸς ἠπίστατο ἅπερ ὁ Χριστὸς αὐτοῦ πείσεται. Πόθεν δ’ ὅτι καὶ μιαρώτατα καὶ ἀκαθαρτότατα ταῦτ’ ἦν, ὥς φησιν ὁ Κέλσος; Ἀλλὰ δόξει διδάσκειν, πῶς μιαρώτατα καὶ ἀκαθαρτότατ’ ἄττα ἦν ἃ καὶ ὑπέμεινεν, ἐπεί φησι· Τί γὰρ ἄλλο ἦν θεῷ τὸ προβάτων σάρκας ἐσθίειν καὶ χολὴν ἢ ὄξος πίνειν πλὴν σκατοφαγεῖν; Θεὸς δὲ καθ’ ἡμᾶς προβάτων σάρκας οὐκ ἤσθιεν. Ἵνα γὰρ καὶ δόξῃ ὅτι ἤσθιεν, ὡς σῶμα φορῶν ὁ Ἰησοῦς ἤσθιεν. Ἀλλὰ καὶ περὶ τῆς χολῆς καὶ τοῦ ὄξους, προφητευθέντων ἐν τῷ Ἔδωκαν εἰς τὸ βρῶμά μου χολήν, καὶ εἰς τὴν δίψαν μου ἐπότισάν με ὄξος, ἐν τοῖς ἀνωτέρω προειρηκότες ἀναγκαζόμεθα ὑπὸ τοῦ Κέλσου παλιλλογεῖν.
ματι, καὶ πεπροφήτευκέναι τοὺς τοῦ Θεοῦ προφή- τας. Οἷς οὐχ ἔπεται « τὸ μὴ ἔγνωκέναι τὸν Θεὸν, ὅτι κακοῖς καὶ ἁμαρτησομένοις ἀνθρώποις πέμπει τὸν Υἱὸν, καὶ κολάσουσιν αὐτόν. › Εὐθέως δὲ λέγει τὸ, πάλαι ταῦτα προειρῆσθαι, ἐν ἀπολογία ὑφ' ἡμῶν λέγεσθαι. Αλλ', ἐπεὶ αὐτάρκη περιγραφήν είληφεν ὁ ἔκτος ἡμῶν τόμος, αὐτοῦ που καταπαύσαντες τὸν λόγον, ἀρξόμεθα, Θεοῦ διδόντος, ἑβδόμου· ἐν ᾧ ἀπαν την νομίζει πρὸς τὸ ὑφ᾽ ἡμῶν λέγεσθαι, τοὺς προ- φήτας πάντα τὰ περὶ τοῦ Ἰησοῦ προειρηκέναι. Απερ ἐπεὶ πλείονά ἐστι, καὶ πλείονος λόγου δεῖται τοῦ πρὸς αὐτά· οὔτε διακόψαι ἐβουλήθημεν, ὑπὸ τοῦ μεγέθους ἀναγκαζόμενοι τοῦ βιβλίου, οὔτε, ὑπὲρ τοῦ μὴ διακόψαι τὸν λόγον, μέγιστον ποιῆσαι καὶ ὑπὲρ τὸ σύμμετρον τὸν ἔκτον τόμον. ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΚΑΤΑ ΚΕΛΣΟΥ ΤΟΜΟΣ ΕΒΔΟΜΟΣ. - Ἐν ἐξ τοῖς πρὸ τούτων, ἱερὲ ἀδελφὲ 'Αμβρόσιε, Β ἀγωνισάμενοι, κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν, βιβλίοις πρὸς τὰς Κέλσου κατὰ Χριστιανῶν κατηγορίας, και μηδὲν, ὅση δύναμις, ἀβασάνιστον καὶ ἀνεξέταστον ἐάσαντες, μηδὲ παρελθόντες, πρὸς δ, ὡς οἷόν τε ἡμῖν, ἀπηντής σαμεν, Θεὸν ἐπικαλεσάμενοι δι' αὐτοῦ Ἰησοῦ Χριστοῦ, τοῦ κατηγορουμένου ὑπὸ Κέλσου, ἵν᾿ ἡμῶν ἐλλάμψῃ ἐν τῇ καρδίᾳ, ἀλήθεια τυγχάνων, τὰ ἀνατρεπτικά τοῦ ψεύδους, ἀρχόμεθα καὶ ἑβδόμου συγγράμματος, τὸ προφητικὸν ἐκεῖνο ἐν τῇ πρὸς Θεὸν λέγοντες εὐχή, τὸ, Ἐν τῇ ἀληθείᾳ σου ἐξολόθρευσον αὐτοὺς, δῆ- λον δ' ὅτι τοὺς ἐναντίους τῇ ἀληθείᾳ λόγους· οὗτοι γὰρ ἀληθείᾳ Θεοῦ ἐξολοθρεύονται· ἵν᾽, ἐξολοθρευθέν- των αὐτῶν, οἱ πάντες περισπασμοῦ (44) ἀπολυθέν τες, εἴπωσι τὸ ἑξῆς ἐκείνῳ, τὸ, Εκουσίως θύσω σοι, λογικὴν καὶ ἄκαπνον θυσίαν προσφέροντες τῷ Θεῷ τῶν ὅλων. Πρόκειται δὲ νῦν τῷ Κέλσῳ κατηγορῆσαι τοῦ φάσκοντος λόγου, ὑπὸ τῶν παρὰ Ἰουδαίοις προφητῶν προφητεύεσθαι τὰ περὶ τὸν Χριστὸν Ἰησοῦν. Καὶ πρῶτόν γε κατ' ἀρχὰς ἐξετάζομεν ὧν οἴεται (45), τοὺς μὲν ἄλλον εἰσηγουμένους Θεὸν παρὰ τὸν Ἰου δαίων Θεὸν μηδαμῶς δύνασθαι ἀπαντᾶν πρὸς τὰς ἐπαπορήσεις αὐτοῦ· ἡμᾶς δὲ, τοὺς τὸν αὐτὸν τηρή σαντας Θεόν, καταφεύγειν ἐπὶ τὴν διὰ τῶν προφητευο- μένων περὶ Χριστοῦ ἀπολογίαν. Καί φησι πρὸς ταῦτα· Ιδωμεν ὅπη ἐφευρήσουσι παραίτησιν· σμοῦ, περισπασμού, πιεη- περισπασμός λογικὴν καὶ ἄκαπνον θυσίαν ἐξετάζων οίεται. CONTRA CELSUM LIB. VII. A erat. Quod certe non cohæret cum dicto Celsi, e Deun nescivisse se mittere Filium ad homines malos et peccaturos, qui illum erant supplicio affecturi. › Mox tamen fatetur ita hæc a nobis defendi, ut præ- dicta olim fuisse dicamnus. Quoniam vero sexti hujus libri jaun justa moles est, hic finem illi im- ponimus, incepturi Deo dante septimum, ubi ever- tere se putat id quod dicimus, quæcunque Jesu ac- ciderunt, a prophetis fuisse prænuntiata. Sed quia hæc multa sunt eaque non nisi multis pertractari possunt, noluimus aut intercidere sermonem ad id coacti voluminis prolixitate; aut, ne sermo inter- cidatur, sextum hunc librum producere ad maxi- mam longitudinem, et quæ justum modum exce- deret. ORIGENIS CONTRA CELSUM LIBER SEPTIMUS. C Psal. LIII, sed melius mss. colices, dacia quippe ac falsa omnino sunt ille quo homines a veritate abducuntur, et ad diversa omnia distrahuntur, nec ulla est homini ad verita- teun via relicta, nisi per falsi abolitionem : quo de- certavimus quoad facultas tulit contra Celsi adver- sus Christianos criminationes, nulla prætermissa re, quæ pro viribus non discussa, examinata atque refutata fuerit. Nunc septimum aggredimur, non ante tamen, quam a Deo per Jesum Christum quem Celsus criminatur, petierimus, ut, cumn sit veritas, cor nostrum illuminet et doceat quæ mendacium dissipent. Atque hanc in rem istud propheticum in nostris ad Deum precibus usurpamus : In veritate tua disperde illos sermones videlicet veritati cone trarios (hi enim Dei veritate disperduntur), ut jis disperditis, omnes a fraude liberati dicant id quod sequitur : Voluntarie sacrificabo tibi *, rationa- lemque et fumi experten supremo Deo victimanı offerant. , doctrina, a Judaeorum prophetis prænuntiala fuissa quæcunque Jesu Christo acciderunt. Ac primum ex- pendenus quod opinatur, ea que objicit non posse refutari ab iis qui alium a Judæorum Deo Deum in- ducunt : nos vero qui eundem ac illi retinemus, ut nos defendamus, ad prophetarum de Christo va- ticinia confugere. Ejus hac de re verba sunt hæc : Videamus quam sibi defensionem paraturi sint : nul- lam invenient ii quibus alium Deum inducere placuit, mnum abolito, ad veritatem animus applicari sic- que suo olerre Deo potest. an scribendum, 7. 79 ibid. 8. (44) Hoeschelius et Spencerus in textu, πειρα- D 1. In sex prioribus libris, pie frater Ambrosi, e- 2. Nunc Celso propositum est adoriri istud nostræ (45) Εξετάζομεν ὧν οίεται. Dubitabat Guietus
PG 11:1439Ἀεὶ γὰρ οἱ τῷ τῆς ἀληθείας ἐπιβουλεύοντες λόγῳ χολὴν τὴν ἀπὸ τῆς ἑαυτῶν κακίας καὶ ὄξος τὸ ἀπὸ τῆς ἰδίας ἐπὶ τὰ φαῦλα τροπῆς προσάγουσι τῷ Χριστῷ τοῦ θεοῦ, ὃς γευσάμενος οὐ θέλει πιεῖν. Εἶτα μετὰ ταῦτα, βουλόμενος ἀνατρέπειν τὴν πίστιν τῶν διὰ τὸ πεπροφητεῦσθαι παραδεξαμένων τὰ τοῦ Ἰησοῦ, φησί· Φέρε ἐὰν προείπωσιν οἱ προφῆται τὸν μέγαν θεόν, ἵνα μηδὲν ἄλλο φορτικώτερον εἴπω, δουλεύειν ἢ νοσήσειν ἢ ἀποθανεῖν, τεθνήξεσθαι δεήσει τὸν θεὸν ἢ δουλεύειν ἢ νοσήσειν, ἐπειδὴ προείρητο, ἵνα πιστευθῇ ἀποθανὼν ὅτι θεὸς ἦν; Ἀλλ’ οὐκ ἂν προείποιεν τοῦτο οἱ προφῆται· κακὸν γάρ ἐστι καὶ ἀνόσιον. Οὐκοῦν οὔτ’ εἰ προεῖπον οὔτ’ εἰ μὴ προεῖπον, σκεπτέον, ἀλλ’ εἰ τὸ ἔργον ἄξιόν ἐστι θεοῦ καὶ καλόν. Τῷ δ’ αἰσχρῷ καὶ κακῷ, κἂν πάντες ἄνθρωποι μαινόμενοι προλέγειν δοκῶσιν, ἀπιστητέον. Πῶς οὖν τὰ περὶ τοῦτον ὡς περὶ θεὸν πραχθέντα ἐστὶν ὅσια; Φαίνεται δὴ διὰ τούτων ἰσχυρὸν μέν τι πρὸς πειθὼ τῶν ἀκουόντων ὑπονενοηκέναι τὸ περὶ τοῦ πεπροφητεῦσθαι τὸν Ἰησοῦν κεφάλαιον, ἄλλῳ δὲ πιθανῷ πειρᾶσθαι ἀνατρέπειν τὸν λόγον φάσκων· Οὐκοῦν οὔτ’ εἰ προεῖπον οὔτ’ εἰ μὴ προεῖπον, σκεπτέον.
Ἐχρῆν δ’ εἴπερ μὴ παραλογιστικῶς ἀλλ’ ἀποδεικτικῶς ἐβούλετο ἐνστῆναι τῷ λεγομένῳ εἰπεῖν· οὐκοῦν ἀποδεικτέον ὅτι οὐ προεῖπον ἢ οὐ, καθὼς προεῖπον, τὰ περὶ Χριστοῦ πεπλήρωται ἐν τῷ Ἰησοῦ λεχθέντα, καὶ ἐπιφέρειν τὴν δοκοῦσαν αὐτῷ ἀπόδειξιν. Οὕτως γὰρ ἐφαίνετο ἄν, τίνα μὲν αἱ προφητεῖαι λέγουσιν ὑφ’ ἡμῶν ἀναφερόμενα ἐπὶ τὸν Ἰησοῦν, πῶς δὲ οὗτος ψευδοποιεῖ τὴν ἐκδοχὴν ἡμῶν· καὶ εὑρέθη ἄν, πότερον γενναίως ἀνατρέπει τὰ ὑφ’ ἡμῶν φερόμενα ἀπὸ τῶν προφητῶν εἰς τὸν περὶ τοῦ Ἰησοῦ λόγον, ἢ ἁλίσκεται ἀναισχύντως βιάζεσθαι θέλων τὴν τῆς ἀληθείας ἐνάργειαν ὡς οὐκ ἀλήθειαν. Ἐπεὶ δ’ ἀδύνατά τινα καὶ ἀπρεπῆ θεῷ καθ’ ὑπόθεσιν τιθείς φησιν· Εἰ ταῦτα προφητεύοιτο περὶ τοῦ ἐπὶ πᾶσι θεοῦ, ἆρ’ ἐπεὶ προλέγεται, πιστεύεσθαι δεῖ τὰ τοιαῦτα περὶ θεοῦ; Καὶ νομίζει κατασκευάζεσθαι ὅτι, κἂν ἀληθῶς ὦσι προειρηκότες οἱ προφῆται περὶ υἱοῦ θεοῦ τοιαῦτα, ἀδύνατον ἦν αὐτὸν παθεῖν [οὕτως] ἢ δρᾶσαι χρῆναι πιστεύειν τοῖς προειρημένοις· λεκτέον ὅτι ἡ ὑπόθεσις αὐτοῦ ἄτοπος οὖσα ποιήσαι ἂν συνημμένα εἰς τὰ ἀλλήλοις ἀντικείμενα λήγοντα, ὅπερ οὕτω δείκνυται.
PG 11:1441Εἰ οἱ ἀληθῶς προφῆται τοῦ ἐπὶ πᾶσι θεοῦ δουλεύειν ἢ νοσεῖν ἢ καὶ τεθνήξεσθαι φήσαιεν τὸν θεόν, συμβήσεται ταῦτα περὶ τὸν θεόν, ἀψευδεῖν γὰρ ἀνάγκη τοὺς τοῦ μεγάλου θεοῦ προφήτας· ἀλλὰ καὶ εἰ οἱ ἀληθῶς προφῆται τοῦ ἐπὶ πᾶσι θεοῦ τὰ αὐτὰ ταῦτά φασιν, ἐπεὶ τὰ τῇ φύσει ἀδύνατα οὐκ ἔστιν ἀληθῆ, οὐκ ἂν συμβαίη περὶ τὸν θεὸν ἃ λέγουσιν οἱ προφῆται. Ὅταν δὲ δύο συνημμένα λήγῃ εἰς τὰ ἀλλήλοις ἀντικείμενα τῷ καλουμένῳ διὰ δύο τροπικῶν θεωρήματι, ἀναιρεῖται τὸ ἐν ἀμφοτέροις τοῖς συνημμένοις ἡγούμενον, ὅπερ ἐν τούτοις ἐστὶ τὸ προλέγειν τοὺς προφήτας τὸν μέγαν θεὸν δουλεύειν ἢ νοσήσειν ἢ τεθνήξεσθαι. Συνάγεται οὖν τὸ οὐκ ἄρα προεῖπον οἱ προφῆται τὸν μέγαν θεὸν δουλεύσειν ἢ νοσήσειν ἢ τεθνήξεσθαι, καὶ ὑπάγεταί γε ὁ λόγος τρόπῳ τοιούτῳ· εἰ τὸ πρῶτον, καὶ τὸ δεύτερον· εἰ τὸ πρῶτον, οὐ τὸ δεύτερον· οὐκ ἄρα τὸ πρῶτον. Φέρουσι δὲ καὶ ἐπὶ ὕλης τὸν τρόπον τοῦτον οἱ ἀπὸ τῆς Στοᾶς, λέγοντες τό· εἰ ἐπίστασαι ὅτι τέθνηκας, [τέθνηκας· εἰ ἐπίστασαι ὅτι τέθνηκας,] οὐ τέθνηκας· ἀκολουθεῖ τὸ οὐκ ἄρα ἐπίστασαι ὅτι τέθνηκας. Τὸν τρόπον δὲ τοῦτον καταςκευάζουσι τὰ συνημμένα·
ἀλλὰ διὰ τούτων, ἃ οὐδὲ θέμις ἦν τῷ σώφρονι και ἀνθρώπῳ βλέπειν, ούπω λέγεσθαι (51) ἢ καὶ ἅπτε σθαι, καὶ τοῦτο ποιεῖν οὐχ άπαξ που, οὐδὲ δις (ίσως γὰρ ἔδοξεν ἀνεκτότερον τὸ τοιοῦτο τυγχάνειν), ἀλλὰ τοσαυτάκις, οσάκις προφητεύειν ἐκείνη ἀπὸ τοῦ Απόλλωνος πεπίστευται. Ἀλλὰ καὶ τὸ εἰς ἔκστασιν καὶ μανικὴν (52) ἄγειν κατάστασιν τὴν δῆθεν προς φητεύουσαν, ὡς μηδαμῶς αὐτὴν ἑαυτῇ παρακολου θεῖν, οὐ θείου Πνεύματος ἔργον ἐστίν· ἐχρῆν γὰρ (53) τὸν κάτοχον τῷ θείῳ Πνεύματι, πολλῷ πρότερον παντὸς οὗτινοσοῦν τοῦ ἀπὸ τῶν χρησμῶν διδασκομένου τὸ συμβαλλόμενον εἰς τὸν μέσον καὶ κατὰ φύσιν βίον, ἢ πρὸς τὸ λυσιτελές, ἢ πρὸς τὸ συμφέρον, ὠφεληθῆναι, καὶ διορατικώτερον παρ' ἐκεῖνο μάλιστα καιροῦ τυγχάνειν ὅτε σύνεστιν αὐτῷ τὸ θεῖον. Οθεν ἡμεῖς ἀποδείκνυμεν, συνάγοντες ἀπὸ τῶν 4. ἱερῶν Γραμμάτων, ὅτι οἱ ἐν Ἰουδαίως προφῆται, ἐλλαμπόμενοι ὑπὸ τοῦ θείου Πνεύματος τοσοῦτον, Β ὅσον ἦν καὶ αὐτοῖς τοῖς προφητεύουσι χρήσιμον, προ- απέλαυον (54) τῆς τοῦ κρείττονος εἰς αὐτοὺς ἐπιδη- μίας· καὶ διὰ τῆς πρὸς τὴν ψυχὴν αὐτῶν, ἵν' οὕτως ὀνομάσω, ἀφῆς τοῦ καλουμένου ἁγίου Πνεύματος διορατικώτεροί τε τὸν νοῦν ἐγίνοντο καὶ τὴν ψυχὴν λαμπρότεροι· ἀλλὰ καὶ τὸ σῶμα οὐδαμῶς ἔτι ἀντιπράτο τον (55) τῷ κατ' ἀρετὴν βίῳ, ἅτε κατὰ τὸ παρ' ἡμῖν καλούμενον φρόνημα τῆς σαρκὸς νεκρούμενον. Πνεύ ματι γὰρ θειοτέρῳ τὰς τοῦ σώματος πράξεις, καὶ ἀπὸ τοῦ φρονήματος τῆς σαρκὸς ἀρχομένας ἔχθρας τυγχάνειν (56) πρὸς Θεὸν, θανατοῦσθαι πεπείσμεθα. Εἰ δ᾽ ἐξίσταται, καὶ οὐκ ἐν ἑαυτῇ ἐστιν ἡ Πυθία, ὅτε μαντεύεται· ποδαπόν νομιστέον πνεῦμα, τὸ σκό- τον καταχέαν τοῦ νοῦ καὶ τῶν λογισμῶν, ἢ τοιοῦ τον ὁποῖόν ἐστι καὶ τὸ τῶν δαιμόνων γένος, οὓς οὐχ ὀλίγοι Χριστιανῶν ἀπελαύνουσι τῶν πασχόντων σὺν οὐδενὶ περιέργῳ καὶ μαγικῷ ἢ φαρμακευτικῷ πρά- γματι, ἀλλὰ μόνῃ εὐχῇ καὶ ὁρκώσεσιν (57) ἁπλου- στέραις, καὶ ὅσα ἂν δύναιτο προσάγειν ἁπλούστερος ἄνθρωπος; ἃς ἐπίπαν γὰρ ἰδιῶται τὸ τοιοῦτον πράτ- τουσι, περιστάσης τῆς ἐν τῷ λόγῳ Χριστοῦ χάριτος τὸ τῶν δαιμόνων (58) εὐτελὲς καὶ ἀσθενὲς, οὐ πάν- τως δεόμενον, πρὸς τὸ ἡττηθῆναι, καὶ εἶξαν ὑπεξελθεῖν ἀπὸ ψυχῆς ἀνθρώπου και σώματος, σοφοῦ τινος καὶ δυνατοῦ ἐν ταῖς λογικαῖς περὶ τῆς πίστεως ἀποδείξεσιν. ᾿Αλλὰ καὶ εἴπερ πεπίστευται οὐ παρὰ Χριστιανοῖς καὶ Ἰουδαίοις μόνοις, ἀλλὰ καὶ παρ' ἄλλοις πολλοῖς Ελλήνων καὶ βαρβάρων, ὅτι ζῇ καὶ ὑπάρχει μετὰ τὸν ἀπὸ τοῦ σώματος χωρισμὸν ἡ ἀνθρωπίνη ψυχή· καὶ τῷ λόγῳ παρίσταται, ὅτι ἡ μὲν καθαρὰ καὶ μὴ βα ρουμένη ὑπὸ τῶν τῆς· κακίας μολιβδίδων, μετέωρος φέρεται ἐπὶ τοὺς τόπους τῶν καθαρωτέρων καὶ αἰθε ρίων σωμάτων, καταλιποῦσα τὰ τῇδε παχέα σώματα καὶ τὰ ἐν αὐτοῖς μιάσματα· ἡ δὲ φαύλη, καὶ ὑπὸ τῶν ἁμαρτάδων καθελκομένη ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ μηδ' ἀναπνεῦσαι δυναμένη, τῇδε φέρεται καὶ καλινδείται, λέγεται. μαγικήν. Ἐχρἦν γὰρ τὸν κάτοχον τῷ θείῳ Πνεύματι, τὸν συμβαλλόμενον εἰς τὸν μέσον καὶ κατὰ φύσιν βίον, πολλῷ πρότερον παντὸς οὗτινοσοῦν τοῦ ἀπὸ τῶν χρησμῶν διδασκομένου, ἢ πρὸς τὸ λυσιτελές, ἢ πρὸς τὸ συμφέρον ὠφεληθῆναι. προαπέλα- εἶχον. ἀντέ- πραττε. CONTRA CELSUM LIB. VII. A mantem extra se abripere et in furorem agere, ul sibi ipsa constare non possit, id certe Spiritus divini non est opus. Oportet enim ut qui divino Spiritu amatus est, is longe ante eos qui discendi causa quid ad civilem aut naturalem vitam condu- cat, quid quæstui, quid commodo sit, oracula con- sulunt, utilitatem inde percipiat, ac tum maxime fat perspicax, cum numen ipsi conjungitur. C monstramnz, Judæorum prophetas divino Spiritu Atque eam ob rem nos e sacris Scripturis de- illustratos, quantum ipsis utile fuit, primos fuisse qui praestantioris nature adventu fruerentur, et per sancti Spiritus contactum, ut ita loquar, mentem eorum perspicaciorem animamque splendidiorem f..ctam fuisse. Sed neque illorum corpus in mora amplius erat ne virtuti studerent, quippe quod pru- dentiæ carnis, ut vocamus, emortuum erat. Per- suasum enim nobis est facia corporis, et orlas a prudentia carnis cum Deo inimicitias divino Spi- ritu mortificari. Si autem extra se rapitur, si sui compos non est Pythia dum vaticinia edit, cujusnam alius generis censeri oportet spiritum illum qui menti et rationi tenebras offundit, præterquam illo- rum dæmonum, quos ex obsessis profligant e Christianis multi, idque sine ullo inutili magiæ ant incantationis auxilio, sed solis precibus simplici- busque adjurationibus et quales vel simplicior hono possit adhibere? Iloc enim plerumque faciunt idio- c. Quo quidem ea quæ doctrinæ nostræ inest gratia Christi, manifeste prodit contemnendam de- monum infirmitatem, cum, ut vincantur, cedant et ex anima corporeque hominis fugentur, non opus sit sapiente et in probandis fidei rebus versato. D e:!ti, ac Boherello videtur sanus, videbatur Guieto ex luxatione obscurus, et sic corrigendus : tantuni, sed etiam a multis aliis Græcis et barbaris, vivere et superesse humanam animam post suain a corpore separationem. Si confirmat ratio puram nec malitiæ quasi massa plumbea oneratam, subli- mem evolare ad ea loca, ubi puriorum et the- reorum corporum sedes est, relictis hic deorsum crassis corporibus eorumque sordibus ; malan vero et ad terram peccatis depressam nec respirare valentem, hic vagari et volutari, aliam circa sepul- cra, ubi animarum simulacra umbrarum instar Basileensis. In antea editis legitur, 6ov. rari videbatur, Boberellus legit, num. 2. (51) Λέγεσθαι. Recte mss. Male autem libb. (52) Μανικήν. Optine mss. Libb. autem editi, (53) Ερχῆν γάρ, etc. Locus hic qui mihi æque 5. Præterea si creditur non a Christianis et Judæis (54) Προαπέλαυον. Recte omnino habet codex (55) Αντιπράττον. Guieto hic omnino deside- (56) Haschelius in textu, τυγχάνοντος, male. (57) Καὶ ὁρκώσεσιν. Vide adnotat. ad lib. 1, (58) lleschel. in textu, δαιμονίων.
PG 11:1443εἰ ἐπίστασαι ὅτι τέθνηκας, ἔστιν ὃ ἐπίστασαι, ἔστιν ἄρα τὸ τέθνηκας. Καὶ πάλιν· εἰ ἐπίστασαι ὅτι τέθνηκας, καὶ ἔστιν τὸ ἐπίστασαι ὅτι τέθνηκας. Ἐπεὶ δὲ ὁ τεθνηκὼς [οὐδὲν] ἐπίσταται, δῆλον ὅτι, εἰ ἐπίστασαι ὅτι τέθνηκας, οὐ τέθνηκας. Καὶ ἀκολουθεῖ, ὡς προεῖπον, ἀμφοτέροις τοῖς συνημμένοις τὸ οὐκ ἄρα ἐπίστασαι ὅτι τέθνηκας. Τοιοῦτόν τι ἐστὶ καὶ περὶ τὴν Κέλσου ὑπόθεσιν, λέγοντος ἣν προεξεθέμεθα λέξιν. Ἀλλ’ οὐδ’ ἅπερ ἐν ὑποθέσει παρειλήφαμεν παραπλήσιά ἐστι ταῖς περὶ Ἰησοῦ προφητείαις. Οὐ γὰρ προεῖπον αἱ προφητεῖαι θεὸν σταυρωθήσεσθαι, αἵτινές φασι περὶ τοῦ ἀναδεξαμένου τὸν θάνατον· Καὶ εἴδομεν αὐτόν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος οὐδὲ κάλλος, ἀλλὰ τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον, ἐκλεῖπον παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων· ἄνθρωπος ἐν πληγῇ ὢν καὶ πόνῳ καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν. Ὅρα οὖν [ὡς] σαφῶς ἄνθρωπον εἰρήκασι τὸν πεπονθότα ἀνθρώπινα. Καὶ αὐτὸς ἀκριβῶς εἰδὼς Ἰησοῦς ὅτι τὸ ἀποθνῇσκον ἄνθρωπος ἦν, φησὶ πρὸς τοὺς ἐπιβουλεύοντας αὐτῷ·
δῶν (59) ψυχῶν φαντάσματα, ἡ δέ τις άπαξαπλώς περὶ τὴν γῆν· ποδαπὰ χρὴ νομίζειν εἶναι πνεύματα, τὰ ὅλους ἵν᾽ οὕτως ὀνομάσω, αἰῶνας προσδεθέντα, ὥσπερ είτε μαγγανείαις τισὶν, εἴτε καὶ διὰ τὴν σφε τέραν κακίαν οἰκοδομαῖς καὶ τόποις ; 'Ο λόγος δὴ αἰ- ρεῖ φαῦλ᾽ ἅττα νομίζειν εἶναι τὰ τοιαῦτα τῇ προγνω στικῇ δυνάμει, μέσῃ τυγχανούσῃ, εἰς ἀπάτην ἀνθρώ πων χρώμενα, καὶ πρὸς τὸ περισπάσαι αὐτοὺς ἀπὸ τοῦ Θεοῦ, καὶ τῆς καθαρᾶς εἰς αὐτὸν εὐσεβείας. Δη λοῖ δὲ τὸ τοιοῦτον τοὺς αὐτοὺς (60) τυγχάνειν καὶ τὸ, ταῖς ἀπὸ τῶν θυσιῶν ἀναθυμιάσεσι καὶ ταῖς ἀπὸ τῶν αἱμάτων καὶ ὁλοκαυτωμάτων ἀποφοραῖς τρεφόμενα αὐτῶν τὰ σώματα (61), φιληδονούντων τοῖς τοιούτοις, ἐπ' αὐτὸ τυγχάνειν τοῦ ὡσπερεὶ φιλοζωεῖν· ἀνάλογον Α ἡ μέν τις ἐπὶ τὰ μνήματα, ἔνθα καὶ ὤφθη σκιοει Β φαύλοις ἀνθρώποις, οὐκ ἀσπαζομένοις μὲν τὸ καθα- ρώτερον ἔξω σωμάτων ζήν, περιέπουσι δὲ διὰ τὰς σωματικὰς ἡδονὰς τὴν ἐν τῷ γεώδει σώματι ζωήν. Εἴπερ δὲ θεὸς ἦν, ὡς Έλληνες οἴονται, ὁ ἐν Δελφοῖς Απόλλων, τίνα μᾶλλον ἐχρῆν αὐτὸν ἐκλέξασθαι προ φήτην ἢ τὸν σοφόν ; ἢ, μὴ εὑρισκομένου τοῦ τοιού του, κἂν τὸν προκόπτοντα; Πῶς δ᾽ ἂν οὐκ ἄνδρα μάλλον προφητεύειν ἐβούλετο ἤπερ γυναῖκα ; Εἰ δὲ καὶ τὸ θῆλυ ἤθελεν, ὡς τάχα μη δυνάμενος (62), ή μὴ τερπόμενος ἄλλῳ τινὶ, ἢ τοῖς κόλποις τῶν γυναι κῶν· πῶς οὐχὶ παρθένον μᾶλλον ἐχρῆν αὐτὸν ἐπιλέξασθαι ήπερ γυναῖκα τὴν τὸ βούλημα αὐτοῦ θεσπί ζουσαν; Νυνὶ δὲ ὁ θαυμαζόμενος παρ' Έλλησι Πύθιος οὐ δένα μὲν σοφόν, ἀλλ᾽ οὐδ᾽ ὅλως ἄνδρα ἄξιον ἔκρινε τῆς, ὡς Ἕλληνες ὑπολαμβάνουσι, θείας καταχω χῆς (63) · ἀλλ' οὐδ᾽ ἐν τῷ θήλει γένει παρθένον τινά, ἢ σοφὴν, καὶ ἀπὸ φιλοσοφίας ὠφελημένην· ἀλλά τινο γυναῖκα ἰδιῶτιν. Τάχα γὰρ οἱ ἐν ἀνθρώποις κρείττο· νες βελτίους ἦσαν τῆς εἰς τὴν κατακωχὴν ἐνεργεία; αὐτοῦ. Ἔδει δὲ καὶ, εἴπερ θεὸς ἦν, τῇ προγνώσει αὐτὸν χρήσασθαι δελέατι, ἵν' οὕτως ὀνομάσω, πρὸς τὴν ἐπιστροφὴν, καὶ θεραπείαν, καὶ ἠθικὴν κατόρ θωσιν τῶν ἀνθρώπων. Νυνὶ δὲ οὐδὲν ἡ ἱστορία τοιοῦ τον παραδίδωσι περὶ αὐτοῦ· εἰ γὰρ καὶ ἀνδρῶν ἁπάντων Σωκράτην εἶπε σοφώτατον (64) εἶναι, ημα βλυνε τὸν ἔπαινον αὐτοῦ τὸ πρὸς τούτου λεγόμενον περὶ Εὐριπίδου καὶ Σοφοκλέους ἐν τῷ, Σοφὸς Σοφοκλῆς (65), σοφώτερος δ' Εὐριπίδης. (5)) Σκιοειδών. δεν οὖν ἡ Πυθία μηδένα σοφώτερον εἶναι. τούς. Δηλοῖ δὲ τοιούτους αὐτοὺς τυγχάνειν. ἐπ᾿ αὐτὸ τυγχάνειν, ἐπ' αὐτὰ τυγχάνειν, ἐπὶ τὸ τυγχάνειν. Τῆς γὰρ ἐμῆς, εἰ δή τίς ἐστι σοφίᾳ καὶ οἴᾳ, μάρ τυρα ὑμῖν παρέξομαι τὸν Θεὸν τὸν ἐν Δελφοῖς. Χαιρε φῶντα γὰρ ἴστε δήπου· οὗτος ἐμὸς ἑταῖρος ἦν ἐκ νέου, καὶ ὑμῶν τῷ πλήθει ἑταιρός τε, καὶ ξυνέφυγε τὴν φυγὴν ταύτην, καὶ μεθ' ὑμῶν κατῆλθε. Καὶ ἴστε δὴ οἷος ἦν Χαιρεφῶν, ὡς σφοδρὸς ἔφ' ὅ τι ὁρμήσειε· καὶ δήποτε καὶ εἰς Δελφοὺς ἐλθὼν, ἐτόλμησε τοῦτο μαντεύσασθαι· καὶ ὅπερ λέγω μὴ θορυβήτε, ὦ ἄν δρες· ήρετο γὰρ δὴ εἴ τις ἐμοῦ εἴη σοφώτερος. Ανεξ Σοφὸς Σοφοκλῆς· σοφώτερος δ' Εὐριπίδης Ανδρῶν δὲ πάντων Σωκράτης σοφώτερος. Σωχρά της σοφώτατος, ORIGENIS visa sunt, aliam circa quævis corpora terrestria ; quosnam existimandum est illos esse spiritus, qui integra, ut ita loquar, sæcula ædificiis locisque alli- gati manent, sive id fiat magicis incantationibus, sive propter sua ipsorum vitia? Certe jubet ratio spiritus hujusmodi judicari malos, qui arte divina- toria, quæ est indifferens, ad decipiendos homines eosque a Deo et pura in eum pictate avertendos abutuntur. Hinc etiam illos tales habendos esse apparet, quod victimarum nidore sanguinisque et sacrificiorum odore sua corpora alere amant, hujus modi rebus delectantur, illisque adsunt quasi inde vitam servare quærerent; non secus ac perversi illi homines, qui puriorem et a corporibus remotam negligentes vitain, corporearum voluptatum deside- rio unice curant in terrestri gorpore vivere. Delphi - cus ille Apollo si deus erat, ut Græci putant, ecquem ab illo potius derebat eligi vatem, quam sapientem, aut, si non inveniebatur, saltem qui progressus in sapientia fecisse!? Quomodo non virum potius quam feminam vaticinari voluit? Aut si feminam volebat ut qui fortasse mare uti non posset, aut non alia re quam locis muliebribus delectaretur, nonne magis oportuit adhiberi virginem, quam mulierem, quæ ipsius voluntatem declararet? non sapientem, ne virum quidem diguum judicavit, quem suo numine afflaret, ut loquuntur; nec inter C feminas virginem, aut spientem, aut philosophia instructam, sed mulierem e vulgo elegit. Forte praestantes viri meliores erant, quam ut illius spiritu a'darentur. Debebat etiam, si deus erat, sua rerumn futurarum notitia inescare, ut ita dicam, homines ad mutandam vitam, ad animæ curam, ad morum emendationem. At nihil bujusmodi de illo historia proditum est. Quod enim Socratem hominum sa- pientissimum esse dixit, hanc laudem obscuravit id quod de Euripide et Sophocle addidit: Sapiens Sophocles,sed Euripides sapientior. Cum igitur sapientes pronuntiarit tragoediarum scri- ptores, quod Socrates censetur iis sapientior, qui de Vide adnot. ad lib. 11, num. 60. Μed enim Guietus auten corrigit : n, quest. v. Paulo post, loco mallet Boberellus, Guietus vero illum Delphicum exhibebo. Charephontem enim probe nimirum nostis. Ille miki erat a pueris familiaris, et vester etiam popularis: qui et vobiscum fugit, et reversus est. Et meministis quali erat natura Che- rephon : quam vehemens, quidquid susciperet. Et quidem cum aliquando Delphos venisset, ausus est huc de re consulere oraculum. Ne (oro), Athenienses, propter id quod dicam, tumultum concitetis. Scisci- tatus enim est Deum si quis me esset sapientior. Respondit Pythia neminem me sapientiorem esse. SPENCER. Apud Aristoph. Scholiast, in Nubibus, legitur quem vid. SPENCER, 6. Nunc vero Pythius ille quem admirantur Græci, (60) Τοὺς αὐτούς. Delet Boherellus articulum D sapientia, si qua est, qualis sit, testem vobis Deum (61) Σώματα. Vide Huetium Origenianorum lib. (63) Δυνάμενος. Mallet Boherellus, δυνόμενος. (63) Κατακωχής. Aliquot miss., κατοχῆς. (61) Σοφώτατον. Platon., Ajolog., pag. 20 : (65) Σοφός Σοφοκλῆς. Suidas in Σοφός :
Νῦν δὲ ζητεῖτέ με ἀποκτεῖναι, ἄνθρωπον, ὃς τὴν ἀλήθειαν ὑμῖν λελάληκα, ἣν ἤκουσα ἀπὸ τοῦ θεοῦ. Εἰ δέ τι θεῖον ἐν τῷ κατ’ αὐτὸν νοουμένῳ ἀνθρώπῳ ἐτύγχανεν, ὅπερ ἦν ὁ μονογενὴς τοῦ θεοῦ καὶ ὁ πρωτότοκος πάσης κτίσεως, ὁ λέγων· Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια καὶ Ἐγώ εἰμι ἡ ζωὴ καὶ Ἐγώ εἰμι ἡ θύρα καὶ Ἐγώ εἰμι ἡ ὁδὸς καὶ Ἐγώ εἰμι ὁ ἄρτος ὁ ζῶν ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβάς· ἄλλος δή που ὁ περὶ τούτου καὶ τῆς οὐσίας αὐτοῦ λόγος ἐστὶ παρὰ τὸν περὶ τοῦ νοουμένου κατὰ τὸν Ἰησοῦν ἀνθρώπου. Διόπερ οὐδ’ οἱ πάνυ ἁπλούστατοι καὶ λόγοις οὐκ ἐντεθραμμένοι ἐξεταστικοῖς Χριστιανοὶ εἴποιεν ἂν τεθνηκέναι τὴν ἀλήθειαν ἢ τὴν ζωὴν ἢ τὴν ὁδὸν ἢ τὸν ἐξ οὐρανοῦ καταβάντα ζῶντα ἄρτον ἢ τὴν ἀνάστασιν· φησὶ γὰρ ἑαυτὸν ἀνάστασιν εἶναι ὁ ἐν τῷ φαινομένω ἀνθρώπῳ κατὰ τὸν Ἰησοῦν διδάξας τὸ Ἐγώ εἰμι ἡ ἀνάστασις. Ἀλλὰ καὶ οὐδεὶς [οὕτως] ἐμβρόντητος ἡμῶν ἐστιν, ἵν’ εἴπῃ· τέθνηκεν ἡ ζωὴ ἤ· τέθνηκεν ἡ ἀνάστασις.
δῶν (59) ψυχῶν φαντάσματα, ἡ δέ τις άπαξαπλώς περὶ τὴν γῆν· ποδαπὰ χρὴ νομίζειν εἶναι πνεύματα, τὰ ὅλους ἵν᾽ οὕτως ὀνομάσω, αἰῶνας προσδεθέντα, ὥσπερ είτε μαγγανείαις τισὶν, εἴτε καὶ διὰ τὴν σφε τέραν κακίαν οἰκοδομαῖς καὶ τόποις ; 'Ο λόγος δὴ αἰ- ρεῖ φαῦλ᾽ ἅττα νομίζειν εἶναι τὰ τοιαῦτα τῇ προγνω στικῇ δυνάμει, μέσῃ τυγχανούσῃ, εἰς ἀπάτην ἀνθρώ πων χρώμενα, καὶ πρὸς τὸ περισπάσαι αὐτοὺς ἀπὸ τοῦ Θεοῦ, καὶ τῆς καθαρᾶς εἰς αὐτὸν εὐσεβείας. Δη λοῖ δὲ τὸ τοιοῦτον τοὺς αὐτοὺς (60) τυγχάνειν καὶ τὸ, ταῖς ἀπὸ τῶν θυσιῶν ἀναθυμιάσεσι καὶ ταῖς ἀπὸ τῶν αἱμάτων καὶ ὁλοκαυτωμάτων ἀποφοραῖς τρεφόμενα αὐτῶν τὰ σώματα (61), φιληδονούντων τοῖς τοιούτοις, ἐπ' αὐτὸ τυγχάνειν τοῦ ὡσπερεὶ φιλοζωεῖν· ἀνάλογον Α ἡ μέν τις ἐπὶ τὰ μνήματα, ἔνθα καὶ ὤφθη σκιοει Β φαύλοις ἀνθρώποις, οὐκ ἀσπαζομένοις μὲν τὸ καθα- ρώτερον ἔξω σωμάτων ζήν, περιέπουσι δὲ διὰ τὰς σωματικὰς ἡδονὰς τὴν ἐν τῷ γεώδει σώματι ζωήν. Εἴπερ δὲ θεὸς ἦν, ὡς Έλληνες οἴονται, ὁ ἐν Δελφοῖς Απόλλων, τίνα μᾶλλον ἐχρῆν αὐτὸν ἐκλέξασθαι προ φήτην ἢ τὸν σοφόν ; ἢ, μὴ εὑρισκομένου τοῦ τοιού του, κἂν τὸν προκόπτοντα; Πῶς δ᾽ ἂν οὐκ ἄνδρα μάλλον προφητεύειν ἐβούλετο ἤπερ γυναῖκα ; Εἰ δὲ καὶ τὸ θῆλυ ἤθελεν, ὡς τάχα μη δυνάμενος (62), ή μὴ τερπόμενος ἄλλῳ τινὶ, ἢ τοῖς κόλποις τῶν γυναι κῶν· πῶς οὐχὶ παρθένον μᾶλλον ἐχρῆν αὐτὸν ἐπιλέξασθαι ήπερ γυναῖκα τὴν τὸ βούλημα αὐτοῦ θεσπί ζουσαν; Νυνὶ δὲ ὁ θαυμαζόμενος παρ' Έλλησι Πύθιος οὐ δένα μὲν σοφόν, ἀλλ᾽ οὐδ᾽ ὅλως ἄνδρα ἄξιον ἔκρινε τῆς, ὡς Ἕλληνες ὑπολαμβάνουσι, θείας καταχω χῆς (63) · ἀλλ' οὐδ᾽ ἐν τῷ θήλει γένει παρθένον τινά, ἢ σοφὴν, καὶ ἀπὸ φιλοσοφίας ὠφελημένην· ἀλλά τινο γυναῖκα ἰδιῶτιν. Τάχα γὰρ οἱ ἐν ἀνθρώποις κρείττο· νες βελτίους ἦσαν τῆς εἰς τὴν κατακωχὴν ἐνεργεία; αὐτοῦ. Ἔδει δὲ καὶ, εἴπερ θεὸς ἦν, τῇ προγνώσει αὐτὸν χρήσασθαι δελέατι, ἵν' οὕτως ὀνομάσω, πρὸς τὴν ἐπιστροφὴν, καὶ θεραπείαν, καὶ ἠθικὴν κατόρ θωσιν τῶν ἀνθρώπων. Νυνὶ δὲ οὐδὲν ἡ ἱστορία τοιοῦ τον παραδίδωσι περὶ αὐτοῦ· εἰ γὰρ καὶ ἀνδρῶν ἁπάντων Σωκράτην εἶπε σοφώτατον (64) εἶναι, ημα βλυνε τὸν ἔπαινον αὐτοῦ τὸ πρὸς τούτου λεγόμενον περὶ Εὐριπίδου καὶ Σοφοκλέους ἐν τῷ, Σοφὸς Σοφοκλῆς (65), σοφώτερος δ' Εὐριπίδης. (5)) Σκιοειδών. δεν οὖν ἡ Πυθία μηδένα σοφώτερον εἶναι. τούς. Δηλοῖ δὲ τοιούτους αὐτοὺς τυγχάνειν. ἐπ᾿ αὐτὸ τυγχάνειν, ἐπ' αὐτὰ τυγχάνειν, ἐπὶ τὸ τυγχάνειν. Τῆς γὰρ ἐμῆς, εἰ δή τίς ἐστι σοφίᾳ καὶ οἴᾳ, μάρ τυρα ὑμῖν παρέξομαι τὸν Θεὸν τὸν ἐν Δελφοῖς. Χαιρε φῶντα γὰρ ἴστε δήπου· οὗτος ἐμὸς ἑταῖρος ἦν ἐκ νέου, καὶ ὑμῶν τῷ πλήθει ἑταιρός τε, καὶ ξυνέφυγε τὴν φυγὴν ταύτην, καὶ μεθ' ὑμῶν κατῆλθε. Καὶ ἴστε δὴ οἷος ἦν Χαιρεφῶν, ὡς σφοδρὸς ἔφ' ὅ τι ὁρμήσειε· καὶ δήποτε καὶ εἰς Δελφοὺς ἐλθὼν, ἐτόλμησε τοῦτο μαντεύσασθαι· καὶ ὅπερ λέγω μὴ θορυβήτε, ὦ ἄν δρες· ήρετο γὰρ δὴ εἴ τις ἐμοῦ εἴη σοφώτερος. Ανεξ Σοφὸς Σοφοκλῆς· σοφώτερος δ' Εὐριπίδης Ανδρῶν δὲ πάντων Σωκράτης σοφώτερος. Σωχρά της σοφώτατος, ORIGENIS visa sunt, aliam circa quævis corpora terrestria ; quosnam existimandum est illos esse spiritus, qui integra, ut ita loquar, sæcula ædificiis locisque alli- gati manent, sive id fiat magicis incantationibus, sive propter sua ipsorum vitia? Certe jubet ratio spiritus hujusmodi judicari malos, qui arte divina- toria, quæ est indifferens, ad decipiendos homines eosque a Deo et pura in eum pictate avertendos abutuntur. Hinc etiam illos tales habendos esse apparet, quod victimarum nidore sanguinisque et sacrificiorum odore sua corpora alere amant, hujus modi rebus delectantur, illisque adsunt quasi inde vitam servare quærerent; non secus ac perversi illi homines, qui puriorem et a corporibus remotam negligentes vitain, corporearum voluptatum deside- rio unice curant in terrestri gorpore vivere. Delphi - cus ille Apollo si deus erat, ut Græci putant, ecquem ab illo potius derebat eligi vatem, quam sapientem, aut, si non inveniebatur, saltem qui progressus in sapientia fecisse!? Quomodo non virum potius quam feminam vaticinari voluit? Aut si feminam volebat ut qui fortasse mare uti non posset, aut non alia re quam locis muliebribus delectaretur, nonne magis oportuit adhiberi virginem, quam mulierem, quæ ipsius voluntatem declararet? non sapientem, ne virum quidem diguum judicavit, quem suo numine afflaret, ut loquuntur; nec inter C feminas virginem, aut spientem, aut philosophia instructam, sed mulierem e vulgo elegit. Forte praestantes viri meliores erant, quam ut illius spiritu a'darentur. Debebat etiam, si deus erat, sua rerumn futurarum notitia inescare, ut ita dicam, homines ad mutandam vitam, ad animæ curam, ad morum emendationem. At nihil bujusmodi de illo historia proditum est. Quod enim Socratem hominum sa- pientissimum esse dixit, hanc laudem obscuravit id quod de Euripide et Sophocle addidit: Sapiens Sophocles,sed Euripides sapientior. Cum igitur sapientes pronuntiarit tragoediarum scri- ptores, quod Socrates censetur iis sapientior, qui de Vide adnot. ad lib. 11, num. 60. Μed enim Guietus auten corrigit : n, quest. v. Paulo post, loco mallet Boberellus, Guietus vero illum Delphicum exhibebo. Charephontem enim probe nimirum nostis. Ille miki erat a pueris familiaris, et vester etiam popularis: qui et vobiscum fugit, et reversus est. Et meministis quali erat natura Che- rephon : quam vehemens, quidquid susciperet. Et quidem cum aliquando Delphos venisset, ausus est huc de re consulere oraculum. Ne (oro), Athenienses, propter id quod dicam, tumultum concitetis. Scisci- tatus enim est Deum si quis me esset sapientior. Respondit Pythia neminem me sapientiorem esse. SPENCER. Apud Aristoph. Scholiast, in Nubibus, legitur quem vid. SPENCER, 6. Nunc vero Pythius ille quem admirantur Græci, (60) Τοὺς αὐτούς. Delet Boherellus articulum D sapientia, si qua est, qualis sit, testem vobis Deum (61) Σώματα. Vide Huetium Origenianorum lib. (63) Δυνάμενος. Mallet Boherellus, δυνόμενος. (63) Κατακωχής. Aliquot miss., κατοχῆς. (61) Σοφώτατον. Platon., Ajolog., pag. 20 : (65) Σοφός Σοφοκλῆς. Suidas in Σοφός :
PG 11:1445Ἦν δ’ ἂν τὸ τῆς ὑποθέσεως τοῦ Κέλσου χώραν ἔχον, εἰ ἐφάσκομεν προειρηκέναι τοὺς προφήτας τεθνήξεσθαι τὸν θεὸν λόγον ἢ τὴν ἀλήθειαν ἢ τὴν ζωὴν ἢ τὴν ἀνάστασιν ἤ τι τῶν ἄλλων, ἅ φησιν εἶναι ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ. Ἀληθεύει οὖν ἐν μόνῳ κατὰ τὸν τόπον ὁ Κέλσος τῷ· Ἀλλ’ οὐκ ἂν προείποιεν τοῦτο οἱ προφῆται· κακὸν γάρ ἐστι καὶ ἀνόσιον. Τί δὲ τοῦτο ἢ ὅτι ὁ μέγας θεὸς δουλεύσει ἢ τεθνήξεται; Ἄξιον δὲ θεοῦ τὸ προφητευθέν ἐστιν ὑπὸ τῶν προφητῶν, ὅτι τῆς θείας φύσεως ἀπαύγασμα καὶ χαρακτήρ τις ἐνανθρωπούσῃ ψυχῇ ἱερᾷ τῇ τοῦ Ἰησοῦ συνεπιδημήσει τῷ βίῳ, ἵνα σπείρῃ λόγον, οἰκειοῦντα τῷ τῶν ὅλων θεῷ τὸν παραδεξάμενον αὐτὸν εἰς τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν καὶ γεωργήσαντα καὶ ἐπὶ τέλος ἀγαγόντα πάντα, ὃς τὴν δύναμιν ἐν ἑαυτῷ ἔχει τοῦ ἐν ἀνθρώπου σώματι καὶ ψυχῇ ἐσομένου θεοῦ λόγου. Οὕτως δ’ ἔσται, ὡς μὴ ἀποκεκλεῖσθαι τὰς αὐγὰς αὐτοῦ ἐν ἐκείνῳ μόνῳ μηδὲ νομίζεσθαι ὅτι οὐδαμοῦ ἀλλαχοῦ ἐστι τὸ τῶν αὐγῶν τούτων παρεκτικὸν φῶς, θεὸς λόγος ὤν. Τὰ περὶ τὸν Ἰησοῦν τοίνυν καθὸ μὲν νενόηται θεότητι [τῇ] ἐν αὐτῷ πραχθέντα, ἐστὶν ὅσια καὶ οὐ μαχόμενα τῇ περὶ τοῦ θείου ἐννοίᾳ·
Τραγῳδιοποιῶν οὖν σοφῶν ὑπ' αὐτοῦ λελεγμένων, κρείτο των είναι νομισθεὶς ὁ Σωκράτης τῶν ἐπὶ τῆς σκηνής καὶ τῆς ὀρχήστρας του τυχόντος ἄθλου ἕνεκεν ἀγωνιζο μένων, καὶ ὅπου μὲν λύπας καὶ οἴκτους τοῖς θεαταῖς ἐμποιούντων, ὅπου δὲ ἀσέμνους γέλωτας (τοιοῦτον γάρ τι βούλεται τὰ σατυρικὰ δράματα)· οὐ πάνυ τι τὸ διὰ φιλοσοφίαν καὶ ἀλήθειαν ἐμφαίνει σεμνὸν καὶ διὰ σεμνότητα επαινετόν. Καὶ τάχα οὐ τοσοῦτον διὰ φιλο- σοφίαν ἀνδρῶν εἶπεν αὐτὸν ἁπάντων σοφώτατον, ὅσον διὰ τὰς θυσίας, καὶ ἂς προσήνεγκε (66) κνίσσας αυτ τῷ τε καὶ τοῖς λοιποῖς δαίμοσι. Καὶ διὰ ταῦτα ἐοί- κασι μᾶλλον ποιεῖν οἱ δαίμονες τὰ ἀξιούμενα ὑπὸ τῶν αὐτοῖς προσαγόντων, ἢ διὰ τὰ ἔργα τῆς ἀρετῆς. Δια περ διαγράφων τὰ γινόμενα ὁ τῶν ποιητῶν ἄριστος Όμηρος, καὶ διδάσκων, τίνα μάλιστά ἐστι τὰ πεί- θοντα τοὺς δαίμονας ποιεῖν & βούλονται οἱ θύοντες, εἰσήγαγε τὸν Χρύσην ἕνεκεν ὀλίγων στεφάνων, καὶ μηρίων ταύρων καὶ αἰγῶν, τυγχάνοντα ὧν ήτησε καθ' Ἑλλήνων διὰ τὴν θυγατέρα, ἵνα λοιμώξαντες ἀπο- δώσειαν αὐτῷ τὴν Χρυσηΐδα. Μέμνημαι δὲ παρά τινι τῶν Πυθαγορείων (67), αναγράψαντι περὶ τῶν ἐν ὑπονοίᾳ παρὰ τῷ ποιητῇ λελεγμένων, ἀναγνούς, ὅτι τὰ τοῦ Χρύσου πρὸς τὸν Ἀπόλλωνα ἔπη, καὶ ὁ ἐξ Απόλλωνος ἐπιπεμφθεὶς τοῖς Ἕλλησι λοιμός, διδά σκει, ὅτι ἡπίστατο Όμηρος πονηρούς τινας δαίμονας, χαίροντας ταῖς κνίσσαις καὶ ταῖς θυσίαις, μισθούς ἀποδιδόναι τοῖς θύσασι τὴν ἑτέρων φθοράν, εἰ τοιοῦτο οἱ θύοντες εὔχοιντο. Καὶ ὁ Δωδώνης δὲ μεδέων δυσ- χειμέρου, παρ' ᾧ εἰσιν οἱ προφῆται (68) ἀνιπτό ποδες, χαμαιεῦναι, ἀποδοκιμάσας τὸ τῶν ἀνδρῶν εἰς προφητείαν γένος, ταῖς Δωδωνίσι χρῆται, ὡς καὶ ὁ Κέλσος παρέστησεν. Ἔστω δέ τις τούτοις παρα- πλήσιος Κλάριος, καὶ ἕτερος ἐν Βραγχίδαις, καὶ ἄλ λος ἐν Αμμωνος, ἢ ὅποι ποτὲ γῆς μαντευόμενοι· για δέ τινα ; πόθεν οὖν δειχθήσεται, καὶ εἰ θεοὶ μὲν εἰσι, οὐ δαιμόν Τῶν δ᾽ ἐν Ἰουδαίοις προφητῶν οἱ μὲν ἀπὸ προ- φητείας καὶ τῆς θείας κατακωχῆς, ὡς ἂν σοφοί (69) · οἱ δ' ἀπ' αὐτῆς τῆς προφητείας φωτισθέντες τὸν νοῦν τοιοῦτοι γεγόνασιν, αἱρεθέντες ὑπὸ τῆς Προνοίας εἰς τὸ πιστευθῆναι τὸ θεῖον Πνεῦμα καὶ τοὺς ἀπὸ τούτου λό- γους διὰ τὸ τοῦ βίου δυσμίμητον, καὶ σφόδρα εντονον, καὶ ἐλευθέριον, καὶ πάντη πρὸς θάνατον καὶ κινδύ- νους ἀκατάπληκτον. Τοιούτους γὰρ καὶ ὁ λόγος αι ρεῖ (70) δεῖν εἶναι τοὺς τοῦ ἐπὶ πᾶσι Θεοῦ προφήτας, οἵτινες παίγνιον ἀπέφηναν τὴν ᾿Αντισθένους, καὶ Κρά- τητος, καὶ Διογένους εὐτονίαν. Δι' ἀλήθειαν γοῦν καὶ τὸ ἐλευθερίως ἐλέγχειν τοὺς ἁμαρτάνοντας, ἐλιθά- σθησαν, ἐπρίσθησαν, ἐπειράσθησαν (71), ἐν φόνῳ μαχαίρας ἀπέθανον. Περιῆλθον γὰρ ἐν μη λωταῖς, ἐν αἰγείοις δέρμασιν, υστερούμενοι, και τις, προήνεγκε. Πυθαγορίων. ὑποφῆται. τακωχῆς ὡς ἂν σοφοί. οἱ μὲν προφῆται τῆς προφητείας καὶ τῆς θείας κατοχῆς ὡς ἂν σοφοί, οἱ μὲν πρὸ προφητείας καὶ τῆς θείας κατακωχῆς (νεί κατοχῆς) ἦσαν σοφοί, θησαν, CONTRA CELSUM LIB. VII. B dolorem et miserationem spectatoribus ingenerant, modo, id quod captant satyrica dramata, ad risus Inhonestos excitant; id non argumento est illum philosophia et veritatis amore fuisse commendabilem ob easque virtutes laude dignum. Et fortasse non tam propter philosophiam illum dixit hominum esse sapientissimum, quam propter victimas uidoresque quos offerebat tum illi tum reliquis dæmonibus. Et illi dæmones propter hæc magis exaudiunt vota sacrificantium, quam propter virtutis opera. Qua- propter Homerus poetarum optimus, id quod accidere solet describens, et docens quibusdam potissimum dæmones illi moventur ad exaudiendas eorum preces qui mactant victimas, induxit Chrysen oblatis paucis coronis et Laurorum caprarumque femoribus obtinentem quidquid contra Græcos postulabat, ut peste adacti Chryseid sibi redderent. Memini me legere apud quemdam Pythagoricum, qui scripsit de reconditioribus hujus poetæ sensibus, Chrysæ verba ad Apollinem, et immissam Græcis ab Apolline pestilentiain nos docere, Homero non ignotos fuisse matos quosdam dæmones, qui nidore et victimis gaudent, et mercedis loco exitium aliorum sacrifi- cantibus concedunt, si modo id postulent. Et rector ille Dodonæ hiberno tempore infestæ, ubi vates habet qui nec lavant pedes et humi cubant *, rejecto virili sexu, Dodonidibus etiain ad futura prædicenda usus est, ut ipse Celsus animadvertit. Do vero alios istis esse similes, ut Clarium, alterum insuper in Bran- chidis, alium in Ammonis templo aut ubivis terra- rum, qui reddant oracula: unde probabuntur dii esse quidem, non vero demonia? A vulgari præmioin scena et orchestra decertant et modo C erant, quam prophetiæ donum acciperent; alios prophetia illustravit et sapientes effecit. Hi vitæ genus sectati difficile imitatu, constans, liberum, et mortis periculorunique metu inconcussum, fuerunt a providentia electi, quibus divinus Spiritus ejusque eloquia committerentur. Docet enim ratio tales esse debere summi Dei prophetas, quibuscum constans Antisthenis, Cratetis Diogenisque gravitas collata D pro ludo habebitur. Propter veritatem igitur et Iliad. 1, v. 39, 40. es fliad. xvi, v. 234, etc. rus, desumpta sunt legendum, Mss., seul legendum : libertatem in reprehendendis peccatori- bus lapidali sunt, secti sunt, lentali sunt, in oc- cisione gladii mortui sunt. Circuierunt enim in me- lotis, in pellibus caprinis, egentes, angustiati, afflicti, in solitudinibus errantes, in montibus et speluncis et ut recte mo- nuit Bolerellus. quod, etsi nibili videtur, mirum tamen in modum, inquit Boherellus, confirmat ingeniosam Tanaquilli Fabri conjecturam legentis epist. crit. sunt. Neque etiam aliter legendum videbatur Guieto. 7. Verum e Judaicis prophetis alii ante sapientes (66) Hoeschelius in textu, προσήνεγκε. Spence- (67) Hoeschelius in textu, Πυθαγορείων. Spence (68) Προφῆται. Ex Iliad. II, v. 235, unde hac (69) Οἱ μὲν ἀπὸ προφητείας καὶ τῆς θείας και (70) Hoeschelius in textu, ἐρεῖ. (71) Herschel. et Spencer in margine, επειρώ 14. lib. 11, ἐπηρώθησαν, il est mutilationem passi
καθὸ δὲ ἄνθρωπος ἦν, παντὸς μᾶλλον ἀνθρώπου κεκοσμημένος τῇ ἄκρᾳ μετοχῇ τοῦ αὐτολόγου καὶ τῆς αὐτοσοφίας ὑπέμεινεν ὡς σοφὸς καὶ τέλειος ἅπερ ἐχρῆν ὑπομεῖναι τὸν ὑπὲρ παντὸς τοῦ γένους τῶν ἀνθρώπων ἢ καὶ τῶν λογικῶν πάντα πράττοντα. Καὶ οὐδὲν ἄτοπον καὶ ἀποτεθνηκέναι τὸν ἄνθρωπον, καὶ τὸν θάνατον αὐτοῦ οὐ μόνον παράδειγμα ἐκκεῖσθαι τοῦ ὑπὲρ εὐσεβείας ἀποθνῄσκειν ἀλλὰ γὰρ καὶ εἰργάσθαι ἀρχὴν καὶ προκοπὴν τῆς καταλύσεως τοῦ πονηροῦ καὶ διαβόλου, πᾶσαν τὴν γῆν νενεμημένου. Σημεῖα δὲ τῆς καθαιρέσεώς εἰσιν αὐτοῦ οἱ διὰ τὴν ἐπιδημίαν Ἰησοῦ πανταχόθεν φυγόντες μὲν τοὺς κατέχοντας αὐτοὺς δαίμονας, διὰ δὲ τοῦ ἠλευθερῶσθαι ἀπὸ τῆς ὑπ’ ἐκείνους δουλείας ἀνατιθέντες ἑαυτοὺς τῷ θεῷ καὶ τῇ κατὰ τὸ δυνατὸν αὐτοῖς καθαρωτέρᾳ ὁσημέραι εἰς αὐτὸν εὐσεβείᾳ. Ἑξῆς δὲ τούτοις τοιαῦτά φησιν ὁ Κέλσος· Ἐκεῖνο δ’ οὐκ ἐνθυμηθήσονται πάλιν;
Τραγῳδιοποιῶν οὖν σοφῶν ὑπ' αὐτοῦ λελεγμένων, κρείτο των είναι νομισθεὶς ὁ Σωκράτης τῶν ἐπὶ τῆς σκηνής καὶ τῆς ὀρχήστρας του τυχόντος ἄθλου ἕνεκεν ἀγωνιζο μένων, καὶ ὅπου μὲν λύπας καὶ οἴκτους τοῖς θεαταῖς ἐμποιούντων, ὅπου δὲ ἀσέμνους γέλωτας (τοιοῦτον γάρ τι βούλεται τὰ σατυρικὰ δράματα)· οὐ πάνυ τι τὸ διὰ φιλοσοφίαν καὶ ἀλήθειαν ἐμφαίνει σεμνὸν καὶ διὰ σεμνότητα επαινετόν. Καὶ τάχα οὐ τοσοῦτον διὰ φιλο- σοφίαν ἀνδρῶν εἶπεν αὐτὸν ἁπάντων σοφώτατον, ὅσον διὰ τὰς θυσίας, καὶ ἂς προσήνεγκε (66) κνίσσας αυτ τῷ τε καὶ τοῖς λοιποῖς δαίμοσι. Καὶ διὰ ταῦτα ἐοί- κασι μᾶλλον ποιεῖν οἱ δαίμονες τὰ ἀξιούμενα ὑπὸ τῶν αὐτοῖς προσαγόντων, ἢ διὰ τὰ ἔργα τῆς ἀρετῆς. Δια περ διαγράφων τὰ γινόμενα ὁ τῶν ποιητῶν ἄριστος Όμηρος, καὶ διδάσκων, τίνα μάλιστά ἐστι τὰ πεί- θοντα τοὺς δαίμονας ποιεῖν & βούλονται οἱ θύοντες, εἰσήγαγε τὸν Χρύσην ἕνεκεν ὀλίγων στεφάνων, καὶ μηρίων ταύρων καὶ αἰγῶν, τυγχάνοντα ὧν ήτησε καθ' Ἑλλήνων διὰ τὴν θυγατέρα, ἵνα λοιμώξαντες ἀπο- δώσειαν αὐτῷ τὴν Χρυσηΐδα. Μέμνημαι δὲ παρά τινι τῶν Πυθαγορείων (67), αναγράψαντι περὶ τῶν ἐν ὑπονοίᾳ παρὰ τῷ ποιητῇ λελεγμένων, ἀναγνούς, ὅτι τὰ τοῦ Χρύσου πρὸς τὸν Ἀπόλλωνα ἔπη, καὶ ὁ ἐξ Απόλλωνος ἐπιπεμφθεὶς τοῖς Ἕλλησι λοιμός, διδά σκει, ὅτι ἡπίστατο Όμηρος πονηρούς τινας δαίμονας, χαίροντας ταῖς κνίσσαις καὶ ταῖς θυσίαις, μισθούς ἀποδιδόναι τοῖς θύσασι τὴν ἑτέρων φθοράν, εἰ τοιοῦτο οἱ θύοντες εὔχοιντο. Καὶ ὁ Δωδώνης δὲ μεδέων δυσ- χειμέρου, παρ' ᾧ εἰσιν οἱ προφῆται (68) ἀνιπτό ποδες, χαμαιεῦναι, ἀποδοκιμάσας τὸ τῶν ἀνδρῶν εἰς προφητείαν γένος, ταῖς Δωδωνίσι χρῆται, ὡς καὶ ὁ Κέλσος παρέστησεν. Ἔστω δέ τις τούτοις παρα- πλήσιος Κλάριος, καὶ ἕτερος ἐν Βραγχίδαις, καὶ ἄλ λος ἐν Αμμωνος, ἢ ὅποι ποτὲ γῆς μαντευόμενοι· για δέ τινα ; πόθεν οὖν δειχθήσεται, καὶ εἰ θεοὶ μὲν εἰσι, οὐ δαιμόν Τῶν δ᾽ ἐν Ἰουδαίοις προφητῶν οἱ μὲν ἀπὸ προ- φητείας καὶ τῆς θείας κατακωχῆς, ὡς ἂν σοφοί (69) · οἱ δ' ἀπ' αὐτῆς τῆς προφητείας φωτισθέντες τὸν νοῦν τοιοῦτοι γεγόνασιν, αἱρεθέντες ὑπὸ τῆς Προνοίας εἰς τὸ πιστευθῆναι τὸ θεῖον Πνεῦμα καὶ τοὺς ἀπὸ τούτου λό- γους διὰ τὸ τοῦ βίου δυσμίμητον, καὶ σφόδρα εντονον, καὶ ἐλευθέριον, καὶ πάντη πρὸς θάνατον καὶ κινδύ- νους ἀκατάπληκτον. Τοιούτους γὰρ καὶ ὁ λόγος αι ρεῖ (70) δεῖν εἶναι τοὺς τοῦ ἐπὶ πᾶσι Θεοῦ προφήτας, οἵτινες παίγνιον ἀπέφηναν τὴν ᾿Αντισθένους, καὶ Κρά- τητος, καὶ Διογένους εὐτονίαν. Δι' ἀλήθειαν γοῦν καὶ τὸ ἐλευθερίως ἐλέγχειν τοὺς ἁμαρτάνοντας, ἐλιθά- σθησαν, ἐπρίσθησαν, ἐπειράσθησαν (71), ἐν φόνῳ μαχαίρας ἀπέθανον. Περιῆλθον γὰρ ἐν μη λωταῖς, ἐν αἰγείοις δέρμασιν, υστερούμενοι, και τις, προήνεγκε. Πυθαγορίων. ὑποφῆται. τακωχῆς ὡς ἂν σοφοί. οἱ μὲν προφῆται τῆς προφητείας καὶ τῆς θείας κατοχῆς ὡς ἂν σοφοί, οἱ μὲν πρὸ προφητείας καὶ τῆς θείας κατακωχῆς (νεί κατοχῆς) ἦσαν σοφοί, θησαν, CONTRA CELSUM LIB. VII. B dolorem et miserationem spectatoribus ingenerant, modo, id quod captant satyrica dramata, ad risus Inhonestos excitant; id non argumento est illum philosophia et veritatis amore fuisse commendabilem ob easque virtutes laude dignum. Et fortasse non tam propter philosophiam illum dixit hominum esse sapientissimum, quam propter victimas uidoresque quos offerebat tum illi tum reliquis dæmonibus. Et illi dæmones propter hæc magis exaudiunt vota sacrificantium, quam propter virtutis opera. Qua- propter Homerus poetarum optimus, id quod accidere solet describens, et docens quibusdam potissimum dæmones illi moventur ad exaudiendas eorum preces qui mactant victimas, induxit Chrysen oblatis paucis coronis et Laurorum caprarumque femoribus obtinentem quidquid contra Græcos postulabat, ut peste adacti Chryseid sibi redderent. Memini me legere apud quemdam Pythagoricum, qui scripsit de reconditioribus hujus poetæ sensibus, Chrysæ verba ad Apollinem, et immissam Græcis ab Apolline pestilentiain nos docere, Homero non ignotos fuisse matos quosdam dæmones, qui nidore et victimis gaudent, et mercedis loco exitium aliorum sacrifi- cantibus concedunt, si modo id postulent. Et rector ille Dodonæ hiberno tempore infestæ, ubi vates habet qui nec lavant pedes et humi cubant *, rejecto virili sexu, Dodonidibus etiain ad futura prædicenda usus est, ut ipse Celsus animadvertit. Do vero alios istis esse similes, ut Clarium, alterum insuper in Bran- chidis, alium in Ammonis templo aut ubivis terra- rum, qui reddant oracula: unde probabuntur dii esse quidem, non vero demonia? A vulgari præmioin scena et orchestra decertant et modo C erant, quam prophetiæ donum acciperent; alios prophetia illustravit et sapientes effecit. Hi vitæ genus sectati difficile imitatu, constans, liberum, et mortis periculorunique metu inconcussum, fuerunt a providentia electi, quibus divinus Spiritus ejusque eloquia committerentur. Docet enim ratio tales esse debere summi Dei prophetas, quibuscum constans Antisthenis, Cratetis Diogenisque gravitas collata D pro ludo habebitur. Propter veritatem igitur et Iliad. 1, v. 39, 40. es fliad. xvi, v. 234, etc. rus, desumpta sunt legendum, Mss., seul legendum : libertatem in reprehendendis peccatori- bus lapidali sunt, secti sunt, lentali sunt, in oc- cisione gladii mortui sunt. Circuierunt enim in me- lotis, in pellibus caprinis, egentes, angustiati, afflicti, in solitudinibus errantes, in montibus et speluncis et ut recte mo- nuit Bolerellus. quod, etsi nibili videtur, mirum tamen in modum, inquit Boherellus, confirmat ingeniosam Tanaquilli Fabri conjecturam legentis epist. crit. sunt. Neque etiam aliter legendum videbatur Guieto. 7. Verum e Judaicis prophetis alii ante sapientes (66) Hoeschelius in textu, προσήνεγκε. Spence- (67) Hoeschelius in textu, Πυθαγορείων. Spence (68) Προφῆται. Ex Iliad. II, v. 235, unde hac (69) Οἱ μὲν ἀπὸ προφητείας καὶ τῆς θείας και (70) Hoeschelius in textu, ἐρεῖ. (71) Herschel. et Spencer in margine, επειρώ 14. lib. 11, ἐπηρώθησαν, il est mutilationem passi
Εἰ προεῖπον οἱ τοῦ Ἰουδαίων θεοῦ προφῆται τοῦτον ἐκείνου παῖδα ἐσόμενον, πῶς ἐκεῖνος μὲν διὰ Μωϋσέως νομοθετεῖ πλουτεῖν καὶ δυναστεύειν καὶ καταπιμπλάναι τὴν γῆν καὶ καταφονεύειν τοὺς πολεμίους ἡβηδὸν καὶ παγγενεὶ κτείνειν, ὅπερ καὶ αὐτὸς ἐν ὀφθαλμοῖς τῶν Ἰουδαίων, ὥς φησι Μωϋσῆς, ποιεῖ, καὶ πρὸς ταῦτα, ἂν μὴ πείθωνται, διαρρήδην αὐτοὺς τὰ τῶν πολεμίων δράσειν ἀπειλεῖ, ὁ δ’ υἱὸς ἄρα αὐτοῦ, ὁ Ναζωραῖος ἄνθρωπος, ἀντινομοθετεῖ μηδὲ παριτητὸν εἶναι πρὸς τὸν πατέρα τῷ πλουτοῦντι ἢ φιλαρχιῶντι ἢ σοφίας ἢ δόξης ἀντιποιουμένῳ, δεῖν δὲ σίτων μὲν καὶ ταμείου μὴ μᾶλλόν τι φροντίζειν ἢ τοὺς κόρακας, ἐσθῆτος δὲ ἧττον ἢ τὰ κρίνα, τῷ δ’ ἅπαξ τυπτήσαντι παρέχειν καὶ αὖθις τύπτειν; Πότερον Μωϋσῆς ἢ Ἰησοῦς ψεύδεται; Ἢ ὁ πατὴρ τοῦτον πέμπων ἐπελάθετο, τίνα Μωϋσεῖ διετάξατο; Ἢ καταγνοὺς τῶν ἰδίων νόμων μετέγνω καὶ τὸν ἄγγελον ἐπὶ τοῖς ἐναντίοις ἀποστέλλει; Πέπονθε δὴ διὰ τούτων Κέλσος πρᾶγμα ὁ πάντ’ ἐπίστασθαι ἐπαγγελλόμενος ἰδιωτικώτατον, περὶ τοῦ νοῦ τῶν γραφῶν οἰηθεὶς πλέον τῶν κατὰ τὸ γράμμα λέξεων μηδένα λόγον εἶναι βαθύτερον ἐν τῷ νόμῳ καὶ τοῖς προφήταις·
Τραγῳδιοποιῶν οὖν σοφῶν ὑπ' αὐτοῦ λελεγμένων, κρείτο των είναι νομισθεὶς ὁ Σωκράτης τῶν ἐπὶ τῆς σκηνής καὶ τῆς ὀρχήστρας του τυχόντος ἄθλου ἕνεκεν ἀγωνιζο μένων, καὶ ὅπου μὲν λύπας καὶ οἴκτους τοῖς θεαταῖς ἐμποιούντων, ὅπου δὲ ἀσέμνους γέλωτας (τοιοῦτον γάρ τι βούλεται τὰ σατυρικὰ δράματα)· οὐ πάνυ τι τὸ διὰ φιλοσοφίαν καὶ ἀλήθειαν ἐμφαίνει σεμνὸν καὶ διὰ σεμνότητα επαινετόν. Καὶ τάχα οὐ τοσοῦτον διὰ φιλο- σοφίαν ἀνδρῶν εἶπεν αὐτὸν ἁπάντων σοφώτατον, ὅσον διὰ τὰς θυσίας, καὶ ἂς προσήνεγκε (66) κνίσσας αυτ τῷ τε καὶ τοῖς λοιποῖς δαίμοσι. Καὶ διὰ ταῦτα ἐοί- κασι μᾶλλον ποιεῖν οἱ δαίμονες τὰ ἀξιούμενα ὑπὸ τῶν αὐτοῖς προσαγόντων, ἢ διὰ τὰ ἔργα τῆς ἀρετῆς. Δια περ διαγράφων τὰ γινόμενα ὁ τῶν ποιητῶν ἄριστος Όμηρος, καὶ διδάσκων, τίνα μάλιστά ἐστι τὰ πεί- θοντα τοὺς δαίμονας ποιεῖν & βούλονται οἱ θύοντες, εἰσήγαγε τὸν Χρύσην ἕνεκεν ὀλίγων στεφάνων, καὶ μηρίων ταύρων καὶ αἰγῶν, τυγχάνοντα ὧν ήτησε καθ' Ἑλλήνων διὰ τὴν θυγατέρα, ἵνα λοιμώξαντες ἀπο- δώσειαν αὐτῷ τὴν Χρυσηΐδα. Μέμνημαι δὲ παρά τινι τῶν Πυθαγορείων (67), αναγράψαντι περὶ τῶν ἐν ὑπονοίᾳ παρὰ τῷ ποιητῇ λελεγμένων, ἀναγνούς, ὅτι τὰ τοῦ Χρύσου πρὸς τὸν Ἀπόλλωνα ἔπη, καὶ ὁ ἐξ Απόλλωνος ἐπιπεμφθεὶς τοῖς Ἕλλησι λοιμός, διδά σκει, ὅτι ἡπίστατο Όμηρος πονηρούς τινας δαίμονας, χαίροντας ταῖς κνίσσαις καὶ ταῖς θυσίαις, μισθούς ἀποδιδόναι τοῖς θύσασι τὴν ἑτέρων φθοράν, εἰ τοιοῦτο οἱ θύοντες εὔχοιντο. Καὶ ὁ Δωδώνης δὲ μεδέων δυσ- χειμέρου, παρ' ᾧ εἰσιν οἱ προφῆται (68) ἀνιπτό ποδες, χαμαιεῦναι, ἀποδοκιμάσας τὸ τῶν ἀνδρῶν εἰς προφητείαν γένος, ταῖς Δωδωνίσι χρῆται, ὡς καὶ ὁ Κέλσος παρέστησεν. Ἔστω δέ τις τούτοις παρα- πλήσιος Κλάριος, καὶ ἕτερος ἐν Βραγχίδαις, καὶ ἄλ λος ἐν Αμμωνος, ἢ ὅποι ποτὲ γῆς μαντευόμενοι· για δέ τινα ; πόθεν οὖν δειχθήσεται, καὶ εἰ θεοὶ μὲν εἰσι, οὐ δαιμόν Τῶν δ᾽ ἐν Ἰουδαίοις προφητῶν οἱ μὲν ἀπὸ προ- φητείας καὶ τῆς θείας κατακωχῆς, ὡς ἂν σοφοί (69) · οἱ δ' ἀπ' αὐτῆς τῆς προφητείας φωτισθέντες τὸν νοῦν τοιοῦτοι γεγόνασιν, αἱρεθέντες ὑπὸ τῆς Προνοίας εἰς τὸ πιστευθῆναι τὸ θεῖον Πνεῦμα καὶ τοὺς ἀπὸ τούτου λό- γους διὰ τὸ τοῦ βίου δυσμίμητον, καὶ σφόδρα εντονον, καὶ ἐλευθέριον, καὶ πάντη πρὸς θάνατον καὶ κινδύ- νους ἀκατάπληκτον. Τοιούτους γὰρ καὶ ὁ λόγος αι ρεῖ (70) δεῖν εἶναι τοὺς τοῦ ἐπὶ πᾶσι Θεοῦ προφήτας, οἵτινες παίγνιον ἀπέφηναν τὴν ᾿Αντισθένους, καὶ Κρά- τητος, καὶ Διογένους εὐτονίαν. Δι' ἀλήθειαν γοῦν καὶ τὸ ἐλευθερίως ἐλέγχειν τοὺς ἁμαρτάνοντας, ἐλιθά- σθησαν, ἐπρίσθησαν, ἐπειράσθησαν (71), ἐν φόνῳ μαχαίρας ἀπέθανον. Περιῆλθον γὰρ ἐν μη λωταῖς, ἐν αἰγείοις δέρμασιν, υστερούμενοι, και τις, προήνεγκε. Πυθαγορίων. ὑποφῆται. τακωχῆς ὡς ἂν σοφοί. οἱ μὲν προφῆται τῆς προφητείας καὶ τῆς θείας κατοχῆς ὡς ἂν σοφοί, οἱ μὲν πρὸ προφητείας καὶ τῆς θείας κατακωχῆς (νεί κατοχῆς) ἦσαν σοφοί, θησαν, CONTRA CELSUM LIB. VII. B dolorem et miserationem spectatoribus ingenerant, modo, id quod captant satyrica dramata, ad risus Inhonestos excitant; id non argumento est illum philosophia et veritatis amore fuisse commendabilem ob easque virtutes laude dignum. Et fortasse non tam propter philosophiam illum dixit hominum esse sapientissimum, quam propter victimas uidoresque quos offerebat tum illi tum reliquis dæmonibus. Et illi dæmones propter hæc magis exaudiunt vota sacrificantium, quam propter virtutis opera. Qua- propter Homerus poetarum optimus, id quod accidere solet describens, et docens quibusdam potissimum dæmones illi moventur ad exaudiendas eorum preces qui mactant victimas, induxit Chrysen oblatis paucis coronis et Laurorum caprarumque femoribus obtinentem quidquid contra Græcos postulabat, ut peste adacti Chryseid sibi redderent. Memini me legere apud quemdam Pythagoricum, qui scripsit de reconditioribus hujus poetæ sensibus, Chrysæ verba ad Apollinem, et immissam Græcis ab Apolline pestilentiain nos docere, Homero non ignotos fuisse matos quosdam dæmones, qui nidore et victimis gaudent, et mercedis loco exitium aliorum sacrifi- cantibus concedunt, si modo id postulent. Et rector ille Dodonæ hiberno tempore infestæ, ubi vates habet qui nec lavant pedes et humi cubant *, rejecto virili sexu, Dodonidibus etiain ad futura prædicenda usus est, ut ipse Celsus animadvertit. Do vero alios istis esse similes, ut Clarium, alterum insuper in Bran- chidis, alium in Ammonis templo aut ubivis terra- rum, qui reddant oracula: unde probabuntur dii esse quidem, non vero demonia? A vulgari præmioin scena et orchestra decertant et modo C erant, quam prophetiæ donum acciperent; alios prophetia illustravit et sapientes effecit. Hi vitæ genus sectati difficile imitatu, constans, liberum, et mortis periculorunique metu inconcussum, fuerunt a providentia electi, quibus divinus Spiritus ejusque eloquia committerentur. Docet enim ratio tales esse debere summi Dei prophetas, quibuscum constans Antisthenis, Cratetis Diogenisque gravitas collata D pro ludo habebitur. Propter veritatem igitur et Iliad. 1, v. 39, 40. es fliad. xvi, v. 234, etc. rus, desumpta sunt legendum, Mss., seul legendum : libertatem in reprehendendis peccatori- bus lapidali sunt, secti sunt, lentali sunt, in oc- cisione gladii mortui sunt. Circuierunt enim in me- lotis, in pellibus caprinis, egentes, angustiati, afflicti, in solitudinibus errantes, in montibus et speluncis et ut recte mo- nuit Bolerellus. quod, etsi nibili videtur, mirum tamen in modum, inquit Boherellus, confirmat ingeniosam Tanaquilli Fabri conjecturam legentis epist. crit. sunt. Neque etiam aliter legendum videbatur Guieto. 7. Verum e Judaicis prophetis alii ante sapientes (66) Hoeschelius in textu, προσήνεγκε. Spence- (67) Hoeschelius in textu, Πυθαγορείων. Spence (68) Προφῆται. Ex Iliad. II, v. 235, unde hac (69) Οἱ μὲν ἀπὸ προφητείας καὶ τῆς θείας και (70) Hoeschelius in textu, ἐρεῖ. (71) Herschel. et Spencer in margine, επειρώ 14. lib. 11, ἐπηρώθησαν, il est mutilationem passi
PG 11:1447οὐχ ὁρῶν ὅτι οὐκ ἂν οὕτω προφανῶς ἀπιθάνως τὸν σωματικὸν ἐπηγγέλλετο πλοῦτον τοῖς ὀρθῶς βιώσασιν ὁ λόγος, δεικνυμένων δικαιοτάτων ἐν ἄκρᾳ πενίᾳ βεβιωκέναι. Οἱ γοῦν προφῆται καὶ διὰ τὸ καθαρῶς βεβιωκέναι τὸ θεῖον πνεῦμα χωρήσαντες περιῆλθον ἐν μηλωταῖς, ἐν αἰγείοις δέρμασιν, ὑστερούμενοι, θλιβόμενοι, κακουχούμενοι, ἐν ἐρημίαις πλανώμενοι καὶ ὄρεσι καὶ σπηλαίοις καὶ ταῖς ὀπαῖς τῆς γῆς· πολλαὶ γὰρ αἱ θλίψεις τῶν δικαίων κατὰ τὸν ὑμνῳδόν. Εἴπερ δὲ ἀνέγνω τὸν Μωϋσέως νόμον ὁ Κέλσος, εἰκὸς ὅτι τὸ δανιεῖς ἔθνεσι πολλοῖς, σὺ δὲ οὐ δανιῇ, λεγόμενον πρὸς τὸν τηροῦντα τὸν νόμον, ᾠήθη τοιοῦτον εἶναι, ὥστ’ ἐν ἐπαγγελίᾳ λέγεσθαι τῷ δικαίῳ τοσοῦτον πλουτήσειν τὸν τυφλὸν πλοῦτον, ὥστε διὰ τὸ πλῆθος τῶν χρημάτων οὐ μόνον Ἰουδαίοις δανείζειν τὸν δίκαιον ἀλλ’ οὐδ’ ἄλλῳ ἑνὶ ἔθνει ἢ δευτέρῳ ἢ τρίτῳ ἀλλὰ πολλοῖς. Πόσα οὖν ἂν ὁ δίκαιος ἐκέκτητο χρήματα, μισθὸν τῆς δικαιοσύνης αὐτὰ κατὰ τὸν νόμον λαβών, ἵνα δανιοῖ πολλοῖς ἔθνεσιν; Ἀκόλουθον δ’ ἐστὶ τῇ τοιαύτῃ ἐκδοχῇ καὶ τὸ ὑπολαμβάνειν ὅτι οὐδέ ποτε ὁ δίκαιος δανείζεται, ἐπεὶ γέγραπται·
ORIGENIS κουχούμενοι, ἐν ἐρημίαις πλανώμενοι, καὶ ὄρεσι, καὶ σπηλαίοις καὶ ταῖς ἐπαῖς τῆς γῆς, ὧν οὐκ ἦν · ἄξιος ὁ ἐπὶ γῆς κόσμος· ἀεὶ ἐνορῶντες τῷ Θεῷ καὶ τοῖς ἀοράτοις τοῦ Θεοῦ, καὶ μὴ βλεπομένοις αἰσθητῶς, καὶ διὰ τοῦτο οὖσιν αἰωνίοις. Ὁ δὲ βίος ἑκάστου των προφητῶν ἀναγέγραπται· ἀρκεῖ δὲ ἐπὶ τοῦ παρόντος παραθέσθαι τὸν Μωϋσέως βίον· καὶ γὰρ αὐτοῦ φέ- ρονται προφητεῖαι, ἀναγεγραμμέναι ἐν τῷ νόμῳ· καὶ τὸν Ἱερεμίου, φερόμενον ἐν τῇ ὁμωνύμῳ αὐτοῦ προ- φητείᾳ· καὶ τὸν Ἡσαΐου, ὃς ἐπορεύθη ὑπερτείνων πᾶσαν ἄσκησιν (72) γυμνὸς καὶ ἀνυπόδετος ἔτεσι τρι σίν. Ιδε δὲ καὶ παιδαρίων, τοῦ Δανιὴλ καὶ τῶν σὺν αὐτῷ, τὸν ἐῤῥωμένον βίον, ἀναγνοὺς τὴν ὑδροποσίαν αὐτῶν, καὶ ὅτι ἡ τροφὴ ἦν αὐτοῖς ἄσπριον, ἐμψύχων ἀπεχομένοις. Εἰ δὲ δύνασαι, καὶ τὰ πρὸ τούτων θέ- ασαι, Νῶς προφητεύσαντος· καὶ τοῦ Ἰσαὰκ τῷ υἱῷ ἐπευξαμένου προφητικῶς· καὶ τοῦ Ἰακὼβ λέγοντας ἑκάστῳ τῶν δώδεκα· Δεῦτε, ἵνα ἀναγγείλω ὑμῖν εἰ ἔσται ἐπ' ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν. Οὗτοι δὴ καὶ ἄλ λοι μυρίοι, προφητεύσαντες τῷ Θεῷ, καὶ τὰ περὶ Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ προείπον. Διόπερ ἐν οὐδενὶ μὲν τιθέμεθα λόγῳ τὰ ὑπὸ τῆς Πυθίας, η Δωδωνίδων, Κλαρίου, ἢ ἐν Βραγχίδαις, ἢ ἐν ᾿Αμμωνος, ἢ ὑπὸ μυ ρίων ἄλλων λεγομένων θεοπρόπων προειρημένα· τὰ δ' ὑπὸ τῶν (75) ἐν Ἰουδαίᾳ προφητευσάντων τεθήπα μεν, ὁρῶντες, ὅτι ἄξιος ἦν αὐτῶν ὁ ἐῤῥωμένος, καὶ εὔτονος, καὶ σεμνός βίος, Πνεύματος θείου τρόπῳ προφητεύοντος (74) καινῷ, καὶ οὐδὲν ἔχοντι παρα- πλήσιον ταῖς ἀπὸ δαιμόνων μαντείαις. Οὐκ οἶδα δ᾽ ὅπως ὁ Κέλσος, εἰπὼν, Τὰ δ' ὑπὸ τῶν ἐν Ἰουδαίᾳ τῷ ἐκείνων τρόπῳ λεχθέντα, προσέ θηκεν, ἢ μὴ λεχθέντα· ὡς ἄπιστος φάσκων δύνα- σθαι καὶ μὴ λελέχθαι αὐτά· ἀλλ᾽ ἀναγεγράφθαι τάχα τὰ μὴ λεχθέντα. Οὐ γὰρ οἶδε τοὺς χρόνους, οὐδ᾽ ὅτι πρὸ πολλῶν ἐτῶν μυρία προειπόντες ἔλεγον καὶ περὶ τῆς Χριστοῦ ἐπιδημίας. Πάλιν τε αὖ, τοὺς ἀρχαίους προφήτας διαβαλεῖν ἐθέλων, φησίν, αὐτοὺς προπε- ψητευκέναι τὸν τρόπον τοῦτον, ὃν ειώθασι, φησίν, ἔτι νῦν οἱ περὶ Φοινίκην τε καὶ Παλαιστίνην· μὴ δηλώσας πότερον ἀλλοτρίους λέγει τινὰς τοῦ Ἰου δαίων λόγου καὶ Χριστιανῶν, ἢ καὶ κατὰ τὸν χαρα- κτῆρα τῶν προφητῶν Ἰουδαϊκῶς προφητεύοντας. Οπως δ' ἂν ἔχῃ & λέγει, ἐλέγχεται εψευσμένα. Ούτε γάρ τινες τῶν τῆς πίστεως ἀλλοτρίων παραπλήσιόν τι τοῖς προφήταις πεποιήκασιν, οὔτε νεώτεροι καὶ μετὰ τὴν Ἰησοῦ ἐπιδημίαν ἱστόρηνται ἐν Ἰουδαίοις τινὲς προφητεύσαντες. Τὸ γὰρ ἅγιον Πνεῦμα ὡμολό γηται ἐκείνους καταλελοιπέναι, ἀσεβήσαντας εἰς τὸν Θεὸν, καὶ τὸν προφητευθέντα ὑπὸ τῶν παρ' αὐτοῖς προφητῶν. Σημεῖα δὲ τοῦ ἁγίου Πνεύματος κατ' άρ χὰς μὲν τῆς Ἰησοῦ διδασκαλίας, μετὰ δὲ τὴν ἀνάλη ψιν αὐτοῦ πλείονα ἐδείκνυτο, ὕστερον δὲ ἐλάττονα· πλὴν καὶ νῦν ἔτι ἴχνη ἐστὶν αὐτοῦ παρ' ὀλίγοις, τὰς πᾶσαν ἄσκησιν, τῶν, τὰ δ᾽ ὑπὸ τῶν ἐν Ἰουδαίᾳ προφητευσάντων λεχθέντω τεθή- παμεν, in cavernis terra, quibus dignus non erat hic mun. A dus es; intenti semper in Deum Deique invisibilia, quæ, cum sensibus non villeantur, sempiterna esse necesse est *ª. Singulorum prophetarum vita litteris mandata est; sed satis est in præsentia perpendere qualis vita fuerit Moysis, cujus in lege prophetias habemus ; qualis vita Jeremie, quam prophetiarum ejus nomine notus liber repræsentat; qualis Isaiæ, qui inaudita austeritate tres annos nudus et dis- calceatus ambulavit “. Puerorum etiam, Danielis videlicet ejusque sociorum s vitam considera quam austera fuerit, qui ab animatis abstinentes aqua et legumiuibus vescebantur. Si antiquiora considerare potes, evolve vitam Noe cujus prople tiæ sunt; Isaaci, qui filio suo benedictionem pro- phetice impertiit **; Jacobi qui duodecim filiis dixit: Venite ut annuntiem vobis quæ futura sunt in diebus novissimis s. lli sicut et alii innumeri, qui Dei fue- runt prophetæ, prædixeront etiam quæ ad Jesum pertinerent. Quocirca nihili facinus Pythiae, Do- donidum, Clarii, Branchidarum, Ammonis alio- ruinque sexcentorum qui vates habiti sunt, præ- dictiones. Ideo autem quæ in Judæa prænuntiata sunt admiramur, quia videmus illorum hominum severam, constantem, honestam vitam fuisse dignam divino Spiritu, qui singulari ratione nec simile quidquam habente dæmoniorum prædictionibus, res futuras præsignificat. B dixit : Quæ vero in Judæa more gentis dicta sunt, addidit, aut non dicta ; ubi tanquam incredulus dicit fieri potuisse ut hæc non dicta sint, sed scriptis man- data sint quæ dicta non fuerint. Nimirum rationis temporum ignarus nescivit prophetas illos qui Christi adventum prædixerunt, innumera alia mul- tis antequam evenirent annis prænuntiasse. Rursus veteres prophetas calumniari volens ait, eodem illos modo prædixisse quo solent etiam nunc Phœnices et Palestini. Sed non indicat utrum de quibusdam loquatur qui a Judæorum Christianorumque do- ctrina alieni sunt, an de iis, quorum prophetiæ eo- dem atque Judaicorum prophetarum oracula, cha- ractere insigniantur. Sed utcunque se habent quæ dicit, mendacii redarguuntur. Nec enim quidam D alieni a fide simile quidpian fecerunt prophetis, nec ulli prophetæ inter Judæos memorantur adventa Jesu recentiores. Constat enim illos, ex quo in Deum et eum qui ab ipsorum prophetis prædi- ctus fuerat, impie egerunt, desertos a Spiri- tu sancto fuisse. Signa autem. Spiritus sancti exstiterunt sub initium prædicationis Jesu, plura post ejus assumptionem, postea pauciora. Hujus ta- 27. Hebr. x1, 37, 38. e Cor. IV, 18. Isa. xx, 3. Dan. 1, 16. * Gen. ix, 25, 26, 27, el xxvII, Gen. xLix, 1. quæ lectio minime est sper- nenda. sed opinor veram lectionem fuisse, ut conjicere est ex initio numeri se- quentis. codex Anglicanus primus. 8. Nescio autem quomodo Celsus, postquam c (72) Codd. Basileensis et Vaticanus, ὑπέρ τινων (73) Mss.', τὰ δ᾽ ὑπὸ τῶν. Spencer., τὰ δ' ἀπὸ (74) Meschelius in textu, προφητεύσαντος, εἰ ίμα
Σὺ δὲ οὐ δανιῇ. Ἆρ’ οὖν ἔμεινε τὸ ἔθνος τοσούτοις χρόνοις ἐν τῇ κατὰ Μωϋσέα θεοσεβείᾳ, προφανῶς βλέπον ψευδόμενον ὅσον ἐπὶ τῷ Κέλσῳ τὸν νομοθέτην; Οὐδὲ γὰρ ἱστόρηταί τις τοσοῦτον πλουτήσας, ὡς δεδανεικέναι ἔθνεσι πολλοῖς. Ἀλλ’ οὐ πιθανὸν οὕτως αὐτοὺς διδασκομένους ἀκούειν τοῦ νόμου, ὡς Κέλσος ᾤετο, καὶ προφανῶς βλέποντας ψευδεῖς τὰς κατὰ τὸν νόμον ἐπαγγελίας ἀγωνίζεσθαι περὶ τοῦ νόμου. Ἐὰν δὲ τὰς ἀναγεγραμμένας τις ἁμαρτίας τοῦ λαοῦ φέρῃ παράδειγμα τοῦ καταπεφρονηκέναι αὐτοὺς τοῦ νόμου, τάχα διὰ τὸ κατεγνωκέναι αὐτοῦ ὡς ψευδομένου, λεκτέον πρὸς αὐτὸν ὅτι ἀναγνωστέον καὶ τοὺς χρόνους, ἐν οἷς ὅλος ὁ λαὸς ἀναγέγραπται μετὰ τὸ πεποιηκέναι τὸ πονηρὸν ἐνώπιον κυρίου ἐπὶ τὸ βέλτιον καὶ τὴν κατὰ τὸν νόμον θεοσέβειαν μεταβεβληκέναι. Ἀλλὰ καὶ εἴπερ δυναστεύειν αὐτοῖς ὁ νόμος ἐπηγγέλλετο λέγων· Ἄρξεις σὺ ἐθνῶν πολλῶν, σοῦ δὲ οὐκ ἄρξουσι, καὶ μηδὲν δηλοῦται διὰ τούτων βαθύτερον, δῆλον ὅτι πολλῷ πλέον κατεγίνωσκεν ὁ λαὸς τῶν κατὰ τὸν νόμον ἐπαγγελιῶν. Παραφράζει δέ τινας λέξεις ὁ Κέλσος, ἐμφαινούσας πληρωθήσεσθαι πᾶσαν τὴν γῆν διὰ τοῦ ἑβραϊκοῦ σπέρματος·
ORIGENIS κουχούμενοι, ἐν ἐρημίαις πλανώμενοι, καὶ ὄρεσι, καὶ σπηλαίοις καὶ ταῖς ἐπαῖς τῆς γῆς, ὧν οὐκ ἦν · ἄξιος ὁ ἐπὶ γῆς κόσμος· ἀεὶ ἐνορῶντες τῷ Θεῷ καὶ τοῖς ἀοράτοις τοῦ Θεοῦ, καὶ μὴ βλεπομένοις αἰσθητῶς, καὶ διὰ τοῦτο οὖσιν αἰωνίοις. Ὁ δὲ βίος ἑκάστου των προφητῶν ἀναγέγραπται· ἀρκεῖ δὲ ἐπὶ τοῦ παρόντος παραθέσθαι τὸν Μωϋσέως βίον· καὶ γὰρ αὐτοῦ φέ- ρονται προφητεῖαι, ἀναγεγραμμέναι ἐν τῷ νόμῳ· καὶ τὸν Ἱερεμίου, φερόμενον ἐν τῇ ὁμωνύμῳ αὐτοῦ προ- φητείᾳ· καὶ τὸν Ἡσαΐου, ὃς ἐπορεύθη ὑπερτείνων πᾶσαν ἄσκησιν (72) γυμνὸς καὶ ἀνυπόδετος ἔτεσι τρι σίν. Ιδε δὲ καὶ παιδαρίων, τοῦ Δανιὴλ καὶ τῶν σὺν αὐτῷ, τὸν ἐῤῥωμένον βίον, ἀναγνοὺς τὴν ὑδροποσίαν αὐτῶν, καὶ ὅτι ἡ τροφὴ ἦν αὐτοῖς ἄσπριον, ἐμψύχων ἀπεχομένοις. Εἰ δὲ δύνασαι, καὶ τὰ πρὸ τούτων θέ- ασαι, Νῶς προφητεύσαντος· καὶ τοῦ Ἰσαὰκ τῷ υἱῷ ἐπευξαμένου προφητικῶς· καὶ τοῦ Ἰακὼβ λέγοντας ἑκάστῳ τῶν δώδεκα· Δεῦτε, ἵνα ἀναγγείλω ὑμῖν εἰ ἔσται ἐπ' ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν. Οὗτοι δὴ καὶ ἄλ λοι μυρίοι, προφητεύσαντες τῷ Θεῷ, καὶ τὰ περὶ Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ προείπον. Διόπερ ἐν οὐδενὶ μὲν τιθέμεθα λόγῳ τὰ ὑπὸ τῆς Πυθίας, η Δωδωνίδων, Κλαρίου, ἢ ἐν Βραγχίδαις, ἢ ἐν ᾿Αμμωνος, ἢ ὑπὸ μυ ρίων ἄλλων λεγομένων θεοπρόπων προειρημένα· τὰ δ' ὑπὸ τῶν (75) ἐν Ἰουδαίᾳ προφητευσάντων τεθήπα μεν, ὁρῶντες, ὅτι ἄξιος ἦν αὐτῶν ὁ ἐῤῥωμένος, καὶ εὔτονος, καὶ σεμνός βίος, Πνεύματος θείου τρόπῳ προφητεύοντος (74) καινῷ, καὶ οὐδὲν ἔχοντι παρα- πλήσιον ταῖς ἀπὸ δαιμόνων μαντείαις. Οὐκ οἶδα δ᾽ ὅπως ὁ Κέλσος, εἰπὼν, Τὰ δ' ὑπὸ τῶν ἐν Ἰουδαίᾳ τῷ ἐκείνων τρόπῳ λεχθέντα, προσέ θηκεν, ἢ μὴ λεχθέντα· ὡς ἄπιστος φάσκων δύνα- σθαι καὶ μὴ λελέχθαι αὐτά· ἀλλ᾽ ἀναγεγράφθαι τάχα τὰ μὴ λεχθέντα. Οὐ γὰρ οἶδε τοὺς χρόνους, οὐδ᾽ ὅτι πρὸ πολλῶν ἐτῶν μυρία προειπόντες ἔλεγον καὶ περὶ τῆς Χριστοῦ ἐπιδημίας. Πάλιν τε αὖ, τοὺς ἀρχαίους προφήτας διαβαλεῖν ἐθέλων, φησίν, αὐτοὺς προπε- ψητευκέναι τὸν τρόπον τοῦτον, ὃν ειώθασι, φησίν, ἔτι νῦν οἱ περὶ Φοινίκην τε καὶ Παλαιστίνην· μὴ δηλώσας πότερον ἀλλοτρίους λέγει τινὰς τοῦ Ἰου δαίων λόγου καὶ Χριστιανῶν, ἢ καὶ κατὰ τὸν χαρα- κτῆρα τῶν προφητῶν Ἰουδαϊκῶς προφητεύοντας. Οπως δ' ἂν ἔχῃ & λέγει, ἐλέγχεται εψευσμένα. Ούτε γάρ τινες τῶν τῆς πίστεως ἀλλοτρίων παραπλήσιόν τι τοῖς προφήταις πεποιήκασιν, οὔτε νεώτεροι καὶ μετὰ τὴν Ἰησοῦ ἐπιδημίαν ἱστόρηνται ἐν Ἰουδαίοις τινὲς προφητεύσαντες. Τὸ γὰρ ἅγιον Πνεῦμα ὡμολό γηται ἐκείνους καταλελοιπέναι, ἀσεβήσαντας εἰς τὸν Θεὸν, καὶ τὸν προφητευθέντα ὑπὸ τῶν παρ' αὐτοῖς προφητῶν. Σημεῖα δὲ τοῦ ἁγίου Πνεύματος κατ' άρ χὰς μὲν τῆς Ἰησοῦ διδασκαλίας, μετὰ δὲ τὴν ἀνάλη ψιν αὐτοῦ πλείονα ἐδείκνυτο, ὕστερον δὲ ἐλάττονα· πλὴν καὶ νῦν ἔτι ἴχνη ἐστὶν αὐτοῦ παρ' ὀλίγοις, τὰς πᾶσαν ἄσκησιν, τῶν, τὰ δ᾽ ὑπὸ τῶν ἐν Ἰουδαίᾳ προφητευσάντων λεχθέντω τεθή- παμεν, in cavernis terra, quibus dignus non erat hic mun. A dus es; intenti semper in Deum Deique invisibilia, quæ, cum sensibus non villeantur, sempiterna esse necesse est *ª. Singulorum prophetarum vita litteris mandata est; sed satis est in præsentia perpendere qualis vita fuerit Moysis, cujus in lege prophetias habemus ; qualis vita Jeremie, quam prophetiarum ejus nomine notus liber repræsentat; qualis Isaiæ, qui inaudita austeritate tres annos nudus et dis- calceatus ambulavit “. Puerorum etiam, Danielis videlicet ejusque sociorum s vitam considera quam austera fuerit, qui ab animatis abstinentes aqua et legumiuibus vescebantur. Si antiquiora considerare potes, evolve vitam Noe cujus prople tiæ sunt; Isaaci, qui filio suo benedictionem pro- phetice impertiit **; Jacobi qui duodecim filiis dixit: Venite ut annuntiem vobis quæ futura sunt in diebus novissimis s. lli sicut et alii innumeri, qui Dei fue- runt prophetæ, prædixeront etiam quæ ad Jesum pertinerent. Quocirca nihili facinus Pythiae, Do- donidum, Clarii, Branchidarum, Ammonis alio- ruinque sexcentorum qui vates habiti sunt, præ- dictiones. Ideo autem quæ in Judæa prænuntiata sunt admiramur, quia videmus illorum hominum severam, constantem, honestam vitam fuisse dignam divino Spiritu, qui singulari ratione nec simile quidquam habente dæmoniorum prædictionibus, res futuras præsignificat. B dixit : Quæ vero in Judæa more gentis dicta sunt, addidit, aut non dicta ; ubi tanquam incredulus dicit fieri potuisse ut hæc non dicta sint, sed scriptis man- data sint quæ dicta non fuerint. Nimirum rationis temporum ignarus nescivit prophetas illos qui Christi adventum prædixerunt, innumera alia mul- tis antequam evenirent annis prænuntiasse. Rursus veteres prophetas calumniari volens ait, eodem illos modo prædixisse quo solent etiam nunc Phœnices et Palestini. Sed non indicat utrum de quibusdam loquatur qui a Judæorum Christianorumque do- ctrina alieni sunt, an de iis, quorum prophetiæ eo- dem atque Judaicorum prophetarum oracula, cha- ractere insigniantur. Sed utcunque se habent quæ dicit, mendacii redarguuntur. Nec enim quidam D alieni a fide simile quidpian fecerunt prophetis, nec ulli prophetæ inter Judæos memorantur adventa Jesu recentiores. Constat enim illos, ex quo in Deum et eum qui ab ipsorum prophetis prædi- ctus fuerat, impie egerunt, desertos a Spiri- tu sancto fuisse. Signa autem. Spiritus sancti exstiterunt sub initium prædicationis Jesu, plura post ejus assumptionem, postea pauciora. Hujus ta- 27. Hebr. x1, 37, 38. e Cor. IV, 18. Isa. xx, 3. Dan. 1, 16. * Gen. ix, 25, 26, 27, el xxvII, Gen. xLix, 1. quæ lectio minime est sper- nenda. sed opinor veram lectionem fuisse, ut conjicere est ex initio numeri se- quentis. codex Anglicanus primus. 8. Nescio autem quomodo Celsus, postquam c (72) Codd. Basileensis et Vaticanus, ὑπέρ τινων (73) Mss.', τὰ δ᾽ ὑπὸ τῶν. Spencer., τὰ δ' ἀπὸ (74) Meschelius in textu, προφητεύσαντος, εἰ ίμα
PG 11:1449ὅπερ ὡς πρὸς τὴν ἱστορίαν μηνίοντος, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, τοῦ θεοῦ γεγένηται μετὰ τὴν Ἰησοῦ ἐπιδημίαν ἤπερ εὐλογίας ἀποδιδόντος. Ἀλλὰ καὶ περὶ τοῦ ἐν ἐπαγγελίᾳ εἰρῆσθαι Ἰουδαίοις καταφονεύειν τοὺς πολεμίους λεκτέον [ὅτι], εἴ τις ἀναλέγοιτο καὶ προσέχοι ἐπιμελῶς ταῖς λέξεσιν, εὕροι ἂν ἀδύνατον εἶναι τὴν ὡς πρὸς τὸ ῥητὸν ἐκδοχήν. Ἀρκεῖ δ’ ἐπὶ τοῦ παρόντος ἀπὸ τῶν ψαλμῶν παραθέσθαι, τίνα τρόπον ὁ δίκαιος εἰσάγεται λέγων πρὸς ἑτέροις καὶ τό· Εἰς τὰς πρωί̈ας ἀπέκτεινον πάντας τοὺς ἁμαρτωλοὺς τῆς γῆς, τοῦ ἐξολοθρεῦσαι ἐκ πόλεως κυρίου πάντας τοὺς ἐργαζομένους τὴν ἀνομίαν. Πρόσχες δὴ τῷ ῥητῷ καὶ τῇ διαθέσει τοῦ λέγοντος, εἰ ἐδύνατο ἀνδραγαθήματα προδιηγησάμενος, ἅπερ ἔκκειται τῷ βουλομένῳ ἀναγινώσκειν, ἐπιφέρειν τὸ ὡς πρὸς τὴν λέξιν δυνατόν, ὅτι οὐκ ἄλλῳ καιρῷ τῆς ἡμέρας ἢ τῷ ἑωθινῷ ἀνῄρει πάντας τοὺς ἁμαρτωλοὺς τῆς γῆς, ὡς μηδένα καταλιπεῖν αὐτῶν ζῶντα· καὶ εἰ ἐξωλόθρευεν ἀπὸ τῆς Ἱερουσαλὴμ πάνθ’ ὁντινοῦν ἄνθρωπον ἐργαζόμενον τὴν ἀνομίαν. Πολλὰ δ’ ἂν εὕροις καὶ ἐν τῷ νόμῳ τοιαῦτα ὡς τὸ οὐ κατελίπομεν αὐτῶν ζωγρίαν.
ORIGENIS κουχούμενοι, ἐν ἐρημίαις πλανώμενοι, καὶ ὄρεσι, καὶ σπηλαίοις καὶ ταῖς ἐπαῖς τῆς γῆς, ὧν οὐκ ἦν · ἄξιος ὁ ἐπὶ γῆς κόσμος· ἀεὶ ἐνορῶντες τῷ Θεῷ καὶ τοῖς ἀοράτοις τοῦ Θεοῦ, καὶ μὴ βλεπομένοις αἰσθητῶς, καὶ διὰ τοῦτο οὖσιν αἰωνίοις. Ὁ δὲ βίος ἑκάστου των προφητῶν ἀναγέγραπται· ἀρκεῖ δὲ ἐπὶ τοῦ παρόντος παραθέσθαι τὸν Μωϋσέως βίον· καὶ γὰρ αὐτοῦ φέ- ρονται προφητεῖαι, ἀναγεγραμμέναι ἐν τῷ νόμῳ· καὶ τὸν Ἱερεμίου, φερόμενον ἐν τῇ ὁμωνύμῳ αὐτοῦ προ- φητείᾳ· καὶ τὸν Ἡσαΐου, ὃς ἐπορεύθη ὑπερτείνων πᾶσαν ἄσκησιν (72) γυμνὸς καὶ ἀνυπόδετος ἔτεσι τρι σίν. Ιδε δὲ καὶ παιδαρίων, τοῦ Δανιὴλ καὶ τῶν σὺν αὐτῷ, τὸν ἐῤῥωμένον βίον, ἀναγνοὺς τὴν ὑδροποσίαν αὐτῶν, καὶ ὅτι ἡ τροφὴ ἦν αὐτοῖς ἄσπριον, ἐμψύχων ἀπεχομένοις. Εἰ δὲ δύνασαι, καὶ τὰ πρὸ τούτων θέ- ασαι, Νῶς προφητεύσαντος· καὶ τοῦ Ἰσαὰκ τῷ υἱῷ ἐπευξαμένου προφητικῶς· καὶ τοῦ Ἰακὼβ λέγοντας ἑκάστῳ τῶν δώδεκα· Δεῦτε, ἵνα ἀναγγείλω ὑμῖν εἰ ἔσται ἐπ' ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν. Οὗτοι δὴ καὶ ἄλ λοι μυρίοι, προφητεύσαντες τῷ Θεῷ, καὶ τὰ περὶ Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ προείπον. Διόπερ ἐν οὐδενὶ μὲν τιθέμεθα λόγῳ τὰ ὑπὸ τῆς Πυθίας, η Δωδωνίδων, Κλαρίου, ἢ ἐν Βραγχίδαις, ἢ ἐν ᾿Αμμωνος, ἢ ὑπὸ μυ ρίων ἄλλων λεγομένων θεοπρόπων προειρημένα· τὰ δ' ὑπὸ τῶν (75) ἐν Ἰουδαίᾳ προφητευσάντων τεθήπα μεν, ὁρῶντες, ὅτι ἄξιος ἦν αὐτῶν ὁ ἐῤῥωμένος, καὶ εὔτονος, καὶ σεμνός βίος, Πνεύματος θείου τρόπῳ προφητεύοντος (74) καινῷ, καὶ οὐδὲν ἔχοντι παρα- πλήσιον ταῖς ἀπὸ δαιμόνων μαντείαις. Οὐκ οἶδα δ᾽ ὅπως ὁ Κέλσος, εἰπὼν, Τὰ δ' ὑπὸ τῶν ἐν Ἰουδαίᾳ τῷ ἐκείνων τρόπῳ λεχθέντα, προσέ θηκεν, ἢ μὴ λεχθέντα· ὡς ἄπιστος φάσκων δύνα- σθαι καὶ μὴ λελέχθαι αὐτά· ἀλλ᾽ ἀναγεγράφθαι τάχα τὰ μὴ λεχθέντα. Οὐ γὰρ οἶδε τοὺς χρόνους, οὐδ᾽ ὅτι πρὸ πολλῶν ἐτῶν μυρία προειπόντες ἔλεγον καὶ περὶ τῆς Χριστοῦ ἐπιδημίας. Πάλιν τε αὖ, τοὺς ἀρχαίους προφήτας διαβαλεῖν ἐθέλων, φησίν, αὐτοὺς προπε- ψητευκέναι τὸν τρόπον τοῦτον, ὃν ειώθασι, φησίν, ἔτι νῦν οἱ περὶ Φοινίκην τε καὶ Παλαιστίνην· μὴ δηλώσας πότερον ἀλλοτρίους λέγει τινὰς τοῦ Ἰου δαίων λόγου καὶ Χριστιανῶν, ἢ καὶ κατὰ τὸν χαρα- κτῆρα τῶν προφητῶν Ἰουδαϊκῶς προφητεύοντας. Οπως δ' ἂν ἔχῃ & λέγει, ἐλέγχεται εψευσμένα. Ούτε γάρ τινες τῶν τῆς πίστεως ἀλλοτρίων παραπλήσιόν τι τοῖς προφήταις πεποιήκασιν, οὔτε νεώτεροι καὶ μετὰ τὴν Ἰησοῦ ἐπιδημίαν ἱστόρηνται ἐν Ἰουδαίοις τινὲς προφητεύσαντες. Τὸ γὰρ ἅγιον Πνεῦμα ὡμολό γηται ἐκείνους καταλελοιπέναι, ἀσεβήσαντας εἰς τὸν Θεὸν, καὶ τὸν προφητευθέντα ὑπὸ τῶν παρ' αὐτοῖς προφητῶν. Σημεῖα δὲ τοῦ ἁγίου Πνεύματος κατ' άρ χὰς μὲν τῆς Ἰησοῦ διδασκαλίας, μετὰ δὲ τὴν ἀνάλη ψιν αὐτοῦ πλείονα ἐδείκνυτο, ὕστερον δὲ ἐλάττονα· πλὴν καὶ νῦν ἔτι ἴχνη ἐστὶν αὐτοῦ παρ' ὀλίγοις, τὰς πᾶσαν ἄσκησιν, τῶν, τὰ δ᾽ ὑπὸ τῶν ἐν Ἰουδαίᾳ προφητευσάντων λεχθέντω τεθή- παμεν, in cavernis terra, quibus dignus non erat hic mun. A dus es; intenti semper in Deum Deique invisibilia, quæ, cum sensibus non villeantur, sempiterna esse necesse est *ª. Singulorum prophetarum vita litteris mandata est; sed satis est in præsentia perpendere qualis vita fuerit Moysis, cujus in lege prophetias habemus ; qualis vita Jeremie, quam prophetiarum ejus nomine notus liber repræsentat; qualis Isaiæ, qui inaudita austeritate tres annos nudus et dis- calceatus ambulavit “. Puerorum etiam, Danielis videlicet ejusque sociorum s vitam considera quam austera fuerit, qui ab animatis abstinentes aqua et legumiuibus vescebantur. Si antiquiora considerare potes, evolve vitam Noe cujus prople tiæ sunt; Isaaci, qui filio suo benedictionem pro- phetice impertiit **; Jacobi qui duodecim filiis dixit: Venite ut annuntiem vobis quæ futura sunt in diebus novissimis s. lli sicut et alii innumeri, qui Dei fue- runt prophetæ, prædixeront etiam quæ ad Jesum pertinerent. Quocirca nihili facinus Pythiae, Do- donidum, Clarii, Branchidarum, Ammonis alio- ruinque sexcentorum qui vates habiti sunt, præ- dictiones. Ideo autem quæ in Judæa prænuntiata sunt admiramur, quia videmus illorum hominum severam, constantem, honestam vitam fuisse dignam divino Spiritu, qui singulari ratione nec simile quidquam habente dæmoniorum prædictionibus, res futuras præsignificat. B dixit : Quæ vero in Judæa more gentis dicta sunt, addidit, aut non dicta ; ubi tanquam incredulus dicit fieri potuisse ut hæc non dicta sint, sed scriptis man- data sint quæ dicta non fuerint. Nimirum rationis temporum ignarus nescivit prophetas illos qui Christi adventum prædixerunt, innumera alia mul- tis antequam evenirent annis prænuntiasse. Rursus veteres prophetas calumniari volens ait, eodem illos modo prædixisse quo solent etiam nunc Phœnices et Palestini. Sed non indicat utrum de quibusdam loquatur qui a Judæorum Christianorumque do- ctrina alieni sunt, an de iis, quorum prophetiæ eo- dem atque Judaicorum prophetarum oracula, cha- ractere insigniantur. Sed utcunque se habent quæ dicit, mendacii redarguuntur. Nec enim quidam D alieni a fide simile quidpian fecerunt prophetis, nec ulli prophetæ inter Judæos memorantur adventa Jesu recentiores. Constat enim illos, ex quo in Deum et eum qui ab ipsorum prophetis prædi- ctus fuerat, impie egerunt, desertos a Spiri- tu sancto fuisse. Signa autem. Spiritus sancti exstiterunt sub initium prædicationis Jesu, plura post ejus assumptionem, postea pauciora. Hujus ta- 27. Hebr. x1, 37, 38. e Cor. IV, 18. Isa. xx, 3. Dan. 1, 16. * Gen. ix, 25, 26, 27, el xxvII, Gen. xLix, 1. quæ lectio minime est sper- nenda. sed opinor veram lectionem fuisse, ut conjicere est ex initio numeri se- quentis. codex Anglicanus primus. 8. Nescio autem quomodo Celsus, postquam c (72) Codd. Basileensis et Vaticanus, ὑπέρ τινων (73) Mss.', τὰ δ᾽ ὑπὸ τῶν. Spencer., τὰ δ' ἀπὸ (74) Meschelius in textu, προφητεύσαντος, εἰ ίμα
Φέρει δ’ ὁ Κέλσος καὶ τὸ προειρῆσθαι αὐτοῖς μὴ πειθομένοις τῷ νόμῳ τὰ αὐτὰ πείσεσθαι, ἅπερ ἔδρων τοὺς πολεμίους. Καὶ πρὶν ἄν τι παρατιθεὶς τούτοις ὁ Κέλσος χρήσηται οἷς νομίζει ἐναντιώμασι πρὸς τὸν νόμον ἀπὸ τῆς Χριστοῦ διδασκαλίας, λεκτέον περὶ τῶν προειρημένων. Φαμὲν τοίνυν ὅτι ὁ νόμος διττός ἐστιν, ὁ μέν τις πρὸς ῥητὸν ὁ δὲ πρὸς διάνοιαν, ὡς καὶ τῶν πρὸ ἡμῶν τινες ἐδίδαξαν. Καὶ ὁ μὲν πρὸς τὸ ῥητὸν οὐ τοσοῦτον ὑφ’ ἡμῶν ὅσον ὑπὸ τοῦ ἔν τινι τῶν προφητῶν λέγοντος θεοῦ εἴρηται εἶναι δικαιώματα οὐ καλὰ καὶ προστάγματα οὐ καλά· ὁ δὲ πρὸς διάνοιαν κατὰ τὸν αὐτὸν προφήτην ἐκ προσώπου τοῦ θεοῦ λέγεται εἶναι δικαιώματα καλὰ καὶ προςτάγματα καλά· οὐ γὰρ προφανῶς ἐναντία λέγει ὁ προφήτης ἐν ταὐτῷ. Ὧ ἀκολούθως καὶ ὁ Παῦλος τὸ μὲν γράμμα εἶπεν ἀποκτέννειν, ὅπερ ἴσον ἐστὶ τῷ [πρὸς] τὸ ῥητόν· τὸ δὲ πνεῦμα ζῳοποιεῖν, ὅπερ ἰσοδυναμεῖ τῷ πρὸς διάνοιαν. Ἔστι γοῦν παρὰ τῷ Παύλῳ ἀνάλογόν τι εὑρεῖν τοῖς νομισθεῖσιν ἂν ἐναντιώμασι κατὰ τὸν προφήτην. Ὡς γὰρ ὅπου μὲν Ἰεζεκιὴλ λέγει· Ἔδωκα αὐτοῖς δικαιώματα οὐ καλὰ καὶ προστάγματα οὐ καλά, ἐν οἷς οὐ ζήσονται ἐν αὐτοῖς, ὅπου δέ·
ORIGENIS κουχούμενοι, ἐν ἐρημίαις πλανώμενοι, καὶ ὄρεσι, καὶ σπηλαίοις καὶ ταῖς ἐπαῖς τῆς γῆς, ὧν οὐκ ἦν · ἄξιος ὁ ἐπὶ γῆς κόσμος· ἀεὶ ἐνορῶντες τῷ Θεῷ καὶ τοῖς ἀοράτοις τοῦ Θεοῦ, καὶ μὴ βλεπομένοις αἰσθητῶς, καὶ διὰ τοῦτο οὖσιν αἰωνίοις. Ὁ δὲ βίος ἑκάστου των προφητῶν ἀναγέγραπται· ἀρκεῖ δὲ ἐπὶ τοῦ παρόντος παραθέσθαι τὸν Μωϋσέως βίον· καὶ γὰρ αὐτοῦ φέ- ρονται προφητεῖαι, ἀναγεγραμμέναι ἐν τῷ νόμῳ· καὶ τὸν Ἱερεμίου, φερόμενον ἐν τῇ ὁμωνύμῳ αὐτοῦ προ- φητείᾳ· καὶ τὸν Ἡσαΐου, ὃς ἐπορεύθη ὑπερτείνων πᾶσαν ἄσκησιν (72) γυμνὸς καὶ ἀνυπόδετος ἔτεσι τρι σίν. Ιδε δὲ καὶ παιδαρίων, τοῦ Δανιὴλ καὶ τῶν σὺν αὐτῷ, τὸν ἐῤῥωμένον βίον, ἀναγνοὺς τὴν ὑδροποσίαν αὐτῶν, καὶ ὅτι ἡ τροφὴ ἦν αὐτοῖς ἄσπριον, ἐμψύχων ἀπεχομένοις. Εἰ δὲ δύνασαι, καὶ τὰ πρὸ τούτων θέ- ασαι, Νῶς προφητεύσαντος· καὶ τοῦ Ἰσαὰκ τῷ υἱῷ ἐπευξαμένου προφητικῶς· καὶ τοῦ Ἰακὼβ λέγοντας ἑκάστῳ τῶν δώδεκα· Δεῦτε, ἵνα ἀναγγείλω ὑμῖν εἰ ἔσται ἐπ' ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν. Οὗτοι δὴ καὶ ἄλ λοι μυρίοι, προφητεύσαντες τῷ Θεῷ, καὶ τὰ περὶ Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ προείπον. Διόπερ ἐν οὐδενὶ μὲν τιθέμεθα λόγῳ τὰ ὑπὸ τῆς Πυθίας, η Δωδωνίδων, Κλαρίου, ἢ ἐν Βραγχίδαις, ἢ ἐν ᾿Αμμωνος, ἢ ὑπὸ μυ ρίων ἄλλων λεγομένων θεοπρόπων προειρημένα· τὰ δ' ὑπὸ τῶν (75) ἐν Ἰουδαίᾳ προφητευσάντων τεθήπα μεν, ὁρῶντες, ὅτι ἄξιος ἦν αὐτῶν ὁ ἐῤῥωμένος, καὶ εὔτονος, καὶ σεμνός βίος, Πνεύματος θείου τρόπῳ προφητεύοντος (74) καινῷ, καὶ οὐδὲν ἔχοντι παρα- πλήσιον ταῖς ἀπὸ δαιμόνων μαντείαις. Οὐκ οἶδα δ᾽ ὅπως ὁ Κέλσος, εἰπὼν, Τὰ δ' ὑπὸ τῶν ἐν Ἰουδαίᾳ τῷ ἐκείνων τρόπῳ λεχθέντα, προσέ θηκεν, ἢ μὴ λεχθέντα· ὡς ἄπιστος φάσκων δύνα- σθαι καὶ μὴ λελέχθαι αὐτά· ἀλλ᾽ ἀναγεγράφθαι τάχα τὰ μὴ λεχθέντα. Οὐ γὰρ οἶδε τοὺς χρόνους, οὐδ᾽ ὅτι πρὸ πολλῶν ἐτῶν μυρία προειπόντες ἔλεγον καὶ περὶ τῆς Χριστοῦ ἐπιδημίας. Πάλιν τε αὖ, τοὺς ἀρχαίους προφήτας διαβαλεῖν ἐθέλων, φησίν, αὐτοὺς προπε- ψητευκέναι τὸν τρόπον τοῦτον, ὃν ειώθασι, φησίν, ἔτι νῦν οἱ περὶ Φοινίκην τε καὶ Παλαιστίνην· μὴ δηλώσας πότερον ἀλλοτρίους λέγει τινὰς τοῦ Ἰου δαίων λόγου καὶ Χριστιανῶν, ἢ καὶ κατὰ τὸν χαρα- κτῆρα τῶν προφητῶν Ἰουδαϊκῶς προφητεύοντας. Οπως δ' ἂν ἔχῃ & λέγει, ἐλέγχεται εψευσμένα. Ούτε γάρ τινες τῶν τῆς πίστεως ἀλλοτρίων παραπλήσιόν τι τοῖς προφήταις πεποιήκασιν, οὔτε νεώτεροι καὶ μετὰ τὴν Ἰησοῦ ἐπιδημίαν ἱστόρηνται ἐν Ἰουδαίοις τινὲς προφητεύσαντες. Τὸ γὰρ ἅγιον Πνεῦμα ὡμολό γηται ἐκείνους καταλελοιπέναι, ἀσεβήσαντας εἰς τὸν Θεὸν, καὶ τὸν προφητευθέντα ὑπὸ τῶν παρ' αὐτοῖς προφητῶν. Σημεῖα δὲ τοῦ ἁγίου Πνεύματος κατ' άρ χὰς μὲν τῆς Ἰησοῦ διδασκαλίας, μετὰ δὲ τὴν ἀνάλη ψιν αὐτοῦ πλείονα ἐδείκνυτο, ὕστερον δὲ ἐλάττονα· πλὴν καὶ νῦν ἔτι ἴχνη ἐστὶν αὐτοῦ παρ' ὀλίγοις, τὰς πᾶσαν ἄσκησιν, τῶν, τὰ δ᾽ ὑπὸ τῶν ἐν Ἰουδαίᾳ προφητευσάντων λεχθέντω τεθή- παμεν, in cavernis terra, quibus dignus non erat hic mun. A dus es; intenti semper in Deum Deique invisibilia, quæ, cum sensibus non villeantur, sempiterna esse necesse est *ª. Singulorum prophetarum vita litteris mandata est; sed satis est in præsentia perpendere qualis vita fuerit Moysis, cujus in lege prophetias habemus ; qualis vita Jeremie, quam prophetiarum ejus nomine notus liber repræsentat; qualis Isaiæ, qui inaudita austeritate tres annos nudus et dis- calceatus ambulavit “. Puerorum etiam, Danielis videlicet ejusque sociorum s vitam considera quam austera fuerit, qui ab animatis abstinentes aqua et legumiuibus vescebantur. Si antiquiora considerare potes, evolve vitam Noe cujus prople tiæ sunt; Isaaci, qui filio suo benedictionem pro- phetice impertiit **; Jacobi qui duodecim filiis dixit: Venite ut annuntiem vobis quæ futura sunt in diebus novissimis s. lli sicut et alii innumeri, qui Dei fue- runt prophetæ, prædixeront etiam quæ ad Jesum pertinerent. Quocirca nihili facinus Pythiae, Do- donidum, Clarii, Branchidarum, Ammonis alio- ruinque sexcentorum qui vates habiti sunt, præ- dictiones. Ideo autem quæ in Judæa prænuntiata sunt admiramur, quia videmus illorum hominum severam, constantem, honestam vitam fuisse dignam divino Spiritu, qui singulari ratione nec simile quidquam habente dæmoniorum prædictionibus, res futuras præsignificat. B dixit : Quæ vero in Judæa more gentis dicta sunt, addidit, aut non dicta ; ubi tanquam incredulus dicit fieri potuisse ut hæc non dicta sint, sed scriptis man- data sint quæ dicta non fuerint. Nimirum rationis temporum ignarus nescivit prophetas illos qui Christi adventum prædixerunt, innumera alia mul- tis antequam evenirent annis prænuntiasse. Rursus veteres prophetas calumniari volens ait, eodem illos modo prædixisse quo solent etiam nunc Phœnices et Palestini. Sed non indicat utrum de quibusdam loquatur qui a Judæorum Christianorumque do- ctrina alieni sunt, an de iis, quorum prophetiæ eo- dem atque Judaicorum prophetarum oracula, cha- ractere insigniantur. Sed utcunque se habent quæ dicit, mendacii redarguuntur. Nec enim quidam D alieni a fide simile quidpian fecerunt prophetis, nec ulli prophetæ inter Judæos memorantur adventa Jesu recentiores. Constat enim illos, ex quo in Deum et eum qui ab ipsorum prophetis prædi- ctus fuerat, impie egerunt, desertos a Spiri- tu sancto fuisse. Signa autem. Spiritus sancti exstiterunt sub initium prædicationis Jesu, plura post ejus assumptionem, postea pauciora. Hujus ta- 27. Hebr. x1, 37, 38. e Cor. IV, 18. Isa. xx, 3. Dan. 1, 16. * Gen. ix, 25, 26, 27, el xxvII, Gen. xLix, 1. quæ lectio minime est sper- nenda. sed opinor veram lectionem fuisse, ut conjicere est ex initio numeri se- quentis. codex Anglicanus primus. 8. Nescio autem quomodo Celsus, postquam c (72) Codd. Basileensis et Vaticanus, ὑπέρ τινων (73) Mss.', τὰ δ᾽ ὑπὸ τῶν. Spencer., τὰ δ' ἀπὸ (74) Meschelius in textu, προφητεύσαντος, εἰ ίμα
Ἔδωκα αὐτοῖς δικαιώματα καλὰ καὶ προστάγματα καλά, ἐν οἷς ζήσονται ἐν αὐτοῖς, ἤτοι ἰσοδυναμοῦν γε τούτοις· οὕτω καὶ ὁ Παῦλος, ὅπου μὲν τὸ τοῦ νομικοῦ γράμματος διαβαλεῖν θέλει, φησίν· Εἰ δὲ ἡ διακονία τοῦ θανάτου [ἐν] γράμμασιν ἐντετυπωμένη λίθοις ἐγενήθη ἐν δόξῃ, ὥστε μὴ δύνασθαι ἀτενίσαι τοὺς υἱοὺς Ἰσραὴλ εἰς τὸ πρόσωπον Μωϋσέως διὰ τὴν δόξαν τοῦ προσώπου αὐτοῦ τὴν καταργουμένην, πῶς οὐχὶ μᾶλλον ἡ διακονία τοῦ πνεύματος ἔσται ἐν δόξῃ; Ὅπου δὲ θαυμάζει τὸν νόμον καὶ ἀποδέχεται, πνευματικὸν αὐτὸν ὀνομάζει λέγων· Οἴδαμεν δὲ ὅτι ὁ νόμος πνευματικός ἐστιν, ἀποδέχεται δὲ ἐν τῷ· Ὥστε ὁ μὲν νόμος ἅγιος, καὶ ἡ ἐντολὴ ἁγία καὶ δικαία καὶ ἀγαθή. Ἐὰν οὖν ἡ λέξις τοῦ νόμου πλοῦτον ἐπαγγέλλεται τοῖς δικαίοις, Κέλσος μὲν κατὰ τὸ ἀποκτέννον γράμμα νομιζέτω τὸν τυφλὸν πλοῦτον λέγεσθαι ἐν ἐπαγγελίᾳ·
ORIGENIS κουχούμενοι, ἐν ἐρημίαις πλανώμενοι, καὶ ὄρεσι, καὶ σπηλαίοις καὶ ταῖς ἐπαῖς τῆς γῆς, ὧν οὐκ ἦν · ἄξιος ὁ ἐπὶ γῆς κόσμος· ἀεὶ ἐνορῶντες τῷ Θεῷ καὶ τοῖς ἀοράτοις τοῦ Θεοῦ, καὶ μὴ βλεπομένοις αἰσθητῶς, καὶ διὰ τοῦτο οὖσιν αἰωνίοις. Ὁ δὲ βίος ἑκάστου των προφητῶν ἀναγέγραπται· ἀρκεῖ δὲ ἐπὶ τοῦ παρόντος παραθέσθαι τὸν Μωϋσέως βίον· καὶ γὰρ αὐτοῦ φέ- ρονται προφητεῖαι, ἀναγεγραμμέναι ἐν τῷ νόμῳ· καὶ τὸν Ἱερεμίου, φερόμενον ἐν τῇ ὁμωνύμῳ αὐτοῦ προ- φητείᾳ· καὶ τὸν Ἡσαΐου, ὃς ἐπορεύθη ὑπερτείνων πᾶσαν ἄσκησιν (72) γυμνὸς καὶ ἀνυπόδετος ἔτεσι τρι σίν. Ιδε δὲ καὶ παιδαρίων, τοῦ Δανιὴλ καὶ τῶν σὺν αὐτῷ, τὸν ἐῤῥωμένον βίον, ἀναγνοὺς τὴν ὑδροποσίαν αὐτῶν, καὶ ὅτι ἡ τροφὴ ἦν αὐτοῖς ἄσπριον, ἐμψύχων ἀπεχομένοις. Εἰ δὲ δύνασαι, καὶ τὰ πρὸ τούτων θέ- ασαι, Νῶς προφητεύσαντος· καὶ τοῦ Ἰσαὰκ τῷ υἱῷ ἐπευξαμένου προφητικῶς· καὶ τοῦ Ἰακὼβ λέγοντας ἑκάστῳ τῶν δώδεκα· Δεῦτε, ἵνα ἀναγγείλω ὑμῖν εἰ ἔσται ἐπ' ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν. Οὗτοι δὴ καὶ ἄλ λοι μυρίοι, προφητεύσαντες τῷ Θεῷ, καὶ τὰ περὶ Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ προείπον. Διόπερ ἐν οὐδενὶ μὲν τιθέμεθα λόγῳ τὰ ὑπὸ τῆς Πυθίας, η Δωδωνίδων, Κλαρίου, ἢ ἐν Βραγχίδαις, ἢ ἐν ᾿Αμμωνος, ἢ ὑπὸ μυ ρίων ἄλλων λεγομένων θεοπρόπων προειρημένα· τὰ δ' ὑπὸ τῶν (75) ἐν Ἰουδαίᾳ προφητευσάντων τεθήπα μεν, ὁρῶντες, ὅτι ἄξιος ἦν αὐτῶν ὁ ἐῤῥωμένος, καὶ εὔτονος, καὶ σεμνός βίος, Πνεύματος θείου τρόπῳ προφητεύοντος (74) καινῷ, καὶ οὐδὲν ἔχοντι παρα- πλήσιον ταῖς ἀπὸ δαιμόνων μαντείαις. Οὐκ οἶδα δ᾽ ὅπως ὁ Κέλσος, εἰπὼν, Τὰ δ' ὑπὸ τῶν ἐν Ἰουδαίᾳ τῷ ἐκείνων τρόπῳ λεχθέντα, προσέ θηκεν, ἢ μὴ λεχθέντα· ὡς ἄπιστος φάσκων δύνα- σθαι καὶ μὴ λελέχθαι αὐτά· ἀλλ᾽ ἀναγεγράφθαι τάχα τὰ μὴ λεχθέντα. Οὐ γὰρ οἶδε τοὺς χρόνους, οὐδ᾽ ὅτι πρὸ πολλῶν ἐτῶν μυρία προειπόντες ἔλεγον καὶ περὶ τῆς Χριστοῦ ἐπιδημίας. Πάλιν τε αὖ, τοὺς ἀρχαίους προφήτας διαβαλεῖν ἐθέλων, φησίν, αὐτοὺς προπε- ψητευκέναι τὸν τρόπον τοῦτον, ὃν ειώθασι, φησίν, ἔτι νῦν οἱ περὶ Φοινίκην τε καὶ Παλαιστίνην· μὴ δηλώσας πότερον ἀλλοτρίους λέγει τινὰς τοῦ Ἰου δαίων λόγου καὶ Χριστιανῶν, ἢ καὶ κατὰ τὸν χαρα- κτῆρα τῶν προφητῶν Ἰουδαϊκῶς προφητεύοντας. Οπως δ' ἂν ἔχῃ & λέγει, ἐλέγχεται εψευσμένα. Ούτε γάρ τινες τῶν τῆς πίστεως ἀλλοτρίων παραπλήσιόν τι τοῖς προφήταις πεποιήκασιν, οὔτε νεώτεροι καὶ μετὰ τὴν Ἰησοῦ ἐπιδημίαν ἱστόρηνται ἐν Ἰουδαίοις τινὲς προφητεύσαντες. Τὸ γὰρ ἅγιον Πνεῦμα ὡμολό γηται ἐκείνους καταλελοιπέναι, ἀσεβήσαντας εἰς τὸν Θεὸν, καὶ τὸν προφητευθέντα ὑπὸ τῶν παρ' αὐτοῖς προφητῶν. Σημεῖα δὲ τοῦ ἁγίου Πνεύματος κατ' άρ χὰς μὲν τῆς Ἰησοῦ διδασκαλίας, μετὰ δὲ τὴν ἀνάλη ψιν αὐτοῦ πλείονα ἐδείκνυτο, ὕστερον δὲ ἐλάττονα· πλὴν καὶ νῦν ἔτι ἴχνη ἐστὶν αὐτοῦ παρ' ὀλίγοις, τὰς πᾶσαν ἄσκησιν, τῶν, τὰ δ᾽ ὑπὸ τῶν ἐν Ἰουδαίᾳ προφητευσάντων λεχθέντω τεθή- παμεν, in cavernis terra, quibus dignus non erat hic mun. A dus es; intenti semper in Deum Deique invisibilia, quæ, cum sensibus non villeantur, sempiterna esse necesse est *ª. Singulorum prophetarum vita litteris mandata est; sed satis est in præsentia perpendere qualis vita fuerit Moysis, cujus in lege prophetias habemus ; qualis vita Jeremie, quam prophetiarum ejus nomine notus liber repræsentat; qualis Isaiæ, qui inaudita austeritate tres annos nudus et dis- calceatus ambulavit “. Puerorum etiam, Danielis videlicet ejusque sociorum s vitam considera quam austera fuerit, qui ab animatis abstinentes aqua et legumiuibus vescebantur. Si antiquiora considerare potes, evolve vitam Noe cujus prople tiæ sunt; Isaaci, qui filio suo benedictionem pro- phetice impertiit **; Jacobi qui duodecim filiis dixit: Venite ut annuntiem vobis quæ futura sunt in diebus novissimis s. lli sicut et alii innumeri, qui Dei fue- runt prophetæ, prædixeront etiam quæ ad Jesum pertinerent. Quocirca nihili facinus Pythiae, Do- donidum, Clarii, Branchidarum, Ammonis alio- ruinque sexcentorum qui vates habiti sunt, præ- dictiones. Ideo autem quæ in Judæa prænuntiata sunt admiramur, quia videmus illorum hominum severam, constantem, honestam vitam fuisse dignam divino Spiritu, qui singulari ratione nec simile quidquam habente dæmoniorum prædictionibus, res futuras præsignificat. B dixit : Quæ vero in Judæa more gentis dicta sunt, addidit, aut non dicta ; ubi tanquam incredulus dicit fieri potuisse ut hæc non dicta sint, sed scriptis man- data sint quæ dicta non fuerint. Nimirum rationis temporum ignarus nescivit prophetas illos qui Christi adventum prædixerunt, innumera alia mul- tis antequam evenirent annis prænuntiasse. Rursus veteres prophetas calumniari volens ait, eodem illos modo prædixisse quo solent etiam nunc Phœnices et Palestini. Sed non indicat utrum de quibusdam loquatur qui a Judæorum Christianorumque do- ctrina alieni sunt, an de iis, quorum prophetiæ eo- dem atque Judaicorum prophetarum oracula, cha- ractere insigniantur. Sed utcunque se habent quæ dicit, mendacii redarguuntur. Nec enim quidam D alieni a fide simile quidpian fecerunt prophetis, nec ulli prophetæ inter Judæos memorantur adventa Jesu recentiores. Constat enim illos, ex quo in Deum et eum qui ab ipsorum prophetis prædi- ctus fuerat, impie egerunt, desertos a Spiri- tu sancto fuisse. Signa autem. Spiritus sancti exstiterunt sub initium prædicationis Jesu, plura post ejus assumptionem, postea pauciora. Hujus ta- 27. Hebr. x1, 37, 38. e Cor. IV, 18. Isa. xx, 3. Dan. 1, 16. * Gen. ix, 25, 26, 27, el xxvII, Gen. xLix, 1. quæ lectio minime est sper- nenda. sed opinor veram lectionem fuisse, ut conjicere est ex initio numeri se- quentis. codex Anglicanus primus. 8. Nescio autem quomodo Celsus, postquam c (72) Codd. Basileensis et Vaticanus, ὑπέρ τινων (73) Mss.', τὰ δ᾽ ὑπὸ τῶν. Spencer., τὰ δ' ἀπὸ (74) Meschelius in textu, προφητεύσαντος, εἰ ίμα
PG 11:1451ἡμεῖς δὲ τὸν ὀξὺ βλέποντα, καθὸ πλουτεῖ τις ἐν παντὶ λόγῳ καὶ πάσῃ γνώσει, καὶ καθὸ παραγγέλλομεν τοῖς πλουσίοις ἐν τῷ νῦν αἰῶνι μὴ ὑψηλὰ φρονεῖν μηδ’ ἠλπικέναι ἐπὶ πλούτου ἀδηλότητι ἀλλ’ ἐπὶ θεῷ, τῷ παρέχοντι πάντα πλουσίως εἰς ἀπόλαυσιν, ἀγαθοεργεῖν, πλουτεῖν ἐν ἔργοις ἀγαθοῖς, εὐμεταδότους εἶναι, κοινωνικούς. Καὶ γὰρ ὁ ἐν ἀληθινοῖς ἀγαθοῖς πλοῦτος λύτρον ἐστὶν ἀνδρὸς ψυχῆς κατὰ τὸν Σολομῶντα, ἡ δ’ ἐναντία τούτῳ πτωχεία ὀλέθριον, δι’ ἣν ὁ πτωχὸς οὐχ ὑφίσταται ἀπειλήν. Ἀνάλογον δὲ τοῖς ἀποδεδομένοις περὶ τοῦ πλούτου λεκτέον καὶ περὶ τῆς δυναστείας, καθ’ ἣν εἷς δίκαιος διώξεσθαι λέγεται χιλίους, καὶ δύο μετακινεῖν μυριάδας. Εἴπερ δὲ ταῦτα νενόηται ἐν τοῖς κατὰ τὸν πλοῦτον, ὅρα εἰ μὴ ἀκόλουθόν ἐστιν ἐπαγγελίᾳ θεοῦ τὸν πλουτοῦντα ἐν παντὶ λόγῳ καὶ πάσῃ γνώσει καὶ πάσῃ σοφίᾳ καὶ ἐν παντὶ ἔργῳ ἀγαθῷ δανείζειν ἀπὸ τοῦ κατὰ τὸν λόγον καὶ τὴν σοφίαν καὶ τὴν γνῶσιν πλούτου ἔθνεσι πολλοῖς, ὡς ἐδάνεισε Παῦλος κύκλῳ ἀπὸ Ἱερουσαλὴμ ἕως τοῦ Ἰλλυρικοῦ πληρῶν τὸ εὐαγγέλιον τοῦ Χριστοῦ πᾶσιν ἔθνεσιν, οἷς ἐπιδεδήμηκε.
ἀλλὰ καὶ ἀπὸ τῶν προγνωστικῶν, ταῖς ἐκβάσεσι πει θόμενοι περὶ τοῦ θεῖον εἶναι Πνεῦμα τὸ προειρηκός, τὴν κατὰ τὸν λόγον εὐσέβειαν ἀσκοῦντες διατελώσι πειθόμενοι τῷ νόμῳ καὶ τοῖς προφήταις. Οἱ μὲν οὖν προφῆται ὅσα ἦν αὐτόθεν νοηθῆναι τοῖς ἀκούουσι χρήσιμα, καὶ συμβαλλόμενα τῇ τῶν ἠθῶν ἐπανορθών σει, χωρὶς πάσης ἐπικρύψεως, κατὰ τὸ βούλημα τοῦ Θεοῦ, εἰρήκασιν· ὅσα δὲ μυστικώτερα ἦν, καὶ ἐποπτι κώτερα, καὶ ἐχόμενα θεωρίας τῆς ὑπὲρ τὴν πάνδη - μον ἀκοὴν, ταῦτα δι' αἰνιγμάτων καὶ ἀλληγοριῶν, καὶ τῶν καλουμένων σκοτεινῶν λόγων, καὶ τῶν ὀνο μαζομένων παραβολῶν ἢ παροιμιῶν, ἀπεφήναντο ἵν' οἱ μὴ φυγοπονοῦντες, ἀλλὰ πάντα πόνον ὑπὲρ ἀρε τῆς καὶ ἀληθείας ἀναδεχόμενοι, ἐξετάσαντες, εὕρως, καὶ εὐρόντες, ὡς λόγος αἱρεῖ, οἰκονομήσωσιν. Ὁ δὲ γεννάδας Κέλσος, ώσπερε! θυμωθεὶς ἐπὶ τῷ μὴ νε νοηκέναι τοὺς τῶν προφητῶν (82) τοιούτους λόγους, ἐλοιδόρησεν αὐτοὺς, εἰπὼν, ὅτι Ταῦτα ἐπανατεινά- μενοι προστιθέασιν ἐφεξῆς ἄγνωστα, καὶ πάροι- στρα, καὶ πάντη άδηλα, ὧν τὸ μὲν γνώρισμα (85) οὐδεὶς ἂν νοῦν ἔχων εὑρεῖν δύναιτο, ἀσαφῆ γὰρ καὶ τὸ μηδέν· ἀνοήτῳ δὲ ἡ γόητι παντὶ περὶ πα τὰς ἀφορμὴν ἐνδίδωσιν ὅπη βούλεται τὸ λεχθέν σφετερίζεσθαι. Καὶ πανούργως μοι ἔδοξε ταῦτ' είρη κέναι, κωλύειν, τὸ ὅσον ἐφ᾽ ἑαυτῷ, βουλόμενος τους ἐντυγχάνοντας ταῖς προφητείαις βασανίζειν καὶ ἐξε- τάζειν αὐτῶν τὸν νοῦν· καὶ πέπονθέ τι πράγμα παι πρός τινα καὶ τὰ μέλλοντα προειπόντος αὐτῷ· Α μόνον ἀπὸ τῶν ἐπιπληκτικῶν, καὶ ἐπιστρεπτικῶν, Β ραπλήσιον τοῖς εἰποῦσι περί τινος προφήτου, εἰσελθόντος Τί εἰσῆλθεν ὁ ἐπίληπτος οὗτος πρὸς σέ ; Εἰκὸς μὲν οὖν εἶναι λόγους, πολλῷ τῆς ἡμετέρας ἕξεως σοφωτέρους, τοὺς δυναμένους ἀποδεικνύναι ψευδόμενον ἐν τούτοις τὸν Κέλσον, καὶ ἐνθέους τὰς προφητείας· πλὴν καὶ ἡμεῖς, κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν, πεποιήκαμεν, τὰ, ὥς φησι Κέλσος, πάροιστρα, καὶ πάντη άδηλα, πρὸς λέξιν διηγησάμενοι ἐν τοῖς προτ γματευθεῖσιν ἡμῖν εἰς τὸν Ἡσαΐαν, καὶ εἰς τὸν Ἱε ζεκιήλ, καὶ εἰς τινας τῶν δώδεκα, Θεοῦ δὲ διδόντος τὴν ἐν τῷ λόγῳ αὐτοῦ προκοπὴν, καθ᾽ οἷς βούλεται χρόνους, προστεθήσεται τοῖς ἤδη ὑπαγορευθείσιν εἰς ταῦτα ἤτοι τὰ λείποντα, ἢ ὅσα γ᾽ ἂν φθάσωμεν σαφη νίσαι. Καὶ ἄλλοι δὲ, οἱ βουλόμενοι ἐξετάζειν τὴν Γρα- φὴν, νοῦν ἔχοντες τὸ γνώμα (84) αὐτῆς εὐρεῖν ἂν δύ ναιντο· οὔσης πολλαχοῦ ἀληθῶς ἀσαφοῦς μὲν, οὐ μὴν, ὥς φησι Κέλσος, τὸ μηδέν. Ἀλλ᾿ οὐδὲ δύναταί τις ἀνόητος ἢ γόης εξομαλίσαι ἢ ὅπη ποτὲ βούλεται τ γνῶμα. λεχθὲν σφετερίσασθαι· μόνος δὲ καὶ πᾶς ὁ κατ' θειαν ἐν Χριστῷ σοφὸς τὸν εἰρμὸν πάντα ἀποδῴη ἂν τῶν μετ' ἐπικρύψεως εἰρημένων ἐν ταῖς προς τ τείαις (85), πνευματικὰ πνευματικοῖς συγκρίνων, καὶ κατασκευάζων ἀπὸ τῆς συνηθείας τῶν Γραφών ἕκαστον τῶν εὑρισκομένων. Οὐ πιστευτέον δὲ τῷ Κέλσῳ λέγοντι τοιούτων ἀνθρώπων γεγονέναι αυτή γνώρισμα. ταις. ORIGENIS admonitionibusque, sed etiam ex prædictionibus, quas eventus docebat a divino Spiritu fuisse editas, conformem tali doctrinæ pietatem exercerent, le- gique et prophetis obtemperarent. Atque hanc ob causam, quæcunque audientibus ad morum emen- dationem utile erat primo aspectu intelligi, ea pro- ple:æ juxta Dei voluntatem nulla obscuritate pro- tulerunt; ea vero enigmatum, allegoriarum, ob- scurarum locutionum, parabolarum, aut proverbio- ruin involucris texerunt, quæ arcanius quid et pro- fundius haberent sensusque latentes ad vulgi eaptum non attemperatos: ut qui laborem non fugitant, sed virtutis veritatisque studio omnia sustinent, scrutati invenirent, et postquam invenissent, trans- ferrent in usum quem ratio præscriberet. Sed stre- nuus ille Celsus quasi stomachans quod illa prophe- tarum sensa non intellexerit, in illa invehitur : Magnificis, inquit, hujusmodi promissis addunt ignota, fanatica, prorsus tenebricosa, e quibus ne su- piens quidem eruere sensum potest, adeo obscura sunt et nuklius sententiæ. At stupido cuique aut impostori locum dant illa ad quamcunque rem pro libitu ac- commodandi. Quæ quidem mihi videtur vafre dixisse, ut, quantum in se est, lectores a perscrutando et introspiciendo prophetiarum intellectu revocaret : hac in re similis illis, qui de quodam propheta apud quemdam ingresso et res futuras prænun- tiante dicebant : Quid venit insanus iste ad te * ? quæ dicere possumnus, afferri posse, quibus de- monstretur in his mentitum esse Celsum, et pro- phetias divinitus inspiratas fuisse. Nos tamen, quoad per tenuitatem nostram licuit, id fecimus. Nam in nostris in Isaiam, Ezechielem et quosdam e duodecim commentariis, exposuimus ad verbum ea quæ Celsus fanatica vocat et inextricabilia. Cum autem Deus nihi, statuto sibi tempore, ampliorem sui verbi dederit intelligentiam, addam vel quæ vulgatis desunt, vel quæcunque potero illustrare. Sed et alii prudentes, si scrutari Scripturas velint, earum intellectum assequi poterunt. Equidem mul- tis in locis revera obscuræ sunt, sed non absque ullo sensu, ut ait Celsus. Neque etiam stupidus aut impostor eas explanare aut ad quamcunque D ren accommodare pro libitu poterit. Solus in Chri- sto vere sapiens, par est ad evolvendam totain eo- rum seriem, quæ in prophetis obscure et involute dicta sunt, idque modo spiritualia cum spirituali- bus conferat ”, et singula eorum quæ invenerit, usitata Scripturis loquendi ratione confirmet. Ne- que Celso Gides habenda est dicenti se hujusmnodi * IV Reg. ix, 11. * Cor. 11, 13. Spencer., dif licet supra mss. habeant, 11. Equidem facile crediderim sapientiora, quam C (82) Τῶν προφητῶν. lec Guieto suspecta sunt. (83) Codd. Reg. et Basil., γνώρισμα, ilaschel. et (84) Libb. editi et mss. hoc loco habent, γνώμα, (85) Codd. Reg. ct Basileensis, ἐν τοῖς προφή
Καὶ ἐπεὶ κατὰ ἀποκάλυψιν αὐτῷ ἐγνωρίζετο τὰ θεῖα, φωτιζομένῳ τὴν ψυχὴν ὑπὸ τῆς τοῦ λόγου θειότητος, διὰ τοῦτο αὐτὸς οὐκ ἐδανείζετο οὐδὲ χρείαν εἶχεν ἀνθρώπου διακονουμένου αὐτῷ τὸν λόγον. Οὕτω δὲ γεγραμμένου καὶ τοῦ· Ἄρξεις σὺ ἐθνῶν πολλῶν, σοῦ δὲ οὐκ ἄρξουσι, κατὰ τὴν ἀπὸ τοῦ λόγου δυναστείαν ὑποτάςσων τῇ Χριστοῦ Ἰησοῦ διδασκαλίᾳ τοὺς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν ἦρχεν αὐτῶν, οὐδέ ποτε ἐν χώρᾳ ὑποτεταγμένος ἀνθρώποις ὡς κρείττοσι γινομένοις· οὕτω δὲ καὶ κατεπίμπλα τὴν γῆν. Εἰ δὲ καὶ περὶ τοῦ καταφονεύειν δεῖ διηγήσασθαι ἅμα καὶ τὸ δυνατὸν τοῦ δικαίου περὶ πάντα, λεκτέον ὅτι φάσκων· Εἰς τὰς πρωί̈ας ἀπέκτεινον πάντας τοὺς ἁμαρτωλοὺς τῆς γῆς, τοῦ ἐξολοθρεῦσαι ἐκ πόλεως κυρίου πάντας τοὺς ἐργαζομένους τὴν ἀνομίαν γῆν μὲν τροπικῶς ἔλεγε τὴν σάρκα, ἧς τὸ φρόνημα ἔχθρα ἐστὶν εἰς θεόν, πόλιν δὲ κυρίου τὴν ἑαυτοῦ ψυχήν, ἐν ᾗ ἦν ναὸς θεοῦ, χωρήσας δόξαν καὶ ὑπόληψιν ὀρθὴν περὶ θεοῦ καὶ θαυμαζομένην ὑπὸ πάντων τῶν ὁρώντων αὐτήν.
ἀλλὰ καὶ ἀπὸ τῶν προγνωστικῶν, ταῖς ἐκβάσεσι πει θόμενοι περὶ τοῦ θεῖον εἶναι Πνεῦμα τὸ προειρηκός, τὴν κατὰ τὸν λόγον εὐσέβειαν ἀσκοῦντες διατελώσι πειθόμενοι τῷ νόμῳ καὶ τοῖς προφήταις. Οἱ μὲν οὖν προφῆται ὅσα ἦν αὐτόθεν νοηθῆναι τοῖς ἀκούουσι χρήσιμα, καὶ συμβαλλόμενα τῇ τῶν ἠθῶν ἐπανορθών σει, χωρὶς πάσης ἐπικρύψεως, κατὰ τὸ βούλημα τοῦ Θεοῦ, εἰρήκασιν· ὅσα δὲ μυστικώτερα ἦν, καὶ ἐποπτι κώτερα, καὶ ἐχόμενα θεωρίας τῆς ὑπὲρ τὴν πάνδη - μον ἀκοὴν, ταῦτα δι' αἰνιγμάτων καὶ ἀλληγοριῶν, καὶ τῶν καλουμένων σκοτεινῶν λόγων, καὶ τῶν ὀνο μαζομένων παραβολῶν ἢ παροιμιῶν, ἀπεφήναντο ἵν' οἱ μὴ φυγοπονοῦντες, ἀλλὰ πάντα πόνον ὑπὲρ ἀρε τῆς καὶ ἀληθείας ἀναδεχόμενοι, ἐξετάσαντες, εὕρως, καὶ εὐρόντες, ὡς λόγος αἱρεῖ, οἰκονομήσωσιν. Ὁ δὲ γεννάδας Κέλσος, ώσπερε! θυμωθεὶς ἐπὶ τῷ μὴ νε νοηκέναι τοὺς τῶν προφητῶν (82) τοιούτους λόγους, ἐλοιδόρησεν αὐτοὺς, εἰπὼν, ὅτι Ταῦτα ἐπανατεινά- μενοι προστιθέασιν ἐφεξῆς ἄγνωστα, καὶ πάροι- στρα, καὶ πάντη άδηλα, ὧν τὸ μὲν γνώρισμα (85) οὐδεὶς ἂν νοῦν ἔχων εὑρεῖν δύναιτο, ἀσαφῆ γὰρ καὶ τὸ μηδέν· ἀνοήτῳ δὲ ἡ γόητι παντὶ περὶ πα τὰς ἀφορμὴν ἐνδίδωσιν ὅπη βούλεται τὸ λεχθέν σφετερίζεσθαι. Καὶ πανούργως μοι ἔδοξε ταῦτ' είρη κέναι, κωλύειν, τὸ ὅσον ἐφ᾽ ἑαυτῷ, βουλόμενος τους ἐντυγχάνοντας ταῖς προφητείαις βασανίζειν καὶ ἐξε- τάζειν αὐτῶν τὸν νοῦν· καὶ πέπονθέ τι πράγμα παι πρός τινα καὶ τὰ μέλλοντα προειπόντος αὐτῷ· Α μόνον ἀπὸ τῶν ἐπιπληκτικῶν, καὶ ἐπιστρεπτικῶν, Β ραπλήσιον τοῖς εἰποῦσι περί τινος προφήτου, εἰσελθόντος Τί εἰσῆλθεν ὁ ἐπίληπτος οὗτος πρὸς σέ ; Εἰκὸς μὲν οὖν εἶναι λόγους, πολλῷ τῆς ἡμετέρας ἕξεως σοφωτέρους, τοὺς δυναμένους ἀποδεικνύναι ψευδόμενον ἐν τούτοις τὸν Κέλσον, καὶ ἐνθέους τὰς προφητείας· πλὴν καὶ ἡμεῖς, κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν, πεποιήκαμεν, τὰ, ὥς φησι Κέλσος, πάροιστρα, καὶ πάντη άδηλα, πρὸς λέξιν διηγησάμενοι ἐν τοῖς προτ γματευθεῖσιν ἡμῖν εἰς τὸν Ἡσαΐαν, καὶ εἰς τὸν Ἱε ζεκιήλ, καὶ εἰς τινας τῶν δώδεκα, Θεοῦ δὲ διδόντος τὴν ἐν τῷ λόγῳ αὐτοῦ προκοπὴν, καθ᾽ οἷς βούλεται χρόνους, προστεθήσεται τοῖς ἤδη ὑπαγορευθείσιν εἰς ταῦτα ἤτοι τὰ λείποντα, ἢ ὅσα γ᾽ ἂν φθάσωμεν σαφη νίσαι. Καὶ ἄλλοι δὲ, οἱ βουλόμενοι ἐξετάζειν τὴν Γρα- φὴν, νοῦν ἔχοντες τὸ γνώμα (84) αὐτῆς εὐρεῖν ἂν δύ ναιντο· οὔσης πολλαχοῦ ἀληθῶς ἀσαφοῦς μὲν, οὐ μὴν, ὥς φησι Κέλσος, τὸ μηδέν. Ἀλλ᾿ οὐδὲ δύναταί τις ἀνόητος ἢ γόης εξομαλίσαι ἢ ὅπη ποτὲ βούλεται τ γνῶμα. λεχθὲν σφετερίσασθαι· μόνος δὲ καὶ πᾶς ὁ κατ' θειαν ἐν Χριστῷ σοφὸς τὸν εἰρμὸν πάντα ἀποδῴη ἂν τῶν μετ' ἐπικρύψεως εἰρημένων ἐν ταῖς προς τ τείαις (85), πνευματικὰ πνευματικοῖς συγκρίνων, καὶ κατασκευάζων ἀπὸ τῆς συνηθείας τῶν Γραφών ἕκαστον τῶν εὑρισκομένων. Οὐ πιστευτέον δὲ τῷ Κέλσῳ λέγοντι τοιούτων ἀνθρώπων γεγονέναι αυτή γνώρισμα. ταις. ORIGENIS admonitionibusque, sed etiam ex prædictionibus, quas eventus docebat a divino Spiritu fuisse editas, conformem tali doctrinæ pietatem exercerent, le- gique et prophetis obtemperarent. Atque hanc ob causam, quæcunque audientibus ad morum emen- dationem utile erat primo aspectu intelligi, ea pro- ple:æ juxta Dei voluntatem nulla obscuritate pro- tulerunt; ea vero enigmatum, allegoriarum, ob- scurarum locutionum, parabolarum, aut proverbio- ruin involucris texerunt, quæ arcanius quid et pro- fundius haberent sensusque latentes ad vulgi eaptum non attemperatos: ut qui laborem non fugitant, sed virtutis veritatisque studio omnia sustinent, scrutati invenirent, et postquam invenissent, trans- ferrent in usum quem ratio præscriberet. Sed stre- nuus ille Celsus quasi stomachans quod illa prophe- tarum sensa non intellexerit, in illa invehitur : Magnificis, inquit, hujusmodi promissis addunt ignota, fanatica, prorsus tenebricosa, e quibus ne su- piens quidem eruere sensum potest, adeo obscura sunt et nuklius sententiæ. At stupido cuique aut impostori locum dant illa ad quamcunque rem pro libitu ac- commodandi. Quæ quidem mihi videtur vafre dixisse, ut, quantum in se est, lectores a perscrutando et introspiciendo prophetiarum intellectu revocaret : hac in re similis illis, qui de quodam propheta apud quemdam ingresso et res futuras prænun- tiante dicebant : Quid venit insanus iste ad te * ? quæ dicere possumnus, afferri posse, quibus de- monstretur in his mentitum esse Celsum, et pro- phetias divinitus inspiratas fuisse. Nos tamen, quoad per tenuitatem nostram licuit, id fecimus. Nam in nostris in Isaiam, Ezechielem et quosdam e duodecim commentariis, exposuimus ad verbum ea quæ Celsus fanatica vocat et inextricabilia. Cum autem Deus nihi, statuto sibi tempore, ampliorem sui verbi dederit intelligentiam, addam vel quæ vulgatis desunt, vel quæcunque potero illustrare. Sed et alii prudentes, si scrutari Scripturas velint, earum intellectum assequi poterunt. Equidem mul- tis in locis revera obscuræ sunt, sed non absque ullo sensu, ut ait Celsus. Neque etiam stupidus aut impostor eas explanare aut ad quamcunque D ren accommodare pro libitu poterit. Solus in Chri- sto vere sapiens, par est ad evolvendam totain eo- rum seriem, quæ in prophetis obscure et involute dicta sunt, idque modo spiritualia cum spirituali- bus conferat ”, et singula eorum quæ invenerit, usitata Scripturis loquendi ratione confirmet. Ne- que Celso Gides habenda est dicenti se hujusmnodi * IV Reg. ix, 11. * Cor. 11, 13. Spencer., dif licet supra mss. habeant, 11. Equidem facile crediderim sapientiora, quam C (82) Τῶν προφητῶν. lec Guieto suspecta sunt. (83) Codd. Reg. et Basil., γνώρισμα, ilaschel. et (84) Libb. editi et mss. hoc loco habent, γνώμα, (85) Codd. Reg. ct Basileensis, ἐν τοῖς προφή
PG 11:1453Ἅμα οὖν ταῖς τοῦ ἡλίου τῆς δικαιοσύνης αὐγαῖς ἐπιλαμπούσαις αὐτοῦ τῇ ψυχῇ ὡσπερεὶ δυναμούμενος ὑπ’ αὐτῶν καὶ κραταιούμενος ἀνῄρει πᾶν τὸ φρόνημα τῆς σαρκός, λεγόμενον ἁμαρτωλοὺς γῆς, καὶ ἐξωλόθρευεν ἀπὸ τῆς ἐν τῇ ψυχῇ ἑαυτοῦ πόλεως κυρίου πάντας τοὺς ἐργαζομένους τὴν ἀνομίαν λογισμοὺς καὶ τὰ ἐχθρὰ τῇ ἀληθείᾳ ἐνθυμήματα. Οὕτως δὲ καὶ ἀναιροῦσιν οἱ δίκαιοι πᾶσαν τὴν τῶν πολεμίων καὶ ἀπὸ κακίας ἐρχομένων ζωγρίαν, ὡς μηδὲ νήπιον καὶ ἄρτι ὑποφυόμενον κακὸν καταλείπεσθαι. Ἡμεῖς οὕτως ἀκούομεν καὶ τοῦ ἐν ἑκατοστῷ καὶ τριακοστῷ καὶ ἕκτῳ ψαλμῷ ῥητοῦ, οὕτως ἔχοντος· Θυγάτηρ Βαβυλῶνος ἡ ταλαίπωρος, μακάριος, ὃς ἀνταποδώσει σοι τὸ ἀνταπόδομά σου, ὃ ἀνταπέδωκας ἡμῖν· μακάριος, ὃς κρατήσει καὶ ἐδαφιεῖ τὰ νήπιά σου πρὸς τὴν πέτραν. Νήπια γὰρ Βαβυλῶνος, ἑρμηνευομένης συγχύσεως, οἱ ἄρτι ὑποφυόμενοι καὶ ἀνατέλλοντες ἐν τῇ ψυχῇ εἰσιν συγχυτικοὶ λογισμοὶ οἱ ἀπὸ κακίας· ὧν ὁ κρατῶν, ὡς καὶ τῷ στερεῷ καὶ εὐτόνῳ τοῦ λόγου προσρῆξαι αὐτῶν τὰς κεφαλάς, ἐδαφίζει τὰ νήπια τῆς Βαβυλῶνος πρὸς τὴν πέτραν, γινόμενος διὰ τοῦτο μακάριος.
κρον. Οὐδὲ γὰρ κατὰ τοὺς Κέλσου χρόνους γεγόνασι τινες προφῆται τοῖς ἀρχαίοις παραπλήσιοι· ἐπεὶ κἂν παραπλησίως τοῖς πάλαι γραφεῖσιν ἀνεγράφησαν καὶ ἑξῆς προφητεῖαι ὑπὸ τῶν ἀποδεξαμένων καὶ θαυμα σάντων αὐτάς. Δοκεῖ δέ μοι πάντη δῆλον εἶναι τὸ τοῦ Κέλσου ψεῦδος, ὅτι, Οἱ δῆθεν προφῆται, ὧν αὐτή κοος ἐγένετο, ἐλεγχθέντες ὑπὸ Κέλσου, ὡμολό γησαν αὐτῷ οὗτινος ἐδέοντο· καὶ ὅτι ἐπλάσσοντο λέγοντες ἀλλοπρόσαλλα. Έδει δ' αὐτὸν καὶ ὀνό ματα θεῖναι ὧν ἔφασκεν αὐτήκοος γεγονέναι· ἵνα ἐκ τῶν ὀνομάτων, εἴπερ εἶχεν εἰπεῖν, φανῇ τοῖς κρίνειν δυναμένοις, πότερον ἀληθῆ ἢ ψευδῆ ἔλεγεν. Οἴεται δὲ καὶ τοὺς ἀπὸ τῶν προφητῶν ἀπολογου μένους περὶ τῶν κατὰ τὸν Χριστὸν μηδὲν μὲν δύνα σθαι πρὸς ἔπος λέγειν, ἐπὰν φαίνεταί τι πονηρὸν, ἢ αἰσχρὸν, ἢ ἀκάθαρτον λεγόμενον περὶ τοῦ Θεοῦ, ἢ μικρόν. Διὸ καὶ, ὡς μηδεμιᾶς οὔσης ἀπολογίας, συγ είρει ἑαυτῷ μυρία περὶ τῶν μὴ διδομένων. Εἰδέναι δὲ χρὴ, ὅτι καὶ οἱ βουλόμενοι κατὰ τὰς θείας ζην Γρα- φᾶς, καὶ ἐπιστάμενοι, ὅτι, Γνώσις ἀσυνέτου ἀδιεξ έταστοι λόγοι, καὶ ἀναγνόντες τὸν Ἔτοιμοι ἀεὶ πρὸς ἀπολογίαν παντὶ τῷ αἰτοῦντι ἡμᾶς λόγον περὶ τῆς ἐν ἡμῖν ἐλπίδος, οὐκ ἐπὶ μόνον τὸ προει ρῆσθαι τάδε τινὰ καταφεύγουσιν· ἀλλὰ γὰρ καὶ τὰς δοκούσας ἀπεμφάσεις λύειν πειρῶνται, καὶ δεικνύναι οὐδὲν εἶναι πονηρὸν ἐν τοῖς λόγοις, οὐδ᾽ αἰσχρὸν, οὐδ᾽ ἀκάθαρτον, οὐδὲ μικρόν· ἀλλὰ τοιοῦτον γίγνεσθαι, ὡς χρὴ ἐκδέχεσθαι τοῖς συνιεῖσι (86) τὴν θείαν Γραφήν. Ἐχρῆν δ' αὐτὸν ἀπὸ τῶν προφητῶν τὸ φαινόμενον ἐν αὐτοῖς πονηρὸν, ἢ τὸ δοκοῦν αὐτῷ αἰσχρὸν, ἢ τὸ νο μιζόμενον αὐτῷ ἀκάθαρτον, ἢ ὁ ὑπελάμβανεν εἶναι μιαρόν, παραθέσθαι, εἴπερ τοιαῦτα ἔβλεπεν ἐν τοῖς προφήταις εἰρημένα πληκτικώτερος γὰρ ἂν ὁ λόγος αὐτοῦ ἦν καὶ πρὸς ὁ ἐβούλετο ἀνυστικώτερος (87) · νυνὶ δὲ οὐ παρέθετο, ἀλλ᾽ ἐπανατεινάμενος ἀπειλεῖ τοιαῦτα φαίνεσθαι ἐν ταῖς Γραφαῖς, καταψευδόμενος αὐτῶν. Πρὸς οὖν κενούς (88) ψόφους ὀνομάτων οὐδεὶς λόγος αἱρεῖ ἀπολογήσασθαι, ὑπὲρ τοῦ δεῖξαι, ὅτι οὐδὲν πονηρόν, ἢ αἰσχρὸν, ἢ ἀκάθαρτον, ἢ μιαρόν ἐστιν ἐν τοῖς τῶν προφητῶν λόγοις. Β Αλλ' οὐδὲ ποιεῖ ἡ πάσχει αἴσχιστα ὁ Θεὸς, οὐδὲ τῷ κακῷ διακονεῖται, ὡς οἴεται Κέλσος· οὐδὲ γὰρ προείρηταί τι τῶν τοιούτων, κἂν λέγῃ αὐτὸς προει- ρῆσθαι. Εμελλε τὸν Θεὸν (89) τῷ κακῷ διακονεῖσθαι, ἢ ποιεῖν, ἢ πάσχειν αίσχιστα, παραθέσθαι τὰς ἀπὸ τῶν προφητῶν εἰς τοῦτο λέξεις· καὶ μὴ μάτην μου λύνειν ἐθέλειν τοὺς ἀκούοντας αὐτοῦ. "Α μὲν οὖν πείσεται Χριστὸς, προείπον οἱ προφῆται, καὶ τὴν αἰτίαν τιθέντες τοῦ, δι᾿ ὃ πείσεται· καὶ ὁ Θεὸς ἠπί- στατο ἅπερ ὁ Χριστὸς αὐτοῦ πείσεται· πόθεν δ', ὅτι καὶ μιαρώτατα καὶ ἀκαθαριότατα ταῦτ᾽ ἦν; ὥς φησιν ὁ Κέλσος. ᾿Αλλὰ δόξει διδάσκειν πῶς μιαρώ- τατα καὶ ἀκαθαρτότατα ταῦτ᾽ ἄττα ἦν, ἃ καὶ ὑπέ- ” Εἰ γὰρ ἔμελλεν ὁ Θεὸς τῷ κακῷ διακονεῖσθαι, ἢ ποιεῖν, ἢ πάσχειν αίσχιστα, ἔδει παραθέσθαι. CONTRA CELSUM LIB. VH. A homines audivisse. Neque enim Celsi ætate pro- phetæ veteribus similes exstiterunt; quandoquidem eorum prophetiæ ab iis qui eas accepissent et admirati essent, perinde fuissent conscriptæ atque veterum prophetiæ conscriptæ fuerunt. Sed manifesto videtur in mendacio deprebendi, cum ait prophetus illos, quos ipse audivit, cum ab ipso urgerentur, confessos fuisse quid ipsis deficeret, et quæ ambigua dicebant, firmenta esse omnia. De- buit enim eorum indicare nomina quos auditos sibi fuisse affirmat; ut ex nominibus, siquidem re- censere illa posset, prudentes judicarent verane an falsa dixisset. C D Eccli. xxı, 18. Petr. 111, 15. miss. nec ferenda Spenceri audacia qui Hœschelii auctoritate causam Christi defendunt, nihil habere quod respondeant, cum quidpiam illis de Deo aut nefarium, aut turpe, aut sordidum, aut impurum dictum esse monstratur. Quamobrem quasi tum nulla reliqua esset defensio, permulta sibi pro con- cessis sumit quæ minime conceduntur. Sed scire oportet, eos, qui vitam e Scripturis componere sta- tuunt, qui inde docti sunt illud : Scientia impru- dentis inscrutabilia verba ”, et legerunt : Parati semper ad satisfactionem omni poscenti nos ratio- nem de ea quæ in nobis est spe ", non hoc solum perfugium habere ut dicant hæc aut illa fuisse præ- munţiata, sed etiam conari tollere quæ videntur ab- surda esse, ostendendo nihil in Scripturis esse nefa- rium, aut turpe, aut sordidum, aut impurum ; sed tale esse, quale accipi oportet ab iis qui divinam Scriptu- ram intelligunt. Ipse vero debebat ex prophetis pro- ferre quod ipsi visum fuerat aut nefarium, aut turpe, aut sordidum, aut impurum, siquidem in prophetis res ejusmodi viderat. Sic enim et vehementior fuisset oratio et ad finem ipsi propositum accommodatior. At nihil horum facit, tantum mera in Scripturas calumnia clamitat hæc omnia in illis videri. Ad inanem igitur vocum strepitum nihil necesse est nos respondere, ut ostendatur nihil nefarium, aut turpe, aut sordidum, aut impurum in prophetaruın libris esse. aut malo favet, ut Celsus putal. Nihil enim si- mile prædictum est, licet prædictum esse pronuntiet. E prophetis adducere debuit testimonia quæ Deum aut facere aut pati turpissima aut malo favero comprobarent, non vero auditorum aures vanis contaminare sermonibus. Quæ passurus esset Chri- stus prædixerunt prophetæ, allata causa cur passu- rus esset. Deus etiam noverat quæ Christo patienda erant; at unde accepit Celsus hæc turpissima et sordidissima esse? Sed quomodo impurissima et sordidissima sint quæ Christus pertulit, forte vide- bitur docere his verbis : Quid enim, inquit, aliud conjecturam in margine positam, textui suo inse- ruit hoc modo : (86) Iidem codd., τοῖς μὴ συνιεῖσι. (87) Mss., ἀνυτικώτερος. (88) Hoeschel. in textu, καινούς. (89) Εμελλε τὸν Θεόν, etc. Sic habent omnes 12. Arbitratur præterea eos qui prophetarum 13. Neque etiam turpissima facit, aut patitur Deus
Ἡβηδὸν οὖν τὰ τῆς κακίας καὶ παγγενεὶ κτείνειν κελευέτω ὁ θεός, οὐδὲν ἐναντίον διδάσκων οἷς Ἰησοῦς κατήγγειλε, καὶ ἐν ὀφθαλμοῖς τῶν ἐν κρυπτῷ Ἰουδαίων ποιείτω ὁ θεὸς τὴν τῶν πολεμίων καὶ πάντων τῶν ἀπὸ κακίας ἀναίρεσιν. Καὶ τοιοῦτόν γε ἔστω τὸ τοὺς μὴ πειθομένους νόμῳ καὶ λόγῳ θεοῦ, ὁμοιωθέντας τοῖς πολεμίοις καὶ ποιωθέντας ἀπὸ τῆς κακίας, πάσχειν ταῦτα, ἅπερ ἄξιον πάσχειν τοὺς ἀποστάντας λόγων θεοῦ. Σαφῆ μὲν οὖν καὶ ἐκ τούτων, πῶς Ἰησοῦς ὁ Ναζωραῖος ἄνθρωπος οὐκ ἀντινομοθετεῖ τοῖς περὶ πλούτου καὶ τῶν ἐξισταμένων εἰρημένοις περὶ τοῦ δύσκολον εἶναι πλούσιον εἰσέρχεσθαι εἰς τὴν τοῦ θεοῦ βασιλείαν εἴτε πλούσιόν τις λαμβάνει ἁπλούστερον τὸν ὑπὸ πλούτου περισπώμενον καὶ ὡς ὑπὸ ἀκάνθης αὐτοῦ ἐμποδιζόμενον φέρειν τοὺς τοῦ λόγου καρποὺς εἴτε καὶ τὸν ἐν τοῖς ψευδέσι δόγμασι πλουτοῦντα, περὶ οὗ ἐν Παροιμίαις γέγραπται·
κρον. Οὐδὲ γὰρ κατὰ τοὺς Κέλσου χρόνους γεγόνασι τινες προφῆται τοῖς ἀρχαίοις παραπλήσιοι· ἐπεὶ κἂν παραπλησίως τοῖς πάλαι γραφεῖσιν ἀνεγράφησαν καὶ ἑξῆς προφητεῖαι ὑπὸ τῶν ἀποδεξαμένων καὶ θαυμα σάντων αὐτάς. Δοκεῖ δέ μοι πάντη δῆλον εἶναι τὸ τοῦ Κέλσου ψεῦδος, ὅτι, Οἱ δῆθεν προφῆται, ὧν αὐτή κοος ἐγένετο, ἐλεγχθέντες ὑπὸ Κέλσου, ὡμολό γησαν αὐτῷ οὗτινος ἐδέοντο· καὶ ὅτι ἐπλάσσοντο λέγοντες ἀλλοπρόσαλλα. Έδει δ' αὐτὸν καὶ ὀνό ματα θεῖναι ὧν ἔφασκεν αὐτήκοος γεγονέναι· ἵνα ἐκ τῶν ὀνομάτων, εἴπερ εἶχεν εἰπεῖν, φανῇ τοῖς κρίνειν δυναμένοις, πότερον ἀληθῆ ἢ ψευδῆ ἔλεγεν. Οἴεται δὲ καὶ τοὺς ἀπὸ τῶν προφητῶν ἀπολογου μένους περὶ τῶν κατὰ τὸν Χριστὸν μηδὲν μὲν δύνα σθαι πρὸς ἔπος λέγειν, ἐπὰν φαίνεταί τι πονηρὸν, ἢ αἰσχρὸν, ἢ ἀκάθαρτον λεγόμενον περὶ τοῦ Θεοῦ, ἢ μικρόν. Διὸ καὶ, ὡς μηδεμιᾶς οὔσης ἀπολογίας, συγ είρει ἑαυτῷ μυρία περὶ τῶν μὴ διδομένων. Εἰδέναι δὲ χρὴ, ὅτι καὶ οἱ βουλόμενοι κατὰ τὰς θείας ζην Γρα- φᾶς, καὶ ἐπιστάμενοι, ὅτι, Γνώσις ἀσυνέτου ἀδιεξ έταστοι λόγοι, καὶ ἀναγνόντες τὸν Ἔτοιμοι ἀεὶ πρὸς ἀπολογίαν παντὶ τῷ αἰτοῦντι ἡμᾶς λόγον περὶ τῆς ἐν ἡμῖν ἐλπίδος, οὐκ ἐπὶ μόνον τὸ προει ρῆσθαι τάδε τινὰ καταφεύγουσιν· ἀλλὰ γὰρ καὶ τὰς δοκούσας ἀπεμφάσεις λύειν πειρῶνται, καὶ δεικνύναι οὐδὲν εἶναι πονηρὸν ἐν τοῖς λόγοις, οὐδ᾽ αἰσχρὸν, οὐδ᾽ ἀκάθαρτον, οὐδὲ μικρόν· ἀλλὰ τοιοῦτον γίγνεσθαι, ὡς χρὴ ἐκδέχεσθαι τοῖς συνιεῖσι (86) τὴν θείαν Γραφήν. Ἐχρῆν δ' αὐτὸν ἀπὸ τῶν προφητῶν τὸ φαινόμενον ἐν αὐτοῖς πονηρὸν, ἢ τὸ δοκοῦν αὐτῷ αἰσχρὸν, ἢ τὸ νο μιζόμενον αὐτῷ ἀκάθαρτον, ἢ ὁ ὑπελάμβανεν εἶναι μιαρόν, παραθέσθαι, εἴπερ τοιαῦτα ἔβλεπεν ἐν τοῖς προφήταις εἰρημένα πληκτικώτερος γὰρ ἂν ὁ λόγος αὐτοῦ ἦν καὶ πρὸς ὁ ἐβούλετο ἀνυστικώτερος (87) · νυνὶ δὲ οὐ παρέθετο, ἀλλ᾽ ἐπανατεινάμενος ἀπειλεῖ τοιαῦτα φαίνεσθαι ἐν ταῖς Γραφαῖς, καταψευδόμενος αὐτῶν. Πρὸς οὖν κενούς (88) ψόφους ὀνομάτων οὐδεὶς λόγος αἱρεῖ ἀπολογήσασθαι, ὑπὲρ τοῦ δεῖξαι, ὅτι οὐδὲν πονηρόν, ἢ αἰσχρὸν, ἢ ἀκάθαρτον, ἢ μιαρόν ἐστιν ἐν τοῖς τῶν προφητῶν λόγοις. Β Αλλ' οὐδὲ ποιεῖ ἡ πάσχει αἴσχιστα ὁ Θεὸς, οὐδὲ τῷ κακῷ διακονεῖται, ὡς οἴεται Κέλσος· οὐδὲ γὰρ προείρηταί τι τῶν τοιούτων, κἂν λέγῃ αὐτὸς προει- ρῆσθαι. Εμελλε τὸν Θεὸν (89) τῷ κακῷ διακονεῖσθαι, ἢ ποιεῖν, ἢ πάσχειν αίσχιστα, παραθέσθαι τὰς ἀπὸ τῶν προφητῶν εἰς τοῦτο λέξεις· καὶ μὴ μάτην μου λύνειν ἐθέλειν τοὺς ἀκούοντας αὐτοῦ. "Α μὲν οὖν πείσεται Χριστὸς, προείπον οἱ προφῆται, καὶ τὴν αἰτίαν τιθέντες τοῦ, δι᾿ ὃ πείσεται· καὶ ὁ Θεὸς ἠπί- στατο ἅπερ ὁ Χριστὸς αὐτοῦ πείσεται· πόθεν δ', ὅτι καὶ μιαρώτατα καὶ ἀκαθαριότατα ταῦτ᾽ ἦν; ὥς φησιν ὁ Κέλσος. ᾿Αλλὰ δόξει διδάσκειν πῶς μιαρώ- τατα καὶ ἀκαθαρτότατα ταῦτ᾽ ἄττα ἦν, ἃ καὶ ὑπέ- ” Εἰ γὰρ ἔμελλεν ὁ Θεὸς τῷ κακῷ διακονεῖσθαι, ἢ ποιεῖν, ἢ πάσχειν αίσχιστα, ἔδει παραθέσθαι. CONTRA CELSUM LIB. VH. A homines audivisse. Neque enim Celsi ætate pro- phetæ veteribus similes exstiterunt; quandoquidem eorum prophetiæ ab iis qui eas accepissent et admirati essent, perinde fuissent conscriptæ atque veterum prophetiæ conscriptæ fuerunt. Sed manifesto videtur in mendacio deprebendi, cum ait prophetus illos, quos ipse audivit, cum ab ipso urgerentur, confessos fuisse quid ipsis deficeret, et quæ ambigua dicebant, firmenta esse omnia. De- buit enim eorum indicare nomina quos auditos sibi fuisse affirmat; ut ex nominibus, siquidem re- censere illa posset, prudentes judicarent verane an falsa dixisset. C D Eccli. xxı, 18. Petr. 111, 15. miss. nec ferenda Spenceri audacia qui Hœschelii auctoritate causam Christi defendunt, nihil habere quod respondeant, cum quidpiam illis de Deo aut nefarium, aut turpe, aut sordidum, aut impurum dictum esse monstratur. Quamobrem quasi tum nulla reliqua esset defensio, permulta sibi pro con- cessis sumit quæ minime conceduntur. Sed scire oportet, eos, qui vitam e Scripturis componere sta- tuunt, qui inde docti sunt illud : Scientia impru- dentis inscrutabilia verba ”, et legerunt : Parati semper ad satisfactionem omni poscenti nos ratio- nem de ea quæ in nobis est spe ", non hoc solum perfugium habere ut dicant hæc aut illa fuisse præ- munţiata, sed etiam conari tollere quæ videntur ab- surda esse, ostendendo nihil in Scripturis esse nefa- rium, aut turpe, aut sordidum, aut impurum ; sed tale esse, quale accipi oportet ab iis qui divinam Scriptu- ram intelligunt. Ipse vero debebat ex prophetis pro- ferre quod ipsi visum fuerat aut nefarium, aut turpe, aut sordidum, aut impurum, siquidem in prophetis res ejusmodi viderat. Sic enim et vehementior fuisset oratio et ad finem ipsi propositum accommodatior. At nihil horum facit, tantum mera in Scripturas calumnia clamitat hæc omnia in illis videri. Ad inanem igitur vocum strepitum nihil necesse est nos respondere, ut ostendatur nihil nefarium, aut turpe, aut sordidum, aut impurum in prophetaruın libris esse. aut malo favet, ut Celsus putal. Nihil enim si- mile prædictum est, licet prædictum esse pronuntiet. E prophetis adducere debuit testimonia quæ Deum aut facere aut pati turpissima aut malo favero comprobarent, non vero auditorum aures vanis contaminare sermonibus. Quæ passurus esset Chri- stus prædixerunt prophetæ, allata causa cur passu- rus esset. Deus etiam noverat quæ Christo patienda erant; at unde accepit Celsus hæc turpissima et sordidissima esse? Sed quomodo impurissima et sordidissima sint quæ Christus pertulit, forte vide- bitur docere his verbis : Quid enim, inquit, aliud conjecturam in margine positam, textui suo inse- ruit hoc modo : (86) Iidem codd., τοῖς μὴ συνιεῖσι. (87) Mss., ἀνυτικώτερος. (88) Hoeschel. in textu, καινούς. (89) Εμελλε τὸν Θεόν, etc. Sic habent omnes 12. Arbitratur præterea eos qui prophetarum 13. Neque etiam turpissima facit, aut patitur Deus
Κρείσσων πτωχὸς δίκαιος ἢ πλούσιος ψεύστης. Εἰκὸς δὲ ἀπὸ τοῦ Ὁ θέλων ἐν ὑμῖν εἶναι πρῶτος ἔστω πάντων διάκονος καὶ Οἱ ἄρχοντες τῶν ἐθνῶν κατακυριεύουσιν αὐτῶν καὶ Οἱ ἐξουσιάζοντες ἐν αὐτοῖς εὐεργέται καλοῦνται εἰληφέναι τὸν Κέλσον ὅτι Ἰησοῦς φιλαρχίαν ἐκώλυεν, ἥντινα οὐκ ἐναντίαν εἶναι νομιστέον τοῦ Ἄρξεις σὺ ἐθνῶν πολλῶν, σοῦ δὲ οὐκ ἄρξουσι, μάλιστα διὰ τὰ ἀποδεδομένα εἰς τὴν λέξιν. Ἑξῆς δὲ τούτοις παραρρίπτει περὶ τῆς σοφίας ὁ Κέλσος, οἰόμενος τὸν Ἰησοῦν διδάσκειν μὴ παριτητὸν εἶναι πρὸς τὸν πατέρα τῷ σοφῷ. Εἴπωμεν δὲ πρὸς αὐτόν· ποίῳ σοφῷ; Εἰ μὲν γὰρ τούτῳ, ὃς πεποίωται κατὰ τὴν λεγομένην σοφίαν τοῦ κόσμου τούτου, οὖσαν μωρίαν παρὰ τῷ θεῷ, καὶ ἡμεῖς φήσομεν μὴ παριτητὸν εἶναι πρὸς τὸν πατέρα τῷ οὕτως σοφῷ· εἰ δὲ σοφίαν τις νοήσαι τὸν Χριστόν, ἐπεὶ Χριστός ἐστι θεοῦ δύναμις καὶ θεοῦ σοφία, οὐ μόνον παριτητὸν πρὸς τὸν πατέρα τῷ οὕτως σοφῷ λέγομεν εἶναι, ἀλλὰ καὶ πολλῷ τῶν μὴ τοιούτων διαφέρειν τὸν κεκοσμημένον χαρίσματί φαμεν λόγῳ σοφίας καλουμένῳ, διὰ τοῦ πνεύματος διδομένῳ.
κρον. Οὐδὲ γὰρ κατὰ τοὺς Κέλσου χρόνους γεγόνασι τινες προφῆται τοῖς ἀρχαίοις παραπλήσιοι· ἐπεὶ κἂν παραπλησίως τοῖς πάλαι γραφεῖσιν ἀνεγράφησαν καὶ ἑξῆς προφητεῖαι ὑπὸ τῶν ἀποδεξαμένων καὶ θαυμα σάντων αὐτάς. Δοκεῖ δέ μοι πάντη δῆλον εἶναι τὸ τοῦ Κέλσου ψεῦδος, ὅτι, Οἱ δῆθεν προφῆται, ὧν αὐτή κοος ἐγένετο, ἐλεγχθέντες ὑπὸ Κέλσου, ὡμολό γησαν αὐτῷ οὗτινος ἐδέοντο· καὶ ὅτι ἐπλάσσοντο λέγοντες ἀλλοπρόσαλλα. Έδει δ' αὐτὸν καὶ ὀνό ματα θεῖναι ὧν ἔφασκεν αὐτήκοος γεγονέναι· ἵνα ἐκ τῶν ὀνομάτων, εἴπερ εἶχεν εἰπεῖν, φανῇ τοῖς κρίνειν δυναμένοις, πότερον ἀληθῆ ἢ ψευδῆ ἔλεγεν. Οἴεται δὲ καὶ τοὺς ἀπὸ τῶν προφητῶν ἀπολογου μένους περὶ τῶν κατὰ τὸν Χριστὸν μηδὲν μὲν δύνα σθαι πρὸς ἔπος λέγειν, ἐπὰν φαίνεταί τι πονηρὸν, ἢ αἰσχρὸν, ἢ ἀκάθαρτον λεγόμενον περὶ τοῦ Θεοῦ, ἢ μικρόν. Διὸ καὶ, ὡς μηδεμιᾶς οὔσης ἀπολογίας, συγ είρει ἑαυτῷ μυρία περὶ τῶν μὴ διδομένων. Εἰδέναι δὲ χρὴ, ὅτι καὶ οἱ βουλόμενοι κατὰ τὰς θείας ζην Γρα- φᾶς, καὶ ἐπιστάμενοι, ὅτι, Γνώσις ἀσυνέτου ἀδιεξ έταστοι λόγοι, καὶ ἀναγνόντες τὸν Ἔτοιμοι ἀεὶ πρὸς ἀπολογίαν παντὶ τῷ αἰτοῦντι ἡμᾶς λόγον περὶ τῆς ἐν ἡμῖν ἐλπίδος, οὐκ ἐπὶ μόνον τὸ προει ρῆσθαι τάδε τινὰ καταφεύγουσιν· ἀλλὰ γὰρ καὶ τὰς δοκούσας ἀπεμφάσεις λύειν πειρῶνται, καὶ δεικνύναι οὐδὲν εἶναι πονηρὸν ἐν τοῖς λόγοις, οὐδ᾽ αἰσχρὸν, οὐδ᾽ ἀκάθαρτον, οὐδὲ μικρόν· ἀλλὰ τοιοῦτον γίγνεσθαι, ὡς χρὴ ἐκδέχεσθαι τοῖς συνιεῖσι (86) τὴν θείαν Γραφήν. Ἐχρῆν δ' αὐτὸν ἀπὸ τῶν προφητῶν τὸ φαινόμενον ἐν αὐτοῖς πονηρὸν, ἢ τὸ δοκοῦν αὐτῷ αἰσχρὸν, ἢ τὸ νο μιζόμενον αὐτῷ ἀκάθαρτον, ἢ ὁ ὑπελάμβανεν εἶναι μιαρόν, παραθέσθαι, εἴπερ τοιαῦτα ἔβλεπεν ἐν τοῖς προφήταις εἰρημένα πληκτικώτερος γὰρ ἂν ὁ λόγος αὐτοῦ ἦν καὶ πρὸς ὁ ἐβούλετο ἀνυστικώτερος (87) · νυνὶ δὲ οὐ παρέθετο, ἀλλ᾽ ἐπανατεινάμενος ἀπειλεῖ τοιαῦτα φαίνεσθαι ἐν ταῖς Γραφαῖς, καταψευδόμενος αὐτῶν. Πρὸς οὖν κενούς (88) ψόφους ὀνομάτων οὐδεὶς λόγος αἱρεῖ ἀπολογήσασθαι, ὑπὲρ τοῦ δεῖξαι, ὅτι οὐδὲν πονηρόν, ἢ αἰσχρὸν, ἢ ἀκάθαρτον, ἢ μιαρόν ἐστιν ἐν τοῖς τῶν προφητῶν λόγοις. Β Αλλ' οὐδὲ ποιεῖ ἡ πάσχει αἴσχιστα ὁ Θεὸς, οὐδὲ τῷ κακῷ διακονεῖται, ὡς οἴεται Κέλσος· οὐδὲ γὰρ προείρηταί τι τῶν τοιούτων, κἂν λέγῃ αὐτὸς προει- ρῆσθαι. Εμελλε τὸν Θεὸν (89) τῷ κακῷ διακονεῖσθαι, ἢ ποιεῖν, ἢ πάσχειν αίσχιστα, παραθέσθαι τὰς ἀπὸ τῶν προφητῶν εἰς τοῦτο λέξεις· καὶ μὴ μάτην μου λύνειν ἐθέλειν τοὺς ἀκούοντας αὐτοῦ. "Α μὲν οὖν πείσεται Χριστὸς, προείπον οἱ προφῆται, καὶ τὴν αἰτίαν τιθέντες τοῦ, δι᾿ ὃ πείσεται· καὶ ὁ Θεὸς ἠπί- στατο ἅπερ ὁ Χριστὸς αὐτοῦ πείσεται· πόθεν δ', ὅτι καὶ μιαρώτατα καὶ ἀκαθαριότατα ταῦτ᾽ ἦν; ὥς φησιν ὁ Κέλσος. ᾿Αλλὰ δόξει διδάσκειν πῶς μιαρώ- τατα καὶ ἀκαθαρτότατα ταῦτ᾽ ἄττα ἦν, ἃ καὶ ὑπέ- ” Εἰ γὰρ ἔμελλεν ὁ Θεὸς τῷ κακῷ διακονεῖσθαι, ἢ ποιεῖν, ἢ πάσχειν αίσχιστα, ἔδει παραθέσθαι. CONTRA CELSUM LIB. VH. A homines audivisse. Neque enim Celsi ætate pro- phetæ veteribus similes exstiterunt; quandoquidem eorum prophetiæ ab iis qui eas accepissent et admirati essent, perinde fuissent conscriptæ atque veterum prophetiæ conscriptæ fuerunt. Sed manifesto videtur in mendacio deprebendi, cum ait prophetus illos, quos ipse audivit, cum ab ipso urgerentur, confessos fuisse quid ipsis deficeret, et quæ ambigua dicebant, firmenta esse omnia. De- buit enim eorum indicare nomina quos auditos sibi fuisse affirmat; ut ex nominibus, siquidem re- censere illa posset, prudentes judicarent verane an falsa dixisset. C D Eccli. xxı, 18. Petr. 111, 15. miss. nec ferenda Spenceri audacia qui Hœschelii auctoritate causam Christi defendunt, nihil habere quod respondeant, cum quidpiam illis de Deo aut nefarium, aut turpe, aut sordidum, aut impurum dictum esse monstratur. Quamobrem quasi tum nulla reliqua esset defensio, permulta sibi pro con- cessis sumit quæ minime conceduntur. Sed scire oportet, eos, qui vitam e Scripturis componere sta- tuunt, qui inde docti sunt illud : Scientia impru- dentis inscrutabilia verba ”, et legerunt : Parati semper ad satisfactionem omni poscenti nos ratio- nem de ea quæ in nobis est spe ", non hoc solum perfugium habere ut dicant hæc aut illa fuisse præ- munţiata, sed etiam conari tollere quæ videntur ab- surda esse, ostendendo nihil in Scripturis esse nefa- rium, aut turpe, aut sordidum, aut impurum ; sed tale esse, quale accipi oportet ab iis qui divinam Scriptu- ram intelligunt. Ipse vero debebat ex prophetis pro- ferre quod ipsi visum fuerat aut nefarium, aut turpe, aut sordidum, aut impurum, siquidem in prophetis res ejusmodi viderat. Sic enim et vehementior fuisset oratio et ad finem ipsi propositum accommodatior. At nihil horum facit, tantum mera in Scripturas calumnia clamitat hæc omnia in illis videri. Ad inanem igitur vocum strepitum nihil necesse est nos respondere, ut ostendatur nihil nefarium, aut turpe, aut sordidum, aut impurum in prophetaruın libris esse. aut malo favet, ut Celsus putal. Nihil enim si- mile prædictum est, licet prædictum esse pronuntiet. E prophetis adducere debuit testimonia quæ Deum aut facere aut pati turpissima aut malo favero comprobarent, non vero auditorum aures vanis contaminare sermonibus. Quæ passurus esset Chri- stus prædixerunt prophetæ, allata causa cur passu- rus esset. Deus etiam noverat quæ Christo patienda erant; at unde accepit Celsus hæc turpissima et sordidissima esse? Sed quomodo impurissima et sordidissima sint quæ Christus pertulit, forte vide- bitur docere his verbis : Quid enim, inquit, aliud conjecturam in margine positam, textui suo inse- ruit hoc modo : (86) Iidem codd., τοῖς μὴ συνιεῖσι. (87) Mss., ἀνυτικώτερος. (88) Hoeschel. in textu, καινούς. (89) Εμελλε τὸν Θεόν, etc. Sic habent omnes 12. Arbitratur præterea eos qui prophetarum 13. Neque etiam turpissima facit, aut patitur Deus
PG 11:1455Πάλιν τε αὖ τὸ δόξης ἀντιποιεῖσθαι τῆς παρ’ ἀνθρώποις οὐ κατὰ τὴν Ἰησοῦ μόνου διδασκαλίαν κωλύεσθαί φαμεν ἀλλὰ καὶ κατὰ τὴν παλαιὰν γραφήν. Ἐπαρώμενος γοῦν ἑαυτῷ τις τῶν προφητῶν, εἰ ἔνοχος εἴη τοῖς ἁμαρτήμασι, φησὶν ἀντὶ μεγίστου κακοῦ συμβῆναι ἂν αὐτῷ καὶ τὴν βιωτικὴν δόξαν. Λέγει δὲ οὕτως· Κύριε, ὁ θεός μου, εἰ ἐποίησα τοῦτο, εἰ ἔστιν ἀδικία ἐν χερσί μου, εἰ ἀνταπέδωκα τοῖς ἀνταποδιδοῦσί μοι κακά, ἀποπέσοιμι ἄρα ἀπὸ τῶν ἐχθρῶν μου κενός· καταδιώξαι ἄρα ὁ ἐχθρὸς τὴν ψυχήν μου καὶ καταλάβοι, καὶ καταπατήσαι εἰς γῆν τὴν ζωήν μου, καὶ τὴν δόξαν μου εἰς χοῦν κατασκηνώσαι. Ἀλλ’ οὐδὲ τὸ Μὴ μεριμνᾶτε τί φάγητε ἢ τί πίητε. Κατανοήσατε τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ ἢ κατανοήσατε τοὺς κόρακας, ὅτι οὐ σπείρουσιν οὐδὲ θερίζουσι, καὶ ὁ πατὴρ ἡμῶν ὁ οὐράνιος τρέφει αὐτά. Πόσῳ μᾶλλον ὑμεῖς διαφέρετε τῶν πετεινῶν; καὶ Περὶ ἐνδύματος τί μεριμνᾶτε; Καταμάθετε τὰ κρίνα τοῦ ἀγροῦ καὶ τὰ ἑξῆς ἐναντία ἐστὶ ταῖς ἐν τῷ νόμῳ εὐλογίαις, διδασκούσαις τὸν δίκαιον ἐσθίοντα πληροῦσθαι, καὶ τῷ ὑπὸ τοῦ Σολομῶντος τοῦτον εἰρημένῳ τὸν τρόπον·
Α μεινεν· ἐπεί φησι· Τί γὰρ ἄλλο ἦν· Θεῷ τὸ προβά των σάρκας ἐσθίειν, καὶ χολὴν, ἢ ὄξος πίνειν, πλὴν σκατοφαγεῖν; Θεὸς δὲ καθ᾿ ἡμᾶς προβάτων σάρκας οὐκ ἤσθιεν· ἵνα γὰρ καὶ δόξῃ, ὅτι ἤσθιεν, ὡς σῶμα φορῶν, ὁ Ἰησοῦς ἤσθιεν. ᾿Αλλὰ καὶ περὶ τῆς χολῆς καὶ τοῦ ὄξους προφητευθέντων ἐν τῷ Εδωκαν εἰς τὸ βρῶμά μου χολὴν, καὶ εἰς τὴν δίψαν μου ἐπότισαν με ὄξος· ἐν τοῖς ἀνωτέρω προειρηκότες ἀναγκαζόμεθα ὑπὸ τοῦ Κέλσου παλλα λογεῖν· ἀεὶ γὰρ οἱ τῷ τῆς ἀληθείας ἐπιβουλεύοντες λόγῳ χολὴν τὴν ἀπὸ τῆς (90) ἑαυτῶν κακίας καὶ δξος τὸ ἀπὸ τῆς ἰδίας ἐπὶ τὰ φαῦλα τροπῆς προτά γουσι τῷ Χριστῷ καὶ Υἱῷ τοῦ Θεοῦ (91)· ὃς γευσά- μενος οὐ θέλει πιεῖν. Β ἁλίσκεται ἀναισχύντως βιάζεσθαι θέλων τὴν τῆς Εἶτα μετὰ ταῦτα, βουλόμενος ἀνατρέπειν τὴν πίστιν τῶν, διὰ τὸ προπεφητεῦσθαι, παραδεξαμέ νων τὰ τοῦ Ἰησοῦ, φησί· φέρε, ἐὰν προείπωσιν οἱ προφῆται τὸν μέγαν Θεὸν, ἵνα μηδὲν ἄλλο φορτι κώτερον είπω, δουλεύσειν, ἢ νοσήσειν, ἢ ἀποθα νεῖν· τεθνήξεσθαι δεήσει τὸν Θεὸν, ἢ δουλεύσεις, ἢ νοσήσειν, ἐπειδὴ προείρητο· ἵνα πιστευθῇ ἀποθανών, ὅτι Θεὸς ἦν; Αλλ' οὐκ ἂν προείποιεν τοῦτο οἱ προφῆται· κακὸν γὰρ ἐστι καὶ ἀνάσιον οὐκοῦν οὔτ᾽ εἰ προεῖπον, οὔτ᾽ εἰ μὴ προείπε, σκεπτέον· ἀλλὰ εἰ τὸ ἔργον ἄξιόν ἐστι Θεοῦ καὶ καλόν. Τῷ δ' αἰσχρῷ καὶ κακῷ, κἂν πάντες ἄνε θρωποι μαινόμενοι προλέγειν δοκῶσιν, ἀπιστη τέον. Πῶς οὖν τὰ περὶ τοῦτον, ὡς περὶ Θεὸν, πρα χθέντα ἐστὶν ὅσια; φαίνεται δὴ διὰ τούτων ἰσχυρὸν μέν τι πρὸς πειθὼ τῶν ἀκουόντων ὑπονενοηκέναι τὸ περὶ τοῦ προπεφητεῦσθαι τὸν Ἰησοῦν κεφάλαιον ἄλλῳ δὲ πιθανῷ πειρᾶσθαι ἀνατρέπειν τὸν λόγον, φάσκων· Οὐκοῦν οὔτ᾽ εἰ προεἶπον, οὔτ᾽ εἰ μὴ προεῖπον, σκεπτέον. Ἐχρῆν δ', εἴπερ μὴ παραλα γιστικῶς, ἀλλ' ἀποδεικτικῶς ἐβούλετο ἐνστῆναι τῷ λεγομένῳ, εἰπεῖν· Οὐκοῦν ἀποδεικτέον ὅτι οὐ προεἶπον· ἢ οὐ, καθὼς προείπον, τὰ περὶ τοῦ Χριστοῦ πεπλήρωται ἐν τῷ Ἰησοῦ λεχθέντα καὶ ἐπιφέρειν τὴν δοκοῦσαν αὐτῷ ἀπόδειξιν. Οὕτω γὰρ ἐφαίνετο ἂν, τίνα μὲν αἱ προφητεῖαι λέγουσιν ὑφ' ἡμῶν ἀναφερόμενα ἐπὶ τὸν Ἰησοῦν, πῶς δὲ οὗτος ψευδοποιεῖ τὴν ἐκδοχὴν ἡμῶν· καὶ εὑρεθῇ ἂν, πότε- ρον γενναίως ἀνατρέπει τὰ ὑφ᾽ ἡμῶν φερόμενα ἀπὸ τῶν προφητῶν εἰς τὸν περὶ τοῦ Ἰησοῦ λόγον, ἢ τὴν ἀπὸ τῆς. ἐπὶ τὰ φαῦλα τροπῆς. ἐπὶ τὰ φαῦλα ῥοπῆς. ἀληθείας ενάργειαν, ὡς οὐκ ἀλήθειαν. Ἐπεὶ δ᾽ ἀδύνατά τινα καὶ ἀπρεπῆ Θεῷ καθ' ὑπόθεσιν τιθείς φησιν· Εἰ ταῦτα προφητεύοιτο περὶ τοῦ ἐπὶ πᾶσι Θεοῦ, ἆρ', ἐπεὶ προλέγεται, κι στεύειν (92) δεῖ τὰ τοιαῦτα περὶ Θεοῦ ; Καὶ νομίζει κατασκευάζεσθαι, ὅτι, κἂν ἀληθῶς ὦσι προειρηκότες οἱ προφῆται περὶ Υἱοῦ Θεοῦ τοιαῦτα, ἀδύνατον ν αὐτὸν παθεῖν ἢ ὁρᾶσαι χρῆναι πιστεύειν τοῖς προει τῷ Χριστῷ τοῦ Θεοῦ. τῷ Κυρίῳ τοῦ Θεοῦ. οὐκ ἤθελε πιεῖν. πιστεύεσθαι. 143) ORIGENIS erat Deo carnes ovium edere, fel aut acetum bibere, quam sordibus vesci? At ovillam carnem a Deo co- mesam non dicimus, et si Jesus comedere visus fuit, non comedit nisi quatenus corpus induerat. De felle et aceto quæ biben«la ipsi esse Propheta sic prædixerat : Dederunt in escam meam fel, et in siti mea potaverunt me aceto ", jam supra diximus, et eadem sæpius iterare Celsus nos cogit; ii enim, qui insidias verbo veritatis struunt, semper fel suæ nequitiæ et suarum ad mala propensionum acetum porrigunt Christo et Filio Dei, qui postquam gu- stavit, non vult bibere ”. propterea credunt quæ ad Jesum pertinent, quod prædicta sunt : Age, inquit, si prophetæ magnum Deum aut serviturum, aut ægrotaturum, aut mori- turum, ut nihil odiosius dicam, prænuntiassent; num:, quia sic prænuntiatum esset, idcirco neccsse foret, Deum aut mori, aut servire, aut agrotare, ut mortuus crederetur esse Deus? Sed hoc nunquam prophetæ prædixerint : est enim malum et impium. Non igitur spectandum est an prædixerint, an non prædixerint; sed an res honesta sit et Deo digna. Rei autem turpi el malæ, etiamsi omnes homines furore conciti prædixisse viderentur, ulla nunquam adjungenda fides est. Quomodo igitur pielas admittit, quæ isti tanquam Deo acciderunt? Ex his videtur Celsus aliquo modo sensisse prophetias de Jesu edi- tas magni esse momenti ad persuadendos audito- res : sed illud dissipare conatur his verbis : Non igitur spectandum est prædixerintne prophetæ an non prædixerint. At si recta via et non fallaci quod di- citur aggredi voluisset, dicere eum oportebat: De- monstrandum igitur res illas non fuisse prædictas, aut quæ de Christo prædicta sunt, suum in Jesu non habuisse exitum, et quam habere se putabat de- monstrationem inferre. Sic enim apparuisset quæ- nam prophetiæ contineant quæ a nobis ad Jesum referuntur, et quomodo nostrain interpretationem falsam esse probet : sic etiam cognoscere li- cuisset, an strenue evertat quæ ex prophetis pro Jesu depromimus, an convictus sit impudentiæ, qui perspicua veritati, quasi veritas non esset, vim D afferre voluerit. C dam et Deo male convenientia, ait : Si hæc fuis- sent de summo Deo prædicta, an credi de Deo opor- teret, eo quod prædicta fuerint? Atque sic evincere putat, etiamsi veri fuerint prophetæ qui res hujus- modi de Dei Filio prædixerint, fieri non posse ut fiies habenda sit iis quæ prædicta sunt, illum Psal. Lxviit, 22. ** Matth. xxvii, 34. nem vero, rectius. Paulo post mss., Libb. edili, Codex Basileensis, Hoeschel. et Spencer., Ibidem codd. Reg. et Basileensis, editi, 14. Posthæc volens evertere fidem eorum qui 15. Quoniam vero supponens impossibilia quæ- (90) Libb. editi in textu, ἣν ἀπὸ τῆς, ad margi (91) Codex Regius, τῷ Χριστῷ καὶ Υἱῷ τοῦ Θεοῦ. (92) Codd. Reg. et Basileensis, πιστεύειν. Lib.
Δίκαιος ἐσθίων ἐμπίπλησι ψυχήν, ψυχαὶ δὲ ἀσεβῶν ἐνδεεῖς. Χρὴ γὰρ ὁρᾶν τὴν τῆς ψυχῆς τροφὴν δηλουμένην ἐν τῇ κατὰ τὸν νόμον εὐλογίᾳ· ἧς οὐχ ὁ σύνθετος πληροῦται ἄνθρωπος ἀλλ’ ἡ ψυχὴ μόνη. Ἀπὸ δὲ τοῦ εὐαγγελίου λαμβάνειν δεῖ τάχα μέν τι καὶ βαθύτερον τάχα δέ τι καὶ ἁπλούστερον, ὅτι χρὴ μὴ ξενίζεσθαι ταῖς περὶ τῶν τροφῶν καὶ ἐνδυμάτων τὴν ψυχὴν φροντίσιν, ἀλλ’ εὐτέλειαν ἀσκοῦντα πεπεῖσθαι ἀπὸ τοῦ θεοῦ προνοεῖσθαι, εἰ μόνων τις τῶν ἀναγκαίων φροντίζοι. Ὁ μὲν οὖν Κέλσος, μὴ ἀντιπαραθεὶς τὰ δοκοῦντα ἐναντία ἀπὸ τοῦ νόμου τοῖς ἀπὸ τοῦ εὐαγγελίου, φησὶ καὶ τό· Τῷ δ’ ἅπαξ τυπτήσαντι παρέχειν καὶ αὖθις τύπτειν. Ἡμεῖς δ’ ἐροῦμεν εἰδέναι μὲν καὶ τὸ Ὀφθαλμὸν ἀντὶ ὀφθαλμοῦ καὶ ὀδόντα ἀντὶ ὀδόντος εἰρημένον τοῖς πάλαι ἀνεγνωκέναι δὲ καὶ τὸ Ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν· τῷ τύπτοντί σε εἰς τὴν σιαγόνα παρέχειν καὶ τὴν ἄλλην. Ἀλλ’ ἐπεὶ περιηχηθεὶς οἶμαι ὁ Κέλσος ἀπὸ τῶν διαιρούντων τὴν κατὰ τὸ εὐαγγέλιον θεότητα ἐκ τῆς νομικῆς θεότητος τὰ τοιαῦτα τίθησι, λεκτέον πρὸς τὸν λόγον αὐτοῦ ὅτι οἶδε καὶ τὰ παλαιὰ γράμματα [τὸ] Τῷ τύπτοντί σε εἰς τὴν δεξιὰν σιαγόνα πάρεχε καὶ τὴν ἄλλην.
Α μεινεν· ἐπεί φησι· Τί γὰρ ἄλλο ἦν· Θεῷ τὸ προβά των σάρκας ἐσθίειν, καὶ χολὴν, ἢ ὄξος πίνειν, πλὴν σκατοφαγεῖν; Θεὸς δὲ καθ᾿ ἡμᾶς προβάτων σάρκας οὐκ ἤσθιεν· ἵνα γὰρ καὶ δόξῃ, ὅτι ἤσθιεν, ὡς σῶμα φορῶν, ὁ Ἰησοῦς ἤσθιεν. ᾿Αλλὰ καὶ περὶ τῆς χολῆς καὶ τοῦ ὄξους προφητευθέντων ἐν τῷ Εδωκαν εἰς τὸ βρῶμά μου χολὴν, καὶ εἰς τὴν δίψαν μου ἐπότισαν με ὄξος· ἐν τοῖς ἀνωτέρω προειρηκότες ἀναγκαζόμεθα ὑπὸ τοῦ Κέλσου παλλα λογεῖν· ἀεὶ γὰρ οἱ τῷ τῆς ἀληθείας ἐπιβουλεύοντες λόγῳ χολὴν τὴν ἀπὸ τῆς (90) ἑαυτῶν κακίας καὶ δξος τὸ ἀπὸ τῆς ἰδίας ἐπὶ τὰ φαῦλα τροπῆς προτά γουσι τῷ Χριστῷ καὶ Υἱῷ τοῦ Θεοῦ (91)· ὃς γευσά- μενος οὐ θέλει πιεῖν. Β ἁλίσκεται ἀναισχύντως βιάζεσθαι θέλων τὴν τῆς Εἶτα μετὰ ταῦτα, βουλόμενος ἀνατρέπειν τὴν πίστιν τῶν, διὰ τὸ προπεφητεῦσθαι, παραδεξαμέ νων τὰ τοῦ Ἰησοῦ, φησί· φέρε, ἐὰν προείπωσιν οἱ προφῆται τὸν μέγαν Θεὸν, ἵνα μηδὲν ἄλλο φορτι κώτερον είπω, δουλεύσειν, ἢ νοσήσειν, ἢ ἀποθα νεῖν· τεθνήξεσθαι δεήσει τὸν Θεὸν, ἢ δουλεύσεις, ἢ νοσήσειν, ἐπειδὴ προείρητο· ἵνα πιστευθῇ ἀποθανών, ὅτι Θεὸς ἦν; Αλλ' οὐκ ἂν προείποιεν τοῦτο οἱ προφῆται· κακὸν γὰρ ἐστι καὶ ἀνάσιον οὐκοῦν οὔτ᾽ εἰ προεῖπον, οὔτ᾽ εἰ μὴ προείπε, σκεπτέον· ἀλλὰ εἰ τὸ ἔργον ἄξιόν ἐστι Θεοῦ καὶ καλόν. Τῷ δ' αἰσχρῷ καὶ κακῷ, κἂν πάντες ἄνε θρωποι μαινόμενοι προλέγειν δοκῶσιν, ἀπιστη τέον. Πῶς οὖν τὰ περὶ τοῦτον, ὡς περὶ Θεὸν, πρα χθέντα ἐστὶν ὅσια; φαίνεται δὴ διὰ τούτων ἰσχυρὸν μέν τι πρὸς πειθὼ τῶν ἀκουόντων ὑπονενοηκέναι τὸ περὶ τοῦ προπεφητεῦσθαι τὸν Ἰησοῦν κεφάλαιον ἄλλῳ δὲ πιθανῷ πειρᾶσθαι ἀνατρέπειν τὸν λόγον, φάσκων· Οὐκοῦν οὔτ᾽ εἰ προεἶπον, οὔτ᾽ εἰ μὴ προεῖπον, σκεπτέον. Ἐχρῆν δ', εἴπερ μὴ παραλα γιστικῶς, ἀλλ' ἀποδεικτικῶς ἐβούλετο ἐνστῆναι τῷ λεγομένῳ, εἰπεῖν· Οὐκοῦν ἀποδεικτέον ὅτι οὐ προεἶπον· ἢ οὐ, καθὼς προείπον, τὰ περὶ τοῦ Χριστοῦ πεπλήρωται ἐν τῷ Ἰησοῦ λεχθέντα καὶ ἐπιφέρειν τὴν δοκοῦσαν αὐτῷ ἀπόδειξιν. Οὕτω γὰρ ἐφαίνετο ἂν, τίνα μὲν αἱ προφητεῖαι λέγουσιν ὑφ' ἡμῶν ἀναφερόμενα ἐπὶ τὸν Ἰησοῦν, πῶς δὲ οὗτος ψευδοποιεῖ τὴν ἐκδοχὴν ἡμῶν· καὶ εὑρεθῇ ἂν, πότε- ρον γενναίως ἀνατρέπει τὰ ὑφ᾽ ἡμῶν φερόμενα ἀπὸ τῶν προφητῶν εἰς τὸν περὶ τοῦ Ἰησοῦ λόγον, ἢ τὴν ἀπὸ τῆς. ἐπὶ τὰ φαῦλα τροπῆς. ἐπὶ τὰ φαῦλα ῥοπῆς. ἀληθείας ενάργειαν, ὡς οὐκ ἀλήθειαν. Ἐπεὶ δ᾽ ἀδύνατά τινα καὶ ἀπρεπῆ Θεῷ καθ' ὑπόθεσιν τιθείς φησιν· Εἰ ταῦτα προφητεύοιτο περὶ τοῦ ἐπὶ πᾶσι Θεοῦ, ἆρ', ἐπεὶ προλέγεται, κι στεύειν (92) δεῖ τὰ τοιαῦτα περὶ Θεοῦ ; Καὶ νομίζει κατασκευάζεσθαι, ὅτι, κἂν ἀληθῶς ὦσι προειρηκότες οἱ προφῆται περὶ Υἱοῦ Θεοῦ τοιαῦτα, ἀδύνατον ν αὐτὸν παθεῖν ἢ ὁρᾶσαι χρῆναι πιστεύειν τοῖς προει τῷ Χριστῷ τοῦ Θεοῦ. τῷ Κυρίῳ τοῦ Θεοῦ. οὐκ ἤθελε πιεῖν. πιστεύεσθαι. 143) ORIGENIS erat Deo carnes ovium edere, fel aut acetum bibere, quam sordibus vesci? At ovillam carnem a Deo co- mesam non dicimus, et si Jesus comedere visus fuit, non comedit nisi quatenus corpus induerat. De felle et aceto quæ biben«la ipsi esse Propheta sic prædixerat : Dederunt in escam meam fel, et in siti mea potaverunt me aceto ", jam supra diximus, et eadem sæpius iterare Celsus nos cogit; ii enim, qui insidias verbo veritatis struunt, semper fel suæ nequitiæ et suarum ad mala propensionum acetum porrigunt Christo et Filio Dei, qui postquam gu- stavit, non vult bibere ”. propterea credunt quæ ad Jesum pertinent, quod prædicta sunt : Age, inquit, si prophetæ magnum Deum aut serviturum, aut ægrotaturum, aut mori- turum, ut nihil odiosius dicam, prænuntiassent; num:, quia sic prænuntiatum esset, idcirco neccsse foret, Deum aut mori, aut servire, aut agrotare, ut mortuus crederetur esse Deus? Sed hoc nunquam prophetæ prædixerint : est enim malum et impium. Non igitur spectandum est an prædixerint, an non prædixerint; sed an res honesta sit et Deo digna. Rei autem turpi el malæ, etiamsi omnes homines furore conciti prædixisse viderentur, ulla nunquam adjungenda fides est. Quomodo igitur pielas admittit, quæ isti tanquam Deo acciderunt? Ex his videtur Celsus aliquo modo sensisse prophetias de Jesu edi- tas magni esse momenti ad persuadendos audito- res : sed illud dissipare conatur his verbis : Non igitur spectandum est prædixerintne prophetæ an non prædixerint. At si recta via et non fallaci quod di- citur aggredi voluisset, dicere eum oportebat: De- monstrandum igitur res illas non fuisse prædictas, aut quæ de Christo prædicta sunt, suum in Jesu non habuisse exitum, et quam habere se putabat de- monstrationem inferre. Sic enim apparuisset quæ- nam prophetiæ contineant quæ a nobis ad Jesum referuntur, et quomodo nostrain interpretationem falsam esse probet : sic etiam cognoscere li- cuisset, an strenue evertat quæ ex prophetis pro Jesu depromimus, an convictus sit impudentiæ, qui perspicua veritati, quasi veritas non esset, vim D afferre voluerit. C dam et Deo male convenientia, ait : Si hæc fuis- sent de summo Deo prædicta, an credi de Deo opor- teret, eo quod prædicta fuerint? Atque sic evincere putat, etiamsi veri fuerint prophetæ qui res hujus- modi de Dei Filio prædixerint, fieri non posse ut fiies habenda sit iis quæ prædicta sunt, illum Psal. Lxviit, 22. ** Matth. xxvii, 34. nem vero, rectius. Paulo post mss., Libb. edili, Codex Basileensis, Hoeschel. et Spencer., Ibidem codd. Reg. et Basileensis, editi, 14. Posthæc volens evertere fidem eorum qui 15. Quoniam vero supponens impossibilia quæ- (90) Libb. editi in textu, ἣν ἀπὸ τῆς, ad margi (91) Codex Regius, τῷ Χριστῷ καὶ Υἱῷ τοῦ Θεοῦ. (92) Codd. Reg. et Basileensis, πιστεύειν. Lib.
PG 11:1457Ἐν γοῦν τοῖς Ἱερεμίου Θρήνοις γέγραπται· Ἀγαθὸν ἀνδρί, ὅταν ἄρῃ ζυγὸν ἐν νεότητι αὐτοῦ, καθήσεται κατὰ μόνας καὶ σιωπήσεται, ὅτι ἦρεν ἐφ’ ἑαυτῷ. Δώσει τῷ παίοντι αὐτὸν διαγόνα, καὶ χορτασθήσεται ὀνειδισμῶν. Οὐκ ἀντιδιατάσσεται οὖν τὸ εὐαγγέλιον τῷ τοῦ νόμου θεῷ οὐδὲ περὶ τῆς κατὰ τὸ ῥητὸν κατὰ κόρρης πληγῆς· οὐδ’ ὁπότερος ψεύδεται, οὔτε Μωϋσῆς οὔτε Ἰησοῦς, οὐδ’ ὁ πατὴρ τὸν Ἰησοῦν πέμπων ἐπελάθετο, τίνα Μωϋσεῖ διετάξατο· ἀλλ’ οὐδὲ καταγνοὺς τῶν ἰδίων νόμων μετέγνω καὶ τὸν ἄγγελον ἐπὶ τοῖς ἐναντίοις ἀποστέλλει. Εἰ δὲ χρὴ κἂν ὀλίγα περὶ τῆς διαφόρου πολιτείας εἰπεῖν, ἥντινα Ἰουδαῖοι κατὰ Μωϋσέα πρότερον ἐπολιτεύοντο, καὶ ἣν Χριστιανοὶ νῦν κατὰ τὴν Ἰησοῦ διδασκαλίαν βούλονται κατορθοῦν, φήσομεν ὅτι οὔτε τῇ κλήσει τῶν ἐθνῶν ἥρμοζε κατὰ τὸν Μωϋσέως ὡς πρὸς τὸ γράμμα πολιτεύεσθαι νόμον, ὑπὸ Ῥωμαίοις τεταγμένων, οὔτε τοῖς πάλαι Ἰουδαίοις οἷόν τ’ ἦν τὸ σύστημα τῆς πολιτείας ἔχειν ἀκαθαίρετον, εἰ καθ’ ὑπόθεσιν τῇ κατὰ τὸ εὐαγγέλιον πολιτείᾳ ἐπείθοντο.
ρημένοις· λεκτέον, ὅτι ἡ ὑπόθεσις αὐτοῦ ἄτοπος οὖσα ποιήσαι ἂν συνημμένα εἰς τὰ ἀλλήλοις ἀντικείμενα λήγοντα· ὅπερ οὕτω δείκνυται. Εἰ οἱ ἀληθῶς προφῆται τεθνήξεσθαι φήσουσι τὸν Θεὸν, συμβήσεται ταῦτα περὶ τὸν Θεόν· ἀψευδεῖν γὰρ ἀνάγκη τοὺς τοῦ μεγά- του Θεοῦ προφήτας· ἀλλὰ καὶ εἰ οἱ ἀληθῶς προφῆται τοῦ ἐπὶ πᾶσι Θεοῦ τὰ αὐτὰ ταῦτά φασιν, ἐπεὶ τὰ τῇ φύσει ἀδύνατα οὐκ ἔστιν ἀληθῆ· οὐκ ἂν συμβαίη περί τὸν Θεὸν, ἃ λέγουσιν οἱ προφῆται, ἀληθῆ. Ὅταν δὲ δύο συνημμένα λήγῃ εἰς τὰ ἀλλήλοις ἀντικεί μενα τῷ καλουμένῳ διὰ δύο προφητικῶν (94) θεω- ρήματι, ἀναιρεῖται τὸ ἐν ἀμφοτέροις τοῖς συνημμέ- νοις ἡγούμενον· ὅπερ ἐν τούτοις ἐστὶ τὸ, προλέγειν τοὺς προφήτας τὸ μέγαν Θεὸν δουλεύσειν, ἢ νοσή σειν, ἢ τεθνήξεσθαι. Συνάγεται οὖν τὸ, Οὐκ ἄρα προείπον οἱ προφῆται τὸν μέγαν Θεὸν δουλεύσειν, ἢ νοσήσειν, ἢ τεθνήξεσθαι· καὶ ὑπάγεται γε ὁ λόγος τρόπῳ τοιούτῳ· Εἰ τὸ πρῶτον, καὶ τὸ δεύτερον· εἰ οὐ τὸ πρῶτον, οὐ τὸ δεύτερον (9)· οὐκ ἄρα τὸ πρῶ τον. Φέρουσι δὲ καὶ ἐπὶ ὕλης τὸν τρόπον (96) τοῦτον νοσήσειν. φήσουσι τρόπων τροπικῶν Τοῦ διὰ δύο τροπικῶν θεωρήματος Ωσπερ γὰρ ὁ μὴ εἰδὼς εἰ τύχοι, τί ἐστιν τὸ καθ᾽ ὅ περιαιρουμένου, ἢ τὸ διὰ δύο 500- πικῶν θεώρημα, οὐδὲ εἰπεῖν τι δύναται περὶ αὐτῶν. διὰ δύο τροπικῶν θεώρημα διὰ δύο τροπικῶν νυνὶ δὲ πῶς μὲν οἱ διὰ δύο τρο πικῶν ἢ τριῶν ἀναλύονται συλλογισμοί, Περὶ τοῦ διὰ τριῶν. εἰ τὸ πρῶτον, οὐ τὸ δεύτερον. CONTRA CELSUM LIB. VII. A nempe talia aut facturum aut passurum esse; re- toÛ ènì mãoɩ Osoù doveÚSI, & Vossly at (93), † Ibidem pro Hoeschelius et mss. habent soμey. Verumtamen ad marginem codicis Basileensis legitur ex correctione foot, quæ lectio videretur præferenda si plurium manuscri- plorum auctoritate firmaretur. spondendum est hanc ejus suppositionem absurdam esse, ut quæ connexa ponat, quæ in contraria consequentia desinunt: quod sic demonstratur. Si veri prophetæ prædixerint summum Deum, aut ser- viturum, aut agrotaturum, aut moriturum esse; hæc Deo evenient: nam a prophetis magni Dei vera dici necessum est. Sed et si veri prophetæ summi Dei eadem hæc dicunt, quoniam quæ natura sunt impossibilia, vera non sunt, Deo non evenient quæ vere dicunt prophetæ. Jam vero quoties connexa in duo contraria consequentia desinunt argumento quod per duo connexa appellatur, antecedens utriusque connexi evertitur : quod quidem in re le qua agitur istud est, prædixisse prophetas magnum B Deum aut serviturum, aut ægrotaturum, aut moritu- rum esse. Colligitur itaque: Ergo prophetæ non praedixerunt Deum aut serviturum, aut agro- taturum, aut moriturum esse, collectioque fit hunc in modum : si primum est, est et secun- dum : si primum non est, secundum non est. C xwv, ut recte monuit doctissimus Henricus Valesius epistola ad Sarravium. Fallitur Stephanus le Moyne qui in notis ad Varia sacra, pag. 498, in hoc Ori- genis loco pro legere maluit. meminit Sextus Em- piricus in lib. Pyrrhon. hypolypos., novæ edit. Lipsiensis pag. : Quemadmodum enim is qui ignorat, exempli gratia, quid sit argumentum eversi secundum quid, vel ar- gumentum per duo connexa, ne dicere quidem de ipsis quidquam potest. - Cum autem, inquit doctis- simus Joan. Albertus Fabricius Not. in hunc locumi, ez Joan. Philopon. in priorum Analyticorum con- stet τponixóv Stoicis dictam esse propositionem con- nexam in syllogismo hypothetico, consentaneum est esse argumentum quo bina connexa sibi opponuntur : talia nempe quæ vel ez duobus contrariis antecedentibus idem colligunt consequens hoc modo: si est A, est B, et si non est A,est B; atqui aut est A, aut non est A, ergo est B. Vel quæ ex eodem antecedente duo contraria colli- gunt consequentia, atque inde untecedens ipsum ever- D tunt. Quid aiebat Celsus? Si prophetæ, inquit, præ- dixerint suminum omnium Deum serviturum esse, aut ægrotaturum, aut moriturum : num idcirco necesse erit illum et servire et ægrotare, et mori, it mortuus Deus esse credatur? Sed profecto nec prophetæ hæc unquam prædixerunt: sunt enim impia et a ratione prorsus aliena. Proinde, non quid prophetæ prædixerint, quid minime prædixe- rint, disquirendum est; sed utrum id quod prædixe- runt, amajestati divinæ conveniat. Nam si id inde- corum ac turpe est; tametsi omnes homines, furore correpti, id prædixerint, fidem nunquam merebi- tur. Respondet Origenes in hac Celsi argumenta- tione deprehendi connexa, quæ desinunt in conse- quentia sibi invicem opposita ac repugnantia học inodo : Si, inquit, veri prophetæ summi Dei præ- dixerint illum esse servitarum ac moriturum, ne- cessario hæc fient, quandoquidem veri sunt pro- phetæ Dei. Rursus, si iidem prophetæ ista de Deo pronuntiaverint, non evenient, quippe cum sint naturæ divinæ contraria. Hæc sunt duo connexa, quorum consequentia sibi invicem repugnant, e7e- nient scilicet ei non evenient. Quotiescunque autem, ait Origenes, in duobus connexis idem est antece- dens, sed consequentia sibi invicem repugnant, tunc antecedens, quod commune est in duobus con- nexis refelli solet argumentatione illa, quam Stoici vocant, et cujus exemplum loc loco affert. At vero, inquit doctissimus Valesius, hæc Origenis responsio subtilior videtur esse quam verior: neque enim Celsus ita argumentabatur ut vult Origenes sed hoc aiebat Celsus non esse allen- dendum an prophetæ aliquid de Deo prædixerint, an non; sed illud præcipue inquiri oportere, utrum honesta et pia, et quæ conveniant majestati divinæ ab iis pronuntiata sint : sin minus, eorum prædi - ctiones nihilo pluris esse faciendas, quam furiosorum hominum sermones. Quæ quidem argumentatio va- lidissima est ad convellendam fidem Christianorum de Christo, quæ vaticiniis prophetarum præcipue nitebatur. Hoc igitur probare debebat Origenes, et omnes ingenii nervos eo intendere, ut demonstraret quæcunque a prophetis nostris de Christo essent pro- nuntiata, pia esse, ac honesta, nec a ratione, nec a majestate divina abhorrere. Atqui, pace tanti viri dixerim, id ab Origene præstitum est, siquidem num. 13, et 17, declarat ea oinnia quæ, licet a prophetis prædicta, Celsus Deo indigna existima- bat, non utique Jesum quatenus Deus, sed quate- nus homo erat, pertulisse; ac proinde nihil quod Deo minime conveniat, fuisse a prophetis prædi- etum, tanquam Deo eventurum. Cæterum verisimile est Stoicos etiam habuisse argumenti genus quod de piwy ponix appellarunt, non modo quia in Ga- leni loco lib. De dogmatibus Hippocratis et Plato - nis, t. edit. Græcæ Basil. p. 254, vers. ultimo, videtur legendum : licet Vale- sius vocabulum tpiwv jubet delere, sed etiam Laer- tius vit, 191, inter Chrysippi scripta memorat li- brum Vide Sarravii epistolan qua Valesio respondet. Exstat inter ejus epistolas Arausioni ann. editas, pag. 184. negantem, et legit, (93) Sovlevεir, n roσɛir dɛl. Lego SouÚSEL & (94) Διὰ δύο προφητικών. Lege διὰ δύο τροπι (95) Valesius expungit primo loco particulam (98) Τρόπον. Valesius legit, τύπον.
Ἀναιρέσει μὲν γὰρ πολεμίων ἢ τῶν παρὰ τὸν νόμον πεποιηκότων καὶ ἀξίων κριθέντων τῆς διὰ πυρὸς ἢ λίθων ἀναιρέσεως οὐχ οἷόν τ’ ἦν Χριστιανοὺς χρῆσθαι κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον, εἴ γε οὐδ’ οἱ Ἰουδαῖοι θέλοντες κατ’ ἐκείνων δύνανται ταῦτα, ὡς ὁ νόμος προσέταξεν, ἐπιτελεῖν. Πάλιν τε αὖ ἐὰν ἀνέλῃς ἀπὸ τῶν τότε Ἰουδαίων, σύστημα ἴδιον πολιτείας καὶ χώρας ἐχόντων, τὸ ἐπεξιέναι τοῖς πολεμίοις καὶ στρατεύεσθαι ὑπὲρ τῶν πατρίων καὶ ἀναιρεῖν ἢ ὅπως ποτὲ κολάζειν τοὺς μοιχεύσαντας ἢ φονεύσαντας ἤ τι τῶν τοιούτοις παραπλησίων πεποιηκότας, οὐδὲν λείπεται ἢ τὸ ἄρδην αὐτοὺς ἀθρόους ἀθρόως ἀπολέσθαι, ἐπιτιθεμένων τῶν πολεμίων τῷ ἔθνει, ὡς ὑπὸ τοῦ ἰδίου νόμου ἐκνενευρισμένων καὶ κωλυομένων ἀμύνεσθαι τοὺς πολεμίους. Καὶ μὴ βουλομένη γε ἡ πάλαι μὲν τὸν νόμον δεδωκυῖα πρόνοια νῦν δὲ τὸ Ἰησοῦ Χριστοῦ εὐαγγέλιον κρατεῖν ἔτι τὰ Ἰουδαίων καθεῖλεν αὐτῶν τὴν πόλιν καὶ τὸν ναὸν καὶ τὴν παρὰ τῷ ναῷ διὰ θυσιῶν καὶ τῆς ἀναγεγραμμένης λατρείας θεραπείαν τοῦ θεοῦ.
ρημένοις· λεκτέον, ὅτι ἡ ὑπόθεσις αὐτοῦ ἄτοπος οὖσα ποιήσαι ἂν συνημμένα εἰς τὰ ἀλλήλοις ἀντικείμενα λήγοντα· ὅπερ οὕτω δείκνυται. Εἰ οἱ ἀληθῶς προφῆται τεθνήξεσθαι φήσουσι τὸν Θεὸν, συμβήσεται ταῦτα περὶ τὸν Θεόν· ἀψευδεῖν γὰρ ἀνάγκη τοὺς τοῦ μεγά- του Θεοῦ προφήτας· ἀλλὰ καὶ εἰ οἱ ἀληθῶς προφῆται τοῦ ἐπὶ πᾶσι Θεοῦ τὰ αὐτὰ ταῦτά φασιν, ἐπεὶ τὰ τῇ φύσει ἀδύνατα οὐκ ἔστιν ἀληθῆ· οὐκ ἂν συμβαίη περί τὸν Θεὸν, ἃ λέγουσιν οἱ προφῆται, ἀληθῆ. Ὅταν δὲ δύο συνημμένα λήγῃ εἰς τὰ ἀλλήλοις ἀντικεί μενα τῷ καλουμένῳ διὰ δύο προφητικῶν (94) θεω- ρήματι, ἀναιρεῖται τὸ ἐν ἀμφοτέροις τοῖς συνημμέ- νοις ἡγούμενον· ὅπερ ἐν τούτοις ἐστὶ τὸ, προλέγειν τοὺς προφήτας τὸ μέγαν Θεὸν δουλεύσειν, ἢ νοσή σειν, ἢ τεθνήξεσθαι. Συνάγεται οὖν τὸ, Οὐκ ἄρα προείπον οἱ προφῆται τὸν μέγαν Θεὸν δουλεύσειν, ἢ νοσήσειν, ἢ τεθνήξεσθαι· καὶ ὑπάγεται γε ὁ λόγος τρόπῳ τοιούτῳ· Εἰ τὸ πρῶτον, καὶ τὸ δεύτερον· εἰ οὐ τὸ πρῶτον, οὐ τὸ δεύτερον (9)· οὐκ ἄρα τὸ πρῶ τον. Φέρουσι δὲ καὶ ἐπὶ ὕλης τὸν τρόπον (96) τοῦτον νοσήσειν. φήσουσι τρόπων τροπικῶν Τοῦ διὰ δύο τροπικῶν θεωρήματος Ωσπερ γὰρ ὁ μὴ εἰδὼς εἰ τύχοι, τί ἐστιν τὸ καθ᾽ ὅ περιαιρουμένου, ἢ τὸ διὰ δύο 500- πικῶν θεώρημα, οὐδὲ εἰπεῖν τι δύναται περὶ αὐτῶν. διὰ δύο τροπικῶν θεώρημα διὰ δύο τροπικῶν νυνὶ δὲ πῶς μὲν οἱ διὰ δύο τρο πικῶν ἢ τριῶν ἀναλύονται συλλογισμοί, Περὶ τοῦ διὰ τριῶν. εἰ τὸ πρῶτον, οὐ τὸ δεύτερον. CONTRA CELSUM LIB. VII. A nempe talia aut facturum aut passurum esse; re- toÛ ènì mãoɩ Osoù doveÚSI, & Vossly at (93), † Ibidem pro Hoeschelius et mss. habent soμey. Verumtamen ad marginem codicis Basileensis legitur ex correctione foot, quæ lectio videretur præferenda si plurium manuscri- plorum auctoritate firmaretur. spondendum est hanc ejus suppositionem absurdam esse, ut quæ connexa ponat, quæ in contraria consequentia desinunt: quod sic demonstratur. Si veri prophetæ prædixerint summum Deum, aut ser- viturum, aut agrotaturum, aut moriturum esse; hæc Deo evenient: nam a prophetis magni Dei vera dici necessum est. Sed et si veri prophetæ summi Dei eadem hæc dicunt, quoniam quæ natura sunt impossibilia, vera non sunt, Deo non evenient quæ vere dicunt prophetæ. Jam vero quoties connexa in duo contraria consequentia desinunt argumento quod per duo connexa appellatur, antecedens utriusque connexi evertitur : quod quidem in re le qua agitur istud est, prædixisse prophetas magnum B Deum aut serviturum, aut ægrotaturum, aut moritu- rum esse. Colligitur itaque: Ergo prophetæ non praedixerunt Deum aut serviturum, aut agro- taturum, aut moriturum esse, collectioque fit hunc in modum : si primum est, est et secun- dum : si primum non est, secundum non est. C xwv, ut recte monuit doctissimus Henricus Valesius epistola ad Sarravium. Fallitur Stephanus le Moyne qui in notis ad Varia sacra, pag. 498, in hoc Ori- genis loco pro legere maluit. meminit Sextus Em- piricus in lib. Pyrrhon. hypolypos., novæ edit. Lipsiensis pag. : Quemadmodum enim is qui ignorat, exempli gratia, quid sit argumentum eversi secundum quid, vel ar- gumentum per duo connexa, ne dicere quidem de ipsis quidquam potest. - Cum autem, inquit doctis- simus Joan. Albertus Fabricius Not. in hunc locumi, ez Joan. Philopon. in priorum Analyticorum con- stet τponixóv Stoicis dictam esse propositionem con- nexam in syllogismo hypothetico, consentaneum est esse argumentum quo bina connexa sibi opponuntur : talia nempe quæ vel ez duobus contrariis antecedentibus idem colligunt consequens hoc modo: si est A, est B, et si non est A,est B; atqui aut est A, aut non est A, ergo est B. Vel quæ ex eodem antecedente duo contraria colli- gunt consequentia, atque inde untecedens ipsum ever- D tunt. Quid aiebat Celsus? Si prophetæ, inquit, præ- dixerint suminum omnium Deum serviturum esse, aut ægrotaturum, aut moriturum : num idcirco necesse erit illum et servire et ægrotare, et mori, it mortuus Deus esse credatur? Sed profecto nec prophetæ hæc unquam prædixerunt: sunt enim impia et a ratione prorsus aliena. Proinde, non quid prophetæ prædixerint, quid minime prædixe- rint, disquirendum est; sed utrum id quod prædixe- runt, amajestati divinæ conveniat. Nam si id inde- corum ac turpe est; tametsi omnes homines, furore correpti, id prædixerint, fidem nunquam merebi- tur. Respondet Origenes in hac Celsi argumenta- tione deprehendi connexa, quæ desinunt in conse- quentia sibi invicem opposita ac repugnantia học inodo : Si, inquit, veri prophetæ summi Dei præ- dixerint illum esse servitarum ac moriturum, ne- cessario hæc fient, quandoquidem veri sunt pro- phetæ Dei. Rursus, si iidem prophetæ ista de Deo pronuntiaverint, non evenient, quippe cum sint naturæ divinæ contraria. Hæc sunt duo connexa, quorum consequentia sibi invicem repugnant, e7e- nient scilicet ei non evenient. Quotiescunque autem, ait Origenes, in duobus connexis idem est antece- dens, sed consequentia sibi invicem repugnant, tunc antecedens, quod commune est in duobus con- nexis refelli solet argumentatione illa, quam Stoici vocant, et cujus exemplum loc loco affert. At vero, inquit doctissimus Valesius, hæc Origenis responsio subtilior videtur esse quam verior: neque enim Celsus ita argumentabatur ut vult Origenes sed hoc aiebat Celsus non esse allen- dendum an prophetæ aliquid de Deo prædixerint, an non; sed illud præcipue inquiri oportere, utrum honesta et pia, et quæ conveniant majestati divinæ ab iis pronuntiata sint : sin minus, eorum prædi - ctiones nihilo pluris esse faciendas, quam furiosorum hominum sermones. Quæ quidem argumentatio va- lidissima est ad convellendam fidem Christianorum de Christo, quæ vaticiniis prophetarum præcipue nitebatur. Hoc igitur probare debebat Origenes, et omnes ingenii nervos eo intendere, ut demonstraret quæcunque a prophetis nostris de Christo essent pro- nuntiata, pia esse, ac honesta, nec a ratione, nec a majestate divina abhorrere. Atqui, pace tanti viri dixerim, id ab Origene præstitum est, siquidem num. 13, et 17, declarat ea oinnia quæ, licet a prophetis prædicta, Celsus Deo indigna existima- bat, non utique Jesum quatenus Deus, sed quate- nus homo erat, pertulisse; ac proinde nihil quod Deo minime conveniat, fuisse a prophetis prædi- etum, tanquam Deo eventurum. Cæterum verisimile est Stoicos etiam habuisse argumenti genus quod de piwy ponix appellarunt, non modo quia in Ga- leni loco lib. De dogmatibus Hippocratis et Plato - nis, t. edit. Græcæ Basil. p. 254, vers. ultimo, videtur legendum : licet Vale- sius vocabulum tpiwv jubet delere, sed etiam Laer- tius vit, 191, inter Chrysippi scripta memorat li- brum Vide Sarravii epistolan qua Valesio respondet. Exstat inter ejus epistolas Arausioni ann. editas, pag. 184. negantem, et legit, (93) Sovlevεir, n roσɛir dɛl. Lego SouÚSEL & (94) Διὰ δύο προφητικών. Lege διὰ δύο τροπι (95) Valesius expungit primo loco particulam (98) Τρόπον. Valesius legit, τύπον.
Ὥσπερ δ’ ἐκεῖνα μὴ βουλομένη ἐπιτελεῖσθαι ἔτι καθεῖλε, τὸν τρόπον τὸν αὐτὸν τὰ Χριστιανῶν ηὔξησε καὶ ὁσημέραι εἰς πλῆθος ἤδη δὲ καὶ παρρησίαν ἐπιδέδωκε, καίτοι γε μυρίων ὅσων κωλυμάτων γενομένων πρὸς τὸ μὴ ἐπισπαρῆναι τὴν Ἰησοῦ διδασκαλίαν τῇ οἰκουμένῃ. Ἀλλ’ ἐπεὶ θεὸς ἦν ὁ βουλόμενος καὶ τοὺς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν ὠφεληθῆναι διὰ τῆς Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίας, πᾶσα μὲν ἀνθρωπίνη βουλὴ κατὰ Χριστιανῶν καθῃρέθη, ὅσῳ [δ’] αὐτοὺς ἐταπείνουν βασιλεῖς καὶ ἐθνῶν ἡγούμενοι καὶ δῆμοι πανταχοῦ, τοσούτῳ πλείους ἐγίνοντο καὶ κατίσχυον σφόδρα σφόδρα. Ἑξῆς δὲ τούτοις ὁ Κέλσος διὰ πλειόνων τὰ μὴ λεγόμενα ὑφ’ ἡμῶν τιθεὶς ὡς λεγόμενα ὑφ’ ἡμῶν περὶ τοῦ θεοῦ, ὡς σώματος τῇ φύσει τυγχάνοντος καὶ ἀνθρωποειδοῦς σώματος, ἀνατρέπειν ἐθέλει τὰ μὴ τεθειμένα ὑφ’ ἡμῶν, ἅπερ περισσὸν παραθέσθαι ἢ τὴν ἀνατροπὴν αὐτῶν. Εἰ μὲν γὰρ ἃ λέγει ἡμᾶς φάσκειν περὶ θεοῦ ἐλέγομεν, καὶ πρὸς αὐτὰ ἵστατο, ἀναγκαῖον ἦν ἡμῖν τὸ τιθέναι τὰς λέξεις αὐτοῦ καὶ καταςκευάζειν μὲν τὰ ἡμέτερα λύειν δὲ τὰ ἐκείνου·
ρημένοις· λεκτέον, ὅτι ἡ ὑπόθεσις αὐτοῦ ἄτοπος οὖσα ποιήσαι ἂν συνημμένα εἰς τὰ ἀλλήλοις ἀντικείμενα λήγοντα· ὅπερ οὕτω δείκνυται. Εἰ οἱ ἀληθῶς προφῆται τεθνήξεσθαι φήσουσι τὸν Θεὸν, συμβήσεται ταῦτα περὶ τὸν Θεόν· ἀψευδεῖν γὰρ ἀνάγκη τοὺς τοῦ μεγά- του Θεοῦ προφήτας· ἀλλὰ καὶ εἰ οἱ ἀληθῶς προφῆται τοῦ ἐπὶ πᾶσι Θεοῦ τὰ αὐτὰ ταῦτά φασιν, ἐπεὶ τὰ τῇ φύσει ἀδύνατα οὐκ ἔστιν ἀληθῆ· οὐκ ἂν συμβαίη περί τὸν Θεὸν, ἃ λέγουσιν οἱ προφῆται, ἀληθῆ. Ὅταν δὲ δύο συνημμένα λήγῃ εἰς τὰ ἀλλήλοις ἀντικεί μενα τῷ καλουμένῳ διὰ δύο προφητικῶν (94) θεω- ρήματι, ἀναιρεῖται τὸ ἐν ἀμφοτέροις τοῖς συνημμέ- νοις ἡγούμενον· ὅπερ ἐν τούτοις ἐστὶ τὸ, προλέγειν τοὺς προφήτας τὸ μέγαν Θεὸν δουλεύσειν, ἢ νοσή σειν, ἢ τεθνήξεσθαι. Συνάγεται οὖν τὸ, Οὐκ ἄρα προείπον οἱ προφῆται τὸν μέγαν Θεὸν δουλεύσειν, ἢ νοσήσειν, ἢ τεθνήξεσθαι· καὶ ὑπάγεται γε ὁ λόγος τρόπῳ τοιούτῳ· Εἰ τὸ πρῶτον, καὶ τὸ δεύτερον· εἰ οὐ τὸ πρῶτον, οὐ τὸ δεύτερον (9)· οὐκ ἄρα τὸ πρῶ τον. Φέρουσι δὲ καὶ ἐπὶ ὕλης τὸν τρόπον (96) τοῦτον νοσήσειν. φήσουσι τρόπων τροπικῶν Τοῦ διὰ δύο τροπικῶν θεωρήματος Ωσπερ γὰρ ὁ μὴ εἰδὼς εἰ τύχοι, τί ἐστιν τὸ καθ᾽ ὅ περιαιρουμένου, ἢ τὸ διὰ δύο 500- πικῶν θεώρημα, οὐδὲ εἰπεῖν τι δύναται περὶ αὐτῶν. διὰ δύο τροπικῶν θεώρημα διὰ δύο τροπικῶν νυνὶ δὲ πῶς μὲν οἱ διὰ δύο τρο πικῶν ἢ τριῶν ἀναλύονται συλλογισμοί, Περὶ τοῦ διὰ τριῶν. εἰ τὸ πρῶτον, οὐ τὸ δεύτερον. CONTRA CELSUM LIB. VII. A nempe talia aut facturum aut passurum esse; re- toÛ ènì mãoɩ Osoù doveÚSI, & Vossly at (93), † Ibidem pro Hoeschelius et mss. habent soμey. Verumtamen ad marginem codicis Basileensis legitur ex correctione foot, quæ lectio videretur præferenda si plurium manuscri- plorum auctoritate firmaretur. spondendum est hanc ejus suppositionem absurdam esse, ut quæ connexa ponat, quæ in contraria consequentia desinunt: quod sic demonstratur. Si veri prophetæ prædixerint summum Deum, aut ser- viturum, aut agrotaturum, aut moriturum esse; hæc Deo evenient: nam a prophetis magni Dei vera dici necessum est. Sed et si veri prophetæ summi Dei eadem hæc dicunt, quoniam quæ natura sunt impossibilia, vera non sunt, Deo non evenient quæ vere dicunt prophetæ. Jam vero quoties connexa in duo contraria consequentia desinunt argumento quod per duo connexa appellatur, antecedens utriusque connexi evertitur : quod quidem in re le qua agitur istud est, prædixisse prophetas magnum B Deum aut serviturum, aut ægrotaturum, aut moritu- rum esse. Colligitur itaque: Ergo prophetæ non praedixerunt Deum aut serviturum, aut agro- taturum, aut moriturum esse, collectioque fit hunc in modum : si primum est, est et secun- dum : si primum non est, secundum non est. C xwv, ut recte monuit doctissimus Henricus Valesius epistola ad Sarravium. Fallitur Stephanus le Moyne qui in notis ad Varia sacra, pag. 498, in hoc Ori- genis loco pro legere maluit. meminit Sextus Em- piricus in lib. Pyrrhon. hypolypos., novæ edit. Lipsiensis pag. : Quemadmodum enim is qui ignorat, exempli gratia, quid sit argumentum eversi secundum quid, vel ar- gumentum per duo connexa, ne dicere quidem de ipsis quidquam potest. - Cum autem, inquit doctis- simus Joan. Albertus Fabricius Not. in hunc locumi, ez Joan. Philopon. in priorum Analyticorum con- stet τponixóv Stoicis dictam esse propositionem con- nexam in syllogismo hypothetico, consentaneum est esse argumentum quo bina connexa sibi opponuntur : talia nempe quæ vel ez duobus contrariis antecedentibus idem colligunt consequens hoc modo: si est A, est B, et si non est A,est B; atqui aut est A, aut non est A, ergo est B. Vel quæ ex eodem antecedente duo contraria colli- gunt consequentia, atque inde untecedens ipsum ever- D tunt. Quid aiebat Celsus? Si prophetæ, inquit, præ- dixerint suminum omnium Deum serviturum esse, aut ægrotaturum, aut moriturum : num idcirco necesse erit illum et servire et ægrotare, et mori, it mortuus Deus esse credatur? Sed profecto nec prophetæ hæc unquam prædixerunt: sunt enim impia et a ratione prorsus aliena. Proinde, non quid prophetæ prædixerint, quid minime prædixe- rint, disquirendum est; sed utrum id quod prædixe- runt, amajestati divinæ conveniat. Nam si id inde- corum ac turpe est; tametsi omnes homines, furore correpti, id prædixerint, fidem nunquam merebi- tur. Respondet Origenes in hac Celsi argumenta- tione deprehendi connexa, quæ desinunt in conse- quentia sibi invicem opposita ac repugnantia học inodo : Si, inquit, veri prophetæ summi Dei præ- dixerint illum esse servitarum ac moriturum, ne- cessario hæc fient, quandoquidem veri sunt pro- phetæ Dei. Rursus, si iidem prophetæ ista de Deo pronuntiaverint, non evenient, quippe cum sint naturæ divinæ contraria. Hæc sunt duo connexa, quorum consequentia sibi invicem repugnant, e7e- nient scilicet ei non evenient. Quotiescunque autem, ait Origenes, in duobus connexis idem est antece- dens, sed consequentia sibi invicem repugnant, tunc antecedens, quod commune est in duobus con- nexis refelli solet argumentatione illa, quam Stoici vocant, et cujus exemplum loc loco affert. At vero, inquit doctissimus Valesius, hæc Origenis responsio subtilior videtur esse quam verior: neque enim Celsus ita argumentabatur ut vult Origenes sed hoc aiebat Celsus non esse allen- dendum an prophetæ aliquid de Deo prædixerint, an non; sed illud præcipue inquiri oportere, utrum honesta et pia, et quæ conveniant majestati divinæ ab iis pronuntiata sint : sin minus, eorum prædi - ctiones nihilo pluris esse faciendas, quam furiosorum hominum sermones. Quæ quidem argumentatio va- lidissima est ad convellendam fidem Christianorum de Christo, quæ vaticiniis prophetarum præcipue nitebatur. Hoc igitur probare debebat Origenes, et omnes ingenii nervos eo intendere, ut demonstraret quæcunque a prophetis nostris de Christo essent pro- nuntiata, pia esse, ac honesta, nec a ratione, nec a majestate divina abhorrere. Atqui, pace tanti viri dixerim, id ab Origene præstitum est, siquidem num. 13, et 17, declarat ea oinnia quæ, licet a prophetis prædicta, Celsus Deo indigna existima- bat, non utique Jesum quatenus Deus, sed quate- nus homo erat, pertulisse; ac proinde nihil quod Deo minime conveniat, fuisse a prophetis prædi- etum, tanquam Deo eventurum. Cæterum verisimile est Stoicos etiam habuisse argumenti genus quod de piwy ponix appellarunt, non modo quia in Ga- leni loco lib. De dogmatibus Hippocratis et Plato - nis, t. edit. Græcæ Basil. p. 254, vers. ultimo, videtur legendum : licet Vale- sius vocabulum tpiwv jubet delere, sed etiam Laer- tius vit, 191, inter Chrysippi scripta memorat li- brum Vide Sarravii epistolan qua Valesio respondet. Exstat inter ejus epistolas Arausioni ann. editas, pag. 184. negantem, et legit, (93) Sovlevεir, n roσɛir dɛl. Lego SouÚSEL & (94) Διὰ δύο προφητικών. Lege διὰ δύο τροπι (95) Valesius expungit primo loco particulam (98) Τρόπον. Valesius legit, τύπον.
PG 11:1459εἰ δ’ ἑαυτῷ συνείρει ἃ ἤτοι ἀπ’ οὐδενὸς ἤκουσεν ἤ, ἵνα καὶ δοθῇ ὅτι ἤκουσεν, ἀπό τινων ἁπλῶν καὶ ἀκεραίων καὶ μὴ εἰδότων τὸ τοῦ λόγου βούλημα, οὐ χρὴ ἡμᾶς τευτάζειν περὶ τὰ μὴ ἀναγκαῖα. Σαφῶς γὰρ ἀσώματόν φασιν οἱ λόγοι τὸν θεόν· διὸ καὶ θεὸν οὐδεὶς ἑώρακε πώποτε, καὶ εἰκὼν λέγεται εἶναι τοῦ ἀοράτου θεοῦ ὁ πρωτότοκος πάσης κτίσεως, ὡς εἰ ἔλεγεν ἀσωμάτου. Μετρίως δ’ ἐν τοῖς πρὸ τούτων καὶ περὶ θεοῦ διειλήφαμεν ἐξετάζοντες, πῶς νοοῦμεν τὸ Πνεῦμα ὁ θεός, καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν ἐν πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνεῖν. Μετὰ [δὲ] τὰ περὶ θεοῦ, ἐν οἷς ἡμᾶς συκοφαντεῖ, πυνθάνεται ἡμῶν· Ποῖ ἀπεῖναι μέλλομεν; Καὶ τίνα ἐλπίδα ἔχομεν; Καὶ ὡς ἀποκριναμένων, τίθησι δῆθεν ἡμετέρας φωνὰς οὕτως ἐχούσας· Εἰς ἄλλην γῆν, ταύτης κρείττονα. Καὶ πρὸς τοῦτό φησιν· Ἱστόρηται θείοις ἀνδράσι παλαιοῖς εὐδαίμων βίος ψυχαῖς εὐδαίμοσιν· ὠνόμασαν δὲ οἱ μὲν μακάρων νήσους, οἱ δὲ Ἠλύσιον πεδίον ἀπὸ τῆς λύσεως τῶν ἔνθεν κακῶν, ὥσπερ καὶ Ὅμηρος· Ἀλλά ς’ ἐς Ἠλύσιον πεδίον καὶ πείρατα γαίης ἀθάνατοι πέμψουσι, τῇ περ ῥηίστη βιοτή.
σος τῷ, ἀλλ' οὐκ ἂν προείποιεν τοῦτο οἱ προφῆ- ται κακόν γάρ ἐστι καὶ ἀνόσιον. Τί δὲ τοῦτο ἢ ὅτι ὁ μέγας Θεὸς δουλεύσει ἢ τεθνήξεται; Αξιον δὲ Θεοῦ ἐστι τὸ προφητευθὲν ὑπὸ τῶν προφητῶν, ὅτι τῆς θείας φύσεως ἀπαύγασμα καὶ χαρακτήρ τις ἐν ἀνθρωπούσῃ (4) ψυχῇ ἱερᾷ τῇ τοῦ Ἰησοῦ συνεπιδη μήσει τῷ βίῳ, ἵνα σπείρῃ λόγον οἰκειοῦντα τῷ τῶν ὅλων θεῷ τὸν παραδεξάμενον (5) αὐτὸν εἰς τὴν ἑαυ τοῦ ψυχὴν καὶ γεωργήσαντα, καὶ ἐπὶ τέλος ἀγαγόντα πάντα, οὗ (6) τὴν δύναμιν ἐν ἑαυτῷ ἔχει τοῦ ἐν ἀν θρώπου σώματι καὶ ψυχῇ ἐσομένου Θεοῦ Λόγου. Οὕτω δ' ἔσται, ὡς μὴ ἀποκεκλείσθαι τὰς αὐγὰς αὐτ τοῦ ἐν ἐκείνῳ μόνῳ, μηδ' ὀνομάζεσθαι (7), ὅτι οὐδα μοῦ ἀλλαχοῦ ἐστι τὸ τῶν αὐγῶν τούτων παρεκτικὸν φῶς, Θεός Λόγος ὤν. Τὰ περὶ τὸν Ἰησοῦν τοίνυν, καθὰ μὲν νενόηται θεότητι ἐν αὐτῷ πραχθέντα, ἐστὶν ὅσια, καὶ οὐ μαχόμενα τῇ περὶ τοῦ Θεοῦ ἐννοίᾳ· καθὰ δὲ ἄνθρωπος ἦν, παντὸς μᾶλλον ἀνθρώπου και κοσμημένος τῇ ἄκρᾳ μετοχῇ τοῦ Αὐτολόγου, καὶ τῆς αυτοσοφίας, ὑπέμεινεν, ὡς σοφὸς καὶ τέλειος, ἅπερ ἐχρῆν ὑπομεῖναι τὸν ὑπὲρ παντὸς τοῦ γένους τῶν ἀνθρώπων, ἢ καὶ τῶν λογικῶν (8), πάντα πράττοντα. Καὶ οὐδὲν ἄτοπον καὶ ἀποτεθνηκέναι τὸν ἄνθρωπον, καὶ τὸν θάνατον αὐτοῦ οὐ μόνον παράδειγμα έχε κεῖσθαι τοῦ ὑπὲρ εὐσεβείας ἀποθνήσκειν, ἀλλὰ γὰρ καὶ εἰργάσθαι ἀρχὴν καὶ προκοπὴν τῆς καταλύσεως τοῦ πονηροῦ καὶ διαβόλου, πᾶσαν τὴν γῆν νενεμημέ- νου. Σημεῖα δὲ τῆς καθαιρέσεως εἰσιν αὐτοῦ οἱ διὰ τὴν ἐπιδημίαν Ἰησοῦ πανταχόθεν φυγόντες μὲν τοὺς κατέχοντας αὐτοὺς δαίμονας, διὰ δὲ τοῦ ἠλευθερώσθαι ἀπὸ τῆς ὑπ' ἐκείνους δουλείας ανατιθέντες ἑαυτοὺς τῷ Θεῷ καὶ τῇ, κατὰ τὸ δυνατὸν αὐτοῖς, καθαρωτέρα ὀσημέραι εἰς αὐτὸν εὐσεβείᾳ. ο Ἐξῆς δὲ τούτοις τοιαῦτά φησιν ο Κέλσος· Ἐκεῖνο δ' οὐκ ἐνθυμηθήσονται πάλιν ; Εἰ προεῖ- πον οἱ τοῦ Ἰουδαίων Θεοῦ προφῆται, τοῦτον ἐκείνου παῖδα ἐσόμενον, πῶς ἐκεῖνος μὲν διὰ Μωϋσέως νομοθετεῖ πλουτεῖν, καὶ δυναστεύειν, καὶ καταπιμπλάναι τὴν γῆν, καὶ καταφονεύειν τοὺς πολεμίους ἡθηδόν, καὶ παγγενεὶ κτείνειν, ὅπερ καὶ αὐτὸς ἐν ὀφθαλμοῖς τῶν Ἰουδαίων, ὥς φησι Μωϋσῆς, ποιεῖ, καὶ πρὸς ταῦτα, ἂν μὴ πείς θωνται, διαρρήδην αὐτοὺς τὰ τῶν πολεμίων δρά σειν, ἀπειλεῖ· ὁ δ' Υἱὸς ἄρα αὐτοῦ, ὁ Ναζωραῖος ἄνε θρωπος, ἀντινομοθετεῖ, μηδὲ παριτητὸν εἶναι πρὸς τὸν Πατέρα τῷ πλουτοῦντι, ἢ φιλαρχιώντι, ἢ σου φίας ἢ δόξης ἀντιποιουμένῳ· δεῖν δὲ σίτων μὲν καὶ ταμείου μὴ μᾶλλον τι φροντίζειν ἢ τοὺς κόρακας, ἐσθῆτος δὲ ἧττον ἢ τὰ κρίνα· τῷ δ' ἅπαξ τυπτήσαντι των. μενον αὐτὸν εἰς τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν καὶ γεωργήσοντα, καὶ ἐπὶ τέλος άξοντα. καὶ ἐπὶ τέλος ἀγαγόντα λόγον οἰκειοῦντα, γεωργρήσαντα. παντός. πάντα ός, πᾶν τὸ οὗ τὴν δύναμιν ἐν ἑαυτῷ ἔχει ὁ ἐν ἀνθρώ που σώματι καὶ ψυχῇ ἐσόμενος Θεοῦ λόγος. Οὕτω δ' ἔστα: τῷ μὴ ἀποκεκλεῖσθαι τὰς αὐγὰς αὐτοῦ ἐν ἐκείνῳ μόνῳ· μηδὲ νομίζεσθαι, ὅτι οὐδαμοῦ ἀλλαχοῦ ἐστι τὸ τῶν αὐγῶν τούτων παρεκτικὸν φῶς, Θεός Λόγος ὤν. Τὰ περὶ τὸν Ἰησοῦν τοίνυν, καθ' ὅ μὲν νενόητα: θεότητι ἐν αὐτῷ πραχθέντα, ἐστὶν ὅσια, καὶ, μηδὲ νομίζεσθαι. . $445 CONTRA CELSUM LIB. VII. A Neque hoc pradixerint propheta. Est enim B D Bulerello nihil mutandum videtur, sed ista verba, explicanda putat ex Heb. r, 10, ut jungantur cum non vero cum Lego cum Bolierello Guietus an- tem Μox du- malum et impium. Quid autem istud est aliud quam serviturum aut moriturum esse magnum Deum? At Deo dignum est id quod a prophetis prædictum ſuit, divinæ naturæ splendorem et characterem in hanc vitam cum sacra anima corpus Jesu ani- mante venturum esse ut doctrinam spargeret quæ universorum Deo reconciliaret quicunque eam in anima sua receptam excoleret, et quæ ad felicita- tem eos omnes perduceret qui virtutem in se ha- berent illius Dei Verbi, quod in corpore et anima hominis futurum erat; sed ita tamen ut ejus radii in illo solo non concludantur; neque credatur Deus ver- bum lumen talibus coruscans radiis alibi non esse. Igitur si spectetur Jesus ratione divinitatis quæ in eo erat, ea quæ ut Deus fecit, sancta sunt nec ullo modo Dei notioni repugnant; quatenus autem homo erat præcæteris ornatus summa Verbi ipsius et sapien- tiæ ipsius participatione, passus est ut sapiens et per- fectus quæcunque oportebat pati eum, qui generis humani aut etiam naturarum intelligentium gratia omnia faciebat. Ac nihil absurdum est hominem esse mortuum, et ejus mortem esse non modo exemplum mortis pro pietate obeundae, sed etiam causam quæ incepit et pergit porro profligare ma- lum illum et diabolum, qui sibi terram universam subjecerat. Hunc enim profligari argumento sunt quicunque propter adventum Jesu a dæmonum im- perio se submovent, et ab ejus servitute liberati se Deo devovent, atque pro viribus puriori in dies pietati student. rursus advertent? Si prophetæ Dei Judæorum præ- dixerint hunc fore illius filium, quomodo ille per Moysem jubet divitias parare, dominari, terram im- plere, hostes internecioni dare, nemini vel impuberi parcere, id quod teste Moyse fecit ipse in oculis Ju- dæorum, quomodo præterea minatur se, ni ita fece- rint, eos hostium loco habiturum : ejus vero filius, homo ille Nazaræus, fert leges contrarias, omnem ad Patrem aditum præclusum iri diviti, amanti do- minationem, sapientiam, gloriam: hominibus non magis quam corvis cibum et penu cura esse debere ; minus eis curandum esse de vestitu quam liliis; ei qui semel percussit, se percutiendum rursus præbere se oportere? Moysesne an Jesus mentitur ? Num Pater, mittens illum, oblitus erat quæ Moysi bitat annon eliam scribendum sit : etc. et omnes inss. Spencerus vero Hoeschelianam con- jecturam que erat in margine textui suo inseruit Origenianorum, quasi. 5, mum. et seqq. (4) 'Ενανθρωπούσῃ. Mallet Guietus, ένανθρω (5) Παραδεξάμενor. Mallet Guietus παραδεξό- (6) Πάντα ού. Add oram libb. editorun scribitur 18. Hæc sequuntur Celsi verba : Nonne istud (7) Μηδ' ὀνομάζεσθαι. Sic Hoeschelius in textu, (8) Ἢ καὶ τῶν λογικῶν. Vide Huetium lib. 11
Πλάτων δὲ ἀθάνατον τὴν ψυχὴν ἡγούμενος ἐκείνην τὴν χώραν, ἔνθα στέλλεται, ἄντικρυς γῆν ὠνόμασεν οὕτως· Πάμμεγά τι εἶναι φήσας αὐτό, καὶ ἡμᾶς οἰκεῖν τοὺς μέχρι Ἡρακλείων στηλῶν ἀπὸ Φάσιδος ἐν σμικρῷ τινι μορίῳ, ὥσπερ περὶ τέλμα μύρμηκας ἢ βατράχους περὶ τὴν θάλασσαν οἰκοῦντας, καὶ ἄλλους ἄλλοθι πολλοὺς ἐν [πολλοῖς] τοιούτοις τόποις οἰκεῖν. Εἶναι γὰρ πανταχῇ περὶ τὴν γῆν πολλὰ κοῖλα καὶ παντοδαπὰ καὶ τὰς ἰδέας καὶ τὰ μεγέθη, εἰς ἃ συνερρυηκέναι τό τε ὕδωρ καὶ τὴν ὁμίχλην καὶ τὸν ἀέρα· αὐτὴν δὲ τὴν γῆν καθαρὰν ἐν καθαρῷ κεῖσθαι τῷ οὐρανῷ. Ὑπολαμβάνει τοίνυν ὁ Κέλσος τὰ περὶ τῆς ἄλλης γῆς κρείττονος καὶ πολλῷ ταύτης διαφερούσης εἰληφέναι ἡμᾶς ἀπό τινων νομιζομένων αὐτῷ θείων παλαιῶν ἀνδρῶν καὶ μάλιστα Πλάτωνος, τοῦ ἐν τῷ Φαίδωνι περὶ γῆς καθαρᾶς ἐν καθαρῷ κειμένης οὐρανῷ φιλοσοφήσαντος·
σος τῷ, ἀλλ' οὐκ ἂν προείποιεν τοῦτο οἱ προφῆ- ται κακόν γάρ ἐστι καὶ ἀνόσιον. Τί δὲ τοῦτο ἢ ὅτι ὁ μέγας Θεὸς δουλεύσει ἢ τεθνήξεται; Αξιον δὲ Θεοῦ ἐστι τὸ προφητευθὲν ὑπὸ τῶν προφητῶν, ὅτι τῆς θείας φύσεως ἀπαύγασμα καὶ χαρακτήρ τις ἐν ἀνθρωπούσῃ (4) ψυχῇ ἱερᾷ τῇ τοῦ Ἰησοῦ συνεπιδη μήσει τῷ βίῳ, ἵνα σπείρῃ λόγον οἰκειοῦντα τῷ τῶν ὅλων θεῷ τὸν παραδεξάμενον (5) αὐτὸν εἰς τὴν ἑαυ τοῦ ψυχὴν καὶ γεωργήσαντα, καὶ ἐπὶ τέλος ἀγαγόντα πάντα, οὗ (6) τὴν δύναμιν ἐν ἑαυτῷ ἔχει τοῦ ἐν ἀν θρώπου σώματι καὶ ψυχῇ ἐσομένου Θεοῦ Λόγου. Οὕτω δ' ἔσται, ὡς μὴ ἀποκεκλείσθαι τὰς αὐγὰς αὐτ τοῦ ἐν ἐκείνῳ μόνῳ, μηδ' ὀνομάζεσθαι (7), ὅτι οὐδα μοῦ ἀλλαχοῦ ἐστι τὸ τῶν αὐγῶν τούτων παρεκτικὸν φῶς, Θεός Λόγος ὤν. Τὰ περὶ τὸν Ἰησοῦν τοίνυν, καθὰ μὲν νενόηται θεότητι ἐν αὐτῷ πραχθέντα, ἐστὶν ὅσια, καὶ οὐ μαχόμενα τῇ περὶ τοῦ Θεοῦ ἐννοίᾳ· καθὰ δὲ ἄνθρωπος ἦν, παντὸς μᾶλλον ἀνθρώπου και κοσμημένος τῇ ἄκρᾳ μετοχῇ τοῦ Αὐτολόγου, καὶ τῆς αυτοσοφίας, ὑπέμεινεν, ὡς σοφὸς καὶ τέλειος, ἅπερ ἐχρῆν ὑπομεῖναι τὸν ὑπὲρ παντὸς τοῦ γένους τῶν ἀνθρώπων, ἢ καὶ τῶν λογικῶν (8), πάντα πράττοντα. Καὶ οὐδὲν ἄτοπον καὶ ἀποτεθνηκέναι τὸν ἄνθρωπον, καὶ τὸν θάνατον αὐτοῦ οὐ μόνον παράδειγμα έχε κεῖσθαι τοῦ ὑπὲρ εὐσεβείας ἀποθνήσκειν, ἀλλὰ γὰρ καὶ εἰργάσθαι ἀρχὴν καὶ προκοπὴν τῆς καταλύσεως τοῦ πονηροῦ καὶ διαβόλου, πᾶσαν τὴν γῆν νενεμημέ- νου. Σημεῖα δὲ τῆς καθαιρέσεως εἰσιν αὐτοῦ οἱ διὰ τὴν ἐπιδημίαν Ἰησοῦ πανταχόθεν φυγόντες μὲν τοὺς κατέχοντας αὐτοὺς δαίμονας, διὰ δὲ τοῦ ἠλευθερώσθαι ἀπὸ τῆς ὑπ' ἐκείνους δουλείας ανατιθέντες ἑαυτοὺς τῷ Θεῷ καὶ τῇ, κατὰ τὸ δυνατὸν αὐτοῖς, καθαρωτέρα ὀσημέραι εἰς αὐτὸν εὐσεβείᾳ. ο Ἐξῆς δὲ τούτοις τοιαῦτά φησιν ο Κέλσος· Ἐκεῖνο δ' οὐκ ἐνθυμηθήσονται πάλιν ; Εἰ προεῖ- πον οἱ τοῦ Ἰουδαίων Θεοῦ προφῆται, τοῦτον ἐκείνου παῖδα ἐσόμενον, πῶς ἐκεῖνος μὲν διὰ Μωϋσέως νομοθετεῖ πλουτεῖν, καὶ δυναστεύειν, καὶ καταπιμπλάναι τὴν γῆν, καὶ καταφονεύειν τοὺς πολεμίους ἡθηδόν, καὶ παγγενεὶ κτείνειν, ὅπερ καὶ αὐτὸς ἐν ὀφθαλμοῖς τῶν Ἰουδαίων, ὥς φησι Μωϋσῆς, ποιεῖ, καὶ πρὸς ταῦτα, ἂν μὴ πείς θωνται, διαρρήδην αὐτοὺς τὰ τῶν πολεμίων δρά σειν, ἀπειλεῖ· ὁ δ' Υἱὸς ἄρα αὐτοῦ, ὁ Ναζωραῖος ἄνε θρωπος, ἀντινομοθετεῖ, μηδὲ παριτητὸν εἶναι πρὸς τὸν Πατέρα τῷ πλουτοῦντι, ἢ φιλαρχιώντι, ἢ σου φίας ἢ δόξης ἀντιποιουμένῳ· δεῖν δὲ σίτων μὲν καὶ ταμείου μὴ μᾶλλον τι φροντίζειν ἢ τοὺς κόρακας, ἐσθῆτος δὲ ἧττον ἢ τὰ κρίνα· τῷ δ' ἅπαξ τυπτήσαντι των. μενον αὐτὸν εἰς τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν καὶ γεωργήσοντα, καὶ ἐπὶ τέλος άξοντα. καὶ ἐπὶ τέλος ἀγαγόντα λόγον οἰκειοῦντα, γεωργρήσαντα. παντός. πάντα ός, πᾶν τὸ οὗ τὴν δύναμιν ἐν ἑαυτῷ ἔχει ὁ ἐν ἀνθρώ που σώματι καὶ ψυχῇ ἐσόμενος Θεοῦ λόγος. Οὕτω δ' ἔστα: τῷ μὴ ἀποκεκλεῖσθαι τὰς αὐγὰς αὐτοῦ ἐν ἐκείνῳ μόνῳ· μηδὲ νομίζεσθαι, ὅτι οὐδαμοῦ ἀλλαχοῦ ἐστι τὸ τῶν αὐγῶν τούτων παρεκτικὸν φῶς, Θεός Λόγος ὤν. Τὰ περὶ τὸν Ἰησοῦν τοίνυν, καθ' ὅ μὲν νενόητα: θεότητι ἐν αὐτῷ πραχθέντα, ἐστὶν ὅσια, καὶ, μηδὲ νομίζεσθαι. . $445 CONTRA CELSUM LIB. VII. A Neque hoc pradixerint propheta. Est enim B D Bulerello nihil mutandum videtur, sed ista verba, explicanda putat ex Heb. r, 10, ut jungantur cum non vero cum Lego cum Bolierello Guietus an- tem Μox du- malum et impium. Quid autem istud est aliud quam serviturum aut moriturum esse magnum Deum? At Deo dignum est id quod a prophetis prædictum ſuit, divinæ naturæ splendorem et characterem in hanc vitam cum sacra anima corpus Jesu ani- mante venturum esse ut doctrinam spargeret quæ universorum Deo reconciliaret quicunque eam in anima sua receptam excoleret, et quæ ad felicita- tem eos omnes perduceret qui virtutem in se ha- berent illius Dei Verbi, quod in corpore et anima hominis futurum erat; sed ita tamen ut ejus radii in illo solo non concludantur; neque credatur Deus ver- bum lumen talibus coruscans radiis alibi non esse. Igitur si spectetur Jesus ratione divinitatis quæ in eo erat, ea quæ ut Deus fecit, sancta sunt nec ullo modo Dei notioni repugnant; quatenus autem homo erat præcæteris ornatus summa Verbi ipsius et sapien- tiæ ipsius participatione, passus est ut sapiens et per- fectus quæcunque oportebat pati eum, qui generis humani aut etiam naturarum intelligentium gratia omnia faciebat. Ac nihil absurdum est hominem esse mortuum, et ejus mortem esse non modo exemplum mortis pro pietate obeundae, sed etiam causam quæ incepit et pergit porro profligare ma- lum illum et diabolum, qui sibi terram universam subjecerat. Hunc enim profligari argumento sunt quicunque propter adventum Jesu a dæmonum im- perio se submovent, et ab ejus servitute liberati se Deo devovent, atque pro viribus puriori in dies pietati student. rursus advertent? Si prophetæ Dei Judæorum præ- dixerint hunc fore illius filium, quomodo ille per Moysem jubet divitias parare, dominari, terram im- plere, hostes internecioni dare, nemini vel impuberi parcere, id quod teste Moyse fecit ipse in oculis Ju- dæorum, quomodo præterea minatur se, ni ita fece- rint, eos hostium loco habiturum : ejus vero filius, homo ille Nazaræus, fert leges contrarias, omnem ad Patrem aditum præclusum iri diviti, amanti do- minationem, sapientiam, gloriam: hominibus non magis quam corvis cibum et penu cura esse debere ; minus eis curandum esse de vestitu quam liliis; ei qui semel percussit, se percutiendum rursus præbere se oportere? Moysesne an Jesus mentitur ? Num Pater, mittens illum, oblitus erat quæ Moysi bitat annon eliam scribendum sit : etc. et omnes inss. Spencerus vero Hoeschelianam con- jecturam que erat in margine textui suo inseruit Origenianorum, quasi. 5, mum. et seqq. (4) 'Ενανθρωπούσῃ. Mallet Guietus, ένανθρω (5) Παραδεξάμενor. Mallet Guietus παραδεξό- (6) Πάντα ού. Add oram libb. editorun scribitur 18. Hæc sequuntur Celsi verba : Nonne istud (7) Μηδ' ὀνομάζεσθαι. Sic Hoeschelius in textu, (8) Ἢ καὶ τῶν λογικῶν. Vide Huetium lib. 11
PG 11:1461οὐχ ὁρῶν ὅτι Μωϋσῆς, ὁ πολλῷ καὶ τῶν ἑλληνικῶν γραμμάτων ἀρχαιότερος, εἰσήγαγε τὸν θεὸν ἐπαγγελλόμενον τὴν ἁγίαν γῆν καὶ ἀγαθὴν καὶ πολλήν, ῥέουσαν γάλα καὶ μέλι τοῖς κατὰ τὸν νόμον ἑαυτοῦ βιώσασιν, οὐδ’ ὡς οἴονταί τινες τὴν ἀγαθήν, τὴν κάτω νομιζομένην Ἰουδαίαν, κειμένην καὶ αὐτὴν ἐν τῇ ἀρχῆθεν κατηραμένῃ ἐν τοῖς ἔργοις τῆς παραβάσεως τοῦ Ἀδὰμ γῇ. Τὸ γὰρ ἐπικατάρατος ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου· ἐν λύπαις φαγῇ αὐτὴν πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς σου περὶ ὅλης εἴρηται τῆς γῆς, ἣν ἐν λύπαις, τουτέστι πόνοις, ἐσθίει πᾶς ἄνθρωπος ἐν τῷ Ἀδὰμ ἀποθανών, καὶ ἐσθίει πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ἑαυτοῦ ζωῆς. Καὶ ὡς ἐπικατάρατος πᾶσα ἡ γῆ ἀκάνθας καὶ τριβόλους ἀνατελεῖ πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς τοῦ ἐν τῷ Ἀδὰμ ἐκβληθέντος ἀπὸ τοῦ παραδείσου, καὶ ἐν ἱδρῶτι τοῦ προσώπου ἑαυτοῦ ἐσθίει πᾶς ἄνθρωπος τὸν ἑαυτοῦ ἄρτον, ἕως ἐπιστρέψει εἰς τὴν γῆν, ἐξ ἧς ἐλήφθη. Πολὺν μὲν οὖν ἔχει λόγον ὅλα τὰ κατὰ τὸν τόπον τοῦτον, δυνάμενον εἰς τὴν σαφήνειαν τῶν λέξεων κατασκευασθῆναι·
Αn Α παρέχειν καὶ αὖθις τύπτειν ; Πότερον Μωϋσῆς ἢ Ἰησοῦς ψεύδεται; Ἢ ὁ Πατήρ, τοῦτον πέμπων, ἐπελάθετο τίνα Μωϋσῃ διετάξατο (9); Η κατα γνοὺς τῶν ἰδίων νόμων μετέγνω, καὶ τὸν ἄγγελο ἐπὶ τοῖς ἐναντίοις ἀποστέλλει; Πέπονθε δὴ διὰ τούτων Κέλσος πρᾶγμα, ὁ πάντ' ἐπίστασθαι ἐπαγγελ λόμενος, ιδιωτικώτατον, περὶ τοῦ νοῦ τῶν Γραφών οἰηθεὶς πλέον τῶν κατὰ τὸ γράμμα λέξεων μηδένα λόγον εἶναι βαθύτερον ἐν τῷ νόμῳ καὶ τοῖς προφή ταις· οὐχ ὁρῶν, ὅτι οὐκ ἂν οὕτω προφανῶς ἀπιθά- νως τὸν σωματικὸν ἐπηγγέλλετο (10) πλοῦτον ταῖς ὀρθῶς βιύσασιν ὁ λόγος, δεικνυμένων δικαιοτάτων ἐν ἄκρα πενία βεβιωκέναι. Οἱ γοῦν προφῆται, καὶ διὰ τὸ καθαρῶς βεβιωκέναι τὸ θεῖον Πνεῦμα χωρησάντες, περιῆλθον ἐν μηλωταῖς, ἐν αἰγείοις δέρμασιν, υστερούμενοι, θλιβόμενοι, κακουχούμενοι, ἐν ἐρη μίαις πλανώμενοι, καὶ ὄρεσι, καὶ σπηλαίοις καὶ ταῖς ἐπαῖς τῆς γῆς· Πολλαὶ γὰρ αἱ θλίψεις των δικαίων, κατὰ τὸν Ὑμνῳδόν. Εἴπερ δὲ ἀνέγνω τὸν Μωϋσέως νόμον ὁ Κέλσος, εἰκὸς, ὅτι τὸ, Δανειείς ἔθνεσι πολλοῖς, σὺ δὲ οὐ δανειῇ (11), λεγόμενον πρὸς τὸν τηροῦντα τὸν νόμον, ᾠήθη τοιοῦτον εἶναι, ὥστ᾽ ἐν ἐπαγγελία λέγεσθαι τῷ δικαίῳ, τοσοῦτον πλουτήσειν τὸν τυφλὸν πλοῦτον, ὥστε διὰ τὸ πλῆθος τῶν χρημάτων οὐ μόνον Ἰουδαίοις δανείζειν τὸν δί- καιον, ἀλλ' οὐδ᾽ ἄλλων ἑνὶ ἔθνει, ἢ δευτέρῳ, ἢ τρίτ ἀλλὰ πολλοῖς. Πόσα οὖν ὁ δίκαιος ἐκέκτητο χρήματα, μισθὸν τῆς δικαιοσύνης αὐτὰ κατὰ τὸν νόμον λαβών, ἵνα δανείζῃ (12) πολλοῖς ἔθνεσιν; Ακόλουθον δ᾽ ἐστὶ τῇ τοιαύτῃ ἐκδοχῇ καὶ τὸ ὑπολαμβάνειν, ὅτι οὐδέποτε ὁ δίκαιος δανείζεται· ἐπεὶ γέγραπται· Σὺ δὲ οὐ δα- νειῇ. 'Αρ' οὖν ἔμεινε τὸ ἔθνος τοσούτοις χρόνοις ἐν τῇ κατὰ Μωϋσέα θεοσεβείᾳ, προφανώς βλέπον ψευ- δόμενον, ὅσον ἐπὶ τῷ Κέλσῳ, τὸν νομοθέτην; Οὐδὲ γὰρ ἱστόρηταί τις τοσοῦτον πλουτήσας, ὡς δεδανει- κέναι ἔθνεσι πολλοῖς. Ἀλλ᾿ οὐ πιθανὸν οὕτως αὐτοὺς διδασκομένους ἀκούειν τοῦ νόμου, ὡς Κέλσος ᾤετο, καὶ προφανῶς βλέποντας ψευδεῖς τὰς κατὰ τὸν νόμο ἐπαγγελίας ἀγωνίζεσθαι περὶ τοῦ νόμου. Ἐὰν δὲ τάς ἀναγεγραμμένας τις ἁμαρτίας τοῦ λαοῦ φέρῃ παρά- δειγμα τοῦ καταπεφρονηκέναι αὐτοὺς τοῦ νόμου, τά- γα διὰ τὸ κατεγνωκέναι αὐτοὺς (13) ώς ψευδομένου λεκτέον πρὸς αὐτὸν, ὅτι ἀναγνωστέον καὶ τοὺς χρόνους, ἐν οἷς ὅλος ὁ λαὸς ἀναγέγραπται, μετὰ τὸ πεποιηκέναι τὸ πονηρὸν ἐνώπιον Κυρίου, ἐπὶ τὸ βέλτιον καὶ τὴν κατὰ τὸν νόμον θεοσέβειαν μετα βεβληκέναι. Ἀλλὰ καὶ, εἴπερ δυναστεύειν αὐτοῖς ὁ νόμος(14) επηγγέλλετο, λέγων, Αρξεις σὺ δὲ ἐθνῶν πολλῶν, σοῦ δὲ οὐκ ἄρξουσι, καὶ μηδὲν δηλοῦται διὰ τούτων βαθύτερον· δῆλον, ὅτι πολλῷ πλέον κατεγίνωσκεν ὁ λαὸς τῶν κατὰ τὸν νόμον ἐπαγγελιών. Παραφράζει δέ τινας λέξεις ὁ Κέλσος, ἐμφαινούσας πληρωθήσεσθαι πᾶσαν τὴν γῆν διὰ τοῦ Ἑβραϊκοῦ σπέρματος· ὅπερ 12. λέξατο, διετάξατο, δάνω, δάνος. Δανείζομαι, εἰ δανίω, 6. δανίζω, δανίζομαι, δανιῶ, οι δανιοῦμαι, δανι, δανειζ. δανείζει. ORIGENTS : B mandaverat ? proprias lages damnavit, et peni- tentia ductus nuntium mittit contraria præceplu- rum? Hic accidit Celso illi, qui se omnia scire jactitat, quod imperitissimis accidere solet; dum putat nihil in lege et prophetis esse altius quam quod verba præ se ferunt. Nempe non animadvertit quam evidenter improbabile sit hujus temporis divitias promissas a Scripturis fuisse, cum fuisse viros justissimos constet qui in summa inopia vixerunt. Sic prophetæ illi, qui propterea quod pure vise- rant, Spiritum divinum acceperunt, circuierunt in melotis, in pellibus caprinis, egentes, angustiati, af- flicti, in solitudinibus errantes, in montibus, et spe- luncis, et in cavernis lerre . Nam, ut ait Psal- mista Multæ tribulationes justorum *. Si Celsus Moysis legem legisset, opinor istud: Fæenerabis multis gentibus, et ipse a nullo accipies mutuum *, legem observanti dictum, perinde accepisset ac si justo promissum fuisset, se cæcis istis divitiis adeo circumfluxurum esse, ut præ illarum copia non Judæis modo aut alteri aut duabus aut tribus na- dionibus, sed multis foeneraret. Quantis igitur di- vitiis secundum legem justi remunerata est justitia, ut multis gentibus fœneret? Hujusmodi autem in- terpretationi consequens est, ut nunquam justus mutuum accipere existimetur; cum scriptum sit : Ipse non accipies mutuum 7. Nunquid gens illa, quae se tam evidenter vidisset a Moyse deceptam, ut Celsus existimat, servasset per tot sæcula reli- gionem, quam ipsi legislator ille præscripserat? Neque enim ullus memoratur tot divitias adeptus, G ut multis gentibus fœneraverit. At probabile non est legem tantopere cordi futuram fuisse homini- bus, qui eam, ut Celsus putat, intelligere docti es- sent, et falsis promissionibus duci se a lege aperte vidissent. Si quis dicat quæ hujus populi peccata Scripturæ recitant, ea exemplo esse, legem ab illo despectam fuisse et rejectam, fortasse quia ipsum de- cipcret, huic respondendum erit, legendain esse hi- storiam temporum, ubi scriptum est populum istum, postquam peccatis Deum offenderat, mutatum esse in melius et ad religionem a lege institutam rediisse. bus plurimis et tui nemo dominabitur *, pollicetur dominationem, nec aliud quidquam arcanius signi- ficat; multo magis populus iste legis pro- missa despicatus fuisset. Quemdam aliumn Celsus mutatis vocibus affert locum, ubi dicitur terram universam Hebraico semine replendam esse : quod * Hebr. x1, 37, 38. Psal. xxxm, 20. lbid. • Deut. IV, • Deut. xxvIIJ, at legendum esse patet ex hujus libri nam. 25. Do, dus, dare, unde non davet, ut hic scriptum est. sileensis, Libb. editi, 19. Jam si lex his verbis : Dominaberis nationi- D (9) Διετάξατο. Libb. editi hoc loco habent, διε- (10) Add oram libb. edit., ἀπηγγέλλετο. (11) Δανειῇ. Mallet Guietus δανιῇ, a δάω, δῶ. (12) Codex Jolianus, δανείζῃ. Cold. Reg. et Ba- (15) Lege cum Boherello, αὐτοῦ. (14) Harschel. in textu, λόγος.
ὀλίγοις δ’ ἐπὶ τοῦ παρόντος ἠρκέσθημεν, βουλόμενοι ἀπολῦσαι περισπασμοῦ, τοῦ ὡς περὶ τῆς Ἰουδαίας γῆς ὑπολαμβάνοντος εἰρῆσθαι τὰ περὶ ἀγαθῆς γῆς, ἣν ὁ θεὸς ὑπισχνεῖται τοῖς δικαίοις. Εἴπερ οὖν ἡ πᾶσα γῆ αὐτὴ ἐπικατάρατος ἐν τοῖς ἔργοις ἐστὶ τοῦ Ἀδὰμ καὶ τῶν ἐν αὐτῷ ἀποθανόντων, δῆλον ὅτι καὶ πάντα τὰ μόρια αὐτῆς μετέχει τῆς ἀρᾶς, ἐν οἷς ἐστι καὶ ἡ Ἰουδαία γῆ· ὥστε μὴ δύνασθαι ἐφαρμόζειν αὐτῇ τὸ Εἰς γῆν ἀγαθὴν καὶ πολλήν, εἰς γῆν ῥέουσαν γάλα καὶ μέλι, κἂν συμβολικῶς σκιὰ εἶναι ἀποδεικνύηται ἡ Ἰουδαία καὶ ἡ Ἱερουσαλὴμ τῆς καθαρᾶς ἐν καθαρῷ κειμένης οὐρανῷ γῆς ἀγαθῆς καὶ πολλῆς, ἐν ᾗ ἐστιν ἡ ἐπουράνιος Ἱερουσαλήμ· περὶ ἧς διαλαβὼν ὁ ἀπόστολος, ὡς συνεγερθεὶς Χριστῷ καὶ τὰ ἄνω ζητῶν καὶ νοῦν εὑρὼν οὐδεμιᾶς ἐχόμενον ἰουδαϊκῆς μυθολογίας φησίν·
Αn Α παρέχειν καὶ αὖθις τύπτειν ; Πότερον Μωϋσῆς ἢ Ἰησοῦς ψεύδεται; Ἢ ὁ Πατήρ, τοῦτον πέμπων, ἐπελάθετο τίνα Μωϋσῃ διετάξατο (9); Η κατα γνοὺς τῶν ἰδίων νόμων μετέγνω, καὶ τὸν ἄγγελο ἐπὶ τοῖς ἐναντίοις ἀποστέλλει; Πέπονθε δὴ διὰ τούτων Κέλσος πρᾶγμα, ὁ πάντ' ἐπίστασθαι ἐπαγγελ λόμενος, ιδιωτικώτατον, περὶ τοῦ νοῦ τῶν Γραφών οἰηθεὶς πλέον τῶν κατὰ τὸ γράμμα λέξεων μηδένα λόγον εἶναι βαθύτερον ἐν τῷ νόμῳ καὶ τοῖς προφή ταις· οὐχ ὁρῶν, ὅτι οὐκ ἂν οὕτω προφανῶς ἀπιθά- νως τὸν σωματικὸν ἐπηγγέλλετο (10) πλοῦτον ταῖς ὀρθῶς βιύσασιν ὁ λόγος, δεικνυμένων δικαιοτάτων ἐν ἄκρα πενία βεβιωκέναι. Οἱ γοῦν προφῆται, καὶ διὰ τὸ καθαρῶς βεβιωκέναι τὸ θεῖον Πνεῦμα χωρησάντες, περιῆλθον ἐν μηλωταῖς, ἐν αἰγείοις δέρμασιν, υστερούμενοι, θλιβόμενοι, κακουχούμενοι, ἐν ἐρη μίαις πλανώμενοι, καὶ ὄρεσι, καὶ σπηλαίοις καὶ ταῖς ἐπαῖς τῆς γῆς· Πολλαὶ γὰρ αἱ θλίψεις των δικαίων, κατὰ τὸν Ὑμνῳδόν. Εἴπερ δὲ ἀνέγνω τὸν Μωϋσέως νόμον ὁ Κέλσος, εἰκὸς, ὅτι τὸ, Δανειείς ἔθνεσι πολλοῖς, σὺ δὲ οὐ δανειῇ (11), λεγόμενον πρὸς τὸν τηροῦντα τὸν νόμον, ᾠήθη τοιοῦτον εἶναι, ὥστ᾽ ἐν ἐπαγγελία λέγεσθαι τῷ δικαίῳ, τοσοῦτον πλουτήσειν τὸν τυφλὸν πλοῦτον, ὥστε διὰ τὸ πλῆθος τῶν χρημάτων οὐ μόνον Ἰουδαίοις δανείζειν τὸν δί- καιον, ἀλλ' οὐδ᾽ ἄλλων ἑνὶ ἔθνει, ἢ δευτέρῳ, ἢ τρίτ ἀλλὰ πολλοῖς. Πόσα οὖν ὁ δίκαιος ἐκέκτητο χρήματα, μισθὸν τῆς δικαιοσύνης αὐτὰ κατὰ τὸν νόμον λαβών, ἵνα δανείζῃ (12) πολλοῖς ἔθνεσιν; Ακόλουθον δ᾽ ἐστὶ τῇ τοιαύτῃ ἐκδοχῇ καὶ τὸ ὑπολαμβάνειν, ὅτι οὐδέποτε ὁ δίκαιος δανείζεται· ἐπεὶ γέγραπται· Σὺ δὲ οὐ δα- νειῇ. 'Αρ' οὖν ἔμεινε τὸ ἔθνος τοσούτοις χρόνοις ἐν τῇ κατὰ Μωϋσέα θεοσεβείᾳ, προφανώς βλέπον ψευ- δόμενον, ὅσον ἐπὶ τῷ Κέλσῳ, τὸν νομοθέτην; Οὐδὲ γὰρ ἱστόρηταί τις τοσοῦτον πλουτήσας, ὡς δεδανει- κέναι ἔθνεσι πολλοῖς. Ἀλλ᾿ οὐ πιθανὸν οὕτως αὐτοὺς διδασκομένους ἀκούειν τοῦ νόμου, ὡς Κέλσος ᾤετο, καὶ προφανῶς βλέποντας ψευδεῖς τὰς κατὰ τὸν νόμο ἐπαγγελίας ἀγωνίζεσθαι περὶ τοῦ νόμου. Ἐὰν δὲ τάς ἀναγεγραμμένας τις ἁμαρτίας τοῦ λαοῦ φέρῃ παρά- δειγμα τοῦ καταπεφρονηκέναι αὐτοὺς τοῦ νόμου, τά- γα διὰ τὸ κατεγνωκέναι αὐτοὺς (13) ώς ψευδομένου λεκτέον πρὸς αὐτὸν, ὅτι ἀναγνωστέον καὶ τοὺς χρόνους, ἐν οἷς ὅλος ὁ λαὸς ἀναγέγραπται, μετὰ τὸ πεποιηκέναι τὸ πονηρὸν ἐνώπιον Κυρίου, ἐπὶ τὸ βέλτιον καὶ τὴν κατὰ τὸν νόμον θεοσέβειαν μετα βεβληκέναι. Ἀλλὰ καὶ, εἴπερ δυναστεύειν αὐτοῖς ὁ νόμος(14) επηγγέλλετο, λέγων, Αρξεις σὺ δὲ ἐθνῶν πολλῶν, σοῦ δὲ οὐκ ἄρξουσι, καὶ μηδὲν δηλοῦται διὰ τούτων βαθύτερον· δῆλον, ὅτι πολλῷ πλέον κατεγίνωσκεν ὁ λαὸς τῶν κατὰ τὸν νόμον ἐπαγγελιών. Παραφράζει δέ τινας λέξεις ὁ Κέλσος, ἐμφαινούσας πληρωθήσεσθαι πᾶσαν τὴν γῆν διὰ τοῦ Ἑβραϊκοῦ σπέρματος· ὅπερ 12. λέξατο, διετάξατο, δάνω, δάνος. Δανείζομαι, εἰ δανίω, 6. δανίζω, δανίζομαι, δανιῶ, οι δανιοῦμαι, δανι, δανειζ. δανείζει. ORIGENTS : B mandaverat ? proprias lages damnavit, et peni- tentia ductus nuntium mittit contraria præceplu- rum? Hic accidit Celso illi, qui se omnia scire jactitat, quod imperitissimis accidere solet; dum putat nihil in lege et prophetis esse altius quam quod verba præ se ferunt. Nempe non animadvertit quam evidenter improbabile sit hujus temporis divitias promissas a Scripturis fuisse, cum fuisse viros justissimos constet qui in summa inopia vixerunt. Sic prophetæ illi, qui propterea quod pure vise- rant, Spiritum divinum acceperunt, circuierunt in melotis, in pellibus caprinis, egentes, angustiati, af- flicti, in solitudinibus errantes, in montibus, et spe- luncis, et in cavernis lerre . Nam, ut ait Psal- mista Multæ tribulationes justorum *. Si Celsus Moysis legem legisset, opinor istud: Fæenerabis multis gentibus, et ipse a nullo accipies mutuum *, legem observanti dictum, perinde accepisset ac si justo promissum fuisset, se cæcis istis divitiis adeo circumfluxurum esse, ut præ illarum copia non Judæis modo aut alteri aut duabus aut tribus na- dionibus, sed multis foeneraret. Quantis igitur di- vitiis secundum legem justi remunerata est justitia, ut multis gentibus fœneret? Hujusmodi autem in- terpretationi consequens est, ut nunquam justus mutuum accipere existimetur; cum scriptum sit : Ipse non accipies mutuum 7. Nunquid gens illa, quae se tam evidenter vidisset a Moyse deceptam, ut Celsus existimat, servasset per tot sæcula reli- gionem, quam ipsi legislator ille præscripserat? Neque enim ullus memoratur tot divitias adeptus, G ut multis gentibus fœneraverit. At probabile non est legem tantopere cordi futuram fuisse homini- bus, qui eam, ut Celsus putat, intelligere docti es- sent, et falsis promissionibus duci se a lege aperte vidissent. Si quis dicat quæ hujus populi peccata Scripturæ recitant, ea exemplo esse, legem ab illo despectam fuisse et rejectam, fortasse quia ipsum de- cipcret, huic respondendum erit, legendain esse hi- storiam temporum, ubi scriptum est populum istum, postquam peccatis Deum offenderat, mutatum esse in melius et ad religionem a lege institutam rediisse. bus plurimis et tui nemo dominabitur *, pollicetur dominationem, nec aliud quidquam arcanius signi- ficat; multo magis populus iste legis pro- missa despicatus fuisset. Quemdam aliumn Celsus mutatis vocibus affert locum, ubi dicitur terram universam Hebraico semine replendam esse : quod * Hebr. x1, 37, 38. Psal. xxxm, 20. lbid. • Deut. IV, • Deut. xxvIIJ, at legendum esse patet ex hujus libri nam. 25. Do, dus, dare, unde non davet, ut hic scriptum est. sileensis, Libb. editi, 19. Jam si lex his verbis : Dominaberis nationi- D (9) Διετάξατο. Libb. editi hoc loco habent, διε- (10) Add oram libb. edit., ἀπηγγέλλετο. (11) Δανειῇ. Mallet Guietus δανιῇ, a δάω, δῶ. (12) Codex Jolianus, δανείζῃ. Cold. Reg. et Ba- (15) Lege cum Boherello, αὐτοῦ. (14) Harschel. in textu, λόγος.
Ἀλλὰ προσεληλύθατε Σιὼν ὄρει καὶ πόλει θεοῦ ζῶντος Ἱερουσαλὴμ ἐπουρανίῳ καὶ μυριάσιν ἀγγέλων πανηγύρει. Ἵνα δέ τις πεισθῇ μὴ παρὰ τὸ βούλημα τοῦ θείου πνεύματος ἡμᾶς λέγειν περὶ τῆς παρὰ Μωϋσεῖ γῆς ἀγαθῆς καὶ πολλῆς, ἐπιστησάτω πᾶσι μὲν τοῖς προφήταις, διδάσκουσι τὴν εἰς Ἱερουσαλὴμ ἐπάνοδον τῶν πεπλανημένων καὶ ἀποπεπτωκότων ἀπ’ αὐτῆς καὶ ἁπαξαπλῶς ἀποκαθισταμένων εἰς τὸν καλούμενον τόπον καὶ πόλιν τοῦ θεοῦ παρὰ τῷ εἰπόντι ὅτι Ἐν εἰρήνῃ ἁγίᾳ ὁ τόπος αὐτοῦ, λέγοντι δὲ καὶ τό· Μέγας ὁ κύριος καὶ αἰνετὸς σφόδρα ἐν πόλει τοῦ θεοῦ ἡμῶν, ὄρει ἁγίῳ αὐτοῦ, εὐρίζονι ἀγαλλιάματι πάσης τῆς γῆς. Ἀρκεῖ δ’ ἐπὶ τοῦ παρόντος παραθέσθαι τὰ ἀπὸ τοῦ τριακοστοῦ καὶ ἕκτου ψαλμοῦ, οὕτως ἔχοντα περὶ τῆς τῶν δικαίων γῆς· Οἱ δ’ ὑπομένοντες τὸν κύριον αὐτοὶ κληρονομήσουσι γῆν καὶ μετ’ ὀλίγα· Οἱ δὲ πραεῖς κληρονομήσουσι γῆν καὶ κατατρυφήσουσιν ἐπὶ πλήθει εἰρήνης καὶ μετ’ ὀλίγα· Οἱ εὐλογοῦντες αὐτὸν κληρονομήσουσι γῆν καὶ πάλιν·
Αn Α παρέχειν καὶ αὖθις τύπτειν ; Πότερον Μωϋσῆς ἢ Ἰησοῦς ψεύδεται; Ἢ ὁ Πατήρ, τοῦτον πέμπων, ἐπελάθετο τίνα Μωϋσῃ διετάξατο (9); Η κατα γνοὺς τῶν ἰδίων νόμων μετέγνω, καὶ τὸν ἄγγελο ἐπὶ τοῖς ἐναντίοις ἀποστέλλει; Πέπονθε δὴ διὰ τούτων Κέλσος πρᾶγμα, ὁ πάντ' ἐπίστασθαι ἐπαγγελ λόμενος, ιδιωτικώτατον, περὶ τοῦ νοῦ τῶν Γραφών οἰηθεὶς πλέον τῶν κατὰ τὸ γράμμα λέξεων μηδένα λόγον εἶναι βαθύτερον ἐν τῷ νόμῳ καὶ τοῖς προφή ταις· οὐχ ὁρῶν, ὅτι οὐκ ἂν οὕτω προφανῶς ἀπιθά- νως τὸν σωματικὸν ἐπηγγέλλετο (10) πλοῦτον ταῖς ὀρθῶς βιύσασιν ὁ λόγος, δεικνυμένων δικαιοτάτων ἐν ἄκρα πενία βεβιωκέναι. Οἱ γοῦν προφῆται, καὶ διὰ τὸ καθαρῶς βεβιωκέναι τὸ θεῖον Πνεῦμα χωρησάντες, περιῆλθον ἐν μηλωταῖς, ἐν αἰγείοις δέρμασιν, υστερούμενοι, θλιβόμενοι, κακουχούμενοι, ἐν ἐρη μίαις πλανώμενοι, καὶ ὄρεσι, καὶ σπηλαίοις καὶ ταῖς ἐπαῖς τῆς γῆς· Πολλαὶ γὰρ αἱ θλίψεις των δικαίων, κατὰ τὸν Ὑμνῳδόν. Εἴπερ δὲ ἀνέγνω τὸν Μωϋσέως νόμον ὁ Κέλσος, εἰκὸς, ὅτι τὸ, Δανειείς ἔθνεσι πολλοῖς, σὺ δὲ οὐ δανειῇ (11), λεγόμενον πρὸς τὸν τηροῦντα τὸν νόμον, ᾠήθη τοιοῦτον εἶναι, ὥστ᾽ ἐν ἐπαγγελία λέγεσθαι τῷ δικαίῳ, τοσοῦτον πλουτήσειν τὸν τυφλὸν πλοῦτον, ὥστε διὰ τὸ πλῆθος τῶν χρημάτων οὐ μόνον Ἰουδαίοις δανείζειν τὸν δί- καιον, ἀλλ' οὐδ᾽ ἄλλων ἑνὶ ἔθνει, ἢ δευτέρῳ, ἢ τρίτ ἀλλὰ πολλοῖς. Πόσα οὖν ὁ δίκαιος ἐκέκτητο χρήματα, μισθὸν τῆς δικαιοσύνης αὐτὰ κατὰ τὸν νόμον λαβών, ἵνα δανείζῃ (12) πολλοῖς ἔθνεσιν; Ακόλουθον δ᾽ ἐστὶ τῇ τοιαύτῃ ἐκδοχῇ καὶ τὸ ὑπολαμβάνειν, ὅτι οὐδέποτε ὁ δίκαιος δανείζεται· ἐπεὶ γέγραπται· Σὺ δὲ οὐ δα- νειῇ. 'Αρ' οὖν ἔμεινε τὸ ἔθνος τοσούτοις χρόνοις ἐν τῇ κατὰ Μωϋσέα θεοσεβείᾳ, προφανώς βλέπον ψευ- δόμενον, ὅσον ἐπὶ τῷ Κέλσῳ, τὸν νομοθέτην; Οὐδὲ γὰρ ἱστόρηταί τις τοσοῦτον πλουτήσας, ὡς δεδανει- κέναι ἔθνεσι πολλοῖς. Ἀλλ᾿ οὐ πιθανὸν οὕτως αὐτοὺς διδασκομένους ἀκούειν τοῦ νόμου, ὡς Κέλσος ᾤετο, καὶ προφανῶς βλέποντας ψευδεῖς τὰς κατὰ τὸν νόμο ἐπαγγελίας ἀγωνίζεσθαι περὶ τοῦ νόμου. Ἐὰν δὲ τάς ἀναγεγραμμένας τις ἁμαρτίας τοῦ λαοῦ φέρῃ παρά- δειγμα τοῦ καταπεφρονηκέναι αὐτοὺς τοῦ νόμου, τά- γα διὰ τὸ κατεγνωκέναι αὐτοὺς (13) ώς ψευδομένου λεκτέον πρὸς αὐτὸν, ὅτι ἀναγνωστέον καὶ τοὺς χρόνους, ἐν οἷς ὅλος ὁ λαὸς ἀναγέγραπται, μετὰ τὸ πεποιηκέναι τὸ πονηρὸν ἐνώπιον Κυρίου, ἐπὶ τὸ βέλτιον καὶ τὴν κατὰ τὸν νόμον θεοσέβειαν μετα βεβληκέναι. Ἀλλὰ καὶ, εἴπερ δυναστεύειν αὐτοῖς ὁ νόμος(14) επηγγέλλετο, λέγων, Αρξεις σὺ δὲ ἐθνῶν πολλῶν, σοῦ δὲ οὐκ ἄρξουσι, καὶ μηδὲν δηλοῦται διὰ τούτων βαθύτερον· δῆλον, ὅτι πολλῷ πλέον κατεγίνωσκεν ὁ λαὸς τῶν κατὰ τὸν νόμον ἐπαγγελιών. Παραφράζει δέ τινας λέξεις ὁ Κέλσος, ἐμφαινούσας πληρωθήσεσθαι πᾶσαν τὴν γῆν διὰ τοῦ Ἑβραϊκοῦ σπέρματος· ὅπερ 12. λέξατο, διετάξατο, δάνω, δάνος. Δανείζομαι, εἰ δανίω, 6. δανίζω, δανίζομαι, δανιῶ, οι δανιοῦμαι, δανι, δανειζ. δανείζει. ORIGENTS : B mandaverat ? proprias lages damnavit, et peni- tentia ductus nuntium mittit contraria præceplu- rum? Hic accidit Celso illi, qui se omnia scire jactitat, quod imperitissimis accidere solet; dum putat nihil in lege et prophetis esse altius quam quod verba præ se ferunt. Nempe non animadvertit quam evidenter improbabile sit hujus temporis divitias promissas a Scripturis fuisse, cum fuisse viros justissimos constet qui in summa inopia vixerunt. Sic prophetæ illi, qui propterea quod pure vise- rant, Spiritum divinum acceperunt, circuierunt in melotis, in pellibus caprinis, egentes, angustiati, af- flicti, in solitudinibus errantes, in montibus, et spe- luncis, et in cavernis lerre . Nam, ut ait Psal- mista Multæ tribulationes justorum *. Si Celsus Moysis legem legisset, opinor istud: Fæenerabis multis gentibus, et ipse a nullo accipies mutuum *, legem observanti dictum, perinde accepisset ac si justo promissum fuisset, se cæcis istis divitiis adeo circumfluxurum esse, ut præ illarum copia non Judæis modo aut alteri aut duabus aut tribus na- dionibus, sed multis foeneraret. Quantis igitur di- vitiis secundum legem justi remunerata est justitia, ut multis gentibus fœneret? Hujusmodi autem in- terpretationi consequens est, ut nunquam justus mutuum accipere existimetur; cum scriptum sit : Ipse non accipies mutuum 7. Nunquid gens illa, quae se tam evidenter vidisset a Moyse deceptam, ut Celsus existimat, servasset per tot sæcula reli- gionem, quam ipsi legislator ille præscripserat? Neque enim ullus memoratur tot divitias adeptus, G ut multis gentibus fœneraverit. At probabile non est legem tantopere cordi futuram fuisse homini- bus, qui eam, ut Celsus putat, intelligere docti es- sent, et falsis promissionibus duci se a lege aperte vidissent. Si quis dicat quæ hujus populi peccata Scripturæ recitant, ea exemplo esse, legem ab illo despectam fuisse et rejectam, fortasse quia ipsum de- cipcret, huic respondendum erit, legendain esse hi- storiam temporum, ubi scriptum est populum istum, postquam peccatis Deum offenderat, mutatum esse in melius et ad religionem a lege institutam rediisse. bus plurimis et tui nemo dominabitur *, pollicetur dominationem, nec aliud quidquam arcanius signi- ficat; multo magis populus iste legis pro- missa despicatus fuisset. Quemdam aliumn Celsus mutatis vocibus affert locum, ubi dicitur terram universam Hebraico semine replendam esse : quod * Hebr. x1, 37, 38. Psal. xxxm, 20. lbid. • Deut. IV, • Deut. xxvIIJ, at legendum esse patet ex hujus libri nam. 25. Do, dus, dare, unde non davet, ut hic scriptum est. sileensis, Libb. editi, 19. Jam si lex his verbis : Dominaberis nationi- D (9) Διετάξατο. Libb. editi hoc loco habent, διε- (10) Add oram libb. edit., ἀπηγγέλλετο. (11) Δανειῇ. Mallet Guietus δανιῇ, a δάω, δῶ. (12) Codex Jolianus, δανείζῃ. Cold. Reg. et Ba- (15) Lege cum Boherello, αὐτοῦ. (14) Harschel. in textu, λόγος.
PG 11:1463Οἱ δίκαιοι κληρονομήσουσι γῆν καὶ καταςκηνώσουσιν εἰς αἰῶνα αἰῶνος ἐπ’ αὐτῆς. Ὅρα δ’ εἰ μὴ τὸ καθαρὰν εἶναι ἐν καθαρῷ τῷ οὐρανῷ τὴν γῆν δηλοῦται τοῖς ἀκούειν δυναμένοις τῶν οὕτως εἰρημένων ἐν τῷ αὐτῷ ψαλμῷ· Ὑπόμεινον τὸν κύριον καὶ φύλαξον τὴν ὁδὸν αὐτοῦ, καὶ ὑψώσει σε τοῦ κατακληρονομῆσαι γῆν. Δοκεῖ δέ μοι καὶ τὰ περὶ τῶν τῇδε τιμίων εἶναι νομιζομένων λίθων, ἀπορροήν τινα λεγομένων ἔχειν ἀπὸ τῶν ἐν τῇ κρείττονι γῇ λίθων, εἰλῆφθαι τῷ Πλάτωνι ἀπὸ τῶν ἐν τῷ Ἡσαί̈ᾳ ἀναγεγραμμένων περὶ τῆς πόλεως τοῦ θεοῦ, περὶ ἧς γέγραπται· Θήσω τὰς ἐπάλξεις σου ἴασπιν καὶ τοὺς λίθους σου λίθους κρυστάλλου καὶ τὸν περίβολόν σου λίθους ἐκλεκτοὺς καὶ πάλιν· Θήσω τὰ θεμέλιά σου σάπφειρον. Τὸν μὲν οὖν παρὰ Πλάτωνι ἀλληγοροῦντες μῦθον οἱ σεμνότερον τὰ τοῦ φιλοσόφου ἐξειληφότες διηγοῦνται, τὰς δὲ προφητείας, ἀφ’ ὧν στοχαζόμεθα καὶ τὸν Πλάτωνα εἰληφέναι, οἱ συγγενῶς τοῖς προφήταις καὶ ἐνθέως βιώσαντες καὶ πάντα τὸν χρόνον ἀναθέντες τῇ ἐξετάσει τῶν ἱερῶν γραμμάτων τοῖς ἐπιτηδείοις διὰ βίου καθαρότητα καὶ τὴν περὶ τὰ θεῖα φιλομάθειαν παραστήσουσιν.
ὡς πρὸς τὴν ἱστορίαν, μηνίοντος (15), ἵν' οὕτως όνο- μάσω, τοῦ Θεοῦ, γεγένηται μετὰ τὴν Ἰησοῦ ἐπιδη μίαν, ήπερ εὐλογίας ἀποδιδόντος. ᾿Αλλὰ καὶ περὶ τοῦ ἐν ἐπαγγελίᾳ εἰρῆσθαι Ἰουδαίοις καταφονεύειν τοὺς που λεμίους, λεκτέον ὅτι, εἴ τις ἀναλέγοιτο καὶ προσέχοι ἐπιμελῶς ταῖς λέξεσιν, εὗροι ἂν ἀδύνατον εἶναι τὴν ὡς πρὸς τὸ ῥητὸν ἐκδοχήν. Αρκεῖ δ' ἐπὶ τοῦ παρόν τὸς ἀπὸ τῶν ψαλμῶν παραθέσθαι, τίνα τρόπον ὁ δί- καιος εἰσάγεται λέγων πρὸς ἑτέροις καὶ τὸ, Εἰς τὰς πρωίας ἀπέκτεινον πάντας τοὺς ἁμαρτωλοὺς τῆς γῆς, τοῦ ἐξολοθρεῦσαι ἐκ πόλεως Κυρίου πάντας τοὺς ἐργαζομένους τὴν ἀνομίαν. Πρόσχες δὴ τῷ ῥητῷ καὶ τῇ διαθέσει τοῦ λέγοντος, εἰ ἐδύνατο άν δραγαθήματα προδιηγησάμενος, ἅπερ ἔκκειται τῷ βουλομένῳ ἀναγινώσκειν, ἐπιφέρειν τὸ ὡς πρὸς τὴν λέξιν δυνατόν, ὅτι οὐκ ἄλλῳ καιρῷ τῆς ἡμέρας ἢ τῷ ἑωθινῷ ἀνήρει πάντας τοὺς ἁμαρτωλοὺς τῆς γῆς, ὡς μηδένα καταλιπεῖν αὐτῶν ζῶντα· καὶ εἰ ἐξωλόθρευεν ἀπὸ τῆς Ἱερουσαλὴμ πάνθ᾽ ὀντινοῦν ἄνθρωπον ἐργαζό- μενον τὴν ἀνομίαν. Πολλὰ δ᾽ ἂν εὔροις καὶ ἐν τῷ νόμῳ τοιαῦτα, ὡς τὸ, Οὐ κατελίπομεν αὐτῶν ζωγρίαν. Φέρει δ' ὁ Κέλσος καὶ τὸ προειρῆσθαι αὐτοῖς, μὴ πειθομένοις τῷ νόμῳ, τὰ αὐτὰ πείσεσθαι, ἅπερ Εδρων τοὺς πολεμίους. Καὶ πρὶν ἄν τι παρατιθεὶς τούτοις ὁ Κέλσος χρήσηται οἷς νομίζει εναντιώμασι πρὸς τὸν νόμον ἀπὸ τῆς Χριστοῦ διδασκαλίας, λεκτέον περὶ τῶν προειρημένων. Φαμὲν τοίνυν, ὅτι ὁ νόμος διττός ἐστιν· ὁ μέν τις πρὸς ῥητὸν, ὁ δὲ πρὸς διά- νοιαν, ὡς καὶ τῶν πρὸ ἡμῶν τινες (16) ἐδίδαξαν. Καὶ ὁ μὲν πρὸς τὸ ῥητὸν οὐ τοσοῦτον ὑφ᾿ ἡμῶν, ὅσον ὑπὸ τοῦ ἔν τινι τῶν προφητῶν λέγοντος Θεοῦ, εἴρηται εἶναι δικαιώματα οὐ καλὰ, καὶ προστάγματα οὐ καλά· ὁ δὲ πρὸς διάνοιαν κατὰ τὸν αὐτὸν προφήτην ἐκ προσώπου τοῦ Θεοῦ λέγεται είναι δικαιώματα καλά, καὶ προστάγματα καλά. Οὐ γὰρ προφανῶς ἐναντία λέγει ὁ προφήτης ἐν αὐτῷ. ἢ ἀκολούθως καὶ ὁ Παῦλος τὸ μὲν γράμμα εἶπεν ἀποκτείνειν, ὅπερ ἴσον ἐστὶ τῷ τὸ ῥητόν (17)· τὸ δὲ πνεῦμα ζωοποιεῖν, ὅπερ ἰσοδυναμεῖ τῷ πρὸς διάνοιαν. Ἔστι γοῦν παρὰ τῷ Παύλῳ ἀνάλογόν τι εὑρεῖν τοῖς νομισθεῖσιν ἂν ἐναντιώμασι κατὰ τὸν προφήτην. Ὡς γὰρ ὅπου μὲν Ἰεζεκιήλ λέγει, Ἔδωκα αὐτοῖς δικαιώματα οὐ και λά, καὶ προστάγματα οὐ καλὰ, ἐν οἷς οὐ ζήσονται ἐν αὐτοῖς· ὅπου δὲ, Εδωκα αὐτοῖς δικαιώματα καλὰ, καὶ προστάγματα καλὰ, ἐν οἷς ζήσονται ἐν αὐτοῖς· ἤτοι ἰσοδυναμοῦν γε τούτοις· οὕτω καὶ ὁ Παῦλος, ὅπου μὲν τὸ τοῦ νομικού γράμματος διαβαλεῖν θέλει, φησίν Εἰ δὲ ἡ διακονία τοῦ θανάτου ἐν γράμμασιν έντε- τυπωμένη ἐν λίθοις ἐγενήθη ἐν δόξῃ, ὥστε μὴ δύνασθαι ἀτενίσαι τοὺς υἱοὺς Ἰσραὴλ εἰς τὸ πρόσωπον Μωϋσέως διὰ τὴν δόξαν του προσώπου αὐτοῦ τὴν καταργουμένην· πῶς οὐχὶ μᾶλλον ἡ λον. ΧΙ. προειρημένων τινές. ῥητόν. CONTRA CELSUM LÌB. VII. tum, irato polius Deo, ut ita loquar, quam bene- dictiones impertiente. Quod additur fuisse Judæis promissum fore, ut suos hostes interficerent, istud, si quis verba diligenter perpenderit, inveniet fieri non posse ut secundum litteram accipiatur. In præsentia satis erit locum e Psalmis afferre, ubi justus inter cætera inducitur dicens: In malulino interfciebam omnes peccalores terra, ut disperderem de civitate Domini omnes operantes iniquitatem *. Adverte ad verba et mentem loquentis, potueritne, postquam præclara recensuit facinora quæ quisque legere potest si libet, subjicere quasi rem factu possibilem, ut verba præ se ferunt, se, non alio diei tempore ac matutino, interficere omnes pec- catores terræ, ut neminem reliquum faceret; an disperdiderit de Jerusalem quicunque operarentur iniquitatem. Multa hujus generis in lege invenire licet, ut istud : Non reliquimus in eis quidquam vi- vum 10. A sane quoad historiam factum est post Jesu adven- B C nisi legi parerent, pœnaz easdem luituros quas hostibus inferebant. Sed priusquam aliquid istis addat et utatur quibusdam doctrina Christi præ- ceptis quæ legi contraria esse existimat, de iis quæ prius dicta sunt, loquendum est. Dico igitur legem duplicem esse, alteram litteralem, spiritua- lem alteram, ut jam ante nos quidam docuerunt. Litteralem non tam nos quam Deus ipse in uno e prophetis loquens vocat judicia non bona, prace- pla non bona "; spiritualis vero apud eumdem prophetam appellatur a Deo judicia bona, pracepla bona . Certe propheta eodem in loco secum pugnantia non dicit. Atque etiam illi Paulus con- sonat, dum ait litteram, quæ idem est ac sensus litteralis, occidere; et spiritum, qui idem significat ac sensus spiritualis, vivificare ". Apud Paulum igitur invenire est similia iis, quæ apud prophetau contraria sibi esse videri possent. Nam quemad- modum Ezechiel dicit, hic quidem : Dedi eis judi cia non bona, et præcepta non bona, in quibus non vi- vent 14; illic vero : Dedi eis judicia bona, et pra- cepta bona, in quibus virent 18; sic Paulus, ubi D legem litteralem deprimere vult, ait : Si auten mi Psal. c, 8. lbid. 21. 1º Deut. 11, 34. ] Cor. 1, 7, 8. Ezech. xx, 25. Ruin. vII, 14. ibidem aut addendum aut subaudiendum est µäλ- PATROL. GR. nistratio mortis litteris deformata in lapidibus, fuit in gloria ; ita ut non possent intendere filii Israel in faciem Moysis propter gloriam vultus ejus quæ evacua- tur; quomodo non magis ministratio spiritus erit in glo- ria ¹? Ubi autem admiratur et approbat legem, illam spiritualem vocat : Scimus, inquit, quia lex spiritualis est ". Illam etiam approbat hoc loco : Itaque !ex Ibid. 21. 1ª II Cor. 111, 6. * Ezech. xx, 25. Regius, Basileensis et Anglicanus secundus. Alii vero, 20. Addit Celsus prædictum etiam fuisse Judais, (15) ldem in textu, μηνύοντος, male. Præterea (16) Πρὸ ἡμῶν τινες. Ita recte codd. Vaticanus, (17) Τῷ τὸ ῥητόν. Legit Boherellus, τῷ πρὸς τὸ
Ἡμῖν δὲ προκεῖμενον ἦν δεῖξαι ὅτι ἡμεῖς μὲν οὐκ ἀπὸ Ἑλλήνων ἢ Πλάτωνος τὰ περὶ τῆς ἁγίας γῆς εἰλήφαμεν· ἐκεῖνοι δέ, νεώτεροι γενόμενοι οὐ μόνον τοῦ ἀρχαιοτάτου Μωϋσέως ἀλλὰ καὶ τῶν πλείστων προφητῶν, ἤτοι παρακηκόασί τινων αἰνισσομένων περὶ τῶν τοιούτων, ἢ καὶ ταῖς ἱεραῖς ἐντυχόντες γραφαῖς παραποιήσαντες αὐτὰ τοιαῦτά τινα περὶ τῆς κρείττονος εἰρήκασι γῆς. Σαφῶς δ’ ὁ Ἀγγαῖος παρίστησιν ἄλλο μὲν εἶναι τὴν ξηρὰν ἄλλο δὲ τὴν γῆν, ξηρὰν καλῶν ταύτην, ἐφ’ ᾗ ἐσμεν. Λέγει δὲ οὕτως· Ἔτι ἅπαξ ἐγὼ σείσω τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν καὶ τὴν ξηρὰν καὶ τὴν θάλασσαν. Ὥσπερ δὲ αὐτὸς τὴν διήγησιν ἀνατίθεται τοῦ παρὰ Πλάτωνι μύθου, κειμένου [ἐν] τῷ Φαίδωνι, λέγων τάδε· Τί δὲ διὰ τούτων ἐμφανίζει, οὐ παντὶ γνῶναι ῥᾴδιον· εἰ μὴ ὅστις ἐπαί̈ειν δύναιτο, τί ποτ’ ἐστὶν ἐκεῖνο ὅ φησιν· ὑπ’ ἀσθενείας καὶ βραδυτῆτος οὐχ οἵους τε εἶναι διεξελθεῖν ἐπ’ ἔσχατον τὸν ἀέρα· καὶ εἰ ἡ φύσις ἱκανὴ εἴη ἀνασχέσθαι θεωροῦσα, γνῶναι ἂν ὅτι ἐκεῖνός ἐστιν ὁ ἀληθῶς οὐρανὸς καὶ τὸ ἀληθινὸν φῶς·
ὡς πρὸς τὴν ἱστορίαν, μηνίοντος (15), ἵν' οὕτως όνο- μάσω, τοῦ Θεοῦ, γεγένηται μετὰ τὴν Ἰησοῦ ἐπιδη μίαν, ήπερ εὐλογίας ἀποδιδόντος. ᾿Αλλὰ καὶ περὶ τοῦ ἐν ἐπαγγελίᾳ εἰρῆσθαι Ἰουδαίοις καταφονεύειν τοὺς που λεμίους, λεκτέον ὅτι, εἴ τις ἀναλέγοιτο καὶ προσέχοι ἐπιμελῶς ταῖς λέξεσιν, εὗροι ἂν ἀδύνατον εἶναι τὴν ὡς πρὸς τὸ ῥητὸν ἐκδοχήν. Αρκεῖ δ' ἐπὶ τοῦ παρόν τὸς ἀπὸ τῶν ψαλμῶν παραθέσθαι, τίνα τρόπον ὁ δί- καιος εἰσάγεται λέγων πρὸς ἑτέροις καὶ τὸ, Εἰς τὰς πρωίας ἀπέκτεινον πάντας τοὺς ἁμαρτωλοὺς τῆς γῆς, τοῦ ἐξολοθρεῦσαι ἐκ πόλεως Κυρίου πάντας τοὺς ἐργαζομένους τὴν ἀνομίαν. Πρόσχες δὴ τῷ ῥητῷ καὶ τῇ διαθέσει τοῦ λέγοντος, εἰ ἐδύνατο άν δραγαθήματα προδιηγησάμενος, ἅπερ ἔκκειται τῷ βουλομένῳ ἀναγινώσκειν, ἐπιφέρειν τὸ ὡς πρὸς τὴν λέξιν δυνατόν, ὅτι οὐκ ἄλλῳ καιρῷ τῆς ἡμέρας ἢ τῷ ἑωθινῷ ἀνήρει πάντας τοὺς ἁμαρτωλοὺς τῆς γῆς, ὡς μηδένα καταλιπεῖν αὐτῶν ζῶντα· καὶ εἰ ἐξωλόθρευεν ἀπὸ τῆς Ἱερουσαλὴμ πάνθ᾽ ὀντινοῦν ἄνθρωπον ἐργαζό- μενον τὴν ἀνομίαν. Πολλὰ δ᾽ ἂν εὔροις καὶ ἐν τῷ νόμῳ τοιαῦτα, ὡς τὸ, Οὐ κατελίπομεν αὐτῶν ζωγρίαν. Φέρει δ' ὁ Κέλσος καὶ τὸ προειρῆσθαι αὐτοῖς, μὴ πειθομένοις τῷ νόμῳ, τὰ αὐτὰ πείσεσθαι, ἅπερ Εδρων τοὺς πολεμίους. Καὶ πρὶν ἄν τι παρατιθεὶς τούτοις ὁ Κέλσος χρήσηται οἷς νομίζει εναντιώμασι πρὸς τὸν νόμον ἀπὸ τῆς Χριστοῦ διδασκαλίας, λεκτέον περὶ τῶν προειρημένων. Φαμὲν τοίνυν, ὅτι ὁ νόμος διττός ἐστιν· ὁ μέν τις πρὸς ῥητὸν, ὁ δὲ πρὸς διά- νοιαν, ὡς καὶ τῶν πρὸ ἡμῶν τινες (16) ἐδίδαξαν. Καὶ ὁ μὲν πρὸς τὸ ῥητὸν οὐ τοσοῦτον ὑφ᾿ ἡμῶν, ὅσον ὑπὸ τοῦ ἔν τινι τῶν προφητῶν λέγοντος Θεοῦ, εἴρηται εἶναι δικαιώματα οὐ καλὰ, καὶ προστάγματα οὐ καλά· ὁ δὲ πρὸς διάνοιαν κατὰ τὸν αὐτὸν προφήτην ἐκ προσώπου τοῦ Θεοῦ λέγεται είναι δικαιώματα καλά, καὶ προστάγματα καλά. Οὐ γὰρ προφανῶς ἐναντία λέγει ὁ προφήτης ἐν αὐτῷ. ἢ ἀκολούθως καὶ ὁ Παῦλος τὸ μὲν γράμμα εἶπεν ἀποκτείνειν, ὅπερ ἴσον ἐστὶ τῷ τὸ ῥητόν (17)· τὸ δὲ πνεῦμα ζωοποιεῖν, ὅπερ ἰσοδυναμεῖ τῷ πρὸς διάνοιαν. Ἔστι γοῦν παρὰ τῷ Παύλῳ ἀνάλογόν τι εὑρεῖν τοῖς νομισθεῖσιν ἂν ἐναντιώμασι κατὰ τὸν προφήτην. Ὡς γὰρ ὅπου μὲν Ἰεζεκιήλ λέγει, Ἔδωκα αὐτοῖς δικαιώματα οὐ και λά, καὶ προστάγματα οὐ καλὰ, ἐν οἷς οὐ ζήσονται ἐν αὐτοῖς· ὅπου δὲ, Εδωκα αὐτοῖς δικαιώματα καλὰ, καὶ προστάγματα καλὰ, ἐν οἷς ζήσονται ἐν αὐτοῖς· ἤτοι ἰσοδυναμοῦν γε τούτοις· οὕτω καὶ ὁ Παῦλος, ὅπου μὲν τὸ τοῦ νομικού γράμματος διαβαλεῖν θέλει, φησίν Εἰ δὲ ἡ διακονία τοῦ θανάτου ἐν γράμμασιν έντε- τυπωμένη ἐν λίθοις ἐγενήθη ἐν δόξῃ, ὥστε μὴ δύνασθαι ἀτενίσαι τοὺς υἱοὺς Ἰσραὴλ εἰς τὸ πρόσωπον Μωϋσέως διὰ τὴν δόξαν του προσώπου αὐτοῦ τὴν καταργουμένην· πῶς οὐχὶ μᾶλλον ἡ λον. ΧΙ. προειρημένων τινές. ῥητόν. CONTRA CELSUM LÌB. VII. tum, irato polius Deo, ut ita loquar, quam bene- dictiones impertiente. Quod additur fuisse Judæis promissum fore, ut suos hostes interficerent, istud, si quis verba diligenter perpenderit, inveniet fieri non posse ut secundum litteram accipiatur. In præsentia satis erit locum e Psalmis afferre, ubi justus inter cætera inducitur dicens: In malulino interfciebam omnes peccalores terra, ut disperderem de civitate Domini omnes operantes iniquitatem *. Adverte ad verba et mentem loquentis, potueritne, postquam præclara recensuit facinora quæ quisque legere potest si libet, subjicere quasi rem factu possibilem, ut verba præ se ferunt, se, non alio diei tempore ac matutino, interficere omnes pec- catores terræ, ut neminem reliquum faceret; an disperdiderit de Jerusalem quicunque operarentur iniquitatem. Multa hujus generis in lege invenire licet, ut istud : Non reliquimus in eis quidquam vi- vum 10. A sane quoad historiam factum est post Jesu adven- B C nisi legi parerent, pœnaz easdem luituros quas hostibus inferebant. Sed priusquam aliquid istis addat et utatur quibusdam doctrina Christi præ- ceptis quæ legi contraria esse existimat, de iis quæ prius dicta sunt, loquendum est. Dico igitur legem duplicem esse, alteram litteralem, spiritua- lem alteram, ut jam ante nos quidam docuerunt. Litteralem non tam nos quam Deus ipse in uno e prophetis loquens vocat judicia non bona, prace- pla non bona "; spiritualis vero apud eumdem prophetam appellatur a Deo judicia bona, pracepla bona . Certe propheta eodem in loco secum pugnantia non dicit. Atque etiam illi Paulus con- sonat, dum ait litteram, quæ idem est ac sensus litteralis, occidere; et spiritum, qui idem significat ac sensus spiritualis, vivificare ". Apud Paulum igitur invenire est similia iis, quæ apud prophetau contraria sibi esse videri possent. Nam quemad- modum Ezechiel dicit, hic quidem : Dedi eis judi cia non bona, et præcepta non bona, in quibus non vi- vent 14; illic vero : Dedi eis judicia bona, et pra- cepta bona, in quibus virent 18; sic Paulus, ubi D legem litteralem deprimere vult, ait : Si auten mi Psal. c, 8. lbid. 21. 1º Deut. 11, 34. ] Cor. 1, 7, 8. Ezech. xx, 25. Ruin. vII, 14. ibidem aut addendum aut subaudiendum est µäλ- PATROL. GR. nistratio mortis litteris deformata in lapidibus, fuit in gloria ; ita ut non possent intendere filii Israel in faciem Moysis propter gloriam vultus ejus quæ evacua- tur; quomodo non magis ministratio spiritus erit in glo- ria ¹? Ubi autem admiratur et approbat legem, illam spiritualem vocat : Scimus, inquit, quia lex spiritualis est ". Illam etiam approbat hoc loco : Itaque !ex Ibid. 21. 1ª II Cor. 111, 6. * Ezech. xx, 25. Regius, Basileensis et Anglicanus secundus. Alii vero, 20. Addit Celsus prædictum etiam fuisse Judais, (15) ldem in textu, μηνύοντος, male. Præterea (16) Πρὸ ἡμῶν τινες. Ita recte codd. Vaticanus, (17) Τῷ τὸ ῥητόν. Legit Boherellus, τῷ πρὸς τὸ
τὸν αὐτὸν τρόπον καὶ ἡμεῖς τὰ περὶ τῆς ἁγίας καὶ ἀγαθῆς γῆς καὶ τῆς ἐν αὐτῇ πόλεως τοῦ θεοῦ οὐ κατὰ τὴν ἐνεστῶσαν νομίζοντες εἶναι πραγματείαν σαφηνίσαι ὑπερτιθέμεθα εἰς τὰ ἐξηγητικὰ τῶν προφητῶν, ἀπὸ μέρους κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν διηγησάμενοι περὶ πόλεως θεοῦ ἐν τοῖς πραγματευθεῖσιν ἡμῖν εἰς τὸν τεσσαρακοστὸν καὶ πέμπτον ψαλμὸν καὶ τὸν τεσσαρακοστὸν καὶ ἕβδομον ψαλμόν. Οἶδε δὲ ὁ ἀρχαιότατος Μωϋσέως καὶ τῶν προφητῶν λόγος τὰ ἀληθινὰ πάντα ὁμώνυμα τοῖς τῇδε καθολικωτέροις, οἷον ἀληθινὸν φῶς καὶ οὐρανὸν ἕτερον παρὰ τὸ στερέωμα καὶ τὸν τῆς δικαιοσύνης ἥλιον ἄλλον παρὰ τὸν αἰσθητόν. Καὶ ἁπαξαπλῶς δέ φησιν πρὸς ἀντιδιαστολὴν τῶν αἰσθητῶν, ὧν οὐδέν ἐστιν ἀληθινόν, τό· Θεός, ἀληθινὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ, ἐπ’ ἀληθινῶν μὲν τάσσων τὰ ἔργα τοῦ θεοῦ ἐπὶ ἡττόνων δὲ τὰ λεγόμενα ἔργα τῶν χειρῶν αὐτοῦ. Μεμφόμενος γοῦν τισι διὰ τοῦ Ἡσαί̈ου φησί· Τὰ ἔργα κυρίου οὐκ ἐμβλέπουσι καὶ τὰ ἔργα τῶν χειρῶν αὐτοῦ οὐ κατανοοῦσι. Καὶ ταῦτα μὲν ἐπὶ τοσοῦτον.
ὡς πρὸς τὴν ἱστορίαν, μηνίοντος (15), ἵν' οὕτως όνο- μάσω, τοῦ Θεοῦ, γεγένηται μετὰ τὴν Ἰησοῦ ἐπιδη μίαν, ήπερ εὐλογίας ἀποδιδόντος. ᾿Αλλὰ καὶ περὶ τοῦ ἐν ἐπαγγελίᾳ εἰρῆσθαι Ἰουδαίοις καταφονεύειν τοὺς που λεμίους, λεκτέον ὅτι, εἴ τις ἀναλέγοιτο καὶ προσέχοι ἐπιμελῶς ταῖς λέξεσιν, εὗροι ἂν ἀδύνατον εἶναι τὴν ὡς πρὸς τὸ ῥητὸν ἐκδοχήν. Αρκεῖ δ' ἐπὶ τοῦ παρόν τὸς ἀπὸ τῶν ψαλμῶν παραθέσθαι, τίνα τρόπον ὁ δί- καιος εἰσάγεται λέγων πρὸς ἑτέροις καὶ τὸ, Εἰς τὰς πρωίας ἀπέκτεινον πάντας τοὺς ἁμαρτωλοὺς τῆς γῆς, τοῦ ἐξολοθρεῦσαι ἐκ πόλεως Κυρίου πάντας τοὺς ἐργαζομένους τὴν ἀνομίαν. Πρόσχες δὴ τῷ ῥητῷ καὶ τῇ διαθέσει τοῦ λέγοντος, εἰ ἐδύνατο άν δραγαθήματα προδιηγησάμενος, ἅπερ ἔκκειται τῷ βουλομένῳ ἀναγινώσκειν, ἐπιφέρειν τὸ ὡς πρὸς τὴν λέξιν δυνατόν, ὅτι οὐκ ἄλλῳ καιρῷ τῆς ἡμέρας ἢ τῷ ἑωθινῷ ἀνήρει πάντας τοὺς ἁμαρτωλοὺς τῆς γῆς, ὡς μηδένα καταλιπεῖν αὐτῶν ζῶντα· καὶ εἰ ἐξωλόθρευεν ἀπὸ τῆς Ἱερουσαλὴμ πάνθ᾽ ὀντινοῦν ἄνθρωπον ἐργαζό- μενον τὴν ἀνομίαν. Πολλὰ δ᾽ ἂν εὔροις καὶ ἐν τῷ νόμῳ τοιαῦτα, ὡς τὸ, Οὐ κατελίπομεν αὐτῶν ζωγρίαν. Φέρει δ' ὁ Κέλσος καὶ τὸ προειρῆσθαι αὐτοῖς, μὴ πειθομένοις τῷ νόμῳ, τὰ αὐτὰ πείσεσθαι, ἅπερ Εδρων τοὺς πολεμίους. Καὶ πρὶν ἄν τι παρατιθεὶς τούτοις ὁ Κέλσος χρήσηται οἷς νομίζει εναντιώμασι πρὸς τὸν νόμον ἀπὸ τῆς Χριστοῦ διδασκαλίας, λεκτέον περὶ τῶν προειρημένων. Φαμὲν τοίνυν, ὅτι ὁ νόμος διττός ἐστιν· ὁ μέν τις πρὸς ῥητὸν, ὁ δὲ πρὸς διά- νοιαν, ὡς καὶ τῶν πρὸ ἡμῶν τινες (16) ἐδίδαξαν. Καὶ ὁ μὲν πρὸς τὸ ῥητὸν οὐ τοσοῦτον ὑφ᾿ ἡμῶν, ὅσον ὑπὸ τοῦ ἔν τινι τῶν προφητῶν λέγοντος Θεοῦ, εἴρηται εἶναι δικαιώματα οὐ καλὰ, καὶ προστάγματα οὐ καλά· ὁ δὲ πρὸς διάνοιαν κατὰ τὸν αὐτὸν προφήτην ἐκ προσώπου τοῦ Θεοῦ λέγεται είναι δικαιώματα καλά, καὶ προστάγματα καλά. Οὐ γὰρ προφανῶς ἐναντία λέγει ὁ προφήτης ἐν αὐτῷ. ἢ ἀκολούθως καὶ ὁ Παῦλος τὸ μὲν γράμμα εἶπεν ἀποκτείνειν, ὅπερ ἴσον ἐστὶ τῷ τὸ ῥητόν (17)· τὸ δὲ πνεῦμα ζωοποιεῖν, ὅπερ ἰσοδυναμεῖ τῷ πρὸς διάνοιαν. Ἔστι γοῦν παρὰ τῷ Παύλῳ ἀνάλογόν τι εὑρεῖν τοῖς νομισθεῖσιν ἂν ἐναντιώμασι κατὰ τὸν προφήτην. Ὡς γὰρ ὅπου μὲν Ἰεζεκιήλ λέγει, Ἔδωκα αὐτοῖς δικαιώματα οὐ και λά, καὶ προστάγματα οὐ καλὰ, ἐν οἷς οὐ ζήσονται ἐν αὐτοῖς· ὅπου δὲ, Εδωκα αὐτοῖς δικαιώματα καλὰ, καὶ προστάγματα καλὰ, ἐν οἷς ζήσονται ἐν αὐτοῖς· ἤτοι ἰσοδυναμοῦν γε τούτοις· οὕτω καὶ ὁ Παῦλος, ὅπου μὲν τὸ τοῦ νομικού γράμματος διαβαλεῖν θέλει, φησίν Εἰ δὲ ἡ διακονία τοῦ θανάτου ἐν γράμμασιν έντε- τυπωμένη ἐν λίθοις ἐγενήθη ἐν δόξῃ, ὥστε μὴ δύνασθαι ἀτενίσαι τοὺς υἱοὺς Ἰσραὴλ εἰς τὸ πρόσωπον Μωϋσέως διὰ τὴν δόξαν του προσώπου αὐτοῦ τὴν καταργουμένην· πῶς οὐχὶ μᾶλλον ἡ λον. ΧΙ. προειρημένων τινές. ῥητόν. CONTRA CELSUM LÌB. VII. tum, irato polius Deo, ut ita loquar, quam bene- dictiones impertiente. Quod additur fuisse Judæis promissum fore, ut suos hostes interficerent, istud, si quis verba diligenter perpenderit, inveniet fieri non posse ut secundum litteram accipiatur. In præsentia satis erit locum e Psalmis afferre, ubi justus inter cætera inducitur dicens: In malulino interfciebam omnes peccalores terra, ut disperderem de civitate Domini omnes operantes iniquitatem *. Adverte ad verba et mentem loquentis, potueritne, postquam præclara recensuit facinora quæ quisque legere potest si libet, subjicere quasi rem factu possibilem, ut verba præ se ferunt, se, non alio diei tempore ac matutino, interficere omnes pec- catores terræ, ut neminem reliquum faceret; an disperdiderit de Jerusalem quicunque operarentur iniquitatem. Multa hujus generis in lege invenire licet, ut istud : Non reliquimus in eis quidquam vi- vum 10. A sane quoad historiam factum est post Jesu adven- B C nisi legi parerent, pœnaz easdem luituros quas hostibus inferebant. Sed priusquam aliquid istis addat et utatur quibusdam doctrina Christi præ- ceptis quæ legi contraria esse existimat, de iis quæ prius dicta sunt, loquendum est. Dico igitur legem duplicem esse, alteram litteralem, spiritua- lem alteram, ut jam ante nos quidam docuerunt. Litteralem non tam nos quam Deus ipse in uno e prophetis loquens vocat judicia non bona, prace- pla non bona "; spiritualis vero apud eumdem prophetam appellatur a Deo judicia bona, pracepla bona . Certe propheta eodem in loco secum pugnantia non dicit. Atque etiam illi Paulus con- sonat, dum ait litteram, quæ idem est ac sensus litteralis, occidere; et spiritum, qui idem significat ac sensus spiritualis, vivificare ". Apud Paulum igitur invenire est similia iis, quæ apud prophetau contraria sibi esse videri possent. Nam quemad- modum Ezechiel dicit, hic quidem : Dedi eis judi cia non bona, et præcepta non bona, in quibus non vi- vent 14; illic vero : Dedi eis judicia bona, et pra- cepta bona, in quibus virent 18; sic Paulus, ubi D legem litteralem deprimere vult, ait : Si auten mi Psal. c, 8. lbid. 21. 1º Deut. 11, 34. ] Cor. 1, 7, 8. Ezech. xx, 25. Ruin. vII, 14. ibidem aut addendum aut subaudiendum est µäλ- PATROL. GR. nistratio mortis litteris deformata in lapidibus, fuit in gloria ; ita ut non possent intendere filii Israel in faciem Moysis propter gloriam vultus ejus quæ evacua- tur; quomodo non magis ministratio spiritus erit in glo- ria ¹? Ubi autem admiratur et approbat legem, illam spiritualem vocat : Scimus, inquit, quia lex spiritualis est ". Illam etiam approbat hoc loco : Itaque !ex Ibid. 21. 1ª II Cor. 111, 6. * Ezech. xx, 25. Regius, Basileensis et Anglicanus secundus. Alii vero, 20. Addit Celsus prædictum etiam fuisse Judais, (15) ldem in textu, μηνύοντος, male. Præterea (16) Πρὸ ἡμῶν τινες. Ita recte codd. Vaticanus, (17) Τῷ τὸ ῥητόν. Legit Boherellus, τῷ πρὸς τὸ
PG 11:1465Ἐπεὶ δὲ τὸν περὶ τῆς ἀναστάσεως λόγονπολὺν ὄντα καὶ δυσερμήνευτον καὶ δεόμενον σοφοῦ εἴπερ τι ἄλλο τῶν δογμάτων καὶ ἐπὶ πλεῖον διαβεβηκότος, ἵνα τὸ ἄξιον τοῦ θεοῦ παραστήσῃ καὶ τὸ μεγαλοφυὲς τοῦ δόγματος, διδάσκοντος λόγον ἔχειν σπέρματος τὸ καλούμενον κατὰ τὰς γραφὰς σκῆνος τῆς ψυχῆς, ἐν ᾧ οἱ δίκαιοι ὄντες στενάζουσι βαρούμενοι, μὴ θέλοντες αὐτὸ ἐκδύσασθαι ἀλλ’ ἐπενδύσασθαιμὴ νοήσας ὁ Κέλσος τῷ ἀπὸ ἰδιωτῶν καὶ μηδενὶ λόγῳ παραστῆσαι δυναμένων ἀκηκοέναι περὶ αὐτοῦ χλευάζει τὸ λεγόμενον, χρήσιμον πρὸς τοῖς ἀνωτέρω εἰρημένοις ἡμῖν περὶ τούτου τοῦτο μόνον ὑποσημειώσασθαι πρὸς τὸν λόγον, ὅτι οὐχ, ὡς οἴεται Κέλσος, τῆς μετενσωματώσεως παρακούσαντες τὰ περὶ ἀναστάσεώς φαμεν ἀλλ’ εἰδότες ὅτι ἡ τῇ ἑαυτῆς φύσει ἀσώματος καὶ ἀόρατος ψυχὴ ἐν παντὶ σωματικῷ τόπῳ τυγχάνουσα δέεται σώματος οἰκείου τῇ φύσει τῷ τόπῳ ἐκείνῳ· ὅπερ ὅπου μὲν φορεῖ ἀπεκδυσαμένη [τὸ] πρότερον ἀναγκαῖον μὲν περισσὸν δὲ ὡς πρὸς τὰ δεύτερα, ὅπου δὲ ἐπενδυσαμένη ᾧ πρότερον εἶχε, δεομένη κρείττονος ἐνδύματος εἰς τοὺς καθαρωτέρους καὶ αἰθερίους καὶ οὐρανίους τόπους.
λόθρευεν ἀπὸ τῆς ἐν τῇ ψυχῇ ἑαυτοῦ πόλεως Κυ- ρίου πάντας τοὺς ἐργαζομένους τὴν ἀνομίαν λογι σμούς, καὶ τὰ ἐχθρὰ τῇ ἀληθείᾳ ἐνθυμήματα. Οὕτω δὲ καὶ ἀναιροῦσιν οἱ δίκαιοι πᾶσαν τὴν τῶν πολε- μίων καὶ ἀπὸ κακίας ἐρχομένων ζωγρίαν, ὡς μηδὲ νή- πιον καὶ ἄρτι ὑποφυόμενον κακὸν καταλείπεσθαι. Οὔ- τως ἀκούομεν (20) καὶ τοῦ ἐν ἑκατοστῷ τριακοστῷ ἔκτῳ ψαλμῷ ῥητοῦ, οὕτως ἔχοντος θυγάτηρ Βαβυλῶνος ἡ ταλαίπωρος, μακάριος ὃς ἀνταποδώσει σοι τὸ ἀν- ταπίδομά σου, ὁ ἀνταπέδωκας ἡμῖν· μακάριος, ὃς κρατήσει καὶ ἔδαφιεῖ τὰ νήπιά σου πρὸς τὴν πέ τραν. Νήπια γὰρ Βαβυλῶνος, ἑρμηνευομένης συγχύ σεως, οἱ ἄρτι ὑποφυόμενοι καὶ ἀνατέλλοντες ἐν τῇ ψυχῇ εἰσι συγχυτικοί λογισμοί, οἱ ἀπὸ κακίας, ὧν ὁ κρα τῶν, ὡς καὶ τῷ στερεῷ καὶ εὐτόνῳ τοῦ λόγου προσ ρῆξαι αὐτῶν τὰς κεφαλὰς, ἐδαφίζει τὰ νήπια τῆς Βa- Β βυλῶνος πρὸς τὴν πέτραν, γινόμενος διὰ τοῦτο μακά- ριος. Ἡβηδόν οὖν τὰ τῆς κακίας καὶ παγγενεὶ κτεί- γειν κελευέτω ὁ Θεός, οὐδὲν ἐναντίον διδάσκων οἷς Ἰησοῦς κατήγγειλε· καὶ ἐν ὀφθαλμοῖς τῶν ἐν κρυ πτῷ Ἰουδαίων ποιείτω ὁ Θεὸς τὴν τῶν πολεμίων καὶ πάντων τῶν ἀπὸ κακίας ἀναίρεσιν. Καὶ τοιοῦτόν γε ἔστω τὸ τοὺς μὴ πειθομένους νόμῳ καὶ λόγῳ Θεοῦ, ὁμοιωθέντας τοῖς πολεμίοις, καὶ ποιωθέντας ἀπὸ τῆς κακίας, πάσχειν ταῦτα, ἅπερ ἄξιον πάσχειν τοὺς ἀποστάντας λόγων Θεοῦ. Σαφῆ μὲν οὖν καὶ ἐκ τούτων, πῶς Ἰησοῦς ὁ Ναζωραίος άνθρωπος οὐκ ἀντινομοθετεῖ τοῖς περὶ πλούτου καὶ τῶν ἐξισταμένων (21) εἰρημένοις περὶ τοῦ, δύσκολον εἶναι πλούσιον (22) εἰσέρχεσθαι εἰς τὴν τοῦ Θεοῦ βασιλείαν· εἴτε πλούσιόν τις λαμβά- νει ἁπλούστερον τὸν ὑπὸ πλούτου περισπώμενον καὶ ὡς ὑπὸ ἀκάνθης αὐτοῦ ἐμποδιζόμενον φέρειν τοὺς τοῦ λόγου καρπούς· εἴτε καὶ τὸ ἐν τοῖς ψευδέσι δό- γμασι πλουτοῦντα, περὶ οὗ ἐν Παροιμίαις γέγραπται· Κρείττων (25) πτωχὸς δίκαιος ἢ πλούσιος ψεύ- στης. Εἰκὸς δὲ ἀπὸ τοῦ, Ὁ θέλων ἐν ὑμῖν εἶναι πρώτος, έστω πάντων διάκονος· καὶ, οἱ ἄρχοντες τῶν ἐθνῶν κατακυριεύουσιν αὐτῶν· καὶ, Οἱ ἐξου σιάζοντες ἐν αὐτοῖς εὐεργέται καλοῦνται· εἰλη- φέναι τὸν Κέλσον, ὅτι Ἰησοῦς (24) φιλαρχίαν ἐκώ λυεν, ἥντινα οὐκ ἐναντίαν εἶναι νομιστέον του, Αρξεις σὺ ἐθνῶν πολλῶν, σοῦ δὲ οὐκ ἄρξου- σι· μάλιστα διὰ τὰ ἀποδεδομένα εἰς τὴν λέξιν. Ἐξῆς δὲ τούτοις παραρρίπτει περὶ τῆς σοφίας ὁ Κέλσος, οἰόμενος τὸν Ἰησοῦν διδάσκειν, μὴ παριτη- τὸν εἶναι πρὸς τὸν Πατέρα τῷ σοφῷ. Εἴπωμεν δὲ πρὸς αὐτὸν, ποίῳ σοφῷ ; Εἰ μὲν γὰρ τούτῳ, ὅς πε ποίωται κατὰ τὴν λεγομένην σοφίαν τοῦ κόσμου τούτου, οὖσαν μωρίαν παρὰ τῷ Θεῷ· καὶ ἡμεῖς φήσομεν μὴ παρίτητὸν εἶναι πρὸς τὸν Πατέρα τῷ οὕτω σοφῷ· εἰ δὲ σοφίαν τις νοήσαι τὸν Χριστὸν, ἐπεὶ Χριστός ἐστι Θεοῦ δύναμις καὶ Θεοῦ σοφία· Οὕτως ἀκούομεν. καταλιπέσθαι. Ἡμεῖς οὕτως ἀκούομεν. έξητασμένων κρεῖσσον. τί Ἰησοῦς. CONTRA CELSUM LIB. VII. sensa veritatis adversaria. Sic etiam justi interne- cioni dant quidquid vivum est in vitiis, ut neque quid recens et modo ortum reliquum faciant. Hoc sensu intelligimus quod in psalmo cxxxvi dicitur : Filia Babylonis misera: beatus qui retribuet tibi retributionem tuam, quam retribuisti nobis. Beatus qui tenebit et allidet parvulos tuos ad petram ”. Nam parvuli Babylonis, quæ confusionem signif. cat, sunt cogitationes illæ a vitiis recens natæ et in anima orientes quæ confusionem afferunt, quas qui tenet, ita ut earum capita quasi ad fir- mitatem et soliditatem rationis allidat, ille parvulos Babylonis ad petram allidit, et idcirco beatus est. Jubeat igitur Deus vitia funditus deleri, A anima, cogitationes omines operantes iniquitatem, et nihil præcipit iis quæe Jesus docuit contrarium. Exterminet Deus in oculis eorum qui in occulto Judaei sunt vitia omnia quæ sunt illorum hostes. Sic et ii qui legi et verbo Dei non morem gerunt, sed hostibus similes facti et a vitiis per- versi sunt, ea patiantur quæ pati deces eos qui Dei verbis deficiunt. C D ” Psal. cxxxvi, 8, 9. Rom. 11, 29. * Matth. & Matth. xx, 25. Luc. xx11, 25. "Matth. x, 44. Libb. editi, malis legere Ut vertas : Et iis quæ modo perpendimus. renus homo leges non ferat contrarias iis quæ de divitiis et illis qui earum amore transversi abri- piuntur, dicta sunt, cum ait difficile esse divili in- trare in regnum Dei "; sive divitis nomine simpli- citer accipias illum, qui divitiis distractus et quasi spinis impeditus ferre verbi fructus non potest " ; sive qui falsis dogmatibus dives est, et de quo in Proverbiis dictum est: Helior pauper justus, quam dives mendax ". Probabile est hæc loca : Quicunque voluerit in vobis primus esse, sit omnium minister ”; et : Principes gentium dominantur eorum " ; et : Qui potestatem habent super eos, benefici vocantur fuisse Celso causam ut diceret, dominationis amo- rem a Jesu fuisse prohibitum. Id tamen pugnare cum isto loco: Dominaberis multis nationibus, et tui nemo dominabitur ", non existimandum est, maxime propter ea quæ de his verbis disseruimus. Postea Celsus facit de sapientia mentionem, ratus Jesu doctrina sapientem aditu prohiberi ad Patrem. Quæro ego quemmam sapientem ? Nam si sapiene tem intelligit hujus mundi sapientia, ut vocatur, et quæ stultitia est apud Deum 38; hujusmodi sapienti dicemus et nos aditum ad Patrem præcludi; at si sapientiæ nomine Christum accipit, siquidem Chri stus Dei virtus est et Dei sapientia”; tali sapienti non solum patere ad Patrem adilum dicimus, sed xix, 23. ss Matth. xi, 22. » Prov. xxviii, 6. s" Deut. xv, 6. Cor. 111, 19. Cor. 1, 24. et Spencerus, Spencer., (20) Codd. Reg. et Basileensis, καταλείπεσθαι. (21) Εξισταμένων. Hæc lectio ferri potest, nisi 23. Ex his perspicuum fit quomodo Jesus Naza- (24) Vulgala, δυσκόλως πλούσιον. (23) Codd. Reg. et Basil. κρείττων. Hoeschelius (24) lidem codd. mss., ὅτι Ἰησοῦς. Haschel σε
Καὶ ἀπεξεδύσατο μὲν ἐπὶ τὴν τῇδε γένεσιν ἐρχομένη τὸ χρήσιμον πρὸς τὴν ἐν τῇ ὑστέρᾳ τῆς κυούσης [διάπλασιν], ἕως ἦν ἐν αὐτῇ, χορίον· ἐνεδύσατο δὲ ὑπ’ ἐκεῖνο ὃ ἦν ἀναγκαῖον τῷ ἐπὶ γῆς μέλλοντι διαζῆν. Εἶτα πάλιν ὄντος τινὸς σκήνους ἐπιγείου οἰκίας, ἀναγκαίας που τῷ σκήνει, καὶ καταλύεσθαι μέν φασιν οἱ λόγοι τὴν ἐπίγειον οἰκίαν τοῦ σκήνους τὸ δὲ σκῆνος ἐπενδύσασθαι οἰκίαν ἀχειροποίητον αἰώνιον ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Λέγουσι δὲ οἱ τοῦ θεοῦ ἄνθρωποι τὸ μὲν φθαρτὸν ἐνδύσασθαι αὐτὸ ἀφθαρσίαν, τὴν διαφέρουσαν τοῦ ἀφθάρτου, τὸ δὲ θνητὸν ἐνδύσασθαι ἀθανασίαν, ἕτερον τυγχάνουσαν τοῦ ἀθανάτου. Ὃν γὰρ λόγον ἔχει σοφία πρὸς τὸ σοφὸν καὶ δικαιοσύνη πρὸς τὸ δίκαιον καὶ εἰρήνη πρὸς τὸ εἰρηνικόν, τοῦτον τὸν λόγον ἀφθαρσία μὲν πρὸς ἄφθαρτον ἀθανασία δὲ πρὸς ἀθάνατον. Ὅρα οὖν ἐφ’ οἷα προτρέπει ὁ λόγος, ἐνδύσασθαι λέγων τὴν ἀφθαρσίαν καὶ τὴν ἀθανασίαν, ἅτινα ὡς ἐνδύματα τῷ ἐνδυσαμένῳ καὶ περιεχομένῳ τῶν τοιούτων ἐνδυμάτων οὐκ ἐᾷ φθαρῆναι ἢ ἀποθανεῖν τὸν περικείμενον αὐτά.
λόθρευεν ἀπὸ τῆς ἐν τῇ ψυχῇ ἑαυτοῦ πόλεως Κυ- ρίου πάντας τοὺς ἐργαζομένους τὴν ἀνομίαν λογι σμούς, καὶ τὰ ἐχθρὰ τῇ ἀληθείᾳ ἐνθυμήματα. Οὕτω δὲ καὶ ἀναιροῦσιν οἱ δίκαιοι πᾶσαν τὴν τῶν πολε- μίων καὶ ἀπὸ κακίας ἐρχομένων ζωγρίαν, ὡς μηδὲ νή- πιον καὶ ἄρτι ὑποφυόμενον κακὸν καταλείπεσθαι. Οὔ- τως ἀκούομεν (20) καὶ τοῦ ἐν ἑκατοστῷ τριακοστῷ ἔκτῳ ψαλμῷ ῥητοῦ, οὕτως ἔχοντος θυγάτηρ Βαβυλῶνος ἡ ταλαίπωρος, μακάριος ὃς ἀνταποδώσει σοι τὸ ἀν- ταπίδομά σου, ὁ ἀνταπέδωκας ἡμῖν· μακάριος, ὃς κρατήσει καὶ ἔδαφιεῖ τὰ νήπιά σου πρὸς τὴν πέ τραν. Νήπια γὰρ Βαβυλῶνος, ἑρμηνευομένης συγχύ σεως, οἱ ἄρτι ὑποφυόμενοι καὶ ἀνατέλλοντες ἐν τῇ ψυχῇ εἰσι συγχυτικοί λογισμοί, οἱ ἀπὸ κακίας, ὧν ὁ κρα τῶν, ὡς καὶ τῷ στερεῷ καὶ εὐτόνῳ τοῦ λόγου προσ ρῆξαι αὐτῶν τὰς κεφαλὰς, ἐδαφίζει τὰ νήπια τῆς Βa- Β βυλῶνος πρὸς τὴν πέτραν, γινόμενος διὰ τοῦτο μακά- ριος. Ἡβηδόν οὖν τὰ τῆς κακίας καὶ παγγενεὶ κτεί- γειν κελευέτω ὁ Θεός, οὐδὲν ἐναντίον διδάσκων οἷς Ἰησοῦς κατήγγειλε· καὶ ἐν ὀφθαλμοῖς τῶν ἐν κρυ πτῷ Ἰουδαίων ποιείτω ὁ Θεὸς τὴν τῶν πολεμίων καὶ πάντων τῶν ἀπὸ κακίας ἀναίρεσιν. Καὶ τοιοῦτόν γε ἔστω τὸ τοὺς μὴ πειθομένους νόμῳ καὶ λόγῳ Θεοῦ, ὁμοιωθέντας τοῖς πολεμίοις, καὶ ποιωθέντας ἀπὸ τῆς κακίας, πάσχειν ταῦτα, ἅπερ ἄξιον πάσχειν τοὺς ἀποστάντας λόγων Θεοῦ. Σαφῆ μὲν οὖν καὶ ἐκ τούτων, πῶς Ἰησοῦς ὁ Ναζωραίος άνθρωπος οὐκ ἀντινομοθετεῖ τοῖς περὶ πλούτου καὶ τῶν ἐξισταμένων (21) εἰρημένοις περὶ τοῦ, δύσκολον εἶναι πλούσιον (22) εἰσέρχεσθαι εἰς τὴν τοῦ Θεοῦ βασιλείαν· εἴτε πλούσιόν τις λαμβά- νει ἁπλούστερον τὸν ὑπὸ πλούτου περισπώμενον καὶ ὡς ὑπὸ ἀκάνθης αὐτοῦ ἐμποδιζόμενον φέρειν τοὺς τοῦ λόγου καρπούς· εἴτε καὶ τὸ ἐν τοῖς ψευδέσι δό- γμασι πλουτοῦντα, περὶ οὗ ἐν Παροιμίαις γέγραπται· Κρείττων (25) πτωχὸς δίκαιος ἢ πλούσιος ψεύ- στης. Εἰκὸς δὲ ἀπὸ τοῦ, Ὁ θέλων ἐν ὑμῖν εἶναι πρώτος, έστω πάντων διάκονος· καὶ, οἱ ἄρχοντες τῶν ἐθνῶν κατακυριεύουσιν αὐτῶν· καὶ, Οἱ ἐξου σιάζοντες ἐν αὐτοῖς εὐεργέται καλοῦνται· εἰλη- φέναι τὸν Κέλσον, ὅτι Ἰησοῦς (24) φιλαρχίαν ἐκώ λυεν, ἥντινα οὐκ ἐναντίαν εἶναι νομιστέον του, Αρξεις σὺ ἐθνῶν πολλῶν, σοῦ δὲ οὐκ ἄρξου- σι· μάλιστα διὰ τὰ ἀποδεδομένα εἰς τὴν λέξιν. Ἐξῆς δὲ τούτοις παραρρίπτει περὶ τῆς σοφίας ὁ Κέλσος, οἰόμενος τὸν Ἰησοῦν διδάσκειν, μὴ παριτη- τὸν εἶναι πρὸς τὸν Πατέρα τῷ σοφῷ. Εἴπωμεν δὲ πρὸς αὐτὸν, ποίῳ σοφῷ ; Εἰ μὲν γὰρ τούτῳ, ὅς πε ποίωται κατὰ τὴν λεγομένην σοφίαν τοῦ κόσμου τούτου, οὖσαν μωρίαν παρὰ τῷ Θεῷ· καὶ ἡμεῖς φήσομεν μὴ παρίτητὸν εἶναι πρὸς τὸν Πατέρα τῷ οὕτω σοφῷ· εἰ δὲ σοφίαν τις νοήσαι τὸν Χριστὸν, ἐπεὶ Χριστός ἐστι Θεοῦ δύναμις καὶ Θεοῦ σοφία· Οὕτως ἀκούομεν. καταλιπέσθαι. Ἡμεῖς οὕτως ἀκούομεν. έξητασμένων κρεῖσσον. τί Ἰησοῦς. CONTRA CELSUM LIB. VII. sensa veritatis adversaria. Sic etiam justi interne- cioni dant quidquid vivum est in vitiis, ut neque quid recens et modo ortum reliquum faciant. Hoc sensu intelligimus quod in psalmo cxxxvi dicitur : Filia Babylonis misera: beatus qui retribuet tibi retributionem tuam, quam retribuisti nobis. Beatus qui tenebit et allidet parvulos tuos ad petram ”. Nam parvuli Babylonis, quæ confusionem signif. cat, sunt cogitationes illæ a vitiis recens natæ et in anima orientes quæ confusionem afferunt, quas qui tenet, ita ut earum capita quasi ad fir- mitatem et soliditatem rationis allidat, ille parvulos Babylonis ad petram allidit, et idcirco beatus est. Jubeat igitur Deus vitia funditus deleri, A anima, cogitationes omines operantes iniquitatem, et nihil præcipit iis quæe Jesus docuit contrarium. Exterminet Deus in oculis eorum qui in occulto Judaei sunt vitia omnia quæ sunt illorum hostes. Sic et ii qui legi et verbo Dei non morem gerunt, sed hostibus similes facti et a vitiis per- versi sunt, ea patiantur quæ pati deces eos qui Dei verbis deficiunt. C D ” Psal. cxxxvi, 8, 9. Rom. 11, 29. * Matth. & Matth. xx, 25. Luc. xx11, 25. "Matth. x, 44. Libb. editi, malis legere Ut vertas : Et iis quæ modo perpendimus. renus homo leges non ferat contrarias iis quæ de divitiis et illis qui earum amore transversi abri- piuntur, dicta sunt, cum ait difficile esse divili in- trare in regnum Dei "; sive divitis nomine simpli- citer accipias illum, qui divitiis distractus et quasi spinis impeditus ferre verbi fructus non potest " ; sive qui falsis dogmatibus dives est, et de quo in Proverbiis dictum est: Helior pauper justus, quam dives mendax ". Probabile est hæc loca : Quicunque voluerit in vobis primus esse, sit omnium minister ”; et : Principes gentium dominantur eorum " ; et : Qui potestatem habent super eos, benefici vocantur fuisse Celso causam ut diceret, dominationis amo- rem a Jesu fuisse prohibitum. Id tamen pugnare cum isto loco: Dominaberis multis nationibus, et tui nemo dominabitur ", non existimandum est, maxime propter ea quæ de his verbis disseruimus. Postea Celsus facit de sapientia mentionem, ratus Jesu doctrina sapientem aditu prohiberi ad Patrem. Quæro ego quemmam sapientem ? Nam si sapiene tem intelligit hujus mundi sapientia, ut vocatur, et quæ stultitia est apud Deum 38; hujusmodi sapienti dicemus et nos aditum ad Patrem præcludi; at si sapientiæ nomine Christum accipit, siquidem Chri stus Dei virtus est et Dei sapientia”; tali sapienti non solum patere ad Patrem adilum dicimus, sed xix, 23. ss Matth. xi, 22. » Prov. xxviii, 6. s" Deut. xv, 6. Cor. 111, 19. Cor. 1, 24. et Spencerus, Spencer., (20) Codd. Reg. et Basileensis, καταλείπεσθαι. (21) Εξισταμένων. Hæc lectio ferri potest, nisi 23. Ex his perspicuum fit quomodo Jesus Naza- (24) Vulgala, δυσκόλως πλούσιον. (23) Codd. Reg. et Basil. κρείττων. Hoeschelius (24) lidem codd. mss., ὅτι Ἰησοῦς. Haschel σε
PG 11:1467Καὶ ταῦτα δ’ ἡμῖν ἀποτετολμήσθω διὰ τὸν μὴ νοήσαντα ὅ τι ποτὲ λέγομεν τὴν ἀνάστασιν καὶ διὰ τοῦτο γελῶντα καὶ χλευάζοντα ὃν οὐκ οἶδε λόγον. Οἰόμενος δ’ ἡμᾶς διὰ τὸ γνῶναι καὶ ἰδεῖν τὸν θεὸν πρεσβεύειν τὰ περὶ τῆς ἀναστάσεως συνείρει ἑαυτῷ ἃ βούλεται καὶ τοιαῦτά φησιν· Ὅταν δὴ πάντοθεν ἐξείργωνται καὶ διελέγχωνται, πάλιν ὥσπερ οὐδὲν ἀκηκοότες ἐπανίασιν ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἐρώτημα· Πῶς οὖν γνῶμεν καὶ ἴδωμεν τὸν θεόν; Καὶ πῶς ἴωμεν πρὸς αὐτόν; Ἴστω οὖν ὁ βουλόμενος ὅτι, κἂν εἰς ἄλλα δεώμεθα σώματος τῷ ἐν τόπῳ σωματικῷ τυγχάνειν, καὶ τοιούτου, ὁποία ἐστὶν ἡ φύσις τοῦ σωματικοῦ τόπου, καὶ δεόμενοι τοῦ σώματος ἐπενδυώμεθα τῷ σκήνει τὰ προειρημένα, ἀλλ’ εἰς γνῶσίν γε θεοῦ σώματος οὐδαμῶς χρῄζομεν. Τὸ γὰρ γινῶσκον θεὸν οὐκ ὀφθαλμός ἐστι σώματος ἀλλὰ νοῦς, ὁρῶν τὸ κατ’ εἰκόνα τοῦ κτίσαντος καὶ τὸ δυνάμενον γινώσκειν θεὸν προνοίᾳ θεοῦ ἀνειληφώς. Καὶ τὸ ὁρῶν δὲ θεὸν καθαρά ἐστι καρδία, ἀφ’ ἧς οὐκέτι ἐξέρχονται διαλογισμοὶ πονηροί, οὐ φόνοι, οὐ μοιχεῖαι, οὐ πορνεῖαι, οὐ κλοπαί, οὐ ψευδομαρτυρίαι, οὐ βλασφημίαι, οὐκ ὀφθαλμὸς πονηρὸς οὐδ’ ἄλλο τι τῶν ἀτόπων· δι’ ἃ λέγεται·
οὐ μόνον παριτητὸν πρὸς τὸν Πατέρα τῷ οὕτω σοφῷ λέγομεν εἶναι, ἀλλὰ καὶ πολλῷ τῶν μὴ τοιούτων διαφέρειν τὸν κεκοσμημένον χαρίσματι φαμεν, Λόγῳ σοφίας καλουμένῳ, διὰ τοῦ Πνεύματος διδο μένῳ. παρ' Πάλιν τε αὖ τὸ δόξης ἀντιποιεῖσθαι τῆς ἀνθρώποις οὐ κατὰ τὴν Ἰησοῦ μόνον (25) διδασκα- λίαν κωλύεσθαί φαμεν, ἀλλὰ καὶ κατὰ τὴν παλαιὰν Γραφήν. Επαρώμενος γοῦν ἑαυτῷ τις τῶν προφητῶν, εἰ ἔνοχος εἴη τοῖς ἁμαρτήμασι, φησὶν ἀντὶ μεγίστου κακοῦ συμβῆναι ἂν αὐτῷ καὶ τὴν βιωτικὴν δόξαν· λέγει δὲ οὕτω· Κύριε ὁ Θεός μου, εἰ ἐποίησα του το, εἰ ἔστιν ἀδικία ἐν χερσί μου, εἰ ἀνταπέδωκα τοῖς ἀνταποδιδοῦσί μοι κακὰ, ἀποπέσοιμι ἄρα ἀπὸ τῶν ἐχθρῶν μου κενός ! καταδιώξαι άρα δ ἐχθρὸς τὴν ψυχήν μου καὶ καταλάβοι, καὶ κατα- πατήσαι εἰς γῆν τὴν ζωήν μου, καὶ τὴν δέξαν μου εἰς χοῦν (26) κατασκηνώσαι ! Αλλ' οὐδὲ τὸ, Μὴ μεριμνᾶτε τί φάγητε, ἢ τί πίητε. Κατανοήσατε τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ, ἢ κατανοήσατε τοὺς κά ρακας, ὅτι οὐ σπείρουσιν, οὐδὲ θερίζουσι· καὶ ὁ Πατὴρ ὑμῶν ὁ οὐράνιος τρέφει αὐτά (27). Πόσω μᾶλλον ὑμεῖς διαφέρετε τῶν πετεινῶν ; καὶ περὶ ἐνδύματος τί μεριμνᾶτε ; καταμάθετε τὰ κρίνα τοῦ ἀγροῦ, καὶ τὰ ἑξῆς, ἐναντία ἐστὶ ταῖς ἐν τῷ νόμῳ εὐλογίαις, διδασκούσαις τὸν δίκαιον ἐσθίοντα πληροῦ σθαι· καὶ τῷ ὑπὸ τοῦ Σολομῶντος τοῦτον εἰρημένα τὸν τρόπον· Δίκαιος ἐσθίων ἐμπίπλησι (28) ψυχὴν, ψυχαὶ δὲ ἀσεβῶν ἐνδεεῖς. Χρὴ γὰρ ὁρᾷν τὴν τῆς ψυχῆς τροφὴν δηλουμένην ἐν τῇ κατὰ τὸν νόμον εύ λογίᾳ· ἧς οὐχ ὁ σύνθετος πληροῦται ἄνθρωπος, ἀλλ' ἡ ψυχὴ μόνη. Ἀπὸ δὲ τοῦ Εὐαγγελίου λαμβάνειν δεῖ τάχα μέν τι καὶ βαθύτερον, τάχα δέ τι καὶ ἀπλούστε ρον· ὅτι χρὴ μὴ ξενίζεσθαι ταῖς περὶ τῶν τροφών καὶ ἐνδυμάτων τὴν ψυχὴν φροντίσιν· ἀλλ᾽ εὐτέλειαν ἀσκοῦντα, πεπεῖσθαι ἀπὸ τοῦ Θεοῦ προνοεῖσθαι, εἰ μόνον τις τῶν ἀναγκαίων φροντίζοι. Ὁ μὲν οὖν Κέλσος, μὴ ἀντιπαραθεὶς τὰ δο κοῦντα ἐναντία ἀπὸ τοῦ νόμου τοῖς ἀπὸ τοῦ Εὐαγ γελίου, φησὶ καὶ τὸ, « Τῷ δ' ἅπαξ τυπτήσαντι παρέα χειν καὶ αὖθις τύπτειν· ἡ ἡμεῖς δ' ἐροῦμεν, εἰδέναι μὲν καὶ τὸ ὀφθαλμὸν ἀντὶ ὀφθαλμοῦ, καὶ ὀδέντα ἀντὶ ὀδόντος, εἰρημένον τοῖς πάλαι· ἀνεγνωκέναι δὲ καὶ τὸν Ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν· τῷ τύπτοντί σε εἰς τὴν η σιαγόνα, παρέχε (29) καὶ τὴν ἄλλην. Αλλ' ἐπεὶ περιηχηθείς, οἶμαι, ὁ Κέλσος ἀπὸ τῶν διαιρούντων τὴν κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον θεότητα, ἐκ τῆς νομικής Θεό τητος τὰ τοιαῦτα τίθησι· λεκτέον πρὸς τὸν λόγον αν τοῦ, ὅτι εἶδε καὶ τὰ παλαιὰ γράμματα· Τῷ τύ πτοντί σε εἰς τὴν δεξιάν σιαγόνα πάρεχε καὶ τὴν μου. χοῦν, εἰς χνοῦν. αὐτούς. σιαγόνα παρέχειν. ORIGENIS etiam eum, qui donatus a Spiritu sancto est illa A gratia quæ Verbum sapientia appellatur ", longe cæteris qui ea carent antecellere. tendimus interdici non solum Jesu doctrina, sed etiam Scriptura veteri. Unde unus e prophetis mala sibi imprecans, si peccatorum esset reus, maximi mali loco ponit hujus vitæ gloriam : Do- mine Deus meus, inquit, si feci istud, si est iniqui- tas in manibus meis; si reddidi retribuentibus mihi mala, decidam merito ab inimicis meis inanis. Per- sequatur inimicus animam meam et comprehendat et conculcet in terra vitam meam, et gloriam meam in loco edito collocet **. Sed neque istud : Ne solliciti sitis quid manducetis aut quid bibatis. Respicite vo- latilia cœli aut considerate corvos, quoniam non se- runt, neque metunt, et Pater vester calestis pascit illas. Quanto magis vos pluris esis volatilibus et de vestimento quid solliciti estis? recogitate lilia agris, nec quæ sequuntur, repugnant legis benedi- ctionibus, quæ docent futurum esse ut justus come- dat in saturitate"; neque isti Salomonis effato: Justus comedens replet animam suam, animæ autem impiorum indigentes. Nam considerare oportet cibum animæ esse, quem legalis benedictio signif- cat : quo cibo non impletur homo ex duplici parte constans, sed anima sola. Verba autem Evangelii fortasse arcanius quid continent; forte etiam sim- pliciter accipienda sunt, ut doceant animam de cibo et indumentis non debere perturbari; sed pro certo habere Deum his rebus provisurum, dum- modo simplicitati studentes non quæramus nisi ne- cessaria. 47. B C ei qui semel percussit, percutiendum rursus præbere se oportere, at non affert ex lege quæ verbis evange- ticis contraria videntur. Respondemus scire nos dictum esse antiquis, oculum pro oculo et dentem pro dente ; legisse etiam : Ego autem dico vobis, percutienti te in maxillam, præbe et alteram *8. Quoniam vero Celsus hæc, ut opinor, accepit ab iis, qui alium Evangelii, alium legis Deum esse docent, illi respondendum est veteribus Scripturis non ignotum esse istud: Percutienti te in maxil- Lam dextram, præbe et alteram. Sic enim in Jeremia. Lamentationibus: Bonum est viro, cum portaverit | Cor. xII, 8. * Levit. xxvi, 5. Paal. vi, 4, 5, 6. ** Matth. vi, 25, 26. Luc. XII, 24. * Matth. vi, 28. Prov. xill, 25. Exod. xx1, 24. hæc sic accepisse quasi propheta dicere voluisset : Gloriam meam in tumulo, sive in loco edito collocet, eam illustrem et conspicuam reddat. Cæterum pro el; vulgata Biblia habent Matth. v, 39, et Luc. vi, 29. Basileensis. Hoeschelius autem et Spencerus, toy 24. Humanæ quoque gloriæ aucupationem con- 25. Præterea Celsus ex Evangelio profert istud, (25) Codex Regius, μόνον. Libb. antea editi, μόνο (26) Χοῦν. Ε præcedentibus apparet Origenem (27) feeschelius in textu et mss., αὐτά. Spencer., (28) Vulgata Biblia, ἐμπίμπλαται. (24) Την σιαγόνα πάρεχε. ha codd. Regius et
Μακάριοι οἱ καθαροὶ τῇ καρδίᾳ, ὅτι αὐτοὶ τὸν θεὸν ὄψονται. Ἐπεὶ δ’ οὐκ αὐτάρκης ἡ ἡμετέρα προαίρεσις πρὸς τὸ πάντῃ καθαρὰν ἔχειν τὴν καρδίαν, ἀλλὰ θεοῦ ἡμῖν δεῖ, κτίζοντος αὐτὴν τοιαύτην, διὰ τοῦτο λέγεται ὑπὸ τοῦ ἐπιστημόνως εὐχομένου· Καρδίαν καθαρὰν κτίσον ἐν ἐμοὶ ὁ θεός. Ἀλλ’ οὐδ’ ὡς ἐν τόπῳ ὄντος τοῦ θεοῦ πευσόμεθά τινος καὶ ἐροῦμεν· Πῶς ἴωμεν πρὸς αὐτόν; Κρείττων γὰρ ὁ θεὸς παντὸς τόπου καὶ περιεκτικὸς παντὸς οὑτινοσοῦν, καὶ οὐδέν ἐστι τὸ περιέχον τὸν θεόν. Τὸ ἰέναι οὖν πρὸς τὸν θεὸν οὐ σωματικῶς προστέτακται ἡμῖν, τὸ Ὀπίσω κυρίου τοῦ θεοῦ σου πορεύσῃ, οὐδὲ σωματικῶς ὁ προφήτης κολληθεὶς τῷ θεῷ φησιν ἐν τῇ εὐχῇ· Ἐκολλήθη ὀπίσω σου ἡ ψυχή μου. Καταψεύδεται οὖν ἡμῶν Κέλσος λέγων προσδέχεσθαι ἡμᾶς ὀφθαλμοῖς σώματος θεὸν ὄψεσθαι καὶ ὠσὶ τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούσεσθαι καὶ χερσὶν αἰσθηταῖς ψαύσειν αὐτοῦ. Οἴδαμεν δὲ ὁμωνύμως τοῖς σώματος ὀφθαλμοῖς λεγομένους ὑπὸ τῶν θείων λόγων ὀφθαλμούς, ὁμοίως δὲ καὶ τὰ ὦτα καὶ τὰς χεῖρας καὶ τὸ τούτων παραδοξότερον, αἴσθησιν θειοτέραν καὶ ἑτεροίαν παρὰ τὴν συνήθως ὑπὸ τῶν πολλῶν ὀνομαζομένην. Ἐπὰν γὰρ λέγῃ ὁ προφήτης·
οὐ μόνον παριτητὸν πρὸς τὸν Πατέρα τῷ οὕτω σοφῷ λέγομεν εἶναι, ἀλλὰ καὶ πολλῷ τῶν μὴ τοιούτων διαφέρειν τὸν κεκοσμημένον χαρίσματι φαμεν, Λόγῳ σοφίας καλουμένῳ, διὰ τοῦ Πνεύματος διδο μένῳ. παρ' Πάλιν τε αὖ τὸ δόξης ἀντιποιεῖσθαι τῆς ἀνθρώποις οὐ κατὰ τὴν Ἰησοῦ μόνον (25) διδασκα- λίαν κωλύεσθαί φαμεν, ἀλλὰ καὶ κατὰ τὴν παλαιὰν Γραφήν. Επαρώμενος γοῦν ἑαυτῷ τις τῶν προφητῶν, εἰ ἔνοχος εἴη τοῖς ἁμαρτήμασι, φησὶν ἀντὶ μεγίστου κακοῦ συμβῆναι ἂν αὐτῷ καὶ τὴν βιωτικὴν δόξαν· λέγει δὲ οὕτω· Κύριε ὁ Θεός μου, εἰ ἐποίησα του το, εἰ ἔστιν ἀδικία ἐν χερσί μου, εἰ ἀνταπέδωκα τοῖς ἀνταποδιδοῦσί μοι κακὰ, ἀποπέσοιμι ἄρα ἀπὸ τῶν ἐχθρῶν μου κενός ! καταδιώξαι άρα δ ἐχθρὸς τὴν ψυχήν μου καὶ καταλάβοι, καὶ κατα- πατήσαι εἰς γῆν τὴν ζωήν μου, καὶ τὴν δέξαν μου εἰς χοῦν (26) κατασκηνώσαι ! Αλλ' οὐδὲ τὸ, Μὴ μεριμνᾶτε τί φάγητε, ἢ τί πίητε. Κατανοήσατε τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ, ἢ κατανοήσατε τοὺς κά ρακας, ὅτι οὐ σπείρουσιν, οὐδὲ θερίζουσι· καὶ ὁ Πατὴρ ὑμῶν ὁ οὐράνιος τρέφει αὐτά (27). Πόσω μᾶλλον ὑμεῖς διαφέρετε τῶν πετεινῶν ; καὶ περὶ ἐνδύματος τί μεριμνᾶτε ; καταμάθετε τὰ κρίνα τοῦ ἀγροῦ, καὶ τὰ ἑξῆς, ἐναντία ἐστὶ ταῖς ἐν τῷ νόμῳ εὐλογίαις, διδασκούσαις τὸν δίκαιον ἐσθίοντα πληροῦ σθαι· καὶ τῷ ὑπὸ τοῦ Σολομῶντος τοῦτον εἰρημένα τὸν τρόπον· Δίκαιος ἐσθίων ἐμπίπλησι (28) ψυχὴν, ψυχαὶ δὲ ἀσεβῶν ἐνδεεῖς. Χρὴ γὰρ ὁρᾷν τὴν τῆς ψυχῆς τροφὴν δηλουμένην ἐν τῇ κατὰ τὸν νόμον εύ λογίᾳ· ἧς οὐχ ὁ σύνθετος πληροῦται ἄνθρωπος, ἀλλ' ἡ ψυχὴ μόνη. Ἀπὸ δὲ τοῦ Εὐαγγελίου λαμβάνειν δεῖ τάχα μέν τι καὶ βαθύτερον, τάχα δέ τι καὶ ἀπλούστε ρον· ὅτι χρὴ μὴ ξενίζεσθαι ταῖς περὶ τῶν τροφών καὶ ἐνδυμάτων τὴν ψυχὴν φροντίσιν· ἀλλ᾽ εὐτέλειαν ἀσκοῦντα, πεπεῖσθαι ἀπὸ τοῦ Θεοῦ προνοεῖσθαι, εἰ μόνον τις τῶν ἀναγκαίων φροντίζοι. Ὁ μὲν οὖν Κέλσος, μὴ ἀντιπαραθεὶς τὰ δο κοῦντα ἐναντία ἀπὸ τοῦ νόμου τοῖς ἀπὸ τοῦ Εὐαγ γελίου, φησὶ καὶ τὸ, « Τῷ δ' ἅπαξ τυπτήσαντι παρέα χειν καὶ αὖθις τύπτειν· ἡ ἡμεῖς δ' ἐροῦμεν, εἰδέναι μὲν καὶ τὸ ὀφθαλμὸν ἀντὶ ὀφθαλμοῦ, καὶ ὀδέντα ἀντὶ ὀδόντος, εἰρημένον τοῖς πάλαι· ἀνεγνωκέναι δὲ καὶ τὸν Ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν· τῷ τύπτοντί σε εἰς τὴν η σιαγόνα, παρέχε (29) καὶ τὴν ἄλλην. Αλλ' ἐπεὶ περιηχηθείς, οἶμαι, ὁ Κέλσος ἀπὸ τῶν διαιρούντων τὴν κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον θεότητα, ἐκ τῆς νομικής Θεό τητος τὰ τοιαῦτα τίθησι· λεκτέον πρὸς τὸν λόγον αν τοῦ, ὅτι εἶδε καὶ τὰ παλαιὰ γράμματα· Τῷ τύ πτοντί σε εἰς τὴν δεξιάν σιαγόνα πάρεχε καὶ τὴν μου. χοῦν, εἰς χνοῦν. αὐτούς. σιαγόνα παρέχειν. ORIGENIS etiam eum, qui donatus a Spiritu sancto est illa A gratia quæ Verbum sapientia appellatur ", longe cæteris qui ea carent antecellere. tendimus interdici non solum Jesu doctrina, sed etiam Scriptura veteri. Unde unus e prophetis mala sibi imprecans, si peccatorum esset reus, maximi mali loco ponit hujus vitæ gloriam : Do- mine Deus meus, inquit, si feci istud, si est iniqui- tas in manibus meis; si reddidi retribuentibus mihi mala, decidam merito ab inimicis meis inanis. Per- sequatur inimicus animam meam et comprehendat et conculcet in terra vitam meam, et gloriam meam in loco edito collocet **. Sed neque istud : Ne solliciti sitis quid manducetis aut quid bibatis. Respicite vo- latilia cœli aut considerate corvos, quoniam non se- runt, neque metunt, et Pater vester calestis pascit illas. Quanto magis vos pluris esis volatilibus et de vestimento quid solliciti estis? recogitate lilia agris, nec quæ sequuntur, repugnant legis benedi- ctionibus, quæ docent futurum esse ut justus come- dat in saturitate"; neque isti Salomonis effato: Justus comedens replet animam suam, animæ autem impiorum indigentes. Nam considerare oportet cibum animæ esse, quem legalis benedictio signif- cat : quo cibo non impletur homo ex duplici parte constans, sed anima sola. Verba autem Evangelii fortasse arcanius quid continent; forte etiam sim- pliciter accipienda sunt, ut doceant animam de cibo et indumentis non debere perturbari; sed pro certo habere Deum his rebus provisurum, dum- modo simplicitati studentes non quæramus nisi ne- cessaria. 47. B C ei qui semel percussit, percutiendum rursus præbere se oportere, at non affert ex lege quæ verbis evange- ticis contraria videntur. Respondemus scire nos dictum esse antiquis, oculum pro oculo et dentem pro dente ; legisse etiam : Ego autem dico vobis, percutienti te in maxillam, præbe et alteram *8. Quoniam vero Celsus hæc, ut opinor, accepit ab iis, qui alium Evangelii, alium legis Deum esse docent, illi respondendum est veteribus Scripturis non ignotum esse istud: Percutienti te in maxil- Lam dextram, præbe et alteram. Sic enim in Jeremia. Lamentationibus: Bonum est viro, cum portaverit | Cor. xII, 8. * Levit. xxvi, 5. Paal. vi, 4, 5, 6. ** Matth. vi, 25, 26. Luc. XII, 24. * Matth. vi, 28. Prov. xill, 25. Exod. xx1, 24. hæc sic accepisse quasi propheta dicere voluisset : Gloriam meam in tumulo, sive in loco edito collocet, eam illustrem et conspicuam reddat. Cæterum pro el; vulgata Biblia habent Matth. v, 39, et Luc. vi, 29. Basileensis. Hoeschelius autem et Spencerus, toy 24. Humanæ quoque gloriæ aucupationem con- 25. Præterea Celsus ex Evangelio profert istud, (25) Codex Regius, μόνον. Libb. antea editi, μόνο (26) Χοῦν. Ε præcedentibus apparet Origenem (27) feeschelius in textu et mss., αὐτά. Spencer., (28) Vulgata Biblia, ἐμπίμπλαται. (24) Την σιαγόνα πάρεχε. ha codd. Regius et
PG 11:1469Ἀποκάλυψον τοὺς ὀφθαλμούς μου, καὶ κατανοήσω τὰ θαυμάσιά σου ἐκ τοῦ νόμου [σου ἤ·] Ἡ ἐντολὴ κυρίου τηλαυγής, φωτίζουσα ὀφθαλμούς, ἤ· Φώτισον τοὺς ὀφθαλμούς μου, μή ποτε ὑπνώσω εἰς θάνατον, οὐχ οὕτως τις ἐμβρόντητός ἐστιν, ὡς νομίζειν ὀφθαλμοῖς σώματος κατανοεῖσθαι τὰ θαυμάσια τοῦ θείου νόμου, ἢ τὴν τοῦ κυρίου ἐντολὴν φωτιςτικὴν εἶναι τῶν τοῦ σώματος ὀφθαλμῶν, ἢ ὕπνον θανάτου ἐποιστικὸν συμβαίνειν περὶ τοὺς τοῦ σώματος ὀφθαλμούς. Ἀλλὰ καὶ ἐπὰν λέγῃ ὁ σωτὴρ ἡμῶν· Ὁ ἔχων ὦτα ἀκούειν ἀκουέτω, καὶ ὁ τυχὼν συνίησι περὶ θειοτέρων ταῦτα λέγεσθαι ὤτων. Κἂν λέγηται λόγος κυρίου γεγονέναι ἐν χειρὶ Ἱερεμίου τοῦ προφήτου ἢ ἄλλου τινός, ἢ νόμος ἐν χειρὶ Μωϋσέως, ἢ ὅτι Ταῖς χερσί μου ἐζήτησα τὸν θεὸν καὶ οὐκ ἠπατήθην, οὐχ οὕτως ἐστί τις ἀνόητος, ὡς μὴ ἐκλαμβάνειν χεῖράς τινας εἶναι τροπικῶς καλουμένας, περὶ ὧν καὶ Ἰωάννης λέγει· Αἱ χεῖρες ἡμῶν ἐψηλάφησαν περὶ τοῦ λόγου τῆς ζωῆς. Εἰ δὲ καὶ περὶ τῆς κρείττονος αἰσθήσεως καὶ οὐ σωματικῆς βούλει ἀπὸ τῶν ἱερῶν γραμμάτων μαθεῖν, ἄκουσον Σολομῶντος ἐν ταῖς Παροιμίαις λέγοντος·
ἄλλην. Ἐν γοῦν τοῖς Ἱερεμίου Θρήνοις γέγραπται· Ἀγαθὸν ἀνδρὶ, ὅταν ἄρῃ ζυγὸν ἐν νεότητι (30) αὐτ τοῦ. Καθήσεται καταμόνας, καὶ σιωπήσεται, ὅτι ἦρεν ἐφ' ἑαυτῷ· δώσει τῷ παίοντι αὐτὸν σιαγόνα, καὶ χορτασθήσεται ὀνειδισμῶν. Οὐκ ἀντιδιατάσσε ται Θεοῦ τὸ Εὐαγγέλιον (51) τῷ τοῦ νόμου Θεῷ, οὐδὲ περὶ τῆς κατὰ τὸ ῥητὸν κατὰ κόρρης πληγῆς· οὐδ᾽ ὁπότερος ψεύδεται οὔτε Μωϋσῆς, οὔτε Ἰησοῦς· οὐδ' ὁ Πατήρ, τὸν Ἰησοῦν πέμπων, ἐπελάθετο τίνα Μωϋσῃ διετάξατο· ἀλλ᾿ οὐδὲ καταγνοὺς τῶν ἰδίων νόμων μετέγνω, καὶ τὸν ἄγγελον ἐπὶ τοῖς ἐναντίοις ἀποστέλλει. Εἰ δὲ χρὴ κἂν ὀλίγα περὶ τῆς διαφόρου πολι- τείας εἰπεῖν, ἥντινα Ἰουδαῖοι κατὰ Μωϋσέα πρότε ρον ἐπολιτεύοντο, καὶ ἦν Χριστιανοὶ νῦν κατὰ τὴν Ἰησοῦ διδασκαλίαν βούλονται κατορθοῦν· φήσομεν, ὅτι οὔτε τῇ κλήσει τῶν ἐθνῶν ἤρμοζε κατὰ τὸν Β Μωϋσέως, ὡς πρὸς τὸ γράμμα, πολιτεύεσθαι νό μον, ὑπὸ Ῥωμαίοις τεταγμένων· οὔτε τοῖς πάλαι Ἰουδαίοις οἷόν τ' ἦν τὸ σύστημα τῆς πολιτείας ἔχειν ἀκαθαίρετον, εἰ καθ᾽ ὑπόθεσιν τῇ κατὰ τὸ Εὐαγγέ λιον πολιτείᾳ ἐπείθοντο· ἀναιρέσει μὲν γὰρ πολε- μίων, ἢ τῶν παρὰ τὸν νόμον (32) πεποιηκότων, καὶ ἀξίων κριθέντων τῆς διὰ πυρὸς, ἢ λίθων ἀναι- ρέσεως, οὐχ οἷόν τ' ἦν Χριστιανοὺς χρῆσθαι κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον· εἴ γε οὐδ᾽ οἱ Ἰουδαῖοι θέλον- τες κατ' ἐκεῖνον (33) δύνανται ταῦτα, ὡς ὁ νόμος προσέταξεν, ἐπιτελεῖν. Πάλιν τε αὖ, ἐὰν ἀνέλῃς ἀπὸ τῶν τότε Ἰουδαίων, σύστημα ἴδιον πολιτείας καὶ χώρας ἐχόντων, τὸ ἐπεξιέναι τοῖς πολεμίοις, καὶ στρατεύεσθαι (34) ὑπὲρ τῶν πατρίων, καὶ ἀναιρεῖν ἢ ὁπώσποτε κολάζειν τοὺς μοιχεύσαντας, ἢ φονεύσαν- τας, ή τι τῶν τοιούτοις παραπλησίων πεποιηκότας· οὐδὲν λείπεται ἢ τὸ ἄρδην αὐτοὺς ἀθρόους ἀθρόως ἀπολέσθαι, ἐπιτιθεμένων τῶν πολεμίων τῷ ἔθνει, ὡς ὑπὸ τοῦ ἰδίου νόμου ἐκνενευρισμένων, καὶ κωλυομέ- νων (35) ἀμύνεσθαι τοὺς πολεμίους. Καὶ μὴ βουλο- μένη γε ἡ πάλαι μὲν τὸν νόμον δεδωκυία Πρόνοια, νῦν δὲ Ἰησοῦ Χριστοῦ Εὐαγγέλιον, κρατεῖν ἔτι τὰ Ἰουδαίων, καθεῖλεν αὐτῶν τὴν πόλιν, καὶ τὸν ναὸν, καὶ τὴν παρὰ τῷ ναῷ διὰ θυσιῶν καὶ τῆς ἀναγεγραμ- μένης λατρείας θεραπείαν τοῦ Θεοῦ. Ὥσπερ δ' ἐκεῖνα, μὴ βουλομένη ἐπιτελεῖσθαι ἔτι, καθεῖλε· τὸν τρόπον τὸν αὐτὸν τὰ Χριστιανῶν ηύξησε καὶ ὁσημέραι εἰς πλῆθος, ἤδη δὲ καὶ παῤῥησίαν ἐπιδέδωκε· καίτοιγε μυρίων ὅσων κωλυμάτων γενομένων πρὸς τὸ μὴ ἐπι- σπαρῆναι τὴν Ἰησοῦ διδασκαλίαν τῇ οἰκουμένῃ. 'Αλλ' ἐπεὶ Θεὸς ἦν ὁ βουλόμενος καὶ τοὺς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν ὠφεληθῆναι διὰ τῆς Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίας, πᾶσα ἀνθρωπίνη βουλὴ κατὰ Χριστιανῶν καθηρέθη· ὅσῳ γὰρ αὐτοὺς ἑταπείνουν βασιλεῖς καὶ ἐθνῶν ἡγού- μενοι, καὶ δῆμοι πανταχοῦ, τοσούτῳ πλείους ἐγίνοντο, καὶ κατίσχυον σφόδρα σφόδρα. ἐκ νεότητος. Θεὸς τοῦ Εὐαγγελίου. ἢ τῶν τι παρὰ τὸν νόμον. νων. οι 74. έκνενευρισμένῳ καὶ κωλυομένη. CONTRA CELSUM LIB. VII. cebit, quia levavit super se. Dabit percutienti se maxillam et saturabitur opprobriis ***. Non igitur Evangelii Deus cum Deo legis pugnat, ne quidem de maxillæ percussione. Neque alteruter mentitur Moyses aut Jesus, neque Pater mittens Jesum obli- tus fuerat quæ Moysi mandasset : sed neque pani- tentia ductus proprias leges damnavit, neque nun- tium contraria præcepturum mittit. A jugum ab adolescentia sua. Sedebit solitarius et ta- C Thren. 111, 27, 28, 29, 30. rello forte legendum, D gum quas Judæi a Moyse datas prius secuti sunt, et earum quas nunc Christiani a Jesu edocti sequi vo- lunt; dicemus neque gentibus ad fidem vocatis et Romanorum dictioni subjectis accommodatam fuisse Mosaicam legem obvio sensu intellectam; neque fieri potuisse, ut veteres Judæi integram suæ rei- publicæ constitutionem servarent, posito eos legi- bus evangelicis obsecuturos esse. Neque enim Chri- stiani potuissent, ut lex Mosaica præcipit, hostes interficere legisque violatores igne comburere aut Japidibus obruere, prout alterutro supplicio digni judicati fuissent; siquidem nec Judaeis vel volenti- bus hæc, ut lex constituit, exsequi nunc liceat. Rursus si veteribus Judæis qui privatas leges ha- bebant privatasque incolebant regiones, in hostes faciendi impressionem, bellum gerendi pro patria, aut quolibet modo adulteros, homicidas aut quid aliud simile perpetrantes supplicio amiciendi liber- tas ablata fuisset; nihil reliquum erat quam subito omnes et penitus deleri; quandoquidem hostes ir- ruissent in eos tanquam in gentem, quam propriæ leges enervassent et hostes propulsare cohibuissent. Atque etiam illa Providentia quæ olim legem, nunc Evangelium dedit, cum Judæorum rempubli- cam diutius perstare nollet, et civitatem et teni- plum et cultum in illo per victimas aliosque ritus præscriptos Deo exhibitum destruxit. Et quemad- modum illis rebus, quas diutius perseverare nole- bat, Ginem dedit, sic religionem Christianam in dies amplificavit, ita ut nunc libere prædicetur : quanquam sexcentæ res objectæ impedierint quominus Christi doctrina in orbem disseminare- tur. Sed quia Deus volebat gentibus etiam prodesse Jesu Christi doctrinam, omnia hominum contra Christianos consilia irrita facta sunt : et quo magis reges, præsides gentium, populi undecunque illos insectabantur, eo magis crevit eorum numerus, et eo magis invaluerunt. Bolerellus, (30) Hoeschelius et mass., ἐν νεότητι. Spencer., (51) Θεοῦ τὸ Εὐαγγέλιον. Boherellus legit, ὁ (2) Η τῶν παρὰ τὸν νόμον. Videtur Bobe- 26. Jam si paucis dicendum est de differentia le- (53) Κατ' ἐκεῖνον. Legit Bolerellus, κατ' ἐκεί (34) Καὶ στρατεύεσθαι. Vide lib. vni, num. 73 (35) Εκνενευρισμένων καὶ κωλυομένων. Legit
Αἴσθησιν θείαν εὑρήσεις. Οὐ χρεία τοίνυν ἡμῖν ὡς οὕτω ζητοῦσι τὸν θεὸν ἀπιέναι, ὅπου ἡμᾶς πέμπει ὁ Κέλσος, εἰς Τροφωνίου καὶ εἰς Ἀμφιάρεω καὶ εἰς Μόψου, ἔνθα φησὶν ἀνθρωποειδεῖς θεωρεῖσθαι θεοὺς καί, ὡς λέγει Κέλσος, οὐ ψευδομένους ἀλλὰ καὶ ἐναργεῖς. Ἴσμεν γὰρ ἡμεῖς τούτους δαίμονας ὄντας, τρεφομένους κνίσσαις καὶ αἵμασι καὶ ταῖς ἀπὸ τῶν θυσιῶν ἀναθυμιάσεσι, καὶ οὕτω παρακατεχομένους ἐν τοῖς ἀπὸ τῆς ἐπιθυμίας αὐτῶν κατασκευασθεῖσι δεσμωτηρίοις· ἅτινα ἱερὰ θεῶν Ἕλληνες νενομίκασιν, ἀλλ’ ἡμεῖς ἴσμεν ἀπατεώνων δαιμόνων εἶναι τὰ τοιαῦτα οἰκητήρια. Μετὰ ταῦτα κακοήθως ὁ Κέλσος φησὶ περὶ τῶν προειρημένων ἀνθρωποειδῶν κατ’ αὐτὸν θεῶν ὅτι ὄψεταί τις αὐτοὺς οὐχ ἅπαξ παραρρυέντας ὥσπερ τὸν τούτους ἐξαπατήσαντα ἀλλ’ ἀεὶ τοῖς βουλομένοις ὁμιλοῦντας. Καὶ ἔοικέ γε διὰ τούτων φάσμα μὲν νενομικέναι τὸν Ἰησοῦν, μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν ἐπιφανέντα τοῖς μαθηταῖς, ὡσπερεὶ παραρρεύσαντα πρὸς τὸ ὀφθῆναι αὐτοῖς· οὓς δ’ ὠνόμασε λέγων ἀνθρωποειδεῖς θεούς, τούτους οἴεται ἀεὶ τοῖς βουλομένοις ὁμιλεῖν.
ἄλλην. Ἐν γοῦν τοῖς Ἱερεμίου Θρήνοις γέγραπται· Ἀγαθὸν ἀνδρὶ, ὅταν ἄρῃ ζυγὸν ἐν νεότητι (30) αὐτ τοῦ. Καθήσεται καταμόνας, καὶ σιωπήσεται, ὅτι ἦρεν ἐφ' ἑαυτῷ· δώσει τῷ παίοντι αὐτὸν σιαγόνα, καὶ χορτασθήσεται ὀνειδισμῶν. Οὐκ ἀντιδιατάσσε ται Θεοῦ τὸ Εὐαγγέλιον (51) τῷ τοῦ νόμου Θεῷ, οὐδὲ περὶ τῆς κατὰ τὸ ῥητὸν κατὰ κόρρης πληγῆς· οὐδ᾽ ὁπότερος ψεύδεται οὔτε Μωϋσῆς, οὔτε Ἰησοῦς· οὐδ' ὁ Πατήρ, τὸν Ἰησοῦν πέμπων, ἐπελάθετο τίνα Μωϋσῃ διετάξατο· ἀλλ᾿ οὐδὲ καταγνοὺς τῶν ἰδίων νόμων μετέγνω, καὶ τὸν ἄγγελον ἐπὶ τοῖς ἐναντίοις ἀποστέλλει. Εἰ δὲ χρὴ κἂν ὀλίγα περὶ τῆς διαφόρου πολι- τείας εἰπεῖν, ἥντινα Ἰουδαῖοι κατὰ Μωϋσέα πρότε ρον ἐπολιτεύοντο, καὶ ἦν Χριστιανοὶ νῦν κατὰ τὴν Ἰησοῦ διδασκαλίαν βούλονται κατορθοῦν· φήσομεν, ὅτι οὔτε τῇ κλήσει τῶν ἐθνῶν ἤρμοζε κατὰ τὸν Β Μωϋσέως, ὡς πρὸς τὸ γράμμα, πολιτεύεσθαι νό μον, ὑπὸ Ῥωμαίοις τεταγμένων· οὔτε τοῖς πάλαι Ἰουδαίοις οἷόν τ' ἦν τὸ σύστημα τῆς πολιτείας ἔχειν ἀκαθαίρετον, εἰ καθ᾽ ὑπόθεσιν τῇ κατὰ τὸ Εὐαγγέ λιον πολιτείᾳ ἐπείθοντο· ἀναιρέσει μὲν γὰρ πολε- μίων, ἢ τῶν παρὰ τὸν νόμον (32) πεποιηκότων, καὶ ἀξίων κριθέντων τῆς διὰ πυρὸς, ἢ λίθων ἀναι- ρέσεως, οὐχ οἷόν τ' ἦν Χριστιανοὺς χρῆσθαι κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον· εἴ γε οὐδ᾽ οἱ Ἰουδαῖοι θέλον- τες κατ' ἐκεῖνον (33) δύνανται ταῦτα, ὡς ὁ νόμος προσέταξεν, ἐπιτελεῖν. Πάλιν τε αὖ, ἐὰν ἀνέλῃς ἀπὸ τῶν τότε Ἰουδαίων, σύστημα ἴδιον πολιτείας καὶ χώρας ἐχόντων, τὸ ἐπεξιέναι τοῖς πολεμίοις, καὶ στρατεύεσθαι (34) ὑπὲρ τῶν πατρίων, καὶ ἀναιρεῖν ἢ ὁπώσποτε κολάζειν τοὺς μοιχεύσαντας, ἢ φονεύσαν- τας, ή τι τῶν τοιούτοις παραπλησίων πεποιηκότας· οὐδὲν λείπεται ἢ τὸ ἄρδην αὐτοὺς ἀθρόους ἀθρόως ἀπολέσθαι, ἐπιτιθεμένων τῶν πολεμίων τῷ ἔθνει, ὡς ὑπὸ τοῦ ἰδίου νόμου ἐκνενευρισμένων, καὶ κωλυομέ- νων (35) ἀμύνεσθαι τοὺς πολεμίους. Καὶ μὴ βουλο- μένη γε ἡ πάλαι μὲν τὸν νόμον δεδωκυία Πρόνοια, νῦν δὲ Ἰησοῦ Χριστοῦ Εὐαγγέλιον, κρατεῖν ἔτι τὰ Ἰουδαίων, καθεῖλεν αὐτῶν τὴν πόλιν, καὶ τὸν ναὸν, καὶ τὴν παρὰ τῷ ναῷ διὰ θυσιῶν καὶ τῆς ἀναγεγραμ- μένης λατρείας θεραπείαν τοῦ Θεοῦ. Ὥσπερ δ' ἐκεῖνα, μὴ βουλομένη ἐπιτελεῖσθαι ἔτι, καθεῖλε· τὸν τρόπον τὸν αὐτὸν τὰ Χριστιανῶν ηύξησε καὶ ὁσημέραι εἰς πλῆθος, ἤδη δὲ καὶ παῤῥησίαν ἐπιδέδωκε· καίτοιγε μυρίων ὅσων κωλυμάτων γενομένων πρὸς τὸ μὴ ἐπι- σπαρῆναι τὴν Ἰησοῦ διδασκαλίαν τῇ οἰκουμένῃ. 'Αλλ' ἐπεὶ Θεὸς ἦν ὁ βουλόμενος καὶ τοὺς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν ὠφεληθῆναι διὰ τῆς Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίας, πᾶσα ἀνθρωπίνη βουλὴ κατὰ Χριστιανῶν καθηρέθη· ὅσῳ γὰρ αὐτοὺς ἑταπείνουν βασιλεῖς καὶ ἐθνῶν ἡγού- μενοι, καὶ δῆμοι πανταχοῦ, τοσούτῳ πλείους ἐγίνοντο, καὶ κατίσχυον σφόδρα σφόδρα. ἐκ νεότητος. Θεὸς τοῦ Εὐαγγελίου. ἢ τῶν τι παρὰ τὸν νόμον. νων. οι 74. έκνενευρισμένῳ καὶ κωλυομένη. CONTRA CELSUM LIB. VII. cebit, quia levavit super se. Dabit percutienti se maxillam et saturabitur opprobriis ***. Non igitur Evangelii Deus cum Deo legis pugnat, ne quidem de maxillæ percussione. Neque alteruter mentitur Moyses aut Jesus, neque Pater mittens Jesum obli- tus fuerat quæ Moysi mandasset : sed neque pani- tentia ductus proprias leges damnavit, neque nun- tium contraria præcepturum mittit. A jugum ab adolescentia sua. Sedebit solitarius et ta- C Thren. 111, 27, 28, 29, 30. rello forte legendum, D gum quas Judæi a Moyse datas prius secuti sunt, et earum quas nunc Christiani a Jesu edocti sequi vo- lunt; dicemus neque gentibus ad fidem vocatis et Romanorum dictioni subjectis accommodatam fuisse Mosaicam legem obvio sensu intellectam; neque fieri potuisse, ut veteres Judæi integram suæ rei- publicæ constitutionem servarent, posito eos legi- bus evangelicis obsecuturos esse. Neque enim Chri- stiani potuissent, ut lex Mosaica præcipit, hostes interficere legisque violatores igne comburere aut Japidibus obruere, prout alterutro supplicio digni judicati fuissent; siquidem nec Judaeis vel volenti- bus hæc, ut lex constituit, exsequi nunc liceat. Rursus si veteribus Judæis qui privatas leges ha- bebant privatasque incolebant regiones, in hostes faciendi impressionem, bellum gerendi pro patria, aut quolibet modo adulteros, homicidas aut quid aliud simile perpetrantes supplicio amiciendi liber- tas ablata fuisset; nihil reliquum erat quam subito omnes et penitus deleri; quandoquidem hostes ir- ruissent in eos tanquam in gentem, quam propriæ leges enervassent et hostes propulsare cohibuissent. Atque etiam illa Providentia quæ olim legem, nunc Evangelium dedit, cum Judæorum rempubli- cam diutius perstare nollet, et civitatem et teni- plum et cultum in illo per victimas aliosque ritus præscriptos Deo exhibitum destruxit. Et quemad- modum illis rebus, quas diutius perseverare nole- bat, Ginem dedit, sic religionem Christianam in dies amplificavit, ita ut nunc libere prædicetur : quanquam sexcentæ res objectæ impedierint quominus Christi doctrina in orbem disseminare- tur. Sed quia Deus volebat gentibus etiam prodesse Jesu Christi doctrinam, omnia hominum contra Christianos consilia irrita facta sunt : et quo magis reges, præsides gentium, populi undecunque illos insectabantur, eo magis crevit eorum numerus, et eo magis invaluerunt. Bolerellus, (30) Hoeschelius et mass., ἐν νεότητι. Spencer., (51) Θεοῦ τὸ Εὐαγγέλιον. Boherellus legit, ὁ (2) Η τῶν παρὰ τὸν νόμον. Videtur Bobe- 26. Jam si paucis dicendum est de differentia le- (53) Κατ' ἐκεῖνον. Legit Bolerellus, κατ' ἐκεί (34) Καὶ στρατεύεσθαι. Vide lib. vni, num. 73 (35) Εκνενευρισμένων καὶ κωλυομένων. Legit
Πῶς δὲ δύναται φάσμα, ὥς φησιν αὐτός, παραρρυὲν ἐπ’ ἀπάτῃ τῶν θεασαμένων καὶ μετὰ τὴν τότε ὄψιν τοσαῦτα ἐνεργεῖν καὶ ἐπιστρέφειν τὰς τῶν τοσούτων ψυχὰς καὶ πειθὼ ἐμποιεῖν αὐταῖς περὶ τοῦ πάντα δεῖν ἀρεσκόντως πράττειν θεῷ ὡς κριθησομένους; Πῶς δὲ φάσμα ὀνομασθὲν ἀπελαύνει δαιμόνια καὶ ἄλλας οὐκ εὐκαταφρονήτους ἐνεργείας ἐνεργεῖ, οὐχ ἕνα κεκληρωμένον τόπον ὡς οἱ κατ’ αὐτὸν ἀνθρωποειδεῖς θεοὶ ἀλλὰ διῆκον ἐπὶ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην καὶ συνάγον καὶ ἕλκον τῇ ἑαυτοῦ θειότητι οὓς ἂν εὕροι πρὸς τὸν καλὸν βίον κλίναντας ἑαυτούς; Μετὰ ταῦτα, πρὸς ἃ κατὰ τὸ δυνατὸν εἰρήκαμεν, τοιαῦτα πάλιν ὁ Κέλσος φησίν· Οἱ δὲ καὶ πάλιν εἰρήσονται· Πῶς αἰσθήσει μὴ καταλαμβανόμενοι γνώσονται τὸν θεόν; Τί χωρὶς αἰσθήσεως μαθεῖν ἐστι δυνατόν; Εἶτα πρὸς ταῦτα ἀποκρινόμενός φησιν· Οὐκ ἀνθρώπου μὲν οὐδὲ τῆς ψυχῆς ἀλλὰ σαρκὸς ἡ φωνή. Ὅμως δ’ οὖν ἀκουσάτωσαν, εἴ τι καὶ ἐπαί̈ειν δύνανται ὡς δειλὸν καὶ φιλοσώματον γένος· ἐὰν αἰσθήσει μύσαντες ἀναβλέψητε νῷ καὶ σαρκὸς ἀποστραφέντες ψυχῆς ὀφθαλμοὺς ἐγείρητε, μόνως οὕτως τὸν θεὸν ὄψεσθε.
ἄλλην. Ἐν γοῦν τοῖς Ἱερεμίου Θρήνοις γέγραπται· Ἀγαθὸν ἀνδρὶ, ὅταν ἄρῃ ζυγὸν ἐν νεότητι (30) αὐτ τοῦ. Καθήσεται καταμόνας, καὶ σιωπήσεται, ὅτι ἦρεν ἐφ' ἑαυτῷ· δώσει τῷ παίοντι αὐτὸν σιαγόνα, καὶ χορτασθήσεται ὀνειδισμῶν. Οὐκ ἀντιδιατάσσε ται Θεοῦ τὸ Εὐαγγέλιον (51) τῷ τοῦ νόμου Θεῷ, οὐδὲ περὶ τῆς κατὰ τὸ ῥητὸν κατὰ κόρρης πληγῆς· οὐδ᾽ ὁπότερος ψεύδεται οὔτε Μωϋσῆς, οὔτε Ἰησοῦς· οὐδ' ὁ Πατήρ, τὸν Ἰησοῦν πέμπων, ἐπελάθετο τίνα Μωϋσῃ διετάξατο· ἀλλ᾿ οὐδὲ καταγνοὺς τῶν ἰδίων νόμων μετέγνω, καὶ τὸν ἄγγελον ἐπὶ τοῖς ἐναντίοις ἀποστέλλει. Εἰ δὲ χρὴ κἂν ὀλίγα περὶ τῆς διαφόρου πολι- τείας εἰπεῖν, ἥντινα Ἰουδαῖοι κατὰ Μωϋσέα πρότε ρον ἐπολιτεύοντο, καὶ ἦν Χριστιανοὶ νῦν κατὰ τὴν Ἰησοῦ διδασκαλίαν βούλονται κατορθοῦν· φήσομεν, ὅτι οὔτε τῇ κλήσει τῶν ἐθνῶν ἤρμοζε κατὰ τὸν Β Μωϋσέως, ὡς πρὸς τὸ γράμμα, πολιτεύεσθαι νό μον, ὑπὸ Ῥωμαίοις τεταγμένων· οὔτε τοῖς πάλαι Ἰουδαίοις οἷόν τ' ἦν τὸ σύστημα τῆς πολιτείας ἔχειν ἀκαθαίρετον, εἰ καθ᾽ ὑπόθεσιν τῇ κατὰ τὸ Εὐαγγέ λιον πολιτείᾳ ἐπείθοντο· ἀναιρέσει μὲν γὰρ πολε- μίων, ἢ τῶν παρὰ τὸν νόμον (32) πεποιηκότων, καὶ ἀξίων κριθέντων τῆς διὰ πυρὸς, ἢ λίθων ἀναι- ρέσεως, οὐχ οἷόν τ' ἦν Χριστιανοὺς χρῆσθαι κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον· εἴ γε οὐδ᾽ οἱ Ἰουδαῖοι θέλον- τες κατ' ἐκεῖνον (33) δύνανται ταῦτα, ὡς ὁ νόμος προσέταξεν, ἐπιτελεῖν. Πάλιν τε αὖ, ἐὰν ἀνέλῃς ἀπὸ τῶν τότε Ἰουδαίων, σύστημα ἴδιον πολιτείας καὶ χώρας ἐχόντων, τὸ ἐπεξιέναι τοῖς πολεμίοις, καὶ στρατεύεσθαι (34) ὑπὲρ τῶν πατρίων, καὶ ἀναιρεῖν ἢ ὁπώσποτε κολάζειν τοὺς μοιχεύσαντας, ἢ φονεύσαν- τας, ή τι τῶν τοιούτοις παραπλησίων πεποιηκότας· οὐδὲν λείπεται ἢ τὸ ἄρδην αὐτοὺς ἀθρόους ἀθρόως ἀπολέσθαι, ἐπιτιθεμένων τῶν πολεμίων τῷ ἔθνει, ὡς ὑπὸ τοῦ ἰδίου νόμου ἐκνενευρισμένων, καὶ κωλυομέ- νων (35) ἀμύνεσθαι τοὺς πολεμίους. Καὶ μὴ βουλο- μένη γε ἡ πάλαι μὲν τὸν νόμον δεδωκυία Πρόνοια, νῦν δὲ Ἰησοῦ Χριστοῦ Εὐαγγέλιον, κρατεῖν ἔτι τὰ Ἰουδαίων, καθεῖλεν αὐτῶν τὴν πόλιν, καὶ τὸν ναὸν, καὶ τὴν παρὰ τῷ ναῷ διὰ θυσιῶν καὶ τῆς ἀναγεγραμ- μένης λατρείας θεραπείαν τοῦ Θεοῦ. Ὥσπερ δ' ἐκεῖνα, μὴ βουλομένη ἐπιτελεῖσθαι ἔτι, καθεῖλε· τὸν τρόπον τὸν αὐτὸν τὰ Χριστιανῶν ηύξησε καὶ ὁσημέραι εἰς πλῆθος, ἤδη δὲ καὶ παῤῥησίαν ἐπιδέδωκε· καίτοιγε μυρίων ὅσων κωλυμάτων γενομένων πρὸς τὸ μὴ ἐπι- σπαρῆναι τὴν Ἰησοῦ διδασκαλίαν τῇ οἰκουμένῃ. 'Αλλ' ἐπεὶ Θεὸς ἦν ὁ βουλόμενος καὶ τοὺς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν ὠφεληθῆναι διὰ τῆς Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίας, πᾶσα ἀνθρωπίνη βουλὴ κατὰ Χριστιανῶν καθηρέθη· ὅσῳ γὰρ αὐτοὺς ἑταπείνουν βασιλεῖς καὶ ἐθνῶν ἡγού- μενοι, καὶ δῆμοι πανταχοῦ, τοσούτῳ πλείους ἐγίνοντο, καὶ κατίσχυον σφόδρα σφόδρα. ἐκ νεότητος. Θεὸς τοῦ Εὐαγγελίου. ἢ τῶν τι παρὰ τὸν νόμον. νων. οι 74. έκνενευρισμένῳ καὶ κωλυομένη. CONTRA CELSUM LIB. VII. cebit, quia levavit super se. Dabit percutienti se maxillam et saturabitur opprobriis ***. Non igitur Evangelii Deus cum Deo legis pugnat, ne quidem de maxillæ percussione. Neque alteruter mentitur Moyses aut Jesus, neque Pater mittens Jesum obli- tus fuerat quæ Moysi mandasset : sed neque pani- tentia ductus proprias leges damnavit, neque nun- tium contraria præcepturum mittit. A jugum ab adolescentia sua. Sedebit solitarius et ta- C Thren. 111, 27, 28, 29, 30. rello forte legendum, D gum quas Judæi a Moyse datas prius secuti sunt, et earum quas nunc Christiani a Jesu edocti sequi vo- lunt; dicemus neque gentibus ad fidem vocatis et Romanorum dictioni subjectis accommodatam fuisse Mosaicam legem obvio sensu intellectam; neque fieri potuisse, ut veteres Judæi integram suæ rei- publicæ constitutionem servarent, posito eos legi- bus evangelicis obsecuturos esse. Neque enim Chri- stiani potuissent, ut lex Mosaica præcipit, hostes interficere legisque violatores igne comburere aut Japidibus obruere, prout alterutro supplicio digni judicati fuissent; siquidem nec Judaeis vel volenti- bus hæc, ut lex constituit, exsequi nunc liceat. Rursus si veteribus Judæis qui privatas leges ha- bebant privatasque incolebant regiones, in hostes faciendi impressionem, bellum gerendi pro patria, aut quolibet modo adulteros, homicidas aut quid aliud simile perpetrantes supplicio amiciendi liber- tas ablata fuisset; nihil reliquum erat quam subito omnes et penitus deleri; quandoquidem hostes ir- ruissent in eos tanquam in gentem, quam propriæ leges enervassent et hostes propulsare cohibuissent. Atque etiam illa Providentia quæ olim legem, nunc Evangelium dedit, cum Judæorum rempubli- cam diutius perstare nollet, et civitatem et teni- plum et cultum in illo per victimas aliosque ritus præscriptos Deo exhibitum destruxit. Et quemad- modum illis rebus, quas diutius perseverare nole- bat, Ginem dedit, sic religionem Christianam in dies amplificavit, ita ut nunc libere prædicetur : quanquam sexcentæ res objectæ impedierint quominus Christi doctrina in orbem disseminare- tur. Sed quia Deus volebat gentibus etiam prodesse Jesu Christi doctrinam, omnia hominum contra Christianos consilia irrita facta sunt : et quo magis reges, præsides gentium, populi undecunque illos insectabantur, eo magis crevit eorum numerus, et eo magis invaluerunt. Bolerellus, (30) Hoeschelius et mass., ἐν νεότητι. Spencer., (51) Θεοῦ τὸ Εὐαγγέλιον. Boherellus legit, ὁ (2) Η τῶν παρὰ τὸν νόμον. Videtur Bobe- 26. Jam si paucis dicendum est de differentia le- (53) Κατ' ἐκεῖνον. Legit Bolerellus, κατ' ἐκεί (34) Καὶ στρατεύεσθαι. Vide lib. vni, num. 73 (35) Εκνενευρισμένων καὶ κωλυομένων. Legit
PG 11:1471Κἂν ἡγεμόνα [τῆς ὁδοῦ] ταύτης ζητῆτε, φευκτέοι μὲν ὑμῖν οἱ πλάνοι καὶ γόητες καὶ τὰ εἴδωλα προμνώμενοι· ἵνα μὴ παντάπασιν ἦτε καταγέλαστοι, τοὺς μὲν ἄλλους, τοὺς δεικνυμένους θεούς, ὡς εἴδωλα βλασφημοῦντες, τὸν δὲ καὶ αὐτῶν ὡς ἀληθῶς εἰδώλων ἀθλιώτερον καὶ μηδὲ εἴδωλον ἔτι ἀλλ’ ὄντως νεκρὸν σέβοντες καὶ πατέρα ὅμοιον αὐτῷ ζητοῦντες. Καὶ πρῶτόν γε λεκτέον πρὸς τὴν προσωποποιί̈αν αὐτοῦ, περιτιθέντος ἡμῖν λόγους ὡς ὑφ’ ἡμῶν λεγομένους εἰς τὴν περὶ ἀναστάσεως σαρκὸς ἀπολογίαν, ὅτι ἀρετὴ μὲν προσωποποιοῦντός ἐστι τηρῆσαι τὸ βούλημα καὶ τὸ ἦθος τοῦ προσωποποιουμένου, κακία δέ, ὅτε τὰ μὴ ἁρμόζοντά τις περιτίθησι ῥήματα τῷ προσώπῳ τοῦ λέγοντος. Καὶ ἐπ’ ἴσης γε ψεκτοὶ οἱ ἐν προσωποποιί̈ᾳ βαρβάροις καὶ ἀπαιδεύτοις ἢ οἰκότριψι καὶ μηδέ ποτε φιλοσόφων λόγων ἀκηκοόσι μηδὲ εὖ εἰρηκόσιν αὐτοὺς περιτιθέντες φιλοσοφίαν, ἣν ἔμαθε μὲν ὁ προσωποποιῶν, οὐκ εἰκὸς δὲ ἦν εἰδέναι τὸν προσωποποιούμενον, καὶ πάλιν αὖ οἱ τοῖς καθ’ ὑπόθεσιν ὑποκειμένοις σοφοῖς καὶ τὰ θεῖα ἐγνωκόσι περιτιθέντες τὰ ἀπὸ ἰδιωτικῶν παθῶν ὑπὸ ἀπαιδεύτων λεγόμενα καὶ ἀπὸ ἀγνοίας ἀπαγγελλόμενα.
Ἐξῆς δὲ τούτοις ὁ Κέλσος, διὰ πλειόνων τὰ μὴ λεγόμενα ὑφ' ἡμῶν τιθεὶς ὡς λεγόμενα ὑφ᾽ ἡμῶν περὶ τοῦ Θεοῦ, ὡς σώματος τῇ φύσει τυγχάνοντος, καὶ ἀνθρωποειδούς σώματος, ἀνατρέπειν ἐθέλει τὰ μὴ τεθειμένα ὑφ' ἡμῶν· ἅπερ περισσὸν παραθέ σθαι ἢ τὴν ἀνατροπὴν αὐτῶν. Εἰ μὲν γὰρ & λέγει ἡμᾶς φάσκειν περὶ Θεοῦ, ἐλέγομεν (36), καὶ πρὸς αὐτὰ ἵστατο· ἀναγκαῖον ἦν ἡμῖν τὸ τιθέναι τὰς λέ- ξεις αὐτοῦ, καὶ κατασκευάζειν μὲν τὰ ἡμέτερα, λύειν δὲ τὰ ἐκείνου· εἰ δὲ αὐτῷ (57) συνείρει ἃ ἤτοι ἀπ' οὐδενὸς ἤκουσεν, ἢ, ἵνα καὶ δοθῇ, ὅτι ἤκουσεν, ἀπό τινων ἁπλῶν, καὶ ἀκεραίων, καὶ μὴ εἰδότων τὸ τοῦ λόγου βούλημα· οὐ χρὴ ἡμᾶς τευτάζειν περὶ τὰ μὴ ἀναγκαῖα. Σαφῶς γὰρ ἀσώματόν φασιν οἱ λόγοι τὸν Θεόν· διὸ καὶ Θεὸν οὐδεὶς ἑώρακε πώποτε· καὶ Β εἰκὼν λέγεται εἶναι τοῦ ἀοράτου Θεοῦ ὁ Πρωτό αὐτῷ ἑαυτῷ συνείρει. συνείρει, συναιρεῖ. συνήρει. τοκος πάσης κτίσεως, ὡς εἰ ἔλεγεν ἀσωμάτου. Μετρίως δ' ἐν τοῖς πρὸ τούτων καὶ περὶ Θεοῦ διει- λήφαμεν, ἐξετάζοντες, πῶς νοοῦμεν τό Πνεῦμα ὁ Θεὸς καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν ἐν πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνεῖν. Μετὰ δὲ τὰ περὶ τοῦ Θεοῦ, ἐν οἷς ἡμᾶς συχν φαντεῖ, πυνθάνεται ἡμῶν· Ποῖ ἀπεῖναι μέλλομεν, καὶ τίνα ἐλπίδα ἔχομεν· καὶ ὡς ἀποκριναμένων, τίθησι δῆθεν ἡμετέρας φωνὰς οὕτως ἐχούσας· Εἰς ἄλλην γῆν, ταύτης κρείττονα. Καὶ πρὸς τοῦτο φησιν· Ιστόρηται θείοις ἀνδράσι παλαιοῖς εἰ δαίμων βίος ψυχαῖς εὐδαίμοσιν. Ωνόμασαν δὲ αὐτὸν οἱ μὲν μακάρων νήσους, οἱ δὲ Ηλύσιον πε δίον ἀπὸ τῆς λύσεως τῶν ἔνθεν κακῶν· ὥσπερ Ο και Ομηρος (38)· Αλλά σ' ἐς Ηλύσιον πεδίον καὶ πείρατα γαίης Αθάνατοι πέμψουσι, ... · τῇ περ ῥηΐστη βιοτή . . . Πλάτων (39) δ' ἀθάνατον τὴν ψυχὴν ἡγούμενος, ἐκείνην τὴν χώραν, ἔνθα στέλλεται, ἄντικρυς γῆν ὠνόμασεν οὕτω· παμμεγά τι εἶναι φήσας αὐτὸ, καὶ ἡμᾶς οἰκεῖν τοὺς μέχρι Ηρακλείων στηλών ἀπὸ Φάσιδος ἐν σμικρῷ τινι μορίῳ, ὥσπερ περὶ τέλμα μύρμηκας ή βατράχους, περὶ τὴν θάλασ σαν οἰκοῦντας· καὶ ἄλλους ἄλλοθι πολλοὺς ἐν πολλοῖς τοιούτοις τόποις οἰκεῖν. Εἶναι γὰρ παν ταχῇ περὶ τὴν γῆν πολλὰ κοῖλα, καὶ παντοδαπά καὶ τὰς ἰδέας καὶ τὰ μεγέθη εἰς ἃ συνερρυηκέναι τό τε ὕδωρ, καὶ τὴν ὁμίχλην, καὶ τὸν ἀέρα· αὐτ τὴν δὲ τὴν γῆν καθαρὰν ἐν καθαρῷ κεῖσθαι τῷ οὐρανῷ. Ὑπολαμβάνει τοίνυν ὁ Κέλσος τὰ περὶ τῆς ἄλλης γῆς κρείττονος καὶ πολλῷ ταύτης διαφερούσης εἰληφέναι ἡμᾶς ἀπό τινων νομιζομένων αὐτῷ θείων παλαιῶν ἀνδρῶν, καὶ μάλιστα Πλάτωνος, τοῦ ἐν τῷ Φαίδωνι περὶ τῆς καθαρᾶς ἐν καθαρῷ κειμένης οὐ ρανῷ γῆς (40) φιλοσοφήσαντος· οὐχ ὁρῶν, ὅτι Μω σῆς, ὁ πολλῷ καὶ τῶν Ἑλληνικῶν γραμμάτων ἀρχαιό ** ORIGENIS non sunt, quasi nostra essent, retulit de Deo, quem a nobis natura corpus et corpus humana forma credi contendit, refutare conatur quæ nunquam nobis in mentem venerunt. Unde et ea et eoruin refutationem afferre supervacuum fuerit. Nam si quæ nobis de Deo tribuit, doceremus, et ille impa- gnaret, necesse foret ut illius verba recitaremus, nostra stabiliremus, et objecta ab illo dilueremus. At si quæ objicit, ea aut a nullo accepit, aut dato eum accepisse, accepit ab indoctis, simplicibus, mentem Scripturarum nequaquam intelligentibus, non oportet nos de rebus non necessariis esse sol- licitos. Deum enim esse corporis expertem palam testificantur Scripturæ. Propterea Deum nemo vidit unquam ; et : Primogenitus omnis creaturæ dicitur imago esse Dei invisibilis **, ac si diceretur, incor- porei. Sed jam superius nonnulla de Deo disserui- mus, ubi videlicet expendimus quo sensu a nobis accipiatur istud : Spiritus est Deus, et eos qui ado- rant eum, in spiritu et veritate oportet adorare”. lumniatur, interrogat quonam abituri simus, quam spem habeamus. Et quasi responsum dederimus, sic nos loquentes inducit : In terram aliam ista meliorem. Ad quæ ait : Fecerunt veteres, divini illi viri, de beata vita animabus beatis destinata mentio- nem. Hanc vitam alii vocant beatorum insulas, alii campum Elysium inde dictum, quod illic degentes ab kujus vitæ malis soluti sint. Sic et Homerus : Sed te ad Elysium campum et fines terræ Immortales mittent..... Ubi facillima vivendi ratio *. Plato quoque animam esse immortalem arbitratus, locum quo illa miuitur, terram aperte nominat. In- gens est spatium, inquit, nos vero in exigua ejus parte, Phaside scilicet ad columnas Herculis, tan- quam formicæ aut ranæ circa paludem, circa mare habitamus. Alii autem magno numero alia multa hujusmodi loca incolunt. Nam circa terram multæ sunt cavitates diversa forma diversæque magnitudi- nis, quo confluunt aquæ, nubila et aer. Sed terra illa pura in puro cœlo posita est. Putat igitur Celsus nos, quæ de alia meliore terra istique longe antecellente dicimus, a quibusdam veteribus quos divinos existimat, ea mutuatos fuisse, et praesertim a Platone qui in Phædone de terra pura in puro cœlo sita philosophatus est. Scilicet non advertit apud Moysem Græcis etiam litteris antiquiorem, Deum observantibus legem polliceri terramı san- clam, bonam, spatiosam, lacte et melle fluentem 55. Quæ quidem bona terra non est, ut opinantur non- • Joan. 1, 18. Coloss. 1, 15. t Joan. 1, 24. duin, inquit, sive Guietus, pro mallet Spencerus habet D Odys. lib. iv, 563. vs Exod. 111, 8. restituunt codd. mss. 27. Postea Celsus, postquam multis, quæ nostra A 28. Post illa quæ de Deo disputavit, ubi nos ca- (36) Mss., ἐλέγομεν. Libri antea editi, λέγομεν. (37) Αὐτῷ. Bolerellus mallet αὐτός. Vel legen- (38) Ὅμηρος. Homer. Οdyss., Δ', vers. 563. (39) Πλάτων. Plato, in Phædone, pag. 109. (40) Γῆς. Hanc vocem quæ ab editis exciderat,
Ὅθεν Ὅμηρος μὲν ἐν πολλοῖς θαυμάζεται, τηρήσας τὰ τῶν ἡρώων πρόσωπα, ὁποῖα αὐτὰ ὑπέθετο ἀπ’ ἀρχῆς, οἷον τὸ Νέστορος ἢ τὸ Ὀδυσσέως ἢ τὸ Διομήδους ἢ τὸ Ἀγαμέμνονος ἢ Τηλεμάχου ἢ Πηνελόπης ἤ τινος τῶν λοιπῶν· Εὐριπίδης δὲ ὑπὸ Ἀριστοφάνους κωμῳδεῖται ὡς ἀκαιρορρήμων διὰ τὸ πολλάκις περιτεθεικέναι λόγους δογμάτων, ὧν ἀπὸ Ἀναξαγόρου ἤ τινος ἔμαθε τῶν σοφῶν, βαρβάροις γυναιξὶν ἢ οἰκέταις. Εἴπερ δὲ τοιαύτη μὲν ἡ ἐν τῷ προσωποποιεῖν ἀρετὴ τοιαδὶ δὲ ἡ κακία, πῶς οὐκ εὐλόγως τις καταγελάσεται Κέλσου, Χριστιανοῖς περιτιθέντος τὰ μὴ ὑπὸ Χριστιανῶν λεγόμενα; Εἰ μὲν γὰρ ἰδιωτῶν ἀνέπλασσε λόγους, πόθεν τοῖς τοιούτοις δύνασθαι διακρίνειν αἴσθησιν ἀπὸ τοῦ νοῦ καὶ αἰσθητὰ νοητῶν καὶ δογματίζειν παραπλησίως τοῖς ἀναιροῦσι νοητὰς οὐσίας Στωϊκοῖς περὶ τοῦ αἰσθήσεσιν καταλαμβάνεσθαι τὰ καταλαμβανόμενα καὶ πᾶσαν κατάληψιν ἠρτῆσθαι τῶν αἰσθήσεων; Εἰ δ’ ἀναπλάσσει λόγους τῶν φιλοσοφούντων καὶ ἐπιμελῶς ὅση δύναμις ἐξεταζόντων τὰ Χριστοῦ, οὐδὲ τούτοις ἀκόλουθα πεποίηκεν.
Ἐξῆς δὲ τούτοις ὁ Κέλσος, διὰ πλειόνων τὰ μὴ λεγόμενα ὑφ' ἡμῶν τιθεὶς ὡς λεγόμενα ὑφ᾽ ἡμῶν περὶ τοῦ Θεοῦ, ὡς σώματος τῇ φύσει τυγχάνοντος, καὶ ἀνθρωποειδούς σώματος, ἀνατρέπειν ἐθέλει τὰ μὴ τεθειμένα ὑφ' ἡμῶν· ἅπερ περισσὸν παραθέ σθαι ἢ τὴν ἀνατροπὴν αὐτῶν. Εἰ μὲν γὰρ & λέγει ἡμᾶς φάσκειν περὶ Θεοῦ, ἐλέγομεν (36), καὶ πρὸς αὐτὰ ἵστατο· ἀναγκαῖον ἦν ἡμῖν τὸ τιθέναι τὰς λέ- ξεις αὐτοῦ, καὶ κατασκευάζειν μὲν τὰ ἡμέτερα, λύειν δὲ τὰ ἐκείνου· εἰ δὲ αὐτῷ (57) συνείρει ἃ ἤτοι ἀπ' οὐδενὸς ἤκουσεν, ἢ, ἵνα καὶ δοθῇ, ὅτι ἤκουσεν, ἀπό τινων ἁπλῶν, καὶ ἀκεραίων, καὶ μὴ εἰδότων τὸ τοῦ λόγου βούλημα· οὐ χρὴ ἡμᾶς τευτάζειν περὶ τὰ μὴ ἀναγκαῖα. Σαφῶς γὰρ ἀσώματόν φασιν οἱ λόγοι τὸν Θεόν· διὸ καὶ Θεὸν οὐδεὶς ἑώρακε πώποτε· καὶ Β εἰκὼν λέγεται εἶναι τοῦ ἀοράτου Θεοῦ ὁ Πρωτό αὐτῷ ἑαυτῷ συνείρει. συνείρει, συναιρεῖ. συνήρει. τοκος πάσης κτίσεως, ὡς εἰ ἔλεγεν ἀσωμάτου. Μετρίως δ' ἐν τοῖς πρὸ τούτων καὶ περὶ Θεοῦ διει- λήφαμεν, ἐξετάζοντες, πῶς νοοῦμεν τό Πνεῦμα ὁ Θεὸς καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν ἐν πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνεῖν. Μετὰ δὲ τὰ περὶ τοῦ Θεοῦ, ἐν οἷς ἡμᾶς συχν φαντεῖ, πυνθάνεται ἡμῶν· Ποῖ ἀπεῖναι μέλλομεν, καὶ τίνα ἐλπίδα ἔχομεν· καὶ ὡς ἀποκριναμένων, τίθησι δῆθεν ἡμετέρας φωνὰς οὕτως ἐχούσας· Εἰς ἄλλην γῆν, ταύτης κρείττονα. Καὶ πρὸς τοῦτο φησιν· Ιστόρηται θείοις ἀνδράσι παλαιοῖς εἰ δαίμων βίος ψυχαῖς εὐδαίμοσιν. Ωνόμασαν δὲ αὐτὸν οἱ μὲν μακάρων νήσους, οἱ δὲ Ηλύσιον πε δίον ἀπὸ τῆς λύσεως τῶν ἔνθεν κακῶν· ὥσπερ Ο και Ομηρος (38)· Αλλά σ' ἐς Ηλύσιον πεδίον καὶ πείρατα γαίης Αθάνατοι πέμψουσι, ... · τῇ περ ῥηΐστη βιοτή . . . Πλάτων (39) δ' ἀθάνατον τὴν ψυχὴν ἡγούμενος, ἐκείνην τὴν χώραν, ἔνθα στέλλεται, ἄντικρυς γῆν ὠνόμασεν οὕτω· παμμεγά τι εἶναι φήσας αὐτὸ, καὶ ἡμᾶς οἰκεῖν τοὺς μέχρι Ηρακλείων στηλών ἀπὸ Φάσιδος ἐν σμικρῷ τινι μορίῳ, ὥσπερ περὶ τέλμα μύρμηκας ή βατράχους, περὶ τὴν θάλασ σαν οἰκοῦντας· καὶ ἄλλους ἄλλοθι πολλοὺς ἐν πολλοῖς τοιούτοις τόποις οἰκεῖν. Εἶναι γὰρ παν ταχῇ περὶ τὴν γῆν πολλὰ κοῖλα, καὶ παντοδαπά καὶ τὰς ἰδέας καὶ τὰ μεγέθη εἰς ἃ συνερρυηκέναι τό τε ὕδωρ, καὶ τὴν ὁμίχλην, καὶ τὸν ἀέρα· αὐτ τὴν δὲ τὴν γῆν καθαρὰν ἐν καθαρῷ κεῖσθαι τῷ οὐρανῷ. Ὑπολαμβάνει τοίνυν ὁ Κέλσος τὰ περὶ τῆς ἄλλης γῆς κρείττονος καὶ πολλῷ ταύτης διαφερούσης εἰληφέναι ἡμᾶς ἀπό τινων νομιζομένων αὐτῷ θείων παλαιῶν ἀνδρῶν, καὶ μάλιστα Πλάτωνος, τοῦ ἐν τῷ Φαίδωνι περὶ τῆς καθαρᾶς ἐν καθαρῷ κειμένης οὐ ρανῷ γῆς (40) φιλοσοφήσαντος· οὐχ ὁρῶν, ὅτι Μω σῆς, ὁ πολλῷ καὶ τῶν Ἑλληνικῶν γραμμάτων ἀρχαιό ** ORIGENIS non sunt, quasi nostra essent, retulit de Deo, quem a nobis natura corpus et corpus humana forma credi contendit, refutare conatur quæ nunquam nobis in mentem venerunt. Unde et ea et eoruin refutationem afferre supervacuum fuerit. Nam si quæ nobis de Deo tribuit, doceremus, et ille impa- gnaret, necesse foret ut illius verba recitaremus, nostra stabiliremus, et objecta ab illo dilueremus. At si quæ objicit, ea aut a nullo accepit, aut dato eum accepisse, accepit ab indoctis, simplicibus, mentem Scripturarum nequaquam intelligentibus, non oportet nos de rebus non necessariis esse sol- licitos. Deum enim esse corporis expertem palam testificantur Scripturæ. Propterea Deum nemo vidit unquam ; et : Primogenitus omnis creaturæ dicitur imago esse Dei invisibilis **, ac si diceretur, incor- porei. Sed jam superius nonnulla de Deo disserui- mus, ubi videlicet expendimus quo sensu a nobis accipiatur istud : Spiritus est Deus, et eos qui ado- rant eum, in spiritu et veritate oportet adorare”. lumniatur, interrogat quonam abituri simus, quam spem habeamus. Et quasi responsum dederimus, sic nos loquentes inducit : In terram aliam ista meliorem. Ad quæ ait : Fecerunt veteres, divini illi viri, de beata vita animabus beatis destinata mentio- nem. Hanc vitam alii vocant beatorum insulas, alii campum Elysium inde dictum, quod illic degentes ab kujus vitæ malis soluti sint. Sic et Homerus : Sed te ad Elysium campum et fines terræ Immortales mittent..... Ubi facillima vivendi ratio *. Plato quoque animam esse immortalem arbitratus, locum quo illa miuitur, terram aperte nominat. In- gens est spatium, inquit, nos vero in exigua ejus parte, Phaside scilicet ad columnas Herculis, tan- quam formicæ aut ranæ circa paludem, circa mare habitamus. Alii autem magno numero alia multa hujusmodi loca incolunt. Nam circa terram multæ sunt cavitates diversa forma diversæque magnitudi- nis, quo confluunt aquæ, nubila et aer. Sed terra illa pura in puro cœlo posita est. Putat igitur Celsus nos, quæ de alia meliore terra istique longe antecellente dicimus, a quibusdam veteribus quos divinos existimat, ea mutuatos fuisse, et praesertim a Platone qui in Phædone de terra pura in puro cœlo sita philosophatus est. Scilicet non advertit apud Moysem Græcis etiam litteris antiquiorem, Deum observantibus legem polliceri terramı san- clam, bonam, spatiosam, lacte et melle fluentem 55. Quæ quidem bona terra non est, ut opinantur non- • Joan. 1, 18. Coloss. 1, 15. t Joan. 1, 24. duin, inquit, sive Guietus, pro mallet Spencerus habet D Odys. lib. iv, 563. vs Exod. 111, 8. restituunt codd. mss. 27. Postea Celsus, postquam multis, quæ nostra A 28. Post illa quæ de Deo disputavit, ubi nos ca- (36) Mss., ἐλέγομεν. Libri antea editi, λέγομεν. (37) Αὐτῷ. Bolerellus mallet αὐτός. Vel legen- (38) Ὅμηρος. Homer. Οdyss., Δ', vers. 563. (39) Πλάτων. Plato, in Phædone, pag. 109. (40) Γῆς. Hanc vocem quæ ab editis exciderat,
PG 11:1473Οὐδεὶς γὰρ μαθὼν ἀόρατον εἶναι τὸν θεὸν καὶ εἶναί τινα δημιουργήματα ἀόρατα, τουτέστι νοητά, λέγοι ἂν ὡς ἀπολογούμενος περὶ τῶν κατὰ τὴν ἀνάστασιν τό· Πῶς αἰσθήσεσι μὴ καταλαμβανόμενοι γνώσονται τὸν θεόν; ἤ· Τί χωρὶς αἰσθήσεως μαθεῖν δυνατόν ἐστι; Καὶ οὐκ ἐν ἀνακεχωρηκόσι καὶ ἀναγινωσκομένοις ὑπὸ ὀλίγων μόνον καὶ φιλομαθῶν ἀλλ’ ἐν τοῖς δημωδεστέροις γέγραπται ὅτι Τὰ ἀόρατα τοῦ θεοῦ ἀπὸ κτίσεως κόσμου τοῖς ποιήμασι νοούμενα καθορᾶται· δι’ ὧν ἔστιν εἰδέναι ὅτι εἰ καὶ τοὺς ἐν βίῳ ἀνθρώπους χρὴ ἀπὸ αἰσθήσεων ἄρξασθαι καὶ τῶν αἰσθητῶν, μέλλοντας ἀναβαίνειν ἐπὶ τὴν τῶν νοητῶν φύσιν, ἀλλ’ οὔτι γε ἐν αἰσθητοῖς καταμένειν χρή· οὔτε χωρὶς αἰσθήσεως ἐροῦσιν ἀδύνατον εἶναι μαθεῖν τὰ νοητά, χρώμενοι δὲ τῷ τίς χωρὶς αἰσθήσεως μαθεῖν δυνατός ἐστιν; Ἐλέγξουσιν οὐκ εὐλόγως τούτῳ ὑπὸ τοῦ Κέλσου ἐπιφέρεσθαι τὸ οὐκ ἀνθρώπου μὲν οὐδὲ ψυχῆς ἀλλὰ γὰρ σαρκὸς φωνή. Νοῦν τοίνυν ἢ ἐπέκεινα νοῦ καὶ οὐσίας λέγοντες εἶναι ἁπλοῦν καὶ ἀόρατον καὶ ἀσώματον τὸν τῶν ὅλων θεόν, οὐκ ἂν ἄλλῳ τινὶ ἢ τῷ κατὰ τὴν ἐκείνου τοῦ νοῦ εἰκόνα γενομένῳ φήσομεν καταλαμβάνεσθαι τὸν θεόν·
Ἐξῆς δὲ τούτοις ὁ Κέλσος, διὰ πλειόνων τὰ μὴ λεγόμενα ὑφ' ἡμῶν τιθεὶς ὡς λεγόμενα ὑφ᾽ ἡμῶν περὶ τοῦ Θεοῦ, ὡς σώματος τῇ φύσει τυγχάνοντος, καὶ ἀνθρωποειδούς σώματος, ἀνατρέπειν ἐθέλει τὰ μὴ τεθειμένα ὑφ' ἡμῶν· ἅπερ περισσὸν παραθέ σθαι ἢ τὴν ἀνατροπὴν αὐτῶν. Εἰ μὲν γὰρ & λέγει ἡμᾶς φάσκειν περὶ Θεοῦ, ἐλέγομεν (36), καὶ πρὸς αὐτὰ ἵστατο· ἀναγκαῖον ἦν ἡμῖν τὸ τιθέναι τὰς λέ- ξεις αὐτοῦ, καὶ κατασκευάζειν μὲν τὰ ἡμέτερα, λύειν δὲ τὰ ἐκείνου· εἰ δὲ αὐτῷ (57) συνείρει ἃ ἤτοι ἀπ' οὐδενὸς ἤκουσεν, ἢ, ἵνα καὶ δοθῇ, ὅτι ἤκουσεν, ἀπό τινων ἁπλῶν, καὶ ἀκεραίων, καὶ μὴ εἰδότων τὸ τοῦ λόγου βούλημα· οὐ χρὴ ἡμᾶς τευτάζειν περὶ τὰ μὴ ἀναγκαῖα. Σαφῶς γὰρ ἀσώματόν φασιν οἱ λόγοι τὸν Θεόν· διὸ καὶ Θεὸν οὐδεὶς ἑώρακε πώποτε· καὶ Β εἰκὼν λέγεται εἶναι τοῦ ἀοράτου Θεοῦ ὁ Πρωτό αὐτῷ ἑαυτῷ συνείρει. συνείρει, συναιρεῖ. συνήρει. τοκος πάσης κτίσεως, ὡς εἰ ἔλεγεν ἀσωμάτου. Μετρίως δ' ἐν τοῖς πρὸ τούτων καὶ περὶ Θεοῦ διει- λήφαμεν, ἐξετάζοντες, πῶς νοοῦμεν τό Πνεῦμα ὁ Θεὸς καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν ἐν πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνεῖν. Μετὰ δὲ τὰ περὶ τοῦ Θεοῦ, ἐν οἷς ἡμᾶς συχν φαντεῖ, πυνθάνεται ἡμῶν· Ποῖ ἀπεῖναι μέλλομεν, καὶ τίνα ἐλπίδα ἔχομεν· καὶ ὡς ἀποκριναμένων, τίθησι δῆθεν ἡμετέρας φωνὰς οὕτως ἐχούσας· Εἰς ἄλλην γῆν, ταύτης κρείττονα. Καὶ πρὸς τοῦτο φησιν· Ιστόρηται θείοις ἀνδράσι παλαιοῖς εἰ δαίμων βίος ψυχαῖς εὐδαίμοσιν. Ωνόμασαν δὲ αὐτὸν οἱ μὲν μακάρων νήσους, οἱ δὲ Ηλύσιον πε δίον ἀπὸ τῆς λύσεως τῶν ἔνθεν κακῶν· ὥσπερ Ο και Ομηρος (38)· Αλλά σ' ἐς Ηλύσιον πεδίον καὶ πείρατα γαίης Αθάνατοι πέμψουσι, ... · τῇ περ ῥηΐστη βιοτή . . . Πλάτων (39) δ' ἀθάνατον τὴν ψυχὴν ἡγούμενος, ἐκείνην τὴν χώραν, ἔνθα στέλλεται, ἄντικρυς γῆν ὠνόμασεν οὕτω· παμμεγά τι εἶναι φήσας αὐτὸ, καὶ ἡμᾶς οἰκεῖν τοὺς μέχρι Ηρακλείων στηλών ἀπὸ Φάσιδος ἐν σμικρῷ τινι μορίῳ, ὥσπερ περὶ τέλμα μύρμηκας ή βατράχους, περὶ τὴν θάλασ σαν οἰκοῦντας· καὶ ἄλλους ἄλλοθι πολλοὺς ἐν πολλοῖς τοιούτοις τόποις οἰκεῖν. Εἶναι γὰρ παν ταχῇ περὶ τὴν γῆν πολλὰ κοῖλα, καὶ παντοδαπά καὶ τὰς ἰδέας καὶ τὰ μεγέθη εἰς ἃ συνερρυηκέναι τό τε ὕδωρ, καὶ τὴν ὁμίχλην, καὶ τὸν ἀέρα· αὐτ τὴν δὲ τὴν γῆν καθαρὰν ἐν καθαρῷ κεῖσθαι τῷ οὐρανῷ. Ὑπολαμβάνει τοίνυν ὁ Κέλσος τὰ περὶ τῆς ἄλλης γῆς κρείττονος καὶ πολλῷ ταύτης διαφερούσης εἰληφέναι ἡμᾶς ἀπό τινων νομιζομένων αὐτῷ θείων παλαιῶν ἀνδρῶν, καὶ μάλιστα Πλάτωνος, τοῦ ἐν τῷ Φαίδωνι περὶ τῆς καθαρᾶς ἐν καθαρῷ κειμένης οὐ ρανῷ γῆς (40) φιλοσοφήσαντος· οὐχ ὁρῶν, ὅτι Μω σῆς, ὁ πολλῷ καὶ τῶν Ἑλληνικῶν γραμμάτων ἀρχαιό ** ORIGENIS non sunt, quasi nostra essent, retulit de Deo, quem a nobis natura corpus et corpus humana forma credi contendit, refutare conatur quæ nunquam nobis in mentem venerunt. Unde et ea et eoruin refutationem afferre supervacuum fuerit. Nam si quæ nobis de Deo tribuit, doceremus, et ille impa- gnaret, necesse foret ut illius verba recitaremus, nostra stabiliremus, et objecta ab illo dilueremus. At si quæ objicit, ea aut a nullo accepit, aut dato eum accepisse, accepit ab indoctis, simplicibus, mentem Scripturarum nequaquam intelligentibus, non oportet nos de rebus non necessariis esse sol- licitos. Deum enim esse corporis expertem palam testificantur Scripturæ. Propterea Deum nemo vidit unquam ; et : Primogenitus omnis creaturæ dicitur imago esse Dei invisibilis **, ac si diceretur, incor- porei. Sed jam superius nonnulla de Deo disserui- mus, ubi videlicet expendimus quo sensu a nobis accipiatur istud : Spiritus est Deus, et eos qui ado- rant eum, in spiritu et veritate oportet adorare”. lumniatur, interrogat quonam abituri simus, quam spem habeamus. Et quasi responsum dederimus, sic nos loquentes inducit : In terram aliam ista meliorem. Ad quæ ait : Fecerunt veteres, divini illi viri, de beata vita animabus beatis destinata mentio- nem. Hanc vitam alii vocant beatorum insulas, alii campum Elysium inde dictum, quod illic degentes ab kujus vitæ malis soluti sint. Sic et Homerus : Sed te ad Elysium campum et fines terræ Immortales mittent..... Ubi facillima vivendi ratio *. Plato quoque animam esse immortalem arbitratus, locum quo illa miuitur, terram aperte nominat. In- gens est spatium, inquit, nos vero in exigua ejus parte, Phaside scilicet ad columnas Herculis, tan- quam formicæ aut ranæ circa paludem, circa mare habitamus. Alii autem magno numero alia multa hujusmodi loca incolunt. Nam circa terram multæ sunt cavitates diversa forma diversæque magnitudi- nis, quo confluunt aquæ, nubila et aer. Sed terra illa pura in puro cœlo posita est. Putat igitur Celsus nos, quæ de alia meliore terra istique longe antecellente dicimus, a quibusdam veteribus quos divinos existimat, ea mutuatos fuisse, et praesertim a Platone qui in Phædone de terra pura in puro cœlo sita philosophatus est. Scilicet non advertit apud Moysem Græcis etiam litteris antiquiorem, Deum observantibus legem polliceri terramı san- clam, bonam, spatiosam, lacte et melle fluentem 55. Quæ quidem bona terra non est, ut opinantur non- • Joan. 1, 18. Coloss. 1, 15. t Joan. 1, 24. duin, inquit, sive Guietus, pro mallet Spencerus habet D Odys. lib. iv, 563. vs Exod. 111, 8. restituunt codd. mss. 27. Postea Celsus, postquam multis, quæ nostra A 28. Post illa quæ de Deo disputavit, ubi nos ca- (36) Mss., ἐλέγομεν. Libri antea editi, λέγομεν. (37) Αὐτῷ. Bolerellus mallet αὐτός. Vel legen- (38) Ὅμηρος. Homer. Οdyss., Δ', vers. 563. (39) Πλάτων. Plato, in Phædone, pag. 109. (40) Γῆς. Hanc vocem quæ ab editis exciderat,
νῦν μέν, ἵνα τῇ λέξει χρήσωμαι τοῦ Παύλου, δι’ ἐσόπτρου καὶ [ἐν] αἰνίγματι τότε δὲ πρόσωπον πρὸς πρόσωπον. Πρόσωπον δὲ ἐὰν λέγω, μὴ συκοφαντείτω τις διὰ τὴν λέξιν τὸν δηλούμενον νοῦν ὑπ’ αὐτῆς, ἀλλὰ μανθανέτω [ἐν τῷ] ἀνακεκαλυμμένῳ προσώπῳ τὴν δόξαν κυρίου κατοπτριζόμενοι καὶ τὴν αὐτὴν εἰκόνα μεταμορφούμενοι ἀπὸ δόξης εἰς δόξαν οὐ πρόσωπον αἰσθητὸν ἐν τοῖς τοιούτοις παραλαμβανόμενον ἀλλὰ κατὰ τροπολογίαν νοούμενον ὡς καὶ ὀφθαλμοὺς καὶ ὦτα, καὶ ὅσα ἐν τοῖς ἀνωτέρω ὁμώνυμα τοῖς τοῦ σώματος μέλεσι παρεςτήσαμεν. Καὶ ἄνθρωπος μὲν οὖν, τουτέστι ψυχὴ χρωμένη σώματι, λεγομένη ὁ ἔσω ἄνθρωπος ἀλλὰ καὶ ψυχή, ἀποκρίνεται οὐχ ἅπερ Κέλσος ἀνέγραψεν, ἀλλ’ ἅπερ αὐτὸς διδάσκει ὁ τοῦ θεοῦ ἄνθρωπος.
Ἐξῆς δὲ τούτοις ὁ Κέλσος, διὰ πλειόνων τὰ μὴ λεγόμενα ὑφ' ἡμῶν τιθεὶς ὡς λεγόμενα ὑφ᾽ ἡμῶν περὶ τοῦ Θεοῦ, ὡς σώματος τῇ φύσει τυγχάνοντος, καὶ ἀνθρωποειδούς σώματος, ἀνατρέπειν ἐθέλει τὰ μὴ τεθειμένα ὑφ' ἡμῶν· ἅπερ περισσὸν παραθέ σθαι ἢ τὴν ἀνατροπὴν αὐτῶν. Εἰ μὲν γὰρ & λέγει ἡμᾶς φάσκειν περὶ Θεοῦ, ἐλέγομεν (36), καὶ πρὸς αὐτὰ ἵστατο· ἀναγκαῖον ἦν ἡμῖν τὸ τιθέναι τὰς λέ- ξεις αὐτοῦ, καὶ κατασκευάζειν μὲν τὰ ἡμέτερα, λύειν δὲ τὰ ἐκείνου· εἰ δὲ αὐτῷ (57) συνείρει ἃ ἤτοι ἀπ' οὐδενὸς ἤκουσεν, ἢ, ἵνα καὶ δοθῇ, ὅτι ἤκουσεν, ἀπό τινων ἁπλῶν, καὶ ἀκεραίων, καὶ μὴ εἰδότων τὸ τοῦ λόγου βούλημα· οὐ χρὴ ἡμᾶς τευτάζειν περὶ τὰ μὴ ἀναγκαῖα. Σαφῶς γὰρ ἀσώματόν φασιν οἱ λόγοι τὸν Θεόν· διὸ καὶ Θεὸν οὐδεὶς ἑώρακε πώποτε· καὶ Β εἰκὼν λέγεται εἶναι τοῦ ἀοράτου Θεοῦ ὁ Πρωτό αὐτῷ ἑαυτῷ συνείρει. συνείρει, συναιρεῖ. συνήρει. τοκος πάσης κτίσεως, ὡς εἰ ἔλεγεν ἀσωμάτου. Μετρίως δ' ἐν τοῖς πρὸ τούτων καὶ περὶ Θεοῦ διει- λήφαμεν, ἐξετάζοντες, πῶς νοοῦμεν τό Πνεῦμα ὁ Θεὸς καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν ἐν πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνεῖν. Μετὰ δὲ τὰ περὶ τοῦ Θεοῦ, ἐν οἷς ἡμᾶς συχν φαντεῖ, πυνθάνεται ἡμῶν· Ποῖ ἀπεῖναι μέλλομεν, καὶ τίνα ἐλπίδα ἔχομεν· καὶ ὡς ἀποκριναμένων, τίθησι δῆθεν ἡμετέρας φωνὰς οὕτως ἐχούσας· Εἰς ἄλλην γῆν, ταύτης κρείττονα. Καὶ πρὸς τοῦτο φησιν· Ιστόρηται θείοις ἀνδράσι παλαιοῖς εἰ δαίμων βίος ψυχαῖς εὐδαίμοσιν. Ωνόμασαν δὲ αὐτὸν οἱ μὲν μακάρων νήσους, οἱ δὲ Ηλύσιον πε δίον ἀπὸ τῆς λύσεως τῶν ἔνθεν κακῶν· ὥσπερ Ο και Ομηρος (38)· Αλλά σ' ἐς Ηλύσιον πεδίον καὶ πείρατα γαίης Αθάνατοι πέμψουσι, ... · τῇ περ ῥηΐστη βιοτή . . . Πλάτων (39) δ' ἀθάνατον τὴν ψυχὴν ἡγούμενος, ἐκείνην τὴν χώραν, ἔνθα στέλλεται, ἄντικρυς γῆν ὠνόμασεν οὕτω· παμμεγά τι εἶναι φήσας αὐτὸ, καὶ ἡμᾶς οἰκεῖν τοὺς μέχρι Ηρακλείων στηλών ἀπὸ Φάσιδος ἐν σμικρῷ τινι μορίῳ, ὥσπερ περὶ τέλμα μύρμηκας ή βατράχους, περὶ τὴν θάλασ σαν οἰκοῦντας· καὶ ἄλλους ἄλλοθι πολλοὺς ἐν πολλοῖς τοιούτοις τόποις οἰκεῖν. Εἶναι γὰρ παν ταχῇ περὶ τὴν γῆν πολλὰ κοῖλα, καὶ παντοδαπά καὶ τὰς ἰδέας καὶ τὰ μεγέθη εἰς ἃ συνερρυηκέναι τό τε ὕδωρ, καὶ τὴν ὁμίχλην, καὶ τὸν ἀέρα· αὐτ τὴν δὲ τὴν γῆν καθαρὰν ἐν καθαρῷ κεῖσθαι τῷ οὐρανῷ. Ὑπολαμβάνει τοίνυν ὁ Κέλσος τὰ περὶ τῆς ἄλλης γῆς κρείττονος καὶ πολλῷ ταύτης διαφερούσης εἰληφέναι ἡμᾶς ἀπό τινων νομιζομένων αὐτῷ θείων παλαιῶν ἀνδρῶν, καὶ μάλιστα Πλάτωνος, τοῦ ἐν τῷ Φαίδωνι περὶ τῆς καθαρᾶς ἐν καθαρῷ κειμένης οὐ ρανῷ γῆς (40) φιλοσοφήσαντος· οὐχ ὁρῶν, ὅτι Μω σῆς, ὁ πολλῷ καὶ τῶν Ἑλληνικῶν γραμμάτων ἀρχαιό ** ORIGENIS non sunt, quasi nostra essent, retulit de Deo, quem a nobis natura corpus et corpus humana forma credi contendit, refutare conatur quæ nunquam nobis in mentem venerunt. Unde et ea et eoruin refutationem afferre supervacuum fuerit. Nam si quæ nobis de Deo tribuit, doceremus, et ille impa- gnaret, necesse foret ut illius verba recitaremus, nostra stabiliremus, et objecta ab illo dilueremus. At si quæ objicit, ea aut a nullo accepit, aut dato eum accepisse, accepit ab indoctis, simplicibus, mentem Scripturarum nequaquam intelligentibus, non oportet nos de rebus non necessariis esse sol- licitos. Deum enim esse corporis expertem palam testificantur Scripturæ. Propterea Deum nemo vidit unquam ; et : Primogenitus omnis creaturæ dicitur imago esse Dei invisibilis **, ac si diceretur, incor- porei. Sed jam superius nonnulla de Deo disserui- mus, ubi videlicet expendimus quo sensu a nobis accipiatur istud : Spiritus est Deus, et eos qui ado- rant eum, in spiritu et veritate oportet adorare”. lumniatur, interrogat quonam abituri simus, quam spem habeamus. Et quasi responsum dederimus, sic nos loquentes inducit : In terram aliam ista meliorem. Ad quæ ait : Fecerunt veteres, divini illi viri, de beata vita animabus beatis destinata mentio- nem. Hanc vitam alii vocant beatorum insulas, alii campum Elysium inde dictum, quod illic degentes ab kujus vitæ malis soluti sint. Sic et Homerus : Sed te ad Elysium campum et fines terræ Immortales mittent..... Ubi facillima vivendi ratio *. Plato quoque animam esse immortalem arbitratus, locum quo illa miuitur, terram aperte nominat. In- gens est spatium, inquit, nos vero in exigua ejus parte, Phaside scilicet ad columnas Herculis, tan- quam formicæ aut ranæ circa paludem, circa mare habitamus. Alii autem magno numero alia multa hujusmodi loca incolunt. Nam circa terram multæ sunt cavitates diversa forma diversæque magnitudi- nis, quo confluunt aquæ, nubila et aer. Sed terra illa pura in puro cœlo posita est. Putat igitur Celsus nos, quæ de alia meliore terra istique longe antecellente dicimus, a quibusdam veteribus quos divinos existimat, ea mutuatos fuisse, et praesertim a Platone qui in Phædone de terra pura in puro cœlo sita philosophatus est. Scilicet non advertit apud Moysem Græcis etiam litteris antiquiorem, Deum observantibus legem polliceri terramı san- clam, bonam, spatiosam, lacte et melle fluentem 55. Quæ quidem bona terra non est, ut opinantur non- • Joan. 1, 18. Coloss. 1, 15. t Joan. 1, 24. duin, inquit, sive Guietus, pro mallet Spencerus habet D Odys. lib. iv, 563. vs Exod. 111, 8. restituunt codd. mss. 27. Postea Celsus, postquam multis, quæ nostra A 28. Post illa quæ de Deo disputavit, ubi nos ca- (36) Mss., ἐλέγομεν. Libri antea editi, λέγομεν. (37) Αὐτῷ. Bolerellus mallet αὐτός. Vel legen- (38) Ὅμηρος. Homer. Οdyss., Δ', vers. 563. (39) Πλάτων. Plato, in Phædone, pag. 109. (40) Γῆς. Hanc vocem quæ ab editis exciderat,
PG 11:1475Σαρκὸς δὲ φωνῇ οὐκ ἂν Χριστιανὸς χρήσαιτο, μαθὼν πνεύματι τὰς πράξεις τοῦ σώματος θανατοῦν καὶ πάντοτε τὴν νέκρωσιν τοῦ Ἰησοῦ ἐν τῷ σώματι περιφέρειν καὶ Νεκρώσατε τὰ μέλη τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ εἰδὼς τί δηλοῦται ἐκ τοῦ Οὐ μὴ καταμείνῃ τὸ πνεῦμά μου ἐν τοῖς ἀνθρώποις τούτοις εἰς τὸν αἰῶνα διὰ τὸ εἶναι αὐτοὺς σάρκας, ἐπιστάμενος δὲ καὶ ὅτι Οἱ ἐν σαρκὶ ὄντες θεῷ ἀρέσαι οὐ δύνανται καὶ διὰ τοῦτο πάντα πράττων εἰς τὸ μηδαμῶς αὐτὸν ἔτι εἶναι ἐν τῇ σαρκὶ ἀλλ’ ἐν μόνῳ τῷ πνεύματι. Ἴδωμεν δὲ καὶ ἐπὶ τίνα ἡμᾶς καλεῖ, ἵν’ αὐτοῦ ἀκούσωμεν, τίνι τρόπῳ γνωσόμεθα τὸν θεόν· ἐφ’ οἷς οἴεται μηδένα Χριστιανῶν ἐπαί̈ειν δύνασθαι τῶν ὑπ’ αὐτοῦ λεγομένων, φησὶ γάρ· Ὅμως δ’ οὖν ἀκουσάτωσαν, εἴ τι καὶ ἐπαί̈ειν δύνανται. Τίνων οὖν ἡμᾶς ἀκούειν ὑπ’ αὐτοῦ λεγομένων βούλεται, κατανοητέον, ὁ φιλόσοφος. Δέον διδάσκειν ἡμᾶς, ὁ δὲ διαλοιδορεῖται· καὶ δέον εὔνοιαν ἑαυτοῦ δεῖξαι ἐν τῷ προοιμίῳ τῶν λόγων τὴν πρὸς τοὺς ἀκούοντας, ὁ δὲ φησι τοῖς ἕως θανάτου ἀποθνῄσκουσιν, ἵνα μὴ ἐξομόσωνται μηδὲ μέχρι φωνῆς τὸν χριστιανισμόν, καὶ παρεσκευασμένοις πρὸς πᾶσαν αἰκίαν καὶ πάντα τρόπον θανάτου· ὡς δειλὸν γένος.
Εt τερος, εἰσήγαγε τὸν Θεὸν ἐπαγγελλόμενον τὴν ἁγίαν Α γῆν, καὶ ἀγαθὴν καὶ πολλὴν, δέουσαν γάλα καὶ μέλι, τοῖς κατὰ τὸν νόμον ἑαυτοῦ βιώσασιν· οὐδ᾽, ὡς οἴονταί τινες, τὴν ἀγαθὴν, τὴν κάτω νομιζομένην Ἰουδαίαν, κειμένην καὶ αὐτὴν ἐν τῇ ἀρχῆθεν κατη- ραμένῃ ἐν τοῖς ἔργοις τῆς παραβάσεως τοῦ Ἀδὰμ γῇ. Τὸ γὰρ, Ἐπικατάρατος ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου· ἐν λύπαις φαγῇ αὐτὴν πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς σου, περὶ ὅλης εἴρηται τῆς γῆς· ἣν ἐν λύπαις, τουτέστι πόνοις, ἐσθίει πᾶς ἄνθρωπος ἐν τῷ Αδάμ (41) ἀποθανών· καὶ ἐσθίει πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ἑαυτοῦ ζωῆς. Καὶ ὡς ἐπικατάρατος πᾶσα ἡ γῆ ἀκάνθας καὶ τριβόλους ἀνατελεῖ πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς τοῦ ἐν τῷ Ἀδὰμ ἐκβληθέντος ἀπὸ τοῦ πα ραδείσου· καὶ ἐν ἱδρῶτι τοῦ προσώπου αὑτοῦ ἐσθίει τῆς ἄνθρωπος τὸν ἑαυτοῦ ἄρτον (42), ἕως ἐπιστρέψει εἰς τὴν γῆν, ἐξ ἧς ἐλήφθη. Πολὺν μὲν οὖν ἔχει λόγον ὅλα τὰ κατὰ τὸν τόπον τοῦτον, δυνάμενον εἰς τὴν σα- φήνειαν τῶν λέξεων κατασκευασθῆναι· ὀλίγοις δ' ἐπὶ τοῦ παρόντος ηρκέσθημεν, βουλόμενοι ἀπολῦσαι περισπασμοῦ, τοῦ ὡς περὶ τῆς Ἰουδαίας γῆς ὑπολαμβάν νοντος εἰρῆσθαι τὰ περὶ ἀγαθῆς γῆς, ἣν ὁ Θεὸς ὑπισχνείται τοῖς δικαίοις. τοῖς ἔργοις ἐστὶ τοῦ Ἀδὰμ καὶ τῶν ἐν αὐτῷ ἀποθα νόντων, δῆλον, ὅτι καὶ πάντα τὰ μόρια αὐτῆς μετέ- χει τῆς ἀρᾶς, ἐν οἷς ἐστι καὶ ἡ Ἰουδαία γῆ· ὥστε μὴ δύνασθαι ἐφαρμόζειν αὐτῇ τὸ, Εἰς γῆν ἀγαθὴν καὶ πολλὴν, εἰς γῆν ῥέουσαν γάλα καὶ μέλι· και συμβολικῶς σκιὰ εἶναι ἀποδεικνύηται ἡ Ἰουδαία καὶ ἡ Ἱερουσαλὴμ τῆς καθαρᾶς ἐν καθαρῷ κειμένης οὐρανῷ γῆς ἀγαθῆς καὶ πολλῆς, ἐν ᾗ ἐστιν ἡ ἐπου- ράνιος Ἱερουσαλήμ. Περὶ ἧς διαλαβὼν ὁ ᾿Απόστολος, ὡς συνεγερθεὶς Χριστῷ, καὶ τὰ ἄνω ζητῶν, καὶ νοῦν εὑρὼν οὐδεμιᾶς ἐχόμενον Ἰουδαϊκῆς μυθολογίας, φησίν· 'Αλλά προσεληλύθατε Σιών ὄρει, καὶ πόλει Θεοῦ ζωντος, Ἱερουσαλὴμ ἐπουρανίῳ, καὶ μυριάσιν (45) ἀγγέλων, πανηγύρει. Ἵνα δέ τις πεισθῇ, μὴ παρὰ τὸ βούλημα τοῦ θείου Πνεύ ματος ἡμᾶς λέγειν περὶ τῆς παρὰ Μωϋσῇ γῆς ἀγαθῆς καὶ πολλῆς· ἐπιστησάτω πᾶσι μὲν τοῖς προ- φήταις, διδάσκουσι τὴν εἰς Ἱερουσαλήμ ἐπάνο- δον τῶν πεπλανημένων καὶ ἀποπεπτωκότων ἀπ' αὐτῆς, καὶ ἀπαξαπλῶς ἀποκαθισταμένων εἰς τὸν καλούμενον τόπον καὶ πόλιν τοῦ Θεοῦ παρὰ τῷ εἰ πόντι, ὅτι, Ἐν εἰρήνῃ ἁγίᾳ ὁ τόπος αὐτοῦ· λέγοντι δὲ καὶ τὰ, Μέγας ὁ Κύριος καὶ αἰνετὸς σφόδρα, ἐν πόλει τοῦ Θεοῦ ἡμῶν, ἐν ὄρει ἁγίῳ αὐτοῦ, εὐρίζῳ (44) ἀγαλλιάματι πάσης τῆς γῆς. Ἀρκεῖ δὲ ἐπὶ τοῦ παρόντος παραθέσθαι τὰ ἀπὸ τοῦ τριακοστοῦ ἔκτου ψαλμοῦ, οὕτως ἔχοντα περὶ τῆς τῶν δικαίων γῆς· Οἱ δ' ὑπομένοντες τὸν Κύριον, αὐτοὶ κλη ρονομήσουσι γῆν· καὶ μετ' ὀλίγα· Οἱ δὲ πραείς κληρονομήσουσι γῆν, καὶ κατατρυφήσουσιν ἐπὶ πλήθει εἰρήνης· καὶ μετ' ὀλίγα· Οἱ εὐλογοῦντες * Τεχνι, 9, 11, 22, 29. χόρτον. μυριάσιν. μυριάδων. εὐρίζων. CONTRA CELSUM LIB. VII. • terræ sit, quæ initio maledieta fuit in operibus præ- varicationis Adam. Nam ad universam terram per- tinuit istud Maledicta terra in operibus tuis, in molestiis comedes eam cunctis diebus vitæ tuæ ³*, lane in molestiis, id est in laboribus, comnedit on- nis homo qui mortuus est in Adam, et comedit quidem omnibus diebus vitæ sure. quia maledicla hæc omnis terra est, spinas et tribulos germinabit omnibus diebus vitæ ejus, qui in Adam e paradiso cjectus est; in sudore etiam vultus sui panem con- edit omnis homo, donec in terram revertatur nude sumptus est. Multis in universa quæ ad hunc locum pertinent, opus esset disserere, ut illa verba quam maxime explicarentur; sed in præsentia hæc pauca satis habuimus, ut omnem ei dubitationem tolleremus, qui putat ad Judæam pertinere quæ dicta sunt de terra bona, quam Deus jastis polli- nulli, hujus orbis Judaa, cum et ipsa pars illius B C Gen. 11, 47. Aum. 40. Exod. 111, quam libb. editi, D celur. ct operibus Adam eorumque qui in illo mortui sunt, perspicuum est omnes ejus partes, quarum Judea est, maledictionis esse participes ; proinde non con- venire Judææ posse illud: In terram bonam spatiosam, in terram fluentem lacte et melles; quanquam et Judæa et Jerusalem figura et umbra dicantur esse terræ illius bonæ et spatiosæ in puro coelo posita, in qua Jerusalem coelestis est. De isla Apostolus, qui cum Christo resuscitatus et quæ sursum sunt quærens Scripturarum sensum invene- rat nihil Judaicarum fabularum habentem: Acces- sistis, inquit, ad Sion montem et civitatem Dei vi- ventis, Jerusalem calestem, et multorum millium angelorum frequentiam.". Atque ut persuasum quis habeat nihil nos hic de terra bona et spatiosa apud Moysen promissa dicere contra mentem divini Spiritus, attendat ad id quod prophetæ omnes do- cent, eos, qui ab Jerusalem aberraverunt et exci- derunt, reversuros esse ad eam et collocan- dos esse in loco quem Dei locum et urbem vocat ille qui dicit : In pace sancta locus ejus ; et : Magnus Dominus et laudabilis valde, in civitate Dei nostri, in mon!e sancto ejus, fundalo exsultatione universæ terræ 88. Nunc satis erit referre verba Psalmi xxxvi de terra justorum sic loquentis : Sr- stinentes Dominum ipsi hæreditabunt terram; et paulo post Mansueti autem hæreditabunt terram, et delectabuntur in multitudine pacis; et post pauca : Benedicentes ei hæreditabunt terram; et iterum : Justi hæreditabunt terram et inhabitabunt in sæculum sæculi super eam”. Jam vide annon Psal. LXXV, 3. » Psal. xlvii, 2, 3. Pgal. Spencerus, Vulgata, 29. Εἴπερ οὖν ἡ πᾶσα γῆ αὐτὴ ἐπικατάρατος ἐν 8. 86 Hebr. XII, 22. (41) Ἐν τῷ Αδάμ. Vide adnotationes ad lib. IV, (42) Codd. Reg. et Basileensis, ἄρτον, rectius 29. Jam vero si terra hac omnis maledicta est in (43) Hoeschelius in textu, et omnes codd. mss., (44) Mss.. Ευρίζω. Hoesch. et Spenc. εὐρίζονι:
Λέγει δ’ ἡμᾶς εἶναι καὶ φιλοσώματον γένος, τοὺς φάσκοντας· Εἰ καὶ Χριστόν ποτε κατὰ σάρκα ἐγνώκαμεν, ἀλλὰ νῦν οὐκέτι γινώσκομεν καὶ οὕτω προχείρως ὑπὲρ εὐσεβείας τιθέντας τὸ σῶμα, ὡς οὐδὲ τὸ ἱμάτιον ἀποδύσαιτ’ ἂν εὐχερῶς φιλόσοφος. Φησὶν οὖν πρὸς ἡμᾶς ὅτι, ἐὰν αἰσθήσεσι μύσαντες ἀναβλέψητε νῷ καὶ σαρκὸς ἀποστραφέντες ὀφθαλμὸν τὸν τῆς ψυχῆς ἐγείρητε, μόνως οὕτως τὸν θεὸν ὄψεσθε, καὶ οἴεται αὐτά λέγω δὴ τὰ περὶ διττῶν ὀφθαλμῶνἀπὸ Ἑλλήνων λαβὼν μὴ προπεφιλοσοφῆσθαι παρ’ ἡμῖν. Λεκτέον δ’ ὅτι Μωϋσῆς ἀναγράφων τὴν κοσμοποιί̈αν εἰσάγει τὸν ἄνθρωπον πρὸ μὲν τῆς παραβάσεως πῇ μὲν βλέποντα πῇ δὲ μὴ βλέποντα, βλέποντα μὲν ἐν τῷ λέγεσθαι περὶ τῆς γυναικὸς ὅτι Εἶδεν ἡ γυνὴ ὅτι καλὸν τὸ ξύλον εἰς βρῶσιν, καὶ ὅτι ἀρεστὸν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἰδεῖν καὶ ὡραῖόν ἐστι τοῦ κατανοῆσαι, μὴ βλέποντα δὲ οὐ μόνον ἐν τῷ λέγεσθαι ὡς περὶ τυφλῶν ὀφθαλμῶν ὑπὸ τοῦ ὄφεως τῇ γυναικὶ τὸ Ἤδει γὰρ ὁ θεὸς ὅτι ᾗ ἂν ἡμέρᾳ φάγητε ἀπ’ αὐτοῦ, διανοιχθήσονται οἱ ὀφθαλμοὶ ὑμῶν, ἀλλὰ καὶ ἐν τῷ Ἔφαγον, καὶ διηνοίχθησαν οἱ ὀφθαλμοὶ τῶν δύο.
Εt τερος, εἰσήγαγε τὸν Θεὸν ἐπαγγελλόμενον τὴν ἁγίαν Α γῆν, καὶ ἀγαθὴν καὶ πολλὴν, δέουσαν γάλα καὶ μέλι, τοῖς κατὰ τὸν νόμον ἑαυτοῦ βιώσασιν· οὐδ᾽, ὡς οἴονταί τινες, τὴν ἀγαθὴν, τὴν κάτω νομιζομένην Ἰουδαίαν, κειμένην καὶ αὐτὴν ἐν τῇ ἀρχῆθεν κατη- ραμένῃ ἐν τοῖς ἔργοις τῆς παραβάσεως τοῦ Ἀδὰμ γῇ. Τὸ γὰρ, Ἐπικατάρατος ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου· ἐν λύπαις φαγῇ αὐτὴν πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς σου, περὶ ὅλης εἴρηται τῆς γῆς· ἣν ἐν λύπαις, τουτέστι πόνοις, ἐσθίει πᾶς ἄνθρωπος ἐν τῷ Αδάμ (41) ἀποθανών· καὶ ἐσθίει πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ἑαυτοῦ ζωῆς. Καὶ ὡς ἐπικατάρατος πᾶσα ἡ γῆ ἀκάνθας καὶ τριβόλους ἀνατελεῖ πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς τοῦ ἐν τῷ Ἀδὰμ ἐκβληθέντος ἀπὸ τοῦ πα ραδείσου· καὶ ἐν ἱδρῶτι τοῦ προσώπου αὑτοῦ ἐσθίει τῆς ἄνθρωπος τὸν ἑαυτοῦ ἄρτον (42), ἕως ἐπιστρέψει εἰς τὴν γῆν, ἐξ ἧς ἐλήφθη. Πολὺν μὲν οὖν ἔχει λόγον ὅλα τὰ κατὰ τὸν τόπον τοῦτον, δυνάμενον εἰς τὴν σα- φήνειαν τῶν λέξεων κατασκευασθῆναι· ὀλίγοις δ' ἐπὶ τοῦ παρόντος ηρκέσθημεν, βουλόμενοι ἀπολῦσαι περισπασμοῦ, τοῦ ὡς περὶ τῆς Ἰουδαίας γῆς ὑπολαμβάν νοντος εἰρῆσθαι τὰ περὶ ἀγαθῆς γῆς, ἣν ὁ Θεὸς ὑπισχνείται τοῖς δικαίοις. τοῖς ἔργοις ἐστὶ τοῦ Ἀδὰμ καὶ τῶν ἐν αὐτῷ ἀποθα νόντων, δῆλον, ὅτι καὶ πάντα τὰ μόρια αὐτῆς μετέ- χει τῆς ἀρᾶς, ἐν οἷς ἐστι καὶ ἡ Ἰουδαία γῆ· ὥστε μὴ δύνασθαι ἐφαρμόζειν αὐτῇ τὸ, Εἰς γῆν ἀγαθὴν καὶ πολλὴν, εἰς γῆν ῥέουσαν γάλα καὶ μέλι· και συμβολικῶς σκιὰ εἶναι ἀποδεικνύηται ἡ Ἰουδαία καὶ ἡ Ἱερουσαλὴμ τῆς καθαρᾶς ἐν καθαρῷ κειμένης οὐρανῷ γῆς ἀγαθῆς καὶ πολλῆς, ἐν ᾗ ἐστιν ἡ ἐπου- ράνιος Ἱερουσαλήμ. Περὶ ἧς διαλαβὼν ὁ ᾿Απόστολος, ὡς συνεγερθεὶς Χριστῷ, καὶ τὰ ἄνω ζητῶν, καὶ νοῦν εὑρὼν οὐδεμιᾶς ἐχόμενον Ἰουδαϊκῆς μυθολογίας, φησίν· 'Αλλά προσεληλύθατε Σιών ὄρει, καὶ πόλει Θεοῦ ζωντος, Ἱερουσαλὴμ ἐπουρανίῳ, καὶ μυριάσιν (45) ἀγγέλων, πανηγύρει. Ἵνα δέ τις πεισθῇ, μὴ παρὰ τὸ βούλημα τοῦ θείου Πνεύ ματος ἡμᾶς λέγειν περὶ τῆς παρὰ Μωϋσῇ γῆς ἀγαθῆς καὶ πολλῆς· ἐπιστησάτω πᾶσι μὲν τοῖς προ- φήταις, διδάσκουσι τὴν εἰς Ἱερουσαλήμ ἐπάνο- δον τῶν πεπλανημένων καὶ ἀποπεπτωκότων ἀπ' αὐτῆς, καὶ ἀπαξαπλῶς ἀποκαθισταμένων εἰς τὸν καλούμενον τόπον καὶ πόλιν τοῦ Θεοῦ παρὰ τῷ εἰ πόντι, ὅτι, Ἐν εἰρήνῃ ἁγίᾳ ὁ τόπος αὐτοῦ· λέγοντι δὲ καὶ τὰ, Μέγας ὁ Κύριος καὶ αἰνετὸς σφόδρα, ἐν πόλει τοῦ Θεοῦ ἡμῶν, ἐν ὄρει ἁγίῳ αὐτοῦ, εὐρίζῳ (44) ἀγαλλιάματι πάσης τῆς γῆς. Ἀρκεῖ δὲ ἐπὶ τοῦ παρόντος παραθέσθαι τὰ ἀπὸ τοῦ τριακοστοῦ ἔκτου ψαλμοῦ, οὕτως ἔχοντα περὶ τῆς τῶν δικαίων γῆς· Οἱ δ' ὑπομένοντες τὸν Κύριον, αὐτοὶ κλη ρονομήσουσι γῆν· καὶ μετ' ὀλίγα· Οἱ δὲ πραείς κληρονομήσουσι γῆν, καὶ κατατρυφήσουσιν ἐπὶ πλήθει εἰρήνης· καὶ μετ' ὀλίγα· Οἱ εὐλογοῦντες * Τεχνι, 9, 11, 22, 29. χόρτον. μυριάσιν. μυριάδων. εὐρίζων. CONTRA CELSUM LIB. VII. • terræ sit, quæ initio maledieta fuit in operibus præ- varicationis Adam. Nam ad universam terram per- tinuit istud Maledicta terra in operibus tuis, in molestiis comedes eam cunctis diebus vitæ tuæ ³*, lane in molestiis, id est in laboribus, comnedit on- nis homo qui mortuus est in Adam, et comedit quidem omnibus diebus vitæ sure. quia maledicla hæc omnis terra est, spinas et tribulos germinabit omnibus diebus vitæ ejus, qui in Adam e paradiso cjectus est; in sudore etiam vultus sui panem con- edit omnis homo, donec in terram revertatur nude sumptus est. Multis in universa quæ ad hunc locum pertinent, opus esset disserere, ut illa verba quam maxime explicarentur; sed in præsentia hæc pauca satis habuimus, ut omnem ei dubitationem tolleremus, qui putat ad Judæam pertinere quæ dicta sunt de terra bona, quam Deus jastis polli- nulli, hujus orbis Judaa, cum et ipsa pars illius B C Gen. 11, 47. Aum. 40. Exod. 111, quam libb. editi, D celur. ct operibus Adam eorumque qui in illo mortui sunt, perspicuum est omnes ejus partes, quarum Judea est, maledictionis esse participes ; proinde non con- venire Judææ posse illud: In terram bonam spatiosam, in terram fluentem lacte et melles; quanquam et Judæa et Jerusalem figura et umbra dicantur esse terræ illius bonæ et spatiosæ in puro coelo posita, in qua Jerusalem coelestis est. De isla Apostolus, qui cum Christo resuscitatus et quæ sursum sunt quærens Scripturarum sensum invene- rat nihil Judaicarum fabularum habentem: Acces- sistis, inquit, ad Sion montem et civitatem Dei vi- ventis, Jerusalem calestem, et multorum millium angelorum frequentiam.". Atque ut persuasum quis habeat nihil nos hic de terra bona et spatiosa apud Moysen promissa dicere contra mentem divini Spiritus, attendat ad id quod prophetæ omnes do- cent, eos, qui ab Jerusalem aberraverunt et exci- derunt, reversuros esse ad eam et collocan- dos esse in loco quem Dei locum et urbem vocat ille qui dicit : In pace sancta locus ejus ; et : Magnus Dominus et laudabilis valde, in civitate Dei nostri, in mon!e sancto ejus, fundalo exsultatione universæ terræ 88. Nunc satis erit referre verba Psalmi xxxvi de terra justorum sic loquentis : Sr- stinentes Dominum ipsi hæreditabunt terram; et paulo post Mansueti autem hæreditabunt terram, et delectabuntur in multitudine pacis; et post pauca : Benedicentes ei hæreditabunt terram; et iterum : Justi hæreditabunt terram et inhabitabunt in sæculum sæculi super eam”. Jam vide annon Psal. LXXV, 3. » Psal. xlvii, 2, 3. Pgal. Spencerus, Vulgata, 29. Εἴπερ οὖν ἡ πᾶσα γῆ αὐτὴ ἐπικατάρατος ἐν 8. 86 Hebr. XII, 22. (41) Ἐν τῷ Αδάμ. Vide adnotationes ad lib. IV, (42) Codd. Reg. et Basileensis, ἄρτον, rectius 29. Jam vero si terra hac omnis maledicta est in (43) Hoeschelius in textu, et omnes codd. mss., (44) Mss.. Ευρίζω. Hoesch. et Spenc. εὐρίζονι:
Διηνοίχθησαν μὲν οὖν αὐτῶν οἱ ὀφθαλμοὶ τῆς αἰσθήσεως, οὓς καλῶς ἦσαν μύσαντες, ἵνα μὴ περισπώμενοι ἐμποδίζωνται βλέπειν τῷ τῆς ψυχῆς ὀφθαλμῷ· οὓς δὲ τέως εἶχον βλέποντας τῆς ψυχῆς ὀφθαλμοὺς καὶ εὐφραινομένους ἐπὶ τῷ θεῷ καὶ τῷ παραδείσῳ αὐτοῦ, τούτους οἶμαι διὰ τὴν ἁμαρτίαν ἔμυσαν. Ὅθεν καὶ ὁ σωτὴρ ἡμῶν, τὸ διττὸν τοῦτο τῶν ὀφθαλμῶν ἐπιστάμενος εἶδος ἐν ἡμῖν, φησὶ τό· Εἰς κρίμα ἐγὼ εἰς τὸν κόσμον τοῦτον εἰσῆλθον, ἵνα οἱ μὴ βλέποντες βλέπωσι καὶ οἱ βλέποντες τυφλοὶ γένωνται, μὴ βλέποντας μὲν αἰνιττόμενος τοὺς τῆς ψυχῆς ὀφθαλμούς, οὓς ὁ λόγος ποιεῖ βλέπειν, βλέποντας δὲ τοὺς τῶν αἰσθήσεων· τούτους δὲ ἐτύφλου ὁ λόγος, ἵνα ἀπερισπάστως ἡ ψυχὴ βλέπῃ ἃ δεῖ. Παντὸς οὖν τοῦ κατὰ τρόπον χριστιανίζοντος ὁ τῆς ψυχῆς ἐγήγερται ὀφθαλμὸς καὶ ὁ τῆς αἰσθήσεως μέμυκε· καὶ ἀνάλογον τῇ ἐγέρσει τοῦ κρείττονος ὀφθαλμοῦ καὶ τῇ μύσει τῶν ὄψεων τῆς αἰσθήσεως νοεῖται καὶ θεωρεῖται ἑκάστῳ ὁ ἐπὶ πᾶσι θεὸς καὶ ὁ υἱὸς αὐτοῦ, λόγος καὶ σοφία τυγχάνων καὶ τὰ λοιπά.
Εt τερος, εἰσήγαγε τὸν Θεὸν ἐπαγγελλόμενον τὴν ἁγίαν Α γῆν, καὶ ἀγαθὴν καὶ πολλὴν, δέουσαν γάλα καὶ μέλι, τοῖς κατὰ τὸν νόμον ἑαυτοῦ βιώσασιν· οὐδ᾽, ὡς οἴονταί τινες, τὴν ἀγαθὴν, τὴν κάτω νομιζομένην Ἰουδαίαν, κειμένην καὶ αὐτὴν ἐν τῇ ἀρχῆθεν κατη- ραμένῃ ἐν τοῖς ἔργοις τῆς παραβάσεως τοῦ Ἀδὰμ γῇ. Τὸ γὰρ, Ἐπικατάρατος ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου· ἐν λύπαις φαγῇ αὐτὴν πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς σου, περὶ ὅλης εἴρηται τῆς γῆς· ἣν ἐν λύπαις, τουτέστι πόνοις, ἐσθίει πᾶς ἄνθρωπος ἐν τῷ Αδάμ (41) ἀποθανών· καὶ ἐσθίει πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ἑαυτοῦ ζωῆς. Καὶ ὡς ἐπικατάρατος πᾶσα ἡ γῆ ἀκάνθας καὶ τριβόλους ἀνατελεῖ πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς τοῦ ἐν τῷ Ἀδὰμ ἐκβληθέντος ἀπὸ τοῦ πα ραδείσου· καὶ ἐν ἱδρῶτι τοῦ προσώπου αὑτοῦ ἐσθίει τῆς ἄνθρωπος τὸν ἑαυτοῦ ἄρτον (42), ἕως ἐπιστρέψει εἰς τὴν γῆν, ἐξ ἧς ἐλήφθη. Πολὺν μὲν οὖν ἔχει λόγον ὅλα τὰ κατὰ τὸν τόπον τοῦτον, δυνάμενον εἰς τὴν σα- φήνειαν τῶν λέξεων κατασκευασθῆναι· ὀλίγοις δ' ἐπὶ τοῦ παρόντος ηρκέσθημεν, βουλόμενοι ἀπολῦσαι περισπασμοῦ, τοῦ ὡς περὶ τῆς Ἰουδαίας γῆς ὑπολαμβάν νοντος εἰρῆσθαι τὰ περὶ ἀγαθῆς γῆς, ἣν ὁ Θεὸς ὑπισχνείται τοῖς δικαίοις. τοῖς ἔργοις ἐστὶ τοῦ Ἀδὰμ καὶ τῶν ἐν αὐτῷ ἀποθα νόντων, δῆλον, ὅτι καὶ πάντα τὰ μόρια αὐτῆς μετέ- χει τῆς ἀρᾶς, ἐν οἷς ἐστι καὶ ἡ Ἰουδαία γῆ· ὥστε μὴ δύνασθαι ἐφαρμόζειν αὐτῇ τὸ, Εἰς γῆν ἀγαθὴν καὶ πολλὴν, εἰς γῆν ῥέουσαν γάλα καὶ μέλι· και συμβολικῶς σκιὰ εἶναι ἀποδεικνύηται ἡ Ἰουδαία καὶ ἡ Ἱερουσαλὴμ τῆς καθαρᾶς ἐν καθαρῷ κειμένης οὐρανῷ γῆς ἀγαθῆς καὶ πολλῆς, ἐν ᾗ ἐστιν ἡ ἐπου- ράνιος Ἱερουσαλήμ. Περὶ ἧς διαλαβὼν ὁ ᾿Απόστολος, ὡς συνεγερθεὶς Χριστῷ, καὶ τὰ ἄνω ζητῶν, καὶ νοῦν εὑρὼν οὐδεμιᾶς ἐχόμενον Ἰουδαϊκῆς μυθολογίας, φησίν· 'Αλλά προσεληλύθατε Σιών ὄρει, καὶ πόλει Θεοῦ ζωντος, Ἱερουσαλὴμ ἐπουρανίῳ, καὶ μυριάσιν (45) ἀγγέλων, πανηγύρει. Ἵνα δέ τις πεισθῇ, μὴ παρὰ τὸ βούλημα τοῦ θείου Πνεύ ματος ἡμᾶς λέγειν περὶ τῆς παρὰ Μωϋσῇ γῆς ἀγαθῆς καὶ πολλῆς· ἐπιστησάτω πᾶσι μὲν τοῖς προ- φήταις, διδάσκουσι τὴν εἰς Ἱερουσαλήμ ἐπάνο- δον τῶν πεπλανημένων καὶ ἀποπεπτωκότων ἀπ' αὐτῆς, καὶ ἀπαξαπλῶς ἀποκαθισταμένων εἰς τὸν καλούμενον τόπον καὶ πόλιν τοῦ Θεοῦ παρὰ τῷ εἰ πόντι, ὅτι, Ἐν εἰρήνῃ ἁγίᾳ ὁ τόπος αὐτοῦ· λέγοντι δὲ καὶ τὰ, Μέγας ὁ Κύριος καὶ αἰνετὸς σφόδρα, ἐν πόλει τοῦ Θεοῦ ἡμῶν, ἐν ὄρει ἁγίῳ αὐτοῦ, εὐρίζῳ (44) ἀγαλλιάματι πάσης τῆς γῆς. Ἀρκεῖ δὲ ἐπὶ τοῦ παρόντος παραθέσθαι τὰ ἀπὸ τοῦ τριακοστοῦ ἔκτου ψαλμοῦ, οὕτως ἔχοντα περὶ τῆς τῶν δικαίων γῆς· Οἱ δ' ὑπομένοντες τὸν Κύριον, αὐτοὶ κλη ρονομήσουσι γῆν· καὶ μετ' ὀλίγα· Οἱ δὲ πραείς κληρονομήσουσι γῆν, καὶ κατατρυφήσουσιν ἐπὶ πλήθει εἰρήνης· καὶ μετ' ὀλίγα· Οἱ εὐλογοῦντες * Τεχνι, 9, 11, 22, 29. χόρτον. μυριάσιν. μυριάδων. εὐρίζων. CONTRA CELSUM LIB. VII. • terræ sit, quæ initio maledieta fuit in operibus præ- varicationis Adam. Nam ad universam terram per- tinuit istud Maledicta terra in operibus tuis, in molestiis comedes eam cunctis diebus vitæ tuæ ³*, lane in molestiis, id est in laboribus, comnedit on- nis homo qui mortuus est in Adam, et comedit quidem omnibus diebus vitæ sure. quia maledicla hæc omnis terra est, spinas et tribulos germinabit omnibus diebus vitæ ejus, qui in Adam e paradiso cjectus est; in sudore etiam vultus sui panem con- edit omnis homo, donec in terram revertatur nude sumptus est. Multis in universa quæ ad hunc locum pertinent, opus esset disserere, ut illa verba quam maxime explicarentur; sed in præsentia hæc pauca satis habuimus, ut omnem ei dubitationem tolleremus, qui putat ad Judæam pertinere quæ dicta sunt de terra bona, quam Deus jastis polli- nulli, hujus orbis Judaa, cum et ipsa pars illius B C Gen. 11, 47. Aum. 40. Exod. 111, quam libb. editi, D celur. ct operibus Adam eorumque qui in illo mortui sunt, perspicuum est omnes ejus partes, quarum Judea est, maledictionis esse participes ; proinde non con- venire Judææ posse illud: In terram bonam spatiosam, in terram fluentem lacte et melles; quanquam et Judæa et Jerusalem figura et umbra dicantur esse terræ illius bonæ et spatiosæ in puro coelo posita, in qua Jerusalem coelestis est. De isla Apostolus, qui cum Christo resuscitatus et quæ sursum sunt quærens Scripturarum sensum invene- rat nihil Judaicarum fabularum habentem: Acces- sistis, inquit, ad Sion montem et civitatem Dei vi- ventis, Jerusalem calestem, et multorum millium angelorum frequentiam.". Atque ut persuasum quis habeat nihil nos hic de terra bona et spatiosa apud Moysen promissa dicere contra mentem divini Spiritus, attendat ad id quod prophetæ omnes do- cent, eos, qui ab Jerusalem aberraverunt et exci- derunt, reversuros esse ad eam et collocan- dos esse in loco quem Dei locum et urbem vocat ille qui dicit : In pace sancta locus ejus ; et : Magnus Dominus et laudabilis valde, in civitate Dei nostri, in mon!e sancto ejus, fundalo exsultatione universæ terræ 88. Nunc satis erit referre verba Psalmi xxxvi de terra justorum sic loquentis : Sr- stinentes Dominum ipsi hæreditabunt terram; et paulo post Mansueti autem hæreditabunt terram, et delectabuntur in multitudine pacis; et post pauca : Benedicentes ei hæreditabunt terram; et iterum : Justi hæreditabunt terram et inhabitabunt in sæculum sæculi super eam”. Jam vide annon Psal. LXXV, 3. » Psal. xlvii, 2, 3. Pgal. Spencerus, Vulgata, 29. Εἴπερ οὖν ἡ πᾶσα γῆ αὐτὴ ἐπικατάρατος ἐν 8. 86 Hebr. XII, 22. (41) Ἐν τῷ Αδάμ. Vide adnotationes ad lib. IV, (42) Codd. Reg. et Basileensis, ἄρτον, rectius 29. Jam vero si terra hac omnis maledicta est in (43) Hoeschelius in textu, et omnes codd. mss., (44) Mss.. Ευρίζω. Hoesch. et Spenc. εὐρίζονι:
PG 11:1477Ἑξῆς δὲ τοῖς ἐξετασθεῖσιν ὁ Κέλσος ὡς πρὸς πάντας Χριστιανοὺς ἀποτείνει λόγον, ὅντινα πρὸς τοὺς πάντῃ ἀλλοτρίους τῆς Ἰησοῦ διδασκαλίας ὁμολογοῦντας εἶναι εἰ ἄρα λέγειν ἥρμοζεν. Ὀφιανοὶ γάρ, ὡς καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω ἐλέγομεν, τὸν Ἰησοῦν ἐξ ὅλων ἀρνούμενοι ἢ εἴ τινες ἄλλοι τὰ παραπλήσια ἐκείνοις φρονοῦντές εἰσιν οἱ τὰ εἴδωλα προμνώμενοι, πλάνοι καὶ γόητες· καὶ ἐκεῖνοί εἰσιν οἱ τὰ ὀνόματα τῶν θυρωρῶν ἀθλίως ἐκμανθάνοντες. Μάτην οὖν πρὸς Χριστιανούς φησι τό· Κἂν ἡγεμόνα τῆς ὁδοῦ ταύτης ζητῆτε, φευκτέοι μὲν ὑμῖν οἱ πλάνοι καὶ γόητες καὶ τὰ εἴδωλα προμνώμενοι. Καὶ μηδ’ ἐπιστάμενος ὅτι οἱ τοιοῦτοι οὐκ ἔλαττον Κέλσου ὡς γόητες σὺν ἐκείνῳ κακῶς λέγουσι τὸν Ἰησοῦν καὶ πᾶσαν τὴν κατ’ αὐτὸν θεοσέβειαν, φησὶ φύρων ἡμᾶς ἐν ἐκείνοις τῷ ἑαυτοῦ λόγῳ· Ἵνα μὴ παντάπασιν ἦτε καταγέλαστοι, τοὺς μὲν ἄλλους, τοὺς δεικνυμένους θεούς, ὡς εἴδωλα βλασφημοῦντες τὸν δὲ καὶ αὐτῶν ὡς ἀληθῶς εἰδώλων ἀθλιώτερον καὶ μηδὲ εἴδωλον ἔτι ἀλλ’ ὄντως νεκρὸν σέβοντες καὶ πατέρα ὅμοιον αὐτῷ ζητοῦντες.
ἀρχαιότατος Μωϋσέως καὶ τῶν προφητῶν λόγος τα Α ἀληθινὰ πάντα ὁμώνυμα τοῖς τῇδε καθολικωτέροις· οἷον, ἀληθινὸν φῶς, καὶ οὐρανὸν ἕτερον παρὰ τὸ στε ρέωμα, καὶ τὸν τῆς δικαιοσύνης ἥλιον ἄλλον παρὰ τὸν αἰσθητόν. Καὶ ἀπαξαπλῶς δέ φησι (48) πρὸς ἀντι- διαστολὴν τῶν αἰσθητῶν, ὧν οὐδέν ἐστιν ἀληθινὸν, τό, Θεός, ἀληθινὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ· ἐπ' ἄλλων μὲν τάσε σων τὰ ἔργα τοῦ Θεοῦ, ἐπὶ ἡττόνων δὲ τὰ λεγόμενα ἔργα τῶν χειρῶν αὐτοῦ. Μεμφόμενος γοῦν τισι διὰ τοῦ Ἡσαΐου, φησί· Τὰ ἔργα Κυρίου οὐκ ἐμβλέπουσι, καὶ τὰ ἔργα τῶν χειρῶν αὐτοῦ οὐ κατα νοοῦσι. Καὶ ταῦτα μὲν ἐπὶ τοσοῦτον. Ἐπεὶ δὲ τὸν περὶ τῆς ἀναστάσεως λόγον πολύν ὄντα καὶ δυσερμήνευτον, καὶ δεόμενον σοφοῦ, εἴπερ τι ἄλλο τῶν δογμάτων, καὶ ἐπὶ πλεῖον διαβεβηκότος, ἵνα τὸ ἄξιον τοῦ Θεοῦ παραστήσῃ, καὶ τὸ μεγαλο- φυὲς τοῦ δόγματος, διδάσκοντος λόγον ἔχειν σπέρ- ματος τὸ καλούμενον κατὰ τὰς Γραφὰς σκῆνος τῆς ” ψυχῆς, ἐν ᾧ οἱ δίκαιοι ὄντες στενάζουσι βαρού μενοι, μὴ θέλοντες αὐτὸ ἐκδύσασθαι, ἀλλ' ἐπεν δύσασθαι· μὴ νοήσας ὁ Κέλσος, τῷ ἀπὸ ἰδιω- τῶν (49), καὶ μηδενὶ λόγῳ παραστῆσαι δυναμένων ἀκηκοέναι περὶ αὐτοῦ, χλευάζει τὸ λεγόμενον· χρή- σιμον πρὸς τοῖς ἀνωτέρω εἰρημένοις ἡμῖν περὶ τού του τοῦτο μόνον ὑποσημειώσασθαι πρὸς τὸν λόγον, ὅτι οὐχ, ὡς οἴεται Κέλσος, τῆς μετενσωματώσεως παρακούσαντες τὰ περὶ ἀναστάσεώς φαμεν· ἀλλ᾽ εἰ- δότες, ὅτι ἡ τῇ ἑαυτῆς φύσει ἀσώματος καὶ ἀόρατος ψυχή, ἐν παντὶ σωματικῷ τόπῳ τυγχάνουσα, δέεται σώματος οἰκείου τῇ φύσει τῷ τόπῳ ἐκείνῳ (50) • ὅπερ ὅπου μὲν φορεῖ ἀπεκδυσαμένη τὸ πρότερον ἀναγκαῖον μὲν, περισσὸν δὲ ὡς πρὸς τὰ δεύτερα· ὅπου δὲ ἐπενδυσαμένη ᾧ πρότερον εἶχε, δεομένη – κρείττονος ἐνδύματος εἰς τοὺς καθαρωτέρους καὶ αἱ- θερίους καὶ οὐρανίους τόπους. Καὶ ἀπεξεδύσατο μὲν ἐπὶ τὴν τῇδε γένεσιν ἐρχομένη τὸ χρήσιμον πρὸς τὴν ἐν τῇ ὑστέρᾳ τῆς κυούσης, ἕως ἦν ἐν αὐτῇ, χωρίον· ἐνεδύσατο δὲ ὑπ' ἐκεῖνο ἦν ἀναγκαῖον τῷ ἐπὶ γῆς μέλλοντι διαζῇν. Είτα πάλιν, ὄντος τινὸς σκήνους καὶ ἐπιγείου οἰκίας, ἀναγκαίας που τῷ σκήνει, καταλύεσθαι μέν φασιν οἱ λόγοι τὴν ἐπίγειον οἰκίαν τοῦ σκήνους, τὸ δὲ σκῆνος ἐπενδύσασθαι εἰκίαν ἀχειροποίητον, αἰώνιον ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Λέγουσι δὲ οἱ τοῦ Θεοῦ ἄνθρωποι, τὸ μὲν φθαρτὸν ἐνδύσασθαι ἀφθαρσίαν, τὴν διαφέρουσαν τοῦ ἀφθάρ του ν, 1. σε τὸ δὲ θνητὸν ἐνδύσασθαι ἀθανασίαν, ἕτερον τυγχάνον (51) τοῦ ἀθανάτου. Ὃν γὰρ λόγον έχει σοφία πρὸς τὸ σοφὸν, καὶ δικαιοσύνη πρὸς τὸ δίκαιον, καὶ εἰρήνη πρὸς τὸ εἰρηνικόν· τοῦτον τὸν λόγον ἀφθαρσία μὲν πρὸς ἄφθαρτον, ἀθανασία δὲ πρὸς ἀθάνατον. Ορα οὖν ἐφ' οἷα προτρέπει ὁ λόγος, ἐνδύσασθαι λέ γων τὴν ἀφθαρσίαν καὶ τὴν ἀθανασίαν· ἅτινα, ὡς ἐνδύματα τῷ ἐνδυσαμένῳ καὶ περιεχομένῳ τῶν τοιούτων ἐνδυμάτων, οὐκ ἐᾷ φθαρῆναι ἡ ἀποθανεῖν σε τὸ ἀπὸ ἰδιωτῶν. ο πρότερον είχε, δεομένη. ᾧ πρότερον εἶχε, δεομένῳ. CONTRA CELSUM LIB. VII. esse veram, esse coelum aliud præter firmamen tum, esse Solem justitiæ alium a sensibili ". Uno verbo, ut res illæ a sensibilibus, quarum nulla vera est, distinguantur, dicunt : Deus, vera opera ejus ; et opera Dei ab operibus manuum ejus, quod hæc minora sint, discriminant. Quamobrem Deus apud Isaiam de quibusdam querens, ait: Opera Domini non respiciunt, nec opera manuum ejus conside rant 66. Sed de illa re satis. B sane et enarratu difficile, quodque omnium maxime indiget viro sapiente, imno in sapientia provecto, qui ostendat quam dignum illud Deo, quam sublime sit ; siquidem ex illo discimus rationem seminis inesse in hoc animæ, ut Scripturæ vocant, taber- C naculo, in quo justi ingemiscunt gravati, nolentes exspoliari, sed supervestiri ; ideo Celsus irridet quia non intelligit, nec audivit nisi ab imperitis, qui nullo illud argumento astruere poterant, utile fuerit, praeter ea quæ hac de re supra dicta sunt, hoc unum observare, quæ de resurrectione tradi- mus, ea non proficisci, ut Celsus putat, ex male intellecta animarum e corporibus in corpora mi- gratione; sed quia scimus animam natura incor- poream et invisibilem, in nullo corporeo consi- stere loco, quin indigeat corpore ad naturam illius loci accommodato: quod corpus modo quidem ge- slat, exuto priori quod antea necessarium, postea inutile fit; modo autem super illud, quod prius habebat, induitur meliore, quo indiget, ut ad pu- riores, æthereos coelestesque locos perveniat. Sic in hac vita nascens membranam exuit, qua eam in vulva. matris obvolvi utile erat, quandiu in ea `fuit; sed antequam illam exual, corpus in-. duit, quod erat in terra victuro necessarium. Cum autem præterea sit quoddam tabernaculum et terrena habitatio labernaculo quodam- modo necessaria, docent Scripturæ dissolutum iri terrenam habitationem, tabernaculum vero superia- duendum esse domo non manufacta, @lerna in cœlis. Dicunt etiam homines Dei corruptibile induturun) esse incorruptionem vo, quae differt ab incorrupti- bili; et mortale induturum immortalitatem, quæ et ipsa discrepat ab immortali. Ut enim sapientia se habet ad id quod sapiens est, ut justitia ad id quod justum, ut pax ad id quod picifcum; sic se habet incorruptio ad incorruptibile et immortalitas ad immortale. Vide igitur ad quæ nos hortetur Scri- ptura, cum dicit indutum iri nos incorruptione et immortalitate, quibus qui tanquam indumentis ve- stietur atque circumvolvetur, corrumpi et mori noa Dan. 1, 37. ‹‹ Isa. V, 12. sy jl Cor. Matlh. D If, • Joan. 11, 8; llebr. ix, : Malach. 1, 2. ὅτι,quod redundat. Hoeschelius autem et Spencerus, lo post codex Solianus, Hoeschel. et Spenc., 32. Quoniam vero resurrectionis dogma altum 19. 69 II Cor. v, 1. 70 | Cor. xv, 53. (48) Post φησί Meschelius et Spencerus addunt (44) Τῷ ἀπὸ ἰδιωτῶν. lla recte codex Jolianus. (50) Hoeschelius in textu, τοῦ τόπου ἐκείνου. Paul- (51) Τυγχάνον. Mallet Boherellus, τυγχάνουσαν.
Ὅτι γὰρ μὴ ἐπιστάμενος, τί μὲν Χριστιανοὶ λέγουσι τί δὲ οἱ τοιούτους μύθους ἀναπλάσσοντες, ἀλλ’ οἰόμενος ἡμῖν προσεῖναι τὰ ἐκείνοις προσαγόμενα ἐγκλήματα ταῦτα λέγει πρὸς ἡμᾶς οὐ προσόντα ἡμῖν, δῆλον ἐκ τοῦ [διὰ] τὴν μὲν δὴ τοιάνδε ἀπάτην καὶ τοὺς θαυμαστοὺς ἐκείνους συμβούλους καὶ τὰ δαιμόνια ῥήματα, τὰ πρὸς τὸν λέοντα καὶ τὸν ἀμφίβιον καὶ τὸν ὀνοειδῆ καὶ τοὺς ἄλλους θεσπεσίους θυρωρούς, ὧν τὰ ὀνόματα ἀθλίως ἐκμανθάνοντες οἱ δύστηνοι κακῶς δαιμονᾶτε, [ἀπάγεσθε] καὶ ἀνασκολοπίζεσθε. Καὶ οὐκ εἶδέ γε ὅτι οὐδεὶς τῶν τὸν λεοντοειδῆ καὶ τὸν ὀνοειδῆ καὶ τὸν ἀμφίβιον νομιζόντων εἶναι θυρωροὺς τῆς ἀνόδου ἕως θανάτου ἵσταται κἂν ὑπὲρ τῆς φαινομένης αὐτῷ ἀληθείας. Ἀλλὰ τὸ ὑφ’ ἡμῶν δι’ εὐσεβείας, ἵν’ οὕτως εἴπω, ὑπερβολὴν γινόμενον, παρεχόντων ἑαυτοὺς παντὶ τρόπῳ θανάτου, καὶ τὸ ἀνασκολοπίζεσθαι ἐκείνοις προσάγει τοῖς μηδὲν τούτων πάσχουσιν· καὶ ἡμῖν τοῖς ἀνασκολοπιζομένοις δι’ εὐσέβειαν ὀνειδίζει τὴν ἐκείνων περὶ τὸν λεοντοειδῆ καὶ τὸν ἀμφίβιον καὶ τὰ λοιπὰ μυθοποιί̈αν. Οὐ διὰ Κέλσον τοίνυν φεύγομεν τὸν περὶ λεοντοειδοῦς καὶ τῶν λοιπῶν λόγον, οὐδὲ γὰρ τὴν ἀρχὴν τοιοῦτόν τι παρειλήφαμεν·
ἀρχαιότατος Μωϋσέως καὶ τῶν προφητῶν λόγος τα Α ἀληθινὰ πάντα ὁμώνυμα τοῖς τῇδε καθολικωτέροις· οἷον, ἀληθινὸν φῶς, καὶ οὐρανὸν ἕτερον παρὰ τὸ στε ρέωμα, καὶ τὸν τῆς δικαιοσύνης ἥλιον ἄλλον παρὰ τὸν αἰσθητόν. Καὶ ἀπαξαπλῶς δέ φησι (48) πρὸς ἀντι- διαστολὴν τῶν αἰσθητῶν, ὧν οὐδέν ἐστιν ἀληθινὸν, τό, Θεός, ἀληθινὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ· ἐπ' ἄλλων μὲν τάσε σων τὰ ἔργα τοῦ Θεοῦ, ἐπὶ ἡττόνων δὲ τὰ λεγόμενα ἔργα τῶν χειρῶν αὐτοῦ. Μεμφόμενος γοῦν τισι διὰ τοῦ Ἡσαΐου, φησί· Τὰ ἔργα Κυρίου οὐκ ἐμβλέπουσι, καὶ τὰ ἔργα τῶν χειρῶν αὐτοῦ οὐ κατα νοοῦσι. Καὶ ταῦτα μὲν ἐπὶ τοσοῦτον. Ἐπεὶ δὲ τὸν περὶ τῆς ἀναστάσεως λόγον πολύν ὄντα καὶ δυσερμήνευτον, καὶ δεόμενον σοφοῦ, εἴπερ τι ἄλλο τῶν δογμάτων, καὶ ἐπὶ πλεῖον διαβεβηκότος, ἵνα τὸ ἄξιον τοῦ Θεοῦ παραστήσῃ, καὶ τὸ μεγαλο- φυὲς τοῦ δόγματος, διδάσκοντος λόγον ἔχειν σπέρ- ματος τὸ καλούμενον κατὰ τὰς Γραφὰς σκῆνος τῆς ” ψυχῆς, ἐν ᾧ οἱ δίκαιοι ὄντες στενάζουσι βαρού μενοι, μὴ θέλοντες αὐτὸ ἐκδύσασθαι, ἀλλ' ἐπεν δύσασθαι· μὴ νοήσας ὁ Κέλσος, τῷ ἀπὸ ἰδιω- τῶν (49), καὶ μηδενὶ λόγῳ παραστῆσαι δυναμένων ἀκηκοέναι περὶ αὐτοῦ, χλευάζει τὸ λεγόμενον· χρή- σιμον πρὸς τοῖς ἀνωτέρω εἰρημένοις ἡμῖν περὶ τού του τοῦτο μόνον ὑποσημειώσασθαι πρὸς τὸν λόγον, ὅτι οὐχ, ὡς οἴεται Κέλσος, τῆς μετενσωματώσεως παρακούσαντες τὰ περὶ ἀναστάσεώς φαμεν· ἀλλ᾽ εἰ- δότες, ὅτι ἡ τῇ ἑαυτῆς φύσει ἀσώματος καὶ ἀόρατος ψυχή, ἐν παντὶ σωματικῷ τόπῳ τυγχάνουσα, δέεται σώματος οἰκείου τῇ φύσει τῷ τόπῳ ἐκείνῳ (50) • ὅπερ ὅπου μὲν φορεῖ ἀπεκδυσαμένη τὸ πρότερον ἀναγκαῖον μὲν, περισσὸν δὲ ὡς πρὸς τὰ δεύτερα· ὅπου δὲ ἐπενδυσαμένη ᾧ πρότερον εἶχε, δεομένη – κρείττονος ἐνδύματος εἰς τοὺς καθαρωτέρους καὶ αἱ- θερίους καὶ οὐρανίους τόπους. Καὶ ἀπεξεδύσατο μὲν ἐπὶ τὴν τῇδε γένεσιν ἐρχομένη τὸ χρήσιμον πρὸς τὴν ἐν τῇ ὑστέρᾳ τῆς κυούσης, ἕως ἦν ἐν αὐτῇ, χωρίον· ἐνεδύσατο δὲ ὑπ' ἐκεῖνο ἦν ἀναγκαῖον τῷ ἐπὶ γῆς μέλλοντι διαζῇν. Είτα πάλιν, ὄντος τινὸς σκήνους καὶ ἐπιγείου οἰκίας, ἀναγκαίας που τῷ σκήνει, καταλύεσθαι μέν φασιν οἱ λόγοι τὴν ἐπίγειον οἰκίαν τοῦ σκήνους, τὸ δὲ σκῆνος ἐπενδύσασθαι εἰκίαν ἀχειροποίητον, αἰώνιον ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Λέγουσι δὲ οἱ τοῦ Θεοῦ ἄνθρωποι, τὸ μὲν φθαρτὸν ἐνδύσασθαι ἀφθαρσίαν, τὴν διαφέρουσαν τοῦ ἀφθάρ του ν, 1. σε τὸ δὲ θνητὸν ἐνδύσασθαι ἀθανασίαν, ἕτερον τυγχάνον (51) τοῦ ἀθανάτου. Ὃν γὰρ λόγον έχει σοφία πρὸς τὸ σοφὸν, καὶ δικαιοσύνη πρὸς τὸ δίκαιον, καὶ εἰρήνη πρὸς τὸ εἰρηνικόν· τοῦτον τὸν λόγον ἀφθαρσία μὲν πρὸς ἄφθαρτον, ἀθανασία δὲ πρὸς ἀθάνατον. Ορα οὖν ἐφ' οἷα προτρέπει ὁ λόγος, ἐνδύσασθαι λέ γων τὴν ἀφθαρσίαν καὶ τὴν ἀθανασίαν· ἅτινα, ὡς ἐνδύματα τῷ ἐνδυσαμένῳ καὶ περιεχομένῳ τῶν τοιούτων ἐνδυμάτων, οὐκ ἐᾷ φθαρῆναι ἡ ἀποθανεῖν σε τὸ ἀπὸ ἰδιωτῶν. ο πρότερον είχε, δεομένη. ᾧ πρότερον εἶχε, δεομένῳ. CONTRA CELSUM LIB. VII. esse veram, esse coelum aliud præter firmamen tum, esse Solem justitiæ alium a sensibili ". Uno verbo, ut res illæ a sensibilibus, quarum nulla vera est, distinguantur, dicunt : Deus, vera opera ejus ; et opera Dei ab operibus manuum ejus, quod hæc minora sint, discriminant. Quamobrem Deus apud Isaiam de quibusdam querens, ait: Opera Domini non respiciunt, nec opera manuum ejus conside rant 66. Sed de illa re satis. B sane et enarratu difficile, quodque omnium maxime indiget viro sapiente, imno in sapientia provecto, qui ostendat quam dignum illud Deo, quam sublime sit ; siquidem ex illo discimus rationem seminis inesse in hoc animæ, ut Scripturæ vocant, taber- C naculo, in quo justi ingemiscunt gravati, nolentes exspoliari, sed supervestiri ; ideo Celsus irridet quia non intelligit, nec audivit nisi ab imperitis, qui nullo illud argumento astruere poterant, utile fuerit, praeter ea quæ hac de re supra dicta sunt, hoc unum observare, quæ de resurrectione tradi- mus, ea non proficisci, ut Celsus putat, ex male intellecta animarum e corporibus in corpora mi- gratione; sed quia scimus animam natura incor- poream et invisibilem, in nullo corporeo consi- stere loco, quin indigeat corpore ad naturam illius loci accommodato: quod corpus modo quidem ge- slat, exuto priori quod antea necessarium, postea inutile fit; modo autem super illud, quod prius habebat, induitur meliore, quo indiget, ut ad pu- riores, æthereos coelestesque locos perveniat. Sic in hac vita nascens membranam exuit, qua eam in vulva. matris obvolvi utile erat, quandiu in ea `fuit; sed antequam illam exual, corpus in-. duit, quod erat in terra victuro necessarium. Cum autem præterea sit quoddam tabernaculum et terrena habitatio labernaculo quodam- modo necessaria, docent Scripturæ dissolutum iri terrenam habitationem, tabernaculum vero superia- duendum esse domo non manufacta, @lerna in cœlis. Dicunt etiam homines Dei corruptibile induturun) esse incorruptionem vo, quae differt ab incorrupti- bili; et mortale induturum immortalitatem, quæ et ipsa discrepat ab immortali. Ut enim sapientia se habet ad id quod sapiens est, ut justitia ad id quod justum, ut pax ad id quod picifcum; sic se habet incorruptio ad incorruptibile et immortalitas ad immortale. Vide igitur ad quæ nos hortetur Scri- ptura, cum dicit indutum iri nos incorruptione et immortalitate, quibus qui tanquam indumentis ve- stietur atque circumvolvetur, corrumpi et mori noa Dan. 1, 37. ‹‹ Isa. V, 12. sy jl Cor. Matlh. D If, • Joan. 11, 8; llebr. ix, : Malach. 1, 2. ὅτι,quod redundat. Hoeschelius autem et Spencerus, lo post codex Solianus, Hoeschel. et Spenc., 32. Quoniam vero resurrectionis dogma altum 19. 69 II Cor. v, 1. 70 | Cor. xv, 53. (48) Post φησί Meschelius et Spencerus addunt (44) Τῷ ἀπὸ ἰδιωτῶν. lla recte codex Jolianus. (50) Hoeschelius in textu, τοῦ τόπου ἐκείνου. Paul- (51) Τυγχάνον. Mallet Boherellus, τυγχάνουσαν.
PG 11:1479ἀλλ’ ἀκολουθοῦντες τῇ διδασκαλίᾳ Ἰησοῦ τὰ ἐναντία ἐκείνοις λέγομεν, οὐ συγκατατιθέμενοι τῷ τοιόνδε εἶναι τῷ προσώπῳ τὸν Μιχαὴλ καὶ τοιόνδε ἕτερόν τινα τῶν προκατειλεγμένων. Τίνι δὲ καὶ ἕπεσθαι ἡμᾶς ὁ Κέλσος βούλεται ὡς οὐκ ἀπορήσοντας παλαιῶν ἡγεμόνων καὶ ἱερῶν ἀνδρῶν κατανοητέον. Ἀναπέμπει ἡμᾶς ἐπὶ ἐνθέους, ὡς λέγει, ποιητὰς καὶ σοφοὺς [καὶ] φιλοσόφους, μὴ τιθεὶς αὐτοῖς ὀνόματα, καὶ τοὺς ὁδηγοὺς δείξειν ἐπαγγελλόμενος ἀορίστως ἀποφαίνεται τοὺς ἐνθέους ποιητὰς καὶ σοφοὺς καὶ φιλοσόφους. Εἰ δ’ ἐτίθει τὰ ὀνόματα ἑκάστου τούτων, κἂν ἀγωνίζεσθαι εὔλογον ἡμῖν ἐφαίνετο, ὅτι τυφλώττοντας περὶ τὴν ἀλήθειαν ὁδηγοὺς ἡμῖν δίδωσιν, ἵνα σφάλωμεν, ἢ εἰ καὶ μὴ πάνυ τυφλώττοντας, περὶ πολλά γε τῆς ἀληθείας δόγματα ἐσφαλμένους.
Α τὸν περικείμενον αὐτά. Καὶ ταῦτα δ' ἡμῖν ἀποτετολ β μήσθω διὰ τὸν μὴ νοήσαντα δ τι ποτὲ λέγομεν (52) τὴν ἀνάστασιν, καὶ διὰ τοῦτο γελῶντα καὶ χλευάζοντα ὂν οὐκ οἶδε λόγον. Οἰόμενος δ' ἡμᾶς, διὰ τὸ γνῶναι καὶ ἰδεῖν τὸν Θεόν, πρεσβεύειν τὰ περὶ τῆς ἀναστάσεως, συνείρει ἑαυτῷ & βούλεται, καὶ τοιαῦτά φησιν· Οταν δὴ πάντοθεν ἐξείργωνται καὶ διελέγχωνται, πάλιν, ὥσπερ οὐδὲν ἀκηκοότες, επανίασιν ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἐρώτημα, Πῶς οὖν γνῶμεν καὶ ἴδωμεν τὸν θείν; καὶ Πῶς ίωμεν πρὸς αὐτόν ; Ιστω οὖν ὁ βουλό μενος, ὅτι κἂν εἰς ἄλλα δεώμεθα σώματος, τῷ ἐν τόπῳ σωματικῷ (53) τυγχάνειν, καὶ τοιούτου, ὁποία ἐστὶν ἡ φύσις τοῦ σωματικοῦ τόπου, καὶ δεόμενοι του σώματος επενδυόμεθα (54) τῷ σκήνει τὰ προειρημένα ἀλλ᾽ εἰς γνῶσίν γε Θεοῦ σώματος οὐδαμῶς χρήζο μεν. Τὸ γὰρ γιγνώσκον Θεὸν, οὐκ ὀφθαλμός ἐστι σώματος, ἀλλὰ νοῦς, ὁρῶν (55) τὸ κατ᾿ εἰκόνα τοῦ κτίσαντος, καὶ τὸ δυνάμενον γιγνώσκειν Θεὸν προ νοίᾳ Θεοῦ ἀνειληφώς. Καὶ τὸ ὁρῶν δὲ Θεὸν καθαρά ἐστι καρδία, ἀφ᾿ ἧς οὐκέτι ἐξέρχονται διαλογισμοί πονηροί, οὐ φόντι, οὐ μοιχεῖαι, οὐ πορνείαι, οὐ κλοπαί, οὐ ψευδομαρτυρίαι, οὐ βλασφημίαι, οὐκ ὀφθαλμός πονηρός, οὐδ᾽ ἄλλο τι τῶν ἀτόπων· δι' & λέγεται· Μακάριοι οἱ καθαροὶ τῇ καρδίᾳ, ὅτι αὐτοὶ τὸν Θεὸν ὄψονται. Ἐπεὶ δ᾽ οὐκ αὐτάρκης ἡ ἡμετέρα προαίρεσις πρὸς τὸ πάντη καθαρὰν ἔχειν τὴν καρδίαν, ἀλλὰ Θεοῦ ἡμῖν δεῖ, κτίζοντος αὐτὴν τοιαύτην· διὰ τοῦτο λέγεται ὑπὸ τοῦ ἐπιστημόνως εὐχομένου- Καρδίαν καθαράν κτίσον ἐν ἐμοὶ, ὁ Ο Θεός. Ἀλλ᾿ οὐδ᾽, ὡς ἐν τόπῳ ὄντος τοῦ Θεοῦ, πευσό μεθά τινος, καὶ ἐροῦμεν, Πῶς ίωμεν πρὸς αὐτόν, κρείττων γὰρ ὁ Θεὸς παντὸς τόπου, καὶ περιεκτικός παντὸς οὗτινοσοῦν· καὶ οὐδέν ἐστι τὸ περιέχον· τὸν Θεόν. Τὸ ἰέναι οὖν πρὸς τὸν Θεὸν οὐ σωματικώς προστέτακται ἡμῖν· τὸ, Οπίσω Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου πορεύσῃ· οὐδὲ σωματικῶς ὁ προφήτης, κολ- ληθεὶς τῷ Θεῷ, φησὶν ἐν τῇ εὐχῇ· Ἐκολλήθη ὀπίσω σου ἡ ψυχή μου. Καταψεύδεται οὖν ἡμῶν Κέλσος, λέγων προσδέχεσθαι ἡμᾶς ὀφθαλμοῖς σώματος Θεὸν ὄψεσθαι, καὶ ὠσὶ τῆς φωνῆς αὐτ τοῦ ἀκούσεσθαι (56), καὶ χερσὶν αἰσθηταῖς ψαύειν αὐτοῦ. Οἴδαμεν δὲ ὁμωνύμως τοῖς σώματος ὀφθαλμοῖς λεγομένους ὑπὸ τῶν θείων λόγων ὀφθαλμούς, ὁμοίως δὲ καὶ τὰ ὦτα, καὶ τὰς χεῖρας, και, τὸ τούτων παι ραδοξότερον, αἴσθησιν θειοτέραν, καὶ ἑτεροίαν παρά τὴν συνήθως ὑπὸ τῶν πολλῶν ὀνομαζομένην. Ἐπιν γὰρ λέγῃ (57) ὁ Προφήτης Αποκάλυψον τοὺς ὀφθαλμούς μου, καὶ κατανοήσω τὰ θαυμάσιά σου ἐκ τοῦ νόμου σου· ἦ, Ἡ ἐντολὴ Κυρίου τηλαυ το λεγόμενον. χλευάζοντα ὂν οὐκ οἶδε λόγον. χλευάζοντα ὃ οὐκ οἶδε λεγόμενον. ματικῶς. δυώμεθα, δεώμεθα. ἀκούεσθαι. ψαύειν, ψαύσειν. ORIGENIS poterit. Atque læc ausus sum disputare, propter eum qui resurrectionem propterea cavillatus est et irrisit, quia, quid hoc nomine significetur, non in- tellexerat. ea causa a nobis doceri, ut cognoscamus et videa- nus Deum, sibi sumit quæ vult. Ejus verba sunt : Postquam undecunque refutati sunt et convicti, rursus, quasi nihil audiissent, ad eamdem redeunt quæstio- nem : Quomodo igitur cognoscemus et videbimus Deum? Quomodo ad eum ibimus? Sciat ergo quicun- que voluerit, etiamsi corpore opus habeamus cum ad alios usus, tum ut in loco corporeo simus ; etiamsi corpore quidem opus sit tali, qualis est cor- porei loci natura, et propterea super tabernaculum iis induamur quæ modo diximus; nos tamen non egere corpore ad cognoscendum Deum. Id enim quod videt Deum, non est oculus corporis, sed mens, quæ ad imaginem Conditoris facta est, et a Dei provi- dentia Dei cognoscendi facultatem accepit. Id quod Deum videt, est cor purum, unde non amplius ex- eunt cogitationes mala, non homicidia, non adulteria, non fornicationes, non furla, non falsa testimonia, non blasphemia, non oculus nequam '', non aliud quidquam vitiosum. Propterea dicitur : Beati mundo corde, quoniam ipsi Deum videbunt ”. Quoniam vero ut cor omnino mundum habeamus, non sufficit pro- positum nostrum, sed opus est ut sic a Deo creetur; ideo qui precatur sicut oportet, hac prece alitur : Cor mundum crea in me, Deus 73. bimus quomodo ituri simus ad illum. Deus enim omni loco melior omnia comprehendit, nec ulla re com- prehenditur. Non igitur corpore ad Deum accedere jubet istud præceptum : Post Dominum Deum tuum ambulabis”; neque Propheta corpore adhærebat Deo, cum oraus diceret: Adhæsit anima mea post te v. Nos igitur calumniatur Celsus, cum ait sperare nos futurum, ut oculis corporis Deum intuea- mur, auribus vocem ejus audiamus, et manibus cor- poris eum contrectemus. Scimus in divinis Scripturis mentionem fieri de oculis, de auribus, de manibus quæ cum istis corporis partibus nonnisi nomen commune habent, imo, quod mirabilius est, de sensu diviniore et alio prorsus ab illo qui loquendi cun- suetudine receptus est. Nam cum Propheta dicit : Revela oculos meos et considerabo mirabilia de lege tua ”; aut : Præceptum Domini lucidum, illuminans oculos "; ant : Illumina oculos meos, ne unquam obdormiam in mortes; nemo ita stupidus est, ut 8. D Psal. LXII, ** Deut. xiii, 4. Psal 9. * Matth. xv, 19, et vi, 23. Matth. v, Psal. L, 12. Psal. xvii, 9. CXVIII, 18. Psal. xi, 4. cer., Ibidem miss., Harschel. et Spencer., ut referatur ad precedens, cer., Ibidem pro malium rectius. 33. Existimans autem resurrectionis mysterium 34. Sed neque, quasi Deus in loco esset, interroga- (52) Codex Jolianus, λέγομεν. Ilueschel. et Spen- (53) Mss., σωματικῷ. Haschel. et Spencer., σω- (54) Επενδυόμεθα. Lege cum Boherello έπιν- (55) Ὁρῶν. lego ὁ ὤν, et ita legit Gelenius. (56) Codex Regius, ἀκούσεσθαι. Hoesch. et Spen- (57) Haschel. et Spencer., λέγει. Α' miss., λέγω
Εἴτ’ οὖν Ὀρφέα βούλεται ἔνθεον εἶναι ποιητὴν εἴτε Παρμενίδην εἴτ’ Ἐμπεδοκλέα εἴτε καὶ αὐτὸν Ὅμηρον ἢ καὶ Ἡσίοδον, δεικνύτω ὁ βουλόμενος, πῶς βέλτιον ὁδεύσουσιν οἱ τοιούτοις ὁδηγοῖς χρώμενοι καὶ ὠφέληνται περὶ τῶν κατὰ τὸν βίον παρὰ τοὺς καταλιπόντας διὰ τὴν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ διδαςκαλίαν πάντα ἀγάλματα καὶ ἱδρύματα ἀλλὰ καὶ πᾶσαν ἰουδαϊκὴν δεισιδαιμονίαν καὶ πρὸς μόνον ἀναβλέποντας διὰ τοῦ λόγου τοῦ θεοῦ τὸν πατέρα τοῦ λόγου θεόν.
Α τὸν περικείμενον αὐτά. Καὶ ταῦτα δ' ἡμῖν ἀποτετολ β μήσθω διὰ τὸν μὴ νοήσαντα δ τι ποτὲ λέγομεν (52) τὴν ἀνάστασιν, καὶ διὰ τοῦτο γελῶντα καὶ χλευάζοντα ὂν οὐκ οἶδε λόγον. Οἰόμενος δ' ἡμᾶς, διὰ τὸ γνῶναι καὶ ἰδεῖν τὸν Θεόν, πρεσβεύειν τὰ περὶ τῆς ἀναστάσεως, συνείρει ἑαυτῷ & βούλεται, καὶ τοιαῦτά φησιν· Οταν δὴ πάντοθεν ἐξείργωνται καὶ διελέγχωνται, πάλιν, ὥσπερ οὐδὲν ἀκηκοότες, επανίασιν ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἐρώτημα, Πῶς οὖν γνῶμεν καὶ ἴδωμεν τὸν θείν; καὶ Πῶς ίωμεν πρὸς αὐτόν ; Ιστω οὖν ὁ βουλό μενος, ὅτι κἂν εἰς ἄλλα δεώμεθα σώματος, τῷ ἐν τόπῳ σωματικῷ (53) τυγχάνειν, καὶ τοιούτου, ὁποία ἐστὶν ἡ φύσις τοῦ σωματικοῦ τόπου, καὶ δεόμενοι του σώματος επενδυόμεθα (54) τῷ σκήνει τὰ προειρημένα ἀλλ᾽ εἰς γνῶσίν γε Θεοῦ σώματος οὐδαμῶς χρήζο μεν. Τὸ γὰρ γιγνώσκον Θεὸν, οὐκ ὀφθαλμός ἐστι σώματος, ἀλλὰ νοῦς, ὁρῶν (55) τὸ κατ᾿ εἰκόνα τοῦ κτίσαντος, καὶ τὸ δυνάμενον γιγνώσκειν Θεὸν προ νοίᾳ Θεοῦ ἀνειληφώς. Καὶ τὸ ὁρῶν δὲ Θεὸν καθαρά ἐστι καρδία, ἀφ᾿ ἧς οὐκέτι ἐξέρχονται διαλογισμοί πονηροί, οὐ φόντι, οὐ μοιχεῖαι, οὐ πορνείαι, οὐ κλοπαί, οὐ ψευδομαρτυρίαι, οὐ βλασφημίαι, οὐκ ὀφθαλμός πονηρός, οὐδ᾽ ἄλλο τι τῶν ἀτόπων· δι' & λέγεται· Μακάριοι οἱ καθαροὶ τῇ καρδίᾳ, ὅτι αὐτοὶ τὸν Θεὸν ὄψονται. Ἐπεὶ δ᾽ οὐκ αὐτάρκης ἡ ἡμετέρα προαίρεσις πρὸς τὸ πάντη καθαρὰν ἔχειν τὴν καρδίαν, ἀλλὰ Θεοῦ ἡμῖν δεῖ, κτίζοντος αὐτὴν τοιαύτην· διὰ τοῦτο λέγεται ὑπὸ τοῦ ἐπιστημόνως εὐχομένου- Καρδίαν καθαράν κτίσον ἐν ἐμοὶ, ὁ Ο Θεός. Ἀλλ᾿ οὐδ᾽, ὡς ἐν τόπῳ ὄντος τοῦ Θεοῦ, πευσό μεθά τινος, καὶ ἐροῦμεν, Πῶς ίωμεν πρὸς αὐτόν, κρείττων γὰρ ὁ Θεὸς παντὸς τόπου, καὶ περιεκτικός παντὸς οὗτινοσοῦν· καὶ οὐδέν ἐστι τὸ περιέχον· τὸν Θεόν. Τὸ ἰέναι οὖν πρὸς τὸν Θεὸν οὐ σωματικώς προστέτακται ἡμῖν· τὸ, Οπίσω Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου πορεύσῃ· οὐδὲ σωματικῶς ὁ προφήτης, κολ- ληθεὶς τῷ Θεῷ, φησὶν ἐν τῇ εὐχῇ· Ἐκολλήθη ὀπίσω σου ἡ ψυχή μου. Καταψεύδεται οὖν ἡμῶν Κέλσος, λέγων προσδέχεσθαι ἡμᾶς ὀφθαλμοῖς σώματος Θεὸν ὄψεσθαι, καὶ ὠσὶ τῆς φωνῆς αὐτ τοῦ ἀκούσεσθαι (56), καὶ χερσὶν αἰσθηταῖς ψαύειν αὐτοῦ. Οἴδαμεν δὲ ὁμωνύμως τοῖς σώματος ὀφθαλμοῖς λεγομένους ὑπὸ τῶν θείων λόγων ὀφθαλμούς, ὁμοίως δὲ καὶ τὰ ὦτα, καὶ τὰς χεῖρας, και, τὸ τούτων παι ραδοξότερον, αἴσθησιν θειοτέραν, καὶ ἑτεροίαν παρά τὴν συνήθως ὑπὸ τῶν πολλῶν ὀνομαζομένην. Ἐπιν γὰρ λέγῃ (57) ὁ Προφήτης Αποκάλυψον τοὺς ὀφθαλμούς μου, καὶ κατανοήσω τὰ θαυμάσιά σου ἐκ τοῦ νόμου σου· ἦ, Ἡ ἐντολὴ Κυρίου τηλαυ το λεγόμενον. χλευάζοντα ὂν οὐκ οἶδε λόγον. χλευάζοντα ὃ οὐκ οἶδε λεγόμενον. ματικῶς. δυώμεθα, δεώμεθα. ἀκούεσθαι. ψαύειν, ψαύσειν. ORIGENIS poterit. Atque læc ausus sum disputare, propter eum qui resurrectionem propterea cavillatus est et irrisit, quia, quid hoc nomine significetur, non in- tellexerat. ea causa a nobis doceri, ut cognoscamus et videa- nus Deum, sibi sumit quæ vult. Ejus verba sunt : Postquam undecunque refutati sunt et convicti, rursus, quasi nihil audiissent, ad eamdem redeunt quæstio- nem : Quomodo igitur cognoscemus et videbimus Deum? Quomodo ad eum ibimus? Sciat ergo quicun- que voluerit, etiamsi corpore opus habeamus cum ad alios usus, tum ut in loco corporeo simus ; etiamsi corpore quidem opus sit tali, qualis est cor- porei loci natura, et propterea super tabernaculum iis induamur quæ modo diximus; nos tamen non egere corpore ad cognoscendum Deum. Id enim quod videt Deum, non est oculus corporis, sed mens, quæ ad imaginem Conditoris facta est, et a Dei provi- dentia Dei cognoscendi facultatem accepit. Id quod Deum videt, est cor purum, unde non amplius ex- eunt cogitationes mala, non homicidia, non adulteria, non fornicationes, non furla, non falsa testimonia, non blasphemia, non oculus nequam '', non aliud quidquam vitiosum. Propterea dicitur : Beati mundo corde, quoniam ipsi Deum videbunt ”. Quoniam vero ut cor omnino mundum habeamus, non sufficit pro- positum nostrum, sed opus est ut sic a Deo creetur; ideo qui precatur sicut oportet, hac prece alitur : Cor mundum crea in me, Deus 73. bimus quomodo ituri simus ad illum. Deus enim omni loco melior omnia comprehendit, nec ulla re com- prehenditur. Non igitur corpore ad Deum accedere jubet istud præceptum : Post Dominum Deum tuum ambulabis”; neque Propheta corpore adhærebat Deo, cum oraus diceret: Adhæsit anima mea post te v. Nos igitur calumniatur Celsus, cum ait sperare nos futurum, ut oculis corporis Deum intuea- mur, auribus vocem ejus audiamus, et manibus cor- poris eum contrectemus. Scimus in divinis Scripturis mentionem fieri de oculis, de auribus, de manibus quæ cum istis corporis partibus nonnisi nomen commune habent, imo, quod mirabilius est, de sensu diviniore et alio prorsus ab illo qui loquendi cun- suetudine receptus est. Nam cum Propheta dicit : Revela oculos meos et considerabo mirabilia de lege tua ”; aut : Præceptum Domini lucidum, illuminans oculos "; ant : Illumina oculos meos, ne unquam obdormiam in mortes; nemo ita stupidus est, ut 8. D Psal. LXII, ** Deut. xiii, 4. Psal 9. * Matth. xv, 19, et vi, 23. Matth. v, Psal. L, 12. Psal. xvii, 9. CXVIII, 18. Psal. xi, 4. cer., Ibidem miss., Harschel. et Spencer., ut referatur ad precedens, cer., Ibidem pro malium rectius. 33. Existimans autem resurrectionis mysterium 34. Sed neque, quasi Deus in loco esset, interroga- (52) Codex Jolianus, λέγομεν. Ilueschel. et Spen- (53) Mss., σωματικῷ. Haschel. et Spencer., σω- (54) Επενδυόμεθα. Lege cum Boherello έπιν- (55) Ὁρῶν. lego ὁ ὤν, et ita legit Gelenius. (56) Codex Regius, ἀκούσεσθαι. Hoesch. et Spen- (57) Haschel. et Spencer., λέγει. Α' miss., λέγω
Τίνες δὲ καὶ οἱ σοφοὶ ἢ οἱ φιλόσοφοι, παρ’ ὧν βούλεται πολλὰ καὶ θεῖα ἀκοῦσαι ἡμᾶς ὁ Κέλσος, καταλιπόντας θεράποντα θεοῦ Μωϋσέα καὶ προφήτας τοῦ τῶν ὅλων δημιουργοῦ, ἀληθῶς ἐνθέως μυρία ὅσα εἰρηκότας, καὶ αὐτὸν [τὸν] ἐπιλάμψαντα τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων καὶ καταγγείλαντα ὁδὸν θεοσεβείας καὶ μηδένα τὸ ὅσον ἐφ’ ἑαυτῷ ἄγευστον καταλιπόντα τῶν ἰδίων μυστηρίων, ἀλλὰ δι’ ὑπερβάλλουσαν φιλανθρωπίαν ἔχοντα μὲν διδόναι τοῖς συνετωτέροις θεολογίαν, ἐπᾶραι τὴν ψυχὴν ἀπὸ τῶν τῇδε πραγμάτων δυναμένην, οὐδὲν [δ’] ἧττον συγκαταβαίνοντα καὶ ταῖς ὑποδεεστέραις ἕξεσιν ἰδιωτῶν ἀνδρῶν καὶ ἁπλουστέρων γυναικῶν οἰκετῶν τε καὶ ἁπαξαπλῶς τῶν ὑπὸ μηδενὸς ἢ Ἰησοῦ μόνου βεβοηθημένων πρὸς τό, ὡς ἐνεχώρει, βέλτιον αὐτοὺς βιοῦν μετὰ δογμάτων ὧν ἐδύναντο περὶ θεοῦ χωρεῖν; Εἶτα μετὰ ταῦτα ὡς ἐπὶ ἐνεργέστερον διδάσκαλον τῶν θεολογίας πραγμάτων ἀναπέμπει ἡμᾶς ἐπὶ τὸν Πλάτωνα, παρατιθέμενος αὐτοῦ τὰς ἀπὸ τοῦ Τιμαίου λέξεις οὕτως ἐχούσας· Τὸν μὲν οὖν ποιητὴν καὶ πατέρα τοῦδε τοῦ παντὸς εὑρεῖν τε ἔργον καὶ εὑρόντα εἰς πάντας ἀδύνατον λέγειν. Εἶτ’ ἐπιφέρει τούτοις λέγων·
Α τὸν περικείμενον αὐτά. Καὶ ταῦτα δ' ἡμῖν ἀποτετολ β μήσθω διὰ τὸν μὴ νοήσαντα δ τι ποτὲ λέγομεν (52) τὴν ἀνάστασιν, καὶ διὰ τοῦτο γελῶντα καὶ χλευάζοντα ὂν οὐκ οἶδε λόγον. Οἰόμενος δ' ἡμᾶς, διὰ τὸ γνῶναι καὶ ἰδεῖν τὸν Θεόν, πρεσβεύειν τὰ περὶ τῆς ἀναστάσεως, συνείρει ἑαυτῷ & βούλεται, καὶ τοιαῦτά φησιν· Οταν δὴ πάντοθεν ἐξείργωνται καὶ διελέγχωνται, πάλιν, ὥσπερ οὐδὲν ἀκηκοότες, επανίασιν ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἐρώτημα, Πῶς οὖν γνῶμεν καὶ ἴδωμεν τὸν θείν; καὶ Πῶς ίωμεν πρὸς αὐτόν ; Ιστω οὖν ὁ βουλό μενος, ὅτι κἂν εἰς ἄλλα δεώμεθα σώματος, τῷ ἐν τόπῳ σωματικῷ (53) τυγχάνειν, καὶ τοιούτου, ὁποία ἐστὶν ἡ φύσις τοῦ σωματικοῦ τόπου, καὶ δεόμενοι του σώματος επενδυόμεθα (54) τῷ σκήνει τὰ προειρημένα ἀλλ᾽ εἰς γνῶσίν γε Θεοῦ σώματος οὐδαμῶς χρήζο μεν. Τὸ γὰρ γιγνώσκον Θεὸν, οὐκ ὀφθαλμός ἐστι σώματος, ἀλλὰ νοῦς, ὁρῶν (55) τὸ κατ᾿ εἰκόνα τοῦ κτίσαντος, καὶ τὸ δυνάμενον γιγνώσκειν Θεὸν προ νοίᾳ Θεοῦ ἀνειληφώς. Καὶ τὸ ὁρῶν δὲ Θεὸν καθαρά ἐστι καρδία, ἀφ᾿ ἧς οὐκέτι ἐξέρχονται διαλογισμοί πονηροί, οὐ φόντι, οὐ μοιχεῖαι, οὐ πορνείαι, οὐ κλοπαί, οὐ ψευδομαρτυρίαι, οὐ βλασφημίαι, οὐκ ὀφθαλμός πονηρός, οὐδ᾽ ἄλλο τι τῶν ἀτόπων· δι' & λέγεται· Μακάριοι οἱ καθαροὶ τῇ καρδίᾳ, ὅτι αὐτοὶ τὸν Θεὸν ὄψονται. Ἐπεὶ δ᾽ οὐκ αὐτάρκης ἡ ἡμετέρα προαίρεσις πρὸς τὸ πάντη καθαρὰν ἔχειν τὴν καρδίαν, ἀλλὰ Θεοῦ ἡμῖν δεῖ, κτίζοντος αὐτὴν τοιαύτην· διὰ τοῦτο λέγεται ὑπὸ τοῦ ἐπιστημόνως εὐχομένου- Καρδίαν καθαράν κτίσον ἐν ἐμοὶ, ὁ Ο Θεός. Ἀλλ᾿ οὐδ᾽, ὡς ἐν τόπῳ ὄντος τοῦ Θεοῦ, πευσό μεθά τινος, καὶ ἐροῦμεν, Πῶς ίωμεν πρὸς αὐτόν, κρείττων γὰρ ὁ Θεὸς παντὸς τόπου, καὶ περιεκτικός παντὸς οὗτινοσοῦν· καὶ οὐδέν ἐστι τὸ περιέχον· τὸν Θεόν. Τὸ ἰέναι οὖν πρὸς τὸν Θεὸν οὐ σωματικώς προστέτακται ἡμῖν· τὸ, Οπίσω Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου πορεύσῃ· οὐδὲ σωματικῶς ὁ προφήτης, κολ- ληθεὶς τῷ Θεῷ, φησὶν ἐν τῇ εὐχῇ· Ἐκολλήθη ὀπίσω σου ἡ ψυχή μου. Καταψεύδεται οὖν ἡμῶν Κέλσος, λέγων προσδέχεσθαι ἡμᾶς ὀφθαλμοῖς σώματος Θεὸν ὄψεσθαι, καὶ ὠσὶ τῆς φωνῆς αὐτ τοῦ ἀκούσεσθαι (56), καὶ χερσὶν αἰσθηταῖς ψαύειν αὐτοῦ. Οἴδαμεν δὲ ὁμωνύμως τοῖς σώματος ὀφθαλμοῖς λεγομένους ὑπὸ τῶν θείων λόγων ὀφθαλμούς, ὁμοίως δὲ καὶ τὰ ὦτα, καὶ τὰς χεῖρας, και, τὸ τούτων παι ραδοξότερον, αἴσθησιν θειοτέραν, καὶ ἑτεροίαν παρά τὴν συνήθως ὑπὸ τῶν πολλῶν ὀνομαζομένην. Ἐπιν γὰρ λέγῃ (57) ὁ Προφήτης Αποκάλυψον τοὺς ὀφθαλμούς μου, καὶ κατανοήσω τὰ θαυμάσιά σου ἐκ τοῦ νόμου σου· ἦ, Ἡ ἐντολὴ Κυρίου τηλαυ το λεγόμενον. χλευάζοντα ὂν οὐκ οἶδε λόγον. χλευάζοντα ὃ οὐκ οἶδε λεγόμενον. ματικῶς. δυώμεθα, δεώμεθα. ἀκούεσθαι. ψαύειν, ψαύσειν. ORIGENIS poterit. Atque læc ausus sum disputare, propter eum qui resurrectionem propterea cavillatus est et irrisit, quia, quid hoc nomine significetur, non in- tellexerat. ea causa a nobis doceri, ut cognoscamus et videa- nus Deum, sibi sumit quæ vult. Ejus verba sunt : Postquam undecunque refutati sunt et convicti, rursus, quasi nihil audiissent, ad eamdem redeunt quæstio- nem : Quomodo igitur cognoscemus et videbimus Deum? Quomodo ad eum ibimus? Sciat ergo quicun- que voluerit, etiamsi corpore opus habeamus cum ad alios usus, tum ut in loco corporeo simus ; etiamsi corpore quidem opus sit tali, qualis est cor- porei loci natura, et propterea super tabernaculum iis induamur quæ modo diximus; nos tamen non egere corpore ad cognoscendum Deum. Id enim quod videt Deum, non est oculus corporis, sed mens, quæ ad imaginem Conditoris facta est, et a Dei provi- dentia Dei cognoscendi facultatem accepit. Id quod Deum videt, est cor purum, unde non amplius ex- eunt cogitationes mala, non homicidia, non adulteria, non fornicationes, non furla, non falsa testimonia, non blasphemia, non oculus nequam '', non aliud quidquam vitiosum. Propterea dicitur : Beati mundo corde, quoniam ipsi Deum videbunt ”. Quoniam vero ut cor omnino mundum habeamus, non sufficit pro- positum nostrum, sed opus est ut sic a Deo creetur; ideo qui precatur sicut oportet, hac prece alitur : Cor mundum crea in me, Deus 73. bimus quomodo ituri simus ad illum. Deus enim omni loco melior omnia comprehendit, nec ulla re com- prehenditur. Non igitur corpore ad Deum accedere jubet istud præceptum : Post Dominum Deum tuum ambulabis”; neque Propheta corpore adhærebat Deo, cum oraus diceret: Adhæsit anima mea post te v. Nos igitur calumniatur Celsus, cum ait sperare nos futurum, ut oculis corporis Deum intuea- mur, auribus vocem ejus audiamus, et manibus cor- poris eum contrectemus. Scimus in divinis Scripturis mentionem fieri de oculis, de auribus, de manibus quæ cum istis corporis partibus nonnisi nomen commune habent, imo, quod mirabilius est, de sensu diviniore et alio prorsus ab illo qui loquendi cun- suetudine receptus est. Nam cum Propheta dicit : Revela oculos meos et considerabo mirabilia de lege tua ”; aut : Præceptum Domini lucidum, illuminans oculos "; ant : Illumina oculos meos, ne unquam obdormiam in mortes; nemo ita stupidus est, ut 8. D Psal. LXII, ** Deut. xiii, 4. Psal 9. * Matth. xv, 19, et vi, 23. Matth. v, Psal. L, 12. Psal. xvii, 9. CXVIII, 18. Psal. xi, 4. cer., Ibidem miss., Harschel. et Spencer., ut referatur ad precedens, cer., Ibidem pro malium rectius. 33. Existimans autem resurrectionis mysterium 34. Sed neque, quasi Deus in loco esset, interroga- (52) Codex Jolianus, λέγομεν. Ilueschel. et Spen- (53) Mss., σωματικῷ. Haschel. et Spencer., σω- (54) Επενδυόμεθα. Lege cum Boherello έπιν- (55) Ὁρῶν. lego ὁ ὤν, et ita legit Gelenius. (56) Codex Regius, ἀκούσεσθαι. Hoesch. et Spen- (57) Haschel. et Spencer., λέγει. Α' miss., λέγω
PG 11:1481Ὁρᾶτε ὅπως ζητεῖται θεοπρόποις καὶ [φιλοσόφοις] ἀληθείας ὁδός, καὶ ὡς ᾔδει Πλάτων ὅτι ταύτῃ βῆναι πᾶσιν ἀδύνατον. Ἐπειδὴ δὲ τούτου χάριν ἐξηύρηται σοφοῖς ἀνδράσιν, ὡς ἂν τοῦ ἀκατονομάστου καὶ πρώτου λάβοιμέν τινα ἐπίνοιαν, διαδηλοῦσαν αὐτὸν ἢ τῇ συνθέσει τῇ ἐπὶ τὰ ἄλλα ἢ ἀναλύσει ἀπ’ αὐτῶν ἢ ἀναλογίᾳ, τὸ ἄλλως ἄρρητον θέλω [μὲν] διδάξαι θαυμάσαιμι δ’ ἂν εἰ ἀκολουθῆσαι δυνήσεσθε, παντελῶς τῇ σαρκὶ ἐνδεδεμένοι καὶ μηδὲν καθαρὸν βλέποντες. Μεγαλοφυῶς μὲν οὖν καὶ οὐκ εὐκαταφρονήτως τὴν ἐκκειμένην λέξιν ὁ Πλάτων προφέρεται. Ὅρα δὲ εἰ μὴ φιλανθρωπότερον ὁ θεῖος λόγος εἰσάγει τὸν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν θεὸν θεὸν λόγον γινόμενον σάρκα, ἵνα εἰς πάντας δυνατὸς ᾖ φθάνειν ὁ λόγος, ὃν καὶ τὸν εὑρόντα εἰς πάντας ἀδύνατον λέγειν φησὶν ὁ Πλάτων. Πλάτων μὲν οὖν λεγέτω τὸν ποιητὴν καὶ πατέρα τοῦδε τοῦ παντὸς ἔργον εἶναι εὑρεῖν, [οὐκ] ἀδύνατον ἐμφαίνων εἶναι τῇ ἀνθρωπίνῃ φύσει τὸ εὑρεῖν κατ’ ἀξίαν τὸν θεόν, ἢ εἰ μὴ κατ’ ἀξίαν ἀλλ’ ἐπὶ πλεῖόν γε καὶ παρὰ τοὺς πολλούς·
της, φωτίζουσα ὀφθαλμούς· ἢ, Φώτισον τοὺς ὀφθαλμούς μου, μήποτε ὑπνώσω εἰς θάνατον· οὐχ οὕτω τις ἐμβρόντητός ἐστιν, ὡς νομίζειν ὀφθαλ μοῖς σώματος κατανοεῖσθαι τὰ θαυμάσια τοῦ θείου νόμου, ἢ τὴν τοῦ Κυρίου ἐντολὴν φωτιστικὴν εἶναι τῶν τοῦ σώματος ὀφθαλμῶν, ἡ ὕπνον θανάτου ἐποι- στικὴν συμβαίνειν περὶ τοὺς τοῦ σώματος ὀφθαλμούς. ᾿Αλλὰ καὶ, ἐπὰν λέγῃ ὁ Σωτὴρ ἡμῶν, Ὁ ἔχων ὦτα ἀκούειν ἀκουέτω· καὶ ὁ τυχὼν συνίησι περὶ θειοτέρων ταῦτα λέγεσθαι των. Κἂν λέγηται λόγος Κυρίου γεγονέναι ἐν χειρὶ Ἱερεμίου τοῦ προφήτου ἢ ἄλλου τινός· ή, Νόμος ἐν χειρὶ Μωϋσῆ· ἢ ὅτι, Ταῖς χερσί μου ἐζήτησα τὸν Θεὸν, καὶ οὐκ ἠπα- τήθην· οὐχ οὕτως ἐστί τις ἀνόητος, ὡς μὴ ἐκλαμ βάνειν χεῖράς τινας εἶναι τροπικῶς καλουμένας, περὶ ὧν καὶ Ἰωάννης λέγει· Αἱ χεῖρες ἡμῶν ἐψη- λάφησαν περὶ τοῦ λόγου τῆς ζωῆς. Εἰ δὲ καὶ περὶ τῆς κρείττονος αἰσθήσεως καὶ οὐ σωματικῆς βούλει ἀπὸ τῶν ἱερῶν Γραμμάτων μαθεῖν, ἄκουσον Σολομῶντος ἐν ταῖς Παροιμίαις λέγοντος· Αἴσθησιν θείαν (58) εὑρήσεις. Οὐ χρεία τοίνυν ἡμῖν, ὡς οὕτω ζητοῦσι τὸν Θεὸν, ἀπιέναι, ὅπου ἡμᾶς πέμπει ὁ Κέλσος, εἰς Τροφωνίου, καὶ εἰς ᾿Αμφιάρεω, καὶ εἰς Μόψου, ἔνθα φησίν ἀνθρωποειδεῖς θεωρεῖσθαι θεοὺς, καὶ, ὡς λέγει ὁ Κέλσος, οὐ ψευδομένους, ἀλλὰ καὶ ἐναργεῖς. Ισμεν γὰρ ἡμεῖς τούτους δαίμονας ὄντας, τρεφο μένους κνίσσαις καὶ αἵμασι, καὶ ταῖς ἀπὸ τῶν θυ στῶν ἀναθυμιάσεσι, καὶ οὕτω παρακατεχομένους ἐν τοῖς ἀπὸ τῆς ἐπιθυμίας αὐτῶν κατασκευασθεῖσι δε σμωτηρίοις· ἅτινα ἱερὰ θεῶν Ἕλληνες νενομίκασιν, ἀλλ' ἡμεῖς ἴσμεν ἀπατεώνων δαιμόνων εἶναι τὰ τοι αῦτα οἰκητήρια. Μετὰ ταῦτα κακοήθως ὁ Κέλσος φησὶ περὶ τῶν προειρημένων ἀνθρωποειδῶν κατ' αὐτὸν θεῶν, ὅτι ὄψεταί τις αὐτοὺς οὐχ ἅπαξ παραῤῥνέντας, ὥσπερ τὸν τούτους ἐξαπατή- σαντα, ἀλλ' ἀεὶ τοῖς βουλομένοις ὁμιλοῦντας. Καὶ ἔοικέ γε διὰ τούτων φάσμα μὲν νενομικέναι τὸν Ἰησοῦν, μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν ἐπι φανέντα τοῖς μαθηταῖς, ὡσπερεί παραῤῥεύσαντα πρὸς τὸ ὀφθῆναι αὐτοῖς. Οὓς δ' ὠνόμασε λέγων ἀνθρωποειδεῖς θεούς, τούτους οἴεται ἀεὶ τοῖς βουλομέ- νοῖς ὁμιλεῖν. Πῶς δὲ δύναται φάσμα, ὥς φησιν αὐτὸς, παραῤῥυὲν ἐπ' ἀπάτῃ τῶν θεασαμένων, καὶ μετὰ τὴν τότε ὄψιν τοσαῦτα ἐνεργεῖν, καὶ ἐπιστρέφειν τὰς τῶν τοιούτων ψυχὰς, καὶ πειθὼ ἐμποιεῖν αὐταῖς (59) περὶ τοῦ πάντα δεῖν ἀρεσκόντως πράττειν Θεῷ, ὡς κριθη- σομένους; Πῶς δὲ φάσμα ὀνομασθὲν ἀπελαύνει δαι- μόνια, καὶ ἄλλας οὐκ εὐκαταφρονήτους ενεργείας ἐνεργεῖ· οὐχ ἵνα κεκληρωμένον (60) τόπον, ὡς οἱ κατ' αὐτὸν ἀνθρωποειδεῖς θεοὶ, ἀλλὰ διῆκον ἐπὶ πᾶ σαν τὴν οἰκουμένην, καὶ συνάγον, καὶ ἕλκον τῇ αὐτοῦ ναντας ἑαυτούς ; θειότητι οὓς ἂν εὔροι πρὸς τὸν καλὸν βίον κλί. Μετὰ ταῦτα, πρὸς ἃ κατὰ τὸ δυνατὸν εἰρήκα μεν, τοιαῦτα πάλιν ὁ Κέλσος φησίν· Οἱ δὲ καὶ πά 7ο ἐπίγνωσιν Θεοῦ. κριθησομένους. καὶ ἕλκον, φάσμα. κεκληρο μένος, διήκων... συνάγων καὶ ἕλκων. CONTRA CELSUM LIB. VII. A legis divinæ mirabilia corporis oculis considerari, præcepto Domini corporis oculos illuminari, aut somno letifero corporis oculos consopiri existimet. Item cum dicit Salvator noster : Qui habet aures au- diendi, audiat 7, vel homo e vulgo hoc ad aures di- viniores referendum esse intelligit. Et eum dicitur factus esse sermo Domini in manu Jeremiæ pro- pheta aut alterius cujuslibet; aut : Lex in manu Moysis 80; aut : Deum exquisini manibus meis, et non sum deceptus ³¹; nemo tam bardus quin cogitet manus esse quæ figurate sic appellentur; de quibus Joan- nes ail Manus nostræ contrectaverunt de Verbo vitæ. Jam si velis sensum diviniorem ac minime corporeum tibi et sacris litteris exhiberi, audi Sa- lomonem in Proverbiis dicentem: Sensum divinum B invenies 08. C opus est abire quo nos mittit Celsus, scilicet ad Trophonii, et Amphiarai, et Mopsi ædes, ubi ait deos humana forma conspici, non fallaces, sed manife- stos. Nam scimus demones illos esse alipe, sun- guine et nidore victimarum saturatos, cosque sic in carceribus retineri quos sibi sua cupiditate con- struxerunt. Hos carceres Græci templa deorum esse putant, sed nobis fraudulentorum dæmonum habi- tacula esse perspectum est. Subdit improbe Celsus deos illos, quos esse ait humana forma, videri non semel et quasi prætervolitantes, quemadmodum ille qui hos decepit, sed semper cum volentibus versari. Ex his videtur in hac fuisse opinione, Jesum, cum post suam e mortuis resurrectionem discipulis con- spicuum se præbuit, fuisse spectrum quod veluti prætervolitans eorum oculi aspexerint. Quos autem humana forma deos vocat, illos putat versari semper cum volentibus. Quomodo spectrum, ut ille appellat, ad fallendos spectatores prætervolitans potest, postquam visumn est, tanta efficere, hujus- modi hominum animas convertere, eos adducere ut credant omnia sibi facienda esse quæ Deo placeant, ut qui rationem reddituri sunt? Quomodo ejicit D dæmonia aliaque haud contemnenda miracula facit illud quod vocal spectrum, quod non unum sorti- tum est locum, ut dii humana forma de quibus ille loguitur, sed terram pervadit universam, congre gans atque trahens divinitate sua quoscunque ad bene vivendum se inclinantes invenit? sum ait Celsus : Sed rursus rogabunt, quomodo Deum, ss | Joan. 1, 1. Prov. 11, 5. Matth. xil, tuι recte omnino labent codd. Reg., Basil., Jolianus et Anglicanus secundus. Præcedit enim tà Male ergo Hoschel. et Spencer., et infra, 35. Cum igitur Deum hoc modo quæramus, non 36. Post illa quæ pro viribus refutavimus, sie rur- 9. 50 Numn. xvi, 40. 81 Psal. LXXVI, 3. (53) Αίσθησιν θείαν. Hodie apud LXX legitur (39) Αὐταῖς. Forte legendum αὐτοῖς, nam sequi- (63) Κεκληρωμένον, et infra δήκον... συνάγον
ὅπερ εἰ ἦν ἀληθὲς καὶ θεὸς κατ’ ἀλήθειαν εὕρητο Πλάτωνι ἤ τινι Ἑλλήνων, οὐκ [ἂν] ἄλλο τι ἔσεβον καὶ θεὸν ἐκάλουν καὶ προσεκύνουν, ἤτοι τοῦτον καταλιπόντες ἢ συμπαραλαμβάνοντες τὰ μὴ συμπαραληπτὰ τῷ τηλικούτῳ θεῷ· ἡμεῖς δὲ ἀποφαινόμεθα ὅτι οὐκ αὐτάρκης ἡ ἀνθρωπίνη φύσις ὁπωσποτανοῦν ζητῆσαι τὸν θεὸν καὶ εὑρεῖν αὐτὸν καθαρῶς, μὴ βοηθηθεῖσα ὑπὸ τοῦ ζητουμένου, εὑρισκομένου τοῖς ὁμολογοῦσι μετὰ τὸ παρ’ αὐτοὺς ποιεῖν ὅτι δέονται αὐτοῦ, ἐμφανίζοντος ἑαυτὸν οἷς ἂν κρίνῃ εὔλογον εἶναι ὀφθῆναι, ὡς πέφυκε θεὸς μὲν ἀνθρώπῳ γινώσκεσθαι ἀνθρώπου δὲ ψυχὴ ἔτι οὖσα ἐν σώματι γινώσκειν τὸν θεόν. Ἀλλὰ καὶ λέγων ὁ Πλάτων ὅτι τὸν εὑρόντα ἀδύνατόν ἐστιν εἰς πάντας λέγειν τὸν ποιητὴν καὶ πατέρα τοῦ παντός, ἄρρητον μὲν καὶ ἀκατονόμαστον οὔ φησιν αὐτὸν εἶναι ῥητὸν δ’ ὄντα εἰς ὀλίγους δύνασθαι λέγεσθαι. Εἶθ’ ὥσπερ ἐπιλαθόμενος ὧν παρέθετο Πλάτωνος λέξεων ὁ Κέλσος φησὶν ἀκατονόμαστον εἶναι θεὸν τούτοις· ἐπειδὴ δὲ τούτου χάριν ἐξηύρηται σοφοῖς ἀνδράσιν, ὡς ἂν τοῦ ἀκατονομάστου καὶ πρώτου λάβοιμέν τινα ἐπίνοιαν. Ἡμεῖς δὲ οὐ μόνον τὸν θεὸν ἄρρητον εἶναί φαμεν ἀλλὰ καὶ ἕτερα τῶν μετ’ αὐτόν·
της, φωτίζουσα ὀφθαλμούς· ἢ, Φώτισον τοὺς ὀφθαλμούς μου, μήποτε ὑπνώσω εἰς θάνατον· οὐχ οὕτω τις ἐμβρόντητός ἐστιν, ὡς νομίζειν ὀφθαλ μοῖς σώματος κατανοεῖσθαι τὰ θαυμάσια τοῦ θείου νόμου, ἢ τὴν τοῦ Κυρίου ἐντολὴν φωτιστικὴν εἶναι τῶν τοῦ σώματος ὀφθαλμῶν, ἡ ὕπνον θανάτου ἐποι- στικὴν συμβαίνειν περὶ τοὺς τοῦ σώματος ὀφθαλμούς. ᾿Αλλὰ καὶ, ἐπὰν λέγῃ ὁ Σωτὴρ ἡμῶν, Ὁ ἔχων ὦτα ἀκούειν ἀκουέτω· καὶ ὁ τυχὼν συνίησι περὶ θειοτέρων ταῦτα λέγεσθαι των. Κἂν λέγηται λόγος Κυρίου γεγονέναι ἐν χειρὶ Ἱερεμίου τοῦ προφήτου ἢ ἄλλου τινός· ή, Νόμος ἐν χειρὶ Μωϋσῆ· ἢ ὅτι, Ταῖς χερσί μου ἐζήτησα τὸν Θεὸν, καὶ οὐκ ἠπα- τήθην· οὐχ οὕτως ἐστί τις ἀνόητος, ὡς μὴ ἐκλαμ βάνειν χεῖράς τινας εἶναι τροπικῶς καλουμένας, περὶ ὧν καὶ Ἰωάννης λέγει· Αἱ χεῖρες ἡμῶν ἐψη- λάφησαν περὶ τοῦ λόγου τῆς ζωῆς. Εἰ δὲ καὶ περὶ τῆς κρείττονος αἰσθήσεως καὶ οὐ σωματικῆς βούλει ἀπὸ τῶν ἱερῶν Γραμμάτων μαθεῖν, ἄκουσον Σολομῶντος ἐν ταῖς Παροιμίαις λέγοντος· Αἴσθησιν θείαν (58) εὑρήσεις. Οὐ χρεία τοίνυν ἡμῖν, ὡς οὕτω ζητοῦσι τὸν Θεὸν, ἀπιέναι, ὅπου ἡμᾶς πέμπει ὁ Κέλσος, εἰς Τροφωνίου, καὶ εἰς ᾿Αμφιάρεω, καὶ εἰς Μόψου, ἔνθα φησίν ἀνθρωποειδεῖς θεωρεῖσθαι θεοὺς, καὶ, ὡς λέγει ὁ Κέλσος, οὐ ψευδομένους, ἀλλὰ καὶ ἐναργεῖς. Ισμεν γὰρ ἡμεῖς τούτους δαίμονας ὄντας, τρεφο μένους κνίσσαις καὶ αἵμασι, καὶ ταῖς ἀπὸ τῶν θυ στῶν ἀναθυμιάσεσι, καὶ οὕτω παρακατεχομένους ἐν τοῖς ἀπὸ τῆς ἐπιθυμίας αὐτῶν κατασκευασθεῖσι δε σμωτηρίοις· ἅτινα ἱερὰ θεῶν Ἕλληνες νενομίκασιν, ἀλλ' ἡμεῖς ἴσμεν ἀπατεώνων δαιμόνων εἶναι τὰ τοι αῦτα οἰκητήρια. Μετὰ ταῦτα κακοήθως ὁ Κέλσος φησὶ περὶ τῶν προειρημένων ἀνθρωποειδῶν κατ' αὐτὸν θεῶν, ὅτι ὄψεταί τις αὐτοὺς οὐχ ἅπαξ παραῤῥνέντας, ὥσπερ τὸν τούτους ἐξαπατή- σαντα, ἀλλ' ἀεὶ τοῖς βουλομένοις ὁμιλοῦντας. Καὶ ἔοικέ γε διὰ τούτων φάσμα μὲν νενομικέναι τὸν Ἰησοῦν, μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν ἐπι φανέντα τοῖς μαθηταῖς, ὡσπερεί παραῤῥεύσαντα πρὸς τὸ ὀφθῆναι αὐτοῖς. Οὓς δ' ὠνόμασε λέγων ἀνθρωποειδεῖς θεούς, τούτους οἴεται ἀεὶ τοῖς βουλομέ- νοῖς ὁμιλεῖν. Πῶς δὲ δύναται φάσμα, ὥς φησιν αὐτὸς, παραῤῥυὲν ἐπ' ἀπάτῃ τῶν θεασαμένων, καὶ μετὰ τὴν τότε ὄψιν τοσαῦτα ἐνεργεῖν, καὶ ἐπιστρέφειν τὰς τῶν τοιούτων ψυχὰς, καὶ πειθὼ ἐμποιεῖν αὐταῖς (59) περὶ τοῦ πάντα δεῖν ἀρεσκόντως πράττειν Θεῷ, ὡς κριθη- σομένους; Πῶς δὲ φάσμα ὀνομασθὲν ἀπελαύνει δαι- μόνια, καὶ ἄλλας οὐκ εὐκαταφρονήτους ενεργείας ἐνεργεῖ· οὐχ ἵνα κεκληρωμένον (60) τόπον, ὡς οἱ κατ' αὐτὸν ἀνθρωποειδεῖς θεοὶ, ἀλλὰ διῆκον ἐπὶ πᾶ σαν τὴν οἰκουμένην, καὶ συνάγον, καὶ ἕλκον τῇ αὐτοῦ ναντας ἑαυτούς ; θειότητι οὓς ἂν εὔροι πρὸς τὸν καλὸν βίον κλί. Μετὰ ταῦτα, πρὸς ἃ κατὰ τὸ δυνατὸν εἰρήκα μεν, τοιαῦτα πάλιν ὁ Κέλσος φησίν· Οἱ δὲ καὶ πά 7ο ἐπίγνωσιν Θεοῦ. κριθησομένους. καὶ ἕλκον, φάσμα. κεκληρο μένος, διήκων... συνάγων καὶ ἕλκων. CONTRA CELSUM LIB. VII. A legis divinæ mirabilia corporis oculis considerari, præcepto Domini corporis oculos illuminari, aut somno letifero corporis oculos consopiri existimet. Item cum dicit Salvator noster : Qui habet aures au- diendi, audiat 7, vel homo e vulgo hoc ad aures di- viniores referendum esse intelligit. Et eum dicitur factus esse sermo Domini in manu Jeremiæ pro- pheta aut alterius cujuslibet; aut : Lex in manu Moysis 80; aut : Deum exquisini manibus meis, et non sum deceptus ³¹; nemo tam bardus quin cogitet manus esse quæ figurate sic appellentur; de quibus Joan- nes ail Manus nostræ contrectaverunt de Verbo vitæ. Jam si velis sensum diviniorem ac minime corporeum tibi et sacris litteris exhiberi, audi Sa- lomonem in Proverbiis dicentem: Sensum divinum B invenies 08. C opus est abire quo nos mittit Celsus, scilicet ad Trophonii, et Amphiarai, et Mopsi ædes, ubi ait deos humana forma conspici, non fallaces, sed manife- stos. Nam scimus demones illos esse alipe, sun- guine et nidore victimarum saturatos, cosque sic in carceribus retineri quos sibi sua cupiditate con- struxerunt. Hos carceres Græci templa deorum esse putant, sed nobis fraudulentorum dæmonum habi- tacula esse perspectum est. Subdit improbe Celsus deos illos, quos esse ait humana forma, videri non semel et quasi prætervolitantes, quemadmodum ille qui hos decepit, sed semper cum volentibus versari. Ex his videtur in hac fuisse opinione, Jesum, cum post suam e mortuis resurrectionem discipulis con- spicuum se præbuit, fuisse spectrum quod veluti prætervolitans eorum oculi aspexerint. Quos autem humana forma deos vocat, illos putat versari semper cum volentibus. Quomodo spectrum, ut ille appellat, ad fallendos spectatores prætervolitans potest, postquam visumn est, tanta efficere, hujus- modi hominum animas convertere, eos adducere ut credant omnia sibi facienda esse quæ Deo placeant, ut qui rationem reddituri sunt? Quomodo ejicit D dæmonia aliaque haud contemnenda miracula facit illud quod vocal spectrum, quod non unum sorti- tum est locum, ut dii humana forma de quibus ille loguitur, sed terram pervadit universam, congre gans atque trahens divinitate sua quoscunque ad bene vivendum se inclinantes invenit? sum ait Celsus : Sed rursus rogabunt, quomodo Deum, ss | Joan. 1, 1. Prov. 11, 5. Matth. xil, tuι recte omnino labent codd. Reg., Basil., Jolianus et Anglicanus secundus. Præcedit enim tà Male ergo Hoschel. et Spencer., et infra, 35. Cum igitur Deum hoc modo quæramus, non 36. Post illa quæ pro viribus refutavimus, sie rur- 9. 50 Numn. xvi, 40. 81 Psal. LXXVI, 3. (53) Αίσθησιν θείαν. Hodie apud LXX legitur (39) Αὐταῖς. Forte legendum αὐτοῖς, nam sequi- (63) Κεκληρωμένον, et infra δήκον... συνάγον
PG 11:1483ἅπερ βιασάμενος ὁ Παῦλος σημῆναί φησι τό· Ἤκουσεν ἄρρητα ῥήματα, ἃ οὐκ ἐξὸν ἀνθρώπῳ λαλῆσαι, τῷ ἤκουσεν ἀντὶ τοῦ συνῆκε χρησάμενος ἀνάλογον τῷ Ὁ ἔχων ὦτα ἀκούειν ἀκουέτω. Τὸν ποιητὴν δὴ καὶ πατέρα τοῦ παντὸς ἡμεῖς φαμεν ἰδεῖν ἔργον. Βλέπεται δὲ οὐ μόνον κατὰ τὸ Μακάριοι οἱ καθαροὶ τῇ καρδίᾳ, ὅτι αὐτοὶ τὸν θεὸν ὄψονται, ἀλλὰ καὶ κατὰ τὸ λεγόμενον ὑπὸ τῆς εἰκόνος τοῦ ἀοράτου θεοῦ ἐν τῷ Ὁ ἑωρακὼς ἐμὲ ἑώρακε τὸν πατέρα τὸν πέμψαντά με. Ἐν τούτοις γὰρ οὐδεὶς ἂν νοῦν ἔχων φήσειεν ὅτι ἀναφέρων ταῦτα ὁ Ἰησοῦς ἐπὶ τὸ αἰσθητὸν αὐτοῦ καὶ βλεπόμενον τοῖς ἀνθρώποις σῶμα εἶπε τό· Ὁ ἑωρακὼς ἐμὲ ἑώρακε τὸν πατέρα τὸν πέμψαντά με· ἔσονται γὰρ κατὰ τοῦτο ἑωρακότες τὸν πατέρα θεὸν καὶ πάντες οἱ λέγοντες· Σταύρου σταύρου αὐτὸν καὶ ὁ ἐξουσίαν κατὰ τοῦ ἀνθρωπίνου αὐτοῦ Πιλᾶτος λαβών, ὅπερ ἐστὶν ἄτοπον. Ὅτι δὲ τὸ Ὁ ἑωρακὼς ἐμὲ ἑώρακε τὸν πατέρα τὸν πέμψαντά με οὐκ ἐπὶ τὴν κοινοτέραν ἐκδοχὴν ἀναφέρεται, δῆλον ἐκ τοῦ εἰρῆσθαι τῷ Φιλίππῳ· Τοσούτῳ χρόνῳ μεθ’ ὑμῶν εἰμι, καὶ οὐκ ἔγνωκάς με, Φίλιππε; Τοῦτο δ’ εἴρηκεν αὐτῷ ἀξιώσαντι καὶ λέγοντι·
λίν εἰρήσονται· πῶς αἰσθήσει μὴ καταλαμβανό μενοι γνώσονται τον Θεόν ; τί χωρὶς αἰσθήσεως μαθεῖν ἐστι δυνατόν ; Εἶτα πρὸς ταῦτα ἀποκρινό μενός φησιν· οὐκ ἀνθρώπου μὲν, οὐδὲ τῆς ψυχῆς, ἀλλὰ σαρκὸς ἡ φωνή. Όμως δ' οὖν ἀκουσάτω- σαν, εἴ τι καὶ ἐπαίειν δύνανται ὡς δειλὸν καὶ φιλοσώματον γένος· ἐὰν αισθήσει μύσαντες ἀναβλέψητε τῷ, καὶ σαρκὸς ἀποστραφέντες ὀφθαλμὸν τὸν τῆς ψυχῆς ἐγείρητε (64), μόνως οὕτω τὸν Θεὸν ὄψεσθε. Κἂν ἡγεμόνα ταύτης τῆς ὁδοῦ ζητῆτε, φευκτέοι μὲν ὑμῖν οἱ πλάνοι καὶ γύητες, καὶ τὰ εἴδωλα προμνώμενοι· ἵνα μὴ παντάπασιν τε καταγέλαστοι, τοὺς μὲν ἄλλους, τοὺς δεικνυμένους θεοὺς, ὡς εἴδωλα βλασφη μοῦντες, τὸν δὲ καὶ αὐτῶν (62) ὡς ἀληθῶς εἰδώ Β λων αθλιώτερον, καὶ μηδὲ εἰδωλον ἔτι, ἀλλ' ὡς νεκρὸν (63) σέβοντες, καὶ Πατέρα ὅμοιον αὐτῷ ζητοῦντες. Καὶ πρῶτόν γε λεκτέον πρὸς τὴν προσω ποποιίαν αὐτοῦ, περιτιθέντος ἡμῖν λόγους, ὡς ὑφ ἡμῶν λεγομένους εἰς τὴν περὶ ἀναστάσεως σαρκὸς ἀπολογίαν, ὅτι ἀρετὴ μὲν προσωποποιοῦντός ἐπι τηρῆσαι τὸ βούλημα καὶ τὸ ἦθος τοῦ προσωποποιο μένου· κακία δὲ, ὅτι τὰ μὴ ἁρμόζοντά τις περιτί θησι ρήματα τῷ προσώπῳ τοῦ λέγοντος. Καὶ ἐπίσης γε ψεκτοὶ οἱ ἐν προσωποποιίς βαρβάροις, καὶ ἀπαι δεύτοις, ἢ οἰκότριψιν, ἢ καὶ μηδέποτε φιλοσόφων λό- γων ἀκηκούσι, μηδὲ εὖ εἰρηκόσιν αὐτοὺς, περιτιθέν τες φιλοσοφίαν (64)· ἦν ἔμαθε μὲν ὁ προσωποποιῶν, οὐκ εἰκὸς δὲ ἦν εἰδέναι τὸν προσωποποιούμενον· καὶ πάλιν αὖ οἱ τοῖς καθ᾽ ὑπόθεσιν ὑποκειμένοις σοφοίς καὶ τὰ θεῖα ἐγνωκόσι περιτιθέντες τὰ ἀπὸ (65) ἰδιω τικῶν παθῶν ὑπὸ ἀπαιδεύτων λεγόμενα, καὶ ἀπὸ ἀγνοίας ἀπαγγελλόμενα. "Οθεν Όμηρος μὲν ἐν πολλοῖς θαυμάζεται, τηρήσας τὰ τῶν ἡρώων πρόσωπα, ὁποῖα αὐτὰ ὑπέθετο ἀπ᾿ ἀρχῆς, οἷον τὸ Νέστορος, ἢ τὸ Οδυσσέως, ἢ τὸ Διομήδους, ἢ τὸ ᾿Αγαμέμνονος, ἢ Τη λεμάχου, η Πηνελόπης, ή τινος τῶν λοιπῶν· Εὐριπί θης δὲ ὑπὸ ᾿Αριστοφάνους (66) κωμῳδεῖται, ὡς ἀκαιροῤῥήμων, διὰ τὸ πολλάκις περιτεθεικέναι λόγους δογμάτων, ὧν ἀπὸ ᾿Αναξαγόρου ή τινος ἔμαθε τῶν σοφῶν, βαρβάροις γυναιξὶν, ἡ οἰκέταις. Εἴπερ δὲ τοιαύτη μὲν ἡ ἐν τῷ προσωποποιεῖν ἀρετὴ, τοιαδὶ δὲ ἡ κακία· πῶς οὐκ εὐλόγως τις και ταγελάσεται Κέλσον, Χριστιανοῖς περιτιθέντος τὰ μὴ ὑπὸ Χριστιανῶν λεγόμενα ; Εἰ μὲν γὰρ ἰδιωτῶν ἀνέ- πλασσε λόγους, πόθεν τοῖς τοιούτοις δύνασθαι διακρί νειν αἴσθησιν ἀπὸ τοῦ νοῦ καὶ αἰσθητὰ νοητῶν, καὶ ο δογματίζειν παραπλησίως τοῖς ἀναιροῦσι νοητὰς οὐ ὀφθαλμὸν τὸν τῆς ψυχῆς ἐγείρητε, φυσιολογία». ἀπό, τα σίας Στωϊκοῖς, περὶ τοῦ αἰσθήσει καταλαμβάνε σθαι (67) τὰ καταλαμβανόμενα, καὶ πᾶσαν κατάληψιν κοῖς περὶ τοῦ αἴσθησιν καταλαμβάνεσθαι, ORIGENIS si sensu cognoscere non possunt, sint coguituri, et A quid sine sensu cognosci possit. Ad quæ respondet : Non hominis hæc, non anima, sed carnis vox est. Audiant tamen, siquidem audire quid potest timidum illud et corpori addictum genus; tum duntaxat videbitis Deum, cum sensu compresso mente sursum aspicie- tis, el averso carnis oculo oculum animæ excitabitis. Etsi hujus viæ ducem vobis quæritis, vobis fugiendi sunt impostores et præstigiatores, qui simulacra com- mendant. Alioquin modis omnibus perridiculi fueri- tis, qui cæteros deos eosque manifeste visos ut idola exsecramini; istum vero, simulacrum ipsis simulacris miserius, imo jam non simulacrum, sed revera mor· tuum colitis, ipsique similem quæritis patrem. Ac primum dicendum est ad illius prosopopœiam, qua nos carnis resurrectionem defendentes inducit, re- cte schema illud adhiberi, cum et consilium inducta personæ moresque servantur ; mendose autem, cum personæ loquenti ascribuntur verba quæ minime illi conveniunt. Itaque ex quo reprehendendi essent tum illi, qui in prosopopeia barbaris, imperitis, vernis, aut iis qui nec unquam philosophos sermo- nes audierunt, nec iis bene uti norunt, philosophiam affingerent, quam comparavit quidem personarum fictor, sed fictæ personæ notam esse abhorret a fide; tum qui sapientibus et divinarum rerum cal- lentibus ascriberent vulgarium affectuum sermones quibus imperiti utuntur, et quos ignorantia sug- gerit. Unde Homero inter alia laudi datur, quod heroum personas servaverit quales ab initio sup- posuit; cujusmodi sunt Nestoris, Ulyssis, Diome- C clis, Agamemnonis, Telemachi, Penelopie, aul caeterorum. Contra salibus comicis Euripidem de- frical Aristophanes, quod sit importune loquas, quippe qui dogmata, quae ab Anaxagora aliove quo- libet sapiente didicerat, sæpe barbaris mulieribus servisque tribuat. vitium, ecquis non merito Celsum derideat Chri- stianis tribuentem quæ nunquam a Christianis dicta sunt? Nan si idiotaruin sermones finxit, unde hu- jusmodi homines sensum ab intellectu discernere didicissent et sensibilia ab iis quæ ad intelligentiam pertinent ? Undenam illis dogmata similia placitis Stoicorum qui sublatis e medio naturis intelligen- Libus, contendunt, quidquid intelligitur, sensu in- cerus vero, ut in- fra n. 39. Guieto, ut referatur aul Jesum. Dumn. 40. rectius. pag. 391, etc. D male. Huc pertinet illud Tell. lib. Acad. quast. : Sed inter ¿cientiam et inscientiam, comprehensionem illam, quam dixi, collocabat, eqmque neque in rectis, ne- que in pravis numerabat, sed soli credendum esse dicebat. E quo sensibus etiam fidem tribuebat, quod, ut supra dixi, comprehensio, facta sensibus, et vera esse illi, et fidelis videbatur: non quod omnia quæ essent in re comprehenderet; sed quia nihil, qnod cadere in eam posset, relinqueret, quodque natura quasi normam scientia et principium sui dedisset, unde postea votiones rerum in animis imprimerentur 37. Jam si ejusmodi est prosopopei: virtus et (61) Mss. et Haschelius, ψυχῆς ὀφθαλμούς, Spen- (62) Hoeschelius in textu αὐτόν, quod placet (63) Ως νεκρόν. Lege ὄντως νεκρόν, ut infra (64) Φιλοσοφίαν. Πschel. et Spencer. in marg. (65) Hoeschel. et Spencer., τὰ ὑπό, sed mss., (66) Αριστοφάνους. Aristophan. in Acharn., (67) Hoeschelius in textu νοητῶν οὐσιῶν Στωι
Δεῖξον ἡμῖν τὸν πατέρα, καὶ ἀρκεῖ ἡμῖν. Νοήσας τις οὖν πῶς δεῖ ἀκούειν περὶ μονογενοῦς θεοῦ υἱοῦ τοῦ θεοῦ, τοῦ πρωτοτόκου πάσης κτίσεως, καθότι ὁ λόγος γέγονε σάρξ, ὄψεται πῶς ἰδών τις τὴν εἰκόνα τοῦ ἀοράτου θεοῦ γνώσεται τὸν πατέρα καὶ ποιητὴν τοῦδε τοῦ παντός. Κέλσος μὲν οὖν ἤτοι τῇ συνθέσει τῇ ἐπὶ τὰ ἄλλα ἀνάλογον τῇ παρὰ τοῖς γεωμέτραις καλουμένῃ συνθέσει ἢ τῇ ἀπὸ τῶν ἄλλων ἀναλύσει ἢ καὶ ἀναλογίᾳ ἀνάλογον τῇ παρὰ τοῖς αὐτοῖς ἀναλογίᾳ οἴεται γινώσκεσθαι τὸν θεόν, ἐπὶ τὰ πρόθυρα εἰ ἄρα τοῦ ἀγαθοῦ δυναμένου τινὸς οὕτως ἐλθεῖν· ὁ δὲ τοῦ θεοῦ λόγος εἰπών· Οὐδεὶς ἔγνω τὸν πατέρα εἰ μὴ ὁ υἱὸς καὶ ᾧ ἂν ὁ υἱὸς ἀποκαλύψῃ θείᾳ τινὶ χάριτι, οὐκ ἀθεεὶ ἐγγινομένῃ τῇ ψυχῇ ἀλλὰ μετά τινος ἐνθουσιασμοῦ, ἀποφαίνεται γινώσκεσθαι τὸν θεόν.
λίν εἰρήσονται· πῶς αἰσθήσει μὴ καταλαμβανό μενοι γνώσονται τον Θεόν ; τί χωρὶς αἰσθήσεως μαθεῖν ἐστι δυνατόν ; Εἶτα πρὸς ταῦτα ἀποκρινό μενός φησιν· οὐκ ἀνθρώπου μὲν, οὐδὲ τῆς ψυχῆς, ἀλλὰ σαρκὸς ἡ φωνή. Όμως δ' οὖν ἀκουσάτω- σαν, εἴ τι καὶ ἐπαίειν δύνανται ὡς δειλὸν καὶ φιλοσώματον γένος· ἐὰν αισθήσει μύσαντες ἀναβλέψητε τῷ, καὶ σαρκὸς ἀποστραφέντες ὀφθαλμὸν τὸν τῆς ψυχῆς ἐγείρητε (64), μόνως οὕτω τὸν Θεὸν ὄψεσθε. Κἂν ἡγεμόνα ταύτης τῆς ὁδοῦ ζητῆτε, φευκτέοι μὲν ὑμῖν οἱ πλάνοι καὶ γύητες, καὶ τὰ εἴδωλα προμνώμενοι· ἵνα μὴ παντάπασιν τε καταγέλαστοι, τοὺς μὲν ἄλλους, τοὺς δεικνυμένους θεοὺς, ὡς εἴδωλα βλασφη μοῦντες, τὸν δὲ καὶ αὐτῶν (62) ὡς ἀληθῶς εἰδώ Β λων αθλιώτερον, καὶ μηδὲ εἰδωλον ἔτι, ἀλλ' ὡς νεκρὸν (63) σέβοντες, καὶ Πατέρα ὅμοιον αὐτῷ ζητοῦντες. Καὶ πρῶτόν γε λεκτέον πρὸς τὴν προσω ποποιίαν αὐτοῦ, περιτιθέντος ἡμῖν λόγους, ὡς ὑφ ἡμῶν λεγομένους εἰς τὴν περὶ ἀναστάσεως σαρκὸς ἀπολογίαν, ὅτι ἀρετὴ μὲν προσωποποιοῦντός ἐπι τηρῆσαι τὸ βούλημα καὶ τὸ ἦθος τοῦ προσωποποιο μένου· κακία δὲ, ὅτι τὰ μὴ ἁρμόζοντά τις περιτί θησι ρήματα τῷ προσώπῳ τοῦ λέγοντος. Καὶ ἐπίσης γε ψεκτοὶ οἱ ἐν προσωποποιίς βαρβάροις, καὶ ἀπαι δεύτοις, ἢ οἰκότριψιν, ἢ καὶ μηδέποτε φιλοσόφων λό- γων ἀκηκούσι, μηδὲ εὖ εἰρηκόσιν αὐτοὺς, περιτιθέν τες φιλοσοφίαν (64)· ἦν ἔμαθε μὲν ὁ προσωποποιῶν, οὐκ εἰκὸς δὲ ἦν εἰδέναι τὸν προσωποποιούμενον· καὶ πάλιν αὖ οἱ τοῖς καθ᾽ ὑπόθεσιν ὑποκειμένοις σοφοίς καὶ τὰ θεῖα ἐγνωκόσι περιτιθέντες τὰ ἀπὸ (65) ἰδιω τικῶν παθῶν ὑπὸ ἀπαιδεύτων λεγόμενα, καὶ ἀπὸ ἀγνοίας ἀπαγγελλόμενα. "Οθεν Όμηρος μὲν ἐν πολλοῖς θαυμάζεται, τηρήσας τὰ τῶν ἡρώων πρόσωπα, ὁποῖα αὐτὰ ὑπέθετο ἀπ᾿ ἀρχῆς, οἷον τὸ Νέστορος, ἢ τὸ Οδυσσέως, ἢ τὸ Διομήδους, ἢ τὸ ᾿Αγαμέμνονος, ἢ Τη λεμάχου, η Πηνελόπης, ή τινος τῶν λοιπῶν· Εὐριπί θης δὲ ὑπὸ ᾿Αριστοφάνους (66) κωμῳδεῖται, ὡς ἀκαιροῤῥήμων, διὰ τὸ πολλάκις περιτεθεικέναι λόγους δογμάτων, ὧν ἀπὸ ᾿Αναξαγόρου ή τινος ἔμαθε τῶν σοφῶν, βαρβάροις γυναιξὶν, ἡ οἰκέταις. Εἴπερ δὲ τοιαύτη μὲν ἡ ἐν τῷ προσωποποιεῖν ἀρετὴ, τοιαδὶ δὲ ἡ κακία· πῶς οὐκ εὐλόγως τις και ταγελάσεται Κέλσον, Χριστιανοῖς περιτιθέντος τὰ μὴ ὑπὸ Χριστιανῶν λεγόμενα ; Εἰ μὲν γὰρ ἰδιωτῶν ἀνέ- πλασσε λόγους, πόθεν τοῖς τοιούτοις δύνασθαι διακρί νειν αἴσθησιν ἀπὸ τοῦ νοῦ καὶ αἰσθητὰ νοητῶν, καὶ ο δογματίζειν παραπλησίως τοῖς ἀναιροῦσι νοητὰς οὐ ὀφθαλμὸν τὸν τῆς ψυχῆς ἐγείρητε, φυσιολογία». ἀπό, τα σίας Στωϊκοῖς, περὶ τοῦ αἰσθήσει καταλαμβάνε σθαι (67) τὰ καταλαμβανόμενα, καὶ πᾶσαν κατάληψιν κοῖς περὶ τοῦ αἴσθησιν καταλαμβάνεσθαι, ORIGENIS si sensu cognoscere non possunt, sint coguituri, et A quid sine sensu cognosci possit. Ad quæ respondet : Non hominis hæc, non anima, sed carnis vox est. Audiant tamen, siquidem audire quid potest timidum illud et corpori addictum genus; tum duntaxat videbitis Deum, cum sensu compresso mente sursum aspicie- tis, el averso carnis oculo oculum animæ excitabitis. Etsi hujus viæ ducem vobis quæritis, vobis fugiendi sunt impostores et præstigiatores, qui simulacra com- mendant. Alioquin modis omnibus perridiculi fueri- tis, qui cæteros deos eosque manifeste visos ut idola exsecramini; istum vero, simulacrum ipsis simulacris miserius, imo jam non simulacrum, sed revera mor· tuum colitis, ipsique similem quæritis patrem. Ac primum dicendum est ad illius prosopopœiam, qua nos carnis resurrectionem defendentes inducit, re- cte schema illud adhiberi, cum et consilium inducta personæ moresque servantur ; mendose autem, cum personæ loquenti ascribuntur verba quæ minime illi conveniunt. Itaque ex quo reprehendendi essent tum illi, qui in prosopopeia barbaris, imperitis, vernis, aut iis qui nec unquam philosophos sermo- nes audierunt, nec iis bene uti norunt, philosophiam affingerent, quam comparavit quidem personarum fictor, sed fictæ personæ notam esse abhorret a fide; tum qui sapientibus et divinarum rerum cal- lentibus ascriberent vulgarium affectuum sermones quibus imperiti utuntur, et quos ignorantia sug- gerit. Unde Homero inter alia laudi datur, quod heroum personas servaverit quales ab initio sup- posuit; cujusmodi sunt Nestoris, Ulyssis, Diome- C clis, Agamemnonis, Telemachi, Penelopie, aul caeterorum. Contra salibus comicis Euripidem de- frical Aristophanes, quod sit importune loquas, quippe qui dogmata, quae ab Anaxagora aliove quo- libet sapiente didicerat, sæpe barbaris mulieribus servisque tribuat. vitium, ecquis non merito Celsum derideat Chri- stianis tribuentem quæ nunquam a Christianis dicta sunt? Nan si idiotaruin sermones finxit, unde hu- jusmodi homines sensum ab intellectu discernere didicissent et sensibilia ab iis quæ ad intelligentiam pertinent ? Undenam illis dogmata similia placitis Stoicorum qui sublatis e medio naturis intelligen- Libus, contendunt, quidquid intelligitur, sensu in- cerus vero, ut in- fra n. 39. Guieto, ut referatur aul Jesum. Dumn. 40. rectius. pag. 391, etc. D male. Huc pertinet illud Tell. lib. Acad. quast. : Sed inter ¿cientiam et inscientiam, comprehensionem illam, quam dixi, collocabat, eqmque neque in rectis, ne- que in pravis numerabat, sed soli credendum esse dicebat. E quo sensibus etiam fidem tribuebat, quod, ut supra dixi, comprehensio, facta sensibus, et vera esse illi, et fidelis videbatur: non quod omnia quæ essent in re comprehenderet; sed quia nihil, qnod cadere in eam posset, relinqueret, quodque natura quasi normam scientia et principium sui dedisset, unde postea votiones rerum in animis imprimerentur 37. Jam si ejusmodi est prosopopei: virtus et (61) Mss. et Haschelius, ψυχῆς ὀφθαλμούς, Spen- (62) Hoeschelius in textu αὐτόν, quod placet (63) Ως νεκρόν. Lege ὄντως νεκρόν, ut infra (64) Φιλοσοφίαν. Πschel. et Spencer. in marg. (65) Hoeschel. et Spencer., τὰ ὑπό, sed mss., (66) Αριστοφάνους. Aristophan. in Acharn., (67) Hoeschelius in textu νοητῶν οὐσιῶν Στωι
Καὶ γὰρ εἰκὸς μείζονα μὲν ἢ κατὰ τὴν ἀνθρωπίνην φύσιν εἶναι τὴν γνῶσιν τοῦ θεοῦδιὸ καὶ τὰ τοσαῦτα παρ’ ἀνθρώποις ἐστὶ περὶ θεοῦ σφάλματαχρηστότητι δὲ καὶ φιλανθρωπίᾳ τοῦ θεοῦ καὶ παραδόξῳ καὶ θειοτέρᾳ χάριτι φθάνειν τὴν τοῦ θεοῦ γνῶσιν ἐπὶ τοὺς προγνώσει τοῦ θεοῦ προκαταληφθέντας ὅτι ἀξίως βιώσουσι τοῦ ἐγνωσμένου, οὐδαμῶς παραχαράττοντες τὴν εἰς αὐτὸν εὐσέβειαν, οὔτε ἂν ὑπὸ τῶν ἀγνοούντων ὅ τι ποτέ ἐστιν εὐσέβεια καὶ πᾶν ὅ τι ποτ’ οὖν μᾶλλον ἀναπλαττόντων εἶναι τὴν εὐσέβειαν ἢ ὅπερ ἐστὶν ἡ εὐσέβεια τὴν ἐπὶ θανάτῳ ἀπάγωνται, οὔτε ἂν καταγελαστότατοι εἶναι νομίζωνται. Ὁρῶν δ’ οἶμαι ὁ θεὸς καὶ τὴν ἀλαζονείαν ἢ τὴν πρὸς τοὺς ἄλλους ὑπεροψίαν τῶν μεγάλα μὲν φρονούντων ἐπὶ τῷ ἐγνωκέναι τὸν θεὸν καὶ ἀπὸ φιλοσοφίας τὰ θεῖα μεμαθηκέναι παραπλησίως δὲ τοῖς ἀπαιδευτοτάτοις ἐπὶ τὰ ἀγάλματα καὶ τοὺς νεὼς αὐτῶν καὶ τὰ θρυλούμενα μυστήρια ἀγόντων ἐξελέξατο τὰ μωρὰ τοῦ κόσμου, τοὺς ἐν Χριστιανοῖς ἁπλουστάτους καὶ πολλῶν φιλοσόφων μετριώτερον καὶ καθαρώτερον βιοῦντας, ἵνα καταισχύνῃ τοὺς σοφούς, οὐκ αἰδουμένους ἐν τῷ τοῖς ἀψύχοις προσομιλεῖν ὡς θεοῖς ἢ θεῶν εἰκόσιν.
λίν εἰρήσονται· πῶς αἰσθήσει μὴ καταλαμβανό μενοι γνώσονται τον Θεόν ; τί χωρὶς αἰσθήσεως μαθεῖν ἐστι δυνατόν ; Εἶτα πρὸς ταῦτα ἀποκρινό μενός φησιν· οὐκ ἀνθρώπου μὲν, οὐδὲ τῆς ψυχῆς, ἀλλὰ σαρκὸς ἡ φωνή. Όμως δ' οὖν ἀκουσάτω- σαν, εἴ τι καὶ ἐπαίειν δύνανται ὡς δειλὸν καὶ φιλοσώματον γένος· ἐὰν αισθήσει μύσαντες ἀναβλέψητε τῷ, καὶ σαρκὸς ἀποστραφέντες ὀφθαλμὸν τὸν τῆς ψυχῆς ἐγείρητε (64), μόνως οὕτω τὸν Θεὸν ὄψεσθε. Κἂν ἡγεμόνα ταύτης τῆς ὁδοῦ ζητῆτε, φευκτέοι μὲν ὑμῖν οἱ πλάνοι καὶ γύητες, καὶ τὰ εἴδωλα προμνώμενοι· ἵνα μὴ παντάπασιν τε καταγέλαστοι, τοὺς μὲν ἄλλους, τοὺς δεικνυμένους θεοὺς, ὡς εἴδωλα βλασφη μοῦντες, τὸν δὲ καὶ αὐτῶν (62) ὡς ἀληθῶς εἰδώ Β λων αθλιώτερον, καὶ μηδὲ εἰδωλον ἔτι, ἀλλ' ὡς νεκρὸν (63) σέβοντες, καὶ Πατέρα ὅμοιον αὐτῷ ζητοῦντες. Καὶ πρῶτόν γε λεκτέον πρὸς τὴν προσω ποποιίαν αὐτοῦ, περιτιθέντος ἡμῖν λόγους, ὡς ὑφ ἡμῶν λεγομένους εἰς τὴν περὶ ἀναστάσεως σαρκὸς ἀπολογίαν, ὅτι ἀρετὴ μὲν προσωποποιοῦντός ἐπι τηρῆσαι τὸ βούλημα καὶ τὸ ἦθος τοῦ προσωποποιο μένου· κακία δὲ, ὅτι τὰ μὴ ἁρμόζοντά τις περιτί θησι ρήματα τῷ προσώπῳ τοῦ λέγοντος. Καὶ ἐπίσης γε ψεκτοὶ οἱ ἐν προσωποποιίς βαρβάροις, καὶ ἀπαι δεύτοις, ἢ οἰκότριψιν, ἢ καὶ μηδέποτε φιλοσόφων λό- γων ἀκηκούσι, μηδὲ εὖ εἰρηκόσιν αὐτοὺς, περιτιθέν τες φιλοσοφίαν (64)· ἦν ἔμαθε μὲν ὁ προσωποποιῶν, οὐκ εἰκὸς δὲ ἦν εἰδέναι τὸν προσωποποιούμενον· καὶ πάλιν αὖ οἱ τοῖς καθ᾽ ὑπόθεσιν ὑποκειμένοις σοφοίς καὶ τὰ θεῖα ἐγνωκόσι περιτιθέντες τὰ ἀπὸ (65) ἰδιω τικῶν παθῶν ὑπὸ ἀπαιδεύτων λεγόμενα, καὶ ἀπὸ ἀγνοίας ἀπαγγελλόμενα. "Οθεν Όμηρος μὲν ἐν πολλοῖς θαυμάζεται, τηρήσας τὰ τῶν ἡρώων πρόσωπα, ὁποῖα αὐτὰ ὑπέθετο ἀπ᾿ ἀρχῆς, οἷον τὸ Νέστορος, ἢ τὸ Οδυσσέως, ἢ τὸ Διομήδους, ἢ τὸ ᾿Αγαμέμνονος, ἢ Τη λεμάχου, η Πηνελόπης, ή τινος τῶν λοιπῶν· Εὐριπί θης δὲ ὑπὸ ᾿Αριστοφάνους (66) κωμῳδεῖται, ὡς ἀκαιροῤῥήμων, διὰ τὸ πολλάκις περιτεθεικέναι λόγους δογμάτων, ὧν ἀπὸ ᾿Αναξαγόρου ή τινος ἔμαθε τῶν σοφῶν, βαρβάροις γυναιξὶν, ἡ οἰκέταις. Εἴπερ δὲ τοιαύτη μὲν ἡ ἐν τῷ προσωποποιεῖν ἀρετὴ, τοιαδὶ δὲ ἡ κακία· πῶς οὐκ εὐλόγως τις και ταγελάσεται Κέλσον, Χριστιανοῖς περιτιθέντος τὰ μὴ ὑπὸ Χριστιανῶν λεγόμενα ; Εἰ μὲν γὰρ ἰδιωτῶν ἀνέ- πλασσε λόγους, πόθεν τοῖς τοιούτοις δύνασθαι διακρί νειν αἴσθησιν ἀπὸ τοῦ νοῦ καὶ αἰσθητὰ νοητῶν, καὶ ο δογματίζειν παραπλησίως τοῖς ἀναιροῦσι νοητὰς οὐ ὀφθαλμὸν τὸν τῆς ψυχῆς ἐγείρητε, φυσιολογία». ἀπό, τα σίας Στωϊκοῖς, περὶ τοῦ αἰσθήσει καταλαμβάνε σθαι (67) τὰ καταλαμβανόμενα, καὶ πᾶσαν κατάληψιν κοῖς περὶ τοῦ αἴσθησιν καταλαμβάνεσθαι, ORIGENIS si sensu cognoscere non possunt, sint coguituri, et A quid sine sensu cognosci possit. Ad quæ respondet : Non hominis hæc, non anima, sed carnis vox est. Audiant tamen, siquidem audire quid potest timidum illud et corpori addictum genus; tum duntaxat videbitis Deum, cum sensu compresso mente sursum aspicie- tis, el averso carnis oculo oculum animæ excitabitis. Etsi hujus viæ ducem vobis quæritis, vobis fugiendi sunt impostores et præstigiatores, qui simulacra com- mendant. Alioquin modis omnibus perridiculi fueri- tis, qui cæteros deos eosque manifeste visos ut idola exsecramini; istum vero, simulacrum ipsis simulacris miserius, imo jam non simulacrum, sed revera mor· tuum colitis, ipsique similem quæritis patrem. Ac primum dicendum est ad illius prosopopœiam, qua nos carnis resurrectionem defendentes inducit, re- cte schema illud adhiberi, cum et consilium inducta personæ moresque servantur ; mendose autem, cum personæ loquenti ascribuntur verba quæ minime illi conveniunt. Itaque ex quo reprehendendi essent tum illi, qui in prosopopeia barbaris, imperitis, vernis, aut iis qui nec unquam philosophos sermo- nes audierunt, nec iis bene uti norunt, philosophiam affingerent, quam comparavit quidem personarum fictor, sed fictæ personæ notam esse abhorret a fide; tum qui sapientibus et divinarum rerum cal- lentibus ascriberent vulgarium affectuum sermones quibus imperiti utuntur, et quos ignorantia sug- gerit. Unde Homero inter alia laudi datur, quod heroum personas servaverit quales ab initio sup- posuit; cujusmodi sunt Nestoris, Ulyssis, Diome- C clis, Agamemnonis, Telemachi, Penelopie, aul caeterorum. Contra salibus comicis Euripidem de- frical Aristophanes, quod sit importune loquas, quippe qui dogmata, quae ab Anaxagora aliove quo- libet sapiente didicerat, sæpe barbaris mulieribus servisque tribuat. vitium, ecquis non merito Celsum derideat Chri- stianis tribuentem quæ nunquam a Christianis dicta sunt? Nan si idiotaruin sermones finxit, unde hu- jusmodi homines sensum ab intellectu discernere didicissent et sensibilia ab iis quæ ad intelligentiam pertinent ? Undenam illis dogmata similia placitis Stoicorum qui sublatis e medio naturis intelligen- Libus, contendunt, quidquid intelligitur, sensu in- cerus vero, ut in- fra n. 39. Guieto, ut referatur aul Jesum. Dumn. 40. rectius. pag. 391, etc. D male. Huc pertinet illud Tell. lib. Acad. quast. : Sed inter ¿cientiam et inscientiam, comprehensionem illam, quam dixi, collocabat, eqmque neque in rectis, ne- que in pravis numerabat, sed soli credendum esse dicebat. E quo sensibus etiam fidem tribuebat, quod, ut supra dixi, comprehensio, facta sensibus, et vera esse illi, et fidelis videbatur: non quod omnia quæ essent in re comprehenderet; sed quia nihil, qnod cadere in eam posset, relinqueret, quodque natura quasi normam scientia et principium sui dedisset, unde postea votiones rerum in animis imprimerentur 37. Jam si ejusmodi est prosopopei: virtus et (61) Mss. et Haschelius, ψυχῆς ὀφθαλμούς, Spen- (62) Hoeschelius in textu αὐτόν, quod placet (63) Ως νεκρόν. Lege ὄντως νεκρόν, ut infra (64) Φιλοσοφίαν. Πschel. et Spencer. in marg. (65) Hoeschel. et Spencer., τὰ ὑπό, sed mss., (66) Αριστοφάνους. Aristophan. in Acharn., (67) Hoeschelius in textu νοητῶν οὐσιῶν Στωι
PG 11:1485Τίς γὰρ νοῦν ἔχων οὐ καταγελάσεται τοῦ μετὰ τοὺς τηλικούτους καὶ τοσούτους ἐν φιλοσοφίᾳ περὶ θεοῦ ἢ θεῶν λόγους ἐνορῶντος τοῖς ἀγάλμασιν καὶ ἤτοι αὐτοῖς ἀναπέμποντος τὴν εὐχὴν ἢ διὰ τῆς τούτων ὄψεως ἐφ’ ὃν φαντάζεται δεῖν ἀναβαίνειν ἀπὸ τοῦ βλεπομένου καὶ συμβόλου ὄντος ἀναφέροντός γε ἐπὶ τὸν νοούμενον; Χριστιανὸς δὲ καὶ ὁ ἰδιώτης πάντα μὲν τόπον τοῦ κόσμου πέπεισται εἶναι μέρος τοῦ ὅλου, ναοῦ τοῦ θεοῦ ὄντος τοῦ παντὸς κόσμου· ἐν παντὶ δὲ τόπῳ εὐχόμενος, μύσας τοὺς τῆς αἰσθήσεως ὀφθαλμοὺς καὶ ἐγείρας τοὺς τῆς ψυχῆς, ὑπεραναβαίνει τὸν ὅλον κόσμον. Καὶ οὐδ’ ἐπὶ τὴν ἁψῖδα ἵσταται τοῦ οὐρανοῦ, ἀλλ’ εἰς τὸν ὑπερουράνιον γενόμενος τῇ διανοίᾳ τόπον, ὁδηγούμενος ὑπὸ τοῦ θείου πνεύματος καὶ ὡσπερεὶ ἔξω τοῦ κόσμου τυγχάνων ἀναπέμπει οὐ περὶ τῶν τυχόντων τὴν εὐχὴν τῷ θεῷ· ἔμαθε γὰρ ἀπὸ τοῦ Ἰησοῦ μηδὲν μικρόν, τουτέστιν αἰσθητόν, ζητεῖν ἀλλὰ μόνα τὰ μεγάλα καὶ ἀληθῶς θεῖα, ὅσα συμβάλλεται διδόμενα ὑπὸ τοῦ θεοῦ πρὸς τὸ ὁδεῦσαι ἐπὶ τὴν παρ’ αὐτῷ διὰ τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ λόγου ὄντος θεοῦ μακαριότητα.
Α Οὐ μὴ καταμείνῃ τὸ πνεῦμά μου ἐν τοῖς ἀνθρώ ποις τούτοις εἰς τὸν αἰῶνα, διὰ τὸ εἶναι αὐτοὺς σάρκας· ἐπιστάμενος δὲ καὶ, ὅτι οἱ ἐν σαρκὶ ὄντες Θεῷ ἀρέσαι οὐ δύνανται· καὶ διὰ τοῦτο πάντα πράττων, εἰς τὸ μηδαμῶς αὐτὸν ἔτι εἶναι ἐν τῇ σαρκί, ἀλλ' ἐν μόνῳ τῷ πνεύματι. Β Ιδωμεν δὲ καὶ ἐπὶ τίνα ἡμᾶς καλεῖ, ἵν' αὐτοῦ ἀκούσωμεν, τίνι τρόπῳ γνωσόμεθα τὸν Θεόν· ἐφ᾽ οἷς οἴεται μηδένα Χριστιανῶν ἐπαΐειν δύνασθαι τῶν ὑπ' αὐτοῦ λεγομένων· φησί γάρ· Ὅμως δ' οὖν ἀκου- σάτωσαν, εἰ τι καὶ ἐπαίειν δύνανται. Τίνων οὖν ἡμᾶς ἀκούειν ὑπ' αὐτοῦ λεγομένων βούλεται, κατα- νοητέον, ὁ φιλόσοφος. Δέον διδάσκειν ἡμᾶς, ὁ δὲ δια- λοιδορεῖται· καὶ δέον εὔνοιαν ἑαυτοῦ δεῖξαι ἐν τῷ προοιμίῳ τῶν λόγων τὴν πρὸς τοὺς ἀκούοντας, ὁ δὲ φησι τοῖς ἕως θανάτου ἀποθνήσκουσιν (74), ἵνα μὴ ἐξομόσωνται μηδὲ μέχρι φωνῆς τὸν Χριστιανισμόν, καὶ παρεσκευασμένοις πρὸς πᾶσαν αἰκίαν, καὶ πάντα τρόπον θανάτου, ὡς δειλόν γένος (75). Λέγει δ' ἡμᾶς εἶναι καὶ φιλοσώματον γένος, τοὺς φάσκοντας· Εἰ καὶ Χριστόν ποτε κατὰ σάρκα ἐγνώκαμεν, ἀλλὰ νῦν οὐκ ἔτι γινώσκομεν (76) · καὶ οὕτω προχείρως ὑπὲρ εὐσεβείας τιθέντας τὸ σῶμα, ὡς οὐδὲ τὸ ἱμάτιον ἀποδύσαιτ᾽ ἂν εὐχερῶς φιλόσοφος. Φησὶν οὖν πρὸς ἡμᾶς, ὅτι, Ἐὰν αἰσθήσεσι μύσαντες ἀναβλέψητε τῷ, καὶ σαρκὸς ἀποστραφέντες ὀφθαλμόν των τῆς ψυχῆς ἐγείρητε, μόνως οὕτω τὸν Θεὸν διε σθε· καὶ οἴεται αὐτὰ, λέγω δὴ τὰ περὶ διττῶν ὀφθαλ μῶν, ἀπὸ Ἑλλήνων λαβών, μὴ προπεφιλοσοφῆσθαι παρ' ἡμῖν. Λεκτέον δ', ὅτι Μωϋσῆς, ἀναγράφων τὴν κοσμοποιίαν, εἰσάγει τὸν ἄνθρωπον πρὸ μὲν τῆς παι ραβάσεως, πῆ μὲν βλέποντα, πῇ δὲ μὴ βλέποντα· βλέ ποντα μὲν ἐν τῷ λέγεσθαι περὶ τῆς γυναικός, ὅτι, Εἶδεν ἡ γυνὴ, ὅτι καλὸν τὸ ξύλον εἰς βρῶσιν, καὶ ὅτι ἀρεστὴν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἰδεῖν, καὶ ὡραῖόν ἐστι τοῦ κατανοῆσαι· μὴ βλέποντα δὲ οὐ μόνον ἐν τῷ λέγεσθαι ὡς περὶ τυφλῶν ὀφθαλμῶν ὑπὸ τοῦ όφεως τῇ γυναικὶ τὸ, "Ηδει γὰρ ὁ Θεὸς, ὅτι ᾗ ἂν ἡμέρᾳ φάγητε ἀπ' αὐτοῦ, διανοιχθήσονται οἱ ἐξ- θαλμοὶ ὑμῶν· ἀλλὰ καὶ ἐν τῷ, Εξαγον, καὶ διηνοίχθησαν οἱ ὀφθαλμοὶ τῶν δύο. Διηνοίχθησαν μὲν οὖν αὐτῶν οἱ ὀφθαλμοὶ τῆς αἰσθήσεως, οὓς και λῶς ἦσαν μύσαντες, ἵνα μὴ περισπώμενος ἐμποδί ζωνται βλέπειν τῷ τῆς ψυχῆς ὀφθαλμῷν. Οὓς δὲ τέως εἶχον βλέποντας τῆς ψυχῆς ὀφθαλμούς, καὶ εἰ φραινομένους ἐπὶ τῷ Θεῷ καὶ τῷ παραδείσῳ αὐτοῦ, τούτους οἶμαι διὰ τὴν ἁμαρτίαν ἔμυσαν. Οθεν καὶ ὁ Σωτὴρ ἡμῶν, τὸ διττὸν τοῦτο τῶν ὀφθαλμῶν ἐπιστά μενος εἶδος ἐν ἡμῖν, φησὶ τὸ, Εἰς κρῖμα ἐγὼ εἰς τὸν κόσμον τοῦτον ἦλθον (77), ἵνα εἰ μὴ βλέποντες βλέπωσι, καὶ οἱ βλέποντες τυφλοὶ γένωνται με βλέποντας μὲν αἰνιττόμενος τοὺς τῆς ψυχῆς ὀφθαλ μούς, οὓς ὁ λόγος ποιεῖ βλέπειν· βλέποντας δὲ τοὺς τῶν αἰσθήσεων, τούτους δὲ ἐτύφλου ὁ λόγος, ίνα ἀποκαρτεροῦσιν νεὶ ἀποτολμῶσιν. ὦ δειλὸν γένος. ἐπιγινώσκομεν. ORIGENIS carne sunt, Deo placere non possunt s; atque idcirco nihil non facit, ut ne amplius in carne, sed in solo spiritu sit. audiamus quæ Dei sit cognoscendi ratio; quanquam quæ dicturus est, omnium, ut putal, Christianorum captum superant. Audiant illi, inquit, si tamen au- dire quid possunt. Quid igitur philosophus ille velit nos ex se discere considerandum est. Cum nos do- cere deberet, conviciis incessit; cumque initio di- cendi auditoribus suam testari deberet benevolen- tiam, meticulosum genus vocal homines, qui, ne vel una vocula Christianismum ejurent, ad mortem usque firmiter pugnaut, parati quodvis supplicii B mortisque genus sustinere. Nos quoque appeal corpori addictum genus, licet dicamus : Etsi Chri- stum aliquando secundum carnem novimus, sed nunc non amplius novimus ", et facilius pietatis causa corpus exuamus, quam philosophus deponeret ve- stem. Sic igitur nos alloquitur: Tum tantum deos videbitis, cum, sensu compresso, mente sursum aspi- cietis, averso carnis oculo oculum animæ excitabitis ; et quia duplex illud oculorum genus e Græcis hau- sit, putat id prius nostris auctoribus in mentem non venisse. Respondendum illi est, a Moyse, ubi describit mundi creationem, induci hominem ante suum peccatum, modo videntem, modo non viden- tem ; videntem quidem, ubi de muliere dicitur : Vidit mulier quod bonum esset lignum ad vescendum, C et pulchrum oculis aspectuque delectabile”; non videntem vero, non solum ubi serpens mu- lieri dicit, quasi capti oculis fuissent : Scit enim Deus quod qua die comederitis ex eo, aperientur oculi vestri”; sed et cum dicitur: Comederunt et aperti sunt oculi amborum ". Aperti sunt igitur corporis oculi, quos pulchre clausos tenuerant, ne ipsos dis- tractos impedirent, quominus oculo animæ vide- rent; quos autem animæ oculos hactenus habue- rant videntes et Dei ejusque paradisi contemplatione delectatos, hos meo quidem judicio propter pecca- tum clauserunt. Unde Salvator etiam noster dupli- cem hanc oculorum speciem in nobis esse sciens : In judicium, inquit, ego in hunc mundum veni, ut, qui non vident, videant; et qui vident, caci fiant . D Ubi per eos qui non vident, oculos animæ indicat quos ipsius doctrina facit perspicaces; et per eos qui vident, significat corporis oculos, quos eadem illa obcæcal, ut anima sine ulla distractione con- templetur quæ oportet. Quisquis igitur vere Chri- stianus est, huic erectus est oculus animæ, corporis vero clausus; et quantum oculus melior erigitur Rom. viii, 8, 9. 9³ II Cor. v, 10. » Gen. 111, 6. ibid. 5. ibid. 7. or Joan. IX, 39. 39. Nunc videamus ad quæ nos vocet, ut ex illo (74) "Αποθνήσκουσιν. Lege cum Bolerello, vel (75) Ὡς δειλόν γένος. Gelenius legisse videtur, (76) "Ετι γινώσκομεν. Codex Anglicanus primus, (77) laschelius in textu, εἰσῆλθον.
Ἴδωμεν δὲ καὶ ἅ φησιν ἡμᾶς διδάξειν, εἰ ἄρα ἀκολουθῆσαι αὐτοῖς δυνησόμεθα, ἐν οἷς λέγει ἡμᾶς παντελῶς ἐνδεδέσθαι τῇ σαρκί, τούς, ἐὰν βιῶμεν ὀρθῶς καὶ κατὰ τὸν Ἰησοῦ λόγον, ἀκούοντας τὸ Ὑμεῖς οὐκ ἐστὲ ἐν σαρκὶ ἀλλ’ ἐν πνεύματι, εἴπερ πνεῦμα θεοῦ οἰκεῖ ἐν ὑμῖν. Φησὶ δ’ ἡμᾶς καὶ μηδὲν καθαρὸν βλέπειν, τοὺς πειρωμένους μηδὲ μέχρι τῶν λογισμῶν ὑπὸ τῶν ἐνθυμημάτων τῆς κακίας μολύνεσθαι καὶ ἐν τῇ εὐχῇ λέγοντας· Καρδίαν καθαρὰν κτίσον ἐν ἐμοὶ ὁ θεὸς καὶ πνεῦμα εὐθὲς ἐγκαίνισον ἐν τοῖς ἐγκάτοις μου, ἵνα τῇ μόνῃ πεφυκυίᾳ βλέπειν θεὸν καρδίᾳ καθαρᾷ θεασώμεθα αὐτόν. Ἃ δὲ λέγει, τοιαῦτά ἐστιν· Οὐσία καὶ γένεσις νοητόν, ὁρατόν· μετὰ οὐσίας μὲν ἀλήθεια, μετὰ δὲ γενέσεως πλάνη. Περὶ ἀλήθειαν μὲν οὖν ἐπιστήμη, περὶ δὲ θάτερον δόξα· καὶ νοητοῦ μέν ἐστι νόησις, ὁρατοῦ δὲ ὄψις. Γινώσκει δὲ νοητὸν μὲν νοῦς, ὁρατὸν δὲ ὀφθαλμός.
Α Οὐ μὴ καταμείνῃ τὸ πνεῦμά μου ἐν τοῖς ἀνθρώ ποις τούτοις εἰς τὸν αἰῶνα, διὰ τὸ εἶναι αὐτοὺς σάρκας· ἐπιστάμενος δὲ καὶ, ὅτι οἱ ἐν σαρκὶ ὄντες Θεῷ ἀρέσαι οὐ δύνανται· καὶ διὰ τοῦτο πάντα πράττων, εἰς τὸ μηδαμῶς αὐτὸν ἔτι εἶναι ἐν τῇ σαρκί, ἀλλ' ἐν μόνῳ τῷ πνεύματι. Β Ιδωμεν δὲ καὶ ἐπὶ τίνα ἡμᾶς καλεῖ, ἵν' αὐτοῦ ἀκούσωμεν, τίνι τρόπῳ γνωσόμεθα τὸν Θεόν· ἐφ᾽ οἷς οἴεται μηδένα Χριστιανῶν ἐπαΐειν δύνασθαι τῶν ὑπ' αὐτοῦ λεγομένων· φησί γάρ· Ὅμως δ' οὖν ἀκου- σάτωσαν, εἰ τι καὶ ἐπαίειν δύνανται. Τίνων οὖν ἡμᾶς ἀκούειν ὑπ' αὐτοῦ λεγομένων βούλεται, κατα- νοητέον, ὁ φιλόσοφος. Δέον διδάσκειν ἡμᾶς, ὁ δὲ δια- λοιδορεῖται· καὶ δέον εὔνοιαν ἑαυτοῦ δεῖξαι ἐν τῷ προοιμίῳ τῶν λόγων τὴν πρὸς τοὺς ἀκούοντας, ὁ δὲ φησι τοῖς ἕως θανάτου ἀποθνήσκουσιν (74), ἵνα μὴ ἐξομόσωνται μηδὲ μέχρι φωνῆς τὸν Χριστιανισμόν, καὶ παρεσκευασμένοις πρὸς πᾶσαν αἰκίαν, καὶ πάντα τρόπον θανάτου, ὡς δειλόν γένος (75). Λέγει δ' ἡμᾶς εἶναι καὶ φιλοσώματον γένος, τοὺς φάσκοντας· Εἰ καὶ Χριστόν ποτε κατὰ σάρκα ἐγνώκαμεν, ἀλλὰ νῦν οὐκ ἔτι γινώσκομεν (76) · καὶ οὕτω προχείρως ὑπὲρ εὐσεβείας τιθέντας τὸ σῶμα, ὡς οὐδὲ τὸ ἱμάτιον ἀποδύσαιτ᾽ ἂν εὐχερῶς φιλόσοφος. Φησὶν οὖν πρὸς ἡμᾶς, ὅτι, Ἐὰν αἰσθήσεσι μύσαντες ἀναβλέψητε τῷ, καὶ σαρκὸς ἀποστραφέντες ὀφθαλμόν των τῆς ψυχῆς ἐγείρητε, μόνως οὕτω τὸν Θεὸν διε σθε· καὶ οἴεται αὐτὰ, λέγω δὴ τὰ περὶ διττῶν ὀφθαλ μῶν, ἀπὸ Ἑλλήνων λαβών, μὴ προπεφιλοσοφῆσθαι παρ' ἡμῖν. Λεκτέον δ', ὅτι Μωϋσῆς, ἀναγράφων τὴν κοσμοποιίαν, εἰσάγει τὸν ἄνθρωπον πρὸ μὲν τῆς παι ραβάσεως, πῆ μὲν βλέποντα, πῇ δὲ μὴ βλέποντα· βλέ ποντα μὲν ἐν τῷ λέγεσθαι περὶ τῆς γυναικός, ὅτι, Εἶδεν ἡ γυνὴ, ὅτι καλὸν τὸ ξύλον εἰς βρῶσιν, καὶ ὅτι ἀρεστὴν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἰδεῖν, καὶ ὡραῖόν ἐστι τοῦ κατανοῆσαι· μὴ βλέποντα δὲ οὐ μόνον ἐν τῷ λέγεσθαι ὡς περὶ τυφλῶν ὀφθαλμῶν ὑπὸ τοῦ όφεως τῇ γυναικὶ τὸ, "Ηδει γὰρ ὁ Θεὸς, ὅτι ᾗ ἂν ἡμέρᾳ φάγητε ἀπ' αὐτοῦ, διανοιχθήσονται οἱ ἐξ- θαλμοὶ ὑμῶν· ἀλλὰ καὶ ἐν τῷ, Εξαγον, καὶ διηνοίχθησαν οἱ ὀφθαλμοὶ τῶν δύο. Διηνοίχθησαν μὲν οὖν αὐτῶν οἱ ὀφθαλμοὶ τῆς αἰσθήσεως, οὓς και λῶς ἦσαν μύσαντες, ἵνα μὴ περισπώμενος ἐμποδί ζωνται βλέπειν τῷ τῆς ψυχῆς ὀφθαλμῷν. Οὓς δὲ τέως εἶχον βλέποντας τῆς ψυχῆς ὀφθαλμούς, καὶ εἰ φραινομένους ἐπὶ τῷ Θεῷ καὶ τῷ παραδείσῳ αὐτοῦ, τούτους οἶμαι διὰ τὴν ἁμαρτίαν ἔμυσαν. Οθεν καὶ ὁ Σωτὴρ ἡμῶν, τὸ διττὸν τοῦτο τῶν ὀφθαλμῶν ἐπιστά μενος εἶδος ἐν ἡμῖν, φησὶ τὸ, Εἰς κρῖμα ἐγὼ εἰς τὸν κόσμον τοῦτον ἦλθον (77), ἵνα εἰ μὴ βλέποντες βλέπωσι, καὶ οἱ βλέποντες τυφλοὶ γένωνται με βλέποντας μὲν αἰνιττόμενος τοὺς τῆς ψυχῆς ὀφθαλ μούς, οὓς ὁ λόγος ποιεῖ βλέπειν· βλέποντας δὲ τοὺς τῶν αἰσθήσεων, τούτους δὲ ἐτύφλου ὁ λόγος, ίνα ἀποκαρτεροῦσιν νεὶ ἀποτολμῶσιν. ὦ δειλὸν γένος. ἐπιγινώσκομεν. ORIGENIS carne sunt, Deo placere non possunt s; atque idcirco nihil non facit, ut ne amplius in carne, sed in solo spiritu sit. audiamus quæ Dei sit cognoscendi ratio; quanquam quæ dicturus est, omnium, ut putal, Christianorum captum superant. Audiant illi, inquit, si tamen au- dire quid possunt. Quid igitur philosophus ille velit nos ex se discere considerandum est. Cum nos do- cere deberet, conviciis incessit; cumque initio di- cendi auditoribus suam testari deberet benevolen- tiam, meticulosum genus vocal homines, qui, ne vel una vocula Christianismum ejurent, ad mortem usque firmiter pugnaut, parati quodvis supplicii B mortisque genus sustinere. Nos quoque appeal corpori addictum genus, licet dicamus : Etsi Chri- stum aliquando secundum carnem novimus, sed nunc non amplius novimus ", et facilius pietatis causa corpus exuamus, quam philosophus deponeret ve- stem. Sic igitur nos alloquitur: Tum tantum deos videbitis, cum, sensu compresso, mente sursum aspi- cietis, averso carnis oculo oculum animæ excitabitis ; et quia duplex illud oculorum genus e Græcis hau- sit, putat id prius nostris auctoribus in mentem non venisse. Respondendum illi est, a Moyse, ubi describit mundi creationem, induci hominem ante suum peccatum, modo videntem, modo non viden- tem ; videntem quidem, ubi de muliere dicitur : Vidit mulier quod bonum esset lignum ad vescendum, C et pulchrum oculis aspectuque delectabile”; non videntem vero, non solum ubi serpens mu- lieri dicit, quasi capti oculis fuissent : Scit enim Deus quod qua die comederitis ex eo, aperientur oculi vestri”; sed et cum dicitur: Comederunt et aperti sunt oculi amborum ". Aperti sunt igitur corporis oculi, quos pulchre clausos tenuerant, ne ipsos dis- tractos impedirent, quominus oculo animæ vide- rent; quos autem animæ oculos hactenus habue- rant videntes et Dei ejusque paradisi contemplatione delectatos, hos meo quidem judicio propter pecca- tum clauserunt. Unde Salvator etiam noster dupli- cem hanc oculorum speciem in nobis esse sciens : In judicium, inquit, ego in hunc mundum veni, ut, qui non vident, videant; et qui vident, caci fiant . D Ubi per eos qui non vident, oculos animæ indicat quos ipsius doctrina facit perspicaces; et per eos qui vident, significat corporis oculos, quos eadem illa obcæcal, ut anima sine ulla distractione con- templetur quæ oportet. Quisquis igitur vere Chri- stianus est, huic erectus est oculus animæ, corporis vero clausus; et quantum oculus melior erigitur Rom. viii, 8, 9. 9³ II Cor. v, 10. » Gen. 111, 6. ibid. 5. ibid. 7. or Joan. IX, 39. 39. Nunc videamus ad quæ nos vocet, ut ex illo (74) "Αποθνήσκουσιν. Lege cum Bolerello, vel (75) Ὡς δειλόν γένος. Gelenius legisse videtur, (76) "Ετι γινώσκομεν. Codex Anglicanus primus, (77) laschelius in textu, εἰσῆλθον.
PG 11:1487Ὅπερ οὖν ἐν τοῖς ὁρατοῖς ἥλιος, οὔτ’ ὀφθαλμὸς ὢν οὔτ’ ὄψις ἀλλ’ ὀφθαλμῷ τε τοῦ ὁρᾶν αἴτιος καὶ ὄψει τοῦ δι’ αὐτὸν συνίστασθαι καὶ ὁρατοῖς τοῦ ὁρᾶσθαι, πᾶσιν αἰσθητοῖς τοῦ γίνεσθαι, καὶ μὴν αὐτὸς αὑτῷ τοῦ βλέπεσθαι, τοῦτο ἐν τοῖς νοητοῖς ἐκεῖνος, ὅσπερ οὔτε νοῦς οὔτε νόησις οὔτ’ ἐπιστήμη, ἀλλὰ νῷ τε τοῦ νοεῖν αἴτιος καὶ νοήσει τοῦ δι’ αὐτὸν εἶναι καὶ ἐπιστήμῃ τοῦ δι’ αὐτὸν γινώσκειν καὶ νοητοῖς ἅπασι καὶ αὐτῇ ἀληθείᾳ καὶ αὐτῇ οὐσίᾳ τοῦ εἶναι, πάντων ἐπέκεινα ὤν, ἀρρήτῳ τινὶ δυνάμει νοητός. Ταῦτ’ εἴρηται μὲν ἀνθρώποις νοῦν ἔχουσιν· εἰ δέ τι αὐτῶν καὶ ὑμεῖς συνίετε, εὖ ὑμῖν ἔχει. Καὶ πνεῦμα εἴ τι οἴεσθε κατιὸν ἐκ θεοῦ προαγγέλλειν τὰ θεῖα, τοῦτ’ ἂν εἴη τὸ πνεῦμα τὸ ταῦτα κηρύττον, οὗ δὴ πλησθέντες ἄνδρες παλαιοὶ πολλὰ κἀγαθὰ ἤγγειλαν· ὧν εἰ μὴ δύνασθε ἐπαί̈ειν, σιωπᾶτε καὶ τὴν ἑαυτῶν ἀμαθίαν ἐγκαλύπτετε καὶ μὴ λέγετε τυφλώττειν τοὺς βλέποντας καὶ χωλοὺς εἶναι τοὺς τρέχοντας, αὐτοὶ πάντῃ τὰς ψυχὰς ἀποκεχωλευμένοι καὶ ἠκρωτηριαςμένοι καὶ τῷ σώματι ζῶντες, τουτέστι τῷ νεκρῷ.
ἀπερισπάστως ἡ ψυχὴ βλέπῃ, ἃ δεῖ. Παντὸς οὖν τοῦ κατά τρόπον (78) χριστιανίζοντος ὁ τῆς ψυχῆς ἐγή γερται ὀφθαλμός, καὶ ὁ τῆς αἰσθήσεως μέμυκε· καὶ ἀνάλογον τῇ ἐγέρσει τοῦ κρείττονος ὀφθαλμοῦ, καὶ τῇ μύσει τῶν ὄψεων τῆς αἰσθήσεως νοεῖται καὶ θεωρεί ται ἑκάστῳ ὁ ἐπὶ πᾶσι Θεὸς, καὶ ὁ Υἱὸς αὐτοῦ, λόγος καὶ σοφία τυγχάνων, καὶ τὰ λοιπά. Εξῆς δὲ τοῖς ἐξετασθεῖσιν ὁ Κέλσος ὡς πρὸς πάντας Χριστιανοὺς ἀποτείνει λόγον, ὅντινα πρὸς τοὺς πάντη ἀλλοτρίους τῆς Ἰησοῦ διδασκαλίας ὁμολο- γοῦντας εἶναι εἰ ἄρα λέγειν ήρμοζεν. υφιανοί (79) γὰρ, ὡς καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω ἐλέγομεν, τὸν Ἰησοῦν ἐξ ὅλων ἀρνούμενοι, ἢ εἴτινες ἄλλοι τὰ παραπλήσια ἐκείνοις φρονοῦντές εἰσιν, οἱ τὰ εἴδωλα (80) προμνώ μενοι πλάνοι καὶ γόητες· καὶ ἐκεῖνοί εἰσιν οἱ τὰ ὀνόματα τῶν θυρωρῶν (81) ἀθλίως ἐκμανθάνοντες. Μάτην οὖν πρὸς Χριστιανούς φησι τὸ, Κἂν ἡγεμόνα τῆς ὁδοῦ ταύτης ζητῆτε, φευκτέοι μὲν ὑμῖν οἱ πλάνοι καὶ γόητες, καὶ τὰ εἴδωλα προμνώμενοι. Καὶ μηδ' ἐπιστάμενος ὅτι οἱ τοιοῦτοι οὐκ ἔλαττον Κέλ σου, ὡς γόητες, σὺν ἐκείνῳ κακῶς λέγουσι τὸν Ἰη- σοῦν καὶ πᾶσαν τὴν κατ᾿ αὐτὸν θεοσέβειαν, φησί Φύρων ἡμᾶς ἐν ἐκείνοις τῷ ἑαυτοῦ λόγῳ, ἵνα μὴ παντάπασιν ἦτε καταγέλαστοι τοὺς μὲν ἄλλους, τοὺς δεικνυμένους θεούς, ὡς εἴδωλα βλαστ φημοῦντες· τὸν δὲ καὶ αὐτῶν (82) ὡς ἀληθῶς εἰδώλων αθλιώτερον, καὶ μηδὲ εἴδωλον ἔτι, ἀλλ' ἴντως νεκρὸν, σέβοντες, καὶ Πατέρα ὅμοιον αὐτῷ ζητοῦντες. Ότι γὰρ μὴ ἐπιστάμενος τί μὲν Χρι- στιανοὶ λέγουσι, τί δὲ οἱ τοιούτους μύθους ἀναπλά- σαντες (85), ἀλλ᾽ οἰόμενος ἡμῖν προσεῖναι τὰ ἐκείνοις προσαγόμενα εγκλήματα, ταῦτα λέγει πρὸς ἡμᾶς οὐ προσόντα ἡμῖν, δῆλον ἐκ τοῦ· Διὰ τὴν μὲν δὴ τοιάνδε ἀπάτην, καὶ τοὺς θαυμαστοὺς ἐκείνους συμβούλους, καὶ τὰ δαιμόνια ῥήματα, τὰ πρὸς τον λέοντα (84), καὶ τὸν ἀμφίβιον, καὶ τὸν ὀνοειδή, καὶ τοὺς ἄλλους, καὶ τοὺς θεσπεσίους θυρωρούς, ὧν τὰ ἐνύματα ἀθλίως ἐκμανθάνοντες οἱ δύστη ναι κακῶς δαιμονᾶτε (85), καὶ ἀνασκολοπίζεσθε. Καὶ οὐκ οἶδέ γε, ὅτι οὐδεὶς τῶν τὸν λεοντοειδῆ, καὶ τὸν ὀνοειδῆ, καὶ τὸν ἀμφίβιον νομιζόντων εἶναι θυ 'Αβράξας, σοντες. να ῥήματα & πρὸς τόν, κ ι οὐκ εἶδέ γε, ὅτια CONTRA CELSUM LIB. VII. A oculique corporis occluduntur, tantum quisque in- telligit et intuetur summum Deum, et Filium ejus, qui est Verbum, Sapientia, et reliqua. B num. 28. supra adnotationem ad pag. 321; at, si mavis de imaginibus et simulacris interpretari, adi gemma - rum inscriptiones, quarum plurimæ magicis ope- rationibus inserviebant: audi etiam que Irenæus refert de Simone et Helena, lib. 1, cap. : Imagi- nem quoque Simonis habent factam ad figuram Jo- ris, et Helenæ in figuram Minerva; et has adorant. Et de Carpocratianis, cap. 24: Gnosticos se autem rocant : et imagines quasdam quidem depictas, quas- dam autem et de reliqua materia fabricatas habent, dicentes formam Christi factam a Pilato illo in tem- pore, quo fuit Jesus cum hominibus. Et has coro- nan', et proponunt eas cum imaginibus mundi philo- sophorum, videlicet cum imagine Pythagoræ, et Platonis, et Aristotelis, et reliquorum, et reliquam observationem circa eas, similiter ut gentes, faciunt. Vide Epiphanium, her. 21, pag. 58; her. 27, pag. 108; Irenæum, lib. 1, cap. 6, 7, 14, 15, 16, 19, 20, ; lib. iv, cap. 19. SPENCER. rum autem sexaginta quinque cœlorum locales posi- C D ad omnes Christianos sermonen dirigit ; quem ta- men, si habere volebat, conveniebat dirigi ad eos qui se a Jesu doctrina prorsus alienos esse proli- tentur. Nam impostores et præstigiatores illi qui si- mulacra commendant, Ophiani sunt a quibus Chri- stum omnino rejici supra diximus, et si qui alii si- milia illis docent. Illi sunt, qui misere nomina ja- nitorum ediscunt. Frustra igitur contra Christia- nos ait: Si quem hujus viæ ducem quaritis, fugiendi vobis sunt impostores et præstigiatores qui simulacra commendant. Ac nescius Jesum et omnem ab illo in- stitutam religionem non minus ab illis, ut qui vere sunt impostores, quam ab ipso conviciis lacerari, et nos cuin illis confundens: Alioquin, inquit, perris diculi fueritis, qui alios deos eosque conspicuos ut idola exsecramini; istum vero, simulacrum ipsis si- mulacris miserius, imo jam non simulacrum, sed revera mortuum colitis ipsique similem quæritis Patrem. Nam ignotum illi fuisse quid Christiani, et quid hujusmodi fabularum inventores dicant, eum- que hæc dixisse nobis non convenientia, quia puta- vit nos illosque iisdem criminationibus obnoxios esse, patet ex his verbis : Fraus illa, admirabiles illi consiliarii, verba illa mirifica quibus leonem, am- phibium, asiniformem aliosque interpellatis, divini illi janitores quorum nomina misere ediscitis, causa sunt cur infeliciter torti vitam in patibulo relinquatis. At nescit neminem eorum, qui monstra illa leoninæ et asininæ formæ et amphibium existimant viæ ad cœlum pertingentis esse janitores, constanter usque ad mortem defendere quam invenisse putat verita- tem. Sed quod a nobis ninio, ut ita loquar, pietatis studio fit, cum scilicet nos omni mortis generi cru- tiones distribuunt, similiter ut mathematici. Illorum enim theoremata accipientes, in suum characterem doctrinæ transtulerunt: esse autem principem illo- rum et propter hoc cccLxv numerum ha- bere in se. Istis tercentum sexaginta quinque loca- libus cœlorum positionibus totidem principes, vel angeli, præsidebant; quos hoc in loco Origenes Janitores vocat; ut tibi constare potest ex jam lau- dato Irenæi capite, et adnotatione nostra ad pag. quæ conceperunt, ab unoquoque principe admis- sione, cultores miseri eorum principatus ingrediun- tar. Vide Origenem contra Celsum, lib. vi, pag. 654, 655, 656. SPENCER. ad Jesum. etc. Caterum confer hune locum cum iis quæ habentur lib. vi, num. 24, 25, 26, 27, 28, 29, et seqq. Idem paulo post in margine, (78) Idem in textu, τόπον. (79) Όριανοί. Vide lib. II, cum. 12; lib. vi, (80) Είδωλα. Si per idola spectra intelligis, vide (81) Θυρωρῶν. Iren., lib. I, ep. 24 : Trecento- 40. Post ea quæ modo discussimus, Celsus quasi 633. Per horum portas, impetrata primum volis, (83) Αὐτῶν. Mallet Guietus αὐτόν, ut referattir (85) Hoeschel. et Spencer. in margine, αναπλάσε (84) lleschel. in textu, συμβόλους καὶ τὰ δαιμό (85) Herschel. in textu, κακῶς κακοδαιμονάτε.
Πρὸς ταῦτα δ’ ἡμεῖς φήσομεν, [οἱ μελετήσαντες μηδενὶ ἀπεχθάνεσθαι τῶν καλῶς λεγομένων, κἂν οἱ ἔξω τῆς πίστεως λέγωσι καλῶς, μὴ προσφιλονεικεῖν αὐτοῖς μηδὲ ζητεῖν ἀνατρέπειν τὰ ὑγιῶς ἔχοντα], ὅτι οἱ μὲν διαλοιδορούμενοι τοῖς κατὰ δύναμιν εἰς τὸν τῶν ὅλων θεὸν εὐσεβεῖν θέλουσιν, ἀποδεχόμενον ἰδιωτῶν τὴν εἰς αὐτὸν πίστιν καὶ συνετωτέρων τὴν μετὰ λόγου εἰς αὐτὸν εὐσέβειαν, μετ’ εὐχαριστίας ἐναπεμπόντων εὐχὰς τῷ δημιουργῷ τοῦ παντὸς καὶ ἀναπεμπόντων αὐτὰς ὡς δι’ ἀρχιερέως τοῦ τὴν εἰλικρινῆ θεοσέβειαν ἀνθρώποις παραστήσαντος, καὶ καλοῦντες αὐτοὺς κεχωλευμένους τὰς ψυχὰς καὶ ἠκρωτηριασμένους λέγοντες δὲ καὶ σώματι ζῶντας τῷ νεκρῷ τοὺς μελετῶντας ἀπὸ διαθέσεως λέγειν τό·
ἀπερισπάστως ἡ ψυχὴ βλέπῃ, ἃ δεῖ. Παντὸς οὖν τοῦ κατά τρόπον (78) χριστιανίζοντος ὁ τῆς ψυχῆς ἐγή γερται ὀφθαλμός, καὶ ὁ τῆς αἰσθήσεως μέμυκε· καὶ ἀνάλογον τῇ ἐγέρσει τοῦ κρείττονος ὀφθαλμοῦ, καὶ τῇ μύσει τῶν ὄψεων τῆς αἰσθήσεως νοεῖται καὶ θεωρεί ται ἑκάστῳ ὁ ἐπὶ πᾶσι Θεὸς, καὶ ὁ Υἱὸς αὐτοῦ, λόγος καὶ σοφία τυγχάνων, καὶ τὰ λοιπά. Εξῆς δὲ τοῖς ἐξετασθεῖσιν ὁ Κέλσος ὡς πρὸς πάντας Χριστιανοὺς ἀποτείνει λόγον, ὅντινα πρὸς τοὺς πάντη ἀλλοτρίους τῆς Ἰησοῦ διδασκαλίας ὁμολο- γοῦντας εἶναι εἰ ἄρα λέγειν ήρμοζεν. υφιανοί (79) γὰρ, ὡς καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω ἐλέγομεν, τὸν Ἰησοῦν ἐξ ὅλων ἀρνούμενοι, ἢ εἴτινες ἄλλοι τὰ παραπλήσια ἐκείνοις φρονοῦντές εἰσιν, οἱ τὰ εἴδωλα (80) προμνώ μενοι πλάνοι καὶ γόητες· καὶ ἐκεῖνοί εἰσιν οἱ τὰ ὀνόματα τῶν θυρωρῶν (81) ἀθλίως ἐκμανθάνοντες. Μάτην οὖν πρὸς Χριστιανούς φησι τὸ, Κἂν ἡγεμόνα τῆς ὁδοῦ ταύτης ζητῆτε, φευκτέοι μὲν ὑμῖν οἱ πλάνοι καὶ γόητες, καὶ τὰ εἴδωλα προμνώμενοι. Καὶ μηδ' ἐπιστάμενος ὅτι οἱ τοιοῦτοι οὐκ ἔλαττον Κέλ σου, ὡς γόητες, σὺν ἐκείνῳ κακῶς λέγουσι τὸν Ἰη- σοῦν καὶ πᾶσαν τὴν κατ᾿ αὐτὸν θεοσέβειαν, φησί Φύρων ἡμᾶς ἐν ἐκείνοις τῷ ἑαυτοῦ λόγῳ, ἵνα μὴ παντάπασιν ἦτε καταγέλαστοι τοὺς μὲν ἄλλους, τοὺς δεικνυμένους θεούς, ὡς εἴδωλα βλαστ φημοῦντες· τὸν δὲ καὶ αὐτῶν (82) ὡς ἀληθῶς εἰδώλων αθλιώτερον, καὶ μηδὲ εἴδωλον ἔτι, ἀλλ' ἴντως νεκρὸν, σέβοντες, καὶ Πατέρα ὅμοιον αὐτῷ ζητοῦντες. Ότι γὰρ μὴ ἐπιστάμενος τί μὲν Χρι- στιανοὶ λέγουσι, τί δὲ οἱ τοιούτους μύθους ἀναπλά- σαντες (85), ἀλλ᾽ οἰόμενος ἡμῖν προσεῖναι τὰ ἐκείνοις προσαγόμενα εγκλήματα, ταῦτα λέγει πρὸς ἡμᾶς οὐ προσόντα ἡμῖν, δῆλον ἐκ τοῦ· Διὰ τὴν μὲν δὴ τοιάνδε ἀπάτην, καὶ τοὺς θαυμαστοὺς ἐκείνους συμβούλους, καὶ τὰ δαιμόνια ῥήματα, τὰ πρὸς τον λέοντα (84), καὶ τὸν ἀμφίβιον, καὶ τὸν ὀνοειδή, καὶ τοὺς ἄλλους, καὶ τοὺς θεσπεσίους θυρωρούς, ὧν τὰ ἐνύματα ἀθλίως ἐκμανθάνοντες οἱ δύστη ναι κακῶς δαιμονᾶτε (85), καὶ ἀνασκολοπίζεσθε. Καὶ οὐκ οἶδέ γε, ὅτι οὐδεὶς τῶν τὸν λεοντοειδῆ, καὶ τὸν ὀνοειδῆ, καὶ τὸν ἀμφίβιον νομιζόντων εἶναι θυ 'Αβράξας, σοντες. να ῥήματα & πρὸς τόν, κ ι οὐκ εἶδέ γε, ὅτια CONTRA CELSUM LIB. VII. A oculique corporis occluduntur, tantum quisque in- telligit et intuetur summum Deum, et Filium ejus, qui est Verbum, Sapientia, et reliqua. B num. 28. supra adnotationem ad pag. 321; at, si mavis de imaginibus et simulacris interpretari, adi gemma - rum inscriptiones, quarum plurimæ magicis ope- rationibus inserviebant: audi etiam que Irenæus refert de Simone et Helena, lib. 1, cap. : Imagi- nem quoque Simonis habent factam ad figuram Jo- ris, et Helenæ in figuram Minerva; et has adorant. Et de Carpocratianis, cap. 24: Gnosticos se autem rocant : et imagines quasdam quidem depictas, quas- dam autem et de reliqua materia fabricatas habent, dicentes formam Christi factam a Pilato illo in tem- pore, quo fuit Jesus cum hominibus. Et has coro- nan', et proponunt eas cum imaginibus mundi philo- sophorum, videlicet cum imagine Pythagoræ, et Platonis, et Aristotelis, et reliquorum, et reliquam observationem circa eas, similiter ut gentes, faciunt. Vide Epiphanium, her. 21, pag. 58; her. 27, pag. 108; Irenæum, lib. 1, cap. 6, 7, 14, 15, 16, 19, 20, ; lib. iv, cap. 19. SPENCER. rum autem sexaginta quinque cœlorum locales posi- C D ad omnes Christianos sermonen dirigit ; quem ta- men, si habere volebat, conveniebat dirigi ad eos qui se a Jesu doctrina prorsus alienos esse proli- tentur. Nam impostores et præstigiatores illi qui si- mulacra commendant, Ophiani sunt a quibus Chri- stum omnino rejici supra diximus, et si qui alii si- milia illis docent. Illi sunt, qui misere nomina ja- nitorum ediscunt. Frustra igitur contra Christia- nos ait: Si quem hujus viæ ducem quaritis, fugiendi vobis sunt impostores et præstigiatores qui simulacra commendant. Ac nescius Jesum et omnem ab illo in- stitutam religionem non minus ab illis, ut qui vere sunt impostores, quam ab ipso conviciis lacerari, et nos cuin illis confundens: Alioquin, inquit, perris diculi fueritis, qui alios deos eosque conspicuos ut idola exsecramini; istum vero, simulacrum ipsis si- mulacris miserius, imo jam non simulacrum, sed revera mortuum colitis ipsique similem quæritis Patrem. Nam ignotum illi fuisse quid Christiani, et quid hujusmodi fabularum inventores dicant, eum- que hæc dixisse nobis non convenientia, quia puta- vit nos illosque iisdem criminationibus obnoxios esse, patet ex his verbis : Fraus illa, admirabiles illi consiliarii, verba illa mirifica quibus leonem, am- phibium, asiniformem aliosque interpellatis, divini illi janitores quorum nomina misere ediscitis, causa sunt cur infeliciter torti vitam in patibulo relinquatis. At nescit neminem eorum, qui monstra illa leoninæ et asininæ formæ et amphibium existimant viæ ad cœlum pertingentis esse janitores, constanter usque ad mortem defendere quam invenisse putat verita- tem. Sed quod a nobis ninio, ut ita loquar, pietatis studio fit, cum scilicet nos omni mortis generi cru- tiones distribuunt, similiter ut mathematici. Illorum enim theoremata accipientes, in suum characterem doctrinæ transtulerunt: esse autem principem illo- rum et propter hoc cccLxv numerum ha- bere in se. Istis tercentum sexaginta quinque loca- libus cœlorum positionibus totidem principes, vel angeli, præsidebant; quos hoc in loco Origenes Janitores vocat; ut tibi constare potest ex jam lau- dato Irenæi capite, et adnotatione nostra ad pag. quæ conceperunt, ab unoquoque principe admis- sione, cultores miseri eorum principatus ingrediun- tar. Vide Origenem contra Celsum, lib. vi, pag. 654, 655, 656. SPENCER. ad Jesum. etc. Caterum confer hune locum cum iis quæ habentur lib. vi, num. 24, 25, 26, 27, 28, 29, et seqq. Idem paulo post in margine, (78) Idem in textu, τόπον. (79) Όριανοί. Vide lib. II, cum. 12; lib. vi, (80) Είδωλα. Si per idola spectra intelligis, vide (81) Θυρωρῶν. Iren., lib. I, ep. 24 : Trecento- 40. Post ea quæ modo discussimus, Celsus quasi 633. Per horum portas, impetrata primum volis, (83) Αὐτῶν. Mallet Guietus αὐτόν, ut referattir (85) Hoeschel. et Spencer. in margine, αναπλάσε (84) lleschel. in textu, συμβόλους καὶ τὰ δαιμό (85) Herschel. in textu, κακῶς κακοδαιμονάτε.
Ἐν σαρκὶ γὰρ ζῶντες οὐ κατὰ σάρκα στρατευόμεθα, τὰ γὰρ ὅπλα τῆς στρατείας ἡμῶν οὐ σαρκικὰ ἀλλὰ δυνατὰ τῷ θεῷ ὁράτωσαν μὴ κατ’ αὐτὸ τοῦτο [τὸ] λέγειν κακῶς ἀνθρώπους, εὐχομένους εἶναι θεοῦ, τὰς ψυχὰς ἑαυτῶν χωλὰς κατασκευάζωσι [καὶ] τὸν ἔσω ἑαυτῶν ἄνθρωπον ἀκρωτηριάζωσιν, ἀποκόπτοντες αὐτοῦ διὰ τῶν εἰς ἑτέρους δυσφημιῶν, τοὺς καλῶς βιοῦν ἐθέλοντας, τὸ ἐπιεικὲς καὶ τὸ εὐσταθές, ἐνεσπαρμένα φυσικῶς ὑπὸ τοῦ δημιουργοῦ τῇ λογικῇ φύσει. Οἱ δὲ πρὸς ἑτέροις μαθόντες ἀπὸ τοῦ θείου λόγου καὶ ποιοῦντες καὶ τὸ λοιδορούμενοι εὐλογεῖν, διωκόμενοι ἀνέχεσθαι, δυσφημούμενοι παρακαλεῖν, οὗτοι ἂν εἶεν οἱ τὰς τῆς ψυχῆς βάσεις ὀρθώσαντες καὶ ὅλην τὴν ψυχὴν καθαίροντες καὶ εὐτρεπίζοντες·
ἀπερισπάστως ἡ ψυχὴ βλέπῃ, ἃ δεῖ. Παντὸς οὖν τοῦ κατά τρόπον (78) χριστιανίζοντος ὁ τῆς ψυχῆς ἐγή γερται ὀφθαλμός, καὶ ὁ τῆς αἰσθήσεως μέμυκε· καὶ ἀνάλογον τῇ ἐγέρσει τοῦ κρείττονος ὀφθαλμοῦ, καὶ τῇ μύσει τῶν ὄψεων τῆς αἰσθήσεως νοεῖται καὶ θεωρεί ται ἑκάστῳ ὁ ἐπὶ πᾶσι Θεὸς, καὶ ὁ Υἱὸς αὐτοῦ, λόγος καὶ σοφία τυγχάνων, καὶ τὰ λοιπά. Εξῆς δὲ τοῖς ἐξετασθεῖσιν ὁ Κέλσος ὡς πρὸς πάντας Χριστιανοὺς ἀποτείνει λόγον, ὅντινα πρὸς τοὺς πάντη ἀλλοτρίους τῆς Ἰησοῦ διδασκαλίας ὁμολο- γοῦντας εἶναι εἰ ἄρα λέγειν ήρμοζεν. υφιανοί (79) γὰρ, ὡς καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω ἐλέγομεν, τὸν Ἰησοῦν ἐξ ὅλων ἀρνούμενοι, ἢ εἴτινες ἄλλοι τὰ παραπλήσια ἐκείνοις φρονοῦντές εἰσιν, οἱ τὰ εἴδωλα (80) προμνώ μενοι πλάνοι καὶ γόητες· καὶ ἐκεῖνοί εἰσιν οἱ τὰ ὀνόματα τῶν θυρωρῶν (81) ἀθλίως ἐκμανθάνοντες. Μάτην οὖν πρὸς Χριστιανούς φησι τὸ, Κἂν ἡγεμόνα τῆς ὁδοῦ ταύτης ζητῆτε, φευκτέοι μὲν ὑμῖν οἱ πλάνοι καὶ γόητες, καὶ τὰ εἴδωλα προμνώμενοι. Καὶ μηδ' ἐπιστάμενος ὅτι οἱ τοιοῦτοι οὐκ ἔλαττον Κέλ σου, ὡς γόητες, σὺν ἐκείνῳ κακῶς λέγουσι τὸν Ἰη- σοῦν καὶ πᾶσαν τὴν κατ᾿ αὐτὸν θεοσέβειαν, φησί Φύρων ἡμᾶς ἐν ἐκείνοις τῷ ἑαυτοῦ λόγῳ, ἵνα μὴ παντάπασιν ἦτε καταγέλαστοι τοὺς μὲν ἄλλους, τοὺς δεικνυμένους θεούς, ὡς εἴδωλα βλαστ φημοῦντες· τὸν δὲ καὶ αὐτῶν (82) ὡς ἀληθῶς εἰδώλων αθλιώτερον, καὶ μηδὲ εἴδωλον ἔτι, ἀλλ' ἴντως νεκρὸν, σέβοντες, καὶ Πατέρα ὅμοιον αὐτῷ ζητοῦντες. Ότι γὰρ μὴ ἐπιστάμενος τί μὲν Χρι- στιανοὶ λέγουσι, τί δὲ οἱ τοιούτους μύθους ἀναπλά- σαντες (85), ἀλλ᾽ οἰόμενος ἡμῖν προσεῖναι τὰ ἐκείνοις προσαγόμενα εγκλήματα, ταῦτα λέγει πρὸς ἡμᾶς οὐ προσόντα ἡμῖν, δῆλον ἐκ τοῦ· Διὰ τὴν μὲν δὴ τοιάνδε ἀπάτην, καὶ τοὺς θαυμαστοὺς ἐκείνους συμβούλους, καὶ τὰ δαιμόνια ῥήματα, τὰ πρὸς τον λέοντα (84), καὶ τὸν ἀμφίβιον, καὶ τὸν ὀνοειδή, καὶ τοὺς ἄλλους, καὶ τοὺς θεσπεσίους θυρωρούς, ὧν τὰ ἐνύματα ἀθλίως ἐκμανθάνοντες οἱ δύστη ναι κακῶς δαιμονᾶτε (85), καὶ ἀνασκολοπίζεσθε. Καὶ οὐκ οἶδέ γε, ὅτι οὐδεὶς τῶν τὸν λεοντοειδῆ, καὶ τὸν ὀνοειδῆ, καὶ τὸν ἀμφίβιον νομιζόντων εἶναι θυ 'Αβράξας, σοντες. να ῥήματα & πρὸς τόν, κ ι οὐκ εἶδέ γε, ὅτια CONTRA CELSUM LIB. VII. A oculique corporis occluduntur, tantum quisque in- telligit et intuetur summum Deum, et Filium ejus, qui est Verbum, Sapientia, et reliqua. B num. 28. supra adnotationem ad pag. 321; at, si mavis de imaginibus et simulacris interpretari, adi gemma - rum inscriptiones, quarum plurimæ magicis ope- rationibus inserviebant: audi etiam que Irenæus refert de Simone et Helena, lib. 1, cap. : Imagi- nem quoque Simonis habent factam ad figuram Jo- ris, et Helenæ in figuram Minerva; et has adorant. Et de Carpocratianis, cap. 24: Gnosticos se autem rocant : et imagines quasdam quidem depictas, quas- dam autem et de reliqua materia fabricatas habent, dicentes formam Christi factam a Pilato illo in tem- pore, quo fuit Jesus cum hominibus. Et has coro- nan', et proponunt eas cum imaginibus mundi philo- sophorum, videlicet cum imagine Pythagoræ, et Platonis, et Aristotelis, et reliquorum, et reliquam observationem circa eas, similiter ut gentes, faciunt. Vide Epiphanium, her. 21, pag. 58; her. 27, pag. 108; Irenæum, lib. 1, cap. 6, 7, 14, 15, 16, 19, 20, ; lib. iv, cap. 19. SPENCER. rum autem sexaginta quinque cœlorum locales posi- C D ad omnes Christianos sermonen dirigit ; quem ta- men, si habere volebat, conveniebat dirigi ad eos qui se a Jesu doctrina prorsus alienos esse proli- tentur. Nam impostores et præstigiatores illi qui si- mulacra commendant, Ophiani sunt a quibus Chri- stum omnino rejici supra diximus, et si qui alii si- milia illis docent. Illi sunt, qui misere nomina ja- nitorum ediscunt. Frustra igitur contra Christia- nos ait: Si quem hujus viæ ducem quaritis, fugiendi vobis sunt impostores et præstigiatores qui simulacra commendant. Ac nescius Jesum et omnem ab illo in- stitutam religionem non minus ab illis, ut qui vere sunt impostores, quam ab ipso conviciis lacerari, et nos cuin illis confundens: Alioquin, inquit, perris diculi fueritis, qui alios deos eosque conspicuos ut idola exsecramini; istum vero, simulacrum ipsis si- mulacris miserius, imo jam non simulacrum, sed revera mortuum colitis ipsique similem quæritis Patrem. Nam ignotum illi fuisse quid Christiani, et quid hujusmodi fabularum inventores dicant, eum- que hæc dixisse nobis non convenientia, quia puta- vit nos illosque iisdem criminationibus obnoxios esse, patet ex his verbis : Fraus illa, admirabiles illi consiliarii, verba illa mirifica quibus leonem, am- phibium, asiniformem aliosque interpellatis, divini illi janitores quorum nomina misere ediscitis, causa sunt cur infeliciter torti vitam in patibulo relinquatis. At nescit neminem eorum, qui monstra illa leoninæ et asininæ formæ et amphibium existimant viæ ad cœlum pertingentis esse janitores, constanter usque ad mortem defendere quam invenisse putat verita- tem. Sed quod a nobis ninio, ut ita loquar, pietatis studio fit, cum scilicet nos omni mortis generi cru- tiones distribuunt, similiter ut mathematici. Illorum enim theoremata accipientes, in suum characterem doctrinæ transtulerunt: esse autem principem illo- rum et propter hoc cccLxv numerum ha- bere in se. Istis tercentum sexaginta quinque loca- libus cœlorum positionibus totidem principes, vel angeli, præsidebant; quos hoc in loco Origenes Janitores vocat; ut tibi constare potest ex jam lau- dato Irenæi capite, et adnotatione nostra ad pag. quæ conceperunt, ab unoquoque principe admis- sione, cultores miseri eorum principatus ingrediun- tar. Vide Origenem contra Celsum, lib. vi, pag. 654, 655, 656. SPENCER. ad Jesum. etc. Caterum confer hune locum cum iis quæ habentur lib. vi, num. 24, 25, 26, 27, 28, 29, et seqq. Idem paulo post in margine, (78) Idem in textu, τόπον. (79) Όριανοί. Vide lib. II, cum. 12; lib. vi, (80) Είδωλα. Si per idola spectra intelligis, vide (81) Θυρωρῶν. Iren., lib. I, ep. 24 : Trecento- 40. Post ea quæ modo discussimus, Celsus quasi 633. Per horum portas, impetrata primum volis, (83) Αὐτῶν. Mallet Guietus αὐτόν, ut referattir (85) Hoeschel. et Spencer. in margine, αναπλάσε (84) lleschel. in textu, συμβόλους καὶ τὰ δαιμό (85) Herschel. in textu, κακῶς κακοδαιμονάτε.
PG 11:1489οὐχ ἵνα λέξεσι μόναις οὐσίαν ἀπὸ γενέσεως χωρίζωσι καὶ νοητὸν ἀπὸ ὁρατοῦ, καὶ τὴν μὲν ἀλήθειαν τῇ οὐσίᾳ συνάπτωσι τὴν δὲ μετὰ γενέσεως πλάνην παντὶ τρόπῳ φεύγωσι, σκοποῦντες, ὡς ἔμαθον, οὐ τὰ γενέσεως, ἅπερ ἐστὶ βλεπόμενα καὶ διὰ τοῦτο πρόσκαιρα, ἀλλὰ τὰ κρείττονα, εἴτ’ οὐσίαν αὐτά τις βούλεται καλεῖν εἴτε διὰ τὸ νοητὰ τυγχάνειν ἀόρατα εἴτε διὰ τὸ ἔξω αἰσθήσεως εἶναι αὐτῶν τὴν φύσιν μὴ βλεπόμενα. Οὕτω δὲ καὶ τοῖς γενέσεως ἐνορῶσιν οἱ τοῦ Ἰησοῦ μαθηταί, ὥστε οἱονεὶ ἐπιβάθρᾳ χρῆσθαι αὐτοῖς πρὸς τὴν κατανόησιν τῆς τῶν νοητῶν φύσεως· Τὰ γὰρ ἀόρατα τοῦ θεοῦ ἀπὸ κτίσεως κόσμου, τουτέστι τὰ νοητά, τοῖς ποιήμασι νοούμενα ἐν τῷ νοεῖσθαι καθορᾶται. Καὶ οὐχ ἵστανταί γε ἀναβάντες ἀπὸ τῶν τοῦ κόσμου κτισμάτων ἐν τοῖς ἀοράτοις τοῦ θεοῦ· ἀλλὰ γὰρ ἱκανῶς ἐκείνοις ἐγγυμνασάμενοι καὶ συνιέντες αὐτὰ ἀναβαίνουσιν ἐπὶ τὴν ἀί̈διον δύναμιν τοῦ θεοῦ καὶ ἁπαξαπλῶς τὴν θεότητα αὐτοῦ, ἐπιστάμενοι ὅτι ὁ μὲν φιλάνθρωπος θεὸς τὴν ἀλήθειαν καὶ τὸ ἑαυτοῦ γνωστὸν ἐφανέρωσεν οὐ μόνον τοῖς ἀνακειμένοις αὐτῷ ἀλλὰ καί τισι τῶν ἔξω τῆς εἰλικρινοῦς θεοσεβείας καὶ εἰς αὐτὸν εὐσεβείας·
Δ ρωροὺς τῆς ἀνόδου, ἕως θανάτου (86) ἵσταται κἂν ὑπὲρ τῆς φαινομένης αὐτῷ ἀληθείας. Ἀλλὰ τὸ ὑφ' ἡμῶν δι᾿ εὐσεβείας, ἵν' οὕτως εἴπω, ὑπερβολὴν γινό μενον, παρεχόντων ἑαυτοὺς παντί τρόπῳ θανάτου, καὶ τὸ ἀνασκολοπίζεσθαι (87), ἐκείνοις προσάγει τοῖς μηδὲν τούτων πάσχουσιν· ἡμῖν δὲ (88), τοῖς ἀνα- σκολοπιζομένοις δι᾽ εὐσέβειαν, ὀνειδίζει τὴν ἐκείνων περὶ τὸν λεοντοειδῆ καὶ τὸν ἀμφίβιον, καὶ τὰ λοιπὰ μυθοποιίαν. Οὐ διὰ Κέλσον τοίνυν φεύγομεν τὸν περὶ λεοντοειδοῦς καὶ τῶν λοιπῶν λόγον· οὐδὲ γὰρ τὴν ἀρχὴν τοιοῦτόν τι παρειλήφαμεν· ἀλλ' ἀκολουθοῦντες τῇ διδασκαλίᾳ Ἰησοῦ τὰ ἐναντία ἐκείνοις λέγομεν, οὐ συγκατατιθέμενοι τῷ τοιόνδε εἶναι τῷ προσώπῳ τὸν Μιχαὴλ, καὶ τοιόνδε ἑτερόν τινα τῶν προκατειλεγμένων (89). οὐκ ἀπορήσοντας παλαιῶν ἡγεμόνων καὶ ἱερῶν ἀν δρῶν, κατανοητέον. Ἀναπέμπει ἡμᾶς ἐπὶ ἐνθέους, ὡς λέγει, ποιητάς, καὶ σοφούς, καὶ φιλοσόφους, μὴ τιθεὶς αὐτοῖς ὀνόματα (90) · καὶ τοὺς ὁδηγοὺς δείξειν ἐπαγγελλόμενος, ἀορίστως ἀποφαίνεται τοὺς ἐνθέους ποιητάς, καὶ σοφούς, καὶ φιλοσόφους. Εἰ δ' ἐτίθει τὰ ὀνόματα ἑκάστου τούτων, καὶ ἀγωνίζεσθαι εύλογον ἡμῖν ἐφαίνετο, ὅτι τυφλώττοντας περὶ τὴν ἀλήθειαν ὁδηγοὺς ἡμῖν δίδωσιν, ἵνα σφάλωμεν· ἦ, εἰ καὶ μὴ πάνυ τυφλώττοντας, περὶ πολλά γε τῆς ἀληθείας δόγματα ἐσφαλμένους. Εἴτ' οὖν Ορφέα βούλεται ἔνθεον εἶναι ποιητήν, εἴτε Παρμενίδην, εἶτ' Εμπε δοκλέα, εἴτε καὶ αὐτὸν Ὅμηρον, ἢ καὶ Ἡσίοδον δεικνύτω ὁ βουλόμενος, πῶς βέλτιον ὁδεύσουσιν οἱ τοιούτοις ὁδηγοῖς χρώμενοι, καὶ ὠφέληνται περί τῶν (91) κατὰ τὸν βίον, παρὰ τοὺς καταλιπόντας διὰ τὴν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίαν πάντα ἀγάλματα καὶ ἱδρύματα, ἀλλὰ καὶ πᾶσαν Ἰουδαϊκὴν δεισιδαι μονίαν, καὶ πρὸς μόνον ἀναβλέποντας διὰ τοῦ Λόγου τοῦ Θεοῦ τὸν Πατέρα τοῦ Λόγου Θεόν. Τίνες δὲ καὶ οἱ σοφοὶ ἢ οἱ φιλόσοφοι, παρ' ὧν βούλεται πολλὰ καὶ θεῖα ἀκοῦσαι ἡμᾶς Κέλσος, καταλιπόντας θερά ποντα Θεοῦ Μωϋσέα, καὶ προφήτας τοῦ τῶν ὅλων δημιουργοῦ, ἀληθῶς ἐνθέως μυρία ὅσα εἰρηκότας καὶ αὐτὸν ἐπιλάμψαντα τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, καὶ καταγγείλαντα ὁδὸν θεοσεβείας, καὶ μηδένα τὸ ὅσον ἐφ' ἑαυτῷ ἄγευστον καταλιπόντα τῶν ἰδίων μυστη ρίων, ἀλλὰ δι᾽ ὑπερβάλλουσαν φιλανθρωπίαν ἔχοντα μὲν διδόναι τοῖς συνετωτέροις θεολογίαν, ἐπάραι την ψυχὴν ἀπὸ τῶν τῇδε πραγμάτων δυναμένην· οὐδὲν δ' ἧττον συγκαταβαίνοντα καὶ ταῖς ὑποδεεστέραις ἕξεσιν ἰδιωτῶν ἀνδρῶν καὶ ἀπλουστέρων γυναικών, οἰκετῶν τε, καὶ ἀπαξαπλῶς τῶν ὑπὸ μηδενὸς ἢ Ἰησοῦ μόνου βεβοηθημένων πρὸς τὸ ὡς ἐνεχώρει βέλτιον αὐτοὺς βιοῦν μετὰ δογμάτων ὧν ἐδύναντο περί θεοῦ χωρεῖν ; ανασκολοπίζεσθαι. κατειλεγμένων. Μος μεν τίνι δὲ καὶ ἕπεσθαι, τίσι δὲ καὶ ἕπεσθαι. Εἶτα μετὰ ταῦτα, ὡς ἐπὶ ἐνεργέστερον διδάσκα ὡς οὐκ ἀπορήσοντας, ούχ, ἀπορήσοντας, εὐπορήσοντας. οὐκ αὐτῶν τὰ ὀνόματα. ἀορίστους ἀποφαίνεται. ORIGENIS cisque supplicio exponimus, id illis tribuit qui nihil simile perferunt; nobis autem, qui pietatis causa cruci affigimur, illorum de portento leoninæ formæ, de amphibio cæterisque rebus fabulam objicit. Quod igitur a doctrina de angelo leonina specie et a cæteris illorum ineptiis abhorremus, hujus rei Celsus nobis non est auctor; neque enim ab initio hujusmodi quidpiam accepimus; sed si non assentimur Mi- chaelem aut alium ex recensitis esse hac aut illa forma, in causa est Jesu doctrina quam sequimur et ex qua contraria illis dicere discimus. B præire duces, ut ne nobis veteres et sacri deficiant. Nos ablegat ad poetas, ut ait, divinitus allatus, ad b sapientes, ad philosophos, quorum nomina non de- notat. Pollicitus se duces monstraturum esse, ge- neratim indicat poetas numine allatos, sapientes, philosophos. Si uniuscujusque nomen attulisset, nostri officii esse duxissemus demonstrare, ab ipso nobis cæcos erga veritatem duces dari, ut in erro- rem inducamur; aut si non omnino cæci sunt, eos tamen a veritate in multis dogmatis aberrasse. Sive igitur Orpheus, sive Parmenides, sive Empedocles, sive Homerus ipse, aut etiam Hesiodus ille sit quem poetam divinitus inspiratum esse vult, ostendat qui voluerit, quomodo qui ducibus illis utuntur, ii meliorem viam sequantur et rectius mores compo- nant, quam qui, simulacris omnibus statuisque Jesu C doctrinæ posthabitis, relicta etiam Judaica superstitione, per Verbum Dei ad solum Deum Verbi Patrem oculos tollunt. Ecqui sunt autem illi sive sapientes, sive philosophi, a quibus multa eaque divina vult nos audire Celsus, eosque anteponere Moysi Dei cultori, conditoris omnium prophetis, qui vere divinitus amati innumera dixerunt; illi etiam qui hominum generi illuxit, qui divini cultus annuntiavit viam, qui quantum in se est neminem relinquit mysteriorum suorum expertem, sed pre- pter immensam humanitatem prudentioribus qui- dem theologiam largitur eorum animis a presenti bus negotiis attollendis parem, infirmioribus vero hominum imperitorum, simplicium feminarum, et vernarum viribus se attemperat, uno verbo omni. b bus, qui a nemine alio quain a solo Jesu auxilium acceperunt ad melius vivendum quantum facultas ſerebat, dogmatibus de Deo instructi quæ capere poterant? lib. vi, num 11. mss. inal- lem cum Boberello Ibidem, Guieto delendum videtur nisi forte, inquit, pro scribendum sit Particulanı Gelenius non agno- scil. Ego retinendam censeo. Bolerello, Paulo post Hasche lius in textu label, Basileensi. 41. Consideremus nunc ecquos velit Celsus nobis Τίνι δὲ καὶ ἔπεσθαι ἡμᾶς ὁ Κέλσος βούλεται, ὡς 42. Post hæc nos remittit ad Platonem tanquam (86) Ἕως θανάτου. Vide supra adnotationes ad (87) Τὸ ἀνασκολπίζεσθαι. Legit Boherellus, τῷ (88) In antea editis deest δέ, quod restituunt (89) Mss., προκατειλεγμένων. Libb. antea editi, (90) Αὐτοῖς ὀνόματα. Melius forte legas cum (91) Περὶ τῶν. Hæc absunt a codd. Regio et
τινὲς δὲ τῶν θεοῦ προνοίᾳ ἀναβεβηκότων ἐπὶ τὴν τῶν τηλικούτων γνῶσιν οὐκ ἄξια τῆς γνώσεως δρῶντες ἀσεβοῦσι καὶ τὴν ἀλήθειαν ἐν ἀδικίᾳ κατέχουσιν, οὐδ’ ἀπολογίας ἔτι χώραν ἐπὶ τῇ γνώσει τῶν τηλικούτων ἔχειν δυνάμενοι παρὰ τῷ θεῷ. Μαρτυροῦνται γοῦν ὑπὸ τοῦ θείου λόγου οἱ τὰ παρὰ τῷ Κέλσῳ ἐκκείμενα καταλαβόντες καὶ κατὰ τὰ δόγματα ταῦτα φιλοσοφεῖν ἐπαγγελλόμενοι ὅτι γνόντες τὸν θεὸν οὐχ ὡς θεὸν ἐδόξασαν ἢ εὐχαρίστησαν, ἀλλ’ ἐματαιώθησαν ἐν τοῖς διαλογισμοῖς αὐτῶν, καὶ ἐσκοτίσθη μετὰ τὸ τηλικοῦτο φῶς τῆς περὶ ὧν ἐφανέρωσεν αὐτοῖς ὁ θεὸς γνώσεως ἡ ἐπειγομένη ἀσύνετος αὐτῶν καρδία. Ἔστι γοῦν ἰδεῖν, τίνα τρόπον οἱ φάσκοντες εἶναι σοφοὶ μεγάλης μωρίας δείγματα ἐμφαίνουσιν, ὅτε μετὰ τοὺς τηλικούτους ἐν ταῖς διατριβαῖς περὶ θεοῦ καὶ τῶν νοητῶν λόγους ἠλλάξαντο τὴν δόξαν τοῦ ἀφθάρτου θεοῦ ἐν ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀνθρώπου καὶ πετεινῶν καὶ τετραπόδων καὶ ἑρπετῶν.
Δ ρωροὺς τῆς ἀνόδου, ἕως θανάτου (86) ἵσταται κἂν ὑπὲρ τῆς φαινομένης αὐτῷ ἀληθείας. Ἀλλὰ τὸ ὑφ' ἡμῶν δι᾿ εὐσεβείας, ἵν' οὕτως εἴπω, ὑπερβολὴν γινό μενον, παρεχόντων ἑαυτοὺς παντί τρόπῳ θανάτου, καὶ τὸ ἀνασκολοπίζεσθαι (87), ἐκείνοις προσάγει τοῖς μηδὲν τούτων πάσχουσιν· ἡμῖν δὲ (88), τοῖς ἀνα- σκολοπιζομένοις δι᾽ εὐσέβειαν, ὀνειδίζει τὴν ἐκείνων περὶ τὸν λεοντοειδῆ καὶ τὸν ἀμφίβιον, καὶ τὰ λοιπὰ μυθοποιίαν. Οὐ διὰ Κέλσον τοίνυν φεύγομεν τὸν περὶ λεοντοειδοῦς καὶ τῶν λοιπῶν λόγον· οὐδὲ γὰρ τὴν ἀρχὴν τοιοῦτόν τι παρειλήφαμεν· ἀλλ' ἀκολουθοῦντες τῇ διδασκαλίᾳ Ἰησοῦ τὰ ἐναντία ἐκείνοις λέγομεν, οὐ συγκατατιθέμενοι τῷ τοιόνδε εἶναι τῷ προσώπῳ τὸν Μιχαὴλ, καὶ τοιόνδε ἑτερόν τινα τῶν προκατειλεγμένων (89). οὐκ ἀπορήσοντας παλαιῶν ἡγεμόνων καὶ ἱερῶν ἀν δρῶν, κατανοητέον. Ἀναπέμπει ἡμᾶς ἐπὶ ἐνθέους, ὡς λέγει, ποιητάς, καὶ σοφούς, καὶ φιλοσόφους, μὴ τιθεὶς αὐτοῖς ὀνόματα (90) · καὶ τοὺς ὁδηγοὺς δείξειν ἐπαγγελλόμενος, ἀορίστως ἀποφαίνεται τοὺς ἐνθέους ποιητάς, καὶ σοφούς, καὶ φιλοσόφους. Εἰ δ' ἐτίθει τὰ ὀνόματα ἑκάστου τούτων, καὶ ἀγωνίζεσθαι εύλογον ἡμῖν ἐφαίνετο, ὅτι τυφλώττοντας περὶ τὴν ἀλήθειαν ὁδηγοὺς ἡμῖν δίδωσιν, ἵνα σφάλωμεν· ἦ, εἰ καὶ μὴ πάνυ τυφλώττοντας, περὶ πολλά γε τῆς ἀληθείας δόγματα ἐσφαλμένους. Εἴτ' οὖν Ορφέα βούλεται ἔνθεον εἶναι ποιητήν, εἴτε Παρμενίδην, εἶτ' Εμπε δοκλέα, εἴτε καὶ αὐτὸν Ὅμηρον, ἢ καὶ Ἡσίοδον δεικνύτω ὁ βουλόμενος, πῶς βέλτιον ὁδεύσουσιν οἱ τοιούτοις ὁδηγοῖς χρώμενοι, καὶ ὠφέληνται περί τῶν (91) κατὰ τὸν βίον, παρὰ τοὺς καταλιπόντας διὰ τὴν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ διδασκαλίαν πάντα ἀγάλματα καὶ ἱδρύματα, ἀλλὰ καὶ πᾶσαν Ἰουδαϊκὴν δεισιδαι μονίαν, καὶ πρὸς μόνον ἀναβλέποντας διὰ τοῦ Λόγου τοῦ Θεοῦ τὸν Πατέρα τοῦ Λόγου Θεόν. Τίνες δὲ καὶ οἱ σοφοὶ ἢ οἱ φιλόσοφοι, παρ' ὧν βούλεται πολλὰ καὶ θεῖα ἀκοῦσαι ἡμᾶς Κέλσος, καταλιπόντας θερά ποντα Θεοῦ Μωϋσέα, καὶ προφήτας τοῦ τῶν ὅλων δημιουργοῦ, ἀληθῶς ἐνθέως μυρία ὅσα εἰρηκότας καὶ αὐτὸν ἐπιλάμψαντα τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, καὶ καταγγείλαντα ὁδὸν θεοσεβείας, καὶ μηδένα τὸ ὅσον ἐφ' ἑαυτῷ ἄγευστον καταλιπόντα τῶν ἰδίων μυστη ρίων, ἀλλὰ δι᾽ ὑπερβάλλουσαν φιλανθρωπίαν ἔχοντα μὲν διδόναι τοῖς συνετωτέροις θεολογίαν, ἐπάραι την ψυχὴν ἀπὸ τῶν τῇδε πραγμάτων δυναμένην· οὐδὲν δ' ἧττον συγκαταβαίνοντα καὶ ταῖς ὑποδεεστέραις ἕξεσιν ἰδιωτῶν ἀνδρῶν καὶ ἀπλουστέρων γυναικών, οἰκετῶν τε, καὶ ἀπαξαπλῶς τῶν ὑπὸ μηδενὸς ἢ Ἰησοῦ μόνου βεβοηθημένων πρὸς τὸ ὡς ἐνεχώρει βέλτιον αὐτοὺς βιοῦν μετὰ δογμάτων ὧν ἐδύναντο περί θεοῦ χωρεῖν ; ανασκολοπίζεσθαι. κατειλεγμένων. Μος μεν τίνι δὲ καὶ ἕπεσθαι, τίσι δὲ καὶ ἕπεσθαι. Εἶτα μετὰ ταῦτα, ὡς ἐπὶ ἐνεργέστερον διδάσκα ὡς οὐκ ἀπορήσοντας, ούχ, ἀπορήσοντας, εὐπορήσοντας. οὐκ αὐτῶν τὰ ὀνόματα. ἀορίστους ἀποφαίνεται. ORIGENIS cisque supplicio exponimus, id illis tribuit qui nihil simile perferunt; nobis autem, qui pietatis causa cruci affigimur, illorum de portento leoninæ formæ, de amphibio cæterisque rebus fabulam objicit. Quod igitur a doctrina de angelo leonina specie et a cæteris illorum ineptiis abhorremus, hujus rei Celsus nobis non est auctor; neque enim ab initio hujusmodi quidpiam accepimus; sed si non assentimur Mi- chaelem aut alium ex recensitis esse hac aut illa forma, in causa est Jesu doctrina quam sequimur et ex qua contraria illis dicere discimus. B præire duces, ut ne nobis veteres et sacri deficiant. Nos ablegat ad poetas, ut ait, divinitus allatus, ad b sapientes, ad philosophos, quorum nomina non de- notat. Pollicitus se duces monstraturum esse, ge- neratim indicat poetas numine allatos, sapientes, philosophos. Si uniuscujusque nomen attulisset, nostri officii esse duxissemus demonstrare, ab ipso nobis cæcos erga veritatem duces dari, ut in erro- rem inducamur; aut si non omnino cæci sunt, eos tamen a veritate in multis dogmatis aberrasse. Sive igitur Orpheus, sive Parmenides, sive Empedocles, sive Homerus ipse, aut etiam Hesiodus ille sit quem poetam divinitus inspiratum esse vult, ostendat qui voluerit, quomodo qui ducibus illis utuntur, ii meliorem viam sequantur et rectius mores compo- nant, quam qui, simulacris omnibus statuisque Jesu C doctrinæ posthabitis, relicta etiam Judaica superstitione, per Verbum Dei ad solum Deum Verbi Patrem oculos tollunt. Ecqui sunt autem illi sive sapientes, sive philosophi, a quibus multa eaque divina vult nos audire Celsus, eosque anteponere Moysi Dei cultori, conditoris omnium prophetis, qui vere divinitus amati innumera dixerunt; illi etiam qui hominum generi illuxit, qui divini cultus annuntiavit viam, qui quantum in se est neminem relinquit mysteriorum suorum expertem, sed pre- pter immensam humanitatem prudentioribus qui- dem theologiam largitur eorum animis a presenti bus negotiis attollendis parem, infirmioribus vero hominum imperitorum, simplicium feminarum, et vernarum viribus se attemperat, uno verbo omni. b bus, qui a nemine alio quain a solo Jesu auxilium acceperunt ad melius vivendum quantum facultas ſerebat, dogmatibus de Deo instructi quæ capere poterant? lib. vi, num 11. mss. inal- lem cum Boberello Ibidem, Guieto delendum videtur nisi forte, inquit, pro scribendum sit Particulanı Gelenius non agno- scil. Ego retinendam censeo. Bolerello, Paulo post Hasche lius in textu label, Basileensi. 41. Consideremus nunc ecquos velit Celsus nobis Τίνι δὲ καὶ ἔπεσθαι ἡμᾶς ὁ Κέλσος βούλεται, ὡς 42. Post hæc nos remittit ad Platonem tanquam (86) Ἕως θανάτου. Vide supra adnotationes ad (87) Τὸ ἀνασκολπίζεσθαι. Legit Boherellus, τῷ (88) In antea editis deest δέ, quod restituunt (89) Mss., προκατειλεγμένων. Libb. antea editi, (90) Αὐτοῖς ὀνόματα. Melius forte legas cum (91) Περὶ τῶν. Hæc absunt a codd. Regio et
PG 11:1491Διὸ καὶ αὐτοὶ μὲν καταλειφθέντες ὑπὸ τῆς προνοίας ὡς οὐκ ἀξίως βιώσαντες τῶν φανερωθέντων αὐτοῖς ὑπὸ τοῦ θεοῦ ἐγκαλινδοῦνται ταῖς ἐπιθυμίαις τῶν καρδιῶν αὐτῶν εἰς ἀκαθαρσίαν, καὶ ἀτιμάζεται αὐτῶν τὰ σώματα ἐν ἀσχημοσύναις καὶ ἀκολασίαις, ἀνθ’ ὧν ἀντήλλαξαν τὴν ἀλήθειαν τοῦ θεοῦ ἐν τῷ ψεύδει, καὶ ἐσεβάσθησαν καὶ ἐλάτρευσαν τῇ κτίσει παρὰ τὸν κτίσαντα. Οἱ δ’ ὑπ’ αὐτῶν ἐπὶ ἰδιωτείᾳ ἐξουθενούμενοι καὶ μωροὶ καὶ ἀνδράποδα εἶναι λεγόμενοι, κἂν μόνον πιστεύωσιν ἑαυτοὺς τῷ θεῷ, παραδεξάμενοι τὴν τοῦ Ἰησοῦ διδασκαλίαν τοσοῦτον ἀποδέουσιν ἀσελγείας καὶ ἀκαθαρσίας καὶ πάσης τῆς ἐν συνουσίαις ἀσχημοσύνης, ὡς καὶ τρόπον τελείων ἱερέων, πᾶσαν συνουσίαν ἀποστραφέντων, πολλοὺς αὐτῶν παντελῶς καθαρεύειν, οὐ μόνον ἀπὸ πάσης μίξεως. Καὶ εἷς μέν που παρ’ Ἀθηναίοις ἱεροφάντης, οὐδὲ πιστευόμενος ἑαυτοῦ τὰς ἀρσενικὰς ὀρέξεις ὡς κύριος αὐτῶν εἶναι δυνάμενος καὶ κρατεῖν αὐτῶν ἐς ὅσον βούλεται, κωνειασθεὶς τὰ ἄρσενα μέρη καθαρὸς εἶναι νομίζεται πρὸς τὴν νενομισμένην παρ’ Ἀθηναίοις ἁγιστείαν·
λον τῶν θεολογίας πραγμάτων (92), ἀναπέμπει ἡμᾶς ἐπὶ τὸν Πλάτωνα, παρατιθέμενος αὐτοῦ τὰς ἀπὸ τοῦ Τιμαίου (93) λέξεις οὕτως ἐχούσας· Τὸν μὲν οὖν ποιητὴν καὶ πατέρα τοῦδε τοῦ παντὸς εὑρεῖν τε ἔργον, καὶ εὑρόντα λέγειν εἰς πάντας ἀδύνατον. Εἶτ' ἐπιφέρει τούτοις, λέγων· Ορᾶτε όπως ζη- τείται θεοπρόποις ἀληθείας ὁδὸς (94), καὶ ὡς ᾔδει Πλάτων, ὅτι ταύτῃ βῆναι πᾶσιν ἀδύνατον. Ἐπειδὴ δὲ τούτου χάριν ἐξηύρηται σοφοῖς ἀν- δράσιν, ὡς ἂν τοῦ ἀκατονομάστου καὶ πρώτου λάβοιμέν τινα ἐπίνοιαν, διαδηλοῦσαν αὐτὸν ἢ τῇ συνθέσει τῇ ἐπὶ τὰ ἄλλα, ἢ ἀναλύσει ἀπ' αὐτ τῶν, ἡ ἀναλογίᾳ, τὸ ἄλλως ἄῤῥητον θέλων (95) διδάξαι, θαυμάσαιμι δ' ἂν εἰ ἀκολουθῆσαι δυνή σεσθε, παντελῶς τῇ σαρκὶ ἐνδεδεμένοι, καὶ μηδὲν καθαρὸν βλέποντες. Μεγαλοφυῶς μὲν καὶ οὐκ εὐ- καταφρονήτως τὴν ἐκκειμένην λέξιν ὁ Πλάτων προ- φέρεται· ὅρα δὲ εἰ μὴ φιλανθρωπότερον ὁ θεῖος λόγος εἰσάγει τὸν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεὸν, Θεὸν Λόγον γενόμενον (96) σάρχα· ἵνα εἰς πάντας δυνατὸς ᾗ φθάνειν ὁ λόγος, ἂν καὶ τὸν εὑρόντα εἰς πάντας ἀδύ νάτον λέγειν φησὶν ὁ Πλάτων. Πλάτων μὲν οὖν λεγέτω τὸν ποιητὴν καὶ πατέρα τοῦδε τοῦ παντὸς ἔργον εἶναι εὑρεῖν, ἀδύνατον ἐμφαίνων (97) εἶναι τῇ ἀνθρωπίνῃ φύσει τὸ εὑρεῖν κατ' ἀξίαν τὸν Θεόν· ἡ εἰ μὴ κατ' ἀξίαν, ἀλλ' ἐπὶ πλεῖόν γε καὶ παρὰ τοὺς πολλούς· (ὅπερ εἰ ἦν ἀληθὲς, καὶ Θεὸς κατ᾽ ἀλήθειαν εὕρητο Πλάτωνι, ή τινι τῶν Ἑλλήνων· οὐκ ἄλλο τι ἔσεβον καὶ Θεὸν ἐκάλουν καὶ προσεκύνουν, ἤτοι τοῦτον και ταλιπόντες, ἢ συμπαραλαμβάνοντες (98) τὰ μὴ συμ- παραληπτὰ τῷ τηλικούτῳ Θεῷ ἡμεῖς δὲ ἀποφαι- νόμεθα, ὅτι οὐκ αὐτάρκης ἡ ἀνθρωπίνη φύσις όπως- ποτανοῦν ζητῆσαι τὸν Θεὸν, καὶ εὑρεῖν αὐτὸν καὶ θαρῶς, μὴ βοηθηθεῖσα ὑπὸ τοῦ ζητουμένου· εὑρι σκομένου τοῖς ὁμολογοῦσι, μετὰ τὸ παρ' αὐτοὺς ποιεῖν (99), ὅτι δέονται αὐτοῦ, ἐμφανίζοντος ἑαυτὸν οἷς ἂν κρίνῃ εὐλογον εἶναι ὀφθῆναι, ὡς πέφυκε Θεὸς μὲν ἀνθρώπω γινώσκεσθαι, ἀνθρώπου δὲ ψυχὴ ἔτι οὖσα ἐν σώματι γιγνώσκειν τὸν Θεόν ᾿Αλλὰ καὶ λέγων ὁ Πλάτων, ὅτι τὸν εὑρόντα ἀδύνα τόν ἐστιν εἰς πάντας λέγειν τὸν ποιητὴν καὶ πατέρα τοῦ παντὸς, ἄῤῥητον μὲν καὶ ἀκατονόμαστον οὐ φησιν αὐτὸν εἶναι, ῥητὸν δ᾽ ὄντα εἰς λόγους (1) δύνασθαι λέγεσθαι. Εἶθ', ὥσπερ ἐπιλαθόμενος ὧν παρέθετο Πλάτωνος λέξεων, ὁ Κέλσος φησὶν ἀκατονόμαστον εἶναι Θεὸν τούτοις, ἐπειδὴ δὲ τούτου χάριν εξηύ- ρηται σοφοῖς ἀνδράσιν, ὡς ἂν τοῦ ἀκατονομά στου καὶ πρώτου λάβοιμέν τινα ἐπίνοιαν Ημεῖς γμάτων. ἀληθείας ὁδοῖς, θαυμάσαιμι ἄν, δέ. θέλουσιν, τὸ σοφοῖς ἀνδράσι θέλων θέλω, γινόμενον. οὐκ ΧΙ. τοῦτον μᾶλλον ή οὐ. τῷ τηλικούτῳ Θεῷ. τῷ τοιούτῳ Θεῷ. φύσις όπωσποτανοῦν. φύσις ὅπως ποτ᾽ οὖν. παρ' αὐτούς παρ' αὐτοῖς, μετὰ τὸ καθ᾿ ἑαυτοὺς ποιεῖν. τῷ, εἰς πάντας, CONTRA CELSUM LIB. VII. que haec e Timão verba recitat: Hujus universita- tis architectum ac patrem invenire difficile, et post- quam inveneris notum omnibus facere impossibile. Quibus adjicit: Videtis quomodo divinis viris quæ- sita sil veritatis via, et quam sciret Plato omnibus hac via incedere impossibile. Quoniam vero ea causa sapientibus viris inrenta est, ut aliquam innominati et primi caperenus notionem, quæ vel compositione ex aliis, vel resolutione ab iisdem, vel analogia ipsum representet; id quod alioquin est inexplicabile, do- cere volo, mirabor autem si sequi potueritis, utpole carni addicti nihilque purum cernentes. Fateor su- blimem atque adeo mirandam hanc esse Platonis sententiam. At vide annon divina Scriptura suppe- A ad efficaciorem rerum theologicarum doctorem, ejus- dilet majoris hunanitatis argumentum in Deo Verbo quod cum esset apud Deum in principio, factum est caro; ut ad omnes pervenire posset illa doctrina, quam qui invenerit omnibus notain facere Plato ait impossibile. Plato igitur dicat creatoren et patrem hujus universi inventu esse difficilem, innuens fieri posse, ut humana natura Deum pro ejus dignitate inveniat; sin minus, saltem ut multum aecedat et vulgo perfectius cognoscat (quod tamen si ita esset, sique Deus a Platone aut a quolibet e Græcis vere fuisset inventus, non aliud quid coluissent, non alium vocassent et adorassent Deum, illum relinquendo, vel cum illo consociando res, quæ cum tanto Deo consociari non poterant); nos autem affirma- nius Deum a natura humana nullo modo quæri aut C pure inveniri posse, nisi adjuvetur ab eo quein quæ- rit, quique invenitur iis, qui postquam quidquid in se est fecerunt, se illo opus habere confitentur qui se notum facit iis, a quibus æquum judicat se vide- ri, quantum Deus ab homine cognosci, quantum humana anima adhuc corpori alligata Deum cogno- scere potest qui conditorem patremque hujus universi invenit, de eo sermonem accominodate ad omnes faciat ; ejus non est sententia, Deum revera esse ineffabilem nec ejus nomen dici posse, sed paucos esse coram quibus de eo dici possit. Deinde Celsus, quasi obli- D tus verborum quæ e Platone adduxerat, asserit male. deleta particula Mavult Guietus ut ad referatur. Ego pro lego et nihil aliud muto. editi, detur ut preligatur. PATROL. GR. Deum istis ineffabilem esse. Quoniam vero, inquit, propterea inventa est viris sapientibus, ut aliquam tur interpungendi ratio, et post ponatur vir- gula, subaudiendum erit post f, ni malis pro legere Ibidlein miss., Libb. editi, Paulo post codd. Re- gius et Basileensis, Libb. editi. suspicatur legendum forte Guietus autem legit, ut opponatur quod precessit. 43. Præterea cum ait Plato, fieri non posse ut (92) Πραγμάτων. Guieto videtur scribenduin δο (93) Τιμαίου. Plato in Timmo, pag. 28. (94) Hoeschelius in textu, ζητεῖτε θεοπρόποις καὶ (95) Θέλων. Βolerellus legit, θέλουσαν διδάξαι, (96) Codd. Regius et Basileensis, γενόμενον. Libb. (97) Αδύνατον ἐμφαίνων. Sensus postulare vi- (98) Η συμπαραλαμβάνοντες. Si velus retinea- (99) Μετὰ τὸ παρ' αὐτοὺς ποιεῖν. Bolerellus pro (4) Εἰς λόγους. Lego cumn Boherello εἰς ὀλίγους,
ἔστι δ’ ἐν Χριστιανοῖς ἰδεῖν ἄνδρας μὴ δεηθέντας κωνείου, ἵνα τὸ θεῖον καθαρῶς θεραπεύσωσιν, ἀλλ’ ἀρκουμένους λόγῳ ἀντὶ κωνείου, ὡς πᾶσαν ἐπιθυμίαν ἀπὸ τῆς διανοίας αὐτῶν ἐξελάσαντες τὸ θεῖον εὐχαῖς θεραπεύωσι. Παρ’ ἄλλοις δὲ νομιζομένοις εἶναι θεοῖς παρθένοι πάνυ εὐαρίθμητοι, εἴτε ὑπὸ ἀνθρώπων φρουρούμεναι εἴτε καὶ μήοὐ γὰρ τοῦτο πρόκειται νῦν ἐξετάζειν, δοκοῦσι διατελεῖν ἐν τῇ διὰ τὴν εἰς τὸ θεῖον τιμὴν καθαρότητι· ἐν δὲ Χριστιανοῖς οὐ διὰ τὰς παρ’ ἀνθρώποις τιμάς, οὐ διὰ μισθοὺς καὶ ἀργύρια οὐδὲ διὰ δοξάριον ἀσκοῦσι τὴν παντελῆ παρθενίαν, καὶ ὡς ἐδοκίμασαν τὸν θεὸν ἔχειν ἐν ἐπιγνώσει, τηροῦνται ὑπὸ τοῦ θεοῦ ἐν δοκίμῳ νῷ καὶ τῷ ποιεῖν τὰ καθήκοντα, πληρούμεναι πάσης δικαιοσύνης καὶ ἀγαθότητος.
λον τῶν θεολογίας πραγμάτων (92), ἀναπέμπει ἡμᾶς ἐπὶ τὸν Πλάτωνα, παρατιθέμενος αὐτοῦ τὰς ἀπὸ τοῦ Τιμαίου (93) λέξεις οὕτως ἐχούσας· Τὸν μὲν οὖν ποιητὴν καὶ πατέρα τοῦδε τοῦ παντὸς εὑρεῖν τε ἔργον, καὶ εὑρόντα λέγειν εἰς πάντας ἀδύνατον. Εἶτ' ἐπιφέρει τούτοις, λέγων· Ορᾶτε όπως ζη- τείται θεοπρόποις ἀληθείας ὁδὸς (94), καὶ ὡς ᾔδει Πλάτων, ὅτι ταύτῃ βῆναι πᾶσιν ἀδύνατον. Ἐπειδὴ δὲ τούτου χάριν ἐξηύρηται σοφοῖς ἀν- δράσιν, ὡς ἂν τοῦ ἀκατονομάστου καὶ πρώτου λάβοιμέν τινα ἐπίνοιαν, διαδηλοῦσαν αὐτὸν ἢ τῇ συνθέσει τῇ ἐπὶ τὰ ἄλλα, ἢ ἀναλύσει ἀπ' αὐτ τῶν, ἡ ἀναλογίᾳ, τὸ ἄλλως ἄῤῥητον θέλων (95) διδάξαι, θαυμάσαιμι δ' ἂν εἰ ἀκολουθῆσαι δυνή σεσθε, παντελῶς τῇ σαρκὶ ἐνδεδεμένοι, καὶ μηδὲν καθαρὸν βλέποντες. Μεγαλοφυῶς μὲν καὶ οὐκ εὐ- καταφρονήτως τὴν ἐκκειμένην λέξιν ὁ Πλάτων προ- φέρεται· ὅρα δὲ εἰ μὴ φιλανθρωπότερον ὁ θεῖος λόγος εἰσάγει τὸν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεὸν, Θεὸν Λόγον γενόμενον (96) σάρχα· ἵνα εἰς πάντας δυνατὸς ᾗ φθάνειν ὁ λόγος, ἂν καὶ τὸν εὑρόντα εἰς πάντας ἀδύ νάτον λέγειν φησὶν ὁ Πλάτων. Πλάτων μὲν οὖν λεγέτω τὸν ποιητὴν καὶ πατέρα τοῦδε τοῦ παντὸς ἔργον εἶναι εὑρεῖν, ἀδύνατον ἐμφαίνων (97) εἶναι τῇ ἀνθρωπίνῃ φύσει τὸ εὑρεῖν κατ' ἀξίαν τὸν Θεόν· ἡ εἰ μὴ κατ' ἀξίαν, ἀλλ' ἐπὶ πλεῖόν γε καὶ παρὰ τοὺς πολλούς· (ὅπερ εἰ ἦν ἀληθὲς, καὶ Θεὸς κατ᾽ ἀλήθειαν εὕρητο Πλάτωνι, ή τινι τῶν Ἑλλήνων· οὐκ ἄλλο τι ἔσεβον καὶ Θεὸν ἐκάλουν καὶ προσεκύνουν, ἤτοι τοῦτον και ταλιπόντες, ἢ συμπαραλαμβάνοντες (98) τὰ μὴ συμ- παραληπτὰ τῷ τηλικούτῳ Θεῷ ἡμεῖς δὲ ἀποφαι- νόμεθα, ὅτι οὐκ αὐτάρκης ἡ ἀνθρωπίνη φύσις όπως- ποτανοῦν ζητῆσαι τὸν Θεὸν, καὶ εὑρεῖν αὐτὸν καὶ θαρῶς, μὴ βοηθηθεῖσα ὑπὸ τοῦ ζητουμένου· εὑρι σκομένου τοῖς ὁμολογοῦσι, μετὰ τὸ παρ' αὐτοὺς ποιεῖν (99), ὅτι δέονται αὐτοῦ, ἐμφανίζοντος ἑαυτὸν οἷς ἂν κρίνῃ εὐλογον εἶναι ὀφθῆναι, ὡς πέφυκε Θεὸς μὲν ἀνθρώπω γινώσκεσθαι, ἀνθρώπου δὲ ψυχὴ ἔτι οὖσα ἐν σώματι γιγνώσκειν τὸν Θεόν ᾿Αλλὰ καὶ λέγων ὁ Πλάτων, ὅτι τὸν εὑρόντα ἀδύνα τόν ἐστιν εἰς πάντας λέγειν τὸν ποιητὴν καὶ πατέρα τοῦ παντὸς, ἄῤῥητον μὲν καὶ ἀκατονόμαστον οὐ φησιν αὐτὸν εἶναι, ῥητὸν δ᾽ ὄντα εἰς λόγους (1) δύνασθαι λέγεσθαι. Εἶθ', ὥσπερ ἐπιλαθόμενος ὧν παρέθετο Πλάτωνος λέξεων, ὁ Κέλσος φησὶν ἀκατονόμαστον εἶναι Θεὸν τούτοις, ἐπειδὴ δὲ τούτου χάριν εξηύ- ρηται σοφοῖς ἀνδράσιν, ὡς ἂν τοῦ ἀκατονομά στου καὶ πρώτου λάβοιμέν τινα ἐπίνοιαν Ημεῖς γμάτων. ἀληθείας ὁδοῖς, θαυμάσαιμι ἄν, δέ. θέλουσιν, τὸ σοφοῖς ἀνδράσι θέλων θέλω, γινόμενον. οὐκ ΧΙ. τοῦτον μᾶλλον ή οὐ. τῷ τηλικούτῳ Θεῷ. τῷ τοιούτῳ Θεῷ. φύσις όπωσποτανοῦν. φύσις ὅπως ποτ᾽ οὖν. παρ' αὐτούς παρ' αὐτοῖς, μετὰ τὸ καθ᾿ ἑαυτοὺς ποιεῖν. τῷ, εἰς πάντας, CONTRA CELSUM LIB. VII. que haec e Timão verba recitat: Hujus universita- tis architectum ac patrem invenire difficile, et post- quam inveneris notum omnibus facere impossibile. Quibus adjicit: Videtis quomodo divinis viris quæ- sita sil veritatis via, et quam sciret Plato omnibus hac via incedere impossibile. Quoniam vero ea causa sapientibus viris inrenta est, ut aliquam innominati et primi caperenus notionem, quæ vel compositione ex aliis, vel resolutione ab iisdem, vel analogia ipsum representet; id quod alioquin est inexplicabile, do- cere volo, mirabor autem si sequi potueritis, utpole carni addicti nihilque purum cernentes. Fateor su- blimem atque adeo mirandam hanc esse Platonis sententiam. At vide annon divina Scriptura suppe- A ad efficaciorem rerum theologicarum doctorem, ejus- dilet majoris hunanitatis argumentum in Deo Verbo quod cum esset apud Deum in principio, factum est caro; ut ad omnes pervenire posset illa doctrina, quam qui invenerit omnibus notain facere Plato ait impossibile. Plato igitur dicat creatoren et patrem hujus universi inventu esse difficilem, innuens fieri posse, ut humana natura Deum pro ejus dignitate inveniat; sin minus, saltem ut multum aecedat et vulgo perfectius cognoscat (quod tamen si ita esset, sique Deus a Platone aut a quolibet e Græcis vere fuisset inventus, non aliud quid coluissent, non alium vocassent et adorassent Deum, illum relinquendo, vel cum illo consociando res, quæ cum tanto Deo consociari non poterant); nos autem affirma- nius Deum a natura humana nullo modo quæri aut C pure inveniri posse, nisi adjuvetur ab eo quein quæ- rit, quique invenitur iis, qui postquam quidquid in se est fecerunt, se illo opus habere confitentur qui se notum facit iis, a quibus æquum judicat se vide- ri, quantum Deus ab homine cognosci, quantum humana anima adhuc corpori alligata Deum cogno- scere potest qui conditorem patremque hujus universi invenit, de eo sermonem accominodate ad omnes faciat ; ejus non est sententia, Deum revera esse ineffabilem nec ejus nomen dici posse, sed paucos esse coram quibus de eo dici possit. Deinde Celsus, quasi obli- D tus verborum quæ e Platone adduxerat, asserit male. deleta particula Mavult Guietus ut ad referatur. Ego pro lego et nihil aliud muto. editi, detur ut preligatur. PATROL. GR. Deum istis ineffabilem esse. Quoniam vero, inquit, propterea inventa est viris sapientibus, ut aliquam tur interpungendi ratio, et post ponatur vir- gula, subaudiendum erit post f, ni malis pro legere Ibidlein miss., Libb. editi, Paulo post codd. Re- gius et Basileensis, Libb. editi. suspicatur legendum forte Guietus autem legit, ut opponatur quod precessit. 43. Præterea cum ait Plato, fieri non posse ut (92) Πραγμάτων. Guieto videtur scribenduin δο (93) Τιμαίου. Plato in Timmo, pag. 28. (94) Hoeschelius in textu, ζητεῖτε θεοπρόποις καὶ (95) Θέλων. Βolerellus legit, θέλουσαν διδάξαι, (96) Codd. Regius et Basileensis, γενόμενον. Libb. (97) Αδύνατον ἐμφαίνων. Sensus postulare vi- (98) Η συμπαραλαμβάνοντες. Si velus retinea- (99) Μετὰ τὸ παρ' αὐτοὺς ποιεῖν. Bolerellus pro (4) Εἰς λόγους. Lego cumn Boherello εἰς ὀλίγους,
Ταῦτα δὴ λέλεκταί μοι οὐ προσφιλονεικοῦντι μὲν τοῖς καλῶς καὶ παρ’ Ἕλλησι νενοημένοις οὐδὲ κατηγοροῦντι τῶν ὑγιῶν δογμάτων βουλομένῳ δὲ παραστῆσαι ὅτι καὶ ταῦτα ἀλλὰ καὶ τούτων ἔτι μείζονα καὶ θειότερα λέλεκται μὲν παρὰ τοῖς θείοις ἀνδράσι, προφήταις τοῦ θεοῦ καὶ ἀποστόλοις τοῦ Ἰησοῦ, ἐξετάζεται δὲ παρὰ τοῖς τελειότερον χριστιανίζειν ἐθέλουσι καὶ ἐπισταμένοις ὅτι Στόμα δικαίου μελετήσει σοφίαν, καὶ ἡ γλῶσσα αὐτοῦ λαλήσει κρίσιν· ὁ νόμος τοῦ θεοῦ αὐτοῦ ἐν καρδίᾳ αὐτοῦ. Ἀλλὰ καὶ παρ’ οἷς εἴτε διὰ πολλὴν ἰδιωτείαν εἴτε δι’ ἁπλότητα εἴτε καὶ δι’ ἀπορίαν τῶν προτρεψάντων ἐπὶ τὴν λογικὴν εὐσέβειαν ταῦτα μὲν οὐ τετράνωται θεὸς δὲ ὁ ἐπὶ πᾶσι πιστεύεται καὶ ὁ τούτου μονογενὴς υἱὸς λόγος καὶ θεός, εὑρεθείη ἄν [τι] σεμνότητος καὶ καθαρότητος καὶ ἤθους ἀφέλεια καὶ ἁπλότης πολλάκις κρείττων, ἣν οἱ φάσκοντες εἶναι σοφοὶ μὴ ἀνειληφότες ἐγκαλινδοῦνται μετὰ παίδων ἐν οἷς οὐ θέμις, ἄρρενες ἐν ἄρρεσι τὴν ἀσχημοσύνην κατεργαζόμενοι. Ὁ μὲν οὖν οὐκ ἐσαφήνισε, πῶς μετὰ γενέσεώς ἐστι πλάνη, οὐδὲ παρέστησεν ὅ τι περ ἐβούλετο, ἵνα κατανοήσωμεν συγκρίνοντες τὰ αὐτοῦ τοῖς ἡμετέροις·
λον τῶν θεολογίας πραγμάτων (92), ἀναπέμπει ἡμᾶς ἐπὶ τὸν Πλάτωνα, παρατιθέμενος αὐτοῦ τὰς ἀπὸ τοῦ Τιμαίου (93) λέξεις οὕτως ἐχούσας· Τὸν μὲν οὖν ποιητὴν καὶ πατέρα τοῦδε τοῦ παντὸς εὑρεῖν τε ἔργον, καὶ εὑρόντα λέγειν εἰς πάντας ἀδύνατον. Εἶτ' ἐπιφέρει τούτοις, λέγων· Ορᾶτε όπως ζη- τείται θεοπρόποις ἀληθείας ὁδὸς (94), καὶ ὡς ᾔδει Πλάτων, ὅτι ταύτῃ βῆναι πᾶσιν ἀδύνατον. Ἐπειδὴ δὲ τούτου χάριν ἐξηύρηται σοφοῖς ἀν- δράσιν, ὡς ἂν τοῦ ἀκατονομάστου καὶ πρώτου λάβοιμέν τινα ἐπίνοιαν, διαδηλοῦσαν αὐτὸν ἢ τῇ συνθέσει τῇ ἐπὶ τὰ ἄλλα, ἢ ἀναλύσει ἀπ' αὐτ τῶν, ἡ ἀναλογίᾳ, τὸ ἄλλως ἄῤῥητον θέλων (95) διδάξαι, θαυμάσαιμι δ' ἂν εἰ ἀκολουθῆσαι δυνή σεσθε, παντελῶς τῇ σαρκὶ ἐνδεδεμένοι, καὶ μηδὲν καθαρὸν βλέποντες. Μεγαλοφυῶς μὲν καὶ οὐκ εὐ- καταφρονήτως τὴν ἐκκειμένην λέξιν ὁ Πλάτων προ- φέρεται· ὅρα δὲ εἰ μὴ φιλανθρωπότερον ὁ θεῖος λόγος εἰσάγει τὸν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεὸν, Θεὸν Λόγον γενόμενον (96) σάρχα· ἵνα εἰς πάντας δυνατὸς ᾗ φθάνειν ὁ λόγος, ἂν καὶ τὸν εὑρόντα εἰς πάντας ἀδύ νάτον λέγειν φησὶν ὁ Πλάτων. Πλάτων μὲν οὖν λεγέτω τὸν ποιητὴν καὶ πατέρα τοῦδε τοῦ παντὸς ἔργον εἶναι εὑρεῖν, ἀδύνατον ἐμφαίνων (97) εἶναι τῇ ἀνθρωπίνῃ φύσει τὸ εὑρεῖν κατ' ἀξίαν τὸν Θεόν· ἡ εἰ μὴ κατ' ἀξίαν, ἀλλ' ἐπὶ πλεῖόν γε καὶ παρὰ τοὺς πολλούς· (ὅπερ εἰ ἦν ἀληθὲς, καὶ Θεὸς κατ᾽ ἀλήθειαν εὕρητο Πλάτωνι, ή τινι τῶν Ἑλλήνων· οὐκ ἄλλο τι ἔσεβον καὶ Θεὸν ἐκάλουν καὶ προσεκύνουν, ἤτοι τοῦτον και ταλιπόντες, ἢ συμπαραλαμβάνοντες (98) τὰ μὴ συμ- παραληπτὰ τῷ τηλικούτῳ Θεῷ ἡμεῖς δὲ ἀποφαι- νόμεθα, ὅτι οὐκ αὐτάρκης ἡ ἀνθρωπίνη φύσις όπως- ποτανοῦν ζητῆσαι τὸν Θεὸν, καὶ εὑρεῖν αὐτὸν καὶ θαρῶς, μὴ βοηθηθεῖσα ὑπὸ τοῦ ζητουμένου· εὑρι σκομένου τοῖς ὁμολογοῦσι, μετὰ τὸ παρ' αὐτοὺς ποιεῖν (99), ὅτι δέονται αὐτοῦ, ἐμφανίζοντος ἑαυτὸν οἷς ἂν κρίνῃ εὐλογον εἶναι ὀφθῆναι, ὡς πέφυκε Θεὸς μὲν ἀνθρώπω γινώσκεσθαι, ἀνθρώπου δὲ ψυχὴ ἔτι οὖσα ἐν σώματι γιγνώσκειν τὸν Θεόν ᾿Αλλὰ καὶ λέγων ὁ Πλάτων, ὅτι τὸν εὑρόντα ἀδύνα τόν ἐστιν εἰς πάντας λέγειν τὸν ποιητὴν καὶ πατέρα τοῦ παντὸς, ἄῤῥητον μὲν καὶ ἀκατονόμαστον οὐ φησιν αὐτὸν εἶναι, ῥητὸν δ᾽ ὄντα εἰς λόγους (1) δύνασθαι λέγεσθαι. Εἶθ', ὥσπερ ἐπιλαθόμενος ὧν παρέθετο Πλάτωνος λέξεων, ὁ Κέλσος φησὶν ἀκατονόμαστον εἶναι Θεὸν τούτοις, ἐπειδὴ δὲ τούτου χάριν εξηύ- ρηται σοφοῖς ἀνδράσιν, ὡς ἂν τοῦ ἀκατονομά στου καὶ πρώτου λάβοιμέν τινα ἐπίνοιαν Ημεῖς γμάτων. ἀληθείας ὁδοῖς, θαυμάσαιμι ἄν, δέ. θέλουσιν, τὸ σοφοῖς ἀνδράσι θέλων θέλω, γινόμενον. οὐκ ΧΙ. τοῦτον μᾶλλον ή οὐ. τῷ τηλικούτῳ Θεῷ. τῷ τοιούτῳ Θεῷ. φύσις όπωσποτανοῦν. φύσις ὅπως ποτ᾽ οὖν. παρ' αὐτούς παρ' αὐτοῖς, μετὰ τὸ καθ᾿ ἑαυτοὺς ποιεῖν. τῷ, εἰς πάντας, CONTRA CELSUM LIB. VII. que haec e Timão verba recitat: Hujus universita- tis architectum ac patrem invenire difficile, et post- quam inveneris notum omnibus facere impossibile. Quibus adjicit: Videtis quomodo divinis viris quæ- sita sil veritatis via, et quam sciret Plato omnibus hac via incedere impossibile. Quoniam vero ea causa sapientibus viris inrenta est, ut aliquam innominati et primi caperenus notionem, quæ vel compositione ex aliis, vel resolutione ab iisdem, vel analogia ipsum representet; id quod alioquin est inexplicabile, do- cere volo, mirabor autem si sequi potueritis, utpole carni addicti nihilque purum cernentes. Fateor su- blimem atque adeo mirandam hanc esse Platonis sententiam. At vide annon divina Scriptura suppe- A ad efficaciorem rerum theologicarum doctorem, ejus- dilet majoris hunanitatis argumentum in Deo Verbo quod cum esset apud Deum in principio, factum est caro; ut ad omnes pervenire posset illa doctrina, quam qui invenerit omnibus notain facere Plato ait impossibile. Plato igitur dicat creatoren et patrem hujus universi inventu esse difficilem, innuens fieri posse, ut humana natura Deum pro ejus dignitate inveniat; sin minus, saltem ut multum aecedat et vulgo perfectius cognoscat (quod tamen si ita esset, sique Deus a Platone aut a quolibet e Græcis vere fuisset inventus, non aliud quid coluissent, non alium vocassent et adorassent Deum, illum relinquendo, vel cum illo consociando res, quæ cum tanto Deo consociari non poterant); nos autem affirma- nius Deum a natura humana nullo modo quæri aut C pure inveniri posse, nisi adjuvetur ab eo quein quæ- rit, quique invenitur iis, qui postquam quidquid in se est fecerunt, se illo opus habere confitentur qui se notum facit iis, a quibus æquum judicat se vide- ri, quantum Deus ab homine cognosci, quantum humana anima adhuc corpori alligata Deum cogno- scere potest qui conditorem patremque hujus universi invenit, de eo sermonem accominodate ad omnes faciat ; ejus non est sententia, Deum revera esse ineffabilem nec ejus nomen dici posse, sed paucos esse coram quibus de eo dici possit. Deinde Celsus, quasi obli- D tus verborum quæ e Platone adduxerat, asserit male. deleta particula Mavult Guietus ut ad referatur. Ego pro lego et nihil aliud muto. editi, detur ut preligatur. PATROL. GR. Deum istis ineffabilem esse. Quoniam vero, inquit, propterea inventa est viris sapientibus, ut aliquam tur interpungendi ratio, et post ponatur vir- gula, subaudiendum erit post f, ni malis pro legere Ibidlein miss., Libb. editi, Paulo post codd. Re- gius et Basileensis, Libb. editi. suspicatur legendum forte Guietus autem legit, ut opponatur quod precessit. 43. Præterea cum ait Plato, fieri non posse ut (92) Πραγμάτων. Guieto videtur scribenduin δο (93) Τιμαίου. Plato in Timmo, pag. 28. (94) Hoeschelius in textu, ζητεῖτε θεοπρόποις καὶ (95) Θέλων. Βolerellus legit, θέλουσαν διδάξαι, (96) Codd. Regius et Basileensis, γενόμενον. Libb. (97) Αδύνατον ἐμφαίνων. Sensus postulare vi- (98) Η συμπαραλαμβάνοντες. Si velus retinea- (99) Μετὰ τὸ παρ' αὐτοὺς ποιεῖν. Bolerellus pro (4) Εἰς λόγους. Lego cumn Boherello εἰς ὀλίγους,
PG 11:1493οἱ δὲ προφῆται, αἰνιττόμενοι ὅ τι περὶ τῶν γενέσεως πραγμάτων σοφόν, θυσίαν περὶ ἁμαρτίας λέγουσιν ἀναφέρεσθαι καὶ περὶ τῶν ἄρτι γεγενημένων ὡς οὐ καθαρῶν ἀπὸ ἁμαρτίας. Φασὶ δὲ καὶ τό· Ἐν ἀνομίαις συνελήφθην, καὶ ἐν ἁμαρτίαις ἐκίσσησέ με ἡ μήτηρ μου. Ἀλλὰ καὶ ἀποφαίνονται ὅτι Ἀπηλλοτριώθησαν οἱ ἁμαρτωλοὶ ἀπὸ μήτρας, παραδόξως λέγοντες καὶ τό· Ἐπλανήθησαν ἀπὸ γαστρός, ἐλάλησαν ψευδῆ. Οὕτω δὲ πᾶσαν τὴν τῶν αἰσθητῶν διαβάλλουσιν οἱ καθ’ ἡμᾶς σοφοὶ φύσιν, ὥστε πῇ μὲν ματαιότητα εἰρῆσθαι τὰ σώματα ἐν τῷ Τῇ γὰρ ματαιότητι ἡ κτίσις ὑπετάγη οὐχ ἑκοῦσα ἀλλὰ διὰ τὸν ὑποτάξαντα ἐπ’ ἐλπίδι, πῇ δὲ ματαιότητα ματαιοτήτων ὧν εἶπεν ὁ Ἐκκλησιαστής· Ματαιότης ματαιοτήτων, τὰ πάντα ματαιότης. Τίς δ’ οὕτω διαβέβληκε τὴν ἐνταῦθα τῆς ἀνθρώπου ψυχῆς ζωήν, ὡς ὁ εἰπών· Πλὴν τὰ σύμπαντα ματαιότης, πᾶς ἄνθρωπος ζῶν; Οὐ γὰρ ἐδίστασε περὶ τῆς διαφορᾶς τοῦ ζῆν τῆς ψυχῆς ἐνταῦθα καὶ ἔξω τῶν ἐνθάδε, οὐδ’ ἔλεγε μέν· Τίς οἶδεν εἰ τὸ ζῆν μέν ἐστι κατθανεῖν, τὸ κατθανεῖν δὲ ζῆν; θαρρεῖ δὲ λέγειν τὰ ἀληθῆ ἐν τῷ Ἐταπεινώθη εἰς χοῦν ἡ ψυχὴ ἡμῶν καὶ Εἰς χοῦν θανάτου κατήγαγές με·
πρὸς τοὺς (5) ἄλλους ὑπεροψίαν τῶν μεγάλα μὲν φρονούντων ἐπὶ τῷ ἐγνωκέναι τὸν Θεὸν, καὶ ἀπὸ φιλοσοφίας τὰ θεῖα μεμαθηκέναι, παραπλησίως δὲ τοῖς ἀπαιδευτοτάτοις ἐπὶ τὰ ἀγάλματα, καὶ τοὺς νεώς αὐτῶν, καὶ τὰ θρυλλούμενα μυστήρια ἄγοντας (6), ἐξελέξατο τὰ μωρὰ τοῦ κόσμου, τοὺς ἐν Χριστια νοῖς ἁπλουστάτους, καὶ πολλῶν φιλοσόφων μετριώτε- ρου καὶ καθαρώτερον βιοῦντας· ἵνα καταισχύνῃ τοὺς σοφούς, οὐκ αἰδουμένους ἐν τῷ τοῖς ἀψύχοις προσο μιλεῖν ὡς θεοῖς ἢ θεῶν εἰκόσι. Τίς γὰρ νοῦν ἔχων οὐ καταγελάσεται τοῦ μετὰ τοὺς τηλικούτους καὶ τοσούτους ἐν φιλοσοφία περὶ Θεοῦ ἢ θεῶν λόγους, ἐνορῶντος τοῖς ἀγάλμασι, καὶ ἤτοι αὐτοῖς ἀναπέμπον- τος τὴν εὐχὴν, ἢ διὰ τῆς τούτων ὄψεως ἐφ᾽ ἂν φαν- τάζεται (7) δεῖν ἀναβαίνειν ἀπὸ τοῦ βλεπομένου καὶ συμβόλου ὄντος, ἀναφέροντός τε ἐπὶ τὸν νοούμενον; Χριστιανὸς δὲ, καὶ ὁ ἰδιώτης, πάντα μὲν τόπον τοῦ κόσμου πέπεισται εἶναι μέρος τοῦ ὅλου, ναοῦ τοῦ Θεοῦ ὄντος τοῦ παντὸς κόσμου· ἐν παντὶ δὲ τόπῳ εὐχόμενος, μύσας τοὺς τῆς αἰσθήσεως ὀφθαλμούς, καὶ ἐγείρας τοὺς τῆς ψυχῆς, ὑπεραναβαίνει τὸν ὅλον κόσμον. Καὶ οὐδ᾽ ἐπὶ τὴν ἁψίδα ἴσταται τοῦ οὐρανοῦ, ἀλλ᾽ εἰς τὸν ὑπερουράνιον (8) γενόμενος τῇ διανοίᾳ τόπον, ὁδηγούμενος ὑπὸ τοῦ Θεοῦ Πνεύματος, καὶ ώσπερεὶ ἔξω τοῦ κόσμου τυγχάνων, ἀναπέμπει οὐ. περὶ τῶν τυχόντων τὴν εὐχὴν τῷ Θεῷ· ἔμαθε γὰρ ἀπὸ τοῦ Ἰησοῦ μηδὲν μικρόν (9), τουτέστιν αἰσθητόν, ζητεῖν, ἀλλὰ μόνα τὰ μεγάλα καὶ ἀληθῶς θεῖα, ὅσα συμβάλλεται διδόμενα ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, πρὸς τὸ ἐδεῦσαι ἐπὶ τὴν παρ' αὐτῷ διὰ τοῦ Υἱοῦ αὐτοῦ Λόγου ὄντος Θεοῦ μακαριότητα. Ίδωμεν δὲ καὶ ἅ φησιν ἡμᾶς διδάξειν, εἰ ἄρα αὐ- τοῖς ἀκολουθῆσαι δυνησόμεθα, ἐν οἷς λέγει ἡμᾶς παντελῶς ἐνδεδέσθαι τῇ σαρκὶ, οὓς (10) ἐὰν βιώ μεν ὀρθῶς, καὶ κατὰ τὸν Ἰησοῦ λόγον, ἀκούοντας τὸ, Ὑμεῖς οὐκ ἐστε ἐν σαρκὶ, ἀλλ' ἐν πνεύματι, είν περ Πνεῦμα Θεοῦ οἰκεῖ ἐν ὑμῖν. Φησὶ δ᾽ ἡμᾶς καὶ μηδὲν καθαρὸν βλέπειν, τοὺς πειρωμένους μηδὲ μέχρι τῶν λογισμῶν ὑπὸ τῶν ἐνθυμημάτων τῆς και κίας μολύνεσθαι, καὶ ἐν τῇ εὐχῇ λέγοντας, Καρδίαν καθαράν κτίσον ἐν ἐμοὶ, ὁ Θεὸς, καὶ πνεῦμα εὐ θὲς ἐγκαίνισον ἐν τοῖς ἐγκάτοις μου· ἵνα τῇ μόνη πεφυκυία βλέπειν Θεὸν καρδίᾳ καθαρᾷ θεασώ μεθα αὐτόν. "Α δὲ λέγει, τοιαῦτά ἐστιν· Οὐσία καὶ τὴν πρὸς τούς. άγω, ὑπάγω, ύπαγε, ἀπάγω, ἄπαγε. προάγω, ἐφ' ὅ φαντάζεται δεῖν ἀναβαίνειν, ἀναφέρον τος ; Χριστιανός. τὴν εὐχήν, τὸν ἀνα- φέροντος ἀπὸ τοῦ κοινοῦ, τε ροδι ἀναφέροντος, ει τὴν εὐχὴν, ἀπὸ τοῦ κοινοῦ. ύπερουράνιον, Οταν δὲ δὴ πρὸς δαῖτά τε καὶ ἐπὶ θοίνην ίωσιν, ἄκραν ἐπὶ τὴν οὐράνιον ἁψίδα πορεύον ται πρὸς ἄναντες ήδη. Εἰ πιος : Τὸν δὲ ὑπερουρά νιον τόπον οὔτε τις ὕμνησέ πω τῶν τῇδε ποιητής, οὔτε ποθ' ὑμνήσει κατ᾽ ἀξίαν. Αἰτεῖτε γάρ, φησί, τὰ μεγάλα, καὶ τὰ μικρὰ ὑμῖν προστεθήσεται, Καὶ αἰτεῖτε τὰ ἐπουράνια, καὶ τὰ ἐπίγεια ὑμῖν προστεθήσεται, πιιε οὓς ἐὰν βιῶμεν ὀρθῶς καὶ κατὰ τὸν Ἰησοῦ λόγον ἀκούοντες, λύσει τὸ, Ὑμεῖς. λύσει τό, τῇ σαρ κι, τοὺς ἐὰν βιῶμεν ὀρθῶς καὶ κατὰ τὸν Ἰησοῦ λ γον, ἀκούοντας τὸ, Ὑμεῖς. CONTRA CELSUM LIB. VI. A eorum templa atque ad tantopere decantala myste - ria perinde ac imperitissimi concurrebant; stulia mundi, simplicissimos Christianorum elegit, qui modestius multis philosophis puriusque viverent, ut pudefaceret sapientes illos, qui res inanimes, quasi dii essent aut deorum imagines, alloqui non erube- scebant. Ecquis enim prudens risu non prosequa- tur hominem, qui, post auditas ex philosophia tot tamque sublimes de Deo diisve disputationes, si- mulacra respicit et vel eis preces offert, vel iis con- templandis ad eum preces dirigit quem mente con- cipit et ad quem ab eo quod videtur et merum signum est, ascendere oportere existimat. At Chri stianus etiam idiota pro certo habet quenivis mundi locum esse hujus universi partem, cum Dei templum sit omnis mundus. In quovis loco preces oferens, clausis sensuum, erectis animæ oculis, totum hunc mundum transcendit, nec in cœli convexis gradum sistit, sed ad locum qui ultra cœlos est cogitatione per- veniens et quasi extra mundum, duce Dei Spiritu, e- gressus, Deo fert preces, idque non de rebus vulgari- bus. Nama Jesu doctus est nihil bumile, hoc est, nihil sensibile quærere, sed sula magna, vere di- vina, et quæ a Deo concessa ad eam, quæ apud ipsum est, beatitudinem perducunt per Filium ejus Verbum qui Deus est. B Cor. 1, 27. Rom. viii, 9. Matth. v, 8. euntium; ab eo, sunt lien præcedo. videtur, etc. ltaque ad refert cetera vero addi- titia ei et aliena videntur. Sed Boherellus omnia sana existimat, si tollas subintelligas dex Basileensis quae genuina est le ctio. Origenes enim hic respexit ad ea que Plato in Phadro dixit : assequi possimus, ubi dicit nos undecunque esse carne devinctos, qui tamen si recte vivamus et Jesu doctrinæ morem geramus, audimus istud: Vos non estis in carne, sed in spiritu, si spiritus Dei habitat in vobis ". Addit ibidemn nihil a nobis purum videri, qui tamen enixius aduitimur, ne vel cogitatione tenus vitiorum inquinemur suggestione, quique ut Deum possimus videre mundo corde 's, cui soli conten- platio Dei conceditur, inter precandum dicimus : Cor mundum crea in me, Deus, et spiritum reclum innova in visceribus meis 18. Quæ autem dicit, hu- jusínodi sunt : Substantia et generatio, illa intelli- Psal. L, 12. etc. Respicit Origenes ad illa Christi verba apud Clementem Alexandrioum lib. Stromat., pag. : et ad ista quæ ipse affert Adaman- tius lib. De oratione : ex Evangelio forte, Patribus passim laudato, Nazarmorum, nisi malis Origenem incidisse in interpolatum Matthæi codi- cern cap vi, 33. textum dum conjecisse videtur Gelenius interpres, cujns conjecturam cum arripuisset Spencerus, sic abs- ulla manuscriptorum auctoritate suum adornavit : Verum deest in omnibus mss. et apud Hoesche- lium. Codex Jolianus ex correctione habet Rectius. (5) Η τὴν πρὸς τούς. Bolerellus mavult και D (6) Αγοντας. Lego cum eodeın ἀγόντων, id est (7) 'Εφ' δν φαντάζεται, ele. Guito scribendum (8) Hoeschel. et Spencer., ὑπουράνιον, sed co- 45. Videamus eliam an quæ ait se nos docturum (9) "Εμαθε γὰρ ἀπὸ τοῦ Ἰησοῦ μηδὲν μικρόν, (10) Οΰς, etc. Αυτέους_pro οὕς legisse aut legen-
καθὸ καὶ τὸ Τίς με ῥύσεται ἐκ τοῦ σώματος τοῦ θανάτου τούτου; λέλεκται καὶ τὸ Ὃς μετασχηματίσει τὸ σῶμα τῆς ταπεινώσεως ἡμῶν. Προφήτης δέ ἐστι καὶ ὁ εἰπὼν τό· Ἐταπείνωσας ἡμᾶς ἐν τόπῳ κακώσεως, κακώσεως τόπον λέγων τὸν περίγειον τόπον, ἐφ’ ὃν ἐκβληθεὶς ἀπὸ τοῦ παραδείσου διὰ τὴν κακίαν ἐλήλυθεν ὁ Ἀδάμ, ὅπερ ἐστὶν ἄνθρωπος. Καὶ ὁ λέγων δὲ ὅτι Βλέπομεν ἄρτι δι’ ἐσόπτρου καὶ ἐν αἰνίγματι, τότε δὲ πρόσωπον πρὸς πρόσωπον, ἔτι δὲ καὶ τό· Ἐνδημοῦντες ἐν τῷ σώματι ἐκδημοῦμεν ἀπὸ τοῦ κυρίου, διὸ εὐδοκοῦμεν ἐκδημῆσαι ἐκ τοῦ σώματος καὶ ἐνδημῆσαι πρὸς τὸν κύριον, ὅρα πηλίκα περὶ τῆς διαφόρου ζωῆς τῶν ψυχῶν τεθεωρήκει. Καὶ τί με δεῖ ἐπὶ πλεῖον ἀντιπαρατιθέναι τῇ λέξει Κέλσου, ὡς πολλῷ πρότερον τούτων παρ’ ἡμῖν λελεγμένων, ὅτε καὶ ἐκ τῶν εἰρημένων σαφές ἐστι τὸ βούλημα ἡμῶν; Ἐν τούτοις δὲ καὶ οἱονεὶ τίθησιν, εἰπὼν πνεῦμα θεῖον κατιὸν ἐκ θεοῦ προαγγέλλειν τὰ θεῖα, τοῦτ’ ἂν εἴη τὸ πνεῦμα τὸ ταῦτα κηρύττον, οὗ δὴ πλησθέντες ἄνδρες παλαιοὶ πολλὰ κἀγαθὰ ἤγγειλαν.
πρὸς τοὺς (5) ἄλλους ὑπεροψίαν τῶν μεγάλα μὲν φρονούντων ἐπὶ τῷ ἐγνωκέναι τὸν Θεὸν, καὶ ἀπὸ φιλοσοφίας τὰ θεῖα μεμαθηκέναι, παραπλησίως δὲ τοῖς ἀπαιδευτοτάτοις ἐπὶ τὰ ἀγάλματα, καὶ τοὺς νεώς αὐτῶν, καὶ τὰ θρυλλούμενα μυστήρια ἄγοντας (6), ἐξελέξατο τὰ μωρὰ τοῦ κόσμου, τοὺς ἐν Χριστια νοῖς ἁπλουστάτους, καὶ πολλῶν φιλοσόφων μετριώτε- ρου καὶ καθαρώτερον βιοῦντας· ἵνα καταισχύνῃ τοὺς σοφούς, οὐκ αἰδουμένους ἐν τῷ τοῖς ἀψύχοις προσο μιλεῖν ὡς θεοῖς ἢ θεῶν εἰκόσι. Τίς γὰρ νοῦν ἔχων οὐ καταγελάσεται τοῦ μετὰ τοὺς τηλικούτους καὶ τοσούτους ἐν φιλοσοφία περὶ Θεοῦ ἢ θεῶν λόγους, ἐνορῶντος τοῖς ἀγάλμασι, καὶ ἤτοι αὐτοῖς ἀναπέμπον- τος τὴν εὐχὴν, ἢ διὰ τῆς τούτων ὄψεως ἐφ᾽ ἂν φαν- τάζεται (7) δεῖν ἀναβαίνειν ἀπὸ τοῦ βλεπομένου καὶ συμβόλου ὄντος, ἀναφέροντός τε ἐπὶ τὸν νοούμενον; Χριστιανὸς δὲ, καὶ ὁ ἰδιώτης, πάντα μὲν τόπον τοῦ κόσμου πέπεισται εἶναι μέρος τοῦ ὅλου, ναοῦ τοῦ Θεοῦ ὄντος τοῦ παντὸς κόσμου· ἐν παντὶ δὲ τόπῳ εὐχόμενος, μύσας τοὺς τῆς αἰσθήσεως ὀφθαλμούς, καὶ ἐγείρας τοὺς τῆς ψυχῆς, ὑπεραναβαίνει τὸν ὅλον κόσμον. Καὶ οὐδ᾽ ἐπὶ τὴν ἁψίδα ἴσταται τοῦ οὐρανοῦ, ἀλλ᾽ εἰς τὸν ὑπερουράνιον (8) γενόμενος τῇ διανοίᾳ τόπον, ὁδηγούμενος ὑπὸ τοῦ Θεοῦ Πνεύματος, καὶ ώσπερεὶ ἔξω τοῦ κόσμου τυγχάνων, ἀναπέμπει οὐ. περὶ τῶν τυχόντων τὴν εὐχὴν τῷ Θεῷ· ἔμαθε γὰρ ἀπὸ τοῦ Ἰησοῦ μηδὲν μικρόν (9), τουτέστιν αἰσθητόν, ζητεῖν, ἀλλὰ μόνα τὰ μεγάλα καὶ ἀληθῶς θεῖα, ὅσα συμβάλλεται διδόμενα ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, πρὸς τὸ ἐδεῦσαι ἐπὶ τὴν παρ' αὐτῷ διὰ τοῦ Υἱοῦ αὐτοῦ Λόγου ὄντος Θεοῦ μακαριότητα. Ίδωμεν δὲ καὶ ἅ φησιν ἡμᾶς διδάξειν, εἰ ἄρα αὐ- τοῖς ἀκολουθῆσαι δυνησόμεθα, ἐν οἷς λέγει ἡμᾶς παντελῶς ἐνδεδέσθαι τῇ σαρκὶ, οὓς (10) ἐὰν βιώ μεν ὀρθῶς, καὶ κατὰ τὸν Ἰησοῦ λόγον, ἀκούοντας τὸ, Ὑμεῖς οὐκ ἐστε ἐν σαρκὶ, ἀλλ' ἐν πνεύματι, είν περ Πνεῦμα Θεοῦ οἰκεῖ ἐν ὑμῖν. Φησὶ δ᾽ ἡμᾶς καὶ μηδὲν καθαρὸν βλέπειν, τοὺς πειρωμένους μηδὲ μέχρι τῶν λογισμῶν ὑπὸ τῶν ἐνθυμημάτων τῆς και κίας μολύνεσθαι, καὶ ἐν τῇ εὐχῇ λέγοντας, Καρδίαν καθαράν κτίσον ἐν ἐμοὶ, ὁ Θεὸς, καὶ πνεῦμα εὐ θὲς ἐγκαίνισον ἐν τοῖς ἐγκάτοις μου· ἵνα τῇ μόνη πεφυκυία βλέπειν Θεὸν καρδίᾳ καθαρᾷ θεασώ μεθα αὐτόν. "Α δὲ λέγει, τοιαῦτά ἐστιν· Οὐσία καὶ τὴν πρὸς τούς. άγω, ὑπάγω, ύπαγε, ἀπάγω, ἄπαγε. προάγω, ἐφ' ὅ φαντάζεται δεῖν ἀναβαίνειν, ἀναφέρον τος ; Χριστιανός. τὴν εὐχήν, τὸν ἀνα- φέροντος ἀπὸ τοῦ κοινοῦ, τε ροδι ἀναφέροντος, ει τὴν εὐχὴν, ἀπὸ τοῦ κοινοῦ. ύπερουράνιον, Οταν δὲ δὴ πρὸς δαῖτά τε καὶ ἐπὶ θοίνην ίωσιν, ἄκραν ἐπὶ τὴν οὐράνιον ἁψίδα πορεύον ται πρὸς ἄναντες ήδη. Εἰ πιος : Τὸν δὲ ὑπερουρά νιον τόπον οὔτε τις ὕμνησέ πω τῶν τῇδε ποιητής, οὔτε ποθ' ὑμνήσει κατ᾽ ἀξίαν. Αἰτεῖτε γάρ, φησί, τὰ μεγάλα, καὶ τὰ μικρὰ ὑμῖν προστεθήσεται, Καὶ αἰτεῖτε τὰ ἐπουράνια, καὶ τὰ ἐπίγεια ὑμῖν προστεθήσεται, πιιε οὓς ἐὰν βιῶμεν ὀρθῶς καὶ κατὰ τὸν Ἰησοῦ λόγον ἀκούοντες, λύσει τὸ, Ὑμεῖς. λύσει τό, τῇ σαρ κι, τοὺς ἐὰν βιῶμεν ὀρθῶς καὶ κατὰ τὸν Ἰησοῦ λ γον, ἀκούοντας τὸ, Ὑμεῖς. CONTRA CELSUM LIB. VI. A eorum templa atque ad tantopere decantala myste - ria perinde ac imperitissimi concurrebant; stulia mundi, simplicissimos Christianorum elegit, qui modestius multis philosophis puriusque viverent, ut pudefaceret sapientes illos, qui res inanimes, quasi dii essent aut deorum imagines, alloqui non erube- scebant. Ecquis enim prudens risu non prosequa- tur hominem, qui, post auditas ex philosophia tot tamque sublimes de Deo diisve disputationes, si- mulacra respicit et vel eis preces offert, vel iis con- templandis ad eum preces dirigit quem mente con- cipit et ad quem ab eo quod videtur et merum signum est, ascendere oportere existimat. At Chri stianus etiam idiota pro certo habet quenivis mundi locum esse hujus universi partem, cum Dei templum sit omnis mundus. In quovis loco preces oferens, clausis sensuum, erectis animæ oculis, totum hunc mundum transcendit, nec in cœli convexis gradum sistit, sed ad locum qui ultra cœlos est cogitatione per- veniens et quasi extra mundum, duce Dei Spiritu, e- gressus, Deo fert preces, idque non de rebus vulgari- bus. Nama Jesu doctus est nihil bumile, hoc est, nihil sensibile quærere, sed sula magna, vere di- vina, et quæ a Deo concessa ad eam, quæ apud ipsum est, beatitudinem perducunt per Filium ejus Verbum qui Deus est. B Cor. 1, 27. Rom. viii, 9. Matth. v, 8. euntium; ab eo, sunt lien præcedo. videtur, etc. ltaque ad refert cetera vero addi- titia ei et aliena videntur. Sed Boherellus omnia sana existimat, si tollas subintelligas dex Basileensis quae genuina est le ctio. Origenes enim hic respexit ad ea que Plato in Phadro dixit : assequi possimus, ubi dicit nos undecunque esse carne devinctos, qui tamen si recte vivamus et Jesu doctrinæ morem geramus, audimus istud: Vos non estis in carne, sed in spiritu, si spiritus Dei habitat in vobis ". Addit ibidemn nihil a nobis purum videri, qui tamen enixius aduitimur, ne vel cogitatione tenus vitiorum inquinemur suggestione, quique ut Deum possimus videre mundo corde 's, cui soli conten- platio Dei conceditur, inter precandum dicimus : Cor mundum crea in me, Deus, et spiritum reclum innova in visceribus meis 18. Quæ autem dicit, hu- jusínodi sunt : Substantia et generatio, illa intelli- Psal. L, 12. etc. Respicit Origenes ad illa Christi verba apud Clementem Alexandrioum lib. Stromat., pag. : et ad ista quæ ipse affert Adaman- tius lib. De oratione : ex Evangelio forte, Patribus passim laudato, Nazarmorum, nisi malis Origenem incidisse in interpolatum Matthæi codi- cern cap vi, 33. textum dum conjecisse videtur Gelenius interpres, cujns conjecturam cum arripuisset Spencerus, sic abs- ulla manuscriptorum auctoritate suum adornavit : Verum deest in omnibus mss. et apud Hoesche- lium. Codex Jolianus ex correctione habet Rectius. (5) Η τὴν πρὸς τούς. Bolerellus mavult και D (6) Αγοντας. Lego cum eodeın ἀγόντων, id est (7) 'Εφ' δν φαντάζεται, ele. Guito scribendum (8) Hoeschel. et Spencer., ὑπουράνιον, sed co- 45. Videamus eliam an quæ ait se nos docturum (9) "Εμαθε γὰρ ἀπὸ τοῦ Ἰησοῦ μηδὲν μικρόν, (10) Οΰς, etc. Αυτέους_pro οὕς legisse aut legen-
PG 11:1495Οὐκ εἶδε δὲ διαφορὰν τῶν παρ’ ἡμῖν ἠκριβωμένων, τοῖς λέγουσιν ὅτι καὶ Τὸ ἄφθαρτόν σου πνεῦμά ἐστιν ἐν πᾶσι, διὸ τοὺς παραπίπτοντας κατ’ ὀλίγον ἐλέγχει ὁ θεός, φάσκουσι δὲ ἄλλα καὶ τὸ Λάβετε πνεῦμα ἅγιον τὴν ποσότητα τοῦ διδομένου ἑτέραν ἐμφαίνειν παρὰ τὴν δηλουμένην ἐκ τοῦ Βαπτισθήσεσθε ἐν πνεύματι ἁγίῳ οὐ μετὰ πολλὰς ταύτας ἡμέρας. Ἔργον δέ ἐστι ταῦτ’ ἐπιμελῶς νοήσαντα ἰδεῖν διαφορὰν τῶν ἐκ διαλειμμάτων πλειόνων χωρησάντων τὴν τῆς ἀληθείας κατάληψιν καὶ βραχεῖαν ἐπίνοιαν θεοῦ καὶ τῶν ἐπὶ πλεῖον θεοφορηθέντων καὶ ἀεὶ μετὰ θεοῦ ἑστηκότων καὶ διὰ παντὸς ὑπὸ θείου πνεύματος ἀγομένων· ὅπερ εἰ ἦν ἐξετασθὲν καὶ νενοημένον Κέλσῳ, οὐκ [ἂν] ἀμαθίαν ἡμῖν ἐνεκάλει οὐδὲ προσέταττε μὴ λέγειν τυφλώττειν τοὺς ἐν ὑλικαῖς τέχναις ἀνθρώπων, ταῖς κατὰ τὰ ἀγάλματα, οἰομένους ἐνδείκνυσθαι τὴν εὐσέβειαν. Οὐδεὶς γὰρ βλέπων τῆς ψυχῆς ὀφθαλμοῖς ἄλλῳ τρόπῳ σέβει τὸ θεῖον παρὰ τὸν ὑποδεικνύντα ἐνορᾶν ἀεὶ τῷ τοῦ παντὸς δημιουργῷ καὶ πᾶσαν εὐχὴν ἀναφέρειν ἐκείνῳ καὶ πάντα πράττειν ὡς ἐν ὀφθαλμοῖς θεοῦ, ἐπὶ θεατοῦ, ἐνορῶντος ἡμῶν καὶ τοῖς λογισμοῖς.
Α γένεσις νοητόν, ὁρατόν· μετ' ουσίας μὲν ἀλή έμεα, θεια, μετὰ δὲ γενέσεως πλάνη. Περὶ ἀλήθειαν μὲν οὖν ἐπιστήμη, περὶ δὲ θάτερον δόξα· καὶ τοῦ μέν ἐστι νόησις, ὁρατοῦ δὲ ὄψις. Γινώσκει δὲ νοητὸν μὲν νοῦς, ὁρατὸν δὲ ὀφθαλμός. Οπερ οὖν ἐν τοῖς ὁρατοῖς ἥλιος, οὔτ᾽ ὀφθαλμὸς ὢν οὔτ' ὄψις, ἀλλ᾽ ὀφθαλμῷ τε τοῦ ὁρᾷν αἴτιος, καὶ ἔψει τοῦ δι' αὐτὸν (11) συνίστασθαι, καὶ ὁρατοῖς τοῦόρα- σθαι, πᾶσιν αἰσθητοῖς τοῦ γίγνεσθαι, καὶ μὴ αὐτ τὸς αὐτῷ τοῦ βλέπεσθαι· τοῦτο ἐν τοῖς νοητοῖς ἐκεῖνος, ὅσπερ οὔτε νοῦς, οὔτε νόησις, οὔτ᾽ ἐπιστής μη, ἀλλὰ τῷ τε τοῦ νοεῖν αἴτιος, καὶ νοήσει τοῦ δι' αὐτὸν εἶναι, καὶ ἐπιστήμῃ τοῦ δι' αὐτὸν γιγνώσκειν (12), καὶ νοητοῖς ἅπασι, καὶ αὐτῇ ἀληθείᾳ καὶ αὐτῇ οὐσίᾳ, τοῦ εἶναι· πάντων ἐπέκεινα ῶν, ἀῤῥήτῳ Β τινὶ δυνάμει νοητός. Ταῦτ᾽ εἴρηται μὲν ἀνθρώ καὶ μὴ αὐτὸς αὐτῷ τοῦ βλέπεσθαι, καὶ μὴν αὐτὸς αὐτῷ τοῦ βλέπεσθαι, καὶ δὴ αὐτὸς αὐτῷ τοῦ βλέπεσθαι. ἐπιστήμη τοῦ δι' αὐτοῦ γιγνώσκειν. ποις νοῦν ἔχουσιν· εἰ δέ τι αὐτῶν καὶ ὑμεῖς συνίετε, εὖ ὑμῖν ἔχει (15). Καὶ πνεῦμα, εἴ τι οἴεσθε κατιὸν ἐκ Θεοῦ προαγγέλλειν τὰ θεῖα, τοῦτ᾽ ἂν εἴη τὸ πνεῦμα τὸ ταῦτα κηρύττον, οὗ δὴ πλησθέντες ἄνδρες παλαιοὶ πολλὰ κἀγαθὰ ἤγε γειλαν· ὧν εἰ μὴ δύνασθε ἐπαίειν, σιωπᾶτε, καὶ τὴν ἑαυτῶν ἀμαθίαν ἐγκαλύπτετε, καὶ μὴ λέ- γετε τυφλώττειν τοὺς βλέποντας, καὶ χωλοὺς εἶναι τοὺς τρέχοντας, αὐτοὶ πάντη τὰς ψυχὰς ἀποκεχωλευμένοι καὶ ἠκρωτηριασμένοι, καὶ τῷ σώματι ζώντες, τουτέστι τῷ νεκρῷ. Πρὸς ταῦτα δ' ἡμεῖς φήσομεν οἱ μελετήσαντες μηδενὶ ἀπεχθάνεσθαι τῶν καλῶς λεγομένων, και οι ἔξω τῆς πίστεως λέγωσι καλῶς, μὴ προσφιλονεικεῖν το, ὅτι οἱ μὲν διαλοιδορούμενοι τοῖς κατὰ δύναμιν εἰς τὸν τῶν ὅλων Θεὸν εὐσεβεῖν θέλουσιν, ἀποδεχό- μενον ἰδιωτῶν τὴν εἰς αὐτὸν πίστιν, καὶ συνετωτές ρων τὴν μετὰ λόγου εἰς αὐτὸν εὐσέβειαν, μετ' εὐχα ριστίας ἀναπεμπόντων εὐχὶς τῷ Δημιουργῷ τοῦ παντὸς, καὶ ἀναπεμπόντων αὐτὰς, ὡς δι' ἀρχιερέως τοῦ τὴν εἰλικρινή θεοσέβειαν ἀνθρώποις παραστήσαν τος· καὶ καλοῦντες αὐτοὺς κεχωλευμένους τὰς ψυχὰς καὶ ἠκρωτηριασμένους, λέγοντες δὲ καὶ σώματι ζῶν τας τῷ νεκρῷ τοὺς μελετῶντας ἀπὸ διαθέσεως λέγειν τὸν Ἐν σαρκὶ γὰρ ζῶντες (15) οὐ κατὰ σάρκα στρα- τευόμεθα· τὰ γὰρ ὅπλα τῆς στρατείας ἡμῶν οὐ σαρκικά, ἀλλὰ δυνατὰ τῷ Θεῷ· ὁράτωσαν, μὴ κατ' αὐτὸ τοῦτο λέγειν κακῶς ἀνθρώπους εὐχομέν νους εἶναι Θεοῦ, τὰς ψυχὰς ἑαυτῶν χωλὰς κατα- σκευάζωσι, καὶ (16) τὸν ἔσω ἑαυτῶν ἄνθρωπον ἀκρωτηριάζωσιν, ἀποκόπτοντες αὐτοὺς, διὰ τῶν εἰς ἑτέρους δυσφημιῶν, τοὺς καλῶς βιοῦν ἐθέλοντας, τὸ ἐπιεικὲς καὶ τὸ εὐσταθὲς ἐνεσπαρμένα φυσικῶς ὑπὸ τοῦ Δημιουργοῦ τῇ λογικῇ φύσει. Οἱ δὲ πρὸς ἑτέρους ἐφ' ἡμῖν ἔχει, ἀποκόπτοντες αὐτούς, ἀποκύπτοντες αὐτοῦ, οι τὸ ἐπιεικές. ORIGENIS gibilis, hac visibilis. Substantiam veritas, genera- cionem comitatur error. Veritatem pro re objecla scientia habet ; ex veritate et errore nascitur opinio. Quod intelligibile est ad intelligentiam, quod visibile ad visum pertinet. Intelligibile mens, visibile oculus cognoscit. Quemadmodum igitur in rebus visibilibus soi, neque oculus est, neque visus ; sed oculo causa est eur videat, visui cur fiat, rebus visibilibus cur cernantur, omnibus sensibilibus cur sint, sibi ipsi cur videatur; sic in rebus intelligibilibus ille qui nec mens est, nec intelligentia, facit ut mens intel- ligal, ut intelligentia per ipsum fiat, ut scientia per ipsum cognoscat, ut intelligibilia omnia, veritas ipsa substantia sit ; quibus omnibus superior, est ipsa, arcana quadam virtute intelligibilis. Atque hæc di- νon- cta sint intelligentibus; quorum si quid et vos capi- tis, bene est : el si judicatis spiritum aliquem a Deo descendisse ad res divinas annuntiandum, hic spiri- sus sane est ille qui hæc prædicat, et quo viri vete- res repleti multa et præclara docuerunt. Narum re- rum si nihil assequi potestis, lacete, vestram occul- tale ignorauliam, nec dicite cæcos esse qui vident, et qui currunt esse claudos: cum vos ipsi animis prorsus claudicetis, et mutilati sitis, et solo corpore, hoc cal parte vestri mortua, rivalis. C etiamsi auctores a nostra fide alieni sint, non ad- versari, non lites serere, non evertere quæ sana sunt, respondebimus eos qui conviciis proscindent illos qui conantur pro viribus summum colere Deum, cui probatur et idiotarum in ipsum ſides, et ratione comitata pietas prudentiorum cum gra- Liaruum actione lujus universi Conditori pre- ces offerentium, idque per summum sacerdotem sinceræ pietatis inter homines doctorem; qui di- cunt hujusmodi homines animis claudicare et muti- los esse; qui asserunt eos mortuo corpore vivere quibus cordi est ex animo dicere: In carne enim viventes non secundum carnem militumus: nam arma militiæ nostra non carnalia sunt, sed potentia Deo ''; respondebimus, inquam, eos cavere de bere, ne eo ipso quod maledicunt hominibus Dei esse cupientibus, suas ipsorum animas claudas red- D dant et suum interiorem hominem mutilent; si- quidem suis in alios recte vivere volentes calum- niis, ab illo resecant æquitatem et moderationem a Conditore iusitas naturæ, quæ rationis est parti- ceps. Qui autem inter alia didicerunt a divino Verbo, idque exsequuntur, maledicentibus benedi- "I Cor. x, 3, 4. post pro Boberel- lus legit, Guic- tus vero, lenius interpres legit. Hoeschelius autem et Spen- cerus, male. mss. Paulo post,pro Bohere! bus legit jungatur cum 46. Ad hac nos, qui studemus pulchre dictis, (11) Δι' αὐτόν. Mallet Guietus δι' αὐτοῦ. Paulo (12) Mallet Guietus, τοῦ δι' αὐτοῦ εἶναι, καὶ (13) Omnes codd. mss., εὖ ὑμῖν ἔχει, sicque Ge- (14) αὐτοῖς, μηδὲ ζητεῖν ἀνατρέπειν τὰ ὑγιῶς ἔχον (14) Aliquot mass., μὴ πρὸς φιλονεικίαν. (15) Vulgata Biblia, περιπατοῦντες. (16) Kal. Deest in antea editis, sef habetur in
Εὐχόμεθα οὖν ἡμεῖς καὶ βλέπειν καὶ ὁδηγοὶ εἶναι τυφλῶν, ἕως προσελθόντες τῷ λόγῳ τοῦ θεοῦ ἀπολάβωσι τὰς ὑπὸ τῆς ἀγνοίας τυφλωθείσας ὄψεις τῆς ψυχῆς αὐτῶν. Ἐὰν δὲ καὶ ποιῶμεν ἄξια τοῦ εἰπόντος τοῖς μαθηταῖς· Ὑμεῖς ἐστε τὸ φῶς τοῦ κόσμου καὶ τοῦ διδάξαντος λόγου ὅτι Τὸ φῶς ἐν τῇ σκοτίᾳ φαίνει ἐσόμεθα καὶ φῶς τῶν ἐν σκότει καὶ παιδεύσομεν τοὺς ἄφρονας καὶ διδάξομεν τοὺς νηπίους. Μὴ ἀγανακτείτω δὲ Κέλσος, ἐπὰν χωλοὺς λέγωμεν καὶ τὰς βάσεις τῆς ψυχῆς πεπηρωμένους τοὺς ἐπὶ τὰ νομιζόμενα ἱερὰ ὡς ἀληθινὰ ἱερὰ σπεύδοντας καὶ μὴ ὁρῶντας ὅτι οὐδὲν βαναύσων ἔργον δύναται εἶναι ἱερόν. Τρέχουσι δὲ καὶ οἱ κατὰ τὴν διδασκαλίαν Ἰησοῦ εὐσεβοῦντες, ἕως ἐπὶ τὸ τέλος φθάσαντες δρόμου εἴπωσιν ἐρρωμένῃ καὶ ἀληθευούσῃ τῇ διαθέσει· Τὸν ἀγῶνα τὸν καλὸν ἠγώνισμαι, τὸν δρόμον τετέλεκα, τὴν πίστιν τετήρηκα· λοιπὸν ἀπόκειταί μοι ὁ τῆς δικαιοσύνης στέφανος. Καὶ ἕκαστός γε ἡμῶν οὕτως τρέχει ὡς οὐκ ἀδήλως καὶ οὕτω πρὸς τὴν κακίαν πυκτεύει ὡς οὐκ ἀέρα δέρων ἀλλὰ τοὺς ὑπὸ τὸν ἄρχοντα τῆς ἐξουσίας τοῦ ἀέρος, τοῦ πνεύματος τοῦ νῦν ἐνεργοῦντος ἐν τοῖς υἱοῖς τῆς ἀπειθείας.
Α γένεσις νοητόν, ὁρατόν· μετ' ουσίας μὲν ἀλή έμεα, θεια, μετὰ δὲ γενέσεως πλάνη. Περὶ ἀλήθειαν μὲν οὖν ἐπιστήμη, περὶ δὲ θάτερον δόξα· καὶ τοῦ μέν ἐστι νόησις, ὁρατοῦ δὲ ὄψις. Γινώσκει δὲ νοητὸν μὲν νοῦς, ὁρατὸν δὲ ὀφθαλμός. Οπερ οὖν ἐν τοῖς ὁρατοῖς ἥλιος, οὔτ᾽ ὀφθαλμὸς ὢν οὔτ' ὄψις, ἀλλ᾽ ὀφθαλμῷ τε τοῦ ὁρᾷν αἴτιος, καὶ ἔψει τοῦ δι' αὐτὸν (11) συνίστασθαι, καὶ ὁρατοῖς τοῦόρα- σθαι, πᾶσιν αἰσθητοῖς τοῦ γίγνεσθαι, καὶ μὴ αὐτ τὸς αὐτῷ τοῦ βλέπεσθαι· τοῦτο ἐν τοῖς νοητοῖς ἐκεῖνος, ὅσπερ οὔτε νοῦς, οὔτε νόησις, οὔτ᾽ ἐπιστής μη, ἀλλὰ τῷ τε τοῦ νοεῖν αἴτιος, καὶ νοήσει τοῦ δι' αὐτὸν εἶναι, καὶ ἐπιστήμῃ τοῦ δι' αὐτὸν γιγνώσκειν (12), καὶ νοητοῖς ἅπασι, καὶ αὐτῇ ἀληθείᾳ καὶ αὐτῇ οὐσίᾳ, τοῦ εἶναι· πάντων ἐπέκεινα ῶν, ἀῤῥήτῳ Β τινὶ δυνάμει νοητός. Ταῦτ᾽ εἴρηται μὲν ἀνθρώ καὶ μὴ αὐτὸς αὐτῷ τοῦ βλέπεσθαι, καὶ μὴν αὐτὸς αὐτῷ τοῦ βλέπεσθαι, καὶ δὴ αὐτὸς αὐτῷ τοῦ βλέπεσθαι. ἐπιστήμη τοῦ δι' αὐτοῦ γιγνώσκειν. ποις νοῦν ἔχουσιν· εἰ δέ τι αὐτῶν καὶ ὑμεῖς συνίετε, εὖ ὑμῖν ἔχει (15). Καὶ πνεῦμα, εἴ τι οἴεσθε κατιὸν ἐκ Θεοῦ προαγγέλλειν τὰ θεῖα, τοῦτ᾽ ἂν εἴη τὸ πνεῦμα τὸ ταῦτα κηρύττον, οὗ δὴ πλησθέντες ἄνδρες παλαιοὶ πολλὰ κἀγαθὰ ἤγε γειλαν· ὧν εἰ μὴ δύνασθε ἐπαίειν, σιωπᾶτε, καὶ τὴν ἑαυτῶν ἀμαθίαν ἐγκαλύπτετε, καὶ μὴ λέ- γετε τυφλώττειν τοὺς βλέποντας, καὶ χωλοὺς εἶναι τοὺς τρέχοντας, αὐτοὶ πάντη τὰς ψυχὰς ἀποκεχωλευμένοι καὶ ἠκρωτηριασμένοι, καὶ τῷ σώματι ζώντες, τουτέστι τῷ νεκρῷ. Πρὸς ταῦτα δ' ἡμεῖς φήσομεν οἱ μελετήσαντες μηδενὶ ἀπεχθάνεσθαι τῶν καλῶς λεγομένων, και οι ἔξω τῆς πίστεως λέγωσι καλῶς, μὴ προσφιλονεικεῖν το, ὅτι οἱ μὲν διαλοιδορούμενοι τοῖς κατὰ δύναμιν εἰς τὸν τῶν ὅλων Θεὸν εὐσεβεῖν θέλουσιν, ἀποδεχό- μενον ἰδιωτῶν τὴν εἰς αὐτὸν πίστιν, καὶ συνετωτές ρων τὴν μετὰ λόγου εἰς αὐτὸν εὐσέβειαν, μετ' εὐχα ριστίας ἀναπεμπόντων εὐχὶς τῷ Δημιουργῷ τοῦ παντὸς, καὶ ἀναπεμπόντων αὐτὰς, ὡς δι' ἀρχιερέως τοῦ τὴν εἰλικρινή θεοσέβειαν ἀνθρώποις παραστήσαν τος· καὶ καλοῦντες αὐτοὺς κεχωλευμένους τὰς ψυχὰς καὶ ἠκρωτηριασμένους, λέγοντες δὲ καὶ σώματι ζῶν τας τῷ νεκρῷ τοὺς μελετῶντας ἀπὸ διαθέσεως λέγειν τὸν Ἐν σαρκὶ γὰρ ζῶντες (15) οὐ κατὰ σάρκα στρα- τευόμεθα· τὰ γὰρ ὅπλα τῆς στρατείας ἡμῶν οὐ σαρκικά, ἀλλὰ δυνατὰ τῷ Θεῷ· ὁράτωσαν, μὴ κατ' αὐτὸ τοῦτο λέγειν κακῶς ἀνθρώπους εὐχομέν νους εἶναι Θεοῦ, τὰς ψυχὰς ἑαυτῶν χωλὰς κατα- σκευάζωσι, καὶ (16) τὸν ἔσω ἑαυτῶν ἄνθρωπον ἀκρωτηριάζωσιν, ἀποκόπτοντες αὐτοὺς, διὰ τῶν εἰς ἑτέρους δυσφημιῶν, τοὺς καλῶς βιοῦν ἐθέλοντας, τὸ ἐπιεικὲς καὶ τὸ εὐσταθὲς ἐνεσπαρμένα φυσικῶς ὑπὸ τοῦ Δημιουργοῦ τῇ λογικῇ φύσει. Οἱ δὲ πρὸς ἑτέρους ἐφ' ἡμῖν ἔχει, ἀποκόπτοντες αὐτούς, ἀποκύπτοντες αὐτοῦ, οι τὸ ἐπιεικές. ORIGENIS gibilis, hac visibilis. Substantiam veritas, genera- cionem comitatur error. Veritatem pro re objecla scientia habet ; ex veritate et errore nascitur opinio. Quod intelligibile est ad intelligentiam, quod visibile ad visum pertinet. Intelligibile mens, visibile oculus cognoscit. Quemadmodum igitur in rebus visibilibus soi, neque oculus est, neque visus ; sed oculo causa est eur videat, visui cur fiat, rebus visibilibus cur cernantur, omnibus sensibilibus cur sint, sibi ipsi cur videatur; sic in rebus intelligibilibus ille qui nec mens est, nec intelligentia, facit ut mens intel- ligal, ut intelligentia per ipsum fiat, ut scientia per ipsum cognoscat, ut intelligibilia omnia, veritas ipsa substantia sit ; quibus omnibus superior, est ipsa, arcana quadam virtute intelligibilis. Atque hæc di- νon- cta sint intelligentibus; quorum si quid et vos capi- tis, bene est : el si judicatis spiritum aliquem a Deo descendisse ad res divinas annuntiandum, hic spiri- sus sane est ille qui hæc prædicat, et quo viri vete- res repleti multa et præclara docuerunt. Narum re- rum si nihil assequi potestis, lacete, vestram occul- tale ignorauliam, nec dicite cæcos esse qui vident, et qui currunt esse claudos: cum vos ipsi animis prorsus claudicetis, et mutilati sitis, et solo corpore, hoc cal parte vestri mortua, rivalis. C etiamsi auctores a nostra fide alieni sint, non ad- versari, non lites serere, non evertere quæ sana sunt, respondebimus eos qui conviciis proscindent illos qui conantur pro viribus summum colere Deum, cui probatur et idiotarum in ipsum ſides, et ratione comitata pietas prudentiorum cum gra- Liaruum actione lujus universi Conditori pre- ces offerentium, idque per summum sacerdotem sinceræ pietatis inter homines doctorem; qui di- cunt hujusmodi homines animis claudicare et muti- los esse; qui asserunt eos mortuo corpore vivere quibus cordi est ex animo dicere: In carne enim viventes non secundum carnem militumus: nam arma militiæ nostra non carnalia sunt, sed potentia Deo ''; respondebimus, inquam, eos cavere de bere, ne eo ipso quod maledicunt hominibus Dei esse cupientibus, suas ipsorum animas claudas red- D dant et suum interiorem hominem mutilent; si- quidem suis in alios recte vivere volentes calum- niis, ab illo resecant æquitatem et moderationem a Conditore iusitas naturæ, quæ rationis est parti- ceps. Qui autem inter alia didicerunt a divino Verbo, idque exsequuntur, maledicentibus benedi- "I Cor. x, 3, 4. post pro Boberel- lus legit, Guic- tus vero, lenius interpres legit. Hoeschelius autem et Spen- cerus, male. mss. Paulo post,pro Bohere! bus legit jungatur cum 46. Ad hac nos, qui studemus pulchre dictis, (11) Δι' αὐτόν. Mallet Guietus δι' αὐτοῦ. Paulo (12) Mallet Guietus, τοῦ δι' αὐτοῦ εἶναι, καὶ (13) Omnes codd. mss., εὖ ὑμῖν ἔχει, sicque Ge- (14) αὐτοῖς, μηδὲ ζητεῖν ἀνατρέπειν τὰ ὑγιῶς ἔχον (14) Aliquot mass., μὴ πρὸς φιλονεικίαν. (15) Vulgata Biblia, περιπατοῦντες. (16) Kal. Deest in antea editis, sef habetur in
PG 11:1497Λεγέτω δ’ ἡμᾶς ὁ Κέλσος σώματι τῷ νεκρῷ ζῶντας, ἀκούοντας· Εἰ κατὰ σάρκα ζῆτε, μέλλετε ἀποθνῄσκειν· εἰ δὲ πνεύματι τὰς πράξεις τοῦ σώματος θανατοῦτε, ζήσεσθε, καὶ μανθάνοντας τὸ Εἰ πνεύματι ζῶμεν, πνεύματι καὶ στοιχῶμεν· εἴη τε τοῖς ἔργοις ἡμᾶς δεικνύναι ψευδόμενον τὸν λέγοντα περὶ ἡμῶν ὅτι τῷ σώματι ζῶμεν τῷ νεκρῷ. Μετὰ ταῦτα τοίνυν, πρὸς ἃ κατὰ δύναμιν ἀπηντήσαμεν, φησὶ πρὸς ἡμᾶς· Πόσῳ δ’ ἦν ὑμῖν ἄμεινον, ἐπειδή γε καινοτομῆσαί τι ἐπεθυμήσατε, περὶ ἄλλον τινὰ τῶν γενναίως ἀποθανόντων καὶ θεῖον μῦθον δέξασθαι δυναμένων σπουδάσαι; Φέρε, εἰ μὴ ἤρεσκεν Ἡρακλῆς καὶ Ἀσκληπιὸς καὶ οἱ πάλαι δεδοξασμένοι, Ὀρφέα εἴχετε, ἄνδρα ὁμολογουμένως ὁσίῳ χρησάμενον πνεύματι καὶ αὐτὸν βιαίως ἀποθανόντα. Ἀλλ’ ἴσως ὑπ’ ἄλλων προείληπτο. Ἀνάξαρχον γοῦν, ὃς εἰς ὅλμον ἐμβληθεὶς καὶ παρανομώτατα συντριβόμενος εὖ μάλα κατεφρόνει τῆς κολάσεως λέγων· Πτίσσε, πτίσσε τὸν Ἀναξάρχου θύλακον, αὐτὸν γὰρ οὐ πτίσσεις· θείου τινὸς ὡς ἀληθῶς πνεύματος ἡ φωνή. Ἀλλὰ καὶ τούτῳ φθάσαντές τινες ἠκολούθησαν φυσικοί. Οὐκοῦν Ἐπίκτητον; Ὃς τοῦ δεσπότου στρεβλοῦντος αὐτοῦ τὸ σκέλος ὑπομειδιῶν ἀνεκπλήκτως ἔλεγε·
Α γένεσις νοητόν, ὁρατόν· μετ' ουσίας μὲν ἀλή έμεα, θεια, μετὰ δὲ γενέσεως πλάνη. Περὶ ἀλήθειαν μὲν οὖν ἐπιστήμη, περὶ δὲ θάτερον δόξα· καὶ τοῦ μέν ἐστι νόησις, ὁρατοῦ δὲ ὄψις. Γινώσκει δὲ νοητὸν μὲν νοῦς, ὁρατὸν δὲ ὀφθαλμός. Οπερ οὖν ἐν τοῖς ὁρατοῖς ἥλιος, οὔτ᾽ ὀφθαλμὸς ὢν οὔτ' ὄψις, ἀλλ᾽ ὀφθαλμῷ τε τοῦ ὁρᾷν αἴτιος, καὶ ἔψει τοῦ δι' αὐτὸν (11) συνίστασθαι, καὶ ὁρατοῖς τοῦόρα- σθαι, πᾶσιν αἰσθητοῖς τοῦ γίγνεσθαι, καὶ μὴ αὐτ τὸς αὐτῷ τοῦ βλέπεσθαι· τοῦτο ἐν τοῖς νοητοῖς ἐκεῖνος, ὅσπερ οὔτε νοῦς, οὔτε νόησις, οὔτ᾽ ἐπιστής μη, ἀλλὰ τῷ τε τοῦ νοεῖν αἴτιος, καὶ νοήσει τοῦ δι' αὐτὸν εἶναι, καὶ ἐπιστήμῃ τοῦ δι' αὐτὸν γιγνώσκειν (12), καὶ νοητοῖς ἅπασι, καὶ αὐτῇ ἀληθείᾳ καὶ αὐτῇ οὐσίᾳ, τοῦ εἶναι· πάντων ἐπέκεινα ῶν, ἀῤῥήτῳ Β τινὶ δυνάμει νοητός. Ταῦτ᾽ εἴρηται μὲν ἀνθρώ καὶ μὴ αὐτὸς αὐτῷ τοῦ βλέπεσθαι, καὶ μὴν αὐτὸς αὐτῷ τοῦ βλέπεσθαι, καὶ δὴ αὐτὸς αὐτῷ τοῦ βλέπεσθαι. ἐπιστήμη τοῦ δι' αὐτοῦ γιγνώσκειν. ποις νοῦν ἔχουσιν· εἰ δέ τι αὐτῶν καὶ ὑμεῖς συνίετε, εὖ ὑμῖν ἔχει (15). Καὶ πνεῦμα, εἴ τι οἴεσθε κατιὸν ἐκ Θεοῦ προαγγέλλειν τὰ θεῖα, τοῦτ᾽ ἂν εἴη τὸ πνεῦμα τὸ ταῦτα κηρύττον, οὗ δὴ πλησθέντες ἄνδρες παλαιοὶ πολλὰ κἀγαθὰ ἤγε γειλαν· ὧν εἰ μὴ δύνασθε ἐπαίειν, σιωπᾶτε, καὶ τὴν ἑαυτῶν ἀμαθίαν ἐγκαλύπτετε, καὶ μὴ λέ- γετε τυφλώττειν τοὺς βλέποντας, καὶ χωλοὺς εἶναι τοὺς τρέχοντας, αὐτοὶ πάντη τὰς ψυχὰς ἀποκεχωλευμένοι καὶ ἠκρωτηριασμένοι, καὶ τῷ σώματι ζώντες, τουτέστι τῷ νεκρῷ. Πρὸς ταῦτα δ' ἡμεῖς φήσομεν οἱ μελετήσαντες μηδενὶ ἀπεχθάνεσθαι τῶν καλῶς λεγομένων, και οι ἔξω τῆς πίστεως λέγωσι καλῶς, μὴ προσφιλονεικεῖν το, ὅτι οἱ μὲν διαλοιδορούμενοι τοῖς κατὰ δύναμιν εἰς τὸν τῶν ὅλων Θεὸν εὐσεβεῖν θέλουσιν, ἀποδεχό- μενον ἰδιωτῶν τὴν εἰς αὐτὸν πίστιν, καὶ συνετωτές ρων τὴν μετὰ λόγου εἰς αὐτὸν εὐσέβειαν, μετ' εὐχα ριστίας ἀναπεμπόντων εὐχὶς τῷ Δημιουργῷ τοῦ παντὸς, καὶ ἀναπεμπόντων αὐτὰς, ὡς δι' ἀρχιερέως τοῦ τὴν εἰλικρινή θεοσέβειαν ἀνθρώποις παραστήσαν τος· καὶ καλοῦντες αὐτοὺς κεχωλευμένους τὰς ψυχὰς καὶ ἠκρωτηριασμένους, λέγοντες δὲ καὶ σώματι ζῶν τας τῷ νεκρῷ τοὺς μελετῶντας ἀπὸ διαθέσεως λέγειν τὸν Ἐν σαρκὶ γὰρ ζῶντες (15) οὐ κατὰ σάρκα στρα- τευόμεθα· τὰ γὰρ ὅπλα τῆς στρατείας ἡμῶν οὐ σαρκικά, ἀλλὰ δυνατὰ τῷ Θεῷ· ὁράτωσαν, μὴ κατ' αὐτὸ τοῦτο λέγειν κακῶς ἀνθρώπους εὐχομέν νους εἶναι Θεοῦ, τὰς ψυχὰς ἑαυτῶν χωλὰς κατα- σκευάζωσι, καὶ (16) τὸν ἔσω ἑαυτῶν ἄνθρωπον ἀκρωτηριάζωσιν, ἀποκόπτοντες αὐτοὺς, διὰ τῶν εἰς ἑτέρους δυσφημιῶν, τοὺς καλῶς βιοῦν ἐθέλοντας, τὸ ἐπιεικὲς καὶ τὸ εὐσταθὲς ἐνεσπαρμένα φυσικῶς ὑπὸ τοῦ Δημιουργοῦ τῇ λογικῇ φύσει. Οἱ δὲ πρὸς ἑτέρους ἐφ' ἡμῖν ἔχει, ἀποκόπτοντες αὐτούς, ἀποκύπτοντες αὐτοῦ, οι τὸ ἐπιεικές. ORIGENIS gibilis, hac visibilis. Substantiam veritas, genera- cionem comitatur error. Veritatem pro re objecla scientia habet ; ex veritate et errore nascitur opinio. Quod intelligibile est ad intelligentiam, quod visibile ad visum pertinet. Intelligibile mens, visibile oculus cognoscit. Quemadmodum igitur in rebus visibilibus soi, neque oculus est, neque visus ; sed oculo causa est eur videat, visui cur fiat, rebus visibilibus cur cernantur, omnibus sensibilibus cur sint, sibi ipsi cur videatur; sic in rebus intelligibilibus ille qui nec mens est, nec intelligentia, facit ut mens intel- ligal, ut intelligentia per ipsum fiat, ut scientia per ipsum cognoscat, ut intelligibilia omnia, veritas ipsa substantia sit ; quibus omnibus superior, est ipsa, arcana quadam virtute intelligibilis. Atque hæc di- νon- cta sint intelligentibus; quorum si quid et vos capi- tis, bene est : el si judicatis spiritum aliquem a Deo descendisse ad res divinas annuntiandum, hic spiri- sus sane est ille qui hæc prædicat, et quo viri vete- res repleti multa et præclara docuerunt. Narum re- rum si nihil assequi potestis, lacete, vestram occul- tale ignorauliam, nec dicite cæcos esse qui vident, et qui currunt esse claudos: cum vos ipsi animis prorsus claudicetis, et mutilati sitis, et solo corpore, hoc cal parte vestri mortua, rivalis. C etiamsi auctores a nostra fide alieni sint, non ad- versari, non lites serere, non evertere quæ sana sunt, respondebimus eos qui conviciis proscindent illos qui conantur pro viribus summum colere Deum, cui probatur et idiotarum in ipsum ſides, et ratione comitata pietas prudentiorum cum gra- Liaruum actione lujus universi Conditori pre- ces offerentium, idque per summum sacerdotem sinceræ pietatis inter homines doctorem; qui di- cunt hujusmodi homines animis claudicare et muti- los esse; qui asserunt eos mortuo corpore vivere quibus cordi est ex animo dicere: In carne enim viventes non secundum carnem militumus: nam arma militiæ nostra non carnalia sunt, sed potentia Deo ''; respondebimus, inquam, eos cavere de bere, ne eo ipso quod maledicunt hominibus Dei esse cupientibus, suas ipsorum animas claudas red- D dant et suum interiorem hominem mutilent; si- quidem suis in alios recte vivere volentes calum- niis, ab illo resecant æquitatem et moderationem a Conditore iusitas naturæ, quæ rationis est parti- ceps. Qui autem inter alia didicerunt a divino Verbo, idque exsequuntur, maledicentibus benedi- "I Cor. x, 3, 4. post pro Boberel- lus legit, Guic- tus vero, lenius interpres legit. Hoeschelius autem et Spen- cerus, male. mss. Paulo post,pro Bohere! bus legit jungatur cum 46. Ad hac nos, qui studemus pulchre dictis, (11) Δι' αὐτόν. Mallet Guietus δι' αὐτοῦ. Paulo (12) Mallet Guietus, τοῦ δι' αὐτοῦ εἶναι, καὶ (13) Omnes codd. mss., εὖ ὑμῖν ἔχει, sicque Ge- (14) αὐτοῖς, μηδὲ ζητεῖν ἀνατρέπειν τὰ ὑγιῶς ἔχον (14) Aliquot mass., μὴ πρὸς φιλονεικίαν. (15) Vulgata Biblia, περιπατοῦντες. (16) Kal. Deest in antea editis, sef habetur in
Κατάσσεις, καὶ κατάξαντος Οὐκ ἔλεγον, εἶπεν, ὅτι κατάσσεις; Τί τοιοῦτον ὁ ὑμέτερος θεὸς κολαζόμενος ἐφθέγξατο; Ὑμεῖς δὲ κἂν Σίβυλλαν, ᾗ χρῶνταί τινες ὑμῶν, εἰκότως ἂν μᾶλλον προεστήσασθε ὡς τοῦ θεοῦ παῖδα· νῦν δὲ παρεγγράφειν μὲν εἰς τὰ ἐκείνης πολλὰ καὶ βλάσφημα εἰκῇ δύνασθε, τὸν δὲ βίῳ μὲν ἐπιρρητοτάτῳ θανάτῳ δὲ οἰκτίστῳ χρησάμενον θεὸν τίθεσθε. Πόσῳ τοῦδε ἐπιτηδειότερος ἦν ὑμῖν Ἰωνᾶς ἐπὶ τῇ κολοκύντῃ ἢ Δανιὴλ ὁ ἐκ τῶν θηρίων ἢ οἱ τῶνδε ἔτι τερατωδέστεροι; Ἐπεὶ οὖν ἀναπέμπει ἡμᾶς ἐπὶ τὸν Ἡρακλέα, ἀπομνημονεύματα λόγων αὐτοῦ ἡμῖν παραστησάτω καὶ περὶ τῆς παρ’ Ὀμφάλῃ ἀσέμνου δουλείας αὐτοῦ ἀπολογησάσθω, δεικνύτω δὲ εἰ θείας τιμῆς ἄξιος ἦν ὁ τοῦ γεωργοῦ βίᾳ καὶ λῃστρικῶς τὸν βοῦν λαβὼν καὶ καταθοινησάμενος καὶ ἡσθεὶς ἐφ’ οἷς ἐκεῖνος καταρώμενος ἔλεγε πρὸς αὐτὸν ἐσθίοντα· ὡς καὶ μέχρι τοῦδε ἱστορεῖσθαι τὸν Ἡρακλέος δαίμονα λαμβάνειν μετά τινων ἀρῶν τὴν θυσίαν. Καλεῖ δ’ ἡμᾶς ἐπὶ τὴν περὶ Ἀσκληπιοῦ ταυτολογίαν, προειρηκότας καὶ περὶ αὐτοῦ, ἀλλ’ ἡμεῖς ἐκείνοις ἀρκούμεθα. Τί δὲ καὶ θαυμάσας Ὀρφέως ὁμολογουμένως φησὶν αὐτὸν ὁσίῳ χρησάμενον πνεύματι καλῶς βεβιωκέναι;
Α γένεσις νοητόν, ὁρατόν· μετ' ουσίας μὲν ἀλή έμεα, θεια, μετὰ δὲ γενέσεως πλάνη. Περὶ ἀλήθειαν μὲν οὖν ἐπιστήμη, περὶ δὲ θάτερον δόξα· καὶ τοῦ μέν ἐστι νόησις, ὁρατοῦ δὲ ὄψις. Γινώσκει δὲ νοητὸν μὲν νοῦς, ὁρατὸν δὲ ὀφθαλμός. Οπερ οὖν ἐν τοῖς ὁρατοῖς ἥλιος, οὔτ᾽ ὀφθαλμὸς ὢν οὔτ' ὄψις, ἀλλ᾽ ὀφθαλμῷ τε τοῦ ὁρᾷν αἴτιος, καὶ ἔψει τοῦ δι' αὐτὸν (11) συνίστασθαι, καὶ ὁρατοῖς τοῦόρα- σθαι, πᾶσιν αἰσθητοῖς τοῦ γίγνεσθαι, καὶ μὴ αὐτ τὸς αὐτῷ τοῦ βλέπεσθαι· τοῦτο ἐν τοῖς νοητοῖς ἐκεῖνος, ὅσπερ οὔτε νοῦς, οὔτε νόησις, οὔτ᾽ ἐπιστής μη, ἀλλὰ τῷ τε τοῦ νοεῖν αἴτιος, καὶ νοήσει τοῦ δι' αὐτὸν εἶναι, καὶ ἐπιστήμῃ τοῦ δι' αὐτὸν γιγνώσκειν (12), καὶ νοητοῖς ἅπασι, καὶ αὐτῇ ἀληθείᾳ καὶ αὐτῇ οὐσίᾳ, τοῦ εἶναι· πάντων ἐπέκεινα ῶν, ἀῤῥήτῳ Β τινὶ δυνάμει νοητός. Ταῦτ᾽ εἴρηται μὲν ἀνθρώ καὶ μὴ αὐτὸς αὐτῷ τοῦ βλέπεσθαι, καὶ μὴν αὐτὸς αὐτῷ τοῦ βλέπεσθαι, καὶ δὴ αὐτὸς αὐτῷ τοῦ βλέπεσθαι. ἐπιστήμη τοῦ δι' αὐτοῦ γιγνώσκειν. ποις νοῦν ἔχουσιν· εἰ δέ τι αὐτῶν καὶ ὑμεῖς συνίετε, εὖ ὑμῖν ἔχει (15). Καὶ πνεῦμα, εἴ τι οἴεσθε κατιὸν ἐκ Θεοῦ προαγγέλλειν τὰ θεῖα, τοῦτ᾽ ἂν εἴη τὸ πνεῦμα τὸ ταῦτα κηρύττον, οὗ δὴ πλησθέντες ἄνδρες παλαιοὶ πολλὰ κἀγαθὰ ἤγε γειλαν· ὧν εἰ μὴ δύνασθε ἐπαίειν, σιωπᾶτε, καὶ τὴν ἑαυτῶν ἀμαθίαν ἐγκαλύπτετε, καὶ μὴ λέ- γετε τυφλώττειν τοὺς βλέποντας, καὶ χωλοὺς εἶναι τοὺς τρέχοντας, αὐτοὶ πάντη τὰς ψυχὰς ἀποκεχωλευμένοι καὶ ἠκρωτηριασμένοι, καὶ τῷ σώματι ζώντες, τουτέστι τῷ νεκρῷ. Πρὸς ταῦτα δ' ἡμεῖς φήσομεν οἱ μελετήσαντες μηδενὶ ἀπεχθάνεσθαι τῶν καλῶς λεγομένων, και οι ἔξω τῆς πίστεως λέγωσι καλῶς, μὴ προσφιλονεικεῖν το, ὅτι οἱ μὲν διαλοιδορούμενοι τοῖς κατὰ δύναμιν εἰς τὸν τῶν ὅλων Θεὸν εὐσεβεῖν θέλουσιν, ἀποδεχό- μενον ἰδιωτῶν τὴν εἰς αὐτὸν πίστιν, καὶ συνετωτές ρων τὴν μετὰ λόγου εἰς αὐτὸν εὐσέβειαν, μετ' εὐχα ριστίας ἀναπεμπόντων εὐχὶς τῷ Δημιουργῷ τοῦ παντὸς, καὶ ἀναπεμπόντων αὐτὰς, ὡς δι' ἀρχιερέως τοῦ τὴν εἰλικρινή θεοσέβειαν ἀνθρώποις παραστήσαν τος· καὶ καλοῦντες αὐτοὺς κεχωλευμένους τὰς ψυχὰς καὶ ἠκρωτηριασμένους, λέγοντες δὲ καὶ σώματι ζῶν τας τῷ νεκρῷ τοὺς μελετῶντας ἀπὸ διαθέσεως λέγειν τὸν Ἐν σαρκὶ γὰρ ζῶντες (15) οὐ κατὰ σάρκα στρα- τευόμεθα· τὰ γὰρ ὅπλα τῆς στρατείας ἡμῶν οὐ σαρκικά, ἀλλὰ δυνατὰ τῷ Θεῷ· ὁράτωσαν, μὴ κατ' αὐτὸ τοῦτο λέγειν κακῶς ἀνθρώπους εὐχομέν νους εἶναι Θεοῦ, τὰς ψυχὰς ἑαυτῶν χωλὰς κατα- σκευάζωσι, καὶ (16) τὸν ἔσω ἑαυτῶν ἄνθρωπον ἀκρωτηριάζωσιν, ἀποκόπτοντες αὐτοὺς, διὰ τῶν εἰς ἑτέρους δυσφημιῶν, τοὺς καλῶς βιοῦν ἐθέλοντας, τὸ ἐπιεικὲς καὶ τὸ εὐσταθὲς ἐνεσπαρμένα φυσικῶς ὑπὸ τοῦ Δημιουργοῦ τῇ λογικῇ φύσει. Οἱ δὲ πρὸς ἑτέρους ἐφ' ἡμῖν ἔχει, ἀποκόπτοντες αὐτούς, ἀποκύπτοντες αὐτοῦ, οι τὸ ἐπιεικές. ORIGENIS gibilis, hac visibilis. Substantiam veritas, genera- cionem comitatur error. Veritatem pro re objecla scientia habet ; ex veritate et errore nascitur opinio. Quod intelligibile est ad intelligentiam, quod visibile ad visum pertinet. Intelligibile mens, visibile oculus cognoscit. Quemadmodum igitur in rebus visibilibus soi, neque oculus est, neque visus ; sed oculo causa est eur videat, visui cur fiat, rebus visibilibus cur cernantur, omnibus sensibilibus cur sint, sibi ipsi cur videatur; sic in rebus intelligibilibus ille qui nec mens est, nec intelligentia, facit ut mens intel- ligal, ut intelligentia per ipsum fiat, ut scientia per ipsum cognoscat, ut intelligibilia omnia, veritas ipsa substantia sit ; quibus omnibus superior, est ipsa, arcana quadam virtute intelligibilis. Atque hæc di- νon- cta sint intelligentibus; quorum si quid et vos capi- tis, bene est : el si judicatis spiritum aliquem a Deo descendisse ad res divinas annuntiandum, hic spiri- sus sane est ille qui hæc prædicat, et quo viri vete- res repleti multa et præclara docuerunt. Narum re- rum si nihil assequi potestis, lacete, vestram occul- tale ignorauliam, nec dicite cæcos esse qui vident, et qui currunt esse claudos: cum vos ipsi animis prorsus claudicetis, et mutilati sitis, et solo corpore, hoc cal parte vestri mortua, rivalis. C etiamsi auctores a nostra fide alieni sint, non ad- versari, non lites serere, non evertere quæ sana sunt, respondebimus eos qui conviciis proscindent illos qui conantur pro viribus summum colere Deum, cui probatur et idiotarum in ipsum ſides, et ratione comitata pietas prudentiorum cum gra- Liaruum actione lujus universi Conditori pre- ces offerentium, idque per summum sacerdotem sinceræ pietatis inter homines doctorem; qui di- cunt hujusmodi homines animis claudicare et muti- los esse; qui asserunt eos mortuo corpore vivere quibus cordi est ex animo dicere: In carne enim viventes non secundum carnem militumus: nam arma militiæ nostra non carnalia sunt, sed potentia Deo ''; respondebimus, inquam, eos cavere de bere, ne eo ipso quod maledicunt hominibus Dei esse cupientibus, suas ipsorum animas claudas red- D dant et suum interiorem hominem mutilent; si- quidem suis in alios recte vivere volentes calum- niis, ab illo resecant æquitatem et moderationem a Conditore iusitas naturæ, quæ rationis est parti- ceps. Qui autem inter alia didicerunt a divino Verbo, idque exsequuntur, maledicentibus benedi- "I Cor. x, 3, 4. post pro Boberel- lus legit, Guic- tus vero, lenius interpres legit. Hoeschelius autem et Spen- cerus, male. mss. Paulo post,pro Bohere! bus legit jungatur cum 46. Ad hac nos, qui studemus pulchre dictis, (11) Δι' αὐτόν. Mallet Guietus δι' αὐτοῦ. Paulo (12) Mallet Guietus, τοῦ δι' αὐτοῦ εἶναι, καὶ (13) Omnes codd. mss., εὖ ὑμῖν ἔχει, sicque Ge- (14) αὐτοῖς, μηδὲ ζητεῖν ἀνατρέπειν τὰ ὑγιῶς ἔχον (14) Aliquot mass., μὴ πρὸς φιλονεικίαν. (15) Vulgata Biblia, περιπατοῦντες. (16) Kal. Deest in antea editis, sef habetur in
PG 11:1499Θαυμάζω δὲ εἰ μὴ καὶ Κέλσος διὰ μὲν τὴν πρὸς ἡμᾶς φιλονεικίαν, καὶ ἵνα Ἰησοῦν ἐξευτελίσῃ νῦν ὑμνεῖ Ὀρφέα, ὅτε δ’ ἐνετύγχανεν αὐτοῦ τοῖς ὡς περὶ θεῶν ἀσεβέσι μύθοις, οὐκ ἀπεστρέφετο τὰ ποιήματα ὡς μᾶλλον καὶ τῶν Ὁμήρου ἄξια ἐκβάλλεσθαι τῆς καλῆς πολιτείας· καὶ γὰρ πολλῷ χείρονα περὶ τῶν νομιζομένων εἶπε θεῶν Ὀρφεὺς ἢ Ὅμηρος. Γενναῖος μὲν οὖν ὁ Ἀνάξαρχος, λέγων τῷ τῆς Κύπρου τυράννῳ Ἀριστοκρέοντι· Πτίσσε, πτίσσε τὸν Ἀναξάρχου θύλακον· μονογενὲς δὲ τοῦτο περὶ Ἀναξάρχου ἴσασι θαυμαζόμενον Ἕλληνες, ἐφ’ ᾧ εἰ καί, ὡς Κέλσος ἀξιοῖ, ἐχρῆν τινας σέβειν ἄνθρωπον δι’ ἀρετήν, οὐκ ἦν εὔλογον ἀναγορεύεσθαι τὸν Ἀνάξαρχον θεόν. Καὶ ἐπὶ Ἐπίκτητον δὲ ἡμᾶς ἀναπέμπει, θαυμάσας τὸ εὐγενῶς μὲν αὐτῷ λελεγμένον, οὐ μὴν ὥστε παραβληθῆναι αὐτοῦ τὸν ἐπὶ τῇ κατάξει τοῦ σκέλους λόγον τοῖς παραδόξοις τοῦ Ἰησοῦ ἔργοις ἀπιστουμένοις ὑπὸ Κέλσου καὶ λόγοις, διὰ τὸ καὶ δυνάμει λελέχθαι θείᾳ μέχρι δεῦρο ἐπιστρέφουσιν οὐ τῶν ἁπλουστέρων τινὰς μόνον ἀλλὰ καὶ πολλοὺς τῶν συνετωτέρων. Ἐπεὶ δέ φησι μετὰ τὸν κατάλογον τῶν τοσούτων ἀνδρῶν τό· Τί τοιοῦτον ὁ ὑμέτερος θεὸς κολαζόμενος ἐφθέγξατο;
τὸ λοιδορούμενοι εὐλογεῖν, διωκόμενοι ἀνέχεσθαι, δυσφημούμενοι παρακαλεῖν· οὗτοι ἂν εἶεν οἱ τὰς τῆς ψυχῆς βάσεις ὀρθώσαντες, καὶ ὅλην τὴν ψυχὴν καθαίροντες καὶ εὐτρεπίζοντες· οὐχ ἵνα λέξεσι μό- ναις οὐσίαν ἀπὸ γενέσεως χωρίζωσι, καὶ νοητόν ἀπὸ ὁρατοῦ, καὶ τὴν μὲν ἀλήθειαν τῇ οὐσίᾳ συνά- πτωσι, τὴν δὲ μετὰ γενέσεως πλάνην παντὶ τρόπῳ φεύγωσι· σκοποῦντες, ὡς ἔμαθον, οὐ τὰ γενέσεως, ἅπερ ἐστὶ βλεπόμενα, καὶ διὰ τοῦτο πρόσκαιρα, ἀλλὰ τὰ κρείττονα· εἶτ᾽ οὐσίαν αὐτά τις βούλεται καλεῖν, εἴτε, διὰ τὸ νοητὰ τυγχάνειν (18), ἀόρατα, είτε, διὰ τὸ ἔξω αἰσθήσεως εἶναι αὐτῶν τὴν φύσιν, μὴ βλεπόμενα. Οὕτω δὲ τοῖς τῆς γενέσεως ἐνορῶσιν οἱ τοῦ Ἰησοῦ μαθηταί, ὥστε οἱονεὶ ἐπιβάθρα χρῆσθαι αὐτοῖς πρὸς τὴν κατανόησιν τῆς τῶν νοητῶν φύσεως· Τὰ γὰρ ἀόρατα τοῦ Θεοῦ ἀπὸ κτίσεως κόσμου, ο τουτέστι τὰ νοητά, τοῖς ποιήμασι νοούμενα, ἐν τῷ νοεῖσθαι, καθορᾶται. Καὶ οὐχ ἵστανταί γε, ἀναβάν τες ἀπὸ τῶν τοῦ κόσμου κτισμάτων, ἐν τοῖς ἀορά τοις τοῦ Θεοῦ· ἀλλὰ γὰρ ἱκανῶς ἐκείνοις ἐγγυμνα σάμενοι, καὶ συνιέντες αὐτὰ ἀναβαίνουσιν ἐπὶ τὴν αίδιον δύναμιν τοῦ Θεοῦ, καὶ ἀπαξαπλῶς τὴν θεό τητα αὐτοῦ· ἐπιστάμενοι, ὅτι ὁ μὲν φιλάνθρωπος Θεός τὴν ἀλήθειαν καὶ τὸ ἑαυτοῦ γνωστὸν ἐφανέρωσεν οὐ μόνον τοῖς ἀνακειμένοις αὐτῷ, ἀλλὰ καί τισι ἔξω τῆς εἰλικρινούς θεοσεβείας καὶ εἰς αὐτὸν εὐσεβείας· τινὲς δὲ τῶν Θεοῦ προνοίᾳ ἀναβεβηκότων ἐπὶ τὴν τῶν τηλικούτων γνῶσιν οὐκ ἄξια τῆς γνώσεως ὁρῶντες ἀσεβοῦσι, καὶ τὴν ἀλήθειαν ἐν ἀδικίᾳ κατέχου- σιν· οὔτ᾽ ἀπολογίας ἔτι χώραν ἐπὶ τῇ γνώσει τῶν τηλικούτων ἔχειν δυνάμενοι παρὰ τῷ Θεῷ. Μαρτυροῦνται γοῦν ὑπὸ τοῦ θείου λόγου οἱ τὰ παρὰ τῷ Κέλσῳ ἐκκείμενα καταλαβόντες, καὶ κατὰ τὰ δόγματα ταῦτα φιλοσοφεῖν ἐπαγγελλόμενοι, ὅτι γνόντες τὸν Θεὸν οὐχ ὡς Θεὸν ἐδόξασαν ἢ εὐχα ρίστησαν· ἀλλ' ἐματαιώθησαν ἐν τοῖς διαλογι σμοῖς αὐτῶν, καὶ ἐσκοτίσθη μετὰ τὸ τηλικοῦτο φως τῆς περὶ ὧν ἐφανέρωσεν αὐτοῖς ὁ Θεὸς γνώσεως ἡ ἐπειγομένη ἀσύνετος αὐτῶν καρδία. Ἔστι γοῦν ἰδεῖν, τίνα τρόπον οἱ φάσκοντες εἶναι σοφοὶ μεγάλης μωρίας δείγματα ἐμφαίνουσιν, ὅτε μετὰ τοὺς τηλι- κούτους ἐν ταῖς διατριβαῖς περὶ Θεοῦ καὶ τῶν νοη- τῶν λόγους ἡλλάξαντο τὴν δόξαν τοῦ ἀφθάρτου Θεοῦ ἐν ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀνθρώπου, καὶ πετεινῶν, καὶ τετραπόδων, καὶ ἑρπετῶν. Διὸ καὶ αὐτοὶ μὲν καταλειφθέντες ὑπὸ τῆς προνοίας, ὡς οὐκ ἀξίως βιώσαντες τῶν φανερωθέντων αὐτοῖς ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, ἐγκαλινδοῦνται ταῖς ἐπιθυμίαις τῶν καρ διῶν αὐτῶν εἰς ἀκαθαρσίαν, καὶ ἀτιμάζεται αύτ τῶν τὰ σώματα ἐν ἀσχημοσύναις καὶ ἀκολασίαις, ἀνθ' ὧν ἀντήλλαξαν (19) τὴν ἀλήθειαν τοῦ Θεοῦ ἐν τῷ ψευδεῖ, καὶ ἐσεβάσθησαν καὶ ἐλάτρευσαν τῇ κτίσει παρὰ τὸν κτίσαντα. Οἱ δ' ὑπ' αὐτῶν ἐπὶ ἰδιωτεία (20) εξουθενούμενοι, ἑτέροις, πρὸς ἑτέ ρου. διὰ τὰ νοητά τυγχάνειν. ἀνθ' ὧν ἀντήλλαξαν. CONTRA CELSUM LIB. VII. "I Cor. iv, 12, 13. Ron. 1, 20. ibid. 19. optime. Codd. Reg. et Basil., B C D obsecrare ss, illi sunt qui gressus auitnæ dirigunt, et totam animam purificant atque ornant : non ut verbis tantum substantiam a generatione distin- guant et intelligibile a visibili, et veritatem sub- stantiæ conjungant, et errorem generationi adjun- ctum modis omnibus fugiant : contemplantur enim, ut didicerunt, non res a generatione ortas, quæ videntur et propterea temporaneæ sunt, sed multo praestantiores; sive illas vocare velis substantiam ; sive invisibilia, quia intelligibilia sunt; sive ea quæ non videntur, quia eorum natura extra sensum est. Sic et ad res a generatione ortas allendunt Jesu discipuli, sed illis tanquam gradu utuntur, ut ad intelligendam rerum intelligibilium naturam perveniant. Nam invisibilia Dei, hoc est intelligi- bilia, a creatura mundi per ea quæ facta sunt in- tellecta mente conspiciuntur ". Non tamen in iis Dei invisibilibus consistunt, cum a rebus hujus mundi creatis mentem erigunt; sed postquam in iis se satis exercuerunt et illa intellexerunt, eni- tuntur usque ad sempiternam ejus virtutem, unlo verbo ad ejus divinitatem; scientes Deum suo in homines amore veritatem et quod sui notum est manifestasse se non iis modo qui ipsi se conse crant, sed etiam quibusdam a germana pietate et religione alienis, quosdam autem eorum qui Dei providentia ad tantarum rerum notitiam erecti fuerant, facinora hac cognitione indigna perpetrare, et in injustitia detinere veritatem 18; proinde nullam ipsis, post acceptam tantarum re- rum notitiam, excusationem relinqui. tionem adepti sunt, et nixam hujusmodi princi- piis philosophiam tenere profitentur; bes testatur Scriptura, quamvis Deum cognoscerent, ut Deum tamen non glorificasse, nec gratias egisse, sed evanuisse in cogitationibus suis, et insipiens cor eorum e tanta luce cognitionis rerum quas Deus ipsis relexerat, in tenebras incidisse . Atque etiam videre licet illos qui se sapientes esse dicebant, magna dare stultitiæ suæ argumenta, cum post disputatas in scholis tantas de Deo rebusque in- telligibilibus quæstiones, mutaverunt gloriam in- corruptibilis Dei in similitudinem imaginis corrupti- bilis hominis, et volucrum, et quadrupedum, serpentium s. Quare, cum non dignam rebus, quas Deus illis manifestaverat, vitam egerint, a Dei pro- videntia deserti volutantur in desideriis cordis sui in immunditiam, el contumeliis afficiunt corpora sun in spurcitiis et impuritatibus, propterea quod com- mutaverunt veritatem Dei in mendacium, et colue- runt, et servierunt creaturæ polius quam Crea- Lori 31. et ibid. 18. ibid. 21. so ibid.23. a¹ jbid. 24, 25. editi, sel mss., (17) μαθόντες ἀπὸ τοῦ θείου Λόγου, καὶ ποιοῦντες, καὶ A cere, persecutionem pali et sustinere, blasphemari et (17) Πρὸς ἑτέρους. Interpres Gelenius legit, πρὸς (18) Mss., διὰ τὸ νοητά τυγχάνειν. Libri antea 47. Igitur qui rerum a Celso memoratarum no- 48. Verum quos ob imperitiam nihili ducunt, (19) Libb. antea editi, οἵτινες ἄνωθεν μετήλλαξαν, (20) Mss., ιδιωτεία. Libb. editi, ίδιωτία.
εἴποιμεν ἂν πρὸς αὐτὸν ὅτι [τῇ] παρὰ ταῖς μάστιξι καὶ ταῖς πολλαῖς αἰκίαις αὐτοῦ σιωπῇ παντὸς τοῦ ἐν Ἕλλησιν ἐν περιστάσεσι τυγχάνοντος φθεγξαμένου μᾶλλον ἐνέφηνε καρτερίαν καὶ ὑπομονήν· εἴ γε κἂν τούτῳ πιστεύειν ὁ Κέλσος βούλεται εὐγνωμόνως ἀναγεγραμμένῳ ὑπὸ φιλαλήθων ἀνδρῶν, τῶν καὶ τὰ παράδοξα ἀψευδῶς εἰρηκότων καὶ τὴν παρὰ ταῖς μάστιξι σιωπὴν αὐτοῦ ἐκείνοις συναριθμησάντων. Ἀλλὰ καὶ ἐμπαιζόμενος καὶ ἐνδυόμενος τὴν κοκκίνην χλαμύδα καὶ τὸν ἀκάνθινον στέφανον τῇ κεφαλῇ περιτιθέμενος καὶ τὸν κάλαμον λαμβάνων ἐπὶ τῆς χειρὸς ἀντὶ σκήπτρου ἄκρᾳ πρᾳότητι ἐχρήσατο, μηδὲν μηδ’ ἀγενὲς μηδ’ ἀγανακτητικὸν εἰπὼν πρὸς τοὺς τοσαῦτα κατ’ αὐτοῦ τολμήσαντας. Οὐκ ἦν οὖν κατὰ τὸν ἀπὸ καρτερίας παρὰ ταῖς μάστιξι σιωπήσαντα καὶ ἀπὸ πρᾳότητος πάντα ὑπομένοντα τὰ παρὰ τῶν ἐμπαιζόντων προσαγόμενα εἰρηκέναι ἀπὸ ἀγεννείας, ὡς οἴονταί τινες, καὶ τό· Πάτερ, εἰ δυνατόν, τὸ ποτήριον παρελθέτω τοῦτο ἀπ’ ἐμοῦ· πλὴν οὐχ ὡς ἐγὼ θέλω, ἀλλ’ ὡς σύ. Ἔχει μὲν οὖν λόγον ἡ δοκοῦσα ὑποπαραίτησις εἶναι τοῦ καλουμένου ποτηρίου, ὃν ἐν ἄλλοις ἐπὶ πλεῖον ἐξητάσαμεν καὶ ἀποδεδώκαμεν.
τὸ λοιδορούμενοι εὐλογεῖν, διωκόμενοι ἀνέχεσθαι, δυσφημούμενοι παρακαλεῖν· οὗτοι ἂν εἶεν οἱ τὰς τῆς ψυχῆς βάσεις ὀρθώσαντες, καὶ ὅλην τὴν ψυχὴν καθαίροντες καὶ εὐτρεπίζοντες· οὐχ ἵνα λέξεσι μό- ναις οὐσίαν ἀπὸ γενέσεως χωρίζωσι, καὶ νοητόν ἀπὸ ὁρατοῦ, καὶ τὴν μὲν ἀλήθειαν τῇ οὐσίᾳ συνά- πτωσι, τὴν δὲ μετὰ γενέσεως πλάνην παντὶ τρόπῳ φεύγωσι· σκοποῦντες, ὡς ἔμαθον, οὐ τὰ γενέσεως, ἅπερ ἐστὶ βλεπόμενα, καὶ διὰ τοῦτο πρόσκαιρα, ἀλλὰ τὰ κρείττονα· εἶτ᾽ οὐσίαν αὐτά τις βούλεται καλεῖν, εἴτε, διὰ τὸ νοητὰ τυγχάνειν (18), ἀόρατα, είτε, διὰ τὸ ἔξω αἰσθήσεως εἶναι αὐτῶν τὴν φύσιν, μὴ βλεπόμενα. Οὕτω δὲ τοῖς τῆς γενέσεως ἐνορῶσιν οἱ τοῦ Ἰησοῦ μαθηταί, ὥστε οἱονεὶ ἐπιβάθρα χρῆσθαι αὐτοῖς πρὸς τὴν κατανόησιν τῆς τῶν νοητῶν φύσεως· Τὰ γὰρ ἀόρατα τοῦ Θεοῦ ἀπὸ κτίσεως κόσμου, ο τουτέστι τὰ νοητά, τοῖς ποιήμασι νοούμενα, ἐν τῷ νοεῖσθαι, καθορᾶται. Καὶ οὐχ ἵστανταί γε, ἀναβάν τες ἀπὸ τῶν τοῦ κόσμου κτισμάτων, ἐν τοῖς ἀορά τοις τοῦ Θεοῦ· ἀλλὰ γὰρ ἱκανῶς ἐκείνοις ἐγγυμνα σάμενοι, καὶ συνιέντες αὐτὰ ἀναβαίνουσιν ἐπὶ τὴν αίδιον δύναμιν τοῦ Θεοῦ, καὶ ἀπαξαπλῶς τὴν θεό τητα αὐτοῦ· ἐπιστάμενοι, ὅτι ὁ μὲν φιλάνθρωπος Θεός τὴν ἀλήθειαν καὶ τὸ ἑαυτοῦ γνωστὸν ἐφανέρωσεν οὐ μόνον τοῖς ἀνακειμένοις αὐτῷ, ἀλλὰ καί τισι ἔξω τῆς εἰλικρινούς θεοσεβείας καὶ εἰς αὐτὸν εὐσεβείας· τινὲς δὲ τῶν Θεοῦ προνοίᾳ ἀναβεβηκότων ἐπὶ τὴν τῶν τηλικούτων γνῶσιν οὐκ ἄξια τῆς γνώσεως ὁρῶντες ἀσεβοῦσι, καὶ τὴν ἀλήθειαν ἐν ἀδικίᾳ κατέχου- σιν· οὔτ᾽ ἀπολογίας ἔτι χώραν ἐπὶ τῇ γνώσει τῶν τηλικούτων ἔχειν δυνάμενοι παρὰ τῷ Θεῷ. Μαρτυροῦνται γοῦν ὑπὸ τοῦ θείου λόγου οἱ τὰ παρὰ τῷ Κέλσῳ ἐκκείμενα καταλαβόντες, καὶ κατὰ τὰ δόγματα ταῦτα φιλοσοφεῖν ἐπαγγελλόμενοι, ὅτι γνόντες τὸν Θεὸν οὐχ ὡς Θεὸν ἐδόξασαν ἢ εὐχα ρίστησαν· ἀλλ' ἐματαιώθησαν ἐν τοῖς διαλογι σμοῖς αὐτῶν, καὶ ἐσκοτίσθη μετὰ τὸ τηλικοῦτο φως τῆς περὶ ὧν ἐφανέρωσεν αὐτοῖς ὁ Θεὸς γνώσεως ἡ ἐπειγομένη ἀσύνετος αὐτῶν καρδία. Ἔστι γοῦν ἰδεῖν, τίνα τρόπον οἱ φάσκοντες εἶναι σοφοὶ μεγάλης μωρίας δείγματα ἐμφαίνουσιν, ὅτε μετὰ τοὺς τηλι- κούτους ἐν ταῖς διατριβαῖς περὶ Θεοῦ καὶ τῶν νοη- τῶν λόγους ἡλλάξαντο τὴν δόξαν τοῦ ἀφθάρτου Θεοῦ ἐν ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀνθρώπου, καὶ πετεινῶν, καὶ τετραπόδων, καὶ ἑρπετῶν. Διὸ καὶ αὐτοὶ μὲν καταλειφθέντες ὑπὸ τῆς προνοίας, ὡς οὐκ ἀξίως βιώσαντες τῶν φανερωθέντων αὐτοῖς ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, ἐγκαλινδοῦνται ταῖς ἐπιθυμίαις τῶν καρ διῶν αὐτῶν εἰς ἀκαθαρσίαν, καὶ ἀτιμάζεται αύτ τῶν τὰ σώματα ἐν ἀσχημοσύναις καὶ ἀκολασίαις, ἀνθ' ὧν ἀντήλλαξαν (19) τὴν ἀλήθειαν τοῦ Θεοῦ ἐν τῷ ψευδεῖ, καὶ ἐσεβάσθησαν καὶ ἐλάτρευσαν τῇ κτίσει παρὰ τὸν κτίσαντα. Οἱ δ' ὑπ' αὐτῶν ἐπὶ ἰδιωτεία (20) εξουθενούμενοι, ἑτέροις, πρὸς ἑτέ ρου. διὰ τὰ νοητά τυγχάνειν. ἀνθ' ὧν ἀντήλλαξαν. CONTRA CELSUM LIB. VII. "I Cor. iv, 12, 13. Ron. 1, 20. ibid. 19. optime. Codd. Reg. et Basil., B C D obsecrare ss, illi sunt qui gressus auitnæ dirigunt, et totam animam purificant atque ornant : non ut verbis tantum substantiam a generatione distin- guant et intelligibile a visibili, et veritatem sub- stantiæ conjungant, et errorem generationi adjun- ctum modis omnibus fugiant : contemplantur enim, ut didicerunt, non res a generatione ortas, quæ videntur et propterea temporaneæ sunt, sed multo praestantiores; sive illas vocare velis substantiam ; sive invisibilia, quia intelligibilia sunt; sive ea quæ non videntur, quia eorum natura extra sensum est. Sic et ad res a generatione ortas allendunt Jesu discipuli, sed illis tanquam gradu utuntur, ut ad intelligendam rerum intelligibilium naturam perveniant. Nam invisibilia Dei, hoc est intelligi- bilia, a creatura mundi per ea quæ facta sunt in- tellecta mente conspiciuntur ". Non tamen in iis Dei invisibilibus consistunt, cum a rebus hujus mundi creatis mentem erigunt; sed postquam in iis se satis exercuerunt et illa intellexerunt, eni- tuntur usque ad sempiternam ejus virtutem, unlo verbo ad ejus divinitatem; scientes Deum suo in homines amore veritatem et quod sui notum est manifestasse se non iis modo qui ipsi se conse crant, sed etiam quibusdam a germana pietate et religione alienis, quosdam autem eorum qui Dei providentia ad tantarum rerum notitiam erecti fuerant, facinora hac cognitione indigna perpetrare, et in injustitia detinere veritatem 18; proinde nullam ipsis, post acceptam tantarum re- rum notitiam, excusationem relinqui. tionem adepti sunt, et nixam hujusmodi princi- piis philosophiam tenere profitentur; bes testatur Scriptura, quamvis Deum cognoscerent, ut Deum tamen non glorificasse, nec gratias egisse, sed evanuisse in cogitationibus suis, et insipiens cor eorum e tanta luce cognitionis rerum quas Deus ipsis relexerat, in tenebras incidisse . Atque etiam videre licet illos qui se sapientes esse dicebant, magna dare stultitiæ suæ argumenta, cum post disputatas in scholis tantas de Deo rebusque in- telligibilibus quæstiones, mutaverunt gloriam in- corruptibilis Dei in similitudinem imaginis corrupti- bilis hominis, et volucrum, et quadrupedum, serpentium s. Quare, cum non dignam rebus, quas Deus illis manifestaverat, vitam egerint, a Dei pro- videntia deserti volutantur in desideriis cordis sui in immunditiam, el contumeliis afficiunt corpora sun in spurcitiis et impuritatibus, propterea quod com- mutaverunt veritatem Dei in mendacium, et colue- runt, et servierunt creaturæ polius quam Crea- Lori 31. et ibid. 18. ibid. 21. so ibid.23. a¹ jbid. 24, 25. editi, sel mss., (17) μαθόντες ἀπὸ τοῦ θείου Λόγου, καὶ ποιοῦντες, καὶ A cere, persecutionem pali et sustinere, blasphemari et (17) Πρὸς ἑτέρους. Interpres Gelenius legit, πρὸς (18) Mss., διὰ τὸ νοητά τυγχάνειν. Libri antea 47. Igitur qui rerum a Celso memoratarum no- 48. Verum quos ob imperitiam nihili ducunt, (19) Libb. antea editi, οἵτινες ἄνωθεν μετήλλαξαν, (20) Mss., ιδιωτεία. Libb. editi, ίδιωτία.
PG 11:1501Ἵνα δ’ ἁπλούστερον ἀκούσωμεν τοῦ λελεγμένου, ὅρα εἰ μὴ μετὰ τῆς πρὸς τὸν θεὸν εὐσεβείας καὶ ἡ εὐχὴ εἴρηται, παντὸς οὑτινοσοῦν τὸ περιστατικὸν οὐ προηγούμενον εἶναι νομίζοντος, ἀλλ’ ὑπομένοντος τὸ μὴ προηγουμένως συμβαῖνον, ὅταν καιρὸς καλῇ. Ἀλλὰ καὶ οὐκ ἐνδεδωκότος ἦν ἡ φωνή, εὐαρεστουμένου δὲ τοῖς συμβαίνουσι καὶ προτιμῶντος τὰ ἀπὸ προνοίας περιστατικὰ ἡ λέγουσα φωνή· Πλὴν οὐ τί ἐγὼ θέλω, ἀλλὰ τί σύ. Εἶτ’ οὐκ οἶδ’ ὅπως ἐβούλετο ἡμᾶς μᾶλλον Σίβυλλαν ἀναγορεῦσαι παῖδα θεοῦ ἢ Ἰησοῦν, ἀποφηνάμενος ὅτι παρενεγράψαμεν εἰς τὰ ἐκείνης πολλὰ καὶ βλάσφημα καὶ μὴ ἀποδείξας μηδ’ ὅ τι παρενεγράψαμεν. Ἀπέδειξε δ’ ἄν, εἰ τὰ ἀρχαιότερα καθαρώτερα ἐδείκνυε καὶ οὐκ ἔχοντα ἅπερ οἴεται παρεγγεγράφθαι· μὴ ἀποδείξας δὲ μηδ’ ὅτι βλάσφημά ἐστι ταῦτα, εἶτα πάλιν οὐ δὶς οὐδὲ τρὶς ἀλλὰ δὴ πολλάκις ἐπιρρητότατον εἶπε τὸν Ἰησοῦ βίον, οὐ στὰς καθ’ ἕκαστον τῶν ἐν τῷ βίῳ αὐτοῦ πεπραγμένων καὶ νομιζομένων εἶναι ἐπιρρητοτάτων, ἵνα τοῦτ’ εἰπὼν δόξῃ μὴ μόνον ἀναποδείκτως ἀποφαίνεσθαι [ἀλλὰ] καὶ λοιδορεῖν ὃν οὐκ ἐπίσταται.
καὶ μωροι καὶ ἀνδράποδα εἶναι λεγόμενοι, καν μόνον πιστεύωσιν ἑαυτοὺς τῷ Θεῷ, παραδεξάμενοι τὴν τοῦ Ἰησοῦ διδασκαλίαν, τοσοῦτον ἀποδέουσιν ἀσελγείας καὶ ἀκαθαρσίας καὶ πάσης τῆς ἐν συνουσίαις ἀσχημοσύνης, ὡς καὶ τρόπον τελείων ἱερέων πᾶσαν συνουσίαν (21) ἀποστραφέντων πολλοὺς αὐτῶν παντελῶς καθαρεύειν, οὐ μόνον ἀπὸ πάσης μίξεως. Καὶ εἰς μέν που παρ' Αθηναίοις ἱεροφάντης, οὐδὲ πιστευόμενος (22) ἑαυτοῦ τὰς ἀρσενικας ὀρέξεις, ὡς κύριος αὐτῶν εἶναι δυνάμει νος καὶ κρατεῖν αὐτῶν ἐς ὅσον βούλεται, κωνειασθεις τὰ ἀρσενικὰ μέρη, καθαρός εἶναι νομίζεται πρὸς τὴν νενομισμένην παρ' Αθηναίοις ἁγιστείαν. Ἔστι δ' ἐν χριστιανοῖς ἰδεῖν ἄνδρας μὴ δεηθέντας κωνείου, ἵνα τὸ θεῖον καθαρῶς θεραπεύσωσιν· ἀλλ' ἀρκουμένους Λόγῳ ἀντὶ κωνείου, ὡς πᾶσαν ἐπιθυμίαν ἀπὸ τῆς Β διανοίας αὐτῶν ἐξελάσαντες τὸ θεῖον εὐχαῖς θερα τεύωσι (25). Παρ' ἄλλοις δὲ νομιζομένοις θεοῖς εἶναι παρθένοι πάνυ εὐαρίθμητοι (24), εἴτε ὑπὸ ἀνθρώπων φρουρούμεναι εἴτε καὶ μή· (οὐ γὰρ τοῦτο πρόκειται νῦν ἐξετάζειν·) δοκοῦσι διατελεῖν ἐν τῇ διὰ τὴν (25) εἰς τὸ θεῖον τιμὴν καθαρότητι· ἐν δὲ Χριστιανοίς, οὐ διὰ τὰς παρ' ἀνθρώποις τιμάς, οὐ διὰ μισθούς καὶ ἀργύρια, οὐδὲ διὰ δοξάριον, ἀσκοῦσι τὴν παν τελῆ παρθενίαν· καὶ ὡς ἐδοκίμασαν τὸν Θεόν ἔχειν ἐν ἐπιγνώσει, τηροῦνται ὑπὸ τοῦ Θεοῦ ἐν δοκίμῳ τῷ, καὶ τῷ ποιεῖν τὰ καθήκοντα, πληρού μεναι πάσης δικαιοσύνης καὶ ἀγαθότητος (26). Ταῦτα δὴ λέλεκταί μοι, οὐ προσφιλονεικούντι μὲν τοῖς καλῶς καὶ παρ' Έλλησι νενοημένοις, οὐδὲ κατηγοροῦντι τῶν ὑγιῶν δογμάτων· βουλομένῳ δ παραστῆσαι, ὅτι καὶ ταῦτα, ἀλλὰ καὶ τούτων ἔτι μεί ζόνα καὶ θειότερα λέλεκται μὲν παρὰ τοῖς θείοις ἀν δράσι, προφήταις τοῦ Θεοῦ καὶ ἀποστόλοις τοῦ Ἰησοῦ ἐξετάζεται δὲ παρὰ τοῖς τελειότερον Χριστιανίζειν ἐθέλουσι, καὶ ἐπισταμένοις, ὅτι, Στόμα δικαίου μελετήσει σοφίαν, καὶ ἡ γλῶσσα αὐτοῦ λαλήσει κρίσιν· ὁ νόμος τοῦ Θεοῦ αὐτοῦ ἐν καρδίᾳ αὐτ τοῦ. ᾿Αλλὰ καὶ παρ' οἷς εἴτε διὰ πολλὴν ἰδιωτείαν (27), εἴτε δι' ἁπλότητα, εἴτε καὶ δι᾿ ἀπορίαν τῶν προτρεψάντων ἐπὶ τὴν λογικὴν εὐσέβειαν, ταῦτα μὲν οὐ τετράνωται, Θεὸς δὲ ὁ ἐπὶ πᾶσι πιστεύεται, καὶ ὁ τούτου μονογενής Υιός Λόγος καὶ Θεὸς, εὑρε θείη ἂν σεμνότητος καὶ καθαρότητος καὶ ἤθους ἀφέ- λεια, καὶ ἁπλότης (28) πολλάκις κρείττων· ἣν οἱ φάσ 49. σκοντες εἶναι σοφοὶ μὴ ἀνειληφότες ἐγκαλινδοῦνται μετὰ παίδων, ἐν οἷς οὐ θέμις, ἄῤῥενες ἐν ἄῤῥεσι τὴν ἀσχημοσύνην κατεργαζόμενοι. * ἱεροφάντας, οὐδὲ πεπιστευμένος. πεύσουσι. τὴν εἰς τὸ θεῖον τιμὴν καθαρώτατοι· οἱ δὲ Χριστια- νοὶ οὐ διὰ τάς, θότητος. πληρούμενοι. ORIGENIS quosque stultos et vilia mancipla vocant, isti simul A atque Jesu disciplinam amplexi se Deo commise- runt, tantum ab obscenitate et impudicitia et onini venerearum voluptatum dedecore absunt, ut more perfectorum sacerdotum, qui ab omni coitu absti- ment, multi corum se omni ex parte puros præstent, nedum cum feminis rem habeant. Ac apud Athe- nienses quidem unus hierophanta est, qui cum vi- riles suas concupiscentias continere ac pro arbitrio domare posse non credatur, virilia membra cienta oblinit, et sic satis purus existimatur ut religiosum oheat cullum Atheniensium. Sed apud Christianos viri sunt, qui cicuta non opus habent ut pure Deo descrviant. Verbum Dei illis loco cicuta est, ut, omni concupiscentia ex animo ejecta, divinitatem precibus prosequantur. Et apud illos alios, qui dii habentur, virgines sunt paucæ, quæ custoditæ ab hominibus aut non custodita (il enim nunc inqui- rere propositum non est) videntur colendi numinis causa integram vitæ servare puritatem; sed apud Christianos, non propter humanos honores, non propter mercedes pecuniarias, non propter glorio- lam perfectam virginitatem colunt : Et sicut pro- barerunt Deum habere in notitia ", conservantur a Deo in sensu probato, ita ut quæ decent faciant, repletæ omni justitia et bonitate. C Atque hæc mili dicta sunt, non at quæ a Græcis pulchre excogitata sunt impugnarem, aut sana reprehenderem doginata; sed ut ostende- rem illa et illis majora atque diviniora dicta fuisse a divinis viris, Dei prophetis et Jesu apostolis. Hæc scrutantur ii qui Christianam religionem per- fectius excolere volunt, quique norunt os justi me- ditari sapientiam, et linguam ejus lequi judicium, legem Dei esse in corde ipsius ". Sed et qui sive præ litterarum imperitia, sive præ simplicitate, sive propter penuriam adhortantium ad rationabi- Jem pietatem, perspicue hæc non intelligunt, cre- dunt tamen in summum Deum et in Filium ejus unigenitum Verbum et Deum; apud illos invenire est gravitatem, integritatem, morum ingenuitatem et simplicitatem sæpe præstantiorem. Quam qui- dem cum habere neglexerint ii qui se dicunt esse sapientes, turpia cum pueris, id quod nefas est, D perpetrant, masculi in masculos turpitudinem ope- Tanles ". Rom. 1, 28, 29. Psal. xxxvi, 50, 51. » Rom. 1, 27. Gib. 1, num. 26. lius in textu, Ηic- ronymus epist. ad Gerontiam de monogamia; et in fine libri primi adversus Jovinianum: Hierophantas quoque Atheniensium usque hodie cicuta sorbitione castrari, et postquam in pontificatum fuerint electi, viros esse desinere. sus Juvinianum. etc. Quæ lectio non spernenda, cum tempore Origenis ista fere de Christianis in uni- versum, non de quibusdam eorum vere potuerint dici. Hæc absunt a codd. Regio et Basileensi. Apud Hoeschelium legitur in textu, (21) Πᾶσαν συνουσίαν. Vide adnotationes ad (22) Ἱεροφάντης, οὐδὲ πιστευόμενες. Hoeschr- (25) Mss., θεραπεύωσι. Libb. antea editi, θερα- (24) Εναρίθμητοι. Vide Hieronymum lib : adver (25) Codd. Regius et Basileensis, διατελεῖν διὰ (26) Πληρούμεναι πάσης δικαιοσύνης καὶ ἀγα (27) Mss., ίδιωτείαν. Libb. editi, ιδιωτίαν. (28) Hoeschelius in textu, ἁπλότητος.
Εἰ γὰρ τὰ εἴδη τοῦ ἐπιρρητοτάτου βίου ἐν ταῖς πράξεσιν αὐτοῦ φαινόμενα αὐτῷ ἐκτιθέμενος ἦν, κἂν ἠγωνισάμεθα πρὸς ἕκαστον τῶν δοκούντων εἶναι αὐτῷ ἐπιρρητοτάτων. Τὸ δὲ καὶ θανάτῳ οἰκτίστῳ κεχρῆσθαι τὸν Ἰησοῦν δύναιτ’ ἂν λέγεσθαι καὶ περὶ Σωκράτους καὶ περὶ Ἀναξάρχου, οὗ πρὸ βραχέος ἐμνημόνευσε, καὶ περὶ ἄλλων μυρίων. Ἢ οἴκτιστος μέν ἐστιν ὁ Ἰησοῦ θάνατος, οὐχὶ δὲ καὶ ὁ ἐκείνων; Ἢ ὁ ἐκείνων μὲν οὐκ οἴκτιστος, ὁ δὲ τοῦ Ἰησοῦ οἴκτιστος; Ὁρᾷς οὖν καὶ ἐνταῦθα ὅτι σκοπὸς ἦν τῷ Κέλσῳ τὸ διαλοιδορεῖσθαι πρὸς τὸν Ἰησοῦν, κινουμένῳ οἶμαι ὑπό τινος πνεύματος, καταλυθέντος ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ καὶ καθαιρεθέντος, ἵνα μηκέτι ἔχῃ κνίσσας καὶ αἵματα, οἷς τρεφόμενον ἠπάτα τοὺς ἐν τοῖς ἐπὶ γῆς ἀγάλμασι ζητοῦντας θεὸν καὶ μὴ ἀναβλέποντας εἰς τὸν ἐπὶ πᾶσιν ἀληθῶς θεόν. Εἶθ’ ἑξῆς ὡσπερεὶ σκοπὸν ἔχων τὸ συμπληροῦν βιβλίον ἐβούλετο ἡμᾶς μᾶλλον τὸν Ἰωνᾶν νομίσαι θεὸν ἤπερ Ἰησοῦν, Ἰωνᾶν, τὸν κηρύξαντα μετάνοιαν μιᾷ πόλει τῇ Νινευή, προκρίνων Ἰησοῦ, τοῦ κηρύξαντος μετάνοιαν ὅλῳ τῷ κόσμῳ καὶ μᾶλλον ἐκείνου ἀνύσαντος.
καὶ μωροι καὶ ἀνδράποδα εἶναι λεγόμενοι, καν μόνον πιστεύωσιν ἑαυτοὺς τῷ Θεῷ, παραδεξάμενοι τὴν τοῦ Ἰησοῦ διδασκαλίαν, τοσοῦτον ἀποδέουσιν ἀσελγείας καὶ ἀκαθαρσίας καὶ πάσης τῆς ἐν συνουσίαις ἀσχημοσύνης, ὡς καὶ τρόπον τελείων ἱερέων πᾶσαν συνουσίαν (21) ἀποστραφέντων πολλοὺς αὐτῶν παντελῶς καθαρεύειν, οὐ μόνον ἀπὸ πάσης μίξεως. Καὶ εἰς μέν που παρ' Αθηναίοις ἱεροφάντης, οὐδὲ πιστευόμενος (22) ἑαυτοῦ τὰς ἀρσενικας ὀρέξεις, ὡς κύριος αὐτῶν εἶναι δυνάμει νος καὶ κρατεῖν αὐτῶν ἐς ὅσον βούλεται, κωνειασθεις τὰ ἀρσενικὰ μέρη, καθαρός εἶναι νομίζεται πρὸς τὴν νενομισμένην παρ' Αθηναίοις ἁγιστείαν. Ἔστι δ' ἐν χριστιανοῖς ἰδεῖν ἄνδρας μὴ δεηθέντας κωνείου, ἵνα τὸ θεῖον καθαρῶς θεραπεύσωσιν· ἀλλ' ἀρκουμένους Λόγῳ ἀντὶ κωνείου, ὡς πᾶσαν ἐπιθυμίαν ἀπὸ τῆς Β διανοίας αὐτῶν ἐξελάσαντες τὸ θεῖον εὐχαῖς θερα τεύωσι (25). Παρ' ἄλλοις δὲ νομιζομένοις θεοῖς εἶναι παρθένοι πάνυ εὐαρίθμητοι (24), εἴτε ὑπὸ ἀνθρώπων φρουρούμεναι εἴτε καὶ μή· (οὐ γὰρ τοῦτο πρόκειται νῦν ἐξετάζειν·) δοκοῦσι διατελεῖν ἐν τῇ διὰ τὴν (25) εἰς τὸ θεῖον τιμὴν καθαρότητι· ἐν δὲ Χριστιανοίς, οὐ διὰ τὰς παρ' ἀνθρώποις τιμάς, οὐ διὰ μισθούς καὶ ἀργύρια, οὐδὲ διὰ δοξάριον, ἀσκοῦσι τὴν παν τελῆ παρθενίαν· καὶ ὡς ἐδοκίμασαν τὸν Θεόν ἔχειν ἐν ἐπιγνώσει, τηροῦνται ὑπὸ τοῦ Θεοῦ ἐν δοκίμῳ τῷ, καὶ τῷ ποιεῖν τὰ καθήκοντα, πληρού μεναι πάσης δικαιοσύνης καὶ ἀγαθότητος (26). Ταῦτα δὴ λέλεκταί μοι, οὐ προσφιλονεικούντι μὲν τοῖς καλῶς καὶ παρ' Έλλησι νενοημένοις, οὐδὲ κατηγοροῦντι τῶν ὑγιῶν δογμάτων· βουλομένῳ δ παραστῆσαι, ὅτι καὶ ταῦτα, ἀλλὰ καὶ τούτων ἔτι μεί ζόνα καὶ θειότερα λέλεκται μὲν παρὰ τοῖς θείοις ἀν δράσι, προφήταις τοῦ Θεοῦ καὶ ἀποστόλοις τοῦ Ἰησοῦ ἐξετάζεται δὲ παρὰ τοῖς τελειότερον Χριστιανίζειν ἐθέλουσι, καὶ ἐπισταμένοις, ὅτι, Στόμα δικαίου μελετήσει σοφίαν, καὶ ἡ γλῶσσα αὐτοῦ λαλήσει κρίσιν· ὁ νόμος τοῦ Θεοῦ αὐτοῦ ἐν καρδίᾳ αὐτ τοῦ. ᾿Αλλὰ καὶ παρ' οἷς εἴτε διὰ πολλὴν ἰδιωτείαν (27), εἴτε δι' ἁπλότητα, εἴτε καὶ δι᾿ ἀπορίαν τῶν προτρεψάντων ἐπὶ τὴν λογικὴν εὐσέβειαν, ταῦτα μὲν οὐ τετράνωται, Θεὸς δὲ ὁ ἐπὶ πᾶσι πιστεύεται, καὶ ὁ τούτου μονογενής Υιός Λόγος καὶ Θεὸς, εὑρε θείη ἂν σεμνότητος καὶ καθαρότητος καὶ ἤθους ἀφέ- λεια, καὶ ἁπλότης (28) πολλάκις κρείττων· ἣν οἱ φάσ 49. σκοντες εἶναι σοφοὶ μὴ ἀνειληφότες ἐγκαλινδοῦνται μετὰ παίδων, ἐν οἷς οὐ θέμις, ἄῤῥενες ἐν ἄῤῥεσι τὴν ἀσχημοσύνην κατεργαζόμενοι. * ἱεροφάντας, οὐδὲ πεπιστευμένος. πεύσουσι. τὴν εἰς τὸ θεῖον τιμὴν καθαρώτατοι· οἱ δὲ Χριστια- νοὶ οὐ διὰ τάς, θότητος. πληρούμενοι. ORIGENIS quosque stultos et vilia mancipla vocant, isti simul A atque Jesu disciplinam amplexi se Deo commise- runt, tantum ab obscenitate et impudicitia et onini venerearum voluptatum dedecore absunt, ut more perfectorum sacerdotum, qui ab omni coitu absti- ment, multi corum se omni ex parte puros præstent, nedum cum feminis rem habeant. Ac apud Athe- nienses quidem unus hierophanta est, qui cum vi- riles suas concupiscentias continere ac pro arbitrio domare posse non credatur, virilia membra cienta oblinit, et sic satis purus existimatur ut religiosum oheat cullum Atheniensium. Sed apud Christianos viri sunt, qui cicuta non opus habent ut pure Deo descrviant. Verbum Dei illis loco cicuta est, ut, omni concupiscentia ex animo ejecta, divinitatem precibus prosequantur. Et apud illos alios, qui dii habentur, virgines sunt paucæ, quæ custoditæ ab hominibus aut non custodita (il enim nunc inqui- rere propositum non est) videntur colendi numinis causa integram vitæ servare puritatem; sed apud Christianos, non propter humanos honores, non propter mercedes pecuniarias, non propter glorio- lam perfectam virginitatem colunt : Et sicut pro- barerunt Deum habere in notitia ", conservantur a Deo in sensu probato, ita ut quæ decent faciant, repletæ omni justitia et bonitate. C Atque hæc mili dicta sunt, non at quæ a Græcis pulchre excogitata sunt impugnarem, aut sana reprehenderem doginata; sed ut ostende- rem illa et illis majora atque diviniora dicta fuisse a divinis viris, Dei prophetis et Jesu apostolis. Hæc scrutantur ii qui Christianam religionem per- fectius excolere volunt, quique norunt os justi me- ditari sapientiam, et linguam ejus lequi judicium, legem Dei esse in corde ipsius ". Sed et qui sive præ litterarum imperitia, sive præ simplicitate, sive propter penuriam adhortantium ad rationabi- Jem pietatem, perspicue hæc non intelligunt, cre- dunt tamen in summum Deum et in Filium ejus unigenitum Verbum et Deum; apud illos invenire est gravitatem, integritatem, morum ingenuitatem et simplicitatem sæpe præstantiorem. Quam qui- dem cum habere neglexerint ii qui se dicunt esse sapientes, turpia cum pueris, id quod nefas est, D perpetrant, masculi in masculos turpitudinem ope- Tanles ". Rom. 1, 28, 29. Psal. xxxvi, 50, 51. » Rom. 1, 27. Gib. 1, num. 26. lius in textu, Ηic- ronymus epist. ad Gerontiam de monogamia; et in fine libri primi adversus Jovinianum: Hierophantas quoque Atheniensium usque hodie cicuta sorbitione castrari, et postquam in pontificatum fuerint electi, viros esse desinere. sus Juvinianum. etc. Quæ lectio non spernenda, cum tempore Origenis ista fere de Christianis in uni- versum, non de quibusdam eorum vere potuerint dici. Hæc absunt a codd. Regio et Basileensi. Apud Hoeschelium legitur in textu, (21) Πᾶσαν συνουσίαν. Vide adnotationes ad (22) Ἱεροφάντης, οὐδὲ πιστευόμενες. Hoeschr- (25) Mss., θεραπεύωσι. Libb. antea editi, θερα- (24) Εναρίθμητοι. Vide Hieronymum lib : adver (25) Codd. Regius et Basileensis, διατελεῖν διὰ (26) Πληρούμεναι πάσης δικαιοσύνης καὶ ἀγα (27) Mss., ίδιωτείαν. Libb. editi, ιδιωτίαν. (28) Hoeschelius in textu, ἁπλότητος.
Καὶ τὸν μὲν ἐν τῇ κοιλίᾳ τοῦ κήτους τεραστίως ποιήσαντα καὶ παραδόξως τρεῖς ἡμέρας καὶ τρεῖς νύκτας ἐβούλετο ἡμᾶς ἀναγορεῦσαι θεόν, τὸν δ’ ἀναδεξάμενον ὑπὲρ ἀνθρώπων ἀποθανεῖν οὐκ ἤθελε Κέλσος, μαρτυρούμενον ὑπὸ τοῦ θεοῦ διὰ τῶν προφητῶν, ἄξιον εἶναι τῆς δευτερευούσης μετὰ τὸν θεὸν τῶν ὅλων, δι’ ἃ ἐποίησεν ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς ἀνδραγαθήματα, τιμῆς. Καὶ Ἰωνᾶς μέν, [φεύγων] ἵνα μὴ κηρύξῃ τὸ προστεταγμένον ὑπὸ τοῦ θεοῦ, κατεπόθη ὑπὸ τοῦ κήτους, Ἰησοῦς δέ, ἐπεὶ ἐδίδαξεν ἅπερ ὁ θεὸς ἐβούλετο, τὸν ὑπὲρ ἀνθρώπων θάνατον ἀνεδέξατο. Ἑξῆς δέ φησιν ὅτι ἔδει μᾶλλον τὸν Δανιήλ, ἀναβάντα ἀπὸ τῶν λεόντων, προσκυνεῖσθαι ὑφ’ ἡμῶν ἤπερ τὸν Ἰησοῦν, τὴν ἀγριότητα πάσης δυνάμεως ἀντικειμένης καταπατήσαντα καὶ ἡμῖν δόντα ἐξουσίαν πατεῖν ἐπάνω ὄφεων καὶ σκορπίων καὶ ἐπὶ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ. Εἶτα μὴ ἔχων ἄλλους λέγειν φησίν· Ἢ οἱ τῶνδε ἔτι τερατωδέστεροι, ἅμα ἵνα λοιδορήσῃ τὸν Ἰωνᾶν καὶ τὸν Δανιήλ· τὸ γὰρ ἐν Κέλσῳ πνεῦμα εὐλογεῖν δικαίους οὐκ ἠπίστατο. [Μετὰ ταῦτα δὲ ἴδωμεν καὶ τὴν ἑξῆς αὐτοῦ λέξιν οὕτως ἔχουσαν· Ἔστιν αὐτοῖς καὶ τοιόνδε παράγγελμα, τὸν ὑβρίζοντα μὴ ἀμύνεσθαι·
καὶ μωροι καὶ ἀνδράποδα εἶναι λεγόμενοι, καν μόνον πιστεύωσιν ἑαυτοὺς τῷ Θεῷ, παραδεξάμενοι τὴν τοῦ Ἰησοῦ διδασκαλίαν, τοσοῦτον ἀποδέουσιν ἀσελγείας καὶ ἀκαθαρσίας καὶ πάσης τῆς ἐν συνουσίαις ἀσχημοσύνης, ὡς καὶ τρόπον τελείων ἱερέων πᾶσαν συνουσίαν (21) ἀποστραφέντων πολλοὺς αὐτῶν παντελῶς καθαρεύειν, οὐ μόνον ἀπὸ πάσης μίξεως. Καὶ εἰς μέν που παρ' Αθηναίοις ἱεροφάντης, οὐδὲ πιστευόμενος (22) ἑαυτοῦ τὰς ἀρσενικας ὀρέξεις, ὡς κύριος αὐτῶν εἶναι δυνάμει νος καὶ κρατεῖν αὐτῶν ἐς ὅσον βούλεται, κωνειασθεις τὰ ἀρσενικὰ μέρη, καθαρός εἶναι νομίζεται πρὸς τὴν νενομισμένην παρ' Αθηναίοις ἁγιστείαν. Ἔστι δ' ἐν χριστιανοῖς ἰδεῖν ἄνδρας μὴ δεηθέντας κωνείου, ἵνα τὸ θεῖον καθαρῶς θεραπεύσωσιν· ἀλλ' ἀρκουμένους Λόγῳ ἀντὶ κωνείου, ὡς πᾶσαν ἐπιθυμίαν ἀπὸ τῆς Β διανοίας αὐτῶν ἐξελάσαντες τὸ θεῖον εὐχαῖς θερα τεύωσι (25). Παρ' ἄλλοις δὲ νομιζομένοις θεοῖς εἶναι παρθένοι πάνυ εὐαρίθμητοι (24), εἴτε ὑπὸ ἀνθρώπων φρουρούμεναι εἴτε καὶ μή· (οὐ γὰρ τοῦτο πρόκειται νῦν ἐξετάζειν·) δοκοῦσι διατελεῖν ἐν τῇ διὰ τὴν (25) εἰς τὸ θεῖον τιμὴν καθαρότητι· ἐν δὲ Χριστιανοίς, οὐ διὰ τὰς παρ' ἀνθρώποις τιμάς, οὐ διὰ μισθούς καὶ ἀργύρια, οὐδὲ διὰ δοξάριον, ἀσκοῦσι τὴν παν τελῆ παρθενίαν· καὶ ὡς ἐδοκίμασαν τὸν Θεόν ἔχειν ἐν ἐπιγνώσει, τηροῦνται ὑπὸ τοῦ Θεοῦ ἐν δοκίμῳ τῷ, καὶ τῷ ποιεῖν τὰ καθήκοντα, πληρού μεναι πάσης δικαιοσύνης καὶ ἀγαθότητος (26). Ταῦτα δὴ λέλεκταί μοι, οὐ προσφιλονεικούντι μὲν τοῖς καλῶς καὶ παρ' Έλλησι νενοημένοις, οὐδὲ κατηγοροῦντι τῶν ὑγιῶν δογμάτων· βουλομένῳ δ παραστῆσαι, ὅτι καὶ ταῦτα, ἀλλὰ καὶ τούτων ἔτι μεί ζόνα καὶ θειότερα λέλεκται μὲν παρὰ τοῖς θείοις ἀν δράσι, προφήταις τοῦ Θεοῦ καὶ ἀποστόλοις τοῦ Ἰησοῦ ἐξετάζεται δὲ παρὰ τοῖς τελειότερον Χριστιανίζειν ἐθέλουσι, καὶ ἐπισταμένοις, ὅτι, Στόμα δικαίου μελετήσει σοφίαν, καὶ ἡ γλῶσσα αὐτοῦ λαλήσει κρίσιν· ὁ νόμος τοῦ Θεοῦ αὐτοῦ ἐν καρδίᾳ αὐτ τοῦ. ᾿Αλλὰ καὶ παρ' οἷς εἴτε διὰ πολλὴν ἰδιωτείαν (27), εἴτε δι' ἁπλότητα, εἴτε καὶ δι᾿ ἀπορίαν τῶν προτρεψάντων ἐπὶ τὴν λογικὴν εὐσέβειαν, ταῦτα μὲν οὐ τετράνωται, Θεὸς δὲ ὁ ἐπὶ πᾶσι πιστεύεται, καὶ ὁ τούτου μονογενής Υιός Λόγος καὶ Θεὸς, εὑρε θείη ἂν σεμνότητος καὶ καθαρότητος καὶ ἤθους ἀφέ- λεια, καὶ ἁπλότης (28) πολλάκις κρείττων· ἣν οἱ φάσ 49. σκοντες εἶναι σοφοὶ μὴ ἀνειληφότες ἐγκαλινδοῦνται μετὰ παίδων, ἐν οἷς οὐ θέμις, ἄῤῥενες ἐν ἄῤῥεσι τὴν ἀσχημοσύνην κατεργαζόμενοι. * ἱεροφάντας, οὐδὲ πεπιστευμένος. πεύσουσι. τὴν εἰς τὸ θεῖον τιμὴν καθαρώτατοι· οἱ δὲ Χριστια- νοὶ οὐ διὰ τάς, θότητος. πληρούμενοι. ORIGENIS quosque stultos et vilia mancipla vocant, isti simul A atque Jesu disciplinam amplexi se Deo commise- runt, tantum ab obscenitate et impudicitia et onini venerearum voluptatum dedecore absunt, ut more perfectorum sacerdotum, qui ab omni coitu absti- ment, multi corum se omni ex parte puros præstent, nedum cum feminis rem habeant. Ac apud Athe- nienses quidem unus hierophanta est, qui cum vi- riles suas concupiscentias continere ac pro arbitrio domare posse non credatur, virilia membra cienta oblinit, et sic satis purus existimatur ut religiosum oheat cullum Atheniensium. Sed apud Christianos viri sunt, qui cicuta non opus habent ut pure Deo descrviant. Verbum Dei illis loco cicuta est, ut, omni concupiscentia ex animo ejecta, divinitatem precibus prosequantur. Et apud illos alios, qui dii habentur, virgines sunt paucæ, quæ custoditæ ab hominibus aut non custodita (il enim nunc inqui- rere propositum non est) videntur colendi numinis causa integram vitæ servare puritatem; sed apud Christianos, non propter humanos honores, non propter mercedes pecuniarias, non propter glorio- lam perfectam virginitatem colunt : Et sicut pro- barerunt Deum habere in notitia ", conservantur a Deo in sensu probato, ita ut quæ decent faciant, repletæ omni justitia et bonitate. C Atque hæc mili dicta sunt, non at quæ a Græcis pulchre excogitata sunt impugnarem, aut sana reprehenderem doginata; sed ut ostende- rem illa et illis majora atque diviniora dicta fuisse a divinis viris, Dei prophetis et Jesu apostolis. Hæc scrutantur ii qui Christianam religionem per- fectius excolere volunt, quique norunt os justi me- ditari sapientiam, et linguam ejus lequi judicium, legem Dei esse in corde ipsius ". Sed et qui sive præ litterarum imperitia, sive præ simplicitate, sive propter penuriam adhortantium ad rationabi- Jem pietatem, perspicue hæc non intelligunt, cre- dunt tamen in summum Deum et in Filium ejus unigenitum Verbum et Deum; apud illos invenire est gravitatem, integritatem, morum ingenuitatem et simplicitatem sæpe præstantiorem. Quam qui- dem cum habere neglexerint ii qui se dicunt esse sapientes, turpia cum pueris, id quod nefas est, D perpetrant, masculi in masculos turpitudinem ope- Tanles ". Rom. 1, 28, 29. Psal. xxxvi, 50, 51. » Rom. 1, 27. Gib. 1, num. 26. lius in textu, Ηic- ronymus epist. ad Gerontiam de monogamia; et in fine libri primi adversus Jovinianum: Hierophantas quoque Atheniensium usque hodie cicuta sorbitione castrari, et postquam in pontificatum fuerint electi, viros esse desinere. sus Juvinianum. etc. Quæ lectio non spernenda, cum tempore Origenis ista fere de Christianis in uni- versum, non de quibusdam eorum vere potuerint dici. Hæc absunt a codd. Regio et Basileensi. Apud Hoeschelium legitur in textu, (21) Πᾶσαν συνουσίαν. Vide adnotationes ad (22) Ἱεροφάντης, οὐδὲ πιστευόμενες. Hoeschr- (25) Mss., θεραπεύωσι. Libb. antea editi, θερα- (24) Εναρίθμητοι. Vide Hieronymum lib : adver (25) Codd. Regius et Basileensis, διατελεῖν διὰ (26) Πληρούμεναι πάσης δικαιοσύνης καὶ ἀγα (27) Mss., ίδιωτείαν. Libb. editi, ιδιωτίαν. (28) Hoeschelius in textu, ἁπλότητος.
PG 11:1503κἂν τύπτῃ, φησί, τὴν ἑτέραν γνάθον, σὺ δὲ καὶ τὴν ἄλλην πάρεχε· Ἀρχαῖον καὶ τοῦτο, εὖ μάλα πρόσθεν εἰρημένον, ἀγροικότερον δ’ αὐτὸ ἀπεμνημόνευσαν. Ἐπεὶ καὶ Πλάτωνι πεποίηται Σωκράτης Κρίτωνι διαλεγόμενος τάδε· Οὐδαμῶς ἄρα δεῖ ἀδικεῖν. Οὐ δῆτα. Οὐδ’ ἀδικούμενον ἄρα ἀνταδικεῖν, ὡς οἱ πολλοὶ οἴονται, ἐπειδή γε οὐδαμῶς δεῖ ἀδικεῖν. Οὐ φαίνεται.] Τί δὲ δή; Κακουργεῖν δεῖ, ὦ Κρίτων, ἢ οὔ; Οὐ δεῖ δή που, ὦ Σώκρατες. Τί δέ; Ἀντικακουργεῖν καὶ κακῶς πάσχοντα, ὡς οἱ πολλοί φασι, δίκαιον ἢ οὐ δίκαιον; Οὐδαμῶς. Τὸ γάρ που κακῶς ποιεῖν ἀνθρώπους τοῦ ἀδικεῖν οὐδὲν διαφέρει. Ἀληθῆ λέγεις. Οὔτε ἄρα ἀνταδικεῖν δεῖ οὐδὲ κακῶς ποιεῖν οὐδένα ἀνθρώπων, οὐδ’ ἂν ὁτιοῦν πάσχῃ παρ’ αὐτῶν. Ταῦτά φησιν ὁ Πλάτων καὶ αὖθις τάδε· Σκόπει οὖν δὴ καὶ σὺ εὖ μάλα, πότερον κοινωνεῖς καὶ συνδοκεῖ σοι, καὶ ἀρχόμεθα ἐντεῦθεν βουλευόμενοι, ὡς οὐδέποτε ὀρθῶς ἔχοντος οὔτε τοῦ ἀδικεῖν οὔτε τοῦ ἀνταδικεῖν οὔτε κακῶς πάσχοντα ἀμύνεσθαι ἀντιδρῶντα κακῶς· ἢ ἀφίστασαι καὶ οὐ κοινωνεῖς τῆς ἀρχῆς; Ἐμοὶ μὲν γὰρ καὶ πάλαι οὕτως καὶ νῦν ἔτι δοκεῖ. Πλάτωνι μὲν οὖν οὕτως ἤρεσεν, ἦν δὲ καὶ πρόσθεν ἔτι θείοις ἀνδράσι δεδογμένα.
Ὁ μὲν οὖν οὐκ ἐσαφήνισε πως μετὰ γενέσεως Α ἐστι πλάνη, οὐδὲ παρέστησεν ὅ τί περ ἐβούλετο, ἵνα κατανοήσωμεν συγκρίνοντες τὰ αὐτοῦ τοῖς ἡμετέροις· οἱ δὲ προφῆται, αινιττόμενοι ὅ τι (29) περὶ τῶν γενέ- σεως πραγμάτων σοφόν, θυσίαν περὶ ἁμαρτίας λέ- γουσιν ἀναφέρεσθαι, καὶ περὶ τῶν ἄρτι γεγεννημέ- των (50) ὡς οὐ καθαρῶν ἀπὸ ἁμαρτίας. Φασὶ δὲ καὶ τὸ, Ἐν ἀνομίαις συνελήφθην, καὶ ἐν ἁμαρτίαις ἐκίσσησέ με ἡ μήτηρ μου. ᾿Αλλὰ καὶ ἀποφαίνονται, ὅτι ἀπηλλοτριώθησαν οἱ ἁμαρτωλοὶ ἀπὸ μήτρας, παραδόξως λέγοντες καὶ τὸ, Επλανήθησαν ἀπὸ γαστρός, ἐλάλησαν ψευδῆ. Οὕτω δὲ πᾶσαν τὴν τῶν αἰσθητῶν διαβάλλουσιν οἱ καθ' ἡμᾶς σοφο! φύσιν, ὥστε πὴ μὲν ματαιότητα εἰρῆσθαι τὰ σώματα, ἐν τῷ, τῇ γὰρ ματαιότητι ἡ κτίσις ὑπετάγη οὐχ ἑκοῦσα, ἀλλὰ διὰ τὸν ὑποτάξαντα ἐπ' ἐλπίδι· πὴ Β δὲ ματαιότητα ματαιοτήτων, ὡς εἶπεν (31) ὁ Ἐκ κλησιαστής Ματαιότης ματαιοτήτων, τὰ πάντα ματαιότης. Τίς δ' οὕτω διαβέβληκε τὴν ἐνταῦθα τῆς ἀνθρώπου ψυχῆς ζωὴν, ὡς ὁ εἰπών· Πλὴν τὰ σύμ παντα ματαιότης, πᾶς ἄνθρωπος ζῶν; Οὐ γὰρ ἐδίστασε περὶ τῆς διαφορᾶς τοῦ ζῆν τῆς ψυχῆς ἐν- ταῦθα καὶ ἔξω τῶν ἐνθάδε· οὐδ' ἔλεγε μέν, Τις οἶδεν (32), εἰ τὸ ζῇν μέν ἐστι κατθανεῖν, Τὸ κατθανεῖν δὲ ζῇν ; θαῤῥεῖ δὲ λέγειν τὰ ἀληθῆ ἐν τῷ, Ετα- πεινώθη εἰς χοῦν ἡ ψυχὴ ἡμῶν· καὶ, Εἰς χοῦν θανάτου κατήγαγες με. Καθὸ καὶ τὸ, Τις με ρύσεται ἐκ τοῦ σώματος τοῦ θανάτου τούτου ; Λέλεκται καὶ τὸ, Ος μετασχηματίσει τὸ σῶμα τῆς ταπεινώσεως ἡμῶν. Προφήτης δέ ἐστι καὶ ὁ εἰπὼν τὸ, Εταπείνωσας ἡμᾶς ἐν τόπῳ κα κώσεως · κακώσεως τόπον λέγων τὸν περίγειον τόπον, ἐφ' ὅν ἐκβληθεὶς ἀπὸ τοῦ παραδείσου διὰ τὴν κακίαν ἐλήλυθεν ὁ Ἀδὰμ (33) ὅπερ ἐστὶν ἄνθρωπος· καὶ ὁ λέγων δὲ, ὅτι βλέπομεν ἄρτι δι' ἐσόπτρου καὶ ἐν αἰνίγματι, τότε δὲ πρόσωπον πρὸς πρόσωπον· ἔτι δὲ καὶ τὸ, Ἐνδημοῦντες ἐν τῷ σώματι ἐκδημοῦ- μεν ἀπὸ τοῦ Κυρίου, διὸ εὐδοκοῦμεν ἐκδημῆσαι ἐκ τοῦ σώματος, καὶ ἐνδημῆσαι πρὸς τὸν Κύριον ὅρα πηλίκα περὶ τῆς διαφόρου ζωῆς τῶν ψυχῶν τε- θεωρήκει. Καὶ τί με δεῖ ἐπὶ πλεῖον ἀντιπαρατιθέναι τῇ λέξει Κέλσου, ὡς πολλῷ πρότερον τούτων παρ' ἡμῖν λελε γμένων, ὅτε καὶ ἐκ τῶν εἰρημένων σαφές ἐστι τὸ βούλημα ἡμῶν; Ἐν τούτοις δὲ καὶ οἱονεὶ τίθησιν· Καὶ πνεῦμα εἴτι οἴεσθε κατιὸν ἐκ Θεοῦ προαγγέλ- λειν (54) τὰ θεῖα, τοῦτ' ἂν εἴη τὸ πνεῦμα, τὸ ταῦτα ὡς. δὲ δειπνεῖν, καὶ τὸ καθεύδειν κώδιον. Τίς δ' οἶδεν εἰ ζῇν τοῦθ', ὃ κέκληται θανεῖν, Τὸ ζῆν δὲ θνήσκειν ἐστί; Πλὴν ὅμως βροτῶν Νοσοῦσιν οἱ βλέποντες, οἱ δ' όλωλότες Οὐδὲν νοσοῦσιν, οὐδὲ κέκτηνται κακά. τίς, προαγγέλλειν. ἢ πῶς πνεῦμα θεῖον κατιὸν ἐκ Θεοῦ προαγγέλλει. CONTRA CELSUM LIB. VII. sa- jungatur error, nec quid sibi vellet, ita explicavit, nt illud intelligere possemus, facta corum, quæ dicit, cum nostris comparatione. At prophet 82- piens quid de rebus e generatione ortis indicantes, aiunt piacularem victimam etiam pro recens geni- tis offerri, utpote qui peccati non sint immunes. Dicunt etiam In iniquitatibus conceptus sum et in peccatis concepit me maler mea s. Eorumdem est istud : Alienati sunt peccatores a vulva "; et illud stupeudum quod addunt: Erraverunt ab utero, lo- cuti sunt falsa ". Ita vero omnem rerum sensibi- lium naturam deprimunt sapientes nostri, ut molo corpora vanitatem appellent his verbis: Nam va- nitati creatura subjecta est non volens, sed propter eum qui subjecit in spe modo vanitatem vani- C D Psal. L, 7. Psal. Lvir, 4. ibid. s. Euripid. at Psal. xLill, 20. sa Psal. xxi, 16. I Cor. XII, 12. Cor. v, et 8. 17. tatum dicant: Vanitas vanitatum, inquit Eccle- siastes, omnia vanitas ". Quis æque præsentein humanæ animæ vitam insectatus est, ac ille qui dixit: Verumtamen universa vanitas, omnis homo vivens ”? Nec enim dubitat diversane sit præsens vita animæ, a vita quam e rebus istis egressa vi- ctura est; nec dixit : Quis novit, istud vivere an mori siet, Morique vivere ? sed fidenter vera pronuntiat, cum ait : Humiliata est in pulvere anima nostra "; et: In pulverem mortis deduxisti me ". Quo redit et istud : Quis me liberabit de corpore mortis hujus *? lloc etiam dictum est : Qui transfigurabit corpus humili- tutis nostræ “. Prophetæ est et istud : Humiliasti nos in loco afflictionis *, ubi locum afflictionis vocat terrenum hunc locum, quo Adam seu homo e pa- radiso ejectus advenit. Vide etiam quam perspecta fuerit diversa animarum vita illi qui dixit: Vide- mus nanc per speculum et in ænigmate, tunc autem facie ad faciem "; et istud: Dum sumus in cor- pore, peregrinamur a Domino, propterea bonam voluntatem habemus peregrinari a corpore et pra- sentes esse ad Dominum 37. ponere, ut probem hæc a nostris multo ante fuisse dicta, quando ex memoratis testimoniis id clare efficitur? Ipse ad illa quodammodo respicit, eum ait : Si quem putatis ex Deo descendisse spiritum ad res divinas annuntiandum, hic spiritus sane ille est Rom. viii, 20. Eccles. 1, 2. ss Ron. vii, 24. * Philipp. 1, 21. fib. v De Hippocratis et Platonis decretis, pag. 290. editis deest Stobaeus, serm. 117, ex Euripide : Psal. XXXVIII, 6. Psal. xLIII, 20. SPENC. Que Euripidis versibus subnectit Suidas in desumpta sunt ex Aristophane, in Ranis. 40. lla codex Jolianus ex correctione. Libl. antea editi, 50. Jam nec declaravit quomodo generationi ad- (29) Οτι. Boherellus mallet τό. 51. Sed quid me opus est Celsi verbis plura op- (30) Περὶ τῶν ἄρτι γεγεννημένων. Vide Galeni (51) Ὡς εἶπεν. Ita codd. Reg. et Basil. In antea (52) Τίς οἶδεν. Sequitur apud Suidam, τὸ πνεῖν (33) Ο Αδάμ. Vide adnotationes ad lib. iv, num. (54) Καὶ πνεῦμα εἴτι οἴεσθε κατιὸν ἐκ Θεοῦ
Ἀλλὰ τῶνδε μὲν πέρι καὶ τῶν ἄλλων, ὅσα παραφθείρουσιν, ἀρκείτω τὰ εἰρημένα· καὶ ὅτῳ φίλον ἐπὶ πλεῖόν τι αὐτῶν ζητεῖν, εἴσεται. [Πρὸς τοῦτο δὴ καὶ πρὸς πάντα, ὅσα ἐκοινοποίησεν ὁ Κέλσος, μὴ δυνηθεὶς αὐτῶν ἀντιβλέψαι τῇ ἀληθότητι, φάσκων αὐτὰ καὶ παρ’ Ἕλλησιν εἰρῆσθαι, τοιαῦτα λεκτέον· εἰ ὠφέλιμόν ἐστι τὸ δόγμα καὶ τὸ βούλημα αὐτοῦ ὑγιές, εἴρηται δὲ Ἕλλησι μὲν παρὰ Πλάτωνι ἤ τινι τῶν Ἑλλήνων σοφῶν, Ἰουδαίοις δὲ παρὰ Μωϋσεῖ ἤ τινι τῶν προφητῶν, Χριστιανοῖς δὲ ἐν τοῖς ἀναγραφεῖσιν Ἰησοῦ λόγοις ἢ λελεγμένοις παρά τινι τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ· οὐ νομιστέον κατηγορεῖσθαι τὸ λεγόμενον παρὰ Ἰουδαίοις ἢ παρὰ Χριςτιανοῖς ἐκ τοῦ καὶ παρ’ Ἕλλησιν αὐτὰ εἰρῆσθαι, καὶ μάλιστα ἐὰν ἀποδεικνύηται τὰ Ἰουδαίων πρεσβύτερα τῶν Ἑλληνικῶν. Οὐδὲ πάλιν ὑπὸ τοῦ κάλλους τῆς ἑλληνικῆς φράσεως λεγόμενον τὸ αὐτὸ πάντως κρεῖττον εἶναι νομιστέον τοῦ εὐτελέστερον ἀπαγγελλομένου καὶ ἁπλουστέραις λέξεσι παρὰ Ἰουδαίοις ἢ Χριστιανοῖς· καίτοι γε ἡ πρώτη Ἰουδαίων λέξις, ᾗ οἱ προφῆται χρησάμενοι καταλελοίπασιν ἡμῖν βιβλία, Ἑβραίων διαλέκτῳ καὶ σοφῇ συνθέσει τῶν ἐν τῇ διαλέκτῳ κατ’ ἐκείνους ἀναγέγραπται.
Ὁ μὲν οὖν οὐκ ἐσαφήνισε πως μετὰ γενέσεως Α ἐστι πλάνη, οὐδὲ παρέστησεν ὅ τί περ ἐβούλετο, ἵνα κατανοήσωμεν συγκρίνοντες τὰ αὐτοῦ τοῖς ἡμετέροις· οἱ δὲ προφῆται, αινιττόμενοι ὅ τι (29) περὶ τῶν γενέ- σεως πραγμάτων σοφόν, θυσίαν περὶ ἁμαρτίας λέ- γουσιν ἀναφέρεσθαι, καὶ περὶ τῶν ἄρτι γεγεννημέ- των (50) ὡς οὐ καθαρῶν ἀπὸ ἁμαρτίας. Φασὶ δὲ καὶ τὸ, Ἐν ἀνομίαις συνελήφθην, καὶ ἐν ἁμαρτίαις ἐκίσσησέ με ἡ μήτηρ μου. ᾿Αλλὰ καὶ ἀποφαίνονται, ὅτι ἀπηλλοτριώθησαν οἱ ἁμαρτωλοὶ ἀπὸ μήτρας, παραδόξως λέγοντες καὶ τὸ, Επλανήθησαν ἀπὸ γαστρός, ἐλάλησαν ψευδῆ. Οὕτω δὲ πᾶσαν τὴν τῶν αἰσθητῶν διαβάλλουσιν οἱ καθ' ἡμᾶς σοφο! φύσιν, ὥστε πὴ μὲν ματαιότητα εἰρῆσθαι τὰ σώματα, ἐν τῷ, τῇ γὰρ ματαιότητι ἡ κτίσις ὑπετάγη οὐχ ἑκοῦσα, ἀλλὰ διὰ τὸν ὑποτάξαντα ἐπ' ἐλπίδι· πὴ Β δὲ ματαιότητα ματαιοτήτων, ὡς εἶπεν (31) ὁ Ἐκ κλησιαστής Ματαιότης ματαιοτήτων, τὰ πάντα ματαιότης. Τίς δ' οὕτω διαβέβληκε τὴν ἐνταῦθα τῆς ἀνθρώπου ψυχῆς ζωὴν, ὡς ὁ εἰπών· Πλὴν τὰ σύμ παντα ματαιότης, πᾶς ἄνθρωπος ζῶν; Οὐ γὰρ ἐδίστασε περὶ τῆς διαφορᾶς τοῦ ζῆν τῆς ψυχῆς ἐν- ταῦθα καὶ ἔξω τῶν ἐνθάδε· οὐδ' ἔλεγε μέν, Τις οἶδεν (32), εἰ τὸ ζῇν μέν ἐστι κατθανεῖν, Τὸ κατθανεῖν δὲ ζῇν ; θαῤῥεῖ δὲ λέγειν τὰ ἀληθῆ ἐν τῷ, Ετα- πεινώθη εἰς χοῦν ἡ ψυχὴ ἡμῶν· καὶ, Εἰς χοῦν θανάτου κατήγαγες με. Καθὸ καὶ τὸ, Τις με ρύσεται ἐκ τοῦ σώματος τοῦ θανάτου τούτου ; Λέλεκται καὶ τὸ, Ος μετασχηματίσει τὸ σῶμα τῆς ταπεινώσεως ἡμῶν. Προφήτης δέ ἐστι καὶ ὁ εἰπὼν τὸ, Εταπείνωσας ἡμᾶς ἐν τόπῳ κα κώσεως · κακώσεως τόπον λέγων τὸν περίγειον τόπον, ἐφ' ὅν ἐκβληθεὶς ἀπὸ τοῦ παραδείσου διὰ τὴν κακίαν ἐλήλυθεν ὁ Ἀδὰμ (33) ὅπερ ἐστὶν ἄνθρωπος· καὶ ὁ λέγων δὲ, ὅτι βλέπομεν ἄρτι δι' ἐσόπτρου καὶ ἐν αἰνίγματι, τότε δὲ πρόσωπον πρὸς πρόσωπον· ἔτι δὲ καὶ τὸ, Ἐνδημοῦντες ἐν τῷ σώματι ἐκδημοῦ- μεν ἀπὸ τοῦ Κυρίου, διὸ εὐδοκοῦμεν ἐκδημῆσαι ἐκ τοῦ σώματος, καὶ ἐνδημῆσαι πρὸς τὸν Κύριον ὅρα πηλίκα περὶ τῆς διαφόρου ζωῆς τῶν ψυχῶν τε- θεωρήκει. Καὶ τί με δεῖ ἐπὶ πλεῖον ἀντιπαρατιθέναι τῇ λέξει Κέλσου, ὡς πολλῷ πρότερον τούτων παρ' ἡμῖν λελε γμένων, ὅτε καὶ ἐκ τῶν εἰρημένων σαφές ἐστι τὸ βούλημα ἡμῶν; Ἐν τούτοις δὲ καὶ οἱονεὶ τίθησιν· Καὶ πνεῦμα εἴτι οἴεσθε κατιὸν ἐκ Θεοῦ προαγγέλ- λειν (54) τὰ θεῖα, τοῦτ' ἂν εἴη τὸ πνεῦμα, τὸ ταῦτα ὡς. δὲ δειπνεῖν, καὶ τὸ καθεύδειν κώδιον. Τίς δ' οἶδεν εἰ ζῇν τοῦθ', ὃ κέκληται θανεῖν, Τὸ ζῆν δὲ θνήσκειν ἐστί; Πλὴν ὅμως βροτῶν Νοσοῦσιν οἱ βλέποντες, οἱ δ' όλωλότες Οὐδὲν νοσοῦσιν, οὐδὲ κέκτηνται κακά. τίς, προαγγέλλειν. ἢ πῶς πνεῦμα θεῖον κατιὸν ἐκ Θεοῦ προαγγέλλει. CONTRA CELSUM LIB. VII. sa- jungatur error, nec quid sibi vellet, ita explicavit, nt illud intelligere possemus, facta corum, quæ dicit, cum nostris comparatione. At prophet 82- piens quid de rebus e generatione ortis indicantes, aiunt piacularem victimam etiam pro recens geni- tis offerri, utpote qui peccati non sint immunes. Dicunt etiam In iniquitatibus conceptus sum et in peccatis concepit me maler mea s. Eorumdem est istud : Alienati sunt peccatores a vulva "; et illud stupeudum quod addunt: Erraverunt ab utero, lo- cuti sunt falsa ". Ita vero omnem rerum sensibi- lium naturam deprimunt sapientes nostri, ut molo corpora vanitatem appellent his verbis: Nam va- nitati creatura subjecta est non volens, sed propter eum qui subjecit in spe modo vanitatem vani- C D Psal. L, 7. Psal. Lvir, 4. ibid. s. Euripid. at Psal. xLill, 20. sa Psal. xxi, 16. I Cor. XII, 12. Cor. v, et 8. 17. tatum dicant: Vanitas vanitatum, inquit Eccle- siastes, omnia vanitas ". Quis æque præsentein humanæ animæ vitam insectatus est, ac ille qui dixit: Verumtamen universa vanitas, omnis homo vivens ”? Nec enim dubitat diversane sit præsens vita animæ, a vita quam e rebus istis egressa vi- ctura est; nec dixit : Quis novit, istud vivere an mori siet, Morique vivere ? sed fidenter vera pronuntiat, cum ait : Humiliata est in pulvere anima nostra "; et: In pulverem mortis deduxisti me ". Quo redit et istud : Quis me liberabit de corpore mortis hujus *? lloc etiam dictum est : Qui transfigurabit corpus humili- tutis nostræ “. Prophetæ est et istud : Humiliasti nos in loco afflictionis *, ubi locum afflictionis vocat terrenum hunc locum, quo Adam seu homo e pa- radiso ejectus advenit. Vide etiam quam perspecta fuerit diversa animarum vita illi qui dixit: Vide- mus nanc per speculum et in ænigmate, tunc autem facie ad faciem "; et istud: Dum sumus in cor- pore, peregrinamur a Domino, propterea bonam voluntatem habemus peregrinari a corpore et pra- sentes esse ad Dominum 37. ponere, ut probem hæc a nostris multo ante fuisse dicta, quando ex memoratis testimoniis id clare efficitur? Ipse ad illa quodammodo respicit, eum ait : Si quem putatis ex Deo descendisse spiritum ad res divinas annuntiandum, hic spiritus sane ille est Rom. viii, 20. Eccles. 1, 2. ss Ron. vii, 24. * Philipp. 1, 21. fib. v De Hippocratis et Platonis decretis, pag. 290. editis deest Stobaeus, serm. 117, ex Euripide : Psal. XXXVIII, 6. Psal. xLIII, 20. SPENC. Que Euripidis versibus subnectit Suidas in desumpta sunt ex Aristophane, in Ranis. 40. lla codex Jolianus ex correctione. Libl. antea editi, 50. Jam nec declaravit quomodo generationi ad- (29) Οτι. Boherellus mallet τό. 51. Sed quid me opus est Celsi verbis plura op- (30) Περὶ τῶν ἄρτι γεγεννημένων. Vide Galeni (51) Ὡς εἶπεν. Ita codd. Reg. et Basil. In antea (52) Τίς οἶδεν. Sequitur apud Suidam, τὸ πνεῖν (33) Ο Αδάμ. Vide adnotationes ad lib. iv, num. (54) Καὶ πνεῦμα εἴτι οἴεσθε κατιὸν ἐκ Θεοῦ
PG 11:1505Εἰ δὲ χρὴ καὶ τὴν τῶν δογμάτων ταυτότητα, κἂν παράδοξος ὁ λόγος εἶναι δοκῇ, δεῖξαι βέλτιον εἰρημένην παρὰ τοῖς Ἰουδαίων προφήταις ἢ τοῖς λόγοις Χριστιανῶν, οὕτω τὸν λόγον κατασκευαστέον ἀπό τινος περὶ τὰς τροφὰς καὶ τὴν σκευασίαν αὐτῶν παραδείγματος. Ἔστω τι ὑγιεινὸν βρῶμα καὶ ἰσχύος τοῖς ἐσθίουσιν ἐμποιητικόν, τοῦτο δὲ οὕτως μὲν σκευασθὲν καὶ τοιοῖσδε ἡδύσμασιν ἀρτυθὲν λαμβανέτωσαν οὐχ οἱ μὴ μαθόντες ἄγροικοι καὶ ἐν ἐπαύλεσιν ἀνατεθραμμένοι καὶ πένητες τὰ τοιάδε ἐσθίειν ἀλλ’ οἱ πλούσιοι καὶ ἁβροδίαιτοι μόνοι· οὐκ ἐκείνως δὲ καὶ ὡς δοκεῖ τοῖς νομιζομένοις καθαριωτέροις σκευασθέν, ἀλλ’ ὡς μεμαθήκασιν ἐσθίειν οἱ πένητες καὶ οἱ ἀγροικότεροι καὶ οἱ πολλοὶ τῶν ἀνθρώπων, ἐσθιέτωσαν μυριάδες ὅλαι. Εἰ οὖν καὶ διδοῖτο ἀπὸ μὲν τῆς τοιασδὶ σκευασίας τοὺς νομιζομένους καθαριωτέρους μόνους ὑγιάζεσθαι, οὐδενὸς τῶν πολλῶν προσβάλλοντος τοῖς τοιοῖσδε βρώμασιν, ἀπὸ δὲ τῆς τοιασδὶ τὰ πλήθη τῶν ἀνθρώπων ὑγιεινότερον διάγειν· τίνας μᾶλλον τοῦ κοινωνικοῦ ἕνεκεν ἀποδεξόμεθα τῶν ὑγιεινῶν βρωμάτων χάριν; Ἆρά γε τοὺς τοῖς λογίοις χρησίμως αὐτὰ σκευάζοντας ἢ τοὺς τοῖς πλήθεσι;
Α κηρύττον, οὗ δὴ πλησθέντες ἄνδρες παλαιοί β ὡς ἐν ὀφθαλμοῖς Θεοῦ ἐπιθεατού. πολλὰ κἀγαθὰ ἤγγειλαν. Οὐκ οἶδε δὲ διαφορὰν τῶν παρ' ἡμῖν ἡκριβωμένων τοῖς λέγουσιν, ὅτι καὶ τό Αφθαρτόν σου πνεῦμά ἐστιν ἐν πᾶσι, διὸ τοὺς παραπίπτοντας κατ' ὀλίγον ἐλέγχει ὁ Θεός φά σκουσι δὲ ἄλλα καὶ τὸ, Λάβετε Πνεῦμα ἅγιον, τὴν ποσότητα τοῦ διδομένου ἑτέραν ἐμφαίνειν παρὰ τὴν δηλουμένην ἐκ τοῦ, Βαπτισθήσεσθε ἐν Πνεύματι ἁγίῳ οὐ μετὰ πολλὰς ταύτας ἡμέρας. Εργον δέ ἐστι ταῦτ᾽ ἐπιμελῶς νοήσαντα ἰδεῖν διαφορὰν τῶν ἐκ διαλειμμάτων πλειόνων χωρησάντων τὴν τῆς ἀλη θείας κατάληψιν, καὶ βραχεῖαν ἐπίνοιαν Θεοῦ· καὶ τῶν ἐπὶ πλεῖον θεοφορηθέντων, καὶ ἀεὶ μετὰ Θεοῦ ἑστηκότων, καὶ διὰ παντὸς ὑπὸ θείου πνεύματος αγο μένων· ὅπερ εἰ ἦν ἐξετασθὲν καὶ νενοημένον Κέλσι οὐκ ἀμαθίαν ἡμῖν ἐνεκάλει, οὐδὲ προσέταττε μὴ λέ γειν τυφλώττειν τοὺς ἐν ὑλικαῖς τέχναις ἀνθρώπων, ταῖς κατὰ τὰ ἀγάλματα, οἰομένους ἐνδείκνυσθαι τὴν εὐσέβειαν. Οὐδεὶς γὰρ βλέπων τοῖς τῆς ψυχῆς ὀφθαλ- μοῖς ἄλλῳ τρόπῳ σέβει τὸ Θεῖον παρὰ τὸν ὑποδει κνύντα ἐνορᾷν ἀεὶ τῷ τοῦ παντὸς Δημιουργῷ, καὶ πᾶσαν εὐχὴν ἀναφέρειν ἐκείνῳ, καὶ πάντα πράττειν ὡς ἐν ὀφθαλμοῖς Θεοῦ, ἐπὶ θεατοῦ (35) ἐνορῶντος ἡμῶν καὶ τοῖς λογισμοῖς. Ευχόμεθα οὖν ἡμεῖς καὶ βλέπειν, καὶ ὁδηγοὶ εἶναι τυφλῶν, ἕως προσελθόντες τῷ λόγῳ τοῦ Θεοῦ ἀπολάβωσι τὰς ὑπὸ τῆς ἁγνείας τυφλωθείσας ὄψεις τῆς ψυχῆς αὐτῶν. Ἐὰν δὲ καὶ ποιῶμεν ἄξια τοῦ εἰπόντος τοῖς μαθηταῖς, Ὑμεῖς ἐστε τὸ φῶς τοῦ κόσμου, καὶ τοῦ διδάξαντος Λά γου, ὅτι τὸ φῶς ἐν τῇ σκοτίᾳ φαίνει· ἐσόμεθα καὶ φῶς τῶν ἐν σκότει, καὶ παιδεύσομεν τοὺς ἄφρονας, καὶ διδάξομεν τους νηπίους. Μὴ ἀγανακτείτω δὲ Κέλσος, ἐπὰν χωλούς λέγωμεν καὶ τὰς βάσεις τῆς ψυχῆς πεπηρωμένους τοὺς ἐπὶ τὰ νομιζόμενα ἱερὰ, ὡς ἀληθινὰ ἱερὰ, σπεύδοντας, καὶ μὴ ὁρῶντας, ὅτι οὐδὲν βαναύσων ἔργον δύναται εἶναι ἱερόν. Τρέχουσι δὲ καὶ οἱ κατὰ τὴν διδασκαλίαν Ιη- σοῦ εὐσεβοῦντες, ἕως ἐπὶ τὸ τέλος φθάσαντες τοῦ δρόμου εἴπωσιν ἐῤῥωμένῃ καὶ ἀληθευούσῃ τῇ διαθέ σει· Τὸν ἀγῶνα τὸν καλὸν ἡγώνισμαι, τὸν δρόμον τετέλεκα, τὴν πίστιν τετήρηκα· λοιπὸν, ἀπόκει- ταί μοι ὁ τῆς δικαιοσύνης στέφανος. Καὶ ἔκα- στός γε ἡμῶν οὕτω τρέχει, ὡς οὐκ ἀδήλως· καὶ οὕτω πρὸς τὴν κακίαν πυκτεύει, ὡς οὐκ ἀέρα δέρων, ἀλλὰ τοὺς ὑπὸ τὸν ἄρχοντα τῆς ἐξουσίας τοῦ ἀέρος, τοῦ πνεύματος τοῦ νῦν ἐνεργοῦντες ἐν τοῖς υἱοῖς τῆς ἀπειθείας. Λεγέτω δ' ἡμᾶς ὁ Κέλσος σώματι τῷ νεκρῷ ζῶντας, ἀκούοντας, Εἱ κατὰ σάρκα ζῆτε, μέλλετε ἀποθνήσκειν, εἰ δὲ πνεύματι τὰς πράξεις τοῦ σώματος θανατοῦτε, ζήσεσθε· καὶ μανθάνοντας τὸ, Εἰ πνεύματι ζώμεν, πνεύματι καὶ στοιχῶμεν· εἴη τε (56) τοῖς ἔργοις ἡμᾶς δεικνύναι ψευδόμενον τὸν λέγοντα περὶ ἡμῶν, ὅτι τῷ σώματι ζῶμεν τῷ νεκρῷ. * Η ἦτε. εἰ οἷός τε, οἷοί τε τοῖς ἔργοις ἦμεν δεικνύναι. ORIGENIS qui isla prædicat, et quo repleli viri veleres multa A ac præclara docuerunt. Sed nescivit,quantum ab istis differant ea quæ nobis penitus perspecta sunt dicentibus istud: Incorruptibilis tuus spiritus est in omnibus, quapropter delinquentes paulatim arguit Deus ss; et dicentibus inter alia etiam his ; Acci- pile Spiritum sanctum ", aliam dati Spiritus quan- titatem significari, ac eam, quæ iudicatur hoc alio loco : Baptizabimini in Spiritu sancio non post mul- tos hos dies 4. Caterum difficile est, postquan hæc diligenter considerata sunt, invenire quid in- tersit discriminis eos inter qui ex pluribus inter- vallis veritatis cognitionem capiunt tenuemque Dei notionem, et eos qui plenius Deo afflantur, versan- tur cum illo semper, et perpetuo aguntur a divino Spiritu. Id si Celso expensum et intellectum fuisset, nobis non exprobrasset ignorantiam, nec vetuisset ne cæcos appellaremus qui putant mechanicis ho- iminum artibus, qualis est statuaria, dari pietatis argumentum. Nemo enim, qui oculos animæ per- spicaces babeat, alia ratione colit divinitatem, quam ea quæ docet intentum semper in hujus uni- versi Conditorem tenere animum, illi preces ferre onnes, et omnia facere quasi in oculis Dei specta- toris, qui vel in cogitationes nostras introspicit. Optamus igitur et nos ipsi videre, et cæcorum esse `duces, donec ad Dei Verbum aecedentes visum animæ recipiant ignorantia occæcatum. Si autem digna facimus illo qui suis discipulis dixit: Vos estis lux mundi ", et Verbo docente lucem in te- nebris lucere us, tum lumen erimus eorum qui C sunt in tenebris, erudiemus insipientes, ignaros dlocebimus. vocari et pedibus animæ mutilatos, qui ad com- mentitia sacra, quasi vera essent, prope- rant, quique non vident nihil sacrum ex manibus ar- tificum exire posse. Currunt et ii qui pietatem do- ctrinæ Jesu consentaneam colunt, donec ad stadii metam progressi firmato et sincero animo dicant : Bonum certamen certavi, cursum consummavi; de reliquo reposita est mihi corona justitiæ ". Ac sic unusquisque nostrum currit, non ut in incertum; et sic cum vitio confligit, non ut aerem verberans“, sed eos qui subditi sunt principi potestatis hujus aeris, spiritui qui nunc operatur in flios difiden- tiæ. Jam vero dicat Celsus nos corpore mortuo vivere, nos, inquam, quibus dictumn est: Si secun- dum carnem vixeritis, moriemini; si autem spiritu facia carnis mortifcaveritis, vivelis "; quique istud audivimus : Si spiritu vivimus, spiritu et ambule- mus Atque utinam factis nostris convincere pos- simus eum mentiri cum nos ait corpore mortuo vivere. • Sap. xr, 1, 2. " Joan. xx, 22. Act. 1, 5. ✔ Eph. 11, 2. ** Rom. viii, 13. junction, ut esset D Matth. v. 14. 25. * Gall. v, Joan. 1, 5. » Tin. 15, 7. dical, sit modo ut. Hoeschelius in textu habet : sl Coll. Reg. et Basileensi, melius legeretur et 52. Neque indignetur Celsus a nobis claudos 6. Il Cor. 1x, 26. (35) Ἐπὶ θεατοῦ. Bolerello magis placeret con- (56) Είη τε. Ita legendum duabus vocibus, quasi
Τῆς ἴσηςδεδόσθω γάρὑγιείας καὶ εὐεξίας ἐγγινομένης ἀπὸ τῶν οὑτωσὶ σκευασθέντων ἢ οὑτωσί, ἀλλὰ φανερὸν ὅτι αὐτὸ τὸ φιλάνθρωπον καὶ τὸ κοινωνικὸν ὑποβάλλει κοινωφελέστερον εἶναι ἰατρὸν τὸν τῆς τῶν πολλῶν ὑγιείας προνοησάμενον ἤπερ τὸν τῆς ὀλίγων μόνων. Εἰ νενόηται δὴ τὸ παράδειγμα, μεταβιβαστέον αὐτὸ ἐπὶ τὴν ποιότητα τῆς τῶν λογικῶν ζῴων λογικῆς τροφῆς. Καὶ ὅρα εἰ μὴ Πλάτων μὲν καὶ οἱ Ἑλλήνων σοφοὶ ἐν οἷς λέγουσι καλῶς παραπλήσιοί εἰσι τοῖς προνοησαμένοις ἰατροῖς τῶν καθαριωτέρων εἶναι νομιζομένων μόνων, τοῦ πλήθους δὲ τῶν ἀνθρώπων καταφρονήσασιν· οἱ δ’ ἐν Ἰουδαίοις προφῆται καὶ οἱ τοῦ Ἰησοῦ μαθηταί, οἱ μακρὰν χαίρειν εἰπόντες τῇ ποικίλῃ τῶν λέξεων συνθέσει καὶ τῇ, ὡς ὠνόμασεν ἡ γραφή, σοφίᾳ ἀνθρώπων καὶ σοφίᾳ κατὰ σάρκα, τὴν γλῶσσαν αἰνισσομένη, ὁμοιωθεῖεν ἂν τοῖς τὴν αὐτὴν τῶν βρωμάτων ποιότητα ὑγιεινοτάτην προνοησαμένοις συνθέσει λέξεων σκευάσαι καὶ εὐτρεπίσαι φθανούσῃ ἐπὶ τὰ πλήθη τῶν ἀνθρώπων καὶ μὴ ξενιζούσῃ τὴν διάλεκτον αὐτῶν μηδὲ διὰ τοῦ ξενισμοῦ ἀποστρεφούσῃ ἀκούειν ὡς ἀσυνήθων τῶν τοιῶνδε διαλέξεων.
Α κηρύττον, οὗ δὴ πλησθέντες ἄνδρες παλαιοί β ὡς ἐν ὀφθαλμοῖς Θεοῦ ἐπιθεατού. πολλὰ κἀγαθὰ ἤγγειλαν. Οὐκ οἶδε δὲ διαφορὰν τῶν παρ' ἡμῖν ἡκριβωμένων τοῖς λέγουσιν, ὅτι καὶ τό Αφθαρτόν σου πνεῦμά ἐστιν ἐν πᾶσι, διὸ τοὺς παραπίπτοντας κατ' ὀλίγον ἐλέγχει ὁ Θεός φά σκουσι δὲ ἄλλα καὶ τὸ, Λάβετε Πνεῦμα ἅγιον, τὴν ποσότητα τοῦ διδομένου ἑτέραν ἐμφαίνειν παρὰ τὴν δηλουμένην ἐκ τοῦ, Βαπτισθήσεσθε ἐν Πνεύματι ἁγίῳ οὐ μετὰ πολλὰς ταύτας ἡμέρας. Εργον δέ ἐστι ταῦτ᾽ ἐπιμελῶς νοήσαντα ἰδεῖν διαφορὰν τῶν ἐκ διαλειμμάτων πλειόνων χωρησάντων τὴν τῆς ἀλη θείας κατάληψιν, καὶ βραχεῖαν ἐπίνοιαν Θεοῦ· καὶ τῶν ἐπὶ πλεῖον θεοφορηθέντων, καὶ ἀεὶ μετὰ Θεοῦ ἑστηκότων, καὶ διὰ παντὸς ὑπὸ θείου πνεύματος αγο μένων· ὅπερ εἰ ἦν ἐξετασθὲν καὶ νενοημένον Κέλσι οὐκ ἀμαθίαν ἡμῖν ἐνεκάλει, οὐδὲ προσέταττε μὴ λέ γειν τυφλώττειν τοὺς ἐν ὑλικαῖς τέχναις ἀνθρώπων, ταῖς κατὰ τὰ ἀγάλματα, οἰομένους ἐνδείκνυσθαι τὴν εὐσέβειαν. Οὐδεὶς γὰρ βλέπων τοῖς τῆς ψυχῆς ὀφθαλ- μοῖς ἄλλῳ τρόπῳ σέβει τὸ Θεῖον παρὰ τὸν ὑποδει κνύντα ἐνορᾷν ἀεὶ τῷ τοῦ παντὸς Δημιουργῷ, καὶ πᾶσαν εὐχὴν ἀναφέρειν ἐκείνῳ, καὶ πάντα πράττειν ὡς ἐν ὀφθαλμοῖς Θεοῦ, ἐπὶ θεατοῦ (35) ἐνορῶντος ἡμῶν καὶ τοῖς λογισμοῖς. Ευχόμεθα οὖν ἡμεῖς καὶ βλέπειν, καὶ ὁδηγοὶ εἶναι τυφλῶν, ἕως προσελθόντες τῷ λόγῳ τοῦ Θεοῦ ἀπολάβωσι τὰς ὑπὸ τῆς ἁγνείας τυφλωθείσας ὄψεις τῆς ψυχῆς αὐτῶν. Ἐὰν δὲ καὶ ποιῶμεν ἄξια τοῦ εἰπόντος τοῖς μαθηταῖς, Ὑμεῖς ἐστε τὸ φῶς τοῦ κόσμου, καὶ τοῦ διδάξαντος Λά γου, ὅτι τὸ φῶς ἐν τῇ σκοτίᾳ φαίνει· ἐσόμεθα καὶ φῶς τῶν ἐν σκότει, καὶ παιδεύσομεν τοὺς ἄφρονας, καὶ διδάξομεν τους νηπίους. Μὴ ἀγανακτείτω δὲ Κέλσος, ἐπὰν χωλούς λέγωμεν καὶ τὰς βάσεις τῆς ψυχῆς πεπηρωμένους τοὺς ἐπὶ τὰ νομιζόμενα ἱερὰ, ὡς ἀληθινὰ ἱερὰ, σπεύδοντας, καὶ μὴ ὁρῶντας, ὅτι οὐδὲν βαναύσων ἔργον δύναται εἶναι ἱερόν. Τρέχουσι δὲ καὶ οἱ κατὰ τὴν διδασκαλίαν Ιη- σοῦ εὐσεβοῦντες, ἕως ἐπὶ τὸ τέλος φθάσαντες τοῦ δρόμου εἴπωσιν ἐῤῥωμένῃ καὶ ἀληθευούσῃ τῇ διαθέ σει· Τὸν ἀγῶνα τὸν καλὸν ἡγώνισμαι, τὸν δρόμον τετέλεκα, τὴν πίστιν τετήρηκα· λοιπὸν, ἀπόκει- ταί μοι ὁ τῆς δικαιοσύνης στέφανος. Καὶ ἔκα- στός γε ἡμῶν οὕτω τρέχει, ὡς οὐκ ἀδήλως· καὶ οὕτω πρὸς τὴν κακίαν πυκτεύει, ὡς οὐκ ἀέρα δέρων, ἀλλὰ τοὺς ὑπὸ τὸν ἄρχοντα τῆς ἐξουσίας τοῦ ἀέρος, τοῦ πνεύματος τοῦ νῦν ἐνεργοῦντες ἐν τοῖς υἱοῖς τῆς ἀπειθείας. Λεγέτω δ' ἡμᾶς ὁ Κέλσος σώματι τῷ νεκρῷ ζῶντας, ἀκούοντας, Εἱ κατὰ σάρκα ζῆτε, μέλλετε ἀποθνήσκειν, εἰ δὲ πνεύματι τὰς πράξεις τοῦ σώματος θανατοῦτε, ζήσεσθε· καὶ μανθάνοντας τὸ, Εἰ πνεύματι ζώμεν, πνεύματι καὶ στοιχῶμεν· εἴη τε (56) τοῖς ἔργοις ἡμᾶς δεικνύναι ψευδόμενον τὸν λέγοντα περὶ ἡμῶν, ὅτι τῷ σώματι ζῶμεν τῷ νεκρῷ. * Η ἦτε. εἰ οἷός τε, οἷοί τε τοῖς ἔργοις ἦμεν δεικνύναι. ORIGENIS qui isla prædicat, et quo repleli viri veleres multa A ac præclara docuerunt. Sed nescivit,quantum ab istis differant ea quæ nobis penitus perspecta sunt dicentibus istud: Incorruptibilis tuus spiritus est in omnibus, quapropter delinquentes paulatim arguit Deus ss; et dicentibus inter alia etiam his ; Acci- pile Spiritum sanctum ", aliam dati Spiritus quan- titatem significari, ac eam, quæ iudicatur hoc alio loco : Baptizabimini in Spiritu sancio non post mul- tos hos dies 4. Caterum difficile est, postquan hæc diligenter considerata sunt, invenire quid in- tersit discriminis eos inter qui ex pluribus inter- vallis veritatis cognitionem capiunt tenuemque Dei notionem, et eos qui plenius Deo afflantur, versan- tur cum illo semper, et perpetuo aguntur a divino Spiritu. Id si Celso expensum et intellectum fuisset, nobis non exprobrasset ignorantiam, nec vetuisset ne cæcos appellaremus qui putant mechanicis ho- iminum artibus, qualis est statuaria, dari pietatis argumentum. Nemo enim, qui oculos animæ per- spicaces babeat, alia ratione colit divinitatem, quam ea quæ docet intentum semper in hujus uni- versi Conditorem tenere animum, illi preces ferre onnes, et omnia facere quasi in oculis Dei specta- toris, qui vel in cogitationes nostras introspicit. Optamus igitur et nos ipsi videre, et cæcorum esse `duces, donec ad Dei Verbum aecedentes visum animæ recipiant ignorantia occæcatum. Si autem digna facimus illo qui suis discipulis dixit: Vos estis lux mundi ", et Verbo docente lucem in te- nebris lucere us, tum lumen erimus eorum qui C sunt in tenebris, erudiemus insipientes, ignaros dlocebimus. vocari et pedibus animæ mutilatos, qui ad com- mentitia sacra, quasi vera essent, prope- rant, quique non vident nihil sacrum ex manibus ar- tificum exire posse. Currunt et ii qui pietatem do- ctrinæ Jesu consentaneam colunt, donec ad stadii metam progressi firmato et sincero animo dicant : Bonum certamen certavi, cursum consummavi; de reliquo reposita est mihi corona justitiæ ". Ac sic unusquisque nostrum currit, non ut in incertum; et sic cum vitio confligit, non ut aerem verberans“, sed eos qui subditi sunt principi potestatis hujus aeris, spiritui qui nunc operatur in flios difiden- tiæ. Jam vero dicat Celsus nos corpore mortuo vivere, nos, inquam, quibus dictumn est: Si secun- dum carnem vixeritis, moriemini; si autem spiritu facia carnis mortifcaveritis, vivelis "; quique istud audivimus : Si spiritu vivimus, spiritu et ambule- mus Atque utinam factis nostris convincere pos- simus eum mentiri cum nos ait corpore mortuo vivere. • Sap. xr, 1, 2. " Joan. xx, 22. Act. 1, 5. ✔ Eph. 11, 2. ** Rom. viii, 13. junction, ut esset D Matth. v. 14. 25. * Gall. v, Joan. 1, 5. » Tin. 15, 7. dical, sit modo ut. Hoeschelius in textu habet : sl Coll. Reg. et Basileensi, melius legeretur et 52. Neque indignetur Celsus a nobis claudos 6. Il Cor. 1x, 26. (35) Ἐπὶ θεατοῦ. Bolerello magis placeret con- (56) Είη τε. Ita legendum duabus vocibus, quasi
PG 11:1507Καὶ γὰρ εἴπερ πρόκειται τῷ, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, λογικῷ βρώματι ἀνεξίκακον καὶ πρᾷον ποιῆσαι τὸν ἐμφαγόντα, πῶς οὐ βέλτιον συνεσκευασμένος εἴη ἂν λόγος ὁ πλήθη ἀνεξικάκων καὶ πρᾴων κατασκευάζων ἢ προκοπτόντων γε ἐπὶ ταύτας τὰς ἀρετὰς παρὰ τὸν πάνυ ὀλίγους καὶ εὐαριθμήτους, ἵνα καὶ τοῦτο δοθῇ, ἀνεξικάκους καὶ πρᾴους ποιοῦντα; Ὥσπερ δὲ εἰ ὁ [Πλάτων] τοὺς αἰγυπτιάζοντας ἢ τοὺς συριάζοντας ὠφελεῖν ὑγιέσι δόγμασιν ἐβούλετο, Ἕλλην τυγχάνων, προενοήσατο ἂν μαθεῖν τὰς τῶν ἀκουσομένων διαλέκτους καί, ὡς Ἕλληνες ὀνομάζουσι, βαρβαρίζειν μᾶλλον ὑπὲρ τῆς Αἰγυπτίων καὶ Σύρων βελτιώσεως ἢ Ἕλλην μένων μηδὲν δύνασθαι χρήσιμον λέγειν Αἰγυπτίοις καὶ Σύροις· οὕτως ἡ προνοουμένη θεία φύσις οὐ τῶν πεπαιδεῦσθαι νομιζομένων μόνον τὰ Ἑλλήνων ἀλλὰ καὶ τῶν λοιπῶν συγκατέβη τῇ ἰδιωτείᾳ τοῦ πλήθους τῶν ἀκροωμένων, ἵνα ταῖς συνήθεσιν αὐτοῖς χρησαμένη λέξεσι προκαλέσηται ἐπὶ ἀκρόασιν τὸ τῶν ἰδιωτῶν πλῆθος, δυνάμενον ἐξ εὐχεροῦς μετὰ τὴν ἅπαξ γενομένην εἰσαγωγὴν φιλοτιμήσασθαι πρὸς τὸ καὶ [τὰ] βαθύτερα τῶν κεκρυμμένων νοημάτων ἐν ταῖς γραφαῖς καταλαβεῖν.
Μετὰ ταῦτα τοίνυν, πρὸς ἃ κατὰ δύναμιν ἀπηντή Α σαμεν, φησὶ πρὸς ἡμᾶς· Πόσῳ δ' ἦν ὑμῖν ἄμεινον, επειδή με καινοτομῆσαί τι ἐπεθυμήσατε, περὶ ἄλλον τινὰ τῶν γενναίως ἀποθανόντων, καὶ θεῖον μῦθον δέξασθαι δυναμένων, σπουδάσαι; Φέρε, εἰ μὴ ἤρεσκεν Ἡρακλῆς, καὶ ᾿Ασκληπιὸς, καὶ οἱ πάλαι δεδοξασμένοι, Ορφέα είχετε, ἄνδρα όμο- λογουμένως ὁσίῳ χρησάμενον Πνεύματι, καὶ αὐτ τὸν βιαίως ἀποθανόντα. 'Αλλ' ίσως ὑπ᾽ ἄλλων προείληπτο. 'Ανάξαρχον γοῦν, ὅς, εἰς ὅλμον ἐμ βληθεὶς, καὶ παρανομώτατα συντριβόμενος, εν μάλα κατεφρόνει τῆς κολάσεως, λέγων· Πτισσε, πτίσσε τὸν ᾿Αναξάρχου θύλακον, αὐτὸν γὰρ οὐ πτίσσεις. Θείου τινὸς ὡς ἀληθῶς πνεύματος ή φωνή. ᾿Αλλὰ καὶ τούτῳ φθάσαντές τινες ήκολού- θησαν φυσικοί. Οὐκοῦν Ἐπίκτητον ; ὅς, τοῦ δε απότου στρεβλοῦντος αὐτοῦ τὸ σκέλος, υπομει διῶν ἀνεκπλήκτως ἔλεγε· Κατάσσεις· καὶ κατά ξαντος, Οὐκ ἔλεγον, εἶπεν, ὅτι κατάσσεις; Τι τοιοῦτον ὁ ὑμέτερος θεὺς κολαζόμενος ἐφθέγξατο; Ὑμεῖς δὲ κἂν Σίβυλλαν (37), ᾗ χρῶνται τινες ὑμῶν, εἰκότως ἂν μᾶλλον προεστήσασθε ὡς τοῦ Θεοῦ Παῖδα· νῦν δὲ παρεγγράφειν μὲν εἰς τὰ ἐκείνης πολλὰ καὶ βλάσφημα εἰκῇ δύνασθε (38)· τὸν δὲ βίῳ μὲν ἐπιῤῥητοτάτῳ, θανάτῳ δὲ οἰκτί- στῳ χρησάμενον, Θεὸν τίθεσθε. Πόσῳ τοῦδε ἐπιτηδειότερος ἦν ὑμῖν Ἰωνᾶς ἐπὶ τῇ κοιλίᾳ κή τους (39), η Δανιὴλ ὁ ἐκ τῶν θηρίων, ἢ οἱ τῶνδε ἔτι τερατωδέστεροι; Ἐπεὶ οὖν ἀναπέμπει ἡμᾶς ἐπὶ τὸν Ἡρακλέα, ἀπομνημόνευμα τῶν λόγων (40) αὐτοῦ ἡμῖν παρα- στησάτω, καὶ περὶ τῆς παρ' Ομφάλῃ ἀσέμνου δου- λείας αὐτοῦ ἀπολογησάσθω· δεικνύτω δὲ, εἰ θείας τιμῆς ἄξιος ἦν ὁ τοῦ γεωργοῦ βίᾳ καὶ λῃστρικῶς λαβὼν τὸν βοῦν, καὶ καταθοινησάμενος, καὶ ἡσθεὶς ἐφ᾽ οἷς ἐκεῖνος καταρώμενος ἔλεγε πρὸς αὐτὸν ἐσθίοντα· ὡς καὶ μέχρι τοῦδε ἱστορεῖσθαι τὸν Ηρα- κλέος δαίμονα (41) λαμβάνειν μετὰ τῶν ἀρῶν τὴν θυσίαν. Καλεῖ δ' ἡμᾶς ἐπὶ τὴν περὶ Ασκληπιού ταυ τολογίαν, προειρηκότας καὶ περὶ αὐτοῦ· ἀλλ᾿ ἡμεῖς σθαι. ἐπὶ τῇ κολο Σύντῃ, ἐπὶ τῇ κολοκύντῃ ματα λόγων. 21: εὐφημίᾳ Ει Βούζυγον, "Οθεν βοῦς μὲν ἀρότης Ἡρακλεῖ θύε ται. Κατάρχονται δὲ ἐπαρώμενοι, ὅσα, οἶμαι, ὁ γεωρ γός ποτε. Χαίρει δὲ ὁ Ἡρακλῆς, καὶ Λινδίοις δίδωσι καταρωμένοις τἀγαθά. Αt CONTRA CELSUM LIB. VII. RUI. 61. ex correctione, quæ lectio confirmatur ex hujus li. bri numero 57. Hoeschel. et Spencer., sed quid prodigii habet Jonam fuisse ? Apud Lindum, quod est oppidum Rhodi, Her- culis sacra sunt, quorum a cæteris longe diversus est rilus : siquidem non (ut Græci appellant), sed maledictis et exsecratione celebrantur; eaque pro violatis habent, si quando inter solemnes ritus vel imprudenti alicui exciderit bonum verbum. Cujus rei hæc ratio redditur, si lamen ulla esse ratio in rebus vanissimis potest. Hercules, cum eo delatus esset. famemque pateretur, oratorem quendam con- spexil operantem : ab eoque petere cœpit, ut sibi unum bovem venderet; enimvero ille negavit fieri posse, quia spes sua omvis colendæ terræ duobus illis B D mus, his nos compellat verbis : Quanto vobis satius : eral, siquidem novarum rerum desiderio tenebamini, aliquem eorum consectari, qui generosam oppetiere mortem, et in quos fabula, quæ divinitatem eis tri- bueret, non male conveniret ? Age, si minus placebat Hercules, Esculapius, et alii antiquis temporibus celebrati, Orpheum habebatis, virum divino Spiritu afflatum, ut fatentur omnes, eumque morte violenta exstinctum. Fortasse illum ante elegerant alii. Sed Anaxarchus se offerebat, qui injectus in mortarium et contritus crudelissime, ludos faciebat supplicium: • Tunde, inquiebat, tunde Anamarchi vaginam, ipsum enim non tundis. › Quæ vox est profecto di- vini cujusdam spiritus. Sed erant ei alii physici qui ejus disciplinam sectarentur. Nunquid non Epicte- tum habebatis ? qui, cum herus ei crus torquerel, subridens et hac re nihil commotus : ‹ Perfringes, ▸ inquit; cumque ille perfregissel: Dixin hoc futu- ‹ rum? » Quid simile Deus vester in supplicio dixit ? Sibyllam, cujus auctoritate quidam e vestris utuntur, si Dei filiam esse dixissetis, probabilius fuisset. Nunc autem, cum in ejus scriptis multa impia temere inserueritis, Deum esse vultis eum, qui vitam infamem morte miserabili finivit. Quanto aptior eral Jonas in ceti ventre conclusus, aut Daniel faucibus ferarum ereptus, aut ali istis aahuc proaigiosiores? aliquid igitur ex ejus dictis commemoret, el turpis ejus apud Omphalem servitutis patroci- nium suscipiat. Probet eum divino cultu esse dignum, qui bovem vi et latronis more ere- plum agricola devorans, delectabatur injuriis, quibus ille exsecrans comedentem onerabat; ita ut usque hodie dicatur genio Herculis victima eum exsecrationibus offerri. Esculapium nobis rursus proponit, quamvis de illo jam ante dixerimus: sed jam dicta suficiant. Quid autem Orpheum admi jumentis niteretur. Hercules, solita violentia usus. quia unum accipere non potuit, utrumque sustulit ; at ille infelix, cum boves suos mactari videret, inju- riam suam maledictis ullus est : quod homini ele- ganti et urbano gratissimum fuit. Nam dum comiti- bus suis epulas apparul, dumque alienos boves devo- rat, illum sibi amarissime conviciantem cum risu el cachinnis audiebat; sed postquam Herculi divinos ho- nores ob admirationem virtutis deferri placuit, a ciuibus ei ara posita est, quam de facto id est bovis jugum, nominavit; ad quam duo juncti boves immolarentur; sicut illi quos abstuleral ara- tori; eumque ipsum sibi constituit sacerdotem, ac præcepit ut iisdem maledictis semper in celebrandis sacrificiis uteretur: quod negaret se unquam epula- tum esse jucundius. Philostrat., lib. Iconum in Thiodamante, a quo Hercules una cum sociis bo- ves abripuit : Unde arator bos Herculi im- molatur. Auspicantur autem sacra imprecantes quæ- cunque, ut puto, agricola lunc. Hercules gaudel, Lindiisque exsecrantibus dat bona. Spencer. (37) Σίβυλλαν. Vide adnotationes ad lib. v, (38) Mss., δύνασθε. Libh. antea editi, δύνα- (39) Ἐπὶ τῇ κοιλίᾳ κήτους. Ita codex Julianus (40) In margine elitorum legitur, ἀπομνημονεύ- (41) Ηρακλέος δαίμονα. Lactant., lib. 1, cap. 53. Post illa quæ quoad vires tulerunt refutavi 54. Sed quoniam nos ad Herculem remittit,
Καὶ τῷ τυχόντι γὰρ δῆλον, ταύτας ἀναγινώσκοντι, ὅτι πολλὰ βαθύτερον τοῦ αὐτόθεν ἐμφαινομένου ἔχειν δύναται νοῦν, τοῖς ἀνατιθεῖσιν αὑτοὺς τῇ ἐξετάσει τοῦ λόγου φανερούμενον, καὶ φανερούμενον κατὰ τὴν ἀναλογίαν τῆς εἰς τὸν λόγον σχολῆς καὶ εἰς τὴν ἄσκησιν αὐτοῦ προθυμίας. Οὐκοῦν κατεσκεύασται ὅτι, ὥς φησι Κέλσος, ἀγροικότερον εἰπὼν ὁ Ἰησοῦς· Τῷ τύπτοντί σε εἰς τὴν σιαγόνα πάρεχε καὶ τὴν ἄλλην καὶ τῷ θέλοντί σοι κριθῆναι καὶ τὸν χιτῶνά σου λαβεῖν ἄφες καὶ τὸ ἱμάτιον βιωφελέστερον κεκίνηκε τὸν λόγον καὶ παρέστησεν οὕτως εἰπὼν ἢ ὡς ἐν τῷ Κρίτωνι Πλάτων, οὗ μηδ’ ἀκούειν ἰδιῶται δύνανται ἀλλὰ μόγις οἱ τὰ ἐγκύκλια πρὸ τῆς σεμνῆς Ἑλλήνων φιλοσοφίας μεμαθηκότες. Κατανοητέον δὲ καὶ ὅτι οὐ παραφθείρεται ὁ περὶ ἀνεξικακίας νοῦς ὑπὸ τῆς τῶν λέξεων εὐτελείας, ἀλλὰ καὶ ἐν τούτῳ συκοφαντεῖ τὸν λόγον ὁ Κέλσος λέγων· Ἀλλὰ τῶνδε μὲν πέρι καὶ ἄλλων, ὅσα παραφθείρουσιν, ἀρκείτω τὰ εἰρημένα]· καὶ ὅτῳ φίλον ἐπὶ πλέον τι αὐτῶν ζητεῖν, εἴσεται. Φέρε δὲ ἴδωμεν καὶ τὰ ἑξῆς, ἐν οἷς ταῦτά φησι· Στῶμεν δ’ ἐκεῖθεν· οὐκ ἀνέχονται νεὼς ὁρῶντες καὶ βωμοὺς καὶ ἀγάλματα.
Μετὰ ταῦτα τοίνυν, πρὸς ἃ κατὰ δύναμιν ἀπηντή Α σαμεν, φησὶ πρὸς ἡμᾶς· Πόσῳ δ' ἦν ὑμῖν ἄμεινον, επειδή με καινοτομῆσαί τι ἐπεθυμήσατε, περὶ ἄλλον τινὰ τῶν γενναίως ἀποθανόντων, καὶ θεῖον μῦθον δέξασθαι δυναμένων, σπουδάσαι; Φέρε, εἰ μὴ ἤρεσκεν Ἡρακλῆς, καὶ ᾿Ασκληπιὸς, καὶ οἱ πάλαι δεδοξασμένοι, Ορφέα είχετε, ἄνδρα όμο- λογουμένως ὁσίῳ χρησάμενον Πνεύματι, καὶ αὐτ τὸν βιαίως ἀποθανόντα. 'Αλλ' ίσως ὑπ᾽ ἄλλων προείληπτο. 'Ανάξαρχον γοῦν, ὅς, εἰς ὅλμον ἐμ βληθεὶς, καὶ παρανομώτατα συντριβόμενος, εν μάλα κατεφρόνει τῆς κολάσεως, λέγων· Πτισσε, πτίσσε τὸν ᾿Αναξάρχου θύλακον, αὐτὸν γὰρ οὐ πτίσσεις. Θείου τινὸς ὡς ἀληθῶς πνεύματος ή φωνή. ᾿Αλλὰ καὶ τούτῳ φθάσαντές τινες ήκολού- θησαν φυσικοί. Οὐκοῦν Ἐπίκτητον ; ὅς, τοῦ δε απότου στρεβλοῦντος αὐτοῦ τὸ σκέλος, υπομει διῶν ἀνεκπλήκτως ἔλεγε· Κατάσσεις· καὶ κατά ξαντος, Οὐκ ἔλεγον, εἶπεν, ὅτι κατάσσεις; Τι τοιοῦτον ὁ ὑμέτερος θεὺς κολαζόμενος ἐφθέγξατο; Ὑμεῖς δὲ κἂν Σίβυλλαν (37), ᾗ χρῶνται τινες ὑμῶν, εἰκότως ἂν μᾶλλον προεστήσασθε ὡς τοῦ Θεοῦ Παῖδα· νῦν δὲ παρεγγράφειν μὲν εἰς τὰ ἐκείνης πολλὰ καὶ βλάσφημα εἰκῇ δύνασθε (38)· τὸν δὲ βίῳ μὲν ἐπιῤῥητοτάτῳ, θανάτῳ δὲ οἰκτί- στῳ χρησάμενον, Θεὸν τίθεσθε. Πόσῳ τοῦδε ἐπιτηδειότερος ἦν ὑμῖν Ἰωνᾶς ἐπὶ τῇ κοιλίᾳ κή τους (39), η Δανιὴλ ὁ ἐκ τῶν θηρίων, ἢ οἱ τῶνδε ἔτι τερατωδέστεροι; Ἐπεὶ οὖν ἀναπέμπει ἡμᾶς ἐπὶ τὸν Ἡρακλέα, ἀπομνημόνευμα τῶν λόγων (40) αὐτοῦ ἡμῖν παρα- στησάτω, καὶ περὶ τῆς παρ' Ομφάλῃ ἀσέμνου δου- λείας αὐτοῦ ἀπολογησάσθω· δεικνύτω δὲ, εἰ θείας τιμῆς ἄξιος ἦν ὁ τοῦ γεωργοῦ βίᾳ καὶ λῃστρικῶς λαβὼν τὸν βοῦν, καὶ καταθοινησάμενος, καὶ ἡσθεὶς ἐφ᾽ οἷς ἐκεῖνος καταρώμενος ἔλεγε πρὸς αὐτὸν ἐσθίοντα· ὡς καὶ μέχρι τοῦδε ἱστορεῖσθαι τὸν Ηρα- κλέος δαίμονα (41) λαμβάνειν μετὰ τῶν ἀρῶν τὴν θυσίαν. Καλεῖ δ' ἡμᾶς ἐπὶ τὴν περὶ Ασκληπιού ταυ τολογίαν, προειρηκότας καὶ περὶ αὐτοῦ· ἀλλ᾿ ἡμεῖς σθαι. ἐπὶ τῇ κολο Σύντῃ, ἐπὶ τῇ κολοκύντῃ ματα λόγων. 21: εὐφημίᾳ Ει Βούζυγον, "Οθεν βοῦς μὲν ἀρότης Ἡρακλεῖ θύε ται. Κατάρχονται δὲ ἐπαρώμενοι, ὅσα, οἶμαι, ὁ γεωρ γός ποτε. Χαίρει δὲ ὁ Ἡρακλῆς, καὶ Λινδίοις δίδωσι καταρωμένοις τἀγαθά. Αt CONTRA CELSUM LIB. VII. RUI. 61. ex correctione, quæ lectio confirmatur ex hujus li. bri numero 57. Hoeschel. et Spencer., sed quid prodigii habet Jonam fuisse ? Apud Lindum, quod est oppidum Rhodi, Her- culis sacra sunt, quorum a cæteris longe diversus est rilus : siquidem non (ut Græci appellant), sed maledictis et exsecratione celebrantur; eaque pro violatis habent, si quando inter solemnes ritus vel imprudenti alicui exciderit bonum verbum. Cujus rei hæc ratio redditur, si lamen ulla esse ratio in rebus vanissimis potest. Hercules, cum eo delatus esset. famemque pateretur, oratorem quendam con- spexil operantem : ab eoque petere cœpit, ut sibi unum bovem venderet; enimvero ille negavit fieri posse, quia spes sua omvis colendæ terræ duobus illis B D mus, his nos compellat verbis : Quanto vobis satius : eral, siquidem novarum rerum desiderio tenebamini, aliquem eorum consectari, qui generosam oppetiere mortem, et in quos fabula, quæ divinitatem eis tri- bueret, non male conveniret ? Age, si minus placebat Hercules, Esculapius, et alii antiquis temporibus celebrati, Orpheum habebatis, virum divino Spiritu afflatum, ut fatentur omnes, eumque morte violenta exstinctum. Fortasse illum ante elegerant alii. Sed Anaxarchus se offerebat, qui injectus in mortarium et contritus crudelissime, ludos faciebat supplicium: • Tunde, inquiebat, tunde Anamarchi vaginam, ipsum enim non tundis. › Quæ vox est profecto di- vini cujusdam spiritus. Sed erant ei alii physici qui ejus disciplinam sectarentur. Nunquid non Epicte- tum habebatis ? qui, cum herus ei crus torquerel, subridens et hac re nihil commotus : ‹ Perfringes, ▸ inquit; cumque ille perfregissel: Dixin hoc futu- ‹ rum? » Quid simile Deus vester in supplicio dixit ? Sibyllam, cujus auctoritate quidam e vestris utuntur, si Dei filiam esse dixissetis, probabilius fuisset. Nunc autem, cum in ejus scriptis multa impia temere inserueritis, Deum esse vultis eum, qui vitam infamem morte miserabili finivit. Quanto aptior eral Jonas in ceti ventre conclusus, aut Daniel faucibus ferarum ereptus, aut ali istis aahuc proaigiosiores? aliquid igitur ex ejus dictis commemoret, el turpis ejus apud Omphalem servitutis patroci- nium suscipiat. Probet eum divino cultu esse dignum, qui bovem vi et latronis more ere- plum agricola devorans, delectabatur injuriis, quibus ille exsecrans comedentem onerabat; ita ut usque hodie dicatur genio Herculis victima eum exsecrationibus offerri. Esculapium nobis rursus proponit, quamvis de illo jam ante dixerimus: sed jam dicta suficiant. Quid autem Orpheum admi jumentis niteretur. Hercules, solita violentia usus. quia unum accipere non potuit, utrumque sustulit ; at ille infelix, cum boves suos mactari videret, inju- riam suam maledictis ullus est : quod homini ele- ganti et urbano gratissimum fuit. Nam dum comiti- bus suis epulas apparul, dumque alienos boves devo- rat, illum sibi amarissime conviciantem cum risu el cachinnis audiebat; sed postquam Herculi divinos ho- nores ob admirationem virtutis deferri placuit, a ciuibus ei ara posita est, quam de facto id est bovis jugum, nominavit; ad quam duo juncti boves immolarentur; sicut illi quos abstuleral ara- tori; eumque ipsum sibi constituit sacerdotem, ac præcepit ut iisdem maledictis semper in celebrandis sacrificiis uteretur: quod negaret se unquam epula- tum esse jucundius. Philostrat., lib. Iconum in Thiodamante, a quo Hercules una cum sociis bo- ves abripuit : Unde arator bos Herculi im- molatur. Auspicantur autem sacra imprecantes quæ- cunque, ut puto, agricola lunc. Hercules gaudel, Lindiisque exsecrantibus dat bona. Spencer. (37) Σίβυλλαν. Vide adnotationes ad lib. v, (38) Mss., δύνασθε. Libh. antea editi, δύνα- (39) Ἐπὶ τῇ κοιλίᾳ κήτους. Ita codex Julianus (40) In margine elitorum legitur, ἀπομνημονεύ- (41) Ηρακλέος δαίμονα. Lactant., lib. 1, cap. 53. Post illa quæ quoad vires tulerunt refutavi 54. Sed quoniam nos ad Herculem remittit,
PG 11:1509Οὐδὲ γὰρ Σκύθαι τοῦτο οὐδὲ Λιβύων οἱ Νομάδες οὐδὲ Σῆρες οἱ ἄθεοι οὐδ’ ἄλλα ἔθνη τὰ δυσαγέςτατα καὶ ἀνομώτατα. Ὅτι δὲ καὶ Πέρσαι οὕτως νομίζουσιν, Ἡρόδοτος ἐν τοῖσδε ἱστορεῖ· Πέρσας δὲ οἶδα νόμοισι τοῖσδε χρεωμένους, ἀγάλματα μὲν καὶ βωμοὺς καὶ ναοὺς οὐκ ἐν νόμῳ ποιευμένους ἱδρύεσθαι, ἀλλὰ καὶ τοῖσι ποιεῦσι μωρίην ἐπιφέρουσιν· ὡς μὲν ἐμοὶ δοκέει, διότι οὐκ ἀνθρωποφυέας ἐνόμισαν τοὺς θεοὺς καθάπερ οἱ Ἕλληνες εἶναι. Καὶ μὴν καὶ Ἡράκλειτος ὧδέ πως ἀποφαίνεται· Καὶ τοῖς ἀγάλμασι τουτέοισιν εὔχονται, ὁκοῖον εἴ τις τοῖς δόμοισι λεσχηνεύοιτο, οὔ τι γινώσκων θεοὺς οὐδ’ ἥρωας, οἵτινές εἰσι. Τί γοῦν σοφώτερον τοῦ Ἡρακλείτου ἡμᾶς διδάσκουσιν; Ὁ μέν γε μάλα ἀπορρήτως ὑποσημαίνει ἠλίθιον τὸ τοῖς ἀγάλμασιν εὔχεσθαι, ἐὰν μὴ γινώσκῃ τις θεοὺς καὶ ἥρωας, οἵτινές εἰσιν. Ἡράκλειτος μὲν οὕτως· οἱ δὲ ἄντικρυς τὰ ἀγάλματα ἀτιμάζουσιν. Εἰ μὲν ὅτι λίθος ἢ ξύλον ἢ χαλκὸς ἢ χρυσός, ὃν ὁ δεῖνα ἢ ὁ δεῖνα εἰργάσατο, οὐκ ἂν εἴη θεός, γελοία ἡ σοφία. Τίς γὰρ καὶ ἄλλος εἰ μὴ πάντῃ νήπιος ταῦτα ἡγεῖται θεοὺς ἀλλὰ θεῶν ἀναθήματα καὶ ἀγάλματα;
Α ἐκείνοις ἀρκούμεθα. Τί δὲ καὶ θαυμάσας Ορφέως, ὁμολογουμένως φησὶν αὐτὸν ὀπίῳ χρησάμενον πνεύ Β περὶ ἦθ. ἀρετῆς. ματι, καλῶς βεβιωκέναι; Θαυμάζω δὲ, εἰ μὴ καὶ Κέλσος διὰ μὲν τὴν πρὸς ἡμᾶς φιλονεικίαν, καὶ ἵνα Ἰησοῦν ἐξευτελίσῃ, νῦν ὑμνεῖ Ορφέα· ὅτε δ' ένε τύγχανεν (42) αὐτοῦ τοῖς ὡς περὶ θεῶν ἀσεβέσι μύ θοις, οὐκ ἀπεστρέφετο τα ποιήματα, ὡς μᾶλλον τῶν Ομήρου ἄξια εκβάλλεσθαι τῆς καλῆς πολιτείας (45) καὶ γὰρ πολλῷ χείρονα περὶ τῶν νομιζομένων εἶπε θεῶν Ὀρφεύς (44) ή "Ομηρος. Γενναῖος μὲν οὖν ὁ Ανάξαρχος, λέγων τῷ τῆς Κύπρου τυράννω Αριστο κρέοντι (45), Πτίσσε, πτίσσε τὸν ᾿Αναξάρχου θύ λαχον· μονογενὲς δὲ τοῦτο περὶ ᾿Αναξάρχου ἴσασι θαυμαζόμενον Ελληνες· ἐφ᾽ ᾧ εἰ καὶ, ὡς Κέλσος, ἀξίως ἐχρῆν τινας σέβειν ἄνθρωπον δι' ἀρετὴν, οὐκ ἦν εύλογον ἀναγορεύεσθαι τὸν ᾿Ανάξαρχον θεόν. Καὶ ἐπὶ Ἐπίκτητον (46) δὲ ἡμᾶς ἀναπέμπει, θαυμάσας τὸ εὐγενῶς μὲν αὐτῷ λελεγμένον, οὐ μὴν ὥστε παρα βληθῆναι αὐτοῦ τὸν ἐπὶ τῇ κατάξει τοῦ σκέλους λόγον τοῖς παραδόξοις τοῦ Ἰησοῦ ἔργοις καὶ λόγοις ἀπιστου μένοις ὑπὸ Κέλσου· διὰ τὸ καὶ δυνάμει λελέχθαι θείᾳ, μέχρι δεῦρο ἐπιστρέφοντας οὐ τῶν ἁπλουστέρων τι νὰς μόνον, ἀλλὰ καὶ πολλοὺς τῶν συνετωτέρων. Ἐπεὶ δέ φησι μετὰ τὸν κατάλογον τῶν τοσούτων ἀνδρῶν τὸ, Τί τοιοῦτον ὁ ὑμέτερος Θεὸς καλαζό μενος ἐφθέγξατο; Εἴποιμεν ἂν πρὸς αὐτὸν, ὅτι ἡ παρὰ ταῖς μάστιξι καὶ ταῖς πολλαῖς αἰκίαις αὐτοῦ σιωπὴ παντὸς τοῦ ἐν Ἕλλησιν, ἐν περιστάσεσι τυγ χάνοντος, φθεγξαμένου μᾶλλον ἐνέφηνε καρτερίαν καὶ ὑπομονήν· εἴ γε κἂν τούτῳ πιστεύειν ὁ Κέλσος βούλεται εὐγνωμόνως αναγεγραμμένῳ ὑπὸ φιλαληθῶν ἀνδρῶν, τῶν καὶ τὰ παράδοξα ἀψευδῶς εἰρηκότων, καὶ τὴν παρὰ ταῖς μάστιξι σιωπὴν αὐτοῦ ἐκείνοις συν αριθμησάντων. ᾿Αλλὰ καὶ ἐμπαιζόμενος, καὶ ἐνδυά μενος τὴν κοκκίνην χλαμύδα, καὶ τὸν ἀκάνθινον στέ φανον τῇ κεφαλῇ περιτιθέμενος, καὶ τὸν κάλαμον λαμβάνων ἐπὶ τῆς χειρὸς ἀντὶ σκήπτρου, ἄκρα πρα ότητι ἐχρήσατο, μηδὲν μηδ' ἀγεννές (47), μηδ' ἀγαν ακτητικὸν εἰπὼν πρὸς αὐτοὺς, τοσαῦτα κατ' αὐτοῦ τολμήσαντας. Οὐκ ἦν οὖν, κατὰ τὸν ἀπὸ καρτερίας παρὰ ταῖς μάστιξι σιωπήσαντα, καὶ ἀπὸ πραότητος πάντα ὑπομένοντα τὰ παρὰ τῶν ἐμπαιζόντων προς αγόμενα, εἰρηκέναι ἀπὸ ἀγεννείας ὡς οἴονταί τινες καὶ τὸ, Πάτερ, εἰ δυνατὸν, τὸ ποτήριον παρελθέτω τοῦτο ἀπ' ἐμοῦ· πλὴν οὐχ ὡς ἐγὼ θέλω, ἀλλ' ὡς σύ. Εχει μὲν οὖν λόγον ἡ δοκοῦσα ὑποπαραίτησις εἶναι τοῦ καλουμένου ποτηρίου, ὃν ἐν ἄλλοις ἐπὶ πλεῖον ἐξητάσαμεν καὶ ἀποδεδώκαμεν. Ἵνα δ' ἀπλού στερον ἀκούσωμεν τοῦ λελεγμένου, ὅρα εἰ μὴ μετά τῆς πρὸς Θεὸν εὐσεβείας καὶ ἡ εὐχὴ είρηται, παντός σκέλους ORIGENIS raus, eum ait omnium consensu sancto Spiritu alla- tum esse et recte vixisse? Multum fallor, si Celsus non co celebrat Orpheum, ut nobiscum contendat et Jesum deprimat; cum vero impias illius de diis fabulas legit, non carmina detestatus fuerit ut magis quanı Homeri versus, digna, quæ ex rite instituta republica exterminentur. Orpheus enim longe pejora, quam Homerus, de diis carmina con- scripsit. Generosus, fateor, ille Anaxarchus fuit, qui Aristocreonti Cypri tyranno : Tunde, inquiebat, tunde Anaxarchi vaginam; sed id unum de Ana- xarcho Græci norunt, quod admiratione dignum sit: et quamvis hominis virtutem alii, ut Celsus, magni facere debuerint, Anaxarchum idcirco pro deo haberi non erat consentaneum. Ad Epictetum quoque nos mittit, admirans quain generoso dicto fracturam sui cruris exceperit: quod tamen di- ctum ejusmodi non est, ut cum excellentibus dictis factisque Jesu a Celso despectis conferri possit : nam illos Jesu sermones divina potestas comi- tabatur, et adhuc non simpliciores modo, sed etiam intelligentiores non parvo numero conver- Cant. mile Deus vesler in supplicio dixit? Respondemus, ejus in verberibus ignominiisque silentium majoris constantia patientiæque fuisse, quam quidquid Græci calamitatibus pressi dixerunt; si tamen id credere vult Celsus, quod a viris optimæ fidei scriptum est, qui cum Jesu miracula vere memo- rarunt, tum illis ejus in supplicio silentium annu- C micravere. Sed et eadem usus est mansuetudine, et cum ludibrio habitus est, et cum indutus est coc- cineam chlamydem, et cum ejus caput spinea circumdatuin est corona, et cum arundinem loco sceptri sumpsit in manus; nec quidquam ignavum aut stomachosum illi excidit adversus eos qui tanta adversus ipsum auderent. Qui igitur præ fortitudine tacuit in supplicio, qui omnia sibi a suis derisoribus inflicta mansuete sustinuit, is non præ ignavia, ut opinantur nonnulli, dixit istud : Pater, si possibile est, transeat a me catix iste. Ve- rumtamen non ut ego volo, sed sicut tu **. Est et alia ratio cur istum, ut vocat, calicem deprecari visus fuerit, quam alibi fusius examinavimus et explicavimus. Verum ut hanc deprecationem sim- plicius intelligamus, vide annon pia in Deum illa sit oratio: cum nemo suas calamitates antecedenti causæ tribuat, sed sustinendum esse existimet, cum tempus postulat, id quod non ex antecedente causa es Matth. XXVI, 39. adnotationes ad lib. 1V, num. 36. Laert., Cicer. u Tusculan. tum tradit Simplicius ad Enchiridl. pag. 102, et ex D defluxione pedum debilitatum refert Suidas. Porro claudicantis Epicteti mentio non uno in loco apud Simplicium pag. 123; Nazianzenum, epist. 65, ad Philagrium_et orat. in Julianum pag. edition. Montacutii. Vide etiam Cesarium dia- logo 4. 55. Addit tot virorum enumerationi : Quid si- (42) Mss.. Ενετύγχανεν. Libb. eliti, ἐτύγχανεν. (43) Εκβάλλεσθαι τῆς καλῆς πολιτείας. Vide (44) Ορφεύς. Vide adnotationes ad lib. 1, n. 16. (45) Αριστοκρέοντι. Νικοκρέοντι. Plutarch. lib. (46) 'Επίκτητον. A teneris claudicasse Epicte (17) Mss., αγεννές. Libb. cliti, ἀγενές.
Εἰ δ’ ὅτι μηδὲ θείας εἰκόνας ὑποληπτέον, ἄλλην γὰρ εἶναι θεοῦ μορφήν, ὥσπερ καὶ Πέρσαις δοκεῖ· λελήθασιν αὐτοὶ σφᾶς αὐτοὺς ἐλέγχοντες, ὅταν φῶσιν ὅτι ὁ θεὸς ἐποίησε τὸν ἄνθρωπον ἰδίαν εἰκόνα τὸ δὲ εἶδος ὅμοιον ἑαυτῷ· Ἀλλὰ συνθήσονται μὲν εἶναι ταῦτα ἐπὶ τιμῇ τινων, ἢ ὁμοίων ἢ ἀνομοίων τὸ εἶδος, οὔτε δὲ θεοὺς εἶναι, οἷς ταῦτα ἀνάκειται, ἀλλὰ δαίμονας, οὐδὲ χρῆναι θεραπεύειν δαίμονας ὅστις σέβει θεόν. Καὶ πρὸς ταῦτα δὲ λεκτέον ὅτι, εἴπερ Σκύθαι καὶ Λιβύων οἱ Νομάδες καὶ Σῆρες, οὕς φησιν ἀθέους εἶναι ὁ Κέλσος, καὶ ἄλλα ἔθνη δυσαγέστατα καὶ ἀνομώτατα ἀλλὰ καὶ Πέρσαι οὐκ ἀνέχονται νεὼς ὁρῶντες καὶ βωμοὺς καὶ ἀγάλματα, οὐ παρὰ τοῦτο ἴσον ἐστὶ τὸ μὴ ἀνέχεσθαι τούτων ἐκείνους τῷ καὶ ἡμᾶς μὴ ἀνέχεσθαι αὐτῶν. Ἐξεταστέον γὰρ τὰ δόγματα, ἀφ’ ὧν ὁρμώμενοι οὐκ ἀνέχονται ναῶν καὶ ἀγαλμάτων οἱ μὴ ἀνεχόμενοί γε αὐτῶν· ἵν’ εἰ μὲν ἀπὸ ὑγιῶν δογμάτων οὐκ ἀνέχεται, ἐπαινῆται ὁ μὴ ἀνεχόμενος, εἰ δ’ ἀπὸ ἐσφαλμένων, ψέγηται. Δυνατὸν γὰρ τὸ αὐτὸ ἀπὸ διαφόρων δογμάτων γίνεσθαι.
Α ἐκείνοις ἀρκούμεθα. Τί δὲ καὶ θαυμάσας Ορφέως, ὁμολογουμένως φησὶν αὐτὸν ὀπίῳ χρησάμενον πνεύ Β περὶ ἦθ. ἀρετῆς. ματι, καλῶς βεβιωκέναι; Θαυμάζω δὲ, εἰ μὴ καὶ Κέλσος διὰ μὲν τὴν πρὸς ἡμᾶς φιλονεικίαν, καὶ ἵνα Ἰησοῦν ἐξευτελίσῃ, νῦν ὑμνεῖ Ορφέα· ὅτε δ' ένε τύγχανεν (42) αὐτοῦ τοῖς ὡς περὶ θεῶν ἀσεβέσι μύ θοις, οὐκ ἀπεστρέφετο τα ποιήματα, ὡς μᾶλλον τῶν Ομήρου ἄξια εκβάλλεσθαι τῆς καλῆς πολιτείας (45) καὶ γὰρ πολλῷ χείρονα περὶ τῶν νομιζομένων εἶπε θεῶν Ὀρφεύς (44) ή "Ομηρος. Γενναῖος μὲν οὖν ὁ Ανάξαρχος, λέγων τῷ τῆς Κύπρου τυράννω Αριστο κρέοντι (45), Πτίσσε, πτίσσε τὸν ᾿Αναξάρχου θύ λαχον· μονογενὲς δὲ τοῦτο περὶ ᾿Αναξάρχου ἴσασι θαυμαζόμενον Ελληνες· ἐφ᾽ ᾧ εἰ καὶ, ὡς Κέλσος, ἀξίως ἐχρῆν τινας σέβειν ἄνθρωπον δι' ἀρετὴν, οὐκ ἦν εύλογον ἀναγορεύεσθαι τὸν ᾿Ανάξαρχον θεόν. Καὶ ἐπὶ Ἐπίκτητον (46) δὲ ἡμᾶς ἀναπέμπει, θαυμάσας τὸ εὐγενῶς μὲν αὐτῷ λελεγμένον, οὐ μὴν ὥστε παρα βληθῆναι αὐτοῦ τὸν ἐπὶ τῇ κατάξει τοῦ σκέλους λόγον τοῖς παραδόξοις τοῦ Ἰησοῦ ἔργοις καὶ λόγοις ἀπιστου μένοις ὑπὸ Κέλσου· διὰ τὸ καὶ δυνάμει λελέχθαι θείᾳ, μέχρι δεῦρο ἐπιστρέφοντας οὐ τῶν ἁπλουστέρων τι νὰς μόνον, ἀλλὰ καὶ πολλοὺς τῶν συνετωτέρων. Ἐπεὶ δέ φησι μετὰ τὸν κατάλογον τῶν τοσούτων ἀνδρῶν τὸ, Τί τοιοῦτον ὁ ὑμέτερος Θεὸς καλαζό μενος ἐφθέγξατο; Εἴποιμεν ἂν πρὸς αὐτὸν, ὅτι ἡ παρὰ ταῖς μάστιξι καὶ ταῖς πολλαῖς αἰκίαις αὐτοῦ σιωπὴ παντὸς τοῦ ἐν Ἕλλησιν, ἐν περιστάσεσι τυγ χάνοντος, φθεγξαμένου μᾶλλον ἐνέφηνε καρτερίαν καὶ ὑπομονήν· εἴ γε κἂν τούτῳ πιστεύειν ὁ Κέλσος βούλεται εὐγνωμόνως αναγεγραμμένῳ ὑπὸ φιλαληθῶν ἀνδρῶν, τῶν καὶ τὰ παράδοξα ἀψευδῶς εἰρηκότων, καὶ τὴν παρὰ ταῖς μάστιξι σιωπὴν αὐτοῦ ἐκείνοις συν αριθμησάντων. ᾿Αλλὰ καὶ ἐμπαιζόμενος, καὶ ἐνδυά μενος τὴν κοκκίνην χλαμύδα, καὶ τὸν ἀκάνθινον στέ φανον τῇ κεφαλῇ περιτιθέμενος, καὶ τὸν κάλαμον λαμβάνων ἐπὶ τῆς χειρὸς ἀντὶ σκήπτρου, ἄκρα πρα ότητι ἐχρήσατο, μηδὲν μηδ' ἀγεννές (47), μηδ' ἀγαν ακτητικὸν εἰπὼν πρὸς αὐτοὺς, τοσαῦτα κατ' αὐτοῦ τολμήσαντας. Οὐκ ἦν οὖν, κατὰ τὸν ἀπὸ καρτερίας παρὰ ταῖς μάστιξι σιωπήσαντα, καὶ ἀπὸ πραότητος πάντα ὑπομένοντα τὰ παρὰ τῶν ἐμπαιζόντων προς αγόμενα, εἰρηκέναι ἀπὸ ἀγεννείας ὡς οἴονταί τινες καὶ τὸ, Πάτερ, εἰ δυνατὸν, τὸ ποτήριον παρελθέτω τοῦτο ἀπ' ἐμοῦ· πλὴν οὐχ ὡς ἐγὼ θέλω, ἀλλ' ὡς σύ. Εχει μὲν οὖν λόγον ἡ δοκοῦσα ὑποπαραίτησις εἶναι τοῦ καλουμένου ποτηρίου, ὃν ἐν ἄλλοις ἐπὶ πλεῖον ἐξητάσαμεν καὶ ἀποδεδώκαμεν. Ἵνα δ' ἀπλού στερον ἀκούσωμεν τοῦ λελεγμένου, ὅρα εἰ μὴ μετά τῆς πρὸς Θεὸν εὐσεβείας καὶ ἡ εὐχὴ είρηται, παντός σκέλους ORIGENIS raus, eum ait omnium consensu sancto Spiritu alla- tum esse et recte vixisse? Multum fallor, si Celsus non co celebrat Orpheum, ut nobiscum contendat et Jesum deprimat; cum vero impias illius de diis fabulas legit, non carmina detestatus fuerit ut magis quanı Homeri versus, digna, quæ ex rite instituta republica exterminentur. Orpheus enim longe pejora, quam Homerus, de diis carmina con- scripsit. Generosus, fateor, ille Anaxarchus fuit, qui Aristocreonti Cypri tyranno : Tunde, inquiebat, tunde Anaxarchi vaginam; sed id unum de Ana- xarcho Græci norunt, quod admiratione dignum sit: et quamvis hominis virtutem alii, ut Celsus, magni facere debuerint, Anaxarchum idcirco pro deo haberi non erat consentaneum. Ad Epictetum quoque nos mittit, admirans quain generoso dicto fracturam sui cruris exceperit: quod tamen di- ctum ejusmodi non est, ut cum excellentibus dictis factisque Jesu a Celso despectis conferri possit : nam illos Jesu sermones divina potestas comi- tabatur, et adhuc non simpliciores modo, sed etiam intelligentiores non parvo numero conver- Cant. mile Deus vesler in supplicio dixit? Respondemus, ejus in verberibus ignominiisque silentium majoris constantia patientiæque fuisse, quam quidquid Græci calamitatibus pressi dixerunt; si tamen id credere vult Celsus, quod a viris optimæ fidei scriptum est, qui cum Jesu miracula vere memo- rarunt, tum illis ejus in supplicio silentium annu- C micravere. Sed et eadem usus est mansuetudine, et cum ludibrio habitus est, et cum indutus est coc- cineam chlamydem, et cum ejus caput spinea circumdatuin est corona, et cum arundinem loco sceptri sumpsit in manus; nec quidquam ignavum aut stomachosum illi excidit adversus eos qui tanta adversus ipsum auderent. Qui igitur præ fortitudine tacuit in supplicio, qui omnia sibi a suis derisoribus inflicta mansuete sustinuit, is non præ ignavia, ut opinantur nonnulli, dixit istud : Pater, si possibile est, transeat a me catix iste. Ve- rumtamen non ut ego volo, sed sicut tu **. Est et alia ratio cur istum, ut vocat, calicem deprecari visus fuerit, quam alibi fusius examinavimus et explicavimus. Verum ut hanc deprecationem sim- plicius intelligamus, vide annon pia in Deum illa sit oratio: cum nemo suas calamitates antecedenti causæ tribuat, sed sustinendum esse existimet, cum tempus postulat, id quod non ex antecedente causa es Matth. XXVI, 39. adnotationes ad lib. 1V, num. 36. Laert., Cicer. u Tusculan. tum tradit Simplicius ad Enchiridl. pag. 102, et ex D defluxione pedum debilitatum refert Suidas. Porro claudicantis Epicteti mentio non uno in loco apud Simplicium pag. 123; Nazianzenum, epist. 65, ad Philagrium_et orat. in Julianum pag. edition. Montacutii. Vide etiam Cesarium dia- logo 4. 55. Addit tot virorum enumerationi : Quid si- (42) Mss.. Ενετύγχανεν. Libb. eliti, ἐτύγχανεν. (43) Εκβάλλεσθαι τῆς καλῆς πολιτείας. Vide (44) Ορφεύς. Vide adnotationes ad lib. 1, n. 16. (45) Αριστοκρέοντι. Νικοκρέοντι. Plutarch. lib. (46) 'Επίκτητον. A teneris claudicasse Epicte (17) Mss., αγεννές. Libb. cliti, ἀγενές.
Οἷον ἐπὶ παραδείγματος ἐκκλίνουσι τὸ μοιχεύειν οἱ τὰ τοῦ Κιτιέως Ζήνωνος φιλοσοφοῦντες ἀλλὰ καὶ οἱ τὰ Ἐπικούρου τινὲς δὲ καὶ τῶν παντελῶς ἰδιωτῶν. Ἀλλ’ ὅρα ὅση διαφωνία ἐστὶ περὶ τῆς τοῦ μοιχεύειν ἐκκλίσεως τῶν τοσούτων· οἱ μὲν διὰ τὸ κοινωνικὸν καὶ [τὸ] παρὰ φύσιν εἶναι τῷ λογικῷ ζῴῳ νοθεύειν τὴν ὑπὸ τῶν νόμων ἑτέρῳ προκαταληφθεῖσαν γυναῖκα καὶ φθείρειν τὸν ἄλλου ἀνθρώπου οἶκον, οἱ δὲ ἀπὸ Ἐπικούρου οὐ διὰ τοῦτο οὐ μοιχεύουσιν, ὅτε ἀπέχονται τοῦ μοιχεύειν, ἀλλὰ διὰ τὸ νενομικέναι τέλος τὴν ἡδονήν, πολλὰ δ’ ἀπαντᾶν κωλυτικὰ τῆς ἡδονῆς τῷ εἴξαντι μιᾷ τῇ τοῦ μοιχεύειν ἡδονῇ καὶ ἔσθ’ ὅτε φυλακὰς ἢ φυγὰς ἢ θανάτους πολλάκις δὲ πρὸ τούτων καὶ κινδύνους κατὰ τὸ ἐπιτηρεῖν τὴν τοῦ ἀνδρὸς ἔξοδον ἀπὸ τῆς οἰκίας καὶ τῶν τὰ ἐκείνου φρονούντων· ὡς εἰ καθ’ ὑπόθεσιν μοιχεύοντα οἷόν τ’ ἦν λαθεῖν καὶ τὸν ἄνδρα τῆς γυναικὸς καὶ τοὺς οἰκείους πάντας αὐτοῦ καὶ τούς, παρ’ οἷς τις ἐκ τοῦ μοιχεύειν ἀδοξεῖ, κἂν ἐμοίχευσε διὰ τὴν ἡδονὴν ὁ Ἐπικούρειος.
Α ἐκείνοις ἀρκούμεθα. Τί δὲ καὶ θαυμάσας Ορφέως, ὁμολογουμένως φησὶν αὐτὸν ὀπίῳ χρησάμενον πνεύ Β περὶ ἦθ. ἀρετῆς. ματι, καλῶς βεβιωκέναι; Θαυμάζω δὲ, εἰ μὴ καὶ Κέλσος διὰ μὲν τὴν πρὸς ἡμᾶς φιλονεικίαν, καὶ ἵνα Ἰησοῦν ἐξευτελίσῃ, νῦν ὑμνεῖ Ορφέα· ὅτε δ' ένε τύγχανεν (42) αὐτοῦ τοῖς ὡς περὶ θεῶν ἀσεβέσι μύ θοις, οὐκ ἀπεστρέφετο τα ποιήματα, ὡς μᾶλλον τῶν Ομήρου ἄξια εκβάλλεσθαι τῆς καλῆς πολιτείας (45) καὶ γὰρ πολλῷ χείρονα περὶ τῶν νομιζομένων εἶπε θεῶν Ὀρφεύς (44) ή "Ομηρος. Γενναῖος μὲν οὖν ὁ Ανάξαρχος, λέγων τῷ τῆς Κύπρου τυράννω Αριστο κρέοντι (45), Πτίσσε, πτίσσε τὸν ᾿Αναξάρχου θύ λαχον· μονογενὲς δὲ τοῦτο περὶ ᾿Αναξάρχου ἴσασι θαυμαζόμενον Ελληνες· ἐφ᾽ ᾧ εἰ καὶ, ὡς Κέλσος, ἀξίως ἐχρῆν τινας σέβειν ἄνθρωπον δι' ἀρετὴν, οὐκ ἦν εύλογον ἀναγορεύεσθαι τὸν ᾿Ανάξαρχον θεόν. Καὶ ἐπὶ Ἐπίκτητον (46) δὲ ἡμᾶς ἀναπέμπει, θαυμάσας τὸ εὐγενῶς μὲν αὐτῷ λελεγμένον, οὐ μὴν ὥστε παρα βληθῆναι αὐτοῦ τὸν ἐπὶ τῇ κατάξει τοῦ σκέλους λόγον τοῖς παραδόξοις τοῦ Ἰησοῦ ἔργοις καὶ λόγοις ἀπιστου μένοις ὑπὸ Κέλσου· διὰ τὸ καὶ δυνάμει λελέχθαι θείᾳ, μέχρι δεῦρο ἐπιστρέφοντας οὐ τῶν ἁπλουστέρων τι νὰς μόνον, ἀλλὰ καὶ πολλοὺς τῶν συνετωτέρων. Ἐπεὶ δέ φησι μετὰ τὸν κατάλογον τῶν τοσούτων ἀνδρῶν τὸ, Τί τοιοῦτον ὁ ὑμέτερος Θεὸς καλαζό μενος ἐφθέγξατο; Εἴποιμεν ἂν πρὸς αὐτὸν, ὅτι ἡ παρὰ ταῖς μάστιξι καὶ ταῖς πολλαῖς αἰκίαις αὐτοῦ σιωπὴ παντὸς τοῦ ἐν Ἕλλησιν, ἐν περιστάσεσι τυγ χάνοντος, φθεγξαμένου μᾶλλον ἐνέφηνε καρτερίαν καὶ ὑπομονήν· εἴ γε κἂν τούτῳ πιστεύειν ὁ Κέλσος βούλεται εὐγνωμόνως αναγεγραμμένῳ ὑπὸ φιλαληθῶν ἀνδρῶν, τῶν καὶ τὰ παράδοξα ἀψευδῶς εἰρηκότων, καὶ τὴν παρὰ ταῖς μάστιξι σιωπὴν αὐτοῦ ἐκείνοις συν αριθμησάντων. ᾿Αλλὰ καὶ ἐμπαιζόμενος, καὶ ἐνδυά μενος τὴν κοκκίνην χλαμύδα, καὶ τὸν ἀκάνθινον στέ φανον τῇ κεφαλῇ περιτιθέμενος, καὶ τὸν κάλαμον λαμβάνων ἐπὶ τῆς χειρὸς ἀντὶ σκήπτρου, ἄκρα πρα ότητι ἐχρήσατο, μηδὲν μηδ' ἀγεννές (47), μηδ' ἀγαν ακτητικὸν εἰπὼν πρὸς αὐτοὺς, τοσαῦτα κατ' αὐτοῦ τολμήσαντας. Οὐκ ἦν οὖν, κατὰ τὸν ἀπὸ καρτερίας παρὰ ταῖς μάστιξι σιωπήσαντα, καὶ ἀπὸ πραότητος πάντα ὑπομένοντα τὰ παρὰ τῶν ἐμπαιζόντων προς αγόμενα, εἰρηκέναι ἀπὸ ἀγεννείας ὡς οἴονταί τινες καὶ τὸ, Πάτερ, εἰ δυνατὸν, τὸ ποτήριον παρελθέτω τοῦτο ἀπ' ἐμοῦ· πλὴν οὐχ ὡς ἐγὼ θέλω, ἀλλ' ὡς σύ. Εχει μὲν οὖν λόγον ἡ δοκοῦσα ὑποπαραίτησις εἶναι τοῦ καλουμένου ποτηρίου, ὃν ἐν ἄλλοις ἐπὶ πλεῖον ἐξητάσαμεν καὶ ἀποδεδώκαμεν. Ἵνα δ' ἀπλού στερον ἀκούσωμεν τοῦ λελεγμένου, ὅρα εἰ μὴ μετά τῆς πρὸς Θεὸν εὐσεβείας καὶ ἡ εὐχὴ είρηται, παντός σκέλους ORIGENIS raus, eum ait omnium consensu sancto Spiritu alla- tum esse et recte vixisse? Multum fallor, si Celsus non co celebrat Orpheum, ut nobiscum contendat et Jesum deprimat; cum vero impias illius de diis fabulas legit, non carmina detestatus fuerit ut magis quanı Homeri versus, digna, quæ ex rite instituta republica exterminentur. Orpheus enim longe pejora, quam Homerus, de diis carmina con- scripsit. Generosus, fateor, ille Anaxarchus fuit, qui Aristocreonti Cypri tyranno : Tunde, inquiebat, tunde Anaxarchi vaginam; sed id unum de Ana- xarcho Græci norunt, quod admiratione dignum sit: et quamvis hominis virtutem alii, ut Celsus, magni facere debuerint, Anaxarchum idcirco pro deo haberi non erat consentaneum. Ad Epictetum quoque nos mittit, admirans quain generoso dicto fracturam sui cruris exceperit: quod tamen di- ctum ejusmodi non est, ut cum excellentibus dictis factisque Jesu a Celso despectis conferri possit : nam illos Jesu sermones divina potestas comi- tabatur, et adhuc non simpliciores modo, sed etiam intelligentiores non parvo numero conver- Cant. mile Deus vesler in supplicio dixit? Respondemus, ejus in verberibus ignominiisque silentium majoris constantia patientiæque fuisse, quam quidquid Græci calamitatibus pressi dixerunt; si tamen id credere vult Celsus, quod a viris optimæ fidei scriptum est, qui cum Jesu miracula vere memo- rarunt, tum illis ejus in supplicio silentium annu- C micravere. Sed et eadem usus est mansuetudine, et cum ludibrio habitus est, et cum indutus est coc- cineam chlamydem, et cum ejus caput spinea circumdatuin est corona, et cum arundinem loco sceptri sumpsit in manus; nec quidquam ignavum aut stomachosum illi excidit adversus eos qui tanta adversus ipsum auderent. Qui igitur præ fortitudine tacuit in supplicio, qui omnia sibi a suis derisoribus inflicta mansuete sustinuit, is non præ ignavia, ut opinantur nonnulli, dixit istud : Pater, si possibile est, transeat a me catix iste. Ve- rumtamen non ut ego volo, sed sicut tu **. Est et alia ratio cur istum, ut vocat, calicem deprecari visus fuerit, quam alibi fusius examinavimus et explicavimus. Verum ut hanc deprecationem sim- plicius intelligamus, vide annon pia in Deum illa sit oratio: cum nemo suas calamitates antecedenti causæ tribuat, sed sustinendum esse existimet, cum tempus postulat, id quod non ex antecedente causa es Matth. XXVI, 39. adnotationes ad lib. 1V, num. 36. Laert., Cicer. u Tusculan. tum tradit Simplicius ad Enchiridl. pag. 102, et ex D defluxione pedum debilitatum refert Suidas. Porro claudicantis Epicteti mentio non uno in loco apud Simplicium pag. 123; Nazianzenum, epist. 65, ad Philagrium_et orat. in Julianum pag. edition. Montacutii. Vide etiam Cesarium dia- logo 4. 55. Addit tot virorum enumerationi : Quid si- (42) Mss.. Ενετύγχανεν. Libb. eliti, ἐτύγχανεν. (43) Εκβάλλεσθαι τῆς καλῆς πολιτείας. Vide (44) Ορφεύς. Vide adnotationes ad lib. 1, n. 16. (45) Αριστοκρέοντι. Νικοκρέοντι. Plutarch. lib. (46) 'Επίκτητον. A teneris claudicasse Epicte (17) Mss., αγεννές. Libb. cliti, ἀγενές.
PG 11:1511Εἰ δὲ καὶ ὁ ἰδιώτης ποτὲ παρὸν μοιχεύειν οὐ μοιχεύει, εὑρεθείη ἂν ἐνίοτε διὰ τὸν ἐνεστῶτα ἐκ τοῦ νόμου φόβον καὶ τὰς κολάσεις οὐ μοιχεύων, καὶ οὐ διὰ τὸ θηρᾶσθαι πλείονας ἡδονὰς ὁ τοιοῦτος ἀπέχοιτ’ ἂν τοῦ μοιχεύειν. Ὁρᾷς οὖν ὅτι τὸ ἓν εἶναι νομιζόμενον ἔργον, ἡ τῆς μοιχείας ἀποχή, παρὰ τὰς προθέσεις τῶν ἀπεχομένων οὐ ταὐτὸν ἀλλὰ διάφορον γίνεται· ἢ γὰρ ἀπὸ ὑγιῶν δογμάτων ἢ ἀπὸ μοχθηρῶν καὶ ἀσεβεστάτων τῶν ἐν τῷ Ἐπικουρείῳ ἢ τῷ τοιῷδε ἰδιώτῃ. Ὥσπερ οὖν τὸ ἓν τοῦτο πρᾶγμα, ἡ τῆς μοιχείας ἀποχή, ἓν εἶναι δοκοῦσα πολλὰ ἁλίσκεται τυγχάνουσα παρὰ τὰ διάφορα δόγματα καὶ τὰς προθέσεις, οὕτως καὶ τῶν μὴ ἀνεχομένων παρὰ βωμοῖς καὶ ναοῖς καὶ ἀγάλμασι σέβειν τὸ θεῖον Σκύθαι μὲν ἢ Λιβύων οἱ Νομάδες ἢ Σῆρες οἱ ἄθεοι ἢ Πέρσαι ἀπὸ δογμάτων τοῦτο πράττουσιν ἄλλων, ἢ ὧν Χριστιανοὶ καὶ Ἰουδαῖοι οὐκ ἀνέχονται τῆς τοιαύτης ὑπολαμβανομένης εἰς τὸ θεῖον θεραπείας·
Α δυνάμεως καταπατήσαντα, καὶ ἡμῖν δόντα ἐξουσίαν πατεῖν ἐπάνω ὄψεων καὶ σκορπίων, καὶ ἐπὶ πᾶ σαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ. Εἶτα, μὴ ἔχων δ λους λέγειν, φησίν· Η οἱ τῶνδε ἔτι τερατωδέστε ροι· ἅμα ἵνα λοιδορήσῃ τὸν Ἰωνᾶν καὶ τὸν Δανιήλ· τὸ γὰρ ἐν Κέλσῳ πνεῦμα εὐλογεῖν δικαίους οὐκ ἐπίστατο. Μετὰ ταῦτα δὲ ἴδωμεν καὶ τὴν ἑξῆς αὐτοῦ λέ- ξιν οὕτως ἔχουσαν· "Εστιν αὐτοῖς καὶ τοιόνδε πα- ράγγελμα, τὸν ὑβρίζοντα μὴ ἀμύνεσθαι· κἂν τύ πτη, φησί, τὴν ἑτέραν γνάθον, σὺ δὲ καὶ τὴν άλλην πάρεχε. Αρχαῖον καὶ τοῦτο εὖ μάλα πρέσ θεν εἰρημένον, ἀγροικότερον δ' αὐτὸ ἀπεμνημό νευσαν. Ἐπεὶ καὶ Πλάτωνι πεποίηται Σωκράτης Κρίτωνι (54) διαλεγόμενος τάδε· τ Οὐδαμῶς ἄρα « δεῖ ἀδικεῖν; Οὐ δῆτα. Οὐδ᾽ ἀδικούμενον ἄρα ἀντα δικεῖν, ὡς οἱ πολλοὶ οἴονται· ἐπειδή γε οὐδαμῶς δεῖ ἀδικεῖν; Οὐ φαίνεται. Τί δαὶ δή (52) ; κακουρ γεῖν δεῖ, ὦ Κρίτων, ἢ οὔ ; οὐ δεῖ δήπου, ὦ Σώκρα- τες. Τί δέ; ἀντικακουργεῖν κακῶς πάσχοντα, ὡς οἱ πολλοί φασι, δίκαιον ἢ οὐ δίκαιον; Οὐδαμῶς τὸ γάρ που κακῶς ποιεῖν ἀνθρώπους, τοῦ ἀδικεῖν οὐδὲν διαφέρει. Αληθῆ λέγεις· οὔτε ἄρα ἀνται- κεῖν δεῖ, οὐδὲ κακῶς ποιεῖν οὐδένα ἀνθρώπων, οὐδ᾽ ἂν ὁτιοῦν πάσχῃ ὑπ' αὐτῶν (53). ) Ταυτά φησιν ὁ Πλάτων· καὶ αὖθις τάδε· ι Σκόπει οὖν δὴ καὶ σὺ εὖ μάλα, πότερον κοινωνεῖς καὶ συν δοκεῖ σοι· καὶ ἀρχώμεθα ἐντεῦθεν βουλευόμε νοι (34), ὡς οὐδέποτε ὀρθῶς ἔχοντος οὔτε τοῦ ἀδικεῖν οὔτε τοῦ ἀνταδικεῖν· οὔτε κακῶς πάσχον. Β ο τα αμύνεσθαι ἀντιδρώντα (55) κακῶς· ἡ ἀνίστα ρημένα· καὶ ὅτῳ φίλον ἐπὶ πλεῖόν τι αὐτῶν ζητεῖν, τί δὲ δή; τί δὲ δεῖ ἀντικακουργεῖν καὶ κὸν φάσκοντα, παρ' αὐτῶν. σαι, καὶ οὐ κοινωνεῖς τῆς ἀρχῆς. Ἐμοὶ μὲν γὰρ καὶ πάλαι οὕτω καὶ νῦν ἔτι δοκεῖ. • Πλάτωνι μέν οὖν οὕτως ήρεσεν· ἦν δὲ καὶ πρόσθεν ἔτι θείοις · ἀνδράσι δεδογμένα. Ἀλλὰ τῶνδε μὲν πέρι καὶ τῶν ἄλλων, ὅσα παραφθείρουσιν, ἀρκείτω τὰ εἶν εἴσεται (56). . Πρὸς τοῦτο δή, καὶ πρὸς πάντα ὅσα ἐκοινο ποίησεν ὁ Κέλσος, μὴ δυνηθεὶς· αὐτῶν ἀντιβλέψει τῇ ἀληθότητι, φάσκων αὐτὰ καὶ παρ' Ἕλλησιν εἰ ρῆσθαι, τοιαῦτα λεκτέον (57)· Εἰ ὠφέλιμόν ἐστι τὸ δόγμα καὶ τὸ βούλημα αὐτοῦ ὑγιές, εἴρηται δὲ Ελλη σι μὲν παρὰ Πλάτωνι ή τινι τῶν Ἑλλήνων σοφών, Ἰουδαίοις δὲ παρὰ Μωϋσῇ ή τινι τῶν προφητών, Χριστιανοῖς δὲ ἐν τοῖς (58) ἀναγραφείσιν Ἰησοῦ λέ γοις ἢ λελεγμένοις παρά τινι τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ· οὐ νομιστέον κατηγορεῖσθαι τὸ λεγόμενον παρὰ Ἰον- δαίοις ἢ παρὰ Χριστιανοῖς ἐκ τοῦ καὶ παρ' Ἕλλησιν αὐτὰ εἰρῆσθαι (59), καὶ μάλιστα ἐὰν ἀποδεικνύεται τὰ Ἰουδαίων πρεσβύτερα τῶν Ἑλληνικῶν· οὐδὲ πάν λιν ὑπὸ τοῦ κάλλους τῆς Ἑλληνικῆς φράσεως λεγό δρῶντας. ἀφίστασθαι. παρά τισ: τῶν ἀποστόλων. σθαι. ORIGENIS serpentes et scorpiones et super omnem virtutem ini- mici. Deinde cum alios dicere non haberet : Aut alii, inquit, adhuc istis prodigiosiores; nempe nt si- mul Jona et Danieli injuriam faciat. Nam spiritus, qui in Celso est, nescit justis benedicere. remus. Ea sic habent: Est et illis hujusmodi sen- tentia, non ulciscendum esse qui infert injuriam. Si quis tibi, inquiunt, maxillam alteram percusserit, præbe illi et alleram. Velus est istud et eleganter jam olim enuntiatum, quod rusticius isti reddide- runt. Sic enim Plato Socratem cum Critone collo- quentem facit : « Nunquam igitur faciemala injuria est? Non profecto. Neque injuria repellenda est in- furia, ut multi putant; siquidem nullo modo fa. cienda sit injuria? Non videtur. Quid ergo? Criton, damnum inferre licet, annon ? Nunquam licet, Socrates. Quid? Jamnum inferenti damnum inferre justumne est, ut affirmant multi, annon? Nullo modo. Nam hominibus male facere et injuriam fa- cere unum et idem sunt. Vera loqueris. Neque igitur injuriam injuria rependere, neque male ulli hominum facere licet, quælibetcunque ab illis passus fueris. › Hæc Plato. Et iterum : « Vide igitur et tu etiam atque etiam an ejusdem sententiæ sinus, itane tibi videatur, et inde deliberandi ducamus initium, re- clum non esse facere injuriam, aut injuriam injuria ulcisci, aut damno affectum damnno afficere; an re- celas, et initium istud mecum non assentiaris. Ego – autem jamdudum et adhuc ita censeo. » Sic igitur Platoni risum est, et eadem jam olim a divi- nis viris tradita fuerant. Sed de iis et aliis quæ de- pravant, haec sufficiant. Qui plura desideraverit, fa- cile ipse cognoscel. C eorum veritatem inficiari non posset, negavit nobis esse propria, et a Græcis dicta fuisse contendit, respondendum est, si dogana sit utile sanaque ejus mens, sive apud Graecos a Platone aut quibusdam e sapientibus Græcis, sive apud Judæos a Moyse aut quibusdam prophetis, sive apud Christianos in scriptis Jesu sermonibus, aut a quibusdam ex ejus apostolis reperiatur dictum; non propterea repre- D hendenda esse quæ Judæi aut Christiani dixerunt, quod eadem Græci dixerint; præsertim si demon- stretur Judæorum scripta Græcanicis vetustiora esse. Neque etiam existimare oportet dictionis Græ- canicæ elegantiam facere, ut res ab illis expressa ss Luc. S, 19. s lelius autem et Spencerus, Paulo post iles helius in textu : lectio præstare videtur alteri libb. editornm àvti- Μox Heschelius in textu, cer. deest iv. Ibidem codex Regius, 58. Quæ sequuntur apud Celsum, nunc conside- 59. Ad hoc, et ad omnia quæcunque Celsus, cumn (51) Κρίτωνι. Plato in Critone, pag. 49. (52) Τί δαι δή; Sic legendum e Platone. Ho (53) Lilib. editi Platonis, ὑπ' αὐτῶν. llsch :l., (34) Hoeschelius in textu, βουλόμενοι. (55) Codd. Reg. et Basileensis, αντιδρῶντα, quæ (56) Libb. editi in margine, εἶσεσθαι. (57) Philocal., τάδε λεκτέον. (58) Philocal., ἐν τοῖς. Αρικό Moeschel. et Spen- (59) Philocal., ἐκ τοῦ παρ' Ἕλλησιν αὐτὸ εἰρή
οὐδεὶς [γὰρ] ἐκείνων διὰ τὸ ἐκκλίνειν καὶ κατασπᾶν καὶ κατάγειν τὴν περὶ τὸ θεῖον θρησκείαν ἐπὶ τὴν τοιαύτην ὕλην οὑτωσὶ ἐσχηματισμένην οὐκ ἀνέχεται βωμῶν καὶ ἀγαλμάτων οὐδὲ διὰ τὸ διειληφέναι περὶ δαιμόνων ὅτι τοιοῖσδε παρακαθέζονται σχήμασι καὶ χωρίοις, ἤτοι ὑπό τινων μαγγανειῶν κατακληθέντες ἢ καὶ ἄλλως δυνηθέντες προκαταλαβεῖν ἑαυτοῖς τόπους, ἐν οἷς τῆς τῶν θυομένων ἀποφορᾶς λίχνως μεταλαμβάνοντες παράνομον ἡδονὴν καὶ παρανόμους θηράσονται· Χριστιανοὶ δὲ καὶ Ἰουδαῖοι διὰ τὸ Κύριον τὸν θεόν σου φοβηθήσῃ καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις [καὶ] διὰ τὸ Οὐκ ἔσονταί σοι θεοὶ ἕτεροι πλὴν ἐμοῦ καὶ Οὐ ποιήσεις σεαυτῷ εἴδωλον οὐδὲ παντὸς ὁμοίωμα, ὅσα ἐν τῷ οὐρανῷ [ἄνω] καὶ ὅσα ἐν τῇ γῇ κάτω καὶ ὅσα ἐν τῷ ὕδατι ὑποκάτω τῆς γῆς· οὐ προσκυνήσεις αὐτοῖς οὐδὲ μὴ λατρεύσεις αὐτοῖς καὶ διὰ τὸ Κύριον τὸν θεόν σου προσκυνήσεις καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις καὶ ἄλλα πλείονα τούτοις παραπλήσια οὐ μόνον ἐκτρέπονται νεὼς καὶ βωμοὺς καὶ ἀγάλματα, ἀλλὰ καὶ ἐπὶ τὸ ἀποθνῄσκειν, ὅτε δεῖ, ἑτοίμως ἔρχονται ὑπὲρ τοῦ μὴ μολῦναι τὴν περὶ τοῦ θεοῦ τῶν ὅλων ὑπόληψιν διά τινος τοιούτου παρανομήματος.
Α δυνάμεως καταπατήσαντα, καὶ ἡμῖν δόντα ἐξουσίαν πατεῖν ἐπάνω ὄψεων καὶ σκορπίων, καὶ ἐπὶ πᾶ σαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ. Εἶτα, μὴ ἔχων δ λους λέγειν, φησίν· Η οἱ τῶνδε ἔτι τερατωδέστε ροι· ἅμα ἵνα λοιδορήσῃ τὸν Ἰωνᾶν καὶ τὸν Δανιήλ· τὸ γὰρ ἐν Κέλσῳ πνεῦμα εὐλογεῖν δικαίους οὐκ ἐπίστατο. Μετὰ ταῦτα δὲ ἴδωμεν καὶ τὴν ἑξῆς αὐτοῦ λέ- ξιν οὕτως ἔχουσαν· "Εστιν αὐτοῖς καὶ τοιόνδε πα- ράγγελμα, τὸν ὑβρίζοντα μὴ ἀμύνεσθαι· κἂν τύ πτη, φησί, τὴν ἑτέραν γνάθον, σὺ δὲ καὶ τὴν άλλην πάρεχε. Αρχαῖον καὶ τοῦτο εὖ μάλα πρέσ θεν εἰρημένον, ἀγροικότερον δ' αὐτὸ ἀπεμνημό νευσαν. Ἐπεὶ καὶ Πλάτωνι πεποίηται Σωκράτης Κρίτωνι (54) διαλεγόμενος τάδε· τ Οὐδαμῶς ἄρα « δεῖ ἀδικεῖν; Οὐ δῆτα. Οὐδ᾽ ἀδικούμενον ἄρα ἀντα δικεῖν, ὡς οἱ πολλοὶ οἴονται· ἐπειδή γε οὐδαμῶς δεῖ ἀδικεῖν; Οὐ φαίνεται. Τί δαὶ δή (52) ; κακουρ γεῖν δεῖ, ὦ Κρίτων, ἢ οὔ ; οὐ δεῖ δήπου, ὦ Σώκρα- τες. Τί δέ; ἀντικακουργεῖν κακῶς πάσχοντα, ὡς οἱ πολλοί φασι, δίκαιον ἢ οὐ δίκαιον; Οὐδαμῶς τὸ γάρ που κακῶς ποιεῖν ἀνθρώπους, τοῦ ἀδικεῖν οὐδὲν διαφέρει. Αληθῆ λέγεις· οὔτε ἄρα ἀνται- κεῖν δεῖ, οὐδὲ κακῶς ποιεῖν οὐδένα ἀνθρώπων, οὐδ᾽ ἂν ὁτιοῦν πάσχῃ ὑπ' αὐτῶν (53). ) Ταυτά φησιν ὁ Πλάτων· καὶ αὖθις τάδε· ι Σκόπει οὖν δὴ καὶ σὺ εὖ μάλα, πότερον κοινωνεῖς καὶ συν δοκεῖ σοι· καὶ ἀρχώμεθα ἐντεῦθεν βουλευόμε νοι (34), ὡς οὐδέποτε ὀρθῶς ἔχοντος οὔτε τοῦ ἀδικεῖν οὔτε τοῦ ἀνταδικεῖν· οὔτε κακῶς πάσχον. Β ο τα αμύνεσθαι ἀντιδρώντα (55) κακῶς· ἡ ἀνίστα ρημένα· καὶ ὅτῳ φίλον ἐπὶ πλεῖόν τι αὐτῶν ζητεῖν, τί δὲ δή; τί δὲ δεῖ ἀντικακουργεῖν καὶ κὸν φάσκοντα, παρ' αὐτῶν. σαι, καὶ οὐ κοινωνεῖς τῆς ἀρχῆς. Ἐμοὶ μὲν γὰρ καὶ πάλαι οὕτω καὶ νῦν ἔτι δοκεῖ. • Πλάτωνι μέν οὖν οὕτως ήρεσεν· ἦν δὲ καὶ πρόσθεν ἔτι θείοις · ἀνδράσι δεδογμένα. Ἀλλὰ τῶνδε μὲν πέρι καὶ τῶν ἄλλων, ὅσα παραφθείρουσιν, ἀρκείτω τὰ εἶν εἴσεται (56). . Πρὸς τοῦτο δή, καὶ πρὸς πάντα ὅσα ἐκοινο ποίησεν ὁ Κέλσος, μὴ δυνηθεὶς· αὐτῶν ἀντιβλέψει τῇ ἀληθότητι, φάσκων αὐτὰ καὶ παρ' Ἕλλησιν εἰ ρῆσθαι, τοιαῦτα λεκτέον (57)· Εἰ ὠφέλιμόν ἐστι τὸ δόγμα καὶ τὸ βούλημα αὐτοῦ ὑγιές, εἴρηται δὲ Ελλη σι μὲν παρὰ Πλάτωνι ή τινι τῶν Ἑλλήνων σοφών, Ἰουδαίοις δὲ παρὰ Μωϋσῇ ή τινι τῶν προφητών, Χριστιανοῖς δὲ ἐν τοῖς (58) ἀναγραφείσιν Ἰησοῦ λέ γοις ἢ λελεγμένοις παρά τινι τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ· οὐ νομιστέον κατηγορεῖσθαι τὸ λεγόμενον παρὰ Ἰον- δαίοις ἢ παρὰ Χριστιανοῖς ἐκ τοῦ καὶ παρ' Ἕλλησιν αὐτὰ εἰρῆσθαι (59), καὶ μάλιστα ἐὰν ἀποδεικνύεται τὰ Ἰουδαίων πρεσβύτερα τῶν Ἑλληνικῶν· οὐδὲ πάν λιν ὑπὸ τοῦ κάλλους τῆς Ἑλληνικῆς φράσεως λεγό δρῶντας. ἀφίστασθαι. παρά τισ: τῶν ἀποστόλων. σθαι. ORIGENIS serpentes et scorpiones et super omnem virtutem ini- mici. Deinde cum alios dicere non haberet : Aut alii, inquit, adhuc istis prodigiosiores; nempe nt si- mul Jona et Danieli injuriam faciat. Nam spiritus, qui in Celso est, nescit justis benedicere. remus. Ea sic habent: Est et illis hujusmodi sen- tentia, non ulciscendum esse qui infert injuriam. Si quis tibi, inquiunt, maxillam alteram percusserit, præbe illi et alleram. Velus est istud et eleganter jam olim enuntiatum, quod rusticius isti reddide- runt. Sic enim Plato Socratem cum Critone collo- quentem facit : « Nunquam igitur faciemala injuria est? Non profecto. Neque injuria repellenda est in- furia, ut multi putant; siquidem nullo modo fa. cienda sit injuria? Non videtur. Quid ergo? Criton, damnum inferre licet, annon ? Nunquam licet, Socrates. Quid? Jamnum inferenti damnum inferre justumne est, ut affirmant multi, annon? Nullo modo. Nam hominibus male facere et injuriam fa- cere unum et idem sunt. Vera loqueris. Neque igitur injuriam injuria rependere, neque male ulli hominum facere licet, quælibetcunque ab illis passus fueris. › Hæc Plato. Et iterum : « Vide igitur et tu etiam atque etiam an ejusdem sententiæ sinus, itane tibi videatur, et inde deliberandi ducamus initium, re- clum non esse facere injuriam, aut injuriam injuria ulcisci, aut damno affectum damnno afficere; an re- celas, et initium istud mecum non assentiaris. Ego – autem jamdudum et adhuc ita censeo. » Sic igitur Platoni risum est, et eadem jam olim a divi- nis viris tradita fuerant. Sed de iis et aliis quæ de- pravant, haec sufficiant. Qui plura desideraverit, fa- cile ipse cognoscel. C eorum veritatem inficiari non posset, negavit nobis esse propria, et a Græcis dicta fuisse contendit, respondendum est, si dogana sit utile sanaque ejus mens, sive apud Graecos a Platone aut quibusdam e sapientibus Græcis, sive apud Judæos a Moyse aut quibusdam prophetis, sive apud Christianos in scriptis Jesu sermonibus, aut a quibusdam ex ejus apostolis reperiatur dictum; non propterea repre- D hendenda esse quæ Judæi aut Christiani dixerunt, quod eadem Græci dixerint; præsertim si demon- stretur Judæorum scripta Græcanicis vetustiora esse. Neque etiam existimare oportet dictionis Græ- canicæ elegantiam facere, ut res ab illis expressa ss Luc. S, 19. s lelius autem et Spencerus, Paulo post iles helius in textu : lectio præstare videtur alteri libb. editornm àvti- Μox Heschelius in textu, cer. deest iv. Ibidem codex Regius, 58. Quæ sequuntur apud Celsum, nunc conside- 59. Ad hoc, et ad omnia quæcunque Celsus, cumn (51) Κρίτωνι. Plato in Critone, pag. 49. (52) Τί δαι δή; Sic legendum e Platone. Ho (53) Lilib. editi Platonis, ὑπ' αὐτῶν. llsch :l., (34) Hoeschelius in textu, βουλόμενοι. (55) Codd. Reg. et Basileensis, αντιδρῶντα, quæ (56) Libb. editi in margine, εἶσεσθαι. (57) Philocal., τάδε λεκτέον. (58) Philocal., ἐν τοῖς. Αρικό Moeschel. et Spen- (59) Philocal., ἐκ τοῦ παρ' Ἕλλησιν αὐτὸ εἰρή
PG 11:1513Εἴρηται δὲ ἐν τοῖς ἀνωτέρω περὶ Περσῶν πρὸς τὸ νεὼς μὲν αὐτοὺς μὴ ἱδρύεσθαι σέβειν δὲ τὸν ἥλιον καὶ τὰ τοῦ θεοῦ δημιουργήματα· ὅπερ ἡμῖν ἀπαγορεύεται, διδαςκομένοις μὴ λατρεύειν τῇ κτίσει παρὰ τὸν κτίσαντα ἀλλ’ εἰδέναι μὲν ὅτι Ἡ κτίσις ἐλευθερωθήσεται ἀπὸ τῆς δουλείας τῆς φθορᾶς εἰς τὴν ἐλευθερίαν τῆς δόξης τῶν τέκνων τοῦ θεοῦ καὶ ὅτι Ἡ ἀποκαραδοκία τῆς κτίσεως τὴν ἀποκάλυψιν τῶν υἱῶν τοῦ θεοῦ ἀπεκδέχεται καὶ ὅτι Τῇ ματαιότητι ἡ κτίσις ὑπετάγη, οὐχ ἑκοῦσα ἀλλὰ διὰ τὸν ὑποτάξαντα ἐπ’ ἐλπίδι, καὶ μὴ μὴν καὶ δεῖν τὰ ἐπὶ τῇ δουλείᾳ τῆς φθορᾶς καὶ ἐπὶ τῇ ματαιότητι ὑποτεταγμένα καὶ ἐπ’ ἐλπίδι κρείττονι ταῦτα πράττοντα ἐν χώρᾳ τιμᾶν θεοῦ τοῦ ἀνενδεοῦς ἢ τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ καὶ πρωτοτόκου πάσης κτίσεως. Ἀρκεῖ τοίνυν πρὸς ἐκείνοις καὶ ταῦτα περὶ τοῦ Περσῶν ἔθνους, βωμοὺς καὶ ἀγάλματα ἐκτρεπομένων λατρευόντων δὲ τῇ κτίσει παρὰ τὸν κτίσαντα.
μενον τὴ αὐτὸ πάντως κρείττον εἶναι νομιστέον τοῦ εὐτελέστερον ἀπαγγελλομένου καὶ ἁπλουστέραις λέξε σι παρὰ Ἰουδαίοις ἢ Χριστιανοῖς· καίτοιγε ἡ πρώτη Ἰουδαίων λέξις, ᾗ οἱ προφῆται χρησάμενοι καταλε- λοίπασιν ἡμῖν βιβλία, Εβραίων διαλέκτῳ καὶ σοφῇ συνθέσει τῶν ἐν τῇ διαλέκτῳ κατ' ἐκείνους ἀναγέ- γραπται. Εἰ δὲ χρὴ καὶ τὴν τῶν δογμάτων ταυτότη- τα, κἂν παράδοξος ὁ λόγος εἶναι δοκῇ, δεῖξαι βέλτιον εἰρημένην παρὰ τοῖς Ἰουδαίων προφήταις ἢ τοῖς λό γοις (60) Χριστιανῶν· οὕτω τὸν λόγον κατασκευα στέον, ἀπό τινος τοῦ περὶ τὰς τροφὰς καὶ τὴν σκευα- σίαν αὐτῶν παραδείγματος. Εστω τι ὑγιαῖνον βρῶ- μα, καὶ ἰσχύος τοῖς ἐσθίουσιν ἐμποιητικόν· τοῦτο δὲ οὕτω μὲν σκευασθὲν, καὶ τοιοῖσδε ἡδύσμασιν ἀρτυ- θὲν, λαμβανέτωσαν οὐχ οἱ μὴ μανθάνοντες (61) ἄγροι- κοι, καὶ ἐν ἐπαύλεσιν ἀνατεθραμμένοι, καὶ πένητες Β τὰ τοιάδε ἐσθίειν, ἀλλ᾽ οἱ πλούσιοι καὶ ἀβροδίαιτο μόνοι· οὐκ ἐκείνως δὲ καὶ ὡς δοκεῖ τοῖς νομιζομένοις καθαριωτέροις σκευασθὲν (62), ἀλλ' ὡς μεμαθήκασιν ἐσθίειν οἱ πένητες, καὶ οἱ ἀγροικότεροι, καὶ οἱ πολ- λοὶ τῶν ἀνθρώπων, ἐσθιέτωσαν μυριάδες ὅλαι. Εἰ οὖν καὶ διδῷτο ἀπὸ μὲν τῆς τοιάσδε σκευασίας (63) τοὺς νομιζομένους καθαριωτέρους μόνους ὑγιάζεσθαι, οὐδενὸς τῶν πολλῶν προσβάλλοντος τοῖς τοιοίσδε βρώμασιν, ἀπὸ δὲ τῆς τοιᾶσδε τὰ πλήθη τῶν ἀνθρώ των ὑγιεινότερον διάγειν· τίνας μᾶλλον, τοῦ κοινωνι κοῦ ἕνεκεν, ἀποδεξόμεθα τῶν ὑγιεινών βρωμάτων χάριν; "Αρά γε τοὺς τοῖς λογίοις (64) χρησίμως αὐτὰ σκευάζοντας ἢ τοὺς τοῖς πλήθεσι; Τὴν ἴσην γὰρ δε δόσθω υγίειαν καὶ εὐεξίαν ἐγγίνεσθαι ἀπὸ τῶν (65) ούτωσι σκευασθέντων ἢ ούτωσί· ἀλλὰ φανερόν, ὅτι αὐτὸ τὸ φιλάνθρωπον καὶ τὸ κοινωνικὸν ὑποβάλλει (66), κοινωφελέστερον εἶναι ἰατρὸν τὸν τῆς τῶν πολλῶν ὑγιείας προνοησάμενον ήπερ τὸν τῆς ὀλίγων μόνον (67). Εἰ νενόηται δὴ τὸ παράδειγμα, μεταβιβαστέον αὐτὸ ἐπὶ τὴν ποιότητα τῆς τῶν λογικῶν ζώων λογι κῆς τροφῆς· καὶ ὅρα εἰ μὴ Πλάτων μέν, καὶ οἱ Ελλή νων σοφοί, ἐν οἷς λέγουσι καλῶς, παραπλήσιοί εἰσι τοῖς προνοησαμένοις ἰατροῖς τῶν καθαριωτέρων είναι να μιζομένων μόνων, τοῦ πλήθους δὲ τῶν ἀνθρώπων καταφρονήσασιν (68)· οἱ δὲ ἐν Ἰουδαίοις προφῆται καὶ οἱ τοῦ Ἰησοῦ μαθηταί, οἱ μακρὰν χαίρειν εἰπόν τες τῇ ποικίλῃ τῶν λέξεων συνθέσει, καὶ τῇ, ὡς ἀν μαζεν ή Γραφή, σοφίᾳ ἀνθρώπων, καὶ σοφίᾳ κατὰ σάρκα, τὴν γλῶσσαν ἀνισσομένῃ, ὁμοιωθεῖεν ἂν (60) τοῖς τὴν αὐτὴν τῶν βρωμάτων ποιότητα ὑγιεινοτάτην προνοησαμένοις συνθέσει λέξεων σκευάσαι καὶ εὐτρε- πίσαι φθανούσῃ ἐπὶ τὰ πλήθη τῶν ἀνθρώπων, καὶ μὴ ξενιζούσῃ τὴν διάλεκτον αὐτῶν, μηδὲ διὰ τοῦ Εστω τι ὑγιεινὸν βρῶμα. δοκεῖ τοῖς νομιζομένοις καθαρειοτέροις κατασκευα- σμέν μὲν τῆς τοιάσδε διασκευασίας. εἰ οὖν, καὶ διδότω, εὐεξίαν ἐγγίνεσθαι ἀπὸ τῶν. τῆς ἴσης δεδόσθω γὰρ ὑγιείας καὶ εὐεξίας ἔγγινο- μένης. βάλλοι. καταφονησάντων, τὴν γλῶσσαν αινίττεσθαι ξενίζειν τὴν γλῶσσαν. CONTRA CELSUM LIB. VII. humilius et simplicioribus verbis efferunt; quan- quam prima Judæorum dictio qua prophetæ usi sunt in scribendis quos nobis reliquerunt libris, propriis Hebraica lingua ornamentis sapientique compositione non caret. Quin si ostendam oportet eadem dogmata melius a Judæorum prophetis aut Christianis enuntiata fuisse, quanquam istud incre dibile videtur, sic probo tamen ducto exemplo e cibis et illorum apparatione. Ponamus sanum ali- quem cibum et roborandis vescentibus accommo- datum: hunc autem certo quodam modo paratum et quibusdam salsamentis conditum comedant non qui ejusmodi alimenta nunquam gustarunt, non ru- stici, in tuguriis educati, pauperes, sed soli divites A melior illa eadem sit, quam Judæi aut Christiani et splendidis mensis assueti. Rursus idem ille cibus condiatur, non illo modo et ut placet iis qui deli- cali habentur, sed quomodo norunt pauperes, agre- stiores, hominum vulgus. lil vescatur iufinita pro- pemodum hominum multitudo. Jam si detur cibum hoc modo paratum solis delicatis prodesse, a nullis aliis gustari; alio autem quodam modo conditum maximo hominum numero conferre ad sanitatem; ecquos, boni publici causa, sanorum ciborum con. ditores probabimus? Illosne qui solis nobilibus, an qui multitudini utiles parant? Voło cibos illos per- inde esse sanos et boni succi, licet hoc aut illo modo condiantur; tamen evidens est, idque suggerit humanitas et boni publici studium, utilio- rem esse medicum qui multorum, quam qui pau- C corum sanitati providet. Cor. 11, 4. Cor. 1, 12. Philocalia, et cetera ut in nostro textu. Meschel. et Spencer., ) ferendum illud est ad qualitatem rationabilis ali- menti, quod animantibus ratione præditis convenit. Tum vide annon Plato et sapientes Græci, ubi bene dicunt, sint illis medicis similes, qui, solis nobilibus consulentes, vulgus hominum despicatui habent; Judæorum vero prophetæ et Jesu discipuli, repudiata illa versicolori verborum compositione, sapientia hominum, ut Scriptura vocat 5, et sapientia secun- dum carnem ', quæ sapientia obscure loqui anal, referant illos qui cibos saluberrima esse qualitate evrant, dum verboruni compositione utuntur, quæ captui multitudinis parata et attemperata sit, non verba peregrina affectant, neque illa quasi insoliti sermonis affectatione auditores avertunt. Et sane male. male; recte vero Philocalia ut in nostro texto, Porro eodem modo ex- plicat Bolerellus, quo (60) Λόγοις. Forte leg., λογίοις. Paulo post Phil., (61) Philoc., μαθόντες. (62) Philoc., οὐκ ἐκείνως δὲ, καὶ ἐκείνως καὶ ὡς (63) Hoeschel. et Spencer., εἰ οὖν καὶ διδτο ἀπὸ (64) Λογίοις. Philoc., πλουσίοις. (65) Philoc, τὴν ἴσην γὰρ δεδόσθω υγίειαν καὶ 60. Jam vero si exemplum intellectum fuit, trans- (66) Hoeschelius et Spencerus in margine, ὑπο (67) hidem in textu, μόνων. (63) Lidem in textu, τοῦ πλήθους τῶν ἀνθρώπων (69) fidem in texui, αἰνισσόμενοι ὁμοιωθεῖσαν,
Ἐπεὶ δὲ καὶ τὴν Ἡρακλείτου παρέθετο λέξιν, ὑποδιηγησάμενος αὐτὴν ὑποσημαίνουσαν ἠλίθιον εἶναι τὸ τοῖς ἀγάλμασιν εὔχεσθαι, ἐὰν μὴ γινώσκῃ τις θεοὺς καὶ ἥρωας, οἵτινές εἰσι, λεκτέον ὅτι γινώσκειν μὲν ἔστι θεὸν καὶ τὸν μονογενῆ αὐτοῦ καὶ τοὺς τετιμημένους ὑπὸ θεοῦ τῇ θεὸς προσηγορίᾳ καὶ μετέχοντας τῆς θεότητος αὐτοῦ, ἑτέρους ὄντας παρὰ πάντας τοὺς θεοὺς τῶν ἐθνῶν, οἵτινές εἰσι δαιμόνια· οὐ μὴν δυνατόν ἐστι καὶ γινώσκειν τὸν θεὸν καὶ τοῖς ἀγάλμασιν εὔχεσθαι. Καὶ οὐ μόνον τὸ εὔχεσθαι τοῖς ἀγάλμασιν ἠλίθιόν ἐστιν ἀλλὰ γὰρ καὶ τὸ συμπεριφερόμενον τοῖς πολλοῖς προσποιεῖσθαι τοῖς ἀγάλμασιν εὔχεσθαι, ὁποῖον ποιοῦσιν οἱ τὰ ἀπὸ τοῦ Περιπάτου φιλοσοφοῦντες καὶ οἱ τὰ Ἐπικούρου ἢ Δημοκρίτου ἀσπαζόμενοι· οὐδὲν γὰρ νόθον χρὴ ἐνυπάρχειν ἐν τῇ ψυχῇ τοῦ ἀληθῶς εἰς τὸ θεῖον εὐσεβοῦς. Οὐ τιμῶμεν δὲ τὰ ἀγάλματα καὶ διὰ τὸ μὴ τὸ ὅσον ἐφ’ ἡμῖν καταπίπτειν εἰς ὑπόληψιν τὴν περὶ τοῦ εἶναι τὰ ἀγάλματα θεοὺς ἑτέρους. Διὸ καὶ ἐγκαλοῦμεν Κέλσῳ καὶ πᾶσι τοῖς ὁμολογοῦσι μὴ εἶναι ταῦτα θεοὺς ὅτι τῶν δοκούντων εἶναι σοφῶν καὶ ἡ φαινομένη περὶ τὰ ἀγάλματα τιμή·
μενον τὴ αὐτὸ πάντως κρείττον εἶναι νομιστέον τοῦ εὐτελέστερον ἀπαγγελλομένου καὶ ἁπλουστέραις λέξε σι παρὰ Ἰουδαίοις ἢ Χριστιανοῖς· καίτοιγε ἡ πρώτη Ἰουδαίων λέξις, ᾗ οἱ προφῆται χρησάμενοι καταλε- λοίπασιν ἡμῖν βιβλία, Εβραίων διαλέκτῳ καὶ σοφῇ συνθέσει τῶν ἐν τῇ διαλέκτῳ κατ' ἐκείνους ἀναγέ- γραπται. Εἰ δὲ χρὴ καὶ τὴν τῶν δογμάτων ταυτότη- τα, κἂν παράδοξος ὁ λόγος εἶναι δοκῇ, δεῖξαι βέλτιον εἰρημένην παρὰ τοῖς Ἰουδαίων προφήταις ἢ τοῖς λό γοις (60) Χριστιανῶν· οὕτω τὸν λόγον κατασκευα στέον, ἀπό τινος τοῦ περὶ τὰς τροφὰς καὶ τὴν σκευα- σίαν αὐτῶν παραδείγματος. Εστω τι ὑγιαῖνον βρῶ- μα, καὶ ἰσχύος τοῖς ἐσθίουσιν ἐμποιητικόν· τοῦτο δὲ οὕτω μὲν σκευασθὲν, καὶ τοιοῖσδε ἡδύσμασιν ἀρτυ- θὲν, λαμβανέτωσαν οὐχ οἱ μὴ μανθάνοντες (61) ἄγροι- κοι, καὶ ἐν ἐπαύλεσιν ἀνατεθραμμένοι, καὶ πένητες Β τὰ τοιάδε ἐσθίειν, ἀλλ᾽ οἱ πλούσιοι καὶ ἀβροδίαιτο μόνοι· οὐκ ἐκείνως δὲ καὶ ὡς δοκεῖ τοῖς νομιζομένοις καθαριωτέροις σκευασθὲν (62), ἀλλ' ὡς μεμαθήκασιν ἐσθίειν οἱ πένητες, καὶ οἱ ἀγροικότεροι, καὶ οἱ πολ- λοὶ τῶν ἀνθρώπων, ἐσθιέτωσαν μυριάδες ὅλαι. Εἰ οὖν καὶ διδῷτο ἀπὸ μὲν τῆς τοιάσδε σκευασίας (63) τοὺς νομιζομένους καθαριωτέρους μόνους ὑγιάζεσθαι, οὐδενὸς τῶν πολλῶν προσβάλλοντος τοῖς τοιοίσδε βρώμασιν, ἀπὸ δὲ τῆς τοιᾶσδε τὰ πλήθη τῶν ἀνθρώ των ὑγιεινότερον διάγειν· τίνας μᾶλλον, τοῦ κοινωνι κοῦ ἕνεκεν, ἀποδεξόμεθα τῶν ὑγιεινών βρωμάτων χάριν; "Αρά γε τοὺς τοῖς λογίοις (64) χρησίμως αὐτὰ σκευάζοντας ἢ τοὺς τοῖς πλήθεσι; Τὴν ἴσην γὰρ δε δόσθω υγίειαν καὶ εὐεξίαν ἐγγίνεσθαι ἀπὸ τῶν (65) ούτωσι σκευασθέντων ἢ ούτωσί· ἀλλὰ φανερόν, ὅτι αὐτὸ τὸ φιλάνθρωπον καὶ τὸ κοινωνικὸν ὑποβάλλει (66), κοινωφελέστερον εἶναι ἰατρὸν τὸν τῆς τῶν πολλῶν ὑγιείας προνοησάμενον ήπερ τὸν τῆς ὀλίγων μόνον (67). Εἰ νενόηται δὴ τὸ παράδειγμα, μεταβιβαστέον αὐτὸ ἐπὶ τὴν ποιότητα τῆς τῶν λογικῶν ζώων λογι κῆς τροφῆς· καὶ ὅρα εἰ μὴ Πλάτων μέν, καὶ οἱ Ελλή νων σοφοί, ἐν οἷς λέγουσι καλῶς, παραπλήσιοί εἰσι τοῖς προνοησαμένοις ἰατροῖς τῶν καθαριωτέρων είναι να μιζομένων μόνων, τοῦ πλήθους δὲ τῶν ἀνθρώπων καταφρονήσασιν (68)· οἱ δὲ ἐν Ἰουδαίοις προφῆται καὶ οἱ τοῦ Ἰησοῦ μαθηταί, οἱ μακρὰν χαίρειν εἰπόν τες τῇ ποικίλῃ τῶν λέξεων συνθέσει, καὶ τῇ, ὡς ἀν μαζεν ή Γραφή, σοφίᾳ ἀνθρώπων, καὶ σοφίᾳ κατὰ σάρκα, τὴν γλῶσσαν ἀνισσομένῃ, ὁμοιωθεῖεν ἂν (60) τοῖς τὴν αὐτὴν τῶν βρωμάτων ποιότητα ὑγιεινοτάτην προνοησαμένοις συνθέσει λέξεων σκευάσαι καὶ εὐτρε- πίσαι φθανούσῃ ἐπὶ τὰ πλήθη τῶν ἀνθρώπων, καὶ μὴ ξενιζούσῃ τὴν διάλεκτον αὐτῶν, μηδὲ διὰ τοῦ Εστω τι ὑγιεινὸν βρῶμα. δοκεῖ τοῖς νομιζομένοις καθαρειοτέροις κατασκευα- σμέν μὲν τῆς τοιάσδε διασκευασίας. εἰ οὖν, καὶ διδότω, εὐεξίαν ἐγγίνεσθαι ἀπὸ τῶν. τῆς ἴσης δεδόσθω γὰρ ὑγιείας καὶ εὐεξίας ἔγγινο- μένης. βάλλοι. καταφονησάντων, τὴν γλῶσσαν αινίττεσθαι ξενίζειν τὴν γλῶσσαν. CONTRA CELSUM LIB. VII. humilius et simplicioribus verbis efferunt; quan- quam prima Judæorum dictio qua prophetæ usi sunt in scribendis quos nobis reliquerunt libris, propriis Hebraica lingua ornamentis sapientique compositione non caret. Quin si ostendam oportet eadem dogmata melius a Judæorum prophetis aut Christianis enuntiata fuisse, quanquam istud incre dibile videtur, sic probo tamen ducto exemplo e cibis et illorum apparatione. Ponamus sanum ali- quem cibum et roborandis vescentibus accommo- datum: hunc autem certo quodam modo paratum et quibusdam salsamentis conditum comedant non qui ejusmodi alimenta nunquam gustarunt, non ru- stici, in tuguriis educati, pauperes, sed soli divites A melior illa eadem sit, quam Judæi aut Christiani et splendidis mensis assueti. Rursus idem ille cibus condiatur, non illo modo et ut placet iis qui deli- cali habentur, sed quomodo norunt pauperes, agre- stiores, hominum vulgus. lil vescatur iufinita pro- pemodum hominum multitudo. Jam si detur cibum hoc modo paratum solis delicatis prodesse, a nullis aliis gustari; alio autem quodam modo conditum maximo hominum numero conferre ad sanitatem; ecquos, boni publici causa, sanorum ciborum con. ditores probabimus? Illosne qui solis nobilibus, an qui multitudini utiles parant? Voło cibos illos per- inde esse sanos et boni succi, licet hoc aut illo modo condiantur; tamen evidens est, idque suggerit humanitas et boni publici studium, utilio- rem esse medicum qui multorum, quam qui pau- C corum sanitati providet. Cor. 11, 4. Cor. 1, 12. Philocalia, et cetera ut in nostro textu. Meschel. et Spencer., ) ferendum illud est ad qualitatem rationabilis ali- menti, quod animantibus ratione præditis convenit. Tum vide annon Plato et sapientes Græci, ubi bene dicunt, sint illis medicis similes, qui, solis nobilibus consulentes, vulgus hominum despicatui habent; Judæorum vero prophetæ et Jesu discipuli, repudiata illa versicolori verborum compositione, sapientia hominum, ut Scriptura vocat 5, et sapientia secun- dum carnem ', quæ sapientia obscure loqui anal, referant illos qui cibos saluberrima esse qualitate evrant, dum verboruni compositione utuntur, quæ captui multitudinis parata et attemperata sit, non verba peregrina affectant, neque illa quasi insoliti sermonis affectatione auditores avertunt. Et sane male. male; recte vero Philocalia ut in nostro texto, Porro eodem modo ex- plicat Bolerellus, quo (60) Λόγοις. Forte leg., λογίοις. Paulo post Phil., (61) Philoc., μαθόντες. (62) Philoc., οὐκ ἐκείνως δὲ, καὶ ἐκείνως καὶ ὡς (63) Hoeschel. et Spencer., εἰ οὖν καὶ διδτο ἀπὸ (64) Λογίοις. Philoc., πλουσίοις. (65) Philoc, τὴν ἴσην γὰρ δεδόσθω υγίειαν καὶ 60. Jam vero si exemplum intellectum fuit, trans- (66) Hoeschelius et Spencerus in margine, ὑπο (67) hidem in textu, μόνων. (63) Lidem in textu, τοῦ πλήθους τῶν ἀνθρώπων (69) fidem in texui, αἰνισσόμενοι ὁμοιωθεῖσαν,
ᾗ καὶ ἀκολουθοῦντες οἱ πολλοὶ οὐ μόνον κατὰ συμπεριφορὰν σέβειν αὐτὰ νομίζοντες ἁμαρτάνουσιν ἀλλὰ γὰρ καὶ καταπίπτοντες τῇ ψυχῇ ἐπὶ τὸ νομίζειν ταῦτα εἶναι θεοὺς καὶ μηδ’ ἀνεχόμενοι ἀκούειν ὅτι οὐκ εἰσὶ ταῦτα θεοὶ τὰ ὑπ’ αὐτῶν προσκυνούμενα. Κέλσος μὲν οὖν φησιν αὐτὰ μὴ ἡγεῖσθαι θεοὺς ἀλλὰ θεῶν ἀναθήματα, μὴ ἀποδεικνύς, πῶς οὐκ ἀνθρώπων εἰσὶ ταῦτα ἀναθήματα ἀλλ’ ὡς ὠνόμασεν, αὐτῶν τῶν θεῶν. Σαφὲς γὰρ ὅτι ἐστὶν ἀνθρώπων πεπλανημένων περὶ τὸ θεῖον ταῦτα ἀναθήματα. Ἀλλ’ οὐδὲ θείας εἰκόνας ὑπολαμβάνομεν εἶναι τὰ ἀγάλματα, ἅτε μορφὴν ἀοράτου καὶ ἀσωμάτου μὴ διαγράφοντες θεοῦ. Ἐπεὶ δὲ ὑπολαμβάνει ἡμᾶς ὁ Κέλσος τοῖς ἐναντίοις περιπίπτειν, ὅτε φαμὲν μὴ εἶναι ἀνθρωπόμορφον τὸ θεῖον καὶ ὅτε πιστεύομεν ὅτι Ὁ θεὸς ἐποίησε τὸν ἄνθρωπον ἰδίαν εἰκόνα καὶ ἐν εἰκόνι θεοῦ ἐποίησεν αὐτόν· λεκτέον, ὡς καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω εἴρηται, ὅτι τὸ κατ’ εἰκόνα θεοῦ ἐν ψυχῇ λογικῇ, τῇ ποιᾷ κατ’ ἀρετήν, σῴζεσθαί φαμεν. Καὶ ἔνθα μέντοι ὁ Κέλσος, μὴ ἰδὼν διαφορὰν εἰκόνος θεοῦ καὶ τοῦ κατ’ εἰκόνα θεοῦ, φησὶν ἡμᾶς λέγειν ὅτι ὁ θεὸς ἐποίησε τὸν ἄνθρωπον ἰδίαν εἰκόνα καὶ εἶδος ὅμοιον ἑαυτῷ·
μενον τὴ αὐτὸ πάντως κρείττον εἶναι νομιστέον τοῦ εὐτελέστερον ἀπαγγελλομένου καὶ ἁπλουστέραις λέξε σι παρὰ Ἰουδαίοις ἢ Χριστιανοῖς· καίτοιγε ἡ πρώτη Ἰουδαίων λέξις, ᾗ οἱ προφῆται χρησάμενοι καταλε- λοίπασιν ἡμῖν βιβλία, Εβραίων διαλέκτῳ καὶ σοφῇ συνθέσει τῶν ἐν τῇ διαλέκτῳ κατ' ἐκείνους ἀναγέ- γραπται. Εἰ δὲ χρὴ καὶ τὴν τῶν δογμάτων ταυτότη- τα, κἂν παράδοξος ὁ λόγος εἶναι δοκῇ, δεῖξαι βέλτιον εἰρημένην παρὰ τοῖς Ἰουδαίων προφήταις ἢ τοῖς λό γοις (60) Χριστιανῶν· οὕτω τὸν λόγον κατασκευα στέον, ἀπό τινος τοῦ περὶ τὰς τροφὰς καὶ τὴν σκευα- σίαν αὐτῶν παραδείγματος. Εστω τι ὑγιαῖνον βρῶ- μα, καὶ ἰσχύος τοῖς ἐσθίουσιν ἐμποιητικόν· τοῦτο δὲ οὕτω μὲν σκευασθὲν, καὶ τοιοῖσδε ἡδύσμασιν ἀρτυ- θὲν, λαμβανέτωσαν οὐχ οἱ μὴ μανθάνοντες (61) ἄγροι- κοι, καὶ ἐν ἐπαύλεσιν ἀνατεθραμμένοι, καὶ πένητες Β τὰ τοιάδε ἐσθίειν, ἀλλ᾽ οἱ πλούσιοι καὶ ἀβροδίαιτο μόνοι· οὐκ ἐκείνως δὲ καὶ ὡς δοκεῖ τοῖς νομιζομένοις καθαριωτέροις σκευασθὲν (62), ἀλλ' ὡς μεμαθήκασιν ἐσθίειν οἱ πένητες, καὶ οἱ ἀγροικότεροι, καὶ οἱ πολ- λοὶ τῶν ἀνθρώπων, ἐσθιέτωσαν μυριάδες ὅλαι. Εἰ οὖν καὶ διδῷτο ἀπὸ μὲν τῆς τοιάσδε σκευασίας (63) τοὺς νομιζομένους καθαριωτέρους μόνους ὑγιάζεσθαι, οὐδενὸς τῶν πολλῶν προσβάλλοντος τοῖς τοιοίσδε βρώμασιν, ἀπὸ δὲ τῆς τοιᾶσδε τὰ πλήθη τῶν ἀνθρώ των ὑγιεινότερον διάγειν· τίνας μᾶλλον, τοῦ κοινωνι κοῦ ἕνεκεν, ἀποδεξόμεθα τῶν ὑγιεινών βρωμάτων χάριν; "Αρά γε τοὺς τοῖς λογίοις (64) χρησίμως αὐτὰ σκευάζοντας ἢ τοὺς τοῖς πλήθεσι; Τὴν ἴσην γὰρ δε δόσθω υγίειαν καὶ εὐεξίαν ἐγγίνεσθαι ἀπὸ τῶν (65) ούτωσι σκευασθέντων ἢ ούτωσί· ἀλλὰ φανερόν, ὅτι αὐτὸ τὸ φιλάνθρωπον καὶ τὸ κοινωνικὸν ὑποβάλλει (66), κοινωφελέστερον εἶναι ἰατρὸν τὸν τῆς τῶν πολλῶν ὑγιείας προνοησάμενον ήπερ τὸν τῆς ὀλίγων μόνον (67). Εἰ νενόηται δὴ τὸ παράδειγμα, μεταβιβαστέον αὐτὸ ἐπὶ τὴν ποιότητα τῆς τῶν λογικῶν ζώων λογι κῆς τροφῆς· καὶ ὅρα εἰ μὴ Πλάτων μέν, καὶ οἱ Ελλή νων σοφοί, ἐν οἷς λέγουσι καλῶς, παραπλήσιοί εἰσι τοῖς προνοησαμένοις ἰατροῖς τῶν καθαριωτέρων είναι να μιζομένων μόνων, τοῦ πλήθους δὲ τῶν ἀνθρώπων καταφρονήσασιν (68)· οἱ δὲ ἐν Ἰουδαίοις προφῆται καὶ οἱ τοῦ Ἰησοῦ μαθηταί, οἱ μακρὰν χαίρειν εἰπόν τες τῇ ποικίλῃ τῶν λέξεων συνθέσει, καὶ τῇ, ὡς ἀν μαζεν ή Γραφή, σοφίᾳ ἀνθρώπων, καὶ σοφίᾳ κατὰ σάρκα, τὴν γλῶσσαν ἀνισσομένῃ, ὁμοιωθεῖεν ἂν (60) τοῖς τὴν αὐτὴν τῶν βρωμάτων ποιότητα ὑγιεινοτάτην προνοησαμένοις συνθέσει λέξεων σκευάσαι καὶ εὐτρε- πίσαι φθανούσῃ ἐπὶ τὰ πλήθη τῶν ἀνθρώπων, καὶ μὴ ξενιζούσῃ τὴν διάλεκτον αὐτῶν, μηδὲ διὰ τοῦ Εστω τι ὑγιεινὸν βρῶμα. δοκεῖ τοῖς νομιζομένοις καθαρειοτέροις κατασκευα- σμέν μὲν τῆς τοιάσδε διασκευασίας. εἰ οὖν, καὶ διδότω, εὐεξίαν ἐγγίνεσθαι ἀπὸ τῶν. τῆς ἴσης δεδόσθω γὰρ ὑγιείας καὶ εὐεξίας ἔγγινο- μένης. βάλλοι. καταφονησάντων, τὴν γλῶσσαν αινίττεσθαι ξενίζειν τὴν γλῶσσαν. CONTRA CELSUM LIB. VII. humilius et simplicioribus verbis efferunt; quan- quam prima Judæorum dictio qua prophetæ usi sunt in scribendis quos nobis reliquerunt libris, propriis Hebraica lingua ornamentis sapientique compositione non caret. Quin si ostendam oportet eadem dogmata melius a Judæorum prophetis aut Christianis enuntiata fuisse, quanquam istud incre dibile videtur, sic probo tamen ducto exemplo e cibis et illorum apparatione. Ponamus sanum ali- quem cibum et roborandis vescentibus accommo- datum: hunc autem certo quodam modo paratum et quibusdam salsamentis conditum comedant non qui ejusmodi alimenta nunquam gustarunt, non ru- stici, in tuguriis educati, pauperes, sed soli divites A melior illa eadem sit, quam Judæi aut Christiani et splendidis mensis assueti. Rursus idem ille cibus condiatur, non illo modo et ut placet iis qui deli- cali habentur, sed quomodo norunt pauperes, agre- stiores, hominum vulgus. lil vescatur iufinita pro- pemodum hominum multitudo. Jam si detur cibum hoc modo paratum solis delicatis prodesse, a nullis aliis gustari; alio autem quodam modo conditum maximo hominum numero conferre ad sanitatem; ecquos, boni publici causa, sanorum ciborum con. ditores probabimus? Illosne qui solis nobilibus, an qui multitudini utiles parant? Voło cibos illos per- inde esse sanos et boni succi, licet hoc aut illo modo condiantur; tamen evidens est, idque suggerit humanitas et boni publici studium, utilio- rem esse medicum qui multorum, quam qui pau- C corum sanitati providet. Cor. 11, 4. Cor. 1, 12. Philocalia, et cetera ut in nostro textu. Meschel. et Spencer., ) ferendum illud est ad qualitatem rationabilis ali- menti, quod animantibus ratione præditis convenit. Tum vide annon Plato et sapientes Græci, ubi bene dicunt, sint illis medicis similes, qui, solis nobilibus consulentes, vulgus hominum despicatui habent; Judæorum vero prophetæ et Jesu discipuli, repudiata illa versicolori verborum compositione, sapientia hominum, ut Scriptura vocat 5, et sapientia secun- dum carnem ', quæ sapientia obscure loqui anal, referant illos qui cibos saluberrima esse qualitate evrant, dum verboruni compositione utuntur, quæ captui multitudinis parata et attemperata sit, non verba peregrina affectant, neque illa quasi insoliti sermonis affectatione auditores avertunt. Et sane male. male; recte vero Philocalia ut in nostro texto, Porro eodem modo ex- plicat Bolerellus, quo (60) Λόγοις. Forte leg., λογίοις. Paulo post Phil., (61) Philoc., μαθόντες. (62) Philoc., οὐκ ἐκείνως δὲ, καὶ ἐκείνως καὶ ὡς (63) Hoeschel. et Spencer., εἰ οὖν καὶ διδτο ἀπὸ (64) Λογίοις. Philoc., πλουσίοις. (65) Philoc, τὴν ἴσην γὰρ δεδόσθω υγίειαν καὶ 60. Jam vero si exemplum intellectum fuit, trans- (66) Hoeschelius et Spencerus in margine, ὑπο (67) hidem in textu, μόνων. (63) Lidem in textu, τοῦ πλήθους τῶν ἀνθρώπων (69) fidem in texui, αἰνισσόμενοι ὁμοιωθεῖσαν,
PG 11:1515εἴρηται δὲ ἐν τοῖς ἀνωτέρω καὶ πρὸς ταῦτα. Εἶθ’ ἑξῆς φησι περὶ Χριστιανῶν ὅτι συνθήσονται μὲν εἶναι ταῦτ’ ἐπὶ τιμῇ τινων, ἢ ὁμοίων ἢ ἀνομοίων τὸ εἶδος, οὔτε δὲ θεοὺς εἶναι, οἷς ταῦτ’ ἀνάκειται, ἀλλὰ δαίμονας, οὔτε χρῆναι θεραπεύειν δαίμονας ὅστις σέβει θεόν. Καὶ εἰ ἠπίστατό γε τὸν περὶ δαιμόνων λόγον καὶ ὧν ἕκαστος αὐτῶν ἐνεργεῖ, εἴτε καλούμενος ὑπὸ τῶν περὶ ταῦτα δεινῶν εἴτε καὶ ἑκουσίως ἐπιδιδοὺς ἑαυτὸν ᾗ βούλεται καὶ δύναται ἐνεργείᾳ, καὶ διειλήφει τὸν περὶ δαιμόνων λόγον, πολὺν ὄντα καὶ δύσληπτον τῇ ἀνθρωπίνῃ φύσει, οὐκ ἂν ἐνεκάλεσεν ἡμῖν, φάσκουσιν ὅτι οὐ χρὴ θεραπεύειν δαίμονας ὅστις σέβει τὸν ἐπὶ πᾶσι θεόν. Καὶ τοσοῦτόν γε ἀποδέομεν τοῦ θεραπεύειν δαίμονας, ὥστε καὶ ἀπελαύνειν αὐτοὺς εὐχαῖς καὶ τοῖς ἀπὸ τῶν ἱερῶν γραμμάτων μαθήμασιν ἀπὸ τῶν ἀνθρωπίνων ψυχῶν καὶ ἀπὸ τῶν τόπων, ἐν οἷς αὑτοὺς ἱδρύκασιν, ἔσθ’ ὅτε δὲ καὶ ἀπὸ τῶν ζῴων. Πολλάκις γὰρ ἐπὶ τῇ λύμῃ καὶ τῶν τοιούτων ἐνεργοῦσί τινα οἱ δαίμονες. Διὰ δὲ τὰ ἀνωτέρω πολλὰ περὶ τοῦ Ἰησοῦ ἡμῖν εἰρημένα οὐ χρὴ νῦν παλιλλογεῖν πρὸς τὸ ὅτι μὲν οὖν αὐτοὶ διελέγχονται σαφῶς οὐ θεὸν ἀλλ’ οὐδὲ δαίμονα, ἀλλὰ νεκρὸν σέβοντες.
ξενισμοῦ ἀποστρεφούσῃ ἀκούειν ὡς ἀσυνήθων των θεν ἐμφαινομένου ἔχειν δύναται νοῦν τοῖς ἀνατιθεῖσιν αὑτοὺς τῇ ἐξετάσει τοῦ λόγου, φανερούμενον κατά τὴν ἀναλογίαν τῆς εἰς τὸν λόγον σχολῆς, καὶ εἰς τὴν ἄσκησιν αὐτοῦ προθυμίας. τοιώνδε διαλέξεων. Καὶ γὰρ εἴπερ πρόκειται το, ἵν οὕτως ὀνομάσω, λογικῷ βρώματι ἀνεξίκακον και πρᾶον ποιῆσαι τὸν ἐμφαγόντα· πῶς οὐ βέλτιον συν εσκευασμένος ἂν εἴη ὁ λόγος (70) ὁ πλήθη ανεξικά- κων καὶ πράων κατασκευάζων ἢ προκοπτόντων γε ἐπὶ ταύτας τὰς ἀρετὰς παρὰ τὸν πάνυ ὀλίγους και εὐαριθμήτους, ἵνα καὶ τοῦτο δοθῇ, ἀνεξικάκους καὶ πράους ποιοῦντα; Ὥσπερ δὲ ὁ τοὺς Αἰγυπτιάζοντας ἢ τοὺς Συριάζοντας ὠφελεῖν ὑγιέσι δόγμασι βουλό μενος (71) Ἕλλην τυγχάνων προνοήσατο ἂν μαθεῖν τὰς τῶν ἀκουσομένων διαλέκτους, καὶ, ὡς Ἕλληνες ὀνομάζουσι, βαρβαρίζειν μᾶλλον ὑπὲρ τῆς Αἰγυπτίων καὶ Σύρων βελτιώσεως ή Ἕλλην μένων μηδὲν δύνα- σθαι (72) χρήσιμον λέγειν Αἰγυπτίοις καὶ Σύροις· οὔτ Β τως ή προνοουμένη θεία φύσις οὐ τῶν πεπαιδεύσθαι νομιζομένων μόνον τὰ Ἑλλήνων, ἀλλὰ καὶ τῶν λοι πῶν Ἑλλήνων (73), συγκατέβη τῇ ἰδιωτείᾳ τοῦ πλή θους τῶν ἀκροωμένων· ἵνα ταῖς συνήθεσιν αὐτοῖς χρησαμένη λέξεσι προκαλέσηται ἐπὶ ἀκρόασιν τὸ τῶν ἰδιωτῶν πλῆθος, δυνάμενον ἐξ εὐχερούς μετὰ τὴν ἅπαξ γενομένην εἰσαγωγὴν φιλοτιμήσασθαι πρὸς τὸ καὶ βαθύτερα τῶν κεκρυμμένων νοημάτων ἐν ταῖς Γραφαῖς καταλαβεῖν. Καὶ τῷ τυχόντι γὰρ δῆλον ταύ τας γινώσκοντι, ὅτι πολλὰ βαθύτερον (74) τοῦ αὐτο Οὐκοῦν κατεσκεύασται, ὅτι, ὥς φησι Κέλσος, ἀγροικότερον εἰπὼν ὁ Ἰησοῦς, Τῷ τύπτοντί σε εἰς τὴν σιαγόνα πάρεχε καὶ τὴν ἄλλην καὶ τῷ θέ λοντί σοι κριθῆναι καὶ τὸν χιτῶνα σου λαβεῖν ἄφες καὶ τὸ ἱμάτιον, βιωφελέστερον κεκίνηκε τὸν λόγον καὶ παρέστησεν οὕτως εἰπὼν ἢ ὡς ἐν τῷ Κρί- των. Πλάτων, οὗ μηδ' ἀκούειν ἰδιῶται δύνανται, ἀλλὰ μόγις οἱ τὰ ἐγκύκλια πρὸ τῆς σεμνῆς Ἑλλήνων φι λοσοφίας (75) μεμαθηκότες. Η τανοητέον δὲ καὶ, ὅτι οὐ παραφθείρεται ὁ περὶ ἀνεξικακίας τους ὑπὸ τῆς τῶν λέξεων εὐτελείας· ἀλλὰ καὶ ἐν τούτῳ συκοφαντεῖ τὸν λόγον ὁ Κέλσος λέγων· Ἀλλὰ τῶνδε μὲν πέρι καὶ ἄλλων, ὅσα παραφθείρουσιν, ἀρκείτω τὰ εἰ ρημένα· καὶ ὅτῳ φίλον ἐπὶ πλέον τι αὐτῶν ζητείν, εἴσεται. σι· Στῶμεν δ' ἐκεῖθεν· Οὐκ ἀνέχονται νεὼς ὁρῶν τες, καὶ βωμούς, καὶ ἀγάλματα. Οὐδὲ γὰρ Σκε θαι τοῦτο, οὐδὲ Λιβύων οἱ Νομάδες, οὐδὲ Σῆρες ἂν λόγος, ἵνα καὶ τοῦτο δοθῇ. ἵνα δοθῇ. Αἰγυπτιάζοντας ἢ τοὺς Συριάζοντας ὠφελεῖν ὑγιέσιν δόγμασιν ἐβούλετο, ἢ Ελλην μὲν ὡς μὴ δύνα- σθαι. οὕτως ή προνοησαμένη θεία φύσις. οἱ ἄθεοι, οὐδ' ἄλλα ἔθνη τὰ δυσαγέστατα καὶ ἀντ· ἀνθρώπων. πολὺν τοῦ αὐτό δεν ἐμφαινομένου βαθύτερον. κατά τὴν ἀναλογίαν. κατὰ τὴν ἀνά- λόγου. πρὸς τῆς σεμνῆς Ἑλλήνων φιλοσοφίας. ORIGENIS cum eo spectet rationabilis cibus, si sic loqui fas A est, ut patientem et mansuetum faciat eum qui ipso vescitur, quomodo sermo ille non esset melius ap- paratus, cujus virtute multi patientes et mansueti redduntur aut in illis virtutibus progressus faciunt, quam ille qui paucos admodum et facile numerabiles patientes et mites efficit, ut dein vel paucos effici. Quemadmodum enim si quis Græcus Ægyptios aut Syros doginalibus juvare vellet, ante omnia discere curaret futurorum auditorum linguam, et barbare, ut Græci dicunt, loqui mallet ad virtutem Ægyptiis et Syris persuadendam, quam, servata propria lingua nihil Ægyptiis aut Syris prodesse; sic divina natura, cum Græcis non eruditione claris tantum, sed etiam reliquis provideret, se ignorantiæ multitudinis al- temperavit ; ut consuelis utens verbis ad audiendum alliceret imperitum vulgus, quod post istam intro- ductionem facile posset etiam altiora sensa in Scri- pturis occultata intellectu assequi. Etenim vel homini e vulgo Scripturas legenti manifestum fit, multa in iis esse altioris sententiæ quam quæ primum de- prehenditur, si modo illis perscrutandis nos dedi- mus, et altiorem illam sententiam eo eviden- tiorem fieri, quo plus operæ ac studii in ea exquirenda impenditur. videtur, dixit Jesus: Percutienti te in maxillam, præbe illi et alteram; et ei qui vult tecum judicio con- tendere et tunicam tuam tollere, dimitte et pallium se, plus utilitatis ad vitam attulisse, sic enuntiatum, quam idem in Critone dictum a Platone, quem ne- dum intelligere possint idiote, vix illum intelligunt ii qui, liberalibus disciplinis instructi, ad celebrein Græcorum philosophiam accedunt. Consideranduin pra:terea præceptum de patientia humilibus verbis uon depravari; proinde meram esse Celsi calumniam quod ait: Sed de iis et aliis, quæ depravant, hæc sufficiant. Quisquis plura desideraverit, facile ipse cognoscet. C Nunc ad alia. Ferre non possunt templa, aras, simulacra. Sed neque Scythæ, neque Nomades in Libya, neque Seres nullius dei cultores, neque gen- D tes aliæ impiæ et barbaræ. In hac Persas versari Matth. v, 39, 40. sed melius Philocalia ut in nostro textu. Infra cadem Philocalia, Hoeschel. et Spencer., at Philocalia rectius ut in no- stro texin. flaschel. et Spencer., Paulo post Philoc., tanilumn in schelius autem et Spencerus, Paulo post. Philoc., Ηoeschel. et Spencer., Lectionem Philocalia utpote meliorem in textu nostro sequi mur. 61. Fx his efficitur id quod rusticius, ut Celso 62. Age nunc, videamus quæ sequuntur. Sic ille: Φέρε δὲ, ἴδωμεν καὶ τὰ ἑξῆς, ἐν οἷς ταῦτά φτ (70) Maschel. et Spencer., συσκευασάμενος εἴη (71) Harschel. et Spencer., ὥσπερ δὲ εἰ ὁ τοὺς (72) Philoc., η Ἕλλην μένων μηδὲν δύνασθαι. (73) ῾Ελλήνων. Aut delendum videtur aut ma- (74) Πολλὰ βαθύτερον, etc. Ita Philocalia. Ha (75) fleschelius in textu, μόνης οἱ τὰ ἐγκύκλιο
Τοῦτο μὲν αὐτίκα διὰ τοῦτο παραλιπόντες ἴδωμεν τὰς ἑξῆς τοῦ Κέλσου λέξεις, ἐν αἷς φησι· Πρότερον δὲ ἐρήσομαι, διὰ τί δαίμονας οὐ θεραπευτέον; Οὐ πάντα μέντοι κατὰ γνώμην διοικεῖται τοῦ θεοῦ, καὶ πᾶσα ἐξ ἐκείνου πρόνοια; Καὶ ὅ τι περ ἂν [ᾖ] ἐν τοῖς ὅλοις, εἴτε θεοῦ ἔργον εἴτ’ ἀγγέλων εἴτ’ ἄλλων δαιμόνων εἴτε ἡρώων, πάντα ταῦτα ἔχει νόμον ἐκ τοῦ μεγίστου θεοῦ, τέτακται δὲ ἐφ’ ἑκάστῳ δύναμιν λαχὼν ὅστις ἠξίωται; Τοῦτον οὖν τὸν ἐκεῖθεν ἐξουσίας τετυχηκότα οὐ θεραπεύσει δικαίως ὁ σέβων τὸν θεόν; Οὔτοι γὰρ οἷόν τε, φησί, δουλεύειν τὸν αὐτὸν πλείοσι κυρίοις. Ὅρα δὴ καὶ ἐν τούτοις ὅσα συναρπάζει, δεόμενα οὐκ εὐκαταφρονήτου ἐξετάσεως ἀλλὰ καὶ ἐπιστήμης βαθυτέρων καὶ ἀπορρητοτέρων περὶ τῆς τῶν ὅλων πραγμάτων διοικήσεως. Τὸ γὰρ πάντα κατὰ γνώμην διοικεῖσθαι τοῦ θεοῦ πῶς λέγεται, ἐξεταστέον, καὶ πότερον τὸ διοικεῖσθαι φθάνει καὶ ἐπὶ τὰ ἁμαρτανόμενα ἢ μή. Εἰ μὲν γὰρ φθάνει τὸ διοικεῖσθαι καὶ ἐπὶ τὰ ἁμαρτανόμενα οὐ μόνον ἐν ἀνθρώποις ἀλλὰ καὶ δαίμοσι καὶ εἴ τι ἄλλο τῶν ἔξω σωμάτων πέφυκεν ἁμαρτάνειν, ὁράτω τὴν ἀτοπίαν ὁ τοῦτο λέγων τοῦ πάντα κατὰ γνώμην διοικεῖσθαι τοῦ θεοῦ·
ξενισμοῦ ἀποστρεφούσῃ ἀκούειν ὡς ἀσυνήθων των θεν ἐμφαινομένου ἔχειν δύναται νοῦν τοῖς ἀνατιθεῖσιν αὑτοὺς τῇ ἐξετάσει τοῦ λόγου, φανερούμενον κατά τὴν ἀναλογίαν τῆς εἰς τὸν λόγον σχολῆς, καὶ εἰς τὴν ἄσκησιν αὐτοῦ προθυμίας. τοιώνδε διαλέξεων. Καὶ γὰρ εἴπερ πρόκειται το, ἵν οὕτως ὀνομάσω, λογικῷ βρώματι ἀνεξίκακον και πρᾶον ποιῆσαι τὸν ἐμφαγόντα· πῶς οὐ βέλτιον συν εσκευασμένος ἂν εἴη ὁ λόγος (70) ὁ πλήθη ανεξικά- κων καὶ πράων κατασκευάζων ἢ προκοπτόντων γε ἐπὶ ταύτας τὰς ἀρετὰς παρὰ τὸν πάνυ ὀλίγους και εὐαριθμήτους, ἵνα καὶ τοῦτο δοθῇ, ἀνεξικάκους καὶ πράους ποιοῦντα; Ὥσπερ δὲ ὁ τοὺς Αἰγυπτιάζοντας ἢ τοὺς Συριάζοντας ὠφελεῖν ὑγιέσι δόγμασι βουλό μενος (71) Ἕλλην τυγχάνων προνοήσατο ἂν μαθεῖν τὰς τῶν ἀκουσομένων διαλέκτους, καὶ, ὡς Ἕλληνες ὀνομάζουσι, βαρβαρίζειν μᾶλλον ὑπὲρ τῆς Αἰγυπτίων καὶ Σύρων βελτιώσεως ή Ἕλλην μένων μηδὲν δύνα- σθαι (72) χρήσιμον λέγειν Αἰγυπτίοις καὶ Σύροις· οὔτ Β τως ή προνοουμένη θεία φύσις οὐ τῶν πεπαιδεύσθαι νομιζομένων μόνον τὰ Ἑλλήνων, ἀλλὰ καὶ τῶν λοι πῶν Ἑλλήνων (73), συγκατέβη τῇ ἰδιωτείᾳ τοῦ πλή θους τῶν ἀκροωμένων· ἵνα ταῖς συνήθεσιν αὐτοῖς χρησαμένη λέξεσι προκαλέσηται ἐπὶ ἀκρόασιν τὸ τῶν ἰδιωτῶν πλῆθος, δυνάμενον ἐξ εὐχερούς μετὰ τὴν ἅπαξ γενομένην εἰσαγωγὴν φιλοτιμήσασθαι πρὸς τὸ καὶ βαθύτερα τῶν κεκρυμμένων νοημάτων ἐν ταῖς Γραφαῖς καταλαβεῖν. Καὶ τῷ τυχόντι γὰρ δῆλον ταύ τας γινώσκοντι, ὅτι πολλὰ βαθύτερον (74) τοῦ αὐτο Οὐκοῦν κατεσκεύασται, ὅτι, ὥς φησι Κέλσος, ἀγροικότερον εἰπὼν ὁ Ἰησοῦς, Τῷ τύπτοντί σε εἰς τὴν σιαγόνα πάρεχε καὶ τὴν ἄλλην καὶ τῷ θέ λοντί σοι κριθῆναι καὶ τὸν χιτῶνα σου λαβεῖν ἄφες καὶ τὸ ἱμάτιον, βιωφελέστερον κεκίνηκε τὸν λόγον καὶ παρέστησεν οὕτως εἰπὼν ἢ ὡς ἐν τῷ Κρί- των. Πλάτων, οὗ μηδ' ἀκούειν ἰδιῶται δύνανται, ἀλλὰ μόγις οἱ τὰ ἐγκύκλια πρὸ τῆς σεμνῆς Ἑλλήνων φι λοσοφίας (75) μεμαθηκότες. Η τανοητέον δὲ καὶ, ὅτι οὐ παραφθείρεται ὁ περὶ ἀνεξικακίας τους ὑπὸ τῆς τῶν λέξεων εὐτελείας· ἀλλὰ καὶ ἐν τούτῳ συκοφαντεῖ τὸν λόγον ὁ Κέλσος λέγων· Ἀλλὰ τῶνδε μὲν πέρι καὶ ἄλλων, ὅσα παραφθείρουσιν, ἀρκείτω τὰ εἰ ρημένα· καὶ ὅτῳ φίλον ἐπὶ πλέον τι αὐτῶν ζητείν, εἴσεται. σι· Στῶμεν δ' ἐκεῖθεν· Οὐκ ἀνέχονται νεὼς ὁρῶν τες, καὶ βωμούς, καὶ ἀγάλματα. Οὐδὲ γὰρ Σκε θαι τοῦτο, οὐδὲ Λιβύων οἱ Νομάδες, οὐδὲ Σῆρες ἂν λόγος, ἵνα καὶ τοῦτο δοθῇ. ἵνα δοθῇ. Αἰγυπτιάζοντας ἢ τοὺς Συριάζοντας ὠφελεῖν ὑγιέσιν δόγμασιν ἐβούλετο, ἢ Ελλην μὲν ὡς μὴ δύνα- σθαι. οὕτως ή προνοησαμένη θεία φύσις. οἱ ἄθεοι, οὐδ' ἄλλα ἔθνη τὰ δυσαγέστατα καὶ ἀντ· ἀνθρώπων. πολὺν τοῦ αὐτό δεν ἐμφαινομένου βαθύτερον. κατά τὴν ἀναλογίαν. κατὰ τὴν ἀνά- λόγου. πρὸς τῆς σεμνῆς Ἑλλήνων φιλοσοφίας. ORIGENIS cum eo spectet rationabilis cibus, si sic loqui fas A est, ut patientem et mansuetum faciat eum qui ipso vescitur, quomodo sermo ille non esset melius ap- paratus, cujus virtute multi patientes et mansueti redduntur aut in illis virtutibus progressus faciunt, quam ille qui paucos admodum et facile numerabiles patientes et mites efficit, ut dein vel paucos effici. Quemadmodum enim si quis Græcus Ægyptios aut Syros doginalibus juvare vellet, ante omnia discere curaret futurorum auditorum linguam, et barbare, ut Græci dicunt, loqui mallet ad virtutem Ægyptiis et Syris persuadendam, quam, servata propria lingua nihil Ægyptiis aut Syris prodesse; sic divina natura, cum Græcis non eruditione claris tantum, sed etiam reliquis provideret, se ignorantiæ multitudinis al- temperavit ; ut consuelis utens verbis ad audiendum alliceret imperitum vulgus, quod post istam intro- ductionem facile posset etiam altiora sensa in Scri- pturis occultata intellectu assequi. Etenim vel homini e vulgo Scripturas legenti manifestum fit, multa in iis esse altioris sententiæ quam quæ primum de- prehenditur, si modo illis perscrutandis nos dedi- mus, et altiorem illam sententiam eo eviden- tiorem fieri, quo plus operæ ac studii in ea exquirenda impenditur. videtur, dixit Jesus: Percutienti te in maxillam, præbe illi et alteram; et ei qui vult tecum judicio con- tendere et tunicam tuam tollere, dimitte et pallium se, plus utilitatis ad vitam attulisse, sic enuntiatum, quam idem in Critone dictum a Platone, quem ne- dum intelligere possint idiote, vix illum intelligunt ii qui, liberalibus disciplinis instructi, ad celebrein Græcorum philosophiam accedunt. Consideranduin pra:terea præceptum de patientia humilibus verbis uon depravari; proinde meram esse Celsi calumniam quod ait: Sed de iis et aliis, quæ depravant, hæc sufficiant. Quisquis plura desideraverit, facile ipse cognoscet. C Nunc ad alia. Ferre non possunt templa, aras, simulacra. Sed neque Scythæ, neque Nomades in Libya, neque Seres nullius dei cultores, neque gen- D tes aliæ impiæ et barbaræ. In hac Persas versari Matth. v, 39, 40. sed melius Philocalia ut in nostro textu. Infra cadem Philocalia, Hoeschel. et Spencer., at Philocalia rectius ut in no- stro texin. flaschel. et Spencer., Paulo post Philoc., tanilumn in schelius autem et Spencerus, Paulo post. Philoc., Ηoeschel. et Spencer., Lectionem Philocalia utpote meliorem in textu nostro sequi mur. 61. Fx his efficitur id quod rusticius, ut Celso 62. Age nunc, videamus quæ sequuntur. Sic ille: Φέρε δὲ, ἴδωμεν καὶ τὰ ἑξῆς, ἐν οἷς ταῦτά φτ (70) Maschel. et Spencer., συσκευασάμενος εἴη (71) Harschel. et Spencer., ὥσπερ δὲ εἰ ὁ τοὺς (72) Philoc., η Ἕλλην μένων μηδὲν δύνασθαι. (73) ῾Ελλήνων. Aut delendum videtur aut ma- (74) Πολλὰ βαθύτερον, etc. Ita Philocalia. Ha (75) fleschelius in textu, μόνης οἱ τὰ ἐγκύκλιο
PG 11:1517ἀκολουθεῖ γὰρ τῷ λόγῳ καὶ τὰ ἁμαρτανόμενα καὶ πάντα τὰ ἀπὸ κακίας κατὰ γνώμην διοικεῖσθαι τοῦ θεοῦ, ὅπερ οὐ ταὐτόν ἐστι τῷ οὐ κωλύοντος τοῦ θεοῦ γίνεσθαι· εἰ δὲ καὶ κυρίως τις ἀκούοι τοῦ διοικεῖσθαι, διοικεῖσθαι μὲν λέγει τὰ ἀπὸ κακίας διοικούμενα δηλονότι πάντα κατὰ γνώμην διοικεῖται τοῦ θεοῦ, καὶ οὐ παρανομεῖ εἰς τὴν διοίκησιν τοῦ θεοῦ πᾶς ἁμαρτάνων. Τὸ δ’ ὅμοιον καὶ περὶ προνοίας διασταλτέον καὶ λεκτέον ὅτι τὸ πᾶσα ἐξ ἐκείνου πρόνοια σημαίνει μέν τι ἀληθές, ὅτε ἡ πρόνοια σπουδαῖόν ἐστιν· εἰ δ’ ἁπαξαπλῶς πάντα τὰ γινόμενα [κατὰ] πρόνοιαν εἶναι φήσομεν, κἂν κακῶς τι γίνηται, ψεῦδος ἔσται τὸ πᾶσα ἐξ ἐκείνου πρόνοια· εἰ μὴ ἄρα καὶ τὰ κατ’ ἐπακολούθησιν τῶν ἐκ προνοίας θεοῦ λέγοι τις εἶναι ἐκ προνοίας θεοῦ. Ἀποφαίνεται δὲ καὶ ὅ τι περ ἂν ᾖ ἐν τοῖς ὅλοις, εἴτε θεοῦ ἔργον εἴτ’ ἀγγέλων εἴτε ἄλλων δαιμόνων εἴτε ἡρώων, πάντα ταῦτα ἔχει νόμον ἐκ τοῦ μεγίστου θεοῦ, καὶ οὐκ ἀληθῆ γε λόγον ἀποφαίνεται. Οὐδὲ γὰρ τὰ παρανομοῦντα ἑπόμενα νόμῳ τῷ ἀπὸ μεγίστου θεοῦ παρανομεῖ. Παρανομεῖν δὲ ὁ λόγος δείκνυσιν οὐ μόνον ἀνθρώπους φαύλους ἀλλὰ καὶ τοὺς φαύλους δαίμονας καὶ τοὺς φαύλους ἀγγέλους.
Φαύλους δὲ δαίμονας οὐ μόνοι λέγομεν ἡμεῖς ἀλλὰ καὶ σχεδὸν πάντες, ὅσοι δαίμονας τιθέασιν εἶναι. Οὐ πάντα οὖν ἔχει νόμον ἐκ τοῦ μεγίστου θεοῦ. Ὅσα γὰρ παρ’ ἰδίαν ἀπροσεξίαν, κακίαν ἢ πονηρίαν ἢ ἄγνοιαν τῶν καλῶν, ἀποπέπτωκε τοῦ θείου νόμου, οὐκ ἔχει τὸν νόμον τοῦ θεοῦ ἀλλ’ ἵνα ὀνομάσω καινῷ ὀνόματι καὶ τῷ κατὰ τὴν γραφήν, τὸν νόμον ἔχει τῆς ἁμαρτίας. Κατὰ μὲν οὖν τοὺς πολλοὺς τῶν τιθέντων εἶναι δαίμονας καὶ οἱ φαῦλοι δαίμονες οὐκ ἔχουσι τὸν ἀπὸ τοῦ θεοῦ νόμον ἀλλὰ παρανομοῦσι· κατὰ δὲ ἡμᾶς πάντες δαίμονες ἀποπεσόντες τῆς ἐπὶ τὸ ἀγαθὸν ὁδοῦ, πρότερον οὐκ ὄντες δαίμονες· καὶ ἔστιν εἶδος τῶν ἐκπεσόντων θεοῦ τὸ τῶν δαιμόνων. Διόπερ οὐ χρὴ θεραπεύειν δαίμονας ὅστις σέβει θεόν. Δηλοῦται δὲ τὰ περὶ τοὺς δαίμονας καὶ ἐκ τῶν καλούντων δαίμονας ἐπὶ τοῖς ὀνομαζομένοις φίλτροις ἢ μισήθροις ἢ ἐπὶ κωλύσεσι πράξεων ἢ ἄλλων τοιούτων μυρίων· ἅπερ ποιοῦσιν οἱ δι’ ἐπῳδῶν καὶ μαγγανειῶν μεμαθηκότες καλεῖν καὶ ἐπάγεσθαι δαίμονας ἐφ’ ἃ βούλονται. Διόπερ ἡ πάντων δαιμόνων θεραπεία ἀλλοτρία ἡμῶν ἐστι, τῶν σεβόντων τὸν ἐπὶ πᾶσι θεόν. Καὶ θεραπεία δαιμόνων ἐστὶν ἡ θεραπεία τῶν νομιζομένων θεῶν·
PG 11:1519Πάντες γὰρ οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν δαιμόνια. Δῆλον δὲ τοῦτο καὶ ἐκ τοῦ εἰς τὰ δοκοῦντα ἐνεργέστερα τῶν νομιζομένων ἱερῶν κατακλήσεις περιέργους γεγονέναι καὶ κατὰ τὰς ἀρχὰς τῆς ἱδρύσεως τῶν τοιῶνδε ξοάνων καὶ νεῶν, ἅστινας κατακλήσεις οἱ τῇ τῶν δαιμόνων διὰ μαγγανειῶν θεραπείᾳ σχολάζοντες πεποίηνται. Διὸ δέδοκται ἡμῖν φεύγειν ὡς ὄλεθρον τὴν τῶν δαιμόνων θεραπείαν· δαιμόνων δὲ θεραπείαν εἶναί φαμεν πᾶσαν τὴν νομιζομένην παρ’ Ἕλλησι παρὰ βωμοῖς καὶ ἀγάλμασι καὶ ναοῖς θεῶν θρησκείαν.
τῷ εἴξαντι μιᾷ τῇ τοῦ μοιχεύειν ἡδονῇ, και ἔσθ' ὅπ Β φυλακάς, ἢ φυγάς, ἢ θανάτους· πολλάκις δὲ τμ τούτων καὶ κινδύνους, κατὰ τὸ ἐπιτηρεῖν τὴν τοῦ ἀν δρὸς ἔξοδον ἀπὸ τῆς οἰκίας καὶ τῶν τὰ ἐκείνου φε νούντων· ὡς εἰ καθ᾽ ὑπόθεσιν μοιχεύοντα οἷόν τ' ήν λαθεῖν καὶ τὸν ἄνδρα τῆς γυναικὸς, καὶ τοὺς οἰκείος πάντας αὐτοῦ, καὶ τοὺς παρ' οἷς τις ἐκ τοῦ μοιχεύει ἀδοξεῖ· κἂν ἐμοίχευσε διὰ τὴν ἡδονὴν ὁ Ἐπικούρειος. Εἰ δὲ καὶ ὁ ἰδιώτης ποτέ, παρόν μοιχεύσιν, οὐ μοι χεύει, εὑρεθείη ἂν ἐνίοτε διὰ τὸν ἐνεστῶτα ἐκ τοῦ ν μου φόβον καὶ τὰς κολάσεις μὴ μοιχεύων, καὶ οὐ διὰ τὸ θηρᾶσθαι πλείονας ἡδονὰς ὁ τοιοῦτος ἀπέχον' ἐν τοῦ μοιχεύειν. Ορᾷς οὖν, ὅτι τὸ ἓν εἶναι νομ ζόμενον ἔργον, ἡ τῆς μοιχείας ἀποδοχή (81), παρά τὰς προθέσεις τῶν ἀπεχομένων οὐ ταυτόν, ἀλλὰ διά φορον γίνεται· ἢ γὰρ ἀπὸ ὑγιῶν δογμάτων, ἢ ἀπὸ μοχθηρῶν καὶ ἀσεβεστάτων τῶν ἐν τῷ Επιχωρεί ἢ τῷ τοιῷδ' ἰδιώτῃ. Ὥσπερ οὖν τὸ ἓν τοῦτο πράγμα, ἡ τῆς μα χείας ἀποχὴ, ἓν εἶναι δοκοῦσα, πολλὰ ἁλίσκεται τυγχάνουσα παρὰ τὰ διάφορα δόγματα καὶ τὰς προ θέσεις· οὕτω καὶ τῶν μὴ ἀνεχομένων παρὰ βωμές, καὶ ναοῖς, καὶ ἀγάλμασι σέβειν τὸ θεῖον, Σκύθαι μὲν. ἢ Λιβύων οἱ Νομάδες, ἢ Σῆρες οἱ ἄθεοι, ἢ Πέρσας, ἀπὸ δογμάτων τοῦτο πράττουσιν ἄλλων ἢ ὧν Χριστια νοὶ καὶ Ἰουδαῖοι οὐκ ἀνέχονται τῆς τοιαύτης υπο λαμβανομένης εἰς τὸ θεῖον θεραπείας. Οὐδεὶς ἐκείνων, διὰ τὸ ἐκκλίνειν καὶ κατασπᾷν (83) και κατάγειν τὴν περὶ τὸ θεῖον θρησκείαν ἐπὶ τὴν τοιαύτην ύλην ούτωσὶ ἐσχηματισμένην, οὐκ ἀνέχεται βωμῶν καὶ ὅτι τοιοίσδε παρακαθέζονται σχήμασι καὶ χωρία, ἤτοι ὑπό τινων μαγγανειών κατακλιθέντες (83), ή και ἄλλως δυνηθέντες προκαταλαβεῖν ἑαυτοῖς τόπους, ἐν οἷς τῆς τῶν θυομένων ἀποφορᾶς λίχνως μεταλαμβά νοντες παράνομον ἡδονὴν καὶ παρανόμως θηράτων ται (84). Χριστιανοὶ δὲ καὶ Ἰουδαῖοι διὰ τὸν Κύρια τὸν Θεόν σου φοβηθήσῃ (85), καὶ αὐτῷ μόνῳ 10- τρεύσεις· καὶ διὰ τὸ, Οὐκ ἔσονταί σοι θεοὶ ἕτεροι πλὴν ἐμοῦ· καὶ, Οὐ ποιήσεις σεαυτῷ εἰδωλετ, οὐδὲ πᾶν ὁμοίωμα, ὅσα ἐν τῷ οὐρανῷ ἄνω καὶ ὅσα ἐν τῇ γῇ κάτω, καὶ ὅσα ἐν τῷ ὕδατι ὑποκάτω τῆς γῆς, οὐ προσκυνήσεις αὐτοῖς, οὐδὲ μὴ λατρεύσεις αὐτοῖς· καὶ διὰ τὸν Κύριον τὸν Θεόν σου προσκι νήσεις, καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις, καὶ ἄλλες πλείονα τούτοις παραπλήσια, οὐ μόνον ἐκτρέπονται νεώς, καὶ βωμοὺς, καὶ ἀγάλματα, ἀλλὰ καὶ ἐπὶ τὰ ἀγαλμάτων· οὐδὲ διὰ τὸ διειληφέναι περὶ δαιμόνων, ἀποθνήσκειν, ὅτε δεῖ, ἑτοίμως ἔρχονται ὑπὲρ τοῦ μὴ μολῦναι τὴν περὶ τοῦ Θεοῦ τῶν ὅλων ὑπόληψιν δε τινος τοιούτου παρανομήματος. 61. σε θανάτους, ὑπομένει, τῶν τὰ ἐκείνου φρονούντων, τῶν τὰ ἐκείνου φρουρούντων. τό. ληθέντες. σωται. παρανόμους θηράσονται. κυνήσεις, υἱ οὐδὲ τῶν ὁμοίωμα. οὐδὲ παντὸς ὁμοίωμα. ὅσα ἐν τῷ ὕδατα. ὅσα ἐν τοῖς ὕδασι. οὐδὲ μὴ λατρεύσεις. οὐδὲ μὴ λατρεύσης. ORIGENIS qualia sunt carcer, fuga, mors, spe etiam ante A illas pœnas et pericula, dum observat mariti et aliorum qui illi favent, e domo exitum; ita ut si supponas adulterum marito, domesticis ejus, illis- que apud quos ob hujusmodi facinus male audiret, latere posse, etiam Epicureus voluptatis causa perpetraret adulterium. Ad idiotam quod attinet, siquando, cum adulterii bella est occasio, sibi ab adulterio temperat, in causa est plerumque non plurium voluptatum captatio, sed legum supplicio rumque metus. Vides igitur factum, quod unum videtur, cujusmodi est adulterii abstinentia, non idem tamen, sed diversum fieri pro diversis homi- num voluntatibus, quæ vel a sanis vel ab improbis et impiis oriuntur principiis, cujusmodi sunt in Epicureo aut illo idiota. abstinentia scilicet adulterii, licet videatur esse unum, deprehenlitur tamen esse multiples, prout diversa sunt dogmata et voluntates ; ita qui in aris, in templis, in simulacris colere divinitatem non sustinent, ut Scythæ, Nomades in Libya, Seres quibus deus non est, Persæ, ad respuendam illum cultum aliis dogmatis moventur, ac illis, quibus Christiani et Judaei recusant hujusmodi cultu pro- sequi divinitatem. Nemo enim illorum odio habet aras el simulacra, quod cultum divinitatis deprie mere et in materiam illo modo elaboratam trans- C ferre vereatur; neque quod putet damones insi " dere in quibusdam simulacris et locis, ubi magicis carminibus retineantur; aut posse aliis modis quæ- dam loca occupare in quibus victimarum nidore pasti illicitam illicite voluptatem venentur. Sed Judæi et Christiani propter istud : Dominum Deum tuum timebis, et illi soli servies "; itein propter istud : Non erunt tibi dii alii præter me; et : Non facies tibi idolum, neque omnem similitudinem quæ est in cœlo desuper, et quæ in terra deorsum, el quie in aquis sub terra deorsum; non adorabis ea, neque coles ; et propter hoc : Dominum Deum tuum adorabis, et ilii soli servies ", et propter alia plura similia, non solum templa, aras et simulacra abo- minantur, sed etiam parati sunt mori ubi se dede- p rit occasio, ut suam Dei summi notionem ab aliqua ejusmodi impietate intaminatain servent. Deut. vi, 13. Exod. xx, 3, 4. Matth. 1, 10. editi, retineatur, aliquid deerit post verbi gralia vel quid simile. Infra pro forte legendum tio numeri sequentis. videtur in Libb. editi : Matih. 1, 10, et infra Hoschehius et Spencerus. Paulo post iidem codd. mss. Libb. editi, Paul infra Harschelius et Spencerus, Vulgata Biblia, Μor codex Vari- camus, Hoeschel. et Spencer., 64. Quemadmodum igitur unum illud factum, (81) Αποδοχή. Onnino legendumn ἀποχή, ut iui- (82) Καὶ κατασπᾷν. Boberello και mutandum (83) Κατακλιθέντες. Mallet Bolerellus, κατακη (84) Codd. Reg. et Basileensis, παρανόμως θηρά (85) Φοβηθήσῃ. Cod. Reg. et Basileensis, προς
Δεῖται δὲ καὶ εἰς τὸ τέτακται δὲ ἐφ’ ἑκάστῳ δύναμιν λαχὼν τοῦ μεγίστου θεοῦ ὅστις ἠξίωται οὑτινοσοῦν ἔργου πάνυ βαθυτέρας ἐπιστήμης καὶ δυναμένης παραστῆσαι, πότερόν ποτε ὡς οἱ δήμιοι ἐν ταῖς πόλεσι καὶ οἱ τεταγμένοι ἐπὶ τῶν σκυθρωπῶν μὲν ἀναγκαίων δὲ ἐν ταῖς πολιτείαις πραγμάτων οὕτως εἰσὶ τεταγμένοι μοχθηροὶ δαίμονες ἐπί τινων ὑπὸ τοῦ διοικοῦντος τὰ ὅλα λόγου θεοῦ, ἢ ὥσπερ οἱ ἐν ταῖς ἐρημίαις λῃστεύοντες καὶ ἕνα τινὰ προστησάμενοι ἄρχειν αὐτῶν οὕτως οἱ δαίμονες οἱονεὶ κατὰ τόπους τῆς γῆς συστήματα γενόμενοι ἄρχοντά τινα ἑαυτοῖς πεποιήκασι, τὸν ἡγησόμενον αὐτῶν εἰς τὰς πράξεις, ἃς εἵλαντο ὑπὲρ τοῦ κλέπτειν καὶ λῃστεύειν ἀνθρώπων ψυχάς.
τῷ εἴξαντι μιᾷ τῇ τοῦ μοιχεύειν ἡδονῇ, και ἔσθ' ὅπ Β φυλακάς, ἢ φυγάς, ἢ θανάτους· πολλάκις δὲ τμ τούτων καὶ κινδύνους, κατὰ τὸ ἐπιτηρεῖν τὴν τοῦ ἀν δρὸς ἔξοδον ἀπὸ τῆς οἰκίας καὶ τῶν τὰ ἐκείνου φε νούντων· ὡς εἰ καθ᾽ ὑπόθεσιν μοιχεύοντα οἷόν τ' ήν λαθεῖν καὶ τὸν ἄνδρα τῆς γυναικὸς, καὶ τοὺς οἰκείος πάντας αὐτοῦ, καὶ τοὺς παρ' οἷς τις ἐκ τοῦ μοιχεύει ἀδοξεῖ· κἂν ἐμοίχευσε διὰ τὴν ἡδονὴν ὁ Ἐπικούρειος. Εἰ δὲ καὶ ὁ ἰδιώτης ποτέ, παρόν μοιχεύσιν, οὐ μοι χεύει, εὑρεθείη ἂν ἐνίοτε διὰ τὸν ἐνεστῶτα ἐκ τοῦ ν μου φόβον καὶ τὰς κολάσεις μὴ μοιχεύων, καὶ οὐ διὰ τὸ θηρᾶσθαι πλείονας ἡδονὰς ὁ τοιοῦτος ἀπέχον' ἐν τοῦ μοιχεύειν. Ορᾷς οὖν, ὅτι τὸ ἓν εἶναι νομ ζόμενον ἔργον, ἡ τῆς μοιχείας ἀποδοχή (81), παρά τὰς προθέσεις τῶν ἀπεχομένων οὐ ταυτόν, ἀλλὰ διά φορον γίνεται· ἢ γὰρ ἀπὸ ὑγιῶν δογμάτων, ἢ ἀπὸ μοχθηρῶν καὶ ἀσεβεστάτων τῶν ἐν τῷ Επιχωρεί ἢ τῷ τοιῷδ' ἰδιώτῃ. Ὥσπερ οὖν τὸ ἓν τοῦτο πράγμα, ἡ τῆς μα χείας ἀποχὴ, ἓν εἶναι δοκοῦσα, πολλὰ ἁλίσκεται τυγχάνουσα παρὰ τὰ διάφορα δόγματα καὶ τὰς προ θέσεις· οὕτω καὶ τῶν μὴ ἀνεχομένων παρὰ βωμές, καὶ ναοῖς, καὶ ἀγάλμασι σέβειν τὸ θεῖον, Σκύθαι μὲν. ἢ Λιβύων οἱ Νομάδες, ἢ Σῆρες οἱ ἄθεοι, ἢ Πέρσας, ἀπὸ δογμάτων τοῦτο πράττουσιν ἄλλων ἢ ὧν Χριστια νοὶ καὶ Ἰουδαῖοι οὐκ ἀνέχονται τῆς τοιαύτης υπο λαμβανομένης εἰς τὸ θεῖον θεραπείας. Οὐδεὶς ἐκείνων, διὰ τὸ ἐκκλίνειν καὶ κατασπᾷν (83) και κατάγειν τὴν περὶ τὸ θεῖον θρησκείαν ἐπὶ τὴν τοιαύτην ύλην ούτωσὶ ἐσχηματισμένην, οὐκ ἀνέχεται βωμῶν καὶ ὅτι τοιοίσδε παρακαθέζονται σχήμασι καὶ χωρία, ἤτοι ὑπό τινων μαγγανειών κατακλιθέντες (83), ή και ἄλλως δυνηθέντες προκαταλαβεῖν ἑαυτοῖς τόπους, ἐν οἷς τῆς τῶν θυομένων ἀποφορᾶς λίχνως μεταλαμβά νοντες παράνομον ἡδονὴν καὶ παρανόμως θηράτων ται (84). Χριστιανοὶ δὲ καὶ Ἰουδαῖοι διὰ τὸν Κύρια τὸν Θεόν σου φοβηθήσῃ (85), καὶ αὐτῷ μόνῳ 10- τρεύσεις· καὶ διὰ τὸ, Οὐκ ἔσονταί σοι θεοὶ ἕτεροι πλὴν ἐμοῦ· καὶ, Οὐ ποιήσεις σεαυτῷ εἰδωλετ, οὐδὲ πᾶν ὁμοίωμα, ὅσα ἐν τῷ οὐρανῷ ἄνω καὶ ὅσα ἐν τῇ γῇ κάτω, καὶ ὅσα ἐν τῷ ὕδατι ὑποκάτω τῆς γῆς, οὐ προσκυνήσεις αὐτοῖς, οὐδὲ μὴ λατρεύσεις αὐτοῖς· καὶ διὰ τὸν Κύριον τὸν Θεόν σου προσκι νήσεις, καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις, καὶ ἄλλες πλείονα τούτοις παραπλήσια, οὐ μόνον ἐκτρέπονται νεώς, καὶ βωμοὺς, καὶ ἀγάλματα, ἀλλὰ καὶ ἐπὶ τὰ ἀγαλμάτων· οὐδὲ διὰ τὸ διειληφέναι περὶ δαιμόνων, ἀποθνήσκειν, ὅτε δεῖ, ἑτοίμως ἔρχονται ὑπὲρ τοῦ μὴ μολῦναι τὴν περὶ τοῦ Θεοῦ τῶν ὅλων ὑπόληψιν δε τινος τοιούτου παρανομήματος. 61. σε θανάτους, ὑπομένει, τῶν τὰ ἐκείνου φρονούντων, τῶν τὰ ἐκείνου φρουρούντων. τό. ληθέντες. σωται. παρανόμους θηράσονται. κυνήσεις, υἱ οὐδὲ τῶν ὁμοίωμα. οὐδὲ παντὸς ὁμοίωμα. ὅσα ἐν τῷ ὕδατα. ὅσα ἐν τοῖς ὕδασι. οὐδὲ μὴ λατρεύσεις. οὐδὲ μὴ λατρεύσης. ORIGENIS qualia sunt carcer, fuga, mors, spe etiam ante A illas pœnas et pericula, dum observat mariti et aliorum qui illi favent, e domo exitum; ita ut si supponas adulterum marito, domesticis ejus, illis- que apud quos ob hujusmodi facinus male audiret, latere posse, etiam Epicureus voluptatis causa perpetraret adulterium. Ad idiotam quod attinet, siquando, cum adulterii bella est occasio, sibi ab adulterio temperat, in causa est plerumque non plurium voluptatum captatio, sed legum supplicio rumque metus. Vides igitur factum, quod unum videtur, cujusmodi est adulterii abstinentia, non idem tamen, sed diversum fieri pro diversis homi- num voluntatibus, quæ vel a sanis vel ab improbis et impiis oriuntur principiis, cujusmodi sunt in Epicureo aut illo idiota. abstinentia scilicet adulterii, licet videatur esse unum, deprehenlitur tamen esse multiples, prout diversa sunt dogmata et voluntates ; ita qui in aris, in templis, in simulacris colere divinitatem non sustinent, ut Scythæ, Nomades in Libya, Seres quibus deus non est, Persæ, ad respuendam illum cultum aliis dogmatis moventur, ac illis, quibus Christiani et Judaei recusant hujusmodi cultu pro- sequi divinitatem. Nemo enim illorum odio habet aras el simulacra, quod cultum divinitatis deprie mere et in materiam illo modo elaboratam trans- C ferre vereatur; neque quod putet damones insi " dere in quibusdam simulacris et locis, ubi magicis carminibus retineantur; aut posse aliis modis quæ- dam loca occupare in quibus victimarum nidore pasti illicitam illicite voluptatem venentur. Sed Judæi et Christiani propter istud : Dominum Deum tuum timebis, et illi soli servies "; itein propter istud : Non erunt tibi dii alii præter me; et : Non facies tibi idolum, neque omnem similitudinem quæ est in cœlo desuper, et quæ in terra deorsum, el quie in aquis sub terra deorsum; non adorabis ea, neque coles ; et propter hoc : Dominum Deum tuum adorabis, et ilii soli servies ", et propter alia plura similia, non solum templa, aras et simulacra abo- minantur, sed etiam parati sunt mori ubi se dede- p rit occasio, ut suam Dei summi notionem ab aliqua ejusmodi impietate intaminatain servent. Deut. vi, 13. Exod. xx, 3, 4. Matth. 1, 10. editi, retineatur, aliquid deerit post verbi gralia vel quid simile. Infra pro forte legendum tio numeri sequentis. videtur in Libb. editi : Matih. 1, 10, et infra Hoschehius et Spencerus. Paulo post iidem codd. mss. Libb. editi, Paul infra Harschelius et Spencerus, Vulgata Biblia, Μor codex Vari- camus, Hoeschel. et Spencer., 64. Quemadmodum igitur unum illud factum, (81) Αποδοχή. Onnino legendumn ἀποχή, ut iui- (82) Καὶ κατασπᾷν. Boberello και mutandum (83) Κατακλιθέντες. Mallet Bolerellus, κατακη (84) Codd. Reg. et Basileensis, παρανόμως θηρά (85) Φοβηθήσῃ. Cod. Reg. et Basileensis, προς
Χρεία δὲ τῷ μέλλοντι εἰς ταῦτα λέγειν καλῶς, ἵνα περὶ Χριστιανῶν ἀπολογήσηται, ἐκτρεπομένων ἄλλο τι σέβειν παρὰ τὸν ἐπὶ πᾶσι θεὸν καὶ τὸν πρωτότοκον πάσης κτίσεως λόγον αὐτοῦ, διηγήσασθαι καὶ τὸ Πάντες, ὅσοι ἦλθον πρὸ ἐμοῦ, κλέπται εἰσὶ καὶ λῃσταί, καὶ οὐκ ἤκουσεν αὐτῶν τὰ πρόβατα καὶ τὸ Ὁ κλέπτης οὐκ ἔρχεται, εἰ μὴ ἵνα κλέψῃ καὶ θύσῃ καὶ ἀπολέσῃ, καὶ εἴ τι ἄλλο τούτοις εἴρηται παραπλήσιον ἐν τοῖς ἱεροῖς γράμμασιν, ὥσπερ καὶ τὸ Ἰδοὺ δέδωκα ὑμῖν ἐξουσίαν πατεῖν ἐπάνω ὄφεων καὶ σκορπίων καὶ ἐπὶ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ, καὶ οὐδὲν ὑμᾶς οὐ μὴ ἀδικήσῃ καὶ τὸ Ἐπ’ ἀσπίδα καὶ βασιλίσκον ἐπιβήσῃ καὶ καταπατήσεις λέοντα καὶ δράκοντα. Ἀλλ’ οὐδαμῶς ᾔδει ταῦτα ὁ Κέλσος· εἰ γὰρ ᾔδει, οὐκ ἂν εἶπε· Καὶ ὅ τι περ ἂν ᾖ ἐν τοῖς ὅλοις, εἴτε θεοῦ ἔργον εἴτ’ ἀγγέλων εἴτ’ ἄλλων δαιμόνων εἴτε ἡρώων, ταῦτ’ ἔχει νόμον ἐκ τοῦ μεγίστου θεοῦ, τέτακται δὲ ἐφ’ ἑκάστῳ δύναμιν λαχὼν ὅστις ἠξίωται; Τοῦτον οὖν τὸν ἐκεῖθεν ἐξουσίας τετυχηκότα οὐ θεραπεύσει δικαίως ὁ σέβων τὸν θεόν; Τούτοις δ’ ἐπιφέρει τὸ οὐ γὰρ οἷόν τε δουλεύειν τὸν αὐτὸν πλείοσι κυρίοις·
τῷ εἴξαντι μιᾷ τῇ τοῦ μοιχεύειν ἡδονῇ, και ἔσθ' ὅπ Β φυλακάς, ἢ φυγάς, ἢ θανάτους· πολλάκις δὲ τμ τούτων καὶ κινδύνους, κατὰ τὸ ἐπιτηρεῖν τὴν τοῦ ἀν δρὸς ἔξοδον ἀπὸ τῆς οἰκίας καὶ τῶν τὰ ἐκείνου φε νούντων· ὡς εἰ καθ᾽ ὑπόθεσιν μοιχεύοντα οἷόν τ' ήν λαθεῖν καὶ τὸν ἄνδρα τῆς γυναικὸς, καὶ τοὺς οἰκείος πάντας αὐτοῦ, καὶ τοὺς παρ' οἷς τις ἐκ τοῦ μοιχεύει ἀδοξεῖ· κἂν ἐμοίχευσε διὰ τὴν ἡδονὴν ὁ Ἐπικούρειος. Εἰ δὲ καὶ ὁ ἰδιώτης ποτέ, παρόν μοιχεύσιν, οὐ μοι χεύει, εὑρεθείη ἂν ἐνίοτε διὰ τὸν ἐνεστῶτα ἐκ τοῦ ν μου φόβον καὶ τὰς κολάσεις μὴ μοιχεύων, καὶ οὐ διὰ τὸ θηρᾶσθαι πλείονας ἡδονὰς ὁ τοιοῦτος ἀπέχον' ἐν τοῦ μοιχεύειν. Ορᾷς οὖν, ὅτι τὸ ἓν εἶναι νομ ζόμενον ἔργον, ἡ τῆς μοιχείας ἀποδοχή (81), παρά τὰς προθέσεις τῶν ἀπεχομένων οὐ ταυτόν, ἀλλὰ διά φορον γίνεται· ἢ γὰρ ἀπὸ ὑγιῶν δογμάτων, ἢ ἀπὸ μοχθηρῶν καὶ ἀσεβεστάτων τῶν ἐν τῷ Επιχωρεί ἢ τῷ τοιῷδ' ἰδιώτῃ. Ὥσπερ οὖν τὸ ἓν τοῦτο πράγμα, ἡ τῆς μα χείας ἀποχὴ, ἓν εἶναι δοκοῦσα, πολλὰ ἁλίσκεται τυγχάνουσα παρὰ τὰ διάφορα δόγματα καὶ τὰς προ θέσεις· οὕτω καὶ τῶν μὴ ἀνεχομένων παρὰ βωμές, καὶ ναοῖς, καὶ ἀγάλμασι σέβειν τὸ θεῖον, Σκύθαι μὲν. ἢ Λιβύων οἱ Νομάδες, ἢ Σῆρες οἱ ἄθεοι, ἢ Πέρσας, ἀπὸ δογμάτων τοῦτο πράττουσιν ἄλλων ἢ ὧν Χριστια νοὶ καὶ Ἰουδαῖοι οὐκ ἀνέχονται τῆς τοιαύτης υπο λαμβανομένης εἰς τὸ θεῖον θεραπείας. Οὐδεὶς ἐκείνων, διὰ τὸ ἐκκλίνειν καὶ κατασπᾷν (83) και κατάγειν τὴν περὶ τὸ θεῖον θρησκείαν ἐπὶ τὴν τοιαύτην ύλην ούτωσὶ ἐσχηματισμένην, οὐκ ἀνέχεται βωμῶν καὶ ὅτι τοιοίσδε παρακαθέζονται σχήμασι καὶ χωρία, ἤτοι ὑπό τινων μαγγανειών κατακλιθέντες (83), ή και ἄλλως δυνηθέντες προκαταλαβεῖν ἑαυτοῖς τόπους, ἐν οἷς τῆς τῶν θυομένων ἀποφορᾶς λίχνως μεταλαμβά νοντες παράνομον ἡδονὴν καὶ παρανόμως θηράτων ται (84). Χριστιανοὶ δὲ καὶ Ἰουδαῖοι διὰ τὸν Κύρια τὸν Θεόν σου φοβηθήσῃ (85), καὶ αὐτῷ μόνῳ 10- τρεύσεις· καὶ διὰ τὸ, Οὐκ ἔσονταί σοι θεοὶ ἕτεροι πλὴν ἐμοῦ· καὶ, Οὐ ποιήσεις σεαυτῷ εἰδωλετ, οὐδὲ πᾶν ὁμοίωμα, ὅσα ἐν τῷ οὐρανῷ ἄνω καὶ ὅσα ἐν τῇ γῇ κάτω, καὶ ὅσα ἐν τῷ ὕδατι ὑποκάτω τῆς γῆς, οὐ προσκυνήσεις αὐτοῖς, οὐδὲ μὴ λατρεύσεις αὐτοῖς· καὶ διὰ τὸν Κύριον τὸν Θεόν σου προσκι νήσεις, καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις, καὶ ἄλλες πλείονα τούτοις παραπλήσια, οὐ μόνον ἐκτρέπονται νεώς, καὶ βωμοὺς, καὶ ἀγάλματα, ἀλλὰ καὶ ἐπὶ τὰ ἀγαλμάτων· οὐδὲ διὰ τὸ διειληφέναι περὶ δαιμόνων, ἀποθνήσκειν, ὅτε δεῖ, ἑτοίμως ἔρχονται ὑπὲρ τοῦ μὴ μολῦναι τὴν περὶ τοῦ Θεοῦ τῶν ὅλων ὑπόληψιν δε τινος τοιούτου παρανομήματος. 61. σε θανάτους, ὑπομένει, τῶν τὰ ἐκείνου φρονούντων, τῶν τὰ ἐκείνου φρουρούντων. τό. ληθέντες. σωται. παρανόμους θηράσονται. κυνήσεις, υἱ οὐδὲ τῶν ὁμοίωμα. οὐδὲ παντὸς ὁμοίωμα. ὅσα ἐν τῷ ὕδατα. ὅσα ἐν τοῖς ὕδασι. οὐδὲ μὴ λατρεύσεις. οὐδὲ μὴ λατρεύσης. ORIGENIS qualia sunt carcer, fuga, mors, spe etiam ante A illas pœnas et pericula, dum observat mariti et aliorum qui illi favent, e domo exitum; ita ut si supponas adulterum marito, domesticis ejus, illis- que apud quos ob hujusmodi facinus male audiret, latere posse, etiam Epicureus voluptatis causa perpetraret adulterium. Ad idiotam quod attinet, siquando, cum adulterii bella est occasio, sibi ab adulterio temperat, in causa est plerumque non plurium voluptatum captatio, sed legum supplicio rumque metus. Vides igitur factum, quod unum videtur, cujusmodi est adulterii abstinentia, non idem tamen, sed diversum fieri pro diversis homi- num voluntatibus, quæ vel a sanis vel ab improbis et impiis oriuntur principiis, cujusmodi sunt in Epicureo aut illo idiota. abstinentia scilicet adulterii, licet videatur esse unum, deprehenlitur tamen esse multiples, prout diversa sunt dogmata et voluntates ; ita qui in aris, in templis, in simulacris colere divinitatem non sustinent, ut Scythæ, Nomades in Libya, Seres quibus deus non est, Persæ, ad respuendam illum cultum aliis dogmatis moventur, ac illis, quibus Christiani et Judaei recusant hujusmodi cultu pro- sequi divinitatem. Nemo enim illorum odio habet aras el simulacra, quod cultum divinitatis deprie mere et in materiam illo modo elaboratam trans- C ferre vereatur; neque quod putet damones insi " dere in quibusdam simulacris et locis, ubi magicis carminibus retineantur; aut posse aliis modis quæ- dam loca occupare in quibus victimarum nidore pasti illicitam illicite voluptatem venentur. Sed Judæi et Christiani propter istud : Dominum Deum tuum timebis, et illi soli servies "; itein propter istud : Non erunt tibi dii alii præter me; et : Non facies tibi idolum, neque omnem similitudinem quæ est in cœlo desuper, et quæ in terra deorsum, el quie in aquis sub terra deorsum; non adorabis ea, neque coles ; et propter hoc : Dominum Deum tuum adorabis, et ilii soli servies ", et propter alia plura similia, non solum templa, aras et simulacra abo- minantur, sed etiam parati sunt mori ubi se dede- p rit occasio, ut suam Dei summi notionem ab aliqua ejusmodi impietate intaminatain servent. Deut. vi, 13. Exod. xx, 3, 4. Matth. 1, 10. editi, retineatur, aliquid deerit post verbi gralia vel quid simile. Infra pro forte legendum tio numeri sequentis. videtur in Libb. editi : Matih. 1, 10, et infra Hoschehius et Spencerus. Paulo post iidem codd. mss. Libb. editi, Paul infra Harschelius et Spencerus, Vulgata Biblia, Μor codex Vari- camus, Hoeschel. et Spencer., 64. Quemadmodum igitur unum illud factum, (81) Αποδοχή. Onnino legendumn ἀποχή, ut iui- (82) Καὶ κατασπᾷν. Boberello και mutandum (83) Κατακλιθέντες. Mallet Bolerellus, κατακη (84) Codd. Reg. et Basileensis, παρανόμως θηρά (85) Φοβηθήσῃ. Cod. Reg. et Basileensis, προς
PG 11:1521περὶ οὗ ἐν τῷ ἑξῆς βιβλίῳ διαληψόμεθα, ἅτε αὐτάρκη περιγραφὴν εἰληφότος τοῦ ἑβδόμου τόμου, πρὸς τὸ σύγγραμμα Κέλσου ἡμῖν γεγραμμένου. ΠΡΟΣ ΤΟΝ ΕΠΙΓΕΓΡΑΜΜΕΝΟΝ ΚΕΛΣΟΥ ΑΛΗΘΗ ΛΟΓΟΝ ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΤΟΜΟΣ ΟΓΔΟΟΣ Ἤδη ἔφθασα ἐπὶ τὸ συντελέσαι ἑπτὰ βιβλία, θέλω δὲ ἄρξασθαι καὶ ὀγδόου. Θεὸς δὲ καὶ ὁ μονογενὴς αὐτοῦ λόγος παρέσται ἡμῖν, ἵνα γενναίως μὲν τὰ Κέλσου ψεύδη διελεγχθῇ, μάτην ἐπιγεγραμμένα ἀληθὴς λόγος, δυνατῶς δὲ καὶ τὸ ὅσον ἐπὶ τοῖς ὑπαγορευομένοις τὰ χριστιανισμοῦ ἀποδειχθῇ, εὐχομένοις τὸ Ὑπὲρ Χριστοῦ πρεσβεύομεν, ὡς τοῦ θεοῦ παρακαλοῦντος ἡμᾶς δι’ ἡμῶν εἰπεῖν τῇ τοῦ Παύλου διαθέσει καὶ πρεσβεῦσαι ὑπὲρ Χριστοῦ πρὸς τοὺς ἀνθρώπους, ὡς ὁ τοῦ θεοῦ λόγος ἐπὶ τὴν πρὸς ἑαυτὸν φιλίαν παρακαλεῖ, βουλόμενος οἰκειῶσαι δικαιοσύνῃ καὶ ἀληθείᾳ καὶ ταῖς λοιπαῖς ἀρεταῖς τοὺς πρὸ τῆς παραδοχῆς τῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ δογμάτων ἐν σκότῳ τῷ περὶ θεοῦ καὶ ἀγνοίᾳ τῇ περὶ τοῦ κτίσαντος ἐνδιατρίψαντας. Καὶ πάλιν δὲ ἐρῶ ὅτι ὁ θεὸς δῴη ἡμῖν τὸν γενναῖον καὶ ἀληθῆ λόγον, τὸν κύριον τὸν κραταιὸν καὶ δυνατὸν ἐν πολέμῳ τῷ κατὰ τῆς κακίας.
Α ἐναντίοις περιπίπτειν, ὅτε φαμὲν μὴ εἶναι ἀνθρωπό Β μορφον τὸ θεῖον, καὶ ὅτε πιστεύομεν, ὅτι ὁ Θεὸς ἐποίησε τὸν ἄνθρωπον ἰδίαν εἰκόνα, καὶ ἐν εἰκόνι Θεοῦ ἐποίησεν αὐτόν· λεκτέον, ὡς καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω εξ- ρηται, ὅτι τὸ κατ' εἰκόνα Θεοῦ ἐν ψυχῇ λογικῇ, τῇ ποιᾷ κατ' ἀρετὴν, σώζεσθαι φαμέν. Καὶ ἔνθα μένο του ὁ Κέλσος, μὴ ἰδὼν διαφορὰν εἰκόνος Θεοῦ καὶ τοῦ κατ' εἰκόνα Θεοῦ, φησὶν ἡμᾶς λέγειν, ὅτι ὁ θεὸς ἐποίησε τὸν ἄνθρωπον ἰδίαν εἰκόνα καὶ εἶδος ὅμοιον ἑαυτῷ· εἴρηται δὲ ἐν τοῖς ἀνωτέρω καὶ πρὸς ταῦτα. Εἶθ' ἑξῆς φησι περὶ Χριστιανῶν, ὅτι, Συνθήσον- ται μὲν εἶναι ταῦτ' ἐπὶ τιμῇ τινων, ἢ ὁμοίων ἢ ἀνομοίων τὸ εἶδος· οὔτε δὲ θεοὺς εἶναι, οἷς ταῦτ' ἀνάκειται, ἀλλὰ δαίμονας· οὔτε χρῆναι θερα πεύειν δαίμονας, ὅστις σέβει Θεόν. Καὶ εἰ ἐπί- στατό γε τὸν περὶ δαιμόνων λόγον, καὶ ὧν ἕκαστος αὐτῶν ἐνεργεῖ, εἴτε καλούμενος ὑπὸ τῶν περὶ ταῦτα δεινῶν, εἴτε καὶ ἑκουσίως ἐπιδιδοὺς ἑαυτὸν ᾗ βούλε- ται καὶ δύναται ἐνεργείᾳ· καὶ διειλήφει τὸν περὶ δαι- μόνων λόγον, πολὺν ὄντα καὶ δύσληπτον τῇ ἀνθρω πίνῃ φύσει· οὐκ ἂν ἐνεκάλεσεν ἡμῖν φάσκουσιν, ὅτι οὐ χρὴ θεραπεύειν δαίμονας, ὅστις σέβει τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεόν. Καὶ τοσοῦτόν γε ἀποδέομεν τοῦ θεραπεύειν δαίμονας, ὥστε καὶ ἀπελαύνειν αὐτοὺς εὐχαῖς καὶ ταῖς ἀπὸ τῶν ἱερῶν γραμμάτων μαθήμασιν, ἀπὸ τῶν ἀν θρωπίνων ψυχῶν (92) καὶ ἀπὸ τῶν τόπων, ἐν οἷς αυτ τοὺς (95) ἱδρύκασιν, ἔσθ' ὅτε δὲ καὶ ἀπὸ τῶν ζώων. Πολλάκις γὰρ ἐπὶ τῇ λύμῃ καὶ τῶν τοιούτων ἐνερ γοῦσί τινα οἱ δαίμονες. Διὰ δὲ τὰ ἀνωτέρω πολλὰ περὶ τοῦ Ἰησοῦ ἡμῖν εἰρημένα οὐ χρὴ νῦν παλιλλογεῖν πρὸς τὸ, "Οτι μέρο οὖν αὐτοὶ διελέγχονται σαφῶς οὐ Θεόν, ἀλλ' οὐδὲ δαίμονα (94), ἀλλὰ νεκρὶν σέβεντες· τοῦτο μὲν αὐτίκα διὰ τοῦτο παραλιπόντες, ἴδωμεν τὰς ἑξῆς τοῦ Κέλσου λέξεις, ἐν αἷς φησι· Πρότερον δὲ ἐμή σομαι, διὰ τί δαίμονας οὐ θεραπευτέον ; Οὐ πάντα μέντοι κατὰ γνώμην διοικεῖται τοῦ Θεοῦ; καὶ πᾶσα ἐξ ἐκείνου πρόνοια; καὶ ὅ τι περ ἂν ἐν τοῖς ὅλοις εἴτε Θεοῦ ἔργον, εἶτ' ἀγγέλων, εἶτ' ἄλλων δαιμόνων, εἴτε ἡρώων, πάντα ταῦτα ἔχει νόμεν ἐκ τοῦ μεγίστου Θεοῦ ; τέτακται δὲ ἐφ' ἑκάστῳ δύναμιν λαχών, ὅστις ἠξίωται; Τοῦτον οὖν, τὸν ἐκεῖθεν ἐξουσίας τετυχηκότα, οὐ θεραπεύει δικαίως ὁ σέβων τὸν Θεόν· οὔτε γὰρ οἷόν τε, φησὶ (95), δουλεύειν τὸν αὐτὸν πλείοσι κυρίοις. Ορα δὴ καὶ ἐν τούτοις ὅσα συναρπάζει, δεόμενα οὐκ εὐκαταφρο νήτου ἐξετάσεως, ἀλλὰ καὶ ἐπιστήμης βαθυτέρων και ἀποῤῥητοτέρων περὶ τῆς τῶν ὅλων πραγμάτων δια κήσεως. Τὸ γὰρ, πάντα κατὰ γνώμην διοικεῖσθαι τοῦ Θεοῦ, πῶς λέγεται, ἐξεταστέον· καὶ πότερον τὸ διοι κεῖσθαι φθάνει καὶ ἐπὶ τὰ ἁμαρτανόμενα ἢ μή. Εἰ μὲν γὰρ φθάνει τὸ διοικεῖσθαι καὶ ἐπὶ τὰ ἁμαρτανό μενα οὐ μόνον ἐν ἀνθρώποις, ἀλλὰ καὶ δαίμοσι, καὶ εἴ τι (96) ἄλλο τῶν ἔξω σωμάτων πέφυκεν ἁμαρτά. δαίμονας. φησί. ORIGENIS ipsis dissidere cum negamus divinitatem esse hu- mana forma, et nihilominus credimus Deum fe- cisse hominem suam imaginem, et in imagine Dei fecisse illum; id refellendum ut supra : nempe in anima rationis participe et ad virtutem formata impressum servari imaginis Dei characterem ; ubi etiam Celsus, cum non intelligeret quid differant hæc duo, esse imaginem Dei, et creari secundum inaginem Dei, nos facit dicentes, Deum fecisse hom minem suam imaginem, et forma similem sibi. Sed et de his jam supra dictum est. concesserint ea esse cultui aliquorum consecrala, sive illi similes, sive dissimiles forma sint; non vero esse deos, quibus hæc eriguntur, sed esse damones ; nec fas esse Dei cultori ullum dæmonibus cultum tri- buere. Si novisset dæmonum naturam, el quæ eo- rum unusquisque facit, sive vocetur ab illius artis peritis, sive sponte agat quod vult et potest; si perceptam habuisset de dæmonibus doctrinam, al- tam sane et naturæ humanæ intéectu difficilem, probro non dedisset nobis, quod negamus colendos esse dæmones ei qui summum Deum adorat. Imo tantum abest ut cultum dæmonibus deferamus, ut eliam illos et precibus et aliis modis quos Scriptu- ræ sacræ nobis suppeditant, ejiciamus ex hominum animabus, ex locis ubi considunt, ali- quando etiam ex animantium corporibus. Sæpe enim quædam dæmones faciunt, quæ etiam ani- mantibus perniciem afferant. nobis dicta sunt, non opus est ut eadem nunc re- petamus quo respondeatur ad istud: Manifeste con- vincuntur nec Deum, nec dæmona colere, sed mor- tuum. Quamobrem hoc praetermisso videamus quid deinceps Celsus dicat: Ac primum quæsierim cur colendi non sint dæmones? Nonne omnia pro Dei nutu administrantur, et ex illo omnis est providen- tia? Nonne quidquid fit sive a Deo, sive ab angelis, sive ab aliis dæmonibus, sive ab heroibus, id omne legem a summo Deo præscriptam habet? Nonne re- bus singulis cum potestate præfectus est quicunque hoc munere dignatus est? Non igitur qui Deum co- lit, is juste illum colit, cui a Deo concessa potestas est. Non enim, inquit, fieri potest ut idem pluribus dominis serviat. Vide et hic quot sibi ut concessa sumat, quæ tamen seria investigatione indigent altaque et re- trusa cognitione rerum quæ ad hujus universi ad- ministrationem pertinent. Inquirendum enim quo sensu omnia dicantur pro Dei nutu administrari, pertineatne hæc administratio etiam ad peccata, annon. Nam si illa administratio pertinet ad pec- cata, non hominum tantum, sed etiam dæmonum et · si quid aliud corporis expers est peccato obnoxium; videat ille, qui hoc dicit, quam absurdum sit omnia sationes ad lib. contra Celsum, num. 2. C D Spenc., 67. Post hæc Celsus de Christianis ait : Facile 68. Quoniam vero superius permulta de Jesu a (92) Ἀπὸ τῶν ἀνθρωπίνων ψυχῶν. Vide adno- (93) Ad oram antea editorum, αὐτάς. 494) Codd. Reg. et Basil., δαίμονα. Maschel. ct (95) Codex Jolianus, φασί, Muschel. et Spencer., (96) Heschel. et Spencer., είτε errore typographi.
Ἤδη δὲ καὶ ἐπὶ τὴν ἑξῆς λέξιν Κέλσου καὶ τὰ πρὸς αὐτὴν ὁδευτέον ἐστὶν ἡμῖν. Ἐπηπόρησε δὲ ἐν τοῖς πρὸ τούτων πρὸς ἡμᾶς, διὰ τί δαίμονας οὐ θεραπεύομεν· καὶ πρὸς ἃ εἶπε περὶ δαιμόνων ἀπηντήσαμεν κατὰ τὸ φαινόμενον ἡμῖν βούλημα τοῦ θείου λόγου. Εἶθ’ ἑξῆς ἐκείνοις ἡμᾶς εἰσάγει λέγοντας πρὸς τὴν ἐπαπόρησιν αὐτοῦ, θέλοντος ἡμᾶς καὶ τοὺς δαίμονας θεραπεύειν, ὅτι οὐχ οἷόν τε δουλεύειν τὸν αὐτὸν πλείοσι κυρίοις. Τοῦτο δ’ ὡς οἴεται, στάσεως εἶναι φωνὴν τῶν, ὡς αὐτὸς ὠνόμασεν, ἀποτειχιζόντων ἑαυτοὺς καὶ ἀπορρηγνύντων ἀπὸ τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων. Νομίζει δὲ τοὺς τοῦτο λέγοντας τὸ ὅσον ἐφ’ ἑαυτοῖς ἀπομάττεσθαι τὸ σφέτερον πάθος εἰς τὸν θεόν. Διὸ καὶ ἐπὶ μὲν ἀνθρώπων χώραν ἔχειν οἴεται τὸν δουλεύοντά τινι μὴ ἂν εὐλόγως καὶ ἄλλῳ δουλεύειν ἀνθρώπῳ, ὡς βλαπτομένου τοῦ ἑτέρου ἀπὸ τῆς διαφόρου δουλείας, μηδὲ τὸν φθάσαντα συνομωμοκέναι τινὶ συνομνύειν καὶ ἑτέρῳ ὡς βλάπτοντα, [καὶ] λόγον ἔχειν τὸ μὴ δουλεύειν ἅμα διαφόροις ἥρωσι καὶ τοῖς τοιούτοις δαίμοσιν·
Α ἐναντίοις περιπίπτειν, ὅτε φαμὲν μὴ εἶναι ἀνθρωπό Β μορφον τὸ θεῖον, καὶ ὅτε πιστεύομεν, ὅτι ὁ Θεὸς ἐποίησε τὸν ἄνθρωπον ἰδίαν εἰκόνα, καὶ ἐν εἰκόνι Θεοῦ ἐποίησεν αὐτόν· λεκτέον, ὡς καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω εξ- ρηται, ὅτι τὸ κατ' εἰκόνα Θεοῦ ἐν ψυχῇ λογικῇ, τῇ ποιᾷ κατ' ἀρετὴν, σώζεσθαι φαμέν. Καὶ ἔνθα μένο του ὁ Κέλσος, μὴ ἰδὼν διαφορὰν εἰκόνος Θεοῦ καὶ τοῦ κατ' εἰκόνα Θεοῦ, φησὶν ἡμᾶς λέγειν, ὅτι ὁ θεὸς ἐποίησε τὸν ἄνθρωπον ἰδίαν εἰκόνα καὶ εἶδος ὅμοιον ἑαυτῷ· εἴρηται δὲ ἐν τοῖς ἀνωτέρω καὶ πρὸς ταῦτα. Εἶθ' ἑξῆς φησι περὶ Χριστιανῶν, ὅτι, Συνθήσον- ται μὲν εἶναι ταῦτ' ἐπὶ τιμῇ τινων, ἢ ὁμοίων ἢ ἀνομοίων τὸ εἶδος· οὔτε δὲ θεοὺς εἶναι, οἷς ταῦτ' ἀνάκειται, ἀλλὰ δαίμονας· οὔτε χρῆναι θερα πεύειν δαίμονας, ὅστις σέβει Θεόν. Καὶ εἰ ἐπί- στατό γε τὸν περὶ δαιμόνων λόγον, καὶ ὧν ἕκαστος αὐτῶν ἐνεργεῖ, εἴτε καλούμενος ὑπὸ τῶν περὶ ταῦτα δεινῶν, εἴτε καὶ ἑκουσίως ἐπιδιδοὺς ἑαυτὸν ᾗ βούλε- ται καὶ δύναται ἐνεργείᾳ· καὶ διειλήφει τὸν περὶ δαι- μόνων λόγον, πολὺν ὄντα καὶ δύσληπτον τῇ ἀνθρω πίνῃ φύσει· οὐκ ἂν ἐνεκάλεσεν ἡμῖν φάσκουσιν, ὅτι οὐ χρὴ θεραπεύειν δαίμονας, ὅστις σέβει τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεόν. Καὶ τοσοῦτόν γε ἀποδέομεν τοῦ θεραπεύειν δαίμονας, ὥστε καὶ ἀπελαύνειν αὐτοὺς εὐχαῖς καὶ ταῖς ἀπὸ τῶν ἱερῶν γραμμάτων μαθήμασιν, ἀπὸ τῶν ἀν θρωπίνων ψυχῶν (92) καὶ ἀπὸ τῶν τόπων, ἐν οἷς αυτ τοὺς (95) ἱδρύκασιν, ἔσθ' ὅτε δὲ καὶ ἀπὸ τῶν ζώων. Πολλάκις γὰρ ἐπὶ τῇ λύμῃ καὶ τῶν τοιούτων ἐνερ γοῦσί τινα οἱ δαίμονες. Διὰ δὲ τὰ ἀνωτέρω πολλὰ περὶ τοῦ Ἰησοῦ ἡμῖν εἰρημένα οὐ χρὴ νῦν παλιλλογεῖν πρὸς τὸ, "Οτι μέρο οὖν αὐτοὶ διελέγχονται σαφῶς οὐ Θεόν, ἀλλ' οὐδὲ δαίμονα (94), ἀλλὰ νεκρὶν σέβεντες· τοῦτο μὲν αὐτίκα διὰ τοῦτο παραλιπόντες, ἴδωμεν τὰς ἑξῆς τοῦ Κέλσου λέξεις, ἐν αἷς φησι· Πρότερον δὲ ἐμή σομαι, διὰ τί δαίμονας οὐ θεραπευτέον ; Οὐ πάντα μέντοι κατὰ γνώμην διοικεῖται τοῦ Θεοῦ; καὶ πᾶσα ἐξ ἐκείνου πρόνοια; καὶ ὅ τι περ ἂν ἐν τοῖς ὅλοις εἴτε Θεοῦ ἔργον, εἶτ' ἀγγέλων, εἶτ' ἄλλων δαιμόνων, εἴτε ἡρώων, πάντα ταῦτα ἔχει νόμεν ἐκ τοῦ μεγίστου Θεοῦ ; τέτακται δὲ ἐφ' ἑκάστῳ δύναμιν λαχών, ὅστις ἠξίωται; Τοῦτον οὖν, τὸν ἐκεῖθεν ἐξουσίας τετυχηκότα, οὐ θεραπεύει δικαίως ὁ σέβων τὸν Θεόν· οὔτε γὰρ οἷόν τε, φησὶ (95), δουλεύειν τὸν αὐτὸν πλείοσι κυρίοις. Ορα δὴ καὶ ἐν τούτοις ὅσα συναρπάζει, δεόμενα οὐκ εὐκαταφρο νήτου ἐξετάσεως, ἀλλὰ καὶ ἐπιστήμης βαθυτέρων και ἀποῤῥητοτέρων περὶ τῆς τῶν ὅλων πραγμάτων δια κήσεως. Τὸ γὰρ, πάντα κατὰ γνώμην διοικεῖσθαι τοῦ Θεοῦ, πῶς λέγεται, ἐξεταστέον· καὶ πότερον τὸ διοι κεῖσθαι φθάνει καὶ ἐπὶ τὰ ἁμαρτανόμενα ἢ μή. Εἰ μὲν γὰρ φθάνει τὸ διοικεῖσθαι καὶ ἐπὶ τὰ ἁμαρτανό μενα οὐ μόνον ἐν ἀνθρώποις, ἀλλὰ καὶ δαίμοσι, καὶ εἴ τι (96) ἄλλο τῶν ἔξω σωμάτων πέφυκεν ἁμαρτά. δαίμονας. φησί. ORIGENIS ipsis dissidere cum negamus divinitatem esse hu- mana forma, et nihilominus credimus Deum fe- cisse hominem suam imaginem, et in imagine Dei fecisse illum; id refellendum ut supra : nempe in anima rationis participe et ad virtutem formata impressum servari imaginis Dei characterem ; ubi etiam Celsus, cum non intelligeret quid differant hæc duo, esse imaginem Dei, et creari secundum inaginem Dei, nos facit dicentes, Deum fecisse hom minem suam imaginem, et forma similem sibi. Sed et de his jam supra dictum est. concesserint ea esse cultui aliquorum consecrala, sive illi similes, sive dissimiles forma sint; non vero esse deos, quibus hæc eriguntur, sed esse damones ; nec fas esse Dei cultori ullum dæmonibus cultum tri- buere. Si novisset dæmonum naturam, el quæ eo- rum unusquisque facit, sive vocetur ab illius artis peritis, sive sponte agat quod vult et potest; si perceptam habuisset de dæmonibus doctrinam, al- tam sane et naturæ humanæ intéectu difficilem, probro non dedisset nobis, quod negamus colendos esse dæmones ei qui summum Deum adorat. Imo tantum abest ut cultum dæmonibus deferamus, ut eliam illos et precibus et aliis modis quos Scriptu- ræ sacræ nobis suppeditant, ejiciamus ex hominum animabus, ex locis ubi considunt, ali- quando etiam ex animantium corporibus. Sæpe enim quædam dæmones faciunt, quæ etiam ani- mantibus perniciem afferant. nobis dicta sunt, non opus est ut eadem nunc re- petamus quo respondeatur ad istud: Manifeste con- vincuntur nec Deum, nec dæmona colere, sed mor- tuum. Quamobrem hoc praetermisso videamus quid deinceps Celsus dicat: Ac primum quæsierim cur colendi non sint dæmones? Nonne omnia pro Dei nutu administrantur, et ex illo omnis est providen- tia? Nonne quidquid fit sive a Deo, sive ab angelis, sive ab aliis dæmonibus, sive ab heroibus, id omne legem a summo Deo præscriptam habet? Nonne re- bus singulis cum potestate præfectus est quicunque hoc munere dignatus est? Non igitur qui Deum co- lit, is juste illum colit, cui a Deo concessa potestas est. Non enim, inquit, fieri potest ut idem pluribus dominis serviat. Vide et hic quot sibi ut concessa sumat, quæ tamen seria investigatione indigent altaque et re- trusa cognitione rerum quæ ad hujus universi ad- ministrationem pertinent. Inquirendum enim quo sensu omnia dicantur pro Dei nutu administrari, pertineatne hæc administratio etiam ad peccata, annon. Nam si illa administratio pertinet ad pec- cata, non hominum tantum, sed etiam dæmonum et · si quid aliud corporis expers est peccato obnoxium; videat ille, qui hoc dicit, quam absurdum sit omnia sationes ad lib. contra Celsum, num. 2. C D Spenc., 67. Post hæc Celsus de Christianis ait : Facile 68. Quoniam vero superius permulta de Jesu a (92) Ἀπὸ τῶν ἀνθρωπίνων ψυχῶν. Vide adno- (93) Ad oram antea editorum, αὐτάς. 494) Codd. Reg. et Basil., δαίμονα. Maschel. ct (95) Codex Jolianus, φασί, Muschel. et Spencer., (96) Heschel. et Spencer., είτε errore typographi.
PG 11:1523ἐπὶ δὲ θεοῦ, πρὸς ὃν οὔτε βλάβη τις οὔτε λύπη φθάνει, ἄλογον νομίζει τὸ φυλάττεσθαι ὁμοίως τοῖς περὶ ἀνθρώπων καὶ ἡρώων καὶ τοιῶνδε δαιμόνων θεραπεύειν θεοὺς πλείονας. Φησὶ δὲ καὶ τὸν θεραπεύοντα θεοὺς πλείονας τῷ ἕν τι τῶν τοῦ μεγάλου θεραπεύειν φίλον καὶ ἐν τούτῳ ἐκείνῳ ποιεῖν καὶ προστίθησιν ὅτι οὐδ’ ἔξεστι τιμᾶσθαί τινι ᾧ μὴ ἐξ ἐκείνου τοῦτο δέδοται. Διότι τιμῶν τις καὶ σέβων, φησί, τοὺς ἐκείνου πάντας οὐ λυπεῖ τὸν θεόν, οὗ πάντες εἰσίν. Ἴδωμεν δὴ πρὸ τῶν ἑξῆς εἰ μὴ εὐλόγως ἀποδεχόμεθα τὴν Οὐδεὶς δύναται δυσὶ κυρίοις δουλεύειν φωνήν, ᾗ ἐπιφέρεται τὸ Ἢ γὰρ τὸν ἕνα μισήσει καὶ τὸν ἕτερον ἀγαπήσει, ἢ ἑνὸς ἀνθέξεται καὶ τοῦ ἑτέρου καταφρονήσει, καὶ ἑξῆς αὐτῷ τὸ Οὐ δύνασθε θεῷ δουλεύειν καὶ μαμωνᾷ. Καλεῖ δ’ ἡμᾶς ἡ ἀπολογία εἰς βαθύτερόν τινα καὶ ἀπόρρητον περὶ θεῶν καὶ κυρίων λόγον. Ἐπίσταται γὰρ ἡ θεία γραφὴ τὸν μέγαν εἶναι κύριον παρὰ πάντας τοὺς θεούς·
Α ἐναντίοις περιπίπτειν, ὅτε φαμὲν μὴ εἶναι ἀνθρωπό Β μορφον τὸ θεῖον, καὶ ὅτε πιστεύομεν, ὅτι ὁ Θεὸς ἐποίησε τὸν ἄνθρωπον ἰδίαν εἰκόνα, καὶ ἐν εἰκόνι Θεοῦ ἐποίησεν αὐτόν· λεκτέον, ὡς καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω εξ- ρηται, ὅτι τὸ κατ' εἰκόνα Θεοῦ ἐν ψυχῇ λογικῇ, τῇ ποιᾷ κατ' ἀρετὴν, σώζεσθαι φαμέν. Καὶ ἔνθα μένο του ὁ Κέλσος, μὴ ἰδὼν διαφορὰν εἰκόνος Θεοῦ καὶ τοῦ κατ' εἰκόνα Θεοῦ, φησὶν ἡμᾶς λέγειν, ὅτι ὁ θεὸς ἐποίησε τὸν ἄνθρωπον ἰδίαν εἰκόνα καὶ εἶδος ὅμοιον ἑαυτῷ· εἴρηται δὲ ἐν τοῖς ἀνωτέρω καὶ πρὸς ταῦτα. Εἶθ' ἑξῆς φησι περὶ Χριστιανῶν, ὅτι, Συνθήσον- ται μὲν εἶναι ταῦτ' ἐπὶ τιμῇ τινων, ἢ ὁμοίων ἢ ἀνομοίων τὸ εἶδος· οὔτε δὲ θεοὺς εἶναι, οἷς ταῦτ' ἀνάκειται, ἀλλὰ δαίμονας· οὔτε χρῆναι θερα πεύειν δαίμονας, ὅστις σέβει Θεόν. Καὶ εἰ ἐπί- στατό γε τὸν περὶ δαιμόνων λόγον, καὶ ὧν ἕκαστος αὐτῶν ἐνεργεῖ, εἴτε καλούμενος ὑπὸ τῶν περὶ ταῦτα δεινῶν, εἴτε καὶ ἑκουσίως ἐπιδιδοὺς ἑαυτὸν ᾗ βούλε- ται καὶ δύναται ἐνεργείᾳ· καὶ διειλήφει τὸν περὶ δαι- μόνων λόγον, πολὺν ὄντα καὶ δύσληπτον τῇ ἀνθρω πίνῃ φύσει· οὐκ ἂν ἐνεκάλεσεν ἡμῖν φάσκουσιν, ὅτι οὐ χρὴ θεραπεύειν δαίμονας, ὅστις σέβει τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεόν. Καὶ τοσοῦτόν γε ἀποδέομεν τοῦ θεραπεύειν δαίμονας, ὥστε καὶ ἀπελαύνειν αὐτοὺς εὐχαῖς καὶ ταῖς ἀπὸ τῶν ἱερῶν γραμμάτων μαθήμασιν, ἀπὸ τῶν ἀν θρωπίνων ψυχῶν (92) καὶ ἀπὸ τῶν τόπων, ἐν οἷς αυτ τοὺς (95) ἱδρύκασιν, ἔσθ' ὅτε δὲ καὶ ἀπὸ τῶν ζώων. Πολλάκις γὰρ ἐπὶ τῇ λύμῃ καὶ τῶν τοιούτων ἐνερ γοῦσί τινα οἱ δαίμονες. Διὰ δὲ τὰ ἀνωτέρω πολλὰ περὶ τοῦ Ἰησοῦ ἡμῖν εἰρημένα οὐ χρὴ νῦν παλιλλογεῖν πρὸς τὸ, "Οτι μέρο οὖν αὐτοὶ διελέγχονται σαφῶς οὐ Θεόν, ἀλλ' οὐδὲ δαίμονα (94), ἀλλὰ νεκρὶν σέβεντες· τοῦτο μὲν αὐτίκα διὰ τοῦτο παραλιπόντες, ἴδωμεν τὰς ἑξῆς τοῦ Κέλσου λέξεις, ἐν αἷς φησι· Πρότερον δὲ ἐμή σομαι, διὰ τί δαίμονας οὐ θεραπευτέον ; Οὐ πάντα μέντοι κατὰ γνώμην διοικεῖται τοῦ Θεοῦ; καὶ πᾶσα ἐξ ἐκείνου πρόνοια; καὶ ὅ τι περ ἂν ἐν τοῖς ὅλοις εἴτε Θεοῦ ἔργον, εἶτ' ἀγγέλων, εἶτ' ἄλλων δαιμόνων, εἴτε ἡρώων, πάντα ταῦτα ἔχει νόμεν ἐκ τοῦ μεγίστου Θεοῦ ; τέτακται δὲ ἐφ' ἑκάστῳ δύναμιν λαχών, ὅστις ἠξίωται; Τοῦτον οὖν, τὸν ἐκεῖθεν ἐξουσίας τετυχηκότα, οὐ θεραπεύει δικαίως ὁ σέβων τὸν Θεόν· οὔτε γὰρ οἷόν τε, φησὶ (95), δουλεύειν τὸν αὐτὸν πλείοσι κυρίοις. Ορα δὴ καὶ ἐν τούτοις ὅσα συναρπάζει, δεόμενα οὐκ εὐκαταφρο νήτου ἐξετάσεως, ἀλλὰ καὶ ἐπιστήμης βαθυτέρων και ἀποῤῥητοτέρων περὶ τῆς τῶν ὅλων πραγμάτων δια κήσεως. Τὸ γὰρ, πάντα κατὰ γνώμην διοικεῖσθαι τοῦ Θεοῦ, πῶς λέγεται, ἐξεταστέον· καὶ πότερον τὸ διοι κεῖσθαι φθάνει καὶ ἐπὶ τὰ ἁμαρτανόμενα ἢ μή. Εἰ μὲν γὰρ φθάνει τὸ διοικεῖσθαι καὶ ἐπὶ τὰ ἁμαρτανό μενα οὐ μόνον ἐν ἀνθρώποις, ἀλλὰ καὶ δαίμοσι, καὶ εἴ τι (96) ἄλλο τῶν ἔξω σωμάτων πέφυκεν ἁμαρτά. δαίμονας. φησί. ORIGENIS ipsis dissidere cum negamus divinitatem esse hu- mana forma, et nihilominus credimus Deum fe- cisse hominem suam imaginem, et in imagine Dei fecisse illum; id refellendum ut supra : nempe in anima rationis participe et ad virtutem formata impressum servari imaginis Dei characterem ; ubi etiam Celsus, cum non intelligeret quid differant hæc duo, esse imaginem Dei, et creari secundum inaginem Dei, nos facit dicentes, Deum fecisse hom minem suam imaginem, et forma similem sibi. Sed et de his jam supra dictum est. concesserint ea esse cultui aliquorum consecrala, sive illi similes, sive dissimiles forma sint; non vero esse deos, quibus hæc eriguntur, sed esse damones ; nec fas esse Dei cultori ullum dæmonibus cultum tri- buere. Si novisset dæmonum naturam, el quæ eo- rum unusquisque facit, sive vocetur ab illius artis peritis, sive sponte agat quod vult et potest; si perceptam habuisset de dæmonibus doctrinam, al- tam sane et naturæ humanæ intéectu difficilem, probro non dedisset nobis, quod negamus colendos esse dæmones ei qui summum Deum adorat. Imo tantum abest ut cultum dæmonibus deferamus, ut eliam illos et precibus et aliis modis quos Scriptu- ræ sacræ nobis suppeditant, ejiciamus ex hominum animabus, ex locis ubi considunt, ali- quando etiam ex animantium corporibus. Sæpe enim quædam dæmones faciunt, quæ etiam ani- mantibus perniciem afferant. nobis dicta sunt, non opus est ut eadem nunc re- petamus quo respondeatur ad istud: Manifeste con- vincuntur nec Deum, nec dæmona colere, sed mor- tuum. Quamobrem hoc praetermisso videamus quid deinceps Celsus dicat: Ac primum quæsierim cur colendi non sint dæmones? Nonne omnia pro Dei nutu administrantur, et ex illo omnis est providen- tia? Nonne quidquid fit sive a Deo, sive ab angelis, sive ab aliis dæmonibus, sive ab heroibus, id omne legem a summo Deo præscriptam habet? Nonne re- bus singulis cum potestate præfectus est quicunque hoc munere dignatus est? Non igitur qui Deum co- lit, is juste illum colit, cui a Deo concessa potestas est. Non enim, inquit, fieri potest ut idem pluribus dominis serviat. Vide et hic quot sibi ut concessa sumat, quæ tamen seria investigatione indigent altaque et re- trusa cognitione rerum quæ ad hujus universi ad- ministrationem pertinent. Inquirendum enim quo sensu omnia dicantur pro Dei nutu administrari, pertineatne hæc administratio etiam ad peccata, annon. Nam si illa administratio pertinet ad pec- cata, non hominum tantum, sed etiam dæmonum et · si quid aliud corporis expers est peccato obnoxium; videat ille, qui hoc dicit, quam absurdum sit omnia sationes ad lib. contra Celsum, num. 2. C D Spenc., 67. Post hæc Celsus de Christianis ait : Facile 68. Quoniam vero superius permulta de Jesu a (92) Ἀπὸ τῶν ἀνθρωπίνων ψυχῶν. Vide adno- (93) Ad oram antea editorum, αὐτάς. 494) Codd. Reg. et Basil., δαίμονα. Maschel. ct (95) Codex Jolianus, φασί, Muschel. et Spencer., (96) Heschel. et Spencer., είτε errore typographi.
ἐν οἷς θεοὺς οὐ τοὺς προσκυνουμένους ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἐξακούομεν, ἅτε μαθόντες ὅτι Πάντες οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν δαιμόνια, ἀλλὰ θεούς, ὧν οἶδέ τινα συναγωγὴν ὁ προφητικὸς λόγος, καὶ τὸν ἐπὶ πᾶσι θεὸν τούτους διακρίνοντα καὶ διατασσόμενον ἑκάστῳ τὸ οἰκεῖον αὐτῷ ἔργον. Ὁ θεὸς γὰρ ἔστη ἐν συναγωγῇ θεῶν, ἐν μέσῳ δὲ θεοὺς διακρινεῖ. Καὶ γάρ ἐστι θεὸς θεῶν κύριος, ὃς διὰ τοῦ υἱοῦ ἐκάλεσε τὴν γῆν ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου ἕως δυσμῶν. Καὶ προσταςσόμεθα ἐξομολογεῖσθαι τῷ θεῷ τῶν θεῶν, μαθόντες καὶ τὸ Ὁ θεὸς οὐκ ἔστι νεκρῶν ἀλλὰ ζώντων· ἅπερ δὴ λέγεται οὐ μόνον διὰ τῶν ἐκκειμένων ἀλλὰ καὶ δι’ ἄλλων μυρίων. Τοιαῦτα καὶ περὶ κυρίου καὶ κυρίων διδάσκουσιν ἡμᾶς ἐξετάζειν καὶ φρονεῖν οἱ θεῖοι λόγοι, ὅπου μὲν λέγοντες· Ἐξομολογεῖσθε τῷ θεῷ τῶν θεῶν, ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ· ἐξομολογεῖσθε τῷ κυρίῳ τῶν κυρίων, ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ, ὅπου δὲ ὅτι ἐστὶν ὁ θεὸς βασιλεὺς τῶν βασιλευόντων καὶ κύριος τῶν κυριευόντων. Οἶδε δὲ ὁ λόγος θεοὺς τοὺς μέν τινας λεγομένους τοὺς δὲ καὶ ὄντας, εἴτε λεγομένους εἴτε μή· τὸ δ’ αὐτὸ διδάσκων καὶ περὶ κυρίων τῶν ὄντων καὶ μὴ λέγει ὁ Παῦλος·
Α ἐναντίοις περιπίπτειν, ὅτε φαμὲν μὴ εἶναι ἀνθρωπό Β μορφον τὸ θεῖον, καὶ ὅτε πιστεύομεν, ὅτι ὁ Θεὸς ἐποίησε τὸν ἄνθρωπον ἰδίαν εἰκόνα, καὶ ἐν εἰκόνι Θεοῦ ἐποίησεν αὐτόν· λεκτέον, ὡς καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω εξ- ρηται, ὅτι τὸ κατ' εἰκόνα Θεοῦ ἐν ψυχῇ λογικῇ, τῇ ποιᾷ κατ' ἀρετὴν, σώζεσθαι φαμέν. Καὶ ἔνθα μένο του ὁ Κέλσος, μὴ ἰδὼν διαφορὰν εἰκόνος Θεοῦ καὶ τοῦ κατ' εἰκόνα Θεοῦ, φησὶν ἡμᾶς λέγειν, ὅτι ὁ θεὸς ἐποίησε τὸν ἄνθρωπον ἰδίαν εἰκόνα καὶ εἶδος ὅμοιον ἑαυτῷ· εἴρηται δὲ ἐν τοῖς ἀνωτέρω καὶ πρὸς ταῦτα. Εἶθ' ἑξῆς φησι περὶ Χριστιανῶν, ὅτι, Συνθήσον- ται μὲν εἶναι ταῦτ' ἐπὶ τιμῇ τινων, ἢ ὁμοίων ἢ ἀνομοίων τὸ εἶδος· οὔτε δὲ θεοὺς εἶναι, οἷς ταῦτ' ἀνάκειται, ἀλλὰ δαίμονας· οὔτε χρῆναι θερα πεύειν δαίμονας, ὅστις σέβει Θεόν. Καὶ εἰ ἐπί- στατό γε τὸν περὶ δαιμόνων λόγον, καὶ ὧν ἕκαστος αὐτῶν ἐνεργεῖ, εἴτε καλούμενος ὑπὸ τῶν περὶ ταῦτα δεινῶν, εἴτε καὶ ἑκουσίως ἐπιδιδοὺς ἑαυτὸν ᾗ βούλε- ται καὶ δύναται ἐνεργείᾳ· καὶ διειλήφει τὸν περὶ δαι- μόνων λόγον, πολὺν ὄντα καὶ δύσληπτον τῇ ἀνθρω πίνῃ φύσει· οὐκ ἂν ἐνεκάλεσεν ἡμῖν φάσκουσιν, ὅτι οὐ χρὴ θεραπεύειν δαίμονας, ὅστις σέβει τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεόν. Καὶ τοσοῦτόν γε ἀποδέομεν τοῦ θεραπεύειν δαίμονας, ὥστε καὶ ἀπελαύνειν αὐτοὺς εὐχαῖς καὶ ταῖς ἀπὸ τῶν ἱερῶν γραμμάτων μαθήμασιν, ἀπὸ τῶν ἀν θρωπίνων ψυχῶν (92) καὶ ἀπὸ τῶν τόπων, ἐν οἷς αυτ τοὺς (95) ἱδρύκασιν, ἔσθ' ὅτε δὲ καὶ ἀπὸ τῶν ζώων. Πολλάκις γὰρ ἐπὶ τῇ λύμῃ καὶ τῶν τοιούτων ἐνερ γοῦσί τινα οἱ δαίμονες. Διὰ δὲ τὰ ἀνωτέρω πολλὰ περὶ τοῦ Ἰησοῦ ἡμῖν εἰρημένα οὐ χρὴ νῦν παλιλλογεῖν πρὸς τὸ, "Οτι μέρο οὖν αὐτοὶ διελέγχονται σαφῶς οὐ Θεόν, ἀλλ' οὐδὲ δαίμονα (94), ἀλλὰ νεκρὶν σέβεντες· τοῦτο μὲν αὐτίκα διὰ τοῦτο παραλιπόντες, ἴδωμεν τὰς ἑξῆς τοῦ Κέλσου λέξεις, ἐν αἷς φησι· Πρότερον δὲ ἐμή σομαι, διὰ τί δαίμονας οὐ θεραπευτέον ; Οὐ πάντα μέντοι κατὰ γνώμην διοικεῖται τοῦ Θεοῦ; καὶ πᾶσα ἐξ ἐκείνου πρόνοια; καὶ ὅ τι περ ἂν ἐν τοῖς ὅλοις εἴτε Θεοῦ ἔργον, εἶτ' ἀγγέλων, εἶτ' ἄλλων δαιμόνων, εἴτε ἡρώων, πάντα ταῦτα ἔχει νόμεν ἐκ τοῦ μεγίστου Θεοῦ ; τέτακται δὲ ἐφ' ἑκάστῳ δύναμιν λαχών, ὅστις ἠξίωται; Τοῦτον οὖν, τὸν ἐκεῖθεν ἐξουσίας τετυχηκότα, οὐ θεραπεύει δικαίως ὁ σέβων τὸν Θεόν· οὔτε γὰρ οἷόν τε, φησὶ (95), δουλεύειν τὸν αὐτὸν πλείοσι κυρίοις. Ορα δὴ καὶ ἐν τούτοις ὅσα συναρπάζει, δεόμενα οὐκ εὐκαταφρο νήτου ἐξετάσεως, ἀλλὰ καὶ ἐπιστήμης βαθυτέρων και ἀποῤῥητοτέρων περὶ τῆς τῶν ὅλων πραγμάτων δια κήσεως. Τὸ γὰρ, πάντα κατὰ γνώμην διοικεῖσθαι τοῦ Θεοῦ, πῶς λέγεται, ἐξεταστέον· καὶ πότερον τὸ διοι κεῖσθαι φθάνει καὶ ἐπὶ τὰ ἁμαρτανόμενα ἢ μή. Εἰ μὲν γὰρ φθάνει τὸ διοικεῖσθαι καὶ ἐπὶ τὰ ἁμαρτανό μενα οὐ μόνον ἐν ἀνθρώποις, ἀλλὰ καὶ δαίμοσι, καὶ εἴ τι (96) ἄλλο τῶν ἔξω σωμάτων πέφυκεν ἁμαρτά. δαίμονας. φησί. ORIGENIS ipsis dissidere cum negamus divinitatem esse hu- mana forma, et nihilominus credimus Deum fe- cisse hominem suam imaginem, et in imagine Dei fecisse illum; id refellendum ut supra : nempe in anima rationis participe et ad virtutem formata impressum servari imaginis Dei characterem ; ubi etiam Celsus, cum non intelligeret quid differant hæc duo, esse imaginem Dei, et creari secundum inaginem Dei, nos facit dicentes, Deum fecisse hom minem suam imaginem, et forma similem sibi. Sed et de his jam supra dictum est. concesserint ea esse cultui aliquorum consecrala, sive illi similes, sive dissimiles forma sint; non vero esse deos, quibus hæc eriguntur, sed esse damones ; nec fas esse Dei cultori ullum dæmonibus cultum tri- buere. Si novisset dæmonum naturam, el quæ eo- rum unusquisque facit, sive vocetur ab illius artis peritis, sive sponte agat quod vult et potest; si perceptam habuisset de dæmonibus doctrinam, al- tam sane et naturæ humanæ intéectu difficilem, probro non dedisset nobis, quod negamus colendos esse dæmones ei qui summum Deum adorat. Imo tantum abest ut cultum dæmonibus deferamus, ut eliam illos et precibus et aliis modis quos Scriptu- ræ sacræ nobis suppeditant, ejiciamus ex hominum animabus, ex locis ubi considunt, ali- quando etiam ex animantium corporibus. Sæpe enim quædam dæmones faciunt, quæ etiam ani- mantibus perniciem afferant. nobis dicta sunt, non opus est ut eadem nunc re- petamus quo respondeatur ad istud: Manifeste con- vincuntur nec Deum, nec dæmona colere, sed mor- tuum. Quamobrem hoc praetermisso videamus quid deinceps Celsus dicat: Ac primum quæsierim cur colendi non sint dæmones? Nonne omnia pro Dei nutu administrantur, et ex illo omnis est providen- tia? Nonne quidquid fit sive a Deo, sive ab angelis, sive ab aliis dæmonibus, sive ab heroibus, id omne legem a summo Deo præscriptam habet? Nonne re- bus singulis cum potestate præfectus est quicunque hoc munere dignatus est? Non igitur qui Deum co- lit, is juste illum colit, cui a Deo concessa potestas est. Non enim, inquit, fieri potest ut idem pluribus dominis serviat. Vide et hic quot sibi ut concessa sumat, quæ tamen seria investigatione indigent altaque et re- trusa cognitione rerum quæ ad hujus universi ad- ministrationem pertinent. Inquirendum enim quo sensu omnia dicantur pro Dei nutu administrari, pertineatne hæc administratio etiam ad peccata, annon. Nam si illa administratio pertinet ad pec- cata, non hominum tantum, sed etiam dæmonum et · si quid aliud corporis expers est peccato obnoxium; videat ille, qui hoc dicit, quam absurdum sit omnia sationes ad lib. contra Celsum, num. 2. C D Spenc., 67. Post hæc Celsus de Christianis ait : Facile 68. Quoniam vero superius permulta de Jesu a (92) Ἀπὸ τῶν ἀνθρωπίνων ψυχῶν. Vide adno- (93) Ad oram antea editorum, αὐτάς. 494) Codd. Reg. et Basil., δαίμονα. Maschel. ct (95) Codex Jolianus, φασί, Muschel. et Spencer., (96) Heschel. et Spencer., είτε errore typographi.
Καὶ γὰρ εἴπερ εἰσὶ λεγόμενοι θεοὶ εἴτ’ ἐν οὐρανῶ εἴτ’ ἐπὶ τῆς γῆς, ὥσπερ εἰσὶ θεοὶ πολλοὶ καὶ κύριοι πολλοί. Εἶτ’ ἐπεὶ ὁ τῶν θεῶν θεὸς καλεῖ ἀπ’ ἀνατολῶν καὶ δυσμῶν ἐπὶ τὴν ἑαυτοῦ μερίδα διὰ τοῦ Ἰησοῦ οὓς βούλεται, κύριος δὲ ὢν ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ δείκνυσιν δι’ ὧν ἐπέβη τοῖς πάντων ὁρίοις καὶ πρὸς ἑαυτὸν ἀπὸ πάντων ὁρίων καλεῖ ὅτι ἐστὶ πάντων τῶν κυριευόντων διαφέρων· διὰ τοῦτο ταῦτ’ ἐπιστάμενος ὁ Παῦλός φησι μεθ’ ἃ παρεθέμην· Ἀλλ’ ἡμῖν εἷς θεὸς ὁ πατήρ, ἐξ οὗ τὰ πάντα, καὶ εἷς κύριος Ἰησοῦς Χριστός, δι’ οὗ τὰ πάντα, καὶ ἡμεῖς δι’ αὐτοῦ. Θεωρῶν τε θαυμάσιόν τινα καὶ μυστηριώδη λόγον κατὰ τὸν τόπον ἐπιφέρει αὐτοῖς· Ἀλλ’ οὐκ ἐν πᾶσιν ἡ γνῶσις. Ἐπὰν δὲ λέγῃ· Ἀλλ’ ἡμῖν εἷς θεὸς ὁ πατήρ, ἐξ οὗ τὰ πάντα, καὶ εἷς κύριος Ἰησοῦς Χριστός, δι’ οὗ τὰ πάντα, τὸ ἡμῖν λέγει ἐφ’ ἑαυτοῦ καὶ πάντων τῶν ἀναβεβηκότων πρὸς τὸν ἐπὶ πᾶσι θεὸν τῶν θεῶν καὶ πρὸς τὸν ἐπὶ πᾶσι κύριον τῶν κυρίων.
Α ἐναντίοις περιπίπτειν, ὅτε φαμὲν μὴ εἶναι ἀνθρωπό Β μορφον τὸ θεῖον, καὶ ὅτε πιστεύομεν, ὅτι ὁ Θεὸς ἐποίησε τὸν ἄνθρωπον ἰδίαν εἰκόνα, καὶ ἐν εἰκόνι Θεοῦ ἐποίησεν αὐτόν· λεκτέον, ὡς καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω εξ- ρηται, ὅτι τὸ κατ' εἰκόνα Θεοῦ ἐν ψυχῇ λογικῇ, τῇ ποιᾷ κατ' ἀρετὴν, σώζεσθαι φαμέν. Καὶ ἔνθα μένο του ὁ Κέλσος, μὴ ἰδὼν διαφορὰν εἰκόνος Θεοῦ καὶ τοῦ κατ' εἰκόνα Θεοῦ, φησὶν ἡμᾶς λέγειν, ὅτι ὁ θεὸς ἐποίησε τὸν ἄνθρωπον ἰδίαν εἰκόνα καὶ εἶδος ὅμοιον ἑαυτῷ· εἴρηται δὲ ἐν τοῖς ἀνωτέρω καὶ πρὸς ταῦτα. Εἶθ' ἑξῆς φησι περὶ Χριστιανῶν, ὅτι, Συνθήσον- ται μὲν εἶναι ταῦτ' ἐπὶ τιμῇ τινων, ἢ ὁμοίων ἢ ἀνομοίων τὸ εἶδος· οὔτε δὲ θεοὺς εἶναι, οἷς ταῦτ' ἀνάκειται, ἀλλὰ δαίμονας· οὔτε χρῆναι θερα πεύειν δαίμονας, ὅστις σέβει Θεόν. Καὶ εἰ ἐπί- στατό γε τὸν περὶ δαιμόνων λόγον, καὶ ὧν ἕκαστος αὐτῶν ἐνεργεῖ, εἴτε καλούμενος ὑπὸ τῶν περὶ ταῦτα δεινῶν, εἴτε καὶ ἑκουσίως ἐπιδιδοὺς ἑαυτὸν ᾗ βούλε- ται καὶ δύναται ἐνεργείᾳ· καὶ διειλήφει τὸν περὶ δαι- μόνων λόγον, πολὺν ὄντα καὶ δύσληπτον τῇ ἀνθρω πίνῃ φύσει· οὐκ ἂν ἐνεκάλεσεν ἡμῖν φάσκουσιν, ὅτι οὐ χρὴ θεραπεύειν δαίμονας, ὅστις σέβει τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεόν. Καὶ τοσοῦτόν γε ἀποδέομεν τοῦ θεραπεύειν δαίμονας, ὥστε καὶ ἀπελαύνειν αὐτοὺς εὐχαῖς καὶ ταῖς ἀπὸ τῶν ἱερῶν γραμμάτων μαθήμασιν, ἀπὸ τῶν ἀν θρωπίνων ψυχῶν (92) καὶ ἀπὸ τῶν τόπων, ἐν οἷς αυτ τοὺς (95) ἱδρύκασιν, ἔσθ' ὅτε δὲ καὶ ἀπὸ τῶν ζώων. Πολλάκις γὰρ ἐπὶ τῇ λύμῃ καὶ τῶν τοιούτων ἐνερ γοῦσί τινα οἱ δαίμονες. Διὰ δὲ τὰ ἀνωτέρω πολλὰ περὶ τοῦ Ἰησοῦ ἡμῖν εἰρημένα οὐ χρὴ νῦν παλιλλογεῖν πρὸς τὸ, "Οτι μέρο οὖν αὐτοὶ διελέγχονται σαφῶς οὐ Θεόν, ἀλλ' οὐδὲ δαίμονα (94), ἀλλὰ νεκρὶν σέβεντες· τοῦτο μὲν αὐτίκα διὰ τοῦτο παραλιπόντες, ἴδωμεν τὰς ἑξῆς τοῦ Κέλσου λέξεις, ἐν αἷς φησι· Πρότερον δὲ ἐμή σομαι, διὰ τί δαίμονας οὐ θεραπευτέον ; Οὐ πάντα μέντοι κατὰ γνώμην διοικεῖται τοῦ Θεοῦ; καὶ πᾶσα ἐξ ἐκείνου πρόνοια; καὶ ὅ τι περ ἂν ἐν τοῖς ὅλοις εἴτε Θεοῦ ἔργον, εἶτ' ἀγγέλων, εἶτ' ἄλλων δαιμόνων, εἴτε ἡρώων, πάντα ταῦτα ἔχει νόμεν ἐκ τοῦ μεγίστου Θεοῦ ; τέτακται δὲ ἐφ' ἑκάστῳ δύναμιν λαχών, ὅστις ἠξίωται; Τοῦτον οὖν, τὸν ἐκεῖθεν ἐξουσίας τετυχηκότα, οὐ θεραπεύει δικαίως ὁ σέβων τὸν Θεόν· οὔτε γὰρ οἷόν τε, φησὶ (95), δουλεύειν τὸν αὐτὸν πλείοσι κυρίοις. Ορα δὴ καὶ ἐν τούτοις ὅσα συναρπάζει, δεόμενα οὐκ εὐκαταφρο νήτου ἐξετάσεως, ἀλλὰ καὶ ἐπιστήμης βαθυτέρων και ἀποῤῥητοτέρων περὶ τῆς τῶν ὅλων πραγμάτων δια κήσεως. Τὸ γὰρ, πάντα κατὰ γνώμην διοικεῖσθαι τοῦ Θεοῦ, πῶς λέγεται, ἐξεταστέον· καὶ πότερον τὸ διοι κεῖσθαι φθάνει καὶ ἐπὶ τὰ ἁμαρτανόμενα ἢ μή. Εἰ μὲν γὰρ φθάνει τὸ διοικεῖσθαι καὶ ἐπὶ τὰ ἁμαρτανό μενα οὐ μόνον ἐν ἀνθρώποις, ἀλλὰ καὶ δαίμοσι, καὶ εἴ τι (96) ἄλλο τῶν ἔξω σωμάτων πέφυκεν ἁμαρτά. δαίμονας. φησί. ORIGENIS ipsis dissidere cum negamus divinitatem esse hu- mana forma, et nihilominus credimus Deum fe- cisse hominem suam imaginem, et in imagine Dei fecisse illum; id refellendum ut supra : nempe in anima rationis participe et ad virtutem formata impressum servari imaginis Dei characterem ; ubi etiam Celsus, cum non intelligeret quid differant hæc duo, esse imaginem Dei, et creari secundum inaginem Dei, nos facit dicentes, Deum fecisse hom minem suam imaginem, et forma similem sibi. Sed et de his jam supra dictum est. concesserint ea esse cultui aliquorum consecrala, sive illi similes, sive dissimiles forma sint; non vero esse deos, quibus hæc eriguntur, sed esse damones ; nec fas esse Dei cultori ullum dæmonibus cultum tri- buere. Si novisset dæmonum naturam, el quæ eo- rum unusquisque facit, sive vocetur ab illius artis peritis, sive sponte agat quod vult et potest; si perceptam habuisset de dæmonibus doctrinam, al- tam sane et naturæ humanæ intéectu difficilem, probro non dedisset nobis, quod negamus colendos esse dæmones ei qui summum Deum adorat. Imo tantum abest ut cultum dæmonibus deferamus, ut eliam illos et precibus et aliis modis quos Scriptu- ræ sacræ nobis suppeditant, ejiciamus ex hominum animabus, ex locis ubi considunt, ali- quando etiam ex animantium corporibus. Sæpe enim quædam dæmones faciunt, quæ etiam ani- mantibus perniciem afferant. nobis dicta sunt, non opus est ut eadem nunc re- petamus quo respondeatur ad istud: Manifeste con- vincuntur nec Deum, nec dæmona colere, sed mor- tuum. Quamobrem hoc praetermisso videamus quid deinceps Celsus dicat: Ac primum quæsierim cur colendi non sint dæmones? Nonne omnia pro Dei nutu administrantur, et ex illo omnis est providen- tia? Nonne quidquid fit sive a Deo, sive ab angelis, sive ab aliis dæmonibus, sive ab heroibus, id omne legem a summo Deo præscriptam habet? Nonne re- bus singulis cum potestate præfectus est quicunque hoc munere dignatus est? Non igitur qui Deum co- lit, is juste illum colit, cui a Deo concessa potestas est. Non enim, inquit, fieri potest ut idem pluribus dominis serviat. Vide et hic quot sibi ut concessa sumat, quæ tamen seria investigatione indigent altaque et re- trusa cognitione rerum quæ ad hujus universi ad- ministrationem pertinent. Inquirendum enim quo sensu omnia dicantur pro Dei nutu administrari, pertineatne hæc administratio etiam ad peccata, annon. Nam si illa administratio pertinet ad pec- cata, non hominum tantum, sed etiam dæmonum et · si quid aliud corporis expers est peccato obnoxium; videat ille, qui hoc dicit, quam absurdum sit omnia sationes ad lib. contra Celsum, num. 2. C D Spenc., 67. Post hæc Celsus de Christianis ait : Facile 68. Quoniam vero superius permulta de Jesu a (92) Ἀπὸ τῶν ἀνθρωπίνων ψυχῶν. Vide adno- (93) Ad oram antea editorum, αὐτάς. 494) Codd. Reg. et Basil., δαίμονα. Maschel. ct (95) Codex Jolianus, φασί, Muschel. et Spencer., (96) Heschel. et Spencer., είτε errore typographi.
PG 11:1525Ἀναβέβηκε δὲ πρὸς τὸν ἐπὶ πᾶσι θεὸν ὁ ἀσχίστως καὶ ἀδιαιρέτως καὶ ἀμερίστως αὐτὸν σέβων διὰ τοῦ μόνου προσάγοντος ἐκείνῳ υἱοῦ, τοῦ θεοῦ λόγου καὶ σοφίας ἐν τῷ Ἰησοῦ θεωρουμένου, τοὺς παντὶ τρόπῳ πειρωμένους ἑαυτοὺς οἰκειῶσαι δι’ ἐξαιρέτων λόγων καὶ πράξεων καὶ διανοημάτων τῷ τοῦ παντὸς δημιουργῷ θεῷ. Παρὰ ταῦτα δ’ οἶμαι καὶ τὰ τούτοις παραπλήσια τὸν μετασχηματιζόμενον εἰς ἄγγελον φωτὸς ἄρχοντα τοῦ αἰῶνος τούτου πεποιηκέναι τὸ Τῷ δὲ ἕπεται στρατιὰ θεῶν τε καὶ δαιμόνων, κατὰ ἕνδεκα μοίρας τεταγμένη, ἐν οἷς περὶ ἑαυτοῦ καὶ τῶν φιλοσοφησάντων λέγει τό· Μετὰ μὲν Διὸς ἡμεῖς, ἄλλοι δὲ μετὰ ἄλλων δαιμόνων. Πολλῶν τοίνυν λεγομένων ἢ ὄντων θεῶν ὁμοίως δὲ καὶ κυρίων, ἡμεῖς πάντα πράττομεν, ἵν’ οὐ μόνα τὰ προσκυνούμενα ὡς θεοὺς παρὰ τοῖς ἐπὶ γῆς ἔθνεσιν ὑπεραναβῶμεν ἀλλὰ γὰρ καὶ οὕς φασιν αἱ γραφαὶ θεούς, περὶ ὧν οὐδὲν ἴσασιν οἱ ξένοι τῶν διὰ Μωϋσέως καὶ τοῦ σωτῆρος Ἰησοῦ ἡμῶν διαθηκῶν τοῦ θεοῦ καὶ οἱ ἀλλότριοι τῶν διὰ τούτων δηλουμένων ἐπαγγελιῶν αὐτοῦ.
νειν· ὁράτω τὴν ἀτοπίαν ὁ τοῦτο λέγων τοῦ πάντα κατὰ γνώμην διοικεῖσθαι τοῦ Θεοῦ· ἀκολουθεῖ γὰρ τῷ λόγῳ καὶ τὰ ἁμαρτανόμενα καὶ πάντα τὰ ἀπὸ καὶ χίας κατὰ γνώμην διοικεῖσθαι τοῦ Θεοῦ· ὅπερ οὐ αὐτόν ἐστι τῷ· οὐ κωλύοντος τοῦ Θεοῦ γίνεται. Εἰ δὲ καὶ κυρίως τις ἀκούοι τοῦ διοικεῖσθαι, διοικεῖσθαι μὲν λέγει (97) τὰ ἀπὸ κακίας διοικούμενα· δηλονότι πάντα κατά γνώμην διοικεῖται τοῦ Θεοῦ, καὶ οὐ πα ρανομεῖ εἰς τὴν διοίκησιν τοῦ Θεοῦ πᾶς ἁμαρτάνων • τὸ δ' ὅμοιον καὶ περὶ Προνοίας διασταλτέον, καὶ λε- χτέον, ὅτι τὸ, Πᾶσα ἐξ ἐκείνου πρόνοια, σημαίνει μέν τι ἀληθὲς, ὅτε ἡ πρόνοια σπουδαῖόν ἐστιν· εἰ δ' ἀπαξαπλῶς πάντα τὰ γινόμενα κατὰ (98) πρόνοιαν είναι φήσομεν, ἂν κακῶς τι γίνηται, ψεῦδος ἔσται τὸ, Πᾶσα ἐξ ἐκείνου πρόνοια· εἰ μὴ ἄρα καὶ τὰ κατ' ἐπακολούθησιν τῶν ἐκ προνοίας Θεοῦ λέγοι τις εἶναι ἐκ προνοίας Θεοῦ. Ἀποφαίνεται δὲ καὶ, ὅ τι περ ἂν ᾖ ἐν τοῖς ὅλοις, εἴτε Θεοῦ ἔργον, εἴτ᾿ ἀγ γέλων, εἴτε ἄλλων δαιμόνων, εἴτε ἡρώων, πάντα ταῦτα ἔχει νόμον ἐκ τοῦ μεγίστου Θεοῦ· καὶ εὐκ ἀληθῆ γε λόγον ἀποφαίνεται. Οὐδὲ γὰρ τὰ παρα νομοῦντα ἑπόμενα νόμῳ τῷ ἀπὸ μεγίστου Θεοῦ πα ρανομεί. Παρανομεῖν δὲ ὁ λόγος δείκνυσιν οὐ μόνον ἀνθρώπους φαύλους, ἀλλὰ καὶ τοὺς φαύλους δαίμονας καὶ τοὺς φαύλους ἀγγέλους. Β Φαύλους δὲ δαίμονας οὐ μόνοι λέγομεν ἡμεῖς, ἀλλὰ καὶ σχεδόν πάντες, ὅσοι δαίμονας τιθέασιν εἶναι. Οὐ πάντα οὖν ἔχει νόμον ἐκ τοῦ μεγίστου Θεοῦ. Όσα γὰρ παρ' ἰδίαν ἀπροσεξίαν, κακίαν, ἢ πονηρίαν, ἢ ἄγνοιαν τοῦ καλοῦ, ἀποπέπτωκεν τοῦ θείου νότ μου (99), οὐκ ἔχει τὸν νόμον τοῦ Θεοῦ, ἀλλ', ἵνα ἀνο- μάσω καινῷ ὀνόματι καὶ τῷ κατὰ τὴν Γραφήν, τὸν νόμον ἔχει τῆς ἁμαρτίας. Κατὰ μὲν οὖν τοὺς πολλούς τῶν τιθέντων εἶναι δαίμονας, καὶ οἱ φαῦλοι δαίμονες οὐκ ἔχουσι τὸν ἀπὸ Θεοῦ νόμον, ἀλλὰ παρανομοῦσι· κατὰ δὲ ἡμᾶς, πάντες δαίμονες, ἀποπεσόντες τῆς ἐπὶ τὸ ἀγαθὸν ὁδοῦ, πρότερον οὐκ ὄντες δαίμονες· καὶ ἔστιν εἶδος τῶν ἐκπεσόντων Θεοῦ τὸ τῶν δαιμό- νων. Διόπερ οὐ χρὴ θεραπεύειν δαίμονας, ὅστις σέβει Θεόν. Δηλοῦται δὲ τὰ περὶ τοὺς δαίμονας καὶ ἐκ τῶν καλούντων αὐτοὺς (1) ἐπὶ τοῖς ὀνομαζομένοις φίλτροις, ἢ μισήτροις, ἢ ἐπὶ κωλύσεσι πράξεων, ἢ ἄλλων τοιούτων μυρίων· ἅπερ ποιοῦσιν οἱ δι' ἐπῳδῶν καὶ μαγγανειῶν μεμαθηκότες καλεῖν καὶ ἐπάγεσθαι δαί- μονας ἐφ᾽ ἃ βούλονται. Διόπερ ἡ πάντων δαιμόνων θεραπεία ἀλλοτρία ἡμῶν ἐστι, τῶν σεβόντων τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεόν· καὶ θεραπεία δαιμόνων ἐστὶν ἡ θεραπεία τῶν νομιζομένων (2) θεῶν· Πάντες γὰρ οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν δαιμόνια. Δήλον δὲ καὶ τοῦτο ἐκ τοῦ εἰς τὰ δοκοῦντα ἐνεργέστερα τῶν νομιζομένων ἱερῶν κα- τακλίσεις (3) περιέργους γεγονέναι, καὶ κατὰ τὰς ἀρχὰς τῆς ἱδρύσεως τῶν τοιώνδε ξοάνων καὶ νεῶν· σε σθαι, καὶ διοικεῖσθαι μὲν λέγοι. ἢ δι᾽ ἄγνοιαν τοῦ καλοῦ, ἀποπέπτωκεν τοῦ θείου να μου. κακίαν ή πονηρίαν ἢ ἄγνοια, τῶν καλῶν ἀποπέπτωκεν τοῦ θείου νόμου. μονας. ὀνομαζομένων. κατακηλήσεις, κατακλήσεις. CONTRA CELSUM LIB. VII. ut peccata omnia, et quidquid ex vitio nascitur, pro Dei nutu administrentur; quod quidem non idem est ac si quis diceret hæc fieri non probi- bente Deo. Nam si quis proprio sensu administra- tionem acceperit ac dixerit ea, quas nascuntur ex vitio, administrari, evidens est pro Dei nutu admi- nistrari omnia; proinde in Dei administrationem nihil peccare eum qui peccat. De Providentia ea- dem est adhibenda distinctio. Nam hæc : Omnis ex illo providentia, aliquid verum significant, cum Providentiæ nihil nisi justum ascribitur. Si vero generatim dixerimus quidquid fit, id ex providentia fieri, etiamsi malum sit, falsum est omnem ex illo esse providentiam; nisi forte intelligatur, quæ ex operibus providentia Dei consequuntur, ea ex pro- videntia Dei fieri. Affirmat etiam, quidquid fit sive a Deo, sive ab angelis, sive ab aliis dæmonibus, sive ab heroibus, hæc omnia legem habere sibi a Deo maximo prescriptam. Sed id quoque falsum est. Neque enim naturæ quæ peccant, Dei legem sequan- tur cum peccant. Atqui Scriptura docet non solum homines, sed et malos dæmones malosque augelos peccare. A Dei arbitrio dispensari : hinc enim consequens est B sed prope omnes illi quotquot dæmones esse cre- dunt. Non omnia igitur legem a Deo niaximo sibi præscriptam habent. Quisquis enim sive incogitan- tia, sive vitio et malitia, sive boni ignorantia a di- vina lege discessit, is non Dei legem, sed, ut novo et Scripturis usitato vocabulo utar 67, peccati legem habet. Itaque ex opinione multorum qui dæmones esse statuunt, mali quoque dæmones a Deo non le- gem habent, sed ab illa desciscunt; nos vero tri- buimus id omnibus dæmonibus, qui cum olim tales non essent, dæmones facti sunt, ex quo a via, quæ ad bonum perducit, aberravere: ita ut dæmones species sint naturarum quæ a Deo exciderunt. Qua- propter non oportet Dei cultorem dæmonibus cul- tum deferre. Est et alia dæmonum vim cognoscendi ratio : nempe si consideretur eos a quibusdam vo- cari, ut amor aut odium inspiretur, aut quædam actiones impediantur, aut innumera hujusmodi alia fiant, quorum auctores sunt ii, qui carminibus D magicisque incantationibus norunt invocare et ar- cessere dæmones simul atque libitum est. Quare omnium dæmonum cultus alienus est a nobis summɩ Dei cultoribus, et cultus dæmonum cultus est eorum qui di¡ habentur : Omnes enim dii gentium dæmo- nia 68. Hoc etiam inde liquet, quod in sacris qua efficaciora videbantur arcanæ adhibitæ fuerint evo- C Rom. vil, 2. en Psal. xcv, 5. tuitur e codice Joliano. Libri autem editi, editi, paulo post, vel 69. Neque vero nos soli malos dæmones dicimus, (97) Lego, εἰ δὲ κυρίως τις ἀκούοι τοῦ διοικεῖ (98) Vox κατά deest in antea editis, sed resti- (99) Coll. Reg. et Basileensis, κακία ή πονηρία, (1) Codd. Reg. et Basil., αὐτούς. Libb. editi, δαί- (2) Codd. Vatican. et Basil., νομιζομένων. Lill. (3) Κατακλίσεις. Legendum videtur hoc loco et
Ὑπεραναβαίνει δὲ τὴν παρὰ πᾶσι δαιμονίοις δουλείαν ὁ μηδὲν ἔργον δαιμονίοις φίλον ποιῶν, καὶ ὑπεραναβαίνει τὴν μερίδα τῶν παρὰ Παύλῳ λεγομένων εἶναι θεῶν ὁ σκοπῶν, εἴτε ὡς ἐκεῖνοι εἴθ’ ὅπως ποτὲ ἔχει τὰ πράγματα, οὐ τὰ βλεπόμενα ἀλλὰ τὰ μὴ βλεπόμενα· καὶ ὁρῶν τις, τίνα τρόπον καὶ Ἡ τῆς κτίσεως ἀποκαραδοκία τὴν ἀποκάλυψιν τῶν υἱῶν τοῦ θεοῦ ἀπεκδέχεται. [Τῇ γὰρ ματαιότητι ἡ κτίσις ὑπετάγη], οὐχ ἑκοῦσα, ἀλλὰ διὰ τὸν ὑποτάξαντα ἐπ’ ἐλπίδι, εὐφημῶν τὴν κτίσιν καὶ βλέπων, τίνα τρόπον ἐλευθερωθήσεται πᾶσα ἀπὸ τῆς δουλείας τῆς φθορᾶς καὶ καταντήσεται εἰς τὴν ἐλευθερίαν τῆς δόξης τῶν τέκνων τοῦ θεοῦ, οὐ περισπᾶται πρὸς [τὸ] τῷ θεῷ καὶ ἄλλῳ τινὶ δουλεύειν μετ’ αὐτοῦ οὐδὲ πρὸς τὸ δυσὶ κυρίοις δουλεύειν. Οὐ στάσεως οὖν φωνὴ ἐπὶ τοῖς νοήσασι τὰ τοιαῦτα καὶ μὴ θέλουσι δουλεύειν πλείοσι κυρίοις, διὰ τοῦτο ἀρκουμένοις κυρίῳ Ἰησοῦ Χριστῷ, παιδεύοντι ὑφ’ ἑαυτῷ τοὺς δουλεύοντας αὐτῷ, ἵν’ αὐτοὺς πεπαιδευμένους παραδῷ γενομένους βασιλείαν ἀξίαν θεοῦ τῷ θεῷ καὶ πατρί.
νειν· ὁράτω τὴν ἀτοπίαν ὁ τοῦτο λέγων τοῦ πάντα κατὰ γνώμην διοικεῖσθαι τοῦ Θεοῦ· ἀκολουθεῖ γὰρ τῷ λόγῳ καὶ τὰ ἁμαρτανόμενα καὶ πάντα τὰ ἀπὸ καὶ χίας κατὰ γνώμην διοικεῖσθαι τοῦ Θεοῦ· ὅπερ οὐ αὐτόν ἐστι τῷ· οὐ κωλύοντος τοῦ Θεοῦ γίνεται. Εἰ δὲ καὶ κυρίως τις ἀκούοι τοῦ διοικεῖσθαι, διοικεῖσθαι μὲν λέγει (97) τὰ ἀπὸ κακίας διοικούμενα· δηλονότι πάντα κατά γνώμην διοικεῖται τοῦ Θεοῦ, καὶ οὐ πα ρανομεῖ εἰς τὴν διοίκησιν τοῦ Θεοῦ πᾶς ἁμαρτάνων • τὸ δ' ὅμοιον καὶ περὶ Προνοίας διασταλτέον, καὶ λε- χτέον, ὅτι τὸ, Πᾶσα ἐξ ἐκείνου πρόνοια, σημαίνει μέν τι ἀληθὲς, ὅτε ἡ πρόνοια σπουδαῖόν ἐστιν· εἰ δ' ἀπαξαπλῶς πάντα τὰ γινόμενα κατὰ (98) πρόνοιαν είναι φήσομεν, ἂν κακῶς τι γίνηται, ψεῦδος ἔσται τὸ, Πᾶσα ἐξ ἐκείνου πρόνοια· εἰ μὴ ἄρα καὶ τὰ κατ' ἐπακολούθησιν τῶν ἐκ προνοίας Θεοῦ λέγοι τις εἶναι ἐκ προνοίας Θεοῦ. Ἀποφαίνεται δὲ καὶ, ὅ τι περ ἂν ᾖ ἐν τοῖς ὅλοις, εἴτε Θεοῦ ἔργον, εἴτ᾿ ἀγ γέλων, εἴτε ἄλλων δαιμόνων, εἴτε ἡρώων, πάντα ταῦτα ἔχει νόμον ἐκ τοῦ μεγίστου Θεοῦ· καὶ εὐκ ἀληθῆ γε λόγον ἀποφαίνεται. Οὐδὲ γὰρ τὰ παρα νομοῦντα ἑπόμενα νόμῳ τῷ ἀπὸ μεγίστου Θεοῦ πα ρανομεί. Παρανομεῖν δὲ ὁ λόγος δείκνυσιν οὐ μόνον ἀνθρώπους φαύλους, ἀλλὰ καὶ τοὺς φαύλους δαίμονας καὶ τοὺς φαύλους ἀγγέλους. Β Φαύλους δὲ δαίμονας οὐ μόνοι λέγομεν ἡμεῖς, ἀλλὰ καὶ σχεδόν πάντες, ὅσοι δαίμονας τιθέασιν εἶναι. Οὐ πάντα οὖν ἔχει νόμον ἐκ τοῦ μεγίστου Θεοῦ. Όσα γὰρ παρ' ἰδίαν ἀπροσεξίαν, κακίαν, ἢ πονηρίαν, ἢ ἄγνοιαν τοῦ καλοῦ, ἀποπέπτωκεν τοῦ θείου νότ μου (99), οὐκ ἔχει τὸν νόμον τοῦ Θεοῦ, ἀλλ', ἵνα ἀνο- μάσω καινῷ ὀνόματι καὶ τῷ κατὰ τὴν Γραφήν, τὸν νόμον ἔχει τῆς ἁμαρτίας. Κατὰ μὲν οὖν τοὺς πολλούς τῶν τιθέντων εἶναι δαίμονας, καὶ οἱ φαῦλοι δαίμονες οὐκ ἔχουσι τὸν ἀπὸ Θεοῦ νόμον, ἀλλὰ παρανομοῦσι· κατὰ δὲ ἡμᾶς, πάντες δαίμονες, ἀποπεσόντες τῆς ἐπὶ τὸ ἀγαθὸν ὁδοῦ, πρότερον οὐκ ὄντες δαίμονες· καὶ ἔστιν εἶδος τῶν ἐκπεσόντων Θεοῦ τὸ τῶν δαιμό- νων. Διόπερ οὐ χρὴ θεραπεύειν δαίμονας, ὅστις σέβει Θεόν. Δηλοῦται δὲ τὰ περὶ τοὺς δαίμονας καὶ ἐκ τῶν καλούντων αὐτοὺς (1) ἐπὶ τοῖς ὀνομαζομένοις φίλτροις, ἢ μισήτροις, ἢ ἐπὶ κωλύσεσι πράξεων, ἢ ἄλλων τοιούτων μυρίων· ἅπερ ποιοῦσιν οἱ δι' ἐπῳδῶν καὶ μαγγανειῶν μεμαθηκότες καλεῖν καὶ ἐπάγεσθαι δαί- μονας ἐφ᾽ ἃ βούλονται. Διόπερ ἡ πάντων δαιμόνων θεραπεία ἀλλοτρία ἡμῶν ἐστι, τῶν σεβόντων τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεόν· καὶ θεραπεία δαιμόνων ἐστὶν ἡ θεραπεία τῶν νομιζομένων (2) θεῶν· Πάντες γὰρ οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν δαιμόνια. Δήλον δὲ καὶ τοῦτο ἐκ τοῦ εἰς τὰ δοκοῦντα ἐνεργέστερα τῶν νομιζομένων ἱερῶν κα- τακλίσεις (3) περιέργους γεγονέναι, καὶ κατὰ τὰς ἀρχὰς τῆς ἱδρύσεως τῶν τοιώνδε ξοάνων καὶ νεῶν· σε σθαι, καὶ διοικεῖσθαι μὲν λέγοι. ἢ δι᾽ ἄγνοιαν τοῦ καλοῦ, ἀποπέπτωκεν τοῦ θείου να μου. κακίαν ή πονηρίαν ἢ ἄγνοια, τῶν καλῶν ἀποπέπτωκεν τοῦ θείου νόμου. μονας. ὀνομαζομένων. κατακηλήσεις, κατακλήσεις. CONTRA CELSUM LIB. VII. ut peccata omnia, et quidquid ex vitio nascitur, pro Dei nutu administrentur; quod quidem non idem est ac si quis diceret hæc fieri non probi- bente Deo. Nam si quis proprio sensu administra- tionem acceperit ac dixerit ea, quas nascuntur ex vitio, administrari, evidens est pro Dei nutu admi- nistrari omnia; proinde in Dei administrationem nihil peccare eum qui peccat. De Providentia ea- dem est adhibenda distinctio. Nam hæc : Omnis ex illo providentia, aliquid verum significant, cum Providentiæ nihil nisi justum ascribitur. Si vero generatim dixerimus quidquid fit, id ex providentia fieri, etiamsi malum sit, falsum est omnem ex illo esse providentiam; nisi forte intelligatur, quæ ex operibus providentia Dei consequuntur, ea ex pro- videntia Dei fieri. Affirmat etiam, quidquid fit sive a Deo, sive ab angelis, sive ab aliis dæmonibus, sive ab heroibus, hæc omnia legem habere sibi a Deo maximo prescriptam. Sed id quoque falsum est. Neque enim naturæ quæ peccant, Dei legem sequan- tur cum peccant. Atqui Scriptura docet non solum homines, sed et malos dæmones malosque augelos peccare. A Dei arbitrio dispensari : hinc enim consequens est B sed prope omnes illi quotquot dæmones esse cre- dunt. Non omnia igitur legem a Deo niaximo sibi præscriptam habent. Quisquis enim sive incogitan- tia, sive vitio et malitia, sive boni ignorantia a di- vina lege discessit, is non Dei legem, sed, ut novo et Scripturis usitato vocabulo utar 67, peccati legem habet. Itaque ex opinione multorum qui dæmones esse statuunt, mali quoque dæmones a Deo non le- gem habent, sed ab illa desciscunt; nos vero tri- buimus id omnibus dæmonibus, qui cum olim tales non essent, dæmones facti sunt, ex quo a via, quæ ad bonum perducit, aberravere: ita ut dæmones species sint naturarum quæ a Deo exciderunt. Qua- propter non oportet Dei cultorem dæmonibus cul- tum deferre. Est et alia dæmonum vim cognoscendi ratio : nempe si consideretur eos a quibusdam vo- cari, ut amor aut odium inspiretur, aut quædam actiones impediantur, aut innumera hujusmodi alia fiant, quorum auctores sunt ii, qui carminibus D magicisque incantationibus norunt invocare et ar- cessere dæmones simul atque libitum est. Quare omnium dæmonum cultus alienus est a nobis summɩ Dei cultoribus, et cultus dæmonum cultus est eorum qui di¡ habentur : Omnes enim dii gentium dæmo- nia 68. Hoc etiam inde liquet, quod in sacris qua efficaciora videbantur arcanæ adhibitæ fuerint evo- C Rom. vil, 2. en Psal. xcv, 5. tuitur e codice Joliano. Libri autem editi, editi, paulo post, vel 69. Neque vero nos soli malos dæmones dicimus, (97) Lego, εἰ δὲ κυρίως τις ἀκούοι τοῦ διοικεῖ (98) Vox κατά deest in antea editis, sed resti- (99) Coll. Reg. et Basileensis, κακία ή πονηρία, (1) Codd. Reg. et Basil., αὐτούς. Libb. editi, δαί- (2) Codd. Vatican. et Basil., νομιζομένων. Lill. (3) Κατακλίσεις. Legendum videtur hoc loco et
PG 11:1527Ἀλλὰ καὶ ἀποσχίζουσι καὶ ἀπορρηγνύουσιν ἑαυτοὺς ἀπὸ τῶν ἀλλοτρίων τῆς πολιτείας τοῦ θεοῦ καὶ ξένων τῶν διαθηκῶν αὐτοῦ, ἵνα τὸ ἐν οὐρανοῖς πολίτευμα πολιτεύσωνται, προσερχόμενοι θεῷ ζῶντι καὶ πόλει θεοῦ, Ἱερουσαλὴμ ἐπουρανίῳ, καὶ μυριάσιν ἀγγέλων πανηγύρει καὶ ἐκκλησίᾳ πρωτοτόκων, ἀπογεγραμμένων ἐν οὐρανῷ. Ἀλλ’ οὐδ’ ὡς βλαπτομένου τοῦ θεοῦ, ὡς δοκεῖ βλάπτεσθαι ἄνθρωπος ὑπὸ τοῦ καὶ ἄλλῳ παρ’ αὐτὸν δουλεύοντος, ἐκκλίνομεν τὸ δουλεύειν ἄλλῳ τινὶ ἢ τῷ θεῷ διὰ τοῦ λόγου αὐτοῦ καὶ τῆς ἀληθείας αὐτοῦ, ἀλλ’ ἵνα ἡμεῖς μὴ βλαβῶμεν ἑαυτοὺς χωρίζοντες τῆς τοῦ ἐπὶ πᾶσι θεοῦ μερίδος, ὡς οἰκείως αὐτοῦ τῇ μακαριότητι ζῶντας πνεύματι ἐξαιρέτῳ υἱοθεσίας· ὅ ἐστιν ἐν υἱοῖς τοῦ ἐν οὐρανοῖς πατρός, οὐ λεξείδια ἀλλὰ πράγματα μεγαλοφώνως κατὰ τὸ κρυπτὸν φθεγγομένοις τὸ Ἀββὰ ὁ πατήρ. Λακεδαιμονίων μὲν οὖν οἱ πρέσβεις τὸν Περσῶν βασιλέα, καίτοι προσαναγκαζόντων σφόδρα τῶν δορυφόρων, οὐ προσεκύνησαν φοβούμενοι τὸν ἕνα κύριον αὐτῶν τὸν Λυκούργου νόμον·
ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΚΑΤΑ ΚΕΛΣΟΥ ΤΟΜΟΣ ΟΓΔΟΟΣ Ηδη ἔφθασα ἐπὶ τὸ συντελέσαι ἑπτὰ βιβλία· θέλω Α δὲ ἄρξασθαι καὶ ὀγδόου. Θεὸς δὲ καὶ ὁ μονογενής αυτ τοῦ λόγος παρέσται (9) ἡμῖν, ἵνα γενναίως μὲν τὰ Κέλσου ψεύδη διελεγχθῇ μάτην ἐπιγεγραμμένα ἀλη θὴς λόγος, δυνατῶς δὲ καὶ τὸ ὅσον ἐπὶ τοῖς ὑπαγο ρευομένοις τὰ Χριστιανισμοῦ ἀποδειχθῇ εὐχομέ- νοις τὸ Ὑπὲρ Χριστοῦ πρεσβεύομεν, ὡς τοῦ Θεοῦ παρακαλοῦντος δι' ἡμῶν (10), εἰπεῖν τῇ τοῦ Παύλου διαθέσει, καὶ πρεσβεῦσαι ὑπὲρ τοῦ Χριστοῦ πρὸς τοὺς ἀνθρώπους, ὡς ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος ἐπὶ τὴν πρὸς ἑαυτὸν φιλίαν παρακαλεῖ· βουλόμενος οἰκειῶσαι δικαιοσύνῃ, καὶ ἀληθείᾳ, καὶ ταῖς λοιπαῖς ἀρεταῖς, τοὺς πρὸ τῆς παραδοχῆς τῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ δογμάτων ἐν σκότῳ τῷ περὶ Θεοῦ, καὶ ἀγνοίᾳ τῇ περὶ τοῦ κτίσαντος ἐνδιατρίψαντας. Καὶ πάλιν δὲ ἐρῶ, ὅτι ὁ Θεὸς δῴη ἡμῖν τὸν γενναῖον καὶ ἀληθῆ λόγον, Β τὸν Κύριον τὸν κραταιὸν καὶ δυνατὸν ἐν πολέμῳ τῷ κατὰ τῆς κακίας. Ηδη δὲ καὶ ἐπὶ τὴν ἑξῆς λέξιν Κέλσου καὶ τὰ πρὸς αὐτὴν ὁδευτέον ἐστὶν ἡμῖν. Ἐπηπόρησε δὲ ἐν τοῖς πρὸ τούτων πρὸς ἡμᾶς, διὰ τί δαίμονας οὐ θεραπεύομεν· καὶ πρὸς ἃ εἶπε περὶ δαιμόνων, ἀπηντήσαμεν κατὰ τὸ φαινόμενον ἡμῖν βούλημα τοῦ θείου λόγου. Εἶθ' ἑξῆς ἐκείνοις ἡμᾶς εἰσάγει λέγοντας πρὸς τὴν ἐπαπόρησιν αὐτοῦ, θέλοντος ἡμᾶς καὶ τοὺς δαίμονας θεραπεύειν, ὅτι οὐχ οἷόν τε δουλεύειν τὸν αὐτὸν πλείοσι κυρίοις. Τοῦτο δ', ὡς οἴεται στάσεως εἶναι φωνὴν τῶν, ὡς αὐτὸς ὠνόμασεν, ἀποτειχιζόντων (11) ἑαυτοὺς καὶ ἀποῤῥηγνύντων ἀπὸ τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων. Νο- μίζει δὲ τοὺς τοῦτο λέγοντας, τὸ ὅσον ἐφ' ἑαυ τοῖς, ἀπομάττεσθαι τὸ σφέτερον πάθος εἰς τὸν Θεόν. Διὸ καὶ ἐπὶ μὲν ἀνθρώπων χώραν ἔχειν οἴεται, τὸν δουλεύοντά τινι μὴ ἂν ευλόγως (12) καὶ ἄλλῳ δουλεύειν ἀνθρώπῳ, ὡς βλαπτομένου τοῦ ἑτέρου ἀπὸ τῆς διαφόρου δουλείας· μηδὲ τὸν φθάσαντα συνομωμοκέναι τινὶ συνομνύειν καὶ ἑτέρῳ· ὡς βλάπτοντα λόγον ἔχειν τὸ δουλεύειν (13) ἅμα διαφόροις ἥρωσι καὶ τοῖς τοιούτοις δαίμοσιν. Ἐπὶ δὲ Θεοῦ, πρὸς ὃν οὔτε βλάβη τις οὔτε λύπη φανῇ (14), ἄλογον νομίζει τὸ φυλάττεσθαι ὁμοίως παρέστω, δι' ἡμῶν, ἡμᾶς. ζόντων. μὴ ἂν εὐ λόγως. μή. φθάνῃ. CONTRA CELSUM LIB. VIII. ORIGENIS CONTRA CELSUM LIBER OCTAVUS verim; octavum nunc aggredi volo. Deus et unige nitus ejus Verbum adsit nobis, ut Celsi mendacia perperam inscripta verus sermo, strenue refutentur et religionis Christianæ veritas solide et quantum per materiam licebit demonstretur. Precamur item ut quo animo Paulus, eodem et nos dicere possi- mus, Pro Christo legatione fungimur tanquam Deo exhortante per nos '', et pro Christo legatione fungi erga homines, quemadmodum Dei Verbum ad amo- rcm in se exhortatur : quippe quod vult justitiæ, veritati caterisque virtutibus eos conciliare, qui, antequam Jesu Christi dogmata reciperent, in tene- bris et ignorantia Dei conditoris versabantur. Ite- rum dicam, det nobis Deus fortem et verum sermo- nem, Dominum illum qui in bello contra malitiam G II Cor. v, 20. Psal. xxIII, 8. nisi forte sit futurum pro imperativo, more Hebræorum. sed a codd. Regio et Basileensi recte abest Vide infra numn. 5. fortis est et polens ". Nunc ad ea veniendum est quæ Celsus postea objicit, et ad ea respondeu- dum. 2. Antea quæsivit a nobis quid causæ esset, cur dæmones non colamus, et ad illa, quæ dixit de demonibus, reposuimus quod nobis visum est verbo divino consentaneum. Deinde ad ejus quæstionem, qua nos ad cultum dæmonum incitare volebat, nos respondentes fecit, fieri non posse ut pluribus do- minis serviatur. Quæ vox, ut putat, seditionis est et hominum segregantium el rescindentium se, ut loqui- tur, a reliquorum hominum societate. Ejus judicio, qui hoc dicunt, suos illi in Deum affectus transferunt. Quapropter id existimat apud homincs quidem habere locum, servientem cuipiam male se alteri in servitu- tem dare, propterea quod ex diversa servitute detri- mentum alter patiatur; proinde qui se alicui obliga- ril, hunc alteri non debere se obligare; sicque non posse diversis heroibus et ejusmodi dæmonibus simul serviri, quin horum alterutri fiat injuria. Sed quod spectat ad Deum, in quem nec jactura ulla nec mo- lestia cudit, absurdum judicat eadem cautione plu- rium deorum cultum fugere, ac si cum homini- bus, heroibus, et ejusmodi damonibus, ageretur. bene autem codex Anglicanus secundus, recle codex Jolianus omisit particulam 1. Jam eo perventum est ut septem libros absol- (9) Παρέσται. Mallent Guietus et Bolerellus, D (10) Hoeschel. et Spencer., παρακαλοῦντος ἡμᾶς (11) Αποτειχιζόντων. Forte legendum αποσχι- (12) Hoeschel. et Spencer. male, μὴ ἀνευλόγως, (13) Heschel. et Spencer., τὸ μὴ δουλεύειν, εἱ (14) Φανῇ. Scribendum recte videtur Guieto,
Book VIIILiber octavus
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
οἱ δὲ τὴν πολλῷ μείζονα καὶ θειοτέραν πρεσβείαν ὑπὲρ Χριστοῦ πρεσβεύοντες οὔτε τὸν Περσῶν ἄρχοντα οὔτε τὸν Ἑλλήνων οὔτε τὸν Αἰγυπτίων οὔτε τὸν οὑτινοσοῦν ἔθνους προσκυνήσαιεν ἄν, κἂν οἱ δορυφόροι τῶν ἀρχόντων δαίμονες καὶ τοῦ διαβόλου ἄγγελοι προσαναγκάζειν αὐτοὺς ἐθέλωσι τοῦτο ποιεῖν καὶ πείθωσι μακρὰν χαίρειν λέγειν τῷ παντὸς νόμου τῶν ἐπὶ γῆς κρείττονι. Κύριος γὰρ τῶν ὑπὲρ Χριστοῦ πρεσβευόντων ὁ Χριστός ἐστιν, ὑπὲρ οὗ πρεσβεύουσιν, ὁ ἐν ἀρχῇ λόγος ὢν καὶ πρὸς τὸν θεὸν ὢν καὶ θεὸς ὤν. Εἶτ’ ἐπεὶ ἔδοξε τῶν φαινομένων αὐτῷ βαθύτερόν τινα κινεῖν λόγον ὁ Κέλσος περὶ ἡρώων καί τινων δαιμόνων, λέγων μετὰ τὸν περὶ τῆς πρὸς ἀνθρώπους δουλείας λόγον, ὡς βλαπτομένου τοῦ προτέρου, ᾧ τις δουλεύειν βούλεται, ἐὰν δουλεύειν θέλῃ καὶ δευτέρῳ, ὅτι εἴη δ’ ἂν τὸ αὐτὸ καὶ περὶ ἡρώων τε καὶ τῶν τοιούτων δαιμόνων· πευστέον αὐτοῦ, τί νοεῖ τοὺς ἥρωας, καὶ ποδαποὺς εἶναι λέγει τοὺς τοιούτους δαίμονας; ὥστε τὸν δουλεύοντα τῷδε τῷ ἥρωϊ καὶ μὴ ἑτέρῳ δουλεύειν δεῖν, καὶ τῷ τοιῷδε δαίμονι μὴ καὶ ἄλλῳ δουλεύειν·
ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΚΑΤΑ ΚΕΛΣΟΥ ΤΟΜΟΣ ΟΓΔΟΟΣ Ηδη ἔφθασα ἐπὶ τὸ συντελέσαι ἑπτὰ βιβλία· θέλω Α δὲ ἄρξασθαι καὶ ὀγδόου. Θεὸς δὲ καὶ ὁ μονογενής αυτ τοῦ λόγος παρέσται (9) ἡμῖν, ἵνα γενναίως μὲν τὰ Κέλσου ψεύδη διελεγχθῇ μάτην ἐπιγεγραμμένα ἀλη θὴς λόγος, δυνατῶς δὲ καὶ τὸ ὅσον ἐπὶ τοῖς ὑπαγο ρευομένοις τὰ Χριστιανισμοῦ ἀποδειχθῇ εὐχομέ- νοις τὸ Ὑπὲρ Χριστοῦ πρεσβεύομεν, ὡς τοῦ Θεοῦ παρακαλοῦντος δι' ἡμῶν (10), εἰπεῖν τῇ τοῦ Παύλου διαθέσει, καὶ πρεσβεῦσαι ὑπὲρ τοῦ Χριστοῦ πρὸς τοὺς ἀνθρώπους, ὡς ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος ἐπὶ τὴν πρὸς ἑαυτὸν φιλίαν παρακαλεῖ· βουλόμενος οἰκειῶσαι δικαιοσύνῃ, καὶ ἀληθείᾳ, καὶ ταῖς λοιπαῖς ἀρεταῖς, τοὺς πρὸ τῆς παραδοχῆς τῶν Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ δογμάτων ἐν σκότῳ τῷ περὶ Θεοῦ, καὶ ἀγνοίᾳ τῇ περὶ τοῦ κτίσαντος ἐνδιατρίψαντας. Καὶ πάλιν δὲ ἐρῶ, ὅτι ὁ Θεὸς δῴη ἡμῖν τὸν γενναῖον καὶ ἀληθῆ λόγον, Β τὸν Κύριον τὸν κραταιὸν καὶ δυνατὸν ἐν πολέμῳ τῷ κατὰ τῆς κακίας. Ηδη δὲ καὶ ἐπὶ τὴν ἑξῆς λέξιν Κέλσου καὶ τὰ πρὸς αὐτὴν ὁδευτέον ἐστὶν ἡμῖν. Ἐπηπόρησε δὲ ἐν τοῖς πρὸ τούτων πρὸς ἡμᾶς, διὰ τί δαίμονας οὐ θεραπεύομεν· καὶ πρὸς ἃ εἶπε περὶ δαιμόνων, ἀπηντήσαμεν κατὰ τὸ φαινόμενον ἡμῖν βούλημα τοῦ θείου λόγου. Εἶθ' ἑξῆς ἐκείνοις ἡμᾶς εἰσάγει λέγοντας πρὸς τὴν ἐπαπόρησιν αὐτοῦ, θέλοντος ἡμᾶς καὶ τοὺς δαίμονας θεραπεύειν, ὅτι οὐχ οἷόν τε δουλεύειν τὸν αὐτὸν πλείοσι κυρίοις. Τοῦτο δ', ὡς οἴεται στάσεως εἶναι φωνὴν τῶν, ὡς αὐτὸς ὠνόμασεν, ἀποτειχιζόντων (11) ἑαυτοὺς καὶ ἀποῤῥηγνύντων ἀπὸ τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων. Νο- μίζει δὲ τοὺς τοῦτο λέγοντας, τὸ ὅσον ἐφ' ἑαυ τοῖς, ἀπομάττεσθαι τὸ σφέτερον πάθος εἰς τὸν Θεόν. Διὸ καὶ ἐπὶ μὲν ἀνθρώπων χώραν ἔχειν οἴεται, τὸν δουλεύοντά τινι μὴ ἂν ευλόγως (12) καὶ ἄλλῳ δουλεύειν ἀνθρώπῳ, ὡς βλαπτομένου τοῦ ἑτέρου ἀπὸ τῆς διαφόρου δουλείας· μηδὲ τὸν φθάσαντα συνομωμοκέναι τινὶ συνομνύειν καὶ ἑτέρῳ· ὡς βλάπτοντα λόγον ἔχειν τὸ δουλεύειν (13) ἅμα διαφόροις ἥρωσι καὶ τοῖς τοιούτοις δαίμοσιν. Ἐπὶ δὲ Θεοῦ, πρὸς ὃν οὔτε βλάβη τις οὔτε λύπη φανῇ (14), ἄλογον νομίζει τὸ φυλάττεσθαι ὁμοίως παρέστω, δι' ἡμῶν, ἡμᾶς. ζόντων. μὴ ἂν εὐ λόγως. μή. φθάνῃ. CONTRA CELSUM LIB. VIII. ORIGENIS CONTRA CELSUM LIBER OCTAVUS verim; octavum nunc aggredi volo. Deus et unige nitus ejus Verbum adsit nobis, ut Celsi mendacia perperam inscripta verus sermo, strenue refutentur et religionis Christianæ veritas solide et quantum per materiam licebit demonstretur. Precamur item ut quo animo Paulus, eodem et nos dicere possi- mus, Pro Christo legatione fungimur tanquam Deo exhortante per nos '', et pro Christo legatione fungi erga homines, quemadmodum Dei Verbum ad amo- rcm in se exhortatur : quippe quod vult justitiæ, veritati caterisque virtutibus eos conciliare, qui, antequam Jesu Christi dogmata reciperent, in tene- bris et ignorantia Dei conditoris versabantur. Ite- rum dicam, det nobis Deus fortem et verum sermo- nem, Dominum illum qui in bello contra malitiam G II Cor. v, 20. Psal. xxIII, 8. nisi forte sit futurum pro imperativo, more Hebræorum. sed a codd. Regio et Basileensi recte abest Vide infra numn. 5. fortis est et polens ". Nunc ad ea veniendum est quæ Celsus postea objicit, et ad ea respondeu- dum. 2. Antea quæsivit a nobis quid causæ esset, cur dæmones non colamus, et ad illa, quæ dixit de demonibus, reposuimus quod nobis visum est verbo divino consentaneum. Deinde ad ejus quæstionem, qua nos ad cultum dæmonum incitare volebat, nos respondentes fecit, fieri non posse ut pluribus do- minis serviatur. Quæ vox, ut putat, seditionis est et hominum segregantium el rescindentium se, ut loqui- tur, a reliquorum hominum societate. Ejus judicio, qui hoc dicunt, suos illi in Deum affectus transferunt. Quapropter id existimat apud homincs quidem habere locum, servientem cuipiam male se alteri in servitu- tem dare, propterea quod ex diversa servitute detri- mentum alter patiatur; proinde qui se alicui obliga- ril, hunc alteri non debere se obligare; sicque non posse diversis heroibus et ejusmodi dæmonibus simul serviri, quin horum alterutri fiat injuria. Sed quod spectat ad Deum, in quem nec jactura ulla nec mo- lestia cudit, absurdum judicat eadem cautione plu- rium deorum cultum fugere, ac si cum homini- bus, heroibus, et ejusmodi damonibus, ageretur. bene autem codex Anglicanus secundus, recle codex Jolianus omisit particulam 1. Jam eo perventum est ut septem libros absol- (9) Παρέσται. Mallent Guietus et Bolerellus, D (10) Hoeschel. et Spencer., παρακαλοῦντος ἡμᾶς (11) Αποτειχιζόντων. Forte legendum αποσχι- (12) Hoeschel. et Spencer. male, μὴ ἀνευλόγως, (13) Heschel. et Spencer., τὸ μὴ δουλεύειν, εἱ (14) Φανῇ. Scribendum recte videtur Guieto,
PG 11:1529ὡς βλαπτομένου ἀνάλογον τοῖς βλαπτομένοις ἀνθρώποις τοῦ προτέρου δαίμονος, οἷς τις ἐλάτρευσε πρὸ τῶν δευτέρων. Ἀλλὰ καὶ τίνα βλάβην οἴεται εἶναι ἡρώων ἢ τῶν τοιῶνδε δαιμόνων, παραστησάτω. Ἀναγκαςθήσεται γὰρ ἤτοι εἰς πέλαγος φλυαρίας ἐμπεσὼν ἀναλαβεῖν τὸν λόγον καὶ ἀθετῆσαι τὰ εἰρημένα ἢ μὴ φλυαρεῖν θέλων ὁμολογεῖν ὅτι οὔτε ἥρωας οὔτε δαιμόνων φύσιν ἐπίσταται. Εἰς δὲ τὸν περὶ ἀνθρώπων λόγον, βλαπτομένων τῶν προτέρων, ἐὰν δουλεύῃ τις δευτέρῳ, λεκτέον· ποίαν βλάβην φησὶ γίνεσθαι τῷ προτέρῳ ἀνθρώπῳ, εἰ ὁ δουλεύων αὐτῷ δουλεύειν ἐθέλει καὶ ἑτέρῳ; Εἰ μὲν γὰρ ὡς ἰδιώτης λέγοι καὶ ἀφιλόσοφος βλάβην τὴν περὶ χρημάτων τῶν ἐκτὸς ἡμῖν σημαινομένων, ἐλεγχθείη ἂν μηδ’ ἐπιστήσας τῷ ὑπὸ Σωκράτους καλῶς εἰρημένῳ ἐν τῷ· Ἐμὲ δὲ Ἄνυτος καὶ Μέλητος ἀποκτεῖναι μὲν δύνανται, βλάψαι δὲ οὔ· οὐ γὰρ θεμιτὸν τὸ κρεῖττον ὑπὸ τοῦ χείρονος βλάπτεσθαι. Εἰ δὲ βλάβην τὴν κίνησιν ἢ σχέσιν λέγοι [τὴν] κατὰ κακίαν, δῆλον ὅτι οὐδεμιᾶς γινομένης βλάβης περὶ τοὺς σοφοὺς δουλεύει τις ἐν διεστηκόσι τόποις οὖσι δύο σοφοῖς.
Α τοῖς περὶ ἀνθρώπων, καὶ ἡρώων, καὶ τοιῶνδε δαι ' Β μόνων θεραπεύειν θεοὺς πλείονας. Φησὶ δὲ καὶ τὸν θεραπεύοντα θεοὺς πλείονας, τῷ ἔν τι τῶν τοῦ μεγάλου θεραπεύειν, φίλον καὶ ἐν τούτῳ ἐκείνῳ ποιεῖν· καὶ προστίθησιν, ὅτι οὐδ' ἔξεστι τιμᾶσθαι τινι ᾧ μὴ ἐξ ἐκείνου τοῦτο δέδοται. Διότι τιμῶν τις καὶ σέβων, φησί, τοὺς ἐκείνου πάντας, οὐ λυπεῖ τὸν Θεὸν, οὗ πάντες εἰσίν. Ιδωμεν δὴ πρὸ τῶν ἑξῆς, εἰ μὴ εὐλόγως ἀποδεχό μεθα τὴν, Οὐδεὶς δύναται δυσὶ κυρίοις δουλεύειν, φωνήν, ᾗ ἐπιφέρεται το, "Η γὰρ τὸν ἕνα μισήσει, καὶ τὸν ἕτερον ἀγαπήσει· ἢ ἑνὸς ἀνθέξεται, καὶ τοῦ ἑτέρου καταφρονήσει. Καὶ ἑξῆς αὐτῷ τὰ, Οὐ δύνασθε Θεῷ δουλεύειν καὶ μαμμωνᾷ. Καλεῖ δ' ἡμᾶς ἡ ἀπολογία εἰς βαθύτερόν τινα καὶ ἀπόῤῥητον περὶ θεῶν καὶ κυρίων λόγον. Ἐπίσταται γὰρ ἡ θεία Γραφὴ τὸν μέγαν εἶναι Κύριον παρὰ πάντας τοὺς θεούς· ἐν οἷς θεοὺς οὐ τοὺς προσκυνουμένους ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἐξακούομεν, ἅτε μαθόντες, ὅτι πάντες οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν δαιμόνια· ἀλλὰ θεούς, ὧν οἶδέ τινα συναγωγὴν ὁ προφητικός λόγος, καὶ τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεὸν τούτους διακρίνοντα, καὶ διατασσόμενον ἑκάστη τὸ οἰκεῖον αὐτῷ ἔργον. Ο Θεὸς γὰρ ἔστη ἐν συνα- γωγῇ θεῶν, ἐν μέσῳ δὲ θεοὺς διακρινεῖ. Καὶ γάρ ἐστι Θεὸς θεῶν Κύριος, ὃς διὰ τοῦ Υἱοῦ ἐκάλεσε την γῆν ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου ἕως δυσμῶν. Καὶ προστασ σόμεθα ἐξομολογεῖσθαι τῷ Θεῷ τῶν θεῶν· μαθόντες καὶ τὸ, Ὁ Θεὸς οὐκ ἔστι νεκρῶν, ἀλλὰ ζώντων. "Απερ δὴ λέγεται οὐ μόνον διὰ τῶν ἐκκειμένων, ἀλλὰ καὶ δι᾿ ἄλλων μυρίων. Τοιαῦτα δὲ καὶ περὶ Κυρίου κυρίων διδάσκουσιν ἡμᾶς ἐξετάζειν καὶ φρονεῖν οἱ θεῖοι Λόγοι· ὅπου μὲν λέγοντες, Εξομολογεῖσθε τῷ Θεῷ τῶν θεῶν, ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ· ἐξομολογεῖσθε τῷ Κυ- ρίῳ τῶν κυρίων, ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ· ὅπου δὲ, "Οτι ἐστὶν ὁ Θεὸς Βασιλεὺς τῶν βασι- λευόντων, καὶ Κύριος τῶν κυριευόντων. Οίδε δὲ ὁ Λόγος θεοὺς τοὺς μέν τινας λεγομένους, τοὺς δὲ καὶ ὄντας, εἴτε λεγομένους εἴτε μή· τὸ δ᾽ αὐτὸ διδάσκων καὶ περὶ κυρίων τῶν ὄντων καὶ μὴ, λέγει ὁ Παῦλος Καὶ γὰρ εἴπερ εἰσὶ λεγόμενοι θεοὶ, εἶτ᾽ ἐν οὐρανῷ εἴτ' ἐπὶ γῆς· ὥσπερ εἰσὶ θεοὶ πολλοὶ, καὶ κύρια πολλοί. Εἶτ᾽ ἐπεὶ ὁ τῶν θεῶν Θεὸς καλεῖ ἀπ' ἀνατο λῶν καὶ δυσμῶν ἐπὶ τὴν ἑαυτοῦ μερίδα διὰ τοῦ Ἰη σοῦ οὓς βούλεται· Κύριος δὲ ὧν ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ δείκνυσιν δι' ὧν ἐπέβη τοῖς πάντων ορίοις καὶ πρὸς ἑαυτὸν ἀπὸ πάντων ὁρίων καλεῖ, ὅτι ἐστὶ πάντων κυριευόντων διαφέρων, διὰ τοῦτο ταῦτα ἐπιστάμενος ὁ Παῦλός φησι μεθ' & παρεθέμην· 'Αλλ' ἡμῖν εἰς Θεὸς ὁ Πατὴρ, ἐξ οὗ τὰ πάντα, καὶ εἰς Κύριος (15) Ιησούς Χριστός, δι' οὗ τὰ πάντα, καὶ ἡμεῖς δι αὐτοῦ. Θεωρῶν τε θαυμάσιόν τινα καὶ μυστηριώδη λόγον κατὰ τὸν τόπον ἐπιφέρει αὐτοῖς· Ἀλλ᾿ οὐκ ἐν πᾶσιν ἡ γνῶσις. Ἐπὰν δὲ λέγῃ· Αλλ' ἡμῖν εἰς το ἡμεῖς εἰς αὐτον καὶ εἷς Κύριος. καὶ ἡμεῖς εἰς αὐτόν, ' ORIGENIS Ail præterea eum qui plures deos colit, hoc ipso quid maximo acceptum facere, quod unum aliquid evrum, quæ ad illum pertinent, colat. Addit ne- fas esse cultum alicui deferre, cui istud a Deo da- ium non est. Quapropter, inquit, cultus omnibus de- lalus qui ad Deum pertinent, illi non displicet, quia omnes illius sunt. annon jure approbemus hoc effatum : Nemo polest duobus dominis servire; cui subjungitur : Aut enim unum odio habebit et alterum diliget, aut unum su- stinebit et alterum contemnet. Et mox: Non potestis Deo servire et mammonæ 1. Hujus effati defensio postulat ut in altam abstrusamque de diis et domi nis quæstionem penetremus. Docet enim divina Scriptura magnum esse Dominum pra omnibus diis ” : in quibus deos non intelligimus illos, qui in gentibus adorantur (novimus namque omnes deos gentium esse dœmonia ) ; sed deos, de quorum synagoga propheticæ litteræ faciunt mentionem, et summum Deum, qui illos dijudicat, et eorum unicui- que munus proprium assignat. Nam Deus stetit in synagoga deorum, in medio autem deos dijudica- bit 78. Deus enim est deorum Dominus qui per Fi- lium vocavit terram a solis ortu usque ad occasum”. Jubemur etiam Deo deorum confiteri : didicimus præterea Deum non esse mortuorum, sed viventium³¹. Neque hæc sola sunt in hanc rem loca, sexcenta alia referri possent. C et sapere nos docent divinæ litteræ. Nunc enim aiunt : Conflemini Deo deorum, quoniam in sæculum misericordia ejus; confitemini Domino dominorum, quoniam in sæculum misericordia ejus 8ª ; nunc vero : Est Deus Rex regum et Dominus dominantium **, Novit etiam Scriptura deos qui tales sunt nomine tenus, et deos qui revera sunt, sive nomen habeant, sive non. Idem de dominis qui sunt et qui non sunt Paulus ail: Eisi sunt qui dicantur dii, sive in cœlo, sive in terra, ut sunt dii' multi et domini multiª. Deinde quoniam Deus deorum per Jesum ab oriente et occasu vocat quos vult ad suam hæreditatem, et Christus Dei, qui est Dominus, inde se probat om- nibus dominantibus præstare, quod in omnium fi- D nes pervaserit, et ex omnium finibus subditos sibi asciverit, idcirco Paulus post modo memorata : Sed nobis, inquit, unus Deus Pater ex quo omnia, el unus Dominus Jesus Christus per quem omnia, et uos per ipsum 8. Et cum hoc loco admirabile quid el arcanum prospiceret, addit: Sed non in omni- bus est scientia 8. Cum autem dicit : Sed nobis unus Deus Pater, ex quo omnia; et unus Dominus Je- sus Christus per quem omnia, hac voce nobis signi- Psal. XLIX, 1. Psal. ss Cor. viii, 5. • Cor. Matth. vi, 24. Psal. xcvi, CXXXV, 8s Psal. cxxxv, 2, 5. I Tim. v, 15. vit, 6. 7. Ibid., At in omnibus mss. desideratur quod idcirco in prioribus editionibus unci includunt. 3. Antequam ad sequentia pergamus, videndum 4. Similia de Domino dominorum inquirere 746 9. 17 Psal. xcv, 5. 78 Psal. Lxxxı, 4. 2. * Matth. xxi, 32. (15) Haschel. et Spencer. ἐξ οὗ τὰ πάντα [καὶ
Εἰ δ’ οὐδὲ τοῦτο εὔλογον, μάτην αὐτῷ παρείληπται τὸ παράδειγμα κατηγοροῦν τοῦ Οὐδεὶς δύναται δυσὶ κυρίοις δουλεύειν, καὶ μᾶλλον ὁ περὶ τῆς [πρὸς] τὸν θεὸν τῶν ὅλων δουλείας μόνον διὰ τοῦ προσάγοντος τῷ θεῷ υἱοῦ αὐτοῦ κρατήσει λόγος. Ἀλλὰ καὶ οὐχ ὡς δεόμενον τὸν θεὸν θεραπεύσομεν οὐδ’ ὡς λυπούμενον, ἂν μὴ θεραπεύωμεν αὐτόν, ἀλλ’ ὡς αὐτοὶ ἀπὸ τῆς πρὸς τὸν θεὸν θεραπείας ὠφελούμενοι καὶ ἄλυποι καὶ ἀπαθεῖς γινόμενοι ἐκ τοῦ δουλεύειν τῷ ἐπὶ πᾶσι θεῷ διὰ τοῦ μονογενοῦς αὐτοῦ λόγου καὶ σοφίας. Ὅρα δὲ πῶς ἀβασάνιστόν ἐστι τὸ εἰ γάρ τι καὶ ἄλλο τῶν ἐν τοῖς ὅλοις θεραπεύσεις, ἐν ᾧ ἐμφαίνεται τὴν τοῦ θεοῦ θεραπείαν χωρὶς πάσης βλάβης ἡμῶν ἡμᾶς προσάγειν ἁπαξαπλῶς τινι τῶν τοῦ θεοῦ. Ἀλλ’ ὡσπερεὶ αἰσθηθεὶς ἑαυτοῦ οὐχ ὑγιῶς εἰπόντος· Εἰ γάρ τι καὶ ἄλλο τῶν ἐν τοῖς ὅλοις θεραπεύσεις, εἶτ’ ἐπαναλαμβάνει καὶ διόρθωσιν προσάγει τῷ λεγομένῳ ἐν τούτῳ· Οὐδ’ ἔξεστι τιμᾶσθαι οὐδενί, ὅτῳ μὴ ἐξ ἐκείνου τοῦτο δέδοται.
Α τοῖς περὶ ἀνθρώπων, καὶ ἡρώων, καὶ τοιῶνδε δαι ' Β μόνων θεραπεύειν θεοὺς πλείονας. Φησὶ δὲ καὶ τὸν θεραπεύοντα θεοὺς πλείονας, τῷ ἔν τι τῶν τοῦ μεγάλου θεραπεύειν, φίλον καὶ ἐν τούτῳ ἐκείνῳ ποιεῖν· καὶ προστίθησιν, ὅτι οὐδ' ἔξεστι τιμᾶσθαι τινι ᾧ μὴ ἐξ ἐκείνου τοῦτο δέδοται. Διότι τιμῶν τις καὶ σέβων, φησί, τοὺς ἐκείνου πάντας, οὐ λυπεῖ τὸν Θεὸν, οὗ πάντες εἰσίν. Ιδωμεν δὴ πρὸ τῶν ἑξῆς, εἰ μὴ εὐλόγως ἀποδεχό μεθα τὴν, Οὐδεὶς δύναται δυσὶ κυρίοις δουλεύειν, φωνήν, ᾗ ἐπιφέρεται το, "Η γὰρ τὸν ἕνα μισήσει, καὶ τὸν ἕτερον ἀγαπήσει· ἢ ἑνὸς ἀνθέξεται, καὶ τοῦ ἑτέρου καταφρονήσει. Καὶ ἑξῆς αὐτῷ τὰ, Οὐ δύνασθε Θεῷ δουλεύειν καὶ μαμμωνᾷ. Καλεῖ δ' ἡμᾶς ἡ ἀπολογία εἰς βαθύτερόν τινα καὶ ἀπόῤῥητον περὶ θεῶν καὶ κυρίων λόγον. Ἐπίσταται γὰρ ἡ θεία Γραφὴ τὸν μέγαν εἶναι Κύριον παρὰ πάντας τοὺς θεούς· ἐν οἷς θεοὺς οὐ τοὺς προσκυνουμένους ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἐξακούομεν, ἅτε μαθόντες, ὅτι πάντες οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν δαιμόνια· ἀλλὰ θεούς, ὧν οἶδέ τινα συναγωγὴν ὁ προφητικός λόγος, καὶ τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεὸν τούτους διακρίνοντα, καὶ διατασσόμενον ἑκάστη τὸ οἰκεῖον αὐτῷ ἔργον. Ο Θεὸς γὰρ ἔστη ἐν συνα- γωγῇ θεῶν, ἐν μέσῳ δὲ θεοὺς διακρινεῖ. Καὶ γάρ ἐστι Θεὸς θεῶν Κύριος, ὃς διὰ τοῦ Υἱοῦ ἐκάλεσε την γῆν ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου ἕως δυσμῶν. Καὶ προστασ σόμεθα ἐξομολογεῖσθαι τῷ Θεῷ τῶν θεῶν· μαθόντες καὶ τὸ, Ὁ Θεὸς οὐκ ἔστι νεκρῶν, ἀλλὰ ζώντων. "Απερ δὴ λέγεται οὐ μόνον διὰ τῶν ἐκκειμένων, ἀλλὰ καὶ δι᾿ ἄλλων μυρίων. Τοιαῦτα δὲ καὶ περὶ Κυρίου κυρίων διδάσκουσιν ἡμᾶς ἐξετάζειν καὶ φρονεῖν οἱ θεῖοι Λόγοι· ὅπου μὲν λέγοντες, Εξομολογεῖσθε τῷ Θεῷ τῶν θεῶν, ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ· ἐξομολογεῖσθε τῷ Κυ- ρίῳ τῶν κυρίων, ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ· ὅπου δὲ, "Οτι ἐστὶν ὁ Θεὸς Βασιλεὺς τῶν βασι- λευόντων, καὶ Κύριος τῶν κυριευόντων. Οίδε δὲ ὁ Λόγος θεοὺς τοὺς μέν τινας λεγομένους, τοὺς δὲ καὶ ὄντας, εἴτε λεγομένους εἴτε μή· τὸ δ᾽ αὐτὸ διδάσκων καὶ περὶ κυρίων τῶν ὄντων καὶ μὴ, λέγει ὁ Παῦλος Καὶ γὰρ εἴπερ εἰσὶ λεγόμενοι θεοὶ, εἶτ᾽ ἐν οὐρανῷ εἴτ' ἐπὶ γῆς· ὥσπερ εἰσὶ θεοὶ πολλοὶ, καὶ κύρια πολλοί. Εἶτ᾽ ἐπεὶ ὁ τῶν θεῶν Θεὸς καλεῖ ἀπ' ἀνατο λῶν καὶ δυσμῶν ἐπὶ τὴν ἑαυτοῦ μερίδα διὰ τοῦ Ἰη σοῦ οὓς βούλεται· Κύριος δὲ ὧν ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ δείκνυσιν δι' ὧν ἐπέβη τοῖς πάντων ορίοις καὶ πρὸς ἑαυτὸν ἀπὸ πάντων ὁρίων καλεῖ, ὅτι ἐστὶ πάντων κυριευόντων διαφέρων, διὰ τοῦτο ταῦτα ἐπιστάμενος ὁ Παῦλός φησι μεθ' & παρεθέμην· 'Αλλ' ἡμῖν εἰς Θεὸς ὁ Πατὴρ, ἐξ οὗ τὰ πάντα, καὶ εἰς Κύριος (15) Ιησούς Χριστός, δι' οὗ τὰ πάντα, καὶ ἡμεῖς δι αὐτοῦ. Θεωρῶν τε θαυμάσιόν τινα καὶ μυστηριώδη λόγον κατὰ τὸν τόπον ἐπιφέρει αὐτοῖς· Ἀλλ᾿ οὐκ ἐν πᾶσιν ἡ γνῶσις. Ἐπὰν δὲ λέγῃ· Αλλ' ἡμῖν εἰς το ἡμεῖς εἰς αὐτον καὶ εἷς Κύριος. καὶ ἡμεῖς εἰς αὐτόν, ' ORIGENIS Ail præterea eum qui plures deos colit, hoc ipso quid maximo acceptum facere, quod unum aliquid evrum, quæ ad illum pertinent, colat. Addit ne- fas esse cultum alicui deferre, cui istud a Deo da- ium non est. Quapropter, inquit, cultus omnibus de- lalus qui ad Deum pertinent, illi non displicet, quia omnes illius sunt. annon jure approbemus hoc effatum : Nemo polest duobus dominis servire; cui subjungitur : Aut enim unum odio habebit et alterum diliget, aut unum su- stinebit et alterum contemnet. Et mox: Non potestis Deo servire et mammonæ 1. Hujus effati defensio postulat ut in altam abstrusamque de diis et domi nis quæstionem penetremus. Docet enim divina Scriptura magnum esse Dominum pra omnibus diis ” : in quibus deos non intelligimus illos, qui in gentibus adorantur (novimus namque omnes deos gentium esse dœmonia ) ; sed deos, de quorum synagoga propheticæ litteræ faciunt mentionem, et summum Deum, qui illos dijudicat, et eorum unicui- que munus proprium assignat. Nam Deus stetit in synagoga deorum, in medio autem deos dijudica- bit 78. Deus enim est deorum Dominus qui per Fi- lium vocavit terram a solis ortu usque ad occasum”. Jubemur etiam Deo deorum confiteri : didicimus præterea Deum non esse mortuorum, sed viventium³¹. Neque hæc sola sunt in hanc rem loca, sexcenta alia referri possent. C et sapere nos docent divinæ litteræ. Nunc enim aiunt : Conflemini Deo deorum, quoniam in sæculum misericordia ejus; confitemini Domino dominorum, quoniam in sæculum misericordia ejus 8ª ; nunc vero : Est Deus Rex regum et Dominus dominantium **, Novit etiam Scriptura deos qui tales sunt nomine tenus, et deos qui revera sunt, sive nomen habeant, sive non. Idem de dominis qui sunt et qui non sunt Paulus ail: Eisi sunt qui dicantur dii, sive in cœlo, sive in terra, ut sunt dii' multi et domini multiª. Deinde quoniam Deus deorum per Jesum ab oriente et occasu vocat quos vult ad suam hæreditatem, et Christus Dei, qui est Dominus, inde se probat om- nibus dominantibus præstare, quod in omnium fi- D nes pervaserit, et ex omnium finibus subditos sibi asciverit, idcirco Paulus post modo memorata : Sed nobis, inquit, unus Deus Pater ex quo omnia, el unus Dominus Jesus Christus per quem omnia, et uos per ipsum 8. Et cum hoc loco admirabile quid el arcanum prospiceret, addit: Sed non in omni- bus est scientia 8. Cum autem dicit : Sed nobis unus Deus Pater, ex quo omnia; et unus Dominus Je- sus Christus per quem omnia, hac voce nobis signi- Psal. XLIX, 1. Psal. ss Cor. viii, 5. • Cor. Matth. vi, 24. Psal. xcvi, CXXXV, 8s Psal. cxxxv, 2, 5. I Tim. v, 15. vit, 6. 7. Ibid., At in omnibus mss. desideratur quod idcirco in prioribus editionibus unci includunt. 3. Antequam ad sequentia pergamus, videndum 4. Similia de Domino dominorum inquirere 746 9. 17 Psal. xcv, 5. 78 Psal. Lxxxı, 4. 2. * Matth. xxi, 32. (15) Haschel. et Spencer. ἐξ οὗ τὰ πάντα [καὶ
Καὶ πυθώμεθα τοῦ Κέλσου περὶ τῶν τιμωμένων ὡς θεῶν ἢ δαιμόνων ἢ καὶ ἡρώων ὅτι πόθεν, ὦ οὗτος, ἀποδεικνύναι ἔχεις ὅτι ἀπὸ τοῦ θεοῦ τούτοις δέδοται τὸ τιμᾶσθαι καὶ οὐχὶ ἀπὸ ἀγνοίας καὶ ἀμαθίας ἀνθρωπίνης πλανωμένων καὶ ἀποπιπτόντων τοῦ κυρίως τιμωμένου; Τιμᾶται γοῦν, ὡς πρὸ βραχέος ἔλεγες, ὦ Κέλσε, τὰ Ἀδριανοῦ παιδικά, καὶ οὐ δή που ἐρεῖς ὅτι ἀπὸ τοῦ θεοῦ τῶν ὅλων δέδοται τὸ τιμᾶσθαι ὡς θεῷ τῷ Ἀντινόῳ. Τὸ δ’ αὐτὸ καὶ περὶ τῶν ἄλλων ἐροῦμεν, ἀπαιτοῦντες ἀπόδειξιν περὶ τοῦ δεδόσθαι αὐτοῖς ἀπὸ τοῦ ἐπὶ πᾶσι θεοῦ τὸ τιμᾶσθαι. Ἐὰν δ’ ἡμῖν ἀνθυποφέρῃ τὸ παραπλήσιον περὶ τοῦ Ἰησοῦ, ἀποδείξομεν ὅτι ἀπὸ θεοῦ δέδοται αὐτῷ τὸ τιμᾶσθαι· Ἵνα πάντες τιμῶσι τὸν υἱόν, καθὼς τιμῶσι τὸν πατέρα. Αἱ γὰρ πρὸ τῆς γενέσεως αὐτοῦ προφητεῖαι συστάσεις ἦσαν τῆς τιμῆς αὐτοῦ. Ἀλλὰ καὶ τὰ ὑπ’ αὐτοῦ γενόμενα παράδοξα οὐ μαγγανείᾳ, ὡς οἴεται Κέλσος, ἀλλὰ θειότητι προειρημένῃ ὑπὸ τῶν προφητῶν τὴν ἀπὸ θεοῦ εἶχε μαρτυρίαν·
Α τοῖς περὶ ἀνθρώπων, καὶ ἡρώων, καὶ τοιῶνδε δαι ' Β μόνων θεραπεύειν θεοὺς πλείονας. Φησὶ δὲ καὶ τὸν θεραπεύοντα θεοὺς πλείονας, τῷ ἔν τι τῶν τοῦ μεγάλου θεραπεύειν, φίλον καὶ ἐν τούτῳ ἐκείνῳ ποιεῖν· καὶ προστίθησιν, ὅτι οὐδ' ἔξεστι τιμᾶσθαι τινι ᾧ μὴ ἐξ ἐκείνου τοῦτο δέδοται. Διότι τιμῶν τις καὶ σέβων, φησί, τοὺς ἐκείνου πάντας, οὐ λυπεῖ τὸν Θεὸν, οὗ πάντες εἰσίν. Ιδωμεν δὴ πρὸ τῶν ἑξῆς, εἰ μὴ εὐλόγως ἀποδεχό μεθα τὴν, Οὐδεὶς δύναται δυσὶ κυρίοις δουλεύειν, φωνήν, ᾗ ἐπιφέρεται το, "Η γὰρ τὸν ἕνα μισήσει, καὶ τὸν ἕτερον ἀγαπήσει· ἢ ἑνὸς ἀνθέξεται, καὶ τοῦ ἑτέρου καταφρονήσει. Καὶ ἑξῆς αὐτῷ τὰ, Οὐ δύνασθε Θεῷ δουλεύειν καὶ μαμμωνᾷ. Καλεῖ δ' ἡμᾶς ἡ ἀπολογία εἰς βαθύτερόν τινα καὶ ἀπόῤῥητον περὶ θεῶν καὶ κυρίων λόγον. Ἐπίσταται γὰρ ἡ θεία Γραφὴ τὸν μέγαν εἶναι Κύριον παρὰ πάντας τοὺς θεούς· ἐν οἷς θεοὺς οὐ τοὺς προσκυνουμένους ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἐξακούομεν, ἅτε μαθόντες, ὅτι πάντες οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν δαιμόνια· ἀλλὰ θεούς, ὧν οἶδέ τινα συναγωγὴν ὁ προφητικός λόγος, καὶ τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεὸν τούτους διακρίνοντα, καὶ διατασσόμενον ἑκάστη τὸ οἰκεῖον αὐτῷ ἔργον. Ο Θεὸς γὰρ ἔστη ἐν συνα- γωγῇ θεῶν, ἐν μέσῳ δὲ θεοὺς διακρινεῖ. Καὶ γάρ ἐστι Θεὸς θεῶν Κύριος, ὃς διὰ τοῦ Υἱοῦ ἐκάλεσε την γῆν ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου ἕως δυσμῶν. Καὶ προστασ σόμεθα ἐξομολογεῖσθαι τῷ Θεῷ τῶν θεῶν· μαθόντες καὶ τὸ, Ὁ Θεὸς οὐκ ἔστι νεκρῶν, ἀλλὰ ζώντων. "Απερ δὴ λέγεται οὐ μόνον διὰ τῶν ἐκκειμένων, ἀλλὰ καὶ δι᾿ ἄλλων μυρίων. Τοιαῦτα δὲ καὶ περὶ Κυρίου κυρίων διδάσκουσιν ἡμᾶς ἐξετάζειν καὶ φρονεῖν οἱ θεῖοι Λόγοι· ὅπου μὲν λέγοντες, Εξομολογεῖσθε τῷ Θεῷ τῶν θεῶν, ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ· ἐξομολογεῖσθε τῷ Κυ- ρίῳ τῶν κυρίων, ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ· ὅπου δὲ, "Οτι ἐστὶν ὁ Θεὸς Βασιλεὺς τῶν βασι- λευόντων, καὶ Κύριος τῶν κυριευόντων. Οίδε δὲ ὁ Λόγος θεοὺς τοὺς μέν τινας λεγομένους, τοὺς δὲ καὶ ὄντας, εἴτε λεγομένους εἴτε μή· τὸ δ᾽ αὐτὸ διδάσκων καὶ περὶ κυρίων τῶν ὄντων καὶ μὴ, λέγει ὁ Παῦλος Καὶ γὰρ εἴπερ εἰσὶ λεγόμενοι θεοὶ, εἶτ᾽ ἐν οὐρανῷ εἴτ' ἐπὶ γῆς· ὥσπερ εἰσὶ θεοὶ πολλοὶ, καὶ κύρια πολλοί. Εἶτ᾽ ἐπεὶ ὁ τῶν θεῶν Θεὸς καλεῖ ἀπ' ἀνατο λῶν καὶ δυσμῶν ἐπὶ τὴν ἑαυτοῦ μερίδα διὰ τοῦ Ἰη σοῦ οὓς βούλεται· Κύριος δὲ ὧν ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ δείκνυσιν δι' ὧν ἐπέβη τοῖς πάντων ορίοις καὶ πρὸς ἑαυτὸν ἀπὸ πάντων ὁρίων καλεῖ, ὅτι ἐστὶ πάντων κυριευόντων διαφέρων, διὰ τοῦτο ταῦτα ἐπιστάμενος ὁ Παῦλός φησι μεθ' & παρεθέμην· 'Αλλ' ἡμῖν εἰς Θεὸς ὁ Πατὴρ, ἐξ οὗ τὰ πάντα, καὶ εἰς Κύριος (15) Ιησούς Χριστός, δι' οὗ τὰ πάντα, καὶ ἡμεῖς δι αὐτοῦ. Θεωρῶν τε θαυμάσιόν τινα καὶ μυστηριώδη λόγον κατὰ τὸν τόπον ἐπιφέρει αὐτοῖς· Ἀλλ᾿ οὐκ ἐν πᾶσιν ἡ γνῶσις. Ἐπὰν δὲ λέγῃ· Αλλ' ἡμῖν εἰς το ἡμεῖς εἰς αὐτον καὶ εἷς Κύριος. καὶ ἡμεῖς εἰς αὐτόν, ' ORIGENIS Ail præterea eum qui plures deos colit, hoc ipso quid maximo acceptum facere, quod unum aliquid evrum, quæ ad illum pertinent, colat. Addit ne- fas esse cultum alicui deferre, cui istud a Deo da- ium non est. Quapropter, inquit, cultus omnibus de- lalus qui ad Deum pertinent, illi non displicet, quia omnes illius sunt. annon jure approbemus hoc effatum : Nemo polest duobus dominis servire; cui subjungitur : Aut enim unum odio habebit et alterum diliget, aut unum su- stinebit et alterum contemnet. Et mox: Non potestis Deo servire et mammonæ 1. Hujus effati defensio postulat ut in altam abstrusamque de diis et domi nis quæstionem penetremus. Docet enim divina Scriptura magnum esse Dominum pra omnibus diis ” : in quibus deos non intelligimus illos, qui in gentibus adorantur (novimus namque omnes deos gentium esse dœmonia ) ; sed deos, de quorum synagoga propheticæ litteræ faciunt mentionem, et summum Deum, qui illos dijudicat, et eorum unicui- que munus proprium assignat. Nam Deus stetit in synagoga deorum, in medio autem deos dijudica- bit 78. Deus enim est deorum Dominus qui per Fi- lium vocavit terram a solis ortu usque ad occasum”. Jubemur etiam Deo deorum confiteri : didicimus præterea Deum non esse mortuorum, sed viventium³¹. Neque hæc sola sunt in hanc rem loca, sexcenta alia referri possent. C et sapere nos docent divinæ litteræ. Nunc enim aiunt : Conflemini Deo deorum, quoniam in sæculum misericordia ejus; confitemini Domino dominorum, quoniam in sæculum misericordia ejus 8ª ; nunc vero : Est Deus Rex regum et Dominus dominantium **, Novit etiam Scriptura deos qui tales sunt nomine tenus, et deos qui revera sunt, sive nomen habeant, sive non. Idem de dominis qui sunt et qui non sunt Paulus ail: Eisi sunt qui dicantur dii, sive in cœlo, sive in terra, ut sunt dii' multi et domini multiª. Deinde quoniam Deus deorum per Jesum ab oriente et occasu vocat quos vult ad suam hæreditatem, et Christus Dei, qui est Dominus, inde se probat om- nibus dominantibus præstare, quod in omnium fi- D nes pervaserit, et ex omnium finibus subditos sibi asciverit, idcirco Paulus post modo memorata : Sed nobis, inquit, unus Deus Pater ex quo omnia, el unus Dominus Jesus Christus per quem omnia, et uos per ipsum 8. Et cum hoc loco admirabile quid el arcanum prospiceret, addit: Sed non in omni- bus est scientia 8. Cum autem dicit : Sed nobis unus Deus Pater, ex quo omnia; et unus Dominus Je- sus Christus per quem omnia, hac voce nobis signi- Psal. XLIX, 1. Psal. ss Cor. viii, 5. • Cor. Matth. vi, 24. Psal. xcvi, CXXXV, 8s Psal. cxxxv, 2, 5. I Tim. v, 15. vit, 6. 7. Ibid., At in omnibus mss. desideratur quod idcirco in prioribus editionibus unci includunt. 3. Antequam ad sequentia pergamus, videndum 4. Similia de Domino dominorum inquirere 746 9. 17 Psal. xcv, 5. 78 Psal. Lxxxı, 4. 2. * Matth. xxi, 32. (15) Haschel. et Spencer. ἐξ οὗ τὰ πάντα [καὶ
PG 11:1531ἵν’ ὁ τιμῶν τὸν υἱὸν ὄντα λόγον μηδὲν ἄλογον πράττων ὠφελῆται ἐκ τοῦ τιμᾶν αὐτόν, καὶ τιμῶν αὐτὸν ὄντα ἀλήθειαν κρείττων γίνηται ἀπὸ τοῦ τιμᾶν ἀλήθειαν, οὕτως δὲ καὶ ἀπὸ τοῦ τιμᾶν σοφίαν καὶ δικαιοσύνην καὶ πάντα, ἅπερ φασὶν εἶναι οἱ θεῖοι λόγοι τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ. Ὅτι δὲ ἡ πρὸς τὸν [υἱὸν τοῦ] θεοῦ τιμὴ ἐν βίῳ ὑγιεῖ γίνεται, οὕτως δὲ καὶ ἡ πρὸς τὸν θεὸν καὶ πατέρα, ὅρα εἰ μὴ διδασκόμεθα ἔκ τε τοῦ Ὃς ἐν νόμῳ καυχᾶσαι, διὰ τῆς παραβάσεως [τοῦ νόμου] τὸν θεὸν ἀτιμάζεις καὶ ἐκ τοῦ Πόσῳ δοκεῖτε χείρονος ἀξιωθήσεται τιμωρίας ὁ τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ καταπατήσας καὶ τὸ αἷμα τῆς διαθήκης κοινὸν ἡγησάμενος, ἐν ᾧ ἡγιάσθη, καὶ τὸ πνεῦμα τῆς χάριτος ἐνυβρίσας. Εἰ γὰρ διὰ τῆς παραβάσεως τοῦ νόμου ἀτιμάζει τὸν θεὸν ὁ παραβαίνων τὸν νόμον, καὶ καταπατεῖ τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ ὁ μὴ παραλαβὼν τὸν λόγον· δῆλον ὅτι τιμᾷ μὲν τὸν θεὸν ὁ τηρῶν τὸν νόμον, σέβει δὲ τὸν θεὸν ὁ κεκοσμημένος τῷ λόγῳ τοῦ θεοῦ καὶ τοῖς ἔργοις αὐτοῦ.
Θεὸς ὁ Πατὴρ, ἐξ οὗ τὰ πάντα· καὶ εἰς Κύριος Ἰησοῦς Χριστὸς, δι' οὗ τὰ πάντα· τὸ ἡμῖν λέγει ἐφ' ἑαυτοῦ καὶ πάντων τῶν ἀναβεβηκότων πρὸς τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεὸν τῶν θεῶν, καὶ πρὸς τὸν ἐπὶ πᾶσι Κύ- ριον τῶν κυρίων. Αναβέβηκε δὲ πρὸς τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεὸν ὁ ἀσχίστως καὶ ἀδιαιρέτως καὶ ἀμερίστως αυτ τὸν σέβων διὰ τοῦ μόνου προσάγοντος ἐκείνῳ Υἱοῦ, τοῦ Θεοῦ Λόγου καὶ σοφίας ἐν τῷ Ἰησοῦ θεωρουμέ νου, τοὺς παντὶ τρόπῳ πειρωμένους ἑαυτοὺς οἰκειῶ σαι δι' ἐξαιρέτων λόγων, καὶ πράξεων, καὶ διανοη μάτων (16), τῷ τοῦ παντὸς δημιουργῷ Θεῷ. Παρὰ ταῦτα δ' οἶμαι καὶ τὰ τούτοις παραπλήσια τὸν μετ τασχηματιζόμενον εἰς ἄγγελον φωτὸς ἄρχοντα τοῦ αἰῶνος τούτου πεποιηκέναι τό, Τῷ δὲ ἔπεται (17) στρατιὰ θεῶν τε καὶ δαιμόνων, κατὰ ἕνδεκα μοίρας τεταγμένη· ἐν οἷς περὶ ἑαυτοῦ καὶ τῶν φιλοσο φησάντων λέγει τό, Μετὰ μὲν Διός (18) ἡμεῖς, ἄλλοι δὲ μετ' ἄλλων δαιμόνων. Πολλῶν τοίνυν λεγομένων ἢ ὄντων θεῶν, ὁμοίως Β δὲ καὶ κυρίων, ἡμεῖς· πάντα πράττομεν, ἵν᾿ οὐ μόνα τὰ προσκυνούμενα ὡς θεοὺς παρὰ τοῖς ἐπὶ γῆς ἔθνεσιν ὑπεραναβῶμεν, ἀλλὰ γὰρ καὶ οὕς φασιν αἱ Γραφαί θεούς· περὶ ὧν οὐδὲν ἴσασιν οἱ ξένοι τῶν διὰ Μωϋσέως καὶ τοῦ Σωτῆρος Ἰησοῦ ἡμῶν διαθηκῶν τοῦ Θεοῦ, καὶ οἱ ἀλλότριοι τῶν διὰ τούτων δηλουμένων ἐπαγγελιῶν αὐτοῦ. Ὑπεραναβαίνει δὲ τὴν παρὰ πᾶσι δαιμονίοις δουλείαν ὁ μηδὲν ἔργον δαιμονίοις φίλον ποιῶν· καὶ ὑπεραναβαίνει την μερίδα τῶν παρὰ Παύλῳ λεγομένων εἶναι θεῶν ὁ σκοπῶν εἴτε ὡς ἐκεῖνοι, εἴθ᾽ ὁπωσποτὲ ἔχει τὰ πράγματα, οὐ τὰ βλεπόμενα, ἀλλὰ τὰ μὴ βλεπόμενα· καὶ ὁρῶν τις τίνα τρόπον καὶ ἡ τῆς κτίσεως αποκαραδοκία τὴν ἀποκάλυψιν τῶν υἱῶν τοῦ Θεοῦ ἀπεκδέχεται, οὐχ ἑκοῦσα, ἀλλὰ διὰ τὸν ὑποτάξαντα ἐπ' ἐλπίδι, εὐφημῶν τὴν κτίσιν, καὶ βλέπων τίνα τρόπον έλευ- θερωθήσεται πᾶσα ἀπὸ τῆς δουλείας τῆς φθορᾶς, καὶ καταντήσεται εἰς τὴν ἐλευθερίαν τῆς δόξης τῶν τέκνων τοῦ Θεοῦ, οὐ περισπᾶται πρὸς τὸ τῷ Θεῷ καὶ ἄλλῳ τινὶ δουλεύειν μετ' αὐτοῦ, οὐδὲ πρὸς τὸ δυσὶ κυρίοις δουλεύειν. Οὐ στάσεως οὖν φωνὴ ἐπὶ τοῖς νοήσασι τὰ τοιαῦτα, καὶ μὴ θέλουσι δουλεύειν πλείοσι κυρίοις· διὰ τοῦτο ἀρκουμένοις Κυρίῳ Ἰησοῦ Χριστῷ, παιδεύοντι ὑφ' ἑαυτῷ τοὺς δουλεύοντας αὐτῷ, ἵν' αὐ τοὺς πεπαιδευμένους παραδῷ, γενομένους βασιλείαν ἀξίαν Θεοῦ, τῷ Θεῷ καὶ Πατρί. ᾿Αλλὰ καὶ ἀποσχί ζουσι (19) καὶ ἀποῤῥηγνύουσιν ἑαυτοὺς ἀπὸ τῶν ἀλ μάτων, τὸ, καὶ νοημάτων παρὰ ταῦτα δ' οἶμαι. κατὰ ταῦτα δ' οἶμαι, Ο μὲν δὴ μέγας ἡγεμὼν ἐν οὐρανῷ Ζεὺς, πτηνὸν ἅρμα ἐλαύνων, πρώτος πορεύεται διακοσμῶν πάντα καὶ ἐπιμελούμενος· τῷ δ' ἔπεται στρατιὰ θεῶν τε καὶ δαιμόνων, κατὰ ἕνδεκα μέρη κεκοσμημένη. Μέσ γεῖ γὰρ Εστία ἐν θεῶν οἴκῳ μόνη· τῶν δὲ ἄλλων ὅσοι ἐν τῷ τῶν δώδεκα ἀριθμῷ τεταγμένοι θεοὶ ἄρχον τες, ἡγοῦνται κατὰ τάξιν, ἣν ἕκαστος ετάχθη. Μα- Κάλλος δὲ τότε ἦν ἰδεῖν λαμπρόν, ὅτε σὺν εὐδαίμονε χορῷ μακαρίαν όψιν τε καὶ θέαν ἑπόμενοι μετὰ μὲν Διὸς ἡμεῖς, ἄλλοι δὲ μετ' ἄλλου θεῶν, εἶδόν τε καὶ ἐτελοῦντο τελετῶν, ἣν θέμις λέγειν μακαριωτάτην. d CONTRA CELSUM LIB. VIII. A ficat se et omnes qui ad summum deorum Deum et ad summum dominorum Dominum enituntur. Jam ad summum Deum ascendit ille, qui inseparabiliter et indivisibiliter ipsum colit per Filium Dei Verbum et sapientiam in Jesu conspectum; qui Filius solus Deo conciliat quicunque modis omnibus ad Deum hujus universi conditorem conantur accedere ser- monum, actionum et cogitationum integritate. Ea- propter iisque similia arbitror a principe hujus sæ- culi, qui se in angelum lucis transfigurat 87, excogi- tatum hoc fuisse: Tunc sequuntur deorum dæmo- numque exercitus in undecim ordines distributus. Ubi etiam idem de se philosophisque addit: Cum Jove nos, alii vero cum aliis damonibus. multi re- 88. II Cor. x1, 14. • C vera sint dii et domini, nos totis viribus nitimur transcendere non ea sola quæ apud gentes terræ pro diis adorantur, sed etiam deos illos quorum Scriptura meminit, quosque nesciunt ii, qui a Dei faderibus per Moysem Jesumque Sal- vatorem nostrum promulgatis alieni sunt et pro- missionibus exclusi quæ per illos innotuerunt. Se autem erigit supra omnem dæmonum cultum is, qui nihil dæmoniis acceptum facit; itemn is extollit se supra portionem eorum quos deos Paulus appellat, qui sive ut illi, sive quomodocunque res habeat, spectat non ea quæ videntur, sed quæ non videntur item qui considerat quomodo exspectatio creatur revelationem filiorum Dei exspectat, non volens, sed propter eum qui subjecit in spe ; cumque crea- turam laudans et videns quomodo liberanda sit a servitute corruptionis et occursura in libertatem glo- rice filiorum Dei, adduci non potest ut quemvis alium præter Deum colat, aut alterius cultum cum Dei cultu conjungat, neque ut duobus dominis ser- viat. Non igitur seditionis vox est apud eos qui hæc intelligentes pluribus dominis servire nolunt, et quibus propterea satis est Dominus Jesus Chri- stus qui per se docet eos qui ipsi serviunt, ut eru- ditos Deo et Patri tradat, factos regnum Deo di- gnum. Sed et se segregant et separant ab eis qui a civitate Dei alieni sunt et a fœderibus ejus II Cor. 1V, 18. Rom. viii, 19, 20. » Eph. u, 12. sed recte abest a codd. Regio et Basileensi, utpote superfluum. Paulo post omnes nass. et Hoeschelius, Gelenius interpres vertit quasi legisset quod arripuit Spencerus. gnus igitur in cœlo Jupiter, primus incedit alatum currum impellens, omnia et exornans et providentia sua gubernans. Hunc sequitur deorum dæmonum- 89. que exercitus per undecim partes distributus. Vesla autem in deorum æde permanet sola. Aliorum au- tem deorum quicunque in duodecim numero censen- tur, suo quisque muneri præest prout illi singuli sunt constituti. SPENCER. At pulchritudinem splendidissimam tunc videre lice- bat, quando cum beato illo choro felicem illam vi- sionem contemplationemque sequentes, cum Jove. quidem nos, alii vero cum alio quodam deorum vi derunt et initiati sunt sacris, quæ fas est dicere sa-. crorum omnium beatissima. SPENCER. 5. Cum igitur multi nomine tantum, (16) Hoeschel. et Spencer., διανοημάτων καὶ νοη- D (17) Τῷ δὲ ἕπεται. Plato in Phæd., pag. 246 : (18) Μετὰ μὲν Διός. Plato in Phad., pag. 250: 419) Αποσχίζουσι, Supra, hujus lib. num. 2, 1
Εἰ δὲ ᾔδει Κέλσος, τίνες μέν εἰσι τοῦ θεοῦ, καὶ ὅτι μόνοι οἱ σοφοί, τίνες δὲ οἱ ἀλλότριοι, καὶ ὅτι πάντες οἱ φαῦλοι οἱ μηδαμῶς νεύοντες πρὸς ἀρετῆς ἀνάληψιν, εἶδεν ἄν, πῶς δεῖ [λέγειν] τὸ τιμῶν οὖν τις καὶ σέβων τοὺς ἐκείνου πάντας τί λυπεῖ τὸν θεόν, οὗ πάντες εἰσίν; Ἑξῆς δὲ τούτοις φησί· Καὶ μὴν ὅ γε φάσκων ἕνα εἰρῆσθαι κύριον, περὶ θεοῦ λέγων, ἀσεβεῖ διαιρῶν τὴν τοῦ θεοῦ βασιλείαν καὶ στασιάζων, ὡς οὔσης αἱρέσεως καὶ ὄντος τινὸς ἑτέρου ἀντιστασιώτου αὐτῷ. Χώραν δ’ εἶχεν αὐτῷ ταῦτα, εἰ γραμμικαῖς ἀποδείξεσι παρίστη τοὺς ὑπὸ τῶν ἐθνῶν προσκυνουμένους ὡς θεοὺς θεοὺς εἶναι, καὶ τοὺς περὶ τὰ ἀγάλματα καὶ τοὺς νεὼς καὶ τοὺς βωμοὺς νομιζομένους τυγχάνειν παρίστη μὴ ὄντας φαύλους τινὰς δαίμονας. Ἀλλὰ καὶ τὴν τοῦ θεοῦ βασιλείαν παρ’ ἡμῖν συνεχῶς λεγομένην καὶ γεγραμμένην ἡμεῖς μὲν καὶ νοεῖν εὐχόμεθα καὶ τοιοῦτοι γίνεσθαι, ἵν’ ὑπὸ θεοῦ μόνου βασιλευώμεθα, καὶ γένηται καὶ ἡμῶν ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ. Ἐκεῖνος δέ, πολλοὺς ἡμᾶς διδάσκων σέβειν θεούς, θεῶν μᾶλλον ὤφειλεν, εἰ τὰ ἀκόλουθα ἑαυτῷ ἐσκόπει, λέγειν βασιλείαν ἤπερ θεοῦ.
Θεὸς ὁ Πατὴρ, ἐξ οὗ τὰ πάντα· καὶ εἰς Κύριος Ἰησοῦς Χριστὸς, δι' οὗ τὰ πάντα· τὸ ἡμῖν λέγει ἐφ' ἑαυτοῦ καὶ πάντων τῶν ἀναβεβηκότων πρὸς τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεὸν τῶν θεῶν, καὶ πρὸς τὸν ἐπὶ πᾶσι Κύ- ριον τῶν κυρίων. Αναβέβηκε δὲ πρὸς τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεὸν ὁ ἀσχίστως καὶ ἀδιαιρέτως καὶ ἀμερίστως αυτ τὸν σέβων διὰ τοῦ μόνου προσάγοντος ἐκείνῳ Υἱοῦ, τοῦ Θεοῦ Λόγου καὶ σοφίας ἐν τῷ Ἰησοῦ θεωρουμέ νου, τοὺς παντὶ τρόπῳ πειρωμένους ἑαυτοὺς οἰκειῶ σαι δι' ἐξαιρέτων λόγων, καὶ πράξεων, καὶ διανοη μάτων (16), τῷ τοῦ παντὸς δημιουργῷ Θεῷ. Παρὰ ταῦτα δ' οἶμαι καὶ τὰ τούτοις παραπλήσια τὸν μετ τασχηματιζόμενον εἰς ἄγγελον φωτὸς ἄρχοντα τοῦ αἰῶνος τούτου πεποιηκέναι τό, Τῷ δὲ ἔπεται (17) στρατιὰ θεῶν τε καὶ δαιμόνων, κατὰ ἕνδεκα μοίρας τεταγμένη· ἐν οἷς περὶ ἑαυτοῦ καὶ τῶν φιλοσο φησάντων λέγει τό, Μετὰ μὲν Διός (18) ἡμεῖς, ἄλλοι δὲ μετ' ἄλλων δαιμόνων. Πολλῶν τοίνυν λεγομένων ἢ ὄντων θεῶν, ὁμοίως Β δὲ καὶ κυρίων, ἡμεῖς· πάντα πράττομεν, ἵν᾿ οὐ μόνα τὰ προσκυνούμενα ὡς θεοὺς παρὰ τοῖς ἐπὶ γῆς ἔθνεσιν ὑπεραναβῶμεν, ἀλλὰ γὰρ καὶ οὕς φασιν αἱ Γραφαί θεούς· περὶ ὧν οὐδὲν ἴσασιν οἱ ξένοι τῶν διὰ Μωϋσέως καὶ τοῦ Σωτῆρος Ἰησοῦ ἡμῶν διαθηκῶν τοῦ Θεοῦ, καὶ οἱ ἀλλότριοι τῶν διὰ τούτων δηλουμένων ἐπαγγελιῶν αὐτοῦ. Ὑπεραναβαίνει δὲ τὴν παρὰ πᾶσι δαιμονίοις δουλείαν ὁ μηδὲν ἔργον δαιμονίοις φίλον ποιῶν· καὶ ὑπεραναβαίνει την μερίδα τῶν παρὰ Παύλῳ λεγομένων εἶναι θεῶν ὁ σκοπῶν εἴτε ὡς ἐκεῖνοι, εἴθ᾽ ὁπωσποτὲ ἔχει τὰ πράγματα, οὐ τὰ βλεπόμενα, ἀλλὰ τὰ μὴ βλεπόμενα· καὶ ὁρῶν τις τίνα τρόπον καὶ ἡ τῆς κτίσεως αποκαραδοκία τὴν ἀποκάλυψιν τῶν υἱῶν τοῦ Θεοῦ ἀπεκδέχεται, οὐχ ἑκοῦσα, ἀλλὰ διὰ τὸν ὑποτάξαντα ἐπ' ἐλπίδι, εὐφημῶν τὴν κτίσιν, καὶ βλέπων τίνα τρόπον έλευ- θερωθήσεται πᾶσα ἀπὸ τῆς δουλείας τῆς φθορᾶς, καὶ καταντήσεται εἰς τὴν ἐλευθερίαν τῆς δόξης τῶν τέκνων τοῦ Θεοῦ, οὐ περισπᾶται πρὸς τὸ τῷ Θεῷ καὶ ἄλλῳ τινὶ δουλεύειν μετ' αὐτοῦ, οὐδὲ πρὸς τὸ δυσὶ κυρίοις δουλεύειν. Οὐ στάσεως οὖν φωνὴ ἐπὶ τοῖς νοήσασι τὰ τοιαῦτα, καὶ μὴ θέλουσι δουλεύειν πλείοσι κυρίοις· διὰ τοῦτο ἀρκουμένοις Κυρίῳ Ἰησοῦ Χριστῷ, παιδεύοντι ὑφ' ἑαυτῷ τοὺς δουλεύοντας αὐτῷ, ἵν' αὐ τοὺς πεπαιδευμένους παραδῷ, γενομένους βασιλείαν ἀξίαν Θεοῦ, τῷ Θεῷ καὶ Πατρί. ᾿Αλλὰ καὶ ἀποσχί ζουσι (19) καὶ ἀποῤῥηγνύουσιν ἑαυτοὺς ἀπὸ τῶν ἀλ μάτων, τὸ, καὶ νοημάτων παρὰ ταῦτα δ' οἶμαι. κατὰ ταῦτα δ' οἶμαι, Ο μὲν δὴ μέγας ἡγεμὼν ἐν οὐρανῷ Ζεὺς, πτηνὸν ἅρμα ἐλαύνων, πρώτος πορεύεται διακοσμῶν πάντα καὶ ἐπιμελούμενος· τῷ δ' ἔπεται στρατιὰ θεῶν τε καὶ δαιμόνων, κατὰ ἕνδεκα μέρη κεκοσμημένη. Μέσ γεῖ γὰρ Εστία ἐν θεῶν οἴκῳ μόνη· τῶν δὲ ἄλλων ὅσοι ἐν τῷ τῶν δώδεκα ἀριθμῷ τεταγμένοι θεοὶ ἄρχον τες, ἡγοῦνται κατὰ τάξιν, ἣν ἕκαστος ετάχθη. Μα- Κάλλος δὲ τότε ἦν ἰδεῖν λαμπρόν, ὅτε σὺν εὐδαίμονε χορῷ μακαρίαν όψιν τε καὶ θέαν ἑπόμενοι μετὰ μὲν Διὸς ἡμεῖς, ἄλλοι δὲ μετ' ἄλλου θεῶν, εἶδόν τε καὶ ἐτελοῦντο τελετῶν, ἣν θέμις λέγειν μακαριωτάτην. d CONTRA CELSUM LIB. VIII. A ficat se et omnes qui ad summum deorum Deum et ad summum dominorum Dominum enituntur. Jam ad summum Deum ascendit ille, qui inseparabiliter et indivisibiliter ipsum colit per Filium Dei Verbum et sapientiam in Jesu conspectum; qui Filius solus Deo conciliat quicunque modis omnibus ad Deum hujus universi conditorem conantur accedere ser- monum, actionum et cogitationum integritate. Ea- propter iisque similia arbitror a principe hujus sæ- culi, qui se in angelum lucis transfigurat 87, excogi- tatum hoc fuisse: Tunc sequuntur deorum dæmo- numque exercitus in undecim ordines distributus. Ubi etiam idem de se philosophisque addit: Cum Jove nos, alii vero cum aliis damonibus. multi re- 88. II Cor. x1, 14. • C vera sint dii et domini, nos totis viribus nitimur transcendere non ea sola quæ apud gentes terræ pro diis adorantur, sed etiam deos illos quorum Scriptura meminit, quosque nesciunt ii, qui a Dei faderibus per Moysem Jesumque Sal- vatorem nostrum promulgatis alieni sunt et pro- missionibus exclusi quæ per illos innotuerunt. Se autem erigit supra omnem dæmonum cultum is, qui nihil dæmoniis acceptum facit; itemn is extollit se supra portionem eorum quos deos Paulus appellat, qui sive ut illi, sive quomodocunque res habeat, spectat non ea quæ videntur, sed quæ non videntur item qui considerat quomodo exspectatio creatur revelationem filiorum Dei exspectat, non volens, sed propter eum qui subjecit in spe ; cumque crea- turam laudans et videns quomodo liberanda sit a servitute corruptionis et occursura in libertatem glo- rice filiorum Dei, adduci non potest ut quemvis alium præter Deum colat, aut alterius cultum cum Dei cultu conjungat, neque ut duobus dominis ser- viat. Non igitur seditionis vox est apud eos qui hæc intelligentes pluribus dominis servire nolunt, et quibus propterea satis est Dominus Jesus Chri- stus qui per se docet eos qui ipsi serviunt, ut eru- ditos Deo et Patri tradat, factos regnum Deo di- gnum. Sed et se segregant et separant ab eis qui a civitate Dei alieni sunt et a fœderibus ejus II Cor. 1V, 18. Rom. viii, 19, 20. » Eph. u, 12. sed recte abest a codd. Regio et Basileensi, utpote superfluum. Paulo post omnes nass. et Hoeschelius, Gelenius interpres vertit quasi legisset quod arripuit Spencerus. gnus igitur in cœlo Jupiter, primus incedit alatum currum impellens, omnia et exornans et providentia sua gubernans. Hunc sequitur deorum dæmonum- 89. que exercitus per undecim partes distributus. Vesla autem in deorum æde permanet sola. Aliorum au- tem deorum quicunque in duodecim numero censen- tur, suo quisque muneri præest prout illi singuli sunt constituti. SPENCER. At pulchritudinem splendidissimam tunc videre lice- bat, quando cum beato illo choro felicem illam vi- sionem contemplationemque sequentes, cum Jove. quidem nos, alii vero cum alio quodam deorum vi derunt et initiati sunt sacris, quæ fas est dicere sa-. crorum omnium beatissima. SPENCER. 5. Cum igitur multi nomine tantum, (16) Hoeschel. et Spencer., διανοημάτων καὶ νοη- D (17) Τῷ δὲ ἕπεται. Plato in Phæd., pag. 246 : (18) Μετὰ μὲν Διός. Plato in Phad., pag. 250: 419) Αποσχίζουσι, Supra, hujus lib. num. 2, 1
PG 11:1533Οὔτ’ οὖν αἱρέσεις παρὰ θεῷ οὔτ’ ἐστί τις θεὸς ἀντιστασιώτης αὐτῷ, κἂν οἷον Γίγαντές τινες ἢ Τιτᾶνες διὰ τὴν ἰδίαν φαυλότητα θεομαχεῖν θέλωσι μετὰ Κέλσου καὶ τῶν ἀραμένων πόλεμον πρὸς τὸν διὰ μυρίων παραστήσαντα τὰ περὶ τοῦ Ἰησοῦ καὶ πρὸς αὐτὸν τὸν ἐπὶ σωτηρίᾳ τοῦ γένους ἡμῶν παντὶ τῷ κόσμῳ ἀθρόως ἑαυτὸν ὄντα λόγον, ὡς ἕκαστος χωρεῖ, ἐπιδεδωκότα. Δόξαι δ’ ἄν τις ἑξῆς τούτοις πιθανόν τι καθ’ ἡμῶν λέγειν ἐν τῷ· Εἰ μὲν δὴ μηδένα ἄλλον ἐθεράπευον οὗτοι πλὴν ἕνα θεόν, ἦν ἄν τις αὐτοῖς ἴσως πρὸς τοὺς ἄλλους ἀτενὴς λόγος· νυνὶ δὲ τὸν ἔναγχος φανέντα τοῦτον ὑπερθρησκεύουσι καὶ ὅμως οὐδὲν πλημμελλεῖν νομίζουσι περὶ τὸν θεόν, εἰ καὶ ὑπηρέτης αὐτοῦ θεραπευθήσεται. Λεκτέον δὲ καὶ πρὸς τοῦτο ὅτι, εἴπερ νενοήκει ὁ Κέλσος τὸ Ἐγὼ καὶ ὁ πατὴρ ἕν ἐσμεν καὶ τὸ ἐν εὐχῇ εἰρημένον ὑπὸ τοῦ υἱοῦ τοῦ θεοῦ ἐν τῷ Ὡς ἐγὼ καὶ σὺ ἕν ἐσμεν, οὐκ ἂν ᾤετο ἡμᾶς καὶ ἄλλον θεραπεύειν παρὰ τὸν ἐπὶ πᾶσι θεόν. Ὁ γὰρ πατήρ, φησίν, ἐν ἐμοί, κἀγὼ ἐν τῷ πατρί.
Α λοτρίων τῆς πολιτείας τοῦ Θεοῦ καὶ ξένων τῶν δια- Β θηκῶν αὐτοῦ· ἵνα τὸ ἐν οὐρανοῖς πολίτευμα πολιτεύ σωνται, προσερχόμενοι Θεῷ ζῶντι, καὶ πόλει Θεοῦ, Ιερουσαλὴμ ἐπουρανίῳ, καὶ μυριάσιν ἀγγέλων, πανηγύρει, καὶ ἐκκλησίᾳ πρωτοτόκων ἀπογ γραμμένων ἐν οὐρανοῖς (20). Αλλ' οὐδ᾽ ὡς βλαπτομένου τοῦ Θεοῦ ὡς δοκεῖ βλάπτεσθαι ἄνθρωπος ὑπὸ τοῦ καὶ ἄλλῳ παρ' αυ τὸν (21) δουλεύοντος), ἐκκλίνομεν τὸ δουλεύειν ἄλλω τινὶ ἢ τῷ Θεῷ διὰ τοῦ Λόγου αὐτοῦ καὶ τῆς ἀληθείας αὐτοῦ· ἀλλ᾽ ἵνα ἡμεῖς μὴ βλαβῶμεν, ἑαυτοὺς χωρί ζοντες τῆς τοῦ ἐπὶ πᾶσι Θεοῦ μερίδος, ὡς οἰκείως αὐτοῦ τῇ μακαριότητι ζώντας πνεύματι ἐξαιρέτω υἱοθεσίας ὁ Θεὸς (29) ἐν υἱοῖς τοῦ ἐν οὐρανοῖς Πατρός, οὐ λεξείδια, ἀλλὰ πράγματα μεγαλοφώνως κατὰ τὸ κρυπτὸν φθεγγομένοις τὸ, Ἀββᾶ, ὁ Πατήρ. Λακε- δαιμονίων μὲν οὖν οἱ πρέσβεις τὸν Περσῶν βασι λέα (25) καίτοι προσαναγκαζόντων σφόδρα τῶν δορυ φόρων, οὐ προσεκύνησαν, φοβούμενοι τὸν ἕνα κύριον αὐτῶν τὸν Λυκούργου νόμον· οἱ δὲ τὴν πολλῷ μεί ζονα καὶ θειοτέραν πρεσβείαν ὑπὲρ Χριστοῦ πρε- σβεύοντες οὔτε τὸν Περσῶν ἄρχοντα, οὔτε τῶν Ἑλ λήνων (24), οὔτε τῶν Αἰγυπτίων, οὔτε τὸν ούτινος- οὖν ἔθνους προσκυνήσαιεν ἂν, κἂν οἱ δορυφόροι τῶν ἀρχόντων δαίμονες καὶ τοῦ διαβόλου ἄγγελοι προσ- αναγκάζειν αὐτοὺς ἐθέλωσι τοῦτο ποιεῖν, καὶ πείθωσι μακρὰ χαίρειν (25) λέγειν τῷ παντὸς νόμου τῶν ἐπὶ γῆς κρείττονι. Κύριος γὰρ τῶν ὑπὲρ Χριστοῦ πρε σβευόντων ὁ Χριστός ἐστιν, ὑπὲρ οὗ πρεσβεύουσιν, ὁ ἐν ἀρχῇ Λόγος ὢν, καὶ πρὸς τὸν Θεὸν ὦν, καὶ Θεὸς ὤν. Εἶτ᾽ ἐπεὶ ἔδοξε τῶν φαινομένων αὐτῷ βαθύτερόν τινα κινεῖν λόγον ὁ Κέλσος περὶ ἡρώων καί τινων δαιμόνων, λέγων μετὰ τὸν περὶ τῆς πρὸς ἀνθρώπους δουλείας λόγον, ὡς βλαπτομένου τοῦ προτέρου, ᾧ τις δουλεύειν βούλεται, ἐὰν δουλεύειν θέλῃ καὶ δευτέρῳ, ὅτι εἴη δ' ἂν τὸ αὐτὸ καὶ περὶ ἡρώων τε καὶ τῶν τοιούτων δαιμόνων· πευστέον αὐτοῦ, τί νοεῖ τοὺς ἥρωας· καὶ ποδαποὺς εἶναι λέγει τους τοιού- τους δαίμονας ; ὥστε τὸν δουλεύοντα τῷδε τῷ ἡρωί, καὶ μὴ ἑτέρῳ δουλεύειν δεῖν, καὶ τῷ τοιῷδε δαίμονι, μὴ καὶ ἄλλῳ δουλεύειν· ὡς βλαπτομένου ἀνάλογον τοῖς βλαπτομένοις ἀνθρώποις τοῦ προτέρου δαίμονος, οἷς τις ἐλάτρευσε πρὸ τῶν δευτέρων. Ἀλλὰ καὶ τίνα μόνων, παραστησάτω. Αναγκασθήσεται γὰρ ἤτοι, * αποτειχιζόντων ἑαυτοὺς καὶ ἀποῤῥηγνύντων. αποτειχίζουσι, αποτειχιζόντων ἀποσχιζόν των. ἐν οὐρανῷ, παρ' αὐτόν. παρ' αὐτῷ. τῷ ἐν υἱοῖς τοῦ ἐν οὐρανοῖς Πατρὸς οὐ λεξειδίῳ ἀλλὰ πρά- γματι μεγαλοφώνως κατὰ τὸ κρυπτὸν φθεγγομένῳ. τίθησιν ἐν υἱοῖς τοῦ ἐν οὐρανοῖς Πα- τρὸς οὐ λεξειδίῳ, ἀλλὰ πράγματι μεγαλοφώνως κατὰ τὸ κρυπτὸν φθεγγομένοις. οὔτε τὸν Ἑλλήνων, οὔτε τὸν Αἰγυπτίων. μακρὰ χα! - ρειν εἰπόντες. πολλὰ χαίρειν Χαίρειν κελεύω πολλὰ τοὺς Ἀχαρνέας. κρὰν χαίρειν. Θεὸς γὰρ τῶν ὑπὲρ Χριστοῦ. ἀλλὰ καὶ τιν. ORIGENIS exclusi ; ut scilicet quasi coelorum cives vivant ", accedentes ad Deum viventem, et civitatem Dei, Jeru- salem cœlestem, et mzitorum angelorum' millium frequentiam et Ecclesiam primitivorum qui conscri- pti sunt in cœlis "ª. alio quam Deo per Verbum et veritatem ejus, quod Deus detrimentum pateretur, quemadmodum homo videtur lædi, cum alteri servit is qui ipsi servic: sed ne nos ipsi lædamur, nos a portione Dei sepa- rantes, in qua ejus beatitudini convenienter vivimus, excellenti adoptionis spiritu animati; qui spiritus in cœlestis Patris filiis non verbo, sed reipsa secreto clamat : Abba, Pater 93. Ac Lacedaemoniorum qui- «lem legati Persarum regem, licet vim satellites ejus inferrent, non adoraverunt, reveriti unum suum Dominum, nempe Lycurgi legem : qui vero multo præstantiore et diviniore legatione funguntur pro Christo ", illi nec Persarum, nec Græcorum, nec Egyptiorum principem adoraverint, nec ullum cum juslibet gentis, etiamsi dæmones principum satelli- tes et ministri id facere cogant, et optimæ Jegum quæ in terra sint nuntium remittere persua- deant. Dominus enim illorum, qui pro Christo lega- tione funguntur, Christus est cujus legati sunt, qui- que in principio Verbum erat, et apud Deum erat, et Deus erat 98. B de heroibus et quibusdam dæmonibus quæstionem movet, cum, postquam de servitute erga homines dixit, priorem herum lædi, cum quis volens ipsi servire, servire vult et alteri, addit idem sentiendum esse de heroibus et aliis hujusmodi dæmonibus ; al ipso quærendum est quid putet esse heroas illos, quid illos dæmones; ita ut qui huic heroi servit, illum alteri heroi servire non liceat ; et qui huic dæmoni servit, alteri illum non liceat servire; quasi inde læderetur prior dæmon, eodem fere modo ac homines læduntur, cum aliis dat se in servitutem, is, qui prius ipsis servivit. Ostendat etiam quan jacturam facere putet heroas aut illos dæmones. Aut enim in pelagus nugarum incidens Philip. 111, 20. * Heb. x11, 22, 23. • Rom. vi, 15. * II Cor. v, 20. ss Joan. 1, 1. gitur D Vel ergo hoc loco legendum vel al- tero loco mutandum in editi, Libb. editi in textu, aliquid deesse videtur. Vel ergo legendum, Vel forte sic, pag. et 485. rello, que libb. editi Origenis infra num. 30, Similiter dicitur ari- stophan. Acharn., v. : Male ergo hic Hoeschelius et Spencerus habent, pal- Paulo post codd. Regius et Basileen- sis, Basil., Vatic. ct Anglican. primus, 6. Neque etiam propterea refugimus a colendo 7. Deinde quoniam Celsus altiorem quam putat C (26) βλάβην οἴεται εἶναι ἡρώων, ἢ τῶν τοιῶνδε δαι- (20) Codd. Reg. et Basil., ἐν οὐρανοῖς. Libb. (21) Codd. Reg., Basil. et Anglicanus secundus, (22) Ο Θεός, etc. Corruptus est hic locus, AL (23) Τῶν Περσῶν βασιλέα. Herodot., Polymn.. (24) Οὔτε τῶν Ἑλλήνων, etc. Lege cum Boire- (25) Codd. Reg. et Basil., μακρὰ χαίρειν. lta que- (26) Libb. antea ediii, ἀλλ᾽ εἰ καί τινα. Codd. Reg.,
Εἰ δέ τις ἐκ τούτων περισπασθήσεται, μή πῃ αὐτομολῶμεν πρὸς τοὺς ἀναιροῦντας δύο εἶναι ὑποστάσεις, πατέρα καὶ υἱόν, ἐπιστησάτω τῷ Ἦν δὲ πάντων τῶν πιστευσάντων ἡ καρδία καὶ ἡ ψυχὴ μία, ἵνα θεωρήσῃ τὸ Ἐγὼ καὶ ὁ πατὴρ ἕν ἐσμεν. Ἕνα οὖν θεόν, ὡς ἀποδεδώκαμεν, τὸν πατέρα καὶ τὸν υἱὸν θεραπεύομεν, καὶ μένει ἡμῖν ὁ πρὸς τοὺς ἄλλους ἀτενὴς λόγος, καὶ οὐ τὸν ἔναγχός γε φανέντα ὡς πρότερον οὐκ ὄντα ὑπερθρησκεύομεν. Αὐτῷ γὰρ πειθόμεθα τῷ εἰπόντι· Πρὶν Ἀβραὰμ γενέσθαι ἐγώ εἰμι καὶ λέγοντι· Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια· καὶ οὐχ οὕτως τις ἡμῶν ἐστιν ἀνδράποδον, ὡς οἴεσθαι ὅτι ἡ τῆς ἀληθείας οὐσία πρὸ τῶν χρόνων τῆς τοῦ Χριστοῦ ἐπιφανείας οὐκ ἦν. Θρησκεύομεν οὖν τὸν πατέρα τῆς ἀληθείας καὶ τὸν υἱὸν τὴν ἀλήθειαν, ὄντα δύο τῇ ὑποστάσει πράγματα, ἓν δὲ τῇ ὁμονοίᾳ καὶ τῇ συμφωνίᾳ καὶ τῇ ταυτότητι τοῦ βουλήματος· ὡς τὸν ἑωρακότα τὸν υἱὸν ὄντα ἀπαύγασμα τῆς δόξης καὶ χαρακτῆρα τῆς ὑποστάσεως τοῦ θεοῦ ἑωρακέναι ἐν αὐτῷ ὄντι εἰκόνι τοῦ θεοῦ τὸν θεόν.
Α λοτρίων τῆς πολιτείας τοῦ Θεοῦ καὶ ξένων τῶν δια- Β θηκῶν αὐτοῦ· ἵνα τὸ ἐν οὐρανοῖς πολίτευμα πολιτεύ σωνται, προσερχόμενοι Θεῷ ζῶντι, καὶ πόλει Θεοῦ, Ιερουσαλὴμ ἐπουρανίῳ, καὶ μυριάσιν ἀγγέλων, πανηγύρει, καὶ ἐκκλησίᾳ πρωτοτόκων ἀπογ γραμμένων ἐν οὐρανοῖς (20). Αλλ' οὐδ᾽ ὡς βλαπτομένου τοῦ Θεοῦ ὡς δοκεῖ βλάπτεσθαι ἄνθρωπος ὑπὸ τοῦ καὶ ἄλλῳ παρ' αυ τὸν (21) δουλεύοντος), ἐκκλίνομεν τὸ δουλεύειν ἄλλω τινὶ ἢ τῷ Θεῷ διὰ τοῦ Λόγου αὐτοῦ καὶ τῆς ἀληθείας αὐτοῦ· ἀλλ᾽ ἵνα ἡμεῖς μὴ βλαβῶμεν, ἑαυτοὺς χωρί ζοντες τῆς τοῦ ἐπὶ πᾶσι Θεοῦ μερίδος, ὡς οἰκείως αὐτοῦ τῇ μακαριότητι ζώντας πνεύματι ἐξαιρέτω υἱοθεσίας ὁ Θεὸς (29) ἐν υἱοῖς τοῦ ἐν οὐρανοῖς Πατρός, οὐ λεξείδια, ἀλλὰ πράγματα μεγαλοφώνως κατὰ τὸ κρυπτὸν φθεγγομένοις τὸ, Ἀββᾶ, ὁ Πατήρ. Λακε- δαιμονίων μὲν οὖν οἱ πρέσβεις τὸν Περσῶν βασι λέα (25) καίτοι προσαναγκαζόντων σφόδρα τῶν δορυ φόρων, οὐ προσεκύνησαν, φοβούμενοι τὸν ἕνα κύριον αὐτῶν τὸν Λυκούργου νόμον· οἱ δὲ τὴν πολλῷ μεί ζονα καὶ θειοτέραν πρεσβείαν ὑπὲρ Χριστοῦ πρε- σβεύοντες οὔτε τὸν Περσῶν ἄρχοντα, οὔτε τῶν Ἑλ λήνων (24), οὔτε τῶν Αἰγυπτίων, οὔτε τὸν ούτινος- οὖν ἔθνους προσκυνήσαιεν ἂν, κἂν οἱ δορυφόροι τῶν ἀρχόντων δαίμονες καὶ τοῦ διαβόλου ἄγγελοι προσ- αναγκάζειν αὐτοὺς ἐθέλωσι τοῦτο ποιεῖν, καὶ πείθωσι μακρὰ χαίρειν (25) λέγειν τῷ παντὸς νόμου τῶν ἐπὶ γῆς κρείττονι. Κύριος γὰρ τῶν ὑπὲρ Χριστοῦ πρε σβευόντων ὁ Χριστός ἐστιν, ὑπὲρ οὗ πρεσβεύουσιν, ὁ ἐν ἀρχῇ Λόγος ὢν, καὶ πρὸς τὸν Θεὸν ὦν, καὶ Θεὸς ὤν. Εἶτ᾽ ἐπεὶ ἔδοξε τῶν φαινομένων αὐτῷ βαθύτερόν τινα κινεῖν λόγον ὁ Κέλσος περὶ ἡρώων καί τινων δαιμόνων, λέγων μετὰ τὸν περὶ τῆς πρὸς ἀνθρώπους δουλείας λόγον, ὡς βλαπτομένου τοῦ προτέρου, ᾧ τις δουλεύειν βούλεται, ἐὰν δουλεύειν θέλῃ καὶ δευτέρῳ, ὅτι εἴη δ' ἂν τὸ αὐτὸ καὶ περὶ ἡρώων τε καὶ τῶν τοιούτων δαιμόνων· πευστέον αὐτοῦ, τί νοεῖ τοὺς ἥρωας· καὶ ποδαποὺς εἶναι λέγει τους τοιού- τους δαίμονας ; ὥστε τὸν δουλεύοντα τῷδε τῷ ἡρωί, καὶ μὴ ἑτέρῳ δουλεύειν δεῖν, καὶ τῷ τοιῷδε δαίμονι, μὴ καὶ ἄλλῳ δουλεύειν· ὡς βλαπτομένου ἀνάλογον τοῖς βλαπτομένοις ἀνθρώποις τοῦ προτέρου δαίμονος, οἷς τις ἐλάτρευσε πρὸ τῶν δευτέρων. Ἀλλὰ καὶ τίνα μόνων, παραστησάτω. Αναγκασθήσεται γὰρ ἤτοι, * αποτειχιζόντων ἑαυτοὺς καὶ ἀποῤῥηγνύντων. αποτειχίζουσι, αποτειχιζόντων ἀποσχιζόν των. ἐν οὐρανῷ, παρ' αὐτόν. παρ' αὐτῷ. τῷ ἐν υἱοῖς τοῦ ἐν οὐρανοῖς Πατρὸς οὐ λεξειδίῳ ἀλλὰ πρά- γματι μεγαλοφώνως κατὰ τὸ κρυπτὸν φθεγγομένῳ. τίθησιν ἐν υἱοῖς τοῦ ἐν οὐρανοῖς Πα- τρὸς οὐ λεξειδίῳ, ἀλλὰ πράγματι μεγαλοφώνως κατὰ τὸ κρυπτὸν φθεγγομένοις. οὔτε τὸν Ἑλλήνων, οὔτε τὸν Αἰγυπτίων. μακρὰ χα! - ρειν εἰπόντες. πολλὰ χαίρειν Χαίρειν κελεύω πολλὰ τοὺς Ἀχαρνέας. κρὰν χαίρειν. Θεὸς γὰρ τῶν ὑπὲρ Χριστοῦ. ἀλλὰ καὶ τιν. ORIGENIS exclusi ; ut scilicet quasi coelorum cives vivant ", accedentes ad Deum viventem, et civitatem Dei, Jeru- salem cœlestem, et mzitorum angelorum' millium frequentiam et Ecclesiam primitivorum qui conscri- pti sunt in cœlis "ª. alio quam Deo per Verbum et veritatem ejus, quod Deus detrimentum pateretur, quemadmodum homo videtur lædi, cum alteri servit is qui ipsi servic: sed ne nos ipsi lædamur, nos a portione Dei sepa- rantes, in qua ejus beatitudini convenienter vivimus, excellenti adoptionis spiritu animati; qui spiritus in cœlestis Patris filiis non verbo, sed reipsa secreto clamat : Abba, Pater 93. Ac Lacedaemoniorum qui- «lem legati Persarum regem, licet vim satellites ejus inferrent, non adoraverunt, reveriti unum suum Dominum, nempe Lycurgi legem : qui vero multo præstantiore et diviniore legatione funguntur pro Christo ", illi nec Persarum, nec Græcorum, nec Egyptiorum principem adoraverint, nec ullum cum juslibet gentis, etiamsi dæmones principum satelli- tes et ministri id facere cogant, et optimæ Jegum quæ in terra sint nuntium remittere persua- deant. Dominus enim illorum, qui pro Christo lega- tione funguntur, Christus est cujus legati sunt, qui- que in principio Verbum erat, et apud Deum erat, et Deus erat 98. B de heroibus et quibusdam dæmonibus quæstionem movet, cum, postquam de servitute erga homines dixit, priorem herum lædi, cum quis volens ipsi servire, servire vult et alteri, addit idem sentiendum esse de heroibus et aliis hujusmodi dæmonibus ; al ipso quærendum est quid putet esse heroas illos, quid illos dæmones; ita ut qui huic heroi servit, illum alteri heroi servire non liceat ; et qui huic dæmoni servit, alteri illum non liceat servire; quasi inde læderetur prior dæmon, eodem fere modo ac homines læduntur, cum aliis dat se in servitutem, is, qui prius ipsis servivit. Ostendat etiam quan jacturam facere putet heroas aut illos dæmones. Aut enim in pelagus nugarum incidens Philip. 111, 20. * Heb. x11, 22, 23. • Rom. vi, 15. * II Cor. v, 20. ss Joan. 1, 1. gitur D Vel ergo hoc loco legendum vel al- tero loco mutandum in editi, Libb. editi in textu, aliquid deesse videtur. Vel ergo legendum, Vel forte sic, pag. et 485. rello, que libb. editi Origenis infra num. 30, Similiter dicitur ari- stophan. Acharn., v. : Male ergo hic Hoeschelius et Spencerus habent, pal- Paulo post codd. Regius et Basileen- sis, Basil., Vatic. ct Anglican. primus, 6. Neque etiam propterea refugimus a colendo 7. Deinde quoniam Celsus altiorem quam putat C (26) βλάβην οἴεται εἶναι ἡρώων, ἢ τῶν τοιῶνδε δαι- (20) Codd. Reg. et Basil., ἐν οὐρανοῖς. Libb. (21) Codd. Reg., Basil. et Anglicanus secundus, (22) Ο Θεός, etc. Corruptus est hic locus, AL (23) Τῶν Περσῶν βασιλέα. Herodot., Polymn.. (24) Οὔτε τῶν Ἑλλήνων, etc. Lege cum Boire- (25) Codd. Reg. et Basil., μακρὰ χαίρειν. lta que- (26) Libb. antea ediii, ἀλλ᾽ εἰ καί τινα. Codd. Reg.,
PG 11:1535Εἶτ’ οἴεται ἐκ τοῦ θρησκεύειν ἡμᾶς μετὰ τοῦ θεοῦ τὸν υἱὸν αὐτοῦ ἀκολουθεῖν ἡμῖν τὸ καὶ καθ’ ἡμᾶς οὐ μόνον τὸν θεὸν ἀλλὰ καὶ τοὺς ὑπηρέτας αὐτοῦ θεραπεύεσθαι. Εἰ μὲν οὖν ἐνόει τοὺς ἀληθῶς ὑπηρέτας τοῦ θεοῦ μετὰ τὸν μονογενῆ τοῦ θεοῦ, τὸν Γαβριὴλ καὶ τὸν Μιχαὴλ καὶ τοὺς λοιποὺς ἀγγέλους, καὶ τούτους ἔλεγε δεῖν θεραπεύεσθαι, ἴσως ἂν τὸ περὶ τοῦ θεραπεύειν αὐτοῦ σημαινόμενον ἐκκαθήραντες καὶ τῶν τοῦ θεραπεύοντος πράξεων εἴπομεν ἂν εἰς τὸν τόπον ὡς περὶ τηλικούτων διαλεγόμενοι ἅπερ ἐχωροῦμεν περὶ αὐτῶν νοῆσαι· νυνὶ δὲ ὑπηρέτας νομίζων τοὺς προσκυνουμένους ὑπὸ τῶν ἐθνῶν δαίμονας οὐχ ὑπάγει ἡμᾶς ἀκολουθίᾳ τῇ περὶ τοῦ θεραπεύειν τοὺς τοιούτους, οὓς ὑπηρέτας τοῦ πονηροῦ ὁ λόγος ἀποδείκνυσι καὶ ἄρχοντος τοῦ αἰῶνος τούτου, ἀφιστάντος ἀπὸ τοῦ θεοῦ οὓς ἂν δύνηται. Ὡς οὐχ ὑπηρέτας οὖν, οὓς οἱ λοιποὶ ἄνθρωποι σέβουσι, πάντας σέβειν καὶ θεραπεύειν ἐκκλίνομεν· οὐκ ἂν γὰρ ὑπηρέτας αὐτοὺς διδαχθέντες εἶναι τοῦ ἐπὶ πᾶσι θεοῦ ἐλέγομεν εἶναι δαιμόνια.
ες πέλαγος φλυαρίας ἐμπεσὼν ἀναλαβεῖν τὸν λόγον, Α καὶ ἀθετῆσαι τὰ εἰρημένα· ἢ μὴ φλυαρείν θέλων, όμο- λογεῖν, ὅτι οὔτε ήρωας οὔτε δαιμόνων φύσιν ἐπίσταται. Εἰς δὲ τὸν περὶ ἀνθρώπων λόγον, βλαπτομένων τῶν προτέρων, ἐὰν δουλεύῃ τις δευτέρω, λεκτέον· ποίαν βλάβην φησὶ γίνεσθαι τῷ προτέρῳ ἀνθρώπῳ, εἰ ὁ δουλεύων αὐτῷ δουλεύειν ἐθέλει καὶ ἑτέρῳ ; Εἰ μὲν γὰρ ὡς ἰδιώτης λέγει καὶ ἀφιλόσοφον (27) βλάβην τὴν περὶ χρημάτων τῶν ἐκτὸς ἡμῖν σημαι νομένων (28), ελεγχθείη ἂν μηδ' ἐπιστήσας τῷ ὑπὸ Σωκράτους (29) καλῶς εἰρημένῳ ἐν τῷ, Ἐμὲ δὲ Ανυτος καὶ Μέλιτος ἀποκτεῖναι μὲν δύνανται, βλάψαι δὲ οὗ· οὐ γὰρ θεμιτὸν τὸ κρεῖττον ὑπὸ τοῦ χείρονος βλάπτεσθαι (50). Εἰ δὲ βλάβην τὴν κίνη- σιν ἢ σχέσιν λέγοι κατὰ κακίαν, δῆλον, ὅτι, οὐδεμιᾶς γινομένης βλάβης περὶ τοὺς σοφοὺς, δουλεύει τις ἐν Β διεστηκόσι τόποις οὖσι δύο σοφοῖς. Εἰ δ᾽ οὐδὲ τοῦτο εύλογον, μάτην αὐτῷ παρείληπται τὸ παράδειγμα κατηγοροῦν τοῦ, οὐδεὶς (31) δύναται δυσὶ κυρίοις δουλεύειν· καὶ μᾶλλον ὁ περὶ τῆς εἰς τὸν Θεὸν τῶν όλων δουλείας μόνον διὰ τοῦ προσάγοντος τῷ θεῷ Υἱοῦ αὐτοῦ κρατήσει λόγος. Ἀλλὰ καὶ οὐχ ὡς δεόμε νον τὸν Θεὸν θεραπεύσομεν, οὐδ᾿ ὡς λυπούμενον, ἂν μὴ θεραπεύωμεν αὐτόν· ἀλλ᾿ ὡς αὐτοὶ ἀπὸ τῆς πρὸς τὸν Θεὸν θεραπείας ὠφελούμενοι, καὶ ἄλυποι καὶ ἀπαθεῖς γιγνόμενοι ἐκ τοῦ δουλεύειν τῷ ἐπὶ πᾶσι θεῷ διὰ τοῦ μονογενοῦς αὐτοῦ Λόγου καὶ σοφίας. Ορα δὲ πῶς ἀβασάνιστόν ἐστι τὸ, Εἰ γάρ τι καὶ ἄλλο τῶν ἐν τοῖς ὅλοις θεραπεύσεις· ἐν ᾧ ἐμφαί νεται τὴν τοῦ Θεοῦ θεραπείαν χωρὶς πάσης βλάβης ἡμῶν ἡμᾶς προσάγειν ἀπαξαπλῶς τινι τῶν τοῦ Θεοῦ. Αλλ' ώσπερεί αίσθηθεὶς ἑαυτοῦ οὐχ ὑγιῶς εἰπόντος· Εἰ γάρ τι καὶ ἄλλο τῶν ἐν τοῖς ὅλοις θεραπεύ- σεις (32), εἶτ᾽ ἐπαναλαμβάνει καὶ διόρθωσιν προσ- ἄγει τῷ λεγομένῳ· Ἐν τούτῳ οὐδ᾽ ἔξεστι τιμά- σθαι οὐδενὶ, ὅτῳ μὴ ἐξ ἐκείνου τοῦτο δέδοται. Καὶ πυθώμεθα τοῦ Κέλσου περὶ τῶν τιμωμένων ὡς θεῶν, ἢ δαιμόνων, ἢ καὶ ἡρώων, ὅτι· Πόθεν, ὦ οὗτος, ἀποδεικνύναι ἔχεις, ὅτι ἀπὸ τοῦ Θεοῦ τούτοις δέδο και τὸ τιμᾶσθαι, καὶ οὐχὶ ἀπὸ ἀγνοίας καὶ ἀμαθίας ἀνθρωπίνης πλανωμένων (35) καὶ ἀποπιπτόντων τοῦ κυρίως τιμωμένου; Τιμᾶται γοῦν, ὡς πρὸ βραχέος ἔλεγες, ὦ Κέλσε, τὰ Ἀδριανοῦ παιδικά· καὶ οὐ δήπου ἐρεῖς, ὅτι ἀπὸ τοῦ Θεοῦ τῶν ὅλων δέδοται τὸ τιμά εθαι, ὡς Θεῷ τῷ ᾿Αντινάῳ (34). Τὸ δ᾽ αὐτὸ καὶ περὶ τῶν ἄλλων ἐροῦμεν, ἀπαιτοῦντες ἀπόδειξιν περὶ τοῦ δεδόσθαι αὐτοῖς ἀπὸ τοῦ ἐπὶ πᾶτι Θεοῦ τὸ τιμᾶσθαι. Ἐὰν δ' ἡμῖν ἀνθυποφέρῃ τὸ παραπλήσιον περὶ τοῦ * λέγει καὶ ἀφιλόσοφον. λέγοι καὶ ἀφιλόσοφος· ἡμῶν σημαίνων, σημαινομένην. ναι ἀμείνον ἀνδρὶ ὑπὸ χείρονος βλάπτεσθαι. περὶ τῆς εἰς τὸν Θεὸν τῶν ὅλων δουλείας μόνον, τῷ Θεῷ τῶν ὅλων, θεραπεύεις. καὶ διόρθωσιν προσάγει. καὶ διόρ θωσιν προσάγων. κατὰ διόρθω σιν προσάγων τῷ λεγομένῳ, ὅτι οὐδ᾽ ἔξεστι. καὶ ἀμαθίας ἀνθρώπων πλανωμένων. CONTRA CELSUM LIB. VIII. cogetur repetere quæ dixit et jam statuta evertere, aut confiteri, si nugari nolit, sibi herbas et dimmo- num incompertam esse naturam. In id autem: quod dixit, homines lædi, si quis illis serviens alteri ser- viat; quærendum est quam existimet priori bo- mini fieri injuriam, cum is qui ipsi servit, servire vult et alteri. deat a se notari jacturam illarum rerum, quæ extra nos sunt, convincetur ignorasse præclarum istud Socratis effatum: Occidere me possunt Anytus et Helitus, lædere vero minime; nam fieri non polest ut quod præstantius est a deteriore lædatur. Sin in- telligat injuriæ nomine motum aut habitum vitio- sum, constat, cum nulla ejusmodi in sapientes ca- diversis in locis essent. Quod si nec iste sensus convenit, hinc frustra duxit exemplum ad repre- hendendum istud : Nemo polest duobus dominis ser- vire ; quod potius verum est cum refertur ad ser- vitutem erga solum universorum Deum, per ejus Filium qui nos perducit ad Deum. Neque vero Deum colemus, quasi nostro cultu indigeret, aut quasi doleret se a nobis non coli; sed ut ipsi pietatis in Deum fructus capiamus, et ut summo Deo per uni- genitum ejus Verbum et sapientiam servientes, a molestiis pœnisque liberemur. dat injuria, posse serviri duobus sapientibus, qui D petemusque ut demonstret illis, ut colantur, a sum- Matth. vi, 24. gine, Boherellus legit, quod et iloeschelius affert & Gelenii interpretatione. vel recte omnes mss. habent, sicque Haschelius, qui cum C 9. Vide et istud quam inconsideratum sit : Nam si quid aliud eorum quæ in universo sunt co- leres; quo innuit nos colendo Deo duci absque ullo detrimento ad cultum cujuslibet rei quæ per- tineat ad Deum. Sed quasi sensisset id quod dixit non esse sanum: Nam si quid aliud eorum quæ in hoc universo sunt coleres, mox redit ad se, et di- clum corrigens : Non licet, inquit, quempiam coli, nisi cui istud a Deo datum est. Verum de cultis illis aut diis aut dæmonibus, aut etiam heroibus, Cel- sum interrogemus : Unde probaveris, o bone, illis, ut colerentur, datum esse a Deo, non vero ab ho- minibus, qui ignorantia errabant et inscientia, qui- que ab illo exciderant cui cultus proprie defertur ? Adriani coluntur amasii, ut paulo ante dixisti, Celse; at profecto non affirmaveris Antinoo datum a sum- mo Deo fuisse ut coleretur. Idem de aliis dicemus no Deo datum fuisse. Quod si a nobis quid simile de Je- su postulet, probabimus datum illi a Deo fuisse ut co- leretur, ut omnes honorificent Filium sicut honorificant incidisset in codicem ms. in quo ɛlç desiderabatur, putavit legendum quod Spence- rus suo more statim in textum transtulit. editi, Ibidem mss. et Heschelius in textu, Spencerus, Bolerello placeret, herellus legit, num. 55. 8. Nam si ut idiota et philosophiæ rudis respon- (27) Λέγοι, καὶ ἀφιλόσοφον. Libh. editi in mar- (28) Ἡμῖν σημαινομένων. Mallet Boherellus, (29) Σωκράτους. Plato Apolog., pag. 30. (50) Libb. editi Platonis, οὐ γὰρ οἶμαι θεμιτόν εἶ (31) lleschelius in textu, τό, οὐδείς. Paulo post (32) Codex Jolianus recte, θεραπεύσεις. Libl. (33) Καὶ ἀμαθίας ἀνθρωπίνης πλανωμένων. Βο- (34) Αντινόῳ. Vide adnotationes ad lib. 111,
Διὸ τὸν ἕνα θεὸν καὶ τὸν ἕνα υἱὸν αὐτοῦ καὶ λόγον καὶ εἰκόνα ταῖς κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν ἱκεσίαις καὶ ἀξιώσεσι σέβομεν, προσάγοντες τῷ θεῷ τῶν ὅλων τὰς εὐχὰς διὰ τοῦ μονογενοῦς αὐτοῦ· ᾧ πρῶτον προσφέρομεν αὐτάς, ἀξιοῦντες αὐτὸν ἱλασμὸν ὄντα τῶν ἁμαρτιῶν ἡμῶν προσαγαγεῖν ὡς ἀρχιερέα τὰς εὐχὰς καὶ τὰς θυσίας καὶ τὰς ἐντεύξεις ἡμῶν τῷ ἐπὶ πᾶσι θεῷ. Περὶ τὸν θεὸν οὖν ἡ πίστις ἡμῶν διὰ τοῦ ταύτην βεβαιοῦντος ἐν ἡμῖν υἱοῦ αὐτοῦ, καὶ οὐδεμίαν ἡμῶν ἔχει δεῖξαι στάσιν περὶ τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ ὁ Κέλσος. Καὶ σέβομέν γε τὸν πατέρα, θαυμάζοντες αὐτοῦ τὸν υἱὸν λόγον καὶ σοφίαν καὶ ἀλήθειαν καὶ δικαιοσύνην καὶ πάντα, ἅπερ εἶναι μεμαθήκαμεν τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ, οὕτω δὴ καὶ τὸν γεννηθέντα ἀπὸ τοιούτου πατρός. Καὶ ταῦτα μὲν ταύτῃ. Ἐπεὶ δὲ φησι πάλιν ὁ Κέλσος ὅτι, Εἰ διδάξαις αὐτοὺς ὅτι οὐκ ἔστιν οὗτος ἐκείνου παῖς, ἀλλ’ ἐκεῖνός γε πάντων πατήρ, ὃν μόνον ὡς ἀληθῶς δεῖ σέβειν· οὐκ ἂν ἔτι θέλοιεν, εἰ μὴ καὶ τοῦτον, ὅσπερ ἐστὶν αὐτοῖς τῆς στάσεως ἀρχηγέτης.
ες πέλαγος φλυαρίας ἐμπεσὼν ἀναλαβεῖν τὸν λόγον, Α καὶ ἀθετῆσαι τὰ εἰρημένα· ἢ μὴ φλυαρείν θέλων, όμο- λογεῖν, ὅτι οὔτε ήρωας οὔτε δαιμόνων φύσιν ἐπίσταται. Εἰς δὲ τὸν περὶ ἀνθρώπων λόγον, βλαπτομένων τῶν προτέρων, ἐὰν δουλεύῃ τις δευτέρω, λεκτέον· ποίαν βλάβην φησὶ γίνεσθαι τῷ προτέρῳ ἀνθρώπῳ, εἰ ὁ δουλεύων αὐτῷ δουλεύειν ἐθέλει καὶ ἑτέρῳ ; Εἰ μὲν γὰρ ὡς ἰδιώτης λέγει καὶ ἀφιλόσοφον (27) βλάβην τὴν περὶ χρημάτων τῶν ἐκτὸς ἡμῖν σημαι νομένων (28), ελεγχθείη ἂν μηδ' ἐπιστήσας τῷ ὑπὸ Σωκράτους (29) καλῶς εἰρημένῳ ἐν τῷ, Ἐμὲ δὲ Ανυτος καὶ Μέλιτος ἀποκτεῖναι μὲν δύνανται, βλάψαι δὲ οὗ· οὐ γὰρ θεμιτὸν τὸ κρεῖττον ὑπὸ τοῦ χείρονος βλάπτεσθαι (50). Εἰ δὲ βλάβην τὴν κίνη- σιν ἢ σχέσιν λέγοι κατὰ κακίαν, δῆλον, ὅτι, οὐδεμιᾶς γινομένης βλάβης περὶ τοὺς σοφοὺς, δουλεύει τις ἐν Β διεστηκόσι τόποις οὖσι δύο σοφοῖς. Εἰ δ᾽ οὐδὲ τοῦτο εύλογον, μάτην αὐτῷ παρείληπται τὸ παράδειγμα κατηγοροῦν τοῦ, οὐδεὶς (31) δύναται δυσὶ κυρίοις δουλεύειν· καὶ μᾶλλον ὁ περὶ τῆς εἰς τὸν Θεὸν τῶν όλων δουλείας μόνον διὰ τοῦ προσάγοντος τῷ θεῷ Υἱοῦ αὐτοῦ κρατήσει λόγος. Ἀλλὰ καὶ οὐχ ὡς δεόμε νον τὸν Θεὸν θεραπεύσομεν, οὐδ᾿ ὡς λυπούμενον, ἂν μὴ θεραπεύωμεν αὐτόν· ἀλλ᾿ ὡς αὐτοὶ ἀπὸ τῆς πρὸς τὸν Θεὸν θεραπείας ὠφελούμενοι, καὶ ἄλυποι καὶ ἀπαθεῖς γιγνόμενοι ἐκ τοῦ δουλεύειν τῷ ἐπὶ πᾶσι θεῷ διὰ τοῦ μονογενοῦς αὐτοῦ Λόγου καὶ σοφίας. Ορα δὲ πῶς ἀβασάνιστόν ἐστι τὸ, Εἰ γάρ τι καὶ ἄλλο τῶν ἐν τοῖς ὅλοις θεραπεύσεις· ἐν ᾧ ἐμφαί νεται τὴν τοῦ Θεοῦ θεραπείαν χωρὶς πάσης βλάβης ἡμῶν ἡμᾶς προσάγειν ἀπαξαπλῶς τινι τῶν τοῦ Θεοῦ. Αλλ' ώσπερεί αίσθηθεὶς ἑαυτοῦ οὐχ ὑγιῶς εἰπόντος· Εἰ γάρ τι καὶ ἄλλο τῶν ἐν τοῖς ὅλοις θεραπεύ- σεις (32), εἶτ᾽ ἐπαναλαμβάνει καὶ διόρθωσιν προσ- ἄγει τῷ λεγομένῳ· Ἐν τούτῳ οὐδ᾽ ἔξεστι τιμά- σθαι οὐδενὶ, ὅτῳ μὴ ἐξ ἐκείνου τοῦτο δέδοται. Καὶ πυθώμεθα τοῦ Κέλσου περὶ τῶν τιμωμένων ὡς θεῶν, ἢ δαιμόνων, ἢ καὶ ἡρώων, ὅτι· Πόθεν, ὦ οὗτος, ἀποδεικνύναι ἔχεις, ὅτι ἀπὸ τοῦ Θεοῦ τούτοις δέδο και τὸ τιμᾶσθαι, καὶ οὐχὶ ἀπὸ ἀγνοίας καὶ ἀμαθίας ἀνθρωπίνης πλανωμένων (35) καὶ ἀποπιπτόντων τοῦ κυρίως τιμωμένου; Τιμᾶται γοῦν, ὡς πρὸ βραχέος ἔλεγες, ὦ Κέλσε, τὰ Ἀδριανοῦ παιδικά· καὶ οὐ δήπου ἐρεῖς, ὅτι ἀπὸ τοῦ Θεοῦ τῶν ὅλων δέδοται τὸ τιμά εθαι, ὡς Θεῷ τῷ ᾿Αντινάῳ (34). Τὸ δ᾽ αὐτὸ καὶ περὶ τῶν ἄλλων ἐροῦμεν, ἀπαιτοῦντες ἀπόδειξιν περὶ τοῦ δεδόσθαι αὐτοῖς ἀπὸ τοῦ ἐπὶ πᾶτι Θεοῦ τὸ τιμᾶσθαι. Ἐὰν δ' ἡμῖν ἀνθυποφέρῃ τὸ παραπλήσιον περὶ τοῦ * λέγει καὶ ἀφιλόσοφον. λέγοι καὶ ἀφιλόσοφος· ἡμῶν σημαίνων, σημαινομένην. ναι ἀμείνον ἀνδρὶ ὑπὸ χείρονος βλάπτεσθαι. περὶ τῆς εἰς τὸν Θεὸν τῶν ὅλων δουλείας μόνον, τῷ Θεῷ τῶν ὅλων, θεραπεύεις. καὶ διόρθωσιν προσάγει. καὶ διόρ θωσιν προσάγων. κατὰ διόρθω σιν προσάγων τῷ λεγομένῳ, ὅτι οὐδ᾽ ἔξεστι. καὶ ἀμαθίας ἀνθρώπων πλανωμένων. CONTRA CELSUM LIB. VIII. cogetur repetere quæ dixit et jam statuta evertere, aut confiteri, si nugari nolit, sibi herbas et dimmo- num incompertam esse naturam. In id autem: quod dixit, homines lædi, si quis illis serviens alteri ser- viat; quærendum est quam existimet priori bo- mini fieri injuriam, cum is qui ipsi servit, servire vult et alteri. deat a se notari jacturam illarum rerum, quæ extra nos sunt, convincetur ignorasse præclarum istud Socratis effatum: Occidere me possunt Anytus et Helitus, lædere vero minime; nam fieri non polest ut quod præstantius est a deteriore lædatur. Sin in- telligat injuriæ nomine motum aut habitum vitio- sum, constat, cum nulla ejusmodi in sapientes ca- diversis in locis essent. Quod si nec iste sensus convenit, hinc frustra duxit exemplum ad repre- hendendum istud : Nemo polest duobus dominis ser- vire ; quod potius verum est cum refertur ad ser- vitutem erga solum universorum Deum, per ejus Filium qui nos perducit ad Deum. Neque vero Deum colemus, quasi nostro cultu indigeret, aut quasi doleret se a nobis non coli; sed ut ipsi pietatis in Deum fructus capiamus, et ut summo Deo per uni- genitum ejus Verbum et sapientiam servientes, a molestiis pœnisque liberemur. dat injuria, posse serviri duobus sapientibus, qui D petemusque ut demonstret illis, ut colantur, a sum- Matth. vi, 24. gine, Boherellus legit, quod et iloeschelius affert & Gelenii interpretatione. vel recte omnes mss. habent, sicque Haschelius, qui cum C 9. Vide et istud quam inconsideratum sit : Nam si quid aliud eorum quæ in universo sunt co- leres; quo innuit nos colendo Deo duci absque ullo detrimento ad cultum cujuslibet rei quæ per- tineat ad Deum. Sed quasi sensisset id quod dixit non esse sanum: Nam si quid aliud eorum quæ in hoc universo sunt coleres, mox redit ad se, et di- clum corrigens : Non licet, inquit, quempiam coli, nisi cui istud a Deo datum est. Verum de cultis illis aut diis aut dæmonibus, aut etiam heroibus, Cel- sum interrogemus : Unde probaveris, o bone, illis, ut colerentur, datum esse a Deo, non vero ab ho- minibus, qui ignorantia errabant et inscientia, qui- que ab illo exciderant cui cultus proprie defertur ? Adriani coluntur amasii, ut paulo ante dixisti, Celse; at profecto non affirmaveris Antinoo datum a sum- mo Deo fuisse ut coleretur. Idem de aliis dicemus no Deo datum fuisse. Quod si a nobis quid simile de Je- su postulet, probabimus datum illi a Deo fuisse ut co- leretur, ut omnes honorificent Filium sicut honorificant incidisset in codicem ms. in quo ɛlç desiderabatur, putavit legendum quod Spence- rus suo more statim in textum transtulit. editi, Ibidem mss. et Heschelius in textu, Spencerus, Bolerello placeret, herellus legit, num. 55. 8. Nam si ut idiota et philosophiæ rudis respon- (27) Λέγοι, καὶ ἀφιλόσοφον. Libh. editi in mar- (28) Ἡμῖν σημαινομένων. Mallet Boherellus, (29) Σωκράτους. Plato Apolog., pag. 30. (50) Libb. editi Platonis, οὐ γὰρ οἶμαι θεμιτόν εἶ (31) lleschelius in textu, τό, οὐδείς. Paulo post (32) Codex Jolianus recte, θεραπεύσεις. Libl. (33) Καὶ ἀμαθίας ἀνθρωπίνης πλανωμένων. Βο- (34) Αντινόῳ. Vide adnotationes ad lib. 111,
Καὶ ὠνόμασάν γε τοῦτον θεοῦ υἱόν, οὐχ ὅτι τὸν θεὸν σφόδρα σέβουσιν, ἀλλ’ ὅτι τοῦτον σφόδρα αὔξουσιν, ἡμεῖς μὲν οὖν μαθόντες, τίς ἐστιν ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ, καὶ ὅτι ἀπαύγασμά ἐστι τῆς δόξης καὶ χαρακτὴρ τῆς ὑποστάσεως αὐτοῦ καὶ ἀτμὶς μὲν τῆς θεοῦ δυνάμεως ἀπόρροια δὲ τῆς τοῦ παντοκράτορος δόξης εἰλικρινὴς ἔτι δὲ ἀπαύγασμα φωτὸς ἀϊδίου καὶ ἔσοπτρον ἀκηλίδωτον τῆς τοῦ θεοῦ ἐνεργείας καὶ εἰκὼν τῆς ἀγαθότητος αὐτοῦ, ἴσμεν ὅτι οὗτος υἱὸς ἐξ ἐκείνου, καὶ ἐκεῖνος τούτου πατήρ. Καὶ οὐδὲν ἀπρεπές ἐστιν ἐν τῷ λόγῳ οὐδὲ ἀνάρμοστον θεῷ, τοιοῦτον υἱὸν μονογενῆ ὑφιστάντι. Καὶ οὐκ ἂν μεταπείσειέ τις ἡμᾶς ὅτι οὐχ υἱὸς ὁ τοιοῦτος τοῦ ἀγεννήτου θεοῦ ἐστι καὶ πατρός. Εἰ δέ τινων παρήκουσε Κέλσος, μὴ ὁμολογούντων τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ υἱὸν εἶναι τοῦ δημιουργήσαντος τόδε τὸ πᾶν, αὐτὸς ἂν εἰδείη καὶ οἱ συγκατατιθέμενοι τοιούτῳ λόγῳ. Οὐ στάσεως οὖν ἀρχηγέτης ὁ Ἰησοῦς ἀλλὰ πάσης εἰρήνης, ὁ εἰπὼν τοῖς μαθηταῖς·
ες πέλαγος φλυαρίας ἐμπεσὼν ἀναλαβεῖν τὸν λόγον, Α καὶ ἀθετῆσαι τὰ εἰρημένα· ἢ μὴ φλυαρείν θέλων, όμο- λογεῖν, ὅτι οὔτε ήρωας οὔτε δαιμόνων φύσιν ἐπίσταται. Εἰς δὲ τὸν περὶ ἀνθρώπων λόγον, βλαπτομένων τῶν προτέρων, ἐὰν δουλεύῃ τις δευτέρω, λεκτέον· ποίαν βλάβην φησὶ γίνεσθαι τῷ προτέρῳ ἀνθρώπῳ, εἰ ὁ δουλεύων αὐτῷ δουλεύειν ἐθέλει καὶ ἑτέρῳ ; Εἰ μὲν γὰρ ὡς ἰδιώτης λέγει καὶ ἀφιλόσοφον (27) βλάβην τὴν περὶ χρημάτων τῶν ἐκτὸς ἡμῖν σημαι νομένων (28), ελεγχθείη ἂν μηδ' ἐπιστήσας τῷ ὑπὸ Σωκράτους (29) καλῶς εἰρημένῳ ἐν τῷ, Ἐμὲ δὲ Ανυτος καὶ Μέλιτος ἀποκτεῖναι μὲν δύνανται, βλάψαι δὲ οὗ· οὐ γὰρ θεμιτὸν τὸ κρεῖττον ὑπὸ τοῦ χείρονος βλάπτεσθαι (50). Εἰ δὲ βλάβην τὴν κίνη- σιν ἢ σχέσιν λέγοι κατὰ κακίαν, δῆλον, ὅτι, οὐδεμιᾶς γινομένης βλάβης περὶ τοὺς σοφοὺς, δουλεύει τις ἐν Β διεστηκόσι τόποις οὖσι δύο σοφοῖς. Εἰ δ᾽ οὐδὲ τοῦτο εύλογον, μάτην αὐτῷ παρείληπται τὸ παράδειγμα κατηγοροῦν τοῦ, οὐδεὶς (31) δύναται δυσὶ κυρίοις δουλεύειν· καὶ μᾶλλον ὁ περὶ τῆς εἰς τὸν Θεὸν τῶν όλων δουλείας μόνον διὰ τοῦ προσάγοντος τῷ θεῷ Υἱοῦ αὐτοῦ κρατήσει λόγος. Ἀλλὰ καὶ οὐχ ὡς δεόμε νον τὸν Θεὸν θεραπεύσομεν, οὐδ᾿ ὡς λυπούμενον, ἂν μὴ θεραπεύωμεν αὐτόν· ἀλλ᾿ ὡς αὐτοὶ ἀπὸ τῆς πρὸς τὸν Θεὸν θεραπείας ὠφελούμενοι, καὶ ἄλυποι καὶ ἀπαθεῖς γιγνόμενοι ἐκ τοῦ δουλεύειν τῷ ἐπὶ πᾶσι θεῷ διὰ τοῦ μονογενοῦς αὐτοῦ Λόγου καὶ σοφίας. Ορα δὲ πῶς ἀβασάνιστόν ἐστι τὸ, Εἰ γάρ τι καὶ ἄλλο τῶν ἐν τοῖς ὅλοις θεραπεύσεις· ἐν ᾧ ἐμφαί νεται τὴν τοῦ Θεοῦ θεραπείαν χωρὶς πάσης βλάβης ἡμῶν ἡμᾶς προσάγειν ἀπαξαπλῶς τινι τῶν τοῦ Θεοῦ. Αλλ' ώσπερεί αίσθηθεὶς ἑαυτοῦ οὐχ ὑγιῶς εἰπόντος· Εἰ γάρ τι καὶ ἄλλο τῶν ἐν τοῖς ὅλοις θεραπεύ- σεις (32), εἶτ᾽ ἐπαναλαμβάνει καὶ διόρθωσιν προσ- ἄγει τῷ λεγομένῳ· Ἐν τούτῳ οὐδ᾽ ἔξεστι τιμά- σθαι οὐδενὶ, ὅτῳ μὴ ἐξ ἐκείνου τοῦτο δέδοται. Καὶ πυθώμεθα τοῦ Κέλσου περὶ τῶν τιμωμένων ὡς θεῶν, ἢ δαιμόνων, ἢ καὶ ἡρώων, ὅτι· Πόθεν, ὦ οὗτος, ἀποδεικνύναι ἔχεις, ὅτι ἀπὸ τοῦ Θεοῦ τούτοις δέδο και τὸ τιμᾶσθαι, καὶ οὐχὶ ἀπὸ ἀγνοίας καὶ ἀμαθίας ἀνθρωπίνης πλανωμένων (35) καὶ ἀποπιπτόντων τοῦ κυρίως τιμωμένου; Τιμᾶται γοῦν, ὡς πρὸ βραχέος ἔλεγες, ὦ Κέλσε, τὰ Ἀδριανοῦ παιδικά· καὶ οὐ δήπου ἐρεῖς, ὅτι ἀπὸ τοῦ Θεοῦ τῶν ὅλων δέδοται τὸ τιμά εθαι, ὡς Θεῷ τῷ ᾿Αντινάῳ (34). Τὸ δ᾽ αὐτὸ καὶ περὶ τῶν ἄλλων ἐροῦμεν, ἀπαιτοῦντες ἀπόδειξιν περὶ τοῦ δεδόσθαι αὐτοῖς ἀπὸ τοῦ ἐπὶ πᾶτι Θεοῦ τὸ τιμᾶσθαι. Ἐὰν δ' ἡμῖν ἀνθυποφέρῃ τὸ παραπλήσιον περὶ τοῦ * λέγει καὶ ἀφιλόσοφον. λέγοι καὶ ἀφιλόσοφος· ἡμῶν σημαίνων, σημαινομένην. ναι ἀμείνον ἀνδρὶ ὑπὸ χείρονος βλάπτεσθαι. περὶ τῆς εἰς τὸν Θεὸν τῶν ὅλων δουλείας μόνον, τῷ Θεῷ τῶν ὅλων, θεραπεύεις. καὶ διόρθωσιν προσάγει. καὶ διόρ θωσιν προσάγων. κατὰ διόρθω σιν προσάγων τῷ λεγομένῳ, ὅτι οὐδ᾽ ἔξεστι. καὶ ἀμαθίας ἀνθρώπων πλανωμένων. CONTRA CELSUM LIB. VIII. cogetur repetere quæ dixit et jam statuta evertere, aut confiteri, si nugari nolit, sibi herbas et dimmo- num incompertam esse naturam. In id autem: quod dixit, homines lædi, si quis illis serviens alteri ser- viat; quærendum est quam existimet priori bo- mini fieri injuriam, cum is qui ipsi servit, servire vult et alteri. deat a se notari jacturam illarum rerum, quæ extra nos sunt, convincetur ignorasse præclarum istud Socratis effatum: Occidere me possunt Anytus et Helitus, lædere vero minime; nam fieri non polest ut quod præstantius est a deteriore lædatur. Sin in- telligat injuriæ nomine motum aut habitum vitio- sum, constat, cum nulla ejusmodi in sapientes ca- diversis in locis essent. Quod si nec iste sensus convenit, hinc frustra duxit exemplum ad repre- hendendum istud : Nemo polest duobus dominis ser- vire ; quod potius verum est cum refertur ad ser- vitutem erga solum universorum Deum, per ejus Filium qui nos perducit ad Deum. Neque vero Deum colemus, quasi nostro cultu indigeret, aut quasi doleret se a nobis non coli; sed ut ipsi pietatis in Deum fructus capiamus, et ut summo Deo per uni- genitum ejus Verbum et sapientiam servientes, a molestiis pœnisque liberemur. dat injuria, posse serviri duobus sapientibus, qui D petemusque ut demonstret illis, ut colantur, a sum- Matth. vi, 24. gine, Boherellus legit, quod et iloeschelius affert & Gelenii interpretatione. vel recte omnes mss. habent, sicque Haschelius, qui cum C 9. Vide et istud quam inconsideratum sit : Nam si quid aliud eorum quæ in universo sunt co- leres; quo innuit nos colendo Deo duci absque ullo detrimento ad cultum cujuslibet rei quæ per- tineat ad Deum. Sed quasi sensisset id quod dixit non esse sanum: Nam si quid aliud eorum quæ in hoc universo sunt coleres, mox redit ad se, et di- clum corrigens : Non licet, inquit, quempiam coli, nisi cui istud a Deo datum est. Verum de cultis illis aut diis aut dæmonibus, aut etiam heroibus, Cel- sum interrogemus : Unde probaveris, o bone, illis, ut colerentur, datum esse a Deo, non vero ab ho- minibus, qui ignorantia errabant et inscientia, qui- que ab illo exciderant cui cultus proprie defertur ? Adriani coluntur amasii, ut paulo ante dixisti, Celse; at profecto non affirmaveris Antinoo datum a sum- mo Deo fuisse ut coleretur. Idem de aliis dicemus no Deo datum fuisse. Quod si a nobis quid simile de Je- su postulet, probabimus datum illi a Deo fuisse ut co- leretur, ut omnes honorificent Filium sicut honorificant incidisset in codicem ms. in quo ɛlç desiderabatur, putavit legendum quod Spence- rus suo more statim in textum transtulit. editi, Ibidem mss. et Heschelius in textu, Spencerus, Bolerello placeret, herellus legit, num. 55. 8. Nam si ut idiota et philosophiæ rudis respon- (27) Λέγοι, καὶ ἀφιλόσοφον. Libh. editi in mar- (28) Ἡμῖν σημαινομένων. Mallet Boherellus, (29) Σωκράτους. Plato Apolog., pag. 30. (50) Libb. editi Platonis, οὐ γὰρ οἶμαι θεμιτόν εἶ (31) lleschelius in textu, τό, οὐδείς. Paulo post (32) Codex Jolianus recte, θεραπεύσεις. Libl. (33) Καὶ ἀμαθίας ἀνθρωπίνης πλανωμένων. Βο- (34) Αντινόῳ. Vide adnotationes ad lib. 111,
PG 11:1539Εἰρήνην ἀφίημι ὑμῖν, εἰρήνην τὴν ἐμὴν δίδωμι ὑμῖν. Εἶτ’ ἐπείπερ ἠπίστατο τοὺς τοῦ κόσμου καὶ οὐ θεοῦ ἀνθρώπους προσπολεμήσοντας ἡμῖν, προσέθηκεν ἐκείνοις τὸ Οὐ καθὼς ὁ κόσμος δίδωσιν εἰρήνην, κἀγὼ δίδωμι ὑμῖν εἰρήνην. Θαρροῦμεν δὲ δι’ αὐτόν, κἂν θλιβώμεθα ἐν τῷ κόσμῳ, εἰπόντα· Ἐν τῷ κόσμῳ θλῖψιν ἔχετε· ἀλλὰ θαρσεῖτε, ἐγὼ νενίκηκα τὸν κόσμον. Καὶ τοῦτόν φαμεν εἶναι υἱὸν θεοῦ· θεοῦ δέ, ὅν, εἰ δεῖ ταῖς λέξεσιν ἀκολουθῆσαι Κέλσου, σφόδρα σέβομεν, καὶ τὸν υἱὸν αὐτοῦ σφόδρα ηὐξημένον ὑπὸ τοῦ πατρὸς γινώσκομεν. Ἔστω δέ τινας ὡς ἐν πλήθει πιστευόντων καὶ δεχομένων διαφωνίαν διὰ τὴν προπέτειαν ὑποτίθεσθαι τὸν σωτῆρα εἶναι τὸν μέγιστον ἐπὶ πᾶσι θεόν, ἀλλ’ οὔτι γε ἡμεῖς τοιοῦτον, οἱ πειθόμενοι αὐτῷ λέγοντι· Ὁ πατὴρ ὁ πέμψας με μείζων μου ἐστί· διόπερ οὐχ ὃν νῦν πατέρα καλοῦμεν ὑποβάλοιμεν [ἄν], ὡς Κέλσος ἡμᾶς συκοφαντῶν [φησι], τῷ υἱῷ τοῦ θεοῦ. Μετὰ ταῦτά φησιν ὁ Κέλσος· Ὅτι δὲ οὐκ ἀπὸ σκοποῦ ταῦτα δοξάζω, αὐταῖς ἐκείνων φωναῖς χρήσομαι. Ἐν γάρ που τῷ οὐρανίῳ διαλόγῳ τῇδέ που λέγουσι τοῖσδε τοῖς ῥήμασιν·
σαντα (38) τὰ περὶ τοῦ Ἰησοῦ, καὶ πρὸς αὐτὸν τὸν ἐπὶ σωτηρίᾳ τοῦ γένους ἡμῶν παντὶ τῷ κόσμῳ ἀθρόως ἑαυτὸν ὄντα Λόγον ὡς ἕκαστος χωρεῖ ἐπιδεδωκότα. Δόξαι δ' ἄν τις ἑξῆς τούτοις πιθανόν τι καθ' ἡμῶν λέγειν ἐν τῷ· Εἰ μὲν δὴ μηδένα άλλον έθε ράπευον οὗτοι πλὴν ἕνα Θεὸν, ἦν ἄν τις αὐτοῖς ἴσως πρὸς τοὺς ἄλλους ἀτενὴς λόγος (39)· νυνὶ δὲ τὸν ἔναγχος φανέντα τοῦτον ὑπερθρησκεύουσι, καὶ ὅμως οὐδὲν πλημμελεῖν νομίζουσι περὶ τὸν θεὸν, εἰ καὶ ὑπηρέτης αὐτοῦ θεραπευθήσεται. Λεκτέον δὲ καὶ πρὸς τοῦτο, ὅτι, εἴπερ νενοήκει ὁ Κέλ- της τό· Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἔν ἐσμεν· καὶ τὸ ἐν εὐχῇ εἰρημένον ὑπὸ τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ ἐν τῷ· Ὡς ἐγὼ καὶ σὺ ἔν ἐσμεν (40), οὐκ ἂν ᾤετο ἡμᾶς καὶ ἄλλον θεραπεύειν παρὰ τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεόν. Ὁ γὰρ Πατὴρ, φησὶν, ἐν ἐμοὶ, κἀγὼ ἐν τῷ Πατρί. Εἰ δέ Β τις ἐκ τούτων (41) περισπασθήσεται. μή πη αύτομο λοῦμεν πρὸς τοὺς ἀναιροῦντας δύο εἶναι ὑποστάσεις Πατέρα καὶ Υἱόν· ἐπιστησάτω τῷ· Ἦν δὲ πάντων τῶν πιστευσάντων ή καρδία καὶ ἡ ψυχὴ μία, να θεωρήσῃ τόν Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἔν ἐσμεν. Ενα οὖν Θεὸν, ὡς ἀποδεδώκαμεν, τὸν Πατέρα καὶ τὸν Υἱὸν θεραπεύομεν· καὶ μένει ἡμῖν ὁ πρὸς τοὺς ἄλλους ἀτενὴς λόγος· καὶ οὐ τὸν ἔναχός γε φανέντα, ώς πρότερον οὐκ ὄντα, ὑπερθρησκεύομεν. Αὐτῷ γὰρ πειθόμεθα τῷ εἰ- τόντι· Πρὶν ᾿Αβραὰμ γενέσθαι ἐγώ εἰμι· καὶ λέγοντι Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια· καὶ οὐχ οὕτω τις ἡμῶν ἐστιν ἀνδράποδον, ὡς οἴεσθαι, ὅτι ἡ τῆς ἀληθείας οὐσία πρὸ τῶν χρόνων τῆς τοῦ Χριστοῦ ἐπιφανείας οὐκ ἦν. θρησκεύομεν οὖν τὸν Πατέρα τῆς ἀληθείας καὶ τὸν Υἱὸν τὴν ἀλήθειαν (42), ὄντα δύο τῇ ὑποστάσει πρά γματα, ἐν δὲ τῇ ὁμονοίᾳ, καὶ τῇ συμφωνίᾳ, καὶ τῇ ταυτότητι τοῦ βουλήματος· ὡς τὸν ἑωρακότα τὸν Υἱόν, ὄντα απαύγασμα τῆς δόξης και χαρακτῆρα τῆς ὑποστάσεως τοῦ Θεοῦ, ἑωρακέναι ἐν αὐτῷ, ὄντι εἰκόνι τοῦ Θεοῦ, τὸν Θεόν. Εἶτ' οἴεται ἐκ τοῦ θρησκεύειν ἡμᾶς μετὰ τοῦ Θεοῦ τὸν Υἱὸν αὐτοῦ ἀκολουθεῖν ἡμῖν τὸ καὶ καθ᾽ ἡμᾶς οὐ μόνον τὸν Θεὸν, ἀλλὰ καὶ τοὺς ὑπηρέ τας αὐτοῦ θεραπεύεσθαι. Εἰ μὲν οὖν ἐνόει τοὺς ἀληθῶς ὑπηρέτας τοῦ Θεοῦ μετὰ τὸν Μονογενῆ τοῦ Θεοῦ, τὸν Γαβριήλ, καὶ τὸν Μιχαήλ, καὶ τοὺς λοι τοὺς ἀγγέλους, ἀρχαγγέλους (43), καὶ τούτους ἔλεγε δεῖν θεραπεύεσθαι· ἴσως ἂν τὸ περὶ τοῦ θεραπεύειν αὐτοῦ σημαινόμενον ἐκκαθήραντες (44), καὶ τῶν τοῦ * συστήσαντα. καθὼς ἡμεῖς ἔν ἐσμεν. Υἱὸν τῆς ἀληθείας. ἀγγέλους καὶ ἀρχαγγέλους. εκκαθήραντες καὶ τὸ τῆς τοῦ θεραπεύ- οντος πράξεως. CONTRA CELSUM LIB. VIII. A erat Verbum, universo mundo prasentem exhibuit, prout quisque capere poterat. posset aliquid contra nos probabile dici: Si nullum, inquit, alium Deum colerent isti quam unum Deum, essel illis fortasse contra alios valida ratio. Nune aulem, cum hominem nuperrime exorium supra modum colunt, nihil tamen in Deum peccare se pu- tant, licet ejus ministrum colant. Ad hoc etiam re- spondendum, si Celso perspectum fuisset istud : Ego et Pater unum sumus ¹, et hoc aliud quod Fi- lius Dei inter precandum dixit: Sicut ego et tu unum sumus, non sibi eum inducturum fuisse in animum, alium a nobis quam summum Deum coli. Nam Pa- his verebitur ne ad illos transfugiamus, qui Patrem et Filium duas hypostases esse negant, advertat ter, inquit, in me et ego in Patre 3. Quod si quis ex Joan. x, 30. Joan. xvii. 22. • Joan. xiv, 11, VIII, 58. Joan. xiv, 6. llebr. 1, 3. II, quæst. 2. et codd. mss. Regius, Basileensis, Vaticanus et An- glicanus primus, scribendum C animum ad istud: Erat omnium credentium cor unum et anima una*, ut intelligat quid sibi velit hoc : Ego et Pater unum sumus *. Unum igitur Deum, ut explicavi, Patrem et Filium colimus, atque adeo nobis manet contra alios valida ratio; neque hominem nuperrime exortum et qui antea non erat, summa veneratione prosequimur.) Credimus enim dicenti: Antequam Abraham fieret, ego sum *; et : Ego sum veritas ". Neque quisquam nostrum tam abjecti ingenii est ut existimet substan- tiam veritatis non ante tempora illa fuisse, quibus Christus visus est. Colimus igitur Patrem veritatis et Filium veritatem, quæ duæ res sunt quoad hypo- stasin, una vero consensione et concordia et vo- luntatis identitate; ita ut qui vidit Filium, qui est splendor gloria et figura substantia Dei ®, is in illo, qui Dei imago est, viderit et Patrem. colamus, consequens esse ut non Deum solum, sed etiam ejus ministros colendos esse sentiamus. Si in- tellexisset quinam sint post Dei Unigenitum vere ministri Dei, ut Gabriel, Michael, et alii angeli at- que` archangeli, et eos colendos esse dixisset; for- tasse, repurgatis cum significatione illius vocis co- lere, tum ejus qui colit efficiis, hoc loco pro rei momento attulissem ea quæ de hoc argumento as- et xvn, 21. * Act. iv, 32. * Joan. x. 30. • Joan. D Grotius in Explicat. Decalogi : Non potest idem dici de angelis, qui et intelligere preces possunt et beneficia ex animi quadam libertate præ- stare. Hos ergo qui honore prosequitur aliquo, qui etiam aliquid eorum beneficio se sperat posse con- sequi, non peccat in hanc legem; sed is demum, qui eis ea tribuit, quæ summo Deo sunt propria. Nam vox Dei in hoc præcepto in summitatis sensu sumenda est. Exempla rem illustrabunt. Non peccarunt, qui angelos, quoties ipsis conspicui apparuere, venerati sunt procumbendo; ut Josue v, 14: quippe cum et prophetis idem honos exhibitus sit sine peccalo, ut ei qui putabatur Samuel, I Sam. xxvult, 15; Elia; Reg. 1, 15; Dan. 1, 46; qui munus et libamina velut, reverentia signum non vetat, ut ibi notatum G 12. In iis quæ sequuntur fortasse suspicari quis (58) Παραστήσαντα. Gelenius legisse videtur, (39) Heschelius in textu, ἀγενής λόγος, male. (40) Ὡς ἐγὼ καὶ σὺ ἔν ἐσμεν. Vulgata Biblia, (41) Εἰ δέ τις ἐκ τούτων. Vide Origenian. lib. (42) Υιόν τὴν ἀλήθειαν. Hoeschelius in textu, (43) ᾿Αγγέλους, ἀρχαγγέλους. Legend. videtur (44) Ἐκκαθήραντες, etc. Guieto videtur forte 13. Deinde putat ex eo, quod cum Deo Filium ejus
Εἰ ἰσχυρότερός ἐστι θεοῦ υἱός, καὶ κύριος αὐτοῦ ἐστιν ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπουκαὶ τίς ἄλλος κυριεύσει τοῦ κρατοῦντος θεοῦ; πῶς πολλοὶ περὶ τὸ φρέαρ, καὶ οὐδεὶς εἰς τὸ φρέαρ; Διὰ τί τοσαύτην ἀνύων ὁδὸν ἄτολμος εἶ; Λανθάνει σε· πάρεστι γάρ μοι θάρσος καὶ μάχαιρα. Οὕτως οὐ τοῦτ’ ἔστιν αὐτοῖς τὸ προκείμενον, τὸν ὑπερουράνιον θεόν, ἀλλ’ ὃν ὑπέθεντο τούτου πατέρα, περὶ ὃν συνῆλθον, σέβειν, ἵν’ ἐπὶ προσχήματι μεγάλου θεοῦ τοῦτον, ὃν προί̈στανται, τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου, ὃν ἀποφαίνουσιν ἰσχυρότερον καὶ κύριον τοῦ κρατοῦντος θεοῦ, θρησκεύωσι μόνον. Ἔνθεν αὐτοῖς ἐκεῖνο τὸ παράγγελμα, τὸ μὴ δουλεύειν δύο κυρίοις, ἵν’ ἡ στάσις περὶ ἕνα τοῦτον φυλάσσηται. Καὶ ἐν τούτοις δὴ πάλιν, οὐκ οἶδ’ ἀπὸ ποίας αἱρέσεως ἀσημοτάτης ταῦτα λαβών, πᾶσι Χριστιανοῖς ἀπ’ αὐτῶν ἐγκαλεῖ· λέγω δ’ ἀσημοτάτης, ὡς μηδ’ ἡμῖν εἶναι, τοῖς πολλάκις ἐγγυμνασαμένοις πρὸς τοὺς ἀπὸ τῶν αἱρέσεων, φανερὰν τὴν γνώμην, ἀφ’ ἧς ταῦτα ὁ Κέλσος εἴληφεν· εἴ γε εἴληφε καὶ μὴ ἀνέπλασεν ἢ ἀκολούθησιν προσέθηκε.
σαντα (38) τὰ περὶ τοῦ Ἰησοῦ, καὶ πρὸς αὐτὸν τὸν ἐπὶ σωτηρίᾳ τοῦ γένους ἡμῶν παντὶ τῷ κόσμῳ ἀθρόως ἑαυτὸν ὄντα Λόγον ὡς ἕκαστος χωρεῖ ἐπιδεδωκότα. Δόξαι δ' ἄν τις ἑξῆς τούτοις πιθανόν τι καθ' ἡμῶν λέγειν ἐν τῷ· Εἰ μὲν δὴ μηδένα άλλον έθε ράπευον οὗτοι πλὴν ἕνα Θεὸν, ἦν ἄν τις αὐτοῖς ἴσως πρὸς τοὺς ἄλλους ἀτενὴς λόγος (39)· νυνὶ δὲ τὸν ἔναγχος φανέντα τοῦτον ὑπερθρησκεύουσι, καὶ ὅμως οὐδὲν πλημμελεῖν νομίζουσι περὶ τὸν θεὸν, εἰ καὶ ὑπηρέτης αὐτοῦ θεραπευθήσεται. Λεκτέον δὲ καὶ πρὸς τοῦτο, ὅτι, εἴπερ νενοήκει ὁ Κέλ- της τό· Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἔν ἐσμεν· καὶ τὸ ἐν εὐχῇ εἰρημένον ὑπὸ τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ ἐν τῷ· Ὡς ἐγὼ καὶ σὺ ἔν ἐσμεν (40), οὐκ ἂν ᾤετο ἡμᾶς καὶ ἄλλον θεραπεύειν παρὰ τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεόν. Ὁ γὰρ Πατὴρ, φησὶν, ἐν ἐμοὶ, κἀγὼ ἐν τῷ Πατρί. Εἰ δέ Β τις ἐκ τούτων (41) περισπασθήσεται. μή πη αύτομο λοῦμεν πρὸς τοὺς ἀναιροῦντας δύο εἶναι ὑποστάσεις Πατέρα καὶ Υἱόν· ἐπιστησάτω τῷ· Ἦν δὲ πάντων τῶν πιστευσάντων ή καρδία καὶ ἡ ψυχὴ μία, να θεωρήσῃ τόν Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἔν ἐσμεν. Ενα οὖν Θεὸν, ὡς ἀποδεδώκαμεν, τὸν Πατέρα καὶ τὸν Υἱὸν θεραπεύομεν· καὶ μένει ἡμῖν ὁ πρὸς τοὺς ἄλλους ἀτενὴς λόγος· καὶ οὐ τὸν ἔναχός γε φανέντα, ώς πρότερον οὐκ ὄντα, ὑπερθρησκεύομεν. Αὐτῷ γὰρ πειθόμεθα τῷ εἰ- τόντι· Πρὶν ᾿Αβραὰμ γενέσθαι ἐγώ εἰμι· καὶ λέγοντι Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια· καὶ οὐχ οὕτω τις ἡμῶν ἐστιν ἀνδράποδον, ὡς οἴεσθαι, ὅτι ἡ τῆς ἀληθείας οὐσία πρὸ τῶν χρόνων τῆς τοῦ Χριστοῦ ἐπιφανείας οὐκ ἦν. θρησκεύομεν οὖν τὸν Πατέρα τῆς ἀληθείας καὶ τὸν Υἱὸν τὴν ἀλήθειαν (42), ὄντα δύο τῇ ὑποστάσει πρά γματα, ἐν δὲ τῇ ὁμονοίᾳ, καὶ τῇ συμφωνίᾳ, καὶ τῇ ταυτότητι τοῦ βουλήματος· ὡς τὸν ἑωρακότα τὸν Υἱόν, ὄντα απαύγασμα τῆς δόξης και χαρακτῆρα τῆς ὑποστάσεως τοῦ Θεοῦ, ἑωρακέναι ἐν αὐτῷ, ὄντι εἰκόνι τοῦ Θεοῦ, τὸν Θεόν. Εἶτ' οἴεται ἐκ τοῦ θρησκεύειν ἡμᾶς μετὰ τοῦ Θεοῦ τὸν Υἱὸν αὐτοῦ ἀκολουθεῖν ἡμῖν τὸ καὶ καθ᾽ ἡμᾶς οὐ μόνον τὸν Θεὸν, ἀλλὰ καὶ τοὺς ὑπηρέ τας αὐτοῦ θεραπεύεσθαι. Εἰ μὲν οὖν ἐνόει τοὺς ἀληθῶς ὑπηρέτας τοῦ Θεοῦ μετὰ τὸν Μονογενῆ τοῦ Θεοῦ, τὸν Γαβριήλ, καὶ τὸν Μιχαήλ, καὶ τοὺς λοι τοὺς ἀγγέλους, ἀρχαγγέλους (43), καὶ τούτους ἔλεγε δεῖν θεραπεύεσθαι· ἴσως ἂν τὸ περὶ τοῦ θεραπεύειν αὐτοῦ σημαινόμενον ἐκκαθήραντες (44), καὶ τῶν τοῦ * συστήσαντα. καθὼς ἡμεῖς ἔν ἐσμεν. Υἱὸν τῆς ἀληθείας. ἀγγέλους καὶ ἀρχαγγέλους. εκκαθήραντες καὶ τὸ τῆς τοῦ θεραπεύ- οντος πράξεως. CONTRA CELSUM LIB. VIII. A erat Verbum, universo mundo prasentem exhibuit, prout quisque capere poterat. posset aliquid contra nos probabile dici: Si nullum, inquit, alium Deum colerent isti quam unum Deum, essel illis fortasse contra alios valida ratio. Nune aulem, cum hominem nuperrime exorium supra modum colunt, nihil tamen in Deum peccare se pu- tant, licet ejus ministrum colant. Ad hoc etiam re- spondendum, si Celso perspectum fuisset istud : Ego et Pater unum sumus ¹, et hoc aliud quod Fi- lius Dei inter precandum dixit: Sicut ego et tu unum sumus, non sibi eum inducturum fuisse in animum, alium a nobis quam summum Deum coli. Nam Pa- his verebitur ne ad illos transfugiamus, qui Patrem et Filium duas hypostases esse negant, advertat ter, inquit, in me et ego in Patre 3. Quod si quis ex Joan. x, 30. Joan. xvii. 22. • Joan. xiv, 11, VIII, 58. Joan. xiv, 6. llebr. 1, 3. II, quæst. 2. et codd. mss. Regius, Basileensis, Vaticanus et An- glicanus primus, scribendum C animum ad istud: Erat omnium credentium cor unum et anima una*, ut intelligat quid sibi velit hoc : Ego et Pater unum sumus *. Unum igitur Deum, ut explicavi, Patrem et Filium colimus, atque adeo nobis manet contra alios valida ratio; neque hominem nuperrime exortum et qui antea non erat, summa veneratione prosequimur.) Credimus enim dicenti: Antequam Abraham fieret, ego sum *; et : Ego sum veritas ". Neque quisquam nostrum tam abjecti ingenii est ut existimet substan- tiam veritatis non ante tempora illa fuisse, quibus Christus visus est. Colimus igitur Patrem veritatis et Filium veritatem, quæ duæ res sunt quoad hypo- stasin, una vero consensione et concordia et vo- luntatis identitate; ita ut qui vidit Filium, qui est splendor gloria et figura substantia Dei ®, is in illo, qui Dei imago est, viderit et Patrem. colamus, consequens esse ut non Deum solum, sed etiam ejus ministros colendos esse sentiamus. Si in- tellexisset quinam sint post Dei Unigenitum vere ministri Dei, ut Gabriel, Michael, et alii angeli at- que` archangeli, et eos colendos esse dixisset; for- tasse, repurgatis cum significatione illius vocis co- lere, tum ejus qui colit efficiis, hoc loco pro rei momento attulissem ea quæ de hoc argumento as- et xvn, 21. * Act. iv, 32. * Joan. x. 30. • Joan. D Grotius in Explicat. Decalogi : Non potest idem dici de angelis, qui et intelligere preces possunt et beneficia ex animi quadam libertate præ- stare. Hos ergo qui honore prosequitur aliquo, qui etiam aliquid eorum beneficio se sperat posse con- sequi, non peccat in hanc legem; sed is demum, qui eis ea tribuit, quæ summo Deo sunt propria. Nam vox Dei in hoc præcepto in summitatis sensu sumenda est. Exempla rem illustrabunt. Non peccarunt, qui angelos, quoties ipsis conspicui apparuere, venerati sunt procumbendo; ut Josue v, 14: quippe cum et prophetis idem honos exhibitus sit sine peccalo, ut ei qui putabatur Samuel, I Sam. xxvult, 15; Elia; Reg. 1, 15; Dan. 1, 46; qui munus et libamina velut, reverentia signum non vetat, ut ibi notatum G 12. In iis quæ sequuntur fortasse suspicari quis (58) Παραστήσαντα. Gelenius legisse videtur, (39) Heschelius in textu, ἀγενής λόγος, male. (40) Ὡς ἐγὼ καὶ σὺ ἔν ἐσμεν. Vulgata Biblia, (41) Εἰ δέ τις ἐκ τούτων. Vide Origenian. lib. (42) Υιόν τὴν ἀλήθειαν. Hoeschelius in textu, (43) ᾿Αγγέλους, ἀρχαγγέλους. Legend. videtur (44) Ἐκκαθήραντες, etc. Guieto videtur forte 13. Deinde putat ex eo, quod cum Deo Filium ejus
Σαφῶς γὰρ ἡμεῖς, οἱ λέγοντες τοῦ πάντα κτίσαντος καὶ τὸν αἰσθητὸν κόσμον εἶναι, φαμὲν τὸν υἱὸν οὐκ ἰσχυρότερον τοῦ πατρὸς ἀλλ’ ὑποδεέστερον. Καὶ τοῦτο λέγομεν αὐτῷ πειθόμενοι, εἰπόντι τό· Ὁ πατὴρ ὁ πέμψας με μείζων μου ἐστί. Καὶ οὐδεὶς ἡμῶν οὕτως ἐμβρόντητός ἐστιν, ὡς λέγειν· Κύριός ἐστι τοῦ θεοῦ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου. Κρατεῖν δέ φαμεν τὸν σωτῆρα μάλιστα, ὅτε νοοῦμεν αὐτὸν θεὸν λόγον καὶ σοφίαν καὶ δικαιοσύνην καὶ ἀλήθειαν, πάντων μὲν τῶν ὑποτεταγμένων αὐτῷ, καθὸ ταῦτά ἐστιν, ἀλλ’ οὐχὶ καὶ τοῦ κρατοῦντος αὐτὸν πατρὸς καὶ θεοῦ. Εἶτ’ ἐπεὶ οὐκ ἀκόντων λόγος κρατεῖ, εἰσὶ δέ τινες ἔτι φαῦλοι οὐ μόνον ἄνθρωποι ἀλλὰ καὶ ἄγγελοι καὶ πάντες δαίμονες, τούτων φαμὲν αὐτὸν μὴ κρατεῖν μέν πω, ἐπεὶ μὴ ἑκόντες εἴκουσιν αὐτῷ· κατ’ ἄλλο δὲ σημαινόμενον τοῦ κρατεῖν καὶ αὐτῶν κρατεῖ ὡς τῶν ἀλόγων ζῴων φαμὲν τὸν ἄνθρωπον κρατεῖν, οὐχ ὑποτάξαντα αὐτῶν τὸ ἡγεμονικόν, ὡς τιθασσεύσας κρατεῖ τινων λεόντων καὶ κτηνῶν δεδαμασμένων, πλὴν πάντα ποιεῖ, ἵνα καὶ τοὺς νυνὶ μὴ πειθομένους αὐτῷ πείσας κρατήσῃ καὶ αὐτῶν. Καθ’ ἡμᾶς οὖν ψεῦδος τὸ ὑπὸ τοῦ Κέλσου λεγόμενον ὡς ὑφ’ ἡμῶν ἀπαγγελλόμενον τό·
σαντα (38) τὰ περὶ τοῦ Ἰησοῦ, καὶ πρὸς αὐτὸν τὸν ἐπὶ σωτηρίᾳ τοῦ γένους ἡμῶν παντὶ τῷ κόσμῳ ἀθρόως ἑαυτὸν ὄντα Λόγον ὡς ἕκαστος χωρεῖ ἐπιδεδωκότα. Δόξαι δ' ἄν τις ἑξῆς τούτοις πιθανόν τι καθ' ἡμῶν λέγειν ἐν τῷ· Εἰ μὲν δὴ μηδένα άλλον έθε ράπευον οὗτοι πλὴν ἕνα Θεὸν, ἦν ἄν τις αὐτοῖς ἴσως πρὸς τοὺς ἄλλους ἀτενὴς λόγος (39)· νυνὶ δὲ τὸν ἔναγχος φανέντα τοῦτον ὑπερθρησκεύουσι, καὶ ὅμως οὐδὲν πλημμελεῖν νομίζουσι περὶ τὸν θεὸν, εἰ καὶ ὑπηρέτης αὐτοῦ θεραπευθήσεται. Λεκτέον δὲ καὶ πρὸς τοῦτο, ὅτι, εἴπερ νενοήκει ὁ Κέλ- της τό· Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἔν ἐσμεν· καὶ τὸ ἐν εὐχῇ εἰρημένον ὑπὸ τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ ἐν τῷ· Ὡς ἐγὼ καὶ σὺ ἔν ἐσμεν (40), οὐκ ἂν ᾤετο ἡμᾶς καὶ ἄλλον θεραπεύειν παρὰ τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεόν. Ὁ γὰρ Πατὴρ, φησὶν, ἐν ἐμοὶ, κἀγὼ ἐν τῷ Πατρί. Εἰ δέ Β τις ἐκ τούτων (41) περισπασθήσεται. μή πη αύτομο λοῦμεν πρὸς τοὺς ἀναιροῦντας δύο εἶναι ὑποστάσεις Πατέρα καὶ Υἱόν· ἐπιστησάτω τῷ· Ἦν δὲ πάντων τῶν πιστευσάντων ή καρδία καὶ ἡ ψυχὴ μία, να θεωρήσῃ τόν Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἔν ἐσμεν. Ενα οὖν Θεὸν, ὡς ἀποδεδώκαμεν, τὸν Πατέρα καὶ τὸν Υἱὸν θεραπεύομεν· καὶ μένει ἡμῖν ὁ πρὸς τοὺς ἄλλους ἀτενὴς λόγος· καὶ οὐ τὸν ἔναχός γε φανέντα, ώς πρότερον οὐκ ὄντα, ὑπερθρησκεύομεν. Αὐτῷ γὰρ πειθόμεθα τῷ εἰ- τόντι· Πρὶν ᾿Αβραὰμ γενέσθαι ἐγώ εἰμι· καὶ λέγοντι Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια· καὶ οὐχ οὕτω τις ἡμῶν ἐστιν ἀνδράποδον, ὡς οἴεσθαι, ὅτι ἡ τῆς ἀληθείας οὐσία πρὸ τῶν χρόνων τῆς τοῦ Χριστοῦ ἐπιφανείας οὐκ ἦν. θρησκεύομεν οὖν τὸν Πατέρα τῆς ἀληθείας καὶ τὸν Υἱὸν τὴν ἀλήθειαν (42), ὄντα δύο τῇ ὑποστάσει πρά γματα, ἐν δὲ τῇ ὁμονοίᾳ, καὶ τῇ συμφωνίᾳ, καὶ τῇ ταυτότητι τοῦ βουλήματος· ὡς τὸν ἑωρακότα τὸν Υἱόν, ὄντα απαύγασμα τῆς δόξης και χαρακτῆρα τῆς ὑποστάσεως τοῦ Θεοῦ, ἑωρακέναι ἐν αὐτῷ, ὄντι εἰκόνι τοῦ Θεοῦ, τὸν Θεόν. Εἶτ' οἴεται ἐκ τοῦ θρησκεύειν ἡμᾶς μετὰ τοῦ Θεοῦ τὸν Υἱὸν αὐτοῦ ἀκολουθεῖν ἡμῖν τὸ καὶ καθ᾽ ἡμᾶς οὐ μόνον τὸν Θεὸν, ἀλλὰ καὶ τοὺς ὑπηρέ τας αὐτοῦ θεραπεύεσθαι. Εἰ μὲν οὖν ἐνόει τοὺς ἀληθῶς ὑπηρέτας τοῦ Θεοῦ μετὰ τὸν Μονογενῆ τοῦ Θεοῦ, τὸν Γαβριήλ, καὶ τὸν Μιχαήλ, καὶ τοὺς λοι τοὺς ἀγγέλους, ἀρχαγγέλους (43), καὶ τούτους ἔλεγε δεῖν θεραπεύεσθαι· ἴσως ἂν τὸ περὶ τοῦ θεραπεύειν αὐτοῦ σημαινόμενον ἐκκαθήραντες (44), καὶ τῶν τοῦ * συστήσαντα. καθὼς ἡμεῖς ἔν ἐσμεν. Υἱὸν τῆς ἀληθείας. ἀγγέλους καὶ ἀρχαγγέλους. εκκαθήραντες καὶ τὸ τῆς τοῦ θεραπεύ- οντος πράξεως. CONTRA CELSUM LIB. VIII. A erat Verbum, universo mundo prasentem exhibuit, prout quisque capere poterat. posset aliquid contra nos probabile dici: Si nullum, inquit, alium Deum colerent isti quam unum Deum, essel illis fortasse contra alios valida ratio. Nune aulem, cum hominem nuperrime exorium supra modum colunt, nihil tamen in Deum peccare se pu- tant, licet ejus ministrum colant. Ad hoc etiam re- spondendum, si Celso perspectum fuisset istud : Ego et Pater unum sumus ¹, et hoc aliud quod Fi- lius Dei inter precandum dixit: Sicut ego et tu unum sumus, non sibi eum inducturum fuisse in animum, alium a nobis quam summum Deum coli. Nam Pa- his verebitur ne ad illos transfugiamus, qui Patrem et Filium duas hypostases esse negant, advertat ter, inquit, in me et ego in Patre 3. Quod si quis ex Joan. x, 30. Joan. xvii. 22. • Joan. xiv, 11, VIII, 58. Joan. xiv, 6. llebr. 1, 3. II, quæst. 2. et codd. mss. Regius, Basileensis, Vaticanus et An- glicanus primus, scribendum C animum ad istud: Erat omnium credentium cor unum et anima una*, ut intelligat quid sibi velit hoc : Ego et Pater unum sumus *. Unum igitur Deum, ut explicavi, Patrem et Filium colimus, atque adeo nobis manet contra alios valida ratio; neque hominem nuperrime exortum et qui antea non erat, summa veneratione prosequimur.) Credimus enim dicenti: Antequam Abraham fieret, ego sum *; et : Ego sum veritas ". Neque quisquam nostrum tam abjecti ingenii est ut existimet substan- tiam veritatis non ante tempora illa fuisse, quibus Christus visus est. Colimus igitur Patrem veritatis et Filium veritatem, quæ duæ res sunt quoad hypo- stasin, una vero consensione et concordia et vo- luntatis identitate; ita ut qui vidit Filium, qui est splendor gloria et figura substantia Dei ®, is in illo, qui Dei imago est, viderit et Patrem. colamus, consequens esse ut non Deum solum, sed etiam ejus ministros colendos esse sentiamus. Si in- tellexisset quinam sint post Dei Unigenitum vere ministri Dei, ut Gabriel, Michael, et alii angeli at- que` archangeli, et eos colendos esse dixisset; for- tasse, repurgatis cum significatione illius vocis co- lere, tum ejus qui colit efficiis, hoc loco pro rei momento attulissem ea quæ de hoc argumento as- et xvn, 21. * Act. iv, 32. * Joan. x. 30. • Joan. D Grotius in Explicat. Decalogi : Non potest idem dici de angelis, qui et intelligere preces possunt et beneficia ex animi quadam libertate præ- stare. Hos ergo qui honore prosequitur aliquo, qui etiam aliquid eorum beneficio se sperat posse con- sequi, non peccat in hanc legem; sed is demum, qui eis ea tribuit, quæ summo Deo sunt propria. Nam vox Dei in hoc præcepto in summitatis sensu sumenda est. Exempla rem illustrabunt. Non peccarunt, qui angelos, quoties ipsis conspicui apparuere, venerati sunt procumbendo; ut Josue v, 14: quippe cum et prophetis idem honos exhibitus sit sine peccalo, ut ei qui putabatur Samuel, I Sam. xxvult, 15; Elia; Reg. 1, 15; Dan. 1, 46; qui munus et libamina velut, reverentia signum non vetat, ut ibi notatum G 12. In iis quæ sequuntur fortasse suspicari quis (58) Παραστήσαντα. Gelenius legisse videtur, (39) Heschelius in textu, ἀγενής λόγος, male. (40) Ὡς ἐγὼ καὶ σὺ ἔν ἐσμεν. Vulgata Biblia, (41) Εἰ δέ τις ἐκ τούτων. Vide Origenian. lib. (42) Υιόν τὴν ἀλήθειαν. Hoeschelius in textu, (43) ᾿Αγγέλους, ἀρχαγγέλους. Legend. videtur (44) Ἐκκαθήραντες, etc. Guieto videtur forte 13. Deinde putat ex eo, quod cum Deo Filium ejus