Diplomatic text · TLG-E clean (diplomatic Greek; primary witness) + khazarzar (second witness) — PG column chips mark the printed columns.
Origenis Præfatio ad Libros "Contra Celsum" (editorial preface
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Liber primus
PG 11:643〔Editorial preface, from the Migne page scan (OCR)〕
CONTRA CELSUM. - Ὁ μὲν Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστός, Α . Salvator ac Dominus noster Jesus Chri ψευδομαρτυρούμενος μὲν, ἐσιώπα· κατηγορούμενος stus, cum falsis premebatur testimoniis, obticuit; ad cum octo mss., 1 Regio, 1 Basileensi, 1 J.- 3. Eusebius libro adversus Hieroclem, qui alterum composuerat hoc titulo inscriptum, Þilałń- () Octo Origenis libri contra Celsum collati sunt ADMONITIO. Incubrationum opus cœptum Gordiani tempore ad Philippi imperium productum fuerit. Verum cum Gordiani imperium præcesserit Maximini persecutio que maximas præsertim in Oriente strages edidit, qui potuisset Origenes sub Gordiano scribere Ecclesiam jam a multis annis tranquilla pace frui? Melius ergo librorum contra Celsum scriptio ad imperii Alexandri finem referretur, ni obstaret Eusebii auctoritas qui Hist. eccl. lib. vi, cap. , sub Gordiani successore Philippo illos scriptos esse diserte tradit. 'Ev tou- τῳ καὶ τὰ πρὸς τὸν ἐπιγεγραμμένον καθ' ἡμῶν Κέλσου τοῦ Ἐπικουρείου ᾿Αληθῆ Λόγον, ὀκτὼ τὸν ἀριθμὸν Gyapata utat. Sub idem tempus octo libros composuit adversus librum quemdam Celsi Epi. rurei contra Christianos qui De vera doctrina inscribitur. Revera anno Christi , qui fuit ultimus imp. Philippi, jam a duodecim annis persecutio Maximini cessaverat, et maxima illa imperii perturbatione quam commemorat Origenes, videtur designari Deci rebellio quam, teste Zozimio libro primo, præces- serat altera Jotapiani in Syria, et altera Marini in Pannonia. . > Ons lóros, ubi ex Philostrati historia Apollonium Tyaneum Jesu Christo comparaverat, asserit ejusmodi opus jam per anticipationem confutatum esse ab Origene octo libris contra Celsum: Avvaper 6' for at πρὸ τῆς ἰδίας κατ' αὐτῶν γραφῆς ἀνατέτραπται, καὶ προαπολέληκται ἐν ὅλοις ὀκτὼ συγγράμμασι τοῖς Ωρι γίνει γραφεῖσι πρὸς τὸν ἀλαζονικώτερον τοῦ Φιλαλήθους ἐπιγεγραμμένον Κέλσου ᾿Αληθή λόγον ᾧ τὰς εὐθύνας ἀπαραλείπτως ἐν ὅσοις εἰρήκαμεν, ὁ δεδηλωμένος παραγαγὼν ξυλλήβδην ὅσα ἐς τὴν αὐτὴν ὑπόθεσιν παντί του ειρηταί τε καὶ εἰρήσεται, προλαβὼν διελύσατο· ἐφ᾽ ἃ τοὺς ἐπ' ἀκριβὲς τὰ καθ᾿ ἡμᾶς διαγνώναι ἔχοντας φιλαληθῶς ἀναπέμψαντες, φέρε μόνην ἐπὶ τοῦ παρόντος τὴν κατὰ τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν της Φιλαλήθους του του λόγου παράθεσιν ἐπισκεψώμεθα. • Virtute vero jampridem, licet non destinato contra se stylo, satis illa eversa videntur voluminibus octo ab Origene couscriptis in Celsi orationem, quæ Vera inscribitur, vel Philalethe ipso arrogantiorem multo jactantioremque. Ibi enim rationes ille omnes abunde complexus, quidquid in eam rem cuiquam vel dissertum est unquam, vel disserctur, om- nino quasi præoccupatione dissolvit. Eo nos igitur ablegantes, si qui paulo majore studio detinentur nostra vere et sincere noscendi, age solum hoc tempore contemplemur ex Philalethe ipso Dominum nostrum Jesum Christum Apollonio comparatum, etc. Tanti item fecerunt opus contra Celsum Basilius et Gregorius Nazianzenus, ut fragmentis inde adductis totam fere confecerint Philocaliam. Hieronymus epist. , alias , Scripserunt, inquit, contra nos Celsus atque Porphyrius: priori Origenes; alteri Methodius, Eusebius, et Apollinaris fortissime responderunt. Quorum Origenes octo scripsit libros, Me- thodius usque ad decem millia procedit versuum, Eusebius et Apollinaris viginti quinque et triginta vo- lumina condiderunt. Lege eos, et invenies nos comparatione eorum imperitissimos, et post tanti tem- poris otiem vix quasi per somnium quod pueri didicimus, recordari. Recentiorum de libris contra Cel- sum judicium proferre nimis longum fuerit. Observare sufficiat Cl. Huetium lib. m Origenianorum, se- ctione secunda, num. 5, asserere non alias Origenem tantam doctrinæ Christianæ et profane ubertatem, lanta argumentorum pondera expromere; item erudito Dupinio ex omnibus Christianæ, religionis apolo- gis que prioribus Ecclesiæ sæculis edite sunt, nullam videri quæ huic Origeniana, omnium absolutis- sme, comparari queat. Denique ad hujus operis commendationem non abs re rit hic
Α δὲ, οὐδὲν ἀπεκρίνατο (70), πειθόμενος πάντα τὸν βίον Β ἑαυτοῦ καὶ τὰς ἐν Ἰουδαίοις πράξεις κρείττους γεγο νέναι φωνῆς ἐλεγχούσης τὴν ψευδομαρτυρίαν, καὶ λέξεων ἀπολογουμένων πρὸς τὰς κατηγορίας. Σὺ δ', ὦ φιλόθεε Αμβρόσιε, οὐκ οἶδ' ὅπως πρὸς τὰς Κέλσου κατὰ Χριστιανῶν ἐν συγγράμμασι ψευδομαρτυρίας, καὶ τῆς πίστεως τῶν Ἐκκλησιῶν ἐν βιβλίῳ κατηγο- ρίας, ἐβουλήθης ἡμᾶς ἀπολογήσασθαι· ὡς οὐκ ὄντος ἐναργοῦς ἐλέγχου ἐν τοῖς πράγμασι, καὶ πάντων γραμμάτων (71) κρείττονος λόγου, τοῦ τε τὰς ψευ δομαρτυρίας ἀφανίζοντος, καὶ ταῖς κατηγορίαις μηδὲ πιθανότητα, εἰς τὸ δύνασθαί τι αὐτὰς, ἐνδιδόντος. Περὶ δὲ τοῦ Ἰησοῦ ὅτι ἐσιώπα ψευδομαρτυρούμενος, ἀρκεῖ ἐπὶ τοῦ παρόντος τὰ Ματθαίου παραθέσθαι τὰ γὰρ ἰσοδυναμοῦντα αὐτῷ ὁ Μάρκος ἔγραψεν. Εχει δὲ οὕτως ἡ τοῦ Ματθαίου λέξις· Ὁ δὲ ἀρχιερεὺς καὶ τὸ συνέδριον ἐζήτουν ψευδομαρτυρίαν κατὰ τοῦ Ἰησοῦ, ὅπως θανατώσωσιν αὐτὸν, καὶ οὐχ εὗρων, πολλῶν προσελθόντων ψευδομαρτύρων. Ὕστερον δὲ προτελε θέντες δύο, εἶπον· Οὗτος ἔφη· Δύναμαι καταλῦσαι τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ, καὶ διὰ τριῶν ἡμερῶν οἰκοδομῆσαι. Καὶ ἀναστὰς ὁ ἀρχιερεὺς, εἶπεν αὐτῷ· Οὐδὲν ἀπο κρίνῃ, ὅτι οὗτοί σου καταμαρτυροῦσιν; Ὁ δὲ Ἰησ σοῦς ἐσιώπα. » Ἀλλὰ καὶ, ὅτι οὐκ ἀπεκρίνατο (72) κατηγορούμενος, τοιαῦτα γέγραπται· « Ὁ δὲ Ἰησοῦς ἔστη ἔμπροσθεν τοῦ ἡγεμόνος, καὶ ἐπερώτησεν αὐτ τὸν, λέγων· Σὺ εἶ ὁ βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων; Ὁ δὲ Ἰησοῦς ἔφη αὐτῷ· Σὺ λέγεις. Καὶ ἐν τῷ κατηγορεί σθαι αὐτὸν ὑπὸ τῶν ἀρχιερέων καὶ πρεσβυτέρων ού δὲν ἀπεκρίνατο. Τότε λέγει αὐτῷ ὁ Πιλάτος· Οὐκ ἀκούεις πόσα σου καταμαρτυροῦσιν; Καὶ οὐκ ἀπε- κρίθη αὐτῷ πρὸς οὐδὲν ῥῆμα, ὥστε θαυμάζειν τὸν ἡγεμόνα λίαν. ο Καὶ γὰρ (75) θαυμασμοῦ ἄξιον ἦν παρὰ τοῖς καὶ μετρίως φρονεῖν δυναμένοις τὸ τὸν κατηγορούμενον καὶ ψευδομαρτυρούμενον, δυνάμενον ἀπολογήσασθαι, καὶ παραστῆσαι ἑαυτὸν οὐδενὶ ἔνοχον ἐγκλήματι, καὶ ἐγκώμια τοῦ ἑαυτοῦ βίου διεξελθεῖν καὶ τῶν δυνα μεων, ὡς ἀπὸ Θεοῦ γεγένηνται, ἵνα δῷ τῷ δικαστή ὁδὸν τοῦ χρηστότερα περὶ αὐτοῦ ἀποφήνασθαι, τοῦτο μὲν μὴ πεποιηκέναι, καταπεφρονηκέναι δὲ, καὶ με γαλοφυῶς ὑπερεωρακέναι τοὺς κατηγόρους. Οτι δὲ, εἰ ἀπελογήσατο, ἀπέλυσεν ἂν ὁ δικαστής, μηδὲ διστά σας (74), τὸν Ἰησοῦν, δῆλον ἐκ τῶν ἀναγεγραμμέν νων περὶ αὐτοῦ, ἐν οἷς εἶπε· « Τίνα θέλετε τῶν δύο ἀπολύσω ὑμῖν; Τὸν Βαραββᾶν, ἢ Ἰησοῦν τὸν λεγό μενον Χριστόν ; » καὶ τοῦ, ὡς ἐπιφέρει (75) ή Γραφή λέγουσα· ι "Ηδει γάρ, ὅτι διὰ φθόνον παρέδωκαν απ τόν. ὁ Ἰησοῦς ἀεὶ ψευδομαρτυρεῖται, καὶ οὐκ ἔστιν • το Ωριγένους τοῦ σοφωτάτου κατά Κέλσου τοῦ ἀθεωτάτου. Ωριγένους κατά Κέλσου. πραγμάτων. ἔστη ἔμπροσθεν. ἐστάθη ἔμπροσθεν. οὐδὲν ἀπεκρίνετο. διαστάσας. κἀκ τοῦ ἢ ἐπιφέρει. ORIGENIS IN LIBROS CONTRA CELSUM GH crimina objecta nihil respondit, quippe qui persua• sum habebat tota vita sua rebusque inter Judæos ge- stis melius falsa testimonia dilui, et crimina repelli, quam si ullis se sermonibus defendisset. Tu vero, pie Ambrosi, nescio qua causa volueris me depel- lere calumnias et criminationes, quas contra Chri- stianos Ecclesiarumque fidem scripto Celsus edidit : quasi cas aperte non falsi convincerent res ipsæ, nec eas obiereret doctrina quovis scripto prasian- tior, et quæ ne quidem illis ullam probabilitatem relinquit, qua quidquam virium habeant. Jam vero Jesum tacuisse, cun falsa contra illum dicta testi monia sunt, satis in præsenti constabit ex Matthæi verbis, quibus fere similia scripsit Marcus. Matthæi verba hæc sunt: Princeps autem sacerdotum et omne concilium quærebant falsum testimonium contra Jesum, ut eum morti traderent, et non in- venerunt, cum multi falsi testes accessissent. Novis- sine autem accedentes duo dixerunt: Ilic dixit: Possum destruere templum Dei, et post triduum reædificare. Et surgens princeps sacerdotum ait jlli : Nihil respondes ad ea, quæ isti adversum te testificantur? Jesus autem tacebat "., Sed et nihil respondisse fatsa crimina objicientibus, hæc testi- monio sunt : e Jesus autem stetit ante præsidem, et interrogavit eum dicens: Tu es rex Judæorum ? Dicit illi Jesus: Tu dicis.; Et cum accusaretur a principibus sacerdotum et senioribus, nihil respon- dit. Tunc dicit illi Pilatus : Non audis quanta ad- versum te dicunt testimonia? Et non respondit að ullum verbum, ita ut miraretur præses vehe- menter ". , dentes admirarentur, qui falso accusatus se ipse de- fendere, nulliusque sceleris reum se demonstrare; qui vitæ suæ laudes virtutesque vere divinas præ- dicare poterat, quo viam judici ad æquiorem sen- tentiam aperiret, euin hæc non modo non fecisse, sed etiam despexisse et magno animo con- tempsisse accusatores. Nam Jesum a judice sine mora absolvendum fuisse, si quid ad propulsan- das criminationes dixisset, perspicuum est ex iis quæ Pilatus dixisse memoratur: « Quem vultis ex duobus dimittam vobis? Barabbam, an Jesum, qui dicitur Christus 7?, Et ex his quæ proxine sequun- tur : ‹ Sciebat enim quod per invidiam tradidis- sent eum'. » Jesus igitur semper falsis testimoniis premitur ; et quia semper inest hominibus malitia, C D Matth. xxvi, 59, 60, 61, 62, 63. Matth. xxvn, 11, 12, 15, 14. Ibid. 17. * Ibid. 18. liano qui nunc est ecclesiæ cathedralis Parisien- sis, Vaticanis, et tribus Anglicanis. In cod. Re- gio titulus est: In aliis : scripti. Guietus malebat, Alias, Iufra idem codex Reg., vero lleschelius, 2. Atque etiam erat, quod vel mediocriter pru- (70) Codex Regius, ἀπεκρίνετο. (71) Γραμμάτων. Sic omnes libri editi et manu- (72) Codex Reg., ἀπεκρίνετο. Paulo post idem, (73) In codice Regio deest γάρ. (74) Διστάσας, recte omnes codd. mss. Male (73) Καὶ τοῦ, ὡς ἐπιφέρει. Lego cum Guiel,
Book ILiber primus
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΠΡΟΣ ΤΟΝ ΕΠΙΓΕΓΡΑΜΜΕΝΟΝ ΚΕΛΣΟΥ ΑΛΗΘΗ ΛΟΓΟΝ ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΤΟΜΟΙ Η ΠΡΟΟΙΜΙΟΝ [Ὁ μὲν σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς ψευδομαρτυρούμενος μὲν ἐσιώπα κατηγορούμενος δὲ οὐδὲν ἀπεκρίνετο], πειθόμενος πάντα τὸν βίον ἑαυτοῦ καὶ τὰς ἐν Ἰουδαίοις πράξεις κρείττους γεγονέναι φωνῆς ἐλεγχούσης τὴν ψευδομαρτυρίαν καὶ λέξεων ἀπολογουμένων πρὸς τὰς κατηγορίας· [σὺ δ’ ὦ φιλόθεε Ἀμβρόσιε, οὐκ οἶδ’ ὅπως πρὸς τὰς Κέλσου κατὰ Χριστιανῶν ἐν συγγράμμασι ψευδομαρτυρίας] καὶ τῆς πίστεως τῶν ἐκκλησιῶν ἐν βιβλίῳ κατηγορίας [ἐβουλήθης ἡμᾶς ἀπολογήσασθαι], ὡς οὐκ ὄντος ἐναργοῦς ἐλέγχου ἐν τοῖς πράγμασι καὶ πάντων γραμμάτων κρείττονος λόγου, τοῦ τε τὰς ψευδομαρτυρίας ἀφανίζοντος καὶ ταῖς κατηγορίαις μηδὲ πιθανότητα εἰς τὸ δύνασθαί τι αὐτὰς ἐνδιδόντος. Περὶ δὲ τοῦ Ἰησοῦ ὅτι ἐσιώπα ψευδομαρτυρούμενος, ἀρκεῖ ἐπὶ τοῦ παρόντος τὰ Ματθαίου παραθέσθαι· τὰ γὰρ ἰσοδυναμοῦντα αὐτῷ ὁ Μάρκος ἔγραψεν. Ἔχει δ’ οὕτως ἡ τοῦ Ματθαίου λέξις· Ὁ δὲ ἀρχιερεὺς καὶ τὸ συνέδριον ἐζήτουν ψευδομαρτυρίαν κατὰ τοῦ Ἰησοῦ, ὅπως θανατώσωσιν αὐτόν, καὶ οὐχ εὗρον πολλῶν προσελθόντων ψευδομαρτύρων. Ὕστερον δὲ προσελθόντες δύο εἶπον·
Α δὲ, οὐδὲν ἀπεκρίνατο (70), πειθόμενος πάντα τὸν βίον Β ἑαυτοῦ καὶ τὰς ἐν Ἰουδαίοις πράξεις κρείττους γεγο νέναι φωνῆς ἐλεγχούσης τὴν ψευδομαρτυρίαν, καὶ λέξεων ἀπολογουμένων πρὸς τὰς κατηγορίας. Σὺ δ', ὦ φιλόθεε Αμβρόσιε, οὐκ οἶδ' ὅπως πρὸς τὰς Κέλσου κατὰ Χριστιανῶν ἐν συγγράμμασι ψευδομαρτυρίας, καὶ τῆς πίστεως τῶν Ἐκκλησιῶν ἐν βιβλίῳ κατηγο- ρίας, ἐβουλήθης ἡμᾶς ἀπολογήσασθαι· ὡς οὐκ ὄντος ἐναργοῦς ἐλέγχου ἐν τοῖς πράγμασι, καὶ πάντων γραμμάτων (71) κρείττονος λόγου, τοῦ τε τὰς ψευ δομαρτυρίας ἀφανίζοντος, καὶ ταῖς κατηγορίαις μηδὲ πιθανότητα, εἰς τὸ δύνασθαί τι αὐτὰς, ἐνδιδόντος. Περὶ δὲ τοῦ Ἰησοῦ ὅτι ἐσιώπα ψευδομαρτυρούμενος, ἀρκεῖ ἐπὶ τοῦ παρόντος τὰ Ματθαίου παραθέσθαι τὰ γὰρ ἰσοδυναμοῦντα αὐτῷ ὁ Μάρκος ἔγραψεν. Εχει δὲ οὕτως ἡ τοῦ Ματθαίου λέξις· Ὁ δὲ ἀρχιερεὺς καὶ τὸ συνέδριον ἐζήτουν ψευδομαρτυρίαν κατὰ τοῦ Ἰησοῦ, ὅπως θανατώσωσιν αὐτὸν, καὶ οὐχ εὗρων, πολλῶν προσελθόντων ψευδομαρτύρων. Ὕστερον δὲ προτελε θέντες δύο, εἶπον· Οὗτος ἔφη· Δύναμαι καταλῦσαι τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ, καὶ διὰ τριῶν ἡμερῶν οἰκοδομῆσαι. Καὶ ἀναστὰς ὁ ἀρχιερεὺς, εἶπεν αὐτῷ· Οὐδὲν ἀπο κρίνῃ, ὅτι οὗτοί σου καταμαρτυροῦσιν; Ὁ δὲ Ἰησ σοῦς ἐσιώπα. » Ἀλλὰ καὶ, ὅτι οὐκ ἀπεκρίνατο (72) κατηγορούμενος, τοιαῦτα γέγραπται· « Ὁ δὲ Ἰησοῦς ἔστη ἔμπροσθεν τοῦ ἡγεμόνος, καὶ ἐπερώτησεν αὐτ τὸν, λέγων· Σὺ εἶ ὁ βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων; Ὁ δὲ Ἰησοῦς ἔφη αὐτῷ· Σὺ λέγεις. Καὶ ἐν τῷ κατηγορεί σθαι αὐτὸν ὑπὸ τῶν ἀρχιερέων καὶ πρεσβυτέρων ού δὲν ἀπεκρίνατο. Τότε λέγει αὐτῷ ὁ Πιλάτος· Οὐκ ἀκούεις πόσα σου καταμαρτυροῦσιν; Καὶ οὐκ ἀπε- κρίθη αὐτῷ πρὸς οὐδὲν ῥῆμα, ὥστε θαυμάζειν τὸν ἡγεμόνα λίαν. ο Καὶ γὰρ (75) θαυμασμοῦ ἄξιον ἦν παρὰ τοῖς καὶ μετρίως φρονεῖν δυναμένοις τὸ τὸν κατηγορούμενον καὶ ψευδομαρτυρούμενον, δυνάμενον ἀπολογήσασθαι, καὶ παραστῆσαι ἑαυτὸν οὐδενὶ ἔνοχον ἐγκλήματι, καὶ ἐγκώμια τοῦ ἑαυτοῦ βίου διεξελθεῖν καὶ τῶν δυνα μεων, ὡς ἀπὸ Θεοῦ γεγένηνται, ἵνα δῷ τῷ δικαστή ὁδὸν τοῦ χρηστότερα περὶ αὐτοῦ ἀποφήνασθαι, τοῦτο μὲν μὴ πεποιηκέναι, καταπεφρονηκέναι δὲ, καὶ με γαλοφυῶς ὑπερεωρακέναι τοὺς κατηγόρους. Οτι δὲ, εἰ ἀπελογήσατο, ἀπέλυσεν ἂν ὁ δικαστής, μηδὲ διστά σας (74), τὸν Ἰησοῦν, δῆλον ἐκ τῶν ἀναγεγραμμέν νων περὶ αὐτοῦ, ἐν οἷς εἶπε· « Τίνα θέλετε τῶν δύο ἀπολύσω ὑμῖν; Τὸν Βαραββᾶν, ἢ Ἰησοῦν τὸν λεγό μενον Χριστόν ; » καὶ τοῦ, ὡς ἐπιφέρει (75) ή Γραφή λέγουσα· ι "Ηδει γάρ, ὅτι διὰ φθόνον παρέδωκαν απ τόν. ὁ Ἰησοῦς ἀεὶ ψευδομαρτυρεῖται, καὶ οὐκ ἔστιν • το Ωριγένους τοῦ σοφωτάτου κατά Κέλσου τοῦ ἀθεωτάτου. Ωριγένους κατά Κέλσου. πραγμάτων. ἔστη ἔμπροσθεν. ἐστάθη ἔμπροσθεν. οὐδὲν ἀπεκρίνετο. διαστάσας. κἀκ τοῦ ἢ ἐπιφέρει. ORIGENIS IN LIBROS CONTRA CELSUM GH crimina objecta nihil respondit, quippe qui persua• sum habebat tota vita sua rebusque inter Judæos ge- stis melius falsa testimonia dilui, et crimina repelli, quam si ullis se sermonibus defendisset. Tu vero, pie Ambrosi, nescio qua causa volueris me depel- lere calumnias et criminationes, quas contra Chri- stianos Ecclesiarumque fidem scripto Celsus edidit : quasi cas aperte non falsi convincerent res ipsæ, nec eas obiereret doctrina quovis scripto prasian- tior, et quæ ne quidem illis ullam probabilitatem relinquit, qua quidquam virium habeant. Jam vero Jesum tacuisse, cun falsa contra illum dicta testi monia sunt, satis in præsenti constabit ex Matthæi verbis, quibus fere similia scripsit Marcus. Matthæi verba hæc sunt: Princeps autem sacerdotum et omne concilium quærebant falsum testimonium contra Jesum, ut eum morti traderent, et non in- venerunt, cum multi falsi testes accessissent. Novis- sine autem accedentes duo dixerunt: Ilic dixit: Possum destruere templum Dei, et post triduum reædificare. Et surgens princeps sacerdotum ait jlli : Nihil respondes ad ea, quæ isti adversum te testificantur? Jesus autem tacebat "., Sed et nihil respondisse fatsa crimina objicientibus, hæc testi- monio sunt : e Jesus autem stetit ante præsidem, et interrogavit eum dicens: Tu es rex Judæorum ? Dicit illi Jesus: Tu dicis.; Et cum accusaretur a principibus sacerdotum et senioribus, nihil respon- dit. Tunc dicit illi Pilatus : Non audis quanta ad- versum te dicunt testimonia? Et non respondit að ullum verbum, ita ut miraretur præses vehe- menter ". , dentes admirarentur, qui falso accusatus se ipse de- fendere, nulliusque sceleris reum se demonstrare; qui vitæ suæ laudes virtutesque vere divinas præ- dicare poterat, quo viam judici ad æquiorem sen- tentiam aperiret, euin hæc non modo non fecisse, sed etiam despexisse et magno animo con- tempsisse accusatores. Nam Jesum a judice sine mora absolvendum fuisse, si quid ad propulsan- das criminationes dixisset, perspicuum est ex iis quæ Pilatus dixisse memoratur: « Quem vultis ex duobus dimittam vobis? Barabbam, an Jesum, qui dicitur Christus 7?, Et ex his quæ proxine sequun- tur : ‹ Sciebat enim quod per invidiam tradidis- sent eum'. » Jesus igitur semper falsis testimoniis premitur ; et quia semper inest hominibus malitia, C D Matth. xxvi, 59, 60, 61, 62, 63. Matth. xxvn, 11, 12, 15, 14. Ibid. 17. * Ibid. 18. liano qui nunc est ecclesiæ cathedralis Parisien- sis, Vaticanis, et tribus Anglicanis. In cod. Re- gio titulus est: In aliis : scripti. Guietus malebat, Alias, Iufra idem codex Reg., vero lleschelius, 2. Atque etiam erat, quod vel mediocriter pru- (70) Codex Regius, ἀπεκρίνετο. (71) Γραμμάτων. Sic omnes libri editi et manu- (72) Codex Reg., ἀπεκρίνετο. Paulo post idem, (73) In codice Regio deest γάρ. (74) Διστάσας, recte omnes codd. mss. Male (73) Καὶ τοῦ, ὡς ἐπιφέρει. Lego cum Guiel,
[Οὗτος ἔφη· Δύναμαι καταλῦσαι τὸν ναὸν τοῦ θεοῦ καὶ διὰ τριῶν ἡμερῶν οἰκοδομῆσαι. Καὶ ἀναστὰς ὁ ἀρχιερεὺς εἶπεν αὐτῷ· Οὐδὲν ἀποκρίνῃ, ὅτι οὗτοί σου καταμαρτυροῦσιν; Ὁ δὲ Ἰησοῦς ἐσιώπα.] Ἀλλὰ καὶ ὅτι οὐκ ἀπεκρίνετο κατηγορούμενος, τοιαῦτα] γέγραπται· Ὁ δὲ Ἰησοῦς ἐστάθη ἔμπροσθεν τοῦ ἡγεμόνος· καὶ ἐπηρώτησεν αὐτὸν λέγων· Σὺ εἶ ὁ βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων; Ὁ δὲ Ἰησοῦς ἔφη αὐτῷ· Σὺ λέγεις. [Καὶ ἐν τῷ κατηγορεῖσθαι αὐτὸν ὑπὸ τῶν ἀρχιερέων καὶ πρεσβυτέρων οὐδὲν ἀπεκρίνετο. Τότε λέγει αὐτῷ ὁ Πιλᾶτος· Οὐκ ἀκούεις, πόσα σου καταμαρτυροῦσι; Καὶ οὐκ ἀπεκρίθη αὐτῷ πρὸς οὐδὲν ῥῆμα, ὥστε θαυμάζειν τὸν ἡγεμόνα λίαν. Καὶ γὰρ θαυμασμοῦ ἄξιον ἦν παρὰ τοῖς καὶ μετρίως φρονεῖν δυναμένοις τὸ τὸν κατηγορούμενον καὶ ψευδομαρτυρούμενον, δυνάμενον ἀπολογήσασθαι καὶ παραστῆσαι ἑαυτὸν οὐδενὶ ἔνοχον ἐγκλήματι καὶ ἐγκώμια τοῦ ἑαυτοῦ βίου διεξελθεῖν καὶ τῶν δυνάμεων, ὡς ἀπὸ θεοῦ γεγένηνται, ἵνα δῷ τῷ δικαστῇ ὁδὸν τοῦ χρηστότερα περὶ αὐτοῦ ἀποφήνασθαι, τοῦτο μὲν μὴ πεποιηκέναι καταπεφρονηκέναι δὲ καὶ μεγαλοφυῶς ὑπερεωρακέναι τοὺς κατηγόρους.
Α δὲ, οὐδὲν ἀπεκρίνατο (70), πειθόμενος πάντα τὸν βίον Β ἑαυτοῦ καὶ τὰς ἐν Ἰουδαίοις πράξεις κρείττους γεγο νέναι φωνῆς ἐλεγχούσης τὴν ψευδομαρτυρίαν, καὶ λέξεων ἀπολογουμένων πρὸς τὰς κατηγορίας. Σὺ δ', ὦ φιλόθεε Αμβρόσιε, οὐκ οἶδ' ὅπως πρὸς τὰς Κέλσου κατὰ Χριστιανῶν ἐν συγγράμμασι ψευδομαρτυρίας, καὶ τῆς πίστεως τῶν Ἐκκλησιῶν ἐν βιβλίῳ κατηγο- ρίας, ἐβουλήθης ἡμᾶς ἀπολογήσασθαι· ὡς οὐκ ὄντος ἐναργοῦς ἐλέγχου ἐν τοῖς πράγμασι, καὶ πάντων γραμμάτων (71) κρείττονος λόγου, τοῦ τε τὰς ψευ δομαρτυρίας ἀφανίζοντος, καὶ ταῖς κατηγορίαις μηδὲ πιθανότητα, εἰς τὸ δύνασθαί τι αὐτὰς, ἐνδιδόντος. Περὶ δὲ τοῦ Ἰησοῦ ὅτι ἐσιώπα ψευδομαρτυρούμενος, ἀρκεῖ ἐπὶ τοῦ παρόντος τὰ Ματθαίου παραθέσθαι τὰ γὰρ ἰσοδυναμοῦντα αὐτῷ ὁ Μάρκος ἔγραψεν. Εχει δὲ οὕτως ἡ τοῦ Ματθαίου λέξις· Ὁ δὲ ἀρχιερεὺς καὶ τὸ συνέδριον ἐζήτουν ψευδομαρτυρίαν κατὰ τοῦ Ἰησοῦ, ὅπως θανατώσωσιν αὐτὸν, καὶ οὐχ εὗρων, πολλῶν προσελθόντων ψευδομαρτύρων. Ὕστερον δὲ προτελε θέντες δύο, εἶπον· Οὗτος ἔφη· Δύναμαι καταλῦσαι τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ, καὶ διὰ τριῶν ἡμερῶν οἰκοδομῆσαι. Καὶ ἀναστὰς ὁ ἀρχιερεὺς, εἶπεν αὐτῷ· Οὐδὲν ἀπο κρίνῃ, ὅτι οὗτοί σου καταμαρτυροῦσιν; Ὁ δὲ Ἰησ σοῦς ἐσιώπα. » Ἀλλὰ καὶ, ὅτι οὐκ ἀπεκρίνατο (72) κατηγορούμενος, τοιαῦτα γέγραπται· « Ὁ δὲ Ἰησοῦς ἔστη ἔμπροσθεν τοῦ ἡγεμόνος, καὶ ἐπερώτησεν αὐτ τὸν, λέγων· Σὺ εἶ ὁ βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων; Ὁ δὲ Ἰησοῦς ἔφη αὐτῷ· Σὺ λέγεις. Καὶ ἐν τῷ κατηγορεί σθαι αὐτὸν ὑπὸ τῶν ἀρχιερέων καὶ πρεσβυτέρων ού δὲν ἀπεκρίνατο. Τότε λέγει αὐτῷ ὁ Πιλάτος· Οὐκ ἀκούεις πόσα σου καταμαρτυροῦσιν; Καὶ οὐκ ἀπε- κρίθη αὐτῷ πρὸς οὐδὲν ῥῆμα, ὥστε θαυμάζειν τὸν ἡγεμόνα λίαν. ο Καὶ γὰρ (75) θαυμασμοῦ ἄξιον ἦν παρὰ τοῖς καὶ μετρίως φρονεῖν δυναμένοις τὸ τὸν κατηγορούμενον καὶ ψευδομαρτυρούμενον, δυνάμενον ἀπολογήσασθαι, καὶ παραστῆσαι ἑαυτὸν οὐδενὶ ἔνοχον ἐγκλήματι, καὶ ἐγκώμια τοῦ ἑαυτοῦ βίου διεξελθεῖν καὶ τῶν δυνα μεων, ὡς ἀπὸ Θεοῦ γεγένηνται, ἵνα δῷ τῷ δικαστή ὁδὸν τοῦ χρηστότερα περὶ αὐτοῦ ἀποφήνασθαι, τοῦτο μὲν μὴ πεποιηκέναι, καταπεφρονηκέναι δὲ, καὶ με γαλοφυῶς ὑπερεωρακέναι τοὺς κατηγόρους. Οτι δὲ, εἰ ἀπελογήσατο, ἀπέλυσεν ἂν ὁ δικαστής, μηδὲ διστά σας (74), τὸν Ἰησοῦν, δῆλον ἐκ τῶν ἀναγεγραμμέν νων περὶ αὐτοῦ, ἐν οἷς εἶπε· « Τίνα θέλετε τῶν δύο ἀπολύσω ὑμῖν; Τὸν Βαραββᾶν, ἢ Ἰησοῦν τὸν λεγό μενον Χριστόν ; » καὶ τοῦ, ὡς ἐπιφέρει (75) ή Γραφή λέγουσα· ι "Ηδει γάρ, ὅτι διὰ φθόνον παρέδωκαν απ τόν. ὁ Ἰησοῦς ἀεὶ ψευδομαρτυρεῖται, καὶ οὐκ ἔστιν • το Ωριγένους τοῦ σοφωτάτου κατά Κέλσου τοῦ ἀθεωτάτου. Ωριγένους κατά Κέλσου. πραγμάτων. ἔστη ἔμπροσθεν. ἐστάθη ἔμπροσθεν. οὐδὲν ἀπεκρίνετο. διαστάσας. κἀκ τοῦ ἢ ἐπιφέρει. ORIGENIS IN LIBROS CONTRA CELSUM GH crimina objecta nihil respondit, quippe qui persua• sum habebat tota vita sua rebusque inter Judæos ge- stis melius falsa testimonia dilui, et crimina repelli, quam si ullis se sermonibus defendisset. Tu vero, pie Ambrosi, nescio qua causa volueris me depel- lere calumnias et criminationes, quas contra Chri- stianos Ecclesiarumque fidem scripto Celsus edidit : quasi cas aperte non falsi convincerent res ipsæ, nec eas obiereret doctrina quovis scripto prasian- tior, et quæ ne quidem illis ullam probabilitatem relinquit, qua quidquam virium habeant. Jam vero Jesum tacuisse, cun falsa contra illum dicta testi monia sunt, satis in præsenti constabit ex Matthæi verbis, quibus fere similia scripsit Marcus. Matthæi verba hæc sunt: Princeps autem sacerdotum et omne concilium quærebant falsum testimonium contra Jesum, ut eum morti traderent, et non in- venerunt, cum multi falsi testes accessissent. Novis- sine autem accedentes duo dixerunt: Ilic dixit: Possum destruere templum Dei, et post triduum reædificare. Et surgens princeps sacerdotum ait jlli : Nihil respondes ad ea, quæ isti adversum te testificantur? Jesus autem tacebat "., Sed et nihil respondisse fatsa crimina objicientibus, hæc testi- monio sunt : e Jesus autem stetit ante præsidem, et interrogavit eum dicens: Tu es rex Judæorum ? Dicit illi Jesus: Tu dicis.; Et cum accusaretur a principibus sacerdotum et senioribus, nihil respon- dit. Tunc dicit illi Pilatus : Non audis quanta ad- versum te dicunt testimonia? Et non respondit að ullum verbum, ita ut miraretur præses vehe- menter ". , dentes admirarentur, qui falso accusatus se ipse de- fendere, nulliusque sceleris reum se demonstrare; qui vitæ suæ laudes virtutesque vere divinas præ- dicare poterat, quo viam judici ad æquiorem sen- tentiam aperiret, euin hæc non modo non fecisse, sed etiam despexisse et magno animo con- tempsisse accusatores. Nam Jesum a judice sine mora absolvendum fuisse, si quid ad propulsan- das criminationes dixisset, perspicuum est ex iis quæ Pilatus dixisse memoratur: « Quem vultis ex duobus dimittam vobis? Barabbam, an Jesum, qui dicitur Christus 7?, Et ex his quæ proxine sequun- tur : ‹ Sciebat enim quod per invidiam tradidis- sent eum'. » Jesus igitur semper falsis testimoniis premitur ; et quia semper inest hominibus malitia, C D Matth. xxvi, 59, 60, 61, 62, 63. Matth. xxvn, 11, 12, 15, 14. Ibid. 17. * Ibid. 18. liano qui nunc est ecclesiæ cathedralis Parisien- sis, Vaticanis, et tribus Anglicanis. In cod. Re- gio titulus est: In aliis : scripti. Guietus malebat, Alias, Iufra idem codex Reg., vero lleschelius, 2. Atque etiam erat, quod vel mediocriter pru- (70) Codex Regius, ἀπεκρίνετο. (71) Γραμμάτων. Sic omnes libri editi et manu- (72) Codex Reg., ἀπεκρίνετο. Paulo post idem, (73) In codice Regio deest γάρ. (74) Διστάσας, recte omnes codd. mss. Male (73) Καὶ τοῦ, ὡς ἐπιφέρει. Lego cum Guiel,
Ὅτι δέ, εἰ ἀπελογήσατο, ἀπέλυσεν ἂν ὁ δικαστὴς μηδὲ διστάσας τὸν Ἰησοῦν, δῆλον ἐκ τῶν ἀναγεγραμμένων περὶ αὐτοῦ, ἐν οἷς εἶπε· Τίνα θέλετε τῶν δύο ἀπολύσω ὑμῖν, τὸν Βαραββᾶν ἢ Ἰησοῦν τὸν λεγόμενον Χριστόν; καὶ τοῦ, ὡς ἐπιφέρει ἡ γραφὴ λέγουσα· Ἤδει γὰρ ὅτι διὰ φθόνον παρέδωκαν αὐτόν.] Ἰησοῦς οὖν ἀεὶ ψευδομαρτυρεῖται, καὶ οὐκ ἔστιν ὅτε κακίας οὔσης ἐν ἀνθρώποις οὐ κατηγορεῖται. Καὶ αὐτὸς μὲν καὶ νῦν σιωπᾷ πρὸς ταῦτα καὶ οὐκ ἀποκρίνεται μὲν διὰ φωνῆς, ἀπολογεῖται δὲ ἐν τῷ βίῳ τῶν γνησίων ἑαυτοῦ μαθητῶν, κεκραγότι τὰ διαφέροντα καὶ πάσης ψευδομαρτυρίας ὄντι κρείττονι, ἐλέγχων καὶ ἀνατρέπων τὰς ψευδομαρτυρίας καὶ κατηγορίας. Τολμῶ μὲν οὖν καί φημι ὅτι ἣν ἀξιοῖς ποιήσασθαι ἡμᾶς ἀπολογίαν ὑπεκλύει τὴν ἐν τοῖς πράγμασιν ἀπολογίαν καὶ τὴν ἐπιφανῆ τοῖς οὐκ ἀναισθήτοις δύναμιν τοῦ Ἰησοῦ. Ὅμως δ’ ἵνα μὴ δοκῶμεν ὀκνεῖν πρὸς τὸ ἐπιταχθὲν ὑπὸ σοῦ, [πεπειράμεθα ὑπαγορεῦσαι] κατὰ τὴν παροῦσαν δύναμιν πρὸς ἕκαστον τῶν ὑπὸ Κέλσου γεγραμμένων τὸ φανὲν ἡμῖν ἀνατρεπτικὸν τῶν πιστὸν οὐδένα δυναμένων σεῖσαι λόγων αὐτοῦ.
Α δὲ, οὐδὲν ἀπεκρίνατο (70), πειθόμενος πάντα τὸν βίον Β ἑαυτοῦ καὶ τὰς ἐν Ἰουδαίοις πράξεις κρείττους γεγο νέναι φωνῆς ἐλεγχούσης τὴν ψευδομαρτυρίαν, καὶ λέξεων ἀπολογουμένων πρὸς τὰς κατηγορίας. Σὺ δ', ὦ φιλόθεε Αμβρόσιε, οὐκ οἶδ' ὅπως πρὸς τὰς Κέλσου κατὰ Χριστιανῶν ἐν συγγράμμασι ψευδομαρτυρίας, καὶ τῆς πίστεως τῶν Ἐκκλησιῶν ἐν βιβλίῳ κατηγο- ρίας, ἐβουλήθης ἡμᾶς ἀπολογήσασθαι· ὡς οὐκ ὄντος ἐναργοῦς ἐλέγχου ἐν τοῖς πράγμασι, καὶ πάντων γραμμάτων (71) κρείττονος λόγου, τοῦ τε τὰς ψευ δομαρτυρίας ἀφανίζοντος, καὶ ταῖς κατηγορίαις μηδὲ πιθανότητα, εἰς τὸ δύνασθαί τι αὐτὰς, ἐνδιδόντος. Περὶ δὲ τοῦ Ἰησοῦ ὅτι ἐσιώπα ψευδομαρτυρούμενος, ἀρκεῖ ἐπὶ τοῦ παρόντος τὰ Ματθαίου παραθέσθαι τὰ γὰρ ἰσοδυναμοῦντα αὐτῷ ὁ Μάρκος ἔγραψεν. Εχει δὲ οὕτως ἡ τοῦ Ματθαίου λέξις· Ὁ δὲ ἀρχιερεὺς καὶ τὸ συνέδριον ἐζήτουν ψευδομαρτυρίαν κατὰ τοῦ Ἰησοῦ, ὅπως θανατώσωσιν αὐτὸν, καὶ οὐχ εὗρων, πολλῶν προσελθόντων ψευδομαρτύρων. Ὕστερον δὲ προτελε θέντες δύο, εἶπον· Οὗτος ἔφη· Δύναμαι καταλῦσαι τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ, καὶ διὰ τριῶν ἡμερῶν οἰκοδομῆσαι. Καὶ ἀναστὰς ὁ ἀρχιερεὺς, εἶπεν αὐτῷ· Οὐδὲν ἀπο κρίνῃ, ὅτι οὗτοί σου καταμαρτυροῦσιν; Ὁ δὲ Ἰησ σοῦς ἐσιώπα. » Ἀλλὰ καὶ, ὅτι οὐκ ἀπεκρίνατο (72) κατηγορούμενος, τοιαῦτα γέγραπται· « Ὁ δὲ Ἰησοῦς ἔστη ἔμπροσθεν τοῦ ἡγεμόνος, καὶ ἐπερώτησεν αὐτ τὸν, λέγων· Σὺ εἶ ὁ βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων; Ὁ δὲ Ἰησοῦς ἔφη αὐτῷ· Σὺ λέγεις. Καὶ ἐν τῷ κατηγορεί σθαι αὐτὸν ὑπὸ τῶν ἀρχιερέων καὶ πρεσβυτέρων ού δὲν ἀπεκρίνατο. Τότε λέγει αὐτῷ ὁ Πιλάτος· Οὐκ ἀκούεις πόσα σου καταμαρτυροῦσιν; Καὶ οὐκ ἀπε- κρίθη αὐτῷ πρὸς οὐδὲν ῥῆμα, ὥστε θαυμάζειν τὸν ἡγεμόνα λίαν. ο Καὶ γὰρ (75) θαυμασμοῦ ἄξιον ἦν παρὰ τοῖς καὶ μετρίως φρονεῖν δυναμένοις τὸ τὸν κατηγορούμενον καὶ ψευδομαρτυρούμενον, δυνάμενον ἀπολογήσασθαι, καὶ παραστῆσαι ἑαυτὸν οὐδενὶ ἔνοχον ἐγκλήματι, καὶ ἐγκώμια τοῦ ἑαυτοῦ βίου διεξελθεῖν καὶ τῶν δυνα μεων, ὡς ἀπὸ Θεοῦ γεγένηνται, ἵνα δῷ τῷ δικαστή ὁδὸν τοῦ χρηστότερα περὶ αὐτοῦ ἀποφήνασθαι, τοῦτο μὲν μὴ πεποιηκέναι, καταπεφρονηκέναι δὲ, καὶ με γαλοφυῶς ὑπερεωρακέναι τοὺς κατηγόρους. Οτι δὲ, εἰ ἀπελογήσατο, ἀπέλυσεν ἂν ὁ δικαστής, μηδὲ διστά σας (74), τὸν Ἰησοῦν, δῆλον ἐκ τῶν ἀναγεγραμμέν νων περὶ αὐτοῦ, ἐν οἷς εἶπε· « Τίνα θέλετε τῶν δύο ἀπολύσω ὑμῖν; Τὸν Βαραββᾶν, ἢ Ἰησοῦν τὸν λεγό μενον Χριστόν ; » καὶ τοῦ, ὡς ἐπιφέρει (75) ή Γραφή λέγουσα· ι "Ηδει γάρ, ὅτι διὰ φθόνον παρέδωκαν απ τόν. ὁ Ἰησοῦς ἀεὶ ψευδομαρτυρεῖται, καὶ οὐκ ἔστιν • το Ωριγένους τοῦ σοφωτάτου κατά Κέλσου τοῦ ἀθεωτάτου. Ωριγένους κατά Κέλσου. πραγμάτων. ἔστη ἔμπροσθεν. ἐστάθη ἔμπροσθεν. οὐδὲν ἀπεκρίνετο. διαστάσας. κἀκ τοῦ ἢ ἐπιφέρει. ORIGENIS IN LIBROS CONTRA CELSUM GH crimina objecta nihil respondit, quippe qui persua• sum habebat tota vita sua rebusque inter Judæos ge- stis melius falsa testimonia dilui, et crimina repelli, quam si ullis se sermonibus defendisset. Tu vero, pie Ambrosi, nescio qua causa volueris me depel- lere calumnias et criminationes, quas contra Chri- stianos Ecclesiarumque fidem scripto Celsus edidit : quasi cas aperte non falsi convincerent res ipsæ, nec eas obiereret doctrina quovis scripto prasian- tior, et quæ ne quidem illis ullam probabilitatem relinquit, qua quidquam virium habeant. Jam vero Jesum tacuisse, cun falsa contra illum dicta testi monia sunt, satis in præsenti constabit ex Matthæi verbis, quibus fere similia scripsit Marcus. Matthæi verba hæc sunt: Princeps autem sacerdotum et omne concilium quærebant falsum testimonium contra Jesum, ut eum morti traderent, et non in- venerunt, cum multi falsi testes accessissent. Novis- sine autem accedentes duo dixerunt: Ilic dixit: Possum destruere templum Dei, et post triduum reædificare. Et surgens princeps sacerdotum ait jlli : Nihil respondes ad ea, quæ isti adversum te testificantur? Jesus autem tacebat "., Sed et nihil respondisse fatsa crimina objicientibus, hæc testi- monio sunt : e Jesus autem stetit ante præsidem, et interrogavit eum dicens: Tu es rex Judæorum ? Dicit illi Jesus: Tu dicis.; Et cum accusaretur a principibus sacerdotum et senioribus, nihil respon- dit. Tunc dicit illi Pilatus : Non audis quanta ad- versum te dicunt testimonia? Et non respondit að ullum verbum, ita ut miraretur præses vehe- menter ". , dentes admirarentur, qui falso accusatus se ipse de- fendere, nulliusque sceleris reum se demonstrare; qui vitæ suæ laudes virtutesque vere divinas præ- dicare poterat, quo viam judici ad æquiorem sen- tentiam aperiret, euin hæc non modo non fecisse, sed etiam despexisse et magno animo con- tempsisse accusatores. Nam Jesum a judice sine mora absolvendum fuisse, si quid ad propulsan- das criminationes dixisset, perspicuum est ex iis quæ Pilatus dixisse memoratur: « Quem vultis ex duobus dimittam vobis? Barabbam, an Jesum, qui dicitur Christus 7?, Et ex his quæ proxine sequun- tur : ‹ Sciebat enim quod per invidiam tradidis- sent eum'. » Jesus igitur semper falsis testimoniis premitur ; et quia semper inest hominibus malitia, C D Matth. xxvi, 59, 60, 61, 62, 63. Matth. xxvn, 11, 12, 15, 14. Ibid. 17. * Ibid. 18. liano qui nunc est ecclesiæ cathedralis Parisien- sis, Vaticanis, et tribus Anglicanis. In cod. Re- gio titulus est: In aliis : scripti. Guietus malebat, Alias, Iufra idem codex Reg., vero lleschelius, 2. Atque etiam erat, quod vel mediocriter pru- (70) Codex Regius, ἀπεκρίνετο. (71) Γραμμάτων. Sic omnes libri editi et manu- (72) Codex Reg., ἀπεκρίνετο. Paulo post idem, (73) In codice Regio deest γάρ. (74) Διστάσας, recte omnes codd. mss. Male (73) Καὶ τοῦ, ὡς ἐπιφέρει. Lego cum Guiel,
PG 11:645[Καὶ μὴ εἴη γε εὑρεθῆναί τινα τοιαύτην ἀνειληφότα ἀγάπην τοῦ θεοῦ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, ὡς ὑπὸ τῶν ῥηματίων Κέλσου ἤ τινος τῶν ὁμοίων σεισθῆναι τὴν προαίρεσιν αὐτοῦ. Ὁ δὲ Παῦλος μυρία ὅσα καταλέγων τὰ εἰωθότα χωρίζειν ἀπὸ τῆς ἀγάπης τοῦ Χριστοῦ καὶ ἀγάπης τοῦ θεοῦ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, ὧν πάντων κρείττων ἦν ἡ ἐν αὐτῷ ἀγάπη, λόγον οὐκ ἔταξεν ἐν τοῖς χωρίζουσι.] Πρόσχες γὰρ ὅτι πρότερον μέν φησι· [Τίς ἡμᾶς χωρίσει ἀπὸ τῆς ἀγάπης τοῦ Χριστοῦ; Θλῖψις ἢ στενοχωρία ἢ διωγμὸς] ἢ λιμὸς [ἢ γυμνότης] ἢ κίνδυνος ἢ μάχαιρα; Καθάπερ γέγραπται ὅτι ἕνεκεν σοῦ θανατούμεθα πᾶσαν τὴν ἡμέραν, ἐλογίσθημεν ὡς πρόβατα σφαγῆς. Ἀλλ’ ἐν τούτοις πᾶσιν ὑπερνικῶμεν διὰ τοῦ ἀγαπήσαντος ἡμᾶς. [Δεύτερον δὲ ἄλλο τάγμα ἐκτιθέμενος τῶν πεφυκότων χωρίζειν τοὺς ἀνερματίστους ἐν θεοσεβείᾳ λέγει·
ὅτε, κακίας οὔσης ἐν ἀνθρώποις, οὐ κατηγορεῖται. Καὶ αὐτὸς μὲν καὶ νῦν σιωπῇ πρὸς ταῦτα, καὶ οὐκ ἀποκρίνεται μὲν διὰ φωνῆς, ἀπολογεῖται δὲ ἐν τῷ βίῳ τῶν γνησίων ἑαυτοῦ μαθητῶν, κεκραγότι τὰ δια φέροντα, καὶ πάσης ψευδομαρτυρίας ὄντι κρείττονι, ἐλέγχων καὶ ἀνατρέπωντας ψευδομαρτυρίας καὶ κατα ηγορίας. Τολμῶ μὲν οὖν καὶ φημί, ὅτι ἦν ἀξιοῖς ποιήσασθαι ἡμᾶς ἀπολογίαν, ὑπεκλύει τὴν ἐν τοῖς πράγμασιν ἀπολογίαν, καὶ τὴν ἐπιφανῆ τοῖς οὐκ ἀναισθήτοις δύο ναμιν τοῦ Ἰησοῦ· ὅμως δ', ἵνα μὴ δοκῶμεν ὀκνεῖν πρὸς τὸ ἐπιταχθὲν ὑπὸ σοῦ, πεπειράμεθα ὑπαγορεύ σαι, κατὰ τὴν παροῦσαν δύναμιν, πρὸς ἕκαστον τῶν ὑπὸ Κέλτου γεγραμμένων, τὸ φανὲν ἡμῖν (76) ἀνα- τρεπτικὸν τῶν πιστὸν οὐδένα δυναμένων σεῖσαι λόγων αὐτοῦ. Καὶ μὴ εἴη γε εὑρεθῆναί τινα, τοιαύτην ἀνει. ληφότα ἀγάπην τοῦ Θεοῦ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, ὡς ὑπὸ τῶν ῥημάτων Κέλσου ή τινος τῶν ὁμοίων σεισθῆναι τὴν προαίρεσιν αὐτοῦ! Ὁ δὲ Παῦλος μυρία ὅσα κατα- λέγων τὰ εἰωθότα χωρίζειν ἀπὸ τῆς ἀγάπης τοῦ Χρι- στοῦ καὶ ἀγάπης τοῦ Θεοῦ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, ὧν πάν- των κρείττων ἦν ἡ ἐν αὐτῷ ἀγάπη, λόγον οὐ κατέ- ταξεν ἐν τοῖς χωρίζουσιν· πρόσχες γὰρ, ὅτι πρότερον μέν φησιν· « Τίς ἡμᾶς χωρίσει ἀπὸ τῆς ἀγάπης του Χριστοῦ (77); θλίψις, ἢ στενοχωρία, ἡ διωγμὸς, ἢ λιμὸς, ἢ γυμνότης, ἢ κίνδυνος, ἢ μάχαιρα ; (καθάπερ γέγραπται. Οτι ἔνεκεν σοῦ θανατούμεθα πᾶσαν τὴν ἡμέραν, ελογίσθημεν ὡς πρόβατα σφαγῆς.) ᾿Αλλὰ ἐν τούτοις πᾶσιν ὑπερνικῶμεν διὰ τοῦ ἀγαπήσαντος ἡμᾶς. ο Δεύτερον δὲ ἄλλο τάγμα ἐκτιθέμενος τῶν πεφυκότων χωρίζειν τοὺς ἀνερματίστους ἐν θεοσεβεία λέγει ο Πέπεισμαι γὰρ, ὅτι οὔτε θάνατος, οὔτε ζωή, οὔτε ἄγγελοι, οὔτε ἀρχαί, οὔτε ἐνεστῶτα, οὔτε μέλο λοντα, οὔτε δυνάμεις, οὔτε ὕψωμα, οὔτε βάθος, οὔτε τις κτίσις ἑτέρα δυνήσεται ἡμᾶς χωρίσαι (78) ἀπὸ τῆς ἀγάπης τοῦ Θεοῦ, τῆς ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυ ρίῳ ἡμῶν. » Β Καὶ ἀληθῶς ἄξιον μὲν ἡμᾶς σεμνύνεσθαι ἐπὶ θλίψει μὴ χωριζούσῃ, ἢ τοῖς ἑξῆς αὐτῇ κατειλεγ- μένοις, οὐχὶ δὲ Παῦλον καὶ τοὺς ἀποστόλους, καὶ εἴ τις ἐκείνοις γέγονε παραπλήσιος, διὰ τὸ πάνυ ὑπερ ἄνω τῶν τοιούτων εἶναι, λέγοντα τό· « Ἐν τούτοις πᾶσιν ὑπερνικώμεν διὰ τοῦ ἀγαπήσαντος ἡμᾶς· ο ὅπερ μεῖζον ἐστὶ τοῦ νικᾷν. Εἰ δὲ δεῖ καὶ ἀποστό λους σεμνύνεσθαι, μὴ χωριζομένους ἀπὸ τῆς ἀγάπης τοῦ Θεοῦ τῆς ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν, σεμνύνοντο ἄν, ὅτι οὔτε θάνατος (79), οὔτε ζωή, οὔτε ἄγγελοι, οὔτε ἀρχαί, οὔτε τι τῶν ἑξῆς δύναται αὐτοὺς χωρίσαι ἀπὸ τῆς ἀγάπης (80) τοῦ Θεοῦ, τῆς , • ὑμῖν. τῶν πιστὸν οὐδένα. τῶν στῶν οὐδένα. Θεοῦ. ἢ τοῖς ἑξῆς αὐτῇ, Π- ἢ τοῖς ἐξ ἧς αὐτῇ, αὐτῇ αὐτοῦ, ο αὐτοῦ ἀπό τοίνυν οὐ συνήδομαι, οὐ σύγοιδα μὲν τῷ πιστεύσαντι, οὐ τοίνυν συνήδομαι τῷ πιστεύσαντι εἰς Χριστὸν οὕτως, ὡς δύνασθαι σαλευθῆναι αὐτοῦ τὴν πίστιν, - 8:5 PRÆFATIO.' A semper accusatur. Silet quidem ad hae hodieque, nec quidquam voce respondet, sed germanorum ejus discipulorum vita defenditur. Ilaec enim, falso- rum testium perfidia validior, falsa testimonia ca- Iumuiasque redarguit atque cvertit. defensionem parari postulas, ea illam debilitari quæ rebus et factis constat, simulque illam Jesu poten- tiam quæ non omnino stupidis evidenter apparet. Tamen ne tua jussa detrectare videar, conatus sum pro viribus ad singula quæ Celsus objecit, id re- spondere quod ea evertere visum est; tametsi non arbitror ulimin e fidelibus esse qui scriptis ejus commoveri queat. Nam prohibeat Deus ut quisquamn sit, qui, postquam tantam adeptus est charitatem Dei in Christo Jesu, verbis Celsi ejusve similium a proposito dimoveri possit. Ac neque Paulus inter innumeras illas res, quæ alios a charitate Christi et a charitate Dei quæ est in Christo Jesu separare solent, sed quæ superaverat illa, qua ipse ardebat, charitas, sermonem non recensuit. Adverte enim illum primum dicere: • Quis nos separabit a cha- ritate Christi? An tribulatio? an angustia? an per- secutio? an fames? au nuditas? an periculum ? an gladius ? (sicut scriptum est: Quia propter te mor- tificamur tota die; æstimati sumus sicut oves occisio- mis.) Sed in his omnibus supervincimus propter eum qui dilexit nos '' . Secundo loco enumeratalia, quæ C parum firmos in pietate plerumque separant: ‹ Ger- tus sum enim, inquit, quia neque mors, neque vita, neque angeli, neque principatus, neque instantia, neque futura, neque potestates, neque altitudo, ne- que profundum, neque creatura alia poterit nos separare a charitate Dei quæ est in Christo Jezɛu Domino nostro 7. › D tribulatio, nec alia quæ post illam numerantur incommoda, nos avellant; non item Paulum et apostolos, aut si quis alius illis evasit similis, propterea quod sit his rebus longe superior qui di- cit : ‹ In his omnibus supervincimus propter eum qui dilexit nos 78; quod majus est quam vincere. Quod si apostolos gloriari oporteat, quod a cham- tate Dei quæ est in Christo Jesu Domino nostro non separentur; laudi profecto ducerent se a chari- tate Dei quæ est in Christo Jesu Domino nostro neque morte, neque vita, neque angelis, neque 7³ Rom. viii, 35, 35. 37. "Ibid. 38, 39. 7³ Rom. viii, 37. ri autem antea editi, Ibidem codex Regius Ires Anglicaui, Alias, tum é textu sacro, tum ex ipso Origene paulo su- perius. Libb. editi habent post omnes mss. et Spencerus, schelius, mendose Gelenius inier- pres pro videtur legisse nam vertit, cibi; sed lectio mihi non æque arridet ac Bolerello. supr., quamvis vox in omnibus nostris mss. de- sideretur. Paulo post pro etc., codex Oxoniensis tertius habet, etc., Guiero scribendum videatur, etc. 3. Quamobrem affirmare non dubito quam a me 4. Ac nos quidem gloriari æquum fuerit, si nec (76) 'Ημῖν. Sic duo codd. Vaticani et Regius, (77) Χριστοῦ. Ita codex Regius, sicque legendum (78) Χωρίσαι. 11a omnes mss. Alias, χωρίζειν Paulo (79) Tres Anglicani, ὅτε οὔτε θάνατος. (80) ᾿Απὸ τῆς ἀγάπης. Ita legendum ex Origene
Πέπεισμαι γὰρ ὅτι οὔτε θάνατος οὔτε ζωή, οὔτε ἄγγελοι οὔτε ἀρχαί, οὔτε ἐνεστῶτα οὔτε μέλλοντα, οὔτε δυνάμεις οὔτε ὕψωμα, οὔτε βάθος οὔτε κτίσις ἑτέρα δυνήσεται ἡμᾶς χωρίσαι ἀπὸ τῆς ἀγάπης τοῦ θεοῦ τῆς ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ κυρίῳ ἡμῶν.] Καὶ ἀληθῶς ἄξιον μὲν ἡμᾶς σεμνύνεσθαι ἐπὶ θλίψει μὴ χωριζούσῃ ἢ τοῖς ἑξῆς αὐτῇ κατειλεγμένοις, οὐχὶ δὲ Παῦλον καὶ τοὺς ἀποστόλους, καὶ εἴ τις ἐκείνοις γέγονε παραπλήσιος, διὰ τὸ πάνυ ὑπεράνω τῶν τοιούτων εἶναι λέγοντα τό· Ἐν τούτοις πᾶσιν ὑπερνικῶμεν διὰ τοῦ ἀγαπήσαντος ἡμᾶς, ὅπερ μεῖζόν ἐστι τοῦ νικᾶν. Εἰ δὲ δεῖ καὶ ἀποστόλους σεμνύνεσθαι, μὴ χωριζομένους ἀπὸ τῆς ἀγάπης τοῦ θεοῦ τῆς ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ κυρίῳ ἡμῶν, σεμνύνοιντο ἄν, ὅτι οὔτε θάνατος οὔτε ζωή, οὔτε ἄγγελοι οὔτε ἀρχαὶ οὔτε τι τῶν ἑξῆς δύναται αὐτοὺς χωρίσαι [ἀπὸ] τῆς ἀγάπης τοῦ θεοῦ τῆς ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ κυρίῳ ἡμῶν. Τοίνυν οὐ συνήδομαι τῷ πιστεύσαντι εἰς Χριστόν, ὡς δύνασθαι σαλευθῆναι αὐτοῦ τὴν πίστιν ὑπὸ Κέλσου, τοῦ οὐδὲ κοινοτέραν ζωὴν ζῶντος ἐν ἀνθρώποις ἔτι ἀλλ’ ἤδη καὶ πάλαι νεκροῦ, ἤ τινος πιθανότητος λόγου.
ὅτε, κακίας οὔσης ἐν ἀνθρώποις, οὐ κατηγορεῖται. Καὶ αὐτὸς μὲν καὶ νῦν σιωπῇ πρὸς ταῦτα, καὶ οὐκ ἀποκρίνεται μὲν διὰ φωνῆς, ἀπολογεῖται δὲ ἐν τῷ βίῳ τῶν γνησίων ἑαυτοῦ μαθητῶν, κεκραγότι τὰ δια φέροντα, καὶ πάσης ψευδομαρτυρίας ὄντι κρείττονι, ἐλέγχων καὶ ἀνατρέπωντας ψευδομαρτυρίας καὶ κατα ηγορίας. Τολμῶ μὲν οὖν καὶ φημί, ὅτι ἦν ἀξιοῖς ποιήσασθαι ἡμᾶς ἀπολογίαν, ὑπεκλύει τὴν ἐν τοῖς πράγμασιν ἀπολογίαν, καὶ τὴν ἐπιφανῆ τοῖς οὐκ ἀναισθήτοις δύο ναμιν τοῦ Ἰησοῦ· ὅμως δ', ἵνα μὴ δοκῶμεν ὀκνεῖν πρὸς τὸ ἐπιταχθὲν ὑπὸ σοῦ, πεπειράμεθα ὑπαγορεύ σαι, κατὰ τὴν παροῦσαν δύναμιν, πρὸς ἕκαστον τῶν ὑπὸ Κέλτου γεγραμμένων, τὸ φανὲν ἡμῖν (76) ἀνα- τρεπτικὸν τῶν πιστὸν οὐδένα δυναμένων σεῖσαι λόγων αὐτοῦ. Καὶ μὴ εἴη γε εὑρεθῆναί τινα, τοιαύτην ἀνει. ληφότα ἀγάπην τοῦ Θεοῦ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, ὡς ὑπὸ τῶν ῥημάτων Κέλσου ή τινος τῶν ὁμοίων σεισθῆναι τὴν προαίρεσιν αὐτοῦ! Ὁ δὲ Παῦλος μυρία ὅσα κατα- λέγων τὰ εἰωθότα χωρίζειν ἀπὸ τῆς ἀγάπης τοῦ Χρι- στοῦ καὶ ἀγάπης τοῦ Θεοῦ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, ὧν πάν- των κρείττων ἦν ἡ ἐν αὐτῷ ἀγάπη, λόγον οὐ κατέ- ταξεν ἐν τοῖς χωρίζουσιν· πρόσχες γὰρ, ὅτι πρότερον μέν φησιν· « Τίς ἡμᾶς χωρίσει ἀπὸ τῆς ἀγάπης του Χριστοῦ (77); θλίψις, ἢ στενοχωρία, ἡ διωγμὸς, ἢ λιμὸς, ἢ γυμνότης, ἢ κίνδυνος, ἢ μάχαιρα ; (καθάπερ γέγραπται. Οτι ἔνεκεν σοῦ θανατούμεθα πᾶσαν τὴν ἡμέραν, ελογίσθημεν ὡς πρόβατα σφαγῆς.) ᾿Αλλὰ ἐν τούτοις πᾶσιν ὑπερνικῶμεν διὰ τοῦ ἀγαπήσαντος ἡμᾶς. ο Δεύτερον δὲ ἄλλο τάγμα ἐκτιθέμενος τῶν πεφυκότων χωρίζειν τοὺς ἀνερματίστους ἐν θεοσεβεία λέγει ο Πέπεισμαι γὰρ, ὅτι οὔτε θάνατος, οὔτε ζωή, οὔτε ἄγγελοι, οὔτε ἀρχαί, οὔτε ἐνεστῶτα, οὔτε μέλο λοντα, οὔτε δυνάμεις, οὔτε ὕψωμα, οὔτε βάθος, οὔτε τις κτίσις ἑτέρα δυνήσεται ἡμᾶς χωρίσαι (78) ἀπὸ τῆς ἀγάπης τοῦ Θεοῦ, τῆς ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυ ρίῳ ἡμῶν. » Β Καὶ ἀληθῶς ἄξιον μὲν ἡμᾶς σεμνύνεσθαι ἐπὶ θλίψει μὴ χωριζούσῃ, ἢ τοῖς ἑξῆς αὐτῇ κατειλεγ- μένοις, οὐχὶ δὲ Παῦλον καὶ τοὺς ἀποστόλους, καὶ εἴ τις ἐκείνοις γέγονε παραπλήσιος, διὰ τὸ πάνυ ὑπερ ἄνω τῶν τοιούτων εἶναι, λέγοντα τό· « Ἐν τούτοις πᾶσιν ὑπερνικώμεν διὰ τοῦ ἀγαπήσαντος ἡμᾶς· ο ὅπερ μεῖζον ἐστὶ τοῦ νικᾷν. Εἰ δὲ δεῖ καὶ ἀποστό λους σεμνύνεσθαι, μὴ χωριζομένους ἀπὸ τῆς ἀγάπης τοῦ Θεοῦ τῆς ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν, σεμνύνοντο ἄν, ὅτι οὔτε θάνατος (79), οὔτε ζωή, οὔτε ἄγγελοι, οὔτε ἀρχαί, οὔτε τι τῶν ἑξῆς δύναται αὐτοὺς χωρίσαι ἀπὸ τῆς ἀγάπης (80) τοῦ Θεοῦ, τῆς , • ὑμῖν. τῶν πιστὸν οὐδένα. τῶν στῶν οὐδένα. Θεοῦ. ἢ τοῖς ἑξῆς αὐτῇ, Π- ἢ τοῖς ἐξ ἧς αὐτῇ, αὐτῇ αὐτοῦ, ο αὐτοῦ ἀπό τοίνυν οὐ συνήδομαι, οὐ σύγοιδα μὲν τῷ πιστεύσαντι, οὐ τοίνυν συνήδομαι τῷ πιστεύσαντι εἰς Χριστὸν οὕτως, ὡς δύνασθαι σαλευθῆναι αὐτοῦ τὴν πίστιν, - 8:5 PRÆFATIO.' A semper accusatur. Silet quidem ad hae hodieque, nec quidquam voce respondet, sed germanorum ejus discipulorum vita defenditur. Ilaec enim, falso- rum testium perfidia validior, falsa testimonia ca- Iumuiasque redarguit atque cvertit. defensionem parari postulas, ea illam debilitari quæ rebus et factis constat, simulque illam Jesu poten- tiam quæ non omnino stupidis evidenter apparet. Tamen ne tua jussa detrectare videar, conatus sum pro viribus ad singula quæ Celsus objecit, id re- spondere quod ea evertere visum est; tametsi non arbitror ulimin e fidelibus esse qui scriptis ejus commoveri queat. Nam prohibeat Deus ut quisquamn sit, qui, postquam tantam adeptus est charitatem Dei in Christo Jesu, verbis Celsi ejusve similium a proposito dimoveri possit. Ac neque Paulus inter innumeras illas res, quæ alios a charitate Christi et a charitate Dei quæ est in Christo Jesu separare solent, sed quæ superaverat illa, qua ipse ardebat, charitas, sermonem non recensuit. Adverte enim illum primum dicere: • Quis nos separabit a cha- ritate Christi? An tribulatio? an angustia? an per- secutio? an fames? au nuditas? an periculum ? an gladius ? (sicut scriptum est: Quia propter te mor- tificamur tota die; æstimati sumus sicut oves occisio- mis.) Sed in his omnibus supervincimus propter eum qui dilexit nos '' . Secundo loco enumeratalia, quæ C parum firmos in pietate plerumque separant: ‹ Ger- tus sum enim, inquit, quia neque mors, neque vita, neque angeli, neque principatus, neque instantia, neque futura, neque potestates, neque altitudo, ne- que profundum, neque creatura alia poterit nos separare a charitate Dei quæ est in Christo Jezɛu Domino nostro 7. › D tribulatio, nec alia quæ post illam numerantur incommoda, nos avellant; non item Paulum et apostolos, aut si quis alius illis evasit similis, propterea quod sit his rebus longe superior qui di- cit : ‹ In his omnibus supervincimus propter eum qui dilexit nos 78; quod majus est quam vincere. Quod si apostolos gloriari oporteat, quod a cham- tate Dei quæ est in Christo Jesu Domino nostro non separentur; laudi profecto ducerent se a chari- tate Dei quæ est in Christo Jesu Domino nostro neque morte, neque vita, neque angelis, neque 7³ Rom. viii, 35, 35. 37. "Ibid. 38, 39. 7³ Rom. viii, 37. ri autem antea editi, Ibidem codex Regius Ires Anglicaui, Alias, tum é textu sacro, tum ex ipso Origene paulo su- perius. Libb. editi habent post omnes mss. et Spencerus, schelius, mendose Gelenius inier- pres pro videtur legisse nam vertit, cibi; sed lectio mihi non æque arridet ac Bolerello. supr., quamvis vox in omnibus nostris mss. de- sideretur. Paulo post pro etc., codex Oxoniensis tertius habet, etc., Guiero scribendum videatur, etc. 3. Quamobrem affirmare non dubito quam a me 4. Ac nos quidem gloriari æquum fuerit, si nec (76) 'Ημῖν. Sic duo codd. Vaticani et Regius, (77) Χριστοῦ. Ita codex Regius, sicque legendum (78) Χωρίσαι. 11a omnes mss. Alias, χωρίζειν Paulo (79) Tres Anglicani, ὅτε οὔτε θάνατος. (80) ᾿Απὸ τῆς ἀγάπης. Ita legendum ex Origene
PG 11:647Οὐκ οἶδα δ’ ἐν ποίῳ τάγματι λογίσασθαι χρὴ τὸν δεόμενον λόγων πρὸς τὰ Κέλσου κατὰ Χριστιανῶν ἐγκλήματα ἐν βίβλοις ἀναγραφομένων, ἀποκαθιστάντων αὐτὸν ἀπὸ τοῦ κατὰ τὴν πίστιν σεισμοῦ ἐπὶ τὸ στῆναι ἐν αὐτῇ. Ὅμως δ’ ἐπεὶ ἐν τῷ πλήθει τῶν πιστεύειν νομιζομένων εὑρεθεῖεν ἄν τινες τοιοῦτοι, ὡς σαλεύεσθαι μὲν καὶ ἀνατρέπεσθαι ὑπὸ τῶν Κέλσου γραμμάτων θεραπεύεσθαι δὲ ἀπὸ τῆς πρὸς αὐτὰ ἀπολογίας, ἐὰν ἔχῃ χαρακτῆρά τινα καθαιρετικὸν τῶν Κέλσου καὶ τῆς ἀληθείας παραστατικὸν τὰ λεγόμενα, ἐλογισάμεθα πεισθῆναί σου τῇ προστάξει καὶ ὑπαγορεῦσαι πρὸς ὃ ἔπεμψας ἡμῖν σύγγραμμα· ὅπερ οὐκ οἶμαί τινα τῶν ἐν φιλοσοφίᾳ κἂν ἐπ’ ὀλίγον προκοψάντων συγκαταθέσθαι εἶναι λόγον ἀληθῆ, ὡς ἐπέγραψεν ὁ Κέλσος. [Ὁ] μὲν οὖν [Παῦλος συνιδὼν ὅτι ἔστιν ἐν φιλοσοφίᾳ ἑλληνικῇ οὐκ εὐκαταφρόνητα] τοῖς πολλοῖς πιθανά, [παριςτάντα τὸ ψεῦδος ὡς ἀλήθειαν], φησὶν ἐπ’ ἐκείνοις τό·
ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν. Τοίνυν οὐ συνή σύγγραμμα· ὅπερ οὐκ οἶμαί τινα τῶν ἐν φιλοσοφίᾳ, λόγον ἀληθῆ (85), ὡς ἐπέγραψεν ὁ Κέλσος. λόγου λόγων, λόγου, λόγων. ἐν βίβλοις ἀνα- γραφομένων. έν βιβλίοις ἀναγρα φομένων. ἀποκαθιστάντων τῶν, ἀπὸ τῆς, λόγος Ανδρὸς εἴπω σοφοῦ μῦθον, εἴτε δὴ λόγον ἀληθῆ. • Φησὶ γὰρ ὁ παρά Πλάτωνι Σωκρά- της "Ακους μάλα καλοῦ λόγου, ὃν σὺ μὲν ἡγήσῃ μύθον, ἐγὼ δὲ λόγον· ὡς ἀληθῆ γὰρ ὄντα σοι λέξω & μέλλω λέγειν. λόγος μύθῳ Β δομαι τῷ πιστεύσαντι εἰς Χριστὸν, ὡς δύνασθαι στ λευθῆναι αὐτοῦ τὴν πίστιν ὑπὸ Κέλσου, τοῦ οὐδὲ κοινοτέραν ζωὴν ζῶντος ἐν ἀνθρωποις ἔτι, ἀλλ' ἤδη καὶ πάλαι νεκροῦ· ἤ τινος πιθανότητος λόγου. Οὐκ οἶδα δ' ἐν ποίῳ τάγματι λογίσασθαι χρὴ τὸν δεύ μενον λόγων (81) πρὸς τὰ Κέλσου κατὰ Χριστιανῶν ἐγκλήματα ἐν βιβλίοις ἀναγραφομένων, τῶν ἀποκα θιστάντων αὐτὸν ἀπὸ τοῦ κατὰ τὴν πίστιν σεισμοῦ ἐπὶ τὸ στῆναι ἐν αὐτῇ. Ομως δ' ἐπεὶ ἐν τῷ πλήθει τῶν πιστεύειν νομιζομένων εὑρεθεῖεν ἄν τινες τοιοῦτ τοι, ὡς σαλεύεσθαι μὲν καὶ ἀνατρέπεσθαι ὑπὸ τῶν Κέλσου γραμμάτων, θεραπεύεσθαι δὲ ὑπὸ τῆς (82) πρὸς αὐτὰ ἀπολογίας, ἐὰν ἔχῃ χαρακτῆρά τινα καθώ αιρετικὸν τῶν Κέλσου, καὶ τῆς ἀληθείας παραστα τικὸν τὰ λεγόμενα· ἐλογισάμεθα πεισθῆναι σου τῇ προστάξει, καὶ ὑπαγορεῦσαι πρὸς ὅ ἔπεμψας ἡμῖν κἂν ἐπ' ὀλίγον προκαψάντων, συγκαταθέσθαι εἶναι . Ο μὲν οὖν Παῦλος, συνιδών, ὅτι ἐστὶν ἐν φιλοσο φία ἑλληνικῇ οὐκ εὐκαταφρόνητα τοῖς πολλοῖς πιθανά, παριστάντα τὸ ψεῦδος ὡς ἀλήθειαν (84), φησὶν ἐπ' ἐκείνοις τό· « Βλέπετε μή τις ὑμᾶς ἔσται ὁ συλαγω γῶν διὰ τῆς φιλοσοφίας καὶ κενῆς ἀπάτης, κατὰ τὴν παράδοσιν τῶν ἀνθρώπων, κατὰ τὰ στοιχεῖα τοῦ κόσμου, καὶ οὐ κατά Χριστόν. » Καὶ ὁρῶν ἐν τοῖς λόγοις τῆς τοῦ κόσμου σοφίας εμφαινόμενόν τι μέγε θος, εἶπεν εἶναι τοὺς λόγους τῶν φιλοσόφων κατά τὰ στοιχεῖα (85) τοῦ κόσμου. » Οὐδεὶς δὲ τῶν νοῦν ἐχόντων φήσαι ἂν καὶ τὰ Κέλσου • κατὰ τὰ στοιχεῖα τοῦ κόσμου » εἶναι γεγραμμένα. Κἀκεῖνα μὲν, ἔχοντά τι ἀπατηλὸν, καὶ ι κενὴν ἀπάτην ο ὠνόμασε, τάχα πρὸς ἀντιδιαστολὴν ἀπάτης τινὸς οὐ κενῆς· ἣν θεω ρήσας ὁ Ἱερεμίας, ἐτόλμησε πρὸς Θεὸν εἰπεῖν τό· • Μπάτησάς με, Κύριε, καὶ ἠπατήθην· ἐκράτησας, καὶ ἠδυνήθης. » Τὰ δὲ Κέλσου οὐδαμῶς ἀπάτην ἔχειν μοι φαίνεται, διὸ οὐδὲ κενήν· ὁποίαν ἔχει τὰ τῶν αἱρέσεις ἐν φιλοσοφίᾳ πηξάντων (86) καὶ τὸν νοῦν οὐ τὸν τυχόντα κατ' ἐκεῖνα ἀνειληφότων. Καὶ ὥσπερ οὐ τὸ τυχὸν τῶν ψευδομένων ἐν γεωμετρικούς θεωρήμασι ψευδογραφούμενόν (87) τις ἂν λέγοι, ἢ λόγος αληθής θειαν. καὶ τὰ στοιχεῖα. φήσαι ἄν. φήσειεν ἄν. ποιησάντων, νος πηξάντων, Οὔτε γὰρ ἐξ ἀληθῶν καὶ πρώτων συλλογίζεται ORIGENIS IN LIBROS CONTRA CELSUM principalibus, neque aliis quæ sequuntur, separari A posse. Quare mihi nequaquam placeret is. cujus fides in Christum aut scriptis Celsi, qui defunctus jampridem hanc vitam vivere desiit, aut alia ser- monis probabilitate subverti posset. Nec scio quo loco habendus ille esset, cui scripta opus essent, quibus se adversus Celsi contra Christianos crimi- nationes muniret, averteret ea qua fidem convellere possunt, et in 'ea sesc confirmaret. Attamen quia fieri potest ut in vulgo fidelium reperiantur quibus exitio esse possent Celsi scripta, saluti autem de- fensio, quæ dilueret Celsi calumnias et stabiliret veritatem ; statui tua jussa capessere, scriptumque quod ad me misisti confutare : quod quidem scri- ptum licet inscribatur a Celso Sermo verus, nemi- nem tamen puto, si modo in philosophia tantulum profecit, hanc illi laudem concessurum fore. philosophia Græcorum non contemnenda, imo quæ, tametsi falsa, specie tamen veri multis fucum facere possint, sic de illis loquitur: «Videte ne quis vos decipiat per philosophiam et inanem falla- ciam, secundum traditionem hominum, secundum elementa mundi, et non secundum Christum 7. Et cernens in sermonibus sapientiæ hujus mundi videri quiddam magnificum, dixit philosophorum illorum sermones esse secundum elenienta hujws nundi. » At Celsi scripta nemo sana mentis dixe- rit esse ‹ secundum elementa hujus muñdi. › Et illa quidem philosophorum scripta, quod quiddam fallax et captiosum præ se ferant, inanem falla- ciam, vocavit ; forte ut illam ab alia fallacia di- C stingueret quæ non est inanis, quamque in animo habens Jeremias, Deo dicere ausus est : « Seduxi- sti me, Domine, et seductus sum, fortior me fuisti et invaluisti 77. › At Celsi scripta nullam fal- laciam habere mihi videntur, atque adeo ne vanam quidem, qualis eorum philosophorum est, qui se- clarum auctores fuere, quique ad res hujusmodi Coloss. 11, 8. Jerein. xx, 7. mtranique lectionem, et supra habet. Hoeschelius contra in textu posuit, et ad oram Paulo post tres mss., Ceteri cum elitis, Hidem ante tres miss. omittunt et siue sensus dispendio abesse po test. aliter Guieto scribendum videtur. Libb. editi, etc. significationi lucem afferre possit Juliani apo- sta':e locus in epist. ad Amerium pag. 273. Sapientis cujusdam viri fabulam, vel potius verum sermo- new, s id est, veram historiam. Sic Plutarch. Con solat. ad Apollon. Ubi oppositus sumitur D pro vero sermone seu vera historia. Quamobrem non male Gelsi verti polest « vera historia, » aut c serio verus. CAPPERONNERIES. dum videtur, Paulo post duo codl. Vaticani et Regius, Reliqui cum libb. editis, dum foret, at frustra sollicitaretur quae paulo post ctiam repetitur, et qua optime designantur sectarum auctores. doctissimus Capperonuerius, paralogismus geome tricus qui veri, et accuratis in speciem, sed reipsa falsis et minus accuratis figurarum delineationibus innititur. Idem præstat in geometria quod sophi- sma in dialecticis.»Firmari potest hæc expositio płu- ribus ac disertis Aristotelis testimoniis Topic., c. 1. 5. Sane Paulus, cui non latebat multa esse in (81) Λόγων. Sic omnes mss., excepto Joliano qui (82) Ὑπὸ τῆς, etc. Sic duo codil. Anglicani, nec (85) Λόγον ἀληθῆ. Aliquam forte ambiguae vocis (84) Codex Reg., παριστῶντα τὸ ψεῦδος εἰς ἀλή (85) Κατὰ τὰ στοιχεῖα. Guieto perperam scriben- (86) Πηξάντων. Dubitabat Guietus an scriben- (7) Ψευδογραφούμενον. « Est, opinor, inquit
[Βλέπετε, μή τις ἔσται ὑμᾶς ὁ συλαγωγῶν διὰ τῆς φιλοσοφίας καὶ κενῆς ἀπάτης κατὰ τὴν παράδοσιν τῶν ἀνθρώπων, κατὰ τὰ στοιχεῖα τοῦ κόσμου καὶ οὐ κατὰ Χριστόν.] Καὶ ὁρῶν ἐν τοῖς λόγοις τῆς τοῦ κόσμου σοφίας ἐμφαινόμενόν τι μέγεθος, εἶπεν εἶναι τοὺς λόγους τῶν φιλοσόφων κατὰ τὰ στοιχεῖα τοῦ κόσμου. Οὐδεὶς δὲ τῶν νοῦν ἐχόντων φήσαι ἂν καὶ τὰ Κέλσου κατὰ τὰ στοιχεῖα τοῦ κόσμου εἶναι γεγραμμένα. Κἀκεῖνα μὲν ἔχοντά τι ἀπατηλὸν καὶ κενὴν ἀπάτην ὠνόμασε, τάχα [πρὸς ἀντιδιαστολὴν ἀπάτης τινὸς οὐ κενῆς, ἣν θεωρήσας ὁ Ἱερεμίας ἐτόλμησε πρὸς θεὸν εἰπεῖν τό· Ἠπάτησάς με, κύριε, καὶ ἠπατήθην, ἐκράτησας καὶ ἠδυνήθης· τὰ δὲ Κέλσου οὐδαμῶς ἀπάτην ἔχειν μοι φαίνεται, διὸ οὐδὲ κενήν], ὁποίαν ἔχει τὰ τῶν αἱρέσεις ἐν φιλοσοφίᾳ πηξάντων καὶ νοῦν οὐ τὸν τυχόντα κατ’ ἐκεῖνα ἀνειληφότων.
ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν. Τοίνυν οὐ συνή σύγγραμμα· ὅπερ οὐκ οἶμαί τινα τῶν ἐν φιλοσοφίᾳ, λόγον ἀληθῆ (85), ὡς ἐπέγραψεν ὁ Κέλσος. λόγου λόγων, λόγου, λόγων. ἐν βίβλοις ἀνα- γραφομένων. έν βιβλίοις ἀναγρα φομένων. ἀποκαθιστάντων τῶν, ἀπὸ τῆς, λόγος Ανδρὸς εἴπω σοφοῦ μῦθον, εἴτε δὴ λόγον ἀληθῆ. • Φησὶ γὰρ ὁ παρά Πλάτωνι Σωκρά- της "Ακους μάλα καλοῦ λόγου, ὃν σὺ μὲν ἡγήσῃ μύθον, ἐγὼ δὲ λόγον· ὡς ἀληθῆ γὰρ ὄντα σοι λέξω & μέλλω λέγειν. λόγος μύθῳ Β δομαι τῷ πιστεύσαντι εἰς Χριστὸν, ὡς δύνασθαι στ λευθῆναι αὐτοῦ τὴν πίστιν ὑπὸ Κέλσου, τοῦ οὐδὲ κοινοτέραν ζωὴν ζῶντος ἐν ἀνθρωποις ἔτι, ἀλλ' ἤδη καὶ πάλαι νεκροῦ· ἤ τινος πιθανότητος λόγου. Οὐκ οἶδα δ' ἐν ποίῳ τάγματι λογίσασθαι χρὴ τὸν δεύ μενον λόγων (81) πρὸς τὰ Κέλσου κατὰ Χριστιανῶν ἐγκλήματα ἐν βιβλίοις ἀναγραφομένων, τῶν ἀποκα θιστάντων αὐτὸν ἀπὸ τοῦ κατὰ τὴν πίστιν σεισμοῦ ἐπὶ τὸ στῆναι ἐν αὐτῇ. Ομως δ' ἐπεὶ ἐν τῷ πλήθει τῶν πιστεύειν νομιζομένων εὑρεθεῖεν ἄν τινες τοιοῦτ τοι, ὡς σαλεύεσθαι μὲν καὶ ἀνατρέπεσθαι ὑπὸ τῶν Κέλσου γραμμάτων, θεραπεύεσθαι δὲ ὑπὸ τῆς (82) πρὸς αὐτὰ ἀπολογίας, ἐὰν ἔχῃ χαρακτῆρά τινα καθώ αιρετικὸν τῶν Κέλσου, καὶ τῆς ἀληθείας παραστα τικὸν τὰ λεγόμενα· ἐλογισάμεθα πεισθῆναι σου τῇ προστάξει, καὶ ὑπαγορεῦσαι πρὸς ὅ ἔπεμψας ἡμῖν κἂν ἐπ' ὀλίγον προκαψάντων, συγκαταθέσθαι εἶναι . Ο μὲν οὖν Παῦλος, συνιδών, ὅτι ἐστὶν ἐν φιλοσο φία ἑλληνικῇ οὐκ εὐκαταφρόνητα τοῖς πολλοῖς πιθανά, παριστάντα τὸ ψεῦδος ὡς ἀλήθειαν (84), φησὶν ἐπ' ἐκείνοις τό· « Βλέπετε μή τις ὑμᾶς ἔσται ὁ συλαγω γῶν διὰ τῆς φιλοσοφίας καὶ κενῆς ἀπάτης, κατὰ τὴν παράδοσιν τῶν ἀνθρώπων, κατὰ τὰ στοιχεῖα τοῦ κόσμου, καὶ οὐ κατά Χριστόν. » Καὶ ὁρῶν ἐν τοῖς λόγοις τῆς τοῦ κόσμου σοφίας εμφαινόμενόν τι μέγε θος, εἶπεν εἶναι τοὺς λόγους τῶν φιλοσόφων κατά τὰ στοιχεῖα (85) τοῦ κόσμου. » Οὐδεὶς δὲ τῶν νοῦν ἐχόντων φήσαι ἂν καὶ τὰ Κέλσου • κατὰ τὰ στοιχεῖα τοῦ κόσμου » εἶναι γεγραμμένα. Κἀκεῖνα μὲν, ἔχοντά τι ἀπατηλὸν, καὶ ι κενὴν ἀπάτην ο ὠνόμασε, τάχα πρὸς ἀντιδιαστολὴν ἀπάτης τινὸς οὐ κενῆς· ἣν θεω ρήσας ὁ Ἱερεμίας, ἐτόλμησε πρὸς Θεὸν εἰπεῖν τό· • Μπάτησάς με, Κύριε, καὶ ἠπατήθην· ἐκράτησας, καὶ ἠδυνήθης. » Τὰ δὲ Κέλσου οὐδαμῶς ἀπάτην ἔχειν μοι φαίνεται, διὸ οὐδὲ κενήν· ὁποίαν ἔχει τὰ τῶν αἱρέσεις ἐν φιλοσοφίᾳ πηξάντων (86) καὶ τὸν νοῦν οὐ τὸν τυχόντα κατ' ἐκεῖνα ἀνειληφότων. Καὶ ὥσπερ οὐ τὸ τυχὸν τῶν ψευδομένων ἐν γεωμετρικούς θεωρήμασι ψευδογραφούμενόν (87) τις ἂν λέγοι, ἢ λόγος αληθής θειαν. καὶ τὰ στοιχεῖα. φήσαι ἄν. φήσειεν ἄν. ποιησάντων, νος πηξάντων, Οὔτε γὰρ ἐξ ἀληθῶν καὶ πρώτων συλλογίζεται ORIGENIS IN LIBROS CONTRA CELSUM principalibus, neque aliis quæ sequuntur, separari A posse. Quare mihi nequaquam placeret is. cujus fides in Christum aut scriptis Celsi, qui defunctus jampridem hanc vitam vivere desiit, aut alia ser- monis probabilitate subverti posset. Nec scio quo loco habendus ille esset, cui scripta opus essent, quibus se adversus Celsi contra Christianos crimi- nationes muniret, averteret ea qua fidem convellere possunt, et in 'ea sesc confirmaret. Attamen quia fieri potest ut in vulgo fidelium reperiantur quibus exitio esse possent Celsi scripta, saluti autem de- fensio, quæ dilueret Celsi calumnias et stabiliret veritatem ; statui tua jussa capessere, scriptumque quod ad me misisti confutare : quod quidem scri- ptum licet inscribatur a Celso Sermo verus, nemi- nem tamen puto, si modo in philosophia tantulum profecit, hanc illi laudem concessurum fore. philosophia Græcorum non contemnenda, imo quæ, tametsi falsa, specie tamen veri multis fucum facere possint, sic de illis loquitur: «Videte ne quis vos decipiat per philosophiam et inanem falla- ciam, secundum traditionem hominum, secundum elementa mundi, et non secundum Christum 7. Et cernens in sermonibus sapientiæ hujus mundi videri quiddam magnificum, dixit philosophorum illorum sermones esse secundum elenienta hujws nundi. » At Celsi scripta nemo sana mentis dixe- rit esse ‹ secundum elementa hujus muñdi. › Et illa quidem philosophorum scripta, quod quiddam fallax et captiosum præ se ferant, inanem falla- ciam, vocavit ; forte ut illam ab alia fallacia di- C stingueret quæ non est inanis, quamque in animo habens Jeremias, Deo dicere ausus est : « Seduxi- sti me, Domine, et seductus sum, fortior me fuisti et invaluisti 77. › At Celsi scripta nullam fal- laciam habere mihi videntur, atque adeo ne vanam quidem, qualis eorum philosophorum est, qui se- clarum auctores fuere, quique ad res hujusmodi Coloss. 11, 8. Jerein. xx, 7. mtranique lectionem, et supra habet. Hoeschelius contra in textu posuit, et ad oram Paulo post tres mss., Ceteri cum elitis, Hidem ante tres miss. omittunt et siue sensus dispendio abesse po test. aliter Guieto scribendum videtur. Libb. editi, etc. significationi lucem afferre possit Juliani apo- sta':e locus in epist. ad Amerium pag. 273. Sapientis cujusdam viri fabulam, vel potius verum sermo- new, s id est, veram historiam. Sic Plutarch. Con solat. ad Apollon. Ubi oppositus sumitur D pro vero sermone seu vera historia. Quamobrem non male Gelsi verti polest « vera historia, » aut c serio verus. CAPPERONNERIES. dum videtur, Paulo post duo codl. Vaticani et Regius, Reliqui cum libb. editis, dum foret, at frustra sollicitaretur quae paulo post ctiam repetitur, et qua optime designantur sectarum auctores. doctissimus Capperonuerius, paralogismus geome tricus qui veri, et accuratis in speciem, sed reipsa falsis et minus accuratis figurarum delineationibus innititur. Idem præstat in geometria quod sophi- sma in dialecticis.»Firmari potest hæc expositio płu- ribus ac disertis Aristotelis testimoniis Topic., c. 1. 5. Sane Paulus, cui non latebat multa esse in (81) Λόγων. Sic omnes mss., excepto Joliano qui (82) Ὑπὸ τῆς, etc. Sic duo codil. Anglicani, nec (85) Λόγον ἀληθῆ. Aliquam forte ambiguae vocis (84) Codex Reg., παριστῶντα τὸ ψεῦδος εἰς ἀλή (85) Κατὰ τὰ στοιχεῖα. Guieto perperam scriben- (86) Πηξάντων. Dubitabat Guietus an scriben- (7) Ψευδογραφούμενον. « Est, opinor, inquit
PG 11:649Καὶ ὥσπερ οὐ τὸ τυχὸν τῶν ψευδομένων ἐν γεωμετρικοῖς θεωρήμασι ψευδογραφούμενόν τις ἂν λέγοι ἢ καὶ ἀναγράφοι γυμνασίου ἕνεκεν τοῦ ἀπὸ τοιούτων, οὕτως παραπλήσια εἶναι χρὴ τοῖς τῶν αἱρέσεις πηξάντων ἐν φιλοσοφίᾳ νοήμασι τὰ μέλλοντα ὁμοίως ἐκείνοις λέγεσθαι κενὴν ἀπάτην κατὰ παράδοσιν ἀνθρώπων, κατὰ τὰ στοιχεῖα τοῦ κόσμου. [Τοῦτο δὲ τὸ προοίμιον μετὰ τὸ ὑπαγορεῦσαι πάντα] τὰ μέχρι τῆς παρὰ Κέλσῳ τοῦ Ἰουδαίου πρὸς τὸν Ἰησοῦν προσωποποιί̈ας [ἔδοξεν ἡμῖν προτάξαι τῆς ἀρχῆς]· ἵν’ αὐτῷ προεντυγχάνῃ ὁ ἀναγνωσόμενος τὰ πρὸς Κέλσον ἡμῖν ὑπαγορευθέντα καὶ ἴδῃ ὅτι οὐ πάνυ πιστοῖς γέγραπται τὸ βιβλίον τοῦτο ἀλλ’ ἢ τέλεον ἀγεύστοις τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως ἢ τοῖς, ὡς ὁ ἀπόστολος ὠνόμασεν, ἀσθενοῦσιν ἐν τῇ πίστει. Εἶπε δ’ οὕτως· [Τὸν δ’ ἀσθενοῦντα τῇ πίστει προσλαμβάνεσθε.] Ἀπολογησάσθω δὲ τὸ προοίμιον, ὅτι ἄλλῃ μὲν προθέσει τὴν ἀρχὴν τῶν πρὸς Κέλσον ὑπηγορεύσαμεν ἄλλῃ δὲ τὰ μετὰ τὴν ἀρχήν. Πρότερον μὲν γὰρ ἐσκοποῦμεν ὑποσημειώσασθαι τὰ κεφάλαια καὶ διὰ βραχέων τὰ πρὸς αὐτὰ λεγόμενα, εἶτα μετὰ τοῦτο [σωματοποιῆσαι τὸν λόγον]·
καὶ ἀναγράφοι γυμνασίου ἔνεκεν τοῦ ἀπὸ τοιούτων· οὕτως παραπλήσια εἶναι χρὴ τοῖς τῶν αἱρέσεις της ξάντων ἐν φιλοσοφία νοήμασι, τὰ μέλλοντα ὁμοίως ἐκείνοις λέγεσθαι ο κενὴν ἀπάτην και παράδοσιν ἀνθρώπων κατὰ τὰ στοιχεῖα τοῦ κόσμου. » Τοῦτο δὲ τὸ προοίμιον, μετὰ τὸ ὑπαγορεῦσαι πάντα τὰ μέχρι τῆς παρὰ Κέλσῳ (88) τοῦ Ἰουδαίου πρὸς τὸν Ἰησοῦν προσωποποιίας, ἔδοξεν ἡμῖν προτάξαι τῆς ἀρχῆς· ἵν' αὐτῷ προεντυγχάνῃ ὁ ἀναγνωσόμενος τὰ πως Κέλσον ἡμῖν ὑπαγορευθέντα, καὶ ἴδῃ, ὅτι οὐ πάνυ πιστοῖς γέγραπται τὸ βιβλίον τοῦτο, ἀλλ᾽ τέλεον ἀγεύστοις τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως, ἢ τοῖς, ὡς ὁ Ἀπόστολος ὠνόμασεν, « ἀσθενοῦσιν ἐν τῇ πίσ στει. » Εἶπε δ' οὕτως· « Τὸν δ᾽ ἀσθενοῦντα τῇ πίστει προσλαμβάνεσθε. • Απολογησάσθω δὲ τὸ προοίμιον, ὅτι ἄλλῃ μὲν προθέσει τὴν ἀρχὴν τῶν πρὸς Κέλσον ὑπηγορεύσαμεν, ἄλλῃ δὲ τὰ μετὰ τὴν ἀρχήν. Πρότερον μὲν γὰρ ἐσκοποῦμεν ὑποσημειώσ σασθαι τὰ κεφάλαια, καὶ διὰ βραχέων τὰ πρὸς αὐτὰ λεγόμενα, εἶτα μετὰ τοῦτο σωματοποιῆσαι τὸν λόγον· ὕστερον δ' αὐτὰ τὰ πράγματα ὑπέβαλεν ἡμῖν, φει- δομένοις χρόνου, ἀρκεσθῆναι μὲν τοῖς κατὰ τὴν ἀρ- χὴν οὕτως ὑπαγορευθεῖσιν, ἐν δὲ τοῖς ἑξῆς, κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν, συγγραφικῶς ἀγωνίσασθαι πρὸς τὰ Κέλσου καθ᾿ ἡμῶν ἐγκλήματα. Διόπερ αὐτοῦμεν συγ γνώμην ἐπὶ τῇ ἀρχῇ τῶν μετὰ τὸ προοίμιον. Ἐὰν δὲ μὴ κινηθῇς καὶ ὑπὸ τῶν ἑξῆς ὑπαγορευθέντων ἀνυσίμως, καὶ ἐπ' αὐτοῖς τὴν ὁμοίαν συγγνώμην αἰτῶν, ἀναπέμπω σε, ἐάν περ ἔτι θέλῃς δι᾽ ὑπαγο- ρεύσεων τὰς λύσεις σοι τῶν Κέλσου γενέσθαι λό- γων, ἐπὶ τοὺς ἡμῶν συνετωτέρους καὶ δυνατούς, διὰ λέξεων καὶ βιβλίων ἀνατρέπειν δυναμένους τὰ καθ' ἡμῶν τοῦ Κέλσου ἐγκλήματα. Πλὴν βελτίων ὁ μηδὲ τὴν ἀρχὴν δεηθεὶς, κἂν ἐντυχὼν τῷ Κέλσου συγγράμ ματι, τῆς πρὸς αὐτὸ (89) ἀπολογίας· ἀλλ' ὑπερφρονήσας πάντα τὰ ἐν τῷ βιβλίῳ αὐτοῦ, ὡς καὶ ὑπὸ τοῦ τυ χόντος ἐν Χριστῷ πιστοῦ, διὰ τὸ ἐν αὐτῷ Πνεῦμα, εὐλόγως καταφρονούμενα. ὁ ψευδογραφῶν, οὔτε ἐξ ἐνδόξων... Τῷ γὰρ ἢ τὰ Ημικύκλια περιγράφειν μὴ ὡς δεῖ, ἢ γραμμάς τινας ἄγειν μὴ ὡς ἂν ἀχθείησαν, τὸν παραλογισμὸν ποιεῖ- ται. Ὁ δὲ ἐριστικὸς συριστικής οι παραλογιστικός) ἐστί πως οὕτως ἔχων πρὸς τὸν διαλεκτικόν, ὡς ὁ ψευδογράφος πρὸς τὸν γεωμετρικόν. Εκ γὰρ τῶν αὐτῶν τῇ διαλεκτική παρ ραλογίζει, καθάπερ καὶ ὁ ψευδογράφος πρὸς τὸν γεωμέτρην. Αλλ' ὁ μὲν οὐκ ἐριστικός, ὅτι ἐκ τῶν ἀρχῶν καὶ τῶν συμπερασμάτων τῶν ὑπὸ τὴν τέχνην ψευδογραφεί... οἷον ὁ τετραγωνισμὸς ὁ μὲν διὰ τῶν μηνίσκων οὐκ ἐριστικός. τοῖς ψευδογραφουμένοις. ψευδογραφούμενον ψευδογραφουμένων, τῶν ψευδομένων. σου ΧΙ. CONTRA CELSUM LIB. I. A ingenium non vulgare attulerunt. Nam quemadmo- B dam non quamlibet falsam in geometricis theore.. matibus propositionem, pseudographæ nomine ap- pellaverit quispiam, aut describeret iis qui se in bac scientia exercent: sic, ut opera quædam, velut inanis fallacia et traditio hominum secundum eorum qui sectarum in philosophia parentes fuerunt, elementa mundi › dicantur, oportet ut eadem arte composita fuerint. Celsus Judæum cum Jesu disputantem inducit, cum in mentem venit hanc Praefationem ante operis ini- tium collocare; ut qui in hoc opus inciderit, statim a limine intelligat id non fuisse fidelibus elucubra- tum; sed iis, aut qui fidei in Christum gustum non habent, aut quos infirmos in fide vocat Aposto- lus, ubi ait : c infirmum in fide assumite 7, 1æc Præfatio me etiam lectori excusabit, quod aliam initio, aliam in sequentibus refellendi Celsi ratio- nem secutus sim. Nam primum rerum capita, et quæ contradici possent paucis adnotare constitue- ram, hæc omnia postea in sermonis veluti corpus redacturus deinde vero res ipsa monuit satius fore, si tempori parcerem, contentusque iis quæ initio Celsi criminationibus objeceram, in conse- quentibus pro virili contra eas decertarem. Qua- propter ignoscas velim iis, quæ post hanc Præfa- tionem initio sant. Quod si neque tibi faciunt sa- tis, quæ sequuntur; illis quoque similem petens veniam, mitto te ad sapientiores, et qui dictis scri- ptisque illius hominis contra nos calumnias refel- lere valeant. Sapit tamen ille magis, qui illud Celsi scriptum legens, defensione omnino non indi- Cget, sed totum quantum est contemnit. Quod sim- plex quisque fidelis per inhabitantem in se Spiritum non immerito facit. Rom. XIV, 1. Hoc est interprete Boethio : . Nam neque ex veris et primis colligit pseudographus, neque ex probabilibus... Nam eo quod aut semicirculos de- scribit, non ut oportet, aut lineas aliquas ducit, non ut ducende sunt, paralogismum facit. » Idlem Sophistic. elench., cap. : (alias, Hoc est eodem interprete : Contentiosa vero (oratio) est quodamniodo sic se habens ad dialecticain, ut pseudographa ad geome- tricam. Nam ex eisdem contentiosa atque dialectica D captiose decipit ut et pseudographa geometrice. Sed hæc quidem non contentiosa quia ex principiis et conclusionibus quæ sunt sub arte, pseudographiam facit... ut quadratura quidem quæ per lunulas, non contentiosa. › Notandum obiter hoc loco mentio- nem fieri de tantopere decantata illa circuli, ut aiunt, quadratura, quam veterum nonnulli a se in- ventam jactitabant, sed ex Aristotele patet illos meris usos fuisse paralogismis, et, ut ad rem lo- quar, Alia si cupis Aristo- telis testimonia, eundem vide vult Topic. cap. et cum ubi pro putabat legendum tanquam glossema præcedentium Anglicani quorum lectio melior videtur altera Kếλ– que in aliis mss. et libb. editis reperitur. PATROL. GR. 6. Jam eo uca hæc defensio pervenerat, ubi 10. Caeterum Guietus non cepit hunc Origenis 10- (88) Κέλσφ. Sic codd. Reg., Jolianus, et duo (89) Codex Reg., τῆς πρὸς αὐτήν, male.
ὕστερον δ’ αὐτὰ τὰ πράγματα ὑπέβαλεν ἡμῖν φειδομένοις χρόνου ἀρκεσθῆναι μὲν τοῖς κατὰ τὴν ἀρχὴν οὕτως ὑπαγορευθεῖσιν, ἐν δὲ τοῖς ἑξῆς κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν συγγραφικῶς ἀγωνίσασθαι πρὸς τὰ Κέλσου καθ’ ἡμῶν ἐγκλήματα. Διόπερ αἰτοῦμεν συγγνώμην ἐπὶ τῇ ἀρχῇ τῶν μετὰ τὸ προοίμιον. Ἐὰν δὲ μὴ κινηθῇς καὶ ὑπὸ τῶν ἑξῆς ὑπαγορευθέντων ἀνυσίμως, καὶ ἐπ’ αὐτοῖς τὴν ὁμοίαν συγγνώμην αἰτῶν ἀναπέμπω σε, ἐάνπερ ἔτι θέλῃς δι’ ὑπαγορεύσεων τὰς λύσεις σοι τῶν Κέλσου γενέσθαι λόγων, ἐπὶ τοὺς ἡμῶν συνετωτέρους καὶ διὰ λέξεων καὶ βιβλίων ἀνατρέπειν δυναμένους τὰ καθ’ ἡμῶν τοῦ Κέλσου ἐγκλήματα. Πλὴν βελτίων ὁ μηδὲ τὴν ἀρχὴν δεηθείς, κἂν ἐντυχὼν τῷ Κέλσου συγγράμματι, τῆς πρὸς αὐτὸ ἀπολογίας, ἀλλ’ ὑπερφρονήσας πάντα τὰ ἐν τῷ βιβλίῳ αὐτοῦ ὡς καὶ ὑπὸ τοῦ τυχόντος ἐν Χριστῷ πιστοῦ διὰ τὸ ἐν αὐτῷ πνεῦμα εὐλόγως καταφρονούμενα.
καὶ ἀναγράφοι γυμνασίου ἔνεκεν τοῦ ἀπὸ τοιούτων· οὕτως παραπλήσια εἶναι χρὴ τοῖς τῶν αἱρέσεις της ξάντων ἐν φιλοσοφία νοήμασι, τὰ μέλλοντα ὁμοίως ἐκείνοις λέγεσθαι ο κενὴν ἀπάτην και παράδοσιν ἀνθρώπων κατὰ τὰ στοιχεῖα τοῦ κόσμου. » Τοῦτο δὲ τὸ προοίμιον, μετὰ τὸ ὑπαγορεῦσαι πάντα τὰ μέχρι τῆς παρὰ Κέλσῳ (88) τοῦ Ἰουδαίου πρὸς τὸν Ἰησοῦν προσωποποιίας, ἔδοξεν ἡμῖν προτάξαι τῆς ἀρχῆς· ἵν' αὐτῷ προεντυγχάνῃ ὁ ἀναγνωσόμενος τὰ πως Κέλσον ἡμῖν ὑπαγορευθέντα, καὶ ἴδῃ, ὅτι οὐ πάνυ πιστοῖς γέγραπται τὸ βιβλίον τοῦτο, ἀλλ᾽ τέλεον ἀγεύστοις τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως, ἢ τοῖς, ὡς ὁ Ἀπόστολος ὠνόμασεν, « ἀσθενοῦσιν ἐν τῇ πίσ στει. » Εἶπε δ' οὕτως· « Τὸν δ᾽ ἀσθενοῦντα τῇ πίστει προσλαμβάνεσθε. • Απολογησάσθω δὲ τὸ προοίμιον, ὅτι ἄλλῃ μὲν προθέσει τὴν ἀρχὴν τῶν πρὸς Κέλσον ὑπηγορεύσαμεν, ἄλλῃ δὲ τὰ μετὰ τὴν ἀρχήν. Πρότερον μὲν γὰρ ἐσκοποῦμεν ὑποσημειώσ σασθαι τὰ κεφάλαια, καὶ διὰ βραχέων τὰ πρὸς αὐτὰ λεγόμενα, εἶτα μετὰ τοῦτο σωματοποιῆσαι τὸν λόγον· ὕστερον δ' αὐτὰ τὰ πράγματα ὑπέβαλεν ἡμῖν, φει- δομένοις χρόνου, ἀρκεσθῆναι μὲν τοῖς κατὰ τὴν ἀρ- χὴν οὕτως ὑπαγορευθεῖσιν, ἐν δὲ τοῖς ἑξῆς, κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν, συγγραφικῶς ἀγωνίσασθαι πρὸς τὰ Κέλσου καθ᾿ ἡμῶν ἐγκλήματα. Διόπερ αὐτοῦμεν συγ γνώμην ἐπὶ τῇ ἀρχῇ τῶν μετὰ τὸ προοίμιον. Ἐὰν δὲ μὴ κινηθῇς καὶ ὑπὸ τῶν ἑξῆς ὑπαγορευθέντων ἀνυσίμως, καὶ ἐπ' αὐτοῖς τὴν ὁμοίαν συγγνώμην αἰτῶν, ἀναπέμπω σε, ἐάν περ ἔτι θέλῃς δι᾽ ὑπαγο- ρεύσεων τὰς λύσεις σοι τῶν Κέλσου γενέσθαι λό- γων, ἐπὶ τοὺς ἡμῶν συνετωτέρους καὶ δυνατούς, διὰ λέξεων καὶ βιβλίων ἀνατρέπειν δυναμένους τὰ καθ' ἡμῶν τοῦ Κέλσου ἐγκλήματα. Πλὴν βελτίων ὁ μηδὲ τὴν ἀρχὴν δεηθεὶς, κἂν ἐντυχὼν τῷ Κέλσου συγγράμ ματι, τῆς πρὸς αὐτὸ (89) ἀπολογίας· ἀλλ' ὑπερφρονήσας πάντα τὰ ἐν τῷ βιβλίῳ αὐτοῦ, ὡς καὶ ὑπὸ τοῦ τυ χόντος ἐν Χριστῷ πιστοῦ, διὰ τὸ ἐν αὐτῷ Πνεῦμα, εὐλόγως καταφρονούμενα. ὁ ψευδογραφῶν, οὔτε ἐξ ἐνδόξων... Τῷ γὰρ ἢ τὰ Ημικύκλια περιγράφειν μὴ ὡς δεῖ, ἢ γραμμάς τινας ἄγειν μὴ ὡς ἂν ἀχθείησαν, τὸν παραλογισμὸν ποιεῖ- ται. Ὁ δὲ ἐριστικὸς συριστικής οι παραλογιστικός) ἐστί πως οὕτως ἔχων πρὸς τὸν διαλεκτικόν, ὡς ὁ ψευδογράφος πρὸς τὸν γεωμετρικόν. Εκ γὰρ τῶν αὐτῶν τῇ διαλεκτική παρ ραλογίζει, καθάπερ καὶ ὁ ψευδογράφος πρὸς τὸν γεωμέτρην. Αλλ' ὁ μὲν οὐκ ἐριστικός, ὅτι ἐκ τῶν ἀρχῶν καὶ τῶν συμπερασμάτων τῶν ὑπὸ τὴν τέχνην ψευδογραφεί... οἷον ὁ τετραγωνισμὸς ὁ μὲν διὰ τῶν μηνίσκων οὐκ ἐριστικός. τοῖς ψευδογραφουμένοις. ψευδογραφούμενον ψευδογραφουμένων, τῶν ψευδομένων. σου ΧΙ. CONTRA CELSUM LIB. I. A ingenium non vulgare attulerunt. Nam quemadmo- B dam non quamlibet falsam in geometricis theore.. matibus propositionem, pseudographæ nomine ap- pellaverit quispiam, aut describeret iis qui se in bac scientia exercent: sic, ut opera quædam, velut inanis fallacia et traditio hominum secundum eorum qui sectarum in philosophia parentes fuerunt, elementa mundi › dicantur, oportet ut eadem arte composita fuerint. Celsus Judæum cum Jesu disputantem inducit, cum in mentem venit hanc Praefationem ante operis ini- tium collocare; ut qui in hoc opus inciderit, statim a limine intelligat id non fuisse fidelibus elucubra- tum; sed iis, aut qui fidei in Christum gustum non habent, aut quos infirmos in fide vocat Aposto- lus, ubi ait : c infirmum in fide assumite 7, 1æc Præfatio me etiam lectori excusabit, quod aliam initio, aliam in sequentibus refellendi Celsi ratio- nem secutus sim. Nam primum rerum capita, et quæ contradici possent paucis adnotare constitue- ram, hæc omnia postea in sermonis veluti corpus redacturus deinde vero res ipsa monuit satius fore, si tempori parcerem, contentusque iis quæ initio Celsi criminationibus objeceram, in conse- quentibus pro virili contra eas decertarem. Qua- propter ignoscas velim iis, quæ post hanc Præfa- tionem initio sant. Quod si neque tibi faciunt sa- tis, quæ sequuntur; illis quoque similem petens veniam, mitto te ad sapientiores, et qui dictis scri- ptisque illius hominis contra nos calumnias refel- lere valeant. Sapit tamen ille magis, qui illud Celsi scriptum legens, defensione omnino non indi- Cget, sed totum quantum est contemnit. Quod sim- plex quisque fidelis per inhabitantem in se Spiritum non immerito facit. Rom. XIV, 1. Hoc est interprete Boethio : . Nam neque ex veris et primis colligit pseudographus, neque ex probabilibus... Nam eo quod aut semicirculos de- scribit, non ut oportet, aut lineas aliquas ducit, non ut ducende sunt, paralogismum facit. » Idlem Sophistic. elench., cap. : (alias, Hoc est eodem interprete : Contentiosa vero (oratio) est quodamniodo sic se habens ad dialecticain, ut pseudographa ad geome- tricam. Nam ex eisdem contentiosa atque dialectica D captiose decipit ut et pseudographa geometrice. Sed hæc quidem non contentiosa quia ex principiis et conclusionibus quæ sunt sub arte, pseudographiam facit... ut quadratura quidem quæ per lunulas, non contentiosa. › Notandum obiter hoc loco mentio- nem fieri de tantopere decantata illa circuli, ut aiunt, quadratura, quam veterum nonnulli a se in- ventam jactitabant, sed ex Aristotele patet illos meris usos fuisse paralogismis, et, ut ad rem lo- quar, Alia si cupis Aristo- telis testimonia, eundem vide vult Topic. cap. et cum ubi pro putabat legendum tanquam glossema præcedentium Anglicani quorum lectio melior videtur altera Kếλ– que in aliis mss. et libb. editis reperitur. PATROL. GR. 6. Jam eo uca hæc defensio pervenerat, ubi 10. Caeterum Guietus non cepit hunc Origenis 10- (88) Κέλσφ. Sic codd. Reg., Jolianus, et duo (89) Codex Reg., τῆς πρὸς αὐτήν, male.
PG 11:651ΠΡΟΣ ΤΟΝ ΕΠΙΓΕΓΡΑΜΜΕΝΟΝ ΚΕΛΣΟΥ ΑΛΗΘΗ ΛΟΓΟΝ ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΤΟΜΟΣ ΠΡΩΤΟΣ [Πρῶτον τῷ Κέλσῳ κεφάλαιόν] ἐστι βουλομένῳ διαβαλεῖν χριστιανισμόν, [ὡς συνθήκας κρύβδην πρὸς ἀλλήλους ποιουμένων Χριστιανῶν παρὰ τὰ νενομισμένα, ὅτι τῶν συνθηκῶν αἱ μέν εἰσι φανεραί, ὅσαι κατὰ νόμους γίνονται, αἱ δὲ ἀφανεῖς, ὅσαι παρὰ τὰ νενομισμένα συντελοῦνται. Καὶ βούλεται διαβαλεῖν τὴν καλουμένην ἀγάπην Χριστιανῶν πρὸς ἀλλήλους, ἀπὸ τοῦ κοινοῦ κινδύνου ὑφισταμένην καὶ δυναμένην ὑπερόρκια]. Ἐπεὶ οὖν τὸν κοινὸν νόμον θρυλεῖ παρὰ τοῦτον λέγων Χριστιανοῖς τὰς συνθήκας, λεκτέον πρὸς τοῦτο ὅτι, ὥσπερ [εἴ τις παρὰ Σκύθαις νόμους ἀθέσμους ἔχουσι γενόμενος ἀναχωρήσεως μὴ ἔχων καιρὸν βιοῦν παρ’ ἐκείνοις ἀναγκάζοιτο, εὐλόγως ἂν οὗτος διὰ τὸν τῆς ἀληθείας νόμον, ὡς πρὸς τοὺς Σκύθας παρανομίαν, καὶ συνθήκας πρὸς τοὺς τὰ αὐτὰ αὐτῷ φρονοῦντας ποιήσαι ἂν παρὰ τὰ ἐκείνοις νενομισμένα]· οὕτως παρ’ ἀληθείᾳ δικαζούσῃ οἱ νόμοι τῶν ἐθνῶν, οἱ περὶ ἀγαλμάτων καὶ τῆς ἀθέου πολυθεότητος, νόμοι εἰσὶ Σκυθῶν καὶ εἴ τι Σκυθῶν ἀσεβέστερον. [Οὐκ ἄλογον οὖν συνθήκας παρὰ τὰ νενομισμένα ποιεῖν τὰς ὑπὲρ ἀληθείας.
ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΚΑΤΑ ΚΕΛΣΟΥ ΤΟΜΟΣ ΠΡΩΤΟΣ. Τρία ἐπιφημίζουσιν ἡμῖν ἐγ κλήματα, ἀθεότητα, Θυέστεια δείπνα, Οιδιποδείους μίξεις. « κρύφα Χριστιανοὺς τὰ ἀρέσκοντα ἑαυτοῖς ποιεῖν καὶ διδάσκειν εἰπών, Καὶ γὰρ αὐτὸς ἐγώ, τοῖς Πλάτωνος χαίρων διδάγμασι, διαβαλλομένους ἀκούων Χριστια- νοὺς, ὁρῶν δὲ ἀφόβους πρὸς θάνατον, καὶ πάντα τὰ ἄλλα νομιζόμενα φοβερά, ἐνενόουν ἀδύνατον εἶναι ἐν κακίᾳ καὶ φιληδονία ὑπάρχειν αὐτούς. Τίς γὰρ φιλή- δονος καὶ ἀκρατὴς, καὶ ἀνθρωπίνων σαρκών βορὰν ἀγαθὸν ἡγούμενος, δύναιτο ἂν θάνατον ἀσπάζεσθαι, ὅπως τῶν αὐτοῦ ἀγαθῶν στερηθῇ, ἀλλ᾽ οὐκ ἐκ παντὸς ζῆν μὲν ἀεὶ τὴν ἐνθάδε βιοτήν, καὶ λανθάνειν τοὺς Πρῶτον τῷ Κέλσῳ κεφάλαιόν ἐστι βουλομένῳ (90) διαβαλεῖν Χριστιανισμὸν, ὡς συνθήκας κρύβδην πρὸς ἀλλήλους ποιουμένων Χριστιανῶν παρὰ τὰ νενο μισμένα, ὅτι τῶν συνθηκῶν αἱ μέν εἰσι φανερα.. ὅσαι κατὰ νόμους γίγνονται, αἱ δὲ ἀφανεῖς, ὅσαι παρὰ τὰ νενομισμένα συντελοῦνται. Καὶ βούλεται διαβαλεῖν τὴν καλουμένην ἀγάπην Χριστιανών (91) Ει Εἰ δὲ καὶ τὰ δύσφημα ἐκεῖνα μυθολογού μενα έργα πράττουσι, λυχνίας μὲν ἀνατροπὴν, καὶ τὰς ἀνέδην μίξεις, καὶ ἀνθρωπείων σαρκών φοράς, ἄρχοντας ἐπειρᾶτο, οὐχ ὅτι γε εαυτόν κατά γε ου γινώσκομεν αλλ' ότι μὴ διώκονται, μηδὲ φονεύ νευθησόμενον ; « Παρ' ἡμῖν οὐκ ἔστιν ἀνθρωποφαγία· ψευδομάρτυρες οἱ ἐπιτηδευόμενοι γεγόνατε. ονται ὑφ' ὑμῶν, καὶ διὰ τὰ δόγματα, επιστάμεθα. Ἔστι δὲ ἡμῖν καὶ σύνταγμα κατὰ πασῶν τῶν γε γενημένων αἱρέσεων συντεταγμένον, δ, εἰ βούλεσθε ἐντυχεῖν, δώσομεν. « Συνελαμβά νοντο δὲ καὶ ἐθνικοί τινες οἰκέται τῶν ἡμετέρων (ἐπεὶ δημοσίᾳ ἐκέλευσεν ὁ ἡγεμὼν ἀναζητεῖσθαι πάντας ἡμᾶς)· οἳ καὶ κατ' ἐνέδραν του Σατανά, το ORIGENIS ORIGENIS CONTRA CELSUM LIBER PRIMU: flare, quod fœdera inter se clam ineant Christiani legibus vetita, hoc primum ait, alia esse fœdera quæ fiunt palam, alia quæ occulte; illa legibus permitti, hæc legibus prohibita. Nempe vult in eam quam Christiani mutuam vocant agapen odium. excitare, quasi communis periculi causa instituja dice Regio et libb. editis desideratur, restituunt alii mss. Christianis, pag. : Triun fagitiorum infanis rumor de nobis spargitur : impietas quæ deos tollat, epulae Thye- stea, concubitus incesti., Quarti hoc in loco Orige- nes meminit, vid. seditionis. Celsus omnia notavit, infra num. 3. Iluic vero et reliquis criminibus, quibus obteri Christiana pietas vide- batur, respondent Patres: atque primam ab infi- delibus oblatam criminationem depellunt, Justinus, Apologia secunda, et alibi ; Athenagoras, Legatio- nis pro Christianis pag. 5; Tertullianus sæpissime in Apologetico. Secundam, Justinus Apologia prima, pag. : inquit, B le- tinemus, ne quo sanguine contaminemur, vel intra viscera sepulto. Denique inter tentamenta Christia- norum botulos etiam cruore distentos admovetis, certissimi scilicet illicitum esse penes illos, per quod exorbitare eos vultis. Porro quale est, ut quos sanguinem pecoris horrere confiditis, humano in- hiare credatis? nisi forte suaviorem eum experti. › Idem, cap. : . Dicimur sceleratissimi de sacra- mento infanticidii et pabulo, inde et post convi- vium incesto ; quod eversores luminum canes, nones scilicet, tenebras, tum et libidinum impiarum inverecundiam procurent. Dicimur tamén semper, nec vos quod tam diu dicimur eruere curatis ; ergo, aut eruite, si creditis, aut nolite credere, qui nou eruistis. De vestra vobis dissimulatione præscribitur non esse, quod nec ipsi audetis eruere.» Et Minntius Felix in Octavio: Nobis homicidium nec videre fas, nec audire; tantumque ab humano sanguine cave- mus, ut nec edulium pecorum in cibis sanguinen. noverimus. » Tertiam, Minutius Felix itidem : « de incesto convivio, fabulam grandem adversus nos dæmonum coitio mentita est, ut gloriam pudici- tiæ deformis infamiæ aversione macularet. » Item Justinus, qui in Apologia secunda rejicit praedicta flagitia in Simonis, Menandri et Marcionis disci- pulos ; eosque suspicionis causam gentibus dedisse opinatur: Nam et ego ipse Platonis disciplinæ sectator, cum calumniose audirem Christianos de- ferri, intrepide autem ad mortem et alia quæ ter- ribilia esse censentur omnia, adire conspicerem : statui ipse mecum, fieri haudquaquam posse ut illi in vitiorum pravitate et voluptatum amore viverent. Quis enim voluptatis consectator, aut per animi impotentiam intemperans, et humanarum carnium dapes pro bono ducens, mortem libenter complecti queat, ut bonis suis seipsum privet, ac non potius modis omnibus, ut hanc sibi continenter vitam agere, et celando principes et magistratus fallere liceat, operam navet, nedum per denuntiationem et indicium seipsum cædi offerat? Athenagor. Legat. ad finem. ; Theoph. ad Autolycum, lib. ; Talian. oral. Contra gentes : «Apud nos non invenitur anthropophagia ; falsi testes hoc crimine contra nos invento depre- lensi estis. » Tertullianus Apol., cap. : « Erube- scat error vester Christianis, qui ne auimalium quidem sanguinem in epulis esculentis habemus ; qui propterea quoque suffocatis et morticinis abs- An vero etiam hi infamia illa et fabulosis in vulgus sparsa sermonibus facinora in se admittant, lucerne eversionem, et promi- scuos concubitus, et humanarum carnium visce rationes, nescimus. Scimus vero vos nec perse qui nec interficere illos, saltem propter ipsorum dogmata. Est autem nobis liber contra hæreses et sectas omnes compositus; quem, si legere vo- Iueritis, dabimus. » Eumdem sequitur Eusebius, lib. v, cap. 7, Eccles. hist. Vide et Epiphanium, heres. ad finem. Verum, quid si Chris.iano- rum servi, nec Christo, nec dominis fideles, ne mortem et supplicia subirent, pro carnificum ar- bitrio plurima effutiebant, qualia Christiani minime perpetrarunt? Id certe semel contigisse difici ex Eusebio, Eccles. hist. lib. v, cap. : I I 1. Volens Celsus invidiam Christianismo con- Α (90) Βουλομένῳ. Hanc vocem quæ in unico co- (91) Αγάπην Χριστιανών. Athenag. Legal. pro
Ὥσπερ γάρ, εἰ ὑπὲρ τοῦ τύραννον προλαβόντα τὰ τῆς πόλεως ἀνελεῖν συνθήκας τινὲς κρύβδην] ἐποιοῦντο, καλῶς ἂν [ἐποίουν· οὕτω δὴ καὶ Χριστιανοί, τυραννοῦντος τοῦ παρ’ αὐτοῖς καλουμένου διαβόλου καὶ τοῦ ψεύδους, συνθήκας ποιοῦνται παρὰ τὰ νενομισμένα τῷ διαβόλῳ κατὰ τοῦ διαβόλου καὶ ὑπὲρ σωτηρίας ἑτέρων, οὓς ἂν πεῖσαι δυνηθῶσιν ἀποστῆναι τοῦ ὡσανεὶ Σκυθῶν καὶ τυράννου νόμου. Ἑξῆς βάρβαρόν φησιν ἄνωθεν εἶναι τὸ δόγμα, δηλονότι τὸν ἰουδαϊσμόν, οὗ χριστιανισμὸς ἤρτηται]. Καὶ εὐγνωμόνως γε οὐκ ὀνειδίζει ἐπὶ τῇ ἀπὸ βαρβάρων ἀρχῇ τῷ λόγῳ, ἐπαινῶν ὡς ἱκανοὺς εὑρεῖν δόγματα τοὺς βαρβάρους· προστίθησι δὲ τούτοις ὅτι κρῖναι καὶ βεβαιώσασθαι καὶ ἀσκῆσαι πρὸς ἀρετὴν τὰ ὑπὸ βαρβάρων εὑρεθέντα ἀμείνονές εἰσιν Ἕλληνες. Τοῦτ’ οὖν ἡμῖν ἐστιν ἐκ τῶν ὑπ’ αὐτοῦ λεγομένων εἰς ἀπολογίαν περὶ τῶν ἐν χριστιανισμῷ κειμένων, ὄντων ἀληθῶν, ὅτι ἀπὸ ἑλληνικῶν τις δογμάτων καὶ γυμνασίων ἐλθὼν ἐπὶ τὸν λόγον οὐ μόνον κρίνοι ἂν αὐτὰ ἀληθῆ ἀλλὰ καὶ ἀσκήσας κατασκευάσαι ἂν καὶ τὸ δοκοῦν ἐλλιπὲς ὡς πρὸς ἑλληνικὴν ἀπόδειξιν ἀναπληρῶσαι, κατασκευάζων τὴν χριστιανισμοῦ ἀληθότητα.
ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΚΑΤΑ ΚΕΛΣΟΥ ΤΟΜΟΣ ΠΡΩΤΟΣ. Τρία ἐπιφημίζουσιν ἡμῖν ἐγ κλήματα, ἀθεότητα, Θυέστεια δείπνα, Οιδιποδείους μίξεις. « κρύφα Χριστιανοὺς τὰ ἀρέσκοντα ἑαυτοῖς ποιεῖν καὶ διδάσκειν εἰπών, Καὶ γὰρ αὐτὸς ἐγώ, τοῖς Πλάτωνος χαίρων διδάγμασι, διαβαλλομένους ἀκούων Χριστια- νοὺς, ὁρῶν δὲ ἀφόβους πρὸς θάνατον, καὶ πάντα τὰ ἄλλα νομιζόμενα φοβερά, ἐνενόουν ἀδύνατον εἶναι ἐν κακίᾳ καὶ φιληδονία ὑπάρχειν αὐτούς. Τίς γὰρ φιλή- δονος καὶ ἀκρατὴς, καὶ ἀνθρωπίνων σαρκών βορὰν ἀγαθὸν ἡγούμενος, δύναιτο ἂν θάνατον ἀσπάζεσθαι, ὅπως τῶν αὐτοῦ ἀγαθῶν στερηθῇ, ἀλλ᾽ οὐκ ἐκ παντὸς ζῆν μὲν ἀεὶ τὴν ἐνθάδε βιοτήν, καὶ λανθάνειν τοὺς Πρῶτον τῷ Κέλσῳ κεφάλαιόν ἐστι βουλομένῳ (90) διαβαλεῖν Χριστιανισμὸν, ὡς συνθήκας κρύβδην πρὸς ἀλλήλους ποιουμένων Χριστιανῶν παρὰ τὰ νενο μισμένα, ὅτι τῶν συνθηκῶν αἱ μέν εἰσι φανερα.. ὅσαι κατὰ νόμους γίγνονται, αἱ δὲ ἀφανεῖς, ὅσαι παρὰ τὰ νενομισμένα συντελοῦνται. Καὶ βούλεται διαβαλεῖν τὴν καλουμένην ἀγάπην Χριστιανών (91) Ει Εἰ δὲ καὶ τὰ δύσφημα ἐκεῖνα μυθολογού μενα έργα πράττουσι, λυχνίας μὲν ἀνατροπὴν, καὶ τὰς ἀνέδην μίξεις, καὶ ἀνθρωπείων σαρκών φοράς, ἄρχοντας ἐπειρᾶτο, οὐχ ὅτι γε εαυτόν κατά γε ου γινώσκομεν αλλ' ότι μὴ διώκονται, μηδὲ φονεύ νευθησόμενον ; « Παρ' ἡμῖν οὐκ ἔστιν ἀνθρωποφαγία· ψευδομάρτυρες οἱ ἐπιτηδευόμενοι γεγόνατε. ονται ὑφ' ὑμῶν, καὶ διὰ τὰ δόγματα, επιστάμεθα. Ἔστι δὲ ἡμῖν καὶ σύνταγμα κατὰ πασῶν τῶν γε γενημένων αἱρέσεων συντεταγμένον, δ, εἰ βούλεσθε ἐντυχεῖν, δώσομεν. « Συνελαμβά νοντο δὲ καὶ ἐθνικοί τινες οἰκέται τῶν ἡμετέρων (ἐπεὶ δημοσίᾳ ἐκέλευσεν ὁ ἡγεμὼν ἀναζητεῖσθαι πάντας ἡμᾶς)· οἳ καὶ κατ' ἐνέδραν του Σατανά, το ORIGENIS ORIGENIS CONTRA CELSUM LIBER PRIMU: flare, quod fœdera inter se clam ineant Christiani legibus vetita, hoc primum ait, alia esse fœdera quæ fiunt palam, alia quæ occulte; illa legibus permitti, hæc legibus prohibita. Nempe vult in eam quam Christiani mutuam vocant agapen odium. excitare, quasi communis periculi causa instituja dice Regio et libb. editis desideratur, restituunt alii mss. Christianis, pag. : Triun fagitiorum infanis rumor de nobis spargitur : impietas quæ deos tollat, epulae Thye- stea, concubitus incesti., Quarti hoc in loco Orige- nes meminit, vid. seditionis. Celsus omnia notavit, infra num. 3. Iluic vero et reliquis criminibus, quibus obteri Christiana pietas vide- batur, respondent Patres: atque primam ab infi- delibus oblatam criminationem depellunt, Justinus, Apologia secunda, et alibi ; Athenagoras, Legatio- nis pro Christianis pag. 5; Tertullianus sæpissime in Apologetico. Secundam, Justinus Apologia prima, pag. : inquit, B le- tinemus, ne quo sanguine contaminemur, vel intra viscera sepulto. Denique inter tentamenta Christia- norum botulos etiam cruore distentos admovetis, certissimi scilicet illicitum esse penes illos, per quod exorbitare eos vultis. Porro quale est, ut quos sanguinem pecoris horrere confiditis, humano in- hiare credatis? nisi forte suaviorem eum experti. › Idem, cap. : . Dicimur sceleratissimi de sacra- mento infanticidii et pabulo, inde et post convi- vium incesto ; quod eversores luminum canes, nones scilicet, tenebras, tum et libidinum impiarum inverecundiam procurent. Dicimur tamén semper, nec vos quod tam diu dicimur eruere curatis ; ergo, aut eruite, si creditis, aut nolite credere, qui nou eruistis. De vestra vobis dissimulatione præscribitur non esse, quod nec ipsi audetis eruere.» Et Minntius Felix in Octavio: Nobis homicidium nec videre fas, nec audire; tantumque ab humano sanguine cave- mus, ut nec edulium pecorum in cibis sanguinen. noverimus. » Tertiam, Minutius Felix itidem : « de incesto convivio, fabulam grandem adversus nos dæmonum coitio mentita est, ut gloriam pudici- tiæ deformis infamiæ aversione macularet. » Item Justinus, qui in Apologia secunda rejicit praedicta flagitia in Simonis, Menandri et Marcionis disci- pulos ; eosque suspicionis causam gentibus dedisse opinatur: Nam et ego ipse Platonis disciplinæ sectator, cum calumniose audirem Christianos de- ferri, intrepide autem ad mortem et alia quæ ter- ribilia esse censentur omnia, adire conspicerem : statui ipse mecum, fieri haudquaquam posse ut illi in vitiorum pravitate et voluptatum amore viverent. Quis enim voluptatis consectator, aut per animi impotentiam intemperans, et humanarum carnium dapes pro bono ducens, mortem libenter complecti queat, ut bonis suis seipsum privet, ac non potius modis omnibus, ut hanc sibi continenter vitam agere, et celando principes et magistratus fallere liceat, operam navet, nedum per denuntiationem et indicium seipsum cædi offerat? Athenagor. Legat. ad finem. ; Theoph. ad Autolycum, lib. ; Talian. oral. Contra gentes : «Apud nos non invenitur anthropophagia ; falsi testes hoc crimine contra nos invento depre- lensi estis. » Tertullianus Apol., cap. : « Erube- scat error vester Christianis, qui ne auimalium quidem sanguinem in epulis esculentis habemus ; qui propterea quoque suffocatis et morticinis abs- An vero etiam hi infamia illa et fabulosis in vulgus sparsa sermonibus facinora in se admittant, lucerne eversionem, et promi- scuos concubitus, et humanarum carnium visce rationes, nescimus. Scimus vero vos nec perse qui nec interficere illos, saltem propter ipsorum dogmata. Est autem nobis liber contra hæreses et sectas omnes compositus; quem, si legere vo- Iueritis, dabimus. » Eumdem sequitur Eusebius, lib. v, cap. 7, Eccles. hist. Vide et Epiphanium, heres. ad finem. Verum, quid si Chris.iano- rum servi, nec Christo, nec dominis fideles, ne mortem et supplicia subirent, pro carnificum ar- bitrio plurima effutiebant, qualia Christiani minime perpetrarunt? Id certe semel contigisse difici ex Eusebio, Eccles. hist. lib. v, cap. : I I 1. Volens Celsus invidiam Christianismo con- Α (90) Βουλομένῳ. Hanc vocem quæ in unico co- (91) Αγάπην Χριστιανών. Athenag. Legal. pro
Λεκτέον δ’ ἔτι πρὸς τοῦτο ὅτι [[ἔστι τις οἰκεία ἀπόδειξις τοῦ λόγου, θειοτέρα παρὰ τὴν ἀπὸ διαλεκτικῆς ἑλληνικήν. Ταύτην δὲ τὴν θειοτέραν ὁ ἀπόστολος ὀνομάζει ἀπόδειξιν πνεύματος καὶ δυνάμεως, πνεύματος μὲν διὰ τὰς προφητείας ἱκανὰς πιστοποιῆσαι τὸν ἐντυγχάνοντα μάλιστα εἰς τὰ περὶ τοῦ Χριστοῦ, δυνάμεως δὲ διὰ τὰς τεραστίους δυνάμεις], ἃς κατασκευαστέον γεγονέναι καὶ ἐκ πολλῶν μὲν ἄλλων καὶ ἐκ τοῦ ἴχνη δὲ αὐτῶν ἔτι σῴζεσθαι παρὰ τοῖς κατὰ τὸ βούλημα τοῦ λόγου βιοῦσι.] Μετὰ ταῦτα περὶ τοῦ κρύφα Χριστιανοὺς τὰ ἀρέσκοντα ἑαυτοῖς ποιεῖν καὶ διδάσκειν εἰπών, καὶ ὅτι οὐ μάτην τοῦτο ποιοῦσιν, ἅτε διωθούμενοι τὴν ἐπηρτημένην αὐτοῖς δίκην τοῦ θανάτου, [ὁμοιοῖ τὸν κίνδυνον κινδύνοις τοῖς συμβεβηκόσιν ἐπὶ φιλοσοφίᾳ ὡς Σωκράτει]· ἐδύνατο λέγειν [καὶ ὡς Πυθαγόρᾳ καὶ ἄλλοις φιλοσόφοις]. Λεκτέον δὲ πρὸς τοῦτο ὅτι [ἐπὶ Σωκράτει μὲν εὐθέως Ἀθηναῖοι μετενόησαν, καὶ] οὐδὲν παρέμεινεν αὐτοῖς περὶ αὐτοῦ πικρὸν οὐδ’ [ἐπὶ Πυθαγόρᾳ]· οἱ γοῦν Πυθαγόρειοι ἐπὶ πλεῖον τὰς διατριβὰς συνεστήσαντο ἐν Ἰταλίᾳ, τῇ κληθείσῃ μεγάλῃ Ἑλλάδι·
ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΚΑΤΑ ΚΕΛΣΟΥ ΤΟΜΟΣ ΠΡΩΤΟΣ. Τρία ἐπιφημίζουσιν ἡμῖν ἐγ κλήματα, ἀθεότητα, Θυέστεια δείπνα, Οιδιποδείους μίξεις. « κρύφα Χριστιανοὺς τὰ ἀρέσκοντα ἑαυτοῖς ποιεῖν καὶ διδάσκειν εἰπών, Καὶ γὰρ αὐτὸς ἐγώ, τοῖς Πλάτωνος χαίρων διδάγμασι, διαβαλλομένους ἀκούων Χριστια- νοὺς, ὁρῶν δὲ ἀφόβους πρὸς θάνατον, καὶ πάντα τὰ ἄλλα νομιζόμενα φοβερά, ἐνενόουν ἀδύνατον εἶναι ἐν κακίᾳ καὶ φιληδονία ὑπάρχειν αὐτούς. Τίς γὰρ φιλή- δονος καὶ ἀκρατὴς, καὶ ἀνθρωπίνων σαρκών βορὰν ἀγαθὸν ἡγούμενος, δύναιτο ἂν θάνατον ἀσπάζεσθαι, ὅπως τῶν αὐτοῦ ἀγαθῶν στερηθῇ, ἀλλ᾽ οὐκ ἐκ παντὸς ζῆν μὲν ἀεὶ τὴν ἐνθάδε βιοτήν, καὶ λανθάνειν τοὺς Πρῶτον τῷ Κέλσῳ κεφάλαιόν ἐστι βουλομένῳ (90) διαβαλεῖν Χριστιανισμὸν, ὡς συνθήκας κρύβδην πρὸς ἀλλήλους ποιουμένων Χριστιανῶν παρὰ τὰ νενο μισμένα, ὅτι τῶν συνθηκῶν αἱ μέν εἰσι φανερα.. ὅσαι κατὰ νόμους γίγνονται, αἱ δὲ ἀφανεῖς, ὅσαι παρὰ τὰ νενομισμένα συντελοῦνται. Καὶ βούλεται διαβαλεῖν τὴν καλουμένην ἀγάπην Χριστιανών (91) Ει Εἰ δὲ καὶ τὰ δύσφημα ἐκεῖνα μυθολογού μενα έργα πράττουσι, λυχνίας μὲν ἀνατροπὴν, καὶ τὰς ἀνέδην μίξεις, καὶ ἀνθρωπείων σαρκών φοράς, ἄρχοντας ἐπειρᾶτο, οὐχ ὅτι γε εαυτόν κατά γε ου γινώσκομεν αλλ' ότι μὴ διώκονται, μηδὲ φονεύ νευθησόμενον ; « Παρ' ἡμῖν οὐκ ἔστιν ἀνθρωποφαγία· ψευδομάρτυρες οἱ ἐπιτηδευόμενοι γεγόνατε. ονται ὑφ' ὑμῶν, καὶ διὰ τὰ δόγματα, επιστάμεθα. Ἔστι δὲ ἡμῖν καὶ σύνταγμα κατὰ πασῶν τῶν γε γενημένων αἱρέσεων συντεταγμένον, δ, εἰ βούλεσθε ἐντυχεῖν, δώσομεν. « Συνελαμβά νοντο δὲ καὶ ἐθνικοί τινες οἰκέται τῶν ἡμετέρων (ἐπεὶ δημοσίᾳ ἐκέλευσεν ὁ ἡγεμὼν ἀναζητεῖσθαι πάντας ἡμᾶς)· οἳ καὶ κατ' ἐνέδραν του Σατανά, το ORIGENIS ORIGENIS CONTRA CELSUM LIBER PRIMU: flare, quod fœdera inter se clam ineant Christiani legibus vetita, hoc primum ait, alia esse fœdera quæ fiunt palam, alia quæ occulte; illa legibus permitti, hæc legibus prohibita. Nempe vult in eam quam Christiani mutuam vocant agapen odium. excitare, quasi communis periculi causa instituja dice Regio et libb. editis desideratur, restituunt alii mss. Christianis, pag. : Triun fagitiorum infanis rumor de nobis spargitur : impietas quæ deos tollat, epulae Thye- stea, concubitus incesti., Quarti hoc in loco Orige- nes meminit, vid. seditionis. Celsus omnia notavit, infra num. 3. Iluic vero et reliquis criminibus, quibus obteri Christiana pietas vide- batur, respondent Patres: atque primam ab infi- delibus oblatam criminationem depellunt, Justinus, Apologia secunda, et alibi ; Athenagoras, Legatio- nis pro Christianis pag. 5; Tertullianus sæpissime in Apologetico. Secundam, Justinus Apologia prima, pag. : inquit, B le- tinemus, ne quo sanguine contaminemur, vel intra viscera sepulto. Denique inter tentamenta Christia- norum botulos etiam cruore distentos admovetis, certissimi scilicet illicitum esse penes illos, per quod exorbitare eos vultis. Porro quale est, ut quos sanguinem pecoris horrere confiditis, humano in- hiare credatis? nisi forte suaviorem eum experti. › Idem, cap. : . Dicimur sceleratissimi de sacra- mento infanticidii et pabulo, inde et post convi- vium incesto ; quod eversores luminum canes, nones scilicet, tenebras, tum et libidinum impiarum inverecundiam procurent. Dicimur tamén semper, nec vos quod tam diu dicimur eruere curatis ; ergo, aut eruite, si creditis, aut nolite credere, qui nou eruistis. De vestra vobis dissimulatione præscribitur non esse, quod nec ipsi audetis eruere.» Et Minntius Felix in Octavio: Nobis homicidium nec videre fas, nec audire; tantumque ab humano sanguine cave- mus, ut nec edulium pecorum in cibis sanguinen. noverimus. » Tertiam, Minutius Felix itidem : « de incesto convivio, fabulam grandem adversus nos dæmonum coitio mentita est, ut gloriam pudici- tiæ deformis infamiæ aversione macularet. » Item Justinus, qui in Apologia secunda rejicit praedicta flagitia in Simonis, Menandri et Marcionis disci- pulos ; eosque suspicionis causam gentibus dedisse opinatur: Nam et ego ipse Platonis disciplinæ sectator, cum calumniose audirem Christianos de- ferri, intrepide autem ad mortem et alia quæ ter- ribilia esse censentur omnia, adire conspicerem : statui ipse mecum, fieri haudquaquam posse ut illi in vitiorum pravitate et voluptatum amore viverent. Quis enim voluptatis consectator, aut per animi impotentiam intemperans, et humanarum carnium dapes pro bono ducens, mortem libenter complecti queat, ut bonis suis seipsum privet, ac non potius modis omnibus, ut hanc sibi continenter vitam agere, et celando principes et magistratus fallere liceat, operam navet, nedum per denuntiationem et indicium seipsum cædi offerat? Athenagor. Legat. ad finem. ; Theoph. ad Autolycum, lib. ; Talian. oral. Contra gentes : «Apud nos non invenitur anthropophagia ; falsi testes hoc crimine contra nos invento depre- lensi estis. » Tertullianus Apol., cap. : « Erube- scat error vester Christianis, qui ne auimalium quidem sanguinem in epulis esculentis habemus ; qui propterea quoque suffocatis et morticinis abs- An vero etiam hi infamia illa et fabulosis in vulgus sparsa sermonibus facinora in se admittant, lucerne eversionem, et promi- scuos concubitus, et humanarum carnium visce rationes, nescimus. Scimus vero vos nec perse qui nec interficere illos, saltem propter ipsorum dogmata. Est autem nobis liber contra hæreses et sectas omnes compositus; quem, si legere vo- Iueritis, dabimus. » Eumdem sequitur Eusebius, lib. v, cap. 7, Eccles. hist. Vide et Epiphanium, heres. ad finem. Verum, quid si Chris.iano- rum servi, nec Christo, nec dominis fideles, ne mortem et supplicia subirent, pro carnificum ar- bitrio plurima effutiebant, qualia Christiani minime perpetrarunt? Id certe semel contigisse difici ex Eusebio, Eccles. hist. lib. v, cap. : I I 1. Volens Celsus invidiam Christianismo con- Α (90) Βουλομένῳ. Hanc vocem quæ in unico co- (91) Αγάπην Χριστιανών. Athenag. Legal. pro
PG 11:653[ἐπὶ δὲ Χριστιανοῖς] ἡ Ῥωμαίων σύγκλητος βουλὴ καὶ οἱ κατὰ καιρὸν βασιλεῖς καὶ τὰ στρατιωτικὰ καὶ οἱ δῆμοι καὶ οἱ τῶν πιστευόντων συγγενεῖς [προσπολεμήσαντες τῷ λόγῳ ἐκώλυσαν ἂν αὐτὸν νικηθέντα ὑπὸ τῆς τῶν τοσούτων ἐπιβουλῆς, εἰ μὴ θείᾳ δυνάμει ὑπερέκυψε καὶ ὑπερανέβη, ὡς νικῆσαι ὅλον κόσμον αὐτῷ ἐπιβουλεύοντα]. Ἴδωμεν καὶ ὡς τὸν ἠθικὸν τόπον οἴεται διαβαλεῖν τῷ [ κοινὸν εἶναι καὶ πρὸς τοὺς ἄλλους φιλοσόφους ὡς οὐ σεμνόν τι καὶ καινὸν μάθημα. ] Πρὸς τοῦτο δὲ λεκτέον ὅτι [τοῖς εἰσάγουσι κρίσιν δικαίαν θεοῦ ἀπεκέκλειστο ἂν ἡ ἐπὶ τοῖς ἁμαρτανομένοις δίκη, μὴ πάντων ἐχόντων κατὰ τὰς κοινὰς ἐννοίας πρόληψιν ὑγιῆ περὶ τοῦ ἠθικοῦ τόπου. Διόπερ οὐδὲν θαυμαστὸν τὸν αὐτὸν θεὸν ἅπερ ἐδίδαξε διὰ τῶν προφητῶν καὶ τοῦ σωτῆρος ἐγκατεσπαρκέναι ταῖς ἁπάντων ἀνθρώπων ψυχαῖς· ἵν’ ἀναπολόγητος ἐν τῇ θείᾳ κρίσει πᾶς ἄνθρωπος ᾖ, ἔχων τὸ βούλημα τοῦ νόμου γραπτὸν ἐν τῇ ἑαυτοῦ καρδίᾳ·
πρὸς ἀλλήλους, ἀπὸ τοῦ (92) κοινοῦ κινδύνου ύφι - σταμένην, καὶ δυναμένην ὑπερόρκια (93). Ἐπεὶ · οὖν τὸν κοινὸν νόμον θρυλλεῖ, παρὰ τοῦτον λέγων Χριστιανοῖς τὰς συνθήκας, λεκτέον πρὸς τοῦτο, ὅτι, ὥσπερ εἴ τις παρὰ Σκύθαις νόμους ἀθέσμους ἔχουσι γενόμενος, ἀναχωρήσεως μὴ ἔχων καιρὸν, βιοῦν παρ' ἐκείνοις ἀναγκάζοιτο, εὐλόγως ἂν οὗτος διὰ τὸν τῆς ἀληθείας νόμον, ὡς πρὸς τοὺς Σκύθας παρανο μίαν (94), καὶ συνθήκας πρὸς τοὺς τὰ αὐτὰ αὐτ τῷ φρονοῦντας ποιήσαι ἂν παρὰ τὰ ἐκείνοις νενο μισμένα· οὕτως παρ' ἀληθείᾳ δικαζούσῃ (95) οἱ νό μοι τῶν ἐθνῶν, οἱ περὶ ἀγαλμάτων καὶ τῆς ἀθέου πολυθεότητος, νόμοι εἰσὶ Σκυθῶν, καὶ εἴ τι Σκυθῶν ἀσεβέστερον. Οὐκ ἄλογον οὖν συνθήκας παρὰ τὰ νε- νομισμένα ποιεῖν, τὰς ὑπὲρ ἀληθείας. Ωσπερ γάρ, εἰ ὑπὲρ τοῦ τύραννον προλαβόντα τὰ τῆς πόλεως ἀνελεῖν συνθήκας τινὲς (96) κρύβδην ἐποιοῦντο, και λῶς ἂν ἐποίουν· οὕτω δὴ καὶ Χριστιανοί, τυραννούν τος τοῦ παρ' αὐτοῖς καλουμένου διαβόλου καὶ τοῦ ψεύδους, συνθήκας ποιοῦνται παρὰ τὰ νενομισμένα τῷ διαβόλῳ κατὰ τοῦ διαβόλου, καὶ ὑπὲρ σωτηρίας ἑτέρων (97), οὓς ἂν πεῖσαι δυνηθῶσιν ἀποστῆναι τοῦ ὡσανεὶ Σκυθῶν καὶ τυράννου νόμου. βηθέντες τὰς βασάνους, ἃς τοὺς ἁγίους ἔβλεπον πά σχοντας, τῶν στρατιωτῶν ἐπὶ τοῦτο παρορμώντων αὐτοὺς, κατεψεύσαντο ἡμῶν Θυέστεια δείπνα καὶ Οιδιποδείους μίξεις, καὶ ὅσα μήτε λαλεῖν, μήτε νοεῖν θέμις ἡμῖν, ἀλλὰ μηδὲ πιστεύειν, εἴ τι τοιοῦτο πώς ποτε παρὰ ἀνθρώποις ἐγένετο. Τούτων δὲ φημι σθέντων, πάντες ἀπεθηριώθησαν εἰς ἡμᾶς, ὥστε καὶ εἴ τινες τὸ πρότερον δι' οἰκειότητα ἐμετρίαζον, τότε μεγάλως ἐχαλέπαινον, καὶ διεπρίοντο καθ' ἡμῶν. Β ὑπὲρ ὅρκια, ὑπὲρ ὄργια καὶ τῶν Σκυθῶν παρανομίαν, δικάζουσι, παρ' ἀληθείᾳ δικα- ζούσῃ, ὡς πρὸς ἀλήθειαν δικάζουσαν. ὑπὲρ τοῦ τύραννον, προλαβόντα τὰς τῆς πόλεως συνθήκας, ἀνελεῖν τινες, τάς τά, Ωσπερ γάρ, εἰ ὑπὲρ τοῦ τύραννον προλαβόντα τὰς τῆς πόλεως συνθήκας ἀνελεῖν, τινὲς κρύβδην συνθήκας ἐποιοῦντο, καλῶς, ἐποιοῦντο, και λῶς ἂν ἐποίουν. ἐποίουν, τὸ καλῶς ἂν ἐποίουν. ἐκείνων, ἑτέρων. καὶ τυράννου νόμου. καὶ τυράννων νόμου CONTRA CELSUM LIB. 1. niam igitur jactitat publicam legem, et illam vio- lari dicit Christianorum foederibus, respondendum est, quemadmodum si quis apud Scythas peregri- nus qui nefariis legibus utuntur, nullam inde dis- cedendi occasionem reperiret, cogereturque in- ter eos vivere, is profecto ut pareat veritatis legi, quam illi nefariam putant, jure cum iis qui eadem secum sentirent, fœdera iniret legibus Scytharum vetita; sic apud veritatem judicem illas gentium leges quæ statuarum cultum sanciunt, et inducta deorum multitudine Deum e medio tollunt, leges esse Scythicas, aut si quid est legibus Scythicis irreligiosius. Non igitur absurdum est fœdera con- tra leges inire veritatis defendendæ causa. Sicut enim si qui clam foedera inter se inirent uι tyran- A fuerit, et validior sit omni sacramento. Quo- Capti sunt etiam quidam nostrorum servi qui gentiles erant, quandoquidem præses nos omnes requiri palam jusserat. Qui dæmonis impulsu, cum Cormenta reformidarent quæ sanctos perpeti vide- bant, militibus ad hoc ipsum eos incitantibus, Thyesteas quasdam cœnas et incestos OEdipi con- cubitus, et alia que nec proloqui nobis nec cogi- tare fas est, ac ne credere quidem sustinemus apud bomines unquam gesta fuisse, adversus nos ementiti sunt. His in vulgum sparsis omnes continuo in nos adeo efferati sunt, ut si qui forte cognationis causa moderati erga nos hactenus exstitissent, tunc acer- bissima indignatione commoti adversus nos infre- merent. » Al Christiani oscula dederunt; Justin. Apol. 2, pag. 97, imo se mutuo fratres et sorores appellarunt, Tertull. Apolog. cap. 39, Athenag. Legal., Clemens, Sirom. v, atque exinde forsan calumniandi ansam pagani arripiebant. Miraris? dicam tibi. Christianos, si qui graviter peccarunt, Ecclesiæ præpositi ejicere solebant; illi, dolore commoli, veniam ellagitant, et se ante genua fra- trum et sacerdotum pedes volvant; hinc phrases bujusmodi passim apud ecclesiasticos auctores oc- currunt, advolvi presbyteris, el volutando caligas fratrum detergere. Talis erat veterum Christiano- rum disciplina ; quam tamen Cæcilius apud Minu- tium, arrepta ex hoc corporis gestu occasione, sic calumniatus est : « Alii, inquit, eos ferunt ipsius antistitis ac sacerdotis colere genitalia. Vide Ri- Kallium ad Minutii locum. Quartam, Tertull. Apol. cap. Hæc coitio Christianorum merito sane illicita, si illicitis par; merito damnanda, si non dissimilis damnandis, si quis de ea queritur eo ti- tulo, quo de factionibus querela est. In cujus per- niciem aliquando convenimus? Hoc sumus congre- gati, quod et dispersi : hoc universi, quod et sin- guli; neminem laedentes, neminem contristantes. C D num urbem invadentem e medio tollant, illi recte facerent; ita Christiani, diabolo mendacioque apud ipsos tyrannidem exercentibus, merito, etiam perfraciis diaboli legibus, contra diabolum ipsum fœdera ineunt, sicque dant operam eorum saluti quibus persuaderi potest, ut hanc veluti Scythi- cam et tyrannicam legem excutiant. Cum probi, cum boni coeunt, cum pii, cum casti congregantur, non est factio dicenda, sed curia. Idem, cap. : « llluc suspicientes Christiani, ma- nibus expansis, quia innocuis, capite nudo, quia non erubescimus, denique sine monitore, quia de pectore oramus, precantes sumus semper pro om- nibus imperatoribus ; vitam illis prolixam, impe- rium securum, domum tutam, exercitus fortes, senatum fidelem, populum probum, orbem quie- tum, quæcunque hominis et Cæsaris vota sunt. › Item Justinus, Apol. 1, pag. 64. SPENCERUS. Hebraorum legebat primo quod sequi mavult Boherellus, quam cum ipso postea assen- tiri Patricio Junio substituenti. e Fil enim, inquit Boherellus, parum verisimile Celsum strenui ethnici partes agentem, ipso statim libri initio, Bacchi mysteria et Christianorum agapas eodem simul crimine involvere voluisse. › legendum videbatur at sana nobis videtur textus nostri lectio. mss. Spencerus vero in textu, male. Ol servat Boherellus huic lectioni simitem alteram esse lib. iv, uum. 24, etc. Que cum fede ad- modum turbata sint, facili vocum transpositione, el mutando in singula in suum locum re- stituit, et ad commodum sensum revocavit Bohe- rellus quem in textu sequimur, neglecta altera quam proponit Guietus, lectione : etc. Ibidem Hoeschelius in textu, Spencerus, Joliano qui in textu quidem cum libb. editis habet sed ad oram Ibidem tres codd. Anglicani et Hoeschelius in margine, Reliqui cum editis, (92) ᾿Απὸ τοῦ, etc. Lego, ὡς ἀπὸ τοῦ, etc. (93) Υπερόρκια. Seldenus De synedriis veterum (94) Ὡς πρὸς τοὺς Σκύθας παρανομίαν. Guieto (95) Δικαζούση. Recte Hoschelius cum omnibue (96) Hoeschelius et Spencerus : Ωσπερ γὰρ, εἰ (97) Ἑτέρων. Sic omnes codd. mss, excepto
ὅπερ ᾐνίξατο ἐν ᾧ νομίζουσιν Ἕλληνες μύθῳ ὁ λόγος ποιήσας τὸν θεὸν γεγραφέναι τῷ ἰδίῳ δακτύλῳ τὰς ἐντολὰς καὶ Μωϋσεῖ δεδωκέναι, ἃς συνέτριψεν ἡ κακία τῶν μοσχοποιησάντων, ὡς εἰ ἔλεγεν, ἐπέκλυσεν ἡ χύσις τῆς ἁμαρτίας. Δεύτερον δὲ γράψας πάλιν ἔδωκε λατομήσαντος λίθους Μωϋσέως ὁ θεός, οἱονεὶ τοῦ προφητικοῦ λόγου εὐτρεπίζοντος ψυχὴν μετὰ τὴν πρώτην ἁμαρτίαν δευτέροις γράμμασι τοῦ θεοῦ.] Τὰ δὲ περὶ τῆς εἰδωλολατρείας ὡς ἴδια τῶν ἀπὸ τοῦ λόγου ἐκτιθέμενος καὶ ὑποκατασκευάζει λέγων [ διὰ τοῦτο μὴ νομίζειν αὐτοὺς χειροποιήτους θεούς, ἐπεὶ μὴ εὔλογόν ἐστι τὰ ὑπὸ φαυλοτάτων δημιουργῶν καὶ μοχθηρῶν τὸ ἦθος εἰργασμένα εἶναι θεούς, πολλάκις καὶ ὑπὸ ἀδίκων ἀνθρώπων κατασκευασθέντα. ] Ἐν τοῖς ἑξῆς οὖν θέλων αὐτὸ κοινοποιῆσαι ὡς οὐ πρῶτον ὑπὸ τούτου εὑρεθὲν ἐκτίθεται Ἡρακλείτου λέξιν τὴν λέγουσαν· Ὅμοια, ὡς εἴ τις τοῖς δόμοις λεσχηνεύοιτο, ποιεῖν τοὺς προσιόντας ὡς θεοῖς τοῖς ἀψύχοις. Οὐκοῦν καὶ περὶ τούτου λεκτέον ὅτι ὁμοίως τῷ ἄλλῳ ἠθικῷ τόπῳ ἐγκατεσπάρησαν τοῖς ἀνθρώποις ἔννοιαι, ἀφ’ ὧν καὶ ὁ Ἡράκλειτος καὶ εἴ τις ἄλλος Ἑλλήνων ἢ βαρβάρων τοῦτ’ ἐνενόησε κατασκευάσαι.
πρὸς ἀλλήλους, ἀπὸ τοῦ (92) κοινοῦ κινδύνου ύφι - σταμένην, καὶ δυναμένην ὑπερόρκια (93). Ἐπεὶ · οὖν τὸν κοινὸν νόμον θρυλλεῖ, παρὰ τοῦτον λέγων Χριστιανοῖς τὰς συνθήκας, λεκτέον πρὸς τοῦτο, ὅτι, ὥσπερ εἴ τις παρὰ Σκύθαις νόμους ἀθέσμους ἔχουσι γενόμενος, ἀναχωρήσεως μὴ ἔχων καιρὸν, βιοῦν παρ' ἐκείνοις ἀναγκάζοιτο, εὐλόγως ἂν οὗτος διὰ τὸν τῆς ἀληθείας νόμον, ὡς πρὸς τοὺς Σκύθας παρανο μίαν (94), καὶ συνθήκας πρὸς τοὺς τὰ αὐτὰ αὐτ τῷ φρονοῦντας ποιήσαι ἂν παρὰ τὰ ἐκείνοις νενο μισμένα· οὕτως παρ' ἀληθείᾳ δικαζούσῃ (95) οἱ νό μοι τῶν ἐθνῶν, οἱ περὶ ἀγαλμάτων καὶ τῆς ἀθέου πολυθεότητος, νόμοι εἰσὶ Σκυθῶν, καὶ εἴ τι Σκυθῶν ἀσεβέστερον. Οὐκ ἄλογον οὖν συνθήκας παρὰ τὰ νε- νομισμένα ποιεῖν, τὰς ὑπὲρ ἀληθείας. Ωσπερ γάρ, εἰ ὑπὲρ τοῦ τύραννον προλαβόντα τὰ τῆς πόλεως ἀνελεῖν συνθήκας τινὲς (96) κρύβδην ἐποιοῦντο, και λῶς ἂν ἐποίουν· οὕτω δὴ καὶ Χριστιανοί, τυραννούν τος τοῦ παρ' αὐτοῖς καλουμένου διαβόλου καὶ τοῦ ψεύδους, συνθήκας ποιοῦνται παρὰ τὰ νενομισμένα τῷ διαβόλῳ κατὰ τοῦ διαβόλου, καὶ ὑπὲρ σωτηρίας ἑτέρων (97), οὓς ἂν πεῖσαι δυνηθῶσιν ἀποστῆναι τοῦ ὡσανεὶ Σκυθῶν καὶ τυράννου νόμου. βηθέντες τὰς βασάνους, ἃς τοὺς ἁγίους ἔβλεπον πά σχοντας, τῶν στρατιωτῶν ἐπὶ τοῦτο παρορμώντων αὐτοὺς, κατεψεύσαντο ἡμῶν Θυέστεια δείπνα καὶ Οιδιποδείους μίξεις, καὶ ὅσα μήτε λαλεῖν, μήτε νοεῖν θέμις ἡμῖν, ἀλλὰ μηδὲ πιστεύειν, εἴ τι τοιοῦτο πώς ποτε παρὰ ἀνθρώποις ἐγένετο. Τούτων δὲ φημι σθέντων, πάντες ἀπεθηριώθησαν εἰς ἡμᾶς, ὥστε καὶ εἴ τινες τὸ πρότερον δι' οἰκειότητα ἐμετρίαζον, τότε μεγάλως ἐχαλέπαινον, καὶ διεπρίοντο καθ' ἡμῶν. Β ὑπὲρ ὅρκια, ὑπὲρ ὄργια καὶ τῶν Σκυθῶν παρανομίαν, δικάζουσι, παρ' ἀληθείᾳ δικα- ζούσῃ, ὡς πρὸς ἀλήθειαν δικάζουσαν. ὑπὲρ τοῦ τύραννον, προλαβόντα τὰς τῆς πόλεως συνθήκας, ἀνελεῖν τινες, τάς τά, Ωσπερ γάρ, εἰ ὑπὲρ τοῦ τύραννον προλαβόντα τὰς τῆς πόλεως συνθήκας ἀνελεῖν, τινὲς κρύβδην συνθήκας ἐποιοῦντο, καλῶς, ἐποιοῦντο, και λῶς ἂν ἐποίουν. ἐποίουν, τὸ καλῶς ἂν ἐποίουν. ἐκείνων, ἑτέρων. καὶ τυράννου νόμου. καὶ τυράννων νόμου CONTRA CELSUM LIB. 1. niam igitur jactitat publicam legem, et illam vio- lari dicit Christianorum foederibus, respondendum est, quemadmodum si quis apud Scythas peregri- nus qui nefariis legibus utuntur, nullam inde dis- cedendi occasionem reperiret, cogereturque in- ter eos vivere, is profecto ut pareat veritatis legi, quam illi nefariam putant, jure cum iis qui eadem secum sentirent, fœdera iniret legibus Scytharum vetita; sic apud veritatem judicem illas gentium leges quæ statuarum cultum sanciunt, et inducta deorum multitudine Deum e medio tollunt, leges esse Scythicas, aut si quid est legibus Scythicis irreligiosius. Non igitur absurdum est fœdera con- tra leges inire veritatis defendendæ causa. Sicut enim si qui clam foedera inter se inirent uι tyran- A fuerit, et validior sit omni sacramento. Quo- Capti sunt etiam quidam nostrorum servi qui gentiles erant, quandoquidem præses nos omnes requiri palam jusserat. Qui dæmonis impulsu, cum Cormenta reformidarent quæ sanctos perpeti vide- bant, militibus ad hoc ipsum eos incitantibus, Thyesteas quasdam cœnas et incestos OEdipi con- cubitus, et alia que nec proloqui nobis nec cogi- tare fas est, ac ne credere quidem sustinemus apud bomines unquam gesta fuisse, adversus nos ementiti sunt. His in vulgum sparsis omnes continuo in nos adeo efferati sunt, ut si qui forte cognationis causa moderati erga nos hactenus exstitissent, tunc acer- bissima indignatione commoti adversus nos infre- merent. » Al Christiani oscula dederunt; Justin. Apol. 2, pag. 97, imo se mutuo fratres et sorores appellarunt, Tertull. Apolog. cap. 39, Athenag. Legal., Clemens, Sirom. v, atque exinde forsan calumniandi ansam pagani arripiebant. Miraris? dicam tibi. Christianos, si qui graviter peccarunt, Ecclesiæ præpositi ejicere solebant; illi, dolore commoli, veniam ellagitant, et se ante genua fra- trum et sacerdotum pedes volvant; hinc phrases bujusmodi passim apud ecclesiasticos auctores oc- currunt, advolvi presbyteris, el volutando caligas fratrum detergere. Talis erat veterum Christiano- rum disciplina ; quam tamen Cæcilius apud Minu- tium, arrepta ex hoc corporis gestu occasione, sic calumniatus est : « Alii, inquit, eos ferunt ipsius antistitis ac sacerdotis colere genitalia. Vide Ri- Kallium ad Minutii locum. Quartam, Tertull. Apol. cap. Hæc coitio Christianorum merito sane illicita, si illicitis par; merito damnanda, si non dissimilis damnandis, si quis de ea queritur eo ti- tulo, quo de factionibus querela est. In cujus per- niciem aliquando convenimus? Hoc sumus congre- gati, quod et dispersi : hoc universi, quod et sin- guli; neminem laedentes, neminem contristantes. C D num urbem invadentem e medio tollant, illi recte facerent; ita Christiani, diabolo mendacioque apud ipsos tyrannidem exercentibus, merito, etiam perfraciis diaboli legibus, contra diabolum ipsum fœdera ineunt, sicque dant operam eorum saluti quibus persuaderi potest, ut hanc veluti Scythi- cam et tyrannicam legem excutiant. Cum probi, cum boni coeunt, cum pii, cum casti congregantur, non est factio dicenda, sed curia. Idem, cap. : « llluc suspicientes Christiani, ma- nibus expansis, quia innocuis, capite nudo, quia non erubescimus, denique sine monitore, quia de pectore oramus, precantes sumus semper pro om- nibus imperatoribus ; vitam illis prolixam, impe- rium securum, domum tutam, exercitus fortes, senatum fidelem, populum probum, orbem quie- tum, quæcunque hominis et Cæsaris vota sunt. › Item Justinus, Apol. 1, pag. 64. SPENCERUS. Hebraorum legebat primo quod sequi mavult Boherellus, quam cum ipso postea assen- tiri Patricio Junio substituenti. e Fil enim, inquit Boherellus, parum verisimile Celsum strenui ethnici partes agentem, ipso statim libri initio, Bacchi mysteria et Christianorum agapas eodem simul crimine involvere voluisse. › legendum videbatur at sana nobis videtur textus nostri lectio. mss. Spencerus vero in textu, male. Ol servat Boherellus huic lectioni simitem alteram esse lib. iv, uum. 24, etc. Que cum fede ad- modum turbata sint, facili vocum transpositione, el mutando in singula in suum locum re- stituit, et ad commodum sensum revocavit Bohe- rellus quem in textu sequimur, neglecta altera quam proponit Guietus, lectione : etc. Ibidem Hoeschelius in textu, Spencerus, Joliano qui in textu quidem cum libb. editis habet sed ad oram Ibidem tres codd. Anglicani et Hoeschelius in margine, Reliqui cum editis, (92) ᾿Απὸ τοῦ, etc. Lego, ὡς ἀπὸ τοῦ, etc. (93) Υπερόρκια. Seldenus De synedriis veterum (94) Ὡς πρὸς τοὺς Σκύθας παρανομίαν. Guieto (95) Δικαζούση. Recte Hoschelius cum omnibue (96) Hoeschelius et Spencerus : Ωσπερ γὰρ, εἰ (97) Ἑτέρων. Sic omnes codd. mss, excepto
PG 11:655Ἐκτίθεται γὰρ [ καὶ Πέρσας τοῦτο φρονοῦντας, παρατιθέμενος Ἡρόδοτον ] ἱστοροῦντα αὐτό. Προσθήσομεν δὲ καὶ ἡμεῖς ὅτι [καὶ Ζήνων ὁ Κιτιεὺς ἐν τῇ Πολιτείᾳ φησίν· Ἱερά τε οἰκοδομεῖν οὐδὲν δεήσει· ἱερὸν γὰρ οὐδὲν χρὴ νομίζειν οὐδὲ πολλοῦ ἄξιον καὶ ἅγιον, οἰκοδόμων τε ἔργον καὶ βαναύσων. Σαφὲς οὖν ὅτι καὶ περὶ τούτου τοῦ δόγματος γέγραπται ἐν ταῖς καρδίαις τῶν ἀνθρώπων γράμμασι θεοῦ τὸ πρακτέον.] Μετὰ ταῦτα οὐκ οἶδα πόθεν κινούμενος ὁ Κέλσος φησὶ [ δαιμόνων τινῶν ὀνόμασι καὶ κατακλήσεσι δοκεῖν ἰσχύειν Χριστιανούς ], ὡς οἶμαι αἰνισσόμενος τὰ περὶ τῶν κατεπᾳδόντων τοὺς δαίμονας καὶ ἐξελαυνόντων. Ἔοικε δὲ σαφῶς συκοφαντεῖν τὸν λόγον. Οὐ γὰρ κατακλήσεσιν ἰσχύειν δοκοῦσιν [ἀλλὰ τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ] μετὰ τῆς ἀπαγγελίας τῶν περὶ αὐτὸν ἱστοριῶν. Ταῦτα γὰρ λεγόμενα πολλάκις τοὺς δαίμονας πεποίηκεν ἀνθρώπων χωρισθῆναι, καὶ μάλισθ’ ὅταν οἱ λέγοντες ἀπὸ διαθέσεως ὑγιοῦς καὶ πεπιστευκυίας γνησίως αὐτὰ λέγωσι. [Τοσοῦτον μέντοι γε δύναται τὸ ὄνομα τοῦ Ἰησοῦ κατὰ τῶν δαιμόνων, ὡς ἔσθ’ ὅτε καὶ ὑπὸ φαύλων ὀνομαζόμενον ἀνύειν· ὅπερ διδάσκων ὁ Ἰησοῦς ἔλεγε τό· Πολλοὶ ἐροῦσί μοι ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ·
Ἐξῆς βάρβαρόν φησιν ἄνωθεν εἶναι τὸ δόγμα, δηλονότι τὸν Ἰουδαϊσμόν, οὗ Χριστιανισμός ήρτη ται. Καὶ εὐγνωμόνως (98) γε οὐκ ὀνειδίζει ἐπὶ τῇ ἀπὸ βαρβάρων ἀρχῇ τῷ λόγῳ, ἐπαινῶν ὡς ἱκανοὺς εὑρεῖν δόγματα τοὺς βαρβάρους. Προστίθησι δὲ τούτοις, ὅτι κρῖναι καὶ βεβαιώσασθαι καὶ ἀσκῆσαι πρὸς ἀρετὴν τὰ ὑπὸ βαρβάρων εὑρεθέντα ἀμείνονες εἰσιν Ἕλληνες. Τοῦτ᾽ οὖν ἡμῖν ἐστιν ἐκ τῶν ὑπ' αὐτ τοῦ λεγομένων εἰς ἀπολογίαν περὶ τῶν ἐν Χριστια νισμῷ κειμένων, ὄντων ἀληθῶν· ὅτι ἀπὸ Ἑλληνικῶν τις δογμάτων καὶ γυμνασίων ἐλθὼν ἐπὶ τὸν λόγον, οὐ μόνον κρίνοι ἂν αὐτὰ (99) ἀληθῆ, ἀλλὰ καὶ ἀσκήσας κατασκευάσαι ἂν, καὶ τὸ δοκοῦν ἐλλιπές, ὡς πρὸς Ἑλληνικὴν ἀπόδειξιν, ἀναπληρώσαι, και τασκευάζων τὴν Χριστιανισμοῦ ἀληθότητα. Λεκτέον δ' ἔτι πρὸς τοῦτο (1), ὅτι ἐστί τις οἰκεία ἀπόδειξις τοῦ λόγου, θειοτέρα παρὰ τὴν ἀπὸ διαλεκτικῆς Ελ- ληνικήν. Ταύτην δὲ τὴν θειοτέραν ὁ Ἀπόστολος ὀνομάζει ο ἀπόδειξιν Πνεύματος καὶ δυνάμεως· Πνεύματος μὲν, διὰ τὰς προφητείας, ἱκανὰς πιστο ποιῆσαι τὸν ἐντυγχάνοντα, μάλιστα εἰς τὰ περὶ τοῦ Χριστοῦ· δυνάμεως δὲ, διὰ τὰς τεραστίους δυνάμεις ἃς κατασκευαστέον γεγονέναι καὶ ἐκ πολλῶν μὲν ἄλ λων, καὶ ἐκ τοῦ ἴχνη δὲ αὐτῶν ἔτι σώζεσθαι (2) παρὰ τοῖς κατὰ τὸ βούλημα τοῦ λόγου βιοῦσι. εὐγνώμως, κρίναι ἂν αὐτά. αὐτά αὐτοῦ τὸν λόγον. λεκτέον δέ τι πρὸς τοῦτο, ἐπισώζεσθαι. Καὶ νῦν ἐκ τῶν ὑπ' ὄψιν γινομένων μαθεῖν δύνασθε. Δαιμονιο λήπτους γὰρ πολλοὺς κατὰ πάντα τὸν κόσμον, καὶ ἐν τῇ ὑμετέρα πόλει, πολλοὶ τῶν ἡμετέρων ἀνθρώ πων, τῶν Χριστιανῶν, ἐπορκίζοντες κατὰ τοῦ ὀνό ματος Ἰησοῦ Χριστοῦ, τοῦ σταυρωθέντος ἐπὶ Πον- τίου Πιλάτου, ὑπὸ τῶν ἄλλων πάντων ἐπορκιστῶν, καὶ ἐπαστῶν, καὶ φαρμακευτῶν μὴ ἰαθέντας ιάσαντο, καὶ ἔτι νῦν ἰῶνται, καταργοῦντες καὶ ἐκδιώκοντες τοὺς κατέχοντας τοὺς ἀνθρώπους δαίμονας. • ORIGENIS originem ; qua procul dubio Judaismum intelligit, e quo tanquam appenditur Christianismus. Hic saltem hanc servat æquitatem ut id illi non vitio vertal. Nam ipse barbaros laudat ut qui dogmata excogitare possint. Sed addit non alios esse, qui melius Græcis inventa barbarorum dijudicent, argu- mentis confirment, ad virtutis usum accommodent. Ex ejus igitur dictis id primum ad Christianarum veritatum defensionem colligendum, si quis Græ- canicis disciplinis imbutus in iisque exercitatus ad nos transierit, eum non modo judicaturum vera esse quæ credimus, sed etiam rationum momentis firmaturum, additurumque ea quæ deesse viden- tur, ut Græcarum scholarum more et legibus de- monstrari queant. Sed adjicio doctrinam Chri- stianam sua quadam propria ratione demonstrari. Divina est hæc ratio, et ad eam Græcorum diale- ctica ne comparari quidem potest. Illam sitam esse docet Apostolus e in ostensione Spiritus et virtu- tis " ; » Spiritus quidem, propter prophetias, qua- rum omnium perspicuitas et evidentia quemvis le- clorem persuadere potest ut ea præsertim credat quæ ad Christum pertinent; virtutis autem, propter miracula, quorum patrandorum vim ac potestatem penes Christianos esse, cum ex multis huc supersint vestigia apud eos, qui ex legis Christianæ præceptis vitam suam moresque exigunt. aliis, tum inde maxime efficitur, quod eorum ad- 7° Cor. 11, 4. male. B Regius, et Spencerus in textu; Hoeschelius autemn C cum reliquis mss., Guietus pro scribendum putat et subaudit reliquis inss., Spencerus in textu. Reliqui vero mss. et Hoesche- lius, Just. Apol. 1, pag. 45: Ηoc ipsum ex his que sub aspectu vestro fiunt, intelli- gere potestis. Complures siquidem dæmonum in- temperiis correptos homines per orbem omnem, et hanc vestram urbem, quos alii adjuratores, et in- cantatores et venefici vestri curare non potuerunt, permulti hominum nostrorum, Christianorum in- quam, per nomen Jesu Christi sub Pontio Pilato crucifixi adjurantes sanarunt, atque etiam nunc sanant, exarmantes atque exigentes ab hominibus eos qui illos obsederunt, dæmones. › Idem Dialogo cum Tryphone, pag. 247, 302, 311. Tertullian, ad Scapulam, cap. 2: Dæmones autem non tantum respuimus; verum et revincimus, et quotidie tradu- cimus, et de hominibus expellimus, sicut plurimis notum est. » Idemn ibidem cap. : • Haec omnia tibi et de officio suggeri possunt, et ab eisdem advoca- tis, qui et ipsi beneficia habent Christianorum, licet acclament quæ volunt. Nam et cujusdam notarius, D cum a demone præcipitaretur, liberatus est; et quorumdam propinquus et puerulus. Et quanti ho- nesti viri (de vulgaribus enim non dicimus) aut a dæ- moniis, aut valetudinibus remediati sunt? İpse etiam Severus, pater Antonini, Christianorum memor fuit; nam et Proculum Christianum, qui Torpacion cognominabatur, Evodiæ procuratorem, qui eum per oleum aliquando curaveral, requisivit, et in palatiɔ suo habuit usque ad mortem ejus. Idem in Apo- logelico, cap. 25: Sed hactenus verba; jam hinc demonstratio rei ipsius, qua ostendemus unam esse utriusque nominis qualitatem. Edatur hic aliquis sub tribunalibus vestris, quem dæmone agi constet: jussus a quolibet Christiano loqui spiritus ille tam se dæmonem confitebitur de vero, quam alibi deum de falso. Æque producatur aliquis ex iis, qui de deo pati existimantur, qui aris inhalantes numen de nidore concipiunt, qui ructando curantur, qui anbelando profantur; ista ipsa virgo celestis, plu- viarum pollicitatrix, iste ipse Esculapius medici- narum demonstrator, alia die morituris Socordio et Thanatio et Asclepiodoto vitæ subministrator; nisi se dæmones confessi fuerint, Christiano meu - tiri non audentes, ibidem illius Christiani proca- cissimi sanguinem fundite. Quid isto opere mani- festius? quid hac probatione fidelius? Simplicitas veritatis in medio est; virtus illi sua assistit, nihil suspicari licebit. Magia aut aliqua ejusmodi fallacia fieri dicetis, si oculi vestri et aures permiserint vobis. Quid autem injici potest adversus id, quod ostenditur nuda sinceritate? Vide et eumdem ca- pile vigesimo septimo. Inquit et Irenæus, lib. ut, cap. 31, edit. Benedictinæ: « Tantum absunt ab eu ut mortuum excitent, quemadmodum Dominus ex- citavit et apostoli per orationem, et in fraternitate, sæpissime propter aliquid necessarium, ea, quæ est in quoquo loco, Ecclesia universa postulante per jejunium et supplicationem multam, reversus spiritus mortuo, et donatus est homo orationibus est 2. Deinde ait barbaram esse Christianæ doctrinæ A (98) Εὐγνωμόνως. Ita recle omnes mss. Alias (99) Κρίνοι ἂν αὐτά. Ita codd. tres Anglicani, (1) Sic codd. Anglicani, sed libb. editi cum (2) "Ετι σώζεσθαι. Ita duo codd. Vaticani et
Τῷ ὀνόματί σου δαιμόνια ἐξεβάλομεν καὶ δυνάμεις ἐποιήσαμεν.] Τοῦτο δ’ οὐκ οἶδα πότερον ἑκὼν παρεῖδε καὶ κακουργεῖ ὁ Κέλσος ἢ μὴ ἐπιστάμενος. Κατηγορεῖ δ’ ἐν τοῖς ἑξῆς καὶ τοῦ σωτῆρος, [ὡς γοητείᾳ δυνηθέντος ἃ ἔδοξε παράδοξα πεποιηκέναι ] καὶ προϊδόντος ὅτι μέλλουσι καὶ ἄλλοι τὰ αὐτὰ μαθήματα ἐγνωκότες ποιεῖν τὸ αὐτό, σεμνυνόμενοι τῷ θεοῦ δυνάμει ποιεῖν· οὕστινας ἀπελαύνει τῆς ἑαυτοῦ πολιτείας ὁ Ἰησοῦς. Καὶ κατηγορεῖ αὐτοῦ ὅτι, εἰ δικαίως ἀπελαύνει, καὶ αὐτὸς ἔνοχος ὢν τοῖς αὐτοῖς φαῦλός ἐστιν· εἰ δ’ αὐτὸς οὐ φαῦλος ταῦτα ποιήσας, οὐδ’ οἱ ὁμοίως αὐτῷ πράττοντες. Ἄντικρυς δέ, κἂν δοκῇ ἀνέλεγκτον εἶναι τὸ περὶ τοῦ Ἰησοῦ, πῶς ταῦτα ἐποίησε, σαφὲς ὅτι [Χριστιανοὶ οὐδεμιᾷ μελέτῃ ἐπῳδῶν χρώμενοι τυγχάνουσιν ἀλλὰ τῷ ὀνόματι τοῦ Ἰησοῦ μετ’ ἄλλων λόγων πεπιστευμένων κατὰ τὴν θείαν γραφήν.] Εἶτ’ ἐπεὶ πολλάκις ὀνομάζει [κρύφιον τὸ δόγμα], καὶ ἐν τούτῳ αὐτὸν ἐλεγκτέον, σχεδὸν παντὸς [τοῦ κόσμου ἐγνωκότος τὸ κήρυγμα Χριστιανῶν μᾶλλον ἢ τὰ τοῖς φιλοσόφοις ἀρέσκοντα.
Ἐξῆς βάρβαρόν φησιν ἄνωθεν εἶναι τὸ δόγμα, δηλονότι τὸν Ἰουδαϊσμόν, οὗ Χριστιανισμός ήρτη ται. Καὶ εὐγνωμόνως (98) γε οὐκ ὀνειδίζει ἐπὶ τῇ ἀπὸ βαρβάρων ἀρχῇ τῷ λόγῳ, ἐπαινῶν ὡς ἱκανοὺς εὑρεῖν δόγματα τοὺς βαρβάρους. Προστίθησι δὲ τούτοις, ὅτι κρῖναι καὶ βεβαιώσασθαι καὶ ἀσκῆσαι πρὸς ἀρετὴν τὰ ὑπὸ βαρβάρων εὑρεθέντα ἀμείνονες εἰσιν Ἕλληνες. Τοῦτ᾽ οὖν ἡμῖν ἐστιν ἐκ τῶν ὑπ' αὐτ τοῦ λεγομένων εἰς ἀπολογίαν περὶ τῶν ἐν Χριστια νισμῷ κειμένων, ὄντων ἀληθῶν· ὅτι ἀπὸ Ἑλληνικῶν τις δογμάτων καὶ γυμνασίων ἐλθὼν ἐπὶ τὸν λόγον, οὐ μόνον κρίνοι ἂν αὐτὰ (99) ἀληθῆ, ἀλλὰ καὶ ἀσκήσας κατασκευάσαι ἂν, καὶ τὸ δοκοῦν ἐλλιπές, ὡς πρὸς Ἑλληνικὴν ἀπόδειξιν, ἀναπληρώσαι, και τασκευάζων τὴν Χριστιανισμοῦ ἀληθότητα. Λεκτέον δ' ἔτι πρὸς τοῦτο (1), ὅτι ἐστί τις οἰκεία ἀπόδειξις τοῦ λόγου, θειοτέρα παρὰ τὴν ἀπὸ διαλεκτικῆς Ελ- ληνικήν. Ταύτην δὲ τὴν θειοτέραν ὁ Ἀπόστολος ὀνομάζει ο ἀπόδειξιν Πνεύματος καὶ δυνάμεως· Πνεύματος μὲν, διὰ τὰς προφητείας, ἱκανὰς πιστο ποιῆσαι τὸν ἐντυγχάνοντα, μάλιστα εἰς τὰ περὶ τοῦ Χριστοῦ· δυνάμεως δὲ, διὰ τὰς τεραστίους δυνάμεις ἃς κατασκευαστέον γεγονέναι καὶ ἐκ πολλῶν μὲν ἄλ λων, καὶ ἐκ τοῦ ἴχνη δὲ αὐτῶν ἔτι σώζεσθαι (2) παρὰ τοῖς κατὰ τὸ βούλημα τοῦ λόγου βιοῦσι. εὐγνώμως, κρίναι ἂν αὐτά. αὐτά αὐτοῦ τὸν λόγον. λεκτέον δέ τι πρὸς τοῦτο, ἐπισώζεσθαι. Καὶ νῦν ἐκ τῶν ὑπ' ὄψιν γινομένων μαθεῖν δύνασθε. Δαιμονιο λήπτους γὰρ πολλοὺς κατὰ πάντα τὸν κόσμον, καὶ ἐν τῇ ὑμετέρα πόλει, πολλοὶ τῶν ἡμετέρων ἀνθρώ πων, τῶν Χριστιανῶν, ἐπορκίζοντες κατὰ τοῦ ὀνό ματος Ἰησοῦ Χριστοῦ, τοῦ σταυρωθέντος ἐπὶ Πον- τίου Πιλάτου, ὑπὸ τῶν ἄλλων πάντων ἐπορκιστῶν, καὶ ἐπαστῶν, καὶ φαρμακευτῶν μὴ ἰαθέντας ιάσαντο, καὶ ἔτι νῦν ἰῶνται, καταργοῦντες καὶ ἐκδιώκοντες τοὺς κατέχοντας τοὺς ἀνθρώπους δαίμονας. • ORIGENIS originem ; qua procul dubio Judaismum intelligit, e quo tanquam appenditur Christianismus. Hic saltem hanc servat æquitatem ut id illi non vitio vertal. Nam ipse barbaros laudat ut qui dogmata excogitare possint. Sed addit non alios esse, qui melius Græcis inventa barbarorum dijudicent, argu- mentis confirment, ad virtutis usum accommodent. Ex ejus igitur dictis id primum ad Christianarum veritatum defensionem colligendum, si quis Græ- canicis disciplinis imbutus in iisque exercitatus ad nos transierit, eum non modo judicaturum vera esse quæ credimus, sed etiam rationum momentis firmaturum, additurumque ea quæ deesse viden- tur, ut Græcarum scholarum more et legibus de- monstrari queant. Sed adjicio doctrinam Chri- stianam sua quadam propria ratione demonstrari. Divina est hæc ratio, et ad eam Græcorum diale- ctica ne comparari quidem potest. Illam sitam esse docet Apostolus e in ostensione Spiritus et virtu- tis " ; » Spiritus quidem, propter prophetias, qua- rum omnium perspicuitas et evidentia quemvis le- clorem persuadere potest ut ea præsertim credat quæ ad Christum pertinent; virtutis autem, propter miracula, quorum patrandorum vim ac potestatem penes Christianos esse, cum ex multis huc supersint vestigia apud eos, qui ex legis Christianæ præceptis vitam suam moresque exigunt. aliis, tum inde maxime efficitur, quod eorum ad- 7° Cor. 11, 4. male. B Regius, et Spencerus in textu; Hoeschelius autemn C cum reliquis mss., Guietus pro scribendum putat et subaudit reliquis inss., Spencerus in textu. Reliqui vero mss. et Hoesche- lius, Just. Apol. 1, pag. 45: Ηoc ipsum ex his que sub aspectu vestro fiunt, intelli- gere potestis. Complures siquidem dæmonum in- temperiis correptos homines per orbem omnem, et hanc vestram urbem, quos alii adjuratores, et in- cantatores et venefici vestri curare non potuerunt, permulti hominum nostrorum, Christianorum in- quam, per nomen Jesu Christi sub Pontio Pilato crucifixi adjurantes sanarunt, atque etiam nunc sanant, exarmantes atque exigentes ab hominibus eos qui illos obsederunt, dæmones. › Idem Dialogo cum Tryphone, pag. 247, 302, 311. Tertullian, ad Scapulam, cap. 2: Dæmones autem non tantum respuimus; verum et revincimus, et quotidie tradu- cimus, et de hominibus expellimus, sicut plurimis notum est. » Idemn ibidem cap. : • Haec omnia tibi et de officio suggeri possunt, et ab eisdem advoca- tis, qui et ipsi beneficia habent Christianorum, licet acclament quæ volunt. Nam et cujusdam notarius, D cum a demone præcipitaretur, liberatus est; et quorumdam propinquus et puerulus. Et quanti ho- nesti viri (de vulgaribus enim non dicimus) aut a dæ- moniis, aut valetudinibus remediati sunt? İpse etiam Severus, pater Antonini, Christianorum memor fuit; nam et Proculum Christianum, qui Torpacion cognominabatur, Evodiæ procuratorem, qui eum per oleum aliquando curaveral, requisivit, et in palatiɔ suo habuit usque ad mortem ejus. Idem in Apo- logelico, cap. 25: Sed hactenus verba; jam hinc demonstratio rei ipsius, qua ostendemus unam esse utriusque nominis qualitatem. Edatur hic aliquis sub tribunalibus vestris, quem dæmone agi constet: jussus a quolibet Christiano loqui spiritus ille tam se dæmonem confitebitur de vero, quam alibi deum de falso. Æque producatur aliquis ex iis, qui de deo pati existimantur, qui aris inhalantes numen de nidore concipiunt, qui ructando curantur, qui anbelando profantur; ista ipsa virgo celestis, plu- viarum pollicitatrix, iste ipse Esculapius medici- narum demonstrator, alia die morituris Socordio et Thanatio et Asclepiodoto vitæ subministrator; nisi se dæmones confessi fuerint, Christiano meu - tiri non audentes, ibidem illius Christiani proca- cissimi sanguinem fundite. Quid isto opere mani- festius? quid hac probatione fidelius? Simplicitas veritatis in medio est; virtus illi sua assistit, nihil suspicari licebit. Magia aut aliqua ejusmodi fallacia fieri dicetis, si oculi vestri et aures permiserint vobis. Quid autem injici potest adversus id, quod ostenditur nuda sinceritate? Vide et eumdem ca- pile vigesimo septimo. Inquit et Irenæus, lib. ut, cap. 31, edit. Benedictinæ: « Tantum absunt ab eu ut mortuum excitent, quemadmodum Dominus ex- citavit et apostoli per orationem, et in fraternitate, sæpissime propter aliquid necessarium, ea, quæ est in quoquo loco, Ecclesia universa postulante per jejunium et supplicationem multam, reversus spiritus mortuo, et donatus est homo orationibus est 2. Deinde ait barbaram esse Christianæ doctrinæ A (98) Εὐγνωμόνως. Ita recle omnes mss. Alias (99) Κρίνοι ἂν αὐτά. Ita codd. tres Anglicani, (1) Sic codd. Anglicani, sed libb. editi cum (2) "Ετι σώζεσθαι. Ita duo codd. Vaticani et
Τίνα γὰρ λανθάνει ἡ ἐκ παρθένου γένεσις Ἰησοῦ καὶ ὁ ἐσταυρωμένος καὶ ἡ παρὰ πολλοῖς πεπιστευμένη ἀνάστασις αὐτοῦ καὶ ἡ καταγγελλομένη κρίσις θεοῦ, κολάζουσα μὲν κατ’ ἀξίαν τοὺς ἁμαρτάνοντας γέρως δ’ ἀξιοῦσα τοὺς δικαίους;] Ἀλλὰ καὶ μὴ νοηθὲν τὸ περὶ τῆς ἀναστάσεως μυστήριον θρυλεῖται γελώμενον ὑπὸ τῶν ἀπίστων. Ἐπὶ τούτοις οὖν λέγειν κρύφιον εἶναι τὸ δόγμα πάνυ ἐστὶν ἄτοπον· τὸ δ’ εἶναί τινα οἷον [μετὰ τὰ ἐξωτερικά], μὴ εἰς τοὺς πολλοὺς φθάνοντα, οὐ μόνου ἴδιον τοῦ Χριστιανῶν λόγου ἀλλὰ γὰρ καὶ τοῦ φιλοσόφων, παρ’ οἷς τινὲς μὲν ἦσαν ἐξωτερικοὶ [λόγοι ἕτεροι δὲ ἐσωτερικοί]· καὶ τινὲς μὲν ἀκούοντες Πυθαγόρου, ὡς Αὐτὸς ἔφα, ἄλλοι δ’ ἐν ἀπορρήτῳ διδασκόμενοι τὰ μὴ ἄξια φθάνειν εἰς ἀκοὰς βεβήλους καὶ μηδέπω κεκαθαρμένας. Καὶ πάντα δὲ τὰ πανταχοῦ μυστήρια κατὰ τὴν Ἑλλάδα καὶ τὴν βάρβαρον κρύφια ὄντα οὐ διαβέβληται· διόπερ μάτην μηδὲ νοήσας ἀκριβῶς τὸ κρύφιον τοῦ χριστιανισμοῦ διαβάλλει αὐτό. Ἔοικε δὲ μετὰ δεινότητος συναγορεύειν πως τοῖς μαρτυροῦσι τῷ χριστιανισμῷ μέχρι θανάτου λέγων·
Ἐξῆς βάρβαρόν φησιν ἄνωθεν εἶναι τὸ δόγμα, δηλονότι τὸν Ἰουδαϊσμόν, οὗ Χριστιανισμός ήρτη ται. Καὶ εὐγνωμόνως (98) γε οὐκ ὀνειδίζει ἐπὶ τῇ ἀπὸ βαρβάρων ἀρχῇ τῷ λόγῳ, ἐπαινῶν ὡς ἱκανοὺς εὑρεῖν δόγματα τοὺς βαρβάρους. Προστίθησι δὲ τούτοις, ὅτι κρῖναι καὶ βεβαιώσασθαι καὶ ἀσκῆσαι πρὸς ἀρετὴν τὰ ὑπὸ βαρβάρων εὑρεθέντα ἀμείνονες εἰσιν Ἕλληνες. Τοῦτ᾽ οὖν ἡμῖν ἐστιν ἐκ τῶν ὑπ' αὐτ τοῦ λεγομένων εἰς ἀπολογίαν περὶ τῶν ἐν Χριστια νισμῷ κειμένων, ὄντων ἀληθῶν· ὅτι ἀπὸ Ἑλληνικῶν τις δογμάτων καὶ γυμνασίων ἐλθὼν ἐπὶ τὸν λόγον, οὐ μόνον κρίνοι ἂν αὐτὰ (99) ἀληθῆ, ἀλλὰ καὶ ἀσκήσας κατασκευάσαι ἂν, καὶ τὸ δοκοῦν ἐλλιπές, ὡς πρὸς Ἑλληνικὴν ἀπόδειξιν, ἀναπληρώσαι, και τασκευάζων τὴν Χριστιανισμοῦ ἀληθότητα. Λεκτέον δ' ἔτι πρὸς τοῦτο (1), ὅτι ἐστί τις οἰκεία ἀπόδειξις τοῦ λόγου, θειοτέρα παρὰ τὴν ἀπὸ διαλεκτικῆς Ελ- ληνικήν. Ταύτην δὲ τὴν θειοτέραν ὁ Ἀπόστολος ὀνομάζει ο ἀπόδειξιν Πνεύματος καὶ δυνάμεως· Πνεύματος μὲν, διὰ τὰς προφητείας, ἱκανὰς πιστο ποιῆσαι τὸν ἐντυγχάνοντα, μάλιστα εἰς τὰ περὶ τοῦ Χριστοῦ· δυνάμεως δὲ, διὰ τὰς τεραστίους δυνάμεις ἃς κατασκευαστέον γεγονέναι καὶ ἐκ πολλῶν μὲν ἄλ λων, καὶ ἐκ τοῦ ἴχνη δὲ αὐτῶν ἔτι σώζεσθαι (2) παρὰ τοῖς κατὰ τὸ βούλημα τοῦ λόγου βιοῦσι. εὐγνώμως, κρίναι ἂν αὐτά. αὐτά αὐτοῦ τὸν λόγον. λεκτέον δέ τι πρὸς τοῦτο, ἐπισώζεσθαι. Καὶ νῦν ἐκ τῶν ὑπ' ὄψιν γινομένων μαθεῖν δύνασθε. Δαιμονιο λήπτους γὰρ πολλοὺς κατὰ πάντα τὸν κόσμον, καὶ ἐν τῇ ὑμετέρα πόλει, πολλοὶ τῶν ἡμετέρων ἀνθρώ πων, τῶν Χριστιανῶν, ἐπορκίζοντες κατὰ τοῦ ὀνό ματος Ἰησοῦ Χριστοῦ, τοῦ σταυρωθέντος ἐπὶ Πον- τίου Πιλάτου, ὑπὸ τῶν ἄλλων πάντων ἐπορκιστῶν, καὶ ἐπαστῶν, καὶ φαρμακευτῶν μὴ ἰαθέντας ιάσαντο, καὶ ἔτι νῦν ἰῶνται, καταργοῦντες καὶ ἐκδιώκοντες τοὺς κατέχοντας τοὺς ἀνθρώπους δαίμονας. • ORIGENIS originem ; qua procul dubio Judaismum intelligit, e quo tanquam appenditur Christianismus. Hic saltem hanc servat æquitatem ut id illi non vitio vertal. Nam ipse barbaros laudat ut qui dogmata excogitare possint. Sed addit non alios esse, qui melius Græcis inventa barbarorum dijudicent, argu- mentis confirment, ad virtutis usum accommodent. Ex ejus igitur dictis id primum ad Christianarum veritatum defensionem colligendum, si quis Græ- canicis disciplinis imbutus in iisque exercitatus ad nos transierit, eum non modo judicaturum vera esse quæ credimus, sed etiam rationum momentis firmaturum, additurumque ea quæ deesse viden- tur, ut Græcarum scholarum more et legibus de- monstrari queant. Sed adjicio doctrinam Chri- stianam sua quadam propria ratione demonstrari. Divina est hæc ratio, et ad eam Græcorum diale- ctica ne comparari quidem potest. Illam sitam esse docet Apostolus e in ostensione Spiritus et virtu- tis " ; » Spiritus quidem, propter prophetias, qua- rum omnium perspicuitas et evidentia quemvis le- clorem persuadere potest ut ea præsertim credat quæ ad Christum pertinent; virtutis autem, propter miracula, quorum patrandorum vim ac potestatem penes Christianos esse, cum ex multis huc supersint vestigia apud eos, qui ex legis Christianæ præceptis vitam suam moresque exigunt. aliis, tum inde maxime efficitur, quod eorum ad- 7° Cor. 11, 4. male. B Regius, et Spencerus in textu; Hoeschelius autemn C cum reliquis mss., Guietus pro scribendum putat et subaudit reliquis inss., Spencerus in textu. Reliqui vero mss. et Hoesche- lius, Just. Apol. 1, pag. 45: Ηoc ipsum ex his que sub aspectu vestro fiunt, intelli- gere potestis. Complures siquidem dæmonum in- temperiis correptos homines per orbem omnem, et hanc vestram urbem, quos alii adjuratores, et in- cantatores et venefici vestri curare non potuerunt, permulti hominum nostrorum, Christianorum in- quam, per nomen Jesu Christi sub Pontio Pilato crucifixi adjurantes sanarunt, atque etiam nunc sanant, exarmantes atque exigentes ab hominibus eos qui illos obsederunt, dæmones. › Idem Dialogo cum Tryphone, pag. 247, 302, 311. Tertullian, ad Scapulam, cap. 2: Dæmones autem non tantum respuimus; verum et revincimus, et quotidie tradu- cimus, et de hominibus expellimus, sicut plurimis notum est. » Idemn ibidem cap. : • Haec omnia tibi et de officio suggeri possunt, et ab eisdem advoca- tis, qui et ipsi beneficia habent Christianorum, licet acclament quæ volunt. Nam et cujusdam notarius, D cum a demone præcipitaretur, liberatus est; et quorumdam propinquus et puerulus. Et quanti ho- nesti viri (de vulgaribus enim non dicimus) aut a dæ- moniis, aut valetudinibus remediati sunt? İpse etiam Severus, pater Antonini, Christianorum memor fuit; nam et Proculum Christianum, qui Torpacion cognominabatur, Evodiæ procuratorem, qui eum per oleum aliquando curaveral, requisivit, et in palatiɔ suo habuit usque ad mortem ejus. Idem in Apo- logelico, cap. 25: Sed hactenus verba; jam hinc demonstratio rei ipsius, qua ostendemus unam esse utriusque nominis qualitatem. Edatur hic aliquis sub tribunalibus vestris, quem dæmone agi constet: jussus a quolibet Christiano loqui spiritus ille tam se dæmonem confitebitur de vero, quam alibi deum de falso. Æque producatur aliquis ex iis, qui de deo pati existimantur, qui aris inhalantes numen de nidore concipiunt, qui ructando curantur, qui anbelando profantur; ista ipsa virgo celestis, plu- viarum pollicitatrix, iste ipse Esculapius medici- narum demonstrator, alia die morituris Socordio et Thanatio et Asclepiodoto vitæ subministrator; nisi se dæmones confessi fuerint, Christiano meu - tiri non audentes, ibidem illius Christiani proca- cissimi sanguinem fundite. Quid isto opere mani- festius? quid hac probatione fidelius? Simplicitas veritatis in medio est; virtus illi sua assistit, nihil suspicari licebit. Magia aut aliqua ejusmodi fallacia fieri dicetis, si oculi vestri et aures permiserint vobis. Quid autem injici potest adversus id, quod ostenditur nuda sinceritate? Vide et eumdem ca- pile vigesimo septimo. Inquit et Irenæus, lib. ut, cap. 31, edit. Benedictinæ: « Tantum absunt ab eu ut mortuum excitent, quemadmodum Dominus ex- citavit et apostoli per orationem, et in fraternitate, sæpissime propter aliquid necessarium, ea, quæ est in quoquo loco, Ecclesia universa postulante per jejunium et supplicationem multam, reversus spiritus mortuo, et donatus est homo orationibus est 2. Deinde ait barbaram esse Christianæ doctrinæ A (98) Εὐγνωμόνως. Ita recle omnes mss. Alias (99) Κρίνοι ἂν αὐτά. Ita codd. tres Anglicani, (1) Sic codd. Anglicani, sed libb. editi cum (2) "Ετι σώζεσθαι. Ita duo codd. Vaticani et
PG 11:669Καὶ οὐ τοῦτο λέγω, ὡς χρὴ τὸν ἀγαθοῦ δόγματος περιεχόμενον, εἰ μέλλει δι’ αὐτὸ κινδυνεύειν παρ’ ἀνθρώποις, ἀποστῆναι τοῦ δόγματος ἢ πλάσασθαι ὡς ἀφέστηκεν ἢ ἔξαρνον γενέσθαι. Καὶ καταγινώσκει γε τῶν φρονούντων μὲν τὰ χριστιανισμοῦ προσποιουμένων δὲ μὴ φρονεῖν ἢ ἀρνουμένων, λέγων μὴ δεῖν τὸν ἐν τῷ δόγματι πλάσασθαι ὡς ἀφέστηκεν ἢ ἔξαρνον αὐτοῦ γενέσθαι. Ἐλεγκτέον δὴ ὡς τὰ ἐναντία ἑαυτῷ λέγοντα τὸν Κέλσον. Εὑρίσκεται μὲν γὰρ ἐξ ἄλλων συγγραμμάτων ἐπικούρειος ὤν· ἐνταῦθα δὲ διὰ τὸ δοκεῖν εὐλογώτερον κατηγορεῖν τοῦ λόγου μὴ ὁμολογῶν τὰ Ἐπικούρου προσποιεῖται κρεῖττόν τι τοῦ γηί̈νου εἶναι ἐν ἀνθρώπῳ συγγενὲς θεοῦ καί φησιν ὅτι οἷς τοῦτο εὖ ἔχει, τουτέστιν ἡ ψυχή, πάντῃ ἐφίενται τοῦ συγγενοῦς, λέγει δὲ τοῦ θεοῦ, καὶ ἀκούειν ἀεί τι καὶ ἀναμιμνήσκεσθαι περὶ ἐκείνου ποθοῦσιν. [Ὅρα οὖν τὸ νόθον αὐτοῦ τῆς ψυχῆς], ὅτι προειπών, ὡς χρὴ τὸν ἀγαθοῦ δόγματος περιεχόμενον, καὶ εἰ μέλλει δι’ αὐτὸ κινδυνεύειν παρ’ ἀνθρώποις, μὴ ἀφίστασθαι τοῦ δόγματος μηδὲ πλάσασθαι ὡς ἀφέστηκε μηδ’ ἔξαρνον γενέσθαι, αὐτὸς τοῖς ἐναντίοις πᾶσι περιπίπτει.
PG 11:671[Ἤδει γὰρ ὅτι ὁμολογῶν ἐπικούρειος εἶναι οὐκ ἂν ἔχοι τὸ ἀξιόπιστον ἐν τῷ κατηγορεῖν τῶν ὅπως ποτὲ πρόνοιαν εἰσαγόντων καὶ θεὸν ἐφιστάντων τοῖς οὖσι. Δύο δὲ παρειλήφαμεν Κέλσους γεγονέναι ἐπικουρείους, τὸν μὲν πρότερον κατὰ Νέρωνα τοῦτον δὲ κατὰ Ἀδριανὸν καὶ κατωτέρω.] [Μετὰ ταῦτα προτρέπει ἐπὶ τὸ [ λόγῳ ἀκολουθοῦντας καὶ λογικῷ ὁδηγῷ παραδέχεσθαι δόγματα, ὡς πάντως ἀπάτης γινομένης τῷ μὴ οὕτω συγκατατιθεμένῳ τισί· καὶ ἐξομοιοῖ τοὺς ἀλόγως πιστεύοντας μητραγύρταις καὶ τερατοσκόποις, Μίθραις τε καὶ Σαβαδίοις, καὶ ὅτῳ τις προσέτυχεν, Ἑκάτης ἢ ἄλλης δαίμονος ἢ δαιμόνων φάσμασιν. ] Ὡς γὰρ ἐν ἐκείνοις πολλάκις μοχθηροὶ ἄνθρωποι ἐπιβαίνοντες τῇ ἰδιωτείᾳ τῶν εὐεξαπατήτων ἄγουσιν αὐτοὺς ᾗ βούλονται, οὕτως φησὶ καὶ ἐν τοῖς Χριστιανοῖς γίνεσθαι. Φησὶ δέ τινας μηδὲ βουλομένους διδόναι ἢ λαμβάνειν λόγον περὶ ὧν πιστεύουσι χρῆσθαι τῷ [ Μὴ ἐξέταζε ἀλλὰ πίστευσον καὶ Ἡ πίστις σου σώσει σε. Καί φησιν αὐτοὺς λέγειν·
PG 11:673Κακὸν ἡ ἐν τῷ κόσμῳ σοφία ἀγαθὸν δ’ ἡ μωρία. ] Λεκτέον δὲ πρὸς τοῦτο ὅτι [εἰ μὲν οἷόν τε πάντας καταλιπόντας τὰ τοῦ βίου πράγματα σχολάζειν τῷ φιλοσοφεῖν], ἄλλην ὁδὸν οὐ μεταδιωκτέον οὐδενὶ ἢ ταύτην μόνην. Εὑρεθήσεται γὰρ ἐν τῷ χριστιανισμῷ οὐκ ἐλάττων, ἵνα μὴ φορτικόν τι εἴπω, ἐξέτασις τῶν πεπιστευμένων καὶ διήγησις τῶν ἐν τοῖς προφήταις αἰνιγμάτων καὶ τῶν ἐν τοῖς εὐαγγελίοις παραβολῶν καὶ ἄλλων μυρίων συμβολικῶς γεγενημένων ἢ νενομοθετημένων. [Εἰ δὲ τοῦτ’ ἀμήχανον] πῇ μὲν διὰ τὰς τοῦ βίου ἀνάγκας πῇ δὲ καὶ διὰ τὴν τῶν ἀνθρώπων ἀσθένειαν, σφόδρα ὀλίγων ἐπὶ τὸν λόγον ᾀττόντων, [ποία ἂν ἄλλη βελτίων μέθοδος πρὸς τὸ τοῖς πολλοῖς βοηθῆσαι εὑρεθείη] τῆς ἀπὸ τοῦ Ἰησοῦ τοῖς ἔθνεσι παραδοθείσης; Καὶ πυνθανόμεθά γε περὶ τοῦ πλήθους τῶν πιστευόντων, τὴν πολλὴν χύσιν τῆς κακίας ἀποθεμένων, ἐν ᾗ πρότερον ἐκαλινδοῦντο· πότερον βέλτιόν ἐστιν αὐτοῖς ἀλόγως πιςτεύουσι κατεστάλθαι πως τὰ ἤθη καὶ ὠφελῆσθαι διὰ τὴν περὶ τῶν κολαζομένων ἐπὶ ἁμαρτίαις καὶ τιμωμένων ἐπὶ ἔργοις χρηστοῖς πίστιν, ἢ μὴ προσίεσθαι αὐτῶν τὴν ἐπιστροφὴν μετὰ ψιλῆς πίστεως, ἕως ἂν ἐπιδῶσιν ἑαυτοὺς ἐξετάσει λόγων;
659 ORIGENIS CCO Pythagoram aliosque philosophos. Cui dicendum A κράτει (3)· ἐδύνατο λέγειν καὶ ὡς Πυθαγόρα (4), καὶ Athenienses confestim 323 poenituisse sui in So- cratem facinoris, suumque odium omnipo posuisse, quemadmodum et alii erga Pythagoram, siquidem xal ἄλλοις φιλοσόφοις. Λεκτέον δὲ πρὸς τοῦτο, ὅτι ἐπὶ Σω κράτει (5) μὲν εὐθέως ᾿Αθηναῖοι μετενόησαν, καὶ οὐδὲν παρέμεινεν αὐτοῖς περὶ αὐτοῦ πικρὸν, οὐδ᾽ ἐπὶ Πυ- nos, revelationum charismata sortita, quas in Ec- clesia inter Dominica solemnia per exstasin in spi- ritu patitur, conversatur cum angelis, aliquando etiam cum Domino, et videt et audit sacramenta, et quorumdam corda dignoscit, et medicinas desi- derantibus submittit.› SPENCER. intulit, ut Theraminem a Critiæ ejusque militam furore defenderet (Diod., lib. xiv); vel, cum solus suffragia contra legem ferri vetuit, quod ex odio contra duces conftato reliqui omnes Prytanes sum- mopere conati sunt (Xenoph., lib. 1 Hist. Græc.); vel cum se triginta tyrannis immorigerum præsti- pitis poenas Salamine eduxit (Plato, Apolog. Socra- tis); vel, cum Alcibiadem Potidææ saucium stre- nue protexit (Plutarch. in Alcibiade, Plato in Char- mide); vel, cum Xenophontem, equo dilapsum com- missa ad Delium pugna, in humeros suscepit et multa confecit stadia, ut eumdem liberaret (Laert. in Socrat., Strabo, lib. 1x); vel, cum Anytus, Meli- tus et Lycon fictis criminibus populum concitabant, et innocentis vitam sustulerunt (Plato et Xenoph. in Apol.). SpenCER. credidistis ab initio tradidisse, et incantationes cal- lidius quam vos peregisse, sed posteris incantatio- nis istius et exsecrationis officinas publice expo- suisse. Arnob., lib. 1 Adversus gentes, pag. 15: ‹ Occursurus forsitan alius est cum multis aliis calumniosis illis et puerilibus vocibus: Magus fuit, clandestinis artibus omnia illa perfecit, Ægyptio- rum ex adytis angelorum potentium nomina el re- motas furatus est disciplinas. Tertio, unde aliquis insulsissimorum nebulonum pervicaciam redargie- ret, eorum maxime, qui se Christo nunc pares, nunc præstantiores jactitabant, quam ex virtutum divinarum demonstratione et miraculorum copia? Iren., lib. 1, cap. 25, de Carpocratianis: Hos austit, nec Leontem, prout jusserant, ad luendum ca- tem, inquit, in nullo deminorari a Jesu. Animas enim ipsorum ex eadem circumlatione devenientes, et ideo similiter contemnenies mundi fabricatores, eadem dignas habitas esse virtute, et rursus in idem abire. Si quis autem plus quam ille contempserit ca, quæ sunt hic, posse meliorem quam illum esse, › Epiphanius, lib. 1, hær. 27, et Irenæus itidem, lib. », cap. 32: ‹ Dicentes autem se ex eadem circum- latione cum Jesu habere animas et similes ei esse, aliquando autem et meliores, ad opera producti, quæ ille ad utilitatem hominum et firmitatem fecit, uihil tale, nec simile, neque secundum aliquid, in comparationem quod venire posset, perficere inve- niuntur,› Quarto, forsan nonnulli hæc Dei bene- ficia animo parum grato receperunt, et singulari Numinis benignitate abusi sunt, vel exigendo merce. dem, vel pro libitu denegando opem, vel locupleti- hus solis benefaciendo, vel tantæ virtutis gloriam sibi vindicando: quibus omnibus Deus commotus invitus retrahit quæ ultro communicavit. Exempla C sua vetustate veneranda si requiras, lege Athe- Hæcum, lib. VI, c. 1, Deipnosoph. Si recentiora, vide Petrum Halloix, De scriptoribus Orientalibus, in adnotationibus ad Vitam Polycarpi. Si vero du. bites, utrum Deus hæc sancti Spiritus dona impiis, ut ego supposui, et infidelibus impertitus sit, adi philologorum principem, clariss. Montacutium, tonio primo partis posterioris Originum ecclesiasticarum, qui tibi Ecclesiæ lumina præferet et offusas tene- bras dissipabit. Quinto, aucta scientia cessant mira- cula. Huic conciuit tritum illud Græcorum : Oaý- para púpots. Arist. lib. 1, Metaphys., cap. 2 : Αρχονται μὲν γὰρ, ὥσπερ εἴπομεν, ἀπὸ τοῦ θαυμά ζειν πάντες εἰ οὕτως ἔχει. Veritatis initium Piato statuit θαυμάσαι τὰ πράγματα, in Theatelo. Idem praecipit Matthias ἐν Παραδόσεσι· θαύμασον τὰ παρ- ὄντα, βαθμὸν τοῦτον πρῶτον τῆς ἐπέκεινα γνώσεως ὑποτιθέμενος. Νec abludit Evangelium secundum Hebræos: Ο θαυμάσας βασιλεύσει, καὶ ὁ βασιλεύσας D ¿vanavðfjoɛtai. Clem. Alex., Stromat, 1. Ea enim documenta, quæ sapientioribus suffecerint, Ma facile vulgus a proposito dimoverent; at raro quemquam invenies ita stupidum et obduratum, quin, visis miraculis, tantæ rei causam exquireret, agnosceret Deum, et instar Neptuni exclamaret, Hom. Iliad. N, v. 99, 100: ή non Ο πόποι, ἡ μέγα θαῦμα τόδ' ὀφθαλμοῖσιν ὁρῶμαι, Δεινὸν, ὅ ούποτ' ἔγωγε τελευτήσεσθαι ἔρασκον. Si et prædictis adjicerem : sexto, Deum his mediis conatum esse introductam, prout ejus novitas postu- Javiť, religionem stabilire; septimo, emendare gentes; octavo, in temporibus diræ immanitatis fi- deles consolari; et nono, corumdem sanitati pro- spexisse, cum paucissimi fuerint litteris sæculari- bus eruditi forsan a vero non aberrarem, utcun- que judicent doctiores. Tertulliani locum addam e libro De anima, cap. 9 : ‹ Est hodie soror apud pugnantus : Τὸ μὲν οὖν τὰ τοιαῦτα συμπτώματα τῶν καλῶν κἀγαθῶν ἀνδρῶν, οἷον ἡ Σωκράτους καταδίκη, καὶ ὁ Πυθαγόρου ζῶντος ἐμπρησμὸς ὑπὸ τῶν Κυλω νείων, καὶ Ζήνωνος ὑπὸ Δημύλου τυράννου, καὶ ᾿Αν τιφῶντος ὑπὸ Διονυσίου, στρεβλουμένων ἀναιρέσεις, ἐπὶ πιτύροις παραπίπτουσιν ἀπεικάζειν, ὅσης ἐστὶν Exepsias tw. Jam hujusmodi præclarorum viru- rum calamitates, qualis fuit condemnatio Socratis, quod Pythagoræ vivo a Cyloneis est illatum incen- dium, quod Zeno a Demylo tyranno, Antyphon Dionysio excruciati perierunt; conferre cuin fur- furibus excidentibus quantæ sit levitatis, mitto di- cere. Meminere Laertius et Suidas in Pythag. et Arnobius lib. 1 Contra gentes; Athenagoras iti- dem Legat. pro Christianis; item Plutarchus libro De Socratis genio. Suidas vero et Laertius referunt, ex auctoritate aliorum, eum incolumem exiisse domo, priusquam incenderetur; contigisse vero, ut fugiens agrum fabis plenum transiret, ubi cum, religionis ergo, constitisset, ab insequentibus com- prehensus est et jugulatus. Alii eum factione Me- tapontina obiisse tradunt, ut Porphyrius in Vita Pythagora. Illum alii, postquam domus, in quain frequenter convenerunt, dellagraret ex incendio, elapsum referunt, ponte ex discipulorum corporibus confecto cum vero illis se orbatum sentiret, totus in dolore positus necem sibi conscivit. Laertius ex Hermippo refert eum Agrigentiuis opem tulisse; illum vero, reliquis in fugam versis, in fabarum campo, quem circumiit, trucidatum fuisse (Laert. in Pythag.). De ejus periculis plura habes apud Por- phyrium libro De vita Pythagora, Suidam et Laer- tium; item apud Jamblichum, cap. 35, 36. SPENCER. ναῖοι δ᾽ εὐθὺς μετέγνωσαν, ὥστε κλεῖσαι καὶ παλαί- στρας καὶ γυμνάσια· καὶ τοὺς μὲν ἐφυγάδευσαν, Με λίτου δὲ θάνατον κατέγνωσαν. Σωκράτη δὲ χαλκῆς εἰκόνος ἐτιμήσαντο, ἢν ἔθεσαν ἐν τῷ Πομπηΐῳ, Αυ σίππου ταύτην ἐργασαμένου "Ανυτόν τε ἐπιδημής. σαντα αὐθημερὸν ἐξεκήρυξαν Ηρακλείωται. Alle niensibus ejus facti tantum pœnitentiæ incessit mox, ut palæstras et gymnasia clauderent, et alios quidem exsilio, Melitum vero morte damnarent. Socratem ærea imagine publice honoravere, quam a Lysippo factam in urbis celeberrimo loco statue- runt. Anytum ipsa die, dum peregre esset, Hera- (3) 'Qç Ewxpáret. Ea intellige pericula in quæ se (4) Qc Iveurópa. Plutarch., De Stoicorum re- (5) Ἐπὶ Σωκράτει. Laertius in Socrate : Αθη-
Φανερῶς γὰρ οἱ πάντες παρ’ ἐλαχίστους οὐδὲ τοῦτο λήψονται, ὅπερ εἰλήφασιν ἐκ τοῦ ἁπλῶς πεπιστευκέναι, ἀλλὰ μενοῦσιν ἐν κακίστῳ βίῳ. Εἴπερ οὖν ἄλλο τι κατασκευαστικόν ἐστι τοῦ τὸ φιλάνθρωπον τοῦ λόγου οὐκ ἀθεεὶ τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώπων ἐπιδεδημηκέναι, καὶ τοῦτ’ αὐτοῖς συγκαταριθμητέον. Ὁ γὰρ εὐλαβὴς οὐδὲ σωμάτων ἰατρόν, πολλοὺς ἐπὶ τὸ βέλτιον νοσοῦντας ἀγαγόντα, οἰήσεται ἀθεεὶ πόλεσι καὶ ἔθνεσιν ἐπιδημεῖν· οὐδὲν γὰρ χρηστὸν ἐν ἀνθρώποις ἀθεεὶ γίνεται. Εἰ δὲ ὁ πολλῶν σώματα θεραπεύσας ἢ ἐπὶ τὸ βέλτιον προαγαγὼν οὐκ ἀθεεὶ θεραπεύει, πόσῳ πλέον ὁ πολλῶν ψυχὰς θεραπεύσας καὶ ἐπιστρέψας καὶ βελτιώσας, καὶ ἀναρτήσας αὐτὰς θεοῦ τοῦ ἐπὶ πᾶσι καὶ διδάξας πᾶσαν πρᾶξιν ἀναφέρειν ἐπὶ τὴν ἐκείνου ἀρέσκειαν καὶ πάντ’ ἐκκλίνειν, ὅς’ ἀπάρεστά εἰσι θεῷ, μέχρι τοῦ ἐλαχίστου τῶν λεγομένων ἢ πραττομένων ἢ καὶ εἰς ἐνθύμησιν ἐρχομένων; Εἶτ’ ἐπεὶ τὰ περὶ τῆς πίστεως θρυλοῦσι, λεκτέον ὅτι ἡμεῖς μὲν παραλαμβάνοντες αὐτὴν ὡς χρήσιμον τοῖς πολλοῖς ὁμολογοῦμεν διδάσκειν πιστεύειν καὶ ἀλόγως τοὺς μὴ δυναμένους πάντα καταλιπεῖν καὶ ἀκολουθεῖν ἐξετάσει λόγου, [ἐκεῖνοι δὲ τοῦτο μὴ ὁμολογοῦντες τοῖς ἔργοις αὐτὸ ποιοῦσι.
659 ORIGENIS CCO Pythagoram aliosque philosophos. Cui dicendum A κράτει (3)· ἐδύνατο λέγειν καὶ ὡς Πυθαγόρα (4), καὶ Athenienses confestim 323 poenituisse sui in So- cratem facinoris, suumque odium omnipo posuisse, quemadmodum et alii erga Pythagoram, siquidem xal ἄλλοις φιλοσόφοις. Λεκτέον δὲ πρὸς τοῦτο, ὅτι ἐπὶ Σω κράτει (5) μὲν εὐθέως ᾿Αθηναῖοι μετενόησαν, καὶ οὐδὲν παρέμεινεν αὐτοῖς περὶ αὐτοῦ πικρὸν, οὐδ᾽ ἐπὶ Πυ- nos, revelationum charismata sortita, quas in Ec- clesia inter Dominica solemnia per exstasin in spi- ritu patitur, conversatur cum angelis, aliquando etiam cum Domino, et videt et audit sacramenta, et quorumdam corda dignoscit, et medicinas desi- derantibus submittit.› SPENCER. intulit, ut Theraminem a Critiæ ejusque militam furore defenderet (Diod., lib. xiv); vel, cum solus suffragia contra legem ferri vetuit, quod ex odio contra duces conftato reliqui omnes Prytanes sum- mopere conati sunt (Xenoph., lib. 1 Hist. Græc.); vel cum se triginta tyrannis immorigerum præsti- pitis poenas Salamine eduxit (Plato, Apolog. Socra- tis); vel, cum Alcibiadem Potidææ saucium stre- nue protexit (Plutarch. in Alcibiade, Plato in Char- mide); vel, cum Xenophontem, equo dilapsum com- missa ad Delium pugna, in humeros suscepit et multa confecit stadia, ut eumdem liberaret (Laert. in Socrat., Strabo, lib. 1x); vel, cum Anytus, Meli- tus et Lycon fictis criminibus populum concitabant, et innocentis vitam sustulerunt (Plato et Xenoph. in Apol.). SpenCER. credidistis ab initio tradidisse, et incantationes cal- lidius quam vos peregisse, sed posteris incantatio- nis istius et exsecrationis officinas publice expo- suisse. Arnob., lib. 1 Adversus gentes, pag. 15: ‹ Occursurus forsitan alius est cum multis aliis calumniosis illis et puerilibus vocibus: Magus fuit, clandestinis artibus omnia illa perfecit, Ægyptio- rum ex adytis angelorum potentium nomina el re- motas furatus est disciplinas. Tertio, unde aliquis insulsissimorum nebulonum pervicaciam redargie- ret, eorum maxime, qui se Christo nunc pares, nunc præstantiores jactitabant, quam ex virtutum divinarum demonstratione et miraculorum copia? Iren., lib. 1, cap. 25, de Carpocratianis: Hos austit, nec Leontem, prout jusserant, ad luendum ca- tem, inquit, in nullo deminorari a Jesu. Animas enim ipsorum ex eadem circumlatione devenientes, et ideo similiter contemnenies mundi fabricatores, eadem dignas habitas esse virtute, et rursus in idem abire. Si quis autem plus quam ille contempserit ca, quæ sunt hic, posse meliorem quam illum esse, › Epiphanius, lib. 1, hær. 27, et Irenæus itidem, lib. », cap. 32: ‹ Dicentes autem se ex eadem circum- latione cum Jesu habere animas et similes ei esse, aliquando autem et meliores, ad opera producti, quæ ille ad utilitatem hominum et firmitatem fecit, uihil tale, nec simile, neque secundum aliquid, in comparationem quod venire posset, perficere inve- niuntur,› Quarto, forsan nonnulli hæc Dei bene- ficia animo parum grato receperunt, et singulari Numinis benignitate abusi sunt, vel exigendo merce. dem, vel pro libitu denegando opem, vel locupleti- hus solis benefaciendo, vel tantæ virtutis gloriam sibi vindicando: quibus omnibus Deus commotus invitus retrahit quæ ultro communicavit. Exempla C sua vetustate veneranda si requiras, lege Athe- Hæcum, lib. VI, c. 1, Deipnosoph. Si recentiora, vide Petrum Halloix, De scriptoribus Orientalibus, in adnotationibus ad Vitam Polycarpi. Si vero du. bites, utrum Deus hæc sancti Spiritus dona impiis, ut ego supposui, et infidelibus impertitus sit, adi philologorum principem, clariss. Montacutium, tonio primo partis posterioris Originum ecclesiasticarum, qui tibi Ecclesiæ lumina præferet et offusas tene- bras dissipabit. Quinto, aucta scientia cessant mira- cula. Huic conciuit tritum illud Græcorum : Oaý- para púpots. Arist. lib. 1, Metaphys., cap. 2 : Αρχονται μὲν γὰρ, ὥσπερ εἴπομεν, ἀπὸ τοῦ θαυμά ζειν πάντες εἰ οὕτως ἔχει. Veritatis initium Piato statuit θαυμάσαι τὰ πράγματα, in Theatelo. Idem praecipit Matthias ἐν Παραδόσεσι· θαύμασον τὰ παρ- ὄντα, βαθμὸν τοῦτον πρῶτον τῆς ἐπέκεινα γνώσεως ὑποτιθέμενος. Νec abludit Evangelium secundum Hebræos: Ο θαυμάσας βασιλεύσει, καὶ ὁ βασιλεύσας D ¿vanavðfjoɛtai. Clem. Alex., Stromat, 1. Ea enim documenta, quæ sapientioribus suffecerint, Ma facile vulgus a proposito dimoverent; at raro quemquam invenies ita stupidum et obduratum, quin, visis miraculis, tantæ rei causam exquireret, agnosceret Deum, et instar Neptuni exclamaret, Hom. Iliad. N, v. 99, 100: ή non Ο πόποι, ἡ μέγα θαῦμα τόδ' ὀφθαλμοῖσιν ὁρῶμαι, Δεινὸν, ὅ ούποτ' ἔγωγε τελευτήσεσθαι ἔρασκον. Si et prædictis adjicerem : sexto, Deum his mediis conatum esse introductam, prout ejus novitas postu- Javiť, religionem stabilire; septimo, emendare gentes; octavo, in temporibus diræ immanitatis fi- deles consolari; et nono, corumdem sanitati pro- spexisse, cum paucissimi fuerint litteris sæculari- bus eruditi forsan a vero non aberrarem, utcun- que judicent doctiores. Tertulliani locum addam e libro De anima, cap. 9 : ‹ Est hodie soror apud pugnantus : Τὸ μὲν οὖν τὰ τοιαῦτα συμπτώματα τῶν καλῶν κἀγαθῶν ἀνδρῶν, οἷον ἡ Σωκράτους καταδίκη, καὶ ὁ Πυθαγόρου ζῶντος ἐμπρησμὸς ὑπὸ τῶν Κυλω νείων, καὶ Ζήνωνος ὑπὸ Δημύλου τυράννου, καὶ ᾿Αν τιφῶντος ὑπὸ Διονυσίου, στρεβλουμένων ἀναιρέσεις, ἐπὶ πιτύροις παραπίπτουσιν ἀπεικάζειν, ὅσης ἐστὶν Exepsias tw. Jam hujusmodi præclarorum viru- rum calamitates, qualis fuit condemnatio Socratis, quod Pythagoræ vivo a Cyloneis est illatum incen- dium, quod Zeno a Demylo tyranno, Antyphon Dionysio excruciati perierunt; conferre cuin fur- furibus excidentibus quantæ sit levitatis, mitto di- cere. Meminere Laertius et Suidas in Pythag. et Arnobius lib. 1 Contra gentes; Athenagoras iti- dem Legat. pro Christianis; item Plutarchus libro De Socratis genio. Suidas vero et Laertius referunt, ex auctoritate aliorum, eum incolumem exiisse domo, priusquam incenderetur; contigisse vero, ut fugiens agrum fabis plenum transiret, ubi cum, religionis ergo, constitisset, ab insequentibus com- prehensus est et jugulatus. Alii eum factione Me- tapontina obiisse tradunt, ut Porphyrius in Vita Pythagora. Illum alii, postquam domus, in quain frequenter convenerunt, dellagraret ex incendio, elapsum referunt, ponte ex discipulorum corporibus confecto cum vero illis se orbatum sentiret, totus in dolore positus necem sibi conscivit. Laertius ex Hermippo refert eum Agrigentiuis opem tulisse; illum vero, reliquis in fugam versis, in fabarum campo, quem circumiit, trucidatum fuisse (Laert. in Pythag.). De ejus periculis plura habes apud Por- phyrium libro De vita Pythagora, Suidam et Laer- tium; item apud Jamblichum, cap. 35, 36. SPENCER. ναῖοι δ᾽ εὐθὺς μετέγνωσαν, ὥστε κλεῖσαι καὶ παλαί- στρας καὶ γυμνάσια· καὶ τοὺς μὲν ἐφυγάδευσαν, Με λίτου δὲ θάνατον κατέγνωσαν. Σωκράτη δὲ χαλκῆς εἰκόνος ἐτιμήσαντο, ἢν ἔθεσαν ἐν τῷ Πομπηΐῳ, Αυ σίππου ταύτην ἐργασαμένου "Ανυτόν τε ἐπιδημής. σαντα αὐθημερὸν ἐξεκήρυξαν Ηρακλείωται. Alle niensibus ejus facti tantum pœnitentiæ incessit mox, ut palæstras et gymnasia clauderent, et alios quidem exsilio, Melitum vero morte damnarent. Socratem ærea imagine publice honoravere, quam a Lysippo factam in urbis celeberrimo loco statue- runt. Anytum ipsa die, dum peregre esset, Hera- (3) 'Qç Ewxpáret. Ea intellige pericula in quæ se (4) Qc Iveurópa. Plutarch., De Stoicorum re- (5) Ἐπὶ Σωκράτει. Laertius in Socrate : Αθη-
PG 11:675Τίς γὰρ προτραπεὶς ἐπὶ φιλοσοφίαν καὶ ἀποκληρωτικῶς ἐπί τινα αἵρεσιν ἑαυτὸν φιλοσόφων ῥίψας ἢ τῷ εὐπορηκέναι τοιοῦδε διδασκάλου ἄλλως ἐπὶ τοῦτο ἔρχεται ἢ τῷ πιστεύειν τὴν αἵρεσιν ἐκείνην κρείττονα εἶναι;] Οὐ γὰρ περιμείνας ἀκοῦσαι τοὺς πάντων φιλοσόφων λόγους καὶ τῶν διαφόρων αἱρέσεων καὶ τὴν ἀνατροπὴν μὲν τῶνδε κατασκευὴν δὲ ἑτέρων, οὕτως αἱρεῖται ἤτοι Στωϊκὸς ἢ Πλατωνικὸς ἢ Περιπατητικὸς ἢ Ἐπικούρειος εἶναι ἢ ὁποιασδήποτε φιλοσόφων αἱρέσεως· ἀλλ’ ἀλόγῳ τινί, κἂν μὴ βούλωνται τοῦτο ὁμολογεῖν, φορᾷ ἔρχονται ἐπὶ τὸ ἀσκῆσαι, φέρ’ εἰπεῖν, τὸν στωϊκὸν λόγον, καταλιπόντες τοὺς λοιπούς, ἢ τὸν πλατωνικόν, ὑπερφρονήσαντες ὡς ταπεινοτέρων τῶν ἄλλων, [ἢ τὸν περιπατητικὸν ὡς ἀνθρωπικώτατον] καὶ μᾶλλον τῶν λοιπῶν αἱρέσεων εὐγνωμόνως ὁμολογοῦντα τὰ ἀνθρώπινα ἀγαθά. Καὶ ἀπὸ πρώτης δὲ προσβολῆς ταραχθέντες τινὲς εἰς τὸν περὶ προνοίας λόγον ἐκ τῶν ἐπὶ γῆς γινομένων φαύλοις καὶ σπουδαίοις προπετέστερον συγκατέθεντο τῷ μηδαμῶς εἶναι πρόνοιαν καὶ τὸν Ἐπικούρου καὶ Κέλσου εἵλοντο λόγον.
θαγόρα (6). Οι γοῦν Πυθαγόρειοι ἐπὶ πλεῖον τὰς δια- τριβάς συνεστήσαντο ἐν Ἰταλίᾳ, τῇ κληθείσῃ Με- γάλῃ Ἑλλάδι (7)· ἐπὶ δὲ Χριστιανοῖς ἡ Ῥωμαίων σύγ- κλητος βουλή, καὶ οἱ κατὰ καιρὸν βασιλεῖς, καὶ τὰ στρατιωτικά, καὶ οἱ δῆμοι, καὶ οἱ τῶν πιστευόντων συγγενείς προσπολεμήσαντες τῷ λόγῳ, ἐκώλυσαν ἂν αὐτὸν νικηθέντα ὑπὸ τῆς τῶν τοσούτων ἐπιβουλῆς, εἰ μὴ θείᾳ δυνάμει (8) ὑπερέκυψε καὶ ὑπερανέβη, ὡς νικῆσαι ὅλον κόσμον αὐτῷ ἐπιβουλεύοντα. Ιδωμεν καὶ ὡς τὸν ἠθικὸν τόπον οίεται διαβαλεῖν, τῷ κοινὸν εἶναι καὶ πρὸς τοὺς ἄλλους φιλοσόφους, ὡς οὐ σεμνόν τι καὶ καινὸν μάθημα. Πρὸς τοῦτο δὲ λε- κτέον, ὅτι τοῖς εἰσάγουσι κρίσιν δικαίαν Θεοῦ ἀποκέ κλειστο ἂν ἡ ἐπὶ τοῖς ἁμαρτανομένοις δίκη, μὴ πάνω των ἐχόντων κατὰ τὰς κοινὰς ἐννοίας πρόληψιν ὑγιῆ Β περὶ τοῦ ἠθικοῦ τόπου. Διόπερ οὐδὲν θαυμαστὸν τὸν αὐτὸν Θεὸν, ἅπερ ἐδίδαξε διὰ τῶν προφητῶν καὶ τοῦ Καὶ τούναντίον αὖ πάλιν αἱ μὲν ἄκρατοι πονηρίαι συνεπιτείνουσι τὸ μῖσος. Τοὺς γοῦν Σωκράτη συκοφαντήσαντας, ὡς εἰς ἔσχατον κακίας ἐληλακότας οὕτως ἐμίσησαν οἱ πολῖται καὶ ἀπεστρά φησαν, ὡς μήτε πῦρ αΰειν, μήτε ἀποκρίνεσθαι τον θανομένοις μήτε λουομένοις κοινωνεῖν ὕδατος, ἀλλ᾽ ἀναγκάζειν ἐκχεῖν ἐκεῖνο τους παραχύτας, ὡς μετ μιασμένον· ἕως ἀπήγξαντο, μὴ φέροντες τὸ μέσος. • Σιν. πάροιστρο: ἀθεότητα Ἐπιγινομένων δὲ πολλῶν ἐτῶν, καὶ τῶν περὶ τὸν Δείναρχον ἐν ἑτέρῳ κινδύνω τελευτησάντων, ἀποθα νόντος καὶ Λιτάγους, ὅσπερ ἦν ἡγεμονικώτατος τῶν στασιασάντων, ἔλεός τις καὶ μετάνοια ἐνέπεσε, καὶ τοὺς παραλειπομένους αὐτῶν ἐβουλήθησαν κατάγειν. Μεταπεμπόμενοι δὲ πρεσβευτὰς ἐξ Αχαΐας, δι' ἐκείνων πρὸς τοὺς ἐκπεπτωκότας διελύθησαν, καὶ τοὺς ὅρκους εἰς Δελφοὺς ἀνέθηκαν. Ησαν δὲ τῶν Πυθαγορικῶν καὶ περὶ ἑξήκοντα τὸν ἀριθμὸν οἱ κατελθόντες ἄνευ τῶν πρεσβυτέρων, ἐν οἷς ἐπὶ τὴν ἰατρικήν τινες κατα ενεχθέντες, και διαίτῃ τοὺς ἀῤῥώστους ὄντας θερα πεύοντες, ἡγεμόνες κατέστησαν τῆς εἰρημένης μεθό δου. Συνέβη δὲ καὶ τοὺς σωθέντας διαφερόντως παρά τοῖς πολλοῖς εὐδοκιμοῦντας κατὰ τὸν καιρὸν, ἐν ᾧ λε- γόμενον πρὸς τοὺς παρανομοῦντας. « εἰ μὴ θεία δύναμις ὑπερέκυψε καὶ ὑπερα ανέβη ὡς νικηθῆναι, CONTRA CELSUM LIB. 1. €62 A Pythagorici diu scholas habuerunt in ea Italiæ parte cleotæ exterminarunt. Tertull. Apologet. cap. 14: • Sed propterea damnatus est Soerates, quia deos destruebat. Plane olim, id est semper, veritas odio est. Tamen cum, penitentia sententia, Athenienses criminatores Socratis postea afflixerint, et imaginem ejus æream in templo collocarint, rescissa damma- tio testimonium Socrati reddidit. » Plutarch., libro De invidia et odio : Rursum extrema malitia facit ut simul etiam C odium fiat vehementius. Eos quidem, quorum_ca- lumnia Socrates fuit oppressus, ut extreme malos, ita oderunt, itaque aversati sunt cives, ut neque ignem eis accenderent, neque interrogantibus res- ponderent, neque in balneo aqua uterentur eadem, sed qua illi lavissent, eam tanquam pollutam jube- rent a ministris effundi : donec illi impatientia odii sese suspenderunt. » Vide et Diodorum lib. Et lege, si vacat, ipsum Socratem inimicos suos de futuris miseriis admonentem apud Platonem in Apologia Socratis, pag. 38, 39. Hæc omnia, Deo vindice, perpessi sunt Athenienses, eo quod Socrati impietatis notam et atheismi inusserunt, et virum nullius sceleris sibi conscium morti tradiderunt. Sane longe aliter sancti et eruditi viri, delectu magis quam temeritate ducti judicarunt; Justinus Apolog. 1, pag. 55; item in Paranesi, pag. ; Arnobius, lib. Contra gentes, p. 14; Clemens Alexandrinus, Admon. ad gentes, pag. 15; Nune- D Bius, lib. De Platonis arcanis apud Eusebium, lib. XIII, cap. 5, Evangelicæ præparationis; Lactantius, lib. v, cap. 15. Nullem igitur te mirari, lector, aut horrore plusquam solito percelli, si et nunc dierum nonnulli, quorum mentibus caligo atque tenebræ offunduntur, et rectior Dei opt. max. colendi ratio non ita clare innotescit, velut et furiis agitati in modestos viros, quos sua cæcitate el per- vicacia parum delectatos norunt, scepticismum et impingunt; cum vel hinc tibi constare possit, etiam pristinis temporibus in more positum fuisse, litteratorum gloriæ invidere, et viros summa integritate et innocentia condemnare. Neque mo- ramur irreligiosos quosdam, imo et atheos videri posse. Reipsa enim athei non sunt; sed, cum falsa et horrenda attributa a quibusdam Deo affingi de- prehenderent, nullum potius quam tale numen credere maluerunt; veris honestetur attributis quæ Magna Græcia vocabatur; sed ad Christianos quod spectat, senatum Romanum, imperatores di- versis temporibus, milites, populos, ipsos eorum qui credebant parentes, in eorum doctrinam con- spirasse; ut tot undique hostium insidiis circumval- lata haud dubie oppressa fuisset, nisi divina virtute sustentata non modo evasisset atque emersisset, sed etiam orbem universum vicisset vel in se con- juratum. quomodo detrahere se putet tanquam nec gravi nec nova, propterea quod ea nobis sit communis cum aliis philosophis; cui ita respondendum est: Nisi omnes haberent communes quasdam de mori- bus regendis notiones in animis impressas; ctiamn qui justum in se Dei judicium accersunt atque attrahunt, illi debitam suis peccatis pœnam decli- tantum aberit ut non credant, quod si nullum hu- jusmodi daretur, tale exoptaverint numen. l!lu- striss. heros baro Herbertus in libro De veritate. SPENCER. Pythagoricos et Italicos exortæ meminit Strabo lib. ix, et Polybius lib. n Ilist. Eos vero poenituisse constat ex Jamblicho, cap. 55, De vita Pythagorae : Posthac, multis annis interjectis, cum Dinarchus in alio prælio cum suis cæsus, et Litagus quoque seditiosorum antesi- gnanus exstinctus esset; misericordia pariter et pœnitentia cives subiit, ut reliquos Pythagoreos in patriam revocandos esse censerent; ideoque ex Achaia legatos petierunt, eorumque opera cum exsulibus in concordiam redierunt, et juramenta Delphis consecrarunt. Fuerunt autem reduces nu- mero admodum sexaginta; exceptis qui ætate de- crepiti erant : inter quos reperiebantur, qui medi- cina operam navabant, ægrotosque certa victus ratione curabant; ea scilicet methodo, cujus ipsi primi auctores fuerant. Accidit autem denique om- nibus eamdem patriam reddi : idque per eos præci- pue, qui sanitati restituti fuerant, eo tempore, quo improbis occinebatur. » SPENCER. Tuscul. Cum regnante Tarquinio Superbo in Ita- liam venisset (Pythagoras), tenuit Magnam illam Græciam cum honore disciplinæ, tum etiam aucto- ritate; multaque sæcula postea sic viguit Pythago- ræorum nomen, ut nulli alii docti viderentur. » Qui- bus autem finibus contineretur Magna illa Græcia, vide apud Cellarium, Geographiæ antiqua lib. 1, cap. 9. videbatur : etc. Sed recepta lectio sana est, nec ejusmodi emendatione indiget. 4. De nostra quoque morum disciplina videamus (6) Οὐδ᾽ ἐπὶ Πυθαγόρα. Hujus seditionis inter (7) Τῇ κληθείση Μεγάλη Ελλάδι. Cicero, lib. j, (8) Εἰ μὴ θείᾳ δυνάμει, etc. Guieto scribendum
Εἴπερ οὖν δεῖ πιστεύειν, ὡς ὁ λόγος ἐδίδαξεν, ἑνί τινι τῶν αἱρέσεις εἰσηγησαμένων ἐν Ἕλλησιν ἢ βαρβάροις, πῶς οὐχὶ μᾶλλον τῷ ἐπὶ πᾶσι θεῷ καὶ τῷ διδάσκοντι τοῦτον μόνον δεῖν σέβειν [τὰ δὲ λοιπά, ἤτοι ὡς μὴ ὄντα ἢ ὡς ὄντα μὲν καὶ τιμῆς ἄξια οὐ μὴν καὶ προσκυνήσεως καὶ σεβασμοῦ, παρορᾶν;] Περὶ ὧν ὁ μὴ πιστεύων μόνον ἀλλὰ καὶ λόγῳ θεωρῶν τὰ πράγματα ἐρεῖ τὰς ὑποπιπτούσας αὐτῷ καὶ εὑρισκομένας ἐκ τοῦ πάνυ ζητεῖν ἀποδείξεις. Πῶς δ’ οὐκ εὐλογώτερον, πάντων τῶν ἀνθρωπίνων πίστεως ἠρτημένων, ἐκείνων μᾶλλον πιστεύειν τῷ θεῷ; [Τίς γὰρ πλεῖ ἢ γαμεῖ ἢ παιδοποιεῖ ἢ ῥίπτει τὰ σπέρματα ἐπὶ τὴν γῆν μὴ τὰ κρείττονα πιστεύων ἀπαντήσεσθαι, δυνατοῦ ὄντος καὶ τοῦ ἐναντία γενέσθαι] καὶ ἔστιν ὅτε γινομένου; Ἀλλ’ ὅμως ἡ περὶ τοῦ τὰ κρείττονα καὶ τὰ κατ’ εὐχὴν ἀπαντήσεσθαι πίστις τολμᾶν πάντας ποιεῖ καὶ ἐπὶ τὰ ἄδηλα καὶ δυνατὰ ἄλλως συμβῆναι.
θαγόρα (6). Οι γοῦν Πυθαγόρειοι ἐπὶ πλεῖον τὰς δια- τριβάς συνεστήσαντο ἐν Ἰταλίᾳ, τῇ κληθείσῃ Με- γάλῃ Ἑλλάδι (7)· ἐπὶ δὲ Χριστιανοῖς ἡ Ῥωμαίων σύγ- κλητος βουλή, καὶ οἱ κατὰ καιρὸν βασιλεῖς, καὶ τὰ στρατιωτικά, καὶ οἱ δῆμοι, καὶ οἱ τῶν πιστευόντων συγγενείς προσπολεμήσαντες τῷ λόγῳ, ἐκώλυσαν ἂν αὐτὸν νικηθέντα ὑπὸ τῆς τῶν τοσούτων ἐπιβουλῆς, εἰ μὴ θείᾳ δυνάμει (8) ὑπερέκυψε καὶ ὑπερανέβη, ὡς νικῆσαι ὅλον κόσμον αὐτῷ ἐπιβουλεύοντα. Ιδωμεν καὶ ὡς τὸν ἠθικὸν τόπον οίεται διαβαλεῖν, τῷ κοινὸν εἶναι καὶ πρὸς τοὺς ἄλλους φιλοσόφους, ὡς οὐ σεμνόν τι καὶ καινὸν μάθημα. Πρὸς τοῦτο δὲ λε- κτέον, ὅτι τοῖς εἰσάγουσι κρίσιν δικαίαν Θεοῦ ἀποκέ κλειστο ἂν ἡ ἐπὶ τοῖς ἁμαρτανομένοις δίκη, μὴ πάνω των ἐχόντων κατὰ τὰς κοινὰς ἐννοίας πρόληψιν ὑγιῆ Β περὶ τοῦ ἠθικοῦ τόπου. Διόπερ οὐδὲν θαυμαστὸν τὸν αὐτὸν Θεὸν, ἅπερ ἐδίδαξε διὰ τῶν προφητῶν καὶ τοῦ Καὶ τούναντίον αὖ πάλιν αἱ μὲν ἄκρατοι πονηρίαι συνεπιτείνουσι τὸ μῖσος. Τοὺς γοῦν Σωκράτη συκοφαντήσαντας, ὡς εἰς ἔσχατον κακίας ἐληλακότας οὕτως ἐμίσησαν οἱ πολῖται καὶ ἀπεστρά φησαν, ὡς μήτε πῦρ αΰειν, μήτε ἀποκρίνεσθαι τον θανομένοις μήτε λουομένοις κοινωνεῖν ὕδατος, ἀλλ᾽ ἀναγκάζειν ἐκχεῖν ἐκεῖνο τους παραχύτας, ὡς μετ μιασμένον· ἕως ἀπήγξαντο, μὴ φέροντες τὸ μέσος. • Σιν. πάροιστρο: ἀθεότητα Ἐπιγινομένων δὲ πολλῶν ἐτῶν, καὶ τῶν περὶ τὸν Δείναρχον ἐν ἑτέρῳ κινδύνω τελευτησάντων, ἀποθα νόντος καὶ Λιτάγους, ὅσπερ ἦν ἡγεμονικώτατος τῶν στασιασάντων, ἔλεός τις καὶ μετάνοια ἐνέπεσε, καὶ τοὺς παραλειπομένους αὐτῶν ἐβουλήθησαν κατάγειν. Μεταπεμπόμενοι δὲ πρεσβευτὰς ἐξ Αχαΐας, δι' ἐκείνων πρὸς τοὺς ἐκπεπτωκότας διελύθησαν, καὶ τοὺς ὅρκους εἰς Δελφοὺς ἀνέθηκαν. Ησαν δὲ τῶν Πυθαγορικῶν καὶ περὶ ἑξήκοντα τὸν ἀριθμὸν οἱ κατελθόντες ἄνευ τῶν πρεσβυτέρων, ἐν οἷς ἐπὶ τὴν ἰατρικήν τινες κατα ενεχθέντες, και διαίτῃ τοὺς ἀῤῥώστους ὄντας θερα πεύοντες, ἡγεμόνες κατέστησαν τῆς εἰρημένης μεθό δου. Συνέβη δὲ καὶ τοὺς σωθέντας διαφερόντως παρά τοῖς πολλοῖς εὐδοκιμοῦντας κατὰ τὸν καιρὸν, ἐν ᾧ λε- γόμενον πρὸς τοὺς παρανομοῦντας. « εἰ μὴ θεία δύναμις ὑπερέκυψε καὶ ὑπερα ανέβη ὡς νικηθῆναι, CONTRA CELSUM LIB. 1. €62 A Pythagorici diu scholas habuerunt in ea Italiæ parte cleotæ exterminarunt. Tertull. Apologet. cap. 14: • Sed propterea damnatus est Soerates, quia deos destruebat. Plane olim, id est semper, veritas odio est. Tamen cum, penitentia sententia, Athenienses criminatores Socratis postea afflixerint, et imaginem ejus æream in templo collocarint, rescissa damma- tio testimonium Socrati reddidit. » Plutarch., libro De invidia et odio : Rursum extrema malitia facit ut simul etiam C odium fiat vehementius. Eos quidem, quorum_ca- lumnia Socrates fuit oppressus, ut extreme malos, ita oderunt, itaque aversati sunt cives, ut neque ignem eis accenderent, neque interrogantibus res- ponderent, neque in balneo aqua uterentur eadem, sed qua illi lavissent, eam tanquam pollutam jube- rent a ministris effundi : donec illi impatientia odii sese suspenderunt. » Vide et Diodorum lib. Et lege, si vacat, ipsum Socratem inimicos suos de futuris miseriis admonentem apud Platonem in Apologia Socratis, pag. 38, 39. Hæc omnia, Deo vindice, perpessi sunt Athenienses, eo quod Socrati impietatis notam et atheismi inusserunt, et virum nullius sceleris sibi conscium morti tradiderunt. Sane longe aliter sancti et eruditi viri, delectu magis quam temeritate ducti judicarunt; Justinus Apolog. 1, pag. 55; item in Paranesi, pag. ; Arnobius, lib. Contra gentes, p. 14; Clemens Alexandrinus, Admon. ad gentes, pag. 15; Nune- D Bius, lib. De Platonis arcanis apud Eusebium, lib. XIII, cap. 5, Evangelicæ præparationis; Lactantius, lib. v, cap. 15. Nullem igitur te mirari, lector, aut horrore plusquam solito percelli, si et nunc dierum nonnulli, quorum mentibus caligo atque tenebræ offunduntur, et rectior Dei opt. max. colendi ratio non ita clare innotescit, velut et furiis agitati in modestos viros, quos sua cæcitate el per- vicacia parum delectatos norunt, scepticismum et impingunt; cum vel hinc tibi constare possit, etiam pristinis temporibus in more positum fuisse, litteratorum gloriæ invidere, et viros summa integritate et innocentia condemnare. Neque mo- ramur irreligiosos quosdam, imo et atheos videri posse. Reipsa enim athei non sunt; sed, cum falsa et horrenda attributa a quibusdam Deo affingi de- prehenderent, nullum potius quam tale numen credere maluerunt; veris honestetur attributis quæ Magna Græcia vocabatur; sed ad Christianos quod spectat, senatum Romanum, imperatores di- versis temporibus, milites, populos, ipsos eorum qui credebant parentes, in eorum doctrinam con- spirasse; ut tot undique hostium insidiis circumval- lata haud dubie oppressa fuisset, nisi divina virtute sustentata non modo evasisset atque emersisset, sed etiam orbem universum vicisset vel in se con- juratum. quomodo detrahere se putet tanquam nec gravi nec nova, propterea quod ea nobis sit communis cum aliis philosophis; cui ita respondendum est: Nisi omnes haberent communes quasdam de mori- bus regendis notiones in animis impressas; ctiamn qui justum in se Dei judicium accersunt atque attrahunt, illi debitam suis peccatis pœnam decli- tantum aberit ut non credant, quod si nullum hu- jusmodi daretur, tale exoptaverint numen. l!lu- striss. heros baro Herbertus in libro De veritate. SPENCER. Pythagoricos et Italicos exortæ meminit Strabo lib. ix, et Polybius lib. n Ilist. Eos vero poenituisse constat ex Jamblicho, cap. 55, De vita Pythagorae : Posthac, multis annis interjectis, cum Dinarchus in alio prælio cum suis cæsus, et Litagus quoque seditiosorum antesi- gnanus exstinctus esset; misericordia pariter et pœnitentia cives subiit, ut reliquos Pythagoreos in patriam revocandos esse censerent; ideoque ex Achaia legatos petierunt, eorumque opera cum exsulibus in concordiam redierunt, et juramenta Delphis consecrarunt. Fuerunt autem reduces nu- mero admodum sexaginta; exceptis qui ætate de- crepiti erant : inter quos reperiebantur, qui medi- cina operam navabant, ægrotosque certa victus ratione curabant; ea scilicet methodo, cujus ipsi primi auctores fuerant. Accidit autem denique om- nibus eamdem patriam reddi : idque per eos præci- pue, qui sanitati restituti fuerant, eo tempore, quo improbis occinebatur. » SPENCER. Tuscul. Cum regnante Tarquinio Superbo in Ita- liam venisset (Pythagoras), tenuit Magnam illam Græciam cum honore disciplinæ, tum etiam aucto- ritate; multaque sæcula postea sic viguit Pythago- ræorum nomen, ut nulli alii docti viderentur. » Qui- bus autem finibus contineretur Magna illa Græcia, vide apud Cellarium, Geographiæ antiqua lib. 1, cap. 9. videbatur : etc. Sed recepta lectio sana est, nec ejusmodi emendatione indiget. 4. De nostra quoque morum disciplina videamus (6) Οὐδ᾽ ἐπὶ Πυθαγόρα. Hujus seditionis inter (7) Τῇ κληθείση Μεγάλη Ελλάδι. Cicero, lib. j, (8) Εἰ μὴ θείᾳ δυνάμει, etc. Guieto scribendum
[Εἰ δὲ συνέχει τὸν βίον ἐν πάσῃ πράξει ἀδήλῳ, ὅπως ἐκβήσεται, ἡ ἐλπὶς καὶ ἡ περὶ τῶν μελλόντων χρηστοτέρα πίστις], πῶς οὐ μᾶλλον αὕτη παραληφθήσεται εὐλόγως τῷ πιστεύοντι ὑπὲρ τὴν πλεομένην θάλασσαν καὶ γῆν σπειρομένην καὶ γυναῖκα γαμουμένην καὶ τὰ λοιπὰ ἐν ἀνθρώποις πράγματα τῷ ταῦτα πάντα δημιουργήσαντι θεῷ καὶ τῷ μετὰ ὑπερβαλλούσης μεγαλονοίας καὶ θείας μεγαλοφροσύνης τολμήσαντι τοῦτον τὸν λόγον παραστῆσαι τοῖς πανταχοῦ τῆς οἰκουμένης μετὰ μεγάλων κινδύνων καὶ θανάτου νομιζομένου ἀτίμου, ἃ ὑπέμεινεν ὑπὲρ ἀνθρώπων, διδάξας καὶ τοὺς ὑπηρετεῖσθαι τῇ διδασκαλίᾳ αὐτοῦ ἐν τῇ ἀρχῇ πεισθέντας μετὰ πάντων κινδύνων καὶ τῶν ἀεὶ προσδοκωμένων θανάτων τολμῆσαι ἀποδημῆσαι πανταχοῦ τῆς οἰκουμένης ὑπὲρ τῆς τῶν ἀνθρώπων σωτηρίας;] [Εἶτ’ ἐπεί φησιν ὁ Κέλσος αὐταῖς λέξεσιν· Εἰ μὲν δὴ θελήσουσιν ἀποκρίνεσθαί μοι, ὡς οὐ διαπειρωμένῳ πάντα γὰρ οἶδαἀλλ’ ὡς ἐξ ἴσου πάντων κηδομένῳ, εὖ ἂν ἔχοι· εἰ δ’ οὐκ ἐθελήσουσιν ἀλλ’ ἐροῦσιν, ὥσπερ εἰώθασι, Μὴ ἐξέταζε καὶ τὰ ἑξῆς, ἀνάγκη αὐτοὺς ταῦτά τε, φησί, διδάξαι ὁποῖ’ ἄττα ἐστίν, ἃ λέγουσι, καὶ ὁπόθεν ἐρρύηκε, καὶ τὰ ἑξῆς·
θαγόρα (6). Οι γοῦν Πυθαγόρειοι ἐπὶ πλεῖον τὰς δια- τριβάς συνεστήσαντο ἐν Ἰταλίᾳ, τῇ κληθείσῃ Με- γάλῃ Ἑλλάδι (7)· ἐπὶ δὲ Χριστιανοῖς ἡ Ῥωμαίων σύγ- κλητος βουλή, καὶ οἱ κατὰ καιρὸν βασιλεῖς, καὶ τὰ στρατιωτικά, καὶ οἱ δῆμοι, καὶ οἱ τῶν πιστευόντων συγγενείς προσπολεμήσαντες τῷ λόγῳ, ἐκώλυσαν ἂν αὐτὸν νικηθέντα ὑπὸ τῆς τῶν τοσούτων ἐπιβουλῆς, εἰ μὴ θείᾳ δυνάμει (8) ὑπερέκυψε καὶ ὑπερανέβη, ὡς νικῆσαι ὅλον κόσμον αὐτῷ ἐπιβουλεύοντα. Ιδωμεν καὶ ὡς τὸν ἠθικὸν τόπον οίεται διαβαλεῖν, τῷ κοινὸν εἶναι καὶ πρὸς τοὺς ἄλλους φιλοσόφους, ὡς οὐ σεμνόν τι καὶ καινὸν μάθημα. Πρὸς τοῦτο δὲ λε- κτέον, ὅτι τοῖς εἰσάγουσι κρίσιν δικαίαν Θεοῦ ἀποκέ κλειστο ἂν ἡ ἐπὶ τοῖς ἁμαρτανομένοις δίκη, μὴ πάνω των ἐχόντων κατὰ τὰς κοινὰς ἐννοίας πρόληψιν ὑγιῆ Β περὶ τοῦ ἠθικοῦ τόπου. Διόπερ οὐδὲν θαυμαστὸν τὸν αὐτὸν Θεὸν, ἅπερ ἐδίδαξε διὰ τῶν προφητῶν καὶ τοῦ Καὶ τούναντίον αὖ πάλιν αἱ μὲν ἄκρατοι πονηρίαι συνεπιτείνουσι τὸ μῖσος. Τοὺς γοῦν Σωκράτη συκοφαντήσαντας, ὡς εἰς ἔσχατον κακίας ἐληλακότας οὕτως ἐμίσησαν οἱ πολῖται καὶ ἀπεστρά φησαν, ὡς μήτε πῦρ αΰειν, μήτε ἀποκρίνεσθαι τον θανομένοις μήτε λουομένοις κοινωνεῖν ὕδατος, ἀλλ᾽ ἀναγκάζειν ἐκχεῖν ἐκεῖνο τους παραχύτας, ὡς μετ μιασμένον· ἕως ἀπήγξαντο, μὴ φέροντες τὸ μέσος. • Σιν. πάροιστρο: ἀθεότητα Ἐπιγινομένων δὲ πολλῶν ἐτῶν, καὶ τῶν περὶ τὸν Δείναρχον ἐν ἑτέρῳ κινδύνω τελευτησάντων, ἀποθα νόντος καὶ Λιτάγους, ὅσπερ ἦν ἡγεμονικώτατος τῶν στασιασάντων, ἔλεός τις καὶ μετάνοια ἐνέπεσε, καὶ τοὺς παραλειπομένους αὐτῶν ἐβουλήθησαν κατάγειν. Μεταπεμπόμενοι δὲ πρεσβευτὰς ἐξ Αχαΐας, δι' ἐκείνων πρὸς τοὺς ἐκπεπτωκότας διελύθησαν, καὶ τοὺς ὅρκους εἰς Δελφοὺς ἀνέθηκαν. Ησαν δὲ τῶν Πυθαγορικῶν καὶ περὶ ἑξήκοντα τὸν ἀριθμὸν οἱ κατελθόντες ἄνευ τῶν πρεσβυτέρων, ἐν οἷς ἐπὶ τὴν ἰατρικήν τινες κατα ενεχθέντες, και διαίτῃ τοὺς ἀῤῥώστους ὄντας θερα πεύοντες, ἡγεμόνες κατέστησαν τῆς εἰρημένης μεθό δου. Συνέβη δὲ καὶ τοὺς σωθέντας διαφερόντως παρά τοῖς πολλοῖς εὐδοκιμοῦντας κατὰ τὸν καιρὸν, ἐν ᾧ λε- γόμενον πρὸς τοὺς παρανομοῦντας. « εἰ μὴ θεία δύναμις ὑπερέκυψε καὶ ὑπερα ανέβη ὡς νικηθῆναι, CONTRA CELSUM LIB. 1. €62 A Pythagorici diu scholas habuerunt in ea Italiæ parte cleotæ exterminarunt. Tertull. Apologet. cap. 14: • Sed propterea damnatus est Soerates, quia deos destruebat. Plane olim, id est semper, veritas odio est. Tamen cum, penitentia sententia, Athenienses criminatores Socratis postea afflixerint, et imaginem ejus æream in templo collocarint, rescissa damma- tio testimonium Socrati reddidit. » Plutarch., libro De invidia et odio : Rursum extrema malitia facit ut simul etiam C odium fiat vehementius. Eos quidem, quorum_ca- lumnia Socrates fuit oppressus, ut extreme malos, ita oderunt, itaque aversati sunt cives, ut neque ignem eis accenderent, neque interrogantibus res- ponderent, neque in balneo aqua uterentur eadem, sed qua illi lavissent, eam tanquam pollutam jube- rent a ministris effundi : donec illi impatientia odii sese suspenderunt. » Vide et Diodorum lib. Et lege, si vacat, ipsum Socratem inimicos suos de futuris miseriis admonentem apud Platonem in Apologia Socratis, pag. 38, 39. Hæc omnia, Deo vindice, perpessi sunt Athenienses, eo quod Socrati impietatis notam et atheismi inusserunt, et virum nullius sceleris sibi conscium morti tradiderunt. Sane longe aliter sancti et eruditi viri, delectu magis quam temeritate ducti judicarunt; Justinus Apolog. 1, pag. 55; item in Paranesi, pag. ; Arnobius, lib. Contra gentes, p. 14; Clemens Alexandrinus, Admon. ad gentes, pag. 15; Nune- D Bius, lib. De Platonis arcanis apud Eusebium, lib. XIII, cap. 5, Evangelicæ præparationis; Lactantius, lib. v, cap. 15. Nullem igitur te mirari, lector, aut horrore plusquam solito percelli, si et nunc dierum nonnulli, quorum mentibus caligo atque tenebræ offunduntur, et rectior Dei opt. max. colendi ratio non ita clare innotescit, velut et furiis agitati in modestos viros, quos sua cæcitate el per- vicacia parum delectatos norunt, scepticismum et impingunt; cum vel hinc tibi constare possit, etiam pristinis temporibus in more positum fuisse, litteratorum gloriæ invidere, et viros summa integritate et innocentia condemnare. Neque mo- ramur irreligiosos quosdam, imo et atheos videri posse. Reipsa enim athei non sunt; sed, cum falsa et horrenda attributa a quibusdam Deo affingi de- prehenderent, nullum potius quam tale numen credere maluerunt; veris honestetur attributis quæ Magna Græcia vocabatur; sed ad Christianos quod spectat, senatum Romanum, imperatores di- versis temporibus, milites, populos, ipsos eorum qui credebant parentes, in eorum doctrinam con- spirasse; ut tot undique hostium insidiis circumval- lata haud dubie oppressa fuisset, nisi divina virtute sustentata non modo evasisset atque emersisset, sed etiam orbem universum vicisset vel in se con- juratum. quomodo detrahere se putet tanquam nec gravi nec nova, propterea quod ea nobis sit communis cum aliis philosophis; cui ita respondendum est: Nisi omnes haberent communes quasdam de mori- bus regendis notiones in animis impressas; ctiamn qui justum in se Dei judicium accersunt atque attrahunt, illi debitam suis peccatis pœnam decli- tantum aberit ut non credant, quod si nullum hu- jusmodi daretur, tale exoptaverint numen. l!lu- striss. heros baro Herbertus in libro De veritate. SPENCER. Pythagoricos et Italicos exortæ meminit Strabo lib. ix, et Polybius lib. n Ilist. Eos vero poenituisse constat ex Jamblicho, cap. 55, De vita Pythagorae : Posthac, multis annis interjectis, cum Dinarchus in alio prælio cum suis cæsus, et Litagus quoque seditiosorum antesi- gnanus exstinctus esset; misericordia pariter et pœnitentia cives subiit, ut reliquos Pythagoreos in patriam revocandos esse censerent; ideoque ex Achaia legatos petierunt, eorumque opera cum exsulibus in concordiam redierunt, et juramenta Delphis consecrarunt. Fuerunt autem reduces nu- mero admodum sexaginta; exceptis qui ætate de- crepiti erant : inter quos reperiebantur, qui medi- cina operam navabant, ægrotosque certa victus ratione curabant; ea scilicet methodo, cujus ipsi primi auctores fuerant. Accidit autem denique om- nibus eamdem patriam reddi : idque per eos præci- pue, qui sanitati restituti fuerant, eo tempore, quo improbis occinebatur. » SPENCER. Tuscul. Cum regnante Tarquinio Superbo in Ita- liam venisset (Pythagoras), tenuit Magnam illam Græciam cum honore disciplinæ, tum etiam aucto- ritate; multaque sæcula postea sic viguit Pythago- ræorum nomen, ut nulli alii docti viderentur. » Qui- bus autem finibus contineretur Magna illa Græcia, vide apud Cellarium, Geographiæ antiqua lib. 1, cap. 9. videbatur : etc. Sed recepta lectio sana est, nec ejusmodi emendatione indiget. 4. De nostra quoque morum disciplina videamus (6) Οὐδ᾽ ἐπὶ Πυθαγόρα. Hujus seditionis inter (7) Τῇ κληθείση Μεγάλη Ελλάδι. Cicero, lib. j, (8) Εἰ μὴ θείᾳ δυνάμει, etc. Guieto scribendum
PG 11:677λεκτέον δὲ πρὸς τὸ πάντα γὰρ οἶδα, ἀλαζονικώτατα ὑπ’ αὐτοῦ ἀποτετολμημένον, ὅτι, εἴπερ ἀνεγνώκει μάλιστα τοὺς προφήτας, ὁμολογουμένων αἰνιγμάτων πεπληρωμένους καὶ λόγων τοῖς πολλοῖς ἀσαφῶν, καὶ εἰ ἐντετεύχει ταῖς εὐαγγελικαῖς παραβολαῖς καὶ τῇ λοιπῇ τοῦ νόμου καὶ τῆς ἰουδαϊκῆς ἱστορίας γραφῇ καὶ ταῖς τῶν ἀποστόλων φωναῖς, καὶ ἀναγνοὺς εὐγνωμόνως ἐβούλετο εἰσελθεῖν εἰς τὸν τῶν λέξεων νοῦν, οὐκ ἂν οὕτως ἐθρασύνετο οὐδ’ εἶπε· πάντα γὰρ οἶδα. Ὡς οὐδ’ ἡμεῖς οἱ τούτοις ἐνδιατρίψαντες εἴποιμεν ἄν· πάντα γὰρ οἶδα, φίλη γὰρ ἡ ἀλήθεια. Οὐδεὶς ἡμῶν ἐρεῖ· πάντα γὰρ οἶδα τὰ Ἐπικούρου, ἢ θαρρήσει ὅτι πάντα οἶδε τὰ Πλάτωνος, τοσούτων οὐσῶν διαφωνιῶν καὶ παρὰ τοῖς διηγουμένοις αὐτά. Τίς γὰρ οὕτω θρασὺς εἰπεῖν· πάντα γὰρ οἶδα τὰ στωϊκὰ ἢ πάντα τὰ περιπατητικά; Εἰ μὴ ἄρα τὸ πάντα γὰρ οἶδα ἀπό τινων ἰδιωτῶν ἀναισθήτων ἀκούσας, οὐκ αἰσθανομένων τῆς ἑαυτῶν ἀμαθίας, ᾠήθη ὡς τοιούτοις διδασκάλοις χρησάμενος πάντα ἐγνωκέναι.
τομεῖν οὐδὲν δεήσει· ἱερὸν γὰρ οὐδὲν χρὴ νομίζειν, οὐδὲ πολλοῦ ἄξιον καὶ ἅγιον, οἰκοδόμων τε ἔργον καὶ βα- ναύσων. » Σαφές οὖν, ὅτι καὶ περὶ τούτου τοῦ δόγμα- τος γέγραπται ἐν ταῖς καρδίαις τῶν ἀνθρώπων γράμ- μασι Θεοῦ τὸ πρακτέον. Μετὰ ταῦτα οὐκ οἶδα πόθεν κινούμενος ὁ Κέλσος φησί, δαιμόνων τινῶν ὀνόμασι καὶ κατακηλήσεσι (17) δοκεῖν ἰσχύειν Χριστιανούς· ώς οἶμαι, αινισσόμενος τὰ περὶ τῶν κατεπαδόντων τοὺς δαίμονας καὶ ἐξελαυ νύντων. Εοικε δὲ σαφῶς συκοφαντεῖν τὸν λόγον. Οὐ γὰρ κατακηλήσεσιν ἰσχύειν δοκοῦσιν, ἀλλὰ τῷ ὀνό- ματι Ἰησοῦ μετὰ τῆς ἀπαγγελίας τῶν περὶ αὐτὸν Ιστοριῶν· ταῦτα γὰρ λεγόμενα πολλάκις τοὺς δαί- μονας πεποίηκεν ἀνθρώπων χωρισθῆναι, καὶ μάλισθ' ὅταν οἱ λέγοντες ἀπὸ διαθέσεως ὑγιοῦς καὶ πεπι- στευκυίας γνησίως αὐτὰ λέγωσι. Τοσοῦτον μέν γε Β δύναται τὸ ὄνομα τοῦ Ἰησοῦ (18) κατὰ τῶν δαιμόνων, ὡς ἔσθ' ὅτε καὶ ὑπὸ φαύλων ὀνομαζόμενον ἀνύειν· ὅπερ διδάσκων ὁ Ἰησοῦς, ἔλεγε· • Πολλοὶ ἐροῦσε μαι ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ· Τῷ ὀνόματί σου δαιμόνια εξε βάλομεν, καὶ δυνάμεις ἐποιήσαμεν. » Τοῦτο δ' οὐκ οἶδα πότερον ἑκὼν παρεῖδε καὶ κακουργεῖ ὁ Κέλσος, ἢ μὴ ἐπιστάμενος. Κατηγορεῖ δ' ἐν τοῖς ἑξῆς καὶ τοῦ Σωτῆρος, ὡς γοητείᾳ δυνηθέντος & ἔδοξε παράδοξα πεποιηκέναι, καὶ προϊδόντος, ὅτι μέλλουσι καὶ ἄλλοι τὰ αὐτὰ μαθήματα εγνωκότες ποιεῖν τὸ αὐτὸ, σεμνυ ξερά. • Οτι δὲ τῶν ᾿Αθηναίων δεδιὼς τὸν δῆμον οὐ παντελῶς ἀπηγόρευσε τῶν ἀγαλμάτων τὴν ποίησιν, αὐτόθεν καταμαθεῖν εὐπετές. Πρῶτον μὲν γὰρ ἰδία κατασκευάζειν τινὰ θεῶν εἰκόνας εκώλυσεν· ἔπειτα δὲ τὸν χρυσὸν καὶ τὸν ἄργυρον, ὡς ἐπιφθόνους ὕλας καὶ εἰς ἱεροσυλίαν ἐρεθιζούσας, ἐξέβαλε. Τὸν ἐλέφαντα δυσαγῆ προσηγόρευσεν, τὸν δὲ χαλκὸν καὶ τὸν σίδη ρον πολέμῳ προσέχειν ἔφησεν, οὐκ ἀγαλματουργία θεῶν. Ἐκ ξύλων δὲ μόνων καὶ λίθων προσέταξε δια γλύφεσθαι· εἰδὼς, οἶμαι, τὴν ὕλην εὐκαταφρόνητον καὶ πεῖσαι ἱκανὴν τοὺς ὁρῶντας μὴ θεῖα νομίζειν, μηδὲ σέβειν τὰ εὐτελῆ τε καὶ εύωνα. • Ἀλλ' οι βροτοὶ δοκοῦσιν γεννᾶσθαι θεούς, Καὶ ἴσην τ' αἴσθησιν ἔχειν, φωνήν τε δέμας τε. Αλλ' εἴ τοι χεῖρας εἶχον βόες, ἢ ἐλέφαντες, Η γράψαι, χείρεσσι τε ἔργα τελεῖν, ἅπερ ἄνδρες, Ιπποι μέν θ' ἵπποισι, βόες δέ τε βουσὶν ὁμοίας Καί γε θεῶν ἰδέας ἔγραφον, καὶ σώματ' ἐποίουν Τοιαύθ' οἷόν περ κ' αὐτοὶ δέμας εἶχον ὅμοιον. τακλήσεσι. CONTRA CELSUM LIB. 1. A mihil sanctum existimandum est, quod a rabris ope- Matth. vii, 22. C Castos et moderatos viros casta et moderata dona diis dare consentaneum est. Terra quidem et lares, omnibus diis sacra sedes est. Nemo igitur secundo quodam modo templa diis dedicato. Opes ampvento. Aurum enim et argentum in cæteris ci- vitatibus invidiosa res est, at in sacris maxime. Ebur autem, cum olim ab animo destitutum fuerit corpus, ad deorum donaria minime est accominoda- lum. As atque ferrum bellica sunt instrumenta. Ex ligno igitur uno, vel uno quovis lapide integræ deo- rum imagines in templis communibus statuantur. > Hunc locum Clemens (Alexandrinus Stromatum li- bro quinto sic transcripsit, et Theodoretus serm. 3. Huic etiam Lactantius allusit, sed parum candide, lib. vi, cap. : « Ebur, inquit Plato, non castumn donum Deo. Quid ergo? Picta scilicet et texta pre- tiosa? imo vero non castum donum Deo, quidquid corrumpi, quidquid subripi potest; sed sicut hoc vidit, non oportere viventi afferre aliquid, quod sit ex mortuo corpore, cur illud non vidit, non debere incorporali corporale munus afferre? › Rectius, ni fallor, Theodoretus, sermone prædicto, interpreta- tus est : D Quod autem Atheniensis populi netu non penitus prohibuerit fieri simulacra, indidem facile est percipere. Primo enim vetuit ne quis privatim sibi deorum imagines faceret. Deinde aurum et argentum tanquam învi- diosam materiam, et ad sacrilegia provocantem rejecit. Ebur autem profanum appellavit. Æs vero terrum bello dixit, non deorum statuis congruere. risque construitur. » Liquet igitur etiam de hoc dogmate litteris Dei inscriptum esse hominum men- tibus quid sequendum sit. Christiani videntur habere potestatem, eam ipsos habere ex quorumdam dæmonum nominibus et in- cantationibus, opinor, subindicans ea quæ faciunt apud nos ii, qui dæmones incantant et expel- lunt. In quo manifeste nos calumniatur. Neque enim hujusmodi incantationibus potestatem habere videntur, sed pronuntiando nomine Jesu recitandis- que Evangeliis: hæc enim sæpe ex hominibus dæ- mones extruserunt, idque maxime cum ii qui re- citant, puro animo recitant et integra fide. Quin- imo tanta nominis Jesu contra dæmones vis est et potentia, ut eos aliquando vincat etiam ab impro- bis pronuntiatum. Quod nobis Jesus ipse prænun- tians ait: Multi dicent mihi in illa die: In nomine tuo damonia ejecimus, et virtutes fecimus ". » Quod nescio spontene ac maligne præterierit Cel- sus, all prorsus ignoraverit. Accusat postea et ipsum Salvatorem, quod magicis artibus fecerit ea, quæ facere visus est ; et quod cum præsciret mul- tos postea futuros qui earumdem artium periti E lignis autem lapidibusque solis sculpi eas jussit, sciens, opinor, materiam esse contemptui obnoxiam, et quæ intuentibus facile persuaderet, ne pro diis haberent, colerentque res adeo viles, et nullius pre- tii. » Hanc eruditissimi viri conjeciuram, si mearum partium esset, innumeris argumentis, quæ sedula Platonis lectio suppeditabit, confirmare poteram; me vero alias vocat elegantissimum Xenophanis Colophonii carmen :` At mortales homines gigni putant deos Sensibus aquales, et voce, et corpore nobis. Sequitur ex eodem: Si manibus possent uti tauri, atque elephantes, Pingere vel manibus, vel quæ nos, facta referre, Jam similes et equis divos bubusque videres Cornipedes pinxisse, et equos laurosque bicornes, Haud alio factos, quam quo ipsi corpore nunc sunt. Numa, Moysem imitatus, consimilem tulit legem, uti tradit Clemens Alexandrinus Strom. lib. 1. Huic consentiunt Dionysius Halicarnassensis et Plutar- chus, qui inductæ legis eamdem rationem reddidere. Vide Eusebium, Pr@parationis evangelica lib. 111, cap. 8, ex Plutarcho, item, lib. 1, cap. 9. Cætera, quæ locum spectant, veterum testimonia lubens ad- jecisseum, si eadem a clarissimo Grotio in Explica- tione Decalogi summa cum diligentia in unum col- lecta non invenissen. SPENCER. cepto Joliano qui in textu cum Hoeschelio habet xa- Utraque lectio ferri potest. Obiter notes velim morem qui hodieque in Ecclesia servatur, recitandi Evangelia super energumenos et infirmos a primis ductum esse Ecclesia sæculis. 6. Postea Celsus, nescio qua re motus ait, quam (17) Κατακηλήσεσι. Sic omnes codd. mss. ex- (18) Codex Regius, τὸ ὄνομα Ἰησοῦ τοῦ Θεοῦ.
Δοκεῖ δέ μοι τοιοῦτόν τι πεποιηκέναι, ὡς εἴ τις τῇ Αἰγύπτῳ ἐπιδημήσας, ἔνθα οἱ μὲν Αἰγυπτίων σοφοὶ κατὰ τὰ πάτρια γράμματα πολλὰ φιλοσοφοῦσι περὶ τῶν παρ’ αὐτοῖς νενομισμένων θείων, οἱ δὲ ἰδιῶται μύθους τινὰς ἀκούοντες, ὧν τοὺς λόγους οὐκ ἐπίστανται, μέγα ἐπ’ αὐτοῖς φρονοῦσιν, ᾤετο πάντα τὰ Αἰγυπτίων ἐγνωκέναι, τοῖς ἰδιώταις αὐτῶν μαθητεύσας καὶ μηδενὶ τῶν ἱερέων συμμίξας μηδ’ ἀπό τινος αὐτῶν τὰ Αἰγυπτίων ἀπόρρητα μαθών. Ἃ δ’ εἶπον περὶ Αἰγυπτίων σοφῶν τε καὶ ἰδιωτῶν δυνατὸν ἰδεῖν καὶ περὶ Περσῶν· παρ’ οἷς εἰσι τελεταί, πρεσβευόμεναι μὲν λογικῶς ὑπὸ τῶν παρ’ αὐτοῖς λογίων συμβολικῶς δὲ γινόμεναι ὑπὸ τῶν παρ’ αὐτοῖς πολλῶν καὶ ἐπιπολαιοτέρων. Τὸ δ’ αὐτὸ καὶ περὶ Σύρων καὶ Ἰνδῶν καὶ τῶν ὅσοι καὶ μύθους καὶ γράμματα ἔχουσι λεκτέον. Ἐπεὶ δ’ ὁ Κέλσος ἔθηκεν ὡς λεγόμενον ὑπὸ πολλῶν Χριστιανῶν Κακὸν μέν γε ἡ ἐν τῷ βίῳ σοφία ἀγαθὸν δ’ ἡ μωρία, λεκτέον ὅτι συκοφαντεῖ τὸν λόγον, μὴ ἐκθέμενος αὐτὴν τὴν παρὰ τῷ Παύλῳ κειμένην λέξιν οὕτως ἔχουσαν· Εἴ τις δοκεῖ σοφὸς εἶναι ἐν ὑμῖν, ἐν τῷ αἰῶνι τούτῳ μωρὸς γενέσθω, ἵνα γένηται σοφός·
τομεῖν οὐδὲν δεήσει· ἱερὸν γὰρ οὐδὲν χρὴ νομίζειν, οὐδὲ πολλοῦ ἄξιον καὶ ἅγιον, οἰκοδόμων τε ἔργον καὶ βα- ναύσων. » Σαφές οὖν, ὅτι καὶ περὶ τούτου τοῦ δόγμα- τος γέγραπται ἐν ταῖς καρδίαις τῶν ἀνθρώπων γράμ- μασι Θεοῦ τὸ πρακτέον. Μετὰ ταῦτα οὐκ οἶδα πόθεν κινούμενος ὁ Κέλσος φησί, δαιμόνων τινῶν ὀνόμασι καὶ κατακηλήσεσι (17) δοκεῖν ἰσχύειν Χριστιανούς· ώς οἶμαι, αινισσόμενος τὰ περὶ τῶν κατεπαδόντων τοὺς δαίμονας καὶ ἐξελαυ νύντων. Εοικε δὲ σαφῶς συκοφαντεῖν τὸν λόγον. Οὐ γὰρ κατακηλήσεσιν ἰσχύειν δοκοῦσιν, ἀλλὰ τῷ ὀνό- ματι Ἰησοῦ μετὰ τῆς ἀπαγγελίας τῶν περὶ αὐτὸν Ιστοριῶν· ταῦτα γὰρ λεγόμενα πολλάκις τοὺς δαί- μονας πεποίηκεν ἀνθρώπων χωρισθῆναι, καὶ μάλισθ' ὅταν οἱ λέγοντες ἀπὸ διαθέσεως ὑγιοῦς καὶ πεπι- στευκυίας γνησίως αὐτὰ λέγωσι. Τοσοῦτον μέν γε Β δύναται τὸ ὄνομα τοῦ Ἰησοῦ (18) κατὰ τῶν δαιμόνων, ὡς ἔσθ' ὅτε καὶ ὑπὸ φαύλων ὀνομαζόμενον ἀνύειν· ὅπερ διδάσκων ὁ Ἰησοῦς, ἔλεγε· • Πολλοὶ ἐροῦσε μαι ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ· Τῷ ὀνόματί σου δαιμόνια εξε βάλομεν, καὶ δυνάμεις ἐποιήσαμεν. » Τοῦτο δ' οὐκ οἶδα πότερον ἑκὼν παρεῖδε καὶ κακουργεῖ ὁ Κέλσος, ἢ μὴ ἐπιστάμενος. Κατηγορεῖ δ' ἐν τοῖς ἑξῆς καὶ τοῦ Σωτῆρος, ὡς γοητείᾳ δυνηθέντος & ἔδοξε παράδοξα πεποιηκέναι, καὶ προϊδόντος, ὅτι μέλλουσι καὶ ἄλλοι τὰ αὐτὰ μαθήματα εγνωκότες ποιεῖν τὸ αὐτὸ, σεμνυ ξερά. • Οτι δὲ τῶν ᾿Αθηναίων δεδιὼς τὸν δῆμον οὐ παντελῶς ἀπηγόρευσε τῶν ἀγαλμάτων τὴν ποίησιν, αὐτόθεν καταμαθεῖν εὐπετές. Πρῶτον μὲν γὰρ ἰδία κατασκευάζειν τινὰ θεῶν εἰκόνας εκώλυσεν· ἔπειτα δὲ τὸν χρυσὸν καὶ τὸν ἄργυρον, ὡς ἐπιφθόνους ὕλας καὶ εἰς ἱεροσυλίαν ἐρεθιζούσας, ἐξέβαλε. Τὸν ἐλέφαντα δυσαγῆ προσηγόρευσεν, τὸν δὲ χαλκὸν καὶ τὸν σίδη ρον πολέμῳ προσέχειν ἔφησεν, οὐκ ἀγαλματουργία θεῶν. Ἐκ ξύλων δὲ μόνων καὶ λίθων προσέταξε δια γλύφεσθαι· εἰδὼς, οἶμαι, τὴν ὕλην εὐκαταφρόνητον καὶ πεῖσαι ἱκανὴν τοὺς ὁρῶντας μὴ θεῖα νομίζειν, μηδὲ σέβειν τὰ εὐτελῆ τε καὶ εύωνα. • Ἀλλ' οι βροτοὶ δοκοῦσιν γεννᾶσθαι θεούς, Καὶ ἴσην τ' αἴσθησιν ἔχειν, φωνήν τε δέμας τε. Αλλ' εἴ τοι χεῖρας εἶχον βόες, ἢ ἐλέφαντες, Η γράψαι, χείρεσσι τε ἔργα τελεῖν, ἅπερ ἄνδρες, Ιπποι μέν θ' ἵπποισι, βόες δέ τε βουσὶν ὁμοίας Καί γε θεῶν ἰδέας ἔγραφον, καὶ σώματ' ἐποίουν Τοιαύθ' οἷόν περ κ' αὐτοὶ δέμας εἶχον ὅμοιον. τακλήσεσι. CONTRA CELSUM LIB. 1. A mihil sanctum existimandum est, quod a rabris ope- Matth. vii, 22. C Castos et moderatos viros casta et moderata dona diis dare consentaneum est. Terra quidem et lares, omnibus diis sacra sedes est. Nemo igitur secundo quodam modo templa diis dedicato. Opes ampvento. Aurum enim et argentum in cæteris ci- vitatibus invidiosa res est, at in sacris maxime. Ebur autem, cum olim ab animo destitutum fuerit corpus, ad deorum donaria minime est accominoda- lum. As atque ferrum bellica sunt instrumenta. Ex ligno igitur uno, vel uno quovis lapide integræ deo- rum imagines in templis communibus statuantur. > Hunc locum Clemens (Alexandrinus Stromatum li- bro quinto sic transcripsit, et Theodoretus serm. 3. Huic etiam Lactantius allusit, sed parum candide, lib. vi, cap. : « Ebur, inquit Plato, non castumn donum Deo. Quid ergo? Picta scilicet et texta pre- tiosa? imo vero non castum donum Deo, quidquid corrumpi, quidquid subripi potest; sed sicut hoc vidit, non oportere viventi afferre aliquid, quod sit ex mortuo corpore, cur illud non vidit, non debere incorporali corporale munus afferre? › Rectius, ni fallor, Theodoretus, sermone prædicto, interpreta- tus est : D Quod autem Atheniensis populi netu non penitus prohibuerit fieri simulacra, indidem facile est percipere. Primo enim vetuit ne quis privatim sibi deorum imagines faceret. Deinde aurum et argentum tanquam învi- diosam materiam, et ad sacrilegia provocantem rejecit. Ebur autem profanum appellavit. Æs vero terrum bello dixit, non deorum statuis congruere. risque construitur. » Liquet igitur etiam de hoc dogmate litteris Dei inscriptum esse hominum men- tibus quid sequendum sit. Christiani videntur habere potestatem, eam ipsos habere ex quorumdam dæmonum nominibus et in- cantationibus, opinor, subindicans ea quæ faciunt apud nos ii, qui dæmones incantant et expel- lunt. In quo manifeste nos calumniatur. Neque enim hujusmodi incantationibus potestatem habere videntur, sed pronuntiando nomine Jesu recitandis- que Evangeliis: hæc enim sæpe ex hominibus dæ- mones extruserunt, idque maxime cum ii qui re- citant, puro animo recitant et integra fide. Quin- imo tanta nominis Jesu contra dæmones vis est et potentia, ut eos aliquando vincat etiam ab impro- bis pronuntiatum. Quod nobis Jesus ipse prænun- tians ait: Multi dicent mihi in illa die: In nomine tuo damonia ejecimus, et virtutes fecimus ". » Quod nescio spontene ac maligne præterierit Cel- sus, all prorsus ignoraverit. Accusat postea et ipsum Salvatorem, quod magicis artibus fecerit ea, quæ facere visus est ; et quod cum præsciret mul- tos postea futuros qui earumdem artium periti E lignis autem lapidibusque solis sculpi eas jussit, sciens, opinor, materiam esse contemptui obnoxiam, et quæ intuentibus facile persuaderet, ne pro diis haberent, colerentque res adeo viles, et nullius pre- tii. » Hanc eruditissimi viri conjeciuram, si mearum partium esset, innumeris argumentis, quæ sedula Platonis lectio suppeditabit, confirmare poteram; me vero alias vocat elegantissimum Xenophanis Colophonii carmen :` At mortales homines gigni putant deos Sensibus aquales, et voce, et corpore nobis. Sequitur ex eodem: Si manibus possent uti tauri, atque elephantes, Pingere vel manibus, vel quæ nos, facta referre, Jam similes et equis divos bubusque videres Cornipedes pinxisse, et equos laurosque bicornes, Haud alio factos, quam quo ipsi corpore nunc sunt. Numa, Moysem imitatus, consimilem tulit legem, uti tradit Clemens Alexandrinus Strom. lib. 1. Huic consentiunt Dionysius Halicarnassensis et Plutar- chus, qui inductæ legis eamdem rationem reddidere. Vide Eusebium, Pr@parationis evangelica lib. 111, cap. 8, ex Plutarcho, item, lib. 1, cap. 9. Cætera, quæ locum spectant, veterum testimonia lubens ad- jecisseum, si eadem a clarissimo Grotio in Explica- tione Decalogi summa cum diligentia in unum col- lecta non invenissen. SPENCER. cepto Joliano qui in textu cum Hoeschelio habet xa- Utraque lectio ferri potest. Obiter notes velim morem qui hodieque in Ecclesia servatur, recitandi Evangelia super energumenos et infirmos a primis ductum esse Ecclesia sæculis. 6. Postea Celsus, nescio qua re motus ait, quam (17) Κατακηλήσεσι. Sic omnes codd. mss. ex- (18) Codex Regius, τὸ ὄνομα Ἰησοῦ τοῦ Θεοῦ.
PG 11:679ἡ γὰρ σοφία τοῦ κόσμου τούτου μωρία παρὰ θεῷ ἐστιν. Οὐκοῦν ὁ μὲν ἀπόστολός φησιν οὐχ ἁπλῶς· Ἡ σοφία μωρία παρὰ θεῷ ἐστιν, ἀλλ’ Ἡ σοφία τοῦ κόσμου τούτου. Καὶ πάλιν οὐκ Εἴ τις δοκεῖ σοφὸς εἶναι ἐν ὑμῖν ἁπαξαπλῶς μωρὸς γενέσθω, ἀλλ’ ἐν τῷ αἰῶνι τούτῳ μωρὸς γενέσθω, ἵνα γένηται σοφός. Σοφίαν οὖν τούτου τοῦ αἰῶνος λέγομεν τὴν κατὰ τὰς γραφὰς καταργουμένην πᾶσαν ψευδοδοξοῦσαν φιλοσοφίαν· καὶ μωρίαν λέγομεν ἀγαθὸν οὐκ ἀπολελυμένως, ἀλλ’ ὅτε τις τῷ αἰῶνι τούτῳ γίνεται μωρός· ὡς εἰ λέγοιμεν καὶ τὸν Πλατωνικόν, πιστεύοντα τῇ ἀθανασίᾳ τῆς ψυχῆς καὶ τοῖς περὶ αὐτῆς λεγομένοις περὶ μετενσωματώσεως, μωρίαν ἀνειληφέναι ὡς πρὸς τοὺς Στωϊκοὺς διασύροντας τὴν τούτων συγκατάθεσιν, καὶ ὡς πρὸς Περιπατητικοὺς θρυλοῦντας τὰ Πλάτωνος τερετίσματα, καὶ ὡς πρὸς Ἐπικουρείους δεισιδαιμονίαν ἐγκαλοῦντας τοῖς εἰσάγουσι πρόνοιαν καὶ θεὸν ἐφιστᾶσι τοῖς ὅλοις.
Α νόμενο: τῷ Θεοῦ δυνάμει ποιεῖν· οὔστινας ἀπελαύνει εἶτ᾽ ἐπειδὴ πολλάκις. ἀλλὰ γὰρ καὶ τοῦ φιλοσόφου. δὲ καὶ οἱ ᾿Αριστοτέλους τὰ μὲν ἐσωτερικὰ εἶναι τῶν συγγραμμάτων αὐτῶν, τὰ δὲ κοινὰ καὶ ἐξωτερικά. ἀκουστικοί ακουσματικοί, μαθηματικοί Καὶ γὰρ ἄτοπον τοὺς μὲν Πυθα- γόρου του Σαμίου ζηλωτὰς τῶν ζητουμένων τὰς ἀπο- δείξεις παραιτουμένους τὸ, Αὐτὸς ἔφα, πίστιν ἡγεῖ σθαι, καὶ ταύτῃ ἀρκεῖσθαι μόνῃ τῇ φωνῇ πρὸς τὴν βεβαίωσιν ὧν ἀκηκόασι· τοὺς δὲ τῆς ἀληθείας φιλο- θεάμονας, ἀπιστεῖν ἐπιχειροῦντας ἀξιοπίστῳ διδα- σκάλῳ τῷ μόνῳ Σωτῆρι Θεῷ, βασάνους τῶν λεγο- μένων ἀπαιτεῖν παρ' αὐτοῦ. • Καὶ γὰρ ὁ Πυθαγόρας ἐκεῖνος ὁ πολυθρύλλητος, ὁ Μνη- σάρχου μὲν υἱὸς, Φερεκύδου δὲ φοιτητής, ὁ τῆς Ἰτα λικῆς αἱρέσεως ἡγησάμενος, νόμον ἐτεθείκει τοῖς φοιτηταῖς πενταετή χρόνον σιγὴν ἄγειν, καὶ μόνον ἐπέχειν τῷ λόγῳ τὰς ἀκοὰς, ἵνα ἀναμφισβητήτως καὶ ἀμαχήτως δέχωνται τὰ λεγόμενα, πιστεύοντες οὕτως τῆς ἑαυτοῦ πολιτείας ὁ Ἰησοῦς. Καὶ κατηγορεῖ αὐτοῦ, ὅτι εἰ δικαίως ἀπελαύνει, καὶ αὐτὸς ἔνοχος ὢν τοῖς αὐτοῖς, φαῦλος ἐστιν· εἰ δ᾽ αὐτὸς οὐ φαῦλος ταῦτα ποιήσας, οὐδ' οἱ ὁμοίως αὐτῷ πράττοντες. "Αντικρυς δὲ, κἂν δοκῇ ἀνέλεγκτον· εἶναι τὸ περὶ τοῦ Ἰησοῦ, πῶς ταῦτα ἐποίησε, σαφὲς ὅτι Χριστιανοί, οὐδεμια μελέτῃ ἐπιδῶν χρώμενοι, ἐντυγχάνουσιν, ἀλλὰ τῷ ονόματι τοῦ Ἰησοῦ, καὶ ἄλλων λόγων πεπιστευμένων κατὰ τὴν θείαν Γραφήν. Εἶτ᾽ ἐπεὶ πολλάκις (19) όνομάζει κρύφιον τὸ δόγμα, καὶ ἐν τούτῳ αὐτὸν ἐλεγκτέον', σχεδόν παντὸς τοῦ κά σμου ἐγνωκότος τὸ κήρυγμα Χριστιανῶν μᾶλλον ἢ τὰ τοῖς φιλοσόφοις ἀρέσκοντα. Τίνα γὰρ λανθάνει ἡ ἐκ Παρθένου γέννησις Ἰησοῦ, καὶ ὁ ἐσταυρωμένος, καὶ ἡ παρὰ πολλοῖς πεπιστευμένη ἀνάστασις αὐτοῦ, καὶ ἡ καταγγελλομένη κρίσις, κολάζουσα μὲν κατ' ἀξίαν τοὺς ἁμαρτάνοντας, γέρως δ' ἀξιοῦσα τοὺς δικαίους ; ᾿Αλλὰ καὶ μὴν νοηθὲν (20) τὸ περὶ τῆς ἀναστάσεως μυστήριον, θρυλλείται γελώμενον ὑπὸ τῶν ἀπίστων. Ἐπὶ τούτοις οὖν, λέγειν κρύφιον εἶναι τὸ δόγμα, πάνυ ἐστὶν ἄτοπον· τὸ δ᾽ εἶναί τινα οἷον μετὰ τὰ ἐξωτε- ρικά, μὴ εἰς τοὺς πολλοὺς φθάνοντα, οὐ μόνον ἴδιον τοῦ Χριστιανῶν λόγου, ἀλλὰ γὰρ καὶ τῶν φιλοσόφων, παρ' οἷς τινες μὲν ἦσαν ἐξωτερικο! (21) λόγοι, έτε- ροι δὲ ἐσωτερικοί. Καί τινες μὲν ἀκούοντες Πυθαγόρα ὡς « αὐτὸς ἔφα (22) · ο ἄλλοι δ' ἐν ἀποῤῥήτῳ διδασκό μενοι (25) τὰ μὴ ἄξια φθάνειν εἰς ἀκοὰς βεβήλους καὶ ἔχειν, καὶ μὴ πολυπραγμονοῦντες ὡς ἐνδοιάζοντες. Τῷ τοι καὶ οἱ ἐκεῖνον διαδεξάμενοι, εἴ τις ἐπῄτησε τῶν λεγομένων ἀπόδειξιν, Αὐτὸς ἔφα, λέγειν εἰώθει σαν, πάσης ἀποδείξεως ἰσχυροτέραν καὶ εἶναι νομί ζοντες, καὶ ἔχειν κελεύοντες τὴν Πυθαγόρου φωνήν. Εἰ δὲ ἀποχρἂν εἰς πίστιν ἐνόμιζον, καὶ οἱ λέγοντες καὶ οἱ ἀκούοντες τοῦ Πυθαγόρου εἶναι δόγματα και μαθήματα· τίς οὕτως ἄρα ηλίθιος, μᾶλλον δὲ ἐμβρόν τητος, ὡς τοῦ Θεοῦ τῶν ὅλων διδάσκοντος ἐνδοιάσαι, καὶ μὴ πιστεῦσαι τοῖς λεγομένοις, καὶ μηδὲ τοσοῦτον ἀπονεῖμαι σέβας τῷ τῶν ὅλων Θεῷ, ὅσον τῷ Πυθα γόρα προσένειμαν οἱ τῆς ἐκείνου διδασκαλίας μετεσχη κότες; • Οὐκ ἀπεικότως ἄρα, καὶ τῶν μυστηρίων τῶν παρ' Ἕλλησιν ἀρχαὶ μὲν τὰ καθάραια, καθάπερ καὶ τοῖς βαρβάροις τὸ λουτρόν· μετὰ ταῦτα δὲ ἐστι τὰ μικρὰ μυστήρια, διδασκαλίας τινὰ ὑπόθεσιν ἔχοντα ORIGENIS eadem ac ipse efficerent jactarentque se divina ef- fecisse potentia, illis sua societate interdixerit : illum enim, si juste alios rejecit, improbum esse, cu:n eorumdem criminum sit reus ; aut si cum hæc facit extra culpam est, abesse etiam a culpa eos qui eadem faciunt. Verumtamen licet qua virtute Jesus hæc fecerit; demonstrari posse non videretur, nihilominus evidens est nullam a Christianis incan- tationum artem adhiberi, sed Jesu nomen aliaque nonnulla, quæ Scripturæ divinæ credenda esse do- cent. vocat nostram doctrinam, etiam in hoc confutan- dus est, cum illa sit toti orbi magis cognita, quan ipsamet placita philosophorum. Quem enim fugit Jesum natum esse ex Virgine et suffixum cruci, el quod jam tot homines credunt, illum e mortais sur- rexisse, venturum esse judicium, quo injusti meri- tis suppliciis, justi meritis præmiis affici debent? Et mysterium resurrectionis nonne in ore est etiam infidelibus, quibus deridiculo est, quia illud non intelligunt? Post hæc ineptus sane fuerit, qui no- stram doctrinam occultam esse diceret. Cæterum esse quædam reconditiora nec omnibus retecta, id Christianæ doctrinæ commune est cum philosophia, ubi quædam exteriora, quædam etiam interiora sunt. Nam quibusdam Pythagoræ discipulis satis crat : e Ipse dixit;, cum alii clam doceren- tur, quæ profanis nec purgatis auribus tutum non cum editis, Reg us, Aristotelici quoque dicunt ex suis scriptis alia quidem esse interna, alia vero communia et exter- na. › A. Gellius, Noct. Attic. lib. xx, cap. 5. Similis ordo disciplinæ Pythagorica: etenim ex discipulis, quos instituit, hi vel bi dicebantur : A. Gell. Noct. Att. lib. 1, cap. 9; Clem., Strom. v; Jambl., De vita Pythag. SPENCER. B drinus. Strom. : D Absurdum enim fuerit Pythagorae quidem Samii sectatores, negantes eorum quæ querunter demonstrationes, illud : Ipse dixit, fidem facere arbitrari, et ad ea quæ audierunt con-- firmanda, hanc vocem satis esse ducere; eos tem qui contemplandæ veritatis tenentur desiderio, fide digno magistro soli Servatori Deo fidem non habere, sed velle eorum quæ dicuntur probationes ab eo exigere. Theodoret., Serm. De fide : all- Nam et celebratissimus ille Pythagoras, filius quidem Mnesarchi, Pherecydæ autem discipu- lus, qui Italic sectæ dux fuit, legem hanc disci- pulis suis sanxit, ut perpetuum quinquennium conticerent, solumque andiendo præceptori aures accommodarent, ita ut quæ dicerentur, sine ulla di- sceptatione vel contentione admitterent, credentes ita se rem habere, nec præterea quidquam ceu du- bii curiosius inquirentes. Ex quo factum est, ut qui ei successerant, si quis rerum quas diceret, demonstrationem posceret, Ipse dixit, respondere solerent, omni demonstratione validiorem esse cen- sentes, et haberi jubentes Pythagoricam vocem. Quod si satis esse opinabantur ad faciendam fidem, tum qui dicebant, tum qui audiebant, quod ea es- sent Pythagoræ dogmata et instituta, quis erit adeo stolidus, vel potius attonitus, ut Deo universorum docente dubitet, nec fidem dictis habeat, neque tan- tum reverentiæ universorum Deo tribuat, quantum Pythagoræ tribuebant qui ejus disciplinæ sese ad- dixerant ? » SPENCER. Strom. v : 7. Quoniam vero in sequentibus clanculariɔm sæpe (19) Duo Vaticani, εἶτ᾽ ἐπεὶ πολλάκις. Reliqui C (20) Lego, καὶ μὴ νοηθέν. Infra duo Vaticani et (21) Εξωτερικοί, etc. Clemens, Strom.v: Λέγουσι (22) Πυθαγόρᾳ ὡς αὐτὸς ἔρα. Clemens Alexan- (25) Ἐν ἀποῤῥήτῳ διδασκόμενοι. Clemens,
Ἔτι δὲ ὅτι καὶ κατὰ τὸ τῷ λόγῳ ἀρέσκον πολλῷ διαφέρει μετὰ λόγου καὶ σοφίας συγκατατίθεσθαι τοῖς δόγμασιν ἤπερ μετὰ ψιλῆς τῆς πίστεως, καὶ ὅτι κατὰ περίστασιν καὶ τοῦτ’ ἐβουλήθη ὁ λόγος, ἵνα μὴ πάντῃ ἀνωφελεῖς ἐάσῃ τοὺς ἀνθρώπους, δηλοῖ ὁ τοῦ Ἰησοῦ γνήσιος μαθητὴς Παῦλος εἰπών· Ἐπειδὴ γὰρ ἐν τῇ σοφίᾳ τοῦ θεοῦ οὐκ ἔγνω ὁ κόσμος διὰ τῆς σοφίας τὸν θεόν, εὐδόκησεν ὁ θεὸς διὰ τῆς μωρίας τοῦ κηρύγματος σῶσαι τοὺς πιστεύοντας. Σαφῶς οὖν διὰ τούτων δηλοῦται ὅτι ἐν τῇ σοφίᾳ τοῦ θεοῦ ἐχρῆν γινώσκεσθαι τὸν θεόν. Καὶ ἐπεὶ μὴ τοῦτο γεγένηται οὕτως, δεύτερον εὐδόκησεν ὁ θεὸς σῶσαι τοὺς πιστεύοντας οὐχ ἁπαξαπλῶς διὰ μωρίας ἀλλὰ διὰ μωρίας ὅσον ἐπὶ κηρύγματι. Αὐτόθεν γὰρ κηρυσσόμενος Ἰησοῦς Χριστὸς ἐσταυρωμένος μωρία ἐστὶ κηρύγματος· ὡς καὶ ὁ συναισθόμενος αὐτοῦ λέγει Παῦλος ἐν τῷ· Ἡμεῖς δὲ κηρύσσομεν Ἰησοῦν Χριστὸν ἐσταυρωμένον, Ἰουδαίοις μὲν σκάνδαλον ἔθνεσι δὲ μωρίαν, αὐτοῖς δὲ τοῖς κλητοῖς, Ἰουδαίοις τε καὶ Ἕλλησι, Χριστὸν θεοῦ δύναμιν καὶ θεοῦ σοφίαν.] Συγγένειαν παρὰ πολλοῖς τῶν ἐθνῶν νομίζων εἶναι ὁ Κέλσος τοῦ αὐτοῦ λόγου πάντα μὲν ὀνομάζει τὰ ἔθνη ὡς ἀρξάμενα τοῦ τοιοῦδε δόγματος·
Α νόμενο: τῷ Θεοῦ δυνάμει ποιεῖν· οὔστινας ἀπελαύνει εἶτ᾽ ἐπειδὴ πολλάκις. ἀλλὰ γὰρ καὶ τοῦ φιλοσόφου. δὲ καὶ οἱ ᾿Αριστοτέλους τὰ μὲν ἐσωτερικὰ εἶναι τῶν συγγραμμάτων αὐτῶν, τὰ δὲ κοινὰ καὶ ἐξωτερικά. ἀκουστικοί ακουσματικοί, μαθηματικοί Καὶ γὰρ ἄτοπον τοὺς μὲν Πυθα- γόρου του Σαμίου ζηλωτὰς τῶν ζητουμένων τὰς ἀπο- δείξεις παραιτουμένους τὸ, Αὐτὸς ἔφα, πίστιν ἡγεῖ σθαι, καὶ ταύτῃ ἀρκεῖσθαι μόνῃ τῇ φωνῇ πρὸς τὴν βεβαίωσιν ὧν ἀκηκόασι· τοὺς δὲ τῆς ἀληθείας φιλο- θεάμονας, ἀπιστεῖν ἐπιχειροῦντας ἀξιοπίστῳ διδα- σκάλῳ τῷ μόνῳ Σωτῆρι Θεῷ, βασάνους τῶν λεγο- μένων ἀπαιτεῖν παρ' αὐτοῦ. • Καὶ γὰρ ὁ Πυθαγόρας ἐκεῖνος ὁ πολυθρύλλητος, ὁ Μνη- σάρχου μὲν υἱὸς, Φερεκύδου δὲ φοιτητής, ὁ τῆς Ἰτα λικῆς αἱρέσεως ἡγησάμενος, νόμον ἐτεθείκει τοῖς φοιτηταῖς πενταετή χρόνον σιγὴν ἄγειν, καὶ μόνον ἐπέχειν τῷ λόγῳ τὰς ἀκοὰς, ἵνα ἀναμφισβητήτως καὶ ἀμαχήτως δέχωνται τὰ λεγόμενα, πιστεύοντες οὕτως τῆς ἑαυτοῦ πολιτείας ὁ Ἰησοῦς. Καὶ κατηγορεῖ αὐτοῦ, ὅτι εἰ δικαίως ἀπελαύνει, καὶ αὐτὸς ἔνοχος ὢν τοῖς αὐτοῖς, φαῦλος ἐστιν· εἰ δ᾽ αὐτὸς οὐ φαῦλος ταῦτα ποιήσας, οὐδ' οἱ ὁμοίως αὐτῷ πράττοντες. "Αντικρυς δὲ, κἂν δοκῇ ἀνέλεγκτον· εἶναι τὸ περὶ τοῦ Ἰησοῦ, πῶς ταῦτα ἐποίησε, σαφὲς ὅτι Χριστιανοί, οὐδεμια μελέτῃ ἐπιδῶν χρώμενοι, ἐντυγχάνουσιν, ἀλλὰ τῷ ονόματι τοῦ Ἰησοῦ, καὶ ἄλλων λόγων πεπιστευμένων κατὰ τὴν θείαν Γραφήν. Εἶτ᾽ ἐπεὶ πολλάκις (19) όνομάζει κρύφιον τὸ δόγμα, καὶ ἐν τούτῳ αὐτὸν ἐλεγκτέον', σχεδόν παντὸς τοῦ κά σμου ἐγνωκότος τὸ κήρυγμα Χριστιανῶν μᾶλλον ἢ τὰ τοῖς φιλοσόφοις ἀρέσκοντα. Τίνα γὰρ λανθάνει ἡ ἐκ Παρθένου γέννησις Ἰησοῦ, καὶ ὁ ἐσταυρωμένος, καὶ ἡ παρὰ πολλοῖς πεπιστευμένη ἀνάστασις αὐτοῦ, καὶ ἡ καταγγελλομένη κρίσις, κολάζουσα μὲν κατ' ἀξίαν τοὺς ἁμαρτάνοντας, γέρως δ' ἀξιοῦσα τοὺς δικαίους ; ᾿Αλλὰ καὶ μὴν νοηθὲν (20) τὸ περὶ τῆς ἀναστάσεως μυστήριον, θρυλλείται γελώμενον ὑπὸ τῶν ἀπίστων. Ἐπὶ τούτοις οὖν, λέγειν κρύφιον εἶναι τὸ δόγμα, πάνυ ἐστὶν ἄτοπον· τὸ δ᾽ εἶναί τινα οἷον μετὰ τὰ ἐξωτε- ρικά, μὴ εἰς τοὺς πολλοὺς φθάνοντα, οὐ μόνον ἴδιον τοῦ Χριστιανῶν λόγου, ἀλλὰ γὰρ καὶ τῶν φιλοσόφων, παρ' οἷς τινες μὲν ἦσαν ἐξωτερικο! (21) λόγοι, έτε- ροι δὲ ἐσωτερικοί. Καί τινες μὲν ἀκούοντες Πυθαγόρα ὡς « αὐτὸς ἔφα (22) · ο ἄλλοι δ' ἐν ἀποῤῥήτῳ διδασκό μενοι (25) τὰ μὴ ἄξια φθάνειν εἰς ἀκοὰς βεβήλους καὶ ἔχειν, καὶ μὴ πολυπραγμονοῦντες ὡς ἐνδοιάζοντες. Τῷ τοι καὶ οἱ ἐκεῖνον διαδεξάμενοι, εἴ τις ἐπῄτησε τῶν λεγομένων ἀπόδειξιν, Αὐτὸς ἔφα, λέγειν εἰώθει σαν, πάσης ἀποδείξεως ἰσχυροτέραν καὶ εἶναι νομί ζοντες, καὶ ἔχειν κελεύοντες τὴν Πυθαγόρου φωνήν. Εἰ δὲ ἀποχρἂν εἰς πίστιν ἐνόμιζον, καὶ οἱ λέγοντες καὶ οἱ ἀκούοντες τοῦ Πυθαγόρου εἶναι δόγματα και μαθήματα· τίς οὕτως ἄρα ηλίθιος, μᾶλλον δὲ ἐμβρόν τητος, ὡς τοῦ Θεοῦ τῶν ὅλων διδάσκοντος ἐνδοιάσαι, καὶ μὴ πιστεῦσαι τοῖς λεγομένοις, καὶ μηδὲ τοσοῦτον ἀπονεῖμαι σέβας τῷ τῶν ὅλων Θεῷ, ὅσον τῷ Πυθα γόρα προσένειμαν οἱ τῆς ἐκείνου διδασκαλίας μετεσχη κότες; • Οὐκ ἀπεικότως ἄρα, καὶ τῶν μυστηρίων τῶν παρ' Ἕλλησιν ἀρχαὶ μὲν τὰ καθάραια, καθάπερ καὶ τοῖς βαρβάροις τὸ λουτρόν· μετὰ ταῦτα δὲ ἐστι τὰ μικρὰ μυστήρια, διδασκαλίας τινὰ ὑπόθεσιν ἔχοντα ORIGENIS eadem ac ipse efficerent jactarentque se divina ef- fecisse potentia, illis sua societate interdixerit : illum enim, si juste alios rejecit, improbum esse, cu:n eorumdem criminum sit reus ; aut si cum hæc facit extra culpam est, abesse etiam a culpa eos qui eadem faciunt. Verumtamen licet qua virtute Jesus hæc fecerit; demonstrari posse non videretur, nihilominus evidens est nullam a Christianis incan- tationum artem adhiberi, sed Jesu nomen aliaque nonnulla, quæ Scripturæ divinæ credenda esse do- cent. vocat nostram doctrinam, etiam in hoc confutan- dus est, cum illa sit toti orbi magis cognita, quan ipsamet placita philosophorum. Quem enim fugit Jesum natum esse ex Virgine et suffixum cruci, el quod jam tot homines credunt, illum e mortais sur- rexisse, venturum esse judicium, quo injusti meri- tis suppliciis, justi meritis præmiis affici debent? Et mysterium resurrectionis nonne in ore est etiam infidelibus, quibus deridiculo est, quia illud non intelligunt? Post hæc ineptus sane fuerit, qui no- stram doctrinam occultam esse diceret. Cæterum esse quædam reconditiora nec omnibus retecta, id Christianæ doctrinæ commune est cum philosophia, ubi quædam exteriora, quædam etiam interiora sunt. Nam quibusdam Pythagoræ discipulis satis crat : e Ipse dixit;, cum alii clam doceren- tur, quæ profanis nec purgatis auribus tutum non cum editis, Reg us, Aristotelici quoque dicunt ex suis scriptis alia quidem esse interna, alia vero communia et exter- na. › A. Gellius, Noct. Attic. lib. xx, cap. 5. Similis ordo disciplinæ Pythagorica: etenim ex discipulis, quos instituit, hi vel bi dicebantur : A. Gell. Noct. Att. lib. 1, cap. 9; Clem., Strom. v; Jambl., De vita Pythag. SPENCER. B drinus. Strom. : D Absurdum enim fuerit Pythagorae quidem Samii sectatores, negantes eorum quæ querunter demonstrationes, illud : Ipse dixit, fidem facere arbitrari, et ad ea quæ audierunt con-- firmanda, hanc vocem satis esse ducere; eos tem qui contemplandæ veritatis tenentur desiderio, fide digno magistro soli Servatori Deo fidem non habere, sed velle eorum quæ dicuntur probationes ab eo exigere. Theodoret., Serm. De fide : all- Nam et celebratissimus ille Pythagoras, filius quidem Mnesarchi, Pherecydæ autem discipu- lus, qui Italic sectæ dux fuit, legem hanc disci- pulis suis sanxit, ut perpetuum quinquennium conticerent, solumque andiendo præceptori aures accommodarent, ita ut quæ dicerentur, sine ulla di- sceptatione vel contentione admitterent, credentes ita se rem habere, nec præterea quidquam ceu du- bii curiosius inquirentes. Ex quo factum est, ut qui ei successerant, si quis rerum quas diceret, demonstrationem posceret, Ipse dixit, respondere solerent, omni demonstratione validiorem esse cen- sentes, et haberi jubentes Pythagoricam vocem. Quod si satis esse opinabantur ad faciendam fidem, tum qui dicebant, tum qui audiebant, quod ea es- sent Pythagoræ dogmata et instituta, quis erit adeo stolidus, vel potius attonitus, ut Deo universorum docente dubitet, nec fidem dictis habeat, neque tan- tum reverentiæ universorum Deo tribuat, quantum Pythagoræ tribuebant qui ejus disciplinæ sese ad- dixerant ? » SPENCER. Strom. v : 7. Quoniam vero in sequentibus clanculariɔm sæpe (19) Duo Vaticani, εἶτ᾽ ἐπεὶ πολλάκις. Reliqui C (20) Lego, καὶ μὴ νοηθέν. Infra duo Vaticani et (21) Εξωτερικοί, etc. Clemens, Strom.v: Λέγουσι (22) Πυθαγόρᾳ ὡς αὐτὸς ἔρα. Clemens Alexan- (25) Ἐν ἀποῤῥήτῳ διδασκόμενοι. Clemens,
PG 11:681οὐκ οἶδα δ’ ὅπως μόνους Ἰουδαίους συκοφαντεῖ, οὐ συγκαταλέγων αὐτῶν τὸ ἔθνος τοῖς λοιποῖς, ὡς εἴτε συμφιλοπονῆσαν ἐκείνοις καὶ ὁμοφρονῆσαν εἴτε παραπλήσια ἐν πολλοῖς δογματίσαν. Ἄξιον οὖν αὐτὸν ἐρέσθαι, τί δήποτε ἱστορίαις μὲν βαρβάρων καὶ Ἑλλήνων πεπίστευκε περὶ τῆς ἀρχαιότητος ὧν ὠνόμασε, μόνου δὲ τοῦ ἔθνους τὰς ἱστορίας τούτου ψευδοποιεῖ. Εἰ γὰρ ἕκαστοι τὰ παρ’ αὐτοῖς ἐξέθεντο φιλαλήθως, τί τοῖς Ἰουδαίων ἀπιστοῦμεν μόνοις προφήταις; Εἰ δὲ κεχαρισμένως Μωϋσῆς καὶ οἱ προφῆται τῷ ἑαυτῶν λόγῳ πολλὰ ἀνέγραψαν περὶ τῶν παρὰ σφίσιν αὐτοῖς, διὰ τί τὸ παραπλήσιον οὐκ ἐροῦμεν καὶ περὶ τῶν ἐν τοῖς λοιποῖς ἔθνεσι συγγραφέων; Ἢ Αἰγύπτιοι μὲν ἐν ταῖς ἑαυτῶν ἱστορίαις Ἰουδαίους κακολογοῦντες πιστοί εἰσι περὶ Ἰουδαίων· ταὐτὰ δὲ λέγοντες Ἰουδαῖοι περὶ Αἰγυπτίων, πολλὰ ἀδίκως πεπονθέναι ἀναγράφοντες ἑαυτοὺς καὶ διὰ τοῦτο λέγοντες αὐτοὺς κεκολάσθαι ὑπὸ θεοῦ, ψεύδονται; Καὶ οὐ περὶ Αἰγυπτίων γε μόνων τοῦτο λεκτέον· εὑρήσομεν γὰρ ἐπιπλοκὴν Ἀσσυρίων πρὸς Ἰουδαίους, καὶ ταῦτα ἱστορούμενα ἐν ταῖς Ἀσσυρίων ἀρχαιολογίαις.
μηδέπω κεκαθαρμένας. Καὶ πάντα δὲ τὰ πανταχού μυστήρια κατὰ τὴν Ἑλλάδα καὶ τὴν βάρβαρον κρύ Για ὄντα οὐ διαβέβληται· διόπερ μάτην μηδὲ νοήσας ἀκριβῶς τὸ κρύφιον τοῦ Χριστιανισμού, διαβάλλει αὐτό. Εοικε δὲ μετὰ δεινότητος συναγορεύειν πως τοῖς μαρτυροῦσι τῷ Χριστιανισμῷ μέχρι θανάτου, λέγων· • Καὶ οὐ τοῦτο λέγω, ὡς χρὴ τὸν ἀγαθοῦ δόγματος περιεχόμενον, εἰ μέλλει δι' αὐτὸ κινδυνεύειν παρ' ἀν θρώποις, ἀποστῆναι τοῦ δόγματος, ἢ πλάσασθαι ὡς ἀφέστηκεν, ἢ ἔξαρνον γενέσθαι. » Καὶ καταγινώ σκει γε τῶν φρονούντων μὲν τὰ Χριστιανισμού (24), προσποιουμένων δὲ μὴ φρονεῖν, ἢ ἀρνουμένων, λέ- γων· « μὴ δεῖν τὸν ἐν τῷ δόγματι πλάσασθαι ὡς ἀφέστηκεν, ἢ ἐξαρνον αὐτοῦ γενέσθαι. » Ελεγκτέον δὴ ὡς τὰ ἐναντία ἑαυτῷ λέγοντα τὸν Κέλσον. Εὑρί- Β σκετα: μὲν γὰρ ἐξ ἄλλων συγγραμμάτων Επικούρειος ῶν· ἐνταῦθα δὲ, διὰ τὸ δοκεῖν εὐλογώτερον κατηγορεῖν τοῦ λόγου, μὴ ὁμολογῶν τὰ Ἐπικούρου, προσποιείται κρεῖττόν τι τοῦ γηΐνου εἶναι ἐν ἀνθρώπῳ συγγενές Θεοῦ, καί φησιν, ὅτι ο Οἷς τοῦτο εὖ ἔχει, τουτέστιν ἡ ψυχή, πάντη ἐφίεται τοῦ συγγενούς (25), » λέγει δὲ τοῦ Θεοῦ, καὶ ἀκούειν ἀεί τι καὶ ἀναμνήσκε σθαι περὶ ἐκείνου ποθοῦσιν. » Ορα οὖν τὸ νόθον αὐτοῦ τῆς ψυχῆς, ὅτι προειπών, ο ὡς χρὴ τὸν ἀγαθοῦ δόγματος περιεχόμενον, καὶ εἰ μέλλει δι' αὐτὸ κινδυ νεύειν παρ' ἀνθρώποις, μὴ ἀφίστασθαι τοῦ δόγματος, μηδὲ πλάσασθαι ὡς ἀφέστηκε, μηδ' ἔξαρνον γενέ- σθαι, » αὐτὸς τοῖς ἐναντίοις πᾶσι περιπίπτει. Ηδει γὰρ, ὅτι, ὁμολογῶν Ἐπικούρειος εἶναι, οὐκ ἂν ἔχοι τὸ ἀξιόπιστον ἐν τῷ κατηγορεῖν τῶν ὁπώσποτε πρό νοιαν εἰσαγαγόντων, καὶ Θεὸν ἐφιστάντων τοῖς οὖσι. Δύο δὲ παρειλήφαμεν Κέλσους γεγονέναι Επικουρεί ους· τὸν μὲν πρότερον, κατὰ Νέρωνα, τοῦτον δὲ κατὰ Αδριανὸν καὶ κατωτέρω. καὶ προπαρασκευῆς τῶν μελλόντων. Τὰ δὲ μεγάλα περὶ τῶν συμπάντων οὐ μανθάνειν ἔτι ὑπολείπε- ται, ἐποπτεύειν δὲ καὶ περινοεῖν τήν τε φύσιν καὶ τὰ πράγματα. • ΤΟΠ Μὴ καθαρῷ γὰρ καθα ροῦ ἐφάπτεσθαι μὴ οὐ θεμιτόν ᾖ. « ῎Αθρει δὲ περι- σκοπῶν, μή τις τῶν ἀμυήτων ἐπακούῃ. Εἰσὶ δὲ οὗ το δὲ οὐδὲν ἄλλο οἰόμενοι εἶναι, ἢ οὗ ἂν δύνωνται ταῖν χεροῖν λαβέσθαι. • λέγων τοῖς ἀμνήτοις τὰ μυστήρια ἀσεβεῖ. τοῦ Χριστιανισμού, τὸ Χριστιανισμοῦ. εφίενται τοῦ συγγενούς. λέγει δὲ τοῦ Θεοῦ· λέγω δὲ τοῦ Θεοῦ. λέγει τοῦ Θεοῦ. ἀκούειν τι καὶ ἀνα μιμνήσκεσθαι. καί. CONTRA CELSUM LIB. 1. A erat committere. Denique nec Græcis unquam nec B barbaris vitio datum est, quod sua mysteria occul- tarent. Perperam igitur nec accurate quæ sint Chri- stianorum occulta mysteria, intelligens, illa crimi- natur. iis, qui in profitendo Christianismo ad mortem usque constanter perseverant, cum ait: . Neque id cum dico, mens mea est, eum qui rectam doctri- nam semel amplexus est, ab illa discedere, aut ab illa alienum se simulare, aut illam prorsus ab- jicere debere, cum ob eam in periculum ab homi nibus atque in discrimen vocatur. » Quibus im- probat eos, qui, cum intus Christianam teneant re- ligionem, fingunt tamen se non tenere, aut id aperte negant. Dicit enim, c qui doctrinam ample- xus est eum non debere aut ab ea se simulare alienum aut illam abjicere. » At in his secum dis- cordare convincendus est Celsus. Nam ex aliis scriptis illum Epicureum esse perspicitur. Tamen, ut criminatio qua in nos utitur, magis videatur plausibilis, quæ Epicuri sunt obtegens, sinulat se quid in homine agnoscere corpore præstantius, quodque cum Deo atlinitatem habeat. Sic enim ille: <li in quibus hoc, id est anina, bene se habet, illius qui- cum cognatione quadam conjuncti sunt, hoc est Dei, desiderio flagrant, et de illo semper aliquid audire et cogitare concupiscunt. » Vide igitur parum sincerum hominis ingenium. Supra dixit e non de bere eum, qui semel rectam sententiam amplexus C est, ab ea desciscere, aut ab illa alienum se fin- gere, aut illam prorsus ejurare, tametsi propterea periculum sibi ab hominibus intentetur ; » ipse in contraria omnia incidit. Noverat enim se non posse Epicurcum confiteri, quin fidem iis de.. traheret, quæ dicturus erat in eos qui saltem providentiam admittunt et Deum res creatas curantem. Duos autem accepimus fuisse Celsos Epicureos, alterum qui Nerone imperatore, hunc vero qui Adriani ætate et postea vixit. Νon abs re ergo in mysteriis quoque quæ fiunt apud Græcos, primum locum tenent ex- piationes et lustrationes, sicut etiam apud barbaros lavacrum. Post hæc autem sunt parva mysteria, quæ habent aliquod fundamentum doctrinæ et præ- parationis futurorum. In magnis autem de universis restat amplius discere, sed contemplari et mente comprehendere et naturam et res ipsas. › Exempla dat Epicureos, pag. 575, uti et Stoicos Pythagoricosque, ibidem; Ægyptios etiam, pag. 566. Plato in Phaedone, pag. : Fas enim non est ei qui non est purus, rem puram contingere. » Vide quae sequuntur. Idem in Theæleto: Diligenter auten circum- spice ne quis ex non initiatis obaudiat, fi enim nibil aliud esse putant, quam quod manibus ipsis tangere queant. » Clem. Alex. Strom. v; Theodo ret. serm. 1, De fide. A Chrysippo dictum est: '0 Laert. in D - Chrysippo. Vide Lysidii Pythagor. epistolam adl Hipparchum, apud Theodorum Canterum, lil 1, cap. 12, Variarum lectionum, et epistolas Græcas a Jacobo Cujacio Latinitate donatas, et Laert, in Pythag. ; Porphyrium apud Eusebium, lib. 1, cap. 8, Prap. evang.; Justinum, Paran. adv. gentes ; Theodoretum, serm. 1, De fide, per totum. c Sed ipsa mysteria figurarum cuniculis operiuntur, ne vel his ademptis nuda rerum talium se natura præ- beat, sed summatibus tantum viris sapientia inter- prete veri arcani consciis, contenti sunt reliqui ad venerationem figuris defendentibus a vilitate se- cretum. › Macrob. in Somn. Scip., lib 1, cap. 2. SPENCER. miss. excepto Joliano qui cum libb. editis habet, et Anglicano primo in quo legitur, dum videtur Mox codex Re- gius, libb. editi cum mss. Va- ticanis, Anglicanus primus, Ibidem codex Regius, In aliis et libb. editis deest, 8. Nemo non crederet vehementer illum favere (24) Τὰ Χριστιανισμοῦ. Sic recte omnes codd. (25) Εφίεται τοῦ συγγενοῦς. Guieto scriben-
Οὕτω δὲ καὶ Ἀσσυρίους ἀνέγραψαν ἑαυτοῖς πολεμίους οἱ Ἰουδαίων συγγραφεῖς, ἵνα μὴ δόξω προλαμβάνειν λέγων τὸ οἱ προφῆται. Ὅρα οὖν εὐθέως τὸ φίλαυτον τοῦ τοῖσδε μέν τισι πιστεύοντος ὡς σοφοῖς ἔθνεσι τῶνδε δὲ καταγινώσκοντος ὡς πάντῃ ἀνοήτων. Ἄκουε γὰρ λέγοντος τοῦ Κέλσου ὅτι ἔστιν ἀρχαῖος ἄνωθεν λόγος, περὶ ὃν δὴ ἀεὶ καὶ τὰ ἔθνη τὰ σοφώτατα καὶ πόλεις καὶ ἄνδρες σοφοὶ κατεγένοντο. Καὶ οὐκ ἐβουλήθη ἔθνος σοφώτατον εἰπεῖν κἂν παραπλησίως Αἰγυπτίοις καὶ Ἀσσυρίοις καὶ Ἰνδοῖς καὶ Πέρσαις καὶ Ὀδρύσαις καὶ Σαμόθρᾳξι καὶ Ἐλευσινίοις τοὺς Ἰουδαίους. Πόσῳ δὲ βελτίων Κέλσου καὶ διὰ πολλῶν δείξας εἶναι ἐλλογιμώτατος καὶ πλείονα βασανίσας δόγματα καὶ ἀπὸ πλειόνων συναγαγὼν ἃ ἐφαντάσθη εἶναι ἀληθῆ ὁ πυθαγόρειος Νουμήνιος, ὅστις ἐν τῷ πρώτῳ περὶ τἀγαθοῦ λέγων περὶ τῶν ἐθνῶν, ὅσα περὶ τοῦ θεοῦ ὡς ἀσωμάτου διείληφεν, ἐγκατέταξεν αὐτοῖς καὶ Ἰουδαίους, οὐκ ὀκνήσας ἐν τῇ συγγραφῇ αὐτοῦ χρήσασθαι καὶ λόγοις προφητικοῖς καὶ τροπολογῆσαι αὐτούς. Λέγεται δὲ καὶ Ἕρμιππον ἐν τῷ πρώτῳ περὶ νομοθετῶν ἱστορηκέναι Πυθαγόραν τὴν ἑαυτοῦ φιλοσοφίαν ἀπὸ Ἰουδαίων εἰς Ἕλληνας ἀγαγεῖν.
μηδέπω κεκαθαρμένας. Καὶ πάντα δὲ τὰ πανταχού μυστήρια κατὰ τὴν Ἑλλάδα καὶ τὴν βάρβαρον κρύ Για ὄντα οὐ διαβέβληται· διόπερ μάτην μηδὲ νοήσας ἀκριβῶς τὸ κρύφιον τοῦ Χριστιανισμού, διαβάλλει αὐτό. Εοικε δὲ μετὰ δεινότητος συναγορεύειν πως τοῖς μαρτυροῦσι τῷ Χριστιανισμῷ μέχρι θανάτου, λέγων· • Καὶ οὐ τοῦτο λέγω, ὡς χρὴ τὸν ἀγαθοῦ δόγματος περιεχόμενον, εἰ μέλλει δι' αὐτὸ κινδυνεύειν παρ' ἀν θρώποις, ἀποστῆναι τοῦ δόγματος, ἢ πλάσασθαι ὡς ἀφέστηκεν, ἢ ἔξαρνον γενέσθαι. » Καὶ καταγινώ σκει γε τῶν φρονούντων μὲν τὰ Χριστιανισμού (24), προσποιουμένων δὲ μὴ φρονεῖν, ἢ ἀρνουμένων, λέ- γων· « μὴ δεῖν τὸν ἐν τῷ δόγματι πλάσασθαι ὡς ἀφέστηκεν, ἢ ἐξαρνον αὐτοῦ γενέσθαι. » Ελεγκτέον δὴ ὡς τὰ ἐναντία ἑαυτῷ λέγοντα τὸν Κέλσον. Εὑρί- Β σκετα: μὲν γὰρ ἐξ ἄλλων συγγραμμάτων Επικούρειος ῶν· ἐνταῦθα δὲ, διὰ τὸ δοκεῖν εὐλογώτερον κατηγορεῖν τοῦ λόγου, μὴ ὁμολογῶν τὰ Ἐπικούρου, προσποιείται κρεῖττόν τι τοῦ γηΐνου εἶναι ἐν ἀνθρώπῳ συγγενές Θεοῦ, καί φησιν, ὅτι ο Οἷς τοῦτο εὖ ἔχει, τουτέστιν ἡ ψυχή, πάντη ἐφίεται τοῦ συγγενούς (25), » λέγει δὲ τοῦ Θεοῦ, καὶ ἀκούειν ἀεί τι καὶ ἀναμνήσκε σθαι περὶ ἐκείνου ποθοῦσιν. » Ορα οὖν τὸ νόθον αὐτοῦ τῆς ψυχῆς, ὅτι προειπών, ο ὡς χρὴ τὸν ἀγαθοῦ δόγματος περιεχόμενον, καὶ εἰ μέλλει δι' αὐτὸ κινδυ νεύειν παρ' ἀνθρώποις, μὴ ἀφίστασθαι τοῦ δόγματος, μηδὲ πλάσασθαι ὡς ἀφέστηκε, μηδ' ἔξαρνον γενέ- σθαι, » αὐτὸς τοῖς ἐναντίοις πᾶσι περιπίπτει. Ηδει γὰρ, ὅτι, ὁμολογῶν Ἐπικούρειος εἶναι, οὐκ ἂν ἔχοι τὸ ἀξιόπιστον ἐν τῷ κατηγορεῖν τῶν ὁπώσποτε πρό νοιαν εἰσαγαγόντων, καὶ Θεὸν ἐφιστάντων τοῖς οὖσι. Δύο δὲ παρειλήφαμεν Κέλσους γεγονέναι Επικουρεί ους· τὸν μὲν πρότερον, κατὰ Νέρωνα, τοῦτον δὲ κατὰ Αδριανὸν καὶ κατωτέρω. καὶ προπαρασκευῆς τῶν μελλόντων. Τὰ δὲ μεγάλα περὶ τῶν συμπάντων οὐ μανθάνειν ἔτι ὑπολείπε- ται, ἐποπτεύειν δὲ καὶ περινοεῖν τήν τε φύσιν καὶ τὰ πράγματα. • ΤΟΠ Μὴ καθαρῷ γὰρ καθα ροῦ ἐφάπτεσθαι μὴ οὐ θεμιτόν ᾖ. « ῎Αθρει δὲ περι- σκοπῶν, μή τις τῶν ἀμυήτων ἐπακούῃ. Εἰσὶ δὲ οὗ το δὲ οὐδὲν ἄλλο οἰόμενοι εἶναι, ἢ οὗ ἂν δύνωνται ταῖν χεροῖν λαβέσθαι. • λέγων τοῖς ἀμνήτοις τὰ μυστήρια ἀσεβεῖ. τοῦ Χριστιανισμού, τὸ Χριστιανισμοῦ. εφίενται τοῦ συγγενούς. λέγει δὲ τοῦ Θεοῦ· λέγω δὲ τοῦ Θεοῦ. λέγει τοῦ Θεοῦ. ἀκούειν τι καὶ ἀνα μιμνήσκεσθαι. καί. CONTRA CELSUM LIB. 1. A erat committere. Denique nec Græcis unquam nec B barbaris vitio datum est, quod sua mysteria occul- tarent. Perperam igitur nec accurate quæ sint Chri- stianorum occulta mysteria, intelligens, illa crimi- natur. iis, qui in profitendo Christianismo ad mortem usque constanter perseverant, cum ait: . Neque id cum dico, mens mea est, eum qui rectam doctri- nam semel amplexus est, ab illa discedere, aut ab illa alienum se simulare, aut illam prorsus ab- jicere debere, cum ob eam in periculum ab homi nibus atque in discrimen vocatur. » Quibus im- probat eos, qui, cum intus Christianam teneant re- ligionem, fingunt tamen se non tenere, aut id aperte negant. Dicit enim, c qui doctrinam ample- xus est eum non debere aut ab ea se simulare alienum aut illam abjicere. » At in his secum dis- cordare convincendus est Celsus. Nam ex aliis scriptis illum Epicureum esse perspicitur. Tamen, ut criminatio qua in nos utitur, magis videatur plausibilis, quæ Epicuri sunt obtegens, sinulat se quid in homine agnoscere corpore præstantius, quodque cum Deo atlinitatem habeat. Sic enim ille: <li in quibus hoc, id est anina, bene se habet, illius qui- cum cognatione quadam conjuncti sunt, hoc est Dei, desiderio flagrant, et de illo semper aliquid audire et cogitare concupiscunt. » Vide igitur parum sincerum hominis ingenium. Supra dixit e non de bere eum, qui semel rectam sententiam amplexus C est, ab ea desciscere, aut ab illa alienum se fin- gere, aut illam prorsus ejurare, tametsi propterea periculum sibi ab hominibus intentetur ; » ipse in contraria omnia incidit. Noverat enim se non posse Epicurcum confiteri, quin fidem iis de.. traheret, quæ dicturus erat in eos qui saltem providentiam admittunt et Deum res creatas curantem. Duos autem accepimus fuisse Celsos Epicureos, alterum qui Nerone imperatore, hunc vero qui Adriani ætate et postea vixit. Νon abs re ergo in mysteriis quoque quæ fiunt apud Græcos, primum locum tenent ex- piationes et lustrationes, sicut etiam apud barbaros lavacrum. Post hæc autem sunt parva mysteria, quæ habent aliquod fundamentum doctrinæ et præ- parationis futurorum. In magnis autem de universis restat amplius discere, sed contemplari et mente comprehendere et naturam et res ipsas. › Exempla dat Epicureos, pag. 575, uti et Stoicos Pythagoricosque, ibidem; Ægyptios etiam, pag. 566. Plato in Phaedone, pag. : Fas enim non est ei qui non est purus, rem puram contingere. » Vide quae sequuntur. Idem in Theæleto: Diligenter auten circum- spice ne quis ex non initiatis obaudiat, fi enim nibil aliud esse putant, quam quod manibus ipsis tangere queant. » Clem. Alex. Strom. v; Theodo ret. serm. 1, De fide. A Chrysippo dictum est: '0 Laert. in D - Chrysippo. Vide Lysidii Pythagor. epistolam adl Hipparchum, apud Theodorum Canterum, lil 1, cap. 12, Variarum lectionum, et epistolas Græcas a Jacobo Cujacio Latinitate donatas, et Laert, in Pythag. ; Porphyrium apud Eusebium, lib. 1, cap. 8, Prap. evang.; Justinum, Paran. adv. gentes ; Theodoretum, serm. 1, De fide, per totum. c Sed ipsa mysteria figurarum cuniculis operiuntur, ne vel his ademptis nuda rerum talium se natura præ- beat, sed summatibus tantum viris sapientia inter- prete veri arcani consciis, contenti sunt reliqui ad venerationem figuris defendentibus a vilitate se- cretum. › Macrob. in Somn. Scip., lib 1, cap. 2. SPENCER. miss. excepto Joliano qui cum libb. editis habet, et Anglicano primo in quo legitur, dum videtur Mox codex Re- gius, libb. editi cum mss. Va- ticanis, Anglicanus primus, Ibidem codex Regius, In aliis et libb. editis deest, 8. Nemo non crederet vehementer illum favere (24) Τὰ Χριστιανισμοῦ. Sic recte omnes codd. (25) Εφίεται τοῦ συγγενοῦς. Guieto scriben-
PG 11:687Καὶ Ἑκαταίου δὲ τοῦ ἱστορικοῦ φέρεται περὶ Ἰουδαίων βιβλίον, ἐν ᾧ προστίθεται μᾶλλόν πως ὡς σοφῷ τῷ ἔθνει ἐπὶ τοσοῦτον, ὡς καὶ Ἑρέννιον Φίλωνα ἐν τῷ περὶ Ἰουδαίων συγγράμματι πρῶτον μὲν ἀμφιβάλλειν, εἰ τοῦ ἱστορικοῦ ἐστι τὸ σύγγραμμα, δεύτερον δὲ λέγειν ὅτι, εἴπερ ἐστὶν αὐτοῦ, εἰκὸς αὐτὸν συνηρπάσθαι ἀπὸ τῆς παρὰ Ἰουδαίοις πιθανότητος καὶ συγκατατεθεῖσθαι αὐτῶν τῷ λόγῳ. Θαυμάζω δέ, πῶς Ὀδρύσας μὲν καὶ Σαμόθρᾳκας καὶ Ἐλευσινίους καὶ Ὑπερβορέους ἐν τοῖς ἀρχαιοτάτοις καὶ σοφωτάτοις ἔταξεν ἔθνεσιν ὁ Κέλσος, τοὺς δὲ Ἰουδαίους οὐκ ἠξίωσεν οὔτε εἰς σοφοὺς παραδέξασθαι οὔτε εἰς ἀρχαίους· πολλῶν φερομένων συγγραμμάτων παρὰ Αἰγυπτίοις καὶ Φοίνιξι καὶ Ἕλλησι, μαρτυρούντων αὐτῶν τῇ ἀρχαιότητι, ἅπερ ἐγὼ περισσὸν ἡγησάμην εἶναι παραθέσθαι. Δυνατὸν γὰρ τὸν βουλόμενον ἀναγνῶναι τὰ γεγραμμένα Φλαυίῳ Ἰωσήπῳ περὶ τῆς τῶν Ἰουδαίων ἀρχαιότητος ἐν δυσίν, ὅπου πολλὴν συναγωγὴν συγγραφέων φέρει μαρτυρούντων τῇ Ἰουδαίων ἀρχαιότητι. Καὶ Τατιανοῦ δὲ νεωτέρου φέρεται ὁ πρὸς Ἕλληνας λόγος, πολυμαθέστατα ἐκτιθεμένου τοὺς ἱστορήσαντας περὶ τῆς Ἰουδαίων καὶ Μωϋσέως ἀρχαιότητος.
PG 11:689Ἔοικεν οὖν οὐκ ἀληθῶς ἀλλὰ φιλαπεχθημόνως ὁ Κέλσος ταῦτα λέγειν, σκοπὸν ἔχων κατηγορῆσαι τῆς ἀρχῆς τοῦ χριστιανισμοῦ, ἠρτημένης ἀπὸ Ἰουδαίων. Ἀλλὰ καὶ τοὺς μὲν Ὁμήρου Γαλακτοφάγους καὶ τοὺς Γαλατῶν Δρυί̈δας καὶ τοὺς Γέτας σοφώτατα λέγει ἔθνη εἶναι καὶ ἀρχαῖα, περὶ τῶν συγγενῶν τοῖς ἰουδαϊκοῖς λόγοις διαλαμβάνοντας, ὧν οὐκ οἶδα εἰ φέρεται συγγράμματα· Ἑβραίους δὲ μόνον τὸ ὅσον ἐφ’ ἑαυτῷ ἐκβάλλει καὶ τῆς ἀρχαιότητος καὶ τῆς σοφίας. Πάλιν τε αὖ κατάλογον ποιούμενος ἀνδρῶν ἀρχαίων καὶ σοφῶν, ὠφελησάντων τοὺς κατ’ αὐτοὺς καὶ διὰ συγγραμμάτων τοὺς μετ’ αὐτούς, Μωϋσέα ἐξέβαλε τοῦ καταλόγου τῶν σοφῶν. Καὶ Λίνου μέν, ὃν προέταξεν ὧν ὠνόμασεν ὁ Κέλσος, οὔτε νόμοι οὔτε λόγοι φέρονται ἐπιστρέψαντες καὶ θεραπεύσαντες ἔθνη· Μωϋσέως δὲ τοὺς νόμους ὅλον ἔθνος φέρει ἐπεσπαρμένον τῇ πάσῃ οἰκουμένῃ. Ὅρα οὖν εἰ μὴ ἄντικρυς κακουργῶν ἐξέβαλε τοῦ καταλόγου τῶν σοφῶν καὶ Μωϋσέα, Λίνον δὲ καὶ Μουσαῖον καὶ Ὀρφέα καὶ τὸν Φερεκύδην καὶ τὸν Πέρσην Ζωροάστρην καὶ Πυθαγόραν φήσας περὶ τῶνδε διειληφέναι, καὶ ἐς βίβλους κατατεθεῖσθαι τὰ ἑαυτῶν δόγματα καὶ πεφυλάχθαι αὐτὰ μέχρι δεῦρο.
ἐπὶ τὸ λόγῳ ἀκολουθοῦντας. ἐπὶ τό. Κολάσεις, Τὸν Μίθραν νομί ζουσι Πέρσαι τὸν ἥλιον εἶναι, καὶ τούτῳ θύουσιν πολ. λας θυσίας, καὶ τελοῦνταί τινας εἰς αὐτὸν τελετάς. Οὐδεὶς δὲ δύναται τελεῖσθαι τὰς τοῦ Μίθρου τελετάς, εἰ μὴ διὰ πασῶν κολάσεων παρέλθοι, καὶ δείξοι ἑαυ τὸν ἀπαθῆ τινα καὶ ὅσιον. Λέγονται δὲ ὀγδοήκοντα εἶναι κολάσεις, ἃς κατὰ βαθμὸν δεῖ τὸν τελεσθησόμε νον παρελθεῖν· οἷον πρώτον, διανήξασθαι ἐπὶ πολλές ἡμέρας ὕδωρ πολύ· εἶτα εἰς πῦρ ἐμβάλλειν ἑαυτόν εἶτα ἐν ἐρήμῳ διαιτηθῆναι, καὶ ἀσιτῆσαι, καὶ ἄλλα τινά, ἄχρις ου, ὡς εἴπομεν, τὰς ὀγδοήκοντα κολά- σεις παρέλθοι, καὶ τότε λοιπὸν ἐμύουν αὐτὸν τὰ τε λεώτερα, ἐὰν ζήσῃ. λάσεων Μίθρα. Μετὰ ταῦτα (26) προτρέπει ἐπὶ τὸ, λόγῳ ἀκολου θοῦντας καὶ λογικῷ ὁδηγῷ, παραδέχεσθαι δόγματα· ὡς πάντως ἀπάτης γινομένης τῷ μὴ οὕτω συγκα τατιθεμένῳ τισί· καὶ ἐξομοιοῖ τοὺς ἀλόγως τα στεύοντας Μητραγύρταις (27), καὶ τερατοσκόποις, Μίθραις (28) τε καὶ Σαββαδίοις (29), καὶ ὅτῳ τις προσ έτυχεν, Εκάτης ἢ ἄλλης δαίμονος ἢ δαιμόνων φάσμα σιν· ὡς γὰρ ἐν ἐκείνοις πολλάκις μοχθηροί άνθρωποι, ἐπιβαίνοντες τῇ ἰδιωτεία (50) τῶν εὐεξαπατήτων, ἄγουσιν αὐτοὺς ᾗ βούλονται· οὕτω φησὶ καὶ ἐν τοῖς Χριστιανοῖς γίγνεσθαι (51). Φησὶ δὲ, « τινές, μηδὲ βουλομένους διδόναι ἢ λαμβάνειν λόγον περὶ ὧν πι στεύουσι, χρῆσθαι τῷ, Μὴ ἐξέταζε, ἀλλὰ πίστευσον· καὶ, Ἡ πίστις σου σώσει σε. Καὶ φησιν αὐτοὺς λέγειν· « Κακὸν ἡ ἐν τῷ βίῳ σοφία (32), ἀγαθὸν δ' ἡ μωρία. » Λεκτέον δὲ πρὸς τοῦτο, ὅτι, εἰ μὲν οἷόν τε πάντας (53) καταλιπόντας τὰ τοῦ βίου πράγματα σχολάζειν τῷ φιλοσοφεῖν, ἄλλην ὁδὸν οὐ μεταδιω κτέον οὐδενὶ ἢ ταύτην μόνην· εὑρεθήσεται γὰρ καὶ τικόν τι εἴπω, ἐξέτασις τῶν πεπιστευμένων, καὶ διή Σασάζ. Περιήγησιν Σάββους Σαββάδιοι · Σάββους γάρ τε νῦν ἔτι πολύ λοὶ τοὺς Βάκχους καλοῦσι. • Σa- βαζίων γοῦν μυστηρίων σύμβολον τοῖς μυουμένοις ὁ διὰ κόλπου θεός· δράκων δὲ ἐστιν οὗτος, διελκόμενος τοῦ κόλπου τῶν τελουμένων. • τητι. γίγνεται. γενέσθαι. ἡ ἐν τῷ κόσμῳ σοφία, οἷόν τε ἦν πάντας, ORIGENIS rationem et rationabilem sequamur ducem : hac sine cautione quibusdam assentientes errorem om- nino non posse fugere : qui imprudenter et incon- siderate credunt, similes illis esse, qui Metragyrtis, divinis, Mithris, Sabbadiis, Hecate aliusque de - monis aut demonum spectris credulos se praebent ; sicut enim illorum inscitiæ verba dant improbi homi- nes eosque pertrahunt quo lubet; idem Christianis accidere solere : Quidam ex illis, inquit, neque dare neque accipere causas volunt eorum, quibus adhæ- serunt. Sed hoc illorum est: Noli inquirere, crede potius, et : Fides te servabit. > Illis etiam tribuit istud : • Mala est hujus vitæ sapientia, bona au- tem stultitia. . Ad hæc ego : Si fieri posset, ut homines, relictis hujus vitæ negotiis, in solam philosophiam incumberent, nulla sane via esset polior. Invenietur enim in Christianismo non mi- nor (ne quid arrogantius dicam) tum eorum quæ creduntur disquisitio, tum propheticorum ænigma tum, evangelicarumque parabolarum, et sexcento- gius et Philocalia, Guieto delenda videntur B ministris agit Lucianus in fabula De homine in asi- num mutato. Erant porro illi scelesti facinorosique homines quibus in usu erat rudem populum astu circumvenire. Deprehensos narrat ibidem Lucianus teterrima perpetrantes. Molles homines vocat An- gustinus lib. vu De civit. Dei, magnae matri contra c omnem virorum mulierumque verecundiam conse- cratos, qui madidis capillis, facie dealbata, fluenti- bus membris, incessu femineo per plateas vicosque Carthaginis etiam a populis unde turpiter viverent exigebant. De his plura si cupis, vide Montefalco- nium nostrum t. Antiquitatis explanatione et sche- matibus illustratæ, lib. i, cap. 2. cra Mithriaca homicidio vero polluit, cum illic ali- quid ad speciem timoris vel dici vel fingi soleat. › In quem locum clarissimus Salmasius hæc habet : Recte autem dixit aliquid in sacris Mithriacis ad speciem timoris fingi: non enim omnia sic finge- bantur ad pavorem fictum et ridiculum, sed quædam etiam fiebant veri timoris et periculi plena; ut erant quibus tentabantur prius, qui sa- cris illis initiari habebant. De quibus Nomnus in secundam Nazianzeni Steleteuticam, cujus verba non erit alienum hic apponere : Quæ postrema verba indicant raros quosdam, et paucos admodum, omnia illa xɔ- et tentamentorum genera pervasisse absque vitæ periculo, > Vide etiam Casaubonum in notis ad Lampridii locum, Suidam in Specus, in quo initiari solebant, meminit Justinus, Dial, cum Thryphone, et Apolog. 2; item Hieronymus ad Lær- Cam ; Tertullianus, De corona militis, cap. 15; Por- phyrius non semel, libro De nympharum antro; Firmicus, De errore profana religionis. Vile Lu- ctatium in Commentariis ad finem primæ Thebai- dos; clarissimum Seldenum, syntagm. 1, cap. 6, De diis Syris; Cerdam in notis ad Tertulliani li- brum De corona militis. Spencer. Item Clemens iu Protreplico, Aristophanes et ejus scholiastes in Nubibus, in Lysistrata, et Vespis; Diodorus, lib. Iv; Eustathius in Dionysii Strabo lib. i, et Harpocration. Apud Plutarch. (Sympos. IV, quest. 5), invenio : unde forsan Sabbos enim etiamnum multi Bacchos appellant. Apud Macrobium legi- nus Sebadium (Saturnalium lib. 1. cap. 18). Me- minit et Arobius lib. v, Contra gentes, et Firmicus, De err. prof. relig. At qua arte populo terrorem incutere solebant et illudere, ex Firmici, Arnobi et Clementis libris, quos jam citavi, intelligas. • Sebazium colentes Joven, anguem, cum initian- tur, per sinum ducunt. . Firmicus loco cilato. • Ipsa novissima sacra, et ritus initiationis ipsius, quibus Sebadiis nomen est, testimonio esse pote- runt veritati, in quibus aureus coluber in sinum dimittitur consecratis, et eximitur rursus ab infe- rioribus partibus atque imis. » Arnob., lib. v. Sabaziorum certe mysteriorum signum est iis qui initiantur, deus qui sinum pervadit. Est autem is draco, qui extra- hitur a sinu eorum qui initiantur. Clemens in Protreplico, pag. 17. SPENCER. editi, Philocalia impressa, scripserat Celsus, ut patet ex sequentibus. Omnes tamen muss. et editi libri Contra Celsum hoc loco habent, si exceperis unus Jolianum qui lectionemi Philocaliæ habet ad margi- nem. localia vero, quam lectionem in margine habet codex Jolianus. 9. Post hæc hortatur ut in admittendis dogmatis A (26) Philocalia, τοῦτο. Ibidem duo Vaticani, Re- (27) Codex Reg., Μηναγύρταις. De hisce Cybeles (28) Μίθραις. Αlius Lampr. in Commodo: Sa (34) ἐν τῷ Χριστιανισμῷ οὐκ ἐλάττων, ἵνα μὴ φορ (29) Σαββαδίοις. Hesychius et Suidas scribcnt (30) Vaticanus recens et duo Anglicani, τῇ ἰδιό- (51) Γίγνεσθαι. Sic omnes mss. ; libh. vero (32) Ἡ ἐν τῷ βίῳ σοφία. Ita Philocalia, sicque (35) Οἷόν τε πάντας. Sic lill. coliti et mss. Phi- (54) Sic Philoc. Alias deest, και.
PG 11:691Καὶ ἑκὼν μὲν ἐπελάθετο τοῦ περὶ τῶν νομιζομένων θεῶν μύθου ὡς ἀνθρωποπαθῶν, ἀναγεγραμμένου μάλιστα ὑπὸ Ὀρφέως, ἐν δὲ τοῖς ἑξῆς κατηγορῶν τῆς Μωϋσέως ἱστορίας αἰτιᾶται τοὺς τροπολογοῦντας καὶ ἀλληγοροῦντας αὐτήν. Ἦν δ’ ἂν εἰπεῖν πρὸς τὸν γενναιότατον καὶ ἀληθῆ λόγον ἐπιγράψαντα τὸ ἑαυτοῦ βιβλίον, τί δήποτε, ὦ οὗτος, θεοὺς μὲν τηλικαύταις περιπίπτοντας συμφοραῖς, ὁποίας ἀναγράφουσιν οἱ σοφοί σου ποιηταὶ καὶ φιλόσοφοι, καὶ ἐναγέσι μίξεσι χρωμένους [καὶ κατὰ τῶν πατέρων στρατευομένους καὶ τὰ αἰδοῖα αὐτῶν ἀποτέμνοντας σεμνολογεῖς ἀναγεγράφθαι τὰ τηλικαῦτα τετολμηκέναι καὶ πεποιηκέναι καὶ πεπονθέναι· ὅταν δὲ Μωϋσῆς μὴ περὶ θεοῦ τοιαῦτα λέγῃ ἀλλὰ μηδ’ ἀγγέλων ἁγίων περὶ δὲ ἀνθρώπων πολλῷ ἐλάττοναοὐδεὶς γὰρ παρ’ αὐτῷ ἐτόλμησεν ὅσα Κρόνος κατὰ τοῦ Οὐρανοῦ οὐδ’ ὅσα Ζεὺς κατὰ τοῦ πατρός, οὐδ’ ὅτι τῇ ἑαυτοῦ θυγατρὶ ὁ πατὴρ ἀνδρῶν τε θεῶν τε συνελήλυθεν, πλανᾶν νομίζεται ἠπατημένους τοὺς νενομοθετημένους ὑπ’ αὐτοῦ;] Δοκεῖ δέ μοι καὶ παραπλήσιόν τι Κέλσος ποιεῖν τῷ πλατωνικῷ Θρασυμάχῳ, μὴ ἐπιτρέποντι ὡς βούλεται ἀποκρίνασθαι περὶ τῆς δικαιοσύνης Σωκράτει ἀλλὰ λέγοντι·
ἐπὶ τὸ λόγῳ ἀκολουθοῦντας. ἐπὶ τό. Κολάσεις, Τὸν Μίθραν νομί ζουσι Πέρσαι τὸν ἥλιον εἶναι, καὶ τούτῳ θύουσιν πολ. λας θυσίας, καὶ τελοῦνταί τινας εἰς αὐτὸν τελετάς. Οὐδεὶς δὲ δύναται τελεῖσθαι τὰς τοῦ Μίθρου τελετάς, εἰ μὴ διὰ πασῶν κολάσεων παρέλθοι, καὶ δείξοι ἑαυ τὸν ἀπαθῆ τινα καὶ ὅσιον. Λέγονται δὲ ὀγδοήκοντα εἶναι κολάσεις, ἃς κατὰ βαθμὸν δεῖ τὸν τελεσθησόμε νον παρελθεῖν· οἷον πρώτον, διανήξασθαι ἐπὶ πολλές ἡμέρας ὕδωρ πολύ· εἶτα εἰς πῦρ ἐμβάλλειν ἑαυτόν εἶτα ἐν ἐρήμῳ διαιτηθῆναι, καὶ ἀσιτῆσαι, καὶ ἄλλα τινά, ἄχρις ου, ὡς εἴπομεν, τὰς ὀγδοήκοντα κολά- σεις παρέλθοι, καὶ τότε λοιπὸν ἐμύουν αὐτὸν τὰ τε λεώτερα, ἐὰν ζήσῃ. λάσεων Μίθρα. Μετὰ ταῦτα (26) προτρέπει ἐπὶ τὸ, λόγῳ ἀκολου θοῦντας καὶ λογικῷ ὁδηγῷ, παραδέχεσθαι δόγματα· ὡς πάντως ἀπάτης γινομένης τῷ μὴ οὕτω συγκα τατιθεμένῳ τισί· καὶ ἐξομοιοῖ τοὺς ἀλόγως τα στεύοντας Μητραγύρταις (27), καὶ τερατοσκόποις, Μίθραις (28) τε καὶ Σαββαδίοις (29), καὶ ὅτῳ τις προσ έτυχεν, Εκάτης ἢ ἄλλης δαίμονος ἢ δαιμόνων φάσμα σιν· ὡς γὰρ ἐν ἐκείνοις πολλάκις μοχθηροί άνθρωποι, ἐπιβαίνοντες τῇ ἰδιωτεία (50) τῶν εὐεξαπατήτων, ἄγουσιν αὐτοὺς ᾗ βούλονται· οὕτω φησὶ καὶ ἐν τοῖς Χριστιανοῖς γίγνεσθαι (51). Φησὶ δὲ, « τινές, μηδὲ βουλομένους διδόναι ἢ λαμβάνειν λόγον περὶ ὧν πι στεύουσι, χρῆσθαι τῷ, Μὴ ἐξέταζε, ἀλλὰ πίστευσον· καὶ, Ἡ πίστις σου σώσει σε. Καὶ φησιν αὐτοὺς λέγειν· « Κακὸν ἡ ἐν τῷ βίῳ σοφία (32), ἀγαθὸν δ' ἡ μωρία. » Λεκτέον δὲ πρὸς τοῦτο, ὅτι, εἰ μὲν οἷόν τε πάντας (53) καταλιπόντας τὰ τοῦ βίου πράγματα σχολάζειν τῷ φιλοσοφεῖν, ἄλλην ὁδὸν οὐ μεταδιω κτέον οὐδενὶ ἢ ταύτην μόνην· εὑρεθήσεται γὰρ καὶ τικόν τι εἴπω, ἐξέτασις τῶν πεπιστευμένων, καὶ διή Σασάζ. Περιήγησιν Σάββους Σαββάδιοι · Σάββους γάρ τε νῦν ἔτι πολύ λοὶ τοὺς Βάκχους καλοῦσι. • Σa- βαζίων γοῦν μυστηρίων σύμβολον τοῖς μυουμένοις ὁ διὰ κόλπου θεός· δράκων δὲ ἐστιν οὗτος, διελκόμενος τοῦ κόλπου τῶν τελουμένων. • τητι. γίγνεται. γενέσθαι. ἡ ἐν τῷ κόσμῳ σοφία, οἷόν τε ἦν πάντας, ORIGENIS rationem et rationabilem sequamur ducem : hac sine cautione quibusdam assentientes errorem om- nino non posse fugere : qui imprudenter et incon- siderate credunt, similes illis esse, qui Metragyrtis, divinis, Mithris, Sabbadiis, Hecate aliusque de - monis aut demonum spectris credulos se praebent ; sicut enim illorum inscitiæ verba dant improbi homi- nes eosque pertrahunt quo lubet; idem Christianis accidere solere : Quidam ex illis, inquit, neque dare neque accipere causas volunt eorum, quibus adhæ- serunt. Sed hoc illorum est: Noli inquirere, crede potius, et : Fides te servabit. > Illis etiam tribuit istud : • Mala est hujus vitæ sapientia, bona au- tem stultitia. . Ad hæc ego : Si fieri posset, ut homines, relictis hujus vitæ negotiis, in solam philosophiam incumberent, nulla sane via esset polior. Invenietur enim in Christianismo non mi- nor (ne quid arrogantius dicam) tum eorum quæ creduntur disquisitio, tum propheticorum ænigma tum, evangelicarumque parabolarum, et sexcento- gius et Philocalia, Guieto delenda videntur B ministris agit Lucianus in fabula De homine in asi- num mutato. Erant porro illi scelesti facinorosique homines quibus in usu erat rudem populum astu circumvenire. Deprehensos narrat ibidem Lucianus teterrima perpetrantes. Molles homines vocat An- gustinus lib. vu De civit. Dei, magnae matri contra c omnem virorum mulierumque verecundiam conse- cratos, qui madidis capillis, facie dealbata, fluenti- bus membris, incessu femineo per plateas vicosque Carthaginis etiam a populis unde turpiter viverent exigebant. De his plura si cupis, vide Montefalco- nium nostrum t. Antiquitatis explanatione et sche- matibus illustratæ, lib. i, cap. 2. cra Mithriaca homicidio vero polluit, cum illic ali- quid ad speciem timoris vel dici vel fingi soleat. › In quem locum clarissimus Salmasius hæc habet : Recte autem dixit aliquid in sacris Mithriacis ad speciem timoris fingi: non enim omnia sic finge- bantur ad pavorem fictum et ridiculum, sed quædam etiam fiebant veri timoris et periculi plena; ut erant quibus tentabantur prius, qui sa- cris illis initiari habebant. De quibus Nomnus in secundam Nazianzeni Steleteuticam, cujus verba non erit alienum hic apponere : Quæ postrema verba indicant raros quosdam, et paucos admodum, omnia illa xɔ- et tentamentorum genera pervasisse absque vitæ periculo, > Vide etiam Casaubonum in notis ad Lampridii locum, Suidam in Specus, in quo initiari solebant, meminit Justinus, Dial, cum Thryphone, et Apolog. 2; item Hieronymus ad Lær- Cam ; Tertullianus, De corona militis, cap. 15; Por- phyrius non semel, libro De nympharum antro; Firmicus, De errore profana religionis. Vile Lu- ctatium in Commentariis ad finem primæ Thebai- dos; clarissimum Seldenum, syntagm. 1, cap. 6, De diis Syris; Cerdam in notis ad Tertulliani li- brum De corona militis. Spencer. Item Clemens iu Protreplico, Aristophanes et ejus scholiastes in Nubibus, in Lysistrata, et Vespis; Diodorus, lib. Iv; Eustathius in Dionysii Strabo lib. i, et Harpocration. Apud Plutarch. (Sympos. IV, quest. 5), invenio : unde forsan Sabbos enim etiamnum multi Bacchos appellant. Apud Macrobium legi- nus Sebadium (Saturnalium lib. 1. cap. 18). Me- minit et Arobius lib. v, Contra gentes, et Firmicus, De err. prof. relig. At qua arte populo terrorem incutere solebant et illudere, ex Firmici, Arnobi et Clementis libris, quos jam citavi, intelligas. • Sebazium colentes Joven, anguem, cum initian- tur, per sinum ducunt. . Firmicus loco cilato. • Ipsa novissima sacra, et ritus initiationis ipsius, quibus Sebadiis nomen est, testimonio esse pote- runt veritati, in quibus aureus coluber in sinum dimittitur consecratis, et eximitur rursus ab infe- rioribus partibus atque imis. » Arnob., lib. v. Sabaziorum certe mysteriorum signum est iis qui initiantur, deus qui sinum pervadit. Est autem is draco, qui extra- hitur a sinu eorum qui initiantur. Clemens in Protreplico, pag. 17. SPENCER. editi, Philocalia impressa, scripserat Celsus, ut patet ex sequentibus. Omnes tamen muss. et editi libri Contra Celsum hoc loco habent, si exceperis unus Jolianum qui lectionemi Philocaliæ habet ad margi- nem. localia vero, quam lectionem in margine habet codex Jolianus. 9. Post hæc hortatur ut in admittendis dogmatis A (26) Philocalia, τοῦτο. Ibidem duo Vaticani, Re- (27) Codex Reg., Μηναγύρταις. De hisce Cybeles (28) Μίθραις. Αlius Lampr. in Commodo: Sa (34) ἐν τῷ Χριστιανισμῷ οὐκ ἐλάττων, ἵνα μὴ φορ (29) Σαββαδίοις. Hesychius et Suidas scribcnt (30) Vaticanus recens et duo Anglicani, τῇ ἰδιό- (51) Γίγνεσθαι. Sic omnes mss. ; libh. vero (32) Ἡ ἐν τῷ βίῳ σοφία. Ita Philocalia, sicque (35) Οἷόν τε πάντας. Sic lill. coliti et mss. Phi- (54) Sic Philoc. Alias deest, και.
Ὅρα μὴ τὸ συμφέρον εἴπῃς εἶναι τὸ δίκαιον μηδὲ τὸ δέον μηδ’ ἄλλο τι τῶν παραπλησίων. Καὶ γὰρ οὗτος κατηγορήσας, ὡς οἴεται, τῶν παρὰ Μωϋσεῖ [ἱστοριῶν] καὶ μεμψάμενος τοῖς ἀλληγοροῦσι μετὰ τοῦ καὶ ἔπαινόν τινα περὶ αὐτῶν λέγειν, ὅτι εἰσὶν οἱ ἐπιεικέστεροι, οἱονεὶ κωλύει κατηγορήσας, ὡς βούλεται, ἀπολογεῖσθαι τοὺς δυναμένους, ὡς πέφυκεν ἔχειν τὰ πράγματα. Εἴποιμεν δ’ ἂν προκαλούμενοι βίβλους βίβλοις παραβάλλεσθαι ὅτι φέρε, ὦ οὗτος, τὰ Λίνου καὶ Μουσαίου καὶ Ὀρφέως ποιήματα καὶ Φερεκύδου τὴν γραφὴν καὶ συνεξέταζε τοῖς Μωϋσέως νόμοις, ἱστορίας ἱστορίαις καὶ ἠθικοὺς λόγους νόμοις καὶ προστάγμασι παρατιθείς· καὶ ὅρα ὁποῖα μᾶλλον ἐπιστρέψαι δύναται καὶ αὐτόθεν τοὺς ἀκούοντας, καὶ τίνα αὐτῶν κἂν ἐπιτρῖψαι τὸν ἀκροατήν· καὶ κατανόει ὅπως τὸ μὲν τάγμα τῶν σῶν συγγραφέων ὀλίγον μὲν ἐφρόντισε τῶν αὐτόθεν ἐντευξομένων, μόνοις δὲ ἄρα τοῖς τροπολογῆσαι καὶ ἀλληγορῆσαι δυναμένοις ἔγραψε τὴν ἰδίαν, ὡς φῄς, φιλοσοφίαν.
ἐπὶ τὸ λόγῳ ἀκολουθοῦντας. ἐπὶ τό. Κολάσεις, Τὸν Μίθραν νομί ζουσι Πέρσαι τὸν ἥλιον εἶναι, καὶ τούτῳ θύουσιν πολ. λας θυσίας, καὶ τελοῦνταί τινας εἰς αὐτὸν τελετάς. Οὐδεὶς δὲ δύναται τελεῖσθαι τὰς τοῦ Μίθρου τελετάς, εἰ μὴ διὰ πασῶν κολάσεων παρέλθοι, καὶ δείξοι ἑαυ τὸν ἀπαθῆ τινα καὶ ὅσιον. Λέγονται δὲ ὀγδοήκοντα εἶναι κολάσεις, ἃς κατὰ βαθμὸν δεῖ τὸν τελεσθησόμε νον παρελθεῖν· οἷον πρώτον, διανήξασθαι ἐπὶ πολλές ἡμέρας ὕδωρ πολύ· εἶτα εἰς πῦρ ἐμβάλλειν ἑαυτόν εἶτα ἐν ἐρήμῳ διαιτηθῆναι, καὶ ἀσιτῆσαι, καὶ ἄλλα τινά, ἄχρις ου, ὡς εἴπομεν, τὰς ὀγδοήκοντα κολά- σεις παρέλθοι, καὶ τότε λοιπὸν ἐμύουν αὐτὸν τὰ τε λεώτερα, ἐὰν ζήσῃ. λάσεων Μίθρα. Μετὰ ταῦτα (26) προτρέπει ἐπὶ τὸ, λόγῳ ἀκολου θοῦντας καὶ λογικῷ ὁδηγῷ, παραδέχεσθαι δόγματα· ὡς πάντως ἀπάτης γινομένης τῷ μὴ οὕτω συγκα τατιθεμένῳ τισί· καὶ ἐξομοιοῖ τοὺς ἀλόγως τα στεύοντας Μητραγύρταις (27), καὶ τερατοσκόποις, Μίθραις (28) τε καὶ Σαββαδίοις (29), καὶ ὅτῳ τις προσ έτυχεν, Εκάτης ἢ ἄλλης δαίμονος ἢ δαιμόνων φάσμα σιν· ὡς γὰρ ἐν ἐκείνοις πολλάκις μοχθηροί άνθρωποι, ἐπιβαίνοντες τῇ ἰδιωτεία (50) τῶν εὐεξαπατήτων, ἄγουσιν αὐτοὺς ᾗ βούλονται· οὕτω φησὶ καὶ ἐν τοῖς Χριστιανοῖς γίγνεσθαι (51). Φησὶ δὲ, « τινές, μηδὲ βουλομένους διδόναι ἢ λαμβάνειν λόγον περὶ ὧν πι στεύουσι, χρῆσθαι τῷ, Μὴ ἐξέταζε, ἀλλὰ πίστευσον· καὶ, Ἡ πίστις σου σώσει σε. Καὶ φησιν αὐτοὺς λέγειν· « Κακὸν ἡ ἐν τῷ βίῳ σοφία (32), ἀγαθὸν δ' ἡ μωρία. » Λεκτέον δὲ πρὸς τοῦτο, ὅτι, εἰ μὲν οἷόν τε πάντας (53) καταλιπόντας τὰ τοῦ βίου πράγματα σχολάζειν τῷ φιλοσοφεῖν, ἄλλην ὁδὸν οὐ μεταδιω κτέον οὐδενὶ ἢ ταύτην μόνην· εὑρεθήσεται γὰρ καὶ τικόν τι εἴπω, ἐξέτασις τῶν πεπιστευμένων, καὶ διή Σασάζ. Περιήγησιν Σάββους Σαββάδιοι · Σάββους γάρ τε νῦν ἔτι πολύ λοὶ τοὺς Βάκχους καλοῦσι. • Σa- βαζίων γοῦν μυστηρίων σύμβολον τοῖς μυουμένοις ὁ διὰ κόλπου θεός· δράκων δὲ ἐστιν οὗτος, διελκόμενος τοῦ κόλπου τῶν τελουμένων. • τητι. γίγνεται. γενέσθαι. ἡ ἐν τῷ κόσμῳ σοφία, οἷόν τε ἦν πάντας, ORIGENIS rationem et rationabilem sequamur ducem : hac sine cautione quibusdam assentientes errorem om- nino non posse fugere : qui imprudenter et incon- siderate credunt, similes illis esse, qui Metragyrtis, divinis, Mithris, Sabbadiis, Hecate aliusque de - monis aut demonum spectris credulos se praebent ; sicut enim illorum inscitiæ verba dant improbi homi- nes eosque pertrahunt quo lubet; idem Christianis accidere solere : Quidam ex illis, inquit, neque dare neque accipere causas volunt eorum, quibus adhæ- serunt. Sed hoc illorum est: Noli inquirere, crede potius, et : Fides te servabit. > Illis etiam tribuit istud : • Mala est hujus vitæ sapientia, bona au- tem stultitia. . Ad hæc ego : Si fieri posset, ut homines, relictis hujus vitæ negotiis, in solam philosophiam incumberent, nulla sane via esset polior. Invenietur enim in Christianismo non mi- nor (ne quid arrogantius dicam) tum eorum quæ creduntur disquisitio, tum propheticorum ænigma tum, evangelicarumque parabolarum, et sexcento- gius et Philocalia, Guieto delenda videntur B ministris agit Lucianus in fabula De homine in asi- num mutato. Erant porro illi scelesti facinorosique homines quibus in usu erat rudem populum astu circumvenire. Deprehensos narrat ibidem Lucianus teterrima perpetrantes. Molles homines vocat An- gustinus lib. vu De civit. Dei, magnae matri contra c omnem virorum mulierumque verecundiam conse- cratos, qui madidis capillis, facie dealbata, fluenti- bus membris, incessu femineo per plateas vicosque Carthaginis etiam a populis unde turpiter viverent exigebant. De his plura si cupis, vide Montefalco- nium nostrum t. Antiquitatis explanatione et sche- matibus illustratæ, lib. i, cap. 2. cra Mithriaca homicidio vero polluit, cum illic ali- quid ad speciem timoris vel dici vel fingi soleat. › In quem locum clarissimus Salmasius hæc habet : Recte autem dixit aliquid in sacris Mithriacis ad speciem timoris fingi: non enim omnia sic finge- bantur ad pavorem fictum et ridiculum, sed quædam etiam fiebant veri timoris et periculi plena; ut erant quibus tentabantur prius, qui sa- cris illis initiari habebant. De quibus Nomnus in secundam Nazianzeni Steleteuticam, cujus verba non erit alienum hic apponere : Quæ postrema verba indicant raros quosdam, et paucos admodum, omnia illa xɔ- et tentamentorum genera pervasisse absque vitæ periculo, > Vide etiam Casaubonum in notis ad Lampridii locum, Suidam in Specus, in quo initiari solebant, meminit Justinus, Dial, cum Thryphone, et Apolog. 2; item Hieronymus ad Lær- Cam ; Tertullianus, De corona militis, cap. 15; Por- phyrius non semel, libro De nympharum antro; Firmicus, De errore profana religionis. Vile Lu- ctatium in Commentariis ad finem primæ Thebai- dos; clarissimum Seldenum, syntagm. 1, cap. 6, De diis Syris; Cerdam in notis ad Tertulliani li- brum De corona militis. Spencer. Item Clemens iu Protreplico, Aristophanes et ejus scholiastes in Nubibus, in Lysistrata, et Vespis; Diodorus, lib. Iv; Eustathius in Dionysii Strabo lib. i, et Harpocration. Apud Plutarch. (Sympos. IV, quest. 5), invenio : unde forsan Sabbos enim etiamnum multi Bacchos appellant. Apud Macrobium legi- nus Sebadium (Saturnalium lib. 1. cap. 18). Me- minit et Arobius lib. v, Contra gentes, et Firmicus, De err. prof. relig. At qua arte populo terrorem incutere solebant et illudere, ex Firmici, Arnobi et Clementis libris, quos jam citavi, intelligas. • Sebazium colentes Joven, anguem, cum initian- tur, per sinum ducunt. . Firmicus loco cilato. • Ipsa novissima sacra, et ritus initiationis ipsius, quibus Sebadiis nomen est, testimonio esse pote- runt veritati, in quibus aureus coluber in sinum dimittitur consecratis, et eximitur rursus ab infe- rioribus partibus atque imis. » Arnob., lib. v. Sabaziorum certe mysteriorum signum est iis qui initiantur, deus qui sinum pervadit. Est autem is draco, qui extra- hitur a sinu eorum qui initiantur. Clemens in Protreplico, pag. 17. SPENCER. editi, Philocalia impressa, scripserat Celsus, ut patet ex sequentibus. Omnes tamen muss. et editi libri Contra Celsum hoc loco habent, si exceperis unus Jolianum qui lectionemi Philocaliæ habet ad margi- nem. localia vero, quam lectionem in margine habet codex Jolianus. 9. Post hæc hortatur ut in admittendis dogmatis A (26) Philocalia, τοῦτο. Ibidem duo Vaticani, Re- (27) Codex Reg., Μηναγύρταις. De hisce Cybeles (28) Μίθραις. Αlius Lampr. in Commodo: Sa (34) ἐν τῷ Χριστιανισμῷ οὐκ ἐλάττων, ἵνα μὴ φορ (29) Σαββαδίοις. Hesychius et Suidas scribcnt (30) Vaticanus recens et duo Anglicani, τῇ ἰδιό- (51) Γίγνεσθαι. Sic omnes mss. ; libh. vero (32) Ἡ ἐν τῷ βίῳ σοφία. Ita Philocalia, sicque (35) Οἷόν τε πάντας. Sic lill. coliti et mss. Phi- (54) Sic Philoc. Alias deest, και.
PG 11:693Ὁ δὲ Μωϋσῆς ἀνάλογον γενναίῳ ῥήτορι σχῆμα μελετῶντι καὶ πανταχοῦ τὴν διπλόην τῆς λέξεως πεφυλαγμένως προφερομένῳ ἐπὶ τῶν πέντε βιβλίων πεποίηκε, μήτε τῷ πλήθει τῶν νομοθετουμένων Ἰουδαίων διδοὺς ἀφορμὰς βλάβης ἐν τῷ ἠθικῷ τόπῳ, μήτε τοῖς ὀλίγοις καὶ συνετώτερον ἐντυγχάνειν δυναμένοις οὐχὶ πλήρη θεωρίας ἐκτιθέμενος, τοῖς ἐρευνᾶν τὸ βούλημα αὐτοῦ δυναμένοις, γραφήν. Καὶ τῶν μὲν σοφῶν σου ποιητῶν ἔοικε μηδὲ τὰ βιβλία ἔτι σῴζεσθαι, φυλαχθέντα ἄν, εἰ ὁ ἐντυγχάνων ᾔσθετο ὠφελείας· τοῦ δὲ Μωϋσέως τὰ γράμματα πολλοὺς καὶ τῶν ἀλλοτρίων τῆς παρὰ Ἰουδαίοις ἀναστροφῆς κεκίνηκε πιστεῦσαι, ὅτι κατὰ τὴν ἐπαγγελίαν τῶν γραμμάτων ὁ πρῶτος αὐτὰ νομοθετήσας καὶ Μωϋσεῖ παραδοὺς θεὸς ὁ κτίσας τὸν κόσμον ἦν. Καὶ γὰρ ἔπρεπε τὸν ὅλου τοῦ κόσμου δημιουργόν, νόμους τεθειμένον ὅλῳ τῷ κόσμῳ, δύναμιν παρασχεῖν τοῖς λόγοις, κρατῆσαι τῶν πανταχοῦ δυναμένην. Καὶ ταῦτά φημι οὐδέπω περὶ τοῦ Ἰησοῦ ἐξετάζων ἀλλ’ ἔτι Μωϋσέα, τὸν πολλῷ ἐλάττονα κυρίου, δεικνύς, ὡς ὁ λόγος παραστήσει, πολλῷ διαφέροντα τῶν σοφῶν σου ποιητῶν καὶ φιλοσόφων.
γησις τῶν ἐν τοῖς προφήταις αίνιγμάτων, καὶ τῶν ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις παραβολῶν, καὶ ἄλλων μυρίων συμβολικῶς γεγενημένων ἢ νενομοθετημένων. Εἰ δὲ τοῦτ᾽ ἀμήχανον, τὴ μὲν διὰ τὰς τοῦ βίου ἀνάγκας, πὴ δὲ καὶ διὰ τὴν τῶν ἀνθρώπων ἀσθένειαν, σφόδρα ὀλίγων ἐπὶ τὸν λόγον ἀττόντων· ποία ἂν ἄλλη βελ τίων μέθοδος πρὸς τὸ τοῖς πολλοῖς βοηθῆσαι εὑρε θείη τῆς ἀπὸ τοῦ Ἰησοῦ τοῖς ἔθνεσι παραδοθείσης ; Καὶ πυνθανόμεθά γε περὶ τοῦ (35) πλήθους τῶν πι στευόντων, τὴν πολλὴν χύσιν τῆς κακίας ἀποθεμένων, ἐν ᾗ πρότερον ἐκαλινδοῦντο· πότερον βέλτιόν ἐστιν αὐτοῖς αλόγως πιστεύουσι κατεστάλθαι πως τὰ ἤθη καὶ ὠφελῆσθαι, διὰ τὴν περὶ τῶν κολαζομένων ἐπὶ ἁμαρτίαις καὶ τιμωμένων ἐπὶ ἔργοις (56) χρηστοῖς πίστιν, ἢ μὴ προσίεσθαι αὐτῶν τὴν ἐπιστροφὴν μετὰ ψιλῆς πίστεως, ἕως ἂν ἐπιδῶσιν ἑαυτοὺς ἐξετάσει λόγων ; Φανερῶς γὰρ οἱ πάντες παρ' ἐλαχίστους οὐδὲ τοῦτο λήψονται, ὅπερ εἰλήφασιν, ἐκ τοῦ ἁπλῶς πε- πιστευκέναι, ἀλλὰ μενοῦσιν ἐν κακίστῳ βίῳ. Είπερ πον τοῦ λόγου οὐκ ἀθεεὶ τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώπων ἐπιδε δημηκέναι, καὶ τοῦτ' αὐτοῖς συγκαταριθμητέον. Ο γὰρ εὐσεβὴς οὐδὲ σωμάτων ἰατρὸν, πολλοὺς ἐπὶ τὸ βέλτιον νοσοῦντας ἀγαγόντα, οιήσεται ἀθεεὶ πόλεσι καὶ ἔθνεσι ἐπιδημεῖν· οὐδὲν γὰρ χρηστὸν ἐν ἀνθρώ- ποις ἀθεεὶ γίγνεται. Εἰ δὲ ὁ πολλῶν σώματα θερα πεύσας, ἢ ἐπὶ τὸ βέλτιον προαγαγών, οὐκ ἀθεεὶ θε ραπεύει· πόσῳ πλέον ὁ πολλῶν ψυχὰς θεραπεύσας, καὶ ἐπιστρέψας, καὶ βελτιώσας, καὶ ἀπαρνήσας (58) αὐτὰς Θεοῦ τοῦ ἐπὶ πᾶσι, καὶ διδάξας πᾶσαν πρᾶξιν ἀναφέρειν ἐπὶ τὴν ἐκείνου ἀρέσκειαν, καὶ πάντ' ἐκε κλίνειν, ὅσ᾽ ἀπάρεστά ἐστι Θεῷ, καὶ μέχρι τοῦ ἐλα- χίστου τῶν λεγομένων, ἢ πραττομένων, ἢ καὶ εἰς ἐνθύμησιν ἐρχομένων. Εἶτ', ἐπεὶ τὰ περὶ τῆς πίστεως θρυλλούσι, λεκτέον, ὅτι ἡμεῖς μὲν, παραλαμβάνοντες αὐτὴν ὡς χρήσιμον τοῖς πολλοῖς, ὁμολογοῦμεν διδάσκειν πιστεύειν καὶ ἀλό γως τοὺς μὴ δυναμένους πάντα καταλιπεῖν, καὶ ἀκολου θεῖν ἐξετάσει λόγου· ἐκεῖνοι δὲ, τοῦτο μὴ ὁμολογοῦντες, τοῖς ἔργοις αὐτὸ ποιοῦσι. Τίς γὰρ, προτραπεὶς ἐπὶ φιλοσοφίαν (59), καὶ ἀποκληρωτικῶς ἐπί τινα αἴρε- σιν ἑαυτὸν φιλοσόφων ρίψας, ἢ τῷ εὐπορηκέναι (40) τοιοῦδε διδασκάλου, ἄλλως ἐπὶ τοῦτο ἔρχεται ἢ τῷ πιστεύειν τὴν αἵρεσιν ἐκείνην κρείττονα εἶναι ; Οὐ γὰρ περιμείνας ἀκοῦσαι τοὺς πάντων φιλοσόφων λό γους, καὶ τῶν διαφόρων αἱρέσεων, καὶ τὴν ἀνατροπήν Έργοις. Εἶπερ. ἀναρτήσας. ὅσ' ἀπαρεστά εἰσι Θεῷ μέχρι τοῦ ἐλαχίστου. τι καὶ τῷ εὐπορηκέναι, καὶ τὸ εὐπορηκένα:. διδασκάλου, ἢ οὐκ ἄλλως ἐπὶ τούτῳ ἔρ χεται. CONTRA CELSUM LIB. I. B 6:4 explanatio. Si autem id ab hominibus impe trari nequit, sive propter hujus vitæ necessitateɛ, sive propter eorum infirmitatem, quæ in causa sunt, cur perpauci huic se studio dedant : ecqua ratio majori hominum parti subveniendi excogitari potest ea commodior, quam Jesus gentibus tradi- dit? Nam sciscitemur ab eorum qui credunt multi- tudine, quique peccatorum sordes, in quibus antea volutabantur, eluerunt, utrum sit illis conducibi- lius, sine examine credidisse, et credendle suppli- cium peccata præmiaque virtutem manere, cor- rexisse mores; an spreta ſide simplici, non ante illam morum emendationem aggredi, quam do- ctrinæ principia penitus investigaverint? Manife- stum est, perpaucis exceptis, reliquos ne id quidem assecuturos, quod alii simplici fide consecuti sunt, sed in corruptissima sua vita remansuros. Quo- circa inter argumenta quibus constat tam salubrem hominibus doctrinam Deo auctore ad eos perve- misse; hoc, si quod aliud, locum habere debet. Nam ne medicum quidem corporum, qui multos in meliorem statum restituerit, arbitrabitur vir pius ad urbes et gentes advenisse sine Dei provi- dentia, qua sine nihil hominibus contingit boni. Jam vero si qui corpora multorum sanat aut ad meliorem statum reducit, is nihil horum facit sine divina ope; quanto magis id dicere de illo oportet, qui multorum animas convertit, ad meliorem A rum id genus quæ figurate gesta vel sancita sunt, c frugem revocat, qui docet sua3 omnes a summo C D curn Hoeschelio et Philocalia, Paulo infra omnes codd. mss. et libb. editi Philocalia ut in no- siro textu. Cicero, lib. Academicarum quæstionum, sut initium, eadem propemodum docet: • Nam celeri primum ante tenentur astricti, quam quid esset Deo suspensas habere vitæ rationes, ex ejus voluntate omnia metiri, et omnia fugere vel minima dicta, facta, cogitata, quæ illi displicere possunt. turbas agunt, experti quam sit plerisque utilis, fatemur a nobis commendari iis, qui relinquere negotia omnia non possunt, ut se totos perseru- tandae doctrinae tradant. Illi autem, quanquam f teri erubescunt, idem faciunt tamen. Nam quis ad philosophiae studium incitatus et in aliquam philo- sophorumn sectam aut sorte aut quod in talem nia- gistrum incidit, se conjiciens, aliter ad eam se ap- plicat, quam quia illum credit reliquis praestantio- rem? Neque enim, ut Platonicus, aut Stoicus, aut Peripateticus, aut Epicureus fieret, aut cujuscun- optimum judicare potuerunt. Deinde infirmissimo tempore ætatis aut obsecuti amico cuidam, aut una alicujus quem primum audierunt, oratione capti, de rebus incognitis judicant, et ad quamcun- que sunt disciplinam quasi tempestate delati, ad eam tanquam ad saxum adhærescunt, etc. › codd. Vaticani, Regius et duo Anglicani, sicque ad narginem babent Hoeschelius et Spencerus, quo- rum ille in textu posuit, hic vero cum Philocali, Ibidem Philocalia, (67) οὖν ἄλλο τι κατασκευαστικόν ἐστι τοῦ, τὸ φιλάνθρω (55) Lego, πυνθανώμεθά γε παρὰ τοῦ, etc. (36) Philoc., ἐφ᾽ ἁμαρτίαις καὶ τιμωμένων ἐπ' (37) Philoc., ἐν κακίστῳ βίῳ τῷ τῶν ἀνθρώπων. (38) Ita Spencerus et codex Jolianus. Reliqui (39) Τίς γάρ, προτραπεὶς ἐπὶ φιλοσοφίαν, etc. 10. Illam igitur sine examine Adein de qua tol (40) "Η τῷ εὐπορηκέναι, etc. Sic recte duo
Liber secundus
Ἑξῆς τούτοις ὁ Κέλσος λεληθότως βουλόμενος διαβαλεῖν τὴν κατὰ Μωϋσέα κοσμοποιί̈αν, [ἐμφαίνοντα μηδέπω μυρίων ἐτῶν ἀριθμὸν ἔχειν τὸν κόσμον ἀλλὰ πολλῷ τούτου λειπόμενον, προστίθεται] κλέπτων αὐτοῦ τὸ βούλημα [τοῖς λέγουσιν ἀγένητον εἶναι τὸν κόσμον. Τὸ γὰρ πολλὰς ἐκ παντὸς αἰῶνος ἐκπυρώσεις γεγονέναι πολλὰς δ’ ἐπικλύσεις καὶ νεώτερον εἶναι τὸν ἐπὶ Δευκαλίωνος κατακλυσμὸν ἔναγχος γεγενημένον σαφῶς τοῖς ἀκούειν αὐτοῦ δυναμένοις παρίστησι τὸ κατ’ αὐτὸν τοῦ κόσμου ἀγένητον. [Λεγέτω δ’ ἡμῖν ὁ τῇ πίστει Χριστιανῶν ἐγκαλῶν, ποίοις ἀποδεικτικοῖς λόγοις ἠναγκάσθη παραδέξασθαι πολλὰς γεγονέναι ἐκπυρώσεις καὶ πολλοὺς κατακλυσμούς], πάντων δὲ νεώτερον εἶναι κατακλυσμὸν μὲν τὸν ἐπὶ Δευκαλίωνος ἐκπύρωσιν δὲ τὴν ἐπὶ Φαέθοντος. [Ἀλλ’ ἐὰν προβάλληται τοὺς Πλάτωνος περὶ τούτων διαλόγους, φήσομεν αὐτῷ καὶ ἡμῖν ἐξεῖναι πιστεύειν ἐν καθαρᾷ καὶ εὐσεβεῖ ψυχῇ Μωϋσέως, πᾶν γενητὸν ὑπεραναβάντος] καὶ τοῦ δημιουργοῦ τῶν ὅλων ἑαυτὸν ἐξαρτήσαντος, ἐμπεπολιτεῦσθαι πνεῦμα θεῖον, πολλῷ ἐναργέστερον Πλάτωνος καὶ τῶν παρ’ Ἕλλησι καὶ παρὰ βαρβάροις σοφῶν τὰ τοῦ θεοῦ παραστῆσαν.
γησις τῶν ἐν τοῖς προφήταις αίνιγμάτων, καὶ τῶν ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις παραβολῶν, καὶ ἄλλων μυρίων συμβολικῶς γεγενημένων ἢ νενομοθετημένων. Εἰ δὲ τοῦτ᾽ ἀμήχανον, τὴ μὲν διὰ τὰς τοῦ βίου ἀνάγκας, πὴ δὲ καὶ διὰ τὴν τῶν ἀνθρώπων ἀσθένειαν, σφόδρα ὀλίγων ἐπὶ τὸν λόγον ἀττόντων· ποία ἂν ἄλλη βελ τίων μέθοδος πρὸς τὸ τοῖς πολλοῖς βοηθῆσαι εὑρε θείη τῆς ἀπὸ τοῦ Ἰησοῦ τοῖς ἔθνεσι παραδοθείσης ; Καὶ πυνθανόμεθά γε περὶ τοῦ (35) πλήθους τῶν πι στευόντων, τὴν πολλὴν χύσιν τῆς κακίας ἀποθεμένων, ἐν ᾗ πρότερον ἐκαλινδοῦντο· πότερον βέλτιόν ἐστιν αὐτοῖς αλόγως πιστεύουσι κατεστάλθαι πως τὰ ἤθη καὶ ὠφελῆσθαι, διὰ τὴν περὶ τῶν κολαζομένων ἐπὶ ἁμαρτίαις καὶ τιμωμένων ἐπὶ ἔργοις (56) χρηστοῖς πίστιν, ἢ μὴ προσίεσθαι αὐτῶν τὴν ἐπιστροφὴν μετὰ ψιλῆς πίστεως, ἕως ἂν ἐπιδῶσιν ἑαυτοὺς ἐξετάσει λόγων ; Φανερῶς γὰρ οἱ πάντες παρ' ἐλαχίστους οὐδὲ τοῦτο λήψονται, ὅπερ εἰλήφασιν, ἐκ τοῦ ἁπλῶς πε- πιστευκέναι, ἀλλὰ μενοῦσιν ἐν κακίστῳ βίῳ. Είπερ πον τοῦ λόγου οὐκ ἀθεεὶ τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώπων ἐπιδε δημηκέναι, καὶ τοῦτ' αὐτοῖς συγκαταριθμητέον. Ο γὰρ εὐσεβὴς οὐδὲ σωμάτων ἰατρὸν, πολλοὺς ἐπὶ τὸ βέλτιον νοσοῦντας ἀγαγόντα, οιήσεται ἀθεεὶ πόλεσι καὶ ἔθνεσι ἐπιδημεῖν· οὐδὲν γὰρ χρηστὸν ἐν ἀνθρώ- ποις ἀθεεὶ γίγνεται. Εἰ δὲ ὁ πολλῶν σώματα θερα πεύσας, ἢ ἐπὶ τὸ βέλτιον προαγαγών, οὐκ ἀθεεὶ θε ραπεύει· πόσῳ πλέον ὁ πολλῶν ψυχὰς θεραπεύσας, καὶ ἐπιστρέψας, καὶ βελτιώσας, καὶ ἀπαρνήσας (58) αὐτὰς Θεοῦ τοῦ ἐπὶ πᾶσι, καὶ διδάξας πᾶσαν πρᾶξιν ἀναφέρειν ἐπὶ τὴν ἐκείνου ἀρέσκειαν, καὶ πάντ' ἐκε κλίνειν, ὅσ᾽ ἀπάρεστά ἐστι Θεῷ, καὶ μέχρι τοῦ ἐλα- χίστου τῶν λεγομένων, ἢ πραττομένων, ἢ καὶ εἰς ἐνθύμησιν ἐρχομένων. Εἶτ', ἐπεὶ τὰ περὶ τῆς πίστεως θρυλλούσι, λεκτέον, ὅτι ἡμεῖς μὲν, παραλαμβάνοντες αὐτὴν ὡς χρήσιμον τοῖς πολλοῖς, ὁμολογοῦμεν διδάσκειν πιστεύειν καὶ ἀλό γως τοὺς μὴ δυναμένους πάντα καταλιπεῖν, καὶ ἀκολου θεῖν ἐξετάσει λόγου· ἐκεῖνοι δὲ, τοῦτο μὴ ὁμολογοῦντες, τοῖς ἔργοις αὐτὸ ποιοῦσι. Τίς γὰρ, προτραπεὶς ἐπὶ φιλοσοφίαν (59), καὶ ἀποκληρωτικῶς ἐπί τινα αἴρε- σιν ἑαυτὸν φιλοσόφων ρίψας, ἢ τῷ εὐπορηκέναι (40) τοιοῦδε διδασκάλου, ἄλλως ἐπὶ τοῦτο ἔρχεται ἢ τῷ πιστεύειν τὴν αἵρεσιν ἐκείνην κρείττονα εἶναι ; Οὐ γὰρ περιμείνας ἀκοῦσαι τοὺς πάντων φιλοσόφων λό γους, καὶ τῶν διαφόρων αἱρέσεων, καὶ τὴν ἀνατροπήν Έργοις. Εἶπερ. ἀναρτήσας. ὅσ' ἀπαρεστά εἰσι Θεῷ μέχρι τοῦ ἐλαχίστου. τι καὶ τῷ εὐπορηκέναι, καὶ τὸ εὐπορηκένα:. διδασκάλου, ἢ οὐκ ἄλλως ἐπὶ τούτῳ ἔρ χεται. CONTRA CELSUM LIB. I. B 6:4 explanatio. Si autem id ab hominibus impe trari nequit, sive propter hujus vitæ necessitateɛ, sive propter eorum infirmitatem, quæ in causa sunt, cur perpauci huic se studio dedant : ecqua ratio majori hominum parti subveniendi excogitari potest ea commodior, quam Jesus gentibus tradi- dit? Nam sciscitemur ab eorum qui credunt multi- tudine, quique peccatorum sordes, in quibus antea volutabantur, eluerunt, utrum sit illis conducibi- lius, sine examine credidisse, et credendle suppli- cium peccata præmiaque virtutem manere, cor- rexisse mores; an spreta ſide simplici, non ante illam morum emendationem aggredi, quam do- ctrinæ principia penitus investigaverint? Manife- stum est, perpaucis exceptis, reliquos ne id quidem assecuturos, quod alii simplici fide consecuti sunt, sed in corruptissima sua vita remansuros. Quo- circa inter argumenta quibus constat tam salubrem hominibus doctrinam Deo auctore ad eos perve- misse; hoc, si quod aliud, locum habere debet. Nam ne medicum quidem corporum, qui multos in meliorem statum restituerit, arbitrabitur vir pius ad urbes et gentes advenisse sine Dei provi- dentia, qua sine nihil hominibus contingit boni. Jam vero si qui corpora multorum sanat aut ad meliorem statum reducit, is nihil horum facit sine divina ope; quanto magis id dicere de illo oportet, qui multorum animas convertit, ad meliorem A rum id genus quæ figurate gesta vel sancita sunt, c frugem revocat, qui docet sua3 omnes a summo C D curn Hoeschelio et Philocalia, Paulo infra omnes codd. mss. et libb. editi Philocalia ut in no- siro textu. Cicero, lib. Academicarum quæstionum, sut initium, eadem propemodum docet: • Nam celeri primum ante tenentur astricti, quam quid esset Deo suspensas habere vitæ rationes, ex ejus voluntate omnia metiri, et omnia fugere vel minima dicta, facta, cogitata, quæ illi displicere possunt. turbas agunt, experti quam sit plerisque utilis, fatemur a nobis commendari iis, qui relinquere negotia omnia non possunt, ut se totos perseru- tandae doctrinae tradant. Illi autem, quanquam f teri erubescunt, idem faciunt tamen. Nam quis ad philosophiae studium incitatus et in aliquam philo- sophorumn sectam aut sorte aut quod in talem nia- gistrum incidit, se conjiciens, aliter ad eam se ap- plicat, quam quia illum credit reliquis praestantio- rem? Neque enim, ut Platonicus, aut Stoicus, aut Peripateticus, aut Epicureus fieret, aut cujuscun- optimum judicare potuerunt. Deinde infirmissimo tempore ætatis aut obsecuti amico cuidam, aut una alicujus quem primum audierunt, oratione capti, de rebus incognitis judicant, et ad quamcun- que sunt disciplinam quasi tempestate delati, ad eam tanquam ad saxum adhærescunt, etc. › codd. Vaticani, Regius et duo Anglicani, sicque ad narginem babent Hoeschelius et Spencerus, quo- rum ille in textu posuit, hic vero cum Philocali, Ibidem Philocalia, (67) οὖν ἄλλο τι κατασκευαστικόν ἐστι τοῦ, τὸ φιλάνθρω (55) Lego, πυνθανώμεθά γε παρὰ τοῦ, etc. (36) Philoc., ἐφ᾽ ἁμαρτίαις καὶ τιμωμένων ἐπ' (37) Philoc., ἐν κακίστῳ βίῳ τῷ τῶν ἀνθρώπων. (38) Ita Spencerus et codex Jolianus. Reliqui (39) Τίς γάρ, προτραπεὶς ἐπὶ φιλοσοφίαν, etc. 10. Illam igitur sine examine Adein de qua tol (40) "Η τῷ εὐπορηκέναι, etc. Sic recte duo
PG 11:695Εἰ δ’ ἀπαιτεῖ ἡμᾶς λόγους τῆς τοιαύτης πίστεως, διδότω πρότερος περὶ ὧν αὐτὸς ἀναποδείκτως ἀπεφήνατο, καὶ ἑξῆς κατασκευάσομεν τὰ ἡμέτερα ταῦθ’ οὕτως ἔχειν.] [Πλὴν καὶ ἄκων ἐνέπεσεν ὁ Κέλσος εἰς τὸ μαρτυρεῖν τῷ νεώτερον εἶναι τὸν κόσμον καὶ οὐδέπω μυρίων ἐτῶν εἰπὼν καὶ Ἕλληνας ταῦτα νομίζειν ἀρχαῖα, ὡς πρεσβύτερα διὰ τοὺς κατακλυσμοὺς καὶ τὰς ἐκπυρώσεις οὐ τεθεωρήκασιν οὐδ’ ἀπομνημονεύουσιν. [Ἔστωσαν δὲ τῷ Κέλσῳ τοῦ περὶ τῶν ἐκπυρώσεων καὶ ἐξυδατώσεων μύθου διδάσκαλοι οἱ κατ’ αὐτὸν σοφώτατοι Αἰγύπτιοι, ὧν τῆς σοφίας ἴχνη ἄλογα ζῷα προσκυνούμενα καὶ λόγοι παριστάντες εὔλογον εἶναι καὶ ἀνακεχωρηκυῖάν τινα καὶ μυστικὴν τὴν τοιαύτην τοῦ θείου θεραπείαν. Κἂν μὲν Αἰγύπτιοι περὶ τῶν ζῴων σεμνύνοντες ἑαυτῶν τὸν λόγον θεολογίας φέρωσι, σοφοί εἰσιν·
Δ μὲν τῶνδε, κατασκευὴν δὲ ἑτέρων, οὕτως αἱρεῖται ήτοι Στωϊκός, η Πλατωνικός, ἢ Περιπατητικός, Η Επικούρειος εἶναι, ἢ ὁποίας δήποτε φιλοσόφων αἱρέ σεως· ἀλλ' ἀλόγῳ τινὶ, κἂν μὴ βούλωνται τοῦτο ὁμολογεῖν, φορά έρχεται (41) ἐπὶ τὸ ἀσκῆσαι (φέρ εἰπεῖν), τὸν Στωϊκὸν λόγον, καταλιπών τε τοὺς λοι- πούς· ἢ τὸν Πλατωνικὸν ὑπερφρονήσας, ὡς ταπεινότε ρον τῶν ἄλλων, ἢ τὸν Περιπατητικόν, ὡς ἀνθρωπ κώτερον (42), καὶ μᾶλλον τῶν λοιπῶν αἱρέσεων εὐγνωμόνως ὁμολογοῦντα τὰ ἀνθρώπινα ἀγαθά. Καὶ ἀπὸ πρώτης δὲ προσβολῆς ταραχθέντες τινὲς εἰς τὸν περὶ Προνοίας λόγον, ἐκ τῶν ἐπὶ γῆς γενομένων φαύ λοις καὶ σπουδαίοις, προπετέστερον συγκατέθεντο τῷ μηδαμῶς εἶναι Πρόνοιαν, καὶ τὸν Ἐπικούρου καὶ Κέλσου είλοντο λόγον. Εἴπερ οὖν δεῖ πιστεύειν, ὡς ὁ λόγος ἐδίδαξεν, ἐνί τινι τῶν αἱρέσεις εἰσηγησαμένων ἐν Ελλησιν ἢ βαρ- βάροις· πῶς οὐχὶ μᾶλλον τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ, καὶ τῷ διδάσκοντι τοῦτον μόνον (45) δεῖν σέβειν, τὰ δὲ λοιπά, ἤτοι ὡς μὴ ὄντα ἢ ὡς ὄντα, μὲν καὶ τιμῆς ἄξια, οὐ μὴν καὶ προσκυνήσεως καὶ σεβασμοῦ, παρορᾷν ; περὶ ὧν ὁ μὴ πιστεύων μόνον, ἀλλὰ καὶ λόγῳ θεωρῶν τὰ πράγματα, ἐρεῖ τὰς ὑποπιπτούσας αὐτῷ καὶ εὑρισκομένας ἐκ τοῦ πάνυ ζητεῖν ἀποδείξεις; Πῶς δ' οὐκ εὐλογώτερον, πάντων τῶν ἀνθρωπίνων πίστεως ηρτημένων, εκεί- νων μᾶλλον (44) πιστεύειν τῷ Θεῷ; Τίς γὰρ πλεῖ, ἢ γαμεῖ, ἢ παιδοποιεῖται, ἢ ῥίπτει τὰ σπέρματα ἐπὶ τὴν γῆν, μὴ τὰ κρείττονα πιστεύων (45) ἀπαντήσεσθαι, δυνατοῦ ὄντος καὶ τοῦ ἐναντία γενέσθαι, καὶ ἔστιν ὅτε γενομένου; Αλλ' ὅμως ἡ περὶ τοῦ τὰ κρείττονα καὶ τὰ κατ᾽ εὐχὴν ἀπαντήσεσθαι πίστις τολμᾷν πάν- τας ποιεῖ, καὶ ἐπὶ τὰ ἄδηλα καὶ δυνατὰ ἄλλως συμ- 6ῆναι. Εἰ δὲ συνέχει τὸν βίον ἐν πάσῃ πράξει ἀδήλῳ, ὅπως ἐκβήσεται, ἡ ἐλπὶς καὶ ἡ περὶ τῶν μελλόντων χρηστοτέρα πίστις· πῶς οὐ μᾶλλον αὕτη παραληφθή- σεται εὐλόγως τῷ πιστεύοντι, ὑπὲρ τὴν πλεομένην (46) θάλασσαν, καὶ γῆν σπειρομένην, καὶ γυναῖκα γαμου μένην, καὶ τὰ λοιπὰ ἐν ἀνθρώποις πράγματα, τῷ ταῦτα πάντα δημιουργήσαντι Θεῷ, καὶ τῷ μετὰ ὑπερβαλλούσης μεγαλονοίας καὶ θείας μεγαλοφροσύ νης τολμήσαντι (47) τοῦτον τὸν λόγον παραστῆσαι τοῖς πανταχοῦ τῆς οἰκουμένης, μετὰ μεγάλων κινδύ- νων καὶ θανάτου νομιζομένου ἀτίμου, ὁ ὑπέμεινεν ὑπὲρ ἀνθρώπων, διδάξας καὶ τοὺς ὑπηρετεῖσθαι τῇ διδασκαλίᾳ αὐτοῦ ἐν τῇ ἀρχῇ πεισθέντας, μετὰ πάν χονται ἐπὶ τὸ ἀσκῆσαι... καταλιπόντες τοὺς λοιπούς Τὸν Πλατωνικὸν ὑπερφρονήσαντες. άνθρω πικώτατον. ἀνθρωπίνως ὁμολο γοῦντα. εὐγνωμόνως ὁμολογοῦντα. εκείνους μᾶλλον, των κινδύνων καὶ τῶν ἀεὶ προσδοκωμένων θανάτων, δων, πιστεύων. πιστεύων, ἐλπίζων ἢ σπεύδων. πιστεύων, σπεύδων. στεύων. περὶ τὴν πλεομένην. εὐδοκήσαντι, τολμήσαντι. τολμήσαντι, εὐδοκήσαντι. εὐδοκήσαντι τολμήσαντι. ORIGENIS que secla, exspectavit dumn aut secta suam quæque doctrinam explicassent, aut rationis mo · inenta quibus quædamı niterentur, quædam autem refellerentur, audiisset : sed cæco quodamn impetu, et si fateri id nolint, Stoica, exempli causa, adhæsit cæterasque rejecit aut Platonicam ut bu- miliorem, aut Peripateticam, quia ad humanos af- fectus nimium se demittit, et plus quam cæteræ sectæ, candide humana agnoscit bona. Ac non- nulli, ut primum Providentiæ mentio facta est, perturbati iis quæ hic probis improbisque coutin- gunt, præpropere in hanc abiere sententiam quæ Providentiam tollit, Epicuroque et Celso se addixe- runt. @ piam eorum qui sectas apud Græcos et barbaros induxerunt, quanto magis Deo rerum omnium Do- nino, et ei qui docet hunc solum esse colendum; cætera vero negligenda, quæ vel non sunt, vel si sunt, honore quidem digna sunt, at cultum et adlo- rationem non merentur; de quibus qui non solum credit, sed et ratione res contemplatur, proferet eas quæ sibi occurrerint, et quas accurata investiga- tione eruerit demonstrationes. Quomodo igitur Deo credere non sit rationi consentaneum magis, cum a tide omnia humana pendeant? Quis enim navigat, aut uxorem ducit, aut liberis dat operam, aut in terram spargil semina, quin ad hæc facienda fide meliorum adducatur, quamvis secus possit accidere, et aliquando accidat? Quin illa fides meliora esse eventura, omniaque ex voto successura, facit ut audacter etiam omnes aggrediantur incertas res et dubii exitus. At si in omni actione cujus incertum est quis futurus sit exitus, spes et de futuris potior fides vitam continet, cur non rationabiliori de causa quam qui vel maria navigant, vel terram serunt, vel uxorem ducunt, cæterisque negotiis humanis dant operam, hanc ille fidem assumpserit qui Deo rerum illarum omnium opifici credit, et illi qui ut omnibus qui ubique terrarum sunt mortalibus hanc doctrinam patefaceret, præcellenti mentis altitudine, divinaque animi magnitudine summa pericula subiit, et pro hominibus mortem opinione vulgi ignominio- sam oppetiit, quique docuit eos quos ab initio suæ D doctrinæ administros esse persuasit, inter omnia no. Hoeschelius et Spencerus cum omnibus mss., §p- pla qua usus est Hoeschelius. Philocalia vero impressa, ileschelius, et Spencerus cum omnibus miss., Ibidem Philocalia, libb. editi cum omnibus miss., bendum sit, sed ego nihil mutari velim. ad marginem autem Spencerus in textu ad oram vero, Omnes mss., si exceperis Anglicanum pre mum qui habet Philocalia impressa, and scribendum sit Εgo nihil mutandum censeo. mss. excepio Joliano qui in textu label ad marginem vero, Hoeschelius in textu, in margine Spencerus in lexiu, ad oram, 11. Ergo si ratio docuit credendum esse uni cui- B (41) "Epxɛtai, etc. Ita Philocalia et recte omni- (42) ᾿Ανθρωπικώτερον. Sic Philocalia manuscri- (45) Μόνον. Deest in codice Regio. (44) Ἐκείνων μᾶλλον. Dubitat Guietus an scri- (45) Πιστεύων. Hoeschelius in textu habet σπεύ (46) Ὑπὲρ τὴν πλεομένην, etc. Dubitat Guietus (47) Τολμήσαντι. Sic Philocalia et omnes codd.
ἐὰν δὲ ὁ τῷ Ἰουδαίων συγκαταθέμενος νόμῳ καὶ νομοθέτῃ πάντα ἀναφέρῃ ἐπὶ τὸν τῶν ὅλων δημιουργὸν μόνον θεόν, ἥττων εἶναι παρὰ Κέλσῳ καὶ τοῖς ὁμοίοις αὐτῷ λογίζεται τοῦ μὴ εἰς λογικὰ μόνον καὶ θνητὰ ζῷα ἀλλὰ καὶ εἰς ἄλογα κατάγοντος τὴν θεότητα ὑπὲρ τὴν μυθικὴν μετενσωμάτωσιν, τὴν περὶ τῆς πιπτούσης ἀπὸ τῶν ἁψίδων τοῦ οὐρανοῦ ψυχῆς καὶ ἕως τῶν ἀλόγων ζῴων, οὐ μόνον ἡμέρων ἀλλὰ καὶ ἀγριωτάτων, καταβαινούσης. Καὶ ἐὰν μὲν Αἰγύπτιοι μυθολογῶσι, πιστεύονται πεφιλοσοφηκέναι δι’ αἰνιγμάτων καὶ ἀπορρήτων, ἐὰν δὲ Μωϋσῆς ὅλῳ ἔθνει συγγράφων ἱστορίας καὶ νόμους αὐτοῖς καταλείπῃ, μῦθοι κενοὶ νομίζονται] μηδ’ ἀλληγορίαν ἐπιδεχόμενοι οἱ λόγοι αὐτοῦ· Τοῦτο γὰρ Κέλσῳ καὶ τοῖς Ἐπικουρείοις δοκεῖ.] Τούτου οὖν, φησί, τοῦ λόγου τοῦ παρὰ τοῖς σοφοῖς ἔθνεσι καὶ ἐλλογίμοις ἀνδράσιν ἐπακηκοὼς ὄνομα δαιμόνιον ἔσχε Μωϋσῆς. Καὶ πρὸς τοῦτο δὲ λεκτέον, ἵν’ αὐτῷ συγχωρηθῇ [Μωϋσέα ἀκηκοέναι ἀρχαιοτέρου λόγου καὶ τοῦτον Ἑβραίοις παραδεδωκέναι], ὅτι εἰ μὲν ψευδοῦς λόγου ἀκούσας καὶ μὴ σοφοῦ μηδὲ σεμνοῦ παρεδέξατο αὐτὸν καὶ παρέδωκε τοῖς ὑπ’ αὐτόν, ἔγκλητός ἐστιν·
Δ μὲν τῶνδε, κατασκευὴν δὲ ἑτέρων, οὕτως αἱρεῖται ήτοι Στωϊκός, η Πλατωνικός, ἢ Περιπατητικός, Η Επικούρειος εἶναι, ἢ ὁποίας δήποτε φιλοσόφων αἱρέ σεως· ἀλλ' ἀλόγῳ τινὶ, κἂν μὴ βούλωνται τοῦτο ὁμολογεῖν, φορά έρχεται (41) ἐπὶ τὸ ἀσκῆσαι (φέρ εἰπεῖν), τὸν Στωϊκὸν λόγον, καταλιπών τε τοὺς λοι- πούς· ἢ τὸν Πλατωνικὸν ὑπερφρονήσας, ὡς ταπεινότε ρον τῶν ἄλλων, ἢ τὸν Περιπατητικόν, ὡς ἀνθρωπ κώτερον (42), καὶ μᾶλλον τῶν λοιπῶν αἱρέσεων εὐγνωμόνως ὁμολογοῦντα τὰ ἀνθρώπινα ἀγαθά. Καὶ ἀπὸ πρώτης δὲ προσβολῆς ταραχθέντες τινὲς εἰς τὸν περὶ Προνοίας λόγον, ἐκ τῶν ἐπὶ γῆς γενομένων φαύ λοις καὶ σπουδαίοις, προπετέστερον συγκατέθεντο τῷ μηδαμῶς εἶναι Πρόνοιαν, καὶ τὸν Ἐπικούρου καὶ Κέλσου είλοντο λόγον. Εἴπερ οὖν δεῖ πιστεύειν, ὡς ὁ λόγος ἐδίδαξεν, ἐνί τινι τῶν αἱρέσεις εἰσηγησαμένων ἐν Ελλησιν ἢ βαρ- βάροις· πῶς οὐχὶ μᾶλλον τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ, καὶ τῷ διδάσκοντι τοῦτον μόνον (45) δεῖν σέβειν, τὰ δὲ λοιπά, ἤτοι ὡς μὴ ὄντα ἢ ὡς ὄντα, μὲν καὶ τιμῆς ἄξια, οὐ μὴν καὶ προσκυνήσεως καὶ σεβασμοῦ, παρορᾷν ; περὶ ὧν ὁ μὴ πιστεύων μόνον, ἀλλὰ καὶ λόγῳ θεωρῶν τὰ πράγματα, ἐρεῖ τὰς ὑποπιπτούσας αὐτῷ καὶ εὑρισκομένας ἐκ τοῦ πάνυ ζητεῖν ἀποδείξεις; Πῶς δ' οὐκ εὐλογώτερον, πάντων τῶν ἀνθρωπίνων πίστεως ηρτημένων, εκεί- νων μᾶλλον (44) πιστεύειν τῷ Θεῷ; Τίς γὰρ πλεῖ, ἢ γαμεῖ, ἢ παιδοποιεῖται, ἢ ῥίπτει τὰ σπέρματα ἐπὶ τὴν γῆν, μὴ τὰ κρείττονα πιστεύων (45) ἀπαντήσεσθαι, δυνατοῦ ὄντος καὶ τοῦ ἐναντία γενέσθαι, καὶ ἔστιν ὅτε γενομένου; Αλλ' ὅμως ἡ περὶ τοῦ τὰ κρείττονα καὶ τὰ κατ᾽ εὐχὴν ἀπαντήσεσθαι πίστις τολμᾷν πάν- τας ποιεῖ, καὶ ἐπὶ τὰ ἄδηλα καὶ δυνατὰ ἄλλως συμ- 6ῆναι. Εἰ δὲ συνέχει τὸν βίον ἐν πάσῃ πράξει ἀδήλῳ, ὅπως ἐκβήσεται, ἡ ἐλπὶς καὶ ἡ περὶ τῶν μελλόντων χρηστοτέρα πίστις· πῶς οὐ μᾶλλον αὕτη παραληφθή- σεται εὐλόγως τῷ πιστεύοντι, ὑπὲρ τὴν πλεομένην (46) θάλασσαν, καὶ γῆν σπειρομένην, καὶ γυναῖκα γαμου μένην, καὶ τὰ λοιπὰ ἐν ἀνθρώποις πράγματα, τῷ ταῦτα πάντα δημιουργήσαντι Θεῷ, καὶ τῷ μετὰ ὑπερβαλλούσης μεγαλονοίας καὶ θείας μεγαλοφροσύ νης τολμήσαντι (47) τοῦτον τὸν λόγον παραστῆσαι τοῖς πανταχοῦ τῆς οἰκουμένης, μετὰ μεγάλων κινδύ- νων καὶ θανάτου νομιζομένου ἀτίμου, ὁ ὑπέμεινεν ὑπὲρ ἀνθρώπων, διδάξας καὶ τοὺς ὑπηρετεῖσθαι τῇ διδασκαλίᾳ αὐτοῦ ἐν τῇ ἀρχῇ πεισθέντας, μετὰ πάν χονται ἐπὶ τὸ ἀσκῆσαι... καταλιπόντες τοὺς λοιπούς Τὸν Πλατωνικὸν ὑπερφρονήσαντες. άνθρω πικώτατον. ἀνθρωπίνως ὁμολο γοῦντα. εὐγνωμόνως ὁμολογοῦντα. εκείνους μᾶλλον, των κινδύνων καὶ τῶν ἀεὶ προσδοκωμένων θανάτων, δων, πιστεύων. πιστεύων, ἐλπίζων ἢ σπεύδων. πιστεύων, σπεύδων. στεύων. περὶ τὴν πλεομένην. εὐδοκήσαντι, τολμήσαντι. τολμήσαντι, εὐδοκήσαντι. εὐδοκήσαντι τολμήσαντι. ORIGENIS que secla, exspectavit dumn aut secta suam quæque doctrinam explicassent, aut rationis mo · inenta quibus quædamı niterentur, quædam autem refellerentur, audiisset : sed cæco quodamn impetu, et si fateri id nolint, Stoica, exempli causa, adhæsit cæterasque rejecit aut Platonicam ut bu- miliorem, aut Peripateticam, quia ad humanos af- fectus nimium se demittit, et plus quam cæteræ sectæ, candide humana agnoscit bona. Ac non- nulli, ut primum Providentiæ mentio facta est, perturbati iis quæ hic probis improbisque coutin- gunt, præpropere in hanc abiere sententiam quæ Providentiam tollit, Epicuroque et Celso se addixe- runt. @ piam eorum qui sectas apud Græcos et barbaros induxerunt, quanto magis Deo rerum omnium Do- nino, et ei qui docet hunc solum esse colendum; cætera vero negligenda, quæ vel non sunt, vel si sunt, honore quidem digna sunt, at cultum et adlo- rationem non merentur; de quibus qui non solum credit, sed et ratione res contemplatur, proferet eas quæ sibi occurrerint, et quas accurata investiga- tione eruerit demonstrationes. Quomodo igitur Deo credere non sit rationi consentaneum magis, cum a tide omnia humana pendeant? Quis enim navigat, aut uxorem ducit, aut liberis dat operam, aut in terram spargil semina, quin ad hæc facienda fide meliorum adducatur, quamvis secus possit accidere, et aliquando accidat? Quin illa fides meliora esse eventura, omniaque ex voto successura, facit ut audacter etiam omnes aggrediantur incertas res et dubii exitus. At si in omni actione cujus incertum est quis futurus sit exitus, spes et de futuris potior fides vitam continet, cur non rationabiliori de causa quam qui vel maria navigant, vel terram serunt, vel uxorem ducunt, cæterisque negotiis humanis dant operam, hanc ille fidem assumpserit qui Deo rerum illarum omnium opifici credit, et illi qui ut omnibus qui ubique terrarum sunt mortalibus hanc doctrinam patefaceret, præcellenti mentis altitudine, divinaque animi magnitudine summa pericula subiit, et pro hominibus mortem opinione vulgi ignominio- sam oppetiit, quique docuit eos quos ab initio suæ D doctrinæ administros esse persuasit, inter omnia no. Hoeschelius et Spencerus cum omnibus mss., §p- pla qua usus est Hoeschelius. Philocalia vero impressa, ileschelius, et Spencerus cum omnibus miss., Ibidem Philocalia, libb. editi cum omnibus miss., bendum sit, sed ego nihil mutari velim. ad marginem autem Spencerus in textu ad oram vero, Omnes mss., si exceperis Anglicanum pre mum qui habet Philocalia impressa, and scribendum sit Εgo nihil mutandum censeo. mss. excepio Joliano qui in textu label ad marginem vero, Hoeschelius in textu, in margine Spencerus in lexiu, ad oram, 11. Ergo si ratio docuit credendum esse uni cui- B (41) "Epxɛtai, etc. Ita Philocalia et recte omni- (42) ᾿Ανθρωπικώτερον. Sic Philocalia manuscri- (45) Μόνον. Deest in codice Regio. (44) Ἐκείνων μᾶλλον. Dubitat Guietus an scri- (45) Πιστεύων. Hoeschelius in textu habet σπεύ (46) Ὑπὲρ τὴν πλεομένην, etc. Dubitat Guietus (47) Τολμήσαντι. Sic Philocalia et omnes codd.
PG 11:697εἰ δ’ ὡς σὺ φῄς, συγκατέθετο δόγμασι σοφοῖς καὶ ἀληθέσι καὶ ἐπαίδευσε τοὺς οἰκείους δι’ αὐτῶν, τί κατηγορίας ἄξιον πεποίηκεν; Ὡς εἴθε καὶ Ἐπίκουρος καὶ ὁ ἔλαττον αὐτοῦ εἰς τὴν πρόνοιαν ἀσεβῶν Ἀριστοτέλης καὶ οἱ σῶμα εἰπόντες τὸν θεὸν Στωϊκοὶ τοῦ λόγου τούτου ἤκουσαν· ἵνα μὴ πληρωθῇ ὁ κόσμος λόγου ἀθετοῦντος πρόνοιαν ἢ διακόπτοντος αὐτὴν ἢ ἀρχὴν φθαρτὴν εἰσάγοντος τὴν σωματικήν, καθ’ ἣν καὶ ὁ θεὸς τοῖς Στωϊκοῖς ἐστι σῶμα, [οὐκ αἰδουμένοις λέγειν αὐτὸν τρεπτὸν καὶ δι’ ὅλων ἀλλοιωτὸν καὶ μεταβλητὸν καὶ ἁπαξαπλῶς δυνάμενον φθαρῆναι, εἰ ἔχει τὸν φθείροντα, εὐτυχοῦντα δὲ μὴ φθαρῆναι παρὰ τὸ μηδὲν εἶναι τὸ φθεῖρον αὐτόν]. Ἀλλ’ ὁ Ἰουδαίων καὶ Χριστιανῶν λόγος, ὁ τὸ ἄτρεπτον καὶ ἀναλλοίωτον τοῦ θεοῦ τηρῶν, ἀσεβὴς εἶναι νενόμισται, ἐπεὶ μὴ συνασεβεῖ τοῖς ἀσεβῆ περὶ θεοῦ φρονοῦσι λέγων ἐν ταῖς πρὸς τὸ θεῖον εὐχαῖς·
τολμῆσαι ἀποδημήσαι πανταχοῦ τῆς οἰκουμένης ὑπὲρ τῆς τῶν ἀνθρώπων σωτηρίας ; Εἶτ' ἐπεί φησιν ὁ Κέλσος αὐταῖς λέξεσιν· « Εἰ μὲν δὴ θελήσουσιν ἀποκρίνεσθαί μοι, ὡς οὐ διαπειρωμέ- νῳ (48), πάντα γὰρ οἶδα, ἀλλ' ὡς ἐξ ἴσου πάντων κη- δομένῳ, εὖ ἂν ἔχοι· εἰ δ᾽ οὐκ ἐθελήσουσιν, ἀλλ' ἐροῦ σιν, ὥσπερ εἰώθασι· Μὴ ἐξέταζε, καὶ τὰ ἑξῆς· ἀνάγκη αὐτοὺς ταῦτά τε (49), φησί, διδάξαι ὁποῖ᾽ ἅττα ἐστὶν, ὁ λέγουσι, καὶ ὁπόθεν ἐῤῥύηκε, » καὶ τὰ ἑξῆς. Λε- κτέον δὲ πρὸς τὸ, « Πάντα γὰρ οἶδα, » ἀλαζονικώτατα ὑπ' αὐτοῦ ἀποτετολμημένον· ὅτι, εἴπερ ἀνεγνώκει μάλιστα τοὺς προφήτας, ὁμολογουμένων αἰνιγμάτων πεπληρωμένους, καὶ λόγων τοῖς πολλοῖς ἀσαφῶν· καὶ εἰ ἐντετύχει' ταῖς εὐαγγελικαῖς παραβολαῖς, καὶ τῇ λοιπῇ τοῦ νόμου καὶ τῆς Ἰουδαϊκῆς ἱστορίας γραφῇ, καὶ ταῖς τῶν ἀποστόλων φωναῖς· καὶ ἀναγνοὺς εὐ γνωμόνως ἐβούλετο εἰσελθεῖν (50) εἰς τὸν τῶν λέξεων νοῦν, οὐκ ἂν οὕτως ἐθρασύνετο, οὐδ᾽ εἶπε, « Πάντα γὰρ οἶδα. » Ως οὐδ᾽ ἡμεῖς (51), οἱ τούτοις ἐνδιατρί ψαντες, εἴποιμεν ἂν, « Πάντα γὰρ οἶδα· ο φίλη γὰρ ἡ ἀλήθεια. Οὐδεὶς ἡμῶν ἐρεῖ· « Πάντα γὰρ οἶδα » τὰ Ἐπικούρου ἢ θαῤῥήσει, ὅτι πάντα οἶδε τὰ Πλάτω- νος (52)· τοσούτων οὐσῶν διαφωνιῶν καὶ παρὰ τοῖς διηγουμένοις αὐτά. Τίς γὰρ οὕτω θρασὺς εἰπεῖν· Πάντα γὰρ οἶδα τὰ Στωϊκά, ἢ πάντα τὰ Περιπατητι- κά; Εἰ μὴ ἄρα τὸ, ο Πάντα γὰρ οἶδα, ο ἀπό τινων Ιδιωτῶν ἀναισθήτων ἀκούσας, οὐκ αἰσθανομένων τῆς ἑαυτῶν ἀμαθίας, ψήθη, ὡς τοιούτοις διδασκάλοις (55) χρησάμενος, πάντα ἐγνωκέναι. Δοκεῖ δέ μοι τοιοῦτον τι πεποιηκέναι (54), ὡς εἴ τις τῇ Αἰγύπτῳ ἐπιδη- μήσας, ἔνθα οἱ μὲν Αἰγυπτίων σοφοὶ κατὰ τὰ πάτρια γράμματα πολλὰ φιλοσοφοῦσι περὶ τῶν παρ' αὐτοῖς νενομισμένων θείων (55), οἱ δὲ ἰδιῶται μύθους τινὰς ἀκούσαντες ὧν τοὺς λόγους οὐκ ἐπίστανται, μέγα ἐπ' αὐτοῖς φρονοῦσιν, ᾤετο (56) πάντα τὰ Αἰγυπτίων ἐγνωκέναι, τοῖς ἰδιώταις αὐτῶν μαθητεύσας, καὶ μηδενὶ τῶν ἱερέων συμμίξας, μηδ' ἀπό τινος αὐτῶν τὰ Αἰγυπτίων ἀπόρθητα μαθών. "Α δ' εἶπον περί Αἰγυπτίων σοφῶν τε καὶ ἰδιωτῶν, δυνατὸν εἰπεῖν σβευόμενα: μὲν λογικῶς ὑπὸ τῶν παρ' αὐτοῖς λογίων, συμβολικῶς δὲ γινόμεναι (58) ὑπὸ τῶν παρ' αὐτοῖς πολλῶν καὶ ἐπιπολαιοτέρων. Τὸ δ᾽ αὐτὸ καὶ περὶ Σύ ρων, καὶ Ἰνδῶν, καὶ τῶν ὅσοι καὶ μύθους καὶ γράμ- ματα έχουσι, λεκτέον. οὐ. οπόθεν ἐρ- βύηκε. πόθεν ἐῤῥύηκε. ὑπ' αὐτοῦ τετολμη μένον. τῇ λοιπῇ τοῦ νόμου, τοῦ νόμου. τῶν ἀποστόλων φωνὰς ἀναγνοὺς εὐγνωμόνως ἐδύνατο εἰσελθεῖν. & οὐδ᾽ ἡμεῖς, εἴποιμεν ἄν, πάντα Οι ο Ει γὰρ οἶδα πάντα οἶδα τὰ Πλάτωνος. λοις. τοιοῦτον τοιοῦτο. μύθους τινὰς ἀκούοντες. γινωσκόμεναι. CONTRA CELSUM LIB. I. A pericula mortesque continuo impendentes au- dere quocunque terrarum proficisci salutis hominum causa ? et mss. Philocalia vero omittit particulam negati- vam probo. Mox codd. Regius et Basileensis, Reliqui cum editis, Paulo post codd. Reg. et Basileensis, lufra, in iisdem codd. deest Joliano qui cum Hoeschelio et Spencero habet: à; et post deleri vult B spondere voluerint, non quo scire quæram quid sen tiant, nam omnia novi, sed quia omnium parem curam gero, bene fecerint. Si vero recusabunt di- centque quod solent : Noli disquirere, etc., necesse est, inquit, ut doceant cujusmodi sint quæ asseve- rant et unde dimanaverint, etc. » Adl quae ego re- spondeo, arrogantissimi hominis esse istud : « nia novi. › Certe si prophetas maxime legisset refertos, omnium confessione, sententiis perobscuris, sermonibusque paucorum captui accommodatis; si Evangelii parabolas, legem historiamque Judaicam, " apostolorumque sermones evolvisset; et iis candide perlectis, in mentem verborum penetrare voluissel, non adeo superbiret, tantave confidentia diceret : ‹ Omnia novi. » Id ne nos quidem qui in iis rebus operam studiumque collocavimus, diceremus, • On- nia novi. » Amica enim est veritas. Neque inter nos quisquam est ita confidens ut dicat se Epicuri aut Platonis nosse omnia, cum tantopere inter se discrepent etiam illorum interpretes. quis dicere audeat se Stoicorum aut Peripateticorum omnia cognoscere? Sed fortasse istud, « Omnia novi, all- diit ex quibusdam ita stupidis, ut ne suam quidem ipsi ignorantiam sentirent; et quia usus est hujus- modi magistris, sibi omnia perspecta esse existi- C mavit. Quod idem mihi esse videtur, ac si quis in Egypto peregrinatus, ubi sapientes patriis litteris eruditi multa philosophantur de iis quæ apud ipsos sacra putantur, vulgus autem quibusdam fabulis auditis, quarum intellectum minime capit, vehe- menter gloriatur, judicaret sibi explorata esse omnia Ægyptiorum mysteria, quamvis hujus regionis in- peritos duntaxat audiisset, nec areana mysterioruın ex ullo sacerdotum percontatus fuisset. Quæ vero dixi'de sapientibus et de ignaris Ægyptiis, eadem dicere licet de Persis, apud quos et mysteria sunt quæ curantur a peritis viris, qui interiorem eorum rationem perspectam habent, dum plebs imperita quæ præter rerum superficiem nihil videt, externa tantum signa consectatur. Idem etiam dicendum d› Syris, de Indis, et de omnibus apud quos fabulæ et D litteræ reconditiores habentur. tanquam glossema, quod e margine in textum irrepserit. Basileensis, absunt a codd. Regio et Basileensi. In Philocalia pro legitur Regius et Basileensis, (57) καὶ περὶ Περσῶν, παρ' οἷς εἰσι τελεταί, πρε- (48) Ὡς οὐ διαπειρωμένῳ. Sic omnes libb. editi (49) Ταῦτά τε. Bolerellus legit ταῦτά γε, quod (50) Sic Philocalia et omnes codd. mss. excepto (51) Ὡς οὐδ' ἡμεῖς. Guieto scribendum videtur, 12. Sequuntur hæc Celsi verba : « Si mihi re- (52) Cod. Reg., πάντα οἶδε τοῦ Πλάτωνος. Codex (53) Codex Jolianus ad oram, ὡς τούτοις διδασκά- (54) Δοκεῖ δέ μοι τοιοῦτόν τι πεποιηκέναι. II:rc (53) Philoc., νενομισμένων θεῶν. Ibidem codd. (56) Ωετο. Codd. Reg. et Basileensis, ὥστε, male. (57) Alias, ἰδεῖν. (58) Γινόμεναι. Assentior Guieto substituenti,
Σὺ δὲ ὁ αὐτὸς εἶ, πεπίστευται δὲ καὶ ὁ θεὸς εἰρηκέναι τὸ Οὐκ ἠλλοίωμαι. Μετὰ ταῦτα [τὸ περιτέμνεσθαι τὰ αἰδοῖα μὴ διαβαλὼν ὁ Κέλσος ὑπὸ Ἰουδαίων γινόμενον, φησὶν ἀπὸ Αἰγυπτίων αὐτὸ ἐληλυθέναι ], Αἰγυπτίοις μᾶλλον ἢ Μωϋσεῖ πιστεύσας, λέγοντι πρῶτον ἐν ἀνθρώποις περιτετμῆσθαι τὸν Ἀβραάμ. Τοῦ δ’ Ἀβραὰμ τὸ ὄνομα οὐ Μωϋσῆς ἀναγράφει μόνος οἰκειῶν αὐτὸν θεῷ, [ἀλλὰ γὰρ καὶ πολλοὶ τῶν ἐπᾳδόντων δαίμονας χρῶνται ἐν τοῖς λόγοις αὐτῶν τῷ Ὁ θεὸς Ἀβραάμ], ποιοῦντες μέν [τινα] διὰ τὸ ὄνομα καὶ τὴν πρὸς τὸν δίκαιον τοῦ θεοῦ οἰκειότητα, διὸ παραλαμβάνουσι τὴν [ὁ] θεὸς Ἀβραὰμ λέξιν, οὐκ ἐπιστάμενοι δέ, τίς ἐστιν ὁ Ἀβραάμ. Τὰ δ’ αὐτὰ λεκτέον καὶ περὶ τοῦ Ἰσαὰκ καὶ περὶ τοῦ Ἰακὼβ καὶ περὶ τοῦ Ἰσραήλ· ἅτινα ὁμολογουμένως ἑβραῖα ὄντα ὀνόματα πολλαχοῦ τοῖς Αἰγυπτίοις ἐπαγγελλομένοις ἐνέργειάν τινα ἐνέσπαρται μαθήμασι.
τολμῆσαι ἀποδημήσαι πανταχοῦ τῆς οἰκουμένης ὑπὲρ τῆς τῶν ἀνθρώπων σωτηρίας ; Εἶτ' ἐπεί φησιν ὁ Κέλσος αὐταῖς λέξεσιν· « Εἰ μὲν δὴ θελήσουσιν ἀποκρίνεσθαί μοι, ὡς οὐ διαπειρωμέ- νῳ (48), πάντα γὰρ οἶδα, ἀλλ' ὡς ἐξ ἴσου πάντων κη- δομένῳ, εὖ ἂν ἔχοι· εἰ δ᾽ οὐκ ἐθελήσουσιν, ἀλλ' ἐροῦ σιν, ὥσπερ εἰώθασι· Μὴ ἐξέταζε, καὶ τὰ ἑξῆς· ἀνάγκη αὐτοὺς ταῦτά τε (49), φησί, διδάξαι ὁποῖ᾽ ἅττα ἐστὶν, ὁ λέγουσι, καὶ ὁπόθεν ἐῤῥύηκε, » καὶ τὰ ἑξῆς. Λε- κτέον δὲ πρὸς τὸ, « Πάντα γὰρ οἶδα, » ἀλαζονικώτατα ὑπ' αὐτοῦ ἀποτετολμημένον· ὅτι, εἴπερ ἀνεγνώκει μάλιστα τοὺς προφήτας, ὁμολογουμένων αἰνιγμάτων πεπληρωμένους, καὶ λόγων τοῖς πολλοῖς ἀσαφῶν· καὶ εἰ ἐντετύχει' ταῖς εὐαγγελικαῖς παραβολαῖς, καὶ τῇ λοιπῇ τοῦ νόμου καὶ τῆς Ἰουδαϊκῆς ἱστορίας γραφῇ, καὶ ταῖς τῶν ἀποστόλων φωναῖς· καὶ ἀναγνοὺς εὐ γνωμόνως ἐβούλετο εἰσελθεῖν (50) εἰς τὸν τῶν λέξεων νοῦν, οὐκ ἂν οὕτως ἐθρασύνετο, οὐδ᾽ εἶπε, « Πάντα γὰρ οἶδα. » Ως οὐδ᾽ ἡμεῖς (51), οἱ τούτοις ἐνδιατρί ψαντες, εἴποιμεν ἂν, « Πάντα γὰρ οἶδα· ο φίλη γὰρ ἡ ἀλήθεια. Οὐδεὶς ἡμῶν ἐρεῖ· « Πάντα γὰρ οἶδα » τὰ Ἐπικούρου ἢ θαῤῥήσει, ὅτι πάντα οἶδε τὰ Πλάτω- νος (52)· τοσούτων οὐσῶν διαφωνιῶν καὶ παρὰ τοῖς διηγουμένοις αὐτά. Τίς γὰρ οὕτω θρασὺς εἰπεῖν· Πάντα γὰρ οἶδα τὰ Στωϊκά, ἢ πάντα τὰ Περιπατητι- κά; Εἰ μὴ ἄρα τὸ, ο Πάντα γὰρ οἶδα, ο ἀπό τινων Ιδιωτῶν ἀναισθήτων ἀκούσας, οὐκ αἰσθανομένων τῆς ἑαυτῶν ἀμαθίας, ψήθη, ὡς τοιούτοις διδασκάλοις (55) χρησάμενος, πάντα ἐγνωκέναι. Δοκεῖ δέ μοι τοιοῦτον τι πεποιηκέναι (54), ὡς εἴ τις τῇ Αἰγύπτῳ ἐπιδη- μήσας, ἔνθα οἱ μὲν Αἰγυπτίων σοφοὶ κατὰ τὰ πάτρια γράμματα πολλὰ φιλοσοφοῦσι περὶ τῶν παρ' αὐτοῖς νενομισμένων θείων (55), οἱ δὲ ἰδιῶται μύθους τινὰς ἀκούσαντες ὧν τοὺς λόγους οὐκ ἐπίστανται, μέγα ἐπ' αὐτοῖς φρονοῦσιν, ᾤετο (56) πάντα τὰ Αἰγυπτίων ἐγνωκέναι, τοῖς ἰδιώταις αὐτῶν μαθητεύσας, καὶ μηδενὶ τῶν ἱερέων συμμίξας, μηδ' ἀπό τινος αὐτῶν τὰ Αἰγυπτίων ἀπόρθητα μαθών. "Α δ' εἶπον περί Αἰγυπτίων σοφῶν τε καὶ ἰδιωτῶν, δυνατὸν εἰπεῖν σβευόμενα: μὲν λογικῶς ὑπὸ τῶν παρ' αὐτοῖς λογίων, συμβολικῶς δὲ γινόμεναι (58) ὑπὸ τῶν παρ' αὐτοῖς πολλῶν καὶ ἐπιπολαιοτέρων. Τὸ δ᾽ αὐτὸ καὶ περὶ Σύ ρων, καὶ Ἰνδῶν, καὶ τῶν ὅσοι καὶ μύθους καὶ γράμ- ματα έχουσι, λεκτέον. οὐ. οπόθεν ἐρ- βύηκε. πόθεν ἐῤῥύηκε. ὑπ' αὐτοῦ τετολμη μένον. τῇ λοιπῇ τοῦ νόμου, τοῦ νόμου. τῶν ἀποστόλων φωνὰς ἀναγνοὺς εὐγνωμόνως ἐδύνατο εἰσελθεῖν. & οὐδ᾽ ἡμεῖς, εἴποιμεν ἄν, πάντα Οι ο Ει γὰρ οἶδα πάντα οἶδα τὰ Πλάτωνος. λοις. τοιοῦτον τοιοῦτο. μύθους τινὰς ἀκούοντες. γινωσκόμεναι. CONTRA CELSUM LIB. I. A pericula mortesque continuo impendentes au- dere quocunque terrarum proficisci salutis hominum causa ? et mss. Philocalia vero omittit particulam negati- vam probo. Mox codd. Regius et Basileensis, Reliqui cum editis, Paulo post codd. Reg. et Basileensis, lufra, in iisdem codd. deest Joliano qui cum Hoeschelio et Spencero habet: à; et post deleri vult B spondere voluerint, non quo scire quæram quid sen tiant, nam omnia novi, sed quia omnium parem curam gero, bene fecerint. Si vero recusabunt di- centque quod solent : Noli disquirere, etc., necesse est, inquit, ut doceant cujusmodi sint quæ asseve- rant et unde dimanaverint, etc. » Adl quae ego re- spondeo, arrogantissimi hominis esse istud : « nia novi. › Certe si prophetas maxime legisset refertos, omnium confessione, sententiis perobscuris, sermonibusque paucorum captui accommodatis; si Evangelii parabolas, legem historiamque Judaicam, " apostolorumque sermones evolvisset; et iis candide perlectis, in mentem verborum penetrare voluissel, non adeo superbiret, tantave confidentia diceret : ‹ Omnia novi. » Id ne nos quidem qui in iis rebus operam studiumque collocavimus, diceremus, • On- nia novi. » Amica enim est veritas. Neque inter nos quisquam est ita confidens ut dicat se Epicuri aut Platonis nosse omnia, cum tantopere inter se discrepent etiam illorum interpretes. quis dicere audeat se Stoicorum aut Peripateticorum omnia cognoscere? Sed fortasse istud, « Omnia novi, all- diit ex quibusdam ita stupidis, ut ne suam quidem ipsi ignorantiam sentirent; et quia usus est hujus- modi magistris, sibi omnia perspecta esse existi- C mavit. Quod idem mihi esse videtur, ac si quis in Egypto peregrinatus, ubi sapientes patriis litteris eruditi multa philosophantur de iis quæ apud ipsos sacra putantur, vulgus autem quibusdam fabulis auditis, quarum intellectum minime capit, vehe- menter gloriatur, judicaret sibi explorata esse omnia Ægyptiorum mysteria, quamvis hujus regionis in- peritos duntaxat audiisset, nec areana mysterioruın ex ullo sacerdotum percontatus fuisset. Quæ vero dixi'de sapientibus et de ignaris Ægyptiis, eadem dicere licet de Persis, apud quos et mysteria sunt quæ curantur a peritis viris, qui interiorem eorum rationem perspectam habent, dum plebs imperita quæ præter rerum superficiem nihil videt, externa tantum signa consectatur. Idem etiam dicendum d› Syris, de Indis, et de omnibus apud quos fabulæ et D litteræ reconditiores habentur. tanquam glossema, quod e margine in textum irrepserit. Basileensis, absunt a codd. Regio et Basileensi. In Philocalia pro legitur Regius et Basileensis, (57) καὶ περὶ Περσῶν, παρ' οἷς εἰσι τελεταί, πρε- (48) Ὡς οὐ διαπειρωμένῳ. Sic omnes libb. editi (49) Ταῦτά τε. Bolerellus legit ταῦτά γε, quod (50) Sic Philocalia et omnes codd. mss. excepto (51) Ὡς οὐδ' ἡμεῖς. Guieto scribendum videtur, 12. Sequuntur hæc Celsi verba : « Si mihi re- (52) Cod. Reg., πάντα οἶδε τοῦ Πλάτωνος. Codex (53) Codex Jolianus ad oram, ὡς τούτοις διδασκά- (54) Δοκεῖ δέ μοι τοιοῦτόν τι πεποιηκέναι. II:rc (53) Philoc., νενομισμένων θεῶν. Ibidem codd. (56) Ωετο. Codd. Reg. et Basileensis, ὥστε, male. (57) Alias, ἰδεῖν. (58) Γινόμεναι. Assentior Guieto substituenti,
PG 11:699[Τὸν δὲ λόγον τῆς περιτομῆς, ἀρξάμενον ἀπὸ τοῦ Ἀβραὰμ καὶ κωλυόμενον ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ, μὴ βουλομένου τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς τοῦτο ποιεῖν, οὐ πρόκειται νῦν ἑρμηνεύειν.] Οὐ γὰρ τῆς περὶ τούτων διδασκαλίας ὁ παρὼν καιρὸς ἀλλ’ ἀγῶνος καθαιροῦντος τὰ φερόμενα ὑπὸ Κέλσου κατὰ τοῦ Ἰουδαίων λόγου ἐγκλήματα, [οἰομένου τάχιον ψευδοποιήσειν τὸν χριστιανισμόν, ἐὰν τῆς ἀρχῆς αὐτοῦ ἐν τοῖς ἰουδαϊκοῖς οὔσης λόγοις κατηγορῶν παραστήσῃ κἀκεῖνον ψευδῆ]. Ἑξῆς τούτοις φησὶν ὁ Κέλσος ὅτι τῷ ἡγησαμένῳ σφῶν [ἑπόμενοι Μωϋσεῖ αἰπόλοι καὶ ποιμένες], ἀγροίκοις ἀπάταις ψυχαγωγηθέντες [ ἕνα ἐνόμισαν εἶναι θεόν. Δεικνύτω] τοίνυν πῶς, αἰπόλων καὶ ποιμένων ἀλόγως, ὡς οἴεται, ἀποστάντων τοῦ σέβειν θεούς, αὐτὸς δύναται παραστῆσαι [τὸ πλῆθος τῶν καθ’ Ἕλληνας θεῶν] ἢ τοὺς λοιποὺς βαρβάρους. [Δεικνύτω τοίνυν ὑπόστασιν καὶ οὐσίαν Μνημοσύνης γεννώσης ἀπὸ Διὸς τὰς Μούσας, ἢ Θέμιδος τὰς Ὥρας, ἢ τὰς Χάριτας ἀεὶ γυμνὰς παραστησάτω δύνασθαι κατ’ οὐσίαν ὑφεστηκέναι.] Ἀλλ’ οὐ δυνήσεται τὰ Ἑλλήνων ἀναπλάσματα σωματοποιεῖσθαι δοκοῦντα ἀπὸ τῶν πραγμάτων δεικνύναι θεούς.
PG 11:701Τί γὰρ μᾶλλον οἱ Ἑλλήνων μῦθοι περὶ θεῶν ἀληθεῖς ἤ, φέρ’ εἰπεῖν, οἱ Αἰγυπτίων, οὐκ εἰδότων τῇ σφῶν διαλέκτῳ [Μνημοσύνην μητέρα Μουσῶν ἐννέα οὐδὲ Θέμιν Ὡρῶν οὐδὲ Εὐρυνόμην μαῖαν τῶν Χαρίτων] οὐδὲ τὰ λοιπὰ ὀνόματα αὐτῶν; [Πόσῳ οὖν ἐνεργέστερον] καὶ πάντων τούτων τῶν ἀναπλασμάτων βέλτιον τὸ ἐκ τῶν ὁρωμένων [πειθόμενον τοῖς κατὰ τὴν εὐταξίαν τοῦ κόσμου σέβειν τὸν δημιουργὸν αὐτοῦ ἑνὸς ὄντος ἕνα καὶ συμπνέοντος αὐτοῦ ὅλῳ ἑαυτῷ καὶ διὰ τοῦτο μὴ δυναμένῳ ὑπὸ πολλῶν δημιουργῶν γεγονέναι, ὡς οὐδ’ ὑπὸ πολλῶν ψυχῶν συνέχεσθαι ὅλον τὸν οὐρανὸν κινουσῶν· ἀρκεῖ γὰρ μία ἡ φέρουσα ὅλην τὴν ἀπλανῆ ἀπὸ ἀνατολῶν ἐπὶ δυσμὰς καὶ ἐμπεριλαβοῦσα ἔνδον πάντα, ὧν χρείαν ἔχει ὁ κόσμος, τὰ μὴ αὐτοτελῆ. Πάντα γὰρ μέρη κόσμου, οὐδὲν δὲ μέρος ὅλου θεός· δεῖ γὰρ εἶναι τὸν θεὸν μὴ ἀτελῆ, ὥσπερ ἐστὶ τὸ μέρος ἀτελές. Τάχα δὲ βαθύτερος λόγος δείξει ὅτι κυρίως θεὸς ὥσπερ οὐκ ἔστι μέρος οὕτως οὐδὲ ὅλον, ἐπεὶ τὸ ὅλον ἐκ μερῶν ἐστι·
Ἐπεὶ δ᾽ ὁ Κέλσος ἔθηκεν ὡς λεγόμενον ὑπὸ πολλῶν Χριστιανῶν, ο Κακὸν μέν γε ἡ ἐν τῷ βίῳ σοφία, ἀγαθὸν δὲ ἡ μωρία·, λεκτέον, ὅτι συκοφαντεῖ τὸν λόγον, μὴ ἐκθέμενος αὐτὴν τὴν παρὰ τῷ Παύλῳ κει μένην λέξιν οὕτως ἔχουσαν· « Εἴ τις δοκεῖ σοφὸς εἶναι ἐν ὑμῖν (59), ἐν τῷ αἰῶνι τούτῳ μωρός γενέ- σθω, ἵνα γένηται σοφός· ἡ γὰρ σοφία τοῦ κόσμου τούτου μωρία παρὰ τῷ Θεῷ ἐστιν. » Οὐκοῦν ὁ μὲν Απόστολός φησιν, οὐχ ἁπλῶς, Η σοφία μωρία παρὰ τῷ Θεῷ ἐστιν· ἀλλ᾽, Η σοφία τοῦ κόσμου τούτου. Καὶ πάλιν· οὐκ, εἴ τις δοκεῖ σοφὸς εἶναι ἐν ὑμῖν (60), ἀπαξαπλῶς μωρὸς γενέσθω· ἀλλ᾽, ἐν τῷ αἰῶνι τού τῳ μωρός γενέσθω, ἵνα γένηται σοφός. Σοφίαν οὖν τούτου τοῦ αἰῶνος λέγομεν τὴν κατὰ τὰς Γραφάς καταργουμένην πᾶσαν ψευδοδοξούσαν φιλοσοφίαν· καὶ 13. Β μωρίαν λέγομεν ἀγαθὴν οὐκ ἀπολελυμένως, ἀλλ' ὅτε τις τῷ αἰῶνι τούτῳ γίνεται μωρός· ὡς εἰ λέγοιμεν (61) καὶ τὸν Πλατωνικόν, πιστεύοντα τῇ ἀθανασία τῆς ψυχῆς, καὶ τοῖς περὶ αὐτῆς λεγομένοις περὶ μετεν σωματώσεως, μωρίαν ἀνειληφέναι (62), ὡς πρὸς τοὺς Στωϊκούς, διασύροντας τὴν τούτων συγκατάθεσ σιν· καὶ ὡς πρὸς Περιπατητικούς, θρυλλοῦντας τὰ Πλάτωνος τερετίσματα· καὶ ὡς πρὸς Ἐπικουρείους, δεισιδαιμονίαν ἐγκαλοῦντας τοῖς εἰσάγουσι πρόνοιαν, καὶ Θεὸν ἐφιστᾶσι τοῖς ὅλοις. Ἔτι δὲ ὅτι καὶ κατὰ τὸ τῷ λόγῳ ἀρέσκον, πολλῷ διαφέρει μετὰ λόγου καὶ σου φίας συγκατατίθεσθαι τοῖς δόγμασιν, ήπερ μετά ψι λῆς τῆς πίστεως· καὶ ὅτι κατά περίστασιν καὶ τοῦτ' ἐβουλήθη ὁ Λόγος, ἵνα μὴ πάντη ἀνωφελεῖς ἐάσῃ τοὺς ἀνθρώπους, δηλοῖ ὁ τοῦ Ἰησοῦ γνήσιος μαθη τὴς Παῦλος, εἰπών· . Ἐπειδὴ γὰρ ἐν τῇ σοφίᾳ τοῦ Θεοῦ οὐκ ἔγνω ὁ κόσμος διὰ τῆς σοφίας τὸν Θεόν, εὐδόκησεν ὁ Θεὸς διὰ τῆς μωρίας τοῦ κηρύγματος σῶσαι τοὺς πιστεύοντας. » Σαφῶς οὖν διὰ τούτων (65) δηλοῦται, ὅτι ἐν τῇ σοφίᾳ τοῦ Θεοῦ ἐχρῆν γινώσκε σθαι τὸν Θεόν. Καὶ ἐπεὶ μὴ τοῦτο γεγένηται οὕτως, δεύτερον εὐδόκησεν ὁ Θεὸ; σῶσαι τοὺς πιστεύοντας, οὐχ ἀπαξαπλῶς διὰ μωρίας, ἀλλὰ διὰ μωρίας ὅσον ἐπὶ τῷ κηρύγματι (64). Αὐτόθεν γὰρ κηρυσσόμενο; Ἰησοῦς Χριστὸς ἐσταυρωμένος, μωρία ἐστὶ κηρύγμα τος· ὡς καὶ ὁ συναισθόμενος αὐτοῦ λέγει Παῦλος ἐν τῷ· Ἡμεῖς δὲ κηρύσσομεν Ἰησοῦν Χριστὸν ἐσταυ ρωμένον (65), Ἰουδαίοις μὲν σκάνδαλον, Ελλησι δὲ μωρίαν· αὐτοῖς δὲ τοῖς κλητοῖς Ἰουδαίοις τε καὶ Η Ελλησι Χριστὸν Θεοῦ δύναμιν καὶ Θεοῦ σοφίαν. » 14. ἐν ἡμῖν. μωρία ἐστὶ παρὰ τῷ Θεῷ. ἐν ἡμῖν. ὡσεὶ λέγομεν, ὡσεὶ λέγωμεν. Συγγένειαν παρὰ πολλοῖς τῶν ἐθνῶν νομίζων εἶ ναι ὁ Κέλσος τοῦ αὐτοῦ λόγου, πάντα μὲν ὀνομάζει τούτων, ἔτι, ἐπὶ τῷ κηρύγματι. καὶ τοῦτον. Ἕλλησι δὲ μωρίαν. ἔθνεσι. έθνεσι, "Ελλησι. Ἕλλησι, ἔθνεσι. ORIGENIS B Quoniam vero tanquam a multis Chri- A stianis usurpatum Celsus posuit istud :: Mala res est in hac vita sapientia; bona autem stultitia; › respondendum adulterari ab eo Pauli locum, nec ipsa verba referri, quæ sic habent : • Si quis vide- tur inter vos sapiens esse in hoc sæculo, stultus fiat ut sit sapiens. Sapientia enim hujus mundi, stultitia est apud Deum 8. Ergo non simpliciter ait Apostolus sapientiam esse stultitiam apud Deum, sed sapientiam hujus mundi. Neque dicit simplici- ter: Si quis videtur inter vos esse sapiens, stultus Gal; sed, stultus fiat in hoc sæculo, ut sit sapiens. Sapientiam igitur hujus sæculi dicimus eam philo- sophiam, quæ falsis opinionibus tota plena est, et quæ secundum Scripturas inutilis et supervacua redditur. Nec etiam stultitiam vocamus simpliciter bonam ; sed eam, qua quis huic saeculo stultus vide- tur quo sensu Platonicum qui animam immor- talem, eamque e corpore in aliud corpus emigrare credit, stultum esse {diceremus, quantum ad Stoi- cos, Peripateticos et Epicureos; Stoicos quidem, qui hæcce dogmata exsibilant; Peripateticos, qui Platonis argutias derident; Epicureos denique, quibus superstitiosi sunt ii qui admittunt providen- tiam Deumque rebus omnibus præficiunt. Præterea etiam ex nostra doctrina præstare multo ratione et sapientia persuaderi, quam simplici fide; et, si Verbum quibusdam in circumnstantiis postremam hanc viam iniri voluit, hoc idcirco voluisse, ut ne homines esse pateretur, quos non adjuvaret, decla- rat germanus Jesu discipulus Paulus cum ait: • Nam quia in Dei sapientia non cognovit mundus per sapientiam Deum; placuit Deo per stultitiam prædicationis salvos facere credentes 83. Ex qui- bus liquet in Dei sapientia Deum oportuisse cogno- sci; quod quia non factum est, visum postea Deo fuisse, ut salvos faceret credentes, non simpliciter per stultitiam, sed per stultitiam prædicationis. Quod enim Jesus Christus crucifixus prædicatur, hoc est stultitia prædicationis, quemadmodum et illud intelligens Paulus ait : « Nos autem prædica- mus Jesum Christum, eumque crucifixum; Judais quidem scandalum, Græcis autem stultitiam; ipsis autem vocatis Judæis atque Græcis Christum Dei virtutem et Dei sapientiam **. › C Cum Celsus nationes plurimas existi- met rationis ejusdem quadam cognatione esse con- Cor. 111, 18, 19. Cor. 1, 21. ** Ibid. 25, 24. Hoeschelius et Spencerus, Paulo post Phi- localia Alias, ensis et Philocalia, rectius quam reliqui mss. qui cum libb. editis habent, et quamn duo Anglicani in quibus legitur, Cæterum transmigrationem animarum e corporibus in corpora docet Plato sub finem præsertim libri decini De rep. et uncis includunt adverbium quod nos expunximus, utpote quod abest ab omnibus iuss. et Philocalia. cali, Verum in codd. Vaticanis, tribus Anglicans, Ba- sileensi et Philocalia deest, Paulo pro Sic Philocalia et omnes coul mss., si exceperis Basileensem et duos Vaticanos, qui habent Πgeschelius quoque habet sed ad marginem Spencerus vice versa in textu et in margine (59) Omnes codd. niss. et Philocalia, ἐν ὑμῖν. (60) Omnes iterum muss. et Philocalia, ἐν ὑμῖν. (61) Ὡς εἰ λέγοιμεν. Sic codd. Regius, Basile- (62) Philocalia, εἰληφέναι. (63) Hoeschelius ct Spencerus, σαφῶς οὖν ἔτι διὰ (64) Libb. editi et mss. Ἐπὶ κηρύγματι. Philo- (65) Libb. editi, Χριστὸν, καὶ τοῦτον ἐσταυρωμένον.
καὶ οὐχ αἱρεῖ λόγος παραδέξασθαι τὸν ἐπὶ πᾶσι θεὸν εἶναι ἐκ μερῶν, ὧν ἕκαστον οὐ δύναται ὅπερ τὰ ἄλλα μέρη.] [Μετὰ ταῦτά φησιν ὅτι οἱ αἰπόλοι καὶ ποιμένες ἕνα ἐνόμισαν θεόν, εἴτε Ὕψιστον εἴτ’ Ἀδωναῖον εἴτ’ Οὐράνιον εἴτε Σαβαώθ, εἴτε καὶ ὅπῃ καὶ ὅπως χαίρουσιν ὀνομάζοντες τόνδε τὸν κόσμον· καὶ πλεῖον οὐδὲν ἔγνωσαν. Καὶ ἐν τοῖς ἑξῆς δέ φησι [ μηδὲν διαφέρειν τῷ παρ’ Ἕλλησι φερομένῳ ὀνόματι τὸν ἐπὶ πᾶσι θεὸν καλεῖν] Δία ἢ τῷ [δεῖνα, φέρ’ εἰπεῖν, παρ’ Ἰνδοῖς ἢ τῷ δεῖνα παρ’ Αἰγυπτίοις. ] Λεκτέον δὲ καὶ πρὸς τοῦτο ὅτι [ἐμπίπτει εἰς τὸ προκείμενον λόγος βαθὺς καὶ ἀπόρρητος, ὁ περὶ φύσεως ὀνομάτων· πότερον, ὡς οἴεται Ἀριστοτέλης, θέσει εἰσὶ τὰ ὀνόματα ἤ, ὡς νομίζουσιν οἱ ἀπὸ τῆς Στοᾶς, φύσει, μιμουμένων τῶν πρώτων φωνῶν τὰ πράγματα, καθ’ ὧν τὰ ὀνόματα, καθὸ καὶ στοιχεῖά τινα τῆς ἐτυμολογίας εἰσάγουσιν, ἤ, ὡς διδάσκει Ἐπίκουρος, ἑτέρως ἢ ὡς οἴονται οἱ ἀπὸ τῆς Στοᾶς, φύσει ἐστὶ τὰ ὀνόματα, ἀπορρηξάντων τῶν πρώτων ἀνθρώπων τινὰς φωνὰς κατὰ τῶν πραγμάτων.
Ἐπεὶ δ᾽ ὁ Κέλσος ἔθηκεν ὡς λεγόμενον ὑπὸ πολλῶν Χριστιανῶν, ο Κακὸν μέν γε ἡ ἐν τῷ βίῳ σοφία, ἀγαθὸν δὲ ἡ μωρία·, λεκτέον, ὅτι συκοφαντεῖ τὸν λόγον, μὴ ἐκθέμενος αὐτὴν τὴν παρὰ τῷ Παύλῳ κει μένην λέξιν οὕτως ἔχουσαν· « Εἴ τις δοκεῖ σοφὸς εἶναι ἐν ὑμῖν (59), ἐν τῷ αἰῶνι τούτῳ μωρός γενέ- σθω, ἵνα γένηται σοφός· ἡ γὰρ σοφία τοῦ κόσμου τούτου μωρία παρὰ τῷ Θεῷ ἐστιν. » Οὐκοῦν ὁ μὲν Απόστολός φησιν, οὐχ ἁπλῶς, Η σοφία μωρία παρὰ τῷ Θεῷ ἐστιν· ἀλλ᾽, Η σοφία τοῦ κόσμου τούτου. Καὶ πάλιν· οὐκ, εἴ τις δοκεῖ σοφὸς εἶναι ἐν ὑμῖν (60), ἀπαξαπλῶς μωρὸς γενέσθω· ἀλλ᾽, ἐν τῷ αἰῶνι τού τῳ μωρός γενέσθω, ἵνα γένηται σοφός. Σοφίαν οὖν τούτου τοῦ αἰῶνος λέγομεν τὴν κατὰ τὰς Γραφάς καταργουμένην πᾶσαν ψευδοδοξούσαν φιλοσοφίαν· καὶ 13. Β μωρίαν λέγομεν ἀγαθὴν οὐκ ἀπολελυμένως, ἀλλ' ὅτε τις τῷ αἰῶνι τούτῳ γίνεται μωρός· ὡς εἰ λέγοιμεν (61) καὶ τὸν Πλατωνικόν, πιστεύοντα τῇ ἀθανασία τῆς ψυχῆς, καὶ τοῖς περὶ αὐτῆς λεγομένοις περὶ μετεν σωματώσεως, μωρίαν ἀνειληφέναι (62), ὡς πρὸς τοὺς Στωϊκούς, διασύροντας τὴν τούτων συγκατάθεσ σιν· καὶ ὡς πρὸς Περιπατητικούς, θρυλλοῦντας τὰ Πλάτωνος τερετίσματα· καὶ ὡς πρὸς Ἐπικουρείους, δεισιδαιμονίαν ἐγκαλοῦντας τοῖς εἰσάγουσι πρόνοιαν, καὶ Θεὸν ἐφιστᾶσι τοῖς ὅλοις. Ἔτι δὲ ὅτι καὶ κατὰ τὸ τῷ λόγῳ ἀρέσκον, πολλῷ διαφέρει μετὰ λόγου καὶ σου φίας συγκατατίθεσθαι τοῖς δόγμασιν, ήπερ μετά ψι λῆς τῆς πίστεως· καὶ ὅτι κατά περίστασιν καὶ τοῦτ' ἐβουλήθη ὁ Λόγος, ἵνα μὴ πάντη ἀνωφελεῖς ἐάσῃ τοὺς ἀνθρώπους, δηλοῖ ὁ τοῦ Ἰησοῦ γνήσιος μαθη τὴς Παῦλος, εἰπών· . Ἐπειδὴ γὰρ ἐν τῇ σοφίᾳ τοῦ Θεοῦ οὐκ ἔγνω ὁ κόσμος διὰ τῆς σοφίας τὸν Θεόν, εὐδόκησεν ὁ Θεὸς διὰ τῆς μωρίας τοῦ κηρύγματος σῶσαι τοὺς πιστεύοντας. » Σαφῶς οὖν διὰ τούτων (65) δηλοῦται, ὅτι ἐν τῇ σοφίᾳ τοῦ Θεοῦ ἐχρῆν γινώσκε σθαι τὸν Θεόν. Καὶ ἐπεὶ μὴ τοῦτο γεγένηται οὕτως, δεύτερον εὐδόκησεν ὁ Θεὸ; σῶσαι τοὺς πιστεύοντας, οὐχ ἀπαξαπλῶς διὰ μωρίας, ἀλλὰ διὰ μωρίας ὅσον ἐπὶ τῷ κηρύγματι (64). Αὐτόθεν γὰρ κηρυσσόμενο; Ἰησοῦς Χριστὸς ἐσταυρωμένος, μωρία ἐστὶ κηρύγμα τος· ὡς καὶ ὁ συναισθόμενος αὐτοῦ λέγει Παῦλος ἐν τῷ· Ἡμεῖς δὲ κηρύσσομεν Ἰησοῦν Χριστὸν ἐσταυ ρωμένον (65), Ἰουδαίοις μὲν σκάνδαλον, Ελλησι δὲ μωρίαν· αὐτοῖς δὲ τοῖς κλητοῖς Ἰουδαίοις τε καὶ Η Ελλησι Χριστὸν Θεοῦ δύναμιν καὶ Θεοῦ σοφίαν. » 14. ἐν ἡμῖν. μωρία ἐστὶ παρὰ τῷ Θεῷ. ἐν ἡμῖν. ὡσεὶ λέγομεν, ὡσεὶ λέγωμεν. Συγγένειαν παρὰ πολλοῖς τῶν ἐθνῶν νομίζων εἶ ναι ὁ Κέλσος τοῦ αὐτοῦ λόγου, πάντα μὲν ὀνομάζει τούτων, ἔτι, ἐπὶ τῷ κηρύγματι. καὶ τοῦτον. Ἕλλησι δὲ μωρίαν. ἔθνεσι. έθνεσι, "Ελλησι. Ἕλλησι, ἔθνεσι. ORIGENIS B Quoniam vero tanquam a multis Chri- A stianis usurpatum Celsus posuit istud :: Mala res est in hac vita sapientia; bona autem stultitia; › respondendum adulterari ab eo Pauli locum, nec ipsa verba referri, quæ sic habent : • Si quis vide- tur inter vos sapiens esse in hoc sæculo, stultus fiat ut sit sapiens. Sapientia enim hujus mundi, stultitia est apud Deum 8. Ergo non simpliciter ait Apostolus sapientiam esse stultitiam apud Deum, sed sapientiam hujus mundi. Neque dicit simplici- ter: Si quis videtur inter vos esse sapiens, stultus Gal; sed, stultus fiat in hoc sæculo, ut sit sapiens. Sapientiam igitur hujus sæculi dicimus eam philo- sophiam, quæ falsis opinionibus tota plena est, et quæ secundum Scripturas inutilis et supervacua redditur. Nec etiam stultitiam vocamus simpliciter bonam ; sed eam, qua quis huic saeculo stultus vide- tur quo sensu Platonicum qui animam immor- talem, eamque e corpore in aliud corpus emigrare credit, stultum esse {diceremus, quantum ad Stoi- cos, Peripateticos et Epicureos; Stoicos quidem, qui hæcce dogmata exsibilant; Peripateticos, qui Platonis argutias derident; Epicureos denique, quibus superstitiosi sunt ii qui admittunt providen- tiam Deumque rebus omnibus præficiunt. Præterea etiam ex nostra doctrina præstare multo ratione et sapientia persuaderi, quam simplici fide; et, si Verbum quibusdam in circumnstantiis postremam hanc viam iniri voluit, hoc idcirco voluisse, ut ne homines esse pateretur, quos non adjuvaret, decla- rat germanus Jesu discipulus Paulus cum ait: • Nam quia in Dei sapientia non cognovit mundus per sapientiam Deum; placuit Deo per stultitiam prædicationis salvos facere credentes 83. Ex qui- bus liquet in Dei sapientia Deum oportuisse cogno- sci; quod quia non factum est, visum postea Deo fuisse, ut salvos faceret credentes, non simpliciter per stultitiam, sed per stultitiam prædicationis. Quod enim Jesus Christus crucifixus prædicatur, hoc est stultitia prædicationis, quemadmodum et illud intelligens Paulus ait : « Nos autem prædica- mus Jesum Christum, eumque crucifixum; Judais quidem scandalum, Græcis autem stultitiam; ipsis autem vocatis Judæis atque Græcis Christum Dei virtutem et Dei sapientiam **. › C Cum Celsus nationes plurimas existi- met rationis ejusdem quadam cognatione esse con- Cor. 111, 18, 19. Cor. 1, 21. ** Ibid. 25, 24. Hoeschelius et Spencerus, Paulo post Phi- localia Alias, ensis et Philocalia, rectius quam reliqui mss. qui cum libb. editis habent, et quamn duo Anglicani in quibus legitur, Cæterum transmigrationem animarum e corporibus in corpora docet Plato sub finem præsertim libri decini De rep. et uncis includunt adverbium quod nos expunximus, utpote quod abest ab omnibus iuss. et Philocalia. cali, Verum in codd. Vaticanis, tribus Anglicans, Ba- sileensi et Philocalia deest, Paulo pro Sic Philocalia et omnes coul mss., si exceperis Basileensem et duos Vaticanos, qui habent Πgeschelius quoque habet sed ad marginem Spencerus vice versa in textu et in margine (59) Omnes codd. niss. et Philocalia, ἐν ὑμῖν. (60) Omnes iterum muss. et Philocalia, ἐν ὑμῖν. (61) Ὡς εἰ λέγοιμεν. Sic codd. Regius, Basile- (62) Philocalia, εἰληφέναι. (63) Hoeschelius ct Spencerus, σαφῶς οὖν ἔτι διὰ (64) Libb. editi et mss. Ἐπὶ κηρύγματι. Philo- (65) Libb. editi, Χριστὸν, καὶ τοῦτον ἐσταυρωμένον.
PG 11:705Ἐὰν τοίνυν δυνηθῶμεν ἐν προηγουμένῳ λόγῳ παραστῆσαι φύσιν ὀνομάτων ἐνεργῶν, ὧν τισι χρῶνται Αἰγυπτίων οἱ σοφοὶ ἢ τῶν παρὰ Πέρσαις μάγων οἱ λόγιοι ἢ τῶν παρ’ Ἰνδοῖς φιλοσοφούντων Βραχμᾶναι] ἢ Σαμαναῖοι, καὶ οὕτω καθ’ ἕκαστον τῶν ἐθνῶν, [καὶ κατασκευάσαι] οἷοί τε γενώμεθα [ὅτι καὶ ἡ καλουμένη μαγεία οὐχ, ὡς οἴονται οἱ ἀπὸ Ἐπικούρου καὶ Ἀριστοτέλους, πρᾶγμά ἐστιν ἀσύςτατον πάντῃ ἀλλ’ ὡς οἱ περὶ ταῦτα δεινοὶ ἀποδεικνύουσι, συνεστὸς μὲν λόγους δ’ ἔχον σφόδρα ὀλίγοις γινωσκομένους· τότ’ ἐροῦμεν ὅτι τὸ μὲν Σαβαὼθ ὄνομα καὶ τὸ Ἀδωναὶ̈ καὶ ἄλλα παρ’ Ἑβραίοις μετὰ πολλῆς σεμνολογίας παραδιδόμενα οὐκ ἐπὶ τῶν τυχόντων καὶ γενητῶν κεῖται πραγμάτων ἀλλ’ ἐπί τινος θεολογίας ἀπορρήτου, ἀναφερομένης εἰς τὸν τῶν ὅλων δημιουργόν. Διὸ καὶ δύναται ταῦτα τὰ ὀνόματα, λεγόμενα μετά τινος τοῦ συνυφοῦς αὐτοῖς εἱρμοῦ, ἄλλα δὲ κατὰ αἰγυπτίαν ἐκφερόμενα φωνὴν ἐπί τινων δαιμόνων, τῶν τάδε μόνα δυναμένων], καὶ ἄλλα κατὰ τὴν Περσῶν διάλεκτον ἐπὶ ἄλλων δυνάμεων, καὶ οὕτω καθ’ ἕκαστον τῶν ἐθνῶν, εἰς χρείας τινὰς παραλαμβάνεσθαι.
θῆ, ὁ Πυθαγόρειος Νουμήνιος (72), ὅστις, ἐν τῷ πρώτῳ Περὶ τἀγαθοῦ λέγων περὶ τῶν ἐθνῶν, ὅσα Περὶ τἀγα θοῦ, Καὶ ἐν τῷ ἕκτῃῳ προστίθησι ταῦτα· τοῖς περὶ τἀγαθοῦ Καὶ αὐτοῦ δὲ τοῦ Πυθαγορικοῦ φιλοσόφου, Β του Νουμηνίου λέγω, ἀπὸ τοῦ πρώτου Περὶ τἀγαθοῦ τάδε παραθήσομαι· Εἰς δὲ τοῦτο δεήσει εἰπόντα καὶ σημηνάμενον ταῖς μαρτυρίαις τοῦ Πλάτωνος, ἀναχω- ρήσασθαι καὶ ξυνδήσασθαι τοῖς λόγοις του Πυθαγό- ρου· ἐπικαλέσασθαι δὲ τὰ ἔθνη τὰ εὐδοκιμοῦντα, προσφερόμενον αὐτῶν τὰς τελετὰς καὶ τὰ δόγματα, τὰς τε ιδρύσεις συντελουμένας Πλάτωνι ὁμολογου μένως, οπόσας Βραχμάνες, καὶ Ἰουδαῖοι, καὶ Μάγοι, καὶ Αἰγύπτιοι διέθεντο. • Ταῦτα μὲν ὁ Νουμήνιος, ὁμοῦ τὰ Πλάτωνος, καὶ πολὺ πρότερον τὰ Μωϋσέως, ἐπὶ τὸ σαφὲς διερμη νεύων. • Ταῦτα ὁ Νουμή νιος· σὺ δέ γε παράθες αὐτοῖς τὰ ἀπὸ τῆς τοῦ Δαυΐδ προφητείας πάλαι παρ' Εβραίοις τοῦτον ἀδό- μενα τὸν τρόπον· Ὡς ἐμεγαλύνθη τὰ ἔργα σου, Κύριε ! « Διὰ δὴ τούτων ὁ Νου- μήνιος καὶ τοῖς ὑπὸ Μωϋσέως ἐπιτελεσθείσι παρα- δόξοις θαύμασι, καὶ αὐτῷ δὲ ὡς θεοφιλεί γενομένῳ μαρτυρεί. « Νύμφας δὲ Ναΐδας λέγομεν καὶ τὰς τῶν ὑδάτων παρεστώτας δυνάμεις ἰδίως· ἔλεγον δὲ καὶ τὰς εἰς γένεσιν κατιούσας ψυχὰς κοινῶς ἁπάσας. Ἡγοῦντο γὰρ προσιζάνειν τῷ ὕδατι τὰς ψυχάς θεοπνόῳ ἔντι, ὥς φησιν ὁ Νουμήνιος· διὰ τοῦτο λέγων καὶ τὸν προφήτην εἰρηκέναι, ἐμφέρε σθαι ἐπάνω τοῦ ὕδατος Θεοῦ Πνεῦμα. « Νγ. περὶ τοῦ Θεοῦ ὡς ἀσωμάτου διείληφεν, ἐγκατέταξεν αὐτοῖς καὶ Ἰουδαίους· οὐκ ὀκνήσας ἐν τῇ συγγραφή αὐτοῦ χρήσασθαι καὶ λόγοις προφητικοῖς, καὶ τροπο λογῆσαι αὐτούς. Λέγεται δὲ καὶ Ερμιππον (73) ἐν μιππος. Εἶθ' Ερ μιππος αὖθις πεποίηκεν εἰς Υπέρβολον. πωλίδας, Έρμιππος ἐν Δημόταις· ἐν Στρατιώταις· ἐν Μοίραις· κι εἰ ἐν Θεοῖς· ἐν Ἰάμβοις, Πεποίηκε δὲ Παρῳδίας καὶ Ερμιππος, ὁ τῆς ἀρχαίας κωμῳδίας ποιητής · ἐν Φορμοφόροις δράματι ἐν Κέκροψι· ἐν τοῖς Περὶ Ἱππώνακτος, νι; ἐν τρίτῳ Περὶ τῶν Ἰσοκράτους μαθητῶν, ἐν τῷ Περὶ Γοργίου, πι; ἐν τῷ Περὶ Αρι στοτέλους πρώτῳ, xΙΙ ; ἐν τῷ Περὶ Ἀριστοτέ λους, ἐν τοῖς Περὶ τῶν ἑπτὰ σου φῶν, ἑπτά· ἐν τῷ Περὶ Ισοκράτους, ἐν τῷ Περί Θεοφράστου, ἐν τοῖς Βίοις, Εὐθείας, ἐν τῷ δευτέρῳ τῶν Διαπρε ψάντων ἐν παιδείᾳ δούλων, inἼστρος. Πάππος δέ τις, οὗ τὴν ἱστορίαν Ερμιππος ἀνείληφε, Ἐν τῷ α' τῶν Περὶ Πυθα γόρου βιβλίων· Αγίο ἐν δευτέρῳ Περὶ Πυθαγόρου, ἐν δευτέρῳ Περὶ τῶν νομοθετών, α Περὶ ἀποχής. ο ἐν τῷ πρώτῳ Περὶ μάγων. ἐν τῷ πρώτῳ Περὶ Άριστο- τέλους: Ιστρος ὁ Καλλιμάχειας ἐν πρώτῳ Πτολεμαΐδος "Ιστρος Καλ λιμάχου δοῦλος καὶ γνώριμος, Καλλιμάχειος ORIGENIS ex multis collegit quæ vera sibi visa sunt. Is A in libro primo quem inscripsit De bono, loquens de gentibus quæ Deum incorporeum esse judica- bant, illis et Judæos annumeravit : quin eum non piguit in hoc suo opere propheticis uti sermoni- bus, eosque ad figuras defectere. Fertur et lernip- C meminit Eusebius Evang. prep. lib. 15, cap. 7, et lib. xv, cap. 17; item secundi lib. xi, cap. 9, tertii lib. ix, cap. 8, sexti etiam his verbis, ibid. ; lib. xi, cap. 18, et alibi, de librorum numero parum sollicitus, eum in indiscrimina- tim citat, lib. xi, cap. 17, 21. Eumdem etiam Ju- dæos inter gentes quæ sapientia claruerunt, re- censuisse, et plurima ad sacræ Scripturæ mentem scripsisse prædictus Eusebius attestatur, lib. ix, cap. : Libet autem ex primo ejusdem Numenii De bono, hunc præterea locum subjicere : Qui hanc, inquit, in disputationem in- gressus, Platonis can testimoniis obsignarit, ean- dem ab ipso quoque superiorem ad ætatem red- eunte, cum ipsius Pythagore verbis præceptisque copulari oportebit. Gentes ei præterea celeberrima appellandæ erunt, singularumque sacrificia, ritus, instituta, quæ cum Platonicis omnino consentiunt, proferenda, quotquot a Brachmanis, Judæis, Magis, Egyptiis sancita sunt. Idem, lib. xi. cap. : Hac Numenius, quibus non Platonis modo, sed etiam longe antiquioris Platone Moysis doctri- mam illustravit. Idem cap. : Hc Numenius : quæ cum iis confer, quæ jam olim apud Hebræos his verbis David propheta cecineral: Quam magnificata sunt opera tua, Do- mine!, ldem, lib. ix, cap. : llis verbis Numenius, cum editorum Moyse miraculorum, tum divini erga ipsum amoris consignatam fidem ac testatam reliquit. Porphyr. in libro De antro Nympharum (pag. edit. Can- tabr. anno 1655): pias vero Naiades proprie vocamus virtutes aquis præ- sidentes sed et communiter omnes animas gene- rationem subeuntes sic appellabant; quas aquæ, quæ divino Spiritu fovetur, assidere putabant, ut ait Numenius; ideoque prophetam dixisse Spiritum Dei ferri super aquas. » SPENCER. : . ejusdem nominis fuisse antiqui scriptores tradi- dere vix ineptum erit de unoquoque paucis dis- serere, ut quis ille fuerit, de qua Origenes com- memoravit, intelligamus. Antiquissimus omnium, ni fallor, erat Atheniensis, veteris comœdiæ poeta, el quadraginta fabularum scriptor, uti Suidas in "Ep- D Hujus meminerant, preter alios, Aristo planes, Pollux, Stephanus, Athenaus. Aristoph. in Nebulis. Scholiastes vult inde significari ejus 'Apro- de quibus Athenaeus, lib. " : Pollux, lib. x, cap. 37; Athen. lib. vu, Athen. lib. x, idem lib. xv. id. lib. x et x1, lib. xv, et alibi : id. lib. xv, id. lib. xv; Pollux, lib. vn, cap. 22, Athen. lib. iii. Ejusdem quo que versus quinque habes apud Plutarchum in Pericle, et plures apud Athenum. Sed quid plura? Historicum quærimus, non poetam. Igitur alius occurrit, cognomento Smyrnæus, plurimorum libro- rum auctor: quod neminem latere potest, cui contigit Laertium vidisse et Athenæum.Hermippus Smyruæus citatur ab Athenao, lib. lib. v!ι; lil. lib. Laert. in Arist. ; Athen. lib. x, et Laert. in Thal. qui omisit Athen. lib. xm; Laert. in Xenoph., ab codem in Thal. Scriptorum illius parti- culas plures allegat idem in Chilone, Anacharsi, Pherecyde, Euclide, Platone, Archesilao, Mene- demo, Theophraste, Demetrio, Menippo, Democrito, Leucippo et Epicuro. Citatur etiam, in primo argu- mento orationis Isocratis ad Philip. in Harpocra- tione, voce et llieronymio in Prafatione ad Catalogum scriptorum eccles. Eumdem semel citatum invenies apud Plutarchum in Lycurgo, in Vitis rhetorum de Hyperide, in Alex., sæpius in Solone et Demosthene; apud Suidam Plutarch. in Demosth. in Flavio Josepho lib. contra nem; apud Laertiu in Pythag.; Porphyrii lib. De hoc loquitur Ar nobius lib. : Adversus gentes : c Age, nunc venit quis super igneam zonam magus interiore ab orbe Zoroastres, Hernippo ut assentiamur auctori. ltem Plinius Hist. nat. lib. xxx, cap. : « Her- mippus de tota illa arte diligentissime scripsit, et vicies centum millia versuum a Zoroastre con- dita, indicibus quoque voluminum ejus exposius, explanavit. Cui conjecture non parum lucis affert Laertius, qui in prafatione Mermippum citat Athenaeus, lib. xv, citat Her- mppam Callimachum quem ego eundem cum Smyrnao judico : partim quia idem ab utroque titulus præfigitur, partim quia mecum consentiunt Gesnerus in Biblio- Ineca, et clarissimus Vossius, lib. De historicis Græcis. Nec mirum cuiquam videri debet eum sic fuisse appellatum, cum illud exinde factum puto, quod eum bonæ spei discipulum in deliciis habuit Callimachus magister, qua etiam de causa citatur apud Athenaeum, 1.1. xi; patria enim Paplius eral, ur ex Hermippo refert Suids in seu ideoque mn sui et pre- ceptoris honorem appellandus. Nec omittendus est hujus nominis alius, videlicet ller- (72) Ο Πυθαγόρειος Νουμήνιος. Hujus libri (73) Λέγεται δὲ καὶ Ἔρμιππον, etc. Cum plures
Καὶ οὕτως εὑρεθήσεται τῶν ἐπὶ γῆς δαιμόνων, λαχόντων διαφόρους τόπους, φέρεσθαι τὰ ὀνόματα οἰκείως ταῖς κατὰ τόπον καὶ ἔθνος διαλέκτοις. [Ὁ τοίνυν μεγαλοφυέστερον κἂν ὀλίγην τούτων περίνοιαν εἰληφὼς εὐλαβήσεται ἄλλα ἄλλοις ἐφαρμόζειν ὀνόματα πράγμασι, μή ποτε ὅμοιον πάθῃ τοῖς τὸ θεὸς ὄνομα ἐσφαλμένως φέρουσιν ἐπὶ ὕλην ἄψυχον, ἢ τὴν τοῦ ἀγαθοῦ προσηγορίαν κατασπῶσιν ἀπὸ τοῦ πρώτου αἰτίου ἢ ἀπὸ τῆς ἀρετῆς καὶ τοῦ καλοῦ ἐπὶ τὸν τυφλὸν πλοῦτον καὶ ἐπὶ τὴν σαρκῶν καὶ αἱμάτων καὶ ὀστέων συμμετρίαν ἐν ὑγείᾳ καὶ εὐεξίᾳ ἢ τὴν νομιζομένην εὐγένειαν.] Καὶ τάχα οὐκ ἐλάττων ὁ κίνδυνος τῷ τὸ ὄνομα τοῦ θεοῦ ἢ τὸ ὄνομα τοῦ ἀγαθοῦ ἐφ’ ἃ μὴ χρὴ κατάγοντι, ἤπερ τῷ τὰ κατά τινα ἀπόρρητον λόγον ὀνόματα ἐναλλάσσοντι καὶ τὰ μὲν κατὰ τῶν ἐλαττόνων φέροντι ἐπὶ τὰ κρείττονα τὰ δὲ κατὰ τῶν κρειττόνων ἐπὶ τὰ ἥττονα.
θῆ, ὁ Πυθαγόρειος Νουμήνιος (72), ὅστις, ἐν τῷ πρώτῳ Περὶ τἀγαθοῦ λέγων περὶ τῶν ἐθνῶν, ὅσα Περὶ τἀγα θοῦ, Καὶ ἐν τῷ ἕκτῃῳ προστίθησι ταῦτα· τοῖς περὶ τἀγαθοῦ Καὶ αὐτοῦ δὲ τοῦ Πυθαγορικοῦ φιλοσόφου, Β του Νουμηνίου λέγω, ἀπὸ τοῦ πρώτου Περὶ τἀγαθοῦ τάδε παραθήσομαι· Εἰς δὲ τοῦτο δεήσει εἰπόντα καὶ σημηνάμενον ταῖς μαρτυρίαις τοῦ Πλάτωνος, ἀναχω- ρήσασθαι καὶ ξυνδήσασθαι τοῖς λόγοις του Πυθαγό- ρου· ἐπικαλέσασθαι δὲ τὰ ἔθνη τὰ εὐδοκιμοῦντα, προσφερόμενον αὐτῶν τὰς τελετὰς καὶ τὰ δόγματα, τὰς τε ιδρύσεις συντελουμένας Πλάτωνι ὁμολογου μένως, οπόσας Βραχμάνες, καὶ Ἰουδαῖοι, καὶ Μάγοι, καὶ Αἰγύπτιοι διέθεντο. • Ταῦτα μὲν ὁ Νουμήνιος, ὁμοῦ τὰ Πλάτωνος, καὶ πολὺ πρότερον τὰ Μωϋσέως, ἐπὶ τὸ σαφὲς διερμη νεύων. • Ταῦτα ὁ Νουμή νιος· σὺ δέ γε παράθες αὐτοῖς τὰ ἀπὸ τῆς τοῦ Δαυΐδ προφητείας πάλαι παρ' Εβραίοις τοῦτον ἀδό- μενα τὸν τρόπον· Ὡς ἐμεγαλύνθη τὰ ἔργα σου, Κύριε ! « Διὰ δὴ τούτων ὁ Νου- μήνιος καὶ τοῖς ὑπὸ Μωϋσέως ἐπιτελεσθείσι παρα- δόξοις θαύμασι, καὶ αὐτῷ δὲ ὡς θεοφιλεί γενομένῳ μαρτυρεί. « Νύμφας δὲ Ναΐδας λέγομεν καὶ τὰς τῶν ὑδάτων παρεστώτας δυνάμεις ἰδίως· ἔλεγον δὲ καὶ τὰς εἰς γένεσιν κατιούσας ψυχὰς κοινῶς ἁπάσας. Ἡγοῦντο γὰρ προσιζάνειν τῷ ὕδατι τὰς ψυχάς θεοπνόῳ ἔντι, ὥς φησιν ὁ Νουμήνιος· διὰ τοῦτο λέγων καὶ τὸν προφήτην εἰρηκέναι, ἐμφέρε σθαι ἐπάνω τοῦ ὕδατος Θεοῦ Πνεῦμα. « Νγ. περὶ τοῦ Θεοῦ ὡς ἀσωμάτου διείληφεν, ἐγκατέταξεν αὐτοῖς καὶ Ἰουδαίους· οὐκ ὀκνήσας ἐν τῇ συγγραφή αὐτοῦ χρήσασθαι καὶ λόγοις προφητικοῖς, καὶ τροπο λογῆσαι αὐτούς. Λέγεται δὲ καὶ Ερμιππον (73) ἐν μιππος. Εἶθ' Ερ μιππος αὖθις πεποίηκεν εἰς Υπέρβολον. πωλίδας, Έρμιππος ἐν Δημόταις· ἐν Στρατιώταις· ἐν Μοίραις· κι εἰ ἐν Θεοῖς· ἐν Ἰάμβοις, Πεποίηκε δὲ Παρῳδίας καὶ Ερμιππος, ὁ τῆς ἀρχαίας κωμῳδίας ποιητής · ἐν Φορμοφόροις δράματι ἐν Κέκροψι· ἐν τοῖς Περὶ Ἱππώνακτος, νι; ἐν τρίτῳ Περὶ τῶν Ἰσοκράτους μαθητῶν, ἐν τῷ Περὶ Γοργίου, πι; ἐν τῷ Περὶ Αρι στοτέλους πρώτῳ, xΙΙ ; ἐν τῷ Περὶ Ἀριστοτέ λους, ἐν τοῖς Περὶ τῶν ἑπτὰ σου φῶν, ἑπτά· ἐν τῷ Περὶ Ισοκράτους, ἐν τῷ Περί Θεοφράστου, ἐν τοῖς Βίοις, Εὐθείας, ἐν τῷ δευτέρῳ τῶν Διαπρε ψάντων ἐν παιδείᾳ δούλων, inἼστρος. Πάππος δέ τις, οὗ τὴν ἱστορίαν Ερμιππος ἀνείληφε, Ἐν τῷ α' τῶν Περὶ Πυθα γόρου βιβλίων· Αγίο ἐν δευτέρῳ Περὶ Πυθαγόρου, ἐν δευτέρῳ Περὶ τῶν νομοθετών, α Περὶ ἀποχής. ο ἐν τῷ πρώτῳ Περὶ μάγων. ἐν τῷ πρώτῳ Περὶ Άριστο- τέλους: Ιστρος ὁ Καλλιμάχειας ἐν πρώτῳ Πτολεμαΐδος "Ιστρος Καλ λιμάχου δοῦλος καὶ γνώριμος, Καλλιμάχειος ORIGENIS ex multis collegit quæ vera sibi visa sunt. Is A in libro primo quem inscripsit De bono, loquens de gentibus quæ Deum incorporeum esse judica- bant, illis et Judæos annumeravit : quin eum non piguit in hoc suo opere propheticis uti sermoni- bus, eosque ad figuras defectere. Fertur et lernip- C meminit Eusebius Evang. prep. lib. 15, cap. 7, et lib. xv, cap. 17; item secundi lib. xi, cap. 9, tertii lib. ix, cap. 8, sexti etiam his verbis, ibid. ; lib. xi, cap. 18, et alibi, de librorum numero parum sollicitus, eum in indiscrimina- tim citat, lib. xi, cap. 17, 21. Eumdem etiam Ju- dæos inter gentes quæ sapientia claruerunt, re- censuisse, et plurima ad sacræ Scripturæ mentem scripsisse prædictus Eusebius attestatur, lib. ix, cap. : Libet autem ex primo ejusdem Numenii De bono, hunc præterea locum subjicere : Qui hanc, inquit, in disputationem in- gressus, Platonis can testimoniis obsignarit, ean- dem ab ipso quoque superiorem ad ætatem red- eunte, cum ipsius Pythagore verbis præceptisque copulari oportebit. Gentes ei præterea celeberrima appellandæ erunt, singularumque sacrificia, ritus, instituta, quæ cum Platonicis omnino consentiunt, proferenda, quotquot a Brachmanis, Judæis, Magis, Egyptiis sancita sunt. Idem, lib. xi. cap. : Hac Numenius, quibus non Platonis modo, sed etiam longe antiquioris Platone Moysis doctri- mam illustravit. Idem cap. : Hc Numenius : quæ cum iis confer, quæ jam olim apud Hebræos his verbis David propheta cecineral: Quam magnificata sunt opera tua, Do- mine!, ldem, lib. ix, cap. : llis verbis Numenius, cum editorum Moyse miraculorum, tum divini erga ipsum amoris consignatam fidem ac testatam reliquit. Porphyr. in libro De antro Nympharum (pag. edit. Can- tabr. anno 1655): pias vero Naiades proprie vocamus virtutes aquis præ- sidentes sed et communiter omnes animas gene- rationem subeuntes sic appellabant; quas aquæ, quæ divino Spiritu fovetur, assidere putabant, ut ait Numenius; ideoque prophetam dixisse Spiritum Dei ferri super aquas. » SPENCER. : . ejusdem nominis fuisse antiqui scriptores tradi- dere vix ineptum erit de unoquoque paucis dis- serere, ut quis ille fuerit, de qua Origenes com- memoravit, intelligamus. Antiquissimus omnium, ni fallor, erat Atheniensis, veteris comœdiæ poeta, el quadraginta fabularum scriptor, uti Suidas in "Ep- D Hujus meminerant, preter alios, Aristo planes, Pollux, Stephanus, Athenaus. Aristoph. in Nebulis. Scholiastes vult inde significari ejus 'Apro- de quibus Athenaeus, lib. " : Pollux, lib. x, cap. 37; Athen. lib. vu, Athen. lib. x, idem lib. xv. id. lib. x et x1, lib. xv, et alibi : id. lib. xv, id. lib. xv; Pollux, lib. vn, cap. 22, Athen. lib. iii. Ejusdem quo que versus quinque habes apud Plutarchum in Pericle, et plures apud Athenum. Sed quid plura? Historicum quærimus, non poetam. Igitur alius occurrit, cognomento Smyrnæus, plurimorum libro- rum auctor: quod neminem latere potest, cui contigit Laertium vidisse et Athenæum.Hermippus Smyruæus citatur ab Athenao, lib. lib. v!ι; lil. lib. Laert. in Arist. ; Athen. lib. x, et Laert. in Thal. qui omisit Athen. lib. xm; Laert. in Xenoph., ab codem in Thal. Scriptorum illius parti- culas plures allegat idem in Chilone, Anacharsi, Pherecyde, Euclide, Platone, Archesilao, Mene- demo, Theophraste, Demetrio, Menippo, Democrito, Leucippo et Epicuro. Citatur etiam, in primo argu- mento orationis Isocratis ad Philip. in Harpocra- tione, voce et llieronymio in Prafatione ad Catalogum scriptorum eccles. Eumdem semel citatum invenies apud Plutarchum in Lycurgo, in Vitis rhetorum de Hyperide, in Alex., sæpius in Solone et Demosthene; apud Suidam Plutarch. in Demosth. in Flavio Josepho lib. contra nem; apud Laertiu in Pythag.; Porphyrii lib. De hoc loquitur Ar nobius lib. : Adversus gentes : c Age, nunc venit quis super igneam zonam magus interiore ab orbe Zoroastres, Hernippo ut assentiamur auctori. ltem Plinius Hist. nat. lib. xxx, cap. : « Her- mippus de tota illa arte diligentissime scripsit, et vicies centum millia versuum a Zoroastre con- dita, indicibus quoque voluminum ejus exposius, explanavit. Cui conjecture non parum lucis affert Laertius, qui in prafatione Mermippum citat Athenaeus, lib. xv, citat Her- mppam Callimachum quem ego eundem cum Smyrnao judico : partim quia idem ab utroque titulus præfigitur, partim quia mecum consentiunt Gesnerus in Biblio- Ineca, et clarissimus Vossius, lib. De historicis Græcis. Nec mirum cuiquam videri debet eum sic fuisse appellatum, cum illud exinde factum puto, quod eum bonæ spei discipulum in deliciis habuit Callimachus magister, qua etiam de causa citatur apud Athenaeum, 1.1. xi; patria enim Paplius eral, ur ex Hermippo refert Suids in seu ideoque mn sui et pre- ceptoris honorem appellandus. Nec omittendus est hujus nominis alius, videlicet ller- (72) Ο Πυθαγόρειος Νουμήνιος. Hujus libri (73) Λέγεται δὲ καὶ Ἔρμιππον, etc. Cum plures
Καὶ οὐ λέγω ὅτι τῷ Διὶ̈ εὐθέως συνεξακούεται ὁ Κρόνου καὶ Ῥέας υἱὸς καὶ Ἥρας ἀνὴρ καὶ Ποσειδῶνος ἀδελφὸς καὶ Ἀθηνᾶς καὶ Ἀρτέμιδος πατὴρ καὶ ὁ τῇ θυγατρὶ Περσεφόνῃ μιγείς, ἢ τῷ Ἀπόλλωνι συνεξακούεται ὁ Λητοῦς καὶ Διὸς υἱὸς καὶ Ἀρτέμιδος ἀδελφὸς καὶ Ἑρμοῦ ὁμοπάτριος ἀδελφός, καὶ ὅσα ἄλλα φέρουσιν οἱ σοφοὶ Κέλσου τῶν δογμάτων πατέρες καὶ ἀρχαῖοι θεολόγοι Ἑλλήνων. Τίς γὰρ ἡ ἀποκλήρωσις, κυριολεκτεῖσθαι μὲν τὸν Δία οὐχὶ δὲ καὶ τὸν πατέρα μὲν αὐτοῦ εἶναι Κρόνον μητέρα δὲ Ῥέαν; Τὸ δ’ ὅμοιον ποιητέον καὶ ἐπὶ τῶν ἄλλων ὀνομαζομένων θεῶν. [Τοῦτο δὲ τὸ ἔγκλημα οὐδαμῶς ἅπτεται τῶν κατά τινα ἀπόρρητον λόγον τὸ Σαβαὼθ τασσόντων ἐπὶ τοῦ θεοῦ ἢ τὸ Ἀδωναὶ̈ ἤ τι τῶν λοιπῶν ὀνομάτων. Ὅταν δὲ τὰ περὶ ὀνομάτων τις δύνηται τὰ ἐν ἀπορρήτοις φιλοσοφεῖν, πολλὰ ἂν εὕροι καὶ περὶ τῆς ἐπικλήσεως τῶν ἀγγέλων τοῦ θεοῦ· ὧν ὁ μέν τις Μιχαὴλ ἕτερος δὲ Γαβριὴλ καὶ ἄλλος Ῥαφαὴλ καλεῖται, φερωνύμως τοῖς πράγμασιν, ἃ διακονοῦνται κατὰ βούλημα τοῦ θεοῦ τῶν ὅλων ἐν τῷ παντί.
θῆ, ὁ Πυθαγόρειος Νουμήνιος (72), ὅστις, ἐν τῷ πρώτῳ Περὶ τἀγαθοῦ λέγων περὶ τῶν ἐθνῶν, ὅσα Περὶ τἀγα θοῦ, Καὶ ἐν τῷ ἕκτῃῳ προστίθησι ταῦτα· τοῖς περὶ τἀγαθοῦ Καὶ αὐτοῦ δὲ τοῦ Πυθαγορικοῦ φιλοσόφου, Β του Νουμηνίου λέγω, ἀπὸ τοῦ πρώτου Περὶ τἀγαθοῦ τάδε παραθήσομαι· Εἰς δὲ τοῦτο δεήσει εἰπόντα καὶ σημηνάμενον ταῖς μαρτυρίαις τοῦ Πλάτωνος, ἀναχω- ρήσασθαι καὶ ξυνδήσασθαι τοῖς λόγοις του Πυθαγό- ρου· ἐπικαλέσασθαι δὲ τὰ ἔθνη τὰ εὐδοκιμοῦντα, προσφερόμενον αὐτῶν τὰς τελετὰς καὶ τὰ δόγματα, τὰς τε ιδρύσεις συντελουμένας Πλάτωνι ὁμολογου μένως, οπόσας Βραχμάνες, καὶ Ἰουδαῖοι, καὶ Μάγοι, καὶ Αἰγύπτιοι διέθεντο. • Ταῦτα μὲν ὁ Νουμήνιος, ὁμοῦ τὰ Πλάτωνος, καὶ πολὺ πρότερον τὰ Μωϋσέως, ἐπὶ τὸ σαφὲς διερμη νεύων. • Ταῦτα ὁ Νουμή νιος· σὺ δέ γε παράθες αὐτοῖς τὰ ἀπὸ τῆς τοῦ Δαυΐδ προφητείας πάλαι παρ' Εβραίοις τοῦτον ἀδό- μενα τὸν τρόπον· Ὡς ἐμεγαλύνθη τὰ ἔργα σου, Κύριε ! « Διὰ δὴ τούτων ὁ Νου- μήνιος καὶ τοῖς ὑπὸ Μωϋσέως ἐπιτελεσθείσι παρα- δόξοις θαύμασι, καὶ αὐτῷ δὲ ὡς θεοφιλεί γενομένῳ μαρτυρεί. « Νύμφας δὲ Ναΐδας λέγομεν καὶ τὰς τῶν ὑδάτων παρεστώτας δυνάμεις ἰδίως· ἔλεγον δὲ καὶ τὰς εἰς γένεσιν κατιούσας ψυχὰς κοινῶς ἁπάσας. Ἡγοῦντο γὰρ προσιζάνειν τῷ ὕδατι τὰς ψυχάς θεοπνόῳ ἔντι, ὥς φησιν ὁ Νουμήνιος· διὰ τοῦτο λέγων καὶ τὸν προφήτην εἰρηκέναι, ἐμφέρε σθαι ἐπάνω τοῦ ὕδατος Θεοῦ Πνεῦμα. « Νγ. περὶ τοῦ Θεοῦ ὡς ἀσωμάτου διείληφεν, ἐγκατέταξεν αὐτοῖς καὶ Ἰουδαίους· οὐκ ὀκνήσας ἐν τῇ συγγραφή αὐτοῦ χρήσασθαι καὶ λόγοις προφητικοῖς, καὶ τροπο λογῆσαι αὐτούς. Λέγεται δὲ καὶ Ερμιππον (73) ἐν μιππος. Εἶθ' Ερ μιππος αὖθις πεποίηκεν εἰς Υπέρβολον. πωλίδας, Έρμιππος ἐν Δημόταις· ἐν Στρατιώταις· ἐν Μοίραις· κι εἰ ἐν Θεοῖς· ἐν Ἰάμβοις, Πεποίηκε δὲ Παρῳδίας καὶ Ερμιππος, ὁ τῆς ἀρχαίας κωμῳδίας ποιητής · ἐν Φορμοφόροις δράματι ἐν Κέκροψι· ἐν τοῖς Περὶ Ἱππώνακτος, νι; ἐν τρίτῳ Περὶ τῶν Ἰσοκράτους μαθητῶν, ἐν τῷ Περὶ Γοργίου, πι; ἐν τῷ Περὶ Αρι στοτέλους πρώτῳ, xΙΙ ; ἐν τῷ Περὶ Ἀριστοτέ λους, ἐν τοῖς Περὶ τῶν ἑπτὰ σου φῶν, ἑπτά· ἐν τῷ Περὶ Ισοκράτους, ἐν τῷ Περί Θεοφράστου, ἐν τοῖς Βίοις, Εὐθείας, ἐν τῷ δευτέρῳ τῶν Διαπρε ψάντων ἐν παιδείᾳ δούλων, inἼστρος. Πάππος δέ τις, οὗ τὴν ἱστορίαν Ερμιππος ἀνείληφε, Ἐν τῷ α' τῶν Περὶ Πυθα γόρου βιβλίων· Αγίο ἐν δευτέρῳ Περὶ Πυθαγόρου, ἐν δευτέρῳ Περὶ τῶν νομοθετών, α Περὶ ἀποχής. ο ἐν τῷ πρώτῳ Περὶ μάγων. ἐν τῷ πρώτῳ Περὶ Άριστο- τέλους: Ιστρος ὁ Καλλιμάχειας ἐν πρώτῳ Πτολεμαΐδος "Ιστρος Καλ λιμάχου δοῦλος καὶ γνώριμος, Καλλιμάχειος ORIGENIS ex multis collegit quæ vera sibi visa sunt. Is A in libro primo quem inscripsit De bono, loquens de gentibus quæ Deum incorporeum esse judica- bant, illis et Judæos annumeravit : quin eum non piguit in hoc suo opere propheticis uti sermoni- bus, eosque ad figuras defectere. Fertur et lernip- C meminit Eusebius Evang. prep. lib. 15, cap. 7, et lib. xv, cap. 17; item secundi lib. xi, cap. 9, tertii lib. ix, cap. 8, sexti etiam his verbis, ibid. ; lib. xi, cap. 18, et alibi, de librorum numero parum sollicitus, eum in indiscrimina- tim citat, lib. xi, cap. 17, 21. Eumdem etiam Ju- dæos inter gentes quæ sapientia claruerunt, re- censuisse, et plurima ad sacræ Scripturæ mentem scripsisse prædictus Eusebius attestatur, lib. ix, cap. : Libet autem ex primo ejusdem Numenii De bono, hunc præterea locum subjicere : Qui hanc, inquit, in disputationem in- gressus, Platonis can testimoniis obsignarit, ean- dem ab ipso quoque superiorem ad ætatem red- eunte, cum ipsius Pythagore verbis præceptisque copulari oportebit. Gentes ei præterea celeberrima appellandæ erunt, singularumque sacrificia, ritus, instituta, quæ cum Platonicis omnino consentiunt, proferenda, quotquot a Brachmanis, Judæis, Magis, Egyptiis sancita sunt. Idem, lib. xi. cap. : Hac Numenius, quibus non Platonis modo, sed etiam longe antiquioris Platone Moysis doctri- mam illustravit. Idem cap. : Hc Numenius : quæ cum iis confer, quæ jam olim apud Hebræos his verbis David propheta cecineral: Quam magnificata sunt opera tua, Do- mine!, ldem, lib. ix, cap. : llis verbis Numenius, cum editorum Moyse miraculorum, tum divini erga ipsum amoris consignatam fidem ac testatam reliquit. Porphyr. in libro De antro Nympharum (pag. edit. Can- tabr. anno 1655): pias vero Naiades proprie vocamus virtutes aquis præ- sidentes sed et communiter omnes animas gene- rationem subeuntes sic appellabant; quas aquæ, quæ divino Spiritu fovetur, assidere putabant, ut ait Numenius; ideoque prophetam dixisse Spiritum Dei ferri super aquas. » SPENCER. : . ejusdem nominis fuisse antiqui scriptores tradi- dere vix ineptum erit de unoquoque paucis dis- serere, ut quis ille fuerit, de qua Origenes com- memoravit, intelligamus. Antiquissimus omnium, ni fallor, erat Atheniensis, veteris comœdiæ poeta, el quadraginta fabularum scriptor, uti Suidas in "Ep- D Hujus meminerant, preter alios, Aristo planes, Pollux, Stephanus, Athenaus. Aristoph. in Nebulis. Scholiastes vult inde significari ejus 'Apro- de quibus Athenaeus, lib. " : Pollux, lib. x, cap. 37; Athen. lib. vu, Athen. lib. x, idem lib. xv. id. lib. x et x1, lib. xv, et alibi : id. lib. xv, id. lib. xv; Pollux, lib. vn, cap. 22, Athen. lib. iii. Ejusdem quo que versus quinque habes apud Plutarchum in Pericle, et plures apud Athenum. Sed quid plura? Historicum quærimus, non poetam. Igitur alius occurrit, cognomento Smyrnæus, plurimorum libro- rum auctor: quod neminem latere potest, cui contigit Laertium vidisse et Athenæum.Hermippus Smyruæus citatur ab Athenao, lib. lib. v!ι; lil. lib. Laert. in Arist. ; Athen. lib. x, et Laert. in Thal. qui omisit Athen. lib. xm; Laert. in Xenoph., ab codem in Thal. Scriptorum illius parti- culas plures allegat idem in Chilone, Anacharsi, Pherecyde, Euclide, Platone, Archesilao, Mene- demo, Theophraste, Demetrio, Menippo, Democrito, Leucippo et Epicuro. Citatur etiam, in primo argu- mento orationis Isocratis ad Philip. in Harpocra- tione, voce et llieronymio in Prafatione ad Catalogum scriptorum eccles. Eumdem semel citatum invenies apud Plutarchum in Lycurgo, in Vitis rhetorum de Hyperide, in Alex., sæpius in Solone et Demosthene; apud Suidam Plutarch. in Demosth. in Flavio Josepho lib. contra nem; apud Laertiu in Pythag.; Porphyrii lib. De hoc loquitur Ar nobius lib. : Adversus gentes : c Age, nunc venit quis super igneam zonam magus interiore ab orbe Zoroastres, Hernippo ut assentiamur auctori. ltem Plinius Hist. nat. lib. xxx, cap. : « Her- mippus de tota illa arte diligentissime scripsit, et vicies centum millia versuum a Zoroastre con- dita, indicibus quoque voluminum ejus exposius, explanavit. Cui conjecture non parum lucis affert Laertius, qui in prafatione Mermippum citat Athenaeus, lib. xv, citat Her- mppam Callimachum quem ego eundem cum Smyrnao judico : partim quia idem ab utroque titulus præfigitur, partim quia mecum consentiunt Gesnerus in Biblio- Ineca, et clarissimus Vossius, lib. De historicis Græcis. Nec mirum cuiquam videri debet eum sic fuisse appellatum, cum illud exinde factum puto, quod eum bonæ spei discipulum in deliciis habuit Callimachus magister, qua etiam de causa citatur apud Athenaeum, 1.1. xi; patria enim Paplius eral, ur ex Hermippo refert Suids in seu ideoque mn sui et pre- ceptoris honorem appellandus. Nec omittendus est hujus nominis alius, videlicet ller- (72) Ο Πυθαγόρειος Νουμήνιος. Hujus libri (73) Λέγεται δὲ καὶ Ἔρμιππον, etc. Cum plures
PG 11:707Τῆς δ’ ὁμοίας ἔχεται περὶ ὀνομάτων φιλοσοφίας καὶ ὁ ἡμέτερος Ἰησοῦς, οὗ τὸ ὄνομα μυρίους ἤδη ἐναργῶς ἑώραται δαίμονας ἐξελάσαν ψυχῶν καὶ σωμάτων, ἐνεργῆσαν εἰς ἐκείνους ἀφ’ ὧν ἀπηλάσθησαν.] Ἔτι δ’ εἰς τὸν περὶ ὀνομάτων τόπον λεκτέον ὅτι οἱ περὶ τὴν χρῆσιν τῶν ἐπῳδῶν δεινοὶ ἱστοροῦσιν, ὅτι τὴν αὐτὴν ἐπῳδὴν εἰπόντα μὲν τῇ οἰκείᾳ διαλέκτῳ ἔστιν ἐνεργῆσαι ὅπερ ἐπαγγέλλεται ἡ ἐπῳδή· μεταλαβόντα δὲ εἰς ἄλλην οἱανδηποτοῦν φωνὴν ἔστιν ἰδεῖν ἄτονον καὶ οὐδὲν δυναμένην. Οὕτως οὐ τὰ σημαινόμενα κατὰ τῶν πραγμάτων ἀλλ’ αἱ τῶν φωνῶν ποιότητες καὶ ἰδιότητες ἔχουσί τι δυνατὸν ἐν αὐταῖς πρὸς τάδε τινὰ ἢ τάδε. Οὕτω δ’ ἀπολογησόμεθα διὰ τῶν τοιούτων καὶ περὶ τοῦ μέχρι θανάτου ἀγωνίζεσθαι Χριστιανούς, ἵνα μὴ τὸν Δία θεὸν ἀναγορεύσωσι μηδ’ ἄλλῃ διαλέκτῳ αὐτὸν ὀνομάσωσιν. Ἢ γὰρ ἀορίστως ὁμολογοῦσι τὸ κοινὸν ὄνομα τὸ θεὸς ἢ καὶ μετὰ προσθήκης τῆς ὁ δημιουργὸς τῶν ὅλων, ὁ ποιητὴς οὐρανοῦ καὶ γῆς, ὁ καταπέμψας τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων τούσδε τινὰς τοὺς σοφούς· ὧν τῷ ὀνόματι ἐφαρμοζόμενον τὸ θεὸς ὄνομα δύναμίν τινα παρὰ ἀνθρώποις ἐπιτελεῖ.
τῷ πρώτῳ Περὶ νομοθετῶν ἱστορηκέναι, Πυθαγόραν Α τὴν ἑαυτοῦ φιλοσοφίαν ἀπὸ Ἰουδαίων εἰς Ἕλληνας ἀγαγεῖν. Καὶ Εκαταίου (74) δὲ τοῦ ἱστορικοῦ φέρε- ται Περὶ Ἰουδαίων βιβλίον, ἐν ᾧ προστίθεται . Χείρωνα δὲ τὸν Κένταυρον Ερμιπ- πός φησιν ὁ Βηρύτειος δικαιοσύνης γενέσθαι διδά "Ερμιππος ὁ Βη- ρύτειος Γούενναν αὐτὴν καλεῖ, Ὁ δὲ Βηρύτειος Ερμιππος Χείρωνα τὸν Κένταυρον σοφὸν καλεῖ· Περὶ νομοθετῶν ἐν τῷ πρώτῳ Περὶ νομοθετῶν., μνημονικὸν ἁμάρ Καὶ τούτων επισημότατός ἐστιν Ερμιππος, ἀνὴρ περὶ πᾶσαν ἱστορίαν ἐπιμελής. Λέγει τοίνυν ἐν τῷ α' Περὶ Πυθαγόρου βιβλίων, ὅτι Πυθαγόρας, ἑνὸς αὐτοῦ τῶν συνουσιαστῶν τελευτήσαντος, τοὔνομα Καλλιφώντος, τὸ γένος Κροτωνιάτου, τὴν ἐκείνου ψυχὴν ἔλεγε συνδιατρίβειν αὐτῷ καὶ νύκτωρ καὶ μεθ᾿ ἡμέραν· καὶ ὅτι παρεκελεύετο μὴ διέρχεσθαι τόπον, ἐφ᾿ ὃν ἂν ὄνος ὀκλάσῃ, καὶ τῶν διψίων ὑδάτων ἀπέχεσθαι καὶ πάσης ἀπέχειν βλασφημίας. Εἶτα προστίθησι μετὰ ταῦτα καὶ τάδε· Ταῦτα δὲ ἔπραττε, καὶ ἔλεγε, καὶ Ἰουδαίων καὶ Θρᾳκῶν δόξας μιμού- μενος, καὶ μεταφέρων εἰς ἑαυτόν. Λέγεται γὰρ ὡς ἀληθῆς ὁ ἀνὴρ ἐκεῖνος πολλὰ τῶν παρὰ Ἰουδαίοις νομίμων εἰς τὴν αὐτοῦ μετενεγκεῖν φιλοσοφίαν. ο Εκαταῖος ὁ ᾿Αβδηρίτης, ἀνὴρ φιλόσοφος, ἅμα τε περὶ τὰς πράξεις ἱκανώτα τος, Αλεξάνδρῳ τῷ βασιλεῖ συνακμάσας, καὶ Πτολε μαίῳ τῷ Λάγου συγγενόμενος, οὐ παρέργως, ἀλλὰ περὶ αὐτῶν Ἰουδαίων συγγέγραφε βιβλίον, ἐξ οὗ βού λομαι κεφαλαιωδῶς ἐπιδραμεῖν ἔνια τῶν εἰρημέ Ἑκαταῖος δὲ καὶ τοῦ μνησθῆναι πλέον τι πεποίηκεν. Αt φαυλότητος καὶ μου χθηρίας ἁπάσης κακίαν περιβεβλημένους θεολο CONTRA CELSUM LIB. I. pus in primo De legislatoribus prodidisse, mippus Berytius is doruit imperante Adriano, vir eloquentissimus, et Philonis Byblii discipulus, a quo, licet servili genere prognatus, Herennio Severo commendatus est, multaque scripsit (Suidas in Nɩ- xȧrwp, el "Epjuñлoç); qualia vero fuerint, solus, quantum scio, Tertullianus nobis reliquit, libro De anima, cap. 46: Cætera cum suis et originibus, et ritibus et relatoribus, cum omni deinceps historia somniorum Hermippus Berytensis quinione volu- minum satiatissime exhibebit. Hunc eodem capite inter alios enumeral, quos totam sæculi littera- Luram, vocat. oxalov Theodor. serin. 12, De virt. act.; at Cle- mens Alexandrinus, Strom. 1, videtur hoc dictumn ascribere auctori Tilanomachia. Steph. in 'Pa6. Clem. Alex. Strom. : et alibi hunc ab eodem citatum me legisse puto. Sed quorsum hæc? dicam tibi Clarissimus Vossius (lib. 1, cap. 16, De hist. Græcis hunc librum Smyrno adjudicavit. Origenes, ait, libro primo contra Cel- sum laudat Monuit etiam hunc non confundendum esse cum juniore Her- mippo, patria Berytio, qui Adriani temporibus vi- xit, ut suo loco dicetur. At lib 1, cap. 12, Berytio auribuit dicens: Fecit et opus De legislatoribus : cital Origenes contra Celsum: Aéyetat de xal "Ep. filππov, » elc. Quid vis, Gerharde? nonne ex tui sen- ientia et veterum auctoritate constat eos nec patria nec ætate convenire? Annon Smyrnæus ad tempora Ptolemæi Evergetis vixit; Berytius vero, cum Adria nus imperabat? Sed quis tibi, tam longi et labo- C riosi operis auctori, hunc minimi momenti errorem non facile condonabit? atque illum aut festinanti calamo ascriberet, aut inter memoriæ, non ju- dicii, lapsus, prout candor postulat et humanitas, eum annumeraret? est enim hoc nua, ideoque memoriæ eximatur. Atque tandem quid de hujus sententiæ auctore statuendum sit, perlecta adnotatione nostra, vix poteris ignorare. Etenim Berytensi ut ascribam, non adduci possum, hac solum de causa, quid enim plures recenserem? quoniam is, juxta Suidam, Adriano imperante, vi- xit; tamen Flavius Josephus, qui Vespasiano notus erat, ejus testimonii meminit. Smyrnæo igitur ad- judicandum sentio, diligentissimo, ut ait Josephus, circa omnem historiam indagatori: cujus verba de Hermippo, ut etiam illius de Pythagora, lectu di- gnissima, ex primo contra Apionem, ut aliquid Origeni astruam, non pigebit hic transcribere : D Ho- ruin insignior est Hermippus vir omnis historiæ diligentissimus indagator. Refert itaque in primo De Pythagora libro, quod Pythagoras uno fami- liarium suorum defuncto, nomine Calliphonte, ge- nere Crotoniate, illius animam dicebat secum de- B Pythagoram a Judis in Græciam traduxisse suam philosophiam. Hecati quoque circumfertur De Judais libellus, in quo hujus gentis usque adeo gere die noctuque; et quod præciperet, ut non transiret locum, ubi asinus lapsus esset, et ab aqua feculenta semetipsum abstineret, et ab omni blas- phemia recederet. Deinde sequitur: Hæc autem agebat atque dicebat, Judæorum et Thracum opi- niones imitatus, ac transferens in semetipsum. Di- citur enim vere quod ille vir multas Judæorum leges in suam transtulit philosophiam., SPEN- CER. lib. 1' contra Avionem : vwv. Hecatæus, Abderita, vir philosophus simul et rerum agendarum callentissimus, cum Alexan- dro rege nutritus, et cum Ptolemæo Lagi commo- ratus, non obiter, sed integrum de ipsis Judæis conscripsit librum, ex quo volo breviter quædamı eorum quæ ab eo sunt dicta percurrere. » Quæ vide; item Eusebium, pag. 1050, Præp. evang. lib. 1x, cap. 4. De eodem Hecateo, ni fallor, Clemens Alexandrinus loquitur, quem in sua Historia de Abrahamo et Ægyptiis tractasse refert, Strom. v. pag. 603. Flavius Josephus ejusdem libri de Abra- hami gestis conscripti meminit, libro primo Antiq. Judaic., cap. : magnus Scaliger hos dili- gentissimos omnium antiquitatum indagatores parvi facit, et Hecatæum nostrum inter no60)1- alwy scriptorum monstra, quales sunt Dares Phry- gius, et Dictys Cretensis, reponit: audi clarissi- mum virum in epistola 445, ad Isaacum Casaubo- num Quid Hæcatæus de Judæis, quem ab iis- dem Hellenistis antiquitus confictum fuisse mani- festo ex Origene colligitur? Jam sane ingens nobis monstrum apparuit, Scaligeri sphalmia: nec spicillis opus est, ut videamus. Sic disputat Ori- genes contra Celsum : ‹ Numenius et Hermippus Ju- dæos justis laudibus prosecuti sunt; Hecateus etiam in suis de Judæis commentariis adeo impense favet eorumdem religioni, ut Herennius Philo ei adjudicare dubitaret. Verum, ut ignarum decuit, de re in- certa nil statuit; adjecit enim: Si genuinum hoc fuerit Hecatæi opus, Judæorum placitis delectatus est. Quis syllogismorum adeo rudis et imperitus est, qui ex hoc loco Scaligeri sententiam confir- matam diceret? Quis ex hoc argumentandi genere prædictam comprobare censuram conaretur? Qua quæsumus arte potest quisquam, licet magno Sca- ligero major, ex dubiis certa, et manifesta ex ob- scuris colligere? Nonne, his auditis, obstupesce- rent pueri, qui vel primis labris dialecticam degu- starunt? an Origenis interfuit Soбolipalov scripto- rem in gentis Judaicæ patrocinium inducere? nonne ea maxime de causa Philonis de Hecatão judicium allegavit, ut rei veritas firmius constaret, utpote quam istius fluctuans sententia minus concuteret, quam stabiliret? Revera si quis vel hunc ipsum Origenis locum, aut Herennii sententiam, perpen- deret, hanc viri clarissimi censuram teinerariam judicaret. Cum tibi vacel, Eusebium lege, lib. Evang. præp., cap. 9, ubi Phœnicum theologiam, et fabulosas de diis narrationes ambabus ulnis Philo amplexatur; rejicit non sine nausea Græco · rum allegorias : interea deos YE (Eusebius ibidem) et se dissidiis Græcorum ad- ductum esse, ut Sanchoniathonis scriptis de Pha- (74) Exaralov. Abderitam intellige. Fl. Joseph.
Πολλὰ δ’ ἂν καὶ ἄλλα λέγοιτο εἰς τὸν περὶ ὀνομάτων τόπον πρὸς τοὺς οἰομένους δεῖν ἀδιαφορεῖν περὶ τῆς χρήσεως αὐτῶν. [Καὶ εἴπερ θαυμάζεται Πλάτων εἰπὼν ἐν Φιλήβῳ· Τὸ δ’ ἐμὸν δέος, ὦ Πρώταρχε, περὶ τὰ ὀνόματα τῶν θεῶν οὐκ ὀλίγον, ἐπεὶ Φίληβος θεὸν τὴν ἡδονὴν εἶπεν ὁ προσδιαλεγόμενος τῷ Σωκράτει· πῶς οὐ μᾶλλον τῆς εὐλαβείας ἀποδεξόμεθα Χριστιανούς, μηδὲν τῶν ἐν ταῖς μυθοποιί̈αις παραλαμβανομένων ὀνομάτων προσάπτοντας τῷ τοῦ παντὸς δημιουργῷ;]] Ἀλλὰ γὰρ τούτων ἐπὶ τοῦ παρόντος ἅλις. Ἴδωμεν δὲ τίνα τρόπον συκοφαντεῖ Ἰουδαίους ὁ πάντ’ ἐπαγγελλόμενος εἰδέναι Κέλσος, λέγων αὐτοὺς σέβειν ἀγγέλους καὶ γοητείᾳ προσκεῖσθαι, ἧς ὁ Μωϋσῆς αὐτοῖς γέγονεν ἐξηγητής. Ποῦ γὰρ τῶν γραμμάτων Μωϋσέως εὗρε τὸν νομοθέτην παραδιδόντα σέβειν ἀγγέλους, λεγέτω ὁ ἐπαγγελλόμενος εἰδέναι τὰ Χριστιανῶν καὶ Ἰουδαίων. Πῶς δὲ καὶ γοητεία παρὰ τοῖς παραδεξαμένοις τὸν Μωϋσέως νόμον ἐστίν, ἀνεγνωκόσι καὶ τὸ τοῖς ἐπαοιδοῖς οὐ προςκολληθήσεσθε ἐκμιανθῆναι ἐν αὐτοῖς; Ἐπαγγέλλεται δὲ διδάξειν ἑξῆς, πῶς καὶ Ἰουδαῖοι ὑπὸ ἀμαθίας ἐσφάλησαν ἐξαπατώμενοι.
τῷ πρώτῳ Περὶ νομοθετῶν ἱστορηκέναι, Πυθαγόραν Α τὴν ἑαυτοῦ φιλοσοφίαν ἀπὸ Ἰουδαίων εἰς Ἕλληνας ἀγαγεῖν. Καὶ Εκαταίου (74) δὲ τοῦ ἱστορικοῦ φέρε- ται Περὶ Ἰουδαίων βιβλίον, ἐν ᾧ προστίθεται . Χείρωνα δὲ τὸν Κένταυρον Ερμιπ- πός φησιν ὁ Βηρύτειος δικαιοσύνης γενέσθαι διδά "Ερμιππος ὁ Βη- ρύτειος Γούενναν αὐτὴν καλεῖ, Ὁ δὲ Βηρύτειος Ερμιππος Χείρωνα τὸν Κένταυρον σοφὸν καλεῖ· Περὶ νομοθετῶν ἐν τῷ πρώτῳ Περὶ νομοθετῶν., μνημονικὸν ἁμάρ Καὶ τούτων επισημότατός ἐστιν Ερμιππος, ἀνὴρ περὶ πᾶσαν ἱστορίαν ἐπιμελής. Λέγει τοίνυν ἐν τῷ α' Περὶ Πυθαγόρου βιβλίων, ὅτι Πυθαγόρας, ἑνὸς αὐτοῦ τῶν συνουσιαστῶν τελευτήσαντος, τοὔνομα Καλλιφώντος, τὸ γένος Κροτωνιάτου, τὴν ἐκείνου ψυχὴν ἔλεγε συνδιατρίβειν αὐτῷ καὶ νύκτωρ καὶ μεθ᾿ ἡμέραν· καὶ ὅτι παρεκελεύετο μὴ διέρχεσθαι τόπον, ἐφ᾿ ὃν ἂν ὄνος ὀκλάσῃ, καὶ τῶν διψίων ὑδάτων ἀπέχεσθαι καὶ πάσης ἀπέχειν βλασφημίας. Εἶτα προστίθησι μετὰ ταῦτα καὶ τάδε· Ταῦτα δὲ ἔπραττε, καὶ ἔλεγε, καὶ Ἰουδαίων καὶ Θρᾳκῶν δόξας μιμού- μενος, καὶ μεταφέρων εἰς ἑαυτόν. Λέγεται γὰρ ὡς ἀληθῆς ὁ ἀνὴρ ἐκεῖνος πολλὰ τῶν παρὰ Ἰουδαίοις νομίμων εἰς τὴν αὐτοῦ μετενεγκεῖν φιλοσοφίαν. ο Εκαταῖος ὁ ᾿Αβδηρίτης, ἀνὴρ φιλόσοφος, ἅμα τε περὶ τὰς πράξεις ἱκανώτα τος, Αλεξάνδρῳ τῷ βασιλεῖ συνακμάσας, καὶ Πτολε μαίῳ τῷ Λάγου συγγενόμενος, οὐ παρέργως, ἀλλὰ περὶ αὐτῶν Ἰουδαίων συγγέγραφε βιβλίον, ἐξ οὗ βού λομαι κεφαλαιωδῶς ἐπιδραμεῖν ἔνια τῶν εἰρημέ Ἑκαταῖος δὲ καὶ τοῦ μνησθῆναι πλέον τι πεποίηκεν. Αt φαυλότητος καὶ μου χθηρίας ἁπάσης κακίαν περιβεβλημένους θεολο CONTRA CELSUM LIB. I. pus in primo De legislatoribus prodidisse, mippus Berytius is doruit imperante Adriano, vir eloquentissimus, et Philonis Byblii discipulus, a quo, licet servili genere prognatus, Herennio Severo commendatus est, multaque scripsit (Suidas in Nɩ- xȧrwp, el "Epjuñлoç); qualia vero fuerint, solus, quantum scio, Tertullianus nobis reliquit, libro De anima, cap. 46: Cætera cum suis et originibus, et ritibus et relatoribus, cum omni deinceps historia somniorum Hermippus Berytensis quinione volu- minum satiatissime exhibebit. Hunc eodem capite inter alios enumeral, quos totam sæculi littera- Luram, vocat. oxalov Theodor. serin. 12, De virt. act.; at Cle- mens Alexandrinus, Strom. 1, videtur hoc dictumn ascribere auctori Tilanomachia. Steph. in 'Pa6. Clem. Alex. Strom. : et alibi hunc ab eodem citatum me legisse puto. Sed quorsum hæc? dicam tibi Clarissimus Vossius (lib. 1, cap. 16, De hist. Græcis hunc librum Smyrno adjudicavit. Origenes, ait, libro primo contra Cel- sum laudat Monuit etiam hunc non confundendum esse cum juniore Her- mippo, patria Berytio, qui Adriani temporibus vi- xit, ut suo loco dicetur. At lib 1, cap. 12, Berytio auribuit dicens: Fecit et opus De legislatoribus : cital Origenes contra Celsum: Aéyetat de xal "Ep. filππov, » elc. Quid vis, Gerharde? nonne ex tui sen- ientia et veterum auctoritate constat eos nec patria nec ætate convenire? Annon Smyrnæus ad tempora Ptolemæi Evergetis vixit; Berytius vero, cum Adria nus imperabat? Sed quis tibi, tam longi et labo- C riosi operis auctori, hunc minimi momenti errorem non facile condonabit? atque illum aut festinanti calamo ascriberet, aut inter memoriæ, non ju- dicii, lapsus, prout candor postulat et humanitas, eum annumeraret? est enim hoc nua, ideoque memoriæ eximatur. Atque tandem quid de hujus sententiæ auctore statuendum sit, perlecta adnotatione nostra, vix poteris ignorare. Etenim Berytensi ut ascribam, non adduci possum, hac solum de causa, quid enim plures recenserem? quoniam is, juxta Suidam, Adriano imperante, vi- xit; tamen Flavius Josephus, qui Vespasiano notus erat, ejus testimonii meminit. Smyrnæo igitur ad- judicandum sentio, diligentissimo, ut ait Josephus, circa omnem historiam indagatori: cujus verba de Hermippo, ut etiam illius de Pythagora, lectu di- gnissima, ex primo contra Apionem, ut aliquid Origeni astruam, non pigebit hic transcribere : D Ho- ruin insignior est Hermippus vir omnis historiæ diligentissimus indagator. Refert itaque in primo De Pythagora libro, quod Pythagoras uno fami- liarium suorum defuncto, nomine Calliphonte, ge- nere Crotoniate, illius animam dicebat secum de- B Pythagoram a Judis in Græciam traduxisse suam philosophiam. Hecati quoque circumfertur De Judais libellus, in quo hujus gentis usque adeo gere die noctuque; et quod præciperet, ut non transiret locum, ubi asinus lapsus esset, et ab aqua feculenta semetipsum abstineret, et ab omni blas- phemia recederet. Deinde sequitur: Hæc autem agebat atque dicebat, Judæorum et Thracum opi- niones imitatus, ac transferens in semetipsum. Di- citur enim vere quod ille vir multas Judæorum leges in suam transtulit philosophiam., SPEN- CER. lib. 1' contra Avionem : vwv. Hecatæus, Abderita, vir philosophus simul et rerum agendarum callentissimus, cum Alexan- dro rege nutritus, et cum Ptolemæo Lagi commo- ratus, non obiter, sed integrum de ipsis Judæis conscripsit librum, ex quo volo breviter quædamı eorum quæ ab eo sunt dicta percurrere. » Quæ vide; item Eusebium, pag. 1050, Præp. evang. lib. 1x, cap. 4. De eodem Hecateo, ni fallor, Clemens Alexandrinus loquitur, quem in sua Historia de Abrahamo et Ægyptiis tractasse refert, Strom. v. pag. 603. Flavius Josephus ejusdem libri de Abra- hami gestis conscripti meminit, libro primo Antiq. Judaic., cap. : magnus Scaliger hos dili- gentissimos omnium antiquitatum indagatores parvi facit, et Hecatæum nostrum inter no60)1- alwy scriptorum monstra, quales sunt Dares Phry- gius, et Dictys Cretensis, reponit: audi clarissi- mum virum in epistola 445, ad Isaacum Casaubo- num Quid Hæcatæus de Judæis, quem ab iis- dem Hellenistis antiquitus confictum fuisse mani- festo ex Origene colligitur? Jam sane ingens nobis monstrum apparuit, Scaligeri sphalmia: nec spicillis opus est, ut videamus. Sic disputat Ori- genes contra Celsum : ‹ Numenius et Hermippus Ju- dæos justis laudibus prosecuti sunt; Hecateus etiam in suis de Judæis commentariis adeo impense favet eorumdem religioni, ut Herennius Philo ei adjudicare dubitaret. Verum, ut ignarum decuit, de re in- certa nil statuit; adjecit enim: Si genuinum hoc fuerit Hecatæi opus, Judæorum placitis delectatus est. Quis syllogismorum adeo rudis et imperitus est, qui ex hoc loco Scaligeri sententiam confir- matam diceret? Quis ex hoc argumentandi genere prædictam comprobare censuram conaretur? Qua quæsumus arte potest quisquam, licet magno Sca- ligero major, ex dubiis certa, et manifesta ex ob- scuris colligere? Nonne, his auditis, obstupesce- rent pueri, qui vel primis labris dialecticam degu- starunt? an Origenis interfuit Soбolipalov scripto- rem in gentis Judaicæ patrocinium inducere? nonne ea maxime de causa Philonis de Hecatão judicium allegavit, ut rei veritas firmius constaret, utpote quam istius fluctuans sententia minus concuteret, quam stabiliret? Revera si quis vel hunc ipsum Origenis locum, aut Herennii sententiam, perpen- deret, hanc viri clarissimi censuram teinerariam judicaret. Cum tibi vacel, Eusebium lege, lib. Evang. præp., cap. 9, ubi Phœnicum theologiam, et fabulosas de diis narrationes ambabus ulnis Philo amplexatur; rejicit non sine nausea Græco · rum allegorias : interea deos YE (Eusebius ibidem) et se dissidiis Græcorum ad- ductum esse, ut Sanchoniathonis scriptis de Pha- (74) Exaralov. Abderitam intellige. Fl. Joseph.
PG 11:709Καὶ εἰ μὲν ηὕρισκε τὴν περὶ Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ ἐν Ἰουδαίοις ἀμαθίαν, μὴ κατακούσασι τῶν περὶ αὐτοῦ προφητειῶν, ἀληθῶς ἂν ἐδίδαξε, πῶς ἐσφάλησαν Ἰουδαῖοι· νῦν δὲ ταῦτα οὐδὲ βουληθεὶς φαντασθῆναι τὰ μὴ σφάλματα Ἰουδαίων σφάλματα εἶναι ὑπολαμβάνει. Ἐπαγγειλάμενος δ’ ὁ Κέλσος ὕστερον διδάξειν τὰ περὶ Ἰουδαίων, πρῶτον ποιεῖται τὸν λόγον περὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν, ὡς γενομένου ἡγεμόνος τῇ καθὸ Χριστιανοί ἐσμεν γενέσει ἡμῶν, καί φησιν αὐτὸν πρὸ πάνυ ὀλίγων ἐτῶν τῆς διδασκαλίας ταύτης καθηγήσασθαι, νομισθέντα ὑπὸ Χριςτιανῶν υἱὸν εἶναι τοῦ θεοῦ. Καὶ περὶ αὐτοῦ δὲ τοῦ πρὸ ὀλίγων ἐτῶν αὐτὸν γεγονέναι τοιαῦτα φήσομεν· ἆρα τὸ ἐν τοσούτοις ἔτεσι βουληθέντα σπεῖραι τὸν ἑαυτοῦ λόγον καὶ διδασκαλίαν τὸν Ἰησοῦν τοσοῦτον δεδυνῆσθαι, ὡς πολλαχοῦ τῆς καθ’ ἡμᾶς οἰκουμένης διατεθῆναι πρὸς τὸν λόγον αὐτοῦ οὐκ ὀλίγους Ἕλληνας καὶ βαρβάρους, σοφοὺς καὶ ἀνοήτους, ὥστε μέχρι θανάτου ἀγωνίζεσθαι ὑπὲρ χριστιανισμοῦ, [ἵν’ αὐτὸν μὴ ἐξομόσωνται], ὅπερ οὐδεὶς ὑπὲρ ἄλλου δόγματος ἱστόρηται ποιεῖν, ἀθεεὶ γεγένηται;
Α μᾶλλον πως ὡς σοφῷ τῷ ἔθνει ἐπὶ τοσοῦτον, ὡς Β Τοιαύτη μὲν αὐτῶν ἡ κοσμογονία ἄντικρυς ἀθεότητα εισάγουσα· « καὶ 'Ερέννιον Φίλωνα, ἐν τῷ Περὶ Ἰουδαίων συγ γράμματι πρῶτον μὲν ἀμφιβάλλειν, εἰ τοῦ ἱστορικοῦ ἐστι τὸ σύγγραμμα· δεύτερον δὲ λέγειν, ὅτι, εἶπερ ἐστὶν αὐτοῦ, εἰκὸς αὐτὸν συνηρπάσθαι ἀπὸ τῆς παρά Ἰουδαίοις πιθανότητος, καὶ συγκατατεθεῖσθαι αὐτῷ τῷ λόγῳ (75). Θαυμάζω δὲ πῶς Οδρύσας μὲν, καὶ Σαμόθρακας, καὶ Ἐλευσινίους καὶ Ὑπερβορέους, ἐν τοῖς ἀρχαιο- τάτοις καὶ σοφωτάτοις ἔταξεν ἔθνεσιν ὁ Κέλσος, τους δὲ Ἰουδαίους οὐκ ἠξίωσεν οὔτε εἰς σοφοὺς παραδέ ξασθαι, οὔτε εἰς ἀρχαίους· πολλῶν φερομένων συγ- γραμμάτων παρὰ Αἰγυπτίοις, καὶ Φοίνιξι, καὶ Ἔλ λησι, μαρτυρούντων αὐτῶν τῇ ἀρχαιότητι· ἅπερ ἐγὼ περισσὸν ἡγησάμην εἶναι παραθέσθαι. Δυνατὸν γὰρ τὸν βουλόμενον ἀναγνῶναι τὰ γεγραμμένα Φλαυΐῳ (76) Ιωσήπῳ Περὶ τῆς τῶν Ἰουδαίων ἀρ χαιότητος ἐν δυσίν (77)· ὅπου πολλὴν συναγωγὴν συγγραφέων φέρει μαρτυρούντων τῇ Ἰουδαίων ἀρ χαιότητι. Καὶ Τατιανοῦ (78) δὲ νεωτέρου φέρεται ὁ πρὸς Ἕλληνας λόγος, πολυμαθέστατα εκτιθεμένου τοὺς ἱστορήσαντας περὶ τῆς Ἰουδαίων καὶ Μωϋσέως . Ιου- δαϊκῶν αποστα σμάτιον Καὶ Εκαταίου, λόγῳ. μου Υπερβορέους Υπερβοραίους. 614. Καταλέλοιπε δὲ οὗτος πολύ τι πλή θος συγγραμμάτων. ἂν μάλιστα παρὰ πολλοῖς μνη- μονεύεται διαβόητος αὐτοῦ λόγος ὁ πρὸς Ἕλληνας ἐν ᾧ καὶ τῶν ἀνέκαθεν χρόνων μνημονεύσας, τῶν παρ Ελλησιν εὐδοκίμων ἁπάντων προγενέστερον Μωϋσέα τε, καὶ τοὺς Ἑβραίων προφήτας, ἀπέφηνεν· ὃς δὲ καὶ δοκεῖ τῶν συγγραμμάτων ἁπάντων αὐτοῦ κάλλι- στός τε καὶ ὠφελιμώτατος ὑπάρχειν. • ORIGENIS sapientiam probat, ut Herennius Philo in suo De Judæis libro dubitet primum an illius historici scriptum illud sit, deinde addat, siquidem illius opus sit, verisimile esse illum fuisse captum veri- tatis luce quam præ se tert Judæorum doctrina, illique assensum præbuisse.. thracas, Eleusiuios, Hyperboreos inter vetustis. simas sapientissimasque gentes numerare, et Ju- dæis neque inter sapientes neque inter antiquos populos locum dare, dignatus fuerit, tametsi multi sint Ægyptii, Phoenices et Græci, qui Judæorum testificentur antiquitatem. Scriptores illos inutile fuerit in medium adferre, quos in duobus Josephi De Judaorum antiquitate libris cuivis videre licet. Ibi enim multi ab auctore illo collecti sunt, qui Judaeorum antiquitati testimonium præbent. Sed et Tatiani junioris in omnium manibus ver- satur liber adversus gentiles, in quo eruditissime historicos profert qui Judæorum et Moysis anti- quitatem testantur. Constat igitur Celsun hæc non B nicum diis fidem adhiberet, et tres libros De Græ- corum litibus scripsisse profitetur, Judæorum obli- tus, Phœnices et Ægyptios barbarorum antiquis- sinos vocat. Eorumdem dogmati de mundi ortu, ibidem, assentit, quod omnem plane divinitatem exterminat: Si hæc tecum cogitaveris, minime sperandum diceres, ut Judæorum laudes el encomia æquiore animo is tulerit, qui Phœni- cum nugis tam pertinaciter adhærserat, atque omnes C rejecerat de Græcis numinibus allegorias, unde ali- qualem suæ religioni gratiam conciliabant. Ab Hellenistis vero antiquitus confictum fuisse dicis. Mirum, si hoc factum fuerit circa tempora Alexan- dri et Ptolemæi Lagi. Certe Clearchus Peripate- ticus et Stagiritæ discipulus tunc temporis vixit, et in libro De somnio, lecatæi ejusque De Judæis libri meminit, atque plurima de eodem recitavit, asse- rens eumdem temporibus Alexandri vixisse, el cui Ptolemæo commoratum esse. Fl. Joseph. lib. contra Apionem. Unde sequitur nec iustitutionen, nec æla- tem, ei obfuisse, quominus rei veritatem exquireret, «t pietas vetat eumdem frontis adeo perfrictæ ho- minem reputare, qui ea scriberet, quoruin falsitatem omnes redarguerent. Ad has angustias redactus for- san Clearchi librum simul confictum esse calumnia- beris. Quod si diceres, tuam delegeres pervicaciam ; et, une lucente, tota, quam tueris, causa collaberetur. Eadem ratione rejicias Abydenum, Theophrastum, D Berosum, Numenium, Eupolenum, Alexandrum Polyhistora, Demetrium, Artapanum, Theodotum, Charilum, Ezekielem, et multos alios, qui de Ju- dæis et plura, et præstantiora, quam lecatæus, lit- teris mandarunt: prædictos equidem Judaicæ an- tiquitatis testes ab Hellenistis confictos diceres, atque in eosdem effunderes quidquid tibi libido et bilis splendida suggessit. Si vero hæc bardi et inepti hominis (ut tuo more loquar) castigatio ve- stræ displiceat majestati, deos, quos inter te etiam reposui, in prælia ducam. Nec enim manifeste hoc satis inde colligitur, quod dicatur Herennium Philonem de opere eo dubitasse, ut qui solum seri · bat, vel non esse flecalæi opus, vel Judzorum pla- cita probasse. Fortasse igitur Decatæus, a Judais persuasus, defecerat a religione Græcorum, si non in universum, saltem hactenus, ut videri possit constitutus in confinio tenebrarum ac lucis. » Hæc Vossius lib. i cap. 10, De histor: Græcis: Scimus enim ex llecateo Judæos sub Alexandro et ejus successoribus militasse. Scaliger in notis in fragm. vel. Græc., pag. 12: : Josephus ex Hecato, » etc. Ibid. Nam altare hoc descriptum ab Hecataro dirutum fuit a Juda Machaleo. Ibid. pag. - ‹ Vides quanta fuerit Hierosolymorum urbs, quam totius Orientis ornamentum vere vocare poterant saeculo llecati, hoc est, initio Seleucidarum. » Ibid.: Fuit enim et alius Hecatæus Milesius, Herodoto vetustior, qui scripsit sub Dario llystaspis filio; iste vero fuit ortu et domo Abderis in Thracia, tempo- ribus Alexandri magni et Seleuci. Scripsit librum singularem, ex quo hoc excerptum est a Josepho; quod quidem ideo proposuimus magis, ut ea, quæ hic scripta sunt, in conspectu omnium essent quam quod ullam obscuritatem in se haberent. Origenes lib. in Celsum : etc. Vides, lector, nt Josephus bellum gessit cum Scaligero. SPEn - CER. • Paulo post duo codd. Vati cabi habent que libros De Ægyptiaca historia conscripserat. Tatian. Orat. Contra gentes, p. 172; Justin. Paræn. p. 10; Clem. Strom. Ib. 1. SPENCER. hist., cap. : Maximum certe librorum numerum ab eo relictum esse con- stat. Ex quibus præcipue multorum testimonio lau- datur insignis ille adversus gentiles liber: in quo repetitis prioris ævi temporibus, Moysem et cæteros Hebræorum prophetas, ommibus qui apud Græcos ecleberrimi exstiterunt, vetustiores fuisse convin- cit. Qui quidem liber, omnium quos ille scripsit, elegantissimus simul atque utilissimus videtur 16. Miror autem qui Celsus Olrysas, Sano- (75) Αὐτῷ τῷ λόγῳ. Forte scribendum αὐτῶν τῷ (76) Sic omnes codd. mss.; libb. vero editi Φλα (77) Ἐν δυσίν, etc. Contra Apionem, qui quin- (78) Καὶ Τατιανοῦ, etc. Euseb., lib. 1 Eccles.
Ἐγὼ μὲν οὖν οὐ κολακεύων τὸν λόγον ἀλλὰ πειρώμενος τεθεωρημένως ἐξετάζειν τὰ πράγματα φήσαιμι ἂν ὅτι οὐδ’ οἱ σώματα πολλὰ κάμνοντα θεραπεύοντες ἀθεεὶ τυγχάνουσι τοῦ κατὰ τὴν ὑγίειαν τῶν σωμάτων τέλους· εἰ δὲ καὶ ψυχάς τις δύναιτο ἀπαλλάττειν τῆς κατὰ τὴν κακίαν χύσεως [καὶ ἀκολαστημάτων καὶ ἀδικοπραγημάτων] καὶ τῆς περὶ τὸ θεῖον καταφρονήσεως, καὶ δεῖξιν διδοίη τοῦ τοιούτου ἔργου βελτιωθέντας τὸν ἀριθμὸν ἑκατόνἔστω γὰρ ἐπὶ τοσούτων ὁ λόγος, οὐδὲ τοῦτον ἂν εὐλόγως φήσαι τις οὐκ ἀθεεὶ λόγον τοσούτων κακῶν ἀπαλλακτικὸν ἐμπεποιηκέναι τοῖς ἑκατόν;
Α μᾶλλον πως ὡς σοφῷ τῷ ἔθνει ἐπὶ τοσοῦτον, ὡς Β Τοιαύτη μὲν αὐτῶν ἡ κοσμογονία ἄντικρυς ἀθεότητα εισάγουσα· « καὶ 'Ερέννιον Φίλωνα, ἐν τῷ Περὶ Ἰουδαίων συγ γράμματι πρῶτον μὲν ἀμφιβάλλειν, εἰ τοῦ ἱστορικοῦ ἐστι τὸ σύγγραμμα· δεύτερον δὲ λέγειν, ὅτι, εἶπερ ἐστὶν αὐτοῦ, εἰκὸς αὐτὸν συνηρπάσθαι ἀπὸ τῆς παρά Ἰουδαίοις πιθανότητος, καὶ συγκατατεθεῖσθαι αὐτῷ τῷ λόγῳ (75). Θαυμάζω δὲ πῶς Οδρύσας μὲν, καὶ Σαμόθρακας, καὶ Ἐλευσινίους καὶ Ὑπερβορέους, ἐν τοῖς ἀρχαιο- τάτοις καὶ σοφωτάτοις ἔταξεν ἔθνεσιν ὁ Κέλσος, τους δὲ Ἰουδαίους οὐκ ἠξίωσεν οὔτε εἰς σοφοὺς παραδέ ξασθαι, οὔτε εἰς ἀρχαίους· πολλῶν φερομένων συγ- γραμμάτων παρὰ Αἰγυπτίοις, καὶ Φοίνιξι, καὶ Ἔλ λησι, μαρτυρούντων αὐτῶν τῇ ἀρχαιότητι· ἅπερ ἐγὼ περισσὸν ἡγησάμην εἶναι παραθέσθαι. Δυνατὸν γὰρ τὸν βουλόμενον ἀναγνῶναι τὰ γεγραμμένα Φλαυΐῳ (76) Ιωσήπῳ Περὶ τῆς τῶν Ἰουδαίων ἀρ χαιότητος ἐν δυσίν (77)· ὅπου πολλὴν συναγωγὴν συγγραφέων φέρει μαρτυρούντων τῇ Ἰουδαίων ἀρ χαιότητι. Καὶ Τατιανοῦ (78) δὲ νεωτέρου φέρεται ὁ πρὸς Ἕλληνας λόγος, πολυμαθέστατα εκτιθεμένου τοὺς ἱστορήσαντας περὶ τῆς Ἰουδαίων καὶ Μωϋσέως . Ιου- δαϊκῶν αποστα σμάτιον Καὶ Εκαταίου, λόγῳ. μου Υπερβορέους Υπερβοραίους. 614. Καταλέλοιπε δὲ οὗτος πολύ τι πλή θος συγγραμμάτων. ἂν μάλιστα παρὰ πολλοῖς μνη- μονεύεται διαβόητος αὐτοῦ λόγος ὁ πρὸς Ἕλληνας ἐν ᾧ καὶ τῶν ἀνέκαθεν χρόνων μνημονεύσας, τῶν παρ Ελλησιν εὐδοκίμων ἁπάντων προγενέστερον Μωϋσέα τε, καὶ τοὺς Ἑβραίων προφήτας, ἀπέφηνεν· ὃς δὲ καὶ δοκεῖ τῶν συγγραμμάτων ἁπάντων αὐτοῦ κάλλι- στός τε καὶ ὠφελιμώτατος ὑπάρχειν. • ORIGENIS sapientiam probat, ut Herennius Philo in suo De Judæis libro dubitet primum an illius historici scriptum illud sit, deinde addat, siquidem illius opus sit, verisimile esse illum fuisse captum veri- tatis luce quam præ se tert Judæorum doctrina, illique assensum præbuisse.. thracas, Eleusiuios, Hyperboreos inter vetustis. simas sapientissimasque gentes numerare, et Ju- dæis neque inter sapientes neque inter antiquos populos locum dare, dignatus fuerit, tametsi multi sint Ægyptii, Phoenices et Græci, qui Judæorum testificentur antiquitatem. Scriptores illos inutile fuerit in medium adferre, quos in duobus Josephi De Judaorum antiquitate libris cuivis videre licet. Ibi enim multi ab auctore illo collecti sunt, qui Judaeorum antiquitati testimonium præbent. Sed et Tatiani junioris in omnium manibus ver- satur liber adversus gentiles, in quo eruditissime historicos profert qui Judæorum et Moysis anti- quitatem testantur. Constat igitur Celsun hæc non B nicum diis fidem adhiberet, et tres libros De Græ- corum litibus scripsisse profitetur, Judæorum obli- tus, Phœnices et Ægyptios barbarorum antiquis- sinos vocat. Eorumdem dogmati de mundi ortu, ibidem, assentit, quod omnem plane divinitatem exterminat: Si hæc tecum cogitaveris, minime sperandum diceres, ut Judæorum laudes el encomia æquiore animo is tulerit, qui Phœni- cum nugis tam pertinaciter adhærserat, atque omnes C rejecerat de Græcis numinibus allegorias, unde ali- qualem suæ religioni gratiam conciliabant. Ab Hellenistis vero antiquitus confictum fuisse dicis. Mirum, si hoc factum fuerit circa tempora Alexan- dri et Ptolemæi Lagi. Certe Clearchus Peripate- ticus et Stagiritæ discipulus tunc temporis vixit, et in libro De somnio, lecatæi ejusque De Judæis libri meminit, atque plurima de eodem recitavit, asse- rens eumdem temporibus Alexandri vixisse, el cui Ptolemæo commoratum esse. Fl. Joseph. lib. contra Apionem. Unde sequitur nec iustitutionen, nec æla- tem, ei obfuisse, quominus rei veritatem exquireret, «t pietas vetat eumdem frontis adeo perfrictæ ho- minem reputare, qui ea scriberet, quoruin falsitatem omnes redarguerent. Ad has angustias redactus for- san Clearchi librum simul confictum esse calumnia- beris. Quod si diceres, tuam delegeres pervicaciam ; et, une lucente, tota, quam tueris, causa collaberetur. Eadem ratione rejicias Abydenum, Theophrastum, D Berosum, Numenium, Eupolenum, Alexandrum Polyhistora, Demetrium, Artapanum, Theodotum, Charilum, Ezekielem, et multos alios, qui de Ju- dæis et plura, et præstantiora, quam lecatæus, lit- teris mandarunt: prædictos equidem Judaicæ an- tiquitatis testes ab Hellenistis confictos diceres, atque in eosdem effunderes quidquid tibi libido et bilis splendida suggessit. Si vero hæc bardi et inepti hominis (ut tuo more loquar) castigatio ve- stræ displiceat majestati, deos, quos inter te etiam reposui, in prælia ducam. Nec enim manifeste hoc satis inde colligitur, quod dicatur Herennium Philonem de opere eo dubitasse, ut qui solum seri · bat, vel non esse flecalæi opus, vel Judzorum pla- cita probasse. Fortasse igitur Decatæus, a Judais persuasus, defecerat a religione Græcorum, si non in universum, saltem hactenus, ut videri possit constitutus in confinio tenebrarum ac lucis. » Hæc Vossius lib. i cap. 10, De histor: Græcis: Scimus enim ex llecateo Judæos sub Alexandro et ejus successoribus militasse. Scaliger in notis in fragm. vel. Græc., pag. 12: : Josephus ex Hecato, » etc. Ibid. Nam altare hoc descriptum ab Hecataro dirutum fuit a Juda Machaleo. Ibid. pag. - ‹ Vides quanta fuerit Hierosolymorum urbs, quam totius Orientis ornamentum vere vocare poterant saeculo llecati, hoc est, initio Seleucidarum. » Ibid.: Fuit enim et alius Hecatæus Milesius, Herodoto vetustior, qui scripsit sub Dario llystaspis filio; iste vero fuit ortu et domo Abderis in Thracia, tempo- ribus Alexandri magni et Seleuci. Scripsit librum singularem, ex quo hoc excerptum est a Josepho; quod quidem ideo proposuimus magis, ut ea, quæ hic scripta sunt, in conspectu omnium essent quam quod ullam obscuritatem in se haberent. Origenes lib. in Celsum : etc. Vides, lector, nt Josephus bellum gessit cum Scaligero. SPEn - CER. • Paulo post duo codd. Vati cabi habent que libros De Ægyptiaca historia conscripserat. Tatian. Orat. Contra gentes, p. 172; Justin. Paræn. p. 10; Clem. Strom. Ib. 1. SPENCER. hist., cap. : Maximum certe librorum numerum ab eo relictum esse con- stat. Ex quibus præcipue multorum testimonio lau- datur insignis ille adversus gentiles liber: in quo repetitis prioris ævi temporibus, Moysem et cæteros Hebræorum prophetas, ommibus qui apud Græcos ecleberrimi exstiterunt, vetustiores fuisse convin- cit. Qui quidem liber, omnium quos ille scripsit, elegantissimus simul atque utilissimus videtur 16. Miror autem qui Celsus Olrysas, Sano- (75) Αὐτῷ τῷ λόγῳ. Forte scribendum αὐτῶν τῷ (76) Sic omnes codd. mss.; libb. vero editi Φλα (77) Ἐν δυσίν, etc. Contra Apionem, qui quin- (78) Καὶ Τατιανοῦ, etc. Euseb., lib. 1 Eccles.
PG 11:711Εἰ δ’ ὁ εὐγνωμόνως ταῦτα κατανοῶν συγκαταθήσεται τῷ μηδὲν κρεῖττον ἐν ἀνθρώποις γεγονέναι ἀθεεί, πόσῳ πλέον τὸ τοιοῦτον περὶ τοῦ Ἰησοῦ θαρρῶν ἀποφανεῖται, συνεξετάζων πολλῶν προσερχομένων αὐτοῦ τῷ λόγῳ ἀρχαιοτέρους βίους μεταγενεστέροις καὶ κατανοῶν, ἐν ὅσαις μὲν ἀκολασίαις ὅσαις δὲ ἀδικίαις καὶ πλεονεξίαις ἕκαστος τῶνδε ἦν, πρίν, ὥς φησι Κέλσος καὶ οἱ τὰ αὐτὰ αὐτῷ νομίζοντες, ἀπατηθῶσι καὶ παραδέξωνται λόγον λυμαινόμενον, ὡς ἐκεῖνοι λέγουσι, τὸν τῶν ἀνθρώπων βίον, ἐξ οὗ δὲ παρειλήφασι τὸν λόγον, τίνα τρόπον γεγόνασιν ἐπιεικέστεροι καὶ σεμνότεροι καὶ εὐσταθέστεροι, ὥς τινας αὐτῶν διὰ τὸν ἔρωτα τῆς ὑπερβαλλούσης καθαρότητος καὶ διὰ τὸ καθαρώτερον θρησκεύειν τὸ θεῖον μηδὲ τῶν συγκεχωρημένων ὑπὸ τοῦ νόμου ἅπτεσθαι ἀφροδισίων; Ἐξετάζων δέ τις τὰ πράγματα ὄψεται ὅτι μείζω τῆς ἀνθρωπίνης φύσεως ἐτόλμησεν ὁ Ἰησοῦς καὶ τολμήσας ἤνυσε.
ἀρχαιότητος. Έοικεν οὖν οὐκ ἀληθῶς, ἀλλὰ φιλαπεχθη- μόνως, ὁ Κέλσος ταῦτα λέγειν, σκοπὸν ἔχων κατηγο ρῆσαι τῆς ἀρχῆς τοῦ Χριστιανισμοῦ, ἡρτημένης ἀπὸ Ἰουδαίων. ᾿Αλλὰ καὶ τοὺς μὲν Ομήρου Γαλακτο- φάγους (79), καὶ τοὺς Γαλατῶν Δρυΐδας (80), καὶ τοὺς Γέτας, σοφώτατα λέγει ἔθνη εἶναι καὶ ἀρχαῖα, περὶ τῶν συγγενῶν τοῖς Ἰουδαϊκοῖς λόγοις διαλαμ- βάνοντας, ὧν οὐκ οἶδα εἰ φέρεται συγγράμματα· Εβραίους δὲ μόνον, τὸ ὅσον ἐφ' ἑαυτῷ, ἐκβάλλει καὶ τῆς ἀρχαιότητος καὶ τῆς σοφίας. Πάλιν τε αὖ και τάλογον ποιούμενος ἀνδρῶν ἀρχαίων καὶ σοφῶν, ὠφελησάντων τοὺς κατ' αὐτοὺς, καὶ διὰ συγγραμ μάτων τοὺς μετ' αὐτοὺς, Μωϋσές ἐξέβαλε τοῦ κατα λόγου τῶν σοφῶν· καὶ Λίνου μὲν, ὃν προέταξεν ἐν οἷς ὠνόμασεν ὁ Κέλσος, οὔτε νόμοι, οὔτε λόγοι (81) φέρονται ἐπιστρέψαντες καὶ θεραπεύσαντες ἔθνη· Β Μωϋσέως δὲ τοὺς νόμους ὅλον ἔθνος φέρει επεσπαρ μένον (82) τῇ πάσῃ οἰκουμένῃ. "Ορα οὖν εἰ μὴ, ἄν - τικρυς κακουργῶν, ἐξέβαλε τοῦ καταλόγου τῶν σου φῶν καὶ Μωϋσέα, Λῖνον δὲ καὶ Μουσαίον, καὶ Προ φέα, καὶ τὸν Φερεκύδην, καὶ τὸν Πέρσην Ζωροά- στρην, καὶ Πυθαγόραν φήσας περὶ τῶνδε διειλη- φέναι, καὶ ἐς βίβλους κατατεθεῖσθαι τὰ ἑαυτῶν δόγ- ματα, καὶ πεφυλάχθαι αὐτὰ μέχρι δεῦρο. Καὶ ἑκὼν μὲν ἐπελάθετο τοῦ περὶ τῶν νομιζομένων θεῶν μύθου ὡς ἀνθρωποπαθῶν ἀναγεγραμμένου μάλιστα ὑπὸ Ορφέως (83). Εοικότα δὲ πεποιη- κέναι τούτοις καὶ Λῖνόν φασιν. Ἐμοὶ δὲ ἐπιλεγομένῳ παντάπασιν ἐφαίνετο ταύτά γε εἶναι κίβδηλα. « 1η βασικcis : Επη δὴ οὔτε ὁ ᾿Αμφιμάρου Λίνος, οὔτε ὁ τούτου γενόμενος ὕστερον ἐποίησαν, καὶ ποιηθέντα εἰς τοὺς ἔπειτα οὐκ ἦλθε. • θρήνους πε ποιηκέναι, Δίς, ἐπεσπαρμένους. • Μαρτυρήσει δέ μοι καὶ Ορφεύς, ὁ παρεισάγων τοὺς τριακοσίους ἑξήκοντα θεοὺς ἐν τῷ Διαθήκαις ἐπιγραφομένῳ βιβλίῳ, ὁπότε μετανοῶν ἐπὶ τοῦτο φαίνεται ἐξ ὧν γράφει Φθέγξομαι οἷς θέμις ἐστὶ, θύρας δ᾽ ἐπίθεσθε βέ [βηλοι, Καὶ μὲν ὀνομάκριτος ὁ Αθηναίος, οὗ τὰ εἰς Ορφέα φερόμενα ποιήματα λέγεται εἶναι, κατὰ τὴν τῶν Πεισιστρατιδῶν ἀρχὴν, περὶ τὴν πεν τηκοστὴν Ὀλυμπιάδα, εὑρίσκεται. Ομα CONTRA CELSUM LIB. 1. Nempe illius consilium fuit criminandi Christianæ religionis originem quæ a Judæis ducitur. Quin et Homeri Galactophagos, Gallorum Druidas Gelas- que, qui multa Judaicæ doctrinæ finitima profiten- tur, quorum nescio an aliqua exstent scripta, sa- pientissimas gentes antiquasque appellat. Soli He bræi sunt quibus, quantum in se est, sapientiam et antiquitatem abjudicet. Rursus ubi virorum priscorum sapientuinque catalogum texit, qui suæ ætatis homines opera, posteros scriptis juverint, Moysem e sapientum albo exclusit: cum Lini, cui primum assignat locum, nullæ leges, sermones nulli ferantur ad emendationem gentiuin curationemve institui; Moysis vero leges gens integra circum- ferat per totum orbem disseminata. Vide igitur an non malevolo prorsus animo Moysem e sapientum catalogo excluserit, Linum vero, Museum, Or pheum, Pherecydem, Persam Zoroastrem, Pytha- forum, dixerit de dogmatilus quibusdam disse ruisse, eaque suis inseruisse libris, et adhuc do- gmata illa observari. Quin data opera fabulam silentio præterit, quam Orpheus maxime adore navit de diis, quibus humanos affectus omnes ascribit. A veritatis amore, sed infenso odio ductum dixisse. flieron., Catal. script. eccles. in Taliano; Eusel. lib. 1, cap. 29, et lib. v, cap. 12, Evang. præp. SPENCER. tiræ quorum meminit Homerus Iliados lib. ut, ut nationis justissimæ quæ solo lacte ad cíbuin utere- tur. dorum Siculum lib. vi, cap. 9, 12; Julium Casarem lib. vi de bello Gallico; Valerinm Maximum lib. 11, cap. ; Plinium lib. xvi, cap. 44; lib. xxiv, cap. ; lib. xxix, cap. 3; lib. xxx, cap. 1; Strabonem lib. ¡v, et præsertim nostri Domini Jacobi Martin cruditum De religione veterum Gallorum › opus Gallico idiomate sunscriptum, lib. 1. cap. et seqq. Quod autem ail Origenes nescire se au Drui- dæ litteris quidquam mandarint, id omnino Cæsar lib. vi de bello Gallico negat de rebus ad religio- ven pertinentibus : « Aunos vicenus, inquit, in disciplina permanent, neque fas est ea litteris man- dare, cum in reliquis fere publicis rebus privatis- que rationibus Græcis litteris utantur. . Vide in- Super Pomponium Melan Geographia libro tertio. rin kiacis, item in Arcadicis : llis congrua Linum quoque fecisse ferunt. Mihi vero accurate hæc legenti carmina supposititia visa sunt. » Carmina certe neque superior ille Amphimari Linus, neque hic posterior ulla fecere: vel quæ fortassis fecerunt, ad posteritatis memoriam non pervenerunt. » At Plutarchus ex Heraclide refert eum libro e de musica. » SPENCER. Calumniari nos improbe si quis forte hominum C D suspicatur, libros sumat Threicii vatis, quos anti- quitatis memoratis esse divinæ; et inveniet nos nihil neque callide fingere, neque, quo sint risui, Deum quærere atque efficere sanctitates. Ipsos namque in medio ponemus versus, quos Calliopes filius ore edidit Graeco, el cantando per sæcula ge- meri publicavit humano. Sic effata, simul vestem contraxit ab imo, Objeci:que oculis formatas inguinibus res. Quas cava succutiens Baubo manu, nam puerilis Olli vulius erat, plaudit, contrectal amice. Tum Dea, defigens augusti luminis orbes, Tristitias animi paulum mollita reponit; Inde manu poclum sumit, risuque sequenti Perducit totum Cyceonis læta liquorém. › Lactant., lib. 1. cap. 22; Diod., lib. Bib. hist., p. 20, 21, 86. Eusebius transcripsit lib. r, cap. 1, et lib. x, cap. 8, Evang. prap. Fragmenta Orphei Henricus Stephanus excudit anno Christi 1973. Justin. De monarch. Dei : etc.] Vide eumdem in Parænesi ad gentes, pag. 15; Clem. Alex. Protrept.; Cyrill. Alex. lib. i contra Julianum. Et procul dubio pœnitentiam egit, si modo illius sint, quæ circumferuntur, carmina. Eu- seb. lib. ut, cap. S ; lib. xuit, cap. et 13, Evang. præpar. ; Cyrill. Alex. hil : contra Julianum : Clem. et Justin. locis citatis; Theol. serm. 2, De princip. At nonnulli Onomacrito Atheniensi, qui Pisistrateis imperantibus floruit, Orphaica poemata ascribunt. Clem., Strom. : Quin etiam macritus Atheniensis, cujus dicuntur esse poemata (79) Γαλακτοφάγους. Populi erant Scythia Asia- (80) Δρυΐδας. De Druidibus vide, si vacal, Dio- (81) Ούτε νόμοι, οὔτε λόγοι. Pausanias in Co (62) Επεσπαρμένον. Sic omnes codd. mss. (85) Ὑπὸ Ὀρφέως. Arnob., lib. v Adv. gentes :
Πάντων γὰρ ἀρχῆθεν ἀντιπραττόντων τῷ σπαρῆναι τὸν λόγον αὐτοῦ ἐπὶ τὴν ὅλην οἰκουμένην, τῶν τε κατὰ καιροὺς βασιλέων καὶ τῶν ὑπ’ αὐτοῖς ἀρχιστρατήγων καὶ ἡγεμόνων πάντων τε ὡς ἔπος εἰπεῖν τῶν ἡντινοῦν ἐξουσίαν ἐγκεχειρισμένων ἔτι δὲ καὶ τῶν κατὰ πόλεις ἀρχόντων καὶ στρατιωτικῶν καὶ δήμων, ἐνίκησε μὴ πεφυκὼς κωλύεσθαι ὡς λόγος θεοῦ, καὶ γενόμενος τοσούτων ἀνταγωνιστῶν ἰσχυρότηρος πάσης μὲν Ἑλλάδος ἐπὶ πλεῖον δὲ τῆς βαρβάρου ἐκράτησε καὶ μετεποίησε μυρίας ὅσας ψυχὰς ἐπὶ τὴν κατ’ αὐτὸν θεοσέβειαν. Ἀναγκαῖον δ’ ἦν ἐν πλήθει κρατουμένων ὑπὸ τοῦ λόγου, ὧν πολλαπλασίους οἱ ἰδιῶται καὶ ἀγροικότεροι τῶν ἐν λόγοις γεγυμνασμένων, [πολλαπλασίους] γενέσθαι τοὺς ἰδιώτας καὶ [ἀγροικοτέρους τῶν] συνετωτέρων. Ἀλλὰ μὴ βουληθεὶς ταῦτα ὁ Κέλσος κατανοῆσαι, τὴν τοῦ λόγου φιλανθρωπίαν καὶ φθάνουσαν ἐπὶ πᾶσαν ψυχὴν [ἀπὸ] ἀνατολῆς ἡλίου οἴεται εἶναι ἰδιωτικήν, διὰ τὸ ἰδιωτικὸν καὶ οὐδαμῶς ἐν λόγοις δυνατὸν ἰδιωτῶν μόνων κρατήσασαν. Καίτοι οὐδ’ αὐτὸς ἰδιώτας μόνους φησὶν ὑπὸ τοῦ λόγου προσῆχθαι τῇ κατὰ Ἰησοῦν θεοσεβείᾳ·
ἀρχαιότητος. Έοικεν οὖν οὐκ ἀληθῶς, ἀλλὰ φιλαπεχθη- μόνως, ὁ Κέλσος ταῦτα λέγειν, σκοπὸν ἔχων κατηγο ρῆσαι τῆς ἀρχῆς τοῦ Χριστιανισμοῦ, ἡρτημένης ἀπὸ Ἰουδαίων. ᾿Αλλὰ καὶ τοὺς μὲν Ομήρου Γαλακτο- φάγους (79), καὶ τοὺς Γαλατῶν Δρυΐδας (80), καὶ τοὺς Γέτας, σοφώτατα λέγει ἔθνη εἶναι καὶ ἀρχαῖα, περὶ τῶν συγγενῶν τοῖς Ἰουδαϊκοῖς λόγοις διαλαμ- βάνοντας, ὧν οὐκ οἶδα εἰ φέρεται συγγράμματα· Εβραίους δὲ μόνον, τὸ ὅσον ἐφ' ἑαυτῷ, ἐκβάλλει καὶ τῆς ἀρχαιότητος καὶ τῆς σοφίας. Πάλιν τε αὖ και τάλογον ποιούμενος ἀνδρῶν ἀρχαίων καὶ σοφῶν, ὠφελησάντων τοὺς κατ' αὐτοὺς, καὶ διὰ συγγραμ μάτων τοὺς μετ' αὐτοὺς, Μωϋσές ἐξέβαλε τοῦ κατα λόγου τῶν σοφῶν· καὶ Λίνου μὲν, ὃν προέταξεν ἐν οἷς ὠνόμασεν ὁ Κέλσος, οὔτε νόμοι, οὔτε λόγοι (81) φέρονται ἐπιστρέψαντες καὶ θεραπεύσαντες ἔθνη· Β Μωϋσέως δὲ τοὺς νόμους ὅλον ἔθνος φέρει επεσπαρ μένον (82) τῇ πάσῃ οἰκουμένῃ. "Ορα οὖν εἰ μὴ, ἄν - τικρυς κακουργῶν, ἐξέβαλε τοῦ καταλόγου τῶν σου φῶν καὶ Μωϋσέα, Λῖνον δὲ καὶ Μουσαίον, καὶ Προ φέα, καὶ τὸν Φερεκύδην, καὶ τὸν Πέρσην Ζωροά- στρην, καὶ Πυθαγόραν φήσας περὶ τῶνδε διειλη- φέναι, καὶ ἐς βίβλους κατατεθεῖσθαι τὰ ἑαυτῶν δόγ- ματα, καὶ πεφυλάχθαι αὐτὰ μέχρι δεῦρο. Καὶ ἑκὼν μὲν ἐπελάθετο τοῦ περὶ τῶν νομιζομένων θεῶν μύθου ὡς ἀνθρωποπαθῶν ἀναγεγραμμένου μάλιστα ὑπὸ Ορφέως (83). Εοικότα δὲ πεποιη- κέναι τούτοις καὶ Λῖνόν φασιν. Ἐμοὶ δὲ ἐπιλεγομένῳ παντάπασιν ἐφαίνετο ταύτά γε εἶναι κίβδηλα. « 1η βασικcis : Επη δὴ οὔτε ὁ ᾿Αμφιμάρου Λίνος, οὔτε ὁ τούτου γενόμενος ὕστερον ἐποίησαν, καὶ ποιηθέντα εἰς τοὺς ἔπειτα οὐκ ἦλθε. • θρήνους πε ποιηκέναι, Δίς, ἐπεσπαρμένους. • Μαρτυρήσει δέ μοι καὶ Ορφεύς, ὁ παρεισάγων τοὺς τριακοσίους ἑξήκοντα θεοὺς ἐν τῷ Διαθήκαις ἐπιγραφομένῳ βιβλίῳ, ὁπότε μετανοῶν ἐπὶ τοῦτο φαίνεται ἐξ ὧν γράφει Φθέγξομαι οἷς θέμις ἐστὶ, θύρας δ᾽ ἐπίθεσθε βέ [βηλοι, Καὶ μὲν ὀνομάκριτος ὁ Αθηναίος, οὗ τὰ εἰς Ορφέα φερόμενα ποιήματα λέγεται εἶναι, κατὰ τὴν τῶν Πεισιστρατιδῶν ἀρχὴν, περὶ τὴν πεν τηκοστὴν Ὀλυμπιάδα, εὑρίσκεται. Ομα CONTRA CELSUM LIB. 1. Nempe illius consilium fuit criminandi Christianæ religionis originem quæ a Judæis ducitur. Quin et Homeri Galactophagos, Gallorum Druidas Gelas- que, qui multa Judaicæ doctrinæ finitima profiten- tur, quorum nescio an aliqua exstent scripta, sa- pientissimas gentes antiquasque appellat. Soli He bræi sunt quibus, quantum in se est, sapientiam et antiquitatem abjudicet. Rursus ubi virorum priscorum sapientuinque catalogum texit, qui suæ ætatis homines opera, posteros scriptis juverint, Moysem e sapientum albo exclusit: cum Lini, cui primum assignat locum, nullæ leges, sermones nulli ferantur ad emendationem gentiuin curationemve institui; Moysis vero leges gens integra circum- ferat per totum orbem disseminata. Vide igitur an non malevolo prorsus animo Moysem e sapientum catalogo excluserit, Linum vero, Museum, Or pheum, Pherecydem, Persam Zoroastrem, Pytha- forum, dixerit de dogmatilus quibusdam disse ruisse, eaque suis inseruisse libris, et adhuc do- gmata illa observari. Quin data opera fabulam silentio præterit, quam Orpheus maxime adore navit de diis, quibus humanos affectus omnes ascribit. A veritatis amore, sed infenso odio ductum dixisse. flieron., Catal. script. eccles. in Taliano; Eusel. lib. 1, cap. 29, et lib. v, cap. 12, Evang. præp. SPENCER. tiræ quorum meminit Homerus Iliados lib. ut, ut nationis justissimæ quæ solo lacte ad cíbuin utere- tur. dorum Siculum lib. vi, cap. 9, 12; Julium Casarem lib. vi de bello Gallico; Valerinm Maximum lib. 11, cap. ; Plinium lib. xvi, cap. 44; lib. xxiv, cap. ; lib. xxix, cap. 3; lib. xxx, cap. 1; Strabonem lib. ¡v, et præsertim nostri Domini Jacobi Martin cruditum De religione veterum Gallorum › opus Gallico idiomate sunscriptum, lib. 1. cap. et seqq. Quod autem ail Origenes nescire se au Drui- dæ litteris quidquam mandarint, id omnino Cæsar lib. vi de bello Gallico negat de rebus ad religio- ven pertinentibus : « Aunos vicenus, inquit, in disciplina permanent, neque fas est ea litteris man- dare, cum in reliquis fere publicis rebus privatis- que rationibus Græcis litteris utantur. . Vide in- Super Pomponium Melan Geographia libro tertio. rin kiacis, item in Arcadicis : llis congrua Linum quoque fecisse ferunt. Mihi vero accurate hæc legenti carmina supposititia visa sunt. » Carmina certe neque superior ille Amphimari Linus, neque hic posterior ulla fecere: vel quæ fortassis fecerunt, ad posteritatis memoriam non pervenerunt. » At Plutarchus ex Heraclide refert eum libro e de musica. » SPENCER. Calumniari nos improbe si quis forte hominum C D suspicatur, libros sumat Threicii vatis, quos anti- quitatis memoratis esse divinæ; et inveniet nos nihil neque callide fingere, neque, quo sint risui, Deum quærere atque efficere sanctitates. Ipsos namque in medio ponemus versus, quos Calliopes filius ore edidit Graeco, el cantando per sæcula ge- meri publicavit humano. Sic effata, simul vestem contraxit ab imo, Objeci:que oculis formatas inguinibus res. Quas cava succutiens Baubo manu, nam puerilis Olli vulius erat, plaudit, contrectal amice. Tum Dea, defigens augusti luminis orbes, Tristitias animi paulum mollita reponit; Inde manu poclum sumit, risuque sequenti Perducit totum Cyceonis læta liquorém. › Lactant., lib. 1. cap. 22; Diod., lib. Bib. hist., p. 20, 21, 86. Eusebius transcripsit lib. r, cap. 1, et lib. x, cap. 8, Evang. prap. Fragmenta Orphei Henricus Stephanus excudit anno Christi 1973. Justin. De monarch. Dei : etc.] Vide eumdem in Parænesi ad gentes, pag. 15; Clem. Alex. Protrept.; Cyrill. Alex. lib. i contra Julianum. Et procul dubio pœnitentiam egit, si modo illius sint, quæ circumferuntur, carmina. Eu- seb. lib. ut, cap. S ; lib. xuit, cap. et 13, Evang. præpar. ; Cyrill. Alex. hil : contra Julianum : Clem. et Justin. locis citatis; Theol. serm. 2, De princip. At nonnulli Onomacrito Atheniensi, qui Pisistrateis imperantibus floruit, Orphaica poemata ascribunt. Clem., Strom. : Quin etiam macritus Atheniensis, cujus dicuntur esse poemata (79) Γαλακτοφάγους. Populi erant Scythia Asia- (80) Δρυΐδας. De Druidibus vide, si vacal, Dio- (81) Ούτε νόμοι, οὔτε λόγοι. Pausanias in Co (62) Επεσπαρμένον. Sic omnes codd. mss. (85) Ὑπὸ Ὀρφέως. Arnob., lib. v Adv. gentes :
PG 11:713ὁμολογεῖ γὰρ καὶ μετρίους καὶ ἐπιεικεῖς καὶ συνετούς τινας καὶ ἐπ’ ἀλληγορίαν ἑτοίμους εἶναι ἐν αὐτοῖς. Ἐπεὶ δὲ καὶ [προσωποποιεῖ], τρόπον τινὰ μιμησάμενος ἓν ῥήτορος εἰσαγόμενον παιδίον, [καὶ εἰσάγει Ἰουδαῖον πρὸς τὸν Ἰησοῦν λέγοντά τινα μειρακιωδῶς καὶ οὐδὲν φιλοσόφου πολιᾶς ἄξιον·] φέρε κατὰ δύναμιν καὶ ταῦτα ἐξετάσαντες ἐξελέγξωμεν ὅτι οὐδὲ τὸ ἁρμόζον πάντῃ τῷ Ἰουδαίῳ πρόσωπον ἐν τοῖς λεγομένοις τετήρηκε. Μετὰ ταῦτα προσωποποιεῖ [Ἰουδαῖον αὐτῷ διαλεγόμενον τῷ Ἰησοῦ καὶ ἐλέγχοντα αὐτὸν περὶ πολλῶν μέν, ὡς οἴεται, πρῶτον δὲ ὡς πλασαμένου αὐτοῦ τὴν ἐκ παρθένου γένεσιν· ὀνειδίζει δ’ αὐτῷ καὶ ἐπὶ τῷ ἐκ κώμης αὐτὸν γεγονέναι ἰουδαϊκῆς καὶ ἀπὸ γυναικὸς ἐγχωρίου καὶ πενιχρᾶς καὶ χερνήτιδος. Φησὶ δ’ αὐτὴν καὶ ὑπὸ τοῦ γήμαντος, τέκτονος τὴν τέχνην ὄντος, ἐξεῶσθαι ἐλεγχθεῖσαν ὡς μεμοιχευμένην. Εἶτα λέγει ὡς ἐκβληθεῖσα ὑπὸ τοῦ ἀνδρὸς καὶ πλανωμένη ἀτίμως σκότιον ἐγέννησε τὸν Ἰησοῦν·
PG 11:715καὶ ὅτι οὗτος ] διὰ πενίαν [εἰς Αἴγυπτον μισθαρνήσας κἀκεῖ δυνάμεών τινων πειραθείς, ἐφ’ αἷς Αἰγύπτιοι σεμνύνονται, ἐπανῆλθεν ἐν ταῖς δυνάμεσι μέγα φρονῶν, καὶ δι’ αὐτὰς θεὸν αὑτὸν ἀνηγόρευσε.] Ταῦτα δὲ πάντα τῷ μηδὲν δυναμένῳ ἀβασάνιστον ἐᾶν τῶν λεγομένων ὑπὸ τῶν ἀπιστούντων ἀλλὰ τὴν ἀρχὴν τῶν πραγμάτων ἐξετάζοντι [δοκεῖ μοι συμπνεῖν τῷ θεῖον γεγονέναι καὶ ἄξιον τῆς προρρήσεως περὶ τοῦ θεοῦ υἱὸν εἶναι τὸν Ἰησοῦν. Ἀνθρώποις μὲν γὰρ συμβάλλεται πρὸς τὸ γενέσθαι τινὰ αὐτῶν διάσημον καὶ ἔνδοξον καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ διαβόητον γένος, ὅταν οἱ γονεῖς ἐν ὑπεροχῇ καὶ προαγωγῇ τυγχάνωσι, καὶ πλοῦτος τῶν ἀναθρεψαμένων καὶ δυνηθέντων ἀναλῶσαι εἰς παίδευσιν τοῦ υἱοῦ καὶ πατρὶς μεγάλη τις οὖσα καὶ ἐπίσημος. Ὅταν δὲ πάντα τὰ τούτοις ἐναντία ἔχων τις δυνηθῇ ὑπερκύψας τὰ ἐμποδίζοντα αὐτὸν γνωσθῆναι καὶ σεῖσαι τοὺς περὶ αὐτοῦ ἀκούοντας καὶ γενέσθαι ἐμφανὴς καὶ δῆλος οἰκουμένῃ ὅλῃ, τὰ ἀνόμοια λεγούσῃ περὶ αὐτοῦ, πῶς οὐ θαυμαστέον τὴν τοιαύτην φύσιν] αὐτόθεν μὲν ὡς μεγαλοφυῆ καὶ μεγάλοις ἐπιβάλλουσαν πράγμασι καὶ ἔχουσαν παρρησίαν οὐκ εὐκαταφρόνητον;
Β Ἐν δὲ τοῖς ἑξῆς, κατηγορῶν τῆς Μωϋσέως ἱστη- ρίας, αἰτιᾶται τοὺς τροπολογοῦντας καὶ ἀλληγοροῦντας αὐτήν. Ην δ' ἂν εἰπεῖν πρὸς τὸν γενναιότατον καὶ • Αληθῆ λόγον » ἐπιγράψαντα τὸ ἑαυτοῦ βιβλίον· Τι δήποτε, ὦ οὗτος, θεοὺς μὲν τηλικαύταις περιπίπτον τας συμφοραῖς, ὁποίας αναγράφουσιν οἱ σοφοί σου ποιηταὶ καὶ φιλόσοφοι, καὶ ἐναγέσι μίξεσι χρωμένους, καὶ κατὰ τῶν πατέρων στρατευομένους, καὶ τὰ αἰ. δοῖα αὐτῶν ἀποτέμνοντας, σεμνολογεῖς ἀναγεγράφθαι τὰ τηλικαῦτα τετολμηκέναι, καὶ πεποιηκέναι, καὶ πεπονθέναι· ὅταν δὲ Μωϋσῆς μὴ περὶ Θεοῦ τοιαῦτα λέγῃ, ἀλλὰ μηδ' ἀγγέλων ἁγίων, περὶ δὲ ἀνθρώπων πολλῷ ἐλάττονα· (οὐδεὶς γὰρ παρ' αὐτῷ ἐτόλμησεν, ὅσα Κρόνος κατὰ τοῦ Οὐρανοῦ, οὐδὲ ὅσα Ζεὺς κατὰ τοῦ πατρός· οὐδ᾽ ὅτι τῇ ἑαυτοῦ θυγατρὶ ὁ πατὴρ ἀν δρῶν τε θεῶν τε συνελήλυθε·) πλανᾶν νομίζεται ήπα τημένους τοὺς νενομοθετημένους ὑπ' αὐτοῦ; Δοκεῖ δέ μοι καὶ παραπλήσιόν τι Κέλσος ποιεῖν τῷ Πλατωνικῷ Θρασυμάχῳ (84), μὴ ἐπιτρέποντι ὡς βούλεται ἀπο- κρίνασθαι περὶ τῆς δικαιοσύνης Σωκράτει, ἀλλὰ λέ- γοντι· « Ορα μὴ τὸ συμφέρον εἴπῃς εἶναι τὸ δίκαιον, μηδὲ τὸ δέον, μηδ' ἄλλο τι τῶν παραπλησίων. » Καὶ γὰρ αὐτὸς (85), κατηγορήσας (ὡς οἴεται) τῶν παρὰ Μωϋσεῖ ἱστοριῶν, καὶ μεμψάμενος τοῖς ἀλληγοροῦσε μετὰ τοῦ καὶ ἔπαινόν τινα περὶ αὐτῶν λέγειν, ὅτι εἰ σὶν οἱ ἐπιεικέστεροι, οἱονεὶ κωλύεται (86), κατηγορή σας ὡς βούλεται, ἀπολογεῖσθαι τοὺς δυναμένους ὡς πέφυκεν ἔχειν τὰ πράγματα. Εἴποιμεν δ᾽ ἂν προκαλούμενοι βίβλους βίβλοις παραβάλλεσθαι, ὅτι, Φέρε, ὦ οὗτος, τὰ Λίνου, καὶ Μου- σαίου, καὶ Ὀρφέως ποιήματα, καὶ Φερεκύδου τὴν γρα φὴν, καὶ συνεξέταζε τοῖς Μωϋσέως νόμοις, ἱστορίας ἱστορίαις, καὶ ἠθικοὺς λόγους νόμοις καὶ προστάγμασι παρατιθείς· καὶ ὅρα ὁποῖα μᾶλλον ἐπιστρέψαι δύνα- ται καὶ αὐτόθεν τοὺς ἀκούοντας, καὶ τίνα αὐτῶν, κἂν ἐπιτρίψαι (87) τὸν ἀκροατήν· καὶ κατανύει ὅπως τὸ μὲν τάγμα τῶν σῶν συγγραφέων ὀλίγον μὲν ἐφρόν τισε τῶν αὐτόθεν ἐντευξομένων, μόνοις δὲ ἄρα τοῖς τροπολογῆσαι καὶ ἀλληγορῆσαι δυναμένοις έγραψε τὴν ἰδίαν (ὡς φῂς) φιλοσοφίαν. Ο δὲ Μωϋσῆς (88) ανά λογον γενναίῳ ῥήτορι σχῆμα μελετῶντι καὶ πανταχοῦ τὴν διπλόην τῆς λέξεως πεφυλαγμένως προφερομένῳ, ἐπὶ τῶν πέντε βιβλίων πεποίηκε· μήτε τῷ πλήθει ὡς βούλονται, ὡς πέφυκεν ἔχειν τὰ πράγματα. ὡς πέφυκεν ἔχειν τὰ γράμματα. ὡς βουλεται. Αt Ορφεύς; Οὐδὲ ταῦτα Ὀρφέως ἐμοὶ δοκεῖν ὄντα· Ορφεύς καὶ γὰρ οὗτος. στρέψαι. ἀποστρέψαι, ἐπιστρέψαι. Επιστρέψαι, καὶ τίνα αὐτῶν κἂν ἐπιστρέψαι τὸν ἀκροατήν, Ὁ δὲ Μωϋσῆς ἀνάλογον γενναίῳ ῥήτορι καὶ παν ταχοῦ τὴν διπλόην τῆς λέξεως πεφυλαγμένος, ἐπὶ τῶν πέντε βιβλίων πεποίηκε· ORIGENIS 17. Postea criminatur Moysis libros, et A culpat eos qui tropologiis et allegoriis illos inter- pretantur. Hic merito quis roget egregium illum ho- minem et suum librum ‹ Veri sermonis › titulo or- nantem : Quid, o bone! deos, qui in tales inciderunt casus quales sapientes tui poetæ ac philosophi de- scribunt, qui detestabilibus spurcitiis se fœdaverunt, qui cum suis parentibus bella gesserunt, qui eorum virilia amputaverunt, gloriaris talia memorari ausos esse, perpetrasse, pertulisse; a Moyse autem de- ceptos et in errorem inductos putas qui se ejus le- gibus subdidere, quamvis ille nec de Deo, nec de angelis similia scripserit, imno multo leviora dixerit de hominibus? Nemo enim in illius libris est, qui tale quid ausus sit, quale Saturnus contra Cœlum, aut Jupiter contra patrem. Non est apud illum pa- ter hominumque deumque, qui cum propria filia concubuerit. Mihi videtur Celsus quid idem facere ac Thrasymachus ille Platonicus, qui nolebat So- cratem de justitia respondere quod is voluisset : • Cave, inquiebat, quod utile est, id aut justum, aut necessarium, aut quid simile dicas. » Nam Cel- sus eodem modo, postquam insectatus est, ut sibi videtur, Mosaicas historias, eosque culpavit qui illas allegoriis explicant, impertita tamen eis ma- joris æquitatis laude, prohibet accusationibus suis, ne qui possent, defendant ut vellent, et prout re- rụm natura postulat, conferendum. Age, Ceise, profer in medium Lini, Musaei, Orphei poenata, et Pherecydis historiam. Compara hæc scripta cum Moysis legibus, illorum historias cum ejus historiis, morales illorum regu- Ins cum ejus legibus et præceptis. Considera utra so̟la lectione auditores a vitiis avocare, utra in pra- vum indurare magis valeant. Et animo tecum co- gita tuos illos scriptores nullam pene vulgarium le- ctorum habuisse rationem, sed suam iis solis ut vocas philosophiam scripsisse, qui tropologiis illam allegoriisque interpretari scirent. At Moyses haud secus ac strenuus orator qui aliquam dicendi figuram meditatus nullum verbum profert quod duplicem sen- sum capere non possit, in suis quinque libris cam- C videtur quæ quidem lectio secunda manu apposita est in codice Joliano. Ibidem tres codd. Anglicani et Basileensis recte omniuo, Libb. editi, quæ Orpheo ascribuntur, tempore principatus Pie D omnes codd. mss., sensus postulare sistratidarum, circa quinquagesimam Olympiadem invenitur. › Tatian, orat. Contra gentes, pag. ; Suidas in voce Vossius De poetis Gracis; Scaliger lib. Emend. temp. Eumdem vide in ap- pendice ad Emendationem temporum. Pausan. in All. : et in Bæoticorum primo non semel laudavit Orphei poe- mata. Tull. lib. De nat. deorum : « Orpheum poe- tam docet Aristoteles nunquam fuisse, et hoc Or- phicum carmen Pythagorici ferunt cujusdam fuisse Cecropis. At nobis non vacat hæc discutere: vide Suidam in voce et Lilium Gyraldum in Vitis poetarum. SPENCER. Republica, pag. 336. sis. Reliqui cum libb. editis, Spencerus in textu, et ad marginem, Guietus deceptus vitiosa lectione putavit hæc verba, esse resecanda ut superflua et inutiliter repetita. tur: sed a recepta et manu- scriptis consignata lectione cur ita recedendum pu- laverit, non video. 18. Sed provocemus illum ad libros cum libris (84) Θρασυμάχῳ, etc. Vide Platonem, lib.1 De (85) Καὶ γὰρ αὐτός. Ita codd. Reg. et Basileen- (86) Κωλύεται. Mallet Guietus κωλύει. Ibidem (87) Ἐπιτρίψαι. Sic recte mss. Hoeschelius έπι- (88) Ὁ δὲ Μωϋσῆς, etc. Guieto scribendum vide-
Εἰ δὲ καὶ ἐπὶ πλεῖον ἐξετάζοι τις τὰ κατὰ τὸν τοιοῦτον, πῶς οὐκ ἂν ζητήσαι, τίνα τρόπον ἐν εὐτελείᾳ καὶ πενίᾳ ἀνατεθραμμένος καὶ μηδεμίαν ἐγκύκλιον παιδείαν παιδευθεὶς [μηδὲ μαθὼν λόγους καὶ δόγματα], ἀφ’ ὧν κἂν πιθανὸς γενέσθαι ἐδύνατο [ὁμιλεῖν ὄχλοις καὶ δημαγωγεῖν] καὶ ἐπάγεσθαι ἀκροατὰς πλείονας, ἐπιδίδωσιν ἑαυτὸν διδασκαλίᾳ καινῶν δογμάτων, ἐπεισάγων τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων λόγον [τά τε Ἰουδαίων ἔθη καταλύοντα μετὰ τοῦ σεμνοποιεῖν αὐτῶν τοὺς προφήτας καὶ τοὺς Ἑλλήνων νόμους μάλιστα περὶ τοῦ θείου καθαιροῦντα; Πῶς δ’ ἂν ὁ τοιοῦτος καὶ οὕτως ἀνατεθραμμένος καὶ μηδένὡς καὶ οἱ κακολογοῦντες αὐτὸν ὁμολογοῦσισεμνὸν παρὰ ἀνθρώπων μαθὼν τοιαῦτα περὶ κρίσεως θεοῦ καὶ κολάσεων μὲν τῶν κατὰ τῆς κακίας τιμῶν δὲ τῶν ὑπὲρ τοῦ καλοῦ λέγειν ἐδύνατο] οὐκ εὐκαταφρονήτως, ὥστ’ οὐ μόνον ἀγροίκους καὶ ἰδιώτας ἄγεσθαι ὑπὸ τῶν λεγομένων ἀλλὰ καὶ οὐκ ὀλίγους τῶν συνετωτέρων καὶ δυναμένων ἐνορᾶν ἀποκρύψει τῶν εὐτελεστέρων νομιζομένων ἀπαγγέλλεσθαι, περιεχούσῃ τι, ὡς ἔστιν εἰπεῖν, ἔνδον ἀπορρητότερον;
Β Ἐν δὲ τοῖς ἑξῆς, κατηγορῶν τῆς Μωϋσέως ἱστη- ρίας, αἰτιᾶται τοὺς τροπολογοῦντας καὶ ἀλληγοροῦντας αὐτήν. Ην δ' ἂν εἰπεῖν πρὸς τὸν γενναιότατον καὶ • Αληθῆ λόγον » ἐπιγράψαντα τὸ ἑαυτοῦ βιβλίον· Τι δήποτε, ὦ οὗτος, θεοὺς μὲν τηλικαύταις περιπίπτον τας συμφοραῖς, ὁποίας αναγράφουσιν οἱ σοφοί σου ποιηταὶ καὶ φιλόσοφοι, καὶ ἐναγέσι μίξεσι χρωμένους, καὶ κατὰ τῶν πατέρων στρατευομένους, καὶ τὰ αἰ. δοῖα αὐτῶν ἀποτέμνοντας, σεμνολογεῖς ἀναγεγράφθαι τὰ τηλικαῦτα τετολμηκέναι, καὶ πεποιηκέναι, καὶ πεπονθέναι· ὅταν δὲ Μωϋσῆς μὴ περὶ Θεοῦ τοιαῦτα λέγῃ, ἀλλὰ μηδ' ἀγγέλων ἁγίων, περὶ δὲ ἀνθρώπων πολλῷ ἐλάττονα· (οὐδεὶς γὰρ παρ' αὐτῷ ἐτόλμησεν, ὅσα Κρόνος κατὰ τοῦ Οὐρανοῦ, οὐδὲ ὅσα Ζεὺς κατὰ τοῦ πατρός· οὐδ᾽ ὅτι τῇ ἑαυτοῦ θυγατρὶ ὁ πατὴρ ἀν δρῶν τε θεῶν τε συνελήλυθε·) πλανᾶν νομίζεται ήπα τημένους τοὺς νενομοθετημένους ὑπ' αὐτοῦ; Δοκεῖ δέ μοι καὶ παραπλήσιόν τι Κέλσος ποιεῖν τῷ Πλατωνικῷ Θρασυμάχῳ (84), μὴ ἐπιτρέποντι ὡς βούλεται ἀπο- κρίνασθαι περὶ τῆς δικαιοσύνης Σωκράτει, ἀλλὰ λέ- γοντι· « Ορα μὴ τὸ συμφέρον εἴπῃς εἶναι τὸ δίκαιον, μηδὲ τὸ δέον, μηδ' ἄλλο τι τῶν παραπλησίων. » Καὶ γὰρ αὐτὸς (85), κατηγορήσας (ὡς οἴεται) τῶν παρὰ Μωϋσεῖ ἱστοριῶν, καὶ μεμψάμενος τοῖς ἀλληγοροῦσε μετὰ τοῦ καὶ ἔπαινόν τινα περὶ αὐτῶν λέγειν, ὅτι εἰ σὶν οἱ ἐπιεικέστεροι, οἱονεὶ κωλύεται (86), κατηγορή σας ὡς βούλεται, ἀπολογεῖσθαι τοὺς δυναμένους ὡς πέφυκεν ἔχειν τὰ πράγματα. Εἴποιμεν δ᾽ ἂν προκαλούμενοι βίβλους βίβλοις παραβάλλεσθαι, ὅτι, Φέρε, ὦ οὗτος, τὰ Λίνου, καὶ Μου- σαίου, καὶ Ὀρφέως ποιήματα, καὶ Φερεκύδου τὴν γρα φὴν, καὶ συνεξέταζε τοῖς Μωϋσέως νόμοις, ἱστορίας ἱστορίαις, καὶ ἠθικοὺς λόγους νόμοις καὶ προστάγμασι παρατιθείς· καὶ ὅρα ὁποῖα μᾶλλον ἐπιστρέψαι δύνα- ται καὶ αὐτόθεν τοὺς ἀκούοντας, καὶ τίνα αὐτῶν, κἂν ἐπιτρίψαι (87) τὸν ἀκροατήν· καὶ κατανύει ὅπως τὸ μὲν τάγμα τῶν σῶν συγγραφέων ὀλίγον μὲν ἐφρόν τισε τῶν αὐτόθεν ἐντευξομένων, μόνοις δὲ ἄρα τοῖς τροπολογῆσαι καὶ ἀλληγορῆσαι δυναμένοις έγραψε τὴν ἰδίαν (ὡς φῂς) φιλοσοφίαν. Ο δὲ Μωϋσῆς (88) ανά λογον γενναίῳ ῥήτορι σχῆμα μελετῶντι καὶ πανταχοῦ τὴν διπλόην τῆς λέξεως πεφυλαγμένως προφερομένῳ, ἐπὶ τῶν πέντε βιβλίων πεποίηκε· μήτε τῷ πλήθει ὡς βούλονται, ὡς πέφυκεν ἔχειν τὰ πράγματα. ὡς πέφυκεν ἔχειν τὰ γράμματα. ὡς βουλεται. Αt Ορφεύς; Οὐδὲ ταῦτα Ὀρφέως ἐμοὶ δοκεῖν ὄντα· Ορφεύς καὶ γὰρ οὗτος. στρέψαι. ἀποστρέψαι, ἐπιστρέψαι. Επιστρέψαι, καὶ τίνα αὐτῶν κἂν ἐπιστρέψαι τὸν ἀκροατήν, Ὁ δὲ Μωϋσῆς ἀνάλογον γενναίῳ ῥήτορι καὶ παν ταχοῦ τὴν διπλόην τῆς λέξεως πεφυλαγμένος, ἐπὶ τῶν πέντε βιβλίων πεποίηκε· ORIGENIS 17. Postea criminatur Moysis libros, et A culpat eos qui tropologiis et allegoriis illos inter- pretantur. Hic merito quis roget egregium illum ho- minem et suum librum ‹ Veri sermonis › titulo or- nantem : Quid, o bone! deos, qui in tales inciderunt casus quales sapientes tui poetæ ac philosophi de- scribunt, qui detestabilibus spurcitiis se fœdaverunt, qui cum suis parentibus bella gesserunt, qui eorum virilia amputaverunt, gloriaris talia memorari ausos esse, perpetrasse, pertulisse; a Moyse autem de- ceptos et in errorem inductos putas qui se ejus le- gibus subdidere, quamvis ille nec de Deo, nec de angelis similia scripserit, imno multo leviora dixerit de hominibus? Nemo enim in illius libris est, qui tale quid ausus sit, quale Saturnus contra Cœlum, aut Jupiter contra patrem. Non est apud illum pa- ter hominumque deumque, qui cum propria filia concubuerit. Mihi videtur Celsus quid idem facere ac Thrasymachus ille Platonicus, qui nolebat So- cratem de justitia respondere quod is voluisset : • Cave, inquiebat, quod utile est, id aut justum, aut necessarium, aut quid simile dicas. » Nam Cel- sus eodem modo, postquam insectatus est, ut sibi videtur, Mosaicas historias, eosque culpavit qui illas allegoriis explicant, impertita tamen eis ma- joris æquitatis laude, prohibet accusationibus suis, ne qui possent, defendant ut vellent, et prout re- rụm natura postulat, conferendum. Age, Ceise, profer in medium Lini, Musaei, Orphei poenata, et Pherecydis historiam. Compara hæc scripta cum Moysis legibus, illorum historias cum ejus historiis, morales illorum regu- Ins cum ejus legibus et præceptis. Considera utra so̟la lectione auditores a vitiis avocare, utra in pra- vum indurare magis valeant. Et animo tecum co- gita tuos illos scriptores nullam pene vulgarium le- ctorum habuisse rationem, sed suam iis solis ut vocas philosophiam scripsisse, qui tropologiis illam allegoriisque interpretari scirent. At Moyses haud secus ac strenuus orator qui aliquam dicendi figuram meditatus nullum verbum profert quod duplicem sen- sum capere non possit, in suis quinque libris cam- C videtur quæ quidem lectio secunda manu apposita est in codice Joliano. Ibidem tres codd. Anglicani et Basileensis recte omniuo, Libb. editi, quæ Orpheo ascribuntur, tempore principatus Pie D omnes codd. mss., sensus postulare sistratidarum, circa quinquagesimam Olympiadem invenitur. › Tatian, orat. Contra gentes, pag. ; Suidas in voce Vossius De poetis Gracis; Scaliger lib. Emend. temp. Eumdem vide in ap- pendice ad Emendationem temporum. Pausan. in All. : et in Bæoticorum primo non semel laudavit Orphei poe- mata. Tull. lib. De nat. deorum : « Orpheum poe- tam docet Aristoteles nunquam fuisse, et hoc Or- phicum carmen Pythagorici ferunt cujusdam fuisse Cecropis. At nobis non vacat hæc discutere: vide Suidam in voce et Lilium Gyraldum in Vitis poetarum. SPENCER. Republica, pag. 336. sis. Reliqui cum libb. editis, Spencerus in textu, et ad marginem, Guietus deceptus vitiosa lectione putavit hæc verba, esse resecanda ut superflua et inutiliter repetita. tur: sed a recepta et manu- scriptis consignata lectione cur ita recedendum pu- laverit, non video. 18. Sed provocemus illum ad libros cum libris (84) Θρασυμάχῳ, etc. Vide Platonem, lib.1 De (85) Καὶ γὰρ αὐτός. Ita codd. Reg. et Basileen- (86) Κωλύεται. Mallet Guietus κωλύει. Ibidem (87) Ἐπιτρίψαι. Sic recte mss. Hoeschelius έπι- (88) Ὁ δὲ Μωϋσῆς, etc. Guieto scribendum vide-
[Ὁ μὲν οὖν παρὰ τῷ Πλάτωνι Σερίφιος ὀνειδίζων τῷ Θεμιστοκλεῖ, διαβοήτῳ γεγενημένῳ ἐπὶ τῇ στρατηγίᾳ, ὡς οὐκ ἐκ τοῦ ἰδίου ἤθους τὸ ἔνδοξον ἀνειληφότι ἀλλ’ ἐκ τοῦ εὐτυχηκέναι πατρίδος τῆς ἐν ὅλῃ Ἑλλάδι ἐπισημοτάτης, ἀκήκοεν ἀπὸ εὐγνωμονοῦντος Θεμιστοκλέους καὶ ὁρῶντος ὅτι συνεβάλετο αὐτῷ πρὸς τὸ ἔνδοξον καὶ ἡ πατρίς, ὅτι Οὐκ ἂν ἐγὼ Σερίφιος ὢν οὕτως ἔνδοξος ἐγεγόνειν, οὔτε σὺ Ἀθηναῖος εὐτυχήσας γενέσθαι ἐγένου ἂν Θεμιστοκλῆς· ὁ δ’ ἡμέτερος Ἰησοῦς καὶ ὀνειδιζόμενος ὡς ἐκ κώμης γεγονὼς καὶ ταύτης οὐχ ἑλλαδικῆς] οὐδέ τινος ἔθνους ὄντος παρὰ τοῖς πολλοῖς ἐν προαγωγῇ, δυσφημούμενος δὲ καὶ ἐπὶ τῷ πενιχρᾶς καὶ χερνήτιδος υἱὸς εἶναι καὶ διὰ πενίαν καταλιπὼν τὴν πατρίδα ἐν Αἰγύπτῳ μισθαρνῆσαι, [καὶ] οἱονεὶ πρὸς τὸ ληφθὲν παράδειγμα [οὐ μόνον Σερίφιος γεγονὼς καὶ ἀπὸ ἐλαχίστης καὶ ἀσημοτάτης νήσου ἀλλὰ καὶ Σεριφίων, ὡς ἔστιν εἰπεῖν, ὁ ἀγεννέστατος, δεδύνηται σεῖσαι τὴν πᾶσαν ἀνθρώπων οἰκουμένην οὐ μόνον ὑπὲρ Θεμιστοκλέα τὸν Ἀθηναῖον ἀλλὰ καὶ ὑπὲρ Πυθαγόραν καὶ Πλάτωνα καί τινας ἄλλους τῶν ὁποιποτοῦν τῆς οἰκουμένης σοφῶν ἢ βασιλέων ἢ στρατηγῶν.
Β Ἐν δὲ τοῖς ἑξῆς, κατηγορῶν τῆς Μωϋσέως ἱστη- ρίας, αἰτιᾶται τοὺς τροπολογοῦντας καὶ ἀλληγοροῦντας αὐτήν. Ην δ' ἂν εἰπεῖν πρὸς τὸν γενναιότατον καὶ • Αληθῆ λόγον » ἐπιγράψαντα τὸ ἑαυτοῦ βιβλίον· Τι δήποτε, ὦ οὗτος, θεοὺς μὲν τηλικαύταις περιπίπτον τας συμφοραῖς, ὁποίας αναγράφουσιν οἱ σοφοί σου ποιηταὶ καὶ φιλόσοφοι, καὶ ἐναγέσι μίξεσι χρωμένους, καὶ κατὰ τῶν πατέρων στρατευομένους, καὶ τὰ αἰ. δοῖα αὐτῶν ἀποτέμνοντας, σεμνολογεῖς ἀναγεγράφθαι τὰ τηλικαῦτα τετολμηκέναι, καὶ πεποιηκέναι, καὶ πεπονθέναι· ὅταν δὲ Μωϋσῆς μὴ περὶ Θεοῦ τοιαῦτα λέγῃ, ἀλλὰ μηδ' ἀγγέλων ἁγίων, περὶ δὲ ἀνθρώπων πολλῷ ἐλάττονα· (οὐδεὶς γὰρ παρ' αὐτῷ ἐτόλμησεν, ὅσα Κρόνος κατὰ τοῦ Οὐρανοῦ, οὐδὲ ὅσα Ζεὺς κατὰ τοῦ πατρός· οὐδ᾽ ὅτι τῇ ἑαυτοῦ θυγατρὶ ὁ πατὴρ ἀν δρῶν τε θεῶν τε συνελήλυθε·) πλανᾶν νομίζεται ήπα τημένους τοὺς νενομοθετημένους ὑπ' αὐτοῦ; Δοκεῖ δέ μοι καὶ παραπλήσιόν τι Κέλσος ποιεῖν τῷ Πλατωνικῷ Θρασυμάχῳ (84), μὴ ἐπιτρέποντι ὡς βούλεται ἀπο- κρίνασθαι περὶ τῆς δικαιοσύνης Σωκράτει, ἀλλὰ λέ- γοντι· « Ορα μὴ τὸ συμφέρον εἴπῃς εἶναι τὸ δίκαιον, μηδὲ τὸ δέον, μηδ' ἄλλο τι τῶν παραπλησίων. » Καὶ γὰρ αὐτὸς (85), κατηγορήσας (ὡς οἴεται) τῶν παρὰ Μωϋσεῖ ἱστοριῶν, καὶ μεμψάμενος τοῖς ἀλληγοροῦσε μετὰ τοῦ καὶ ἔπαινόν τινα περὶ αὐτῶν λέγειν, ὅτι εἰ σὶν οἱ ἐπιεικέστεροι, οἱονεὶ κωλύεται (86), κατηγορή σας ὡς βούλεται, ἀπολογεῖσθαι τοὺς δυναμένους ὡς πέφυκεν ἔχειν τὰ πράγματα. Εἴποιμεν δ᾽ ἂν προκαλούμενοι βίβλους βίβλοις παραβάλλεσθαι, ὅτι, Φέρε, ὦ οὗτος, τὰ Λίνου, καὶ Μου- σαίου, καὶ Ὀρφέως ποιήματα, καὶ Φερεκύδου τὴν γρα φὴν, καὶ συνεξέταζε τοῖς Μωϋσέως νόμοις, ἱστορίας ἱστορίαις, καὶ ἠθικοὺς λόγους νόμοις καὶ προστάγμασι παρατιθείς· καὶ ὅρα ὁποῖα μᾶλλον ἐπιστρέψαι δύνα- ται καὶ αὐτόθεν τοὺς ἀκούοντας, καὶ τίνα αὐτῶν, κἂν ἐπιτρίψαι (87) τὸν ἀκροατήν· καὶ κατανύει ὅπως τὸ μὲν τάγμα τῶν σῶν συγγραφέων ὀλίγον μὲν ἐφρόν τισε τῶν αὐτόθεν ἐντευξομένων, μόνοις δὲ ἄρα τοῖς τροπολογῆσαι καὶ ἀλληγορῆσαι δυναμένοις έγραψε τὴν ἰδίαν (ὡς φῂς) φιλοσοφίαν. Ο δὲ Μωϋσῆς (88) ανά λογον γενναίῳ ῥήτορι σχῆμα μελετῶντι καὶ πανταχοῦ τὴν διπλόην τῆς λέξεως πεφυλαγμένως προφερομένῳ, ἐπὶ τῶν πέντε βιβλίων πεποίηκε· μήτε τῷ πλήθει ὡς βούλονται, ὡς πέφυκεν ἔχειν τὰ πράγματα. ὡς πέφυκεν ἔχειν τὰ γράμματα. ὡς βουλεται. Αt Ορφεύς; Οὐδὲ ταῦτα Ὀρφέως ἐμοὶ δοκεῖν ὄντα· Ορφεύς καὶ γὰρ οὗτος. στρέψαι. ἀποστρέψαι, ἐπιστρέψαι. Επιστρέψαι, καὶ τίνα αὐτῶν κἂν ἐπιστρέψαι τὸν ἀκροατήν, Ὁ δὲ Μωϋσῆς ἀνάλογον γενναίῳ ῥήτορι καὶ παν ταχοῦ τὴν διπλόην τῆς λέξεως πεφυλαγμένος, ἐπὶ τῶν πέντε βιβλίων πεποίηκε· ORIGENIS 17. Postea criminatur Moysis libros, et A culpat eos qui tropologiis et allegoriis illos inter- pretantur. Hic merito quis roget egregium illum ho- minem et suum librum ‹ Veri sermonis › titulo or- nantem : Quid, o bone! deos, qui in tales inciderunt casus quales sapientes tui poetæ ac philosophi de- scribunt, qui detestabilibus spurcitiis se fœdaverunt, qui cum suis parentibus bella gesserunt, qui eorum virilia amputaverunt, gloriaris talia memorari ausos esse, perpetrasse, pertulisse; a Moyse autem de- ceptos et in errorem inductos putas qui se ejus le- gibus subdidere, quamvis ille nec de Deo, nec de angelis similia scripserit, imno multo leviora dixerit de hominibus? Nemo enim in illius libris est, qui tale quid ausus sit, quale Saturnus contra Cœlum, aut Jupiter contra patrem. Non est apud illum pa- ter hominumque deumque, qui cum propria filia concubuerit. Mihi videtur Celsus quid idem facere ac Thrasymachus ille Platonicus, qui nolebat So- cratem de justitia respondere quod is voluisset : • Cave, inquiebat, quod utile est, id aut justum, aut necessarium, aut quid simile dicas. » Nam Cel- sus eodem modo, postquam insectatus est, ut sibi videtur, Mosaicas historias, eosque culpavit qui illas allegoriis explicant, impertita tamen eis ma- joris æquitatis laude, prohibet accusationibus suis, ne qui possent, defendant ut vellent, et prout re- rụm natura postulat, conferendum. Age, Ceise, profer in medium Lini, Musaei, Orphei poenata, et Pherecydis historiam. Compara hæc scripta cum Moysis legibus, illorum historias cum ejus historiis, morales illorum regu- Ins cum ejus legibus et præceptis. Considera utra so̟la lectione auditores a vitiis avocare, utra in pra- vum indurare magis valeant. Et animo tecum co- gita tuos illos scriptores nullam pene vulgarium le- ctorum habuisse rationem, sed suam iis solis ut vocas philosophiam scripsisse, qui tropologiis illam allegoriisque interpretari scirent. At Moyses haud secus ac strenuus orator qui aliquam dicendi figuram meditatus nullum verbum profert quod duplicem sen- sum capere non possit, in suis quinque libris cam- C videtur quæ quidem lectio secunda manu apposita est in codice Joliano. Ibidem tres codd. Anglicani et Basileensis recte omniuo, Libb. editi, quæ Orpheo ascribuntur, tempore principatus Pie D omnes codd. mss., sensus postulare sistratidarum, circa quinquagesimam Olympiadem invenitur. › Tatian, orat. Contra gentes, pag. ; Suidas in voce Vossius De poetis Gracis; Scaliger lib. Emend. temp. Eumdem vide in ap- pendice ad Emendationem temporum. Pausan. in All. : et in Bæoticorum primo non semel laudavit Orphei poe- mata. Tull. lib. De nat. deorum : « Orpheum poe- tam docet Aristoteles nunquam fuisse, et hoc Or- phicum carmen Pythagorici ferunt cujusdam fuisse Cecropis. At nobis non vacat hæc discutere: vide Suidam in voce et Lilium Gyraldum in Vitis poetarum. SPENCER. Republica, pag. 336. sis. Reliqui cum libb. editis, Spencerus in textu, et ad marginem, Guietus deceptus vitiosa lectione putavit hæc verba, esse resecanda ut superflua et inutiliter repetita. tur: sed a recepta et manu- scriptis consignata lectione cur ita recedendum pu- laverit, non video. 18. Sed provocemus illum ad libros cum libris (84) Θρασυμάχῳ, etc. Vide Platonem, lib.1 De (85) Καὶ γὰρ αὐτός. Ita codd. Reg. et Basileen- (86) Κωλύεται. Mallet Guietus κωλύει. Ibidem (87) Ἐπιτρίψαι. Sic recte mss. Hoeschelius έπι- (88) Ὁ δὲ Μωϋσῆς, etc. Guieto scribendum vide-
PG 11:717Τίς οὖν μὴ παρέργως ἀνερευνῶν τὴν τῶν πραγμάτων φύσιν οὐκ ἂν αὐτὸν καταπλαγείη νικήσαντα καὶ ὑπεραναβῆναι δυνηθέντα τῇ δόξῃ τὰ ποιητικὰ ἀδοξίας πάντα [καὶ] πάντας τοὺς πώποτ’ ἐνδόξους;] Καίτοι γε οἱ ἐν ἀνθρώποις ἔνδοξοι σπάνιον εἰ ἐπὶ πλειόνων ἅμα τὴν δόξαν ἀναλαβεῖν δεδύνηνται. [Ὁ μὲν γὰρ ἐπὶ σοφίᾳ ἄλλος δ’ ἐπὶ στρατηγίᾳ βαρβάρων δέ τινες ἐπὶ ταῖς παραδόξοις ἐξ ἐπῳδῶν δυνάμεσι] καὶ ἄλλοι ἐπ’ ἄλλοις οὐ πολλοῖς ἅμα ἐθαυμάσθησαν καὶ ἔνδοξοι γεγένηνται· [οὗτος δὲ πρὸς τοῖς ἄλλοις θαυμάζεται καὶ ἐπὶ σοφίᾳ καὶ ἐπὶ δυνάμεσι καὶ ἐπὶ τῷ ἀρχικῷ.] Ἔπεισε γὰρ οὔθ’ ὡς τύραννος συναποστῆναι αὐτῷ τινας τῶν νόμων οὔθ’ ὡς λῃστὴς κατ’ ἀνθρώπων ἀλείφων τοὺς ἑπομένους οὔθ’ ὡς πλούσιος χορηγῶν τοῖς προσιοῦσιν οὔθ’ ὥς τις τῶν ὁμολογουμένως ψεκτῶν, ἀλλ’ ὡς διδάσκαλος τοῦ περὶ τοῦ θεοῦ τῶν ὅλων λόγου καὶ τῆς εἰς αὐτὸν θρησκείας καὶ παντὸς ἠθικοῦ τόπου, δυναμένου οἰκειῶσαι τῷ ἐπὶ πᾶσι θεῷ τὸν κατ’ αὐτὸν βιώσαντα. [Καὶ Θεμιστοκλεῖ μὲν ἤ τινι τῶν ἐνδόξων οὐδὲν γέγονε τὸ ἐναντιούμενον τῇ δόξῃ·
Α σεβεῖ ψυχῇ Μωϋσέως, πᾶν γενητὴν ὑπεραναβάντος, Β καὶ τοῦ δημιουργοῦ τῶν ὅλων ἑαυτὸν ἐξαρτήσαντος, ἐμπεπολιτεῦσθαι Πνεῦμα θεῖον, πολλῷ ἐναργέστερον Πλάτωνος, καὶ τῶν παρ' Ἕλλησι καὶ παρὰ βαρβάροις σοφῶν, τὰ τοῦ Θεοῦ παραστήσαντος (97). Εἰ δ' ἀπαι τεῖ ἡμᾶς λόγους τῆς τοιαύτης πίστεως, διδότω πρό τερος περὶ ὧν αὐτὸς ἀναποδείκτως ἀπεφήνατο, καὶ ἑξῆς κατασκευάσομεν τὰ ἡμέτερα ταῦθ' οὕτως ἔχειν. Πλὴν καὶ ἄκων ἐνέπεσεν ὁ Κέλσος εἰς τὸ μαρτι ρεῖν τῷ νεώτερον εἶναι τὸν κόσμον, καὶ οὐδέπω μυ ρίων ἐτῶν, εἰπὼν καὶ Ἕλληνας ταῦτα νομίζειν ἀρ χαῖα, ὡς πρεσβύτερα (98), διὰ τοὺς κατακλυσμούς, καὶ τὰς ἐκπυρώσεις οὐ τεθεωρήκασιν, οὐδ᾽ ἀπομνη μονεύουσιν. Εστωσαν δὲ τῷ Κέλσῳ τοῦ περὶ τῶν ἐκπυρώσεων καὶ ἐξυδατώσεων μύθου διδάσκαλοι οἱ κατ' αὐτὸν σοφώτατοι Αἰγύπτιοι, ὧν τῆς σοφίας ίχνη, ἄλογα ζώα προσκυνούμενα, καὶ λόγοι παριστάντες εύ- λογον εἶναι καὶ ἀνακεχωρηκυίαν τινα καὶ μυστικὴν τὴν τοιαύτην τοῦ Θεοῦ θεραπείαν. Κἂν μὲν Αἰγύπτιοι περὶ τῶν ζώων σεμνύνοντες ἑαυτῶν τὸν λόγον θεολο γίας φέρωσι, σοφοί εἰσιν· ἐὰν δέ τις τῶν Ἰουδαίων (99) συγκαταθέμενος νόμῳ καὶ νομοθέτῃ πάντα ἀναφέρῃ ἐπὶ τὸν τῶν ὅλων δημιουργὸν καὶ μόνον Θεόν, ἥττων εἶναι παρὰ Κέλσῳ καὶ τοῖς ὁμοίοις αὐτῷ λογίζεται τοῦ μὴ εἰς λογικὰ μόνον καὶ θνητὰ ζῶα, ἀλλὰ καὶ εἰς ἄλογα κατάγοντος τὴν θεότητα, ὑπὲρ τὴν μυθι κὴν μετενσωμάτωσιν (1), τὴν περὶ τῆς πιπτούσης ἀπὸ τῶν ἀψίδων τοῦ οὐρανοῦ ψυχῆς καὶ ἕως τῶν ἀλόγων ζώων, οὐ μόνον ἡμέρων, ἀλλὰ καὶ ἀγριωτάτων κατα- Φαινούσης. Καὶ ἐὰν μὲν Αἰγύπτιοι μυθολογῶσι, πιο στεύονται πεφιλοσοφηκέναι δι' αἰνιγμῶν καὶ ἀποῤῥή των· ἐὰν δὲ Μωϋσῆς ὅλῳ ἔθνει συγγράφων ἱστορίας καὶ νόμους αὐτοῖς καταλίπῃ, μῦθοι κενοὶ νομίζονται, μηδ' ἀλληγορίαν ἐπιδεχόμενοι οἱ λόγοι αὐτοῦ. τὰ Θεοῦ παρα στήσαντος. Τὰ τοῦ Θεοῦ παραστῆσαν, μι παραστῆσαν Πνεῦμα θεῖον. ὧν πρεσβύτερα, καὶ τὰς ἐκπυρώσεις, οὓς οὐ τε θεωρήκασιν· οὗ οὐ τεθεωρήκασιν, οὐ τεθεωρήκασιν. οὖς, ἐὰν δὲ ὁ τῶν Ἰουδαίων. ἐὰν δὲ ὁ τῷ Ἰουδαίων, Τοῦτο γὰρ Κέλσῳ καὶ τοῖς Ἐπικουρείοις δοκεῖ. • Τούτου οὖν, φησί, τοῦ λόγου τοῦ παρὰ τοῖς σου φοῖς ἔθνεσι καὶ ἐλλογίμοις ἀνδράσιν ἐπακηκοώς, όνομα δαιμόνιον ἔσχε Μωϋσῆς. » Καὶ πρὸς τοῦτο δὲ λεκτέον, ἵν᾽ αὐτῷ συγχωρηθῇ Μωϋσέα ἀκηκοέναι ἀρ χαιοτέρου λόγου, καὶ τοῦτον Ἑβραίοις παραδεδωκέ ναι· ὅτι εἰ μὲν ψευδοῦς λόγου ἀκούσας, καὶ μὴ σοφοῦ, μηδὲ σεμνοῦ, παρεδέξατο αὐτὸν καὶ παρέδωκε τοῖς ὑπ' αὐτὸν, ἔγκλητός ἐστιν· εἰ δ', ὡς σὺ φῂς, συμ κατέθετο δόγμασι σοφοῖς καὶ ἀληθέσι, καὶ ἐπαίδευσε τοὺς οἰκείους δι' αὐτῶν, τί ποτε (2) κατηγορίας ἄξιον δημιουργὸν καὶ μόνον Θεόν. ἐπὶ τὴν μυθικὴν μετενσωμάτωσιν, ὑπὲρ τὴν αὐθεν τικὴν μετενσωμάτωσιν. δι' αἰνιγμάτων καὶ ἀποῤῥήτων. ORIGENIS res omnes evexerat totumque Deo commiserat, in- habitasse divinum Spiritum, qui longe clarius quam Plato ullusve e Græcis aut barbaris sapien- tibus, res divinas exhibuerit. Quod si poposcerit a nobis rationen. hujus fidei, reddat ipse prior ra- tionem eorum quæ sine ulla auctoritate protulit ; tum nós quoque nostra hæc ita se habere probabimus. recentiorem esse mundum, necduin decem annorum millia complevisse, cum dixit a Græcis res illas antiquas existimari, quia propter diluvia et confla- grationes nemo antiquiores vidit aut litterarum monumentis mandavit. Sibi vero habeat Celsus magistros de condagrationibus et diluviis Ægyptios, qui ipsi videntur omnium sapientissimi. Egregia scilicet tantæ sapientiæ reliquerunt vestigia, qui et animalia rationis expertia adoraverunt, et sermo- nibus probare conati sunt cultum sic Deo tributum rationi congruere, et arcanis quibusdam abstrusis.. que rationibus stabiliri. Ac Ægyptii quidem, cum suam Dei colendi rationem in colendis animalibus positam extollunt, sapientes sunt: at si quis Juda- orum legi legislatorique assentiens omnia ad uni- versarum rerum conditorem et solum Deum referat, Celso ejusque similibus videtur eo esse inferior, qui naturam divinam non ad rationabilia tantum et mortalia animalia, sed etiam ad ea quæ ratione carent, dimittit; quod impietate longe superat fabulosam e corporibus in corpora transmigra- Lionem, qua feret ut anima e coeli foruicibus G Moyses reliquit, eæ videntur inanes fabulæ, nec delapsa in brutas animantes tam mansuetas quam feras descenderet. Cum hujusmodi fabulas narrənt Ægyptii, nimirum recondita et arcana scrutari putantur; quas vero historias, quas leges toti genti cjus sermones allegoricum sensum putantur admittere. est. Nam ait ille : ‹ Ex hac doctrina, quam a sa- pientibus gentibus eruditisque viris acceperat, divinum Moyses consecutus est nomen. • Cui ego Esto, Moyses vetustiorem doctrinam ex aliis auditam tradiderit Hebræis. Si falsam, si nihil gravitatis aut sapientiæ habentem ex aliis auditam suscepit, et iis quos regebat, commendavit, mem rito culpandus est; quod si, ut ais tu, sapientia veraque recepit dogmata, et suos ea docuit, quid fecit quod jure reprehendi queat? Utinam Epicurus lia; Hoeschelius autem et Spencerus, Mallem : referatur ad præcedens φuod et mihi arridet. Μox post duo codd. Anglicani habent, Reg. et Basil., sicque Jolianus, qui insuper ad marginem habet a Hoeschelius et Spencerus neque neque a, neque oὗ exhibet,sicque reliqui codd. ass. quos hoc loco sequimur. Heschelius et Spencerus, Codex Basileensis, non male. D Paulo post Philoc., Apud Hoeschelium et Spencerum deest xai. Philocalia manuscripta, et sane genuina est lectio. Sensus enim hoc loco is est, Ægyptios qui naturam divinam non ad rationabilia tantum et mortalia, sed etiam ad bruta animalia demittunt, impietate longe superiores esse iis qui animas solas juxta Platonicæ et fabulosæ transmigrationis normam e corporibus in corpora migrare censent. Libb. editi, Philocalia inpressa, Paulo post codex Jolianus ad marginem habet, non in tribus Anglicanis et duobus Vaticanis. 20. Cæterum Celsus vel invitus testificatus est 21. Alque lac Celsi Epicureorumque sententia (97) Τὰ τοῦ Θεοῦ παραστήσαντος. Sic Philoca- (98) Ὡς πρεσβύτερα. Guieto scribendum videtur, (99) 'Εάν δε τις τῶν Ἰουδαίων. Sic Philocalia. (1) Ὑπὲρ τὴν μυθικήν μετενσωμάτωσιν. Sic (2) Τί ποτε. In codice Basileensi deest ποτέ, κ
τούτῳ δὲ πρὸς τοῖς εἰρημένοις, ἱκανῶς δυναμένοις ἐν ἀδοξίᾳ καλύψαι ἀνθρώπου ψυχὴν καὶ πάνυ εὐφυοῦς, καὶ ὁ δοκῶν ἄτιμος εἶναι θάνατος σταυρωθέντι ἱκανὸς ἦν καὶ τὴν φθάσασαν δόξαν καὶ προκαταλαβοῦσαν ἐξαφανίσαι] καὶ τούς, ὡς οἴονται οἱ μὴ συγκατατιθέμενοι αὐτοῦ τῇ διδασκαλίᾳ, προεξαπατηθέντας ποιῆσαι τῆς μὲν ἀπάτης ἀποστῆναι καταγνῶναι δὲ τοῦ ἀπατήσαντος. Πρὸς τούτοις δὲ θαυμάσαι ἄν τις, πόθεν ἐπῆλθε τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ, ὡς λέγουσιν οἱ κακολογοῦντες τὸν Ἰησοῦν, μὴ ἑωρακόσιν αὐτὸν ἀναστάντα ἀπὸ τῶν νεκρῶν μηδὲ πεισθεῖσιν ὅτι θειότερόν τι ἦν ἐκεῖνος, πρὸς τῷ μὴ φοβηθῆναι τὰ αὐτὰ τῷ διδασκάλῳ παθεῖν καὶ ὁμόσε χωρῆσαι τῷ κινδύνῳ καὶ καταλιπεῖν τὰς πατρίδας ὑπὲρ τοῦ διδάξαι κατὰ τὸ Ἰησοῦ βούλημα τὸν παραδοθέντα αὐτοῖς ὑπ’ αὐτοῦ λόγον.
Α σεβεῖ ψυχῇ Μωϋσέως, πᾶν γενητὴν ὑπεραναβάντος, Β καὶ τοῦ δημιουργοῦ τῶν ὅλων ἑαυτὸν ἐξαρτήσαντος, ἐμπεπολιτεῦσθαι Πνεῦμα θεῖον, πολλῷ ἐναργέστερον Πλάτωνος, καὶ τῶν παρ' Ἕλλησι καὶ παρὰ βαρβάροις σοφῶν, τὰ τοῦ Θεοῦ παραστήσαντος (97). Εἰ δ' ἀπαι τεῖ ἡμᾶς λόγους τῆς τοιαύτης πίστεως, διδότω πρό τερος περὶ ὧν αὐτὸς ἀναποδείκτως ἀπεφήνατο, καὶ ἑξῆς κατασκευάσομεν τὰ ἡμέτερα ταῦθ' οὕτως ἔχειν. Πλὴν καὶ ἄκων ἐνέπεσεν ὁ Κέλσος εἰς τὸ μαρτι ρεῖν τῷ νεώτερον εἶναι τὸν κόσμον, καὶ οὐδέπω μυ ρίων ἐτῶν, εἰπὼν καὶ Ἕλληνας ταῦτα νομίζειν ἀρ χαῖα, ὡς πρεσβύτερα (98), διὰ τοὺς κατακλυσμούς, καὶ τὰς ἐκπυρώσεις οὐ τεθεωρήκασιν, οὐδ᾽ ἀπομνη μονεύουσιν. Εστωσαν δὲ τῷ Κέλσῳ τοῦ περὶ τῶν ἐκπυρώσεων καὶ ἐξυδατώσεων μύθου διδάσκαλοι οἱ κατ' αὐτὸν σοφώτατοι Αἰγύπτιοι, ὧν τῆς σοφίας ίχνη, ἄλογα ζώα προσκυνούμενα, καὶ λόγοι παριστάντες εύ- λογον εἶναι καὶ ἀνακεχωρηκυίαν τινα καὶ μυστικὴν τὴν τοιαύτην τοῦ Θεοῦ θεραπείαν. Κἂν μὲν Αἰγύπτιοι περὶ τῶν ζώων σεμνύνοντες ἑαυτῶν τὸν λόγον θεολο γίας φέρωσι, σοφοί εἰσιν· ἐὰν δέ τις τῶν Ἰουδαίων (99) συγκαταθέμενος νόμῳ καὶ νομοθέτῃ πάντα ἀναφέρῃ ἐπὶ τὸν τῶν ὅλων δημιουργὸν καὶ μόνον Θεόν, ἥττων εἶναι παρὰ Κέλσῳ καὶ τοῖς ὁμοίοις αὐτῷ λογίζεται τοῦ μὴ εἰς λογικὰ μόνον καὶ θνητὰ ζῶα, ἀλλὰ καὶ εἰς ἄλογα κατάγοντος τὴν θεότητα, ὑπὲρ τὴν μυθι κὴν μετενσωμάτωσιν (1), τὴν περὶ τῆς πιπτούσης ἀπὸ τῶν ἀψίδων τοῦ οὐρανοῦ ψυχῆς καὶ ἕως τῶν ἀλόγων ζώων, οὐ μόνον ἡμέρων, ἀλλὰ καὶ ἀγριωτάτων κατα- Φαινούσης. Καὶ ἐὰν μὲν Αἰγύπτιοι μυθολογῶσι, πιο στεύονται πεφιλοσοφηκέναι δι' αἰνιγμῶν καὶ ἀποῤῥή των· ἐὰν δὲ Μωϋσῆς ὅλῳ ἔθνει συγγράφων ἱστορίας καὶ νόμους αὐτοῖς καταλίπῃ, μῦθοι κενοὶ νομίζονται, μηδ' ἀλληγορίαν ἐπιδεχόμενοι οἱ λόγοι αὐτοῦ. τὰ Θεοῦ παρα στήσαντος. Τὰ τοῦ Θεοῦ παραστῆσαν, μι παραστῆσαν Πνεῦμα θεῖον. ὧν πρεσβύτερα, καὶ τὰς ἐκπυρώσεις, οὓς οὐ τε θεωρήκασιν· οὗ οὐ τεθεωρήκασιν, οὐ τεθεωρήκασιν. οὖς, ἐὰν δὲ ὁ τῶν Ἰουδαίων. ἐὰν δὲ ὁ τῷ Ἰουδαίων, Τοῦτο γὰρ Κέλσῳ καὶ τοῖς Ἐπικουρείοις δοκεῖ. • Τούτου οὖν, φησί, τοῦ λόγου τοῦ παρὰ τοῖς σου φοῖς ἔθνεσι καὶ ἐλλογίμοις ἀνδράσιν ἐπακηκοώς, όνομα δαιμόνιον ἔσχε Μωϋσῆς. » Καὶ πρὸς τοῦτο δὲ λεκτέον, ἵν᾽ αὐτῷ συγχωρηθῇ Μωϋσέα ἀκηκοέναι ἀρ χαιοτέρου λόγου, καὶ τοῦτον Ἑβραίοις παραδεδωκέ ναι· ὅτι εἰ μὲν ψευδοῦς λόγου ἀκούσας, καὶ μὴ σοφοῦ, μηδὲ σεμνοῦ, παρεδέξατο αὐτὸν καὶ παρέδωκε τοῖς ὑπ' αὐτὸν, ἔγκλητός ἐστιν· εἰ δ', ὡς σὺ φῂς, συμ κατέθετο δόγμασι σοφοῖς καὶ ἀληθέσι, καὶ ἐπαίδευσε τοὺς οἰκείους δι' αὐτῶν, τί ποτε (2) κατηγορίας ἄξιον δημιουργὸν καὶ μόνον Θεόν. ἐπὶ τὴν μυθικὴν μετενσωμάτωσιν, ὑπὲρ τὴν αὐθεν τικὴν μετενσωμάτωσιν. δι' αἰνιγμάτων καὶ ἀποῤῥήτων. ORIGENIS res omnes evexerat totumque Deo commiserat, in- habitasse divinum Spiritum, qui longe clarius quam Plato ullusve e Græcis aut barbaris sapien- tibus, res divinas exhibuerit. Quod si poposcerit a nobis rationen. hujus fidei, reddat ipse prior ra- tionem eorum quæ sine ulla auctoritate protulit ; tum nós quoque nostra hæc ita se habere probabimus. recentiorem esse mundum, necduin decem annorum millia complevisse, cum dixit a Græcis res illas antiquas existimari, quia propter diluvia et confla- grationes nemo antiquiores vidit aut litterarum monumentis mandavit. Sibi vero habeat Celsus magistros de condagrationibus et diluviis Ægyptios, qui ipsi videntur omnium sapientissimi. Egregia scilicet tantæ sapientiæ reliquerunt vestigia, qui et animalia rationis expertia adoraverunt, et sermo- nibus probare conati sunt cultum sic Deo tributum rationi congruere, et arcanis quibusdam abstrusis.. que rationibus stabiliri. Ac Ægyptii quidem, cum suam Dei colendi rationem in colendis animalibus positam extollunt, sapientes sunt: at si quis Juda- orum legi legislatorique assentiens omnia ad uni- versarum rerum conditorem et solum Deum referat, Celso ejusque similibus videtur eo esse inferior, qui naturam divinam non ad rationabilia tantum et mortalia animalia, sed etiam ad ea quæ ratione carent, dimittit; quod impietate longe superat fabulosam e corporibus in corpora transmigra- Lionem, qua feret ut anima e coeli foruicibus G Moyses reliquit, eæ videntur inanes fabulæ, nec delapsa in brutas animantes tam mansuetas quam feras descenderet. Cum hujusmodi fabulas narrənt Ægyptii, nimirum recondita et arcana scrutari putantur; quas vero historias, quas leges toti genti cjus sermones allegoricum sensum putantur admittere. est. Nam ait ille : ‹ Ex hac doctrina, quam a sa- pientibus gentibus eruditisque viris acceperat, divinum Moyses consecutus est nomen. • Cui ego Esto, Moyses vetustiorem doctrinam ex aliis auditam tradiderit Hebræis. Si falsam, si nihil gravitatis aut sapientiæ habentem ex aliis auditam suscepit, et iis quos regebat, commendavit, mem rito culpandus est; quod si, ut ais tu, sapientia veraque recepit dogmata, et suos ea docuit, quid fecit quod jure reprehendi queat? Utinam Epicurus lia; Hoeschelius autem et Spencerus, Mallem : referatur ad præcedens φuod et mihi arridet. Μox post duo codd. Anglicani habent, Reg. et Basil., sicque Jolianus, qui insuper ad marginem habet a Hoeschelius et Spencerus neque neque a, neque oὗ exhibet,sicque reliqui codd. ass. quos hoc loco sequimur. Heschelius et Spencerus, Codex Basileensis, non male. D Paulo post Philoc., Apud Hoeschelium et Spencerum deest xai. Philocalia manuscripta, et sane genuina est lectio. Sensus enim hoc loco is est, Ægyptios qui naturam divinam non ad rationabilia tantum et mortalia, sed etiam ad bruta animalia demittunt, impietate longe superiores esse iis qui animas solas juxta Platonicæ et fabulosæ transmigrationis normam e corporibus in corpora migrare censent. Libb. editi, Philocalia inpressa, Paulo post codex Jolianus ad marginem habet, non in tribus Anglicanis et duobus Vaticanis. 20. Cæterum Celsus vel invitus testificatus est 21. Alque lac Celsi Epicureorumque sententia (97) Τὰ τοῦ Θεοῦ παραστήσαντος. Sic Philoca- (98) Ὡς πρεσβύτερα. Guieto scribendum videtur, (99) 'Εάν δε τις τῶν Ἰουδαίων. Sic Philocalia. (1) Ὑπὲρ τὴν μυθικήν μετενσωμάτωσιν. Sic (2) Τί ποτε. In codice Basileensi deest ποτέ, κ
[Οἶμαι γὰρ ὅτι ὁ εὐγνωμόνως ἐξετάζων τὰ πράγματα οὐκ ἂν λέγοι τούτους ἑαυτοὺς παραδεδωκέναι περιστατικῷ βίῳ ἕνεκεν τῆς Ἰησοῦ διδασκαλίας χωρίς τινος μεγάλης πειθοῦς, ἣν ἐνεποίησεν αὐτοῖς διδάσκων οὐ μόνον διακεῖσθαι κατὰ τὰ μαθήματα αὐτοῦ ἀλλὰ καὶ ἄλλους διατιθέναι, καὶ διατιθέναι προὔπτου ὄντος ὡς πρὸς τὸν ἀνθρώπων βίον ὀλέθρου τῷ τολμῶντι πανταχοῦ καὶ πρὸς πάντας καινοτομεῖν καὶ μηδένα ἀνθρώπων, ἐμμένοντα τοῖς προτέροις δόγμασι καὶ ἔθεσι, φίλον ἑαυτῷ τηρεῖν. Ἆρα γὰρ οὐχ ἑώρων οἱ τοῦ Ἰησοῦ μαθηταί, τολμῶντες οὐ μόνον Ἰουδαίοις ἐκ τῶν προφητικῶν λόγων παριστάνειν ὅτι οὗτος εἴη ὁ προφητευθείς, ἀλλὰ καὶ τοῖς λοιποῖς ἔθνεσιν ὅτι ὁ χθὲς καὶ πρώην σταυρωθεὶς ἑκὼν τοῦτον τὸν θάνατον ὑπὲρ τοῦ γένους τῶν ἀνθρώπων ἀνεδέξατο, ἀνάλογον τοῖς ἀποθανοῦσιν ὑπὲρ τῶν πατρίδων ἐπὶ τῷ σβέσαι λοιμικὰ κρατήσαντα καταστήματα ἢ ἀφορίας ἢ δυσπλοί̈ας;
Α σεβεῖ ψυχῇ Μωϋσέως, πᾶν γενητὴν ὑπεραναβάντος, Β καὶ τοῦ δημιουργοῦ τῶν ὅλων ἑαυτὸν ἐξαρτήσαντος, ἐμπεπολιτεῦσθαι Πνεῦμα θεῖον, πολλῷ ἐναργέστερον Πλάτωνος, καὶ τῶν παρ' Ἕλλησι καὶ παρὰ βαρβάροις σοφῶν, τὰ τοῦ Θεοῦ παραστήσαντος (97). Εἰ δ' ἀπαι τεῖ ἡμᾶς λόγους τῆς τοιαύτης πίστεως, διδότω πρό τερος περὶ ὧν αὐτὸς ἀναποδείκτως ἀπεφήνατο, καὶ ἑξῆς κατασκευάσομεν τὰ ἡμέτερα ταῦθ' οὕτως ἔχειν. Πλὴν καὶ ἄκων ἐνέπεσεν ὁ Κέλσος εἰς τὸ μαρτι ρεῖν τῷ νεώτερον εἶναι τὸν κόσμον, καὶ οὐδέπω μυ ρίων ἐτῶν, εἰπὼν καὶ Ἕλληνας ταῦτα νομίζειν ἀρ χαῖα, ὡς πρεσβύτερα (98), διὰ τοὺς κατακλυσμούς, καὶ τὰς ἐκπυρώσεις οὐ τεθεωρήκασιν, οὐδ᾽ ἀπομνη μονεύουσιν. Εστωσαν δὲ τῷ Κέλσῳ τοῦ περὶ τῶν ἐκπυρώσεων καὶ ἐξυδατώσεων μύθου διδάσκαλοι οἱ κατ' αὐτὸν σοφώτατοι Αἰγύπτιοι, ὧν τῆς σοφίας ίχνη, ἄλογα ζώα προσκυνούμενα, καὶ λόγοι παριστάντες εύ- λογον εἶναι καὶ ἀνακεχωρηκυίαν τινα καὶ μυστικὴν τὴν τοιαύτην τοῦ Θεοῦ θεραπείαν. Κἂν μὲν Αἰγύπτιοι περὶ τῶν ζώων σεμνύνοντες ἑαυτῶν τὸν λόγον θεολο γίας φέρωσι, σοφοί εἰσιν· ἐὰν δέ τις τῶν Ἰουδαίων (99) συγκαταθέμενος νόμῳ καὶ νομοθέτῃ πάντα ἀναφέρῃ ἐπὶ τὸν τῶν ὅλων δημιουργὸν καὶ μόνον Θεόν, ἥττων εἶναι παρὰ Κέλσῳ καὶ τοῖς ὁμοίοις αὐτῷ λογίζεται τοῦ μὴ εἰς λογικὰ μόνον καὶ θνητὰ ζῶα, ἀλλὰ καὶ εἰς ἄλογα κατάγοντος τὴν θεότητα, ὑπὲρ τὴν μυθι κὴν μετενσωμάτωσιν (1), τὴν περὶ τῆς πιπτούσης ἀπὸ τῶν ἀψίδων τοῦ οὐρανοῦ ψυχῆς καὶ ἕως τῶν ἀλόγων ζώων, οὐ μόνον ἡμέρων, ἀλλὰ καὶ ἀγριωτάτων κατα- Φαινούσης. Καὶ ἐὰν μὲν Αἰγύπτιοι μυθολογῶσι, πιο στεύονται πεφιλοσοφηκέναι δι' αἰνιγμῶν καὶ ἀποῤῥή των· ἐὰν δὲ Μωϋσῆς ὅλῳ ἔθνει συγγράφων ἱστορίας καὶ νόμους αὐτοῖς καταλίπῃ, μῦθοι κενοὶ νομίζονται, μηδ' ἀλληγορίαν ἐπιδεχόμενοι οἱ λόγοι αὐτοῦ. τὰ Θεοῦ παρα στήσαντος. Τὰ τοῦ Θεοῦ παραστῆσαν, μι παραστῆσαν Πνεῦμα θεῖον. ὧν πρεσβύτερα, καὶ τὰς ἐκπυρώσεις, οὓς οὐ τε θεωρήκασιν· οὗ οὐ τεθεωρήκασιν, οὐ τεθεωρήκασιν. οὖς, ἐὰν δὲ ὁ τῶν Ἰουδαίων. ἐὰν δὲ ὁ τῷ Ἰουδαίων, Τοῦτο γὰρ Κέλσῳ καὶ τοῖς Ἐπικουρείοις δοκεῖ. • Τούτου οὖν, φησί, τοῦ λόγου τοῦ παρὰ τοῖς σου φοῖς ἔθνεσι καὶ ἐλλογίμοις ἀνδράσιν ἐπακηκοώς, όνομα δαιμόνιον ἔσχε Μωϋσῆς. » Καὶ πρὸς τοῦτο δὲ λεκτέον, ἵν᾽ αὐτῷ συγχωρηθῇ Μωϋσέα ἀκηκοέναι ἀρ χαιοτέρου λόγου, καὶ τοῦτον Ἑβραίοις παραδεδωκέ ναι· ὅτι εἰ μὲν ψευδοῦς λόγου ἀκούσας, καὶ μὴ σοφοῦ, μηδὲ σεμνοῦ, παρεδέξατο αὐτὸν καὶ παρέδωκε τοῖς ὑπ' αὐτὸν, ἔγκλητός ἐστιν· εἰ δ', ὡς σὺ φῂς, συμ κατέθετο δόγμασι σοφοῖς καὶ ἀληθέσι, καὶ ἐπαίδευσε τοὺς οἰκείους δι' αὐτῶν, τί ποτε (2) κατηγορίας ἄξιον δημιουργὸν καὶ μόνον Θεόν. ἐπὶ τὴν μυθικὴν μετενσωμάτωσιν, ὑπὲρ τὴν αὐθεν τικὴν μετενσωμάτωσιν. δι' αἰνιγμάτων καὶ ἀποῤῥήτων. ORIGENIS res omnes evexerat totumque Deo commiserat, in- habitasse divinum Spiritum, qui longe clarius quam Plato ullusve e Græcis aut barbaris sapien- tibus, res divinas exhibuerit. Quod si poposcerit a nobis rationen. hujus fidei, reddat ipse prior ra- tionem eorum quæ sine ulla auctoritate protulit ; tum nós quoque nostra hæc ita se habere probabimus. recentiorem esse mundum, necduin decem annorum millia complevisse, cum dixit a Græcis res illas antiquas existimari, quia propter diluvia et confla- grationes nemo antiquiores vidit aut litterarum monumentis mandavit. Sibi vero habeat Celsus magistros de condagrationibus et diluviis Ægyptios, qui ipsi videntur omnium sapientissimi. Egregia scilicet tantæ sapientiæ reliquerunt vestigia, qui et animalia rationis expertia adoraverunt, et sermo- nibus probare conati sunt cultum sic Deo tributum rationi congruere, et arcanis quibusdam abstrusis.. que rationibus stabiliri. Ac Ægyptii quidem, cum suam Dei colendi rationem in colendis animalibus positam extollunt, sapientes sunt: at si quis Juda- orum legi legislatorique assentiens omnia ad uni- versarum rerum conditorem et solum Deum referat, Celso ejusque similibus videtur eo esse inferior, qui naturam divinam non ad rationabilia tantum et mortalia animalia, sed etiam ad ea quæ ratione carent, dimittit; quod impietate longe superat fabulosam e corporibus in corpora transmigra- Lionem, qua feret ut anima e coeli foruicibus G Moyses reliquit, eæ videntur inanes fabulæ, nec delapsa in brutas animantes tam mansuetas quam feras descenderet. Cum hujusmodi fabulas narrənt Ægyptii, nimirum recondita et arcana scrutari putantur; quas vero historias, quas leges toti genti cjus sermones allegoricum sensum putantur admittere. est. Nam ait ille : ‹ Ex hac doctrina, quam a sa- pientibus gentibus eruditisque viris acceperat, divinum Moyses consecutus est nomen. • Cui ego Esto, Moyses vetustiorem doctrinam ex aliis auditam tradiderit Hebræis. Si falsam, si nihil gravitatis aut sapientiæ habentem ex aliis auditam suscepit, et iis quos regebat, commendavit, mem rito culpandus est; quod si, ut ais tu, sapientia veraque recepit dogmata, et suos ea docuit, quid fecit quod jure reprehendi queat? Utinam Epicurus lia; Hoeschelius autem et Spencerus, Mallem : referatur ad præcedens φuod et mihi arridet. Μox post duo codd. Anglicani habent, Reg. et Basil., sicque Jolianus, qui insuper ad marginem habet a Hoeschelius et Spencerus neque neque a, neque oὗ exhibet,sicque reliqui codd. ass. quos hoc loco sequimur. Heschelius et Spencerus, Codex Basileensis, non male. D Paulo post Philoc., Apud Hoeschelium et Spencerum deest xai. Philocalia manuscripta, et sane genuina est lectio. Sensus enim hoc loco is est, Ægyptios qui naturam divinam non ad rationabilia tantum et mortalia, sed etiam ad bruta animalia demittunt, impietate longe superiores esse iis qui animas solas juxta Platonicæ et fabulosæ transmigrationis normam e corporibus in corpora migrare censent. Libb. editi, Philocalia inpressa, Paulo post codex Jolianus ad marginem habet, non in tribus Anglicanis et duobus Vaticanis. 20. Cæterum Celsus vel invitus testificatus est 21. Alque lac Celsi Epicureorumque sententia (97) Τὰ τοῦ Θεοῦ παραστήσαντος. Sic Philoca- (98) Ὡς πρεσβύτερα. Guieto scribendum videtur, (99) 'Εάν δε τις τῶν Ἰουδαίων. Sic Philocalia. (1) Ὑπὲρ τὴν μυθικήν μετενσωμάτωσιν. Sic (2) Τί ποτε. In codice Basileensi deest ποτέ, κ
PG 11:719Εἰκὸς γὰρ εἶναι ἐν τῇ φύσει τῶν πραγμάτων κατά τινας ἀπορρήτους καὶ δυσλήπτους τοῖς πολλοῖς λόγους φύσιν τοιαύτην, ὡς ἕνα δίκαιον ὑπὲρ τοῦ κοινοῦ ἀποθανόντα ἑκουσίως ἀποτροπιασμοὺς ἐμποιεῖν φαύλων δαιμονίων, ἐνεργούντων λοιμοὺς ἢ ἀφορίας ἢ δυσπλοί̈ας ἤ τι τῶν παραπλησίων. Λεγέτωσαν οὖν οἱ βουλόμενοι ἀπιστεῖν τῷ Ἰησοῦν ὑπὲρ ἀνθρώπων ἀποτεθνηκέναι τρόπῳ σταυροῦ, πότερον οὐδὲ τὰς ἑλληνικὰς παραδέξονται καὶ βαρβαρικὰς πολλὰς ἱστορίας περὶ τοῦ τινας ὑπὲρ τοῦ κοινοῦ τεθνηκέναι καθαιρετικῶς τῶν προκαταλαβόντων τὰς πόλεις καὶ τὰ ἔθνη κακῶν· ἢ ἐκεῖνα μὲν γεγένηται οὐδὲν δὲ πιθανὸν ἔχει ὁ νομιζόμενος ἄνθρωπος πρὸς τὸ ἀποθανεῖν ἐπὶ καθαιρέσει μεγάλου δαίμονος καὶ δαιμόνων ἄρχοντος, ὑποτάξαντος ὅλας τὰς ἐπὶ γῆν ἐληλυθυίας ἀνθρώπων ψυχάς;
Ι. πεποίηκεν ; Ως είθε καὶ ὁ Ἐπίκουρος (5), καὶ ὁ ἔλατ- Α τον αὐτοῦ εἰς τὴν Πρόνοιαν ἀσεβῶν ᾿Αριστοτέλης (4), καὶ οἱ σῶμα εἰπόντες τὸν Θεὸν Στωϊκοί, τοῦ λόγου τούτου ἤκουσαν ! ἵνα μὴ πληρωθῇ ὁ κόσμος λόγου, ἀθετοῦντος Πρόνοιαν, ἢ διακόπτοντος αὐτὴν, ἢ ἀρχὴν φθαρτὴν εἰσάγοντος τὴν σωματικὴν, καθ᾽ ἦν καὶ ὁ Θεὸς τοῖς Στωϊκοίς (5) ἐστι σῶμα, οὐκ αἰδουμένοις λέγειν αὐτὸν τρεπτὸν, καὶ δι᾿ ὅλων ἀλλοιωτόν (6) καὶ μεταβλητόν, καὶ ἀπαξαπλῶς δυνάμενον φθαρήναι, εἰ ἔχει τὸν φθείροντα, εὐτυχοῦντα δὲ μὴ φθαρῆναι, παρὰ τὸ μηδὲν εἶναι τὸ φθεῖρον αὐτόν. Ἀλλ᾿ ὁ Ἰου δαίων καὶ Χριστιανῶν λόγος, ὁ τὸ ἄτρεπτον καὶ ἀναλ λοίωτον τοῦ Θεοῦ τηρῶν, ἀσεβής είναι νενόμισται, ἐπεὶ μὴ συνασεβεῖ τοῖς ἀσεβῇ περὶ Θεοῦ φρονοῦσι, λέγων ἐν ταῖς πρὸς τὸ θεῖον εὐχαῖς· . Σὺ δὲ ὁ αὐτὸς εἶ· ο πεπίστευται δὲ καὶ ὁ Θεὸς εἰρηκέναι τὸ, ο Οὐκ Αλλοίωμαι. » Μετὰ ταῦτα τὸ περιτέμνεσθαι τὰ αἰδος μὴ διαβα- λὼν ὁ Κέλσος ὑπὸ Ἰουδαίων γιγνόμενον, φησὶν « ἀπὸ Αἰγυπτίων (7) αὐτὸ ἐληλυθέναι· ἡ Αἰγυπτίοις μᾶλ- λον ἢ Μωϋσεῖ πιστεύσας, λέγοντι πρῶτον ἐν ἀνθρώ- ποις περιτετμῆσθαι τὸν ᾿Αβραάμ. Τοῦ δ' Ἀβραὰμ τιν, Καὶ Ἀριστοτέλης ἀμαθῶς ὅρον τῇ προνοίᾳ θεὶς, καὶ τὴν εὐδαιμονίαν ἐν οἷς ἠρέσκετο περιγράψας λίαν ἀπαιδεύτως. • Ο Αρι στοτέλης μέχρι σελήνης στήσας τὸ θεῖον, τὰ λοιπὰ του κόσμου μέρη περιγράφει τῆς τοῦ Θεοῦ διοικήσεως. • Λέγεται δὲ καὶ ἑτέρως κόσμος ἡ τῶν ὅλων τάξις τε καὶ διακόσμησις, ὑπὸ Θεοῦ τε καὶ διὰ Θεὸν φυλαττομένη. • Εἰ γάρ τις ἐπιμέλεια τῶν ἀνθρωπίνων ὑπὸ θεῶν γίνεται, ὥσπερ δοκεῖ, καὶ εἴη ἂν εύλογον χαίρειν τε αὐτοὺς τῷ ἀρίστῳ καὶ τῷ συγγενεστάτῳ τοῦτο δὲ ἂν εἴη ὁ νοῦς, καὶ τοὺς ἀγαπῶντας μάλιστα τοῦτο, καὶ τιμῶντας ἀντευποιεῖν, ὡς τῶν φίλων αὐτοῖς ἐπιμελουμένους, καὶ ὀρθῶς δὲ καὶ καλῶς πράτο τοντας: Διδ δεῖ μὴ δυσχεραίνειν παιδικῶς τὴν περὶ τῶν ἀτιμοτέ των ζώων ἐπίσκεψιν· ἐν πᾶσι γὰρ τοῖς φυσικοῖς ἕνα ἐστί τι θαυμαστὸν, καὶ καθάπερ Ἡ ἀκλειτος λέγεται πρὸς τοὺς ξένους εἰπεῖν, τοὺς βουλομένους αὐτῷ ἐν- τυχεῖν, οἶ, ἐπειδὴ προσιόντες εἶδον αὐτὸν θερόμενον πρὸς τῷ ἱπνῷ, ἔστησαν· ἐκέλευσε γὰρ αὐτοὺς εἰσιέναι θαῤῥοῦντας, εἶναι γὰρ καὶ ἐνταῦθα θεούς. • εἰ Οι λεγόμενοι δὲ Στωϊκοί φιλόσοφοι καὶ αὐτὸν τὸν Θεὸν εἰς πῦρ ἀναλύεσθαι δογματίζουσιν, καὶ αὖ πάλιν κατὰ μεταβολὴν τὸν κόσμον γίνεσθαι λέγουσιν. Τοὺς Στωϊκούς, ἔφη, γινώσκομεν οὐ μόνον κατὰ δαιμόνων ἣν λέγω δόξαν ἔχοντας, ἀλλὰ καὶ θεῶν ὄντων τοσοῦ τον τὸ πλῆθος, ἐνὶ χρωμένους ἀἰδίῳ καὶ ἀφθάρτῳ, τοὺς δὲ ἄλλους καὶ γεγονέναι καὶ φθαρήσεσθαι νομί ζοντας. • Ει καὶ δι᾿ ὅλου ἀλλοιωτόν. CONTRA CELSUM LIB. et minus illo irreligiosus in providentiam s Psal. ci, 28. Malac. 111, 6. Gen. xvII, 28. Omnis enim per se divum natura, necesse est, Immortali ævo summa cum pace fruatur, Semola a nostris rebus, sejunctaque longe. Jam privata dolore omni, privuta periclis, Ipsa suis pollens opibus, nil indiga nostri, Nec bene pro meritis capitur, nec tangitur ira. Tertull., Apologet. cap. : • Contra Epicurei otio- suin et inexercitum, et, ut ita dixerim, neminem humanis rebus. Lactant., De irn Dei, cap. 8, 9; Euseb. lib. cap. 23, 24, 25, 26, 27; Theod., serm. 6, De Dei provid. ; Tullius, lib. n De divina- tione, et lib. " De natura deorum. SPENCER. : Aristoteles terminum providen- tiæ imprudenter præfixit, et felicitatem earmın re- rum quibus ipse_afficiebatur, copia imperitissime circumscripsit. . Eusebius, lib xv. cap. 5: Aristoteles in lunari orbe metam Numini termi- nuinque constituens, partes mundi reliquas ejus curæ gubernationique subduxit. » Vide quæ profert ex Attico Platonico; quem rectius Atticum scurram nominares. Theod, serm. De Dei provid.; Cyrill. Alex. lib. Contra Julionum, Clem. Αlex. ut Pro- treplico. Audi vero Aristotelem, libro De mundo, cap. 2: Dicitur etiam aliter mundus, ordo et digestio universorum, quæ a Deo et per Deuin asservatur. Et libro primo De morib., cap. et : et lib. I, cap. ö, De partibus animalium : B C D Aristoteles, et Stoici qui Deum corpus esse autu- miant, doctrinam illam audiissent! Non jam plenus orbis esset doctrina, quæ Providentiam aut tollit aut finibus coercet, aut principium inducit corru- ptioni obnoxium adeoque corporeum : quod in causa est cur Stoici Deum esse corpus asseverent, neque eos negare pudeat illum esse mutationis et vicissi- tudinis immunem, ita ut ex ipsis corrumpi possit, si quis sit qui corrumpat, eaque causa non cor- rumpatur, quia quod corrumpat nihil est. Sed Ju- dæorum Christianorumque doctrina, quæ Deum mu- tationis omnis variationisque expertem profite- tur, quæ suis ad Deum precibus dicit: « Tu autem: idem ipse es ; quae Dei dictum hoc esse docet : • Non mutor 8; » hæc, inquam, doctrina impia ju- dicatur, quia ab eorum societate, qui de Deo in- pia sentiunt, abhorret. non reprehendit, sed ait • Jud:ros illam ab Ægy - ptiis fuisse mutualos. » Nimirum Ægyptiis maluit fidem adjungere quam Moysi, qui Abrahamum scribit primum hominum circumcisum fuisse . Quam- obrem viliorum animalium disputationem perpen- sionemque fastidio puerili quodam sprevisse, mo- lesteque tulisse, dignum nequaquam est, cum nulla res sit naturæ, in qua non mirandum aliquid indi- tum habeatur. Et quod Heraclitum dixisse ferunt ad eos qui eum alloqui cum vellent, quod forte in casa furnaria quadam caloris gratia sedentem vi- dissent, accedere temperarunt: ingredi enim eos fidenter jussit, Quoniam, inquit, ne huic quidem loco dii desunt. . Vide Salomonen Gesnerum, theo- logiae professorem Wittenbergensen, qui e triginta testimonia, ut vocat, insignia ex monumentis Aristotelicis de Dei universali et singulari Provi- dentia conquisivit: sufficiet enim nobis vel levis- sine attigisse. SPENCER. citis philosophorum, Tullius, lib. i Acad. quas. ; Tertull., Apol. cap. 47; Euseb. lib. xv, cap. 15, Praep. evang., ex Aristocle ; Clem. in Protreμι. Strom. 1, Sirom. v. Strom. vult, varii varie de phi- losophorum dogmatis tradiderunt. Justinus, Apol. 2, pag. : Qui vero appellantur Stoici philosophi, ipsum etiam Deum in ignem dissolutum iri opi- nantur, ac novum per mutationem mundum fore dicunt. » Plutarch. De oraculorum defectu : vero Stoicos novimus non modo de geniis in eadem nobiscum sententia esse, sed etiam de diis, quorum tantum statuunt numerum, unum duntaxat æternum interitusque expertem, reliquos et natos et obituros censere. SPENCER. videtur scribendum (5) Επίκουρος. Lucretius lib. 1, v. 57 seqq. : (4) Αριστοτέλης. Talianus, Contra Gracos, pag. 22. Post Celsus circumcisionis apnd Judæos usunm (5) Τοῖς Στωϊκοῖς. Plutarch., lib. primo De pla- (6) Paulo post pro καὶ δι᾿ ὅλων αλλοιωτόν, Guieto (7) Αιγυπτίων. Credibile est Ægypt:os reliquas-
Ὁρῶντες δὲ ταῦτα οἱ τοῦ Ἰησοῦ μαθηταὶ καὶ ἄλλα τούτων πλείονα, ἃ εἰκὸς αὐτοὺς ἐν ἀπορρήτῳ ἀπὸ τοῦ Ἰησοῦ μεμαθηκέναι, ἔτι δὲ καὶ δυνάμεώς τινος πληρωθέντες, ἐπεὶ ἔδωκεν αὐτοῖς μένος καὶ θάρσος οὐ ποιητική τις παρθένος ἀλλ’ ἡ ἀληθῶς φρόνησις καὶ σοφία τοῦ θεοῦ, ἵν’ ἔκδηλοι μετὰ πᾶσιν οὐ μόνοις Ἀργείοις γένοιντο ἀλλὰ καὶ πᾶσιν Ἕλλησιν ὁμοῦ καὶ βαρβάροις, καὶ κλέος ἐσθλὸν ἄροιντο. Ἀλλὰ γὰρ ἐπανέλθωμεν εἰς τὴν τοῦ Ἰουδαίου προσωποποιί̈αν, ἐν ᾗ ἀναγέγραπται ἡ τοῦ Ἰησοῦ μήτηρ ὡς ἐξωσθεῖσα ἀπὸ τοῦ μνηστευσαμένου αὐτὴν τέκτονος, ἐλεγχθεῖσα ἐπὶ μοιχείᾳ καὶ κύουσα ἀπό τινος στρατιώτου Πανθήρα τοὔνομα· καὶ ἴδωμεν εἰ μὴ τυφλῶς οἱ μυθοποιήσαντες τὴν μοιχείαν τῆς παρθένου καὶ τοῦ Πανθήρα καὶ τὸν τέκτονα ἐξωσάμενον αὐτὴν ταῦτα πάντα ἀνέπλασαν ἐπὶ καθαιρέσει τῆς παραδόξου ἀπὸ ἁγίου πνεύματος συλλήψεως]· ἐδύναντο γὰρ ἄλλως ψευδοποιῆσαι διὰ τὸ σφόδρα παράδοξον τὴν ἱστορίαν καὶ μὴ ὡσπερεὶ ἀκουσίως συγκαταθέσθαι ὅτι οὐκ ἀπὸ συνήθων ἀνθρώποις γάμων ὁ Ἰησοῦς ἐγεννήθη. Καὶ ἀκόλουθόν γε ἦν τοὺς μὴ συγκαταθεμένους τῇ παραδόξῳ γενέσει τοῦ Ἰησοῦ πλάσαι τι ψεῦδος·
Ι. πεποίηκεν ; Ως είθε καὶ ὁ Ἐπίκουρος (5), καὶ ὁ ἔλατ- Α τον αὐτοῦ εἰς τὴν Πρόνοιαν ἀσεβῶν ᾿Αριστοτέλης (4), καὶ οἱ σῶμα εἰπόντες τὸν Θεὸν Στωϊκοί, τοῦ λόγου τούτου ἤκουσαν ! ἵνα μὴ πληρωθῇ ὁ κόσμος λόγου, ἀθετοῦντος Πρόνοιαν, ἢ διακόπτοντος αὐτὴν, ἢ ἀρχὴν φθαρτὴν εἰσάγοντος τὴν σωματικὴν, καθ᾽ ἦν καὶ ὁ Θεὸς τοῖς Στωϊκοίς (5) ἐστι σῶμα, οὐκ αἰδουμένοις λέγειν αὐτὸν τρεπτὸν, καὶ δι᾿ ὅλων ἀλλοιωτόν (6) καὶ μεταβλητόν, καὶ ἀπαξαπλῶς δυνάμενον φθαρήναι, εἰ ἔχει τὸν φθείροντα, εὐτυχοῦντα δὲ μὴ φθαρῆναι, παρὰ τὸ μηδὲν εἶναι τὸ φθεῖρον αὐτόν. Ἀλλ᾿ ὁ Ἰου δαίων καὶ Χριστιανῶν λόγος, ὁ τὸ ἄτρεπτον καὶ ἀναλ λοίωτον τοῦ Θεοῦ τηρῶν, ἀσεβής είναι νενόμισται, ἐπεὶ μὴ συνασεβεῖ τοῖς ἀσεβῇ περὶ Θεοῦ φρονοῦσι, λέγων ἐν ταῖς πρὸς τὸ θεῖον εὐχαῖς· . Σὺ δὲ ὁ αὐτὸς εἶ· ο πεπίστευται δὲ καὶ ὁ Θεὸς εἰρηκέναι τὸ, ο Οὐκ Αλλοίωμαι. » Μετὰ ταῦτα τὸ περιτέμνεσθαι τὰ αἰδος μὴ διαβα- λὼν ὁ Κέλσος ὑπὸ Ἰουδαίων γιγνόμενον, φησὶν « ἀπὸ Αἰγυπτίων (7) αὐτὸ ἐληλυθέναι· ἡ Αἰγυπτίοις μᾶλ- λον ἢ Μωϋσεῖ πιστεύσας, λέγοντι πρῶτον ἐν ἀνθρώ- ποις περιτετμῆσθαι τὸν ᾿Αβραάμ. Τοῦ δ' Ἀβραὰμ τιν, Καὶ Ἀριστοτέλης ἀμαθῶς ὅρον τῇ προνοίᾳ θεὶς, καὶ τὴν εὐδαιμονίαν ἐν οἷς ἠρέσκετο περιγράψας λίαν ἀπαιδεύτως. • Ο Αρι στοτέλης μέχρι σελήνης στήσας τὸ θεῖον, τὰ λοιπὰ του κόσμου μέρη περιγράφει τῆς τοῦ Θεοῦ διοικήσεως. • Λέγεται δὲ καὶ ἑτέρως κόσμος ἡ τῶν ὅλων τάξις τε καὶ διακόσμησις, ὑπὸ Θεοῦ τε καὶ διὰ Θεὸν φυλαττομένη. • Εἰ γάρ τις ἐπιμέλεια τῶν ἀνθρωπίνων ὑπὸ θεῶν γίνεται, ὥσπερ δοκεῖ, καὶ εἴη ἂν εύλογον χαίρειν τε αὐτοὺς τῷ ἀρίστῳ καὶ τῷ συγγενεστάτῳ τοῦτο δὲ ἂν εἴη ὁ νοῦς, καὶ τοὺς ἀγαπῶντας μάλιστα τοῦτο, καὶ τιμῶντας ἀντευποιεῖν, ὡς τῶν φίλων αὐτοῖς ἐπιμελουμένους, καὶ ὀρθῶς δὲ καὶ καλῶς πράτο τοντας: Διδ δεῖ μὴ δυσχεραίνειν παιδικῶς τὴν περὶ τῶν ἀτιμοτέ των ζώων ἐπίσκεψιν· ἐν πᾶσι γὰρ τοῖς φυσικοῖς ἕνα ἐστί τι θαυμαστὸν, καὶ καθάπερ Ἡ ἀκλειτος λέγεται πρὸς τοὺς ξένους εἰπεῖν, τοὺς βουλομένους αὐτῷ ἐν- τυχεῖν, οἶ, ἐπειδὴ προσιόντες εἶδον αὐτὸν θερόμενον πρὸς τῷ ἱπνῷ, ἔστησαν· ἐκέλευσε γὰρ αὐτοὺς εἰσιέναι θαῤῥοῦντας, εἶναι γὰρ καὶ ἐνταῦθα θεούς. • εἰ Οι λεγόμενοι δὲ Στωϊκοί φιλόσοφοι καὶ αὐτὸν τὸν Θεὸν εἰς πῦρ ἀναλύεσθαι δογματίζουσιν, καὶ αὖ πάλιν κατὰ μεταβολὴν τὸν κόσμον γίνεσθαι λέγουσιν. Τοὺς Στωϊκούς, ἔφη, γινώσκομεν οὐ μόνον κατὰ δαιμόνων ἣν λέγω δόξαν ἔχοντας, ἀλλὰ καὶ θεῶν ὄντων τοσοῦ τον τὸ πλῆθος, ἐνὶ χρωμένους ἀἰδίῳ καὶ ἀφθάρτῳ, τοὺς δὲ ἄλλους καὶ γεγονέναι καὶ φθαρήσεσθαι νομί ζοντας. • Ει καὶ δι᾿ ὅλου ἀλλοιωτόν. CONTRA CELSUM LIB. et minus illo irreligiosus in providentiam s Psal. ci, 28. Malac. 111, 6. Gen. xvII, 28. Omnis enim per se divum natura, necesse est, Immortali ævo summa cum pace fruatur, Semola a nostris rebus, sejunctaque longe. Jam privata dolore omni, privuta periclis, Ipsa suis pollens opibus, nil indiga nostri, Nec bene pro meritis capitur, nec tangitur ira. Tertull., Apologet. cap. : • Contra Epicurei otio- suin et inexercitum, et, ut ita dixerim, neminem humanis rebus. Lactant., De irn Dei, cap. 8, 9; Euseb. lib. cap. 23, 24, 25, 26, 27; Theod., serm. 6, De Dei provid. ; Tullius, lib. n De divina- tione, et lib. " De natura deorum. SPENCER. : Aristoteles terminum providen- tiæ imprudenter præfixit, et felicitatem earmın re- rum quibus ipse_afficiebatur, copia imperitissime circumscripsit. . Eusebius, lib xv. cap. 5: Aristoteles in lunari orbe metam Numini termi- nuinque constituens, partes mundi reliquas ejus curæ gubernationique subduxit. » Vide quæ profert ex Attico Platonico; quem rectius Atticum scurram nominares. Theod, serm. De Dei provid.; Cyrill. Alex. lib. Contra Julionum, Clem. Αlex. ut Pro- treplico. Audi vero Aristotelem, libro De mundo, cap. 2: Dicitur etiam aliter mundus, ordo et digestio universorum, quæ a Deo et per Deuin asservatur. Et libro primo De morib., cap. et : et lib. I, cap. ö, De partibus animalium : B C D Aristoteles, et Stoici qui Deum corpus esse autu- miant, doctrinam illam audiissent! Non jam plenus orbis esset doctrina, quæ Providentiam aut tollit aut finibus coercet, aut principium inducit corru- ptioni obnoxium adeoque corporeum : quod in causa est cur Stoici Deum esse corpus asseverent, neque eos negare pudeat illum esse mutationis et vicissi- tudinis immunem, ita ut ex ipsis corrumpi possit, si quis sit qui corrumpat, eaque causa non cor- rumpatur, quia quod corrumpat nihil est. Sed Ju- dæorum Christianorumque doctrina, quæ Deum mu- tationis omnis variationisque expertem profite- tur, quæ suis ad Deum precibus dicit: « Tu autem: idem ipse es ; quae Dei dictum hoc esse docet : • Non mutor 8; » hæc, inquam, doctrina impia ju- dicatur, quia ab eorum societate, qui de Deo in- pia sentiunt, abhorret. non reprehendit, sed ait • Jud:ros illam ab Ægy - ptiis fuisse mutualos. » Nimirum Ægyptiis maluit fidem adjungere quam Moysi, qui Abrahamum scribit primum hominum circumcisum fuisse . Quam- obrem viliorum animalium disputationem perpen- sionemque fastidio puerili quodam sprevisse, mo- lesteque tulisse, dignum nequaquam est, cum nulla res sit naturæ, in qua non mirandum aliquid indi- tum habeatur. Et quod Heraclitum dixisse ferunt ad eos qui eum alloqui cum vellent, quod forte in casa furnaria quadam caloris gratia sedentem vi- dissent, accedere temperarunt: ingredi enim eos fidenter jussit, Quoniam, inquit, ne huic quidem loco dii desunt. . Vide Salomonen Gesnerum, theo- logiae professorem Wittenbergensen, qui e triginta testimonia, ut vocat, insignia ex monumentis Aristotelicis de Dei universali et singulari Provi- dentia conquisivit: sufficiet enim nobis vel levis- sine attigisse. SPENCER. citis philosophorum, Tullius, lib. i Acad. quas. ; Tertull., Apol. cap. 47; Euseb. lib. xv, cap. 15, Praep. evang., ex Aristocle ; Clem. in Protreμι. Strom. 1, Sirom. v. Strom. vult, varii varie de phi- losophorum dogmatis tradiderunt. Justinus, Apol. 2, pag. : Qui vero appellantur Stoici philosophi, ipsum etiam Deum in ignem dissolutum iri opi- nantur, ac novum per mutationem mundum fore dicunt. » Plutarch. De oraculorum defectu : vero Stoicos novimus non modo de geniis in eadem nobiscum sententia esse, sed etiam de diis, quorum tantum statuunt numerum, unum duntaxat æternum interitusque expertem, reliquos et natos et obituros censere. SPENCER. videtur scribendum (5) Επίκουρος. Lucretius lib. 1, v. 57 seqq. : (4) Αριστοτέλης. Talianus, Contra Gracos, pag. 22. Post Celsus circumcisionis apnd Judæos usunm (5) Τοῖς Στωϊκοῖς. Plutarch., lib. primo De pla- (6) Paulo post pro καὶ δι᾿ ὅλων αλλοιωτόν, Guieto (7) Αιγυπτίων. Credibile est Ægypt:os reliquas-
PG 11:721τὸ δὲ μὴ πιθανῶς αὐτοὺς τοῦτο ποιῆσαι ἀλλὰ μετὰ τοῦ τηρῆσαι ὅτι οὐκ ἀπὸ τοῦ Ἰωσὴφ παρθένος συνέλαβε τὸν Ἰησοῦν, τοῖς ἀκούειν καὶ ἐλέγχειν ἀναπλάσματα δυναμένοις ἐναργὲς ἦν ψεῦδος. [Ἆρα γὰρ εὔλογον τὸν τοσαῦτα ὑπὲρ τοῦ γένους τῶν ἀνθρώπων τολμήσαντα, ἵνα τὸ ὅσον ἐπ’ αὐτῷ πάντες Ἕλληνες καὶ βάρβαροι κρίσιν θείαν προσδοκήσαντες ἀποςτῶσι μὲν τῆς κακίας πάντα δὲ πράττωσιν ἀρεσκόντως τῷ τῶν ὅλων δημιουργῷ, παράδοξον μὲν μὴ ἐσχηκέναι γένεσιν πασῶν δὲ γενέσεων παρανομωτάτην καὶ αἰσχίστην; Ἐρῶ δὲ ὡς πρὸς Ἕλληνας καὶ μάλιστα Κέλσον, εἴτε φρονοῦντα εἴτε μή, πλὴν παρατιθέμενον τὰ Πλάτωνος· ἆρα ὁ καταπέμπων ψυχὰς εἰς ἀνθρώπων σώματα τὸν τοσαῦτα τολμήσοντα καὶ τοσούτους διδάξοντα καὶ ἀπὸ τῆς χύσεως τῆς κατὰ τὴν κακίαν μεταστήσοντα πολλοὺς ἀνθρώπους ἐπὶ τὴν πασῶν αἰσχροτέραν γένεσιν ὤθει, μηδὲ διὰ γάμων γνησίων αὐτὸν εἰσάγων εἰς τὸν τῶν ἀνθρώπων βίον; Ἣ εὐλογώτερον ἑκάστην ψυχὴν κατά τινας ἀπορρήτους λόγους λέγω δὲ ταῦτα νῦν κατὰ Πυθαγόραν καὶ Πλάτωνα καὶ Ἐμπεδοκλέα, οὓς πολλάκις ὠνόμασεν ὁ Κέλσος, εἰσκρινομένην σώματι κατ’ ἀξίαν εἰσκρίνεσθαι καὶ κατὰ τὰ πρότερα ἤθη;
Α τὸ ὄνομα οὐ Μωϋσῆς ἀναγράφει μόνος, οἰκειῶν αὐτὸν Οὕτω δὲ τοὺς Αιθίοπας, καίπερ όντας πολεμίους, στέρξαι τὸν Μωϋσῆν, ὥστε καὶ τὴν περιτομὴν τῶν αἰδοίων παρ' ἐκεῖνου μαθεῖν· οὐ μόνον δὲ τούτους, ἀλλὰ καὶ τοὺς ἱερεῖς ἅπαντας. • οὐκ ἐπιστάμενοί γε. Ἐὰν δὲ κατὰ παντὸς ὀνόματος τῶν παρ' ὑμῖν γεγενημένων ἢ βασι- λέων, ἢ δικαίων, ἢ προφητῶν, ἢ πατριαρχῶν ἐξορκί ζητε ὑμεῖς, οὐχ ὑποταγήσεται οὐδὲν τῶν δαιμόνων ἀλλ᾽ εἰ ἄρα ἐξορκίζει τις ὑμῶν κατὰ τοῦ Θεοῦ ᾿Αβραάμ, καὶ Θεοῦ Ἰσαάκ, καὶ Θεοῦ Ἰακώβ, ἴσως ὑποταγήσεται. • ΣΙ; Θεῷ· ἀλλὰ γὰρ καὶ πολλοὶ τῶν ἐπαδόντων δαίμονας χρῶνται ἐν τοῖς λόγοις αὐτῶν τῷ, « Ο Θεός Αβραάμ, ποιοῦντες μὲν διὰ τὸ ὄνομα καὶ τὴν πρὸς τὸν δίκαιον τοῦ Θεοῦ οἰκειότητα· διὸ παραλαμβάνουσι την, « Ο Θεός Αβραάμ, ο λέξιν, οὐκ ἐπιστάμενοι δὲ (8) τις ἐστιν ὁ ᾿Αβραάμ. Τὰ δ᾽ αὐτὰ λεκτέον καὶ περὶ τοῦ Ἰσαάκ, καὶ περὶ τοῦ Ἰακώβ (9), καὶ περὶ τοῦ Ἰσραήλ· ἅτινα ὁμολογουμένως Ἑβραῖα ὄντα ἐνό ματα, πολλαχοῦ τοῖς Αἰγυπτίοις (10) επαγγελλομένοις ἐνέργειάν τινα ἐνέσπαρται μαθήμασι. Τὸν δὲ λόγον τῆς περιτομῆς, ἀρξάμενον ἀπὸ τοῦ Ἀβραὰμ καὶ κω λυόμενον ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ, μὴ βουλομένου τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς τὸ αὐτὸ ποιεῖν, οὐ πρόκειται νῦν ἑρμη- νεύειν· οὐ γὰρ τῆς περὶ τούτων διδασκαλίας ὁ παρὼν καιρός, ἀλλὰ ἀγῶνος καθαιροῦντος τὰ φερόμενα ὑπὸ Κέλσου κατὰ τοῦ Ἰουδαίων λόγου εγκλήματα, οἰομένου τάχιον ψευδοποιήσειν τὸν Χριστιανισμὸν, ἐὰν τῆς ἀρχῆς αὐτοῦ (11) ἐν τοῖς Ἰουδαϊκοῖς οὔσης λόγοις κατηγορῶν παραστήσῃ κἀκείνην ψευδή. Εξῆς τούτοις φησὶν ὁ Κέλσος, ὅτι ι τῷ ἡγησα- μένῳ σφῶν ἑπόμενοι Μωϋσῇ αἰπόλοι καὶ ποιμένες, ἀγροίκοις ἀπάταις ψυχαγωγηθέντες, ἕνα ἐνόμισαν εἶναι Θεόν. » Δεικνύτω τοίνυν, πῶς αἰπόλων καὶ ποι- μένων ἀλόγως, ὡς οἴεται, ἀποστάντων τοῦ σέβειν θεοὺς, αὐτὸς δύναται παραστῆσαι τὸ πλῆθος τῶν καθ᾿ Ἕλληνας θεῶν, ἢ τοὺς λοιποὺς βαρβάρους (12). Δεικνύτω τοίνυν ὑπόστασιν καὶ οὐσίαν Μνημοσύνης γεννώσης ἀπὸ Διὸς τὰς Μούσας· ἡ Θέμιδος, τὰς ὥρας· ἢ τὰς Χάριτας ἀεὶ γυμνὰς παραστησάτω δύνασθαι κατ' οὐσίαν ὑφεστηκέναι· Ἀλλ' οὐ δυνήσεται τὰ Ἑλλήνων ἀναπλάσματα σωματοποιεῖσθαι δοκοῦντα, ἀπὸ τῶν πραγμάτων δεικνύναι θεούς. Τί γὰρ μᾶλλον οἱ Ἑλλήνων μῦθοι περὶ θεῶν ἀληθεῖς, ἢ (φέρ' εἰπεῖν) οἱ Αἰγυπτίων, οὐκ εἰδότων τῇ σφῶν διαλέκτῳ Μνη- αὐτῷ. κακεί· την ψευδή, ψευδή. ORIGENIS Illius vero Abrahami nomen et cum Deo familiari- tatem non Moyses memoravit solus. Multis etiam eorum qui excantant dæmonia, usurpatur istud ; Deus Abrahami; › hincque indicant qua cum Deo vir ille justus fuerit familiaritate conjunctus. Quocirca Deum Abrahami invocant, etiamsi ne- sciant quis ille ſuerit Abrahamus. Quod idem de Isaac, de Jacob, de Israel dicendum est; quae nomina, licet, ut in confesso est, Hebraica sint, in suis tamen ritibus adhibent Ægyptii, cum aliquid mirabile pollicentur. Quod ad circumcisionen spec- tal, qua primus Abrahamus usus est, quamque Jesus a suis discipulis observari noluit, ejus ra- tiones exponere nunc non cogito, nec illius expli- candæ hic opportunus est locus, sed pugnandum est contra Celsum; et quia putavit falsi convicturum se facilius Christianismum, si Judaicam religionem, cui suam originem debet, falsam esse ostenderet, funditus everti oportet quidquid calumniarum in illam religionem fudit. secuti caprarii oviumque pastores, rusticanis dolis decepti unum Deum esse crediderunt. > Ostendal igitur quomodo, dum caprarii oviumque pastores nulla, ut putat, ratione a deorum cultu deficiunt, ipse approbare possit multitudinem deorum, quos Græci aliique barbari colunt. Dicat quid rei, qua natura sit Mnemosyne, quæ Musas ex Jove genuit, vel Themis quæ Horas. Gratias semper nudas pro- bet revera exsistere. At non poterit illa Græcorum figmenta, quibus corpora tribui videntur, ex illorum operibus deos esse demonstrare. Cur enim veræ magis essent illæ Græcorum de diis fabulæ, quam, verbi causa, Ægyptiorum, quorum lingua nec Mnemosynem novem Musarum matrem, nec Themi- que gentes a Judæis circumicidendi ritum mutua- tos esse. De Æthiopibus Artapanus testatur, apud Euseb. lib. ix, cap. : Athiopes autem ipsos, tametsi hostes, tam pro- penso tamen in Moysem animo fuisse, ut ipsius quoque circuincisionis ab eo ritum acciperent. Id quod a sacerdotibus etiam omnibus præstitum fue- rit. » SPENCER. detur lib. iv, num. et 34; lib. v, num. et 46. Ju- stinus in Dialogo cum Tryphone : Sin vos per nomen quodvis, qui vobis fuere, regum aut justorum, aut prophetarum, aut patriarcharum adjuretis, non subjicietur vobis dæmonium aliquod: cæterum si quis vestrum ad- juret per Deum Abrahæ, et Deum Isaac, et Denm Ja ob, forte subjicietur. Vide Alexand. Trallia- num, lib. Grotium et lammondum in adnot. ad Matth., cap. xu; Cardanum, lib. xvii De mirab., et Baron. ad annum 120, numn. 13. Quod vero Justi- nus martyr dieit nomen cujusvis regis Judaici invo- B • C D catum ad expellendos dæmonas non sufficere, vis fidem mereur, si vera de Eleazaro narrat Jose- phus lib. vult Antig. Jud., cap. 2. SPENCER. rei notitiam haurire poteramus: huc tamen nou inepte referas quæ habet Jamblichus, libro De my steriis, capite De nominibus divinis : ‹ Depone igitur suspiciones a veritate cadentes, quibus suspicaris Ægyptiam ibi conferre linguam duntaxat, ubi Ægyptius est, vel usus Ægyptia lingua, qui tunc invocatur. Potius autem existimato, quoniam primi omnium Egyptii præsentiam participationem- que deorum sortiti sunt, ideo deos invocantem po- tissimum approbare, quando Ægyptio ritu vocan- tur. Neque vero dicendum est barbara hæc obscura divinorum nomina esse quædam præstigiatorum fascinatorumque machinamenta: quo enim pacto quæ maxime conjuncta sunt diis, quæque nos iis conjungunt, et quasi æquales cum superis vires ba- bent, phantastica figmenta erunt, sine quibus nullum in sacris opus efficitur. » Arnob., I. Adv. gentes : • Magus fuit, clandestinis artibus omnia illa perfe- cit, Ægyptiorum ex adytis angelorum potentium nomina et remotas furatus est disciplinas. SpenCER. Vaticani. Reliqui vero cum libb. editis, Paulo post codex Jolianus ad marginen label, recte omnino, et ita legendum sua saga- citate conjecerat Boherellus. Libb. editi, xazsivov 23. Pergit Celsus : • Hi Moysem suum ducem (8) Οὐκ ἐπιστάμενοι δέ. Guieto scribendum νί- (9) Περὶ τοῦ Ἰακώβ. Vide lib. 1, num. 24 et 25; (10) Αἰγυπτίοις. Periere libri, ex quibus hujus (11) Αὐτοῦ. Sic codd. Reg., Basileensis et duo (12) Τοὺς λοιποὺς βαρβάρους. Guietus perperaun
PG 11:723Εἰκὸς οὖν καὶ ταύτην τὴν ψυχήν, πολλῶν ἵνα μὴ συναρπάζειν δοκῶ, λέγων πάντωνἀνθρώπων ὠφελιμωτέραν τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώπων ἐπιδημοῦσαν, δεδεῆσθαι σώματος, οὐ μόνον ὡς ἐν ἀνθρωπίνοις σώμασι διαφέροντος ἀλλὰ καὶ τοῦ πάντων κρείττονος. Εἰ γὰρ ἥδε μὲν ἡ ψυχή, κατά τινας ἀπορρήτους λόγους ἀξία γενομένη μὴ πάντῃ μὲν ἐν ἀλόγου γενέσθαι σώματι οὐ μὴν καὶ καθαρῶς ἐν λογικοῦ, ἐνδύεται σῶμα τερατῶδες, ὡς μηδὲ τὸν λόγον συμπληρωθῆναι δύνασθαι τῷ οὑτωσὶ γεγενημένῳ καὶ ἀσύμμετρον ἔχοντι τὴν κεφαλὴν τῷ λοιπῷ σώματι καὶ πάνυ βραχυτέραν, ἑτέρα δὲ τοιόνδε σῶμα ἀναλαμβάνει, ὡς ὀλίγῳ ἐκείνου γενέσθαι λογικωτέρα, καὶ ἄλλη ἔτι μᾶλλον, τῆς φύσεως τοῦ σώματος ἐπὶ πλεῖον ἢ ἐπ’ ἔλαττον ἀντιπραττούσης τῇ τοῦ λόγου ἀντιλήψει· διὰ τί οὐχὶ καὶ ψυχή τις ἔσται πάντῃ παράδοξον ἀναλαμβάνουσα σῶμα, ἔχον μέν τι κοινὸν πρὸς τοὺς ἀνθρώπους, ἵνα καὶ συνδιατρῖψαι αὐτοῖς δυνηθῇ, ἔχον δέ τι καὶ ἐξαίρετον, ἵνα τῆς κακίας ἄγευστος ἡ ψυχὴ διαμεῖναι δυνηθῇ;
PG 11:725Ἐὰν δὲ καὶ τὰ τῶν φυσιογνωμονούντων κρατῇ, εἴτε Ζωπύρου εἴτε Λόξου εἴτε Πολέμωνος εἴτε οὕτινός ποτ’ οὖν τοιαῦτα γράψαντος καὶ ἐπαγγειλαμένου εἰδέναι τι θαυμαστόν, οἰκεῖα τοῖς ἤθεσι τῶν ψυχῶν πάντ’ εἶναι τὰ σώματα, τῇ οὖν μελλούσῃ παραδόξως ἐπιδημεῖν τῷ βίῳ καὶ μεγαλοποιεῖν ἔδει γενέσθαι σῶμα οὐχ, ὡς οἴεται Κέλσος, ἀπὸ Πανθήρα μοιχεύσαντος καὶ παρθένου μοιχευθείσηςἐκ γὰρ τοιούτων ἀνάγνων μίξεων ἔδει μᾶλλον ἀνόητόν τινα καὶ ἐπιβλαβῆ τοῖς ἀνθρώποις διδάσκαλον ἀκολασίας καὶ ἀδικίας καὶ τῶν λοιπῶν κακῶν γενέσθαι οὐχὶ δὲ σωφροσύνης καὶ δικαιοσύνης καὶ τῶν λοιπῶν ἀρετῶν, ἀλλ’ ὡς καὶ προφῆται προεῖπον, ἀπὸ παρθένου, κατ’ ἐπαγγελίαν σημείου γεννώσης τὸν ἐπώνυμον πράγματος, δηλοῦντος ὅτι ἐπὶ τῇ γενέσει αὐτοῦ μετ’ ἀνθρώπων ἔσται θεός. Καὶ οἰκεῖόν γε φαίνεταί μοι πρὸς τὴν τοῦ Ἰουδαίου προσωποποιί̈αν παραθέσθαι τὴν τοῦ Ἡσαί̈ου προφητείαν, λέγουσαν ἐκ παρθένου τεχθήσεσθαι τὸν Ἐμμανουήλ· ἣν οὐκ ἐξέθετο, εἴτ’ ἐπεὶ μὴ ἐπίστατο ὁ πάντ’ ἐπαγγελλόμενος εἰδέναι Κέλσος εἴτ’ ἀναγνοὺς μὲν ἑκὼν δὲ σιωπήσας, ἵνα μὴ δοκοίη κατασκευάζειν ἄκων τὸν λόγον ἐναντιούμενον αὐτοῦ τῇ προαιρέσει. Ἔχει δ’ οὕτως ἡ λέξις·
Α τὸ ὄνομα οὐ Μωϋσῆς ἀναγράφει μόνος, οἰκειῶν αὐτὸν Οὕτω δὲ τοὺς Αιθίοπας, καίπερ όντας πολεμίους, στέρξαι τὸν Μωϋσῆν, ὥστε καὶ τὴν περιτομὴν τῶν αἰδοίων παρ' ἐκεῖνου μαθεῖν· οὐ μόνον δὲ τούτους, ἀλλὰ καὶ τοὺς ἱερεῖς ἅπαντας. • οὐκ ἐπιστάμενοί γε. Ἐὰν δὲ κατὰ παντὸς ὀνόματος τῶν παρ' ὑμῖν γεγενημένων ἢ βασι- λέων, ἢ δικαίων, ἢ προφητῶν, ἢ πατριαρχῶν ἐξορκί ζητε ὑμεῖς, οὐχ ὑποταγήσεται οὐδὲν τῶν δαιμόνων ἀλλ᾽ εἰ ἄρα ἐξορκίζει τις ὑμῶν κατὰ τοῦ Θεοῦ ᾿Αβραάμ, καὶ Θεοῦ Ἰσαάκ, καὶ Θεοῦ Ἰακώβ, ἴσως ὑποταγήσεται. • ΣΙ; Θεῷ· ἀλλὰ γὰρ καὶ πολλοὶ τῶν ἐπαδόντων δαίμονας χρῶνται ἐν τοῖς λόγοις αὐτῶν τῷ, « Ο Θεός Αβραάμ, ποιοῦντες μὲν διὰ τὸ ὄνομα καὶ τὴν πρὸς τὸν δίκαιον τοῦ Θεοῦ οἰκειότητα· διὸ παραλαμβάνουσι την, « Ο Θεός Αβραάμ, ο λέξιν, οὐκ ἐπιστάμενοι δὲ (8) τις ἐστιν ὁ ᾿Αβραάμ. Τὰ δ᾽ αὐτὰ λεκτέον καὶ περὶ τοῦ Ἰσαάκ, καὶ περὶ τοῦ Ἰακώβ (9), καὶ περὶ τοῦ Ἰσραήλ· ἅτινα ὁμολογουμένως Ἑβραῖα ὄντα ἐνό ματα, πολλαχοῦ τοῖς Αἰγυπτίοις (10) επαγγελλομένοις ἐνέργειάν τινα ἐνέσπαρται μαθήμασι. Τὸν δὲ λόγον τῆς περιτομῆς, ἀρξάμενον ἀπὸ τοῦ Ἀβραὰμ καὶ κω λυόμενον ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ, μὴ βουλομένου τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς τὸ αὐτὸ ποιεῖν, οὐ πρόκειται νῦν ἑρμη- νεύειν· οὐ γὰρ τῆς περὶ τούτων διδασκαλίας ὁ παρὼν καιρός, ἀλλὰ ἀγῶνος καθαιροῦντος τὰ φερόμενα ὑπὸ Κέλσου κατὰ τοῦ Ἰουδαίων λόγου εγκλήματα, οἰομένου τάχιον ψευδοποιήσειν τὸν Χριστιανισμὸν, ἐὰν τῆς ἀρχῆς αὐτοῦ (11) ἐν τοῖς Ἰουδαϊκοῖς οὔσης λόγοις κατηγορῶν παραστήσῃ κἀκείνην ψευδή. Εξῆς τούτοις φησὶν ὁ Κέλσος, ὅτι ι τῷ ἡγησα- μένῳ σφῶν ἑπόμενοι Μωϋσῇ αἰπόλοι καὶ ποιμένες, ἀγροίκοις ἀπάταις ψυχαγωγηθέντες, ἕνα ἐνόμισαν εἶναι Θεόν. » Δεικνύτω τοίνυν, πῶς αἰπόλων καὶ ποι- μένων ἀλόγως, ὡς οἴεται, ἀποστάντων τοῦ σέβειν θεοὺς, αὐτὸς δύναται παραστῆσαι τὸ πλῆθος τῶν καθ᾿ Ἕλληνας θεῶν, ἢ τοὺς λοιποὺς βαρβάρους (12). Δεικνύτω τοίνυν ὑπόστασιν καὶ οὐσίαν Μνημοσύνης γεννώσης ἀπὸ Διὸς τὰς Μούσας· ἡ Θέμιδος, τὰς ὥρας· ἢ τὰς Χάριτας ἀεὶ γυμνὰς παραστησάτω δύνασθαι κατ' οὐσίαν ὑφεστηκέναι· Ἀλλ' οὐ δυνήσεται τὰ Ἑλλήνων ἀναπλάσματα σωματοποιεῖσθαι δοκοῦντα, ἀπὸ τῶν πραγμάτων δεικνύναι θεούς. Τί γὰρ μᾶλλον οἱ Ἑλλήνων μῦθοι περὶ θεῶν ἀληθεῖς, ἢ (φέρ' εἰπεῖν) οἱ Αἰγυπτίων, οὐκ εἰδότων τῇ σφῶν διαλέκτῳ Μνη- αὐτῷ. κακεί· την ψευδή, ψευδή. ORIGENIS Illius vero Abrahami nomen et cum Deo familiari- tatem non Moyses memoravit solus. Multis etiam eorum qui excantant dæmonia, usurpatur istud ; Deus Abrahami; › hincque indicant qua cum Deo vir ille justus fuerit familiaritate conjunctus. Quocirca Deum Abrahami invocant, etiamsi ne- sciant quis ille ſuerit Abrahamus. Quod idem de Isaac, de Jacob, de Israel dicendum est; quae nomina, licet, ut in confesso est, Hebraica sint, in suis tamen ritibus adhibent Ægyptii, cum aliquid mirabile pollicentur. Quod ad circumcisionen spec- tal, qua primus Abrahamus usus est, quamque Jesus a suis discipulis observari noluit, ejus ra- tiones exponere nunc non cogito, nec illius expli- candæ hic opportunus est locus, sed pugnandum est contra Celsum; et quia putavit falsi convicturum se facilius Christianismum, si Judaicam religionem, cui suam originem debet, falsam esse ostenderet, funditus everti oportet quidquid calumniarum in illam religionem fudit. secuti caprarii oviumque pastores, rusticanis dolis decepti unum Deum esse crediderunt. > Ostendal igitur quomodo, dum caprarii oviumque pastores nulla, ut putat, ratione a deorum cultu deficiunt, ipse approbare possit multitudinem deorum, quos Græci aliique barbari colunt. Dicat quid rei, qua natura sit Mnemosyne, quæ Musas ex Jove genuit, vel Themis quæ Horas. Gratias semper nudas pro- bet revera exsistere. At non poterit illa Græcorum figmenta, quibus corpora tribui videntur, ex illorum operibus deos esse demonstrare. Cur enim veræ magis essent illæ Græcorum de diis fabulæ, quam, verbi causa, Ægyptiorum, quorum lingua nec Mnemosynem novem Musarum matrem, nec Themi- que gentes a Judæis circumicidendi ritum mutua- tos esse. De Æthiopibus Artapanus testatur, apud Euseb. lib. ix, cap. : Athiopes autem ipsos, tametsi hostes, tam pro- penso tamen in Moysem animo fuisse, ut ipsius quoque circuincisionis ab eo ritum acciperent. Id quod a sacerdotibus etiam omnibus præstitum fue- rit. » SPENCER. detur lib. iv, num. et 34; lib. v, num. et 46. Ju- stinus in Dialogo cum Tryphone : Sin vos per nomen quodvis, qui vobis fuere, regum aut justorum, aut prophetarum, aut patriarcharum adjuretis, non subjicietur vobis dæmonium aliquod: cæterum si quis vestrum ad- juret per Deum Abrahæ, et Deum Isaac, et Denm Ja ob, forte subjicietur. Vide Alexand. Trallia- num, lib. Grotium et lammondum in adnot. ad Matth., cap. xu; Cardanum, lib. xvii De mirab., et Baron. ad annum 120, numn. 13. Quod vero Justi- nus martyr dieit nomen cujusvis regis Judaici invo- B • C D catum ad expellendos dæmonas non sufficere, vis fidem mereur, si vera de Eleazaro narrat Jose- phus lib. vult Antig. Jud., cap. 2. SPENCER. rei notitiam haurire poteramus: huc tamen nou inepte referas quæ habet Jamblichus, libro De my steriis, capite De nominibus divinis : ‹ Depone igitur suspiciones a veritate cadentes, quibus suspicaris Ægyptiam ibi conferre linguam duntaxat, ubi Ægyptius est, vel usus Ægyptia lingua, qui tunc invocatur. Potius autem existimato, quoniam primi omnium Egyptii præsentiam participationem- que deorum sortiti sunt, ideo deos invocantem po- tissimum approbare, quando Ægyptio ritu vocan- tur. Neque vero dicendum est barbara hæc obscura divinorum nomina esse quædam præstigiatorum fascinatorumque machinamenta: quo enim pacto quæ maxime conjuncta sunt diis, quæque nos iis conjungunt, et quasi æquales cum superis vires ba- bent, phantastica figmenta erunt, sine quibus nullum in sacris opus efficitur. » Arnob., I. Adv. gentes : • Magus fuit, clandestinis artibus omnia illa perfe- cit, Ægyptiorum ex adytis angelorum potentium nomina et remotas furatus est disciplinas. SpenCER. Vaticani. Reliqui vero cum libb. editis, Paulo post codex Jolianus ad marginen label, recte omnino, et ita legendum sua saga- citate conjecerat Boherellus. Libb. editi, xazsivov 23. Pergit Celsus : • Hi Moysem suum ducem (8) Οὐκ ἐπιστάμενοι δέ. Guieto scribendum νί- (9) Περὶ τοῦ Ἰακώβ. Vide lib. 1, num. 24 et 25; (10) Αἰγυπτίοις. Periere libri, ex quibus hujus (11) Αὐτοῦ. Sic codd. Reg., Basileensis et duo (12) Τοὺς λοιποὺς βαρβάρους. Guietus perperaun
Καὶ προσέθετο κύριος τῷ Ἄχαζ λέγων· Αἴτησαι σεαυτῷ σημεῖον παρὰ κυρίου θεοῦ σου εἰς βάθος ἢ εἰς ὕψος. Καὶ εἶπεν Ἄχαζ· Οὐ μὴ αἰτήσω οὐδὲ μὴ πειράσω τὸν κύριον. Ἀκούσατε δή, οἶκος Δαυίδ, μὴ μικρὸν ὑμῖν ἀγῶνα παρέχειν ἀνθρώποις, καὶ πῶς κυρίῳ παρέχετε ἀγῶνα; Διὰ τοῦτο δώσει κύριος αὐτὸς ὑμῖν σημεῖον· ἰδοὺ ἡ παρθένος ἐν γαστρὶ λήψεται καὶ τέξεται υἱόν, καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἐμμανουήλ, ὅπερ ἑρμηνεύεται μεθ’ ἡμῶν ὁ θεός.] Ὅτι δὲ κακουργῶν ὁ Κέλσος οὐκ ἐξέθετο τὴν προφητείαν, δῆλόν μοι γίνεται ἐκ τοῦ παραθέμενον αὐτὸν πολλὰ ἀπὸ τοῦ κατὰ Ματθαῖον εὐαγγελίου, ὥσπερ τὸν ἀνατείλαντα ἀστέρα ἐπὶ τῇ γενέσει τοῦ Ἰησοῦ καὶ ἄλλα τῶν παραδόξων, μηδὲ τὴν ἀρχὴν τούτου ἐμνημονευκέναι. Ἐὰν [δὲ Ἰουδαῖος εὑρεσιλογῶν τὸ Ἰδοὺ] ἡ παρθένος μὴ γεγράφθαι λέγῃ ἀλλ’ ἀντ’ αὐτοῦ [Ἰδοὺ ἡ νεᾶνις, φήσομεν πρὸς αὐτὸν ὅτι] ἡ μὲν λέξις ἡ ἀαλμά, ἣν οἱ μὲν ἑβδομήκοντα [μετειλήφασιν εἰς τὴν παρθένον ἄλλοι δ’ εἰς τὴν νεᾶνιν], κεῖται, ὥς φασι, καὶ ἐν τῷ Δευτερονομίῳ ἐπὶ παρθένου, οὕτως ἔχουσα·
Α τὸ ὄνομα οὐ Μωϋσῆς ἀναγράφει μόνος, οἰκειῶν αὐτὸν Οὕτω δὲ τοὺς Αιθίοπας, καίπερ όντας πολεμίους, στέρξαι τὸν Μωϋσῆν, ὥστε καὶ τὴν περιτομὴν τῶν αἰδοίων παρ' ἐκεῖνου μαθεῖν· οὐ μόνον δὲ τούτους, ἀλλὰ καὶ τοὺς ἱερεῖς ἅπαντας. • οὐκ ἐπιστάμενοί γε. Ἐὰν δὲ κατὰ παντὸς ὀνόματος τῶν παρ' ὑμῖν γεγενημένων ἢ βασι- λέων, ἢ δικαίων, ἢ προφητῶν, ἢ πατριαρχῶν ἐξορκί ζητε ὑμεῖς, οὐχ ὑποταγήσεται οὐδὲν τῶν δαιμόνων ἀλλ᾽ εἰ ἄρα ἐξορκίζει τις ὑμῶν κατὰ τοῦ Θεοῦ ᾿Αβραάμ, καὶ Θεοῦ Ἰσαάκ, καὶ Θεοῦ Ἰακώβ, ἴσως ὑποταγήσεται. • ΣΙ; Θεῷ· ἀλλὰ γὰρ καὶ πολλοὶ τῶν ἐπαδόντων δαίμονας χρῶνται ἐν τοῖς λόγοις αὐτῶν τῷ, « Ο Θεός Αβραάμ, ποιοῦντες μὲν διὰ τὸ ὄνομα καὶ τὴν πρὸς τὸν δίκαιον τοῦ Θεοῦ οἰκειότητα· διὸ παραλαμβάνουσι την, « Ο Θεός Αβραάμ, ο λέξιν, οὐκ ἐπιστάμενοι δὲ (8) τις ἐστιν ὁ ᾿Αβραάμ. Τὰ δ᾽ αὐτὰ λεκτέον καὶ περὶ τοῦ Ἰσαάκ, καὶ περὶ τοῦ Ἰακώβ (9), καὶ περὶ τοῦ Ἰσραήλ· ἅτινα ὁμολογουμένως Ἑβραῖα ὄντα ἐνό ματα, πολλαχοῦ τοῖς Αἰγυπτίοις (10) επαγγελλομένοις ἐνέργειάν τινα ἐνέσπαρται μαθήμασι. Τὸν δὲ λόγον τῆς περιτομῆς, ἀρξάμενον ἀπὸ τοῦ Ἀβραὰμ καὶ κω λυόμενον ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ, μὴ βουλομένου τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς τὸ αὐτὸ ποιεῖν, οὐ πρόκειται νῦν ἑρμη- νεύειν· οὐ γὰρ τῆς περὶ τούτων διδασκαλίας ὁ παρὼν καιρός, ἀλλὰ ἀγῶνος καθαιροῦντος τὰ φερόμενα ὑπὸ Κέλσου κατὰ τοῦ Ἰουδαίων λόγου εγκλήματα, οἰομένου τάχιον ψευδοποιήσειν τὸν Χριστιανισμὸν, ἐὰν τῆς ἀρχῆς αὐτοῦ (11) ἐν τοῖς Ἰουδαϊκοῖς οὔσης λόγοις κατηγορῶν παραστήσῃ κἀκείνην ψευδή. Εξῆς τούτοις φησὶν ὁ Κέλσος, ὅτι ι τῷ ἡγησα- μένῳ σφῶν ἑπόμενοι Μωϋσῇ αἰπόλοι καὶ ποιμένες, ἀγροίκοις ἀπάταις ψυχαγωγηθέντες, ἕνα ἐνόμισαν εἶναι Θεόν. » Δεικνύτω τοίνυν, πῶς αἰπόλων καὶ ποι- μένων ἀλόγως, ὡς οἴεται, ἀποστάντων τοῦ σέβειν θεοὺς, αὐτὸς δύναται παραστῆσαι τὸ πλῆθος τῶν καθ᾿ Ἕλληνας θεῶν, ἢ τοὺς λοιποὺς βαρβάρους (12). Δεικνύτω τοίνυν ὑπόστασιν καὶ οὐσίαν Μνημοσύνης γεννώσης ἀπὸ Διὸς τὰς Μούσας· ἡ Θέμιδος, τὰς ὥρας· ἢ τὰς Χάριτας ἀεὶ γυμνὰς παραστησάτω δύνασθαι κατ' οὐσίαν ὑφεστηκέναι· Ἀλλ' οὐ δυνήσεται τὰ Ἑλλήνων ἀναπλάσματα σωματοποιεῖσθαι δοκοῦντα, ἀπὸ τῶν πραγμάτων δεικνύναι θεούς. Τί γὰρ μᾶλλον οἱ Ἑλλήνων μῦθοι περὶ θεῶν ἀληθεῖς, ἢ (φέρ' εἰπεῖν) οἱ Αἰγυπτίων, οὐκ εἰδότων τῇ σφῶν διαλέκτῳ Μνη- αὐτῷ. κακεί· την ψευδή, ψευδή. ORIGENIS Illius vero Abrahami nomen et cum Deo familiari- tatem non Moyses memoravit solus. Multis etiam eorum qui excantant dæmonia, usurpatur istud ; Deus Abrahami; › hincque indicant qua cum Deo vir ille justus fuerit familiaritate conjunctus. Quocirca Deum Abrahami invocant, etiamsi ne- sciant quis ille ſuerit Abrahamus. Quod idem de Isaac, de Jacob, de Israel dicendum est; quae nomina, licet, ut in confesso est, Hebraica sint, in suis tamen ritibus adhibent Ægyptii, cum aliquid mirabile pollicentur. Quod ad circumcisionen spec- tal, qua primus Abrahamus usus est, quamque Jesus a suis discipulis observari noluit, ejus ra- tiones exponere nunc non cogito, nec illius expli- candæ hic opportunus est locus, sed pugnandum est contra Celsum; et quia putavit falsi convicturum se facilius Christianismum, si Judaicam religionem, cui suam originem debet, falsam esse ostenderet, funditus everti oportet quidquid calumniarum in illam religionem fudit. secuti caprarii oviumque pastores, rusticanis dolis decepti unum Deum esse crediderunt. > Ostendal igitur quomodo, dum caprarii oviumque pastores nulla, ut putat, ratione a deorum cultu deficiunt, ipse approbare possit multitudinem deorum, quos Græci aliique barbari colunt. Dicat quid rei, qua natura sit Mnemosyne, quæ Musas ex Jove genuit, vel Themis quæ Horas. Gratias semper nudas pro- bet revera exsistere. At non poterit illa Græcorum figmenta, quibus corpora tribui videntur, ex illorum operibus deos esse demonstrare. Cur enim veræ magis essent illæ Græcorum de diis fabulæ, quam, verbi causa, Ægyptiorum, quorum lingua nec Mnemosynem novem Musarum matrem, nec Themi- que gentes a Judæis circumicidendi ritum mutua- tos esse. De Æthiopibus Artapanus testatur, apud Euseb. lib. ix, cap. : Athiopes autem ipsos, tametsi hostes, tam pro- penso tamen in Moysem animo fuisse, ut ipsius quoque circuincisionis ab eo ritum acciperent. Id quod a sacerdotibus etiam omnibus præstitum fue- rit. » SPENCER. detur lib. iv, num. et 34; lib. v, num. et 46. Ju- stinus in Dialogo cum Tryphone : Sin vos per nomen quodvis, qui vobis fuere, regum aut justorum, aut prophetarum, aut patriarcharum adjuretis, non subjicietur vobis dæmonium aliquod: cæterum si quis vestrum ad- juret per Deum Abrahæ, et Deum Isaac, et Denm Ja ob, forte subjicietur. Vide Alexand. Trallia- num, lib. Grotium et lammondum in adnot. ad Matth., cap. xu; Cardanum, lib. xvii De mirab., et Baron. ad annum 120, numn. 13. Quod vero Justi- nus martyr dieit nomen cujusvis regis Judaici invo- B • C D catum ad expellendos dæmonas non sufficere, vis fidem mereur, si vera de Eleazaro narrat Jose- phus lib. vult Antig. Jud., cap. 2. SPENCER. rei notitiam haurire poteramus: huc tamen nou inepte referas quæ habet Jamblichus, libro De my steriis, capite De nominibus divinis : ‹ Depone igitur suspiciones a veritate cadentes, quibus suspicaris Ægyptiam ibi conferre linguam duntaxat, ubi Ægyptius est, vel usus Ægyptia lingua, qui tunc invocatur. Potius autem existimato, quoniam primi omnium Egyptii præsentiam participationem- que deorum sortiti sunt, ideo deos invocantem po- tissimum approbare, quando Ægyptio ritu vocan- tur. Neque vero dicendum est barbara hæc obscura divinorum nomina esse quædam præstigiatorum fascinatorumque machinamenta: quo enim pacto quæ maxime conjuncta sunt diis, quæque nos iis conjungunt, et quasi æquales cum superis vires ba- bent, phantastica figmenta erunt, sine quibus nullum in sacris opus efficitur. » Arnob., I. Adv. gentes : • Magus fuit, clandestinis artibus omnia illa perfe- cit, Ægyptiorum ex adytis angelorum potentium nomina et remotas furatus est disciplinas. SpenCER. Vaticani. Reliqui vero cum libb. editis, Paulo post codex Jolianus ad marginen label, recte omnino, et ita legendum sua saga- citate conjecerat Boherellus. Libb. editi, xazsivov 23. Pergit Celsus : • Hi Moysem suum ducem (8) Οὐκ ἐπιστάμενοι δέ. Guieto scribendum νί- (9) Περὶ τοῦ Ἰακώβ. Vide lib. 1, num. 24 et 25; (10) Αἰγυπτίοις. Periere libri, ex quibus hujus (11) Αὐτοῦ. Sic codd. Reg., Basileensis et duo (12) Τοὺς λοιποὺς βαρβάρους. Guietus perperaun
PG 11:727Ἐὰν δὲ γένηται παῖς παρθένος μεμνηστευμένη ἀνδρί, καὶ εὑρὼν αὐτὴν ἄνθρωπος ἐν πόλει κοιμηθῇ μετ’ αὐτῆς, καὶ ἐξάξετε ἀμφοτέρους ἐπὶ τὴν πύλην τῆς πόλεως αὐτῶν, καὶ λιθοβοληθήσονται λίθοις, καὶ ἀποθανοῦνται· τὴν νεᾶνιν ἐπὶ λόγου, διότι οὐκ ἐβόησεν ἐν τῇ πόλει, καὶ τὸν ἄνθρωπον ἐπὶ λόγου, διότι ἐταπείνωσε τὴν γυναῖκα τοῦ πλησίον αὐτοῦ· καὶ ἑξῆς· Ἐὰν δὲ ἐν πεδίῳ εὕρῃ ἄνθρωπος τὴν παῖδα τὴν μεμνηστευμένην καὶ βιασάμενος αὐτὴν ὁ ἄνθρωπος κοιμηθῇ μετ’ αὐτῆς, ἀποκτενεῖτε τὸν ἄνθρωπον τὸν κοιμώμενον μετ’ αὐτῆς μόνον, καὶ τῇ νεάνιδι οὐ ποιήσετε οὐδέν· οὐκ ἔστι τῇ νεάνιδι ἁμάρτημα θανάτου. Ἵνα δὲ μὴ δοκῶμεν ἀπὸ λέξεως ἑβραϊκῆς τοῖς μὴ καταλαμβάνουσι, πότερον συγκαταθετέον αὐτῇ ἢ μή, φέρειν παραμυθίαν περὶ τοῦ προφήτην εἰρηκέναι ἐκ παρθένου τεχθήσεσθαι τοῦτον, ἐφ’ οὗ τῇ γενέσει λέλεκται τὸ μεθ’ ἡμῶν ὁ θεός, φέρε ἀπ’ αὐτῆς τῆς λέξεως παραμυθησώμεθα τὸ λεγόμενον. Ὁ μὲν κύριος [ἀναγέγραπται εἰρηκέναι τῷ Ἄχαζ·
μοσύνην μητέρα Μουσῶν ἐννέα, οὐδὲ Θέμιν Ὡρῶν, οὐδὲ Εὐρυνόμην μίαν τῶν χαρίτων (15), οὐδὲ τὰ λοιπὰ ὀνόματα αὐτῶν; Πόσῳ οὖν ἐναργέστερον, καὶ πάντων τούτων τῶν ἀναπλασμάτων βέλτιον, τὸ ἐκ τῶν δρωμένων πειθόμενον τοῖς κατὰ τὴν εὐταξίαν τοῦ κόσμου, σέβειν τὸν δημιουργὸν αὐτοῦ, ἑνὸς ὄντος ἕνα, καὶ συμπνέοντος αὐτοῦ ὅλῳ ἑαυτῷ, καὶ διὰ τοῦτο μὴ δυναμένου (14) ὑπὸ πολλῶν δημιουργῶν γεγονέναι, ὡς οὐδ᾽ ὑπὸ πολλῶν ψυχῶν συνέχεσθαι ὅλον τὸν οὐρα νὴν κινουσῶν· ἀρκεῖ γὰρ μία ἡ φέρουσα ὅλην τὴν ἁπλανῆ ἀπὸ ἀνατολῶν ἐπὶ δυσμάς, καὶ ἐμπεριλα 6οῦσα ἔνδον πάντα, ὧν χρείαν ἔχει ὁ κόσμος, τὰ μὴ αὐτοτελῆ. Πάντα γὰρ μέρη κόσμου, οὐδὲν δὲ μέρος ὅλου Θεός. Δεῖ γὰρ εἶναι τὸν Θεὸν μὴ ἀτελῆ, ὥσπερ ἐστὶ τὸ μέρος ἀτελές. Τάχα δὲ βαθύτερος λόγος δεί ξει, ὅτι κυρίως θεὸς ὥσπερ οὐκ ἔστι μέρος, οὕτως οὐδὲ ὅλον, ἐπεὶ τὸ ὅλον ἐκ μερῶν ἐστι· καὶ οὐκ ἐρεῖ λόγος παραδέξασθαι τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεὸν εἶναι ἐκ με ρῶν, ὧν ἕκαστον οὐ δύναται ὅπερ τὰ ἄλλα μέρη. Μετά ταῦτά φησιν, ὅτι ι οἱ αἱπόλοι καὶ ποιμένες ἕνα ἐνόμισαν Θεόν, εἴτε Ὕψιστον, εἴτ' Αδωναί, εἴτ' Οὐράνιον, εἴτε Σαβαώθ, εἴτε καὶ ὅπη καὶ ὅπως χαί- ρουσιν ὀνομάζοντες τόνδε τὸν κόσμον· καὶ πλεῖον οὐ δὲν ἔγνωσαν. » Καὶ ἑξῆς δέ φησι, ο μηδέν διαφέρειν τῷ παρ' Έλλησι φερομένῳ, ὀνόματι τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεὸν καλεῖν ἢ Δία, ἢ τῷ δεῖνι (15) (φέρ' εἰπεῖν,) παρ' Ἰνδοῖς, ἢ τῷ δεῖνι παρ' Αἰγυπτίοις. » Λεκτέον δὲ καὶ πρὸς τοῦτο, ὅτι ἐμπίπτει εἰς τὸ προκείμενον λόγος βαθύς, καὶ ἀποῤῥητος, ὁ περὶ φύσεως ονομάτων, πότερον, ὡς οἴεται ᾿Αριστοτέλης (16), θέσει ἐστὶ τὰ τῶν λοιπῶν βαρβάρων. ὑπόστασιν. τέρα τῶν χαρίτων, Τρεῖς δὲ οἱ Εὐρυνόμη χάριτας τέκε καλλιπαρῄους. πόσω οὖν ἐνεργέστερον. μὴ δυναμένῳ. ἀρ κεῖ γὰρ μία οὐ φέρουσα, ταῦτα δὲ βα- θύτερος λόγος. ὥσπερ τὰ ἄλλα μέρη. τῷ δεῖνα .... τῷ δεῖνα. τὸ δεῖνα τὸ δεῖνα. τὸν δεῖνα ἢ τὸν δεῖνα. ... .... Ὄνομα μὲν οὖν ἐστὶ φωνή ση μαντικὴ κατὰ συνθήκην ἄνευ χρόνου, της μηδὲν μέν ρος ἐστὶ σημαντικὸν κεχωρισμένον. Τὸ δὲ κατὰ συνθήκην, ὅτι φύσει τῶν ὀνομάτων οὐ δέν ἐστιν, ἀλλ᾽ ὅταν γίνηται σύμβολον. • Β διδα- σκαλικόν τί ἐστιν ὄργανον, καὶ διακριτικὸν τῆς οὐ σίας, Οὐ γὰρ ἔχομεν τούτου βέλτιον εἰς ὅ τι ἐπανέγκωμεν Ο περὶ ἀληθείας τῶν πρώτων ονομάτων· εἰ μὴ ἄρα δὴ ὥσπερ οἱ τραγῳδιοποιοί, ἐπειδάν τι ἀπορῶσιν, ἐπὶ τὰς μηχανὰς καταφύγωσιν θεοὺς εἴροντες· καὶ ἡμεῖς οὕτως εἰπόντες ἀπαλλαγῶμεν, ὅτι τὰ πρῶτα ὀνόματα οἱ θεοὶ ἔθεσαν, καὶ διὰ ταῦτα ὀρθῶς ἔχει. "Αρα καὶ ἡμῖν κράτιστος οὗτος τῶν λόγων, ἢ ἐκεῖνος· ὅτι παρὰ βαρβάρων τινῶν αὐτὰ παρειλήφαμεν (εἰσὶ δὲ ἡμῶν ἀρχαιότεροι βάρβαροι), ἢ ὅτι ὑπὸ παλαιότητος ἀδύ- νατον αὐτὰ ἐπισκέψασθαι, ὥσπερ καὶ τὰ βαρβα ρικά. CONTRA CELSUM LIB. I. Græcorum nomina admittit? Quanto igitur eviden- tius, quanto his omnibus ſigmentis melius est argu- mentum quo quis ex præclaro rerum quæ in mundo conspiciuntur, ordine persuasus, illius mundi vene ratur conditorem, unius secumque omni ex parte consentientis unum. Qua quidem partium omnium conspiratione et consensu liquet mundum a plu- ribus creari non potuisse, neque pluribus animabus regi quæ totum calum moveant : cum una ferendo A dem Horarum, nec Eurynomen Gratiarum, nec alia legebat, Paulo post in codice Regio deest, ut Themis, inquit Spencerus, sit Horarum et Mnemosyne mater Musarum: Hesiod. in Theogonia. Paulo post codd. Regius et Basileensis, Paulo post Hoeschelius in textu, male. Omnes mss. ut in no- stro textu. Infra Hoeschelius in textu, Paulo inferius idem in textu habet, sis : Philocalia vero cum reliquis mss., Spencerus et Hoeschelius, Codex Jolianus, cap. 2, De interpr. : Nomen igitur est vox significans ex instituto, sine tempore, cu- jus nulla pars significat separatim. Et paulo post : Ex instituto autem dixi: quia nullum nomen est natura, sed cum fit nota. » Arnob. lib. Adv. gentes : ‹ Quan- quam, si verum spectes, nullus sermo est integer natura, vitiosus similiter nullus: quænam est enim ratio uaturalis, aut in mundi constitutionibus lex scripta, ut hic paries dicatur, et hæc sella, cum neque sexus habeant femininis generibus masculi- Disque discretos, neque quisquam docere doctissi- C ab oriente in occidentem firmamento sufficiat con- tinendisque partibus, quæ, ut ex se perfecte non sint, mundo tamen sunt necessariæ. Quidquid enim in mundo est, mundi sunt partes, non totius autem pars Deus. Nam pars est quid imperfectum, quod Deo ninine convenit. Forte etiam, si quis voluerit altius scrutari, Deum nec partem, nec totum esse probaverit. Sane totum constat ex partibus; at ratio nunquam summum Deum admitti patietur ex partibus conflatum, quarum singulæ non possunt quod reliquæ omnes. stores unum esse Deum crediderunt, sive illum Excelsum, sive Adonai, sive Caelestem, sive Sa- baoth, sive quovis alio nomine hunc mundum ap- pellare maluerint; neque quid ultra cognoverunt. » Et paulo post : « Nihil interest quo nomine vocetur Deus, sive Jovis, ut apud Gracos, sive alio quolibet apud Ægyptios aut apud Indos usurpato. » Quibus respondendum, aliam et arcanam esse de nomi numn natura quæstionem : utrum, sicut placet Ari- stoteli, ex instituto imposita sint rebus vocabula; mus me possit, ipsum Hic et Hæc quid sint? aut cur ex his unum sexum virilem designet, femini- nis generibus id quod sequitur applicet? Humana ista sunt placita, et ad usum sermonis faciendi non sane omnibus necessaria; › et paulo post : • Nonne aliud hæc utria, aliud dicitis hos utres, cœlus et calum, o etc. Apudl Platonem nomen c instrumentum docendis rebus accommoda- tum, et quo rerum ipsarum natura discriminetur. » Plato in Cratylo, pag. 388. Idem in sequentibus supponit quædam primaria exstitisse vocabula, quæ rerum naturam indigitabant, reliquorum qui- bus utimur fontes, verum antiquitatis situ obruta humanum captum longe fugere (ibid. pag. 421, 25) : Neque enim melius hoc habemus quidquam, ad quod tanquam ad scopum quemdam nostram de primorum nominum veritate disquisitionem redu- camus nisi forte quemadmodum tragici, cum res est intricatissima, ad machinas confugiunt, et deos inducunt, ita et nos abeamus, postquam dixerimus deos prima nomina imposuisse, et hac de causa recte illa esse instituta. Hoc modo optime res hæc a nobis explicabitur, aut illo quem supra notavi- mus nos a barbaris quibusdam illa suscepisse (13) Μίαν τῶν χαρίτων. Scribendum videtur μη- (14) Duo Vaticani, tres Anglicani et Basileensis, (15) Τῷ δεῖνι, etc. Ita codd. Regius et Basileen (16) 'Ως οίεται Αριστοτέλης. Lib. 1, part. 1, 24. Sequuntur hæc Celsi: Hi caprarii et pa-
Αἴτησαι σεαυτῷ σημεῖον παρὰ κυρίου τοῦ θεοῦ σου εἰς βάθος ἢ εἰς ὕψος, ἑξῆς δὲ τὸ διδόμενον σημεῖον τὸ Ἰδοὺ ἡ παρθένος ἐν γαστρὶ ἕξει καὶ τέξεται υἱόν. Ποῖον οὖν σημεῖον τὸ νεάνιδα, μὴ παρθένον τεκεῖν; Καὶ τίνι μᾶλλον ἁρμόζει γεννῆσαι Ἐμμανουήλ, τουτέστι μεθ’ ἡμῶν ὁ θεός, ἆρα γυναικὶ συνουσιασθείσῃ καὶ διὰ πάθους γυναικείου συλλαβούσῃ ἢ ἔτι καθαρᾷ καὶ ἁγνῇ καὶ παρθένῳ; Ταύτῃ γὰρ πρέπει γεννᾶν γέννημα, ἐφ’ ᾧ τεχθέντι λέγεται τὸ μεθ’ ἡμῶν ὁ θεός. Ἐὰν δὲ] καὶ οὕτως [εὑρεσιλογῇ λέγων ὅτι τῷ Ἄχαζ εἴρηται]· Αἴτησαι σεαυτῷ σημεῖον παρὰ κυρίου τοῦ θεοῦ σου, [ἀπαντήσομεν· κατὰ τοὺς χρόνους τοῦ Ἄχαζ τίς ἐγεννήθη, ἐφ’ οὗ τῇ γενέσει λέγεται τὸ Ἐμμανουήλ, ὅ ἐστι μεθ’ ἡμῶν ὁ θεός; Εἰ γὰρ οὐδεὶς εὑρεθήσεται, δηλονότι τὸ τῷ Ἄχαζ εἰρημένον τῷ οἴκῳ εἴρηται Δαυὶδ διὰ τὸ ἐκ σπέρματος Δαυὶδ ἀναγεγράφθαι τὸν σωτῆρα γεγονέναι τὸ κατὰ σάρκα· ἀλλὰ καὶ τὸ σημεῖον τοῦτο εἰς βάθος ἢ εἰς ὕψος λέγεται εἶναι, ἐπεὶ Ὁ καταβὰς αὐτός ἐστι καὶ ὁ ἀναβὰς ὑπεράνω πάντων τῶν οὐρανῶν, ἵνα πληρώσῃ τὰ πάντα.] Ταῦτα δὲ λέγω ὡς πρὸς τὸν Ἰουδαῖον συγκατατιθέμενον τῇ προφητείᾳ.
μοσύνην μητέρα Μουσῶν ἐννέα, οὐδὲ Θέμιν Ὡρῶν, οὐδὲ Εὐρυνόμην μίαν τῶν χαρίτων (15), οὐδὲ τὰ λοιπὰ ὀνόματα αὐτῶν; Πόσῳ οὖν ἐναργέστερον, καὶ πάντων τούτων τῶν ἀναπλασμάτων βέλτιον, τὸ ἐκ τῶν δρωμένων πειθόμενον τοῖς κατὰ τὴν εὐταξίαν τοῦ κόσμου, σέβειν τὸν δημιουργὸν αὐτοῦ, ἑνὸς ὄντος ἕνα, καὶ συμπνέοντος αὐτοῦ ὅλῳ ἑαυτῷ, καὶ διὰ τοῦτο μὴ δυναμένου (14) ὑπὸ πολλῶν δημιουργῶν γεγονέναι, ὡς οὐδ᾽ ὑπὸ πολλῶν ψυχῶν συνέχεσθαι ὅλον τὸν οὐρα νὴν κινουσῶν· ἀρκεῖ γὰρ μία ἡ φέρουσα ὅλην τὴν ἁπλανῆ ἀπὸ ἀνατολῶν ἐπὶ δυσμάς, καὶ ἐμπεριλα 6οῦσα ἔνδον πάντα, ὧν χρείαν ἔχει ὁ κόσμος, τὰ μὴ αὐτοτελῆ. Πάντα γὰρ μέρη κόσμου, οὐδὲν δὲ μέρος ὅλου Θεός. Δεῖ γὰρ εἶναι τὸν Θεὸν μὴ ἀτελῆ, ὥσπερ ἐστὶ τὸ μέρος ἀτελές. Τάχα δὲ βαθύτερος λόγος δεί ξει, ὅτι κυρίως θεὸς ὥσπερ οὐκ ἔστι μέρος, οὕτως οὐδὲ ὅλον, ἐπεὶ τὸ ὅλον ἐκ μερῶν ἐστι· καὶ οὐκ ἐρεῖ λόγος παραδέξασθαι τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεὸν εἶναι ἐκ με ρῶν, ὧν ἕκαστον οὐ δύναται ὅπερ τὰ ἄλλα μέρη. Μετά ταῦτά φησιν, ὅτι ι οἱ αἱπόλοι καὶ ποιμένες ἕνα ἐνόμισαν Θεόν, εἴτε Ὕψιστον, εἴτ' Αδωναί, εἴτ' Οὐράνιον, εἴτε Σαβαώθ, εἴτε καὶ ὅπη καὶ ὅπως χαί- ρουσιν ὀνομάζοντες τόνδε τὸν κόσμον· καὶ πλεῖον οὐ δὲν ἔγνωσαν. » Καὶ ἑξῆς δέ φησι, ο μηδέν διαφέρειν τῷ παρ' Έλλησι φερομένῳ, ὀνόματι τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεὸν καλεῖν ἢ Δία, ἢ τῷ δεῖνι (15) (φέρ' εἰπεῖν,) παρ' Ἰνδοῖς, ἢ τῷ δεῖνι παρ' Αἰγυπτίοις. » Λεκτέον δὲ καὶ πρὸς τοῦτο, ὅτι ἐμπίπτει εἰς τὸ προκείμενον λόγος βαθύς, καὶ ἀποῤῥητος, ὁ περὶ φύσεως ονομάτων, πότερον, ὡς οἴεται ᾿Αριστοτέλης (16), θέσει ἐστὶ τὰ τῶν λοιπῶν βαρβάρων. ὑπόστασιν. τέρα τῶν χαρίτων, Τρεῖς δὲ οἱ Εὐρυνόμη χάριτας τέκε καλλιπαρῄους. πόσω οὖν ἐνεργέστερον. μὴ δυναμένῳ. ἀρ κεῖ γὰρ μία οὐ φέρουσα, ταῦτα δὲ βα- θύτερος λόγος. ὥσπερ τὰ ἄλλα μέρη. τῷ δεῖνα .... τῷ δεῖνα. τὸ δεῖνα τὸ δεῖνα. τὸν δεῖνα ἢ τὸν δεῖνα. ... .... Ὄνομα μὲν οὖν ἐστὶ φωνή ση μαντικὴ κατὰ συνθήκην ἄνευ χρόνου, της μηδὲν μέν ρος ἐστὶ σημαντικὸν κεχωρισμένον. Τὸ δὲ κατὰ συνθήκην, ὅτι φύσει τῶν ὀνομάτων οὐ δέν ἐστιν, ἀλλ᾽ ὅταν γίνηται σύμβολον. • Β διδα- σκαλικόν τί ἐστιν ὄργανον, καὶ διακριτικὸν τῆς οὐ σίας, Οὐ γὰρ ἔχομεν τούτου βέλτιον εἰς ὅ τι ἐπανέγκωμεν Ο περὶ ἀληθείας τῶν πρώτων ονομάτων· εἰ μὴ ἄρα δὴ ὥσπερ οἱ τραγῳδιοποιοί, ἐπειδάν τι ἀπορῶσιν, ἐπὶ τὰς μηχανὰς καταφύγωσιν θεοὺς εἴροντες· καὶ ἡμεῖς οὕτως εἰπόντες ἀπαλλαγῶμεν, ὅτι τὰ πρῶτα ὀνόματα οἱ θεοὶ ἔθεσαν, καὶ διὰ ταῦτα ὀρθῶς ἔχει. "Αρα καὶ ἡμῖν κράτιστος οὗτος τῶν λόγων, ἢ ἐκεῖνος· ὅτι παρὰ βαρβάρων τινῶν αὐτὰ παρειλήφαμεν (εἰσὶ δὲ ἡμῶν ἀρχαιότεροι βάρβαροι), ἢ ὅτι ὑπὸ παλαιότητος ἀδύ- νατον αὐτὰ ἐπισκέψασθαι, ὥσπερ καὶ τὰ βαρβα ρικά. CONTRA CELSUM LIB. I. Græcorum nomina admittit? Quanto igitur eviden- tius, quanto his omnibus ſigmentis melius est argu- mentum quo quis ex præclaro rerum quæ in mundo conspiciuntur, ordine persuasus, illius mundi vene ratur conditorem, unius secumque omni ex parte consentientis unum. Qua quidem partium omnium conspiratione et consensu liquet mundum a plu- ribus creari non potuisse, neque pluribus animabus regi quæ totum calum moveant : cum una ferendo A dem Horarum, nec Eurynomen Gratiarum, nec alia legebat, Paulo post in codice Regio deest, ut Themis, inquit Spencerus, sit Horarum et Mnemosyne mater Musarum: Hesiod. in Theogonia. Paulo post codd. Regius et Basileensis, Paulo post Hoeschelius in textu, male. Omnes mss. ut in no- stro textu. Infra Hoeschelius in textu, Paulo inferius idem in textu habet, sis : Philocalia vero cum reliquis mss., Spencerus et Hoeschelius, Codex Jolianus, cap. 2, De interpr. : Nomen igitur est vox significans ex instituto, sine tempore, cu- jus nulla pars significat separatim. Et paulo post : Ex instituto autem dixi: quia nullum nomen est natura, sed cum fit nota. » Arnob. lib. Adv. gentes : ‹ Quan- quam, si verum spectes, nullus sermo est integer natura, vitiosus similiter nullus: quænam est enim ratio uaturalis, aut in mundi constitutionibus lex scripta, ut hic paries dicatur, et hæc sella, cum neque sexus habeant femininis generibus masculi- Disque discretos, neque quisquam docere doctissi- C ab oriente in occidentem firmamento sufficiat con- tinendisque partibus, quæ, ut ex se perfecte non sint, mundo tamen sunt necessariæ. Quidquid enim in mundo est, mundi sunt partes, non totius autem pars Deus. Nam pars est quid imperfectum, quod Deo ninine convenit. Forte etiam, si quis voluerit altius scrutari, Deum nec partem, nec totum esse probaverit. Sane totum constat ex partibus; at ratio nunquam summum Deum admitti patietur ex partibus conflatum, quarum singulæ non possunt quod reliquæ omnes. stores unum esse Deum crediderunt, sive illum Excelsum, sive Adonai, sive Caelestem, sive Sa- baoth, sive quovis alio nomine hunc mundum ap- pellare maluerint; neque quid ultra cognoverunt. » Et paulo post : « Nihil interest quo nomine vocetur Deus, sive Jovis, ut apud Gracos, sive alio quolibet apud Ægyptios aut apud Indos usurpato. » Quibus respondendum, aliam et arcanam esse de nomi numn natura quæstionem : utrum, sicut placet Ari- stoteli, ex instituto imposita sint rebus vocabula; mus me possit, ipsum Hic et Hæc quid sint? aut cur ex his unum sexum virilem designet, femini- nis generibus id quod sequitur applicet? Humana ista sunt placita, et ad usum sermonis faciendi non sane omnibus necessaria; › et paulo post : • Nonne aliud hæc utria, aliud dicitis hos utres, cœlus et calum, o etc. Apudl Platonem nomen c instrumentum docendis rebus accommoda- tum, et quo rerum ipsarum natura discriminetur. » Plato in Cratylo, pag. 388. Idem in sequentibus supponit quædam primaria exstitisse vocabula, quæ rerum naturam indigitabant, reliquorum qui- bus utimur fontes, verum antiquitatis situ obruta humanum captum longe fugere (ibid. pag. 421, 25) : Neque enim melius hoc habemus quidquam, ad quod tanquam ad scopum quemdam nostram de primorum nominum veritate disquisitionem redu- camus nisi forte quemadmodum tragici, cum res est intricatissima, ad machinas confugiunt, et deos inducunt, ita et nos abeamus, postquam dixerimus deos prima nomina imposuisse, et hac de causa recte illa esse instituta. Hoc modo optime res hæc a nobis explicabitur, aut illo quem supra notavi- mus nos a barbaris quibusdam illa suscepisse (13) Μίαν τῶν χαρίτων. Scribendum videtur μη- (14) Duo Vaticani, tres Anglicani et Basileensis, (15) Τῷ δεῖνι, etc. Ita codd. Regius et Basileen (16) 'Ως οίεται Αριστοτέλης. Lib. 1, part. 1, 24. Sequuntur hæc Celsi: Hi caprarii et pa-
Λεγέτω δὲ καὶ Κέλσος ἤ τις τῶν σὺν αὐτῷ, ποίῳ νῷ ὁ προφήτης περὶ μελλόντων ἢ ταῦτα ἢ ἕτερα λέγει, ὁπόσα ἀναγέγραπται ἐν ταῖς προφητείαις· ἆρα γὰρ προγνωστικῷ μελλόντων ἢ οὔ; Εἰ μὲν γὰρ προγνωστικῷ μελλόντων, θεῖον εἶχον πνεῦμα οἱ προφῆται· εἰ δ’ οὐ προγνωστικῷ μελλόντων, παραστησάτω τὸν νοῦν τοῦ ἀποτολμῶντος καὶ λέγοντος περὶ μελλόντων καὶ θαυμαζομένου παρὰ τοῖς Ἰουδαίοις ἐπὶ προφητείᾳ. Ἐπεὶ δ’ ἅπαξ εἰς τὸν περὶ τῶν προφητῶν ἤλθομεν λόγον, Ἰουδαίοις μέν, τοῖς πιστεύουσι θείῳ πνεύματι αὐτοὺς λελαληκέναι, οὐ μόνον οὐκ ἔσται [ἀχρήσιμα τὰ ἐποισθησόμενα] καὶ τοῖς εὐγνωμονοῦσι δὲ τῶν Ἑλλήνων. Πρὸς οὓς ἐροῦμεν ὅτι [ἀναγκαῖον παραδέξασθαι ὅτι καὶ Ἰουδαῖοι προφήτας εἶχον, εἴπερ ἔμελλον συνέχεσθαι ἐν τῇ δοθείσῃ αὐτοῖς νομοθεσίᾳ] καὶ πιστεύειν τῷ δημιουργῷ, καθὰ παρειλήφεισαν, καὶ ὅσον ἐπὶ τῷ νόμῳ μὴ ἔχειν ἀφορμὰς ἀποστῆναι εἰς τὴν τῶν ἐθνῶν πολυθεότητα. Τὸ δ’ ἀναγκαῖον οὕτω παραστήσομεν. [Τὰ ἔθνη], ὡς γέγραπται καὶ ἐν αὐτῷ τῷ τῶν Ἰουδαίων νόμῳ, [κληδόνων καὶ μαντειῶν ἀκούσονται· τῷ δὲ λαῷ ἐκείνῳ εἴρηται·
μοσύνην μητέρα Μουσῶν ἐννέα, οὐδὲ Θέμιν Ὡρῶν, οὐδὲ Εὐρυνόμην μίαν τῶν χαρίτων (15), οὐδὲ τὰ λοιπὰ ὀνόματα αὐτῶν; Πόσῳ οὖν ἐναργέστερον, καὶ πάντων τούτων τῶν ἀναπλασμάτων βέλτιον, τὸ ἐκ τῶν δρωμένων πειθόμενον τοῖς κατὰ τὴν εὐταξίαν τοῦ κόσμου, σέβειν τὸν δημιουργὸν αὐτοῦ, ἑνὸς ὄντος ἕνα, καὶ συμπνέοντος αὐτοῦ ὅλῳ ἑαυτῷ, καὶ διὰ τοῦτο μὴ δυναμένου (14) ὑπὸ πολλῶν δημιουργῶν γεγονέναι, ὡς οὐδ᾽ ὑπὸ πολλῶν ψυχῶν συνέχεσθαι ὅλον τὸν οὐρα νὴν κινουσῶν· ἀρκεῖ γὰρ μία ἡ φέρουσα ὅλην τὴν ἁπλανῆ ἀπὸ ἀνατολῶν ἐπὶ δυσμάς, καὶ ἐμπεριλα 6οῦσα ἔνδον πάντα, ὧν χρείαν ἔχει ὁ κόσμος, τὰ μὴ αὐτοτελῆ. Πάντα γὰρ μέρη κόσμου, οὐδὲν δὲ μέρος ὅλου Θεός. Δεῖ γὰρ εἶναι τὸν Θεὸν μὴ ἀτελῆ, ὥσπερ ἐστὶ τὸ μέρος ἀτελές. Τάχα δὲ βαθύτερος λόγος δεί ξει, ὅτι κυρίως θεὸς ὥσπερ οὐκ ἔστι μέρος, οὕτως οὐδὲ ὅλον, ἐπεὶ τὸ ὅλον ἐκ μερῶν ἐστι· καὶ οὐκ ἐρεῖ λόγος παραδέξασθαι τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεὸν εἶναι ἐκ με ρῶν, ὧν ἕκαστον οὐ δύναται ὅπερ τὰ ἄλλα μέρη. Μετά ταῦτά φησιν, ὅτι ι οἱ αἱπόλοι καὶ ποιμένες ἕνα ἐνόμισαν Θεόν, εἴτε Ὕψιστον, εἴτ' Αδωναί, εἴτ' Οὐράνιον, εἴτε Σαβαώθ, εἴτε καὶ ὅπη καὶ ὅπως χαί- ρουσιν ὀνομάζοντες τόνδε τὸν κόσμον· καὶ πλεῖον οὐ δὲν ἔγνωσαν. » Καὶ ἑξῆς δέ φησι, ο μηδέν διαφέρειν τῷ παρ' Έλλησι φερομένῳ, ὀνόματι τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεὸν καλεῖν ἢ Δία, ἢ τῷ δεῖνι (15) (φέρ' εἰπεῖν,) παρ' Ἰνδοῖς, ἢ τῷ δεῖνι παρ' Αἰγυπτίοις. » Λεκτέον δὲ καὶ πρὸς τοῦτο, ὅτι ἐμπίπτει εἰς τὸ προκείμενον λόγος βαθύς, καὶ ἀποῤῥητος, ὁ περὶ φύσεως ονομάτων, πότερον, ὡς οἴεται ᾿Αριστοτέλης (16), θέσει ἐστὶ τὰ τῶν λοιπῶν βαρβάρων. ὑπόστασιν. τέρα τῶν χαρίτων, Τρεῖς δὲ οἱ Εὐρυνόμη χάριτας τέκε καλλιπαρῄους. πόσω οὖν ἐνεργέστερον. μὴ δυναμένῳ. ἀρ κεῖ γὰρ μία οὐ φέρουσα, ταῦτα δὲ βα- θύτερος λόγος. ὥσπερ τὰ ἄλλα μέρη. τῷ δεῖνα .... τῷ δεῖνα. τὸ δεῖνα τὸ δεῖνα. τὸν δεῖνα ἢ τὸν δεῖνα. ... .... Ὄνομα μὲν οὖν ἐστὶ φωνή ση μαντικὴ κατὰ συνθήκην ἄνευ χρόνου, της μηδὲν μέν ρος ἐστὶ σημαντικὸν κεχωρισμένον. Τὸ δὲ κατὰ συνθήκην, ὅτι φύσει τῶν ὀνομάτων οὐ δέν ἐστιν, ἀλλ᾽ ὅταν γίνηται σύμβολον. • Β διδα- σκαλικόν τί ἐστιν ὄργανον, καὶ διακριτικὸν τῆς οὐ σίας, Οὐ γὰρ ἔχομεν τούτου βέλτιον εἰς ὅ τι ἐπανέγκωμεν Ο περὶ ἀληθείας τῶν πρώτων ονομάτων· εἰ μὴ ἄρα δὴ ὥσπερ οἱ τραγῳδιοποιοί, ἐπειδάν τι ἀπορῶσιν, ἐπὶ τὰς μηχανὰς καταφύγωσιν θεοὺς εἴροντες· καὶ ἡμεῖς οὕτως εἰπόντες ἀπαλλαγῶμεν, ὅτι τὰ πρῶτα ὀνόματα οἱ θεοὶ ἔθεσαν, καὶ διὰ ταῦτα ὀρθῶς ἔχει. "Αρα καὶ ἡμῖν κράτιστος οὗτος τῶν λόγων, ἢ ἐκεῖνος· ὅτι παρὰ βαρβάρων τινῶν αὐτὰ παρειλήφαμεν (εἰσὶ δὲ ἡμῶν ἀρχαιότεροι βάρβαροι), ἢ ὅτι ὑπὸ παλαιότητος ἀδύ- νατον αὐτὰ ἐπισκέψασθαι, ὥσπερ καὶ τὰ βαρβα ρικά. CONTRA CELSUM LIB. I. Græcorum nomina admittit? Quanto igitur eviden- tius, quanto his omnibus ſigmentis melius est argu- mentum quo quis ex præclaro rerum quæ in mundo conspiciuntur, ordine persuasus, illius mundi vene ratur conditorem, unius secumque omni ex parte consentientis unum. Qua quidem partium omnium conspiratione et consensu liquet mundum a plu- ribus creari non potuisse, neque pluribus animabus regi quæ totum calum moveant : cum una ferendo A dem Horarum, nec Eurynomen Gratiarum, nec alia legebat, Paulo post in codice Regio deest, ut Themis, inquit Spencerus, sit Horarum et Mnemosyne mater Musarum: Hesiod. in Theogonia. Paulo post codd. Regius et Basileensis, Paulo post Hoeschelius in textu, male. Omnes mss. ut in no- stro textu. Infra Hoeschelius in textu, Paulo inferius idem in textu habet, sis : Philocalia vero cum reliquis mss., Spencerus et Hoeschelius, Codex Jolianus, cap. 2, De interpr. : Nomen igitur est vox significans ex instituto, sine tempore, cu- jus nulla pars significat separatim. Et paulo post : Ex instituto autem dixi: quia nullum nomen est natura, sed cum fit nota. » Arnob. lib. Adv. gentes : ‹ Quan- quam, si verum spectes, nullus sermo est integer natura, vitiosus similiter nullus: quænam est enim ratio uaturalis, aut in mundi constitutionibus lex scripta, ut hic paries dicatur, et hæc sella, cum neque sexus habeant femininis generibus masculi- Disque discretos, neque quisquam docere doctissi- C ab oriente in occidentem firmamento sufficiat con- tinendisque partibus, quæ, ut ex se perfecte non sint, mundo tamen sunt necessariæ. Quidquid enim in mundo est, mundi sunt partes, non totius autem pars Deus. Nam pars est quid imperfectum, quod Deo ninine convenit. Forte etiam, si quis voluerit altius scrutari, Deum nec partem, nec totum esse probaverit. Sane totum constat ex partibus; at ratio nunquam summum Deum admitti patietur ex partibus conflatum, quarum singulæ non possunt quod reliquæ omnes. stores unum esse Deum crediderunt, sive illum Excelsum, sive Adonai, sive Caelestem, sive Sa- baoth, sive quovis alio nomine hunc mundum ap- pellare maluerint; neque quid ultra cognoverunt. » Et paulo post : « Nihil interest quo nomine vocetur Deus, sive Jovis, ut apud Gracos, sive alio quolibet apud Ægyptios aut apud Indos usurpato. » Quibus respondendum, aliam et arcanam esse de nomi numn natura quæstionem : utrum, sicut placet Ari- stoteli, ex instituto imposita sint rebus vocabula; mus me possit, ipsum Hic et Hæc quid sint? aut cur ex his unum sexum virilem designet, femini- nis generibus id quod sequitur applicet? Humana ista sunt placita, et ad usum sermonis faciendi non sane omnibus necessaria; › et paulo post : • Nonne aliud hæc utria, aliud dicitis hos utres, cœlus et calum, o etc. Apudl Platonem nomen c instrumentum docendis rebus accommoda- tum, et quo rerum ipsarum natura discriminetur. » Plato in Cratylo, pag. 388. Idem in sequentibus supponit quædam primaria exstitisse vocabula, quæ rerum naturam indigitabant, reliquorum qui- bus utimur fontes, verum antiquitatis situ obruta humanum captum longe fugere (ibid. pag. 421, 25) : Neque enim melius hoc habemus quidquam, ad quod tanquam ad scopum quemdam nostram de primorum nominum veritate disquisitionem redu- camus nisi forte quemadmodum tragici, cum res est intricatissima, ad machinas confugiunt, et deos inducunt, ita et nos abeamus, postquam dixerimus deos prima nomina imposuisse, et hac de causa recte illa esse instituta. Hoc modo optime res hæc a nobis explicabitur, aut illo quem supra notavi- mus nos a barbaris quibusdam illa suscepisse (13) Μίαν τῶν χαρίτων. Scribendum videtur μη- (14) Duo Vaticani, tres Anglicani et Basileensis, (15) Τῷ δεῖνι, etc. Ita codd. Regius et Basileen (16) 'Ως οίεται Αριστοτέλης. Lib. 1, part. 1, 24. Sequuntur hæc Celsi: Hi caprarii et pa-
PG 11:729Σοὶ δὲ οὐχ οὕτως ἔδωκε κύριος ὁ θεός σου. Καὶ ἐπιφέρεται τούτῳ τὸ Προφήτην ἐκ τῶν ἀδελφῶν σου ἀναστήσει σοι κύριος ὁ θεός σου. Εἴπερ οὖν τῶν ἐθνῶν χρωμένων μαντείαις] εἴτε διὰ κληδόνων εἴτε δι’ οἰωνῶν εἴτε δι’ ὀρνίθων εἴτε δι’ ἐγγαστριμύθων εἴτε καὶ διὰ τῶν τὴν θυτικὴν ἐπαγγελλομένων εἴτε καὶ διὰ Χαλδαίων γενεθλιαλογούντων, ἅπερ πάντα Ἰουδαίοις ἀπείρητο, Ἰουδαῖοι [εἰ μηδεμίαν εἶχον παραμυθίαν γνώσεως τῶν μελλόντων, ὑπ’ αὐτῆς ἂν τῆς ἀνθρωπίνης περὶ τὴν γνῶσιν λιχνείας τῶν ἐσομένων ἀγόμενοι κατεφρόνησαν μὲν ἂν τῶν ἰδίων ὡς οὐδὲν ἐχόντων θεῖον ἐν ἑαυτοῖς καὶ οὐκ ἂν μετὰ Μωϋσέα προφήτην προσήκαντο οὐδ’ ἀνέγραψαν αὐτῶν τοὺς λόγους, αὐτόμολοι δὲ ἐπὶ τὰ τῶν ἐθνῶν μαντεῖα καὶ χρηστήρια μετέστησαν] ἢ ἐπεχείρησαν ἂν ἱδρῦσαί τι τοιοῦτον καὶ παρ’ ἑαυτοῖς. [Ὥστ’ οὐδὲν ἄτοπόν ἐστι καὶ περὶ τῶν τυχόντων τοὺς παρ’ αὐτοῖς προφήτας εἰς παραμυθίαν τῶν τὰ τοιαῦτα ποθούντων προειρηκέναι, ὥστε καὶ περὶ ὄνων ἀπολωλυιῶν προφητεύειν τὸν Σαμουὴλ καὶ περὶ νόσου παιδὸς βασιλικοῦ τὸν ἐν τῇ τρίτῃ τῶν Βασιλειῶν ἀναγεγραμμένον.
συνεστώς μὲν, λόγους δ' ἔχον (21) σφόδρα ὀλίγοις γι- νωσκομένους· τότ' ἐροῦμεν, ὅτι τὸ μὲν Σαβαώθ ἄνο μα, καὶ τὸ Αδωναῖ, καὶ ἄλλα παρ' Εβραίοις μετὰ πολλῆς σεμνολογίας παραδιδόμενα, οὐκ ἐπὶ τῶν τυ χόντων καὶ γενητῶν κείται πραγμάτων, ἀλλ' ἐπί τι νος θεολογίας ἀποῤῥήτου, ἀναφερομένης εἰς τὸν τῶν ὅλων δημιουργόν. Διὸ καὶ δύναται ταῦτα τὰ ἐνό ματα, λεγόμενα μετά τινος τοῦ συμφυοῦς (22) αὐτοῖς εἱρμοῦ· ἄλλα δὲ κατὰ Αἰγυπτίαν φερόμενα φωνήν, ἐπί τινων δαιμόνων τῶν τάδε μόνα δυναμένων, καὶ ἄλλα κατὰ τὴν Περσῶν διάλεκτον ἐπὶ ἄλλων δυνά- μεων (23), καὶ οὕτω καθ᾽ ἕκαστον τῶν ἐθνῶν εἰς χρείας τινὰς παραλαμβάνεσθαι. Καὶ οὕτως εὑρεθή- σεται (24) τῶν ἐπὶ γῆς δαιμόνων, λαχόντων διαφό- ρους τόπους, φέρεσθαι τὰ ὀνόματα οἰκείως ταῖς κατὰ τόπον καὶ ἔθνος διαλέκτοις. Ο τοίνυν μεγαλοφυέστε ρον καν ὀλίγην τούτων περίνοιαν εἰληφώς εὐλαβηθής σεται ἄλλα ἄλλοις ἐφαρμόζειν ὀνόματα πράγμασι, μήποτε ὅμοιον πάθῃ τοῖς τὸ Θεὸς ὄνομα ἐσφαλμένως φέρουσιν ἐπὶ ὕλην ἄψυχον· ἢ τὴν τοῦ ἀγαθοῦ προστ γορίαν κατασπῶσιν ἀπὸ τοῦ πρώτου αἰτίου, ἢ ἀπὸ τῆς ἀρετῆς καὶ τοῦ καλοῦ, ἐπὶ τὸν τυφλὸν πλοῦτον, καὶ ἐπὶ τὴν σαρκῶν καὶ αἱμάτων καὶ ὀστέων συμ- μετρίαν ἐν ὑγείᾳ καὶ εὐεξίᾳ, ἢ τὴν νομιζομένην εύ- γένειαν. Καὶ τάχα οὐκ ἐλάττων ὁ κίνδυνος τῷ τὸ ὄνομα τοῦ Θεοῦ, ἢ τὸ ὄνομα τοῦ ἀγαθοῦ ἐφ᾽ ἃ μὴ χρὴ κατά γοντι, ἤπερ τῷ τὰ κατά τινα ἀπόῤῥητον λόγον ἐνό ἐναλλάσσοντι, καὶ τὰ μὲν κατὰ τῶν ἐλαττόνων ματα φέροντι ἐπὶ τὰ κρείττονα, τὰ δὲ κατὰ τῶν κρειττό- νων ἐπὶ τὰ ἧττονα. Καὶ οὐ λέγω ὅτι τῷ Διὶ εὐθέως συνεξακούεται ὁ Κρόνου (25) καὶ Ῥέας υἱὸς, καὶ Ηρας ἀνὴρ, καὶ Ποσειδῶνος ἀδελφὸς, καὶ Ἀθηνᾶς καὶ ᾿Αρτέμιδος πατὴρ, καὶ ὁ τῇ θυγατρί Περσεφόνη μιγείς· ἢ τῷ ᾿Απόλλωνι συνεξακούεται ὁ Λητούς καὶ Διὸς υἱὸς, καὶ 'Αρτέμιδος ἀδελφὸς, καὶ Ἑρμοῦ ὁμου πάτριος ἀδελφός· καὶ ὅσα ἄλλα φέρουσιν οι σοφοί Κέλσου τῶν δογμάτων πατέρες, καὶ ἀρχαῖοι θεολόγοι Ἑλλήνων. Τίς γὰρ ἡ ἀποκλήρωσις, κυριολεκτεῖσθαι μὲν τὸν Δία, οὐχὶ δὲ καὶ τὸν πατέρα μὲν αὐτοῦ είναι Κρόνον, μητέρα δὲ Ῥέαν; Τὸ δ' ὅμοιον ποιη τέον καὶ ἐπὶ τῶν ἄλλων ὀνομαζομένων θεῶν. Τοῦτο δὲ τὸ ἔγκλημα οὐδαμῶς ἄπτεται τῶν κατά τινα ἀπόρ ῥητον λόγον τὸ Σαβαώθ τασσόντων ἐπὶ τοῦ Θεοῦ, ἢ τὸ Αδωναί, ή τι τῶν λοιπῶν ὀνομάτων. Ὅταν δὲ Καὶ Γαλατῶν οἱ Δρυΐδαι, καὶ ἐκ Βάκτρων τῶν Περσικών Σαμαναίοι καὶ Κελτῶν οὐκ ὀλίγοι. ὅτι καὶ ἡ καλου- μένη. ὅτε καὶ ἡ καλουμένη. λόγους δ' ἔχει. λόγους δ' ἔχειν. οὐκ ἐπὶ τῶν τυχόντων καὶ γεννητῶν. συνήθους. συνύφους. κατὰ Αἰγυπτίαν ἐκφερόμενα φωνήν. τῶν τάδε μόνα δυνα- μένων, τῶν τὰ δαιμόνια δυναμένων. ἐπὶ ἄλλων δαιμόνων, ἐπί τινων δαιμόνων. εἰς χρείας τινὰς παραλαμβάνεται. ταῖς κατὰ τόπον καὶ ἔθνη, ταῖς κατὰ τόπον καὶ ἔθνος. εὐλαβηθήσεται ἄλλα ἄλλοις. εὐλαβήσεται, εις. τὸ Κρόνου. CONTRA CELSUM LIB. I. A paucis cognitas; tunc dicemus nom na Sabaoth, B Adonai, aliave apud Hebræus magna veneratione pervulgata, vulgarium non esse creatarumque re- rum, sed add reconditam quamdam theologiam per. tinere, quæ tendit mentemque erigit ad rerum oni- nium conditorem. Quamobrem hæc nomina, si ea quam inter se habent naturali serie pronuntien- tur, insignem vim habent. Unde etiam fit ut alia Ægyptiace pronuntiata in quosdam damones qua- runi pote: tas ad hæc aut illa sola pertingit, alia Persice in alius dæmones, et sic per singulas gen- tes ad quosdam usus adhibeantur. Atque ita inve- nitur pro variis variorum locorum daemonibus propria horum locorum gentiumque usurpari voca- bula. Quisquis igitur ingeniosius ad has res vel modice animum adverterit, is cavebit ne aliena rebus nomina accommodet: idem alioquin peceatu- rus ac illi, qui Dei nomen imprudenter in mate- riam inanimam transferunt; vel qui boni appella- tionem primæ causæ aut virtuti et honesto deira- ctam in cæcas divitias, in aptam carnium, sangui- nis, ossiumque compositionem in qua bonus corpo- ris habitus positus est, aut in eam quam vocant generis nobilitatem conferunt. boni nomen ad ea deducere ad quæ non oportet, quam nomina in arcanis disciplinis adhiberi solita perinulare, ita ut deteriora potioribus, potio- ra deterioribus aplentur. Prætereo Jovis nomen non audiri, quin statim animo se offerat Saturni et Rheæ filius, Junonis conjux, Neptuni frater, Miner- væ et Dianæ parens, Proserpine propriæ filiæ stu- pralor; neque posse Apollinem nominari, quin in animum subeat Latonæ et Jovis filius, Dianæ frater fraterque Mercurii eodem patre prognatus ; et qua cunque alia finxerunt sapientes, ut vult Celsus, dogmatum parentes, priscique Græcorum theologi. Qua enim sorte is qui Jupiter proprie vocatur, Sa- turnum pro patre, Rheam pro matre non haberet? Idem de aliis qui dii appellantur dicendum. Quod crinen non cadit in eos, qui Salaoth, Adonai, aut aliud nomen occulta quadam ratione Deo imponunt. De appellatione autem angelorum Dei, quorum alius c D Michael, alius Gabriel, alius Raphael nominatur. congressus cum illis Indis qui ex finitima Dama- damidis regione ad Cæsarem venerunt. › Prædictum Porphyrii locum laudat Cœlius Rhodiginus, lib. xm, cap. 45, Lect. antiq. Item refert Hieronymus de Samanais et Brachmanibus ex Bardes:une Babyio- mio, libro seculo adversus Jovinianum. Cyrill. Alex. lib. v contra Julianum : SPENCER. Paulo post Philo- calia et omnes cold. mss. recte, Male libb. editi, eensis, Quæ lectio non spernenda. Harschelius et Spencerus, Paulo post Guieto videtur scribendumn Hæschelius autem et Spencerus cum codice Joliano, Reliqui mss., Ibidem Philoca- li: liabet Paulo post omnes codd. mss. recte, perperam vero Philocalia edita habet, dum videtur ut respondeat præcedenti Ibidem legit, mil. in Num. Paulo post Philocalia impressa, sed Philocalia ms. Coislinian, Paulo infra Philocalia et omnes mss., Musche- lius, lia. Alias, 25. Nec fortasse minus periculi fuerit Dei aut (21) Sic Philocalia. At codd. Regius et Basi- (22) Sic Philocalia et unus codex Anglicanus. (23) Ἐπὶ ἄλλων δυνάμεων. Bolerello scriben- (24) Καὶ οὕτως ευρεθήσεται. Vide Origenis hom (25) Ὁ Κρόνου. Sic recte omnes inss. et Philoca-
Πῶς δ’ ἂν τῷ βουλομένῳ ἀπὸ τῶν εἰδώλων μαντείαν λαβεῖν ἐπέπλησσον οἱ τὰ τοῦ νόμου Ἰουδαίων πρεσβεύοντες; Ὥσπερ εὑρίσκεται Ἠλίας τῷ Ὀχοζίᾳ ἐπιπλήσσων καὶ λέγων· Εἰ παρὰ τὸ μὴ εἶναι θεὸν ἐν Ἰσραὴλ ὑμεῖς πορεύεσθε ἐκζητῆσαι ἐν τῇ Βαὰλ μυῖαν θεὸν Ἀκκαρῶν.] Δοκεῖ μοι οὖν μετρίως κατεσκευάσθαι οὐ μόνον ὅτι γεννηθήσεται ἐκ παρθένου ὁ σωτὴρ ἡμῶν ἀλλ’ ὅτι καὶ προφῆται ἦσαν ἐν Ἰουδαίοις, προλέγοντες οὐ μόνον τὰ καθολικὰ περὶ μελλόντων, ὡς τὰ περὶ Χριστοῦ καὶ τὰ περὶ βασιλειῶν κοσμικῶν καὶ περὶ τῶν συμβησομένων τῷ Ἰσραὴλ καὶ περὶ τῶν πιστευόντων τῷ σωτῆρι ἐθνῶν καὶ πολλῶν ἄλλων τῶν περὶ αὐτοῦ λεχθέντων, ἀλλὰ καὶ τὰ καθ’ ἕνα, ὡς περὶ τῶν ὄνων Κὶς ἀπολομένων, πῶς εὑρεθήσονται, καὶ περὶ τῆς νόσου, ἧς ἐνόσησεν ὁ τοῦ βασιλέως Ἰσραὴλ υἱός, ἢ εἴ τι ἄλλο ἀναγέγραπται τοιοῦτον. [Ἔτι δὲ πρὸς Ἕλληνας λεκτέον, ἀπειθοῦντας τῇ ἐκ παρθένου γενέσει τοῦ Ἰησοῦ, ὅτι ὁ δημιουργὸς ἐν τῇ τῶν ποικίλων ζῴων γενέσει ἔδειξεν ὅτι ἦν αὐτῷ βουληθέντι δυνατὸν ποιῆσαι ὅπερ ἐφ’ ἑνὸς ζῴου καὶ ἐπ’ ἄλλων καὶ ἐπ’ αὐτῶν τῶν ἀνθρώπων.
συνεστώς μὲν, λόγους δ' ἔχον (21) σφόδρα ὀλίγοις γι- νωσκομένους· τότ' ἐροῦμεν, ὅτι τὸ μὲν Σαβαώθ ἄνο μα, καὶ τὸ Αδωναῖ, καὶ ἄλλα παρ' Εβραίοις μετὰ πολλῆς σεμνολογίας παραδιδόμενα, οὐκ ἐπὶ τῶν τυ χόντων καὶ γενητῶν κείται πραγμάτων, ἀλλ' ἐπί τι νος θεολογίας ἀποῤῥήτου, ἀναφερομένης εἰς τὸν τῶν ὅλων δημιουργόν. Διὸ καὶ δύναται ταῦτα τὰ ἐνό ματα, λεγόμενα μετά τινος τοῦ συμφυοῦς (22) αὐτοῖς εἱρμοῦ· ἄλλα δὲ κατὰ Αἰγυπτίαν φερόμενα φωνήν, ἐπί τινων δαιμόνων τῶν τάδε μόνα δυναμένων, καὶ ἄλλα κατὰ τὴν Περσῶν διάλεκτον ἐπὶ ἄλλων δυνά- μεων (23), καὶ οὕτω καθ᾽ ἕκαστον τῶν ἐθνῶν εἰς χρείας τινὰς παραλαμβάνεσθαι. Καὶ οὕτως εὑρεθή- σεται (24) τῶν ἐπὶ γῆς δαιμόνων, λαχόντων διαφό- ρους τόπους, φέρεσθαι τὰ ὀνόματα οἰκείως ταῖς κατὰ τόπον καὶ ἔθνος διαλέκτοις. Ο τοίνυν μεγαλοφυέστε ρον καν ὀλίγην τούτων περίνοιαν εἰληφώς εὐλαβηθής σεται ἄλλα ἄλλοις ἐφαρμόζειν ὀνόματα πράγμασι, μήποτε ὅμοιον πάθῃ τοῖς τὸ Θεὸς ὄνομα ἐσφαλμένως φέρουσιν ἐπὶ ὕλην ἄψυχον· ἢ τὴν τοῦ ἀγαθοῦ προστ γορίαν κατασπῶσιν ἀπὸ τοῦ πρώτου αἰτίου, ἢ ἀπὸ τῆς ἀρετῆς καὶ τοῦ καλοῦ, ἐπὶ τὸν τυφλὸν πλοῦτον, καὶ ἐπὶ τὴν σαρκῶν καὶ αἱμάτων καὶ ὀστέων συμ- μετρίαν ἐν ὑγείᾳ καὶ εὐεξίᾳ, ἢ τὴν νομιζομένην εύ- γένειαν. Καὶ τάχα οὐκ ἐλάττων ὁ κίνδυνος τῷ τὸ ὄνομα τοῦ Θεοῦ, ἢ τὸ ὄνομα τοῦ ἀγαθοῦ ἐφ᾽ ἃ μὴ χρὴ κατά γοντι, ἤπερ τῷ τὰ κατά τινα ἀπόῤῥητον λόγον ἐνό ἐναλλάσσοντι, καὶ τὰ μὲν κατὰ τῶν ἐλαττόνων ματα φέροντι ἐπὶ τὰ κρείττονα, τὰ δὲ κατὰ τῶν κρειττό- νων ἐπὶ τὰ ἧττονα. Καὶ οὐ λέγω ὅτι τῷ Διὶ εὐθέως συνεξακούεται ὁ Κρόνου (25) καὶ Ῥέας υἱὸς, καὶ Ηρας ἀνὴρ, καὶ Ποσειδῶνος ἀδελφὸς, καὶ Ἀθηνᾶς καὶ ᾿Αρτέμιδος πατὴρ, καὶ ὁ τῇ θυγατρί Περσεφόνη μιγείς· ἢ τῷ ᾿Απόλλωνι συνεξακούεται ὁ Λητούς καὶ Διὸς υἱὸς, καὶ 'Αρτέμιδος ἀδελφὸς, καὶ Ἑρμοῦ ὁμου πάτριος ἀδελφός· καὶ ὅσα ἄλλα φέρουσιν οι σοφοί Κέλσου τῶν δογμάτων πατέρες, καὶ ἀρχαῖοι θεολόγοι Ἑλλήνων. Τίς γὰρ ἡ ἀποκλήρωσις, κυριολεκτεῖσθαι μὲν τὸν Δία, οὐχὶ δὲ καὶ τὸν πατέρα μὲν αὐτοῦ είναι Κρόνον, μητέρα δὲ Ῥέαν; Τὸ δ' ὅμοιον ποιη τέον καὶ ἐπὶ τῶν ἄλλων ὀνομαζομένων θεῶν. Τοῦτο δὲ τὸ ἔγκλημα οὐδαμῶς ἄπτεται τῶν κατά τινα ἀπόρ ῥητον λόγον τὸ Σαβαώθ τασσόντων ἐπὶ τοῦ Θεοῦ, ἢ τὸ Αδωναί, ή τι τῶν λοιπῶν ὀνομάτων. Ὅταν δὲ Καὶ Γαλατῶν οἱ Δρυΐδαι, καὶ ἐκ Βάκτρων τῶν Περσικών Σαμαναίοι καὶ Κελτῶν οὐκ ὀλίγοι. ὅτι καὶ ἡ καλου- μένη. ὅτε καὶ ἡ καλουμένη. λόγους δ' ἔχει. λόγους δ' ἔχειν. οὐκ ἐπὶ τῶν τυχόντων καὶ γεννητῶν. συνήθους. συνύφους. κατὰ Αἰγυπτίαν ἐκφερόμενα φωνήν. τῶν τάδε μόνα δυνα- μένων, τῶν τὰ δαιμόνια δυναμένων. ἐπὶ ἄλλων δαιμόνων, ἐπί τινων δαιμόνων. εἰς χρείας τινὰς παραλαμβάνεται. ταῖς κατὰ τόπον καὶ ἔθνη, ταῖς κατὰ τόπον καὶ ἔθνος. εὐλαβηθήσεται ἄλλα ἄλλοις. εὐλαβήσεται, εις. τὸ Κρόνου. CONTRA CELSUM LIB. I. A paucis cognitas; tunc dicemus nom na Sabaoth, B Adonai, aliave apud Hebræus magna veneratione pervulgata, vulgarium non esse creatarumque re- rum, sed add reconditam quamdam theologiam per. tinere, quæ tendit mentemque erigit ad rerum oni- nium conditorem. Quamobrem hæc nomina, si ea quam inter se habent naturali serie pronuntien- tur, insignem vim habent. Unde etiam fit ut alia Ægyptiace pronuntiata in quosdam damones qua- runi pote: tas ad hæc aut illa sola pertingit, alia Persice in alius dæmones, et sic per singulas gen- tes ad quosdam usus adhibeantur. Atque ita inve- nitur pro variis variorum locorum daemonibus propria horum locorum gentiumque usurpari voca- bula. Quisquis igitur ingeniosius ad has res vel modice animum adverterit, is cavebit ne aliena rebus nomina accommodet: idem alioquin peceatu- rus ac illi, qui Dei nomen imprudenter in mate- riam inanimam transferunt; vel qui boni appella- tionem primæ causæ aut virtuti et honesto deira- ctam in cæcas divitias, in aptam carnium, sangui- nis, ossiumque compositionem in qua bonus corpo- ris habitus positus est, aut in eam quam vocant generis nobilitatem conferunt. boni nomen ad ea deducere ad quæ non oportet, quam nomina in arcanis disciplinis adhiberi solita perinulare, ita ut deteriora potioribus, potio- ra deterioribus aplentur. Prætereo Jovis nomen non audiri, quin statim animo se offerat Saturni et Rheæ filius, Junonis conjux, Neptuni frater, Miner- væ et Dianæ parens, Proserpine propriæ filiæ stu- pralor; neque posse Apollinem nominari, quin in animum subeat Latonæ et Jovis filius, Dianæ frater fraterque Mercurii eodem patre prognatus ; et qua cunque alia finxerunt sapientes, ut vult Celsus, dogmatum parentes, priscique Græcorum theologi. Qua enim sorte is qui Jupiter proprie vocatur, Sa- turnum pro patre, Rheam pro matre non haberet? Idem de aliis qui dii appellantur dicendum. Quod crinen non cadit in eos, qui Salaoth, Adonai, aut aliud nomen occulta quadam ratione Deo imponunt. De appellatione autem angelorum Dei, quorum alius c D Michael, alius Gabriel, alius Raphael nominatur. congressus cum illis Indis qui ex finitima Dama- damidis regione ad Cæsarem venerunt. › Prædictum Porphyrii locum laudat Cœlius Rhodiginus, lib. xm, cap. 45, Lect. antiq. Item refert Hieronymus de Samanais et Brachmanibus ex Bardes:une Babyio- mio, libro seculo adversus Jovinianum. Cyrill. Alex. lib. v contra Julianum : SPENCER. Paulo post Philo- calia et omnes cold. mss. recte, Male libb. editi, eensis, Quæ lectio non spernenda. Harschelius et Spencerus, Paulo post Guieto videtur scribendumn Hæschelius autem et Spencerus cum codice Joliano, Reliqui mss., Ibidem Philoca- li: liabet Paulo post omnes codd. mss. recte, perperam vero Philocalia edita habet, dum videtur ut respondeat præcedenti Ibidem legit, mil. in Num. Paulo post Philocalia impressa, sed Philocalia ms. Coislinian, Paulo infra Philocalia et omnes mss., Musche- lius, lia. Alias, 25. Nec fortasse minus periculi fuerit Dei aut (21) Sic Philocalia. At codd. Regius et Basi- (22) Sic Philocalia et unus codex Anglicanus. (23) Ἐπὶ ἄλλων δυνάμεων. Bolerello scriben- (24) Καὶ οὕτως ευρεθήσεται. Vide Origenis hom (25) Ὁ Κρόνου. Sic recte omnes inss. et Philoca-
PG 11:731Εὑρίσκεται δέ τινα τῶν ζῴων θήλεα, μὴ ἔχοντα ἄρρενος κοινωνίαν, ὡς οἱ περὶ ζῴων ἀναγράψαντες λέγουσι περὶ γυπός· καὶ τοῦτο τὸ ζῷον χωρὶς μίξεως σῴζει τὴν διαδοχὴν τῶν γενῶν. Τί οὖν παράδοξον, εἰ βουληθεὶς ὁ θεὸς θεῖόν τινα διδάσκαλον πέμψαι τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων πεποίηκεν, ἀντὶ [τοῦ διὰ] σπερματικοῦ λόγου τοῦ ἐκ μίξεως τῶν ἀρρένων ταῖς γυναιξὶ ποιῆσαι, ἄλλῳ τρόπῳ γενέσθαι τὸν λόγον τοῦ τεχθησομένου; Καὶ κατ’ αὐτοὺς δὲ τοὺς Ἕλληνας οὐ πάντες ἄνθρωποι ἐξ ἀνδρὸς καὶ γυναικὸς ἐγένοντο. Εἰ γὰρ γενητός ἐστιν ὁ κόσμος, ὡς καὶ πολλοῖς Ἑλλήνων ἤρεσεν, ἀνάγκη τοὺς πρώτους μὴ ἐκ συνουσίας γεγονέναι ἀλλ’ ἀπὸ γῆς, σπερματικῶν λόγων συστάντων ἐν τῇ γῇ· ὅπερ οἶμαι παραδοξότερον εἶναι τοῦ ἐξ ἡμίσους ὁμοίως τοῖς λοιποῖς ἀνθρώποις γενέσθαι τὸν Ἰησοῦν. Οὐδὲν δ’ ἄτοπον πρὸς Ἕλληνας καὶ ἑλληνικαῖς ἱστορίαις] χρήσασθαι, ἵνα μὴ δοκῶμεν μόνοι τῇ παραδόξῳ ἱστορίᾳ ταύτῃ κεχρῆσθαι·
Α περὶ ὀνομάτων τις δύνηται τὰ ἐν ἀποῤῥήτοις (26) φιλοσοφεῖν, πολλὰ ἂν εὔρῃ καὶ περὶ τῆς ἐπικλήσεως τῶν ἀγγέλων τοῦ Θεοῦ· ὧν ὁ μέν τις Μιχαήλ (27). ἕτερος δὲ Γαβριήλ, καὶ ἄλλος Ραφαήλ καλεῖται, φερωνύμως τοῖς πράγμασιν, ἃ διακονοῦνται κατά βούλημα τοῦ Θεοῦ τῶν ὅλων ἐν τῷ παντί. Τῆς δ' ὁμοίας ἔχεται περὶ ὀνομάτων φιλοσοφίας καὶ ὁ ἡμέ τερος Ἰησοῦς, οὗ τὸ ὄνομα μυρίους ἤδη ἐναργώς εώραται δαίμονας ἐξελάσαν ψυχῶν καὶ σωμάτων, ἐνεργῆσαν εἰς ἐκείνους ἀφ᾽ ὧν ἀπηλάθησαν. Ἔτι δ' εἰς τὸν περὶ ὀνομάτων τόπον λεκτέον, ὅτι οἱ περὶ τὴν χρῆσιν τῶν ἐπῳδῶν δεινοὶ ἱστοροῦσιν, ὅτι, την αὐτὴν ἐπῳδὴν εἰπόντα μὲν τῇ οἰκείᾳ διαλέκτῳ, ἔστιν ἐνεργῆσαι ὅπερ ἐπαγγέλλεται ἡ ἐπῳδή· μετ ταβαλόντα δὲ εἰς ἄλλην οἱανδηποτοῦν (28) φωνὴν, Β ἔστιν ἰδεῖν ἄτονον καὶ οὐδὲν δυναμένην. Οὕτως οὐ τὰ σημαινόμενα κατὰ τῶν πραγμάτων, ἀλλ᾽ αἱ τῶν φωνῶν ποιότητες καὶ ἰδιότητες, ἔχουσι τι δυνατὸν ἐν αὐταῖς πρὸς τάδε τινὰ ἢ τάδε. Οὕτω δ᾽ ἀπολο- γησόμεθα διὰ τῶν τοιούτων καὶ περὶ τοῦ μέχρι θα νάτου ἀγωνίζεσθαι Χριστιανούς, ἵνα μὴ τὸν Δία (29) Θεὸν ἀναγορεύσωσι, μηδ' ἄλλῃ διαλέκτῳ αὐτὸν ἐνο μάσωσιν. Η γὰρ ἀορίστως ὁμολογοῦσι τὸ κοινὸν ὄνομα, τὸ ὁ Θεὸς, ἢ καὶ μετὰ προσθήκης τῆς, ὁ δημιουργὸς τῶν ὅλων, ὁ ποιητὴς οὐρανοῦ καὶ γῆς, ὁ καταπέμψας τῷ τῶν ἀνθρώπων γένει τούσδε τινὰς τοὺς σοφούς· ὧν τῷ ὀνόματι ἐφαρμοζόμενον τὸ Θεὸς όνομα, δύναμίν τινα παρὰ ἀνθρώποις ἐπιτελεῖ. Πολ λὰ δ᾽ ἂν καὶ ἄλλα λέγοιτο εἰς τὸν περὶ ὀνομάτων τόπον πρὸς τοὺς οἰομένους δεῖν ἀδιαφορεῖν περι τῆς χρήσεως αὐτῶν. Καὶ εἴπερ θαυμάζεται ὁ Πλάτων, εἰπὼν ἐν Φιλήθῳ· · Τὸ δ' ἐμὸν δέος, ὦ Πρώταρ- χε (50), περὶ τὰ ὀνόματα τῶν θεῶν οὐκ ὀλίγον, » ἐπεὶ Φίληβος θεὸν τὴν ἡδονὴν εἶπεν, ὁ προσδιαλεγόμε νος τῷ Σωκράτει· πῶς οὐ μᾶλλον τῆς εὐλαβείας ἀποδεξόμεθα Χριστιανοὺς μηδὲν τῶν ἐν ταῖς μυθοποιίαις παραλαμβανομένων ονομάτων προσάπτοντας (51) τῷ τοῦ παντὸς δημιουργῷ; Ἀλλὰ γὰρ τούτων ἐπὶ τοῦ παρόντος ἅλις. μάτων τις δύνηται τὰ ἐν ἀποῤῥήτοις, Τὸ δὲ ἐμὸν δέος, ὦ Πρώταρχε, ἀεὶ πρὸς τὰ τῶν θεῶν ὀνόματα οὐκ ἔστι κατ᾽ ἄνθρωπον, ἀλλὰ πέρα τοῦ μετ γίστου φόβου. « εἰ ἐπὶ Φιλήβου. ἐπεὶ ἐπὶ Φιλήβου. ἐπεὶ Φίληβος. προσαπτόντων. Ίδωμεν δὲ τίνα τρόπον συκοφαντεῖ Ἰουδαίους ὁ πάντ' ἐπαγγελλόμενος εἰδέναι Κέλσος, λέγων « αὐτοὺς σέβειν ἀγγέλους, καὶ γοητεία προσκεῖσθαι, ἧς ὁ Μωϋ- σῆς αὐτοῖς γέγονεν ἐξηγητής. » Ποῦ γὰρ τῶν γραμ μάτων Μωϋσέως εὗρε τὸν νομοθέτην παραδιδόντα σε βειν ἀγγέλους (52), λεγέτω ὁ ἐπαγγελλόμενος εἰδέναι λέγων αὐτοὺς σέβειν ἀγ γέλους, ORIGENIS quisquis in arcana nominum disciplina versatus fuerit, reperiet indita illis fuisse nomina convenien- tia rebus, quas Dei summi voluntate in universo mundo administrant. Atque ad hanc nominum di- sciplinam pertinet etiam Jesu nostri nomen, quod innumeros ex animis corporibusque dæmones palam omnibus fugavit, vim exerens suam in eos e quibus ejecti sunt illi deniones. Addo quod testantur in incantandi arte exercitati, incantationem propria lingua pronuntiatam efficere quod pollicetur, incas- sum autem cadere, nec quidquam posse, cum aliena quavis lingua facta est. Quamobrem non in sensu rerum, sed in vocum qualitate et proprietate vis hujus' aut illius rei efficiendæ sita est. Ac his qui- dem rationibus defendemus etiam Christianos, qui pro sua religione certantes mori proplant, quam Deum Jovis nomine, aut illum aliena lingua appel- lare. Aut enim illum simpliciter nuncupant Deum, aut nomini addunt, omnium conditorem, aut cœli et terre opificemn, qui ad genus humanum quosdam sapientes misit, quorum nominibus adjectum Dei nomen vim quamdam apud homines exserit. Multa boc loco et alia de nominibus dici possent adversus eos qui putant nihil referre quomodo eis utamur. Nam si Plato est admirationi quod, cum Philebus cum Socrate colloquens voluptatem appellasset deum, Socratis in ore id responsi posuerit : ‹ Magna mihi est erga deorum nomina religio; › quanto magis probanda est Christianorum pietas, qui nomen fabulis celebratum rerum omnium con- ditori accommodare nolunt. Verum hac de re impræ- sentiarum satis. C omnia scire profitetur, calumnietur Judæos dicens, ⚫ angelis eos cultum tribuere, magicisque artibus 、 dare operam quarum illis Moyses doctor fuit. › Quonam enim scriptorum Moysis loco invenerit ab isto legislatore tradi cultum angelorum, dicat ille sed primum illud tá superfluum videtur. is vero metus quo semper erga deo- rum nomina afficior, Protarche, non humani qui- dem est moris, sed maximum sane timorem supe- rat. » Paulo post Hoeschelius cum duobus codd. Vaticanis et Joliano, Regius et B- sileensis : Philocalia et reliqui codd. mss., new, phanii hæres. 16: • Quanquam non illud ignora- mus, a nounullis Hebræcorum doctoribus cœlestes D orbes anima intelligentiaque præditos existimari, quam R. Moysis opinionem David Kimchi, in psal- mum decimum nonum, his verbis explicat: R. Mo- ses, inquit, vocem illam enarrant, sic exponit, ut ad cœlestes orbes referat; quoniam hæc illius ac philosophorum opinio est, coclestes orbes vivere, el intelligere ac Deum colere, summisque laudibus afficere. Hinc cœlicolas Judæos ab imperatoribus (cod. De Judais et falicolis) appellari censet Baro- nius loco citato, quod astra cœlumque colerent : at Scaliger nominis rationem affert aliam; de qua ad ultimam hæresin opportunius disseremus. Cæterum huc referri potest, quod apud Origenem (lib. s) Celsus Judais objiciebat, etc. » Viri doctissimi conjecturam condirmat Hieronymus in Resp. ad quæstionem ab Algasia propositam Conversus autem Deus tradidit eos, ut colerent militiam cœli, sicut scriptum est in libro prophetarum. Militia autem cœli non tantum sol appellatur, et luna, el astra rutilantia ; sed et omnis angelica multitudo, eorumque exercitus, qui He- 26. Nunc videamus quo pacto Celsus ille, qui se (26) Ita Philocalia; alias, ὅταν δὲ τὰ περὶ ὀνο (27) Μιχαήλ. Vide Origenis homiliam 25 in Josue. (28) Philocalia, ὁποιανδήποτε. (29) Lego cum Bolerello, τὸν θεὸν Δία. (50) Ο Πρώταρχε. Plato in Philebo, pag. 12: (51) Hoeschelius in textu, et Spencerus ad margi- (52) Σέβειν ἀγγέλους. Petavius in anim. ad Epi-
ἔδοξε γάρ τισιν οὐ περὶ ἀρχαίων τινῶν ἱστοριῶν καὶ ἡρωϊκῶν ἀλλὰ καὶ περί τινων [χθὲς καὶ πρώην] γενομένων ἀναγράψαι ὡς δυνατὸν [ὅτι καὶ Πλάτων ἀπὸ τῆς Ἀμφικτιόνης γέγονε, κωλυθέντος τοῦ Ἀρίστωνος αὐτῇ συνελθεῖν, ἕως ἀποκυήσει τὸν ἐξ Ἀπόλλωνος σπαρέντα.] Ἀλλὰ ταῦτα μὲν ἀληθῶς μῦθοι, κινήσαντες εἰς τὸ ἀναπλάσαι τοιοῦτό τι περὶ ἀνδρός, ὃν ἐνόμιζον μείζονα τῶν πολλῶν ἔχοντα σοφίαν καὶ δύναμιν καὶ ἀπὸ κρειττόνων καὶ θειοτέρων σπερμάτων τὴν ἀρχὴν τῆς συστάσεως τοῦ σώματος εἰληφέναι, ὡς τοῦθ’ ἁρμόζον τοῖς μείζοσιν ἢ κατὰ ἄνθρωπον. Ἐπεὶ δὲ τὸν Ἰουδαῖον ὁ Κέλσος εἰσήγαγε διαλεγόμενον τῷ Ἰησοῦ καὶ διασύροντα τήν, ὡς οἴεται, προσποίησιν τῆς ἐκ παρθένου γενέσεως αὐτοῦ, φέροντα τοὺς ἑλληνικοὺς μύθους περὶ Δανάης καὶ Μελανίππης καὶ Αὔγης καὶ Ἀντιόπης, λεκτέον ὅτι ταῦτα βωμολόχῳ ἔπρεπε τὰ ῥήματα καὶ οὐ σπουδάζοντι ἐν τῇ ἀπαγγελίᾳ.
Α περὶ ὀνομάτων τις δύνηται τὰ ἐν ἀποῤῥήτοις (26) φιλοσοφεῖν, πολλὰ ἂν εὔρῃ καὶ περὶ τῆς ἐπικλήσεως τῶν ἀγγέλων τοῦ Θεοῦ· ὧν ὁ μέν τις Μιχαήλ (27). ἕτερος δὲ Γαβριήλ, καὶ ἄλλος Ραφαήλ καλεῖται, φερωνύμως τοῖς πράγμασιν, ἃ διακονοῦνται κατά βούλημα τοῦ Θεοῦ τῶν ὅλων ἐν τῷ παντί. Τῆς δ' ὁμοίας ἔχεται περὶ ὀνομάτων φιλοσοφίας καὶ ὁ ἡμέ τερος Ἰησοῦς, οὗ τὸ ὄνομα μυρίους ἤδη ἐναργώς εώραται δαίμονας ἐξελάσαν ψυχῶν καὶ σωμάτων, ἐνεργῆσαν εἰς ἐκείνους ἀφ᾽ ὧν ἀπηλάθησαν. Ἔτι δ' εἰς τὸν περὶ ὀνομάτων τόπον λεκτέον, ὅτι οἱ περὶ τὴν χρῆσιν τῶν ἐπῳδῶν δεινοὶ ἱστοροῦσιν, ὅτι, την αὐτὴν ἐπῳδὴν εἰπόντα μὲν τῇ οἰκείᾳ διαλέκτῳ, ἔστιν ἐνεργῆσαι ὅπερ ἐπαγγέλλεται ἡ ἐπῳδή· μετ ταβαλόντα δὲ εἰς ἄλλην οἱανδηποτοῦν (28) φωνὴν, Β ἔστιν ἰδεῖν ἄτονον καὶ οὐδὲν δυναμένην. Οὕτως οὐ τὰ σημαινόμενα κατὰ τῶν πραγμάτων, ἀλλ᾽ αἱ τῶν φωνῶν ποιότητες καὶ ἰδιότητες, ἔχουσι τι δυνατὸν ἐν αὐταῖς πρὸς τάδε τινὰ ἢ τάδε. Οὕτω δ᾽ ἀπολο- γησόμεθα διὰ τῶν τοιούτων καὶ περὶ τοῦ μέχρι θα νάτου ἀγωνίζεσθαι Χριστιανούς, ἵνα μὴ τὸν Δία (29) Θεὸν ἀναγορεύσωσι, μηδ' ἄλλῃ διαλέκτῳ αὐτὸν ἐνο μάσωσιν. Η γὰρ ἀορίστως ὁμολογοῦσι τὸ κοινὸν ὄνομα, τὸ ὁ Θεὸς, ἢ καὶ μετὰ προσθήκης τῆς, ὁ δημιουργὸς τῶν ὅλων, ὁ ποιητὴς οὐρανοῦ καὶ γῆς, ὁ καταπέμψας τῷ τῶν ἀνθρώπων γένει τούσδε τινὰς τοὺς σοφούς· ὧν τῷ ὀνόματι ἐφαρμοζόμενον τὸ Θεὸς όνομα, δύναμίν τινα παρὰ ἀνθρώποις ἐπιτελεῖ. Πολ λὰ δ᾽ ἂν καὶ ἄλλα λέγοιτο εἰς τὸν περὶ ὀνομάτων τόπον πρὸς τοὺς οἰομένους δεῖν ἀδιαφορεῖν περι τῆς χρήσεως αὐτῶν. Καὶ εἴπερ θαυμάζεται ὁ Πλάτων, εἰπὼν ἐν Φιλήθῳ· · Τὸ δ' ἐμὸν δέος, ὦ Πρώταρ- χε (50), περὶ τὰ ὀνόματα τῶν θεῶν οὐκ ὀλίγον, » ἐπεὶ Φίληβος θεὸν τὴν ἡδονὴν εἶπεν, ὁ προσδιαλεγόμε νος τῷ Σωκράτει· πῶς οὐ μᾶλλον τῆς εὐλαβείας ἀποδεξόμεθα Χριστιανοὺς μηδὲν τῶν ἐν ταῖς μυθοποιίαις παραλαμβανομένων ονομάτων προσάπτοντας (51) τῷ τοῦ παντὸς δημιουργῷ; Ἀλλὰ γὰρ τούτων ἐπὶ τοῦ παρόντος ἅλις. μάτων τις δύνηται τὰ ἐν ἀποῤῥήτοις, Τὸ δὲ ἐμὸν δέος, ὦ Πρώταρχε, ἀεὶ πρὸς τὰ τῶν θεῶν ὀνόματα οὐκ ἔστι κατ᾽ ἄνθρωπον, ἀλλὰ πέρα τοῦ μετ γίστου φόβου. « εἰ ἐπὶ Φιλήβου. ἐπεὶ ἐπὶ Φιλήβου. ἐπεὶ Φίληβος. προσαπτόντων. Ίδωμεν δὲ τίνα τρόπον συκοφαντεῖ Ἰουδαίους ὁ πάντ' ἐπαγγελλόμενος εἰδέναι Κέλσος, λέγων « αὐτοὺς σέβειν ἀγγέλους, καὶ γοητεία προσκεῖσθαι, ἧς ὁ Μωϋ- σῆς αὐτοῖς γέγονεν ἐξηγητής. » Ποῦ γὰρ τῶν γραμ μάτων Μωϋσέως εὗρε τὸν νομοθέτην παραδιδόντα σε βειν ἀγγέλους (52), λεγέτω ὁ ἐπαγγελλόμενος εἰδέναι λέγων αὐτοὺς σέβειν ἀγ γέλους, ORIGENIS quisquis in arcana nominum disciplina versatus fuerit, reperiet indita illis fuisse nomina convenien- tia rebus, quas Dei summi voluntate in universo mundo administrant. Atque ad hanc nominum di- sciplinam pertinet etiam Jesu nostri nomen, quod innumeros ex animis corporibusque dæmones palam omnibus fugavit, vim exerens suam in eos e quibus ejecti sunt illi deniones. Addo quod testantur in incantandi arte exercitati, incantationem propria lingua pronuntiatam efficere quod pollicetur, incas- sum autem cadere, nec quidquam posse, cum aliena quavis lingua facta est. Quamobrem non in sensu rerum, sed in vocum qualitate et proprietate vis hujus' aut illius rei efficiendæ sita est. Ac his qui- dem rationibus defendemus etiam Christianos, qui pro sua religione certantes mori proplant, quam Deum Jovis nomine, aut illum aliena lingua appel- lare. Aut enim illum simpliciter nuncupant Deum, aut nomini addunt, omnium conditorem, aut cœli et terre opificemn, qui ad genus humanum quosdam sapientes misit, quorum nominibus adjectum Dei nomen vim quamdam apud homines exserit. Multa boc loco et alia de nominibus dici possent adversus eos qui putant nihil referre quomodo eis utamur. Nam si Plato est admirationi quod, cum Philebus cum Socrate colloquens voluptatem appellasset deum, Socratis in ore id responsi posuerit : ‹ Magna mihi est erga deorum nomina religio; › quanto magis probanda est Christianorum pietas, qui nomen fabulis celebratum rerum omnium con- ditori accommodare nolunt. Verum hac de re impræ- sentiarum satis. C omnia scire profitetur, calumnietur Judæos dicens, ⚫ angelis eos cultum tribuere, magicisque artibus 、 dare operam quarum illis Moyses doctor fuit. › Quonam enim scriptorum Moysis loco invenerit ab isto legislatore tradi cultum angelorum, dicat ille sed primum illud tá superfluum videtur. is vero metus quo semper erga deo- rum nomina afficior, Protarche, non humani qui- dem est moris, sed maximum sane timorem supe- rat. » Paulo post Hoeschelius cum duobus codd. Vaticanis et Joliano, Regius et B- sileensis : Philocalia et reliqui codd. mss., new, phanii hæres. 16: • Quanquam non illud ignora- mus, a nounullis Hebræcorum doctoribus cœlestes D orbes anima intelligentiaque præditos existimari, quam R. Moysis opinionem David Kimchi, in psal- mum decimum nonum, his verbis explicat: R. Mo- ses, inquit, vocem illam enarrant, sic exponit, ut ad cœlestes orbes referat; quoniam hæc illius ac philosophorum opinio est, coclestes orbes vivere, el intelligere ac Deum colere, summisque laudibus afficere. Hinc cœlicolas Judæos ab imperatoribus (cod. De Judais et falicolis) appellari censet Baro- nius loco citato, quod astra cœlumque colerent : at Scaliger nominis rationem affert aliam; de qua ad ultimam hæresin opportunius disseremus. Cæterum huc referri potest, quod apud Origenem (lib. s) Celsus Judais objiciebat, etc. » Viri doctissimi conjecturam condirmat Hieronymus in Resp. ad quæstionem ab Algasia propositam Conversus autem Deus tradidit eos, ut colerent militiam cœli, sicut scriptum est in libro prophetarum. Militia autem cœli non tantum sol appellatur, et luna, el astra rutilantia ; sed et omnis angelica multitudo, eorumque exercitus, qui He- 26. Nunc videamus quo pacto Celsus ille, qui se (26) Ita Philocalia; alias, ὅταν δὲ τὰ περὶ ὀνο (27) Μιχαήλ. Vide Origenis homiliam 25 in Josue. (28) Philocalia, ὁποιανδήποτε. (29) Lego cum Bolerello, τὸν θεὸν Δία. (50) Ο Πρώταρχε. Plato in Philebo, pag. 12: (51) Hoeschelius in textu, et Spencerus ad margi- (52) Σέβειν ἀγγέλους. Petavius in anim. ad Epi-
PG 11:733Ἔτι δὲ λαβὼν ἀπὸ τῆς γεγραμμένης ἐν τῷ κατὰ Ματθαῖον εὐαγγελίῳ ἱστορίας περὶ τοῦ εἰς Αἴγυπτον ἀποδεδημηκέναι τὸν Ἰησοῦν τοῖς μὲν παραδόξοις εἰς τοῦτο οὐκ ἐπίστευσεν, οὔθ’ ὅτι ἄγγελος τοῦτο ἔχρησεν, οὔτε εἴ τι ᾐνίσσετο ὁ καταλιπὼν τὴν Ἰουδαίαν Ἰησοῦς καὶ Αἰγύπτῳ ἐπιδημῶν· ἀνέπλασε δέ τι ἕτερον, συγκατατιθέμενος μέν πως ταῖς παραδόξοις δυνάμεσιν, ἃς Ἰησοῦς ἐποίησεν, ἐν αἷς τοὺς πολλοὺς ἔπεισεν ἀκολουθεῖν αὐτῷ ὡς Χριστῷ, διαβάλλειν δ’ αὐτὰς βουλόμενος ὡς ἀπὸ μαγείας καὶ οὐ θείᾳ δυνάμει γεγενημένας· φησὶ γὰρ αὐτὸν σκότιον τραφέντα, μισθαρνήσαντα εἰς Αἴγυπτον, δυνάμεών τινων πειραθέντα ἐκεῖθεν ἐπανελθεῖν, θεὸν δι’ ἐκείνας τὰς δυνάμεις ἑαυτὸν ἀναγορεύοντα. Ἐγὼ δ’ οὐκ οἶδ’ ὅπως ἂν μάγος ἠγωνίσατο διδάξαι λόγον, πείθοντα πάντα πράττειν, ὡς θεοῦ κρίνοντος ἕκαστον ἐπὶ πᾶσι τοῖς πεπραγμένοις, καὶ οὕτω διατιθέναι τοὺς ἑαυτοῦ μαθητάς, οἷς ἔμελλε χρήσεσθαι διακόνοις τῆς ἑαυτοῦ διδασκαλίας. Ἆρα γὰρ κἀκεῖνοι οὕτω διδαχθέντες ποιεῖν δυνάμεις ᾕρουν τοὺς ἀκούοντας ἢ οὐδὲ δυνάμεις ἐποίουν;
τὰ Χριστιανῶν καὶ Ἰουδαίων. Πῶς δὲ καὶ γοητεία παρὰ τοῖς παραδεξαμένοις τὸν Μωϋσέως νόμον ἐστὶν, ἀνεγνωκόσι καὶ τό· « Τοῖς ἐπαοιδοῖς οὐ προσκολλη θήσεσθε, ἐκμιανθῆναι ἐν αὐτοῖς; » Επαγγέλλεται δὲ διδάξειν ἑξῆς, ο πῶς καὶ Ἰουδαῖοι ὑπὸ ἀμαθίας ἐσφά- λησαν ἐξαπατώμενοι. » Καὶ εἰ μὲν ηὕρισκε τὴν περὶ Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ ἐν Ἰουδαίοις ἀμαθίαν μὴ κατα- κούσασι τῶν περὶ αὐτοῦ προφητειῶν, ἀληθῶς ἂν ἐδί- δαξε πῶς ἐσφάλησαν Ἰουδαῖοι· νῦν δὲ ταῦτα οὐδὲ βουληθεὶς φαντασθῆναι, τὰ μὴ σφάλματα Ἰουδαίων σφάλματα εἶναι ὑπολαμβάνει. Ἐπαγγειλάμενος δ' ὁ Κέλτος ὕστερον διδάξειν τὰ περὶ Ἰουδαίων, πρῶτον ποιεῖται τὸν λόγον περὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, ὡς γενο- μένου ἡγεμόνος τῇ καθὸ Χριστιανοί ἐσμεν γενέσει ἡμῶν, καί φησιν, « αὐτὸν πρὸ πάνυ ὀλίγων ἐτῶν τῆς διδασκαλίας ταύτης καθηγήσασθαι, νομισθέντα ὑπὸ Β Χριστιανῶν Υἱὸν εἶναι τοῦ Θεοῦ. » Καὶ περὶ αὐτοῦ δὲ τοῦ, πρὸ ὀλίγων ἐτῶν γεγονέναι αὐτὸν, τοιαῦτα φή σημεν· 'Αρα τὸ ἐν τούτοις τοῖς ἔτεσι (55) βουληθέντα σπεῖρας τὸν ἑαυτοῦ λόγον καὶ διδασκαλίαν τὸν Ἰη- στῶν τοσοῦτον δεδυνῆσθαι, ὡς πολλαχοῦ τῆς καθ' ἡμᾶς οἰκουμένης διατεθῆναι πρὸς τὸν λόγον αὐτοῦ οὐκ ὀλίγους Έλληνας καὶ βαρβάρους, σοφούς καὶ ἀνήτους, ὥστε μέχρι θανάτου ἀγωνίζεσθαι ὑπὲρ Χριστιανισμοῦ, ἵν᾽ αὐτὸν μὴ ἐξομόσαιντο (34), ὅπερ οὐδεὶς ὑπὲρ ἄλλου δόγματος ἱστόρηται ποιεῖν, ἀθεεὶ γεγένηται; Ἐγὼ μὲν οὖν οὐ κολακεύων τὸν λόγον, ἀλλὰ πειρώμενος τεθεωρημένως ἐξετάζειν τὰ πράγματα, φήσαιμι ἂν, ὅτι οὐδ᾽ οἱ σώματα πολλὰ κάμνοντα θεραπεύοντες ἀθεεὶ τυγχάνουσι τοῦ κατὰ τὴν ὑγίειαν τῶν σωμάτων τέλους· εἰ δὲ καὶ ψυχάς τις δύναιτο ἀπαλλάττειν τῆς κατὰ τὴν κακίαν χύσεως, ἀκολαστημάτων, καὶ ἀδικοπραγημάτων, καὶ τῆς περὶ τὸ θεῖον καταφρονήσεως, καὶ δεῖξιν διδοίη τοῦ τοιούτου έργου, βελτιωθέντας τὸν ἀριθμὸν ἑκατὸν (έστω γὰρ ἐπὶ τοσούτων ὁ (55) λόγος· οὐδὲ τοῦτον ἂν εὐλόγως φήσαι τις ἀθεεὶ λόγον τοσούτων κακῶν ἀπαλλακτικὸν ἐμπεποιηκέναι τοῖς ἑκατόν. Εἰ δ' εὐ γνωμόνως ταῦτα κατανοῶν συγκαταθήσεται τῷ μη- δὲν κρεῖττον ἐν ἀνθρώποις γεγονέναι ἀθεεί, πόσῳ πλέον τὸ τοσοῦτον περὶ τοῦ Ἰησοῦ θαῤῥῶν ἀποφα- Μηδὲ κατ' Ἰου δαίους σέβεσθε· καὶ γὰρ ἐκεῖνοι, μόνον οἰόμενοι τὸν θεὸν γινώσκειν, οὐκ ἐπίστανται λατρεύοντες ἀγγέ λους καὶ ἀρχαγγέλους, μῆνα, καὶ σελήνην, τοῖς δεξαμένοις τὸν Μωϋσέως νόμον. τοις ἔτεσι. μέσωνται. οὐ κολακεύων τὸν λόγον, τὸν λόγον. λόγος. φήσαι τις ἂν οὐκ ἀθεί. CONTRA CELSUM LIB. 1. A qui rerumn Christianarum Judearumque tam per Levit. xix, 51. C braice appellatur Sabaoth, id est, virtutum, sive D exercituum; » et paulo post : • Tradidit eos Deus, ut servirent militiæ cœli, quæ nunc ab Apostolo di- citur religio angelorum. Idem astruitur ex libro cui titulus est Prædicatio Petri; quem Clemens Alexandrinus laudat in v Strom.: etc. «Ne que colite ut Judæi; etenim illi soli se Deum nosse putantes, nesciunt se adorare angelos et archange- los, mensem et lunam, etc. » Mallem ego hunc lo- cum de Cerinthianis interpretari, qui, ut plurimum, Judæis favebant; ut constat ex Epiphanio hær. 28; Theodoreto, lib. De hæret. fab.; Augustino, De kæresib.; Eusebio, lib. 111, cap. 25, Eccl. hist.; imo, si credas Damasceno, lib. De hærel. : : Judai qui- dam erant, qui circumcisionem extollebant, › atque inter alia, quæ profitebantur dogmata, hoc non erat levissimum, datam nimirum ab angelis legem, et Judæorum Deum ex angelis unum fuisse, qui mun- dum fabricarunt. Tertull. cap. 48, De prascript. tuin se jactitat. Quomodo etiam magicæ artes Iv- cum habeant apud Moysis discipulos qui in ejus li- bris legerunt illud : « Incantatoribus non adhære- bitis, ut polluamini per eus ? » Deinde recipit se ostensurum, e quomodo Judæi decepti ignorantia aberraverint, › Equidem si Judæorum de Jesu Chri- sto ignorantiam deprehendisset, quæ inde nata est quod prophetias non intellexerint, vere ostendisset quomodo Judæi aberraverint. Sed ad id ne advertere quidem voluit; proinde errorum numero habet, qui errores minime sunt. Postea pollicitus de Ju- dæorum rebus disserturum sese alio loco, primum de Salvatore nostro sermonem facit ut de societa- tis institutore qua Christiani sumus; aitque cillum paucis admodum abhinc annis hanc doctrinam in- vexisse, fuisseque Dei Filium a Christianis existi- matum. › Ad id quod dicit illum ante paucos annos exortum esse, sic respondeo : An Jesus suam disse- minare doctrinam volens, sine Deo potuit paucis his annis tantum perficere, ut in multis hujusce nostri orbis locis, multos Græcos et barbaros, multos sapientes et ignaros ad suam doctrinam alliceret et ita persuaderet, ut, quod de alia re- ligione nunquam auditum est, ad mortem cer- tare pro Christianismo, quam illum ejurare mallent? Ego quidem non quo meæ religioni assenta- ri velim, sed, res suo quamque momento ponderans, dicere ausim, qui sibi proponunt ægris corporibus restituere sanitatem, eos hunc finem non assequi sine Dei voluntate. At si quis posset a vitiorum colluvie, a libidine, a nequitia, a contemptu Nu- minis animas avertere, tantique operis specimen in centum hominibus (exemplo sit numerus) dedis- set, quos revocasset ad meliorem frugem; hunc nemo jure dixerit sine Deo centum illos homines a tantis vitiis liberavisse. Quod si quis hæc prudenter recogitans concesserit, nihil boni sine Deo homie nibus accidere, quanto fidentius id de Jesu affir- mabit, cum eorum qui Christi doctrina adhæserint, pristinos cum novis mores comparabit, animad- adv. haret. : « Post hunc Cerinthus haereticus eru- pit, similia doceus; nain et ipse mundum institutumi esse ab illis dicit, Christum ex semine Joseph natum proponit, hominem illum tantummodo sine divinitate contendens, ipsam quoque legem ab angelis datam perhibens, Judzorum Deum, non Dominum, sed angelum promens. . Vide Epiphanium, Theodore- tum, Augustinum, Eusebium, locis citatis; atque exinde pula Celsum calumniandi ansam arripuisse: quos enim Judaei (id est, Cerinthiani juxta Celsum), præter angelos adorarent, cum ab iisdem et legem datam, el mundum fabricatum crediderunt? Spencer. Paulo post codex Basileensis, Paulo post, In codd. Regio et Basileensi deest Ibidem duo Anglicani, Rcg. et Basileensis, (53) Codex Regius et tres Anglicani, τὸ ἐν τοσού (34) Ita codd. Reg. et Basileensis; alias, έξο- (35) Codl. Regius et Basileensis, ἐπὶ τοσοῦτον ὁ
Τὸ μὲν οὖν λέγειν ὅτι οὐδαμῶς δυνάμεις ἐποίουν ἀλλὰ πιστεύσαντες οὐδεμιᾷ λόγων ἱκανότητι παραπλησίως τῇ ἐν διαλεκτικῇ Ἑλλήνων σοφίᾳ ἐπέδωκαν ἑαυτοὺς τῷ καινὸν διδάσκειν λόγον οἷς ἂν ἐπιδημήσωσι πάνυ ἐστὶν ἄλογον· τίνι γὰρ θαρροῦντες ἐδίδασκον τὸν λόγον καὶ ἐκαινοτόμουν; [Εἰ δὲ δυνάμεις ἐτέλουν κἀκεῖνοι, τίνα ἔχει πιθανότητα τὸ μάγους τοσούτοις κινδύνοις ἑαυτοὺς παραβεβληκέναι [διὰ] διδασκαλίαν μαγείας ἀπαγορεύουσαν;] Οὐ δοκεῖ μοι ἀγωνίσασθαι πρὸς λόγον, [μὴ μετὰ σπουδῆς ἀλλὰ μετὰ χλεύης] εἰρημένον· [Εἰ ἄρα καλὴ ἦν ἡ μήτηρ τοῦ Ἰησοῦ, καὶ ὡς καλῇ αὐτῇ ἐμίγνυτο ὁ θεός], οὐ πεφυκὼς ἐρᾶν φθαρτοῦ σώματος; Ἢ ὅτι οὐδ’ εἰκὸς ἦν ἐρασθήσεσθαι αὐτῆς τὸν θεόν, οὔσης οὔτ’ εὐδαίμονος οὔτε βασιλικῆς, ἐπεὶ μηδεὶς αὐτὴν ᾔδει μηδὲ τῶν γειτόνων· παίζει δὲ λέγων καὶ ὅτι μισουμένην αὐτὴν ὑπὸ τοῦ τέκτονος καὶ ἐκβαλλομένην οὐκ ἔσωσε θεία δύναμις οὐδὲ λόγος πειστικός. Οὐδὲν οὖν, φησί, ταῦτα πρὸς τὴν τοῦ θεοῦ βασιλείαν. [Τί οὖν ταῦτα διαφέροι ἂν τῶν ἐν ταῖς τριόδοις λοιδορουμένων] τισὶ καὶ οὐδὲν σπουδῆς ἄξιον λεγόντων;
τὰ Χριστιανῶν καὶ Ἰουδαίων. Πῶς δὲ καὶ γοητεία παρὰ τοῖς παραδεξαμένοις τὸν Μωϋσέως νόμον ἐστὶν, ἀνεγνωκόσι καὶ τό· « Τοῖς ἐπαοιδοῖς οὐ προσκολλη θήσεσθε, ἐκμιανθῆναι ἐν αὐτοῖς; » Επαγγέλλεται δὲ διδάξειν ἑξῆς, ο πῶς καὶ Ἰουδαῖοι ὑπὸ ἀμαθίας ἐσφά- λησαν ἐξαπατώμενοι. » Καὶ εἰ μὲν ηὕρισκε τὴν περὶ Ἰησοῦ τοῦ Χριστοῦ ἐν Ἰουδαίοις ἀμαθίαν μὴ κατα- κούσασι τῶν περὶ αὐτοῦ προφητειῶν, ἀληθῶς ἂν ἐδί- δαξε πῶς ἐσφάλησαν Ἰουδαῖοι· νῦν δὲ ταῦτα οὐδὲ βουληθεὶς φαντασθῆναι, τὰ μὴ σφάλματα Ἰουδαίων σφάλματα εἶναι ὑπολαμβάνει. Ἐπαγγειλάμενος δ' ὁ Κέλτος ὕστερον διδάξειν τὰ περὶ Ἰουδαίων, πρῶτον ποιεῖται τὸν λόγον περὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, ὡς γενο- μένου ἡγεμόνος τῇ καθὸ Χριστιανοί ἐσμεν γενέσει ἡμῶν, καί φησιν, « αὐτὸν πρὸ πάνυ ὀλίγων ἐτῶν τῆς διδασκαλίας ταύτης καθηγήσασθαι, νομισθέντα ὑπὸ Β Χριστιανῶν Υἱὸν εἶναι τοῦ Θεοῦ. » Καὶ περὶ αὐτοῦ δὲ τοῦ, πρὸ ὀλίγων ἐτῶν γεγονέναι αὐτὸν, τοιαῦτα φή σημεν· 'Αρα τὸ ἐν τούτοις τοῖς ἔτεσι (55) βουληθέντα σπεῖρας τὸν ἑαυτοῦ λόγον καὶ διδασκαλίαν τὸν Ἰη- στῶν τοσοῦτον δεδυνῆσθαι, ὡς πολλαχοῦ τῆς καθ' ἡμᾶς οἰκουμένης διατεθῆναι πρὸς τὸν λόγον αὐτοῦ οὐκ ὀλίγους Έλληνας καὶ βαρβάρους, σοφούς καὶ ἀνήτους, ὥστε μέχρι θανάτου ἀγωνίζεσθαι ὑπὲρ Χριστιανισμοῦ, ἵν᾽ αὐτὸν μὴ ἐξομόσαιντο (34), ὅπερ οὐδεὶς ὑπὲρ ἄλλου δόγματος ἱστόρηται ποιεῖν, ἀθεεὶ γεγένηται; Ἐγὼ μὲν οὖν οὐ κολακεύων τὸν λόγον, ἀλλὰ πειρώμενος τεθεωρημένως ἐξετάζειν τὰ πράγματα, φήσαιμι ἂν, ὅτι οὐδ᾽ οἱ σώματα πολλὰ κάμνοντα θεραπεύοντες ἀθεεὶ τυγχάνουσι τοῦ κατὰ τὴν ὑγίειαν τῶν σωμάτων τέλους· εἰ δὲ καὶ ψυχάς τις δύναιτο ἀπαλλάττειν τῆς κατὰ τὴν κακίαν χύσεως, ἀκολαστημάτων, καὶ ἀδικοπραγημάτων, καὶ τῆς περὶ τὸ θεῖον καταφρονήσεως, καὶ δεῖξιν διδοίη τοῦ τοιούτου έργου, βελτιωθέντας τὸν ἀριθμὸν ἑκατὸν (έστω γὰρ ἐπὶ τοσούτων ὁ (55) λόγος· οὐδὲ τοῦτον ἂν εὐλόγως φήσαι τις ἀθεεὶ λόγον τοσούτων κακῶν ἀπαλλακτικὸν ἐμπεποιηκέναι τοῖς ἑκατόν. Εἰ δ' εὐ γνωμόνως ταῦτα κατανοῶν συγκαταθήσεται τῷ μη- δὲν κρεῖττον ἐν ἀνθρώποις γεγονέναι ἀθεεί, πόσῳ πλέον τὸ τοσοῦτον περὶ τοῦ Ἰησοῦ θαῤῥῶν ἀποφα- Μηδὲ κατ' Ἰου δαίους σέβεσθε· καὶ γὰρ ἐκεῖνοι, μόνον οἰόμενοι τὸν θεὸν γινώσκειν, οὐκ ἐπίστανται λατρεύοντες ἀγγέ λους καὶ ἀρχαγγέλους, μῆνα, καὶ σελήνην, τοῖς δεξαμένοις τὸν Μωϋσέως νόμον. τοις ἔτεσι. μέσωνται. οὐ κολακεύων τὸν λόγον, τὸν λόγον. λόγος. φήσαι τις ἂν οὐκ ἀθεί. CONTRA CELSUM LIB. 1. A qui rerumn Christianarum Judearumque tam per Levit. xix, 51. C braice appellatur Sabaoth, id est, virtutum, sive D exercituum; » et paulo post : • Tradidit eos Deus, ut servirent militiæ cœli, quæ nunc ab Apostolo di- citur religio angelorum. Idem astruitur ex libro cui titulus est Prædicatio Petri; quem Clemens Alexandrinus laudat in v Strom.: etc. «Ne que colite ut Judæi; etenim illi soli se Deum nosse putantes, nesciunt se adorare angelos et archange- los, mensem et lunam, etc. » Mallem ego hunc lo- cum de Cerinthianis interpretari, qui, ut plurimum, Judæis favebant; ut constat ex Epiphanio hær. 28; Theodoreto, lib. De hæret. fab.; Augustino, De kæresib.; Eusebio, lib. 111, cap. 25, Eccl. hist.; imo, si credas Damasceno, lib. De hærel. : : Judai qui- dam erant, qui circumcisionem extollebant, › atque inter alia, quæ profitebantur dogmata, hoc non erat levissimum, datam nimirum ab angelis legem, et Judæorum Deum ex angelis unum fuisse, qui mun- dum fabricarunt. Tertull. cap. 48, De prascript. tuin se jactitat. Quomodo etiam magicæ artes Iv- cum habeant apud Moysis discipulos qui in ejus li- bris legerunt illud : « Incantatoribus non adhære- bitis, ut polluamini per eus ? » Deinde recipit se ostensurum, e quomodo Judæi decepti ignorantia aberraverint, › Equidem si Judæorum de Jesu Chri- sto ignorantiam deprehendisset, quæ inde nata est quod prophetias non intellexerint, vere ostendisset quomodo Judæi aberraverint. Sed ad id ne advertere quidem voluit; proinde errorum numero habet, qui errores minime sunt. Postea pollicitus de Ju- dæorum rebus disserturum sese alio loco, primum de Salvatore nostro sermonem facit ut de societa- tis institutore qua Christiani sumus; aitque cillum paucis admodum abhinc annis hanc doctrinam in- vexisse, fuisseque Dei Filium a Christianis existi- matum. › Ad id quod dicit illum ante paucos annos exortum esse, sic respondeo : An Jesus suam disse- minare doctrinam volens, sine Deo potuit paucis his annis tantum perficere, ut in multis hujusce nostri orbis locis, multos Græcos et barbaros, multos sapientes et ignaros ad suam doctrinam alliceret et ita persuaderet, ut, quod de alia re- ligione nunquam auditum est, ad mortem cer- tare pro Christianismo, quam illum ejurare mallent? Ego quidem non quo meæ religioni assenta- ri velim, sed, res suo quamque momento ponderans, dicere ausim, qui sibi proponunt ægris corporibus restituere sanitatem, eos hunc finem non assequi sine Dei voluntate. At si quis posset a vitiorum colluvie, a libidine, a nequitia, a contemptu Nu- minis animas avertere, tantique operis specimen in centum hominibus (exemplo sit numerus) dedis- set, quos revocasset ad meliorem frugem; hunc nemo jure dixerit sine Deo centum illos homines a tantis vitiis liberavisse. Quod si quis hæc prudenter recogitans concesserit, nihil boni sine Deo homie nibus accidere, quanto fidentius id de Jesu affir- mabit, cum eorum qui Christi doctrina adhæserint, pristinos cum novis mores comparabit, animad- adv. haret. : « Post hunc Cerinthus haereticus eru- pit, similia doceus; nain et ipse mundum institutumi esse ab illis dicit, Christum ex semine Joseph natum proponit, hominem illum tantummodo sine divinitate contendens, ipsam quoque legem ab angelis datam perhibens, Judzorum Deum, non Dominum, sed angelum promens. . Vide Epiphanium, Theodore- tum, Augustinum, Eusebium, locis citatis; atque exinde pula Celsum calumniandi ansam arripuisse: quos enim Judaei (id est, Cerinthiani juxta Celsum), præter angelos adorarent, cum ab iisdem et legem datam, el mundum fabricatum crediderunt? Spencer. Paulo post codex Basileensis, Paulo post, In codd. Regio et Basileensi deest Ibidem duo Anglicani, Rcg. et Basileensis, (53) Codex Regius et tres Anglicani, τὸ ἐν τοσού (34) Ita codd. Reg. et Basileensis; alias, έξο- (35) Codl. Regius et Basileensis, ἐπὶ τοσοῦτον ὁ
PG 11:735Ἑξῆς δὲ τούτοις ἀπὸ τοῦ κατὰ Ματθαῖον τάχα δὲ καὶ τῶν λοιπῶν εὐαγγελίων λαβὼν [τὰ περὶ τῆς ἐπιπτάσης τῷ σωτῆρι βαπτιζομένῳ παρὰ τῷ Ἰωάννῃ περιστερᾶς διαβάλλειν βούλεται ὡς πλάσμα τὸ εἰρημένον]. Διασύρας δέ, ὡς ᾤετο, τὴν περὶ τοῦ ἐκ παρθένου γεγεννῆσθαι τὸν σωτῆρα ἡμῶν ἱστορίαν οὐ τὰ ἑξῆς τῇ τάξει ἐκτίθεται, [ἐπεὶ μηδὲν ἔχει τεταγμένον θυμὸς καὶ ἔχθρα, ἀλλὰ κατὰ τὸ ἐπελθὸν οἱ ὀργιζόμενοι καὶ οἱ ἐχθραί̈ζοντες κακηγοροῦσιν οὓς μισοῦσι, μὴ ἐπιτρεπόμενοι ἀπὸ τοῦ πάθους τεθεωρημένως καὶ κατὰ τάξιν λέγειν τὰς κατηγορίας.] Εἰ μὲν γὰρ τὴν τάξιν ἐτήρει, λαβὼν ἂν τὸ εὐαγγέλιον καὶ κατηγορεῖν αὐτοῦ προθέμενος τῆς πρώτης ἂν ἱστορίας κατειπὼν ἑξῆς ἐπὶ τὴν δευτέραν παρεγίνετο, καὶ οὕτως ἐπὶ τὰς λοιπάς·
Α νεῖται, συνεξετάζων πολλῶν προσερχομένων αὐτοῦ τῷ λόγῳ ἀρχαιοτέρους βίους μεταγενεστέροις, καὶ κατανοῶν, ἐν ὅσαις μὲν ἀκολασίαις, ὅσαις δὲ ἀδικίαις καὶ πλεονεξίαις ἕκαστος τῶνδε ἦν, πρὶν, ὥς φησι Κέλσος καὶ οἱ τὰ αὐτὰ (36) αὐτῷ νομίζοντες, ἀπα τηθῶσι, καὶ παραδέξωνται λόγον λυμαινόμενον, ὡς ἐκεῖνοι λέγουσι, τὸν τῶν ἀνθρώπων βίον· ἐξ οὗ δὴ παρειλήφασι τὸν λόγον, τίνα τρόπον γεγόνασιν ἐπιει- κέστεροι καὶ εὐσταθέστεροι, ὥς τινας αὐτῶν διὰ τὸν ἔρωτα τῆς ὑπερβαλλούσης καθαρότητος, καὶ διὰ τὸ καθαρώτερον θρησκεύειν τὸ θεῖον, μηδὲ τῶν συγκεχωρημένων ὑπὸ τοῦ νόμου ἅπτεσθαι Αφροδισίων (37). τὰ αὐτά. ὥς φησι Κέλσος καὶ οἱ τὰ αὐτά. ἐξ οὗ δὲ παρειλήφασι. καὶ σεμνότερο: καὶ εὐμαθέστεροι. ἅπτεσθαι ἀφροδισίων. Καὶ πολλοί τινες, καὶ πολλαί, εξηκοντοῦται καὶ ἑβδομηκοντοῦται, οἱ ἐκ παίδων ἐμαθητεύθησαν τῷ Κριστῷ, ἄφθοροι διαμένουσι. ‹ Αλλ' ἢ τὴν ἀρχὴν οὐκ ἐγαμού μεν, εἰ μὴ ἐπὶ παίδων ἀνατροφῇ, ἢ παραιτούμενοι τὸ γήμασθαι, τέλεον ἐνεκρατευόμεθα· καὶ ἤδη τις τῶν ἡμετέρων ὑπὲρ τοῦ πεῖσαι ὑμᾶς, ὅτι οὐκ ἔστιν ἡμῖν μυστήριον ἡ ἀνέδην μίξις, βιβλίδιον ἀνέδωκεν ἐν Αλεξανδρείᾳ Φήλικι ἡγεμονεύοντι, ἀξιῶν ἐπιτρέψαι Ιατρῷ τοὺς διδύμους αὐτοῦ ἀφελεῖν. "Ανευ γὰρ τῆς τοῦ ἡγεμόνος ἐπιτροπῆς τοῦτο πράττειν ἀπειρῆσθαι οἱ ἐκεῖ ἰατροὶ ἔλεγον. Καὶ μήδ' όλως βουληθέντος Φήλικος υπογράψαι, ἐφ' ἑαυτοῦ μείνας ὁ νεανίσκος Αρκέσθη τῇ ἑαυτοῦ καὶ τῶν ὁμογνωμόνων συνειδή- σει. Εξετάζων δέ τις τὰ πράγματα, όψεται, ὅτι μείζω τῆς ἀνθρωπίνης φύσεως ετόλμησεν ὁ Ἰησοῦς, καὶ τολμήσας ήνυσε. Πάντων γὰρ ἀρχῆθεν ἀντιπραττόν των τῷ σπαρῆναι τὸν λόγον αὐτοῦ (38) ἐπὶ τὴν ὅλην οἰκουμένην, τῶν τε κατά καιρούς βασιλέων καὶ τῶν ὑπ' αὐτοὺς ἀρχιστρατήγων καὶ ἡγεμόνων, πάντων τε, ὡς ἔπος εἰπεῖν, τῶν ἡντινοῦν ἐξουσίαν ἐγκεχειρι σμένων, ἔτι δὲ καὶ τῶν κατὰ πόλεις ἀρχόντων, καὶ στρατιωτῶν, καὶ δήμων, ἐνίκησε, μὴ πεφυκώς κα λύεσθαι, ὡς λόγος (39) Θεοῦ, καὶ γενόμενος τοσούτων ἀνταγωνιστῶν ἰσχυρότερος, πάσης μὲν Ἑλλάδος, ἐπὶ πλεῖον δὲ τῆς βαρβάρου ἐκράτησε, καὶ μετεποίησε μυρίας ὅσας ψυχὰς ἐπὶ τὴν κατ' αὐτὸν θεοσέβειαν. Αναγκαῖον δ᾽ ἦν ἐν πλήθει κρατουμένων ὑπὸ τοῦ λόγου, ὧν πολλαπλασίους (40) οἱ ἰδιῶται καὶ ἀγροι- κότεροι τῶν ἐν λόγοις γεγυμνασμένων, πολλαπλασίους γενέσθαι τοὺς ἰδιώτας, καὶ ἀγροικοτέρους τῶν συνε- τωτέρων. Ἀλλὰ μὴ βουληθεὶς ταῦτα ὁ Κέλσος κατα νοῆσαι, τὴν τοῦ λόγου φιλανθρωπίαν καὶ φθάνουσαν Γυναίκα μὲν ἕκαστος ἡμῶν, ἣν Αγάγετο κατὰ τοὺς ὑφ᾽ ἡμῶν τεθειμένους νόμους, νομίζων καὶ ταύτην μέχρι τοῦ παιδοποιήσασθαι. Ὡς γὰρ ὁ γεωργός, καταβάλλων εἰς γῆν τὰ σπέρματα, ἄμητον περιμένει, οὐκ ἐπι σπείρων, καὶ ἡμῖν μέτρον ἐπιθυμίας ἡ παιδοποιία. Εὕροις δὲ ἂν πολλοὺς τῶν παρ' ἡμῖν, καὶ ἄνδρας καὶ γυναῖκας, καταγηράσκοντας ἀγάμους ἐλπίδι τοῦ μᾶλλον συνέσεσθαι τῷ Θεῷ. « ὅτι μείζω τῆς ἀνθρωπίνης. ὅτι μείζον τῆς ἀνθρω πίνης. αὐτῷ. καὶ τῶν ὑπ' αὐτοῖς ἀρχιστρατήγων. καὶ στρατιωτικῶν καὶ δήμων. λόγος. ORIGENIS vertelque quantis spurcitiis, quantis iujustitiis, quantis cupiditatibus dediti illi ante fuerint, quam decepti, ut Celsus suique similes loquuntur, fuissent, hancque amplexi essent doctriuam, quæ illorum judicio est humanæ vitæ pernicies; quanto autem, ex quo illi doctrinæ se dociles præbuere, æquiores, graviores, constantioresque sint redditi, ut eorum quidam cum eximiæ puritatis amore, tum quo castius ad cultum divinum accedant, venereis volu- ptatibus etiam lege permissis abstineant. majora humanis viribus ausum esse, et quæ ausus est, perfecisse intelliget. Nam vel ab initio nemo non impedire conatus est, quominus Jesu doctrina per totum orbem spargeretur, reges cujusque æla- tis, exercituum præfecti et duces, quicumque, ut verbo dicam, aliqua potestate præditi fuerunt, præterea qui in urbibus auctoritate pollebant, mi- lites, populi. llos omnes vicit, quippe quæ doctrina Dei erat, et natura hujusmodi, quæ nec impediri posset, et adversarios omnes superaret. Greciam omnen, majorem barbararum gentium partem subegit, innumerasque animas ad Dei cul- tum, quem docebat, ascivit. Quoniam autem plures ubique sunt ignari et rustici, quam in scientiis exercitati; necesse fuit in lanta eorum nultitudine, C qui doctrinæ manus dabant, plures esse rudes et rusticos quam litteratos. Tamen Celsus nolens ad hacc animum advertere, benignam hanc doctrinam, hæc Spencerus cum manuscripto Joliano, Paulo post Regius et Basileensis, Ibidem Augli- canus primus ad marginem habet, Orig. lib. vi, umn. 48, Orig. in cap. vt ad Rom.; Orig. hom. in Num. Just. pag. Αpol. : Permulti profecto sexus utriusque et sexaginta et septuaginta nati annos, quique a teneris Christiana disciplina imbuti sunt, incorrupti et cælibes perdn- rant ; s' et pag. : D Quin omnino vel matrimonium non aliter curi- trahimus, nisi liberorum creandorum atque edu- candorum gratia; vel conjugium detrectantes per- petuo nos continemus. Et jam nostrorum juvenum quidam, ut vobis persuaderet non esse nobis my- sterium, promiscuam et propatulam mistionem, li- bellum obtulit Alexandriæ Felici præsidi, medico permitti postulans, ut testes sibi abscinderet. Nam sine permissu præsidis id facere, loci ejus medici interdictum esse dicebant. Felice vero prorsus pe- titioni ejus subscribere nolente, perseverans in pro- posito suo adolescens, in sua tandein, et eorum qui idem secum sentiebant, conscientia acquievit. Athenag., Legat. pro Christianis, pag. : ltaque uxorem, quam secundum approbatas nobis leges sibi quisque duxe - rit, reputat, non in alium quam in procreandæ 80- bolis finem. Quemadmodum enim agricola, postquam semina terrae mandavit, messis tempus exspectal, nec alia superinjicit: sic nobis etiam concupiscen- tiæ modus liberorum procreatione definitur. Iuve- nias autem multos ex nostris in utroque sexu, qui in cœelibatu consenescant : quod in hoc statu Deo conjunctiores se futuros sperent. » Tertull., Apo- log. cap. 9; De cultu feminarum ; item lib. Ad uxorem ; Minucius Felix, in Oclavio ; Lactantius, lib. vi, cap. 23; Eusebius lib. Demonstrat., cap. 9; Orig. hom. in Num., Clem. Alex. Strom. 111. SPENCER Paulo post codex Basileensis, Libb. editi canos. Libri editi, Paulo post Regius et Ba- sileensis, Paulo infra lib. editi, Codd. Regius et Basileensis, ut in nostro textu. 27. Hæc qui secum reputaverit, is Jesum et B (56) Codex Basileensis, ὥς φησιν ὁ Κέλσος κἂν οἱ (37) Μηδὲ τῶν συγκεχωρημένων ὑπὸ τοῦ νόμου (58) Αὐτοῦ. Sic omnes codd. mss. preter Angli- (39) Ως λόγος. Guieto scribendum videtur 5 (40) ἂν πολλαπλασίους. Spencerus ὧν πολλα-
νυνὶ δὲ μετὰ τὴν ἐκ παρθένου γένεσιν [ὁ πάντ’ εἰδέναι ἐπαγγελλόμενος Κέλσος τὰ ἡμέτερα κατηγορεῖ τοῦ παρὰ τῷ βαπτίσματι φανέντος ἁγίου πνεύματος ἐν εἴδει περιστερᾶς, εἶτα] μετὰ τοῦτο διαβάλλει [τὸ προφητεύεσθαι τὴν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν ἐπιδημίαν, καὶ μετὰ ταῦτα ἀνατρέχει ἐπὶ τὸ ἑξῆς τῇ γενέσει τοῦ Ἰησοῦ ἀναγεγραμμένον, τὸ περὶ τοῦ ἀστέρος διήγημα] καὶ τῶν ἐληλυθότων ἀπὸ ἀνατολῆς μάγων προσκυνῆσαι τῷ παιδίῳ. Πολλὰ δ’ ἂν καὶ αὐτὸς ἐπιτηρῶν εὕροις συγκεχυμένως τῷ Κέλσῳ εἰρημένα δι’ ὅλης τῆς βίβλου· ἵνα καὶ διὰ τούτου ὑπὸ τῶν τάξιν ἐπισταμένων τηρεῖν καὶ ζητεῖν [ἐλεγχθῇ μετὰ πολλῆς θρασύτητος καὶ ἀλαζονείας ἐπιγράψας ἀληθῆ λόγον τὴν βίβλον αὐτοῦ] ὅπερ τῶν ἐλλογίμων φιλοσόφων οὐδεὶς ἐποίησεν. Ὁ μὲν γὰρ Πλάτων φησὶν οὐ κατὰ τὸν νοῦν ἔχοντα εἶναι τὸ διϊσχυρίζεσθαι περὶ τῶν τοιῶνδε καὶ ἀδηλοτέρων· ὁ δὲ Χρύσιππος πολλαχοῦ ἐκθέμενος τὰ κινήσαντα αὐτὸν ἀναπέμπει ἡμᾶς ἐφ’ οὓς ἂν εὕροιμεν κρεῖττον αὐτοῦ ἐροῦντας. Οὗτος οὖν ὁ καὶ τούτων καὶ τῶν λοιπῶν Ἑλλήνων σοφώτερος ἀκολούθως τῷ φάσκειν πάντ’ εἰδέναι ἀληθῆ λόγον ἐπέγραψεν αὐτοῦ τὸ βιβλίον.
Α νεῖται, συνεξετάζων πολλῶν προσερχομένων αὐτοῦ τῷ λόγῳ ἀρχαιοτέρους βίους μεταγενεστέροις, καὶ κατανοῶν, ἐν ὅσαις μὲν ἀκολασίαις, ὅσαις δὲ ἀδικίαις καὶ πλεονεξίαις ἕκαστος τῶνδε ἦν, πρὶν, ὥς φησι Κέλσος καὶ οἱ τὰ αὐτὰ (36) αὐτῷ νομίζοντες, ἀπα τηθῶσι, καὶ παραδέξωνται λόγον λυμαινόμενον, ὡς ἐκεῖνοι λέγουσι, τὸν τῶν ἀνθρώπων βίον· ἐξ οὗ δὴ παρειλήφασι τὸν λόγον, τίνα τρόπον γεγόνασιν ἐπιει- κέστεροι καὶ εὐσταθέστεροι, ὥς τινας αὐτῶν διὰ τὸν ἔρωτα τῆς ὑπερβαλλούσης καθαρότητος, καὶ διὰ τὸ καθαρώτερον θρησκεύειν τὸ θεῖον, μηδὲ τῶν συγκεχωρημένων ὑπὸ τοῦ νόμου ἅπτεσθαι Αφροδισίων (37). τὰ αὐτά. ὥς φησι Κέλσος καὶ οἱ τὰ αὐτά. ἐξ οὗ δὲ παρειλήφασι. καὶ σεμνότερο: καὶ εὐμαθέστεροι. ἅπτεσθαι ἀφροδισίων. Καὶ πολλοί τινες, καὶ πολλαί, εξηκοντοῦται καὶ ἑβδομηκοντοῦται, οἱ ἐκ παίδων ἐμαθητεύθησαν τῷ Κριστῷ, ἄφθοροι διαμένουσι. ‹ Αλλ' ἢ τὴν ἀρχὴν οὐκ ἐγαμού μεν, εἰ μὴ ἐπὶ παίδων ἀνατροφῇ, ἢ παραιτούμενοι τὸ γήμασθαι, τέλεον ἐνεκρατευόμεθα· καὶ ἤδη τις τῶν ἡμετέρων ὑπὲρ τοῦ πεῖσαι ὑμᾶς, ὅτι οὐκ ἔστιν ἡμῖν μυστήριον ἡ ἀνέδην μίξις, βιβλίδιον ἀνέδωκεν ἐν Αλεξανδρείᾳ Φήλικι ἡγεμονεύοντι, ἀξιῶν ἐπιτρέψαι Ιατρῷ τοὺς διδύμους αὐτοῦ ἀφελεῖν. "Ανευ γὰρ τῆς τοῦ ἡγεμόνος ἐπιτροπῆς τοῦτο πράττειν ἀπειρῆσθαι οἱ ἐκεῖ ἰατροὶ ἔλεγον. Καὶ μήδ' όλως βουληθέντος Φήλικος υπογράψαι, ἐφ' ἑαυτοῦ μείνας ὁ νεανίσκος Αρκέσθη τῇ ἑαυτοῦ καὶ τῶν ὁμογνωμόνων συνειδή- σει. Εξετάζων δέ τις τὰ πράγματα, όψεται, ὅτι μείζω τῆς ἀνθρωπίνης φύσεως ετόλμησεν ὁ Ἰησοῦς, καὶ τολμήσας ήνυσε. Πάντων γὰρ ἀρχῆθεν ἀντιπραττόν των τῷ σπαρῆναι τὸν λόγον αὐτοῦ (38) ἐπὶ τὴν ὅλην οἰκουμένην, τῶν τε κατά καιρούς βασιλέων καὶ τῶν ὑπ' αὐτοὺς ἀρχιστρατήγων καὶ ἡγεμόνων, πάντων τε, ὡς ἔπος εἰπεῖν, τῶν ἡντινοῦν ἐξουσίαν ἐγκεχειρι σμένων, ἔτι δὲ καὶ τῶν κατὰ πόλεις ἀρχόντων, καὶ στρατιωτῶν, καὶ δήμων, ἐνίκησε, μὴ πεφυκώς κα λύεσθαι, ὡς λόγος (39) Θεοῦ, καὶ γενόμενος τοσούτων ἀνταγωνιστῶν ἰσχυρότερος, πάσης μὲν Ἑλλάδος, ἐπὶ πλεῖον δὲ τῆς βαρβάρου ἐκράτησε, καὶ μετεποίησε μυρίας ὅσας ψυχὰς ἐπὶ τὴν κατ' αὐτὸν θεοσέβειαν. Αναγκαῖον δ᾽ ἦν ἐν πλήθει κρατουμένων ὑπὸ τοῦ λόγου, ὧν πολλαπλασίους (40) οἱ ἰδιῶται καὶ ἀγροι- κότεροι τῶν ἐν λόγοις γεγυμνασμένων, πολλαπλασίους γενέσθαι τοὺς ἰδιώτας, καὶ ἀγροικοτέρους τῶν συνε- τωτέρων. Ἀλλὰ μὴ βουληθεὶς ταῦτα ὁ Κέλσος κατα νοῆσαι, τὴν τοῦ λόγου φιλανθρωπίαν καὶ φθάνουσαν Γυναίκα μὲν ἕκαστος ἡμῶν, ἣν Αγάγετο κατὰ τοὺς ὑφ᾽ ἡμῶν τεθειμένους νόμους, νομίζων καὶ ταύτην μέχρι τοῦ παιδοποιήσασθαι. Ὡς γὰρ ὁ γεωργός, καταβάλλων εἰς γῆν τὰ σπέρματα, ἄμητον περιμένει, οὐκ ἐπι σπείρων, καὶ ἡμῖν μέτρον ἐπιθυμίας ἡ παιδοποιία. Εὕροις δὲ ἂν πολλοὺς τῶν παρ' ἡμῖν, καὶ ἄνδρας καὶ γυναῖκας, καταγηράσκοντας ἀγάμους ἐλπίδι τοῦ μᾶλλον συνέσεσθαι τῷ Θεῷ. « ὅτι μείζω τῆς ἀνθρωπίνης. ὅτι μείζον τῆς ἀνθρω πίνης. αὐτῷ. καὶ τῶν ὑπ' αὐτοῖς ἀρχιστρατήγων. καὶ στρατιωτικῶν καὶ δήμων. λόγος. ORIGENIS vertelque quantis spurcitiis, quantis iujustitiis, quantis cupiditatibus dediti illi ante fuerint, quam decepti, ut Celsus suique similes loquuntur, fuissent, hancque amplexi essent doctriuam, quæ illorum judicio est humanæ vitæ pernicies; quanto autem, ex quo illi doctrinæ se dociles præbuere, æquiores, graviores, constantioresque sint redditi, ut eorum quidam cum eximiæ puritatis amore, tum quo castius ad cultum divinum accedant, venereis volu- ptatibus etiam lege permissis abstineant. majora humanis viribus ausum esse, et quæ ausus est, perfecisse intelliget. Nam vel ab initio nemo non impedire conatus est, quominus Jesu doctrina per totum orbem spargeretur, reges cujusque æla- tis, exercituum præfecti et duces, quicumque, ut verbo dicam, aliqua potestate præditi fuerunt, præterea qui in urbibus auctoritate pollebant, mi- lites, populi. llos omnes vicit, quippe quæ doctrina Dei erat, et natura hujusmodi, quæ nec impediri posset, et adversarios omnes superaret. Greciam omnen, majorem barbararum gentium partem subegit, innumerasque animas ad Dei cul- tum, quem docebat, ascivit. Quoniam autem plures ubique sunt ignari et rustici, quam in scientiis exercitati; necesse fuit in lanta eorum nultitudine, C qui doctrinæ manus dabant, plures esse rudes et rusticos quam litteratos. Tamen Celsus nolens ad hacc animum advertere, benignam hanc doctrinam, hæc Spencerus cum manuscripto Joliano, Paulo post Regius et Basileensis, Ibidem Augli- canus primus ad marginem habet, Orig. lib. vi, umn. 48, Orig. in cap. vt ad Rom.; Orig. hom. in Num. Just. pag. Αpol. : Permulti profecto sexus utriusque et sexaginta et septuaginta nati annos, quique a teneris Christiana disciplina imbuti sunt, incorrupti et cælibes perdn- rant ; s' et pag. : D Quin omnino vel matrimonium non aliter curi- trahimus, nisi liberorum creandorum atque edu- candorum gratia; vel conjugium detrectantes per- petuo nos continemus. Et jam nostrorum juvenum quidam, ut vobis persuaderet non esse nobis my- sterium, promiscuam et propatulam mistionem, li- bellum obtulit Alexandriæ Felici præsidi, medico permitti postulans, ut testes sibi abscinderet. Nam sine permissu præsidis id facere, loci ejus medici interdictum esse dicebant. Felice vero prorsus pe- titioni ejus subscribere nolente, perseverans in pro- posito suo adolescens, in sua tandein, et eorum qui idem secum sentiebant, conscientia acquievit. Athenag., Legat. pro Christianis, pag. : ltaque uxorem, quam secundum approbatas nobis leges sibi quisque duxe - rit, reputat, non in alium quam in procreandæ 80- bolis finem. Quemadmodum enim agricola, postquam semina terrae mandavit, messis tempus exspectal, nec alia superinjicit: sic nobis etiam concupiscen- tiæ modus liberorum procreatione definitur. Iuve- nias autem multos ex nostris in utroque sexu, qui in cœelibatu consenescant : quod in hoc statu Deo conjunctiores se futuros sperent. » Tertull., Apo- log. cap. 9; De cultu feminarum ; item lib. Ad uxorem ; Minucius Felix, in Oclavio ; Lactantius, lib. vi, cap. 23; Eusebius lib. Demonstrat., cap. 9; Orig. hom. in Num., Clem. Alex. Strom. 111. SPENCER Paulo post codex Basileensis, Libb. editi canos. Libri editi, Paulo post Regius et Ba- sileensis, Paulo infra lib. editi, Codd. Regius et Basileensis, ut in nostro textu. 27. Hæc qui secum reputaverit, is Jesum et B (56) Codex Basileensis, ὥς φησιν ὁ Κέλσος κἂν οἱ (37) Μηδὲ τῶν συγκεχωρημένων ὑπὸ τοῦ νόμου (58) Αὐτοῦ. Sic omnes codd. mss. preter Angli- (39) Ως λόγος. Guieto scribendum videtur 5 (40) ἂν πολλαπλασίους. Spencerus ὧν πολλα-
PG 11:737Ἵνα δὲ μὴ δοκῶμεν ἑκόντες διὰ τὸ ἀπορεῖν ἀπαντήσεως ὑπερβαίνειν αὐτοῦ τὰ κεφάλαια, [ἐκρίναμεν ἕκαστον κατὰ δύναμιν λῦσαι τῶν ὑπ’ αὐτοῦ προτιθεμένων, φροντίσαντες οὐ τοῦ ἐν τῇ φύσει τῶν πραγμάτων εἱρμοῦ καὶ ἀκολουθίας ἀλλὰ τῆς τάξεως τῶν ἐν τῇ βίβλῳ αὐτοῦ ἀναγεγραμμένων.] Φέρ’ οὖν ἴδωμεν, τί ποτε καὶ λέγει διαβάλλων τὸ οἷον σωματικῶς ἑωραμένον ὑπὸ τοῦ σωτῆρος πνεῦμα ἅγιον [ἐν] εἴδει περιστερᾶς· ἔστι δ’ ὁ Ἰουδαῖος αὐτῷ ἔτι ταῦτα λέγων, πρὸς ὃν ὁμολογοῦμεν εἶναι κύριον ἡμῶν τὸν Ἰησοῦν· [ Λουομένῳ, φησί, σοὶ παρὰ τῷ Ἰωάννῃ φάσμα ὄρνιθος ἐξ ἀέρος λέγεις ἐπιπτῆναι. ] Εἶτα πυνθανόμενος ὁ παρ’ αὐτῷ Ἰουδαῖός φησι· [Τίς τοῦτο εἶδεν ἀξιόχρεως μάρτυς τὸ φάσμα, ἢ τίς ἤκουσεν ἐξ οὐρανοῦ φωνῆς εἰσποιούσης σε υἱὸν τῷ θεῷ;] Πλὴν ὅτι σὺ φῂς καί τινα ἕνα ἐπάγῃ τῶν μετὰ σοῦ κεκολασμένων. Πρὶν ἀρξώμεθα τῆς ἀπολογίας, [λεκτέον ὅτι σχεδὸν [πᾶσαν ἱστορίαν, κἂν ἀληθὴς ᾖ, βούλεσθαι κατασκευάζειν ὡς γεγενημένην καὶ καταληπτικὴν ποιῆσαι] περὶ αὐτῆς φαντασίαν [τῶν σφόδρα ἐστὶ χαλεπωτάτων] καὶ ἐν ἐνίοις ἀδύνατον.
Ι. ἐπὶ πᾶσαν ψυχὴν (41) ἀνατολῆς ἡλίου, οἶεται εἶναι Α ιδιωτικὴν, καὶ διὰ τὸ ἰδιωτικὸν, καὶ οὐδαμῶς ἐν λό γοις δυνατόν, ἰδιωτῶν μόνων (42) κρατήσασαν. Και τοῦ οὐδ᾽ αὐτὸς ἰδιώτας μόνους φησὶν ὑπὸ τοῦ λόγου προσῆχθαι τῇ κατὰ Ἰησοῦν θεοσεβείς· ὁμολογεῖ γὰρ καὶ μετρίους καὶ ἐπιεικεῖς, καὶ συνετούς τινας, καὶ ἐπ' ἀλληγορίαν ἑτοίμους εἶναι ἐν αὐτοῖς. Ἐπεὶ δὲ καὶ προσωποποιεί, τρόπον τινά μιμησά- μενος ἐν ρήτορος παιδίον εἰσαγόμενον, καὶ εἰσάγει Ἰουδαῖον πρὸς τὸν Ἰησοῦν λέγοντά τινα μειρακιω δῶς, καὶ οὐδὲν φιλοσόφου πολιᾶς ἄξιον· φέρε κατά δύναμιν καὶ ταῦτα ἐξετάσαντες ἐξελέγξωμεν (45), ὅτι οὐδὲ τὸ ἁρμόζον πάντη τῷ Ἰουδαίω πρόσωπον ἐν τοῖς λεγομένοις τετήρηκε. Μετὰ ταῦτα προσωπου ποιεῖ Ἰουδαῖον αὐτῷ διαλεγόμενον τῷ Ἰησοῦ, καὶ ἐλέγχοντα αὐτὸν περὶ πολλῶν μὲν, ὡς οίεται, ο πρώ- τον δέ, ώς πλασαμένου αὐτοῦ τὴν ἐκ παρθένου γένε σιν· ὀνειδίζει δ' αὐτῷ καὶ ἐπὶ τῷ ἐκ κώμης αὐτὸν γεγονένα: Ἰουδαϊκῆς, καὶ ἀπὸ γυναικὸς ἐγχωρίου καὶ πενιχρᾶς, καὶ χερνήτιδος. Φησὶ δὲ αὐτὴν καὶ ὑπὸ τοῦ γήμαντος, τέκτονος τὴν τέχνην ὄντος, ἐξεῦσθαι, ἐλεγχθεῖσαν ὡς μεμοιχευμένην. Εἶτα λέγει, ὡς ἐκ- βληθεῖσα ὑπὸ τοῦ ἀνδρὸς, καὶ πλανωμένη ἀτίμως σκότιον ἐγέννησε τὸν Ἰησοῦν· καὶ ὅτι οὗτος διὰ πε νίαν εἰς Αἴγυπτον μισθαρνήσας (44), κἀκεῖ δυνά- μεών τινων πειραθείς, ἐφ' αἷς Αιγύπτιοι σεμνύνονται, ἐπανῆλθεν, ἐν ταῖς δυνάμεσι μέγα φρονῶν, καὶ δι' αὐτὰς Θεὸν αὐτὸν ἀνηγόρευσε. » Ταῦτα δὲ πάντα τῷ μηδὲν δυναμένῳ ἀβασάνιστον ἐᾷν τῶν λεγομένων ὑπὸ τῶν ἀπιστούντων, ἀλλὰ τὴν ἀρχὴν τῶν πραγ μάτων ἐξετάζοντι δοκεί μοι συμπνεῖν τῷ ἄξιον γεγονέναι της προβλήσεως περὶ τοῦ Θεοῦ Υἱὸν εἶναι τὸν Ἰησοῦν. ᾿Ανθρώποις μὲν γὰρ συμβάλλεται πρὸς τὸ γενέσθαι τινὰ αὐτῶν (45) διάσημον, καὶ ἔνδοξον, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ διαβόητον, γένος, ὅταν οἱ γονεῖς ἐν ὑπεροχή καὶ προαγωγῇ (46) τυγχάνωσι, καὶ πλοῦτος τῶν ἀνα- πλάσιοι, ὧν ὡς, ΧΙ. ανατο λῆς ἡλίου ἀνατολὴν ἡλίου, μόνον. ἐλέγξωμεν. ἐξελέγξομεν. τὸ Ἰουδαίων πρόσωπον. ἀνεχώρησε. μισθαρνήσων ἀνεχώρησε. αὐτόν. αγωγῇ, προαγωγή. εἰς παίδευσιν τοῦ Υἱοῦ. εἰς παίδευσιν τοῦ Λησοῦ CONTRA CELSUM LIB. et pertingentem ad omnem animam solis ortum, idque contra fidem omnium manuscriptο- rum. Bolerellus pro legit ut sit, inquit, quasi parenthesis, qua significet Origenes plures ubique esse doctis imperitos. et deos, cap. : e ln universa, inquit, terra caiil so- nus eorum, et usque ad terminos terrae verba eo- rum. In quem enim alium universæ gentes credide- runt, nisi in Christum, qui jam venit.? Cui enim et aliæ gentes crediderunt: Parthi, Medli, Elamitae ; et qui inhabitant Mesopotamiam, Armeniam, Phry- giam, Cappadociam; et incolentes P.ntum, Asiam, et Pamphyliam, immorantes Ægyptum, et regionem Africa quæ est trans Cyrenem inhabitan- tes, Romani et incolae ; tunc et in Hierusalem Ju- dæi, et cæteræ gentes; ut jam Getulorum varie- Lates, et Maurorum multi fiues, Hispaniarum on- ues termini, et Galliarum diversæ nationes, et Bri- tannorum inaccessa Romanis loca, Christo vero subdita, et Sarmatarum, et Dacorum, et Germano- rum, et Scytharum, et abditarum multarum gen- tium, et provinciarum, et insularum multarum no- bis ignotarum, et quæ enumerare minus possumus? In quibus omnibus locis Christi nomen, qui jam venit, regnat; utpote ante quem omnium civitatum PATROL. GR. B C D . pro simplicitate habet, putatque illa doctrina solos rudes devictos esse, propterea quod rudis ipsa est et nequaquam ad persuadendum efficax. Neque tamen solos simplices dicit hac doctrina ad Dei secundum Jesum cultum adductos fuisse: fatetur enim ex eis multos esse modestos, temperatos, prudentes, et idoneos qui allegoriam intelligant. exerceret, personas fingit, Judæumque inducit ob- jicientem Jesu puerilia quædam et prorsus indigna philosophi canitie, age et hæc pro virili examine- mus, ostendamusque illum Judæo personam for- masse, quæ non ubique sibi constat. Apud illum igitur Judæus cum Jesu colloquitur, ipsumque multis, ut putat, nominibus reprehendit. • Ac primum quod se duxerit natum ex virgine; deindle vitio dat, quod ex vico Judaico sit ortus, atque ex matre indigena, et paupercula, nendoque victum quæritante; tum quod ejus mater a conjuge, qui faber erat, expulsa fuerit, adulterii convicta. Pre- terea quod haec a conjuge extrusa et vagala turpiter clanculario partu Jesum ediderit; quodque is pro- pter paupertatem in Ægypto mercede operam suam locaus, ibi arcanas quasdam artes, quas Ægyptii magni æstimant, didicerit; et postea in patriam reversus tantum se propter illas artes extulerit, ut etiam se Deum appellaret. Mihi vero, qui nibil possum ab infidelibus audire quin discutiam et a fundamentis perscruter, hæc omnia simul fidem facere videntur dignum exstitisse Jesum prophetia qua Filius Dei nuncupatur. 29. Nam genus quidem, parentum dignitas et præcellentia, amplæ eorum ad filium liberaliter educandum facultates, splendida et illustris patria, multum conferunt ad splendorem, ad gloriam, portæ sunt apertæ, et cui nullæ sunt clausæ. › Ire- naeus, lib. 1. cap. 10; Arnobius, lib. ut Adversus gentes ; Orig. hom. in Ezech. (at sibi non couve- mit tractatu in Matthaeum); Chrysoston. oral. Quod Christus est Deus. Fusius agit Theodoretus, serm. 9, et alibi : et quis veterum Patrum de hu- jus rei veritate dissentit ? SPENCER. Mox pro Bolerellus et Guietus scribendum putant ut sit allusio ad Luc. 1, 78. tis habet schelius vero Spencerus, Ibidem codd. Regius et Basileensis habent in margine, Guieto scribendum videtur, editi, qui cuum Haschelio in textu label, sed in margine, Paulo post iidem mis... Jolianus, et ita Meschelius in textu. (41) Ἐπὶ πᾶσαν ψυχήν. Tertull., lib. adv. Ju- 28. Quia vero puerulum imitans quem rhetor (44) Sic omnes mss. excepto Juliano qui cum edi- (45) Εξελέγξωμεν. Sic omnes codd. mss. Ila- (44) Pro μισθαρνήσας Hoeschelius et Spencerus (45) Αὐτῶν. Sic recte codex Basileensis; libb (46) Προαγωγή. Sic omnes mss. excepto Joliano
[Φέρε γάρ τινα λέγειν μὴ γεγονέναι τὸν ἰλιακὸν πόλεμον μάλιστα διὰ τὸ ἀδύνατον προσπεπλέχθαι λόγον περὶ τοῦ γεγενῆσθαί τινα Ἀχιλλέα θαλασσίας θεᾶς υἱὸν καὶ ἀνθρώπου Πηλέως, ἢ Σαρπηδόνα Διός, ἢ Ἀσκάλαφον καὶ Ἰάλμενον Ἄρεως, ἢ Αἰνείαν Ἀφροδίτης· πῶς ἂν κατασκευάσαιμεν τὸ τοιοῦτον, μάλιστα θλιβόμενοι ὑπὸ τοῦ οὐκ οἶδ’ ὅπως παρυφανθέντος πλάσματος τῇ κεκρατηκυίᾳ παρὰ πᾶσι δόξῃ περὶ τοῦ ἀληθῶς γεγονέναι τὸν ἐν Ἰλίῳ Ἑλλήνων καὶ Τρώων πόλεμον; Φέρε δέ τινα ἀπιστεῖν περὶ Οἰδίποδος καὶ Ἰοκάστης καὶ τῶν γεννηθέντων ἀπὸ ἀμφοτέρων Ἐτεοκλέους καὶ Πολυνείκους διὰ τὸ προσπεπλέχθαι τῷ λόγῳ τὴν Σφίγγα μιξοπάρθενόν τινα· πῶς ἂν τὸ τοιοῦτον ἀποδείξαιμεν;] Οὕτω δὲ καὶ τὰ περὶ τῶν Ἐπιγόνων, κἂν μηδὲν τοιοῦτον ἐπιπεπλεγμένον ᾖ τῷ λόγῳ, ἢ περὶ τῆς Ἡρακλειδῶν καθόδου ἢ περὶ ἄλλων μυρίων. [Ἀλλ’ ὁ εὐγνωμόνως ἐντυγχάνων ταῖς ἱστορίαις καὶ βουλόμενος ἑαυτὸν τηρεῖν καὶ ἐν ἐκείναις ἀνεξαπάτητον κρινεῖ, τίσι μὲν συγκαταθήσεται τίνα δὲ τροπολογήσει, τὸ βούλημα ἐρευνῶν τῶν ἀναπλασαμένων τὰ τοιαδί, καὶ τίσιν ἀπιστήσει ὡς διὰ τὴν πρός τινας χάριν ἀναγεγραμμένοις.
Ι. ἐπὶ πᾶσαν ψυχὴν (41) ἀνατολῆς ἡλίου, οἶεται εἶναι Α ιδιωτικὴν, καὶ διὰ τὸ ἰδιωτικὸν, καὶ οὐδαμῶς ἐν λό γοις δυνατόν, ἰδιωτῶν μόνων (42) κρατήσασαν. Και τοῦ οὐδ᾽ αὐτὸς ἰδιώτας μόνους φησὶν ὑπὸ τοῦ λόγου προσῆχθαι τῇ κατὰ Ἰησοῦν θεοσεβείς· ὁμολογεῖ γὰρ καὶ μετρίους καὶ ἐπιεικεῖς, καὶ συνετούς τινας, καὶ ἐπ' ἀλληγορίαν ἑτοίμους εἶναι ἐν αὐτοῖς. Ἐπεὶ δὲ καὶ προσωποποιεί, τρόπον τινά μιμησά- μενος ἐν ρήτορος παιδίον εἰσαγόμενον, καὶ εἰσάγει Ἰουδαῖον πρὸς τὸν Ἰησοῦν λέγοντά τινα μειρακιω δῶς, καὶ οὐδὲν φιλοσόφου πολιᾶς ἄξιον· φέρε κατά δύναμιν καὶ ταῦτα ἐξετάσαντες ἐξελέγξωμεν (45), ὅτι οὐδὲ τὸ ἁρμόζον πάντη τῷ Ἰουδαίω πρόσωπον ἐν τοῖς λεγομένοις τετήρηκε. Μετὰ ταῦτα προσωπου ποιεῖ Ἰουδαῖον αὐτῷ διαλεγόμενον τῷ Ἰησοῦ, καὶ ἐλέγχοντα αὐτὸν περὶ πολλῶν μὲν, ὡς οίεται, ο πρώ- τον δέ, ώς πλασαμένου αὐτοῦ τὴν ἐκ παρθένου γένε σιν· ὀνειδίζει δ' αὐτῷ καὶ ἐπὶ τῷ ἐκ κώμης αὐτὸν γεγονένα: Ἰουδαϊκῆς, καὶ ἀπὸ γυναικὸς ἐγχωρίου καὶ πενιχρᾶς, καὶ χερνήτιδος. Φησὶ δὲ αὐτὴν καὶ ὑπὸ τοῦ γήμαντος, τέκτονος τὴν τέχνην ὄντος, ἐξεῦσθαι, ἐλεγχθεῖσαν ὡς μεμοιχευμένην. Εἶτα λέγει, ὡς ἐκ- βληθεῖσα ὑπὸ τοῦ ἀνδρὸς, καὶ πλανωμένη ἀτίμως σκότιον ἐγέννησε τὸν Ἰησοῦν· καὶ ὅτι οὗτος διὰ πε νίαν εἰς Αἴγυπτον μισθαρνήσας (44), κἀκεῖ δυνά- μεών τινων πειραθείς, ἐφ' αἷς Αιγύπτιοι σεμνύνονται, ἐπανῆλθεν, ἐν ταῖς δυνάμεσι μέγα φρονῶν, καὶ δι' αὐτὰς Θεὸν αὐτὸν ἀνηγόρευσε. » Ταῦτα δὲ πάντα τῷ μηδὲν δυναμένῳ ἀβασάνιστον ἐᾷν τῶν λεγομένων ὑπὸ τῶν ἀπιστούντων, ἀλλὰ τὴν ἀρχὴν τῶν πραγ μάτων ἐξετάζοντι δοκεί μοι συμπνεῖν τῷ ἄξιον γεγονέναι της προβλήσεως περὶ τοῦ Θεοῦ Υἱὸν εἶναι τὸν Ἰησοῦν. ᾿Ανθρώποις μὲν γὰρ συμβάλλεται πρὸς τὸ γενέσθαι τινὰ αὐτῶν (45) διάσημον, καὶ ἔνδοξον, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ διαβόητον, γένος, ὅταν οἱ γονεῖς ἐν ὑπεροχή καὶ προαγωγῇ (46) τυγχάνωσι, καὶ πλοῦτος τῶν ἀνα- πλάσιοι, ὧν ὡς, ΧΙ. ανατο λῆς ἡλίου ἀνατολὴν ἡλίου, μόνον. ἐλέγξωμεν. ἐξελέγξομεν. τὸ Ἰουδαίων πρόσωπον. ἀνεχώρησε. μισθαρνήσων ἀνεχώρησε. αὐτόν. αγωγῇ, προαγωγή. εἰς παίδευσιν τοῦ Υἱοῦ. εἰς παίδευσιν τοῦ Λησοῦ CONTRA CELSUM LIB. et pertingentem ad omnem animam solis ortum, idque contra fidem omnium manuscriptο- rum. Bolerellus pro legit ut sit, inquit, quasi parenthesis, qua significet Origenes plures ubique esse doctis imperitos. et deos, cap. : e ln universa, inquit, terra caiil so- nus eorum, et usque ad terminos terrae verba eo- rum. In quem enim alium universæ gentes credide- runt, nisi in Christum, qui jam venit.? Cui enim et aliæ gentes crediderunt: Parthi, Medli, Elamitae ; et qui inhabitant Mesopotamiam, Armeniam, Phry- giam, Cappadociam; et incolentes P.ntum, Asiam, et Pamphyliam, immorantes Ægyptum, et regionem Africa quæ est trans Cyrenem inhabitan- tes, Romani et incolae ; tunc et in Hierusalem Ju- dæi, et cæteræ gentes; ut jam Getulorum varie- Lates, et Maurorum multi fiues, Hispaniarum on- ues termini, et Galliarum diversæ nationes, et Bri- tannorum inaccessa Romanis loca, Christo vero subdita, et Sarmatarum, et Dacorum, et Germano- rum, et Scytharum, et abditarum multarum gen- tium, et provinciarum, et insularum multarum no- bis ignotarum, et quæ enumerare minus possumus? In quibus omnibus locis Christi nomen, qui jam venit, regnat; utpote ante quem omnium civitatum PATROL. GR. B C D . pro simplicitate habet, putatque illa doctrina solos rudes devictos esse, propterea quod rudis ipsa est et nequaquam ad persuadendum efficax. Neque tamen solos simplices dicit hac doctrina ad Dei secundum Jesum cultum adductos fuisse: fatetur enim ex eis multos esse modestos, temperatos, prudentes, et idoneos qui allegoriam intelligant. exerceret, personas fingit, Judæumque inducit ob- jicientem Jesu puerilia quædam et prorsus indigna philosophi canitie, age et hæc pro virili examine- mus, ostendamusque illum Judæo personam for- masse, quæ non ubique sibi constat. Apud illum igitur Judæus cum Jesu colloquitur, ipsumque multis, ut putat, nominibus reprehendit. • Ac primum quod se duxerit natum ex virgine; deindle vitio dat, quod ex vico Judaico sit ortus, atque ex matre indigena, et paupercula, nendoque victum quæritante; tum quod ejus mater a conjuge, qui faber erat, expulsa fuerit, adulterii convicta. Pre- terea quod haec a conjuge extrusa et vagala turpiter clanculario partu Jesum ediderit; quodque is pro- pter paupertatem in Ægypto mercede operam suam locaus, ibi arcanas quasdam artes, quas Ægyptii magni æstimant, didicerit; et postea in patriam reversus tantum se propter illas artes extulerit, ut etiam se Deum appellaret. Mihi vero, qui nibil possum ab infidelibus audire quin discutiam et a fundamentis perscruter, hæc omnia simul fidem facere videntur dignum exstitisse Jesum prophetia qua Filius Dei nuncupatur. 29. Nam genus quidem, parentum dignitas et præcellentia, amplæ eorum ad filium liberaliter educandum facultates, splendida et illustris patria, multum conferunt ad splendorem, ad gloriam, portæ sunt apertæ, et cui nullæ sunt clausæ. › Ire- naeus, lib. 1. cap. 10; Arnobius, lib. ut Adversus gentes ; Orig. hom. in Ezech. (at sibi non couve- mit tractatu in Matthaeum); Chrysoston. oral. Quod Christus est Deus. Fusius agit Theodoretus, serm. 9, et alibi : et quis veterum Patrum de hu- jus rei veritate dissentit ? SPENCER. Mox pro Bolerellus et Guietus scribendum putant ut sit allusio ad Luc. 1, 78. tis habet schelius vero Spencerus, Ibidem codd. Regius et Basileensis habent in margine, Guieto scribendum videtur, editi, qui cuum Haschelio in textu label, sed in margine, Paulo post iidem mis... Jolianus, et ita Meschelius in textu. (41) Ἐπὶ πᾶσαν ψυχήν. Tertull., lib. adv. Ju- 28. Quia vero puerulum imitans quem rhetor (44) Sic omnes mss. excepto Juliano qui cum edi- (45) Εξελέγξωμεν. Sic omnes codd. mss. Ila- (44) Pro μισθαρνήσας Hoeschelius et Spencerus (45) Αὐτῶν. Sic recte codex Basileensis; libb (46) Προαγωγή. Sic omnes mss. excepto Joliano
Καὶ τοῦτο προλαβόντες δι’ ὅλην τὴν φερομένην ἐν τοῖς εὐαγγελίοις περὶ τοῦ Ἰησοῦ ἱστορίαν] εἰρήκαμεν, οὐκ ἐπὶ ψιλὴν πίστιν καὶ ἄλογον τοὺς ἐντρεχεςτέρους ἐκκαλούμενοι, ἀλλὰ βουλόμενοι παραστῆσαι ὅτι εὐγνωμοσύνης χρεία τοῖς ἐντευξομένοις καὶ πολλῆς ἐξετάσεως καί, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, εἰσόδου εἰς τὸ βούλημα τῶν γραψάντων, ἵν’ εὑρεθῇ, ποίᾳ διανοίᾳ ἕκαστον γέγραπται.] Φήσομεν οὖν πρῶτον ὅτι, [εἰ μὲν ὁ ἀπιστῶν τῷ περὶ τοῦ εἴδους τῆς περιστερᾶς φάσματι τοῦ ἁγίου πνεύματος ἀνεγέγραπτο ἐπικούρειος εἶναι ἢ δημοκρίτειος ἢ περιπατητικός,] χώραν ἂν εἶχεν ἀκόλουθον τῷ προσωποποιουμένῳ [τὸ λεγόμενον· νυνὶ δὲ οὐδὲ τοῦθ’ ὁ σοφώτατος Κέλσος ἑώρακεν, ὅτι Ἰουδαίῳ, πλείονα πιστεύοντι καὶ παραδοξότερα ἐκ τῶν προφητικῶν γραφῶν τῆς περὶ τοῦ εἴδους τῆς περιςτερᾶς ἱστορίας, τὸν τοιοῦτον περιέθηκε λόγον. Εἴποι γὰρ ἄν τις τῷ Ἰουδαίῳ, περὶ τοῦ φάσματος ἀπιστοῦντι] καὶ οἰομένῳ κατηγορεῖν αὐτοῦ ὡς πλάσματος·
Ι. ἐπὶ πᾶσαν ψυχὴν (41) ἀνατολῆς ἡλίου, οἶεται εἶναι Α ιδιωτικὴν, καὶ διὰ τὸ ἰδιωτικὸν, καὶ οὐδαμῶς ἐν λό γοις δυνατόν, ἰδιωτῶν μόνων (42) κρατήσασαν. Και τοῦ οὐδ᾽ αὐτὸς ἰδιώτας μόνους φησὶν ὑπὸ τοῦ λόγου προσῆχθαι τῇ κατὰ Ἰησοῦν θεοσεβείς· ὁμολογεῖ γὰρ καὶ μετρίους καὶ ἐπιεικεῖς, καὶ συνετούς τινας, καὶ ἐπ' ἀλληγορίαν ἑτοίμους εἶναι ἐν αὐτοῖς. Ἐπεὶ δὲ καὶ προσωποποιεί, τρόπον τινά μιμησά- μενος ἐν ρήτορος παιδίον εἰσαγόμενον, καὶ εἰσάγει Ἰουδαῖον πρὸς τὸν Ἰησοῦν λέγοντά τινα μειρακιω δῶς, καὶ οὐδὲν φιλοσόφου πολιᾶς ἄξιον· φέρε κατά δύναμιν καὶ ταῦτα ἐξετάσαντες ἐξελέγξωμεν (45), ὅτι οὐδὲ τὸ ἁρμόζον πάντη τῷ Ἰουδαίω πρόσωπον ἐν τοῖς λεγομένοις τετήρηκε. Μετὰ ταῦτα προσωπου ποιεῖ Ἰουδαῖον αὐτῷ διαλεγόμενον τῷ Ἰησοῦ, καὶ ἐλέγχοντα αὐτὸν περὶ πολλῶν μὲν, ὡς οίεται, ο πρώ- τον δέ, ώς πλασαμένου αὐτοῦ τὴν ἐκ παρθένου γένε σιν· ὀνειδίζει δ' αὐτῷ καὶ ἐπὶ τῷ ἐκ κώμης αὐτὸν γεγονένα: Ἰουδαϊκῆς, καὶ ἀπὸ γυναικὸς ἐγχωρίου καὶ πενιχρᾶς, καὶ χερνήτιδος. Φησὶ δὲ αὐτὴν καὶ ὑπὸ τοῦ γήμαντος, τέκτονος τὴν τέχνην ὄντος, ἐξεῦσθαι, ἐλεγχθεῖσαν ὡς μεμοιχευμένην. Εἶτα λέγει, ὡς ἐκ- βληθεῖσα ὑπὸ τοῦ ἀνδρὸς, καὶ πλανωμένη ἀτίμως σκότιον ἐγέννησε τὸν Ἰησοῦν· καὶ ὅτι οὗτος διὰ πε νίαν εἰς Αἴγυπτον μισθαρνήσας (44), κἀκεῖ δυνά- μεών τινων πειραθείς, ἐφ' αἷς Αιγύπτιοι σεμνύνονται, ἐπανῆλθεν, ἐν ταῖς δυνάμεσι μέγα φρονῶν, καὶ δι' αὐτὰς Θεὸν αὐτὸν ἀνηγόρευσε. » Ταῦτα δὲ πάντα τῷ μηδὲν δυναμένῳ ἀβασάνιστον ἐᾷν τῶν λεγομένων ὑπὸ τῶν ἀπιστούντων, ἀλλὰ τὴν ἀρχὴν τῶν πραγ μάτων ἐξετάζοντι δοκεί μοι συμπνεῖν τῷ ἄξιον γεγονέναι της προβλήσεως περὶ τοῦ Θεοῦ Υἱὸν εἶναι τὸν Ἰησοῦν. ᾿Ανθρώποις μὲν γὰρ συμβάλλεται πρὸς τὸ γενέσθαι τινὰ αὐτῶν (45) διάσημον, καὶ ἔνδοξον, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ διαβόητον, γένος, ὅταν οἱ γονεῖς ἐν ὑπεροχή καὶ προαγωγῇ (46) τυγχάνωσι, καὶ πλοῦτος τῶν ἀνα- πλάσιοι, ὧν ὡς, ΧΙ. ανατο λῆς ἡλίου ἀνατολὴν ἡλίου, μόνον. ἐλέγξωμεν. ἐξελέγξομεν. τὸ Ἰουδαίων πρόσωπον. ἀνεχώρησε. μισθαρνήσων ἀνεχώρησε. αὐτόν. αγωγῇ, προαγωγή. εἰς παίδευσιν τοῦ Υἱοῦ. εἰς παίδευσιν τοῦ Λησοῦ CONTRA CELSUM LIB. et pertingentem ad omnem animam solis ortum, idque contra fidem omnium manuscriptο- rum. Bolerellus pro legit ut sit, inquit, quasi parenthesis, qua significet Origenes plures ubique esse doctis imperitos. et deos, cap. : e ln universa, inquit, terra caiil so- nus eorum, et usque ad terminos terrae verba eo- rum. In quem enim alium universæ gentes credide- runt, nisi in Christum, qui jam venit.? Cui enim et aliæ gentes crediderunt: Parthi, Medli, Elamitae ; et qui inhabitant Mesopotamiam, Armeniam, Phry- giam, Cappadociam; et incolentes P.ntum, Asiam, et Pamphyliam, immorantes Ægyptum, et regionem Africa quæ est trans Cyrenem inhabitan- tes, Romani et incolae ; tunc et in Hierusalem Ju- dæi, et cæteræ gentes; ut jam Getulorum varie- Lates, et Maurorum multi fiues, Hispaniarum on- ues termini, et Galliarum diversæ nationes, et Bri- tannorum inaccessa Romanis loca, Christo vero subdita, et Sarmatarum, et Dacorum, et Germano- rum, et Scytharum, et abditarum multarum gen- tium, et provinciarum, et insularum multarum no- bis ignotarum, et quæ enumerare minus possumus? In quibus omnibus locis Christi nomen, qui jam venit, regnat; utpote ante quem omnium civitatum PATROL. GR. B C D . pro simplicitate habet, putatque illa doctrina solos rudes devictos esse, propterea quod rudis ipsa est et nequaquam ad persuadendum efficax. Neque tamen solos simplices dicit hac doctrina ad Dei secundum Jesum cultum adductos fuisse: fatetur enim ex eis multos esse modestos, temperatos, prudentes, et idoneos qui allegoriam intelligant. exerceret, personas fingit, Judæumque inducit ob- jicientem Jesu puerilia quædam et prorsus indigna philosophi canitie, age et hæc pro virili examine- mus, ostendamusque illum Judæo personam for- masse, quæ non ubique sibi constat. Apud illum igitur Judæus cum Jesu colloquitur, ipsumque multis, ut putat, nominibus reprehendit. • Ac primum quod se duxerit natum ex virgine; deindle vitio dat, quod ex vico Judaico sit ortus, atque ex matre indigena, et paupercula, nendoque victum quæritante; tum quod ejus mater a conjuge, qui faber erat, expulsa fuerit, adulterii convicta. Pre- terea quod haec a conjuge extrusa et vagala turpiter clanculario partu Jesum ediderit; quodque is pro- pter paupertatem in Ægypto mercede operam suam locaus, ibi arcanas quasdam artes, quas Ægyptii magni æstimant, didicerit; et postea in patriam reversus tantum se propter illas artes extulerit, ut etiam se Deum appellaret. Mihi vero, qui nibil possum ab infidelibus audire quin discutiam et a fundamentis perscruter, hæc omnia simul fidem facere videntur dignum exstitisse Jesum prophetia qua Filius Dei nuncupatur. 29. Nam genus quidem, parentum dignitas et præcellentia, amplæ eorum ad filium liberaliter educandum facultates, splendida et illustris patria, multum conferunt ad splendorem, ad gloriam, portæ sunt apertæ, et cui nullæ sunt clausæ. › Ire- naeus, lib. 1. cap. 10; Arnobius, lib. ut Adversus gentes ; Orig. hom. in Ezech. (at sibi non couve- mit tractatu in Matthaeum); Chrysoston. oral. Quod Christus est Deus. Fusius agit Theodoretus, serm. 9, et alibi : et quis veterum Patrum de hu- jus rei veritate dissentit ? SPENCER. Mox pro Bolerellus et Guietus scribendum putant ut sit allusio ad Luc. 1, 78. tis habet schelius vero Spencerus, Ibidem codd. Regius et Basileensis habent in margine, Guieto scribendum videtur, editi, qui cuum Haschelio in textu label, sed in margine, Paulo post iidem mis... Jolianus, et ita Meschelius in textu. (41) Ἐπὶ πᾶσαν ψυχήν. Tertull., lib. adv. Ju- 28. Quia vero puerulum imitans quem rhetor (44) Sic omnes mss. excepto Juliano qui cum edi- (45) Εξελέγξωμεν. Sic omnes codd. mss. Ila- (44) Pro μισθαρνήσας Hoeschelius et Spencerus (45) Αὐτῶν. Sic recte codex Basileensis; libb (46) Προαγωγή. Sic omnes mss. excepto Joliano
PG 11:741[σὺ δὲ πόθεν, ὦ οὗτος, ἀποδεῖξαι ἂν ἔχοις ὅτι εἶπε κύριος ὁ θεὸς τῷ Ἀδὰμ ἢ τῇ Εὔᾳ ἢ τῷ Κάϊν ἢ τῷ Νῶε ἢ τῷ Ἀβραὰμ ἢ τῷ Ἰσαὰκ ἢ τῷ Ἰακὼβ τὰ ἀναγεγραμμένα αὐτὸν εἰρηκέναι τοῖς ἀνδράσι τούτοις;] Ἵνα δὲ τῇ ἱστορίᾳ ταύτῃ ἱστορίαν παραβάλω, εἴποιμ’ ἂν πρὸς τὸν Ἰουδαῖον· [καὶ ὁ σὸς Ἰεζεκιὴλ ἀνέγραψε λέγων· Ἠνοίχθησαν οἱ οὐρανοί, καὶ εἶδον ὅρασιν θεοῦ, ἥντινα διηγησάμενος ἐπιφέρει αὐτῇ· Αὕτη ἡ ὅρασις ὁμοιώματος δόξης κυρίου· καὶ εἶπε πρός με.] Εἰ γὰρ ψευδῆ τὰ περὶ τοῦ Ἰησοῦ ἀναγεγραμμένα, ἐπεὶ μὴ ἔχομεν, ὡς ὑπολαμβάνεις, ἐναργῶς παραστῆσαι, [πῶς ταῦτά ἐστιν ἀληθῆ ὑπ’ αὐτοῦ μόνου ἑωραμένα ἢ ἀκουσθέντα] καί, ὡς ἔδοξας τετηρηκέναι, καὶ ὑπὸ ἑνὸς τῶν κολασθέντων· τί οὐχὶ μᾶλλον καὶ τὸν Ἰεζεκιὴλ φήσομεν τερατευόμενον εἰρηκέναι τὸ Ἠνοίχθησαν οἱ οὐρανοὶ καὶ τὰ ἑξῆς; [Ἀλλὰ καὶ ἐὰν ὁ Ἡσαί̈ας φάσκῃ· Εἶδον τὸν κύριον Σαβαὼθ καθήμενον ἐπὶ θρόνου ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου· καὶ τὰ Σεραφὶμ εἱστήκεισαν κύκλῳ αὐτοῦ, ἓξ πτέρυγες τῷ ἑνὶ καὶ ἓξ πτέρυγες τῷ ἑνὶ καὶ τὰ ἑξῆς, πόθεν, ὅτι ἀληθῶς ἑώρακε;
πλειόνων ἅμα τὴν δόξαν ἀναλαβεῖν δεδύνηνται. Ο Α μὲν γὰρ ἐπὶ σοφίᾳ, ἄλλος δ' ἐπὶ στρατηγία, βαρβάρων δέ τινες ἐπὶ ταῖς παραδόξοις ἐξ ἐπωδῶν δυνάμεσι, καὶ ἄλλοι ἐπ' ἄλλοις, οὐ πολλοῖς ἅμα, ἐθαυμάσθησαν καὶ ἔνδοξοι γεγένηνται· οὗτος δὲ πρὸς τοῖς ἄλλοις θαυ- μάζεται καὶ ἐπὶ σοφίᾳ, καὶ ἐπὶ δυνάμεσι, καὶ ἐπὶ τῷ ἀρχικῷ. Έπεισε γὰρ οὔθ᾽ ὡς τύραννος συναποστήναι αὐτῷ τινας τῶν νόμων, οὔθ᾽ ὡς ληστής κατ' ἀνθρώ- των ἀλείφων (50) τοὺς ἑπομένους, οὔθ᾽ ὡς πλούσιος χορηγῶν τοῖς προσιοῦσιν, οὔθ᾽ ὡς τις τῶν ὁμολογου- μένως ψεκτῶν· ἀλλ' ὡς διδάσκαλος τοῦ περὶ τοῦ Θεοῦ τῶν ὅλων λόγου, καὶ τῆς εἰς αὐτὸν θρησκείας, καὶ παντὸς ἠθικοῦ τρόπου, δυναμένου οἰκειῶσαι τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ τὸν κατ' αὐτὸν βιώσαντα. Καὶ Θεμιστοκλεί μὲν, ή τινι τῶν ἐνδόξων οὐδὲν γέγονε τὸ ἐναντιού- μενον τῇ δόξῃ· τούτῳ δὲ πρὸς τοῖς εἰρημένοις ἱκανῶς Β δυναμένοις καλύψαι ἐν ἀδοξίᾳ ἀνθρώπου ψυχὴν καὶ πάνυ εὐφυοῦς, καὶ ὁ δοκῶν ἄτιμος εἶναι θάνατος στα ρωθέντι ἱκανὸς ἦν καὶ τὴν φθάσασαν δόξαν, καὶ τὴν προκαταλαβοῦσαν ἐξαφανίσαι, καὶ τοὺς ὡς οἴονται οἱ μὴ συγκατατιθέμενοι αὐτοῦ τῇ διδασκαλία) προεξ απατηθέντας ποιῆσαι τῆς μὲν ἀπάτης ἀποστῆναι, καταγνῶναι δὲ τοῦ ἀπατήσαντος. Πρὸς τούτοις δὲ θαυμάσαι ἄν τις, πόθεν ἐπῆλθε τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ (51), ὡς λέγουσιν οἱ κακολογοῦντες τὸν Ἰησοῦν, μὴ ἑωρακόσιν αὐτὸν ἀναστάντα ἀπὸ τῶν νεκρῶν, μηδὲ πεισθεῖσιν ὅτι θειότερόν τι ἦν ἐκεῖνος, πρὸς τῷ μὴ φοβηθῆναι (52) τὰ αὐτὰ τῷ διδασκάλῳ παθεῖν, καὶ ὁμόσε χωρῆσαι τῷ κινδύνῳ, καὶ κατα- λιπεῖν τὰς πατρίδας ὑπὲρ τοῦ διδάξαι κατὰ τὸ Ἰη σοῦ βούλημα, τὸν παραδοθέντα (55) αὐτοῖς ὑπ' αὐτοῦ λόγον· οἶμαι γὰρ, ὅτι ὁ εὐγνωμόνως ἐξετάζων πράγ- ματα οὐκ ἂν λέγοι τούτους ἑαυτοὺς παραδεδωκέναι περιστατικῷ βίῳ, ἕνεκεν τῆς Ἰησοῦ διδασκαλίας, χωρίς τινος μεγάλης πειθούς, ἣν ἐνεποίησεν αὐτοῖς, διδάσκων οὐ μόνον διακεῖσθαι κατὰ τὰ μαθήματα αὐτοῦ, ἀλλὰ καὶ ἄλλους διατιθέναι· καὶ διατιθέναι προύπτου ὄντος, ὡς πρὸς τὸν ἀνθρώπων βίον, ὀλέθρου τῷ τολμῶντι πανταχοῦ καὶ πρὸς πάντας καινοτομεῖν, καὶ μηδένα ἀνθρώπων, ἐμμένοντα (54) τοῖς προτέ ροις δόγμασι καὶ ἔθεσι, φίλον ἑαυτῷ τηρεῖν. 'Αρα γὰρ οὐχ εώρων οἱ τοῦ Ἰησοῦ μαθηταί, τολμῶντες οὐ μόνον Ἰουδαίοις ἐκ τῶν προφητικῶν λόγων παριστά- ν νειν, ὅτι οὗτος εἴη ὁ προφητευθείς, ἀλλὰ καὶ τοῖς λοιποῖς ἔθνεσιν, ὅτι ὁ χθὲς καὶ πρώην σταυρωθείς ἑκὼν τοῦτον τὸν θάνατον ὑπὲρ τοῦ τῶν ἀνθρώπων γένους ἀνεδέξατο, ἀνάλογον τοῖς ἀποθανοῦσιν ὑπὲρ πατρίδων ἐπὶ τῷ σβέσαι λοιμικὰ κρατήσαντα κατα- θειότερον ἦν ἐκεῖνο, τὸ ἀναστῆναι ἐκ τῶν νεκρῶν. ὅτι θειότερόν τι ἦν ἐκεῖνος. πρὸς τὸ μὴ φοβηθῆναι. ἐμμένοντα. ἐμβαίνοντα, ἐμμένοντα. CONTRA CELSUM LIB. 1. reperias, qui pluribus simul nominibus gloriam corn- C detur. peritur in codd. Basileensi, Joliano, et Vaticano primo. Paulo post codex Basileensis non male, ču mimirum Reliqui mss. cum editis, Basileensis et Jolianus. Reliqui autem, paraverint. Alius quidem sapientia, alius imperato- riis artibus, quidam ex barbaris portentosa incan- tationum potestate, alii aliis virtutibus enituere fueruntque admirationi, non multis simul. Ille au- tem, præter cætera, et sapientia et miraculorum potestate et imperandi scientia fuit admirabilis. Ne- que enim, ut tyrannus, quibusdam persuasit secum a legibus deficere; nec ut latro qui adversus homi- nes suos armat asseclas; nec ut opulentus qui ob- vios allicit largitionibus; nec ut quispiam eorum quorum agendi ratio manifeste est vituperanda; sed ut magister qui summi Dei doctrinam, cultum, omnemque norum tradit disciplinam, quæ supremo Deo conciliare potest, quicunque suos ad eam mores composuerint. Ac Themistoclis quidem aut ullius virorum illustrium nihil erat quod gloriæ adversa- retur. Ille autem præter jam dicta, quæ tenebris obruere poterant indolem quamlibet generosam, sublatus in crucem mortem passus est, quæ visa fuit ignominiosa, et quæ erat hujusmodi, ut ea vel jam ante comparata gloria obliterari, abalienari ab ipso quicunque, ut putant qui ejus doctrinam non receperunt, decepti fuerant, et ad dannandum im- postorem excitari potuissent. trectatores Jesu dicunt, nec eum a mortuis susci- tatum vidissent, nec eum divinum quidpiam esse persuasum habuissent, in mentem venisset non reformidare quæ magister passus fuerat, intrepide se periculis committere, patriamque relinquere, ut ex voluntate Jesu doctrinam sibi ab ipso traditam docerent. Nam arbitror neminem fore qui, rebus diligenter perpensis, dicat illos tumultuosam vitam propter Jesu doctrinam electuros fuisse, nisi cos vehementer persuasisset et ex suis præceptis vivere et alios ad ea capessenda adducere: præ- sertim curn, ut sunt humanæ res, in præsens exitii periculum se conjiciat, quisquis nova ubicunque et omnibus prædicare audet, infensosque sibi reddere, quicunque sunt priscis dogmatis et consuetudinibus addicti. Annon id periculi viderunt Jesu apostoli, cum ausi sunt non solum Judæis ex propheticis sermonibus probare, eum esse, quem prophetæ predixerant; sed etiam reliquis gentibus eum, qui heri et nudius tertius cruci affixus fuerat, hanc ultro mortem pro humano genere subiisse; eis hac in re similem, qui mortem oppetierant, ut patriam suam a grassante pestilentia, aut sterilitate, tempestatibus liberarent? Ita enim natura compa- aut nibus mss. præterquam in Anglicanis deest xal, et recte quidem. ginem Posteriorem lectionem sequuntur cum Spencero omnes mss. si excipias Vaticanum recentem, et Julianum qui etiam supra ascriptum habet, (50) Αλείφων. Οπλίζων Gelenius legisse vi- (54) Αὐτοῦ. Deest in libris antea editis, sed re- (52) Πρὸς τῷ μὴ φοβηθῆναι. Ita optime codd. 31. Mirum etiam est unde discipulis, qui, ut ob- (53) Libb. editi, καὶ τὸν παραδοθέντα, sed in omn- (54) Hoeschelius in textu ἐμβαίνοντα, et ad mar-
Πεπίστευκας γάρ, ὦ Ἰουδαῖε, τούτοις ὡς ἀψευδέσι καὶ ὑπὸ θειοτέρου πνεύματος οὐ μόνον ἑωραμένοις τῷ προφήτῃ ἀλλὰ καὶ εἰρημένοις καὶ ἀναγεγραμμένοις. Τίνι δὲ καὶ πιστεύειν] μᾶλλον ἄξιον, φάσκοντι ἀνεῷχθαι αὐτῷ τοὺς οὐρανοὺς καὶ φωνῆς ἀκηκοέναι ἢ ἑωρακέναι τὸν κύριον Σαβαὼθ καθήμενον ἐπὶ θρόνου ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου, [Ἡσαί̈ᾳ καὶ Ἰεζεκιὴλ ἢ τῷ Ἰησοῦ; Ἐκείνων μὲν γὰρ ἔργον οὐδὲν τηλικοῦτον εὑρίσκεται· τοῦ δὲ Ἰησοῦ τὸ ἀνδραγάθημα] οὐ κατὰ τοὺς αὐτοὺς τῆς ἐνσωματώσεως μόνους γέγονε χρόνους, ἀλλὰ καὶ μέχρι τοῦ δεῦρο ἡ Ἰησοῦ δύναμίς ἐστιν ἐνεργοῦσα τὴν ἐπιστροφὴν καὶ τὴν βελτίωσιν ἐν τοῖς πιστεύουσι δι’ αὐτοῦ τῷ θεῷ.
πλειόνων ἅμα τὴν δόξαν ἀναλαβεῖν δεδύνηνται. Ο Α μὲν γὰρ ἐπὶ σοφίᾳ, ἄλλος δ' ἐπὶ στρατηγία, βαρβάρων δέ τινες ἐπὶ ταῖς παραδόξοις ἐξ ἐπωδῶν δυνάμεσι, καὶ ἄλλοι ἐπ' ἄλλοις, οὐ πολλοῖς ἅμα, ἐθαυμάσθησαν καὶ ἔνδοξοι γεγένηνται· οὗτος δὲ πρὸς τοῖς ἄλλοις θαυ- μάζεται καὶ ἐπὶ σοφίᾳ, καὶ ἐπὶ δυνάμεσι, καὶ ἐπὶ τῷ ἀρχικῷ. Έπεισε γὰρ οὔθ᾽ ὡς τύραννος συναποστήναι αὐτῷ τινας τῶν νόμων, οὔθ᾽ ὡς ληστής κατ' ἀνθρώ- των ἀλείφων (50) τοὺς ἑπομένους, οὔθ᾽ ὡς πλούσιος χορηγῶν τοῖς προσιοῦσιν, οὔθ᾽ ὡς τις τῶν ὁμολογου- μένως ψεκτῶν· ἀλλ' ὡς διδάσκαλος τοῦ περὶ τοῦ Θεοῦ τῶν ὅλων λόγου, καὶ τῆς εἰς αὐτὸν θρησκείας, καὶ παντὸς ἠθικοῦ τρόπου, δυναμένου οἰκειῶσαι τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ τὸν κατ' αὐτὸν βιώσαντα. Καὶ Θεμιστοκλεί μὲν, ή τινι τῶν ἐνδόξων οὐδὲν γέγονε τὸ ἐναντιού- μενον τῇ δόξῃ· τούτῳ δὲ πρὸς τοῖς εἰρημένοις ἱκανῶς Β δυναμένοις καλύψαι ἐν ἀδοξίᾳ ἀνθρώπου ψυχὴν καὶ πάνυ εὐφυοῦς, καὶ ὁ δοκῶν ἄτιμος εἶναι θάνατος στα ρωθέντι ἱκανὸς ἦν καὶ τὴν φθάσασαν δόξαν, καὶ τὴν προκαταλαβοῦσαν ἐξαφανίσαι, καὶ τοὺς ὡς οἴονται οἱ μὴ συγκατατιθέμενοι αὐτοῦ τῇ διδασκαλία) προεξ απατηθέντας ποιῆσαι τῆς μὲν ἀπάτης ἀποστῆναι, καταγνῶναι δὲ τοῦ ἀπατήσαντος. Πρὸς τούτοις δὲ θαυμάσαι ἄν τις, πόθεν ἐπῆλθε τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ (51), ὡς λέγουσιν οἱ κακολογοῦντες τὸν Ἰησοῦν, μὴ ἑωρακόσιν αὐτὸν ἀναστάντα ἀπὸ τῶν νεκρῶν, μηδὲ πεισθεῖσιν ὅτι θειότερόν τι ἦν ἐκεῖνος, πρὸς τῷ μὴ φοβηθῆναι (52) τὰ αὐτὰ τῷ διδασκάλῳ παθεῖν, καὶ ὁμόσε χωρῆσαι τῷ κινδύνῳ, καὶ κατα- λιπεῖν τὰς πατρίδας ὑπὲρ τοῦ διδάξαι κατὰ τὸ Ἰη σοῦ βούλημα, τὸν παραδοθέντα (55) αὐτοῖς ὑπ' αὐτοῦ λόγον· οἶμαι γὰρ, ὅτι ὁ εὐγνωμόνως ἐξετάζων πράγ- ματα οὐκ ἂν λέγοι τούτους ἑαυτοὺς παραδεδωκέναι περιστατικῷ βίῳ, ἕνεκεν τῆς Ἰησοῦ διδασκαλίας, χωρίς τινος μεγάλης πειθούς, ἣν ἐνεποίησεν αὐτοῖς, διδάσκων οὐ μόνον διακεῖσθαι κατὰ τὰ μαθήματα αὐτοῦ, ἀλλὰ καὶ ἄλλους διατιθέναι· καὶ διατιθέναι προύπτου ὄντος, ὡς πρὸς τὸν ἀνθρώπων βίον, ὀλέθρου τῷ τολμῶντι πανταχοῦ καὶ πρὸς πάντας καινοτομεῖν, καὶ μηδένα ἀνθρώπων, ἐμμένοντα (54) τοῖς προτέ ροις δόγμασι καὶ ἔθεσι, φίλον ἑαυτῷ τηρεῖν. 'Αρα γὰρ οὐχ εώρων οἱ τοῦ Ἰησοῦ μαθηταί, τολμῶντες οὐ μόνον Ἰουδαίοις ἐκ τῶν προφητικῶν λόγων παριστά- ν νειν, ὅτι οὗτος εἴη ὁ προφητευθείς, ἀλλὰ καὶ τοῖς λοιποῖς ἔθνεσιν, ὅτι ὁ χθὲς καὶ πρώην σταυρωθείς ἑκὼν τοῦτον τὸν θάνατον ὑπὲρ τοῦ τῶν ἀνθρώπων γένους ἀνεδέξατο, ἀνάλογον τοῖς ἀποθανοῦσιν ὑπὲρ πατρίδων ἐπὶ τῷ σβέσαι λοιμικὰ κρατήσαντα κατα- θειότερον ἦν ἐκεῖνο, τὸ ἀναστῆναι ἐκ τῶν νεκρῶν. ὅτι θειότερόν τι ἦν ἐκεῖνος. πρὸς τὸ μὴ φοβηθῆναι. ἐμμένοντα. ἐμβαίνοντα, ἐμμένοντα. CONTRA CELSUM LIB. 1. reperias, qui pluribus simul nominibus gloriam corn- C detur. peritur in codd. Basileensi, Joliano, et Vaticano primo. Paulo post codex Basileensis non male, ču mimirum Reliqui mss. cum editis, Basileensis et Jolianus. Reliqui autem, paraverint. Alius quidem sapientia, alius imperato- riis artibus, quidam ex barbaris portentosa incan- tationum potestate, alii aliis virtutibus enituere fueruntque admirationi, non multis simul. Ille au- tem, præter cætera, et sapientia et miraculorum potestate et imperandi scientia fuit admirabilis. Ne- que enim, ut tyrannus, quibusdam persuasit secum a legibus deficere; nec ut latro qui adversus homi- nes suos armat asseclas; nec ut opulentus qui ob- vios allicit largitionibus; nec ut quispiam eorum quorum agendi ratio manifeste est vituperanda; sed ut magister qui summi Dei doctrinam, cultum, omnemque norum tradit disciplinam, quæ supremo Deo conciliare potest, quicunque suos ad eam mores composuerint. Ac Themistoclis quidem aut ullius virorum illustrium nihil erat quod gloriæ adversa- retur. Ille autem præter jam dicta, quæ tenebris obruere poterant indolem quamlibet generosam, sublatus in crucem mortem passus est, quæ visa fuit ignominiosa, et quæ erat hujusmodi, ut ea vel jam ante comparata gloria obliterari, abalienari ab ipso quicunque, ut putant qui ejus doctrinam non receperunt, decepti fuerant, et ad dannandum im- postorem excitari potuissent. trectatores Jesu dicunt, nec eum a mortuis susci- tatum vidissent, nec eum divinum quidpiam esse persuasum habuissent, in mentem venisset non reformidare quæ magister passus fuerat, intrepide se periculis committere, patriamque relinquere, ut ex voluntate Jesu doctrinam sibi ab ipso traditam docerent. Nam arbitror neminem fore qui, rebus diligenter perpensis, dicat illos tumultuosam vitam propter Jesu doctrinam electuros fuisse, nisi cos vehementer persuasisset et ex suis præceptis vivere et alios ad ea capessenda adducere: præ- sertim curn, ut sunt humanæ res, in præsens exitii periculum se conjiciat, quisquis nova ubicunque et omnibus prædicare audet, infensosque sibi reddere, quicunque sunt priscis dogmatis et consuetudinibus addicti. Annon id periculi viderunt Jesu apostoli, cum ausi sunt non solum Judæis ex propheticis sermonibus probare, eum esse, quem prophetæ predixerant; sed etiam reliquis gentibus eum, qui heri et nudius tertius cruci affixus fuerat, hanc ultro mortem pro humano genere subiisse; eis hac in re similem, qui mortem oppetierant, ut patriam suam a grassante pestilentia, aut sterilitate, tempestatibus liberarent? Ita enim natura compa- aut nibus mss. præterquam in Anglicanis deest xal, et recte quidem. ginem Posteriorem lectionem sequuntur cum Spencero omnes mss. si excipias Vaticanum recentem, et Julianum qui etiam supra ascriptum habet, (50) Αλείφων. Οπλίζων Gelenius legisse vi- (54) Αὐτοῦ. Deest in libris antea editis, sed re- (52) Πρὸς τῷ μὴ φοβηθῆναι. Ita optime codd. 31. Mirum etiam est unde discipulis, qui, ut ob- (53) Libb. editi, καὶ τὸν παραδοθέντα, sed in omn- (54) Hoeschelius in textu ἐμβαίνοντα, et ad mar-
[Ἐναργὲς δὲ δεῖγμα τοῦ δυνάμει αὐτοῦ ταῦτα γίνεσθαι τό, ὡς αὐτός φησι καὶ καταλαμβάνεται, μὴ ὄντων ἐργατῶν τῶν ἐργαζομένων τὸν θερισμὸν τῶν ψυχῶν, τοσοῦτον εἶναι θερισμόν, συγκομιζομένων καὶ συναγομένων εἰς τὰς πανταχοῦ ἅλωνας τοῦ θεοῦ καὶ ἐκκλησίας.] Καὶ ταῦτα πρὸς τὸν Ἰουδαῖον λέγω, οὐκ ἀπιστῶν ὁ Χριστιανὸς τῷ Ἰεζεκιὴλ καὶ τῷ Ἡσαί̈ᾳ, ἀλλὰ δυσωπῶν ἐκ τῶν κοινῇ ἡμῖν πεπιστευμένων ὅτι πολλῷ [μᾶλλον] οὗτος ἐκείνων ἄξιός ἐστι τοῦ πιστεύεσθαι τοιαῦτα λέγων ἑωρακέναι καὶ ὡς εἰκὸς παραδοὺς τοῖς μαθηταῖς ἣν εἶδεν ὄψιν καὶ τὴν φωνὴν ἧς ἤκουσεν. [Ἄλλος δ’ ἄν τις εἴποι ὅτι οὐ πάντες τοῦ Ἰησοῦ ἤκουσαν ταῦτα διηγουμένου οἱ ἀναγράψαντες τὰ περὶ τοῦ εἴδους τῆς περιστερᾶς καὶ τῆς ἐξ οὐρανοῦ φωνῆς· ἀλλὰ τὸ διδάξαν Μωϋσέα πνεῦμα τὴν πρεσβυτέραν αὐτοῦ ἱστορίαν, ἀρξαμένην ἀπὸ τῆς κοσμογονίας μέχρι τῆς κατὰ τὸν Ἀβραὰμ τὸν πατέρα αὐτοῦ, τοῦτ’ ἐδίδαξε καὶ τοὺς γράψαντας τὸ εὐαγγέλιον τὸ γενόμενον παράδοξον κατὰ τὸν χρόνον τοῦ βαπτίσματος Ἰησοῦ.
πλειόνων ἅμα τὴν δόξαν ἀναλαβεῖν δεδύνηνται. Ο Α μὲν γὰρ ἐπὶ σοφίᾳ, ἄλλος δ' ἐπὶ στρατηγία, βαρβάρων δέ τινες ἐπὶ ταῖς παραδόξοις ἐξ ἐπωδῶν δυνάμεσι, καὶ ἄλλοι ἐπ' ἄλλοις, οὐ πολλοῖς ἅμα, ἐθαυμάσθησαν καὶ ἔνδοξοι γεγένηνται· οὗτος δὲ πρὸς τοῖς ἄλλοις θαυ- μάζεται καὶ ἐπὶ σοφίᾳ, καὶ ἐπὶ δυνάμεσι, καὶ ἐπὶ τῷ ἀρχικῷ. Έπεισε γὰρ οὔθ᾽ ὡς τύραννος συναποστήναι αὐτῷ τινας τῶν νόμων, οὔθ᾽ ὡς ληστής κατ' ἀνθρώ- των ἀλείφων (50) τοὺς ἑπομένους, οὔθ᾽ ὡς πλούσιος χορηγῶν τοῖς προσιοῦσιν, οὔθ᾽ ὡς τις τῶν ὁμολογου- μένως ψεκτῶν· ἀλλ' ὡς διδάσκαλος τοῦ περὶ τοῦ Θεοῦ τῶν ὅλων λόγου, καὶ τῆς εἰς αὐτὸν θρησκείας, καὶ παντὸς ἠθικοῦ τρόπου, δυναμένου οἰκειῶσαι τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ τὸν κατ' αὐτὸν βιώσαντα. Καὶ Θεμιστοκλεί μὲν, ή τινι τῶν ἐνδόξων οὐδὲν γέγονε τὸ ἐναντιού- μενον τῇ δόξῃ· τούτῳ δὲ πρὸς τοῖς εἰρημένοις ἱκανῶς Β δυναμένοις καλύψαι ἐν ἀδοξίᾳ ἀνθρώπου ψυχὴν καὶ πάνυ εὐφυοῦς, καὶ ὁ δοκῶν ἄτιμος εἶναι θάνατος στα ρωθέντι ἱκανὸς ἦν καὶ τὴν φθάσασαν δόξαν, καὶ τὴν προκαταλαβοῦσαν ἐξαφανίσαι, καὶ τοὺς ὡς οἴονται οἱ μὴ συγκατατιθέμενοι αὐτοῦ τῇ διδασκαλία) προεξ απατηθέντας ποιῆσαι τῆς μὲν ἀπάτης ἀποστῆναι, καταγνῶναι δὲ τοῦ ἀπατήσαντος. Πρὸς τούτοις δὲ θαυμάσαι ἄν τις, πόθεν ἐπῆλθε τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ (51), ὡς λέγουσιν οἱ κακολογοῦντες τὸν Ἰησοῦν, μὴ ἑωρακόσιν αὐτὸν ἀναστάντα ἀπὸ τῶν νεκρῶν, μηδὲ πεισθεῖσιν ὅτι θειότερόν τι ἦν ἐκεῖνος, πρὸς τῷ μὴ φοβηθῆναι (52) τὰ αὐτὰ τῷ διδασκάλῳ παθεῖν, καὶ ὁμόσε χωρῆσαι τῷ κινδύνῳ, καὶ κατα- λιπεῖν τὰς πατρίδας ὑπὲρ τοῦ διδάξαι κατὰ τὸ Ἰη σοῦ βούλημα, τὸν παραδοθέντα (55) αὐτοῖς ὑπ' αὐτοῦ λόγον· οἶμαι γὰρ, ὅτι ὁ εὐγνωμόνως ἐξετάζων πράγ- ματα οὐκ ἂν λέγοι τούτους ἑαυτοὺς παραδεδωκέναι περιστατικῷ βίῳ, ἕνεκεν τῆς Ἰησοῦ διδασκαλίας, χωρίς τινος μεγάλης πειθούς, ἣν ἐνεποίησεν αὐτοῖς, διδάσκων οὐ μόνον διακεῖσθαι κατὰ τὰ μαθήματα αὐτοῦ, ἀλλὰ καὶ ἄλλους διατιθέναι· καὶ διατιθέναι προύπτου ὄντος, ὡς πρὸς τὸν ἀνθρώπων βίον, ὀλέθρου τῷ τολμῶντι πανταχοῦ καὶ πρὸς πάντας καινοτομεῖν, καὶ μηδένα ἀνθρώπων, ἐμμένοντα (54) τοῖς προτέ ροις δόγμασι καὶ ἔθεσι, φίλον ἑαυτῷ τηρεῖν. 'Αρα γὰρ οὐχ εώρων οἱ τοῦ Ἰησοῦ μαθηταί, τολμῶντες οὐ μόνον Ἰουδαίοις ἐκ τῶν προφητικῶν λόγων παριστά- ν νειν, ὅτι οὗτος εἴη ὁ προφητευθείς, ἀλλὰ καὶ τοῖς λοιποῖς ἔθνεσιν, ὅτι ὁ χθὲς καὶ πρώην σταυρωθείς ἑκὼν τοῦτον τὸν θάνατον ὑπὲρ τοῦ τῶν ἀνθρώπων γένους ἀνεδέξατο, ἀνάλογον τοῖς ἀποθανοῦσιν ὑπὲρ πατρίδων ἐπὶ τῷ σβέσαι λοιμικὰ κρατήσαντα κατα- θειότερον ἦν ἐκεῖνο, τὸ ἀναστῆναι ἐκ τῶν νεκρῶν. ὅτι θειότερόν τι ἦν ἐκεῖνος. πρὸς τὸ μὴ φοβηθῆναι. ἐμμένοντα. ἐμβαίνοντα, ἐμμένοντα. CONTRA CELSUM LIB. 1. reperias, qui pluribus simul nominibus gloriam corn- C detur. peritur in codd. Basileensi, Joliano, et Vaticano primo. Paulo post codex Basileensis non male, ču mimirum Reliqui mss. cum editis, Basileensis et Jolianus. Reliqui autem, paraverint. Alius quidem sapientia, alius imperato- riis artibus, quidam ex barbaris portentosa incan- tationum potestate, alii aliis virtutibus enituere fueruntque admirationi, non multis simul. Ille au- tem, præter cætera, et sapientia et miraculorum potestate et imperandi scientia fuit admirabilis. Ne- que enim, ut tyrannus, quibusdam persuasit secum a legibus deficere; nec ut latro qui adversus homi- nes suos armat asseclas; nec ut opulentus qui ob- vios allicit largitionibus; nec ut quispiam eorum quorum agendi ratio manifeste est vituperanda; sed ut magister qui summi Dei doctrinam, cultum, omnemque norum tradit disciplinam, quæ supremo Deo conciliare potest, quicunque suos ad eam mores composuerint. Ac Themistoclis quidem aut ullius virorum illustrium nihil erat quod gloriæ adversa- retur. Ille autem præter jam dicta, quæ tenebris obruere poterant indolem quamlibet generosam, sublatus in crucem mortem passus est, quæ visa fuit ignominiosa, et quæ erat hujusmodi, ut ea vel jam ante comparata gloria obliterari, abalienari ab ipso quicunque, ut putant qui ejus doctrinam non receperunt, decepti fuerant, et ad dannandum im- postorem excitari potuissent. trectatores Jesu dicunt, nec eum a mortuis susci- tatum vidissent, nec eum divinum quidpiam esse persuasum habuissent, in mentem venisset non reformidare quæ magister passus fuerat, intrepide se periculis committere, patriamque relinquere, ut ex voluntate Jesu doctrinam sibi ab ipso traditam docerent. Nam arbitror neminem fore qui, rebus diligenter perpensis, dicat illos tumultuosam vitam propter Jesu doctrinam electuros fuisse, nisi cos vehementer persuasisset et ex suis præceptis vivere et alios ad ea capessenda adducere: præ- sertim curn, ut sunt humanæ res, in præsens exitii periculum se conjiciat, quisquis nova ubicunque et omnibus prædicare audet, infensosque sibi reddere, quicunque sunt priscis dogmatis et consuetudinibus addicti. Annon id periculi viderunt Jesu apostoli, cum ausi sunt non solum Judæis ex propheticis sermonibus probare, eum esse, quem prophetæ predixerant; sed etiam reliquis gentibus eum, qui heri et nudius tertius cruci affixus fuerat, hanc ultro mortem pro humano genere subiisse; eis hac in re similem, qui mortem oppetierant, ut patriam suam a grassante pestilentia, aut sterilitate, tempestatibus liberarent? Ita enim natura compa- aut nibus mss. præterquam in Anglicanis deest xal, et recte quidem. ginem Posteriorem lectionem sequuntur cum Spencero omnes mss. si excipias Vaticanum recentem, et Julianum qui etiam supra ascriptum habet, (50) Αλείφων. Οπλίζων Gelenius legisse vi- (54) Αὐτοῦ. Deest in libris antea editis, sed re- (52) Πρὸς τῷ μὴ φοβηθῆναι. Ita optime codd. 31. Mirum etiam est unde discipulis, qui, ut ob- (53) Libb. editi, καὶ τὸν παραδοθέντα, sed in omn- (54) Hoeschelius in textu ἐμβαίνοντα, et ad mar-
PG 11:743Ὁ δὲ κοσμηθεὶς χαρίσματι καλουμένῳ λόγῳ σοφίας καὶ τὴν αἰτίαν διηγήσεται τῆς ἀνοίξεως τῶν οὐρανῶν καὶ τοῦ εἴδους τῆς περιστερᾶς, καὶ ὅτι οὐκ ἄλλου τινὸς ζῴου [ἐν] εἴδει ἢ τούτου ἐφάνη τὸ ἅγιον πνεῦμα τῷ Ἰησοῦ.] Περὶ τούτου δὲ οὐκ ἀπαιτεῖ νῦν ἡμᾶς ὁ λόγος διηγήσασθαι· τὸ γὰρ προκείμενόν ἐστιν ἐλέγξαι τὸν Κέλσον οὐχ ὑγιῶς Ἰουδαίῳ περιθέντα μετὰ τοιῶνδε λόγων ἀπιστίαν περὶ πράγματος, κατὰ τὸ εἰκὸς γενομένου μᾶλλον παρὰ τὰ πεπιστευμένα ὑπ’ ἐκείνου. [Μέμνημαι] δέ ποτε [ἔν τινι πρὸς Ἰουδαίων λεγομένους σοφοὺς διαλέξει χρησάμενος τοιούτῳ λόγῳ], πλειόνων κρινόντων τὸ λεγόμενον· [Εἴπατέ μοι, ὦ οὗτοι, δύο τινῶν ἐπιδημησάντων τῷ τῶν ἀνθρώπων γένει, περὶ ὧν παράδοξα καὶ ὑπὲρ τὴν ἀνθρωπίνην φύσιν ἀναγέγραπται, Μωϋσέως λέγω, τοῦ ὑμῶν νομοθέτου περὶ ἑαυτοῦ ἀναγράψαντος, καὶ Ἰησοῦ, τοῦ ἡμετέρου διδασκάλου μηδὲν περὶ ἑαυτοῦ σύγγραμμα καταλελοιπότος ἀλλ’ ὑπὸ τῶν μαθητῶν ἐν τοῖς εὐαγγελίοις μεμαρτυρημένου·
ΤΣΟ Α στήματα, ἢ ἀφορίας, ἢ δυσπλοίας ; Εἰκὸς γὰρ εἶναι ἐν καθαιρετικῶς τῶν προκαταλαβόντων, καθαιρετικούς τῶν προκαταλαβόντων. Πλούτων, Σάραπις, Εκάτη. Εκδικοι. κύουσα, καὶ τίκτουσα ἀπό τινος στρατιώτου Πανθήρα τούνομα. τίκτουσα κύ- ουσα. καὶ τίκτουσα, ει Πανθήρα Πάνθηρος. Β τῇ φύσει τῶν πραγμάτων, κατά τινας ἀποῤῥήτους καὶ δυσλήπτους τοῖς πολλοῖς λόγους, φύσιν τοιαύτην, ὡς ἕνα δίκαιον, ὑπὲρ τοῦ κοινοῦ ἀποθανόντα έχου- σίως, ἀποτροπιασμοὺς ἐμποιεῖν φαύλων δαιμονίων, ενεργούντων λοιμοὺς ἢ ἀφορίας, ἢ δυσπλοίας, ἤ τι τῶν παραπλησίων. Λεγέτωσαν οὖν οἱ βουλόμενοι ἀπι στεῖν τῷ Ἰησοῦν ὑπὲρ ἀνθρώπων ἀποτεθνηκένα: τρόπῳ σταυροῦ, πότερον οὐδὲ τὰς Ἑλληνικὰς παρα δέξονται καὶ βαρβαρικάς πολλὰς (55) ἱστορίας, περί τοῦ τινας ὑπὲρ τοῦ κοινοῦ τεθνηκέναι καθαιρετικῶς τῶν προκαταλαβόντων τὰς πόλεις καὶ τὰ ἔθνη και κῶν; ἢ ἐκεῖνα μὲν γεγένηται, οὐδὲν δὲ πιθανὸν ἔχει ὁ νομιζόμενος ἄνθρωπος πρὸς τὸ ἀποθανεῖν ἐπὶ καθ αιρέσει μεγάλου δαίμονος (56), καὶ δαιμόνων ἄρχοντος, υποτάξαντος ὅλας τὰς ἐπὶ γῆν ἐληλυθυίας ἀνθρώπων ψυχάς; Ὁρῶντες δὲ ταῦτα οἱ τοῦ Ἰησοῦ μαθηταί, καὶ ἄλλα τούτων πλείονα, ἃ εἰκὸς αὐτοὺς ἐν ἀποῤ ῥήτῳ ἀπὸ τοῦ Ἰησοῦ μεμαθηκέναι· ἔτι δὲ καὶ δυνά- μεώς τινος πληρωθέντες (ἐπεὶ ἔδωκεν αὐτοῖς μένος καὶ θάρσος οὐ ποιητική τις παρθένος, ἀλλ᾽ ἡ ἀληθῶς φρόνησις καὶ σοφία τοῦ Θεοῦ) ἔσπευσαν, ἵν' ἔκδηλοι (57) μετὰ πᾶσιν, οὐ μόνοις Αργείοις γένοιντο, ἀλλὰ καὶ πᾶσιν Ελ- λησιν ὁμοῦ καὶ βαρβάροις, καὶ κλέος ἐσθλὸν ἄροιντο. ᾿Αλλὰ γὰρ ἐπανέλθωμεν εἰς τὴν τοῦ Ἰουδαίου προς- ωποποιίαν, ἐν ᾗ ἀναγέγραπται ἡ τοῦ Ἰησοῦ μήτης κύουσα (58) ὡς ἐξωσθεῖσα ὑπὸ τοῦ μνηστευσαμένου περὶ συμφωνίας τῆς ἐν Εὐαγγελίοις γενεαλογίας ORIGENIS ratum videtur ob arcanas multisque difficiles captο rationes, ut unius justi mors sponte suscepta dæ- mnones illos averruncet, qui pestilentia, sterilitate, aut tempestatibus, aliisque id genus calamitatibus terras vexant. Dicant igitur, qui nolunt credere Jesum in cruce hominum causa mortem obiisse, annon multarum Græcarum et barbararum histo- riarum fide credant quosdam pro salute communi occubuisse morte, ut ab urbibus gentibusque cala- mitates averterent? An hoc quidem factuin est, sed a vero alienum est, eum, qui pro homine habitus est, mortem subiisse, quo magnus daemon demo- numque princeps profligaretur, qui omnes, quæ in terris sunt, hominum animas in suam potestatem redegerat? Hæc cum animadvertissent Jesu disci- puli aliaque plura que verisimile est eos ex arca- nis cum illo colloquiis didicisse, simulque quadam virtute repleti (nec enim illis robur et audaciam indiderat nescio quæ poetarum virgo, sed potius Dei prudentia et sapientia) studuerunt Illustres fieri apud omnes, non solum apud Argivos, sed etiam apud omnes Græcos et barbaros, Lateque famam effundere. narrat ille Jesu matrem, cum a fabro, qui sibi illam desponderat, temerata pudicitiæ rea gravi- Paulo post pro codex Joliauus habet ad marginem, Quæ correctio non sper- nenda. apud gentes vocatur Vide Eusebium, lib. IV, cap. 23, Præp. evang.; item, lib. v, cap. 7, et lib. iii, cup. ; Theodore- tum serm. 3, De angelis, diis, et dæmonibus, pag. 47; Lucanum, lib. vi, et Statium, lib. iv Thebaidus. cum Hoeschelio habet, Vide Homer. Iliad. lib. v, vers. 2. et Vaticano recenti, deest quod sine jactura a textu polest abesse. Paulo post, Hæc desunt in tribus Anglicanis, et erasa sunt in veteri Vati- cano. In codice Joliano pro legitur In Regio et Basileensi abest pro habetur Horrel animus, inquit doctissimus Ludovicus Roger, Dissertationis polemicæ adversus Judæos pag. 389, referre exse- crandam Judæorum de adulterino Jesu conceptu blasphemiam. Jesum Pandiræ filium et Pantheri- num appellant in utroque Talmude, in Midrasch Coheleth, ac in opere nefando Hebraice edito, cui titulus, Generationes Jesu. În libro Talmudico San- hedrin, cap. 7, Pantheram Mariæ maritum fuisse memorant, sed eam adulterium admisisse ibidem asserunt Pombeditanæ scholæ magistri. Ad Pan- there seu Pantheris nomen quod attinet, Epipha- nius, hæres. 78, ait Jacobum Josephi patrem Pan- therem esse cognominatum; et Joannes Damasce- nus lib. iv De fide orthodoxa, cap. 15, Mariæ pa- trem dicit fuisse Joachimum filium Barpantheris, qui patrem habuit Pantherem. Sed unde hæc hau. C D el serint, incertum est, et suspicandi locus est e cor- ruptis fontibus derivata. Certe Africanus, qui du- centesimo et vigesimo post Christum anno floruit, et propter doctrinam de Ecclesiis optime meritus est, quique epistolas ad Aristidem scripsit (Eusel. lib. 1, cap. 6, Eccles. hist.), et cum iis co locutus est, qui se Dominicos, id est Christi cognatos, et contribules dicebant, nec Pantheris, nec Barpan- theris meminit, licet aliorum de Christi genealo- gia opiniones quæ a vero aberrare visæ sunt, re- fellit, et quam a vetustissimis acceperat, exponit, teste Eusebio lib. 1, cap. 8, Hist. Eccl., et Niceph. lib. xi, cap. 11. Praeterea Hebræorum genealogias in tabulas relatas Herodem combussisse referunt Eusebius et Nicephorus ibidem. Sed esto, fidem ea de re mereantur Epiphanius et Damascenus, Pantheris cognomen vei a Mariæ, vel potius a Jose- phi parentibus gestum fuerit; nihilo verius erit adulterii crimen Mariæ impactum, quod meram esse calumniam, ipsorum fabulæ artificum dissidia probant. 4° Quem enim Judæi Mariæ sponsum Pan- therem fuisse volunt; hunc Celsus non sponsuni, sed adulterum fuisse dicit, et Mariam in adulterio a marito deprehensam, domo pulsam, Jesum ex adulterino Pantheræ illius concubitu clam peperisse. 2º Quis credat tanta fuisse patientia Josephum ut securam vivere permiserit uxorem in flagranti de- prehensam delicto, quod Judæorum leges tam seve- re puniebant? 3. Quis credat mulierem intamem in- ter consanguineas et affines, inter legisperitos, magi- stros, Pharisæos, sacerdotes, filii sui juratos hostes, tutam vixisse? 4° Quis credat Jesum in ecclesiam Domini admissum fuisse, a qua Mamzerim, id est spurio geniti concubitu homines, ex lege Moysis arcebantur? • Quomodo ortus illegitimus nun- quam fuerit Jesu Nazareno publice objectus a ma- levolis et invidis hominibus quos passus est quam- 32. Sed revertamur ad Judæi prosopopœam, ubi (55) Πολλάς. Deest in codd. Regio et Basileensi. (56) Μεγάλου δαίμονος. 11 est, Βεελζεβού qui (57) Sic omnes mss. excepto Joliano qui in textu (58) in omnibus mss., præterquam in Anglicanis
τίς ἡ ἀποκλήρωσις πιστεύεσθαι μὲν Μωϋσέα ὡς ἀληθεύοντα, καίτοι γε Αἰγυπτίων διαβαλλόντων αὐτὸν ὡς γόητα] καὶ μαγγανείᾳ τὰς δυνάμεις πεποιηκέναι δοκοῦντα, [Ἰησοῦν δὲ ἀπιστεῖσθαι, ἐπεὶ ὑμεῖς αὐτοῦ κατηγορεῖτε; Ἔθνη γὰρ ἀμφοτέροις μαρτυρεῖ], Ἰουδαῖοι μὲν Μωϋσεῖ, Χριστιανοὶ δὲ μὴ ἀρνούμενοι τὴν Μωϋσέως προφητείαν ἀλλὰ κἀκεῖθεν ἀποδεικνύντες τὰ περὶ τοῦ Ἰησοῦ παραδέχονται τὰ περὶ αὐτοῦ ἀληθῆ εἶναι παράδοξα ὑπὸ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ ἀναγεγραμμένα. Εἴπερ ἄρα λόγον ἀπαιτεῖτε ἡμᾶς περὶ τοῦ Ἰησοῦ, ἀπόδοτε περὶ Μωϋσέως τοῦ πρὸ αὐτοῦ γενομένου πρότερον, εἶθ’ ἑξῆς ἡμεῖς ἀποδώσομεν τὸν περὶ τούτου· ὑμῶν δ’ ἀναδυομένων καὶ φευγόντων τὰς περὶ ἐκείνου ἀποδείξεις, ὡς μὲν πρὸς τὸ παρὸν τὸ ὅμοιον ὑμῖν ποιοῦντες οὐκ ἀποδεικνύομεν. Οὐδὲν δὲ ἧττον ὁμολογήσατε τὸ μὴ ἔχειν δεῖξιν περὶ Μωϋσέως [καὶ ἀκούσατε τὰς περὶ Ἰησοῦ ἀποδείξεις ἀπὸ τοῦ νόμου καὶ τῶν προφητῶν. Καὶ τὸ παράδοξόν γε·
ΤΣΟ Α στήματα, ἢ ἀφορίας, ἢ δυσπλοίας ; Εἰκὸς γὰρ εἶναι ἐν καθαιρετικῶς τῶν προκαταλαβόντων, καθαιρετικούς τῶν προκαταλαβόντων. Πλούτων, Σάραπις, Εκάτη. Εκδικοι. κύουσα, καὶ τίκτουσα ἀπό τινος στρατιώτου Πανθήρα τούνομα. τίκτουσα κύ- ουσα. καὶ τίκτουσα, ει Πανθήρα Πάνθηρος. Β τῇ φύσει τῶν πραγμάτων, κατά τινας ἀποῤῥήτους καὶ δυσλήπτους τοῖς πολλοῖς λόγους, φύσιν τοιαύτην, ὡς ἕνα δίκαιον, ὑπὲρ τοῦ κοινοῦ ἀποθανόντα έχου- σίως, ἀποτροπιασμοὺς ἐμποιεῖν φαύλων δαιμονίων, ενεργούντων λοιμοὺς ἢ ἀφορίας, ἢ δυσπλοίας, ἤ τι τῶν παραπλησίων. Λεγέτωσαν οὖν οἱ βουλόμενοι ἀπι στεῖν τῷ Ἰησοῦν ὑπὲρ ἀνθρώπων ἀποτεθνηκένα: τρόπῳ σταυροῦ, πότερον οὐδὲ τὰς Ἑλληνικὰς παρα δέξονται καὶ βαρβαρικάς πολλὰς (55) ἱστορίας, περί τοῦ τινας ὑπὲρ τοῦ κοινοῦ τεθνηκέναι καθαιρετικῶς τῶν προκαταλαβόντων τὰς πόλεις καὶ τὰ ἔθνη και κῶν; ἢ ἐκεῖνα μὲν γεγένηται, οὐδὲν δὲ πιθανὸν ἔχει ὁ νομιζόμενος ἄνθρωπος πρὸς τὸ ἀποθανεῖν ἐπὶ καθ αιρέσει μεγάλου δαίμονος (56), καὶ δαιμόνων ἄρχοντος, υποτάξαντος ὅλας τὰς ἐπὶ γῆν ἐληλυθυίας ἀνθρώπων ψυχάς; Ὁρῶντες δὲ ταῦτα οἱ τοῦ Ἰησοῦ μαθηταί, καὶ ἄλλα τούτων πλείονα, ἃ εἰκὸς αὐτοὺς ἐν ἀποῤ ῥήτῳ ἀπὸ τοῦ Ἰησοῦ μεμαθηκέναι· ἔτι δὲ καὶ δυνά- μεώς τινος πληρωθέντες (ἐπεὶ ἔδωκεν αὐτοῖς μένος καὶ θάρσος οὐ ποιητική τις παρθένος, ἀλλ᾽ ἡ ἀληθῶς φρόνησις καὶ σοφία τοῦ Θεοῦ) ἔσπευσαν, ἵν' ἔκδηλοι (57) μετὰ πᾶσιν, οὐ μόνοις Αργείοις γένοιντο, ἀλλὰ καὶ πᾶσιν Ελ- λησιν ὁμοῦ καὶ βαρβάροις, καὶ κλέος ἐσθλὸν ἄροιντο. ᾿Αλλὰ γὰρ ἐπανέλθωμεν εἰς τὴν τοῦ Ἰουδαίου προς- ωποποιίαν, ἐν ᾗ ἀναγέγραπται ἡ τοῦ Ἰησοῦ μήτης κύουσα (58) ὡς ἐξωσθεῖσα ὑπὸ τοῦ μνηστευσαμένου περὶ συμφωνίας τῆς ἐν Εὐαγγελίοις γενεαλογίας ORIGENIS ratum videtur ob arcanas multisque difficiles captο rationes, ut unius justi mors sponte suscepta dæ- mnones illos averruncet, qui pestilentia, sterilitate, aut tempestatibus, aliisque id genus calamitatibus terras vexant. Dicant igitur, qui nolunt credere Jesum in cruce hominum causa mortem obiisse, annon multarum Græcarum et barbararum histo- riarum fide credant quosdam pro salute communi occubuisse morte, ut ab urbibus gentibusque cala- mitates averterent? An hoc quidem factuin est, sed a vero alienum est, eum, qui pro homine habitus est, mortem subiisse, quo magnus daemon demo- numque princeps profligaretur, qui omnes, quæ in terris sunt, hominum animas in suam potestatem redegerat? Hæc cum animadvertissent Jesu disci- puli aliaque plura que verisimile est eos ex arca- nis cum illo colloquiis didicisse, simulque quadam virtute repleti (nec enim illis robur et audaciam indiderat nescio quæ poetarum virgo, sed potius Dei prudentia et sapientia) studuerunt Illustres fieri apud omnes, non solum apud Argivos, sed etiam apud omnes Græcos et barbaros, Lateque famam effundere. narrat ille Jesu matrem, cum a fabro, qui sibi illam desponderat, temerata pudicitiæ rea gravi- Paulo post pro codex Joliauus habet ad marginem, Quæ correctio non sper- nenda. apud gentes vocatur Vide Eusebium, lib. IV, cap. 23, Præp. evang.; item, lib. v, cap. 7, et lib. iii, cup. ; Theodore- tum serm. 3, De angelis, diis, et dæmonibus, pag. 47; Lucanum, lib. vi, et Statium, lib. iv Thebaidus. cum Hoeschelio habet, Vide Homer. Iliad. lib. v, vers. 2. et Vaticano recenti, deest quod sine jactura a textu polest abesse. Paulo post, Hæc desunt in tribus Anglicanis, et erasa sunt in veteri Vati- cano. In codice Joliano pro legitur In Regio et Basileensi abest pro habetur Horrel animus, inquit doctissimus Ludovicus Roger, Dissertationis polemicæ adversus Judæos pag. 389, referre exse- crandam Judæorum de adulterino Jesu conceptu blasphemiam. Jesum Pandiræ filium et Pantheri- num appellant in utroque Talmude, in Midrasch Coheleth, ac in opere nefando Hebraice edito, cui titulus, Generationes Jesu. În libro Talmudico San- hedrin, cap. 7, Pantheram Mariæ maritum fuisse memorant, sed eam adulterium admisisse ibidem asserunt Pombeditanæ scholæ magistri. Ad Pan- there seu Pantheris nomen quod attinet, Epipha- nius, hæres. 78, ait Jacobum Josephi patrem Pan- therem esse cognominatum; et Joannes Damasce- nus lib. iv De fide orthodoxa, cap. 15, Mariæ pa- trem dicit fuisse Joachimum filium Barpantheris, qui patrem habuit Pantherem. Sed unde hæc hau. C D el serint, incertum est, et suspicandi locus est e cor- ruptis fontibus derivata. Certe Africanus, qui du- centesimo et vigesimo post Christum anno floruit, et propter doctrinam de Ecclesiis optime meritus est, quique epistolas ad Aristidem scripsit (Eusel. lib. 1, cap. 6, Eccles. hist.), et cum iis co locutus est, qui se Dominicos, id est Christi cognatos, et contribules dicebant, nec Pantheris, nec Barpan- theris meminit, licet aliorum de Christi genealo- gia opiniones quæ a vero aberrare visæ sunt, re- fellit, et quam a vetustissimis acceperat, exponit, teste Eusebio lib. 1, cap. 8, Hist. Eccl., et Niceph. lib. xi, cap. 11. Praeterea Hebræorum genealogias in tabulas relatas Herodem combussisse referunt Eusebius et Nicephorus ibidem. Sed esto, fidem ea de re mereantur Epiphanius et Damascenus, Pantheris cognomen vei a Mariæ, vel potius a Jose- phi parentibus gestum fuerit; nihilo verius erit adulterii crimen Mariæ impactum, quod meram esse calumniam, ipsorum fabulæ artificum dissidia probant. 4° Quem enim Judæi Mariæ sponsum Pan- therem fuisse volunt; hunc Celsus non sponsuni, sed adulterum fuisse dicit, et Mariam in adulterio a marito deprehensam, domo pulsam, Jesum ex adulterino Pantheræ illius concubitu clam peperisse. 2º Quis credat tanta fuisse patientia Josephum ut securam vivere permiserit uxorem in flagranti de- prehensam delicto, quod Judæorum leges tam seve- re puniebant? 3. Quis credat mulierem intamem in- ter consanguineas et affines, inter legisperitos, magi- stros, Pharisæos, sacerdotes, filii sui juratos hostes, tutam vixisse? 4° Quis credat Jesum in ecclesiam Domini admissum fuisse, a qua Mamzerim, id est spurio geniti concubitu homines, ex lege Moysis arcebantur? • Quomodo ortus illegitimus nun- quam fuerit Jesu Nazareno publice objectus a ma- levolis et invidis hominibus quos passus est quam- 32. Sed revertamur ad Judæi prosopopœam, ubi (55) Πολλάς. Deest in codd. Regio et Basileensi. (56) Μεγάλου δαίμονος. 11 est, Βεελζεβού qui (57) Sic omnes mss. excepto Joliano qui in textu (58) in omnibus mss., præterquam in Anglicanis
ἐκ τῶν περὶ Ἰησοῦ ἀποδείξεων ἐν νόμῳ καὶ προφήταις ἀποδείκνυται ὅτι καὶ Μωϋσῆς καὶ οἱ προφῆται ἦσαν προφῆται τοῦ θεοῦ.] Πεπλήρωται δὲ ὁ νόμος καὶ οἱ προφῆται τῶν παραπλησίων παραδόξων τῷ ἀναγραφέντι περὶ τοῦ Ἰησοῦ παρὰ τῷ βαπτίσματι περὶ τῆς περιστερᾶς καὶ τῆς ἐξ οὐρανοῦ φωνῆς. Σημεῖον δὲ οἶμαι τοῦ τότε ὀφθέντος ἁγίου πνεύματος ἐν εἴδει περιστερᾶς τὰ ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ παράδοξα γεγενημένα, ἅτινα διαβάλλων Κέλσος φησὶν αὐτὸν παρ’ Αἰγυπτίοις μεμαθηκότα πεποιηκέναι. Καὶ οὐκ ἐκείνοις γε μόνοις χρήσομαι ἀλλὰ γὰρ κατὰ τὸ εἰκὸς καὶ οἷς οἱ ἀπόστολοι τοῦ Ἰησοῦ πεποιήκασιν. Οὐκ ἂν γὰρ χωρὶς δυνάμεων καὶ παραδόξων ἐκίνουν τοὺς καινῶν λόγων καὶ καινῶν μαθημάτων ἀκούοντας πρὸς τὸ καταλιπεῖν μὲν τὰ πάτρια παραδέξασθαι δὲ μετὰ κινδύνων τῶν μέχρι θανάτου τὰ τούτων μαθήματα. [Καὶ ἔτι ἴχνη τοῦ ἁγίου ἐκείνου πνεύματος, ὀφθέντος ἐν εἴδει περιστερᾶς, παρὰ Χριστιανοῖς σῴζεται ἐξεπᾴδουσι δαίμονας καὶ πολλὰς ἰάσεις ἐπιτελοῦσι καὶ ὁρῶσί τινα κατὰ τὸ βούλημα τοῦ λόγου περὶ μελλόντων.
ΤΣΟ Α στήματα, ἢ ἀφορίας, ἢ δυσπλοίας ; Εἰκὸς γὰρ εἶναι ἐν καθαιρετικῶς τῶν προκαταλαβόντων, καθαιρετικούς τῶν προκαταλαβόντων. Πλούτων, Σάραπις, Εκάτη. Εκδικοι. κύουσα, καὶ τίκτουσα ἀπό τινος στρατιώτου Πανθήρα τούνομα. τίκτουσα κύ- ουσα. καὶ τίκτουσα, ει Πανθήρα Πάνθηρος. Β τῇ φύσει τῶν πραγμάτων, κατά τινας ἀποῤῥήτους καὶ δυσλήπτους τοῖς πολλοῖς λόγους, φύσιν τοιαύτην, ὡς ἕνα δίκαιον, ὑπὲρ τοῦ κοινοῦ ἀποθανόντα έχου- σίως, ἀποτροπιασμοὺς ἐμποιεῖν φαύλων δαιμονίων, ενεργούντων λοιμοὺς ἢ ἀφορίας, ἢ δυσπλοίας, ἤ τι τῶν παραπλησίων. Λεγέτωσαν οὖν οἱ βουλόμενοι ἀπι στεῖν τῷ Ἰησοῦν ὑπὲρ ἀνθρώπων ἀποτεθνηκένα: τρόπῳ σταυροῦ, πότερον οὐδὲ τὰς Ἑλληνικὰς παρα δέξονται καὶ βαρβαρικάς πολλὰς (55) ἱστορίας, περί τοῦ τινας ὑπὲρ τοῦ κοινοῦ τεθνηκέναι καθαιρετικῶς τῶν προκαταλαβόντων τὰς πόλεις καὶ τὰ ἔθνη και κῶν; ἢ ἐκεῖνα μὲν γεγένηται, οὐδὲν δὲ πιθανὸν ἔχει ὁ νομιζόμενος ἄνθρωπος πρὸς τὸ ἀποθανεῖν ἐπὶ καθ αιρέσει μεγάλου δαίμονος (56), καὶ δαιμόνων ἄρχοντος, υποτάξαντος ὅλας τὰς ἐπὶ γῆν ἐληλυθυίας ἀνθρώπων ψυχάς; Ὁρῶντες δὲ ταῦτα οἱ τοῦ Ἰησοῦ μαθηταί, καὶ ἄλλα τούτων πλείονα, ἃ εἰκὸς αὐτοὺς ἐν ἀποῤ ῥήτῳ ἀπὸ τοῦ Ἰησοῦ μεμαθηκέναι· ἔτι δὲ καὶ δυνά- μεώς τινος πληρωθέντες (ἐπεὶ ἔδωκεν αὐτοῖς μένος καὶ θάρσος οὐ ποιητική τις παρθένος, ἀλλ᾽ ἡ ἀληθῶς φρόνησις καὶ σοφία τοῦ Θεοῦ) ἔσπευσαν, ἵν' ἔκδηλοι (57) μετὰ πᾶσιν, οὐ μόνοις Αργείοις γένοιντο, ἀλλὰ καὶ πᾶσιν Ελ- λησιν ὁμοῦ καὶ βαρβάροις, καὶ κλέος ἐσθλὸν ἄροιντο. ᾿Αλλὰ γὰρ ἐπανέλθωμεν εἰς τὴν τοῦ Ἰουδαίου προς- ωποποιίαν, ἐν ᾗ ἀναγέγραπται ἡ τοῦ Ἰησοῦ μήτης κύουσα (58) ὡς ἐξωσθεῖσα ὑπὸ τοῦ μνηστευσαμένου περὶ συμφωνίας τῆς ἐν Εὐαγγελίοις γενεαλογίας ORIGENIS ratum videtur ob arcanas multisque difficiles captο rationes, ut unius justi mors sponte suscepta dæ- mnones illos averruncet, qui pestilentia, sterilitate, aut tempestatibus, aliisque id genus calamitatibus terras vexant. Dicant igitur, qui nolunt credere Jesum in cruce hominum causa mortem obiisse, annon multarum Græcarum et barbararum histo- riarum fide credant quosdam pro salute communi occubuisse morte, ut ab urbibus gentibusque cala- mitates averterent? An hoc quidem factuin est, sed a vero alienum est, eum, qui pro homine habitus est, mortem subiisse, quo magnus daemon demo- numque princeps profligaretur, qui omnes, quæ in terris sunt, hominum animas in suam potestatem redegerat? Hæc cum animadvertissent Jesu disci- puli aliaque plura que verisimile est eos ex arca- nis cum illo colloquiis didicisse, simulque quadam virtute repleti (nec enim illis robur et audaciam indiderat nescio quæ poetarum virgo, sed potius Dei prudentia et sapientia) studuerunt Illustres fieri apud omnes, non solum apud Argivos, sed etiam apud omnes Græcos et barbaros, Lateque famam effundere. narrat ille Jesu matrem, cum a fabro, qui sibi illam desponderat, temerata pudicitiæ rea gravi- Paulo post pro codex Joliauus habet ad marginem, Quæ correctio non sper- nenda. apud gentes vocatur Vide Eusebium, lib. IV, cap. 23, Præp. evang.; item, lib. v, cap. 7, et lib. iii, cup. ; Theodore- tum serm. 3, De angelis, diis, et dæmonibus, pag. 47; Lucanum, lib. vi, et Statium, lib. iv Thebaidus. cum Hoeschelio habet, Vide Homer. Iliad. lib. v, vers. 2. et Vaticano recenti, deest quod sine jactura a textu polest abesse. Paulo post, Hæc desunt in tribus Anglicanis, et erasa sunt in veteri Vati- cano. In codice Joliano pro legitur In Regio et Basileensi abest pro habetur Horrel animus, inquit doctissimus Ludovicus Roger, Dissertationis polemicæ adversus Judæos pag. 389, referre exse- crandam Judæorum de adulterino Jesu conceptu blasphemiam. Jesum Pandiræ filium et Pantheri- num appellant in utroque Talmude, in Midrasch Coheleth, ac in opere nefando Hebraice edito, cui titulus, Generationes Jesu. În libro Talmudico San- hedrin, cap. 7, Pantheram Mariæ maritum fuisse memorant, sed eam adulterium admisisse ibidem asserunt Pombeditanæ scholæ magistri. Ad Pan- there seu Pantheris nomen quod attinet, Epipha- nius, hæres. 78, ait Jacobum Josephi patrem Pan- therem esse cognominatum; et Joannes Damasce- nus lib. iv De fide orthodoxa, cap. 15, Mariæ pa- trem dicit fuisse Joachimum filium Barpantheris, qui patrem habuit Pantherem. Sed unde hæc hau. C D el serint, incertum est, et suspicandi locus est e cor- ruptis fontibus derivata. Certe Africanus, qui du- centesimo et vigesimo post Christum anno floruit, et propter doctrinam de Ecclesiis optime meritus est, quique epistolas ad Aristidem scripsit (Eusel. lib. 1, cap. 6, Eccles. hist.), et cum iis co locutus est, qui se Dominicos, id est Christi cognatos, et contribules dicebant, nec Pantheris, nec Barpan- theris meminit, licet aliorum de Christi genealo- gia opiniones quæ a vero aberrare visæ sunt, re- fellit, et quam a vetustissimis acceperat, exponit, teste Eusebio lib. 1, cap. 8, Hist. Eccl., et Niceph. lib. xi, cap. 11. Praeterea Hebræorum genealogias in tabulas relatas Herodem combussisse referunt Eusebius et Nicephorus ibidem. Sed esto, fidem ea de re mereantur Epiphanius et Damascenus, Pantheris cognomen vei a Mariæ, vel potius a Jose- phi parentibus gestum fuerit; nihilo verius erit adulterii crimen Mariæ impactum, quod meram esse calumniam, ipsorum fabulæ artificum dissidia probant. 4° Quem enim Judæi Mariæ sponsum Pan- therem fuisse volunt; hunc Celsus non sponsuni, sed adulterum fuisse dicit, et Mariam in adulterio a marito deprehensam, domo pulsam, Jesum ex adulterino Pantheræ illius concubitu clam peperisse. 2º Quis credat tanta fuisse patientia Josephum ut securam vivere permiserit uxorem in flagranti de- prehensam delicto, quod Judæorum leges tam seve- re puniebant? 3. Quis credat mulierem intamem in- ter consanguineas et affines, inter legisperitos, magi- stros, Pharisæos, sacerdotes, filii sui juratos hostes, tutam vixisse? 4° Quis credat Jesum in ecclesiam Domini admissum fuisse, a qua Mamzerim, id est spurio geniti concubitu homines, ex lege Moysis arcebantur? • Quomodo ortus illegitimus nun- quam fuerit Jesu Nazareno publice objectus a ma- levolis et invidis hominibus quos passus est quam- 32. Sed revertamur ad Judæi prosopopœam, ubi (55) Πολλάς. Deest in codd. Regio et Basileensi. (56) Μεγάλου δαίμονος. 11 est, Βεελζεβού qui (57) Sic omnes mss. excepto Joliano qui in textu (58) in omnibus mss., præterquam in Anglicanis
PG 11:745Κἂν χλευάσῃ δὲ Κέλσος τὸ λεχθησόμενον ἢ ὃν εἰσήγαγεν Ἰουδαῖον, ὅμως λελέξεται ὅτι πολλοὶ ὡσπερεὶ ἄκοντες προσεληλύθασι χριστιανισμῷ, πνεύματός τινος τρέψαντος αὐτῶν τὸ ἡγεμονικὸν αἰφνίδιον ἀπὸ τοῦ μισεῖν τὸν λόγον ἐπὶ τὸ ὑπεραποθανεῖν αὐτοῦ καὶ φαντασιώσαντος αὐτοὺς ὕπαρ ἢ ὄναρ. Πολλὰ γὰρ καὶ τοιαῦτα ἱστορήσαμεν]· ἅτινα ἐὰν γράφωμεν αὐτοὶ αὐτοῖς παρατυχόντες καὶ ἰδόντες, γέλωτα πλατὺν ὀφλήσομεν τοῖς ἀπίστοις, οἰομένοις ἡμᾶς ὁμοίως οἷς ὑπολαμβάνουσι ταῦτ’ ἀναπεπλακέναι καὶ αὐτοὺς πλάσσειν. Ἀλλὰ γὰρ θεὸς μάρτυς τοῦ ἡμετέρου συνειδότος, βουλομένου οὐ διὰ ψευδῶν ἀπαγγελιῶν ἀλλὰ διά τινος ἐναργείας ποικίλης συνιστάνειν τὴν Ἰησοῦ θείαν διδασκαλίαν. [Ἐπεὶ δὲ Ἰουδαῖός ἐστιν ὁ περὶ τοῦ ἀναγεγραμμένου ἁγίου πνεύματος κατεληλυθέναι ἐν εἴδει περιστερᾶς πρὸς τὸν Ἰησοῦν ἀπορῶν], λεκτέον ἂν εἴη πρὸς αὐτόν· [ὦ οὗτος, τίς ἐστιν ὁ ἐν τῷ Ἡσαί̈ᾳ λέγων· Καὶ νῦν κύριος ἀπέστειλέ με καὶ τὸ πνεῦμα αὐτοῦ; ἐν ᾧ ἀμφιβόλου ὄντος τοῦ ῥητοῦ, πότερον ὁ πατὴρ καὶ τὸ ἅγιον πνεῦμα ἀπέστειλαν τὸν Ἰησοῦν, ἢ ὁ πατὴρ ἀπέστειλε τόν τε Χριστὸν καὶ τὸ ἅγιον πνεῦμα, τὸ δεύτερόν ἐστιν ἀληθές.
Ι. Β αὐτὴν τέκτονος ἐλεγχθεῖσα ἐπὶ μοιχεία, και τίκτουσα από τινος στρατιώτου Πανθήρα τούνομα· καὶ ἴδωμεν, εἰ μὴ τυφλῶς οἱ μυθοποιήσαντες τὴν μοιχείαν τῆς παρθένου καὶ τοῦ· Πανθήρα (59), καὶ τὸν τέκτονα ἐξωσάμενον αὐτὴν, ταῦτα πάντα ἀνέπλασαν ἐπὶ καθ- αιρέσει τῆς παραδόξου ἀπὸ ἁγίου Πνεύματος συλλή ψεως· ἐδύναντο γὰρ ἄλλως ψευδοποιῆσαι διὰ τὸ σφό- δρα παράδοξον τὴν ἱστορίαν, καὶ μὴ ὡσπερεὶ ἀκου-, σίως συγκαταθέσθαι, ὅτι οὐκ ἀπὸ συνήθων ἀνθρώποις γάμων ὁ Ἰησοῦς ἐγεννήθη. Καὶ ἀκόλουθόν γε ἦν τοὺς μὴ συγκαταθεμένους τῇ παραδόξω γενήσει (60) τοῦ Ἰη- σου, πλάσαι τι ψεῦδος. Τὸ δὲ μὴ πιθανῶς αὐτοὺς τοῦτο ποιῆσαι, ἀλλὰ μετὰ τοῦ τηρῆσαι, ὅτι οὐκ ἀπὸ τοῦ Ἰωσὴφ παρθένος συνέλαβε τὸν Ἰησοῦν, τοῖς ἀκούειν καὶ ἐλέγχειν ἀναπλάσματα δυναμένοις ἐναργὲς ἦν ψεύδος. "Αρα γὰρ εύλογον, τὸν τοσαῦτα ὑπὲρ τοῦ γέ- νους τῶν ἀνθρώπων τολμήσαντα, ἵνα, τὸ ὅσον ἐπ' αὐτῷ, πάντες Ἕλληνες καὶ βάρβαροι, κρίσιν θείαν προσδοκήσαντες, ἀποστῶσι μὲν τῆς κακίας, πάντα δὲ πράττωσιν ἀρεσκόντως τῷ τῶν ὅλων δημιουργῷ, πα ράδοξον μὲν μὴ ἐσχηκέναι γένεσιν (61), πασῶν δὲ γενέσεων παρανομωτάτην καὶ αἰσχίστην; Ἐρῶ δὲ ὡς πρὸς Ἕλληνας, καὶ μάλιστα Κέλσον, εἴτε φρονοῦντα, εἴτε μὴ, πλὴν παρατιθέμενον τὰ Πλάτωνος· "Αρα δ καταπέμπων ψυχὰς εἰς ἀνθρώπων σώματα, τὸν της αῦτα τολμήσοντα, καὶ τοσούτους διδάξοντα, καὶ ἀπὸ τῆς χύσεως τῆς κατὰ τὴν κακίαν μεταστήσοντα πολ λοὺς ἀνθρώπων, ἐπὶ τὴν πασῶν αἰσχροτέραν γένεσιν ώθει, μηδὲ διὰ γάμων γνησίων αὐτὸν εἰσαγαγὼν εἰς τὸν τῶν ἀνθρώπων βίον; ἢ εὐλογώτερον, ἑκάστην ψυχὴν κατά τινας ἀποῤῥήτους λόγους (λέγω δὲ ταῦτα νῦν κατὰ Πυθαγόραν (62), καὶ Πλάτωνα (63), καὶ Ἰησοῦς, γέννησιν. ὁ καταπέμπων ψυχάς. ὁ καταπέμπων ψυχήν. Λέγοιντο δ' ἀναγκαίως καὶ τιμωρίαι ξέναι, ὡς μετενδυομέναν τῶν ψυχῶν, τῶν μὲν δειλῶν εἰς γυναικέα σκάνεα, ποθ' ὕβριν ἐκδιδόμενα, τῶν δὲ μιαιφόνων, ἐς θηρίων σώματα, ποτί κόλασιν· λάγνων δὲ ἐς συῶν ἢ κάπρων μορφάς· κούφων δὲ καὶ μετεώ ρων ἐς πτηνῶν ἀεροπόρων· ἀργῶν δὲ καὶ ἀπράκτων, ἀμαθῶν τε καὶ ἀνοήτων, ἐς τῶν ἐνύδρων ἰδέαν. Παλαιὸς μὲν οὖν ἐστί τις ὁ λόγος οὗτος, οὗ μεμνή. μεθα, ὥς εἰσιν ἐνθένδε ἀφικόμεναι ἐκεῖ, καὶ πάλιν γε δεῦρο ἀφικνοῦνται, καὶ γίγνονται ἐκ τῶν τε θνεώτων, CONTRA CELSUM LIB. B A daque e milite, cui Panthera nomen erat, depre- plarimos? 6° Quomodo Jesu Nazareni populares, qui omnium optime cjus parentes noscebant, fa- brum hunc Josephi fabri et Mariæ filium dixerunt, fratresque ejus ac sorores apud se manere asse- ruerunt Joan. vi, 42, et I, 45? 7• Quomodo duo cæci in Evangelio memorati, Chananæa mulier, popnlus Hierosolymitanus, hominem ex adulterio natum, Davidis filium alla voce appellarunt? 8° Quis sibi persuadeat evangelistas et apostolos, in re ma- nifesta et publice nota, ausos esse impudentissime mentiri, ac viventibus etiamnum pervulgati criminis testibus virgineum Jesu Nazareni conceptum pro- priæ famæ dispendio comminisci, et ad Davidem spnriæ sobolis genus referre ? 9o Adco non spurius habitus est suo tempore Jesus Nazarenus, eum ut contra virgine prognatum ætas sua crediderit. Hine Simon Magus, Jesu simius, quippe qui Jesus haberi voluit, ut cuni in omnibus referret, de virgine se natum prædicabat. Vide Clementis Recognitiones, lib. 11, cap. et 14. Eamdem ob causam Minerva virgine natum se-Domitianum asseruisse, conjicit Huetius. Atque hanc fuisse pervulgatam ubique apud Judæos opinionem probat historia quam ex tra- ditione veteri ad sua propagatam tempora memorant Origenes tracl. in Matth. et Basilius De humana Christi generatione, scilicet Zachariam a Judæis occisum quod intercessisset ne a templi loco qui solis patebat virginibus Maria Jesu mater arcere- tur. Quæ quidem historia, ut et illa quam Suidas in e vetustis, ut ipse ait, Judeorum com- mentariis refert (etsi præstare neutram velim) ea- tenus saltem valet ut ostendat Mariam etsi puer- peram, non minus virginem primis habitam esse temporibus. C D hensa esset, expulsam fuisse ; et videamus an, qui et admissum a virgine cum Panthera adulterium et a fabro expulsionem finxerunt, has? fabulas non cæco animo commenti sint, ut insolitum e Spiritu sancto conceptum e medio tollerent. Nam ita præ- ter consuetudinem est hæc historia, ut alio modo eam refellere potuissent, nec velut inviti assentiri Jesum non esse vulgari more natum ex conjugio. Sane consentaneum erat, qui insolito Jesu ortui fi- dem abrogarent, ab eis mendacium confugi. Sedl invenire mendacium nullo modo verisimile, et quo admisso nihilominus verum est Jesum a virgine non fuisse e Josepho conceptum, fraus erat iis qui fig- menta audire et coarguere norunt, conspicua. Nam quomodo probabile est, eum qui tanta susceperit pro humano genere, dederitque quantum in se erat operam, ut omnes Græci pariter et barbari metu judicii divini absisterent a vitiis, et in omnibus re- rum omnium conditori placere studerent, non mi- randam habuisse nativitatem, sed omnium nequis- simam ac turpissimam? Interrogo Græcos et in primis Celsum, qui aut cum Platone sentit, aut saltem Platonica adducit: Qui animas hominum immittit in corpora, is turpissimo omnium ortu ac ne per legitimas quidem nuptias in vitam hominum induxerit eum, qui tanta aggressurus, tot eruditurus, tam nullos homines a vitiorum prolu- vie revocaturus erat? Anuon multo probabi- lius est animam occultis quibusdam rationibus (lo- quor nunc juxta Pythagoram, Platonem, Empedo- clem, quos sape Celsus nominavit) addictam corpo- veteri Vaticano, et desunt in recenti, necnon in Anglicano primo; imo ad marginem Anglicani se- cundi et tertii apposita nota monet esse delenda. Basileensis et Jolianus. Alii cum editis, Paulo post Regius et Basileensis, Alii cum editis, num. 21. pag. : ‹llac igitur de causa hoc concedatur, quod neces- sario commemorentur peregrina supplicia, quasi animæ commigrent ultro citroque in varia corpora; ignavorum quidem, in corpora muliebria, corpori- bus tributis ad ignominiam; homicidarum, in fe- rarum corpora ad pœnam et supplicium; libidino · sorum, in suum vel aprorum formas; levium et temerariorum hominum, in species volantium animantium quæ in aere solent versari; segnium denique, otiosorum, imperitorum, stolidorum, in aqualilium speciem. Et in Phædone, pag. : etc. « Antiquus quidem est hic sermo, (59) Καὶ τοῦ Πανθήρα. Hæc etiam deleta sunt in (60) Libb. editi ad marginem, γεννήσει. (61) Γένεσιν. lta recle tres Anglicani, Regius, (62) Πυθαγόραν. Vide adnotationes ad lib. (65) Πλάτωνα. Plato, libro De anima mundi,
Liber tertius
Καὶ ἐπεὶ ἀπεστάλη ὁ σωτήρ, εἶτα τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον, ἵνα πληρωθῇ τὸ εἰρημένον ὑπὸ τοῦ προφήτου], ἐχρῆν δὲ τὴν τῆς προφητείας πλήρωσιν ἐγνῶσθαι καὶ τοῖς ἑξῆς· διὰ τοῦτο ἀνέγραψαν οἱ Ἰησοῦ μαθηταὶ τὸ γεγενημένον. Ἐβουλόμην δ’ ἂν Κέλσῳ, προσωποποιήσαντι τὸν Ἰουδαῖον παραδεξάμενόν πως Ἰωάννην ὡς βαπτιστὴν βαπτίζοντα τὸν Ἰησοῦν, εἰπεῖν ὅτι τὸ Ἰωάννην γεγονέναι βαπτιστήν, εἰς ἄφεσιν ἁμαρτημάτων βαπτίζοντα, ἀνέγραψέ τις τῶν μετ’ οὐ πολὺ τοῦ Ἰωάννου καὶ τοῦ Ἰησοῦ γεγενημένων. Ἐν γὰρ τῷ ὀκτωκαιδεκάτῳ τῆς ἰουδαϊκῆς ἀρχαιολογίας ὁ Ἰώσηπος μαρτυρεῖ τῷ Ἰωάννῃ ὡς βαπτιστῇ γεγενημένῳ καὶ καθάρσιον τοῖς βαπτισαμένοις ἐπαγγελλομένῳ. Ὁ δ’ αὐτός, καίτοι γε ἀπιστῶν τῷ Ἰησοῦ ὡς Χριστῷ, ζητῶν τὴν αἰτίαν τῆς τῶν Ἱεροσολύμων πτώσεως καὶ τῆς τοῦ ναοῦ καθαιρέσεως, δέον αὐτὸν εἰπεῖν ὅτι ἡ κατὰ τοῦ Ἰησοῦ ἐπιβουλὴ τούτων αἰτία γέγονε τῷ λαῷ, ἐπεὶ ἀπέκτειναν τὸν προφητευόμενον Χριστόν· ὁ δὲ καὶ ὥσπερ ἄκων οὐ μακρὰν τῆς ἀληθείας γενόμενός φησι ταῦτα συμβεβηκέναι τοῖς Ἰουδαίοις κατ’ ἐκδίκησιν Ἰακώβου τοῦ δικαίου, ὃς ἦν ἀδελφὸς Ἰησοῦ τοῦ λεγομένου Χριστοῦ, ἐπειδήπερ δικαιότατον αὐτὸν ὄντα ἀπέκτειναν.
Ι. Β αὐτὴν τέκτονος ἐλεγχθεῖσα ἐπὶ μοιχεία, και τίκτουσα από τινος στρατιώτου Πανθήρα τούνομα· καὶ ἴδωμεν, εἰ μὴ τυφλῶς οἱ μυθοποιήσαντες τὴν μοιχείαν τῆς παρθένου καὶ τοῦ· Πανθήρα (59), καὶ τὸν τέκτονα ἐξωσάμενον αὐτὴν, ταῦτα πάντα ἀνέπλασαν ἐπὶ καθ- αιρέσει τῆς παραδόξου ἀπὸ ἁγίου Πνεύματος συλλή ψεως· ἐδύναντο γὰρ ἄλλως ψευδοποιῆσαι διὰ τὸ σφό- δρα παράδοξον τὴν ἱστορίαν, καὶ μὴ ὡσπερεὶ ἀκου-, σίως συγκαταθέσθαι, ὅτι οὐκ ἀπὸ συνήθων ἀνθρώποις γάμων ὁ Ἰησοῦς ἐγεννήθη. Καὶ ἀκόλουθόν γε ἦν τοὺς μὴ συγκαταθεμένους τῇ παραδόξω γενήσει (60) τοῦ Ἰη- σου, πλάσαι τι ψεῦδος. Τὸ δὲ μὴ πιθανῶς αὐτοὺς τοῦτο ποιῆσαι, ἀλλὰ μετὰ τοῦ τηρῆσαι, ὅτι οὐκ ἀπὸ τοῦ Ἰωσὴφ παρθένος συνέλαβε τὸν Ἰησοῦν, τοῖς ἀκούειν καὶ ἐλέγχειν ἀναπλάσματα δυναμένοις ἐναργὲς ἦν ψεύδος. "Αρα γὰρ εύλογον, τὸν τοσαῦτα ὑπὲρ τοῦ γέ- νους τῶν ἀνθρώπων τολμήσαντα, ἵνα, τὸ ὅσον ἐπ' αὐτῷ, πάντες Ἕλληνες καὶ βάρβαροι, κρίσιν θείαν προσδοκήσαντες, ἀποστῶσι μὲν τῆς κακίας, πάντα δὲ πράττωσιν ἀρεσκόντως τῷ τῶν ὅλων δημιουργῷ, πα ράδοξον μὲν μὴ ἐσχηκέναι γένεσιν (61), πασῶν δὲ γενέσεων παρανομωτάτην καὶ αἰσχίστην; Ἐρῶ δὲ ὡς πρὸς Ἕλληνας, καὶ μάλιστα Κέλσον, εἴτε φρονοῦντα, εἴτε μὴ, πλὴν παρατιθέμενον τὰ Πλάτωνος· "Αρα δ καταπέμπων ψυχὰς εἰς ἀνθρώπων σώματα, τὸν της αῦτα τολμήσοντα, καὶ τοσούτους διδάξοντα, καὶ ἀπὸ τῆς χύσεως τῆς κατὰ τὴν κακίαν μεταστήσοντα πολ λοὺς ἀνθρώπων, ἐπὶ τὴν πασῶν αἰσχροτέραν γένεσιν ώθει, μηδὲ διὰ γάμων γνησίων αὐτὸν εἰσαγαγὼν εἰς τὸν τῶν ἀνθρώπων βίον; ἢ εὐλογώτερον, ἑκάστην ψυχὴν κατά τινας ἀποῤῥήτους λόγους (λέγω δὲ ταῦτα νῦν κατὰ Πυθαγόραν (62), καὶ Πλάτωνα (63), καὶ Ἰησοῦς, γέννησιν. ὁ καταπέμπων ψυχάς. ὁ καταπέμπων ψυχήν. Λέγοιντο δ' ἀναγκαίως καὶ τιμωρίαι ξέναι, ὡς μετενδυομέναν τῶν ψυχῶν, τῶν μὲν δειλῶν εἰς γυναικέα σκάνεα, ποθ' ὕβριν ἐκδιδόμενα, τῶν δὲ μιαιφόνων, ἐς θηρίων σώματα, ποτί κόλασιν· λάγνων δὲ ἐς συῶν ἢ κάπρων μορφάς· κούφων δὲ καὶ μετεώ ρων ἐς πτηνῶν ἀεροπόρων· ἀργῶν δὲ καὶ ἀπράκτων, ἀμαθῶν τε καὶ ἀνοήτων, ἐς τῶν ἐνύδρων ἰδέαν. Παλαιὸς μὲν οὖν ἐστί τις ὁ λόγος οὗτος, οὗ μεμνή. μεθα, ὥς εἰσιν ἐνθένδε ἀφικόμεναι ἐκεῖ, καὶ πάλιν γε δεῦρο ἀφικνοῦνται, καὶ γίγνονται ἐκ τῶν τε θνεώτων, CONTRA CELSUM LIB. B A daque e milite, cui Panthera nomen erat, depre- plarimos? 6° Quomodo Jesu Nazareni populares, qui omnium optime cjus parentes noscebant, fa- brum hunc Josephi fabri et Mariæ filium dixerunt, fratresque ejus ac sorores apud se manere asse- ruerunt Joan. vi, 42, et I, 45? 7• Quomodo duo cæci in Evangelio memorati, Chananæa mulier, popnlus Hierosolymitanus, hominem ex adulterio natum, Davidis filium alla voce appellarunt? 8° Quis sibi persuadeat evangelistas et apostolos, in re ma- nifesta et publice nota, ausos esse impudentissime mentiri, ac viventibus etiamnum pervulgati criminis testibus virgineum Jesu Nazareni conceptum pro- priæ famæ dispendio comminisci, et ad Davidem spnriæ sobolis genus referre ? 9o Adco non spurius habitus est suo tempore Jesus Nazarenus, eum ut contra virgine prognatum ætas sua crediderit. Hine Simon Magus, Jesu simius, quippe qui Jesus haberi voluit, ut cuni in omnibus referret, de virgine se natum prædicabat. Vide Clementis Recognitiones, lib. 11, cap. et 14. Eamdem ob causam Minerva virgine natum se-Domitianum asseruisse, conjicit Huetius. Atque hanc fuisse pervulgatam ubique apud Judæos opinionem probat historia quam ex tra- ditione veteri ad sua propagatam tempora memorant Origenes tracl. in Matth. et Basilius De humana Christi generatione, scilicet Zachariam a Judæis occisum quod intercessisset ne a templi loco qui solis patebat virginibus Maria Jesu mater arcere- tur. Quæ quidem historia, ut et illa quam Suidas in e vetustis, ut ipse ait, Judeorum com- mentariis refert (etsi præstare neutram velim) ea- tenus saltem valet ut ostendat Mariam etsi puer- peram, non minus virginem primis habitam esse temporibus. C D hensa esset, expulsam fuisse ; et videamus an, qui et admissum a virgine cum Panthera adulterium et a fabro expulsionem finxerunt, has? fabulas non cæco animo commenti sint, ut insolitum e Spiritu sancto conceptum e medio tollerent. Nam ita præ- ter consuetudinem est hæc historia, ut alio modo eam refellere potuissent, nec velut inviti assentiri Jesum non esse vulgari more natum ex conjugio. Sane consentaneum erat, qui insolito Jesu ortui fi- dem abrogarent, ab eis mendacium confugi. Sedl invenire mendacium nullo modo verisimile, et quo admisso nihilominus verum est Jesum a virgine non fuisse e Josepho conceptum, fraus erat iis qui fig- menta audire et coarguere norunt, conspicua. Nam quomodo probabile est, eum qui tanta susceperit pro humano genere, dederitque quantum in se erat operam, ut omnes Græci pariter et barbari metu judicii divini absisterent a vitiis, et in omnibus re- rum omnium conditori placere studerent, non mi- randam habuisse nativitatem, sed omnium nequis- simam ac turpissimam? Interrogo Græcos et in primis Celsum, qui aut cum Platone sentit, aut saltem Platonica adducit: Qui animas hominum immittit in corpora, is turpissimo omnium ortu ac ne per legitimas quidem nuptias in vitam hominum induxerit eum, qui tanta aggressurus, tot eruditurus, tam nullos homines a vitiorum prolu- vie revocaturus erat? Anuon multo probabi- lius est animam occultis quibusdam rationibus (lo- quor nunc juxta Pythagoram, Platonem, Empedo- clem, quos sape Celsus nominavit) addictam corpo- veteri Vaticano, et desunt in recenti, necnon in Anglicano primo; imo ad marginem Anglicani se- cundi et tertii apposita nota monet esse delenda. Basileensis et Jolianus. Alii cum editis, Paulo post Regius et Basileensis, Alii cum editis, num. 21. pag. : ‹llac igitur de causa hoc concedatur, quod neces- sario commemorentur peregrina supplicia, quasi animæ commigrent ultro citroque in varia corpora; ignavorum quidem, in corpora muliebria, corpori- bus tributis ad ignominiam; homicidarum, in fe- rarum corpora ad pœnam et supplicium; libidino · sorum, in suum vel aprorum formas; levium et temerariorum hominum, in species volantium animantium quæ in aere solent versari; segnium denique, otiosorum, imperitorum, stolidorum, in aqualilium speciem. Et in Phædone, pag. : etc. « Antiquus quidem est hic sermo, (59) Καὶ τοῦ Πανθήρα. Hæc etiam deleta sunt in (60) Libb. editi ad marginem, γεννήσει. (61) Γένεσιν. lta recle tres Anglicani, Regius, (62) Πυθαγόραν. Vide adnotationes ad lib. (65) Πλάτωνα. Plato, libro De anima mundi,
PG 11:747[Τὸν δὲ Ἰάκωβον τοῦτον ὁ Ἰησοῦ γνήσιος μαθητὴς Παῦλός φησιν ἑωρακέναι ὡς ἀδελφὸν τοῦ κυρίου, οὐ τοσοῦτον διὰ τὸ πρὸς αἵματος συγγενὲς ἢ τὴν κοινὴν αὐτῶν ἀνατροφὴν ὅσον διὰ τὸ ἦθος καὶ τὸν λόγον.] Εἴπερ οὖν διὰ Ἰάκωβον λέγει συμβεβηκέναι τοῖς Ἰουδαίοις τὰ κατὰ τὴν ἐρήμωσιν τῆς Ἱερουσαλήμ, πῶς οὐχὶ εὐλογώτερον διὰ Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦτο φάσκειν γεγονέναι; Οὗ τῆς θειότητος μάρτυρες αἱ τοσαῦται τῶν μεταβαλόντων ἀπὸ τῆς χύσεως τῶν κακῶν ἐκκλησίαι καὶ ἠρτημένων τοῦ δημιουργοῦ καὶ πάντ’ ἀναφερόντων ἐπὶ τὴν πρὸς ἐκεῖνον ἀρέσκειαν.
Εμπεδοκλέα (64), οὓς πολλάκις ὠνόμασεν ὁ Κελσος) εἰσκρινομένην σώματι, κατ' ἀξίαν εἰσκρίνεσθαι καὶ κατὰ τὰ πρότερα ἤθη ; Εἰκὸς οὖν καὶ ταύτην τὴν ψυχήν, πολλῶν (ἵνα μὴ συναρπάζειν δοκώ, λέγων πάντων) ἀνθρώπων ὠφελιμωτέραν τῷ βίῳ τῶν ἀν θρώπων ἐπιδημοῦσαν, δεδεῆσθαι σώματος, οὐ μόνον ὡς (65) ἐν ἀνθρωπίνοις σώμασι διαφέροντος, ἀλλὰ καὶ τοῦ πάντων κρείττονος. Εἰ γὰρ ἤ δε μὲν ἡ ψυχὴ, κατά τινας ἀποῤῥήτους λόγους ἀξία γενομένη μὴ πάντη μὲν ἐν ἀλόγου γε- νέσθαι σώματι, οὐ μὴν καὶ καθαρῶς ἐν λογικοῦ, ἐνα δύεται σῶμα τερατώδες, ὡς μηδὲ τὸν λόγον συμπλη- ρωθῆναι δύνασθαι τῷ ούτωσὶ γεγενημένῳ, καὶ ἀσύμ μετρον ἔχοντι τὴν κεφαλὴν τῷ λοιπῷ σώματι, καὶ πάνυ βραχυτέραν· ἑτέρα δὲ τοιήνδε σῶμα ἀναλαμ βάνει, ὡς ὀλίγῳ ἐκείνου γενέσθαι λογικωτέρα· καὶ ἄλλη ἔτι μᾶλλον, τῆς φύσεως τοῦ σώματος ἐπὶ πλεῖον ἢ ἐπ᾽ ἔλαττον ἀντιπραττούσης τῇ τοῦ λόγου ἀντιλήψει· διὰ τί οὐχὶ καὶ ψυχή τις ἔσται πάντη παράδοξον ἀναλαμβάνουσα (66) σῶμα, ἔχον μέν τι κοινὸν πρὸς τοὺς ἀνθρώπους, ἵνα καὶ συνδιατρίψαι αὐτοῖς δυνηθῇ, ἔχον δέ τι καὶ ἐξαίρετον, ἵνα τῆς κακίας ἄγευστος ή ψυχή διαμείναι δυνηθῇ; Ἐὰν δὲ καὶ τὰ τῶν φυσιο γνωμονούντων κρατῇ, εἴτε Ζωπύρου (67), είτε Λόξου (68), εἴτε Πολέμωνος (69), εἴτε οὔτινός ποτ' οὖν τοιαῦτα γράψαντος, καὶ ἐπαγγειλαμένου εἰδέναι τι θαυμαστὸν, οἰκεῖα τοῖς ἤθεσι τῶν ψυχῶν πάντ' εἶναι τὰ σώματα· τῇ οὖν μελλούσῃ παραδόξως ἐπι- δημεῖν τῷ βίῳ, καὶ μεγαλοποιεῖν, ἔδει γενέσθαι σῶμα, ὡς οἴεται Κέλσος, ἀπὸ Πανθήρα (70) μοι Τὰ ποῖα δὴ ταῦτα λέ- γεις, ὦ Σώκρατες ; Οἷον τοὺς μὲν γαστριμαργίας τε, καὶ ὕβρεις, καὶ φιλοτησίας μεμελετηκότας, καὶ μὴ διευλαβημένους, εἰς τὰ τῶν ὀνών γένη καὶ τῶν τοιούτων θηρίων εἰκὸς ἐνδύεσθαι, τὴν ψυχὴν παντοῖα εἴδη ζώων καὶ φυτῶν ἐνδύεσθαι. Φησὶ γοῦν· Ηδη γάρ ποτ' ἐγὼ γενόμην κουρός τε, κόρη τε, Θάμνος τ', αἰωνός τε, καὶ ἐξ ἁλὺς ἔμπυρος ἰχθύς. σώματος μόνον, ὡς. ἄγευστος ἡ ψυχὴ διαμεῖναι δυνηθῇ. Ἡ ψυχή χεύσαντος καὶ παρθένου μοιχευθείσης ; Ἐκ γὰρ τοιούτων ἀνάγνων μίξεων ἔδει μᾶλλον ἀνόητόν τινα, καὶ ἐπιβλαβῆ τοῖς ἀνθρώποις, διδάσκαλον ἀκολασίας καὶ ἀδικίας καὶ τῶν λοιπῶν κακῶν γενέσθαι, οὐχὶ Σοί δ', ὦ 'Αλκι βιάδη, Περικλῆς ἐπέστησε παιδαγωγὸν τῶν οἰκετῶν τὸν ἀχρειότατον ὑπὸ γήρως, Ζώπυρον τὸν Θρᾷκα • • ORIGENIS ri, corpori addici pro meritis præteritisque mori- A bus? Verisimile ergo est eam animam, quæ multis hominibus (non dico omnibus, ne nimium præjudi- care videar utilior futura erat humano generi, opus habuisse corpore, quod non solum esset hu- manis corporibus perfectius, sed etiam præ omnibus excellerel. B causis non merita quidem brulæ animantis corpore includi, neque digna tamen, quæ rationalis ani- mantis corpus occupet, induitur portentosum cor- pus, ita ut ob caput reliquo corpori minus attem- peratum nimisque angustum ratio suas functiones exsequi nequeat; alia vero tale corpus accipit, ut paulo plus quam illa sapiat; ac rursum alia magis, prout natura corporis magis minusve rationi re- fragatur ; quid vetat esse aliquam animam, cui no- vum insolitumque corpus detur, quod quidpiam cum aliis humanis corporibus commune habeat quidem, quocum aliis versari possit; sed quod ta- meu aliis antecellat, ut anima queat immunis a vitio permanere? Quod si etiam verum est quod afirmant physiognomonici, ut Zopyrus, Lorus, Po- lemon, aut quilibet eorum qui hac de arte scripse- runt magnaque se scire prædicant, corpora omnia esse moribus animarum accommodata; an oportuit illi animæ, quæ singulari modo in hanc vitam ventura erat magnasque res factura, tribui corpus, quod, ut opinatur Celsus, ex Pantheræ et virginis C adulterio natum fuisset? Sane ex hoc im- pudico coitu prodiisset potius insanus quispiam, Jominum pernicies, intemperantiæ et injustitiæ reliquorumque vitiorum magister, quam tempe- quem modo commemoramus, hinc eo proficisci, et illinc huc redire mortuorum animas, et fieri ex mortuis, » Item pag. : etc. e Qualia hæc sunt quæ dicis, Socrates? Quemadmodum eos qui gulositates, contumelias, lascivius cogitarint, nec ab illis rebus caverint, in asinorum genera simi- liumque ferarum formam indui verisimile est, › elc. Vide eumdem in Phædri, pag. 248; in Timmo, pag. 42, et De republ. lib. x. Vide adnotationes ad lib. D v contra Gelsum, num. 21. SPENCER. Nam, memini, fueram quondam puer, atque puella, Plantaque, et ignitus piscis, pernixque volucris. SPENCER. Paulo post : videtur Guieto inutiliter repetitum et me- run esse glossema. erang, ex Alex. Aphrod. Tull., lib. v Tusc. Qu. et De fato : • Quid? Socratem nonne legimus quemadmodum notarit Zopyrus physiognomon, qui se profitebatur hominum mores naturasque ex cor- pore, oculis, vultu, fronte, pernoscere ? Stupidum esse Socratem dixit et barduin, quod jugula concava non haberet; obstructas eas partes et obturatas esse dicebat; addidit etiam mulierosum, in quo Alcibiades cachinnumn dicitur sustulisse; nec in- merito, qualis enim hic fuerit conjicere licet ex Platone, Alcib. primo, pag. : Tibi vero, Alcibiades, Pericles eum e servis pre- fecit pædagogum qui præ senio omnium est inuti- lissimius, Zopyrum videlicet Thracen. » Plutarcho in Lycurgo. SPENCER. . El ex ' Ut autem melius sciantur ea quæ dicenda sunt ponemus singulorum membrorum per se significa- tiones; sequentes auctores magnos hujusmodi artis, Aristotelem videlicet et Avicennam, Constantinum, et ipsum, quem commendat Aristoteles, Philemo- nem, Loxum quoque, et Palæmonem declamatorem ; qui de physiognomonia perfectius caeteris tradide- runt. » Item lib. 1, tract. 2, cap. 2. SPENCER. scripsit De interpretatione signorum nature. Eun- dem Nicolaus Petreius Latinitate donavit, et Gryphius, anno Dom. 1552, Venetiis excudit. Gesn. in Biblioth. SPENCER. 33. Nam si hæc vel illa anima occultis quibusdam (64) Εμπεδοκλέα. Laert. in Empedocl. : Καὶ (65) Tres Anglicani et Jolianus, οὐ δεδεῆσθαι (66) Regius et Basileensis, ἀντιλαμβάνουσα. (67) Ζωπύρου. Eusebius, lib. vi, cap. 9, Ρταν. (68) Λόξου. Albert., lib. 1 De animalibus : (69) Πολέμωνος. Atheniensis erat, et librum (70) Codd. Regius et Basileensis, ἀπὸ Πάνθηρας.
[Εἰ καὶ μὴ ἀπολογήσεται οὖν ὁ Ἰουδαῖος περὶ Ἰεζεκιὴλ καὶ Ἡσαί̈ου], κοινοποιούντων ἡμῶν τὰ περὶ τῆς ἀνοίξεως τῶν οὐρανῶν ἐπὶ Ἰησοῦ καὶ τῆς ἀκουσθείσης αὐτῷ φωνῆς καὶ τὰ ὅμοια εὑρισκόντων ἐν τῷ Ἰεζεκιὴλ ἀναγεγραμμένα καὶ ἐν τῷ Ἡσαί̈ᾳ ἢ καί τινι ἄλλῳ προφήτῃ, [ἀλλ’ ἡμεῖς γε τὸν λόγον ὅση δύναμις ἡμῖν παραστήσομεν λέγοντες ὅτι, ὥσπερ ὄναρ πεπίστευται πολλοὺς πεφαντασιῶσθαι τινὰ μὲν θειότερα τινὰ δὲ περὶ μελλόντων βιωτικῶν ἀναγγέλλοντα εἴτε σαφῶς εἴτε καὶ δι’ αἰνιγμάτων, καὶ τοῦτ’ ἐναργές ἐστι παρὰ πᾶσι τοῖς παραδεξαμένοις πρόνοιαν, οὕτως τί ἄτοπον τὸ τυποῦν τὸ ἡγεμονικὸν ἐν ὀνείρῳ δύνασθαι αὐτὸ τυποῦν καὶ ὕπαρ πρὸς τὸ χρήσιμον τὸ ἐν ᾧ τυποῦται ἢ τοῖς παρ’ αὐτοῦ ἀκουσομένοις; Καὶ ὥσπερ φαντασίαν λαμβάνομεν ὄναρ ἀκούειν καὶ πλήσσεσθαι τὴν αἰσθητὴν ἀκοὴν καὶ ὁρᾶν δι’ ὀφθαλμῶν, οὔτε τῶν τοῦ σώματος ὀφθαλμῶν οὔτε τῆς ἀκοῆς πλησσομένης ἀλλὰ τοῦ ἡγεμονικοῦ ταῦτα πάσχοντος, οὕτως οὐδὲν ἄτοπον τοιαῦτα γεγονέναι ἐπὶ τῶν προφητῶν, ὅτε ἀναγέγραπται ἑωρακέναι τινὰ αὐτοὺς παραδοξότερα ἢ ἀκηκοέναι λόγους κυρίου ἢ τεθεωρηκέναι οὐρανοὺς ἀνοιγομένους.
Εμπεδοκλέα (64), οὓς πολλάκις ὠνόμασεν ὁ Κελσος) εἰσκρινομένην σώματι, κατ' ἀξίαν εἰσκρίνεσθαι καὶ κατὰ τὰ πρότερα ἤθη ; Εἰκὸς οὖν καὶ ταύτην τὴν ψυχήν, πολλῶν (ἵνα μὴ συναρπάζειν δοκώ, λέγων πάντων) ἀνθρώπων ὠφελιμωτέραν τῷ βίῳ τῶν ἀν θρώπων ἐπιδημοῦσαν, δεδεῆσθαι σώματος, οὐ μόνον ὡς (65) ἐν ἀνθρωπίνοις σώμασι διαφέροντος, ἀλλὰ καὶ τοῦ πάντων κρείττονος. Εἰ γὰρ ἤ δε μὲν ἡ ψυχὴ, κατά τινας ἀποῤῥήτους λόγους ἀξία γενομένη μὴ πάντη μὲν ἐν ἀλόγου γε- νέσθαι σώματι, οὐ μὴν καὶ καθαρῶς ἐν λογικοῦ, ἐνα δύεται σῶμα τερατώδες, ὡς μηδὲ τὸν λόγον συμπλη- ρωθῆναι δύνασθαι τῷ ούτωσὶ γεγενημένῳ, καὶ ἀσύμ μετρον ἔχοντι τὴν κεφαλὴν τῷ λοιπῷ σώματι, καὶ πάνυ βραχυτέραν· ἑτέρα δὲ τοιήνδε σῶμα ἀναλαμ βάνει, ὡς ὀλίγῳ ἐκείνου γενέσθαι λογικωτέρα· καὶ ἄλλη ἔτι μᾶλλον, τῆς φύσεως τοῦ σώματος ἐπὶ πλεῖον ἢ ἐπ᾽ ἔλαττον ἀντιπραττούσης τῇ τοῦ λόγου ἀντιλήψει· διὰ τί οὐχὶ καὶ ψυχή τις ἔσται πάντη παράδοξον ἀναλαμβάνουσα (66) σῶμα, ἔχον μέν τι κοινὸν πρὸς τοὺς ἀνθρώπους, ἵνα καὶ συνδιατρίψαι αὐτοῖς δυνηθῇ, ἔχον δέ τι καὶ ἐξαίρετον, ἵνα τῆς κακίας ἄγευστος ή ψυχή διαμείναι δυνηθῇ; Ἐὰν δὲ καὶ τὰ τῶν φυσιο γνωμονούντων κρατῇ, εἴτε Ζωπύρου (67), είτε Λόξου (68), εἴτε Πολέμωνος (69), εἴτε οὔτινός ποτ' οὖν τοιαῦτα γράψαντος, καὶ ἐπαγγειλαμένου εἰδέναι τι θαυμαστὸν, οἰκεῖα τοῖς ἤθεσι τῶν ψυχῶν πάντ' εἶναι τὰ σώματα· τῇ οὖν μελλούσῃ παραδόξως ἐπι- δημεῖν τῷ βίῳ, καὶ μεγαλοποιεῖν, ἔδει γενέσθαι σῶμα, ὡς οἴεται Κέλσος, ἀπὸ Πανθήρα (70) μοι Τὰ ποῖα δὴ ταῦτα λέ- γεις, ὦ Σώκρατες ; Οἷον τοὺς μὲν γαστριμαργίας τε, καὶ ὕβρεις, καὶ φιλοτησίας μεμελετηκότας, καὶ μὴ διευλαβημένους, εἰς τὰ τῶν ὀνών γένη καὶ τῶν τοιούτων θηρίων εἰκὸς ἐνδύεσθαι, τὴν ψυχὴν παντοῖα εἴδη ζώων καὶ φυτῶν ἐνδύεσθαι. Φησὶ γοῦν· Ηδη γάρ ποτ' ἐγὼ γενόμην κουρός τε, κόρη τε, Θάμνος τ', αἰωνός τε, καὶ ἐξ ἁλὺς ἔμπυρος ἰχθύς. σώματος μόνον, ὡς. ἄγευστος ἡ ψυχὴ διαμεῖναι δυνηθῇ. Ἡ ψυχή χεύσαντος καὶ παρθένου μοιχευθείσης ; Ἐκ γὰρ τοιούτων ἀνάγνων μίξεων ἔδει μᾶλλον ἀνόητόν τινα, καὶ ἐπιβλαβῆ τοῖς ἀνθρώποις, διδάσκαλον ἀκολασίας καὶ ἀδικίας καὶ τῶν λοιπῶν κακῶν γενέσθαι, οὐχὶ Σοί δ', ὦ 'Αλκι βιάδη, Περικλῆς ἐπέστησε παιδαγωγὸν τῶν οἰκετῶν τὸν ἀχρειότατον ὑπὸ γήρως, Ζώπυρον τὸν Θρᾷκα • • ORIGENIS ri, corpori addici pro meritis præteritisque mori- A bus? Verisimile ergo est eam animam, quæ multis hominibus (non dico omnibus, ne nimium præjudi- care videar utilior futura erat humano generi, opus habuisse corpore, quod non solum esset hu- manis corporibus perfectius, sed etiam præ omnibus excellerel. B causis non merita quidem brulæ animantis corpore includi, neque digna tamen, quæ rationalis ani- mantis corpus occupet, induitur portentosum cor- pus, ita ut ob caput reliquo corpori minus attem- peratum nimisque angustum ratio suas functiones exsequi nequeat; alia vero tale corpus accipit, ut paulo plus quam illa sapiat; ac rursum alia magis, prout natura corporis magis minusve rationi re- fragatur ; quid vetat esse aliquam animam, cui no- vum insolitumque corpus detur, quod quidpiam cum aliis humanis corporibus commune habeat quidem, quocum aliis versari possit; sed quod ta- meu aliis antecellat, ut anima queat immunis a vitio permanere? Quod si etiam verum est quod afirmant physiognomonici, ut Zopyrus, Lorus, Po- lemon, aut quilibet eorum qui hac de arte scripse- runt magnaque se scire prædicant, corpora omnia esse moribus animarum accommodata; an oportuit illi animæ, quæ singulari modo in hanc vitam ventura erat magnasque res factura, tribui corpus, quod, ut opinatur Celsus, ex Pantheræ et virginis C adulterio natum fuisset? Sane ex hoc im- pudico coitu prodiisset potius insanus quispiam, Jominum pernicies, intemperantiæ et injustitiæ reliquorumque vitiorum magister, quam tempe- quem modo commemoramus, hinc eo proficisci, et illinc huc redire mortuorum animas, et fieri ex mortuis, » Item pag. : etc. e Qualia hæc sunt quæ dicis, Socrates? Quemadmodum eos qui gulositates, contumelias, lascivius cogitarint, nec ab illis rebus caverint, in asinorum genera simi- liumque ferarum formam indui verisimile est, › elc. Vide eumdem in Phædri, pag. 248; in Timmo, pag. 42, et De republ. lib. x. Vide adnotationes ad lib. D v contra Gelsum, num. 21. SPENCER. Nam, memini, fueram quondam puer, atque puella, Plantaque, et ignitus piscis, pernixque volucris. SPENCER. Paulo post : videtur Guieto inutiliter repetitum et me- run esse glossema. erang, ex Alex. Aphrod. Tull., lib. v Tusc. Qu. et De fato : • Quid? Socratem nonne legimus quemadmodum notarit Zopyrus physiognomon, qui se profitebatur hominum mores naturasque ex cor- pore, oculis, vultu, fronte, pernoscere ? Stupidum esse Socratem dixit et barduin, quod jugula concava non haberet; obstructas eas partes et obturatas esse dicebat; addidit etiam mulierosum, in quo Alcibiades cachinnumn dicitur sustulisse; nec in- merito, qualis enim hic fuerit conjicere licet ex Platone, Alcib. primo, pag. : Tibi vero, Alcibiades, Pericles eum e servis pre- fecit pædagogum qui præ senio omnium est inuti- lissimius, Zopyrum videlicet Thracen. » Plutarcho in Lycurgo. SPENCER. . El ex ' Ut autem melius sciantur ea quæ dicenda sunt ponemus singulorum membrorum per se significa- tiones; sequentes auctores magnos hujusmodi artis, Aristotelem videlicet et Avicennam, Constantinum, et ipsum, quem commendat Aristoteles, Philemo- nem, Loxum quoque, et Palæmonem declamatorem ; qui de physiognomonia perfectius caeteris tradide- runt. » Item lib. 1, tract. 2, cap. 2. SPENCER. scripsit De interpretatione signorum nature. Eun- dem Nicolaus Petreius Latinitate donavit, et Gryphius, anno Dom. 1552, Venetiis excudit. Gesn. in Biblioth. SPENCER. 33. Nam si hæc vel illa anima occultis quibusdam (64) Εμπεδοκλέα. Laert. in Empedocl. : Καὶ (65) Tres Anglicani et Jolianus, οὐ δεδεῆσθαι (66) Regius et Basileensis, ἀντιλαμβάνουσα. (67) Ζωπύρου. Eusebius, lib. vi, cap. 9, Ρταν. (68) Λόξου. Albert., lib. 1 De animalibus : (69) Πολέμωνος. Atheniensis erat, et librum (70) Codd. Regius et Basileensis, ἀπὸ Πάνθηρας.
PG 11:749Ἐγὼ γὰρ οὐχ ὑπολαμβάνω τὸν αἰσθητὸν οὐρανὸν ἀνεῷχθαι] καὶ τὸ σῶμα αὐτοῦ ἀνοιγνύμενον διῃρῆσθαι, [ἵνα ἀναγράψῃ τὸ τοιοῦτον Ἰεζεκιήλ. Μή ποτ’ οὖν καὶ ἐπὶ τοῦ σωτῆρος τὸν φρονίμως ἀκούοντα τῶν εὐαγγελίων τὸ ὅμοιον ἐκδεκτέον, κἂν προσκόπτῃ τὸ τοιοῦτον τοῖς ἁπλουςτέροις, οἳ διὰ πολλὴν ἁπλότητα κινοῦσι τὸν κόσμον, σχίζοντες τὸ τηλικοῦτον σῶμα ἡνωμένον τοῦ παντὸς οὐρανοῦ. Ὁ δὲ βαθύτερον τὸ τοιοῦτον ἐξετάζων ἐρεῖ ὅτι οὔσης, ὡς ἡ γραφὴ ὠνόμασε, θείας τινὸς γενικῆς αἰσθήσεως, ἣν μόνος ὁ μακάριος εὑρίσκει ἤδη κατὰ τὸ λεγόμενον καὶ παρὰ τῷ Σολομῶντι· Ὅτι αἴσθησιν θείαν εὑρήσεις, καὶ ὄντων εἰδῶν ταύτης τῆς αἰσθήσεως, ὁράσεως πεφυκυίας βλέπειν τὰ κρείττονα] σωμάτων πράγματα, [ἐν οἷς δηλοῦται τὰ χερουβὶμ ἢ τὰ σεραφίμ, καὶ ἀκοῆς ἀντιλαμβανομένης φωνῶν οὐχὶ ἐν ἀέρι τὴν οὐσίαν ἐχουσῶν, καὶ γεύσεως χρωμένης ἄρτῳ ζῶντι καὶ ἐξ οὐρανοῦ καταβεβηκότι καὶ ζωὴν διδόντι τῷ κόσμῳ, οὕτω δὲ καὶ ὀσφρήσεως ὀσφραινομένης τοιῶνδε, καθὸ Χριστοῦ εὐωδία λέγει εἶναι τῷ θεῷ Παῦλος, καὶ ἁφῆς, καθ’ ἣν Ἰωάννης φησὶ ταῖς χερσὶν ἐψηλαφηκέναι περὶ τοῦ λόγου τῆς ζωῆς·
Ι. δὲ σωφροσύνης καὶ δικαιοσύνης καὶ τῶν λοιπῶν ἀρετῶν. Αλλ', ὡς καὶ προφῆται προείπον, ἀπὸ παρθένου κατ' ἐπαγγελίαν σημείου γεννώσης τὸν ἐπώνυμον τοῦ πράγματος, δηλοῦντος, ὅτι ἐπὶ τῇ γενέσει αὐτοῦ μετ' ἀνθρώπων ἔσται Θεός. Καὶ οἰκεῖόν γε φαίνεταί μοι πρὸς τὴν τοῦ Ἰουδαίου προσωποποιίαν παραθέσθαι τὴν τοῦ Ἡσαΐου προφητείαν, λέγουσαν ἐκ παρθένου τε χθήσεσθαι τὸν Ἐμμανουήλ· ἣν οὐκ ἐξέθετο, εἴτε μὴ ἐπιστάμενος, ὁ πάντ' ἐπαγγελλόμενος εἰδέναι Κέλσος, εἶτ᾽ ἀναγνοὺς μὲν, ἑκὼν δὲ σιωπήσας, ἵνα μὴ δοκοίη κατασκευάζειν ἄκων τὸν λόγον ἐναντιούμενον αὐτοῦ τῇ προαιρέσει. Ἔχει δ' οὕτως ἡ λέξις· ι Καὶ προσέ θετο Κύριος λαλῆσαι τῷ ᾿Αχὰς λέγων· Αἴτησαι σε αυτῷ σημεῖον παρὰ Κυρίου Θεοῦ σου εἰς βάθος, ἢ εἰς ὕψος. Καὶ εἶπεν ᾿Αχάς· Οὐ μὴ αἰτήσω, οὐδ᾽ οὐ μὴ πειράσω τὸν Κύριον. Καὶ εἶπεν (71) · 'Ακούσατε δὲ οἶκος Δαυίδ· μὴ μικρὸν ὑμῖν ἀγῶνα παρέχειν ἀνθρώποις, καὶ πῶς Κυρίῳ παρέχετε ἀγῶνα ; Δια τοῦτο δώσει Κύριος αὐτὸς ὑμῖν σημεῖον· Ἰδοὺ ἡ Παρθένος ἐν γαστρὶ λήψεται, καὶ τέξεται υἱὸν, καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἐμμανουήλ, ὅπερ έρμη- νεύεται Μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός. . "Οτι δὲ κακουργῶν ὁ Κέλτος οὐκ ἐξέθετο τὴν προφητείαν, δηλόν μοι γίνεται ἐκ τοῦ, παραθέμενον αὐτὸν πολλὰ ἀπὸ τοῦ κατὰ Ματθαῖον Εὐαγγελίου, ὥσπερ τὸν ἀνατείλαντα ἀστέρα ἐπὶ τῇ γενέσει τοῦ Ἰησοῦ (72), καὶ ἄλλα τῶν παρα- δόξων, μηδὲ τὴν ἀρχὴν τούτου ἐμνημονευκέναι. Ἐὰν δὲ Ἰουδαῖος εὐρεσιλογῶν, τό, « Ἰδοὺ ἡ παρθένος, ο μὴ γεγράφθαι λέγῃ, ἀλλ' ἀντ᾽ αὐτοῦ, « Ἰδοὺ ἡ νεάνις· » φήσομεν πρὸς αὐτὸν, ὅτι ἡ μὲν λέξις ἡ Δαλμά, ἣν οἱ μὲν Ἑβδομήκοντα μετειλήφασι πρὸς τὴν παρθένον, ἄλλοι δὲ εἰς τὴν νεᾶνιν, κεῖται, ὥς φασι (75), καὶ ἐν τῷ Δευτερονομίῳ ἐπὶ παρθένου, οὕτως ἔχουσα· • Ἐὰν δὲ γένηται παῖς παρθένος μεμνηστευμένη ἀν δρί, καὶ εὑρὼν αὐτὴν ἄνθρωπος ἐν πόλει κοιμηθη μετ' αὐτῆς, καὶ ἐξάξετε ἀμφοτέρους ἐπὶ τὴν πύλην τῆς πόλεως αὐτῶν, καὶ λιθοβοληθήσονται λίθοις καὶ ἀποθανοῦνται· τὴν νεανιν, ἐπὶ λόγου, διό- * καὶ εἶπεν Ησαΐας. καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἐμμα- νουήλ. καὶ καλέσουσι, τούτου μεμνημονευκέναι. οἱ μὲν ἑβδομή κοντα δύο μετειλήφασι πρὸς τὴν παρθένον, ἄλλοι δὲ εἰς τὴν νεανιν. Γαὶ ἡ παρθένος, ἀπόκρυφος. Εt επιτάσει Εt νεᾶνις. παρθένος ἀπόκρυφος, CONTRA CELSUM LIB. A rantia, justitiæ cæterarumque virtutum doctor. Isa. vir, seqq. Deut. xxit, 23, 24. B C Vaticanis, duobus Anglicanis et Joliano. Regius et Basileensis habent, Ιnfra qua- tuor loss., D Alii, etc. libb. editi ad marginem, Infra codd. Regius et Basileensis, Hieronymus in hunc versiculum Isaiae vil, 14, ait : e ln praesenti loco non scribitur Bethula, seul Alma, quod præter LXX qui posue- omnes adolescentulam irauistule- runt. Porro Alma apud nos verbum ambiguum est. Dicitur enim et adolescentula et abscondita, id est, In Genesi legimus, ubi Rebecca dicitur Aalma, Aquilam non adolescentulam, nec puellam, sed absconditam, transtulisse. paulo post : «Ergo Aalma non solum puella, vel virgo, sed cum virgo abscondita dicitur et secreta, quae Runquam virorum patuerit aspectibus, sed magna parentun diligentia custodita sit. Lingua quoque Punica, quæ de Hebræorum fontibus manare dicitur, virgine (hoc enim promissum signum, ſuit) nasci debuit is, cujus nomen cum rebus gestis consenta- neum fuit, et ex cujus ortu cognitum est Deum fore cum hominibus. Ac Judæi prosopopœæ oppor- tune objecturuin me arbitror Isaiæ vaticinium, quo prænuntiatum est Emmanuel ex virgine nascitu rum. Illud non retulit Celsus, sive nescierit, quam- vis omnia se scire profitetur, sive sciens volensque dissimulaverit, ut ne sententiam suo proposito ad- versam invitus astruere videretur. Sic autem ha- bet : ‹ Et adjecit Dominus loqui ad Achaz : Pete tibi signum a Domino Deo tuo in profundum, sive in excelsum. Et dixit Achaz : Non petam et non tentabo Dominum. dixit: Audite ergo, do- mus David: nunquid parum vobis est molestos esse hominibus, quia molesti estis et Deo meo? Propter hoc dabit Dominus ipse vobis signum. Ecce virgo concipiet, et pariet filium, et vocabitur nomen ejus Eumanuel, quod interpretatur: Nobiscum Deus . Hoc autem vaticinium a Celso fuisse malo animo esse: praetermissum hinc mihi perspicuum est, quod, quamvis multa ex Matthæi Evangelio, ut exortam in Jesu nativitate stellam aliaque miracula memo- raverit, de illo ne verbum quidem faciat. Quod si Judæus de voce rixari volet negabitque scriptum • Ecce virgo : • sed : « Ecce adolescen tula; dicemus vocem Aalma, quam septuaginta Interpretes per virginem, alii per adolescentulan verterunt, in Deuteronomio, ut aiunt, reperiri, ut virginem significet. Sic enim ibi : « Si puel- Jam virginem desponderit vir, el invenerit eam aliquis in civitate et concubuerit cum ea, edu- cetis utrumque ad portam civitatis illius, lapidibus obruentur et necabuntur: adole- scentula, quia non clamavit cum esset in civitate ; vir, quia humiliavit uxorem proximi sui s. » Et et proprie virgo Alma appellatur. Queruntur multi Patres de bac interpretatione, ecce adolescentula, Qui prior Aquilam, simulque Theodotioneni criminatur, est Irenæus lib. ut, cap. 24, ubi ait : «Non vera est interpretatio, ecce adolescentula, ut Theodotion Ephesius, et Aquila Ponticus sunt interpretati. Hinc Ebionæi ex Joseph natum aiunt.› An autem ut locum detorqueret Aquila, sic versio- nem suam concinnaverit, nescire se fatetur clariss. Montefalconius pag. 49, Præliminar. ad Hexapl. Origenis. Verisimile tamen ci est Aquilam a voce consulto declinasse quia hac maxime pro- phetia utebantur Christiani pro sua tuenda fide. • Imo, inquit, nec vocem abscondita, Hebraica Alma exprimenda adhibet, quam alibi pro bic usurpare voluit; quia forte hæc interpretatio puellam, quæ virorum aspectui occulta manserat, atque ideo virginem exprimebat. › est vox apud Isaian alma, alia in Deuteronomio Bethula. Hinc colligit Boherellus Origenem He- braice nescivisse. Quod an verum sit, disquiritur Origenianorum lib. 11, cap. 1, n. 3. (71) Καὶ εἶπεν. Hæc desunt in duobus codicibus (72) Codex Basileensis, τοῦ Κυρίου. Paulo post 54. Verum, ut etiam prophetæ prædixerunt, ex (73) "Ως φασι. Decepius est Origenes, Alia enim
οἱ μακάριοι προφῆται τὴν θείαν αἴσθησιν εὑρόντες καὶ βλέποντες θείως] καὶ ἀκούοντες θείως [καὶ γευόμενοι ὁμοίως καὶ ὀσφραινόμενοι, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, αἰσθήσει οὐκ αἰσθητῇ καὶ ἁπτόμενοι τοῦ λόγου μετὰ πίστεως, ὥστ’ ἀπορροὴν αὐτοῦ ἥκειν εἰς αὐτοὺς θεραπεύσουσαν αὐτούς, οὕτως ἑώρων ἃ ἀναγράφουσιν ἑωρακέναι καὶ ἤκουον ἃ λέγουσιν ἀκηκοέναι καὶ τὰ παραπλήσια ἔπασχον, ὡς ἀνέγραφον, ἐσθίοντες κεφαλίδα διδομένην αὐτοῖς βιβλίου. Οὕτω δὲ καὶ Ἰσαὰκ ὠσφράνθη τῆς ὀσμῆς τῶν τοῦ υἱοῦ θειοτέρων ἱματίων καὶ ἐπεῖπε πνευματικῇ εὐλογίᾳ τό· Ἰδοὺ ὀσμὴ τοῦ υἱοῦ μου ὡς ὀσμὴ ἀγροῦ πλήρους, ὃν εὐλόγησεν ὁ κύριος.] Παραπλησίως δὲ τούτοις καὶ νοητῶς μᾶλλον ἢ αἰσθητῶς Ἰησοῦς ἥψατο τοῦ λεπροῦ, ἵν’ αὐτὸν καθαρίσῃ, ὡς ἐγὼ οἶμαι, διχῶς, ἀπαλλάττων αὐτὸν οὐ μόνον, ὡς οἱ πολλοὶ ἀκούουσι, λέπρας αἰσθητῆς δι’ αἰσθητῆς ἁφῆς ἀλλὰ καὶ τῆς ἄλλης διὰ τῆς ὡς ἀληθῶς θείας αὐτοῦ ἁφῆς. [Οὕτως οὖν ἐμαρτύρησεν ὁ Ἰωάννης λέγων ὅτι τεθέαμαι τὸ πνεῦμα καταβαῖνον ὡς περιστερὰν ἐξ οὐρανοῦ, καὶ ἔμεινεν ἐπ’ αὐτόν. Κἀγὼ οὐκ ᾔδειν αὐτόν, ἀλλ’ ὁ πέμψας με βαπτίζειν ἐν τῷ ὕδατι, ἐκεῖνός μοι εἶπεν·
Ι. δὲ σωφροσύνης καὶ δικαιοσύνης καὶ τῶν λοιπῶν ἀρετῶν. Αλλ', ὡς καὶ προφῆται προείπον, ἀπὸ παρθένου κατ' ἐπαγγελίαν σημείου γεννώσης τὸν ἐπώνυμον τοῦ πράγματος, δηλοῦντος, ὅτι ἐπὶ τῇ γενέσει αὐτοῦ μετ' ἀνθρώπων ἔσται Θεός. Καὶ οἰκεῖόν γε φαίνεταί μοι πρὸς τὴν τοῦ Ἰουδαίου προσωποποιίαν παραθέσθαι τὴν τοῦ Ἡσαΐου προφητείαν, λέγουσαν ἐκ παρθένου τε χθήσεσθαι τὸν Ἐμμανουήλ· ἣν οὐκ ἐξέθετο, εἴτε μὴ ἐπιστάμενος, ὁ πάντ' ἐπαγγελλόμενος εἰδέναι Κέλσος, εἶτ᾽ ἀναγνοὺς μὲν, ἑκὼν δὲ σιωπήσας, ἵνα μὴ δοκοίη κατασκευάζειν ἄκων τὸν λόγον ἐναντιούμενον αὐτοῦ τῇ προαιρέσει. Ἔχει δ' οὕτως ἡ λέξις· ι Καὶ προσέ θετο Κύριος λαλῆσαι τῷ ᾿Αχὰς λέγων· Αἴτησαι σε αυτῷ σημεῖον παρὰ Κυρίου Θεοῦ σου εἰς βάθος, ἢ εἰς ὕψος. Καὶ εἶπεν ᾿Αχάς· Οὐ μὴ αἰτήσω, οὐδ᾽ οὐ μὴ πειράσω τὸν Κύριον. Καὶ εἶπεν (71) · 'Ακούσατε δὲ οἶκος Δαυίδ· μὴ μικρὸν ὑμῖν ἀγῶνα παρέχειν ἀνθρώποις, καὶ πῶς Κυρίῳ παρέχετε ἀγῶνα ; Δια τοῦτο δώσει Κύριος αὐτὸς ὑμῖν σημεῖον· Ἰδοὺ ἡ Παρθένος ἐν γαστρὶ λήψεται, καὶ τέξεται υἱὸν, καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἐμμανουήλ, ὅπερ έρμη- νεύεται Μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός. . "Οτι δὲ κακουργῶν ὁ Κέλτος οὐκ ἐξέθετο τὴν προφητείαν, δηλόν μοι γίνεται ἐκ τοῦ, παραθέμενον αὐτὸν πολλὰ ἀπὸ τοῦ κατὰ Ματθαῖον Εὐαγγελίου, ὥσπερ τὸν ἀνατείλαντα ἀστέρα ἐπὶ τῇ γενέσει τοῦ Ἰησοῦ (72), καὶ ἄλλα τῶν παρα- δόξων, μηδὲ τὴν ἀρχὴν τούτου ἐμνημονευκέναι. Ἐὰν δὲ Ἰουδαῖος εὐρεσιλογῶν, τό, « Ἰδοὺ ἡ παρθένος, ο μὴ γεγράφθαι λέγῃ, ἀλλ' ἀντ᾽ αὐτοῦ, « Ἰδοὺ ἡ νεάνις· » φήσομεν πρὸς αὐτὸν, ὅτι ἡ μὲν λέξις ἡ Δαλμά, ἣν οἱ μὲν Ἑβδομήκοντα μετειλήφασι πρὸς τὴν παρθένον, ἄλλοι δὲ εἰς τὴν νεᾶνιν, κεῖται, ὥς φασι (75), καὶ ἐν τῷ Δευτερονομίῳ ἐπὶ παρθένου, οὕτως ἔχουσα· • Ἐὰν δὲ γένηται παῖς παρθένος μεμνηστευμένη ἀν δρί, καὶ εὑρὼν αὐτὴν ἄνθρωπος ἐν πόλει κοιμηθη μετ' αὐτῆς, καὶ ἐξάξετε ἀμφοτέρους ἐπὶ τὴν πύλην τῆς πόλεως αὐτῶν, καὶ λιθοβοληθήσονται λίθοις καὶ ἀποθανοῦνται· τὴν νεανιν, ἐπὶ λόγου, διό- * καὶ εἶπεν Ησαΐας. καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἐμμα- νουήλ. καὶ καλέσουσι, τούτου μεμνημονευκέναι. οἱ μὲν ἑβδομή κοντα δύο μετειλήφασι πρὸς τὴν παρθένον, ἄλλοι δὲ εἰς τὴν νεανιν. Γαὶ ἡ παρθένος, ἀπόκρυφος. Εt επιτάσει Εt νεᾶνις. παρθένος ἀπόκρυφος, CONTRA CELSUM LIB. A rantia, justitiæ cæterarumque virtutum doctor. Isa. vir, seqq. Deut. xxit, 23, 24. B C Vaticanis, duobus Anglicanis et Joliano. Regius et Basileensis habent, Ιnfra qua- tuor loss., D Alii, etc. libb. editi ad marginem, Infra codd. Regius et Basileensis, Hieronymus in hunc versiculum Isaiae vil, 14, ait : e ln praesenti loco non scribitur Bethula, seul Alma, quod præter LXX qui posue- omnes adolescentulam irauistule- runt. Porro Alma apud nos verbum ambiguum est. Dicitur enim et adolescentula et abscondita, id est, In Genesi legimus, ubi Rebecca dicitur Aalma, Aquilam non adolescentulam, nec puellam, sed absconditam, transtulisse. paulo post : «Ergo Aalma non solum puella, vel virgo, sed cum virgo abscondita dicitur et secreta, quae Runquam virorum patuerit aspectibus, sed magna parentun diligentia custodita sit. Lingua quoque Punica, quæ de Hebræorum fontibus manare dicitur, virgine (hoc enim promissum signum, ſuit) nasci debuit is, cujus nomen cum rebus gestis consenta- neum fuit, et ex cujus ortu cognitum est Deum fore cum hominibus. Ac Judæi prosopopœæ oppor- tune objecturuin me arbitror Isaiæ vaticinium, quo prænuntiatum est Emmanuel ex virgine nascitu rum. Illud non retulit Celsus, sive nescierit, quam- vis omnia se scire profitetur, sive sciens volensque dissimulaverit, ut ne sententiam suo proposito ad- versam invitus astruere videretur. Sic autem ha- bet : ‹ Et adjecit Dominus loqui ad Achaz : Pete tibi signum a Domino Deo tuo in profundum, sive in excelsum. Et dixit Achaz : Non petam et non tentabo Dominum. dixit: Audite ergo, do- mus David: nunquid parum vobis est molestos esse hominibus, quia molesti estis et Deo meo? Propter hoc dabit Dominus ipse vobis signum. Ecce virgo concipiet, et pariet filium, et vocabitur nomen ejus Eumanuel, quod interpretatur: Nobiscum Deus . Hoc autem vaticinium a Celso fuisse malo animo esse: praetermissum hinc mihi perspicuum est, quod, quamvis multa ex Matthæi Evangelio, ut exortam in Jesu nativitate stellam aliaque miracula memo- raverit, de illo ne verbum quidem faciat. Quod si Judæus de voce rixari volet negabitque scriptum • Ecce virgo : • sed : « Ecce adolescen tula; dicemus vocem Aalma, quam septuaginta Interpretes per virginem, alii per adolescentulan verterunt, in Deuteronomio, ut aiunt, reperiri, ut virginem significet. Sic enim ibi : « Si puel- Jam virginem desponderit vir, el invenerit eam aliquis in civitate et concubuerit cum ea, edu- cetis utrumque ad portam civitatis illius, lapidibus obruentur et necabuntur: adole- scentula, quia non clamavit cum esset in civitate ; vir, quia humiliavit uxorem proximi sui s. » Et et proprie virgo Alma appellatur. Queruntur multi Patres de bac interpretatione, ecce adolescentula, Qui prior Aquilam, simulque Theodotioneni criminatur, est Irenæus lib. ut, cap. 24, ubi ait : «Non vera est interpretatio, ecce adolescentula, ut Theodotion Ephesius, et Aquila Ponticus sunt interpretati. Hinc Ebionæi ex Joseph natum aiunt.› An autem ut locum detorqueret Aquila, sic versio- nem suam concinnaverit, nescire se fatetur clariss. Montefalconius pag. 49, Præliminar. ad Hexapl. Origenis. Verisimile tamen ci est Aquilam a voce consulto declinasse quia hac maxime pro- phetia utebantur Christiani pro sua tuenda fide. • Imo, inquit, nec vocem abscondita, Hebraica Alma exprimenda adhibet, quam alibi pro bic usurpare voluit; quia forte hæc interpretatio puellam, quæ virorum aspectui occulta manserat, atque ideo virginem exprimebat. › est vox apud Isaian alma, alia in Deuteronomio Bethula. Hinc colligit Boherellus Origenem He- braice nescivisse. Quod an verum sit, disquiritur Origenianorum lib. 11, cap. 1, n. 3. (71) Καὶ εἶπεν. Hæc desunt in duobus codicibus (72) Codex Basileensis, τοῦ Κυρίου. Paulo post 54. Verum, ut etiam prophetæ prædixerunt, ex (73) "Ως φασι. Decepius est Origenes, Alia enim
PG 11:751Ἐφ’ ὃν ἂν ἴδῃς τὸ πνεῦμα καταβαῖνον καὶ μένον ἐπ’ αὐτόν, οὗτός ἐστιν ὁ βαπτίζων] ἐν πνεύματι ἁγίῳ. Κἀγὼ ἑώρακα, καὶ μεμαρτύρηκα ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ. Καὶ τῷ Ἰησοῦ γε ἠνοίχθησαν οἱ οὐρανοί· [καὶ τότε μὲν πλὴν Ἰωάννου οὐδεὶς ἀναγέγραπται ἑωρακέναι ἀνοιχθέντας τοὺς οὐρανούς. Τοῦτο] δὲ τὸ ἀνοιχθῆναι τοὺς οὐρανοὺς [προλέγων τοῖς μαθηταῖς ὁ σωτὴρ ἐσόμενον] ὀψομένοις αὐτό φησιν· [Ἀμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὄψεσθε τὸν οὐρανὸν ἀνεῳγότα καὶ τοὺς ἀγγέλους τοῦ θεοῦ ἀναβαίνοντας καὶ καταβαίνοντας ἐπὶ τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου. Καὶ οὕτως Παῦλος ἡρπάγη εἰς τρίτον οὐρανόν, πρότερον ἰδὼν αὐτὸν ἀνοιχθέντα, ἐπεὶ μαθητὴς ἦν Ἰησοῦ. Διηγήσασθαι δὲ νῦν, διὰ τί ὁ Παῦλος λέγει τό· Εἴτ’ ἐν σώματι οὐκ οἶδα, εἴτ’ ἐκτὸς τοῦ σώματος οὐκ οἶδα, ὁ θεὸς οἶδεν, οὐ τοῦ παρόντος ἐστὶ καιροῦ.] Ἔτι δὲ προσθήσω τῷ λόγῳ καὶ αὐτά, ἃ [οἴεται ὁ Κέλσος, ὅτι αὐτὸς Ἰησοῦς εἶπε τὰ περὶ τὴν ἄνοιξιν τῶν οὐρανῶν καὶ τὸ καταβὰν πνεῦμα ἅγιον ἐπ’ αὐτὸν [ἐν] εἴδει περιστερᾶς παρὰ τῷ Ἰορδάνῃ·
Α τι οὐκ ἐβόησεν ἐν τῇ πόλει· καὶ τὸν ἄνθρωπον, ἐπὶ λόγου, διότι εταπείνωσε τὴν γυναῖκα τοῦ πλησίον αὐτοῦ. » Καὶ ἑξῆς· · Ἐὰν δὲ ἐν πεδίῳ εὕρῃ ἄνθρωπος τὴν παΐδα (74) τὴν μεμνηστευμένην, καὶ βιασάμενος αὐτὴν ὁ ἄνθρωπος κοιμηθῇ μετ' αὐτῆς, ἀποκτενεῖτε τὸν ἄνθρωπον τὸν κοιμώμενον μετ' αὐτῆς μόνον· καὶ τῇ νεάνιδι οὐ ποιήσετε οὐδέν· οὐκ ἔστι τῇ νεάνιδι ἁμάρτημα θανάτου. Οι καὶ βιασάμενος αὐτὴν ὁ ἄνθρωπος κοιμηθῇ, ὁ ἄνθρωπος. Εβραϊκής τῆς προφητείας. β ο Ινα δὲ μὴ δοκῶμεν ἀπὸ λέξεως Εβραϊκῆς τοῖς μὴ (75) καταλαμβάνουσι πότερον συγκαταθετέον αὐτῇ ἢ μὴ, φέρειν παραμυθίαν περὶ τοῦ, προφήτην εἰρη κέναι ἐκ παρθένου τεχθήσεσθαι τοῦτον, ἐφ' οὗ τῇ γενέσει λέλεκται τὸ, ο Μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός· ο φέρε, ἐπ' αὐτῆς (76) τῆς λέξεως παραμυθησώμεθα τὸ λεγόμε νον. Ὁ μὲν Κύριος αναγέγραπται εἰρηκέναι τῷ Αχάζ: • Αίτησαι σεαυτῷ σημεῖον παρὰ Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου εἰς βάθος ἢ εἰς ὕψος. Ἐξῆς δὲ τὸ διδόμενον σημεῖον, τό, « Ἰδοὺ ἡ παρθένος ἐν γαστρὶ ἕξει, καὶ τέξεται υἱόν. » Ποῖον οὖν σημεῖον τὸ νεάνιδα μὴ παρθένον τεκεῖν ; Καὶ τίνι μᾶλλον ἀρμόζει γεννῆσαι Ἐμμανουὴλ, τουτέστι, Μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός· ἄρα γι ναικὶ συνουσιασθείσῃ, καὶ διὰ πάθους γυναικείου συλλαβούσῃ, ἢ ἔτι καθαρᾷ καὶ ἁγνῇ παρθένῳ (77); ταύτῃ γὰρ πρέπει γενναν γέννημα, ἐφ᾽ ᾧ τεχθένος λέγεται τὸ, Μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός. Ἐὰν δὲ καὶ οὕτως εὖ- ρεσιλογῇ λέγων, ὅτι τῷ ᾿Αχὰς εἴρηται, ο Αίτησαι σεαυτῷ σημεῖον παρὰ Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου· ἀπαι τήσομεν, κατὰ τοὺς χρόνους τοῦ Ἀχὰς τίς ἐγέννη σεν (78), ἐφ' οὗ τῇ γενέσει λέγεται τὸ « Εμμανουήλ, ο ὅ ἐστι, « Μεθ᾿ ἡμῶν ὁ Θεός; » Εἰ γὰρ οὐδεὶς εὐρε θήσεται, δηλονότι τὸ τῷ ᾿Αχὰς εἰρημένον τῷ οἴκῳ εἴρηται Δαυίδ, διὰ τὸ ἐκ σπέρματος Δαυὶδ ἀναγε γράφθαι τὸν Σωτῆρα γεγονέναι τὸ κατὰ σάρκα. Ἀλλὰ καὶ τὸ σημεῖον τοῦτο εἰς βάθος ἢ εἰς ὕψος » λέγεται εἶναι, ἐπεὶ ι ὁ καταβάς, οὗτός ἐστι καὶ ὁ ἀναβὰς ὑπερ άνω πάντων τῶν οὐρανῶν, ἵνα πληρώσῃ τὰ πάντα. » Ταῦτα δὲ λέγω, ὡς πρὸς τὸν Ἰουδαῖον συγκατατιθέ μενον τῇ προφητεία. Λεγέτω δὲ καὶ Κέλσος ἤ τις τῶν σὺν αὐτῷ, ποίῳ νῷ ὁ προφήτης περὶ μελλόντων ἢ ταῦτα ἢ ἕτερα λέγει, ὁπόσα ἀναγέγραπται ἐν ταῖς προφητείαις ; "Αρα γὰρ προγνωστικῷ μελλόντων, ἢ οὗ ; εἰ μὲν γὰρ προγνωστικῷ μελλόντων, θεῖον εἶχον Πνεῦμα οἱ προφῆται· εἰ δ᾽ οὐ προγνωστικῷ μελλόν των, παραστησάτω τὸν νοῦν τοῦ ἀποτολμῶντος καὶ λέγοντος περὶ μελλόντων, καὶ θαυμαζομένου παρὰ τοῖς Ἰουδαίοις ἐπὶ προφητεία. Ἐπεὶ δὲ ἅπαξ εἰς τὸν περὶ τῶν προφητῶν ἤλθομεν λόγον, Ἰουδαίοις μὲν, τοῖς πιστεύουσι θείῳ Πνεύματι αὐτοὺς λελαληκέναι, οὐ μόνον ἔσται χρήσιμα τὰ ἐποι σθησόμενα, ἀλλὰ καὶ τοῖς εὐγνωμονοῦσι δὲ τῶν Ἑλ- λήνων· πρὸς οὓς ἐροῦμεν, ὅτι ἀναγκαῖον παραδέξα- σθαι, ὅτι καὶ Ἰουδαῖοι προφήτας εἶχον· εἴπερ ἔμελ- λον συνέχεσθαι ἐν τῇ δοθείσῃ αὐτοῖς νομοθεσία καὶ πιστεύειν τῷ Δημιουργῷ, καθάπερ εἰλήφεισαν, καὶ ἀπ' αὐτῆς. ἁγνῇ καὶ παρθένῳ. νήθη. τῷ οἰκείῳ εἴρηται Δαυίδ ORIGENIS. deinceps : . Sin autem in agro repererit vir puel- lam, quae desponsata est, et apprehendens concubne- rit cum ea, ipse morietur solus, puella nihil patie- tur, nec est rea mortis "1. ut iis, qui an huic assentiendum sit necne, nesciun!, persuadeamus ex virgine ortum, de cujns gene- ratione dictum est, Nobiscum Dens : › a prophetis fnisse pronuntiatum; age ex ipsismet verbis quod dicitur astruamus. Narratur Dominus dixisse Achaz Pete tibi signum a Domino Deo tuo in profundum sive in excelsum. Sequitur signum datum, nempe : Ecce virgo concipiet et pariet filium. » Ecquod autem signum est parere puellam non virginem ? Et utri mulieri magis convenit ge- nuisse Emmanuel aut Nobiscum Deum, ei, quæ vi- rum experta solito feminarum more conceperit; an illi, quæ pura et intacta virgo concepit ? Certe hanc magis decet generare prolem de qua nata dicatur: ♥ Nobiscum Dens. › Si quis cavilletur dictum esse Achaz Pete tibi signum a Domino Deo tuo ; › interrogabinus quis temporibus Achaz genuerit prolem de qua nata dictum sit, ‹ Emmanuel, › quod est, e Nobiscum Deus. Quod si nullus inve- niatur, manifestum est ið quod dictum fuit Achaz, domui David dictum fuisse ; quia Scripturæ testan- tur Salvatorem secundum carnem ex Davidis se- mine natum esse ". Signum autem dicitur ‹ in pro- fundum aut in excelsum » esse petendum, pro- pterea quod qui descendit, ipse est et qui ascen- dit super omnes cœlos ut impleret omnia s. Atque hæc dico quasi rem habens cum Judæo qui prophetiæ adjungit fidem. Dicat vero Celsus ant aliquis ejus sodatium, qua mente propheta de fu- turis hæc aliave in prophetiis scripta prædicat, præsagane futurorum, annon ? Nam si præscia futn- rorum, divinum Spiritum habebant prophetæ : sin futurorum ignara, explicet quodnam mentis genus habeat, qui tam audacter de futuris rebus pronun- tiat, et qui prophetiis in sui admirationem Judæos rapit. , incidimus, non Judæis tantum, qui credunt eos livino Spiritu locutos fuisse, utilia erunt quæ addituri sumus, sed etiam iis, qui inter Græcos æqui fuerint. Ilis ergo dicimus admittendam esse necessario, apud Judeos fuisse prophetas : siquidem in datis sibi legibus contineri, credere Conditori quemadmodum acceperant, nec a lege occasionem Deut. xxv, 26. Joan. vii, 42. Ephes, 19, lectionem Spencerus rejecit ad marginem. Ibidem, In codd. Regio et Basileensi deest, Post vocem Guieto desiderari videtur G D 10. Paulo post laschelius, Male. 35. At ne videamur Hebraicam adhibere vocem, 36. Quoniam vero in prophetarum mentionem (74) Hoeschelius in textu habet, γυναῖκα, quam (75) Ἀπὸ λέξεως Εβραϊκῆς τοῖς μή, etc. (76) Φέρε ἐπ' αὐτῆς. Lego cumn Bolerello, φερε (77) lia codd. Regius et Basileensis. Alias, καὶ (78) Τίς ἐγέννησεν. Scribendum forte, τίς ἐγεν
τῆς γραφῆς τοῦτο οὐ παριστάσης, ὅτι αὐτὸς εἶπε τοῦτο ἑωρακέναι.] Οὐ συνεῖδε δ’ ὁ γενναιότατος ὅτι οὐκ ἔστι κατὰ τὸν εἰπόντα τοῖς μαθηταῖς ἐπὶ τῇ ἐν τῷ ὄρει ὀπτασίᾳ· Μηδενὶ εἴπητε τὸ ὅραμα, ἕως ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐκ νεκρῶν ἀναστῇ, εἰρηκέναι τοῖς μαθηταῖς τὸ παρὰ τῷ Ἰορδάνῃ ὀφθὲν ὑπὸ τοῦ Ἰωάννου καὶ ἀκουσθέν. Ἐνιδεῖν δὲ ἔστι καὶ τῷ τοῦ Ἰησοῦ ἤθει [πανταχοῦ περιϊσταμένου τὴν περιαυτολογίαν καὶ διὰ τοῦτο λέγοντος· Κἂν ἐγὼ εἴπω περὶ ἐμαυτοῦ, ἡ μαρτυρία μου οὐκ ἔστιν ἀληθής. Καὶ ἐπεὶ περιί̈στατο τὴν περιαυτολογίαν καὶ τοῖς ἔργοις μᾶλλον ἐβούλετο δηλοῦν εἶναι Χριστὸς ἤπερ τῇ λέξει, διὰ τοῦτό φασιν οἱ Ἰουδαῖοι πρὸς αὐτόν· Εἰ σὺ εἶ ὁ Χριστός, εἰπὲ ἡμῖν παρρησίᾳ.] Ἐπεὶ δὲ Ἰουδαῖός ἐστιν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ λέγων τῷ Ἰησοῦ περὶ τῶν κατὰ τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον ἐν εἴδει περιστερᾶς τό· Πλὴν ὅτι σὺ φῂς καί τινα ἕνα ἐπάγῃ τῶν μετὰ σοῦ κεκολασμένων, ἀναγκαῖον αὐτῷ παραστῆσαι ὅτι καὶ τοῦτο οὐκ οἰκείως τῷ ἰουδαϊκῷ προσώπῳ περιέθηκεν. Οὐδὲ γὰρ συνάπτουσι τὸν Ἰωάννην οἱ Ἰουδαῖοι τῷ Ἰησοῦ καὶ τὴν Ἰωάννου τῇ τοῦ Ἰησοῦ κολάσει.
Α τι οὐκ ἐβόησεν ἐν τῇ πόλει· καὶ τὸν ἄνθρωπον, ἐπὶ λόγου, διότι εταπείνωσε τὴν γυναῖκα τοῦ πλησίον αὐτοῦ. » Καὶ ἑξῆς· · Ἐὰν δὲ ἐν πεδίῳ εὕρῃ ἄνθρωπος τὴν παΐδα (74) τὴν μεμνηστευμένην, καὶ βιασάμενος αὐτὴν ὁ ἄνθρωπος κοιμηθῇ μετ' αὐτῆς, ἀποκτενεῖτε τὸν ἄνθρωπον τὸν κοιμώμενον μετ' αὐτῆς μόνον· καὶ τῇ νεάνιδι οὐ ποιήσετε οὐδέν· οὐκ ἔστι τῇ νεάνιδι ἁμάρτημα θανάτου. Οι καὶ βιασάμενος αὐτὴν ὁ ἄνθρωπος κοιμηθῇ, ὁ ἄνθρωπος. Εβραϊκής τῆς προφητείας. β ο Ινα δὲ μὴ δοκῶμεν ἀπὸ λέξεως Εβραϊκῆς τοῖς μὴ (75) καταλαμβάνουσι πότερον συγκαταθετέον αὐτῇ ἢ μὴ, φέρειν παραμυθίαν περὶ τοῦ, προφήτην εἰρη κέναι ἐκ παρθένου τεχθήσεσθαι τοῦτον, ἐφ' οὗ τῇ γενέσει λέλεκται τὸ, ο Μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός· ο φέρε, ἐπ' αὐτῆς (76) τῆς λέξεως παραμυθησώμεθα τὸ λεγόμε νον. Ὁ μὲν Κύριος αναγέγραπται εἰρηκέναι τῷ Αχάζ: • Αίτησαι σεαυτῷ σημεῖον παρὰ Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου εἰς βάθος ἢ εἰς ὕψος. Ἐξῆς δὲ τὸ διδόμενον σημεῖον, τό, « Ἰδοὺ ἡ παρθένος ἐν γαστρὶ ἕξει, καὶ τέξεται υἱόν. » Ποῖον οὖν σημεῖον τὸ νεάνιδα μὴ παρθένον τεκεῖν ; Καὶ τίνι μᾶλλον ἀρμόζει γεννῆσαι Ἐμμανουὴλ, τουτέστι, Μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός· ἄρα γι ναικὶ συνουσιασθείσῃ, καὶ διὰ πάθους γυναικείου συλλαβούσῃ, ἢ ἔτι καθαρᾷ καὶ ἁγνῇ παρθένῳ (77); ταύτῃ γὰρ πρέπει γενναν γέννημα, ἐφ᾽ ᾧ τεχθένος λέγεται τὸ, Μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός. Ἐὰν δὲ καὶ οὕτως εὖ- ρεσιλογῇ λέγων, ὅτι τῷ ᾿Αχὰς εἴρηται, ο Αίτησαι σεαυτῷ σημεῖον παρὰ Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου· ἀπαι τήσομεν, κατὰ τοὺς χρόνους τοῦ Ἀχὰς τίς ἐγέννη σεν (78), ἐφ' οὗ τῇ γενέσει λέγεται τὸ « Εμμανουήλ, ο ὅ ἐστι, « Μεθ᾿ ἡμῶν ὁ Θεός; » Εἰ γὰρ οὐδεὶς εὐρε θήσεται, δηλονότι τὸ τῷ ᾿Αχὰς εἰρημένον τῷ οἴκῳ εἴρηται Δαυίδ, διὰ τὸ ἐκ σπέρματος Δαυὶδ ἀναγε γράφθαι τὸν Σωτῆρα γεγονέναι τὸ κατὰ σάρκα. Ἀλλὰ καὶ τὸ σημεῖον τοῦτο εἰς βάθος ἢ εἰς ὕψος » λέγεται εἶναι, ἐπεὶ ι ὁ καταβάς, οὗτός ἐστι καὶ ὁ ἀναβὰς ὑπερ άνω πάντων τῶν οὐρανῶν, ἵνα πληρώσῃ τὰ πάντα. » Ταῦτα δὲ λέγω, ὡς πρὸς τὸν Ἰουδαῖον συγκατατιθέ μενον τῇ προφητεία. Λεγέτω δὲ καὶ Κέλσος ἤ τις τῶν σὺν αὐτῷ, ποίῳ νῷ ὁ προφήτης περὶ μελλόντων ἢ ταῦτα ἢ ἕτερα λέγει, ὁπόσα ἀναγέγραπται ἐν ταῖς προφητείαις ; "Αρα γὰρ προγνωστικῷ μελλόντων, ἢ οὗ ; εἰ μὲν γὰρ προγνωστικῷ μελλόντων, θεῖον εἶχον Πνεῦμα οἱ προφῆται· εἰ δ᾽ οὐ προγνωστικῷ μελλόν των, παραστησάτω τὸν νοῦν τοῦ ἀποτολμῶντος καὶ λέγοντος περὶ μελλόντων, καὶ θαυμαζομένου παρὰ τοῖς Ἰουδαίοις ἐπὶ προφητεία. Ἐπεὶ δὲ ἅπαξ εἰς τὸν περὶ τῶν προφητῶν ἤλθομεν λόγον, Ἰουδαίοις μὲν, τοῖς πιστεύουσι θείῳ Πνεύματι αὐτοὺς λελαληκέναι, οὐ μόνον ἔσται χρήσιμα τὰ ἐποι σθησόμενα, ἀλλὰ καὶ τοῖς εὐγνωμονοῦσι δὲ τῶν Ἑλ- λήνων· πρὸς οὓς ἐροῦμεν, ὅτι ἀναγκαῖον παραδέξα- σθαι, ὅτι καὶ Ἰουδαῖοι προφήτας εἶχον· εἴπερ ἔμελ- λον συνέχεσθαι ἐν τῇ δοθείσῃ αὐτοῖς νομοθεσία καὶ πιστεύειν τῷ Δημιουργῷ, καθάπερ εἰλήφεισαν, καὶ ἀπ' αὐτῆς. ἁγνῇ καὶ παρθένῳ. νήθη. τῷ οἰκείῳ εἴρηται Δαυίδ ORIGENIS. deinceps : . Sin autem in agro repererit vir puel- lam, quae desponsata est, et apprehendens concubne- rit cum ea, ipse morietur solus, puella nihil patie- tur, nec est rea mortis "1. ut iis, qui an huic assentiendum sit necne, nesciun!, persuadeamus ex virgine ortum, de cujns gene- ratione dictum est, Nobiscum Dens : › a prophetis fnisse pronuntiatum; age ex ipsismet verbis quod dicitur astruamus. Narratur Dominus dixisse Achaz Pete tibi signum a Domino Deo tuo in profundum sive in excelsum. Sequitur signum datum, nempe : Ecce virgo concipiet et pariet filium. » Ecquod autem signum est parere puellam non virginem ? Et utri mulieri magis convenit ge- nuisse Emmanuel aut Nobiscum Deum, ei, quæ vi- rum experta solito feminarum more conceperit; an illi, quæ pura et intacta virgo concepit ? Certe hanc magis decet generare prolem de qua nata dicatur: ♥ Nobiscum Dens. › Si quis cavilletur dictum esse Achaz Pete tibi signum a Domino Deo tuo ; › interrogabinus quis temporibus Achaz genuerit prolem de qua nata dictum sit, ‹ Emmanuel, › quod est, e Nobiscum Deus. Quod si nullus inve- niatur, manifestum est ið quod dictum fuit Achaz, domui David dictum fuisse ; quia Scripturæ testan- tur Salvatorem secundum carnem ex Davidis se- mine natum esse ". Signum autem dicitur ‹ in pro- fundum aut in excelsum » esse petendum, pro- pterea quod qui descendit, ipse est et qui ascen- dit super omnes cœlos ut impleret omnia s. Atque hæc dico quasi rem habens cum Judæo qui prophetiæ adjungit fidem. Dicat vero Celsus ant aliquis ejus sodatium, qua mente propheta de fu- turis hæc aliave in prophetiis scripta prædicat, præsagane futurorum, annon ? Nam si præscia futn- rorum, divinum Spiritum habebant prophetæ : sin futurorum ignara, explicet quodnam mentis genus habeat, qui tam audacter de futuris rebus pronun- tiat, et qui prophetiis in sui admirationem Judæos rapit. , incidimus, non Judæis tantum, qui credunt eos livino Spiritu locutos fuisse, utilia erunt quæ addituri sumus, sed etiam iis, qui inter Græcos æqui fuerint. Ilis ergo dicimus admittendam esse necessario, apud Judeos fuisse prophetas : siquidem in datis sibi legibus contineri, credere Conditori quemadmodum acceperant, nec a lege occasionem Deut. xxv, 26. Joan. vii, 42. Ephes, 19, lectionem Spencerus rejecit ad marginem. Ibidem, In codd. Regio et Basileensi deest, Post vocem Guieto desiderari videtur G D 10. Paulo post laschelius, Male. 35. At ne videamur Hebraicam adhibere vocem, 36. Quoniam vero in prophetarum mentionem (74) Hoeschelius in textu habet, γυναῖκα, quam (75) Ἀπὸ λέξεως Εβραϊκῆς τοῖς μή, etc. (76) Φέρε ἐπ' αὐτῆς. Lego cumn Bolerello, φερε (77) lia codd. Regius et Basileensis. Alias, καὶ (78) Τίς ἐγέννησεν. Scribendum forte, τίς ἐγεν
Καὶ ἐν τούτῳ οὖν ἐλέγχεται ὁ πάντ’ ἀλαζονευσάμενος εἰδέναι μὴ ἐγνωκώς, τίνα προσάψῃ ῥήματα τῷ ἰουδαϊκῷ πρὸς τὸν Ἰησοῦν προσώπῳ. Μετὰ ταῦτ’ οὐκ οἶδ’ ὅπως τὸ μέγιστον περὶ τῆς συστάσεως τοῦ Ἰησοῦ κεφάλαιον, ὡς ὅτι ἐπροφητεύθη ὑπὸ τῶν παρὰ Ἰουδαίοις προφητῶν, Μωϋσέως καὶ τῶν μετ’ αὐτὸν ἢ καὶ πρὸ Μωϋσέως, παραπίπτει ἑκών, ὡς οἶμαι τῷ μὴ δύνασθαι ἀπαντᾶν πρὸς λόγον ὡς οὐδὲ Ἰουδαῖοι οὐδ’ ὅσαι αἱρέσεις οὐ βούλονται πεπροφητεῦσθαι τὸν Χριστόν. Τάχα δὲ οὐδὲ ᾔδει τὰς περὶ τοῦ Ἰησοῦ προφητείας· οὐκ ἂν γὰρ καταλαβὼν τὰ ὑπὸ Χριστιανῶν λεγόμενα, ὅτι πολλοὶ προφῆται προεῖπον περὶ τῆς τοῦ σωτῆρος ἐπιδημίας, περιέθηκε τῷ τοῦ Ἰουδαίου προσώπῳ ἃ ἥρμοζε Σαμαρεῖ μᾶλλον εἰπεῖν ἢ Σαδδουκαίῳ· καὶ οὐκ ἂν Ἰουδαῖος ὁ ἐν τῇ προσωποποιί̈ᾳ ἔφασκεν· Ἀλλ’ εἶπεν ἐμὸς προφήτης ἐν Ἱεροσολύμοις ποτὲ ὅτι ἥξει θεοῦ υἱός, τῶν ὁσίων κριτὴς καὶ τῶν ἀδίκων κολαστής. Οὐ γὰρ εἷς προφήτης τὰ περὶ Χριστοῦ ἐπροφήτευσε·
Α τι οὐκ ἐβόησεν ἐν τῇ πόλει· καὶ τὸν ἄνθρωπον, ἐπὶ λόγου, διότι εταπείνωσε τὴν γυναῖκα τοῦ πλησίον αὐτοῦ. » Καὶ ἑξῆς· · Ἐὰν δὲ ἐν πεδίῳ εὕρῃ ἄνθρωπος τὴν παΐδα (74) τὴν μεμνηστευμένην, καὶ βιασάμενος αὐτὴν ὁ ἄνθρωπος κοιμηθῇ μετ' αὐτῆς, ἀποκτενεῖτε τὸν ἄνθρωπον τὸν κοιμώμενον μετ' αὐτῆς μόνον· καὶ τῇ νεάνιδι οὐ ποιήσετε οὐδέν· οὐκ ἔστι τῇ νεάνιδι ἁμάρτημα θανάτου. Οι καὶ βιασάμενος αὐτὴν ὁ ἄνθρωπος κοιμηθῇ, ὁ ἄνθρωπος. Εβραϊκής τῆς προφητείας. β ο Ινα δὲ μὴ δοκῶμεν ἀπὸ λέξεως Εβραϊκῆς τοῖς μὴ (75) καταλαμβάνουσι πότερον συγκαταθετέον αὐτῇ ἢ μὴ, φέρειν παραμυθίαν περὶ τοῦ, προφήτην εἰρη κέναι ἐκ παρθένου τεχθήσεσθαι τοῦτον, ἐφ' οὗ τῇ γενέσει λέλεκται τὸ, ο Μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός· ο φέρε, ἐπ' αὐτῆς (76) τῆς λέξεως παραμυθησώμεθα τὸ λεγόμε νον. Ὁ μὲν Κύριος αναγέγραπται εἰρηκέναι τῷ Αχάζ: • Αίτησαι σεαυτῷ σημεῖον παρὰ Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου εἰς βάθος ἢ εἰς ὕψος. Ἐξῆς δὲ τὸ διδόμενον σημεῖον, τό, « Ἰδοὺ ἡ παρθένος ἐν γαστρὶ ἕξει, καὶ τέξεται υἱόν. » Ποῖον οὖν σημεῖον τὸ νεάνιδα μὴ παρθένον τεκεῖν ; Καὶ τίνι μᾶλλον ἀρμόζει γεννῆσαι Ἐμμανουὴλ, τουτέστι, Μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός· ἄρα γι ναικὶ συνουσιασθείσῃ, καὶ διὰ πάθους γυναικείου συλλαβούσῃ, ἢ ἔτι καθαρᾷ καὶ ἁγνῇ παρθένῳ (77); ταύτῃ γὰρ πρέπει γενναν γέννημα, ἐφ᾽ ᾧ τεχθένος λέγεται τὸ, Μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός. Ἐὰν δὲ καὶ οὕτως εὖ- ρεσιλογῇ λέγων, ὅτι τῷ ᾿Αχὰς εἴρηται, ο Αίτησαι σεαυτῷ σημεῖον παρὰ Κυρίου τοῦ Θεοῦ σου· ἀπαι τήσομεν, κατὰ τοὺς χρόνους τοῦ Ἀχὰς τίς ἐγέννη σεν (78), ἐφ' οὗ τῇ γενέσει λέγεται τὸ « Εμμανουήλ, ο ὅ ἐστι, « Μεθ᾿ ἡμῶν ὁ Θεός; » Εἰ γὰρ οὐδεὶς εὐρε θήσεται, δηλονότι τὸ τῷ ᾿Αχὰς εἰρημένον τῷ οἴκῳ εἴρηται Δαυίδ, διὰ τὸ ἐκ σπέρματος Δαυὶδ ἀναγε γράφθαι τὸν Σωτῆρα γεγονέναι τὸ κατὰ σάρκα. Ἀλλὰ καὶ τὸ σημεῖον τοῦτο εἰς βάθος ἢ εἰς ὕψος » λέγεται εἶναι, ἐπεὶ ι ὁ καταβάς, οὗτός ἐστι καὶ ὁ ἀναβὰς ὑπερ άνω πάντων τῶν οὐρανῶν, ἵνα πληρώσῃ τὰ πάντα. » Ταῦτα δὲ λέγω, ὡς πρὸς τὸν Ἰουδαῖον συγκατατιθέ μενον τῇ προφητεία. Λεγέτω δὲ καὶ Κέλσος ἤ τις τῶν σὺν αὐτῷ, ποίῳ νῷ ὁ προφήτης περὶ μελλόντων ἢ ταῦτα ἢ ἕτερα λέγει, ὁπόσα ἀναγέγραπται ἐν ταῖς προφητείαις ; "Αρα γὰρ προγνωστικῷ μελλόντων, ἢ οὗ ; εἰ μὲν γὰρ προγνωστικῷ μελλόντων, θεῖον εἶχον Πνεῦμα οἱ προφῆται· εἰ δ᾽ οὐ προγνωστικῷ μελλόν των, παραστησάτω τὸν νοῦν τοῦ ἀποτολμῶντος καὶ λέγοντος περὶ μελλόντων, καὶ θαυμαζομένου παρὰ τοῖς Ἰουδαίοις ἐπὶ προφητεία. Ἐπεὶ δὲ ἅπαξ εἰς τὸν περὶ τῶν προφητῶν ἤλθομεν λόγον, Ἰουδαίοις μὲν, τοῖς πιστεύουσι θείῳ Πνεύματι αὐτοὺς λελαληκέναι, οὐ μόνον ἔσται χρήσιμα τὰ ἐποι σθησόμενα, ἀλλὰ καὶ τοῖς εὐγνωμονοῦσι δὲ τῶν Ἑλ- λήνων· πρὸς οὓς ἐροῦμεν, ὅτι ἀναγκαῖον παραδέξα- σθαι, ὅτι καὶ Ἰουδαῖοι προφήτας εἶχον· εἴπερ ἔμελ- λον συνέχεσθαι ἐν τῇ δοθείσῃ αὐτοῖς νομοθεσία καὶ πιστεύειν τῷ Δημιουργῷ, καθάπερ εἰλήφεισαν, καὶ ἀπ' αὐτῆς. ἁγνῇ καὶ παρθένῳ. νήθη. τῷ οἰκείῳ εἴρηται Δαυίδ ORIGENIS. deinceps : . Sin autem in agro repererit vir puel- lam, quae desponsata est, et apprehendens concubne- rit cum ea, ipse morietur solus, puella nihil patie- tur, nec est rea mortis "1. ut iis, qui an huic assentiendum sit necne, nesciun!, persuadeamus ex virgine ortum, de cujns gene- ratione dictum est, Nobiscum Dens : › a prophetis fnisse pronuntiatum; age ex ipsismet verbis quod dicitur astruamus. Narratur Dominus dixisse Achaz Pete tibi signum a Domino Deo tuo in profundum sive in excelsum. Sequitur signum datum, nempe : Ecce virgo concipiet et pariet filium. » Ecquod autem signum est parere puellam non virginem ? Et utri mulieri magis convenit ge- nuisse Emmanuel aut Nobiscum Deum, ei, quæ vi- rum experta solito feminarum more conceperit; an illi, quæ pura et intacta virgo concepit ? Certe hanc magis decet generare prolem de qua nata dicatur: ♥ Nobiscum Dens. › Si quis cavilletur dictum esse Achaz Pete tibi signum a Domino Deo tuo ; › interrogabinus quis temporibus Achaz genuerit prolem de qua nata dictum sit, ‹ Emmanuel, › quod est, e Nobiscum Deus. Quod si nullus inve- niatur, manifestum est ið quod dictum fuit Achaz, domui David dictum fuisse ; quia Scripturæ testan- tur Salvatorem secundum carnem ex Davidis se- mine natum esse ". Signum autem dicitur ‹ in pro- fundum aut in excelsum » esse petendum, pro- pterea quod qui descendit, ipse est et qui ascen- dit super omnes cœlos ut impleret omnia s. Atque hæc dico quasi rem habens cum Judæo qui prophetiæ adjungit fidem. Dicat vero Celsus ant aliquis ejus sodatium, qua mente propheta de fu- turis hæc aliave in prophetiis scripta prædicat, præsagane futurorum, annon ? Nam si præscia futn- rorum, divinum Spiritum habebant prophetæ : sin futurorum ignara, explicet quodnam mentis genus habeat, qui tam audacter de futuris rebus pronun- tiat, et qui prophetiis in sui admirationem Judæos rapit. , incidimus, non Judæis tantum, qui credunt eos livino Spiritu locutos fuisse, utilia erunt quæ addituri sumus, sed etiam iis, qui inter Græcos æqui fuerint. Ilis ergo dicimus admittendam esse necessario, apud Judeos fuisse prophetas : siquidem in datis sibi legibus contineri, credere Conditori quemadmodum acceperant, nec a lege occasionem Deut. xxv, 26. Joan. vii, 42. Ephes, 19, lectionem Spencerus rejecit ad marginem. Ibidem, In codd. Regio et Basileensi deest, Post vocem Guieto desiderari videtur G D 10. Paulo post laschelius, Male. 35. At ne videamur Hebraicam adhibere vocem, 36. Quoniam vero in prophetarum mentionem (74) Hoeschelius in textu habet, γυναῖκα, quam (75) Ἀπὸ λέξεως Εβραϊκῆς τοῖς μή, etc. (76) Φέρε ἐπ' αὐτῆς. Lego cumn Bolerello, φερε (77) lia codd. Regius et Basileensis. Alias, καὶ (78) Τίς ἐγέννησεν. Scribendum forte, τίς ἐγεν
PG 11:753[κἂν οἱ μόνου δὲ Μωϋσέως παραδεχόμενοι τὰς βίβλους Σαμαρεῖς ἢ Σαδδουκαῖοι φάσκωσιν ἐν ἐκείναις πεπροφητεῦσθαι τὸν Χριστόν, ἀλλ’ οὔτι γε ἐν Ἱεροσολύμοις, τοῖς μηδέπω ὀνομασθεῖσι κατὰ τὸν Μωϋσέως χρόνον, ἡ προφητεία λέλεκτο. Εἴη τοίνυν πάντας τοὺς τοῦ λόγου κατηγόρους ἐν τοσαύτῃ εἶναι ἀγνοίᾳ] οὐ μόνον τῶν πραγμάτων ἀλλὰ καὶ ψιλῶν τῶν γραμμάτων τῆς γραφῆς καὶ κατηγορεῖν χριστιανισμοῦ, ἵνα μηδὲ τὴν τυχοῦσαν πιθανότητα ὁ λόγος αὐτῶν ἔχῃ, δυναμένην τοὺς ἀνερματίστους καὶ πρὸς καιρὸν πιστεύοντας ἀφιστάνειν οὐ τῆς πίστεως ἀλλὰ τῆς ὀλιγοπιστίας. [Ἰουδαῖος δὲ οὐκ ἂν ὁμολογήσαι ὅτι προφήτης τις εἶπεν ἥξειν θεοῦ υἱόν· ὃ γὰρ λέγουσιν, ἐστὶν ὅτι ἥξει ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ. Καὶ πολλάκις γε ζητοῦσι πρὸς ἡμᾶς εὐθέως περὶ υἱοῦ θεοῦ, ὡς οὐδενὸς ὄντος τοιούτου οὐδὲ προφητευθέντος. Καὶ οὐ τοῦτό φαμεν, ὅτι οὐ προφητεύεται υἱὸς θεοῦ, ἀλλ’ ὅτι οὐχ ἁρμοζόντως τῷ ἰουδαϊκῷ προσώπῳ, μὴ ὁμολογοῦντι τὸ τοιοῦτο, περιέθηκε τὸ εἶπεν ἐμὸς προφήτης ἐν Ἱεροσολύμοις ποτὲ ὅτι ἥξει θεοῦ υἱός.
Β (ὅσον ἐπὶ τῷ νόμῳ) μὴ ἔχειν ἀφορμὰς ἀποστῆναι εἰς τὴν τῶν ἐθνῶν πολυθεότητα. Τὸ δ᾽ ἀναγκαῖον οὕτω παραστήσομεν. ι Τὰ ἔθνη, » ὡς γέγραπται καὶ ἐν αὐτῷ τῷ τῶν Ἰουδαίων νόμῳ, « κληδόνων καὶ μαν τειῶν ἀκούσονται· ν τῷ δὲ λαῷ ἐκείνῳ εἴρηται· « Σοι δὲ οὐχ οὕτως ἔδωκε (79) Κύριος ὁ Θεός σου. » Καὶ ἐπιφέρεται τούτῳ τὸ, ο Προφήτην ἐκ τῶν ἀδελφῶν σου ἀναστήσει σοι Κύριος ὁ Θεός σου. › Εἴπερ οὖν, τῶν ἐθνῶν χρωμένων μαντείαις εἴτε διὰ κληδόνων, εἴτε δι' οἰωνῶν, εἴτε δι᾽ ὀρνίθων, εἴτε δι' ἐγγαστριμύ θων, εἴτε καὶ διὰ τῶν τὴν θυτικὴν ἐπαγγελλομέ- νων (80), εἴτε καὶ διὰ Χαλδαίων γενεθλιαλογούντων, ἅπερ πάντα Ἰουδαίοις ἀπείρητο, Ἰουδαῖοι μηδεμίαν εἶχον παραμυθίαν γνώσεως τῶν μελλόντων, ὑπ' αὐτῆς ἂν τῆς ἀνθρωπίνης περὶ τὴν γνῶσιν λιχνείας τῶν ἐσομένων ἀγόμενοι, κατεφρόνησαν μὲν ἂν τῶν ἰδίων, ὡς οὐδὲν ἐχόντων θεῖον ἐν ἑαυτοῖς· καὶ οὐκ ἂν μετὰ Μωσέα προφήτην προσήκαντο, οὐδ᾽ ἀνέγραψαν (81) αὐτῶν τοὺς λόγους, αυτόμολοι δὲ ἐπὶ τὰ τῶν ἐθνῶν μαντεῖα καὶ χρηστήρια μετέστησαν, ἢ ἐπεχείρησαν ἂν ἱδρύσαί τι τοιοῦτον καὶ παρ' ἑαυτοῖς. Ωστ᾽ οὐδὲν ἄτοπόν ἐστι, καὶ περὶ τῶν τυχόντων τοὺς παρ' αὐτοῖς προφήτας, εἰς παραμυθίαν τῶν τὰ τοιαῦτα ποθούν των προειρηκέναι· ὥστε καὶ περὶ ὄνων ἀπολωλυιῶν προφητεύειν τὸν Σαμουήλ, καὶ περὶ νόσου παιδὸς βα- σιλικοῦ τὸν ἐν τῇ τρίτῃ τῶν Βασιλειῶν ἀναγεγραμ- μένον. Πῶς δὲ ἂν τῷ βουλομένῳ ἀπὸ τῶν εἰδώλων μαντείαν λαβεῖν ἐπέπλησσον οἱ τὰ τοῦ νόμου Ἰουδαίων πρεσβεύοντες, ὥσπερ εὑρίσκεται Ἠλίας τῷ Οχοζίᾳ ἐπιπλήσσων, καὶ λέγων· . Εἰ παρὰ τὸ μὴ εἶναι Θεὸν ἐν Ἰσραὴλ, ὑμεῖς πορεύεσθε ἐκζητῆσαι (82) ἐν τῇ Βάαλ μυῖαν θεὸν ᾿Ακκαρών ; » Δοκεῖ μοι οὖν μετρίως κατεσκευάσθαι, οὐ μόνον ὅτι γεννηθήσεται ἐκ παρθένου ὁ Σωτὴρ ἡμῶν, ἀλλ' ὅτι καὶ προφῆται ἦσαν ἐν Ἰουδαίοις, προλέγοντες οὐ μόνον τὰ καθολικὰ περὶ μελλόν των, ὡς τὰ περὶ Χριστοῦ, καὶ τὰ περὶ βασιλειῶν κοσμικῶν, καὶ περὶ τῶν συμβησομένων τῷ Ἰ5- ραήλ, καὶ περὶ τῶν πιστευόντων (83) τῷ Σωτῆρι ἐθνῶν, καὶ πολλῶν ἄλλων τῶν περὶ αὐτοῦ λεχθέν- των· ἀλλὰ καὶ τὰ καθ᾿ ἕνα, ὡς περὶ τῶν ὄνων Κὶς ἀπολομένων, πῶς εὑρεθήσονται, καὶ περὶ τῆς νόσου, ἧς ἐνόσησεν ὁ τοῦ βασιλέως Ἰσραὴλ υἱὸς, ἢ εἴ τι ἄλλο ἀναγέγραπται τοιοῦτον. Ἔτι δὲ πρὸς Έλληνας λεκτέον ἀπειθοῦντας τῇ ἐκ παρθένου γενέσει τοῦ Ἰησοῦ, ὅτι ὁ Δημιουργὸς ἐν τῇ τῶν ποι- κίλων ζώων γενέσει ἔδειξεν, ὅτι ἦν αὐτῷ βουληθέντι δυνατὸν ποιῆσαι ὅπερ ἐφ' ἑνὸς ζώου, καὶ ἐπ' ἄλλων, καὶ ἐπ' αὐτῶν τῶν ἀνθρώπων. Εὑρίσκεται δέ τινα τῶν ζώων θήλεα, μὴ ἔχοντα ἄῤῥενος κοινωνίαν, ὡς οἱ περὶ ζώων ἀναγράψαντες λέγουσι περὶ γυπῶν (84) · " Εξωχε. ἀπαγγελλομέ νων, Ιουδαίοι εἰ μηδεμίαν εἶχον, ἀνέγραψαν. σόντων. γυπός. CONTRA CELSUM LIB. I. A sumere debuerint ad gentilium deorum mukitudi- nem deficiendi. IIoc autem necessario admittendum esse efficio. Scriptum est in Judæorum lege : ‹ Gen- tes divinationes et vaticinia audient; » illi autem populo dicitur : « Tibi autem non sic dedit Domi nus Deus tuus. » Et mox : ‹ Prophetam ex fratribus tuis suscitabit tibi Dominus Deus tuus ". › Cum igitur futurorum cognitionem gentes quærerent sive ex oraculis, sive ex auguriis, sive ex auspiciis, sive ex ventriloquis, sive ex aruspicibus, sive ex Chal- dæis genethliacis, quae omnia Judaeis erant proli- bita; hi, si nullum aliunde habuissent res futuras cognoscendi viam, vel solo hominibus insito bujus notitia pruritu adducti, sua sprevissent quasi nihil illis divinum inesset, non alium post Moysem pro- phetam recepissent, eorum sermones litteris non maudassent, transfugissent ad oracula divinatio- nesque gentium, aut simile quidpiam apud se in- stituere conati fuissent. Itaque nihil mirum apud illorum prophetas etiamn de vulgaribus rebus esse vaticinia, ad corum solamen qui ejusmodi rerum desiderio tenerentur. Hujusmodi vaticinia fuerunt Samuelis de asinis perditis", et Abiæ de morbo filii regis, cujus meminit liber tertius Regum Alioquin quomodo potuissent legis Judaica præco- nes increpare eum qui idolorum oracula consulere voluisset, quemadmodum Elias his verbis Ochoziam increpasse invenitur : « An propterea quod non sit Deus in Israel, vos itis in Baal inquirere muscamn Deum Accaron ?, C D Salvatorem nostrum ex virgine nasci debuisse, et apud Judæos fuisse prophetas, qui de rebus futuris prælicerent non ea tantum quæ omnes homines æque spectabant, ut quæ de Christo, de terrenis regnis, de iis quæ Israeli adventura erant, de gentibus quæ Salvatori credituræ erant, aliis- que ad Christum pertinentibus dicta sunt; verum etiam quæ singulorum scire intererat, ut quo loco perdita Cis asium inveniri poterant ; quis futu rus erat morbi, quo ægrotabat filius regis Israel, exitus; aut si quid aliud ejusdem generis in sacris litteris notatur. Id etiam dicendum Græcis, qui nolunt credere Jesuin esse natum ex Virgine, Conditorem in variorum animalium generatione declarasse hanc sibi fuisse potestatem, ut, si libuisset, quod erga unum fecit, id in cætera alquo etiam erga hominem faceret. At inter arimantes quædam feminæ sunt, quæ, tametsi cum masculis * Deut. xvi, 14, 15. Reg. ix. 20. • 1ll Reg. XIV, 12. IV Reg. 1, 5. sileensis et tres Anglicani. Alias, male. Paulo post libb. editi habent, sed cum redundet et, nec sit in codice Joliano, illud e textu expunximus. tur lectio marginem vero habent Ambros. lib. v le+ 57. llis omnibus mili salis probatum videtur et (79) Meschelius, είρηται sed omnes mss., (80) Επαγγελλομένων. Sic recte codex Ba (81) Libb. editi, ἂν ἔγραψαν, sed praestare vide (82) Alias, ἐπιζητῆσαι. (85) Πιστευόντων. Scribendum videtur πιστευ (84) Hoeschelius et Spencerus in textu γυπῶν, ad
Εἶτα, ὡς οὐ μόνου προφητευθέντος τούτου] ὁσίων αὐτὸν εἶναι κριτὴν καὶ τῶν ἀδίκων κολαστήν, [καὶ μήτε τόπου γενέσεως αὐτοῦ μήτε πάθους αὐτοῦ οὗ ὑπὸ Ἰουδαίων πείσεται μήτ’ ἀναστάσεως αὐτοῦ μήτε τεραστίων δὲ ὧν ποιήσει δυνάμεων] προειρημένων, [φησί· Τί μᾶλλον σὺ ἢ ἄλλοι μυρίοι οἱ μετὰ τὴν προφητείαν γενόμενοί εἰσι, περὶ ὧν ταῦτα ἐπροφητεύετο; ] Καὶ οὐκ οἶδ’ ὅπως βουλόμενος καὶ ἑτέροις περιθεῖναι τὸ δύνασθαι ὑπονοεῖσθαι ὅτι αὐτοὶ ἦσαν οἱ προφητευθέντες [φησὶν ὅτι οἱ μὲν ἐνθουσιῶντες οἱ δὲ ἀγείροντές φασιν ἥκειν ἄνωθεν υἱόν θεοῦ· οὐ γὰρ ἱστορήσαμεν ταῦθ’ ὁμολογεῖσθαι παρὰ τοῖς Ἰουδαίοις γεγονέναι. Λεκτέον οὖν πρῶτον ὅτι πολλοὶ προφῆται παντοδαπῶς προεῖπον τὰ περὶ τοῦ Χριστοῦ, οἱ μὲν δι’ αἰνιγμάτων οἱ δὲ δι’ ἀλληγορίας ἢ ἄλλῳ τρόπῳ τινὲς δὲ καὶ αὐτολεξεί.] Καὶ ἐπεὶ ἐν τοῖς ἑξῆς φησιν ἐν τῇ τοῦ Ἰουδαίου πρὸς τοὺς ἀπὸ τοῦ λαοῦ πιστεύοντας προσωποποιί̈ᾳ τὰς εἰς τὰ περὶ τούτου ἀναφερομένας προφητείας δύνασθαι καὶ ἄλλοις ἐφαρμόζειν πράγμασι, δεινῶς καὶ κακούργως τοῦτο λέγων, ὀλίγας ἀπὸ πλειόνων ἐκθησόμεθα·
Β (ὅσον ἐπὶ τῷ νόμῳ) μὴ ἔχειν ἀφορμὰς ἀποστῆναι εἰς τὴν τῶν ἐθνῶν πολυθεότητα. Τὸ δ᾽ ἀναγκαῖον οὕτω παραστήσομεν. ι Τὰ ἔθνη, » ὡς γέγραπται καὶ ἐν αὐτῷ τῷ τῶν Ἰουδαίων νόμῳ, « κληδόνων καὶ μαν τειῶν ἀκούσονται· ν τῷ δὲ λαῷ ἐκείνῳ εἴρηται· « Σοι δὲ οὐχ οὕτως ἔδωκε (79) Κύριος ὁ Θεός σου. » Καὶ ἐπιφέρεται τούτῳ τὸ, ο Προφήτην ἐκ τῶν ἀδελφῶν σου ἀναστήσει σοι Κύριος ὁ Θεός σου. › Εἴπερ οὖν, τῶν ἐθνῶν χρωμένων μαντείαις εἴτε διὰ κληδόνων, εἴτε δι' οἰωνῶν, εἴτε δι᾽ ὀρνίθων, εἴτε δι' ἐγγαστριμύ θων, εἴτε καὶ διὰ τῶν τὴν θυτικὴν ἐπαγγελλομέ- νων (80), εἴτε καὶ διὰ Χαλδαίων γενεθλιαλογούντων, ἅπερ πάντα Ἰουδαίοις ἀπείρητο, Ἰουδαῖοι μηδεμίαν εἶχον παραμυθίαν γνώσεως τῶν μελλόντων, ὑπ' αὐτῆς ἂν τῆς ἀνθρωπίνης περὶ τὴν γνῶσιν λιχνείας τῶν ἐσομένων ἀγόμενοι, κατεφρόνησαν μὲν ἂν τῶν ἰδίων, ὡς οὐδὲν ἐχόντων θεῖον ἐν ἑαυτοῖς· καὶ οὐκ ἂν μετὰ Μωσέα προφήτην προσήκαντο, οὐδ᾽ ἀνέγραψαν (81) αὐτῶν τοὺς λόγους, αυτόμολοι δὲ ἐπὶ τὰ τῶν ἐθνῶν μαντεῖα καὶ χρηστήρια μετέστησαν, ἢ ἐπεχείρησαν ἂν ἱδρύσαί τι τοιοῦτον καὶ παρ' ἑαυτοῖς. Ωστ᾽ οὐδὲν ἄτοπόν ἐστι, καὶ περὶ τῶν τυχόντων τοὺς παρ' αὐτοῖς προφήτας, εἰς παραμυθίαν τῶν τὰ τοιαῦτα ποθούν των προειρηκέναι· ὥστε καὶ περὶ ὄνων ἀπολωλυιῶν προφητεύειν τὸν Σαμουήλ, καὶ περὶ νόσου παιδὸς βα- σιλικοῦ τὸν ἐν τῇ τρίτῃ τῶν Βασιλειῶν ἀναγεγραμ- μένον. Πῶς δὲ ἂν τῷ βουλομένῳ ἀπὸ τῶν εἰδώλων μαντείαν λαβεῖν ἐπέπλησσον οἱ τὰ τοῦ νόμου Ἰουδαίων πρεσβεύοντες, ὥσπερ εὑρίσκεται Ἠλίας τῷ Οχοζίᾳ ἐπιπλήσσων, καὶ λέγων· . Εἰ παρὰ τὸ μὴ εἶναι Θεὸν ἐν Ἰσραὴλ, ὑμεῖς πορεύεσθε ἐκζητῆσαι (82) ἐν τῇ Βάαλ μυῖαν θεὸν ᾿Ακκαρών ; » Δοκεῖ μοι οὖν μετρίως κατεσκευάσθαι, οὐ μόνον ὅτι γεννηθήσεται ἐκ παρθένου ὁ Σωτὴρ ἡμῶν, ἀλλ' ὅτι καὶ προφῆται ἦσαν ἐν Ἰουδαίοις, προλέγοντες οὐ μόνον τὰ καθολικὰ περὶ μελλόν των, ὡς τὰ περὶ Χριστοῦ, καὶ τὰ περὶ βασιλειῶν κοσμικῶν, καὶ περὶ τῶν συμβησομένων τῷ Ἰ5- ραήλ, καὶ περὶ τῶν πιστευόντων (83) τῷ Σωτῆρι ἐθνῶν, καὶ πολλῶν ἄλλων τῶν περὶ αὐτοῦ λεχθέν- των· ἀλλὰ καὶ τὰ καθ᾿ ἕνα, ὡς περὶ τῶν ὄνων Κὶς ἀπολομένων, πῶς εὑρεθήσονται, καὶ περὶ τῆς νόσου, ἧς ἐνόσησεν ὁ τοῦ βασιλέως Ἰσραὴλ υἱὸς, ἢ εἴ τι ἄλλο ἀναγέγραπται τοιοῦτον. Ἔτι δὲ πρὸς Έλληνας λεκτέον ἀπειθοῦντας τῇ ἐκ παρθένου γενέσει τοῦ Ἰησοῦ, ὅτι ὁ Δημιουργὸς ἐν τῇ τῶν ποι- κίλων ζώων γενέσει ἔδειξεν, ὅτι ἦν αὐτῷ βουληθέντι δυνατὸν ποιῆσαι ὅπερ ἐφ' ἑνὸς ζώου, καὶ ἐπ' ἄλλων, καὶ ἐπ' αὐτῶν τῶν ἀνθρώπων. Εὑρίσκεται δέ τινα τῶν ζώων θήλεα, μὴ ἔχοντα ἄῤῥενος κοινωνίαν, ὡς οἱ περὶ ζώων ἀναγράψαντες λέγουσι περὶ γυπῶν (84) · " Εξωχε. ἀπαγγελλομέ νων, Ιουδαίοι εἰ μηδεμίαν εἶχον, ἀνέγραψαν. σόντων. γυπός. CONTRA CELSUM LIB. I. A sumere debuerint ad gentilium deorum mukitudi- nem deficiendi. IIoc autem necessario admittendum esse efficio. Scriptum est in Judæorum lege : ‹ Gen- tes divinationes et vaticinia audient; » illi autem populo dicitur : « Tibi autem non sic dedit Domi nus Deus tuus. » Et mox : ‹ Prophetam ex fratribus tuis suscitabit tibi Dominus Deus tuus ". › Cum igitur futurorum cognitionem gentes quærerent sive ex oraculis, sive ex auguriis, sive ex auspiciis, sive ex ventriloquis, sive ex aruspicibus, sive ex Chal- dæis genethliacis, quae omnia Judaeis erant proli- bita; hi, si nullum aliunde habuissent res futuras cognoscendi viam, vel solo hominibus insito bujus notitia pruritu adducti, sua sprevissent quasi nihil illis divinum inesset, non alium post Moysem pro- phetam recepissent, eorum sermones litteris non maudassent, transfugissent ad oracula divinatio- nesque gentium, aut simile quidpiam apud se in- stituere conati fuissent. Itaque nihil mirum apud illorum prophetas etiamn de vulgaribus rebus esse vaticinia, ad corum solamen qui ejusmodi rerum desiderio tenerentur. Hujusmodi vaticinia fuerunt Samuelis de asinis perditis", et Abiæ de morbo filii regis, cujus meminit liber tertius Regum Alioquin quomodo potuissent legis Judaica præco- nes increpare eum qui idolorum oracula consulere voluisset, quemadmodum Elias his verbis Ochoziam increpasse invenitur : « An propterea quod non sit Deus in Israel, vos itis in Baal inquirere muscamn Deum Accaron ?, C D Salvatorem nostrum ex virgine nasci debuisse, et apud Judæos fuisse prophetas, qui de rebus futuris prælicerent non ea tantum quæ omnes homines æque spectabant, ut quæ de Christo, de terrenis regnis, de iis quæ Israeli adventura erant, de gentibus quæ Salvatori credituræ erant, aliis- que ad Christum pertinentibus dicta sunt; verum etiam quæ singulorum scire intererat, ut quo loco perdita Cis asium inveniri poterant ; quis futu rus erat morbi, quo ægrotabat filius regis Israel, exitus; aut si quid aliud ejusdem generis in sacris litteris notatur. Id etiam dicendum Græcis, qui nolunt credere Jesuin esse natum ex Virgine, Conditorem in variorum animalium generatione declarasse hanc sibi fuisse potestatem, ut, si libuisset, quod erga unum fecit, id in cætera alquo etiam erga hominem faceret. At inter arimantes quædam feminæ sunt, quæ, tametsi cum masculis * Deut. xvi, 14, 15. Reg. ix. 20. • 1ll Reg. XIV, 12. IV Reg. 1, 5. sileensis et tres Anglicani. Alias, male. Paulo post libb. editi habent, sed cum redundet et, nec sit in codice Joliano, illud e textu expunximus. tur lectio marginem vero habent Ambros. lib. v le+ 57. llis omnibus mili salis probatum videtur et (79) Meschelius, είρηται sed omnes mss., (80) Επαγγελλομένων. Sic recte codex Ba (81) Libb. editi, ἂν ἔγραψαν, sed praestare vide (82) Alias, ἐπιζητῆσαι. (85) Πιστευόντων. Scribendum videtur πιστευ (84) Hoeschelius et Spencerus in textu γυπῶν, ad
περὶ ὧν ὁ βουλόμενος ἀναγκαστικόν τι εἰς ἀνατροπὴν αὐτῶν εἰπάτω καὶ δυνάμενον [καὶ τοὺς] ἐντρεχῶς πιστεύοντας μεταστῆσαι ἀπὸ τῆς πίστεως. Εἴρηται δὴ [περὶ μὲν τοῦ τόπου τῆς γενέσεως αὐτοῦ, ὅτι ἀπὸ Βηθλεὲμ ἐξελεύσεται ὁ ἡγούμενος, τοῦτον τὸν τρόπον· Καὶ σὺ Βηθλεὲμ οἶκος τοῦ Ἐφραθά, ὀλιγοστὸς εἶ τοῦ εἶναι ἐν χιλιάσιν Ἰούδα· ἐξ οὗ μοι ἐξελεύσεται τοῦ εἶναι εἰς ἄρχοντα ἐν τῷ Ἰσραήλ, καὶ αἱ ἔξοδοι αὐτοῦ ἀπ’ ἀρχῆς ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος.] Αὕτη δ’ ἡ προφητεία οὐδενὶ ἁρμόσαι ἂν τῶν, ὥς φησιν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος, ἐνθουσιώντων καὶ ἀγειρόντων καὶ λεγόντων ἄνωθεν ἥκειν, ἐὰν μὴ σαφῶς δεικνύηται ἐν Βηθλεὲμ γεγεννημένος ἤ, ὡς ἂν εἴποι τις ἄλλος, ἀπὸ Βηθλεὲμ ἐπὶ τὸ ἡγεῖσθαι τοῦ λαοῦ ἐρχόμενος.
Β (ὅσον ἐπὶ τῷ νόμῳ) μὴ ἔχειν ἀφορμὰς ἀποστῆναι εἰς τὴν τῶν ἐθνῶν πολυθεότητα. Τὸ δ᾽ ἀναγκαῖον οὕτω παραστήσομεν. ι Τὰ ἔθνη, » ὡς γέγραπται καὶ ἐν αὐτῷ τῷ τῶν Ἰουδαίων νόμῳ, « κληδόνων καὶ μαν τειῶν ἀκούσονται· ν τῷ δὲ λαῷ ἐκείνῳ εἴρηται· « Σοι δὲ οὐχ οὕτως ἔδωκε (79) Κύριος ὁ Θεός σου. » Καὶ ἐπιφέρεται τούτῳ τὸ, ο Προφήτην ἐκ τῶν ἀδελφῶν σου ἀναστήσει σοι Κύριος ὁ Θεός σου. › Εἴπερ οὖν, τῶν ἐθνῶν χρωμένων μαντείαις εἴτε διὰ κληδόνων, εἴτε δι' οἰωνῶν, εἴτε δι᾽ ὀρνίθων, εἴτε δι' ἐγγαστριμύ θων, εἴτε καὶ διὰ τῶν τὴν θυτικὴν ἐπαγγελλομέ- νων (80), εἴτε καὶ διὰ Χαλδαίων γενεθλιαλογούντων, ἅπερ πάντα Ἰουδαίοις ἀπείρητο, Ἰουδαῖοι μηδεμίαν εἶχον παραμυθίαν γνώσεως τῶν μελλόντων, ὑπ' αὐτῆς ἂν τῆς ἀνθρωπίνης περὶ τὴν γνῶσιν λιχνείας τῶν ἐσομένων ἀγόμενοι, κατεφρόνησαν μὲν ἂν τῶν ἰδίων, ὡς οὐδὲν ἐχόντων θεῖον ἐν ἑαυτοῖς· καὶ οὐκ ἂν μετὰ Μωσέα προφήτην προσήκαντο, οὐδ᾽ ἀνέγραψαν (81) αὐτῶν τοὺς λόγους, αυτόμολοι δὲ ἐπὶ τὰ τῶν ἐθνῶν μαντεῖα καὶ χρηστήρια μετέστησαν, ἢ ἐπεχείρησαν ἂν ἱδρύσαί τι τοιοῦτον καὶ παρ' ἑαυτοῖς. Ωστ᾽ οὐδὲν ἄτοπόν ἐστι, καὶ περὶ τῶν τυχόντων τοὺς παρ' αὐτοῖς προφήτας, εἰς παραμυθίαν τῶν τὰ τοιαῦτα ποθούν των προειρηκέναι· ὥστε καὶ περὶ ὄνων ἀπολωλυιῶν προφητεύειν τὸν Σαμουήλ, καὶ περὶ νόσου παιδὸς βα- σιλικοῦ τὸν ἐν τῇ τρίτῃ τῶν Βασιλειῶν ἀναγεγραμ- μένον. Πῶς δὲ ἂν τῷ βουλομένῳ ἀπὸ τῶν εἰδώλων μαντείαν λαβεῖν ἐπέπλησσον οἱ τὰ τοῦ νόμου Ἰουδαίων πρεσβεύοντες, ὥσπερ εὑρίσκεται Ἠλίας τῷ Οχοζίᾳ ἐπιπλήσσων, καὶ λέγων· . Εἰ παρὰ τὸ μὴ εἶναι Θεὸν ἐν Ἰσραὴλ, ὑμεῖς πορεύεσθε ἐκζητῆσαι (82) ἐν τῇ Βάαλ μυῖαν θεὸν ᾿Ακκαρών ; » Δοκεῖ μοι οὖν μετρίως κατεσκευάσθαι, οὐ μόνον ὅτι γεννηθήσεται ἐκ παρθένου ὁ Σωτὴρ ἡμῶν, ἀλλ' ὅτι καὶ προφῆται ἦσαν ἐν Ἰουδαίοις, προλέγοντες οὐ μόνον τὰ καθολικὰ περὶ μελλόν των, ὡς τὰ περὶ Χριστοῦ, καὶ τὰ περὶ βασιλειῶν κοσμικῶν, καὶ περὶ τῶν συμβησομένων τῷ Ἰ5- ραήλ, καὶ περὶ τῶν πιστευόντων (83) τῷ Σωτῆρι ἐθνῶν, καὶ πολλῶν ἄλλων τῶν περὶ αὐτοῦ λεχθέν- των· ἀλλὰ καὶ τὰ καθ᾿ ἕνα, ὡς περὶ τῶν ὄνων Κὶς ἀπολομένων, πῶς εὑρεθήσονται, καὶ περὶ τῆς νόσου, ἧς ἐνόσησεν ὁ τοῦ βασιλέως Ἰσραὴλ υἱὸς, ἢ εἴ τι ἄλλο ἀναγέγραπται τοιοῦτον. Ἔτι δὲ πρὸς Έλληνας λεκτέον ἀπειθοῦντας τῇ ἐκ παρθένου γενέσει τοῦ Ἰησοῦ, ὅτι ὁ Δημιουργὸς ἐν τῇ τῶν ποι- κίλων ζώων γενέσει ἔδειξεν, ὅτι ἦν αὐτῷ βουληθέντι δυνατὸν ποιῆσαι ὅπερ ἐφ' ἑνὸς ζώου, καὶ ἐπ' ἄλλων, καὶ ἐπ' αὐτῶν τῶν ἀνθρώπων. Εὑρίσκεται δέ τινα τῶν ζώων θήλεα, μὴ ἔχοντα ἄῤῥενος κοινωνίαν, ὡς οἱ περὶ ζώων ἀναγράψαντες λέγουσι περὶ γυπῶν (84) · " Εξωχε. ἀπαγγελλομέ νων, Ιουδαίοι εἰ μηδεμίαν εἶχον, ἀνέγραψαν. σόντων. γυπός. CONTRA CELSUM LIB. I. A sumere debuerint ad gentilium deorum mukitudi- nem deficiendi. IIoc autem necessario admittendum esse efficio. Scriptum est in Judæorum lege : ‹ Gen- tes divinationes et vaticinia audient; » illi autem populo dicitur : « Tibi autem non sic dedit Domi nus Deus tuus. » Et mox : ‹ Prophetam ex fratribus tuis suscitabit tibi Dominus Deus tuus ". › Cum igitur futurorum cognitionem gentes quærerent sive ex oraculis, sive ex auguriis, sive ex auspiciis, sive ex ventriloquis, sive ex aruspicibus, sive ex Chal- dæis genethliacis, quae omnia Judaeis erant proli- bita; hi, si nullum aliunde habuissent res futuras cognoscendi viam, vel solo hominibus insito bujus notitia pruritu adducti, sua sprevissent quasi nihil illis divinum inesset, non alium post Moysem pro- phetam recepissent, eorum sermones litteris non maudassent, transfugissent ad oracula divinatio- nesque gentium, aut simile quidpiam apud se in- stituere conati fuissent. Itaque nihil mirum apud illorum prophetas etiamn de vulgaribus rebus esse vaticinia, ad corum solamen qui ejusmodi rerum desiderio tenerentur. Hujusmodi vaticinia fuerunt Samuelis de asinis perditis", et Abiæ de morbo filii regis, cujus meminit liber tertius Regum Alioquin quomodo potuissent legis Judaica præco- nes increpare eum qui idolorum oracula consulere voluisset, quemadmodum Elias his verbis Ochoziam increpasse invenitur : « An propterea quod non sit Deus in Israel, vos itis in Baal inquirere muscamn Deum Accaron ?, C D Salvatorem nostrum ex virgine nasci debuisse, et apud Judæos fuisse prophetas, qui de rebus futuris prælicerent non ea tantum quæ omnes homines æque spectabant, ut quæ de Christo, de terrenis regnis, de iis quæ Israeli adventura erant, de gentibus quæ Salvatori credituræ erant, aliis- que ad Christum pertinentibus dicta sunt; verum etiam quæ singulorum scire intererat, ut quo loco perdita Cis asium inveniri poterant ; quis futu rus erat morbi, quo ægrotabat filius regis Israel, exitus; aut si quid aliud ejusdem generis in sacris litteris notatur. Id etiam dicendum Græcis, qui nolunt credere Jesuin esse natum ex Virgine, Conditorem in variorum animalium generatione declarasse hanc sibi fuisse potestatem, ut, si libuisset, quod erga unum fecit, id in cætera alquo etiam erga hominem faceret. At inter arimantes quædam feminæ sunt, quæ, tametsi cum masculis * Deut. xvi, 14, 15. Reg. ix. 20. • 1ll Reg. XIV, 12. IV Reg. 1, 5. sileensis et tres Anglicani. Alias, male. Paulo post libb. editi habent, sed cum redundet et, nec sit in codice Joliano, illud e textu expunximus. tur lectio marginem vero habent Ambros. lib. v le+ 57. llis omnibus mili salis probatum videtur et (79) Meschelius, είρηται sed omnes mss., (80) Επαγγελλομένων. Sic recte codex Ba (81) Libb. editi, ἂν ἔγραψαν, sed praestare vide (82) Alias, ἐπιζητῆσαι. (85) Πιστευόντων. Scribendum videtur πιστευ (84) Hoeschelius et Spencerus in textu γυπῶν, ad
PG 11:755Περὶ δὲ τοῦ γεγεννῆσθαι τὸν Ἰησοῦν ἐν Βηθλεὲμ εἰ βούλεταί τις μετὰ τὴν τοῦ Μιχαία προφητείαν καὶ μετὰ τὴν ἀναγεγραμμένην ἐν τοῖς εὐαγγελίοις ὑπὸ τῶν Ἰησοῦ μαθητῶν ἱστορίαν καὶ ἄλλοθεν πεισθῆναι, κατανοησάτω ὅτι ἀκολούθως τῇ ἐν τῷ εὐαγγελίῳ περὶ τῆς γενέσεως αὐτοῦ ἱστορίᾳ [δείκνυται τὸ ἐν Βηθλεὲμ σπήλαιον, ἔνθα ἐγεννήθη, καὶ ἡ ἐν τῷ σπηλαίῳ φάτνη, ἔνθα ἐσπαργανώθη.] Καὶ τὸ δεικνύμενον τοῦτο διαβόητόν ἐστιν ἐν τοῖς τόποις καὶ παρὰ τοῖς τῆς πίστεως ἀλλοτρίοις, ὡς ἄρα ἐν τῷ σπηλαίῳ τούτῳ ὁ ὑπὸ Χριστιανῶν προσκυνούμενος καὶ θαυμαζόμενος γεγέννηται Ἰησοῦς. Ἐγὼ δ’ οἶμαι ὅτι πρὸ μὲν τῆς Χριστοῦ ἐπιδημίας οἱ ἀρχιερεῖς καὶ γραμματεῖς τοῦ λαοῦ διὰ τὸ σαφὲς καὶ ἐναργὲς τῆς προφητείας ἐδίδασκον ὅτι ὁ Χριστὸς ἐν Βηθλεὲμ γεννηθήσεται. Καὶ ἔφθανεν ὁ λόγος οὗτος καὶ ἐπὶ τοὺς πολλοὺς τῶν Ἰουδαίων· ὅθεν καὶ ὁ Ἡρώδης ἀναγέγραπται πυνθανόμενος τῶν ἀρχιερέων καὶ γραμματέων τοῦ λαοῦ ἀκηκοέναι παρ’ αὐτῶν ὅτι ὁ Χριστὸς ἐν Βηθλεὲμ τῆς Ἰουδαίας γεννηθήσεται, ὅθεν ἦν ὁ Δαυίδ. Ἔτι δὲ καὶ ἐν τῷ κατὰ Ἰωάννην λέλεκται Ἰουδαίους εἰρηκέναι ὅτι ὁ Χριστὸς ἐν Βηθλεὲμ γεννηθήσεται, ὅθεν ὁ Δαυὶδ ἦν.
καὶ τοῦτο τὸ ζῶον χωρὶς μίξεως σώζει την διαδοχὴν λοις. καὶ πρώην γεγενη- μένων. τῶν γενῶν. Τί οὖν παράδοξον, εἰ βουληθεις ὁ Θεὸς θεῖόν τινα διδάσκαλον πέμψαι τῷ γένει τῶν ἀνθρώ των, πεποίηκεν ἀντὶ σπερματικοῦ λόγου, τοῦ ἐκ μίξεως τῶν ἀῤῥένων ταῖς γυναιξίν, ἄλλῳ τρόπῳ γενέ σθαι τὸν λόγον τοῦ τεχθησομένου; Καὶ κατ' αὐτοὺς δὲ τοὺς Ἕλληνας, οὐ πάντες ἄνθρωποι ἐξ ἀνδρὸς καὶ γυναικὸς ἐγένοντο. Εἰ γὰρ γενητός ἐστιν ὁ κόσμος, ὡς καὶ πολλοῖς Ἑλλήνων ήρεσεν, ἀνάγκη τους πρώτους μὴ ἐκ συνουσίας γεγονέναι, ἀλλ' ἀπὸ γῆς, σπερμα τικῶν λόγων συστάντων ἐν τῇ γῇ. "Οπερ οἶμαι παρα δοξότερον εἶναι τοῦ ἐξ ἡμίσους ὁμοίως τοῖς λοιποῖς (85) ἀνθρώποις γενέσθαι τὸν Ἰησοῦν. Οὐδὲν δ᾽ ἄτοπον πρὸς Ἕλληνας καὶ Ἑλληνικαῖς ἱστορίαις χρήσασθαι, ἵνα μὴ δοκῶμεν μόνοι τῇ παραδόξῳ ἱστορίᾳ ταύτῃ κεχρῆσθαι. Ἔδοξε γάρ τισιν οὐ περὶ ἀρχαίων τινῶν ἱστοριῶν καὶ ἡρωϊκῶν, ἀλλὰ καὶ περί τινων χθὲς καὶ πρώην γενομένων, αναγράψαι ὡς δυνατόν, ὅτι καὶ Πλάτων ἀπὸ τῆς Αρφικτιόνης (86) γέγονε, κωλυ- θέντος τοῦ ᾿Αρίστωνος αὐτῇ συνελθεῖν, ἕως ἀποκυήσει τὸν ἐξ ᾿Απόλλωνος σπαρέντα. Αλλὰ ταῦτα μὲν ἀλη θῶς μῦθοι, κινήσαντες (87) εἰς τὸ ἀναπλάσαι τοιοῦτό τι περὶ ἀνδρὸς, ὃν ἐνόμιζον μείζονα τῶν πολλῶν ἔχοντα σοφίαν καὶ δύναμιν, καὶ ἀπὸ κρειττόνων καὶ θειοτέρων σπερμάτων τὴν ἀρχὴν τῆς συστάσεως τοῦ σώματος εἰληφέναι, ὡς τοῦθ᾽ ἁρμόζον τοῖς μείζοσιν ἢ κατὰ ἄνθρωπον· ἐπεὶ δὲ τὸν Ἰουδαῖον ὁ Κέλσος εἰσή γαγε διαλεγόμενον τῷ Ἰησοῦ, καὶ διασύροντα τὴν (ὡς οίεται), προσποίησιν τῆς ἐκ Παρθένου γενέσεως αὐτ τοῦ, φέροντα τοὺς Ἕλληνικούς μύθους περὶ Δανάης καὶ Μελανίππης (88) καὶ Αύγης καὶ ᾿Αντιόπης λε- Περικ τιόνη. Περικτιόνης ἢ Ποτώνης. Σπεύσιππος δὲ ἐν τῷ ἐπιγραφο μένῳ Πλάτωνος περὶ δείπνου, καὶ Κλέαρχος ἐν τῷ Πλάτωνος ἐγκωμίῳ, καὶ ᾿Αναξιλίδης ἐν τῷ δευτέρῳ Περὶ φιλοσόφων, φησίν· ᾿Αθήνησιν ἦν λόγος ὡραίαν οὖσαν τὴν Περικτιόνην βιάζεσθαι τὸν ᾿Αρίστωνα, καὶ μὴ τυγχάνειν, παυόμενόν τε τῆς βίας ἰδεῖν τὴν τοῦ Απόλλωνος ὄψιν, ὅθεν καθαρὰν γάμου φυλάξαι ἕως τῆς ἀποκυήσεως. • μῦθοι κινηθέντων μῦθοι. Ἐκινήθησαν γὰρ ἀναπλάσαι. καὶ Αὐγῆς, καὶ Αὔγης Λόξου, Λοξός. Εὔκτι τον Αίπυ, ORIGENIS B non jungantur, sui tamen generis successionem A servant, sicut produnt de vulturibus ii qui de ani- malibus scripsere. Quid igitur incredibile est, a Deo, qui divinum quemdam magistrum ad humanum genus mittere volebat, provisum fuisse, at nascitu- rus Christus alia ratione in lucem prodiret, ac cæteri homines qui ex viri cum femina consortio nascuntur? Quid quod et ipsi Græci fatentur non omnes homines prognatos esse ex mare et femina. Si enim factus est mundus, quod multis etiam Græcorum placet, necesse est primos homines non fuisse hoc modo natos, sed potius ex terra, quæ rationem seminum continebat. Quod quidem mihi longe minus probabile videtur, quam Jesum nasci perinde ac cæteros homines, dimidia saltem ex parte. Sed quoniam cum Græcis agimus, non alienum fuerit etiam Græcis historiis uti, ut ne soli rem tam insolitam referre videamur. Non dubitarunt quidam scribere, cum non veteres et heroicas, sed res novissime gestas narrarent, Platonem ex Amphi- ctione esse natum, Aristonique interdictum fuisse . ne ad illam accederet, donec filium ex Apolline conceptum peperisset. Verum hæc meræ sunt fabulæ hoc consilio excogitatæ, ut quem hominem sapien- tia et virtute cæteris antecellere existimabant, is a præstantioribus divinioribusque principiis suum corpus traxisse putaretur: quasi id deceret eos, qui majores sunt, quam homines esse solent. Quod autem Celsus Judæum inducit, qui cum Jesu collo- quens fictam ejus, ut putat, ex virgine nativitatem C conviciis incessit eamque loco habet fabularuın, xaem., cap. 20:‹ Diximus de viduitate avium, eam- que ab iis primum exortam esse virtutem. Nune de integritate dicamus, quæ in plurimis quidem ita esse asseveratur, ut possit etiam in vulturibus de- prehendi. Negantur enim vultures indulgere con- cubitui, et conjugali quodam usu nuptialisque co. pule sorte misceri, atque ita sine ullo masculorum concipere semine, et sine conjunctione generare, natosque ex his in multam ætatem longæ vitæ pro- cedere, ut usque ad centum annos vitæ eorum se- ries producatur; nec facile eos angusti ævi finis excipiat. Quid aiunt, qui solent nostra ridere my- steria, cum audiunt quod virgo generavit, et im- possibilem innuptæ, cujus pudorem nulla viri con- suetudo temerasset, existimant partum? Impossi- bile putatur in Dei matre, quod in vulturibus pos- sibile non negatur? Avis sine masculo parit, et hul. D lus refellit ; et quia desponsata viro Maria peperit, pudoris ejus faciunt quæstionem. Nonne adverti- mus, quod Dominus ex ipsa natura plurima exem- pla ante præmisit, quibus susceptæ incarnationis decorem probaret, et astrueret veritatem?, Tertull. lib. adversus Valent.; Basil. Hexaem.hom. 8; Alian: lib. ut, cap. 46, De animalibus. Vide Morapoll. lib. 1, cap. 11, 12; Plutarchum in Quæstion. Romanis; auctorem epistola ad llieron. De cereo Paschali; Gesn. lib. viii, De avib. Aldrovand., lib. Orni- tholog., cap. 1, De vulturibus : • Ut vero quid sen- tiam hac in re dicam, plerosque coire certus sum; et fabulosa reputo, quæ de conceptu ex vento fe- runtur. » SPENCER. idem infra ad marginem, Origenes libro sexto, numero octavo. Verumtamen profanis auctoribus Platonis mater vocatur Alian., lib. x, cap. 21, Varia Hist.; Hieron., lib. i Adv. Jovin.; Apuleius, lib. De dogmat. Pla- tonis; Suulas in Plat. : Laertius in Plaι. : Speusippus iu Epulo Platonis funebri, et Clearchus in Platonis laudatione, et Anaxilides in secundo De philosophis aiunt, Athe- nis famam fuisse, Aristonem cum Perictionæ viin afferret, frustra conatum esse; cunque ab infe- renda vi destitisset, Apollinis speciem illi oblatam esse: quocirca eam a complexu integram usque ad partum servavisse. » Apuleius, Hieron. et Suidas, ibid. Plut. Symp. lib. viii, quast. 1, dicit Aristonem audivisse vocem, quæ eidem congressum per decem menses prohibuit. Eumdem, si vacal, disquirentem vide. SPENCER. videtur, Guieto autem, Ibidem non seul labet cutler Basileensis, et ita scribitur apud Apollodorum Bj- blioth. libb. u et 111, sicque nomina propria accentu mutato ab aliis nominibus distingui debent. Ita supra libb. impressi recte scribunt cum al jectivum habeat Ita celeberrimus Barnes Iliad. B'. : ad quod brer. schol. : (85) Hoeschelius pro λοιποῖς in textu habet, πολ- (86) Αμφικτιόνης. Sic omnes mss. sicque infra (87) Μῦθοι κινήσαντες. Bulerello scribendum (88) Μελανίππης. Forte scribendum Μεναλίππης.
PG 11:757[Μετὰ δὲ τὴν Χριστοῦ ἐπιδημίαν οἱ πραγματευόμενοι καθελεῖν τὴν περὶ αὐτοῦ ὑπόληψιν ὡς προφητευθέντος ἄνωθεν περὶ τῆς γενέσεως, τὴν τοιαύτην διδασκαλίαν περιεῖλον ἀπὸ τοῦ λαοῦ]· ἀδελφόν τι ποιοῦντες τοῖς πείσασι τοὺς ἑωρακότας αὐτὸν ἀναστάντα ἀπὸ τῶν νεκρῶν στρατιώτας τῶν φρουρούντων τὸ μνημεῖον καὶ τοῦτ’ ἀπαγγέλλοντας [τῷ] εἰρηκέναι τοῖς ἰδοῦσιν· Εἴπατε ὅτι οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ἡμῶν κοιμωμένων νυκτὸς ἔκλεψαν αὐτόν. Καὶ ἐὰν ἀκουσθῇ τοῦτο ἐπὶ τοῦ ἡγεμόνος, ἡμεῖς πείσομεν καὶ ὑμᾶς ἀμερίμνους ποιήσομεν. [Χαλεπὸν γὰρ φιλονεικία καὶ πρόληψις πρὸς τὸ ποιῆσαι καὶ τοῖς ἐναργέσιν ἀντιβλέψαι, ἵνα μὴ καταλείψωσι δόγματα δευσοποιήσαντα, οἷς συνήθεις ἐγένοντό πως, καὶ ποιώσαντα αὐτῶν τὴν ψυχήν.] Καὶ εὐχερέστερόν γε ἄνθρωπος τὰς περὶ ἄλλα συνηθείας, κἂν δυσαποσπάστως αὐτῶν ἔχῃ, καταλείψαι ἂν ἢ τὰς περὶ τὰ δόγματα. Πλὴν οὐδ’ ἐκεῖνα εὐχερῶς οἱ συνήθεις παρορῶσιν· οὕτως οὐδ’ οἰκίας οὐδὲ πόλεις ἢ κώμας οὐδὲ συνήθεις ἀνθρώπους εὐχερῶς βούλονται καταλιπεῖν οἱ προκαταληφθέντες αὐτοῖς.
κτέον, ὅτι ταῦτα βωμολόχῳ ἔπρεπε τὰ ῥήματα, καὶ οὐ σπουδάζοντι ἐν τῇ ἀπαγγελίᾳ. Ἔτι δὲ λαβὼν ἀπὸ τῆς γεγραμμένης ἐν τῷ κατὰ Ματθαῖον Εὐαγγελίῳ ἱστορίας περὶ τοῦ εἰς Αἴγυπτον ἀποδεδημηκέναι τὸν Ἰησοῦν, τοῖς μὲν παραδόξοις εἰς τοῦτο οὐκ ἐπίστευσεν, οὔθ' ὅτι ἄγγελος τοῦτο ἔχρη- σεν, οὔτε εἴ τι ᾐνίσσετο ὁ καταλιπὼν τὴν Ἰουδαίαν Ἰησοῦς, καὶ ἐν Αἰγύπτῳ ἐπιδημῶν· ἀνέπλασε δέ τι ἕτερον, συγκαταθέμενος μέν πως ταῖς παραδόξοις δυ νάμεσιν, ἃς Ἰησοῦς ἐποίησεν, ἐν αἷς τοὺς πολλοὺς ἔπεισεν ἀκολουθεῖν αὐτῷ ὡς Χριστῷ· διαβάλλειν δ' αὐτὰς βουλόμενος ὡς ἀπὸ μαγείας, καὶ οὐ θείᾳ δυνά- μει γεγενημένας· φησὶ γὰρ αὐτὸν σκότιον τραφέντα, μισθαρνήσαντα εἰς Αἴγυπτον, δυνάμεών τινων πει- ραθέντα, ἐκεῖθεν ἐπανελθεῖν, Θεὸν δι᾽ ἐκείνας τὰς δυνάμεις ἑαυτὸν ἀναγορεύοντα. » Εγώ δ' οὐκ οἶδ' ὅπως ἂν μάγος (89) ηγωνίσατο διδάξαι λόγον, πεί- θοντα πάντα πράττειν, ὡς Θεοῦ κρινοῦντος ἕκαστον ἐπὶ πᾶσι τοῖς πεπραγμένοις· καὶ οὕτω διατιθέντα τοὺς ἑαυτοῦ μαθητάς, οἷς ἔμελλε χρήσασθαι διακό- νας τῆς ἑαυτοῦ διδασκαλίας. Αρα γὰρ κἀκεῖνοι οὕτω διδαχθέντες ποιεῖν δυνάμεις, ᾔρουν τοὺς ἀκούοντας, ἢ αὐδὲ δυνάμεις ἐποίουν ; Τὸ μὲν οὖν λέγειν, ὅτι οὐδα μῶς δυνάμεις ἐποίουν, ἀλλὰ πιστεύσαντες οὐδεμια λόγων ἱκανότητι, παραπλησίως τῇ ἐν διαλεκτικῇ Ελλήνων σοφίᾳ, ἐπέδωκαν ἑαυτοὺς τῷ καινὸν διδά- σκειν λόγον οἷς ἂν ἐπιδημήσωσι, πάνυ ἐστὶν ἄλογον. Τίνι γὰρ θαῤῥοῦντες ἐδίδασκον τὸν λόγον, καὶ ἐκαινο- τύμουν; Εἰ δὲ δυνάμεις ἐτέλουν κἀκεῖνοι, τίνα έχει πιθανότητα τὸ μάγους τοσούτοις κινδύνοις ἑαυτοὺς παραβεβληκέναι εἰσάγοντας (90) διδασκαλίαν μαγείας ἀπαγορεύουσαν; Οὐ δοκεῖ μοι ἀγωνίσασθαι πρὸς λόγον μὴ μετὰ 39. σπουδῆς, ἀλλὰ μετὰ χλεύης εἰρημένον· « Εἰ ἆρα καλὴ ἦν ἡ μήτηρ τοῦ Ἰησοῦ, καὶ ὡς καλῇ αὐτῇ ἐμίγνυτο ὁ θεὸς, οὐ πεφυκὼς ὁρᾷν φθαρτοῦ σώματος; Η ὅτι οὐδ' εἰκὸς ἦν ἐρασθήσεσθαι αὐτῆς τὸν Θεὸν, οὔσης οὔτ' εὐδαίμονος οὔτε βασιλικῆς, ἐπεὶ μηδεὶς αὐτὴν ᾔδει, μηδὲ τῶν γειτόνων ; › Παίζει δὲ λέγων, καὶ ὅτι ο μι σουμένην αὐτὴν ὑπὸ τοῦ τέκτονος, καὶ ἐκβαλλομένην, οὐκ ἔσωσε θεία δύναμις (91), οὐδὲ λόγος πιστικός (92). Οὐδὲν οὖν, φησί, ταῦτα πρὸς τὴν τοῦ Θεοῦ βασιλείαν. » Τί οὖν ταῦτα διαφέροι ἂν τῶν ἐν ταῖς τριόδοις λοιδο ρουμένων τισί, καὶ οὐδὲν σπουδῆς ἄξιον λεγόντων ; Ἑξῆς δὲ τούτοις ἀπὸ τοῦ κατὰ Ματθαῖον, τάχα δὲ καὶ τῶν λοιπῶν Εὐαγγελίων, λαβὼν τὰ περὶ τῆς * Αίπυ. Βαρυτόνως λεκτέον· ὄνομα γάρ ἐστι πόλεως. Τὸ δὲ ὀξυτονούμενον ἐπίθετόν ἐστι, καὶ σημαίνει τὸ ὑψηλόν. ὡς Θεοῦ κρινοῦντος, ὡς Θεοῦ κρίνοντος. ἄρα γὰρ κἀκεῖνοι. ἄρα γὰρ ἐκεῖ οὐ μετὰ σπουδῆς, μή μετά σπουδῆς. εἰ ἄρα καλὴ ἦν. ἢ ἄρα καλή ἦν, παίζει δὲ λέγων καὶ ὅτι. καὶ παίζει δὲ λέγων, ὅτι. λόγος μυστι κός. CONTRA CELSUM LIB. I. A quas de Danae, Melanippe, Auge et Antiope Græci finxerunt: id scurram agentis, non serio scribentis hominis est. B C 38. Praeterea ex Evangelio secundum Mat- thæum decerpit historiam de Jesu in Ægyptum migra- tione. Sed miraculis tunc patratis et admonitioni ab angelo factæ denegans fidem, nec investigans nun- quid mysterii innuat hæc Judææ derelictio et in E- gyptum fuga, quiddam confingit aliud, assensumque quodammodo præbet miraculis quæ Jesus fecit, et quibus nullos adduxit, ut ipsum tanquam Christumn sequerentur. At miracula illa non divina virtute, sed magicis artibus facta esse calumniatur. Ait enim • illum clam educatum, cum in Ægypto suam locasset operam artesque efficiendi miracula didi- cisset, hinc reversum esse denique, et propter illa miracula se pro Deo venditasse. Ego vero non intelligo quomodo magus docuisset homines in omnibus suis actibus cogitare, Deum olim illerum omnium judicem fore,atque ita suos discipulos ins- tituisset, quibus suæ doctrinæ administris usurus erat. Nam an discipuli sic instituti miraculis capi- ebant auditores, aut sine miraculis? Dicere nulla eos fecisse miracula, sed credidisse duntaxat et nulla adjutos persuadendi peritia, qualem apud Græcos dialectica docet, novam doctrinam; quo. cunque ituri erant, promulgare aggressos esse, perabsurdum est. Qua enim fiducia banc prædicarent doctrinam, et novarent omnia? Si autem miracula patrabant, an simile veri est magos se lot in pericula conjecisse, ut doctrinam evulgarent, quæ magicus artes velal ? Quæ: dicta sunt non serio, sed risus captandi gratia tantum, ea refellere won videtur oper pretium. Hujusmodi sunt læc: Pulchrane erat Jesu mater, atque idcirco illam Deus, quem sua matura non patitur humanæ formæ amore capi, amplexus est? An illum non decebat deperire muli- erem, quæ nec opibus pollebat, nec regio erat genere, utpote quam ne in vicinia quidem ullus cognoscebat ?, Pergit nugator ille: « lllam nec divina potestas nec oratio ad faciendam fidem appo- sita servavit, quominus odio habita a fabro expelle- D retur. Nihil igitur horum omuium, inquit, ad regnum Dei pertinet. › Nonne tibi videris audire eos, qui injuriis quosdam in triviis lacessunt, nulla babita honesti et decori ratione ? Matth. 111, 16. Paulo post Anglicanus tertius, recle. Libb. editi, Paulo infra omnes mss., Alias VOL. fortasse et ex aliis Evangeliis, arripit quod habet, sed ad marginem, Paulo post, forte legen- dum, sicque legisse videtur inter- pres Gelenius. Infra omnes mss. Libb. editi, Ad marginem codicis Juliani legitur, (89) Codex Basileensis, ὅπως ἂν μάγος, non male. (90) Εισάγοντας. Deest apud Hoeschelium. 40. Deinde es Evangelio secundum Matthaeum 3, (91) Sic omnes mss. excepto Joliano qui in textu (92) Λόγος πιστικός. Ironice dicitur a Celso.
[Τοῦτ’ οὖν αἴτιον γεγένηται καὶ Ἰουδαίων πολλοῖς τότε τοῦ [μὴ δύνασθαι] ἀντιβλέψαι ταῖς ἐναργείαις τῶν τε προφητειῶν καὶ τῶν τεραστίων, ὧν ἐποίησε καὶ πεπονθέναι ἀναγέγραπται ὁ Ἰησοῦς. Ὅτι δὲ τοιοῦτόν τι πέπονθεν ἡ ἀνθρωπίνη φύσις, δῆλον ἔσται τοῖς κατανοοῦσιν ὅτι οἱ ἅπαξ προκαταληφθέντες καὶ ἐν αἰσχίσταις καὶ εἰκαίαις παραδόσεσι πατέρων καὶ πολιτῶν οὐκ εὐχερῶς μετατίθενται]· οὐ ταχέως γοῦν Αἰγύπτιον πείσαι ἄν τις καταφρονῆσαι ὧν ἐκ πατέρων παρείληφεν, ὥστε μὴ νομίσαι θεὸν τόδε τὸ ἄλογον ζῷον ἢ μέχρι θανάτου φυλάξασθαι ἀπὸ τοῦδε τοῦ ζῴου κρεῶν γεύσασθαι. Εἰ καὶ ἐπὶ πλεῖον οὖν τὸν τοιοῦτον λόγον ἐξετάζοντες τὰ περὶ Βηθλεὲμ καὶ τῆς περὶ αὐτῆς προφητείας διεξεληλύθαμεν, νομίζομεν ἀναγκαίως τοῦτο πεποιηκέναι, ἀπολογούμενοι πρὸς τοὺς φήσαντας ἂν ὅτι, [εἰ οὕτως ἐναργεῖς ἦσαν αἱ περὶ τοῦ Ἰησοῦ παρὰ Ἰουδαίοις προφητεῖαι, τί δή ποτε ἐλθόντος αὐτοῦ οὐ συγκατέθεντο τῇ διδασκαλίᾳ αὐτοῦ καὶ μετέθεντο ἐπὶ τὰ ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ δεικνύμενα κρείττονα.
κτέον, ὅτι ταῦτα βωμολόχῳ ἔπρεπε τὰ ῥήματα, καὶ οὐ σπουδάζοντι ἐν τῇ ἀπαγγελίᾳ. Ἔτι δὲ λαβὼν ἀπὸ τῆς γεγραμμένης ἐν τῷ κατὰ Ματθαῖον Εὐαγγελίῳ ἱστορίας περὶ τοῦ εἰς Αἴγυπτον ἀποδεδημηκέναι τὸν Ἰησοῦν, τοῖς μὲν παραδόξοις εἰς τοῦτο οὐκ ἐπίστευσεν, οὔθ' ὅτι ἄγγελος τοῦτο ἔχρη- σεν, οὔτε εἴ τι ᾐνίσσετο ὁ καταλιπὼν τὴν Ἰουδαίαν Ἰησοῦς, καὶ ἐν Αἰγύπτῳ ἐπιδημῶν· ἀνέπλασε δέ τι ἕτερον, συγκαταθέμενος μέν πως ταῖς παραδόξοις δυ νάμεσιν, ἃς Ἰησοῦς ἐποίησεν, ἐν αἷς τοὺς πολλοὺς ἔπεισεν ἀκολουθεῖν αὐτῷ ὡς Χριστῷ· διαβάλλειν δ' αὐτὰς βουλόμενος ὡς ἀπὸ μαγείας, καὶ οὐ θείᾳ δυνά- μει γεγενημένας· φησὶ γὰρ αὐτὸν σκότιον τραφέντα, μισθαρνήσαντα εἰς Αἴγυπτον, δυνάμεών τινων πει- ραθέντα, ἐκεῖθεν ἐπανελθεῖν, Θεὸν δι᾽ ἐκείνας τὰς δυνάμεις ἑαυτὸν ἀναγορεύοντα. » Εγώ δ' οὐκ οἶδ' ὅπως ἂν μάγος (89) ηγωνίσατο διδάξαι λόγον, πεί- θοντα πάντα πράττειν, ὡς Θεοῦ κρινοῦντος ἕκαστον ἐπὶ πᾶσι τοῖς πεπραγμένοις· καὶ οὕτω διατιθέντα τοὺς ἑαυτοῦ μαθητάς, οἷς ἔμελλε χρήσασθαι διακό- νας τῆς ἑαυτοῦ διδασκαλίας. Αρα γὰρ κἀκεῖνοι οὕτω διδαχθέντες ποιεῖν δυνάμεις, ᾔρουν τοὺς ἀκούοντας, ἢ αὐδὲ δυνάμεις ἐποίουν ; Τὸ μὲν οὖν λέγειν, ὅτι οὐδα μῶς δυνάμεις ἐποίουν, ἀλλὰ πιστεύσαντες οὐδεμια λόγων ἱκανότητι, παραπλησίως τῇ ἐν διαλεκτικῇ Ελλήνων σοφίᾳ, ἐπέδωκαν ἑαυτοὺς τῷ καινὸν διδά- σκειν λόγον οἷς ἂν ἐπιδημήσωσι, πάνυ ἐστὶν ἄλογον. Τίνι γὰρ θαῤῥοῦντες ἐδίδασκον τὸν λόγον, καὶ ἐκαινο- τύμουν; Εἰ δὲ δυνάμεις ἐτέλουν κἀκεῖνοι, τίνα έχει πιθανότητα τὸ μάγους τοσούτοις κινδύνοις ἑαυτοὺς παραβεβληκέναι εἰσάγοντας (90) διδασκαλίαν μαγείας ἀπαγορεύουσαν; Οὐ δοκεῖ μοι ἀγωνίσασθαι πρὸς λόγον μὴ μετὰ 39. σπουδῆς, ἀλλὰ μετὰ χλεύης εἰρημένον· « Εἰ ἆρα καλὴ ἦν ἡ μήτηρ τοῦ Ἰησοῦ, καὶ ὡς καλῇ αὐτῇ ἐμίγνυτο ὁ θεὸς, οὐ πεφυκὼς ὁρᾷν φθαρτοῦ σώματος; Η ὅτι οὐδ' εἰκὸς ἦν ἐρασθήσεσθαι αὐτῆς τὸν Θεὸν, οὔσης οὔτ' εὐδαίμονος οὔτε βασιλικῆς, ἐπεὶ μηδεὶς αὐτὴν ᾔδει, μηδὲ τῶν γειτόνων ; › Παίζει δὲ λέγων, καὶ ὅτι ο μι σουμένην αὐτὴν ὑπὸ τοῦ τέκτονος, καὶ ἐκβαλλομένην, οὐκ ἔσωσε θεία δύναμις (91), οὐδὲ λόγος πιστικός (92). Οὐδὲν οὖν, φησί, ταῦτα πρὸς τὴν τοῦ Θεοῦ βασιλείαν. » Τί οὖν ταῦτα διαφέροι ἂν τῶν ἐν ταῖς τριόδοις λοιδο ρουμένων τισί, καὶ οὐδὲν σπουδῆς ἄξιον λεγόντων ; Ἑξῆς δὲ τούτοις ἀπὸ τοῦ κατὰ Ματθαῖον, τάχα δὲ καὶ τῶν λοιπῶν Εὐαγγελίων, λαβὼν τὰ περὶ τῆς * Αίπυ. Βαρυτόνως λεκτέον· ὄνομα γάρ ἐστι πόλεως. Τὸ δὲ ὀξυτονούμενον ἐπίθετόν ἐστι, καὶ σημαίνει τὸ ὑψηλόν. ὡς Θεοῦ κρινοῦντος, ὡς Θεοῦ κρίνοντος. ἄρα γὰρ κἀκεῖνοι. ἄρα γὰρ ἐκεῖ οὐ μετὰ σπουδῆς, μή μετά σπουδῆς. εἰ ἄρα καλὴ ἦν. ἢ ἄρα καλή ἦν, παίζει δὲ λέγων καὶ ὅτι. καὶ παίζει δὲ λέγων, ὅτι. λόγος μυστι κός. CONTRA CELSUM LIB. I. A quas de Danae, Melanippe, Auge et Antiope Græci finxerunt: id scurram agentis, non serio scribentis hominis est. B C 38. Praeterea ex Evangelio secundum Mat- thæum decerpit historiam de Jesu in Ægyptum migra- tione. Sed miraculis tunc patratis et admonitioni ab angelo factæ denegans fidem, nec investigans nun- quid mysterii innuat hæc Judææ derelictio et in E- gyptum fuga, quiddam confingit aliud, assensumque quodammodo præbet miraculis quæ Jesus fecit, et quibus nullos adduxit, ut ipsum tanquam Christumn sequerentur. At miracula illa non divina virtute, sed magicis artibus facta esse calumniatur. Ait enim • illum clam educatum, cum in Ægypto suam locasset operam artesque efficiendi miracula didi- cisset, hinc reversum esse denique, et propter illa miracula se pro Deo venditasse. Ego vero non intelligo quomodo magus docuisset homines in omnibus suis actibus cogitare, Deum olim illerum omnium judicem fore,atque ita suos discipulos ins- tituisset, quibus suæ doctrinæ administris usurus erat. Nam an discipuli sic instituti miraculis capi- ebant auditores, aut sine miraculis? Dicere nulla eos fecisse miracula, sed credidisse duntaxat et nulla adjutos persuadendi peritia, qualem apud Græcos dialectica docet, novam doctrinam; quo. cunque ituri erant, promulgare aggressos esse, perabsurdum est. Qua enim fiducia banc prædicarent doctrinam, et novarent omnia? Si autem miracula patrabant, an simile veri est magos se lot in pericula conjecisse, ut doctrinam evulgarent, quæ magicus artes velal ? Quæ: dicta sunt non serio, sed risus captandi gratia tantum, ea refellere won videtur oper pretium. Hujusmodi sunt læc: Pulchrane erat Jesu mater, atque idcirco illam Deus, quem sua matura non patitur humanæ formæ amore capi, amplexus est? An illum non decebat deperire muli- erem, quæ nec opibus pollebat, nec regio erat genere, utpote quam ne in vicinia quidem ullus cognoscebat ?, Pergit nugator ille: « lllam nec divina potestas nec oratio ad faciendam fidem appo- sita servavit, quominus odio habita a fabro expelle- D retur. Nihil igitur horum omuium, inquit, ad regnum Dei pertinet. › Nonne tibi videris audire eos, qui injuriis quosdam in triviis lacessunt, nulla babita honesti et decori ratione ? Matth. 111, 16. Paulo post Anglicanus tertius, recle. Libb. editi, Paulo infra omnes mss., Alias VOL. fortasse et ex aliis Evangeliis, arripit quod habet, sed ad marginem, Paulo post, forte legen- dum, sicque legisse videtur inter- pres Gelenius. Infra omnes mss. Libb. editi, Ad marginem codicis Juliani legitur, (89) Codex Basileensis, ὅπως ἂν μάγος, non male. (90) Εισάγοντας. Deest apud Hoeschelium. 40. Deinde es Evangelio secundum Matthaeum 3, (91) Sic omnes mss. excepto Joliano qui in textu (92) Λόγος πιστικός. Ironice dicitur a Celso.
Μηδεὶς δ’ ἡμῶν τοῖς πιστεύουσι τὸ παραπλήσιον ὀνειδιζέτω, ὁρῶν ὅτι οὐκ εὐκαταφρόνητοι λόγοι ὑπὸ τῶν μεμαθηκότων αὐτοὺς πρεσβεύειν φέρονται περὶ τῆς εἰς τὸν Ἰησοῦν πίστεως. Εἰ δὲ καὶ δευτέρας προφητείας ἐναργοῦς] ἡμῖν εἶναι φαινομένης [περὶ τοῦ Ἰησοῦ χρεία ἐστίν, ἐκθησόμεθα τὴν ἀναγραφεῖσαν πρὸ πλείστων ὅσων ἐτῶν τῆς Ἰησοῦ ἐπιδημίας ὑπὸ Μωϋσέως, φήσαντος τὸν Ἰακὼβ ἀπαλλασσόμενον τοῦ βίου πεπροφητευκέναι ἑκάστῳ τῶν υἱῶν καὶ τῷ Ἰούδᾳ εἰρηκέναι μετὰ καὶ ἄλλων τό· Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα καὶ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ.] Ἐντυγχάνων δέ τις [τῇ προφητείᾳ ταύτῃ,] κατὰ μὲν τὸ ἀληθὲς [πολλῷ πρεσβυτέρᾳ] τυγχανούσῃ Μωϋσέως, ὡς δ’ ἂν ὑπονοήσαι τις τῶν οὐ πιστῶν, ὑπὸ Μωϋσέως λεχθείσῃ, θαυμάσαι ἄν, πῶς Μωϋσῆς δεδύνηται προειπεῖν ὅτι οἱ τῶν Ἰουδαίων βασιλεύοντες, δώδεκα οὐσῶν φυλῶν ἐν αὐτοῖς, ἀπὸ τῆς Ἰούδα φυλῆς γεννηθέντες ἄρξουσι τοῦ λαοῦ· διὸ καὶ ὁ πᾶς λαὸς Ἰουδαῖοι ὀνομάζονται, τῆς βασιλευούσης φυλῆς ὄντες ἐπώνυμοι.
κτέον, ὅτι ταῦτα βωμολόχῳ ἔπρεπε τὰ ῥήματα, καὶ οὐ σπουδάζοντι ἐν τῇ ἀπαγγελίᾳ. Ἔτι δὲ λαβὼν ἀπὸ τῆς γεγραμμένης ἐν τῷ κατὰ Ματθαῖον Εὐαγγελίῳ ἱστορίας περὶ τοῦ εἰς Αἴγυπτον ἀποδεδημηκέναι τὸν Ἰησοῦν, τοῖς μὲν παραδόξοις εἰς τοῦτο οὐκ ἐπίστευσεν, οὔθ' ὅτι ἄγγελος τοῦτο ἔχρη- σεν, οὔτε εἴ τι ᾐνίσσετο ὁ καταλιπὼν τὴν Ἰουδαίαν Ἰησοῦς, καὶ ἐν Αἰγύπτῳ ἐπιδημῶν· ἀνέπλασε δέ τι ἕτερον, συγκαταθέμενος μέν πως ταῖς παραδόξοις δυ νάμεσιν, ἃς Ἰησοῦς ἐποίησεν, ἐν αἷς τοὺς πολλοὺς ἔπεισεν ἀκολουθεῖν αὐτῷ ὡς Χριστῷ· διαβάλλειν δ' αὐτὰς βουλόμενος ὡς ἀπὸ μαγείας, καὶ οὐ θείᾳ δυνά- μει γεγενημένας· φησὶ γὰρ αὐτὸν σκότιον τραφέντα, μισθαρνήσαντα εἰς Αἴγυπτον, δυνάμεών τινων πει- ραθέντα, ἐκεῖθεν ἐπανελθεῖν, Θεὸν δι᾽ ἐκείνας τὰς δυνάμεις ἑαυτὸν ἀναγορεύοντα. » Εγώ δ' οὐκ οἶδ' ὅπως ἂν μάγος (89) ηγωνίσατο διδάξαι λόγον, πεί- θοντα πάντα πράττειν, ὡς Θεοῦ κρινοῦντος ἕκαστον ἐπὶ πᾶσι τοῖς πεπραγμένοις· καὶ οὕτω διατιθέντα τοὺς ἑαυτοῦ μαθητάς, οἷς ἔμελλε χρήσασθαι διακό- νας τῆς ἑαυτοῦ διδασκαλίας. Αρα γὰρ κἀκεῖνοι οὕτω διδαχθέντες ποιεῖν δυνάμεις, ᾔρουν τοὺς ἀκούοντας, ἢ αὐδὲ δυνάμεις ἐποίουν ; Τὸ μὲν οὖν λέγειν, ὅτι οὐδα μῶς δυνάμεις ἐποίουν, ἀλλὰ πιστεύσαντες οὐδεμια λόγων ἱκανότητι, παραπλησίως τῇ ἐν διαλεκτικῇ Ελλήνων σοφίᾳ, ἐπέδωκαν ἑαυτοὺς τῷ καινὸν διδά- σκειν λόγον οἷς ἂν ἐπιδημήσωσι, πάνυ ἐστὶν ἄλογον. Τίνι γὰρ θαῤῥοῦντες ἐδίδασκον τὸν λόγον, καὶ ἐκαινο- τύμουν; Εἰ δὲ δυνάμεις ἐτέλουν κἀκεῖνοι, τίνα έχει πιθανότητα τὸ μάγους τοσούτοις κινδύνοις ἑαυτοὺς παραβεβληκέναι εἰσάγοντας (90) διδασκαλίαν μαγείας ἀπαγορεύουσαν; Οὐ δοκεῖ μοι ἀγωνίσασθαι πρὸς λόγον μὴ μετὰ 39. σπουδῆς, ἀλλὰ μετὰ χλεύης εἰρημένον· « Εἰ ἆρα καλὴ ἦν ἡ μήτηρ τοῦ Ἰησοῦ, καὶ ὡς καλῇ αὐτῇ ἐμίγνυτο ὁ θεὸς, οὐ πεφυκὼς ὁρᾷν φθαρτοῦ σώματος; Η ὅτι οὐδ' εἰκὸς ἦν ἐρασθήσεσθαι αὐτῆς τὸν Θεὸν, οὔσης οὔτ' εὐδαίμονος οὔτε βασιλικῆς, ἐπεὶ μηδεὶς αὐτὴν ᾔδει, μηδὲ τῶν γειτόνων ; › Παίζει δὲ λέγων, καὶ ὅτι ο μι σουμένην αὐτὴν ὑπὸ τοῦ τέκτονος, καὶ ἐκβαλλομένην, οὐκ ἔσωσε θεία δύναμις (91), οὐδὲ λόγος πιστικός (92). Οὐδὲν οὖν, φησί, ταῦτα πρὸς τὴν τοῦ Θεοῦ βασιλείαν. » Τί οὖν ταῦτα διαφέροι ἂν τῶν ἐν ταῖς τριόδοις λοιδο ρουμένων τισί, καὶ οὐδὲν σπουδῆς ἄξιον λεγόντων ; Ἑξῆς δὲ τούτοις ἀπὸ τοῦ κατὰ Ματθαῖον, τάχα δὲ καὶ τῶν λοιπῶν Εὐαγγελίων, λαβὼν τὰ περὶ τῆς * Αίπυ. Βαρυτόνως λεκτέον· ὄνομα γάρ ἐστι πόλεως. Τὸ δὲ ὀξυτονούμενον ἐπίθετόν ἐστι, καὶ σημαίνει τὸ ὑψηλόν. ὡς Θεοῦ κρινοῦντος, ὡς Θεοῦ κρίνοντος. ἄρα γὰρ κἀκεῖνοι. ἄρα γὰρ ἐκεῖ οὐ μετὰ σπουδῆς, μή μετά σπουδῆς. εἰ ἄρα καλὴ ἦν. ἢ ἄρα καλή ἦν, παίζει δὲ λέγων καὶ ὅτι. καὶ παίζει δὲ λέγων, ὅτι. λόγος μυστι κός. CONTRA CELSUM LIB. I. A quas de Danae, Melanippe, Auge et Antiope Græci finxerunt: id scurram agentis, non serio scribentis hominis est. B C 38. Praeterea ex Evangelio secundum Mat- thæum decerpit historiam de Jesu in Ægyptum migra- tione. Sed miraculis tunc patratis et admonitioni ab angelo factæ denegans fidem, nec investigans nun- quid mysterii innuat hæc Judææ derelictio et in E- gyptum fuga, quiddam confingit aliud, assensumque quodammodo præbet miraculis quæ Jesus fecit, et quibus nullos adduxit, ut ipsum tanquam Christumn sequerentur. At miracula illa non divina virtute, sed magicis artibus facta esse calumniatur. Ait enim • illum clam educatum, cum in Ægypto suam locasset operam artesque efficiendi miracula didi- cisset, hinc reversum esse denique, et propter illa miracula se pro Deo venditasse. Ego vero non intelligo quomodo magus docuisset homines in omnibus suis actibus cogitare, Deum olim illerum omnium judicem fore,atque ita suos discipulos ins- tituisset, quibus suæ doctrinæ administris usurus erat. Nam an discipuli sic instituti miraculis capi- ebant auditores, aut sine miraculis? Dicere nulla eos fecisse miracula, sed credidisse duntaxat et nulla adjutos persuadendi peritia, qualem apud Græcos dialectica docet, novam doctrinam; quo. cunque ituri erant, promulgare aggressos esse, perabsurdum est. Qua enim fiducia banc prædicarent doctrinam, et novarent omnia? Si autem miracula patrabant, an simile veri est magos se lot in pericula conjecisse, ut doctrinam evulgarent, quæ magicus artes velal ? Quæ: dicta sunt non serio, sed risus captandi gratia tantum, ea refellere won videtur oper pretium. Hujusmodi sunt læc: Pulchrane erat Jesu mater, atque idcirco illam Deus, quem sua matura non patitur humanæ formæ amore capi, amplexus est? An illum non decebat deperire muli- erem, quæ nec opibus pollebat, nec regio erat genere, utpote quam ne in vicinia quidem ullus cognoscebat ?, Pergit nugator ille: « lllam nec divina potestas nec oratio ad faciendam fidem appo- sita servavit, quominus odio habita a fabro expelle- D retur. Nihil igitur horum omuium, inquit, ad regnum Dei pertinet. › Nonne tibi videris audire eos, qui injuriis quosdam in triviis lacessunt, nulla babita honesti et decori ratione ? Matth. 111, 16. Paulo post Anglicanus tertius, recle. Libb. editi, Paulo infra omnes mss., Alias VOL. fortasse et ex aliis Evangeliis, arripit quod habet, sed ad marginem, Paulo post, forte legen- dum, sicque legisse videtur inter- pres Gelenius. Infra omnes mss. Libb. editi, Ad marginem codicis Juliani legitur, (89) Codex Basileensis, ὅπως ἂν μάγος, non male. (90) Εισάγοντας. Deest apud Hoeschelium. 40. Deinde es Evangelio secundum Matthaeum 3, (91) Sic omnes mss. excepto Joliano qui in textu (92) Λόγος πιστικός. Ironice dicitur a Celso.
PG 11:759Καὶ δεύτερον δ’ ἂν θαυμάσαι τὴν προφητείαν ὁ εὐγνωμόνως αὐτῇ ἐντυγχάνων, τίνα τρόπον [εἰπὼν ἀπὸ τῆς Ἰούδα φυλῆς ἔσεσθαι τοὺς ἄρχοντας καὶ ἡγουμένους τοῦ λαοῦ ἔστησε καὶ τὸ τέλος τῆς ἀρχῆς αὐτῆς εἰπὼν οὐκ ἐκλείψειν ἄρχοντα ἐξ Ἰούδα καὶ ἡγούμενον ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ, καὶ αὐτὸς προσδοκία ἐθνῶν. Ἦλθε γὰρ ᾧ ἐστι τὰ ἀποκείμενα, ὁ Χριστὸς τοῦ θεοῦ, ὁ ἄρχων τῶν ἐπαγγελιῶν τοῦ θεοῦ]· καὶ σαφῶς γέγονεν οὗτος μόνος παρὰ τοὺς πρὸ αὐτοῦ πάντας, θαρρῶν δ’ ἂν εἴποιμι καὶ τοὺς μετ’ αὐτόν, προσδοκία ἐθνῶν· ἀπὸ γὰρ πάντων τῶν ἐθνῶν πεπιστεύκασι τῷ θεῷ δι’ αὐτοῦ, καὶ κατὰ τὸ εἰρημένον ὑπὸ τοῦ Ἡσαί̈ου ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἤλπισαν εἰπόντος· Ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. Οὗτος δὲ καὶ εἶπε τοῖς ἐν δεσμοῖς, καθὸ σειραῖς τῶν ἑαυτοῦ ἁμαρτιῶν ἕκαστος σφίγγεται, τὸ Ἐξέλθατε καὶ τοῖς ἐν τῇ ἀγνοίᾳ τὸ εἰς φῶς ἥκειν, καὶ τούτων οὕτω προφητευθέντων·
Β Α επιπτάσης τῷ Σωτῆρι βαπτιζομένῳ παρὰ τοῦ Ἰωάν. η του (95) περιστερᾶς, διαβάλλειν βούλεται ὡς πλάσμα τὸ εἰρημένον. Διασύρας δὲ, ὡς ᾤετο τὴν περὶ τοῦ ἐκ παρθένου γεγενῆσθαι τὸν Σωτῆρα ἡμῶν ἱστορίαν, οὐ τὰ ἑξῆς τῇ τάξει ἐκτίθεται· ἐπεὶ μηδὲν ἔχει τε ταγμένον θυμὸς καὶ ἔχθρα· ἀλλὰ κατὰ τὸ ἐπελθὸν οἱ ὀργιζόμενοι καὶ οἱ ἐχθραΐζοντες κακηγοροῦσιν οὓς μισοῦσι, μὴ ἐπιτρεπόμενοι ἀπὸ τοῦ πάθους (94) τε θεωρημένως καὶ κατὰ τάξιν λέγειν τὰς κατηγορίας. Εἰ μὲν γὰρ τὴν τάξιν ἑτήρει, λαβὼν ἂν τὸ Εὐαγγέλιον, καὶ κατηγορεῖν αὐτοῦ προθέμενος, τῆς πρώτης ἂν Ιστορίας κατειπῶν, ἐξῆς ἐπὶ τὴν δευτέραν παρεγίνετο, καὶ οὕτως ἐπὶ τὰς λοιπάς· νυνὶ δὲ, μετὰ τὴν ἐκ παρ- θένου γέννησιν, ὁ πάντ' εἰδέναι ἐπαγγειλάμενος Κέλ σος τὰ ἡμέτερα, κατηγορεί τοῦ παρὰ τῷ βαπτί σματι (95) φανέντος ἁγίου Πνεύματος ἐν εἴδει περι στερᾶς· εἶτα μετὰ τοῦτο διαβάλλει τὸ προφητεύεσθαι τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιδημίαν· καὶ μετὰ ταῦτα ἀνατρέχει ἐπὶ τὸ ἑξῆς τῇ γενέσει τοῦ Ἰησοῦ ἀναγε γραμμένον, τὸ περὶ τοῦ ἀστέρος διήγημα, καὶ τῶν ἐληλυθότων ἀπὸ ἀνατολῆς μάγων προσκυνῆσαι τῷ παιδίῳ. Πολλὰ δ᾽ ἂν καὶ αὐτὸς ἐπιτηρών εὕρης συγ κεχυμένως τῷ Κέλσῳ εἰρημένα δι' όλης της βίβλω ἵνα καὶ διὰ τούτου ὑπὸ τῶν τάξιν ἐπισταμένων τηρεῖν καὶ ζητεῖν, ἐλεγχθῇ μετά πολλής Ορατότητος καὶ ἀλαζονείας ἐπιγράψας Ἀληθῆ λόγον τὴν βίβλον απ τοῦ, ὅπερ τῶν ἑλλογίμων φιλοσόφων οὐδεὶς ἐποίησεν. Ὁ μὲν γὰρ Πλάτων (96) φησίν, οὐ κατὰ τὸν νοῦν έχοντα εἶναι τὸ διισχυρίζεσθαι περὶ τῶν τοιῶνος καὶ ἀδηλοτέρων· ὁ δὲ Χρύσιππος, πολλαχοῦ ἐκθέμενος τὰ κινήσαντα αὐτόν, ἀναπέμπει ἡμᾶς ἐφ' οὓς ἂν εἴ- ροιμεν κρείττον αὐτοῦ ἐροῦντας. Οὗτος οὖν ὁ καὶ τού- των καὶ τῶν λοιπῶν Ἑλλήνων σοφώτερος, ἀκολούθως τῷ φάσκειν πάντ' εἰδέναι, Ἀληθῆ λόγον ἐπέγραψεν αὐτοῦ τὰ βηλίου. παρὰ τῷ Ἰωάννῃ. παρὰ τῷ Ἰορ δάνῃ. ὡς πλάσμα τὸ εἰρη μένον. ὡς πλάσματος εἰρημένον, παρὰ τὸ βάπτισμα. φανέντος τοῦ ἁγίου Πνεύμα τος. προσκυνῆσαι τῷ παιδίῳ, προσκυνῆσαι τὸ παιδίον. ἐπιτηρῶν εὕρης, Ἵνα δὲ μὴ δοκῶμεν ἑκόντες, διὰ τὸ ἀπορεῖν ἀπαν τήσεως, ὑπερβαίνειν αὐτοῦ τὰ κεφάλαια, εκρίναμεν ἕκαστον κατὰ δύναμιν λύσαι τῶν ὑπ' αὐτοῦ προτ:08- μένων, φροντίσαντες οὐ τοῦ ἐν τῇ φύσει τῶν πραγ μάτων εἱρμοῦ καὶ ἀκολουθίας, ἀλλὰ τῆς τάξεως τῶν ἐν τῇ βίβλῳ αὐτοῦ ἀναγεγραμμένων. Φέρ' οὖν ἴδωμεν τί ποτε καὶ λέγει διαβάλλων τό, οἷον σωματικῶς ἑω ραμένον ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος Πνεῦμα ἅγιον ἐν εἴδε: περιστερᾶς. Εστι δ' ὁ Ἰουδαῖος αὐτῷ ἔτι ταῦτα λέ γων, πρὸς ἐν ὁμολογοῦμεν εἶναι Κύριον ἡμῶν, τὸν Ἰησοῦν· « Λουομένω, φησί, σοὶ παρὰ τῷ Ἰωάννῃ (97) εὕροις, εὕρης. παρὰ τῷ Ἰορδάνῃ, ORIGENIS dicitur de columba quæ in Salvatorem nostrum a Joanne baptizatum descendit, idque pro figmento haberi vult. Postquam autem, ut putat, salis exagitavit de Salvatoris nostri ex virgine ortu historiam. non quæ sequuntur ordine persequitur. Nihil enim habet ordinatum ira et odium. Qui ra- piuntur hujusmodi perturbationibus, ii in eos, quos aversantur, fundunt quidquid primum in buccas venit; quippe quibus per eos affectus non licet accusationum capita prudenter suo quæque loco disponere. Ordinem enim si servasset, sumpto Evangelio cujus impetendi consilium ceperat, primæ historiæ confutatione ad alteram refellendam, sicque ad cæteras progressus fuisset. Contra vero Celsus ille, qui nostra omnia callere se jactitat, post ortum ex virgine, Spiritus sancti specie co- lamba in baptismo descensum impugnat; deinde calumniatur vaticinia de nostri Salvatoris adventu; tum regreditur ad stellam nascente Jesu, ut scri- ptum est, exortam, et ad magos qui ex Oriente puerum adoraturi venerunt. Sic multa tu ipse librum evolvens confusa nulloque ordine congesta reperies. Atque hoc argumento erit iis qui quærere ordinem et servare norunt, quam temeraria ostentatione suum librum inscripserit Sermonem rerum, quod nullus unquam e doctis philosophis fecit. Plato negat hominis prudentis esse quidquam asseverare de rebus obscurioribus. Et Chrysippus sæpe, ex- positis quibus ipse motus fuerit rationibus, ire jubet ad eos qui melius ipso disserant. Sed Celsus, sapien- tior scilicet illis reliquisque Græcis, sicut pro- ſessus est se scire omnia, sic suo libro titulum dedit Sermonis veri. C transilire ejus capitula, propterea quod deest quo illa refellantur; visum est pro viribus unumquoda que confutare: non servato ordine quo res inter se cohærent, sed quem ipse suo in libro secutus est. Videamus igitur quid dicat ut Spiritum sanctumn corporea columbæ specie a Salvatore conspectum inficietur. Sic adhuc Judæus alloquitur Jesum quem nostrum Dominum esse confitemur: ‹ Ais tu in te a Joanne lotum ex aere simulacrum avis in- volasse. Quis, » pergit scitari Judæus, c quis fide Regio et Basileensi. Vetus Vaticanus legit, Quid si vero scribendum sit Paulo post omnes mss., Hoeschelius in textu habet, male. schelins et Spencerus in margine. videtur, Ibidem codex Anglica- nus primus et Jolianus, Infra sic omnes mss. si exceperis recentem Vaticanum et Jolianum qui cum fibris impressis labent, Ibidem omnes mss., excepto 10- D liano qui in textu habet, sed ad marginem, pag. 108, in Cratylo, pag. 392, 400, 401, 428, 440; lib. De repub., pag. 378; lib. vi De rep., pag. 506, ; lib. vit De rep., pag. 517; lib. x De rep., pag. 611; in Timao, pag. 28, 29, 40; epist. vii, p. sermones et 4; Cyrill. contra Julian., lib. 1. Spen- CER. margine, quæ correctio non sper- nenda, imo forte etiam ita legendum est supra, ut monuimus. 41. Ne vero quis suspicetur nos de industria (93) Παρὰ τοῦ Ἰωάννου. Hæc desunt in codd. (94) Codles Jolianus ὑπὸ τοῦ πάθους, sicque He- (95) Παρὰ τῷ βαπτίσματι. Guieto scribendum (56) Πλάτων. In Eullyphrone, pag. 11, in Phad. 544. Vide Clem. Alexandr. Strom. vi Theodor. (97) Παρὰ τῷ Ἰωάννῃ. Codex Jolianus habet in
Καὶ ἔδωκά σε εἰς διαθήκην ἐθνῶν τοῦ καταστῆσαι τὴν γῆν καὶ κληρονομῆσαι κληρονομίαν ἐρήμου, λέγοντα τοῖς ἐν δεσμοῖς ἐξέλθατε, καὶ τοῖς ἐν σκότει ἀνακαλυφθῆναι. [Καὶ ἔστιν ἰδεῖν ἐπὶ τῇ τούτου παρουσίᾳ] διὰ τοὺς πανταχοῦ τῆς οἰκουμένης ἁπλούστερον πιστεύοντας [πληρούμενον τὸ Καὶ ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς βοσκηθήσονται, καὶ ἐν πάσαις ταῖς τρίβοις ἡ νομὴ αὐτῶν. Ἐπεὶ δὲ ὁ ἐπαγγελλόμενος εἰδέναι τὰ τοῦ λόγου πάντα Κέλσος ὀνειδίζει τῷ σωτῆρι ἐπὶ τῷ πάθει ὡς μὴ βοηθηθέντι ὑπὸ τοῦ πατρὸς ἢ μὴ δυνηθέντι ἑαυτῷ βοηθῆσαι, παραθετέον ὅτι τὸ πάθος αὐτοῦ ἐπροφητεύετο μετὰ τῆς αἰτίας, ὅτι χρήσιμον ἦν ἀνθρώποις τὸ ἐκεῖνον ὑπὲρ αὐτῶν ἀποθανεῖν καὶ μώλωπα τὸν ἐπὶ τῷ καταδεδικάσθαι παθεῖν. Προείρητο δὲ καὶ ὅτι συνήσουσιν αὐτὸν οἱ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν, παρ’ οἷς οὐ γεγόνασιν οἱ προφῆται, καὶ λέλεκτο ὅτι εἶδος ἄτιμον ἐν ἀνθρώποις φαινόμενον ἔχων ὀφθήσεται. Οὕτω δ’ ἔχει ἡ λέξις· Ἰδοὺ συνήσει ὁ παῖς μου, καὶ ὑψωθήσεται καὶ δοξασθήσεται καὶ μετεωρισθήσεται σφόδρα. Ὃν τρόπον ἐκστήσονται ἐπὶ σὲ πολλοί, οὕτως ἀδοξήσει ἀπὸ ἀνθρώπων τὸ εἶδός σου, καὶ ἡ δόξα σου ἀπὸ τῶν ἀνθρώπων.
Β Α επιπτάσης τῷ Σωτῆρι βαπτιζομένῳ παρὰ τοῦ Ἰωάν. η του (95) περιστερᾶς, διαβάλλειν βούλεται ὡς πλάσμα τὸ εἰρημένον. Διασύρας δὲ, ὡς ᾤετο τὴν περὶ τοῦ ἐκ παρθένου γεγενῆσθαι τὸν Σωτῆρα ἡμῶν ἱστορίαν, οὐ τὰ ἑξῆς τῇ τάξει ἐκτίθεται· ἐπεὶ μηδὲν ἔχει τε ταγμένον θυμὸς καὶ ἔχθρα· ἀλλὰ κατὰ τὸ ἐπελθὸν οἱ ὀργιζόμενοι καὶ οἱ ἐχθραΐζοντες κακηγοροῦσιν οὓς μισοῦσι, μὴ ἐπιτρεπόμενοι ἀπὸ τοῦ πάθους (94) τε θεωρημένως καὶ κατὰ τάξιν λέγειν τὰς κατηγορίας. Εἰ μὲν γὰρ τὴν τάξιν ἑτήρει, λαβὼν ἂν τὸ Εὐαγγέλιον, καὶ κατηγορεῖν αὐτοῦ προθέμενος, τῆς πρώτης ἂν Ιστορίας κατειπῶν, ἐξῆς ἐπὶ τὴν δευτέραν παρεγίνετο, καὶ οὕτως ἐπὶ τὰς λοιπάς· νυνὶ δὲ, μετὰ τὴν ἐκ παρ- θένου γέννησιν, ὁ πάντ' εἰδέναι ἐπαγγειλάμενος Κέλ σος τὰ ἡμέτερα, κατηγορεί τοῦ παρὰ τῷ βαπτί σματι (95) φανέντος ἁγίου Πνεύματος ἐν εἴδει περι στερᾶς· εἶτα μετὰ τοῦτο διαβάλλει τὸ προφητεύεσθαι τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιδημίαν· καὶ μετὰ ταῦτα ἀνατρέχει ἐπὶ τὸ ἑξῆς τῇ γενέσει τοῦ Ἰησοῦ ἀναγε γραμμένον, τὸ περὶ τοῦ ἀστέρος διήγημα, καὶ τῶν ἐληλυθότων ἀπὸ ἀνατολῆς μάγων προσκυνῆσαι τῷ παιδίῳ. Πολλὰ δ᾽ ἂν καὶ αὐτὸς ἐπιτηρών εὕρης συγ κεχυμένως τῷ Κέλσῳ εἰρημένα δι' όλης της βίβλω ἵνα καὶ διὰ τούτου ὑπὸ τῶν τάξιν ἐπισταμένων τηρεῖν καὶ ζητεῖν, ἐλεγχθῇ μετά πολλής Ορατότητος καὶ ἀλαζονείας ἐπιγράψας Ἀληθῆ λόγον τὴν βίβλον απ τοῦ, ὅπερ τῶν ἑλλογίμων φιλοσόφων οὐδεὶς ἐποίησεν. Ὁ μὲν γὰρ Πλάτων (96) φησίν, οὐ κατὰ τὸν νοῦν έχοντα εἶναι τὸ διισχυρίζεσθαι περὶ τῶν τοιῶνος καὶ ἀδηλοτέρων· ὁ δὲ Χρύσιππος, πολλαχοῦ ἐκθέμενος τὰ κινήσαντα αὐτόν, ἀναπέμπει ἡμᾶς ἐφ' οὓς ἂν εἴ- ροιμεν κρείττον αὐτοῦ ἐροῦντας. Οὗτος οὖν ὁ καὶ τού- των καὶ τῶν λοιπῶν Ἑλλήνων σοφώτερος, ἀκολούθως τῷ φάσκειν πάντ' εἰδέναι, Ἀληθῆ λόγον ἐπέγραψεν αὐτοῦ τὰ βηλίου. παρὰ τῷ Ἰωάννῃ. παρὰ τῷ Ἰορ δάνῃ. ὡς πλάσμα τὸ εἰρη μένον. ὡς πλάσματος εἰρημένον, παρὰ τὸ βάπτισμα. φανέντος τοῦ ἁγίου Πνεύμα τος. προσκυνῆσαι τῷ παιδίῳ, προσκυνῆσαι τὸ παιδίον. ἐπιτηρῶν εὕρης, Ἵνα δὲ μὴ δοκῶμεν ἑκόντες, διὰ τὸ ἀπορεῖν ἀπαν τήσεως, ὑπερβαίνειν αὐτοῦ τὰ κεφάλαια, εκρίναμεν ἕκαστον κατὰ δύναμιν λύσαι τῶν ὑπ' αὐτοῦ προτ:08- μένων, φροντίσαντες οὐ τοῦ ἐν τῇ φύσει τῶν πραγ μάτων εἱρμοῦ καὶ ἀκολουθίας, ἀλλὰ τῆς τάξεως τῶν ἐν τῇ βίβλῳ αὐτοῦ ἀναγεγραμμένων. Φέρ' οὖν ἴδωμεν τί ποτε καὶ λέγει διαβάλλων τό, οἷον σωματικῶς ἑω ραμένον ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος Πνεῦμα ἅγιον ἐν εἴδε: περιστερᾶς. Εστι δ' ὁ Ἰουδαῖος αὐτῷ ἔτι ταῦτα λέ γων, πρὸς ἐν ὁμολογοῦμεν εἶναι Κύριον ἡμῶν, τὸν Ἰησοῦν· « Λουομένω, φησί, σοὶ παρὰ τῷ Ἰωάννῃ (97) εὕροις, εὕρης. παρὰ τῷ Ἰορδάνῃ, ORIGENIS dicitur de columba quæ in Salvatorem nostrum a Joanne baptizatum descendit, idque pro figmento haberi vult. Postquam autem, ut putat, salis exagitavit de Salvatoris nostri ex virgine ortu historiam. non quæ sequuntur ordine persequitur. Nihil enim habet ordinatum ira et odium. Qui ra- piuntur hujusmodi perturbationibus, ii in eos, quos aversantur, fundunt quidquid primum in buccas venit; quippe quibus per eos affectus non licet accusationum capita prudenter suo quæque loco disponere. Ordinem enim si servasset, sumpto Evangelio cujus impetendi consilium ceperat, primæ historiæ confutatione ad alteram refellendam, sicque ad cæteras progressus fuisset. Contra vero Celsus ille, qui nostra omnia callere se jactitat, post ortum ex virgine, Spiritus sancti specie co- lamba in baptismo descensum impugnat; deinde calumniatur vaticinia de nostri Salvatoris adventu; tum regreditur ad stellam nascente Jesu, ut scri- ptum est, exortam, et ad magos qui ex Oriente puerum adoraturi venerunt. Sic multa tu ipse librum evolvens confusa nulloque ordine congesta reperies. Atque hoc argumento erit iis qui quærere ordinem et servare norunt, quam temeraria ostentatione suum librum inscripserit Sermonem rerum, quod nullus unquam e doctis philosophis fecit. Plato negat hominis prudentis esse quidquam asseverare de rebus obscurioribus. Et Chrysippus sæpe, ex- positis quibus ipse motus fuerit rationibus, ire jubet ad eos qui melius ipso disserant. Sed Celsus, sapien- tior scilicet illis reliquisque Græcis, sicut pro- ſessus est se scire omnia, sic suo libro titulum dedit Sermonis veri. C transilire ejus capitula, propterea quod deest quo illa refellantur; visum est pro viribus unumquoda que confutare: non servato ordine quo res inter se cohærent, sed quem ipse suo in libro secutus est. Videamus igitur quid dicat ut Spiritum sanctumn corporea columbæ specie a Salvatore conspectum inficietur. Sic adhuc Judæus alloquitur Jesum quem nostrum Dominum esse confitemur: ‹ Ais tu in te a Joanne lotum ex aere simulacrum avis in- volasse. Quis, » pergit scitari Judæus, c quis fide Regio et Basileensi. Vetus Vaticanus legit, Quid si vero scribendum sit Paulo post omnes mss., Hoeschelius in textu habet, male. schelins et Spencerus in margine. videtur, Ibidem codex Anglica- nus primus et Jolianus, Infra sic omnes mss. si exceperis recentem Vaticanum et Jolianum qui cum fibris impressis labent, Ibidem omnes mss., excepto 10- D liano qui in textu habet, sed ad marginem, pag. 108, in Cratylo, pag. 392, 400, 401, 428, 440; lib. De repub., pag. 378; lib. vi De rep., pag. 506, ; lib. vit De rep., pag. 517; lib. x De rep., pag. 611; in Timao, pag. 28, 29, 40; epist. vii, p. sermones et 4; Cyrill. contra Julian., lib. 1. Spen- CER. margine, quæ correctio non sper- nenda, imo forte etiam ita legendum est supra, ut monuimus. 41. Ne vero quis suspicetur nos de industria (93) Παρὰ τοῦ Ἰωάννου. Hæc desunt in codd. (94) Codles Jolianus ὑπὸ τοῦ πάθους, sicque He- (95) Παρὰ τῷ βαπτίσματι. Guieto scribendum (56) Πλάτων. In Eullyphrone, pag. 11, in Phad. 544. Vide Clem. Alexandr. Strom. vi Theodor. (97) Παρὰ τῷ Ἰωάννῃ. Codex Jolianus habet in
PG 11:761Οὕτως θαυμάσονται ἔθνη πολλὰ ἐπ’ αὐτῷ, καὶ συνέξουσι βασιλεῖς τὸ στόμα αὐτῶν· ὅτι οἷς οὐκ ἀνηγγέλη περὶ αὐτοῦ ὄψονται, καὶ οἳ οὐκ ἀκηκόασι συνήσουσι. Κύριε, τίς ἐπίστευσε τῇ ἀκοῇ ἡμῶν; Καὶ ὁ βραχίων κυρίου τίνι ἀπεκαλύφθη; Ἀνηγγείλαμεν ὡς παιδίον ἐναντίον αὐτοῦ, ὡς ῥίζα ἐν γῇ διψώσῃ· οὐκ ἔστιν εἶδος αὐτῷ οὐδὲ δόξα. Καὶ εἴδομεν αὐτόν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος οὐδὲ κάλλος, ἀλλὰ τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον καὶ ἐκλεῖπον παρὰ πάντας ἀνθρώπους· ἄνθρωπος ἐν πληγῇ ὢν καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν, ὅτι ἀπέστραπται τὸ πρόσωπον αὐτοῦ, ἠτιμάσθη καὶ οὐκ ἐλογίσθη. Οὗτος τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν φέρει καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται, καὶ ἡμεῖς ἐλογισάμεθα αὐτὸν εἶναι ἐν πόνῳ καὶ ἐν πληγῇ καὶ ἐν κακώσει. Αὐτὸς δὲ ἐτραυματίσθη διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν, καὶ μεμαλάκισται διὰ τὰς ἀνομίας ἡμῶν· παιδεία εἰρήνης ἡμῶν ἐπ’ αὐτόν, τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς ἰάθημεν. Πάντες ὡς πρόβατα ἐπλανήθημεν, ἄνθρωπος τῇ ὁδῷ αὐτοῦ ἐπλανήθη· καὶ κύριος παρέδωκεν αὐτὸν ταῖς ἁμαρτίαις ἡμῶν, καὶ αὐτὸς διὰ τὸ κεκακῶσθαι οὐκ ἀνοίγει τὸ στόμα αὐτοῦ·
φάσμα ὄρνιθος ἐξ ἀέρος λέγεις ἐπιπτῆναι. . Εἶτα πυνθανόμενος ὁ παρ' αὐτῷ Ἰουδαῖός φησι· « Τίς τοῦτο εἶδεν αξιόχρεως μάρτυς τὸ φάσμα; ἢ τίς ἤκουσεν ἐξ οὐρανοῦ φωνῆς εἰσποιούσης σε Υἱὸν τῷ Θεῷ, πλὴν ὅτι σὺ φῇς, καί τινα ἕνα ἐπάγῃ τῶν μετὰ σοῦ κεκο λασμένων ; » Πρὶν ἀρξώμεθα τῆς ἀπολογίας, λεκτέον, ὅτι σχεδόν πᾶσαν ἱστορίαν, κἂν ἀληθὴς ᾖ, βούλεσθαι κατασκευά ζειν ὡς γεγενημένην, καὶ καταληπτικὴν ἐμποιῆ σαι (98) περὶ αὐτῆς φαντασίαν, τῶν σφόδρα ἐστὶ χα- λεπωτάτων, καὶ ἐν ἐνίοις ἀδύνατον. Φέρε γάρ τινα λέγειν, μὴ γεγονέναι τὸν Ἰλιακὸν πόλεμον, μάλιστα διὰ τὸ ἀδύνατον προσπεπλέχθαι λόγον περὶ τοῦ γε- γενῆσθαί τινα Αχιλλέα θαλασσίας θεᾶς Θέτιδος υἱὸν (99) καὶ ἀνθρώπου Πηλέως, ἢ Σαρπηδόνα Διὸς ἢ Ασκάλαφον καὶ Ἰάλμενον "Αρεος, ἢ Αἰνείαν Αφρο- " δίτης· πῶς ἂν κατασκευάσαιμεν τὸ τοιοῦτον, μάλιστα θλιβόμενος ὑπὸ τοῦ οὐκ οἶδ' ὅπως παρυφανθέντος πλάσματος τῇ κεκρατηκυία παρὰ πᾶσι δόξῃ περὶ τοῦ ἀληθῶς γεγονέναι τὸν ἐν Ἰλίῳ πόλεμον Ελλήνων καὶ Τρώων ; Φέρε δὲ καί τινα ἀπιστεῖν περὶ Οἰδίπο δος καὶ Ἰοκάστης καὶ τῶν γεννηθέντων ἀπὸ ἀμφο τέρων Ετεοκλέους καὶ Πολυνείκους, διὰ τὸ προσπε πλέχθαι τῷ λόγῳ τὴν σφίγγα μιξοπάρθενόν τινα· πῶς ἂν τὸ τοιοῦτον ἀποδείξαιμεν ; Οὕτω δὲ καὶ τὰ περὶ τῶν Επιγόνων, κἂν μηδὲν τοιοῦτον ἐπιπεπλεγμένον ᾗ τῷ λόγῳ, ἢ περὶ τῆς Ἡρακλειδών καθόδου, ἢ περὶ ἄλλων μυρίων. Ἀλλ᾿ ὁ εὐγνωμόνως ἐντυγχάνων ταῖς ἱστορίαις, καὶ βουλόμενος ἑαυτὸν τηρεῖν καὶ ἐν ἐκεί- ναις ἀνεξαπάτητον, κρινεῖ, τίσι μὲν συγκαταθήσεται, είνα δὲ τροπολογήσει (1), το βούλημα ἐρευνῶν τῶν αναπλασαμένων τὰ τοιάδε· καὶ τίσιν ἀπιστήσει, ὡς διὰ τὴν πρός τινας χάριν ἀναγεγραμμένοις. Καὶ τοῦτο προλαβόντες δι' ὅλην τὴν φερομένην ἐν τοῖς Εὐαγγε- λίας περὶ τοῦ Ἰησοῦ ἱστορίαν εἰρήκαμεν, οὐκ ἐπὶ ψιλὴν πίστιν καὶ ἄλογον τοὺς ἐντρεχεστέρους ἐκκαλούμενοι, ἀλλὰ βουλόμενοι παραστῆσαι, ὅτι εὐγνωμοσύνης χρεία τοῖς ἐντευξομένοις, καὶ πολλῆς ἐξετάσεως, καὶ ἵν' οὕτως ὀνομάσω) εἰσόδου εἰς τὸ βούλημα τῶν γραψάν- των, ἵν' εὑρεθῇ, ποίᾳ διανοίᾳ ἕκαστον γέγραπται. Φήσομεν οὖν πρῶτον, ὅτι, εἰ μὲν ὁ ἀπιστῶν τῷ περὶ τοῦ εἴδους τῆς περιστερᾶς φάσματι τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἀνεγέγραπτο Επικούρειος (2) εἶναι, * Δημοκρίτειος (5), ἢ Περιπατητικός (4), χώραν ἂν ποιῆσαι. καὶ ἐν ἐνίοις ἀδύνατον. καὶ ἐνίοις ἀδύνατον. Θέτιδος. τροπολογήσῃ. πρός τινας χάριν. πρός τινα χάριν, Εμε. : Μαντικὴν δὲ ἅπασαν ἐν ἄλλοις ἀναιρεῖ, ὡς καὶ ἐν τῇ μακρὰ ἐπιτομῇ. Eρίσ Δημοκράτειος ἢ Περιπατητικὸς χώραν εἶχεν ἀκόλουθον τῷ προσποιουμένῳ· τῷ προσωποποιουμένῳ. CONTRA CELSUM LIB. I. A dignus id a se visum testatur? Quis præter te et B C tem et Spencerus, Paulo post Philocalia, Husch. et Spencer., calia et codex Jolianus. In aliis deest, impressi, Paulo post Philocalia, Libb. impressi, Tull. De natura deorum, lib.1; De divinat, lib. 1; De nat. deor., lib. 11; Tertull., lib. De anima, cap. : Vana in totum somnia curus judicavit, liberans a negotiis divinitatem, et dissolvens ordinem rerum, et in passivitate omnia spargens, ut eventui exposita et fortuita. » Et paulo post : ‹ Quis autem tam extraneus humanitatis, ut D alterum, si tibi fides est, ex iis qui tecum pœna mulctati sunt, audivit vocem te Dei Filium e colo declarantem? > dum est vix ullam esse historiam, quam, etsi vera est, integram argumentis constituere et persuadere non sit difficillimum, et in quibusdam impossibile. Finge animo negari a quopiam ullum unquam fuisse bellum Trojanum, idque eo, quod multa sint huic historiæ admista, quæ nunquam contingere polne- runt, ut Achillem fuisse deæ marinæ Thetidis et Pelei hominis filium, Sarpedonem Jovis, Martis Ascalaphum et Jalmenum, Eneam Veneris. Quo argumento hanc historiam astruemus? Quomodo nos expediemus ex fabulis quæ receptæ opinioni, bellum vere Grecos inter et Trojanos ad Trojam gestum fuisse, contextæ sunt ? Fac etiam a quopiam rejici quæ de ŒEdipode et Jocasta eorumque liberis Eteocle et Polynice narrantur, quia inserta fuerit de sphinge semipuella mentio. Habemusne quo his- toriæ illæ veræ esse demonstrentur ? Idem sentien- dum de Epigonis, tametsi nihil simile assitum narrationi fuerit; aut de Heraclidarum reversione aliisque id genus quamplurimis. Quisquis igitur legerit historias æquo animo, nec tamen in illis decipi voluerit, dijudicabit quibusnam habenda sit fides, quæ allegoriis interpretanda sint ex mente eorum qui hæc vel illa commenti sunt, quæ etiam indigna fide sint utpote ad adulationem composita. Atque his lectores in universam Jesu Christi histo- rian præoccupare visum fuit, non quo acutiores add nudam expertem que rationis fidem incitaremus; sed ut moneremus, iis, qui hanc historiam lecturi sunt, candido animo, diligenti investigatione, et in mentem scriptorum, si ita loqui fas est, introductione opus esse, ut inveniatur, quo quidque consilio scri- plum fuerit. non vult Spiritum sanctum specie columbæ visum fuisse, Epicuri aut Democriti sectator esset aut Peripateticus, locum utique habe- non aliquam aliquando visionem fidelem senserit? Pauca de insignioribus perstringens, Epicuro pu- dorem imperabo. Aslyages Medorum regnator, etc. ltem cap. 50. Vide Boethium Εpicureum apud Plu- tarchumi (lib. De Pyth. orac.) ridentem carmina Sibyllarum (p. 396, 397, 398); et Colotem plurima oraculorum effata elevantem (libro Adv. Colot.), et Cassium apud eumdem in Bruto. Vide Euseb. lib. xiv, cap. 2, Præp. evang. SPENCER. Spencerus in textu posuit, In plurimis consentiunt, ut con- slal ex Cicerone, Democritus et Epicurus. An vero hoc in dogmate conveniant, non adeo liquet. Tull. lib. De divin. : . Plurimisque locis gravία auctor ' (98) Εμποιῆσαι. lla_Philocalia. Hoeschelius au (99) θαλασσίας θεᾶς Θέτιδος υιόν. Sic Philo (1) Τροπολογήσει. Sic recte Philoc., libb. vero (2) Αναγέγραπτο (sic) Επικούρειος. Laert. in 42. Priusquam defensionem aggrediamur, monen- 43. Primum igitur dicenus: Si qui credere (5) Δημοκρίτειος. Hoeschelius in textu habet, (4) Περιπατητικός. Euseb. lib. iv, cap. 2.
[ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη, καὶ ὡς ἀμνὸς ἐναντίον τοῦ κείροντος ἄφωνος, οὕτως οὐκ ἀνοίγει τὸ στόμα αὐτοῦ.] Ἐν τῇ ταπεινώσει αὐτοῦ ἡ κρίσις αὐτοῦ ἤρθη· τὴν γενεὰν αὐτοῦ τίς διηγήσεται; Ὅτι αἴρεται ἀπὸ τῆς γῆς ἡ ζωὴ αὐτοῦ, ἀπὸ τῶν ἀνομιῶν τοῦ λαοῦ μου ἤχθη εἰς θάνατον. Μέμνημαι δέ ποτε ἔν τινι πρὸς τοὺς λεγομένους παρὰ Ἰουδαίοις σοφοὺς ζητήσει ταῖς προφητείαις ταύταις χρησάμενος, ἐφ’ οἷς ἔλεγεν ὁ Ἰουδαῖος ταῦτα πεπροφητεῦσθαι ὡς περὶ ἑνὸς τοῦ ὅλου λαοῦ, καὶ γενομένου ἐν τῇ διασπορᾷ καὶ πληγέντος, ἵνα πολλοὶ προσήλυτοι γένωνται τῇ προφάσει τοῦ ἐπεσπάρθαι Ἰουδαίους τοῖς λοιποῖς ἔθνεσι. Καὶ οὕτω διηγεῖτο τὸ Ἀδοξήσει ἀπὸ ἀνθρώπων τὸ εἶδός σου καὶ τὸ Οἷς οὐκ ἀνηγγέλη περὶ αὐτοῦ ὄψονται καὶ τὸ Ἄνθρωπος ἐν πληγῇ ὤν. Πολλὰ μὲν οὖν τότ’ ἐν τῇ ζητήσει λέλεκται τὰ ἐλέγχοντα ὅτι περί τινος ἑνὸς ταῦτα προφητευόμενα οὐκ εὐλόγως ἐκεῖνοι ἀνάγουσιν ἐπὶ ὅλον τὸν] λαόν. Ἐπυνθανόμην δέ, τίνος ἂν εἴη πρόσωπον τὸ λέγον· Οὗτος τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν φέρει καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται καὶ τό·
φάσμα ὄρνιθος ἐξ ἀέρος λέγεις ἐπιπτῆναι. . Εἶτα πυνθανόμενος ὁ παρ' αὐτῷ Ἰουδαῖός φησι· « Τίς τοῦτο εἶδεν αξιόχρεως μάρτυς τὸ φάσμα; ἢ τίς ἤκουσεν ἐξ οὐρανοῦ φωνῆς εἰσποιούσης σε Υἱὸν τῷ Θεῷ, πλὴν ὅτι σὺ φῇς, καί τινα ἕνα ἐπάγῃ τῶν μετὰ σοῦ κεκο λασμένων ; » Πρὶν ἀρξώμεθα τῆς ἀπολογίας, λεκτέον, ὅτι σχεδόν πᾶσαν ἱστορίαν, κἂν ἀληθὴς ᾖ, βούλεσθαι κατασκευά ζειν ὡς γεγενημένην, καὶ καταληπτικὴν ἐμποιῆ σαι (98) περὶ αὐτῆς φαντασίαν, τῶν σφόδρα ἐστὶ χα- λεπωτάτων, καὶ ἐν ἐνίοις ἀδύνατον. Φέρε γάρ τινα λέγειν, μὴ γεγονέναι τὸν Ἰλιακὸν πόλεμον, μάλιστα διὰ τὸ ἀδύνατον προσπεπλέχθαι λόγον περὶ τοῦ γε- γενῆσθαί τινα Αχιλλέα θαλασσίας θεᾶς Θέτιδος υἱὸν (99) καὶ ἀνθρώπου Πηλέως, ἢ Σαρπηδόνα Διὸς ἢ Ασκάλαφον καὶ Ἰάλμενον "Αρεος, ἢ Αἰνείαν Αφρο- " δίτης· πῶς ἂν κατασκευάσαιμεν τὸ τοιοῦτον, μάλιστα θλιβόμενος ὑπὸ τοῦ οὐκ οἶδ' ὅπως παρυφανθέντος πλάσματος τῇ κεκρατηκυία παρὰ πᾶσι δόξῃ περὶ τοῦ ἀληθῶς γεγονέναι τὸν ἐν Ἰλίῳ πόλεμον Ελλήνων καὶ Τρώων ; Φέρε δὲ καί τινα ἀπιστεῖν περὶ Οἰδίπο δος καὶ Ἰοκάστης καὶ τῶν γεννηθέντων ἀπὸ ἀμφο τέρων Ετεοκλέους καὶ Πολυνείκους, διὰ τὸ προσπε πλέχθαι τῷ λόγῳ τὴν σφίγγα μιξοπάρθενόν τινα· πῶς ἂν τὸ τοιοῦτον ἀποδείξαιμεν ; Οὕτω δὲ καὶ τὰ περὶ τῶν Επιγόνων, κἂν μηδὲν τοιοῦτον ἐπιπεπλεγμένον ᾗ τῷ λόγῳ, ἢ περὶ τῆς Ἡρακλειδών καθόδου, ἢ περὶ ἄλλων μυρίων. Ἀλλ᾿ ὁ εὐγνωμόνως ἐντυγχάνων ταῖς ἱστορίαις, καὶ βουλόμενος ἑαυτὸν τηρεῖν καὶ ἐν ἐκεί- ναις ἀνεξαπάτητον, κρινεῖ, τίσι μὲν συγκαταθήσεται, είνα δὲ τροπολογήσει (1), το βούλημα ἐρευνῶν τῶν αναπλασαμένων τὰ τοιάδε· καὶ τίσιν ἀπιστήσει, ὡς διὰ τὴν πρός τινας χάριν ἀναγεγραμμένοις. Καὶ τοῦτο προλαβόντες δι' ὅλην τὴν φερομένην ἐν τοῖς Εὐαγγε- λίας περὶ τοῦ Ἰησοῦ ἱστορίαν εἰρήκαμεν, οὐκ ἐπὶ ψιλὴν πίστιν καὶ ἄλογον τοὺς ἐντρεχεστέρους ἐκκαλούμενοι, ἀλλὰ βουλόμενοι παραστῆσαι, ὅτι εὐγνωμοσύνης χρεία τοῖς ἐντευξομένοις, καὶ πολλῆς ἐξετάσεως, καὶ ἵν' οὕτως ὀνομάσω) εἰσόδου εἰς τὸ βούλημα τῶν γραψάν- των, ἵν' εὑρεθῇ, ποίᾳ διανοίᾳ ἕκαστον γέγραπται. Φήσομεν οὖν πρῶτον, ὅτι, εἰ μὲν ὁ ἀπιστῶν τῷ περὶ τοῦ εἴδους τῆς περιστερᾶς φάσματι τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἀνεγέγραπτο Επικούρειος (2) εἶναι, * Δημοκρίτειος (5), ἢ Περιπατητικός (4), χώραν ἂν ποιῆσαι. καὶ ἐν ἐνίοις ἀδύνατον. καὶ ἐνίοις ἀδύνατον. Θέτιδος. τροπολογήσῃ. πρός τινας χάριν. πρός τινα χάριν, Εμε. : Μαντικὴν δὲ ἅπασαν ἐν ἄλλοις ἀναιρεῖ, ὡς καὶ ἐν τῇ μακρὰ ἐπιτομῇ. Eρίσ Δημοκράτειος ἢ Περιπατητικὸς χώραν εἶχεν ἀκόλουθον τῷ προσποιουμένῳ· τῷ προσωποποιουμένῳ. CONTRA CELSUM LIB. I. A dignus id a se visum testatur? Quis præter te et B C tem et Spencerus, Paulo post Philocalia, Husch. et Spencer., calia et codex Jolianus. In aliis deest, impressi, Paulo post Philocalia, Libb. impressi, Tull. De natura deorum, lib.1; De divinat, lib. 1; De nat. deor., lib. 11; Tertull., lib. De anima, cap. : Vana in totum somnia curus judicavit, liberans a negotiis divinitatem, et dissolvens ordinem rerum, et in passivitate omnia spargens, ut eventui exposita et fortuita. » Et paulo post : ‹ Quis autem tam extraneus humanitatis, ut D alterum, si tibi fides est, ex iis qui tecum pœna mulctati sunt, audivit vocem te Dei Filium e colo declarantem? > dum est vix ullam esse historiam, quam, etsi vera est, integram argumentis constituere et persuadere non sit difficillimum, et in quibusdam impossibile. Finge animo negari a quopiam ullum unquam fuisse bellum Trojanum, idque eo, quod multa sint huic historiæ admista, quæ nunquam contingere polne- runt, ut Achillem fuisse deæ marinæ Thetidis et Pelei hominis filium, Sarpedonem Jovis, Martis Ascalaphum et Jalmenum, Eneam Veneris. Quo argumento hanc historiam astruemus? Quomodo nos expediemus ex fabulis quæ receptæ opinioni, bellum vere Grecos inter et Trojanos ad Trojam gestum fuisse, contextæ sunt ? Fac etiam a quopiam rejici quæ de ŒEdipode et Jocasta eorumque liberis Eteocle et Polynice narrantur, quia inserta fuerit de sphinge semipuella mentio. Habemusne quo his- toriæ illæ veræ esse demonstrentur ? Idem sentien- dum de Epigonis, tametsi nihil simile assitum narrationi fuerit; aut de Heraclidarum reversione aliisque id genus quamplurimis. Quisquis igitur legerit historias æquo animo, nec tamen in illis decipi voluerit, dijudicabit quibusnam habenda sit fides, quæ allegoriis interpretanda sint ex mente eorum qui hæc vel illa commenti sunt, quæ etiam indigna fide sint utpote ad adulationem composita. Atque his lectores in universam Jesu Christi histo- rian præoccupare visum fuit, non quo acutiores add nudam expertem que rationis fidem incitaremus; sed ut moneremus, iis, qui hanc historiam lecturi sunt, candido animo, diligenti investigatione, et in mentem scriptorum, si ita loqui fas est, introductione opus esse, ut inveniatur, quo quidque consilio scri- plum fuerit. non vult Spiritum sanctum specie columbæ visum fuisse, Epicuri aut Democriti sectator esset aut Peripateticus, locum utique habe- non aliquam aliquando visionem fidelem senserit? Pauca de insignioribus perstringens, Epicuro pu- dorem imperabo. Aslyages Medorum regnator, etc. ltem cap. 50. Vide Boethium Εpicureum apud Plu- tarchumi (lib. De Pyth. orac.) ridentem carmina Sibyllarum (p. 396, 397, 398); et Colotem plurima oraculorum effata elevantem (libro Adv. Colot.), et Cassium apud eumdem in Bruto. Vide Euseb. lib. xiv, cap. 2, Præp. evang. SPENCER. Spencerus in textu posuit, In plurimis consentiunt, ut con- slal ex Cicerone, Democritus et Epicurus. An vero hoc in dogmate conveniant, non adeo liquet. Tull. lib. De divin. : . Plurimisque locis gravία auctor ' (98) Εμποιῆσαι. lla_Philocalia. Hoeschelius au (99) θαλασσίας θεᾶς Θέτιδος υιόν. Sic Philo (1) Τροπολογήσει. Sic recte Philoc., libb. vero (2) Αναγέγραπτο (sic) Επικούρειος. Laert. in 42. Priusquam defensionem aggrediamur, monen- 43. Primum igitur dicenus: Si qui credere (5) Δημοκρίτειος. Hoeschelius in textu habet, (4) Περιπατητικός. Euseb. lib. iv, cap. 2.
Αὐτὸς δὲ ἐτραυματίσθη διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν, καὶ μεμαλάκισται διὰ τὰς ἀνομίας ἡμῶν, καὶ τίνος πρόσωπον ἦν τὸ φάσκον· Τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς ἰάθημεν. Σαφῶς γὰρ οἱ ἐν ταῖς ἁμαρτίαις γενόμενοι καὶ ἰαθέντες ἐκ τοῦ τὸν σωτῆρα πεπονθέναι, εἴτ’ ἀπὸ τοῦ λαοῦ ἐκείνου εἴτε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν, [ταῦτα λέγουσι παρὰ τῷ προφήτῃ προεωρακότι καὶ ἀπὸ τοῦ ἁγίου πνεύματος ταῦτα προσωποποιήσαντι. Μάλιστα δ’ ἐδόξαμεν θλίβειν ἀπὸ τῆς φασκούσης λέξεως τό· Ἀπὸ τῶν ἀνομιῶν τοῦ λαοῦ μου ἤχθη εἰς θάνατον. Εἰ γὰρ ὁ λαὸς κατ’ ἐκείνους εἰσὶν οἱ προφητευόμενοι, πῶς ἀπὸ τῶν ἀνομιῶν τοῦ λαοῦ τοῦ θεοῦ λέγεται ἦχθαι εἰς θάνατον οὗτος, εἰ μὴ ἕτερος ὢν παρὰ τὸν λαὸν τοῦ θεοῦ; Τίς δ’ οὗτος, εἰ μὴ Ἰησοῦς Χριστός, οὗ τῷ μώλωπι ἰάθημεν οἱ εἰς αὐτὸν πιστεύοντες, ἀπεκδυσαμένου τὰς ἐν ἡμῖν ἀρχὰς καὶ ἐξουσίας καὶ παρρησίᾳ δειγματίσαντος αὐτὰς ἐν τῷ ξύλῳ.] Ἕκαστον δὲ τῶν ἐν τῇ προφητείᾳ σαφηνίσαι καὶ μηδὲν ἀβασάνιστον αὐτῶν παραλιπεῖν ἄλλου καιροῦ ἐστι. Καὶ ταῦτα δ’ ἐπὶ πλεῖον εἴρηται, ὡς νομίζω, ἀναγκαίως διὰ τὴν ἐκκειμένην τοῦ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαίου λέξιν.
φάσμα ὄρνιθος ἐξ ἀέρος λέγεις ἐπιπτῆναι. . Εἶτα πυνθανόμενος ὁ παρ' αὐτῷ Ἰουδαῖός φησι· « Τίς τοῦτο εἶδεν αξιόχρεως μάρτυς τὸ φάσμα; ἢ τίς ἤκουσεν ἐξ οὐρανοῦ φωνῆς εἰσποιούσης σε Υἱὸν τῷ Θεῷ, πλὴν ὅτι σὺ φῇς, καί τινα ἕνα ἐπάγῃ τῶν μετὰ σοῦ κεκο λασμένων ; » Πρὶν ἀρξώμεθα τῆς ἀπολογίας, λεκτέον, ὅτι σχεδόν πᾶσαν ἱστορίαν, κἂν ἀληθὴς ᾖ, βούλεσθαι κατασκευά ζειν ὡς γεγενημένην, καὶ καταληπτικὴν ἐμποιῆ σαι (98) περὶ αὐτῆς φαντασίαν, τῶν σφόδρα ἐστὶ χα- λεπωτάτων, καὶ ἐν ἐνίοις ἀδύνατον. Φέρε γάρ τινα λέγειν, μὴ γεγονέναι τὸν Ἰλιακὸν πόλεμον, μάλιστα διὰ τὸ ἀδύνατον προσπεπλέχθαι λόγον περὶ τοῦ γε- γενῆσθαί τινα Αχιλλέα θαλασσίας θεᾶς Θέτιδος υἱὸν (99) καὶ ἀνθρώπου Πηλέως, ἢ Σαρπηδόνα Διὸς ἢ Ασκάλαφον καὶ Ἰάλμενον "Αρεος, ἢ Αἰνείαν Αφρο- " δίτης· πῶς ἂν κατασκευάσαιμεν τὸ τοιοῦτον, μάλιστα θλιβόμενος ὑπὸ τοῦ οὐκ οἶδ' ὅπως παρυφανθέντος πλάσματος τῇ κεκρατηκυία παρὰ πᾶσι δόξῃ περὶ τοῦ ἀληθῶς γεγονέναι τὸν ἐν Ἰλίῳ πόλεμον Ελλήνων καὶ Τρώων ; Φέρε δὲ καί τινα ἀπιστεῖν περὶ Οἰδίπο δος καὶ Ἰοκάστης καὶ τῶν γεννηθέντων ἀπὸ ἀμφο τέρων Ετεοκλέους καὶ Πολυνείκους, διὰ τὸ προσπε πλέχθαι τῷ λόγῳ τὴν σφίγγα μιξοπάρθενόν τινα· πῶς ἂν τὸ τοιοῦτον ἀποδείξαιμεν ; Οὕτω δὲ καὶ τὰ περὶ τῶν Επιγόνων, κἂν μηδὲν τοιοῦτον ἐπιπεπλεγμένον ᾗ τῷ λόγῳ, ἢ περὶ τῆς Ἡρακλειδών καθόδου, ἢ περὶ ἄλλων μυρίων. Ἀλλ᾿ ὁ εὐγνωμόνως ἐντυγχάνων ταῖς ἱστορίαις, καὶ βουλόμενος ἑαυτὸν τηρεῖν καὶ ἐν ἐκεί- ναις ἀνεξαπάτητον, κρινεῖ, τίσι μὲν συγκαταθήσεται, είνα δὲ τροπολογήσει (1), το βούλημα ἐρευνῶν τῶν αναπλασαμένων τὰ τοιάδε· καὶ τίσιν ἀπιστήσει, ὡς διὰ τὴν πρός τινας χάριν ἀναγεγραμμένοις. Καὶ τοῦτο προλαβόντες δι' ὅλην τὴν φερομένην ἐν τοῖς Εὐαγγε- λίας περὶ τοῦ Ἰησοῦ ἱστορίαν εἰρήκαμεν, οὐκ ἐπὶ ψιλὴν πίστιν καὶ ἄλογον τοὺς ἐντρεχεστέρους ἐκκαλούμενοι, ἀλλὰ βουλόμενοι παραστῆσαι, ὅτι εὐγνωμοσύνης χρεία τοῖς ἐντευξομένοις, καὶ πολλῆς ἐξετάσεως, καὶ ἵν' οὕτως ὀνομάσω) εἰσόδου εἰς τὸ βούλημα τῶν γραψάν- των, ἵν' εὑρεθῇ, ποίᾳ διανοίᾳ ἕκαστον γέγραπται. Φήσομεν οὖν πρῶτον, ὅτι, εἰ μὲν ὁ ἀπιστῶν τῷ περὶ τοῦ εἴδους τῆς περιστερᾶς φάσματι τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἀνεγέγραπτο Επικούρειος (2) εἶναι, * Δημοκρίτειος (5), ἢ Περιπατητικός (4), χώραν ἂν ποιῆσαι. καὶ ἐν ἐνίοις ἀδύνατον. καὶ ἐνίοις ἀδύνατον. Θέτιδος. τροπολογήσῃ. πρός τινας χάριν. πρός τινα χάριν, Εμε. : Μαντικὴν δὲ ἅπασαν ἐν ἄλλοις ἀναιρεῖ, ὡς καὶ ἐν τῇ μακρὰ ἐπιτομῇ. Eρίσ Δημοκράτειος ἢ Περιπατητικὸς χώραν εἶχεν ἀκόλουθον τῷ προσποιουμένῳ· τῷ προσωποποιουμένῳ. CONTRA CELSUM LIB. I. A dignus id a se visum testatur? Quis præter te et B C tem et Spencerus, Paulo post Philocalia, Husch. et Spencer., calia et codex Jolianus. In aliis deest, impressi, Paulo post Philocalia, Libb. impressi, Tull. De natura deorum, lib.1; De divinat, lib. 1; De nat. deor., lib. 11; Tertull., lib. De anima, cap. : Vana in totum somnia curus judicavit, liberans a negotiis divinitatem, et dissolvens ordinem rerum, et in passivitate omnia spargens, ut eventui exposita et fortuita. » Et paulo post : ‹ Quis autem tam extraneus humanitatis, ut D alterum, si tibi fides est, ex iis qui tecum pœna mulctati sunt, audivit vocem te Dei Filium e colo declarantem? > dum est vix ullam esse historiam, quam, etsi vera est, integram argumentis constituere et persuadere non sit difficillimum, et in quibusdam impossibile. Finge animo negari a quopiam ullum unquam fuisse bellum Trojanum, idque eo, quod multa sint huic historiæ admista, quæ nunquam contingere polne- runt, ut Achillem fuisse deæ marinæ Thetidis et Pelei hominis filium, Sarpedonem Jovis, Martis Ascalaphum et Jalmenum, Eneam Veneris. Quo argumento hanc historiam astruemus? Quomodo nos expediemus ex fabulis quæ receptæ opinioni, bellum vere Grecos inter et Trojanos ad Trojam gestum fuisse, contextæ sunt ? Fac etiam a quopiam rejici quæ de ŒEdipode et Jocasta eorumque liberis Eteocle et Polynice narrantur, quia inserta fuerit de sphinge semipuella mentio. Habemusne quo his- toriæ illæ veræ esse demonstrentur ? Idem sentien- dum de Epigonis, tametsi nihil simile assitum narrationi fuerit; aut de Heraclidarum reversione aliisque id genus quamplurimis. Quisquis igitur legerit historias æquo animo, nec tamen in illis decipi voluerit, dijudicabit quibusnam habenda sit fides, quæ allegoriis interpretanda sint ex mente eorum qui hæc vel illa commenti sunt, quæ etiam indigna fide sint utpote ad adulationem composita. Atque his lectores in universam Jesu Christi histo- rian præoccupare visum fuit, non quo acutiores add nudam expertem que rationis fidem incitaremus; sed ut moneremus, iis, qui hanc historiam lecturi sunt, candido animo, diligenti investigatione, et in mentem scriptorum, si ita loqui fas est, introductione opus esse, ut inveniatur, quo quidque consilio scri- plum fuerit. non vult Spiritum sanctum specie columbæ visum fuisse, Epicuri aut Democriti sectator esset aut Peripateticus, locum utique habe- non aliquam aliquando visionem fidelem senserit? Pauca de insignioribus perstringens, Epicuro pu- dorem imperabo. Aslyages Medorum regnator, etc. ltem cap. 50. Vide Boethium Εpicureum apud Plu- tarchumi (lib. De Pyth. orac.) ridentem carmina Sibyllarum (p. 396, 397, 398); et Colotem plurima oraculorum effata elevantem (libro Adv. Colot.), et Cassium apud eumdem in Bruto. Vide Euseb. lib. xiv, cap. 2, Præp. evang. SPENCER. Spencerus in textu posuit, In plurimis consentiunt, ut con- slal ex Cicerone, Democritus et Epicurus. An vero hoc in dogmate conveniant, non adeo liquet. Tull. lib. De divin. : . Plurimisque locis gravία auctor ' (98) Εμποιῆσαι. lla_Philocalia. Hoeschelius au (99) θαλασσίας θεᾶς Θέτιδος υιόν. Sic Philo (1) Τροπολογήσει. Sic recte Philoc., libb. vero (2) Αναγέγραπτο (sic) Επικούρειος. Laert. in 42. Priusquam defensionem aggrediamur, monen- 43. Primum igitur dicenus: Si qui credere (5) Δημοκρίτειος. Hoeschelius in textu habet, (4) Περιπατητικός. Euseb. lib. iv, cap. 2.
PG 11:763[Ἔλαθε δὲ τὸν Κέλσον καὶ τὸν παρ’ αὐτῷ Ἰουδαῖον] καὶ πάντας, ὅσοι τῷ Ἰησοῦ μὴ πεπιστεύκασιν, [ὅτι αἱ προφητεῖαι δύο λέγουσιν εἶναι τὰς Χριστοῦ ἐπιδημίας, τὴν μὲν προτέραν ἀνθρωποπαθεστέραν καὶ ταπεινοτέραν, ἵνα σὺν ἀνθρώποις ὢν ὁ Χριστὸς διδάξῃ τὴν φέρουσαν πρὸς θεὸν ὁδὸν καὶ μηδενὶ τῶν ἐν τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώπων ἀπολογίας καταλίπῃ τόπον ὡς οὐκ ἐγνωκότι περὶ τῆς ἐσομένης κρίσεως, τὴν δ’ ἑτέραν ἔνδοξον καὶ μόνον θειοτέραν, οὐδὲν ἐπιπεπλεγμένον τῇ θειότητι ἔχουσαν ἀνθρωποπαθές.] Παραθέσθαι δὲ καὶ τὰς προφητείας πολὺ ἂν εἴη· ἀρκεῖ δ’ ἐπὶ τοῦ παρόντος τὸ ἀπὸ τοῦ τεσσαρακοστοῦ καὶ τετάρτου ψαλμοῦ, [ὃς καὶ ἐπιγέγραπται πρὸς ἄλλοις εἶναι καὶ Ὠδὴ ὑπὲρ τοῦ ἀγαπητοῦ, ἔνθα καὶ θεὸς ἀνηγόρευται σαφῶς διὰ τούτων· Ἐξεχύθη ἡ χάρις ἐν χείλεσι σου· διὰ τοῦτο εὐλόγησέ σε ὁ θεὸς εἰς τὸν αἰῶνα. Περίζωσαι τὴν ῥομφαίαν σου ἐπὶ τὸν μηρόν σου, δυνατὲ τῇ ὡραιότητί σου καὶ τῷ κάλλει σου, καὶ ἔντεινον καὶ κατευοδοῦ καὶ βασίλευε ἕνεκεν ἀληθείας καὶ πρᾳότητος καὶ δικαιοσύνης, καὶ ὁδηγήσει σε θαυμαστῶς ἡ δεξιά] σου.
ἢ ἀκουσθέντα, καί, ὡς ἔδοξας τετηρηκέναι, καὶ ὑπὸ ἑνὸς τῶν κολασθέντων· τί οὐχὶ μᾶλλον καὶ τὸν Ἰε- ξεκιὴλ φήσομεν τερατευόμενον εἰρηκέναι τὸ, « Ηνοί- χθησαν οἱ οὐρανοί, » καὶ τὰ ἑξῆς; Αλλ' ἐὰν καὶ ὁ Ησαΐας φάσκῃ, « Εἶδον τὸν Κύριον Σαβαώθ καθή- μενον ἐπὶ θρόνου ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου· καὶ τὰ σεραφίμ εἱστήκεισαν κύκλῳ αὐτοῦ· ἓξ πτέρυγες τῷ ἐνὶ, καὶ ἐξ πτέρυγες τῷ ἑνί, » καὶ τὰ ἑξῆς· πόθεν (6) ὅτι ἀληθῶς ἑώρακε ; Πεπίστευκας γὰρ, ὦ Ἰουδαῖε, τούτοις ὡς ἀψευδέσι, καὶ ὑπὸ θειοτέρου Πνεύματος οὐ μόνον ἑωραμένοις τῷ προφήτῃ, ἀλλὰ καὶ εἰρη- μένοις καὶ ἀναγεγραμμένοις. Τίνι δὲ καὶ πιστεύειν μᾶλλον ἄξιον, φάσκοντι ἀνεῴχθαι αὐτῷ τοὺς οὐρα νοὺς, καὶ φωνῆς ἀκηκοέναι, ἢ ἑωρακέναι τὸν Κύριον Σαβαώθ καθήμενον ἐπὶ θρόνου ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου Ἡσαΐᾳ καὶ Ἰεζεκιήλ, ἢ τῷ Ἰησοῦ; Εκείνων μὲν γὰρ ἔργον οὐδὲν τηλικοῦτον εὑρίσκεται· τοῦ δὲ Ἰη σοῦ τὸ ἀνδραγάθημα οὐ κατὰ τοὺς αὐτοὺς τῆς ἐνα σωματώσεως μόνους γέγονε χρόνους, ἀλλὰ καὶ μέχρι τοῦ δεῦρο ἡ Ἰησοῦ δύναμίς ἐστιν ἐνεργοῦσα τὴν ἐπι στροφὴν καὶ τὴν βελτίωσιν ἐν τοῖς πιστεύουσι δι' αὐτοῦ τῷ Θεῷ. Ἐναργὲς δὲ δεῖγμα τοῦ δυνάμει αὐτοῦ ταῦτα γίνεσθαι, τό, ὡς αὐτός φησι, καὶ καταλαμβάνεται (7), μὴ ὄντων ἐργατῶν τῶν ἐργαζομένων τὸν θερισμὸν τῶν ψυχῶν, τοσοῦτον εἶναι θερισμὸν συγκομιζομένων καὶ συναγομένων εἰς τὰς πανταχοῦ ἅλωνας τοῦ Θεοῦ καὶ Ἐκκλησίας. Καὶ ταῦτα πρὸς τὸν Ἰουδαῖον λέγω, οὐκ ἀπιστῶν, ὁ Χριστιανός, τῷ Ἰεζεκιήλ καὶ τῷ Ησαΐᾳ· ἀλλὰ δυσωπῶν ἐκ τῶν κοινῇ ἡμῖν πεπιστευμένων, ὅτι πολλῷ οὗτος ἐκείνων ἄξιός ἐστι τοῦ πιστεύεσθαι τοιαῦτα λέγων ἑωρακέναι, καὶ, ὡς εἰκὸς, παραδοὺς τοῖς μαθηταῖς ἣν εἶδεν ὄψιν, καὶ τὴν φωνὴν (8) ἧς ἤκουσεν. "Αλλος δ' ἄν τις εἴποι, ὅτι οὐ πάντες τοῦ Ἰησοῦ ἤκουσαν ταῦτα διηγουμένου οἱ ἀναγράψαντες τὰ περὶ τοῦ εἴδους τῆς περιστερᾶς καὶ τῆς ἐξ οὐρα- τοῦ φωνῆς, ἀλλὰ τὸ διδάξαν Μωϋσέα Πνεῦμα τὴν πρεσβυτέραν αὐτοῦ ἱστορίαν, ἀρξαμένην ἀπὸ τῆς κοσμογενείας μέχρι τῆς κατὰ τὸν ᾿Αβραὰμ (9) τὸν πατέρα αὐτοῦ, τοῦτ' ἐδίδαξε καὶ τοὺς γράψαντας τὸ Εὐαγγέλιον, τὸ γενόμενον παράδοξον (10) κατὰ τὸν χρόνον τοῦ βαπτίσματος Ἰησοῦ. Ὁ δὲ κοσμηθεὶς χα- ρίσματι, καλουμένῳ ο λόγῳ σοφίας, ο καὶ τὴν αἰτίαν διηγήσεται τῆς ἀνοίξεως τῶν οὐρανῶν, καὶ τοῦ εἴδους τῆς περιστερᾶς, καὶ ὅτι οὐκ ἄλλου τινὸς ζώου εἴδει ή τούτου ἐφάνη τὸ ἅγιον Πνεῦμα τῷ Ἰησοῦ. Περὶ τού- του δὲ οὐκ ἀπαιτεῖ νῦν ἡμᾶς ὁ λόγος διηγήσασθαι· τὸ γὰρ προκείμενόν ἐστιν, ἐλέγξαι τὸν Κέλσον οὐχ ὑγιῶς Ἰουδαίῳ περιθέντα (11) μετὰ τοιῶνδε λόγων * λον, τῆς φωνῆς. τῶν κατὰ τὸν ᾿Αβραάμ. παράδοξον, και καλουμένῳ λόγῳ σοφίας, καλουμένῳ δώρῳ σοφίας. θέντα, περιθέντα. μᾶλλον κατὰ τὰ πεπιστευμένα ὑπ' ἐκείνου. CONTRA CELSUM LIB. I. et cætera quæ sequuntur? Et hæc Isaiæ: ‹ Vidi Dominum Sabaoth sedentem super solium excel- sum et clevatum, et seraphim stabant circa illum, Sex alæ uni, et sex alæ alteri ', , et calera, unde habes vere ab illo fuisse conspecta? Nihil enim, o Judae, in iis rebus suspicare nendacii, cre dis non modo eas a Spiritu sancto ostensas fuisse prophetæ, sed illum etiam ab eodem spiritu alla- tum eas et dixisse et litteris consignasse. Utri vero magis adjungenda fides est : illi qui sibi dicit aper- tos fuisse coelos, vocem exaudivisse, vidisse Domi- num Sabaoth sedentem super solium excelsum et elevatum; an Jesu? Nihil enim fecerunt Isaias et Ezechiel, quod cum iis, quæ Jesus fecit, comparari queat; hujus autem virtutes non enituere solum tempore illo, quo corpus indutus cum hominibus versatus est; sed usque adhuc ejus potestate fit, ut qui Deo per illum credunt, a vitiis ad meliorem vi- tam revocentur. Quam morum mutationem ejus potestate fieri planum et evidens hinc est, quod, cum, ut ipse dixit et experientia comprobatur, om- nino deficiant qui messi animarum dent operam, tot animæ tamen in areas Dei, quæ sunt Ecclesiæ, comportentur et congregentur. A finxisse Ezechielem, cum ait apertos fuisse coelos, B et Isaiæ testimonio ſidem abrogem; nam Christia- nus ego sum; sed usus sum iis, quæ una mecum C credit, ut persuaderem Jesum magis, quam pro- pheta, fide esse dignum, cum dixit, et suis disci- pulis, ut credibile est, narravit se talia vidisse et vocem audiisse. Dixerit fortasse alius, qui histo- riam de specie columbæ et de cœlesti voce scriptis mandarunt, non eos omnes adfuisse quidem, cum hæc discipulis enarraret: sed spiritum illum, qui Moysem edocuit historiam longe ipso antiquiorem quæque a creatione mundi ad Abraham usque gentis Judaicæ auctorem pertinet, scriptoribus Evangeliorum revelasse prodigium, quod tempore baptismi Jesu apparuerat. Quæ autem causa fuerit, quamobrem aperti fuerint coeli, cur columbæ spe- cies visa fuerit, cur columbæ, et non alterius ani- mantis specie Spiritus sanctus Jesu aspectabilem se præbuerit, is exponet, qui dono, quod & sapien- tiæ sermo » vocatur, ornatus fuerit. Hæc expli- care nostri non est instituti. Id enim nobis propo- situm est, ostendere a Celso male inductum fuisse D Isai. v, 1. * Matth. rx, 57. Cor. x11, 8. quamvis nihil simile reperiatur in mss. Regio et Basileensi. habet, sed illud respuunt omnes mss., si exceperis Anglicanum primum et Jolianum. Paulo post pro Guieto perperam videtur scribendum sed omnes mss. Paulo post Guieto scribendum videtur 44. Atque his Judæum urgeo, non quod Ezechiel (6) Post πόθεν deest quippiam, vel οἶδας, vel δῆ- (7) Καὶ καταλαμβάνεται. Deest in codicibus (8) Sic omnes mss. Iloeschelius vero in textu (9) Dubitabat Guietus an scribendum foret μέχρι (10) Herschelius et Spencerus τὸ γενόμενον καὶ (14) Hoeschelius et Spencerus in textu, παρα
Τὰ βέλη σου ἠκονημένα, δυνατέ, [λαοὶ ὑποκάτω σου πεσοῦνται ἐν καρδίᾳ τῶν ἐχθρῶν τοῦ βασιλέως. Πρόσχες δ’ ἐπιμελῶς τοῖς ἑξῆς, ἔνθα θεὸς εἴρηται· Ὁ θρόνος σου, γάρ φησιν, ὁ θεός, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος, ῥάβδος εὐθύτητος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου. Ἠγάπησας δικαιοσύνην καὶ ἐμίσησας ἀνομίαν· διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ θεὸς ὁ θεός σου ἔλαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου. Καὶ κατανόει ὅτι θεῷ ὁμιλῶν ὁ προφήτης, οὗ ὁ θρόνος ἐστὶν εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος, καὶ ῥάβδος εὐθύτητος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας αὐτοῦ, τοῦτον τὸν θεόν φησι κεχρῖσθαι ὑπὸ τοῦ θεοῦ, ὃς ἦν αὐτοῦ θεός· κεχρῖσθαι δέ, ἐπεὶ παρὰ τοὺς μετόχους αὐτοῦ οὗτος ἠγάπησε δικαιοσύνην καὶ ἐμίσησεν ἀνομίαν. Καὶ μέμνημαί γε πάνυ θλίψας τὸν Ἰουδαῖον νομιζόμενον σοφὸν ἐκ τῆς λέξεως ταύτης· ὃς πρὸς αὐτὴν ἀπορῶν εἰπεῖν τὰ τῷ ἑαυτοῦ ἰουδαϊσμῷ ἀκόλουθα, εἶπε πρὸς μὲν τὸν τῶν ὅλων θεὸν εἰρῆσθαι τὸ Ὁ θρόνος σου, ὁ θεός, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος, ῥάβδος εὐθύτητος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου, πρὸς δὲ τὸν Χριστὸν τὸ Ἠγάπησας δικαιοσύνην καὶ ἐμίσησας ἀνομίαν·
ἢ ἀκουσθέντα, καί, ὡς ἔδοξας τετηρηκέναι, καὶ ὑπὸ ἑνὸς τῶν κολασθέντων· τί οὐχὶ μᾶλλον καὶ τὸν Ἰε- ξεκιὴλ φήσομεν τερατευόμενον εἰρηκέναι τὸ, « Ηνοί- χθησαν οἱ οὐρανοί, » καὶ τὰ ἑξῆς; Αλλ' ἐὰν καὶ ὁ Ησαΐας φάσκῃ, « Εἶδον τὸν Κύριον Σαβαώθ καθή- μενον ἐπὶ θρόνου ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου· καὶ τὰ σεραφίμ εἱστήκεισαν κύκλῳ αὐτοῦ· ἓξ πτέρυγες τῷ ἐνὶ, καὶ ἐξ πτέρυγες τῷ ἑνί, » καὶ τὰ ἑξῆς· πόθεν (6) ὅτι ἀληθῶς ἑώρακε ; Πεπίστευκας γὰρ, ὦ Ἰουδαῖε, τούτοις ὡς ἀψευδέσι, καὶ ὑπὸ θειοτέρου Πνεύματος οὐ μόνον ἑωραμένοις τῷ προφήτῃ, ἀλλὰ καὶ εἰρη- μένοις καὶ ἀναγεγραμμένοις. Τίνι δὲ καὶ πιστεύειν μᾶλλον ἄξιον, φάσκοντι ἀνεῴχθαι αὐτῷ τοὺς οὐρα νοὺς, καὶ φωνῆς ἀκηκοέναι, ἢ ἑωρακέναι τὸν Κύριον Σαβαώθ καθήμενον ἐπὶ θρόνου ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου Ἡσαΐᾳ καὶ Ἰεζεκιήλ, ἢ τῷ Ἰησοῦ; Εκείνων μὲν γὰρ ἔργον οὐδὲν τηλικοῦτον εὑρίσκεται· τοῦ δὲ Ἰη σοῦ τὸ ἀνδραγάθημα οὐ κατὰ τοὺς αὐτοὺς τῆς ἐνα σωματώσεως μόνους γέγονε χρόνους, ἀλλὰ καὶ μέχρι τοῦ δεῦρο ἡ Ἰησοῦ δύναμίς ἐστιν ἐνεργοῦσα τὴν ἐπι στροφὴν καὶ τὴν βελτίωσιν ἐν τοῖς πιστεύουσι δι' αὐτοῦ τῷ Θεῷ. Ἐναργὲς δὲ δεῖγμα τοῦ δυνάμει αὐτοῦ ταῦτα γίνεσθαι, τό, ὡς αὐτός φησι, καὶ καταλαμβάνεται (7), μὴ ὄντων ἐργατῶν τῶν ἐργαζομένων τὸν θερισμὸν τῶν ψυχῶν, τοσοῦτον εἶναι θερισμὸν συγκομιζομένων καὶ συναγομένων εἰς τὰς πανταχοῦ ἅλωνας τοῦ Θεοῦ καὶ Ἐκκλησίας. Καὶ ταῦτα πρὸς τὸν Ἰουδαῖον λέγω, οὐκ ἀπιστῶν, ὁ Χριστιανός, τῷ Ἰεζεκιήλ καὶ τῷ Ησαΐᾳ· ἀλλὰ δυσωπῶν ἐκ τῶν κοινῇ ἡμῖν πεπιστευμένων, ὅτι πολλῷ οὗτος ἐκείνων ἄξιός ἐστι τοῦ πιστεύεσθαι τοιαῦτα λέγων ἑωρακέναι, καὶ, ὡς εἰκὸς, παραδοὺς τοῖς μαθηταῖς ἣν εἶδεν ὄψιν, καὶ τὴν φωνὴν (8) ἧς ἤκουσεν. "Αλλος δ' ἄν τις εἴποι, ὅτι οὐ πάντες τοῦ Ἰησοῦ ἤκουσαν ταῦτα διηγουμένου οἱ ἀναγράψαντες τὰ περὶ τοῦ εἴδους τῆς περιστερᾶς καὶ τῆς ἐξ οὐρα- τοῦ φωνῆς, ἀλλὰ τὸ διδάξαν Μωϋσέα Πνεῦμα τὴν πρεσβυτέραν αὐτοῦ ἱστορίαν, ἀρξαμένην ἀπὸ τῆς κοσμογενείας μέχρι τῆς κατὰ τὸν ᾿Αβραὰμ (9) τὸν πατέρα αὐτοῦ, τοῦτ' ἐδίδαξε καὶ τοὺς γράψαντας τὸ Εὐαγγέλιον, τὸ γενόμενον παράδοξον (10) κατὰ τὸν χρόνον τοῦ βαπτίσματος Ἰησοῦ. Ὁ δὲ κοσμηθεὶς χα- ρίσματι, καλουμένῳ ο λόγῳ σοφίας, ο καὶ τὴν αἰτίαν διηγήσεται τῆς ἀνοίξεως τῶν οὐρανῶν, καὶ τοῦ εἴδους τῆς περιστερᾶς, καὶ ὅτι οὐκ ἄλλου τινὸς ζώου εἴδει ή τούτου ἐφάνη τὸ ἅγιον Πνεῦμα τῷ Ἰησοῦ. Περὶ τού- του δὲ οὐκ ἀπαιτεῖ νῦν ἡμᾶς ὁ λόγος διηγήσασθαι· τὸ γὰρ προκείμενόν ἐστιν, ἐλέγξαι τὸν Κέλσον οὐχ ὑγιῶς Ἰουδαίῳ περιθέντα (11) μετὰ τοιῶνδε λόγων * λον, τῆς φωνῆς. τῶν κατὰ τὸν ᾿Αβραάμ. παράδοξον, και καλουμένῳ λόγῳ σοφίας, καλουμένῳ δώρῳ σοφίας. θέντα, περιθέντα. μᾶλλον κατὰ τὰ πεπιστευμένα ὑπ' ἐκείνου. CONTRA CELSUM LIB. I. et cætera quæ sequuntur? Et hæc Isaiæ: ‹ Vidi Dominum Sabaoth sedentem super solium excel- sum et clevatum, et seraphim stabant circa illum, Sex alæ uni, et sex alæ alteri ', , et calera, unde habes vere ab illo fuisse conspecta? Nihil enim, o Judae, in iis rebus suspicare nendacii, cre dis non modo eas a Spiritu sancto ostensas fuisse prophetæ, sed illum etiam ab eodem spiritu alla- tum eas et dixisse et litteris consignasse. Utri vero magis adjungenda fides est : illi qui sibi dicit aper- tos fuisse coelos, vocem exaudivisse, vidisse Domi- num Sabaoth sedentem super solium excelsum et elevatum; an Jesu? Nihil enim fecerunt Isaias et Ezechiel, quod cum iis, quæ Jesus fecit, comparari queat; hujus autem virtutes non enituere solum tempore illo, quo corpus indutus cum hominibus versatus est; sed usque adhuc ejus potestate fit, ut qui Deo per illum credunt, a vitiis ad meliorem vi- tam revocentur. Quam morum mutationem ejus potestate fieri planum et evidens hinc est, quod, cum, ut ipse dixit et experientia comprobatur, om- nino deficiant qui messi animarum dent operam, tot animæ tamen in areas Dei, quæ sunt Ecclesiæ, comportentur et congregentur. A finxisse Ezechielem, cum ait apertos fuisse coelos, B et Isaiæ testimonio ſidem abrogem; nam Christia- nus ego sum; sed usus sum iis, quæ una mecum C credit, ut persuaderem Jesum magis, quam pro- pheta, fide esse dignum, cum dixit, et suis disci- pulis, ut credibile est, narravit se talia vidisse et vocem audiisse. Dixerit fortasse alius, qui histo- riam de specie columbæ et de cœlesti voce scriptis mandarunt, non eos omnes adfuisse quidem, cum hæc discipulis enarraret: sed spiritum illum, qui Moysem edocuit historiam longe ipso antiquiorem quæque a creatione mundi ad Abraham usque gentis Judaicæ auctorem pertinet, scriptoribus Evangeliorum revelasse prodigium, quod tempore baptismi Jesu apparuerat. Quæ autem causa fuerit, quamobrem aperti fuerint coeli, cur columbæ spe- cies visa fuerit, cur columbæ, et non alterius ani- mantis specie Spiritus sanctus Jesu aspectabilem se præbuerit, is exponet, qui dono, quod & sapien- tiæ sermo » vocatur, ornatus fuerit. Hæc expli- care nostri non est instituti. Id enim nobis propo- situm est, ostendere a Celso male inductum fuisse D Isai. v, 1. * Matth. rx, 57. Cor. x11, 8. quamvis nihil simile reperiatur in mss. Regio et Basileensi. habet, sed illud respuunt omnes mss., si exceperis Anglicanum primum et Jolianum. Paulo post pro Guieto perperam videtur scribendum sed omnes mss. Paulo post Guieto scribendum videtur 44. Atque his Judæum urgeo, non quod Ezechiel (6) Post πόθεν deest quippiam, vel οἶδας, vel δῆ- (7) Καὶ καταλαμβάνεται. Deest in codicibus (8) Sic omnes mss. Iloeschelius vero in textu (9) Dubitabat Guietus an scribendum foret μέχρι (10) Herschelius et Spencerus τὸ γενόμενον καὶ (14) Hoeschelius et Spencerus in textu, παρα
διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ θεὸς ὁ θεός σου καὶ τὰ ἑξῆς.] Ἔτι δὲ πρὸς τὸν σωτῆρα αὐτῷ ὁ Ἰουδαῖός φησιν ὅτι, εἰ τοῦτο λέγεις, ὅτι πᾶς ἄνθρωπος κατὰ θείαν πρόνοιαν γεγονὼς υἱός ἐστι θεοῦ, τί ἂν σὺ ἄλλου διαφέροις; Πρὸς ὃν ἐροῦμεν ὅτι πᾶς μὲν ὁ, ὡς ὁ Παῦλος ὠνόμασε, μηκέτι ὑπὸ φόβου παιδαγωγούμενος ἀλλὰ δι’ αὑτὸ τὸ καλὸν αἱρούμενος υἱός ἐστι θεοῦ· οὗτος δὲ πολλῷ καὶ μακρῷ διαφέρει παντὸς τοῦ διὰ τὴν ἀρετὴν χρηματίζοντος υἱοῦ τοῦ θεοῦ, ὅστις ὡσπερεὶ πηγή τις καὶ ἀρχὴ τῶν τοιούτων τυγχάνει. Ἡ δὲ τοῦ Παύλου λέξις οὕτως ἔχει· [Οὐ γὰρ ἐλάβετε πνεῦμα δουλείας πάλιν εἰς φόβον, ἀλλ’ ἐλάβετε πνεῦμα υἱοθεσίας, ἐν ᾧ κράζομεν· Ἀββὰ ὁ πατήρ.] Τινὲς δὲ καὶ ἐλέγξουσιν, ὥς φησιν ὁ παρὰ Κέλσῳ Ἰουδαῖος, μυρίοι τὸν Ἰησοῦν φάσκοντες περὶ ἑαυτῶν ταῦτα εἰρῆσθαι, ἅπερ περὶ ἐκείνου ἐπροφητεύετο. Οὐκ οἴδαμεν οὖν εἰ ὁ Κέλσος ἠπίστατό τινας ἐπιδημήσαντας τῷ βίῳ καὶ τὸ παραπλήσιον βουληθέντας ποιεῖν τῷ Ἰησοῦ καὶ θεοῦ υἱοὺς αὑτοὺς ἀναγορεύειν ἢ θεοῦ δύναμιν. Ἐπεὶ δὲ φιλαλήθως τὰ κατὰ τοὺς τόπους ἐξετάζομεν, ἐροῦμεν ὅτι [Θευδᾶς πρὸ τῆς γενέσεως Ἰησοῦ γέγονέ τις παρὰ Ἰουδαίοις μέγαν τινὰ ἑαυτὸν λέγων·
ἢ ἀκουσθέντα, καί, ὡς ἔδοξας τετηρηκέναι, καὶ ὑπὸ ἑνὸς τῶν κολασθέντων· τί οὐχὶ μᾶλλον καὶ τὸν Ἰε- ξεκιὴλ φήσομεν τερατευόμενον εἰρηκέναι τὸ, « Ηνοί- χθησαν οἱ οὐρανοί, » καὶ τὰ ἑξῆς; Αλλ' ἐὰν καὶ ὁ Ησαΐας φάσκῃ, « Εἶδον τὸν Κύριον Σαβαώθ καθή- μενον ἐπὶ θρόνου ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου· καὶ τὰ σεραφίμ εἱστήκεισαν κύκλῳ αὐτοῦ· ἓξ πτέρυγες τῷ ἐνὶ, καὶ ἐξ πτέρυγες τῷ ἑνί, » καὶ τὰ ἑξῆς· πόθεν (6) ὅτι ἀληθῶς ἑώρακε ; Πεπίστευκας γὰρ, ὦ Ἰουδαῖε, τούτοις ὡς ἀψευδέσι, καὶ ὑπὸ θειοτέρου Πνεύματος οὐ μόνον ἑωραμένοις τῷ προφήτῃ, ἀλλὰ καὶ εἰρη- μένοις καὶ ἀναγεγραμμένοις. Τίνι δὲ καὶ πιστεύειν μᾶλλον ἄξιον, φάσκοντι ἀνεῴχθαι αὐτῷ τοὺς οὐρα νοὺς, καὶ φωνῆς ἀκηκοέναι, ἢ ἑωρακέναι τὸν Κύριον Σαβαώθ καθήμενον ἐπὶ θρόνου ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου Ἡσαΐᾳ καὶ Ἰεζεκιήλ, ἢ τῷ Ἰησοῦ; Εκείνων μὲν γὰρ ἔργον οὐδὲν τηλικοῦτον εὑρίσκεται· τοῦ δὲ Ἰη σοῦ τὸ ἀνδραγάθημα οὐ κατὰ τοὺς αὐτοὺς τῆς ἐνα σωματώσεως μόνους γέγονε χρόνους, ἀλλὰ καὶ μέχρι τοῦ δεῦρο ἡ Ἰησοῦ δύναμίς ἐστιν ἐνεργοῦσα τὴν ἐπι στροφὴν καὶ τὴν βελτίωσιν ἐν τοῖς πιστεύουσι δι' αὐτοῦ τῷ Θεῷ. Ἐναργὲς δὲ δεῖγμα τοῦ δυνάμει αὐτοῦ ταῦτα γίνεσθαι, τό, ὡς αὐτός φησι, καὶ καταλαμβάνεται (7), μὴ ὄντων ἐργατῶν τῶν ἐργαζομένων τὸν θερισμὸν τῶν ψυχῶν, τοσοῦτον εἶναι θερισμὸν συγκομιζομένων καὶ συναγομένων εἰς τὰς πανταχοῦ ἅλωνας τοῦ Θεοῦ καὶ Ἐκκλησίας. Καὶ ταῦτα πρὸς τὸν Ἰουδαῖον λέγω, οὐκ ἀπιστῶν, ὁ Χριστιανός, τῷ Ἰεζεκιήλ καὶ τῷ Ησαΐᾳ· ἀλλὰ δυσωπῶν ἐκ τῶν κοινῇ ἡμῖν πεπιστευμένων, ὅτι πολλῷ οὗτος ἐκείνων ἄξιός ἐστι τοῦ πιστεύεσθαι τοιαῦτα λέγων ἑωρακέναι, καὶ, ὡς εἰκὸς, παραδοὺς τοῖς μαθηταῖς ἣν εἶδεν ὄψιν, καὶ τὴν φωνὴν (8) ἧς ἤκουσεν. "Αλλος δ' ἄν τις εἴποι, ὅτι οὐ πάντες τοῦ Ἰησοῦ ἤκουσαν ταῦτα διηγουμένου οἱ ἀναγράψαντες τὰ περὶ τοῦ εἴδους τῆς περιστερᾶς καὶ τῆς ἐξ οὐρα- τοῦ φωνῆς, ἀλλὰ τὸ διδάξαν Μωϋσέα Πνεῦμα τὴν πρεσβυτέραν αὐτοῦ ἱστορίαν, ἀρξαμένην ἀπὸ τῆς κοσμογενείας μέχρι τῆς κατὰ τὸν ᾿Αβραὰμ (9) τὸν πατέρα αὐτοῦ, τοῦτ' ἐδίδαξε καὶ τοὺς γράψαντας τὸ Εὐαγγέλιον, τὸ γενόμενον παράδοξον (10) κατὰ τὸν χρόνον τοῦ βαπτίσματος Ἰησοῦ. Ὁ δὲ κοσμηθεὶς χα- ρίσματι, καλουμένῳ ο λόγῳ σοφίας, ο καὶ τὴν αἰτίαν διηγήσεται τῆς ἀνοίξεως τῶν οὐρανῶν, καὶ τοῦ εἴδους τῆς περιστερᾶς, καὶ ὅτι οὐκ ἄλλου τινὸς ζώου εἴδει ή τούτου ἐφάνη τὸ ἅγιον Πνεῦμα τῷ Ἰησοῦ. Περὶ τού- του δὲ οὐκ ἀπαιτεῖ νῦν ἡμᾶς ὁ λόγος διηγήσασθαι· τὸ γὰρ προκείμενόν ἐστιν, ἐλέγξαι τὸν Κέλσον οὐχ ὑγιῶς Ἰουδαίῳ περιθέντα (11) μετὰ τοιῶνδε λόγων * λον, τῆς φωνῆς. τῶν κατὰ τὸν ᾿Αβραάμ. παράδοξον, και καλουμένῳ λόγῳ σοφίας, καλουμένῳ δώρῳ σοφίας. θέντα, περιθέντα. μᾶλλον κατὰ τὰ πεπιστευμένα ὑπ' ἐκείνου. CONTRA CELSUM LIB. I. et cætera quæ sequuntur? Et hæc Isaiæ: ‹ Vidi Dominum Sabaoth sedentem super solium excel- sum et clevatum, et seraphim stabant circa illum, Sex alæ uni, et sex alæ alteri ', , et calera, unde habes vere ab illo fuisse conspecta? Nihil enim, o Judae, in iis rebus suspicare nendacii, cre dis non modo eas a Spiritu sancto ostensas fuisse prophetæ, sed illum etiam ab eodem spiritu alla- tum eas et dixisse et litteris consignasse. Utri vero magis adjungenda fides est : illi qui sibi dicit aper- tos fuisse coelos, vocem exaudivisse, vidisse Domi- num Sabaoth sedentem super solium excelsum et elevatum; an Jesu? Nihil enim fecerunt Isaias et Ezechiel, quod cum iis, quæ Jesus fecit, comparari queat; hujus autem virtutes non enituere solum tempore illo, quo corpus indutus cum hominibus versatus est; sed usque adhuc ejus potestate fit, ut qui Deo per illum credunt, a vitiis ad meliorem vi- tam revocentur. Quam morum mutationem ejus potestate fieri planum et evidens hinc est, quod, cum, ut ipse dixit et experientia comprobatur, om- nino deficiant qui messi animarum dent operam, tot animæ tamen in areas Dei, quæ sunt Ecclesiæ, comportentur et congregentur. A finxisse Ezechielem, cum ait apertos fuisse coelos, B et Isaiæ testimonio ſidem abrogem; nam Christia- nus ego sum; sed usus sum iis, quæ una mecum C credit, ut persuaderem Jesum magis, quam pro- pheta, fide esse dignum, cum dixit, et suis disci- pulis, ut credibile est, narravit se talia vidisse et vocem audiisse. Dixerit fortasse alius, qui histo- riam de specie columbæ et de cœlesti voce scriptis mandarunt, non eos omnes adfuisse quidem, cum hæc discipulis enarraret: sed spiritum illum, qui Moysem edocuit historiam longe ipso antiquiorem quæque a creatione mundi ad Abraham usque gentis Judaicæ auctorem pertinet, scriptoribus Evangeliorum revelasse prodigium, quod tempore baptismi Jesu apparuerat. Quæ autem causa fuerit, quamobrem aperti fuerint coeli, cur columbæ spe- cies visa fuerit, cur columbæ, et non alterius ani- mantis specie Spiritus sanctus Jesu aspectabilem se præbuerit, is exponet, qui dono, quod & sapien- tiæ sermo » vocatur, ornatus fuerit. Hæc expli- care nostri non est instituti. Id enim nobis propo- situm est, ostendere a Celso male inductum fuisse D Isai. v, 1. * Matth. rx, 57. Cor. x11, 8. quamvis nihil simile reperiatur in mss. Regio et Basileensi. habet, sed illud respuunt omnes mss., si exceperis Anglicanum primum et Jolianum. Paulo post pro Guieto perperam videtur scribendum sed omnes mss. Paulo post Guieto scribendum videtur 44. Atque his Judæum urgeo, non quod Ezechiel (6) Post πόθεν deest quippiam, vel οἶδας, vel δῆ- (7) Καὶ καταλαμβάνεται. Deest in codicibus (8) Sic omnes mss. Iloeschelius vero in textu (9) Dubitabat Guietus an scribendum foret μέχρι (10) Herschelius et Spencerus τὸ γενόμενον καὶ (14) Hoeschelius et Spencerus in textu, παρα
PG 11:765οὗ ἀποθανόντος οἱ ἀπατηθέντες ὑπ’ αὐτοῦ διεσκεδάσθησαν. Καὶ μετ’ ἐκεῖνον ἐν ταῖς τῆς ἀπογραφῆς ἡμέραις, ὅτ’ ἔοικε γεγεννῆσθαι ὁ Ἰησοῦς, Ἰούδας τις Γαλιλαῖος πολλοὺς ἑαυτῷ συναπέστησεν ἀπὸ τοῦ λαοῦ τῶν Ἰουδαίων] ὡς σοφὸς καὶ καινοτομῶν τινα· οὗ καὶ αὐτοῦ δίκας τίσαντος ἡ διδασκαλία καθῃρέθη πάνυ ἐν ὀλίγοις καὶ ἐλαχίστοις μείνασα. [Καὶ μετὰ τοὺς Ἰησοῦ δὲ χρόνους ἠθέλησε καὶ ὁ Σαμαρεὺς Δοσίθεος πεῖσαι Σαμαρεῖς ὅτι αὐτὸς εἴη ὁ προφητευόμενος ὑπὸ Μωϋσέως Χριστός], καὶ ἔδοξέ τινων τῇ ἑαυτοῦ διδασκαλίᾳ κεκρατηκέναι. Ἀλλὰ τὸ εἰρημένον πάνυ σοφῶς ὑπὸ τοῦ [ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων ἀναγεγραμμένου Γαμαλιὴλ] οὐκ ἄλογον παραθέμενον δεῖξαι, [πῶς ἐκεῖνοι μὲν ἀλλότριοι τῆς ἐπαγγελίας ἦσαν], οὔτε υἱοὶ θεοῦ οὔτε δυνάμεις ὄντες αὐτοῦ, ὁ δὲ Χριστὸς ὁ Ἰησοῦς ἀληθῶς ἦν υἱὸς θεοῦ. Εἶπε δ’ ἐκεῖ ὁ Γαμαλιήλ· Ὅτι [ἐὰν ᾖ ἐξ ἀνθρώπων ἡ βουλὴ αὕτη καὶ ὁ λόγος οὗτος, καταλυθήσεται, ὡς καὶ τὰ ἐκείνων κατελύθη ἀποθανόντων· Ἐὰν δὲ ᾖ ἐκ θεοῦ, οὐ δυνήσεσθε καταλῦσαι τὴν τούτου διδασκαλίαν, μή ποτε καὶ θεομάχοι εὑρεθῆτε. Ἠθέλησε δὲ καὶ Σίμων ὁ Σαμαρεὺς μάγος] τῇ μαγείᾳ ὑφελέσθαι τινάς.
PG 11:767Καὶ τότε μὲν ἠπάτησε, νυνὶ δὲ τοὺς πάντας [ἐν τῇ οἰκουμένῃ οὐκ ἔστι Σιμωνιανοὺς εὑρεῖν τὸν ἀριθμὸν οἶμαι τριάκοντα], καὶ τάχα πλείονας εἶπον τῶν ὄντων. [Εἰσὶ δὲ περὶ τὴν Παλαιστίνην σφόδρα ἐλάχιστοι]· τῆς δὲ λοιπῆς οἰκουμένης οὐδαμοῦ τὸ ὄνομα αὐτοῦ, καθ’ ἣν ἠθέλησε δόξαν περὶ ἑαυτοῦ διασκεδάσαι. Παρὰ γὰρ οἷς φέρεται, ἐκ τῶν Πράξεων τῶν ἀποστόλων φέρεται· Χριστιανοὶ δ’ εἰσὶν οἱ ταῦτα περὶ αὐτοῦ λέγοντες, καὶ ἡ ἐνάργεια ἐμαρτύρησεν ὅτι οὐδὲν θεῖον ὁ Σίμων ἦν. Μετὰ ταῦτα [ὁ] παρὰ τῷ Κέλσῳ [Ἰουδαῖος ἀντὶ τῶν ἐν τῷ εὐαγγελίῳ μάγων Χαλδαίους φησὶν] ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ λελέχθαι [κινηθέντας ἐπὶ τῇ γενέσει αὐτοῦ ἐληλυθέναι, προσκυνήσοντας αὐτὸν] ἔτι νήπιον ὡς θεόν· καὶ Ἡρώδῃ τῷ τετράρχῃ τοῦτο δεδηλωκέναι· τὸν δὲ πέμψαντα ἀποκτεῖναι τοὺς ἐν τῷ αὐτῷ χρόνῳ γεγεννημένους, οἰόμενον καὶ τοῦτον ἀνελεῖν σὺν αὐτοῖς, μή πως τὸν αὐτάρκη ἐπιβιώσας χρόνον βασιλεύσῃ. Ὅρα οὖν ἐν τούτῳ τὸ παράκουσμα τοῦ [οὐ διακρίναντος μάγους Χαλδαίων μηδὲ τὰς ἐπαγγελίας διαφόρους οὔσας αὐτῶν θεωρήσαντος] καὶ διὰ τοῦτο καταψευσαμένου τῆς εὐαγγελικῆς γραφῆς.
μὲν τὰ πάτρια, παραδέξασθαι δὲ μετὰ κινδύνων τῶν μέχρι θανάτου τὰ τούτων μαθήματα. Καὶ ἔτι ἴχνη τοῦ ἁγίου ἐκείνου Πνεύματος, ὀφθέντος ἐν εἴδει περιστερᾶς, παρὰ Χριστιανοῖς σώζεται. Εξάγουσι (18) δαίμονας, καὶ πολλὰς ἰάσεις ἐπιτελοῦσι, καὶ ὁρῶσί τινα κατὰ τὸ βούλημα τοῦ Λόγου περὶ μελλόντων. Κἂν χλευάσῃ δὲ Κέλσος τὸ λεχθησόμενον, ἢ ὂν εἰσήγαγεν Ἰουδαῖος, όμως λελέξεται, ὅτι πολλοί, ώσπερεί ἄκοντες, προσε ληλύθασι Χριστιανισμῷ, πνεύματός τινος τρέψαντος αὐτῶν τὸ ἡγεμονικὸν αἰφνίδιον ἀπὸ τοῦ μισεῖν τὴν λόγον ἐπὶ τὸ ὑπεραποθανεῖν αὐτοῦ, καὶ φαντασιώ σαντος αὐτοὺς ὑπαρ ἢ ὄναρ (19). Πολλὰ γὰρ καὶ τοιαῦτα ἱστορήσαμεν· ἅτινα ἐὰν γράφωμεν, αὐτοὶ αὐ τοῖς παρατυχόντες καὶ ἰδόντες, γέλωτα πλατὸν ὀφλή σομεν τοῖς ἀπίστοις, οἰομένοις ἡμᾶς ὁμοίως οἷς ὑπο- λαμβάνουσι ταῦτ᾽ ἀναπεπλακέναι, καὶ αὐτοὺς πλάσ- Β σειν. ᾿Αλλὰ γὰρ Θεὸς μάρτυς τοῦ ἡμετέρου συνειδό τος, βουλομένου οὐ διὰ ψευδῶν ἀπαγγελῶν, ἀλλὰ διά τινος εναργείας ποικίλης συνιστάνειν τὴν Ἰησοῦ θείαν διδασκαλίαν. Ἐπεὶ δὲ Ἰουδαῖός ἐστιν ὁ περὶ τοῦ αναγεγραμμένου ἁγίου Πνεύματος κατεληλυθέναι ἐν εἴδει περιστερᾶς πρὸς τὸν Ἰησοῦν ἀπορῶν, λεκτέον ἂν εἴη (20) πρὸς αὐτόν· ' οὗτος, τίς ἐστιν ὁ ἐν τῷ Ησαΐα λέγων· Καὶ νῦν Κύριος ἀπέστειλέ με (21), καὶ τὸ Πνεῦμα αὐτοῦ. Ἐν ᾧ ἀμφιβόλου ὄντος τοῦ ῥητοῦ, πότερον ὁ Πατὴρ καὶ τὸ ἅγιον Πνεῦμα ἀπέ- στειλαν (22) τὸν Ἰησοῦν, ἢ ὁ Πατὴρ ἀπέστειλε τόν τε Χριστὸν καὶ τὸ ἅγιον Πνεῦμα, το δεύτερόν ἐστιν (23) ἀληθές. Καὶ ἐπεὶ ἀπεστάλη ὁ Σωτὴρ, εἶτα τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ἵνα πληρωθῇ τὸ εἰρημένον ὑπὸ τοῦ προφή του, ἐχρῆν δὲ τὴν τῆς προφητείας πλήρωσιν ἐγνῶ. σθαι (24) καὶ τοῖς ἑξῆς· διὰ τοῦτο ἀνέγραψαν οἱ 'Ιη- σοῦ μαθηταὶ τὸ γεγενημένον. Ἐβουλόμην δ' ἂν Κέλσῳ, προσωποποιήσαντι τὸν Ἰουδαῖον παραδεξάμενόν πως Ἰωάννην ώς Βαπτιστήν, βαπτίζοντα τὸν Ἰησοῦν, εἰπεῖν, ὅτι τὸ Ἰωάννην γε- γονέναι Βαπτιστήν, εἰς ἄφεσιν ἁμαρτημάτων βαπτί ζοντα, ἀνέγραψε τις τῶν μετ' οὐ πολὺ τοῦ Ἰωάννου καὶ τοῦ Ἰησοῦ γεγενημένων. Ἐν γὰρ τῷ ὀκτωκαιδε κάτῳ τῆς Ἰουδαϊκῆς ἀρχαιολογίας ὁ Ἰώσηπος μαρ- τυρεῖ τῷ Ἰωάννῃ, ὡς Βαπτιστῇ γεγενημένῳ, καὶ και θάρσιον τοῖς βαπτισαμένοις ἐπαγγελλομένῳ. Ο δ' αὐτὸς, καίτοι γε ἀπιστῶν τῷ Ἰησοῦ ὡς Χριστῷ (25), ር ἐξεπάδουσι, κατεξάγουσι. ἂν εἴη. ἀπέστειλαν. ἀπέστειλε. ΧΙ. Καθὼς CONTRA CELSUM LIB. I. amplexarentur. Quin et etiamnum apud Christianos nonnulla supersunt illius Spiritus sancti, qui co- lumbæ specie apparuit, vestigia. Nam damonia ejiciunt, morbos curant, et volente Verho ſutura praevident. Arrideat licet Celsus aut Judeus quem introduxit, quod dicetur, dicam nihilominus, mul- tos ad religionem Christianam accessisse velut in- vitos: spiritu quodam repente sive per visum sive per somnium in illorum animos agente atque ita illos immutante, ut quod in illam conceperant edium deponerent, et pro illa mortem oppetere statuerent. Multa ejusmodi novimus, quæ si scri- beremus, tametsi illorum oculati testes fuerimus, benignam risus materiam præberemus incredulis, qui nos ex eorum ingeniis qutos talia fuxisse norunt, judicantes, hæc etiam a nobis conficta esse cristi- marent. Testis tamen est Deus, cui arcana consci- entiæ nostræ patent, nos divinam Jesu doctrinamı nou falsis narratiunculis, sed variis iisque eviden- tibus argumentis confirmare velle. Quoniam vero Judæus est, qui dubitat an Spiritus sanctus specie columbæ in Jesum descenderit, quærendum ab illo est, quisnam ille sit qui apud Isaiam ita se dicit missum a Domino, ut ambiguum sit Paterne et Spiritus sanctus miserin! Jesum, an Pater miserit Christum et Spiritum sanctum. Hoc posterius verum est. Et quia missus est primo Salvator, deinde Spiritus sanctus, ut quod a propheta dictum fuerat impleretur; oportebat autem ut vaticinium boc posteri impletum fuisse cognoscerent: idcirco quod factum fuerat, litteris mandarunt Jesu discipul . A cum sumumio mortis periculo ipsorum documenta Hoeschelius vero et Spencerus, sicque reliqui mss., modo excipias veterem Vaticanum qui in margine habet, Vide notas supra ad num. 2. scripsit Eusebius lib. v, cap. 5, Histor, eccl. Viole etiam Cypriani epistol. 10, ad clerum, etc.; epist. 8, 34, 54, et epist. 69,ad Florentium Pupianum; Ter- tull., De spectaculis, cap. 26; De idololat., cap. 25; De virginibus velandis, cap. 27; De animia, cap. 9. deest Idem in margine, Omnes tamen nostri manuscripti PATROL. GR. quem Judæus quodammodo admittit Jesum a Joanne Baptista fuisse baptizatum, scriptorem, qui recens ab ætate Joannis et Jesu fuit, Joannis men- tionem fecisse et baptismi ab eodem in remissionem peccatorum collati. Nam Josephus, libro decimo octavo Antiquitatum, testatur Joannem fuisse bapti- stam, quique iis, qui baptismum reciperent, pollice- batur fore ut corum peccata diluerentur. Idem, quamvis Jesum pro Christo non agnosceret, dum in quo Idem habet Origenes in cap. xut Matth., atque ex his duobus locis colligunt nonnulli critici celebrem illum Josephi de Jesu Christo locum lib. xvu Antiq., cap. 4, pag. 621, ea ætate aut nondum in Josephi libris exstitisse, aut si exstiterit, pro adulterino habitum fuisse; neque enim, inquiunt, si aut ea ætate exstitisset aut pro legitimo habitus fuisset locus Jesus pro Christo agnoscitur, Origenes negas - set Jesum a Josepho ut Messiam agnitum fuisse. Obser- vant insuper silentium veterum omnium, qui ante Eusebium vixere et ex professo adversus Judæos scripserunt. Licet enim Josephi libros memorent, hoc tamen de Jesu testimonium nunquam usurpant, non omissuri, ut videtur, si tunc temporis inter ipsius opera exstitisset. Reponi potest in Actis sal- cli Donati Thmuitarum episcopi die xx Maii a continuatoribus Bollandi relatis, legi hunc Josephi locum. Sed non constat ejusmodi Actorum sinceri- tas. Unus est, Joannes Malala in sua Chronologia, pag. 319, Josephi testimonium sic refert : (18) Εξάγουσι. Ιta codd. Regius et Basileensis. D (19) Υπαρ ἢ ὄναρ. Confer quæ de Basilide (20) Λεκτέον ἂν εἴη. In codd. Reg. et Basil. (21) Hoeschelius in textu ἀπέσταλκέ με. (23) Ἐστίν. Deest in Regio et Basileensi. (24) Regius et Basileensis, ἀνεγνώσθαι. (25) Καίτοι γε ἀπιστῶν τῷ Ἰησοῦ ὡς Χριστῷ. 47. Praeterea monitum voluerim Celsum, apud
Οὐκ οἶδα δ’ ὅπως [καὶ τὸ κινῆσαν τοὺς μάγους σεσιώπηκε] καὶ οὐκ εἶπεν αὐτὸ εἶναι ἀστέρα ὀφθέντα ὑπ’ αὐτῶν ἐν τῇ ἀνατολῇ κατὰ τὸ γεγραμμένον. Ἴδωμεν οὖν καὶ πρὸς ταῦτα τί [λεκτέον. Τὸν ὀφθέντα ἀστέρα ἐν τῇ ἀνατολῇ καινὸν εἶναι νομίζομεν καὶ μηδενὶ τῶν συνήθων παραπλήσιον, οὔτε τῶν ἐν τῇ ἀπλανεῖ οὔτε τῶν ἐν ταῖς κατωτέρω σφαίραις, ἀλλὰ τῷ γένει τοιοῦτον γεγονέναι, ὁποῖοι κατὰ καιρὸν γινόμενοι κομῆται ἢ δοκίδες ἢ πωγωνίαι ἢ πίθοι] ἢ ὅπως ποτὲ φίλον Ἕλλησιν ὀνομάζειν τὰς διαφορὰς αὐτῶν. Κατασκευάζομεν δὲ τοῦτον τὸν τρόπον τὸ τοιοῦτον. Ἐπὶ μεγάλοις [τετήρηται] πράγμασι καὶ μεγίσταις μεταβολαῖς τῶν ἐπὶ γῆς ἀνατέλλειν [τοὺς τοιούτους ἀστέρας], σημαίνοντας ἢ μεταστάσεις βασιλειῶν ἢ πολέμους ἢ ὅσα δύναται ἐν ἀνθρώποις συμβῆναι, [σεῖσαι τὰ ἐπὶ γῆς] δυνάμενα. [Ἀνέγνωμεν δ’ ἐν τῷ περὶ κομητῶν Χαιρήμονος τοῦ στωϊκοῦ συγγράμματι, τίνα τρόπον ἔσθ’ ὅτε καὶ ἐπὶ χρηστοῖς ἐσομένοις κομῆται ἀνέτειλαν], καὶ ἐκτίθεται τὴν περὶ τούτων ἱστορίαν.
μὲν τὰ πάτρια, παραδέξασθαι δὲ μετὰ κινδύνων τῶν μέχρι θανάτου τὰ τούτων μαθήματα. Καὶ ἔτι ἴχνη τοῦ ἁγίου ἐκείνου Πνεύματος, ὀφθέντος ἐν εἴδει περιστερᾶς, παρὰ Χριστιανοῖς σώζεται. Εξάγουσι (18) δαίμονας, καὶ πολλὰς ἰάσεις ἐπιτελοῦσι, καὶ ὁρῶσί τινα κατὰ τὸ βούλημα τοῦ Λόγου περὶ μελλόντων. Κἂν χλευάσῃ δὲ Κέλσος τὸ λεχθησόμενον, ἢ ὂν εἰσήγαγεν Ἰουδαῖος, όμως λελέξεται, ὅτι πολλοί, ώσπερεί ἄκοντες, προσε ληλύθασι Χριστιανισμῷ, πνεύματός τινος τρέψαντος αὐτῶν τὸ ἡγεμονικὸν αἰφνίδιον ἀπὸ τοῦ μισεῖν τὴν λόγον ἐπὶ τὸ ὑπεραποθανεῖν αὐτοῦ, καὶ φαντασιώ σαντος αὐτοὺς ὑπαρ ἢ ὄναρ (19). Πολλὰ γὰρ καὶ τοιαῦτα ἱστορήσαμεν· ἅτινα ἐὰν γράφωμεν, αὐτοὶ αὐ τοῖς παρατυχόντες καὶ ἰδόντες, γέλωτα πλατὸν ὀφλή σομεν τοῖς ἀπίστοις, οἰομένοις ἡμᾶς ὁμοίως οἷς ὑπο- λαμβάνουσι ταῦτ᾽ ἀναπεπλακέναι, καὶ αὐτοὺς πλάσ- Β σειν. ᾿Αλλὰ γὰρ Θεὸς μάρτυς τοῦ ἡμετέρου συνειδό τος, βουλομένου οὐ διὰ ψευδῶν ἀπαγγελῶν, ἀλλὰ διά τινος εναργείας ποικίλης συνιστάνειν τὴν Ἰησοῦ θείαν διδασκαλίαν. Ἐπεὶ δὲ Ἰουδαῖός ἐστιν ὁ περὶ τοῦ αναγεγραμμένου ἁγίου Πνεύματος κατεληλυθέναι ἐν εἴδει περιστερᾶς πρὸς τὸν Ἰησοῦν ἀπορῶν, λεκτέον ἂν εἴη (20) πρὸς αὐτόν· ' οὗτος, τίς ἐστιν ὁ ἐν τῷ Ησαΐα λέγων· Καὶ νῦν Κύριος ἀπέστειλέ με (21), καὶ τὸ Πνεῦμα αὐτοῦ. Ἐν ᾧ ἀμφιβόλου ὄντος τοῦ ῥητοῦ, πότερον ὁ Πατὴρ καὶ τὸ ἅγιον Πνεῦμα ἀπέ- στειλαν (22) τὸν Ἰησοῦν, ἢ ὁ Πατὴρ ἀπέστειλε τόν τε Χριστὸν καὶ τὸ ἅγιον Πνεῦμα, το δεύτερόν ἐστιν (23) ἀληθές. Καὶ ἐπεὶ ἀπεστάλη ὁ Σωτὴρ, εἶτα τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ἵνα πληρωθῇ τὸ εἰρημένον ὑπὸ τοῦ προφή του, ἐχρῆν δὲ τὴν τῆς προφητείας πλήρωσιν ἐγνῶ. σθαι (24) καὶ τοῖς ἑξῆς· διὰ τοῦτο ἀνέγραψαν οἱ 'Ιη- σοῦ μαθηταὶ τὸ γεγενημένον. Ἐβουλόμην δ' ἂν Κέλσῳ, προσωποποιήσαντι τὸν Ἰουδαῖον παραδεξάμενόν πως Ἰωάννην ώς Βαπτιστήν, βαπτίζοντα τὸν Ἰησοῦν, εἰπεῖν, ὅτι τὸ Ἰωάννην γε- γονέναι Βαπτιστήν, εἰς ἄφεσιν ἁμαρτημάτων βαπτί ζοντα, ἀνέγραψε τις τῶν μετ' οὐ πολὺ τοῦ Ἰωάννου καὶ τοῦ Ἰησοῦ γεγενημένων. Ἐν γὰρ τῷ ὀκτωκαιδε κάτῳ τῆς Ἰουδαϊκῆς ἀρχαιολογίας ὁ Ἰώσηπος μαρ- τυρεῖ τῷ Ἰωάννῃ, ὡς Βαπτιστῇ γεγενημένῳ, καὶ και θάρσιον τοῖς βαπτισαμένοις ἐπαγγελλομένῳ. Ο δ' αὐτὸς, καίτοι γε ἀπιστῶν τῷ Ἰησοῦ ὡς Χριστῷ (25), ር ἐξεπάδουσι, κατεξάγουσι. ἂν εἴη. ἀπέστειλαν. ἀπέστειλε. ΧΙ. Καθὼς CONTRA CELSUM LIB. I. amplexarentur. Quin et etiamnum apud Christianos nonnulla supersunt illius Spiritus sancti, qui co- lumbæ specie apparuit, vestigia. Nam damonia ejiciunt, morbos curant, et volente Verho ſutura praevident. Arrideat licet Celsus aut Judeus quem introduxit, quod dicetur, dicam nihilominus, mul- tos ad religionem Christianam accessisse velut in- vitos: spiritu quodam repente sive per visum sive per somnium in illorum animos agente atque ita illos immutante, ut quod in illam conceperant edium deponerent, et pro illa mortem oppetere statuerent. Multa ejusmodi novimus, quæ si scri- beremus, tametsi illorum oculati testes fuerimus, benignam risus materiam præberemus incredulis, qui nos ex eorum ingeniis qutos talia fuxisse norunt, judicantes, hæc etiam a nobis conficta esse cristi- marent. Testis tamen est Deus, cui arcana consci- entiæ nostræ patent, nos divinam Jesu doctrinamı nou falsis narratiunculis, sed variis iisque eviden- tibus argumentis confirmare velle. Quoniam vero Judæus est, qui dubitat an Spiritus sanctus specie columbæ in Jesum descenderit, quærendum ab illo est, quisnam ille sit qui apud Isaiam ita se dicit missum a Domino, ut ambiguum sit Paterne et Spiritus sanctus miserin! Jesum, an Pater miserit Christum et Spiritum sanctum. Hoc posterius verum est. Et quia missus est primo Salvator, deinde Spiritus sanctus, ut quod a propheta dictum fuerat impleretur; oportebat autem ut vaticinium boc posteri impletum fuisse cognoscerent: idcirco quod factum fuerat, litteris mandarunt Jesu discipul . A cum sumumio mortis periculo ipsorum documenta Hoeschelius vero et Spencerus, sicque reliqui mss., modo excipias veterem Vaticanum qui in margine habet, Vide notas supra ad num. 2. scripsit Eusebius lib. v, cap. 5, Histor, eccl. Viole etiam Cypriani epistol. 10, ad clerum, etc.; epist. 8, 34, 54, et epist. 69,ad Florentium Pupianum; Ter- tull., De spectaculis, cap. 26; De idololat., cap. 25; De virginibus velandis, cap. 27; De animia, cap. 9. deest Idem in margine, Omnes tamen nostri manuscripti PATROL. GR. quem Judæus quodammodo admittit Jesum a Joanne Baptista fuisse baptizatum, scriptorem, qui recens ab ætate Joannis et Jesu fuit, Joannis men- tionem fecisse et baptismi ab eodem in remissionem peccatorum collati. Nam Josephus, libro decimo octavo Antiquitatum, testatur Joannem fuisse bapti- stam, quique iis, qui baptismum reciperent, pollice- batur fore ut corum peccata diluerentur. Idem, quamvis Jesum pro Christo non agnosceret, dum in quo Idem habet Origenes in cap. xut Matth., atque ex his duobus locis colligunt nonnulli critici celebrem illum Josephi de Jesu Christo locum lib. xvu Antiq., cap. 4, pag. 621, ea ætate aut nondum in Josephi libris exstitisse, aut si exstiterit, pro adulterino habitum fuisse; neque enim, inquiunt, si aut ea ætate exstitisset aut pro legitimo habitus fuisset locus Jesus pro Christo agnoscitur, Origenes negas - set Jesum a Josepho ut Messiam agnitum fuisse. Obser- vant insuper silentium veterum omnium, qui ante Eusebium vixere et ex professo adversus Judæos scripserunt. Licet enim Josephi libros memorent, hoc tamen de Jesu testimonium nunquam usurpant, non omissuri, ut videtur, si tunc temporis inter ipsius opera exstitisset. Reponi potest in Actis sal- cli Donati Thmuitarum episcopi die xx Maii a continuatoribus Bollandi relatis, legi hunc Josephi locum. Sed non constat ejusmodi Actorum sinceri- tas. Unus est, Joannes Malala in sua Chronologia, pag. 319, Josephi testimonium sic refert : (18) Εξάγουσι. Ιta codd. Regius et Basileensis. D (19) Υπαρ ἢ ὄναρ. Confer quæ de Basilide (20) Λεκτέον ἂν εἴη. In codd. Reg. et Basil. (21) Hoeschelius in textu ἀπέσταλκέ με. (23) Ἐστίν. Deest in Regio et Basileensi. (24) Regius et Basileensis, ἀνεγνώσθαι. (25) Καίτοι γε ἀπιστῶν τῷ Ἰησοῦ ὡς Χριστῷ. 47. Praeterea monitum voluerim Celsum, apud
PG 11:769[Εἴπερ οὖν ἐπὶ βασιλείαις καιναῖς ἢ ἄλλοις μεγάλοις συμπτώμασιν ἐπὶ γῆς ἀνατέλλει ὁ καλούμενος κομήτης ἤ τις τῶν παραπλησίων ἀστήρ, τί θαυμαστὸν ἐπὶ τῇ γενέσει τοῦ καινοτομεῖν μέλλοντος ἐν τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων καὶ διδασκαλίαν ἐπεισάγειν οὐ μόνον Ἰουδαίοις ἀλλὰ καὶ Ἕλλησι πολλοῖς δὲ καὶ τοῖς βαρβάρων ἔθνεσιν ἀστέρα ἀνατεταλκέναι;] Ἐγὼ δ’ εἴποιμ’ ἂν ὅτι [περὶ μὲν τῶν κομητῶν οὐδεμία προφητεία φέρεται], ὡς ὅτι κατὰ τήνδε τὴν βασιλείαν ἢ τούσδε τοὺς χρόνους ἀνατελεῖ τοιόσδε κομήτης· [περὶ δὲ τοῦ ἐπὶ τῇ γενέσει τοῦ Ἰησοῦ ἀνατείλαντος ἐπροφήτευσε Βαλαὰμ λέγων, ὡς ἀνέγραψε Μωϋσῆς· Ἀνατελεῖ ἄστρον ἐξ Ἰακώβ, καὶ ἀναστήσεται ἄνθρωπος ἐξ Ἰσραήλ.] Εἰ δὲ δεήσει [καὶ τὰ περὶ τῶν μάγων ἀναγραφέντα] ἐπὶ τῇ γενέσει τοῦ Ἰησοῦ καὶ τοῦ ὦφθαι τὸν ἀστέρα ἐξετάσαι, τοιαῦτα ἂν εἴποιμεν, τινὰ μὲν πρὸς Ἕλληνας ἄλλα δὲ πρὸς Ἰουδαίους. Πρὸς μὲν οὖν Ἕλληνας, ὅτι [μάγοι δαίμοσιν ὁμιλοῦντες] καὶ τούτους ἐφ’ ἃ μεμαθήκασι καὶ βούλονται καλοῦντες ποιοῦσι μὲν τὸ τοιοῦτον, [ἐφ’ ὅσον οὐδὲν θειότερον καὶ ἰσχυρότερον τῶν δαιμόνων] καὶ τῆς καλούσης αὐτοὺς ἐπῳδῆς [ἐπιφαίνεται] ἢ λέγεται·
ζητῶν τὴν αἰτίαν τῆς τῶν Ἱεροσολύμων πτώσεως καὶ Ιώσηπος ὁ Εβραίων φιλόσοφος ταῦτα συνεγράψατο εἰρηκὼς καὶ τοῦτο· ὅτι ἐξότε Ἰουδαῖοι ἐσταύρωσαν Ἰησοῦν, ὃς ἦν ἄνθρωπος ἀγαθὸς καὶ δίκαιος, εἴπερ ἄρα τὸν τοιοῦτον ἄνθρωπον δεῖ λέγειν καὶ μὴ Θεὸν, οὐκ ἐξέλειψεν ὀδύνη ἐκ τῆς Ἰουδαίας χώρας. Ιώσηπος· τῆς τοῦ ναοῦ καθαιρέσεως· δέον αὐτὸν εἰπεῖν, ὅτι ἡ κατὰ τοῦ Ἰησοῦ ἐπιβουλὴ τούτων αἰτία γέγονε τῷ λαῷ, ἐπεὶ ἀπέκτειναν τὸν προφητευόμενον Χριστόν ὁ δὲ, καὶ ὥσπερ ἄκων οὐ μακρὰν τῆς ἀληθείας γενόμεν νος, φησὶ ταῦτα συμβεβηκέναι (26) τοῖς Ἰουδαίοις κατ᾽ ἐκδίκησιν Ἰακώβου τοῦ δικαίου, ὃς ἦν ἀδελφὸς Ἰησοῦ τοῦ λεγομένου Χριστοῦ· ἐπειδήπερ δικαιότατον αὐτὸν ὄντα ἀπέκτειναν. Τὸν δὲ Ἰάκωβον τοῦτονὁ Ἰησ σοῦ γνήσιος μαθητής Παῦλος φησὶν ἑωρακέναι ὡς ἀδελ- φὸν τοῦ Κυρίου, οὐ τοσοῦτον διὰ τὸ πρὸς αἵματος συγγενές (27) ἢ τὴν κοινὴν αὐτῶν ἀνατροφήν, ὅσον διὰ τὸ ἦθος καὶ τὸν λόγον. Εἴπερ οὖν διὰ Ἰάκωβον συμ- βεβηκέναι λέγει τοῖς Ἰουδαίοις τὰ κατὰ τὴν ἐρήμωσιν τῆς Ἱερουσαλήμ, πῶς οὐχὶ εὐλογώτερον διὰ Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦτο φάσκειν γεγονέναι ; οὗ τῆς θειότη τος μάρτυρες αἱ τοσαῦται τῶν μεταβαλόντων ἀπὸ τῆς χύσεως τῶν κακῶν ἐκκλησίαι, καὶ ἡρτημένων τοῦ Δημιουργοῦ, καὶ πάντ' ἀναφερόντων ἐπὶ τὴν πρὸς ἐκεῖνον. ἀρέσκειαν. Εἰ καὶ μὴ ἀπολογήσεται οὖν ὁ Ἰουδαῖος περὶ Με- ζεκιὴλ καὶ Ἡσαΐου, κοινοποιούντων ἡμῶν τὰ περὶ τῆς ἀνοίξεως τῶν οὐρανῶν ἐπὶ Ἰησοῦ καὶ τῆς ἀκουσθεί- σης αὐτῷ φωνῆς, καὶ τὰ ὅμοια εὑρισκόντων ἐν τῷ Ἰεζεκιήλ αναγεγραμμένα, καὶ ἐν τῷ Ησαΐα ἢ και τινι ἄλλῳ προφήτῃ ἡμεῖς γε τὸν λόγον, όση δύναμις ἡμῖν, παραστήσομεν, λέγοντες, ὅτι ὥσπερ όναρ περ πίστευται πολλοὺς πεφαντασιῶσθαι, τινὰ μὲν θειό τερα, τινὰ δὲ περὶ μελλόντων βιωτικῶν ἀναγγέλλοντα, εἴτε σαφῶς, εἴτε καὶ δι᾽ αἰνιγμάτων, καὶ τοῦτ' ἐναρ γές ἐστι παρὰ πᾶσι τοῖς παραδεξαμένοις Πρόνοιαν οὕτω τί ἄτοπον, τὸ τυποῦν (28) τὸ ἡγεμονικόν ἐν ὀνείρῳ, δύνασθαι αὐτὸ τυποῦν καὶ ὕπαρ πρὸς τὸ χρή- σιμον τῷ ἐν ᾧ τυποῦται, ἢ τοῖς παρ' αὐτοῦ ἀκουσο μένοις ; Καὶ ὥσπερ φαντασίαν λαμβάνομεν εναρ ἀκούειν, καὶ πλήσσεσθαι τὴν αἰσθητὴν (29) ἀκοὴν, καὶ ὁρᾷν δι᾿ ὀφθαλμῶν, οὔτε τῶν τοῦ σώματος ὀφθαλ μῶν, οὔτε τῆς ἀκοῆς πλησσομένης, ἀλλὰ τοῦ ἡγεμο νικοῦ ταῦτα πάσχοντος· οὕτως οὐδὲν ἄτοπον, τοιαῦτα ὁ Ἰώσηπος τῇ τούτου (Ἰωάννου) τελευτῇ τὸν πόλε μον λογίζεται, δι' αὐτόν τε δείκνυσι μηδὲ πόλιν εἶναι τήν ποτε μητρόπολιν οὖσαν, καὶ μακροὺς συνείρει περὶ αὐτοῦ λόγους ἐγκωμίων. Αι τοὺς Ἰουδαίων έμφρονας δοξάζειν ταύτην εἶναι τὴν αἰτίαν, τὸ τυποῦντα τὸ ἡγεμονικόν. πρὸς τὸ χρήσιμον τοῦ ἐν ᾧ τυποῦται. ORIGENIS . inquirit qua de causa Jerosolymæ evers fuerint A et templum solo æquatum, non dicit quidem, quod dicere debuit, in causa fuisse insidias, quas Jesu struxerant, mortemque quam Christo a prophetis promisso intulerant; sed tamen quasi invitus a veritate non multum recedit. Ait enim hæc Judæis contigisse, ut Jacobus Justus, qui frater erat Jesu qui vocabatur Christus, vindicaretur; quoniam justissimum illum virum interfecerant. Jacobus ille est quem Paulus, verus Jesu discipulus, ait se vidisse ut fratrem Domini *; fratrem autem, non tam ob sanguinis cognationem communemque ipsorum edu- cationem, quam ob mores et doctrinam. Si ergo dicit excisas propter Jacobum fuisse Jerosolymas, cur non fuerit rationi magis consentaneum dicere fd accidisse propter Jesum qui Christus est? cujus B divinitatis testes sunt tot ecclesiæ hominum, qui a vitiorum colluvie aversi, Conditori se totos addi- cunt, et in omnibus illi placere student. lem et Isaiam defendat, quia quæ nobis de apertis Jesu cœlis et audita voce objecit, eadem aut iis si- milia in illis aut in alio quopiam propheta reperi- mus; nos certe quantum in nobis est causam no- :stram tuebimur, dicentes, quemadmodum apudl ´omnes, qui admittunt Providentiam, in confesso est in multis per somnium, sive perspicue, sive subob- scure, imprimi visa, quædam de rebus divinis, quae dam de futuris quæ ad hanc vitam pertinent; ita mihil absurdi esse, qua vi per somnium, eadem et ·per vigiliam visa insculpi, quæ aut illi ipsi cui tri- buuntur, prosint, aut illis, quibus est enarraturus. Et sicut per somnium nobis videmur pulsatis auribus audire, et cernere oculis, tametsi nec aures, nec oculi, sed sola mens permota fuerit; sic nihil absurdi fuerit, hoc idem accidisse prophetis, quoties legun- tur aut prodigiosa quædam vidisse, aut audivisse Domini verba, aut cœlos apertos fuisse conspicati. • Galat. 1, 19. C ld si verum est, quid het de Origene et Eusebio qui Judzorum calamitates volunt Josephum non ascri- D psisse Jesu Christi, sed Jacobi neci? genes lib. ut contra Celsum num. 13; Euseb. lib. Hist. eccl., cap. 23; Hieronymus Catalog. scripl. ecclesiastic., cap. et ; Suidas in voce hodie vero in Josephi codicibus nihil simile reperi- tur. Huetius Demonstr. evang., pag. 51, 52, con- tendit hoc testimonium et alia Josephi loca quæ a veteribus laudantur nec hodie reperiuntur, a Judæis fuisse erasa; contra Blondellus, lib. De Sibyllis, cap. 7, eadem fuisse a Christianis in libros Josephi in- serta. Neutrum mihi fit verisimile, sed videmus passim ab iis qui scriptores laudant, sententias illo- rum malo exemplo mutari et interpolari. Orosius, verbi gratia, lib. vit, c. 6, ex Josephi refertexpul- sos Roma a Claudio imperatore universos Christia- nos. Quod in editis frustra quæsieris. Isaacus Vos- sius libro de lxx Interpretibus hine in le quedam profert e Syncello vel e codicibus Josephi manu exaratis quæ in editis haud exstant. Ipse etiam Chry- sostomus in Joann., cap. 1, homil. 12: Kal yàp xal Herodis exercitum deletum, non Hierosolymam eversam ob Joannis cædem scribit Josephus lib. xvını Antiquit., cap. 7, p. 626. Sic forte Origenes et alii cum apud Jose- phum lib. xx, cap. 8, legissent Jacobi mortem plu- ribus displicuisse, postea lapsu memoriæ putarunt Josephuni etiam Jacobi neci excidium Jerosolymi- tanuin ascripsisse. Clemens Alexandrinus asserit quidem sed Josephua disertis verbis non laudat. sium in Dissertatione De genere Jesu Christi, cap. 6. vero in textu, Paulo post Hoeschelius ad marginem et Spencerus in textu, 48. Etsi igitur non habebit Judæus quo Ezechie- (26) Φησὶ ταῦτα συμβεβηκέναι. Idem habet Ori- (27) Διὰ τὸ πρὸς αἵματος συγγενές. Vide Vos- (28) Τὸ τυποῦν, etc. Sic recte mss. Hoeschelius (19) Αισθητήν. Sic miss. Editi vero, αισθητικήν.
ἐὰν δὲ θειοτέρα τις ἐπιφάνεια γένηται, καθαιροῦνται αἱ τῶν δαιμόνων ἐνέργειαι, μὴ δυνάμεναι ἀντιβλέψαι τῷ τῆς θειότητος φωτί. Εἰκὸς οὖν καὶ κατὰ τὴν τοῦ Ἰησοῦ γένεσιν, ἐπεὶ πλῆθος στρατιᾶς οὐρανίου, ὡς ὁ Λουκᾶς ἀνέγραψε κἀγὼ πείθομαι, ᾔνεσε τὸν θεὸν καὶ ἔλεγε· Δόξα ἐν ὑψίστοις θεῷ καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη, ἐν ἀνθρώποις εὐδοκίᾳ, διὰ τοῦτο οἱ δαίμονες ἠτόνησαν καὶ ἐξησθένησαν, ἐλεγχθείσης αὐτῶν τῆς γοητείας καὶ καταλυθείσης τῆς ἐνεργείας, οὐ μόνον ὑπὸ τῶν ἐπιδημησάντων τῷ περιγείῳ τόπῳ ἀγγέλων διὰ τὴν Ἰησοῦ γένεσιν καθαιρεθέντες ἀλλὰ καὶ ὑπὸ τῆς ψυχῆς τοῦ Ἰησοῦ καὶ τῆς ἐν αὐτῷ θειότητος. [Οἱ τοίνυν μάγοι τὰ συνήθη πράττειν θέλοντες, καὶ μὴ ἀνύοντες, ἅπερ πρότερον διά τινων ἐπῳδῶν καὶ μαγγανειῶν ἐποίουν, ἐζήτησαν τὴν αἰτίαν, μεγάλην αὐτὴν εἶναι τεκμαιρόμενοι, καὶ ἰδόντες θεοσημίαν ἐν οὐρανῷ ἐβούλοντο τὸ σημαινόμενον ἀπ’ αὐτῆς ἰδεῖν. Δοκεῖ μοι οὖν ὅτι ἔχοντες τοῦ Βαλαὰμ ἃς καὶ Μωϋσῆς ἀνέγραψε προφητείας, ὡς καὶ αὐτοῦ περὶ τὰ τοιαῦτα γενομένου δεινοῦ, καὶ εὑρόντες ἐκεῖ περὶ τοῦ ἄστρου καὶ τὸ Δείξω αὐτῷ, καὶ οὐχὶ νῦν·
ζητῶν τὴν αἰτίαν τῆς τῶν Ἱεροσολύμων πτώσεως καὶ Ιώσηπος ὁ Εβραίων φιλόσοφος ταῦτα συνεγράψατο εἰρηκὼς καὶ τοῦτο· ὅτι ἐξότε Ἰουδαῖοι ἐσταύρωσαν Ἰησοῦν, ὃς ἦν ἄνθρωπος ἀγαθὸς καὶ δίκαιος, εἴπερ ἄρα τὸν τοιοῦτον ἄνθρωπον δεῖ λέγειν καὶ μὴ Θεὸν, οὐκ ἐξέλειψεν ὀδύνη ἐκ τῆς Ἰουδαίας χώρας. Ιώσηπος· τῆς τοῦ ναοῦ καθαιρέσεως· δέον αὐτὸν εἰπεῖν, ὅτι ἡ κατὰ τοῦ Ἰησοῦ ἐπιβουλὴ τούτων αἰτία γέγονε τῷ λαῷ, ἐπεὶ ἀπέκτειναν τὸν προφητευόμενον Χριστόν ὁ δὲ, καὶ ὥσπερ ἄκων οὐ μακρὰν τῆς ἀληθείας γενόμεν νος, φησὶ ταῦτα συμβεβηκέναι (26) τοῖς Ἰουδαίοις κατ᾽ ἐκδίκησιν Ἰακώβου τοῦ δικαίου, ὃς ἦν ἀδελφὸς Ἰησοῦ τοῦ λεγομένου Χριστοῦ· ἐπειδήπερ δικαιότατον αὐτὸν ὄντα ἀπέκτειναν. Τὸν δὲ Ἰάκωβον τοῦτονὁ Ἰησ σοῦ γνήσιος μαθητής Παῦλος φησὶν ἑωρακέναι ὡς ἀδελ- φὸν τοῦ Κυρίου, οὐ τοσοῦτον διὰ τὸ πρὸς αἵματος συγγενές (27) ἢ τὴν κοινὴν αὐτῶν ἀνατροφήν, ὅσον διὰ τὸ ἦθος καὶ τὸν λόγον. Εἴπερ οὖν διὰ Ἰάκωβον συμ- βεβηκέναι λέγει τοῖς Ἰουδαίοις τὰ κατὰ τὴν ἐρήμωσιν τῆς Ἱερουσαλήμ, πῶς οὐχὶ εὐλογώτερον διὰ Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦτο φάσκειν γεγονέναι ; οὗ τῆς θειότη τος μάρτυρες αἱ τοσαῦται τῶν μεταβαλόντων ἀπὸ τῆς χύσεως τῶν κακῶν ἐκκλησίαι, καὶ ἡρτημένων τοῦ Δημιουργοῦ, καὶ πάντ' ἀναφερόντων ἐπὶ τὴν πρὸς ἐκεῖνον. ἀρέσκειαν. Εἰ καὶ μὴ ἀπολογήσεται οὖν ὁ Ἰουδαῖος περὶ Με- ζεκιὴλ καὶ Ἡσαΐου, κοινοποιούντων ἡμῶν τὰ περὶ τῆς ἀνοίξεως τῶν οὐρανῶν ἐπὶ Ἰησοῦ καὶ τῆς ἀκουσθεί- σης αὐτῷ φωνῆς, καὶ τὰ ὅμοια εὑρισκόντων ἐν τῷ Ἰεζεκιήλ αναγεγραμμένα, καὶ ἐν τῷ Ησαΐα ἢ και τινι ἄλλῳ προφήτῃ ἡμεῖς γε τὸν λόγον, όση δύναμις ἡμῖν, παραστήσομεν, λέγοντες, ὅτι ὥσπερ όναρ περ πίστευται πολλοὺς πεφαντασιῶσθαι, τινὰ μὲν θειό τερα, τινὰ δὲ περὶ μελλόντων βιωτικῶν ἀναγγέλλοντα, εἴτε σαφῶς, εἴτε καὶ δι᾽ αἰνιγμάτων, καὶ τοῦτ' ἐναρ γές ἐστι παρὰ πᾶσι τοῖς παραδεξαμένοις Πρόνοιαν οὕτω τί ἄτοπον, τὸ τυποῦν (28) τὸ ἡγεμονικόν ἐν ὀνείρῳ, δύνασθαι αὐτὸ τυποῦν καὶ ὕπαρ πρὸς τὸ χρή- σιμον τῷ ἐν ᾧ τυποῦται, ἢ τοῖς παρ' αὐτοῦ ἀκουσο μένοις ; Καὶ ὥσπερ φαντασίαν λαμβάνομεν εναρ ἀκούειν, καὶ πλήσσεσθαι τὴν αἰσθητὴν (29) ἀκοὴν, καὶ ὁρᾷν δι᾿ ὀφθαλμῶν, οὔτε τῶν τοῦ σώματος ὀφθαλ μῶν, οὔτε τῆς ἀκοῆς πλησσομένης, ἀλλὰ τοῦ ἡγεμο νικοῦ ταῦτα πάσχοντος· οὕτως οὐδὲν ἄτοπον, τοιαῦτα ὁ Ἰώσηπος τῇ τούτου (Ἰωάννου) τελευτῇ τὸν πόλε μον λογίζεται, δι' αὐτόν τε δείκνυσι μηδὲ πόλιν εἶναι τήν ποτε μητρόπολιν οὖσαν, καὶ μακροὺς συνείρει περὶ αὐτοῦ λόγους ἐγκωμίων. Αι τοὺς Ἰουδαίων έμφρονας δοξάζειν ταύτην εἶναι τὴν αἰτίαν, τὸ τυποῦντα τὸ ἡγεμονικόν. πρὸς τὸ χρήσιμον τοῦ ἐν ᾧ τυποῦται. ORIGENIS . inquirit qua de causa Jerosolymæ evers fuerint A et templum solo æquatum, non dicit quidem, quod dicere debuit, in causa fuisse insidias, quas Jesu struxerant, mortemque quam Christo a prophetis promisso intulerant; sed tamen quasi invitus a veritate non multum recedit. Ait enim hæc Judæis contigisse, ut Jacobus Justus, qui frater erat Jesu qui vocabatur Christus, vindicaretur; quoniam justissimum illum virum interfecerant. Jacobus ille est quem Paulus, verus Jesu discipulus, ait se vidisse ut fratrem Domini *; fratrem autem, non tam ob sanguinis cognationem communemque ipsorum edu- cationem, quam ob mores et doctrinam. Si ergo dicit excisas propter Jacobum fuisse Jerosolymas, cur non fuerit rationi magis consentaneum dicere fd accidisse propter Jesum qui Christus est? cujus B divinitatis testes sunt tot ecclesiæ hominum, qui a vitiorum colluvie aversi, Conditori se totos addi- cunt, et in omnibus illi placere student. lem et Isaiam defendat, quia quæ nobis de apertis Jesu cœlis et audita voce objecit, eadem aut iis si- milia in illis aut in alio quopiam propheta reperi- mus; nos certe quantum in nobis est causam no- :stram tuebimur, dicentes, quemadmodum apudl ´omnes, qui admittunt Providentiam, in confesso est in multis per somnium, sive perspicue, sive subob- scure, imprimi visa, quædam de rebus divinis, quae dam de futuris quæ ad hanc vitam pertinent; ita mihil absurdi esse, qua vi per somnium, eadem et ·per vigiliam visa insculpi, quæ aut illi ipsi cui tri- buuntur, prosint, aut illis, quibus est enarraturus. Et sicut per somnium nobis videmur pulsatis auribus audire, et cernere oculis, tametsi nec aures, nec oculi, sed sola mens permota fuerit; sic nihil absurdi fuerit, hoc idem accidisse prophetis, quoties legun- tur aut prodigiosa quædam vidisse, aut audivisse Domini verba, aut cœlos apertos fuisse conspicati. • Galat. 1, 19. C ld si verum est, quid het de Origene et Eusebio qui Judzorum calamitates volunt Josephum non ascri- D psisse Jesu Christi, sed Jacobi neci? genes lib. ut contra Celsum num. 13; Euseb. lib. Hist. eccl., cap. 23; Hieronymus Catalog. scripl. ecclesiastic., cap. et ; Suidas in voce hodie vero in Josephi codicibus nihil simile reperi- tur. Huetius Demonstr. evang., pag. 51, 52, con- tendit hoc testimonium et alia Josephi loca quæ a veteribus laudantur nec hodie reperiuntur, a Judæis fuisse erasa; contra Blondellus, lib. De Sibyllis, cap. 7, eadem fuisse a Christianis in libros Josephi in- serta. Neutrum mihi fit verisimile, sed videmus passim ab iis qui scriptores laudant, sententias illo- rum malo exemplo mutari et interpolari. Orosius, verbi gratia, lib. vit, c. 6, ex Josephi refertexpul- sos Roma a Claudio imperatore universos Christia- nos. Quod in editis frustra quæsieris. Isaacus Vos- sius libro de lxx Interpretibus hine in le quedam profert e Syncello vel e codicibus Josephi manu exaratis quæ in editis haud exstant. Ipse etiam Chry- sostomus in Joann., cap. 1, homil. 12: Kal yàp xal Herodis exercitum deletum, non Hierosolymam eversam ob Joannis cædem scribit Josephus lib. xvını Antiquit., cap. 7, p. 626. Sic forte Origenes et alii cum apud Jose- phum lib. xx, cap. 8, legissent Jacobi mortem plu- ribus displicuisse, postea lapsu memoriæ putarunt Josephuni etiam Jacobi neci excidium Jerosolymi- tanuin ascripsisse. Clemens Alexandrinus asserit quidem sed Josephua disertis verbis non laudat. sium in Dissertatione De genere Jesu Christi, cap. 6. vero in textu, Paulo post Hoeschelius ad marginem et Spencerus in textu, 48. Etsi igitur non habebit Judæus quo Ezechie- (26) Φησὶ ταῦτα συμβεβηκέναι. Idem habet Ori- (27) Διὰ τὸ πρὸς αἵματος συγγενές. Vide Vos- (28) Τὸ τυποῦν, etc. Sic recte mss. Hoeschelius (19) Αισθητήν. Sic miss. Editi vero, αισθητικήν.
PG 11:771μακαρίζω, καὶ οὐκ ἐγγιεῖ ἐστοχάσαντο τὸν μετὰ τοῦ ἄστρου προφητευόμενον ἄνθρωπον ἐπιδεδημηκέναι τῷ βίῳ, καὶ ὡς πάντων δαιμόνων καὶ τῶν ἐν ἔθει αὐτοῖς φανταζομένων καὶ ἐνεργούντων κρείττονα προλαβόντες προσκυνῆσαι ἠθέλησαν. Ἧκον οὖν ἐπὶ τὴν Ἰουδαίαν, ὅτι μὲν βασιλεύς τις γεγέννηται πειθόμενοι, τίνα δὲ βασιλείαν βασιλεύων οὐκ ἐπιστάμενοι καὶ ποῦ γεννηθήσεται γινώσκοντες]· φέροντες μὲν δῶρα, [ἅ], ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, συνθέτῳ τινὶ ἐκ θεοῦ καὶ ἀνθρώπου θνητοῦ προσήνεγκαν, σύμβολα μὲν ὡς βασιλεῖ τὸν χρυσὸν ὡς δὲ τεθνηξομένῳ τὴν σμύρναν, ὡς δὲ θεῷ τὸν λιβανωτόν· προσήνεγκαν δὲ μαθόντες τὸν τόπον τῆς γενέσεως αὐτοῦ. Ἀλλ’ ἐπεὶ θεὸς ἦν ὁ ὑπὲρ τοὺς βοηθοῦντας ἀνθρώποις ἀγγέλους ἐνυπάρχων σωτὴρ τοῦ γένους τῶν ἀνθρώπων, [ἄγγελος ἠμείψατο τὴν τῶν μάγων ἐπὶ τὸ προσκυνῆσαι τὸν Ἰησοῦν εὐσέβειαν, χρηματίσας αὐτοῖς μὴ ἥκειν πρὸς τὸν Ἡρώδην ἀλλ’ ἐπανελθεῖν ἄλλῃ ὁδῷ εἰς τὰ οἰκεῖα.] Εἰ δ’ Ἡρώδης ἐπεβούλευσε τῷ γεννηθέντι, κἂν μὴ πιστεύσῃ ἀληθῶς τοῦτο γεγονέναι ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος, οὐ θαυμαστόν. [Τυφλὸν γάρ τι ἐστὶν ἡ πονηρία καὶ βουλομένη ὡς ἰσχυροτέρα τοῦ χρεὼν νικᾶν αὐτό.
γεγονέναι ἐπὶ τῶν προφητῶν, ὅτε ἀναγέγραπται έω- φακέναι τινὰ αὐτοὺς παραδοξότερα, ἢ ἀκηκοέναι λό- γους Κυρίου, ἢ τεθεωρηκέναι οὐρανοὺς ἀνοιγομένους. Ἐγὼ γὰρ οὐχ ὑπολαμβάνω τὸν αἰσθητὸν οὐρανὸν ἀνεῴχθαι, καὶ τὸ σῶμα αὐτοῦ ἀνοιγνύμενον διῃρῆσθαι, ἵνα ἀναγράψῃ τὸ τοιοῦτον Ἰεζεκιήλ. Μήποτ' οὖν καὶ ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος τὸν φρονίμως ἀκούοντα τῶν Εὐαγγε λίων τὸ ὅμοιον ἐκδεκτέον; κἂν προσκόπτῃ τὸ τοιοῦτον τοῖς ἁπλουστέροις, οἳ διὰ πολλὴν ἁπλότητα κινοῦσι τὸν κόσμον, σχίζοντες τὸ τηλικοῦτον σῶμα ηνωμένον τοῦ παντὸς οὐρανοῦ. Ὁ δὲ βαθύτερον τὸ τοιοῦτον ἐξετάζων ἐρεῖ, ὅτι οὔσης, ὡς ἡ Γραφὴ ὠνόμασε, θείας τινὸς γενικῆς αἰσθήσεως, ἣν μόνος ὁ μακάριος εὑρίσκει ἤδη (50), κατὰ τὸ λεγόμενον καὶ παρὰ τῷ Σολομώντι, ὅτι ο Αἴσθησιν θείαν εὑρήσεις· ο καὶ ὄν των εἰδῶν ταύτης τῆς αἰσθήσεως, οράσεως πεφυκυίας βλέπειν τὰ κρείττονα σωμάτων πράγματα, ἐν οἷς δη- λοῦται τὰ χερουβὶμ ἢ τὰ σεραφίμ· καὶ ἀκοῆς ἀντιλη- πτικῆς (31) φωνῶν οὐχὶ ἐν ἀέρι τὴν οὐσίαν ἐχουσῶν· καὶ γεύσεως χρωμένης ἄρτῳ ζῶντι, καὶ ἐξ οὐρανοῦ καταβεβηκότι, καὶ ζωὴν διδόντι τῷ κόσμῳ· οὕτως δὲ καὶ ὀσφρήσεως οσφραινομένης τοιώνδε, καθὸ Χριστοῦ εὐωδία λέγει είναι τῷ Θεῷ Παῦλος· καὶ ἀφῆς, καθ' ἣν Ἰωάννης φησὶ ταῖς χερσὶν ἐψηλαφηκέναι περὶ τοῦ Λόγου τῆς ζωῆς· οἱ μακάριοι προφῆται, τὴν θείαν απ σθησιν εὑρόντες, καὶ βλέποντες θείως, καὶ ἀκούοντες θείως, καὶ γευόμενοι ὁμοίως, καὶ ὀσφραινόμενοι (ν οὕτως ὀνομάσω) αἰσθήσει οὐκ αἰσθητῇ, καὶ ἀπτόμε · τοῦ Λόγου μετὰ πίστεως, ὥστ᾽ ἀποῤῥοὴν αὐτοῦ εἰς αὐτοὺς ἤκειν θεραπεύουσαν (52) αὐτοὺς, οὕτως ἑώρων & αναγράφουσιν έωρακέναι, καὶ ἤκουον ἃ λέ- γουσιν ἀκηκοέναι, καὶ τὰ παραπλήσια ἔπασχον, ὡς ἀνέγραφον, κεφαλίδα ἐσθίοντες διδομένην αὐτοῖς βι- Ελίου. Οὕτω δὲ καὶ Ἰσαὰκ ὠσφράνθη τῆς ὀσμῆς τῶν τοῦ υἱοῦ θειοτέρων ἱματίων, καὶ ἐπεῖπε πνευματικῇ εὐλογία τό, « Ἰδοὺ ὀσμὴ τοῦ υἱοῦ μου, ὡς ὀσμὴ ἀγροῦ πλήρους, ὃν εὐλόγησεν ὁ Κύριος. » Παραπλη σίως δὲ τούτοις, καὶ νοητῶς μᾶλλον ἢ αἰσθητῶς, Ἰησοῦς ήψατο τοῦ λεπροῦ, ἵν᾿ αὐτὸν καθαρίσῃ (ὡς ἐγὼ οἶμαι) διχῶς, ἀπαλλάττων αὐτὸν οὐ μόνον, ὡς οἱ πολλοὶ ἀκούουσι, λέπρας αισθητῆς δι' αἰσθητῆς ἀφῆς, ἀλλὰ καὶ τῆς ἄλλης διὰ τῆς ὡς ἀληθῶς θείας αὐτοῦ ἀφῆς. Οὕτως οὖν ἐμαρτύρησεν Ἰωάννης, λέγων, ὅτι • Τεθέαμαι τὸ Πνεῦμα καταβαῖνον ὡς περιστερὰν ἐξ οὐρανοῦ, καὶ ἔμεινεν ἐπ' αὐτόν. Κἀγὼ οὐκ ᾔδειν αὐ- τόν· ἀλλ' ὁ πέμψας με βαπτίζειν (33) ἐν τῷ ὕδατι, ἐκεῖνός μοι εἶπεν· Ἐφ᾿ ὃν ἂν ἴδῃς τὸ Πνεῦμα κατα- βαῖνον, καὶ μένον ἐπ' αὐτὸν, οὗτός ἐστιν ὁ βαπτίζων ἐν Πνεύματι ἁγίῳ. Κἀγὼ ἑώρακα, καὶ μεμαρτύρηκα, ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ. » Καὶ τῷ Ἰησοῦ γε ἠνοίχθησαν οἱ οὐρανοί· καὶ τότε μὲν, πλὴν Ἰωάννου, οὐδεὶς ἀναγέγραπται έωρακέναι ἀνοιχθέντας τοὺς οὐρανούς· τοῦτο δὲ τὸ ἀνοιχθῆναι τοὺς οὐρανοὺς προ • ευρίσκειν οἶδε, εὑρίσκειν ᾔδει, βαπτίζων. καγώ ἑώρακα. καὶ ἑώρακα. CONTRA CELSUM LIB. 1. B A Neque enim arbitror necesse esse apertum fuerit Prov. II, 5. sensibile boc cœlum aut ejus corpus fissum, u̟t hæc Ezechiel scribere potuerit. Vide ergo ne forte hoc etiam modo, quod de Salvatore narratur, intelligere debeant, qui prudenter Evangelium legunt : quam vis id scandalo esse possit simplicioribus, qui pro ea qua sunt simplicitate, mundum istum commo- vent, toliusque cœli corpus compactum scindunt. Sed qui altius hæc rimabitur, is dicet quem- dam ex Scriptura generalem esse sensum divinuin, quem solus beatus invenire novit, sicut Salomon ait: Sensum divinum invenies ³; › cumque sensus hujus species sint, visus aplus ad contemplandas res corporibus præstantiores, ut cherubim et sera- phim; auditus qui voces capiat alias ab iis quæ in aere formantur; gustus, cui panis vivus et de cœlo delapsus vitamque mundo conferens sapiat "; olfa- clus, qui hæc vel illa odoretur ex quibus Christi bonum odorem Deo Paulus se esse dicit '; tactus denique, qualemn habuit Joannes, qui ait se manibus Verbum vitæ contrectasse *; beatos prophetas, cum divinum illum sensum assecuti essent, atque adeo divine viderent, divine audirent, divine gustarent, et olfaccrent sensu, ut ita loquar, sensus experte, et fide Verbum ita tangerent, ut ejus defluvium ma- naret in ipsos sanitatem conferens, vidisse quæ se vidisse scribunt, audiisse quæ sibi audita esse di- cunt, aliaque expertos esse similia, quemadmodumi scribunt se librì sibi oblati comedisse initium . Sic Isaac odorem, qui e divinis filii vestibus aflabatur, olfecit, atque hanc spiritalem impertiit benedi- ctionem : • Ecce odor filii mei, sicut odor agri pleni cui benedixit Dominus 10. Sic etiain Je sus spiritali magis quam corporeo leprosum tetigit sensu ", ut illum mea quidem sententia dupliciter purgaret, a lepra quidem corporis corporeo tactu, ut multi intelligunt; et ab alia lepra tactu vere di- vino. Sic igitur et Joannes testatus est, cum ait: • Vidi Spiritum descendentem quasi columbam de colo, et mansit super eum. Et ego nesciebam eum : sed qui misit me baptizare in aqua, ille mihi dixit : Super quem videris Spiritum descendentem et ma- nentem super eum, hic est qui baptizat in Spiritu sancto. Et ego vidi et testimonium perhibui quia hic est Filius Dei '' . Et Jesu quidem coli aperti sunt, nec ullus tunc præter Joannem scribitur cœ- los apertos vidisse; sed Salvator suis apostolis præ- dicens fore, ut cœlos apertos et ipsi cernerent, ait : • Aspen, amnen dico vobis, videbitis coelum apertum, et angelos Dei ascendentes et descendentes super Filium hominis 19. . Sic et Paulus raptus est in tertium cœlum cum illud prius apertum vidisset, utpote Jesu discipulus. Explicare autem cur dixerit, • Joan, 1, 4. • Ezech. 111, 2. Gen. xxvi, 27. C D * Joan. vi, 33. * Cor. xv. Matth. viil, 3. Joan. 1, seqq. Joan. 1, 51. vel quod valde pla- cel. • Paulo post codd. Reg. et Basil., Libb. editi, (30) Ευρίσκει ήδη. Guieto scribendum videtur, (51) Libl. editi ad marginem, ἀντιλαμβανομένης. (39) Codd. Reg. et Basil., θεραπεύσουσαν. (33) Βαπτίζειν. Sic recte omnes mss. Libb. edit.,
Ὅπερ καὶ Ἡρώδης παθὼν] καὶ πεπίστευκε βασιλέα γεγεννῆσθαι Ἰουδαίων καὶ ἀνομολογουμένην εἶχε τῇ πίστει ταύτῃ συγκατάθεσιν, μὴ ἰδὼν ὅτι ἤτοι πάντως βασιλεύς ἐστι καὶ βασιλεύσει, ἢ οὐ βασιλεύσει καὶ μάτην ἀναιρεθήσεται. Ἐβουλήθη οὖν αὐτὸν ἀποκτεῖναι, μαχομένας διὰ τὴν κακίαν ἔχων κρίσεις ὑπὸ τοῦ τυφλοῦ καὶ πονηροῦ διαβόλου κινούμενος, ὃς καὶ ἀρχῆθεν ἐπεβούλευε τῷ σωτῆρι, φαντασθεὶς αὐτὸν εἶναι τινα μέγαν καὶ ἔσεσθαι. Ἄγγελος μὲν οὖν ἐχρημάτισε τῷ Ἰωσὴφ τὴν ἀκολουθίαν τῶν πραγμάτων τηρῶν, κἂν μὴ πιστεύῃ Κέλσος, ἀναχωρῆσαι μετὰ τοῦ παιδὸς καὶ τῆς μητρὸς αὐτοῦ εἰς Αἴγυπτον· ὁ δ’ Ἡρώδης ἀνεῖλε πάντα τὰ ἐν Βηθλεὲμ καὶ τοῖς ὁρίοις αὐτῆς παιδία, ὡς συναναιρήσων τὸν γεννηθέντα Ἰουδαίων βασιλέα.
γεγονέναι ἐπὶ τῶν προφητῶν, ὅτε ἀναγέγραπται έω- φακέναι τινὰ αὐτοὺς παραδοξότερα, ἢ ἀκηκοέναι λό- γους Κυρίου, ἢ τεθεωρηκέναι οὐρανοὺς ἀνοιγομένους. Ἐγὼ γὰρ οὐχ ὑπολαμβάνω τὸν αἰσθητὸν οὐρανὸν ἀνεῴχθαι, καὶ τὸ σῶμα αὐτοῦ ἀνοιγνύμενον διῃρῆσθαι, ἵνα ἀναγράψῃ τὸ τοιοῦτον Ἰεζεκιήλ. Μήποτ' οὖν καὶ ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος τὸν φρονίμως ἀκούοντα τῶν Εὐαγγε λίων τὸ ὅμοιον ἐκδεκτέον; κἂν προσκόπτῃ τὸ τοιοῦτον τοῖς ἁπλουστέροις, οἳ διὰ πολλὴν ἁπλότητα κινοῦσι τὸν κόσμον, σχίζοντες τὸ τηλικοῦτον σῶμα ηνωμένον τοῦ παντὸς οὐρανοῦ. Ὁ δὲ βαθύτερον τὸ τοιοῦτον ἐξετάζων ἐρεῖ, ὅτι οὔσης, ὡς ἡ Γραφὴ ὠνόμασε, θείας τινὸς γενικῆς αἰσθήσεως, ἣν μόνος ὁ μακάριος εὑρίσκει ἤδη (50), κατὰ τὸ λεγόμενον καὶ παρὰ τῷ Σολομώντι, ὅτι ο Αἴσθησιν θείαν εὑρήσεις· ο καὶ ὄν των εἰδῶν ταύτης τῆς αἰσθήσεως, οράσεως πεφυκυίας βλέπειν τὰ κρείττονα σωμάτων πράγματα, ἐν οἷς δη- λοῦται τὰ χερουβὶμ ἢ τὰ σεραφίμ· καὶ ἀκοῆς ἀντιλη- πτικῆς (31) φωνῶν οὐχὶ ἐν ἀέρι τὴν οὐσίαν ἐχουσῶν· καὶ γεύσεως χρωμένης ἄρτῳ ζῶντι, καὶ ἐξ οὐρανοῦ καταβεβηκότι, καὶ ζωὴν διδόντι τῷ κόσμῳ· οὕτως δὲ καὶ ὀσφρήσεως οσφραινομένης τοιώνδε, καθὸ Χριστοῦ εὐωδία λέγει είναι τῷ Θεῷ Παῦλος· καὶ ἀφῆς, καθ' ἣν Ἰωάννης φησὶ ταῖς χερσὶν ἐψηλαφηκέναι περὶ τοῦ Λόγου τῆς ζωῆς· οἱ μακάριοι προφῆται, τὴν θείαν απ σθησιν εὑρόντες, καὶ βλέποντες θείως, καὶ ἀκούοντες θείως, καὶ γευόμενοι ὁμοίως, καὶ ὀσφραινόμενοι (ν οὕτως ὀνομάσω) αἰσθήσει οὐκ αἰσθητῇ, καὶ ἀπτόμε · τοῦ Λόγου μετὰ πίστεως, ὥστ᾽ ἀποῤῥοὴν αὐτοῦ εἰς αὐτοὺς ἤκειν θεραπεύουσαν (52) αὐτοὺς, οὕτως ἑώρων & αναγράφουσιν έωρακέναι, καὶ ἤκουον ἃ λέ- γουσιν ἀκηκοέναι, καὶ τὰ παραπλήσια ἔπασχον, ὡς ἀνέγραφον, κεφαλίδα ἐσθίοντες διδομένην αὐτοῖς βι- Ελίου. Οὕτω δὲ καὶ Ἰσαὰκ ὠσφράνθη τῆς ὀσμῆς τῶν τοῦ υἱοῦ θειοτέρων ἱματίων, καὶ ἐπεῖπε πνευματικῇ εὐλογία τό, « Ἰδοὺ ὀσμὴ τοῦ υἱοῦ μου, ὡς ὀσμὴ ἀγροῦ πλήρους, ὃν εὐλόγησεν ὁ Κύριος. » Παραπλη σίως δὲ τούτοις, καὶ νοητῶς μᾶλλον ἢ αἰσθητῶς, Ἰησοῦς ήψατο τοῦ λεπροῦ, ἵν᾿ αὐτὸν καθαρίσῃ (ὡς ἐγὼ οἶμαι) διχῶς, ἀπαλλάττων αὐτὸν οὐ μόνον, ὡς οἱ πολλοὶ ἀκούουσι, λέπρας αισθητῆς δι' αἰσθητῆς ἀφῆς, ἀλλὰ καὶ τῆς ἄλλης διὰ τῆς ὡς ἀληθῶς θείας αὐτοῦ ἀφῆς. Οὕτως οὖν ἐμαρτύρησεν Ἰωάννης, λέγων, ὅτι • Τεθέαμαι τὸ Πνεῦμα καταβαῖνον ὡς περιστερὰν ἐξ οὐρανοῦ, καὶ ἔμεινεν ἐπ' αὐτόν. Κἀγὼ οὐκ ᾔδειν αὐ- τόν· ἀλλ' ὁ πέμψας με βαπτίζειν (33) ἐν τῷ ὕδατι, ἐκεῖνός μοι εἶπεν· Ἐφ᾿ ὃν ἂν ἴδῃς τὸ Πνεῦμα κατα- βαῖνον, καὶ μένον ἐπ' αὐτὸν, οὗτός ἐστιν ὁ βαπτίζων ἐν Πνεύματι ἁγίῳ. Κἀγὼ ἑώρακα, καὶ μεμαρτύρηκα, ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ. » Καὶ τῷ Ἰησοῦ γε ἠνοίχθησαν οἱ οὐρανοί· καὶ τότε μὲν, πλὴν Ἰωάννου, οὐδεὶς ἀναγέγραπται έωρακέναι ἀνοιχθέντας τοὺς οὐρανούς· τοῦτο δὲ τὸ ἀνοιχθῆναι τοὺς οὐρανοὺς προ • ευρίσκειν οἶδε, εὑρίσκειν ᾔδει, βαπτίζων. καγώ ἑώρακα. καὶ ἑώρακα. CONTRA CELSUM LIB. 1. B A Neque enim arbitror necesse esse apertum fuerit Prov. II, 5. sensibile boc cœlum aut ejus corpus fissum, u̟t hæc Ezechiel scribere potuerit. Vide ergo ne forte hoc etiam modo, quod de Salvatore narratur, intelligere debeant, qui prudenter Evangelium legunt : quam vis id scandalo esse possit simplicioribus, qui pro ea qua sunt simplicitate, mundum istum commo- vent, toliusque cœli corpus compactum scindunt. Sed qui altius hæc rimabitur, is dicet quem- dam ex Scriptura generalem esse sensum divinuin, quem solus beatus invenire novit, sicut Salomon ait: Sensum divinum invenies ³; › cumque sensus hujus species sint, visus aplus ad contemplandas res corporibus præstantiores, ut cherubim et sera- phim; auditus qui voces capiat alias ab iis quæ in aere formantur; gustus, cui panis vivus et de cœlo delapsus vitamque mundo conferens sapiat "; olfa- clus, qui hæc vel illa odoretur ex quibus Christi bonum odorem Deo Paulus se esse dicit '; tactus denique, qualemn habuit Joannes, qui ait se manibus Verbum vitæ contrectasse *; beatos prophetas, cum divinum illum sensum assecuti essent, atque adeo divine viderent, divine audirent, divine gustarent, et olfaccrent sensu, ut ita loquar, sensus experte, et fide Verbum ita tangerent, ut ejus defluvium ma- naret in ipsos sanitatem conferens, vidisse quæ se vidisse scribunt, audiisse quæ sibi audita esse di- cunt, aliaque expertos esse similia, quemadmodumi scribunt se librì sibi oblati comedisse initium . Sic Isaac odorem, qui e divinis filii vestibus aflabatur, olfecit, atque hanc spiritalem impertiit benedi- ctionem : • Ecce odor filii mei, sicut odor agri pleni cui benedixit Dominus 10. Sic etiain Je sus spiritali magis quam corporeo leprosum tetigit sensu ", ut illum mea quidem sententia dupliciter purgaret, a lepra quidem corporis corporeo tactu, ut multi intelligunt; et ab alia lepra tactu vere di- vino. Sic igitur et Joannes testatus est, cum ait: • Vidi Spiritum descendentem quasi columbam de colo, et mansit super eum. Et ego nesciebam eum : sed qui misit me baptizare in aqua, ille mihi dixit : Super quem videris Spiritum descendentem et ma- nentem super eum, hic est qui baptizat in Spiritu sancto. Et ego vidi et testimonium perhibui quia hic est Filius Dei '' . Et Jesu quidem coli aperti sunt, nec ullus tunc præter Joannem scribitur cœ- los apertos vidisse; sed Salvator suis apostolis præ- dicens fore, ut cœlos apertos et ipsi cernerent, ait : • Aspen, amnen dico vobis, videbitis coelum apertum, et angelos Dei ascendentes et descendentes super Filium hominis 19. . Sic et Paulus raptus est in tertium cœlum cum illud prius apertum vidisset, utpote Jesu discipulus. Explicare autem cur dixerit, • Joan, 1, 4. • Ezech. 111, 2. Gen. xxvi, 27. C D * Joan. vi, 33. * Cor. xv. Matth. viil, 3. Joan. 1, seqq. Joan. 1, 51. vel quod valde pla- cel. • Paulo post codd. Reg. et Basil., Libb. editi, (30) Ευρίσκει ήδη. Guieto scribendum videtur, (51) Libl. editi ad marginem, ἀντιλαμβανομένης. (39) Codd. Reg. et Basil., θεραπεύσουσαν. (33) Βαπτίζειν. Sic recte omnes mss. Libb. edit.,
Οὐ γὰρ ἑώρα τὴν ἀκοίμητον φρουρὸν δύναμιν τῶν ἀξίων φρουρεῖσθαι καὶ τηρεῖσθαι τῇ σωτηρίᾳ τῶν ἀνθρώπων, ὧν πρῶτος πάντων τιμῇ καὶ ὑπεροχῇ πάσῃ μείζων ἦν ὁ Ἰησοῦς, βασιλεύς, οὐχ ὡς Ἡρώδης ᾤετο, ἐσόμενος, ἀλλ’ ὡς ἔπρεπε τὸν θεὸν διδόναι βασιλείαν ἐπ’ εὐεργεσίᾳ τῶν βασιλευομένων τῷ οὐ μέσην καὶ ἀδιάφορον, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, εὐεργεσίαν εὐεργετήσοντι τοὺς ὑποτεταγμένους ἀλλὰ νόμοις ἀληθῶς θεοῦ παιδεύσοντι καὶ ὑπάξοντι αὐτούς· ὅπερ καὶ Ἰησοῦς ἐπιστάμενος καὶ ἀρνούμενος μὲν τὸ εἶναι, ὡς οἱ πολλοὶ ἐκδέχονται, βασιλεὺς διδάσκων δὲ τὸ ἐξαίρετον τῆς ἑαυτοῦ βασιλείας φησὶ τό· Εἰ ἦν ἐκ τοῦ κόσμου τούτου ἡ βασιλεία ἡ ἐμή, οἱ ὑπηρέται οἱ ἐμοὶ ἠγωνίζοντο ἄν, ἵνα μὴ παραδοθῶ τοῖς Ἰουδαίοις· νυνὶ δὲ οὐκ ἔστιν ἐκ τοῦ κόσμου τούτου ἡ βασιλεία ἡ ἐμή. Ταῦτα δ’ εἰ ἑωράκει ὁ Κέλσος, οὐκ ἂν ἔλεγεν· Εἰ δ’ ὅπως μὴ σὺ αὐξηθεὶς ἀντ’ ἐκείνου βασιλεύῃς, τί ἐπειδή γε ηὐξήθης, οὐ βασιλεύεις, [ ἀλλ’ ὁ τοῦ θεοῦ παῖς οὕτως ἀγεννῶς ἀγείρεις κυπτάζων ὑπὸ φόβου καὶ περιφθειρόμενος ἄνω κάτω;
γεγονέναι ἐπὶ τῶν προφητῶν, ὅτε ἀναγέγραπται έω- φακέναι τινὰ αὐτοὺς παραδοξότερα, ἢ ἀκηκοέναι λό- γους Κυρίου, ἢ τεθεωρηκέναι οὐρανοὺς ἀνοιγομένους. Ἐγὼ γὰρ οὐχ ὑπολαμβάνω τὸν αἰσθητὸν οὐρανὸν ἀνεῴχθαι, καὶ τὸ σῶμα αὐτοῦ ἀνοιγνύμενον διῃρῆσθαι, ἵνα ἀναγράψῃ τὸ τοιοῦτον Ἰεζεκιήλ. Μήποτ' οὖν καὶ ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος τὸν φρονίμως ἀκούοντα τῶν Εὐαγγε λίων τὸ ὅμοιον ἐκδεκτέον; κἂν προσκόπτῃ τὸ τοιοῦτον τοῖς ἁπλουστέροις, οἳ διὰ πολλὴν ἁπλότητα κινοῦσι τὸν κόσμον, σχίζοντες τὸ τηλικοῦτον σῶμα ηνωμένον τοῦ παντὸς οὐρανοῦ. Ὁ δὲ βαθύτερον τὸ τοιοῦτον ἐξετάζων ἐρεῖ, ὅτι οὔσης, ὡς ἡ Γραφὴ ὠνόμασε, θείας τινὸς γενικῆς αἰσθήσεως, ἣν μόνος ὁ μακάριος εὑρίσκει ἤδη (50), κατὰ τὸ λεγόμενον καὶ παρὰ τῷ Σολομώντι, ὅτι ο Αἴσθησιν θείαν εὑρήσεις· ο καὶ ὄν των εἰδῶν ταύτης τῆς αἰσθήσεως, οράσεως πεφυκυίας βλέπειν τὰ κρείττονα σωμάτων πράγματα, ἐν οἷς δη- λοῦται τὰ χερουβὶμ ἢ τὰ σεραφίμ· καὶ ἀκοῆς ἀντιλη- πτικῆς (31) φωνῶν οὐχὶ ἐν ἀέρι τὴν οὐσίαν ἐχουσῶν· καὶ γεύσεως χρωμένης ἄρτῳ ζῶντι, καὶ ἐξ οὐρανοῦ καταβεβηκότι, καὶ ζωὴν διδόντι τῷ κόσμῳ· οὕτως δὲ καὶ ὀσφρήσεως οσφραινομένης τοιώνδε, καθὸ Χριστοῦ εὐωδία λέγει είναι τῷ Θεῷ Παῦλος· καὶ ἀφῆς, καθ' ἣν Ἰωάννης φησὶ ταῖς χερσὶν ἐψηλαφηκέναι περὶ τοῦ Λόγου τῆς ζωῆς· οἱ μακάριοι προφῆται, τὴν θείαν απ σθησιν εὑρόντες, καὶ βλέποντες θείως, καὶ ἀκούοντες θείως, καὶ γευόμενοι ὁμοίως, καὶ ὀσφραινόμενοι (ν οὕτως ὀνομάσω) αἰσθήσει οὐκ αἰσθητῇ, καὶ ἀπτόμε · τοῦ Λόγου μετὰ πίστεως, ὥστ᾽ ἀποῤῥοὴν αὐτοῦ εἰς αὐτοὺς ἤκειν θεραπεύουσαν (52) αὐτοὺς, οὕτως ἑώρων & αναγράφουσιν έωρακέναι, καὶ ἤκουον ἃ λέ- γουσιν ἀκηκοέναι, καὶ τὰ παραπλήσια ἔπασχον, ὡς ἀνέγραφον, κεφαλίδα ἐσθίοντες διδομένην αὐτοῖς βι- Ελίου. Οὕτω δὲ καὶ Ἰσαὰκ ὠσφράνθη τῆς ὀσμῆς τῶν τοῦ υἱοῦ θειοτέρων ἱματίων, καὶ ἐπεῖπε πνευματικῇ εὐλογία τό, « Ἰδοὺ ὀσμὴ τοῦ υἱοῦ μου, ὡς ὀσμὴ ἀγροῦ πλήρους, ὃν εὐλόγησεν ὁ Κύριος. » Παραπλη σίως δὲ τούτοις, καὶ νοητῶς μᾶλλον ἢ αἰσθητῶς, Ἰησοῦς ήψατο τοῦ λεπροῦ, ἵν᾿ αὐτὸν καθαρίσῃ (ὡς ἐγὼ οἶμαι) διχῶς, ἀπαλλάττων αὐτὸν οὐ μόνον, ὡς οἱ πολλοὶ ἀκούουσι, λέπρας αισθητῆς δι' αἰσθητῆς ἀφῆς, ἀλλὰ καὶ τῆς ἄλλης διὰ τῆς ὡς ἀληθῶς θείας αὐτοῦ ἀφῆς. Οὕτως οὖν ἐμαρτύρησεν Ἰωάννης, λέγων, ὅτι • Τεθέαμαι τὸ Πνεῦμα καταβαῖνον ὡς περιστερὰν ἐξ οὐρανοῦ, καὶ ἔμεινεν ἐπ' αὐτόν. Κἀγὼ οὐκ ᾔδειν αὐ- τόν· ἀλλ' ὁ πέμψας με βαπτίζειν (33) ἐν τῷ ὕδατι, ἐκεῖνός μοι εἶπεν· Ἐφ᾿ ὃν ἂν ἴδῃς τὸ Πνεῦμα κατα- βαῖνον, καὶ μένον ἐπ' αὐτὸν, οὗτός ἐστιν ὁ βαπτίζων ἐν Πνεύματι ἁγίῳ. Κἀγὼ ἑώρακα, καὶ μεμαρτύρηκα, ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ. » Καὶ τῷ Ἰησοῦ γε ἠνοίχθησαν οἱ οὐρανοί· καὶ τότε μὲν, πλὴν Ἰωάννου, οὐδεὶς ἀναγέγραπται έωρακέναι ἀνοιχθέντας τοὺς οὐρανούς· τοῦτο δὲ τὸ ἀνοιχθῆναι τοὺς οὐρανοὺς προ • ευρίσκειν οἶδε, εὑρίσκειν ᾔδει, βαπτίζων. καγώ ἑώρακα. καὶ ἑώρακα. CONTRA CELSUM LIB. 1. B A Neque enim arbitror necesse esse apertum fuerit Prov. II, 5. sensibile boc cœlum aut ejus corpus fissum, u̟t hæc Ezechiel scribere potuerit. Vide ergo ne forte hoc etiam modo, quod de Salvatore narratur, intelligere debeant, qui prudenter Evangelium legunt : quam vis id scandalo esse possit simplicioribus, qui pro ea qua sunt simplicitate, mundum istum commo- vent, toliusque cœli corpus compactum scindunt. Sed qui altius hæc rimabitur, is dicet quem- dam ex Scriptura generalem esse sensum divinuin, quem solus beatus invenire novit, sicut Salomon ait: Sensum divinum invenies ³; › cumque sensus hujus species sint, visus aplus ad contemplandas res corporibus præstantiores, ut cherubim et sera- phim; auditus qui voces capiat alias ab iis quæ in aere formantur; gustus, cui panis vivus et de cœlo delapsus vitamque mundo conferens sapiat "; olfa- clus, qui hæc vel illa odoretur ex quibus Christi bonum odorem Deo Paulus se esse dicit '; tactus denique, qualemn habuit Joannes, qui ait se manibus Verbum vitæ contrectasse *; beatos prophetas, cum divinum illum sensum assecuti essent, atque adeo divine viderent, divine audirent, divine gustarent, et olfaccrent sensu, ut ita loquar, sensus experte, et fide Verbum ita tangerent, ut ejus defluvium ma- naret in ipsos sanitatem conferens, vidisse quæ se vidisse scribunt, audiisse quæ sibi audita esse di- cunt, aliaque expertos esse similia, quemadmodumi scribunt se librì sibi oblati comedisse initium . Sic Isaac odorem, qui e divinis filii vestibus aflabatur, olfecit, atque hanc spiritalem impertiit benedi- ctionem : • Ecce odor filii mei, sicut odor agri pleni cui benedixit Dominus 10. Sic etiain Je sus spiritali magis quam corporeo leprosum tetigit sensu ", ut illum mea quidem sententia dupliciter purgaret, a lepra quidem corporis corporeo tactu, ut multi intelligunt; et ab alia lepra tactu vere di- vino. Sic igitur et Joannes testatus est, cum ait: • Vidi Spiritum descendentem quasi columbam de colo, et mansit super eum. Et ego nesciebam eum : sed qui misit me baptizare in aqua, ille mihi dixit : Super quem videris Spiritum descendentem et ma- nentem super eum, hic est qui baptizat in Spiritu sancto. Et ego vidi et testimonium perhibui quia hic est Filius Dei '' . Et Jesu quidem coli aperti sunt, nec ullus tunc præter Joannem scribitur cœ- los apertos vidisse; sed Salvator suis apostolis præ- dicens fore, ut cœlos apertos et ipsi cernerent, ait : • Aspen, amnen dico vobis, videbitis coelum apertum, et angelos Dei ascendentes et descendentes super Filium hominis 19. . Sic et Paulus raptus est in tertium cœlum cum illud prius apertum vidisset, utpote Jesu discipulus. Explicare autem cur dixerit, • Joan, 1, 4. • Ezech. 111, 2. Gen. xxvi, 27. C D * Joan. vi, 33. * Cor. xv. Matth. viil, 3. Joan. 1, seqq. Joan. 1, 51. vel quod valde pla- cel. • Paulo post codd. Reg. et Basil., Libb. editi, (30) Ευρίσκει ήδη. Guieto scribendum videtur, (51) Libl. editi ad marginem, ἀντιλαμβανομένης. (39) Codd. Reg. et Basil., θεραπεύσουσαν. (33) Βαπτίζειν. Sic recte omnes mss. Libb. edit.,
PG 11:773Οὐκ ἔστι δ’ ἀγεννὲς τὸ μετ’ οἰκονομίας περιϊστάμενον τοὺς κινδύνους μὴ ὁμόσε αὐτοῖς χωρεῖν, οὐ διὰ φόβον θανάτου ἀλλ’ ὑπὲρ τοῦ χρησίμως αὐτὸν τῷ βίῳ ἐπιδημοῦντα ἑτέρους ὠφελεῖν, ἕως ἐπιστῇ ὁ ἐπιτήδειος καιρὸς τοῦ τὸν ἀνειληφότα ἀνθρωπίνην φύσιν ἀνθρώπου θάνατον ἀποθανεῖν, ἔχοντά τι χρήσιμον τοῖς ἀνθρώποις]· ὅπερ δῆλόν ἐστι τῷ νοήσαντι τὸν Ἰησοῦν ὑπὲρ ἀνθρώπων ἀποθανεῖν· περὶ οὗ κατὰ δύναμιν ἐν τοῖς πρὸ τούτων εἴπομεν. Μετὰ ταῦτα δ’ ἐπεὶ μηδὲ τὸν ἀριθμὸν τῶν ἀποστόλων ἐπιστάμενος [ δέκα εἶπεν ἢ ἕνδεκά τινας ἐξαρτησάμενον τὸν Ἰησοῦν ἑαυτῷ ἐπιρρήτους ἀνθρώπους, τελώνας καὶ ναύτας τοὺς πονηροτάτους, μετὰ τούτων τῇδε κἀκεῖσε αὐτὸν ἀποδεδρακέναι, αἰσχρῶς καὶ γλίσχρως τροφὰς συνάγοντα ], φέρε καὶ περὶ τούτων κατὰ τὸ δυνατὸν διαλάβωμεν. Φανερὸν δέ ἐστι τοῖς ἐντυγχάνουσιν εὐαγγελικοῖς λόγοις, οὓς [οὐδ’ ἀνεγνωκέναι ὁ Κέλσος φαίνεται, ὅτι δώδεκα ἀποστόλους ὁ Ἰησοῦς ἐπελέξατο, τελώνην μὲν τὸν Ματθαῖον, οὓς δ’ εἶπε συγκεχυμένως ναύτας τάχα τὸν Ἰάκωβον καὶ τὸν Ἰωάννην φησίν, ἐπεὶ καταλιπόντες τὸ πλοῖον καὶ τὸν πατέρα αὐτῶν Ζεβεδαῖον ἠκολούθησαν τῷ Ἰησοῦ.
Α λέγων τοῖς μαθηταῖς ὁ Σωτὴρ ἐσόμενον όψομένοις Β αὐτό, φησίν· « Αμήν, ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὄψεσθε τον οὐρανὸν ἀνεῳγότα, καὶ τοὺς ἀγγέλους τοῦ Θεοῦ ἀνα βαίνοντας καὶ καταβαίνοντας ἐπὶ τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώ που. › Καὶ οὕτως Παῦλος ηρπάγη εἰς τρίτον οὐρανὸν, πρότερον ἰδὼν αὐτὸν ἀνοιχθέντα, ἐπεὶ μαθητὴς ἦν τοῦ Ἰησοῦ. Διηγήσασθαι δὲ νῦν διὰ τί ὁ Παῦλος λέγει τὸ, • Εἴτε ἐν σώματι, οὐκ οἶδα, εἴτε ἐκτὸς τοῦ σώματος, οὐκ οἶδα, ὁ Θεὸς οἶδεν, ν οὐ τοῦ παρόντος ἐστὶ καιρού. Ἔτι δὲ προσθήσω τῷ λόγῳ, καὶ αὐτὰ, ἃ οἴεται ὁ Κέλσος, ὅτι αὐτὸς Ἰησοῦς εἶπε τὰ περὶ τὴν ἄνοιξιν τῶν οὐρανῶν, καὶ τὸ καταβὰν Πνεῦμα ἅγιον ἐπ' αὐ τὸν εἴδει περιστερᾶς παρὰ τῷ Ἰορδάνῃ τῆς Γραφῆς τοῦτο οὐ παραστησάσης, ὅτι αὐτὸς εἶπε τοῦτο ἑωρα- κέναι. Οὐ συνεἶδε δ' ὁ γενναιότατος, ὅτι οὐκ ἔστι κατὰ τὸν εἰπόντα τοῖς μαθηταῖς ἐπὶ τῇ ἐν τῷ ὄρει ὀπτασία, ο Μηδενὶ εἴπητε τὸ ὄραμα, ἕως ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐκ νεκρῶν ἀναστῇ· εἰρηκέναι τοῖς μα θηταῖς τὸ παρὰ τῷ Ἰορδάνῃ ὀφθὲν ὑπὸ τοῦ Ἰωάννου καὶ ἀκουσθέν. Ἐνιδεῖν δὲ ἔστι καὶ τῷ τοῦ Ἰησοῦ ἤθει πανταχοῦ περιισταμένου (54) τὴν περιαυτολο γίαν, καὶ διὰ τοῦτο λέγοντος· « Κἂν ἐγὼ εἶπω περί έμαυτοῦ, ἡ μαρτυρία μου οὐκ ἔστιν ἀληθής. » Καὶ ἐπεὶ περιίστατο την περιαυτολογίαν, καὶ τοῖς ἔρ- γοις μᾶλλον ἐβούλετο δηλοῦν εἶναι Χριστὸς ἤπερ τῇ λέξει, διὰ τοῦτό φασιν οἱ Ἰουδαῖοι πρὸς αὐτόν· « Εἰ σὺ εἶ ὁ Χριστὸς, εἰπὲ ἡμῖν παῤῥησίᾳ. » Ἐπεὶ δὲ Ἰουδαῖός ἐστιν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ λέγων τῷ Ἰησοῦ περὶ τῶν κατὰ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ἐν εἴδει περιστε ρᾶς, τὸ, « Πλὴν ὅτι σὺ φῂς, καί τινα ἕνα ἐπάγῃ τῶν μετὰ σοῦ κεκολασμένων·, ἀναγκαῖον αὐτῷ παρα στῆσαι, ὅτι καὶ τοῦτο οὐκ οἰκείως τῷ Ἰουδαϊκῷ προσώπῳ περιέθηκεν. Οὐδὲ γὰρ συνάπτουσι τὸν Ἰωάν- νην οἱ Ἰουδαῖοι τῷ Ἰησοῦ, καὶ τὴν Ἰωάννου τῇ τοῦ Ἰησοῦ κολάσει. Καὶ ἐν τούτῳ οὖν ἐλέγχεται ὁ πάντ' ἀλαζονευσάμενος εἰδέναι, μὴ ἐγνωκώς τίνα προσάψῃ βήματα τῷ Ἰουδαϊκῷ πρὸς τὸν Ἰησοῦν προσώπω. Μετὰ ταῦτ', οὐκ οἶδ' ὅπως, τὸ μέγιστον (35) περὶ τῆς συστάσεως τοῦ Ἰησοῦ κεφάλαιον, ὡς ὅτι προς- φητεύθη ὑπὸ τῶν παρὰ Ἰουδαίοις προφητῶν, Μων- σέως καὶ τῶν μετ' αὐτὸν, ἢ καὶ πρὸ Μωϋσέως, πα ραπέμπει (36) ἐχών· ὡς οἶμαι, τῷ μὴ δύνασθαι ἀπαντᾶν πρὸς λόγον, ὡς οὐδὲ Ἰουδαῖοι οὐδ᾽ ὅσαι αἱ- ρέσεις οὐ βούλονται προφητευθῆναι (57) τὸν Χριστόν. Τάχα δὲ οὐδὲ ᾔδει τὰς περὶ τοῦ Ἰησοῦ προφητείας. Οὐκ ἂν γὰρ, καταβαλών (58) τὰ ὑπὸ Χριστιανῶν λε γόμενα, ὅτι πολλοὶ προφῆται προείπον περὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίας, περιέθηκε τῷ τοῦ Ἰουδαίου προσώπῳ, ἃ ἤρμοζε Σαμαρεί μᾶλλον εἰπεῖν ἢ Σαδ- δουκαίῳ· καὶ οὐκ ἂν Ἰουδαῖος ὁ ἐν τῇ προσωποποιία ἔφασκεν· « Αλλ' εἶπεν ὁ ἐμὸς προφήτης ἐν Ἱεροσο λύμοις ποτὲ, ὅτι ἤξει Θεοῦ Υἱὸς, τῶν ὁσίων κριτής, καὶ τῶν ἀδίκων κολαστής. » Οὐ γὰρ εἰς προφήτης τὰ περὶ Χριστοῦ προεφήτευσε. Κἂν οἱ μόνου δὲ Μω· * περιισταμένῳ, τὸ μέγιστον τῶν περὶ τῆς συστάσεως τοῦ Ἰησοῦ κεφαλαίων, ὡς ὅτι προε φητεύθη πρὸς τῶν. παραπίπτει, παραῤῥίπτει, πεπροφητεῦσθαι. βών. ORIGENIS • • sive in corpore, nescio; sive extra corpus, nescio, Deus scit ", » non est praesentis temporis. 365lloc ad do, falli Celsum, cum putat Jesum ipsum suis discipulis narrasse culorum apertionem et Spiritus sancti in se specie columbæ ad Jordanem descen- sum. Nullo Scripturarum loco Jesus hæc se vidisse narrat. Nec vidit nubilis ille vir male convenire ei, qui de visione quæ in monte contigerat discipulis dixerat : < Nemini dixeritis visionen, donec Filius ‘hominis a mortuis resurgat 18,, ut discipulis quod visum a Joanne ad Jordanem et auditum fuerat, commemoret. Atque ex tota Christi vita facile vi- dere est quantum de se loqui effugerit. Quocirca dicebat : ‹ Si ego testimonium perhibeo de meipso, testimonium meum non est veruin "., Nec alia causa, nisi quia de se loqui fugiebat, et Christum se esse malebat operibus quam dictis comprobare, ei Judæi dicebant: Si tu es Christus, dic nobis palam ". » Quoniam vero apud Celsum Judaeus est qui loquens de Spiritu sancto in columbæ specie, Jesum sic alloquitur : « Nemo id vidit præter te el quem in testimonium advocas tui supplicii socium; › necesse est ostendere quam et hæc inepte Judzi personæ attributa sit oratio. Nec enim Judæi Joannem cum Jesu consociant, nec Joannis suppli- cium cum Jesu supplicio conjungunt. Quod argu- mento est, qui se oninia scire gloriatur, eum ne- scivisse quæ verba Judæi Jesum alloquentis per- sonæ assignari oportuerit. prætermittit arguimentuni, quo maxime ea quæ ad Jesum spectant, confirmantur; nempe, illum a Judæorum prophetis, a Moyse, et ab iis qui ante et post Moysem vixerunt, fuisse prænuntiatum. Opi- mor, non potuit refellere argumentum inde du- ctum, quod neque Judæi, neque ulla usquam bære- sis Christum prædictum esse negaverint. Fortasse etiam illa de Jesu vaticinia nesciebat. Alioquin si scisset quæ Christiani dicunt, multos prophetas de Salvatoris adventu fuisse prælocutos, non tribuis- sel Judæo orationeni, qua Samarita aut Sadducaus usus fuisset multo convenientius; neque fictitius ille Judæus locutus esset sic: Meus autem pro- pheta dixit olim in Jerosolymis venturum esse Fi- lium Dei, piorum judicem, et improborumn punito- D rem. » Nec enim e prophetis unus de Christo pre- Joan. v, 51. Joan. x, 21. [[ Cor. XII, label, quæ lectio reperitur in ou- nibus mss. præterquam in Joliano. Regius, et Basileensis. Alias, sileensis. Libl. edit in textu habent male; ad marginem vero qua lectio tolerabilior erat. bent 49. Posthæc nescio quomodo velut data opera C 2. 18 Matth. XVII, 9. (34) Sic Hoeschelius in textu, sed ad marginem (35) Το μέγιστον, etc. Ita tres codd. Anglicani, (36) Παραπέμπει. Ita recte codd. Regius et Ba (37) Hoeschelius et Spencerus ad marginem ba- (38) Καταβαλών. Scribendumn videtur, καταλα
PG 11:775Τὸν γὰρ Πέτρον καὶ τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ Ἀνδρέαν, ἀμφιβλήστρῳ χρωμένους διὰ τὰς ἀναγκαίας τροφάς, οὐκ ἐν ναύταις ἀλλ’ ὡς ἀνέγραψεν ἡ γραφή, ἐν ἁλιεῦσιν ἀριθμητέον. Ἔστω δὲ καὶ ὁ Λευὴς τελώνης ἀκολουθήσας τῷ Ἰησοῦ· ἀλλ’ οὔτι γε τοῦ ἀριθμοῦ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ ἦν εἰ μὴ κατά τινα τῶν ἀντιγράφων τοῦ κατὰ Μάρκον εὐαγγελίου. Τῶν δὲ λοιπῶν οὐ μεμαθήκαμεν τὰ ἔργα, ὅθεν πρὸ τῆς μαθητείας τοῦ Ἰησοῦ περιεποίουν ἑαυτοῖς τὰς τροφάς.] Φημὶ οὖν καὶ πρὸς ταῦτα [ὅτι [τοῖς δυναμένοις φρονίμως καὶ εὐγνωμόνως ἐξετάζειν] τὰ περὶ τοὺς ἀποστόλους τοῦ Ἰησοῦ [φαίνεται ὅτι δυνάμει θείᾳ ἐδίδασκον οὗτοι τὸν χριστιανισμὸν] καὶ ἐπετύγχανον ὑπάγοντες ἀνθρώπους τῷ λόγῳ τοῦ θεοῦ. [Οὐ γὰρ ἡ εἰς τὸ λέγειν δύναμις] καὶ τάξις ἀπαγγελίας κατὰ τὰς Ἑλλήνων διαλεκτικὰς ἢ ῥητορικὰς τέχνας ἦν ἐν αὐτοῖς ὑπαγομένη τοὺς ἀκούοντας. Δοκεῖ δέ μοι ὅτι σοφοὺς μέν τινας ὡς πρὸς τὴν τῶν πολλῶν ὑπόληψιν καὶ [ἱκανοὺς πρὸς τὸ νοεῖν ἀρεσκόντως πλήθεσι καὶ λέγειν ἐπιλεξάμενος καὶ χρησάμενος αὐτοῖς διακόνοις] τῆς διδαςκαλίας ὁ Ἰησοῦς [εὐλογώτατ’ ἂν ὑπενοήθη ὁμοίᾳ φιλοσόφοις κεχρῆσθαι ἀγωγῇ, αἱρέσεώς τινος προϊσταμένοις·
σέως παραδεχόμενοι τὰς βίβλους Σαμαρεῖς ἢ Σαδδου- Εt καῖοι φάσκωσιν ἐν ἐκείνοις πεπροφητεῦσθαι τὸν Χρι στόν· ἀλλ᾽ οὔτι γε ἐν Ἱεροσολύμοις, τοῖς μηδέπω ὀνομασθεῖσι κατὰ τὸν Μωϋσέως χρόνον, ή προφη τεία λέλεκτο. Είη τοίνυν, πάντας τοὺς τοῦ λόγου κάτω ηγόρους ἐν τοσαύτῃ εἶναι ἀγνοίᾳ οὐ μόνον τῶν πρα- γμάτων, ἀλλὰ καὶ ψιλῶν τῶν γραμμάτων τῆς Γραφῆς, καὶ κατηγορεῖν Χριστιανισμοῦ, ἵνα μηδὲ τὴν τυχοῦ- σαν πιθανότητα ὁ λόγος αὐτῶν ἔχῃ δυναμένην τοὺς ἀνερματίστους καὶ πρὸς καιρὸν πιστεύοντας ἀφιστά νειν οὐ τῆς πίστεως, ἀλλὰ τῆς ὀλιγοπιστίας ! Ἰουδαῖος δὲ οὐκ ἂν ὁμολογήσαι ὅτι προφήτης τις εἶπεν ἥξειν Θεοῦ Υἱόν· ὃ γὰρ λέγουσιν, ἐστὶν, ὅτι ἥξει ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ. Καὶ πολλάκις γε ζητοῦσι πρὸς ἡμᾶς εὐτ θέως περὶ Υἱοῦ Θεοῦ, ὡς οὐδενὸς ὄντος τοιούτου, οὐδὲ προφητευθέντος. Καὶ οὐ τοῦτό φαμεν, ὅτι οὐ προφητεύεται (39) Υἱὸς Θεοῦ· ἀλλ' ὅτι οὐχ ἁρμο ζόντως τῷ Ἰουδαϊκῷ προσώπῳ, μὴ ὁμολογοῦντι τὸ τοιοῦτο, περιέθηκε τό· «Εἶπεν ἐμὸς προφήτης ἐν Ἱεροσολύμοις ποτὲ, ὅτι ἤξει Θεού Υιός. » Β Εἶτα, ὡς μόνου (40) προφητευθέντος τούτου, ὁσίων αὐτὸν εἶναι κριτὴν, καὶ τῶν ἀδίκων κολαστὴν, καὶ μήτε τόπου γενέσεως αὐτοῦ, μήτε πάθους αὐτοῦ, οὗ ὑπὸ Ἰουδαίων πείσεται, μήτ' ἀναστάσεως αὐτοῦ, μήτε τεραστίων ὧν ποιήσει δυνάμεων προειρημέ- νων, φησί· « Τί μᾶλλον σύ, ἢ ἄλλοι μυρίοι, οι μετὰ τὴν προφητείαν γενόμενοι, εἰσὶ, περὶ ὧν ταῦτα προεφητεύετο (41) ; Καὶ οὐκ οἶδ' ὅπως βουλόμενος καὶ ἑτέροις περιθεῖναι τὸ δύνασθαι ὑπονοεῖσθαι, ὅτι αὐτοὶ ἦσαν οἱ προφητευθέντες, φησὶν ὅτι • οἱ μὲν ἐνθουσιῶντες, οἱ δὲ ἀγείροντες (42), φασὶν ἥκειν ἄνωθεν Υἱὸν Θεοῦ. Οὐ γὰρ ἱστορήσαμεν ταῦθ' ὁμολογεῖσθαι παρὰ τοῖς Ἰουδαίοις γεγονέναι. Λε- κτέον οὖν πρῶτον, ὅτι πολλοὶ προφῆται παντοδαπῶς προείπον τὰ περὶ Χριστοῦ, οἱ μὲν δι' αἰνιγμάτων, οἱ δὲ δι' ἀλληγορίας, ἢ ἄλλῳ τρόπῳ, τινὲς δὲ καὶ αὐτο- λεξεί. Καὶ ἐπεὶ ἐν τοῖς ἑξῆς φησιν ἐν τῇ τοῦ Ἰου δαίου πρὸς τοὺς ἀπὸ τοῦ λαοῦ πιστεύοντας προσω ποποιία, τὰς εἰς τὰ περὶ τούτου αναφερομένας προ φητείας δύνασθαι καὶ ἄλλοις ἐφαρμόζειν πράγμασι, δεινῶς καὶ κακούργως τοῦτο λέγων· ὀλίγας ἀπὸ πλειόνων εκθησόμεθα, περὶ ὧν ὁ βουλόμενος ἀναγκα στικόν τι εἰς ἀνατροπὴν αὐτῶν εἰπάτω, καὶ δυνάμενον ἐντρεχῶς πιστεύοντας μεταστῆσαι ἀπὸ τῆς πίστεως. Εἴρηται δὴ περὶ μὲν τοῦ τόπου τῆς γενέσεως αύτη τοῦ, ὅτι ἀπὸ Βηθλεὲμ ἐξελεύσεται ὁ ἡγούμενος, του τον τὸν τρόπον· «Καὶ σὺ Βηθλεὲμ, οἶκος τοῦ Ἐφρα θά, οὐκ ὀλιγοστὸς εἶ (45) τοῦ εἶναι ἐν χιλιάσιν Ἰού δα· ἐκ σοῦ γάρ μοι ἐξελεύσεται τοῦ εἶναι εἰς ἄρχον τα ἐν τῷ Ἰσραήλ· καὶ αἱ ἔξοδοι αὐτοῦ ἀπ᾿ ἀρχῆς ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος· ν αὕτη δ' ἡ προφητεία οὐδενὶ ἁρμό πεπροφήτευται. τεύετο. τῶν CONTRA CELSUM LIB. I. A dixit. ut Sanarite et Sadduczi, qui solos Moysis libros recipiunt, dicerent Christum in illis esse prænuntiatum ; certe non editum est hoc valici- nium Jerosolymis cujus urbis nomen ne Moysis quidem aetate fuerit. Utinam omnes nostra doctrinæ calumniatores in eadem non modo rerum, sed etiam litterarum Scripturæ ignorantia versen- tur, ut illorum oratio ne minimam quidem proba- bilitatem habeat, quæ pervertere possit non dico fidem, sed exiguitatem fidei eorum qui parum firmi ad tempus credunt! Neque vero Judæus fatebitur prædictumn a quopiam propheta, fore ut Filius Dei veniat. Quod enim dicunt, illud est, venturum esse Christum Dei. Unde fit, ut sæpe nos interrogent de Filio Dei, quasi nullus sit, aut illius nunquam pro- pheta fecerint mentionem. Atque hæc dicimus, non quo negemus Filium Dei prænuntiatum fuisse; sed ut ostendamus Judæo huic rei minime assen- tienti male ascribi hæc : « Meus propheta in Jero- solymis olim dixit, venturum esse Dei Filium. › C se Mich. v, 2. legisse tres mss. Anglicani. utroque Vaticano abest oùx, quemadmodum a vul- D ctum fuisset, illum fore et piorum judicem et puni- lorem improborum, et prophete de illius orlu, de supplicio quo illum necaturi erant Judæi, de resur- rectione miraculisque ab illo patrandis ornuino siluissent, ait : c Qut magis in te vaticinium istud convenit, quam in sexcentos alios, qui post illud nati sunt? Tum quasi persuadere vellet alios fuisse, quibus hoc vaticinium accommodari potnis- set, asserit nescio quo argumento fretus, • fanati- cos et impostores esse, qui se dicant Filium Dei esse illum, qui colitus venerit. Neque enim au- divimus in confesso esse tale quippiam apud Ju- dæos accidisse. Primum igitur respondendum est multis a prophetis varia de Christo edita esse va- ticinia, quae alii ænigmatis occultaverint, alii in- volverint allegoriis aut alio modo, alii disertis ver- bis conceperint. Et quia commentitius Celsi Judæns. in sequentibus improbe et malo animo dicit iis qui e suo populo credunt, vulgata de Christo vaticinia posse et ad alia negotia pertinere; pauca e multis exponemus, quæ si quis pervertere voluerit, pro- ferat quidquid habet validius quodque pntat magis posse a fide deterrere eos qui prudenter credunt. dicitur fore ut ex Bethleem prodeat, qui princeps futurus erat. Propheta verba sunt : . Et tu Beth- leem, domus Ephratha, non minima es ut sis in millibus Juda. Ex te enim mihi egredietur qui sit dominator in Israel, et egressus ejus ab initio, a diebus aternitatis 18. lloc vaticinium nulli. galo textu O. Neque etiam hanc negantem particulam agnoscit Eusebius lib. it et vit Evan- gelica demonstrationis, at agnoverunt Tertullianus et Cyprianus lib. Testimon., cujus verba libet ascribere : « Et tu, Bethleen, domus Ephrata, now exigua ès, ut constituaris in millibus Juda. Ex te mihi procedet, ut sit princeps apud Israel; et pro- cessiones ejus a principio a diebus sæculi. Mal- thæus evangelista u, 6, hunc Michææ locum sie (39) Προφητεύεται. Gelenius interpres videtur (40) Codd. Reg. et Basileensis, ὡς οὐ μόνου. (41) Tres Anglicani, Reg. et Basileensis, έπροφη- (42) Libb. editi ad marginem, εγείροντες, sicque (45) Οὐκ ὀλιγοστός εἶ. A duobus Anglicauis et 50. Deinde quasi hoc solum de Christo prædi- 51. Ac de loco quidem ubi nasciturus erat, pra-
καὶ οὐκέτ’ ἂν ἡ περὶ τοῦ θεῖον εἶναι τὸν λόγον ἐπαγγελία ἀνεφαίνετο, ἅτε τοῦ λόγου ὄντος καὶ τοῦ κηρύγματος ἐν πειθοῖς τῆς ἐν φράσει καὶ συνθέσει τῶν λέξεων σοφίας· καὶ ἦν ἂν ἡ πίστις ὁμοίως τῇ τῶν τοῦ κόσμου φιλοσόφων περὶ τῶν δογμάτων πίστει ἐν σοφίᾳ ἀνθρώπων καὶ οὐκ ἐν δυνάμει θεοῦ· νυνὶ δὲ τίς βλέπων ἁλιεῖς καὶ τελώνας μηδὲ τὰ πρῶτα γράμματα μεμαθηκόταςὡς τὸ εὐαγγέλιον ἀναγράφει περὶ αὐτῶν] καὶ ὁ Κέλσος κατὰ ταῦτα πεπίστευκεν αὐτοῖς, ἀληθεύουσι περὶ τῆς ἰδιωτείας αὐτῶν, [τεθαρρηκότως] οὐ μόνον Ἰουδαίοις [ὁμιλοῦντας] περὶ τῆς εἰς τὸν Ἰησοῦν πίστεως ἀλλὰ καὶ ἐν [τοῖς λοιποῖς ἔθνεσι] κηρύσσοντας αὐτὸν [καὶ ἀνύοντας, οὐκ ἂν ζητήσαι, πόθεν ἦν αὐτοῖς δύναμις πειστική;] Οὐ γὰρ ἡ νενομισμένη τοῖς πολλοῖς. [Καὶ τίς οὐκ ἂν λέγοι ὅτι τὸ Δεῦτε ὀπίσω μου, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων δυνάμει τινὶ θείᾳ ἐν τοῖς ἀποστόλοις αὐτοῦ ἐπλήρωσεν ὁ Ἰησοῦς;] Ἥντινα καὶ ὁ Παῦλος παριςτάς, ὡς καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω εἰρήκαμεν, φησί·
σέως παραδεχόμενοι τὰς βίβλους Σαμαρεῖς ἢ Σαδδου- Εt καῖοι φάσκωσιν ἐν ἐκείνοις πεπροφητεῦσθαι τὸν Χρι στόν· ἀλλ᾽ οὔτι γε ἐν Ἱεροσολύμοις, τοῖς μηδέπω ὀνομασθεῖσι κατὰ τὸν Μωϋσέως χρόνον, ή προφη τεία λέλεκτο. Είη τοίνυν, πάντας τοὺς τοῦ λόγου κάτω ηγόρους ἐν τοσαύτῃ εἶναι ἀγνοίᾳ οὐ μόνον τῶν πρα- γμάτων, ἀλλὰ καὶ ψιλῶν τῶν γραμμάτων τῆς Γραφῆς, καὶ κατηγορεῖν Χριστιανισμοῦ, ἵνα μηδὲ τὴν τυχοῦ- σαν πιθανότητα ὁ λόγος αὐτῶν ἔχῃ δυναμένην τοὺς ἀνερματίστους καὶ πρὸς καιρὸν πιστεύοντας ἀφιστά νειν οὐ τῆς πίστεως, ἀλλὰ τῆς ὀλιγοπιστίας ! Ἰουδαῖος δὲ οὐκ ἂν ὁμολογήσαι ὅτι προφήτης τις εἶπεν ἥξειν Θεοῦ Υἱόν· ὃ γὰρ λέγουσιν, ἐστὶν, ὅτι ἥξει ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ. Καὶ πολλάκις γε ζητοῦσι πρὸς ἡμᾶς εὐτ θέως περὶ Υἱοῦ Θεοῦ, ὡς οὐδενὸς ὄντος τοιούτου, οὐδὲ προφητευθέντος. Καὶ οὐ τοῦτό φαμεν, ὅτι οὐ προφητεύεται (39) Υἱὸς Θεοῦ· ἀλλ' ὅτι οὐχ ἁρμο ζόντως τῷ Ἰουδαϊκῷ προσώπῳ, μὴ ὁμολογοῦντι τὸ τοιοῦτο, περιέθηκε τό· «Εἶπεν ἐμὸς προφήτης ἐν Ἱεροσολύμοις ποτὲ, ὅτι ἤξει Θεού Υιός. » Β Εἶτα, ὡς μόνου (40) προφητευθέντος τούτου, ὁσίων αὐτὸν εἶναι κριτὴν, καὶ τῶν ἀδίκων κολαστὴν, καὶ μήτε τόπου γενέσεως αὐτοῦ, μήτε πάθους αὐτοῦ, οὗ ὑπὸ Ἰουδαίων πείσεται, μήτ' ἀναστάσεως αὐτοῦ, μήτε τεραστίων ὧν ποιήσει δυνάμεων προειρημέ- νων, φησί· « Τί μᾶλλον σύ, ἢ ἄλλοι μυρίοι, οι μετὰ τὴν προφητείαν γενόμενοι, εἰσὶ, περὶ ὧν ταῦτα προεφητεύετο (41) ; Καὶ οὐκ οἶδ' ὅπως βουλόμενος καὶ ἑτέροις περιθεῖναι τὸ δύνασθαι ὑπονοεῖσθαι, ὅτι αὐτοὶ ἦσαν οἱ προφητευθέντες, φησὶν ὅτι • οἱ μὲν ἐνθουσιῶντες, οἱ δὲ ἀγείροντες (42), φασὶν ἥκειν ἄνωθεν Υἱὸν Θεοῦ. Οὐ γὰρ ἱστορήσαμεν ταῦθ' ὁμολογεῖσθαι παρὰ τοῖς Ἰουδαίοις γεγονέναι. Λε- κτέον οὖν πρῶτον, ὅτι πολλοὶ προφῆται παντοδαπῶς προείπον τὰ περὶ Χριστοῦ, οἱ μὲν δι' αἰνιγμάτων, οἱ δὲ δι' ἀλληγορίας, ἢ ἄλλῳ τρόπῳ, τινὲς δὲ καὶ αὐτο- λεξεί. Καὶ ἐπεὶ ἐν τοῖς ἑξῆς φησιν ἐν τῇ τοῦ Ἰου δαίου πρὸς τοὺς ἀπὸ τοῦ λαοῦ πιστεύοντας προσω ποποιία, τὰς εἰς τὰ περὶ τούτου αναφερομένας προ φητείας δύνασθαι καὶ ἄλλοις ἐφαρμόζειν πράγμασι, δεινῶς καὶ κακούργως τοῦτο λέγων· ὀλίγας ἀπὸ πλειόνων εκθησόμεθα, περὶ ὧν ὁ βουλόμενος ἀναγκα στικόν τι εἰς ἀνατροπὴν αὐτῶν εἰπάτω, καὶ δυνάμενον ἐντρεχῶς πιστεύοντας μεταστῆσαι ἀπὸ τῆς πίστεως. Εἴρηται δὴ περὶ μὲν τοῦ τόπου τῆς γενέσεως αύτη τοῦ, ὅτι ἀπὸ Βηθλεὲμ ἐξελεύσεται ὁ ἡγούμενος, του τον τὸν τρόπον· «Καὶ σὺ Βηθλεὲμ, οἶκος τοῦ Ἐφρα θά, οὐκ ὀλιγοστὸς εἶ (45) τοῦ εἶναι ἐν χιλιάσιν Ἰού δα· ἐκ σοῦ γάρ μοι ἐξελεύσεται τοῦ εἶναι εἰς ἄρχον τα ἐν τῷ Ἰσραήλ· καὶ αἱ ἔξοδοι αὐτοῦ ἀπ᾿ ἀρχῆς ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος· ν αὕτη δ' ἡ προφητεία οὐδενὶ ἁρμό πεπροφήτευται. τεύετο. τῶν CONTRA CELSUM LIB. I. A dixit. ut Sanarite et Sadduczi, qui solos Moysis libros recipiunt, dicerent Christum in illis esse prænuntiatum ; certe non editum est hoc valici- nium Jerosolymis cujus urbis nomen ne Moysis quidem aetate fuerit. Utinam omnes nostra doctrinæ calumniatores in eadem non modo rerum, sed etiam litterarum Scripturæ ignorantia versen- tur, ut illorum oratio ne minimam quidem proba- bilitatem habeat, quæ pervertere possit non dico fidem, sed exiguitatem fidei eorum qui parum firmi ad tempus credunt! Neque vero Judæus fatebitur prædictumn a quopiam propheta, fore ut Filius Dei veniat. Quod enim dicunt, illud est, venturum esse Christum Dei. Unde fit, ut sæpe nos interrogent de Filio Dei, quasi nullus sit, aut illius nunquam pro- pheta fecerint mentionem. Atque hæc dicimus, non quo negemus Filium Dei prænuntiatum fuisse; sed ut ostendamus Judæo huic rei minime assen- tienti male ascribi hæc : « Meus propheta in Jero- solymis olim dixit, venturum esse Dei Filium. › C se Mich. v, 2. legisse tres mss. Anglicani. utroque Vaticano abest oùx, quemadmodum a vul- D ctum fuisset, illum fore et piorum judicem et puni- lorem improborum, et prophete de illius orlu, de supplicio quo illum necaturi erant Judæi, de resur- rectione miraculisque ab illo patrandis ornuino siluissent, ait : c Qut magis in te vaticinium istud convenit, quam in sexcentos alios, qui post illud nati sunt? Tum quasi persuadere vellet alios fuisse, quibus hoc vaticinium accommodari potnis- set, asserit nescio quo argumento fretus, • fanati- cos et impostores esse, qui se dicant Filium Dei esse illum, qui colitus venerit. Neque enim au- divimus in confesso esse tale quippiam apud Ju- dæos accidisse. Primum igitur respondendum est multis a prophetis varia de Christo edita esse va- ticinia, quae alii ænigmatis occultaverint, alii in- volverint allegoriis aut alio modo, alii disertis ver- bis conceperint. Et quia commentitius Celsi Judæns. in sequentibus improbe et malo animo dicit iis qui e suo populo credunt, vulgata de Christo vaticinia posse et ad alia negotia pertinere; pauca e multis exponemus, quæ si quis pervertere voluerit, pro- ferat quidquid habet validius quodque pntat magis posse a fide deterrere eos qui prudenter credunt. dicitur fore ut ex Bethleem prodeat, qui princeps futurus erat. Propheta verba sunt : . Et tu Beth- leem, domus Ephratha, non minima es ut sis in millibus Juda. Ex te enim mihi egredietur qui sit dominator in Israel, et egressus ejus ab initio, a diebus aternitatis 18. lloc vaticinium nulli. galo textu O. Neque etiam hanc negantem particulam agnoscit Eusebius lib. it et vit Evan- gelica demonstrationis, at agnoverunt Tertullianus et Cyprianus lib. Testimon., cujus verba libet ascribere : « Et tu, Bethleen, domus Ephrata, now exigua ès, ut constituaris in millibus Juda. Ex te mihi procedet, ut sit princeps apud Israel; et pro- cessiones ejus a principio a diebus sæculi. Mal- thæus evangelista u, 6, hunc Michææ locum sie (39) Προφητεύεται. Gelenius interpres videtur (40) Codd. Reg. et Basileensis, ὡς οὐ μόνου. (41) Tres Anglicani, Reg. et Basileensis, έπροφη- (42) Libb. editi ad marginem, εγείροντες, sicque (45) Οὐκ ὀλιγοστός εἶ. A duobus Anglicauis et 50. Deinde quasi hoc solum de Christo prædi- 51. Ac de loco quidem ubi nasciturus erat, pra-
Καὶ [ὁ λόγος μου καὶ τὸ κήρυγμά μου οὐκ ἐν πειθοῖς σοφίας λόγοις ἀλλ’ ἐν ἀποδείξει πνεύματος καὶ δυνάμεως, ἵν’ ἡ πίστις ἡμῶν μὴ ᾖ ἐν σοφίᾳ ἀνθρώπων ἀλλ’ ἐν δυνάμει θεοῦ. Κατὰ γὰρ τὰ εἰρημένα ἐν τοῖς προφήταις], προγνωστικῶς ἀπαγγέλλουσι περὶ τῆς κηρύξεως τοῦ εὐαγγελίου, [Κύριος δώσει ῥῆμα τοῖς εὐαγγελιζομένοις δυνάμει πολλῇ, ὁ βασιλεὺς τῶν δυνάμεων τοῦ ἀγαπητοῦ], ἵνα καὶ ἡ λέγουσα προφητεία· Ἕως τάχους δραμεῖται ὁ λόγος αὐτοῦ πληρωθῇ. Καὶ βλέπομέν γε ὅτι εἰς πᾶσαν τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ τῶν ἀποστόλων Ἰησοῦ φθόγγος, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν. Διὰ τοῦτο δυνάμεως μὲν πληροῦνται οἱ λόγου τοῦ μετὰ δυνάμεως ἀπαγγελλομένου ἀκούοντες, ἣν ἐπιδείκνυνται τῇ τε διαθέσει καὶ τῷ βίῳ καὶ τῷ ἕως θανάτου ἀγωνίζεσθαι περὶ τῆς ἀληθείας.
σέως παραδεχόμενοι τὰς βίβλους Σαμαρεῖς ἢ Σαδδου- Εt καῖοι φάσκωσιν ἐν ἐκείνοις πεπροφητεῦσθαι τὸν Χρι στόν· ἀλλ᾽ οὔτι γε ἐν Ἱεροσολύμοις, τοῖς μηδέπω ὀνομασθεῖσι κατὰ τὸν Μωϋσέως χρόνον, ή προφη τεία λέλεκτο. Είη τοίνυν, πάντας τοὺς τοῦ λόγου κάτω ηγόρους ἐν τοσαύτῃ εἶναι ἀγνοίᾳ οὐ μόνον τῶν πρα- γμάτων, ἀλλὰ καὶ ψιλῶν τῶν γραμμάτων τῆς Γραφῆς, καὶ κατηγορεῖν Χριστιανισμοῦ, ἵνα μηδὲ τὴν τυχοῦ- σαν πιθανότητα ὁ λόγος αὐτῶν ἔχῃ δυναμένην τοὺς ἀνερματίστους καὶ πρὸς καιρὸν πιστεύοντας ἀφιστά νειν οὐ τῆς πίστεως, ἀλλὰ τῆς ὀλιγοπιστίας ! Ἰουδαῖος δὲ οὐκ ἂν ὁμολογήσαι ὅτι προφήτης τις εἶπεν ἥξειν Θεοῦ Υἱόν· ὃ γὰρ λέγουσιν, ἐστὶν, ὅτι ἥξει ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ. Καὶ πολλάκις γε ζητοῦσι πρὸς ἡμᾶς εὐτ θέως περὶ Υἱοῦ Θεοῦ, ὡς οὐδενὸς ὄντος τοιούτου, οὐδὲ προφητευθέντος. Καὶ οὐ τοῦτό φαμεν, ὅτι οὐ προφητεύεται (39) Υἱὸς Θεοῦ· ἀλλ' ὅτι οὐχ ἁρμο ζόντως τῷ Ἰουδαϊκῷ προσώπῳ, μὴ ὁμολογοῦντι τὸ τοιοῦτο, περιέθηκε τό· «Εἶπεν ἐμὸς προφήτης ἐν Ἱεροσολύμοις ποτὲ, ὅτι ἤξει Θεού Υιός. » Β Εἶτα, ὡς μόνου (40) προφητευθέντος τούτου, ὁσίων αὐτὸν εἶναι κριτὴν, καὶ τῶν ἀδίκων κολαστὴν, καὶ μήτε τόπου γενέσεως αὐτοῦ, μήτε πάθους αὐτοῦ, οὗ ὑπὸ Ἰουδαίων πείσεται, μήτ' ἀναστάσεως αὐτοῦ, μήτε τεραστίων ὧν ποιήσει δυνάμεων προειρημέ- νων, φησί· « Τί μᾶλλον σύ, ἢ ἄλλοι μυρίοι, οι μετὰ τὴν προφητείαν γενόμενοι, εἰσὶ, περὶ ὧν ταῦτα προεφητεύετο (41) ; Καὶ οὐκ οἶδ' ὅπως βουλόμενος καὶ ἑτέροις περιθεῖναι τὸ δύνασθαι ὑπονοεῖσθαι, ὅτι αὐτοὶ ἦσαν οἱ προφητευθέντες, φησὶν ὅτι • οἱ μὲν ἐνθουσιῶντες, οἱ δὲ ἀγείροντες (42), φασὶν ἥκειν ἄνωθεν Υἱὸν Θεοῦ. Οὐ γὰρ ἱστορήσαμεν ταῦθ' ὁμολογεῖσθαι παρὰ τοῖς Ἰουδαίοις γεγονέναι. Λε- κτέον οὖν πρῶτον, ὅτι πολλοὶ προφῆται παντοδαπῶς προείπον τὰ περὶ Χριστοῦ, οἱ μὲν δι' αἰνιγμάτων, οἱ δὲ δι' ἀλληγορίας, ἢ ἄλλῳ τρόπῳ, τινὲς δὲ καὶ αὐτο- λεξεί. Καὶ ἐπεὶ ἐν τοῖς ἑξῆς φησιν ἐν τῇ τοῦ Ἰου δαίου πρὸς τοὺς ἀπὸ τοῦ λαοῦ πιστεύοντας προσω ποποιία, τὰς εἰς τὰ περὶ τούτου αναφερομένας προ φητείας δύνασθαι καὶ ἄλλοις ἐφαρμόζειν πράγμασι, δεινῶς καὶ κακούργως τοῦτο λέγων· ὀλίγας ἀπὸ πλειόνων εκθησόμεθα, περὶ ὧν ὁ βουλόμενος ἀναγκα στικόν τι εἰς ἀνατροπὴν αὐτῶν εἰπάτω, καὶ δυνάμενον ἐντρεχῶς πιστεύοντας μεταστῆσαι ἀπὸ τῆς πίστεως. Εἴρηται δὴ περὶ μὲν τοῦ τόπου τῆς γενέσεως αύτη τοῦ, ὅτι ἀπὸ Βηθλεὲμ ἐξελεύσεται ὁ ἡγούμενος, του τον τὸν τρόπον· «Καὶ σὺ Βηθλεὲμ, οἶκος τοῦ Ἐφρα θά, οὐκ ὀλιγοστὸς εἶ (45) τοῦ εἶναι ἐν χιλιάσιν Ἰού δα· ἐκ σοῦ γάρ μοι ἐξελεύσεται τοῦ εἶναι εἰς ἄρχον τα ἐν τῷ Ἰσραήλ· καὶ αἱ ἔξοδοι αὐτοῦ ἀπ᾿ ἀρχῆς ἐξ ἡμερῶν αἰῶνος· ν αὕτη δ' ἡ προφητεία οὐδενὶ ἁρμό πεπροφήτευται. τεύετο. τῶν CONTRA CELSUM LIB. I. A dixit. ut Sanarite et Sadduczi, qui solos Moysis libros recipiunt, dicerent Christum in illis esse prænuntiatum ; certe non editum est hoc valici- nium Jerosolymis cujus urbis nomen ne Moysis quidem aetate fuerit. Utinam omnes nostra doctrinæ calumniatores in eadem non modo rerum, sed etiam litterarum Scripturæ ignorantia versen- tur, ut illorum oratio ne minimam quidem proba- bilitatem habeat, quæ pervertere possit non dico fidem, sed exiguitatem fidei eorum qui parum firmi ad tempus credunt! Neque vero Judæus fatebitur prædictumn a quopiam propheta, fore ut Filius Dei veniat. Quod enim dicunt, illud est, venturum esse Christum Dei. Unde fit, ut sæpe nos interrogent de Filio Dei, quasi nullus sit, aut illius nunquam pro- pheta fecerint mentionem. Atque hæc dicimus, non quo negemus Filium Dei prænuntiatum fuisse; sed ut ostendamus Judæo huic rei minime assen- tienti male ascribi hæc : « Meus propheta in Jero- solymis olim dixit, venturum esse Dei Filium. › C se Mich. v, 2. legisse tres mss. Anglicani. utroque Vaticano abest oùx, quemadmodum a vul- D ctum fuisset, illum fore et piorum judicem et puni- lorem improborum, et prophete de illius orlu, de supplicio quo illum necaturi erant Judæi, de resur- rectione miraculisque ab illo patrandis ornuino siluissent, ait : c Qut magis in te vaticinium istud convenit, quam in sexcentos alios, qui post illud nati sunt? Tum quasi persuadere vellet alios fuisse, quibus hoc vaticinium accommodari potnis- set, asserit nescio quo argumento fretus, • fanati- cos et impostores esse, qui se dicant Filium Dei esse illum, qui colitus venerit. Neque enim au- divimus in confesso esse tale quippiam apud Ju- dæos accidisse. Primum igitur respondendum est multis a prophetis varia de Christo edita esse va- ticinia, quae alii ænigmatis occultaverint, alii in- volverint allegoriis aut alio modo, alii disertis ver- bis conceperint. Et quia commentitius Celsi Judæns. in sequentibus improbe et malo animo dicit iis qui e suo populo credunt, vulgata de Christo vaticinia posse et ad alia negotia pertinere; pauca e multis exponemus, quæ si quis pervertere voluerit, pro- ferat quidquid habet validius quodque pntat magis posse a fide deterrere eos qui prudenter credunt. dicitur fore ut ex Bethleem prodeat, qui princeps futurus erat. Propheta verba sunt : . Et tu Beth- leem, domus Ephratha, non minima es ut sis in millibus Juda. Ex te enim mihi egredietur qui sit dominator in Israel, et egressus ejus ab initio, a diebus aternitatis 18. lloc vaticinium nulli. galo textu O. Neque etiam hanc negantem particulam agnoscit Eusebius lib. it et vit Evan- gelica demonstrationis, at agnoverunt Tertullianus et Cyprianus lib. Testimon., cujus verba libet ascribere : « Et tu, Bethleen, domus Ephrata, now exigua ès, ut constituaris in millibus Juda. Ex te mihi procedet, ut sit princeps apud Israel; et pro- cessiones ejus a principio a diebus sæculi. Mal- thæus evangelista u, 6, hunc Michææ locum sie (39) Προφητεύεται. Gelenius interpres videtur (40) Codd. Reg. et Basileensis, ὡς οὐ μόνου. (41) Tres Anglicani, Reg. et Basileensis, έπροφη- (42) Libb. editi ad marginem, εγείροντες, sicque (45) Οὐκ ὀλιγοστός εἶ. A duobus Anglicauis et 50. Deinde quasi hoc solum de Christo prædi- 51. Ac de loco quidem ubi nasciturus erat, pra-
PG 11:777[Διάκενοι δέ τινες εἰσί, κἂν ἐπαγγέλλωνται πιστεύειν τῷ θεῷ διὰ τοῦ Ἰησοῦ, οἱ μὴ ὑπὸ δύναμιν θείαν ἔχοντες προσάγεσθαι δοκοῦντες τῷ λόγῳ τοῦ θεοῦ.] Εἰ καὶ ἀνωτέρω δ’ ἐμνήσθην εὐαγγελικοῦ ῥητοῦ ὑπὸ τοῦ σωτῆρος εἰρημένου, οὐδὲν ἧττον καὶ νῦν αὐτῷ κατὰ καιρὸν χρήσομαι, παριστὰς καὶ τὴν τοῦ σωτῆρος ἡμῶν περὶ τῆς τοῦ εὐαγγελίου κηρύξεως πρόγνωσιν θειότατα δηλουμένην καὶ τὴν τοῦ λόγου ἰσχύν, χωρὶς διδασκάλων κρατοῦσαν τῶν πιστευόντων τῇ μετὰ δυνάμεως θείας πειθοῖ. Φησὶ δὴ ὁ Ἰησοῦς· Ὁ μὲν θερισμὸς πολύς, οἱ δὲ ἐργάται ὀλίγοι· δεήθητε οὖν τοῦ κυρίου τοῦ θερισμοῦ, ὅπως ἐκβάλῃ ἐργάτας εἰς τὸν θερισμὸν αὐτοῦ. Ἐπεὶ δὲ καὶ [ἐπιρρήτους εἶπεν ἀνθρώπους, τελώνας] καὶ ναύτας πονηροτάτους λέγων ὁ Κέλσος τοὺς ἀποστόλους Ἰησοῦ, καὶ περὶ τούτου φήσομεν ὅτι ἔοικεν, ἵνα μὲν ἐγκαλέσῃ τῷ λόγῳ, πιστεύειν ὅπου θέλει τοῖς γεγραμμένοις, ἵνα δὲ τὴν ἐμφαινομένην θειότητα ἐν τοῖς αὐτοῖς βιβλίοις ἀπαγγελλομένην μὴ παραδέξηται, ἀπιστεῖν τοῖς εὐαγγελίοις· δέον τὸ φιλάληθες ἰδόντα τῶν γραψάντων ἐκ τῆς περὶ τῶν χειρόνων ἀναγραφῆς πιστεῦσαι καὶ περὶ τῶν θειοτέρων.
Α σαι ἂν τῶν, ὥς φησιν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος, ἐνθουσιώντων, καὶ ἀγειρόντων (44), καὶ λεγόντων ἄνωθεν ἥκειν· ἐὰν μὴ σαφῶς δεικνύηται ἐκ Βηθλεὲμ γεγεννημένος, ή (ὡς ἂν εἴποι τις ἄλλος) ἀπὸ Βηθλεὲμ ἐπὶ τὸ ἡγεῖσθαι τοῦ λαοῦ ἐρχόμενος. Περὶ δὲ τοῦ γεν γεννῆσθαι τὸν Ἰησοῦν ἐν Βηθλεὲμ, εἰ βούλεταί τις μετὰ τὴν τοῦ Μιχαίου προφητείαν, καὶ μετὰ τὴν ἀναγεγραμμένην ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ μαθητῶν ἱστορίαν, καὶ ἄλλοθεν πεισθήναι, κατανοη σάτω, ὅτι ἀκολούθως τῇ ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ περὶ τῆς γενέσεως αὐτοῦ ἱστορία, δείκνυται τὸ ἐν Βηθλεὲμ σπήλαιον (45), Ενθα ἐγεννήθη, καὶ ἡ ἐν τῷ σπηλαίῳ φάτνη, ἔνθα ἐσπαργανώθη. Καὶ τὸ δεικνύμενον τοῦτο διαβόητόν ἐστιν ἐν τοῖς τόποις καὶ παρὰ τοῖς τῆς πίστεως ἀλλοτρίοις, ὡς ἄρα ἐν τῷ σπηλαίῳ τούτῳ ὁ ὑπὸ Χριστιανῶν προσκυνούμενος (46) καὶ θαυμαζόμενος γεγέννηται Ἰησοῦς. Ἐγὼ δ' οἶμαι, ὅτι πρὸ μὲν τῆς Χριστοῦ ἐπιδημίας οἱ ἀρχιερεῖς καὶ γραμματεῖς τοῦ λαοῦ, διὰ τὸ σαφὲς καὶ ἐναργὲς τῆς προφητείας, ἐδίδασκον, ὅτι ὁ Χριστὸς ἐν Βηθλεὲμ γεννηθήσεται. Καὶ ἔφθανεν (47) ὁ λόγος οὗτος καὶ ἐπὶ τοὺς πολλούς τῶν Ἰουδαίων· ὅθεν καὶ ὁ Ἡρώδης αναγέγραπτα: πυνθανόμενος τῶν ἀρχιερέων καὶ γραμματέων τοῦ λαοῦ, ἀκηκοέναι παρ' αὐτῶν, ὅτι ὁ Χριστὸς ἐν Βη- θλεὲμ τῆς Ἰουδαίας γεννηθήσεται, ὅθεν ἦν ὁ Δαυΐδ. Ἔτι δὲ καὶ ἐν τῷ κατὰ Ἰωάννην λέλεκται, Ιουδαίους εἰρηκέναι ὅτι ὁ Χριστὸς γεννηθήσεται ο ἐν Βηθλεέμ, ὅθεν ὁ Δαυϊδην. » Μετὰ δὲ τὴν Χριστοῦ ἐπιδημίαν οἱ πραγματευόμενοι καθελεῖν τὴν περὶ αὐτοῦ ὑπόληψιν ὡς προφητευθέντος ἄνωθεν τοῦ περὶ τῆς γενέσεως (48), τὴν τοιαύτην διδασκαλίαν περιεῖλον ἀπὸ τοῦ λαοῦ - ἀδελφόν τι ποιοῦντες τοῖς πείσασι τοὺς ἑωρακότας αὐτὸν ἀναστάντα ἀπὸ τῶν νεκρῶν στρατιώτας τῶν φρουρούντων (49) τὸ μνημεῖον, καὶ τοῦτ' ἀπαγγέλλου σιν εἰρηκέναι τοῖς ἰδοῦσιν· . Εἴπατε, ὅτι οἱ μαθητα 1º οὐδαμῶς ἐλαχίστη εἶ. ὀλιγο- στον είως οὐδαμῶς ἐλαχίστην πόλιν οὔτ᾽ ἐλαχίστην οὔτ᾽ ἀσθε νεστάτην, μειώσει μετὰ τὴν τοῦ Μιχαίου. μετὰ τὴν τοῦ Μιχαία. ἐν Βηθλεέμ, οι σύνεγγυς τῆς κώμης, ἐν χώρᾳ Βηθλεέμ, ν, 13, ἐν σπηλαίῳ τινὶ σύνεγγυς τῆς κώμης, « προσκυούμενος. έφθασεν. ἔφανεν ἔφθασεν. τοῦ τόπου τῆς γενέσεως, τοὺς φρουροῦντας, καὶ τοῦτ᾽ εἰρηκόσι τοῖς ἰδοῦσιν· εἴπατε καὶ τοῦτ' ἀπαγγέλλουσιν εἰρηκέναι τοῖς ἰδοῦσιν· Εἴπατε. ἀπαγγέλλουσιν, ἀπαγ γέλλοντας. απαγγελλομένοις. ORIGENIS sunt B fanatico, nulli impostori, nulli eorum qui se coelitus venisse prædicant, ut ait Celsi Judæus, accommo- daveris, nisi is demonstretur in Bethleem natus, aut, ut alius forte dixerit, ex Bethleem egressus ad regendum populum. Jam si quis hoc Michææ va- Licinio historiaque in Evangelio a Jesu discipulis scripta minime contentus, ultra quæsierit quidpiam aliud quo persuadeatur Jesum in Bethleen natum esse ; is recogitet in Belhleem monstrari speluncam in qua natus est, et in spelunca præsepe, ubi est fasciis obvolutus; quæ omnia consentanea narratæ in Evangelio de ortu ejus historia. Atque hoc in locis illis pervulgatum est atque etiam apud fidei hostes celebratum, in illa spelunca natum esse eum, quem Christiani adorant et admirantur, Jesun. Equidem existimo principes sacerdotum et scribas populi vel ante adventum Christi propter perspi- cuitatem et evidentiam prophetiæ docuisse Chri- stum in Bethleem nasciturum. Imo apud multos e Judæis percrebuerat hic rumor. Unde et Herodem rem sciscitatum ex principibus sacerdotum et scri- bis populi, id ab eis responsi tulisse scriptum est, Christum in Bethleem Judææ nasciturum esse, quæ fuit Davidis patria. Quin et in Evangelio se- cundum Joannem Judæi dicunt venturum Christum • de Bethleen, unde erat David s. . Sedl nato Chri- sto, qui enixi sunt, ut impedirent quin ejus nativi. tatis locus crederetur jamdudum esse prænuntia- tus, ab ea re docenda abstinuerunt. In quo plane germani fuerunt iis, qui milites sepulcri custodes et oculatos resurrectionis testes admonuerunt hæc : • Dicile quia Discipuli ejus nocte venerunt, et fu- rali sunt eum nobis dormientibus. Et si hoc audi- tum fuerit a preside, nos suadebimus ei, et secu- ros vos faciemus”. › C Matth. 11, 5. Joan. vil, 42. * Matth. xxvni, 15, 14. . laudat : Norunt docti e tsair, Hebræum non tantum parvum, sed etiam exi- mium, illustre, denotare, proindeque quod verterunt LXX interpretes, id Matthæum re- clius multo et ad prophetæ mentein accommoda- interpretari, Sic Herodotus Lacedemonem vocat hoc est, c maximam et potentissimam. Ejusmodi nihil frequentius apud veteres scriptores. Paulo post codd. Reg. et Basileensis, Editi in textu, lunca in qua natus est Christus, sive naturale an- trum, ut vocat Beda in livello De locis sanctis, etiamnum ostenditur peregrinantibus ad ortum op‐ pidi Bethleem novem gradibus infra terram, et jam olim notum omnibus fuit, teste præter Origenem Eusebio Evang. demonstr., lib. vit, cap. 3, et lib. 11, cap. 40, De vita Constantini, et cap. 42; Justino martyre, Dialog. cum Tryphone, pag. 305, et aliis. Utrum vero quod utrumque legitur apud Justinum, an in via, in agro Bethleenitico, ut habet apocryphum protevangelium Jacobi, an in ipso op- pido Salvatoren pepererit Maria, multis discepta- tur in utramque partem a viris doctis Casaubono, Lansselio, aliisque. Mihi satis erit adnotasse c verbis Matth. 11, 4, et Lucæ 11, 4, difficile admodum ejusmodi controversiam dirimi posse. Vide quo- modo interpretes eruditissimni exponunt Jos. in Jericho, et x, 10, in Gabaon, x, 17, in Maceda. Verumtamen ductus auctoritate Justini martyris qui Samaritanus erat, nec a finibus Bethleemiticis longe remotus, in ejus propendeo sententiam, Chri- stuin nempe natum esse D in spelunca quadam prope vicum. Ait Epiphanius, hæresi 20, Christum etiam in hac spelunca circumcisum. bri vero editi, nus secundus, Regius et Basileensis. Anglicanus vero tertius, Libb. editi, ad mar- gilem, videtur quod et mihi pla- cet. scribendum et paulo post, pro Libl. editi pro ad marginen habent, Boherellus autem legit (44) Libb. editi in margine habent, εγειρόντων. (45) Δείκνυται τὸ ἐν Βηθλεὲμ σπήλαιον. Spe- (46) Προσκυνούμενος. Sic recte omnes mas. Li- (47) Εφθανεν. Sic uterque Vaticanus, Anglica- (48) Τοῦ περὶ τῆς γενέσεως. Guieto scribendum (49) Τῶν φρουρούντων. Εidem Guieto videtur
[Γέγραπται δὴ ἐν τῇ Βαρνάβα καθολικῇ ἐπιστολῇ, ὅθεν ὁ Κέλσος λαβὼν τάχα εἶπεν εἶναι ἐπιρρήτους καὶ πονηροτάτους τοὺς ἀποστόλους, ὅτι Ἐξελέξατο τοὺς ἰδίους ἀποστόλους Ἰησοῦς, ὄντας ὑπὲρ πᾶσαν ἀνομίαν ἀνομωτέρους. Καὶ ἐν τῷ εὐαγγελίῳ δὲ τῷ κατὰ Λουκᾶν φησι πρὸς τὸν Ἰησοῦν ὁ Πέτρος· Ἔξελθε ἀπ’ ἐμοῦ, ὅτι ἀνὴρ ἁμαρτωλός εἰμι, κύριε. Ἀλλὰ καὶ ὁ Παῦλος ἐν τῇ πρὸς Τιμόθεόν φησι, καὶ αὐτὸς ὕστερον γενόμενος ἀπόστολος Ἰησοῦ, ὅτι Πιστὸς ὁ λόγος, ὅτι Ἰησοῦς Χριστὸς ἦλθεν εἰς τὸν κόσμον ἁμαρτωλοὺς σῶσαι, ὧν πρῶτός εἰμι ἐγώ.]] Οὐκ οἶδα δ’ ὅπως ἐπελάθετο ἢ οὐκ ἐνόησεν περὶ Παύλου τι εἰπεῖν, τοῦ μετὰ τὸν Ἰησοῦν τὰς ἐν Χριστῷ πήξαντος ἐκκλησίας.
Α σαι ἂν τῶν, ὥς φησιν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος, ἐνθουσιώντων, καὶ ἀγειρόντων (44), καὶ λεγόντων ἄνωθεν ἥκειν· ἐὰν μὴ σαφῶς δεικνύηται ἐκ Βηθλεὲμ γεγεννημένος, ή (ὡς ἂν εἴποι τις ἄλλος) ἀπὸ Βηθλεὲμ ἐπὶ τὸ ἡγεῖσθαι τοῦ λαοῦ ἐρχόμενος. Περὶ δὲ τοῦ γεν γεννῆσθαι τὸν Ἰησοῦν ἐν Βηθλεὲμ, εἰ βούλεταί τις μετὰ τὴν τοῦ Μιχαίου προφητείαν, καὶ μετὰ τὴν ἀναγεγραμμένην ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ μαθητῶν ἱστορίαν, καὶ ἄλλοθεν πεισθήναι, κατανοη σάτω, ὅτι ἀκολούθως τῇ ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ περὶ τῆς γενέσεως αὐτοῦ ἱστορία, δείκνυται τὸ ἐν Βηθλεὲμ σπήλαιον (45), Ενθα ἐγεννήθη, καὶ ἡ ἐν τῷ σπηλαίῳ φάτνη, ἔνθα ἐσπαργανώθη. Καὶ τὸ δεικνύμενον τοῦτο διαβόητόν ἐστιν ἐν τοῖς τόποις καὶ παρὰ τοῖς τῆς πίστεως ἀλλοτρίοις, ὡς ἄρα ἐν τῷ σπηλαίῳ τούτῳ ὁ ὑπὸ Χριστιανῶν προσκυνούμενος (46) καὶ θαυμαζόμενος γεγέννηται Ἰησοῦς. Ἐγὼ δ' οἶμαι, ὅτι πρὸ μὲν τῆς Χριστοῦ ἐπιδημίας οἱ ἀρχιερεῖς καὶ γραμματεῖς τοῦ λαοῦ, διὰ τὸ σαφὲς καὶ ἐναργὲς τῆς προφητείας, ἐδίδασκον, ὅτι ὁ Χριστὸς ἐν Βηθλεὲμ γεννηθήσεται. Καὶ ἔφθανεν (47) ὁ λόγος οὗτος καὶ ἐπὶ τοὺς πολλούς τῶν Ἰουδαίων· ὅθεν καὶ ὁ Ἡρώδης αναγέγραπτα: πυνθανόμενος τῶν ἀρχιερέων καὶ γραμματέων τοῦ λαοῦ, ἀκηκοέναι παρ' αὐτῶν, ὅτι ὁ Χριστὸς ἐν Βη- θλεὲμ τῆς Ἰουδαίας γεννηθήσεται, ὅθεν ἦν ὁ Δαυΐδ. Ἔτι δὲ καὶ ἐν τῷ κατὰ Ἰωάννην λέλεκται, Ιουδαίους εἰρηκέναι ὅτι ὁ Χριστὸς γεννηθήσεται ο ἐν Βηθλεέμ, ὅθεν ὁ Δαυϊδην. » Μετὰ δὲ τὴν Χριστοῦ ἐπιδημίαν οἱ πραγματευόμενοι καθελεῖν τὴν περὶ αὐτοῦ ὑπόληψιν ὡς προφητευθέντος ἄνωθεν τοῦ περὶ τῆς γενέσεως (48), τὴν τοιαύτην διδασκαλίαν περιεῖλον ἀπὸ τοῦ λαοῦ - ἀδελφόν τι ποιοῦντες τοῖς πείσασι τοὺς ἑωρακότας αὐτὸν ἀναστάντα ἀπὸ τῶν νεκρῶν στρατιώτας τῶν φρουρούντων (49) τὸ μνημεῖον, καὶ τοῦτ' ἀπαγγέλλου σιν εἰρηκέναι τοῖς ἰδοῦσιν· . Εἴπατε, ὅτι οἱ μαθητα 1º οὐδαμῶς ἐλαχίστη εἶ. ὀλιγο- στον είως οὐδαμῶς ἐλαχίστην πόλιν οὔτ᾽ ἐλαχίστην οὔτ᾽ ἀσθε νεστάτην, μειώσει μετὰ τὴν τοῦ Μιχαίου. μετὰ τὴν τοῦ Μιχαία. ἐν Βηθλεέμ, οι σύνεγγυς τῆς κώμης, ἐν χώρᾳ Βηθλεέμ, ν, 13, ἐν σπηλαίῳ τινὶ σύνεγγυς τῆς κώμης, « προσκυούμενος. έφθασεν. ἔφανεν ἔφθασεν. τοῦ τόπου τῆς γενέσεως, τοὺς φρουροῦντας, καὶ τοῦτ᾽ εἰρηκόσι τοῖς ἰδοῦσιν· εἴπατε καὶ τοῦτ' ἀπαγγέλλουσιν εἰρηκέναι τοῖς ἰδοῦσιν· Εἴπατε. ἀπαγγέλλουσιν, ἀπαγ γέλλοντας. απαγγελλομένοις. ORIGENIS sunt B fanatico, nulli impostori, nulli eorum qui se coelitus venisse prædicant, ut ait Celsi Judæus, accommo- daveris, nisi is demonstretur in Bethleem natus, aut, ut alius forte dixerit, ex Bethleem egressus ad regendum populum. Jam si quis hoc Michææ va- Licinio historiaque in Evangelio a Jesu discipulis scripta minime contentus, ultra quæsierit quidpiam aliud quo persuadeatur Jesum in Bethleen natum esse ; is recogitet in Belhleem monstrari speluncam in qua natus est, et in spelunca præsepe, ubi est fasciis obvolutus; quæ omnia consentanea narratæ in Evangelio de ortu ejus historia. Atque hoc in locis illis pervulgatum est atque etiam apud fidei hostes celebratum, in illa spelunca natum esse eum, quem Christiani adorant et admirantur, Jesun. Equidem existimo principes sacerdotum et scribas populi vel ante adventum Christi propter perspi- cuitatem et evidentiam prophetiæ docuisse Chri- stum in Bethleem nasciturum. Imo apud multos e Judæis percrebuerat hic rumor. Unde et Herodem rem sciscitatum ex principibus sacerdotum et scri- bis populi, id ab eis responsi tulisse scriptum est, Christum in Bethleem Judææ nasciturum esse, quæ fuit Davidis patria. Quin et in Evangelio se- cundum Joannem Judæi dicunt venturum Christum • de Bethleen, unde erat David s. . Sedl nato Chri- sto, qui enixi sunt, ut impedirent quin ejus nativi. tatis locus crederetur jamdudum esse prænuntia- tus, ab ea re docenda abstinuerunt. In quo plane germani fuerunt iis, qui milites sepulcri custodes et oculatos resurrectionis testes admonuerunt hæc : • Dicile quia Discipuli ejus nocte venerunt, et fu- rali sunt eum nobis dormientibus. Et si hoc audi- tum fuerit a preside, nos suadebimus ei, et secu- ros vos faciemus”. › C Matth. 11, 5. Joan. vil, 42. * Matth. xxvni, 15, 14. . laudat : Norunt docti e tsair, Hebræum non tantum parvum, sed etiam exi- mium, illustre, denotare, proindeque quod verterunt LXX interpretes, id Matthæum re- clius multo et ad prophetæ mentein accommoda- interpretari, Sic Herodotus Lacedemonem vocat hoc est, c maximam et potentissimam. Ejusmodi nihil frequentius apud veteres scriptores. Paulo post codd. Reg. et Basileensis, Editi in textu, lunca in qua natus est Christus, sive naturale an- trum, ut vocat Beda in livello De locis sanctis, etiamnum ostenditur peregrinantibus ad ortum op‐ pidi Bethleem novem gradibus infra terram, et jam olim notum omnibus fuit, teste præter Origenem Eusebio Evang. demonstr., lib. vit, cap. 3, et lib. 11, cap. 40, De vita Constantini, et cap. 42; Justino martyre, Dialog. cum Tryphone, pag. 305, et aliis. Utrum vero quod utrumque legitur apud Justinum, an in via, in agro Bethleenitico, ut habet apocryphum protevangelium Jacobi, an in ipso op- pido Salvatoren pepererit Maria, multis discepta- tur in utramque partem a viris doctis Casaubono, Lansselio, aliisque. Mihi satis erit adnotasse c verbis Matth. 11, 4, et Lucæ 11, 4, difficile admodum ejusmodi controversiam dirimi posse. Vide quo- modo interpretes eruditissimni exponunt Jos. in Jericho, et x, 10, in Gabaon, x, 17, in Maceda. Verumtamen ductus auctoritate Justini martyris qui Samaritanus erat, nec a finibus Bethleemiticis longe remotus, in ejus propendeo sententiam, Chri- stuin nempe natum esse D in spelunca quadam prope vicum. Ait Epiphanius, hæresi 20, Christum etiam in hac spelunca circumcisum. bri vero editi, nus secundus, Regius et Basileensis. Anglicanus vero tertius, Libb. editi, ad mar- gilem, videtur quod et mihi pla- cet. scribendum et paulo post, pro Libl. editi pro ad marginen habent, Boherellus autem legit (44) Libb. editi in margine habent, εγειρόντων. (45) Δείκνυται τὸ ἐν Βηθλεὲμ σπήλαιον. Spe- (46) Προσκυνούμενος. Sic recte omnes mas. Li- (47) Εφθανεν. Sic uterque Vaticanus, Anglica- (48) Τοῦ περὶ τῆς γενέσεως. Guieto scribendum (49) Τῶν φρουρούντων. Εidem Guieto videtur
PG 11:779Εἰκὸς γὰρ ὅτι ἑώρα δεῖσθαι αὐτῷ ἀπολογίας τὸν περὶ Παύλου λόγον, πῶς διώξας τὴν ἐκκλησίαν τοῦ θεοῦ καὶ πικρῶς ἀγωνισάμενος κατὰ τῶν πιστευόντων, ὡς καὶ εἰς θάνατον παραδιδόναι ἐθέλειν τοὺς Ἰησοῦ μαθητάς, ὕστερον ἐπὶ τοσοῦτον μετεβάλετο, ὡς ἀπὸ Ἱερουσαλὴμ μέχρι τοῦ Ἰλλυρικοῦ πεπληρωκέναι τὸ εὐαγγέλιον τοῦ Χριστοῦ καὶ φιλοτιμούμενον εὐαγγελίζεσθαι, ὥστε μὴ ἐπ’ ἀλλότριον θεμέλιον οἰκοδομεῖν, ἀλλ’ ὅπου μηδὲ τὴν ἀρχὴν ἐκηρύχθη τὸ ἐν Χριστῷ εὐαγγέλιον τοῦ θεοῦ. [[Τί οὖν ἄτοπον βουλόμενον παραστῆσαι τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων τὸν Ἰησοῦν, ὁπηλίκην ἔχει ψυχῶν ἰατρικήν, τοὺς ἐπιρρήτους καὶ πονηροτάτους ἐπιλέξασθαι καὶ τούτους προαγαγεῖν ἐπὶ τοσοῦτον, ὥστ’ αὐτοὺς παράδειγμα εἶναι ἤθους καθαρωτάτου τοῖς δι’ αὐτῶν προσαγομένοις τῷ Χριστοῦ εὐαγγελίῳ; Εἰ δ’ ἐπὶ τῷ προτέρῳ βίῳ ὀνειδίζειν μέλλοιμεν τοῖς μεταβαλοῦσιν, ὥρα καὶ Φαίδωνος ἡμᾶς κατηγορεῖν καὶ φιλοσοφήσαντος, ἐπεί, ὡς ἡ ἱστορία φησίν, ἀπὸ στέγους αὐτὸν μετήγαγεν εἰς φιλόσοφον διατριβὴν ὁ Σωκράτης. Ἀλλὰ καὶ τὴν Πολέμωνος ἀσωτίαν, τοῦ διαδεξαμένου Ξενοκράτην, ὀνειδίσομεν φιλοσοφίᾳ·
Α σαι ἂν τῶν, ὥς φησιν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος, ἐνθουσιώντων, καὶ ἀγειρόντων (44), καὶ λεγόντων ἄνωθεν ἥκειν· ἐὰν μὴ σαφῶς δεικνύηται ἐκ Βηθλεὲμ γεγεννημένος, ή (ὡς ἂν εἴποι τις ἄλλος) ἀπὸ Βηθλεὲμ ἐπὶ τὸ ἡγεῖσθαι τοῦ λαοῦ ἐρχόμενος. Περὶ δὲ τοῦ γεν γεννῆσθαι τὸν Ἰησοῦν ἐν Βηθλεὲμ, εἰ βούλεταί τις μετὰ τὴν τοῦ Μιχαίου προφητείαν, καὶ μετὰ τὴν ἀναγεγραμμένην ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ μαθητῶν ἱστορίαν, καὶ ἄλλοθεν πεισθήναι, κατανοη σάτω, ὅτι ἀκολούθως τῇ ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ περὶ τῆς γενέσεως αὐτοῦ ἱστορία, δείκνυται τὸ ἐν Βηθλεὲμ σπήλαιον (45), Ενθα ἐγεννήθη, καὶ ἡ ἐν τῷ σπηλαίῳ φάτνη, ἔνθα ἐσπαργανώθη. Καὶ τὸ δεικνύμενον τοῦτο διαβόητόν ἐστιν ἐν τοῖς τόποις καὶ παρὰ τοῖς τῆς πίστεως ἀλλοτρίοις, ὡς ἄρα ἐν τῷ σπηλαίῳ τούτῳ ὁ ὑπὸ Χριστιανῶν προσκυνούμενος (46) καὶ θαυμαζόμενος γεγέννηται Ἰησοῦς. Ἐγὼ δ' οἶμαι, ὅτι πρὸ μὲν τῆς Χριστοῦ ἐπιδημίας οἱ ἀρχιερεῖς καὶ γραμματεῖς τοῦ λαοῦ, διὰ τὸ σαφὲς καὶ ἐναργὲς τῆς προφητείας, ἐδίδασκον, ὅτι ὁ Χριστὸς ἐν Βηθλεὲμ γεννηθήσεται. Καὶ ἔφθανεν (47) ὁ λόγος οὗτος καὶ ἐπὶ τοὺς πολλούς τῶν Ἰουδαίων· ὅθεν καὶ ὁ Ἡρώδης αναγέγραπτα: πυνθανόμενος τῶν ἀρχιερέων καὶ γραμματέων τοῦ λαοῦ, ἀκηκοέναι παρ' αὐτῶν, ὅτι ὁ Χριστὸς ἐν Βη- θλεὲμ τῆς Ἰουδαίας γεννηθήσεται, ὅθεν ἦν ὁ Δαυΐδ. Ἔτι δὲ καὶ ἐν τῷ κατὰ Ἰωάννην λέλεκται, Ιουδαίους εἰρηκέναι ὅτι ὁ Χριστὸς γεννηθήσεται ο ἐν Βηθλεέμ, ὅθεν ὁ Δαυϊδην. » Μετὰ δὲ τὴν Χριστοῦ ἐπιδημίαν οἱ πραγματευόμενοι καθελεῖν τὴν περὶ αὐτοῦ ὑπόληψιν ὡς προφητευθέντος ἄνωθεν τοῦ περὶ τῆς γενέσεως (48), τὴν τοιαύτην διδασκαλίαν περιεῖλον ἀπὸ τοῦ λαοῦ - ἀδελφόν τι ποιοῦντες τοῖς πείσασι τοὺς ἑωρακότας αὐτὸν ἀναστάντα ἀπὸ τῶν νεκρῶν στρατιώτας τῶν φρουρούντων (49) τὸ μνημεῖον, καὶ τοῦτ' ἀπαγγέλλου σιν εἰρηκέναι τοῖς ἰδοῦσιν· . Εἴπατε, ὅτι οἱ μαθητα 1º οὐδαμῶς ἐλαχίστη εἶ. ὀλιγο- στον είως οὐδαμῶς ἐλαχίστην πόλιν οὔτ᾽ ἐλαχίστην οὔτ᾽ ἀσθε νεστάτην, μειώσει μετὰ τὴν τοῦ Μιχαίου. μετὰ τὴν τοῦ Μιχαία. ἐν Βηθλεέμ, οι σύνεγγυς τῆς κώμης, ἐν χώρᾳ Βηθλεέμ, ν, 13, ἐν σπηλαίῳ τινὶ σύνεγγυς τῆς κώμης, « προσκυούμενος. έφθασεν. ἔφανεν ἔφθασεν. τοῦ τόπου τῆς γενέσεως, τοὺς φρουροῦντας, καὶ τοῦτ᾽ εἰρηκόσι τοῖς ἰδοῦσιν· εἴπατε καὶ τοῦτ' ἀπαγγέλλουσιν εἰρηκέναι τοῖς ἰδοῦσιν· Εἴπατε. ἀπαγγέλλουσιν, ἀπαγ γέλλοντας. απαγγελλομένοις. ORIGENIS sunt B fanatico, nulli impostori, nulli eorum qui se coelitus venisse prædicant, ut ait Celsi Judæus, accommo- daveris, nisi is demonstretur in Bethleem natus, aut, ut alius forte dixerit, ex Bethleem egressus ad regendum populum. Jam si quis hoc Michææ va- Licinio historiaque in Evangelio a Jesu discipulis scripta minime contentus, ultra quæsierit quidpiam aliud quo persuadeatur Jesum in Bethleen natum esse ; is recogitet in Belhleem monstrari speluncam in qua natus est, et in spelunca præsepe, ubi est fasciis obvolutus; quæ omnia consentanea narratæ in Evangelio de ortu ejus historia. Atque hoc in locis illis pervulgatum est atque etiam apud fidei hostes celebratum, in illa spelunca natum esse eum, quem Christiani adorant et admirantur, Jesun. Equidem existimo principes sacerdotum et scribas populi vel ante adventum Christi propter perspi- cuitatem et evidentiam prophetiæ docuisse Chri- stum in Bethleem nasciturum. Imo apud multos e Judæis percrebuerat hic rumor. Unde et Herodem rem sciscitatum ex principibus sacerdotum et scri- bis populi, id ab eis responsi tulisse scriptum est, Christum in Bethleem Judææ nasciturum esse, quæ fuit Davidis patria. Quin et in Evangelio se- cundum Joannem Judæi dicunt venturum Christum • de Bethleen, unde erat David s. . Sedl nato Chri- sto, qui enixi sunt, ut impedirent quin ejus nativi. tatis locus crederetur jamdudum esse prænuntia- tus, ab ea re docenda abstinuerunt. In quo plane germani fuerunt iis, qui milites sepulcri custodes et oculatos resurrectionis testes admonuerunt hæc : • Dicile quia Discipuli ejus nocte venerunt, et fu- rali sunt eum nobis dormientibus. Et si hoc audi- tum fuerit a preside, nos suadebimus ei, et secu- ros vos faciemus”. › C Matth. 11, 5. Joan. vil, 42. * Matth. xxvni, 15, 14. . laudat : Norunt docti e tsair, Hebræum non tantum parvum, sed etiam exi- mium, illustre, denotare, proindeque quod verterunt LXX interpretes, id Matthæum re- clius multo et ad prophetæ mentein accommoda- interpretari, Sic Herodotus Lacedemonem vocat hoc est, c maximam et potentissimam. Ejusmodi nihil frequentius apud veteres scriptores. Paulo post codd. Reg. et Basileensis, Editi in textu, lunca in qua natus est Christus, sive naturale an- trum, ut vocat Beda in livello De locis sanctis, etiamnum ostenditur peregrinantibus ad ortum op‐ pidi Bethleem novem gradibus infra terram, et jam olim notum omnibus fuit, teste præter Origenem Eusebio Evang. demonstr., lib. vit, cap. 3, et lib. 11, cap. 40, De vita Constantini, et cap. 42; Justino martyre, Dialog. cum Tryphone, pag. 305, et aliis. Utrum vero quod utrumque legitur apud Justinum, an in via, in agro Bethleenitico, ut habet apocryphum protevangelium Jacobi, an in ipso op- pido Salvatoren pepererit Maria, multis discepta- tur in utramque partem a viris doctis Casaubono, Lansselio, aliisque. Mihi satis erit adnotasse c verbis Matth. 11, 4, et Lucæ 11, 4, difficile admodum ejusmodi controversiam dirimi posse. Vide quo- modo interpretes eruditissimni exponunt Jos. in Jericho, et x, 10, in Gabaon, x, 17, in Maceda. Verumtamen ductus auctoritate Justini martyris qui Samaritanus erat, nec a finibus Bethleemiticis longe remotus, in ejus propendeo sententiam, Chri- stuin nempe natum esse D in spelunca quadam prope vicum. Ait Epiphanius, hæresi 20, Christum etiam in hac spelunca circumcisum. bri vero editi, nus secundus, Regius et Basileensis. Anglicanus vero tertius, Libb. editi, ad mar- gilem, videtur quod et mihi pla- cet. scribendum et paulo post, pro Libl. editi pro ad marginen habent, Boherellus autem legit (44) Libb. editi in margine habent, εγειρόντων. (45) Δείκνυται τὸ ἐν Βηθλεὲμ σπήλαιον. Spe- (46) Προσκυνούμενος. Sic recte omnes mas. Li- (47) Εφθανεν. Sic uterque Vaticanus, Anglica- (48) Τοῦ περὶ τῆς γενέσεως. Guieto scribendum (49) Τῶν φρουρούντων. Εidem Guieto videtur
δέον κἀκεῖ τοῦτ’ αὐτῆς ἀποδέξασθαι, ὅτι δεδύνηται ὁ ἐν τοῖς πείσασι λόγος ἀπὸ τηλικούτων μεταστῆσαι κακῶν τοὺς προκατειλημμένους ἐν αὐτοῖς. Καὶ παρὰ μὲν Ἕλλησιν εἷς τις Φαίδων] καὶ οὐκ οἶδα εἰ δεύτερος καὶ εἷς Πολέμων μεταβαλόντες ἀπὸ ἀσώτου καὶ μοχθηροτάτου βίου ἐφιλοσόφησαν, [παρὰ δὲ τῷ Ἰησοῦ οὐ μόνοι τότε οἱ δώδεκα ἀλλ’ ἀεὶ καὶ πολλαπλασίους, οἵτινες γενόμενοι σωφρόνων χορὸς λέγουσι περὶ τῶν προτέρων· Ἦμεν γάρ ποτε καὶ ἡμεῖς ἀνόητοι, ἀπειθεῖς, πλανώμενοι, δουλεύοντες ἐπιθυμίαις καὶ ἡδοναῖς ποικίλαις, ἐν κακίᾳ καὶ φθόνῳ διάγοντες, στυγητοί, μισοῦντες ἀλλήλους· ὅτε δὲ ἡ χρηστότης καὶ ἡ φιλανθρωπία ἐπεφάνη τοῦ σωτῆρος ἡμῶν θεοῦ, διὰ λουτροῦ παλιγγενεσίας καὶ ἀνακαινώσεως πνεύματος, οὗ ἐξέχεεν ἐφ’ ἡμᾶς, τοιοίδε γεγόναμεν.
Α σαι ἂν τῶν, ὥς φησιν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος, ἐνθουσιώντων, καὶ ἀγειρόντων (44), καὶ λεγόντων ἄνωθεν ἥκειν· ἐὰν μὴ σαφῶς δεικνύηται ἐκ Βηθλεὲμ γεγεννημένος, ή (ὡς ἂν εἴποι τις ἄλλος) ἀπὸ Βηθλεὲμ ἐπὶ τὸ ἡγεῖσθαι τοῦ λαοῦ ἐρχόμενος. Περὶ δὲ τοῦ γεν γεννῆσθαι τὸν Ἰησοῦν ἐν Βηθλεὲμ, εἰ βούλεταί τις μετὰ τὴν τοῦ Μιχαίου προφητείαν, καὶ μετὰ τὴν ἀναγεγραμμένην ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ μαθητῶν ἱστορίαν, καὶ ἄλλοθεν πεισθήναι, κατανοη σάτω, ὅτι ἀκολούθως τῇ ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ περὶ τῆς γενέσεως αὐτοῦ ἱστορία, δείκνυται τὸ ἐν Βηθλεὲμ σπήλαιον (45), Ενθα ἐγεννήθη, καὶ ἡ ἐν τῷ σπηλαίῳ φάτνη, ἔνθα ἐσπαργανώθη. Καὶ τὸ δεικνύμενον τοῦτο διαβόητόν ἐστιν ἐν τοῖς τόποις καὶ παρὰ τοῖς τῆς πίστεως ἀλλοτρίοις, ὡς ἄρα ἐν τῷ σπηλαίῳ τούτῳ ὁ ὑπὸ Χριστιανῶν προσκυνούμενος (46) καὶ θαυμαζόμενος γεγέννηται Ἰησοῦς. Ἐγὼ δ' οἶμαι, ὅτι πρὸ μὲν τῆς Χριστοῦ ἐπιδημίας οἱ ἀρχιερεῖς καὶ γραμματεῖς τοῦ λαοῦ, διὰ τὸ σαφὲς καὶ ἐναργὲς τῆς προφητείας, ἐδίδασκον, ὅτι ὁ Χριστὸς ἐν Βηθλεὲμ γεννηθήσεται. Καὶ ἔφθανεν (47) ὁ λόγος οὗτος καὶ ἐπὶ τοὺς πολλούς τῶν Ἰουδαίων· ὅθεν καὶ ὁ Ἡρώδης αναγέγραπτα: πυνθανόμενος τῶν ἀρχιερέων καὶ γραμματέων τοῦ λαοῦ, ἀκηκοέναι παρ' αὐτῶν, ὅτι ὁ Χριστὸς ἐν Βη- θλεὲμ τῆς Ἰουδαίας γεννηθήσεται, ὅθεν ἦν ὁ Δαυΐδ. Ἔτι δὲ καὶ ἐν τῷ κατὰ Ἰωάννην λέλεκται, Ιουδαίους εἰρηκέναι ὅτι ὁ Χριστὸς γεννηθήσεται ο ἐν Βηθλεέμ, ὅθεν ὁ Δαυϊδην. » Μετὰ δὲ τὴν Χριστοῦ ἐπιδημίαν οἱ πραγματευόμενοι καθελεῖν τὴν περὶ αὐτοῦ ὑπόληψιν ὡς προφητευθέντος ἄνωθεν τοῦ περὶ τῆς γενέσεως (48), τὴν τοιαύτην διδασκαλίαν περιεῖλον ἀπὸ τοῦ λαοῦ - ἀδελφόν τι ποιοῦντες τοῖς πείσασι τοὺς ἑωρακότας αὐτὸν ἀναστάντα ἀπὸ τῶν νεκρῶν στρατιώτας τῶν φρουρούντων (49) τὸ μνημεῖον, καὶ τοῦτ' ἀπαγγέλλου σιν εἰρηκέναι τοῖς ἰδοῦσιν· . Εἴπατε, ὅτι οἱ μαθητα 1º οὐδαμῶς ἐλαχίστη εἶ. ὀλιγο- στον είως οὐδαμῶς ἐλαχίστην πόλιν οὔτ᾽ ἐλαχίστην οὔτ᾽ ἀσθε νεστάτην, μειώσει μετὰ τὴν τοῦ Μιχαίου. μετὰ τὴν τοῦ Μιχαία. ἐν Βηθλεέμ, οι σύνεγγυς τῆς κώμης, ἐν χώρᾳ Βηθλεέμ, ν, 13, ἐν σπηλαίῳ τινὶ σύνεγγυς τῆς κώμης, « προσκυούμενος. έφθασεν. ἔφανεν ἔφθασεν. τοῦ τόπου τῆς γενέσεως, τοὺς φρουροῦντας, καὶ τοῦτ᾽ εἰρηκόσι τοῖς ἰδοῦσιν· εἴπατε καὶ τοῦτ' ἀπαγγέλλουσιν εἰρηκέναι τοῖς ἰδοῦσιν· Εἴπατε. ἀπαγγέλλουσιν, ἀπαγ γέλλοντας. απαγγελλομένοις. ORIGENIS sunt B fanatico, nulli impostori, nulli eorum qui se coelitus venisse prædicant, ut ait Celsi Judæus, accommo- daveris, nisi is demonstretur in Bethleem natus, aut, ut alius forte dixerit, ex Bethleem egressus ad regendum populum. Jam si quis hoc Michææ va- Licinio historiaque in Evangelio a Jesu discipulis scripta minime contentus, ultra quæsierit quidpiam aliud quo persuadeatur Jesum in Bethleen natum esse ; is recogitet in Belhleem monstrari speluncam in qua natus est, et in spelunca præsepe, ubi est fasciis obvolutus; quæ omnia consentanea narratæ in Evangelio de ortu ejus historia. Atque hoc in locis illis pervulgatum est atque etiam apud fidei hostes celebratum, in illa spelunca natum esse eum, quem Christiani adorant et admirantur, Jesun. Equidem existimo principes sacerdotum et scribas populi vel ante adventum Christi propter perspi- cuitatem et evidentiam prophetiæ docuisse Chri- stum in Bethleem nasciturum. Imo apud multos e Judæis percrebuerat hic rumor. Unde et Herodem rem sciscitatum ex principibus sacerdotum et scri- bis populi, id ab eis responsi tulisse scriptum est, Christum in Bethleem Judææ nasciturum esse, quæ fuit Davidis patria. Quin et in Evangelio se- cundum Joannem Judæi dicunt venturum Christum • de Bethleen, unde erat David s. . Sedl nato Chri- sto, qui enixi sunt, ut impedirent quin ejus nativi. tatis locus crederetur jamdudum esse prænuntia- tus, ab ea re docenda abstinuerunt. In quo plane germani fuerunt iis, qui milites sepulcri custodes et oculatos resurrectionis testes admonuerunt hæc : • Dicile quia Discipuli ejus nocte venerunt, et fu- rali sunt eum nobis dormientibus. Et si hoc audi- tum fuerit a preside, nos suadebimus ei, et secu- ros vos faciemus”. › C Matth. 11, 5. Joan. vil, 42. * Matth. xxvni, 15, 14. . laudat : Norunt docti e tsair, Hebræum non tantum parvum, sed etiam exi- mium, illustre, denotare, proindeque quod verterunt LXX interpretes, id Matthæum re- clius multo et ad prophetæ mentein accommoda- interpretari, Sic Herodotus Lacedemonem vocat hoc est, c maximam et potentissimam. Ejusmodi nihil frequentius apud veteres scriptores. Paulo post codd. Reg. et Basileensis, Editi in textu, lunca in qua natus est Christus, sive naturale an- trum, ut vocat Beda in livello De locis sanctis, etiamnum ostenditur peregrinantibus ad ortum op‐ pidi Bethleem novem gradibus infra terram, et jam olim notum omnibus fuit, teste præter Origenem Eusebio Evang. demonstr., lib. vit, cap. 3, et lib. 11, cap. 40, De vita Constantini, et cap. 42; Justino martyre, Dialog. cum Tryphone, pag. 305, et aliis. Utrum vero quod utrumque legitur apud Justinum, an in via, in agro Bethleenitico, ut habet apocryphum protevangelium Jacobi, an in ipso op- pido Salvatoren pepererit Maria, multis discepta- tur in utramque partem a viris doctis Casaubono, Lansselio, aliisque. Mihi satis erit adnotasse c verbis Matth. 11, 4, et Lucæ 11, 4, difficile admodum ejusmodi controversiam dirimi posse. Vide quo- modo interpretes eruditissimni exponunt Jos. in Jericho, et x, 10, in Gabaon, x, 17, in Maceda. Verumtamen ductus auctoritate Justini martyris qui Samaritanus erat, nec a finibus Bethleemiticis longe remotus, in ejus propendeo sententiam, Chri- stuin nempe natum esse D in spelunca quadam prope vicum. Ait Epiphanius, hæresi 20, Christum etiam in hac spelunca circumcisum. bri vero editi, nus secundus, Regius et Basileensis. Anglicanus vero tertius, Libb. editi, ad mar- gilem, videtur quod et mihi pla- cet. scribendum et paulo post, pro Libl. editi pro ad marginen habent, Boherellus autem legit (44) Libb. editi in margine habent, εγειρόντων. (45) Δείκνυται τὸ ἐν Βηθλεὲμ σπήλαιον. Spe- (46) Προσκυνούμενος. Sic recte omnes mas. Li- (47) Εφθανεν. Sic uterque Vaticanus, Anglica- (48) Τοῦ περὶ τῆς γενέσεως. Guieto scribendum (49) Τῶν φρουρούντων. Εidem Guieto videtur
PG 11:781Ἐξαπέστειλε γὰρ ὁ θεὸς τὸν λόγον αὐτοῦ καὶ ἰάσατο αὐτοὺς καὶ ἐρρύσατο αὐτοὺς ἐκ τῶν διαφθορῶν αὐτῶν, ὡς ὁ ἐν Ψαλμοῖς προφητεύσας ἐδίδαξε.] Καὶ ταῦτα δ’ ἂν προσθείην τοῖς λελεγμένοις, ὅτι [Χρύσιππος ἐν τῷ περὶ παθῶν θεραπευτικῷ πειρᾶται ὑπὲρ τοῦ καταστεῖλαι τὰ ἐν ἀνθρώποις πάθη τῶν ψυχῶν, μὴ προσποιησάμενος ποῖόν τι τῆς ἀληθείας ἐστὶ δόγμα, θεραπεύειν κατὰ τὰς διαφόρους αἱρέσεις τοὺς ἐν τοῖς πάθεσι προκατειλημμένους] καί φησιν ὅτι, κἂν ἡδονὴ τέλος ᾖ, οὑτωσὶ θεραπευτέον τὰ πάθη· κἂν τρία γένη τῶν ἀγαθῶν, οὐδὲν ἧττον κατὰ τὸν λόγον τοῦτον τῶν παθῶν οὕτως ἀπαλλακτέον τοὺς ἐνεχομένους αὐτοῖς. Οἱ δὲ κατήγοροι τοῦ χριστιανισμοῦ οὐχ ὁρῶσιν, ὅσων πάθη καὶ ὅσων χύσις κακίας καταστέλλεται καὶ ὅσων ἄγρια ἤθη ἡμεροῦται προφάσει τοῦ λόγου. Ὧ ἔδει αὐχοῦντας αὐτοὺς τὸ κοινωνικὸν [χάριτας ὁμολογεῖν, καινῇ μεθόδῳ πολλῶν κακῶν μεταστήσαντι τοὺς ἀνθρώπους], καὶ μαρτυρεῖν γε αὐτῷ εἰ καὶ μὴ ἀλήθειαν ἀλλὰ τὸ λυσιτελὲς τῷ τῶν ἀνθρώπων γένει. Ἐπεὶ δὲ [μὴ προπετεῖς διδάσκων τοὺς μαθητὰς ὁ Ἰησοῦς ἔλεγεν αὐτοῖς τό· Ἐὰν διώκωσιν ὑμᾶς ἐν τῇ πόλει ταύτῃ, φεύγετε εἰς τὴν ἑτέραν·
αὐτοῦ, ἡμῶν κοιμωμένων νυκτὸς, ἔκλεψαν αὐτὸν, καὶ ἐὰν ἀκουσθῇ τοῦτο ἐπὶ (50) τοῦ ἡγεμόνος, ἡμεῖς πεί- σομεν, καὶ ὑμᾶς ἀμερίμνους ποιήσομεν. » Χαλεπὸν γὰρ φιλονεικία και πρόληψις πρὸς τὸ Α ποιῆσαι καὶ τοῖς ἐναργέσιν ἀντιβλέψαι, ἵνα μὴ και ταλείψωσι δόγματα δευσοποιήσαντα οἷς συνήθεις ἐγέ- νοητό πως, καὶ ποιώσαντα (51) αὐτῶν τὴν ψυχήν. Καὶ εὐχερέστερόν γε ἄνθρωπος τὰς περὶ ἄλλα συνη- θείας, κἂν δυσαποσπάστως αὐτῶν ἔχῃ, καταλείψαι ἂν ἢ τὰς περὶ τὰ δόγματα. Πλὴν οὐδ᾽ ἐκεῖνα εὐχερῶς οἱ συνήθεις παρορῶσιν· οὕτως οὐδ' οἰκίας, οὐδὲ πόλεις, ἢ χώμας, οὐδὲ συνήθεις ἀνθρώπους εὐχερῶς βούλονται καταλιπεῖν οἱ προληφθέντες αὐτοῖς. Τοῦτ᾽ οὖν αἴτιον γεγένηται καὶ Ἰουδαίων πολλοῖς τότε τοῦ ἀντιβλέψαι ταῖς ἐναργείαις τῶν τε προφητειῶν καὶ τῶν τερα στίων, ὧν ἐποίησε, καὶ πεπονθέναι ἀναγέγραπται ὁ Ἰησοῦς. Ὅτι δὲ τοιοῦτόν τι πέπονθεν ἡ ἀνθρωπίνη φύσις δῆλον ἔσται τοῖς κατανοοῦσιν, ὅτι οἱ ἅπαξ προ- ληφθέντες καὶ ἐν αἰσχίσταις καὶ εἰκαίαις (52) παρα· Β δόσεσι πατέρων καὶ πολιτῶν, οὐκ εὐχερῶς μετατίθεν ται. Οὐ ταχέως γοῦν Αἰγύπτιον πείσαι ἄν τις κατα- φρονῆσαι ὧν ἐκ πατέρων παρείληφεν, ὥστε μὴ νομί- σασθα: (53) Θεὸν τόδε τὸ ἄλογον ζῶον, ἢ μέχρι θα νάτου φυλάξασθαι. ἀπὸ τοῦδε τοῦ ζώου κρεῶν γεύσα- σθαι. Εἰ καὶ ἐπὶ πλεῖον οὖν τὸν τοιοῦτον λόγον ἐξετά ζοντες, τὰ περὶ Βηθλεὲμ καὶ τῆς περὶ αὐτῆς προφη τείας διεξεληλύθαμεν, νομίζομεν ἀναγκαίως τοῦτο πεποιηκέναι, ἀπολογούμενοι πρὸς τοὺς φήσαντας ἂν, ὅτι, εἰ οὕτως ἐναργεῖς ἦσαν αἱ περὶ τοῦ Ἰησοῦ παρὰ Ἰουδαίοις προφητεῖαι, τί δήποτε ἐλθόντος αὐτοῦ οὐ συγκατέθεντο τῇ διδασκαλίᾳ αὐτοῦ, καὶ μετέθεντο ἐπὶ τὰ ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ δεικνύμενα κρείττονα; μη- δεὶς δ' ἡμῶν (54) τοῖς πιστεύουσι τὸ παραπλήσιον ὀνειδιζέτω, ὁρῶν, ὅτι οὐκ εὐκαταφρόνητοι λόγοι ὑπὸ τῶν μεμαθηκότων αὐτοὺς πρεσβεύειν φέρονται περὶ τῆς εἰς τὸν Ἰησοῦν πίστεως. . Εἰ δὲ καὶ δευτέρας προφητείας έναργοῦς ἡμῖν εἶναι φαινομένης περὶ τοῦ Ἰησοῦ χρεία ἐστὶν, ἐκθησόμεθα τὴν ἀναγραφεῖσαν πρὸ πλείστων ὅσων ἐτῶν τῆς Ἰη- σοῦ ἐπιδημίας ὑπὸ Μωϋσέως, φήσαντος τὸν Ἰακώβ, ἀπαλλασσόμενον τοῦ βίου, πεπροφητευκέναι ἑκάστῳ τῶν υἱῶν, καὶ τῷ Ἰούδᾳ εἰρηκέναι μετὰ καὶ ἄλλων τόν Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, καὶ ἡγούμε νος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ (55). » Εντυγχάνων δέ τις τῇ προφητείᾳ ταύτῃ, κατὰ μὲν τὸ ἀληθὲς πολλῷ πρεσβυτέρα τυγχανούσῃ Μωϋσέως, ὡς δ᾽ ἂν ὑπονοήσαι τις τῶν οὐ πιστῶν, ὑπὸ Μωϋσέως λεχθείσῃ, θαυμάσαι ἂν, πῶς Μωϋσῆς δεδύνηται προειπεῖν, ὅτι οἱ τῶν Ἰουδαίων βασιλεύοντες, δώδεκα οὐσῶν φυλῶν ἐν αὐτοῖς, ἀπὸ τῆς Ἰούδα φυλῆς ποιήσαντα ποιώσαντα, δευσοποιήσαντα. οἰκείαις. ἀπόκειται. ἀπόκειται. ᾧ ἀπό κειται πιοο τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ, ᾧ ἀπόκειται ᾧ ἀπόκειται τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ. CONTRA CELSUM LIB. 1. C D "Gen. XLIX, 10. nt adnotavit Millius ad Matth. xxvii. 13. seul omnes miss., recte. Neque enim verisimile est Origenem ita bis continue po- sisse sirque habent libb. ed. in marg. ; sed in textu, et præconcepta opinio, ut, qui iis assueti sunt, ii rebus etiam perspicuis refragentur potius, quam opiniones ponant quibus eorum anima im- buta est. Ac multo facilius de aliis rebus consuetu- dines reliquerit quispiam, quamvis ab illis diff cile admodum avellatur, quam quæ ad dogmata pertinent. Nec tamen illas alias, ubi semel inoleve- rint, facile excutiat. Unde vix adduci possunt ho- mines, ut aut domos, aut urbes, aut vicos, aut bo- mines deserant, quibuscum junxere consuetudinem. Hoc igitur in causa fuit, cur e Judæis etiam multi vaticiniorum ac miraculorum quæ Jesus fecit evi- dentiæ resisterent, nec circumstantiis percelleren- tur eorum quæ eum perpessum esse scriptum est. His autem affectibus obnoxiam esse humanam na- turam, evidens fet cogitanti, quam difficile ab iis quæ sibi a parentibus concivibusque tradita fue- runt, avellantur qui semel iis fuerunt occupati, quamlibet erubescenda et stulta sint. Itaque vix ab Ægyptio eripere possis, ut spernat ea quæ a pareu- tibus accepit, ut ne hanc animantem rationis exper- tem pro Deo babeat, et ne nori malit, quam hu- jusce animalis carnes degustare. Etsi vero hæc fu- sius persecuti diutiusque in vaticinio de Bethleem edito immorati sumus, putamus id factum necessa- rio ut eis respondeamus qui forte dicturi sunt : Si tam clara fuerunt apud Judæos de Jesu vaticinia.. cur, postquam ad illos venit, non statim ejus do- ctrinæ consenserunt, nec ad meliora quæ illis com-- monstrabat, conversi sunt? Nobis vero credentibus nemo tale quidquam exprobret, cum videat fidem in Jesu'n solidis astrui rationibus ab iis qui illas explicare didicerunt. bis ad Jesum manifeste pertinere videatur, expo- nemus illud quod multis annis antequam Jesus ad- veniret, scriptum est a Moyse, qui narrat Jacob.. cum vitæ finis immineret, singulis filiis vaticinatum esse, et inter alia Judæ dixisse hæc : • Non deli ciet princeps ex Juda et dux e femoribus ejus, do- nec venerint quæ reposita sunt'ei”. › Hoc valici- nium legenti, quod licet revera sit antiquius Moyse, a Moyse tamen editum infidelium aliquis forte su- spicabitur, hoc primum admirationi erit, quomodo Moyses, cum Judæorum sint duodecimn tribus, præ- dicere potuerit eos, qui populum gubernarent, ex tribu Juda exorituros esse, unde Judæorum nomen Basileensis, Lectio est Aquilæ et Symmachi; sed cum in quibus- dam wy editionibus reperiretur, hinc SS. Patres πodo usur pant. Contendit autem Justinus martyr in Dialogo cum Tryphone illud veram esse LXX lectionem, non autem (50) Επί. Guietus mavult ὑπό· sed ἐπί, rectius, (51) Meschelius, ποιήσαντα, Spencerus, δευσο- (52) Εικαίαις. Sic uterque Vaticanus, duo Anglic., (53) Libb. editi ad marginem, νομίσαι. 52. Quippe hanc vim habent contentionis amor 55. Sin etiam opus est altero vaticinio, quod now (54) Spencerus, μηδεὶς δ' ὑμῶν. Lego, ἡμῖν. (55) Τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ. Codex Regius, ᾧ
κἂν ἐν τῇ ἑτέρᾳ διώκωσι, πάλιν φεύγετε εἰς τὴν ἄλλην], καὶ διδάσκων παράδειγμα αὐτοῖς ἐγίνετο εὐσταθοῦς βίου, [οἰκονομοῦντος μὴ εἰκῆ μηδ’ ἀκαίρως καὶ ἀλόγως ὁμόσε χωρεῖν τοῖς κινδύνοις]· τοῦτο πάλιν κακουργῶν ὁ Κέλσος διαβάλλει, καί φησι πρὸς τὸν Ἰησοῦν ὁ παρ’ αὐτῷ Ἰουδαῖος ὅτι μετὰ τῶν μαθητῶν τῇδε κἀκεῖσε ἀποδιδράσκεις.] [Ὅμοιον δὲ ᾗ πεποίηται κατὰ Ἰησοῦ [καὶ τῶν μαθητῶν διαβολῇ φήσομεν εἶναι καὶ τὸ περὶ Ἀριστοτέλους ἱστορούμενον· οὗτος γὰρ ἰδὼν συγκροτεῖσθαι μέλλον κατ’ αὐτοῦ δικαστήριον ὡς κατὰ ἀσεβοῦς διά τινα δόγματα τῆς φιλοσοφίας αὐτοῦ, ἃ ἐνόμισαν εἶναι ἀσεβῆ Ἀθηναῖοι, ἀναχωρήσας ἀπὸ τῶν Ἀθηνῶν ἐν Χαλκίδι τὰς διατριβὰς ἐποιήσατο, ἀπολογησάμενος τοῖς γνωρίμοις καὶ λέγων· Ἀπίωμεν ἀπὸ τῶν Ἀθηνῶν, ἵνα μὴ πρόφασιν δῶμεν Ἀθηναίοις τοῦ δεύτερον ἄγος ἀναλαβεῖν παραπλήσιον τῷ κατὰ Σωκράτους, καὶ ἵνα μὴ δεύτερον εἰς φιλοσοφίαν ἀσεβήσωσι.] Φησὶ δὲ τὸν Ἰησοῦν μετὰ τῶν μαθητῶν αἰσχρῶς καὶ γλίσχρως] τὰς τροφὰς συλλέγοντα περιεληλυθέναι. Πόθεν λαβών, ἀπαγγελλέτω, τὸ αἰσχρὸν καὶ τὸ γλίσχρον τῆς συλλογῆς·
αὐτοῦ, ἡμῶν κοιμωμένων νυκτὸς, ἔκλεψαν αὐτὸν, καὶ ἐὰν ἀκουσθῇ τοῦτο ἐπὶ (50) τοῦ ἡγεμόνος, ἡμεῖς πεί- σομεν, καὶ ὑμᾶς ἀμερίμνους ποιήσομεν. » Χαλεπὸν γὰρ φιλονεικία και πρόληψις πρὸς τὸ Α ποιῆσαι καὶ τοῖς ἐναργέσιν ἀντιβλέψαι, ἵνα μὴ και ταλείψωσι δόγματα δευσοποιήσαντα οἷς συνήθεις ἐγέ- νοητό πως, καὶ ποιώσαντα (51) αὐτῶν τὴν ψυχήν. Καὶ εὐχερέστερόν γε ἄνθρωπος τὰς περὶ ἄλλα συνη- θείας, κἂν δυσαποσπάστως αὐτῶν ἔχῃ, καταλείψαι ἂν ἢ τὰς περὶ τὰ δόγματα. Πλὴν οὐδ᾽ ἐκεῖνα εὐχερῶς οἱ συνήθεις παρορῶσιν· οὕτως οὐδ' οἰκίας, οὐδὲ πόλεις, ἢ χώμας, οὐδὲ συνήθεις ἀνθρώπους εὐχερῶς βούλονται καταλιπεῖν οἱ προληφθέντες αὐτοῖς. Τοῦτ᾽ οὖν αἴτιον γεγένηται καὶ Ἰουδαίων πολλοῖς τότε τοῦ ἀντιβλέψαι ταῖς ἐναργείαις τῶν τε προφητειῶν καὶ τῶν τερα στίων, ὧν ἐποίησε, καὶ πεπονθέναι ἀναγέγραπται ὁ Ἰησοῦς. Ὅτι δὲ τοιοῦτόν τι πέπονθεν ἡ ἀνθρωπίνη φύσις δῆλον ἔσται τοῖς κατανοοῦσιν, ὅτι οἱ ἅπαξ προ- ληφθέντες καὶ ἐν αἰσχίσταις καὶ εἰκαίαις (52) παρα· Β δόσεσι πατέρων καὶ πολιτῶν, οὐκ εὐχερῶς μετατίθεν ται. Οὐ ταχέως γοῦν Αἰγύπτιον πείσαι ἄν τις κατα- φρονῆσαι ὧν ἐκ πατέρων παρείληφεν, ὥστε μὴ νομί- σασθα: (53) Θεὸν τόδε τὸ ἄλογον ζῶον, ἢ μέχρι θα νάτου φυλάξασθαι. ἀπὸ τοῦδε τοῦ ζώου κρεῶν γεύσα- σθαι. Εἰ καὶ ἐπὶ πλεῖον οὖν τὸν τοιοῦτον λόγον ἐξετά ζοντες, τὰ περὶ Βηθλεὲμ καὶ τῆς περὶ αὐτῆς προφη τείας διεξεληλύθαμεν, νομίζομεν ἀναγκαίως τοῦτο πεποιηκέναι, ἀπολογούμενοι πρὸς τοὺς φήσαντας ἂν, ὅτι, εἰ οὕτως ἐναργεῖς ἦσαν αἱ περὶ τοῦ Ἰησοῦ παρὰ Ἰουδαίοις προφητεῖαι, τί δήποτε ἐλθόντος αὐτοῦ οὐ συγκατέθεντο τῇ διδασκαλίᾳ αὐτοῦ, καὶ μετέθεντο ἐπὶ τὰ ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ δεικνύμενα κρείττονα; μη- δεὶς δ' ἡμῶν (54) τοῖς πιστεύουσι τὸ παραπλήσιον ὀνειδιζέτω, ὁρῶν, ὅτι οὐκ εὐκαταφρόνητοι λόγοι ὑπὸ τῶν μεμαθηκότων αὐτοὺς πρεσβεύειν φέρονται περὶ τῆς εἰς τὸν Ἰησοῦν πίστεως. . Εἰ δὲ καὶ δευτέρας προφητείας έναργοῦς ἡμῖν εἶναι φαινομένης περὶ τοῦ Ἰησοῦ χρεία ἐστὶν, ἐκθησόμεθα τὴν ἀναγραφεῖσαν πρὸ πλείστων ὅσων ἐτῶν τῆς Ἰη- σοῦ ἐπιδημίας ὑπὸ Μωϋσέως, φήσαντος τὸν Ἰακώβ, ἀπαλλασσόμενον τοῦ βίου, πεπροφητευκέναι ἑκάστῳ τῶν υἱῶν, καὶ τῷ Ἰούδᾳ εἰρηκέναι μετὰ καὶ ἄλλων τόν Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, καὶ ἡγούμε νος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ (55). » Εντυγχάνων δέ τις τῇ προφητείᾳ ταύτῃ, κατὰ μὲν τὸ ἀληθὲς πολλῷ πρεσβυτέρα τυγχανούσῃ Μωϋσέως, ὡς δ᾽ ἂν ὑπονοήσαι τις τῶν οὐ πιστῶν, ὑπὸ Μωϋσέως λεχθείσῃ, θαυμάσαι ἂν, πῶς Μωϋσῆς δεδύνηται προειπεῖν, ὅτι οἱ τῶν Ἰουδαίων βασιλεύοντες, δώδεκα οὐσῶν φυλῶν ἐν αὐτοῖς, ἀπὸ τῆς Ἰούδα φυλῆς ποιήσαντα ποιώσαντα, δευσοποιήσαντα. οἰκείαις. ἀπόκειται. ἀπόκειται. ᾧ ἀπό κειται πιοο τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ, ᾧ ἀπόκειται ᾧ ἀπόκειται τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ. CONTRA CELSUM LIB. 1. C D "Gen. XLIX, 10. nt adnotavit Millius ad Matth. xxvii. 13. seul omnes miss., recte. Neque enim verisimile est Origenem ita bis continue po- sisse sirque habent libb. ed. in marg. ; sed in textu, et præconcepta opinio, ut, qui iis assueti sunt, ii rebus etiam perspicuis refragentur potius, quam opiniones ponant quibus eorum anima im- buta est. Ac multo facilius de aliis rebus consuetu- dines reliquerit quispiam, quamvis ab illis diff cile admodum avellatur, quam quæ ad dogmata pertinent. Nec tamen illas alias, ubi semel inoleve- rint, facile excutiat. Unde vix adduci possunt ho- mines, ut aut domos, aut urbes, aut vicos, aut bo- mines deserant, quibuscum junxere consuetudinem. Hoc igitur in causa fuit, cur e Judæis etiam multi vaticiniorum ac miraculorum quæ Jesus fecit evi- dentiæ resisterent, nec circumstantiis percelleren- tur eorum quæ eum perpessum esse scriptum est. His autem affectibus obnoxiam esse humanam na- turam, evidens fet cogitanti, quam difficile ab iis quæ sibi a parentibus concivibusque tradita fue- runt, avellantur qui semel iis fuerunt occupati, quamlibet erubescenda et stulta sint. Itaque vix ab Ægyptio eripere possis, ut spernat ea quæ a pareu- tibus accepit, ut ne hanc animantem rationis exper- tem pro Deo babeat, et ne nori malit, quam hu- jusce animalis carnes degustare. Etsi vero hæc fu- sius persecuti diutiusque in vaticinio de Bethleem edito immorati sumus, putamus id factum necessa- rio ut eis respondeamus qui forte dicturi sunt : Si tam clara fuerunt apud Judæos de Jesu vaticinia.. cur, postquam ad illos venit, non statim ejus do- ctrinæ consenserunt, nec ad meliora quæ illis com-- monstrabat, conversi sunt? Nobis vero credentibus nemo tale quidquam exprobret, cum videat fidem in Jesu'n solidis astrui rationibus ab iis qui illas explicare didicerunt. bis ad Jesum manifeste pertinere videatur, expo- nemus illud quod multis annis antequam Jesus ad- veniret, scriptum est a Moyse, qui narrat Jacob.. cum vitæ finis immineret, singulis filiis vaticinatum esse, et inter alia Judæ dixisse hæc : • Non deli ciet princeps ex Juda et dux e femoribus ejus, do- nec venerint quæ reposita sunt'ei”. › Hoc valici- nium legenti, quod licet revera sit antiquius Moyse, a Moyse tamen editum infidelium aliquis forte su- spicabitur, hoc primum admirationi erit, quomodo Moyses, cum Judæorum sint duodecimn tribus, præ- dicere potuerit eos, qui populum gubernarent, ex tribu Juda exorituros esse, unde Judæorum nomen Basileensis, Lectio est Aquilæ et Symmachi; sed cum in quibus- dam wy editionibus reperiretur, hinc SS. Patres πodo usur pant. Contendit autem Justinus martyr in Dialogo cum Tryphone illud veram esse LXX lectionem, non autem (50) Επί. Guietus mavult ὑπό· sed ἐπί, rectius, (51) Meschelius, ποιήσαντα, Spencerus, δευσο- (52) Εικαίαις. Sic uterque Vaticanus, duo Anglic., (53) Libb. editi ad marginem, νομίσαι. 52. Quippe hanc vim habent contentionis amor 55. Sin etiam opus est altero vaticinio, quod now (54) Spencerus, μηδεὶς δ' ὑμῶν. Lego, ἡμῖν. (55) Τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ. Codex Regius, ᾧ
Liber quartus
PG 11:783[ἐν γὰρ τοῖς εὐαγγελίοις γυναῖκές τινες, τεθεραπευμέναι] ἀπὸ τῶν ἀσθενειῶν αὐτῶν, [ἐν αἷς ἦν καὶ Σουσάννα, παρεῖχον τοῖς μαθηταῖς ἐκ τῶν ὑπαρχόντων αὐταῖς τροφάς. Τίς δὲ τῶν φιλοσοφούντων καὶ ἀνακειμένων ὠφελείᾳ γνωρίμων οὐκ ἀπ’ αὐτῶν ἐλάμβανε τὰ πρὸς τὰς χρείας;] Ἢ ἐκεῖνοι μὲν τοῦτο καθηκόντως ἐποίουν καὶ καλῶς, ἐπὰν δ’ οἱ Ἰησοῦ μαθηταὶ πράττωσιν αὐτό, κατηγοροῦνται ὑπὸ Κέλσου ὡς αἰσχρῶς καὶ γλίσχρως συλλέγοντες τὰς τροφάς; Ἐπὶ δὲ τούτοις ἑξῆς ὁ Ἰουδαῖος πρὸς τὸν Ἰησοῦν παρὰ τῷ Κέλσῳ λέγει· [Τί δὲ καί σε νήπιον ἔτι ἐχρῆν [εἰς Αἴγυπτον ἐκκομίζεσθαι, μὴ ἀποσφαγῇς; Θεὸν γὰρ οὐκ εἰκὸς ἦν περὶ θανάτου δεδιέναι.]] Ἀλλ’ ἄγγελος μὲν ἧκεν ἐξ οὐρανοῦ, κελεύων σοι καὶ τοῖς σοῖς οἰκείοις φεύγειν, μὴ ἐγκαταλειφθέντες ἀποθάνητε. Φυλάσσειν δέ σε αὐτόθι ὁ δύο ἤδη διὰ σὲ πεπομφὼς ἀγγέλους, ὁ μέγας θεὸς τὸν ἴδιον υἱόν, οὐκ ἐδύνατο; Οἴεται δ’ ἡμᾶς [νομίζειν] ἐν τούτοις ὁ Κέλσος μὴ [θεῖόν τι εἶναι ἐν ἀνθρωπίνῳ σώματι καὶ ψυχῇ κατὰ τὸν Ἰησοῦν], ἀλλὰ καὶ τὸ σῶμα αὐτοῦ τοιοῦτον γεγονέναι, ὁποῖον Ὁμήρου μῦθοι εἰσάγουσι.
γεννηθέντες, ἄρξουσι τοῦ λαοῦ· διὸ καὶ ὁ πᾶς λαὸς Ἰουδαῖοι ὀνομάζονται, τῆς βασιλευούσης φυλῆς ὄντες Β ἀνακαλύφθητε. ἀνακαλύ. ἐπώνυμοι. Καὶ δεύτερον δ' ἂν θαυμάσαι τὴν προφη τείαν ὁ εὐγνωμόνως αὐτῇ ἐντυγχάνων, τίνα τρόπον, εἰπὼν ἀπὸ τῆς Ἰούδα φυλῆς ἔσεσθαι τοὺς ἄρχοντας καὶ ἡγεμόνας τοῦ λαοῦ, ἔστησε καὶ τὸ τέλος τῆς αὐτῆς ἀρχῆς, εἰπών, « οὐκ ἐκλείψειν ἄρχοντα ἐξ Ἰούδα, καὶ ἡγούμενον ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ τὰ ἀποκείμενα (56) αὐτῷ· καὶ αὐτὸς προσδοκία ἐθνῶν. » Ηλθε γὰρ ᾧ ἐστι τὰ ἀποκείμενα, ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ ἄρχων τῶν ἐπαγγελιῶν τοῦ Θεοῦ. Καὶ σαφῶς γέ- γονεν οὗτος μόνος παρὰ τοὺς πρὸ αὐτοῦ πάντας, θαρ ῥῶν δ' ἂν εἴποιμι καὶ τοὺς μετ᾿ αὐτὸν, ε προσδοκία ἐθνῶν· κ Ἀπὸ γὰρ πάντων τῶν ἐθνῶν πεπιστεύκασι τῷ Θεῷ δι' αὐτοῦ, καὶ, κατὰ τὸ εἰρημένον ὑπὸ τοῦ Ησαΐου, ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἤλπισαν, εἰ πόντος (57) · « Ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Οὗτος δὲ καὶ εἶπε τοῖς ἐν δεσμοῖς, καθὸ σειραῖς τῶν ἑαυτοῦ ἁμαρτιῶν ἕκαστος σφίγγεται, τό, « Ἐξέλθετε, καὶ τοῖς ἐν τῇ ἀγνοίᾳ, τό, « Εἰς φῶς ἥκειν. » Καὶ τούτων οὕτω προφητευθέντων· « Καὶ ἔδωκά σε εἰς διαθήκην ἐθνῶν, τοῦ καταστῆσαι τὴν γῆν, καὶ κλη ρονομῆσαι κληρονομίαν ἐρήμου, λέγοντα τοῖς ἐν δε- σμοῖς, Ἐξέλθετε (58), καὶ τοῖς ἐν σκότει, Ανακαλύ φθητε. » Καὶ ἔστιν ἰδεῖν ἐπὶ τῇ τούτου παρουσίᾳ, διὰ τοὺς πανταχοῦ τῆς οἰκουμένης ἁπλούστερον πιστεύ οντας, πληρούμενον τό· ι Καὶ ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς βοσκηθήσονται, καὶ ἐν πάσαις ταῖς τρίβοις ἡ νομή αὐτῶν. ο Ἐπεὶ δὲ ὁ ἐπαγγελλόμενος εἰδέναι τὰ τοῦ λόγου πάντα Κέλσος ὀνειδίζει τῷ Σωτῆρι ἐπὶ τῷ πάθει, ὡς μὴ βοηθηθέντι ὑπὸ τοῦ Πατρὸς, ἢ μὴ δυνηθέντι ἑαυτῷ βοηθῆσαι, παραθετέον, ὅτι τὸ πάθος αὐτοῦ προε- φητεύετο μετὰ τῆς αἰτίας, ὅτι χρήσιμον ἦν ἀνθρώ ποις τὸ ἐκεῖνον ὑπὲρ αὐτῶν ἀποθανεῖν, καὶ μώλωπα τὸν ἐπὶ τῷ καταδεδικάσθαι παθεῖν. Προείρητο δὲ καὶ ὅτι συνήσουσιν αὐτὸν οἱ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν, παρ᾽ οἷς οὐ γεγόνασιν οἱ προφῆται, καὶ λέλεκτο ὅτι εἶδος ἄτιμον ἐν ἀνθρώποις φαινόμενον ἔχων ὀφθήσεται. Οὕτω δ' ἔχει ἡ λέξις· « Ἰδοὺ συνήσει ὁ παῖς μου, καὶ ὑψω θήσεται, καὶ δοξασθήσεται, καὶ μετεωρισθήσεται σφόδρα. "Ον τρόπον ἐκστήσονται ἐπὶ σὲ πολλοι, οὔτ τως ἀδοξήσει ἀπὸ ἀνθρώπων τὸ εἶδός σου, καὶ ἡ δόξα σου ἀπὸ τῶν ἀνθρώπων (59). Οὕτω θαυμάσονται ἔθνη πολλὰ ἐπ' αὐτῷ, καὶ συνέξουσι βασιλεῖς τὸ στόμα αὐτ τῶν· ὅτι οἷς οὐκ ἀνηγγέλη περὶ αὐτοῦ, ὄψονται, καὶ οἱ οὐκ ἀκηκόασι, συνήσουσι. Κύριε, τίς ἐπίστευσε τῇ ἀκοῇ ἡμῶν ; Καὶ ὁ βραχίων Κυρίου τίνι ἀπεκαλύφθη ; ᾿Ανηγγείλαμεν ὡς παιδίον ἐναντίον αὐτοῦ, ὡς ῥίζα ἐν γῇ διψώσῃ. Οὐκ ἔστιν εἶδος αὐτῷ (60), οὐδὲ δόξα · καὶ εἴδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλλος· ἀλλὰ 9. θα φθῆναι. . θρώπων. αὐτοῦ. ἐκλείπον παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀν θρώπων. I ORIGENIS • natum est : ab una tribu penes quam regnum.eral, A denominata gente universa. Hoc etiam admira- bitur candidus illius predictionis lector, quomodo, poɛsquam dixerat e tribu Juda oriundos fore qui populi principes essent ac duces, constituerit illius potestatis linem his verbis: Non deficiet prin- ceps ex Juda et dux e femoribus ejus, donec vec- merint quæ reposita sunt ei; et ipse exspectatio gentium s. » Venit enim cui reposita sunt, Christus Dei, promissionum Dei princeps. Solus ille non ex iis duntaxat qui ante illum, sed etiam, audacter dicam, ex iis qui post vixerunt, fuit, ut manife- stum est, exspectatio gentium. » Ruerunt enim ex omnibus gentibus, qui per illum: Deo crederent, et gentes in ejus nomine apem suam collocaverunt : quod ab Isaia prædictum fuerat his verbis : c in nomine ejus gentes sperabunt. . ipse est qui di- xit iis qui in vinculis erant (uam nemo est, quin fuis peccatis velut catenis constringalur) : « Exite » ; et iis, qui in ignorantia : « Venite ad lucem". › Hæc enim prænuntiata fuerant boc modo: < Dedi te in fœdus gentium, ut suscitares terram et pos- sideres hæreditates dissipatus, ut diceres lis qui vincti sunt : Exite; et his qui in tenebris: Reve- Jamini ”. › Et videre est in hujus adventu propter eɔs qui ubique terrarum simpliciter credunt, exi- tum babuisse illud: ‹ Super omnes vias pascentur, et in omnibus semitis pascua eorum s. C sibi penitus perspectam esse profitetur, exprobrat Salvatori, quod, dum pateretur, ipsi Pater non tule. rit auxilium, aut ipse sibi auxilio esse non potue- rit; respondendum passionem ejus fuisse præ- dictam, nec id solum, sed etiam passionis cau- sam : nempe quia in rem hominum erat, ut pro illis mortem subiret, et damnatus vulnera perfer- rel. Prædictum quoque est fore, ut ex gentibus, apud quas non fuerant prophetæ, essent qui illum agnoscerent, illumque inter homines visum iri spe- cie quæ illis contemnenda videretur. Sic enim ha- bent prophetiæ verba : ‹ Ecce intelliget puer meus, et exaltabitur, et glorificabitur, et sublimis erit valde. Sicut stupebunt super te multi, sic in- gloria erit ab hominibus species tua, et gloria tua & D filiis hominum. Sic mirabuntur gentes multæ super eo, et reges continebunt os suum; quia quibus non est annuntiatum de eo, videbunt ; et qui non audie- runt, intelligent. Domine, quis credidit auditi nostro? Et brachium Domini cui revelatum est? Annuntiavimus quasi parvulum in conspectu ejus; » Gen. xLIX, 10. * Isai. XLII, 4. Isa. XLIX, 9. Spencerus rejecit ad marginem. duobus mss. Anglicanis primo et secundo et utro- que Vaticano legitur. Ibidem codd. Regius et Basi- leeusis recte, Libb. editi, Isa. xLIX, ibid. 8, libb. editi, Paulo post Vulgatus Bibliorum lextus habet, 54. Quia vero Celsus, qui nostram doctrinam (56) Codd. Reg. et Basileensis, ut supra. (57) Heschelius in textu, εἰπόντι, quod recte (58) Libb. editi ad marginem, ἐξέλθατε, quod in (59) Vulgatus Bibliorum textus, and vlwv dv- (60) Αὐτῷ. Recte codex Basileensis. Minus bene
Παίζων γοῦν τὸ ἐπὶ τῷ σταυρῷ προχυθὲν αἷμα τοῦ Ἰησοῦ φησιν ὅτι οὐκ ἦν ἰχώρ, οἷός περ τε ῥέει μακάρεσσι θεοῖσιν. [Ἡμεῖς δ’ αὐτῷ πιστεύοντες Ἰησοῦ [περὶ μὲν τῆς ἐν αὐτῷ θειότητος] λέγοντι· [Ἐγώ εἰμι ἡ ὁδὸς καὶ ἡ ἀλήθεια καὶ ἡ ζωή], καὶ εἴ τι τούτοις παραπλήσιον, [περὶ δὲ τοῦ, ὅτι ἐν ἀνθρωπίνῳ σώματι ἦν], ταῦτα φάσκοντι· [Νῦν δέ με ζητεῖτε ἀποκτεῖναι, ἄνθρωπον, ὃς τὴν ἀλήθειαν ὑμῖν λελάληκα, σύνθετόν τι χρῆμά φαμεν αὐτὸν γεγονέναι.] Καὶ ἐχρῆν τὸν προνοούμενον τῆς ὡς ἀνθρώπου ἑαυτοῦ εἰς τὸν βίον ἐπιδημίας μὴ ἀκαίρως ὁμόσε χωρεῖν τῷ ἕως θανάτου κινδύνῳ. Οὕτως δὲ ἔδει αὐτὸν καὶ ὑπὸ τῶν ἀνατρεφόντων ἄγεσθαι, ὑπὸ θείου ἀγγέλου οἰκονομουμένων]· πρότερον μὲν λέγοντος τοῦ χρηματίζοντος· Ἰωσὴφ υἱὸς Δαυίδ, μὴ φοβηθῇς παραλαβεῖν Μαριὰμ τὴν γυναῖκά σου· τὸ γὰρ ἐν αὐτῇ γεννηθὲν ἐκ πνεύματος ἁγίου ἐστί, δεύτερον δέ· Ἐγερθεὶς παράλαβε τὸ παιδίον καὶ τὴν μητέρα αὐτοῦ, καὶ φεῦγε εἰς Αἴγυπτον, καὶ ἴσθι ἐκεῖ ἕως ἂν εἴπω σοι· μέλλει γὰρ Ἡρώδης ζητεῖν τὸ παιδίον τοῦ ἀπολέσαι αὐτό. Ἐν τούτοις δ’ οὐδὲ πάνυ παράδοξόν μοι φαίνεται τὸ ἀναγεγραμμένον.
γεννηθέντες, ἄρξουσι τοῦ λαοῦ· διὸ καὶ ὁ πᾶς λαὸς Ἰουδαῖοι ὀνομάζονται, τῆς βασιλευούσης φυλῆς ὄντες Β ἀνακαλύφθητε. ἀνακαλύ. ἐπώνυμοι. Καὶ δεύτερον δ' ἂν θαυμάσαι τὴν προφη τείαν ὁ εὐγνωμόνως αὐτῇ ἐντυγχάνων, τίνα τρόπον, εἰπὼν ἀπὸ τῆς Ἰούδα φυλῆς ἔσεσθαι τοὺς ἄρχοντας καὶ ἡγεμόνας τοῦ λαοῦ, ἔστησε καὶ τὸ τέλος τῆς αὐτῆς ἀρχῆς, εἰπών, « οὐκ ἐκλείψειν ἄρχοντα ἐξ Ἰούδα, καὶ ἡγούμενον ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ τὰ ἀποκείμενα (56) αὐτῷ· καὶ αὐτὸς προσδοκία ἐθνῶν. » Ηλθε γὰρ ᾧ ἐστι τὰ ἀποκείμενα, ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ ἄρχων τῶν ἐπαγγελιῶν τοῦ Θεοῦ. Καὶ σαφῶς γέ- γονεν οὗτος μόνος παρὰ τοὺς πρὸ αὐτοῦ πάντας, θαρ ῥῶν δ' ἂν εἴποιμι καὶ τοὺς μετ᾿ αὐτὸν, ε προσδοκία ἐθνῶν· κ Ἀπὸ γὰρ πάντων τῶν ἐθνῶν πεπιστεύκασι τῷ Θεῷ δι' αὐτοῦ, καὶ, κατὰ τὸ εἰρημένον ὑπὸ τοῦ Ησαΐου, ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἤλπισαν, εἰ πόντος (57) · « Ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Οὗτος δὲ καὶ εἶπε τοῖς ἐν δεσμοῖς, καθὸ σειραῖς τῶν ἑαυτοῦ ἁμαρτιῶν ἕκαστος σφίγγεται, τό, « Ἐξέλθετε, καὶ τοῖς ἐν τῇ ἀγνοίᾳ, τό, « Εἰς φῶς ἥκειν. » Καὶ τούτων οὕτω προφητευθέντων· « Καὶ ἔδωκά σε εἰς διαθήκην ἐθνῶν, τοῦ καταστῆσαι τὴν γῆν, καὶ κλη ρονομῆσαι κληρονομίαν ἐρήμου, λέγοντα τοῖς ἐν δε- σμοῖς, Ἐξέλθετε (58), καὶ τοῖς ἐν σκότει, Ανακαλύ φθητε. » Καὶ ἔστιν ἰδεῖν ἐπὶ τῇ τούτου παρουσίᾳ, διὰ τοὺς πανταχοῦ τῆς οἰκουμένης ἁπλούστερον πιστεύ οντας, πληρούμενον τό· ι Καὶ ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς βοσκηθήσονται, καὶ ἐν πάσαις ταῖς τρίβοις ἡ νομή αὐτῶν. ο Ἐπεὶ δὲ ὁ ἐπαγγελλόμενος εἰδέναι τὰ τοῦ λόγου πάντα Κέλσος ὀνειδίζει τῷ Σωτῆρι ἐπὶ τῷ πάθει, ὡς μὴ βοηθηθέντι ὑπὸ τοῦ Πατρὸς, ἢ μὴ δυνηθέντι ἑαυτῷ βοηθῆσαι, παραθετέον, ὅτι τὸ πάθος αὐτοῦ προε- φητεύετο μετὰ τῆς αἰτίας, ὅτι χρήσιμον ἦν ἀνθρώ ποις τὸ ἐκεῖνον ὑπὲρ αὐτῶν ἀποθανεῖν, καὶ μώλωπα τὸν ἐπὶ τῷ καταδεδικάσθαι παθεῖν. Προείρητο δὲ καὶ ὅτι συνήσουσιν αὐτὸν οἱ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν, παρ᾽ οἷς οὐ γεγόνασιν οἱ προφῆται, καὶ λέλεκτο ὅτι εἶδος ἄτιμον ἐν ἀνθρώποις φαινόμενον ἔχων ὀφθήσεται. Οὕτω δ' ἔχει ἡ λέξις· « Ἰδοὺ συνήσει ὁ παῖς μου, καὶ ὑψω θήσεται, καὶ δοξασθήσεται, καὶ μετεωρισθήσεται σφόδρα. "Ον τρόπον ἐκστήσονται ἐπὶ σὲ πολλοι, οὔτ τως ἀδοξήσει ἀπὸ ἀνθρώπων τὸ εἶδός σου, καὶ ἡ δόξα σου ἀπὸ τῶν ἀνθρώπων (59). Οὕτω θαυμάσονται ἔθνη πολλὰ ἐπ' αὐτῷ, καὶ συνέξουσι βασιλεῖς τὸ στόμα αὐτ τῶν· ὅτι οἷς οὐκ ἀνηγγέλη περὶ αὐτοῦ, ὄψονται, καὶ οἱ οὐκ ἀκηκόασι, συνήσουσι. Κύριε, τίς ἐπίστευσε τῇ ἀκοῇ ἡμῶν ; Καὶ ὁ βραχίων Κυρίου τίνι ἀπεκαλύφθη ; ᾿Ανηγγείλαμεν ὡς παιδίον ἐναντίον αὐτοῦ, ὡς ῥίζα ἐν γῇ διψώσῃ. Οὐκ ἔστιν εἶδος αὐτῷ (60), οὐδὲ δόξα · καὶ εἴδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλλος· ἀλλὰ 9. θα φθῆναι. . θρώπων. αὐτοῦ. ἐκλείπον παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀν θρώπων. I ORIGENIS • natum est : ab una tribu penes quam regnum.eral, A denominata gente universa. Hoc etiam admira- bitur candidus illius predictionis lector, quomodo, poɛsquam dixerat e tribu Juda oriundos fore qui populi principes essent ac duces, constituerit illius potestatis linem his verbis: Non deficiet prin- ceps ex Juda et dux e femoribus ejus, donec vec- merint quæ reposita sunt ei; et ipse exspectatio gentium s. » Venit enim cui reposita sunt, Christus Dei, promissionum Dei princeps. Solus ille non ex iis duntaxat qui ante illum, sed etiam, audacter dicam, ex iis qui post vixerunt, fuit, ut manife- stum est, exspectatio gentium. » Ruerunt enim ex omnibus gentibus, qui per illum: Deo crederent, et gentes in ejus nomine apem suam collocaverunt : quod ab Isaia prædictum fuerat his verbis : c in nomine ejus gentes sperabunt. . ipse est qui di- xit iis qui in vinculis erant (uam nemo est, quin fuis peccatis velut catenis constringalur) : « Exite » ; et iis, qui in ignorantia : « Venite ad lucem". › Hæc enim prænuntiata fuerant boc modo: < Dedi te in fœdus gentium, ut suscitares terram et pos- sideres hæreditates dissipatus, ut diceres lis qui vincti sunt : Exite; et his qui in tenebris: Reve- Jamini ”. › Et videre est in hujus adventu propter eɔs qui ubique terrarum simpliciter credunt, exi- tum babuisse illud: ‹ Super omnes vias pascentur, et in omnibus semitis pascua eorum s. C sibi penitus perspectam esse profitetur, exprobrat Salvatori, quod, dum pateretur, ipsi Pater non tule. rit auxilium, aut ipse sibi auxilio esse non potue- rit; respondendum passionem ejus fuisse præ- dictam, nec id solum, sed etiam passionis cau- sam : nempe quia in rem hominum erat, ut pro illis mortem subiret, et damnatus vulnera perfer- rel. Prædictum quoque est fore, ut ex gentibus, apud quas non fuerant prophetæ, essent qui illum agnoscerent, illumque inter homines visum iri spe- cie quæ illis contemnenda videretur. Sic enim ha- bent prophetiæ verba : ‹ Ecce intelliget puer meus, et exaltabitur, et glorificabitur, et sublimis erit valde. Sicut stupebunt super te multi, sic in- gloria erit ab hominibus species tua, et gloria tua & D filiis hominum. Sic mirabuntur gentes multæ super eo, et reges continebunt os suum; quia quibus non est annuntiatum de eo, videbunt ; et qui non audie- runt, intelligent. Domine, quis credidit auditi nostro? Et brachium Domini cui revelatum est? Annuntiavimus quasi parvulum in conspectu ejus; » Gen. xLIX, 10. * Isai. XLII, 4. Isa. XLIX, 9. Spencerus rejecit ad marginem. duobus mss. Anglicanis primo et secundo et utro- que Vaticano legitur. Ibidem codd. Regius et Basi- leeusis recte, Libb. editi, Isa. xLIX, ibid. 8, libb. editi, Paulo post Vulgatus Bibliorum lextus habet, 54. Quia vero Celsus, qui nostram doctrinam (56) Codd. Reg. et Basileensis, ut supra. (57) Heschelius in textu, εἰπόντι, quod recte (58) Libb. editi ad marginem, ἐξέλθατε, quod in (59) Vulgatus Bibliorum textus, and vlwv dv- (60) Αὐτῷ. Recte codex Basileensis. Minus bene
Ὄναρ γὰρ τῷ Ἰωσὴφ καθ’ ἑκάτερον τόπον τῆς γραφῆς λέγεται ἄγγελος ταῦτ’ εἰρηκέναι· [τὸ δὲ ὄναρ δηλοῦσθαί τισι τάδε ποιεῖν καὶ ἄλλοις πλείοσι συμβαίνει, εἴτ’ ἀγγέλου εἴθ’ οὑτινοσοῦν φαντασιοῦντος τὴν ψυχήν.] [Τί οὖν ἄτοπον τὸν ἅπαξ ἐνανθρωπήσαντα καὶ κατ’ ἀνθρωπίνην ἀγωγὴν οἰκονομεῖσθαι πρὸς τὸ ἐκκλίνειν κινδύνους, οὐ τῷ ἄλλως ἀδύνατον εἶναι τὸ τοιοῦτον γενέσθαι ἀλλὰ τῷ δεῖν τὸ ἐγχωροῦν ὁδῷ καὶ τάξει περὶ τῆς σωτηρίας τοῦ Ἰησοῦ ᾠκονομῆσθαι; Καὶ βέλτιόν γε ἦν ὑπεκστῆναι τὸ παιδίον Ἰησοῦν τὴν Ἡρώδου ἐπιβουλὴν καὶ ἀποδημῆσαι μετὰ τῶν τρεφόντων αὐτὸ εἰς Αἴγυπτον ἕως τῆς τελευτῆς τοῦ ἐπιβουλεύοντος, ἢ τὴν περὶ τοῦ Ἰησοῦ πρόνοιαν κωλύειν τὸ ἐφ’ ἡμῖν Ἡρώδου ἀναιρεῖν τὸ παιδίον θέλοντος ἢ τὴν λεγομένην παρὰ τοῖς ποιηταῖς Ἄϊδος κυνέην ἤ τι παραπλήσιον ποιεῖν εἶναι περὶ τὸν Ἰησοῦν ἢ πατάξαι ὁμοίως τοῖς ἐν Σοδόμοις τοὺς ἥκοντας ἐπὶ τὴν ἀναίρεσιν αὐτοῦ. Τὸ γὰρ πάνυ παράδοξον τῆς ἐπ’ αὐτὸν βοηθείας καὶ ἐπὶ πλέον ἐμφανὲς οὐκ ἦν χρήσιμον τῷ βούλεσθαι αὐτὸν διδάξαι ὡς ἄνθρωπον μαρτυρούμενον ὑπὸ τοῦ θεοῦ ἔχειν τι θειότερον ἐν τῷ βλεπομένῳ ἀνθρώπῳ·
γεννηθέντες, ἄρξουσι τοῦ λαοῦ· διὸ καὶ ὁ πᾶς λαὸς Ἰουδαῖοι ὀνομάζονται, τῆς βασιλευούσης φυλῆς ὄντες Β ἀνακαλύφθητε. ἀνακαλύ. ἐπώνυμοι. Καὶ δεύτερον δ' ἂν θαυμάσαι τὴν προφη τείαν ὁ εὐγνωμόνως αὐτῇ ἐντυγχάνων, τίνα τρόπον, εἰπὼν ἀπὸ τῆς Ἰούδα φυλῆς ἔσεσθαι τοὺς ἄρχοντας καὶ ἡγεμόνας τοῦ λαοῦ, ἔστησε καὶ τὸ τέλος τῆς αὐτῆς ἀρχῆς, εἰπών, « οὐκ ἐκλείψειν ἄρχοντα ἐξ Ἰούδα, καὶ ἡγούμενον ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ τὰ ἀποκείμενα (56) αὐτῷ· καὶ αὐτὸς προσδοκία ἐθνῶν. » Ηλθε γὰρ ᾧ ἐστι τὰ ἀποκείμενα, ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ ἄρχων τῶν ἐπαγγελιῶν τοῦ Θεοῦ. Καὶ σαφῶς γέ- γονεν οὗτος μόνος παρὰ τοὺς πρὸ αὐτοῦ πάντας, θαρ ῥῶν δ' ἂν εἴποιμι καὶ τοὺς μετ᾿ αὐτὸν, ε προσδοκία ἐθνῶν· κ Ἀπὸ γὰρ πάντων τῶν ἐθνῶν πεπιστεύκασι τῷ Θεῷ δι' αὐτοῦ, καὶ, κατὰ τὸ εἰρημένον ὑπὸ τοῦ Ησαΐου, ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἤλπισαν, εἰ πόντος (57) · « Ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. » Οὗτος δὲ καὶ εἶπε τοῖς ἐν δεσμοῖς, καθὸ σειραῖς τῶν ἑαυτοῦ ἁμαρτιῶν ἕκαστος σφίγγεται, τό, « Ἐξέλθετε, καὶ τοῖς ἐν τῇ ἀγνοίᾳ, τό, « Εἰς φῶς ἥκειν. » Καὶ τούτων οὕτω προφητευθέντων· « Καὶ ἔδωκά σε εἰς διαθήκην ἐθνῶν, τοῦ καταστῆσαι τὴν γῆν, καὶ κλη ρονομῆσαι κληρονομίαν ἐρήμου, λέγοντα τοῖς ἐν δε- σμοῖς, Ἐξέλθετε (58), καὶ τοῖς ἐν σκότει, Ανακαλύ φθητε. » Καὶ ἔστιν ἰδεῖν ἐπὶ τῇ τούτου παρουσίᾳ, διὰ τοὺς πανταχοῦ τῆς οἰκουμένης ἁπλούστερον πιστεύ οντας, πληρούμενον τό· ι Καὶ ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς βοσκηθήσονται, καὶ ἐν πάσαις ταῖς τρίβοις ἡ νομή αὐτῶν. ο Ἐπεὶ δὲ ὁ ἐπαγγελλόμενος εἰδέναι τὰ τοῦ λόγου πάντα Κέλσος ὀνειδίζει τῷ Σωτῆρι ἐπὶ τῷ πάθει, ὡς μὴ βοηθηθέντι ὑπὸ τοῦ Πατρὸς, ἢ μὴ δυνηθέντι ἑαυτῷ βοηθῆσαι, παραθετέον, ὅτι τὸ πάθος αὐτοῦ προε- φητεύετο μετὰ τῆς αἰτίας, ὅτι χρήσιμον ἦν ἀνθρώ ποις τὸ ἐκεῖνον ὑπὲρ αὐτῶν ἀποθανεῖν, καὶ μώλωπα τὸν ἐπὶ τῷ καταδεδικάσθαι παθεῖν. Προείρητο δὲ καὶ ὅτι συνήσουσιν αὐτὸν οἱ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν, παρ᾽ οἷς οὐ γεγόνασιν οἱ προφῆται, καὶ λέλεκτο ὅτι εἶδος ἄτιμον ἐν ἀνθρώποις φαινόμενον ἔχων ὀφθήσεται. Οὕτω δ' ἔχει ἡ λέξις· « Ἰδοὺ συνήσει ὁ παῖς μου, καὶ ὑψω θήσεται, καὶ δοξασθήσεται, καὶ μετεωρισθήσεται σφόδρα. "Ον τρόπον ἐκστήσονται ἐπὶ σὲ πολλοι, οὔτ τως ἀδοξήσει ἀπὸ ἀνθρώπων τὸ εἶδός σου, καὶ ἡ δόξα σου ἀπὸ τῶν ἀνθρώπων (59). Οὕτω θαυμάσονται ἔθνη πολλὰ ἐπ' αὐτῷ, καὶ συνέξουσι βασιλεῖς τὸ στόμα αὐτ τῶν· ὅτι οἷς οὐκ ἀνηγγέλη περὶ αὐτοῦ, ὄψονται, καὶ οἱ οὐκ ἀκηκόασι, συνήσουσι. Κύριε, τίς ἐπίστευσε τῇ ἀκοῇ ἡμῶν ; Καὶ ὁ βραχίων Κυρίου τίνι ἀπεκαλύφθη ; ᾿Ανηγγείλαμεν ὡς παιδίον ἐναντίον αὐτοῦ, ὡς ῥίζα ἐν γῇ διψώσῃ. Οὐκ ἔστιν εἶδος αὐτῷ (60), οὐδὲ δόξα · καὶ εἴδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλλος· ἀλλὰ 9. θα φθῆναι. . θρώπων. αὐτοῦ. ἐκλείπον παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀν θρώπων. I ORIGENIS • natum est : ab una tribu penes quam regnum.eral, A denominata gente universa. Hoc etiam admira- bitur candidus illius predictionis lector, quomodo, poɛsquam dixerat e tribu Juda oriundos fore qui populi principes essent ac duces, constituerit illius potestatis linem his verbis: Non deficiet prin- ceps ex Juda et dux e femoribus ejus, donec vec- merint quæ reposita sunt ei; et ipse exspectatio gentium s. » Venit enim cui reposita sunt, Christus Dei, promissionum Dei princeps. Solus ille non ex iis duntaxat qui ante illum, sed etiam, audacter dicam, ex iis qui post vixerunt, fuit, ut manife- stum est, exspectatio gentium. » Ruerunt enim ex omnibus gentibus, qui per illum: Deo crederent, et gentes in ejus nomine apem suam collocaverunt : quod ab Isaia prædictum fuerat his verbis : c in nomine ejus gentes sperabunt. . ipse est qui di- xit iis qui in vinculis erant (uam nemo est, quin fuis peccatis velut catenis constringalur) : « Exite » ; et iis, qui in ignorantia : « Venite ad lucem". › Hæc enim prænuntiata fuerant boc modo: < Dedi te in fœdus gentium, ut suscitares terram et pos- sideres hæreditates dissipatus, ut diceres lis qui vincti sunt : Exite; et his qui in tenebris: Reve- Jamini ”. › Et videre est in hujus adventu propter eɔs qui ubique terrarum simpliciter credunt, exi- tum babuisse illud: ‹ Super omnes vias pascentur, et in omnibus semitis pascua eorum s. C sibi penitus perspectam esse profitetur, exprobrat Salvatori, quod, dum pateretur, ipsi Pater non tule. rit auxilium, aut ipse sibi auxilio esse non potue- rit; respondendum passionem ejus fuisse præ- dictam, nec id solum, sed etiam passionis cau- sam : nempe quia in rem hominum erat, ut pro illis mortem subiret, et damnatus vulnera perfer- rel. Prædictum quoque est fore, ut ex gentibus, apud quas non fuerant prophetæ, essent qui illum agnoscerent, illumque inter homines visum iri spe- cie quæ illis contemnenda videretur. Sic enim ha- bent prophetiæ verba : ‹ Ecce intelliget puer meus, et exaltabitur, et glorificabitur, et sublimis erit valde. Sicut stupebunt super te multi, sic in- gloria erit ab hominibus species tua, et gloria tua & D filiis hominum. Sic mirabuntur gentes multæ super eo, et reges continebunt os suum; quia quibus non est annuntiatum de eo, videbunt ; et qui non audie- runt, intelligent. Domine, quis credidit auditi nostro? Et brachium Domini cui revelatum est? Annuntiavimus quasi parvulum in conspectu ejus; » Gen. xLIX, 10. * Isai. XLII, 4. Isa. XLIX, 9. Spencerus rejecit ad marginem. duobus mss. Anglicanis primo et secundo et utro- que Vaticano legitur. Ibidem codd. Regius et Basi- leeusis recte, Libb. editi, Isa. xLIX, ibid. 8, libb. editi, Paulo post Vulgatus Bibliorum lextus habet, 54. Quia vero Celsus, qui nostram doctrinam (56) Codd. Reg. et Basileensis, ut supra. (57) Heschelius in textu, εἰπόντι, quod recte (58) Libb. editi ad marginem, ἐξέλθατε, quod in (59) Vulgatus Bibliorum textus, and vlwv dv- (60) Αὐτῷ. Recte codex Basileensis. Minus bene
PG 11:785ὅπερ ἦν ὁ κυρίως υἱὸς θεοῦ, θεὸς λόγος, θεοῦ δύναμις καὶ θεοῦ σοφία, ὁ καλούμενος Χριστός. Οὐ καιρὸς δὲ νῦν τὰ περὶ τοῦ συνθέτου, καὶ ἐξ ὧν συνέκειτο ὁ ἐνανθρωπήσας Ἰησοῦς, διηγήσασθαι, οὔσης τινὸς καί, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, οἰκείας ζητήσεως τοῖς πιστεύουσιν εἰς τὸν τόπον.] Μετὰ ταῦτά φησιν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος ὡς φιλομαθής τις Ἕλλην καὶ τὰ Ἑλλήνων πεπαιδευμένος ὅτι [οἱ μὲν παλαιοὶ μῦθοι Περσεῖ καὶ Ἀμφίονι καὶ Αἰακῷ καὶ Μίνωϊ θείαν σπορὰν νείμαντεςοὐδ’ αὐτοῖς ἐπιστεύσαμεν] ὅμως ἐπέδειξαν αὐτῶν ἔργα μεγάλα καὶ θαυμαστὰ ἀληθῶς τε ὑπὲρ ἄνθρωπον, ἵνα μὴ ἀπίθανοι δοκῶσι· σὺ δὲ δή, τί καλὸν ἢ θαυμάσιον ἔργῳ ἢ λόγῳ πεποίηκας; Ἡμῖν οὐδὲν ἐπεδείξω, καίτοι προκαλουμένων ἐν τῷ ἱερῷ σε παρασχέσθαι τι ἐναργὲς γνώρισμα, ὡς εἴης ὁ τοῦ θεοῦ παῖς. Πρὸς τοῦτο δὲ λεκτέον ὅτι δεικνύτωσαν ἡμῖν Ἕλληνες τῶν κατειλεγμένων τινὸς βιωφελὲς [καὶ] λαμπρὸν καὶ παρατεῖναν ἐπὶ τὰς ὕστερον γενεὰς καὶ τηλικοῦτον ἔργον, ὡς ἐμποιεῖν πιθανότητα τῷ περὶ αὐτῶν μύθῳ, λέγοντι ἀπὸ θείας αὐτοὺς γεγονέναι σπορᾶς. Ἀλλὰ γὰρ οὐδὲν δείξουσιν οὐδὲ μακρῷ ἐλάττω περὶ οὓς ἀνέγραψεν ἄνδρας ὧν παρέστησεν ὁ Ἰησοῦς.
κι Α καὶ μηδὲν ἀβασάνιστον αὐτῶν παραλιπεῖν, ἄλλου Β δος εὐθύτητος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου· ν πρὸς δὲ σησας ἀνομίαν· διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ Θεὸς, ὁ Θεός σου, σιν. δύο λέγουσιν εἶναι τὰς Χριστοῦ ἐπιδη- μίας. καιροῦ ἐστι. Καὶ ταῦτα δ' ἐπὶ πλεῖον εἴρηται, ὡς νομίζω, ἀναγκαίως διὰ τὴν ἐκκειμένην τοῦ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαίου λέξιν. Ἔλαβε δὲ τὸν Κέλσον, καὶ τὸν παρ' αὐτῷ Ἰου δαῖον, καὶ πάντας ὅσοι τῷ Ἰησοῦ μὴ πεπιστεύκα- σιν (64), ὅτι αἱ προφητείαι δύο λέγουσιν εἶναι τὰς Χριστοῦ ἐπιδημίας· τὴν μὲν προτέραν, άνθρωπο παθεστέραν καὶ ταπεινοτέραν, ἵνα σὺν ἀνθρώποις ὢν ὁ Χριστὸς, διδάξῃ τὴν φέρουσαν πρὸς Θεὸν ὁδὸν, καὶ μηδενὶ τῶν ἐν τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώπων ἀπολογίας και ταλίπῃ τόπον, ὡς οὐκ ἐγνωκότι περὶ τῆς ἑπομένης κρίσεως· τὴν δ᾽ ἑτέραν, ἔνδοξον καὶ μόνον θειοτέραν, οὐδὲν ἐπιπεπλεγμένον τῇ θειότητι ἔχουσαν άνθρωπο παθές. Παραθέσθαι δὲ καὶ τὰς προφητείας πολὺ ἂν εἴη· ἀρκεῖ δ' ἐπὶ τοῦ παρόντος τὸ ἀπὸ τοῦ τεσσαρα- κοστοῦ καὶ τετάρτου ψαλμοῦ, ὃς καὶ ἐπιγέγραπται πρὸς ἄλλοις εἶναι καὶ δὴ ὑπὲρ τοῦ ἀγαπητοῦ, ἔνθα καὶ Θεὸς ἀνηγόρευτα: σαφῶς διὰ τούτων· Ἐξεχύθη ή χάρις ἐν χείλεσί σου, διὰ τοῦτο εὐλόγησέ σε ὁ Θεὸς εἰς τὸν αἰῶνα. Περίζωσαι τὴν ῥομφαίαν σου ἐπὶ τὸν μηρόν σου, δυνατε, τῇ ὡραιότητί σου καὶ τῷ κάλλει σου, καὶ ἔντεινον καὶ κατευοδοῦ καὶ βασίλευε. Ενεκεν ἀληθείας καὶ πραότητος καὶ δικαιοσύνης, καὶ ὁδηγή σει σε θαυμαστῶς ἡ δεξιά σου. Τὰ βέλη σου ήκονη μένα, δυνατέ· λαοὶ ὑποκάτω σου πεσοῦνται ἐν καρ- δίᾳ τῶν ἐχθρῶν τοῦ βασιλέως. » Πρόσχες δ' έπιμε λῶς τοῖς ἑξῆς, ἔνθα Θεὸς εἴρηται· ο Ο θρόνος σου ο γάρ φησιν « ὁ Θεὸς εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος· ῥάβδος εὐθύτητος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου. Ηγάπησας δικαιοσύνην, καὶ ἐμίσησας ἀνομίαν· διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ Θεὸς, ὁ Θεός σου ἔλαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου. » Καὶ κατανόει, ὅτι θεῷ ὁμιλῶν ἡ προ φήτης, οὗ ὁ θρόνος ἐστὶν εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος, καὶ ῥάβδος εὐθύτητος ή ράβδος τῆς βασιλείας αὐτοῦ, τοῦτον τὸν Θεὸν φησὶ κεχρῖσθαι ὑπὸ Θεοῦ, ὅς ἦν αὐτ τοῦ Θεός· κεχρῖσθαι δὲ, ἐπεὶ παρὰ τοὺς μετόχους αὐτοῦ οὗτος ἠγάπησε δικαιοσύνην, καὶ ἐμίσησεν ἀνο- μίαν. Καὶ μέμνημαι γε πάνυ θλίψας τὸν Ἰουδαῖον νομιζόμενον σοφὸν ἐκ τῆς λέξεως ταύτης· ὃς πρὸς αὐτὴν ἀπορῶν, εἶπε τὰ τῷ ἑαυτοῦ Ἰουδαϊσμῷ ἀκό λουθα· εἶπε, πρὸς μὲν τὸν τῶν ὅλων Θεὸν εἰρῆσθαι τὸ, • Ο θρόνος σου ὁ Θεὸς εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος· βάσ τὸν Χριστὸν τὸ, ο Ηγάπησας δικαιοσύνην, καὶ ἐμί » καὶ τὰ ἑξῆς. Ἔτι δὲ πρὸς τὸν Σωτῆρα αὐτῷ ὁ Ἰουδαῖός φησιν· ὅτι « εἰ τοῦτο λέγεις, ὅτι πᾶς ἄνθρωπος κατὰ θείαν πρόνοιαν γεγονώς υἱός ἐστι Θεοῦ, τί ἂν σὺ ἄλλου διαφέρῃς ; » Πρὸς ἂν ἐροῦμεν, ὅτι πᾶς μὲν ὁ, ὡς ὁ Παῦ λος (65) ὠνόμασε, μηκέτι ὑπὸ φόβου παιδαγωγούμενος, ἀλλὰ δι' αὐτὸ τὸ καλόν αἱρούμενος, υἱός ἐστι Θεού - οὗτος δὲ πολλῷ καὶ μακρῷ διαφέρει παντὸς τοῦ διὰ τὴν ἀρετὴν χρηματίζοντος υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, ὅστις ὡσε ORIGENIS paulo uberius disceptare necessarium visum est, quæ Judæus apud Celsum dicit, refellerentur. quot Jesu non credunt latuit, duos a prophetis præ- dictos esse Christi adventus priorem humilem et humanis infirmitatibus obnoxium, ut cum homiui- bus degens eos doceret viam quæ ducit ad Deum, nullique hominum relinqueret locum excusandi se futuri judicii ignoratione: alterum gloriosum, divi- num tantummodo, et ubi divinitas nihil humanæ in- firmitatis admistum est habitura. Longum esset prophetias in medium proferre. Satis hic fuerit ex psalmo quadragesimo quarto, cujus in titulo hæc inter alia leguntur : Canticum pro dilecto, hæc verba adducere, ubi ille evidenter Deus pronuntia- tur: « Diffusa est gratia in labiis tuis, propterea benedixit te Deus in æternum. Accingere gladio C tuo super femur tuum, potens, specie tua et pulchri- tudine tua intende, prospere procede et regna. Propter veritatem et mansuetudinem et justitiam, et deducet te mirabiliter dextera tua. Sagittæ tuæ aculae, potens, populi sub te cadent in corde inimi- corum Regis ". » Adverte animum ad ea quæ sequun- tur, et quæ illum Deum enuntiant : • Sedes tua, Deus, in seculam sæculi, virga directionis virga re- gni tui. Dilexisti justitiam et odisti iniquitatem; pro- pterea unxit te Deus, Deus tuus, oleo lætitiæ præ consortibus tuis "., Animadverte quod propheta Deum alloquens, cujus sedes est in sæculum sæculi, G cujus virga directionis est virga regni ejus, hunc ipsum Deum ait ſuisse unctum a Deo, qui erat illius Deus; unctum fuisse autem, quia præ consortibus suis dilexit justitiam et iniquitatem odio habuit. ¡lis verbis memini me olim multum molestia creare Judeo qui sapiens habebatur apud suos ; qui cum se admodum torsisset, dixit tandem quæ a Judæo exspectare debui, nempe : de Deo universoruin scri- ptum esse : « Sedes tua, Deus, in sæculum sæculi ; virga directionis virga regni tui; › de Christo au- tem : ‹ Dilexisti justitiam et odisti iniquitatem, propterea unxit te Deus, Deus tuus, » et reliqua. alloquitur: Si id dicis, quemlibet hominem qui juxta divinam providentiam natus fuerit, esse Filium Dei, qua in re distas aliis?, Cui respondebimus esse quidem Dei filium, quisquis, ut Paulus docet, ti- more non ducitur, sed virtutem propter ipsam amplectitur; hunc vero longe discrepare ab iis qui propter virtutem filii Dei nominantur, ut qui eorum Psal. XLIV, 3, 4, 5, 6. ibid. 7, 8. Ibidem, Vide infra nun. 29. Just. Dial. cum Tryph. p. 247, 268, 350; Iren. lib. iv, cap. 35; Tertull. Apolog. cap. 21. Eumdem vide. contra Judaos, et lil. ut contra Marcionem. SPENCER. 56. Id autem et Celsum et illius Judæum et quot- 57. Adhuc apud Celsumn Judaeus Salvatorem sic D (64) Codd. Regius et Basileensis, μὴ πιστεύου (65) Hoeschelius in textu, ἂν ὡς ο Παύλος, male.
Ἐὰν ἄρα μὴ ἐπὶ μύθους ἀνάγωσιν ἡμᾶς Ἕλληνες καὶ τὰς παρ’ αὐτοῖς ἱστορίας, θέλοντες ἡμᾶς μὲν ἐκείνοις ἀλόγως πιστεύειν τούτοις δὲ καὶ μετὰ πολλὴν ἐνάργειαν ἀπιστεῖν· αὐτοί φαμεν οὖν ὅτι τοῦ Ἰησοῦ τὸ ἔργον ἡ πᾶσα ἔχει ἀνθρώπων οἰκουμένη, ᾗ καροικοῦσιν αἱ τοῦ θεοῦ διὰ Ἰησοῦ ἐκκλησίαι τῶν μεταβαλόντων ἀπὸ μυρίων ὅσων κακῶν. Καὶ ἔτι γε τὸ ὄνομα τοῦ Ἰησοῦ ἐκστάσεις μὲν διανοίας ἀνθρώπων ἀφίστησι καὶ δαίμονας ἤδη δὲ καὶ νόσους, ἐμποιεῖ δὲ θαυμασίαν τινὰ πρᾳότητα καὶ καταστολὴν τοῦ ἤθους καὶ φιλανθρωπίαν καὶ χρηστότητα καὶ ἡμερότητα ἐν τοῖς μὴ διὰ τὰ βιωτικὰ ἤ τινας χρείας ἀνθρωπικὰς ὑποκριναμένοις ἀλλὰ παραδεξαμένοις γνησίως τὸν περὶ θεοῦ καὶ Χριστοῦ καὶ τῆς ἐσομένης κρίσεως λόγον. Ἑξῆς δὲ τούτοις ὁ Κέλσος ὑπιδόμενος τὰ ἐπιδειχθησόμενα ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ γεγενημένα μεγάλα, περὶ ὧν ὀλίγα ἀπὸ πολλῶν εἰρήκαμεν, προσποιεῖται συγχωρεῖν ἀληθῆ εἶναι ὅσα περὶ θεραπειῶν ἢ ἀναστάσεως ἢ περὶ ἄρτων ὀλίγων θρεψάντων πολλοὺς ἀναγέγραπται, ἀφ’ ὧν λείψανα πολλὰ καταλέλειπται, ἢ ὅσα ἄλλα οἴεται τερατευσαμένους τοὺς μαθητὰς ἱστορηκέναι, καὶ ἐπιφέρει αὐτοῖς· Φέρε πιστεύσωμεν εἶναί σοι ταῦτ’ εἰργασμένα.
κι Α καὶ μηδὲν ἀβασάνιστον αὐτῶν παραλιπεῖν, ἄλλου Β δος εὐθύτητος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου· ν πρὸς δὲ σησας ἀνομίαν· διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ Θεὸς, ὁ Θεός σου, σιν. δύο λέγουσιν εἶναι τὰς Χριστοῦ ἐπιδη- μίας. καιροῦ ἐστι. Καὶ ταῦτα δ' ἐπὶ πλεῖον εἴρηται, ὡς νομίζω, ἀναγκαίως διὰ τὴν ἐκκειμένην τοῦ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαίου λέξιν. Ἔλαβε δὲ τὸν Κέλσον, καὶ τὸν παρ' αὐτῷ Ἰου δαῖον, καὶ πάντας ὅσοι τῷ Ἰησοῦ μὴ πεπιστεύκα- σιν (64), ὅτι αἱ προφητείαι δύο λέγουσιν εἶναι τὰς Χριστοῦ ἐπιδημίας· τὴν μὲν προτέραν, άνθρωπο παθεστέραν καὶ ταπεινοτέραν, ἵνα σὺν ἀνθρώποις ὢν ὁ Χριστὸς, διδάξῃ τὴν φέρουσαν πρὸς Θεὸν ὁδὸν, καὶ μηδενὶ τῶν ἐν τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώπων ἀπολογίας και ταλίπῃ τόπον, ὡς οὐκ ἐγνωκότι περὶ τῆς ἑπομένης κρίσεως· τὴν δ᾽ ἑτέραν, ἔνδοξον καὶ μόνον θειοτέραν, οὐδὲν ἐπιπεπλεγμένον τῇ θειότητι ἔχουσαν άνθρωπο παθές. Παραθέσθαι δὲ καὶ τὰς προφητείας πολὺ ἂν εἴη· ἀρκεῖ δ' ἐπὶ τοῦ παρόντος τὸ ἀπὸ τοῦ τεσσαρα- κοστοῦ καὶ τετάρτου ψαλμοῦ, ὃς καὶ ἐπιγέγραπται πρὸς ἄλλοις εἶναι καὶ δὴ ὑπὲρ τοῦ ἀγαπητοῦ, ἔνθα καὶ Θεὸς ἀνηγόρευτα: σαφῶς διὰ τούτων· Ἐξεχύθη ή χάρις ἐν χείλεσί σου, διὰ τοῦτο εὐλόγησέ σε ὁ Θεὸς εἰς τὸν αἰῶνα. Περίζωσαι τὴν ῥομφαίαν σου ἐπὶ τὸν μηρόν σου, δυνατε, τῇ ὡραιότητί σου καὶ τῷ κάλλει σου, καὶ ἔντεινον καὶ κατευοδοῦ καὶ βασίλευε. Ενεκεν ἀληθείας καὶ πραότητος καὶ δικαιοσύνης, καὶ ὁδηγή σει σε θαυμαστῶς ἡ δεξιά σου. Τὰ βέλη σου ήκονη μένα, δυνατέ· λαοὶ ὑποκάτω σου πεσοῦνται ἐν καρ- δίᾳ τῶν ἐχθρῶν τοῦ βασιλέως. » Πρόσχες δ' έπιμε λῶς τοῖς ἑξῆς, ἔνθα Θεὸς εἴρηται· ο Ο θρόνος σου ο γάρ φησιν « ὁ Θεὸς εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος· ῥάβδος εὐθύτητος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου. Ηγάπησας δικαιοσύνην, καὶ ἐμίσησας ἀνομίαν· διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ Θεὸς, ὁ Θεός σου ἔλαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου. » Καὶ κατανόει, ὅτι θεῷ ὁμιλῶν ἡ προ φήτης, οὗ ὁ θρόνος ἐστὶν εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος, καὶ ῥάβδος εὐθύτητος ή ράβδος τῆς βασιλείας αὐτοῦ, τοῦτον τὸν Θεὸν φησὶ κεχρῖσθαι ὑπὸ Θεοῦ, ὅς ἦν αὐτ τοῦ Θεός· κεχρῖσθαι δὲ, ἐπεὶ παρὰ τοὺς μετόχους αὐτοῦ οὗτος ἠγάπησε δικαιοσύνην, καὶ ἐμίσησεν ἀνο- μίαν. Καὶ μέμνημαι γε πάνυ θλίψας τὸν Ἰουδαῖον νομιζόμενον σοφὸν ἐκ τῆς λέξεως ταύτης· ὃς πρὸς αὐτὴν ἀπορῶν, εἶπε τὰ τῷ ἑαυτοῦ Ἰουδαϊσμῷ ἀκό λουθα· εἶπε, πρὸς μὲν τὸν τῶν ὅλων Θεὸν εἰρῆσθαι τὸ, • Ο θρόνος σου ὁ Θεὸς εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος· βάσ τὸν Χριστὸν τὸ, ο Ηγάπησας δικαιοσύνην, καὶ ἐμί » καὶ τὰ ἑξῆς. Ἔτι δὲ πρὸς τὸν Σωτῆρα αὐτῷ ὁ Ἰουδαῖός φησιν· ὅτι « εἰ τοῦτο λέγεις, ὅτι πᾶς ἄνθρωπος κατὰ θείαν πρόνοιαν γεγονώς υἱός ἐστι Θεοῦ, τί ἂν σὺ ἄλλου διαφέρῃς ; » Πρὸς ἂν ἐροῦμεν, ὅτι πᾶς μὲν ὁ, ὡς ὁ Παῦ λος (65) ὠνόμασε, μηκέτι ὑπὸ φόβου παιδαγωγούμενος, ἀλλὰ δι' αὐτὸ τὸ καλόν αἱρούμενος, υἱός ἐστι Θεού - οὗτος δὲ πολλῷ καὶ μακρῷ διαφέρει παντὸς τοῦ διὰ τὴν ἀρετὴν χρηματίζοντος υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, ὅστις ὡσε ORIGENIS paulo uberius disceptare necessarium visum est, quæ Judæus apud Celsum dicit, refellerentur. quot Jesu non credunt latuit, duos a prophetis præ- dictos esse Christi adventus priorem humilem et humanis infirmitatibus obnoxium, ut cum homiui- bus degens eos doceret viam quæ ducit ad Deum, nullique hominum relinqueret locum excusandi se futuri judicii ignoratione: alterum gloriosum, divi- num tantummodo, et ubi divinitas nihil humanæ in- firmitatis admistum est habitura. Longum esset prophetias in medium proferre. Satis hic fuerit ex psalmo quadragesimo quarto, cujus in titulo hæc inter alia leguntur : Canticum pro dilecto, hæc verba adducere, ubi ille evidenter Deus pronuntia- tur: « Diffusa est gratia in labiis tuis, propterea benedixit te Deus in æternum. Accingere gladio C tuo super femur tuum, potens, specie tua et pulchri- tudine tua intende, prospere procede et regna. Propter veritatem et mansuetudinem et justitiam, et deducet te mirabiliter dextera tua. Sagittæ tuæ aculae, potens, populi sub te cadent in corde inimi- corum Regis ". » Adverte animum ad ea quæ sequun- tur, et quæ illum Deum enuntiant : • Sedes tua, Deus, in seculam sæculi, virga directionis virga re- gni tui. Dilexisti justitiam et odisti iniquitatem; pro- pterea unxit te Deus, Deus tuus, oleo lætitiæ præ consortibus tuis "., Animadverte quod propheta Deum alloquens, cujus sedes est in sæculum sæculi, G cujus virga directionis est virga regni ejus, hunc ipsum Deum ait ſuisse unctum a Deo, qui erat illius Deus; unctum fuisse autem, quia præ consortibus suis dilexit justitiam et iniquitatem odio habuit. ¡lis verbis memini me olim multum molestia creare Judeo qui sapiens habebatur apud suos ; qui cum se admodum torsisset, dixit tandem quæ a Judæo exspectare debui, nempe : de Deo universoruin scri- ptum esse : « Sedes tua, Deus, in sæculum sæculi ; virga directionis virga regni tui; › de Christo au- tem : ‹ Dilexisti justitiam et odisti iniquitatem, propterea unxit te Deus, Deus tuus, » et reliqua. alloquitur: Si id dicis, quemlibet hominem qui juxta divinam providentiam natus fuerit, esse Filium Dei, qua in re distas aliis?, Cui respondebimus esse quidem Dei filium, quisquis, ut Paulus docet, ti- more non ducitur, sed virtutem propter ipsam amplectitur; hunc vero longe discrepare ab iis qui propter virtutem filii Dei nominantur, ut qui eorum Psal. XLIV, 3, 4, 5, 6. ibid. 7, 8. Ibidem, Vide infra nun. 29. Just. Dial. cum Tryph. p. 247, 268, 350; Iren. lib. iv, cap. 35; Tertull. Apolog. cap. 21. Eumdem vide. contra Judaos, et lil. ut contra Marcionem. SPENCER. 56. Id autem et Celsum et illius Judæum et quot- 57. Adhuc apud Celsumn Judaeus Salvatorem sic D (64) Codd. Regius et Basileensis, μὴ πιστεύου (65) Hoeschelius in textu, ἂν ὡς ο Παύλος, male.
PG 11:787Καὶ εὐθέως κοινοποιεῖ αὐτὰ πρὸς τὰ ἔργα τῶν γοήτων, ὡς ὑπισχνουμένων θαυμασιώτερα, καὶ πρὸς τὰ ὑπὸ τῶν μαθόντων ἀπὸ Αἰγυπτίων ἐπιτελούμενα, ἐν μέσαις ἀγοραῖς ὀλίγων ὀβολῶν ἀποδιδομένων τὰ σεμνὰ μαθήματα καὶ δαίμονας ἀπὸ ἀνθρώπων ἐξελαυνόντων [καὶ νόσους ἀποφυσώντων] καὶ ψυχὰς ἡρώων ἀνακαλούντων δεῖπνά τε πολυτελῆ καὶ τραπέζας καὶ πέμματα καὶ ὄψα τὰ οὐκ ὄντα δεικνύντων καὶ ὡς ζῷα κινούντων οὐκ ἀληθῶς ὄντα ζῷα ἀλλὰ μέχρι φαντασίας φαινόμενα τοιαῦτα, καί φησιν· Ἆρ’ ἐπεὶ ταῦτα ποιοῦσιν ἐκεῖνοι, δεήσει ἡμᾶς αὐτοὺς ἡγεῖσθαι υἱοὺς εἶναι θεοῦ; Ἢ λεκτέον αὐτὰ ἐπιτηδεύματα εἶναι ἀνθρώπων πονηρῶν καὶ κακοδαιμόνων; [Ὁρᾷς οὖν ὡς διὰ τούτων οἱονεὶ παραδέχεται μαγείαν εἶναι, οὐκ οἶδα εἰ ὁ αὐτὸς ὢν τῷ γράψαντι κατὰ μαγείας βιβλία πλείονα· πλὴν ὡς χρήσιμον αὐτῷ εἰς τὰ προκείμενα τοῖς ἀπὸ μαγείας ὁμοιοῖ τὰ περὶ Ἰησοῦ ἱστορούμενα.] Καὶ ἦν ἂν ὅμοια, εἰ μέχρι ἀποδείξεως ὁμοίως τοῖς μαγγανεύουσιν ἔφθανεν δείξας·
περεί πηγή τις καὶ ἀρχὴ τῶν τοιούτων τυγχάνει. Ἡ δὲ τοῦ Παύλου λέξις οὕτως ἔχει· « Οὐ γὰρ ἐλάβετε πνεῦμα δουλείας πάλιν εἰς φόβον, ἀλλ' ἐλάβετε πνεῦμα υἱοθεσίας, ἐν ᾧ κράζομεν, 'Α66ᾷ ὁ Πατήρ. »—Τινὲς δὲ καὶ ἐλέγξουσιν, ὥς φησιν ὁ παρὰ Κέλσῳ Ἰου ταῖος, μυρίοι τὸν Ἰησοῦν, φάσκοντες περὶ ἑαυτῶν ταῦτα εἰρῆσθαι ἅπερ περὶ ἐκείνου προεφητεύετο. Οὐκ οἴδαμεν οὖν εἰ ὁ Κέλσος ἐπίστατό (66) τινας ἐπιδη- μήσαντας τῷ βίῳ, καὶ τὸ παραπλήσιον βουληθέντας ποιεῖν τῷ Ἰησοῦ, καὶ Θεοῦ υἱοὺς αὐτοὺς ἀναγορεύειν, ἢ Θεοῦ δύναμιν. Ἐπεὶ δὲ φιλαληθῶς τὰ κατὰ τοὺς τύπους ἐξετάζομεν, ἐροῦμεν, ὅτι Θευδῆς πρὸ τῆς γενέσεως Ἰησοῦ γέγονε τις παρὰ Ἰουδαίοις, μέγαν τινὰ ἑαυτὸν λέγων· οὗ ἀποθανόντος, οἱ ἀπατηθέντες ὑπ' αὐτοῦ διεσκεδάσθησαν. Καὶ μετ' ἐκεῖνον, ἐν ταῖς τῆς ἀπογραφῆς ἡμέραις, ὅτ' ἔοικε γεγενῆσθαι ὁ Ἰη- Β σους, Ἰούδας τις Γαλιλαίος πολλοὺς ἑαυτῷ συναπο έστησεν ἀπὸ τοῦ λαοῦ τῶν Ἰουδαίων, ὡς σοφὸς καὶ καινοτομῶν τινα. Οὗ καὶ αὐτοῦ δίκας τίσαντος, ἡ δι δασκαλία καθηρέθη, πάνυ ἐν ὀλίγοις καὶ ἐλαχίστοις μείνατα. Καὶ μετὰ τοὺς Ἰησοῦ δὲ χρόνους ἠθέλησε καὶ ὁ Σαμαρεὺς Δοσίθεος (67) πεῖσαι Σαμαρεῖς, ὅτι αὐτὸς εἴη ὁ προφητευόμενος ὑπὸ Μωϋσέως Χριστός· καὶ ἔδοξέ τινων τῇ ἑαυτοῦ διδασκαλία κεκρατηκέναι. Ἀλλὰ τὸ εἰρημένον πάνυ σοφῶς ὑπὸ τοῦ ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων ἀναγεγραμμένου Γαμαλιήλ, οὐκ ἄλο- γον παραθέμενον δεῖξαι, πῶς ἐκεῖνοι μὲν ἀλλότριοι τῆς ἐπαγγελίας ἦσαν, οὔτε υἱοὶ Θεοῦ, οὔτε δυνάμεις ὄντες αὐτοῦ· ὁ δὲ Χριστὸς Ἰησοῦς ἀληθῶς ἦν Θεοῦ Υψός. Εἶπε δ' ἐκεῖ ὁ Γαμαλιήλ, ὅτι, « Ἐὰν ᾗ ἐξ ἀν θρώπων ἡ βουλὴ αὕτη καὶ ὁ λόγος οὗτος, καταλυθή σεται· ν ὡς καὶ τὰ ἐκείνων κατελύθη, ἀποθανόντων· · ἐὰν δὲ ᾗ ἐκ Θεοῦ, οὐ δυνήσεσθε καταλῦσαι τὴν τούτου διδασκαλίαν, μήποτε καὶ θεομάχοι εὑρεθῆτε. Ἠθέλησε δὲ καὶ Σίμων (68) ὁ Σαμαρεὺς Μάγος τῇ μαγεία ὑφελέσθαι τινάς. Καὶ τότε μὲν ἠπάτησε· νυνὶ δὲ τοὺς πάντας ἐν τῇ οἰκουμένῃ οὐκ ἔστι Σιμωνιανούς εὑρεῖν τὸν ἀριθμὸν, οἶμαι τριάκοντα. Καὶ τάχα * Χιν CONTRA CELSUM LIB. 1. A sit veluti fons et principium. Sic Paulus : « Non Rom. vult, 15. ss Act. V, Heschelius habet in textu. enim accepistis spiritum servitutis iterum in ti- more, sed accepistis spiritun adoptionis filiorum in quo clamamus : Abba Pater". » Rursus apud Celsum Judaeus : c Innumeri, inquit, Jesum coar- guunt, dicentes de seipsis accipienda esse quæ de illo prædicta fuerant. › Equidem nescimus an Cel- sus quospiam cognoverit, qui, dum in hac vita erant, eadem quæ Jesus facere, et filios Dei se Dei- que potentiam appellare voluerint. Cum autein magno veritatis amore quæ unusquisque locus of- fert, expendamus, dicemus fuisse, antequam Jesus nasceretur, Theudam quendam apud Judeos, qui se magnum quempiam jactaret"; at vix animam eflaverat, cum dissipati sunt ii qui ab illo decepti fuerant. Secundum illum, census tempore, quando constat natum esse Jesum, Judas quidem Galikeus a populo Judaico deficiens inultos secum traxit ”, tum sapientia quam simulabat, tum novis quas mo- liebatur rebus. Sed postquam ipse sceleris panas dedit, exstincta statim est ejus doctrina, nec nisi apud perpaucos nullius nominis obtinuit. Post Jesu tempora voluit et Dositheus quidam Samarita suis persuadere se esse Christum illum, quem Moyses praedixera', visusque est nonnullos sibi sua doctrina conciliare. Sel Ganalielis, de quo fit in apostolo- rum Actis mentio, sapiens effatum proprius hic est memorandi locus. Hoc enim probat maxime illos a promissione alienos, non filios Dei, non Dei fuisse Virtutes, sed Jesum Christum vere Dei Filium fuisse. Sic autem illic Gamaliel : . Si est ex homi- nibus consilium hoc, aut opus, dissolvetur • sicut et illorum dissolutum est post eorum obitum; ‹ si vero ex Deo est, non poteritis dissolvere banc illius doctrinam, ne forte et Deo repugnare invenia- mini". Voluit el Simon Magus Samarita suis magicis artibus quosdam decipere, et tunc decepit quidem; nunc vero non arbitror in toto orbe repe- ss Ibid. 38. so ibid. 39. sectis Judæorum, cap. et 6. Fuerunt autem plares hoc nomine, » etc., et quatuor recenset capite quarto. « Dosithei plures fuerunt, ut dictum est : ex iis vixerunt post Jesu tempora duo; unus ex Judzis filius fuit R. Jannii, et discipulus R. Meir ; alter e Samaritis, qui conatus fuit persuadere ci- vibus suis se Christum esse. Hujus meminit Ori- genes. » De posteriore, qui post Christum vixit, loquitur Origenes, tractat. in Matth. et tom. in Joan. Nec sane ignorandum est, ut Jesus seipsum esse ex Judæis Messiam dicebat et demon- strabat, sic Dositheum etiam quemdam exstitisse ex Samaritanis, qui seipsum diceret Messiam pro- phetarum; ex quo usque nunc Dositheani sunt, li- bros Dosithei circumferentes, et fabulas quasdam enarrantes de eo, perinde quasi ille non perierit, sed alicubi in hac vita degeret. Theodoretus, lib. De hæret. fab., loquens de Simouis hæresi, ait: Ex hac etiam amarissima radice exorti sunt Dositheani. SPENCER. C D ' Apol. 2, p. et ; Iren., lib. 1, cap. 23; Tertull., Apol., cap. 13; Euseb., lib. 11, cap. 13, 14; Theo- dor., lib. De hærel. fab. ; Damasc., De hæreticis; Augustin., De hæret. ; Epiphan., hæres. 21. De morte ejus vide Arnobium, lib. 11, pag. 30; Clemen- tem, Constil. apostol., lib. vi, cap. 9; Ambrosium, Hexaem., lib.tv, cap. 8; Cyrillum Hierosolymitanum, cateches. 5; Eusebium, lib. 11, cap. 14; Sulpicium, lib. 11; Theodoretum, lib. De hærel. fab. ; Isido- rum Pelusiotam, lib. 1, epist. 13; Anastasium, quest. 23; Augustinum, tom. XVIII, serm. Di Petro et Paulo. Quærunt docti, an illi statua cum hoc titulo erecta fuerit, SIMONI DEO SANCTO. Assc- runt Justinus, Irenaeus, Tertullianus, Eusebius, Theodoretus, et alii quamplurimi. Cerda in dubio relinquit, in notis ad Tertulliani Apologeticum, cap. Trajani, negat; item Salmasius in notis ad Spartia- num. Verum lege, si lubet, illustriss. Baronium ad ann. 44, num. 55, 56, 57, 58, 59, et clariss. Hammondum in dissert. 1, cap. 9, De jure episc. contra Blondellum : • Multa, inquit, ad Ciacomi (addam ego Salmasii) conjecturam vellicandam dici possunt, si istis vacarenus. » SPENCER. 36. st ibid. 37. (66) Spencerus ad marginem, ἠπίστατο, quod (67) Δοσίθεος. Vide Drusum, lib. 111 De tribus (68) Σίμων. Justin., Dial. cum Tryph., pag. 519, 13. Cinconius, in opusc. ante Expositionem columna
νυνὶ δὲ [οὐδεὶς μὲν τῶν γοήτων δι’ ὧν ποιεῖ ἐπὶ τὴν τῶν ἠθῶν ἐπανόρθωσιν καλεῖ τοὺς θεασαμένους οὐδὲ φόβῳ θεοῦ παιδαγωγεῖ τοὺς καταπλαγέντας τὰ θεάματα] οὐδὲ πειρᾶται πείθειν οὕτω ζῆν τοὺς ἰδόντας, ὡς δικαιωθησομένους ὑπὸ θεοῦ· καὶ οὐδὲν τούτων ποιοῦσι γόητες, ἐπειδὴ οὐ δύνανται ἢ μηδὲ βούλονται μηδὲ θέλουσι πραγματεύσασθαι τὰ περὶ τῆς τῶν ἀνθρώπων διορθώσεως, ἅτε καὶ αὐτοὶ πλήρεις ὄντες αἰσχίστων καὶ ἐπιρρητοτάτων ἁμαρτημάτων· ὁ δὲ δι’ ὧν ἐποίει παραδόξων ἐπὶ τὴν τῶν ἠθῶν ἐπανόρθωσιν τοὺς θεωροῦντας τὰ γινόμενα καλῶν, πῶς οὐκ εἰκὸς ὅτι παρεῖχεν ἑαυτὸν οὐ μόνον τοῖς γνησίοις αὐτοῦ μαθηταῖς ἀλλὰ καὶ τοῖς λοιποῖς παράδειγμα ἀρίστου βίου; Ἵνα καὶ οἱ μαθηταὶ προτραπῶσιν ἐπὶ τὸ διδάσκειν κατὰ τὸ τοῦ θεοῦ βούλημα τοὺς ἀνθρώπους, καὶ οἱ λοιποὶ οὐ πλέον διδαχθέντες ἀπὸ τοῦ λόγου ἢ καὶ τοῦ ἤθους καὶ τῶν παραδόξων, ὡς χρὴ βιοῦν, πάντα πράττωσι κατ’ ἀναφορὰν τοῦ ἀρέσκειν τῷ ἐπὶ πᾶσι θεῷ.
περεί πηγή τις καὶ ἀρχὴ τῶν τοιούτων τυγχάνει. Ἡ δὲ τοῦ Παύλου λέξις οὕτως ἔχει· « Οὐ γὰρ ἐλάβετε πνεῦμα δουλείας πάλιν εἰς φόβον, ἀλλ' ἐλάβετε πνεῦμα υἱοθεσίας, ἐν ᾧ κράζομεν, 'Α66ᾷ ὁ Πατήρ. »—Τινὲς δὲ καὶ ἐλέγξουσιν, ὥς φησιν ὁ παρὰ Κέλσῳ Ἰου ταῖος, μυρίοι τὸν Ἰησοῦν, φάσκοντες περὶ ἑαυτῶν ταῦτα εἰρῆσθαι ἅπερ περὶ ἐκείνου προεφητεύετο. Οὐκ οἴδαμεν οὖν εἰ ὁ Κέλσος ἐπίστατό (66) τινας ἐπιδη- μήσαντας τῷ βίῳ, καὶ τὸ παραπλήσιον βουληθέντας ποιεῖν τῷ Ἰησοῦ, καὶ Θεοῦ υἱοὺς αὐτοὺς ἀναγορεύειν, ἢ Θεοῦ δύναμιν. Ἐπεὶ δὲ φιλαληθῶς τὰ κατὰ τοὺς τύπους ἐξετάζομεν, ἐροῦμεν, ὅτι Θευδῆς πρὸ τῆς γενέσεως Ἰησοῦ γέγονε τις παρὰ Ἰουδαίοις, μέγαν τινὰ ἑαυτὸν λέγων· οὗ ἀποθανόντος, οἱ ἀπατηθέντες ὑπ' αὐτοῦ διεσκεδάσθησαν. Καὶ μετ' ἐκεῖνον, ἐν ταῖς τῆς ἀπογραφῆς ἡμέραις, ὅτ' ἔοικε γεγενῆσθαι ὁ Ἰη- Β σους, Ἰούδας τις Γαλιλαίος πολλοὺς ἑαυτῷ συναπο έστησεν ἀπὸ τοῦ λαοῦ τῶν Ἰουδαίων, ὡς σοφὸς καὶ καινοτομῶν τινα. Οὗ καὶ αὐτοῦ δίκας τίσαντος, ἡ δι δασκαλία καθηρέθη, πάνυ ἐν ὀλίγοις καὶ ἐλαχίστοις μείνατα. Καὶ μετὰ τοὺς Ἰησοῦ δὲ χρόνους ἠθέλησε καὶ ὁ Σαμαρεὺς Δοσίθεος (67) πεῖσαι Σαμαρεῖς, ὅτι αὐτὸς εἴη ὁ προφητευόμενος ὑπὸ Μωϋσέως Χριστός· καὶ ἔδοξέ τινων τῇ ἑαυτοῦ διδασκαλία κεκρατηκέναι. Ἀλλὰ τὸ εἰρημένον πάνυ σοφῶς ὑπὸ τοῦ ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων ἀναγεγραμμένου Γαμαλιήλ, οὐκ ἄλο- γον παραθέμενον δεῖξαι, πῶς ἐκεῖνοι μὲν ἀλλότριοι τῆς ἐπαγγελίας ἦσαν, οὔτε υἱοὶ Θεοῦ, οὔτε δυνάμεις ὄντες αὐτοῦ· ὁ δὲ Χριστὸς Ἰησοῦς ἀληθῶς ἦν Θεοῦ Υψός. Εἶπε δ' ἐκεῖ ὁ Γαμαλιήλ, ὅτι, « Ἐὰν ᾗ ἐξ ἀν θρώπων ἡ βουλὴ αὕτη καὶ ὁ λόγος οὗτος, καταλυθή σεται· ν ὡς καὶ τὰ ἐκείνων κατελύθη, ἀποθανόντων· · ἐὰν δὲ ᾗ ἐκ Θεοῦ, οὐ δυνήσεσθε καταλῦσαι τὴν τούτου διδασκαλίαν, μήποτε καὶ θεομάχοι εὑρεθῆτε. Ἠθέλησε δὲ καὶ Σίμων (68) ὁ Σαμαρεὺς Μάγος τῇ μαγεία ὑφελέσθαι τινάς. Καὶ τότε μὲν ἠπάτησε· νυνὶ δὲ τοὺς πάντας ἐν τῇ οἰκουμένῃ οὐκ ἔστι Σιμωνιανούς εὑρεῖν τὸν ἀριθμὸν, οἶμαι τριάκοντα. Καὶ τάχα * Χιν CONTRA CELSUM LIB. 1. A sit veluti fons et principium. Sic Paulus : « Non Rom. vult, 15. ss Act. V, Heschelius habet in textu. enim accepistis spiritum servitutis iterum in ti- more, sed accepistis spiritun adoptionis filiorum in quo clamamus : Abba Pater". » Rursus apud Celsum Judaeus : c Innumeri, inquit, Jesum coar- guunt, dicentes de seipsis accipienda esse quæ de illo prædicta fuerant. › Equidem nescimus an Cel- sus quospiam cognoverit, qui, dum in hac vita erant, eadem quæ Jesus facere, et filios Dei se Dei- que potentiam appellare voluerint. Cum autein magno veritatis amore quæ unusquisque locus of- fert, expendamus, dicemus fuisse, antequam Jesus nasceretur, Theudam quendam apud Judeos, qui se magnum quempiam jactaret"; at vix animam eflaverat, cum dissipati sunt ii qui ab illo decepti fuerant. Secundum illum, census tempore, quando constat natum esse Jesum, Judas quidem Galikeus a populo Judaico deficiens inultos secum traxit ”, tum sapientia quam simulabat, tum novis quas mo- liebatur rebus. Sed postquam ipse sceleris panas dedit, exstincta statim est ejus doctrina, nec nisi apud perpaucos nullius nominis obtinuit. Post Jesu tempora voluit et Dositheus quidam Samarita suis persuadere se esse Christum illum, quem Moyses praedixera', visusque est nonnullos sibi sua doctrina conciliare. Sel Ganalielis, de quo fit in apostolo- rum Actis mentio, sapiens effatum proprius hic est memorandi locus. Hoc enim probat maxime illos a promissione alienos, non filios Dei, non Dei fuisse Virtutes, sed Jesum Christum vere Dei Filium fuisse. Sic autem illic Gamaliel : . Si est ex homi- nibus consilium hoc, aut opus, dissolvetur • sicut et illorum dissolutum est post eorum obitum; ‹ si vero ex Deo est, non poteritis dissolvere banc illius doctrinam, ne forte et Deo repugnare invenia- mini". Voluit el Simon Magus Samarita suis magicis artibus quosdam decipere, et tunc decepit quidem; nunc vero non arbitror in toto orbe repe- ss Ibid. 38. so ibid. 39. sectis Judæorum, cap. et 6. Fuerunt autem plares hoc nomine, » etc., et quatuor recenset capite quarto. « Dosithei plures fuerunt, ut dictum est : ex iis vixerunt post Jesu tempora duo; unus ex Judzis filius fuit R. Jannii, et discipulus R. Meir ; alter e Samaritis, qui conatus fuit persuadere ci- vibus suis se Christum esse. Hujus meminit Ori- genes. » De posteriore, qui post Christum vixit, loquitur Origenes, tractat. in Matth. et tom. in Joan. Nec sane ignorandum est, ut Jesus seipsum esse ex Judæis Messiam dicebat et demon- strabat, sic Dositheum etiam quemdam exstitisse ex Samaritanis, qui seipsum diceret Messiam pro- phetarum; ex quo usque nunc Dositheani sunt, li- bros Dosithei circumferentes, et fabulas quasdam enarrantes de eo, perinde quasi ille non perierit, sed alicubi in hac vita degeret. Theodoretus, lib. De hæret. fab., loquens de Simouis hæresi, ait: Ex hac etiam amarissima radice exorti sunt Dositheani. SPENCER. C D ' Apol. 2, p. et ; Iren., lib. 1, cap. 23; Tertull., Apol., cap. 13; Euseb., lib. 11, cap. 13, 14; Theo- dor., lib. De hærel. fab. ; Damasc., De hæreticis; Augustin., De hæret. ; Epiphan., hæres. 21. De morte ejus vide Arnobium, lib. 11, pag. 30; Clemen- tem, Constil. apostol., lib. vi, cap. 9; Ambrosium, Hexaem., lib.tv, cap. 8; Cyrillum Hierosolymitanum, cateches. 5; Eusebium, lib. 11, cap. 14; Sulpicium, lib. 11; Theodoretum, lib. De hærel. fab. ; Isido- rum Pelusiotam, lib. 1, epist. 13; Anastasium, quest. 23; Augustinum, tom. XVIII, serm. Di Petro et Paulo. Quærunt docti, an illi statua cum hoc titulo erecta fuerit, SIMONI DEO SANCTO. Assc- runt Justinus, Irenaeus, Tertullianus, Eusebius, Theodoretus, et alii quamplurimi. Cerda in dubio relinquit, in notis ad Tertulliani Apologeticum, cap. Trajani, negat; item Salmasius in notis ad Spartia- num. Verum lege, si lubet, illustriss. Baronium ad ann. 44, num. 55, 56, 57, 58, 59, et clariss. Hammondum in dissert. 1, cap. 9, De jure episc. contra Blondellum : • Multa, inquit, ad Ciacomi (addam ego Salmasii) conjecturam vellicandam dici possunt, si istis vacarenus. » SPENCER. 36. st ibid. 37. (66) Spencerus ad marginem, ἠπίστατο, quod (67) Δοσίθεος. Vide Drusum, lib. 111 De tribus (68) Σίμων. Justin., Dial. cum Tryph., pag. 519, 13. Cinconius, in opusc. ante Expositionem columna
PG 11:789Εἰ δὲ τοιοῦτος ἦν ὁ τοῦ Ἰησοῦ βίος, πῶς εὐλόγως ἄν τις αὐτὸν τῇ προαιρέσει τῶν γοήτων παραβάλοι καὶ μὴ κατ’ ἐπαγγελίαν τοῦ [θεοῦ] θεὸν εἶναι πιστεύοι ἐν ἀνθρωπίνῳ φανέντα σώματι ἐπ’ εὐεργεσίᾳ τοῦ γένους ἡμῶν; Μετὰ ταῦτα φύρων τὸν λόγον καὶ τὰ ὑπὸ αἱρέσεώς τινος λεγόμενα ὡς κοινὰ Χριστιανῶν ἐγκλήματα πᾶσι τοῖς ἀπὸ τοῦ θείου προσάγων λόγου φησὶν ὅτι θεοῦ οὐκ ἂν εἴη τοιοῦτον σῶμα, οἷον τὸ σόν. Ἀλλ’ ἡμεῖς πρὸς ταῦτα σῶμα αὐτὸν λέγομεν ἀνειληφέναι ὡς ἀπὸ θηλείας τῷ βίῳ ἐπιδημήσαντα ἀνθρώπινον καὶ θανάτου ἀνθρωπίνου δεκτικόν. Διὸ πρὸς τοῖς ἄλλοις αὐτόν φαμεν καὶ μέγαν ἀγωνιστὴν γεγονέναι, διὰ τὸ ἀνθρώπινον σῶμα πεπειρασμένον μὲν ὁμοίως πᾶσιν ἀνθρώποις κατὰ πάντα οὐκέτι δ’ ὡς ἄνθρωποι μεθ’ ἁμαρτίας ἀλλὰ πάντῃ χωρὶς ἁμαρτίας. Τρανῶς γὰρ ἡμῖν φαίνεται ὅτι ἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησεν, οὐδὲ εὑρέθη δόλος ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ· καὶ μὴ γνόντα αὐτὸν ἁμαρτίαν ὡς καθαρὸν παρέδωκεν ὑπὲρ πάντων τῶν ἡμαρτηκότων ὁ θεός. Εἶτα ὁ Κέλσος φησὶν ὅτι οὐκ ἂν εἴη θεοῦ σῶμα τὸ οὕτω σπαρέν, ὡς σύ, ὦ Ἰησοῦ, ἐσπάρης.
πλείονας εἶπον τῶν ὄντων (69). Εἰσὶ δὲ περὶ τὴν Πα- λαιστίνην σφόδρα ἐλάχιστοι τῆς δὲ λοιπῆς οἰκουμένης οὐδαμοῦ τὸ ὄνομα αὐτοῦ, καθ᾽ ἦν θέλησε δόξαν περὶ ἑαυτοῦ διασκεδάσαι. Παρὰ γὰρ οἷς φέρεται, ἐκ τῶν Πράξεων τῶν ἀποστόλων φέρεται· Χριστιανοὶ δ᾽ εἰσὶν οἱ ταῦτα περὶ αὐτοῦ λέγοντες, καὶ ἡ ἐνάργεια έμαρ τύρησεν, ὅτι οὐδὲν θεῖον ὁ Σίμων ἦν. Μετὰ ταῦτα ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος ἀντὶ τῶν ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ μάγων Χαλδαίους φησὶν < ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ λελέχθαι κινηθέντας ἐπὶ τῇ γενέσει αὐτοῦ ἐλη- λυθέναι προσκυνήσοντας αὐτὸν ἔτι νήπιον ὡς Θεόν· καὶ Ἡρώδῃ τῷ τετράρχῃ τοῦτο δεδηλωκέναι· τὸν δὲ πέμψαντα, ἀποκτεῖναι τοὺς ἐν τῷ αὐτῷ χρόνῳ γεγε νημένους, οιόμενον καὶ τοῦτον ἀνελεῖν σὺν αὐτοῖς· μήπως, τὸν αὐτάρκη ἐπιβιώσας χρόνον βασιλεύσῃ. » Ορα οὖν ἐν τούτῳ τὸ παράκουσμα τοῦ μὴ διακρίνον τος μάγους Χαλδαίων, μηδὲ τὰς ἐπαγγελίας διαφόρους οὖσας αὐτῶν (70) θεωρήσαντος, καὶ διὰ τοῦτο κατα- ψευσαμένου τῆς εὐαγγελικῆς Γραφῆς. Οὐκ οἶδα δ' ὅπως καὶ τὸ κινῆσαν τους μάγους σεσιώπηκε, καὶ οὐκ εἶπεν αὐτὸ εἶναι ἀστέρα ὀφθέντα ὑπ' αὐτῶν ἐν τῇ ἀνατολῇ, κατὰ τὸ γεγραμμένον. Ιδωμεν οὖν καὶ πρὸς ταῦτα τί λεκτέον. Τὸν ὀφθέντα ἀστέρα ἐν τῇ ἀνατολῇ καινὸν εἶναι νομίζομεν, καὶ μηδενὶ τῶν συνήθων παραπλή- σιον, οὔτε τῶν ἐν τῇ ἀπλανεῖ οὔτε τῶν ἐν ταῖς κατω τέρω (71) σφαίραις· ἀλλὰ τῷ γένει τοιοῦτον γεγονέ ναι, ὁποῖοι κατὰ καιρόν γινόμενοι κομῆται, ἢ δοκί δες, ἢ πωγωνίαι, ἢ πίθοι, ἢ ὅπως ποτὲ φίλον Ελλη- σιν ὀνομάζειν τὰς διαφορὰς αὐτῶν. Κατασκευάζομεν δὲ τοῦτον τὸν τρόπον τὸ τοιοῦτο. Ἐπὶ μεγάλοις τετήρηται πράγμασι, καὶ μεγίσταις μεταβολαῖς τῶν ἐπὶ γῆς, ἀνατέλλειν τους τοιούτους τὰς ἐπαγγελίας διαφόρους οὖσας αὐτῶν. γεγενήσθαι παρὰ μὲν Πέρ σαις μάγους, παρὰ δὲ Βαβυλωνίοις ή Ασσυρίοις Χαλ δαίους. • Τους Χαλδαίους περὶ ἀστρονομίαν καὶ πρόῤῥησιν ἀσχολεῖ σθαι· τοὺς δὲ μάγους περί τε θεραπείας θεῶν διατρί βειν καὶ θυσίας καὶ εὐχὰς, ὡς αὐτοὺς μόνους ἀκονο μένους· ἀποφαίνεσθαί τε περί τε οὐσίας θεῶν καὶ γενέσεως, οὓς καὶ πῦρ εἶναι καὶ γῆν καὶ ὕδωρ· τῶν δὲ ξοάνων καταγινώσκειν καὶ μάλιστα τῶν λεγόντων ἄρρενας εἶναι θεοὺς καὶ θηλείας· περί τε δικαιοσύνης λόγους ποιεῖσθαι, καὶ ἀνόσιον ἡγεῖσθαι πυρὶ θάπτειν, καὶ ὅσιον νομίζειν μητρὶ ἢ θυγατρί μίγνυσθαι ἀσκεῖν τε καὶ μαντικὴν πρόῤῥησιν, καὶ αὐτοῖς θεοὺς ἐμφανίζεσθαι λέγοντας, καὶ τὰ ἑξῆς. • ORIGENIS riri posse triginta Simonianos. Ac forte plures dixi, A quam revera sunt. Perpauci quidem adhuc in Palæstina versantur; sed in reliquo orbe nullibi nomen ejus in ea est gloria quam de se disseminare voluit. Ubi enim cognoscitur, eo nomen ejus apo- stolorum Acta detulerunt; Christianis debet quæ de ipso dicuntur; atque etiam res ipsa declaravit nihil divinum in Simone fuisse. quibus agitur in Evangelio, ait Jesum dixisse Chaldæos ortu ejus permotos venisse ut illum adhuc puerum quasi Deum adorarènt; idque illos Herodi tetrarchæ indicasse; hunc vero misisse qui interficerent omnes hoc ipso tempore natos, ratum fore ut ille etiam cum aliis periret, ne regnum, si perveniret ad aetatem idoneam, occuparet. » llic B observes velim errorem hominis, qui magos non distinguit a Chaldæis, nec utrorumque professiones, quam diversa sint, animadvertit, ideoque Scriptu- ram evangelicam adulterat. Nescio autem qua causa silentio præterierit id quod magos impulit, nec di- xerit stellam fuisse visam ab illis in Oriente, sicut scriptum est. Ad hæc igitur quid respondendum sit, videamus. Stellam quae ab illis in Oriente con- specta fuit, novam fuisse opinamur, nec ulli earum similem, quæ vel in firmamento sunt vel in orbibus inferioribus; sed fuisse ex earum genere, quæ non- nunquam exoriuntur, quæque vel a coina, krabis, vel a barbæ, vel a dolii similitudine apud G Græcos qui earum differentias propriis vocabulis designant, nomen habent. Ilanc autem opinionem nostram sic astruimus. vel a mis quæ in terris accidunt mutationibus, oriri hu- 2. Matih.11, sexto, num. 11, contra euindem Celsum ait nusquam gentium reperiri Simonianos. Verumtainen vetus au- ctor qui de baptismo contra sanctum Cyprianum scri- psit circa annum 256, memorat hæreticos e Simone Mago oriundos qui ut baptismum suum supra ca- tholicorum baptismium extollerent et simplicio- ribus fucum facerent, nescio qua arte præsta- bant ut ignis super aquam appareret. Vide locum tom. Operum Cypriani editionis Oxoniensis pag. Hist, eccl., cap. 1, pag. 39, postquam narravit • Simonem obstupefactum miraculis que Philippus divina virtute perpetrabat, callide irrepsisse, fiden- que in Christum hactenus simulasse ut baptismum susciperet, subdit : « Quod quidem etiamnum fieri ab his qui teterrimam ejus sectam profitentur, non Bine admiratione cernimus; qui more parentis sui in Ecclesiam tanquain pestis aut lepra quædam ir- repentes, gravissimum damnum inferunt iis quibus pessimum illud et immedicabile venenum quod imentibus occultant instillare potuerint. Ac plerique jai eorum ab Ecclesia ejecti sunt, cum fraus ipso- ruin detecta esset; quemadmodumi Simon quoque ipse a Petro tandem deprehensus debitas poenas dedit. » Utut est, esse fere desierant ætate Epiphanii, uti patet ex iis quæ tradit hæres. 22, de Menandro Simonis discipulo. Desierant omnino ætate Theodo- reti qui lib. i Harel. fab. loquens de Simnonis h- resi èt aliis istius radicis ramusculis, ait eos omnes noa diu durasse, sed oblivioni omnino traditos esse. D Diogenes Laertius in prooemio ait Persis magos, Babyloniis aut Assyriis Chaldaeos fuisse. . Et pluribus interjectis: Chaldeos circa astronomiæ rationes prædictionesque occu- pari, magos deorum vacare cultui, et preces illis ac vota el sacrificia, quasi soli ab iis exaudiantur, of ferre; de deorum substantia et generatione disse- rere, quos item ignein, terram et aquam esse ar- bitrentur; signa statuasque reprehendere, et eorum inprimis qui mares esse deos ac feminas dicunt, errores improbare; de justitia verba facere, quumque arbitrari atque impium igni sepelire; ju- stum matri ac filiæ misceri. Divinationem præterea prædictionemque exercere; sibi deos apparere as- serentes. » Et catera. ini- 58. Pos'ea Judæus apud Celsum, pro magis de 59. Observatum est in magnis eventibus et maxi- (69) Καὶ τάχα πλείονας, κ. τ. λ. Origenes infra libro 27. Simoniani adhuc erant ælate Eusebii, qui lib. (70) Μὴ διακρίνοντος μάγους Χαλδαίων, μηδὲ (71) Codd. Reg. et Basil., κατωτέραις.
Πλὴν ὑπείδετο ὅτι εἰ, ὡς γέγραπται, γεγέννητο, δύναταί πως εἶναι τὸ σῶμα αὐτοῦ καὶ θειότερον παρὰ τοὺς πολλοὺς καὶ κατά τι σημαινόμενον θεοῦ σῶμα. Ἀλλὰ γὰρ ἀπιστεῖ τοῖς ἀναγραφεῖσι περὶ τῆς ἐξ ἁγίου πνεύματος συλλήψεως αὐτοῦ καὶ πιστεύει αὐτὸν ὑπό τινος Πανθήρα φθείραντος τὴν παρθένον ἐσπάρθαι· διόπερ εἶπεν ὅτι οὐκ ἂν εἴη θεοῦ σῶμα οὕτω σπαρέν, ὡς σὺ ἐσπάρης. Ἀλλὰ γὰρ περὶ τούτων ἐν τοῖς ἀνωτέρω πλείονα εἰρήκαμεν. Λέγει δ’ ὅτι οὐδὲ τοιαῦτα σιτεῖται σῶμα θεοῦ, ὡς ἔχων αὐτὸν παραστῆσαι ἀπὸ τῶν εὐαγγελικῶν γραμμάτων σιτούμενον, καὶ ποῖα σιτούμενον. Ἀλλ’ ἔστω, λεγέτω αὐτὸν βεβρωκέναι μετὰ τῶν μαθητῶν τὸ πάσχα, οὐ μόνον εἰπόντα τό· Ἐπιθυμίᾳ ἐπεθύμησα τοῦτο τὸ πάσχα φαγεῖν μεθ’ ὑμῶν ἀλλὰ καὶ βεβρωκότα, λεγέτω δ’ αὐτὸν καὶ διψήσαντα παρὰ τῇ πηγῇ τοῦ Ἰακὼβ πεπωκέναι· τί τοῦτο πρὸς τὰ περὶ τοῦ σώματος αὐτοῦ ὑφ’ ἡμῶν λεγόμενα; Σαφῶς δὲ φαίνεται ἰχθύος μετὰ τὴν ἀνάστασιν βεβρωκώς· κατὰ γὰρ ἡμᾶς σῶμα ἀνείληφεν, ὡς γενόμενος ἐκ γυναικός. Ἀλλ’ οὐδὲ σῶμα, φησί, θεοῦ χρῆται τοιαύτῃ φωνῇ οὐδὲ τοιᾷδε πειθοῖ. Καὶ ταῦτα δ’ εὐτελῆ καὶ σφόδρα εὐκαταφρόνητα·
πλείονας εἶπον τῶν ὄντων (69). Εἰσὶ δὲ περὶ τὴν Πα- λαιστίνην σφόδρα ἐλάχιστοι τῆς δὲ λοιπῆς οἰκουμένης οὐδαμοῦ τὸ ὄνομα αὐτοῦ, καθ᾽ ἦν θέλησε δόξαν περὶ ἑαυτοῦ διασκεδάσαι. Παρὰ γὰρ οἷς φέρεται, ἐκ τῶν Πράξεων τῶν ἀποστόλων φέρεται· Χριστιανοὶ δ᾽ εἰσὶν οἱ ταῦτα περὶ αὐτοῦ λέγοντες, καὶ ἡ ἐνάργεια έμαρ τύρησεν, ὅτι οὐδὲν θεῖον ὁ Σίμων ἦν. Μετὰ ταῦτα ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος ἀντὶ τῶν ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ μάγων Χαλδαίους φησὶν < ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ λελέχθαι κινηθέντας ἐπὶ τῇ γενέσει αὐτοῦ ἐλη- λυθέναι προσκυνήσοντας αὐτὸν ἔτι νήπιον ὡς Θεόν· καὶ Ἡρώδῃ τῷ τετράρχῃ τοῦτο δεδηλωκέναι· τὸν δὲ πέμψαντα, ἀποκτεῖναι τοὺς ἐν τῷ αὐτῷ χρόνῳ γεγε νημένους, οιόμενον καὶ τοῦτον ἀνελεῖν σὺν αὐτοῖς· μήπως, τὸν αὐτάρκη ἐπιβιώσας χρόνον βασιλεύσῃ. » Ορα οὖν ἐν τούτῳ τὸ παράκουσμα τοῦ μὴ διακρίνον τος μάγους Χαλδαίων, μηδὲ τὰς ἐπαγγελίας διαφόρους οὖσας αὐτῶν (70) θεωρήσαντος, καὶ διὰ τοῦτο κατα- ψευσαμένου τῆς εὐαγγελικῆς Γραφῆς. Οὐκ οἶδα δ' ὅπως καὶ τὸ κινῆσαν τους μάγους σεσιώπηκε, καὶ οὐκ εἶπεν αὐτὸ εἶναι ἀστέρα ὀφθέντα ὑπ' αὐτῶν ἐν τῇ ἀνατολῇ, κατὰ τὸ γεγραμμένον. Ιδωμεν οὖν καὶ πρὸς ταῦτα τί λεκτέον. Τὸν ὀφθέντα ἀστέρα ἐν τῇ ἀνατολῇ καινὸν εἶναι νομίζομεν, καὶ μηδενὶ τῶν συνήθων παραπλή- σιον, οὔτε τῶν ἐν τῇ ἀπλανεῖ οὔτε τῶν ἐν ταῖς κατω τέρω (71) σφαίραις· ἀλλὰ τῷ γένει τοιοῦτον γεγονέ ναι, ὁποῖοι κατὰ καιρόν γινόμενοι κομῆται, ἢ δοκί δες, ἢ πωγωνίαι, ἢ πίθοι, ἢ ὅπως ποτὲ φίλον Ελλη- σιν ὀνομάζειν τὰς διαφορὰς αὐτῶν. Κατασκευάζομεν δὲ τοῦτον τὸν τρόπον τὸ τοιοῦτο. Ἐπὶ μεγάλοις τετήρηται πράγμασι, καὶ μεγίσταις μεταβολαῖς τῶν ἐπὶ γῆς, ἀνατέλλειν τους τοιούτους τὰς ἐπαγγελίας διαφόρους οὖσας αὐτῶν. γεγενήσθαι παρὰ μὲν Πέρ σαις μάγους, παρὰ δὲ Βαβυλωνίοις ή Ασσυρίοις Χαλ δαίους. • Τους Χαλδαίους περὶ ἀστρονομίαν καὶ πρόῤῥησιν ἀσχολεῖ σθαι· τοὺς δὲ μάγους περί τε θεραπείας θεῶν διατρί βειν καὶ θυσίας καὶ εὐχὰς, ὡς αὐτοὺς μόνους ἀκονο μένους· ἀποφαίνεσθαί τε περί τε οὐσίας θεῶν καὶ γενέσεως, οὓς καὶ πῦρ εἶναι καὶ γῆν καὶ ὕδωρ· τῶν δὲ ξοάνων καταγινώσκειν καὶ μάλιστα τῶν λεγόντων ἄρρενας εἶναι θεοὺς καὶ θηλείας· περί τε δικαιοσύνης λόγους ποιεῖσθαι, καὶ ἀνόσιον ἡγεῖσθαι πυρὶ θάπτειν, καὶ ὅσιον νομίζειν μητρὶ ἢ θυγατρί μίγνυσθαι ἀσκεῖν τε καὶ μαντικὴν πρόῤῥησιν, καὶ αὐτοῖς θεοὺς ἐμφανίζεσθαι λέγοντας, καὶ τὰ ἑξῆς. • ORIGENIS riri posse triginta Simonianos. Ac forte plures dixi, A quam revera sunt. Perpauci quidem adhuc in Palæstina versantur; sed in reliquo orbe nullibi nomen ejus in ea est gloria quam de se disseminare voluit. Ubi enim cognoscitur, eo nomen ejus apo- stolorum Acta detulerunt; Christianis debet quæ de ipso dicuntur; atque etiam res ipsa declaravit nihil divinum in Simone fuisse. quibus agitur in Evangelio, ait Jesum dixisse Chaldæos ortu ejus permotos venisse ut illum adhuc puerum quasi Deum adorarènt; idque illos Herodi tetrarchæ indicasse; hunc vero misisse qui interficerent omnes hoc ipso tempore natos, ratum fore ut ille etiam cum aliis periret, ne regnum, si perveniret ad aetatem idoneam, occuparet. » llic B observes velim errorem hominis, qui magos non distinguit a Chaldæis, nec utrorumque professiones, quam diversa sint, animadvertit, ideoque Scriptu- ram evangelicam adulterat. Nescio autem qua causa silentio præterierit id quod magos impulit, nec di- xerit stellam fuisse visam ab illis in Oriente, sicut scriptum est. Ad hæc igitur quid respondendum sit, videamus. Stellam quae ab illis in Oriente con- specta fuit, novam fuisse opinamur, nec ulli earum similem, quæ vel in firmamento sunt vel in orbibus inferioribus; sed fuisse ex earum genere, quæ non- nunquam exoriuntur, quæque vel a coina, krabis, vel a barbæ, vel a dolii similitudine apud G Græcos qui earum differentias propriis vocabulis designant, nomen habent. Ilanc autem opinionem nostram sic astruimus. vel a mis quæ in terris accidunt mutationibus, oriri hu- 2. Matih.11, sexto, num. 11, contra euindem Celsum ait nusquam gentium reperiri Simonianos. Verumtainen vetus au- ctor qui de baptismo contra sanctum Cyprianum scri- psit circa annum 256, memorat hæreticos e Simone Mago oriundos qui ut baptismum suum supra ca- tholicorum baptismium extollerent et simplicio- ribus fucum facerent, nescio qua arte præsta- bant ut ignis super aquam appareret. Vide locum tom. Operum Cypriani editionis Oxoniensis pag. Hist, eccl., cap. 1, pag. 39, postquam narravit • Simonem obstupefactum miraculis que Philippus divina virtute perpetrabat, callide irrepsisse, fiden- que in Christum hactenus simulasse ut baptismum susciperet, subdit : « Quod quidem etiamnum fieri ab his qui teterrimam ejus sectam profitentur, non Bine admiratione cernimus; qui more parentis sui in Ecclesiam tanquain pestis aut lepra quædam ir- repentes, gravissimum damnum inferunt iis quibus pessimum illud et immedicabile venenum quod imentibus occultant instillare potuerint. Ac plerique jai eorum ab Ecclesia ejecti sunt, cum fraus ipso- ruin detecta esset; quemadmodumi Simon quoque ipse a Petro tandem deprehensus debitas poenas dedit. » Utut est, esse fere desierant ætate Epiphanii, uti patet ex iis quæ tradit hæres. 22, de Menandro Simonis discipulo. Desierant omnino ætate Theodo- reti qui lib. i Harel. fab. loquens de Simnonis h- resi èt aliis istius radicis ramusculis, ait eos omnes noa diu durasse, sed oblivioni omnino traditos esse. D Diogenes Laertius in prooemio ait Persis magos, Babyloniis aut Assyriis Chaldaeos fuisse. . Et pluribus interjectis: Chaldeos circa astronomiæ rationes prædictionesque occu- pari, magos deorum vacare cultui, et preces illis ac vota el sacrificia, quasi soli ab iis exaudiantur, of ferre; de deorum substantia et generatione disse- rere, quos item ignein, terram et aquam esse ar- bitrentur; signa statuasque reprehendere, et eorum inprimis qui mares esse deos ac feminas dicunt, errores improbare; de justitia verba facere, quumque arbitrari atque impium igni sepelire; ju- stum matri ac filiæ misceri. Divinationem præterea prædictionemque exercere; sibi deos apparere as- serentes. » Et catera. ini- 58. Pos'ea Judæus apud Celsum, pro magis de 59. Observatum est in magnis eventibus et maxi- (69) Καὶ τάχα πλείονας, κ. τ. λ. Origenes infra libro 27. Simoniani adhuc erant ælate Eusebii, qui lib. (70) Μὴ διακρίνοντος μάγους Χαλδαίων, μηδὲ (71) Codd. Reg. et Basil., κατωτέραις.
λελέξεται γὰρ πρὸς αὐτὸν ὅτι χρῆται ὁ πεπιστευμένος παρ’ Ἕλλησιν εἶναι θεὸς ὁ Πύθιος καὶ ὁ Διδυμεὺς τοιᾷδε φωνῇ τῇ τῆς Πυθίας ἢ τῆς ἐν Μιλήτῳ γενομένης προφήτιδος· καὶ οὐ διὰ τοῦτο ἐγκαλεῖται παρ’ Ἕλλησιν ὡς οὐ θεὸς ὁ Πύθιος ἢ ὁ Διδυμεὺς ἤ τις ἄλλος τοιοῦτος ἑνὶ τόπῳ ἐγκαθιδρυμένος ἑλληνικὸς θεός. Πολλῷ δὲ τούτου βέλτιον ἦν χρήσασθαι τὸν θεὸν φωνῇ ἐμποιούσῃ διὰ τὸ μετὰ δυνάμεως ἀπαγγέλλεσθαι ἄφατόν τινα πειθὼ τοῖς ἀκούουσιν. Εἶτά φησι λοιδορούμενος τῷ Ἰησοῦ ὁ [διὰ] τὴν ἀσέβειαν καὶ [τὰ μοχθηρὰ δόγματα], ἵν’ οὕτως εἴπω, [θεομισὴς] ὅτι ταῦτα θεομισοῦς ἦν τινος καὶ μοχθηροῦ γόητος. [Καίτοι γε, ἐὰν κυρίως ἐξετάζηται τὰ ὀνόματα καὶ τὰ πράγματα, ἀδύνατον ἔσται ἄνθρωπος θεομισής, ἐπεὶ Ὁ θεὸς ἀγαπᾷ τὰ ὄντα πάντα καὶ οὐδὲν βδελύσσεται ὧν ἐποίησεν· οὐδὲ γὰρ μισῶν τι κατεσκεύασεν.] Εἰ δέ τινες λέξεις προφητικαὶ τὸ τοιοῦτο λέγουσι, καθολικῷ λόγῳ διηγήσεως τεύξονται τῷδε, ὅτι ὡς περὶ ἀνθρωποπαθοῦς λέξεσι χρῆται ἡ γραφὴ περὶ τοῦ θεοῦ.
πλείονας εἶπον τῶν ὄντων (69). Εἰσὶ δὲ περὶ τὴν Πα- λαιστίνην σφόδρα ἐλάχιστοι τῆς δὲ λοιπῆς οἰκουμένης οὐδαμοῦ τὸ ὄνομα αὐτοῦ, καθ᾽ ἦν θέλησε δόξαν περὶ ἑαυτοῦ διασκεδάσαι. Παρὰ γὰρ οἷς φέρεται, ἐκ τῶν Πράξεων τῶν ἀποστόλων φέρεται· Χριστιανοὶ δ᾽ εἰσὶν οἱ ταῦτα περὶ αὐτοῦ λέγοντες, καὶ ἡ ἐνάργεια έμαρ τύρησεν, ὅτι οὐδὲν θεῖον ὁ Σίμων ἦν. Μετὰ ταῦτα ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος ἀντὶ τῶν ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ μάγων Χαλδαίους φησὶν < ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ λελέχθαι κινηθέντας ἐπὶ τῇ γενέσει αὐτοῦ ἐλη- λυθέναι προσκυνήσοντας αὐτὸν ἔτι νήπιον ὡς Θεόν· καὶ Ἡρώδῃ τῷ τετράρχῃ τοῦτο δεδηλωκέναι· τὸν δὲ πέμψαντα, ἀποκτεῖναι τοὺς ἐν τῷ αὐτῷ χρόνῳ γεγε νημένους, οιόμενον καὶ τοῦτον ἀνελεῖν σὺν αὐτοῖς· μήπως, τὸν αὐτάρκη ἐπιβιώσας χρόνον βασιλεύσῃ. » Ορα οὖν ἐν τούτῳ τὸ παράκουσμα τοῦ μὴ διακρίνον τος μάγους Χαλδαίων, μηδὲ τὰς ἐπαγγελίας διαφόρους οὖσας αὐτῶν (70) θεωρήσαντος, καὶ διὰ τοῦτο κατα- ψευσαμένου τῆς εὐαγγελικῆς Γραφῆς. Οὐκ οἶδα δ' ὅπως καὶ τὸ κινῆσαν τους μάγους σεσιώπηκε, καὶ οὐκ εἶπεν αὐτὸ εἶναι ἀστέρα ὀφθέντα ὑπ' αὐτῶν ἐν τῇ ἀνατολῇ, κατὰ τὸ γεγραμμένον. Ιδωμεν οὖν καὶ πρὸς ταῦτα τί λεκτέον. Τὸν ὀφθέντα ἀστέρα ἐν τῇ ἀνατολῇ καινὸν εἶναι νομίζομεν, καὶ μηδενὶ τῶν συνήθων παραπλή- σιον, οὔτε τῶν ἐν τῇ ἀπλανεῖ οὔτε τῶν ἐν ταῖς κατω τέρω (71) σφαίραις· ἀλλὰ τῷ γένει τοιοῦτον γεγονέ ναι, ὁποῖοι κατὰ καιρόν γινόμενοι κομῆται, ἢ δοκί δες, ἢ πωγωνίαι, ἢ πίθοι, ἢ ὅπως ποτὲ φίλον Ελλη- σιν ὀνομάζειν τὰς διαφορὰς αὐτῶν. Κατασκευάζομεν δὲ τοῦτον τὸν τρόπον τὸ τοιοῦτο. Ἐπὶ μεγάλοις τετήρηται πράγμασι, καὶ μεγίσταις μεταβολαῖς τῶν ἐπὶ γῆς, ἀνατέλλειν τους τοιούτους τὰς ἐπαγγελίας διαφόρους οὖσας αὐτῶν. γεγενήσθαι παρὰ μὲν Πέρ σαις μάγους, παρὰ δὲ Βαβυλωνίοις ή Ασσυρίοις Χαλ δαίους. • Τους Χαλδαίους περὶ ἀστρονομίαν καὶ πρόῤῥησιν ἀσχολεῖ σθαι· τοὺς δὲ μάγους περί τε θεραπείας θεῶν διατρί βειν καὶ θυσίας καὶ εὐχὰς, ὡς αὐτοὺς μόνους ἀκονο μένους· ἀποφαίνεσθαί τε περί τε οὐσίας θεῶν καὶ γενέσεως, οὓς καὶ πῦρ εἶναι καὶ γῆν καὶ ὕδωρ· τῶν δὲ ξοάνων καταγινώσκειν καὶ μάλιστα τῶν λεγόντων ἄρρενας εἶναι θεοὺς καὶ θηλείας· περί τε δικαιοσύνης λόγους ποιεῖσθαι, καὶ ἀνόσιον ἡγεῖσθαι πυρὶ θάπτειν, καὶ ὅσιον νομίζειν μητρὶ ἢ θυγατρί μίγνυσθαι ἀσκεῖν τε καὶ μαντικὴν πρόῤῥησιν, καὶ αὐτοῖς θεοὺς ἐμφανίζεσθαι λέγοντας, καὶ τὰ ἑξῆς. • ORIGENIS riri posse triginta Simonianos. Ac forte plures dixi, A quam revera sunt. Perpauci quidem adhuc in Palæstina versantur; sed in reliquo orbe nullibi nomen ejus in ea est gloria quam de se disseminare voluit. Ubi enim cognoscitur, eo nomen ejus apo- stolorum Acta detulerunt; Christianis debet quæ de ipso dicuntur; atque etiam res ipsa declaravit nihil divinum in Simone fuisse. quibus agitur in Evangelio, ait Jesum dixisse Chaldæos ortu ejus permotos venisse ut illum adhuc puerum quasi Deum adorarènt; idque illos Herodi tetrarchæ indicasse; hunc vero misisse qui interficerent omnes hoc ipso tempore natos, ratum fore ut ille etiam cum aliis periret, ne regnum, si perveniret ad aetatem idoneam, occuparet. » llic B observes velim errorem hominis, qui magos non distinguit a Chaldæis, nec utrorumque professiones, quam diversa sint, animadvertit, ideoque Scriptu- ram evangelicam adulterat. Nescio autem qua causa silentio præterierit id quod magos impulit, nec di- xerit stellam fuisse visam ab illis in Oriente, sicut scriptum est. Ad hæc igitur quid respondendum sit, videamus. Stellam quae ab illis in Oriente con- specta fuit, novam fuisse opinamur, nec ulli earum similem, quæ vel in firmamento sunt vel in orbibus inferioribus; sed fuisse ex earum genere, quæ non- nunquam exoriuntur, quæque vel a coina, krabis, vel a barbæ, vel a dolii similitudine apud G Græcos qui earum differentias propriis vocabulis designant, nomen habent. Ilanc autem opinionem nostram sic astruimus. vel a mis quæ in terris accidunt mutationibus, oriri hu- 2. Matih.11, sexto, num. 11, contra euindem Celsum ait nusquam gentium reperiri Simonianos. Verumtainen vetus au- ctor qui de baptismo contra sanctum Cyprianum scri- psit circa annum 256, memorat hæreticos e Simone Mago oriundos qui ut baptismum suum supra ca- tholicorum baptismium extollerent et simplicio- ribus fucum facerent, nescio qua arte præsta- bant ut ignis super aquam appareret. Vide locum tom. Operum Cypriani editionis Oxoniensis pag. Hist, eccl., cap. 1, pag. 39, postquam narravit • Simonem obstupefactum miraculis que Philippus divina virtute perpetrabat, callide irrepsisse, fiden- que in Christum hactenus simulasse ut baptismum susciperet, subdit : « Quod quidem etiamnum fieri ab his qui teterrimam ejus sectam profitentur, non Bine admiratione cernimus; qui more parentis sui in Ecclesiam tanquain pestis aut lepra quædam ir- repentes, gravissimum damnum inferunt iis quibus pessimum illud et immedicabile venenum quod imentibus occultant instillare potuerint. Ac plerique jai eorum ab Ecclesia ejecti sunt, cum fraus ipso- ruin detecta esset; quemadmodumi Simon quoque ipse a Petro tandem deprehensus debitas poenas dedit. » Utut est, esse fere desierant ætate Epiphanii, uti patet ex iis quæ tradit hæres. 22, de Menandro Simonis discipulo. Desierant omnino ætate Theodo- reti qui lib. i Harel. fab. loquens de Simnonis h- resi èt aliis istius radicis ramusculis, ait eos omnes noa diu durasse, sed oblivioni omnino traditos esse. D Diogenes Laertius in prooemio ait Persis magos, Babyloniis aut Assyriis Chaldaeos fuisse. . Et pluribus interjectis: Chaldeos circa astronomiæ rationes prædictionesque occu- pari, magos deorum vacare cultui, et preces illis ac vota el sacrificia, quasi soli ab iis exaudiantur, of ferre; de deorum substantia et generatione disse- rere, quos item ignein, terram et aquam esse ar- bitrentur; signa statuasque reprehendere, et eorum inprimis qui mares esse deos ac feminas dicunt, errores improbare; de justitia verba facere, quumque arbitrari atque impium igni sepelire; ju- stum matri ac filiæ misceri. Divinationem præterea prædictionemque exercere; sibi deos apparere as- serentes. » Et catera. ini- 58. Pos'ea Judæus apud Celsum, pro magis de 59. Observatum est in magnis eventibus et maxi- (69) Καὶ τάχα πλείονας, κ. τ. λ. Origenes infra libro 27. Simoniani adhuc erant ælate Eusebii, qui lib. (70) Μὴ διακρίνοντος μάγους Χαλδαίων, μηδὲ (71) Codd. Reg. et Basil., κατωτέραις.
PG 11:791Τί δὲ δεῖ λέγειν ἀπολογούμενον πρὸς τὸν οἰόμενον ἐν οἷς ἐπαγγέλλεται πιστικοῖς λόγοις δεῖν χρῆσθαι δυσφημίαις καὶ λοιδορίαις ὡς περὶ μοχθηροῦ καὶ γόητος τοῦ Ἰησοῦ; Τοῦτο γὰρ οὐκ ἀποδεικνύντος ἀλλ’ ἰδιωτικὸν καὶ ἀφιλόσοφον πάθος πεπονθότος ἔργον ἐστί, δέον ἐκτιθέμενον τὸ πρᾶγμα εὐγνωμόνως αὐτὸ ἐξετάζειν καὶ κατὰ τὸ δυνατὸν λέγειν πρὸς αὐτὸ τὰ ὑποπίπτοντα. Ἀλλὰ γὰρ ἐν τούτοις καταπαύσαντος τὸν λόγον τοῦ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαίου πρὸς τὸν Ἰησοῦν, καὶ ἡμεῖς αὐτοῦ που καταπαύσομεν τὴν περιγραφὴν τοῦ πρώτου πρὸς αὐτὸν βιβλίου. [Θεοῦ δὲ διδόντος τὴν ἐξολοθρεύουσαν τοὺς ψευδεῖς λόγους ἀλήθειαν κατὰ τὴν φάσκουσαν εὐχήν·
Ι. ἀστέρας, σημαίνοντας ἢ μεταστάσεις βασιλειῶν, ἢ πολέμους, ἢ ὅσα δύναται ἐν ἀνθρωπίνοις συμβῆναι, σεῖσαι τὰ ἐπὶ γῆς δυνάμενα. Ανέγνωμεν δ' ἐν τῷ Περὶ κομητῶν Χαιρήμονος (72) τοῦ Στωϊκοῦ συγ- γράμματι, τίνα τρόπον ἔσθ' ὅτε καὶ ἐπὶ χρηστοίς ἐσομένοις κομῆται ἀνέτειλαν, καὶ ἐκτίθεται τὴν περὶ τούτων ἱστορίαν. Εἴπερ οὖν ἐπὶ βασιλείαις καιναῖς ἢ ἄλλοις μεγάλοις (75) συμπτώμασιν ἐπὶ γῆς ἀνατέλλει ὁ καλούμενος κομήτης, ἥ τις τῶν παραπλησίων ἀστήρ τί θαυμαστὸν ἐπὶ τῇ γενέσει τοῦ καινοτομεῖν μέλλον- τος ἐν τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, καὶ διδασκαλίαν Επεισάγειν οὐ μόνον Ἰουδαίοις, ἀλλὰ καὶ Ἕλλησι, πολλοῖς δὲ τοῖς βαρβάρων ἔθνεσιν, ἀστέρα ἀνατεταλ κέναι; Ἐγὼ δ' εἴποιμ' ἂν, ὅτι περὶ μὲν τῶν κομητῶν οὐδεμία προφητεία φέρεται, ὡς ὅτι κατὰ τὴνδε τὴν βα σιλείαν ἢ τούσδε τοὺς χρόνους ἀνατέλλει (74) τοιόσδε κομήτης· περὶ δὲ τοῦ ἐπὶ τῇ γενέσει τοῦ Ἰησοῦ ἀνατεί λαντος προεφήτευσε Βαλαὰμ λέγων, ὡς ἀνέγραψε Μωϋ- σῆς· « Ανατελεῖ ἄστρον ἐξ Ἰακώβ, καὶ ἀναστήσεται ἄνθρωπος ἐξ Ισραήλ. » Εἰ δὲ δεήσει καὶ τὰ περὶ τῶν μάγων ἀναγραφέντα ἐπὶ τῇ γενέσει τοῦ Ἰησοῦ, καὶ τοῦ ὤφθαι τὸν ἀστέρα ἐξετάσαι, τοιαῦτα ἂν εἴποιμεν, τινὰ μὲν πρὸς Ἕλληνας, ἄλλα δὲ πρὸς Ἰουδαίους. Πρὸς μὲν οὖν Ελληνας, ὅτι μάγοι, δαίμοσιν ὁμι λοῦντες, καὶ τούτους ἐφ᾽ ἃ μεμαθήκασι καὶ βούλον και καλοῦντες, ποιοῦσι μὲν τὸ τοιοῦτον, ὅσον (75) οὐδὲν θειότερον καὶ ἰσχυρότερον τῶν δαιμόνων, καὶ τῆς καλούσης αὐτοὺς ἐπῳδῆς, ἐπιφαίνεται ἢ λέγεται· ἐὰν δὲ θειοτέρα τις επιφάνεια γένηται, καθαιροῦνται αἱ τῶν δαιμόνων ενέργειαι μὴ δυνάμεναι ἀντιβλέψαι τῷ τῆς Θεότητος φωτί. Εἰκὸς οὖν καὶ κατὰ τὴν τοῦ Ἰησοῦ γένεσιν, ἐπεὶ πλῆθος στρατιᾶς οὐρανίου ( ὡς ὁ Λουκᾶς ἀνέγραψε, κἀγὼ πείθομαι) ᾔνεσε τὸν Θεόν, καὶ ἔλεγε· « Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰ ρήνη, ἐν ἀνθρώποις εὐδοκία· ἡ διὰ τοῦτο οἱ δαίμονες ἡτόνησαν καὶ ἐξησθένησαν, ἐλεγχθείσης αὐτῶν τῆς γοητείας, καὶ καταλυθείσης τῆς ἐνεργείας· οὐ μόνον ὑπὸ τῶν ἐπιδημησάντων (76) τῷ περιγείῳ τόπῳ ἀγ γέλων διὰ τὴν Ἰησοῦ γένεσιν καθαιρεθέντες, ἀλλὰ καὶ ὑπὸ τῆς ἰσχύος (77) τοῦ Ἰησοῦ καὶ τῆς ἐν αὐτῷ θειότητος. Οἱ τοίνυν μάγοι τὰ συνήθη πράττειν θέ- λοντες, ἅπερ πρότερον διά τινων ἐπῳδῶν καὶ μαγγα νειῶν ἐποίουν, ἐζήτησαν τὴν αἰτίαν, μεγάλην αὐτὴν εἶναι τεκμαιρόμενοι· καὶ ἰδόντες θεοσημίαν ἐν οὐ ρανῷ, ἐβούλοντο τὸ σημαινόμενον ἀπ' αὐτῆς ἰδεῖν. Δοκεί μοι οὖν, ὅτι ἔχοντες τοῦ Βαλαὰμ (78), &ς καὶ τειν, 17. Τὸ τοιοῦτον, ὅσον. τὸ τοιοῦτον, ἐφ' ὅσον. ἐπιδημούντων. Μωϋσῆς ἀνέγραψε, προφητείας. ἀνατελεῖ ἄστρον ἐξ Ια- κώβ, CONTRA CELSUM LIB. bella portendunt, aut quidquid inter homines con- tingere potest et res humanas concutere. Legimus autem in Chæremonis Stoici libello De cometis quemadmodum exoriantur aliquando comelæ etiamn rerum utilium prænuntii; idque exemplis confirmat. Si ergo ad regnorum novationes aliosve insi- gnes casus cometa aliudve simile sidus excitatur; quid mirum, nascente illo, qui nova inter homines molitu- rus, suamique doctrinam non apud Judæos tantum, sed etiam apud Græcos multasque barbaras nationes pervulgaturus erat, stellam exortam esse? Ac de cometis quidem dixerim nullum circumferri vatici- nium quod erga hoc aut illud regnum hoc vel illo tempore oriturum esse cometam significet; quod vero in ortu Jesu sidus apparuit, illud Balaam prædixerat. Sic enim is apud Moysem: Orietur stella ex Jacob, et consurget vir de Israel ". , Quod si examinari oportet et ea quæ de magis stel- laque ab illis nascente Jesu conspecta scripta sunt, alio cum Græcis, alio cum Judæis sermone utar. A jusmodi astra, quæ aut regnorum translationes, aut B c • moniis commercium habent, quique illa ad ea quæ volunt juxta eas quas didicerunt artis suæ leges advocant, id ipsum eficere, quandiu nihil divinius, nihilque dæmonibus aut evocante illos incantatione fortius aut apparet aut nominatur; sin autem ali- qua sese vis divinior exserit, dæmoniorum virtutes pessumdari, nec Divinitatis posse sustinere splen- D cum Balaami qui et ipse harum artium peritissi- * Num. Luc. 11, 13. lib. xi, capite primo De historicis Græcis. habetur in mss. Regio et Basileensi. Guieto scribendum vide- tur, que etiam in margine libb. editi qui in textu ha- Lent, Origenes, homil. in Num. : c Si a Morse, inquit, Balaami prophetize insertæ sunt in sacros libros, quanto magis descri- dorem. Verisimile ergo est cum natus est Jesus, quoniam multitudo militiae coelestis, ut Lucas narrat et ego credo, laudavit Deum his verbis : « Gloria in excelsis Deo, et in terra pax, in hominibus bona vo- luntas”, › propterea dæmoniorum vires et potentiam defecisse, deprehensis eorum præstigiis, et irrita fa- cta virtute. Atque id effecit non modo angelorum ad loca terræ vicina propter Jesu nativitatem adventus, sed et virtus Jesu, et quæ in illo erat divinitas. Itaque magi, cum facere frustrà tentassent quæ prius per incantationes arcanaque magica facere solebant, hujus rei causam, non vulgarem esse conjicientes, quæsierunt; et viso in cœlis prodigio, videre quod illo significabatur voluerunt. Sic ergo mihi videtur: ptæ sunt ab iis qui habitabant tunc Mesopota- miam, apud quos inagnificus habebatur Balaam, quosque artis ejus constat fuisse discipulos. Ex illo fertur denique magorum genus et institutio in par- tibus Orientis vigere. » Ad hæc fortasse loca re- spexit auctor Operis imperfecti in Matthæum, bo- mil. : « Legi, inquit, apud aliquem magos istos ex libris Balaam divinatoris apparituræ hujus stellæ scientiam accepisse, cujus divinatio posita est et in Veteri Testamento: Orietur stela ex Jacob, et ex- surget homo ex Israel, et dominabitur omnium gen- lium. » Caterum verba, Isaiæ tanquam auctori tribuit Justinus marlye Apologia prima pro Christianis, pag. 74, ex memo- rise, ut videtur, lapsu. 60. Græcis quidem dicam, magos qui cum «le- (72) Χαιρήμονος. De Chæremone vide Vossium (73) Μεγάλοις. Deest in libris antea editis, sed (75) 'Ανατέλλει. Scribendum videtur ἀνατελεῖ. (76) Επιδημησάντων. Sic omnes codd. mss. at- (77) Cod. Reg. et Βas., Ισχύος. Lib. vero el.,ψυχῆς. (78) Δοκεί μοι οὖν ὅτι ἔχοντες τοῦ Βαλαάμ, ἃς καὶ
Ἐν τῇ ἀληθείᾳ σου ἐξολόθρευσον αὐτούς, ἀρξόμεθα ἐν τοῖς ἑξῆς δευτέρας προσωποποιί̈ας, ἐν ᾗ ὁ Ἰουδαῖος αὐτῷ πεποίηται λέγων πρὸς τοὺς πεισθέντας τῷ Ἰησοῦ τὰ μετὰ ταῦτα.] ΠΡΟΣ ΤΟΝ ΕΠΙΓΕΓΡΑΜΜΕΝΟΝ ΚΕΛΣΟΥ ΑΛΗΘΗ ΛΟΓΟΝ ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΤΟΜΟΣ ΔΕΥΤΕΡΟΣ Ἐν τῷ πρώτῳ τόμῳ τῶν ὑπαγορευθέντων ἡμῖν πρὸς τὸν Κέλσου ἐπιγραφέντα ἀληθῆ λόγον καταλήξαντες [εἰς τὴν τοῦ Ἰουδαίου πρὸς τὸν Ἰησοῦν προσωποποιί̈αν], αὐτάρκη περιγραφὴν εἰληφότι, τοῦτον συντάσσειν προαιρούμεθα, ἀπολογούμενοι [πρὸς τὰ φερόμενα ὑπ’ αὐτοῦ ἐγκλήματα κατὰ τῶν ἀπὸ τοῦ λαοῦ τῶν Ἰουδαίων εἰς τὸν Ἰησοῦν πιστευσάντων.] Καὶ αὐτό γε τοῦτο πρῶτον ἐφίσταμεν, τί δή ποτε ἅπαξ κρίνας προσωποποιεῖν ὁ Κέλσος οὐ προσωποποιεῖ Ἰουδαῖον πρὸς τοὺς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν πιστεύοντας λέγοντα ἀλλὰ πρὸς τοὺς ἀπὸ Ἰουδαίων· πιθανώτατος δ’ ἂν καὶ ἔδοξεν ὁ λόγος εἶναι αὐτῷ πρὸς ἡμᾶς γραφόμενος. Ἀλλὰ μή ποτε [ὁ πάντ’ ἐπαγγελλόμενος εἰδέναι τὸ ἀκόλουθον οὐκ εἶδε] κατὰ τὸν τόπον τῆς προσωποποιί̈ας. Τί οὖν καὶ λέγει πρὸς τοὺς ἀπὸ Ἰουδαίων πιστεύοντας, κατανοητέον.
Ι. ἀστέρας, σημαίνοντας ἢ μεταστάσεις βασιλειῶν, ἢ πολέμους, ἢ ὅσα δύναται ἐν ἀνθρωπίνοις συμβῆναι, σεῖσαι τὰ ἐπὶ γῆς δυνάμενα. Ανέγνωμεν δ' ἐν τῷ Περὶ κομητῶν Χαιρήμονος (72) τοῦ Στωϊκοῦ συγ- γράμματι, τίνα τρόπον ἔσθ' ὅτε καὶ ἐπὶ χρηστοίς ἐσομένοις κομῆται ἀνέτειλαν, καὶ ἐκτίθεται τὴν περὶ τούτων ἱστορίαν. Εἴπερ οὖν ἐπὶ βασιλείαις καιναῖς ἢ ἄλλοις μεγάλοις (75) συμπτώμασιν ἐπὶ γῆς ἀνατέλλει ὁ καλούμενος κομήτης, ἥ τις τῶν παραπλησίων ἀστήρ τί θαυμαστὸν ἐπὶ τῇ γενέσει τοῦ καινοτομεῖν μέλλον- τος ἐν τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, καὶ διδασκαλίαν Επεισάγειν οὐ μόνον Ἰουδαίοις, ἀλλὰ καὶ Ἕλλησι, πολλοῖς δὲ τοῖς βαρβάρων ἔθνεσιν, ἀστέρα ἀνατεταλ κέναι; Ἐγὼ δ' εἴποιμ' ἂν, ὅτι περὶ μὲν τῶν κομητῶν οὐδεμία προφητεία φέρεται, ὡς ὅτι κατὰ τὴνδε τὴν βα σιλείαν ἢ τούσδε τοὺς χρόνους ἀνατέλλει (74) τοιόσδε κομήτης· περὶ δὲ τοῦ ἐπὶ τῇ γενέσει τοῦ Ἰησοῦ ἀνατεί λαντος προεφήτευσε Βαλαὰμ λέγων, ὡς ἀνέγραψε Μωϋ- σῆς· « Ανατελεῖ ἄστρον ἐξ Ἰακώβ, καὶ ἀναστήσεται ἄνθρωπος ἐξ Ισραήλ. » Εἰ δὲ δεήσει καὶ τὰ περὶ τῶν μάγων ἀναγραφέντα ἐπὶ τῇ γενέσει τοῦ Ἰησοῦ, καὶ τοῦ ὤφθαι τὸν ἀστέρα ἐξετάσαι, τοιαῦτα ἂν εἴποιμεν, τινὰ μὲν πρὸς Ἕλληνας, ἄλλα δὲ πρὸς Ἰουδαίους. Πρὸς μὲν οὖν Ελληνας, ὅτι μάγοι, δαίμοσιν ὁμι λοῦντες, καὶ τούτους ἐφ᾽ ἃ μεμαθήκασι καὶ βούλον και καλοῦντες, ποιοῦσι μὲν τὸ τοιοῦτον, ὅσον (75) οὐδὲν θειότερον καὶ ἰσχυρότερον τῶν δαιμόνων, καὶ τῆς καλούσης αὐτοὺς ἐπῳδῆς, ἐπιφαίνεται ἢ λέγεται· ἐὰν δὲ θειοτέρα τις επιφάνεια γένηται, καθαιροῦνται αἱ τῶν δαιμόνων ενέργειαι μὴ δυνάμεναι ἀντιβλέψαι τῷ τῆς Θεότητος φωτί. Εἰκὸς οὖν καὶ κατὰ τὴν τοῦ Ἰησοῦ γένεσιν, ἐπεὶ πλῆθος στρατιᾶς οὐρανίου ( ὡς ὁ Λουκᾶς ἀνέγραψε, κἀγὼ πείθομαι) ᾔνεσε τὸν Θεόν, καὶ ἔλεγε· « Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰ ρήνη, ἐν ἀνθρώποις εὐδοκία· ἡ διὰ τοῦτο οἱ δαίμονες ἡτόνησαν καὶ ἐξησθένησαν, ἐλεγχθείσης αὐτῶν τῆς γοητείας, καὶ καταλυθείσης τῆς ἐνεργείας· οὐ μόνον ὑπὸ τῶν ἐπιδημησάντων (76) τῷ περιγείῳ τόπῳ ἀγ γέλων διὰ τὴν Ἰησοῦ γένεσιν καθαιρεθέντες, ἀλλὰ καὶ ὑπὸ τῆς ἰσχύος (77) τοῦ Ἰησοῦ καὶ τῆς ἐν αὐτῷ θειότητος. Οἱ τοίνυν μάγοι τὰ συνήθη πράττειν θέ- λοντες, ἅπερ πρότερον διά τινων ἐπῳδῶν καὶ μαγγα νειῶν ἐποίουν, ἐζήτησαν τὴν αἰτίαν, μεγάλην αὐτὴν εἶναι τεκμαιρόμενοι· καὶ ἰδόντες θεοσημίαν ἐν οὐ ρανῷ, ἐβούλοντο τὸ σημαινόμενον ἀπ' αὐτῆς ἰδεῖν. Δοκεί μοι οὖν, ὅτι ἔχοντες τοῦ Βαλαὰμ (78), &ς καὶ τειν, 17. Τὸ τοιοῦτον, ὅσον. τὸ τοιοῦτον, ἐφ' ὅσον. ἐπιδημούντων. Μωϋσῆς ἀνέγραψε, προφητείας. ἀνατελεῖ ἄστρον ἐξ Ια- κώβ, CONTRA CELSUM LIB. bella portendunt, aut quidquid inter homines con- tingere potest et res humanas concutere. Legimus autem in Chæremonis Stoici libello De cometis quemadmodum exoriantur aliquando comelæ etiamn rerum utilium prænuntii; idque exemplis confirmat. Si ergo ad regnorum novationes aliosve insi- gnes casus cometa aliudve simile sidus excitatur; quid mirum, nascente illo, qui nova inter homines molitu- rus, suamique doctrinam non apud Judæos tantum, sed etiam apud Græcos multasque barbaras nationes pervulgaturus erat, stellam exortam esse? Ac de cometis quidem dixerim nullum circumferri vatici- nium quod erga hoc aut illud regnum hoc vel illo tempore oriturum esse cometam significet; quod vero in ortu Jesu sidus apparuit, illud Balaam prædixerat. Sic enim is apud Moysem: Orietur stella ex Jacob, et consurget vir de Israel ". , Quod si examinari oportet et ea quæ de magis stel- laque ab illis nascente Jesu conspecta scripta sunt, alio cum Græcis, alio cum Judæis sermone utar. A jusmodi astra, quæ aut regnorum translationes, aut B c • moniis commercium habent, quique illa ad ea quæ volunt juxta eas quas didicerunt artis suæ leges advocant, id ipsum eficere, quandiu nihil divinius, nihilque dæmonibus aut evocante illos incantatione fortius aut apparet aut nominatur; sin autem ali- qua sese vis divinior exserit, dæmoniorum virtutes pessumdari, nec Divinitatis posse sustinere splen- D cum Balaami qui et ipse harum artium peritissi- * Num. Luc. 11, 13. lib. xi, capite primo De historicis Græcis. habetur in mss. Regio et Basileensi. Guieto scribendum vide- tur, que etiam in margine libb. editi qui in textu ha- Lent, Origenes, homil. in Num. : c Si a Morse, inquit, Balaami prophetize insertæ sunt in sacros libros, quanto magis descri- dorem. Verisimile ergo est cum natus est Jesus, quoniam multitudo militiae coelestis, ut Lucas narrat et ego credo, laudavit Deum his verbis : « Gloria in excelsis Deo, et in terra pax, in hominibus bona vo- luntas”, › propterea dæmoniorum vires et potentiam defecisse, deprehensis eorum præstigiis, et irrita fa- cta virtute. Atque id effecit non modo angelorum ad loca terræ vicina propter Jesu nativitatem adventus, sed et virtus Jesu, et quæ in illo erat divinitas. Itaque magi, cum facere frustrà tentassent quæ prius per incantationes arcanaque magica facere solebant, hujus rei causam, non vulgarem esse conjicientes, quæsierunt; et viso in cœlis prodigio, videre quod illo significabatur voluerunt. Sic ergo mihi videtur: ptæ sunt ab iis qui habitabant tunc Mesopota- miam, apud quos inagnificus habebatur Balaam, quosque artis ejus constat fuisse discipulos. Ex illo fertur denique magorum genus et institutio in par- tibus Orientis vigere. » Ad hæc fortasse loca re- spexit auctor Operis imperfecti in Matthæum, bo- mil. : « Legi, inquit, apud aliquem magos istos ex libris Balaam divinatoris apparituræ hujus stellæ scientiam accepisse, cujus divinatio posita est et in Veteri Testamento: Orietur stela ex Jacob, et ex- surget homo ex Israel, et dominabitur omnium gen- lium. » Caterum verba, Isaiæ tanquam auctori tribuit Justinus marlye Apologia prima pro Christianis, pag. 74, ex memo- rise, ut videtur, lapsu. 60. Græcis quidem dicam, magos qui cum «le- (72) Χαιρήμονος. De Chæremone vide Vossium (73) Μεγάλοις. Deest in libris antea editis, sed (75) 'Ανατέλλει. Scribendum videtur ἀνατελεῖ. (76) Επιδημησάντων. Sic omnes codd. mss. at- (77) Cod. Reg. et Βas., Ισχύος. Lib. vero el.,ψυχῆς. (78) Δοκεί μοι οὖν ὅτι ἔχοντες τοῦ Βαλαάμ, ἃς καὶ
PG 11:793Φησὶν αὐτοὺς καταλιπόντας τὸν πάτριον νόμον τῷ ἐψυχαγωγῆσθαι ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ ἠπατῆσθαι πάνυ γελοίως καὶ ἀπηυτομοληκέναι εἰς ἄλλο ὄνομα καὶ εἰς ἄλλον βίον, [μηδὲ τοῦτο κατανοήσας, ὅτι οἱ ἀπὸ Ἰουδαίων εἰς τὸν Ἰησοῦν πιστεύοντες οὐ καταλελοίπασι τὸν πάτριον νόμον. Βιοῦσι γὰρ κατ’ αὐτόν, ἐπώνυμοι τῆς κατὰ τὴν ἐκδοχὴν πτωχείας τοῦ νόμου γεγενημένοι. Ἐβίων τε γὰρ ὁ πτωχὸς παρὰ Ἰουδαίοις καλεῖται, καὶ Ἐβιωναῖοι χρηματίζουσιν οἱ ἀπὸ Ἰουδαίων τὸν Ἰησοῦν ὡς Χριστὸν παραδεξάμενοι. Καὶ ὁ Πέτρος δὲ μέχρι πολλοῦ φαίνεται τὰ κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον ἰουδαϊκὰ ἔθη τετηρηκέναι, ὡς μηδέπω ἀπὸ τοῦ Ἰησοῦ μαθὼν ἀναβαίνειν ἀπὸ τοῦ κατὰ τὸ γράμμα νόμου ἐπὶ τὸν κατὰ τὸ πνεῦμα· ὅπερ ἀπὸ τῶν Πράξεων τῶν ἀποστόλων μεμαθήκαμεν. Τῇ γὰρ ἐπαύριον τοῦ ἑωρᾶσθαι ἄγγελον θεοῦ τῷ Κορνηλίῳ, ὑποτιθέμενον αὐτῷ πέμψαι εἰς Ἰόππην ἐπὶ Σίμωνα τὸν καλούμενον Πέτρον, ἀνέβη Πέτρος εἰς τὸ ὑπερῷον προσεύξασθαι περὶ ὥραν ἕκτην. Ἐγένετο δὲ πρόσπεινος καὶ ἤθελε γεύσασθαι.
Α Μωϋσῆς ἀνέγραψε, προφητείας, ὡς καὶ αὐτοῦ περὶ τὰ λεύων. τοιαῦτα γενομένου δεινοῦ, καὶ εὑρόντες ἐκεῖ περὶ τοῦ άστρου καὶ τό· « Δείξω αὐτῷ, καὶ οὐχὶ νῦν· μακα- ρίζω, καὶ οὐκ ἐγγιεῖ·, ἐστοχάσαντο τὸν μετὰ τοῦ άστρου προφητευόμενον ἄνθρωπον ἐπιδεδημηκέναι τῷ βίῳ καὶ ὡς πάντων δαιμόνων καὶ τῶν ἐν ἔθει αὐτοῖς φανταζομένων καὶ ἐνεργούντων κρείττονα προλαβόν- τες, προσκυνῆσαι ἠθέλησαν. Ηκον οὖν ἐπὶ τὴν Ἰου δαίαν, ὅτι μὲν βασιλεύς τις γεγένηται πειθόμενοι, τίνα δὲ βασιλείαν βασιλεύσων (79), οὐκ ἐπιστάμενοι, ἢ που γεννηθήσεται, οὐ γιγνώσκοντες· φέροντες μὲν δῶρα, ἃ (ἵν' οὕτως ὀνομάσω) συνθέτῳ τινὶ ἐκ Θεοῦ καὶ ἀνθρώπου θνητού προσήνεγκαν σύμβολα μεν, ὡς βασιλεῖ τὸν χρυσόν (80), ὡς δὲ τεθνηξομένῳ τὴν σμύρ ναν, ὡς δὲ Θεῷ τὸν λιβανωτόν· προσήνεγκαν δὲ, μα θόντες τὸν τόπον τῆς γενέσεως αὐτοῦ. Ἀλλ᾽ ἐπεὶ Θεὸς Βἦν, ὁ ὑπὲρ τοὺς βοηθοῦντας ἀνθρώποις ἀγγέλους ἐνυπάρχων (81) Σωτὴρ τοῦ γένους τῶν ἀνθρώπων, ἄγγελος ἡμείψατο τὴν τῶν μάγων ἐπὶ προσκυνῆσαι τὸν Ἰησοῦν εὐσέβειαν, χρηματίσας αὐτοῖς, « μὴ ἥκειν πρὸς τὸν Ἡρώδην, ἀλλ' ἐπανελθεῖν ἄλλῃ ὁδῷ εἰς τὰ οἰκεῖα. » Εἰ δ' Ηρώδης επεβούλευσε τῷ γεννηθέντι, καν μὴ πιστεύσῃ ἀληθῶς τοῦτο γεγονέναι ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος, οὐ θαυμαστόν. Τυφλόν γάρ τί ἐστιν ἡ πονηρία, καὶ βουλομένη, ὡς ἰσχυροτέρα τοῦ χρεών, νικᾶν αὐτό. Οπερ καὶ Ἡρώδης παθὼν, καὶ πεπί- στευκε βασιλέα γεγεννῆσθαι Ἰουδαίων, καὶ ἀνομολο- γουμένην εἶχε τῇ πίστει ταύτῃ συγκατάθεσιν· μὴ ἰδὼν, ὅτι ἤτοι πάντως (82) βασιλεύς ἐστι, καὶ βασι - λεύσει, ἢ οὐ βασιλεύσει, καὶ μάτην ἀναιρεθήσεται. Ἐβουλήθη οὖν αὐτὸν ἀποκτεῖναι, μαχομένας διὰ τὴν κακίαν ἔχων κρίσεις, ὑπὸ τοῦ τυφλοῦ καὶ πονηρού διαβόλου κινούμενος, ὃς καὶ ἀρχῆθεν ἐπεβούλευε τῷ Σωτῆρι, φαντασθεὶς αὐτὸν εἶναί τινα μέγαν καὶ ἔσε σθαι. "Αγγελος μὲν οὖν ἐχρημάτισε τῷ Ἰωσήφ, τὴν ἀκολουθίαν τῶν πραγμάτων τηρῶν, κἂν μὴ πιστεύη Κέλσος, ἀναχωρῆσαι μετὰ τοῦ παιδὸς καὶ τῆς μητρὸς αὐτοῦ εἰς Αἴγυπτον· ὁ δ᾽ Ἡρώδης ἀνεῖλε πάντα τὰ ἐν Βηθλεὲμ καὶ τοῖς ὁρίοις αὐτῆς παιδία, ὡς συναναι ρήσων τὸν γεννηθέντα Ἰουδαίων βασιλέα. Οὐ γὰρ ἑώρα τὴν ἀκοίμητον φρουρόν δύναμιν τῶν ἀξίων φρουρεῖσθαι καὶ τηρεῖσθαι τῇ σωτηρίᾳ τῶν ἀνθρώ πων, ὧν πρῶτος πάντων τιμῇ καὶ ὑπεροχῇ πάσῃ μείζων ἦν ὁ Ἰησοῦς, βασιλεύς, οὐχ ὡς Ἡρώδης ᾤετο, ἐσόμενος, ἀλλ' ὡς ἔπρεπε τὸν Θεὸν διδόναι βα σιλείαν, ἐπ᾽ εὐεργεσίᾳ τῶν βασιλευομένων, τῷ οὐ μέσην καὶ ἀδιάφορον (ἶν' οὕτως ὀνομάσω) εὐεργετή σοντι τοὺς ὑποτεταγμένους, ἀλλὰ νόμοις ἀληθῶς Θεοῦ παιδεύσοντι καὶ ὑπάξοντι αὐτούς· ὅπερ καὶ Ἰησοῦς ἐπιστάμενος, καὶ ἀρνούμενος μὲν τὸ εἶναι, ὡς οἱ πολλοὶ ἐκδέχονται, βασιλεὺς, διδάσκων δὲ τὸ ἐξαίρε τον τῆς ἑαυτοῦ βασιλείας, φησὶ τό· . Εἰ ἦν ἐκ τοῦ κόσμου τούτου ἡ βασιλεία ἡ ἐμὴ, οἱ ὑπηρέται οἱ πάντων. ORIGENIS mus fuit, haberent vaticinia a Moyse quoque scriptis tradita, et illic de stella legissent istud: Ostendam ei, et non modo ; beatum facio et non propinqua- bit to ;, conjecerunt hominem illum, qui cum stella praenuntiatus fuerat, in hanc lucem prodiisse; cumque jam inde animo præcepissent illum esse dæmoniis et spiritibus qui ipsis apparere et mini- strare solebant, præstantiorem, adorare sta - tuerunt. In Judæam igitur venerunt, pro certo ha- bentes quempiam regem natum esse, quamvis et quodnamn regni genus habiturus, et ubi nasciturus esset, ignorarent; sumptisque secum muneribus, quæ veluti symbola illi qui ex Deo et homine mortali esset, ut ita dicam, compositus, darent ; postquam didicerunt ubinam natus fuisset, ut regi aurum, ut morituro myrrbam, ut Deo thus obtulerunt. Sed quoniam Deus erat Servator ille generis humani, angelis qui hominibus auxilium præstant longe su- blimnior; angelus magorum, qui Jesum adoraverant, pietati præmium retulit admonens ‹ ne redirent ad Herodem, sed per aliam viam reverterentur in regionem suam “. ▸ esse, tametsi id non credat apud Celsum Judæus, minime mirandum est. Cæca enim res est malitia, et fatum ipsum, quasi fortior esset, superare vult. Quo ex morbo laborans Herodes, et credidit Judæis natum esse regem, et consilium cepit huic persua- sioni nullo modo consentaneum. Nimirum non vidit aut omnino regem esse, et reguaturum; aut non regnaturum, et frustra interfectum iri. Interfici igitur voluit, pugnantes in sententias improbitate raptus agitatusque a cæco improboque diabolo, qui Salvatori jam ab initio insidiatus est, opinatus eum el esse et fore magnum. Quare angelus, qui, licet id Celsus non credat, ordini rerum sese accommo- dabat, Josephum monuit ut cum puero et matre ejus in Ægyptum fugeret. Herodes autem, quotquot erant in Bethleem oppido ejusque finibus recens nati trucidari jussit, quasi cuin eis interfecturus esset natum Judzorum regem : sed non advertit poten- tiam esse, quæ perpetuo invigilat dignis qui ad ho- minum salutem serventur, et inter eos principem et dignitate et præstantia locum tenere Jesum ; qui quidem rex erat futurus, non tamen ut existi- mabat Herodes, sed quemadmodum decebat regen esse, cui Deus regnum contulerit ; nempe qui sub- ditis bene faceret, non tribuendis mediæ naturæ et, ut ita loquar, indifferentibus beneficiis, sed eru- diendo eos regendoque legibus vere divinis. Quod sciens Jesus negansque se eo sensu esse regen quo plerique intelligunt, ac docens quanto sit excellen- tius regnum ejus, ait : . Si ex hoc mundo esset re- gnum meum, ministri mei utique decertarent, ut * Num. xxiv, 17. "Matth. 11, 12. mysticam munerum a magis oblatorum significa- B C D tionem affert fren. 1. ut contra har., c. 9, alias Libri editi, 61. Insidias vero ab Herode Jesu nato structas (79) Tres Anglicani et Basileensis : βασι - (80) Ως βασιλεῖ τὸν χρυσόν, etc. Eamdem (81) Ενυπάρχων. Guietus mavult ὑπάρχων. (89) Πάντως. Sic recte codex uterque Valicanus.
PG 11:795Παραςκευαζόντων δ’ αὐτῶν ἐγένετο ἔκστασις ἐπ’ αὐτόν, καὶ θεωρεῖ τὸν οὐρανὸν ἀνεῳγμένον καὶ καταβαῖνον σκεῦός τι ὡς ὀθόνην μεγάλην], τέσσαρσιν ἀρχαῖς καθιέμενον ἐπὶ τῆς γῆς, ἐν ᾧ ὑπῆρχε πάντα τὰ τετράποδα καὶ ἑρπετὰ τῆς γῆς καὶ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ. Καὶ ἐγένετο φωνὴ πρὸς αὐτόν· Ἀναστάς, Πέτρε, θῦσον καὶ φάγε. Ὁ δὲ Πέτρος εἶπε· Μηδαμῶς, κύριε, ὅτι οὐδέ ποτε ἔφαγον πᾶν κοινὸν καὶ ἀκάθαρτον. Καὶ φωνὴ ἐκ δευτέρου πρὸς αὐτόν· Ἃ ὁ θεὸς ἐκαθάρισε σὺ μὴ κοίνου. [Ὅρα γὰρ ἐν τούτοις, τίνα τρόπον παρίσταται τὰ ἰουδαϊκὰ ἔθη περὶ καθαρῶν καὶ ἀκαθάρτων ἔτι τηρῶν ὁ Πέτρος. Καὶ ἐκ τῶν ἑξῆς δηλοῦται ὅτι ὀπτασίας ἐδεήθη, ἵνα κοινωνήσῃ τῶν λόγων τῆς πίστεως τῷ μὴ κατὰ σάρκα Ἰσραηλίτῃ Κορνηλίῳ καὶ τοῖς σὺν αὐτῷ ὡς ἔτι Ἰουδαῖος καὶ κατὰ τὰς Ἰουδαίων παραδόσεις ζῶν, καταφρονῶν τῶν ἔξω τοῦ ἰουδαϊσμοῦ. Καὶ ἐν τῇ πρὸς Γαλάτας δὲ ἐπιστολῇ Παῦλος ἐμφαίνει ὅτι Πέτρος ἔτι φοβούμενος τοὺς Ἰουδαίους, παυσάμενος τοῦ μετὰ τῶν ἐθνῶν συνεσθίειν, ἐλθόντος Ἰακώβου πρὸς αὐτὸν ἀφώριζεν ἑαυτὸν ἀπὸ τῶν ἐθνῶν, φοβούμενος τοὺς ἐκ τῆς περιτομῆς· καὶ τὸ αὐτὸ πεποιήκασιν αὐτῷ οἱ λοιποὶ Ἰουδαῖοι καὶ Βαρνάβας.
Ι. ἐμοὶ ἡγωνίζοντο ἄν, ἵνα μὴ παραδοθῶ τοῖς Ἰουδαίοις· Δ νυνὶ δὲ οὐκ ἔστιν ἐκ τοῦ κόσμου τούτου ἡ βασιλεία ἡ ἐμή. » Ταῦτα δ' εἰ ἑωράκει ὁ Κέλσος, οὐκ ἂν ἔλε- γεν· « Εἰ δ' ὅπως μὴ σὺ αὐξηθεὶς ἀντ᾽ ἐκείνου βασι- λεύσῃς (85), τί ἐπειδή γε ηὐξήθης, οὐ βασιλεύεις, ἀλλ᾽ ὁ τοῦ Θεοῦ ταῖς οὕτως ἀγεννῶς ἀγείρεις, κυπτά- ζων (84) ὑπὸ φόβου και περιφθειρόμενος ἄνω κάτω ; » Οὐκ ἔστι δ' ἀγεννὲς τὸ, μετ' οικονομίας περιστά μενον τοὺς κινδύνους, μὴ ὁμόσε αὐτοῖς χωρεῖν· οὐ διὰ φόβον θανάτου, ἀλλ' ὑπὲρ τοῦ χρησίμως αὐτὸν τῷ βίῳ ἐπιδημοῦντα ἑτέρους ὠφελεῖν, ἕως ἐπιστῇ ὁ ἐπιτήδειος καιρὸς τοῦ τὸν ἀνειληφότα ἀνθρώ- που (85) φύσιν ἀνθρώπου θάνατον ἀποθανεῖν, ἔχοντά τι χρήσιμον τοῖς ἀνθρώποις. Οπερ δῆλόν ἐστι τῷ νοήσαντι τὸν Ἰησοῦν ὑπὲρ ἀνθρώπων ἀποθανεῖν· περὶ οὗ κατὰ δύναμιν ἐν τοῖς πρὸ τούτων είπομεν. Μετὰ ταῦτα δ' ἐπεὶ μηδὲ τὸν ἀριθμὸν τῶν ἀποστό λων ἐπιστάμενος « δέκα ο εἶπεν « ἢ ἕνδεκά τινας ἐξαρτησάμενον τὸν Ἰησοῦν ἑαυτῷ ἐπιῤῥήτους ἀνθρώ τους, τελώνας καὶ ναύτας τους πονηροτάτους, μετὰ τούτων τῇδε κἀκεῖσε αὐτὸν ἀποδεδρακέναι, αἰσχρῶς καὶ γλίσχρως τροφάς συνάγοντα· ο φέρε καὶ περὶ τούτων, κατὰ τὸ δυνατὸν, διαλάβωμεν. Φανερὸν δέ ἐστι τοῖς ἐντυγχάνουσιν εὐαγγελικοίς λόγοις, οὓς οὐδ' ἀνεγνωκέναι ὁ Κέλσος φαίνεται, ὅτι δώδεκα ἀποστό λους ὁ Ἰησοῦς ἐπελέξατο, τελώνην μὲν τὸν Ματθαῖον οὓς δ' εἶπε συγκεχυμένως ναύτας, τάχα τὸν Ἰάκω 6ον (86) καὶ τὸν Ἰωάννην φησὶν, ἐπεὶ, καταλιπόντες τὸ πλοῖον καὶ τὸν πατέρα αὐτῶν Ζεβεδαίον, ἠκολού- θησαν τῷ Ἰησοῦ· τὸν γὰρ Πέτρον καὶ τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ ᾿Ανδρέαν, ἀμφιβληστρῳ χρωμένους διὰ τὰς ἀναγκαίας τροφάς, οὐκ ἐν ναύταις, ἀλλ' ὡς ἀνέγρα ψεν ἡ Γραφή,) ἐν ἁλιεῦσιν ἀριθμητέον. Εστω δὲ καὶ ὁ Λεβὴς τελώνης ἀκολουθήσας τῷ Ἰησοῦ· ἀλλ᾽ οὔτι γε τοῦ ἀριθμοῦ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ ἦν, εἰ μὴ κατά εινα τῶν ἀντιγράφων (87) τοῦ κατὰ Μάρκον Εὐαγ γελίου. Τῶν δὲ λοιπῶν οὐ μεμαθήκαμεν τὰ ἔργα ὅθεν πρὸ τῆς μαθητείας τοῦ Ἰησοῦ περιεποίουν ἑαυτοῖς τὰς τροφάς. Φημὶ οὖν καὶ πρὸς ταῦτα, ὅτι τοῖς δυνα * 1ν, 18; βασιλεύῃς. ἀγείρεις κρυπτάζων. ἀνθρωπίνην. Θαδδαίον Λεββαίον Λεβήν, Θαδ δαῖος ὁ καὶ Δεσι, Θαδδαῖος ὁ καὶ Λεββαίος. Λευαίον ὁ ἐπικληθεὶς Θαδδαίος, Λεββαῖος ὁ ἐπικληθείς, Π.- Λεβ. βαῖος ὁ ἐπικληθείς, του, Ματθαῖος, ἐπικληθεὶς Λεβ βαῖος, Λευτ Λεββαίος CONTRA CELSUM LIB. non traderer Judaeis ; nunc autem regnum meum B C Joan. xvIII, 36. Matth. x, 1; Marc. 111, 14; Marc. 11, 14. Marc. III, 18. sileensis, Basileensis, et ita Hoeschelius in textu; Spencerus vero Libri autem editi, mente Celsi sermonem instituit Origenes quain ex sua. Etenim paulo post cum aliis Ecclesiæ docto- ribus oinnes apostolos dividit in piscatores et pu- blicanos. Certe filios Zehedæi Jacobum et Joannein, perinde atque Petrum et Andream piscatoriam ar- tem exercuisse, patet ex Matth. cap. vi, Marci 1, et Lucæ v, et ex plurimis Patrum testimoniis. Marc. II, 18, pro legitur, aut potius quemadmodum in editione Græca Theodoreti, quæst. in Numeros, habetur, ubi in Græco-Latina Græci posteriores dicunt. Si di- cas Matth. x, 3, scriptum etiam esse xal Aɛ66aio; nonet Millius hæc verba, deesse in Vulg. Copt. Hieron., D non est ex hoc mundo "., Hæc si Celsus intel- lexisset, non dixisset : c Sin ideo, ne tu loco illius regnares postquam ad adultam ætatem pervenisses; cur, postquam pervenisti, non regnas, sed ille Dei Filius mendicando vagaris præ metu supplex et miseriis oppressus ? › At ignavum non est pru- denter declinare pericula, non mortis metu, sed aliis in vita prodesse desiderio ; donec ei, qui na- turam humanam induit, opportuna se det occasio humanam mortem oppetendi quæ quidpiam uti- litatis hominibus afferat. Quod quidem nifestum est intelligenti Jesum hominum causa mortem subiisse de qua re pro viribus superius diximus. apostolorum ait, ‹ Jesum ascitis decem aut undecim hominibus famosis, publicanis nautisque nequissi- mis, huc illuc cum illis fugitasse turpiter et ægre cibos colligentein, › age et de his pro virili disse- ramus. Qui Evangelia versaverunt, quæ Celsus vi- detur ne legisse quidem, ii norunt duodecim ele- ctos a Jesu fuisse apostolos **; publicanum quidem fuisse Matthæum nomine: quos vero nautas pro- miscue vocat, intelligit fortasse Jacobum et Joan- nem, quia relictis nave et patre suo Zebedæo secuti sunt Jesum “. Nam Petrus ejusque frater Andreas, qui retibus necessarium sibi victum quærebant, non inter nautas, sed, ut scriptum est, inter piscatores numerandi sunt **. Sit et Levi publicanus qui Jesum secutus sit; at non fuit ille ex apostolorum nu- mero, nisi juxta quædam Evangelii secundum Mar- cum exemplaria Qua vero arte cæteri, priusquam discipuli Jesu fierent, victum sibi comparaverint, nobis incompertum est. Ergo ad hæc respondeo, qui prudenter et candide res ab apostolis Jesu ge- stas possunt examinare, iis manifestum fieri hos divina virtute roboratos fuisse oportere ut edoce- Luc. vi, 13. Matth. x, 3; Marc. 1, 20. Matth. • et in Prolegomen. 586, contendit « insertum laud aliud essc quam studiosi cujusdam scholion, qui e regione adnotarat in margine quo significatum volebat, Matthæum hunc pu- blicanin illum ipsum esse qui Marco et Luce seu dicitur. In hoc incidens scriba, cum partem textus esse crederet, neque vero sciret ad quam præcise partem spectaret, voces hasce trans- positas conjecit in corpus libri loco non suo. › Hinc Origenes asserit nullibi in catalogo apostolorum, nisi forte in quibusdam Marci 131, 18, exemplaribus, reperiri Levim publicanum, Marc. 1, 14, et Luc. v, 27, memoratum, quem a Matthæo proinde distin- guebat, licet eumdemn prorsus bominem esse videa- tur sentire in præfatione explanationis in Epistolam ad Romanos. Levin a Matthæo distinguit etiam He- racleon hæreticus Valentinianus apud Clementem Alexandrinum v Stromat., pag. 502, et inter re- centiores Hugo Grotius, cui vide quæ respondet Cotelerius in notis ad Constitution, apostolic. VIII, 2, et Dodwellus dissertatione prima in Ire- nauin, § 54. (85) Βασιλεύσης. Tres Anglicani, Regius et Ba- (84) Αγείρεις κυπτάζων. Ita codd. Regius et (85) Ανθρώπου. Ιta codd. Reg. et Basileensis. (86) Τάχα τὸν Ἰάκωβον, etc. Eo loci magis ex (87) Κατά τινα τῶν ἀντιγράφων. In quibus 62. Posthæc quoniam ne numerum quidem sciens
Καὶ ἀκόλουθόν γε ἦν μὴ ἀποστῆναι τῶν ἰουδαϊκῶν ἐθῶν τοὺς εἰς τὴν περιτομὴν ἀποσταλέντας, ὅτε οἱ δοκοῦντες στῦλοι εἶναι δεξιὰς ἔδωκαν Παύλῳ καὶ Βαρνάβᾳ κοινωνίας, αὐτοὶ εἰς τὴν περιτομὴν ἀπιόντες, ἵν’ ἐκεῖνοι τοῖς ἔθνεσι κηρύξωσι. Τί δὲ λέγω ὅτι οἱ κηρύσσοντες εἰς τὴν περιτομὴν ὑπέστελλον ἑαυτοὺς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν καὶ ἀφώριζον; ὅτε καὶ αὐτὸς ὁ Παῦλος τοῖς Ἰουδαίοις Ἰουδαῖος ἐγίνετο, ἵνα Ἰουδαίους κερδήσῃ. Διό, ὡς καὶ ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων γέγραπται, καὶ προσφορὰν προσήνεγκεν ἐπὶ τὸ θυσιαστήριον, ἵνα πείσῃ Ἰουδαίους περὶ τοῦ μὴ εἶναι ἀποστάτης νόμου. Ταῦτα δὲ πάντα εἰ ἠπίστατο ὁ Κέλσος, οὐκ ἂν ἐπροσωποποίησεν τὸν Ἰουδαῖον λέγοντα πρὸς τοὺς ἀπὸ ἰουδαϊσμοῦ πιστεύοντας τό· Τί παθόντες, ὦ πολῖται, κατελίπετε τὸν πάτριον νόμον] καὶ ὑπ’ ἐκείνου, πρὸς ὃν ἄρτι διειλέγμεθα, ψυχαγωγηθέντες πάνυ γελοίως ἐξηπατήθητε καὶ ἀφ’ ἡμῶν ἀπηυτομολήσατε εἰς ἄλλο ὄνομα καὶ εἰς ἄλλον βίον;
Ι. ἐμοὶ ἡγωνίζοντο ἄν, ἵνα μὴ παραδοθῶ τοῖς Ἰουδαίοις· Δ νυνὶ δὲ οὐκ ἔστιν ἐκ τοῦ κόσμου τούτου ἡ βασιλεία ἡ ἐμή. » Ταῦτα δ' εἰ ἑωράκει ὁ Κέλσος, οὐκ ἂν ἔλε- γεν· « Εἰ δ' ὅπως μὴ σὺ αὐξηθεὶς ἀντ᾽ ἐκείνου βασι- λεύσῃς (85), τί ἐπειδή γε ηὐξήθης, οὐ βασιλεύεις, ἀλλ᾽ ὁ τοῦ Θεοῦ ταῖς οὕτως ἀγεννῶς ἀγείρεις, κυπτά- ζων (84) ὑπὸ φόβου και περιφθειρόμενος ἄνω κάτω ; » Οὐκ ἔστι δ' ἀγεννὲς τὸ, μετ' οικονομίας περιστά μενον τοὺς κινδύνους, μὴ ὁμόσε αὐτοῖς χωρεῖν· οὐ διὰ φόβον θανάτου, ἀλλ' ὑπὲρ τοῦ χρησίμως αὐτὸν τῷ βίῳ ἐπιδημοῦντα ἑτέρους ὠφελεῖν, ἕως ἐπιστῇ ὁ ἐπιτήδειος καιρὸς τοῦ τὸν ἀνειληφότα ἀνθρώ- που (85) φύσιν ἀνθρώπου θάνατον ἀποθανεῖν, ἔχοντά τι χρήσιμον τοῖς ἀνθρώποις. Οπερ δῆλόν ἐστι τῷ νοήσαντι τὸν Ἰησοῦν ὑπὲρ ἀνθρώπων ἀποθανεῖν· περὶ οὗ κατὰ δύναμιν ἐν τοῖς πρὸ τούτων είπομεν. Μετὰ ταῦτα δ' ἐπεὶ μηδὲ τὸν ἀριθμὸν τῶν ἀποστό λων ἐπιστάμενος « δέκα ο εἶπεν « ἢ ἕνδεκά τινας ἐξαρτησάμενον τὸν Ἰησοῦν ἑαυτῷ ἐπιῤῥήτους ἀνθρώ τους, τελώνας καὶ ναύτας τους πονηροτάτους, μετὰ τούτων τῇδε κἀκεῖσε αὐτὸν ἀποδεδρακέναι, αἰσχρῶς καὶ γλίσχρως τροφάς συνάγοντα· ο φέρε καὶ περὶ τούτων, κατὰ τὸ δυνατὸν, διαλάβωμεν. Φανερὸν δέ ἐστι τοῖς ἐντυγχάνουσιν εὐαγγελικοίς λόγοις, οὓς οὐδ' ἀνεγνωκέναι ὁ Κέλσος φαίνεται, ὅτι δώδεκα ἀποστό λους ὁ Ἰησοῦς ἐπελέξατο, τελώνην μὲν τὸν Ματθαῖον οὓς δ' εἶπε συγκεχυμένως ναύτας, τάχα τὸν Ἰάκω 6ον (86) καὶ τὸν Ἰωάννην φησὶν, ἐπεὶ, καταλιπόντες τὸ πλοῖον καὶ τὸν πατέρα αὐτῶν Ζεβεδαίον, ἠκολού- θησαν τῷ Ἰησοῦ· τὸν γὰρ Πέτρον καὶ τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ ᾿Ανδρέαν, ἀμφιβληστρῳ χρωμένους διὰ τὰς ἀναγκαίας τροφάς, οὐκ ἐν ναύταις, ἀλλ' ὡς ἀνέγρα ψεν ἡ Γραφή,) ἐν ἁλιεῦσιν ἀριθμητέον. Εστω δὲ καὶ ὁ Λεβὴς τελώνης ἀκολουθήσας τῷ Ἰησοῦ· ἀλλ᾽ οὔτι γε τοῦ ἀριθμοῦ τῶν ἀποστόλων αὐτοῦ ἦν, εἰ μὴ κατά εινα τῶν ἀντιγράφων (87) τοῦ κατὰ Μάρκον Εὐαγ γελίου. Τῶν δὲ λοιπῶν οὐ μεμαθήκαμεν τὰ ἔργα ὅθεν πρὸ τῆς μαθητείας τοῦ Ἰησοῦ περιεποίουν ἑαυτοῖς τὰς τροφάς. Φημὶ οὖν καὶ πρὸς ταῦτα, ὅτι τοῖς δυνα * 1ν, 18; βασιλεύῃς. ἀγείρεις κρυπτάζων. ἀνθρωπίνην. Θαδδαίον Λεββαίον Λεβήν, Θαδ δαῖος ὁ καὶ Δεσι, Θαδδαῖος ὁ καὶ Λεββαίος. Λευαίον ὁ ἐπικληθεὶς Θαδδαίος, Λεββαῖος ὁ ἐπικληθείς, Π.- Λεβ. βαῖος ὁ ἐπικληθείς, του, Ματθαῖος, ἐπικληθεὶς Λεβ βαῖος, Λευτ Λεββαίος CONTRA CELSUM LIB. non traderer Judaeis ; nunc autem regnum meum B C Joan. xvIII, 36. Matth. x, 1; Marc. 111, 14; Marc. 11, 14. Marc. III, 18. sileensis, Basileensis, et ita Hoeschelius in textu; Spencerus vero Libri autem editi, mente Celsi sermonem instituit Origenes quain ex sua. Etenim paulo post cum aliis Ecclesiæ docto- ribus oinnes apostolos dividit in piscatores et pu- blicanos. Certe filios Zehedæi Jacobum et Joannein, perinde atque Petrum et Andream piscatoriam ar- tem exercuisse, patet ex Matth. cap. vi, Marci 1, et Lucæ v, et ex plurimis Patrum testimoniis. Marc. II, 18, pro legitur, aut potius quemadmodum in editione Græca Theodoreti, quæst. in Numeros, habetur, ubi in Græco-Latina Græci posteriores dicunt. Si di- cas Matth. x, 3, scriptum etiam esse xal Aɛ66aio; nonet Millius hæc verba, deesse in Vulg. Copt. Hieron., D non est ex hoc mundo "., Hæc si Celsus intel- lexisset, non dixisset : c Sin ideo, ne tu loco illius regnares postquam ad adultam ætatem pervenisses; cur, postquam pervenisti, non regnas, sed ille Dei Filius mendicando vagaris præ metu supplex et miseriis oppressus ? › At ignavum non est pru- denter declinare pericula, non mortis metu, sed aliis in vita prodesse desiderio ; donec ei, qui na- turam humanam induit, opportuna se det occasio humanam mortem oppetendi quæ quidpiam uti- litatis hominibus afferat. Quod quidem nifestum est intelligenti Jesum hominum causa mortem subiisse de qua re pro viribus superius diximus. apostolorum ait, ‹ Jesum ascitis decem aut undecim hominibus famosis, publicanis nautisque nequissi- mis, huc illuc cum illis fugitasse turpiter et ægre cibos colligentein, › age et de his pro virili disse- ramus. Qui Evangelia versaverunt, quæ Celsus vi- detur ne legisse quidem, ii norunt duodecim ele- ctos a Jesu fuisse apostolos **; publicanum quidem fuisse Matthæum nomine: quos vero nautas pro- miscue vocat, intelligit fortasse Jacobum et Joan- nem, quia relictis nave et patre suo Zebedæo secuti sunt Jesum “. Nam Petrus ejusque frater Andreas, qui retibus necessarium sibi victum quærebant, non inter nautas, sed, ut scriptum est, inter piscatores numerandi sunt **. Sit et Levi publicanus qui Jesum secutus sit; at non fuit ille ex apostolorum nu- mero, nisi juxta quædam Evangelii secundum Mar- cum exemplaria Qua vero arte cæteri, priusquam discipuli Jesu fierent, victum sibi comparaverint, nobis incompertum est. Ergo ad hæc respondeo, qui prudenter et candide res ab apostolis Jesu ge- stas possunt examinare, iis manifestum fieri hos divina virtute roboratos fuisse oportere ut edoce- Luc. vi, 13. Matth. x, 3; Marc. 1, 20. Matth. • et in Prolegomen. 586, contendit « insertum laud aliud essc quam studiosi cujusdam scholion, qui e regione adnotarat in margine quo significatum volebat, Matthæum hunc pu- blicanin illum ipsum esse qui Marco et Luce seu dicitur. In hoc incidens scriba, cum partem textus esse crederet, neque vero sciret ad quam præcise partem spectaret, voces hasce trans- positas conjecit in corpus libri loco non suo. › Hinc Origenes asserit nullibi in catalogo apostolorum, nisi forte in quibusdam Marci 131, 18, exemplaribus, reperiri Levim publicanum, Marc. 1, 14, et Luc. v, 27, memoratum, quem a Matthæo proinde distin- guebat, licet eumdemn prorsus bominem esse videa- tur sentire in præfatione explanationis in Epistolam ad Romanos. Levin a Matthæo distinguit etiam He- racleon hæreticus Valentinianus apud Clementem Alexandrinum v Stromat., pag. 502, et inter re- centiores Hugo Grotius, cui vide quæ respondet Cotelerius in notis ad Constitution, apostolic. VIII, 2, et Dodwellus dissertatione prima in Ire- nauin, § 54. (85) Βασιλεύσης. Tres Anglicani, Regius et Ba- (84) Αγείρεις κυπτάζων. Ita codd. Regius et (85) Ανθρώπου. Ιta codd. Reg. et Basileensis. (86) Τάχα τὸν Ἰάκωβον, etc. Eo loci magis ex (87) Κατά τινα τῶν ἀντιγράφων. In quibus 62. Posthæc quoniam ne numerum quidem sciens
PG 11:797Ἐπεὶ δ’ ἅπαξ γεγόναμεν ἐν τῷ περὶ τοῦ Πέτρου λόγῳ καὶ τῶν διδαξάντων τοὺς ἐν τῇ περιτομῇ τὸν χριστιανισμόν, οὐκ ἄτοπον ἡγοῦμαι παραθέσθαι τοῦ Ἰησοῦ τινα φωνὴν ἀπὸ τοῦ κατὰ Ἰωάννην εὐαγγελίου καὶ τὴν διήγησιν αὐτῆς. [Γέγραπται δὴ αὐτὸν εἰρηκέναι· Ἔτι πολλὰ ἔχω ὑμῖν λέγειν, ἀλλ’ οὐ δύνασθε βαστάζειν ἄρτι· ὅταν δὲ ἔλθῃ ἐκεῖνος, τὸ πνεῦμα τῆς ἀληθείας, ὁδηγήσει ὑμᾶς εἰς τὴν ἀλήθειαν πᾶσαν· οὐ γὰρ λαλήσει ἀφ’ ἑαυτοῦ, ἀλλ’ ὅσα ἀκούσει λαλήσει. Καὶ ζητοῦμεν ἐν τῷ τόπῳ, τίνα ἦν τὰ πολλά, ἃ εἶχε μὲν λέγειν ὁ Ἰησοῦς τοῖς μαθηταῖς ἑαυτοῦ, οὐκ ἐδύναντο δὲ αὐτὰ βαστάζειν τότε. Καί φημι· μή ποθ’ ὡς Ἰουδαίοις καὶ συντραφεῖσι τῷ κατὰ τὸ γράμμα Μωϋσέως νόμῳ τοῖς ἀποστόλοις εἶχε μὲν λέγειν, τίς ὁ ἀληθὴς νόμος, καὶ τίνων ἐπουρανίων ὑποδείγματι καὶ σκιᾷ ἡ παρὰ τοῖς Ἰουδαίοις λατρεία ἐπετελεῖτο, καὶ τίνων μελλόντων ἀγαθῶν σκιὰν περιεῖχεν ὁ περὶ βρώσεων καὶ πόσεων καὶ ἑορτῶν καὶ νουμηνιῶν καὶ σαββάτων νόμος. Καὶ πολλὰ ἦν ταῦθ’ ἃ εἶχεν αὐτοῖς λέγειν·
μένοις φρονίμως καὶ εὐγνωμόνως ἐξετάζειν τὰ περὶ τοὺς ἀποστόλους τοῦ Ἰησοῦ, φαίνεται, ὅτι δυνάμει θείᾳ ἐδίδασκον οὗτοι τὸν Χριστιανισμὸν, καὶ ἐπε τύγχανον ὑπάγοντες ἀνθρώπους τῷ λόγῳ τοῦ Θεοῦ. Οὐ γὰρ ἡ εἰς τὸ λέγειν δύναμις, καὶ τάξις ἀπαγγελίας, κατὰ τὰς Ἑλλήνων διαλεκτικὰς ἡ ῥη- τορικὰς τέχνας, ἦν ἐν αὐτοῖς ὑπαγομένη τους ἀκούοντας. Δοκεῖ δέ μοι, ὅτι σοφούς (88) μέν τινας ὡς πρὸς τὴν τῶν πολλῶν ὑπόληψιν, καὶ ἱκα- νοὺς πρὸς τὸ νοεῖν ἀρεσκόντως πλήθεσι καὶ λέγειν, ἐπιλεξάμενος, καὶ χρησάμενος αὐτοῖς διακόνοις τῆς διδασκαλίας ὁ Ἰησοῦς· εὐλογώτατ' ἂν ὑπενοήθη ὁμοίᾳ φιλοσόφοις κεχρήσθαι (89) ἀγωγῇ, αἱρέσεώς τι νος προϊσταμένοις· καὶ οὐκέτι ἂν ἡ περὶ τοῦ θεῖον εἶναι τὸν λόγον ἐπαγγελία ἀνεφαίνετο· ἅτε τοῦ λόγου – ὄντος καὶ τοῦ κηρύγματος ἐν πειθοι (90) τῆς ἐν φρά- σει καὶ συνθέσει τῶν λέξεων σοφίας· καὶ ἦν ἂν ἡ πίστις, ὁμοίως τῇ τῶν τοῦ κόσμου φιλοσόφων περὶ τῶν δογμάτων πίστει, ἐν σοφίᾳ ἀνθρώπων, καὶ οὐκ ἐν δυνάμει Θεοῦ. Νυνὶ δὲ τίς, βλέπων ἁλιεῖς καὶ τε- λώνας, μηδὲ τὰ πρῶτα γράμματα μεμαθηκότας (ὡς τὸ Εὐαγγέλιον ἀναγράφει περὶ αὐτῶν, καὶ ὁ Κέλσος κατὰ ταῦτα (91) πεπίστευκεν αὐτοῖς, ἀλη θεύουσι περὶ τῆς ἰδιωτείας αὐτῶν) τεθαρρηκότως οὐ μόνον Ἰουδαίοις ὁμιλοῦντας περὶ τῆς εἰς τὸν Ἰη- σοῦν πίστεως, ἀλλὰ καὶ ἐν τοῖς λοιποῖς ἔθνεσι κη ρύσσοντας αὐτὸν καὶ ἀνύοντας, οὐκ ἂν ζητήσαι, πό θεν ἦν αὐτοῖς δύναμις πειστική (92); οὐ γὰρ ἡ νενο μισμένη τοῖς πολλοῖς. Καὶ τίς οὐκ ἂν λέγοι, ὅτι τὸν Δεῦτε ὀπίσω μου, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώ πρὸς τὸ νοεῖν καὶ λέγειν ἀρέ σκοντας πλήθεσιν. κεκηρύχθαι. επαγγελία ἀνεφαίνετο. ἀπαγγελία ἀνεφαίνετο, πων, » δυνάμει τινὶ θείᾳ ἐν τοῖς ἀποστόλοις αὐτοῦ ἐπλήρωσεν ὁ Ἰησοῦς; "Ηντινα καὶ ὁ Παῦλος παρι- στὰς (ὡς καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω ειρήκαμεν) φησί · • Καὶ ὁ λόγος μου καὶ τὸ κήρυγμά μου οὐκ ἐν πει- θοῖς ἀνθρωπίνης σοφίας λόγοις, ἀλλ᾽ ἐν ἀποδείξει Πνεύματος καὶ δυνάμεως, ἵνα ἡ πίστις ἡμῶν (95) μὴ ᾗ ἐν σοφίᾳ ἀνθρώπων, ἀλλ' ἐν δυνάμει Θεοῦ. » Κατὰ γὰρ τὰ εἰρημένα ἐν τοῖς προφήταις, προγνω στικῶς ἀπαγγέλλουσι περὶ τῆς κηρύξεως τοῦ Εὐαγγε λίου, ο Κύριος ἔδωκε ῥῆμα τοῖς εὐαγγελιζομένους δυνάμει πολλῇ, ὁ βασιλεὺς τῶν δυνάμεων τοῦ ἀγαπη τοῦ, ἵνα καὶ ἡ λέγουσα προφητεία, ο "Εως τάχους δραμεῖται ὁ λόγος αὐτοῦ, ο πληρωθῇ. Καὶ βλέπομέν γε, ὅτι ι εἰς πᾶσαν τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ τῶν ἀποστό Όλων Ἰησοῦ φθόγγος, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκου μένης τὰ ῥήματα αὐτῶν (94). » Διὰ τοῦτο δυνάμεως μὲν πληροῦνται οἱ λόγου τοῦ μετὰ δυνάμεως ἀπαγ- γελλομένου ἀκούοντες, ἣν ἐπιδείκνυνται τῇ τε διαθέ 3º ἐν πειθοῖς. ἐν πεινοῖ. (92) ὁ τοῦ ἀποστόλων λόγος. πληρούν ται οἱ λόγοι τοῦ μετὰ δυνάμεως επαγγελλομένου. ORIGENIS -76 rent Christianaın religionem et homines verbo Dei A subjicerent. Non enim eis secundum artes Græcorum dialecticas aut rhetoricas dicendi facultas et disserru di ratio inerat qua auditores sibi conciliarent. Atque etiam, si Jesus elegisset et doctrinæ suæ ministros adhibuisset eos, qui multorum opinione sapientes habentur, et aut cogitandi subtilitate aut sermonis facundia multitudinis plausus captare possunt ; justa meo quidem judicio suspicio fuisset simili eum ratione atque via usum fuisse, qua pli- losophi sectae cujuspiam auctores usi sunt, neque quod promissum est de doctrina ejus divinitate, videretur adimpletum. Nam sermo et prædicatio fuissent in persuasione illius sapientiæ, quæ verbo- rum lenocinia et aptæ compositionis blanditias affectat : et fides hæc nostra perinde ac ea, quam suis dogmatis habent hujus mundi philosophii, fuis- set in sapientia hominum et non virtute Dei *7.; Nunc autem ecquis est, qui, cum videt piscatores et publicanos vel primorum elementorum imperitos (id enim de illis Scriptura testatur, et Celsus ipsis inscientiam suam vere describentibus credit), con- fidenter de Gde Jesu adjungenda non modo apud Judæos disputare, sed etiam apud reliquas gentes prospere Jesum annuntiare, non quæsierit unde illis inesset persuadendi facultas? neque enim erat vulgaris. Ecquis non dixerit Jesumn in apostolis divina quadam virtute exsecutum fuisse quod his promiserat his verbis : « Venite post me, faciam vos B piscatores hominum *?, Hanc eamdem virtutem c. commendans Paulus, ut supra diximus, ait : « Et sermo meus et prædicatio mea non in persuasibili- bus humanæ sapientiæ verbis, sed in ostensione Spiritus et virtutis, ut fides nostra non sit in sa- pientia hominum, sed in virtute Dei *. » Nam, ut prædictum fuerat a prophetis prædicationem Evan- gelii prænuntiantibus, Dominus dedit verbum evangelizantibus virtute multa, rex virtutum di- lecti "; » ut impleretur et istud vaticinium : « Ve- lociter currit sermo ejus 81. . Et quidem jam vide mus c in omnem terram exivisse sonum » aposto- forum Jesu, et in fines orbis terræ verba eo- rum . » Quocirca qui audiunt verbum cum vir- tute prædicatum, replentur et ipsi virtute, quæ cum in eorum affectibus actibusque, tum in con- stantia ad mortem pro veritatis defensione perfe- rendam elucet; quidam autem vacui sunt, etiamsi Deo per Jesum credere profiteantur, qui virtute Cor. II, 5. Matth. 1, 19. * Cor. 11, 4. Paulo post Philocalia, autem et Spencerus, Paulo post Phi- localia, codex Regius et Basileensis, Heschelius et Spencerus, male. Psal. LXVII, 12. Psal. CXLVII, 15. "Psal. XVIII, 5. Meschelius in textu, Philocali, præstat. et Philocalia. Heschelius vero et Spencerus, Ibidem Philocalia male, (88) Codd. Regius et Basileensis, ὅτι εἰ σοφούς. (89) Κεχρῆσθαι. Sic recte Philocalia. Hoeschelius (90) Codl. Reg. Basileensis, duo Vaticani, et (91) Ταῦτα. Guielo scribendum videtur, τ' αὐτά. (92) Philocalia, πιστική. (93) Ημῶν. Apud Paulum legitur, ὑμῶν, quod (94) Τὰ ῥήματα αὐτῶν. Sic omnes codd. mss.
ὁρῶν δ’ ὅτι πάνυ χαλεπόν ἐστιν ἀπὸ ψυχῆς ἀνατρέπειν σχεδὸν συγγεννηθέντα καὶ συντραφέντα δόγματα μέχρι τῆς τοῦ ἀνδρὸς ἡλικίας] καὶ πείσαντα τοὺς ἀνειληφότας αὐτὰ ὅτι ταῦτα μέν ἐστι θεῖα τὸ δὲ μετασαλεύειν αὐτά ἐστιν ἀσεβές, καὶ ἐν τῇ ὑπεροχῇ τῆς κατὰ Χριστόν, τουτέστι τὴν ἀλήθειαν, γνώσεως ἐλέγχειν αὐτὰ σκύβαλα καὶ ζημίαν, ὥστε πεισθῆναι τοὺς ἀκούοντας, [ὑπερετίθετο εἰς ἐπιτηδειότερον καιρὸν τὸν μετὰ τὸ πάθος καὶ τὴν ἀνάστασιν αὐτοῦ.] Καὶ γὰρ ἀληθῶς ἦν ἀκαίρως προσαγόμενον τὸ βοήθημα τοῖς μηδέπω χωροῦσιν αὐτό, ἀνατρεπτικὸν τῆς περὶ τοῦ Ἰησοῦ ὑπολήψεως τυγχάνον, ἣν ἤδη ἀνειλήφεσαν ὡς περὶ Χριστοῦ καὶ υἱοῦ τοῦ θεοῦ τοῦ ζῶντος. Καὶ πρόσχες εἰ μὴ νοῦν ἔχει οὐκ εὐκαταφρόνητον τὸ οὕτως ἀκοῦσαι τοῦ Ἔτι πολλὰ ἔχω ὑμῖν λέγειν, ἀλλ’ οὐ δύνασθε βαστάζειν ἄρτι· πολλὰ γὰρ τὰ τῆς τοῦ νόμου κατὰ τὰ πνευματικὰ διηγήσεως καὶ σαφηνείας· καὶ οὐκ ἐδύναντό πως βαστάζειν αὐτὰ οἱ μαθηταί, ἐν Ἰουδαίοις γεγεννημένοι καὶ ἀνατεθραμμένοι τότε. Οἶμαι δ’ ὅτι καὶ ἐπεὶ τύπος μὲν ἦν ἐκεῖνα, ἀλήθεια δὲ ἃ ἔμελλε διδάσκειν αὐτοὺς τὸ ἅγιον πνεῦμα, διὰ τοῦτο λέλεκται·
μένοις φρονίμως καὶ εὐγνωμόνως ἐξετάζειν τὰ περὶ τοὺς ἀποστόλους τοῦ Ἰησοῦ, φαίνεται, ὅτι δυνάμει θείᾳ ἐδίδασκον οὗτοι τὸν Χριστιανισμὸν, καὶ ἐπε τύγχανον ὑπάγοντες ἀνθρώπους τῷ λόγῳ τοῦ Θεοῦ. Οὐ γὰρ ἡ εἰς τὸ λέγειν δύναμις, καὶ τάξις ἀπαγγελίας, κατὰ τὰς Ἑλλήνων διαλεκτικὰς ἡ ῥη- τορικὰς τέχνας, ἦν ἐν αὐτοῖς ὑπαγομένη τους ἀκούοντας. Δοκεῖ δέ μοι, ὅτι σοφούς (88) μέν τινας ὡς πρὸς τὴν τῶν πολλῶν ὑπόληψιν, καὶ ἱκα- νοὺς πρὸς τὸ νοεῖν ἀρεσκόντως πλήθεσι καὶ λέγειν, ἐπιλεξάμενος, καὶ χρησάμενος αὐτοῖς διακόνοις τῆς διδασκαλίας ὁ Ἰησοῦς· εὐλογώτατ' ἂν ὑπενοήθη ὁμοίᾳ φιλοσόφοις κεχρήσθαι (89) ἀγωγῇ, αἱρέσεώς τι νος προϊσταμένοις· καὶ οὐκέτι ἂν ἡ περὶ τοῦ θεῖον εἶναι τὸν λόγον ἐπαγγελία ἀνεφαίνετο· ἅτε τοῦ λόγου – ὄντος καὶ τοῦ κηρύγματος ἐν πειθοι (90) τῆς ἐν φρά- σει καὶ συνθέσει τῶν λέξεων σοφίας· καὶ ἦν ἂν ἡ πίστις, ὁμοίως τῇ τῶν τοῦ κόσμου φιλοσόφων περὶ τῶν δογμάτων πίστει, ἐν σοφίᾳ ἀνθρώπων, καὶ οὐκ ἐν δυνάμει Θεοῦ. Νυνὶ δὲ τίς, βλέπων ἁλιεῖς καὶ τε- λώνας, μηδὲ τὰ πρῶτα γράμματα μεμαθηκότας (ὡς τὸ Εὐαγγέλιον ἀναγράφει περὶ αὐτῶν, καὶ ὁ Κέλσος κατὰ ταῦτα (91) πεπίστευκεν αὐτοῖς, ἀλη θεύουσι περὶ τῆς ἰδιωτείας αὐτῶν) τεθαρρηκότως οὐ μόνον Ἰουδαίοις ὁμιλοῦντας περὶ τῆς εἰς τὸν Ἰη- σοῦν πίστεως, ἀλλὰ καὶ ἐν τοῖς λοιποῖς ἔθνεσι κη ρύσσοντας αὐτὸν καὶ ἀνύοντας, οὐκ ἂν ζητήσαι, πό θεν ἦν αὐτοῖς δύναμις πειστική (92); οὐ γὰρ ἡ νενο μισμένη τοῖς πολλοῖς. Καὶ τίς οὐκ ἂν λέγοι, ὅτι τὸν Δεῦτε ὀπίσω μου, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώ πρὸς τὸ νοεῖν καὶ λέγειν ἀρέ σκοντας πλήθεσιν. κεκηρύχθαι. επαγγελία ἀνεφαίνετο. ἀπαγγελία ἀνεφαίνετο, πων, » δυνάμει τινὶ θείᾳ ἐν τοῖς ἀποστόλοις αὐτοῦ ἐπλήρωσεν ὁ Ἰησοῦς; "Ηντινα καὶ ὁ Παῦλος παρι- στὰς (ὡς καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω ειρήκαμεν) φησί · • Καὶ ὁ λόγος μου καὶ τὸ κήρυγμά μου οὐκ ἐν πει- θοῖς ἀνθρωπίνης σοφίας λόγοις, ἀλλ᾽ ἐν ἀποδείξει Πνεύματος καὶ δυνάμεως, ἵνα ἡ πίστις ἡμῶν (95) μὴ ᾗ ἐν σοφίᾳ ἀνθρώπων, ἀλλ' ἐν δυνάμει Θεοῦ. » Κατὰ γὰρ τὰ εἰρημένα ἐν τοῖς προφήταις, προγνω στικῶς ἀπαγγέλλουσι περὶ τῆς κηρύξεως τοῦ Εὐαγγε λίου, ο Κύριος ἔδωκε ῥῆμα τοῖς εὐαγγελιζομένους δυνάμει πολλῇ, ὁ βασιλεὺς τῶν δυνάμεων τοῦ ἀγαπη τοῦ, ἵνα καὶ ἡ λέγουσα προφητεία, ο "Εως τάχους δραμεῖται ὁ λόγος αὐτοῦ, ο πληρωθῇ. Καὶ βλέπομέν γε, ὅτι ι εἰς πᾶσαν τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ τῶν ἀποστό Όλων Ἰησοῦ φθόγγος, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκου μένης τὰ ῥήματα αὐτῶν (94). » Διὰ τοῦτο δυνάμεως μὲν πληροῦνται οἱ λόγου τοῦ μετὰ δυνάμεως ἀπαγ- γελλομένου ἀκούοντες, ἣν ἐπιδείκνυνται τῇ τε διαθέ 3º ἐν πειθοῖς. ἐν πεινοῖ. (92) ὁ τοῦ ἀποστόλων λόγος. πληρούν ται οἱ λόγοι τοῦ μετὰ δυνάμεως επαγγελλομένου. ORIGENIS -76 rent Christianaın religionem et homines verbo Dei A subjicerent. Non enim eis secundum artes Græcorum dialecticas aut rhetoricas dicendi facultas et disserru di ratio inerat qua auditores sibi conciliarent. Atque etiam, si Jesus elegisset et doctrinæ suæ ministros adhibuisset eos, qui multorum opinione sapientes habentur, et aut cogitandi subtilitate aut sermonis facundia multitudinis plausus captare possunt ; justa meo quidem judicio suspicio fuisset simili eum ratione atque via usum fuisse, qua pli- losophi sectae cujuspiam auctores usi sunt, neque quod promissum est de doctrina ejus divinitate, videretur adimpletum. Nam sermo et prædicatio fuissent in persuasione illius sapientiæ, quæ verbo- rum lenocinia et aptæ compositionis blanditias affectat : et fides hæc nostra perinde ac ea, quam suis dogmatis habent hujus mundi philosophii, fuis- set in sapientia hominum et non virtute Dei *7.; Nunc autem ecquis est, qui, cum videt piscatores et publicanos vel primorum elementorum imperitos (id enim de illis Scriptura testatur, et Celsus ipsis inscientiam suam vere describentibus credit), con- fidenter de Gde Jesu adjungenda non modo apud Judæos disputare, sed etiam apud reliquas gentes prospere Jesum annuntiare, non quæsierit unde illis inesset persuadendi facultas? neque enim erat vulgaris. Ecquis non dixerit Jesumn in apostolis divina quadam virtute exsecutum fuisse quod his promiserat his verbis : « Venite post me, faciam vos B piscatores hominum *?, Hanc eamdem virtutem c. commendans Paulus, ut supra diximus, ait : « Et sermo meus et prædicatio mea non in persuasibili- bus humanæ sapientiæ verbis, sed in ostensione Spiritus et virtutis, ut fides nostra non sit in sa- pientia hominum, sed in virtute Dei *. » Nam, ut prædictum fuerat a prophetis prædicationem Evan- gelii prænuntiantibus, Dominus dedit verbum evangelizantibus virtute multa, rex virtutum di- lecti "; » ut impleretur et istud vaticinium : « Ve- lociter currit sermo ejus 81. . Et quidem jam vide mus c in omnem terram exivisse sonum » aposto- forum Jesu, et in fines orbis terræ verba eo- rum . » Quocirca qui audiunt verbum cum vir- tute prædicatum, replentur et ipsi virtute, quæ cum in eorum affectibus actibusque, tum in con- stantia ad mortem pro veritatis defensione perfe- rendam elucet; quidam autem vacui sunt, etiamsi Deo per Jesum credere profiteantur, qui virtute Cor. II, 5. Matth. 1, 19. * Cor. 11, 4. Paulo post Philocalia, autem et Spencerus, Paulo post Phi- localia, codex Regius et Basileensis, Heschelius et Spencerus, male. Psal. LXVII, 12. Psal. CXLVII, 15. "Psal. XVIII, 5. Meschelius in textu, Philocali, præstat. et Philocalia. Heschelius vero et Spencerus, Ibidem Philocalia male, (88) Codd. Regius et Basileensis, ὅτι εἰ σοφούς. (89) Κεχρῆσθαι. Sic recte Philocalia. Hoeschelius (90) Codl. Reg. Basileensis, duo Vaticani, et (91) Ταῦτα. Guielo scribendum videtur, τ' αὐτά. (92) Philocalia, πιστική. (93) Ημῶν. Apud Paulum legitur, ὑμῶν, quod (94) Τὰ ῥήματα αὐτῶν. Sic omnes codd. mss.
PG 11:799Ὅταν ἔλθῃ ἐκεῖνος, τὸ πνεῦμα τῆς ἀληθείας, ὁδηγήσει ὑμᾶς εἰς τὴν ἀλήθειαν πᾶσαν· [ὡς εἰ ἔλεγεν· εἰς πᾶσαν τὴν ἀλήθειαν τῶν πραγμάτων, ὧν ἐν τοῖς τύποις γενόμενοι ᾤεσθε τὴν ἀληθῆ λατρείαν λατρεύειν τῷ θεῷ. Καὶ κατὰ τὴν ἐπαγγελίαν γε τοῦ Ἰησοῦ ἦλθε τὸ πνεῦμα τῆς ἀληθείας ἐπὶ τὸν Πέτρον, λέγον πρὸς αὐτὸν περὶ τῶν τετραπόδων καὶ ἑρπετῶν τῆς γῆς καὶ πετεινῶν τοῦ οὐρανοῦ· Ἀναστάς, Πέτρε, θῦσον καὶ φάγε. Καὶ ἦλθε πρὸς αὐτὸν ἔτι δεισιδαιμονοῦντα, φησὶ γὰρ καὶ πρὸς τὴν θείαν φωνήν· Μηδαμῶς, κύριε, ὅτι οὐδέ ποτε ἔφαγον πᾶν κοινὸν καὶ ἀκάθαρτον. Καὶ ἐδίδαξε τὸν περὶ βρωμάτων ἀληθῶν καὶ πνευματικῶν λόγον ἐν τῷ Ἃ ὁ θεὸς ἐκαθάρισε σὺ μὴ κοίνου. Καὶ ἑξῆς ἐκείνῃ τῇ ὀπτασίᾳ τὸ πνεῦμα τῆς ἀληθείας ὁδηγοῦν εἰς τὴν ἀλήθειαν πᾶσαν τὸν Πέτρον τὰ πολλὰ ἔλεγεν αὐτῷ, ἃ οὐκ ἐδύνατο βαστάζειν, ὅτε κατὰ σάρκα αὐτῷ ἔτι ὁ Ἰησοῦς συνῆν.] Ἀλλὰ περὶ μὲν τούτων ἄλλος ἔσται καιρὸς πρὸς τὸ διηγήσασθαι περὶ τῶν κατὰ τὴν ἐκδοχὴν τοῦ Μωϋσέως νόμου. Νῦν δὲ πρόκειται ἐλέγξαι τὴν τοῦ Κέλσου ἀμαθίαν, παρ’ ᾧ ὁ Ἰουδαῖος λέγει τοῖς πολίταις καὶ Ἰσραηλίταις πιστεύσασιν ἐπὶ τὸν Ἰησοῦν τό·
Ι. 778- σει καὶ τῷ βίῳ, καὶ τῷ ἕως θανάτου ἀγωνίζεσθαι περὶ τῆς ἀληθείας· διάκενοι δέ τινές εἰσι, κἂν ἐπαγ γέλλωνται (95) πιστεύειν τῷ Θεῷ διὰ τοῦ Ἰησοῦ, οἱ μὴ δύναμιν θείαν ἔχοντες, προσάγεσθαι δοκοῦντες τῷ λόγῳ τοῦ Θεοῦ. Εἰ καὶ ἀνωτέρω δ' ἐμνήσθην εὐαγγε- λικοῦ ῥητοῦ ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος εἰρημένου, οὐδὲν ἧττον καὶ νῦν αὐτῷ κατὰ καιρὸν χρήσομαι, παριστὰς καὶ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν περὶ τῆς τοῦ εὐαγγελίου κη- ρύξεως πρόγνωσιν θειότατα δηλουμένην, καὶ τὴν τοῦ λόγου ἰσχύν, χωρίς διδασκάλων κρατοῦσαν τῶν πιστευόντων τῇ μετά δυνάμεως θείας πειθοῖ. Φησὶ δὴ ὁ Ἰησοῦς· «Ὁ μὲν θερισμὸς πολὺς, οἱ δὲ ἐργά ται ὀλίγοι· δεήθητε οὖν τοῦ Κυρίου τοῦ θερισμοῦ, ὅπως ἐκβάλῃ (95) εργάτας εἰς τὸν θερισμὸν αὐ του. Β Ἐπεὶ δὲ καὶ ἐπίῤῥήτους εἶπεν ἀνθρώπους, τελώ νας καὶ ναύτας πονηροτάτους λέγων ὁ Κέλσος τοὺς ἀποστόλους Ἰησοῦ, καὶ περὶ τούτου φήσομεν· ὅτι ἔοιχεν, ἵνα μὲν ἐγκαλέσῃ τῷ λόγῳ, πιστεύειν ὅπου θέλει τοῖς γεγραμμένοις, ἵνα δὲ τὴν ἐμφαινομένην μὴ παραδέξηται, ἀπιστεῖν τοῖς Εὐαγγελίοις· δέον, τὸ φιλάληθες ἰδόντα τῶν γραψάντων, ἐκ τῆς περὶ τῶν χειρόνων ἀναγραφῆς πιστεῦσαι καὶ περὶ τῶν θειοτέρων. Γέγραπται δὴ ἐν τῇ Βαρνάβα καθολικῇ ἐπιστολῇ (98), (ὅθεν ὁ Κέλσος λαβὼν τάχα εἶπεν εἶ- ναι ἐπιῤῥήτους καὶ πονηροτάτους τοὺς ἀποστόλους) ὅτι ἐξελέξατο τοὺς ἰδίους ἀποστόλους Ἰησοῦς, ὄντας ὑπὲρ πᾶσαν ἀνομίαν ἀνομωτέρους. Καὶ ἐν τῷ εὐαγ γελίῳ δὲ τῷ κατὰ Λουκᾶν φησι πρὸς τὸν Ἰησοῦν ὁ Πέτρος· ο Εξελθε ἀπ' ἐμοῦ, ὅτι ἀνὴρ ἁμαρτωλός εἰμι, Κύριε, ο ᾿Αλλὰ καὶ ὁ Παῦλος ἐν τῇ πρὸς Τι- μήθεόν φησι, καὶ αὐτὸς ὕστερον ἀπόστολος Ἰησοῦ γε- νόμενος· ὅτι ι Πιστὸς ὁ λόγος, ὅτι Ἰησοῦς Χριστὸς ἦλθεν (99) εἰς τὸν κόσμον ἁμαρτωλούς σῶσαι, ὧν πρῶτός εἰμι ἐγώ. » Οὐκ οἶδα δ᾽ ὅπως ἐπελάθετο ἢ οὐκ ἐνόησεν περὶ Παύλου τι· εἰπεῖν, τοῦ μετὰ τὸν Ἰησοῦν τὰς ἐν Χριστῷ πήξαντος Ἐκκλησίας. Εἰκὸς γάρ, ὅτι ἑώρα δεῖσθαι αὐτῷ ἀπολογίας τὸν περὶ Παύ λου λόγον, πῶς, διώξας τὴν Ἐκκλησίαν τοῦ Θεοῦ, καὶ πικρῶς ἀγωνισάμενος κατὰ τῶν πιστευόντων, ὡς καὶ εἰς θάνατον παραδιδόναι ἐθέλειν τοὺς Ἰησοῦ μαθητὰς, ὕστερον ἐπὶ τοσοῦτον μετεβάλετο, ὡς ἀπὸ Ἱερουσαλήμ μέχρι τοῦ Ἰλλυρικοῦ πεπληρωκέναι τὸ ἐπαγγέλωνται. οἱ μὴ ὑπὸ δύναμιν θείαν ἔχοντες προσάγεσθαι δο κοῦντες τῷ λόγῳ. δοκοῦντες, ὑπό. ἐκβάλῃ. ἐμφαινομένην. απαγγελλομένην, ἐπαγγελλομένην. Βαρνάβας Κύπριος, ὁ καὶ Ἰωσὴφ Λευΐτης, μετὰ Παύλου τῶν ἐθνῶν ἀπό- στολος κατασταθεὶς, μίαν πρὸς οἰκοδομὴν τῆς Ἐκ κλησίας ἐπιστολὴν συνέταξεν, ἥτις εἰς τὰς ἀποκρύ φους γραφὰς ἀναγινώσκεται. ΧΙ. Ὅτι δὲ τοὺς ἰδίους ἀπο- στόλους, τοὺς μέλλοντας κηρύσσειν τὸ Εὐαγγέλιον αὐτοῦ, ἐξελέξατο ὄντας ὑπὲρ πᾶσαν ἁμαρτίαν ἀνα- μωτέρους, ἵνα δείξῃ ὅτι οὐκ ἦλθε καλέσαι δικαίους, ἀλλ᾽ ἁμαρτωλοὺς εἰς μετάνοιαν. Θεὸς ἦλθεν. ὁ Θεός, CONTRA CELSUM LIB. scunt. Etsi vero supra memoravi qued Salvator in Evangelio dixit, nihilominus tamen idem rursus huc et quidem opportune adducam. Hinc enim quivis perspiciet et Evangelii prædicationem a Sal- vatore nostro divine fuisse prævisam; et quanta sit verbi illius vis, quæ etiam sine magistris subdit sibi eos qui fdem amplectuntur, quam ipsis amplectendam divina virtus persuasit. Ait Jesus : • Messis quidem multa, operarii autem pauci; ro- gate ergo dominum messis, ut millat operarios in A divina carent, et specie tenus verbo Dei adhære- B C ss Matth. x. 57, Luc. v, 8. st | Tim. 1, 5. leensis. Editi vero Ibidem libri editi, Deest in codd. Regio et Basi- leensi et bene Philocalia omniuit et quinque codices niss., duo codd. Vaticani, sed reliqui mss. et Spenceris, Ibidem pro Bobe- rello scribendum videtur, Catal. script. eccles., in Barn. : In eadem epistola Liec PATROL GR. messem suain $3 ' • homines dixit apostolos, quos publicanos et nautas nequissimos vocat, ea de re respondebimus ipsum videri, ut obtrectet nostræ doctrinæ, ex iis quæ scripta sunt eligere pro libidine quod credat, et omnino non credere Evangelis, ne Divinitatem in illis libris evidenter demonstratam confiteri coga- tur; cum contra deceret eum, qui, qua sinceritate auctores illi scripserint, videbat, eo magis divinio- ribus rebus quas narrant fidem adjungere, quod ne abjectiora quiden prætermiserant. Verum est in Barnabæ Epistola, unde fortasse Celsus hauserit apostolos iufanes fuisse et nequissimos, legi apo- stolos a Jesu fuisse electos, qui improbi erant ut nulli magis. Et in Evangelio secundum Ļucam di- cit ad Jesum Petrus : ‹ Discede a me, quia homo peccator sum, Domine "., Sed et Paulus, qui et ipse postea factus est Jesu apostolus, in Epistola ad Timotheum, sic scribit : • Fidelis sermo, quod Christus Jesus venit in hunc mundum peccatores salvos facere, quorum primus ego sum 65. » At ne- scio quomodo oblitus fuerit aut ne cogitarit quidem mentionem facere de Paulo, qui post Jesum Eccle- sias in Christo constituit. Verisimile est illum vi- disse non posse se de Paulo loqui, quin simul ra- tionem redderet cur, qui fuerat Ecclesiam Dei per- secutus, fideles acerrime insectatus fuerat, Jesu di- scipulos morti tradere obstinaverat ", is usque adeo mutatus fuerit, ut a Jerusalem ad Illyricum Evan- Acl. is, 1. verba occurrunt, pag. : Hieron. lib. adversus Pelagian.: Ignatius, vir apostolicus et martyr, scribit audacter : Elegit Dominus apostolos, qui super homines peccatores erant. Sed, cum in toto Ignatio nihil hujusmodi reperire sit, puto esse la- psum memoriæ; et quod Barnabæ tribuenduin erat, Ignatio fuisse tributum. » Menard., in notis ad Barn. Epist. SPENCER. Sed in mss. Regio, Basileensi et duo- bus Anglicanis secundo et tertio, nec non in Philo- calia deest quod abest etiam a vulgata Pauli textu. (97) θειότητα ἐν τοῖς αὐτοῖς βιβλίοις ἀπαγγελλομένην (95) Επαγγέλλωνται. Ιta codd. Regius et Basi- D (96) Spencerus in textu, ἐκβάλλῃ, sed laschelius (97) Heschelius in textu, ἐκφαινομένην, sicque (98) Βαρνάβα καθολικῇ ἐπιστολῇ. Hieron. 63. Quoniam autem Celsus etiam infames fuisse (99) Meschelius et Spencerus, Ἰησοῦς Χριστὸς ὁ
τί παθόντες κατελίπετε τὸν πάτριον νόμον; καὶ τὰ ἑξῆς. Πῶς δὲ καταλελοίπασι τὸν πάτριον νόμον οἱ ἐπιτιμῶντες τοῖς μὴ ἀκούουσιν αὐτοῦ καὶ λέγοντες· Λέγετέ μοι, οἱ τὸν νόμον ἀναγινώσκοντες, τὸν νόμον οὐκ ἀκούετε; Γέγραπται γὰρ ὅτι Ἀβραὰμ δύο υἱοὺς ἔσχε, μέχρι τοῦ ἅτινά ἐστιν ἀλληγορούμενα καὶ τῶν ἑξῆς. Καὶ πῶς καταλελοίπασι τὸν πάτριον νόμον οἱ ἀεὶ μεμνημένοι ἐν τοῖς λόγοις ἑαυτῶν τῶν πατρίων καὶ λέγοντες· Ἢ καὶ ὁ νόμος ταῦτα οὐ λέγει; Ἐν γὰρ τῷ Μωϋσέως νόμῳ γέγραπται· Οὐ φιμώσεις βοῦν ἀλοῶντα. Μὴ τῶν βοῶν μέλει τῷ θεῷ; Ἢ δι’ ἡμᾶς πάντως λέγει; Δι’ ἡμᾶς γὰρ ἐγράφη καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ ὡς συγκεχυμένως γε ταῦθ’ ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος λέγει, δυνάμενος πιθανώτερον εἰπεῖν ὅτι τινὲς μὲν ὑμῶν καταλελοίπασι τὰ ἔθη προφάσει διηγήσεων καὶ ἀλληγοριῶν, τινὲς δὲ καὶ διηγούμενοι, ὡς ἐπαγγέλλεσθε, πνευματικῶς οὐδὲν ἧττον τὰ πάτρια τηρεῖτε, τινὲς δὲ οὐδὲ διηγούμενοι βούλεσθε καὶ τὸν Ἰησοῦν παραδέξασθαι ὡς προφητευθέντα καὶ τὸν Μωϋσέως νόμον τηρῆσαι κατὰ τὰ πάτρια, ὡς ἐν τῇ λέξει ἔχοντες τὸν πάντα τοῦ πνεύματος νοῦν.
Ι. 778- σει καὶ τῷ βίῳ, καὶ τῷ ἕως θανάτου ἀγωνίζεσθαι περὶ τῆς ἀληθείας· διάκενοι δέ τινές εἰσι, κἂν ἐπαγ γέλλωνται (95) πιστεύειν τῷ Θεῷ διὰ τοῦ Ἰησοῦ, οἱ μὴ δύναμιν θείαν ἔχοντες, προσάγεσθαι δοκοῦντες τῷ λόγῳ τοῦ Θεοῦ. Εἰ καὶ ἀνωτέρω δ' ἐμνήσθην εὐαγγε- λικοῦ ῥητοῦ ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος εἰρημένου, οὐδὲν ἧττον καὶ νῦν αὐτῷ κατὰ καιρὸν χρήσομαι, παριστὰς καὶ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν περὶ τῆς τοῦ εὐαγγελίου κη- ρύξεως πρόγνωσιν θειότατα δηλουμένην, καὶ τὴν τοῦ λόγου ἰσχύν, χωρίς διδασκάλων κρατοῦσαν τῶν πιστευόντων τῇ μετά δυνάμεως θείας πειθοῖ. Φησὶ δὴ ὁ Ἰησοῦς· «Ὁ μὲν θερισμὸς πολὺς, οἱ δὲ ἐργά ται ὀλίγοι· δεήθητε οὖν τοῦ Κυρίου τοῦ θερισμοῦ, ὅπως ἐκβάλῃ (95) εργάτας εἰς τὸν θερισμὸν αὐ του. Β Ἐπεὶ δὲ καὶ ἐπίῤῥήτους εἶπεν ἀνθρώπους, τελώ νας καὶ ναύτας πονηροτάτους λέγων ὁ Κέλσος τοὺς ἀποστόλους Ἰησοῦ, καὶ περὶ τούτου φήσομεν· ὅτι ἔοιχεν, ἵνα μὲν ἐγκαλέσῃ τῷ λόγῳ, πιστεύειν ὅπου θέλει τοῖς γεγραμμένοις, ἵνα δὲ τὴν ἐμφαινομένην μὴ παραδέξηται, ἀπιστεῖν τοῖς Εὐαγγελίοις· δέον, τὸ φιλάληθες ἰδόντα τῶν γραψάντων, ἐκ τῆς περὶ τῶν χειρόνων ἀναγραφῆς πιστεῦσαι καὶ περὶ τῶν θειοτέρων. Γέγραπται δὴ ἐν τῇ Βαρνάβα καθολικῇ ἐπιστολῇ (98), (ὅθεν ὁ Κέλσος λαβὼν τάχα εἶπεν εἶ- ναι ἐπιῤῥήτους καὶ πονηροτάτους τοὺς ἀποστόλους) ὅτι ἐξελέξατο τοὺς ἰδίους ἀποστόλους Ἰησοῦς, ὄντας ὑπὲρ πᾶσαν ἀνομίαν ἀνομωτέρους. Καὶ ἐν τῷ εὐαγ γελίῳ δὲ τῷ κατὰ Λουκᾶν φησι πρὸς τὸν Ἰησοῦν ὁ Πέτρος· ο Εξελθε ἀπ' ἐμοῦ, ὅτι ἀνὴρ ἁμαρτωλός εἰμι, Κύριε, ο ᾿Αλλὰ καὶ ὁ Παῦλος ἐν τῇ πρὸς Τι- μήθεόν φησι, καὶ αὐτὸς ὕστερον ἀπόστολος Ἰησοῦ γε- νόμενος· ὅτι ι Πιστὸς ὁ λόγος, ὅτι Ἰησοῦς Χριστὸς ἦλθεν (99) εἰς τὸν κόσμον ἁμαρτωλούς σῶσαι, ὧν πρῶτός εἰμι ἐγώ. » Οὐκ οἶδα δ᾽ ὅπως ἐπελάθετο ἢ οὐκ ἐνόησεν περὶ Παύλου τι· εἰπεῖν, τοῦ μετὰ τὸν Ἰησοῦν τὰς ἐν Χριστῷ πήξαντος Ἐκκλησίας. Εἰκὸς γάρ, ὅτι ἑώρα δεῖσθαι αὐτῷ ἀπολογίας τὸν περὶ Παύ λου λόγον, πῶς, διώξας τὴν Ἐκκλησίαν τοῦ Θεοῦ, καὶ πικρῶς ἀγωνισάμενος κατὰ τῶν πιστευόντων, ὡς καὶ εἰς θάνατον παραδιδόναι ἐθέλειν τοὺς Ἰησοῦ μαθητὰς, ὕστερον ἐπὶ τοσοῦτον μετεβάλετο, ὡς ἀπὸ Ἱερουσαλήμ μέχρι τοῦ Ἰλλυρικοῦ πεπληρωκέναι τὸ ἐπαγγέλωνται. οἱ μὴ ὑπὸ δύναμιν θείαν ἔχοντες προσάγεσθαι δο κοῦντες τῷ λόγῳ. δοκοῦντες, ὑπό. ἐκβάλῃ. ἐμφαινομένην. απαγγελλομένην, ἐπαγγελλομένην. Βαρνάβας Κύπριος, ὁ καὶ Ἰωσὴφ Λευΐτης, μετὰ Παύλου τῶν ἐθνῶν ἀπό- στολος κατασταθεὶς, μίαν πρὸς οἰκοδομὴν τῆς Ἐκ κλησίας ἐπιστολὴν συνέταξεν, ἥτις εἰς τὰς ἀποκρύ φους γραφὰς ἀναγινώσκεται. ΧΙ. Ὅτι δὲ τοὺς ἰδίους ἀπο- στόλους, τοὺς μέλλοντας κηρύσσειν τὸ Εὐαγγέλιον αὐτοῦ, ἐξελέξατο ὄντας ὑπὲρ πᾶσαν ἁμαρτίαν ἀνα- μωτέρους, ἵνα δείξῃ ὅτι οὐκ ἦλθε καλέσαι δικαίους, ἀλλ᾽ ἁμαρτωλοὺς εἰς μετάνοιαν. Θεὸς ἦλθεν. ὁ Θεός, CONTRA CELSUM LIB. scunt. Etsi vero supra memoravi qued Salvator in Evangelio dixit, nihilominus tamen idem rursus huc et quidem opportune adducam. Hinc enim quivis perspiciet et Evangelii prædicationem a Sal- vatore nostro divine fuisse prævisam; et quanta sit verbi illius vis, quæ etiam sine magistris subdit sibi eos qui fdem amplectuntur, quam ipsis amplectendam divina virtus persuasit. Ait Jesus : • Messis quidem multa, operarii autem pauci; ro- gate ergo dominum messis, ut millat operarios in A divina carent, et specie tenus verbo Dei adhære- B C ss Matth. x. 57, Luc. v, 8. st | Tim. 1, 5. leensis. Editi vero Ibidem libri editi, Deest in codd. Regio et Basi- leensi et bene Philocalia omniuit et quinque codices niss., duo codd. Vaticani, sed reliqui mss. et Spenceris, Ibidem pro Bobe- rello scribendum videtur, Catal. script. eccles., in Barn. : In eadem epistola Liec PATROL GR. messem suain $3 ' • homines dixit apostolos, quos publicanos et nautas nequissimos vocat, ea de re respondebimus ipsum videri, ut obtrectet nostræ doctrinæ, ex iis quæ scripta sunt eligere pro libidine quod credat, et omnino non credere Evangelis, ne Divinitatem in illis libris evidenter demonstratam confiteri coga- tur; cum contra deceret eum, qui, qua sinceritate auctores illi scripserint, videbat, eo magis divinio- ribus rebus quas narrant fidem adjungere, quod ne abjectiora quiden prætermiserant. Verum est in Barnabæ Epistola, unde fortasse Celsus hauserit apostolos iufanes fuisse et nequissimos, legi apo- stolos a Jesu fuisse electos, qui improbi erant ut nulli magis. Et in Evangelio secundum Ļucam di- cit ad Jesum Petrus : ‹ Discede a me, quia homo peccator sum, Domine "., Sed et Paulus, qui et ipse postea factus est Jesu apostolus, in Epistola ad Timotheum, sic scribit : • Fidelis sermo, quod Christus Jesus venit in hunc mundum peccatores salvos facere, quorum primus ego sum 65. » At ne- scio quomodo oblitus fuerit aut ne cogitarit quidem mentionem facere de Paulo, qui post Jesum Eccle- sias in Christo constituit. Verisimile est illum vi- disse non posse se de Paulo loqui, quin simul ra- tionem redderet cur, qui fuerat Ecclesiam Dei per- secutus, fideles acerrime insectatus fuerat, Jesu di- scipulos morti tradere obstinaverat ", is usque adeo mutatus fuerit, ut a Jerusalem ad Illyricum Evan- Acl. is, 1. verba occurrunt, pag. : Hieron. lib. adversus Pelagian.: Ignatius, vir apostolicus et martyr, scribit audacter : Elegit Dominus apostolos, qui super homines peccatores erant. Sed, cum in toto Ignatio nihil hujusmodi reperire sit, puto esse la- psum memoriæ; et quod Barnabæ tribuenduin erat, Ignatio fuisse tributum. » Menard., in notis ad Barn. Epist. SPENCER. Sed in mss. Regio, Basileensi et duo- bus Anglicanis secundo et tertio, nec non in Philo- calia deest quod abest etiam a vulgata Pauli textu. (97) θειότητα ἐν τοῖς αὐτοῖς βιβλίοις ἀπαγγελλομένην (95) Επαγγέλλωνται. Ιta codd. Regius et Basi- D (96) Spencerus in textu, ἐκβάλλῃ, sed laschelius (97) Heschelius in textu, ἐκφαινομένην, sicque (98) Βαρνάβα καθολικῇ ἐπιστολῇ. Hieron. 63. Quoniam autem Celsus etiam infames fuisse (99) Meschelius et Spencerus, Ἰησοῦς Χριστὸς ὁ
PG 11:801Ἀλλὰ γὰρ πόθεν Κέλσῳ τὰ κατὰ τὸν τόπον τρανῶσαι, [ὃς] καὶ αἱρέσεων μὲν ἀθέων καὶ τοῦ Ἰησοῦ πάντῃ ἀλλοτρίων ἐν τοῖς ἑξῆς ἐμνημόνευσε καὶ ἄλλων καταλιπουσῶν τὸν δημιουργόν, οὐκ εἶδε δὲ καὶ Ἰσραηλίτας εἰς Ἰησοῦν πιστεύοντας καὶ οὐ καταλιπόντας τὸν πάτριον νόμον; Οὐ γὰρ προέκειτο αὐτῷ φιλαλήθως ὅλα τὰ κατὰ τὸν τόπον ἐξετάσαι, ἵν’ εἴ τι χρήσιμον εὑρίσκοι, παραδέξηται· ἀλλ’ ὡς ἐχθρὸς καὶ ὅλος τοῦ ἀνατρέπειν ἅμα τῷ ἀκοῦσαι γενόμενος τὰ τοιαῦτα ἀνέγραψεν. Εἶτα λέγει ὁ παρ’ αὐτῷ Ἰουδαῖος πρὸς τοὺς ἀπὸ τοῦ λαοῦ πιστεύσαντας ὅτι χθὲς καὶ πρώην καὶ ὁπηνίκα τοῦτον ἐκολάζομεν βουκολοῦντα ὑμᾶς, ἀπέστητε τοῦ πατρίου νόμου, οὐδὲν ἀκριβὲς εἰδὼς ἐν οἷς ἔλεγεν, ὡς ἐδείξαμεν. Μετὰ δὲ ταῦτα δοκεῖ μοι δεινότητος ἔχεσθαι τὸ ἢ πῶς ἄρχεσθε μὲν ἀπὸ τῶν ἡμετέρων ἱερῶν, προϊόντες δὲ αὐτὰ ἀτιμάζετε, οὐκ ἔχοντες ἄλλην ἀρχὴν εἰπεῖν τοῦ δόγματος ἢ τὸν ἡμέτερον νόμον; Ἀληθῶς μὲν γὰρ Χριστιανοῖς ἡ εἰσαγωγή ἐστιν ἀπὸ τῶν ἱερῶν Μωϋσέως καὶ τῶν προφητικῶν γραμμάτων·
εὐαγγέλιον τοῦ Ἰησοῦ (1), καὶ φιλοτιμούμενον εύαγο γελίζεσθαι, ὥστε μὴ ἐπ' ἀλλότριον θεμέλιον οἰκοδο μεῖν, ἀλλ' ὅπου μηδὲ τὴν ἀρχὴν ἐκηρύχθη τὸ ἐν Χριστῷ εὐαγγέλιον τοῦ Θεοῦ. Τί οὖν ἄτοπον, βουλό μενον παραστῆσαι τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων τὸν Ἰη- σοῦν, ὁπηλίκην ἔχει ψυχῶν ἰατρικὴν, τοὺς ἐπιρρή τους και πονηροτάτους ἐπιλέξασθαι, καὶ τούτους προαγαγεῖν ἐπὶ τοσοῦτον, ὥστ᾽ αὐτοὺς παράδειγμα εξ ναι ήθους καθαρωτάτου τοῖς δι' αὐτῶν (2) προσαγο- μένοις τῷ Χριστοῦ εὐαγγελίῳ; Εἰ δ᾽ ἐπὶ τῷ προτέρῳ βίῳ ὀνειδίζειν μέλλοιμεν τοῖς μεταβαλοῦσιν, ὥρα καὶ Φαίδωνος ἡμᾶς καὶ τηγορεῖν καὶ φιλοσοφήσαντος, ἐπεὶ, ὡς ἡ ἱστο- ρία φησίν, ἀπὸ οἰκήματος αὐτὸν (3) μετήγαγεν εἰς φιλόσοφον διατριβὴν ὁ Σωκράτης. ᾿Αλλὰ καὶ τὴν Πολέμωνος (4) ασωτείαν, τοῦ διαδεξαμένου Ξενοκρά την, ὀνειδίσομεν φιλοσοφία· δέον κἀκεῖ τοῦτ' αὐτῆς ἀποδέξασθαι, ὅτι δεδύνηται ὁ ἐν τοῖς πείσασι λόγος ἀπὸ τηλικούτων μεταστῆσαι κακῶν τοὺς προκατει λημμένους ἐν αὐτοῖς. Καὶ παρὰ μὲν τοῖς Ἕλλησιν εἰς τις Φαίδων, καὶ οὐκ οἶδα εἰ δεύτερος, καὶ εἰς Πολέμων, μεταβαλόντες ἀπὸ ἀσώτου καὶ μοχθηροτά του βίου, ἐφιλοσόφησαν· παρὰ δὲ τῷ Ἰησοῦ οὐ μόνο τότε οἱ δώδεκα, ἀλλ' ἀεὶ καὶ πολλαπλασίους, οἵτινες. γενόμενοι σωφρόνων χορός, λέγουσι περὶ τῶν προτέ ρων· ι Ημεν γάρ ποτε καὶ ἡμεῖς ἀνόητοι, ἀπειθεῖς, πλανώμενοι, δουλεύοντες ἐπιθυμίαις καὶ ἡδοναῖς ποι - κίλαις, ἐν κακίᾳ καὶ φθόνω διάγοντες, στυγητού, μισοῦντες ἀλλήλους. Ὅτε δ' ἡ χρηστότης καὶ ἡ φι λανθρωπία ἐπεφάνη τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Θεοῦ, διὰ λουτροῦ παλιγγενεσίας καὶ ἀνακαινώσεως τοῦ Πνεύ ματος, οὗ ἐξέχεεν ἐφ' ἡμᾶς πλουσίως, ο τοιοίδε γεγό ναμεν. « Εξαπέστειλε γὰρ ὁ Θεὸς τὸν Λόγον αὐτοῦ, καὶ ἰάσατο αὐτοὺς, καὶ ἐῤῥύσατο αὐτοὺς ἐκ τῶν δια- φθορῶν αὐτῶν· ἡ ὡς ὁ ἐν Ψαλμοῖς προφητεύσας ἐδίδαξε. Καὶ ταῦτα δ' ἂν προσθείην τοῖς λεγομένοις, ὅτι Χρύσιππος (5) ἐν τῷ Περὶ παθῶν θεραπευτικῷ δι' αὐτόν. ετείου, ἑτείου. έτείου, εταιρίου. Δεσπότῃ ἐπὶ τέγους αὐτὸν ἱστάντι. συμπερινοστήσασαν αὐτῷ κατ' ἐκεῖνο τοῦ καιροῦ, πρότερον ἐπὶ τέγους σταθεῖσαν [ἐν Τύρῳ τῆς Φοινί- κης] τὴν ὑπ' αὐτοῦ ἔννοιαν πρώτην γενομένην λέ γουσι. Εἶτα πραθεὶς πορνοβοσκῷ τινι προέστη ὑπ' αὐτοῦ πρὸς ἑταιρίσιν ἐν ᾿Αθήναις. τῶν εὐπατριδῶν συνεάλω τῇ πατρίδι, καὶ ἠναγκάσθη στῆναι ἐπ' οἰκήματος. οἰκή ματα χαμαι τυπεία· καὶ ταῖς ἐπὶ τῶν οἰκημάτων ἑστώταις ἀκω λύτως συνιέναι διεκελεύοντο. πορνείν Διὸ συμβουλεύω σοι, Θετταλὲ ποικιλόδιφρε, τὰς ἐπὶ τῶν οἰκημάτων ἀσπάζεσθαι. Σόλων διὰ τὴν τῶν νέων ἀκμὴν ἔστησεν ἐπὶ οἰκημάτων γύναια πριάμενος. γυρίσαντο αἱ προστάσαι τῶν οἰκημάτων. Αι δι' ευφημισμόν ἐπὶ τέγους. Τέγος τέγη, εἰ οἴκημα, ὀνειδίσομεν φιλοσοφίᾳ. ὀνειδίσωμεν φιλοσοφίᾳ. ὀνειδίσομεν καὶ μετὰ φιλοσο φίαν. 51`. Κατὰ δὲ τὰ περὶ τῶν παθῶν ἅπαντα τά τε τρία, δι' ὧν ἐπισκέπτεται τὰ λογικὰ περὶ αὐτῶν ζητήματα, καὶ προσέτι τὸ θεραπευτικὸν, ὃ δὴ καὶ ἠθικὸν ἐπιγρά φουσί τινες, οὐκ ἔθ' ὁμοίως εὑρίσκεται γιγνώ σχων. « 7.9 ORIGENIS gelium Christi evulgaret ", tantoque studio funge A retur hoc munere, ut in alieno fundamento ædifi- care nolens, ea loca peteret quo nunquam Dei in Christo Evangelium pervaserat. Quid ergo absurdi est, si Jesus ostendere volens humano generi quam efficacia sint quæ morbis animarum adhibet reme- dia, infames et nequissimos elegerit, illosque co provexerit, ut purissimæ vitæ exemplum essent iis qui eorum ministerio ad Evangelium Christi addu- cerentur? B pristina crimina exprobrare liceat, Phædonem, eliam postquam ad philosophiam se contulit, licebit in jus vocare; quippe quem ferunt e prostibulo in scholam philosophicam fuisse tra- ductum a Socrate. Polemonis etiam, qui Xenocrati successit, libidinosam vitam exprobrabimus philo- sophiæ, cum ei potius laudi tribuendum sit, quod persuadendi quæ utrique inerat facultate potue- rint eos a tantis vitiis avocare qui prius iis occu- pati erant. Ac apud Græcos quidem unus Phædon (an aller fuerit nescio), unus Polemnon, exutis tur- pibus flagitiosisque moribus, philosophiæ se dedı - derunt; at in Jesu schola non soli duodecim illa ætate, sed et omni postea tempore fuerunt plurimi, qui in sapientum chorum asciti de sua pristina vita dicerent: Eramus aliquando et nos insipientes, increduli, errantes, servientes desideriis et volu- ptatibus variis, in malitia et invidia agentes, odibi- les, odientes invicem. Cum autem benignitas et humanitas apparuit Salvatoris nostri Dei, per la- vacrum regenerationis et renovationis Spiritus sancti quein effudit in nos abunde 58, › tales effecti sumnus. • Misit enim Deus, ut propheta in Psalmis docet, Verbum suum, et sanavit eos, et eripuit eos de corruptionibus eorum”. Addiderim supradictis Chrysippum in libro De curandis perturbationibus, Rom. xv, 19. * Tit. 111, 3, 4, 5, 6. Psal. cvit, 20. vero et Spencerus, sed Philocalia omittit Loco inquit Spencerus, lege, Lib. ut contra Celsum, num. 66: Justin. Apolog. 2, pag. 69: Kal Elévnyiva, shy Suid. : 1n Hesych. Miles. A. Gell., lib. ut, cap. 8. Unde subit mirari, quorsum Joannes Tarinus (in notis ad Origenis Philocaliam) et sibi, et aliis, vel levissimam emen- dandi curam denegavit : . Non agnosco, inquit, nec asterisco locum do. Nam Phædon Eleensis lia quidem Laertius scribit, et vel pueris notuin est domos cas, in quibus se meretrices prostituebant, sensu Atticis peculiari appellari. Suidas interpretatus est per Pollux, Hesychius, el Favorinus, exposuerunt. Athen., lib. ut : C " D ldem alibi : Sequitur statim ex Nicandro, qui eum - dem Vulgaris Veneris templum exstruxisse tradit, tip- hujus modi usus istius vocabuli, cum Atticis peculiaris sit, qui nomina rebus sape imposue Origenem hunc usum non latuisse, inde patet quod rant, fortasse Origenem latuit. SPENCER. Atqui - codem modo et de eodem Phædone dixerit lib. m, num. 66, autem sive idem notant. cap. ; Laertium in Polemone ; Lucianum in Bis accusato. Paulo post codd. Regius et Basileensis : Libl. editi, Philocalia, Hujus libri Galenus sæpius meminit in libris, De Hippocratis et Platonis decretis ; uti lib. : Omnibus vero bis in quibus de affectibus tractat, în tribus item quibus rationales de ipsis 64. Sed si qui mutatis vivunt moribus, illis (1) Regius et Basileensis, τοῦ Χριστοῦ. (2) Δι' αὐτῶν. Sic recte Philocalia. Hoeschelius (3) Meschelius et Spencerus ἀπὸ οἰκήματος (4) Πολέμωνος. Vide Valerium Maximum lib. vι, (5) Χρύσιππος. Vide lib. vuli contra Celsum, num.
[καὶ μετὰ τὴν εἰσαγωγὴν ἐν τῇ] διηγήσει καὶ σαφηνείᾳ αὐτῶν ἐστι τοῖς [εἰσαγομένοις ἡ προκοπή], ζητοῦσι τὸ κατὰ ἀποκάλυψιν μυστήριον, [χρόνοις αἰωνίοις σεσιγημένον] [φανερωθὲν δὲ νῦν] ἐν ταῖς προφητικαῖς [φωναῖς καὶ τῇ τοῦ κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ ἐπιφανείᾳ. Οὐχ, ὡς λέγετε δέ, οἱ προϊόντες ἀτιμάζουσι τὰ ἐν τῷ νόμῳ γεγραμμένα ἀλλὰ πλείονα τιμὴν αὐτοῖς περιτιθέασιν ἀποδεικνύντες, ὅσον ἔχει βάθος σοφῶν καὶ ἀπορρήτων λόγων ἐκεῖνα τὰ γράμματα τὰ ὑπὸ Ἰουδαίων οὐ τεθεωρημένα, τῶν ἐπιπολαιότερον καὶ μυθικώτερον αὐτοῖς ἐντυγχανόντων. Τί δὲ ἄτοπον τὸ ἀρχὴν τοῦ ἡμετέρου δόγματος, τουτέστι τοῦ εὐαγγελίου, εἶναι τὸν νόμον; ἅτε καὶ] αὐτοῦ τοῦ κυρίου [ἡμῶν λέγοντος πρὸς τοὺς μὴ πιστεύοντας αὐτῷ· Εἰ ἐπιστεύετε Μωϋσεῖ, ἐπιστεύετε ἂν ἐμοί· περὶ γὰρ ἐμοῦ ἐκεῖνος ἔγραψεν. Εἰ δὲ τοῖς ἐκείνου γράμμασιν οὐ πιστεύετε, πῶς τοῖς ἐμοῖς ῥήμασι πιστεύσετε; Ἀλλὰ καὶ] εἷς τῶν εὐαγγελιστῶν, [ὁ Μάρκος], φησίν· [Ἀρχὴ τοῦ εὐαγγελίου Ἰησοῦ Χριστοῦ, ὡς γέγραπται ἐν Ἡσαί̈ᾳ τῷ προφήτῃ·
εὐαγγέλιον τοῦ Ἰησοῦ (1), καὶ φιλοτιμούμενον εύαγο γελίζεσθαι, ὥστε μὴ ἐπ' ἀλλότριον θεμέλιον οἰκοδο μεῖν, ἀλλ' ὅπου μηδὲ τὴν ἀρχὴν ἐκηρύχθη τὸ ἐν Χριστῷ εὐαγγέλιον τοῦ Θεοῦ. Τί οὖν ἄτοπον, βουλό μενον παραστῆσαι τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων τὸν Ἰη- σοῦν, ὁπηλίκην ἔχει ψυχῶν ἰατρικὴν, τοὺς ἐπιρρή τους και πονηροτάτους ἐπιλέξασθαι, καὶ τούτους προαγαγεῖν ἐπὶ τοσοῦτον, ὥστ᾽ αὐτοὺς παράδειγμα εξ ναι ήθους καθαρωτάτου τοῖς δι' αὐτῶν (2) προσαγο- μένοις τῷ Χριστοῦ εὐαγγελίῳ; Εἰ δ᾽ ἐπὶ τῷ προτέρῳ βίῳ ὀνειδίζειν μέλλοιμεν τοῖς μεταβαλοῦσιν, ὥρα καὶ Φαίδωνος ἡμᾶς καὶ τηγορεῖν καὶ φιλοσοφήσαντος, ἐπεὶ, ὡς ἡ ἱστο- ρία φησίν, ἀπὸ οἰκήματος αὐτὸν (3) μετήγαγεν εἰς φιλόσοφον διατριβὴν ὁ Σωκράτης. ᾿Αλλὰ καὶ τὴν Πολέμωνος (4) ασωτείαν, τοῦ διαδεξαμένου Ξενοκρά την, ὀνειδίσομεν φιλοσοφία· δέον κἀκεῖ τοῦτ' αὐτῆς ἀποδέξασθαι, ὅτι δεδύνηται ὁ ἐν τοῖς πείσασι λόγος ἀπὸ τηλικούτων μεταστῆσαι κακῶν τοὺς προκατει λημμένους ἐν αὐτοῖς. Καὶ παρὰ μὲν τοῖς Ἕλλησιν εἰς τις Φαίδων, καὶ οὐκ οἶδα εἰ δεύτερος, καὶ εἰς Πολέμων, μεταβαλόντες ἀπὸ ἀσώτου καὶ μοχθηροτά του βίου, ἐφιλοσόφησαν· παρὰ δὲ τῷ Ἰησοῦ οὐ μόνο τότε οἱ δώδεκα, ἀλλ' ἀεὶ καὶ πολλαπλασίους, οἵτινες. γενόμενοι σωφρόνων χορός, λέγουσι περὶ τῶν προτέ ρων· ι Ημεν γάρ ποτε καὶ ἡμεῖς ἀνόητοι, ἀπειθεῖς, πλανώμενοι, δουλεύοντες ἐπιθυμίαις καὶ ἡδοναῖς ποι - κίλαις, ἐν κακίᾳ καὶ φθόνω διάγοντες, στυγητού, μισοῦντες ἀλλήλους. Ὅτε δ' ἡ χρηστότης καὶ ἡ φι λανθρωπία ἐπεφάνη τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Θεοῦ, διὰ λουτροῦ παλιγγενεσίας καὶ ἀνακαινώσεως τοῦ Πνεύ ματος, οὗ ἐξέχεεν ἐφ' ἡμᾶς πλουσίως, ο τοιοίδε γεγό ναμεν. « Εξαπέστειλε γὰρ ὁ Θεὸς τὸν Λόγον αὐτοῦ, καὶ ἰάσατο αὐτοὺς, καὶ ἐῤῥύσατο αὐτοὺς ἐκ τῶν δια- φθορῶν αὐτῶν· ἡ ὡς ὁ ἐν Ψαλμοῖς προφητεύσας ἐδίδαξε. Καὶ ταῦτα δ' ἂν προσθείην τοῖς λεγομένοις, ὅτι Χρύσιππος (5) ἐν τῷ Περὶ παθῶν θεραπευτικῷ δι' αὐτόν. ετείου, ἑτείου. έτείου, εταιρίου. Δεσπότῃ ἐπὶ τέγους αὐτὸν ἱστάντι. συμπερινοστήσασαν αὐτῷ κατ' ἐκεῖνο τοῦ καιροῦ, πρότερον ἐπὶ τέγους σταθεῖσαν [ἐν Τύρῳ τῆς Φοινί- κης] τὴν ὑπ' αὐτοῦ ἔννοιαν πρώτην γενομένην λέ γουσι. Εἶτα πραθεὶς πορνοβοσκῷ τινι προέστη ὑπ' αὐτοῦ πρὸς ἑταιρίσιν ἐν ᾿Αθήναις. τῶν εὐπατριδῶν συνεάλω τῇ πατρίδι, καὶ ἠναγκάσθη στῆναι ἐπ' οἰκήματος. οἰκή ματα χαμαι τυπεία· καὶ ταῖς ἐπὶ τῶν οἰκημάτων ἑστώταις ἀκω λύτως συνιέναι διεκελεύοντο. πορνείν Διὸ συμβουλεύω σοι, Θετταλὲ ποικιλόδιφρε, τὰς ἐπὶ τῶν οἰκημάτων ἀσπάζεσθαι. Σόλων διὰ τὴν τῶν νέων ἀκμὴν ἔστησεν ἐπὶ οἰκημάτων γύναια πριάμενος. γυρίσαντο αἱ προστάσαι τῶν οἰκημάτων. Αι δι' ευφημισμόν ἐπὶ τέγους. Τέγος τέγη, εἰ οἴκημα, ὀνειδίσομεν φιλοσοφίᾳ. ὀνειδίσωμεν φιλοσοφίᾳ. ὀνειδίσομεν καὶ μετὰ φιλοσο φίαν. 51`. Κατὰ δὲ τὰ περὶ τῶν παθῶν ἅπαντα τά τε τρία, δι' ὧν ἐπισκέπτεται τὰ λογικὰ περὶ αὐτῶν ζητήματα, καὶ προσέτι τὸ θεραπευτικὸν, ὃ δὴ καὶ ἠθικὸν ἐπιγρά φουσί τινες, οὐκ ἔθ' ὁμοίως εὑρίσκεται γιγνώ σχων. « 7.9 ORIGENIS gelium Christi evulgaret ", tantoque studio funge A retur hoc munere, ut in alieno fundamento ædifi- care nolens, ea loca peteret quo nunquam Dei in Christo Evangelium pervaserat. Quid ergo absurdi est, si Jesus ostendere volens humano generi quam efficacia sint quæ morbis animarum adhibet reme- dia, infames et nequissimos elegerit, illosque co provexerit, ut purissimæ vitæ exemplum essent iis qui eorum ministerio ad Evangelium Christi addu- cerentur? B pristina crimina exprobrare liceat, Phædonem, eliam postquam ad philosophiam se contulit, licebit in jus vocare; quippe quem ferunt e prostibulo in scholam philosophicam fuisse tra- ductum a Socrate. Polemonis etiam, qui Xenocrati successit, libidinosam vitam exprobrabimus philo- sophiæ, cum ei potius laudi tribuendum sit, quod persuadendi quæ utrique inerat facultate potue- rint eos a tantis vitiis avocare qui prius iis occu- pati erant. Ac apud Græcos quidem unus Phædon (an aller fuerit nescio), unus Polemnon, exutis tur- pibus flagitiosisque moribus, philosophiæ se dedı - derunt; at in Jesu schola non soli duodecim illa ætate, sed et omni postea tempore fuerunt plurimi, qui in sapientum chorum asciti de sua pristina vita dicerent: Eramus aliquando et nos insipientes, increduli, errantes, servientes desideriis et volu- ptatibus variis, in malitia et invidia agentes, odibi- les, odientes invicem. Cum autem benignitas et humanitas apparuit Salvatoris nostri Dei, per la- vacrum regenerationis et renovationis Spiritus sancti quein effudit in nos abunde 58, › tales effecti sumnus. • Misit enim Deus, ut propheta in Psalmis docet, Verbum suum, et sanavit eos, et eripuit eos de corruptionibus eorum”. Addiderim supradictis Chrysippum in libro De curandis perturbationibus, Rom. xv, 19. * Tit. 111, 3, 4, 5, 6. Psal. cvit, 20. vero et Spencerus, sed Philocalia omittit Loco inquit Spencerus, lege, Lib. ut contra Celsum, num. 66: Justin. Apolog. 2, pag. 69: Kal Elévnyiva, shy Suid. : 1n Hesych. Miles. A. Gell., lib. ut, cap. 8. Unde subit mirari, quorsum Joannes Tarinus (in notis ad Origenis Philocaliam) et sibi, et aliis, vel levissimam emen- dandi curam denegavit : . Non agnosco, inquit, nec asterisco locum do. Nam Phædon Eleensis lia quidem Laertius scribit, et vel pueris notuin est domos cas, in quibus se meretrices prostituebant, sensu Atticis peculiari appellari. Suidas interpretatus est per Pollux, Hesychius, el Favorinus, exposuerunt. Athen., lib. ut : C " D ldem alibi : Sequitur statim ex Nicandro, qui eum - dem Vulgaris Veneris templum exstruxisse tradit, tip- hujus modi usus istius vocabuli, cum Atticis peculiaris sit, qui nomina rebus sape imposue Origenem hunc usum non latuisse, inde patet quod rant, fortasse Origenem latuit. SPENCER. Atqui - codem modo et de eodem Phædone dixerit lib. m, num. 66, autem sive idem notant. cap. ; Laertium in Polemone ; Lucianum in Bis accusato. Paulo post codd. Regius et Basileensis : Libl. editi, Philocalia, Hujus libri Galenus sæpius meminit in libris, De Hippocratis et Platonis decretis ; uti lib. : Omnibus vero bis in quibus de affectibus tractat, în tribus item quibus rationales de ipsis 64. Sed si qui mutatis vivunt moribus, illis (1) Regius et Basileensis, τοῦ Χριστοῦ. (2) Δι' αὐτῶν. Sic recte Philocalia. Hoeschelius (3) Meschelius et Spencerus ἀπὸ οἰκήματος (4) Πολέμωνος. Vide Valerium Maximum lib. vι, (5) Χρύσιππος. Vide lib. vuli contra Celsum, num.
Ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστέλλω τὸν ἄγγελόν μου πρὸ προσώπου σου, ὃς κατασκευάσει τὴν ὁδόν σου] ἔμπροσθέν σου, [δεικνὺς ὅτι ἡ τοῦ εὐαγγελίου ἀρχὴ τῶν ἰουδαϊκῶν γραμμάτων ἤρτηται.] Τί οὖν καθ’ ἡμῶν λέγεται ὑπὸ τοῦ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαίου ἐν τῷ· Εἴτε γὰρ προηγόρευσέ τις ὑμῖν ὅτι ἄρα ὁ τοῦ θεοῦ παῖς εἰς ἀνθρώπους ἀφίξεται, οὗτος ἡμέτερος ἦν ὁ προφήτης καὶ τοῦ ἡμετέρου θεοῦ· ποῖον δὲ ἔγκλημα χριστιανισμῷ ἐστιν, εἰ ὁ βαπτίσας τὸν Ἰησοῦν Ἰωάννης Ἰουδαῖος ἦν ; Οὐ γάρ, ἐπεὶ Ἰουδαῖος ἦν, συνάγεται ὅτι δεῖ πάντα τὸν πιστεύοντα, εἴτ’ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν προσέρχεται τῷ λόγῳ εἴτε ἀπὸ Ἰουδαίων, κατὰ τὸ γράμμα τὸν Μωϋσέως τηρεῖν νόμον. Μετὰ ταῦτα εἰ καὶ ταυτολογεῖ ὁ Κέλσος περὶ τοῦ Ἰωάννου, δεύτερον ἤδη λέγων πλημμελήσαντα αὐτὸν δεδωκέναι παρὰ Ἰουδαίοις δίκην, ἀλλ’ ἡμεῖς οὐκ ἐπαναληψόμεθα τὴν ἀπολογίαν, ἀρκούμενοι τῇ προειρημένῃ. Εἶτ’ ἐπεὶ ὡς ἕωλα τὰ περὶ ἀναστάσεως νεκρῶν καὶ κρίσεως θεοῦ καὶ τιμῆς μὲν ἐπὶ τοὺς δικαίους πυρὸς δ’ ἐπὶ τοὺς ἀδίκους εὐτελίζει ὁ παρ’ αὐτῷ Ἰουδαῖος, μηδὲν δὲ καινὸν ἐν τούτοις διδάσκεσθαι φάσκων Χριστιανοὺς οἴεται ἀνατρέπειν χριστιανισμόν·
εὐαγγέλιον τοῦ Ἰησοῦ (1), καὶ φιλοτιμούμενον εύαγο γελίζεσθαι, ὥστε μὴ ἐπ' ἀλλότριον θεμέλιον οἰκοδο μεῖν, ἀλλ' ὅπου μηδὲ τὴν ἀρχὴν ἐκηρύχθη τὸ ἐν Χριστῷ εὐαγγέλιον τοῦ Θεοῦ. Τί οὖν ἄτοπον, βουλό μενον παραστῆσαι τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων τὸν Ἰη- σοῦν, ὁπηλίκην ἔχει ψυχῶν ἰατρικὴν, τοὺς ἐπιρρή τους και πονηροτάτους ἐπιλέξασθαι, καὶ τούτους προαγαγεῖν ἐπὶ τοσοῦτον, ὥστ᾽ αὐτοὺς παράδειγμα εξ ναι ήθους καθαρωτάτου τοῖς δι' αὐτῶν (2) προσαγο- μένοις τῷ Χριστοῦ εὐαγγελίῳ; Εἰ δ᾽ ἐπὶ τῷ προτέρῳ βίῳ ὀνειδίζειν μέλλοιμεν τοῖς μεταβαλοῦσιν, ὥρα καὶ Φαίδωνος ἡμᾶς καὶ τηγορεῖν καὶ φιλοσοφήσαντος, ἐπεὶ, ὡς ἡ ἱστο- ρία φησίν, ἀπὸ οἰκήματος αὐτὸν (3) μετήγαγεν εἰς φιλόσοφον διατριβὴν ὁ Σωκράτης. ᾿Αλλὰ καὶ τὴν Πολέμωνος (4) ασωτείαν, τοῦ διαδεξαμένου Ξενοκρά την, ὀνειδίσομεν φιλοσοφία· δέον κἀκεῖ τοῦτ' αὐτῆς ἀποδέξασθαι, ὅτι δεδύνηται ὁ ἐν τοῖς πείσασι λόγος ἀπὸ τηλικούτων μεταστῆσαι κακῶν τοὺς προκατει λημμένους ἐν αὐτοῖς. Καὶ παρὰ μὲν τοῖς Ἕλλησιν εἰς τις Φαίδων, καὶ οὐκ οἶδα εἰ δεύτερος, καὶ εἰς Πολέμων, μεταβαλόντες ἀπὸ ἀσώτου καὶ μοχθηροτά του βίου, ἐφιλοσόφησαν· παρὰ δὲ τῷ Ἰησοῦ οὐ μόνο τότε οἱ δώδεκα, ἀλλ' ἀεὶ καὶ πολλαπλασίους, οἵτινες. γενόμενοι σωφρόνων χορός, λέγουσι περὶ τῶν προτέ ρων· ι Ημεν γάρ ποτε καὶ ἡμεῖς ἀνόητοι, ἀπειθεῖς, πλανώμενοι, δουλεύοντες ἐπιθυμίαις καὶ ἡδοναῖς ποι - κίλαις, ἐν κακίᾳ καὶ φθόνω διάγοντες, στυγητού, μισοῦντες ἀλλήλους. Ὅτε δ' ἡ χρηστότης καὶ ἡ φι λανθρωπία ἐπεφάνη τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Θεοῦ, διὰ λουτροῦ παλιγγενεσίας καὶ ἀνακαινώσεως τοῦ Πνεύ ματος, οὗ ἐξέχεεν ἐφ' ἡμᾶς πλουσίως, ο τοιοίδε γεγό ναμεν. « Εξαπέστειλε γὰρ ὁ Θεὸς τὸν Λόγον αὐτοῦ, καὶ ἰάσατο αὐτοὺς, καὶ ἐῤῥύσατο αὐτοὺς ἐκ τῶν δια- φθορῶν αὐτῶν· ἡ ὡς ὁ ἐν Ψαλμοῖς προφητεύσας ἐδίδαξε. Καὶ ταῦτα δ' ἂν προσθείην τοῖς λεγομένοις, ὅτι Χρύσιππος (5) ἐν τῷ Περὶ παθῶν θεραπευτικῷ δι' αὐτόν. ετείου, ἑτείου. έτείου, εταιρίου. Δεσπότῃ ἐπὶ τέγους αὐτὸν ἱστάντι. συμπερινοστήσασαν αὐτῷ κατ' ἐκεῖνο τοῦ καιροῦ, πρότερον ἐπὶ τέγους σταθεῖσαν [ἐν Τύρῳ τῆς Φοινί- κης] τὴν ὑπ' αὐτοῦ ἔννοιαν πρώτην γενομένην λέ γουσι. Εἶτα πραθεὶς πορνοβοσκῷ τινι προέστη ὑπ' αὐτοῦ πρὸς ἑταιρίσιν ἐν ᾿Αθήναις. τῶν εὐπατριδῶν συνεάλω τῇ πατρίδι, καὶ ἠναγκάσθη στῆναι ἐπ' οἰκήματος. οἰκή ματα χαμαι τυπεία· καὶ ταῖς ἐπὶ τῶν οἰκημάτων ἑστώταις ἀκω λύτως συνιέναι διεκελεύοντο. πορνείν Διὸ συμβουλεύω σοι, Θετταλὲ ποικιλόδιφρε, τὰς ἐπὶ τῶν οἰκημάτων ἀσπάζεσθαι. Σόλων διὰ τὴν τῶν νέων ἀκμὴν ἔστησεν ἐπὶ οἰκημάτων γύναια πριάμενος. γυρίσαντο αἱ προστάσαι τῶν οἰκημάτων. Αι δι' ευφημισμόν ἐπὶ τέγους. Τέγος τέγη, εἰ οἴκημα, ὀνειδίσομεν φιλοσοφίᾳ. ὀνειδίσωμεν φιλοσοφίᾳ. ὀνειδίσομεν καὶ μετὰ φιλοσο φίαν. 51`. Κατὰ δὲ τὰ περὶ τῶν παθῶν ἅπαντα τά τε τρία, δι' ὧν ἐπισκέπτεται τὰ λογικὰ περὶ αὐτῶν ζητήματα, καὶ προσέτι τὸ θεραπευτικὸν, ὃ δὴ καὶ ἠθικὸν ἐπιγρά φουσί τινες, οὐκ ἔθ' ὁμοίως εὑρίσκεται γιγνώ σχων. « 7.9 ORIGENIS gelium Christi evulgaret ", tantoque studio funge A retur hoc munere, ut in alieno fundamento ædifi- care nolens, ea loca peteret quo nunquam Dei in Christo Evangelium pervaserat. Quid ergo absurdi est, si Jesus ostendere volens humano generi quam efficacia sint quæ morbis animarum adhibet reme- dia, infames et nequissimos elegerit, illosque co provexerit, ut purissimæ vitæ exemplum essent iis qui eorum ministerio ad Evangelium Christi addu- cerentur? B pristina crimina exprobrare liceat, Phædonem, eliam postquam ad philosophiam se contulit, licebit in jus vocare; quippe quem ferunt e prostibulo in scholam philosophicam fuisse tra- ductum a Socrate. Polemonis etiam, qui Xenocrati successit, libidinosam vitam exprobrabimus philo- sophiæ, cum ei potius laudi tribuendum sit, quod persuadendi quæ utrique inerat facultate potue- rint eos a tantis vitiis avocare qui prius iis occu- pati erant. Ac apud Græcos quidem unus Phædon (an aller fuerit nescio), unus Polemnon, exutis tur- pibus flagitiosisque moribus, philosophiæ se dedı - derunt; at in Jesu schola non soli duodecim illa ætate, sed et omni postea tempore fuerunt plurimi, qui in sapientum chorum asciti de sua pristina vita dicerent: Eramus aliquando et nos insipientes, increduli, errantes, servientes desideriis et volu- ptatibus variis, in malitia et invidia agentes, odibi- les, odientes invicem. Cum autem benignitas et humanitas apparuit Salvatoris nostri Dei, per la- vacrum regenerationis et renovationis Spiritus sancti quein effudit in nos abunde 58, › tales effecti sumnus. • Misit enim Deus, ut propheta in Psalmis docet, Verbum suum, et sanavit eos, et eripuit eos de corruptionibus eorum”. Addiderim supradictis Chrysippum in libro De curandis perturbationibus, Rom. xv, 19. * Tit. 111, 3, 4, 5, 6. Psal. cvit, 20. vero et Spencerus, sed Philocalia omittit Loco inquit Spencerus, lege, Lib. ut contra Celsum, num. 66: Justin. Apolog. 2, pag. 69: Kal Elévnyiva, shy Suid. : 1n Hesych. Miles. A. Gell., lib. ut, cap. 8. Unde subit mirari, quorsum Joannes Tarinus (in notis ad Origenis Philocaliam) et sibi, et aliis, vel levissimam emen- dandi curam denegavit : . Non agnosco, inquit, nec asterisco locum do. Nam Phædon Eleensis lia quidem Laertius scribit, et vel pueris notuin est domos cas, in quibus se meretrices prostituebant, sensu Atticis peculiari appellari. Suidas interpretatus est per Pollux, Hesychius, el Favorinus, exposuerunt. Athen., lib. ut : C " D ldem alibi : Sequitur statim ex Nicandro, qui eum - dem Vulgaris Veneris templum exstruxisse tradit, tip- hujus modi usus istius vocabuli, cum Atticis peculiaris sit, qui nomina rebus sape imposue Origenem hunc usum non latuisse, inde patet quod rant, fortasse Origenem latuit. SPENCER. Atqui - codem modo et de eodem Phædone dixerit lib. m, num. 66, autem sive idem notant. cap. ; Laertium in Polemone ; Lucianum in Bis accusato. Paulo post codd. Regius et Basileensis : Libl. editi, Philocalia, Hujus libri Galenus sæpius meminit in libris, De Hippocratis et Platonis decretis ; uti lib. : Omnibus vero bis in quibus de affectibus tractat, în tribus item quibus rationales de ipsis 64. Sed si qui mutatis vivunt moribus, illis (1) Regius et Basileensis, τοῦ Χριστοῦ. (2) Δι' αὐτῶν. Sic recte Philocalia. Hoeschelius (3) Meschelius et Spencerus ἀπὸ οἰκήματος (4) Πολέμωνος. Vide Valerium Maximum lib. vι, (5) Χρύσιππος. Vide lib. vuli contra Celsum, num.
PG 11:803λεκτέον πρὸς αὐτὸν ὅτι ὁ Ἰησοῦς ἡμῶν, ὁρῶν Ἰουδαίους μηδὲν ἄξιον τῶν ἐν τοῖς προφήταις μαθημάτων πράττοντας, ἐδίδαξε διὰ παραβολῆς ὅτι ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ ἀρθήσεται μὲν ἀπ’ ἐκείνων καὶ δοθήσεται τοῖς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν. Διὸ καὶ ἔστιν ἀληθῶς ἰδεῖν πάντα μὲν τὰ Ἰουδαίων τῶν νῦν μύθους καὶ λήρουςοὐ γὰρ ἔχουσι τὸ φῶς τῆς γνώσεως τῶν γραφῶν, τὰ δὲ Χριστιανῶν ἀλήθειαν, ἐπᾶραι καὶ μετεωρίσαι ἀνθρώπου ψυχὴν καὶ νοῦν δυνάμενα καὶ πείθοντα ἔχειν τι πολίτευμα οὐχ ὅμοιον τοῖς κάτω Ἰουδαίοις κάτω που ἀλλ’ ἐν οὐρανοῖς· ὅπερ φαίνεται παρὰ τοῖς τὸ μέγεθος τῶν ἐν τῷ νόμῳ καὶ τοῖς προφήταις νοημάτων θεωροῦσι καὶ ἄλλοις παραστῆσαι δυναμένοις. Ἔστω δὲ καὶ πάντα τὰ κατὰ Ἰουδαίους ἔθη μέχρι καὶ τῶν παρ’ αὐτοῖς θεσιῶν πεποιηκέναι τὸν Ἰησοῦν· τί τοῦτο συμβάλλεται πρὸς τὸ μὴ δεῖν πιστεύειν αὐτῷ ὡς υἱῷ τοῦ θεοῦ; Ἔστιν οὖν υἱὸς τοῦ δόντος τὸν νόμον καὶ τοὺς προφήτας θεοῦ ὁ Ἰησοῦς· καὶ τοῦτον ἡμεῖς οἱ ἀπὸ τῆς ἐκκλησίας οὐχ ὑπερβαίνομεν, ἀλλὰ καὶ ἀπεδράσαμεν μὲν τὰς Ἰουδαίων μυθολογίας σωφρονιζόμεθα δὲ καὶ παιδευόμεθα τῇ τοῦ νόμου καὶ τῶν προφητῶν μυστικῇ θεωρίᾳ.
πειρᾶται ὑπὲρ τοῦ καταστείλαι τὰ ἐν ἀνθρώποις Α πάθη τῶν ψυχῶν, μὴ προσποιησάμενος (6) ποῖον τὸ τῆς ἀληθείας ἐστὶ δόγμα, θεραπεύειν κατὰ τὰς δια φόρους αἱρέσεις τοὺς ἐν τοῖς πάθεσι προκατειλημμέ νους, καί φησιν· ὅτι ο Κἂν ἡδονὴ τέλος ᾖ, ούτωσὶ θεραπευτέον τὰ πάθη κἂν τρία γένη τῶν ἀγαθῶν, οὐδὲν ἧττον καὶ κατὰ τὸν λόγον τοῦτον, τῶν πα θῶν (7) οὕτως ἀπαλλακτέον τοὺς ἐνεχομένους αὐτ τοῖς. » Οἱ δὲ κατήγοροι τοῦ Χριστιανισμοῦ οὐχ ὁρῶ- σιν, ὅσων πάθη καὶ ὅσων χύσις κακίας καταστέλλε ται, καὶ ὅσων ἄγρια ἤθη ἡμεροῦται προφάσει τοῦ λόγου. Ο ἔδει αὐχοῦντας αὐτοὺς τὸ κοινωνικὸν (8) χάριτας ὁμολογεῖν, καινῇ μεθόδῳ πολλῶν κακῶν με- ταστήσαντι τοὺς ἀνθρώπους· καὶ μαρτυρείν γε αὐτῷ, εἰ καὶ μὴ ἀλήθειαν, ἀλλὰ τὸ λυσιτελὲς τῷ τῶν ἀν θρώπων γένει. Ἐπεὶ δὲ μὴ (9) προπετεῖς διδάσκων τοὺς μαθητάς ὁ Ἰησοῦς, ἔλεγεν αὐτοῖς τό· « Ἐὰν διώκωσιν ὑμᾶς ἐν τῇ πόλει ταύτῃ, φεύγετε εἰς τὴν ἑτέραν· κἂν ἐν τῇ ἑτέρα διώκωσι, πάλιν φεύγετε εἰς τὴν ἄλλην καὶ διδάσκων παράδειγμα αὐτοῖς ἐγίνετο εὐσταθοῦς βίου, οἰκονομοῦντος μὴ εἰκῇ, μηδὲ ἀκαίρως καὶ ἀλό- γως ὁμόσε χωρεῖν τοῖς κινδύνοις· τοῦτο πάλιν και κουργῶν ὁ Κέλσος διαβάλλει, καί φησι πρὸς τὸν Ἰησοῦν ὁ παρ' αὐτῷ Ἰουδαῖος, ὅτι « Μετὰ τῶν μα θητῶν τῇδε κἀκεῖσε ἀποδιδράσκεις. » "Ομοιον δὲ ᾗ πε- ποίηται κατὰ Ἰησοῦ καὶ τῶν μαθητῶν διαβολῇ φήσο- μεν (10) εἶναι καὶ τὸ περὶ Ἀριστοτέλους ἱστορού μενον· οὗτος γὰρ, ἰδὼν συγκροτεῖσθαι μέλλον καθ' αὐτοῦ δικαστήριον, ὡς κατὰ ἀσεβούς, διά τινα δόγ- ματα τῆς φιλοσοφίας αὐτοῦ, ἃ ἐνόμισαν εἶναι ἀσεβή Αθηναῖοι, ἀναχωρήσας ἀπὸ τῶν ᾿Αθηνῶν, ἐν Χαλ χίδι (11) τὰς διατριβὰς ἐποιήσατο, ἀπολογησάμενος τοῖς γνωρίμοις, καὶ εἰπών· . Απίωμεν ἀπὸ τῶν ᾿Αθη νῶν, ἵνα μὴ πρόφασιν δῶμεν Αθηναίοις τοῦ δεύτε ρον ἄγος ἀναλαβεῖν παραπλήσιον τῷ κατὰ Σωκρά- τους, καὶ ἵνα μὴ δεύτερον εἰς φιλοσοφίαν ἀσεβήσω- σιν. » Φησὶ δὲ ι τὸν Ἰησοῦν μετὰ τῶν μαθητῶν αἰσχρῶς καὶ γλίσχρως τὰς τροφάς συλλέγοντα περι- εληλυθέναι. «Πόθεν λαβών, ἀπαγγελλέτω, τὸ αἰσχρὸν καὶ τὸ γλίσχρον τῆς συλλογῆς· ἐν γὰρ τοῖς Εὐαγγε- λίοις γυναῖκές τινες, τεθεραπευμέναι ἀπὸ τῶν ἀσθε νειῶν αὐτῶν, ἐν αἷς ἦν καὶ Σωσάννα (12), παρεῖχον τοῖς μαθηταῖς ἐκ τῶν ὑπαρχόντων αὐταῖς τροφάς Τίς δὲ τῶν φιλοσοφούντων, καὶ ἀνακειμένων ὠφελείᾳ γνωρίμων, οὐκ ἀπ' αὐτῶν ἐλάμβανε τὰ πρὸς τὰς χρείας; Η ἐκεῖνοι μὲν τοῦτο καθηκόντως ἐποίουν * προορισάμενος. προσποιησάμενον · τοὺς ἐν τοῖς πάθεσι. τοὺς καὶ τοῖς πάθεσι. οὐδὲν ἧττον κατὰ τὸν λόγον τούτων τῶν πα θῶν. κοινωνικῷ. ἐὰν διώκωσιν ὑμᾶς ἐκ τῆς πόλεως ταύτης. διαδιδράσκεις, ὅμοιον δὲ ᾧ πεποίηται κατὰ Ἰησοῦ καὶ τῶν μαθητῶν φήσομεν. καὶ εἰπών. καὶ λέγων. σάννα. CONTRA CELSUM LIB. I. nera, ut in hominibus animarum affectus cohibeat, parum B C D Matth. x, 23. • Luc. VIII, 3. quæstiones considerantur, ad hæc et in quo me- dendi ratio, quam partem moralem nonnulli inscri- bunt, non item similiter cognoscere deprehendi- lur. D SPENCER. legisse, Hoeschelius in textu habet, Paulo post Philocalia, Haschelius et Spencerus, cerus, curare qualenam sit veritatis dogma, sed iis qui vitiis occupantur, remedia conari adhibere secun- dum varia sectarum principia. Dicit autem: ‹ Si voluptas summum bonum sit, hac ratione curari oportet perturbationes; sin tria sint bonorum ge- hac itiden sententia utendum erit ad sanan- dos illos qui perturbationibus vexantur. › At reli- gionis nostra calumniatores non vident quot fue- rint, quorum perturbationes compescuerit; quot quorum vitia represserit; quo quorum efferatos mores doctrina mansuefecerit. Atqui æquum erat illos, qui suum erga societatem tantopere studium venditant, doctrinæ nova ratione hominum morbis medenti gratias habere, faterique cam, si vera non est, saltem humano generi esse utilissimam. 65. Quoniam autem Jesus discipulos do- cens ne tenerarii essent, dixit illis : • Cum perse- quentur vos in civitate ista, fugite in aliam. Si in hac vos persequantur, rursus in aliam fugite ;) simulque se illis exemplum constantis tranquilla que vitæ præbuit, dum ipse cavebat ne temere, aut intempestive, aut inconsulto in pericula irrueret ; hoc rursum Celsus maligne carpit, et sic apud ip- sum Judæus Jesum alloquitur: ‹ Cum discipulis hac illac fugitas. » Quod tamen Jesu et ejus disci- pulis crimini vertit, idem fecisse legitur Aristote- les. Is enim, cum intelligeret sibi tanquam impio propter quædam suæ philosophiæ dogmata quæ Athenienses impia esse judicabant, conflari judi- cium, relictis Athenis, in Chalcide scholam ha- buit hac suis familiaribus reddita fugæ ratione . ‹ Discedamus Athenis, ne iterum detur Athenien- sibus locus committendi sceleris, quale in Socra- tem commiserunt; neve iterum imple agant in phi- losophiam. . Dicit præterea • Jesum cum discipu- lis huc illuc vagabundum cibos collegisse; › sed indicet velim unde didicerit turpem hanc sordidam- que mendicationem. Nam Evangelia narrant " fe- minas quasdam, quæ fuerant suis infirmitatibus liberalæ, inter quas et Susanna erat, discipulis victum e suis facultatibus præbuisse. Ecquis verò philosophorum non accepit ab iis quos sibi nolos erudiebant, quæ sibi erant necessaria? Scilicet id facere, decorum aliis et honestum fuit : cum au1- tem idem faciunt discipuli, quasi turpiter et sordi- de corrogent cibos, culpantur. localia ut in nostro textu. Paulo post Hoeschel, et Spencerus ad marginem, vero, Alian. lib. m, cap. Var. hist. Vile Athenæum, lib. xv, cap. 16, et Laertium in Arist. SPENCER. Paulo post codd. Regius et Basileensis, Libri antea editi, (6) Προσποιησάμενος. Gelenius interpres videtur (7) Sic recte Philoc. Hoeschelius vero et Spen- (8) Philocalia, ᾧ ἔδει αὐτοὺς ἐντυχόντας τῷ (9) Hoeschelius et Spencerus, ἐπεὶ μηδέ, sed Phi- (10) Ita Spencerus et omnes mss.; flaschelius (11) Ἐν Χαλκίδι. Ammonius in Vila Arist. ; (12) Regius et Basileensis, Σωσάννα. Alias, Σω
Καὶ γὰρ οἱ προφῆται, ὡς μὴ καταπαύοντες τὸν νοῦν τῶν λεγομένων ἐν τῇ προφανεῖ ἱστορίᾳ μηδ’ ἐν τῇ κατὰ τὰς λέξεις καὶ τὸ γράμμα νομοθεσίᾳ, ὅπου μέν φασιν ἱστορίας δῆθεν ἐκθησόμενοι τό· Ἀνοίξω ἐν παραβολαῖς τὸ στόμα μου, φθέγξομαι προβλήματα ἀπ’ ἀρχῆς, ὅπου δὲ εὐχόμενοι περὶ τοῦ νόμου ὡς ἀσαφοῦς καὶ δεομένου θεοῦ, ἵνα νοηθῇ, λέγουσιν ἐν εὐχῇ· Ἀποκάλυψον τοὺς ὀφθαλμούς μου, καὶ κατανοήσω τὰ θαυμάσιά σου ἐκ τοῦ νόμου σου. Δεικνύτωσαν δέ, ποῦ κἂν ἔμφασις λέξεως ἀπὸ ἀλαζονείας προφερομένης παρὰ τῷ Ἰησοῦ εὑρίσκεται. Πῶς γὰρ ἀλαζὼν ὁ λέγων· Μάθετε ἀπ’ ἐμοῦ ὅτι πρᾷός εἰμι καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ, καὶ εὑρήσετε ἀνάπαυσιν ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν; Ἢ πῶς ἀλαζὼν ὁ δείπνου γινομένου ἐκδυσάμενος ἐπὶ τῶν μαθητῶν ζωσάμενος δὲ λέντιον καὶ βαλὼν ὕδωρ εἰς τὸν νιπτῆρα καὶ νίπτων ἑκάστου τοὺς πόδας [καὶ ἐπιτιμῶν τῷ μὴ θέλοντι παρέχειν αὐτοὺς καὶ λέγων· Ἐὰν μὴ νίψω σε, οὐκ ἔχεις μέρος μετ’ ἐμοῦ]; Ἢ πῶς ἀλαζὼν ὁ φάσκων· [Κἀγὼ ἐγενήθην ἐν μέσῳ ὑμῶν], οὐχ ὡς ὁ ἀνακείμενος ἀλλ’ ὡς ὁ διακονῶν;
πειρᾶται ὑπὲρ τοῦ καταστείλαι τὰ ἐν ἀνθρώποις Α πάθη τῶν ψυχῶν, μὴ προσποιησάμενος (6) ποῖον τὸ τῆς ἀληθείας ἐστὶ δόγμα, θεραπεύειν κατὰ τὰς δια φόρους αἱρέσεις τοὺς ἐν τοῖς πάθεσι προκατειλημμέ νους, καί φησιν· ὅτι ο Κἂν ἡδονὴ τέλος ᾖ, ούτωσὶ θεραπευτέον τὰ πάθη κἂν τρία γένη τῶν ἀγαθῶν, οὐδὲν ἧττον καὶ κατὰ τὸν λόγον τοῦτον, τῶν πα θῶν (7) οὕτως ἀπαλλακτέον τοὺς ἐνεχομένους αὐτ τοῖς. » Οἱ δὲ κατήγοροι τοῦ Χριστιανισμοῦ οὐχ ὁρῶ- σιν, ὅσων πάθη καὶ ὅσων χύσις κακίας καταστέλλε ται, καὶ ὅσων ἄγρια ἤθη ἡμεροῦται προφάσει τοῦ λόγου. Ο ἔδει αὐχοῦντας αὐτοὺς τὸ κοινωνικὸν (8) χάριτας ὁμολογεῖν, καινῇ μεθόδῳ πολλῶν κακῶν με- ταστήσαντι τοὺς ἀνθρώπους· καὶ μαρτυρείν γε αὐτῷ, εἰ καὶ μὴ ἀλήθειαν, ἀλλὰ τὸ λυσιτελὲς τῷ τῶν ἀν θρώπων γένει. Ἐπεὶ δὲ μὴ (9) προπετεῖς διδάσκων τοὺς μαθητάς ὁ Ἰησοῦς, ἔλεγεν αὐτοῖς τό· « Ἐὰν διώκωσιν ὑμᾶς ἐν τῇ πόλει ταύτῃ, φεύγετε εἰς τὴν ἑτέραν· κἂν ἐν τῇ ἑτέρα διώκωσι, πάλιν φεύγετε εἰς τὴν ἄλλην καὶ διδάσκων παράδειγμα αὐτοῖς ἐγίνετο εὐσταθοῦς βίου, οἰκονομοῦντος μὴ εἰκῇ, μηδὲ ἀκαίρως καὶ ἀλό- γως ὁμόσε χωρεῖν τοῖς κινδύνοις· τοῦτο πάλιν και κουργῶν ὁ Κέλσος διαβάλλει, καί φησι πρὸς τὸν Ἰησοῦν ὁ παρ' αὐτῷ Ἰουδαῖος, ὅτι « Μετὰ τῶν μα θητῶν τῇδε κἀκεῖσε ἀποδιδράσκεις. » "Ομοιον δὲ ᾗ πε- ποίηται κατὰ Ἰησοῦ καὶ τῶν μαθητῶν διαβολῇ φήσο- μεν (10) εἶναι καὶ τὸ περὶ Ἀριστοτέλους ἱστορού μενον· οὗτος γὰρ, ἰδὼν συγκροτεῖσθαι μέλλον καθ' αὐτοῦ δικαστήριον, ὡς κατὰ ἀσεβούς, διά τινα δόγ- ματα τῆς φιλοσοφίας αὐτοῦ, ἃ ἐνόμισαν εἶναι ἀσεβή Αθηναῖοι, ἀναχωρήσας ἀπὸ τῶν ᾿Αθηνῶν, ἐν Χαλ χίδι (11) τὰς διατριβὰς ἐποιήσατο, ἀπολογησάμενος τοῖς γνωρίμοις, καὶ εἰπών· . Απίωμεν ἀπὸ τῶν ᾿Αθη νῶν, ἵνα μὴ πρόφασιν δῶμεν Αθηναίοις τοῦ δεύτε ρον ἄγος ἀναλαβεῖν παραπλήσιον τῷ κατὰ Σωκρά- τους, καὶ ἵνα μὴ δεύτερον εἰς φιλοσοφίαν ἀσεβήσω- σιν. » Φησὶ δὲ ι τὸν Ἰησοῦν μετὰ τῶν μαθητῶν αἰσχρῶς καὶ γλίσχρως τὰς τροφάς συλλέγοντα περι- εληλυθέναι. «Πόθεν λαβών, ἀπαγγελλέτω, τὸ αἰσχρὸν καὶ τὸ γλίσχρον τῆς συλλογῆς· ἐν γὰρ τοῖς Εὐαγγε- λίοις γυναῖκές τινες, τεθεραπευμέναι ἀπὸ τῶν ἀσθε νειῶν αὐτῶν, ἐν αἷς ἦν καὶ Σωσάννα (12), παρεῖχον τοῖς μαθηταῖς ἐκ τῶν ὑπαρχόντων αὐταῖς τροφάς Τίς δὲ τῶν φιλοσοφούντων, καὶ ἀνακειμένων ὠφελείᾳ γνωρίμων, οὐκ ἀπ' αὐτῶν ἐλάμβανε τὰ πρὸς τὰς χρείας; Η ἐκεῖνοι μὲν τοῦτο καθηκόντως ἐποίουν * προορισάμενος. προσποιησάμενον · τοὺς ἐν τοῖς πάθεσι. τοὺς καὶ τοῖς πάθεσι. οὐδὲν ἧττον κατὰ τὸν λόγον τούτων τῶν πα θῶν. κοινωνικῷ. ἐὰν διώκωσιν ὑμᾶς ἐκ τῆς πόλεως ταύτης. διαδιδράσκεις, ὅμοιον δὲ ᾧ πεποίηται κατὰ Ἰησοῦ καὶ τῶν μαθητῶν φήσομεν. καὶ εἰπών. καὶ λέγων. σάννα. CONTRA CELSUM LIB. I. nera, ut in hominibus animarum affectus cohibeat, parum B C D Matth. x, 23. • Luc. VIII, 3. quæstiones considerantur, ad hæc et in quo me- dendi ratio, quam partem moralem nonnulli inscri- bunt, non item similiter cognoscere deprehendi- lur. D SPENCER. legisse, Hoeschelius in textu habet, Paulo post Philocalia, Haschelius et Spencerus, cerus, curare qualenam sit veritatis dogma, sed iis qui vitiis occupantur, remedia conari adhibere secun- dum varia sectarum principia. Dicit autem: ‹ Si voluptas summum bonum sit, hac ratione curari oportet perturbationes; sin tria sint bonorum ge- hac itiden sententia utendum erit ad sanan- dos illos qui perturbationibus vexantur. › At reli- gionis nostra calumniatores non vident quot fue- rint, quorum perturbationes compescuerit; quot quorum vitia represserit; quo quorum efferatos mores doctrina mansuefecerit. Atqui æquum erat illos, qui suum erga societatem tantopere studium venditant, doctrinæ nova ratione hominum morbis medenti gratias habere, faterique cam, si vera non est, saltem humano generi esse utilissimam. 65. Quoniam autem Jesus discipulos do- cens ne tenerarii essent, dixit illis : • Cum perse- quentur vos in civitate ista, fugite in aliam. Si in hac vos persequantur, rursus in aliam fugite ;) simulque se illis exemplum constantis tranquilla que vitæ præbuit, dum ipse cavebat ne temere, aut intempestive, aut inconsulto in pericula irrueret ; hoc rursum Celsus maligne carpit, et sic apud ip- sum Judæus Jesum alloquitur: ‹ Cum discipulis hac illac fugitas. » Quod tamen Jesu et ejus disci- pulis crimini vertit, idem fecisse legitur Aristote- les. Is enim, cum intelligeret sibi tanquam impio propter quædam suæ philosophiæ dogmata quæ Athenienses impia esse judicabant, conflari judi- cium, relictis Athenis, in Chalcide scholam ha- buit hac suis familiaribus reddita fugæ ratione . ‹ Discedamus Athenis, ne iterum detur Athenien- sibus locus committendi sceleris, quale in Socra- tem commiserunt; neve iterum imple agant in phi- losophiam. . Dicit præterea • Jesum cum discipu- lis huc illuc vagabundum cibos collegisse; › sed indicet velim unde didicerit turpem hanc sordidam- que mendicationem. Nam Evangelia narrant " fe- minas quasdam, quæ fuerant suis infirmitatibus liberalæ, inter quas et Susanna erat, discipulis victum e suis facultatibus præbuisse. Ecquis verò philosophorum non accepit ab iis quos sibi nolos erudiebant, quæ sibi erant necessaria? Scilicet id facere, decorum aliis et honestum fuit : cum au1- tem idem faciunt discipuli, quasi turpiter et sordi- de corrogent cibos, culpantur. localia ut in nostro textu. Paulo post Hoeschel, et Spencerus ad marginem, vero, Alian. lib. m, cap. Var. hist. Vile Athenæum, lib. xv, cap. 16, et Laertium in Arist. SPENCER. Paulo post codd. Regius et Basileensis, Libri antea editi, (6) Προσποιησάμενος. Gelenius interpres videtur (7) Sic recte Philoc. Hoeschelius vero et Spen- (8) Philocalia, ᾧ ἔδει αὐτοὺς ἐντυχόντας τῷ (9) Hoeschelius et Spencerus, ἐπεὶ μηδέ, sed Phi- (10) Ita Spencerus et omnes mss.; flaschelius (11) Ἐν Χαλκίδι. Ammonius in Vila Arist. ; (12) Regius et Basileensis, Σωσάννα. Alias, Σω
PG 11:805Ἐλεγχέτω δέ τις, τίνα ἐψεύσατο, καὶ παραστησάτω μεγάλα καὶ μικρὰ ψεύδη, ἵνα δείξῃ τὰ μεγάλα ψευσάμενον τὸν Ἰησοῦν. Ἔστι δὲ καὶ ἄλλως [αὐτὸν] ἐλέγξαι· [ὅτι ὡς οὐκ ἔστι ψεῦσμα ψεύσματος μᾶλλον ψεῦσμα, οὕτως οὐδὲ μειζόνως· ὡς οὐδὲ ἀληθὲς ἀληθοῦς μᾶλλον ἀληθὲς ἢ μειζόνως ἀληθές.] Τίνα δὲ καὶ τὰ ἀνόσια τοῦ Ἰησοῦ, ἀπαγγελλέτω καὶ μάλιστα ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος. Ἢ ἀνόσιον μὲν τὸ ἀφιστάνειν σωματικῆς περιτομῆς καὶ σωματικοῦ σαββάτου καὶ σωματικῶν ἑορτῶν καὶ σωματικῶν νουμηνιῶν καὶ καθαρῶν καὶ ἀκαθάρτων, μετατιθέναι δὲ τὸν νοῦν ἐπὶ νόμον θεοῦ ἄξιον καὶ ἀληθῆ καὶ πνευματικὸν μετὰ τοῦ τὸν πρεςβεύοντα ὑπὲρ Χριστοῦ εἰδέναι τοῖς Ἰουδαίοις Ἰουδαῖον γίνεσθαι, ἵνα Ἰουδαίους κερδήσῃ, καὶ τοῖς ὑπὸ νόμον ὡς ὑπὸ νόμον, ἵνα τοὺς ὑπὸ νόμον κερδήσῃ; Φησὶ δὲ πολλοὺς ἂν καὶ ἄλλους φανῆναι τοιούτους τοῖς ἐξαπατᾶσθαι θέλουσιν, ὁποῖος ἦν ὁ Ἰησοῦς. Μὴ πολλοὺς οὖν ἀλλὰ μηδ’ ὀλίγους ἀλλὰ κἂν ἕνα δεικνύτω ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος τοιοῦτον, ὁποῖος ἦν ὁ Ἰησοῦς, λόγον καὶ δόγματα μετὰ τῆς ἐν αὐτῷ δυνάμεως βιωφελῆ ἐπεισάγοντα τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων καὶ ἐπιστρέφοντα ἀπὸ χύσεως ἁμαρτημάτων.
καὶ καλῶς· ἐπὰν δ' οἱ Ἰησοῦ μαθηταὶ πράττωσιν αὐτὸ, κατηγοροῦνται ὑπὸ Κέλσου, ὡς αἰσχρῶς καὶ γλίσχρως τὰς τροφάς συλλέγοντες. σε γελος. ἡμᾶς οίεται δ' ἡμᾶς νομίζειν ὁ Κέλσος" ἡμᾶς ἀλλὰ καὶ τὸ σῶμα αὐτοῦ μὴ τοιοῦτον. Ἐπὶ δὲ τούτοις ἑξῆς ὁ Ἰουδαῖος πρὸς τὸν Ἰησοῦν παρὰ τῷ Κέλσῳ λέγει· . Τί δὲ καί σε νήπιον ἔτι ἐχρῆν εἰς Αἴγυπτον ἐκκομίζεσθαι; Μὴ ἀποσφαγῇς; Θεὸν γὰρ οὐκ εἰκὸς ἦν περὶ θανάτου δεδιέναι. Αλλ ἄγγελος (15) μὲν ἧκεν ἐξ οὐρανοῦ, κελεύων σοι καὶ τοῖς σοῖς οἰκείοις φεύγειν, μὴ ἐγκαταληφθέντες ἀποθάνητε. Φυλάσσειν δέ σε αὐτόθι ὁ δύο ἤδη διά σε πεπομφὼς ἀγγέλους, ὁ μέγας Θεὸς τὸν ἴδιον Υἱόν, οὐκ ἐδύνατο; Οἴεται δ' ἐν τούτοις (14) ὁ Κέλσος, μὴ θεῖόν τι εἶναι ἐν ἀνθρωπίνω σώματι καὶ ψυχῇ κατὰ τὸν Ἰησοῦν· ἀλλὰ καὶ τὸ σῶμα αὐτοῦ τοιοῦτον γεγονέναι, ὁποῖον Όμή- ρου μῦθοι εἰσάγουσι. Παίζων γοῦν τὸ ἐπὶ τῷ σταυρῷ προχυθὲν αἷμα τοῦ Ἰησοῦ, φησὶν ὅτι οὐκ ἦν Ἰχὼρ οἷός πέρ τε ῥέει μακάρεσσι θεοῖσιν. Ἡμεῖς δ᾽ αὐτῷ πιστεύοντες Ἰησοῦ, περὶ μὲν τῆς ἐν αὐτῷ θειότητος λέγοντι· « Ἐγώ εἰμι ἡ ὁδὸς, καὶ ἡ ἀλήθεια, καὶ ἡ ζωή, ο καὶ εἴ τι τούτοις παραπλήσιον· περὶ δὲ τοῦ, ὅτι ἐν ἀνθρωπίνῳ σώματι ἦν, ταῦτα φάσκον τι· « νῦν δὲ ζητεῖτέ με ἀποκτεῖναι, ἄνθρωπον, ὅστις τὴν ἀλήθειαν ὑμῖν (15) λελάληκα· ο σύνθετών τι χρή μά φαμεν αὐτὸν γεγονέναι. Καὶ ἐχρῆν τὸν προνοού μενον τῆς ὡς ἀνθρώπου ἑαυτοῦ εἰς τὸν βίον ἐπιδη μίας, μὴ ἀκαίρως ὁμόσε χωρεῖν τῷ ἕως θανάτου κιν δύνῳ. Οὕτως δὲ ἔδει αὐτὸν καὶ ὑπὸ τῶν ἀνατρεφόντων ἄγεσθαι, ὑπὸ θείου ἀγγέλου οἰκονομουμένων, πρότε ρον μὲν λέγοντος τοῦ χρηματίζοντος, ο Ἰωσήφ, υἱὸς Δαυίδ, μὴ φοβηθῇς παραλαβεῖν Μαριὰμ τὴν γυναῖκά σου· τὸ γὰρ ἐν αὐτῇ γεννηθέν, ἐκ Πνεύματος ἁγίου ἐστί· ο δεύτερον δέ· « Εγερθείς, παράλαβε το παι- δίον καὶ τὴν μητέρα αὐτοῦ, καὶ φεῦγε εἰς Αἴγυπτον, καὶ ἴσθι ἐκεῖ ἕως ἂν εἴπω σοι· μέλλει γὰρ Ηρώδης ζητεῖν τὸ παιδίον τοῦ ἀπολέσαι (16) αὐτό. » Εν τού τοις δ' οὐδὲ πάνυ παράδοξόν μοι φαίνεται τὸ ἀναγε γραμμένον. Οναρ γὰρ τῷ Ἰωσὴφ καθ᾿ ἕτερον το που (17) τῆς Γραφῆς λέγεται ἄγγελος ταῦτ᾽ εἰρηκέναι· τὸ δὲ τὸ ὄναρ δηλοῦσθαί τισι τάδε ποιεῖν, καὶ ἄλλοις πλείοσι συμβαίνει· εἴτ᾿ ἀγγέλου, εἴθ' οὗτινοσοῦν φαν τασιοῦντος τὴν ψυχήν. Τί οὖν ἄτοπον, τὸν ἅπαξ ἐνανθρωπήσαντα, καὶ κατ' ἀνθρωπίνην ἀγωγὴν οἰκο νομεῖσθαι πρὸς τὸ ἐκκλίνειν κινδύνους ; Οὐ τῷ ἄλλως ἀδύνατον εἶναι τοιοῦτον γενέσθαι, ἀλλὰ τῷ δεῖν τὸ ἐγω χωροῦν ὁδῷ καὶ τάξει περὶ τῆς σωτηρίας τοῦ Ἰησοῦ οἰκονομεῖσθαι (18). Καὶ βέλτιόν γε ἦν ὑπεκστῆναι τὸ παιδίον Ἰησοῦν τὴν Ἡρώδου ἐπιβουλὴν, καὶ ἀποδη μῆσαι μετὰ τῶν τρεφόντων αὐτὸ εἰς Αἴγυπτον, ἕως τῆς τελευτῆς τοῦ ἐπιβουλεύοντος· ἢ τὴν περὶ τοῦ Ἰη κατ᾿ ὄναρ, καθ' ἑκάτερον τόπον. νομῆσθαι. την Ἡρώδου ἐπιβουλήν. τῇ Ηρώ δου ἐπιβουλῇ. τῆς Ἡρώδου ἐπιβουλῆς. ORIGENIS suni : « Quid opus erat te adhuc parvulum in Egyptum transportari? Ne necareris? at metus mortis in Deum non cadit. Angelus e cœlis dela- psns te jussit et tuos fugere, ne comprehensi morte periretis. At non potuit magnus ille Deus, qui jam duos propter te angelos miserat, te proprium suum Filium domi tutum præstare?, Ex his videtur Celsi esso sententia, nihil aut in humano Christi corpore, aut in anima fuisse divinum, nec corpus ejus tale fuisse quale describunt Homerica fa- bulæ. Jocans igitur in sanguinem, quem in cruce Jesus profudit, ait sanguinem illum non fuisse Huic similem, sacro qui manat corpore divum. Nos vero qui Jesu de ea quæ in ipso erat I divinitate dicenti : c Ego sum via, veritas, et vita ",» aut aliud simile; humanum autem se habere corpus sic affirmanti : « Nunc autem quæri- tis me interficere, hominem qui veritatem locutus sum vobis 63, › fidem habemus ; illum quid compo- situm fuisse profitemur. oportuit igitur ut, qui hu- mano more vivere inter homines decreverat, non intempestive se in mortis discrimen conjiceret, sed pateretur se duci a nutritiis, quos angelus a Deo inissus præmonuerat: primum quidem his verbis : Joseph, fili David, noli timere accipere Mariam conjugem tuam ; quod enim in ea natum est, de Spiritu sancto est ";» secundo autem sic : c Surge ot accipe puerum et matrem ejus, et fuge in Ægy- plum, et esto iui usque dum dicam tibi: futurum est enim ut Herodes quærat puerum ad perdendum eum 68. » Ubi nihil scriptum quidem est quod mihi admodum insolens videatur. In utroque enim Scri- pturæ loco narratur angelus Josephum allocutus fuisse per somnium: at pluribus aliis contigit, ut per somnium admonerentur quid facto opus esset; sive angelus, sive quædam alia res in anima ima- gines efformaverit. Quid igitur absurdi est, ei, qui semel naturam humanam susceperat, humano more provideri ut pericula declinet? Non quod aliter id fieri non potuerit, sed quia via et ordine saluti Jesu provideri oportuit. Ac certe satius erat parvu- lum Jesum Herodis iusidias vitare, in Ægyptumque cum nutritiis fugere donec insidiator moreretur, D quam si aut Providentia rebus Jesu consulens pro- hibuisset ne Herodi parvulum illum interficere libe- es Joan. siv, 6. 6ª Joan, v111,40. Matth. 1, 20. uncis includunt, utpote quod redundat. Si cui vero retinendum videtur, legendum erit: si aulem resecatur, legendum est paulo post G es Matth. ut, 13. posse Matthæi exemplaria, quibus utebatur Ori- genes, in altero loco non habuisse sed forte legendum est Hoeschelius vero et Spencerus in textu habent, wxo- Paulo post omnes niss. et Philocatia, Haschelius in textu Guietus scribendum suspicabatur, 66. Pergit apud Celsum Judæus interpellare Je- A (13) Sic omnes mss. Alias, δεδοικέναι. Καὶ ἄγ (14) Libb. editi, οἴεται δ' ἡμᾶς ἐν τούτοις, sed (15) Libb. editi, ἐν ὑμῖν. (16) Haschelius in textu habet, ἀποκτεῖναι. (17) Καθ' ἕτερον τόπον. Hinc videtur colligi (18) Sic codd. Regius, Basileensis et Philocalia.
Φησὶ δὲ τοῦτο ἔγκλημα ἀπὸ τῶν εἰς τὸν Χριστὸν πιστευόντων προσάγεσθαι Ἰουδαίοις, ἐπεὶ μὴ πεπιστεύκασιν ὡς εἰς θεὸν τὸν Ἰησοῦν· καὶ περὶ τούτου δὲ ἐν τοῖς ἀνωτέρω προαπελογησάμεθα, δεικνύντες ἅμα, πῶς μὲν αὐτὸν θεὸν νοοῦμεν, κατὰ τί δὲ ἄνθρωπον λέγομεν. [ Πῶς δέ, φησίν, ἡμεῖς οἱ πᾶσιν ἀνθρώποις δηλώσαντες ἥξειν ἀπὸ θεοῦ τὸν κολάσοντα τοὺς ἀδίκους ἐλθόντα ἠτιμάζομεν; Πρὸς τοῦτο δὲ ἀπολογήσασθαι πάνυ εὔηθες ὂν οὐ δοκεῖ μοι εἶναι εὔλογον. Ὡς εἰ καὶ ἄλλος τις ἔλεγε· πῶς ἂν ἡμεῖς οἱ διδάξαντες σωφρονεῖν ἀκόλαστον ἄν τι ἐποιήσαμεν, ἢ περὶ δικαιοσύνης πρεσβεύοντες ἠδικήσαμεν; Ὡς γὰρ ἐκεῖνα ἐν ἀνθρώποις εὑρίσκεται, οὕτως φάσκοντας προφήταις πεπιστευκέναι, λέγουσι περὶ ἐπιδημήσοντος Χριστοῦ, ἠπιστηκέναι τῷ ἐληλυθότι κατὰ τὰ προφητευόμενα ἀνθρώπινον ἦν.] Εἰ δὲ δεῖ προσθεῖναι καὶ ἄλλην αἰτίαν, φήσομεν ὅτι καὶ τοῦτ’ αὐτὸ προεῖπον οἱ προφῆται. Σαφῶς γοῦν Ἡσαί̈ας λέγει· Ἀκοῇ ἀκούσετε καὶ οὐ μὴ συνῆτε, καὶ βλέποντες βλέψετε καὶ οὐ μὴ ἴδητε. Ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου καὶ τὰ ἑξῆς.
καὶ καλῶς· ἐπὰν δ' οἱ Ἰησοῦ μαθηταὶ πράττωσιν αὐτὸ, κατηγοροῦνται ὑπὸ Κέλσου, ὡς αἰσχρῶς καὶ γλίσχρως τὰς τροφάς συλλέγοντες. σε γελος. ἡμᾶς οίεται δ' ἡμᾶς νομίζειν ὁ Κέλσος" ἡμᾶς ἀλλὰ καὶ τὸ σῶμα αὐτοῦ μὴ τοιοῦτον. Ἐπὶ δὲ τούτοις ἑξῆς ὁ Ἰουδαῖος πρὸς τὸν Ἰησοῦν παρὰ τῷ Κέλσῳ λέγει· . Τί δὲ καί σε νήπιον ἔτι ἐχρῆν εἰς Αἴγυπτον ἐκκομίζεσθαι; Μὴ ἀποσφαγῇς; Θεὸν γὰρ οὐκ εἰκὸς ἦν περὶ θανάτου δεδιέναι. Αλλ ἄγγελος (15) μὲν ἧκεν ἐξ οὐρανοῦ, κελεύων σοι καὶ τοῖς σοῖς οἰκείοις φεύγειν, μὴ ἐγκαταληφθέντες ἀποθάνητε. Φυλάσσειν δέ σε αὐτόθι ὁ δύο ἤδη διά σε πεπομφὼς ἀγγέλους, ὁ μέγας Θεὸς τὸν ἴδιον Υἱόν, οὐκ ἐδύνατο; Οἴεται δ' ἐν τούτοις (14) ὁ Κέλσος, μὴ θεῖόν τι εἶναι ἐν ἀνθρωπίνω σώματι καὶ ψυχῇ κατὰ τὸν Ἰησοῦν· ἀλλὰ καὶ τὸ σῶμα αὐτοῦ τοιοῦτον γεγονέναι, ὁποῖον Όμή- ρου μῦθοι εἰσάγουσι. Παίζων γοῦν τὸ ἐπὶ τῷ σταυρῷ προχυθὲν αἷμα τοῦ Ἰησοῦ, φησὶν ὅτι οὐκ ἦν Ἰχὼρ οἷός πέρ τε ῥέει μακάρεσσι θεοῖσιν. Ἡμεῖς δ᾽ αὐτῷ πιστεύοντες Ἰησοῦ, περὶ μὲν τῆς ἐν αὐτῷ θειότητος λέγοντι· « Ἐγώ εἰμι ἡ ὁδὸς, καὶ ἡ ἀλήθεια, καὶ ἡ ζωή, ο καὶ εἴ τι τούτοις παραπλήσιον· περὶ δὲ τοῦ, ὅτι ἐν ἀνθρωπίνῳ σώματι ἦν, ταῦτα φάσκον τι· « νῦν δὲ ζητεῖτέ με ἀποκτεῖναι, ἄνθρωπον, ὅστις τὴν ἀλήθειαν ὑμῖν (15) λελάληκα· ο σύνθετών τι χρή μά φαμεν αὐτὸν γεγονέναι. Καὶ ἐχρῆν τὸν προνοού μενον τῆς ὡς ἀνθρώπου ἑαυτοῦ εἰς τὸν βίον ἐπιδη μίας, μὴ ἀκαίρως ὁμόσε χωρεῖν τῷ ἕως θανάτου κιν δύνῳ. Οὕτως δὲ ἔδει αὐτὸν καὶ ὑπὸ τῶν ἀνατρεφόντων ἄγεσθαι, ὑπὸ θείου ἀγγέλου οἰκονομουμένων, πρότε ρον μὲν λέγοντος τοῦ χρηματίζοντος, ο Ἰωσήφ, υἱὸς Δαυίδ, μὴ φοβηθῇς παραλαβεῖν Μαριὰμ τὴν γυναῖκά σου· τὸ γὰρ ἐν αὐτῇ γεννηθέν, ἐκ Πνεύματος ἁγίου ἐστί· ο δεύτερον δέ· « Εγερθείς, παράλαβε το παι- δίον καὶ τὴν μητέρα αὐτοῦ, καὶ φεῦγε εἰς Αἴγυπτον, καὶ ἴσθι ἐκεῖ ἕως ἂν εἴπω σοι· μέλλει γὰρ Ηρώδης ζητεῖν τὸ παιδίον τοῦ ἀπολέσαι (16) αὐτό. » Εν τού τοις δ' οὐδὲ πάνυ παράδοξόν μοι φαίνεται τὸ ἀναγε γραμμένον. Οναρ γὰρ τῷ Ἰωσὴφ καθ᾿ ἕτερον το που (17) τῆς Γραφῆς λέγεται ἄγγελος ταῦτ᾽ εἰρηκέναι· τὸ δὲ τὸ ὄναρ δηλοῦσθαί τισι τάδε ποιεῖν, καὶ ἄλλοις πλείοσι συμβαίνει· εἴτ᾿ ἀγγέλου, εἴθ' οὗτινοσοῦν φαν τασιοῦντος τὴν ψυχήν. Τί οὖν ἄτοπον, τὸν ἅπαξ ἐνανθρωπήσαντα, καὶ κατ' ἀνθρωπίνην ἀγωγὴν οἰκο νομεῖσθαι πρὸς τὸ ἐκκλίνειν κινδύνους ; Οὐ τῷ ἄλλως ἀδύνατον εἶναι τοιοῦτον γενέσθαι, ἀλλὰ τῷ δεῖν τὸ ἐγω χωροῦν ὁδῷ καὶ τάξει περὶ τῆς σωτηρίας τοῦ Ἰησοῦ οἰκονομεῖσθαι (18). Καὶ βέλτιόν γε ἦν ὑπεκστῆναι τὸ παιδίον Ἰησοῦν τὴν Ἡρώδου ἐπιβουλὴν, καὶ ἀποδη μῆσαι μετὰ τῶν τρεφόντων αὐτὸ εἰς Αἴγυπτον, ἕως τῆς τελευτῆς τοῦ ἐπιβουλεύοντος· ἢ τὴν περὶ τοῦ Ἰη κατ᾿ ὄναρ, καθ' ἑκάτερον τόπον. νομῆσθαι. την Ἡρώδου ἐπιβουλήν. τῇ Ηρώ δου ἐπιβουλῇ. τῆς Ἡρώδου ἐπιβουλῆς. ORIGENIS suni : « Quid opus erat te adhuc parvulum in Egyptum transportari? Ne necareris? at metus mortis in Deum non cadit. Angelus e cœlis dela- psns te jussit et tuos fugere, ne comprehensi morte periretis. At non potuit magnus ille Deus, qui jam duos propter te angelos miserat, te proprium suum Filium domi tutum præstare?, Ex his videtur Celsi esso sententia, nihil aut in humano Christi corpore, aut in anima fuisse divinum, nec corpus ejus tale fuisse quale describunt Homerica fa- bulæ. Jocans igitur in sanguinem, quem in cruce Jesus profudit, ait sanguinem illum non fuisse Huic similem, sacro qui manat corpore divum. Nos vero qui Jesu de ea quæ in ipso erat I divinitate dicenti : c Ego sum via, veritas, et vita ",» aut aliud simile; humanum autem se habere corpus sic affirmanti : « Nunc autem quæri- tis me interficere, hominem qui veritatem locutus sum vobis 63, › fidem habemus ; illum quid compo- situm fuisse profitemur. oportuit igitur ut, qui hu- mano more vivere inter homines decreverat, non intempestive se in mortis discrimen conjiceret, sed pateretur se duci a nutritiis, quos angelus a Deo inissus præmonuerat: primum quidem his verbis : Joseph, fili David, noli timere accipere Mariam conjugem tuam ; quod enim in ea natum est, de Spiritu sancto est ";» secundo autem sic : c Surge ot accipe puerum et matrem ejus, et fuge in Ægy- plum, et esto iui usque dum dicam tibi: futurum est enim ut Herodes quærat puerum ad perdendum eum 68. » Ubi nihil scriptum quidem est quod mihi admodum insolens videatur. In utroque enim Scri- pturæ loco narratur angelus Josephum allocutus fuisse per somnium: at pluribus aliis contigit, ut per somnium admonerentur quid facto opus esset; sive angelus, sive quædam alia res in anima ima- gines efformaverit. Quid igitur absurdi est, ei, qui semel naturam humanam susceperat, humano more provideri ut pericula declinet? Non quod aliter id fieri non potuerit, sed quia via et ordine saluti Jesu provideri oportuit. Ac certe satius erat parvu- lum Jesum Herodis iusidias vitare, in Ægyptumque cum nutritiis fugere donec insidiator moreretur, D quam si aut Providentia rebus Jesu consulens pro- hibuisset ne Herodi parvulum illum interficere libe- es Joan. siv, 6. 6ª Joan, v111,40. Matth. 1, 20. uncis includunt, utpote quod redundat. Si cui vero retinendum videtur, legendum erit: si aulem resecatur, legendum est paulo post G es Matth. ut, 13. posse Matthæi exemplaria, quibus utebatur Ori- genes, in altero loco non habuisse sed forte legendum est Hoeschelius vero et Spencerus in textu habent, wxo- Paulo post omnes niss. et Philocatia, Haschelius in textu Guietus scribendum suspicabatur, 66. Pergit apud Celsum Judæus interpellare Je- A (13) Sic omnes mss. Alias, δεδοικέναι. Καὶ ἄγ (14) Libb. editi, οἴεται δ' ἡμᾶς ἐν τούτοις, sed (15) Libb. editi, ἐν ὑμῖν. (16) Haschelius in textu habet, ἀποκτεῖναι. (17) Καθ' ἕτερον τόπον. Hinc videtur colligi (18) Sic codd. Regius, Basileensis et Philocalia.
Καὶ λεγέτωσαν ἡμῖν, τί ἀκούουσι καὶ τί βλέπουσι τοῖς Ἰουδαίοις προφητεύεται μὴ συνήσειν τὰ λεγόμενα καὶ μὴ ὃν δεῖ τρόπον ὄψεσθαι τὸ ὁραθέν. Ἀλλὰ μὴν δῆλον ὅτι ἰδόντες τὸν Ἰησοῦν οὐκ εἶδον ὅστις ἦν, καὶ ἀκούοντες αὐτοῦ οὐ συνῆκαν ἐκ τῶν λεγομένων τὴν ἐν αὐτῷ θειότητα, μεταβιβάζουσαν τὴν ἐπὶ Ἰουδαίους τοῦ θεοῦ ἐπισκοπὴν ἐπὶ τοὺς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν ἐπ’ αὐτὸν πιστεύοντας. Ἔστιν οὖν ἰδεῖν μετὰ τὴν Ἰησοῦ ἐπιδημίαν Ἰουδαίους καταλελειμμένους πάντῃ καὶ μηδὲν ἔχοντας τῶν πάλαι νομιζομένων αὐτοῖς εἶναι σεμνῶν ἀλλὰ καὶ μηδὲν σημεῖον τοῦ εἶναί τινα θειότητα παρ’ αὐτοῖς. Οὐκ ἔτι γὰρ προφῆται οὐδὲ τεράστια, ὧν κἂν ἴχνη ἐπὶ ποσὸν παρὰ Χριστιανοῖς εὑρίσκεται, καί τινα γὲ μείζονα· καὶ εἰ πιστοί ἐσμεν λέγοντες, καὶ ἡμεῖς ἑωράκαμεν. Λέγει δ’ ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος· Διὰ τί ἠτιμάζομεν ὃν προεκηρύσσομεν; Ἢ ἵνα πλέον τῶν ἄλλων κολασθῶμεν; Καὶ πρὸς τοῦτο δ’ ἔστιν εἰπεῖν ὅτι πλέον τῶν ἄλλων Ἰουδαῖοι διὰ τὴν εἰς Ἰησοῦν ἀπιστίαν καὶ ὅσα ἄλλα αὐτῷ ἐνύβρισαν οὐ μόνον κατὰ τὴν πεπιστευμένην κρίσιν πείσονται ἀλλὰ γὰρ καὶ ἤδη πεπόνθασι.
καὶ καλῶς· ἐπὰν δ' οἱ Ἰησοῦ μαθηταὶ πράττωσιν αὐτὸ, κατηγοροῦνται ὑπὸ Κέλσου, ὡς αἰσχρῶς καὶ γλίσχρως τὰς τροφάς συλλέγοντες. σε γελος. ἡμᾶς οίεται δ' ἡμᾶς νομίζειν ὁ Κέλσος" ἡμᾶς ἀλλὰ καὶ τὸ σῶμα αὐτοῦ μὴ τοιοῦτον. Ἐπὶ δὲ τούτοις ἑξῆς ὁ Ἰουδαῖος πρὸς τὸν Ἰησοῦν παρὰ τῷ Κέλσῳ λέγει· . Τί δὲ καί σε νήπιον ἔτι ἐχρῆν εἰς Αἴγυπτον ἐκκομίζεσθαι; Μὴ ἀποσφαγῇς; Θεὸν γὰρ οὐκ εἰκὸς ἦν περὶ θανάτου δεδιέναι. Αλλ ἄγγελος (15) μὲν ἧκεν ἐξ οὐρανοῦ, κελεύων σοι καὶ τοῖς σοῖς οἰκείοις φεύγειν, μὴ ἐγκαταληφθέντες ἀποθάνητε. Φυλάσσειν δέ σε αὐτόθι ὁ δύο ἤδη διά σε πεπομφὼς ἀγγέλους, ὁ μέγας Θεὸς τὸν ἴδιον Υἱόν, οὐκ ἐδύνατο; Οἴεται δ' ἐν τούτοις (14) ὁ Κέλσος, μὴ θεῖόν τι εἶναι ἐν ἀνθρωπίνω σώματι καὶ ψυχῇ κατὰ τὸν Ἰησοῦν· ἀλλὰ καὶ τὸ σῶμα αὐτοῦ τοιοῦτον γεγονέναι, ὁποῖον Όμή- ρου μῦθοι εἰσάγουσι. Παίζων γοῦν τὸ ἐπὶ τῷ σταυρῷ προχυθὲν αἷμα τοῦ Ἰησοῦ, φησὶν ὅτι οὐκ ἦν Ἰχὼρ οἷός πέρ τε ῥέει μακάρεσσι θεοῖσιν. Ἡμεῖς δ᾽ αὐτῷ πιστεύοντες Ἰησοῦ, περὶ μὲν τῆς ἐν αὐτῷ θειότητος λέγοντι· « Ἐγώ εἰμι ἡ ὁδὸς, καὶ ἡ ἀλήθεια, καὶ ἡ ζωή, ο καὶ εἴ τι τούτοις παραπλήσιον· περὶ δὲ τοῦ, ὅτι ἐν ἀνθρωπίνῳ σώματι ἦν, ταῦτα φάσκον τι· « νῦν δὲ ζητεῖτέ με ἀποκτεῖναι, ἄνθρωπον, ὅστις τὴν ἀλήθειαν ὑμῖν (15) λελάληκα· ο σύνθετών τι χρή μά φαμεν αὐτὸν γεγονέναι. Καὶ ἐχρῆν τὸν προνοού μενον τῆς ὡς ἀνθρώπου ἑαυτοῦ εἰς τὸν βίον ἐπιδη μίας, μὴ ἀκαίρως ὁμόσε χωρεῖν τῷ ἕως θανάτου κιν δύνῳ. Οὕτως δὲ ἔδει αὐτὸν καὶ ὑπὸ τῶν ἀνατρεφόντων ἄγεσθαι, ὑπὸ θείου ἀγγέλου οἰκονομουμένων, πρότε ρον μὲν λέγοντος τοῦ χρηματίζοντος, ο Ἰωσήφ, υἱὸς Δαυίδ, μὴ φοβηθῇς παραλαβεῖν Μαριὰμ τὴν γυναῖκά σου· τὸ γὰρ ἐν αὐτῇ γεννηθέν, ἐκ Πνεύματος ἁγίου ἐστί· ο δεύτερον δέ· « Εγερθείς, παράλαβε το παι- δίον καὶ τὴν μητέρα αὐτοῦ, καὶ φεῦγε εἰς Αἴγυπτον, καὶ ἴσθι ἐκεῖ ἕως ἂν εἴπω σοι· μέλλει γὰρ Ηρώδης ζητεῖν τὸ παιδίον τοῦ ἀπολέσαι (16) αὐτό. » Εν τού τοις δ' οὐδὲ πάνυ παράδοξόν μοι φαίνεται τὸ ἀναγε γραμμένον. Οναρ γὰρ τῷ Ἰωσὴφ καθ᾿ ἕτερον το που (17) τῆς Γραφῆς λέγεται ἄγγελος ταῦτ᾽ εἰρηκέναι· τὸ δὲ τὸ ὄναρ δηλοῦσθαί τισι τάδε ποιεῖν, καὶ ἄλλοις πλείοσι συμβαίνει· εἴτ᾿ ἀγγέλου, εἴθ' οὗτινοσοῦν φαν τασιοῦντος τὴν ψυχήν. Τί οὖν ἄτοπον, τὸν ἅπαξ ἐνανθρωπήσαντα, καὶ κατ' ἀνθρωπίνην ἀγωγὴν οἰκο νομεῖσθαι πρὸς τὸ ἐκκλίνειν κινδύνους ; Οὐ τῷ ἄλλως ἀδύνατον εἶναι τοιοῦτον γενέσθαι, ἀλλὰ τῷ δεῖν τὸ ἐγω χωροῦν ὁδῷ καὶ τάξει περὶ τῆς σωτηρίας τοῦ Ἰησοῦ οἰκονομεῖσθαι (18). Καὶ βέλτιόν γε ἦν ὑπεκστῆναι τὸ παιδίον Ἰησοῦν τὴν Ἡρώδου ἐπιβουλὴν, καὶ ἀποδη μῆσαι μετὰ τῶν τρεφόντων αὐτὸ εἰς Αἴγυπτον, ἕως τῆς τελευτῆς τοῦ ἐπιβουλεύοντος· ἢ τὴν περὶ τοῦ Ἰη κατ᾿ ὄναρ, καθ' ἑκάτερον τόπον. νομῆσθαι. την Ἡρώδου ἐπιβουλήν. τῇ Ηρώ δου ἐπιβουλῇ. τῆς Ἡρώδου ἐπιβουλῆς. ORIGENIS suni : « Quid opus erat te adhuc parvulum in Egyptum transportari? Ne necareris? at metus mortis in Deum non cadit. Angelus e cœlis dela- psns te jussit et tuos fugere, ne comprehensi morte periretis. At non potuit magnus ille Deus, qui jam duos propter te angelos miserat, te proprium suum Filium domi tutum præstare?, Ex his videtur Celsi esso sententia, nihil aut in humano Christi corpore, aut in anima fuisse divinum, nec corpus ejus tale fuisse quale describunt Homerica fa- bulæ. Jocans igitur in sanguinem, quem in cruce Jesus profudit, ait sanguinem illum non fuisse Huic similem, sacro qui manat corpore divum. Nos vero qui Jesu de ea quæ in ipso erat I divinitate dicenti : c Ego sum via, veritas, et vita ",» aut aliud simile; humanum autem se habere corpus sic affirmanti : « Nunc autem quæri- tis me interficere, hominem qui veritatem locutus sum vobis 63, › fidem habemus ; illum quid compo- situm fuisse profitemur. oportuit igitur ut, qui hu- mano more vivere inter homines decreverat, non intempestive se in mortis discrimen conjiceret, sed pateretur se duci a nutritiis, quos angelus a Deo inissus præmonuerat: primum quidem his verbis : Joseph, fili David, noli timere accipere Mariam conjugem tuam ; quod enim in ea natum est, de Spiritu sancto est ";» secundo autem sic : c Surge ot accipe puerum et matrem ejus, et fuge in Ægy- plum, et esto iui usque dum dicam tibi: futurum est enim ut Herodes quærat puerum ad perdendum eum 68. » Ubi nihil scriptum quidem est quod mihi admodum insolens videatur. In utroque enim Scri- pturæ loco narratur angelus Josephum allocutus fuisse per somnium: at pluribus aliis contigit, ut per somnium admonerentur quid facto opus esset; sive angelus, sive quædam alia res in anima ima- gines efformaverit. Quid igitur absurdi est, ei, qui semel naturam humanam susceperat, humano more provideri ut pericula declinet? Non quod aliter id fieri non potuerit, sed quia via et ordine saluti Jesu provideri oportuit. Ac certe satius erat parvu- lum Jesum Herodis iusidias vitare, in Ægyptumque cum nutritiis fugere donec insidiator moreretur, D quam si aut Providentia rebus Jesu consulens pro- hibuisset ne Herodi parvulum illum interficere libe- es Joan. siv, 6. 6ª Joan, v111,40. Matth. 1, 20. uncis includunt, utpote quod redundat. Si cui vero retinendum videtur, legendum erit: si aulem resecatur, legendum est paulo post G es Matth. ut, 13. posse Matthæi exemplaria, quibus utebatur Ori- genes, in altero loco non habuisse sed forte legendum est Hoeschelius vero et Spencerus in textu habent, wxo- Paulo post omnes niss. et Philocatia, Haschelius in textu Guietus scribendum suspicabatur, 66. Pergit apud Celsum Judæus interpellare Je- A (13) Sic omnes mss. Alias, δεδοικέναι. Καὶ ἄγ (14) Libb. editi, οἴεται δ' ἡμᾶς ἐν τούτοις, sed (15) Libb. editi, ἐν ὑμῖν. (16) Haschelius in textu habet, ἀποκτεῖναι. (17) Καθ' ἕτερον τόπον. Hinc videtur colligi (18) Sic codd. Regius, Basileensis et Philocalia.
PG 11:807Ποῖον γὰρ ἔθνος πεφυγάδευται ἀπὸ τῆς ἰδίας μητροπόλεως καὶ τοῦ οἰκείου τόπου τῇ πατρίῳ θρησκείᾳ ἢ μόνοι Ἰουδαῖοι; Τοῦτο δὲ πεπόνθασιν ὡς ἀγεννέστατοι, εἰ καὶ πολλὰ ἥμαρτον, δι’ οὐδὲν οὕτως ἐκείνων, ὡς διὰ τὰ κατὰ τοῦ Ἰησοῦ ἡμῶν τετολμημένα. Μετὰ ταῦτά φησιν ὁ Ἰουδαῖος· Πῶς δ’ ἐμέλλομεν τοῦτον νομίζειν θεόν, ὃς τά τε ἄλλα, ὥσπερ ἐπηκούετο, οὐδὲν ὧν ἐπηγγέλλετο ἐπεδείκνυτο, καὶ ἐπειδὴ ἡμεῖς ἐλέγξαντες αὐτὸν καὶ καταγνόντες ἠξιοῦμεν κολάζεσθαι, κρυπτόμενος μὲν καὶ διαδιδράσκων ἐπονειδιστότατα ἑάλω, ὑπ’ αὐτῶν δὲ ὧν ὠνόμαζε μαθητῶν προὐδόθη; Καίτοι θεόν, φησίν, ὄντα οὔτε φεύγειν ἐνῆν οὔτε δεθέντα ἀπάγεσθαι, ἥκιστα δὲ ὑπὸ τῶν συνόντων αὐτῷ καὶ παντὸς ἰδίᾳ κεκοινωνηκότων καὶ διδασκάλῳ χρωμένων σωτῆρα νομιζόμενον καὶ θεοῦ τοῦ μεγίστου παῖδα καὶ ἄγγελον ἐγκαταλείπεσθαί τε καὶ ἐκδίδοσθαι. Πρὸς ταῦτα δὲ φήσομεν ὅτι οὐδ’ ἡμεῖς ὑπολαμβάνομεν τὸ βλεπόμενον τότε καὶ αἰσθητὸν τοῦ Ἰησοῦ σῶμα εἶναι θεόν. Καὶ τί λέγω τὸ σῶμα; Ἀλλ’ οὐδὲ τὴν ψυχήν, περὶ ἧς λέλεκται τό· Περίλυπός ἐστιν ἡ ψυχή μου ἕως θανάτου. Ἀλλ’ ὥσπερ κατὰ μὲν τὸν Ἰουδαίων λόγον ὁ λέγων· Ἐγὼ κύριος ὁ θεὸς πάσης σαρκὸς καὶ τό·
PG 11:809Ἔμπροσθέν μου οὐκ ἐγένετο ἄλλος θεός, καὶ μετ’ ἐμὲ οὐκ ἔσται ὁ θεὸς εἶναι πεπίστευται, ὀργάνῳ τῇ ψυχῇ καὶ τῷ σώματι τοῦ προφήτου χρώμενος, κατὰ δὲ Ἕλληνας [ὁ λέγων· Οἶδα δ’ ἐγὼ ψάμμου τ’ ἀριθμὸν] καὶ μέτρα θαλάσσης, καὶ κωφοῦ [ξυνίημι, καὶ οὐ λαλέοντος ἀκούω] θεὸς νενόμισται διὰ τῆς Πυθίας λέγων καὶ ἀκουόμενος· οὕτω καθ’ ἡμᾶς ὁ λόγος θεὸς καὶ θεοῦ τῶν ὅλων υἱὸς ἔλεγεν ἐν τῷ Ἰησοῦ τό· Ἐγώ εἰμι ἡ ὁδὸς καὶ ἡ ἀλήθεια καὶ ἡ ζωὴ καὶ τό· Ἐγώ εἰμι ἡ θύρα καὶ τό· Ἐγώ εἰμι ὁ ἄρτος ὁ ζῶν ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβάς, καὶ εἴ τι ἄλλο τούτοις παραπλήσιον. Ἐγκαλοῦμεν οὖν Ἰουδαίοις τοῦτον μὴ νομίσασι θεόν, ὑπὸ τῶν προφητῶν πολλαχοῦ μεμαρτυρημένον ὡς μεγάλην ὄντα δύναμιν καὶ θεὸν κατὰ τὸν τῶν ὅλων θεὸν καὶ πατέρα. Τούτῳ γάρ φαμεν ἐν τῇ κατὰ Μωϋσέα κοσμοποιί̈ᾳ προστάττοντα τὸν πατέρα εἰρηκέναι τό· Γενηθήτω φῶς καὶ Γενηθήτω στερέωμα καὶ τὰ λοιπά, ὅσα προσέταξεν ὁ θεὸς γενέσθαι, καὶ τούτῳ εἰρηκέναι τό· Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ’ εἰκόνα καὶ ὁμοίωσιν ἡμετέραν· προςταχθέντα δὲ τὸν λόγον πεποιηκέναι πάντα, ὅσα ὁ πατὴρ αὐτῷ ἐνετείλατο.
σου Πρόνοιαν κωλύειν τὸ ἐφ' ἡμῖν Ἡρώδου (19) ἀναι- ρεῖν τὸ παιδίον θέλοντος, ἢ τὴν λεγομένην παρὰ τοῖς ποιηταῖς Αϊδος κυνέην, ή τι παραπλήσιον ποιεῖν εἶναι περὶ τὸν Ἰησοῦν, ἢ πατάξαι ὁμοίως τοῖς ἐν Σοδόμοις τοὺς ἤκοντας ἐπὶ τὴν ἀναίρεσιν αὐτοῦ. Τὸ γὰρ πάνυ παράδοξον τῆς ἐπ' αὐτὸν βοηθείας, καὶ ἐπὶ πλέον ἐμε φανές, οὐκ ἦν χρήσιμον τῷ βούλεσθαι αὐτὸν διδάξαι ὡς ἄνθρωπον μαρτυρούμενον ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, ἔχειν τι θειότερον ἐν τῷ βλεπομένῳ ἀνθρώπῳ· ὅπερ ἦν ὁ κυ- ρίως Υἱὸς Θεοῦ, Θεὸς λόγος, Θεοῦ δύναμις (20), καὶ Θεοῦ σοφία, ὁ καλούμενος Χριστός. Οὐ καιρὸς δὲ νῦν τὰ περὶ τοῦ συνθέτου, καὶ ἐξ ὧν συνέκειτο ὁ ἐνανθρω- πήσας Ἰησοῦς, διηγήσασθαι· οὔσης τινὸς καὶ ἵν᾽ οὖ- τως ονομάσω) οἰκείας ζητήσεως τοῖς πιστεύουσιν εἰς τὸν τόπον. Μετὰ ταῦτά φησιν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος, ὡς Β φιλομαθής τις Ελλην, καὶ τὰ Ἑλλήνων πεπαιδευμέ- νος, ὅτι « Οἱ μὲν παλαιοὶ μῦθοι Περσεί, καὶ ᾿Αμφίονι, καὶ Λιακῷ, καὶ Μίνως θείαν σπορὰν νείμαντες, οὐδ' αὐτοῖς ἐπιστεύσαμεν (21)· ὅμως ἐπέδειξαν ἑαυτῶν Εργα μεγάλα καὶ θαυμαστὰ, ἀληθῶς τε ὑπὲρ ἄνθρω- πον, ἵνα μὴ ἀπίθανοι δοκῶσι· σὺ δὲ δὴ τί καλὸν ἢ θαυμάσιον ἔργῳ ἢ λόγῳ πεποίηκας; Ἡμῖν οὐδὲν ἐπε· δείξω· καίτοι προκαλουμένων ἐν τῷ ἱερῷ σε παρα- σχέσθαι τι ἐναργές γνώρισμα, ὡς εἴης ὁ τοῦ Θεοῦ παῖς. » Πρὸς τοῦτο δὲ λεκτέον, ὅτι δεικνύτωσαν ἡμῖν Έλληνες τῶν κατειλεγμένων τινός βιωφελές, λαμ- πρὸν καὶ παρατεῖναν ἐπὶ τὰς ὕστερον γενεάς, καὶ τη λικοῦτον ἔργον, ὡς ἐμποιεῖν πιθανότητα τῷ περὶ αὐτῶν μύθῳ, λέγοντι ἀπὸ θείας αὐτοὺς γεγονέναι σπορᾶς. Ἀλλὰ γὰρ οὐδὲν δείξουσιν οὐδὲ μακρῷ ἔλατ τον (22) περὶ οὓς ἀνέγραψεν ἄνδρας, ὧν παρέστησεν ὁ Ἰησοῦς· ἐὰν ἄρα μὴ ἐπὶ μύθους ἀνάγωσιν ἡμᾶς Ἕλληνες, καὶ τὰς παρ' ἑαυτοῖς ἱστορίας, θέλοντες ἡμᾶς μὲν ἐκείνοις ἀλόγως πιστεύειν, τούτοις δὲ καὶ μετὰ πολλὴν ἐνάργειαν ἀπιστεῖν. Φαμὲν οὖν, ὅτι τοῦ Ἰησοῦ τὸ ἔργον ἡ πᾶσα ἔχει ἀνθρώπων οἰκουμένη, Η παροικοῦσιν αἱ τοῦ Θεοῦ διὰ Ἰησοῦ Ἐκκλησίαι τῶν μεταβαλόντων ἀπὸ μυρίων ὅσων κακῶν. Καὶ ἔτι γε τὸ ὄνομα τοῦ Ἰησοῦ ἐκστάσεις μὲν διανοίας ἀν θρώπων ἀφίστησι, καὶ δαίμονας, ἤδη δὲ καὶ νόσους· ἐμποιεῖ δὲ θαυμασίαν τινὰ πραότητα, καὶ κατὰ στο λὴν τοῦ ἤθους, καὶ φιλανθρωπίαν, καὶ χρηστότητα, καὶ ἡμερότητα, ἐν τοῖς μὴ διὰ τὰ βιωτικά (23) ή τι νας χρείας ἀνθρωπικὰς ὑποκριναμένοις, ἀλλὰ παρα- δεξαμένοις γνησίως τὸν περὶ Θεοῦ καὶ Χριστοῦ καὶ τῆς ἐσομένης κρίσεως λόγον. . τὸ ἐφ' ἡμῖν του ηλίου τὴν ὁρμὴν Ηρώδου, τοῦ ἐφ' ἡμῶν Ἡρώδου. μις. οἷς οὐδ᾽ αὐτοῖς ἐπιστεύ σαμεν, αὐτ τοί πεν αὐτοῖς, ἑαυτῶν ἔργα, αὐτῶν ἔργα. μικρῷ Ελάττω, περὶ οἷς ἀνέγραψαν ἄνδρας. διά. ὑπειδόμενος τὰ ἐπιδειχθησόμενα. ὑπιδόμενος τὰ ἐπιδειχθησα μενα. οίεται τερατευομένους. ' CONTRA CELSUM LIB. 1. galea aliove munimento instructus fuisset, aut sae tellites ad illum occidendum missi, ut Sodomitæ **¸ excæcati fuissent. Nec enim insolitum auxilium et supra modum illustre conveniebat ei, qui ut homo testimonio Dei probatys docere volebat in se, ho- mine illo quem omnes videbant, inesse quiddam divinius, nempe proprie dictum Dei Filium, Deum Verbum, Dei potentiam, Dei sapientiam, eum qui vocatur Christus. Sed de illo composito, et de iis ex quibus Jesus homo factus constabat, non est hujus temporis disserere, cum de illa re quedam inter fideles et domestica, ut ita loquar, quæstio A rum foret, aut Jesus decantata a poetis Plutonis Gen. XIX, 11. Joan. x, 24. Regius, Basileensis et vetustus Vaticanus, recte. Nec aliter Origenes, libro De oratione, usurpat ad significandum liberum solis arbitrium. Spencerus in textu habet, que lectio non spernenda. Hoeschelius in textu, Buschelius in textu habet, et ad marginem monet forte legendum quod Spencerus arripuit. Ibidem prα habeatur. quispiam eruditus litterarumque Græcarum peritus, • Priscæ fabulae, inquit, quæ Perseum, Am- plionem, acum, Minoaque narrant e diis esse natos, nobis non faciunt Gdem. Tamen, ne omni probabilitate destitui videantur, res ab illis homi- nibus gestas referunt magnas certe, admirabiles, et quæ vires humanas superant. Tu vero quid in- signe, quid admirandum dictis aut factis præsti- tisti ? Nihil hactenus, quamvis in templo te provo- caverint Judaei, ut manifesto aliquo signo te Del Filium esse declarares ". » Ad quæ confutanda, a Græcis postulo ut indicent quid tantum, tam splen- didum, taun utile, tam nepotibus futuris profutu- rum illi homines ediderint, ut fabulæ, quæ illis di- C vinum ortum tribuunt, mereantur fidem. Sed nihil afferent, quod vel longo intervallo accedat ad ea quæ Jesus fecit: nisi forte nos ad fabulas histo- riasque suas relegabunt, quasi vellent nos illis sine ulla ratione credere, nostris vero rebus quam- vis evidenter demonstratis derogare fidem. Affir- manus ergo, quid Jesus fecerit, toto jam orbe in- notescere, quippe ubi, Dei per Jesum fundatæ sunt Ecclesiæ ex iis qui a malis innumeris fuerunt ad meliorem mentem conversi. Et hodieque Jesu no- men perturbatos animos componit, exigit dæmones, medetur morbis; miraṁ quoque mansuetudinem in- serit, mores in officio continet, humanitatem, co- mitatem, suavitatem inspirat lis qui non propter vitae commoda humanasque necessitates se Chri- stianos simulant, sed quo par est animo traditam de Deo, Christo, futuroque judicio doctrinam am- plexantur. D lege rus in textu, ad marginem vero habent, que lectio est omnium manuscriptorum nostrorum. Mox Guieto scribendum videtur, desideratur Paulo infra libb. editi in textu, Sicque habent codd. Regius et Basileensis, sed tres Anglica- ni et duo Vaticani, Paulo inferius libb. editi ad marginem, (19) Τὸ ἐφ' ἡμῖν Ηρώδου. Sic Philocalia, codd. (20) Sic Philocalia. Alias, λόγος καὶ δύνα (21) Οὐδ᾽ αὐτοῖς ἐπιστεύσαμεν. Sic omnes mss. 67. Postea Judæua apud Celsum, quasi Græcus (22) Μακρῷ ἔλαττον. Ita lleschelius et Spence- (23) Editi, μηδὲ διὰ τὰ βιωτικά. In nostris mss.
Καὶ ταῦτα λέγομεν οὐκ αὐτοὶ ἐπιβάλλοντες ἀλλὰ ταῖς παρὰ Ἰουδαίοις φερομέναις προφητείαις πιςτεύοντες· ἐν αἷς λέγεται περὶ θεοῦ καὶ τῶν δημιουργημάτων αὐταῖς λέξεσι τὰ οὕτως ἔχοντα· Ὅτι αὐτὸς εἶπε καὶ ἐγενήθησαν, αὐτὸς ἐνετείλατο καὶ ἐκτίσθησαν. Εἰ γὰρ ἐνετείλατο ὁ θεός, καὶ ἐκτίσθη τὰ δημιουργήματα, τίς ἂν κατὰ τὸ ἀρέσκον τῷ προφητικῷ πνεύματι εἴη ὁ τὴν τηλικαύτην τοῦ πατρὸς ἐντολὴν ἐκπληρῶσαι δυνηθεὶς ἢ ὁ, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, ἔμψυχος λόγος καὶ ἀλήθεια τυγχάνων; Ὅτι δὲ τὸν ἐν τῷ Ἰησοῦ λέγοντα τό· Ἐγώ εἰμι ἡ ὁδὸς καὶ ἡ ἀλήθεια καὶ ἡ ζωὴ οὐδὲ τὰ εὐαγγέλια οἶδε περιγεγραμμένον τινὰ γεγονέναι, ὡς οὐδαμοῦ ἔξω τῆς ψυχῆς καὶ τοῦ σώματος τοῦ Ἰησοῦ τυγχάνοντα, δῆλον μὲν καὶ ἀπὸ πολλῶν καὶ ἐξ ὀλίγων δὲ ὧν παραθησόμεθα οὕτως ἐχόντων. Ὁ βαπτιστὴς Ἰωάννης προφητεύων ὅσον οὐδέπω ἐνστήσεσθαι τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ, οὐκ ἐν ἐκείνῳ τῷ σώματι καὶ τῇ ψυχῇ τυγχάνοντα ἀλλὰ γὰρ φθάνοντα πανταχοῦ, λέγει περὶ αὐτοῦ· Μέσος ὑμῶν στήκει, ὃν ὑμεῖς οὐκ οἴδατε, ὀπίσω μου ἐρχόμενος. Εἴπερ οὖν ἐνόει ἐκεῖ μόνον εἶναι τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ, ὅπου τὸ βλεπόμενον ἦν σῶμα Ἰησοῦ, πῶς ἔφασκεν ἂν τό·
σου Πρόνοιαν κωλύειν τὸ ἐφ' ἡμῖν Ἡρώδου (19) ἀναι- ρεῖν τὸ παιδίον θέλοντος, ἢ τὴν λεγομένην παρὰ τοῖς ποιηταῖς Αϊδος κυνέην, ή τι παραπλήσιον ποιεῖν εἶναι περὶ τὸν Ἰησοῦν, ἢ πατάξαι ὁμοίως τοῖς ἐν Σοδόμοις τοὺς ἤκοντας ἐπὶ τὴν ἀναίρεσιν αὐτοῦ. Τὸ γὰρ πάνυ παράδοξον τῆς ἐπ' αὐτὸν βοηθείας, καὶ ἐπὶ πλέον ἐμε φανές, οὐκ ἦν χρήσιμον τῷ βούλεσθαι αὐτὸν διδάξαι ὡς ἄνθρωπον μαρτυρούμενον ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, ἔχειν τι θειότερον ἐν τῷ βλεπομένῳ ἀνθρώπῳ· ὅπερ ἦν ὁ κυ- ρίως Υἱὸς Θεοῦ, Θεὸς λόγος, Θεοῦ δύναμις (20), καὶ Θεοῦ σοφία, ὁ καλούμενος Χριστός. Οὐ καιρὸς δὲ νῦν τὰ περὶ τοῦ συνθέτου, καὶ ἐξ ὧν συνέκειτο ὁ ἐνανθρω- πήσας Ἰησοῦς, διηγήσασθαι· οὔσης τινὸς καὶ ἵν᾽ οὖ- τως ονομάσω) οἰκείας ζητήσεως τοῖς πιστεύουσιν εἰς τὸν τόπον. Μετὰ ταῦτά φησιν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος, ὡς Β φιλομαθής τις Ελλην, καὶ τὰ Ἑλλήνων πεπαιδευμέ- νος, ὅτι « Οἱ μὲν παλαιοὶ μῦθοι Περσεί, καὶ ᾿Αμφίονι, καὶ Λιακῷ, καὶ Μίνως θείαν σπορὰν νείμαντες, οὐδ' αὐτοῖς ἐπιστεύσαμεν (21)· ὅμως ἐπέδειξαν ἑαυτῶν Εργα μεγάλα καὶ θαυμαστὰ, ἀληθῶς τε ὑπὲρ ἄνθρω- πον, ἵνα μὴ ἀπίθανοι δοκῶσι· σὺ δὲ δὴ τί καλὸν ἢ θαυμάσιον ἔργῳ ἢ λόγῳ πεποίηκας; Ἡμῖν οὐδὲν ἐπε· δείξω· καίτοι προκαλουμένων ἐν τῷ ἱερῷ σε παρα- σχέσθαι τι ἐναργές γνώρισμα, ὡς εἴης ὁ τοῦ Θεοῦ παῖς. » Πρὸς τοῦτο δὲ λεκτέον, ὅτι δεικνύτωσαν ἡμῖν Έλληνες τῶν κατειλεγμένων τινός βιωφελές, λαμ- πρὸν καὶ παρατεῖναν ἐπὶ τὰς ὕστερον γενεάς, καὶ τη λικοῦτον ἔργον, ὡς ἐμποιεῖν πιθανότητα τῷ περὶ αὐτῶν μύθῳ, λέγοντι ἀπὸ θείας αὐτοὺς γεγονέναι σπορᾶς. Ἀλλὰ γὰρ οὐδὲν δείξουσιν οὐδὲ μακρῷ ἔλατ τον (22) περὶ οὓς ἀνέγραψεν ἄνδρας, ὧν παρέστησεν ὁ Ἰησοῦς· ἐὰν ἄρα μὴ ἐπὶ μύθους ἀνάγωσιν ἡμᾶς Ἕλληνες, καὶ τὰς παρ' ἑαυτοῖς ἱστορίας, θέλοντες ἡμᾶς μὲν ἐκείνοις ἀλόγως πιστεύειν, τούτοις δὲ καὶ μετὰ πολλὴν ἐνάργειαν ἀπιστεῖν. Φαμὲν οὖν, ὅτι τοῦ Ἰησοῦ τὸ ἔργον ἡ πᾶσα ἔχει ἀνθρώπων οἰκουμένη, Η παροικοῦσιν αἱ τοῦ Θεοῦ διὰ Ἰησοῦ Ἐκκλησίαι τῶν μεταβαλόντων ἀπὸ μυρίων ὅσων κακῶν. Καὶ ἔτι γε τὸ ὄνομα τοῦ Ἰησοῦ ἐκστάσεις μὲν διανοίας ἀν θρώπων ἀφίστησι, καὶ δαίμονας, ἤδη δὲ καὶ νόσους· ἐμποιεῖ δὲ θαυμασίαν τινὰ πραότητα, καὶ κατὰ στο λὴν τοῦ ἤθους, καὶ φιλανθρωπίαν, καὶ χρηστότητα, καὶ ἡμερότητα, ἐν τοῖς μὴ διὰ τὰ βιωτικά (23) ή τι νας χρείας ἀνθρωπικὰς ὑποκριναμένοις, ἀλλὰ παρα- δεξαμένοις γνησίως τὸν περὶ Θεοῦ καὶ Χριστοῦ καὶ τῆς ἐσομένης κρίσεως λόγον. . τὸ ἐφ' ἡμῖν του ηλίου τὴν ὁρμὴν Ηρώδου, τοῦ ἐφ' ἡμῶν Ἡρώδου. μις. οἷς οὐδ᾽ αὐτοῖς ἐπιστεύ σαμεν, αὐτ τοί πεν αὐτοῖς, ἑαυτῶν ἔργα, αὐτῶν ἔργα. μικρῷ Ελάττω, περὶ οἷς ἀνέγραψαν ἄνδρας. διά. ὑπειδόμενος τὰ ἐπιδειχθησόμενα. ὑπιδόμενος τὰ ἐπιδειχθησα μενα. οίεται τερατευομένους. ' CONTRA CELSUM LIB. 1. galea aliove munimento instructus fuisset, aut sae tellites ad illum occidendum missi, ut Sodomitæ **¸ excæcati fuissent. Nec enim insolitum auxilium et supra modum illustre conveniebat ei, qui ut homo testimonio Dei probatys docere volebat in se, ho- mine illo quem omnes videbant, inesse quiddam divinius, nempe proprie dictum Dei Filium, Deum Verbum, Dei potentiam, Dei sapientiam, eum qui vocatur Christus. Sed de illo composito, et de iis ex quibus Jesus homo factus constabat, non est hujus temporis disserere, cum de illa re quedam inter fideles et domestica, ut ita loquar, quæstio A rum foret, aut Jesus decantata a poetis Plutonis Gen. XIX, 11. Joan. x, 24. Regius, Basileensis et vetustus Vaticanus, recte. Nec aliter Origenes, libro De oratione, usurpat ad significandum liberum solis arbitrium. Spencerus in textu habet, que lectio non spernenda. Hoeschelius in textu, Buschelius in textu habet, et ad marginem monet forte legendum quod Spencerus arripuit. Ibidem prα habeatur. quispiam eruditus litterarumque Græcarum peritus, • Priscæ fabulae, inquit, quæ Perseum, Am- plionem, acum, Minoaque narrant e diis esse natos, nobis non faciunt Gdem. Tamen, ne omni probabilitate destitui videantur, res ab illis homi- nibus gestas referunt magnas certe, admirabiles, et quæ vires humanas superant. Tu vero quid in- signe, quid admirandum dictis aut factis præsti- tisti ? Nihil hactenus, quamvis in templo te provo- caverint Judaei, ut manifesto aliquo signo te Del Filium esse declarares ". » Ad quæ confutanda, a Græcis postulo ut indicent quid tantum, tam splen- didum, taun utile, tam nepotibus futuris profutu- rum illi homines ediderint, ut fabulæ, quæ illis di- C vinum ortum tribuunt, mereantur fidem. Sed nihil afferent, quod vel longo intervallo accedat ad ea quæ Jesus fecit: nisi forte nos ad fabulas histo- riasque suas relegabunt, quasi vellent nos illis sine ulla ratione credere, nostris vero rebus quam- vis evidenter demonstratis derogare fidem. Affir- manus ergo, quid Jesus fecerit, toto jam orbe in- notescere, quippe ubi, Dei per Jesum fundatæ sunt Ecclesiæ ex iis qui a malis innumeris fuerunt ad meliorem mentem conversi. Et hodieque Jesu no- men perturbatos animos componit, exigit dæmones, medetur morbis; miraṁ quoque mansuetudinem in- serit, mores in officio continet, humanitatem, co- mitatem, suavitatem inspirat lis qui non propter vitae commoda humanasque necessitates se Chri- stianos simulant, sed quo par est animo traditam de Deo, Christo, futuroque judicio doctrinam am- plexantur. D lege rus in textu, ad marginem vero habent, que lectio est omnium manuscriptorum nostrorum. Mox Guieto scribendum videtur, desideratur Paulo infra libb. editi in textu, Sicque habent codd. Regius et Basileensis, sed tres Anglica- ni et duo Vaticani, Paulo inferius libb. editi ad marginem, (19) Τὸ ἐφ' ἡμῖν Ηρώδου. Sic Philocalia, codd. (20) Sic Philocalia. Alias, λόγος καὶ δύνα (21) Οὐδ᾽ αὐτοῖς ἐπιστεύσαμεν. Sic omnes mss. 67. Postea Judæua apud Celsum, quasi Græcus (22) Μακρῷ ἔλαττον. Ita lleschelius et Spence- (23) Editi, μηδὲ διὰ τὰ βιωτικά. In nostris mss.
PG 11:811Μέσος ὑμῶν στήκει, ὃν ὑμεῖς οὐκ οἴδατε; Καὶ αὐτὸς δὲ ὁ Ἰησοῦς ἐπαίρων τὸ φρόνημα τῶν μαθητευόντων αὐτῷ εἰς τὸ μείζονα φρονεῖν περὶ υἱοῦ θεοῦ φησιν· Ὅπου δύο ἢ τρεῖς συνηγμένοι εἰς [τὸ ἐμὸν ὄνομα, κἀγὼ] ἐκεῖ εἰμι ἐν μέσῳ αὐτῶν. Τοιαύτη δ’ αὐτοῦ ἐστι καὶ ἡ πρὸς τοὺς μαθητὰς ἐπαγγελία λέγοντος· Καὶ ἰδοὺ ἐγὼ μεθ’ ὑμῶν εἰμι πάσας τὰς ἡμέρας ἕως τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος. Ταῦτα δέ φαμεν οὐ χωρίζοντες τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ ἀπὸ τοῦ Ἰησοῦ· ἓν γὰρ μάλιστα μετὰ τὴν οἰκονομίαν γεγένηται πρὸς τὸν λόγον τοῦ θεοῦ ἡ ψυχὴ καὶ τὸ σῶμα Ἰησοῦ. Εἰ γὰρ κατὰ τὴν Παύλου διδασκαλίαν λέγοντος· Ὁ κολλώμενος τῷ κυρίῳ ἓν πνεῦμά ἐστι πᾶς ὁ νοήσας, τί τὸ κολλᾶσθαι τῷ κυρίῳ, καὶ κολληθεὶς αὐτῷ ἕν ἐστι πνεῦμα πρὸς τὸν κύριον, πῶς οὐ πολλῷ μᾶλλον θειοτέρως καὶ μειζόνως ἕν ἐστι τό ποτε σύνθετον πρὸς τὸν λόγον τοῦ θεοῦ; Οὗτος δὴ ἐπεδείξατο ἐν Ἰουδαίοις θεοῦ δύναμις ὢν τὸ τοιοῦτον δι’ ὧν παραδόξων ἐποίησεν, ὑπονοηθέντων ὑπὸ μὲν Κέλσου γοητείᾳ γεγονέναι ὑπὸ δὲ τῶν τότε Ἰουδαίων, οὐκ οἶδ’ ὁπόθεν τὰ περὶ Βεελζεβοὺλ μεμαθηκότων, ἐν Βεελζεβούλ, ἄρχοντι τῶν δαιμονίων, ἐκβάλλειν τὰ δαιμόνια.
ὑπὸ Αἰγυπτίων, πραγματεύσασθαι. πραγματεύε σύα:. Ἑξῆς δὲ τούτοις ὁ Κέλσος, ὑπιδόμενος τὰ ἐπιδει χθησόμενα ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ γεγενημένα μεγάλα, περὶ ὧν ὀλίγα ἀπὸ πολλῶν εἰρήκαμεν, προσποιείται συγκ χωρεῖν ἀληθῆ εἶναι, ὅσα περὶ θεραπειῶν, ἢ ἀναστά σεως, ἢ περὶ ἄρτων ὀλίγων θρεψάντων πολλοὺς ἀνα- γέγραπται, ἀφ᾽ ὧν λείψανα πολλὰ καταλέλειπται, ἢ ὅσα ἄλλα οἴεται τερατευσαμένους τοὺς μαθητάς ἱστορηκέναι, καὶ ἐπιφέρει αὐτοῖς· « Φέρε πιστεύσω μὲν εἶναί σοι ταῦτ᾽ εἰργασμένα· καὶ εὐθέως κοινο ποιεῖ αὐτὰ πρὸς τὰ ἔργα τῶν γοήτων, ὡς ὑπισχνου μένων θαυμασιώτερα, καὶ πρὸς τὰ ὑπὸ τῶν μαθόν των ἀπὸ Αἰγυπτίων (24) ἐπιτελούμενα, ἐν μέσαις ἀγο ραῖς ὀλίγων ὀβολῶν ἀποδομένων τὰ σεμνὰ μαθήματα, καὶ δαίμονας ἀπὸ ἀνθρώπων ἐξελαυνόντων, καὶ νόσους ἀποφυσώντων, καὶ ψυχὰς ἡρώων ἀνακαλούν των, δεῖπνά τε πολυτελῆ καὶ τραπέζας καὶ πέμ ματα καὶ ὄψα τὰ οὐκ ὄντα δεικνύντων, καὶ ὡς ζῶα κινούντων οὐκ ἀληθῶς ὄντα ζῶα, ἀλλὰ μέχρι φαντα σίας φαινόμενα (25) τοιαῦτα. Καί φησιν· « Αρ᾽ ἐπεὶ ταῦτα ποιοῦσιν ἐκεῖνοι, δεήσει ἡμᾶς αὐτοὺς ἡγεῖσθαι υἱοὺς εἶναι Θεοῦ; Ἢ λεκτέον αὐτὰ ἐπιτηδεύματα εἶναι ἀνθρώπων πονηρῶν καὶ κακοδαιμόνων; » ρᾶς ὡς διὰ τούτων οἱονεὶ παραδέχεται μαγείαν εἶνα οὐκ οἶδα εἰ ὁ αὐτὸς ὢν τῷ γράψαντι κατὰ μαγείας βιβλία πλείονα. Πλὴν ὡς χρήσιμον αὐτῷ εἰς τὰ προ- κείμενα, τοῖς ἀπὸ μαγείας ὁμοιοῖ τὰ περὶ Ἰησοῦ ἱστορούμενα. Καὶ ἦν ἂν ὅμοια, εἰ μέχρι ἀποδείξεως ὁμοίως τοῖς μαγγανεύουσιν ἔφθανε δείξας· νυνὶ δὲ οὐδεὶς μὲν τῶν γοήτων δι᾽ ὧν ποιεῖ, ἐπὶ τὴν τῶν ἠθῶν ἐπανόρθωσιν καλεῖ τοὺς θεασαμένους, οὐδὲ φόβῳ Θεοῦ παιδαγωγεῖ τοὺς καταπλαγέντας τὰ θεά ματα, οὐδὲ πειρᾶται πείθειν οὕτω ζῇν τοὺς ἰδόντας, ὡς δικαιωθησομένους ὑπὸ Θεοῦ. Καὶ οὐδὲν τούτων ποιοῦσι γόητες, ἐπειδὴ οὐ δύνανται, ἢ μηδὲ βούλον ται, μηδὲ θέλουσι πραγματεύεσθαι (20) τὰ περὶ τῆς τῶν ἀνθρώπων διορθώσεως, ἅτε καὶ αὐτοὶ πλήρεις ὄντες αἰσχίστων καὶ ἐπιῤῥητοτάτων ἁμαρτημάτων. Ὁ δὲ δι' ὧν ἐποίει παραδόξων ἐπὶ τὴν τῶν ἠθῶν ἐπανόρθωσιν ἐπαγόμενος (27) τοὺς θεωροῦντας τὰ γιγνόμενα καλῶς, πῶς οὐκ εἰκὸς, ὅτι παρείχεν ἑαυ τὸν οὐ μόνον τοῖς γνησίοις αὐτοῦ μαθηταῖς, ἀλλὰ καὶ τοῖς λοιποῖς παράδειγμα ἀρίστου βίου; ἵνα καὶ οἱ μαθηταὶ προτραπῶσιν ἐπὶ τὸ διδάσκειν κατὰ τὸ τοῦ Θεοῦ βούλημα τοὺς ἀνθρώπους, καὶ οἱ λοιποὶ, πλέον διδαχθέντες ἀπὸ τοῦ λόγου καὶ ἤθους ἢ καὶ τῶν πα ραδόξων ὡς χρὴ βιοῦν, πάντα πράττωσι κατ' ἀναφο ρὰν τοῦ ἀρέσκειν τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ. Εἰ δὲ τοιοῦτος ἦν ὁ τοῦ Ἰησοῦ βίος, πῶς εὐλόγως ἄν τις αὐτὸν τῇ προαιρέσει τῶν γοήτων παραβάλοι, καὶ μὴ κατ ἐπαγγελίαν τοῦ Θεὸν εἶναι πιστεύοι (28) ἐν ἀνθρωπίνῳ φανέντα σώματι ἐπ' εὐεργεσίᾳ τοῦ γένους ἡμῶν; Μετὰ ταῦτα φύρων τὸν λόγον καὶ τὰ ὑπὸ αἱρέσεως πινος λεγόμενα, ὡς κοινά Χριστιανῶν ἐγκλήματα τὰ γιγνόμενα καλῶς. καλῶς καλῶν. ἐπαγγελίαν τοῦ Θεοῦ, Θεὸν εἶναι πιστεύοι. | ORIGENIS B sus fecit miracula, et ex quibus pauca delibavimus, fingit se concedere vera esse quæ scripta sunt de curationibus,.de resurrectione, de paucis panibus ex quibus post multos saturatos multa superfuerunt, et quotquot existimat mirum in modum ab apostolis amplificata fuisse, tum, Age, inquit, demus hæc a le gesta. Sed confestim eodein illa numero habenda esse ait ac ea quæ præstigiatores faciunt, majora sem- per ac majora pollicentes; et quæ faciunt qui sunt Ægyptiacis artibus eruditi, qui medio in foro, paucis obolis venerandas suas artes venditant, dæmonia ex hominibus proligant, exsuflant morbos, heroum animas evocant, opipara convivia, niensas, bellaria, opsonia quæ nunquam fuerunt exhibent, agitant ani- malia quæ vere nulla sunt, sed vanæ duntaxat ani- mantium imagines. Mox ait: «An quia hæc illi faciunt, idcirco credendum nobis erit illos esse Dei Glios? An potius dicendum improborum et nebulo- num esse hujusmodi artes? > Hinc perspicis Celsum ab admittenda magia non alienum esse admodum. Nescio tamen an ille ipse sit qui multos contra magiam libros conscripserit. Verumtamen quia hoc ejus proposito commodum erat, quæ de Jesu nar- rantur comparat cum iis quæ magia efficit. Et es- sent similia si Jesus, ut qui magicas artes profi- .entur, nihil præter vanam speciem ostendisset. Nunc vero nullus præstigiator per ea quæ facit, spectatores ad morum emendationem excitat, aut Dei timorem docet qui spectaculis stupent, aut stu- det persuadere ut vivant, quasi Deo rationem red- dituri. Nihil horum præstigiatores faciunt quia non possunt, aut non consilium habent, aut nolunt corrigendis hominibus operam dare, quippe qui ipsi turpissimis infamissimisque vitiis referti sunt. Hic vero, qui miraculis suis spectatores eorum qua bene faciebat ad morum correctionem adducebat, quomodo non erit existimandus se præbuisse non solum illis qui proprie discipuli ejus vocati sunt, sed etiam reliquis omnibus, exemplum optiinæ vita? Discipulis quidem, ut excitarentur ad homi- nes docendos quæ sit voluntas Dei; reliquis vero hominibus, ut ejus verbis et moribus potius quam miraculis edocti quomodo vivere oporteat, en spe- clarent, ut quæcunque facerent, Deo placerent omn- D nia. Si autem Jesu vita ſuit ejusmodi, quo jure quis eum cum praestigiatoribus conferat, et non potius crediderit eum, cum Deus esset, ut promissum fue rat, visum fuisse in humano corpore, ut nostro ge- neri prodesset? a quapiam secta dicta sunt, omnibus Christianam veteris codicis Vaticani; reliqui mss. cum editis habent, male, ut videtur. Reliqui cum editis, c omissam restituit codex Jolianus. Mox omnes mss., Libb. editi pro habent 68. Deinde Celsus olfaciens adductum iri quæ Je- A 69. Permiscet postea sermonem Celsus, et quæ (44) Ἀπὸ Αἰγυπτίων. Hæc est interlinearis lectio (25) Libb. editi ad marginem, βλεπόμενα. (26) Codd. Reg., Basileensis et uterque Vaticanus, (27) Επαγόμενος. Hanc vocem in antea editis (28) Guieto scribendum videtur, καὶ μὴ κατ'
Οὓς ἤλεγξεν ἀτοπώτατα λέγοντας ὁ σωτὴρ ἡμῶν ἐκεῖ τῷ μηδέπω τέλος ἔχειν τὴν τῆς κακίας βασιλείαν· ὅπερ ἔσται δῆλον τοῖς φρονίμως ἐντυγχάνουσι τῇ εὐαγγελικῇ γραφῇ, ἣν οὐ καιρὸς νῦν διηγήσασθαι. Τί δὲ καὶ ἐπηγγείλατο ὁ Ἰησοῦς καὶ οὐκ ἐποίησε, παραστησάτω καὶ ἀποδειξάτω ὁ Κέλσος. Ἀλλ’ οὐ δυνήσεται, μάλιστα ἐπεὶ εἴτ’ ἐκ παρακουσμάτων εἴτε καὶ ἐξ ἀναγνωςμάτων εὐαγγελικῶν εἴτ’ ἐκ διηγημάτων ἰουδαϊκῶν οἴεται φέρειν ἃ λέγει κατὰ τοῦ Ἰησοῦ ἢ καθ’ ἡμῶν. Ἀλλ’ ἐπεὶ πάλιν ὁ Ἰουδαῖός φησιν ὅτι καὶ ἐλέγξαντες αὐτὸν καὶ καταγνόντες ἠξιοῦμεν κολάζεσθαι, δεικνύτωσαν, πῶς αὐτὸν ἤλεγξαν οἱ ζητοῦντες ψευδομαρτυρίας κατασκευάσαι αὐτῷ· εἰ μὴ ἄρα ὁ μέγας ἔλεγχος κατὰ τοῦ Ἰησοῦ ἦν, ὃν εἶπον οἱ κατήγοροι, ὅτι Οὗτος ἔφη· Δύναμαι καταλῦσαι τὸν ναὸν τοῦ θεοῦ καὶ διὰ τριῶν ἡμερῶν ἀναστῆσαι· ἐπεὶ αὐτὸς μὲν ἔλεγε περὶ τοῦ ναοῦ τοῦ σώματος αὐτοῦ, ἐκεῖνοι δ’ ᾤοντο ὡς μὴ εἰδότες ἀκούειν κατὰ τὸ βούλημα τοῦ λέγοντος ὅτι περὶ τοῦ λιθίνου αὐτῷ ναοῦ ὁ λόγος ἦν, τοῦ τετιμημένου παρὰ Ἰουδαίοις μᾶλλον, ἢ ὡς ἐχρῆν τιμᾶσθαι τὸν ὡς ἀληθῶς ναὸν θεοῦ τοῦ λόγου καὶ τῆς σοφίας καὶ τῆς ἀληθείας.
ὑπὸ Αἰγυπτίων, πραγματεύσασθαι. πραγματεύε σύα:. Ἑξῆς δὲ τούτοις ὁ Κέλσος, ὑπιδόμενος τὰ ἐπιδει χθησόμενα ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ γεγενημένα μεγάλα, περὶ ὧν ὀλίγα ἀπὸ πολλῶν εἰρήκαμεν, προσποιείται συγκ χωρεῖν ἀληθῆ εἶναι, ὅσα περὶ θεραπειῶν, ἢ ἀναστά σεως, ἢ περὶ ἄρτων ὀλίγων θρεψάντων πολλοὺς ἀνα- γέγραπται, ἀφ᾽ ὧν λείψανα πολλὰ καταλέλειπται, ἢ ὅσα ἄλλα οἴεται τερατευσαμένους τοὺς μαθητάς ἱστορηκέναι, καὶ ἐπιφέρει αὐτοῖς· « Φέρε πιστεύσω μὲν εἶναί σοι ταῦτ᾽ εἰργασμένα· καὶ εὐθέως κοινο ποιεῖ αὐτὰ πρὸς τὰ ἔργα τῶν γοήτων, ὡς ὑπισχνου μένων θαυμασιώτερα, καὶ πρὸς τὰ ὑπὸ τῶν μαθόν των ἀπὸ Αἰγυπτίων (24) ἐπιτελούμενα, ἐν μέσαις ἀγο ραῖς ὀλίγων ὀβολῶν ἀποδομένων τὰ σεμνὰ μαθήματα, καὶ δαίμονας ἀπὸ ἀνθρώπων ἐξελαυνόντων, καὶ νόσους ἀποφυσώντων, καὶ ψυχὰς ἡρώων ἀνακαλούν των, δεῖπνά τε πολυτελῆ καὶ τραπέζας καὶ πέμ ματα καὶ ὄψα τὰ οὐκ ὄντα δεικνύντων, καὶ ὡς ζῶα κινούντων οὐκ ἀληθῶς ὄντα ζῶα, ἀλλὰ μέχρι φαντα σίας φαινόμενα (25) τοιαῦτα. Καί φησιν· « Αρ᾽ ἐπεὶ ταῦτα ποιοῦσιν ἐκεῖνοι, δεήσει ἡμᾶς αὐτοὺς ἡγεῖσθαι υἱοὺς εἶναι Θεοῦ; Ἢ λεκτέον αὐτὰ ἐπιτηδεύματα εἶναι ἀνθρώπων πονηρῶν καὶ κακοδαιμόνων; » ρᾶς ὡς διὰ τούτων οἱονεὶ παραδέχεται μαγείαν εἶνα οὐκ οἶδα εἰ ὁ αὐτὸς ὢν τῷ γράψαντι κατὰ μαγείας βιβλία πλείονα. Πλὴν ὡς χρήσιμον αὐτῷ εἰς τὰ προ- κείμενα, τοῖς ἀπὸ μαγείας ὁμοιοῖ τὰ περὶ Ἰησοῦ ἱστορούμενα. Καὶ ἦν ἂν ὅμοια, εἰ μέχρι ἀποδείξεως ὁμοίως τοῖς μαγγανεύουσιν ἔφθανε δείξας· νυνὶ δὲ οὐδεὶς μὲν τῶν γοήτων δι᾽ ὧν ποιεῖ, ἐπὶ τὴν τῶν ἠθῶν ἐπανόρθωσιν καλεῖ τοὺς θεασαμένους, οὐδὲ φόβῳ Θεοῦ παιδαγωγεῖ τοὺς καταπλαγέντας τὰ θεά ματα, οὐδὲ πειρᾶται πείθειν οὕτω ζῇν τοὺς ἰδόντας, ὡς δικαιωθησομένους ὑπὸ Θεοῦ. Καὶ οὐδὲν τούτων ποιοῦσι γόητες, ἐπειδὴ οὐ δύνανται, ἢ μηδὲ βούλον ται, μηδὲ θέλουσι πραγματεύεσθαι (20) τὰ περὶ τῆς τῶν ἀνθρώπων διορθώσεως, ἅτε καὶ αὐτοὶ πλήρεις ὄντες αἰσχίστων καὶ ἐπιῤῥητοτάτων ἁμαρτημάτων. Ὁ δὲ δι' ὧν ἐποίει παραδόξων ἐπὶ τὴν τῶν ἠθῶν ἐπανόρθωσιν ἐπαγόμενος (27) τοὺς θεωροῦντας τὰ γιγνόμενα καλῶς, πῶς οὐκ εἰκὸς, ὅτι παρείχεν ἑαυ τὸν οὐ μόνον τοῖς γνησίοις αὐτοῦ μαθηταῖς, ἀλλὰ καὶ τοῖς λοιποῖς παράδειγμα ἀρίστου βίου; ἵνα καὶ οἱ μαθηταὶ προτραπῶσιν ἐπὶ τὸ διδάσκειν κατὰ τὸ τοῦ Θεοῦ βούλημα τοὺς ἀνθρώπους, καὶ οἱ λοιποὶ, πλέον διδαχθέντες ἀπὸ τοῦ λόγου καὶ ἤθους ἢ καὶ τῶν πα ραδόξων ὡς χρὴ βιοῦν, πάντα πράττωσι κατ' ἀναφο ρὰν τοῦ ἀρέσκειν τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ. Εἰ δὲ τοιοῦτος ἦν ὁ τοῦ Ἰησοῦ βίος, πῶς εὐλόγως ἄν τις αὐτὸν τῇ προαιρέσει τῶν γοήτων παραβάλοι, καὶ μὴ κατ ἐπαγγελίαν τοῦ Θεὸν εἶναι πιστεύοι (28) ἐν ἀνθρωπίνῳ φανέντα σώματι ἐπ' εὐεργεσίᾳ τοῦ γένους ἡμῶν; Μετὰ ταῦτα φύρων τὸν λόγον καὶ τὰ ὑπὸ αἱρέσεως πινος λεγόμενα, ὡς κοινά Χριστιανῶν ἐγκλήματα τὰ γιγνόμενα καλῶς. καλῶς καλῶν. ἐπαγγελίαν τοῦ Θεοῦ, Θεὸν εἶναι πιστεύοι. | ORIGENIS B sus fecit miracula, et ex quibus pauca delibavimus, fingit se concedere vera esse quæ scripta sunt de curationibus,.de resurrectione, de paucis panibus ex quibus post multos saturatos multa superfuerunt, et quotquot existimat mirum in modum ab apostolis amplificata fuisse, tum, Age, inquit, demus hæc a le gesta. Sed confestim eodein illa numero habenda esse ait ac ea quæ præstigiatores faciunt, majora sem- per ac majora pollicentes; et quæ faciunt qui sunt Ægyptiacis artibus eruditi, qui medio in foro, paucis obolis venerandas suas artes venditant, dæmonia ex hominibus proligant, exsuflant morbos, heroum animas evocant, opipara convivia, niensas, bellaria, opsonia quæ nunquam fuerunt exhibent, agitant ani- malia quæ vere nulla sunt, sed vanæ duntaxat ani- mantium imagines. Mox ait: «An quia hæc illi faciunt, idcirco credendum nobis erit illos esse Dei Glios? An potius dicendum improborum et nebulo- num esse hujusmodi artes? > Hinc perspicis Celsum ab admittenda magia non alienum esse admodum. Nescio tamen an ille ipse sit qui multos contra magiam libros conscripserit. Verumtamen quia hoc ejus proposito commodum erat, quæ de Jesu nar- rantur comparat cum iis quæ magia efficit. Et es- sent similia si Jesus, ut qui magicas artes profi- .entur, nihil præter vanam speciem ostendisset. Nunc vero nullus præstigiator per ea quæ facit, spectatores ad morum emendationem excitat, aut Dei timorem docet qui spectaculis stupent, aut stu- det persuadere ut vivant, quasi Deo rationem red- dituri. Nihil horum præstigiatores faciunt quia non possunt, aut non consilium habent, aut nolunt corrigendis hominibus operam dare, quippe qui ipsi turpissimis infamissimisque vitiis referti sunt. Hic vero, qui miraculis suis spectatores eorum qua bene faciebat ad morum correctionem adducebat, quomodo non erit existimandus se præbuisse non solum illis qui proprie discipuli ejus vocati sunt, sed etiam reliquis omnibus, exemplum optiinæ vita? Discipulis quidem, ut excitarentur ad homi- nes docendos quæ sit voluntas Dei; reliquis vero hominibus, ut ejus verbis et moribus potius quam miraculis edocti quomodo vivere oporteat, en spe- clarent, ut quæcunque facerent, Deo placerent omn- D nia. Si autem Jesu vita ſuit ejusmodi, quo jure quis eum cum praestigiatoribus conferat, et non potius crediderit eum, cum Deus esset, ut promissum fue rat, visum fuisse in humano corpore, ut nostro ge- neri prodesset? a quapiam secta dicta sunt, omnibus Christianam veteris codicis Vaticani; reliqui mss. cum editis habent, male, ut videtur. Reliqui cum editis, c omissam restituit codex Jolianus. Mox omnes mss., Libb. editi pro habent 68. Deinde Celsus olfaciens adductum iri quæ Je- A 69. Permiscet postea sermonem Celsus, et quæ (44) Ἀπὸ Αἰγυπτίων. Hæc est interlinearis lectio (25) Libb. editi ad marginem, βλεπόμενα. (26) Codd. Reg., Basileensis et uterque Vaticanus, (27) Επαγόμενος. Hanc vocem in antea editis (28) Guieto scribendum videtur, καὶ μὴ κατ'
Λεγέτω δέ τις, πῶς ἐπονειδιστότατα κρυπτόμενος διεδίδρασκεν ὁ Ἰησοῦς· τὸ γὰρ ὀνείδους ἄξιόν τις παραστησάτω. Ἀλλ’ ἐπεί φησι καὶ ὅτι ἑάλω, [εἴποιμ’ ἂν ὅτι, εἴπερ τὸ ἁλῶναι ἀκούσιόν ἐστιν, οὐχ ἑάλω ὁ Ἰησοῦς· ἑαυτὸν γὰρ ἐν ἐπιτηδείῳ καιρῷ εἰς χεῖρας ἀνθρώπων γενέσθαι οὐκ ἐκώλυσεν ὡς ἀμνὸς τοῦ θεοῦ, ἵν’ ἄρῃ τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου.] Εἰδὼς γοῦν πάντα τὰ ἐρχόμενα ἐπ’ αὐτὸν ἐξῆλθε καὶ λέγει αὐτοῖς· Τίνα ζητεῖτε; Οἱ δ’ ἀπεκρίθησαν· Ἰησοῦν τὸν Ναζωραῖον. Λέγει δὲ αὐτοῖς· Ἐγώ εἰμι. Εἱστήκει δὲ καὶ Ἰούδας ὁ παραδιδοὺς αὐτὸν μετ’ αὐτῶν. Ὡς οὖν εἶπεν αὐτοῖς· Ἐγώ εἰμι, ἀπῆλθον εἰς τὰ ὀπίσω καὶ ἔπεσον χαμαί. Πάλιν οὖν αὐτὸς ἐπηρώτησε· Τίνα ζητεῖτε; Οἱ δὲ εἶπον πάλιν· Ἰησοῦν τὸν Ναζωραῖον. Ἀπεκρίθη αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς· Εἶπον ὑμῖν ὅτι ἐγώ εἰμι· εἰ οὖν ἐμὲ ζητεῖτε, ἄφετε τούτους ὑπάγειν. Ἀλλὰ καὶ πρὸς τὸν βουλόμενον αὐτῷ βοηθῆσαι καὶ πατάξαντα τὸν τοῦ ἀρχιερέως δοῦλον καὶ ἀφελόντα αὐτοῦ τὸ ὠτίον εἶπεν· Ἀπόστρεψον τὴν μάχαιράν σου εἰς τὸν τόπον αὐτῆς· πάντες γὰρ οἱ λαβόντες μάχαιραν ἐν μαχαίρᾳ ἀπολοῦνται.
ὑπὸ Αἰγυπτίων, πραγματεύσασθαι. πραγματεύε σύα:. Ἑξῆς δὲ τούτοις ὁ Κέλσος, ὑπιδόμενος τὰ ἐπιδει χθησόμενα ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ γεγενημένα μεγάλα, περὶ ὧν ὀλίγα ἀπὸ πολλῶν εἰρήκαμεν, προσποιείται συγκ χωρεῖν ἀληθῆ εἶναι, ὅσα περὶ θεραπειῶν, ἢ ἀναστά σεως, ἢ περὶ ἄρτων ὀλίγων θρεψάντων πολλοὺς ἀνα- γέγραπται, ἀφ᾽ ὧν λείψανα πολλὰ καταλέλειπται, ἢ ὅσα ἄλλα οἴεται τερατευσαμένους τοὺς μαθητάς ἱστορηκέναι, καὶ ἐπιφέρει αὐτοῖς· « Φέρε πιστεύσω μὲν εἶναί σοι ταῦτ᾽ εἰργασμένα· καὶ εὐθέως κοινο ποιεῖ αὐτὰ πρὸς τὰ ἔργα τῶν γοήτων, ὡς ὑπισχνου μένων θαυμασιώτερα, καὶ πρὸς τὰ ὑπὸ τῶν μαθόν των ἀπὸ Αἰγυπτίων (24) ἐπιτελούμενα, ἐν μέσαις ἀγο ραῖς ὀλίγων ὀβολῶν ἀποδομένων τὰ σεμνὰ μαθήματα, καὶ δαίμονας ἀπὸ ἀνθρώπων ἐξελαυνόντων, καὶ νόσους ἀποφυσώντων, καὶ ψυχὰς ἡρώων ἀνακαλούν των, δεῖπνά τε πολυτελῆ καὶ τραπέζας καὶ πέμ ματα καὶ ὄψα τὰ οὐκ ὄντα δεικνύντων, καὶ ὡς ζῶα κινούντων οὐκ ἀληθῶς ὄντα ζῶα, ἀλλὰ μέχρι φαντα σίας φαινόμενα (25) τοιαῦτα. Καί φησιν· « Αρ᾽ ἐπεὶ ταῦτα ποιοῦσιν ἐκεῖνοι, δεήσει ἡμᾶς αὐτοὺς ἡγεῖσθαι υἱοὺς εἶναι Θεοῦ; Ἢ λεκτέον αὐτὰ ἐπιτηδεύματα εἶναι ἀνθρώπων πονηρῶν καὶ κακοδαιμόνων; » ρᾶς ὡς διὰ τούτων οἱονεὶ παραδέχεται μαγείαν εἶνα οὐκ οἶδα εἰ ὁ αὐτὸς ὢν τῷ γράψαντι κατὰ μαγείας βιβλία πλείονα. Πλὴν ὡς χρήσιμον αὐτῷ εἰς τὰ προ- κείμενα, τοῖς ἀπὸ μαγείας ὁμοιοῖ τὰ περὶ Ἰησοῦ ἱστορούμενα. Καὶ ἦν ἂν ὅμοια, εἰ μέχρι ἀποδείξεως ὁμοίως τοῖς μαγγανεύουσιν ἔφθανε δείξας· νυνὶ δὲ οὐδεὶς μὲν τῶν γοήτων δι᾽ ὧν ποιεῖ, ἐπὶ τὴν τῶν ἠθῶν ἐπανόρθωσιν καλεῖ τοὺς θεασαμένους, οὐδὲ φόβῳ Θεοῦ παιδαγωγεῖ τοὺς καταπλαγέντας τὰ θεά ματα, οὐδὲ πειρᾶται πείθειν οὕτω ζῇν τοὺς ἰδόντας, ὡς δικαιωθησομένους ὑπὸ Θεοῦ. Καὶ οὐδὲν τούτων ποιοῦσι γόητες, ἐπειδὴ οὐ δύνανται, ἢ μηδὲ βούλον ται, μηδὲ θέλουσι πραγματεύεσθαι (20) τὰ περὶ τῆς τῶν ἀνθρώπων διορθώσεως, ἅτε καὶ αὐτοὶ πλήρεις ὄντες αἰσχίστων καὶ ἐπιῤῥητοτάτων ἁμαρτημάτων. Ὁ δὲ δι' ὧν ἐποίει παραδόξων ἐπὶ τὴν τῶν ἠθῶν ἐπανόρθωσιν ἐπαγόμενος (27) τοὺς θεωροῦντας τὰ γιγνόμενα καλῶς, πῶς οὐκ εἰκὸς, ὅτι παρείχεν ἑαυ τὸν οὐ μόνον τοῖς γνησίοις αὐτοῦ μαθηταῖς, ἀλλὰ καὶ τοῖς λοιποῖς παράδειγμα ἀρίστου βίου; ἵνα καὶ οἱ μαθηταὶ προτραπῶσιν ἐπὶ τὸ διδάσκειν κατὰ τὸ τοῦ Θεοῦ βούλημα τοὺς ἀνθρώπους, καὶ οἱ λοιποὶ, πλέον διδαχθέντες ἀπὸ τοῦ λόγου καὶ ἤθους ἢ καὶ τῶν πα ραδόξων ὡς χρὴ βιοῦν, πάντα πράττωσι κατ' ἀναφο ρὰν τοῦ ἀρέσκειν τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ. Εἰ δὲ τοιοῦτος ἦν ὁ τοῦ Ἰησοῦ βίος, πῶς εὐλόγως ἄν τις αὐτὸν τῇ προαιρέσει τῶν γοήτων παραβάλοι, καὶ μὴ κατ ἐπαγγελίαν τοῦ Θεὸν εἶναι πιστεύοι (28) ἐν ἀνθρωπίνῳ φανέντα σώματι ἐπ' εὐεργεσίᾳ τοῦ γένους ἡμῶν; Μετὰ ταῦτα φύρων τὸν λόγον καὶ τὰ ὑπὸ αἱρέσεως πινος λεγόμενα, ὡς κοινά Χριστιανῶν ἐγκλήματα τὰ γιγνόμενα καλῶς. καλῶς καλῶν. ἐπαγγελίαν τοῦ Θεοῦ, Θεὸν εἶναι πιστεύοι. | ORIGENIS B sus fecit miracula, et ex quibus pauca delibavimus, fingit se concedere vera esse quæ scripta sunt de curationibus,.de resurrectione, de paucis panibus ex quibus post multos saturatos multa superfuerunt, et quotquot existimat mirum in modum ab apostolis amplificata fuisse, tum, Age, inquit, demus hæc a le gesta. Sed confestim eodein illa numero habenda esse ait ac ea quæ præstigiatores faciunt, majora sem- per ac majora pollicentes; et quæ faciunt qui sunt Ægyptiacis artibus eruditi, qui medio in foro, paucis obolis venerandas suas artes venditant, dæmonia ex hominibus proligant, exsuflant morbos, heroum animas evocant, opipara convivia, niensas, bellaria, opsonia quæ nunquam fuerunt exhibent, agitant ani- malia quæ vere nulla sunt, sed vanæ duntaxat ani- mantium imagines. Mox ait: «An quia hæc illi faciunt, idcirco credendum nobis erit illos esse Dei Glios? An potius dicendum improborum et nebulo- num esse hujusmodi artes? > Hinc perspicis Celsum ab admittenda magia non alienum esse admodum. Nescio tamen an ille ipse sit qui multos contra magiam libros conscripserit. Verumtamen quia hoc ejus proposito commodum erat, quæ de Jesu nar- rantur comparat cum iis quæ magia efficit. Et es- sent similia si Jesus, ut qui magicas artes profi- .entur, nihil præter vanam speciem ostendisset. Nunc vero nullus præstigiator per ea quæ facit, spectatores ad morum emendationem excitat, aut Dei timorem docet qui spectaculis stupent, aut stu- det persuadere ut vivant, quasi Deo rationem red- dituri. Nihil horum præstigiatores faciunt quia non possunt, aut non consilium habent, aut nolunt corrigendis hominibus operam dare, quippe qui ipsi turpissimis infamissimisque vitiis referti sunt. Hic vero, qui miraculis suis spectatores eorum qua bene faciebat ad morum correctionem adducebat, quomodo non erit existimandus se præbuisse non solum illis qui proprie discipuli ejus vocati sunt, sed etiam reliquis omnibus, exemplum optiinæ vita? Discipulis quidem, ut excitarentur ad homi- nes docendos quæ sit voluntas Dei; reliquis vero hominibus, ut ejus verbis et moribus potius quam miraculis edocti quomodo vivere oporteat, en spe- clarent, ut quæcunque facerent, Deo placerent omn- D nia. Si autem Jesu vita ſuit ejusmodi, quo jure quis eum cum praestigiatoribus conferat, et non potius crediderit eum, cum Deus esset, ut promissum fue rat, visum fuisse in humano corpore, ut nostro ge- neri prodesset? a quapiam secta dicta sunt, omnibus Christianam veteris codicis Vaticani; reliqui mss. cum editis habent, male, ut videtur. Reliqui cum editis, c omissam restituit codex Jolianus. Mox omnes mss., Libb. editi pro habent 68. Deinde Celsus olfaciens adductum iri quæ Je- A 69. Permiscet postea sermonem Celsus, et quæ (44) Ἀπὸ Αἰγυπτίων. Hæc est interlinearis lectio (25) Libb. editi ad marginem, βλεπόμενα. (26) Codd. Reg., Basileensis et uterque Vaticanus, (27) Επαγόμενος. Hanc vocem in antea editis (28) Guieto scribendum videtur, καὶ μὴ κατ'
Book IILiber secundus
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 11:813Ἢ δοκεῖ σοι ὅτι οὐ δύναμαι ἄρτι παρακαλέσαι τὸν πατέρα μου, καὶ παραστήσει μοι ὧδε πλείους ἢ δώδεκα λεγεῶνας ἀγγέλων; Πῶς οὖν πληρωθῶσιν αἱ γραφαί, ὅτι οὕτως ἔδει γενέσθαι; Εἰ δὲ πλάσματα τῶν γραψάντων τὰ εὐαγγέλια οἴεταί τις εἶναι καὶ ταῦτα, πῶς οὐχὶ μᾶλλον πλάσματα μέν ἐστι τὰ τῶν ἀπὸ ἔχθους [καὶ μίσους] τοῦ πρὸς αὐτὸν καὶ Χριστιανοὺς λεγόντων, ἀλήθεια δὲ [τὰ] τῶν τὸ γνήσιον τῆς πρὸς τὸν Ἰησοῦν διαθέσεως ἀποδειξαμένων ἐν τῷ πᾶν ὅ τι ποτ’ οὖν ὑπομεμενηκέναι διὰ τοὺς λόγους αὐτοῦ; Τοσαύτην γὰρ ὑπομονὴν καὶ ἔνστασιν μέχρι θανάτου ἀνειληφέναι τοὺς Ἰησοῦ μαθητὰς μετὰ διαθέσεως ἀναπλασσούσης περὶ τοῦ διδασκάλου τὰ μὴ ὄντα .....; Καὶ πολὺ τοῖς εὐγνωμονοῦσι τὸ ἐναργές ἐστι περὶ τοῦ πεπεῖσθαι αὐτοὺς περὶ ὧν ἀνέγραψαν ἐκ τοῦ τηλικαῦτα καὶ τοσαῦτα διὰ τὸν πεπιστευμένον αὐτοῖς εἶναι υἱὸν θεοῦ ὑπομεμενηκέναι. Εἶτα ὅτι μὲν ὑφ’ ὧν ὠνόμαζε μαθητῶν προὐδόθη, ἔμαθεν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος ἀπὸ τῶν εὐαγγελίων, πολλοὺς εἰπὼν μαθητὰς τὸν ἕνα Ἰούδαν, ἵνα δόξῃ αὔξειν τὴν κατηγορίαν·
καὶ Α μισής, ὅτι « ταῦτα θεομισοῦς ἦν τινος καὶ μοχθηρού Β γόητος. » Καίτοιγε, ἐὰν κυρίως ἐξετάζηται τὰ ὀνό ματα καὶ τὰ πράγματα, ἀδύνατον ἔσται ἄνθρωπος θεομισής· ἐπεὶ ὁ Θεὸς ἀγαπᾷ τὰ ὄντα πάντα, οὐδὲν βδελύσσεται ὧν ἐποίησεν· οὐδὲ γὰρ μισῶν (34) τι κατεσκεύασεν. Εἰ δέ τινες λέξεις προφητικαὶ τὸ τοιοῦτον λέγουσι, καθολικῷ λόγῳ διηγήσεως τεύξονται τῷ διότι ὡς περὶ ἀνθρωποπαθοῦς (35) λέξεσι χρῆται ή Γραφὴ περὶ τοῦ Θεοῦ. Τί δὲ δεῖ λέγειν ἀπολογού μενον πρὸς τὸν οἰόμενον ἐν οἷς ἐπαγγέλλεται πιστι- κοῖς λόγοις, δεῖν χρῆσθαι δυσφημίαις καὶ λοιδορίαις, ὡς περὶ μοχθηροῦ καὶ γόητος τοῦ Ἰησοῦ; Τοῦτο γὰρ οὐκ ἀποδεικνύντος, ἀλλ᾿ ἰδιωτικὸν καὶ ἀφιλό σοφον πάθος πεπονθότος ἔργον ἐστί· δέον, ἐκτι- θέμενον τὸ πρᾶγμα, εὐγνωμόνως αὐτὸ ἐξετά- ζειν, καὶ κατὰ τὸ δυνατὸν λέγειν πρὸς αὐτὸ τὰ ὑποπίπτοντα. Ἀλλὰ γὰρ ἐν τούτοις καταπαύ- σαντος τὸν λόγον τοῦ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαίου πρὸς τὸν Ἰησοῦν, καὶ ἡμεῖς αὐτοῦ που καταπαύσομεν την περιγραφὴν τοῦ πρώτου πρὸς αὐτὸν βιβλίου. Θεοῦ δὲ διδόντος τὴν ἐξολοθρεύουσαν τους ψευδείς λόγους ἀλήθειαν, κατὰ τὴν φάσκουσαν εὐχὴν, « Εν τῇ ἀληθείᾳ σου ἐξολόθρευσον αὐτοὺς,, ἀρξόμεθα ἐν τοῖς ἑξῆς τῆς δευτέρας προσωποποιίας, ἐν ᾗ ὁ Ἰουδαῖος αὐτῷ πεποίηται λέγων πρὸς τοὺς πεισθέν τας τῷ Ἰησοῦ τὰ μετὰ ταῦτα. ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΚΑΤΑ ΚΕΛΣΟΥ (36) ΤΟΜΟΣ ΔΕΥΤΕΡΟΣ. θρωποπαθῶς. διατί ὡς περὶ άνθρω- ποπαθοῦς. Πρὸς τὸν ἐπι- γεγραμμένον Κέλσου ἀληθῆ λόγον Ωριγένους τότ Τῷ πρώτῳ (37) τόμῳ τῶν ὑπαγορευθέντων ἡμῖν πρὸς τὸν Κέλσου ἐπιγραφέντα ἀληθῆ λόγον, κατα- λήξαντι εἰς τὴν τοῦ Ἰουδαίου πρὸς τὸν Ἰησοῦν προσ ωποποιίαν, αὐτάρκη περιγραφὴν εἰληφότι, τοῦτον συντάσσειν προαιρούμεθα, ἀπολογούμενοι πρὸς τὰ φερόμενα ὑπ' αὐτοῦ ἐγκλήματα κατὰ τῶν ἀπὸ τοῦ λαοῦ τῶν Ἰουδαίων εἰς τὸν Ἰησοῦν πιστευσάντων. Καὶ αὐτό γε τοῦτο πρῶτον ἐφίσταμεν, τί δήποτε, ἅπαξ, κρίνας προσωποποιεῖν ὁ Κέλσος, οὐ προσωπο ποιεῖ Ἰουδαῖον πρὸς τοὺς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν πιστεύοντας λέγοντα, ἀλλὰ πρὸς τοὺς ἀπὸ Ἰουδαίων· πιθανώτατος δ᾽ ἂν καὶ ἔδοξεν ὁ λόγος εἶναι αὐτῷ πρὸς ἡμᾶς γρα- φόμενος. ᾿Αλλὰ μή ποτε ὁ πάντ' ἐπαγγελλόμενος ειν μος β', ἐν τῷ πρώτῳ, ORIGENIS loquar, invisus est, dicit e hæc omnia esse prasti- giatoris Deo invisi et scelerati ; quamvis, si proprie res et nomina examinentur, fieri non possit ut Deo homo odio sit. Deus enim amat oninia quæ sunt, et nihil eorum quæ fecit, odio habet. Neque enim odio habens creasset. Si quid vero dictum est a prophetis, quod id significare videatur, id gene- rali hac regula explicandum erit, Scripturam de Deo ita loqui quasi humanis sit obnoxius afecti. bus. Jam quid me respondere oporteat ad homi- nem, qui in sermone ubi apta ad persuadenduin ar- gumenta pollicitus erat, sibi rem agendam putat maledictis et conviciis quibus Jesum tanquam sce- leratum et præstigiatorem proscindit ? [loc certe non est philosophi qui rem demonstrat, sed ejus qui, ut c face plebis homines, ira se transversum agi pa- titur; cum contra decuerit, re exposita, de qua controversia erat, candide eam expendere, et pro viribus afferre quæ ad propositum assequendum in mentem venissent. Sed cum hic desinat sermo, quem Judæus apud Celsum cum Jesu habuit, hic et nos libro primo contra illumn scripto finem imponemus. Deo autem dante veritatem illam, quæ falsos sermones disperdit, juxta illud: < In veri- tate tua disperde illos", aggrediemur in sequenti- bus alteram prosopopcam, ubi Judeus ab ipso indu- ctus sermonem vertit ad eos qui Jesu crediderunt. ORIGENIS CONTRA CELSUM LIBER SECUNDUS. - psit sermonem verum responsionum libro, qui ibi terminatur ubi ficta Judæi persona Jesum alloqui desinit, quique in justam excrevit molem, hunc subjungere statuimus, quo criminationes ab eodem Judais ad fidem in Jesum conversis objectæ repel- lantur. Ac primum illud miramur, cur Celsus, cum personas fingere statuisset, non Judæum induxerit potius cum iis e gentibus qui fidem amplexi sunt loquentem, quam cum Judæis. Sic enim verisimilis admodum visus fuisset sermo contra nos composi- tus. At fortasse nescivit ille, qui se omnia scire prædicat, quid hoc loco personis fictis tribuere Psal. Liv, 5. In textu vero, Vaticanus alterum habent titulum : sicque libri editi ad marginem. sicque Anglicanus primus in margine. Libb. antea editi, sed Boherellus omnino vocu- lam tv delendam censet, natam, ut ipsi videtur, ex initio libri sequentis. 1. Primo nostrarum ad eum quem Celsus inscri- C (34) Οὐδὲ γὰρ μισῶν. Lego, οὐδὲ γὰρ ἂν μισῶν. Ο (35) Libb. editi ad marginem, διότι ώσπερεὶ ἀν- (56) Κατὰ Κέλσον. Codex Basileensis et vetustus (37) Τῷ πρώτῳ. Codex Jolianus, ἐπὶ τῷ πρώτῳ,
οὐκέτι δὲ πάντα τὰ περὶ τοῦ Ἰούδα ἀναγεγραμμένα περιειργάσατο, ὅτι μαχομέναις καὶ ἐναντίαις κρίσεσι περιπεσὼν ὁ Ἰούδας περὶ τοῦ διδασκάλου οὔθ’ ὅλῃ ψυχῇ γέγονε κατ’ αὐτοῦ οὐδ’ ὅλῃ ψυχῇ ἐτήρησε τὴν αἰδὼ πρὸς διδάσκαλον φοιτητοῦ. Ὁ γὰρ παραδιδοὺς αὐτὸν ἔδωκε τῷ ἐληλυθότι ἐπὶ τὸ συλλαβεῖν τὸν Ἰησοῦν σημεῖον ὄχλῳ λέγων· Ὃν ἂν φιλήσω, αὐτός ἐστι· κρατήσατε αὐτόν, σῴζων τι τῆς πρὸς αὐτὸν αἰδοῦς· εἰ γὰρ μὴ ἔσῳζεν αὐτήν, κἂν μετὰ παρρησίας χωρὶς προσποιήσεως φιλήματος παρέδωκεν αὐτόν. Τοῦτο μὲν οὖν οὐ πάντας πείσει περὶ τῆς τοῦ Ἰούδα προαιρέσεως, ὅτι μετὰ τῆς φιλαργυρίας καὶ τῆς μοχθηρᾶς εἰς τὸ προδοῦναι τὸν διδάσκαλον προαιρέσεως εἶχέ τι ἀναμεμιγμένον ἐν τῇ ψυχῇ ἀπὸ τῶν Ἰησοῦ λόγων αὐτῷ ἐγγεγενημένον, ἔμφασιν ἔχον λείμματος, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, χρηστότητος; Γέγραπται γὰρ ὅτι Ἰδὼν Ἰούδας ὁ παραδιδοὺς αὐτὸν ὅτι κατεκρίθη, μεταμεληθεὶς ἔστρεψε τὰ τριάκοντα ἀργύρια τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ πρεσβυτέροις λέγων· Ἥμαρτον παραδοὺς αἷμα δίκαιον. Οἱ δὲ εἶπον· Τί πρὸς ἡμᾶς; Σὺ ὄψει. Καὶ ῥίψας τὰ ἀργύρια εἰς τὸν ναὸν ἀνεχώρησε, καὶ ἀπελθὼν ἀπήγξατο.
καὶ Α μισής, ὅτι « ταῦτα θεομισοῦς ἦν τινος καὶ μοχθηρού Β γόητος. » Καίτοιγε, ἐὰν κυρίως ἐξετάζηται τὰ ὀνό ματα καὶ τὰ πράγματα, ἀδύνατον ἔσται ἄνθρωπος θεομισής· ἐπεὶ ὁ Θεὸς ἀγαπᾷ τὰ ὄντα πάντα, οὐδὲν βδελύσσεται ὧν ἐποίησεν· οὐδὲ γὰρ μισῶν (34) τι κατεσκεύασεν. Εἰ δέ τινες λέξεις προφητικαὶ τὸ τοιοῦτον λέγουσι, καθολικῷ λόγῳ διηγήσεως τεύξονται τῷ διότι ὡς περὶ ἀνθρωποπαθοῦς (35) λέξεσι χρῆται ή Γραφὴ περὶ τοῦ Θεοῦ. Τί δὲ δεῖ λέγειν ἀπολογού μενον πρὸς τὸν οἰόμενον ἐν οἷς ἐπαγγέλλεται πιστι- κοῖς λόγοις, δεῖν χρῆσθαι δυσφημίαις καὶ λοιδορίαις, ὡς περὶ μοχθηροῦ καὶ γόητος τοῦ Ἰησοῦ; Τοῦτο γὰρ οὐκ ἀποδεικνύντος, ἀλλ᾿ ἰδιωτικὸν καὶ ἀφιλό σοφον πάθος πεπονθότος ἔργον ἐστί· δέον, ἐκτι- θέμενον τὸ πρᾶγμα, εὐγνωμόνως αὐτὸ ἐξετά- ζειν, καὶ κατὰ τὸ δυνατὸν λέγειν πρὸς αὐτὸ τὰ ὑποπίπτοντα. Ἀλλὰ γὰρ ἐν τούτοις καταπαύ- σαντος τὸν λόγον τοῦ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαίου πρὸς τὸν Ἰησοῦν, καὶ ἡμεῖς αὐτοῦ που καταπαύσομεν την περιγραφὴν τοῦ πρώτου πρὸς αὐτὸν βιβλίου. Θεοῦ δὲ διδόντος τὴν ἐξολοθρεύουσαν τους ψευδείς λόγους ἀλήθειαν, κατὰ τὴν φάσκουσαν εὐχὴν, « Εν τῇ ἀληθείᾳ σου ἐξολόθρευσον αὐτοὺς,, ἀρξόμεθα ἐν τοῖς ἑξῆς τῆς δευτέρας προσωποποιίας, ἐν ᾗ ὁ Ἰουδαῖος αὐτῷ πεποίηται λέγων πρὸς τοὺς πεισθέν τας τῷ Ἰησοῦ τὰ μετὰ ταῦτα. ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΚΑΤΑ ΚΕΛΣΟΥ (36) ΤΟΜΟΣ ΔΕΥΤΕΡΟΣ. θρωποπαθῶς. διατί ὡς περὶ άνθρω- ποπαθοῦς. Πρὸς τὸν ἐπι- γεγραμμένον Κέλσου ἀληθῆ λόγον Ωριγένους τότ Τῷ πρώτῳ (37) τόμῳ τῶν ὑπαγορευθέντων ἡμῖν πρὸς τὸν Κέλσου ἐπιγραφέντα ἀληθῆ λόγον, κατα- λήξαντι εἰς τὴν τοῦ Ἰουδαίου πρὸς τὸν Ἰησοῦν προσ ωποποιίαν, αὐτάρκη περιγραφὴν εἰληφότι, τοῦτον συντάσσειν προαιρούμεθα, ἀπολογούμενοι πρὸς τὰ φερόμενα ὑπ' αὐτοῦ ἐγκλήματα κατὰ τῶν ἀπὸ τοῦ λαοῦ τῶν Ἰουδαίων εἰς τὸν Ἰησοῦν πιστευσάντων. Καὶ αὐτό γε τοῦτο πρῶτον ἐφίσταμεν, τί δήποτε, ἅπαξ, κρίνας προσωποποιεῖν ὁ Κέλσος, οὐ προσωπο ποιεῖ Ἰουδαῖον πρὸς τοὺς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν πιστεύοντας λέγοντα, ἀλλὰ πρὸς τοὺς ἀπὸ Ἰουδαίων· πιθανώτατος δ᾽ ἂν καὶ ἔδοξεν ὁ λόγος εἶναι αὐτῷ πρὸς ἡμᾶς γρα- φόμενος. ᾿Αλλὰ μή ποτε ὁ πάντ' ἐπαγγελλόμενος ειν μος β', ἐν τῷ πρώτῳ, ORIGENIS loquar, invisus est, dicit e hæc omnia esse prasti- giatoris Deo invisi et scelerati ; quamvis, si proprie res et nomina examinentur, fieri non possit ut Deo homo odio sit. Deus enim amat oninia quæ sunt, et nihil eorum quæ fecit, odio habet. Neque enim odio habens creasset. Si quid vero dictum est a prophetis, quod id significare videatur, id gene- rali hac regula explicandum erit, Scripturam de Deo ita loqui quasi humanis sit obnoxius afecti. bus. Jam quid me respondere oporteat ad homi- nem, qui in sermone ubi apta ad persuadenduin ar- gumenta pollicitus erat, sibi rem agendam putat maledictis et conviciis quibus Jesum tanquam sce- leratum et præstigiatorem proscindit ? [loc certe non est philosophi qui rem demonstrat, sed ejus qui, ut c face plebis homines, ira se transversum agi pa- titur; cum contra decuerit, re exposita, de qua controversia erat, candide eam expendere, et pro viribus afferre quæ ad propositum assequendum in mentem venissent. Sed cum hic desinat sermo, quem Judæus apud Celsum cum Jesu habuit, hic et nos libro primo contra illumn scripto finem imponemus. Deo autem dante veritatem illam, quæ falsos sermones disperdit, juxta illud: < In veri- tate tua disperde illos", aggrediemur in sequenti- bus alteram prosopopcam, ubi Judeus ab ipso indu- ctus sermonem vertit ad eos qui Jesu crediderunt. ORIGENIS CONTRA CELSUM LIBER SECUNDUS. - psit sermonem verum responsionum libro, qui ibi terminatur ubi ficta Judæi persona Jesum alloqui desinit, quique in justam excrevit molem, hunc subjungere statuimus, quo criminationes ab eodem Judais ad fidem in Jesum conversis objectæ repel- lantur. Ac primum illud miramur, cur Celsus, cum personas fingere statuisset, non Judæum induxerit potius cum iis e gentibus qui fidem amplexi sunt loquentem, quam cum Judæis. Sic enim verisimilis admodum visus fuisset sermo contra nos composi- tus. At fortasse nescivit ille, qui se omnia scire prædicat, quid hoc loco personis fictis tribuere Psal. Liv, 5. In textu vero, Vaticanus alterum habent titulum : sicque libri editi ad marginem. sicque Anglicanus primus in margine. Libb. antea editi, sed Boherellus omnino vocu- lam tv delendam censet, natam, ut ipsi videtur, ex initio libri sequentis. 1. Primo nostrarum ad eum quem Celsus inscri- C (34) Οὐδὲ γὰρ μισῶν. Lego, οὐδὲ γὰρ ἂν μισῶν. Ο (35) Libb. editi ad marginem, διότι ώσπερεὶ ἀν- (56) Κατὰ Κέλσον. Codex Basileensis et vetustus (37) Τῷ πρώτῳ. Codex Jolianus, ἐπὶ τῷ πρώτῳ,
PG 11:815Εἰ δ’ ὁ φιλάργυρος Ἰούδας καὶ κλέπτων τὰ εἰς λόγον τῶν πενήτων εἰς τὸ γλωσσόκομον βαλλόμενα μεταμεληθεὶς ἔστρεψε τὰ τριάκοντα ἀργύρια τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ πρεσβυτέροις, δῆλον ὅτι δεδύνηταί τινα μεταμέλειαν ἐμποιῆσαι αὐτῷ τὰ Ἰησοῦ μαθήματα, οὐ πανταχῇ καταφρονηθέντα ὑπὸ τοῦ προδότου καὶ ἀποπτυσθέντα· ἀλλὰ καὶ τὸ Ἥμαρτον παραδοὺς αἷμα δίκαιον ἐξομολογουμένου ἦν τὸ ἡμαρτημένον. Ὅρα δὲ ὅση διάπυρος καὶ σφοδρὰ γέγονεν αὐτῷ ἀπὸ μεταμελείας τῆς ἐπὶ τοῖς ἡμαρτημένοις λύπη, ὡς μηδὲ τὸ ζῆν αὐτὸν ἔτι ὑπομεῖναι ἀλλ’ εἰς τὸν ναὸν ῥίψαντα τὸ ἀργύριον ἀναχωρῆσαι καὶ ἀπελθεῖν καὶ ἀπάγξασθαι. [Ἑαυτὸν γὰρ κατεδίκασε δεικνὺς ὅσον ἐδύνατο καὶ ἐν τῷ ἁμαρτωλῷ τῷ Ἰούδᾳ τῷ κλέπτῃ καὶ προδότῃ ἡ Ἰησοῦ διδασκαλία, οὐ δυνηθέντι πάντῃ καταφρονῆσαι ὧν ἀπὸ τοῦ Ἰησοῦ μεμάθηκεν.] Ἢ τὰ μὲν ἐμφαίνοντα τὸ μὴ πάντῃ ἀποστατικὸν τοῦ Ἰούδα καὶ μετὰ τὰ τετολμημένα κατὰ τοῦ διδασκάλου πλάσματα ἐροῦσιν οἱ περὶ τὸν Κέλσον, μόνον δ’ ἀληθὲς ὅτι εἷς τῶν μαθητῶν προέδωκεν αὐτόν, καὶ προσθήσουσι τῷ γεγραμμένῳ ὅτι καὶ ὅλῃ ψυχῇ προέδωκεν αὐτόν;
ΙΙ. δέναι τὸ ἀκόλουθον οὐκ οἶδε (38) κατὰ τὸν τόπον τῆς προσωποποιίας. Τί οὖν καὶ λέγει πρὸς τοὺς ἀπὸ Ἰουδαίων πιστεύοντας, κατανοητέον. Φησὶν αὐτοὺς, • καταλιπόντας τὸν πάτριον νόμον, τῷ ἐψυχαγω γῆσθαι ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ, ἡπατῆσθαι πάνυ γελοίως, καὶ ἀπηυτομοληκέναι εἰς ἄλλο ὄνομα, καὶ εἰς ἄλλον βίον· μηδὲ τοῦτο κατανοήσας, ὅτι οἱ ἀπὸ Ἰουδαίων εἰς τὸν Ἰησοῦν πιστεύοντες οὐ καταλελοίπασι τὸν πάτριον νόμον· βιοῦσι γὰρ κατ' αὐτὸν, ἐπώνυμοι τῆς κατὰ τὴν ἐκδοχὴν (39) πτωχείας τοῦ νόμου γεγενημένοι. Ἐδίων τε γὰρ ὁ πτωχὸς (40) παρὰ Ἰουδαίοις καλεῖ- ται· καὶ Ἐξιωναίοι χρηματίζουσιν (41) οἱ ἀπὸ Ἰου- δαίων τὸν Ἰησοῦν, ὡς Χριστὸν παραδεξάμενοι. Καὶ ὁ Πέτρος δὲ μέχρι πολλοῦ φαίνεται τὰ κατὰ τὸν Μωϋ- σέως νόμον Ἰουδαϊκὰ ἔθη τετηρηκέναι· ὡς μηδέπω ἀπὸ Ἰησοῦ μαθὼν ἀναβαίνειν ἀπὸ τοῦ κατὰ τὸ γράμμα νόμου ἐπὶ τὸν κατὰ τὸ πνεῦμα· ὅπερ ἀπὸ τῶν Πράξεων τῶν ἀποστόλων μεμαθήκαμεν. Τῇ γὰρ ἐπαύριον τοῦ ἑωρᾶσθαι ἄγγελον Θεοῦ τῷ Κορνηλίῳ, εἶδε, Τὸ κατὰ τὴν ἐκδοχή», τὸ κατὰ τὸ γράμμα, τῷ κατὰ τὴν ἀλληγορίαν, τὸ κατὰ τὸ γράμμα, τῷ κατὰ τὸ πνεῦμα. μαθὼν ἀναβαίνειν ἀπὸ τοῦ κατὰ τὸ γράμμα νόμου ἐπὶ τὸν κατὰ τὸ πνεῦμα. Εβιωναίους τούτους οἰκείους ἐπεφήμι ζον οἱ πρῶτοι, πτωχῶς καὶ ταπεινῶς τὰ περὶ τοῦ Χριστοῦ δογματίζοντας καὶ δοξάζοντας· λιτὸν μὲν γὰρ αὐτὸν καὶ κοινὸν ἡγοῦντο, κατὰ προκοπὴν ἤθους αὐτὸν μόνον ἄνθρωπον δεδικαιωμένον, ἐξ ἀνδρός τε κοινωνίας καὶ τῆς Μαρίας γεγενημένων: δεῖν δὲ πάντως αὐτοῖς τῆς νομικῆς θρησκείας, ὡς μὴ ἂν διὰ μόνης τῆς εἰς τὸν Χριστὸν πίστεως καὶ τοῦ κατ' αὐτὴν βίου σωθησομένοις. "Αλλοι δὲ παρὰ τούτοις τῆς αὐτῆς ὄντες προσηγορίας τὴν μὲν τῶν εἰρημένων τὴν κατὰ τὸ ῥητὸν ἐκδοχήν. Ει νιι, το έκτο που διεδίδρασκον ατοπίαν, ἐκ παρθένου καὶ ἁγίου πρὸς ῥητόν τῷ πρὸς διάνοιαν. τὸ ἐκδέχεσθαι τὴν ἐκδοχήν, παρεκδοχαί εκλαμβάνειν, Πνεύματος μὴ ἀρνούμενοι γεγονέναι τὸν Κύριον. Οὐ μὲν ἔθ᾽ ὁμοίως καὶ οὗτοι προϋπάρχειν αὐτὸν Θεὸν λόγον ὄντα καὶ σοφίαν ὁμολογοῦντες, τῇ τῶν προτέρων περιετρέποντο δυσσεβεία, μάλιστα ὅτε καὶ τὴν σω ματικὴν περὶ τὸν νόμον λατρείαν ὁμοίως ἐκείνοις περιέπειν ἐσπούδαζον. « . CONTRA CELSUM LIB. A conveniret. Considerandum igitur quid dicat ad cos sicque libb. antea editi in margine. terpres Gelenius, ut quæ non intellexerit. Vertenda erant • Secundum verborum significationem. idem ferme est ac atque ex mente Origenis, opponitur ut alterum illud opponitur Sic enim paulo post : Alili plenius expressit, dicens lib. v contra Celsum, num. 60, B e Judæis qui credunt. Ait eos relicta patria lege, demulsos a Jesu, prorsus ridicule esse deceptos, et in aliud nomen aliamque vitam transfugisse. ▸ Sed non advertit eos qui e Judæis in Jesum credunt non patriam deseruisse legem. Vivunt enim ex illius præscripto nomenque suum ducunt a pau- pertate suæ legis secundum verborum significatio- nem interpretatæ. Nam Ebion apud Judæos pau- perem sonat, et Ebionæi illi vocantur, qui e Judæis Jesum pro Christo receperunt. Quin et Peo trus ritus Judaicos Mosaica lege præscriptos ob- servasse diu videtur; ut qui a Jesu nondum didi- cerat a lege secundum litteram sumpta ad legem secundum spiritum intellectam ascendere; quod quidem apostolorum Acta nos docent. Postridie enim quam angelus Cornelio visus fuerat monue- ratque ut in Joppen mitteret ad Simonem qui co- gnominabatur Petrus, Ascendit Petrus in superiora lib. v, cap. Eccl. hist.; Aug., De hæresibus ; Theodoret., lib. De hæret. fab. Atque Elionos sic distinguere accuratius me docuit Eusebius, lib. III, cap. 27: lib. ηum. 20, opponit Est le vo apud Origenem frequentissima; et innumera sunt loca ex quorum collatione patct, esse interpretari, sive, ut Latini eodem sensu dicunt, accipere, et interpretationem, acce ptionem. Sic lib. ii, num. 14, suut prave interpretationes." Synonymum item verbum eadem significatione usurpatur lib. 17, num. et alibi passim. BoHERELLUS. ad Philadelph.; Theodoret. Hib. ii De her. fab. ; Euseb., lib. 11, cap. Eccles. hist. SPENCER. - correxit Spencerus Latinam Gelenji versionem in- terpretantis Ebionæi dicuntur a cæteris Judæis, qui Jesum pro Christo receperunt. » De hoc verbo, præter loca ex Act. XI, 26, et Rom. vII, 3, consule Egidium Menagium Auctario addendorum ad Ob- servationes in Diogenen Laertium, col. 1. Bong- D RELLUS. - Per Ebionæos hoc in loco intellige Na- zaræos : erant enim duplicis generis Ebionæi; quod nou semel monuit Origenes, lib. v, num. 61, 65. Ex quibus hi Jesum e Virgine natum esse agnove- runt, suntque Nazaræi, cum latiori sensu illud no- men interpretatur. Vide Grotium, Adnot. in Μatth., et Vossium, cap. 2, in dissertat. De gener. Jesu Christi. Petavius, in Animadvers. in Epiph., hæres. 30: Verum Ebionæorum nomen latius ex- tendisse videri potest Origenes, ut Ebionæos illos appellet qui, cum alioqui de Christi divinitate recte sentirent, cum Christiana religione Judaicas cære- monias amplectendas credebant, quod quidem tomo secundo sub initium significare videtur, procul dubio bunc locum respexit. Illi communi hominum sorte conceptum et natum arbitrati sunt. Ignatius, ad Philadelph., Orig., homil. 17, in Luc.; Epiph., har. 30; Euseb., Eccles. hist. lib. 111, cap. 27, et Hi ab antiquis cognominali sunt Ebionæi, quippe qui humiliter admodum atque abjecte de Christo sentirent. Eum enim simpliciter ac vulgarem nec aliud quam hominem esse cense bant, qui profectu virtutis justus factus fuisset ; cæterum ex viri cum Maria concubitu procreatum. Porro legis observationem sibi omnino necessariam ducebant, quasi per solam in Christum fidem, vi- tamque ex ea fide traductam, salutem consequi nou valerent. Alii ab his, eolemn nomine nuncupati, absurdam priorum sententiam refugientes, Chri- stum quidem ex Virgine et ex Spiritu sancto geni- tum esse non negant; sed iidem nihilominus cum Christum utpote Deum Verbum ac sapientiam Patris ante omnia substitisse minime fateantur, in eamdem cum prioribus impietatem delapsi sunt : cum præsertim legis Mosaicæ cæremonias, perinde ac illi, accurate custodiaul., Theodoret., lib. De hæret. fab.; Damascen., De hær. At primi ge- neris Ebionæorum, Grotio si credas, Irenæus non meminit : Quod Irenæus vero nullam eorum mentionem faciat in recensu hæreseon, in partem meliorem de illis judicandum est. Cape librum et lege: Qui autein dicuntur Ebionæi, consentiunt quidem mundum a Deo factum; ea autein quæ sunt erga Dominuni, non similiter ut Cerinthus et Car- pocrates opinantur. » fren., lib. 1, cap. 26. Isti enim Dominum Jesum Josephi et Mariæ filium opinati sunt; at Nazarzi, sive primi generis Ebionæi, Christum e Virgine natum esse juxta fidem ortho- doxam crediderunt. De his agit llieronymus, epi- stola ad Augustinum : c Quid dicam de Ebionitis, (58) Οίδε. Duo codd. Vaticani et tres Anglicani, (59) Κατὰ τὴν ἐκδοχήν. Hæc pretermisit in- (40) Πτωχός. Οrig., lib. iv De princip.; Ignat. (41) Χρηματίζουσιν. Beue in adnotationibus
Ὅπερ ἐστὶν ἀπίθανον, ἀπὸ τῶν αὐτῶν γραμμάτων πάντα ὡς ἐχθρὸν ποιεῖν, καὶ τὸ πιστεύειν καὶ τὸ ἀπιστεῖν. [Εἰ δὲ δεῖ καὶ περὶ τοῦ Ἰούδα δυσωπητικόν τινα παραθέσθαι λόγον, φήσομεν ὅτι ἐν τῇ βίβλῳ τῶν ψαλμῶν ὅλος ὁ ἑκατοστὸς ὄγδοος ψαλμὸς τὴν περὶ τοῦ Ἰούδα περιέχει προφητείαν, οὗ ἡ ἀρχή·] Ὁ θεός, τὴν αἴνεσίν μου μὴ παρασιωπήσῃς, ὅτι στόμα ἁμαρτωλοῦ καὶ στόμα δολίου ἐπ’ ἐμὲ ἠνοίχθη. Προφητεύεται δ’ ἐν αὐτῷ καὶ ὅτι Ἰούδας τοῦ μὲν τῶν ἀποστόλων ἀπεχώρισεν ἑαυτὸν διὰ τὴν ἁμαρτίαν ἀριθμοῦ, εἰς δὲ τὸν τόπον αὐτοῦ ἕτερος ἐνεκρίθη· καὶ τοῦτο δηλοῦται ἐν τῷ καὶ τὴν ἐπισκοπὴν αὐτοῦ λάβοι ἕτερος. Ἀλλὰ γὰρ φέρε ὑπό τινος τῶν μαθητῶν αὐτὸν προδεδόσθαι [χεῖρον ἢ] Ἰούδας διατεθέντος καὶ ὡσπερεὶ ἐκχέαντος πάντας οὓς ἤκουσε παρὰ τοῦ Ἰησοῦ λόγους· τί τοῦτο πρὸς κατηγορίαν Ἰησοῦ ἢ χριστιανισμοῦ συμβάλλεται; Καὶ πῶς τοῦτο ψευδῆ τὸν λόγον ἀποδείκνυσιν; Ἀπελογησάμεθα δὲ περὶ τῶν ἑξῆς καὶ ἐν τοῖς πρὸ τούτων, δεικνύντες ὅτι οὐ φεύγων ἑάλω ὁ Ἰησοῦς ἀλλ’ ἑκὼν ὑπὲρ ἡμῶν πάντων παρέδωκεν ἑαυτόν. Ὧ ἀκόλουθόν ἐστιν ὅτι, εἰ καὶ ἐδέθη, ἑκὼν ἐδέθη, διδάσκων μὴ ἀκουσίως ἡμᾶς ὑπὲρ εὐσεβείας ταῦτα ἀναλαμβάνειν.
ΙΙ. δέναι τὸ ἀκόλουθον οὐκ οἶδε (38) κατὰ τὸν τόπον τῆς προσωποποιίας. Τί οὖν καὶ λέγει πρὸς τοὺς ἀπὸ Ἰουδαίων πιστεύοντας, κατανοητέον. Φησὶν αὐτοὺς, • καταλιπόντας τὸν πάτριον νόμον, τῷ ἐψυχαγω γῆσθαι ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ, ἡπατῆσθαι πάνυ γελοίως, καὶ ἀπηυτομοληκέναι εἰς ἄλλο ὄνομα, καὶ εἰς ἄλλον βίον· μηδὲ τοῦτο κατανοήσας, ὅτι οἱ ἀπὸ Ἰουδαίων εἰς τὸν Ἰησοῦν πιστεύοντες οὐ καταλελοίπασι τὸν πάτριον νόμον· βιοῦσι γὰρ κατ' αὐτὸν, ἐπώνυμοι τῆς κατὰ τὴν ἐκδοχὴν (39) πτωχείας τοῦ νόμου γεγενημένοι. Ἐδίων τε γὰρ ὁ πτωχὸς (40) παρὰ Ἰουδαίοις καλεῖ- ται· καὶ Ἐξιωναίοι χρηματίζουσιν (41) οἱ ἀπὸ Ἰου- δαίων τὸν Ἰησοῦν, ὡς Χριστὸν παραδεξάμενοι. Καὶ ὁ Πέτρος δὲ μέχρι πολλοῦ φαίνεται τὰ κατὰ τὸν Μωϋ- σέως νόμον Ἰουδαϊκὰ ἔθη τετηρηκέναι· ὡς μηδέπω ἀπὸ Ἰησοῦ μαθὼν ἀναβαίνειν ἀπὸ τοῦ κατὰ τὸ γράμμα νόμου ἐπὶ τὸν κατὰ τὸ πνεῦμα· ὅπερ ἀπὸ τῶν Πράξεων τῶν ἀποστόλων μεμαθήκαμεν. Τῇ γὰρ ἐπαύριον τοῦ ἑωρᾶσθαι ἄγγελον Θεοῦ τῷ Κορνηλίῳ, εἶδε, Τὸ κατὰ τὴν ἐκδοχή», τὸ κατὰ τὸ γράμμα, τῷ κατὰ τὴν ἀλληγορίαν, τὸ κατὰ τὸ γράμμα, τῷ κατὰ τὸ πνεῦμα. μαθὼν ἀναβαίνειν ἀπὸ τοῦ κατὰ τὸ γράμμα νόμου ἐπὶ τὸν κατὰ τὸ πνεῦμα. Εβιωναίους τούτους οἰκείους ἐπεφήμι ζον οἱ πρῶτοι, πτωχῶς καὶ ταπεινῶς τὰ περὶ τοῦ Χριστοῦ δογματίζοντας καὶ δοξάζοντας· λιτὸν μὲν γὰρ αὐτὸν καὶ κοινὸν ἡγοῦντο, κατὰ προκοπὴν ἤθους αὐτὸν μόνον ἄνθρωπον δεδικαιωμένον, ἐξ ἀνδρός τε κοινωνίας καὶ τῆς Μαρίας γεγενημένων: δεῖν δὲ πάντως αὐτοῖς τῆς νομικῆς θρησκείας, ὡς μὴ ἂν διὰ μόνης τῆς εἰς τὸν Χριστὸν πίστεως καὶ τοῦ κατ' αὐτὴν βίου σωθησομένοις. "Αλλοι δὲ παρὰ τούτοις τῆς αὐτῆς ὄντες προσηγορίας τὴν μὲν τῶν εἰρημένων τὴν κατὰ τὸ ῥητὸν ἐκδοχήν. Ει νιι, το έκτο που διεδίδρασκον ατοπίαν, ἐκ παρθένου καὶ ἁγίου πρὸς ῥητόν τῷ πρὸς διάνοιαν. τὸ ἐκδέχεσθαι τὴν ἐκδοχήν, παρεκδοχαί εκλαμβάνειν, Πνεύματος μὴ ἀρνούμενοι γεγονέναι τὸν Κύριον. Οὐ μὲν ἔθ᾽ ὁμοίως καὶ οὗτοι προϋπάρχειν αὐτὸν Θεὸν λόγον ὄντα καὶ σοφίαν ὁμολογοῦντες, τῇ τῶν προτέρων περιετρέποντο δυσσεβεία, μάλιστα ὅτε καὶ τὴν σω ματικὴν περὶ τὸν νόμον λατρείαν ὁμοίως ἐκείνοις περιέπειν ἐσπούδαζον. « . CONTRA CELSUM LIB. A conveniret. Considerandum igitur quid dicat ad cos sicque libb. antea editi in margine. terpres Gelenius, ut quæ non intellexerit. Vertenda erant • Secundum verborum significationem. idem ferme est ac atque ex mente Origenis, opponitur ut alterum illud opponitur Sic enim paulo post : Alili plenius expressit, dicens lib. v contra Celsum, num. 60, B e Judæis qui credunt. Ait eos relicta patria lege, demulsos a Jesu, prorsus ridicule esse deceptos, et in aliud nomen aliamque vitam transfugisse. ▸ Sed non advertit eos qui e Judæis in Jesum credunt non patriam deseruisse legem. Vivunt enim ex illius præscripto nomenque suum ducunt a pau- pertate suæ legis secundum verborum significatio- nem interpretatæ. Nam Ebion apud Judæos pau- perem sonat, et Ebionæi illi vocantur, qui e Judæis Jesum pro Christo receperunt. Quin et Peo trus ritus Judaicos Mosaica lege præscriptos ob- servasse diu videtur; ut qui a Jesu nondum didi- cerat a lege secundum litteram sumpta ad legem secundum spiritum intellectam ascendere; quod quidem apostolorum Acta nos docent. Postridie enim quam angelus Cornelio visus fuerat monue- ratque ut in Joppen mitteret ad Simonem qui co- gnominabatur Petrus, Ascendit Petrus in superiora lib. v, cap. Eccl. hist.; Aug., De hæresibus ; Theodoret., lib. De hæret. fab. Atque Elionos sic distinguere accuratius me docuit Eusebius, lib. III, cap. 27: lib. ηum. 20, opponit Est le vo apud Origenem frequentissima; et innumera sunt loca ex quorum collatione patct, esse interpretari, sive, ut Latini eodem sensu dicunt, accipere, et interpretationem, acce ptionem. Sic lib. ii, num. 14, suut prave interpretationes." Synonymum item verbum eadem significatione usurpatur lib. 17, num. et alibi passim. BoHERELLUS. ad Philadelph.; Theodoret. Hib. ii De her. fab. ; Euseb., lib. 11, cap. Eccles. hist. SPENCER. - correxit Spencerus Latinam Gelenji versionem in- terpretantis Ebionæi dicuntur a cæteris Judæis, qui Jesum pro Christo receperunt. » De hoc verbo, præter loca ex Act. XI, 26, et Rom. vII, 3, consule Egidium Menagium Auctario addendorum ad Ob- servationes in Diogenen Laertium, col. 1. Bong- D RELLUS. - Per Ebionæos hoc in loco intellige Na- zaræos : erant enim duplicis generis Ebionæi; quod nou semel monuit Origenes, lib. v, num. 61, 65. Ex quibus hi Jesum e Virgine natum esse agnove- runt, suntque Nazaræi, cum latiori sensu illud no- men interpretatur. Vide Grotium, Adnot. in Μatth., et Vossium, cap. 2, in dissertat. De gener. Jesu Christi. Petavius, in Animadvers. in Epiph., hæres. 30: Verum Ebionæorum nomen latius ex- tendisse videri potest Origenes, ut Ebionæos illos appellet qui, cum alioqui de Christi divinitate recte sentirent, cum Christiana religione Judaicas cære- monias amplectendas credebant, quod quidem tomo secundo sub initium significare videtur, procul dubio bunc locum respexit. Illi communi hominum sorte conceptum et natum arbitrati sunt. Ignatius, ad Philadelph., Orig., homil. 17, in Luc.; Epiph., har. 30; Euseb., Eccles. hist. lib. 111, cap. 27, et Hi ab antiquis cognominali sunt Ebionæi, quippe qui humiliter admodum atque abjecte de Christo sentirent. Eum enim simpliciter ac vulgarem nec aliud quam hominem esse cense bant, qui profectu virtutis justus factus fuisset ; cæterum ex viri cum Maria concubitu procreatum. Porro legis observationem sibi omnino necessariam ducebant, quasi per solam in Christum fidem, vi- tamque ex ea fide traductam, salutem consequi nou valerent. Alii ab his, eolemn nomine nuncupati, absurdam priorum sententiam refugientes, Chri- stum quidem ex Virgine et ex Spiritu sancto geni- tum esse non negant; sed iidem nihilominus cum Christum utpote Deum Verbum ac sapientiam Patris ante omnia substitisse minime fateantur, in eamdem cum prioribus impietatem delapsi sunt : cum præsertim legis Mosaicæ cæremonias, perinde ac illi, accurate custodiaul., Theodoret., lib. De hæret. fab.; Damascen., De hær. At primi ge- neris Ebionæorum, Grotio si credas, Irenæus non meminit : Quod Irenæus vero nullam eorum mentionem faciat in recensu hæreseon, in partem meliorem de illis judicandum est. Cape librum et lege: Qui autein dicuntur Ebionæi, consentiunt quidem mundum a Deo factum; ea autein quæ sunt erga Dominuni, non similiter ut Cerinthus et Car- pocrates opinantur. » fren., lib. 1, cap. 26. Isti enim Dominum Jesum Josephi et Mariæ filium opinati sunt; at Nazarzi, sive primi generis Ebionæi, Christum e Virgine natum esse juxta fidem ortho- doxam crediderunt. De his agit llieronymus, epi- stola ad Augustinum : c Quid dicam de Ebionitis, (58) Οίδε. Duo codd. Vaticani et tres Anglicani, (59) Κατὰ τὴν ἐκδοχήν. Hæc pretermisit in- (40) Πτωχός. Οrig., lib. iv De princip.; Ignat. (41) Χρηματίζουσιν. Beue in adnotationibus
Παιδαριώδη δέ μοι δοκεῖ καὶ τὰ τοιαῦτα, ὅτι στρατηγὸς μὲν ἀγαθὸς καὶ πολλῶν μυριάδων ἡγησάμενος οὐδεπώποτε προὐδόθη, ἀλλ’ οὐδὲ λῄσταρχος πονηρὸς καὶ παμπονήρων ἄρχων, ὠφέλιμος τοῖς συνοῦσιν εἶναι δοκῶν· αὐτὸς δὲ προδοθεὶς ὑπὸ τῶν ὑπ’ αὐτῷ οὔτε ὡς στρατηγὸς ἦρξεν ἀγαθός, οὔτ’ ἀπατήσας τοὺς μαθητὰς κἂν τὴν ὡς πρὸς λῄσταρχον, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, εὔνοιαν ἐνεποίησε τοῖς ἀπατηθεῖσι. Πολλὰς γὰρ ἄν τις εὕροι ἱστορίας περὶ στρατηγῶν προδοθέντων ὑπὸ τῶν οἰκείων καὶ λῃσταρχῶν ἁλόντων διὰ τοὺς μὴ τηρήσαντας τὰς πρὸς αὐτοὺς συνθήκας. Ἀλλ’ ἔστω μηδένα στρατηγῶν προδεδόσθαι ἢ λῃσταρχῶν· τί τοῦτο συμβάλλεται πρὸς τὸ κατὰ Ἰησοῦ εἶναι τὸ ἕνα τῶν φοιτητῶν προδότην αὐτοῦ γεγονέναι; Ἐπεὶ δὲ φιλοσοφίαν προβάλλεται ὁ Κέλσος, [πυθοίμεθ’ ἂν αὐτοῦ ὅτι ἆρα Πλάτωνος ἦν κατηγορία τὸ μετὰ εἴκοσιν ἔτη τῆς παρ’ αὐτῷ ἀκροάσεως ἀποφοιτήσαντα τὸν Ἀριστοτέλη κατηγορηκέναι μὲν τοῦ περὶ τῆς ἀθανασίας τῆς ψυχῆς λόγου, Πλάτωνος δὲ τερετίσματα τὰς ἰδέας ὠνομακέναι;] Ἔτι δὲ προσαποροῦντες καὶ τοιαῦτα λέγοιμεν ἄν·
ΙΙ. δέναι τὸ ἀκόλουθον οὐκ οἶδε (38) κατὰ τὸν τόπον τῆς προσωποποιίας. Τί οὖν καὶ λέγει πρὸς τοὺς ἀπὸ Ἰουδαίων πιστεύοντας, κατανοητέον. Φησὶν αὐτοὺς, • καταλιπόντας τὸν πάτριον νόμον, τῷ ἐψυχαγω γῆσθαι ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ, ἡπατῆσθαι πάνυ γελοίως, καὶ ἀπηυτομοληκέναι εἰς ἄλλο ὄνομα, καὶ εἰς ἄλλον βίον· μηδὲ τοῦτο κατανοήσας, ὅτι οἱ ἀπὸ Ἰουδαίων εἰς τὸν Ἰησοῦν πιστεύοντες οὐ καταλελοίπασι τὸν πάτριον νόμον· βιοῦσι γὰρ κατ' αὐτὸν, ἐπώνυμοι τῆς κατὰ τὴν ἐκδοχὴν (39) πτωχείας τοῦ νόμου γεγενημένοι. Ἐδίων τε γὰρ ὁ πτωχὸς (40) παρὰ Ἰουδαίοις καλεῖ- ται· καὶ Ἐξιωναίοι χρηματίζουσιν (41) οἱ ἀπὸ Ἰου- δαίων τὸν Ἰησοῦν, ὡς Χριστὸν παραδεξάμενοι. Καὶ ὁ Πέτρος δὲ μέχρι πολλοῦ φαίνεται τὰ κατὰ τὸν Μωϋ- σέως νόμον Ἰουδαϊκὰ ἔθη τετηρηκέναι· ὡς μηδέπω ἀπὸ Ἰησοῦ μαθὼν ἀναβαίνειν ἀπὸ τοῦ κατὰ τὸ γράμμα νόμου ἐπὶ τὸν κατὰ τὸ πνεῦμα· ὅπερ ἀπὸ τῶν Πράξεων τῶν ἀποστόλων μεμαθήκαμεν. Τῇ γὰρ ἐπαύριον τοῦ ἑωρᾶσθαι ἄγγελον Θεοῦ τῷ Κορνηλίῳ, εἶδε, Τὸ κατὰ τὴν ἐκδοχή», τὸ κατὰ τὸ γράμμα, τῷ κατὰ τὴν ἀλληγορίαν, τὸ κατὰ τὸ γράμμα, τῷ κατὰ τὸ πνεῦμα. μαθὼν ἀναβαίνειν ἀπὸ τοῦ κατὰ τὸ γράμμα νόμου ἐπὶ τὸν κατὰ τὸ πνεῦμα. Εβιωναίους τούτους οἰκείους ἐπεφήμι ζον οἱ πρῶτοι, πτωχῶς καὶ ταπεινῶς τὰ περὶ τοῦ Χριστοῦ δογματίζοντας καὶ δοξάζοντας· λιτὸν μὲν γὰρ αὐτὸν καὶ κοινὸν ἡγοῦντο, κατὰ προκοπὴν ἤθους αὐτὸν μόνον ἄνθρωπον δεδικαιωμένον, ἐξ ἀνδρός τε κοινωνίας καὶ τῆς Μαρίας γεγενημένων: δεῖν δὲ πάντως αὐτοῖς τῆς νομικῆς θρησκείας, ὡς μὴ ἂν διὰ μόνης τῆς εἰς τὸν Χριστὸν πίστεως καὶ τοῦ κατ' αὐτὴν βίου σωθησομένοις. "Αλλοι δὲ παρὰ τούτοις τῆς αὐτῆς ὄντες προσηγορίας τὴν μὲν τῶν εἰρημένων τὴν κατὰ τὸ ῥητὸν ἐκδοχήν. Ει νιι, το έκτο που διεδίδρασκον ατοπίαν, ἐκ παρθένου καὶ ἁγίου πρὸς ῥητόν τῷ πρὸς διάνοιαν. τὸ ἐκδέχεσθαι τὴν ἐκδοχήν, παρεκδοχαί εκλαμβάνειν, Πνεύματος μὴ ἀρνούμενοι γεγονέναι τὸν Κύριον. Οὐ μὲν ἔθ᾽ ὁμοίως καὶ οὗτοι προϋπάρχειν αὐτὸν Θεὸν λόγον ὄντα καὶ σοφίαν ὁμολογοῦντες, τῇ τῶν προτέρων περιετρέποντο δυσσεβεία, μάλιστα ὅτε καὶ τὴν σω ματικὴν περὶ τὸν νόμον λατρείαν ὁμοίως ἐκείνοις περιέπειν ἐσπούδαζον. « . CONTRA CELSUM LIB. A conveniret. Considerandum igitur quid dicat ad cos sicque libb. antea editi in margine. terpres Gelenius, ut quæ non intellexerit. Vertenda erant • Secundum verborum significationem. idem ferme est ac atque ex mente Origenis, opponitur ut alterum illud opponitur Sic enim paulo post : Alili plenius expressit, dicens lib. v contra Celsum, num. 60, B e Judæis qui credunt. Ait eos relicta patria lege, demulsos a Jesu, prorsus ridicule esse deceptos, et in aliud nomen aliamque vitam transfugisse. ▸ Sed non advertit eos qui e Judæis in Jesum credunt non patriam deseruisse legem. Vivunt enim ex illius præscripto nomenque suum ducunt a pau- pertate suæ legis secundum verborum significatio- nem interpretatæ. Nam Ebion apud Judæos pau- perem sonat, et Ebionæi illi vocantur, qui e Judæis Jesum pro Christo receperunt. Quin et Peo trus ritus Judaicos Mosaica lege præscriptos ob- servasse diu videtur; ut qui a Jesu nondum didi- cerat a lege secundum litteram sumpta ad legem secundum spiritum intellectam ascendere; quod quidem apostolorum Acta nos docent. Postridie enim quam angelus Cornelio visus fuerat monue- ratque ut in Joppen mitteret ad Simonem qui co- gnominabatur Petrus, Ascendit Petrus in superiora lib. v, cap. Eccl. hist.; Aug., De hæresibus ; Theodoret., lib. De hæret. fab. Atque Elionos sic distinguere accuratius me docuit Eusebius, lib. III, cap. 27: lib. ηum. 20, opponit Est le vo apud Origenem frequentissima; et innumera sunt loca ex quorum collatione patct, esse interpretari, sive, ut Latini eodem sensu dicunt, accipere, et interpretationem, acce ptionem. Sic lib. ii, num. 14, suut prave interpretationes." Synonymum item verbum eadem significatione usurpatur lib. 17, num. et alibi passim. BoHERELLUS. ad Philadelph.; Theodoret. Hib. ii De her. fab. ; Euseb., lib. 11, cap. Eccles. hist. SPENCER. - correxit Spencerus Latinam Gelenji versionem in- terpretantis Ebionæi dicuntur a cæteris Judæis, qui Jesum pro Christo receperunt. » De hoc verbo, præter loca ex Act. XI, 26, et Rom. vII, 3, consule Egidium Menagium Auctario addendorum ad Ob- servationes in Diogenen Laertium, col. 1. Bong- D RELLUS. - Per Ebionæos hoc in loco intellige Na- zaræos : erant enim duplicis generis Ebionæi; quod nou semel monuit Origenes, lib. v, num. 61, 65. Ex quibus hi Jesum e Virgine natum esse agnove- runt, suntque Nazaræi, cum latiori sensu illud no- men interpretatur. Vide Grotium, Adnot. in Μatth., et Vossium, cap. 2, in dissertat. De gener. Jesu Christi. Petavius, in Animadvers. in Epiph., hæres. 30: Verum Ebionæorum nomen latius ex- tendisse videri potest Origenes, ut Ebionæos illos appellet qui, cum alioqui de Christi divinitate recte sentirent, cum Christiana religione Judaicas cære- monias amplectendas credebant, quod quidem tomo secundo sub initium significare videtur, procul dubio bunc locum respexit. Illi communi hominum sorte conceptum et natum arbitrati sunt. Ignatius, ad Philadelph., Orig., homil. 17, in Luc.; Epiph., har. 30; Euseb., Eccles. hist. lib. 111, cap. 27, et Hi ab antiquis cognominali sunt Ebionæi, quippe qui humiliter admodum atque abjecte de Christo sentirent. Eum enim simpliciter ac vulgarem nec aliud quam hominem esse cense bant, qui profectu virtutis justus factus fuisset ; cæterum ex viri cum Maria concubitu procreatum. Porro legis observationem sibi omnino necessariam ducebant, quasi per solam in Christum fidem, vi- tamque ex ea fide traductam, salutem consequi nou valerent. Alii ab his, eolemn nomine nuncupati, absurdam priorum sententiam refugientes, Chri- stum quidem ex Virgine et ex Spiritu sancto geni- tum esse non negant; sed iidem nihilominus cum Christum utpote Deum Verbum ac sapientiam Patris ante omnia substitisse minime fateantur, in eamdem cum prioribus impietatem delapsi sunt : cum præsertim legis Mosaicæ cæremonias, perinde ac illi, accurate custodiaul., Theodoret., lib. De hæret. fab.; Damascen., De hær. At primi ge- neris Ebionæorum, Grotio si credas, Irenæus non meminit : Quod Irenæus vero nullam eorum mentionem faciat in recensu hæreseon, in partem meliorem de illis judicandum est. Cape librum et lege: Qui autein dicuntur Ebionæi, consentiunt quidem mundum a Deo factum; ea autein quæ sunt erga Dominuni, non similiter ut Cerinthus et Car- pocrates opinantur. » fren., lib. 1, cap. 26. Isti enim Dominum Jesum Josephi et Mariæ filium opinati sunt; at Nazarzi, sive primi generis Ebionæi, Christum e Virgine natum esse juxta fidem ortho- doxam crediderunt. De his agit llieronymus, epi- stola ad Augustinum : c Quid dicam de Ebionitis, (58) Οίδε. Duo codd. Vaticani et tres Anglicani, (59) Κατὰ τὴν ἐκδοχήν. Hæc pretermisit in- (40) Πτωχός. Οrig., lib. iv De princip.; Ignat. (41) Χρηματίζουσιν. Beue in adnotationibus
PG 11:817ἆρα Πλάτων οὐκέτι δυνατὸς ἦν ἐν διαλεκτικῇ οὐδ’ ἱκανὸς παραστῆσαι τὰ νενοημένα, ἐπεὶ ἀπεφοίτησεν αὐτοῦ Ἀριστοτέλης, καὶ παρὰ τοῦτο ψευδῆ τὰ Πλάτωνός ἐστι δόγματα; Ἢ δύναται καὶ ἀληθοῦς ὄντος Πλάτωνος, ὡς ἂν λέγοιεν οἱ κατ’ αὐτὸν φιλοσοφοῦντες, Ἀριστοτέλης πονηρὸς καὶ ἀχάριστος πρὸς τὸν διδάσκαλον γεγονέναι; Ἀλλὰ καὶ ὁ Χρύσιππος πολλαχοῦ τῶν συγγραμμάτων αὐτοῦ φαίνεται καθαπτόμενος Κλεάνθους, καινοτομῶν παρὰ τὰ ἐκείνῳ δεδογμένα, γενομένῳ αὐτοῦ διδασκάλῳ ἔτι νέου καὶ ἀρχὰς ἔχοντος φιλοσοφίας. Καίτοι γε Ἀριστοτέλης [μὲν εἴκοσιν ἔτεσι λέγεται πεφοιτηκέναι Πλάτωνι, οὐκ ὀλίγον δὲ χρόνον καὶ ὁ Χρύσιππος παρὰ τῷ Κλεάνθει πεποιῆσθαι τὰς διατριβάς· ὁ δὲ Ἰούδας παρὰ τῷ Ἰησοῦ οὐδὲ τρία διέτριψεν ἔτη.] Ἀπὸ δὲ τῶν γεγραμμένων ἐν τοῖς βίοις τῶν φιλοσόφων πολλὰ ἄν τις εὕροι τοιαῦτα, ἐφ’ οἷς ἐγκαλεῖ τῷ Ἰησοῦ διὰ τὸν Ἰούδαν ὁ Κέλσος. [Οἱ δὲ Πυθαγόρειοι καὶ κενοτάφια ᾠκοδόμουν τοῖς μετὰ τὸ προτραπῆναι ἐπὶ φιλοσοφίαν παλινδρομήσασιν ἐπὶ τὸν ἰδιωτικὸν βίον·
Εt ὑποτιθέμενον αὐτῷ (42) πέμψαι εἰς Ιόππην ἐπὶ Β διττούς Ἔνθεν ἄρχεται τῆς κακῆς αὐτοῦ διδασκαλίας, ἔθεν δῆθεν καὶ οἱ Ναζαρηνοί οἱ ἄνομοι προδεδήλων ται. Συναφθεὶς γὰρ οὗτος ἐκείνοις, καὶ ἐκεῖνοι τού- τῳ, ἑκάτερος ἀπὸ τῆς ἑαυτοῦ μοχθηρίας τῷ ἑτέρῳ μετέδωκε. Καὶ διαφέρονται μὲν ἕτερος πρὸς τὸν ἕτερον κατά τι, ἐν δὲ τῇ κακονοίᾳ ἀλλήλους ἀπε- μάξαντο. « Σίμωνα τὸν καλούμενον Πέτρον, «'Ανέβη Πέτρος εἰς τὸ ὑπερῷον προσεύξασθαι περὶ ὥραν ἔκτην. Ἐγέ- νετο δὲ πρόσπεινος, καὶ ἤθελε γεύσασθαι. Παρα- σκευαζόντων δ' αὐτῶν, ἐγένετο ἔκστασις ἐπ' αὐτὸν, καὶ θεωρεῖ τὸν οὐρανὸν ἀνεῳγμένον, καὶ καταβαῖνον σκεῦός τι ὡς ὀθόνην μεγάλην, τέσσαρσιν ἀρχαῖς και θιέμενον (43) ἐπὶ τῆς γῆς, ἐν ᾧ ὑπῆρχε πάντα τὰ τετράποδα καὶ ἑρπετὰ τῆς γῆς καὶ πετεινὰ τοῦ οὐρα νοῦ. Καὶ ἐγένετο φωνὴ πρὸς αὐτόν· ᾿Αναστάς, Πέ- τρε, θύσον καὶ φάγε. Ο δὲ Πέτρος εἶπε, Μηδαμῶς, Κύριε, ὅτι οὐδέποτε ἔφαγον πᾶν κοινὸν καὶ ἀκάθαρ τον. Καὶ φωνὴ ἐκ δευτέρου πρὸς αὐτόν· “Α ὁ Θεὸς ἐκαθάρισε (44), σὺ μὴ κοίνου. • "Ορα γὰρ ἐν τούτοις, τίνα τρόπον παρίσταται τὰ Ἰουδαϊκὰ ἔθη περὶ και θαρῶν καὶ ἀκαθάρτων ἔτι τηρῶν ὁ Πέτρος. Καὶ ἐκ τῶν ἑξῆς δηλοῦται, ὅτι ὀπτασίας ἐδεήθη, ἵνα κοι νωνήσῃ τῶν λόγων τῆς πίστεως τῷ μὴ κατὰ σάρκα Ισραηλίτη Κορνηλίῳ καὶ τοῖς σὺν αὐτῷ, ὡς ἔτι Ἰουδαῖος, καὶ κατὰ τὰς Ἰουδαίων παραδόσεις ζῶν, καταφρονῶν τῶν ἔξω τοῦ Ἰουδαϊσμοῦ. Καὶ ἐν τῇ πρὸς Γαλάτας δὲ ἐπιστολῇ Παῦλος ἐμφαίνει, ὅτι Πέ- τρος, ἔτι φοβούμενος τοὺς Ἰουδαίους, παυσάμενος τοῦ μετὰ τῶν ἐθνῶν συνεσθίειν, ἐλθόντος Ἰακώβου πρὸς αὐτὸν, ιἀφώριζεν ἑαυτὸν ἀπὸ τῶν ἐθνῶν, φοβούμενος τοὺς ἐκ τῆς περιτομῆς· καὶ τὸ αὐτὸ πεποιήκασιν αὐτῷ οἱ λοιποὶ Ἰουδαῖοι καὶ Βαρνάβας. Καὶ ἀκόλουθόν γε ἦν μὴ ἀποστῆναι τῶν Ἰουδαϊκῶν ἐθῶν τοὺς εἰς τὴν περιτομὴν ἀποσταλέντας, εὅτε οἱ δο- κοῦντες στύλοι εἶναι δεξιὰς ἔδωκαν Παύλῳ καὶ Βαρ νάβα κοινωνίας, αὐτοὶ εἰς τὴν περιτομὴν ἀπιόντες, ἵν᾿ ἐκεῖνοι τοῖς ἔθνεσι κηρύξωσι. Τί δὲ λέγω, ὅτι οἱ κηρύσσοντες εἰς τὴν περιτομὴν ὑπέστελλον ἑαυ τοὺς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν καὶ ἀφώριζον; ὅτε καὶ αὐτὸς ὁ Παῦλος τοῖς Ἰουδαίοις Ἰουδαῖος ἐγίνετο, ἵνα που δαίους κερδήσῃ. Διὸ ὡς καὶ ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων γέγραπται, καὶ προσφορὰν προσήνεγκεν ἐπὶ τὸ θυσιαστήριον, ἵνα πείση Ἰουδαίους περὶ τοῦ μὴ εἶναι ἀποστάτης νόμου. Ταῦτα δὲ πάντα εἰ ἐπίστατο ὁ Κέλσος, οὐκ ἂν ἐπροσωποποιήσατο τὸν Σαμαρειτῶν μὲν γὰρ ἔχει τὸ βδελυρὸν Ἰουδαίων δὲ τὸ ὄνομα, Οσσαίων δὲ καὶ Ναζωραίων καὶ Νασα- ραίων τὴν γνώμην, Κηρινθιανῶν τὸ εἶδος, Καρπο κρατιανῶν τὴν κακοτροπίαν, καὶ Χριστιανῶν βού λεται ἔχειν τὴν προσηγορίαν. αὐτῷ, μενον. τέσσαρσιν ἀρχαῖς δεδεμένον καὶ καθιέμενον. εκαθάρισε. ἐκάθηρε. ORIGENIS ut oraret circa horam sextamn. cum esuriret, A voluit gustare. Parantibus autem illis, cecidit super eum mentis excessus, et vidit cœlum apertum, et dlescendens vas quoddam velut linteum magnum, quatuor initiis de cœlo submissum in terram, in quo erant omnia quadrupedia, et serpentia terræ, et volatilia coli. Et facta est vox ad eum : Surge, Pelre, occide et manduca. Ait autem Petrus: Absit, Domine, quia nunquam manducavi omne commune et immundum. Et vox iterum ad eum : Quæ Deus purificavit, tu communia me dixeris. In his adverte quomodo Petrus repraesentetur ut Judai corum de mundis et immundis rituum adhuc oh- servantissimus. Quæ sequuntur 76, manifestum faciunt illum opus habuisse visione, ut Cornelium sanguine non Israelitam, et eos qui cum eo erant, doctrinæ fidei participes faceret : quippe Judæus et ex Judaicis traditionibus vitam exigens, contem- nebat quoscunque extra Judaismum vivebant. Et Paulus in sua ad Galatas Epistola testatur Petrum netu Judaeorum, cum Jacobus ad eum venisset, cum gentibus edere desiisse, seque ab illis segre- gasse, timentem eos qui ex circumcisione erant”,› idemque reliquos Judæos et Barnabam fecisse. Atque consentaneum erat eos a Judaicis ritibus non discedere, qui ad Judæos tum missi fuerant, cum ii qui videbantur columnæ esse, dextras dederunt Paulo et Barnabæ societatis, ipsi- que in circumcisionem abierunt ", » ut illi gentibus Evangelium annuntiarent. Et quid dico eos se gentibus subtraxisse, qui Judæos Evangelium do- cebant? Imo Paulus Judæis Judæus factus est, ut Judæos lucraretur ". Qua de causa et ipse, ut in Actis apostolorum narratur 80, oblationem ad altare obtulit, ut Judæis persuaderet se legis non esse desertorem. Hæc omnia si nosset Celsus, non his verbis fideles ex Judæis interpellasset fictus ab illo Judeus • Quæ vos intemperiæ agebant, o cives, ut patriam legem relinqueretis, et ab illo quem modo alloquebamur, allecti prorsus ridicule * Act. x, seqq. Ibid., 34. Gal. II, 12. qui Christianos esse se simulant? Usque hodie per totas Orientis synagogas inter Judæos hæresis est, quæ dicitur Mineorum, et a Pharisæis nunc usque damnatur, quos vulgo Nazaraos nuncupant, qui credunt in Christum Filium Dei, natum de Virgine Maria, et eum dicunt esse, qui sub Pontio Pilato passus est et resurrexit, in quem et nos credimus; sed, dum volunt et Judæi esse et Christiani, nec Judi sunt, nec Christiani., Aug., Dehær ; Theod., lib. ut De har. fab.; Cypr., Εxposit. symb. apost.; Orig., in cap. xv Matthi. Credo etiam Ebioneus apud Origenem ideo nuncupari, quod Na- zaræi cum Ebionais consuetudinem aliqualem et familiaritatem contraxerint; audi Epiphan., har. : Inde pessimi predicandi dogmatis ini- tium sumpsit, unde et impios Nazarenos coepisse docuimus. Αmbo enim, collatis inter se capitulis, Ibid., 9. Cor. 1x, 20. Act. xxvii, 26. C suam alter cum altero improbitatem ac nequitiam communicavit. Atque etsi quadamtenus a se multo dissideant, in excogitando tamen pravissimo do- Dgmate sese invicem expresserunt. » Et paulo antea : Nam Samaritauorum impuram superstitionem affectavit. A Judæis porro nomen accepit; ab Ossæis, Nazoræis et Nasaræis dogmata. Cerinthianorum deinde formam, Carpe- cratianorum nequitian, Christianorum denique appellationem usurpare contendit.) SPENCER. rus rectius, sicque omnes mss., si exceperis Anglicanum primum et Julianum, qui utramque lectionem exhibent. Vulgatus Actorum textus, leensis, Reliqui, (42) Herschelius in textu habet, αὐτοῦ, Spence- (45) Omnes codd. mss., τέσσαρσιν ἀρχαῖς καθιέ (44) Vetus codes Vaticanus, Regius et Basi-
PG 11:819καὶ οὐ παρὰ τοῦτο ἀσθενὴς ἦν λόγῳ καὶ ἀποδείξεσι Πυθαγόρας καὶ οἱ ἀπ’ αὐτοῦ.] Μετὰ ταῦτά φησιν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος ὅτι πολλὰ ἔχων λέγειν περὶ τῶν κατὰ τὸν Ἰησοῦν γενομένων καὶ ἀληθῆ καὶ οὐ παραπλήσια τοῖς ὑπὸ τῶν μαθητῶν τοῦ Ἰησοῦ γραφεῖσιν ἑκὼν ἐκεῖνα παραλείπω. Τίνα οὖν ἄρα τἀληθῆ καὶ οὐχ ὁποῖα ἐν τοῖς εὐαγγελίοις γέγραπται, ἃ παραλείπει ὁ παρὰ Κέλσῳ Ἰουδαῖος; Ἢ δοκούσῃ δεινότητι ῥητορικῇ χρησάμενος προσποιεῖται μὲν ἔχειν λέγειν οὐδὲν δὲ εἶχεν ἔξωθεν τοῦ εὐαγγελίου φέρειν, δυνάμενον πλῆξαι ὡς ἀληθὲς τὸν ἀκούοντα καὶ ὡς ἐναργῶς κατηγοροῦν Ἰησοῦ καὶ τῆς διδασκαλίας αὐτοῦ; Ἐγκαλεῖ δὲ τοῖς μαθηταῖς ὡς πλασαμένοις ὅτι πάντα τὰ συμβάντα αὐτῷ ἐκεῖνος προῄδει καὶ προειρήκει. Καὶ τοῦτο δὲ ἀληθὲς ὄν, κἂν μὴ Κέλσος βούληται, παραστήσομεν ἀπὸ πολλῶν καὶ ἄλλων προφητικῶς ὑπὸ τοῦ σωτῆρος εἰρημένων, ἐν οἷς προεῖπε τὰ Χριστιανοῖς καὶ ἐν ταῖς ὕστερον γενόμενα γενεαῖς.
Ἰουδαῖον λέγοντα πρὸς τοὺς ἀπὸ Ἰουδαϊσμοῦ πι- Α στεύοντας τό· Τί παθόντες, ὦ πολίται, κατελί- πετε τὸν πάτριον νόμον, καὶ ὑπ' ἐκείνου, πρὸς ὃν ἄρτι διειλέγμεθα, ψυχαγωγηθέντες, πάνυ γελοίως ἐξηπατήθητε, καὶ ἀφ᾿ ἡμῶν ἀπηυτομολήσατε εἰς ἄλλο ὄνομα καὶ εἰς ἄλλον βίον; » · Ἐπεὶ δ᾽ ἅπαξ γεγόναμεν ἐν τῷ περὶ τοῦ Πέτρου λόγῳ καὶ τῶν διδαξάντων τοὺς ἐν τῇ περιτομῇ τὸν Χριστιανισμὸν, οὐκ ἄτοπον ἡγοῦμαι παραθέσθαι τοῦ Ἰησοῦ τινα φωνὴν ἀπὸ τοῦ κατὰ Ἰωάννην Εὐαγγε- λίου καὶ τὴν διήγησιν αὐτῆς. Γέγραπται δὴ αὐτὸν εἰρηκέναι· « Έτι πολλὰ ἔχω λέγειν ὑμῖν, ἀλλ' οὐ δύνασθε βαστάζειν ἄρτι. Ὅταν δὲ ἔλθῃ ἐκεῖνος, τὸ Πνεῦμα τῆς ἀληθείας, οδηγήσει ὑμᾶς εἰς τὴν ἀλή θειαν πᾶσαν· οὐ γὰρ λαλήσει ἀφ' ἑαυτοῦ, ἀλλ᾽ ὅσα ἂν ἀκούσει (45), λαλήσει. » Καὶ ζητοῦμεν ἐν τῷ τόπῳ, τίνα ἦν τὰ πολλὰ, ἃ εἶχε μὲν λέγειν ὁ Ἰησοῦς τοῖς μαθηταῖς ἑαυτοῦ, οὐκ ἠδύναντο δὲ αὐτὰ βαστά- ζειν τότε. Καὶ φημί· Μήποθ' ὡς Ἰουδαίοις, καὶ συντραφεῖσι τῷ κατὰ τὸ γράμμα Μωϋσέως νόμῳ τοῖς ἀποστόλοις, εἶχε μὲν λέγειν τίς ὁ ἀληθὴς νόμος, καὶ τίνων ἐπουρανίων ὑποδείγματι καὶ σκιᾷ ἡ παρὰ τοῖς Ἰουδαίοις λατρεία ἐπετελεῖτο, καὶ τίνων μελλόντων ἀγαθῶν σκιὰν περιείχεν ὁ περὶ βρώσεως και πο σεως (46) καὶ ἑορτῶν καὶ νουμηνιῶν καὶ Σαββάτων νόμος. Καὶ πολλὰ ἦν ταῦθ᾽, ἃ εἶχεν αὐτοῖς λέγειν· ὁρῶν δ' ὅτι πάνυ χαλεπόν ἐστιν ἀπὸ ψυχῆς ἀνατρέ- πειν σχεδόν συγγεννηθέντα καὶ συντραφέντα δό- γματα μέχρι τῆς τοῦ ἀνδρὸς ἡλικίας, καὶ πείσαντα τοὺς ἀνειληφότας αὐτὰ, ὅτι ταῦτα μέν ἐστι θεῖα, τὸ δὲ μετασαλεύειν αὐτὰ, ἐστὶν ἀσεβές· καὶ ἐν τῇ ὑπεροχῇ τῆς κατὰ Χριστὸν, τουτέστι τὴν ἀλήθειαν, γνώσεως ἐλέγχειν αὐτὰ σκύβαλα καὶ ζημίαν, ὥστε πεισθῆναι τοὺς ἀκούοντας· ὑπερετίθετο εἰς ἐπι τηδειότερον καιρὸν τὸν μετὰ τὸ πάθος καὶ τὴν ἀνά- στασιν αὐτοῦ. Καὶ γὰρ ἀληθῶς ἦν ἀκαίρως προσα- γόμενον τὸ βοήθημα τοῖς μηδέπω χωροῦσιν αὐτὸ, ἀνατρεπτικὸν τῆς περὶ τοῦ Ἰησοῦ ὑπολήψεως τυγ- χάνον, ἣν ἤδη ἀνειλήφεσαν ὡς περὶ Χριστοῦ καὶ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ τοῦ ζῶντος. Καὶ πρέσχες εἰ μὴ νοῦν ἔχει οὐκ εὐκαταφρόνητον τὸ οὕτως ἀκοῦσαι τοῦ· • Πολλὰ ἔχω ὑμῖν λέγειν, ἀλλ' οὐ δύνασθε βαστάζειν ἄρτι· ο πολλὰ γὰρ τὰ τῆς τοῦ νόμου, κατὰ τὰ πνευ- ματικά, διηγήσεως καὶ σαφηνείας· καὶ οὐκ ἠδύναντο πως βαστάζειν αὐτὰ οἱ μαθηταὶ, ἐν Ἰουδαίοις γε- γεννημένοι καὶ ἀνατεθραμμένοι τότε. Οἶμαι δ' ὅτι καὶ ἐπεὶ τύπος μὲν ἦν ἐκεῖνα, ἀλήθεια δὲ ἃ ἔμελλε διδάσκειν αὐτοὺς τὸ ἅγιον Πνεῦμα, διὰ τοῦτο λέ- λεκται· ι Οταν ἔλθῃ ἐκεῖνος, τὸ Πνεῦμα τῆς ἀλη- θείας, οδηγήσει ὑμᾶς εἰς τὴν ἀλήθειαν πᾶσαν·ν ὡς εἰ ἔλεγεν, εἰς πᾶσαν τὴν ἀλήθειαν τῶν πραγμά των, ὧν ἐν τοῖς τύποις γενόμενοι, ᾤεσθε τὴν ἀληθῆ λατρείαν λατρεύειν τῷ Θεῷ. Καὶ κατὰ τὴν ἐπαγ γελίαν τοῦ Ἰησοῦ ἦλθε τὸ Πνεῦμα τῆς ἀληθείας ἐπὶ τὸν Πέτρον, λέγον πρὸς αὐτὸν περὶ τῶν τετραπόδων καὶ ἑρπετῶν τῆς γῆς καὶ πετεινῶν τοῦ οὐρανοῦ· • Αναστάς, Πέτρε, θῦσον καὶ φάγε. Καὶ ἦλθε ὅσα ἂν ἀκούσῃ. περὶ βρώσεων καὶ πόσεων. συγγεννηθέντα καὶ συντρα φέντα. CONTRA CELSUM LIB. II. deciperemini, et a nobis in aliud nomen aliamque vitam transfugeretis ? ») B Christianam religionem eos qui ex circumcisione erant, docuerunt, non alienum fuerit hic ex Evan- gelio secundum Joannem quoddam Jesu dictum re- ferre et enarrare. Sic autem habet: ‹ Adhuc multa habeo vobis dicere, sed non potestis portare modo. Cum autem venerit ille Spiritus veritatis, ducet vos in omnem veritatem. Non enim loquetur a semet- ipso, sed quæcunque audiet loquetur *. » Hic quæ- rimus ecquenam fuerint multa illa quæ Jesus dis- cipulis suis dicere habebat, et quæ tum portare non poterant. Et dico : Forte, quia Judzi erant apostoli et Mosaica lege secundum litteram accepta innutriti, hæc fuerunt quæ illis dicere haberet : quænam esset vera lex, quarum rerum cœlestium umbra signisque cultus Judaicus constaret, quæ futura bona præ- scripti de cibo et potu, de festis, neomeniis et Sabbatis ritus adumbrarent. Hujusmodi multa erant quæ habebat eis dicere; cum autem dogmata quæ pene congenita et ad virilem usque ætatem coalita erant, quæque et divina esse et sine impietate tolli non posse sibi persuaserant ii qui ipsa susceperant, perdifficile esse cerneret ex anima revellere, et præ excellenti quæ secundum Christum, id est se- cundum veritatem est, cognitione ostendere et au- ditoribus persuadere illa esse stercora el detri- menta ª, › tempus opportunius exspectavit, dunı vi- delicet et crucem passus esset et fuisset e mortuis suscitatus. Enimvero auxilium intempestive iis præstitum qui illud nondum capere poterant, ever- tere potuisset opinionem, quam de Jesu conceptam animo habebant, eum esse Christum et viventis Dei Filium. El vide annon recta sit sententia hujus loci : « Mulla habeo vobis dicere, sed non potestis portare modo 8., Muita sunt enim in lege quæ sensu spiritali edisseri et explicari debeant; nec ea ullo modo tunc intelligere poterant apostoli, nati inter Judæos et educati. Credo equidem quo- niam figura erant Judaici illi ritus, veritas autem quæ Spiritus sanctus eos docturus erat, propter D hanc rem dictum esse: «Quando venerit ille Spi- ritus veritatis, ducet vos in omnem veritatem"; › quasi diceret, in omnem veritatem rerum, quarun licet figuræ tantum apud vos fuerint, verum nihilo- minus Deo cultum a vobis exhiberi putabatis. Alque, ut Jesus promiserat, venit Spiritus veritatis in Pe- trum, eique de quadrupedibus, serpentibus terræ et volatilibus cali dixit : c Surge, Petre, occide et manduca **. » Et venit ad eum superstitione adhuc laborantem. Ad divinam enim vocem respondet : G Absit, Domine, quia nunquam manducavi omne ns Joan. XVI, 12. Ibid. 13. Act. x, 13. "Joan. xvi, et 13. 8ª Philipp. 111, 8. nem et Spencerus in textu, vero cum editis habent, Paulo post omnes miss., 2. Sed quia sermo incidit de Petro et iis qui (45) Sic omnes mss. Hoeschelius vero ad margi (46) la codd. Regius et Parisiensis, Reliqui
[Καὶ τίς γε οὐκ ἂν θαυμάσαι τὸ προειρημένον τὸ Καὶ ἐπὶ ἡγεμόνας δὲ καὶ βασιλεῖς ἀχθήσεσθε ἕνεκεν ἐμοῦ, εἰς μαρτύριον αὐτοῖς καὶ τοῖς ἔθνεσι, καὶ εἴ τι ἄλλο περὶ τοῦ διωχθήσεσθαι τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ προεῖπε.] Διὰ ποῖον γὰρ δόγμα τῶν ἐν ἀνθρώποις γεγενημένων κολάζονται καὶ ἄλλοι, ἵνα τις τῶν κατηγορούντων Ἰησοῦ λέγῃ ὅτι ὁρῶν τὰ ἀσεβῆ ἢ τὰ ψευδῆ τῶν δογμάτων κατηγορούμενα ἔδοξε καὶ τοῦτο σεμνύνειν διὰ τοῦ προλέγειν δῆθεν περὶ αὐτοῦ; Εἴπερ γὰρ ἐχρῆν διὰ δόγματα ἐπὶ ἡγεμόνας καὶ βασιλεῖς ἄγεσθαί τινας, καὶ τίνας ἐχρῆν ἄλλους ἢ Ἐπικουρείους, τοὺς πάντῃ πρόνοιαν ἀναιροῦντας, ἀλλὰ καὶ τοὺς ἀπὸ τοῦ Περιπάτου, μηδὲν φάσκοντας ἀνύειν εὐχὰς καὶ τὰς ὡς πρὸς τὸ θεῖον θυσίας; Ἀλλὰ φήσει τις ὅτι [καὶ Σαμαρεῖς διὰ τὴν ἑαυτῶν θεοσέβειαν διώκονται.] Πρὸς ὃν τοιαῦτα ἐροῦμεν· [οἱ Σικάριοι διὰ τὴν περιτομὴν ὡς ἀκρωτηριάζοντες παρὰ τοὺς καθεστῶτας νόμους καὶ τὰ Ἰουδαίοις συγκεχωρημένα μόνοις ἀναιροῦνται.] Καὶ οὐκ ἔστιν ἀκοῦσαι δικαστοῦ πυνθανομένου, εἰ κατὰ τήνδε τὴν νομιζομένην θεοσέβειαν ὁ Σικάριος ἀγωνιζόμενος βιοῦν μεταθέμενος μὲν ἀπολυθήσεται ἐμμένων δὲ τὴν ἐπὶ θανάτῳ ἀπαχθήσεται·
Ἰουδαῖον λέγοντα πρὸς τοὺς ἀπὸ Ἰουδαϊσμοῦ πι- Α στεύοντας τό· Τί παθόντες, ὦ πολίται, κατελί- πετε τὸν πάτριον νόμον, καὶ ὑπ' ἐκείνου, πρὸς ὃν ἄρτι διειλέγμεθα, ψυχαγωγηθέντες, πάνυ γελοίως ἐξηπατήθητε, καὶ ἀφ᾿ ἡμῶν ἀπηυτομολήσατε εἰς ἄλλο ὄνομα καὶ εἰς ἄλλον βίον; » · Ἐπεὶ δ᾽ ἅπαξ γεγόναμεν ἐν τῷ περὶ τοῦ Πέτρου λόγῳ καὶ τῶν διδαξάντων τοὺς ἐν τῇ περιτομῇ τὸν Χριστιανισμὸν, οὐκ ἄτοπον ἡγοῦμαι παραθέσθαι τοῦ Ἰησοῦ τινα φωνὴν ἀπὸ τοῦ κατὰ Ἰωάννην Εὐαγγε- λίου καὶ τὴν διήγησιν αὐτῆς. Γέγραπται δὴ αὐτὸν εἰρηκέναι· « Έτι πολλὰ ἔχω λέγειν ὑμῖν, ἀλλ' οὐ δύνασθε βαστάζειν ἄρτι. Ὅταν δὲ ἔλθῃ ἐκεῖνος, τὸ Πνεῦμα τῆς ἀληθείας, οδηγήσει ὑμᾶς εἰς τὴν ἀλή θειαν πᾶσαν· οὐ γὰρ λαλήσει ἀφ' ἑαυτοῦ, ἀλλ᾽ ὅσα ἂν ἀκούσει (45), λαλήσει. » Καὶ ζητοῦμεν ἐν τῷ τόπῳ, τίνα ἦν τὰ πολλὰ, ἃ εἶχε μὲν λέγειν ὁ Ἰησοῦς τοῖς μαθηταῖς ἑαυτοῦ, οὐκ ἠδύναντο δὲ αὐτὰ βαστά- ζειν τότε. Καὶ φημί· Μήποθ' ὡς Ἰουδαίοις, καὶ συντραφεῖσι τῷ κατὰ τὸ γράμμα Μωϋσέως νόμῳ τοῖς ἀποστόλοις, εἶχε μὲν λέγειν τίς ὁ ἀληθὴς νόμος, καὶ τίνων ἐπουρανίων ὑποδείγματι καὶ σκιᾷ ἡ παρὰ τοῖς Ἰουδαίοις λατρεία ἐπετελεῖτο, καὶ τίνων μελλόντων ἀγαθῶν σκιὰν περιείχεν ὁ περὶ βρώσεως και πο σεως (46) καὶ ἑορτῶν καὶ νουμηνιῶν καὶ Σαββάτων νόμος. Καὶ πολλὰ ἦν ταῦθ᾽, ἃ εἶχεν αὐτοῖς λέγειν· ὁρῶν δ' ὅτι πάνυ χαλεπόν ἐστιν ἀπὸ ψυχῆς ἀνατρέ- πειν σχεδόν συγγεννηθέντα καὶ συντραφέντα δό- γματα μέχρι τῆς τοῦ ἀνδρὸς ἡλικίας, καὶ πείσαντα τοὺς ἀνειληφότας αὐτὰ, ὅτι ταῦτα μέν ἐστι θεῖα, τὸ δὲ μετασαλεύειν αὐτὰ, ἐστὶν ἀσεβές· καὶ ἐν τῇ ὑπεροχῇ τῆς κατὰ Χριστὸν, τουτέστι τὴν ἀλήθειαν, γνώσεως ἐλέγχειν αὐτὰ σκύβαλα καὶ ζημίαν, ὥστε πεισθῆναι τοὺς ἀκούοντας· ὑπερετίθετο εἰς ἐπι τηδειότερον καιρὸν τὸν μετὰ τὸ πάθος καὶ τὴν ἀνά- στασιν αὐτοῦ. Καὶ γὰρ ἀληθῶς ἦν ἀκαίρως προσα- γόμενον τὸ βοήθημα τοῖς μηδέπω χωροῦσιν αὐτὸ, ἀνατρεπτικὸν τῆς περὶ τοῦ Ἰησοῦ ὑπολήψεως τυγ- χάνον, ἣν ἤδη ἀνειλήφεσαν ὡς περὶ Χριστοῦ καὶ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ τοῦ ζῶντος. Καὶ πρέσχες εἰ μὴ νοῦν ἔχει οὐκ εὐκαταφρόνητον τὸ οὕτως ἀκοῦσαι τοῦ· • Πολλὰ ἔχω ὑμῖν λέγειν, ἀλλ' οὐ δύνασθε βαστάζειν ἄρτι· ο πολλὰ γὰρ τὰ τῆς τοῦ νόμου, κατὰ τὰ πνευ- ματικά, διηγήσεως καὶ σαφηνείας· καὶ οὐκ ἠδύναντο πως βαστάζειν αὐτὰ οἱ μαθηταὶ, ἐν Ἰουδαίοις γε- γεννημένοι καὶ ἀνατεθραμμένοι τότε. Οἶμαι δ' ὅτι καὶ ἐπεὶ τύπος μὲν ἦν ἐκεῖνα, ἀλήθεια δὲ ἃ ἔμελλε διδάσκειν αὐτοὺς τὸ ἅγιον Πνεῦμα, διὰ τοῦτο λέ- λεκται· ι Οταν ἔλθῃ ἐκεῖνος, τὸ Πνεῦμα τῆς ἀλη- θείας, οδηγήσει ὑμᾶς εἰς τὴν ἀλήθειαν πᾶσαν·ν ὡς εἰ ἔλεγεν, εἰς πᾶσαν τὴν ἀλήθειαν τῶν πραγμά των, ὧν ἐν τοῖς τύποις γενόμενοι, ᾤεσθε τὴν ἀληθῆ λατρείαν λατρεύειν τῷ Θεῷ. Καὶ κατὰ τὴν ἐπαγ γελίαν τοῦ Ἰησοῦ ἦλθε τὸ Πνεῦμα τῆς ἀληθείας ἐπὶ τὸν Πέτρον, λέγον πρὸς αὐτὸν περὶ τῶν τετραπόδων καὶ ἑρπετῶν τῆς γῆς καὶ πετεινῶν τοῦ οὐρανοῦ· • Αναστάς, Πέτρε, θῦσον καὶ φάγε. Καὶ ἦλθε ὅσα ἂν ἀκούσῃ. περὶ βρώσεων καὶ πόσεων. συγγεννηθέντα καὶ συντρα φέντα. CONTRA CELSUM LIB. II. deciperemini, et a nobis in aliud nomen aliamque vitam transfugeretis ? ») B Christianam religionem eos qui ex circumcisione erant, docuerunt, non alienum fuerit hic ex Evan- gelio secundum Joannem quoddam Jesu dictum re- ferre et enarrare. Sic autem habet: ‹ Adhuc multa habeo vobis dicere, sed non potestis portare modo. Cum autem venerit ille Spiritus veritatis, ducet vos in omnem veritatem. Non enim loquetur a semet- ipso, sed quæcunque audiet loquetur *. » Hic quæ- rimus ecquenam fuerint multa illa quæ Jesus dis- cipulis suis dicere habebat, et quæ tum portare non poterant. Et dico : Forte, quia Judzi erant apostoli et Mosaica lege secundum litteram accepta innutriti, hæc fuerunt quæ illis dicere haberet : quænam esset vera lex, quarum rerum cœlestium umbra signisque cultus Judaicus constaret, quæ futura bona præ- scripti de cibo et potu, de festis, neomeniis et Sabbatis ritus adumbrarent. Hujusmodi multa erant quæ habebat eis dicere; cum autem dogmata quæ pene congenita et ad virilem usque ætatem coalita erant, quæque et divina esse et sine impietate tolli non posse sibi persuaserant ii qui ipsa susceperant, perdifficile esse cerneret ex anima revellere, et præ excellenti quæ secundum Christum, id est se- cundum veritatem est, cognitione ostendere et au- ditoribus persuadere illa esse stercora el detri- menta ª, › tempus opportunius exspectavit, dunı vi- delicet et crucem passus esset et fuisset e mortuis suscitatus. Enimvero auxilium intempestive iis præstitum qui illud nondum capere poterant, ever- tere potuisset opinionem, quam de Jesu conceptam animo habebant, eum esse Christum et viventis Dei Filium. El vide annon recta sit sententia hujus loci : « Mulla habeo vobis dicere, sed non potestis portare modo 8., Muita sunt enim in lege quæ sensu spiritali edisseri et explicari debeant; nec ea ullo modo tunc intelligere poterant apostoli, nati inter Judæos et educati. Credo equidem quo- niam figura erant Judaici illi ritus, veritas autem quæ Spiritus sanctus eos docturus erat, propter D hanc rem dictum esse: «Quando venerit ille Spi- ritus veritatis, ducet vos in omnem veritatem"; › quasi diceret, in omnem veritatem rerum, quarun licet figuræ tantum apud vos fuerint, verum nihilo- minus Deo cultum a vobis exhiberi putabatis. Alque, ut Jesus promiserat, venit Spiritus veritatis in Pe- trum, eique de quadrupedibus, serpentibus terræ et volatilibus cali dixit : c Surge, Petre, occide et manduca **. » Et venit ad eum superstitione adhuc laborantem. Ad divinam enim vocem respondet : G Absit, Domine, quia nunquam manducavi omne ns Joan. XVI, 12. Ibid. 13. Act. x, 13. "Joan. xvi, et 13. 8ª Philipp. 111, 8. nem et Spencerus in textu, vero cum editis habent, Paulo post omnes miss., 2. Sed quia sermo incidit de Petro et iis qui (45) Sic omnes mss. Hoeschelius vero ad margi (46) la codd. Regius et Parisiensis, Reliqui
PG 11:821ἀλλὰ γὰρ ἀρκεῖ δειχθεῖσα ἡ περιτομὴ πρὸς ἀναίρεσιν τοῦ πεπονθότος αὐτήν. Χριστιανοὶ δὲ μόνοι κατὰ τὰ εἰρημένα ὑπὸ τοῦ σωτῆρος αὐτῶν λέγοντος· Ἐπὶ ἡγεμόνας καὶ βασιλεῖς ἀχθήσεσθε ἕνεκεν ἐμοῦ μέχρι τελευταίας ἀναπνοῆς ὑπὸ τῶν δικαστῶν ἐπιτρέπονται ἐξομοσάμενοι τὸν χριστιανισμὸν καὶ κατὰ τὰ κοινὰ ἔθη θύσαντες καὶ ὀμόσαντες οἴκοι γενέσθαι καὶ ζῆν ἀκινδύνως. Ὅρα δὲ εἰ μὴ μετὰ πολλῆς ἐξουσίας λέγεται τὸ Πᾶς ὃς ἐὰν ὁμολογήσῃ ἐν ἐμοὶ ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, κἀγὼ ὁμολογήσω ἐν αὐτῷ ἔμπροσθεν τοῦ πατρός μου τοῦ ἐν τοῖς οὐρανοῖς· καὶ πᾶς ὃς ἐὰν ἀρνήσηταί με ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, καὶ τὰ ἑξῆς.
PG 11:823Καὶ ἀνάβα μοι τῷ λόγῳ ἐπὶ τὸν Ἰησοῦν λέγοντα ταῦτα, καὶ ὅρα μηδέπω γενόμενα προφητευόμενα εἰ μὴ φήσεις ἀπιστῶν μὲν αὐτῷ ὅτι ταῦτα φλυαρεῖ καὶ μάτην λέγειοὐ γὰρ ἔσται τὰ λεγόμενα, ἀμφιβάλλων δὲ περὶ τοῦ συγκαταθέσθαι τοῖς λόγοις αὐτοῦ εἰ μὴ ὅτι, ἐὰν ταῦτα πληρωθῇ καὶ συστῇ ἡ διδασκαλία τῶν λόγων τοῦ Ἰησοῦ, ὡς φροντίζειν τοὺς ἡγεμόνας καὶ τοὺς βασιλεῖς ἀναιρεῖν τοὺς ὁμολογοῦντας τὸν Ἰησοῦν, τότε πιστεύσομεν ὅτι ὡς μεγάλην ἐξουσίαν λαβὼν ἀπὸ τοῦ θεοῦ πρὸς τὸ σπεῖραι τοῦτον τὸν λόγον τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων καὶ πειθόμενος κρατήσειν ταῦτά φησι. [Τίς δ’ οὐ θαυμάσεται ἀναβαίνων τῷ λόγῳ ἐπ’ ἐκεῖνον διδάσκοντα τότε καὶ λέγοντα· Κηρυχθήσεται τὸ εὐαγγέλιον τοῦτο ἐν ὅλῳ τῷ κόσμῳ εἰς μαρτύριον αὐτοῖς καὶ τοῖς ἔθνεσι καὶ θεωρῶν κατὰ τὰ ὑπ’ ἐκείνου εἰρημένα κεκηρυγμένον] τὸ Ἰησοῦ Χριστοῦ εὐαγγέλιον ἐν [πάσῃ κτίσει] τῇ ὑπὸ τὸν οὐρανόν, Ἕλλησι καὶ βαρβάροις, σοφοῖς καὶ ἀνοήτοις; Πᾶσαν γὰρ φύσιν ἀνθρώπων ὁ μετὰ δυνάμεως λαληθεὶς λόγος κεκράτηκε· καὶ οὐκ ἔστι τι γένος ἰδεῖν ἀνθρώπων, ὃ ἐκπέφευγε παραδέξασθαι τὴν Ἰησοῦ διδασκαλίαν.
πρὸς αὐτὸν ἔτι δεισιδαιμονοῦντα· φησὶ γὰρ καὶ πρὸς Β τὴν θείαν φωνήν· • Μηδαμῶς, Κύριε, ὅτι οὐδέποτε ἔφαγον πᾶν κοινὸν ἢ ἀκάθαρτον. » Καὶ ἐδίδαξε τὸν περὶ βρωμάτων ἀληθῶν καὶ πνευματικών (47) λόγον ἐν τῷ· « "Α ὁ Θεὸς ἐκαθάρισε, σὺ μὴ κοίνου. » Και ἑξῆς ἐκείνῃ τῇ ὀπτασίᾳ τὸ Πνεῦμα τῆς ἀληθείας, ὁδηγοῦν εἰς τὴν ἀλήθειαν πᾶσαν τὸν Πέτρον, τὰ πολλὰ ἔλεγεν αὐτῷ, ἃ οὐκ ἐδύνατο βαστάζειν, ὅτε κατὰ σάρκα αὐτῷ ἔτι ὁ Ἰησοῦς συνῆν. ᾿Αλλὰ περὶ μὲν τούτων ἄλλος ἔσται καιρὸς πρὸς τὸ διηγήσασθαι περὶ τῶν κατὰ τὴν ἐκδοχὴν (48) τοῦ Μωϋσέως νόμου. Νῦν δὲ πρόκειται ἐλέγξαι τὴν τοῦ Κέλσου ἀμαθίαν, παρ' ᾧ ὁ Ἰουδαῖος λέγει τοῖς πολίταις καὶ τοῖς Ἰσραηλίταις πιστεύσασιν ἐπὶ τὸν Ἰησοῦν τό· «Τί παθόντες κατελίπετε τὸν πάτριον νόμον;, καὶ τὰ ἑξῆς. Πῶς δὲ καταλελοίπασι τὸν πάτριον νόμον οἱ ἐπιτιμῶντες τοῖς μὴ ἀκούουσιν αὐτοῦ, καὶ λέγοντες· • Λέγετέ μοι, οἱ τὸν νόμον ἀναγινώσκοντες, τὸν να μον οὐκ ἀκούετε ; Γέγραπται γάρ, ὅτι ᾽Αβραὰμ δύο υἱοὺς ἔσχε·, μέχρι τοῦ, «ἅτινά ἐστιν ἀλληγορού- μενα, » καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ πῶς καταλελοίπασι τὸν πάτριον νόμον οἱ ἀεὶ μεμνημένοι ἐν τοῖς λόγοις ἑαυτῶν τῶν πατρίων; καὶ λέγοντες· «Η καὶ ὁ νόμος ταῦτα οὐ λέγει; ἐν γὰρ τῷ Μωϋσέως νόμῳ γέγραπται· Οὐ φιμώσεις βοῦν ἁλοῦντα. Μὴ τῶν βοῶν μέλει τῷ Θεῷ, ἢ δι᾽ ἡμᾶς πάντως λέγει; δι' ἡμᾶς γὰρ ἐγράφη, » καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ ὡς συγκεχυ μένως γε ταῦθ' ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος λέγει, Αt δυνάμενος πιθανώτερον εἰπεῖν, ὅτι « Τινὲς μὲν ὑμῶν (49) καταλελοίπασι τὰ ἔθη, προφάσει διηγή σεων καὶ ἀλληγοριῶν· τινὲς δὲ καὶ διηγούμενοι, ὡς ἐπαγγέλλεσθε, πνευματικῶς, οὐδὲν ἧττον τὰ πάτρια τηρεῖτε· τινὲς δὲ οὐδὲ διηγούμενοι, βούλεσθε καὶ τὸν Ἰησοῦν παραδέξασθαι ὡς προφητευθέντα, καὶ τὸν Μωϋσέως νόμον τηρῆσαι κατὰ τὰ πάτρια· ὡς ἐν τῇ λέξει ἔχοντες τὸν πάντα τοῦ πνεύματος νοῦν. ο ᾿Αλλὰ γὰρ πόθεν Κέλσῳ τὰ κατὰ τὸν τόπον τρανῶ σαι, ὃς καὶ αἱρέσεων μὲν ἀθέων καὶ τοῦ Ἰησοῦ πάντη ἀλλοτρίων ἐν τοῖς ἑξῆς ἐμνημόνευσε, καὶ ἄλ λων καταλειπουσῶν τὸν δημιουργόν· οὐκ οἶδε δὲ καὶ Ισραηλίτας εἰς Ἰησοῦν πιστεύοντας, καὶ οὐ κατα- λιπόντας τὸν πάτριον νόμον; Οὐ γὰρ προέκειτο αὐτῷ φιλαληθῶς ὅλα τὰ κατὰ τὸν τόπον ἐξετάσαι, ἵν' εἴ τι • χρήσιμον εὑρίσκοι, παραδέξηται· ἀλλ' ὡς ἐχθρὸς, ἀληθινὸν καὶ πνευματικόν. ὁ Θεὸς ἐκαθάρισε, ὁ ὁ Θεὸς ἐκάθηρε. καὶ ὅλος τοῦ ἀνατρέπειν ἅμα τῷ ἀκοῦσαι γενόμεν νος, τὰ τοιαῦτα ἀνέγραψεν. Εἶτα λέγει ὁ παρ' αὐτῷ Ἰουδαῖος πρὸς τοὺς ἀπὸ τοῦ λαοῦ πιστεύσαντας· ὅτι « χθὲς καὶ πρώην, όπη νίκα τοῦτον ἐκολάζομεν βουκολοῦντα ὑμᾶς, ἀπέστητε τῶν τοὺς κατὰ τὴν ἐχε δοχὴν τοῦ Μωϋσέως νόμου ἡμῶν, ORIGENIS commune aut immundum. » Tum Spiritus sanctus A docens quidnam de cibis ex veritate et spiritaliter essel sentiendum : • Quæ, inquit, Deus purificavit, t communia ne dixeris. » Post hanc visionem Spi- ritus veritatis Petrum in omnem veritatem duxit, eique dixit multa, quæ dum adhuc cum illo Jesus secundum carnem versaretur, portare non potuerat. Verum de his alia se dabit disserendi occasio, cum agetur de iis quæ ad litteralem legis Mosaicæ sen- sum pertinent. rantiam redarguere, apud quem Judæus his verbis suos populares et Israelitas, qui in Jesum credunt, • et que compellat : Quæ vos intemperiæ agebant, ut patriam legem relinqueretis ? » et reliqua. quo- modo a lege patria defecerunt, qui ejus parum studiosos objurgant sic: Dicite mihi, qui legem legitis, legen non auditis ? Scriptum est enin, quoniam Abrabam duos filios habuit “, › sequuntur, ad hæc verba : • Quæ sunt per allego- riam dicta. » An patriam deseruere legem, qui eam nunquam non in ore habent, dicentes: An et lex hæc non dicit? scriptum est enim in lege Moysi : Non alligabis os bovi trituranti. Nunquid de bobus cura est Deo? an propter nos utique hæc dicit ? Nam propter nos scripta sunt 87, etc. Sed hæc omnia Judaeus apud Celsum confundit; cum longe. probabilior ejus fuisset accusatio, si dixisset: c C Quidam ex vobis pristinos ritus reliquerunt ex- plicationum et allegoriarum nomine; nounulli illos interpretati, ut loqui amatis, spiritali sensu, nihilo secius patria observatis institula; alii qui- dam litterali sensu contenti in eoque totum conti- neri spiritalem sensum arbitrantes, vultis simul et Jesumn agnosci pro eo quem prænuntiaverunt prophetæ, et Mosaicam legem ex instituto majorum suorum obseryare.› At unde Celso tanta fuisset in his distinguendis perspicacitas, qui in sequentibus impiarum omninoque a Jesu alienarum hæreseon meminit, imo et quarumdam, quæ supremum pror- sus abnegant conditorem; neque novit Israelitas qui, servala patria lege, in Jesum crediderint ? Nec enim ei propositum fuit sincero veritatis studio D omnia hoc loco investigare, ut si quid utile nan- cisceretur, id admitteret; sed animo infenso hæc scripsit, totus ad evertendum intentus simul atque audierit. secuti sunt, sic alloquitur: « Heri et nudius ter- tius, cum in eum qui vobis os sublinebat, animad- Galat. iv, 21, 22. I Cor. 1x, 8; Deut. xxv, 4. apud Hoeschelium scribendum monet Paulo post duo codd. Vaticani et Ba- sileensis, et ita Anglicanus primus ad marginem. Reliqui cum editis habent, masculinum esse putat, et interpretatur c eos qui litteralem Mosaicæ legis sensum sectantur. › interpres Gelenius. Libb. editi habent, male. 3. Nunc autem propositum est nobis Celsi igno- 4. Deinde illius Judæus eos qui e populo Jesuni (47) Αληθῶν καὶ πνευματικῶν. Bene Velserus (48) Περὶ τῶν κατὰ τὴν ἐκδοχήν. Bolerellus (49) Ὑμῶν. Recte mss., et ita legisse videtur
Ὁ δὲ ἀπιστῶν παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος περὶ τοῦ Ἰησοῦ, ὅτι πάντα τὰ συμβάντα αὐτῷ προῄδει, κατανοησάτω, τίνα τρόπον ἔτι [συνεστώσης τῆς Ἱερουσαλὴμ καὶ πάσης τῆς ἰουδαϊκῆς λατρείας γινομένης ἐν αὐτῇ προεῖπεν Ἰησοῦς τὰ συμβησόμενα αὐτῇ] ὑπὸ Ῥωμαίων. Οὐ γὰρ δὴ τοὺς αὐτοῦ Ἰησοῦ γνωρίμους καὶ ἀκροατὰς φήσουσι χωρὶς γραφῆς τὴν τῶν εὐαγγελίων παραδεδωκέναι διδασκαλίαν καὶ καταλιπεῖν τοὺς μαθητὰς χωρὶς τῶν περὶ Ἰησοῦ ἐν γράμμασιν ὑπομνημάτων. Γέγραπται δὴ ἐν αὐτοῖς τὸ Ὅταν δὲ ἴδητε κυκλουμένην ὑπὸ στρατοπέδων τὴν Ἱερουσαλήμ, τότε γνῶτε ὅτι ἤγγισεν ἡ ἐρήμωσις αὐτῆς. Καὶ οὐδαμῶς τότε ἦν στρατόπεδα περὶ τὴν Ἱερουσαλὴμ κυκλοῦντα αὐτὴν καὶ περιέχοντα καὶ πολιορκοῦντα. Τοῦτο γὰρ ἤρξατο μὲν ἔτι Νέρωνος βασιλεύοντος παρέτεινε δὲ ἕως τῆς Οὐεσπασιανοῦ ἡγεμονίας· οὗ ὁ υἱὸς Τίτος καθεῖλε τὴν Ἱερουσαλήμ, ὡς μὲν Ἰώσηπος γράφει, διὰ Ἰάκωβον τὸν δίκαιον, τὸν ἀδελφὸν Ἰησοῦ τοῦ λεγομένου Χριστοῦ, ὡς δὲ ἡ ἀλήθεια παρίστησι, διὰ Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ.
πρὸς αὐτὸν ἔτι δεισιδαιμονοῦντα· φησὶ γὰρ καὶ πρὸς Β τὴν θείαν φωνήν· • Μηδαμῶς, Κύριε, ὅτι οὐδέποτε ἔφαγον πᾶν κοινὸν ἢ ἀκάθαρτον. » Καὶ ἐδίδαξε τὸν περὶ βρωμάτων ἀληθῶν καὶ πνευματικών (47) λόγον ἐν τῷ· « "Α ὁ Θεὸς ἐκαθάρισε, σὺ μὴ κοίνου. » Και ἑξῆς ἐκείνῃ τῇ ὀπτασίᾳ τὸ Πνεῦμα τῆς ἀληθείας, ὁδηγοῦν εἰς τὴν ἀλήθειαν πᾶσαν τὸν Πέτρον, τὰ πολλὰ ἔλεγεν αὐτῷ, ἃ οὐκ ἐδύνατο βαστάζειν, ὅτε κατὰ σάρκα αὐτῷ ἔτι ὁ Ἰησοῦς συνῆν. ᾿Αλλὰ περὶ μὲν τούτων ἄλλος ἔσται καιρὸς πρὸς τὸ διηγήσασθαι περὶ τῶν κατὰ τὴν ἐκδοχὴν (48) τοῦ Μωϋσέως νόμου. Νῦν δὲ πρόκειται ἐλέγξαι τὴν τοῦ Κέλσου ἀμαθίαν, παρ' ᾧ ὁ Ἰουδαῖος λέγει τοῖς πολίταις καὶ τοῖς Ἰσραηλίταις πιστεύσασιν ἐπὶ τὸν Ἰησοῦν τό· «Τί παθόντες κατελίπετε τὸν πάτριον νόμον;, καὶ τὰ ἑξῆς. Πῶς δὲ καταλελοίπασι τὸν πάτριον νόμον οἱ ἐπιτιμῶντες τοῖς μὴ ἀκούουσιν αὐτοῦ, καὶ λέγοντες· • Λέγετέ μοι, οἱ τὸν νόμον ἀναγινώσκοντες, τὸν να μον οὐκ ἀκούετε ; Γέγραπται γάρ, ὅτι ᾽Αβραὰμ δύο υἱοὺς ἔσχε·, μέχρι τοῦ, «ἅτινά ἐστιν ἀλληγορού- μενα, » καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ πῶς καταλελοίπασι τὸν πάτριον νόμον οἱ ἀεὶ μεμνημένοι ἐν τοῖς λόγοις ἑαυτῶν τῶν πατρίων; καὶ λέγοντες· «Η καὶ ὁ νόμος ταῦτα οὐ λέγει; ἐν γὰρ τῷ Μωϋσέως νόμῳ γέγραπται· Οὐ φιμώσεις βοῦν ἁλοῦντα. Μὴ τῶν βοῶν μέλει τῷ Θεῷ, ἢ δι᾽ ἡμᾶς πάντως λέγει; δι' ἡμᾶς γὰρ ἐγράφη, » καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ ὡς συγκεχυ μένως γε ταῦθ' ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος λέγει, Αt δυνάμενος πιθανώτερον εἰπεῖν, ὅτι « Τινὲς μὲν ὑμῶν (49) καταλελοίπασι τὰ ἔθη, προφάσει διηγή σεων καὶ ἀλληγοριῶν· τινὲς δὲ καὶ διηγούμενοι, ὡς ἐπαγγέλλεσθε, πνευματικῶς, οὐδὲν ἧττον τὰ πάτρια τηρεῖτε· τινὲς δὲ οὐδὲ διηγούμενοι, βούλεσθε καὶ τὸν Ἰησοῦν παραδέξασθαι ὡς προφητευθέντα, καὶ τὸν Μωϋσέως νόμον τηρῆσαι κατὰ τὰ πάτρια· ὡς ἐν τῇ λέξει ἔχοντες τὸν πάντα τοῦ πνεύματος νοῦν. ο ᾿Αλλὰ γὰρ πόθεν Κέλσῳ τὰ κατὰ τὸν τόπον τρανῶ σαι, ὃς καὶ αἱρέσεων μὲν ἀθέων καὶ τοῦ Ἰησοῦ πάντη ἀλλοτρίων ἐν τοῖς ἑξῆς ἐμνημόνευσε, καὶ ἄλ λων καταλειπουσῶν τὸν δημιουργόν· οὐκ οἶδε δὲ καὶ Ισραηλίτας εἰς Ἰησοῦν πιστεύοντας, καὶ οὐ κατα- λιπόντας τὸν πάτριον νόμον; Οὐ γὰρ προέκειτο αὐτῷ φιλαληθῶς ὅλα τὰ κατὰ τὸν τόπον ἐξετάσαι, ἵν' εἴ τι • χρήσιμον εὑρίσκοι, παραδέξηται· ἀλλ' ὡς ἐχθρὸς, ἀληθινὸν καὶ πνευματικόν. ὁ Θεὸς ἐκαθάρισε, ὁ ὁ Θεὸς ἐκάθηρε. καὶ ὅλος τοῦ ἀνατρέπειν ἅμα τῷ ἀκοῦσαι γενόμεν νος, τὰ τοιαῦτα ἀνέγραψεν. Εἶτα λέγει ὁ παρ' αὐτῷ Ἰουδαῖος πρὸς τοὺς ἀπὸ τοῦ λαοῦ πιστεύσαντας· ὅτι « χθὲς καὶ πρώην, όπη νίκα τοῦτον ἐκολάζομεν βουκολοῦντα ὑμᾶς, ἀπέστητε τῶν τοὺς κατὰ τὴν ἐχε δοχὴν τοῦ Μωϋσέως νόμου ἡμῶν, ORIGENIS commune aut immundum. » Tum Spiritus sanctus A docens quidnam de cibis ex veritate et spiritaliter essel sentiendum : • Quæ, inquit, Deus purificavit, t communia ne dixeris. » Post hanc visionem Spi- ritus veritatis Petrum in omnem veritatem duxit, eique dixit multa, quæ dum adhuc cum illo Jesus secundum carnem versaretur, portare non potuerat. Verum de his alia se dabit disserendi occasio, cum agetur de iis quæ ad litteralem legis Mosaicæ sen- sum pertinent. rantiam redarguere, apud quem Judæus his verbis suos populares et Israelitas, qui in Jesum credunt, • et que compellat : Quæ vos intemperiæ agebant, ut patriam legem relinqueretis ? » et reliqua. quo- modo a lege patria defecerunt, qui ejus parum studiosos objurgant sic: Dicite mihi, qui legem legitis, legen non auditis ? Scriptum est enin, quoniam Abrabam duos filios habuit “, › sequuntur, ad hæc verba : • Quæ sunt per allego- riam dicta. » An patriam deseruere legem, qui eam nunquam non in ore habent, dicentes: An et lex hæc non dicit? scriptum est enim in lege Moysi : Non alligabis os bovi trituranti. Nunquid de bobus cura est Deo? an propter nos utique hæc dicit ? Nam propter nos scripta sunt 87, etc. Sed hæc omnia Judaeus apud Celsum confundit; cum longe. probabilior ejus fuisset accusatio, si dixisset: c C Quidam ex vobis pristinos ritus reliquerunt ex- plicationum et allegoriarum nomine; nounulli illos interpretati, ut loqui amatis, spiritali sensu, nihilo secius patria observatis institula; alii qui- dam litterali sensu contenti in eoque totum conti- neri spiritalem sensum arbitrantes, vultis simul et Jesumn agnosci pro eo quem prænuntiaverunt prophetæ, et Mosaicam legem ex instituto majorum suorum obseryare.› At unde Celso tanta fuisset in his distinguendis perspicacitas, qui in sequentibus impiarum omninoque a Jesu alienarum hæreseon meminit, imo et quarumdam, quæ supremum pror- sus abnegant conditorem; neque novit Israelitas qui, servala patria lege, in Jesum crediderint ? Nec enim ei propositum fuit sincero veritatis studio D omnia hoc loco investigare, ut si quid utile nan- cisceretur, id admitteret; sed animo infenso hæc scripsit, totus ad evertendum intentus simul atque audierit. secuti sunt, sic alloquitur: « Heri et nudius ter- tius, cum in eum qui vobis os sublinebat, animad- Galat. iv, 21, 22. I Cor. 1x, 8; Deut. xxv, 4. apud Hoeschelium scribendum monet Paulo post duo codd. Vaticani et Ba- sileensis, et ita Anglicanus primus ad marginem. Reliqui cum editis habent, masculinum esse putat, et interpretatur c eos qui litteralem Mosaicæ legis sensum sectantur. › interpres Gelenius. Libb. editi habent, male. 3. Nunc autem propositum est nobis Celsi igno- 4. Deinde illius Judæus eos qui e populo Jesuni (47) Αληθῶν καὶ πνευματικῶν. Bene Velserus (48) Περὶ τῶν κατὰ τὴν ἐκδοχήν. Bolerellus (49) Ὑμῶν. Recte mss., et ita legisse videtur
Ἐδύνατο μέντοι παραδεξάμενος ἢ συγχωρήσας ὁ Κέλσος τὸ προεγνωκέναι αὐτὸν τὰ συμβησόμενα αὐτῷ ἐξευτελίζειν μὲν τοῦτο δοκεῖν, ὅπερ πεποίηκεν ἐπὶ τῶν δυνάμεων, γοητείᾳ φάσκων αὐτὰς γεγονέναι, καὶ ἐδύνατό γε λέγειν ὅτι πολλοὶ ἀπὸ μαντειῶν, τῶν ἐν οἰωνοῖς ἢ ὄρνισιν ἢ θυτικῇ ἢ γενεθλιαλογίᾳ, ἔγνωσαν τὰ ἀπαντησόμενα αὐτοῖς. Ἀλλὰ τοῦτο μὲν οὐκ ἠθέλησε συγχωρῆσαι ὡς μεῖζον, τὸ δὲ τὰς δυνάμεις πεποιηκέναι παραδεξάμενός πως δοκεῖ αὐτὸ προφάσει γοητείας διαβεβληκέναι. [Φλέγων μέντοι ἐν τρισκαιδεκάτῳ ἢ τεσσαρεσκαιδεκάτῳ οἶμαι τῶν Χρονικῶν καὶ τὴν περί τινων μελλόντων πρόγνωσιν ἔδωκε τῷ Χριστῷ, συγχυθεὶς ἐν τοῖς περὶ Πέτρου ὡς περὶ τοῦ Ἰησοῦ, καὶ ἐμαρτύρησεν ὅτι κατὰ τὰ εἰρημένα ὑπ’ αὐτοῦ τὰ λεγόμενα ἀπήντησε.] Πλὴν κἀκεῖνος καὶ διὰ τῶν κατὰ τὴν πρόγνωσιν ἄκων ὡσπερεὶ οὐ κενὸν θειοτέρας δυνάμεως ἀπεφήνατο εἶναι τὸν ἐν τοῖς πατράσι τῶν δογμάτων λόγον.
πρὸς αὐτὸν ἔτι δεισιδαιμονοῦντα· φησὶ γὰρ καὶ πρὸς Β τὴν θείαν φωνήν· • Μηδαμῶς, Κύριε, ὅτι οὐδέποτε ἔφαγον πᾶν κοινὸν ἢ ἀκάθαρτον. » Καὶ ἐδίδαξε τὸν περὶ βρωμάτων ἀληθῶν καὶ πνευματικών (47) λόγον ἐν τῷ· « "Α ὁ Θεὸς ἐκαθάρισε, σὺ μὴ κοίνου. » Και ἑξῆς ἐκείνῃ τῇ ὀπτασίᾳ τὸ Πνεῦμα τῆς ἀληθείας, ὁδηγοῦν εἰς τὴν ἀλήθειαν πᾶσαν τὸν Πέτρον, τὰ πολλὰ ἔλεγεν αὐτῷ, ἃ οὐκ ἐδύνατο βαστάζειν, ὅτε κατὰ σάρκα αὐτῷ ἔτι ὁ Ἰησοῦς συνῆν. ᾿Αλλὰ περὶ μὲν τούτων ἄλλος ἔσται καιρὸς πρὸς τὸ διηγήσασθαι περὶ τῶν κατὰ τὴν ἐκδοχὴν (48) τοῦ Μωϋσέως νόμου. Νῦν δὲ πρόκειται ἐλέγξαι τὴν τοῦ Κέλσου ἀμαθίαν, παρ' ᾧ ὁ Ἰουδαῖος λέγει τοῖς πολίταις καὶ τοῖς Ἰσραηλίταις πιστεύσασιν ἐπὶ τὸν Ἰησοῦν τό· «Τί παθόντες κατελίπετε τὸν πάτριον νόμον;, καὶ τὰ ἑξῆς. Πῶς δὲ καταλελοίπασι τὸν πάτριον νόμον οἱ ἐπιτιμῶντες τοῖς μὴ ἀκούουσιν αὐτοῦ, καὶ λέγοντες· • Λέγετέ μοι, οἱ τὸν νόμον ἀναγινώσκοντες, τὸν να μον οὐκ ἀκούετε ; Γέγραπται γάρ, ὅτι ᾽Αβραὰμ δύο υἱοὺς ἔσχε·, μέχρι τοῦ, «ἅτινά ἐστιν ἀλληγορού- μενα, » καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ πῶς καταλελοίπασι τὸν πάτριον νόμον οἱ ἀεὶ μεμνημένοι ἐν τοῖς λόγοις ἑαυτῶν τῶν πατρίων; καὶ λέγοντες· «Η καὶ ὁ νόμος ταῦτα οὐ λέγει; ἐν γὰρ τῷ Μωϋσέως νόμῳ γέγραπται· Οὐ φιμώσεις βοῦν ἁλοῦντα. Μὴ τῶν βοῶν μέλει τῷ Θεῷ, ἢ δι᾽ ἡμᾶς πάντως λέγει; δι' ἡμᾶς γὰρ ἐγράφη, » καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ ὡς συγκεχυ μένως γε ταῦθ' ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος λέγει, Αt δυνάμενος πιθανώτερον εἰπεῖν, ὅτι « Τινὲς μὲν ὑμῶν (49) καταλελοίπασι τὰ ἔθη, προφάσει διηγή σεων καὶ ἀλληγοριῶν· τινὲς δὲ καὶ διηγούμενοι, ὡς ἐπαγγέλλεσθε, πνευματικῶς, οὐδὲν ἧττον τὰ πάτρια τηρεῖτε· τινὲς δὲ οὐδὲ διηγούμενοι, βούλεσθε καὶ τὸν Ἰησοῦν παραδέξασθαι ὡς προφητευθέντα, καὶ τὸν Μωϋσέως νόμον τηρῆσαι κατὰ τὰ πάτρια· ὡς ἐν τῇ λέξει ἔχοντες τὸν πάντα τοῦ πνεύματος νοῦν. ο ᾿Αλλὰ γὰρ πόθεν Κέλσῳ τὰ κατὰ τὸν τόπον τρανῶ σαι, ὃς καὶ αἱρέσεων μὲν ἀθέων καὶ τοῦ Ἰησοῦ πάντη ἀλλοτρίων ἐν τοῖς ἑξῆς ἐμνημόνευσε, καὶ ἄλ λων καταλειπουσῶν τὸν δημιουργόν· οὐκ οἶδε δὲ καὶ Ισραηλίτας εἰς Ἰησοῦν πιστεύοντας, καὶ οὐ κατα- λιπόντας τὸν πάτριον νόμον; Οὐ γὰρ προέκειτο αὐτῷ φιλαληθῶς ὅλα τὰ κατὰ τὸν τόπον ἐξετάσαι, ἵν' εἴ τι • χρήσιμον εὑρίσκοι, παραδέξηται· ἀλλ' ὡς ἐχθρὸς, ἀληθινὸν καὶ πνευματικόν. ὁ Θεὸς ἐκαθάρισε, ὁ ὁ Θεὸς ἐκάθηρε. καὶ ὅλος τοῦ ἀνατρέπειν ἅμα τῷ ἀκοῦσαι γενόμεν νος, τὰ τοιαῦτα ἀνέγραψεν. Εἶτα λέγει ὁ παρ' αὐτῷ Ἰουδαῖος πρὸς τοὺς ἀπὸ τοῦ λαοῦ πιστεύσαντας· ὅτι « χθὲς καὶ πρώην, όπη νίκα τοῦτον ἐκολάζομεν βουκολοῦντα ὑμᾶς, ἀπέστητε τῶν τοὺς κατὰ τὴν ἐχε δοχὴν τοῦ Μωϋσέως νόμου ἡμῶν, ORIGENIS commune aut immundum. » Tum Spiritus sanctus A docens quidnam de cibis ex veritate et spiritaliter essel sentiendum : • Quæ, inquit, Deus purificavit, t communia ne dixeris. » Post hanc visionem Spi- ritus veritatis Petrum in omnem veritatem duxit, eique dixit multa, quæ dum adhuc cum illo Jesus secundum carnem versaretur, portare non potuerat. Verum de his alia se dabit disserendi occasio, cum agetur de iis quæ ad litteralem legis Mosaicæ sen- sum pertinent. rantiam redarguere, apud quem Judæus his verbis suos populares et Israelitas, qui in Jesum credunt, • et que compellat : Quæ vos intemperiæ agebant, ut patriam legem relinqueretis ? » et reliqua. quo- modo a lege patria defecerunt, qui ejus parum studiosos objurgant sic: Dicite mihi, qui legem legitis, legen non auditis ? Scriptum est enin, quoniam Abrabam duos filios habuit “, › sequuntur, ad hæc verba : • Quæ sunt per allego- riam dicta. » An patriam deseruere legem, qui eam nunquam non in ore habent, dicentes: An et lex hæc non dicit? scriptum est enim in lege Moysi : Non alligabis os bovi trituranti. Nunquid de bobus cura est Deo? an propter nos utique hæc dicit ? Nam propter nos scripta sunt 87, etc. Sed hæc omnia Judaeus apud Celsum confundit; cum longe. probabilior ejus fuisset accusatio, si dixisset: c C Quidam ex vobis pristinos ritus reliquerunt ex- plicationum et allegoriarum nomine; nounulli illos interpretati, ut loqui amatis, spiritali sensu, nihilo secius patria observatis institula; alii qui- dam litterali sensu contenti in eoque totum conti- neri spiritalem sensum arbitrantes, vultis simul et Jesumn agnosci pro eo quem prænuntiaverunt prophetæ, et Mosaicam legem ex instituto majorum suorum obseryare.› At unde Celso tanta fuisset in his distinguendis perspicacitas, qui in sequentibus impiarum omninoque a Jesu alienarum hæreseon meminit, imo et quarumdam, quæ supremum pror- sus abnegant conditorem; neque novit Israelitas qui, servala patria lege, in Jesum crediderint ? Nec enim ei propositum fuit sincero veritatis studio D omnia hoc loco investigare, ut si quid utile nan- cisceretur, id admitteret; sed animo infenso hæc scripsit, totus ad evertendum intentus simul atque audierit. secuti sunt, sic alloquitur: « Heri et nudius ter- tius, cum in eum qui vobis os sublinebat, animad- Galat. iv, 21, 22. I Cor. 1x, 8; Deut. xxv, 4. apud Hoeschelium scribendum monet Paulo post duo codd. Vaticani et Ba- sileensis, et ita Anglicanus primus ad marginem. Reliqui cum editis habent, masculinum esse putat, et interpretatur c eos qui litteralem Mosaicæ legis sensum sectantur. › interpres Gelenius. Libb. editi habent, male. 3. Nunc autem propositum est nobis Celsi igno- 4. Deinde illius Judæus eos qui e populo Jesuni (47) Αληθῶν καὶ πνευματικῶν. Bene Velserus (48) Περὶ τῶν κατὰ τὴν ἐκδοχήν. Bolerellus (49) Ὑμῶν. Recte mss., et ita legisse videtur
PG 11:825Φησὶ δὲ ὁ Κέλσος ὅτι καὶ οἱ μαθηταὶ τοῦ Ἰησοῦ ἐπὶ πράγματι περιφανεῖ μηδὲν ἔχοντες ἐπισκήψασθαι τοῦτο ἐπενόησαν, τὸ λέγειν αὐτὸν πάντα προεγνωκέναι, οὐκ ἐπιστήσας ἢ οὐ βουληθεὶς ἐπιστῆσαι τῷ φιλαλήθει τῶν γραψάντων, ὁμολογησάντων καὶ προειρηκέναι τὸν Ἰησοῦν τοῖς μαθηταῖς ὅτι Πάντες ὑμεῖς σκανδαλισθήσεσθε ἐν τῇ νυκτὶ ταύτῃ καὶ ἠληθευκέναι σκανδαλισθέντων αὐτῶν πεπροφητευκέναι δὲ καὶ τῷ Πέτρῳ· Ὅτι πρὸ ἀλεκτοροφωνίας ἀρνήσῃ με τρίς, καὶ ὅτι Πέτρος τρὶς ἠρνήσατο. [[Εἰ γὰρ μὴ ἦσαν φιλαλήθεις ἀλλ’ ὡς οἴεται Κέλσος πλάςματα ἀναγράφοντες, οὐκ ἂν Πέτρον ἀνέγραψαν ἀρνησάμενον ἢ τοὺς μαθητὰς Ἰησοῦ σκανδαλιζομένους. Τίς γὰρ ἄν, εἰ καὶ γέγονε ταῦτα, ἤλεγξε τὸν λόγον, ὅτι οὕτως ἀπήντησε; Καίτοι γε κατὰ τὸ εἰκὸς ἐχρῆν σεσιωπῆσθαι ταῦτα ἀνθρώποις, βουλομένοις διδάσκειν τοὺς ἐντυγχάνοντας τοῖς εὐαγγελίοις θανάτου καταφρονεῖν ὑπὲρ τῆς ὁμολογίας τοῦ χριστιανισμοῦ·
Α καίους, πυρὸς δ᾽ ἐπὶ τοὺς ἀδίκους εὐτελίζει ὁ παρ' Β αὐτῷ Ἰουδαῖος· μηδὲν δὲ καινὸν ἐν τούτοις διδάσκε σθαι φάσκων Χριστιανούς, οἴεται ἀνατρέπειν Χριστια νισμόν· λεκτέον πρὸς αὐτὸν, ὅτι ὁ Ἰησοῦς ἡμῶν (57), ὁρῶν Ἰουδαίους μηδὲν ἄξιον τῶν ἐν τοῖς προφήταις μαθημάτων πράττοντας, ἐδίδαξε διὰ παραβολῆς, ὅτι ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ ἀρθήσεται μὲν ἀπ' ἐκείνων, καὶ δοθήσεται τοῖς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν. Διὸ καὶ ἔστιν ἀληθῶς ἰδεῖν, πάντα μὲν τὰ Ἰουδαίων τῶν νῦν μύθους καὶ λή ρους· οὐ γὰρ ἔχουσι τὸ φῶς τῆς γνώσεως τῶν Γρα- φῶν· τὰ δὲ Χριστιανῶν ἀλήθειαν, ἐπάραι καὶ με τεωρίσαι ἀνθρώπου ψυχὴν καὶ νοῦν δυνάμενα, καὶ πείθοντα ἔχειν τι πολίτευμα οὐχ ὅμοιον τοῖς κάτω Ἰουδαίοις, κάτω που, ἀλλ' ἐν οὐρανοῖς· ὅπερ φαίνε- ται παρὰ τοῖς τὸ μέγεθος τῶν ἐν τῷ νόμῳ καὶ τοῖς προφήταις νοημάτων θεωροῦσι, καὶ ἄλλοις παραστῆ σαι δυναμένοις. Ἔστω δὲ καὶ πάντα τὰ κατὰ Ἰουδαίους ἔθη, μέσ χρι καὶ τῶν παρ' αὐτοῖς θυσιῶν, πεποιηκέναι τὸν Ἰησοῦν· τί τοῦτο συμβάλλεται πρὸς τὸ μὴ δεῖν πιο στεύειν αὐτῷ ὡς Υἱῷ τοῦ Θεοῦ; Ἔστιν οὖν Υἱὸς τοῦ δόντος (58) τὸν νόμον καὶ τοὺς προφήτας Θεοῦ, ὁ Ἰησοῦς· καὶ τοῦτον ἡμεῖς οἱ ἀπὸ τῆς Ἐκκλησίας οὐχ ὑπερβαίνομεν, ἀλλὰ καὶ ἀπεδράσαμεν μὲν τὰς Ἰου δαίων μυθολογίας, σωφρονιζόμεθα (59) δὲ καὶ παι δευόμεθα τῇ τοῦ νόμου καὶ τῶν προφητῶν μυστική θεωρίᾳ. Καὶ γὰρ οἱ προφῆται, ὡς μὴ καταπαύοντες τὸν νοῦν τῶν λεγομένων ἐν τῇ προφανεῖ ἱστορία, μηδ' ἐν τῇ κατὰ τὰς λέξεις καὶ τὸ γράμμα νομοθε σίᾳ, ὅπου μέν φασιν, ἱστορίας δῆθεν ἐκθησόμενοι, τό • Ανοίξω ἐν παραβολαῖς τὸ στόμα μου, φθέγξομαι προβλήματα ἀπ' ἀρχῆς·, ὅπου δὲ εὐχόμενοι περὶ τοῦ νόμου ὡς ἀσαφούς, καὶ δεομένου Θεοῦ ἵνα νοηθῇ, λέγουσιν ἐν εὐχῇ· « Αποκάλυψον τοὺς ὀφθαλμούς μου, καὶ κατανοήσω τὰ θαμμάσιά σου (60) ἐκ τοῦ νόμου σου. » 7. οι Δεικνύτωσαν δὲ ποῦ κἂν ἔμφασις λέξεως ἀπὸ ἀλα- ζονείας προφερομένης παρὰ τῷ Ἰησοῦ εὑρίσκεται· πῶς γὰρ ἂν ἀλαζὼν ὁ λέγων· « Μάθετε ἀπ' ἐμοῦ, ὅτι πρός εἰμι καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ· καὶ εὑρήσετε ἀνάπαυσιν ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν; » Ἢ πῶς ἀλαζὼν ὁ δείπνου γενομένου, ἐκδυσάμενος ἐπὶ τῶν μαθητῶν, ζωσάμενος δὲ λέντιον, καὶ βαλών ὕδωρ εἰς τὸν για πτῆρα, καὶ νίπτων ἑκάστου τοὺς πόδας, καὶ ἐπιτιμῶν τῷ μὴ θέλοντι παρέχειν αὐτοὺς, καὶ λέγων, ο Ἐὰν μὴ νίψω σε, οὐκ ἔχεις μέρος μετ᾿ ἐμοῦ; • Η πῶς ἀλαζὼν ὁ φάσκων, « Κἀγὼ ἐγενόμην ἐν μέσῳ ὑμῶν, οὐχ ὡς ὁ ἀνακείμενος, ἀλλ' ὡς ὁ διακονῶν;» Έλεγ χέτω δέ τις τίνα εψεύσατο, καὶ παραστησάτω μεγάλα • καὶ μικρὰ (61) ψεύδη, ἵνα δείξῃ τὰ μεγάλα ψευσάμενον τὸν Ἰησοῦν. Ἔστι δὲ καὶ ἄλλως αὐτὸν ἐλέγξαι· Ὅτι ὡς οὐκ ἔστι ψεῦσμα ψεύσματος μᾶλλον ψεῦσμα, οὐ τως οὐδὲ μειζόνως· ὡς οὐδὲ ἀληθὲς ἀληθοῦς μᾶλλον διδόντος. σαφηνιζόμεθα. σου. προφερομένη παρὰ τῷ Ἰησοῦ εὑρίσκεται. πῶς γὰρ ἀλαζὼν ὁ λέγων. ὁ δείπνου γινομένου. ὁ δείπνου γιγνομένου. ζωσάμενος δὲ λεντίῳ. ORIGENIS cede justis destinata, de igne qui injustos manet, traduntur, videturque sibi Christianismum subver- tisse, cum dicit nihil novum in istis a Christianis doceri ; ad hæc respondendum est Jesum nostrum cum videret nihil a Judais fieri, quod propheticis documentis dignum esset, parabola significasse fore ut ab illis auferretur regnum Dei et gentibus daretur 9. Quamobrem vere nunc videre est Ju- dæos nihil præter fabulas nugasque consectari, quippe qui lumine careant quod illos in cognitionem Scripturarum deducat; penes autem Christianos esse veritatem, qua hominis anima et mens erigi atque attolli possit, quæque illɔs persuadet ut civitatem habeant, non qualem terrestres Judai, terrenam, sed coelestem 1. Id manifestum est in iis qui le. gis propheticarumque sententiarum sublimitatem perspiciunt, eamque aliis aperire possunt. etiam eos qui ad sacrificia pertinent, quid istud impedit quominus illi ut Filio Dei credatur? Jesus igitur est Filius Dei, qui et legem et prophetas de- dit ; nec nos, qui in Ecclesia sumus, violamus les gem, sed, spretis Judæorum fabulis, investigando legis et prophetarum occulto sensu emendamur atque erudimur. Enimvero prophete, ut qui sen- sum eorum quæ dicunt, simplici historia legisque verbis et littera non circumscribant, aliquando sic loquuntur, nimirum historias narraturi : Aperiam os meum, loquar propositiones ab initio : ali- quando legis, ut rei obscuræ et quæ nonnisi au- xiliante Deo capi potest, intelligentiam postulant his verbis: Revela oculos meos, et considerabo mirabilia de lege tua ”. > ‹ C Ostendant vero ubi vel in speciem arro- ganter dictum a Jesu aliquid inveniatur. Quomodo arrogans, qui ait : ‹ Discite a me quia mitis sum et humilis corde, et invenietis requiem animabus ve- stris " ? . Quomodo arrogans qui post ccenam, veste coram discipulis deposita, accinctus linteo *, aqua in pelvim injecta, singulorum abluit pedes, et eos porrigere recusantem increpat his verbis: Nisi lavero te, non habebis partem mecum ? . Quo- modo arrogans, qui dicit: Ego in medio vestrum sum, non ut qui recumbit, sed ut qui ministrat *7?, Arguat eum quispiam, quod falsa protulerit; atque ut probet magna ejus fuisse mendacia, dicat quæ magna, quae parva mendacia sint. Est et alia illum refellendi via. Nam falsum non est aliud alio magis minusve falsum ; quemadmodum nec verum est aliud alio magis minusve verum. Ecquænam autem Philipp. 1, 20. » D Psal. Lxxvi, 2. ss Psal. cxvi, 18. o Matth. x1, 29. » Matth. XXI, 45. • Joail. xill, 4. so lbid., leensis. Libri vero editi, Anglicani ; in aliis, sicut in editis, deest Ibidem codd. Regius et Basileensis, Mox Basileensis, Infra idem, Reliqui cum editis, Ιbidem Regius et Basileensis, 6. Esto, Jesus ritus omnes Judaicos observaverit, 8. *7ª Luc. xx11, 27. (57) Cod. Regius et Basileensis, ὁ Κύριος ἡμῶν. (58) Δόντος. Ita duo Vaticani, Regius et Basi- (59) Σωφρονιζόμεθα. Hoeschelius in textu habet, (60) Θαυμάσιά σου. Sic uterque Vaticanus et duu (61) Libb. editi in margine, μεγάλα και μικρά.
νυνὶ δ’ ὁρῶντες ὅτι ὁ λόγος δυνάμει κρατήσει τῶν ἀνθρώπων ἔθηκαν καὶ τὰ τοιαῦτα, οὐκ οἶδ’ ὅπως οὐ βλάψοντα τοὺς ἐντυγχάνοντας οὐδὲ πρόφασιν δώσοντα ἀρνήσεως.]] Πάνυ δ’ εὐήθως φησὶ τοὺς μαθητὰς πρὸς παραίτησιν τῶν κατὰ τὸν Ἰησοῦν ἀναγεγραφέναι περὶ αὐτοῦ τοιαῦτα· ὥσπερ, φησίν, εἴ τις λέγων εἶναί τινα δίκαιον δεικνύει αὐτὸν ἀδικοῦντα, καὶ λέγων ὅσιον δεικνύει φονεύοντα, καὶ λέγων ἀθάνατον δεικνύει νεκρόν, πᾶσι τούτοις ἐπιφέρων ὅτι προειρηκὼς αὐτὰ ἔτυχεν. Αὐτόθεν γὰρ ἀνόμοιον αὐτοῦ τὸ παράδειγμα, ἐπεὶ οὐδὲν ἄτοπόν ἐστιν ἀνειληφότα τὸν ἐσόμενον ἀνθρώποις ἐγκείμενον σκοπὸν περὶ τοῦ πῶς δεῖ βιοῦν ὑποδεδειχέναι ὡς δεῖ ὑπὲρ εὐσεβείας ἀποθνῄσκειν, χωρὶς τοῦ χρήσιμόν τι τῷ παντὶ γεγονέναι τὸ ὑπὲρ ἀνθρώπων αὐτὸν ἀποθανεῖν, ὡς ἐν τῷ πρὸ τούτου ἐδείξαμεν λόγῳ. Εἶτ’ οἴεται ὅτι πᾶσα ἡ τοῦ πάθους ὁμολογία βεβαιοῖ τὸν ἔλεγχον οὐ λύει. Οὐ γὰρ εἶδεν, ὅσα περὶ τούτου καὶ παρὰ τῷ Παύλῳ πεφιλοσόφηται καὶ ὑπὸ τῶν προφητῶν λέλεκται· ἔλαθε δὲ αὐτὸν τὸ εἰρηκέναι τινὰ τῶν ἐν ταῖς αἱρέσεσι δοκήσει τὸν Ἰησοῦν ταῦτα πεπονθέναι οὐ πεπονθότα. Οὐ γὰρ ἐγνωκὼς εἶπε τό·
Α καίους, πυρὸς δ᾽ ἐπὶ τοὺς ἀδίκους εὐτελίζει ὁ παρ' Β αὐτῷ Ἰουδαῖος· μηδὲν δὲ καινὸν ἐν τούτοις διδάσκε σθαι φάσκων Χριστιανούς, οἴεται ἀνατρέπειν Χριστια νισμόν· λεκτέον πρὸς αὐτὸν, ὅτι ὁ Ἰησοῦς ἡμῶν (57), ὁρῶν Ἰουδαίους μηδὲν ἄξιον τῶν ἐν τοῖς προφήταις μαθημάτων πράττοντας, ἐδίδαξε διὰ παραβολῆς, ὅτι ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ ἀρθήσεται μὲν ἀπ' ἐκείνων, καὶ δοθήσεται τοῖς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν. Διὸ καὶ ἔστιν ἀληθῶς ἰδεῖν, πάντα μὲν τὰ Ἰουδαίων τῶν νῦν μύθους καὶ λή ρους· οὐ γὰρ ἔχουσι τὸ φῶς τῆς γνώσεως τῶν Γρα- φῶν· τὰ δὲ Χριστιανῶν ἀλήθειαν, ἐπάραι καὶ με τεωρίσαι ἀνθρώπου ψυχὴν καὶ νοῦν δυνάμενα, καὶ πείθοντα ἔχειν τι πολίτευμα οὐχ ὅμοιον τοῖς κάτω Ἰουδαίοις, κάτω που, ἀλλ' ἐν οὐρανοῖς· ὅπερ φαίνε- ται παρὰ τοῖς τὸ μέγεθος τῶν ἐν τῷ νόμῳ καὶ τοῖς προφήταις νοημάτων θεωροῦσι, καὶ ἄλλοις παραστῆ σαι δυναμένοις. Ἔστω δὲ καὶ πάντα τὰ κατὰ Ἰουδαίους ἔθη, μέσ χρι καὶ τῶν παρ' αὐτοῖς θυσιῶν, πεποιηκέναι τὸν Ἰησοῦν· τί τοῦτο συμβάλλεται πρὸς τὸ μὴ δεῖν πιο στεύειν αὐτῷ ὡς Υἱῷ τοῦ Θεοῦ; Ἔστιν οὖν Υἱὸς τοῦ δόντος (58) τὸν νόμον καὶ τοὺς προφήτας Θεοῦ, ὁ Ἰησοῦς· καὶ τοῦτον ἡμεῖς οἱ ἀπὸ τῆς Ἐκκλησίας οὐχ ὑπερβαίνομεν, ἀλλὰ καὶ ἀπεδράσαμεν μὲν τὰς Ἰου δαίων μυθολογίας, σωφρονιζόμεθα (59) δὲ καὶ παι δευόμεθα τῇ τοῦ νόμου καὶ τῶν προφητῶν μυστική θεωρίᾳ. Καὶ γὰρ οἱ προφῆται, ὡς μὴ καταπαύοντες τὸν νοῦν τῶν λεγομένων ἐν τῇ προφανεῖ ἱστορία, μηδ' ἐν τῇ κατὰ τὰς λέξεις καὶ τὸ γράμμα νομοθε σίᾳ, ὅπου μέν φασιν, ἱστορίας δῆθεν ἐκθησόμενοι, τό • Ανοίξω ἐν παραβολαῖς τὸ στόμα μου, φθέγξομαι προβλήματα ἀπ' ἀρχῆς·, ὅπου δὲ εὐχόμενοι περὶ τοῦ νόμου ὡς ἀσαφούς, καὶ δεομένου Θεοῦ ἵνα νοηθῇ, λέγουσιν ἐν εὐχῇ· « Αποκάλυψον τοὺς ὀφθαλμούς μου, καὶ κατανοήσω τὰ θαμμάσιά σου (60) ἐκ τοῦ νόμου σου. » 7. οι Δεικνύτωσαν δὲ ποῦ κἂν ἔμφασις λέξεως ἀπὸ ἀλα- ζονείας προφερομένης παρὰ τῷ Ἰησοῦ εὑρίσκεται· πῶς γὰρ ἂν ἀλαζὼν ὁ λέγων· « Μάθετε ἀπ' ἐμοῦ, ὅτι πρός εἰμι καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ· καὶ εὑρήσετε ἀνάπαυσιν ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν; » Ἢ πῶς ἀλαζὼν ὁ δείπνου γενομένου, ἐκδυσάμενος ἐπὶ τῶν μαθητῶν, ζωσάμενος δὲ λέντιον, καὶ βαλών ὕδωρ εἰς τὸν για πτῆρα, καὶ νίπτων ἑκάστου τοὺς πόδας, καὶ ἐπιτιμῶν τῷ μὴ θέλοντι παρέχειν αὐτοὺς, καὶ λέγων, ο Ἐὰν μὴ νίψω σε, οὐκ ἔχεις μέρος μετ᾿ ἐμοῦ; • Η πῶς ἀλαζὼν ὁ φάσκων, « Κἀγὼ ἐγενόμην ἐν μέσῳ ὑμῶν, οὐχ ὡς ὁ ἀνακείμενος, ἀλλ' ὡς ὁ διακονῶν;» Έλεγ χέτω δέ τις τίνα εψεύσατο, καὶ παραστησάτω μεγάλα • καὶ μικρὰ (61) ψεύδη, ἵνα δείξῃ τὰ μεγάλα ψευσάμενον τὸν Ἰησοῦν. Ἔστι δὲ καὶ ἄλλως αὐτὸν ἐλέγξαι· Ὅτι ὡς οὐκ ἔστι ψεῦσμα ψεύσματος μᾶλλον ψεῦσμα, οὐ τως οὐδὲ μειζόνως· ὡς οὐδὲ ἀληθὲς ἀληθοῦς μᾶλλον διδόντος. σαφηνιζόμεθα. σου. προφερομένη παρὰ τῷ Ἰησοῦ εὑρίσκεται. πῶς γὰρ ἀλαζὼν ὁ λέγων. ὁ δείπνου γινομένου. ὁ δείπνου γιγνομένου. ζωσάμενος δὲ λεντίῳ. ORIGENIS cede justis destinata, de igne qui injustos manet, traduntur, videturque sibi Christianismum subver- tisse, cum dicit nihil novum in istis a Christianis doceri ; ad hæc respondendum est Jesum nostrum cum videret nihil a Judais fieri, quod propheticis documentis dignum esset, parabola significasse fore ut ab illis auferretur regnum Dei et gentibus daretur 9. Quamobrem vere nunc videre est Ju- dæos nihil præter fabulas nugasque consectari, quippe qui lumine careant quod illos in cognitionem Scripturarum deducat; penes autem Christianos esse veritatem, qua hominis anima et mens erigi atque attolli possit, quæque illɔs persuadet ut civitatem habeant, non qualem terrestres Judai, terrenam, sed coelestem 1. Id manifestum est in iis qui le. gis propheticarumque sententiarum sublimitatem perspiciunt, eamque aliis aperire possunt. etiam eos qui ad sacrificia pertinent, quid istud impedit quominus illi ut Filio Dei credatur? Jesus igitur est Filius Dei, qui et legem et prophetas de- dit ; nec nos, qui in Ecclesia sumus, violamus les gem, sed, spretis Judæorum fabulis, investigando legis et prophetarum occulto sensu emendamur atque erudimur. Enimvero prophete, ut qui sen- sum eorum quæ dicunt, simplici historia legisque verbis et littera non circumscribant, aliquando sic loquuntur, nimirum historias narraturi : Aperiam os meum, loquar propositiones ab initio : ali- quando legis, ut rei obscuræ et quæ nonnisi au- xiliante Deo capi potest, intelligentiam postulant his verbis: Revela oculos meos, et considerabo mirabilia de lege tua ”. > ‹ C Ostendant vero ubi vel in speciem arro- ganter dictum a Jesu aliquid inveniatur. Quomodo arrogans, qui ait : ‹ Discite a me quia mitis sum et humilis corde, et invenietis requiem animabus ve- stris " ? . Quomodo arrogans qui post ccenam, veste coram discipulis deposita, accinctus linteo *, aqua in pelvim injecta, singulorum abluit pedes, et eos porrigere recusantem increpat his verbis: Nisi lavero te, non habebis partem mecum ? . Quo- modo arrogans, qui dicit: Ego in medio vestrum sum, non ut qui recumbit, sed ut qui ministrat *7?, Arguat eum quispiam, quod falsa protulerit; atque ut probet magna ejus fuisse mendacia, dicat quæ magna, quae parva mendacia sint. Est et alia illum refellendi via. Nam falsum non est aliud alio magis minusve falsum ; quemadmodum nec verum est aliud alio magis minusve verum. Ecquænam autem Philipp. 1, 20. » D Psal. Lxxvi, 2. ss Psal. cxvi, 18. o Matth. x1, 29. » Matth. XXI, 45. • Joail. xill, 4. so lbid., leensis. Libri vero editi, Anglicani ; in aliis, sicut in editis, deest Ibidem codd. Regius et Basileensis, Mox Basileensis, Infra idem, Reliqui cum editis, Ιbidem Regius et Basileensis, 6. Esto, Jesus ritus omnes Judaicos observaverit, 8. *7ª Luc. xx11, 27. (57) Cod. Regius et Basileensis, ὁ Κύριος ἡμῶν. (58) Δόντος. Ita duo Vaticani, Regius et Basi- (59) Σωφρονιζόμεθα. Hoeschelius in textu habet, (60) Θαυμάσιά σου. Sic uterque Vaticanus et duu (61) Libb. editi in margine, μεγάλα και μικρά.
PG 11:827Οὐδὲ γὰρ τοῦτο εἴπατε ὅτι ἐδόκει μὲν τοῖς ἀσεβέσιν ἀνθρώποις ταῦτα πάσχειν οὐκ ἔπασχε δέ, ἀλλ’ ἄντικρυς παθεῖν ὁμολογεῖτε. Ἀλλ’ ἡμεῖς τὸ δοκεῖν ἐπὶ τοῦ παθεῖν οὐ τάσσομεν, ἵνα μὴ ψευδὴς αὐτοῦ καὶ ἡ ἀνάστασις ᾖ ἀλλ’ ἀληθής. Ὁ γὰρ ἀληθῶς ἀποθανὼν εἰ ἀνέστη, ἀληθῶς ἀνέστη, ὁ δὲ δοκῶν ἀποτεθνηκέναι οὐκ ἀληθῶς ἀνέστη. [Ἐπεὶ δὲ τὸ περὶ τῆς ἀναστάσεως Ἰησοῦ Χριστοῦ χλευάζουσιν οἱ ἄπιστοι, παραθησόμεθα μὲν καὶ Πλάτωνα λέγοντα Ἦρα τὸν Ἀρμενίου μετὰ δώδεκα ἡμέρας ἐκ τῆς πυρᾶς ἐγηγέρθαι καὶ ἀπηγγελκέναι τὰ περὶ τῶν ἐν ᾅδου, ὡς πρὸς ἀπίστους δὲ καὶ τὰ περὶ τῆς παρὰ τῷ Ἡρακλείδῃ ἄπνου οὐ πάντῃ ἔσται εἰς τὸν τόπον ἄχρηστα.] Πολλοὶ δ’ ἱστόρηνται καὶ ἀπὸ τῶν μνημείων ἐπανελθόντες οὐ μόνον αὐτῆς ἡμέρας ἀλλὰ γὰρ καὶ τῇ ἑξῆς. Τί οὖν θαυμαστόν, εἰ ὁ παραδόξως πολλὰ ποιήσας καὶ ὑπὲρ ἄνθρωπον καὶ οὕτως ἐναργῆ, ὡς μὴ δυναμένους ἀντιβλέψαι τῷ γεγονέναι αὐτὰ κακίζειν διὰ τοῦ κοινοποιεῖν αὐτὰ πρὸς τὰς γοητείας, καὶ περὶ τὴν ἑαυτοῦ τελευτὴν εἶχέ τι πλεῖον· ἵνα ἑκοῦσα μὲν τὸ σῶμα καταλίπῃ ἡ ψυχὴ οἰκονομησαμένη δέ τινα ἔξω αὐτοῦ πάλιν ἐπανέλθῃ, ὅτε βούλεται;
PG 11:831Τοιοῦτον δ’ ἀναγέγραπται παρὰ τῷ Ἰωάννῃ εἰρηκέναι ὁ Ἰησοῦς λόγον ἐν τῷ· Οὐδεὶς αἴρει τὴν ψυχήν μου ἀπ’ ἐμοῦ, ἀλλ’ ἐγὼ τίθημι αὐτὴν ἀπ’ ἐμαυτοῦ. Ἐξουσίαν ἔχω θεῖναι αὐτήν, καὶ πάλιν ἐξουσίαν ἔχω λαβεῖν αὐτήν. Καὶ τάχα διὰ τοῦτο προλαβὼν ἐξελήλυθεν ἀπὸ τοῦ σώματος, ἵνα αὐτὸ τηρήσῃ καὶ μὴ καταχθῇ τὰ σκέλη ὡς τὰ τῶν σὺν αὐτῷ σταυρωθέντων λῃστῶν. Τοῦ μὲν γὰρ πρώτου οἱ στρατιῶται κατέαξαν τὰ σκέλη καὶ τοῦ ἄλλου τοῦ συσταυρωθέντος αὐτῷ· ἐπὶ δὲ τὸν Ἰησοῦν ἐλθόντες καὶ ἰδόντες ὅτι ἐξέπνευσεν, οὐ κατέαξαν αὐτοῦ τὰ σκέλη. Εἴπομεν οὖν καὶ πρὸς τό· Πόθεν οὖν πιστὸν τὸ προειρηκέναι; Τὸ δὲ πόθεν ἀθάνατος ὁ νεκρός; μανθανέτω ὁ βουλόμενος ὅτι οὐχ ὁ νεκρὸς ἀθάνατος ἀλλ’ ὁ ἀναστὰς ἐκ νεκρῶν. Οὐ μόνον οὖν οὐχ ὁ νεκρὸς ἀθάνατος, ἀλλ’ οὐδ’ ὁ πρὸ τοῦ νεκροῦ Ἰησοῦς ὁ σύνθετος ἀθάνατος ἦν, ὅς γε ἔμελλε τεθνήξεσθαι. Οὐδεὶς γὰρ τεθνηξόμενος ἀθάνατος ἀλλ’ ἀθάνατος, ὅτε οὐκέτι τεθνήξεται. Χριστὸς δὲ ἐγερθεὶς ἐκ νεκρῶν οὐκέτι ἀποθνῄσκει· θάνατος αὐτοῦ οὐκέτι κυριεύει· κἂν μὴ βούλωνται οἱ ταῦτα πῶς εἴρηται νοῆσαι μὴ χωρήσαντες. Σφόδρα δὲ μωρὸν καὶ τό·
Τίς ἂν ἢ θεὸς ἢ δαίμων ἢ ἄνθρωπος φρόνιμος προειδὼς αὐτῷ τοιαῦτα συμβησόμενα οὐκ ἄν, εἴ γε ἐδύνατο, ἐξέκλινεν ἀλλὰ συνέπιπτεν οἷς προηπίστατο; Καὶ Σωκράτης γοῦν ᾔδει τὸ κώνειον πιόμενος καὶ τεθνηξόμενος καὶ ἐδύνατο, εἴπερ ἐπείσθη τῷ Κρίτωνι, ὑπεξελθὼν τὴν φυλακὴν μηδὲν τούτων παθεῖν, ἀλλ’ εἵλετο κατὰ τὸ φαινόμενον αὐτῷ εὔλογον κρεῖττον αὐτῷ εἶναι φιλοσόφως ἀποθανεῖν ἢ ἀφιλοσόφως ζῆν. Ἀλλὰ καὶ Λεωνίδας ὁ Λακεδαιμονίων στρατηγὸς εἰδὼς ὅσον οὐδέπω τεθνηξόμενος μετὰ τῶν ἐν Θερμοπύλαις οὐκ ἐπραγματεύσατο τὸ ζῆσαι αἰσχρῶς, ἀλλ’ εἶπε τοῖς σὺν αὐτῷ· Ἀριστήσωμεν ὡς ἐν ᾅδου δειπνοποιησόμενοι. Οἷς δὲ μέλει ἱστορίας τοιαύτας συναγαγεῖν πολλὰ εὑρήσουσι. Καὶ τί θαυμαστόν, εἰ ὁ Ἰησοῦς ἐπιστάμενος τὰ συμβησόμενα οὐκ ἐξέκλινεν ἀλλὰ περιέπιπτεν οἷς καὶ προηπίστατο; Ὅπου καὶ Παῦλος ὁ μαθητὴς αὐτοῦ ἀκούσας τὰ συμβησόμενα αὐτῷ ἀναβάντι εἰς Ἱεροσόλυμα ὁμόσε τοῖς κινδύνοις ἐχώρησεν, ἐπιπλήσσων καὶ τοῖς δεδακρυμένοις περὶ αὐτὸν καὶ κωλύουσιν ἀναβῆναι εἰς τὰ Ἱεροσόλυμα.
PG 11:833Πολλοὶ δὲ καὶ τῶν καθ’ ἡμᾶς ἐπιστάμενοι, ὡς ὁμολογήσαντες μὲν χριστιανισμὸν ἀποθανοῦνται ἀρνησάμενοι δὲ ἀπολυθήσονται καὶ τὰ ὑπάρχοντα ἀπολήψονται, κατεφρόνησαν μὲν τοῦ βίου ἑκουσίως δὲ τὸν ὑπὲρ εὐσεβείας θάνατον εἵλοντο. Ἑξῆς δὲ τούτῳ καὶ ἄλλο εὔηθές φησιν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος, ὅτι πῶς, εἴπερ προεῖπε καὶ τὸν προδώσοντα [καὶ τὸν ἀρνησόμενον, οὐκ ἂν ὡς θεὸν ἐφοβήθησαν, ὡς τὸν μὲν μὴ προδοῦναι ἔτι τὸν δὲ μὴ ἀρνήσασθαι; Καὶ οὐκ εἶδέ γε ὁ σοφώτατος Κέλσος ἐν τῷ τόπῳ τὴν μάχην, ὅτι εἰ μὲν ὡς θεὸς προέγνω καὶ οὐχ οἷόν τε ἦν αὐτοῦ τὴν πρόγνωσιν ψεύσασθαι, οὐχ οἷόν τε ἦν οὔτε τὸν ἐγνωσμένον ὡς προδώσοντα μὴ προδοῦναι οὔτε τὸν λεχθέντα ἀρνησόμενον μὴ ἀρνήσασθαι]· εἰ δ’ οἷόν τ’ ἦν τόνδε μὲν μὴ προδώσειν τόνδε δὲ μὴ ἀρνήσεσθαι, ὡς καὶ γενέσθαι ἂν τὸ μὴ προδοῦναι καὶ τὸ μὴ ἀρνήσασθαι ἐν τοῖς ταῦτα προμεμαθηκόσιν, οὐκέτι ἀληθὴς ἦν ὁ λέγων ὅτι ὅδε μὲν προδώσει ὅδε δὲ ἀρνήσεται. Καὶ γὰρ εἰ προέγνω προδώσοντα, τὴν πονηρίαν εἶδεν, ἀφ’ ἧς προδώσει, ἥτις οὐ πάντως ἐκ τῆς προγνώσεως ἀνετέτραπτο.
Α τητα παρ' αὐτοῖς. Οὐκ ἔτι γὰρ προφῆται, οὐδὲ τερά μένα. στια· ὧν κἂν ἴχνη ἐπὶ ποσὸν παρὰ Χριστιανοῖς εύκ ρίσκεται (67), καί τινά γε μείζονα· καὶ εἰ πιστοί ἐσμεν λέγοντες (68), ἑωράκαμεν καὶ ἡμεῖς. Λέγει δὲ ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος· « Διὰ τί ήτιμάζομεν εν προεκηρύσσομεν; Η ἵνα πλέον τῶν ἄλλων κολασθῶ μεν; » Καὶ πρὸς τοῦτο δ' ἔστιν εἰπεῖν, ὅτι πλέον τῶν ἄλλων Ἰουδαῖοι διὰ τὴν εἰς Χριστὸν ἀπιστίαν, καὶ ὅσα ἄλλα αὐτῷ ἐνύβρισαν, οὐ μόνον κατὰ τὴν πεπι- στευμένην κρίσιν πείσονται, ἀλλὰ γὰρ καὶ ἤδη πεπόν- θασι. Ποῖον γὰρ ἔθνος πεφυγάδευται ἀπὸ τῆς ἰδίας μητροπόλεως καὶ τοῦ οἰκείου τόπου τῇ πατρίῳ θρη σκείᾳ (69) ἢ μόνοι Ἰουδαῖοι ; Τοῦτο δὲ πεπόνθασιν ὡς ἀγεννέστατοι, εἰ καὶ πολλὰ ἥμαρτον, δι' οὐδὲν οὕτως ἐκείνων, ὡς διὰ τὰ κατὰ τοῦ Ἰησοῦ ἡμῶν τετολμη ο Μετὰ ταῦτά φησιν ὁ Ἰουδαίος· « Πῶς δ' ἐμέλλομεν τοῦτον νομίζειν Θεὸν, ὃς τά τε ἄλλα, ὥσπερ ἐπι- κούετο (70), οὐδὲν ὧν ἐπηγγέλλετο ἐπεδείκνυτο, καὶ ἐπειδὴ ἡμεῖς ἐλέγξαντες αὐτὸν, καὶ καταγνόντες ἠξιοῦ. μεν κολάζεσθαι, κρυπτόμενος μεν, καὶ διαδιδράσκων επονειδιστότατα ἑάλω· ὑπ' αὐτῶν δὲ ὧν ὠνόμαζε μα θητῶν προὐδόθη; Καίτοι Θεὸν, φησὶν, ὄντα οὔτε φεύ γειν ἐνῆν, οὔτε δεθέντα ἀπάγεσθαι· ἥκιστα δὲ ὑπὸ τῶν συνόντων αὐτῷ, καὶ παντὸς ἰδίᾳ κεκοινωνηκό των, καὶ διδασκάλῳ χρωμένων, καὶ Σωτῆρα νομιζό μενον (71), καὶ Θεοῦ τοῦ μεγίστου παῖδα, καὶ ἄγγε λον, ἐγκαταλείπεσθαί τε καὶ ἐκδίδοσθαι. » Πρὸς ταῦτα δὲ φήσομεν, ὅτι οὐδ᾽ ἡμεῖς ὑπολαμβάνομεν τὸ βλε πόμενον τότε καὶ αἰσθητὸν τοῦ Ἰησοῦ σῶμα, εἶναι Θεόν. Καὶ τί λέγω τὸ σῶμα; Ἀλλ᾿ οὐδὲ τὴν ψυχὴν, περὶ ἧς λέλεκται τό· . Περίλυπός ἐστιν ἡ ψυχή μου ἕως θανάτου. » Αλλ' ὥσπερ κατὰ μὲν τὸν τῶν Ἰου δαίων λόγον ὁ λέγων, « Εγώ Κύριος ὁ Θεὸς πάσης σαρκός· κ καὶ τὸ « Εμπροσθέν μου οὐκ ἐγένετο ἄλλος Θεὸς, καὶ μετ' ἐμὲ οὐκ ἔσται, ν ὁ Θεὸς εἶναι (72), πεπίστευται, ὀργάνῳ τῇ ψυχῇ καὶ τῷ σώματι τοῦ προφήτου χρώμενος· κατὰ δὲ Ἕλληνας ὁ λέγων· Οἶδα δ' ἐγὼ ψάμμου τ' ἀρθμὸν, καὶ μέτρα θα [λάσσης, Και κωφού ξυνίημι, καὶ οὐ λαλέοντος (75) ἀκούω, θεὸς νενόμισται, διὰ τῆς Πυθίας λέγων καὶ ἀκουόμε νος· οὕτω καθ᾿ ἡμᾶς ὁ Λόγος Θεὸς καὶ Θεοῦ τῶν ὅλων Υἱὸς, ἔλεγεν ἐν τῷ Ἰησοῦ τό· Ἐγώ εἰμι ἡ ὁδὸς τοῖς εὑρίσκεται· λέγει δ' ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος, οἱ πιστοί ἐσμεν λέγοντες. εἰ πιστοί ἐσμεν οἱ λέγοντες, ἑωράκαμεν καὶ ἡμεῖς, μείζονα. ὑπηκούετο. μιζομένων, νομιζόντων. ὅθεν εἶναι, ὁ Θεὸς εἶναι. φωνεῦντος, CRIGENIS eis adesse divinitatem. Non enim amplius eis sunt prophetæ, non miracula ; cum contra apud Chris stianos etiamnum miraculorum aliquantum super- siut vestigia, imo majora, quam apud illos fuere, aliquando fiant; et si hac in re quid ponderis habet nostrum testimonium, nos ipsi vidimus. • Qua causa, pergit Celsi Judæus, ignominiose a nobis ille habitus est quem prænuntiavimus ? An ut ma- jores quam alii demus penas ? » Certe, inquam ego, majores aliis dabunt Judæi, cum propter suam in Christum incredulitatem, tum propter alia oppro- bria quibus illum affecerunt; neque supplicium in judicii quod credimus tempus differetur; jam dede- rwmit. Ecquæ enim gens, præter solos Judæos, a sua praecipua urbe et a loco expulsa est, ubi patrius cultus fuerat peculiariter constitutus? id tamnen B passi sunt ut vilissimi homines, non tam propter alia sua crimina, quæ sane multa perpetrarunt, quam ob ea quæ in Jesum ausi sunt. bis habitus fuisset is, qui, prout vulgo ferebatur, nihil præstitit eorum quæ promiserat; qui post- quam a nobis convictus, damnatus, dignusque sup- plicio judicatus est, quæsivit latebras et turpissime fugiens captus est, proditus ab iis ipsis quos disci- pulos nominabat ? Atqui non conveniebat illi, qui Deus esset, fugere, et vinctum abduci : indignissi- mum autem eo, qui Servator, Dei maximi Filius, angelus credebatur, relinqui et prodi ab iis quibus- cum vixerat, quos sibi in suis omnibus privatis re- bus conscios fecerat, quique illo ut magistro ute- bantur. Ad quæ respondeo Deum a nobis non exis- timari corpus illud Jesu quod sub aspectum cadebat et subjectum sensibus erat 393. Quid dico corpus? Jdne de anima quidem a nobis creditur, de qua di- ctum est: ‹ Tristis est anima mea usque ad mor- tem ? » Sed quemadmodum qui dicit : . Ego Do- minus Deus omnis carnis "; » et : « Amte me non est formatus Deus, et post me non erit ', creditur etiam a Judæis Deus esse qui anima et corpore pro- phete tanquam instrumento utitur, quemadmodum eliam Græci, qui hæc de se prædical : Æquoris et spatium et numerus mihi notus arenæ : Calleo muti animum, et fantis nihil audio vocem³, eum judicant Deum esse voce Pythiæ et auribus utentem sic ex nobis Verbum Deus et Dei univer- sorum Filius dixit in Jesu: « Ego sum via, veritas, * Matth. xxνι, 38. Jerem. xx11, '27. *Isa. XLIII, C lib. 1. sicque nonnulla omissa sunt. Spencerus in margine, Boherello scribendum videtur, subaudi Respicit Origenes Joan. xiv. 12. Regio et Basileensi. • prout vulgo euam audiebatur, vel ferebatur. Melius forte Respicit Celsus Maith. xit, Item vni, 4, et similes locos. id est margine, quam vitiosam lectionem ex- hibent omnes codd. mss., excepto Joliano ad cujus oram allexta est, apposita in textu altera textu, ad marginem vero rejecit quod Spencerus textui suo inseruit. 9. Dicit postea Judæus : • Quomodo Deus a no- 10. * Herodot., (67) Codd. Reg. et Basileensis, ἃ παρὰ Χριστια- D 58, et xvi, 4; Luc. xxi, 11; Joan. 11, 18, et vi, 30. (68) Εἰ πιστοί ἐσμεν λέγοντες. Haschelius et (39) Τῇ πατρίῳ θρησκείᾳ. Absunt ista a codd. (70) Ὥσπερ ἐπηκούετο. id est, inquit Boherellus, (71) Νομιζόμενοr. Mallem, inquit Boherellus, vo- (72) Ὁ Θεὸς εἶναι. Hoeschelius et Spencerus in (73) Λαλέοντος. Sic omnes mss. et Hoeschelius in
Πάλιν τε αὖ εἰ κατείληφε τὸν ἀρνησόμενον, τὴν ἀσθένειαν ἰδών, [ἀφ’ ἧς ἀρνήσεται, προεῖπεν ὅτι] ἀρνήσεται· ἡ δ’ ἀσθένεια οὐκ ἔμελλεν ἀνατρέπεσθαι οὕτως ἀθρόως ἀπὸ τῆς προγνώσεως. Πόθεν δὲ καὶ τό· Ἀλλ’ αὐτοὶ προέδωκάν τε καὶ ἠρνήσαντο μηδὲν αὐτοῦ φροντίσαντες; Ἐδείχθη γὰρ περὶ μὲν τοῦ προδόντος ὅτι ψεῦδος τὸ μηδαμῶς αὐτὸν πεφροντικότα τοῦ διδασκάλου προδεδωκέναι· οὐδὲν δ’ ἧττον καὶ περὶ τοῦ ἀρνησαμένου τοῦτο δείκνυται, ὃς ἐξελθὼν ἔξω μετὰ τὸ ἀρνήσασθαι ἔκλαυσε πικρῶς. Ἐπιπόλαιον δὲ καὶ τό· Ἤδη γάρ που καὶ ἄνθρωπος ἐπιβουλευόμενός τε καὶ προαισθόμενος ἐὰν προείπῃ τοῖς ἐπιβουλεύουσιν, ἀποτρέπονται καὶ φυλάσσονται· πολλοὶ γὰρ καὶ προαισθομένοις τοῖς ἐπιβουλευομένοις ἐπεβούλευσαν. Ἑξῆς ὡσπερεὶ τὸ συμπέρασμα ἐπάγων τῷ λόγῳ φησίν· Οὔκουν ἐπειδὴ προείρητο ταῦτα, γέγονεν, ἀδύνατον γάρ· ἀλλ’ ἐπειδὴ γέγονε, ψεῦδος ἐλέγχεται τὸ προειρηκέναι· πάντῃ γὰρ ἀμήχανον τοὺς προακούσαντας ἔτι προδοῦναι καὶ ἀρνήσασθαι. Ἀνατραπεῖσι δὲ τοῖς προειρημένοις συνανετράπη καὶ τὸ συμπέρασμα τό· Οὐκ ἐπεὶ προείρητο ταῦτα, γέγονε.
Α τητα παρ' αὐτοῖς. Οὐκ ἔτι γὰρ προφῆται, οὐδὲ τερά μένα. στια· ὧν κἂν ἴχνη ἐπὶ ποσὸν παρὰ Χριστιανοῖς εύκ ρίσκεται (67), καί τινά γε μείζονα· καὶ εἰ πιστοί ἐσμεν λέγοντες (68), ἑωράκαμεν καὶ ἡμεῖς. Λέγει δὲ ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος· « Διὰ τί ήτιμάζομεν εν προεκηρύσσομεν; Η ἵνα πλέον τῶν ἄλλων κολασθῶ μεν; » Καὶ πρὸς τοῦτο δ' ἔστιν εἰπεῖν, ὅτι πλέον τῶν ἄλλων Ἰουδαῖοι διὰ τὴν εἰς Χριστὸν ἀπιστίαν, καὶ ὅσα ἄλλα αὐτῷ ἐνύβρισαν, οὐ μόνον κατὰ τὴν πεπι- στευμένην κρίσιν πείσονται, ἀλλὰ γὰρ καὶ ἤδη πεπόν- θασι. Ποῖον γὰρ ἔθνος πεφυγάδευται ἀπὸ τῆς ἰδίας μητροπόλεως καὶ τοῦ οἰκείου τόπου τῇ πατρίῳ θρη σκείᾳ (69) ἢ μόνοι Ἰουδαῖοι ; Τοῦτο δὲ πεπόνθασιν ὡς ἀγεννέστατοι, εἰ καὶ πολλὰ ἥμαρτον, δι' οὐδὲν οὕτως ἐκείνων, ὡς διὰ τὰ κατὰ τοῦ Ἰησοῦ ἡμῶν τετολμη ο Μετὰ ταῦτά φησιν ὁ Ἰουδαίος· « Πῶς δ' ἐμέλλομεν τοῦτον νομίζειν Θεὸν, ὃς τά τε ἄλλα, ὥσπερ ἐπι- κούετο (70), οὐδὲν ὧν ἐπηγγέλλετο ἐπεδείκνυτο, καὶ ἐπειδὴ ἡμεῖς ἐλέγξαντες αὐτὸν, καὶ καταγνόντες ἠξιοῦ. μεν κολάζεσθαι, κρυπτόμενος μεν, καὶ διαδιδράσκων επονειδιστότατα ἑάλω· ὑπ' αὐτῶν δὲ ὧν ὠνόμαζε μα θητῶν προὐδόθη; Καίτοι Θεὸν, φησὶν, ὄντα οὔτε φεύ γειν ἐνῆν, οὔτε δεθέντα ἀπάγεσθαι· ἥκιστα δὲ ὑπὸ τῶν συνόντων αὐτῷ, καὶ παντὸς ἰδίᾳ κεκοινωνηκό των, καὶ διδασκάλῳ χρωμένων, καὶ Σωτῆρα νομιζό μενον (71), καὶ Θεοῦ τοῦ μεγίστου παῖδα, καὶ ἄγγε λον, ἐγκαταλείπεσθαί τε καὶ ἐκδίδοσθαι. » Πρὸς ταῦτα δὲ φήσομεν, ὅτι οὐδ᾽ ἡμεῖς ὑπολαμβάνομεν τὸ βλε πόμενον τότε καὶ αἰσθητὸν τοῦ Ἰησοῦ σῶμα, εἶναι Θεόν. Καὶ τί λέγω τὸ σῶμα; Ἀλλ᾿ οὐδὲ τὴν ψυχὴν, περὶ ἧς λέλεκται τό· . Περίλυπός ἐστιν ἡ ψυχή μου ἕως θανάτου. » Αλλ' ὥσπερ κατὰ μὲν τὸν τῶν Ἰου δαίων λόγον ὁ λέγων, « Εγώ Κύριος ὁ Θεὸς πάσης σαρκός· κ καὶ τὸ « Εμπροσθέν μου οὐκ ἐγένετο ἄλλος Θεὸς, καὶ μετ' ἐμὲ οὐκ ἔσται, ν ὁ Θεὸς εἶναι (72), πεπίστευται, ὀργάνῳ τῇ ψυχῇ καὶ τῷ σώματι τοῦ προφήτου χρώμενος· κατὰ δὲ Ἕλληνας ὁ λέγων· Οἶδα δ' ἐγὼ ψάμμου τ' ἀρθμὸν, καὶ μέτρα θα [λάσσης, Και κωφού ξυνίημι, καὶ οὐ λαλέοντος (75) ἀκούω, θεὸς νενόμισται, διὰ τῆς Πυθίας λέγων καὶ ἀκουόμε νος· οὕτω καθ᾿ ἡμᾶς ὁ Λόγος Θεὸς καὶ Θεοῦ τῶν ὅλων Υἱὸς, ἔλεγεν ἐν τῷ Ἰησοῦ τό· Ἐγώ εἰμι ἡ ὁδὸς τοῖς εὑρίσκεται· λέγει δ' ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος, οἱ πιστοί ἐσμεν λέγοντες. εἰ πιστοί ἐσμεν οἱ λέγοντες, ἑωράκαμεν καὶ ἡμεῖς, μείζονα. ὑπηκούετο. μιζομένων, νομιζόντων. ὅθεν εἶναι, ὁ Θεὸς εἶναι. φωνεῦντος, CRIGENIS eis adesse divinitatem. Non enim amplius eis sunt prophetæ, non miracula ; cum contra apud Chris stianos etiamnum miraculorum aliquantum super- siut vestigia, imo majora, quam apud illos fuere, aliquando fiant; et si hac in re quid ponderis habet nostrum testimonium, nos ipsi vidimus. • Qua causa, pergit Celsi Judæus, ignominiose a nobis ille habitus est quem prænuntiavimus ? An ut ma- jores quam alii demus penas ? » Certe, inquam ego, majores aliis dabunt Judæi, cum propter suam in Christum incredulitatem, tum propter alia oppro- bria quibus illum affecerunt; neque supplicium in judicii quod credimus tempus differetur; jam dede- rwmit. Ecquæ enim gens, præter solos Judæos, a sua praecipua urbe et a loco expulsa est, ubi patrius cultus fuerat peculiariter constitutus? id tamnen B passi sunt ut vilissimi homines, non tam propter alia sua crimina, quæ sane multa perpetrarunt, quam ob ea quæ in Jesum ausi sunt. bis habitus fuisset is, qui, prout vulgo ferebatur, nihil præstitit eorum quæ promiserat; qui post- quam a nobis convictus, damnatus, dignusque sup- plicio judicatus est, quæsivit latebras et turpissime fugiens captus est, proditus ab iis ipsis quos disci- pulos nominabat ? Atqui non conveniebat illi, qui Deus esset, fugere, et vinctum abduci : indignissi- mum autem eo, qui Servator, Dei maximi Filius, angelus credebatur, relinqui et prodi ab iis quibus- cum vixerat, quos sibi in suis omnibus privatis re- bus conscios fecerat, quique illo ut magistro ute- bantur. Ad quæ respondeo Deum a nobis non exis- timari corpus illud Jesu quod sub aspectum cadebat et subjectum sensibus erat 393. Quid dico corpus? Jdne de anima quidem a nobis creditur, de qua di- ctum est: ‹ Tristis est anima mea usque ad mor- tem ? » Sed quemadmodum qui dicit : . Ego Do- minus Deus omnis carnis "; » et : « Amte me non est formatus Deus, et post me non erit ', creditur etiam a Judæis Deus esse qui anima et corpore pro- phete tanquam instrumento utitur, quemadmodum eliam Græci, qui hæc de se prædical : Æquoris et spatium et numerus mihi notus arenæ : Calleo muti animum, et fantis nihil audio vocem³, eum judicant Deum esse voce Pythiæ et auribus utentem sic ex nobis Verbum Deus et Dei univer- sorum Filius dixit in Jesu: « Ego sum via, veritas, * Matth. xxνι, 38. Jerem. xx11, '27. *Isa. XLIII, C lib. 1. sicque nonnulla omissa sunt. Spencerus in margine, Boherello scribendum videtur, subaudi Respicit Origenes Joan. xiv. 12. Regio et Basileensi. • prout vulgo euam audiebatur, vel ferebatur. Melius forte Respicit Celsus Maith. xit, Item vni, 4, et similes locos. id est margine, quam vitiosam lectionem ex- hibent omnes codd. mss., excepto Joliano ad cujus oram allexta est, apposita in textu altera textu, ad marginem vero rejecit quod Spencerus textui suo inseruit. 9. Dicit postea Judæus : • Quomodo Deus a no- 10. * Herodot., (67) Codd. Reg. et Basileensis, ἃ παρὰ Χριστια- D 58, et xvi, 4; Luc. xxi, 11; Joan. 11, 18, et vi, 30. (68) Εἰ πιστοί ἐσμεν λέγοντες. Haschelius et (39) Τῇ πατρίῳ θρησκείᾳ. Absunt ista a codd. (70) Ὥσπερ ἐπηκούετο. id est, inquit Boherellus, (71) Νομιζόμενοr. Mallem, inquit Boherellus, vo- (72) Ὁ Θεὸς εἶναι. Hoeschelius et Spencerus in (73) Λαλέοντος. Sic omnes mss. et Hoeschelius in
PG 11:835Φαμὲν δ’ ὅτι καὶ γέγονεν, ὡς δυνατόν, καὶ ἐπεὶ γέγονεν, ἀληθὲς δείκνυται τὸ προειρηκέναι· τὸ γὰρ περὶ μελλόντων ἀληθὲς ταῖς ἐκβάσεσι κρίνεται. Ψεῦδος οὖν τὸ ὑπ’ αὐτοῦ οὕτως εἰρημένον, ὅτι ψεῦδος ἐλέγχεται τὸ προειρηκέναι, καὶ μάτην λέλεκται τῷ Κέλσῳ τό· πάντῃ γὰρ ἀμήχανον τοὺς προακούσαντας ἔτι προδοῦναι καὶ ἀρνήσασθαι. Μετὰ ταῦτα ἴδωμεν, πῶς λέγει· Ταῦτα θεός, φησίν, ὢν προεῖπε, καὶ πάντως ἐχρῆν γενέσθαι τὸ προειρημένον. Θεὸς οὖν τοὺς αὑτοῦ μαθητὰς καὶ προφήτας, μεθ’ ὧν συνεδείπνει καὶ συνέπινεν, εἰς τοῦτο περιήγαγεν, ὥστε ἀσεβεῖς καὶ ἀνοσίους γενέσθαι, ὃν ἐχρῆν μάλιστα πάντας ἀνθρώπους εὐεργετεῖν, διαφερόντως δὲ τοὺς ἑαυτοῦ συνεςτίους. Ἢ ἀνθρώπῳ μὲν ὁ κοινωνήσας τραπέζης οὐκ ἂν ἔτι ἐπεβούλευσε, θεῷ δὲ [ὁ] συνευωχηθεὶς ἐπίβουλος ἐγίνετο; Καὶ ὅπερ ἔτι ἀτοπώτερον, αὐτὸς ὁ θεὸς τοῖς συντραπέζοις ἐπεβούλευσε, προδότας καὶ δυσσεβεῖς ποιῶν. Καὶ πρὸς ταῦτα δέ, ἐπεὶ βούλει καὶ τοῖς ἐμοὶ φαινομένοις εὐτελέσι τοῦ Κέλσου ἐπιχειρήμασιν ἀπαντᾶν, τοιαῦτα φήσομεν. [Ὁ μὲν Κέλσος οἴεται διὰ τοῦτο γίνεσθαι τὸ ὑπό τινος προγνώσεως θεσπισθέν, ἐπεὶ ἐθεσπίσθη·
στον. καὶ ἡ ἀλήθεια καὶ ἡ ζωή· ν καὶ τό, « Εγώ εἰμι ἡ θύρα· » καὶ τό, « Εγώ εἰμι ὁ ἄρτος ὁ ζῶν, ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβάς· » καὶ εἴ τι ἄλλο τούτοις παραπλή- Ἐγκαλοῦμεν οὖν Ἰουδαίοις τοῦτον μὴ νομίσασι Θεόν, ὑπὸ τῶν προφητῶν πολλαχοῦ μεμαρτυρημένον ὡς μεγάλην ὄντα δύναμιν, καὶ Θεὸν κατὰ τὸν τῶν ὅλων Θεὸν καὶ Πατέρα (74). Τούτῳ γάρ φαμεν ἐν τῇ κατὰ Μωϋσέα κοσμοποιίᾳ προστάττοντα τὸν Πατέρα εἰρηκέναι τὸ, « Γενηθήτω φῶς, καὶ, ο Γενηθήτω στε ρέωμα, ο καὶ τὰ λοιπὰ, ὅσα προσέταξεν ὁ Θεὸς γεν νέσθαι· καὶ τούτῳ εἰρηκέναι το, «Ποιήσωμεν ἄνθρω που κατ' εἰκόνα καὶ ὁμοίωσιν ἡμετέραν ο προστα χθέντα δὲ τὸν Λόγον (75) πεποιηκέναι πάντα ὅσα ὁ Πατὴρ αὐτῷ ἐνετείλατο. Καὶ ταῦτα λέγομεν, οὐκ αὐτοὶ ἐπιβάλλοντες (76), ἀλλὰ ταῖς παρὰ Ἰουδαίοις φερομέναις προφητείαις πιστεύοντες, ἐν αἷς λέγεται περὶ Θεοῦ, καὶ τῶν δημιουργημάτων αὐταῖς λέξεσι τὰ οὕτως ἔχοντα· ὅτι « Αὐτὸς εἶπε, καὶ ἐγενήθησαν· αὐτὸς ἐνετείλατο, καὶ ἐκτίσθησαν. » Εἰ γὰρ ἐνετεί λατο ὁ Θεὸς, καὶ ἐκτίσθη τὰ δημιουργήματα· τὶς ἂν κατὰ τὸ ἀρέσκον τῷ προφητικῷ πνεύματι εἴη ὁ τὴν τηλικαύτην τοῦ Πατρὸς ἐντολὴν ἐκπληρῶσαι δυνηθεὶς, ἢ ὁ (ἵν' οὕτως ὀνομάτω), ἔμψυχος Λόγος καὶ ἀλήθεια τυγχάνων; Ὅτι δὲ τὸν ἐν τῷ Ἰησοῦ λέγοντα τὸ, Ἐγώ εἰμι ἡ ὁδὸς καὶ ἡ ἀλήθεια καὶ ἡ ζωή, ο οὐδὲ τὰ Εὐαγγέλια οἶδε περιγεγραμμένον τινὰ γεγονέναι, ὡς οὐδαμοῦ ἔξω τῆς ψυχῆς καὶ τοῦ σώματος τοῦ Ἰησ σου τυγχάνοντα· δῆλον μὲν καὶ ἀπὸ πολλῶν, καὶ ἐξ ὀλίγων δὲ, ὧν παραθησόμεθα, οὕτως ἐχόντων. Ο βα- πτιστής Ιωάννης προφητεύων ὅσον οὐδέπω ἐνστή- σεσθαι τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, οὐκ ἐν ἐκείνῳ τῷ σώματι καὶ τῇ ψυχῇ τυγχάνοντα, ἀλλὰ γὰρ φθάνοντα παντα- χοῦ, λέγει περὶ αὐτοῦ· ο Μέσος ὑμῶν στήκει (77), δν ὑμεῖς οὐκ οἴδατε, ὁ ὀπίσω μου ἐρχόμενος, εἴπερ ἐνδει ἐκεῖ μόνον εἶναι τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, ὅπου τὸ βλεπό- μενον ἦν σῶμα Ἰησοῦ, πῶς ἔφασκεν ἂν τό· ο Μέσος ὑμῶν στήκει, ὃν ὑμεῖς οὐκ οἴδατε; » Καὶ αὐτὸς δὲμό Ἰησοῦς, ἐπαίρων τὸ φρόνημα τῶν μαθητευόντων Εt αὐτῷ εἰς τὸ μείζονα φρονεῖν περὶ Υἱοῦ Θεοῦ, φησίν· Οπου δύο (78) ἢ τρεῖς συνηγμένοι εἰς τὸ ἐμὸν ὄνομα, ἐκεῖ εἰμι ἐν μέσῳ αὐτῶν. » Τοιαύτη δ' αὐτοῦ ἐστι καὶ ἡ πρὸς τοὺς μαθητὰς ἐπαγγελία λέγοντος" Καὶ ἰδοὺ ἐγὼ μεθ᾽ ὑμῶν εἰμι πάσας τὰς ἡμέρας, ἕως τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος. » Ταῦτα δέ φαμεν, οὐ χωρίζοντες τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ ἀπὸ τοῦ Ἰησοῦ. Ἐν γὰρ μάλιστα μετὰ τὴν οἰκονομίαν γεγένηται πρὸς τὸν • χιν, 6. ὑπὸ τῶν προφητῶν, κατὰ τὸν Θεόν. τὸν τῶν ὅλων Θεὸν καὶ Πατέρα, μεγάλην ὄντα δύναμιν καὶ Θεόν, κι Τοῦ, κατά, κατά, ΧΙ. δύναμιν καὶ Θεὸν, τῶν ὅλων Θεὸν καὶ Πατέρα. Περὶ ἀρχῶν, ἀμφι- βάλλοντες. εἰσί. CONTRA CELSUM LIB. II. A et vila ^ ; » et istud : « Ego sum ostium » ; et hoc aliud : « Ego sum panis vivus qui de cœlo de- scendi ®;, et si quid aliud his simile. Damus igitur Judæis crimini, quod Jesum non existimaverint Deum esse, quamvis prophetæ illum magnam po- tentiam et secundo post rerum omnium Deum et Pa- trem loco Deum esse testificati fuerint. Asserimus enim Patrem in creatione a Moyse descripta ju- bendo illi dixisse : • Fiat lux, set : c Fiat Gre mamentum ɔ, ɔ et quæcunque Deus alia fieri impera- vit ; eidem illi dixisse : • Faciamus hominem ad imaginem et similitudinem nostram 10: » Verbum autem, ut jussum illi fuerat, fecisse omnia quae il- lum Pater facere jussit. Atque hæc dicimus non quasi conjectura ducti ; sed ipsismet prophetarum B testimoniis etiam apud Judæos receptis nitimur, in quibus de Deo rebusque ab illo conditis hæc dicun- tur conceptis verbis : « Ipse dixit, et facta sunt, ipse mandavit et creata sunt ". . Si enim Deus jussit, et res creatæ sunt, quem juxta mentem prophetici spiritus putabimus tale Patris imperium exsequi potuisse, præter eum, qui Verbum est, ut ita 10- quar, animatum et veritas? Jam eum qui in Jesa dicit : e Ego sum via, veritas, et vila '', » non esse • ex Evangeliis circumscriptum quempiam, ita ut extra animam et corpus non sit, ex pluribus locis elici potest ; pauca tantum afferam. Joannes Ba- ptista prædicens brevi fore ut Dei Filius adesset, non illo corpore illaque anima circumscriptus, sed ubi- que præsens, de illo dicit: Medius vestrum ste tit, quem vos nescitis, qui post me venturus est 1'. Si censuisset Dei Filium ibi tantum esse ubi Jesu cor- pus videbatur,quomodo dixisset: Medius vestrum ste- tit, quem vos nescitis? Et Jesus ipse mentem discipu- lorum ad sublimius de Filio Dei sentiendum erigit, cum ait : « Ubi sunt duo vel tres congregati in nomine meo, ibi sum in medio eorum 1, Nec absimilis est ejus ad discipulos promissio dicentis : « ecce ego vobiscum sum omnibus diebus usque ad consum- • mationem sæculi "., Hæc autem non eo dicimus ut Filium Dei a Jesu separemus. Verbum enim Dei cum anima et corpore Jesu unum maxime post dis- • pensationem factum est. Nam si quisquis intel- ligit quid sit adhærere Domino, et illi adhæ- D ret, is cum ipso unus est spiritus, ut Paulus Joan. xiv, 6. Joan. x, 7. Joan. vi, 50. ss Joan. Joan. 1, 26. Matil. xvi, 20. te Origenis, inquit Boherellus, vertendum, secundo post universi Deum atque parentem loco; › non cum interprete Gelenio, ipsius rerum universarum Dei atque parentis testimonio. Nam si hic esset sensus, frustra post adderetur Praeterea, hac epitheta, manifestam continent anti- thesim ad isla, Pater supra Filium evehatur, quemadmodum eve- Dilur ab Origene infra libro octavo, num. 15. inferiorem ordinem denotantis exempla af ferre supersedeo, cum obvia sint. Id unum insuper moneo in codice Anglicano primo deesse istud PATROL. GR. C – docet his verbis: • Qui adhæret Domino, unus spi- • Gen. 1, et 6. Ibid., 26. Psal. cxLvult, 5. Matth. XXVIII, 20. . ila ut una serie legatur, Vide lib. u Origenian., quæst. 2. quae adnotavimus in cap. lib. : num. 4. excepto Joliano qui cum libris impressis habet, ruin neglecta lectione Spencerus vulgatum Joaunis textum secutus est. abest (74) Κατὰ τὸν τῶν ὅλων Θεὸν καὶ Πατέρα. Ex men- (75) Προσταχθέντα δὲ τὸν λόγον, etc. Vide (76) Επιβάλλοντες. Sic recte omnes codd. mss., (77) Στήκει. Sic omnes mss. et læschelius, quo- (78) Libb. editi, ὅπου εἰσὶ δύο, sed a mss. codd.
ἡμεῖς δὲ τοῦτο οὐ διδόντες φαμὲν οὐχὶ τὸν θεσπίσαντα αἴτιον εἶναι τοῦ ἐσομένου, ἐπεὶ προεῖπεν αὐτὸ γενησόμενον, ἀλλὰ τὸ ἐσόμενον, ἐσόμενον ἂν καὶ μὴ θεσπισθέν, τὴν αἰτίαν τῷ προγινώσκοντι παρεσχηκέναι τοῦ αὐτὸ προειπεῖν. Καὶ ὅλον γε τοῦτο ἐν τῇ προγνώσει τοῦ θεσπίζοντος αὐτὸ τυγχάνει· δυνατοῦ δὲ ὄντος τοῦδέ τινος γενέσθαι δυνατοῦ δὲ καὶ μὴ γενέσθαι, ἔσται τὸ ἕτερον αὐτῶν τόδε τι. Καὶ οὔ φαμεν ὅτι ὁ προγινώσκων, ὑφελὼν τὸ δυνατὸν εἶναι γενέσθαι καὶ μὴ γενέσθαι, οἱονεὶ τοιοῦτόν τι λέγει· τόδε πάντως ἔσται, καὶ ἀδύνατον ἑτέρως γενέσθαι. Καὶ τὸ τοιοῦτο φθάνει ἐπὶ πᾶσαν τὴν περὶ τοῦ ἐφ’ ἡμῖν τινος πρόγνωσιν, εἴτε κατὰ τὰς θείας γραφὰς εἴτε κατὰ τὰς Ἑλλήνων ἱστορίας. Καὶ ὁ καλούμενός γε παρὰ τοῖς διαλεκτικοῖς ἀργὸς λόγος, σόφισμα τυγχάνων, οὐκ ἔσται μὲν σόφισμα ὅσον ἐπὶ τῷ Κέλσῳ κατὰ δὲ τὸν ὑγιῆ λόγον σόφισμά ἐστιν. Ἵνα δὲ τὸ τοιοῦτο νοηθῇ, ἀπὸ μὲν τῆς γραφῆς χρήσομαι ταῖς περὶ τοῦ Ἰούδα προφητείαις ἢ τῇ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν περὶ αὐτοῦ ὡς προδώσοντος προγνώσει· ἀπὸ δὲ τῶν ἑλληνικῶν ἱστοριῶν τῷ πρὸς τὸν Λάϊον χρησμῷ, συγχωρῶν ἐπὶ τοῦ παρόντος εἶναι αὐτὸν ἀληθῆ, ἐπεὶ μὴ λυπεῖ τὸν λόγον.
στον. καὶ ἡ ἀλήθεια καὶ ἡ ζωή· ν καὶ τό, « Εγώ εἰμι ἡ θύρα· » καὶ τό, « Εγώ εἰμι ὁ ἄρτος ὁ ζῶν, ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβάς· » καὶ εἴ τι ἄλλο τούτοις παραπλή- Ἐγκαλοῦμεν οὖν Ἰουδαίοις τοῦτον μὴ νομίσασι Θεόν, ὑπὸ τῶν προφητῶν πολλαχοῦ μεμαρτυρημένον ὡς μεγάλην ὄντα δύναμιν, καὶ Θεὸν κατὰ τὸν τῶν ὅλων Θεὸν καὶ Πατέρα (74). Τούτῳ γάρ φαμεν ἐν τῇ κατὰ Μωϋσέα κοσμοποιίᾳ προστάττοντα τὸν Πατέρα εἰρηκέναι τὸ, « Γενηθήτω φῶς, καὶ, ο Γενηθήτω στε ρέωμα, ο καὶ τὰ λοιπὰ, ὅσα προσέταξεν ὁ Θεὸς γεν νέσθαι· καὶ τούτῳ εἰρηκέναι το, «Ποιήσωμεν ἄνθρω που κατ' εἰκόνα καὶ ὁμοίωσιν ἡμετέραν ο προστα χθέντα δὲ τὸν Λόγον (75) πεποιηκέναι πάντα ὅσα ὁ Πατὴρ αὐτῷ ἐνετείλατο. Καὶ ταῦτα λέγομεν, οὐκ αὐτοὶ ἐπιβάλλοντες (76), ἀλλὰ ταῖς παρὰ Ἰουδαίοις φερομέναις προφητείαις πιστεύοντες, ἐν αἷς λέγεται περὶ Θεοῦ, καὶ τῶν δημιουργημάτων αὐταῖς λέξεσι τὰ οὕτως ἔχοντα· ὅτι « Αὐτὸς εἶπε, καὶ ἐγενήθησαν· αὐτὸς ἐνετείλατο, καὶ ἐκτίσθησαν. » Εἰ γὰρ ἐνετεί λατο ὁ Θεὸς, καὶ ἐκτίσθη τὰ δημιουργήματα· τὶς ἂν κατὰ τὸ ἀρέσκον τῷ προφητικῷ πνεύματι εἴη ὁ τὴν τηλικαύτην τοῦ Πατρὸς ἐντολὴν ἐκπληρῶσαι δυνηθεὶς, ἢ ὁ (ἵν' οὕτως ὀνομάτω), ἔμψυχος Λόγος καὶ ἀλήθεια τυγχάνων; Ὅτι δὲ τὸν ἐν τῷ Ἰησοῦ λέγοντα τὸ, Ἐγώ εἰμι ἡ ὁδὸς καὶ ἡ ἀλήθεια καὶ ἡ ζωή, ο οὐδὲ τὰ Εὐαγγέλια οἶδε περιγεγραμμένον τινὰ γεγονέναι, ὡς οὐδαμοῦ ἔξω τῆς ψυχῆς καὶ τοῦ σώματος τοῦ Ἰησ σου τυγχάνοντα· δῆλον μὲν καὶ ἀπὸ πολλῶν, καὶ ἐξ ὀλίγων δὲ, ὧν παραθησόμεθα, οὕτως ἐχόντων. Ο βα- πτιστής Ιωάννης προφητεύων ὅσον οὐδέπω ἐνστή- σεσθαι τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, οὐκ ἐν ἐκείνῳ τῷ σώματι καὶ τῇ ψυχῇ τυγχάνοντα, ἀλλὰ γὰρ φθάνοντα παντα- χοῦ, λέγει περὶ αὐτοῦ· ο Μέσος ὑμῶν στήκει (77), δν ὑμεῖς οὐκ οἴδατε, ὁ ὀπίσω μου ἐρχόμενος, εἴπερ ἐνδει ἐκεῖ μόνον εἶναι τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, ὅπου τὸ βλεπό- μενον ἦν σῶμα Ἰησοῦ, πῶς ἔφασκεν ἂν τό· ο Μέσος ὑμῶν στήκει, ὃν ὑμεῖς οὐκ οἴδατε; » Καὶ αὐτὸς δὲμό Ἰησοῦς, ἐπαίρων τὸ φρόνημα τῶν μαθητευόντων Εt αὐτῷ εἰς τὸ μείζονα φρονεῖν περὶ Υἱοῦ Θεοῦ, φησίν· Οπου δύο (78) ἢ τρεῖς συνηγμένοι εἰς τὸ ἐμὸν ὄνομα, ἐκεῖ εἰμι ἐν μέσῳ αὐτῶν. » Τοιαύτη δ' αὐτοῦ ἐστι καὶ ἡ πρὸς τοὺς μαθητὰς ἐπαγγελία λέγοντος" Καὶ ἰδοὺ ἐγὼ μεθ᾽ ὑμῶν εἰμι πάσας τὰς ἡμέρας, ἕως τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος. » Ταῦτα δέ φαμεν, οὐ χωρίζοντες τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ ἀπὸ τοῦ Ἰησοῦ. Ἐν γὰρ μάλιστα μετὰ τὴν οἰκονομίαν γεγένηται πρὸς τὸν • χιν, 6. ὑπὸ τῶν προφητῶν, κατὰ τὸν Θεόν. τὸν τῶν ὅλων Θεὸν καὶ Πατέρα, μεγάλην ὄντα δύναμιν καὶ Θεόν, κι Τοῦ, κατά, κατά, ΧΙ. δύναμιν καὶ Θεὸν, τῶν ὅλων Θεὸν καὶ Πατέρα. Περὶ ἀρχῶν, ἀμφι- βάλλοντες. εἰσί. CONTRA CELSUM LIB. II. A et vila ^ ; » et istud : « Ego sum ostium » ; et hoc aliud : « Ego sum panis vivus qui de cœlo de- scendi ®;, et si quid aliud his simile. Damus igitur Judæis crimini, quod Jesum non existimaverint Deum esse, quamvis prophetæ illum magnam po- tentiam et secundo post rerum omnium Deum et Pa- trem loco Deum esse testificati fuerint. Asserimus enim Patrem in creatione a Moyse descripta ju- bendo illi dixisse : • Fiat lux, set : c Fiat Gre mamentum ɔ, ɔ et quæcunque Deus alia fieri impera- vit ; eidem illi dixisse : • Faciamus hominem ad imaginem et similitudinem nostram 10: » Verbum autem, ut jussum illi fuerat, fecisse omnia quae il- lum Pater facere jussit. Atque hæc dicimus non quasi conjectura ducti ; sed ipsismet prophetarum B testimoniis etiam apud Judæos receptis nitimur, in quibus de Deo rebusque ab illo conditis hæc dicun- tur conceptis verbis : « Ipse dixit, et facta sunt, ipse mandavit et creata sunt ". . Si enim Deus jussit, et res creatæ sunt, quem juxta mentem prophetici spiritus putabimus tale Patris imperium exsequi potuisse, præter eum, qui Verbum est, ut ita 10- quar, animatum et veritas? Jam eum qui in Jesa dicit : e Ego sum via, veritas, et vila '', » non esse • ex Evangeliis circumscriptum quempiam, ita ut extra animam et corpus non sit, ex pluribus locis elici potest ; pauca tantum afferam. Joannes Ba- ptista prædicens brevi fore ut Dei Filius adesset, non illo corpore illaque anima circumscriptus, sed ubi- que præsens, de illo dicit: Medius vestrum ste tit, quem vos nescitis, qui post me venturus est 1'. Si censuisset Dei Filium ibi tantum esse ubi Jesu cor- pus videbatur,quomodo dixisset: Medius vestrum ste- tit, quem vos nescitis? Et Jesus ipse mentem discipu- lorum ad sublimius de Filio Dei sentiendum erigit, cum ait : « Ubi sunt duo vel tres congregati in nomine meo, ibi sum in medio eorum 1, Nec absimilis est ejus ad discipulos promissio dicentis : « ecce ego vobiscum sum omnibus diebus usque ad consum- • mationem sæculi "., Hæc autem non eo dicimus ut Filium Dei a Jesu separemus. Verbum enim Dei cum anima et corpore Jesu unum maxime post dis- • pensationem factum est. Nam si quisquis intel- ligit quid sit adhærere Domino, et illi adhæ- D ret, is cum ipso unus est spiritus, ut Paulus Joan. xiv, 6. Joan. x, 7. Joan. vi, 50. ss Joan. Joan. 1, 26. Matil. xvi, 20. te Origenis, inquit Boherellus, vertendum, secundo post universi Deum atque parentem loco; › non cum interprete Gelenio, ipsius rerum universarum Dei atque parentis testimonio. Nam si hic esset sensus, frustra post adderetur Praeterea, hac epitheta, manifestam continent anti- thesim ad isla, Pater supra Filium evehatur, quemadmodum eve- Dilur ab Origene infra libro octavo, num. 15. inferiorem ordinem denotantis exempla af ferre supersedeo, cum obvia sint. Id unum insuper moneo in codice Anglicano primo deesse istud PATROL. GR. C – docet his verbis: • Qui adhæret Domino, unus spi- • Gen. 1, et 6. Ibid., 26. Psal. cxLvult, 5. Matth. XXVIII, 20. . ila ut una serie legatur, Vide lib. u Origenian., quæst. 2. quae adnotavimus in cap. lib. : num. 4. excepto Joliano qui cum libris impressis habet, ruin neglecta lectione Spencerus vulgatum Joaunis textum secutus est. abest (74) Κατὰ τὸν τῶν ὅλων Θεὸν καὶ Πατέρα. Ex men- (75) Προσταχθέντα δὲ τὸν λόγον, etc. Vide (76) Επιβάλλοντες. Sic recte omnes codd. mss., (77) Στήκει. Sic omnes mss. et læschelius, quo- (78) Libb. editi, ὅπου εἰσὶ δύο, sed a mss. codd.
PG 11:837Περὶ τοῦ Ἰούδα τοίνυν ἐν ἑκατοστῷ καὶ ὀγδόῳ λέγεται ἐκ προσώπου τοῦ σωτῆρος ψαλμῷ, οὗ ἡ ἀρχή· Ὁ θεός, τὴν αἴνεσίν μου μὴ παρασιωπήσῃς· ὅτι στόμα ἁμαρτωλοῦ καὶ στόμα δολίου ἐπ’ ἐμὲ ἠνοίχθη. Καὶ τηρήσας γε τὰ ἐν τῷ ψαλμῷ γεγραμμένα εὑρήσεις ὅτι, ὡς προέγνωσται προδώσων τὸν σωτῆρα, οὕτως καὶ αἴτιος ὢν τῆς προδοσίας καὶ ἄξιος τῶν ἐν τῇ προφητείᾳ λεγομένων διὰ τὴν κακίαν αὐτοῦ ἀρῶν. Τάδε γὰρ παθέτω Ἀνθ’ ὧν, φησίν, οὐκ ἐμνήσθη τοῦ ποιῆσαι ἔλεος καὶ κατεδίωξεν ἄνθρωπον πένητα καὶ πτωχόν. Οὐκοῦν ἐδύνατο μνησθῆναι τοῦ ποιῆσαι ἔλεος καὶ μὴ καταδιῶξαι ὃν κατεδίωξε· δυνάμενος δὲ οὐ πεποίηκεν ἀλλὰ προέδωκεν, ὥστε ἄξιος εἶναι τῶν ἐν τῇ προφητείᾳ κατ’ αὐτοῦ ἀρῶν. Καὶ πρὸς Ἕλληνας δὲ χρησόμεθα τῷ εἰρημένῳ τοῦτον τὸν τρόπον πρὸς τὸν Λάϊον, εἴτε αὐταῖς λέξεσιν εἴτε τὸ ἰσοδυναμοῦν αὐταῖς ἀναγράψαντος τοῦ τραγικοῦ. [Λέγεται τοίνυν πρὸς αὐτὸν ἀπὸ τοῦ προεγνωκότος δὴ τὰ ἐσόμενα· Μὴ σπεῖρε παίδων ἄλοκα δαιμόνων βίᾳ· εἰ γὰρ τεκνώσεις παῖδ’ ἀποκτενεῖ ς’ ὁ φύς, καὶ πᾶς σὸς οἶκος βήσεται δι’ αἱμάτων. Καὶ ἐν τούτῳ τοίνυν δηλοῦται ὅτι δυνατὸν μὲν ἦν τῷ Λαί̈ῳ μὴ σπείρειν παίδων ἄλοκα·
κατὰ τὴν Παύλου διδασκαλίαν λέγοντος· ο Ο κολλώ- μενος τῷ Κυρίῳ ἓν πνεῦμά ἐστι·, πᾶς ὁ νοήσας, τί τὸ κολλᾶσθαι τῷ Κυρίῳ, καὶ κολληθεὶς αὐτῷ, ἐν ἐστι πνεῦμα πρὸς τὸν Κύριον· πῶς οὐ πολλῷ θειοτέρως καὶ μειζόνως ἓν ἐστι τό ποτε σύνθετον πρὸς τὸν Λό- γον τοῦ Θεοῦ ; Οὗτος δὴ ἐπεδείξατο ἐν Ἰουδαίοις θεοῦ δύναμις ὢν τὸ τοιοῦτον, δι' ὧν παραδόξων ἐποίησεν, ὑπονοηθέντων ὑπὸ μὲν Κέλσου γοητεία γεγονέναι, ὑπὸ δὲ τῶν τότε Ἰουδαίων οὐκ οἶδ᾽ ὁπόθεν ἐν Βεελζε βούλ, λεγόντων. • Εν Βεελζεβούλ ἄρχοντι τῶν δα: μονίων ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια (79)· » οὓς ἤλεγξεν ἀτο τέλος ἔχειν τὴν τῆς κακίας βασιλείαν. υπερ ἔσται Α Λόγον τοῦ Θεοῦ ἡ ψυχὴ καὶ τὸ σῶμα Ἰησοῦ. Εἰ γὰρ πώτατα λέγοντας ὁ Σωτὴρ ἡμῶν ἐκεῖ, τῷ μηδέπω δῆλον τοῖς φρονίμως ἐντυγχάνουσι τῇ εὐαγγελικῇ γραφῇ, ἣν οὐ καιρὸς νῦν διηγήσασθαι. ἄρχοντι τῶν δαιμονίων ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια. τὰ περὶ Βεελζεβούλ μεμαθηκότων, ἐν Βεελζεβούλ ἄρχοντι τῶν δαιμονίων ἐκβάλλοντα δαι- μόνια, ἐκβάλλοντα δαιμόνια, ἐκβάλλων τὰ δαιμόνια. ἐκβάλλειν τὰ δαιμόνια. Ο Τί δὲ καὶ ἐπηγγείλατο ὁ Ἰησοῦς, καὶ οὐκ ἐποί ησε ; Παραστησάτω ὁ Κέλσος καὶ ἀποδειξάτω. Αλλ' οὐ δυνήσεται, μάλιστα ἐπεὶ εἶτ᾽ ἐκ παρακουσμάτων, είτε καὶ ἐξ ἀναγνωσμάτων εὐαγγελικῶν, εἴτ᾿ ἐκ διηγη μάτων Ἰουδαϊκῶν, οίεται φέρειν & λέγει κατὰ τοῦ Ἰη σοῦ ἢ καθ᾿ ἡμῶν. Ἀλλ᾽ ἐπεὶ πάλιν ὁ Ἰουδαῖός φησιν, ὅτι « Καὶ ἐλέγξαντες αὐτὸν καὶ καταγνόντες ἠξιούμεν κολάζεσθαι· ο δεικνύτωσαν, πῶς αὐτὸν ἤλεγξαν οἱ ζη- τοῦντες ψευδομαρτυρίας κατασκευάσαι αὐτῷ, εἰ μὴ ἄρα ὁ μέγας ἔλεγχος κατὰ τοῦ Ἰησοῦ ἦν, ἂν εἶπον οἱ κατήγοροι, ὅτι οὗτος ἔφη· « Δύναμα· καταλῦσαι τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ, καὶ διὰ τριῶν ἡμερῶν ἀναστῆσαι· ν ἐπεὶ (80), αὐτὸς μὲν « ἔλεγε περὶ τοῦ ναοῦ τοῦ στ ματος αὐτοῦ, ἡ ἐκεῖνοι δ' ᾤοντο, ὡς μὴ εἰδότες ἀκούειν κατὰ τὸ βούλημα τοῦ λέγοντος, ὅτι περὶ τοῦ λιθίνου αὐτῷ ναοῦ ὁ λόγος ἦν, τοῦ τετιμημένου παρὰ Ἰου δαίοις μᾶλλον, ἢ ὡς ἐχρῆν τιμᾶσθαι τὸν ἀληθῶς ναὸν Θεοῦ τοῦ Λόγου καὶ τῆς σοφίας καὶ τῆς ἀληθείας. Λεγέτω δέ τις, πῶς, ο ἐπονειδιστότατα κρυπτό- μενος, διεδίδρασκεν ὁ Ἰησοῦς. » Τὸ γὰρ ἀνείδους ἄξιόν τις παραστησάτω. Ἀλλ᾿ ἐπεί φησι καὶ ὅτι « ἑά- λω, ν εἴποιμ᾽ ἂν, ὅτι εἴπερ τὸ ἁλῶναι ἀκούσιόν (81) ἐστιν, οὐχ ἑάλω ὁ Ἰησοῦς· ἑαυτὸν γὰρ ἐν ἐπιτηδείω καιρῷ εἰς χεῖρας ἀνθρώπων γενέσθαι οὐκ ἐκώλυσεν, ὡς ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, ἵν' ἄρῃ τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. • Εἰδὼς γοῦν πάντα τὰ ἐρχόμενα ἐπ' αὐτὸν, ἐξῆλθε, καὶ λέγει αὐτοῖς· Τίνα ζητεῖτε ; Οἱ δ᾽ ἀπεκρίθησαν Ἰησοῦν τὸν Ναζωραίον. Λέγει δὲ αὐτοῖς· Ἐγώ εἰμ:. Εἱστήκει δὲ καὶ Ἰούδας ὁ παραδιδοὺς αὐτὸν μετ' αὐ τῶν. Ὡς οὖν εἶπεν αὐτοῖς, ὅτι Ἐγώ εἰμι (82), ἀπῆλ θον εἰς τὰ ὀπίσω, καὶ ἔπεσον χαμαί. Πάλιν οὖν αὐτὸς επηρώτησε· Τίνα ζητεῖτε ; Οἱ δὲ εἶπον πάλιν Ἰησοῦν τὸν Ναζωραίον. Απεκρίθη αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς· Εἶπον ὑμῖν, ὅτι ἐγώ εἰμι· εἰ οὖν ἐμὲ ζητεῖτε, ἄφετε τού- τους ὑπάγειν. » ᾿Αλλὰ καὶ πρὸς τὸν βουλόμενον αὐτῷ " οἰκοδομῆσαι αὐτόν· ἐπεί. σιον, πάλιν οὖν αὐτοὺς ἐπηρώτησε, πάλιν οὖν αὐτὸς ἐπηρώτησε, αὐτούς. ORIGENIS ritus est 16: » quanto divinius, quanto sublimius unum cum Verbo Dei factum est id quod tum cuni illo compositum fuit! Atque etiam ipse apud Judæos manifeste declaravit se revera esse Dei potentiam, editis nempe miraculis, quæ quidem Celsus præstie gias ſuisse censet; Judæi vero nescio unde id docti tribuebant Beelzebul, dicentes : In Beelzebul principe dæmoniorum ejicit dæmonia "., Quod ab illis absurdissime dictum esse arguit Salvator no- ster, hac ratione, malitiæ regnum nondum finem accepisse. Id liquebit prudenter legenti hunc Evan- gelii locum, quem enarrandi non est hic locus. rit? Id nobis probet et ostendat Celsus. At nun- quam poterit; nam quidquid contra Jesum aut contra nos affert, id vel ex narrationibus male in- tellectis, vel ex quibusdam Evangelii locis prave detortis, vel ex Judaicis fabulis depromit. Sed quo- niam rursus ait : • Nos illum convictum, damna- tum, atque supplicio dignum fuisse judicavimus ; ostendant cujus criminis illum convicerint ii, qui con- tra illum falsa testimonia comparare studuerunt ; nisi forte magna causa ſuit, quam accusatores pro- tulerunt, illum dixisse : • Possum destruere tem- plum Dei et in triduo reparare 18. » At quod e dice- bat de templo corporis sui '', » id illi, quæ mens lo- quentis esset non intelligentes, dictum putaverunt de templo lapideo, quod majore in honore habe- bant quam verum Dei Verbi, sapientiæ, veritatis templum; quamvis hoc potissimum honorari opor- taret. Dicat quis quo pacto e Jesus turpissime latitarit et effugium quæsierit. Et quid hac in re fecit, quod ipsi verti dedecori possit ? Sed, inquit, c captus est. » Si capi nolentis est, non ca- plus est Jesus. Nam opportuno tempore in potesta- tem hominum venire se passus est ut agnus Dei ", quo peccatum mundi tolleret : « Jesus itaque sciens omnia quæ ventura erant super eum, processit et dixit eis : Quem quæritis? Responderunt ei : Jesum Nazarenum. Dicit eis : Ego sum. Stabat autem et Judas, qui tradebat eum, eum ipsis. Ut ergo dixit eis : Ego sum, abierunt retrorsum et ceciderunt D in terram. Ilerum ergo interrogavit eos : Quem quæ- ritis? Ili autem rursum dixerunt : Jesum Nazare- num. Respondit illis Jesus : Dixi vobis quia ego sum; si ergo me quæritis, sinite hos abire "., Cor. vi, 17. Matth. XII, 24. Matth. xxνι, 61. xvIII, seqq. Sic recte omnino codd. Regius et Basileensis. Hoesche- lius vero, sicque Spencerus, nisi quod pro label Ubi scriben- dum illi erat Lexiu et omnes codd. mss., excepto Joliano qui cum , Joan. 11, 21. Joan. 1, 20. Joan. Spencero habet, sed ego nihil mutari velim. Paulo post Spencerus, sed omnes mss. et leschelius in textu, vulgata Joannis exemplaria rectius habent, Sed a manuscriptis Origenis non recedendum in textu duximus. 10. Quid vero Jesus promisit quod non præstite- Β (79) 'Εν Βεελζεβούλ, λεγόντων· Ἐν Βεελζεβούλ (80) 'Αναστῆσαι· ἐπεί, etc. Sic Hoeschelius in (81) Ακούσιον. Guieto scribendum videtur εχού (82) Ὅτι ἐγώ είμι. Ita codd. Reg. et Basileensis.
οὐκ ἂν γὰρ τὸ μὴ δυνατὸν προσέταξεν αὐτῷ ὁ χρησμός· δυνατὸν δὲ ἦν] καὶ τὸ σπείρειν, καὶ οὐδέτερον αὐτῶν κατηνάγκαστο. Ἠκολούθησε δὲ τῷ μὴ φυλαξαμένῳ σπεῖραι παίδων ἄλοκα παθεῖν ἐκ τοῦ ἐσπαρκέναι τὰ τῆς κατὰ Οἰδίποδα καὶ Ἰοκάστην καὶ τοὺς υἱοὺς τραγῳδίας. Ἀλλὰ καὶ ὁ ἀργὸς καλούμενος λόγος, σόφισμα ὤν, τοιοῦτός ἐστι λεγόμενος ἐπὶ ὑποθέσεως πρὸς τὸν νοσοῦντα καὶ ὡς σόφισμα ἀποτρέπων αὐτὸν χρῆσθαι τῷ ἰατρῷ πρὸς ὑγίειαν, καὶ ἔχει γε οὕτως ὁ λόγος· εἰ εἵμαρταί σοι ἀναστῆναι ἐκ τῆς νόσου, ἐάν τε εἰσαγάγῃς τὸν ἰατρὸν ἐάν τε μὴ εἰσαγάγῃς, ἀναστήσῃ· ἀλλὰ καὶ εἰ εἵμαρταί σοι μὴ ἀναστῆναι ἐκ τῆς νόσου, ἐάν τε εἰσαγάγῃς τὸν ἰατρὸν ἐάν τε μὴ εἰσαγάγῃς, οὐκ ἀναστήσῃ· ἤτοι δὲ εἵμαρταί σοι ἀναστῆναι ἐκ τῆς νόσου ἢ εἵμαρταί σοι μὴ ἀναστῆναι· μάτην ἄρα εἰσάγεις τὸν ἰατρόν. Ἀλλὰ χαριέντως τούτῳ τῷ λόγῳ τοιοῦτόν τι ἀντιπαραβάλλεται· εἰ εἵμαρταί σοι τεκνοποιῆσαι, ἐάν τε συνέλθῃς γυναικὶ ἐάν τε μὴ συνέλθῃς, τεκνοποιήσεις· ἀλλὰ καὶ εἰ εἵμαρταί σοι μὴ τεκνοποιῆσαι, ἐάν τε συνέλθῃς γυναικὶ ἢ μὴ συνέλθῃς, οὐ τεκνοποιήσεις· ἤτοι δὲ εἵμαρταί σοι τεκνοποιῆσαι ἢ μὴ τεκνοποιῆσαι· μάτην ἄρα συνέρχῃ γυναικί.
κατὰ τὴν Παύλου διδασκαλίαν λέγοντος· ο Ο κολλώ- μενος τῷ Κυρίῳ ἓν πνεῦμά ἐστι·, πᾶς ὁ νοήσας, τί τὸ κολλᾶσθαι τῷ Κυρίῳ, καὶ κολληθεὶς αὐτῷ, ἐν ἐστι πνεῦμα πρὸς τὸν Κύριον· πῶς οὐ πολλῷ θειοτέρως καὶ μειζόνως ἓν ἐστι τό ποτε σύνθετον πρὸς τὸν Λό- γον τοῦ Θεοῦ ; Οὗτος δὴ ἐπεδείξατο ἐν Ἰουδαίοις θεοῦ δύναμις ὢν τὸ τοιοῦτον, δι' ὧν παραδόξων ἐποίησεν, ὑπονοηθέντων ὑπὸ μὲν Κέλσου γοητεία γεγονέναι, ὑπὸ δὲ τῶν τότε Ἰουδαίων οὐκ οἶδ᾽ ὁπόθεν ἐν Βεελζε βούλ, λεγόντων. • Εν Βεελζεβούλ ἄρχοντι τῶν δα: μονίων ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια (79)· » οὓς ἤλεγξεν ἀτο τέλος ἔχειν τὴν τῆς κακίας βασιλείαν. υπερ ἔσται Α Λόγον τοῦ Θεοῦ ἡ ψυχὴ καὶ τὸ σῶμα Ἰησοῦ. Εἰ γὰρ πώτατα λέγοντας ὁ Σωτὴρ ἡμῶν ἐκεῖ, τῷ μηδέπω δῆλον τοῖς φρονίμως ἐντυγχάνουσι τῇ εὐαγγελικῇ γραφῇ, ἣν οὐ καιρὸς νῦν διηγήσασθαι. ἄρχοντι τῶν δαιμονίων ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια. τὰ περὶ Βεελζεβούλ μεμαθηκότων, ἐν Βεελζεβούλ ἄρχοντι τῶν δαιμονίων ἐκβάλλοντα δαι- μόνια, ἐκβάλλοντα δαιμόνια, ἐκβάλλων τὰ δαιμόνια. ἐκβάλλειν τὰ δαιμόνια. Ο Τί δὲ καὶ ἐπηγγείλατο ὁ Ἰησοῦς, καὶ οὐκ ἐποί ησε ; Παραστησάτω ὁ Κέλσος καὶ ἀποδειξάτω. Αλλ' οὐ δυνήσεται, μάλιστα ἐπεὶ εἶτ᾽ ἐκ παρακουσμάτων, είτε καὶ ἐξ ἀναγνωσμάτων εὐαγγελικῶν, εἴτ᾿ ἐκ διηγη μάτων Ἰουδαϊκῶν, οίεται φέρειν & λέγει κατὰ τοῦ Ἰη σοῦ ἢ καθ᾿ ἡμῶν. Ἀλλ᾽ ἐπεὶ πάλιν ὁ Ἰουδαῖός φησιν, ὅτι « Καὶ ἐλέγξαντες αὐτὸν καὶ καταγνόντες ἠξιούμεν κολάζεσθαι· ο δεικνύτωσαν, πῶς αὐτὸν ἤλεγξαν οἱ ζη- τοῦντες ψευδομαρτυρίας κατασκευάσαι αὐτῷ, εἰ μὴ ἄρα ὁ μέγας ἔλεγχος κατὰ τοῦ Ἰησοῦ ἦν, ἂν εἶπον οἱ κατήγοροι, ὅτι οὗτος ἔφη· « Δύναμα· καταλῦσαι τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ, καὶ διὰ τριῶν ἡμερῶν ἀναστῆσαι· ν ἐπεὶ (80), αὐτὸς μὲν « ἔλεγε περὶ τοῦ ναοῦ τοῦ στ ματος αὐτοῦ, ἡ ἐκεῖνοι δ' ᾤοντο, ὡς μὴ εἰδότες ἀκούειν κατὰ τὸ βούλημα τοῦ λέγοντος, ὅτι περὶ τοῦ λιθίνου αὐτῷ ναοῦ ὁ λόγος ἦν, τοῦ τετιμημένου παρὰ Ἰου δαίοις μᾶλλον, ἢ ὡς ἐχρῆν τιμᾶσθαι τὸν ἀληθῶς ναὸν Θεοῦ τοῦ Λόγου καὶ τῆς σοφίας καὶ τῆς ἀληθείας. Λεγέτω δέ τις, πῶς, ο ἐπονειδιστότατα κρυπτό- μενος, διεδίδρασκεν ὁ Ἰησοῦς. » Τὸ γὰρ ἀνείδους ἄξιόν τις παραστησάτω. Ἀλλ᾿ ἐπεί φησι καὶ ὅτι « ἑά- λω, ν εἴποιμ᾽ ἂν, ὅτι εἴπερ τὸ ἁλῶναι ἀκούσιόν (81) ἐστιν, οὐχ ἑάλω ὁ Ἰησοῦς· ἑαυτὸν γὰρ ἐν ἐπιτηδείω καιρῷ εἰς χεῖρας ἀνθρώπων γενέσθαι οὐκ ἐκώλυσεν, ὡς ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, ἵν' ἄρῃ τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. • Εἰδὼς γοῦν πάντα τὰ ἐρχόμενα ἐπ' αὐτὸν, ἐξῆλθε, καὶ λέγει αὐτοῖς· Τίνα ζητεῖτε ; Οἱ δ᾽ ἀπεκρίθησαν Ἰησοῦν τὸν Ναζωραίον. Λέγει δὲ αὐτοῖς· Ἐγώ εἰμ:. Εἱστήκει δὲ καὶ Ἰούδας ὁ παραδιδοὺς αὐτὸν μετ' αὐ τῶν. Ὡς οὖν εἶπεν αὐτοῖς, ὅτι Ἐγώ εἰμι (82), ἀπῆλ θον εἰς τὰ ὀπίσω, καὶ ἔπεσον χαμαί. Πάλιν οὖν αὐτὸς επηρώτησε· Τίνα ζητεῖτε ; Οἱ δὲ εἶπον πάλιν Ἰησοῦν τὸν Ναζωραίον. Απεκρίθη αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς· Εἶπον ὑμῖν, ὅτι ἐγώ εἰμι· εἰ οὖν ἐμὲ ζητεῖτε, ἄφετε τού- τους ὑπάγειν. » ᾿Αλλὰ καὶ πρὸς τὸν βουλόμενον αὐτῷ " οἰκοδομῆσαι αὐτόν· ἐπεί. σιον, πάλιν οὖν αὐτοὺς ἐπηρώτησε, πάλιν οὖν αὐτὸς ἐπηρώτησε, αὐτούς. ORIGENIS ritus est 16: » quanto divinius, quanto sublimius unum cum Verbo Dei factum est id quod tum cuni illo compositum fuit! Atque etiam ipse apud Judæos manifeste declaravit se revera esse Dei potentiam, editis nempe miraculis, quæ quidem Celsus præstie gias ſuisse censet; Judæi vero nescio unde id docti tribuebant Beelzebul, dicentes : In Beelzebul principe dæmoniorum ejicit dæmonia "., Quod ab illis absurdissime dictum esse arguit Salvator no- ster, hac ratione, malitiæ regnum nondum finem accepisse. Id liquebit prudenter legenti hunc Evan- gelii locum, quem enarrandi non est hic locus. rit? Id nobis probet et ostendat Celsus. At nun- quam poterit; nam quidquid contra Jesum aut contra nos affert, id vel ex narrationibus male in- tellectis, vel ex quibusdam Evangelii locis prave detortis, vel ex Judaicis fabulis depromit. Sed quo- niam rursus ait : • Nos illum convictum, damna- tum, atque supplicio dignum fuisse judicavimus ; ostendant cujus criminis illum convicerint ii, qui con- tra illum falsa testimonia comparare studuerunt ; nisi forte magna causa ſuit, quam accusatores pro- tulerunt, illum dixisse : • Possum destruere tem- plum Dei et in triduo reparare 18. » At quod e dice- bat de templo corporis sui '', » id illi, quæ mens lo- quentis esset non intelligentes, dictum putaverunt de templo lapideo, quod majore in honore habe- bant quam verum Dei Verbi, sapientiæ, veritatis templum; quamvis hoc potissimum honorari opor- taret. Dicat quis quo pacto e Jesus turpissime latitarit et effugium quæsierit. Et quid hac in re fecit, quod ipsi verti dedecori possit ? Sed, inquit, c captus est. » Si capi nolentis est, non ca- plus est Jesus. Nam opportuno tempore in potesta- tem hominum venire se passus est ut agnus Dei ", quo peccatum mundi tolleret : « Jesus itaque sciens omnia quæ ventura erant super eum, processit et dixit eis : Quem quæritis? Responderunt ei : Jesum Nazarenum. Dicit eis : Ego sum. Stabat autem et Judas, qui tradebat eum, eum ipsis. Ut ergo dixit eis : Ego sum, abierunt retrorsum et ceciderunt D in terram. Ilerum ergo interrogavit eos : Quem quæ- ritis? Ili autem rursum dixerunt : Jesum Nazare- num. Respondit illis Jesus : Dixi vobis quia ego sum; si ergo me quæritis, sinite hos abire "., Cor. vi, 17. Matth. XII, 24. Matth. xxνι, 61. xvIII, seqq. Sic recte omnino codd. Regius et Basileensis. Hoesche- lius vero, sicque Spencerus, nisi quod pro label Ubi scriben- dum illi erat Lexiu et omnes codd. mss., excepto Joliano qui cum , Joan. 11, 21. Joan. 1, 20. Joan. Spencero habet, sed ego nihil mutari velim. Paulo post Spencerus, sed omnes mss. et leschelius in textu, vulgata Joannis exemplaria rectius habent, Sed a manuscriptis Origenis non recedendum in textu duximus. 10. Quid vero Jesus promisit quod non præstite- Β (79) 'Εν Βεελζεβούλ, λεγόντων· Ἐν Βεελζεβούλ (80) 'Αναστῆσαι· ἐπεί, etc. Sic Hoeschelius in (81) Ακούσιον. Guieto scribendum videtur εχού (82) Ὅτι ἐγώ είμι. Ita codd. Reg. et Basileensis.
PG 11:839Ὡς γὰρ ἐπὶ τούτου, ἐπεὶ ἀμήχανον καὶ ἀδύνατον τεκνοποιῆσαι μὴ συνελθόντα γυναικί, οὐ μάτην παραλαμβάνεται τὸ συνελθεῖν γυναικί· οὕτως εἰ τὸ ἀναστῆναι ἐκ τῆς νόσου ὁδῷ τῇ ἀπὸ ἰατρικῆς γίνεται, ἀναγκαίως παραλαμβάνεται ὁ ἰατρός, καὶ ψεῦδος τὸ μάτην εἰσάγεις τὸν ἰατρόν. Ὅλα δὲ ταῦτα παρειλήφαμεν δι’ ἃ παρέθετο ὁ σοφώτατος Κέλσος εἰπών· Θεὸς ὢν προεῖπε, καὶ πάντως ἐχρῆν γενέσθαι τὸ προειρημένον. Εἰ γὰρ τοῦ πάντως ἀκούει ἀντὶ τοῦ κατηναγκασμένως, οὐ δώσομεν αὐτῷ· δυνατὸν γὰρ ἦν καὶ μὴ γενέσθαι. Εἰ δὲ τὸ πάντως λέγει ἀντὶ τοῦ ἔσται, ὅπερ οὐ κωλύεται εἶναι ἀληθές, κἂν δυνατὸν ᾖ τὸ μὴ γενέσθαι, οὐδὲν λυπεῖ τὸν λόγον· οὐδὲ γὰρ ἠκολούθει τῷ προειρηκέναι τὸν Ἰησοῦν ἀληθῶς τὰ περὶ τοῦ προδότου ἢ τὰ περὶ τοῦ ἀρνησαμένου τὸ αὐτὸν αὐτοῖς αἴτιον γενέσθαι ἀσεβείας καὶ ἀνοσίου πράξεως. Ἰδὼν γὰρ αὐτοῦ τὸ μοχθηρὸν ἦθος ὁ καθ’ ἡμᾶς γινώσκων τί ἦν ἐν τῷ ἀνθρώπῳ, καὶ ὁρῶν ἃ τολμήσει ἔκ τε τοῦ φιλάργυρος εἶναι καὶ ἐκ τοῦ μὴ βεβαίως περὶ τοῦ διδασκάλου φρονεῖν ἃ ἐχρῆν εἶπε μετὰ πολλῶν καὶ τό·
κατὰ τὴν Παύλου διδασκαλίαν λέγοντος· ο Ο κολλώ- μενος τῷ Κυρίῳ ἓν πνεῦμά ἐστι·, πᾶς ὁ νοήσας, τί τὸ κολλᾶσθαι τῷ Κυρίῳ, καὶ κολληθεὶς αὐτῷ, ἐν ἐστι πνεῦμα πρὸς τὸν Κύριον· πῶς οὐ πολλῷ θειοτέρως καὶ μειζόνως ἓν ἐστι τό ποτε σύνθετον πρὸς τὸν Λό- γον τοῦ Θεοῦ ; Οὗτος δὴ ἐπεδείξατο ἐν Ἰουδαίοις θεοῦ δύναμις ὢν τὸ τοιοῦτον, δι' ὧν παραδόξων ἐποίησεν, ὑπονοηθέντων ὑπὸ μὲν Κέλσου γοητεία γεγονέναι, ὑπὸ δὲ τῶν τότε Ἰουδαίων οὐκ οἶδ᾽ ὁπόθεν ἐν Βεελζε βούλ, λεγόντων. • Εν Βεελζεβούλ ἄρχοντι τῶν δα: μονίων ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια (79)· » οὓς ἤλεγξεν ἀτο τέλος ἔχειν τὴν τῆς κακίας βασιλείαν. υπερ ἔσται Α Λόγον τοῦ Θεοῦ ἡ ψυχὴ καὶ τὸ σῶμα Ἰησοῦ. Εἰ γὰρ πώτατα λέγοντας ὁ Σωτὴρ ἡμῶν ἐκεῖ, τῷ μηδέπω δῆλον τοῖς φρονίμως ἐντυγχάνουσι τῇ εὐαγγελικῇ γραφῇ, ἣν οὐ καιρὸς νῦν διηγήσασθαι. ἄρχοντι τῶν δαιμονίων ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια. τὰ περὶ Βεελζεβούλ μεμαθηκότων, ἐν Βεελζεβούλ ἄρχοντι τῶν δαιμονίων ἐκβάλλοντα δαι- μόνια, ἐκβάλλοντα δαιμόνια, ἐκβάλλων τὰ δαιμόνια. ἐκβάλλειν τὰ δαιμόνια. Ο Τί δὲ καὶ ἐπηγγείλατο ὁ Ἰησοῦς, καὶ οὐκ ἐποί ησε ; Παραστησάτω ὁ Κέλσος καὶ ἀποδειξάτω. Αλλ' οὐ δυνήσεται, μάλιστα ἐπεὶ εἶτ᾽ ἐκ παρακουσμάτων, είτε καὶ ἐξ ἀναγνωσμάτων εὐαγγελικῶν, εἴτ᾿ ἐκ διηγη μάτων Ἰουδαϊκῶν, οίεται φέρειν & λέγει κατὰ τοῦ Ἰη σοῦ ἢ καθ᾿ ἡμῶν. Ἀλλ᾽ ἐπεὶ πάλιν ὁ Ἰουδαῖός φησιν, ὅτι « Καὶ ἐλέγξαντες αὐτὸν καὶ καταγνόντες ἠξιούμεν κολάζεσθαι· ο δεικνύτωσαν, πῶς αὐτὸν ἤλεγξαν οἱ ζη- τοῦντες ψευδομαρτυρίας κατασκευάσαι αὐτῷ, εἰ μὴ ἄρα ὁ μέγας ἔλεγχος κατὰ τοῦ Ἰησοῦ ἦν, ἂν εἶπον οἱ κατήγοροι, ὅτι οὗτος ἔφη· « Δύναμα· καταλῦσαι τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ, καὶ διὰ τριῶν ἡμερῶν ἀναστῆσαι· ν ἐπεὶ (80), αὐτὸς μὲν « ἔλεγε περὶ τοῦ ναοῦ τοῦ στ ματος αὐτοῦ, ἡ ἐκεῖνοι δ' ᾤοντο, ὡς μὴ εἰδότες ἀκούειν κατὰ τὸ βούλημα τοῦ λέγοντος, ὅτι περὶ τοῦ λιθίνου αὐτῷ ναοῦ ὁ λόγος ἦν, τοῦ τετιμημένου παρὰ Ἰου δαίοις μᾶλλον, ἢ ὡς ἐχρῆν τιμᾶσθαι τὸν ἀληθῶς ναὸν Θεοῦ τοῦ Λόγου καὶ τῆς σοφίας καὶ τῆς ἀληθείας. Λεγέτω δέ τις, πῶς, ο ἐπονειδιστότατα κρυπτό- μενος, διεδίδρασκεν ὁ Ἰησοῦς. » Τὸ γὰρ ἀνείδους ἄξιόν τις παραστησάτω. Ἀλλ᾿ ἐπεί φησι καὶ ὅτι « ἑά- λω, ν εἴποιμ᾽ ἂν, ὅτι εἴπερ τὸ ἁλῶναι ἀκούσιόν (81) ἐστιν, οὐχ ἑάλω ὁ Ἰησοῦς· ἑαυτὸν γὰρ ἐν ἐπιτηδείω καιρῷ εἰς χεῖρας ἀνθρώπων γενέσθαι οὐκ ἐκώλυσεν, ὡς ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, ἵν' ἄρῃ τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. • Εἰδὼς γοῦν πάντα τὰ ἐρχόμενα ἐπ' αὐτὸν, ἐξῆλθε, καὶ λέγει αὐτοῖς· Τίνα ζητεῖτε ; Οἱ δ᾽ ἀπεκρίθησαν Ἰησοῦν τὸν Ναζωραίον. Λέγει δὲ αὐτοῖς· Ἐγώ εἰμ:. Εἱστήκει δὲ καὶ Ἰούδας ὁ παραδιδοὺς αὐτὸν μετ' αὐ τῶν. Ὡς οὖν εἶπεν αὐτοῖς, ὅτι Ἐγώ εἰμι (82), ἀπῆλ θον εἰς τὰ ὀπίσω, καὶ ἔπεσον χαμαί. Πάλιν οὖν αὐτὸς επηρώτησε· Τίνα ζητεῖτε ; Οἱ δὲ εἶπον πάλιν Ἰησοῦν τὸν Ναζωραίον. Απεκρίθη αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς· Εἶπον ὑμῖν, ὅτι ἐγώ εἰμι· εἰ οὖν ἐμὲ ζητεῖτε, ἄφετε τού- τους ὑπάγειν. » ᾿Αλλὰ καὶ πρὸς τὸν βουλόμενον αὐτῷ " οἰκοδομῆσαι αὐτόν· ἐπεί. σιον, πάλιν οὖν αὐτοὺς ἐπηρώτησε, πάλιν οὖν αὐτὸς ἐπηρώτησε, αὐτούς. ORIGENIS ritus est 16: » quanto divinius, quanto sublimius unum cum Verbo Dei factum est id quod tum cuni illo compositum fuit! Atque etiam ipse apud Judæos manifeste declaravit se revera esse Dei potentiam, editis nempe miraculis, quæ quidem Celsus præstie gias ſuisse censet; Judæi vero nescio unde id docti tribuebant Beelzebul, dicentes : In Beelzebul principe dæmoniorum ejicit dæmonia "., Quod ab illis absurdissime dictum esse arguit Salvator no- ster, hac ratione, malitiæ regnum nondum finem accepisse. Id liquebit prudenter legenti hunc Evan- gelii locum, quem enarrandi non est hic locus. rit? Id nobis probet et ostendat Celsus. At nun- quam poterit; nam quidquid contra Jesum aut contra nos affert, id vel ex narrationibus male in- tellectis, vel ex quibusdam Evangelii locis prave detortis, vel ex Judaicis fabulis depromit. Sed quo- niam rursus ait : • Nos illum convictum, damna- tum, atque supplicio dignum fuisse judicavimus ; ostendant cujus criminis illum convicerint ii, qui con- tra illum falsa testimonia comparare studuerunt ; nisi forte magna causa ſuit, quam accusatores pro- tulerunt, illum dixisse : • Possum destruere tem- plum Dei et in triduo reparare 18. » At quod e dice- bat de templo corporis sui '', » id illi, quæ mens lo- quentis esset non intelligentes, dictum putaverunt de templo lapideo, quod majore in honore habe- bant quam verum Dei Verbi, sapientiæ, veritatis templum; quamvis hoc potissimum honorari opor- taret. Dicat quis quo pacto e Jesus turpissime latitarit et effugium quæsierit. Et quid hac in re fecit, quod ipsi verti dedecori possit ? Sed, inquit, c captus est. » Si capi nolentis est, non ca- plus est Jesus. Nam opportuno tempore in potesta- tem hominum venire se passus est ut agnus Dei ", quo peccatum mundi tolleret : « Jesus itaque sciens omnia quæ ventura erant super eum, processit et dixit eis : Quem quæritis? Responderunt ei : Jesum Nazarenum. Dicit eis : Ego sum. Stabat autem et Judas, qui tradebat eum, eum ipsis. Ut ergo dixit eis : Ego sum, abierunt retrorsum et ceciderunt D in terram. Ilerum ergo interrogavit eos : Quem quæ- ritis? Ili autem rursum dixerunt : Jesum Nazare- num. Respondit illis Jesus : Dixi vobis quia ego sum; si ergo me quæritis, sinite hos abire "., Cor. vi, 17. Matth. XII, 24. Matth. xxνι, 61. xvIII, seqq. Sic recte omnino codd. Regius et Basileensis. Hoesche- lius vero, sicque Spencerus, nisi quod pro label Ubi scriben- dum illi erat Lexiu et omnes codd. mss., excepto Joliano qui cum , Joan. 11, 21. Joan. 1, 20. Joan. Spencero habet, sed ego nihil mutari velim. Paulo post Spencerus, sed omnes mss. et leschelius in textu, vulgata Joannis exemplaria rectius habent, Sed a manuscriptis Origenis non recedendum in textu duximus. 10. Quid vero Jesus promisit quod non præstite- Β (79) 'Εν Βεελζεβούλ, λεγόντων· Ἐν Βεελζεβούλ (80) 'Αναστῆσαι· ἐπεί, etc. Sic Hoeschelius in (81) Ακούσιον. Guieto scribendum videtur εχού (82) Ὅτι ἐγώ είμι. Ita codd. Reg. et Basileensis.
PG 11:841Ὁ ἐμβάψας μετ’ ἐμοῦ τὴν χεῖρα εἰς τὸ τρυβλίον, ἐκεῖνός με παραδώσει.] Ὅρα δὲ καὶ τὸ ἐπιπόλαιον καὶ τὸ ἄντικρυς ψεῦδος τῆς τοιαύτης τοῦ Κέλσου λέξεως, ἀποφηναμένου ὅτι ἀνθρώπῳ μὲν ὁ κοινωνήσας τραπέζης οὐκ ἂν αὐτῷ ἐπιβουλεύσειεν· εἰ δὲ ἀνθρώπῳ οὐκ ἂν ἐπιβουλεύσειε, πολλῷ πλέον ὁ θεῷ συνευωχηθεὶς οὐκ ἂν αὐτῷ ἐπίβουλος ἐγίνετο. Τίς γὰρ οὐκ οἶδεν ὅτι πολλοὶ κοινωνήσαντες ἁλῶν καὶ τραπέζης ἐπεβούλευσαν τοῖς συνεστίοις; Καὶ πλήρης ἐστὶν ἡ Ἑλλήνων καὶ βαρβάρων ἱστορία τοιούτων παραδειγμάτων· καὶ ὀνειδίζων γε ὁ Πάριος ἰαμβοποιὸς τὸν Λυκάμβην, μετὰ ἅλας καὶ τράπεζαν συνθήκας ἀθετήσαντα, φησὶ πρὸς αὐτόν· Ὅρκον δ’ ἐνοσφίσθης μέγαν ἅλας τε καὶ τράπεζαν. Οἷς δὲ μέλει τῆς ἐν ἱστορίαις φιλομαθίας, ὅλοις γενομένοις αὐτῆς καὶ καταλιποῦσι τὰ ἀναγκαιότερα περὶ τοῦ ὡς δὴ βιωτέον μαθήματα, πλείονα παραθήσονται δεικνύντες ὅσοι κοινωνήσαντες τραπέζης τισὶν ἐπεβούλευσαν αὐτοῖς. Εἶτα ὡς συναγαγὼν ἀραρυίαις ἀποδείξεσι καὶ ἀκολουθίαις τὸν λόγον εἶπε τό· Καὶ ὅπερ ἔτι ἀτοπώτερον, αὐτὸς ὁ θεὸς τοῖς συντραπέζοις ἐπεβούλευσε, προδότας καὶ δυσσεβεῖς ποιῶν.
ΙΙ. βοηθῆσαι, καὶ πατάξαντα τὸν τοῦ ἀρχιερέως δοῦλον, καὶ ἀφελόντα αὐτοῦ τὸ ὠτίον, εἶπεν· ο Απόστρεψον τὴν μάχαιράν σου εἰς τὸν τόπον αὐτῆς· πάντες γὰρ οἱ λαβόντες μάχαιραν ἐν μαχαίρᾳ ἀπολοῦνται. Η δο κεῖ σοί (85) ὅτι οὐ δύναμαι ἄρτι παρακαλέσαι τὸν Πατέρα μου, καὶ παραστήσει μοι ὧδε πλείους ἢ δώ- δεκα λεγεώνας ἀγγέλων; Πῶς οὖν πληρωθῶσιν αἱ Γραφαί, ὅτι οὕτω δεῖ γενέσθαι; » Εἰ δὲ πλάσματα τῶν γραψάντων τὰ Εὐαγγέλια οίεται τις εἶναι ταῦτα, πῶς οὐχὶ μᾶλλον πλάσματα μέν ἐστι τὰ ἀπὸ ἔχθους καὶ μίσους τοῦ πρὸς αὐτὸν καὶ Χριστιανοὺς λεγόμενα, ἀλήθεια δὲ τὰ τῶν τὸ γνήσιον τῆς πρὸς τὸν Ἰησοῦν διαθέσεως ἀποδεξαμένων (84) ἐν τῷ πᾶν ὅτιποτ᾽ οὖν ὑπομεμενηκέναι διὰ τοὺς λόγους αὐτοῦ; Τοσαύτην γὰρ ὑπομονὴν καὶ ἔνστασιν μέχρι θανάτου ἀνειληφέ καὶ τοὺς Ἰησοῦ μαθητὰς, μετὰ διαθέσεως οὐκ ἀνα- Β πλασσούσης (85) περὶ τοῦ διδασκάλου τὰ μὴ ὄντα· καὶ πολύ τοῖς εὐγνωμονοῦσι τὸ ἐναργές ἐστι περὶ τοῦ πε- πεῖσθαι αὐτοὺς περὶ ὧν ἀνέγραψαν, ἐκ τοῦ τηλικαῦτα καὶ τοσαῦτα, διὰ τὸν πεπιστευμένον αὐτοῖς εἶναι Υἱὸν Θεοῦ, ὑπομεμενηκέναι. • Εἶτα, ὅτι μὲν ὑφ' ὧν ὠνόμαζε μαθητῶν προὐδόθη, ἔμαθεν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος ἀπὸ τῶν Εὐαγ γελίων, πολλοὺς εἰπὼν μαθητὰς τὸν ἕνα Ἰούδαν, ἵνα δόξη αύξειν τὴν κατηγορίαν· οὐκέτι δὲ πάντα τὰ περὶ τοῦ Ἰούδα αναγεγραμμένα περιειργάσατο· ὅτι μαχο μέναις καὶ ἐναντίαις κρίσεσι περιπεσὼν ὁ Ἰούδας περὶ τοῦ διδασκάλου, οὔθ' ὅλῃ ψυχῇ γέγονε κατ' αὐ τοῦ, οὐδ' ὅλῃ ψυχῇ ἐτήρησε τὴν αἰδὼ πρὸς διδάσκαλον φοιτητοῦ. Ὁ γὰρ παραδιδοὺς αὐτὸν ἔδωκε τῷ ἐληλυ- θέτι ἐπὶ τὸ συλλαβεῖν τὸν Ἰησοῦν σημεῖον ὄχλῳ, λέ γων « Ον ἂν φιλήσω, αὐτός ἐστι· κρατήσατε αὐτόν· ο σώζων τι τῆς πρὸς αὐτὸν αἰδοῦς· εἰ γὰρ μὴ ἔσωζεν αὐτὴν, καν μετὰ παῤῥησίας, χωρὶς προσποιήσεως φιλήματος, παρέδωκεν αὐτόν. Τοῦτο μὲν οὖν πάντας πείσει περὶ τῆς τοῦ Ἰούδα προαιρέσεως, ὅτι μετὰ τῆς φιλαργυρίας καὶ τῆς μοχθηρᾶς (86) εἰς τὸ προ- δοῦναι τὸν διδάσκαλον προαιρέσεως εἶχε τι αναμεμι- γμένον ἐν τῇ ψυχῇ ἀπὸ τῶν Ἰησοῦ λόγων αὐτῷ ἐγγε γενημένον (87), Εμφασιν ἔχον λείμματος (ἵν' οὕτως ὀνομάσω) χρηστότητος. Γέγραπται γάρ, ὅτι ο Ἰδὼν ὁ Ἰούδας, ὁ παραδιδοὺς αὐτὸν, ὅτι κατεκρίθη, μετα- μεληθεὶς ἔστρεψε τὰ τριάκοντα ἀργύρια τοῖς ἀρχιερεῖ. σι καὶ πρεσβυτέροις, λέγων· "Ημαρτον παραδούς αἷμα δίκαιον (88). Οἱ δὲ εἶπον· Τί πρὸς ἡμᾶς; σὺ ὄψει. Καὶ ῥέψας τὰ ἀργύρια εἰς τὸν ναὸν, ἀνεχώρησε· καὶ ἀπελ- θὼν ἀπήγξατο. » Ει δ' ὁ φιλάργυρος Ἰούδας, καὶ κλέ δοκεῖς. οὕτω δεῖ γενέσθαι. οὕτως ἔδει γενέσθαι. καὶ τοσαύτην ἄρα ὑπομονήν. μετὰ διαθέσεως γέγο Αt προαιρέσεως αὐτῷ ἐγγεγενημένην. ὁ παραδιδοὺς αὐτόν. έστρεψε τα τριάκοντα αργύρια. ἀπέστρεψε τὰ τριάκοντα αργύρια. τὰ ἀργύρια εἰς τὸν ναόν. τὰ ἀργύρια ἐν τῷ ναῷ. こ . CONTRA CELSUM LIB. A Quin et ad eum qui opem ei ferre volebat, servun- C D Matth.xxvi, 52, 53, 54. Matth. xxνι, 48. vero Matthaei exemplaria, Paulo post codd. Regius et Basileensis, Hoesche- lius et Spencerus in textu, post libb. editi, Sed omnes mss. ut in nostro textu, st excipias Jolianum qui alteram lectionem sequitur. quod abesse potest si cætera interrogative legantur. Ui ut est, post scribendum vev vel aliquid simile. que pontificis percusserat atque ejus absciderat auri. culam, dixit : Converte gladium tuum in locum suum, Omnes enim qui acceperunt gladium, gladio peribunt. An putas quia non possum rogare Patrem meum, et exhibebit mihi modo plus quam duodecim legiones angelorum? Quomodo ergo implebuntur Scripturæ, quia sic oportet fieri ”? » Quod siquis hæc evange- listarum figmenta esse opinatur, cur non potius fi- gmenta fuerint, quæ adversus Jesum et Christianos infensum odium commentum est; veritas autem, quæ litteris mandaverunt ii, qui omni pœnarum ge- nere propter Jesu doctrinam perferendo demonstra- runt quam sincero erga illum animo essent? Tanta enim, tam firma ad mortem usque constantia ar- gumento est, discipulos Jesu non fuisse eos, qui fingerent de magistro suo quæ neutiquam erant; apostolos autem pro certis habuisse quæ scripserint, æquis rerum æstimatoribus inde perspicuum est, quod tot ac tanta pertulerint propter eum, quem Dei Filium esse credebant. proditum esse, quos suos discipulos vocaverat, di- dicit quidem ex Evangeliis, sed plurium discipulo- rum numero unum Judam ea mente significavit, ut accusationi plus ponderis adderet. At quæ de Juda scripta sunt, non satis consideravit, Judam nempe contrariis de magistro distractum judiciis, nec ex Loto animo infensum ei fuisse, nec ex toto animo servasse debitam magistro reverentiam. Nam illum proditurus, hoc turbæ ad comprehendendum ve- nienti signum dedit : • Quemcunque osculatus fue- ro, ipse est, tenete eum 33. » Qua in agendi ratione nonnihil est reverentia; quam si totam ami- sisset, libere profecto, et nulla osculi adhibita si- mulatione, Jesum tradidisset. Unde perspicient omnes in anima Judæ, præter argenti cupiditatem sceleratumque consilium magistrum prodendi, ali- quid admistum fuisse quod Jesu sermones indide- rant, et ex quo aliqua saltem residuæ, ut ita dicam, bonitatis species erumperet. Sic enim scriptum est : ‹ Videns Judas, qui eum tradidit, quod damnatus esset, penitentia ductus, retulit triginta argenteos principibus sacerdotum et senioribus, dicens : Pec- cavi tradens sanguinem justum. illi dixerunt : Quid ad nos? tu videris. Et projectis argenteis in templo, recessit, et abiens laqueo se suspendit. * Matth. xxvii, 3, 4, 5. , quens vox expungatur. hæc superflua et addititia videntur. Hoeschelius et Spencerus, Paulo post in codd. Regio et Βasileensi decst Ibidem omnes mss., Spencerus, schelius et omnes mss, Spencerus, (83) Δοκεῖ σοι. Sic omnes codd. mss. Vulgata (84) Αποδεξαμένων. Lego, ἀποδειξαμένων. Paulo (85) Οὐκ ἀναπλασσούσης. In niss. deest οὐκ, 11. Deinde quod ait Celsi Judæus, Jesum ab iis (86) Heschelius μοχθηρίας, male ; nisi forte sc- (87) Αὐτῷ ἐγγεγενημένον. Sic mss. ; at Guieto (88) Codex Regius, αἷμα ἀθῶον. Paulo post H-
Πῶς γὰρ ὁ Ἰησοῦς ἢ ἐπεβούλευσεν ἢ προδότας καὶ δυσσεβεῖς τοὺς μαθητὰς ἐποίησεν, οὐκ ἂν ἔχοι παραδεικνύειν εἰ μὴ ἐξ ἧς ἐνόμισεν ἀκολουθίας, ἣν καὶ ὁ τυχὼν εὐχερέστατα διελέγξαι ἄν. Μετὰ ταῦτα λέγει ὅτι, εἰ δέδοκτο αὐτῷ ταῦτα, καὶ τῷ πατρὶ πειθόμενος ἐκολάζετο, δῆλον ὅτι θεῷ γε ὄντι καὶ βουλομένῳ οὔτ’ ἀλγεινὰ οὔτ’ ἀνιαρὰ ἦν τὰ κατὰ γνώμην χρώμενα. Καὶ οὐχ ἑώρακέ γε αὐτὸς ἑαυτῷ παρὰ πόδας ἐναντία εἰπών. Εἰ γὰρ ἔδωκεν ὅτι ἐκολάζετο, ἐπεὶ δέδοκτο αὐτῷ ταῦτα, καὶ τῷ πατρὶ πειθόμενος ἐμπαρεῖχεν ἑαυτόν, δῆλον ὅτι ἐκολάζετο, καὶ οὐχ οἷόν τε ἦν μὴ εἶναι ἀλγεινὰ τὰ [προσαγόμενα ὑπὸ τῶν κολαζόντων]· ἀπροαίρετον γὰρ ὁ πόνος. [Εἰ δὲ βουλομένῳ οὔτε ἀλγεινὰ οὔτε ἀνιαρὰ] ἦν τὰ προσαγόμενα, πῶς ἔδωκε τὸ ἐκολάζετο; Οὐχ ἑώρακε δὲ ὅτι ἅπαξ ἀναλαβὼν τὸ διὰ γενέσεως σῶμα ἀνείληφεν αὐτὸ καὶ πόνων δεκτικὸν τυγχάνον [καὶ τῶν τοῖς σώμασι] συμβαινόντων ἀνιαρῶν, εἰ τοῦ ἀνιαροῦ μὴ ὡς προαιρετικοῦ ἀκούοιμεν.
ΙΙ. βοηθῆσαι, καὶ πατάξαντα τὸν τοῦ ἀρχιερέως δοῦλον, καὶ ἀφελόντα αὐτοῦ τὸ ὠτίον, εἶπεν· ο Απόστρεψον τὴν μάχαιράν σου εἰς τὸν τόπον αὐτῆς· πάντες γὰρ οἱ λαβόντες μάχαιραν ἐν μαχαίρᾳ ἀπολοῦνται. Η δο κεῖ σοί (85) ὅτι οὐ δύναμαι ἄρτι παρακαλέσαι τὸν Πατέρα μου, καὶ παραστήσει μοι ὧδε πλείους ἢ δώ- δεκα λεγεώνας ἀγγέλων; Πῶς οὖν πληρωθῶσιν αἱ Γραφαί, ὅτι οὕτω δεῖ γενέσθαι; » Εἰ δὲ πλάσματα τῶν γραψάντων τὰ Εὐαγγέλια οίεται τις εἶναι ταῦτα, πῶς οὐχὶ μᾶλλον πλάσματα μέν ἐστι τὰ ἀπὸ ἔχθους καὶ μίσους τοῦ πρὸς αὐτὸν καὶ Χριστιανοὺς λεγόμενα, ἀλήθεια δὲ τὰ τῶν τὸ γνήσιον τῆς πρὸς τὸν Ἰησοῦν διαθέσεως ἀποδεξαμένων (84) ἐν τῷ πᾶν ὅτιποτ᾽ οὖν ὑπομεμενηκέναι διὰ τοὺς λόγους αὐτοῦ; Τοσαύτην γὰρ ὑπομονὴν καὶ ἔνστασιν μέχρι θανάτου ἀνειληφέ καὶ τοὺς Ἰησοῦ μαθητὰς, μετὰ διαθέσεως οὐκ ἀνα- Β πλασσούσης (85) περὶ τοῦ διδασκάλου τὰ μὴ ὄντα· καὶ πολύ τοῖς εὐγνωμονοῦσι τὸ ἐναργές ἐστι περὶ τοῦ πε- πεῖσθαι αὐτοὺς περὶ ὧν ἀνέγραψαν, ἐκ τοῦ τηλικαῦτα καὶ τοσαῦτα, διὰ τὸν πεπιστευμένον αὐτοῖς εἶναι Υἱὸν Θεοῦ, ὑπομεμενηκέναι. • Εἶτα, ὅτι μὲν ὑφ' ὧν ὠνόμαζε μαθητῶν προὐδόθη, ἔμαθεν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος ἀπὸ τῶν Εὐαγ γελίων, πολλοὺς εἰπὼν μαθητὰς τὸν ἕνα Ἰούδαν, ἵνα δόξη αύξειν τὴν κατηγορίαν· οὐκέτι δὲ πάντα τὰ περὶ τοῦ Ἰούδα αναγεγραμμένα περιειργάσατο· ὅτι μαχο μέναις καὶ ἐναντίαις κρίσεσι περιπεσὼν ὁ Ἰούδας περὶ τοῦ διδασκάλου, οὔθ' ὅλῃ ψυχῇ γέγονε κατ' αὐ τοῦ, οὐδ' ὅλῃ ψυχῇ ἐτήρησε τὴν αἰδὼ πρὸς διδάσκαλον φοιτητοῦ. Ὁ γὰρ παραδιδοὺς αὐτὸν ἔδωκε τῷ ἐληλυ- θέτι ἐπὶ τὸ συλλαβεῖν τὸν Ἰησοῦν σημεῖον ὄχλῳ, λέ γων « Ον ἂν φιλήσω, αὐτός ἐστι· κρατήσατε αὐτόν· ο σώζων τι τῆς πρὸς αὐτὸν αἰδοῦς· εἰ γὰρ μὴ ἔσωζεν αὐτὴν, καν μετὰ παῤῥησίας, χωρὶς προσποιήσεως φιλήματος, παρέδωκεν αὐτόν. Τοῦτο μὲν οὖν πάντας πείσει περὶ τῆς τοῦ Ἰούδα προαιρέσεως, ὅτι μετὰ τῆς φιλαργυρίας καὶ τῆς μοχθηρᾶς (86) εἰς τὸ προ- δοῦναι τὸν διδάσκαλον προαιρέσεως εἶχε τι αναμεμι- γμένον ἐν τῇ ψυχῇ ἀπὸ τῶν Ἰησοῦ λόγων αὐτῷ ἐγγε γενημένον (87), Εμφασιν ἔχον λείμματος (ἵν' οὕτως ὀνομάσω) χρηστότητος. Γέγραπται γάρ, ὅτι ο Ἰδὼν ὁ Ἰούδας, ὁ παραδιδοὺς αὐτὸν, ὅτι κατεκρίθη, μετα- μεληθεὶς ἔστρεψε τὰ τριάκοντα ἀργύρια τοῖς ἀρχιερεῖ. σι καὶ πρεσβυτέροις, λέγων· "Ημαρτον παραδούς αἷμα δίκαιον (88). Οἱ δὲ εἶπον· Τί πρὸς ἡμᾶς; σὺ ὄψει. Καὶ ῥέψας τὰ ἀργύρια εἰς τὸν ναὸν, ἀνεχώρησε· καὶ ἀπελ- θὼν ἀπήγξατο. » Ει δ' ὁ φιλάργυρος Ἰούδας, καὶ κλέ δοκεῖς. οὕτω δεῖ γενέσθαι. οὕτως ἔδει γενέσθαι. καὶ τοσαύτην ἄρα ὑπομονήν. μετὰ διαθέσεως γέγο Αt προαιρέσεως αὐτῷ ἐγγεγενημένην. ὁ παραδιδοὺς αὐτόν. έστρεψε τα τριάκοντα αργύρια. ἀπέστρεψε τὰ τριάκοντα αργύρια. τὰ ἀργύρια εἰς τὸν ναόν. τὰ ἀργύρια ἐν τῷ ναῷ. こ . CONTRA CELSUM LIB. A Quin et ad eum qui opem ei ferre volebat, servun- C D Matth.xxvi, 52, 53, 54. Matth. xxνι, 48. vero Matthaei exemplaria, Paulo post codd. Regius et Basileensis, Hoesche- lius et Spencerus in textu, post libb. editi, Sed omnes mss. ut in nostro textu, st excipias Jolianum qui alteram lectionem sequitur. quod abesse potest si cætera interrogative legantur. Ui ut est, post scribendum vev vel aliquid simile. que pontificis percusserat atque ejus absciderat auri. culam, dixit : Converte gladium tuum in locum suum, Omnes enim qui acceperunt gladium, gladio peribunt. An putas quia non possum rogare Patrem meum, et exhibebit mihi modo plus quam duodecim legiones angelorum? Quomodo ergo implebuntur Scripturæ, quia sic oportet fieri ”? » Quod siquis hæc evange- listarum figmenta esse opinatur, cur non potius fi- gmenta fuerint, quæ adversus Jesum et Christianos infensum odium commentum est; veritas autem, quæ litteris mandaverunt ii, qui omni pœnarum ge- nere propter Jesu doctrinam perferendo demonstra- runt quam sincero erga illum animo essent? Tanta enim, tam firma ad mortem usque constantia ar- gumento est, discipulos Jesu non fuisse eos, qui fingerent de magistro suo quæ neutiquam erant; apostolos autem pro certis habuisse quæ scripserint, æquis rerum æstimatoribus inde perspicuum est, quod tot ac tanta pertulerint propter eum, quem Dei Filium esse credebant. proditum esse, quos suos discipulos vocaverat, di- dicit quidem ex Evangeliis, sed plurium discipulo- rum numero unum Judam ea mente significavit, ut accusationi plus ponderis adderet. At quæ de Juda scripta sunt, non satis consideravit, Judam nempe contrariis de magistro distractum judiciis, nec ex Loto animo infensum ei fuisse, nec ex toto animo servasse debitam magistro reverentiam. Nam illum proditurus, hoc turbæ ad comprehendendum ve- nienti signum dedit : • Quemcunque osculatus fue- ro, ipse est, tenete eum 33. » Qua in agendi ratione nonnihil est reverentia; quam si totam ami- sisset, libere profecto, et nulla osculi adhibita si- mulatione, Jesum tradidisset. Unde perspicient omnes in anima Judæ, præter argenti cupiditatem sceleratumque consilium magistrum prodendi, ali- quid admistum fuisse quod Jesu sermones indide- rant, et ex quo aliqua saltem residuæ, ut ita dicam, bonitatis species erumperet. Sic enim scriptum est : ‹ Videns Judas, qui eum tradidit, quod damnatus esset, penitentia ductus, retulit triginta argenteos principibus sacerdotum et senioribus, dicens : Pec- cavi tradens sanguinem justum. illi dixerunt : Quid ad nos? tu videris. Et projectis argenteis in templo, recessit, et abiens laqueo se suspendit. * Matth. xxvii, 3, 4, 5. , quens vox expungatur. hæc superflua et addititia videntur. Hoeschelius et Spencerus, Paulo post in codd. Regio et Βasileensi decst Ibidem omnes mss., Spencerus, schelius et omnes mss, Spencerus, (83) Δοκεῖ σοι. Sic omnes codd. mss. Vulgata (84) Αποδεξαμένων. Lego, ἀποδειξαμένων. Paulo (85) Οὐκ ἀναπλασσούσης. In niss. deest οὐκ, 11. Deinde quod ait Celsi Judæus, Jesum ab iis (86) Heschelius μοχθηρίας, male ; nisi forte sc- (87) Αὐτῷ ἐγγεγενημένον. Sic mss. ; at Guieto (88) Codex Regius, αἷμα ἀθῶον. Paulo post H-
PG 11:843Ὥσπερ οὖν βουληθεὶς ἀνείληφε σῶμα οὐ πάντῃ ἄλλης φύσεως παρὰ τὴν ἀνθρωπίνην σάρκα, οὕτως συνανείληφε τῷ σώματι καὶ τὰ ἀλγεινὰ αὐτοῦ καὶ τὰ ἀνιαρά, ὧν πρὸς τὸ μὴ παθεῖν κύριος οὐκ ἦν, ἐπὶ τοῖς διατιθεῖσιν ὄντος προσάγειν [αὐτῷ τὰ ἀλγεινὰ καὶ τὰ ἀνιαρά.] Προαπελογησάμεθα δὲ ἐν τοῖς ἀνωτέρω ὅτι βουληθεὶς μὴ ἥκειν εἰς χεῖρας ἀνθρώπων οὐκ ἐληλύθει ἄν. Ἦλθε δέ, ἐπεὶ ἐβούλετο, διὰ τὸ προαποδεδομένον ἐκ τοῦ αὐτὸν ὑπὲρ ἀνθρώπων ἀποθανεῖν τῷ παντὶ χρήσιμον. Ἑξῆς δὲ τούτοις θέλων παραστῆσαι ὅτι ἀλγεινὰ καὶ ἀνιαρὰ ἦν τὰ συμβάντα αὐτῷ καὶ ὅτι οὐχ οἷόν τε ἦν βουληθέντα αὐτὸν ποιῆσαι εἶναι αὐτὰ μὴ τοιαῦτα λέγει· Τί οὖν ποτνιᾶται καὶ ὀδύρεται καὶ τὸν τοῦ ὀλέθρου φόβον εὔχεται παραδραμεῖν, λέγων ὧδέ πως· Ὦ πάτερ, εἰ δύναται τὸ ποτήριον τοῦτο παρελθεῖν; Καὶ ἐν τούτοις δὲ ὅρα τὸ τοῦ Κέλσου κακοῦργον, ὅτι μὴ ἀποδεξάμενος τὸ φιλάληθες τῶν ἀναγραψάντων τὰ εὐαγγέλια, δυνηθέντων μὲν παρασιωπῆσαι τά, ὡς Κέλσος οἴεται, ἔγκλητα οὐ σιωπησάντων δὲ διὰ πολλοὺς λόγους, οὓς ἐν καιρῷ τις ἀποδώσει τὸ εὐαγγέλιον διηγούμενος, κατηγορεῖ τῆς εὐαγγελικῆς λέξεως προσεκτραγῳδῶν καὶ τιθεὶς μὴ τὰ ἀναγεγραμμένα·
Α πτων τὰ εἰς λόγον τῶν πενήτων εἰς τὸ γλωσσόκομον Εt βαλλόμενα, μεταμεληθεὶς ἔστρεψε τὰ τριάκοντα ἀρε γύρια τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ πρεσβυτέροις· δῆλον, ὅτι δεδύνηταί τινα μεταμέλειαν έμποιῆσαι αὐτῷ τὰ Ἰη σοῦ μαθήματα, οὐ πανταχῆ καταφρονηθέντα ὑπὸ τοῦ προδότου καὶ ἀποπτυσθέντα. Ἀλλὰ καὶ τὸ, « Ημερο τον παραδούς αἷμα δίκαιον, : ἐξομολογουμένου ἦν τὸ ἡμαρτημένον. Ορα δὲ ὅση διάπυρος καὶ σφοδρά γέν γονεν αὐτῷ ἀπὸ μεταμελείας τῆς ἐπὶ τοῖς ἡμαρτημέ νοις λύπη, ὡς μηδὲ τὸ ζῇν αὐτὸν ἔτι ὑπομεῖναι, ἀλλ' εἰς τὸν ναὸν ρίψαντα τὸ ἀργύριον, ἀναχωρῆσαι, καὶ ἀπελθεῖν, καὶ ἀπάγξασθαι· ἑαυτὸν γὰρ κατεδίκασε, δεικνὺς, ὅσον ἐδύνατο καὶ ἐν τῷ ἁμαρτωλῷ τῷ Ἰούδα, τῷ κλέπτῃ καὶ προδότῃ, ἡ Ἰησοῦ διδασκαλία, οὐ δυ νηθέντι πάντη καταφρονῆσαι ὧν ἀπὸ τοῦ Ἰησοῦ μετ μάθηκεν. “Η τὰ μὲν ἐμφαίνοντα τὸ μὴ πάντη ἀποστα τικὸν τοῦ Ἰούδα, καὶ μετὰ τὰ τετολμημένα κατὰ τοῦ διδασκάλου, πλάσματα ἐροῦσιν οἱ περὶ τὸν Κέλσον" μόνον δ' ἀληθὲς, ὅτι εἷς τῶν μαθητῶν προέδωκεν αυτ τόν· καὶ προσθήσουσι τῷ γεγραμμένῳ ὅτι καὶ ὅλῃ ψυχῇ προέδωκεν αὐτόν; ὅπερ ἐστὶν ἀπέθανον, ἀπὸ τῶν αὐτοῦ γραμμάτων πάντα ὡς ἐχθρὸν ποιεῖν, καὶ τὸ πιστεύειν καὶ τὸ ἀπιστεῖν. Εἰ δὲ δεῖ καὶ περὶ τοῦ Ἰούδα δυσωπητικόν τινα παραθέσθαι λόγον, φήσομεν, ὅτι ἐν τῇ βίβλῳ τῶν Ψαλμῶν ὅλος ὁ ἑκατοστός όγδοος ψαλμὸς τὴν περὶ τοῦ Ἰούδα περιέχει (89) προφητείαν, οὗ ἡ ἀρχή. Ὁ Θεὸς τὴν αἴνεσίν μου μὴ παρασιωπή - σης, ὅτι στόμα ἁμαρτωλοῦ καὶ στόμα δολίου ἐπ' ἐμὲ ἠνοίχθη. » Προφητεύεται δ' ἐν αὐτῷ, καὶ ὅτι Ἰούδας τοῦ μὲν τῶν ἀποστόλων ἀπεχώρισεν ἑαυτὸν διὰ τὴν ἁμαρτίαν ἀριθμοῦ, εἰς δὲ τὸν τόπον (90) αὐτοῦ ἕτε ρος ἐνεκρίθη· καὶ τοῦτο δηλοῦται ἐν τῷ· ι Καὶ τὴν Επισκοπὴν αὐτοῦ λάβοι ἕτερος. . ᾿Αλλὰ γὰρ φέρε ὑπό τινος τῶν μαθητῶν αὐτὸν προδεδόσθαι χειρόνως Ιούδα διατεθέντος, καὶ ὡσπερεὶ ἐκχέαντος πάντας οὓς ἤκουσε παρὰ τοῦ Ἰησοῦ λόγους· τί τοῦτο πρὸς κατηγορίαν Ἰησοῦ ἢ Χριστιανισμοῦ συμβάλλεται; Καὶ πῶς τοῦτο ψευδῆ τὸν λόγον ἀποδείκνυσιν; Ἀπελογησάμεθα δὲ περὶ τῶν ἑξῆς καὶ ἐν τοῖς πρὸ τούτων, δεικνύντες, ὅτι οὐ φεύγων ἑάλω ὁ Ἰησοῦς, ἀλλ᾽ ἑκὼν ὑπὲρ ἡμῶν πάντων παρέδωκεν ἑαυτόν· ᾧ ἀκόλουθόν ἐστιν, ὅτι εἰ καὶ ἐδέθη, ἑκὼν ἐδέθη· διδάσκων μὴ ἀκουσίως ἡμᾶς ὑπὲρ εὐσεβείας ταῦτα ἀναλαμβάνειν. • τὴν ἁμαρτίαν· εἰς δὲ τόν. χεῖρον ἢ Ἰούδα, Παιδαριώδη δέ μοι δοκεῖ καὶ τὰ τοιαῦτα, ὅτι • Στρατηγὸς μὲν ἀγαθὸς καὶ πολλῶν μυριάδων ἡγη - σάμενος οὐδεπώποτε προὐδόθη· ἀλλ᾽ οὐδὲ λήσταρχος πονηρὸς καὶ παμπονήρων ἄρχων, ὠφέλιμος τοῖς συνοῦσιν εἶναι δοκῶν· αὐτὸς δὲ, προδοθεὶς ὑπὸ τῶν ὑπ' αὐτῷ, οὔτε ὡς στρατηγὸς ἦρξεν ἀγαθὸς, οὔτ᾽ ἀπατήσας τοὺς μαθητάς (91), κἂν τὴν ὡς πρὸς λῇ σταρχον (ἵν' οὕτως ὀνομάσω), εὔνοιαν ἐνεποίησε τοῖς ἀπατηθεῖτι·, πολλὰς γὰρ ἄν τις εὕροι ἱστορίας περὶ στρατηγῶν προδοθέντων ὑπὸ τῶν οἰκείων καὶ χείρονος ἢ Ἰούδα. χεῖρον ἢ ὡς Ἰούδας. χειρόνως Ἰούδα. ORIGENIS B Quod si avarus ille Judas ", furari solitus quæ pau- perum causa in crumenam mittebantur, poenitentia ductus triginta argenteos principibus sacerdotum senioribusque restituit; liquet hanc documentorum Jesu vim fuisse, quæ proditorem illum, qui nondum ea prorsus contempserat et proculcaverat, ad alio quam poenitentiam adduceret. Sed et istud : . Dec- cavi tradens sanguinem justum ", › hominis est suum crimen confitentis. Jam vide quam flagrantem illi, quam vehenientem dolorem injecerit bæc cri- minum pœnitentia, ut nec diutius vivere sustineret, et confestim projecta in templum pecunia, recede- ret, abiret, se suspenderet sui ipsius judex; quo palam fecit, quantum potestatis haberet Jesu do- ctrina in sceleratum, furem, proditorem Judam, qui non omnino potuerat ex animo delere quæ a Jesu accepisset. An dicent Celsi gregales, quæ probant Jadam, quantalibet fuerit in magistrum suum per- fidia, non fuisse tamen ab illo prorsus alienum, ea fuisse conficta; id vero unum esse verum, Jesum ab uno e suis discipulis proditum fuisse ? An Scripturis addent Judam ex toto animo prodidisse? Atqui in admittendis vel rejiciendis earumdem Scripturarum testimoniis, nihil præter odium sequi perabsurdum est. Sed de Juda, si ita opus est, addemus argumen- tum, quod adversariis pudorem incutiat. In libro Psalmorum centesimus octavus totus, qui sic inci- pit : « Deus, laudem meam ne tacueris, quia os peccatoris et os dolosi super me apertum est 27, › vaticinium de Juda continet. Ibi prædicitur Judam ex apostolorum numero fuisse suapte culpa exclu- sum; alium autem in ejus locum fuisse subrogatum sic praenuntiatur : « episcopatum ejus accipiat alter 8. Volo tamen Jesum fuisse proditum ab uno e suis discipulis, qui Juda pejor fuerit, et quasi ex animo projecerit omnia quæ a Jesu didice- rat quid hoc Jesu aut religioni Christianæ nocet ? Quomodo inde colligas falsam esse doctrinam? Quod sequitur, jam antea refellimus. Probatum enim a nobis est Jesum non cum fugeret captum esse, sed nostrorum omnium causa volentem se tradi- disse : ex quo consequens est ut, si vinctus sit, vin- ctus sit volens. Quo nos docuit hæc libenter pati pietatis causa. Et : C Bonus imperator, inquit, et multorum millium dux nunquam proditus est; ne facinorosus quidem latronum princeps, et perditissimis hominibus im- perans, suis modo videretur utilis. Jesus vero ab iis proditus, qui ipsi subditi erant, nec bonum imperatorem égit, nec sua calliditate deceptis di- scipulis vel eam erga se indidit benevolentiam, qualem erga suum, ut ita dicam, principem latro- nes exhibent; nam non desunt historica monu- Joan. XII, in margine. Paulo post duo Anglicani et recens Vaticanus, sicque libri editi cv, 1. Ibid., 8. in margine. Codd. Regius, Basileensis et vetus Vaticanus, Julianus, Libb. editi in textu, et codice Joliano, sed in aliis mss. reperiuntur. 12. Hæc etiam prorsus puerilia mibi videntur : D 6. 26 Matth. XXVI, 4. 17 Psal. (89) Duo codd. Anglicani, έχει, sicque libb. editi (90) Codex Regius, ἀπεχώρισεν ἑαυτὸν χοροῦ διὰ (91) Τοὺς μαθητάς. Hæc desunt in libris editis
οὐ γὰρ εὑρίσκεται, πῶς ὁ Ἰησοῦς ὀδύρεται. Καὶ παραφράζει μὲν τὸ Πάτερ, εἰ δυνατόν ἐστι, παρελθέτω τὸ ποτήριον τοῦτο, οὐκέτι δὲ καὶ τὸ αὐτόθεν ἐμφαῖνον τὴν πρὸς τὸν πατέρα εὐσέβειαν αὐτοῦ καὶ μεγαλοψυχίαν ἑξῆς δὲ τούτῳ ἀναγεγραμμένον παρατίθεται οὕτως ἔχον· Πλὴν οὐχ ὡς ἐγὼ θέλω, ἀλλ’ ὡς σύ. Ἀλλ’ οὐδὲ τὴν πρὸς τὸ βούλημα τοῦ πατρὸς περὶ τῶν κεκριμένων αὐτὸν παθεῖν εὐπείθειαν τοῦ Ἰησοῦ δηλουμένην ἐν τῷ Εἰ οὐ δύναται τοῦτο παρελθεῖν, ἐὰν μὴ αὐτὸ πίω, γενηθήτω τὸ θέλημά σου προσποιεῖται ἀνεγνωκέναι, ὅμοιόν τι ποιῶν τοῖς κακουργότερον ἀκούουσι τῶν θείων γραφῶν ἀσεβέσι καὶ ἀδικίαν εἰς τὸ ὕψος λαλοῦσι. Καὶ γὰρ ἐκεῖνοι τοῦ μὲν Ἐγὼ ἀποκτενῶ δοκοῦσιν ἀκηκοέναι καὶ πολλάκις ἡμῖν αὐτὸ ὀνειδίζουσι, τοῦ δὲ ζῆν ποιήσω οὐδὲ μέμνηνται· τοῦ ὅλου ῥητοῦ δηλοῦντος τοὺς ἐπὶ κοινῷ κακῷ ζῶντας καὶ ἐνεργοῦντας κατὰ κακίαν ἀποκτείννυσθαι ἀπὸ τοῦ θεοῦ, ζωὴν δ’ αὐτοῖς κρείττονα ἀντεισάγεσθαι καὶ ἣν δῴη ἂν ὁ θεὸς τοῖς τῇ ἁμαρτίᾳ ἀποθανοῦσιν. Οὕτω δ’ ἐκεῖνοι ἤκουσαν μὲν τοῦ Πατάξω οὐκέτι δὲ ὁρῶσι τὸ κἀγὼ ἰάσομαι·
Α πτων τὰ εἰς λόγον τῶν πενήτων εἰς τὸ γλωσσόκομον Εt βαλλόμενα, μεταμεληθεὶς ἔστρεψε τὰ τριάκοντα ἀρε γύρια τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ πρεσβυτέροις· δῆλον, ὅτι δεδύνηταί τινα μεταμέλειαν έμποιῆσαι αὐτῷ τὰ Ἰη σοῦ μαθήματα, οὐ πανταχῆ καταφρονηθέντα ὑπὸ τοῦ προδότου καὶ ἀποπτυσθέντα. Ἀλλὰ καὶ τὸ, « Ημερο τον παραδούς αἷμα δίκαιον, : ἐξομολογουμένου ἦν τὸ ἡμαρτημένον. Ορα δὲ ὅση διάπυρος καὶ σφοδρά γέν γονεν αὐτῷ ἀπὸ μεταμελείας τῆς ἐπὶ τοῖς ἡμαρτημέ νοις λύπη, ὡς μηδὲ τὸ ζῇν αὐτὸν ἔτι ὑπομεῖναι, ἀλλ' εἰς τὸν ναὸν ρίψαντα τὸ ἀργύριον, ἀναχωρῆσαι, καὶ ἀπελθεῖν, καὶ ἀπάγξασθαι· ἑαυτὸν γὰρ κατεδίκασε, δεικνὺς, ὅσον ἐδύνατο καὶ ἐν τῷ ἁμαρτωλῷ τῷ Ἰούδα, τῷ κλέπτῃ καὶ προδότῃ, ἡ Ἰησοῦ διδασκαλία, οὐ δυ νηθέντι πάντη καταφρονῆσαι ὧν ἀπὸ τοῦ Ἰησοῦ μετ μάθηκεν. “Η τὰ μὲν ἐμφαίνοντα τὸ μὴ πάντη ἀποστα τικὸν τοῦ Ἰούδα, καὶ μετὰ τὰ τετολμημένα κατὰ τοῦ διδασκάλου, πλάσματα ἐροῦσιν οἱ περὶ τὸν Κέλσον" μόνον δ' ἀληθὲς, ὅτι εἷς τῶν μαθητῶν προέδωκεν αυτ τόν· καὶ προσθήσουσι τῷ γεγραμμένῳ ὅτι καὶ ὅλῃ ψυχῇ προέδωκεν αὐτόν; ὅπερ ἐστὶν ἀπέθανον, ἀπὸ τῶν αὐτοῦ γραμμάτων πάντα ὡς ἐχθρὸν ποιεῖν, καὶ τὸ πιστεύειν καὶ τὸ ἀπιστεῖν. Εἰ δὲ δεῖ καὶ περὶ τοῦ Ἰούδα δυσωπητικόν τινα παραθέσθαι λόγον, φήσομεν, ὅτι ἐν τῇ βίβλῳ τῶν Ψαλμῶν ὅλος ὁ ἑκατοστός όγδοος ψαλμὸς τὴν περὶ τοῦ Ἰούδα περιέχει (89) προφητείαν, οὗ ἡ ἀρχή. Ὁ Θεὸς τὴν αἴνεσίν μου μὴ παρασιωπή - σης, ὅτι στόμα ἁμαρτωλοῦ καὶ στόμα δολίου ἐπ' ἐμὲ ἠνοίχθη. » Προφητεύεται δ' ἐν αὐτῷ, καὶ ὅτι Ἰούδας τοῦ μὲν τῶν ἀποστόλων ἀπεχώρισεν ἑαυτὸν διὰ τὴν ἁμαρτίαν ἀριθμοῦ, εἰς δὲ τὸν τόπον (90) αὐτοῦ ἕτε ρος ἐνεκρίθη· καὶ τοῦτο δηλοῦται ἐν τῷ· ι Καὶ τὴν Επισκοπὴν αὐτοῦ λάβοι ἕτερος. . ᾿Αλλὰ γὰρ φέρε ὑπό τινος τῶν μαθητῶν αὐτὸν προδεδόσθαι χειρόνως Ιούδα διατεθέντος, καὶ ὡσπερεὶ ἐκχέαντος πάντας οὓς ἤκουσε παρὰ τοῦ Ἰησοῦ λόγους· τί τοῦτο πρὸς κατηγορίαν Ἰησοῦ ἢ Χριστιανισμοῦ συμβάλλεται; Καὶ πῶς τοῦτο ψευδῆ τὸν λόγον ἀποδείκνυσιν; Ἀπελογησάμεθα δὲ περὶ τῶν ἑξῆς καὶ ἐν τοῖς πρὸ τούτων, δεικνύντες, ὅτι οὐ φεύγων ἑάλω ὁ Ἰησοῦς, ἀλλ᾽ ἑκὼν ὑπὲρ ἡμῶν πάντων παρέδωκεν ἑαυτόν· ᾧ ἀκόλουθόν ἐστιν, ὅτι εἰ καὶ ἐδέθη, ἑκὼν ἐδέθη· διδάσκων μὴ ἀκουσίως ἡμᾶς ὑπὲρ εὐσεβείας ταῦτα ἀναλαμβάνειν. • τὴν ἁμαρτίαν· εἰς δὲ τόν. χεῖρον ἢ Ἰούδα, Παιδαριώδη δέ μοι δοκεῖ καὶ τὰ τοιαῦτα, ὅτι • Στρατηγὸς μὲν ἀγαθὸς καὶ πολλῶν μυριάδων ἡγη - σάμενος οὐδεπώποτε προὐδόθη· ἀλλ᾽ οὐδὲ λήσταρχος πονηρὸς καὶ παμπονήρων ἄρχων, ὠφέλιμος τοῖς συνοῦσιν εἶναι δοκῶν· αὐτὸς δὲ, προδοθεὶς ὑπὸ τῶν ὑπ' αὐτῷ, οὔτε ὡς στρατηγὸς ἦρξεν ἀγαθὸς, οὔτ᾽ ἀπατήσας τοὺς μαθητάς (91), κἂν τὴν ὡς πρὸς λῇ σταρχον (ἵν' οὕτως ὀνομάσω), εὔνοιαν ἐνεποίησε τοῖς ἀπατηθεῖτι·, πολλὰς γὰρ ἄν τις εὕροι ἱστορίας περὶ στρατηγῶν προδοθέντων ὑπὸ τῶν οἰκείων καὶ χείρονος ἢ Ἰούδα. χεῖρον ἢ ὡς Ἰούδας. χειρόνως Ἰούδα. ORIGENIS B Quod si avarus ille Judas ", furari solitus quæ pau- perum causa in crumenam mittebantur, poenitentia ductus triginta argenteos principibus sacerdotum senioribusque restituit; liquet hanc documentorum Jesu vim fuisse, quæ proditorem illum, qui nondum ea prorsus contempserat et proculcaverat, ad alio quam poenitentiam adduceret. Sed et istud : . Dec- cavi tradens sanguinem justum ", › hominis est suum crimen confitentis. Jam vide quam flagrantem illi, quam vehenientem dolorem injecerit bæc cri- minum pœnitentia, ut nec diutius vivere sustineret, et confestim projecta in templum pecunia, recede- ret, abiret, se suspenderet sui ipsius judex; quo palam fecit, quantum potestatis haberet Jesu do- ctrina in sceleratum, furem, proditorem Judam, qui non omnino potuerat ex animo delere quæ a Jesu accepisset. An dicent Celsi gregales, quæ probant Jadam, quantalibet fuerit in magistrum suum per- fidia, non fuisse tamen ab illo prorsus alienum, ea fuisse conficta; id vero unum esse verum, Jesum ab uno e suis discipulis proditum fuisse ? An Scripturis addent Judam ex toto animo prodidisse? Atqui in admittendis vel rejiciendis earumdem Scripturarum testimoniis, nihil præter odium sequi perabsurdum est. Sed de Juda, si ita opus est, addemus argumen- tum, quod adversariis pudorem incutiat. In libro Psalmorum centesimus octavus totus, qui sic inci- pit : « Deus, laudem meam ne tacueris, quia os peccatoris et os dolosi super me apertum est 27, › vaticinium de Juda continet. Ibi prædicitur Judam ex apostolorum numero fuisse suapte culpa exclu- sum; alium autem in ejus locum fuisse subrogatum sic praenuntiatur : « episcopatum ejus accipiat alter 8. Volo tamen Jesum fuisse proditum ab uno e suis discipulis, qui Juda pejor fuerit, et quasi ex animo projecerit omnia quæ a Jesu didice- rat quid hoc Jesu aut religioni Christianæ nocet ? Quomodo inde colligas falsam esse doctrinam? Quod sequitur, jam antea refellimus. Probatum enim a nobis est Jesum non cum fugeret captum esse, sed nostrorum omnium causa volentem se tradi- disse : ex quo consequens est ut, si vinctus sit, vin- ctus sit volens. Quo nos docuit hæc libenter pati pietatis causa. Et : C Bonus imperator, inquit, et multorum millium dux nunquam proditus est; ne facinorosus quidem latronum princeps, et perditissimis hominibus im- perans, suis modo videretur utilis. Jesus vero ab iis proditus, qui ipsi subditi erant, nec bonum imperatorem égit, nec sua calliditate deceptis di- scipulis vel eam erga se indidit benevolentiam, qualem erga suum, ut ita dicam, principem latro- nes exhibent; nam non desunt historica monu- Joan. XII, in margine. Paulo post duo Anglicani et recens Vaticanus, sicque libri editi cv, 1. Ibid., 8. in margine. Codd. Regius, Basileensis et vetus Vaticanus, Julianus, Libb. editi in textu, et codice Joliano, sed in aliis mss. reperiuntur. 12. Hæc etiam prorsus puerilia mibi videntur : D 6. 26 Matth. XXVI, 4. 17 Psal. (89) Duo codd. Anglicani, έχει, sicque libb. editi (90) Codex Regius, ἀπεχώρισεν ἑαυτὸν χοροῦ διὰ (91) Τοὺς μαθητάς. Hæc desunt in libris editis
ὅ τι ὅμοιόν ἐστι [τῷ] λεγομένῳ ὑπὸ ἰατροῦ, διελόντος σώματα καὶ τραύματα χαλεπὰ ποιήσαντος ἐπὶ τῷ ἐξελεῖν αὐτῶν τὰ βλάπτοντα καὶ ἐμποδίζοντα τῇ ὑγιείᾳ, καὶ οὐ καταλήξαντος εἰς τοὺς πόνους καὶ τὴν διαίρεσιν ἀλλ’ ἀποκαθιστῶντος τῇ θεραπείᾳ τὸ σῶμα ἐπὶ τὴν προκειμένην αὐτῷ ὑγίειαν. Ἀλλὰ καὶ οὐκ ἤκουσαν ὅλου τοῦ Αὐτὸς γὰρ ἀλγεῖν ποιεῖ καὶ πάλιν ἀποκαθίστησιν ἀλλὰ μόνου τοῦ ἀλγεῖν ποιεῖ. Οὕτω τοίνυν καὶ ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος ἐκτεθειμένος τὸ Ὦ πάτερ, εἴθε δύναιτο τὸ ποτήριον τοῦτο παρελθεῖν, οὐκέτι δὲ καὶ τὰ ἑξῆς καὶ τὰ παριστάντα τὴν Ἰησοῦ πρὸς τὸ πάθος παρασκευὴν καὶ εὐτονίαν. Καὶ ταῦτα δέ, πολλὴν ἔχοντα διήγησιν ἀπὸ σοφίας θεοῦ οἷς ὁ Παῦλος ὠνόμασε τελείοις εὐλόγως παραδοθησομένην, λέγων· Σοφίαν δὲ λαλοῦμεν ἐν τοῖς τελείοις, ἐπὶ τοῦ παρόντος ὑπερτιθέμενοι ἐπ’ ὀλίγον ὑπομιμνησκόμεθα τῶν πρὸς τὸ προκείμενον χρησίμων. Ἐλέγομεν δὴ καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω ὅτι αἱ μέν τινες εἰσὶ φωναὶ τοῦ ἐν τῷ Ἰησοῦ πρωτοτόκου πάσης κτίσεως ὡς ἡ· Ἐγώ εἰμι ἡ ὁδὸς καὶ ἡ ἀλήθεια καὶ ἡ ζωὴ καὶ αἱ τούτοις παραπλήσιαι, αἱ δὲ τοῦ κατ’ αὐτὸν νοουμένου ἀνθρώπου ὡς ἡ τοῦ·
Α πτων τὰ εἰς λόγον τῶν πενήτων εἰς τὸ γλωσσόκομον Εt βαλλόμενα, μεταμεληθεὶς ἔστρεψε τὰ τριάκοντα ἀρε γύρια τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ πρεσβυτέροις· δῆλον, ὅτι δεδύνηταί τινα μεταμέλειαν έμποιῆσαι αὐτῷ τὰ Ἰη σοῦ μαθήματα, οὐ πανταχῆ καταφρονηθέντα ὑπὸ τοῦ προδότου καὶ ἀποπτυσθέντα. Ἀλλὰ καὶ τὸ, « Ημερο τον παραδούς αἷμα δίκαιον, : ἐξομολογουμένου ἦν τὸ ἡμαρτημένον. Ορα δὲ ὅση διάπυρος καὶ σφοδρά γέν γονεν αὐτῷ ἀπὸ μεταμελείας τῆς ἐπὶ τοῖς ἡμαρτημέ νοις λύπη, ὡς μηδὲ τὸ ζῇν αὐτὸν ἔτι ὑπομεῖναι, ἀλλ' εἰς τὸν ναὸν ρίψαντα τὸ ἀργύριον, ἀναχωρῆσαι, καὶ ἀπελθεῖν, καὶ ἀπάγξασθαι· ἑαυτὸν γὰρ κατεδίκασε, δεικνὺς, ὅσον ἐδύνατο καὶ ἐν τῷ ἁμαρτωλῷ τῷ Ἰούδα, τῷ κλέπτῃ καὶ προδότῃ, ἡ Ἰησοῦ διδασκαλία, οὐ δυ νηθέντι πάντη καταφρονῆσαι ὧν ἀπὸ τοῦ Ἰησοῦ μετ μάθηκεν. “Η τὰ μὲν ἐμφαίνοντα τὸ μὴ πάντη ἀποστα τικὸν τοῦ Ἰούδα, καὶ μετὰ τὰ τετολμημένα κατὰ τοῦ διδασκάλου, πλάσματα ἐροῦσιν οἱ περὶ τὸν Κέλσον" μόνον δ' ἀληθὲς, ὅτι εἷς τῶν μαθητῶν προέδωκεν αυτ τόν· καὶ προσθήσουσι τῷ γεγραμμένῳ ὅτι καὶ ὅλῃ ψυχῇ προέδωκεν αὐτόν; ὅπερ ἐστὶν ἀπέθανον, ἀπὸ τῶν αὐτοῦ γραμμάτων πάντα ὡς ἐχθρὸν ποιεῖν, καὶ τὸ πιστεύειν καὶ τὸ ἀπιστεῖν. Εἰ δὲ δεῖ καὶ περὶ τοῦ Ἰούδα δυσωπητικόν τινα παραθέσθαι λόγον, φήσομεν, ὅτι ἐν τῇ βίβλῳ τῶν Ψαλμῶν ὅλος ὁ ἑκατοστός όγδοος ψαλμὸς τὴν περὶ τοῦ Ἰούδα περιέχει (89) προφητείαν, οὗ ἡ ἀρχή. Ὁ Θεὸς τὴν αἴνεσίν μου μὴ παρασιωπή - σης, ὅτι στόμα ἁμαρτωλοῦ καὶ στόμα δολίου ἐπ' ἐμὲ ἠνοίχθη. » Προφητεύεται δ' ἐν αὐτῷ, καὶ ὅτι Ἰούδας τοῦ μὲν τῶν ἀποστόλων ἀπεχώρισεν ἑαυτὸν διὰ τὴν ἁμαρτίαν ἀριθμοῦ, εἰς δὲ τὸν τόπον (90) αὐτοῦ ἕτε ρος ἐνεκρίθη· καὶ τοῦτο δηλοῦται ἐν τῷ· ι Καὶ τὴν Επισκοπὴν αὐτοῦ λάβοι ἕτερος. . ᾿Αλλὰ γὰρ φέρε ὑπό τινος τῶν μαθητῶν αὐτὸν προδεδόσθαι χειρόνως Ιούδα διατεθέντος, καὶ ὡσπερεὶ ἐκχέαντος πάντας οὓς ἤκουσε παρὰ τοῦ Ἰησοῦ λόγους· τί τοῦτο πρὸς κατηγορίαν Ἰησοῦ ἢ Χριστιανισμοῦ συμβάλλεται; Καὶ πῶς τοῦτο ψευδῆ τὸν λόγον ἀποδείκνυσιν; Ἀπελογησάμεθα δὲ περὶ τῶν ἑξῆς καὶ ἐν τοῖς πρὸ τούτων, δεικνύντες, ὅτι οὐ φεύγων ἑάλω ὁ Ἰησοῦς, ἀλλ᾽ ἑκὼν ὑπὲρ ἡμῶν πάντων παρέδωκεν ἑαυτόν· ᾧ ἀκόλουθόν ἐστιν, ὅτι εἰ καὶ ἐδέθη, ἑκὼν ἐδέθη· διδάσκων μὴ ἀκουσίως ἡμᾶς ὑπὲρ εὐσεβείας ταῦτα ἀναλαμβάνειν. • τὴν ἁμαρτίαν· εἰς δὲ τόν. χεῖρον ἢ Ἰούδα, Παιδαριώδη δέ μοι δοκεῖ καὶ τὰ τοιαῦτα, ὅτι • Στρατηγὸς μὲν ἀγαθὸς καὶ πολλῶν μυριάδων ἡγη - σάμενος οὐδεπώποτε προὐδόθη· ἀλλ᾽ οὐδὲ λήσταρχος πονηρὸς καὶ παμπονήρων ἄρχων, ὠφέλιμος τοῖς συνοῦσιν εἶναι δοκῶν· αὐτὸς δὲ, προδοθεὶς ὑπὸ τῶν ὑπ' αὐτῷ, οὔτε ὡς στρατηγὸς ἦρξεν ἀγαθὸς, οὔτ᾽ ἀπατήσας τοὺς μαθητάς (91), κἂν τὴν ὡς πρὸς λῇ σταρχον (ἵν' οὕτως ὀνομάσω), εὔνοιαν ἐνεποίησε τοῖς ἀπατηθεῖτι·, πολλὰς γὰρ ἄν τις εὕροι ἱστορίας περὶ στρατηγῶν προδοθέντων ὑπὸ τῶν οἰκείων καὶ χείρονος ἢ Ἰούδα. χεῖρον ἢ ὡς Ἰούδας. χειρόνως Ἰούδα. ORIGENIS B Quod si avarus ille Judas ", furari solitus quæ pau- perum causa in crumenam mittebantur, poenitentia ductus triginta argenteos principibus sacerdotum senioribusque restituit; liquet hanc documentorum Jesu vim fuisse, quæ proditorem illum, qui nondum ea prorsus contempserat et proculcaverat, ad alio quam poenitentiam adduceret. Sed et istud : . Dec- cavi tradens sanguinem justum ", › hominis est suum crimen confitentis. Jam vide quam flagrantem illi, quam vehenientem dolorem injecerit bæc cri- minum pœnitentia, ut nec diutius vivere sustineret, et confestim projecta in templum pecunia, recede- ret, abiret, se suspenderet sui ipsius judex; quo palam fecit, quantum potestatis haberet Jesu do- ctrina in sceleratum, furem, proditorem Judam, qui non omnino potuerat ex animo delere quæ a Jesu accepisset. An dicent Celsi gregales, quæ probant Jadam, quantalibet fuerit in magistrum suum per- fidia, non fuisse tamen ab illo prorsus alienum, ea fuisse conficta; id vero unum esse verum, Jesum ab uno e suis discipulis proditum fuisse ? An Scripturis addent Judam ex toto animo prodidisse? Atqui in admittendis vel rejiciendis earumdem Scripturarum testimoniis, nihil præter odium sequi perabsurdum est. Sed de Juda, si ita opus est, addemus argumen- tum, quod adversariis pudorem incutiat. In libro Psalmorum centesimus octavus totus, qui sic inci- pit : « Deus, laudem meam ne tacueris, quia os peccatoris et os dolosi super me apertum est 27, › vaticinium de Juda continet. Ibi prædicitur Judam ex apostolorum numero fuisse suapte culpa exclu- sum; alium autem in ejus locum fuisse subrogatum sic praenuntiatur : « episcopatum ejus accipiat alter 8. Volo tamen Jesum fuisse proditum ab uno e suis discipulis, qui Juda pejor fuerit, et quasi ex animo projecerit omnia quæ a Jesu didice- rat quid hoc Jesu aut religioni Christianæ nocet ? Quomodo inde colligas falsam esse doctrinam? Quod sequitur, jam antea refellimus. Probatum enim a nobis est Jesum non cum fugeret captum esse, sed nostrorum omnium causa volentem se tradi- disse : ex quo consequens est ut, si vinctus sit, vin- ctus sit volens. Quo nos docuit hæc libenter pati pietatis causa. Et : C Bonus imperator, inquit, et multorum millium dux nunquam proditus est; ne facinorosus quidem latronum princeps, et perditissimis hominibus im- perans, suis modo videretur utilis. Jesus vero ab iis proditus, qui ipsi subditi erant, nec bonum imperatorem égit, nec sua calliditate deceptis di- scipulis vel eam erga se indidit benevolentiam, qualem erga suum, ut ita dicam, principem latro- nes exhibent; nam non desunt historica monu- Joan. XII, in margine. Paulo post duo Anglicani et recens Vaticanus, sicque libri editi cv, 1. Ibid., 8. in margine. Codd. Regius, Basileensis et vetus Vaticanus, Julianus, Libb. editi in textu, et codice Joliano, sed in aliis mss. reperiuntur. 12. Hæc etiam prorsus puerilia mibi videntur : D 6. 26 Matth. XXVI, 4. 17 Psal. (89) Duo codd. Anglicani, έχει, sicque libb. editi (90) Codex Regius, ἀπεχώρισεν ἑαυτὸν χοροῦ διὰ (91) Τοὺς μαθητάς. Hæc desunt in libris editis
PG 11:845Νῦν δέ με ζητεῖτε ἀποκτεῖναι, ἄνθρωπον, ὃς τὴν ἀλήθειαν ὑμῖν λελάληκα, ἣν ἤκουσα παρὰ τοῦ πατρός. Καὶ ἐνθάδε τοίνυν διαγράφει ἐν τῷ ἀνθρωπίνῳ αὐτοῦ καὶ τὸ τῆς ἀνθρωπίνης σαρκὸς ἀσθενὲς καὶ τὸ τοῦ πνεύματος πρόθυμον, τὸ μὲν ἀσθενὲς ἐν τῷ Πάτερ, εἰ δυνατόν ἐστι, παρελθέτω ἀπ’ ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο, τὸ δὲ πρόθυμον τοῦ πνεύματος ἐν τῷ Πλὴν οὐχ ὡς ἐγὼ θέλω, ἀλλ’ ὡς σύ. Εἰ δὲ καὶ τὴν τάξιν τῶν λελεγμένων τηρῆσαι δεῖ, πρόσχες ὅτι πρότερον μὲν εἴρηται τό, ὡς ἂν εἴποι τις, κατὰ τὴν ἀσθένειαν τῆς σαρκὸς ἓν τυγχάνον, ὕστερον δὲ τὰ κατὰ τὴν προθυμίαν τοῦ πνεύματος ὄντα πλείονα. Ἓν μὲν γὰρ τὸ Πάτερ, εἰ δυνατόν ἐστι, παρελθέτω ἀπ’ ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο, πλείονα δὲ τό τε Οὐχ ὡς ἐγὼ θέλω, ἀλλ’ ὡς σὺ καὶ τὸ Πάτερ μου, εἰ οὐ δύναται τοῦτο παρελθεῖν, ἐὰν μὴ αὐτὸ πίω, γενηθήτω τὸ θέλημά σου. Τηρητέον δὲ καὶ τὸ μὴ εἰρῆσθαι μέν· Ἀπελθέτω ἀπ’ ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο, λελέχθαι δὲ εὐσεβῶς καὶ μεθ’ ὑποτιμήσεως ὅλον τοῦτο·
λῃστάρχων ἁλόντων διὰ τοὺς μὴ τηρήσαντας τὰς πρὸς αὐτοὺς συνθήκας. Αλλ' ἔστω μηδένα στρατη γῶν προδεδόσθαι, ἢ λῃστάρχων· τί τοῦτο συμβάλ- λεται πρὸς τὸ κατὰ Ἰησοῦ εἶναι τὸ ἕνα τῶν φοιτη τῶν προδότην αὐτοῦ γεγονέναι; Ἐπεὶ δὲ φιλοσοφίαν προβάλλεται ὁ Κέλσος, πυθοίμεθ᾽ ἂν αὐτοῦ, ὅ τι ἆρα Πλάτωνος (92) ἦν κατηγορία τὸ μετὰ εἴκοσιν ἔτη τῆς παρ' αὐτῷ ἀκροάσεως ἀποφοιτήσαντα τὸν ᾿Αρι- στοτέλη κατηγορηκέναι (95) μὲν τοῦ περὶ τῆς ἀθανα- σίας τῆς ψυχῆς λόγου, Πλάτωνος δὲ τερετίσματα (94) τὰς ἰδέας ὠνομακέναι ; Ἔτι δὲ προσαποροῦντες, καὶ τοιαῦτα λέγοιμεν ἄν • Αρα Πλάτων οὐκέτι δυνατὸς ἦν ἐν διαλεκτικῇ, οὐδ᾽ ἱκανὸς παραστῆσαι τὰ νενοη- μένα, ἐπεὶ ἀπεφοίτησεν αὐτοῦ Ἀριστοτέλης, καὶ παρὰ τοῦτο ψευδῆ τὰ Πλάτωνος ἐστι δόγματα; Ἢ δύναται καὶ ἀληθοῦς ὄντος Πλάτωνος, ὡς ἂν λέγοιεν Β οἱ κατ' αὐτὸν φιλοσοφοῦντες, Αριστοτέλης πονηρός καὶ ἀχάριστος πρὸς τὸν διδάσκαλον γεγονέναι ; Αλλά καὶ ὁ Χρύσιππος πολλαχοῦ τῶν συγγραμμάτων αυτ τοῦ φαίνεται καθαπτόμενος Κλεάνθους, καινοτομῶν παρὰ τὰ ἐκείνῳ δεδογμένα, γενομένῳ αὐτοῦ διδασκά- λῳ ἔτι νέου καὶ ἀρχὰς ἔχοντος φιλοσοφίας. Καίτοιγε Αριστοτέλης μὲν εἴκοσιν ἔτεσι λέγεται πεφοιτηκέναι Πλάτων:· οὐκ ὀλίγον δὲ χρόνον καὶ ὁ Χρύσιππος παρὰ τῷ Κλεάνθει πεποιῆσθαι τὰς διατριβάς. Ο δὲ Ἰούδας παρὰ τῷ Ἰησοῦ οὐδὲ τρία διέτριψεν ἔτη. Ἀπὸ δὲ τῶν γεγραμμένων ἐν τοῖς βίοις τῶν φιλοσό φων πολλὰ ἄν τις εὕροι τοιαῦτα, ἐφ᾽ οἷς ἐγκαλεῖ τῷ Ἰησοῦ (95) διὰ τὸν Ἰούδαν ὁ Κέλσος. Οἱ δὲ Πυθαγό ρειοι κενοτάφια (96) ᾠκοδόμουν τοῖς μετὰ τὸ προ- τραπῆναι ἐπὶ φιλοσοφίαν, παλινδρομήσασιν ἐπὶ τὸν Ιδιωτικὸν βίον· καὶ οὐ παρὰ τοῦτο ἀσθενὴς ἦν λόγῳ καὶ ἀποδείξεσι Πυθαγόρας καὶ οἱ ἀπ' αὐτοῦ. 19, δ, τι, ἥτις. - Τὸν αὐτὸν δὲ τρόπον ἐν τῷ Τι- μαίῳ Πλάτων τὴν ψυχὴν ἐκ τῶν στοιχείων ποιεῖ. ‹ γε μὲν ἰδέας, περὶ ὧν ἐγκαλεῖ τῷ Πλάτωνι, παντα- χοῦ κινῶν ὁ ᾿Αριστοτέλης, καὶ πᾶσαν ἐπάγων ἀπο ρίαν αὐταῖς, ἐν τοῖς ἡθικοῖς ὑπομνήμασιν, ἐν τοῖς φυσικοῖς, διὰ τῶν ἐξωτερικῶν διαλέγων φιλονεικότε ρον ἐνίοις ἔδοξεν, ἢ φιλοσοφώτερον ἐκ τῶν δογμάτων τούτων, ὡς προθέμενος τὴν Πλάτωνος ὑπεριδεῖν φι λοσοφίαν· οὕτω μακρὰν ἦν τοῦ ἀκολουθεῖν. Ι, τὸν Ἰησοῦν γοῦν Ιππαρχον τὸν Πυθαγόρειον, αἰτίαν ἔχοντα γρά ψασθαι τὰ τοῦ Πυθαγόρου σαφῶς, ἐξελασθῆναι τῆς διατριβῆς, καὶ στήλην ἐπ' αὐτῷ γενέσθαι, οἷα νεκρώ. Διὸ καὶ ἐν τῇ βαρβάρων φιλοσοφίᾳ νεκροὺς καλοῦσι τοὺς ἐκπεσόντας τῶν δογμάτων, καὶ καθυποτάξαντας τὸν νοῦν τοῖς πάθεσι τοῖς ψυχικοῖς. • Στήλην δή τινα τῷ τοιούτῳ καὶ μνημεῖον ἐν τῇ διατριβῇ χώσαντες· καθὰ καὶ Περιάλῳ τῷ θου ρίῳ λέγεται, καὶ Κύλωνι τῷ Συβαριτῶν ἐξάρχω, ἀπογνωσθεῖσιν ὑπ' αὐτῶν, ἐξήλαυνον ἂν τοῦ ὁμακοΐου, φορτίσαντες χρυσοῦ τε καὶ ἀργύρου πλῆθος. « λέγειν περὶ τῶν κατὰ τὸν Ἰησοῦν γενομένων καὶ ἀ- ληθῆ, λέγειν καὶ ἀληθῆ περὶ τῶν κατὰ Ἰησοῦν γενομένων, καὶ οὐ, CONTRA CELSUM LIB. 11. B proditos a suis militibus, et latronum principes etiam ab iis, qui pacta inter se constituta non servarent. Sed esto nullus unquam imperator la- tronumve princeps proditus fuerit: qui inde pro- belur contra Jesum facere, quod ipsum unus ex ejus discipulis prodiderit? Quonian vero præ se fert Celsus philosophiam, lubens illum interroga- verim, an vitio dari possit Platoni, quod Aristote les, postquam viginti annos illum audierat, ab ejus doctrina desciverit, de immortalitate opinionem vituperaverit, ideas inanium argutationum loco habuerit? Est adhuc quod dubitem: rogo, an, quia Aristoteles Platonem deseruit, Plato non fuerit in dialectica versatus; suas opiniones defendere non A menta, quibus constet multos imperatores fuisse potuerit; falsa sint quæ docuit? An vero fieri po- Var. hist., et lib. iv, cap. 9; Laert., in Arist. Vide quæ profert Casaubonus in notis ad Laertium ex Aristocle. SPENCER. Caeterum hoc loco Guieto pro scribendum videtur, De anima, cap. : Simili modo Plato in Timæo animam ex elementis facit., Credo eum respexisse Platonis Timæum, pag.41, et 69. Vide Atticum Plat. apud Euseb., Prap, evang., lib. xv, cap. 9. SPENCER. «Ideas autem Platonicas Aristoteles ubique incessens di- ctis, in moralibus, in naturalibus commentariis, in iis quæ exotericæ seu extraneæ vocantur, disputa- tionibus, visus est quibusdam majore contendendi quam sapientiæ studio id fecisse: ut qui sibi pro- posuisset philosophiam Platonis contemnere. Tan- ium abest ut eum fuerit secutus. » Arist. Analyt. post.. lib. 1. cap. 8, 19, et lib. cap. 4, De mori- bus; Metaphys., lib. xii, cap. 4, 5. Vide Aul. Plat. apud Euseb. lib. xv, cap. 15. SPENCER. editi qui in textu habent, C D test, ut, illæsa Platonicæ philosophie veritate, ut ejus asseclæ pertenderint, Aristoteles improbus et ingrato in magistrum animo fuerit? Sed et Chry- sippus in multis suorum scriptorum locis Clean- them mordere videtur, aliaque ab ejus placitis docet, quamvis adhuc juvenis prima philosophiæ rudimenta sub illo posuisset. Tamen per viginti annos Platonis scholam frequentasse dicitur Ari- stoteles; nec parum temporis Chrysippus Clean- this discipulus fuisse. Judas vero ne tres quidem annos cum Jesu transegit. Sic multa reperire est in vitis philosophorum similia illis, quæ Cel- sus Jesu propter Judam objicit. Et Pythagorei cenotaphia exstruebant iis qui, post aliquantum temporis philosophiæ datum, ad primam vitam redirent; nec propterea ratione aut argumentis infirmus erat Pythagoras, et ejus discipuli. Aiunt certe Hipparchum Pythagoreum accusatum quod aperte scripsisset decreta Pythagoræ, expulsum fuisse e schola, et ob idipsum, tanquam mortuo, impositam columnam fuisse. Quocirca etiam in barbara phi- losophia vocant mortuos, eos qui exciderunt a do- ginatibus, et mentem subjecerunt animæ perturba- Gionibus. » Ad eundem sic scripsit Lysis: « Si igi- tur mutatus fueris, gratulabor; sin minus, jamjam mihi obiisse videberis (Theodor. Canter., lib. 1, cap. 12, Var. lect. et Epist. Græcæ a Jac. Cujacio Latinitate donata). Jamblichus, in Vita Pythag., cap. : Tali homini in schola cippum aliquem et monumentum sepulcrale erigebant, uti contigisse fertur Perialo Thurio et Cyloni Sybaritarum principi ab iisdem reprobatis; dein auro argentoque onustum audi- torio exigebant. » SPENCER. Infra omnes mss., et sanior est, ni fallor, verborum ordo quam qui servatur in editis, etc. - (92) "Ο τι ἆρα Πλάτωνος. Ælian., lib. iii, cap. (93) Κατηγορηκέναι. Ni fallor, in libro primo (94) Τερετίσματα. Plut. Adversus Colotem : Τάς (95) Τῷ Ἰησοῦ. Ita omnes mss. et ad oram libri (96) Κενοτάφια. Clem. Αlex. Strom. v: Φασὶ
Πάτερ, εἰ δυνατόν ἐστι, παρελθέτω ἀπ’ ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο. Οἶδα δέ τινα καὶ τοιαύτην εἰς τὸν τόπον διήγησιν, ὅτι ὁρῶν ὁ σωτὴρ οἷα ὁ λαὸς καὶ Ἱερουσαλὴμ πείσεται ἐπὶ τῇ ἐκδικήσει τῶν κατ’ αὐτοῦ τετολμημένων ὑπὸ Ἰουδαίων, οὐ δι’ ἄλλο τι ἢ διὰ τὸ πρὸς ἐκείνους φιλάνθρωπον θέλων μὴ παθεῖν τὸν λαὸν ἃ ἔμελλε πάσχειν φησὶ τὸ Πάτερ, εἰ δυνατόν ἐστι, παρελθέτω ἀπ’ ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο· ὡς εἰ ἔλεγεν· ἐπεὶ ἐκ τοῦ με πιεῖν τουτὶ τὸ τῆς κολάσεως ποτήριον ὅλον ἔθνος ὑπὸ σοῦ ἐγκαταλειφθήσεται, εὔχομαι, εἰ δυνατόν ἐστι, παρελθεῖν ἀπ’ ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο, ἵνα μὴ ἡ μερίς σου τολμήσασα κατ’ ἐμοῦ πάντῃ ὑπὸ σοῦ ἐγκαταλειφθῇ. Ἀλλὰ καὶ εἰ, ὥς φησιν ὁ Κέλσος, μήτ’ ἀλγεινόν τι μήτ’ ἀνιαρὸν τῷ Ἰησοῦ κατὰ τὸν καιρὸν τοῦτον ἐγίνετο, πῶς ἂν οἱ μετὰ ταῦτα παραδείγματι τοῦ ὑπομένειν τὰ δι’ εὐσέβειαν ἐπίπονα ἐδύναντο χρήσασθαι Ἰησοῦ, μὴ παθόντι μὲν τὰ ἀνθρώπινα μόνον δὲ δόξαντι πεπονθέναι; Ἔτι δὲ λέγει ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος πρὸς τοὺς Ἰησοῦ μαθητὰς ὡς πλασαμένους ταῦτα, ὅτι οὐδὲ ψευδόμενοι τὰ πλάσματα ὑμῶν πιθανῶς ἐπικαλύψαι ἠδυνήθητε.
λῃστάρχων ἁλόντων διὰ τοὺς μὴ τηρήσαντας τὰς πρὸς αὐτοὺς συνθήκας. Αλλ' ἔστω μηδένα στρατη γῶν προδεδόσθαι, ἢ λῃστάρχων· τί τοῦτο συμβάλ- λεται πρὸς τὸ κατὰ Ἰησοῦ εἶναι τὸ ἕνα τῶν φοιτη τῶν προδότην αὐτοῦ γεγονέναι; Ἐπεὶ δὲ φιλοσοφίαν προβάλλεται ὁ Κέλσος, πυθοίμεθ᾽ ἂν αὐτοῦ, ὅ τι ἆρα Πλάτωνος (92) ἦν κατηγορία τὸ μετὰ εἴκοσιν ἔτη τῆς παρ' αὐτῷ ἀκροάσεως ἀποφοιτήσαντα τὸν ᾿Αρι- στοτέλη κατηγορηκέναι (95) μὲν τοῦ περὶ τῆς ἀθανα- σίας τῆς ψυχῆς λόγου, Πλάτωνος δὲ τερετίσματα (94) τὰς ἰδέας ὠνομακέναι ; Ἔτι δὲ προσαποροῦντες, καὶ τοιαῦτα λέγοιμεν ἄν • Αρα Πλάτων οὐκέτι δυνατὸς ἦν ἐν διαλεκτικῇ, οὐδ᾽ ἱκανὸς παραστῆσαι τὰ νενοη- μένα, ἐπεὶ ἀπεφοίτησεν αὐτοῦ Ἀριστοτέλης, καὶ παρὰ τοῦτο ψευδῆ τὰ Πλάτωνος ἐστι δόγματα; Ἢ δύναται καὶ ἀληθοῦς ὄντος Πλάτωνος, ὡς ἂν λέγοιεν Β οἱ κατ' αὐτὸν φιλοσοφοῦντες, Αριστοτέλης πονηρός καὶ ἀχάριστος πρὸς τὸν διδάσκαλον γεγονέναι ; Αλλά καὶ ὁ Χρύσιππος πολλαχοῦ τῶν συγγραμμάτων αυτ τοῦ φαίνεται καθαπτόμενος Κλεάνθους, καινοτομῶν παρὰ τὰ ἐκείνῳ δεδογμένα, γενομένῳ αὐτοῦ διδασκά- λῳ ἔτι νέου καὶ ἀρχὰς ἔχοντος φιλοσοφίας. Καίτοιγε Αριστοτέλης μὲν εἴκοσιν ἔτεσι λέγεται πεφοιτηκέναι Πλάτων:· οὐκ ὀλίγον δὲ χρόνον καὶ ὁ Χρύσιππος παρὰ τῷ Κλεάνθει πεποιῆσθαι τὰς διατριβάς. Ο δὲ Ἰούδας παρὰ τῷ Ἰησοῦ οὐδὲ τρία διέτριψεν ἔτη. Ἀπὸ δὲ τῶν γεγραμμένων ἐν τοῖς βίοις τῶν φιλοσό φων πολλὰ ἄν τις εὕροι τοιαῦτα, ἐφ᾽ οἷς ἐγκαλεῖ τῷ Ἰησοῦ (95) διὰ τὸν Ἰούδαν ὁ Κέλσος. Οἱ δὲ Πυθαγό ρειοι κενοτάφια (96) ᾠκοδόμουν τοῖς μετὰ τὸ προ- τραπῆναι ἐπὶ φιλοσοφίαν, παλινδρομήσασιν ἐπὶ τὸν Ιδιωτικὸν βίον· καὶ οὐ παρὰ τοῦτο ἀσθενὴς ἦν λόγῳ καὶ ἀποδείξεσι Πυθαγόρας καὶ οἱ ἀπ' αὐτοῦ. 19, δ, τι, ἥτις. - Τὸν αὐτὸν δὲ τρόπον ἐν τῷ Τι- μαίῳ Πλάτων τὴν ψυχὴν ἐκ τῶν στοιχείων ποιεῖ. ‹ γε μὲν ἰδέας, περὶ ὧν ἐγκαλεῖ τῷ Πλάτωνι, παντα- χοῦ κινῶν ὁ ᾿Αριστοτέλης, καὶ πᾶσαν ἐπάγων ἀπο ρίαν αὐταῖς, ἐν τοῖς ἡθικοῖς ὑπομνήμασιν, ἐν τοῖς φυσικοῖς, διὰ τῶν ἐξωτερικῶν διαλέγων φιλονεικότε ρον ἐνίοις ἔδοξεν, ἢ φιλοσοφώτερον ἐκ τῶν δογμάτων τούτων, ὡς προθέμενος τὴν Πλάτωνος ὑπεριδεῖν φι λοσοφίαν· οὕτω μακρὰν ἦν τοῦ ἀκολουθεῖν. Ι, τὸν Ἰησοῦν γοῦν Ιππαρχον τὸν Πυθαγόρειον, αἰτίαν ἔχοντα γρά ψασθαι τὰ τοῦ Πυθαγόρου σαφῶς, ἐξελασθῆναι τῆς διατριβῆς, καὶ στήλην ἐπ' αὐτῷ γενέσθαι, οἷα νεκρώ. Διὸ καὶ ἐν τῇ βαρβάρων φιλοσοφίᾳ νεκροὺς καλοῦσι τοὺς ἐκπεσόντας τῶν δογμάτων, καὶ καθυποτάξαντας τὸν νοῦν τοῖς πάθεσι τοῖς ψυχικοῖς. • Στήλην δή τινα τῷ τοιούτῳ καὶ μνημεῖον ἐν τῇ διατριβῇ χώσαντες· καθὰ καὶ Περιάλῳ τῷ θου ρίῳ λέγεται, καὶ Κύλωνι τῷ Συβαριτῶν ἐξάρχω, ἀπογνωσθεῖσιν ὑπ' αὐτῶν, ἐξήλαυνον ἂν τοῦ ὁμακοΐου, φορτίσαντες χρυσοῦ τε καὶ ἀργύρου πλῆθος. « λέγειν περὶ τῶν κατὰ τὸν Ἰησοῦν γενομένων καὶ ἀ- ληθῆ, λέγειν καὶ ἀληθῆ περὶ τῶν κατὰ Ἰησοῦν γενομένων, καὶ οὐ, CONTRA CELSUM LIB. 11. B proditos a suis militibus, et latronum principes etiam ab iis, qui pacta inter se constituta non servarent. Sed esto nullus unquam imperator la- tronumve princeps proditus fuerit: qui inde pro- belur contra Jesum facere, quod ipsum unus ex ejus discipulis prodiderit? Quonian vero præ se fert Celsus philosophiam, lubens illum interroga- verim, an vitio dari possit Platoni, quod Aristote les, postquam viginti annos illum audierat, ab ejus doctrina desciverit, de immortalitate opinionem vituperaverit, ideas inanium argutationum loco habuerit? Est adhuc quod dubitem: rogo, an, quia Aristoteles Platonem deseruit, Plato non fuerit in dialectica versatus; suas opiniones defendere non A menta, quibus constet multos imperatores fuisse potuerit; falsa sint quæ docuit? An vero fieri po- Var. hist., et lib. iv, cap. 9; Laert., in Arist. Vide quæ profert Casaubonus in notis ad Laertium ex Aristocle. SPENCER. Caeterum hoc loco Guieto pro scribendum videtur, De anima, cap. : Simili modo Plato in Timæo animam ex elementis facit., Credo eum respexisse Platonis Timæum, pag.41, et 69. Vide Atticum Plat. apud Euseb., Prap, evang., lib. xv, cap. 9. SPENCER. «Ideas autem Platonicas Aristoteles ubique incessens di- ctis, in moralibus, in naturalibus commentariis, in iis quæ exotericæ seu extraneæ vocantur, disputa- tionibus, visus est quibusdam majore contendendi quam sapientiæ studio id fecisse: ut qui sibi pro- posuisset philosophiam Platonis contemnere. Tan- ium abest ut eum fuerit secutus. » Arist. Analyt. post.. lib. 1. cap. 8, 19, et lib. cap. 4, De mori- bus; Metaphys., lib. xii, cap. 4, 5. Vide Aul. Plat. apud Euseb. lib. xv, cap. 15. SPENCER. editi qui in textu habent, C D test, ut, illæsa Platonicæ philosophie veritate, ut ejus asseclæ pertenderint, Aristoteles improbus et ingrato in magistrum animo fuerit? Sed et Chry- sippus in multis suorum scriptorum locis Clean- them mordere videtur, aliaque ab ejus placitis docet, quamvis adhuc juvenis prima philosophiæ rudimenta sub illo posuisset. Tamen per viginti annos Platonis scholam frequentasse dicitur Ari- stoteles; nec parum temporis Chrysippus Clean- this discipulus fuisse. Judas vero ne tres quidem annos cum Jesu transegit. Sic multa reperire est in vitis philosophorum similia illis, quæ Cel- sus Jesu propter Judam objicit. Et Pythagorei cenotaphia exstruebant iis qui, post aliquantum temporis philosophiæ datum, ad primam vitam redirent; nec propterea ratione aut argumentis infirmus erat Pythagoras, et ejus discipuli. Aiunt certe Hipparchum Pythagoreum accusatum quod aperte scripsisset decreta Pythagoræ, expulsum fuisse e schola, et ob idipsum, tanquam mortuo, impositam columnam fuisse. Quocirca etiam in barbara phi- losophia vocant mortuos, eos qui exciderunt a do- ginatibus, et mentem subjecerunt animæ perturba- Gionibus. » Ad eundem sic scripsit Lysis: « Si igi- tur mutatus fueris, gratulabor; sin minus, jamjam mihi obiisse videberis (Theodor. Canter., lib. 1, cap. 12, Var. lect. et Epist. Græcæ a Jac. Cujacio Latinitate donata). Jamblichus, in Vita Pythag., cap. : Tali homini in schola cippum aliquem et monumentum sepulcrale erigebant, uti contigisse fertur Perialo Thurio et Cyloni Sybaritarum principi ab iisdem reprobatis; dein auro argentoque onustum audi- torio exigebant. » SPENCER. Infra omnes mss., et sanior est, ni fallor, verborum ordo quam qui servatur in editis, etc. - (92) "Ο τι ἆρα Πλάτωνος. Ælian., lib. iii, cap. (93) Κατηγορηκέναι. Ni fallor, in libro primo (94) Τερετίσματα. Plut. Adversus Colotem : Τάς (95) Τῷ Ἰησοῦ. Ita omnes mss. et ad oram libri (96) Κενοτάφια. Clem. Αlex. Strom. v: Φασὶ
Liber quintus
Καὶ πρὸς τόδε λελέξεται ὅτι εὐχερὴς μὲν ἦν ὁδὸς πρὸς τὸ ἐπικαλύψαι τὰ τοιαῦτα τὸ μηδὲ τὴν ἀρχὴν αὐτὰ ἀναγράψαι. Τίς γὰρ ἂν τῶν εὐαγγελίων ταῦτα μὴ περιεχόντων ὀνειδίσαι ἐδύνατο ἡμῖν ἐπὶ τῷ τὸν Ἰησοῦν τοιαῦτα παρὰ τῇ οἰκονομίᾳ λελαληκέναι; Οὐ συνεῖδε δ’ ὁ Κέλσος ὅτι οὐκ ἔστι κατὰ τοὺς αὐτοὺς καὶ ἠπατῆσθαι περὶ τοῦ Ἰησοῦ ὡς θεοῦ καὶ προφητευθέντος καὶ πλάσασθαι περὶ αὐτοῦ δηλονότι ἐγνωκότας ὅτι οὐκ ἀληθῆ τὰ πλάσματα. Ἤτοι οὖν οὐκ ἔπλασαν ἀλλ’ οὕτως ἐφρόνουν καὶ οὐ ψευδόμενοι ἀνέγραψαν, ἢ ψευσάμενοι ἀνέγραψαν καὶ ταῦτα οὐκ ἐφρόνουν οὐδὲ ἀπατηθέντες θεὸν αὐτὸν ἐνόμιζον. Μετὰ ταῦτά τινας τῶν πιστευόντων φησὶν ὡς ἐκ μέθης ἥκοντας εἰς τὸ ἐφεστάναι αὑτοῖς μεταχαράττειν ἐκ τῆς πρώτης γραφῆς τὸ εὐαγγέλιον τριχῇ καὶ τετραχῇ καὶ πολλαχῇ καὶ μεταπλάττειν, ἵν’ ἔχοιεν πρὸς τοὺς ἐλέγχους ἀρνεῖσθαι. Μεταχαράξαντας δὲ τὸ εὐαγγέλιον ἄλλους οὐκ οἶδα ἢ τοὺς ἀπὸ Μαρκίωνος καὶ τοὺς ἀπὸ Οὐαλεντίνου οἶμαι δὲ καὶ τοὺς ἀπὸ Λουκάνου. Τοῦτο δὲ λεγόμενον οὐ τοῦ λόγου ἐστὶν ἔγκλημα ἀλλὰ τῶν τολμησάντων ῥᾳδιουργῆσαι τὰ εὐαγγέλια.
λῃστάρχων ἁλόντων διὰ τοὺς μὴ τηρήσαντας τὰς πρὸς αὐτοὺς συνθήκας. Αλλ' ἔστω μηδένα στρατη γῶν προδεδόσθαι, ἢ λῃστάρχων· τί τοῦτο συμβάλ- λεται πρὸς τὸ κατὰ Ἰησοῦ εἶναι τὸ ἕνα τῶν φοιτη τῶν προδότην αὐτοῦ γεγονέναι; Ἐπεὶ δὲ φιλοσοφίαν προβάλλεται ὁ Κέλσος, πυθοίμεθ᾽ ἂν αὐτοῦ, ὅ τι ἆρα Πλάτωνος (92) ἦν κατηγορία τὸ μετὰ εἴκοσιν ἔτη τῆς παρ' αὐτῷ ἀκροάσεως ἀποφοιτήσαντα τὸν ᾿Αρι- στοτέλη κατηγορηκέναι (95) μὲν τοῦ περὶ τῆς ἀθανα- σίας τῆς ψυχῆς λόγου, Πλάτωνος δὲ τερετίσματα (94) τὰς ἰδέας ὠνομακέναι ; Ἔτι δὲ προσαποροῦντες, καὶ τοιαῦτα λέγοιμεν ἄν • Αρα Πλάτων οὐκέτι δυνατὸς ἦν ἐν διαλεκτικῇ, οὐδ᾽ ἱκανὸς παραστῆσαι τὰ νενοη- μένα, ἐπεὶ ἀπεφοίτησεν αὐτοῦ Ἀριστοτέλης, καὶ παρὰ τοῦτο ψευδῆ τὰ Πλάτωνος ἐστι δόγματα; Ἢ δύναται καὶ ἀληθοῦς ὄντος Πλάτωνος, ὡς ἂν λέγοιεν Β οἱ κατ' αὐτὸν φιλοσοφοῦντες, Αριστοτέλης πονηρός καὶ ἀχάριστος πρὸς τὸν διδάσκαλον γεγονέναι ; Αλλά καὶ ὁ Χρύσιππος πολλαχοῦ τῶν συγγραμμάτων αυτ τοῦ φαίνεται καθαπτόμενος Κλεάνθους, καινοτομῶν παρὰ τὰ ἐκείνῳ δεδογμένα, γενομένῳ αὐτοῦ διδασκά- λῳ ἔτι νέου καὶ ἀρχὰς ἔχοντος φιλοσοφίας. Καίτοιγε Αριστοτέλης μὲν εἴκοσιν ἔτεσι λέγεται πεφοιτηκέναι Πλάτων:· οὐκ ὀλίγον δὲ χρόνον καὶ ὁ Χρύσιππος παρὰ τῷ Κλεάνθει πεποιῆσθαι τὰς διατριβάς. Ο δὲ Ἰούδας παρὰ τῷ Ἰησοῦ οὐδὲ τρία διέτριψεν ἔτη. Ἀπὸ δὲ τῶν γεγραμμένων ἐν τοῖς βίοις τῶν φιλοσό φων πολλὰ ἄν τις εὕροι τοιαῦτα, ἐφ᾽ οἷς ἐγκαλεῖ τῷ Ἰησοῦ (95) διὰ τὸν Ἰούδαν ὁ Κέλσος. Οἱ δὲ Πυθαγό ρειοι κενοτάφια (96) ᾠκοδόμουν τοῖς μετὰ τὸ προ- τραπῆναι ἐπὶ φιλοσοφίαν, παλινδρομήσασιν ἐπὶ τὸν Ιδιωτικὸν βίον· καὶ οὐ παρὰ τοῦτο ἀσθενὴς ἦν λόγῳ καὶ ἀποδείξεσι Πυθαγόρας καὶ οἱ ἀπ' αὐτοῦ. 19, δ, τι, ἥτις. - Τὸν αὐτὸν δὲ τρόπον ἐν τῷ Τι- μαίῳ Πλάτων τὴν ψυχὴν ἐκ τῶν στοιχείων ποιεῖ. ‹ γε μὲν ἰδέας, περὶ ὧν ἐγκαλεῖ τῷ Πλάτωνι, παντα- χοῦ κινῶν ὁ ᾿Αριστοτέλης, καὶ πᾶσαν ἐπάγων ἀπο ρίαν αὐταῖς, ἐν τοῖς ἡθικοῖς ὑπομνήμασιν, ἐν τοῖς φυσικοῖς, διὰ τῶν ἐξωτερικῶν διαλέγων φιλονεικότε ρον ἐνίοις ἔδοξεν, ἢ φιλοσοφώτερον ἐκ τῶν δογμάτων τούτων, ὡς προθέμενος τὴν Πλάτωνος ὑπεριδεῖν φι λοσοφίαν· οὕτω μακρὰν ἦν τοῦ ἀκολουθεῖν. Ι, τὸν Ἰησοῦν γοῦν Ιππαρχον τὸν Πυθαγόρειον, αἰτίαν ἔχοντα γρά ψασθαι τὰ τοῦ Πυθαγόρου σαφῶς, ἐξελασθῆναι τῆς διατριβῆς, καὶ στήλην ἐπ' αὐτῷ γενέσθαι, οἷα νεκρώ. Διὸ καὶ ἐν τῇ βαρβάρων φιλοσοφίᾳ νεκροὺς καλοῦσι τοὺς ἐκπεσόντας τῶν δογμάτων, καὶ καθυποτάξαντας τὸν νοῦν τοῖς πάθεσι τοῖς ψυχικοῖς. • Στήλην δή τινα τῷ τοιούτῳ καὶ μνημεῖον ἐν τῇ διατριβῇ χώσαντες· καθὰ καὶ Περιάλῳ τῷ θου ρίῳ λέγεται, καὶ Κύλωνι τῷ Συβαριτῶν ἐξάρχω, ἀπογνωσθεῖσιν ὑπ' αὐτῶν, ἐξήλαυνον ἂν τοῦ ὁμακοΐου, φορτίσαντες χρυσοῦ τε καὶ ἀργύρου πλῆθος. « λέγειν περὶ τῶν κατὰ τὸν Ἰησοῦν γενομένων καὶ ἀ- ληθῆ, λέγειν καὶ ἀληθῆ περὶ τῶν κατὰ Ἰησοῦν γενομένων, καὶ οὐ, CONTRA CELSUM LIB. 11. B proditos a suis militibus, et latronum principes etiam ab iis, qui pacta inter se constituta non servarent. Sed esto nullus unquam imperator la- tronumve princeps proditus fuerit: qui inde pro- belur contra Jesum facere, quod ipsum unus ex ejus discipulis prodiderit? Quonian vero præ se fert Celsus philosophiam, lubens illum interroga- verim, an vitio dari possit Platoni, quod Aristote les, postquam viginti annos illum audierat, ab ejus doctrina desciverit, de immortalitate opinionem vituperaverit, ideas inanium argutationum loco habuerit? Est adhuc quod dubitem: rogo, an, quia Aristoteles Platonem deseruit, Plato non fuerit in dialectica versatus; suas opiniones defendere non A menta, quibus constet multos imperatores fuisse potuerit; falsa sint quæ docuit? An vero fieri po- Var. hist., et lib. iv, cap. 9; Laert., in Arist. Vide quæ profert Casaubonus in notis ad Laertium ex Aristocle. SPENCER. Caeterum hoc loco Guieto pro scribendum videtur, De anima, cap. : Simili modo Plato in Timæo animam ex elementis facit., Credo eum respexisse Platonis Timæum, pag.41, et 69. Vide Atticum Plat. apud Euseb., Prap, evang., lib. xv, cap. 9. SPENCER. «Ideas autem Platonicas Aristoteles ubique incessens di- ctis, in moralibus, in naturalibus commentariis, in iis quæ exotericæ seu extraneæ vocantur, disputa- tionibus, visus est quibusdam majore contendendi quam sapientiæ studio id fecisse: ut qui sibi pro- posuisset philosophiam Platonis contemnere. Tan- ium abest ut eum fuerit secutus. » Arist. Analyt. post.. lib. 1. cap. 8, 19, et lib. cap. 4, De mori- bus; Metaphys., lib. xii, cap. 4, 5. Vide Aul. Plat. apud Euseb. lib. xv, cap. 15. SPENCER. editi qui in textu habent, C D test, ut, illæsa Platonicæ philosophie veritate, ut ejus asseclæ pertenderint, Aristoteles improbus et ingrato in magistrum animo fuerit? Sed et Chry- sippus in multis suorum scriptorum locis Clean- them mordere videtur, aliaque ab ejus placitis docet, quamvis adhuc juvenis prima philosophiæ rudimenta sub illo posuisset. Tamen per viginti annos Platonis scholam frequentasse dicitur Ari- stoteles; nec parum temporis Chrysippus Clean- this discipulus fuisse. Judas vero ne tres quidem annos cum Jesu transegit. Sic multa reperire est in vitis philosophorum similia illis, quæ Cel- sus Jesu propter Judam objicit. Et Pythagorei cenotaphia exstruebant iis qui, post aliquantum temporis philosophiæ datum, ad primam vitam redirent; nec propterea ratione aut argumentis infirmus erat Pythagoras, et ejus discipuli. Aiunt certe Hipparchum Pythagoreum accusatum quod aperte scripsisset decreta Pythagoræ, expulsum fuisse e schola, et ob idipsum, tanquam mortuo, impositam columnam fuisse. Quocirca etiam in barbara phi- losophia vocant mortuos, eos qui exciderunt a do- ginatibus, et mentem subjecerunt animæ perturba- Gionibus. » Ad eundem sic scripsit Lysis: « Si igi- tur mutatus fueris, gratulabor; sin minus, jamjam mihi obiisse videberis (Theodor. Canter., lib. 1, cap. 12, Var. lect. et Epist. Græcæ a Jac. Cujacio Latinitate donata). Jamblichus, in Vita Pythag., cap. : Tali homini in schola cippum aliquem et monumentum sepulcrale erigebant, uti contigisse fertur Perialo Thurio et Cyloni Sybaritarum principi ab iisdem reprobatis; dein auro argentoque onustum audi- torio exigebant. » SPENCER. Infra omnes mss., et sanior est, ni fallor, verborum ordo quam qui servatur in editis, etc. - (92) "Ο τι ἆρα Πλάτωνος. Ælian., lib. iii, cap. (93) Κατηγορηκέναι. Ni fallor, in libro primo (94) Τερετίσματα. Plut. Adversus Colotem : Τάς (95) Τῷ Ἰησοῦ. Ita omnes mss. et ad oram libri (96) Κενοτάφια. Clem. Αlex. Strom. v: Φασὶ
PG 11:847Καὶ ὥσπερ οὐ φιλοσοφίας ἔγκλημά εἰσιν οἱ σοφισταὶ ἢ οἱ Ἐπικούρειοι ἢ οἱ Περιπατητικοὶ ἢ οἵτινές ποτ’ ἂν ὦσιν οἱ ψευδοδοξοῦντες, οὕτως οὐ τοῦ ἀληθινοῦ χριστιανισμοῦ ἔγκλημα οἱ μεταχαράττοντες τὰ εὐαγγέλια καὶ αἱρέσεις ξένας ἐπεισάγοντες τῷ βουλήματι τῆς Ἰησοῦ διδασκαλίας. Ἐπεὶ δὲ μετὰ ταῦτα καὶ τὸ προφήταις χρῆσθαι Χριστιανοὺς προκηρύξασι τὰ περὶ Ἰησοῦ ὀνειδίζει ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος, φήσομεν πρὸς τοῖς ἀνωτέρω εἰς τοῦτο λελεγμένοις καὶ ὅτι ἐχρῆν αὐτόν, ὥς φησι, φειδόμενον ἀνθρώπων, αὐτὰς ἐκθέσθαι τὰς προφητείας καὶ συναγορεύσαντα ταῖς πιθανότησιν αὐτῶν τὴν φαινομένην αὐτῷ ἀνατροπὴν τῆς χρήσεως τῶν προφητικῶν ἐκθέσθαι. Οὕτω γὰρ ἂν ἔδοξε μὴ συναρπάζειν τηλικοῦτον κεφάλαιον διὰ λεξειδίων ὀλίγων, καὶ μάλιστα ἐπεί φησι μυρίοις ἄλλοις ἐφαρμοσθῆναι δύνασθαι πολὺ πιθανώτερον τὰ προφητικὰ ἢ τῷ Ἰησοῦ. Καὶ ἐχρῆν γε αὐτὸν πρὸς τὴν κρατήσασαν Χριστιανῶν ταύτην ὡς ἰσχυροτάτην ἀπόδειξιν στῆναι ἐπιμελῶς καὶ καθ’ ἑκάστην προφητείαν ἐκθέσθαι, πῶς ἄλλοις ἐφαρμοσθῆναι δύναται πολὺ πιθανώτερον ἢ τῷ Ἰησοῦ.
διώκονται. Πρὸς ὃν τοιαῦτα ἐροῦμεν · Οἱ Σικάριοι (2) διὰ τὴν περιτομὴν, ὡς ἀκρωτηριάζοντες παρὰ τοὺς καθεστῶτας νόμους καὶ τὰ Ἰουδαίοις συγκεχωρη- μένα μόνοις, ἀναιροῦνται. Καὶ οὐκ ἔστιν ἀκοῦσαι δικαστού πυνθανομένου, εἰ κατὰ τήνδε τὴν νομιζο μένην θεοσέβειαν ὁ Σικάριος ἀγωνιζόμενος βιοῦν, μετ ταθέμενος μὲν ἀπολυθήσεται, ἐμμένων δὲ, τὴν ἐπὶ θα νάτῳ ἀπαχθήσεται. ᾿Αλλὰ γὰρ ἀρκεῖ δειχθεῖσα ἡ περι τομὴ πρὸς ἀναίρεσιν τοῦ πεπονθότος αὐτήν. Χριστιανοὶ δὲ μόνοι (κατὰ τὰ εἰρημένα ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος αὐτῶν, λέγοντος· ο Ἐπὶ ἡγεμόνας καὶ βασιλεῖς ἀχθήσεσθε ἕνεκεν ἐμοῦ), μέχρι τελευταίας ἀναπνοῆς ὑπὸ τῶν δικαστῶν ἐπιτρέπονται ἐξομοσάμενοι τὸν Χριστια νισμὸν, καὶ κατὰ τὰ κοινὰ ἔθη θύσαντες, καὶ ὀμβ σαντες, οἴκοι γενέσθαι, καὶ ζῆν ἀκινδύνως. Ορα δὲ εἰ μὴ μετὰ πολλῆς ἐξουσίας λέγεται τὸ, « Πᾶς ὃς ἐὰν ὁμολογήσῃ ἐν ἐμοὶ ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, κἀγὼ ὁμολογήσω ἐν αὐτῷ ἔμπροσθεν τοῦ Πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς· καὶ πᾶς ὃς ἐὰν ἀρνήσηταί (3) με ἔμ- προσθεν τῶν ἀνθρώπων, » καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ ἀνάβα μοι τῷ λόγῳ ἐπὶ τὸν Ἰησοῦν λέγοντα ταῦτα, καὶ ὄρα μηδέπω γενόμενα προφητευόμενα· εἰ μὴ φήσεις, ἀπιστῶν μὲν αὐτῷ, ὅτι ταῦτα φλυαρεῖ καὶ μάτην λέγει (4)· οὐ γὰρ ἔσται τὰ λεγόμενα· ἀμφιβάλλων δὲ περὶ τοῦ συγκαταθέσθαι τοῖς λόγοις αὐτοῦ, εἰ μή, ὅτι (5) ἐὰν ταῦτα πληρωθῇ, καὶ συστῇ ἡ διδα » χθησαν ὑφ' ὑμῶν, ἀλλὰ καὶ τιμῶν κατηξιώθησαν. Σι μωνα μέν τινα Σαμαρέα, Αt Καὶ ταῦτα εἶπον, ὅτι, οὐδὲν οὐδενὸς φρον- τίζων ἢ τοῦ τἀληθὲς λέγειν, λέγοιμι, οὐδένα δύσω- πέσεσθαι μέλλων, κἂν δέῃ παραυτίκα ὑφ' ὑμῶν μετ λεσθῆναι· οὐδὲ γὰρ ἀπὸ τοῦ γένους τοῦ ἐμοῦ, λέγω δὲ τῶν Σαμαρέων, τινὸς φροντίδα ποιούμενος, ἐγ γράφως Καίσαρι προσομιλών, εἶπον πλανᾶσθαι αὐ τοὺς πειθομένους τῷ ἐν τῷ γένει αὐτῶν μάγω Σί- μωνι, ὃν θεὸν ὑπεράνω πάσης ἀρχῆς, καὶ ἐξουσίας, καὶ δυνάμεως εἶναι λέγουσι. « Β ἀρνήσηται. Οὐ μὲν φήσεις· ἀπιστῶ μὲν αὐτῷ, ὅτι ταῦτα φλυαρεῖ, καὶ μάτην λέγει· οὐ γὰρ ἔσται τὰ λεγόμενα· οὐδ᾽ ἀμφιβάλλω περὶ τοῦ συγκαταθέσθαι τοῖς λόγοις αὐτοῦ, εἰ μὴ ὅτε ἂν ταῦτα πληρωθῇ καὶ συστῇ ἡ διδασκαλία τῶν λόγων τοῦ Ἰησοῦ ὡς φροντίζειν τοὺς ἡγεμόνας καὶ τοὺς βασι- λεῖς ἀναιρεῖν τοὺς ὁμολογοῦντας τὸν Ἰησοῦν· Ἀλλὰ τότε πιστεύσεις, ὡς μεγάλην ἐξουσίαν λαβὼν ἀπὸ ' CONTRA CELSUM LIB. II. · A pter circumcisionem, qua se mutilant contra leges, Matth. x, 18. 20. Ibid., 32, 33. etc. « Tertio, cum post ascensionem Christi in cœlum iidem dæmones in medium produxerint mortales, qui seipsos deos esse dixere; tantum abest ut persecutione illi a vobis sint expetiti, ut honoribus quoque digni sint existimati. Simon nimirum quidam Samaritanus, › etc. postea Justinus Cesaris opem ad eos coun- pescendos imploravit in Dialago cum Tryphone, pag. : Atque ista, inquam, quod nihil omnino, præterquain ut vera loquar, dico, neminem prorsus veriturus, quamvis e vestigio in partes a vobis discerpar. Neque enim curam aut rationem aliquam popularium etiam meorum (Samaritanorum dico) habui scripto Cæsarem con- pellans; cum imposturis seduci eos in errorem affirmarem, qui Simoni gentis suæ Mago parerent; quem Deum esse supra principatum et potestatem et virtutem omnem dicunt. Nescio tamen an eumdem Simonem, et Samaritas ejus sectatores, Flavius Josephus designet, lib. xviii, cap. Antig. Jud. Vide Cod. Justinian., lib. 1, tit. 5, De hæret. et Manichæis et Samarilis; Novell. Justinian., De Samaritis ; Novell. Theod., tit. 2, De Judais et Sa- muritanis hæreticis et paganis. Spencer. ad legem Cornelium de Sicariis: Circumcidere filios suos Judæis tantum rescripto divi Pii permit- titur; in non ejusdem religionis qui hoc fecerit, ca- strantis pana irrogatur. » Jud. Paul., Recept. sen- tent., lib. v, tit. 22, De seditiosis: ‹ Cives Romani, qui se Judaico ritu, vel servos suos circumcidi pa- tiuntur, bonis ademptis, in insulam perpetuo rele- C D quæ solis illain Judæis permittunt; nec unquanı fuit judex, qui Sicarium suæ religionis observanten: interrogans potestatem illi fecerit, aut absolutio- nem obtinendi, si religionem illam relinqueret; aut moriendi, si in ea perseverare mallet. Satis est enim ad supplicium, si circumcisio in ejus corpore deprehendatur. Solis vero Christianis (juxta istud a Christo prædictum: Ante reges et præsides ducemini propter me 30,) per judices licet ad extrem mum usque spiritum quietis esse et domi secure vivere, modo suam religionem ejurent, sacrificia ex more offerant, et solita juramenta præstent. Vide præterea annon hæc magna auctoritate dicta sint : ‹ Omnis qui confitebitur me coram homini - bus, confitebor et ego eum coram Patre meo qui in cœlis est; et quicunque negaverit me coram ho- minibus 30- , et quæ sequuntur. Transfer te jam ani- no in illud tempus quo hæc Jesus dicit, et res, quæ nondum contigerant, prænuntiatas considera; nisi forte fidem quidem illi denegans dices frustra illunı nugas ejusmodi effutire, neque enim futura essc quæ prædicit; animi vero dubius utrum ejus dictis assentiri debeas necne, inquies : si hæc comproba- rit exitus, doctrina Jesu firma constiterit, reges- que et præsides de perdendis iis qui Jesum confi- , gantur. Medici capite puniuntur. Judaei, si aliena nationis comparatos servos circumciderint, aut deportantur, aut empite puniuntur. Item Novell. denegaverat; nam ‹ moverunt ea tempestate et Judæi bellum, quod vetabantur mutilare genitalia, › inquit Ælius Spartianus in Adriano; nisi forte hunc Spartiani locum Isaacus Casaubonus rectius inter- pretatus est, qui legibus Domitiani, Nervæ et Adriani, quibus velita erat marium eviratio, etiam circumcisioni fibulam impositam fuisse opinatur. Verum quid si Judæis in animo erat dilapsam rem- publicam ad pristinam felicitatem restituere, et ri- tus patrios renovare? idque se melius effecturos sperabant, si liceret extraneos allicere, quos, cir- cumcisione adhibita, fidissimos suæ religionis pro- pugnatores possiderent, atque hujus rei providus imperator vetuit extraneorum genitalia mutilare? Certe huic conjecturæ quamplurimi favent; ex qui- bus nonnulli bellum a Judæis susceptum credunt, ut templum conderent; alii ut antiquissimam sur reipublicæ administrationem redintegrarent; nec recentiorum imperatorum constitutiones repugnant, quæ extraneos circumcidendi veniam semel et ite- rum denegarunt ; Cod. Justin. lib. 1, tit. 9, De Ju- dais, tit. 10. Ne Christianum. Cod. Theod., lib. XVI, tit. 4; Novell. Leonis, 55. SPENCER. et aperta sunt, nec necesse erit recurrere ad enor, mem illam totius hujus loci emendationem quam Guietus proponit his verbis: (2) Σικάριοι. Μodestinus, lib. νι Regularum, 146. Pius igitur Judæis concessit, quod Adrianus (3) Codd. Regius et Basileensis, καὶ ὅστις ἂν (4) Codex Regius, ὅτι ταῦτα μάτην λέγει. (5) Εἰ μὴ ὅτι. Lege, ἐρεῖς, ὅτι, et omnia plana
Ἀλλ’ οὐδὲ συνεῖδεν ὅτι τοῦτ’ εἰ ἄρα πιθανὸν ἦν ὑπό τινος λέγεσθαι κατὰ Χριστιανῶν, ὑπὸ τῶν ἀλλοτρίων τῶν προφητικῶν γραμμάτων πιθανὸν τάχα ἦν· νυνὶ δὲ ὅπερ Ἰουδαῖος ἂν οὐκ εἶπε περιέθηκεν ὁ Κέλσος τῷ τοῦ Ἰουδαίου προσώπῳ. Οὐ συγκαταθήσεται γὰρ ὁ Ἰουδαῖος ὅτι μυρίοις ἐφαρμοσθῆναι δύναται τὰ προφητικὰ πολὺ πιθανώτερον ἢ τῷ Ἰησοῦ, ἀλλὰ περὶ ἑκάστου τὴν φαινομένην αὐτῷ διήγησιν ἀποδιδοὺς στῆναι πειράσεται πρὸς τὴν τῶν Χριστιανῶν ἐκδοχήν, οὐ πάντως μὲν πιστικὰ λέγων πειρώμενος δὲ τὸ τοιοῦτο ποιεῖν. Φθάσαντες δ’ ἐν τοῖς ἀνωτέρω εἰρήκαμεν περὶ τοῦ τὸν Χριστὸν προφητεύεσθαι δύο ἐπιδημίαις χρησόμενον εἰς τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος· διόπερ οὐκέτι χρεία ἡμᾶς ἀπολογήσασθαι πρὸς τὸ λεγόμενον ὡς ὑπὸ τοῦ Ἰουδαίου, ὅτι μέγαν καὶ δυνάστην καὶ πάσης τῆς γῆς καὶ πάντων τῶν ἐθνῶν καὶ στρατοπέδων κύριόν φασιν οἱ προφῆται εἶναι τὸν ἐπιδημήσοντα. Ἰουδαϊκῶς δ’ οἶμαι εἶπε καὶ κατὰ τὴν ἐκείνων χολὴν μετὰ τοῦ χωρὶς ἀποδείξεως κἂν πιθανῆς λοιδορεῖν τὸν Ἰησοῦν, ὅτι οὐχὶ [δὲ] τοιοῦτον ὄλεθρον κατήγγειλαν.
διώκονται. Πρὸς ὃν τοιαῦτα ἐροῦμεν · Οἱ Σικάριοι (2) διὰ τὴν περιτομὴν, ὡς ἀκρωτηριάζοντες παρὰ τοὺς καθεστῶτας νόμους καὶ τὰ Ἰουδαίοις συγκεχωρη- μένα μόνοις, ἀναιροῦνται. Καὶ οὐκ ἔστιν ἀκοῦσαι δικαστού πυνθανομένου, εἰ κατὰ τήνδε τὴν νομιζο μένην θεοσέβειαν ὁ Σικάριος ἀγωνιζόμενος βιοῦν, μετ ταθέμενος μὲν ἀπολυθήσεται, ἐμμένων δὲ, τὴν ἐπὶ θα νάτῳ ἀπαχθήσεται. ᾿Αλλὰ γὰρ ἀρκεῖ δειχθεῖσα ἡ περι τομὴ πρὸς ἀναίρεσιν τοῦ πεπονθότος αὐτήν. Χριστιανοὶ δὲ μόνοι (κατὰ τὰ εἰρημένα ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος αὐτῶν, λέγοντος· ο Ἐπὶ ἡγεμόνας καὶ βασιλεῖς ἀχθήσεσθε ἕνεκεν ἐμοῦ), μέχρι τελευταίας ἀναπνοῆς ὑπὸ τῶν δικαστῶν ἐπιτρέπονται ἐξομοσάμενοι τὸν Χριστια νισμὸν, καὶ κατὰ τὰ κοινὰ ἔθη θύσαντες, καὶ ὀμβ σαντες, οἴκοι γενέσθαι, καὶ ζῆν ἀκινδύνως. Ορα δὲ εἰ μὴ μετὰ πολλῆς ἐξουσίας λέγεται τὸ, « Πᾶς ὃς ἐὰν ὁμολογήσῃ ἐν ἐμοὶ ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, κἀγὼ ὁμολογήσω ἐν αὐτῷ ἔμπροσθεν τοῦ Πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς· καὶ πᾶς ὃς ἐὰν ἀρνήσηταί (3) με ἔμ- προσθεν τῶν ἀνθρώπων, » καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ ἀνάβα μοι τῷ λόγῳ ἐπὶ τὸν Ἰησοῦν λέγοντα ταῦτα, καὶ ὄρα μηδέπω γενόμενα προφητευόμενα· εἰ μὴ φήσεις, ἀπιστῶν μὲν αὐτῷ, ὅτι ταῦτα φλυαρεῖ καὶ μάτην λέγει (4)· οὐ γὰρ ἔσται τὰ λεγόμενα· ἀμφιβάλλων δὲ περὶ τοῦ συγκαταθέσθαι τοῖς λόγοις αὐτοῦ, εἰ μή, ὅτι (5) ἐὰν ταῦτα πληρωθῇ, καὶ συστῇ ἡ διδα » χθησαν ὑφ' ὑμῶν, ἀλλὰ καὶ τιμῶν κατηξιώθησαν. Σι μωνα μέν τινα Σαμαρέα, Αt Καὶ ταῦτα εἶπον, ὅτι, οὐδὲν οὐδενὸς φρον- τίζων ἢ τοῦ τἀληθὲς λέγειν, λέγοιμι, οὐδένα δύσω- πέσεσθαι μέλλων, κἂν δέῃ παραυτίκα ὑφ' ὑμῶν μετ λεσθῆναι· οὐδὲ γὰρ ἀπὸ τοῦ γένους τοῦ ἐμοῦ, λέγω δὲ τῶν Σαμαρέων, τινὸς φροντίδα ποιούμενος, ἐγ γράφως Καίσαρι προσομιλών, εἶπον πλανᾶσθαι αὐ τοὺς πειθομένους τῷ ἐν τῷ γένει αὐτῶν μάγω Σί- μωνι, ὃν θεὸν ὑπεράνω πάσης ἀρχῆς, καὶ ἐξουσίας, καὶ δυνάμεως εἶναι λέγουσι. « Β ἀρνήσηται. Οὐ μὲν φήσεις· ἀπιστῶ μὲν αὐτῷ, ὅτι ταῦτα φλυαρεῖ, καὶ μάτην λέγει· οὐ γὰρ ἔσται τὰ λεγόμενα· οὐδ᾽ ἀμφιβάλλω περὶ τοῦ συγκαταθέσθαι τοῖς λόγοις αὐτοῦ, εἰ μὴ ὅτε ἂν ταῦτα πληρωθῇ καὶ συστῇ ἡ διδασκαλία τῶν λόγων τοῦ Ἰησοῦ ὡς φροντίζειν τοὺς ἡγεμόνας καὶ τοὺς βασι- λεῖς ἀναιρεῖν τοὺς ὁμολογοῦντας τὸν Ἰησοῦν· Ἀλλὰ τότε πιστεύσεις, ὡς μεγάλην ἐξουσίαν λαβὼν ἀπὸ ' CONTRA CELSUM LIB. II. · A pter circumcisionem, qua se mutilant contra leges, Matth. x, 18. 20. Ibid., 32, 33. etc. « Tertio, cum post ascensionem Christi in cœlum iidem dæmones in medium produxerint mortales, qui seipsos deos esse dixere; tantum abest ut persecutione illi a vobis sint expetiti, ut honoribus quoque digni sint existimati. Simon nimirum quidam Samaritanus, › etc. postea Justinus Cesaris opem ad eos coun- pescendos imploravit in Dialago cum Tryphone, pag. : Atque ista, inquam, quod nihil omnino, præterquain ut vera loquar, dico, neminem prorsus veriturus, quamvis e vestigio in partes a vobis discerpar. Neque enim curam aut rationem aliquam popularium etiam meorum (Samaritanorum dico) habui scripto Cæsarem con- pellans; cum imposturis seduci eos in errorem affirmarem, qui Simoni gentis suæ Mago parerent; quem Deum esse supra principatum et potestatem et virtutem omnem dicunt. Nescio tamen an eumdem Simonem, et Samaritas ejus sectatores, Flavius Josephus designet, lib. xviii, cap. Antig. Jud. Vide Cod. Justinian., lib. 1, tit. 5, De hæret. et Manichæis et Samarilis; Novell. Justinian., De Samaritis ; Novell. Theod., tit. 2, De Judais et Sa- muritanis hæreticis et paganis. Spencer. ad legem Cornelium de Sicariis: Circumcidere filios suos Judæis tantum rescripto divi Pii permit- titur; in non ejusdem religionis qui hoc fecerit, ca- strantis pana irrogatur. » Jud. Paul., Recept. sen- tent., lib. v, tit. 22, De seditiosis: ‹ Cives Romani, qui se Judaico ritu, vel servos suos circumcidi pa- tiuntur, bonis ademptis, in insulam perpetuo rele- C D quæ solis illain Judæis permittunt; nec unquanı fuit judex, qui Sicarium suæ religionis observanten: interrogans potestatem illi fecerit, aut absolutio- nem obtinendi, si religionem illam relinqueret; aut moriendi, si in ea perseverare mallet. Satis est enim ad supplicium, si circumcisio in ejus corpore deprehendatur. Solis vero Christianis (juxta istud a Christo prædictum: Ante reges et præsides ducemini propter me 30,) per judices licet ad extrem mum usque spiritum quietis esse et domi secure vivere, modo suam religionem ejurent, sacrificia ex more offerant, et solita juramenta præstent. Vide præterea annon hæc magna auctoritate dicta sint : ‹ Omnis qui confitebitur me coram homini - bus, confitebor et ego eum coram Patre meo qui in cœlis est; et quicunque negaverit me coram ho- minibus 30- , et quæ sequuntur. Transfer te jam ani- no in illud tempus quo hæc Jesus dicit, et res, quæ nondum contigerant, prænuntiatas considera; nisi forte fidem quidem illi denegans dices frustra illunı nugas ejusmodi effutire, neque enim futura essc quæ prædicit; animi vero dubius utrum ejus dictis assentiri debeas necne, inquies : si hæc comproba- rit exitus, doctrina Jesu firma constiterit, reges- que et præsides de perdendis iis qui Jesum confi- , gantur. Medici capite puniuntur. Judaei, si aliena nationis comparatos servos circumciderint, aut deportantur, aut empite puniuntur. Item Novell. denegaverat; nam ‹ moverunt ea tempestate et Judæi bellum, quod vetabantur mutilare genitalia, › inquit Ælius Spartianus in Adriano; nisi forte hunc Spartiani locum Isaacus Casaubonus rectius inter- pretatus est, qui legibus Domitiani, Nervæ et Adriani, quibus velita erat marium eviratio, etiam circumcisioni fibulam impositam fuisse opinatur. Verum quid si Judæis in animo erat dilapsam rem- publicam ad pristinam felicitatem restituere, et ri- tus patrios renovare? idque se melius effecturos sperabant, si liceret extraneos allicere, quos, cir- cumcisione adhibita, fidissimos suæ religionis pro- pugnatores possiderent, atque hujus rei providus imperator vetuit extraneorum genitalia mutilare? Certe huic conjecturæ quamplurimi favent; ex qui- bus nonnulli bellum a Judæis susceptum credunt, ut templum conderent; alii ut antiquissimam sur reipublicæ administrationem redintegrarent; nec recentiorum imperatorum constitutiones repugnant, quæ extraneos circumcidendi veniam semel et ite- rum denegarunt ; Cod. Justin. lib. 1, tit. 9, De Ju- dais, tit. 10. Ne Christianum. Cod. Theod., lib. XVI, tit. 4; Novell. Leonis, 55. SPENCER. et aperta sunt, nec necesse erit recurrere ad enor, mem illam totius hujus loci emendationem quam Guietus proponit his verbis: (2) Σικάριοι. Μodestinus, lib. νι Regularum, 146. Pius igitur Judæis concessit, quod Adrianus (3) Codd. Regius et Basileensis, καὶ ὅστις ἂν (4) Codex Regius, ὅτι ταῦτα μάτην λέγει. (5) Εἰ μὴ ὅτι. Lege, ἐρεῖς, ὅτι, et omnia plana
PG 11:849Καίτοι οὔτε Ἰουδαῖοι οὔτε Κέλσος οὔτε ἄλλος τις μετὰ ἀποδείξεως ἔχει παραστῆσαι ὅτι ὄλεθρος τοσούτους ἀνθρώπους ἐπιστρέφει ἀπὸ τῆς χύσεως τῶν κακῶν ἐπὶ τὸν κατὰ φύσιν μετὰ σωφροσύνης καὶ τῶν λοιπῶν ἀρετῶν βίον. Παρέρριψε δ’ ὁ Κέλσος καὶ τό· Θεὸν δὲ καὶ θεοῦ υἱὸν οὐδεὶς ἐκ τοιούτων συμβόλων καὶ παρακουσμάτων οὐδ’ ἐξ οὕτως ἀγεννῶν τεκμηρίων συνίστησιν. Ἐχρῆν δὲ αὐτὸν τὰ παρακούσματα ἐκθέμενον ἐλέγξαι καὶ τὰ ἀγεννῆ τεκμήρια λόγῳ παραστῆσαι· ἵν’ εἴ τι πιθανὸν ἐδόκει λέγειν ὁ Χριστιανός, ἀγωνίσασθαι πρὸς αὐτὸ πειραθῇ καὶ ἀνατρέψαι τὸν λόγον. Ὅπερ δὲ εἶπε περὶ τοῦ Ἰησοῦ ἀπήντησε μὲν ὡς περὶ μεγάλου, οὐκ ἐβουλήθη δὲ ἰδεῖν ὅτι τοῦτ’ ἀπήντησεν, ὡς ἡ ἐνάργεια παρίστησι περὶ τοῦ Ἰησοῦ. Ὡς γὰρ ὁ ἥλιος, φησί, πάντα τὰ ἄλλα φωτίζων πρῶτον αὑτὸν δεικνύει, οὕτως ἐχρῆν πεποιηκέναι τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ. Εἴποιμεν ἂν οὖν ὅτι καὶ πεποίηκεν·
Α σκαλία (6) τῶν λόγων τοῦ Ἰησοῦ, ὡς φροντίζειν τοὺς οι χχιν, 14. 8. τοῦ Θεοῦ πρὸς τὸ σπεῖραι τοῦτον τὸν λόγον τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, καὶ πειθόμενος κρατήσειν αὐτὸν, ταῦτά φησι. συστῇ ἡ ἀλήθεια. Β ἡγεμόνας καὶ τοὺς βασιλεῖς ἀναιρεῖν τοὺς ὁμολο γοῦντας τὸν Ἰησοῦν· τότε πιστεύσομεν, ὅτι (7), ὡς μεγάλην ἐξουσίαν λαβὼν ἀπὸ τοῦ Θεοῦ πρὸς τὸ σπεί ραι τοῦτον τὸν λόγον τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, καὶ πειθόμενος κρατήσειν αὐτὸν, ταῦτά φησι. Τίς δ' οὐ θαυμάσεται ἀναβαίνων τῷ λόγῳ ἐπ' ἐκεῖνον διδά σκοντα τότε καὶ λέγοντα, ο Κηρυχθήσεται τὸ Εὐαγ- γέλιον τοῦτο ἐν ὅλῳ τῷ κόσμῳ εἰς μαρτύριον αὐτοῖς καὶ τοῖς ἔθνεσι, » καὶ θεωρῶν κατὰ τὰ ὑπ' ἐκείνου εἰρημένα κεκηρυγμένον τὸ Ἰησοῦ Χριστοῦ Εὐαγγέ λιον ἐν τῇ ὑπὸ τὸν οὐρανὸν Ἕλλησι καὶ βαρβάροις, σοφοῖς καὶ ἀνοήτοις; Πᾶσαν γὰρ φύσιν ἀνθρώπων ὁ μετὰ δυνάμεως λαληθείς λόγος κεκράτηκε· καὶ οὐκ ἔστι τι γένος ἰδεῖν ἀνθρώπων, ὃ ἐκπέφευγε παρα δέξασθαι τὴν Ἰησοῦ διδασκαλίαν. Ὁ δὲ ἀπιστῶν παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος περὶ τοῦ Ἰησοῦ, ὅτι πάντα τὰ συμβάντα αὐτῷ προήδει, κατανοησάτω τίνα τρόπον, ἔτι συνεστώσης τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ πάσης τῆς Ἰουδαϊκῆς λατρείας γινομένης ἐν αὐτῇ, προείπεν Ἰησοῦς τὰ συμβησόμενα αὐτῇ ὑπὸ Ῥω μαίων. Οὐ γὰρ δὴ τοὺς αὐτοῦ Ἰησοῦ γνωρίμους καὶ ἀκροατὰς φήσουσι χωρίς γραφῆς τὴν τῶν Εὐαγγε λίων παραδεδωκέναι διδασκαλίαν, καὶ καταλιπεῖν τοὺς μαθητὰς χωρὶς τῶν περὶ Ἰησοῦ ἐν γράμμασιν ὑπομνημάτων. Γέγραπται δὴ ἐν αὐτοῖς τὸ, ο Ὅταν δὲ ἴδητε κυκλουμένην ὑπὸ στρατοπέδων τὴν Ἱερου σαλήμ, τότε γνῶτε, ὅτι ἤγγισεν ἡ ἐρήμωσις αὐτῆς. » Καὶ οὐδαμῶς τότε ἦν στρατόπεδα περὶ τὴν Ἱερου σαλὴμ κυκλοῦντα αὐτὴν, καὶ περιέχοντα καὶ πολιορ κοῦντα. Τοῦτο γὰρ ἤρξατο μὲν ἔτι Νέρωνος βασι λεύοντος, παρέτεινε δὲ ἕως τῆς Οὐεσπασιανοῦ ἡγε μονίας, οὗ ὁ υἱὸς Τίτος καθεῖλε τὴν Ἱερουσαλήμ ὡς μὲν Ιώσηπος γράφει, διὰ Ἰάκωβον τὸν δίκαιον (8), τὸν ἀδελφὸν Ἰησοῦ τοῦ λεγομένου Χριστοῦ, ὡς δὲ ἡ ἀλήθεια παρίστησι, διὰ Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τὸν Υἱὸν (9) τοῦ Θεοῦ. Ἐδύνατο μέντοι, παραδεξάμενος ἢ συγχωρήσας ὁ Κέλσος τὸ προεγνωκέναι αὐτὸν τὰ συμβησόμενα αὐτῷ, ἐξευτελίζειν μὲν τοῦτο δοκεῖν· ὅπερ πεποίηκεν ἐπὶ τῶν δυνάμεων, γοητεία φάσκων αὐτὰς γεγονέναι · καὶ ἐδύνατό γε λέγειν, ὅτι πολλοὶ ἀπὸ μαντειῶν, τῶν ἐν οἰωνοῖς, ἢ ὄρνισιν, ἢ θυτικῇ, ή γενεθλιολογία, ἔγνωσαν τὰ ἀπαντησόμενα αὐτοῖς. Ἀλλὰ τοῦτο μὲν οὐκ ἠθέλησε συγχωρῆσαι, ὡς μεῖζον, τὸ δὲ τὰς δυο νάμεις πεποιηκέναι παραδεξάμενός πως, δοκεῖ αὐτὸ προφάσει γοητείας διαβεβληκέναι. Φλέγων (10) μέν- τοι ἐν τρισκαιδεκάτῳ ἢ τεσσαρεσκαιδεκάτῳ (οἶμαι), Φλέγων, Ταραχίνη, ἐφ᾽ οἷς τοὺς μάν τεις προσαγορεύσαι ὄλεθρον· ORIGENIS tentur sedalo cogitaverint, tum credemus magna illum a Deo data potestate talem in homi- num genus doctrinam invexisse, bæcque non præ- nuntiasse, nisi quia persuasissimum habuerit nihil suæ doctrinæ adversaturum quod non facile supe- raret. Ecquis etiam animo ſingens fuisse se cum Christus loqueretur, non admirabitur istud: ‹ Præ- dicabitur Evangelium istud in toto mundo, in testi- monium illis et gentibus "; » si modo secum re- cogitet Jesu Christi Evangelium, ut ipse prædixerat, omnibus Græcis, barbaris, sapientibus et insipien- tibus ubique terrarum fuisse prædicatum? Omnem enim humanam naturam subegit sibi verbum cum virtute prædicatum, nec ullum videre est hominum genus quod Jesu doctrinam adımittere recusaverit. Praeterea cogitet Celsi Judæus ille qui negat Jesum prævidisse quæ sibi eventura essent, quo pacto Jesus, dum adhuc Jerusalem staret et totus reli- gionis Judaicæ cultus in ea consisteret, prædixerit que illi urbi a Romanis mala impenderent. Nec enim dici potest Jesu ſamiliares et auditores sine scriptis doctrinam in Evangeliis descriptam tradi- disse, et nihil litterarum suis discipulis reliquisse, unde res ab illo gestas discerent. Atqui in iis scri- ptis hoc legitur: ‹ Cum videritis circumdari ab exercitu Jerusalem, scitote quia appropinquavit desolatio ejus ". . Tunc nullus exercitus Jerusa- lem circumdabat, circumvallabat, obsidebat. Hoc enim fieri cœptum sub Nerone duravit ad Vespa- siani tempora, cujus Vespasiani filius Titus solo æquavit Jerusalem. Quod quidem narrat Josephus accidisse propter Jacobum Justum, fratrem Jesu qui dicebatur Christus; ut autem veritas ipsa cla- mat, propter Jesum illum Christum, qui Dei Filius est. aut saltem daret prævisa fuisse a Christo quæ sibi eventura essent, hujus rei contemptum simulare, ut erga miracula fecerat, meras præstigias fuisse causatus; poterat dicere multos fuisse, qui aut ex auspiciis aut ex auguriis, aut iuspiciendis extis, aut observando natali die divinarent quid sibi eventurum esset. At noluit istud concedere, ut mi- raculis majus, quæ a Christo facta fuisse quodam- modo concedit, licet ea præstigiarum nomine videa- tur obscurare. Verumtamen Phlegon in xuit, aut, Matth. Luc. xxi, 20. videtur, tribus mss. adnotavimus ad lib. 1, num. 57. in codice Regio, et ita legit Gelenius interpres. Adriani libertus erat, et Chronicon scripsit, quod C D " constabat ex libris sexdecim, continens res gestas ccxxix Olympiadum; quarum ultima desiit in quar- Lum Antonini Pii annum. Scaliger, in Animadvers. Euseb., ad annum MuxLIV; Vossius, lib. II, cap. 11, De historicis Græcis; Suidas in Salmasius in Spartianum; Photius tmemnate xcvii. Ex Ste- phano, in constat quale fuerit præcipuum ejus Chronicorum argumentum ; nam sub maquaque Olympiade recensuit omnia quæ contigere pro digia; qua de causa reprehenditur a Pholio. non penitus probare possum quod idem repreben- dit, anxiam illam curam in Olympiadibus recen- Sed 14. Caeterum poterat Celsus, etiamsi fateretur (6) Συστῇ ἡ διδασκαλία. Boherello scribendum (7) "Οτι. Deest in antea editis, sed reperitur in (8) Διὰ Ἰάκωβον τὸν δίκαιον. Vide quæ supra (9) Τον Υιόν. Abest a libris editis, sed reperitur (10) Φλέγων. Vide hujus libri num. 33 et 59.
Ἀνέτειλε γὰρ ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ δικαιοσύνη, καὶ πλῆθος εἰρήνης γέγονεν ἀρξάμενον ἀπὸ τῆς γενέσεως αὐτοῦ, εὐτρεπίζοντος τοῦ θεοῦ τῇ διδαςκαλίᾳ αὐτοῦ τὰ ἔθνη, ἵν’ ὑπὸ ἕνα γένηται τῶν Ῥωμαίων βασιλέα, καὶ μὴ διὰ τὸ προφάσει τῶν πολλῶν βασιλειῶν ἄμικτον τῶν ἐθνῶν πρὸς ἄλληλα χαλεπώτερον γένηται τοῖς ἀποστόλοις τοῦ Ἰησοῦ τὸ ποιῆσαι ὅπερ προσέταξεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς εἰπών· Πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη. [Καὶ σαφές γε] ὅτι κατὰ τὴν Αὐγούστου βασιλείαν ὁ Ἰησοῦς γεγέννηται, τοῦ, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, ὁμαλίσαντος διὰ μιᾶς βασιλείας τοὺς πολλοὺς τῶν ἐπὶ γῆς. Ἦν δ’ ἂν ἐμπόδιον τοῦ νεμηθῆναι τὴν Ἰησοῦ διδασκαλίαν εἰς πᾶσαν τὴν οἰκουμένην τὸ πολλὰς εἶναι βασιλείας οὐ μόνον διὰ τὰ προειρημένα ἀλλὰ καὶ διὰ τὸ ἀναγκάζεσθαι στρατεύεσθαι καὶ ὑπὲρ τῶν πατρίδων πολεμεῖν τοὺς πανταχοῦ· ὅ τε ἐγίνετο πρὸ τῶν Αὐγούστου χρόνων καὶ ἔτι γε ἀνωτέρω, ὅτε γε χρεία ἦν ὡς Πελοποννησίων καὶ Ἀθηναίων εἶναι πόλεμον οὕτω καὶ ἑτέρων πρὸς ἑτέρους.
Α σκαλία (6) τῶν λόγων τοῦ Ἰησοῦ, ὡς φροντίζειν τοὺς οι χχιν, 14. 8. τοῦ Θεοῦ πρὸς τὸ σπεῖραι τοῦτον τὸν λόγον τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, καὶ πειθόμενος κρατήσειν αὐτὸν, ταῦτά φησι. συστῇ ἡ ἀλήθεια. Β ἡγεμόνας καὶ τοὺς βασιλεῖς ἀναιρεῖν τοὺς ὁμολο γοῦντας τὸν Ἰησοῦν· τότε πιστεύσομεν, ὅτι (7), ὡς μεγάλην ἐξουσίαν λαβὼν ἀπὸ τοῦ Θεοῦ πρὸς τὸ σπεί ραι τοῦτον τὸν λόγον τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, καὶ πειθόμενος κρατήσειν αὐτὸν, ταῦτά φησι. Τίς δ' οὐ θαυμάσεται ἀναβαίνων τῷ λόγῳ ἐπ' ἐκεῖνον διδά σκοντα τότε καὶ λέγοντα, ο Κηρυχθήσεται τὸ Εὐαγ- γέλιον τοῦτο ἐν ὅλῳ τῷ κόσμῳ εἰς μαρτύριον αὐτοῖς καὶ τοῖς ἔθνεσι, » καὶ θεωρῶν κατὰ τὰ ὑπ' ἐκείνου εἰρημένα κεκηρυγμένον τὸ Ἰησοῦ Χριστοῦ Εὐαγγέ λιον ἐν τῇ ὑπὸ τὸν οὐρανὸν Ἕλλησι καὶ βαρβάροις, σοφοῖς καὶ ἀνοήτοις; Πᾶσαν γὰρ φύσιν ἀνθρώπων ὁ μετὰ δυνάμεως λαληθείς λόγος κεκράτηκε· καὶ οὐκ ἔστι τι γένος ἰδεῖν ἀνθρώπων, ὃ ἐκπέφευγε παρα δέξασθαι τὴν Ἰησοῦ διδασκαλίαν. Ὁ δὲ ἀπιστῶν παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος περὶ τοῦ Ἰησοῦ, ὅτι πάντα τὰ συμβάντα αὐτῷ προήδει, κατανοησάτω τίνα τρόπον, ἔτι συνεστώσης τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ πάσης τῆς Ἰουδαϊκῆς λατρείας γινομένης ἐν αὐτῇ, προείπεν Ἰησοῦς τὰ συμβησόμενα αὐτῇ ὑπὸ Ῥω μαίων. Οὐ γὰρ δὴ τοὺς αὐτοῦ Ἰησοῦ γνωρίμους καὶ ἀκροατὰς φήσουσι χωρίς γραφῆς τὴν τῶν Εὐαγγε λίων παραδεδωκέναι διδασκαλίαν, καὶ καταλιπεῖν τοὺς μαθητὰς χωρὶς τῶν περὶ Ἰησοῦ ἐν γράμμασιν ὑπομνημάτων. Γέγραπται δὴ ἐν αὐτοῖς τὸ, ο Ὅταν δὲ ἴδητε κυκλουμένην ὑπὸ στρατοπέδων τὴν Ἱερου σαλήμ, τότε γνῶτε, ὅτι ἤγγισεν ἡ ἐρήμωσις αὐτῆς. » Καὶ οὐδαμῶς τότε ἦν στρατόπεδα περὶ τὴν Ἱερου σαλὴμ κυκλοῦντα αὐτὴν, καὶ περιέχοντα καὶ πολιορ κοῦντα. Τοῦτο γὰρ ἤρξατο μὲν ἔτι Νέρωνος βασι λεύοντος, παρέτεινε δὲ ἕως τῆς Οὐεσπασιανοῦ ἡγε μονίας, οὗ ὁ υἱὸς Τίτος καθεῖλε τὴν Ἱερουσαλήμ ὡς μὲν Ιώσηπος γράφει, διὰ Ἰάκωβον τὸν δίκαιον (8), τὸν ἀδελφὸν Ἰησοῦ τοῦ λεγομένου Χριστοῦ, ὡς δὲ ἡ ἀλήθεια παρίστησι, διὰ Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν τὸν Υἱὸν (9) τοῦ Θεοῦ. Ἐδύνατο μέντοι, παραδεξάμενος ἢ συγχωρήσας ὁ Κέλσος τὸ προεγνωκέναι αὐτὸν τὰ συμβησόμενα αὐτῷ, ἐξευτελίζειν μὲν τοῦτο δοκεῖν· ὅπερ πεποίηκεν ἐπὶ τῶν δυνάμεων, γοητεία φάσκων αὐτὰς γεγονέναι · καὶ ἐδύνατό γε λέγειν, ὅτι πολλοὶ ἀπὸ μαντειῶν, τῶν ἐν οἰωνοῖς, ἢ ὄρνισιν, ἢ θυτικῇ, ή γενεθλιολογία, ἔγνωσαν τὰ ἀπαντησόμενα αὐτοῖς. Ἀλλὰ τοῦτο μὲν οὐκ ἠθέλησε συγχωρῆσαι, ὡς μεῖζον, τὸ δὲ τὰς δυο νάμεις πεποιηκέναι παραδεξάμενός πως, δοκεῖ αὐτὸ προφάσει γοητείας διαβεβληκέναι. Φλέγων (10) μέν- τοι ἐν τρισκαιδεκάτῳ ἢ τεσσαρεσκαιδεκάτῳ (οἶμαι), Φλέγων, Ταραχίνη, ἐφ᾽ οἷς τοὺς μάν τεις προσαγορεύσαι ὄλεθρον· ORIGENIS tentur sedalo cogitaverint, tum credemus magna illum a Deo data potestate talem in homi- num genus doctrinam invexisse, bæcque non præ- nuntiasse, nisi quia persuasissimum habuerit nihil suæ doctrinæ adversaturum quod non facile supe- raret. Ecquis etiam animo ſingens fuisse se cum Christus loqueretur, non admirabitur istud: ‹ Præ- dicabitur Evangelium istud in toto mundo, in testi- monium illis et gentibus "; » si modo secum re- cogitet Jesu Christi Evangelium, ut ipse prædixerat, omnibus Græcis, barbaris, sapientibus et insipien- tibus ubique terrarum fuisse prædicatum? Omnem enim humanam naturam subegit sibi verbum cum virtute prædicatum, nec ullum videre est hominum genus quod Jesu doctrinam adımittere recusaverit. Praeterea cogitet Celsi Judæus ille qui negat Jesum prævidisse quæ sibi eventura essent, quo pacto Jesus, dum adhuc Jerusalem staret et totus reli- gionis Judaicæ cultus in ea consisteret, prædixerit que illi urbi a Romanis mala impenderent. Nec enim dici potest Jesu ſamiliares et auditores sine scriptis doctrinam in Evangeliis descriptam tradi- disse, et nihil litterarum suis discipulis reliquisse, unde res ab illo gestas discerent. Atqui in iis scri- ptis hoc legitur: ‹ Cum videritis circumdari ab exercitu Jerusalem, scitote quia appropinquavit desolatio ejus ". . Tunc nullus exercitus Jerusa- lem circumdabat, circumvallabat, obsidebat. Hoc enim fieri cœptum sub Nerone duravit ad Vespa- siani tempora, cujus Vespasiani filius Titus solo æquavit Jerusalem. Quod quidem narrat Josephus accidisse propter Jacobum Justum, fratrem Jesu qui dicebatur Christus; ut autem veritas ipsa cla- mat, propter Jesum illum Christum, qui Dei Filius est. aut saltem daret prævisa fuisse a Christo quæ sibi eventura essent, hujus rei contemptum simulare, ut erga miracula fecerat, meras præstigias fuisse causatus; poterat dicere multos fuisse, qui aut ex auspiciis aut ex auguriis, aut iuspiciendis extis, aut observando natali die divinarent quid sibi eventurum esset. At noluit istud concedere, ut mi- raculis majus, quæ a Christo facta fuisse quodam- modo concedit, licet ea præstigiarum nomine videa- tur obscurare. Verumtamen Phlegon in xuit, aut, Matth. Luc. xxi, 20. videtur, tribus mss. adnotavimus ad lib. 1, num. 57. in codice Regio, et ita legit Gelenius interpres. Adriani libertus erat, et Chronicon scripsit, quod C D " constabat ex libris sexdecim, continens res gestas ccxxix Olympiadum; quarum ultima desiit in quar- Lum Antonini Pii annum. Scaliger, in Animadvers. Euseb., ad annum MuxLIV; Vossius, lib. II, cap. 11, De historicis Græcis; Suidas in Salmasius in Spartianum; Photius tmemnate xcvii. Ex Ste- phano, in constat quale fuerit præcipuum ejus Chronicorum argumentum ; nam sub maquaque Olympiade recensuit omnia quæ contigere pro digia; qua de causa reprehenditur a Pholio. non penitus probare possum quod idem repreben- dit, anxiam illam curam in Olympiadibus recen- Sed 14. Caeterum poterat Celsus, etiamsi fateretur (6) Συστῇ ἡ διδασκαλία. Boherello scribendum (7) "Οτι. Deest in antea editis, sed reperitur in (8) Διὰ Ἰάκωβον τὸν δίκαιον. Vide quæ supra (9) Τον Υιόν. Abest a libris editis, sed reperitur (10) Φλέγων. Vide hujus libri num. 33 et 59.
PG 11:851Πῶς οὖν οἷόν τε ἦν τὴν εἰρηνικὴν ταύτην διδασκαλίαν καὶ μηδὲ ἐχθροὺς ἐπιτρέπουσαν ἀμύνεσθαι κρατῆσαι, εἰ μὴ τὰ τῆς οἰκουμένης τῇ Ἰησοῦ ἐπιδημίᾳ μετεβέβλητο πανταχοῦ ἐπὶ τὸ ἡμερώτερον; Μετὰ ταῦτα Χριστιανοῖς ἐγκαλεῖ ὡς σοφιζομένοις ἐν τῷ λέγειν τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ εἶναι αὐτολόγον, καὶ οἴεταί γε κρατύνειν τὸ ἔγκλημα, ἐπεὶ λόγον ἐπαγγελλόμενοι υἱὸν εἶναι τοῦ θεοῦ ἀποδείκνυμεν οὐ λόγον καθαρὸν καὶ ἅγιον ἀλλὰ ἄνθρωπον ἀτιμότατα ἀπαχθέντα καὶ ἀποτυμπανισθέντα. Καὶ περὶ τούτου δ’ ἐν τοῖς ἀνωτέρω ὡς ἐν ἐπιτομῇ πρὸς τὰς Κέλσου κατηγορίας εἴρηται· ἐν οἷς ἀπεδείκνυτο ὁ πάσης κτίσεως πρωτότοκος ἀνειληφὼς σῶμα καὶ ψυχὴν ἀνθρωπίνην, καὶ ὅτι ὁ θεὸς ἐνετείλατο περὶ τῶν τοσούτων ἐν κόσμῳ, καὶ ἐκτίσθη, καὶ ὅτι ὁ τὴν ἐντολὴν λαβὼν ὁ θεὸς λόγος ἦν. Καὶ ἐπεὶ Ἰουδαῖός ἐστιν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ ταῦτα λέγων, οὐκ ἀτόπως χρησόμεθα τῷ· Ἐξαπέστειλε τὸν λόγον αὐτοῦ καὶ ἰάσατο αὐτούς, καὶ ἐρρύσατο αὐτοὺς ἐκ τῶν διαφθορῶν αὐτῶν· οὗ καὶ ἀνωτέρω ἐμνήσθημεν.
ΙΙ. τῶν Χρονικῶν, καὶ τὴν περί τινων μελλόντων προ- γνωσιν ἔδωκε τῷ Χριστῷ, συγχυθεὶς ἐν τοῖς περὶ Πέτρου ὡς περὶ τοῦ Ἰησοῦ· καὶ ἐμαρτύρησεν, ὅτι κατὰ τὰ εἰρημένα ὑπ' αὐτοῦ τὰ λεγόμενα ἀπήντησε. Πλὴν κἀκεῖνος καὶ διὰ τῶν κατὰ τὴν πρόγνωσιν ἄκων ώσπερεὶ οὐ κενόν (11) θειοτέρας δυνάμεως ἀπο- φήνατο εἶναι τὸν ἐν τοῖς πατράσι τῶν δογμάτων λόγον. Φησὶ δὲ ὁ Κέλσος, ὅτι ι Καὶ μαθηταὶ τοῦ Ἰησοῦ, ἐπὶ πράγματι περιφανεί μηδὲν ἔχοντες ἐπισκήψασθαι, τοῦτο ἐπενόησαν, τὸ λέγειν αὐτὸν πάντα προεγνωκέ ναι·, οὐκ ἐπιστήσας ἢ οὐ βουληθεὶς ἐπιστῆσαι τῷ φιλαλήθει τῶν γραψάντων ὁμολογησάντων καὶ προ ειρηκένα: τὸν Ἰησοῦν τοῖς μαθηταῖς, ὅτι « Πάντες ἡμεῖς σκανδαλισθήσεσθε ἐν ἐμοὶ ἐν τῇ νυκτὶ ταύτῃ, » καὶ ἠληθευκέναι, σκανδαλισθέντων αὐτῶν· προπεφη- τευκέναι δὲ καὶ τῷ Πέτρῳ, ὅτι « Πρὸ ἀλεκτοροφωνίας ἀρνήσῃ με τρίς, καὶ ὅτι Πέτρος τρὶς ἡρνήσατο. Εἰ γὰρ μὴ ἦσαν φιλαλήθεις, ἀλλ' ὡς οίετα: Κέλσος), πλάσματα ἀναγράφοντες, οὐκ ἂν Πέτρον ἀνέγραψαν ἀρνησάμενον, ἢ τοὺς μαθητὰς Ἰησοῦ σκανδαλιζομέ- νους. Τίς γάρ, εἰ καὶ γέγονε ταῦτα, ἤλεγξε τὸν λόγον, ὅτι οὕτως ἀπήντησε; Καίτοιγε, κατὰ τὸ εἰκὸς, ἐχρῆν σεσιωπῆσθαι ταῦτα ἀνθρώποις βουλομένοις διδάσκειν τοὺς ἐντυγχάνοντας Εὐαγγελίοις θανάτου καταφρονεῖν ὑπὲρ τῆς ὁμολογίας τοῦ Χριστιανισμού. Νυνί δ', ὁρῶντες, ὅτι ὁ λόγος δυνάμει κρατήσει τῶν ἀνθρώπων, ἔθηκαν καὶ τὰ τοιαῦτα, οὐκ οἶδ' ὅπως οἱ βλάψοντα τοὺς ἐντυγχάνοντας, οὐδὲ πρόφασιν δώσοντα ἀρνήσεως. Πάνυ δ' εὐήθως φησί, ο Τοὺς μαθητὰς πρὸς πα ραίτησιν τῶν κατὰ τὸν Ἰησοῦν ἀναγεγραφέναι περί αὐτοῦ τοιαῦτα· Ὥσπερ, φησίν, εἴ τις λέγων εἶναί τις να δίκαιον, δεικνύει αὐτὸν ἀδικοῦντα· καὶ λέγων ὅσιον, δεικνύει φονεύοντα· καὶ λέγων ἀθάνατον, δει κνύει νεκρόν· πᾶσι τούτοις ἐπιφέρων (12), ὅτι προ ειρηνὼς αὐτὰ ἔτυχεν. » Αὐτόθεν γὰρ ἀνόμοιον αὐτοῦ τὸ παράδειγμα, ἐπεὶ οὐδὲν ἄτοπόν ἐστιν, ἀνειληφότα * Τοῦτο τὸ σκό τος ἔκλειψιν ἡλίου Θάλλος ἀποκαλεῖ ἐν τρίτῃ τῶν Ἱστοριῶν, ὡς ἐμοὶ δοκεῖ, αλόγως: φέρων. CONTRA CELSUM LIB. A ni fallor, in xiv Chronicorum, rerum qua- Matth. xxvɩ, 31. "Ibid., 34. rumdam futurarum præscientiam Christo tribuit, quamvis erret in nomine, Petrum pro Jesu appel- lans; testaturque accidisse quæ prædixerat : qua re probat vel invitus sermonem quem ab aucto- ribus nostræ doctrinæ accepimus, non fuisse divina virtute vacuum. An- manifesta dissimulare nihil possent, id excogitasse, ut dicerent ipsi præcognita fuisse omnia. At vero non advertit, aut advertere noluit ad scriptorum illorum sinceritatem, qui fateantur ipsis a Jesu præ- dictum fuisse: Omnes vos scandalizabimini in me in nocte ista ", seque revera fuisse scanda · Blizatos; hoc etiam prædictum fuisse Petro: tequam gallus cantet, ter me negabis ", terque negasse Petrum. Nisi enim sinceri et bona fide fuissent, sed, quod putat Celsus, figmenta scripsis- sent, de abnegatione Petri, de discipulorum scan- dalo nunquam fecissent mentionem. Nam, etsi hæc acciderint, quis ita accidisse probasset? Quin et hujusmodi facta praetermitti oportebat, siquidem Evangelii lectores docere vellent contemnendam esse mortem, cum agitur de Christianismi pro- fessione. Sed cum scirent vi atque virtute ser- monis homines devictum iri, hæc memorare non dubitarunt, nescio quomodo nihil nocitura le- cloribus, nec ullam datura negationis occasio- C sendis, atque iis adnotandis quæ singularum tem- pore contigerunt. Imo vero, utinam totum Chroni- con exstaret: multum enim lucis absque dubio priscæ inde Ecclesiæ temporibus accederet; atque hoc eo justius putamus, quod inter alia industriæ testimonia etiam eclipseos illius meminerit, quæ Dominicæ passionis tempore contigit, inquit Vos- sius ibidem. At Christum dicit futura præscivisse: D an quia excidium Hierosolymitanum aliasve istius generis calamitates prædixit? Cum istius libri sint deperditi, hoc esset divinare. De solis deliguio, quod tunc temporis evenit, cum Judæi Jesum cruci suffixerunt, ejus testimonium exstat locupletissi- nium in Eusebii Chronico, ad annum MMXL : • Je sus Christus, secundum prophetias quæ de eo fuerant prolocutæ, ad passionein venit anno Tiberii xv, quo tempore etiam in aliis ethnicorum com- mentariis hæc ad verbum scripta reperimus : Solis facta defectio; Bithynia terræ motu concussa, et in urbe Nicæa ædes plurimæ corruerunt. Quæ omnia his congruunt, quæ in passione Salvatoris accide runt. Scribit vero super his et Phlego, qui Olympia- darum egregius supputator est, in tertio decimo libro ita dicens: Quarto auteni anno cci Olympiadis magna et excellens inter omnes, quæ ante cam ac- ciderant, defectio solis facta. Dies hora sexta ita nem. de Jesu scripsisse ut quæ contra illum erant, ex- cusarent.-Perinde, inquit, ac si quis, ut probet hominem esse justum, injusta ab eo facta narraret; ut probet esse sanctum, cædes ab illo patratas re- ferret; ut probet esse immortalem, mortuum esse affirmaret; præfatus ad singula, hæc illum ante prædixisse. Statim liquet exempli disparitas : in tenebrosam noctem versus, ut stellæ in cœlo visæ sint, terræque motus in Bithynia Nicææ urbis mul- tas ædes subverteret. › Orig., tractat. in Matth.: Et Phlegon quidem in Chronicis suis scripsit in principatu Tiberii Cæsaris factum; sed non signi- ficavit in luna plena hoc factum. » Tertull., Apolog.. cap. : « Eodem momento dies, medium orbem signante sole, subducta est, deliquium utique pu- taverunt, qui id quoque super Christo prædicatum non scierunt; ratione non deprehensa, negaverunt; el tamen eum mundi casum relatum in archivis vestris habetis. › Archiva vocat Annales et Chronica. Quod enim ait eclipsin veram quosdam putasse, sine dubio intelligit et Phlegontem, et Thallum chronographum. Africanus : nam eclipsin quo- que veram Phlegon putavit : inde Tertullianus, pu- taverunt cum dicit, non unum Phlegontem, sed et Thallum simul comprehendit. Scalig., Animadvers. Euseb., pag. 171. SPENCER.Vide insuper quæ infra adnotabuntur ad hujus libri numerum 33. viliosa. 15. Addit Celsus c discipulos Jesu, cum in re 16. Omnino autem stolide ait: • Discipulos haec (14) Libb. editi in margine, καινόν. Quæ lectio (12) Ἐπιφέρων. Ita mss. Editi vero, προ
Ἐγὼ δὲ καὶ πολλοῖς Ἰουδαίοις καὶ σοφοῖς γε ἐπαγγελλομένοις εἶναι συμβαλὼν οὐδενὸς ἀκήκοα ἐπαινοῦντος τὸ λόγον εἶναι τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ, ὡς ὁ Κέλσος εἴρηκε, καὶ τοῦτο περιάπτων τῷ τοῦ Ἰουδαίου προσώπῳ λέγοντος· Ὡς εἴ γε ὁ λόγος ἐστὶν ὑμῖν υἱὸς τοῦ θεοῦ, καὶ ἡμεῖς ἐπαινοῦμεν. Προείρηται δ’ ἡμῖν ὅτι οὔτ’ ἀλαζὼν οὔτε γόης δύναται εἶναι ὁ Ἰησοῦς· διὸ οὐκ ἀναγκαῖον ἐπαναλαμβάνειν τὰ εἰρημένα, ἵνα μὴ πρὸς τὰς ταυτολογίας Κέλσου καὶ ἡμεῖς ταυτολογῶμεν. Ἐγκαλῶν δὲ τῇ γενεαλογίᾳ τὰ μὲν καὶ παρὰ Χριστιανοῖς ζητούμενα καὶ ὑπό τινων ὡς ἐγκλήματα προσαγόμενα τῇ διαφωνίᾳ τῶν γενεαλογιῶν οὐδαμῶς ὠνόμασεν. Οὐ γὰρ ᾔδει ὁ ὡς ἀληθῶς ἀλαζὼν Κέλσος καὶ ἐπαγγελλόμενος εἰδέναι πάντα τὰ Χριστιανῶν φρονίμως ἐπαπορῆσαι τῇ γραφῇ. Φησὶ δὲ ἀπηυθαδῆσθαι τοὺς γενεαλογήσαντας ἀπὸ τοῦ πρώτου φύντος καὶ τῶν ἐν Ἰουδαίοις βασιλέων τὸν Ἰησοῦν. Καὶ οἴεταί τι εἰσφέρειν γενναῖον, ὅτι οὐκ ἂν ἡ τοῦ τέκτονος γυνὴ τηλικούτου γένους τυγχάνουσα ἠγνόει. Τί γὰρ τοῦτο πρὸς τὸν λόγον; Ἔστω ὅτι οὐκ ἠγνόει· τί λυπεῖ τὰ προκείμενα; Ἀλλὰ ἀγνοείτω·
ΙΙ. τῶν Χρονικῶν, καὶ τὴν περί τινων μελλόντων προ- γνωσιν ἔδωκε τῷ Χριστῷ, συγχυθεὶς ἐν τοῖς περὶ Πέτρου ὡς περὶ τοῦ Ἰησοῦ· καὶ ἐμαρτύρησεν, ὅτι κατὰ τὰ εἰρημένα ὑπ' αὐτοῦ τὰ λεγόμενα ἀπήντησε. Πλὴν κἀκεῖνος καὶ διὰ τῶν κατὰ τὴν πρόγνωσιν ἄκων ώσπερεὶ οὐ κενόν (11) θειοτέρας δυνάμεως ἀπο- φήνατο εἶναι τὸν ἐν τοῖς πατράσι τῶν δογμάτων λόγον. Φησὶ δὲ ὁ Κέλσος, ὅτι ι Καὶ μαθηταὶ τοῦ Ἰησοῦ, ἐπὶ πράγματι περιφανεί μηδὲν ἔχοντες ἐπισκήψασθαι, τοῦτο ἐπενόησαν, τὸ λέγειν αὐτὸν πάντα προεγνωκέ ναι·, οὐκ ἐπιστήσας ἢ οὐ βουληθεὶς ἐπιστῆσαι τῷ φιλαλήθει τῶν γραψάντων ὁμολογησάντων καὶ προ ειρηκένα: τὸν Ἰησοῦν τοῖς μαθηταῖς, ὅτι « Πάντες ἡμεῖς σκανδαλισθήσεσθε ἐν ἐμοὶ ἐν τῇ νυκτὶ ταύτῃ, » καὶ ἠληθευκέναι, σκανδαλισθέντων αὐτῶν· προπεφη- τευκέναι δὲ καὶ τῷ Πέτρῳ, ὅτι « Πρὸ ἀλεκτοροφωνίας ἀρνήσῃ με τρίς, καὶ ὅτι Πέτρος τρὶς ἡρνήσατο. Εἰ γὰρ μὴ ἦσαν φιλαλήθεις, ἀλλ' ὡς οίετα: Κέλσος), πλάσματα ἀναγράφοντες, οὐκ ἂν Πέτρον ἀνέγραψαν ἀρνησάμενον, ἢ τοὺς μαθητὰς Ἰησοῦ σκανδαλιζομέ- νους. Τίς γάρ, εἰ καὶ γέγονε ταῦτα, ἤλεγξε τὸν λόγον, ὅτι οὕτως ἀπήντησε; Καίτοιγε, κατὰ τὸ εἰκὸς, ἐχρῆν σεσιωπῆσθαι ταῦτα ἀνθρώποις βουλομένοις διδάσκειν τοὺς ἐντυγχάνοντας Εὐαγγελίοις θανάτου καταφρονεῖν ὑπὲρ τῆς ὁμολογίας τοῦ Χριστιανισμού. Νυνί δ', ὁρῶντες, ὅτι ὁ λόγος δυνάμει κρατήσει τῶν ἀνθρώπων, ἔθηκαν καὶ τὰ τοιαῦτα, οὐκ οἶδ' ὅπως οἱ βλάψοντα τοὺς ἐντυγχάνοντας, οὐδὲ πρόφασιν δώσοντα ἀρνήσεως. Πάνυ δ' εὐήθως φησί, ο Τοὺς μαθητὰς πρὸς πα ραίτησιν τῶν κατὰ τὸν Ἰησοῦν ἀναγεγραφέναι περί αὐτοῦ τοιαῦτα· Ὥσπερ, φησίν, εἴ τις λέγων εἶναί τις να δίκαιον, δεικνύει αὐτὸν ἀδικοῦντα· καὶ λέγων ὅσιον, δεικνύει φονεύοντα· καὶ λέγων ἀθάνατον, δει κνύει νεκρόν· πᾶσι τούτοις ἐπιφέρων (12), ὅτι προ ειρηνὼς αὐτὰ ἔτυχεν. » Αὐτόθεν γὰρ ἀνόμοιον αὐτοῦ τὸ παράδειγμα, ἐπεὶ οὐδὲν ἄτοπόν ἐστιν, ἀνειληφότα * Τοῦτο τὸ σκό τος ἔκλειψιν ἡλίου Θάλλος ἀποκαλεῖ ἐν τρίτῃ τῶν Ἱστοριῶν, ὡς ἐμοὶ δοκεῖ, αλόγως: φέρων. CONTRA CELSUM LIB. A ni fallor, in xiv Chronicorum, rerum qua- Matth. xxvɩ, 31. "Ibid., 34. rumdam futurarum præscientiam Christo tribuit, quamvis erret in nomine, Petrum pro Jesu appel- lans; testaturque accidisse quæ prædixerat : qua re probat vel invitus sermonem quem ab aucto- ribus nostræ doctrinæ accepimus, non fuisse divina virtute vacuum. An- manifesta dissimulare nihil possent, id excogitasse, ut dicerent ipsi præcognita fuisse omnia. At vero non advertit, aut advertere noluit ad scriptorum illorum sinceritatem, qui fateantur ipsis a Jesu præ- dictum fuisse: Omnes vos scandalizabimini in me in nocte ista ", seque revera fuisse scanda · Blizatos; hoc etiam prædictum fuisse Petro: tequam gallus cantet, ter me negabis ", terque negasse Petrum. Nisi enim sinceri et bona fide fuissent, sed, quod putat Celsus, figmenta scripsis- sent, de abnegatione Petri, de discipulorum scan- dalo nunquam fecissent mentionem. Nam, etsi hæc acciderint, quis ita accidisse probasset? Quin et hujusmodi facta praetermitti oportebat, siquidem Evangelii lectores docere vellent contemnendam esse mortem, cum agitur de Christianismi pro- fessione. Sed cum scirent vi atque virtute ser- monis homines devictum iri, hæc memorare non dubitarunt, nescio quomodo nihil nocitura le- cloribus, nec ullam datura negationis occasio- C sendis, atque iis adnotandis quæ singularum tem- pore contigerunt. Imo vero, utinam totum Chroni- con exstaret: multum enim lucis absque dubio priscæ inde Ecclesiæ temporibus accederet; atque hoc eo justius putamus, quod inter alia industriæ testimonia etiam eclipseos illius meminerit, quæ Dominicæ passionis tempore contigit, inquit Vos- sius ibidem. At Christum dicit futura præscivisse: D an quia excidium Hierosolymitanum aliasve istius generis calamitates prædixit? Cum istius libri sint deperditi, hoc esset divinare. De solis deliguio, quod tunc temporis evenit, cum Judæi Jesum cruci suffixerunt, ejus testimonium exstat locupletissi- nium in Eusebii Chronico, ad annum MMXL : • Je sus Christus, secundum prophetias quæ de eo fuerant prolocutæ, ad passionein venit anno Tiberii xv, quo tempore etiam in aliis ethnicorum com- mentariis hæc ad verbum scripta reperimus : Solis facta defectio; Bithynia terræ motu concussa, et in urbe Nicæa ædes plurimæ corruerunt. Quæ omnia his congruunt, quæ in passione Salvatoris accide runt. Scribit vero super his et Phlego, qui Olympia- darum egregius supputator est, in tertio decimo libro ita dicens: Quarto auteni anno cci Olympiadis magna et excellens inter omnes, quæ ante cam ac- ciderant, defectio solis facta. Dies hora sexta ita nem. de Jesu scripsisse ut quæ contra illum erant, ex- cusarent.-Perinde, inquit, ac si quis, ut probet hominem esse justum, injusta ab eo facta narraret; ut probet esse sanctum, cædes ab illo patratas re- ferret; ut probet esse immortalem, mortuum esse affirmaret; præfatus ad singula, hæc illum ante prædixisse. Statim liquet exempli disparitas : in tenebrosam noctem versus, ut stellæ in cœlo visæ sint, terræque motus in Bithynia Nicææ urbis mul- tas ædes subverteret. › Orig., tractat. in Matth.: Et Phlegon quidem in Chronicis suis scripsit in principatu Tiberii Cæsaris factum; sed non signi- ficavit in luna plena hoc factum. » Tertull., Apolog.. cap. : « Eodem momento dies, medium orbem signante sole, subducta est, deliquium utique pu- taverunt, qui id quoque super Christo prædicatum non scierunt; ratione non deprehensa, negaverunt; el tamen eum mundi casum relatum in archivis vestris habetis. › Archiva vocat Annales et Chronica. Quod enim ait eclipsin veram quosdam putasse, sine dubio intelligit et Phlegontem, et Thallum chronographum. Africanus : nam eclipsin quo- que veram Phlegon putavit : inde Tertullianus, pu- taverunt cum dicit, non unum Phlegontem, sed et Thallum simul comprehendit. Scalig., Animadvers. Euseb., pag. 171. SPENCER.Vide insuper quæ infra adnotabuntur ad hujus libri numerum 33. viliosa. 15. Addit Celsus c discipulos Jesu, cum in re 16. Omnino autem stolide ait: • Discipulos haec (14) Libb. editi in margine, καινόν. Quæ lectio (12) Ἐπιφέρων. Ita mss. Editi vero, προ
PG 11:853πόθεν, ὅτι ἠγνόει, οὐκ ἦν ἀπὸ τοῦ πρώτου ἀνθρώπου καὶ οὐκ ἀνήγετο αὐτῆς τὸ γένος ἐπὶ τοὺς ἐν Ἰουδαίοις βασιλεύσαντας; Ἢ ἀναγκαῖον οἴεται ὁ Κέλσος τοὺς πενεστέρους ἐκ πάντων πενεστέρων προγόνων γεγονέναι ἢ τοὺς βασιλεῖς ἐκ βασιλέων; Διατρίβειν οὖν περὶ τὸν λόγον δοκεῖ μοι εἶναι μάταιον, φανεροῦ ὄντος ὅτι καὶ κατὰ τοὺς ἡμετέρους χρόνους ἐκ πλουσίων καὶ ἐνδόξων γεγόνασί τινες τῆς Μαρίας πενέστεροι καὶ ἐξ ἀσημοτάτων ἡγούμενοι ἐθνῶν καὶ βασιλεῖς. Τί δέ, φησί, καὶ γενναῖον ἔδρασεν οἷον θεός, καταφρονῶν ἀνθρώπων καὶ διαγελῶν καὶ παίζων τὸ συμβαῖνον ὁ Ἰησοῦς; Πυνθανομένῳ δὴ αὐτῷ πόθεν ἂν ἀποκρινοίμεθα, κἂν ἔχωμεν παριστάνειν τὸ γενναῖον καὶ τὸ παράδοξον ἐπὶ τοῖς συμβεβηκόσιν αὐτῷ, ἢ ἀπὸ τῶν εὐαγγελίων, ὅτι Ἡ γῆ ἐσείσθη καὶ αἱ πέτραι ἐσχίσθησαν καὶ τὰ μνημεῖα ἠνεῷχθη καὶ τὸ καταπέτασμα τοῦ ναοῦ ἐσχίσθη ἀπὸ ἄνωθεν ἕως κάτω καὶ σκοτία ἐγένετο ἐν καιρῷ ἡμέρας τοῦ ἡλίου ἐκλιπόντος; Ἀλλ’ ἐὰν πιστεύῃ μὲν τοῖς εὐαγγελίοις ὁ Κέλσος, ὅπου κατηγορεῖν [Ἰησοῦ] καὶ Χριστιανῶν οἴεται, ἀπιστῇ δὲ ἐπὶ τῶν συνιστάντων τὴν ἐν Ἰησοῦ θεότητα, φήσομεν αὐτῷ·
Α τὸν ἐσόμενον ἀνθρώποις ἐγκείμενον σκοπὸν περὶ τοῦ Εἰ δὲ ὥσπερ τινὲς ἄθεοι ὄντες, τουτέστιν ἄπιστοι, λέγουσι τῇ δοκήσει γεγενῆσθαι αὐτὸν ἄνθρωπον, οὐκ ἀληθῶς ἀνειληφέναι σῶμα, καὶ τῷ δοκεῖν τεθνηκέναι, πεπονθέναι οὐ τῷ ὄντι. τοῖς εὐσεβέσιν, Β Αλλ' οὐ μέντοι σοί, ἦν δ᾽ ἐγώ. Αλκίνου γε ἀπόλογον ἐρῶ, ἀλλ' ἀλκίμου μὲν ἀνδρὸς, Πρὸς τοῦ ᾿Αρμενίου, τὸ γένος Παμφύλου· ὃς ποτε ἐν πολέμῳ τελευτήσας, ἀναιρεθέντων δεκαταίων τῶν νεκρῶν, ήδη διεφθαρμένων, ὑγιὴς μὲν ἀνηρέθη, και μισθεὶς δὲ οἴκαδε, μέλλων θάπτεσθαι, δωδεκαταίος ἐπὶ τῇ πυρᾷ κείμενος ἀνεβίω. Αναβιοὺς δ᾽ ἔλεγεν ἃ ἐκεῖ ἴδοι. Εφη δέ· Ἐπειδὴ οὗ ἐκθῆναι τὴν ψυχὴν, πορεύεσθαι μετά πολλῶν, καὶ ἀφικνεῖσθαι σφᾶς εἰς τόπον τινὰ δαιμόνιον, ἐν ᾧ τῆς γε γῆς δύο είναι χά- σματα ἐχομένω ἀλλήλοιν, καὶ τοῦ οὐρανοῦ αὖ ἐν τῷ ἄνω ἄλλα καταντικρύ. Δικαστὰς δὲ μεταξὺ τούτων καθῆσθαι· οὓς, ἐπειδὴ διαδικάσειαν, τοὺς μὲν δικαίους κελεύειν πορεύεσθαι τὴν εἰς δεξιάν τε καὶ ἄνω διὰ τοῦ οὐρανοῦ, σημεία περιάψαντας τῶν δεδικασμένων ἐν τῷ πρόσθεν· τοὺς δὲ ἀδίκους, τὴν εἰς ἀριστεράν τε καὶ κάτω, ἔχοντας καὶ τούτους ἐν τῷ ὄπισθεν ση μεῖα πάντων ὧν ἔπραξαν. Ἑαυτοῦ δὲ προσελθόντος, εἰπεῖν, ὅτι δέοι αὐτὸν ἄγγελον ἀνθρώποις γενέσθαι τῶν ἐκεῖ, καὶ διακελεύοιντο οἱ ἀκούειν τε καὶ θεᾶσθαι πάντα τὰ ἐν τῷ τόπῳ, ἀλκίμου, πῶς δεῖ βιοῦν, ὑποδεδειγέναι ὡς δεῖ ὑπὲρ εὐσεβείας ἀποθνήσκειν, χωρὶς τοῦ χρήσιμόν τι τῷ παντί γεγο- νέναι τὸ ὑπὲρ ἀνθρώπων αὐτὸν ἀποθανεῖν, ὡς ἐν τῷ πρὸ τούτου ἐδείξαμεν λόγῳ. Είτ' οίεται, ὅτι πᾶσα ἡ τοῦ πάθους ὁμολογία βεβαιοὶ τὸν ἔλεγχον, οὐ λύει. Οὐ γὰρ οἶδεν ὅσα περὶ τούτου καὶ παρὰ τῷ Παύλῳ πε- φιλοσόφηται, καὶ ὑπὸ τῶν προφητῶν λέλεκται. Ελα- θε δὲ αὐτὸν τὸ εἰρηκέναι τινὰ τῶν ἐν ταῖς αἱρέσεσι, δοκήσει (13) τὸν Ἰησοῦν ταῦτα πεπονθέναι, οὐ περ πονθότα· οὐ γὰρ ἐγνωκὼς εἶπε τὸ, « Οὐδὲ γὰρ τοῦτο εἴπετε, ὅτι ἐδόκει μὲν τοῖς ἀσεβέσιν (14) ἀνθρώποις ταῦτα πάσχειν, οὐκ ἔπασχε δέ· ἀλλ᾽ ἄντικρυς παθεῖν ὁμολογεῖτε. ο 'Αλλ' ἡμεῖς τὸ δοκεῖν ἐπὶ τοῦ παθεῖν οὐ τάσσομεν, ἵνα μὴ ψευδὴς αὐτοῦ καὶ ἡ ἀνάστασις ᾖ, ἀλλ᾽ ἀληθής. Ο γὰρ ἀληθῶς ἀποθανών, εἰ ἀνέστη, ἀληθῶς ἀνέστη· ὁ δὲ δοκῶν ἀποτεθνηκέναι οὐκ ἀληθῶς ἀνέστη. Ἐπεὶ δὲ τὸ περὶ τῆς ἀναστάσεως Ἰησοῦ Χρι- στοῦ χλευάζουσιν οἱ ἄπιστοι, παραθησόμεθα μὲν καὶ Πλάτωνα λέγοντα, Ηρα τὸν ᾿Αρμενίου (15) μετὰ δώδεκα ἡμέρας ἐκ τῆς πυρᾶς ἐγηγέρθαι, καὶ ἀπηγγελκέναι τὰ περὶ τῶν ἐν ᾅδου· ὡς πρὸς ἀπίστους δὲ καὶ τὰ περὶ τῆς παρὰ τῷ Ἡρακλείδῃ (16) ἄπνου οὐ πάντη ἔσται εἰς τὸν ὑποτύπωσις χάσμα μέγα ἐστήρικται· ἄνδρες ἄγριοι καὶ διάπυροι ἰδεῖν, έχε δείραντες, καὶ ἐπ' ἀσπαλάθων γνάμπτοντες τοὺς μὲν δικαίους πορεύεσθαι τὴν εἰς δεξιάν τε καὶ ἄνω, τοὺς δὴ ἀδί- κους τὴν εἰς ἀριστεράν τε καὶ κάτω. ORIGENIS quandoquidem non absurdum est, qui se hominibus exemplum proponere statuerat, quomodo vivere oporteret, eum etiam docuisse quomodo mori opor- teat pietatis causa; ut interim omittam Jesu pro hominibus mortem maximos rerum universitati fructus attulisse, ut superiore libro demonstratumi est. Deinde existimat passionis confessione non di- lui accusationem, sed confirmari. Nimirum nescie. bat quanta de illa passione sapienter scripseri Paulus, quam multa etiam a prophetis de illa prædicta fuerint. Mum quoque fugit hæreticum quemdam dixisse, Jesum visum esse pati, non re- vera passum esse. Neque enim, si hæc novisset om- mia, dixisset : c Non enim dicitis illum impiis lo- minibus visum esse pati, re non passum esse; sed aperte passum esse contitemini. » Mulum abest ut dicamus Christum specie tenus passum esse, ne falsa sit, quæ vera est, resurrectio. Qui enim vere mortem obiit, is, si resurrexerit, vere resurre- xit; sed non vere resurrexit is, qui visus est duntaxat mori. Quoniam vero derident incre- duli quæ de Jesu Christi resurrectione credi- mus, Platonem huc adducere juvat. Is refert Epiph., hæres. 24, quæ est Basilidianorum. Iguat. Epist. ad Trallianos : SPENCER. male. C tone, libio x De rep. : D etc. « Equidem tibi non Al- cini, sed id est, fortissimi praestantissimi- que viri, Heri Armenii, genere Pamphylii, fabulam commemorabo: qui cum in prælio occubuisset, sub- latis decimo die cadaveribus jam plane corruptis, integer ipse incorrupto corpore repertus fuit; do- mumque delatus ut sepeliretur, duodecima jam ab obitu die, dum pyræ imponeretur, revixit. Ita redi- Vivus commemorabat ea quæ viderat apud inferos. Aiebat igitur, postquam ipsius anima fuisset a cor- pore separata, se cum multis profectum, et in divi- num quemdam locum venisse, in quo duos sibi proximios telluris biatus conspexerit, duos item alios superne in coelo e regione. Inter hos vero hiatus judices sedere, qui postquam de mortuorum animis cognita causa judicium tulerint, justos quidem ad dextram in superiorem cœli locum conscendere ju- beant, appensis rerum abs se judicatarum in ante- riore parte monumentis; injustos contra ad sini- stram, in locum inferiorem, appensis post terga eorum omnium quæ in hac vita perpetraverint, monumentis. Cum vero ad judices ipse accessisset, illos aiebat significasse sibi esse ad eos redeundum qui hæc nostra loca incolerent, nuntium earum re- rum quas illis in locis conspexisset; ac proinde jussisse ut audiret et notaret diligenter omnia quæ illis in locis gererentur, » etc. Just., in Parin., pag. ; Theodor., serm. 11, De fine et judicio ; Euseb. lib. si, cap. Præpar. evangel. ; Cyrillus Alex., lib. viui Contra Julianum; Macrob., lib. in Somn. Scipionis; August., De civilale Dei, lib. xxi, cap. 28; Plut., lib. ix Symp., quæst. 5; Valer. Max., lib. v, cap. 8; Clem. Alex., Strom. v, qui eumdem Arinenii filium fuisse, et nomine proprio Zoroastrem vocatum scribit. Hunc Platonis locum transcripsi, ut, cum primum oculos in banc char- tam quisquam injiciet, ei innotescat quam bene hæc Platonis et Christi parabolæ inter se conveniunt, Luce capite decimo sexto; hic illic bini cali terraque hiatus (pag. 614); bic dives maximos cruciatus subit; illic Arideam ligatis corporis membris, in terram dejiciunt, (pag. 616); hic Lazarus in sinu Abrahami, deliciarum lo- co; illic nitida animæ luce fruuntur, et quiescunt prato (pag. 614, 616): hic questus et clamores; illic dolor et ejulatus (pag. 614); hic dives parum levaminis precatus est; illic frustra Aridæus egredi conatur (pag. 615); hic prophetarum monita Lante calamitatis remedia reputantur; illic alius tolus est in luctu et ejulatu, quod prophetæ jussis non obtemperavit (pag. 619); hic (Matth. cap. xXV, com. 53) oves ad dextrum, ad sinistram birci locum assignatum habent; illic, postquam judex de mor- tuorum animis judicium tulit, jubet Sed plura persequi non licet, ne cramben bis coctam tibi ap- ponerem : qua te satiatum dices, si Justinum, Cle- mentem et Theodoretum labris primoribus alingas. SPENCER. vii Nat. hist., c. 32, Laertium promio lu (13) Δοκήσει. Iren. lib. 1, cap. 24, De Saturnino ; (14) Libl. editi in margine, είπατε ὅτι ἐδόκει μὲν (15) Ηρα τὸν Ἀρμενίου. Ita legendum ex Pla- (16) Παρὰ τῷ Ηρακλείδη. Vide Pliniumn iib.
ὦ οὗτος, ἢ πᾶσιν ἀπίστει καὶ μηδ’ ἐγκαλεῖν νόμιζε, ἢ πιστεύων πᾶσι θαύμαζε θεοῦ λόγον ἐνανθρωπήσαντα καὶ ὅλον τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος ὠφελῆσαι βουληθέντα. Γενναῖον δ’ ἔργον τοῦ Ἰησοῦ τὸ μέχρι σήμερον θεραπεύεσθαι τῷ ὀνόματι αὐτοῦ οὓς ὁ θεὸς βούλεται. Περὶ δὲ τῆς ἐπὶ Τιβερίου Καίσαρος ἐκλείψεως, οὗ βασιλεύοντος καὶ ὁ Ἰησοῦς ἔοικεν ἐσταυρῶσθαι, καὶ περὶ τῶν μεγάλων τότε γενομένων σεισμῶν τῆς γῆς ἀνέγραψε καὶ Φλέγων ἐν τῷ τρισκαιδεκάτῳ ἢ τῷ τεσσαρεσκαιδεκάτῳ οἶμαι τῶν Χρονικῶν. Παίζων δ’ ὡς οἴεται τὸν Ἰησοῦν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος εἰδέναι ἀναγέγραπται τὸν Εὐριπίδου Βάκχον λέγοντα· Λύσει μ’ ὁ δαίμων αὐτός, ὅταν ἐγὼ θέλω. Οὐ πάνυ μὲν οὖν Ἰουδαῖοι τὰ Ἑλλήνων φιλολογοῦσιν. Ἀλλ’ ἔστω τινὰ τῶν Ἰουδαίων καὶ φιλόλογον οὕτω γεγονέναι· πῶς οὖν ὁ Ἰησοῦς, ἐπεὶ μὴ ἔλυσεν αὑτὸν δεδεμένον, οὐδὲ ἐδύνατο λῦσαι; Ἢ γὰρ ἐκ τῶν ἐμῶν γραφῶν πιστευέτω ὅτι καὶ Πέτρος δεδεμένος ἐν φυλακῇ ἀγγέλου λύσαντος τοὺς δεσμοὺς ἐξῆλθε, καὶ Παῦλος μετὰ τοῦ Σίλα ἐν Φιλίπποις τῆς Μακεδονίας ὑπὸ ξύλον δεδεμένος ἐλύθη θείᾳ δυνάμει, ὅτε καὶ θύραι τῆς φυλακῆς ἠνοίχθησαν.
Α τὸν ἐσόμενον ἀνθρώποις ἐγκείμενον σκοπὸν περὶ τοῦ Εἰ δὲ ὥσπερ τινὲς ἄθεοι ὄντες, τουτέστιν ἄπιστοι, λέγουσι τῇ δοκήσει γεγενῆσθαι αὐτὸν ἄνθρωπον, οὐκ ἀληθῶς ἀνειληφέναι σῶμα, καὶ τῷ δοκεῖν τεθνηκέναι, πεπονθέναι οὐ τῷ ὄντι. τοῖς εὐσεβέσιν, Β Αλλ' οὐ μέντοι σοί, ἦν δ᾽ ἐγώ. Αλκίνου γε ἀπόλογον ἐρῶ, ἀλλ' ἀλκίμου μὲν ἀνδρὸς, Πρὸς τοῦ ᾿Αρμενίου, τὸ γένος Παμφύλου· ὃς ποτε ἐν πολέμῳ τελευτήσας, ἀναιρεθέντων δεκαταίων τῶν νεκρῶν, ήδη διεφθαρμένων, ὑγιὴς μὲν ἀνηρέθη, και μισθεὶς δὲ οἴκαδε, μέλλων θάπτεσθαι, δωδεκαταίος ἐπὶ τῇ πυρᾷ κείμενος ἀνεβίω. Αναβιοὺς δ᾽ ἔλεγεν ἃ ἐκεῖ ἴδοι. Εφη δέ· Ἐπειδὴ οὗ ἐκθῆναι τὴν ψυχὴν, πορεύεσθαι μετά πολλῶν, καὶ ἀφικνεῖσθαι σφᾶς εἰς τόπον τινὰ δαιμόνιον, ἐν ᾧ τῆς γε γῆς δύο είναι χά- σματα ἐχομένω ἀλλήλοιν, καὶ τοῦ οὐρανοῦ αὖ ἐν τῷ ἄνω ἄλλα καταντικρύ. Δικαστὰς δὲ μεταξὺ τούτων καθῆσθαι· οὓς, ἐπειδὴ διαδικάσειαν, τοὺς μὲν δικαίους κελεύειν πορεύεσθαι τὴν εἰς δεξιάν τε καὶ ἄνω διὰ τοῦ οὐρανοῦ, σημεία περιάψαντας τῶν δεδικασμένων ἐν τῷ πρόσθεν· τοὺς δὲ ἀδίκους, τὴν εἰς ἀριστεράν τε καὶ κάτω, ἔχοντας καὶ τούτους ἐν τῷ ὄπισθεν ση μεῖα πάντων ὧν ἔπραξαν. Ἑαυτοῦ δὲ προσελθόντος, εἰπεῖν, ὅτι δέοι αὐτὸν ἄγγελον ἀνθρώποις γενέσθαι τῶν ἐκεῖ, καὶ διακελεύοιντο οἱ ἀκούειν τε καὶ θεᾶσθαι πάντα τὰ ἐν τῷ τόπῳ, ἀλκίμου, πῶς δεῖ βιοῦν, ὑποδεδειγέναι ὡς δεῖ ὑπὲρ εὐσεβείας ἀποθνήσκειν, χωρὶς τοῦ χρήσιμόν τι τῷ παντί γεγο- νέναι τὸ ὑπὲρ ἀνθρώπων αὐτὸν ἀποθανεῖν, ὡς ἐν τῷ πρὸ τούτου ἐδείξαμεν λόγῳ. Είτ' οίεται, ὅτι πᾶσα ἡ τοῦ πάθους ὁμολογία βεβαιοὶ τὸν ἔλεγχον, οὐ λύει. Οὐ γὰρ οἶδεν ὅσα περὶ τούτου καὶ παρὰ τῷ Παύλῳ πε- φιλοσόφηται, καὶ ὑπὸ τῶν προφητῶν λέλεκται. Ελα- θε δὲ αὐτὸν τὸ εἰρηκέναι τινὰ τῶν ἐν ταῖς αἱρέσεσι, δοκήσει (13) τὸν Ἰησοῦν ταῦτα πεπονθέναι, οὐ περ πονθότα· οὐ γὰρ ἐγνωκὼς εἶπε τὸ, « Οὐδὲ γὰρ τοῦτο εἴπετε, ὅτι ἐδόκει μὲν τοῖς ἀσεβέσιν (14) ἀνθρώποις ταῦτα πάσχειν, οὐκ ἔπασχε δέ· ἀλλ᾽ ἄντικρυς παθεῖν ὁμολογεῖτε. ο 'Αλλ' ἡμεῖς τὸ δοκεῖν ἐπὶ τοῦ παθεῖν οὐ τάσσομεν, ἵνα μὴ ψευδὴς αὐτοῦ καὶ ἡ ἀνάστασις ᾖ, ἀλλ᾽ ἀληθής. Ο γὰρ ἀληθῶς ἀποθανών, εἰ ἀνέστη, ἀληθῶς ἀνέστη· ὁ δὲ δοκῶν ἀποτεθνηκέναι οὐκ ἀληθῶς ἀνέστη. Ἐπεὶ δὲ τὸ περὶ τῆς ἀναστάσεως Ἰησοῦ Χρι- στοῦ χλευάζουσιν οἱ ἄπιστοι, παραθησόμεθα μὲν καὶ Πλάτωνα λέγοντα, Ηρα τὸν ᾿Αρμενίου (15) μετὰ δώδεκα ἡμέρας ἐκ τῆς πυρᾶς ἐγηγέρθαι, καὶ ἀπηγγελκέναι τὰ περὶ τῶν ἐν ᾅδου· ὡς πρὸς ἀπίστους δὲ καὶ τὰ περὶ τῆς παρὰ τῷ Ἡρακλείδῃ (16) ἄπνου οὐ πάντη ἔσται εἰς τὸν ὑποτύπωσις χάσμα μέγα ἐστήρικται· ἄνδρες ἄγριοι καὶ διάπυροι ἰδεῖν, έχε δείραντες, καὶ ἐπ' ἀσπαλάθων γνάμπτοντες τοὺς μὲν δικαίους πορεύεσθαι τὴν εἰς δεξιάν τε καὶ ἄνω, τοὺς δὴ ἀδί- κους τὴν εἰς ἀριστεράν τε καὶ κάτω. ORIGENIS quandoquidem non absurdum est, qui se hominibus exemplum proponere statuerat, quomodo vivere oporteret, eum etiam docuisse quomodo mori opor- teat pietatis causa; ut interim omittam Jesu pro hominibus mortem maximos rerum universitati fructus attulisse, ut superiore libro demonstratumi est. Deinde existimat passionis confessione non di- lui accusationem, sed confirmari. Nimirum nescie. bat quanta de illa passione sapienter scripseri Paulus, quam multa etiam a prophetis de illa prædicta fuerint. Mum quoque fugit hæreticum quemdam dixisse, Jesum visum esse pati, non re- vera passum esse. Neque enim, si hæc novisset om- mia, dixisset : c Non enim dicitis illum impiis lo- minibus visum esse pati, re non passum esse; sed aperte passum esse contitemini. » Mulum abest ut dicamus Christum specie tenus passum esse, ne falsa sit, quæ vera est, resurrectio. Qui enim vere mortem obiit, is, si resurrexerit, vere resurre- xit; sed non vere resurrexit is, qui visus est duntaxat mori. Quoniam vero derident incre- duli quæ de Jesu Christi resurrectione credi- mus, Platonem huc adducere juvat. Is refert Epiph., hæres. 24, quæ est Basilidianorum. Iguat. Epist. ad Trallianos : SPENCER. male. C tone, libio x De rep. : D etc. « Equidem tibi non Al- cini, sed id est, fortissimi praestantissimi- que viri, Heri Armenii, genere Pamphylii, fabulam commemorabo: qui cum in prælio occubuisset, sub- latis decimo die cadaveribus jam plane corruptis, integer ipse incorrupto corpore repertus fuit; do- mumque delatus ut sepeliretur, duodecima jam ab obitu die, dum pyræ imponeretur, revixit. Ita redi- Vivus commemorabat ea quæ viderat apud inferos. Aiebat igitur, postquam ipsius anima fuisset a cor- pore separata, se cum multis profectum, et in divi- num quemdam locum venisse, in quo duos sibi proximios telluris biatus conspexerit, duos item alios superne in coelo e regione. Inter hos vero hiatus judices sedere, qui postquam de mortuorum animis cognita causa judicium tulerint, justos quidem ad dextram in superiorem cœli locum conscendere ju- beant, appensis rerum abs se judicatarum in ante- riore parte monumentis; injustos contra ad sini- stram, in locum inferiorem, appensis post terga eorum omnium quæ in hac vita perpetraverint, monumentis. Cum vero ad judices ipse accessisset, illos aiebat significasse sibi esse ad eos redeundum qui hæc nostra loca incolerent, nuntium earum re- rum quas illis in locis conspexisset; ac proinde jussisse ut audiret et notaret diligenter omnia quæ illis in locis gererentur, » etc. Just., in Parin., pag. ; Theodor., serm. 11, De fine et judicio ; Euseb. lib. si, cap. Præpar. evangel. ; Cyrillus Alex., lib. viui Contra Julianum; Macrob., lib. in Somn. Scipionis; August., De civilale Dei, lib. xxi, cap. 28; Plut., lib. ix Symp., quæst. 5; Valer. Max., lib. v, cap. 8; Clem. Alex., Strom. v, qui eumdem Arinenii filium fuisse, et nomine proprio Zoroastrem vocatum scribit. Hunc Platonis locum transcripsi, ut, cum primum oculos in banc char- tam quisquam injiciet, ei innotescat quam bene hæc Platonis et Christi parabolæ inter se conveniunt, Luce capite decimo sexto; hic illic bini cali terraque hiatus (pag. 614); bic dives maximos cruciatus subit; illic Arideam ligatis corporis membris, in terram dejiciunt, (pag. 616); hic Lazarus in sinu Abrahami, deliciarum lo- co; illic nitida animæ luce fruuntur, et quiescunt prato (pag. 614, 616): hic questus et clamores; illic dolor et ejulatus (pag. 614); hic dives parum levaminis precatus est; illic frustra Aridæus egredi conatur (pag. 615); hic prophetarum monita Lante calamitatis remedia reputantur; illic alius tolus est in luctu et ejulatu, quod prophetæ jussis non obtemperavit (pag. 619); hic (Matth. cap. xXV, com. 53) oves ad dextrum, ad sinistram birci locum assignatum habent; illic, postquam judex de mor- tuorum animis judicium tulit, jubet Sed plura persequi non licet, ne cramben bis coctam tibi ap- ponerem : qua te satiatum dices, si Justinum, Cle- mentem et Theodoretum labris primoribus alingas. SPENCER. vii Nat. hist., c. 32, Laertium promio lu (13) Δοκήσει. Iren. lib. 1, cap. 24, De Saturnino ; (14) Libl. editi in margine, είπατε ὅτι ἐδόκει μὲν (15) Ηρα τὸν Ἀρμενίου. Ita legendum ex Pla- (16) Παρὰ τῷ Ηρακλείδη. Vide Pliniumn iib.
PG 11:855Ἀλλ’ εἰκὸς ὅτι ταῦτα γελᾷ ὁ Κέλσος ἢ καὶ οὐδαμῶς ἀνέγνω τὴν ἱστορίαν· ἔδοξε γὰρ ἂν λέγειν πρὸς αὐτὴν ὅτι καὶ γόητές τινες ἐπῳδαῖς δεσμοὺς λύουσι καὶ θύρας ἀνοίγουσιν, ἵνα κοινοποιήσῃ τὰ τῶν γοήτων πρὸς τὰ παρ’ ἡμῖν ἱστορούμενα. Ἀλλ’ οὐδ’ ὁ καταδικάσας, φησίν, αὐτὸν ἔπαθέ τι, οἷον ὁ Πενθεὺς μανεὶς ἢ σπαραχθείς. Οὐκ εἶδε δ’ ὅτι οὐχ οὕτω Πιλᾶτος ἦν καταδικάσας αὐτόν, ὅς γε ᾔδει ὅτι διὰ φθόνον παρέδωκαν αὐτὸν οἱ Ἰουδαῖοι, ὡς τὸ Ἰουδαίων ἔθνος· ὅπερ καταδεδίκασται ὑπὸ θεοῦ σπαραχθὲν καὶ εἰς πᾶσαν τὴν γῆν ὑπὲρ τὸν Πενθέως σπαραγμὸν διασπαρέν. Διὰ τί δὲ καὶ ἑκὼν παρεπέμψατο τὰ περὶ τῆς γυναικὸς Πιλάτου, ἑωρακυίας ὄναρ καὶ οὕτω κεκινημένης ὑπ’ αὐτοῦ, ὡς προσπέμψαι τῷ ἀνδρὶ καὶ λέγειν· Μηδέν σοι καὶ τῷ ἀνθρώπῳ τούτῳ τῷ δικαίῳ· σήμερον γὰρ κατ’ ὄναρ πολλὰ ἔπαθον δι’ αὐτόν; Πάλιν τε αὖ σιωπῶν τὰ ἐμφαίνοντα τὴν τοῦ Ἰησοῦ θειότητα ὁ Κέλσος ὀνειδίζει ἐκ τῶν γεγραμμένων ἐν τῷ εὐαγγελίῳ περὶ τοῦ Ἰησοῦ, παρατιθέμενος τοὺς ἐμπαίξαντας αὐτῷ καὶ φοινικίδα περιθέντας καὶ τὸν ἐξ ἀκανθῶν στέφανον καὶ τὸν ἐν τῇ χειρὶ κάλαμον. Πόθεν οὖν, ὦ Κέλσε, ταῦτα μεμάθηκας ἢ ἀπὸ τῶν εὐαγγελίων;
τόπον ἄχρηστα· πολλοὶ δ᾽ ἱστόρηνται (17) καὶ ἀπὸ τῶν μνημείων ἐπανελθόντες οὐ μόνον αὐτῆς ἡμέρας, ἀλλὰ γὰρ καὶ τῇ ἑξῆς. Τί οὖν θαυμαστὸν, εἰ ὁ παρα- δόξως πολλὰ ποιήσας, καὶ ὑπὲρ ἄνθρωπον, καὶ οὕτως περὶ τῶν πεπονθότων Άπνους, ἐν τῷ Περὶ νόσων, άπνουν καὶ ἄσφυκτον Απολλωνίου θαῦμα. Κόρη ἐν ὥρᾳ γάμου τεθνάναι ἐδόκει, καὶ ὁ νυμφίος ἠκολούθει τῇ κλίνῃ, βοῶν ὁπόσα ἐπ' ἀτελεῖ γάμῳ· ξυνωλοφύρετο δὲ καὶ ἡ Ῥώμη, καὶ ἐτύγχανεν οἰκίας ἡ κόρη τελούσης ἐς υπάτους. Παρ ατυχών οὖν ὁ ᾿Απολλώνιος τῷ πάθει, Κατάθεσθε, ἔφη, τὴν κλίνην· ἐγὼ γὰρ ὑμᾶς τῶν ἐπὶ τῇ κόρῃ δα- κρύων παύσω. Καὶ ἅμα ήρετο ὅ τι ὄνομα αὐτῇ εἴη. Οἱ μὲν δὴ πολλοὶ ᾤοντο λόγον ἀγορεύειν αὐτὸν, οἷοι τῶν λόγων ἐπικήδειοι, καὶ τὰς ὁλοφύρσεις εγείροντες: ὁ δὲ οὐδὲν ἀλλ᾽ ἢ προσαψάμενος αὐτῆς, καί τι καὶ ἀφανῶς ἐπειπών, ἀφύπνισε την κόρην τοῦ δοκοῦντος θανάτου. Καὶ φωνήν τε ἡ παῖς ἀφῆκεν, ἐπανῆλθέ τε ἐς τὴν οἰκίαν τοῦ πατρὸς, ὡς Αλκηστις τοῦ Ἡρα- κλέους ἀναβιωθεῖσα. Δωρουμένων δὲ αὐτῷ τῶν ξυγ- γενῶν τῆς κόρης μυριάδας δεκαπέντε, φερνὴν ἔφη ἐπιδιδόναι αὐτὰς τῇ παιδί. Καὶ εἴτε σπινθῆρα τῆς ψυχῆς εὗρεν ἐν αὐτῇ, ὃς ἐλελήθει τοὺς θεραπεύοντας· λέγεται γάρ, ὡς ψεκάζοι μὲν ὁ Ζεὺς, ἡ δὲ ἀτμίζοι ἀπὸ τοῦ προσώπου· εἶτ᾽ ἀπεσβηκυίαν τὴν ψυχὴν ἀνέ- θαλψέ τε καὶ ἀνέλαβεν· ἄῤῥητος ἡ κατάληψις τούτου γέγονεν οὐκ ἐμοὶ μόνῳ, ἀλλὰ καὶ τοῖς παρατυ· CONTRA CELSUM LIB. II. excitatum memorasse quæ in inferis vidisset. Nec etiam hoc loco inutile fuerit incredulis in A Herum Armenii filiumn e rogo post duodecim dies niemnoriam revocare quod Heraclides narrat B Empedorl. et Galenum, Tómwv. lib. vi. Hinc subibit mirari, quorsum inter alios Grotius et Origenes, summæ eruditionis viri, his et similibus nullius ponderis exemplis usi sunt, quibus neque resurrectionis mysterium confirmare, nec paganos ab ista, quam conceperant de rebus fidei, sententia dimovere, nec refellere hæreticos. nec dubios et vacillantes stabilire potuerunt. Vel ipsi, e quorum scriptis hæc de madubio exempla hausimus, nunquam de ullo speciali Numinis in- fluxu, aut virtute plus quam humana, quæ nunc fa- mulantem corpori spiritum evocaret, nune exsilii pertæsum sua sedi restitueret, somniarunt.Audi Pli- nium, lib. vi Nat. hist., c. 52: Puerum æstu, et itinere fessum, in specu septem et quinquaginta dormisse annis, rerum faciem mutationemque mi- rantem, velut postero experrectum die; hinc pari numero dierum senio ingruente; ut tamen in septi- mum et quinquagesimum atque centesimum vitæ duraret annum. Feminarum sexus huic malo vide- tur maxime opportunus, conversione vulvæ, quæ si corrigatur, spiritus restituitur. Huc pertinet nobile illud, etc. Vide Galenum loco citato; Suidam in Heraclidem Laertium in Emped. Sive igitur ex operatione magica, sive ex peritia in conficiendis medicamentis efectum fuerit, ut corpus per triginta dierum spatium conservaretur, ex utro- que capite ineptissime disputabis. Fateretur enim quis, cui vel medicorum vel historicorum libros le- gisse contigit, animam aliquoties ex corporis intem- perie ad angustias coactam suas vires intus revo- care; aliquoties vi magiæ e corpore migrare, ut C fraudi dæmonum inserviat; at nemo ex communi isthac morborum et magorum operatione resurre- ctionis mysterium, quod corporis animæque separa- tionem, seu vi, seu legibus naturæ factam supponit, evincere conaretur. Etiam ipsi, qui nobis de hujus- modi deliquiis et inusitatis animarum incarceratio- nibus retulerunt, easdem corpore inclusas, arteriis et corde constipatas credidere, atque istam fidem incalescentia corporis membra ingenerabant; calor enim huc et illuc per poros modice exsiliens eum- dem intus conglobatum esse arguebat. Consenties mecum, si percurras Philostratum, libro quarto, capite decimo sexto, De vita Apollonii: Kaxeivo D Xosty. Aliud præterea ab Apollonio miraculum Tale factum est. Puella quædam ipso nuptiarum tempore mori visa est, quam feretro impositam sponsus lugens sequebatur de nuptiis imperfectis multum conquerens et graviter dolens; una etiam cum eo Roma lamentabatur. Erat autem puella e domo consulari. Huic igitur funeri occurrens Apol- lonius: Deponite feretrum, inquit. Ego enim vestras pro puella lacrymas sedabo. Et simul quodnam puellæ nomen esset, interrogavit. Plerique igitur illum orationem habiturum putabant, qua mœren- tium lacrymas doloremque sedaret. Ipse vero puel- lam attrectans, atque aliquid illi secreto adinur- murans, ab ea, quæ videbatur, morte revocavit ; quæ statim etiam loqui incipiens, in paternam do- mum rediit, sicut Alceste quondam ab Hercule in vitam restituta. Cumque puellæ parentes drachma- rum millia quindecin Apollonio donarent, ipse pro dotis accessione puellæ pecunias largiri dixit. Utrum vero scintillam animæ in ipsa invenerit, quæ ministros medicosque latuerat, sive decidens forte pluvia dispersai el pene jam exstinctam auimam calefaciens in unum congregaverit, difficile conje- clatu est non mihi solum, verum etiam iis qui rei videndæ interfuerunt. Philostratus, ut vides, no- væ nuptæ ad vitam reditum potius descendenti plu- viæ, quæ exhaustas ac pene deperditas caloris vires fovebat et excitavit, quam istius magic ascribere videtur. Nec inepte: cum Galenus, in isthoc, quem allegavi, loco apud medicos in more positum fuisse dicat, feminarum ventriculis, quæ hoc morbo labo- rabant, vitreum aquæ plenum imponere, ex cujus motu vel quiete easdem aut vivas, aut exanimes dijudicabant. Vide Euseb. in Hieroclem, in confuta- tione libri quarti. SPENCER. dot., in Melp.; Plin., lib. vn Nat. hist., cap. 52; Plutarch, in Vit. Rom. ; Suid. in Apts) ; duo, qui eodem die defuncti sunt (Aug., De civil. Dei, lib. XXII, cap. 28, ex Labione); Æsopus, Tyndarus, Hercules, Glaucus (Cal. Rhodigin. lib. xv, cap. 26, Lex. antiq.); Gabienus, Cæsaris classiarius (Plin. ibid.), Aviola in rogo (ibid.); Lamias, aliquot diebus mortuus, in flammis exclamavit (Val. Max., lib. 1, cap. 8) ; Palici, una cum matre Thalia mersi, vivi reversi sunt (Macrob., Saturn. lib. v) : « Magna auctoritate, nec minore fama, cum occurrisset ignoto funeri, relato homine a rego atque servato; ne quis levibus momentis tantam conversionem factain existimet (Plin., lib. xxvi Nat. hist., cap. 3, De Asclepiade); Hermotimus Clazomenius (Plin., lib. vii Nat. hist., cap. 52; Lucian, in Mu- sco encomio); Thespesius (Plutarch., libro De his qui sero a Numine puniuntur); Autyllus (idem, libro De anima, citato ab Eusebio, lib. xi, cap. Evang. Prep.): • Alius Tubero a rogo relatus est (Plin. ibid). Varro trium meminit, qui revixe- runt; quorum unus erat ejus materteræ maritus : cæteri domum pedibus_remearunt (Plin. ibid.). › Hercules, interemptus a Typhone, odore coturnicis revixit, postquam Iolaus ei admovisset (Athen. lib. 1x, cap. 11). Glaucus, postquam pharmacum ex melle confectum gustaverat (Eras., Adog.), ‹ Thy- lonem, quem draco occiderat, herba, quam balin nominant, Xanthus restitutum refert, et Juba in Arabia herba revocatur ad vitam hominem tradit (Plin., lib. xxv Nat. hist., cap. 2). Alcestin ller- cules (Eurip. in Alcest.), Orum, à Titanibus inter- fectum, Isis (Diodor. Sic., lib. Bibl. hist.); puel- lam in apa yaµov_defunctam Apollonius (Philost. – lib. iv, c. 16); Esculapius Hippolytum (Pausan. in Corinth.) ad vita.n revocarunt. Et alibi me le- gisse memini Marin quemuam ter aut sæpius re- vixisse. Vide Fulgosum, lib. 1, cap. 6, et Phleg. Trallian., De mirabilibus et longavis. SPENCER. (17) Hoлdol & iozópnrtal, clc. Aristeas (Hero-
Ἆρ’ οὖν σὺ μὲν ἑώρας ταῦτα ὀνειδισμοῦ ἄξια, οἱ δ’ ἀναγράφοντες αὐτὰ οὐ κατενόουν ὅτι σὺ μὲν καταγελάσῃ καὶ οἱ σοὶ παραπλήσιοι ἄλλοι δὲ παράδειγμα λήψονται τοῦ καταφρονεῖν γελώντων καὶ χλευαζόντων ἐπὶ εὐσεβείᾳ τὸν δι’ αὐτὴν ἑτοίμως ἀποθανόντα; Μᾶλλον οὖν θαύμαζε αὐτῶν τὸ φιλάληθες καὶ τοῦ ταῦτα ἑκουσίως παθόντος ὑπὲρ ἀνθρώπων καὶ μετὰ πάσης ἀνεξικακίας καὶ μακροθυμίας αὐτὰ ὑπομείναντος [τὸ γενναῖον]· οὐ γὰρ ἀνεγέγραπτο ὅτι ὠδύρατο ἤ τι ἀγεννὲς ἐκ τοῦ καταδεδικάσθαι ἐνόησεν ἢ ἀνεφθέγξατο. Πρὸς δὲ τό· Τί οὐκ εἰ μὴ πρόσθεν ἀλλὰ νῦν γοῦν θεῖόν τι ἐπιδείκνυται καὶ τῆς αἰσχύνης ταύτης ἑαυτὸν ῥύεται καὶ τοὺς ἑβρίζοντας εἰς ἑαυτόν τε καὶ τὸν πατέρα δικαιοῖ; λεκτέον ὅτι τὸ παραπλήσιον ἔστιν εἰπεῖν καὶ πρὸς Ἕλληνας, πρόνοιαν εἰσάγοντας καὶ θεοσημίας παραδεχομένους γενέσθαι, τί δή ποτε τοὺς ὑβρίζοντας τὸ θεῖον καὶ ἀναιροῦντας πρόνοιαν οὐ κολάζει ὁ θεός; Ὡς γὰρ ἐὰν ἀπολογήσωνται πρὸς ταῦτα Ἕλληνες, καὶ ἡμεῖς τὰ ὅμοια ἢ καὶ κρείττονα ἐροῦμεν. Γέγονε δὲ καὶ θεοσημία τις ἐξ οὐρανοῦ, ὁ ἐκλιπὼν ἥλιος, καὶ τὰ λοιπὰ παράδοξα, ἐμφανίζοντα ὅτι θεῖόν τι καὶ πλεῖον τῶν πολλῶν εἶχεν ὁ σταυρωθείς.
τόπον ἄχρηστα· πολλοὶ δ᾽ ἱστόρηνται (17) καὶ ἀπὸ τῶν μνημείων ἐπανελθόντες οὐ μόνον αὐτῆς ἡμέρας, ἀλλὰ γὰρ καὶ τῇ ἑξῆς. Τί οὖν θαυμαστὸν, εἰ ὁ παρα- δόξως πολλὰ ποιήσας, καὶ ὑπὲρ ἄνθρωπον, καὶ οὕτως περὶ τῶν πεπονθότων Άπνους, ἐν τῷ Περὶ νόσων, άπνουν καὶ ἄσφυκτον Απολλωνίου θαῦμα. Κόρη ἐν ὥρᾳ γάμου τεθνάναι ἐδόκει, καὶ ὁ νυμφίος ἠκολούθει τῇ κλίνῃ, βοῶν ὁπόσα ἐπ' ἀτελεῖ γάμῳ· ξυνωλοφύρετο δὲ καὶ ἡ Ῥώμη, καὶ ἐτύγχανεν οἰκίας ἡ κόρη τελούσης ἐς υπάτους. Παρ ατυχών οὖν ὁ ᾿Απολλώνιος τῷ πάθει, Κατάθεσθε, ἔφη, τὴν κλίνην· ἐγὼ γὰρ ὑμᾶς τῶν ἐπὶ τῇ κόρῃ δα- κρύων παύσω. Καὶ ἅμα ήρετο ὅ τι ὄνομα αὐτῇ εἴη. Οἱ μὲν δὴ πολλοὶ ᾤοντο λόγον ἀγορεύειν αὐτὸν, οἷοι τῶν λόγων ἐπικήδειοι, καὶ τὰς ὁλοφύρσεις εγείροντες: ὁ δὲ οὐδὲν ἀλλ᾽ ἢ προσαψάμενος αὐτῆς, καί τι καὶ ἀφανῶς ἐπειπών, ἀφύπνισε την κόρην τοῦ δοκοῦντος θανάτου. Καὶ φωνήν τε ἡ παῖς ἀφῆκεν, ἐπανῆλθέ τε ἐς τὴν οἰκίαν τοῦ πατρὸς, ὡς Αλκηστις τοῦ Ἡρα- κλέους ἀναβιωθεῖσα. Δωρουμένων δὲ αὐτῷ τῶν ξυγ- γενῶν τῆς κόρης μυριάδας δεκαπέντε, φερνὴν ἔφη ἐπιδιδόναι αὐτὰς τῇ παιδί. Καὶ εἴτε σπινθῆρα τῆς ψυχῆς εὗρεν ἐν αὐτῇ, ὃς ἐλελήθει τοὺς θεραπεύοντας· λέγεται γάρ, ὡς ψεκάζοι μὲν ὁ Ζεὺς, ἡ δὲ ἀτμίζοι ἀπὸ τοῦ προσώπου· εἶτ᾽ ἀπεσβηκυίαν τὴν ψυχὴν ἀνέ- θαλψέ τε καὶ ἀνέλαβεν· ἄῤῥητος ἡ κατάληψις τούτου γέγονεν οὐκ ἐμοὶ μόνῳ, ἀλλὰ καὶ τοῖς παρατυ· CONTRA CELSUM LIB. II. excitatum memorasse quæ in inferis vidisset. Nec etiam hoc loco inutile fuerit incredulis in A Herum Armenii filiumn e rogo post duodecim dies niemnoriam revocare quod Heraclides narrat B Empedorl. et Galenum, Tómwv. lib. vi. Hinc subibit mirari, quorsum inter alios Grotius et Origenes, summæ eruditionis viri, his et similibus nullius ponderis exemplis usi sunt, quibus neque resurrectionis mysterium confirmare, nec paganos ab ista, quam conceperant de rebus fidei, sententia dimovere, nec refellere hæreticos. nec dubios et vacillantes stabilire potuerunt. Vel ipsi, e quorum scriptis hæc de madubio exempla hausimus, nunquam de ullo speciali Numinis in- fluxu, aut virtute plus quam humana, quæ nunc fa- mulantem corpori spiritum evocaret, nune exsilii pertæsum sua sedi restitueret, somniarunt.Audi Pli- nium, lib. vi Nat. hist., c. 52: Puerum æstu, et itinere fessum, in specu septem et quinquaginta dormisse annis, rerum faciem mutationemque mi- rantem, velut postero experrectum die; hinc pari numero dierum senio ingruente; ut tamen in septi- mum et quinquagesimum atque centesimum vitæ duraret annum. Feminarum sexus huic malo vide- tur maxime opportunus, conversione vulvæ, quæ si corrigatur, spiritus restituitur. Huc pertinet nobile illud, etc. Vide Galenum loco citato; Suidam in Heraclidem Laertium in Emped. Sive igitur ex operatione magica, sive ex peritia in conficiendis medicamentis efectum fuerit, ut corpus per triginta dierum spatium conservaretur, ex utro- que capite ineptissime disputabis. Fateretur enim quis, cui vel medicorum vel historicorum libros le- gisse contigit, animam aliquoties ex corporis intem- perie ad angustias coactam suas vires intus revo- care; aliquoties vi magiæ e corpore migrare, ut C fraudi dæmonum inserviat; at nemo ex communi isthac morborum et magorum operatione resurre- ctionis mysterium, quod corporis animæque separa- tionem, seu vi, seu legibus naturæ factam supponit, evincere conaretur. Etiam ipsi, qui nobis de hujus- modi deliquiis et inusitatis animarum incarceratio- nibus retulerunt, easdem corpore inclusas, arteriis et corde constipatas credidere, atque istam fidem incalescentia corporis membra ingenerabant; calor enim huc et illuc per poros modice exsiliens eum- dem intus conglobatum esse arguebat. Consenties mecum, si percurras Philostratum, libro quarto, capite decimo sexto, De vita Apollonii: Kaxeivo D Xosty. Aliud præterea ab Apollonio miraculum Tale factum est. Puella quædam ipso nuptiarum tempore mori visa est, quam feretro impositam sponsus lugens sequebatur de nuptiis imperfectis multum conquerens et graviter dolens; una etiam cum eo Roma lamentabatur. Erat autem puella e domo consulari. Huic igitur funeri occurrens Apol- lonius: Deponite feretrum, inquit. Ego enim vestras pro puella lacrymas sedabo. Et simul quodnam puellæ nomen esset, interrogavit. Plerique igitur illum orationem habiturum putabant, qua mœren- tium lacrymas doloremque sedaret. Ipse vero puel- lam attrectans, atque aliquid illi secreto adinur- murans, ab ea, quæ videbatur, morte revocavit ; quæ statim etiam loqui incipiens, in paternam do- mum rediit, sicut Alceste quondam ab Hercule in vitam restituta. Cumque puellæ parentes drachma- rum millia quindecin Apollonio donarent, ipse pro dotis accessione puellæ pecunias largiri dixit. Utrum vero scintillam animæ in ipsa invenerit, quæ ministros medicosque latuerat, sive decidens forte pluvia dispersai el pene jam exstinctam auimam calefaciens in unum congregaverit, difficile conje- clatu est non mihi solum, verum etiam iis qui rei videndæ interfuerunt. Philostratus, ut vides, no- væ nuptæ ad vitam reditum potius descendenti plu- viæ, quæ exhaustas ac pene deperditas caloris vires fovebat et excitavit, quam istius magic ascribere videtur. Nec inepte: cum Galenus, in isthoc, quem allegavi, loco apud medicos in more positum fuisse dicat, feminarum ventriculis, quæ hoc morbo labo- rabant, vitreum aquæ plenum imponere, ex cujus motu vel quiete easdem aut vivas, aut exanimes dijudicabant. Vide Euseb. in Hieroclem, in confuta- tione libri quarti. SPENCER. dot., in Melp.; Plin., lib. vn Nat. hist., cap. 52; Plutarch, in Vit. Rom. ; Suid. in Apts) ; duo, qui eodem die defuncti sunt (Aug., De civil. Dei, lib. XXII, cap. 28, ex Labione); Æsopus, Tyndarus, Hercules, Glaucus (Cal. Rhodigin. lib. xv, cap. 26, Lex. antiq.); Gabienus, Cæsaris classiarius (Plin. ibid.), Aviola in rogo (ibid.); Lamias, aliquot diebus mortuus, in flammis exclamavit (Val. Max., lib. 1, cap. 8) ; Palici, una cum matre Thalia mersi, vivi reversi sunt (Macrob., Saturn. lib. v) : « Magna auctoritate, nec minore fama, cum occurrisset ignoto funeri, relato homine a rego atque servato; ne quis levibus momentis tantam conversionem factain existimet (Plin., lib. xxvi Nat. hist., cap. 3, De Asclepiade); Hermotimus Clazomenius (Plin., lib. vii Nat. hist., cap. 52; Lucian, in Mu- sco encomio); Thespesius (Plutarch., libro De his qui sero a Numine puniuntur); Autyllus (idem, libro De anima, citato ab Eusebio, lib. xi, cap. Evang. Prep.): • Alius Tubero a rogo relatus est (Plin. ibid). Varro trium meminit, qui revixe- runt; quorum unus erat ejus materteræ maritus : cæteri domum pedibus_remearunt (Plin. ibid.). › Hercules, interemptus a Typhone, odore coturnicis revixit, postquam Iolaus ei admovisset (Athen. lib. 1x, cap. 11). Glaucus, postquam pharmacum ex melle confectum gustaverat (Eras., Adog.), ‹ Thy- lonem, quem draco occiderat, herba, quam balin nominant, Xanthus restitutum refert, et Juba in Arabia herba revocatur ad vitam hominem tradit (Plin., lib. xxv Nat. hist., cap. 2). Alcestin ller- cules (Eurip. in Alcest.), Orum, à Titanibus inter- fectum, Isis (Diodor. Sic., lib. Bibl. hist.); puel- lam in apa yaµov_defunctam Apollonius (Philost. – lib. iv, c. 16); Esculapius Hippolytum (Pausan. in Corinth.) ad vita.n revocarunt. Et alibi me le- gisse memini Marin quemuam ter aut sæpius re- vixisse. Vide Fulgosum, lib. 1, cap. 6, et Phleg. Trallian., De mirabilibus et longavis. SPENCER. (17) Hoлdol & iozópnrtal, clc. Aristeas (Hero-
PG 11:857Εἶτά φησιν ὁ Κέλσος· Τί φησι καὶ ἀνασκολοπιζομένου τοῦ σώματος; Ποῖος ἰχώρ, οἷός περ τε ῥέει μακάρεσσι θεοῖσιν; Ἐκεῖνος μὲν οὖν παίζει, ἡμεῖς δ’ ἀπὸ τῶν σπουδαίων εὐαγγελίων, κἂν μὴ Κέλσος βούληται, παραστήσομεν ὅτι ἰχὼρ μὲν ὁ μυθικὸς καὶ ὁμηρικὸς οὐκ ἔρρευσεν αὐτοῦ ἀπὸ τοῦ σώματος· ἤδη δ’ αὐτοῦ ἀποθανόντος Εἷς τῶν στρατιωτῶν λόγχῃ τὴν πλευρὰν ἔνυξε, καὶ ἐξῆλθεν αἷμα καὶ ὕδωρ. Καὶ ὁ ἑωρακὼς μεμαρτύρηκε, καὶ ἀληθινὴ αὐτοῦ ἐστιν ἡ μαρτυρία, κἀκεῖνος οἶδεν ὅτι ἀληθῆ λέγει. Τῶν μὲν οὖν ἄλλων νεκρῶν σωμάτων τὸ αἷμα πήγνυται καὶ ὕδωρ καθαρὸν οὐκ ἀπορρεῖ, τοῦ δὲ κατὰ τὸν Ἰησοῦν νεκροῦ σώματος τὸ παράδοξον καὶ περὶ τὸ νεκρὸν σῶμα ἦν αἷμα καὶ ὕδωρ ἀπὸ τῶν πλευρῶν προχυθέν. Εἰ δ’ εἰς μὲν τὸ κατηγορεῖν Ἰησοῦ καὶ Χριστιανῶν φέρων ἀπὸ τοῦ εὐαγγελίου οὐδὲ καλῶς ἑρμηνευομένας λέξεις, σιωπῶν δὲ τὰ παριστάντα τὴν θεότητα τοῦ Ἰησοῦ ἀκούειν βούλεται τὰς θεοσημίας, ἀναγνώτω τὸ εὐαγγέλιον καὶ ὁράτω ὅτι καὶ Ὁ ἑκατοντάρχης καὶ οἱ μετ’ αὐτοῦ τηροῦντες τὸν Ἰησοῦν ἰδόντες τὸν σεισμὸν καὶ τὰ γινόμενα ἐφοβήθησαν σφόδρα, λέγοντες·
νέναι αὐτὰ, κακίζειν διὰ τοῦ κοινοποιεῖν αὐτὰ πρὸς τὰς γοητείας, καὶ περὶ τὴν ἑαυτοῦ τελευτὴν εἶχε τι πλεῖον, ἵνα ἐκοῦσα μὲν τὸ σῶμα καταλίπῃ ἡ ψυχή, οἰκονομησαμένη (19) δέ τινα έξω αὐτοῦ, πάλιν ἐπα- νέλθῃ ὅτε βούλεται ; Τοιοῦτον δ᾽ ἀναγέγραπται παρὰ τῷ Ἰωάννῃ εἰρηκέναι ὁ Ἰησοῦς λόγον (20) ἐν τῷ, • Οὐδεὶς αἴρει τὴν ψυχήν μου ἀπ' ἐμοῦ, ἀλλ᾽ ἐγὼ τίθημι αὐτὴν ἀπ' ἐμαυτοῦ. Ἐξουσίαν ἔχω θεῖναι αυτ τὴν, καὶ πάλιν ἐξουσίαν ἔχω λαβεῖν αὐτήν. » Καὶ τάχα διὰ τοῦτο προλαβών (21) ἐξελήλυθεν ἀπὸ τοῦ σώματος, ἵνα αὐτὸ τηρήσῃ, καὶ μὴ καταχθῇ τὰ σκέ- λη, ὡς τὰ τῶν σὺν αὐτῷ σταυρωθέντων λῃστῶν. • Τοῦ μὲν ο γὰρ ι πρώτου ο οἱ στρατιῶται ο κατές. ξαν τὰ σκέλη, καὶ τοῦ ἄλλου τοῦ συσταυρωθέντος αὐτῷ· ἐπὶ δὲ τὸν Ἰησοῦν ἐλθόντες, καὶ ἰδόντες, ὅτι ἐξέπνευσεν, οὐ κατέαξαν αὐτοῦ τὰ σκέλη. › Εἴπομεν οὖν πρὸς τὸ, « Πόθεν οὖν πιστὸν τὸ προειρηκέναι;» Το δέ, ο Πύθεν ἀθάνατος ὁ νεκρός; » μανθανέτω ὁ βου λόμενος, ὅτι οὐχ ὁ νεκρὸς ἀθάνατος, ἀλλ' ὁ ἀναστὰς ἐκ νεκρῶν. Οὐ μόνον οὖν οὐχ ὁ νεκρὸς ἀθάνατος, ἀλλ' οὐδ᾽ ὁ πρὸ τοῦ νεκροῦ Ἰησοῦς ὁ σύνθετος ἀθά- νατος ἦν, ὅς γε ἔμελλε τεθνήξεσθαι. Οὐδεὶς γὰρ τε θνηξόμενος ἀθάνατος· ἀλλὰ ἀθάνατος, ὅτε (22) οὐκ ότι τεθνήξεται. • Χριστὸς δὲ, ἐγερθεὶς ἐκ νεκρῶν, οὐκέτι ἀποθνήσκει, θάνατος αὐτοῦ (23) οὐκέτι κι ριεύει· › κἂν μὴ βούλωνται οἱ ταῦτα πως εἴρητα: νοῆσαι μὴ χωρήσαντες. έναργῆ, ὡς μὴ δυνάμενον (18) ἀντιβλέψαι τῷ γεγο Σφόδρα δὲ μωρὸν καὶ τό· ι Τίς ἂν ἢ Θεὸς, ἢ δαί μων, ἢ ἄνθρωπος φρόνιμος προειδὼς αὐτῷ τοιαῦτα συμβησόμενα, οὐκ ἂν, εἴ γε ἐδύνατο, εξέκλινεν, ἀλλὰ συνέπιπτεν οἷς προηπίστατο ; » Καὶ Σωκράτης γοῦν ᾔδει τὸ κώνειον πιόμενος καὶ τεθνηξόμενος, καὶ ἐδύ νατο, εἴπερ ἐπείσθη τῷ Κρίτωνι (24) ὑπεξελθὼν τὴν φυλακὴν μηδὲν τούτων παθεῖν· ἀλλ' είλετο, κατὰ τὸ φαινόμενον αὐτῷ εὐλογον, κρεῖττον αὐτῷ εἶναι φιλο σόφως ἀποθανεῖν, ἢ ἀφιλοσόφως ζῇν. ᾿Αλλὰ καὶ Λεω νίδας (25), ὁ Λακεδαιμονίων στρατηγὸς, εἰδὼς ὅσον οὐδέπω τεθνηξόμενος μετὰ τῶν ἐν Θερμοπύλαις, οὐκ έπραγματεύσατο τὸ ζῆσαι αἰσχρῶς· ἀλλ᾽ εἶπε τοῖς σὺν αὐτῷ, ο Αριστήσωμεν ὡς ἐν ᾅδου δειπνοποιησόν μενοι (26). » Οἷς δὲ μέλει ἱστορίας τοιαύτας συνα- γαγεῖν, πολλὰ εὑρήσουσι. Καὶ τί θαυμαστὸν, εἰ ὁ Ἰησοῦς, ἐπιστάμενος τὰ συμβησόμενα, οὐκ ἐξέκλινεν, ἀλλὰ περιέπιπτεν οἷς καὶ προηπίστατο ; ὅπου καὶ 9. δυναμένους. κοινοποιεῖν αὐτό. σοῦν λόγον. τὴν ψυχήν, τό, οὐκέτι τεθνή ξεται. αὐτῷ. ύπεξελθὼν τῆς φυλακής. οὕτως ἀριστᾶτε, ὡς ἐν ᾅδου δειπνής σοντες. ORIGENIS . , B de muliere, cui præclusus erat spiritus. Multi præ- A terea feruntur e monumentis non ipso tantum die, quo sepulti fuerant, sed etiam insequenti, egressi fuisse. Quid ergo mirum, si, qui tot humanam na- turam superantia miracula edidit tamque eviden- tia, ut qui illa patrata esse non potest indiciari, ad praestigias confugere cogatur ; quid mirum, in- quam, si mors ejus quid majus præ se ferat, ut anima ejus egressa sponte e corpore, huc pro ar- bitrio redeat, postquam extra illud quædam dispo- suerit? Ilæc Jesus apud Joannem dixisse narratur: • Nemo tollit animam meam a me, sed ego pono cam a me ipso. Potestatem habeo ponendi eam, et rursus potestatem habeo sumendi eam ³³. Fortasse etiam e corpore exire occupavit, ut illud servaret, nec ejus frangerentur crura, ut latronum qui in crucem cum eo sublati fuerant. Nam milites • primi quidem fregerunt crura et alterius qui cru- cifixus erat cum eo. Ad Jesum autem cum venis- sent, ut viderunt eum jam mortuum, non fregerunt ejus crura ", » Jam igitur refellinus istud : « Un- de hoc ab illo prædictum esse confici potest? › loc autem aliud: Unde probabitur, qui mortuus est, illum esse immortalem ? » qui objicit, discat, si libuerit, immortalem non esse qui mortuus est; sed qui surrexit e mortuis. Neque solum non est im- mortalis ille qui mortuus est; sed ne quidem Jesus ille ex duplici natura compositus, antequam more- relur, immortalis erat, utpote qui moriturus fuit. Non enim immortalis qui moriturus est ; sed qui non amplius moriturus est, is demum est immor- talis. ‹ Christus autem resurgens ex mortuis jain non moritur, mors illi ultra non dominabitur ”, › etiamsi refragentur, qui, quo sensu hæc dicta sint, capere non possunt. aut dæmon, aut vir prudens, qui hujusmodi incom- moda sibi obventura esse prævideat, non illa, si- quidem posset, evitaret ; sed in ea, quæ prævidit, se præcipitem daret ? . Nam Socrates noverat se, si cicutam biberet, moriturum esse ; poterat, si Critoni credidisset, evadere e custodia seseque adeo mortis periculo subducere ; sed maluit, id quod rationi consentaneum videbatur, mortem phi- losopho dignam oppetere, quam indignam philoso- pho vitam exigere. Et Leonidas Lacedæmoniorum dux novit jamjam se moriturum esse cum iis qui- buscum ad Thermopylas pugnare paratus erat ; pro nihilo tamen duxit ille turpiter vivere ; sic suos allocutus : c Sic prandeamus, tanquam apud in- feros coenaturi. His multa similia reperiet; qui D bujusmodi bistoriis colligendis delectabitur. Quid Joan. x, 18. Joan. XIX, (18). Libb. editi in margine, Paulo post idem in margine, Quas le- ctiones exhibent mss., excepto Juliano. aul nisi velis esse atticismum. Christum enim, inquit, refertur Libri vero editi, dum videtur, dorus Siculum lib. xt Bibl. histor. Plutarchus, Vide Valerium Maximum, lib. iit, cap. 2. 17. Valde stultum et illud : « Quis Deus, inquit, G 32. 37 Rom. vi, (19) Οικονομησαμένη. Vide adn. ad lib. n, n. 43. (20) ῾Ο ᾿Ιησοῦς λόγον. Codex Regius, τὸν Ἰη- (21) Προλαβών. Lege προλαβοῦσα, nam refertur (22) "Οτε. Guieto scribendum videtur, ὅτι. Απ (25) Αὐτοῦ. Ita codd. Regius et Basileensis. (24) Τῷ Κρίτων. Vide Platonem in Apolog., pag. 53. Mox pro ὑπεξελθὼν τὴν φυλακήν, Guieto scriben- (25) Λεωνίδας. Hæschelius, Λεωνίδης. Vide Dio- (26) Codd. Regius et Basileensis, δειπνησόμενοι.
Θεοῦ υἱὸς ἦν οὗτος. Μετὰ ταῦθ’ ὁ ἀπὸ τοῦ εὐαγγελίου ἐκλαβὼν λέξεις, ὧν κατηγορεῖν νομίζει, τὸ ὄξος καὶ τὴν χολὴν ὀνειδίζει τῷ Ἰησοῦ ὡς χανδὸν ἐπὶ τὸ πιεῖν ὡρμημένῳ καὶ μὴ διακαρτερήσαντι τὴν δίψαν, ὡς καὶ ὁ τυχὼν ἄνθρωπος πολλάκις διακαρτερεῖ. [Καὶ τοῦτο ἰδίᾳ μὲν ἐν τῇ τροπολογίᾳ τυγχάνει διηγήσεως· νῦν δὲ κοινοτέρας ἂν τοιαύτης ἀποκρίσεως] πρὸς τὰ ἐπηπορημένα ἔχοιτο τὸ λεγόμενον, ὅτι [καὶ περὶ τούτου προφῆται προεῖπον. Γέγραπται γὰρ ἐν ἑξηκοστῷ καὶ ὀγδόῳ ψαλμῷ ἐκ προσώπου τοῦ Χριστοῦ· Καὶ ἔδωκαν εἰς τὸ βρῶμά μου χολήν, καὶ εἰς τὴν δίψαν μου ἐπότισάν με ὄξος. Ἢ λεγέτωσαν Ἰουδαῖοι, τίς ἐστιν ὁ ἐν τῷ προφήτῃ ταῦτα λέγων, καὶ παραστησάτωσαν ἀπὸ τῆς ἱστορίας τὸν ἀνειληφότα εἰς τὸ βρῶμα ἑαυτοῦ χολὴν καὶ ποτισθέντα ὄξος· ἢ κἂν τολμησάτωσαν λέγειν ὃν οἴονται ἐπιδημήσειν Χριστὸν μέλλειν ἐν τούτοις γίνεσθαι, ἵν’ ἡμεῖς εἴπωμεν·
νέναι αὐτὰ, κακίζειν διὰ τοῦ κοινοποιεῖν αὐτὰ πρὸς τὰς γοητείας, καὶ περὶ τὴν ἑαυτοῦ τελευτὴν εἶχε τι πλεῖον, ἵνα ἐκοῦσα μὲν τὸ σῶμα καταλίπῃ ἡ ψυχή, οἰκονομησαμένη (19) δέ τινα έξω αὐτοῦ, πάλιν ἐπα- νέλθῃ ὅτε βούλεται ; Τοιοῦτον δ᾽ ἀναγέγραπται παρὰ τῷ Ἰωάννῃ εἰρηκέναι ὁ Ἰησοῦς λόγον (20) ἐν τῷ, • Οὐδεὶς αἴρει τὴν ψυχήν μου ἀπ' ἐμοῦ, ἀλλ᾽ ἐγὼ τίθημι αὐτὴν ἀπ' ἐμαυτοῦ. Ἐξουσίαν ἔχω θεῖναι αυτ τὴν, καὶ πάλιν ἐξουσίαν ἔχω λαβεῖν αὐτήν. » Καὶ τάχα διὰ τοῦτο προλαβών (21) ἐξελήλυθεν ἀπὸ τοῦ σώματος, ἵνα αὐτὸ τηρήσῃ, καὶ μὴ καταχθῇ τὰ σκέ- λη, ὡς τὰ τῶν σὺν αὐτῷ σταυρωθέντων λῃστῶν. • Τοῦ μὲν ο γὰρ ι πρώτου ο οἱ στρατιῶται ο κατές. ξαν τὰ σκέλη, καὶ τοῦ ἄλλου τοῦ συσταυρωθέντος αὐτῷ· ἐπὶ δὲ τὸν Ἰησοῦν ἐλθόντες, καὶ ἰδόντες, ὅτι ἐξέπνευσεν, οὐ κατέαξαν αὐτοῦ τὰ σκέλη. › Εἴπομεν οὖν πρὸς τὸ, « Πόθεν οὖν πιστὸν τὸ προειρηκέναι;» Το δέ, ο Πύθεν ἀθάνατος ὁ νεκρός; » μανθανέτω ὁ βου λόμενος, ὅτι οὐχ ὁ νεκρὸς ἀθάνατος, ἀλλ' ὁ ἀναστὰς ἐκ νεκρῶν. Οὐ μόνον οὖν οὐχ ὁ νεκρὸς ἀθάνατος, ἀλλ' οὐδ᾽ ὁ πρὸ τοῦ νεκροῦ Ἰησοῦς ὁ σύνθετος ἀθά- νατος ἦν, ὅς γε ἔμελλε τεθνήξεσθαι. Οὐδεὶς γὰρ τε θνηξόμενος ἀθάνατος· ἀλλὰ ἀθάνατος, ὅτε (22) οὐκ ότι τεθνήξεται. • Χριστὸς δὲ, ἐγερθεὶς ἐκ νεκρῶν, οὐκέτι ἀποθνήσκει, θάνατος αὐτοῦ (23) οὐκέτι κι ριεύει· › κἂν μὴ βούλωνται οἱ ταῦτα πως εἴρητα: νοῆσαι μὴ χωρήσαντες. έναργῆ, ὡς μὴ δυνάμενον (18) ἀντιβλέψαι τῷ γεγο Σφόδρα δὲ μωρὸν καὶ τό· ι Τίς ἂν ἢ Θεὸς, ἢ δαί μων, ἢ ἄνθρωπος φρόνιμος προειδὼς αὐτῷ τοιαῦτα συμβησόμενα, οὐκ ἂν, εἴ γε ἐδύνατο, εξέκλινεν, ἀλλὰ συνέπιπτεν οἷς προηπίστατο ; » Καὶ Σωκράτης γοῦν ᾔδει τὸ κώνειον πιόμενος καὶ τεθνηξόμενος, καὶ ἐδύ νατο, εἴπερ ἐπείσθη τῷ Κρίτωνι (24) ὑπεξελθὼν τὴν φυλακὴν μηδὲν τούτων παθεῖν· ἀλλ' είλετο, κατὰ τὸ φαινόμενον αὐτῷ εὐλογον, κρεῖττον αὐτῷ εἶναι φιλο σόφως ἀποθανεῖν, ἢ ἀφιλοσόφως ζῇν. ᾿Αλλὰ καὶ Λεω νίδας (25), ὁ Λακεδαιμονίων στρατηγὸς, εἰδὼς ὅσον οὐδέπω τεθνηξόμενος μετὰ τῶν ἐν Θερμοπύλαις, οὐκ έπραγματεύσατο τὸ ζῆσαι αἰσχρῶς· ἀλλ᾽ εἶπε τοῖς σὺν αὐτῷ, ο Αριστήσωμεν ὡς ἐν ᾅδου δειπνοποιησόν μενοι (26). » Οἷς δὲ μέλει ἱστορίας τοιαύτας συνα- γαγεῖν, πολλὰ εὑρήσουσι. Καὶ τί θαυμαστὸν, εἰ ὁ Ἰησοῦς, ἐπιστάμενος τὰ συμβησόμενα, οὐκ ἐξέκλινεν, ἀλλὰ περιέπιπτεν οἷς καὶ προηπίστατο ; ὅπου καὶ 9. δυναμένους. κοινοποιεῖν αὐτό. σοῦν λόγον. τὴν ψυχήν, τό, οὐκέτι τεθνή ξεται. αὐτῷ. ύπεξελθὼν τῆς φυλακής. οὕτως ἀριστᾶτε, ὡς ἐν ᾅδου δειπνής σοντες. ORIGENIS . , B de muliere, cui præclusus erat spiritus. Multi præ- A terea feruntur e monumentis non ipso tantum die, quo sepulti fuerant, sed etiam insequenti, egressi fuisse. Quid ergo mirum, si, qui tot humanam na- turam superantia miracula edidit tamque eviden- tia, ut qui illa patrata esse non potest indiciari, ad praestigias confugere cogatur ; quid mirum, in- quam, si mors ejus quid majus præ se ferat, ut anima ejus egressa sponte e corpore, huc pro ar- bitrio redeat, postquam extra illud quædam dispo- suerit? Ilæc Jesus apud Joannem dixisse narratur: • Nemo tollit animam meam a me, sed ego pono cam a me ipso. Potestatem habeo ponendi eam, et rursus potestatem habeo sumendi eam ³³. Fortasse etiam e corpore exire occupavit, ut illud servaret, nec ejus frangerentur crura, ut latronum qui in crucem cum eo sublati fuerant. Nam milites • primi quidem fregerunt crura et alterius qui cru- cifixus erat cum eo. Ad Jesum autem cum venis- sent, ut viderunt eum jam mortuum, non fregerunt ejus crura ", » Jam igitur refellinus istud : « Un- de hoc ab illo prædictum esse confici potest? › loc autem aliud: Unde probabitur, qui mortuus est, illum esse immortalem ? » qui objicit, discat, si libuerit, immortalem non esse qui mortuus est; sed qui surrexit e mortuis. Neque solum non est im- mortalis ille qui mortuus est; sed ne quidem Jesus ille ex duplici natura compositus, antequam more- relur, immortalis erat, utpote qui moriturus fuit. Non enim immortalis qui moriturus est ; sed qui non amplius moriturus est, is demum est immor- talis. ‹ Christus autem resurgens ex mortuis jain non moritur, mors illi ultra non dominabitur ”, › etiamsi refragentur, qui, quo sensu hæc dicta sint, capere non possunt. aut dæmon, aut vir prudens, qui hujusmodi incom- moda sibi obventura esse prævideat, non illa, si- quidem posset, evitaret ; sed in ea, quæ prævidit, se præcipitem daret ? . Nam Socrates noverat se, si cicutam biberet, moriturum esse ; poterat, si Critoni credidisset, evadere e custodia seseque adeo mortis periculo subducere ; sed maluit, id quod rationi consentaneum videbatur, mortem phi- losopho dignam oppetere, quam indignam philoso- pho vitam exigere. Et Leonidas Lacedæmoniorum dux novit jamjam se moriturum esse cum iis qui- buscum ad Thermopylas pugnare paratus erat ; pro nihilo tamen duxit ille turpiter vivere ; sic suos allocutus : c Sic prandeamus, tanquam apud in- feros coenaturi. His multa similia reperiet; qui D bujusmodi bistoriis colligendis delectabitur. Quid Joan. x, 18. Joan. XIX, (18). Libb. editi in margine, Paulo post idem in margine, Quas le- ctiones exhibent mss., excepto Juliano. aul nisi velis esse atticismum. Christum enim, inquit, refertur Libri vero editi, dum videtur, dorus Siculum lib. xt Bibl. histor. Plutarchus, Vide Valerium Maximum, lib. iit, cap. 2. 17. Valde stultum et illud : « Quis Deus, inquit, G 32. 37 Rom. vi, (19) Οικονομησαμένη. Vide adn. ad lib. n, n. 43. (20) ῾Ο ᾿Ιησοῦς λόγον. Codex Regius, τὸν Ἰη- (21) Προλαβών. Lege προλαβοῦσα, nam refertur (22) "Οτε. Guieto scribendum videtur, ὅτι. Απ (25) Αὐτοῦ. Ita codd. Regius et Basileensis. (24) Τῷ Κρίτων. Vide Platonem in Apolog., pag. 53. Mox pro ὑπεξελθὼν τὴν φυλακήν, Guieto scriben- (25) Λεωνίδας. Hæschelius, Λεωνίδης. Vide Dio- (26) Codd. Regius et Basileensis, δειπνησόμενοι.
PG 11:859τί οὖν λυπεῖ ἤδη γεγονέναι τὸ προφητευθέν;] Ὅπερ καὶ αὐτὸ πρὸ τοσούτων λεχθὲν χρόνων ἱκανόν ἐστι μετὰ τῶν ἄλλων προφητικῶν προγνώσεων κινῆσαι τὸν εὐγνωμόνως ὅλα τὰ πράγματα ἐξετάζοντα πρὸς τὸ συγκαταθέσθαι ὡς Χριστῷ προφητευθέντι καὶ υἱῷ τοῦ θεοῦ τῷ Ἰησοῦ. Μετὰ ταῦτά φησιν ἔτι πρὸς ἡμᾶς ὁ Ἰουδαῖος· Ταῦτ’ οὖν ἡμῖν ἐγκαλεῖτε, ὦ πιστότατοι, διότι τοῦτον οὐ νομίζομεν θεὸν οὐδὲ συντιθέμεθα ὑμῖν ὅτι ἐπ’ ἀνθρώπων ὠφελείᾳ ταῦτα ὑπέμεινεν, ἵνα καὶ ἡμεῖς κολάσεων καταφρονῶμεν;
Παῦλος, ὁ μαθητὴς αὐτοῦ, ἀκούσας τὰ συμβησόμενα Α αὐτῷ ἀναβάντι εἰς τὰ Ἱεροσόλυμα, ὁμόσε τοῖς κινο δύνοις ἐχώρησεν, ἐπιπλήσσων καὶ τοῖς δεδακρυμένοις περὶ αὐτὸν καὶ κωλύουσιν ἀναβῆναι εἰς τὰ Ἱεροσό- λυμα. Πολλοὶ δὲ καὶ τῶν καθ᾿ ἡμᾶς ἐπιστάμενοι ὡς ὁμολογήσαντες· μὲν Χριστιανισμόν, ἀποθανοῦνται· ἀρνησάμενοι δὲ ἀπολυθήσονται, καὶ τὰ ὑπάρχοντα ἀπολήψονται, κατεφρόνησαν μὲν τοῦ βίου, ἑκουσίως δὲ τὸν ὑπὲρ εὐσεβείας θάνατον είλοντο. Ἑξῆς δὲ τούτῳ καὶ ἄλλο εὔηθές φησιν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος, ὅτι πῶς, ο Εἴπερ προεῖπε καὶ τὸν προδώσοντα καὶ τὸν ἀρνησόμενον, οὐκ ἂν ὡς Θεὸν ἐφοβήθησαν, ὡς τὸν μὲν μὴ προδοῦναι ἔτι, τὸν δὲ μὴ β ἀρνήσασθαι ; » Καὶ οὐκ εἶδέ (27) γε ὁ σοφώτατος Κέλσος ἐν τῷ τόπῳ τὴν μάχην, ὅτι εἰ μὲν (28) ώς Θεὸς προέγνω, καὶ οὐχ οἷόν τε ἦν αὐτοῦ τὴν πρό- γνωσιν ψεύσασθαι· οὐχ οἷόν τε ἦν οὔτε τὸν ἐγνωσμέ- τον ὡς προδώσοντα μὴ προδοῦναι, οὔτε τὸν ἐλεγ χθέντα ἀρνησόμενον μὴ ἀρνήσασθαι· εἰ δ᾽ οἷόν τ᾽ ἦν τόνδε μὲν μὴ προδώσειν, τόνδε δὲ μὴ ἀρνήσασθαι, ὡς καὶ γενέσθαι ἂν τὸ μὴ προδοῦναι καὶ τὸ μὴ ἀρνήσα- σθαι ἐν τοῖς ταῦτα προμεμαθηκόσιν, οὐκέτι ἀληθὴς ἦν ὁ λέγων, ὅτι ὅδε μὲν προδώσει, ὅδε δὲ ἀρνήσεται. Καὶ γὰρ εἰ προέγνω προδώσοντα, τὴν πονηρίαν οἶδεν ἀφ' ἧς προδώσει, ἥτις οὐ πάντως ἐκ τῆς προγνώ σεως ἀνετέτραπτο. Πάλιν τε αὖ εἰ κατείληφε τὸν ἀρ νησόμενον, τὴν ἀσθένειαν ἰδὼν, ἀφ᾿ ἧς ἀρνήσεται, προείπεν, ὅτι ἀρνήσεται· ἡ δ᾽ ἀσθένεια οὐκ ἔμελλεν ἀνατρέπεσθαι οὕτως ἀθρόως ἀπὸ τῆς προγνώσεως. Πόθεν δὲ καὶ τό· « Αλλ' αὐτοὶ προέδωκάν τε καὶ ἡρ νήσαντο, μηδὲν αὐτοῦ φροντίσαντες; • Ἐδείχθη γὰρ, ὅτι περὶ μὲν τοῦ προδόντος ψεῦδος τὸ μηδαμῶς αὐ- τον πεφροντικότα τοῦ διδασκάλου προδεδωκέναι· οὐδὲν δ᾽ ἧττον καὶ περὶ τοῦ ἀρνησαμένου τοῦτο δεί- κνυται, ὃς ἐξελθὼν ἔξω, μετὰ τὸ ἀρνήσασθαι, ἔκλαυσε πικρώς. Ἐπιπόλαιον δὲ καὶ τό· ι Ηδη γάρ που καὶ ἄν θρωπος ἐπιβουλευόμενός τε καὶ προαισθόμενος, ἐὰν προείπῃ τοῖς ἐπιβουλεύουσιν, ἀποτρέπονται καὶ φυ- λάσσονται. » Πολλοὶ γὰρ καὶ προαισθομένοις τοῖς ἐπιβουλευομένοις ἐπεβούλευσαν. Ἐξῆς δὲ, ώσπερεί τὸ συμπέρασμα επάγων τῷ λόγῳ, φησίν· • Ούκουν ἐπειδὴ προείρητο ταῦτα, γέγονεν· ἀδύνατον γάρ. Αλλ' ἐπειδὴ γέγονε, ψεῦδος ἐλέγχεται τὸ προειρη κέναι· πάντη γὰρ ἀμήχανον τοὺς προακούσαντας ἔτι προδοῦναι καὶ ἀρνήσασθαι. » Ανατραπεῖσι δὲ τοῖς προειρημένοις συνανετράπη τὸ συμπέρασμα τό, « Καὶ ἐπεὶ (29) προείρητο ταῦτα, γέγονε. » Φαμὲν δ' ὅτι καὶ γέγονεν, ὡς δυνατόν (50) · καὶ ἐπεὶ γέγονεν, ἀλη- θὲς δείκνυται τὸ προειρηκέναι· τὸ γὰρ περὶ μελλόν των ἀληθὲς ταῖς ἐκβάσεσι κρίνεται. Ψεύδος οὖν τὸ ὑπ' αὐτοῦ οὕτως εἰρημένον, ὅτι ψεῦδος ἐλέγχεται τὸ οἶδε. CONTRA CELSUM LIB. II. 83% igitur mirum videri debet si Jesus, licet praescius in- rerum quæ sibi essent obventuræ, ea tamen discri- mina subiit quæ præviderat ? Paulus ejus discipu lus, cum audiisset quæ sibi patienda imminerent, si Jerusalem peteret 38, periculo se commisit, crepans eos qui ipsius sortem lugerent impedirent- que quominus illuc pergeret. Quin et multi e no- stris, quamvis probe scirent se, si in confitendo Christianismo perstarent, morituros ; contra abso- latum iri et suas facultates recuperaturos, si desisterent ; tamen, despecta vita, volentes mortem pietatis causa occubuerunt. Acl. III, nus primus. Libri autem editi, culam el, quæ ab editis libris incuria typograplio- C D inquit apud Celsum Judæus, istum proditurum esse, illum vero negaturuni; cur illum ut Deum non ve- rili sunt, caveruntque iste, ne proderet, ille, re negaret?, Non vidit Celsus homo ille sapientissi- mus pugṇantia, se loqui. Nam si ut Deus præno- vit, nec fieri poterat ut prænotio frustraretur ; fieri utique non potuit, ut qui præcognosceba- tur proditurus, is non proderet, aut non negaret ille, qui, ut negaturus, reprehensus fuerat. Sin au- tem alter non prodere, alter non negare potuisset, ita ut praemoniti, ille non prodidisset, hic non ne gassel ; verax non fuisset ille, qui alterum prodi- turum, alterum negaturum esse dixerat. Si enim prænovit proditurum, novit malitiam unde nasci- tura erat proditio, quamque evertere prænotio om- nimo non poterat. Quemadmodum si præscivit nega- turum, novit imbecillitatem, quæ datura locum erat negationi, hacque de causa negaturum esse præ- nuntiavit. Hæc vero imbecillitas coerceri confestim non potuit a prænotione. Unde autem cepit quod ait: ‹ Illi tamen eum nihili facientes prodiderunt et negaverunt? Quam enim hoc de Juda sit alie- num a veritate, jam ante ostendimus; nec magis ar- duum est idem de Petro demonstrare, quippe qui, post- quam negaverat, egressus foras amare fleverit ". homo paratas sibi insidias præsentit et insi- diatores præmonet, hi deterrentur a proposito et cayent sibi. » Multi enim etiam iis qui præsentie- bant, nihilominus insidias moliti sunt. Hæc deinde quasi ejus conclusio est : Non igitur quoniam haec praedicta sunt, acciderunt. Nam impossibile est. Imo quod acciderint, ideo falsum est illa fuisse prædicta. Nam fieri non potuit ut prodituri aut ne- gaturi essent, qui præmoniti fuerant. » Sed sub- versis quæ ante dixit, corruat necesse est et ista conclusio : « Non igitur quia prædicta erant, acci- derunt. . Certe acciderunt et quidem ut possibilia ; el quia acciderunt, propterea prædicta fuisse verum est. Nam vera rerum futurarum prædictio ex even- tibus judicatur. Cum igitur ait Celsus falsum esse rum exciderat. tibus. 12. ss Matth. xxνι, 75. (27) Είδε. Codd. Regius, Basileensis et Anglica- (28) Ὅτι εἰ μέν. Sic recte mss. restituunt parti- 18. Sequitur aliud æque stultum : « Si prædixit, 19. Futile etiam est istud : c Certe, inquit, cuin (29) Καὶ ἐπεί. Legendum, οὐκ ἐπεί, ex præceden- (30) Ὡς δυνατόν. Guielo scribendum videtur,
Καὶ πρὸς ταῦτα δὲ φήσομεν ὅτι ἐγκαλοῦμεν Ἰουδαίοις, ἐντραφεῖσι νόμῳ καὶ προφήταις τοῖς Χριστὸν προκαταγγέλλουσιν, ἐπεὶ μήτε τὰ προσαγόμενα αὐτοῖς ὑφ’ ἡμῶν εἰς ἀπόδειξιν περὶ τοῦ τοῦτον εἶναι τὸν Χριστὸν λύουσιν, ἀπολογίαν [ἂν] ποριζόμενοι τοῦ μὴ πιστεύειν τὴν λύσιν, μήτε ὡς μὴ λύοντες πιστεύουσι τῷ προφητευθέντι, ἐναργῶς παραστήσαντι ἐν τοῖς μαθητεύσασιν αὐτῷ καὶ μετὰ τὸν χρόνον τῆς ἐνσωματώσεως ἑαυτοῦ ὅτι [ἐπ’ ἀνθρώπων ὠφελείᾳ ταῦθ’ ὑπέμεινε, σκοπὸν ἔχων τῆς πρώτης ἐπιδημίας οὐχὶ κρίνειν τὰ ἀνθρώπων καὶ πρὸ τοῦ διδάξαι καὶ μαρτύρασθαι περὶ τῶν πρακτέων καὶ μὴ τοὺς μὲν πονηροὺς κολάζειν τοὺς δ’ ἀγαθοὺς σῴζειν, ἀλλὰ σπεῖραι παραδόξως τὸν ἑαυτοῦ λόγον] καὶ μετά τινος δυνάμεως θειοτέρας παντὶ τῷ ἀνθρώπων γένει, ὡς οἱ προφῆται καὶ ταῦτα παρέστησαν. Ἔτι δ’ ἐγκαλοῦμεν αὐτοῖς, ἐπεὶ τὴν ὑπάρχουσαν δύναμιν ἐπιδεικνυμένῳ οὐκ ἐπίστευσαν ἀλλ’ ἐν Βεελζεβούλ, τῷ ἄρχοντι τῶν δαιμονίων, εἰρήκασι τοὺς δαίμονας αὐτὸν ἀποβεβληκέναι τῆς τῶν ἀνθρώπων ψυχῆς.
Παῦλος, ὁ μαθητὴς αὐτοῦ, ἀκούσας τὰ συμβησόμενα Α αὐτῷ ἀναβάντι εἰς τὰ Ἱεροσόλυμα, ὁμόσε τοῖς κινο δύνοις ἐχώρησεν, ἐπιπλήσσων καὶ τοῖς δεδακρυμένοις περὶ αὐτὸν καὶ κωλύουσιν ἀναβῆναι εἰς τὰ Ἱεροσό- λυμα. Πολλοὶ δὲ καὶ τῶν καθ᾿ ἡμᾶς ἐπιστάμενοι ὡς ὁμολογήσαντες· μὲν Χριστιανισμόν, ἀποθανοῦνται· ἀρνησάμενοι δὲ ἀπολυθήσονται, καὶ τὰ ὑπάρχοντα ἀπολήψονται, κατεφρόνησαν μὲν τοῦ βίου, ἑκουσίως δὲ τὸν ὑπὲρ εὐσεβείας θάνατον είλοντο. Ἑξῆς δὲ τούτῳ καὶ ἄλλο εὔηθές φησιν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος, ὅτι πῶς, ο Εἴπερ προεῖπε καὶ τὸν προδώσοντα καὶ τὸν ἀρνησόμενον, οὐκ ἂν ὡς Θεὸν ἐφοβήθησαν, ὡς τὸν μὲν μὴ προδοῦναι ἔτι, τὸν δὲ μὴ β ἀρνήσασθαι ; » Καὶ οὐκ εἶδέ (27) γε ὁ σοφώτατος Κέλσος ἐν τῷ τόπῳ τὴν μάχην, ὅτι εἰ μὲν (28) ώς Θεὸς προέγνω, καὶ οὐχ οἷόν τε ἦν αὐτοῦ τὴν πρό- γνωσιν ψεύσασθαι· οὐχ οἷόν τε ἦν οὔτε τὸν ἐγνωσμέ- τον ὡς προδώσοντα μὴ προδοῦναι, οὔτε τὸν ἐλεγ χθέντα ἀρνησόμενον μὴ ἀρνήσασθαι· εἰ δ᾽ οἷόν τ᾽ ἦν τόνδε μὲν μὴ προδώσειν, τόνδε δὲ μὴ ἀρνήσασθαι, ὡς καὶ γενέσθαι ἂν τὸ μὴ προδοῦναι καὶ τὸ μὴ ἀρνήσα- σθαι ἐν τοῖς ταῦτα προμεμαθηκόσιν, οὐκέτι ἀληθὴς ἦν ὁ λέγων, ὅτι ὅδε μὲν προδώσει, ὅδε δὲ ἀρνήσεται. Καὶ γὰρ εἰ προέγνω προδώσοντα, τὴν πονηρίαν οἶδεν ἀφ' ἧς προδώσει, ἥτις οὐ πάντως ἐκ τῆς προγνώ σεως ἀνετέτραπτο. Πάλιν τε αὖ εἰ κατείληφε τὸν ἀρ νησόμενον, τὴν ἀσθένειαν ἰδὼν, ἀφ᾿ ἧς ἀρνήσεται, προείπεν, ὅτι ἀρνήσεται· ἡ δ᾽ ἀσθένεια οὐκ ἔμελλεν ἀνατρέπεσθαι οὕτως ἀθρόως ἀπὸ τῆς προγνώσεως. Πόθεν δὲ καὶ τό· « Αλλ' αὐτοὶ προέδωκάν τε καὶ ἡρ νήσαντο, μηδὲν αὐτοῦ φροντίσαντες; • Ἐδείχθη γὰρ, ὅτι περὶ μὲν τοῦ προδόντος ψεῦδος τὸ μηδαμῶς αὐ- τον πεφροντικότα τοῦ διδασκάλου προδεδωκέναι· οὐδὲν δ᾽ ἧττον καὶ περὶ τοῦ ἀρνησαμένου τοῦτο δεί- κνυται, ὃς ἐξελθὼν ἔξω, μετὰ τὸ ἀρνήσασθαι, ἔκλαυσε πικρώς. Ἐπιπόλαιον δὲ καὶ τό· ι Ηδη γάρ που καὶ ἄν θρωπος ἐπιβουλευόμενός τε καὶ προαισθόμενος, ἐὰν προείπῃ τοῖς ἐπιβουλεύουσιν, ἀποτρέπονται καὶ φυ- λάσσονται. » Πολλοὶ γὰρ καὶ προαισθομένοις τοῖς ἐπιβουλευομένοις ἐπεβούλευσαν. Ἐξῆς δὲ, ώσπερεί τὸ συμπέρασμα επάγων τῷ λόγῳ, φησίν· • Ούκουν ἐπειδὴ προείρητο ταῦτα, γέγονεν· ἀδύνατον γάρ. Αλλ' ἐπειδὴ γέγονε, ψεῦδος ἐλέγχεται τὸ προειρη κέναι· πάντη γὰρ ἀμήχανον τοὺς προακούσαντας ἔτι προδοῦναι καὶ ἀρνήσασθαι. » Ανατραπεῖσι δὲ τοῖς προειρημένοις συνανετράπη τὸ συμπέρασμα τό, « Καὶ ἐπεὶ (29) προείρητο ταῦτα, γέγονε. » Φαμὲν δ' ὅτι καὶ γέγονεν, ὡς δυνατόν (50) · καὶ ἐπεὶ γέγονεν, ἀλη- θὲς δείκνυται τὸ προειρηκέναι· τὸ γὰρ περὶ μελλόν των ἀληθὲς ταῖς ἐκβάσεσι κρίνεται. Ψεύδος οὖν τὸ ὑπ' αὐτοῦ οὕτως εἰρημένον, ὅτι ψεῦδος ἐλέγχεται τὸ οἶδε. CONTRA CELSUM LIB. II. 83% igitur mirum videri debet si Jesus, licet praescius in- rerum quæ sibi essent obventuræ, ea tamen discri- mina subiit quæ præviderat ? Paulus ejus discipu lus, cum audiisset quæ sibi patienda imminerent, si Jerusalem peteret 38, periculo se commisit, crepans eos qui ipsius sortem lugerent impedirent- que quominus illuc pergeret. Quin et multi e no- stris, quamvis probe scirent se, si in confitendo Christianismo perstarent, morituros ; contra abso- latum iri et suas facultates recuperaturos, si desisterent ; tamen, despecta vita, volentes mortem pietatis causa occubuerunt. Acl. III, nus primus. Libri autem editi, culam el, quæ ab editis libris incuria typograplio- C D inquit apud Celsum Judæus, istum proditurum esse, illum vero negaturuni; cur illum ut Deum non ve- rili sunt, caveruntque iste, ne proderet, ille, re negaret?, Non vidit Celsus homo ille sapientissi- mus pugṇantia, se loqui. Nam si ut Deus præno- vit, nec fieri poterat ut prænotio frustraretur ; fieri utique non potuit, ut qui præcognosceba- tur proditurus, is non proderet, aut non negaret ille, qui, ut negaturus, reprehensus fuerat. Sin au- tem alter non prodere, alter non negare potuisset, ita ut praemoniti, ille non prodidisset, hic non ne gassel ; verax non fuisset ille, qui alterum prodi- turum, alterum negaturum esse dixerat. Si enim prænovit proditurum, novit malitiam unde nasci- tura erat proditio, quamque evertere prænotio om- nimo non poterat. Quemadmodum si præscivit nega- turum, novit imbecillitatem, quæ datura locum erat negationi, hacque de causa negaturum esse præ- nuntiavit. Hæc vero imbecillitas coerceri confestim non potuit a prænotione. Unde autem cepit quod ait: ‹ Illi tamen eum nihili facientes prodiderunt et negaverunt? Quam enim hoc de Juda sit alie- num a veritate, jam ante ostendimus; nec magis ar- duum est idem de Petro demonstrare, quippe qui, post- quam negaverat, egressus foras amare fleverit ". homo paratas sibi insidias præsentit et insi- diatores præmonet, hi deterrentur a proposito et cayent sibi. » Multi enim etiam iis qui præsentie- bant, nihilominus insidias moliti sunt. Hæc deinde quasi ejus conclusio est : Non igitur quoniam haec praedicta sunt, acciderunt. Nam impossibile est. Imo quod acciderint, ideo falsum est illa fuisse prædicta. Nam fieri non potuit ut prodituri aut ne- gaturi essent, qui præmoniti fuerant. » Sed sub- versis quæ ante dixit, corruat necesse est et ista conclusio : « Non igitur quia prædicta erant, acci- derunt. . Certe acciderunt et quidem ut possibilia ; el quia acciderunt, propterea prædicta fuisse verum est. Nam vera rerum futurarum prædictio ex even- tibus judicatur. Cum igitur ait Celsus falsum esse rum exciderat. tibus. 12. ss Matth. xxνι, 75. (27) Είδε. Codd. Regius, Basileensis et Anglica- (28) Ὅτι εἰ μέν. Sic recte mss. restituunt parti- 18. Sequitur aliud æque stultum : « Si prædixit, 19. Futile etiam est istud : c Certe, inquit, cuin (29) Καὶ ἐπεί. Legendum, οὐκ ἐπεί, ex præceden- (30) Ὡς δυνατόν. Guielo scribendum videtur,
Ἐγκαλοῦμεν δ’ ὅτι καὶ τὸ φιλάνθρωπον αὐτοῦ, μὴ ὑπερορῶντος οὐ μόνον πόλιν ἀλλ’ οὐδὲ κώμην τινὰ τῆς Ἰουδαίας, ἵνα πανταχοῦ ἀπαγγείλῃ τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ, διαβάλλοντες πλάνην κατηγοροῦσιν αὐτοῦ ὡς ἀλωμένου καὶ ἀλύοντος ἐν ἀγεννεῖ σώματι· οὐ γὰρ ἀγεννὲς τὸ τοσούτους ὑπομεῖναν ὑπὲρ ὠφελείας τῶν πανταχοῦ ἀκούειν δυναμένων πόνους. Πῶς δ’ οὐκ ἄντικρυς ψεῦδος τὸ ὑπὸ τοῦ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαίου λεγόμενον, ὅτι μηδένα πείσας μέχρι ἔζη ὅ γε μηδὲ τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς ἐκολάσθη καὶ τοιαῦτα ὑπέμεινε; Πόθεν γὰρ ὁ φθόνος ὑπὸ τῶν παρὰ Ἰουδαίοις ἀρχιερέων καὶ πρεσβυτέρων καὶ γραμματέων ἐκινήθη κατ’ αὐτοῦ ἢ ἐκ τοῦ πλήθη πειθόμενα ἀκολουθεῖν αὐτῷ καὶ εἰς τὰς ἐρημίας, κρατούμενα οὐ μόνον ὑπὸ τῆς τῶν λόγων αὐτοῦ ἀκολουθίας ἁρμόζοντα τοῖς ἀκούουσιν ἀεὶ λέγοντος, ἀλλὰ καὶ ταῖς δυνάμεσιν ἐκπλήττοντος τοὺς μὴ τῇ τοῦ λόγου αὐτοῦ ἀκολουθίᾳ πιστεύοντας; Πῶς δ’ οὐκ ἄντικρυς ψεῦδος ὅτι οὐδὲ τοὺς ἑαυτοῦ ἔπεισε μαθητάς, τοὺς παθόντας μὲν ἀνθρώπινόν τι ἀπὸ δειλίας τότεοὐδέπω γὰρ ἦσαν πρὸς ἀνδρίαν ἠκονημένοιοὐ μὴν τὰ κριθέντα αὐτοῖς ὡς περὶ Χριστοῦ ἀποθεμένους;
Παῦλος, ὁ μαθητὴς αὐτοῦ, ἀκούσας τὰ συμβησόμενα Α αὐτῷ ἀναβάντι εἰς τὰ Ἱεροσόλυμα, ὁμόσε τοῖς κινο δύνοις ἐχώρησεν, ἐπιπλήσσων καὶ τοῖς δεδακρυμένοις περὶ αὐτὸν καὶ κωλύουσιν ἀναβῆναι εἰς τὰ Ἱεροσό- λυμα. Πολλοὶ δὲ καὶ τῶν καθ᾿ ἡμᾶς ἐπιστάμενοι ὡς ὁμολογήσαντες· μὲν Χριστιανισμόν, ἀποθανοῦνται· ἀρνησάμενοι δὲ ἀπολυθήσονται, καὶ τὰ ὑπάρχοντα ἀπολήψονται, κατεφρόνησαν μὲν τοῦ βίου, ἑκουσίως δὲ τὸν ὑπὲρ εὐσεβείας θάνατον είλοντο. Ἑξῆς δὲ τούτῳ καὶ ἄλλο εὔηθές φησιν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος, ὅτι πῶς, ο Εἴπερ προεῖπε καὶ τὸν προδώσοντα καὶ τὸν ἀρνησόμενον, οὐκ ἂν ὡς Θεὸν ἐφοβήθησαν, ὡς τὸν μὲν μὴ προδοῦναι ἔτι, τὸν δὲ μὴ β ἀρνήσασθαι ; » Καὶ οὐκ εἶδέ (27) γε ὁ σοφώτατος Κέλσος ἐν τῷ τόπῳ τὴν μάχην, ὅτι εἰ μὲν (28) ώς Θεὸς προέγνω, καὶ οὐχ οἷόν τε ἦν αὐτοῦ τὴν πρό- γνωσιν ψεύσασθαι· οὐχ οἷόν τε ἦν οὔτε τὸν ἐγνωσμέ- τον ὡς προδώσοντα μὴ προδοῦναι, οὔτε τὸν ἐλεγ χθέντα ἀρνησόμενον μὴ ἀρνήσασθαι· εἰ δ᾽ οἷόν τ᾽ ἦν τόνδε μὲν μὴ προδώσειν, τόνδε δὲ μὴ ἀρνήσασθαι, ὡς καὶ γενέσθαι ἂν τὸ μὴ προδοῦναι καὶ τὸ μὴ ἀρνήσα- σθαι ἐν τοῖς ταῦτα προμεμαθηκόσιν, οὐκέτι ἀληθὴς ἦν ὁ λέγων, ὅτι ὅδε μὲν προδώσει, ὅδε δὲ ἀρνήσεται. Καὶ γὰρ εἰ προέγνω προδώσοντα, τὴν πονηρίαν οἶδεν ἀφ' ἧς προδώσει, ἥτις οὐ πάντως ἐκ τῆς προγνώ σεως ἀνετέτραπτο. Πάλιν τε αὖ εἰ κατείληφε τὸν ἀρ νησόμενον, τὴν ἀσθένειαν ἰδὼν, ἀφ᾿ ἧς ἀρνήσεται, προείπεν, ὅτι ἀρνήσεται· ἡ δ᾽ ἀσθένεια οὐκ ἔμελλεν ἀνατρέπεσθαι οὕτως ἀθρόως ἀπὸ τῆς προγνώσεως. Πόθεν δὲ καὶ τό· « Αλλ' αὐτοὶ προέδωκάν τε καὶ ἡρ νήσαντο, μηδὲν αὐτοῦ φροντίσαντες; • Ἐδείχθη γὰρ, ὅτι περὶ μὲν τοῦ προδόντος ψεῦδος τὸ μηδαμῶς αὐ- τον πεφροντικότα τοῦ διδασκάλου προδεδωκέναι· οὐδὲν δ᾽ ἧττον καὶ περὶ τοῦ ἀρνησαμένου τοῦτο δεί- κνυται, ὃς ἐξελθὼν ἔξω, μετὰ τὸ ἀρνήσασθαι, ἔκλαυσε πικρώς. Ἐπιπόλαιον δὲ καὶ τό· ι Ηδη γάρ που καὶ ἄν θρωπος ἐπιβουλευόμενός τε καὶ προαισθόμενος, ἐὰν προείπῃ τοῖς ἐπιβουλεύουσιν, ἀποτρέπονται καὶ φυ- λάσσονται. » Πολλοὶ γὰρ καὶ προαισθομένοις τοῖς ἐπιβουλευομένοις ἐπεβούλευσαν. Ἐξῆς δὲ, ώσπερεί τὸ συμπέρασμα επάγων τῷ λόγῳ, φησίν· • Ούκουν ἐπειδὴ προείρητο ταῦτα, γέγονεν· ἀδύνατον γάρ. Αλλ' ἐπειδὴ γέγονε, ψεῦδος ἐλέγχεται τὸ προειρη κέναι· πάντη γὰρ ἀμήχανον τοὺς προακούσαντας ἔτι προδοῦναι καὶ ἀρνήσασθαι. » Ανατραπεῖσι δὲ τοῖς προειρημένοις συνανετράπη τὸ συμπέρασμα τό, « Καὶ ἐπεὶ (29) προείρητο ταῦτα, γέγονε. » Φαμὲν δ' ὅτι καὶ γέγονεν, ὡς δυνατόν (50) · καὶ ἐπεὶ γέγονεν, ἀλη- θὲς δείκνυται τὸ προειρηκέναι· τὸ γὰρ περὶ μελλόν των ἀληθὲς ταῖς ἐκβάσεσι κρίνεται. Ψεύδος οὖν τὸ ὑπ' αὐτοῦ οὕτως εἰρημένον, ὅτι ψεῦδος ἐλέγχεται τὸ οἶδε. CONTRA CELSUM LIB. II. 83% igitur mirum videri debet si Jesus, licet praescius in- rerum quæ sibi essent obventuræ, ea tamen discri- mina subiit quæ præviderat ? Paulus ejus discipu lus, cum audiisset quæ sibi patienda imminerent, si Jerusalem peteret 38, periculo se commisit, crepans eos qui ipsius sortem lugerent impedirent- que quominus illuc pergeret. Quin et multi e no- stris, quamvis probe scirent se, si in confitendo Christianismo perstarent, morituros ; contra abso- latum iri et suas facultates recuperaturos, si desisterent ; tamen, despecta vita, volentes mortem pietatis causa occubuerunt. Acl. III, nus primus. Libri autem editi, culam el, quæ ab editis libris incuria typograplio- C D inquit apud Celsum Judæus, istum proditurum esse, illum vero negaturuni; cur illum ut Deum non ve- rili sunt, caveruntque iste, ne proderet, ille, re negaret?, Non vidit Celsus homo ille sapientissi- mus pugṇantia, se loqui. Nam si ut Deus præno- vit, nec fieri poterat ut prænotio frustraretur ; fieri utique non potuit, ut qui præcognosceba- tur proditurus, is non proderet, aut non negaret ille, qui, ut negaturus, reprehensus fuerat. Sin au- tem alter non prodere, alter non negare potuisset, ita ut praemoniti, ille non prodidisset, hic non ne gassel ; verax non fuisset ille, qui alterum prodi- turum, alterum negaturum esse dixerat. Si enim prænovit proditurum, novit malitiam unde nasci- tura erat proditio, quamque evertere prænotio om- nimo non poterat. Quemadmodum si præscivit nega- turum, novit imbecillitatem, quæ datura locum erat negationi, hacque de causa negaturum esse præ- nuntiavit. Hæc vero imbecillitas coerceri confestim non potuit a prænotione. Unde autem cepit quod ait: ‹ Illi tamen eum nihili facientes prodiderunt et negaverunt? Quam enim hoc de Juda sit alie- num a veritate, jam ante ostendimus; nec magis ar- duum est idem de Petro demonstrare, quippe qui, post- quam negaverat, egressus foras amare fleverit ". homo paratas sibi insidias præsentit et insi- diatores præmonet, hi deterrentur a proposito et cayent sibi. » Multi enim etiam iis qui præsentie- bant, nihilominus insidias moliti sunt. Hæc deinde quasi ejus conclusio est : Non igitur quoniam haec praedicta sunt, acciderunt. Nam impossibile est. Imo quod acciderint, ideo falsum est illa fuisse prædicta. Nam fieri non potuit ut prodituri aut ne- gaturi essent, qui præmoniti fuerant. » Sed sub- versis quæ ante dixit, corruat necesse est et ista conclusio : « Non igitur quia prædicta erant, acci- derunt. . Certe acciderunt et quidem ut possibilia ; el quia acciderunt, propterea prædicta fuisse verum est. Nam vera rerum futurarum prædictio ex even- tibus judicatur. Cum igitur ait Celsus falsum esse rum exciderat. tibus. 12. ss Matth. xxνι, 75. (27) Είδε. Codd. Regius, Basileensis et Anglica- (28) Ὅτι εἰ μέν. Sic recte mss. restituunt parti- 18. Sequitur aliud æque stultum : « Si prædixit, 19. Futile etiam est istud : c Certe, inquit, cuin (29) Καὶ ἐπεί. Legendum, οὐκ ἐπεί, ex præceden- (30) Ὡς δυνατόν. Guielo scribendum videtur,
PG 11:861Ὁ μὲν γὰρ Πέτρος μετὰ τὸ ἀρνήσαςθαι συναισθόμενος οἷ γέγονε κακῶν ἐξελθὼν ἔξω ἔκλαυσε πικρῶς· οἱ δὲ λοιποὶ πεπληγότες ὑπὸ τῆς ἐπ’ αὐτῷ ἀθυμίαςἔτι γὰρ αὐτὸν ἐθαύμαζονἐβεβαιώθησαν διὰ τῆς ἐπιφανείας αὐτοῦ πρὸς τὸ πιστεύειν ἔτι μᾶλλον καὶ βεβαιότερον παρὰ τὸ πρότερον ὅτι υἱὸς ἦν τοῦ θεοῦ. Καὶ ἀφιλόσοφον δέ τι παθὼν ὁ Κέλσος τὴν ἐν ἀνθρώποις ὑπεροχὴν οὐκ ἐν λόγῳ σωτηρίῳ καὶ ἤθει καθαρῷ φαντάζεται εἶναι, ἀλλὰ ἐν τῷ παρὰ τὴν ὑπόθεσιν οὗ ἀνείληφε προσώπου ποιῆσαι καὶ ἀνειληφότα τὸ θνητὸν μὴ ἀποθανεῖν, ἢ ἀποθανεῖν μὲν οὐχὶ δὲ θάνατον τὸν δυνάμενον παράδειγμα γενέσθαι τοῖς καὶ ἀπ’ αὐτοῦ τοῦ ἔργου εἰσομένοις ὑπὲρ εὐσεβείας ἀποθνῄσκειν καὶ παρρησιάζεσθαι ἐν αὐτῇ πρὸς τοὺς ἐσφαλμένους ἐν τῷ περὶ εὐσεβείας καὶ ἀσεβείας τόπῳ καὶ νομίζοντας τοὺς μὲν εὐσεβεῖς εἶναι ἀσεβεστάτους τοὺς δὲ πλανωμένους περὶ θεοῦ καὶ παντὶ μᾶλλον ἢ θεῷ ἐφαρμόζοντας τὴν περὶ αὐτοῦ ἀδιάστροφον ἔννοιαν ὑπολαμβάνοντας εἶναι εὐσεβεστάτους. καὶ μάλιστα ὅτε καὶ ἐπὶ τὸ ἀναιρεῖν ὁρμῶσι τοὺς τῇ ἐναργείᾳ τοῦ ἑνὸς καὶ ἐπὶ πᾶσι θεοῦ ἑαυτοὺς ὅλῃ ψυχῇ μέχρι θανάτου ἐπιδεδωκότας.
Ἔτι δ’ ἐγκαλεῖ τῷ Ἰησοῦ ὁ Κέλσος διὰ τοῦ ἰουδαϊκοῦ προσώπου, ὡς μὴ δείξαντι ἑαυτὸν πάντων δὴ κακῶν καθαρεύοντα. Ποίων δὴ κακῶν, λεγέτω ὁ Κέλσου λόγιος, οὐκ ἔδειξεν ἑαυτὸν καθαρεύοντα ὁ Ἰησοῦς; Εἰ μὲν γὰρ τῶν κυρίως κακῶν λέγει αὐτὸν μὴ κεκαθαρευκέναι, παραστησάτω ἐναργῶς κακίας ἔργον ἐν αὐτῷ· εἰ δὲ κακὰ νομίζει πενίαν καὶ σταυρὸν καὶ τὴν ἀπὸ τῶν ἀτόπων ἀνθρώπων ἐπιβουλήν, δῆλον ὅτι καὶ Σωκράτει φησὶ κακὰ συμβεβηκέναι, μὴ δυνηθέντι ἑαυτὸν ἀποδεῖξαι καθαρὸν ἀπὸ τῶν κακῶν. Ὅσος δὲ καὶ ἄλλος χορὸς πενήτων ἐστὶ παρ’ Ἕλλησι φιλοσοφησάντων καὶ ἑκούσιον πενίαν ἀναδεξαμένων, καὶ οἱ πολλοὶ Ἑλλήνων ἴσασιν ἐκ τῶν ἀναγραφέντων περὶ μὲν Δημοκρίτου, μηλόβοτον ἐάσαντος τὴν οὐσίαν, περὶ δὲ Κράτητος, ἑαυτὸν ἐλευθερώσαντος διὰ τοῦ τοῖς Θηβαίοις χαρίσασθαι τὸ ὑπὲρ πάσης τῆς κτήσεως πραθείσης δοθὲν αὐτῷ ἀργύριον· ἀλλὰ καὶ Διογένης δι’ ὑπερβάλλουσαν εὐτέλειαν πίθον ᾤκει, καὶ παρ’ οὐδενὶ τῶν νοῦν ἐχόντων κἂν μέτριον τούτου γε χάριν Διογένης ἐν κακοῖς ἦν.
PG 11:863Ἔτι δ’ ἐπεὶ βούλεται μηδὲ ἀνεπίληπτον γεγονέναι τὸν Ἰησοῦν ὁ Κέλσος, παραστησάτω, τίς τῶν ἀρεσκομένων τῷ λόγῳ αὐτοῦ τὸ ἀληθῶς ἐπίληπτον τοῦ Ἰησοῦ ἀνέγραψεν· ἤ, εἰ μὴ ἀπὸ τούτων αὐτοῦ κατηγορεῖ ὡς ἐπιλήπτου, δεικνύτω, πόθεν μαθὼν οὐκ ἀνεπίληπτον αὐτὸν εἴρηκεν. Ἐποίησε μὲν οὖν ἃ ἐπηγγείλατο πιστὰ δι’ ὧν ὠφέλησε τοὺς προσέχοντας αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς. Καὶ ἀεὶ ὁρῶντες πληρούμενα τὰ εἰρημένα ὑπ’ αὐτοῦ, πρὶν γένηται, τὸ κηρυχθῆναι τὸ εὐαγγέλιον ἐν ὅλῳ τῷ κόσμῳ, καὶ πορευθέντας αὐτοῦ τοὺς μαθητὰς εἰς πάντα τὰ ἔθνη τὸν λόγον αὐτοῦ κατηγγελκέναι, ἔτι δὲ περὶ τοῦ ἐπὶ ἡγεμόνας καὶ βασιλεῖς ἀχθήσεσθαι μέλλειν δι’ οὐδεμίαν ἄλλην αἰτίαν ἢ τὴν διδασκαλίαν αὐτοῦ, τεθήπαμεν αὐτὸν καὶ ὁσημέραι βεβαιοῦμεν τὴν εἰς αὐτὸν πίστιν. Οὐκ οἶδα δ’ ἀπὸ ποίων μειζόνων καὶ ἐναργεςτέρων ἐβούλετο αὐτὸν πιστὰ ποιῆσαι τὰ προειρημένα ὁ Κέλσος· εἰ μὴ ἄρα, ὡς φαίνεται, μὴ ἐπιστάμενος τὸν λόγον τὸν Ἰησοῦν ἄνθρωπον γενόμενον ἐβούλετο μηδὲν ἀνθρώπινον παθεῖν μηδὲ γενέσθαι ἀνθρώποις παράδειγμα γενναῖον περὶ τοῦ φέρειν τὰ συμβαίνοντα.
ἀληθῆ, ἐπεὶ μὴ λυπεῖ τὸν λόγον. Περὶ τοῦ Ἰούδα τοίνυν (36) ἐν ἑκατοστῷ καὶ ὀγδόῳ λέγεται ἐκ προσ ώπου τοῦ Σωτῆρος ψαλμῷ, οὗ ἡ ἀρχή· « Ο Θεός, τὴν αἴνεσίν μου μὴ παρασιωπήσῃς· ὅτι στόμα ἁμαρ τωλοῦ καὶ στόμα δολίου ἐπ' ἐμὲ ἠνοίχθη· ο Καὶ τηρή- σας γε τὰ ἐν τῷ ψαλμῷ γεγραμμένα (57), εὑρήσεις, ὅτι ὡς προέγνωσται προδώσων τὸν Σωτῆρα, οὕτω καὶ αἴτιος ὧν τῆς προδοσίας, καὶ ἄξιος τῶν ἐν τῇ προφητεία λεγομένων διὰ τὴν αὐτοῦ κακίαν ἀρῶν. Τάδε γὰρ παθέτω, ι ἀνθ' ὧν, φησίν, οὐκ ἐμνήσθη τοῦ ποιῆσαι ἔλεος, καὶ κατεδίωξεν ἄνθρωπον πέ νητα καὶ πτωχόν· . οὐκοῦν ἐδύνατο μνησθῆναι τοῦ « ποιῆσαι ἔλεον, καὶ μὴ καταδιῶξαι ὃν κατεδίωξε. Δυ- νάμενος δὲ οὐ πεποίηκεν, ἀλλὰ προέδωκεν· ὥστε ἄξιος εἶναι τῶν ἐν τῇ προφητείᾳ κατ' αὐτοῦ ἀρῶν. Καὶ πρὸς Ἕλληνας δὲ χρησόμεθα τῷ εἰρημένῳ τοῦ- Β τον τὸν τρόπον πρὸς τὸν Λάϊον (58), εἴτε αὐταῖς λέ- ξεσιν εἴτε τὸ ἰσοδυναμοῦν αὐταῖς ἀναγράψαντος τοῦ Τραγικοῦ. Λέγεται τοίνυν πρὸς αὐτὸν ἀπὸ τοῦ προε γνωκότος δὴ τὰ ἐσόμενα· Μὴ στεῖρε τέκνων ἄλοκα (39) δαιμόνων βία. Εἰ γὰρ τεκνώσεις παῖδ', ἀποκτενεῖ σ' ὁ φύς, Καὶ πᾶς σὺς οἶκος βήσεται δι' αἵματος Καὶ ἐν τούτῳ δηλοῦται τοίνυν, ὅτι δυνατὸν μὲν ἦν τῷ Λαΐῳ μὴ σπείρειν παίδων ἄλοκα· οὐκ ἂν γὰρ τὸ μὴ δυνατὸν προσέταξεν αὐτῷ ὁ χρησμός. Δυνατὸν δὲ ἦν καὶ τὸ σπείρειν, καὶ οὐδέτερον αὐτῶν κατηνγά- ναστο. Ηκολούθησε δὲ τῷ μὴ (40) φυλαξαμένῳ σπεί ραι παίδων ἄλοκα παθεῖν ἐκ τοῦ ἐσπαρκέναι τὰ τῆς @ κατὰ Οἰδίποδα καὶ Ἰοκάστην καὶ τοὺς υἱοὺς τραγω- δίας. Ἀλλὰ καὶ ὁ ἀργὸς καλούμενος λόγος, σόφισμα ὧν, τοιοῦτός ἐστι, λεγόμενος ἐπὶ ὑποθέσεως πρὸς τὸν νοσοῦντα, καὶ ὡς σόφισμα αποτρέπων (41) αὐτὸν χρῆσθαι τῷ ἰατρῷ πρὸς ὑγίειαν, καὶ ἔχει γε οὕτως ὁ λόγος· Εἰ εἶμαρταί (42) σοι ἀναστῆναι ἐκ τῆς νόσου, ἐάν τε εἰσαγάγῃς τὸν ἰατρὸν, ἐάν τε μὴ εἰσαγάγης, • Ἰούδα νῦν, κακουργίαν ἀρῶν. Καλοῦσι δ' Ιοκάστην με (τοῦτο γὰρ πατὴρ Ἔθετο)· γαμεῖ δὲ Λάϊός μ'. Ἐπεὶ δ᾽ ἅπαις 'Ην, χρόνια λέκτρα τἄμ' ἔχων ἐν δώμασιν, Ελθὼν ἐρωτᾷ Φοῖβον· ἐξαιτεῖ θ' ἅμα Παίδων ἐς οἶκους ἀρσένων κοινωνίαν. Ο δ' εἶπεν· 'ο Θήβαισιν εὐίπποις ἄναξ, Μὴ σπεῖρε, αἱμάτων, σμός. Δυνατὸν δὲ ἦν καὶ τὸ σπείρειν, καὶ οὐδέτε ρον αὐτῶν κατηνάγκαστο. Ἠκολούθησε δὲ τῷ μή, ἀποτρέπον. Εt CONTRA CELSUM LIB. 11. A ex Gracorum autem historiis oraculum Laio reddi- tum, quod in præsenti, quia nihil meæ disputationi officit, vere redditum esse largior. De Juda igitur ex persona Salvatoris dicitur cvii psalmo, qui sic incipit : « Deus, laudem meam ne tacneris, quia os peccatoris et os dolosi super me apertum est, Considera quæ in hoc psalmo scripta sunt, et in- venies sicut prædictum est illum fore proditorem, ita prædictum esse in illo fore causam proditionis, et ipsum fore dignum malis omnibus quæ ipsi ob malitiam propheta imprecatus est. Has pœnas luat, pro eo quod, inquit, non est recordatus facere misericordiam, et persecutus est hominem inopem et mendicum *¹. › Potuit igitur recordari facere misericordiam, et non persequi quem persecutus est. Quamvis ergo posset, non fecit, sed tradidit ; proinde dignus fuit malis quæ ei Propheta impre- catus est. Ad Græcos quod attinet, celebri oraculo utemur quod Laio redditum est hoc modo, seu ver- bis ipsis, seu verbis vim eamdem habentibus illud tragicus retulerit. Ei igitur præscius futurorum sic loquitur : Psal. cviii, sed præstat lectio Philocaliæ quam in textu posuimus. etc. Vocant vero me Jocastem (hoc enim nomen pater Indidit) ; duxit vero me Laius. Cum autem sine liberis Esset, diu habens connubium meum in domo, Veniens interrogat Phœbum; et poscit simul Liberorum in ædibus masculorum communem prolem. Ille respondet ei : O rex equestrium Thebarum, Ne semina, etc. SPENCER. seul præstal lectio Philocaliæ quam se- quimur. D Ne serito sulcum liberum invitis diis : Nam si genueris filium, te morti dabit, Et tua refuso sanguine undabit domus. Ex quo perspicitur Laium potuisse liberorum sul- cum non serere. Nec enim illi præcepisset oracu- Jum quod in ejus potestate non fuisset. Poterat etiam serere, nec ulla eum ad alterutrum necessitas adi- gebat. Cum autem sibi non temperaverit quominus sereret, consentaneum fuit ut calamitates illas om- nes pateretur, quas de OEdipode, Jocasta, commu- nibusque liberis poeta tragici celebrarunt. Quæ au- tem dicitur ignava argumentatio, ea est qua ad aliquem, qui agrotus supponitur, ab adhibendo ad sanitatem recuperandam medico dehortandum ca- pliose quis uteretur, sic interrogando : si fa- tum tibi est ex hoc morbo convalescere; sive înc- etc. Hæc in libb. editis omissa supplentur e mss. codd. et Philocalia. fatum tibi est ex hoc morbo convalescere, sive medicum adhibueris, sive non, convalesces. Item si fatum tibi est ex hoc morbo non convalescere, sive tu medicum adhibueris, sive non, non conva- lesces, et alterutrum factum: medicum ergo adhi- bere nihil attinet. › Tum subjungit: ‹ Recte genus hoc interrogationis ignavum atque iners nomina- tum est, quod eadem ratione omnis e vita tolletur actio. » paulo post : • Hæc ratio a Chrysippo reprehenditur. Quædam enim sunt in rebus simpli cia, quædam copulata. Simplex est, morietur eo die Socrates. Huic, sive quid fecerit, sive non fe- cerit, finitus est moriendi dies. At si ita fatum sit, nascetur OEdipus Laio, non poterit dici: sive fue- rit Laius cum muliere, sive non fuerit; copulata enim res est, et confatalis. Sic enim appellat; quia ita factum sit et concubiturum cum uxore Laium, et ex ea OEdipum procreaturum, › etc. 1. 41 Ibid., 16. (56) Libb. antea editi, τὸν λόγον, τὸν περὶ τοῦ (37) Philocalia, εἰρημένα, et infra, διὰ τὴν αὐτοῦ (38) Πρὸς Λάϊον. Eurip., Pheniss. : (39) Hoes helius, παίδων ἄλοκα, et paulo post δι' (40) Τὸ μὴ δυνατόν προσέταξεν αὐτῷ ὁ χρη- (41) Αποτρέπων. Recte Philocalia, male alias, (42) Εἰ εἴμαρται, elc. Cicero, libro De fato : « Si
Κἂν οἴκτιστα τῷ Κέλσῳ ταῦτ’ εἶναι δοκοίη καὶ ἐπονειδιστότατα, ἐπεὶ πόνον μὲν τὸ μέγιστον οἶδε τῶν κακῶν ἡδονὴν δὲ τὸ τέλειον ἀγαθόν, ὅπερ οὐδεὶς τῶν πρόνοιαν εἰσαγόντων φιλοσόφων καὶ ἀνδρίαν ὁμολογούντων εἶναι ἀρετὴν καὶ καρτερίαν καὶ μεγαλοψυχίαν παρεδέξατο· οὐ διέβαλεν οὖν τὴν εἰς αὐτὸν πίστιν ὁ Ἰησοῦς δι’ ὧν ὑπέμεινεν, ἀλλὰ μᾶλλον ἐν τοῖς ἀνδρίαν ἀποδέξασθαι βουλομένοις ἐκράτυνε καὶ ἐν τοῖς διδαχθεῖσιν ὑπ’ αὐτοῦ τὸ μὲν κυρίως καὶ ἀληθῶς ζῆν τὸ μακάριον οὐκ εἶναι ἐνταῦθα ἀλλ’ ἐν τῷ καλουμένῳ κατὰ τοὺς λόγους αὐτοῦ μέλλοντι αἰῶνι, τὸ δ’ ἐν τῷ ἐνεστῶτι αἰῶνι λεγομένῳ ζῆν συμφορὰν εἶναι ἢ ἀγῶνα τὸν πρῶτον καὶ μέγιστον τῆς ψυχῆς. Μετὰ δὲ ταῦτα λέγει πρὸς ἡμᾶς ὅτι οὐ δή που φήσετε περὶ αὐτοῦ ὅτι μὴ πείσας τοὺς ὧδε ὄντας ἐστέλλετο εἰς ᾅδου πείσων τοὺς ἐκεῖ.
ἀληθῆ, ἐπεὶ μὴ λυπεῖ τὸν λόγον. Περὶ τοῦ Ἰούδα τοίνυν (36) ἐν ἑκατοστῷ καὶ ὀγδόῳ λέγεται ἐκ προσ ώπου τοῦ Σωτῆρος ψαλμῷ, οὗ ἡ ἀρχή· « Ο Θεός, τὴν αἴνεσίν μου μὴ παρασιωπήσῃς· ὅτι στόμα ἁμαρ τωλοῦ καὶ στόμα δολίου ἐπ' ἐμὲ ἠνοίχθη· ο Καὶ τηρή- σας γε τὰ ἐν τῷ ψαλμῷ γεγραμμένα (57), εὑρήσεις, ὅτι ὡς προέγνωσται προδώσων τὸν Σωτῆρα, οὕτω καὶ αἴτιος ὧν τῆς προδοσίας, καὶ ἄξιος τῶν ἐν τῇ προφητεία λεγομένων διὰ τὴν αὐτοῦ κακίαν ἀρῶν. Τάδε γὰρ παθέτω, ι ἀνθ' ὧν, φησίν, οὐκ ἐμνήσθη τοῦ ποιῆσαι ἔλεος, καὶ κατεδίωξεν ἄνθρωπον πέ νητα καὶ πτωχόν· . οὐκοῦν ἐδύνατο μνησθῆναι τοῦ « ποιῆσαι ἔλεον, καὶ μὴ καταδιῶξαι ὃν κατεδίωξε. Δυ- νάμενος δὲ οὐ πεποίηκεν, ἀλλὰ προέδωκεν· ὥστε ἄξιος εἶναι τῶν ἐν τῇ προφητείᾳ κατ' αὐτοῦ ἀρῶν. Καὶ πρὸς Ἕλληνας δὲ χρησόμεθα τῷ εἰρημένῳ τοῦ- Β τον τὸν τρόπον πρὸς τὸν Λάϊον (58), εἴτε αὐταῖς λέ- ξεσιν εἴτε τὸ ἰσοδυναμοῦν αὐταῖς ἀναγράψαντος τοῦ Τραγικοῦ. Λέγεται τοίνυν πρὸς αὐτὸν ἀπὸ τοῦ προε γνωκότος δὴ τὰ ἐσόμενα· Μὴ στεῖρε τέκνων ἄλοκα (39) δαιμόνων βία. Εἰ γὰρ τεκνώσεις παῖδ', ἀποκτενεῖ σ' ὁ φύς, Καὶ πᾶς σὺς οἶκος βήσεται δι' αἵματος Καὶ ἐν τούτῳ δηλοῦται τοίνυν, ὅτι δυνατὸν μὲν ἦν τῷ Λαΐῳ μὴ σπείρειν παίδων ἄλοκα· οὐκ ἂν γὰρ τὸ μὴ δυνατὸν προσέταξεν αὐτῷ ὁ χρησμός. Δυνατὸν δὲ ἦν καὶ τὸ σπείρειν, καὶ οὐδέτερον αὐτῶν κατηνγά- ναστο. Ηκολούθησε δὲ τῷ μὴ (40) φυλαξαμένῳ σπεί ραι παίδων ἄλοκα παθεῖν ἐκ τοῦ ἐσπαρκέναι τὰ τῆς @ κατὰ Οἰδίποδα καὶ Ἰοκάστην καὶ τοὺς υἱοὺς τραγω- δίας. Ἀλλὰ καὶ ὁ ἀργὸς καλούμενος λόγος, σόφισμα ὧν, τοιοῦτός ἐστι, λεγόμενος ἐπὶ ὑποθέσεως πρὸς τὸν νοσοῦντα, καὶ ὡς σόφισμα αποτρέπων (41) αὐτὸν χρῆσθαι τῷ ἰατρῷ πρὸς ὑγίειαν, καὶ ἔχει γε οὕτως ὁ λόγος· Εἰ εἶμαρταί (42) σοι ἀναστῆναι ἐκ τῆς νόσου, ἐάν τε εἰσαγάγῃς τὸν ἰατρὸν, ἐάν τε μὴ εἰσαγάγης, • Ἰούδα νῦν, κακουργίαν ἀρῶν. Καλοῦσι δ' Ιοκάστην με (τοῦτο γὰρ πατὴρ Ἔθετο)· γαμεῖ δὲ Λάϊός μ'. Ἐπεὶ δ᾽ ἅπαις 'Ην, χρόνια λέκτρα τἄμ' ἔχων ἐν δώμασιν, Ελθὼν ἐρωτᾷ Φοῖβον· ἐξαιτεῖ θ' ἅμα Παίδων ἐς οἶκους ἀρσένων κοινωνίαν. Ο δ' εἶπεν· 'ο Θήβαισιν εὐίπποις ἄναξ, Μὴ σπεῖρε, αἱμάτων, σμός. Δυνατὸν δὲ ἦν καὶ τὸ σπείρειν, καὶ οὐδέτε ρον αὐτῶν κατηνάγκαστο. Ἠκολούθησε δὲ τῷ μή, ἀποτρέπον. Εt CONTRA CELSUM LIB. 11. A ex Gracorum autem historiis oraculum Laio reddi- tum, quod in præsenti, quia nihil meæ disputationi officit, vere redditum esse largior. De Juda igitur ex persona Salvatoris dicitur cvii psalmo, qui sic incipit : « Deus, laudem meam ne tacneris, quia os peccatoris et os dolosi super me apertum est, Considera quæ in hoc psalmo scripta sunt, et in- venies sicut prædictum est illum fore proditorem, ita prædictum esse in illo fore causam proditionis, et ipsum fore dignum malis omnibus quæ ipsi ob malitiam propheta imprecatus est. Has pœnas luat, pro eo quod, inquit, non est recordatus facere misericordiam, et persecutus est hominem inopem et mendicum *¹. › Potuit igitur recordari facere misericordiam, et non persequi quem persecutus est. Quamvis ergo posset, non fecit, sed tradidit ; proinde dignus fuit malis quæ ei Propheta impre- catus est. Ad Græcos quod attinet, celebri oraculo utemur quod Laio redditum est hoc modo, seu ver- bis ipsis, seu verbis vim eamdem habentibus illud tragicus retulerit. Ei igitur præscius futurorum sic loquitur : Psal. cviii, sed præstat lectio Philocaliæ quam in textu posuimus. etc. Vocant vero me Jocastem (hoc enim nomen pater Indidit) ; duxit vero me Laius. Cum autem sine liberis Esset, diu habens connubium meum in domo, Veniens interrogat Phœbum; et poscit simul Liberorum in ædibus masculorum communem prolem. Ille respondet ei : O rex equestrium Thebarum, Ne semina, etc. SPENCER. seul præstal lectio Philocaliæ quam se- quimur. D Ne serito sulcum liberum invitis diis : Nam si genueris filium, te morti dabit, Et tua refuso sanguine undabit domus. Ex quo perspicitur Laium potuisse liberorum sul- cum non serere. Nec enim illi præcepisset oracu- Jum quod in ejus potestate non fuisset. Poterat etiam serere, nec ulla eum ad alterutrum necessitas adi- gebat. Cum autem sibi non temperaverit quominus sereret, consentaneum fuit ut calamitates illas om- nes pateretur, quas de OEdipode, Jocasta, commu- nibusque liberis poeta tragici celebrarunt. Quæ au- tem dicitur ignava argumentatio, ea est qua ad aliquem, qui agrotus supponitur, ab adhibendo ad sanitatem recuperandam medico dehortandum ca- pliose quis uteretur, sic interrogando : si fa- tum tibi est ex hoc morbo convalescere; sive înc- etc. Hæc in libb. editis omissa supplentur e mss. codd. et Philocalia. fatum tibi est ex hoc morbo convalescere, sive medicum adhibueris, sive non, convalesces. Item si fatum tibi est ex hoc morbo non convalescere, sive tu medicum adhibueris, sive non, non conva- lesces, et alterutrum factum: medicum ergo adhi- bere nihil attinet. › Tum subjungit: ‹ Recte genus hoc interrogationis ignavum atque iners nomina- tum est, quod eadem ratione omnis e vita tolletur actio. » paulo post : • Hæc ratio a Chrysippo reprehenditur. Quædam enim sunt in rebus simpli cia, quædam copulata. Simplex est, morietur eo die Socrates. Huic, sive quid fecerit, sive non fe- cerit, finitus est moriendi dies. At si ita fatum sit, nascetur OEdipus Laio, non poterit dici: sive fue- rit Laius cum muliere, sive non fuerit; copulata enim res est, et confatalis. Sic enim appellat; quia ita factum sit et concubiturum cum uxore Laium, et ex ea OEdipum procreaturum, › etc. 1. 41 Ibid., 16. (56) Libb. antea editi, τὸν λόγον, τὸν περὶ τοῦ (37) Philocalia, εἰρημένα, et infra, διὰ τὴν αὐτοῦ (38) Πρὸς Λάϊον. Eurip., Pheniss. : (39) Hoes helius, παίδων ἄλοκα, et paulo post δι' (40) Τὸ μὴ δυνατόν προσέταξεν αὐτῷ ὁ χρη- (41) Αποτρέπων. Recte Philocalia, male alias, (42) Εἰ εἴμαρται, elc. Cicero, libro De fato : « Si
PG 11:865Κἂν μὴ βούληται οὖν, τοῦτό φαμεν, ὅτι καὶ ἐν σώματι ὢν οὐκ ὀλίγους ἔπεισεν ἀλλὰ τοσούτους, ὡς διὰ τὸ πλῆθος τῶν πειθομένων ἐπιβουλευθῆναι αὐτόν, [καὶ γυμνὴ σώματος γενόμενος ψυχὴ ταῖς γυμναῖς σωμάτων ὡμίλει ψυχαῖς, ἐπιστρέφων κἀκείνων τὰς βουλομένας πρὸς αὐτὸν ἢ ἃς ἑώρα δι’ οὓς ᾔδει αὐτὸς λόγους ἐπιτηδειοτέρας.] Ἑξῆς δὲ τούτοις οὐκ οἶδ’ ὅπως σφόδρα εὔηθες λέγει ὅτι, εἴπερ ἀτόπους ἀπολογίας εὑρίσκοντες, ἐφ’ οἷς καταγελάστως ἐξηπατήθητε, οἴεσθε ἀληθῶς ἀπολογεῖσθαι, τί κωλύει καὶ ἄλλους, ὅσοι καταγνωσθέντες κακοδαιμονέστερον ἀπήλλαξαν, μείζονας νομίζειν εἶναι καὶ θειοτέρους τούτου ἀγγέλους; Ὅτι δ’ ἄντικρυς καὶ σαφῶς οὐδὲν ὅμοιον ἔχει ὁ παθὼν τὰ ἀναγεγραμμένα Ἰησοῦς τοῖς κακοδαιμονέστερον ἀπαλλάξασι διὰ γοητείαν ἢ ὁτιδήποτε ἔγκλημα ἄλλο, παντί τῳ δῆλον. [Οὐδὲ γὰρ δύναταί τις παραστῆσαι γοήτων ἔργον ἐπιστρέψαν ψυχὰς ἀπὸ τῶν πολλῶν ἐν ἀνθρώποις ἁμαρτημάτων καὶ τῆς κατὰ τὴν κακίαν χύσεως.] Ἐπεὶ δὲ καὶ λῃσταῖς αὐτὸν παραβαλὼν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖός φησιν ὅτι δύναιτο ἄν τις ὁμοίως ἀναισχυντῶν καὶ περὶ λῃστοῦ καὶ ἀνδροφόνου κολασθέντος εἰπεῖν ὅτι οὗτός γε οὐχὶ λῃστὴς ἀλλὰ θεὸς ἦν·
ἀναστήσῃ. ᾿Αλλὰ καὶ εἰ εἱμαρταί σοι μὴ ἀναστῆναι ἐκ τῆς νόσου, ἐάν τε εἰσαγάγῃς τὸν ἰατρὸν, ἐάν τε μὴ εἰσαγάγῃς, οὐκ ἀναστήσῃ. Ητοι δὲ (43) εἶμαρταί σοι ἀναστῆναι ἐκ τῆς νόσου, ἢ εἶμαρταί σοι μὴ ἀναστή ναι, μάτην ἄρα εἰσάγεις τὸν ἰατρόν. ᾿Αλλὰ χαριέν τως τούτῳ τῷ λόγῳ τοιοῦτόν τι παραβάλλεται· Εἰ εἶμαρταί σοι τεκνοποῆσαι, ἐάν τε συνέλθῃς γυναικί, ἐάν τε μὴ συνέλθῃς, τεκνοποιήσεις. Ἀλλὰ καὶ εἰ εξω μαρταί σοι μὴ τεκνοποιῆσαι, ἐάν τε συνέλθῃς για ναικί, ἢ μὴ συνέλθῃς, οὐ τεκνοποιήσεις. "Ητοι δὲ (44) είμαρταί σοι τεκνοποιῆσαι, ἢ μὴ τεκνοποιῆσαι, μάτην ἄρα συνέρχῃ γυναικί. Ως γὰρ ἐπὶ τούτου, ἐπεὶ ἀμήχα νον καὶ ἀδύνατον τεκνοποιῆσαι τὸν μὴ συνελθόντα για ναικὶ, οὐ μάτην παραλαμβάνεται τὸ συνελθεῖν γυναικί· οὕτως εἰ τὸ ἀναστῆναι ἐκ τῆς νόσου ὁδῷ τῇ ἀπὸ ία- Β τρικῆς γίνεται, ἀναγκαίως παραλαμβάνεται ὁ ἱατρός· καὶ ψεῦδος τὸ, Μάτην εἰσάγεις τὸν Ιατρόν. Ολα δὲ ταῦτα παρειλήφαμεν, δι᾽ ἃ παρέθετο ο σοφώτατος Κέλσος εἰπών· ο Θεὸς ὢν προείπε, καὶ πάντως ἐχρῆν γενέσθαι τὸ προειρημένον. . Εἰ γὰρ τὸ πάντως ἀκούει ἀντὶ τοῦ κατηναγκασμένως, οὐ δώσομεν αὐτῷ· δυνα- τὸν γὰρ ἦν καὶ μὴ γενέσθαι· εἰ δὲ τὸ πάντως λέγει ἀντὶ τοῦ ἔσται, ὅπερ οὐ κωλύεται εἶναι ἀληθὲς, καν δυνατὸν ᾖ τὸ μὴ γενέσθαι· οὐδὲν λυπεῖ τὸν λόγον· οὐδ' ἠκολούθει τῷ προειρηκέναι τὸν Ἰησοῦν τὰ περὶ τοῦ προδότου, ἢ τὰ περὶ τοῦ ἀρνησαμένου (45), τὸ αὐτὸν αὐτοῖς αἴτιον γενέσθαι ἀσεβείας καὶ ἀνοσίου πράξεως. Ἰδὼν γὰρ αὐτοῦ τὸ μοχθηρὸν ἦθος ὁ καθ' ἡμᾶς γιγνώσκων τί ἦν ἐν τῷ ἀνθρώπῳ, καὶ ὁρῶν δ τολμήσει ἔκ τε τοῦ φιλάργυρος εἶναι, καὶ ἐκ τοῦ μὴ βεβαίως περὶ τοῦ διδασκάλου φρονεῖν & ἐχρῆν, εἶπε μετὰ πολλῶν καὶ τό· ι Ὁ ἐμβάψας μετ᾿ ἐμοῦ τὴν χεῖρα εἰς τὸ τρυβλίον, ἐκεῖνος με παραδώσει. » Ορα δὲ καὶ τὸ ἐπιπόλαιον καὶ τὸ ἄντικρυς ψεῦ δος τῆς τοιαύτης τοῦ Κέλσου λέξεως ἀποφηναμένου, ότι • Ανθρώπῳ μὲν ὁ κοινωνήσας τραπέζης οὐκ ἂν αὐτῷ ἐπιβουλεύσειεν· εἰ δὲ ἀνθρώπῳ οὐκ ἂν ἐπιβουλεύσεις, πολλῷ πλέον ὁ Θεῷ συνευωχηθεὶς οὐκ ἂν αὐτῷ ἐπιβου λος ἐγίνετο; » Τίς γὰρ οὐκ οἶδεν, ὅτι πολλοί, κοινω νήσαντες ἀλῶν καὶ τραπέζης, επεβούλευσαν τοῖς συν εστίοις ; Καὶ πλήρης ἐστὶν ἡ Ἑλλήνων καὶ βαρβάρων Ιστορία τοιούτων παραδειγμάτων· καὶ ὀνειδίζων με ὁ Πάριος ἰαμβοποιός (46) τὸν Λυκάμβην (47) μετά * εἴπερ ἀμήχανον. δότου ἢ τὰ περὶ τοῦ ἀρνησαμένου Πέτρου. τὸ αὐτὸν αὐτῷ αἴτιον. Ναὶ μὲν Ιαμβον μὲν ἐπενόη- σεν Αρχίλοχος ο Πάριος, Φαντα. Λυκάμβαν. ν. 11, 12, 13: ORIGENIS dicum adhibueris, sive non, convalesces. Sed si A fatum tibi est ex hoc morbo non convalescere ; sive adhibueris medicum, sive non adhibueris, non convalesces. Fatum autem tibi est convalescere ex isto morbo, aut fatum tibi est (non convalescere : frustra igitur adhibes medicum. Sed hujusmodi ca- ptioni par est jocularis ista : si fatum est ita, tibi nascentur liberi; sive rem habeas cum uxore, sive non, liberi tibi nascentur. Et si fatum ita est, li- beri non nascentur tibi; sive cum muliere fueris, sive non, minime tibi liberi nascentur; falum au- tem est, habiturum te liberos, aut non habiturum : frustra igitur cum uxore concubueris. Nam quem- admodum ad procreandos liberos, quoniam pro- creare non potest a muliere abstinens, non frustra cum muliere coucumbitur ; sic si medicina ad con- valescendum ex morbo conducit, medicus adhibea- tur necesse est; adeoque falsum est istud: frustra adhibes medicum. Atque hæc adduximus omnia propter illud, quod sapientissimus ille Celsus dixe- rat : c Qui Deus erat prædixit : proinde evenire om- nino oportuit quod prædictum fuerat., Si enim hanc vocem omnino usurpavit pro eo quod est necessario non assentior: potuit enim non eve- nire; sin apud illum vox omnino idem signifi- cat ac erit, quod verum esse nihil prohibet, li- cet possit etiam non evenire, nihil contra nos fa- cit ejus argumentatio; nec ex eo quod Jesus præ- dixerit ab altero se proditum iri, vel ab altero ne- gandum esse, sequitur ut illis impietatis et nefarii facinoris causa fuerit. Qui enim juxta nos noverat C quid esset in homine, videns pravos illius mores cernensque quo illum impulsura esset pecuni cupiditas et parum firma de præceptore opinio, manum in paropside, hic me tradet **. , dixit inter cætera et illud : « Qui intingit mecum sum sit istud Celsi : • Nunquam homini homo factus ejus mensæ particeps insidias paraverit. Quod si ita est, quanto minus Deo insidiaretur, qui cum Deo eidem mensæ accumberet? » Quis enim nescit multos fuisse, qui etiam illis quibuscum sale mensaque communibus utebantur, struxerint insi- dias? Referta est Græcorum barbarorumque historia ejusmodi exemplis. Hoc ipsum crimen est, quod Parius iambicorum carminum scriptor Lycamba ex- D Matth. xxvi, 23.` calia. Μos libb. editi ad oram, Clem. Alex. Strom. 1. Pausan. in Achaicis. Vide adnotationes ad lib. ui Contra Celsum, num. 24. SPENCER. Codd. Regius et Basileensis, Cum filiam Neobulam Archilocho despondisset, ejus rei postea poenituit, et alteri collocavit : unde Quinti- orat. lib. x. cap. 1: Adeo ut videa- tur quibusdam, quod quidein veneni est, materia esse, non ingenii vitium. » Horat., epod. 6, Cave, cave namque in malos asperrimus Parata tollo cornua; Qualis Lycamba spretus infido gener. Enomaus apud Eusebium, lib. v, cap. 33; Tull. lib. III De natura deorum; Lucian. in Pseudolista, hu longe ab initio. SPENCER. 21. Jam vide quam vanum, quam manifeste fal- (43) Libb. antea editi ad oram habent, εἴτε δέ. (44) lidem in margine, εἴτε δέ. Paulo infra Philo- (45) Philocalia : Ἰησοῦν ἀληθῶς τὰ περὶ τοῦ προ- (46) Ο Πάριος Ιαμβοποιός. Intelligit Archilochum. (47) Τον Λυκάβην. Hoeschelius in textu, Λυκάμ
προεῖπε γὰρ τοῖς συλλῄσταις ὅτι πείσεται τοιαῦτα, οἷα δὴ πέπονθε· λέγοιτ’ ἂν πρῶτον μὲν ὅτι οὐ παρὰ τὸ προειρηκέναι αὐτὸν ταῦτα πείσεσθαι τοιαῦτα ὑπολαμβάνομεν περὶ τοῦ Ἰησοῦ, ὁποῖα καὶ φρονοῦντες παρρησιαζόμεθα ἐν αὐτῷ ὡς ἀπὸ θεοῦ ἡμῖν κατεληλυθότι· δεύτερον δὲ καὶ ταῦτα λέγομεν ἐν τοῖς εὐαγγελίοις προειρῆσθαί πως, ἐπεὶ [μετὰ ἀνόμων ἐλογίσθη ὁ Ἰησοῦς παρὰ τοῖς ἀνόμοις], λῃστὴν μᾶλλον τὸν διὰ στάσιν καὶ φόνον βληθέντα εἰς φυλακὴν βουλομένοις ἀπολυθῆναι τὸν δ’ Ἰησοῦν σταυρῶσαι, καὶ [σταυρώσασιν αὐτὸν μεταξὺ λῃστῶν δύο.] Καὶ ἀεὶ δ’ ἐν τοῖς γνησίοις μαθηταῖς καὶ μαρτυροῦσι τῇ ἀληθείᾳ ὁ Ἰησοῦς συσταυροῦται λῃσταῖς καὶ τὴν αὐτὴν αὐτοῖς παρὰ ἀνθρώποις καταδίκην πάσχει. Καί φαμεν ὅτι, εἴπερ οὗτοι ὅμοιόν τι λῃσταῖς ἔχουσιν οἱ διὰ τὴν εἰς τὸν δημιουργὸν εὐσέβειαν, ἵνα αὐτὴν εἰλικρινῆ καὶ καθαρὰν διαφυλάξωσι κατὰ τὴν τοῦ Ἰησοῦ διδασκαλίαν, πᾶσαν αἰκίαν καὶ πάντας θανάτους ἀναδεχόμενοι, δῆλον ὅτι καὶ ὁ Ἰησοῦς, ὁ πατὴρ τῆς τοιαύτης διδασκαλίας, εὐλόγως ὑπὸ τοῦ Κέλσου λῃστάρχαις παραβάλλεται.
ἀναστήσῃ. ᾿Αλλὰ καὶ εἰ εἱμαρταί σοι μὴ ἀναστῆναι ἐκ τῆς νόσου, ἐάν τε εἰσαγάγῃς τὸν ἰατρὸν, ἐάν τε μὴ εἰσαγάγῃς, οὐκ ἀναστήσῃ. Ητοι δὲ (43) εἶμαρταί σοι ἀναστῆναι ἐκ τῆς νόσου, ἢ εἶμαρταί σοι μὴ ἀναστή ναι, μάτην ἄρα εἰσάγεις τὸν ἰατρόν. ᾿Αλλὰ χαριέν τως τούτῳ τῷ λόγῳ τοιοῦτόν τι παραβάλλεται· Εἰ εἶμαρταί σοι τεκνοποῆσαι, ἐάν τε συνέλθῃς γυναικί, ἐάν τε μὴ συνέλθῃς, τεκνοποιήσεις. Ἀλλὰ καὶ εἰ εξω μαρταί σοι μὴ τεκνοποιῆσαι, ἐάν τε συνέλθῃς για ναικί, ἢ μὴ συνέλθῃς, οὐ τεκνοποιήσεις. "Ητοι δὲ (44) είμαρταί σοι τεκνοποιῆσαι, ἢ μὴ τεκνοποιῆσαι, μάτην ἄρα συνέρχῃ γυναικί. Ως γὰρ ἐπὶ τούτου, ἐπεὶ ἀμήχα νον καὶ ἀδύνατον τεκνοποιῆσαι τὸν μὴ συνελθόντα για ναικὶ, οὐ μάτην παραλαμβάνεται τὸ συνελθεῖν γυναικί· οὕτως εἰ τὸ ἀναστῆναι ἐκ τῆς νόσου ὁδῷ τῇ ἀπὸ ία- Β τρικῆς γίνεται, ἀναγκαίως παραλαμβάνεται ὁ ἱατρός· καὶ ψεῦδος τὸ, Μάτην εἰσάγεις τὸν Ιατρόν. Ολα δὲ ταῦτα παρειλήφαμεν, δι᾽ ἃ παρέθετο ο σοφώτατος Κέλσος εἰπών· ο Θεὸς ὢν προείπε, καὶ πάντως ἐχρῆν γενέσθαι τὸ προειρημένον. . Εἰ γὰρ τὸ πάντως ἀκούει ἀντὶ τοῦ κατηναγκασμένως, οὐ δώσομεν αὐτῷ· δυνα- τὸν γὰρ ἦν καὶ μὴ γενέσθαι· εἰ δὲ τὸ πάντως λέγει ἀντὶ τοῦ ἔσται, ὅπερ οὐ κωλύεται εἶναι ἀληθὲς, καν δυνατὸν ᾖ τὸ μὴ γενέσθαι· οὐδὲν λυπεῖ τὸν λόγον· οὐδ' ἠκολούθει τῷ προειρηκέναι τὸν Ἰησοῦν τὰ περὶ τοῦ προδότου, ἢ τὰ περὶ τοῦ ἀρνησαμένου (45), τὸ αὐτὸν αὐτοῖς αἴτιον γενέσθαι ἀσεβείας καὶ ἀνοσίου πράξεως. Ἰδὼν γὰρ αὐτοῦ τὸ μοχθηρὸν ἦθος ὁ καθ' ἡμᾶς γιγνώσκων τί ἦν ἐν τῷ ἀνθρώπῳ, καὶ ὁρῶν δ τολμήσει ἔκ τε τοῦ φιλάργυρος εἶναι, καὶ ἐκ τοῦ μὴ βεβαίως περὶ τοῦ διδασκάλου φρονεῖν & ἐχρῆν, εἶπε μετὰ πολλῶν καὶ τό· ι Ὁ ἐμβάψας μετ᾿ ἐμοῦ τὴν χεῖρα εἰς τὸ τρυβλίον, ἐκεῖνος με παραδώσει. » Ορα δὲ καὶ τὸ ἐπιπόλαιον καὶ τὸ ἄντικρυς ψεῦ δος τῆς τοιαύτης τοῦ Κέλσου λέξεως ἀποφηναμένου, ότι • Ανθρώπῳ μὲν ὁ κοινωνήσας τραπέζης οὐκ ἂν αὐτῷ ἐπιβουλεύσειεν· εἰ δὲ ἀνθρώπῳ οὐκ ἂν ἐπιβουλεύσεις, πολλῷ πλέον ὁ Θεῷ συνευωχηθεὶς οὐκ ἂν αὐτῷ ἐπιβου λος ἐγίνετο; » Τίς γὰρ οὐκ οἶδεν, ὅτι πολλοί, κοινω νήσαντες ἀλῶν καὶ τραπέζης, επεβούλευσαν τοῖς συν εστίοις ; Καὶ πλήρης ἐστὶν ἡ Ἑλλήνων καὶ βαρβάρων Ιστορία τοιούτων παραδειγμάτων· καὶ ὀνειδίζων με ὁ Πάριος ἰαμβοποιός (46) τὸν Λυκάμβην (47) μετά * εἴπερ ἀμήχανον. δότου ἢ τὰ περὶ τοῦ ἀρνησαμένου Πέτρου. τὸ αὐτὸν αὐτῷ αἴτιον. Ναὶ μὲν Ιαμβον μὲν ἐπενόη- σεν Αρχίλοχος ο Πάριος, Φαντα. Λυκάμβαν. ν. 11, 12, 13: ORIGENIS dicum adhibueris, sive non, convalesces. Sed si A fatum tibi est ex hoc morbo non convalescere ; sive adhibueris medicum, sive non adhibueris, non convalesces. Fatum autem tibi est convalescere ex isto morbo, aut fatum tibi est (non convalescere : frustra igitur adhibes medicum. Sed hujusmodi ca- ptioni par est jocularis ista : si fatum est ita, tibi nascentur liberi; sive rem habeas cum uxore, sive non, liberi tibi nascentur. Et si fatum ita est, li- beri non nascentur tibi; sive cum muliere fueris, sive non, minime tibi liberi nascentur; falum au- tem est, habiturum te liberos, aut non habiturum : frustra igitur cum uxore concubueris. Nam quem- admodum ad procreandos liberos, quoniam pro- creare non potest a muliere abstinens, non frustra cum muliere coucumbitur ; sic si medicina ad con- valescendum ex morbo conducit, medicus adhibea- tur necesse est; adeoque falsum est istud: frustra adhibes medicum. Atque hæc adduximus omnia propter illud, quod sapientissimus ille Celsus dixe- rat : c Qui Deus erat prædixit : proinde evenire om- nino oportuit quod prædictum fuerat., Si enim hanc vocem omnino usurpavit pro eo quod est necessario non assentior: potuit enim non eve- nire; sin apud illum vox omnino idem signifi- cat ac erit, quod verum esse nihil prohibet, li- cet possit etiam non evenire, nihil contra nos fa- cit ejus argumentatio; nec ex eo quod Jesus præ- dixerit ab altero se proditum iri, vel ab altero ne- gandum esse, sequitur ut illis impietatis et nefarii facinoris causa fuerit. Qui enim juxta nos noverat C quid esset in homine, videns pravos illius mores cernensque quo illum impulsura esset pecuni cupiditas et parum firma de præceptore opinio, manum in paropside, hic me tradet **. , dixit inter cætera et illud : « Qui intingit mecum sum sit istud Celsi : • Nunquam homini homo factus ejus mensæ particeps insidias paraverit. Quod si ita est, quanto minus Deo insidiaretur, qui cum Deo eidem mensæ accumberet? » Quis enim nescit multos fuisse, qui etiam illis quibuscum sale mensaque communibus utebantur, struxerint insi- dias? Referta est Græcorum barbarorumque historia ejusmodi exemplis. Hoc ipsum crimen est, quod Parius iambicorum carminum scriptor Lycamba ex- D Matth. xxvi, 23.` calia. Μos libb. editi ad oram, Clem. Alex. Strom. 1. Pausan. in Achaicis. Vide adnotationes ad lib. ui Contra Celsum, num. 24. SPENCER. Codd. Regius et Basileensis, Cum filiam Neobulam Archilocho despondisset, ejus rei postea poenituit, et alteri collocavit : unde Quinti- orat. lib. x. cap. 1: Adeo ut videa- tur quibusdam, quod quidein veneni est, materia esse, non ingenii vitium. » Horat., epod. 6, Cave, cave namque in malos asperrimus Parata tollo cornua; Qualis Lycamba spretus infido gener. Enomaus apud Eusebium, lib. v, cap. 33; Tull. lib. III De natura deorum; Lucian. in Pseudolista, hu longe ab initio. SPENCER. 21. Jam vide quam vanum, quam manifeste fal- (43) Libb. antea editi ad oram habent, εἴτε δέ. (44) lidem in margine, εἴτε δέ. Paulo infra Philo- (45) Philocalia : Ἰησοῦν ἀληθῶς τὰ περὶ τοῦ προ- (46) Ο Πάριος Ιαμβοποιός. Intelligit Archilochum. (47) Τον Λυκάβην. Hoeschelius in textu, Λυκάμ
PG 11:867Ἀλλ’ οὔτ’ ἐκεῖνος κατὰ τὸ κοινωνικὸν ἀποθνῄσκων οὔθ’ οὗτοι δι’ εὐσέβειαν ταῦτα πάσχοντες καὶ μόνοι πάντων ἀνθρώπων διὰ τὴν φανεῖσαν αὐτοῖς ὁδὸν τῆς εἰς τὸ θεῖον τιμῆς ἐπιβουλευόμενοι οὐκ ἀδίκως ἀναιροῦνται, οὔθ’ ὁ Ἰησοῦς οὐκ ἀσεβῶς ἐπεβουλεύθη. Πρόσχες δὲ καὶ τῷ ἐπιπολαίῳ τοῦ περὶ τῶν τότε μαθητῶν Ἰησοῦ λόγου, ἐν ᾧ φησιν· Εἶτα οἱ μὲν τότε [ζῶντι αὐτῷ συνόντες] καὶ τῆς φωνῆς ἐπακούοντες αὐτοῦ [καὶ διδασκάλῳ χρώμενοι κολαζόμενον καὶ ἀποθνῄσκοντα ὁρῶντες, οὔτε συναπέθανον οὔτε ὑπεραπέθανον αὐτοῦ οὐδὲ κολάσεων καταφρονεῖν ἐπείσθησαν, ἀλλὰ καὶ ἠρνήσαντο εἶναι μαθηταί· νῦν δὲ ὑμεῖς αὐτῷ συναποθνῄσκετε. Καὶ ἐν τούτοις δὲ τὸ μὲν ἔτι εἰσαγομένοις τοῖς μαθηταῖς καὶ ἀτελεστέροις οὖσιν ἁμαρτηθὲν καὶ γεγραμμένον ἐν τοῖς εὐαγγελίοις πιστεύει γεγονέναι, ἵν’ ἐγκαλῇ τῷ λόγῳ, τὸ δὲ μετὰ τὴν ἁμαρτίαν αὐτοῖς κατορθωθὲν παρρησιασαμένοις ἐπὶ Ἰουδαίων καὶ μυρία ὅσα πεπονθόσιν ὑπ’ ἐκείνων καὶ τὸ τελευταῖον ἀποθανοῦσιν ὑπὲρ τῆς Ἰησοῦ διδασκαλίας παρασιωπᾷ. Οὔτε γὰρ Ἰησοῦ ἐβουλήθη ἀκοῦσαι προλέγοντος τῷ Πέτρῳ· Ὅταν δὲ γηράσῃς, ἐκτενεῖς τὰς χεῖράς σου καὶ τὰ ἑξῆς, ᾧ ἐπιφέρει ἡ γραφή·
ἀναστήσῃ. ᾿Αλλὰ καὶ εἰ εἱμαρταί σοι μὴ ἀναστῆναι ἐκ τῆς νόσου, ἐάν τε εἰσαγάγῃς τὸν ἰατρὸν, ἐάν τε μὴ εἰσαγάγῃς, οὐκ ἀναστήσῃ. Ητοι δὲ (43) εἶμαρταί σοι ἀναστῆναι ἐκ τῆς νόσου, ἢ εἶμαρταί σοι μὴ ἀναστή ναι, μάτην ἄρα εἰσάγεις τὸν ἰατρόν. ᾿Αλλὰ χαριέν τως τούτῳ τῷ λόγῳ τοιοῦτόν τι παραβάλλεται· Εἰ εἶμαρταί σοι τεκνοποῆσαι, ἐάν τε συνέλθῃς γυναικί, ἐάν τε μὴ συνέλθῃς, τεκνοποιήσεις. Ἀλλὰ καὶ εἰ εξω μαρταί σοι μὴ τεκνοποιῆσαι, ἐάν τε συνέλθῃς για ναικί, ἢ μὴ συνέλθῃς, οὐ τεκνοποιήσεις. "Ητοι δὲ (44) είμαρταί σοι τεκνοποιῆσαι, ἢ μὴ τεκνοποιῆσαι, μάτην ἄρα συνέρχῃ γυναικί. Ως γὰρ ἐπὶ τούτου, ἐπεὶ ἀμήχα νον καὶ ἀδύνατον τεκνοποιῆσαι τὸν μὴ συνελθόντα για ναικὶ, οὐ μάτην παραλαμβάνεται τὸ συνελθεῖν γυναικί· οὕτως εἰ τὸ ἀναστῆναι ἐκ τῆς νόσου ὁδῷ τῇ ἀπὸ ία- Β τρικῆς γίνεται, ἀναγκαίως παραλαμβάνεται ὁ ἱατρός· καὶ ψεῦδος τὸ, Μάτην εἰσάγεις τὸν Ιατρόν. Ολα δὲ ταῦτα παρειλήφαμεν, δι᾽ ἃ παρέθετο ο σοφώτατος Κέλσος εἰπών· ο Θεὸς ὢν προείπε, καὶ πάντως ἐχρῆν γενέσθαι τὸ προειρημένον. . Εἰ γὰρ τὸ πάντως ἀκούει ἀντὶ τοῦ κατηναγκασμένως, οὐ δώσομεν αὐτῷ· δυνα- τὸν γὰρ ἦν καὶ μὴ γενέσθαι· εἰ δὲ τὸ πάντως λέγει ἀντὶ τοῦ ἔσται, ὅπερ οὐ κωλύεται εἶναι ἀληθὲς, καν δυνατὸν ᾖ τὸ μὴ γενέσθαι· οὐδὲν λυπεῖ τὸν λόγον· οὐδ' ἠκολούθει τῷ προειρηκέναι τὸν Ἰησοῦν τὰ περὶ τοῦ προδότου, ἢ τὰ περὶ τοῦ ἀρνησαμένου (45), τὸ αὐτὸν αὐτοῖς αἴτιον γενέσθαι ἀσεβείας καὶ ἀνοσίου πράξεως. Ἰδὼν γὰρ αὐτοῦ τὸ μοχθηρὸν ἦθος ὁ καθ' ἡμᾶς γιγνώσκων τί ἦν ἐν τῷ ἀνθρώπῳ, καὶ ὁρῶν δ τολμήσει ἔκ τε τοῦ φιλάργυρος εἶναι, καὶ ἐκ τοῦ μὴ βεβαίως περὶ τοῦ διδασκάλου φρονεῖν & ἐχρῆν, εἶπε μετὰ πολλῶν καὶ τό· ι Ὁ ἐμβάψας μετ᾿ ἐμοῦ τὴν χεῖρα εἰς τὸ τρυβλίον, ἐκεῖνος με παραδώσει. » Ορα δὲ καὶ τὸ ἐπιπόλαιον καὶ τὸ ἄντικρυς ψεῦ δος τῆς τοιαύτης τοῦ Κέλσου λέξεως ἀποφηναμένου, ότι • Ανθρώπῳ μὲν ὁ κοινωνήσας τραπέζης οὐκ ἂν αὐτῷ ἐπιβουλεύσειεν· εἰ δὲ ἀνθρώπῳ οὐκ ἂν ἐπιβουλεύσεις, πολλῷ πλέον ὁ Θεῷ συνευωχηθεὶς οὐκ ἂν αὐτῷ ἐπιβου λος ἐγίνετο; » Τίς γὰρ οὐκ οἶδεν, ὅτι πολλοί, κοινω νήσαντες ἀλῶν καὶ τραπέζης, επεβούλευσαν τοῖς συν εστίοις ; Καὶ πλήρης ἐστὶν ἡ Ἑλλήνων καὶ βαρβάρων Ιστορία τοιούτων παραδειγμάτων· καὶ ὀνειδίζων με ὁ Πάριος ἰαμβοποιός (46) τὸν Λυκάμβην (47) μετά * εἴπερ ἀμήχανον. δότου ἢ τὰ περὶ τοῦ ἀρνησαμένου Πέτρου. τὸ αὐτὸν αὐτῷ αἴτιον. Ναὶ μὲν Ιαμβον μὲν ἐπενόη- σεν Αρχίλοχος ο Πάριος, Φαντα. Λυκάμβαν. ν. 11, 12, 13: ORIGENIS dicum adhibueris, sive non, convalesces. Sed si A fatum tibi est ex hoc morbo non convalescere ; sive adhibueris medicum, sive non adhibueris, non convalesces. Fatum autem tibi est convalescere ex isto morbo, aut fatum tibi est (non convalescere : frustra igitur adhibes medicum. Sed hujusmodi ca- ptioni par est jocularis ista : si fatum est ita, tibi nascentur liberi; sive rem habeas cum uxore, sive non, liberi tibi nascentur. Et si fatum ita est, li- beri non nascentur tibi; sive cum muliere fueris, sive non, minime tibi liberi nascentur; falum au- tem est, habiturum te liberos, aut non habiturum : frustra igitur cum uxore concubueris. Nam quem- admodum ad procreandos liberos, quoniam pro- creare non potest a muliere abstinens, non frustra cum muliere coucumbitur ; sic si medicina ad con- valescendum ex morbo conducit, medicus adhibea- tur necesse est; adeoque falsum est istud: frustra adhibes medicum. Atque hæc adduximus omnia propter illud, quod sapientissimus ille Celsus dixe- rat : c Qui Deus erat prædixit : proinde evenire om- nino oportuit quod prædictum fuerat., Si enim hanc vocem omnino usurpavit pro eo quod est necessario non assentior: potuit enim non eve- nire; sin apud illum vox omnino idem signifi- cat ac erit, quod verum esse nihil prohibet, li- cet possit etiam non evenire, nihil contra nos fa- cit ejus argumentatio; nec ex eo quod Jesus præ- dixerit ab altero se proditum iri, vel ab altero ne- gandum esse, sequitur ut illis impietatis et nefarii facinoris causa fuerit. Qui enim juxta nos noverat C quid esset in homine, videns pravos illius mores cernensque quo illum impulsura esset pecuni cupiditas et parum firma de præceptore opinio, manum in paropside, hic me tradet **. , dixit inter cætera et illud : « Qui intingit mecum sum sit istud Celsi : • Nunquam homini homo factus ejus mensæ particeps insidias paraverit. Quod si ita est, quanto minus Deo insidiaretur, qui cum Deo eidem mensæ accumberet? » Quis enim nescit multos fuisse, qui etiam illis quibuscum sale mensaque communibus utebantur, struxerint insi- dias? Referta est Græcorum barbarorumque historia ejusmodi exemplis. Hoc ipsum crimen est, quod Parius iambicorum carminum scriptor Lycamba ex- D Matth. xxvi, 23.` calia. Μos libb. editi ad oram, Clem. Alex. Strom. 1. Pausan. in Achaicis. Vide adnotationes ad lib. ui Contra Celsum, num. 24. SPENCER. Codd. Regius et Basileensis, Cum filiam Neobulam Archilocho despondisset, ejus rei postea poenituit, et alteri collocavit : unde Quinti- orat. lib. x. cap. 1: Adeo ut videa- tur quibusdam, quod quidein veneni est, materia esse, non ingenii vitium. » Horat., epod. 6, Cave, cave namque in malos asperrimus Parata tollo cornua; Qualis Lycamba spretus infido gener. Enomaus apud Eusebium, lib. v, cap. 33; Tull. lib. III De natura deorum; Lucian. in Pseudolista, hu longe ab initio. SPENCER. 21. Jam vide quam vanum, quam manifeste fal- (43) Libb. antea editi ad oram habent, εἴτε δέ. (44) lidem in margine, εἴτε δέ. Paulo infra Philo- (45) Philocalia : Ἰησοῦν ἀληθῶς τὰ περὶ τοῦ προ- (46) Ο Πάριος Ιαμβοποιός. Intelligit Archilochum. (47) Τον Λυκάβην. Hoeschelius in textu, Λυκάμ
Τοῦτο δ’ εἶπε σημαίνων, ποίῳ θανάτῳ δοξάσει τὸν θεόν· οὔθ’ ὅτι Ἰάκωβος ὁ ἀδελφὸς Ἰωάννου, ἀπόστολος ἀποστόλου ἀδελφός, ἀνῃρέθη ὑπὸ τοῦ Ἡρώδου διὰ τὸν λόγον Χριστοῦ μαχαίρᾳ] ἀλλ’ οὐδ’ ὅσα παρρησιαζόμενοι ἐπὶ τῷ λόγῳ πεποιήκασιν ὁ Πέτρος καὶ οἱ λοιποὶ ἀπόστολοι, καὶ ὡς ἀπὸ προσώπου τοῦ συνεδρίου ἐξῆλθον μετὰ τὸ μαστιγωθῆναι χαίροντες, ὅτι κατηξιώθησαν ὑπὲρ τοῦ ὀνόματος ἀτιμασθῆναι, καὶ ὑπεραίροντες πολλὰ τῶν παρ’ Ἕλλησιν ἱστορουμένων ἐπὶ τῇ καρτερίᾳ καὶ ἀνδρίᾳ τῶν φιλοσοφησάντων. Ἀρχῆθεν οὖν τοῦτο μάλιστα τοῦ Ἰησοῦ μάθημα ἐκρατύνετο παρὰ τοῖς ἀκούουσιν αὐτοῦ, διδάσκον καταφρονεῖσθαι μὲν τὸ ὑπὸ τῶν πολλῶν περιεπόμενον ζῆν, σπουδάζεσθαι δὲ τὸ παραπλήσιον τῷ ζῆν τοῦ θεοῦ ζῆν. Πῶς δ’ οὐ ψεύδεται ὁ λέγων παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος ὅτι παρὼν δέκα ναύτας καὶ τελώνας τοὺς ἐξωλεστάτους μόνους εἷλε καὶ οὐδὲ τούτους ἅπαντας; Σαφὲς γὰρ ὅτι καὶ Ἰουδαῖοι ὁμολογήσαιεν ἂν ὅτι οὐ δέκα μόνους εἷλεν οὐδὲ ἑκατὸν οὐδὲ χιλίους, ἀλλ’ ἀθρόως ὁτὲ μὲν πέντε χιλιάδας ὁτὲ δὲ τέσσαρας χιλιάδας·
ἀναστήσῃ. ᾿Αλλὰ καὶ εἰ εἱμαρταί σοι μὴ ἀναστῆναι ἐκ τῆς νόσου, ἐάν τε εἰσαγάγῃς τὸν ἰατρὸν, ἐάν τε μὴ εἰσαγάγῃς, οὐκ ἀναστήσῃ. Ητοι δὲ (43) εἶμαρταί σοι ἀναστῆναι ἐκ τῆς νόσου, ἢ εἶμαρταί σοι μὴ ἀναστή ναι, μάτην ἄρα εἰσάγεις τὸν ἰατρόν. ᾿Αλλὰ χαριέν τως τούτῳ τῷ λόγῳ τοιοῦτόν τι παραβάλλεται· Εἰ εἶμαρταί σοι τεκνοποῆσαι, ἐάν τε συνέλθῃς γυναικί, ἐάν τε μὴ συνέλθῃς, τεκνοποιήσεις. Ἀλλὰ καὶ εἰ εξω μαρταί σοι μὴ τεκνοποιῆσαι, ἐάν τε συνέλθῃς για ναικί, ἢ μὴ συνέλθῃς, οὐ τεκνοποιήσεις. "Ητοι δὲ (44) είμαρταί σοι τεκνοποιῆσαι, ἢ μὴ τεκνοποιῆσαι, μάτην ἄρα συνέρχῃ γυναικί. Ως γὰρ ἐπὶ τούτου, ἐπεὶ ἀμήχα νον καὶ ἀδύνατον τεκνοποιῆσαι τὸν μὴ συνελθόντα για ναικὶ, οὐ μάτην παραλαμβάνεται τὸ συνελθεῖν γυναικί· οὕτως εἰ τὸ ἀναστῆναι ἐκ τῆς νόσου ὁδῷ τῇ ἀπὸ ία- Β τρικῆς γίνεται, ἀναγκαίως παραλαμβάνεται ὁ ἱατρός· καὶ ψεῦδος τὸ, Μάτην εἰσάγεις τὸν Ιατρόν. Ολα δὲ ταῦτα παρειλήφαμεν, δι᾽ ἃ παρέθετο ο σοφώτατος Κέλσος εἰπών· ο Θεὸς ὢν προείπε, καὶ πάντως ἐχρῆν γενέσθαι τὸ προειρημένον. . Εἰ γὰρ τὸ πάντως ἀκούει ἀντὶ τοῦ κατηναγκασμένως, οὐ δώσομεν αὐτῷ· δυνα- τὸν γὰρ ἦν καὶ μὴ γενέσθαι· εἰ δὲ τὸ πάντως λέγει ἀντὶ τοῦ ἔσται, ὅπερ οὐ κωλύεται εἶναι ἀληθὲς, καν δυνατὸν ᾖ τὸ μὴ γενέσθαι· οὐδὲν λυπεῖ τὸν λόγον· οὐδ' ἠκολούθει τῷ προειρηκέναι τὸν Ἰησοῦν τὰ περὶ τοῦ προδότου, ἢ τὰ περὶ τοῦ ἀρνησαμένου (45), τὸ αὐτὸν αὐτοῖς αἴτιον γενέσθαι ἀσεβείας καὶ ἀνοσίου πράξεως. Ἰδὼν γὰρ αὐτοῦ τὸ μοχθηρὸν ἦθος ὁ καθ' ἡμᾶς γιγνώσκων τί ἦν ἐν τῷ ἀνθρώπῳ, καὶ ὁρῶν δ τολμήσει ἔκ τε τοῦ φιλάργυρος εἶναι, καὶ ἐκ τοῦ μὴ βεβαίως περὶ τοῦ διδασκάλου φρονεῖν & ἐχρῆν, εἶπε μετὰ πολλῶν καὶ τό· ι Ὁ ἐμβάψας μετ᾿ ἐμοῦ τὴν χεῖρα εἰς τὸ τρυβλίον, ἐκεῖνος με παραδώσει. » Ορα δὲ καὶ τὸ ἐπιπόλαιον καὶ τὸ ἄντικρυς ψεῦ δος τῆς τοιαύτης τοῦ Κέλσου λέξεως ἀποφηναμένου, ότι • Ανθρώπῳ μὲν ὁ κοινωνήσας τραπέζης οὐκ ἂν αὐτῷ ἐπιβουλεύσειεν· εἰ δὲ ἀνθρώπῳ οὐκ ἂν ἐπιβουλεύσεις, πολλῷ πλέον ὁ Θεῷ συνευωχηθεὶς οὐκ ἂν αὐτῷ ἐπιβου λος ἐγίνετο; » Τίς γὰρ οὐκ οἶδεν, ὅτι πολλοί, κοινω νήσαντες ἀλῶν καὶ τραπέζης, επεβούλευσαν τοῖς συν εστίοις ; Καὶ πλήρης ἐστὶν ἡ Ἑλλήνων καὶ βαρβάρων Ιστορία τοιούτων παραδειγμάτων· καὶ ὀνειδίζων με ὁ Πάριος ἰαμβοποιός (46) τὸν Λυκάμβην (47) μετά * εἴπερ ἀμήχανον. δότου ἢ τὰ περὶ τοῦ ἀρνησαμένου Πέτρου. τὸ αὐτὸν αὐτῷ αἴτιον. Ναὶ μὲν Ιαμβον μὲν ἐπενόη- σεν Αρχίλοχος ο Πάριος, Φαντα. Λυκάμβαν. ν. 11, 12, 13: ORIGENIS dicum adhibueris, sive non, convalesces. Sed si A fatum tibi est ex hoc morbo non convalescere ; sive adhibueris medicum, sive non adhibueris, non convalesces. Fatum autem tibi est convalescere ex isto morbo, aut fatum tibi est (non convalescere : frustra igitur adhibes medicum. Sed hujusmodi ca- ptioni par est jocularis ista : si fatum est ita, tibi nascentur liberi; sive rem habeas cum uxore, sive non, liberi tibi nascentur. Et si fatum ita est, li- beri non nascentur tibi; sive cum muliere fueris, sive non, minime tibi liberi nascentur; falum au- tem est, habiturum te liberos, aut non habiturum : frustra igitur cum uxore concubueris. Nam quem- admodum ad procreandos liberos, quoniam pro- creare non potest a muliere abstinens, non frustra cum muliere coucumbitur ; sic si medicina ad con- valescendum ex morbo conducit, medicus adhibea- tur necesse est; adeoque falsum est istud: frustra adhibes medicum. Atque hæc adduximus omnia propter illud, quod sapientissimus ille Celsus dixe- rat : c Qui Deus erat prædixit : proinde evenire om- nino oportuit quod prædictum fuerat., Si enim hanc vocem omnino usurpavit pro eo quod est necessario non assentior: potuit enim non eve- nire; sin apud illum vox omnino idem signifi- cat ac erit, quod verum esse nihil prohibet, li- cet possit etiam non evenire, nihil contra nos fa- cit ejus argumentatio; nec ex eo quod Jesus præ- dixerit ab altero se proditum iri, vel ab altero ne- gandum esse, sequitur ut illis impietatis et nefarii facinoris causa fuerit. Qui enim juxta nos noverat C quid esset in homine, videns pravos illius mores cernensque quo illum impulsura esset pecuni cupiditas et parum firma de præceptore opinio, manum in paropside, hic me tradet **. , dixit inter cætera et illud : « Qui intingit mecum sum sit istud Celsi : • Nunquam homini homo factus ejus mensæ particeps insidias paraverit. Quod si ita est, quanto minus Deo insidiaretur, qui cum Deo eidem mensæ accumberet? » Quis enim nescit multos fuisse, qui etiam illis quibuscum sale mensaque communibus utebantur, struxerint insi- dias? Referta est Græcorum barbarorumque historia ejusmodi exemplis. Hoc ipsum crimen est, quod Parius iambicorum carminum scriptor Lycamba ex- D Matth. xxvi, 23.` calia. Μos libb. editi ad oram, Clem. Alex. Strom. 1. Pausan. in Achaicis. Vide adnotationes ad lib. ui Contra Celsum, num. 24. SPENCER. Codd. Regius et Basileensis, Cum filiam Neobulam Archilocho despondisset, ejus rei postea poenituit, et alteri collocavit : unde Quinti- orat. lib. x. cap. 1: Adeo ut videa- tur quibusdam, quod quidein veneni est, materia esse, non ingenii vitium. » Horat., epod. 6, Cave, cave namque in malos asperrimus Parata tollo cornua; Qualis Lycamba spretus infido gener. Enomaus apud Eusebium, lib. v, cap. 33; Tull. lib. III De natura deorum; Lucian. in Pseudolista, hu longe ab initio. SPENCER. 21. Jam vide quam vanum, quam manifeste fal- (43) Libb. antea editi ad oram habent, εἴτε δέ. (44) lidem in margine, εἴτε δέ. Paulo infra Philo- (45) Philocalia : Ἰησοῦν ἀληθῶς τὰ περὶ τοῦ προ- (46) Ο Πάριος Ιαμβοποιός. Intelligit Archilochum. (47) Τον Λυκάβην. Hoeschelius in textu, Λυκάμ
PG 11:869καὶ ἐπὶ τοσοῦτόν γε εἷλεν, ὥστε καὶ εἰς τὰς ἐρημίας αὐτῷ ἀκολουθεῖν, τὰς μόνον χωρούσας ἀθρόον τι πλῆθος τῶν πιστευόντων τῷ θεῷ διὰ τοῦ Ἰησοῦ, ἐν αἷς οὐ μόνον λόγους ἀλλὰ καὶ ἔργα αὐτοῖς ἐπεδείκνυτο. Ἀναγκάζει δ’ ἡμᾶς ταυτολογῶν τὸ παραπλήσιον αὐτῷ ποιεῖν, ἐπεὶ φυλασσόμεθα ὑπολαμβάνεσθαι ὑπερβαίνειν τινὰ τῶν παρ’ αὐτῷ λεγομένων ἐγκλημάτων. Καὶ ἐν τῷ προκειμένῳ τοίνυν λόγῳ καθ’ ἣν ἔχομεν τάξιν τῆς γραφῆς φησιν· Εἰ ζῶν μὲν αὐτὸς μηδένα ἔπεισεν, ἀποθανόντος δ’ αὐτοῦ πείθουσιν οἱ βουλόμενοι τοσούτους, πῶς τοῦτο οὐχ ὑπεράτοπόν ἐστι; Δέον λέγειν ἀκολουθίαν σῴζοντα ὅτι, εἴπερ ἀποθανόντος αὐτοῦ πείθουσιν οὐχ ἁπαξαπλῶς οἱ βουλόμενοι ἀλλ’ οἱ βουλόμενοι καὶ δυνάμενοι τοὺς τοσούτους, πόσῳ μᾶλλον εὔλογον αὐτόν, ἡνίκα τῷ βίῳ ἐπεδήμει, πολλαπλασίους καὶ δυνατωτέρῳ λόγῳ καὶ πράξεσι πεπεικέναι; Ἑαυτῷ δὲ λαμβάνει ὡς ἡμετέραν ἀπόκρισιν πρὸς πεῦσιν αὐτοῦ λεγομένην φήσαντος· Τίνι προσήχθητε λογισμῷ τοῦτον νομίζειν υἱὸν θεοῦ; Πεποίηκε γὰρ ἡμᾶς ἀποκρινομένους ὅτι τούτῳ προσήχθημεν, ἐπεὶ ἴσμεν τὴν κόλασιν αὐτοῦ ὑπὲρ καθαιρέσεως τοῦ πατρὸς τῆς κακίας γεγονυῖαν.
ἅλας καὶ τράπεζαν συνθήκας ἀθετήσαντα, φησὶ πρὸς αὐτόν· "Ορκον δὲ ἐνοσφίσθης μέγαν, ἅλας τε καὶ τρά [πεζαν. Οἷς δὲ μέλει τῆς ἐν ἱστορίαις φιλομαθίας, όλοις γενο μένοις αὐτῆς, καὶ καταλιποῦσι τὰ ἀναγκαιότερα περὶ τοῦ ὡς δὴ βιωτέον μαθήματα (48), πλείονα παραθή σονται, δεικνύντες, ὡς οἱ κοινωνήσαντες τραπέζης τισὶν ἐπεβούλευσαν αὐτοῖς. Εἶτα, ὡς συναγαγὼν ἀραρυίαις ἀποδείξεσι και ἀκολουθίαις τὸν λόγον, εἶπε τό· ι Καὶ, ὅπερ ἔτι ἀτο πώτερον, αὐτὸς ὁ Θεὸς τοῖς συντραπέζεις επεβούλευε, προδότας και δυσσεβεῖς ποιῶν. » Πῶς γὰρ ὁ Ἰησοῦς ἡ ἐπεβούλευσεν, ἢ προδότας ἢ δυσσεβεῖς τοὺς μαθη τὰς ἐποίησεν, οὐκ ἂν ἔχοι παραδεικνύειν, εἰ μὴ ἐξ ἧς Β ἐνόμισεν ἀκολουθίας, ἣν καὶ ὁ τυχών εὐχερέστατα διελέγξαι ἄν. Μετὰ ταῦτα λέγει, ὅτι . Εἰ δέδοκτο αὐτῷ ταῦτα, καὶ τῷ Πατρὶ πειθόμενος ἐκολάζετο, δῆλον, ὅτι Θεῷ γε ὄντι καὶ βουλομένῳ οὔτε ἀλγεινὰ οὔτε ἀνιαρὰ ἦν τὰ κατὰ γνώμην χρώμενα (49). » Καὶ οὐχ εώρακε γε αὐτὸς ἑαυτῷ παραπόδας ἐναντία εἰπών. Εἰ γὰρ ἔδω κεν ὅτι ἐκολάζετο, ἐπεὶ δέδοκτο αὐτῷ ταῦτα, καὶ τῷ Πατρὶ πειθόμενον ἐμπαρεῖχεν ἑαυτόν· δῆλον, ὅτι ἐκο- λάζετο, καὶ οὐχ οἷόν τε ἦν μὴ εἶναι ἀλγεινὰ τὰ προσ αγόμενα ὑπὸ τῶν κολαστῶν (50)· ἀπροαίρετον γὰρ δ πόνος. Εἰ δὲ βουλομένῳ οὔτε ἀλγεινὰ οὔτε ἀνιαρὰ ἦν τὰ προσαγόμενα, πῶς ἔδωκε τὸ ἐκολάζετο; Οὐχ επ ρακε δὲ, ὅτι, ἅπαξ ἀναλαβὼν τὸ διὰ γενέσεως σῶμα, ἀνείληφεν αὐτὸ καὶ πόνων δεκτικὸν τυγχάνον, καὶ τῶν τοῖς ἐν σώματι (51) συμβαινόντων ἀνιαρῶν, εἰ τοῦ ἀνιαροῦ μὴ ὡς προαιρετικοῦ (52) ἀκούοιμεν. Ὥσπερ οὖν βουληθεὶς ἀνείληφε σῶμα οὐ πάντη ἄλ λης φύσεως παρὰ τὴν ἀνθρωπίνην σάρκα, οὕτω συν- ανείληφε τῷ σώματι καὶ τὰ ἀλγεινὰ αὐτοῦ καὶ τὰ ἀνιαρά, ὧν πρὸς τὸ μὴ παθεῖν κύριος οὐκ ἦν, ἐπὶ τοῖς διατιθεῖσιν ὄντος προσάγειν αὐτῷ καὶ τὰ ἀνιαρά, καὶ τὰ ἀλγεινά. Προκαπελογησάμεθα δὲ ἐν τοῖς ἀνω- τέρω, ὅτι βουληθεὶς μὴ ἥκειν εἰς χεῖρας ἀνθρώπων, οὐκ ἐληλύθει ἄν. Ηλθε δὲ, ἐπεὶ ἐβούλετο, διὰ τὸ προαποδεδομένον (53) ἐκ τοῦ αὐτὸν ὑπὲρ ἀνθρώπων ἀποθανεῖν τῷ παντὶ χρήσιμον. Ἐξῆς δὲ τούτοις θέλων παραστῆσαι, ὅτι ἀλγεινὰ καὶ ἀνιαρὰ ἦν τὰ συμβάντα αὐτῷ, καὶ ὅτι οὐχ οἷόν τε ἦν βουληθέντα αὐτὸν ποιῆσαι εἶναι αὐτὰ μὴ τοιαῦτα, λέγει· ι Τί οὖν ποτνιᾶται, καὶ ὀδύρεται, καὶ τὸν τοῦ τοῦ ὡς δὴ βιωτέον μαθήματα. ὡς δὴ βιωτέον. ὡς δεῖ βιωτέον μεν ὡς δεῖ βιοῦν, εἰ γὰρ ἔδωκεν, εἰ γὰρ ἔθη- χεν. ΧΙ. ζόντων. του. διὰ τὸ προαποδεδειγμένον, 8$1 CONTRA CELSUM LIB. 11. A probrat, violatum foedus, quod sal et mensa conci- liaverat. Sic enim canit : Tibi soluta jura mensæque et salis. Quibus cordi est historiarum scientia, quique in illis toti discere negligunt quod scitu magis ne- cessarium est, nempe quomodo vivere oporteat, ii plura exempla afferent, quibus evidens sit plures fuisse, qui insidias struxerint iis quorum mensæ facti fuerant participes. nexum dixisset', concludit: ‹ Et, quod adhuc`ab- surdius est, Deus ipse suis convictoribus insidia - tur, eosque proditores et impios efficit. › Qua enim ratione Jesum aut insidias meditatum fuisse aut discipulos proditores impiosve fecisse approbaret! B C Dicet fortasse id ex antecedentibus esse consequens. Sed nemo est vel vulgaris ingenii, quin facile re- fellat. passus est nisi ut Patri morem gereret, manifestum est quæcunque et Deo et volenti et sponte perfe- renti illata sunt supplicia, nullam illi pœnam attulisse nullamque molestiam. › Neque hic vidit se a seipso dissidere. Nam si concesserit Jesum tulisse sup- plicium quia ita ipsi visum est, seque ipsum tradi- disse ut Patri morigeraretur, manifestum est ip- sum tulisse supplicium, nec fieri potuisse ut quod ipsi a carnificibus illatum est, non esset illi mole- stum et grave. Involuntaria enim res est dolor. Si autem quæ illi inflictæ sunt pœnæ, quia ita vo- lebat, nullam attulerunt molestiam, nullum dolorem. quomodo concessit illum tulisse supplicium? Nempe ignoravit eum qui nascendo corpus sumpsit, illud hujusmodi assumpsisse, in quod pœnæ et quidquid iis qui corpore induti sunt molestum accidit, ca- dere posset, siquidem pœnarum ac molestiæ nomine intellexerimus quod nemo sibi vult. Quemadmodum igitur volens suscepit corpus eadem prorsus ac hu manum natura, sic etiam suscepit quidquid illi mo- lestiam parit: nec amplius in ejus potestate erat, ut molestiam non sentiret, sed in illorum quibus id propositum erat potestate fuit molestiam ei pœ- namque afferre. Probatum autem supra fuit illunı in manus hominum non venturum fuisse, si noluisset. Venit quia voluit, idque propterea quod pro hominibus moriendo, omni creaturæ, ut antea demonstravi, esset profuturus. D Guieto hæc addititia videntur, inepta et recidenda. Eidem displicet hae phrasis, Fortasse, inquit, scripse- ral interpolator, inepte. apud Hoeschelium. Paulo infra, pro dubitat Guietus annon legendumn sit PATROL. Gr. et molesta fuisse quæ patiebatur nec facere po- tuisse etiamsi voluisset, ut illa dolorem ipsi non afferrent. Ejus verba sunt : Quid ergo qui ut Hebr. xIII, 3. rello aut eodem sensu explica. 22. Hinc, quasi nihil nisi aptum recteque con- 23. Post hæc dicit : « Si ita visum est ipsi, nec (48) Καὶ καταλιποῦσι τὰ ἀναγκαιότερα περὶ (49) Χρώμενα. Lege γινόμενα, ut monet Velserus 24. In sequentibus ostendere conatur gravia illi (50) Libb. antea editi in margine habent, χολα (51) Εν σώμασι. Mallet Boherellus, ἐν σώματι, (52) Μὴ ὡς προαιρετικού. Lego, ὡς μή προαιρε (53) Διὰ τὸ προαποδεδομένον. Lege cum Bohem
Ἄλλοις γὰρ μυρίοις προσήχθημεν, ὧν πολλοστημόριον ἐν τοῖς πρὸ τούτων ἐξεθέμεθα καὶ θεοῦ διδόντος ἐκθησόμεθα οὐ μόνον ἐν τοῖς πρὸς τὸν νομιζόμενον Κέλσου ἀληθῆ λόγον πραγματευόμενοι ἀλλὰ καὶ ἐν ἄλλοις μυρίοις. Καὶ ὡς ἡμῶν γε λεγόντων ὅτι υἱὸν αὐτὸν νομίζομεν θεοῦ, ἐπεὶ ἐκολάσθη, φησί· Τί οὖν; Οὐχὶ καὶ ἄλλοι πολλοὶ ἐκολάσθησαν, καὶ οὐχ ἧττον ἀγεννῶς; Ὅμοιον δ’ ἐν τούτῳ ποιεῖ ὁ Κέλσος τοῖς ἀνδραποδωδεστάτοις τῶν ἐχθρῶν τοῦ λόγου καὶ οἰομένοις ὅτι ἀκολουθεῖ τῇ περὶ τὸν Ἰησοῦν ἱστορίᾳ σταυρωθέντα τὸ σέβειν ἡμᾶς τοὺς ἐσταυρωμένους. Πολλάκις δ’ ὁ Κέλσος ἤδη μὴ δυνάμενος ἀντιβλέπειν αἷς ἀναγέγραπται πεποιηκέναι δυνάμεσιν ὁ Ἰησοῦς διαβάλλει αὐτὰς ὡς γοητείας· καὶ πολλάκις τῷ λόγῳ κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν ἀντείπομεν. Καὶ νῦν δέ φησιν οἱονεὶ ἡμᾶς ἀποκρίνασθαι ὅτι διὰ τοῦτ’ ἐνομίσαμεν αὐτὸν εἶναι υἱὸν θεοῦ, ἐπεὶ χωλοὺς καὶ τυφλοὺς ἐθεράπευσε. Προστίθησι δὲ καὶ τό· Ὡς ὑμεῖς φατε, ἀνίστη νεκρούς. Ὅτι μὲν οὖν χωλοὺς καὶ τυφλοὺς ἐθεράπευσε, διόπερ Χριστὸν αὐτὸν καὶ υἱὸν θεοῦ νομίζομεν, [δῆλον ἡμῖν ἐστιν ἐκ τοῦ καὶ ἐν προφητείαις γεγράφθαι· Τότε ἀνοιχθήσονται ὀφθαλμοὶ τυφλῶν, καὶ ὦτα κωφῶν ἀκούσονται·
ἅλας καὶ τράπεζαν συνθήκας ἀθετήσαντα, φησὶ πρὸς αὐτόν· "Ορκον δὲ ἐνοσφίσθης μέγαν, ἅλας τε καὶ τρά [πεζαν. Οἷς δὲ μέλει τῆς ἐν ἱστορίαις φιλομαθίας, όλοις γενο μένοις αὐτῆς, καὶ καταλιποῦσι τὰ ἀναγκαιότερα περὶ τοῦ ὡς δὴ βιωτέον μαθήματα (48), πλείονα παραθή σονται, δεικνύντες, ὡς οἱ κοινωνήσαντες τραπέζης τισὶν ἐπεβούλευσαν αὐτοῖς. Εἶτα, ὡς συναγαγὼν ἀραρυίαις ἀποδείξεσι και ἀκολουθίαις τὸν λόγον, εἶπε τό· ι Καὶ, ὅπερ ἔτι ἀτο πώτερον, αὐτὸς ὁ Θεὸς τοῖς συντραπέζεις επεβούλευε, προδότας και δυσσεβεῖς ποιῶν. » Πῶς γὰρ ὁ Ἰησοῦς ἡ ἐπεβούλευσεν, ἢ προδότας ἢ δυσσεβεῖς τοὺς μαθη τὰς ἐποίησεν, οὐκ ἂν ἔχοι παραδεικνύειν, εἰ μὴ ἐξ ἧς Β ἐνόμισεν ἀκολουθίας, ἣν καὶ ὁ τυχών εὐχερέστατα διελέγξαι ἄν. Μετὰ ταῦτα λέγει, ὅτι . Εἰ δέδοκτο αὐτῷ ταῦτα, καὶ τῷ Πατρὶ πειθόμενος ἐκολάζετο, δῆλον, ὅτι Θεῷ γε ὄντι καὶ βουλομένῳ οὔτε ἀλγεινὰ οὔτε ἀνιαρὰ ἦν τὰ κατὰ γνώμην χρώμενα (49). » Καὶ οὐχ εώρακε γε αὐτὸς ἑαυτῷ παραπόδας ἐναντία εἰπών. Εἰ γὰρ ἔδω κεν ὅτι ἐκολάζετο, ἐπεὶ δέδοκτο αὐτῷ ταῦτα, καὶ τῷ Πατρὶ πειθόμενον ἐμπαρεῖχεν ἑαυτόν· δῆλον, ὅτι ἐκο- λάζετο, καὶ οὐχ οἷόν τε ἦν μὴ εἶναι ἀλγεινὰ τὰ προσ αγόμενα ὑπὸ τῶν κολαστῶν (50)· ἀπροαίρετον γὰρ δ πόνος. Εἰ δὲ βουλομένῳ οὔτε ἀλγεινὰ οὔτε ἀνιαρὰ ἦν τὰ προσαγόμενα, πῶς ἔδωκε τὸ ἐκολάζετο; Οὐχ επ ρακε δὲ, ὅτι, ἅπαξ ἀναλαβὼν τὸ διὰ γενέσεως σῶμα, ἀνείληφεν αὐτὸ καὶ πόνων δεκτικὸν τυγχάνον, καὶ τῶν τοῖς ἐν σώματι (51) συμβαινόντων ἀνιαρῶν, εἰ τοῦ ἀνιαροῦ μὴ ὡς προαιρετικοῦ (52) ἀκούοιμεν. Ὥσπερ οὖν βουληθεὶς ἀνείληφε σῶμα οὐ πάντη ἄλ λης φύσεως παρὰ τὴν ἀνθρωπίνην σάρκα, οὕτω συν- ανείληφε τῷ σώματι καὶ τὰ ἀλγεινὰ αὐτοῦ καὶ τὰ ἀνιαρά, ὧν πρὸς τὸ μὴ παθεῖν κύριος οὐκ ἦν, ἐπὶ τοῖς διατιθεῖσιν ὄντος προσάγειν αὐτῷ καὶ τὰ ἀνιαρά, καὶ τὰ ἀλγεινά. Προκαπελογησάμεθα δὲ ἐν τοῖς ἀνω- τέρω, ὅτι βουληθεὶς μὴ ἥκειν εἰς χεῖρας ἀνθρώπων, οὐκ ἐληλύθει ἄν. Ηλθε δὲ, ἐπεὶ ἐβούλετο, διὰ τὸ προαποδεδομένον (53) ἐκ τοῦ αὐτὸν ὑπὲρ ἀνθρώπων ἀποθανεῖν τῷ παντὶ χρήσιμον. Ἐξῆς δὲ τούτοις θέλων παραστῆσαι, ὅτι ἀλγεινὰ καὶ ἀνιαρὰ ἦν τὰ συμβάντα αὐτῷ, καὶ ὅτι οὐχ οἷόν τε ἦν βουληθέντα αὐτὸν ποιῆσαι εἶναι αὐτὰ μὴ τοιαῦτα, λέγει· ι Τί οὖν ποτνιᾶται, καὶ ὀδύρεται, καὶ τὸν τοῦ τοῦ ὡς δὴ βιωτέον μαθήματα. ὡς δὴ βιωτέον. ὡς δεῖ βιωτέον μεν ὡς δεῖ βιοῦν, εἰ γὰρ ἔδωκεν, εἰ γὰρ ἔθη- χεν. ΧΙ. ζόντων. του. διὰ τὸ προαποδεδειγμένον, 8$1 CONTRA CELSUM LIB. 11. A probrat, violatum foedus, quod sal et mensa conci- liaverat. Sic enim canit : Tibi soluta jura mensæque et salis. Quibus cordi est historiarum scientia, quique in illis toti discere negligunt quod scitu magis ne- cessarium est, nempe quomodo vivere oporteat, ii plura exempla afferent, quibus evidens sit plures fuisse, qui insidias struxerint iis quorum mensæ facti fuerant participes. nexum dixisset', concludit: ‹ Et, quod adhuc`ab- surdius est, Deus ipse suis convictoribus insidia - tur, eosque proditores et impios efficit. › Qua enim ratione Jesum aut insidias meditatum fuisse aut discipulos proditores impiosve fecisse approbaret! B C Dicet fortasse id ex antecedentibus esse consequens. Sed nemo est vel vulgaris ingenii, quin facile re- fellat. passus est nisi ut Patri morem gereret, manifestum est quæcunque et Deo et volenti et sponte perfe- renti illata sunt supplicia, nullam illi pœnam attulisse nullamque molestiam. › Neque hic vidit se a seipso dissidere. Nam si concesserit Jesum tulisse sup- plicium quia ita ipsi visum est, seque ipsum tradi- disse ut Patri morigeraretur, manifestum est ip- sum tulisse supplicium, nec fieri potuisse ut quod ipsi a carnificibus illatum est, non esset illi mole- stum et grave. Involuntaria enim res est dolor. Si autem quæ illi inflictæ sunt pœnæ, quia ita vo- lebat, nullam attulerunt molestiam, nullum dolorem. quomodo concessit illum tulisse supplicium? Nempe ignoravit eum qui nascendo corpus sumpsit, illud hujusmodi assumpsisse, in quod pœnæ et quidquid iis qui corpore induti sunt molestum accidit, ca- dere posset, siquidem pœnarum ac molestiæ nomine intellexerimus quod nemo sibi vult. Quemadmodum igitur volens suscepit corpus eadem prorsus ac hu manum natura, sic etiam suscepit quidquid illi mo- lestiam parit: nec amplius in ejus potestate erat, ut molestiam non sentiret, sed in illorum quibus id propositum erat potestate fuit molestiam ei pœ- namque afferre. Probatum autem supra fuit illunı in manus hominum non venturum fuisse, si noluisset. Venit quia voluit, idque propterea quod pro hominibus moriendo, omni creaturæ, ut antea demonstravi, esset profuturus. D Guieto hæc addititia videntur, inepta et recidenda. Eidem displicet hae phrasis, Fortasse, inquit, scripse- ral interpolator, inepte. apud Hoeschelium. Paulo infra, pro dubitat Guietus annon legendumn sit PATROL. Gr. et molesta fuisse quæ patiebatur nec facere po- tuisse etiamsi voluisset, ut illa dolorem ipsi non afferrent. Ejus verba sunt : Quid ergo qui ut Hebr. xIII, 3. rello aut eodem sensu explica. 22. Hinc, quasi nihil nisi aptum recteque con- 23. Post hæc dicit : « Si ita visum est ipsi, nec (48) Καὶ καταλιποῦσι τὰ ἀναγκαιότερα περὶ (49) Χρώμενα. Lege γινόμενα, ut monet Velserus 24. In sequentibus ostendere conatur gravia illi (50) Libb. antea editi in margine habent, χολα (51) Εν σώμασι. Mallet Boherellus, ἐν σώματι, (52) Μὴ ὡς προαιρετικού. Lego, ὡς μή προαιρε (53) Διὰ τὸ προαποδεδομένον. Lege cum Bohem
PG 11:871τότε ἁλεῖται ὡς ἔλαφος ὁ χωλός. Ὅτι δὲ καὶ νεκροὺς ἀνίστη] καὶ οὐκ ἔστι πλάσμα τῶν τὰ εὐαγγέλια γραψάντων, παρίσταται ἐκ τοῦ, [εἰ μὲν πλάσμα ἦν, πολλοὺς [ἂν] ἀναγεγράφθαι τοὺς ἀναστάντας, καὶ τοὺς ἤδη χρόνους πλείονας ἐν τοῖς μνημείοις· ἐπεὶ δ’ οὐκ ἔστι πλάσμα, πάνυ εὐαριθμήτους λελέχθαι, τήν τε τοῦ ἀρχισυναγώγου θυγατέρα περὶ ἧς οὐκ οἶδ’ ὅπως εἶπεν· Οὐκ ἀπέθανεν ἀλλὰ καθεύδει, λέγων τι περὶ αὐτῆς, [ὃ] οὐ πᾶσι τοῖς ἀποθανοῦσι προσῆν, καὶ τὸν μονογενῆ τῆς χήρας υἱόν, ἐφ’ ᾧ σπλαγχνισθεὶς ἀνέστησεν αὐτόν, στήσας τοὺς φέροντας τὸν νεκρόν, καὶ τρίτον Λάζαρον τετάρτην ἡμέραν ἐν τῷ μνημείῳ ἔχοντα. Καὶ φήσομεν] γ’ ἔτι περὶ τούτων τοῖς εὐγνωμονεστέροις καὶ μάλιστα τῷ Ἰουδαίῳ ὅτι, ὥσπερ [πολλοὶ λεπροὶ ἦσαν ἐν ταῖς ἡμέραις Ἐλισσαίου τοῦ προφήτου, καὶ οὐδεὶς αὐτῶν ἐκαθαρίσθη εἰ μὴ Ναιμὰν ὁ Σύρος, καὶ πολλαὶ χῆραι ἦσαν ἐν ταῖς ἡμέραις Ἠλίου τοῦ προφήτου, καὶ πρὸς οὐδεμίαν αὐτῶν ἐπέμφθη χήραν ὁ Ἠλίας εἰ μὴ εἰς Σαραφθὰ τῆς Σιδωνίας· ἀξία γὰρ ἐγεγόνει τοῦ ὑπὸ τοῦ προφήτου γεγενημένου τεραστίου ἐν τοῖς ἄρτοις κατά τινα θείαν κρίσιν·
ἐνθάδε τοίνυν διαγράφει ἐν τῷ ἀνθρωπίνῳ αὐτοῦ καὶ τὸ τῆς ἀνθρωπίνης σαρκὸς ἀσθενὲς, καὶ τὸ τοῦ πνεύ ματος πρόθυμον· τὸ μὲν ἀσθενὲς, ἐν τῷ, « Πάτερ, εἰ δυνατόν ἐστι, παρελθέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο ο τὸ δὲ πρόθυμον τοῦ πνεύματος, ἐν τῷ, « Πλὴν οὐχ ὡς ἐγὼ θέλω, ἀλλ᾽ ὡς σύ. » Εἰ δὲ καὶ τὴν τάξιν τῶν λε- λεγμένων τηρῆσαι δεῖ, πρόσχες, ὅτι πρότερον μὲν εἴρηται τὸ (ὡς ἂν εἴποι τις) κατὰ τὴν ἀσθένειαν τῆς σαρχὰς ἓν τυγχάνον (58), ὕστερον δὲ τὰ κατὰ τὴν προ θυμίαν τοῦ πνεύματος ὄντα πλείονα. Εν μὲν γὰρ τὸ, «Πάτερ, εἰ δυνατόν ἐστι, παρελθέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ που τήριον τοῦτο· ο πλείονα δὲ τό τε, ι Οὐχ ὡς ἐγὼ θέλω, ἀλλ' ὡς σύ· ν καὶ τὸ, ο Πάτερ μου, εἰ οὐ δύναται τοῦτο παρελθεῖν, ἐὰν μὴ αὐτὸ πίω, γενηθήτω τὸ θέ λημά σου. ο Τηρητέον δὲ καὶ τὸ μὴ εἰρῆσθαι μὲν, · ἀπελθέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο· . λελέχθαι δὲ εὐσεβῶς καὶ μεθ' ὑποτιμήσεως ὅλον τοῦτο· « Πά- τερ, εἰ δυνατόν ἐστι, παρελθέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο. » Οίδα δέ τινα καὶ τοιαύτην εἰς τὸν τόπον διήγησιν· ὅτι ὁρῶν ὁ Σωτὴρ οἷα ὁ λαὸς καὶ Ἱερουσα λὴμ πείσεται ἐπὶ τῇ ἐκδικήσει τῶν κατ' αὐτοῦ τετολ- μημένων ὑπὸ Ἰουδαίων, οὐ δι' ἄλλο τι ἢ διὰ τὸ πρὸς ἐκείνους φιλάνθρωπον, θέλων μὴ παθεῖν τὸν λαὸν & ἔμελλε πάσχειν, φησὶ τὸ, ο Πάτερ, εἰ δυνατόν ἐστι, παρελθέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο. » ὡς εἰ ἔλε- γεν· Ἐπεὶ ἐκ τοῦ με πιεῖν (59) τουτὶ τὸ τῆς κολάσεως ποτήριον, ὅλον ἔθνος ὑπὸ σοῦ ἐγκαταλειφθήσεται· εύχομαι, εἰ δυνατόν ἐστι, παρελθεῖν ἀπ' ἐμοῦ τὸ που τήριον τοῦτο· ἵνα μὴ ἡ μερίς σου, τολμήσασα κατ' ἐμοῦ, πάντη ὑπὸ σοῦ ἐγκαταλειφθῇ. ᾿Αλλὰ καὶ εἰ, ὥς φησιν ὁ Κέλσος, μήτ' ἀλγεινόν τι μήτ' ἀνιαρὸν τῷ Ἰησοῦ κατὰ τὸν καιρὸν τοῦτον ἐγίγνετο, πῶς ἂν οἱ μετὰ ταῦτα παραδείγματι τοῦ ὑπομένειν τὰ δι' εὐσέ βειαν ἐπίπονα ἐδύναντο χρήσασθαι Ἰησοῦ, μὴ πα- θόντι μὲν τὰ ἀνθρώπινα, μόνον δὲ δόξαντι πεπονθέ και ; Ἔτι δὲ λέγει ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος πρὸς τοὺς Ἰησοῦ μαθητὰς ὡς πλασαμένους ταῦτα, ὅτι οὐδὲ ψευδόμενοι τὰ πλάσματα ὑμῶν πιθανῶς ἐπικαλύψαι ηδυνήθητε. » Καὶ πρὸς τάδε λελέξεται (60), ὅτι εύχε- ρὲς μὲν ἦν ὁδὸς πρὸς τὸ ἐπικαλύψαι τὰ τοιαῦτα, τὸ μηδὲ τὴν ἀρχὴν αὐτὰ ἀναγράψαι. Τίς γὰρ ἂν, τῶν Εὐαγγελίων ταῦτα μὴ περιεχόντων, ὀνειδίσαι ἐδύνατο ἡμῖν ἐπὶ τῷ τὸν Ἰησοῦν τοιαῦτα παρὰ τῇ οἰκονομίᾳ ἔστι κατὰ τοὺς αὐτοὺς καὶ ἠπατῆσθαι περὶ τοῦ Ἰη- σοῦ, ὡς Θεοῦ καὶ προφητευθέντος, καὶ πλάσασθαι περὶ αὐτοῦ δηλονότι εγνωκότας, ὅτι οὐκ ἀληθῆ τὰ πλάσματα. Ήτοι οὖν οὐκ ἔπλασαν, ἀλλ' οὕτως ἐφρό- νουν, καὶ οὐ ψευδόμενοι ἀνέγραψαν ἢ ψευσάμενοι ἀνέγραψαν, καὶ ταῦτα οὐκ ἐφρόνουν, οὐδὲ ἀπατηθέν τες θεὸν αὐτὸν ἐνόμιζον. * εντυγχάνον, ἐκ τοῦ με πιεῖν. ἵνα μὴ ἡ μερίς μου : πρὸς τόδε δὲ λελέξεται. νομίαν. CONTRA CELSUM LIB. 11. A Patre ". » Hic igitur describit Jesus eam, quæ in sua humana natura erat, humanæ carnis infirmita- tem et alacritatem spiritus: infirmitatem quidem cum ait : c Pater, si possibile est, transeat a me calix iste; s alacritatem vero spiritus his verbis : • Verumtamen non sicut ego volo, sed sicut tu. Imo si dictorum seriem considerari oportet, aðl- verte præmitti quod, ut sic loquar, ad carnis infir- mitatem pertinet, et unum est; postea vero, quas spiritus alacritatem repræsentant, et plura sunt. Unum enim est hoc : Pater, si possibile est, trans- eat a nie calix iste ; » plura autem sunt hoc : « Non sicut ego volo, sed sicut tu; » et istud : « Paler mi, si non potest hic calix transire nisi bibam illum, fiat voluntas tua. > Observandum quoque est non B dictum fuisse : « Transeat a me calix iste; › sed adjuncta pia veluti correctione, sic : Pater, si possibile est, transeat a me calix iste. » Scio aliam dari hujusce loci interpretationem, quæ hujusmodi est. Cum Salvator prævideret quas populus Judai- cus et Jerusalem luituri essent pœnas ob facinora quæ in ipsum ausi fuerant, præ suo in illos amore volens averti ab illo populo tot mala, quæ ipsi im- pendebant, dixit : e Pater, si possibile est, transeat a me calix iste. Quasi dixisset: Quoniam non possum ebibere hunc supplicii calicem, quin a te tota gens deseratur, oro ut transeat a ine calix iste, si fieri possit, ne tua hæc portio propter nefarium in me commissum facinus a te relinquatur. Sin autem, ut dicit Celsus, neque molestum neque grave Jesu fuisset, quod ipsi tunc temporis illatum est supplicium; quomodo qui seculi sunt, illo vel- ut exemplo tolerandæ propter pietatem molestiæ uti potuissent, cum non passus esset humana, sed tantum pati visus fuisset? C ponit, sic compellat Celsi Judæus : « Quamvis me- ras fabulas obtruseritis, vestra tamen ſigmenta ne colore quidem veri illinere potuistis. » Ad quod repono res illas ab eis facili potuisse negotio oc- cultari, si videlicet nullam de illis fecissent men- tionem. Nam quis nisi hæc in Evangeliis legisset, potuisset nobis exprobrare talia Jesum tempore Joan. viii, 40. Mum sit nam manifeste hoc loco unum opponitur pluribus. cius omines mss., Paulo post Gele- nius interpres videtur legisse, hæc duo in eosdem non cadere, decipi credendo Jesum Deum esse eumque a prophetis prænuntia- tum, el fingere de illo quæ vera non esse certo no- verint. Aut igitur non finxerunt, sed sic sen- Liebant, et nullo dolo scripserunt; aut mentiti scri- pserunt, et hæc non sentiebant, neque decepti Deum illum putabant. nam vertit: « Ne portio mea. vero, 26. Adhuc Jesu discipulos, quos semper finxisse (61) λελαληκέναι ; Οὐ συνεῖδε δὲ ὁ Κέλσος, ὅτι οὐχ D dispensationis suæ dixisse? Non intellexit Celsus (58) Εν τυγχάνον. Sic lego, licet antea scri- (59) Lilb. antea editi, ἐκ τοῦ μὲν πιεῖν, sed re- (60) Ita recte codd. Regius et Basileensis. Editi (61) Guieto scribendum videtur, παρὰ τὴν οἰκν
οὕτω πολλοὶ νεκροὶ ἦσαν ἐν ταῖς ἡμέραις Ἰησοῦ, ἀλλὰ μόνοι ἀνέστησαν, οὓς ἔγνω ὁ λόγος ἐπιτηδείους πρὸς τὴν ἀνάστασιν], ἵνα μὴ μόνον σύμβολά τινων ᾖ τὰ γενόμενα ὑπὸ τοῦ κυρίου, ἀλλὰ καὶ αὐτόθεν προσαγάγῃ πολλοὺς τῇ θαυμασίᾳ τοῦ εὐαγγελίου διδασκαλίᾳ. Ἐγὼ δ’ εἴποιμ’ ἂν ὅτι κατὰ τὴν Ἰησοῦ ἐπαγγελίαν οἱ μαθηταὶ καὶ μείζονα πεποιήκασιν ὧν Ἰησοῦς αἰσθητῶν πεποίηκεν. [Ἀεὶ γὰρ ἀνοίγονται ὀφθαλμοὶ τυφλῶν τὴν ψυχήν, καὶ ὦτα τῶν ἐκκεκωφημένων πρὸς λόγους ἀρετῆς] ἀκούει προθύμως περὶ θεοῦ καὶ τῆς παρ’ αὐτῷ μακαρίας ζωῆς, πολλοὶ δὲ καὶ χωλοὶ τὰς βάσεις τοῦ, ὡς ἡ γραφὴ ὠνόμασεν, ἔσω ἀνθρώπου, νῦν τοῦ λόγου ἰασαμένου αὐτούς, οὐχ ἁπλῶς ἅλλονται ἀλλ’ ὡς ἔλαφος, πολέμιον τῶν ὄφεων ζῷον καὶ κρεῖττον παντὸς ἰοῦ τῶν ἐχιδνῶν. Καὶ οὗτοί γε οἱ θεραπευθέντες χωλοὶ λαμβάνουσιν ἀπὸ Ἰησοῦ ἐξουσίαν πατεῖν τοῖς ποσίν, οἷς πρότερον ἦσαν χωλοί, ἐπάνω τῶν τῆς κακίας ὄφεων καὶ σκορπίων καὶ ἁπαξαπλῶς ἐπὶ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ, καὶ πατοῦντες οὐκ ἀδικοῦνται· κρείττους γὰρ καὶ αὐτοὶ γεγόνασι τοῦ πάσης κακίας καὶ τῶν δαιμόνων ἰοῦ.
ἐνθάδε τοίνυν διαγράφει ἐν τῷ ἀνθρωπίνῳ αὐτοῦ καὶ τὸ τῆς ἀνθρωπίνης σαρκὸς ἀσθενὲς, καὶ τὸ τοῦ πνεύ ματος πρόθυμον· τὸ μὲν ἀσθενὲς, ἐν τῷ, « Πάτερ, εἰ δυνατόν ἐστι, παρελθέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο ο τὸ δὲ πρόθυμον τοῦ πνεύματος, ἐν τῷ, « Πλὴν οὐχ ὡς ἐγὼ θέλω, ἀλλ᾽ ὡς σύ. » Εἰ δὲ καὶ τὴν τάξιν τῶν λε- λεγμένων τηρῆσαι δεῖ, πρόσχες, ὅτι πρότερον μὲν εἴρηται τὸ (ὡς ἂν εἴποι τις) κατὰ τὴν ἀσθένειαν τῆς σαρχὰς ἓν τυγχάνον (58), ὕστερον δὲ τὰ κατὰ τὴν προ θυμίαν τοῦ πνεύματος ὄντα πλείονα. Εν μὲν γὰρ τὸ, «Πάτερ, εἰ δυνατόν ἐστι, παρελθέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ που τήριον τοῦτο· ο πλείονα δὲ τό τε, ι Οὐχ ὡς ἐγὼ θέλω, ἀλλ' ὡς σύ· ν καὶ τὸ, ο Πάτερ μου, εἰ οὐ δύναται τοῦτο παρελθεῖν, ἐὰν μὴ αὐτὸ πίω, γενηθήτω τὸ θέ λημά σου. ο Τηρητέον δὲ καὶ τὸ μὴ εἰρῆσθαι μὲν, · ἀπελθέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο· . λελέχθαι δὲ εὐσεβῶς καὶ μεθ' ὑποτιμήσεως ὅλον τοῦτο· « Πά- τερ, εἰ δυνατόν ἐστι, παρελθέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο. » Οίδα δέ τινα καὶ τοιαύτην εἰς τὸν τόπον διήγησιν· ὅτι ὁρῶν ὁ Σωτὴρ οἷα ὁ λαὸς καὶ Ἱερουσα λὴμ πείσεται ἐπὶ τῇ ἐκδικήσει τῶν κατ' αὐτοῦ τετολ- μημένων ὑπὸ Ἰουδαίων, οὐ δι' ἄλλο τι ἢ διὰ τὸ πρὸς ἐκείνους φιλάνθρωπον, θέλων μὴ παθεῖν τὸν λαὸν & ἔμελλε πάσχειν, φησὶ τὸ, ο Πάτερ, εἰ δυνατόν ἐστι, παρελθέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο. » ὡς εἰ ἔλε- γεν· Ἐπεὶ ἐκ τοῦ με πιεῖν (59) τουτὶ τὸ τῆς κολάσεως ποτήριον, ὅλον ἔθνος ὑπὸ σοῦ ἐγκαταλειφθήσεται· εύχομαι, εἰ δυνατόν ἐστι, παρελθεῖν ἀπ' ἐμοῦ τὸ που τήριον τοῦτο· ἵνα μὴ ἡ μερίς σου, τολμήσασα κατ' ἐμοῦ, πάντη ὑπὸ σοῦ ἐγκαταλειφθῇ. ᾿Αλλὰ καὶ εἰ, ὥς φησιν ὁ Κέλσος, μήτ' ἀλγεινόν τι μήτ' ἀνιαρὸν τῷ Ἰησοῦ κατὰ τὸν καιρὸν τοῦτον ἐγίγνετο, πῶς ἂν οἱ μετὰ ταῦτα παραδείγματι τοῦ ὑπομένειν τὰ δι' εὐσέ βειαν ἐπίπονα ἐδύναντο χρήσασθαι Ἰησοῦ, μὴ πα- θόντι μὲν τὰ ἀνθρώπινα, μόνον δὲ δόξαντι πεπονθέ και ; Ἔτι δὲ λέγει ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος πρὸς τοὺς Ἰησοῦ μαθητὰς ὡς πλασαμένους ταῦτα, ὅτι οὐδὲ ψευδόμενοι τὰ πλάσματα ὑμῶν πιθανῶς ἐπικαλύψαι ηδυνήθητε. » Καὶ πρὸς τάδε λελέξεται (60), ὅτι εύχε- ρὲς μὲν ἦν ὁδὸς πρὸς τὸ ἐπικαλύψαι τὰ τοιαῦτα, τὸ μηδὲ τὴν ἀρχὴν αὐτὰ ἀναγράψαι. Τίς γὰρ ἂν, τῶν Εὐαγγελίων ταῦτα μὴ περιεχόντων, ὀνειδίσαι ἐδύνατο ἡμῖν ἐπὶ τῷ τὸν Ἰησοῦν τοιαῦτα παρὰ τῇ οἰκονομίᾳ ἔστι κατὰ τοὺς αὐτοὺς καὶ ἠπατῆσθαι περὶ τοῦ Ἰη- σοῦ, ὡς Θεοῦ καὶ προφητευθέντος, καὶ πλάσασθαι περὶ αὐτοῦ δηλονότι εγνωκότας, ὅτι οὐκ ἀληθῆ τὰ πλάσματα. Ήτοι οὖν οὐκ ἔπλασαν, ἀλλ' οὕτως ἐφρό- νουν, καὶ οὐ ψευδόμενοι ἀνέγραψαν ἢ ψευσάμενοι ἀνέγραψαν, καὶ ταῦτα οὐκ ἐφρόνουν, οὐδὲ ἀπατηθέν τες θεὸν αὐτὸν ἐνόμιζον. * εντυγχάνον, ἐκ τοῦ με πιεῖν. ἵνα μὴ ἡ μερίς μου : πρὸς τόδε δὲ λελέξεται. νομίαν. CONTRA CELSUM LIB. 11. A Patre ". » Hic igitur describit Jesus eam, quæ in sua humana natura erat, humanæ carnis infirmita- tem et alacritatem spiritus: infirmitatem quidem cum ait : c Pater, si possibile est, transeat a me calix iste; s alacritatem vero spiritus his verbis : • Verumtamen non sicut ego volo, sed sicut tu. Imo si dictorum seriem considerari oportet, aðl- verte præmitti quod, ut sic loquar, ad carnis infir- mitatem pertinet, et unum est; postea vero, quas spiritus alacritatem repræsentant, et plura sunt. Unum enim est hoc : Pater, si possibile est, trans- eat a nie calix iste ; » plura autem sunt hoc : « Non sicut ego volo, sed sicut tu; » et istud : « Paler mi, si non potest hic calix transire nisi bibam illum, fiat voluntas tua. > Observandum quoque est non B dictum fuisse : « Transeat a me calix iste; › sed adjuncta pia veluti correctione, sic : Pater, si possibile est, transeat a me calix iste. » Scio aliam dari hujusce loci interpretationem, quæ hujusmodi est. Cum Salvator prævideret quas populus Judai- cus et Jerusalem luituri essent pœnas ob facinora quæ in ipsum ausi fuerant, præ suo in illos amore volens averti ab illo populo tot mala, quæ ipsi im- pendebant, dixit : e Pater, si possibile est, transeat a me calix iste. Quasi dixisset: Quoniam non possum ebibere hunc supplicii calicem, quin a te tota gens deseratur, oro ut transeat a ine calix iste, si fieri possit, ne tua hæc portio propter nefarium in me commissum facinus a te relinquatur. Sin autem, ut dicit Celsus, neque molestum neque grave Jesu fuisset, quod ipsi tunc temporis illatum est supplicium; quomodo qui seculi sunt, illo vel- ut exemplo tolerandæ propter pietatem molestiæ uti potuissent, cum non passus esset humana, sed tantum pati visus fuisset? C ponit, sic compellat Celsi Judæus : « Quamvis me- ras fabulas obtruseritis, vestra tamen ſigmenta ne colore quidem veri illinere potuistis. » Ad quod repono res illas ab eis facili potuisse negotio oc- cultari, si videlicet nullam de illis fecissent men- tionem. Nam quis nisi hæc in Evangeliis legisset, potuisset nobis exprobrare talia Jesum tempore Joan. viii, 40. Mum sit nam manifeste hoc loco unum opponitur pluribus. cius omines mss., Paulo post Gele- nius interpres videtur legisse, hæc duo in eosdem non cadere, decipi credendo Jesum Deum esse eumque a prophetis prænuntia- tum, el fingere de illo quæ vera non esse certo no- verint. Aut igitur non finxerunt, sed sic sen- Liebant, et nullo dolo scripserunt; aut mentiti scri- pserunt, et hæc non sentiebant, neque decepti Deum illum putabant. nam vertit: « Ne portio mea. vero, 26. Adhuc Jesu discipulos, quos semper finxisse (61) λελαληκέναι ; Οὐ συνεῖδε δὲ ὁ Κέλσος, ὅτι οὐχ D dispensationis suæ dixisse? Non intellexit Celsus (58) Εν τυγχάνον. Sic lego, licet antea scri- (59) Lilb. antea editi, ἐκ τοῦ μὲν πιεῖν, sed re- (60) Ita recte codd. Regius et Basileensis. Editi (61) Guieto scribendum videtur, παρὰ τὴν οἰκν
Ὁ μὲν οὖν Ἰησοῦς ἀποστρέφων τοὺς μαθητὰς οὐχὶ ἀπὸ τοῦ προσέχειν ἁπαξαπλῶς γόησι καὶ τοῖς ἐπαγγελλομένοις δι’ οἱασδήποτε ὁδοῦ ποιεῖν τεράστιαοὐ γὰρ ἐδέοντο τούτου οἱ μαθηταὶ αὐτοῦἀλλ’ [ἀπὸ τοῦ τοῖς ἀναγορεύουσιν ἑαυτοὺς εἶναι τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ καὶ πειρωμένοις διά τινων φαντασιῶν πρὸς ἑαυτοὺς ἐπιστρέφειν τοὺς Ἰησοῦ μαθητὰς ὅπου μὲν εἶπε· Τότε ἐάν τις ὑμῖν εἴπῃ· Ἰδοὺ ὧδε ὁ Χριστὸς ἢ ὧδε, μὴ πιστεύετε. Ἐγερθήσονται γὰρ ψευδόχριστοι καὶ ψευδοπροφῆται καὶ δώσουσι σημεῖα καὶ τέρατα μεγάλα, ὥστε πλανᾶσθαι εἰ δυνατὸν καὶ τοὺς ἐκλεκτούς.] Ἰδοὺ προείρηκα ὑμῖν. Ἐὰν οὖν εἴπωσιν ὑμῖν· Ἰδοὺ ἐν τῇ ἐρήμῳ ἐστί, μὴ ἐξέλθητε· ἰδοὺ ἐν τοῖς ταμείοις, μὴ πιστεύσητε. Ὥσπερ γὰρ ἡ ἀστραπὴ ἐξέρχεται ἀπ’ ἀνατολῶν καὶ φαίνεται ἕως δυσμῶν, οὕτως ἔσται ἡ παρουσία τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου· ὅπου δέ· [Πολλοὶ ἐροῦσί μοι ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ· Κύριε, κύριε, οὐ τῷ ὀνόματί σου ἐφάγομεν καὶ τῷ ὀνόματί σου ἐπίομεν καὶ τῷ ὀνόματί σου δαιμόνια ἐξεβάλομεν] καὶ δυνάμεις πολλὰς ἐποιήσαμεν; [Καὶ ἐρῶ αὐτοῖς·
ἐνθάδε τοίνυν διαγράφει ἐν τῷ ἀνθρωπίνῳ αὐτοῦ καὶ τὸ τῆς ἀνθρωπίνης σαρκὸς ἀσθενὲς, καὶ τὸ τοῦ πνεύ ματος πρόθυμον· τὸ μὲν ἀσθενὲς, ἐν τῷ, « Πάτερ, εἰ δυνατόν ἐστι, παρελθέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο ο τὸ δὲ πρόθυμον τοῦ πνεύματος, ἐν τῷ, « Πλὴν οὐχ ὡς ἐγὼ θέλω, ἀλλ᾽ ὡς σύ. » Εἰ δὲ καὶ τὴν τάξιν τῶν λε- λεγμένων τηρῆσαι δεῖ, πρόσχες, ὅτι πρότερον μὲν εἴρηται τὸ (ὡς ἂν εἴποι τις) κατὰ τὴν ἀσθένειαν τῆς σαρχὰς ἓν τυγχάνον (58), ὕστερον δὲ τὰ κατὰ τὴν προ θυμίαν τοῦ πνεύματος ὄντα πλείονα. Εν μὲν γὰρ τὸ, «Πάτερ, εἰ δυνατόν ἐστι, παρελθέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ που τήριον τοῦτο· ο πλείονα δὲ τό τε, ι Οὐχ ὡς ἐγὼ θέλω, ἀλλ' ὡς σύ· ν καὶ τὸ, ο Πάτερ μου, εἰ οὐ δύναται τοῦτο παρελθεῖν, ἐὰν μὴ αὐτὸ πίω, γενηθήτω τὸ θέ λημά σου. ο Τηρητέον δὲ καὶ τὸ μὴ εἰρῆσθαι μὲν, · ἀπελθέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο· . λελέχθαι δὲ εὐσεβῶς καὶ μεθ' ὑποτιμήσεως ὅλον τοῦτο· « Πά- τερ, εἰ δυνατόν ἐστι, παρελθέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο. » Οίδα δέ τινα καὶ τοιαύτην εἰς τὸν τόπον διήγησιν· ὅτι ὁρῶν ὁ Σωτὴρ οἷα ὁ λαὸς καὶ Ἱερουσα λὴμ πείσεται ἐπὶ τῇ ἐκδικήσει τῶν κατ' αὐτοῦ τετολ- μημένων ὑπὸ Ἰουδαίων, οὐ δι' ἄλλο τι ἢ διὰ τὸ πρὸς ἐκείνους φιλάνθρωπον, θέλων μὴ παθεῖν τὸν λαὸν & ἔμελλε πάσχειν, φησὶ τὸ, ο Πάτερ, εἰ δυνατόν ἐστι, παρελθέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο. » ὡς εἰ ἔλε- γεν· Ἐπεὶ ἐκ τοῦ με πιεῖν (59) τουτὶ τὸ τῆς κολάσεως ποτήριον, ὅλον ἔθνος ὑπὸ σοῦ ἐγκαταλειφθήσεται· εύχομαι, εἰ δυνατόν ἐστι, παρελθεῖν ἀπ' ἐμοῦ τὸ που τήριον τοῦτο· ἵνα μὴ ἡ μερίς σου, τολμήσασα κατ' ἐμοῦ, πάντη ὑπὸ σοῦ ἐγκαταλειφθῇ. ᾿Αλλὰ καὶ εἰ, ὥς φησιν ὁ Κέλσος, μήτ' ἀλγεινόν τι μήτ' ἀνιαρὸν τῷ Ἰησοῦ κατὰ τὸν καιρὸν τοῦτον ἐγίγνετο, πῶς ἂν οἱ μετὰ ταῦτα παραδείγματι τοῦ ὑπομένειν τὰ δι' εὐσέ βειαν ἐπίπονα ἐδύναντο χρήσασθαι Ἰησοῦ, μὴ πα- θόντι μὲν τὰ ἀνθρώπινα, μόνον δὲ δόξαντι πεπονθέ και ; Ἔτι δὲ λέγει ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος πρὸς τοὺς Ἰησοῦ μαθητὰς ὡς πλασαμένους ταῦτα, ὅτι οὐδὲ ψευδόμενοι τὰ πλάσματα ὑμῶν πιθανῶς ἐπικαλύψαι ηδυνήθητε. » Καὶ πρὸς τάδε λελέξεται (60), ὅτι εύχε- ρὲς μὲν ἦν ὁδὸς πρὸς τὸ ἐπικαλύψαι τὰ τοιαῦτα, τὸ μηδὲ τὴν ἀρχὴν αὐτὰ ἀναγράψαι. Τίς γὰρ ἂν, τῶν Εὐαγγελίων ταῦτα μὴ περιεχόντων, ὀνειδίσαι ἐδύνατο ἡμῖν ἐπὶ τῷ τὸν Ἰησοῦν τοιαῦτα παρὰ τῇ οἰκονομίᾳ ἔστι κατὰ τοὺς αὐτοὺς καὶ ἠπατῆσθαι περὶ τοῦ Ἰη- σοῦ, ὡς Θεοῦ καὶ προφητευθέντος, καὶ πλάσασθαι περὶ αὐτοῦ δηλονότι εγνωκότας, ὅτι οὐκ ἀληθῆ τὰ πλάσματα. Ήτοι οὖν οὐκ ἔπλασαν, ἀλλ' οὕτως ἐφρό- νουν, καὶ οὐ ψευδόμενοι ἀνέγραψαν ἢ ψευσάμενοι ἀνέγραψαν, καὶ ταῦτα οὐκ ἐφρόνουν, οὐδὲ ἀπατηθέν τες θεὸν αὐτὸν ἐνόμιζον. * εντυγχάνον, ἐκ τοῦ με πιεῖν. ἵνα μὴ ἡ μερίς μου : πρὸς τόδε δὲ λελέξεται. νομίαν. CONTRA CELSUM LIB. 11. A Patre ". » Hic igitur describit Jesus eam, quæ in sua humana natura erat, humanæ carnis infirmita- tem et alacritatem spiritus: infirmitatem quidem cum ait : c Pater, si possibile est, transeat a me calix iste; s alacritatem vero spiritus his verbis : • Verumtamen non sicut ego volo, sed sicut tu. Imo si dictorum seriem considerari oportet, aðl- verte præmitti quod, ut sic loquar, ad carnis infir- mitatem pertinet, et unum est; postea vero, quas spiritus alacritatem repræsentant, et plura sunt. Unum enim est hoc : Pater, si possibile est, trans- eat a nie calix iste ; » plura autem sunt hoc : « Non sicut ego volo, sed sicut tu; » et istud : « Paler mi, si non potest hic calix transire nisi bibam illum, fiat voluntas tua. > Observandum quoque est non B dictum fuisse : « Transeat a me calix iste; › sed adjuncta pia veluti correctione, sic : Pater, si possibile est, transeat a me calix iste. » Scio aliam dari hujusce loci interpretationem, quæ hujusmodi est. Cum Salvator prævideret quas populus Judai- cus et Jerusalem luituri essent pœnas ob facinora quæ in ipsum ausi fuerant, præ suo in illos amore volens averti ab illo populo tot mala, quæ ipsi im- pendebant, dixit : e Pater, si possibile est, transeat a me calix iste. Quasi dixisset: Quoniam non possum ebibere hunc supplicii calicem, quin a te tota gens deseratur, oro ut transeat a ine calix iste, si fieri possit, ne tua hæc portio propter nefarium in me commissum facinus a te relinquatur. Sin autem, ut dicit Celsus, neque molestum neque grave Jesu fuisset, quod ipsi tunc temporis illatum est supplicium; quomodo qui seculi sunt, illo vel- ut exemplo tolerandæ propter pietatem molestiæ uti potuissent, cum non passus esset humana, sed tantum pati visus fuisset? C ponit, sic compellat Celsi Judæus : « Quamvis me- ras fabulas obtruseritis, vestra tamen ſigmenta ne colore quidem veri illinere potuistis. » Ad quod repono res illas ab eis facili potuisse negotio oc- cultari, si videlicet nullam de illis fecissent men- tionem. Nam quis nisi hæc in Evangeliis legisset, potuisset nobis exprobrare talia Jesum tempore Joan. viii, 40. Mum sit nam manifeste hoc loco unum opponitur pluribus. cius omines mss., Paulo post Gele- nius interpres videtur legisse, hæc duo in eosdem non cadere, decipi credendo Jesum Deum esse eumque a prophetis prænuntia- tum, el fingere de illo quæ vera non esse certo no- verint. Aut igitur non finxerunt, sed sic sen- Liebant, et nullo dolo scripserunt; aut mentiti scri- pserunt, et hæc non sentiebant, neque decepti Deum illum putabant. nam vertit: « Ne portio mea. vero, 26. Adhuc Jesu discipulos, quos semper finxisse (61) λελαληκέναι ; Οὐ συνεῖδε δὲ ὁ Κέλσος, ὅτι οὐχ D dispensationis suæ dixisse? Non intellexit Celsus (58) Εν τυγχάνον. Sic lego, licet antea scri- (59) Lilb. antea editi, ἐκ τοῦ μὲν πιεῖν, sed re- (60) Ita recte codd. Regius et Basileensis. Editi (61) Guieto scribendum videtur, παρὰ τὴν οἰκν
PG 11:873Ἀποχωρεῖτε ἀπ’ ἐμοῦ, ὅτι ἐστὲ ἐργάται ἀδικίας.] Ὁ δὲ Κέλσος κοινοποιῆσαι βουλόμενος τὰ τεράστια τοῦ Ἰησοῦ πρὸς τὴν ἐν ἀνθρώποις γοητείαν φησὶν αὐταῖς λέξεσιν· Ὦ φῶς καὶ ἀλήθεια, τῇ αὐτοῦ φωνῇ διαρρήδην ἐξαγορεύει, καθὰ καὶ ὑμεῖς συγγεγράφατε, διότι παρέσονται ὑμῖν καὶ ἕτεροι δυνάμεσιν ὁμοίαις χρώμενοι, κακοὶ καὶ γόητες, καὶ Σατανᾶν τινα τοιαῦτα παραμηχανώμενον ὀνομάζει· ὥστ’ οὐδὲ αὐτὸς ἔξαρνός ἐστιν, ὡς ταῦτά γε οὐδὲν θεῖον ἀλλὰ πονηρῶν ἐστιν ἔργα. Βιαζόμενος δὲ ὑπὸ τῆς ἀληθείας ὁμοῦ καὶ τὰ τῶν ἄλλων ἀπεκάλυψε καὶ τὰ καθ’ αὑτὸν ἤλεγξε. Πῶς οὖν οὐ σχέτλιον ἀπὸ τῶν αὐτῶν ἔργων τὸν μὲν θεὸν τοὺς δὲ γόητας ἡγεῖσθαι; Τί γὰρ μᾶλλον ἀπό γε τούτων τοὺς ἄλλους πονηροὺς ἢ τοῦτον νομιστέον αὐτῷ χρωμένους μάρτυρι; Ταῦτα μέν γε καὶ αὐτὸς ὡμολόγησεν οὐχὶ θείας φύσεως ἀλλ’ ἀπατεώνων τινῶν καὶ παμπονήρων εἶναι γνωρίσματα. Ὅρα δὴ εἰ μὴ ἐν τούτοις σαφῶς ὁ Κέλσος ἐλέγχεται κακουργῶν τὸν λόγον, ἄλλο μὲν τοῦ Ἰησοῦ λέγοντος περὶ τῶν ποιησόντων σημεῖα καὶ τέρατα, ἄλλο δὲ τοῦ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαίου φάσκοντος.
α ἀποστολικοῦ Μετὰ ταῦτά τινας τῶν πιστευόντων φησίν ο ώς ἐκ μέθης ἥκοντας εἰς τὸ ἐφεστάναι αὐτοῖς, μεταχα ράττειν ἐκ τῆς πρώτης γραφῆς τὸ Εὐαγγέλιον τριχῆ καὶ τετραχῆ καὶ πολλαχῆ, καὶ μεταπλάττειν, ἵν' ἔχοιεν πρὸς τοὺς ἐλέγχους ἀρνεῖσθαι. » Μεταχαρά- ξαντας δὲ τὸ Εὐαγγέλιον ἄλλους οὐκ οἶδα, ἢ τοὺς ἀπὸ Μαρκίωνος (62), καὶ τοὺς ἀπὸ Οὐαλεντίνου, οἷ μαι δὲ καὶ τοὺς ἀπὸ Λουκάνου. Τοῦτο δὲ λεγόμενον οὐ τοῦ λόγου ἐστὶν ἔγκλημα, ἀλλὰ τῶν τολμησάντων ῥᾳδιουργῆσαι τὰ Εὐαγγέλια· καὶ ὥσπερ οὐ φιλοσο φίας ἔγκλημά εἰσιν οἱ σοφισταί, ἢ οἱ Ἐπικούρειοι, ή οἱ Περιπατητικοί (63), ἢ οἱ τινές ποτ' ἂν ὦσιν οἱ ψευδοδοξούντες· οὕτως οὐ τοῦ ἀληθινοῦ Χριστιαν σμοῦ ἔγκλημα οἱ μεταχαράττοντες τὰ Εὐαγγέλια, καὶ αἱρέσεις ξένας ἐπεισάγοντες τῷ βουλήματι τῆς Ἰησ σοῦ διδασκαλίας. Ἐπεὶ δὲ μετὰ ταῦτα καὶ ι τὸ προφήταις χρῆ- σθαι ο Χριστιανούς ο προκηρύξασι τὰ περὶ τοῦ Ἰησοῦ» ὀνειδίζει ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος, φήσομεν πρὸς τοῖς ἀνωτέρω εἰς τοῦτο λελεγμένοις, καὶ ὅτι ἐχρῆν αὐτὸν (ὥς φησι) φειδόμενον (64) ἀνθρώπων αὐτὰς ἐκθέσθαι τὰς προφητείας, καὶ συναγορεύσαντα ταῖς πιθανότησιν αὐτῶν, τὴν φαινομένην αὐτῶν ἀνατρο τὴν τῆς χρήσεως τῶν προφητικῶν ἐκθέσθαι. Οὕτω γὰρ ἂν ἔδοξε μὴ συναρπάζειν τηλικοῦτον κεφάλαιον διὰ λεξειδίων ὀλίγων, καὶ μάλιστα, επεί φησι • μια ρίοις ἄλλοις ἐφαρμοσθῆναι δύνασθαι πολὺ πιθανώτε ρον τὰ προφητικὰ ἢ τῷ Ἰησοῦ. Καὶ ἐχρῆν γε αυτ τὸν πρὸς τὴν κρατήσασαν Χριστιανῶν ταύτην ὡς ἰσχυροτάτην ἀπόδειξιν στῆναι ἐπιμελῶς, καὶ καθ' ἑκάστην προφητείαν ἐκθέσθαι πῶς ἄλλοις έφαρμο σθῆναι δύναται πολύ πιθανώτερον ἢ τῷ Ἰησοῦ. Ἀλλ᾿ οὐδὲ συνεῖδεν, ὅτι τουτὶ ἄρα πιθανὸν ἦν ὑπό τινος λέγεσθαι κατὰ Χριστιανῶν τῶν ἀλλοτρίων τῶν προφητικῶν γραμμάτων· νυνὶ δὲ ὅπερ Ἰουδαῖος ἂν οὐκ εἶπε, περιέθηκεν ὁ Κέλσος τῷ τοῦ Ἰουδαίου προστ ώπῳ. Οὐ συγκαταθήσεται γὰρ ὁ Ἰουδαῖος, ὅτι μια μίοις ἐφαρμοσθῆναι δύναται τὰ προφητικὰ πολὺ πι- θανώτερον (65) ἢ τῷ Ἰησοῦ· ἀλλὰ περὶ ἑκάστου τὴν φαινομένην αὐτῷ διήγησιν ἀποδιδοὺς, στῆναι πειρά- σεται πρὸς τὴν τῶν Χριστιανῶν ἐκδοχήν· οὐ πάν τως μὲν πιστικά (66) λέγων, πειρώμενος δὲ τὸ τοιοῦτο ποιεῖν. ψευδοδοξοῦντας την φαινομένην αὐτῷ ἀνατροπήν. Καὶ συναγορεύ σαντα ταῖς πιθανότησιν αὐτῶν τὴν φαινομένην ἀνα τροπὴν ἐκθέσθαι. Οὕτω γὰρ ἄν, αὐτῶν εἰ τῆς χρήσεως τῶν προφητικῶν ὅτι τουτὶ ἄρα (ἦν) ὑπό τινος λέω γεσθαι κατὰ Χριστιανῶν... πιθανὸν τάχα ἦν. στικά. ORIGENIS quos eo impellit ebrietas ut sibi manus inferant, primum Evangelii contextum ter, quater, pluries mutant, pervertuntque, ut habeant quo res sibi objectas inficientur. » Equidem non alios novi, qui Evangelii contextum immutaverint, quam Marcionis, Valentini, fortasse et Lucani sectatores. Id vero criminis nostræ doctrinæ non imputandum est: in culpa sunt qui Evangelia depravare audent. Nam quemadmodum in philosophiam male conferres, quæ a sophistis, Epicureis, Peripateticis aliisve falsæ excogitatæ sunt opiniones: sic, quia nonnulli Evangelia corruperunt, novasque sectas a Jesu do- ctrina alienas induxerunt, non continuo in crimen vocari oportet verum Christianismum. B Celsi Judæus, quod prophetis utantur qui prædi- xerint quæ ad Jesum pertinent, › iis, quæ supra jam hac de re nobis disputata sunt, addo debuisse illum, qui se hominibus parcere dicit, vaticinia ipsa in medium adducere, simulque, concesso verisimiles esse quas illis adhibent Christiani interpretationes, afferre nihilominus quæ sibi videbantur prophetia- rum usum evertere. Sic salten non visus fuisset, pauculis allatis verbis, sumere sibi rem tanti mo- menti. Ac eo magis id necessarium fuit, quod ipse dicat, ‹ sexcentis aliis probabilius quam Jesu ac- commodari posse prophetarum vaticinia. » Et huic sane validiori et quo maxime confidunt Christiani, argumento diligenter obsistere debuit, et arreptis sigillatim illis vaticiniis, demonstrare quomodo illa sexcentis aliis longe probabilius, quam Jesu, accom- modari possint. Verum non animadvertit Celsus id, si diceretur ab homine qui scripturas prophe- ticas non admitteret, nonnihil quidem probabili- tatis habiturum; nunquam vero dicturum esse Ju- dæum, quod Judæi personæ ascribit. Nec enim de- derit Judæus prophetarum vaticinia sexcentis aliis quadrare magis, quam Jesu ; sed alicta singulis, quæ sibi magis probabitur, sententia, Christiano- rum interpretationem propulsare conabitur: quod si non dicet quæ faciant fidem, saltem id aget se- dulo. Luca Evangelium amplectebantur, rejectis Matthæo, Marco et Joanne, sed istius Evangelii auctorem di- cebant non esse Lucam, sed Paulum, cujus etiam solius Epistolis, non tamen omnibus, nec integris sub nomine utebantur. Eosdem Luca, juxta illos, Pauli Evangelium mire truncatum et interpolatum habuisse testatur Irenæus lib. 1, cap. 23; Tertullianus contra Marcionem, et Epiphanius hæresi 42. Ad Valentinianos quod attinet, in eo- rum commentis quæ Græce exstant ad calcem Cle- mentis Alexandrini, loca e Matthaeo et Luca profe- runtur, et Tertullianus, cap. 38. De præscript., diserte testatur Valentinum integro instrumento » usum, et Scripturis pepercisse, nec machæra usum pa- lam, licet sensum pervertendo plus abstulerit. Itaque dicenduin Origenis ætate quosdam Valentini discipulos fortassis fecisse, quod Valentinum facere Tertullianus vere negavit. Lucianistæ discipuli D erant Luciani seu Lucani cujusdam læretici qui et ipse Marcionis sectator fuit. Vide Epiphanium ha- res. 45, et Tertullianum De præscript., c. 51. inter recenseri. paulo post legit Guieto autem hic locus glossematis interpolatus vi detur et fortasse sic restituendus: etc. Haec it. que interpreta- menta ei videntur esse quæ e margine in texiumi transierunt. libri autem eliti, 27. Postea ex fidelibus ait esse, ‹ qui similes illis, A 28. Quoniam vero postea Christianis exprobrat (62) Τοὺς ἀπὸ Μαρκίωνος. Marcionita solum (63) Η οἱ Περιπατητικοί. Nota hic Peripateticos (64) Φειδόμενον. Bolerellus legit κηδόμενον. Idem (65) Sic mss. Reg. Basil. et vetus Vaticanus ; (66) Πιστικά. Guieto scribendum videtur πεί
Καὶ γὰρ εἰ μὲν ἁπλῶς τοῖς μαθηταῖς ἔλεγεν Ἰησοῦς φυλάσσεσθαι τοὺς τὰ τεράστια ἐπαγγελλομένους οὐ παρατιθέμενος, τί φήσουσιν ἑαυτοὺς εἶναι, τάχα χώραν εἶχεν ἂν ἡ ὑπόνοια αὐτοῦ· ἐπεὶ δ’ ἀφ’ ὧν θέλει ἡμᾶς φυλάσσεσθαι ὁ Ἰησοῦς ἐπαγγέλλονται εἶναι ὁ Χριστός, ὅπερ οὐ ποιοῦσιν οἱ γόητες, ἀλλὰ καὶ ἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ βιοῦντας κακῶς φησι τινὰς δυνάμεις ποιήσειν καὶ δαίμονας ἀποβαλεῖν ἀνθρώπων·
α ἀποστολικοῦ Μετὰ ταῦτά τινας τῶν πιστευόντων φησίν ο ώς ἐκ μέθης ἥκοντας εἰς τὸ ἐφεστάναι αὐτοῖς, μεταχα ράττειν ἐκ τῆς πρώτης γραφῆς τὸ Εὐαγγέλιον τριχῆ καὶ τετραχῆ καὶ πολλαχῆ, καὶ μεταπλάττειν, ἵν' ἔχοιεν πρὸς τοὺς ἐλέγχους ἀρνεῖσθαι. » Μεταχαρά- ξαντας δὲ τὸ Εὐαγγέλιον ἄλλους οὐκ οἶδα, ἢ τοὺς ἀπὸ Μαρκίωνος (62), καὶ τοὺς ἀπὸ Οὐαλεντίνου, οἷ μαι δὲ καὶ τοὺς ἀπὸ Λουκάνου. Τοῦτο δὲ λεγόμενον οὐ τοῦ λόγου ἐστὶν ἔγκλημα, ἀλλὰ τῶν τολμησάντων ῥᾳδιουργῆσαι τὰ Εὐαγγέλια· καὶ ὥσπερ οὐ φιλοσο φίας ἔγκλημά εἰσιν οἱ σοφισταί, ἢ οἱ Ἐπικούρειοι, ή οἱ Περιπατητικοί (63), ἢ οἱ τινές ποτ' ἂν ὦσιν οἱ ψευδοδοξούντες· οὕτως οὐ τοῦ ἀληθινοῦ Χριστιαν σμοῦ ἔγκλημα οἱ μεταχαράττοντες τὰ Εὐαγγέλια, καὶ αἱρέσεις ξένας ἐπεισάγοντες τῷ βουλήματι τῆς Ἰησ σοῦ διδασκαλίας. Ἐπεὶ δὲ μετὰ ταῦτα καὶ ι τὸ προφήταις χρῆ- σθαι ο Χριστιανούς ο προκηρύξασι τὰ περὶ τοῦ Ἰησοῦ» ὀνειδίζει ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος, φήσομεν πρὸς τοῖς ἀνωτέρω εἰς τοῦτο λελεγμένοις, καὶ ὅτι ἐχρῆν αὐτὸν (ὥς φησι) φειδόμενον (64) ἀνθρώπων αὐτὰς ἐκθέσθαι τὰς προφητείας, καὶ συναγορεύσαντα ταῖς πιθανότησιν αὐτῶν, τὴν φαινομένην αὐτῶν ἀνατρο τὴν τῆς χρήσεως τῶν προφητικῶν ἐκθέσθαι. Οὕτω γὰρ ἂν ἔδοξε μὴ συναρπάζειν τηλικοῦτον κεφάλαιον διὰ λεξειδίων ὀλίγων, καὶ μάλιστα, επεί φησι • μια ρίοις ἄλλοις ἐφαρμοσθῆναι δύνασθαι πολὺ πιθανώτε ρον τὰ προφητικὰ ἢ τῷ Ἰησοῦ. Καὶ ἐχρῆν γε αυτ τὸν πρὸς τὴν κρατήσασαν Χριστιανῶν ταύτην ὡς ἰσχυροτάτην ἀπόδειξιν στῆναι ἐπιμελῶς, καὶ καθ' ἑκάστην προφητείαν ἐκθέσθαι πῶς ἄλλοις έφαρμο σθῆναι δύναται πολύ πιθανώτερον ἢ τῷ Ἰησοῦ. Ἀλλ᾿ οὐδὲ συνεῖδεν, ὅτι τουτὶ ἄρα πιθανὸν ἦν ὑπό τινος λέγεσθαι κατὰ Χριστιανῶν τῶν ἀλλοτρίων τῶν προφητικῶν γραμμάτων· νυνὶ δὲ ὅπερ Ἰουδαῖος ἂν οὐκ εἶπε, περιέθηκεν ὁ Κέλσος τῷ τοῦ Ἰουδαίου προστ ώπῳ. Οὐ συγκαταθήσεται γὰρ ὁ Ἰουδαῖος, ὅτι μια μίοις ἐφαρμοσθῆναι δύναται τὰ προφητικὰ πολὺ πι- θανώτερον (65) ἢ τῷ Ἰησοῦ· ἀλλὰ περὶ ἑκάστου τὴν φαινομένην αὐτῷ διήγησιν ἀποδιδοὺς, στῆναι πειρά- σεται πρὸς τὴν τῶν Χριστιανῶν ἐκδοχήν· οὐ πάν τως μὲν πιστικά (66) λέγων, πειρώμενος δὲ τὸ τοιοῦτο ποιεῖν. ψευδοδοξοῦντας την φαινομένην αὐτῷ ἀνατροπήν. Καὶ συναγορεύ σαντα ταῖς πιθανότησιν αὐτῶν τὴν φαινομένην ἀνα τροπὴν ἐκθέσθαι. Οὕτω γὰρ ἄν, αὐτῶν εἰ τῆς χρήσεως τῶν προφητικῶν ὅτι τουτὶ ἄρα (ἦν) ὑπό τινος λέω γεσθαι κατὰ Χριστιανῶν... πιθανὸν τάχα ἦν. στικά. ORIGENIS quos eo impellit ebrietas ut sibi manus inferant, primum Evangelii contextum ter, quater, pluries mutant, pervertuntque, ut habeant quo res sibi objectas inficientur. » Equidem non alios novi, qui Evangelii contextum immutaverint, quam Marcionis, Valentini, fortasse et Lucani sectatores. Id vero criminis nostræ doctrinæ non imputandum est: in culpa sunt qui Evangelia depravare audent. Nam quemadmodum in philosophiam male conferres, quæ a sophistis, Epicureis, Peripateticis aliisve falsæ excogitatæ sunt opiniones: sic, quia nonnulli Evangelia corruperunt, novasque sectas a Jesu do- ctrina alienas induxerunt, non continuo in crimen vocari oportet verum Christianismum. B Celsi Judæus, quod prophetis utantur qui prædi- xerint quæ ad Jesum pertinent, › iis, quæ supra jam hac de re nobis disputata sunt, addo debuisse illum, qui se hominibus parcere dicit, vaticinia ipsa in medium adducere, simulque, concesso verisimiles esse quas illis adhibent Christiani interpretationes, afferre nihilominus quæ sibi videbantur prophetia- rum usum evertere. Sic salten non visus fuisset, pauculis allatis verbis, sumere sibi rem tanti mo- menti. Ac eo magis id necessarium fuit, quod ipse dicat, ‹ sexcentis aliis probabilius quam Jesu ac- commodari posse prophetarum vaticinia. » Et huic sane validiori et quo maxime confidunt Christiani, argumento diligenter obsistere debuit, et arreptis sigillatim illis vaticiniis, demonstrare quomodo illa sexcentis aliis longe probabilius, quam Jesu, accom- modari possint. Verum non animadvertit Celsus id, si diceretur ab homine qui scripturas prophe- ticas non admitteret, nonnihil quidem probabili- tatis habiturum; nunquam vero dicturum esse Ju- dæum, quod Judæi personæ ascribit. Nec enim de- derit Judæus prophetarum vaticinia sexcentis aliis quadrare magis, quam Jesu ; sed alicta singulis, quæ sibi magis probabitur, sententia, Christiano- rum interpretationem propulsare conabitur: quod si non dicet quæ faciant fidem, saltem id aget se- dulo. Luca Evangelium amplectebantur, rejectis Matthæo, Marco et Joanne, sed istius Evangelii auctorem di- cebant non esse Lucam, sed Paulum, cujus etiam solius Epistolis, non tamen omnibus, nec integris sub nomine utebantur. Eosdem Luca, juxta illos, Pauli Evangelium mire truncatum et interpolatum habuisse testatur Irenæus lib. 1, cap. 23; Tertullianus contra Marcionem, et Epiphanius hæresi 42. Ad Valentinianos quod attinet, in eo- rum commentis quæ Græce exstant ad calcem Cle- mentis Alexandrini, loca e Matthaeo et Luca profe- runtur, et Tertullianus, cap. 38. De præscript., diserte testatur Valentinum integro instrumento » usum, et Scripturis pepercisse, nec machæra usum pa- lam, licet sensum pervertendo plus abstulerit. Itaque dicenduin Origenis ætate quosdam Valentini discipulos fortassis fecisse, quod Valentinum facere Tertullianus vere negavit. Lucianistæ discipuli D erant Luciani seu Lucani cujusdam læretici qui et ipse Marcionis sectator fuit. Vide Epiphanium ha- res. 45, et Tertullianum De præscript., c. 51. inter recenseri. paulo post legit Guieto autem hic locus glossematis interpolatus vi detur et fortasse sic restituendus: etc. Haec it. que interpreta- menta ei videntur esse quæ e margine in texiumi transierunt. libri autem eliti, 27. Postea ex fidelibus ait esse, ‹ qui similes illis, A 28. Quoniam vero postea Christianis exprobrat (62) Τοὺς ἀπὸ Μαρκίωνος. Marcionita solum (63) Η οἱ Περιπατητικοί. Nota hic Peripateticos (64) Φειδόμενον. Bolerellus legit κηδόμενον. Idem (65) Sic mss. Reg. Basil. et vetus Vaticanus ; (66) Πιστικά. Guieto scribendum videtur πεί
μᾶλλον δή, εἰ δεῖ οὕτως εἰπεῖν, ἀποκηρύσσεται μὲν τῶν κατὰ τὸν τόπον ἡ γοητεία καὶ πᾶσα ἡ κατ’ αὐτῶν ὑπόνοια, εἰσάγεται δὲ ἡ θειότης τοῦ Χριστοῦ καὶ θειότης τῶν μαθητῶν αὐτοῦ, [ὅτι δυνατόν τινα τῷ ὀνόματι αὐτοῦ χρησάμενον καὶ οὐκ οἶδ’ ὅπως ἐνεργηθέντα ὑπό τινος δυνάμεως πρὸς τὸ προσποιήσασθαι, ὅτι αὐτὸς εἴη ὁ Χριστός, δοκεῖν τὰ παραπλήσια ἐπιτελεῖν τῷ Χριστῷ καὶ ἄλλους τῷ ὀνόματι τοῦ Ἰησοῦ τὰ ὡσπερεὶ παραπλήσια τοῖς γνησίοις αὐτοῦ μαθηταῖς.] Καὶ ὁ Παῦλος δ’ ἐν τῇ πρὸς Θεσσαλονικεῖς ἐπιστολῇ δευτέρᾳ ἀποφαίνεται, τίνα τρόπον ἀποκαλυφθήσεταί ποτε Ὁ ἄνθρωπος τῆς ἀνομίας, ὁ υἱὸς τῆς ἀπωλείας, ὁ ἀντικείμενος καὶ ὑπεραιρόμενος ἐπὶ πάντα λεγόμενον θεὸν ἢ σέβασμα, ὥστ’ αὐτὸν εἰς τὸν ναὸν τοῦ θεοῦ καθίσαι, ἀποδεικνύοντα ἑαυτὸν ὅτι ἐστὶ θεός. Καὶ πάλιν φησὶ τοῖς Θεσσαλονικεῦσι· Καὶ νῦν τὸ κατέχον οἴδατε, εἰς τὸ ἀποκαλυφθῆναι αὐτὸν ἐν τῷ αὐτοῦ καιρῷ. Τὸ γὰρ μυστήριον ἤδη ἐνεργεῖται τῆς ἀνομίας, μόνον ὁ κατέχων ἄρτι ἕως ἐκ μέσου γένηται·
α ἀποστολικοῦ Μετὰ ταῦτά τινας τῶν πιστευόντων φησίν ο ώς ἐκ μέθης ἥκοντας εἰς τὸ ἐφεστάναι αὐτοῖς, μεταχα ράττειν ἐκ τῆς πρώτης γραφῆς τὸ Εὐαγγέλιον τριχῆ καὶ τετραχῆ καὶ πολλαχῆ, καὶ μεταπλάττειν, ἵν' ἔχοιεν πρὸς τοὺς ἐλέγχους ἀρνεῖσθαι. » Μεταχαρά- ξαντας δὲ τὸ Εὐαγγέλιον ἄλλους οὐκ οἶδα, ἢ τοὺς ἀπὸ Μαρκίωνος (62), καὶ τοὺς ἀπὸ Οὐαλεντίνου, οἷ μαι δὲ καὶ τοὺς ἀπὸ Λουκάνου. Τοῦτο δὲ λεγόμενον οὐ τοῦ λόγου ἐστὶν ἔγκλημα, ἀλλὰ τῶν τολμησάντων ῥᾳδιουργῆσαι τὰ Εὐαγγέλια· καὶ ὥσπερ οὐ φιλοσο φίας ἔγκλημά εἰσιν οἱ σοφισταί, ἢ οἱ Ἐπικούρειοι, ή οἱ Περιπατητικοί (63), ἢ οἱ τινές ποτ' ἂν ὦσιν οἱ ψευδοδοξούντες· οὕτως οὐ τοῦ ἀληθινοῦ Χριστιαν σμοῦ ἔγκλημα οἱ μεταχαράττοντες τὰ Εὐαγγέλια, καὶ αἱρέσεις ξένας ἐπεισάγοντες τῷ βουλήματι τῆς Ἰησ σοῦ διδασκαλίας. Ἐπεὶ δὲ μετὰ ταῦτα καὶ ι τὸ προφήταις χρῆ- σθαι ο Χριστιανούς ο προκηρύξασι τὰ περὶ τοῦ Ἰησοῦ» ὀνειδίζει ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος, φήσομεν πρὸς τοῖς ἀνωτέρω εἰς τοῦτο λελεγμένοις, καὶ ὅτι ἐχρῆν αὐτὸν (ὥς φησι) φειδόμενον (64) ἀνθρώπων αὐτὰς ἐκθέσθαι τὰς προφητείας, καὶ συναγορεύσαντα ταῖς πιθανότησιν αὐτῶν, τὴν φαινομένην αὐτῶν ἀνατρο τὴν τῆς χρήσεως τῶν προφητικῶν ἐκθέσθαι. Οὕτω γὰρ ἂν ἔδοξε μὴ συναρπάζειν τηλικοῦτον κεφάλαιον διὰ λεξειδίων ὀλίγων, καὶ μάλιστα, επεί φησι • μια ρίοις ἄλλοις ἐφαρμοσθῆναι δύνασθαι πολὺ πιθανώτε ρον τὰ προφητικὰ ἢ τῷ Ἰησοῦ. Καὶ ἐχρῆν γε αυτ τὸν πρὸς τὴν κρατήσασαν Χριστιανῶν ταύτην ὡς ἰσχυροτάτην ἀπόδειξιν στῆναι ἐπιμελῶς, καὶ καθ' ἑκάστην προφητείαν ἐκθέσθαι πῶς ἄλλοις έφαρμο σθῆναι δύναται πολύ πιθανώτερον ἢ τῷ Ἰησοῦ. Ἀλλ᾿ οὐδὲ συνεῖδεν, ὅτι τουτὶ ἄρα πιθανὸν ἦν ὑπό τινος λέγεσθαι κατὰ Χριστιανῶν τῶν ἀλλοτρίων τῶν προφητικῶν γραμμάτων· νυνὶ δὲ ὅπερ Ἰουδαῖος ἂν οὐκ εἶπε, περιέθηκεν ὁ Κέλσος τῷ τοῦ Ἰουδαίου προστ ώπῳ. Οὐ συγκαταθήσεται γὰρ ὁ Ἰουδαῖος, ὅτι μια μίοις ἐφαρμοσθῆναι δύναται τὰ προφητικὰ πολὺ πι- θανώτερον (65) ἢ τῷ Ἰησοῦ· ἀλλὰ περὶ ἑκάστου τὴν φαινομένην αὐτῷ διήγησιν ἀποδιδοὺς, στῆναι πειρά- σεται πρὸς τὴν τῶν Χριστιανῶν ἐκδοχήν· οὐ πάν τως μὲν πιστικά (66) λέγων, πειρώμενος δὲ τὸ τοιοῦτο ποιεῖν. ψευδοδοξοῦντας την φαινομένην αὐτῷ ἀνατροπήν. Καὶ συναγορεύ σαντα ταῖς πιθανότησιν αὐτῶν τὴν φαινομένην ἀνα τροπὴν ἐκθέσθαι. Οὕτω γὰρ ἄν, αὐτῶν εἰ τῆς χρήσεως τῶν προφητικῶν ὅτι τουτὶ ἄρα (ἦν) ὑπό τινος λέω γεσθαι κατὰ Χριστιανῶν... πιθανὸν τάχα ἦν. στικά. ORIGENIS quos eo impellit ebrietas ut sibi manus inferant, primum Evangelii contextum ter, quater, pluries mutant, pervertuntque, ut habeant quo res sibi objectas inficientur. » Equidem non alios novi, qui Evangelii contextum immutaverint, quam Marcionis, Valentini, fortasse et Lucani sectatores. Id vero criminis nostræ doctrinæ non imputandum est: in culpa sunt qui Evangelia depravare audent. Nam quemadmodum in philosophiam male conferres, quæ a sophistis, Epicureis, Peripateticis aliisve falsæ excogitatæ sunt opiniones: sic, quia nonnulli Evangelia corruperunt, novasque sectas a Jesu do- ctrina alienas induxerunt, non continuo in crimen vocari oportet verum Christianismum. B Celsi Judæus, quod prophetis utantur qui prædi- xerint quæ ad Jesum pertinent, › iis, quæ supra jam hac de re nobis disputata sunt, addo debuisse illum, qui se hominibus parcere dicit, vaticinia ipsa in medium adducere, simulque, concesso verisimiles esse quas illis adhibent Christiani interpretationes, afferre nihilominus quæ sibi videbantur prophetia- rum usum evertere. Sic salten non visus fuisset, pauculis allatis verbis, sumere sibi rem tanti mo- menti. Ac eo magis id necessarium fuit, quod ipse dicat, ‹ sexcentis aliis probabilius quam Jesu ac- commodari posse prophetarum vaticinia. » Et huic sane validiori et quo maxime confidunt Christiani, argumento diligenter obsistere debuit, et arreptis sigillatim illis vaticiniis, demonstrare quomodo illa sexcentis aliis longe probabilius, quam Jesu, accom- modari possint. Verum non animadvertit Celsus id, si diceretur ab homine qui scripturas prophe- ticas non admitteret, nonnihil quidem probabili- tatis habiturum; nunquam vero dicturum esse Ju- dæum, quod Judæi personæ ascribit. Nec enim de- derit Judæus prophetarum vaticinia sexcentis aliis quadrare magis, quam Jesu ; sed alicta singulis, quæ sibi magis probabitur, sententia, Christiano- rum interpretationem propulsare conabitur: quod si non dicet quæ faciant fidem, saltem id aget se- dulo. Luca Evangelium amplectebantur, rejectis Matthæo, Marco et Joanne, sed istius Evangelii auctorem di- cebant non esse Lucam, sed Paulum, cujus etiam solius Epistolis, non tamen omnibus, nec integris sub nomine utebantur. Eosdem Luca, juxta illos, Pauli Evangelium mire truncatum et interpolatum habuisse testatur Irenæus lib. 1, cap. 23; Tertullianus contra Marcionem, et Epiphanius hæresi 42. Ad Valentinianos quod attinet, in eo- rum commentis quæ Græce exstant ad calcem Cle- mentis Alexandrini, loca e Matthaeo et Luca profe- runtur, et Tertullianus, cap. 38. De præscript., diserte testatur Valentinum integro instrumento » usum, et Scripturis pepercisse, nec machæra usum pa- lam, licet sensum pervertendo plus abstulerit. Itaque dicenduin Origenis ætate quosdam Valentini discipulos fortassis fecisse, quod Valentinum facere Tertullianus vere negavit. Lucianistæ discipuli D erant Luciani seu Lucani cujusdam læretici qui et ipse Marcionis sectator fuit. Vide Epiphanium ha- res. 45, et Tertullianum De præscript., c. 51. inter recenseri. paulo post legit Guieto autem hic locus glossematis interpolatus vi detur et fortasse sic restituendus: etc. Haec it. que interpreta- menta ei videntur esse quæ e margine in texiumi transierunt. libri autem eliti, 27. Postea ex fidelibus ait esse, ‹ qui similes illis, A 28. Quoniam vero postea Christianis exprobrat (62) Τοὺς ἀπὸ Μαρκίωνος. Marcionita solum (63) Η οἱ Περιπατητικοί. Nota hic Peripateticos (64) Φειδόμενον. Bolerellus legit κηδόμενον. Idem (65) Sic mss. Reg. Basil. et vetus Vaticanus ; (66) Πιστικά. Guieto scribendum videtur πεί
PG 11:875καὶ τότε ἀποκαλυφθήσεται ὁ ἄνομος, ὃν ὁ κύριος Ἰησοῦς ἀνελεῖ τῷ πνεύματι τοῦ στόματος αὐτοῦ καὶ καταργήσει τῇ ἐπιφανείᾳ τῆς παρουσίας αὐτοῦ, οὗ ἐστιν ἡ παρουσία κατ’ ἐνέργειαν τοῦ Σατανᾶ ἐν πάσῃ δυνάμει καὶ σημείοις καὶ τέρασι ψεύδους καὶ ἐν πάσῃ ἀπάτῃ ἀδικίας τοῖς ἀπολλυμένοις. [Ἐκτιθέμενος δὲ καὶ τὴν αἰτίαν τοῦ ἐπιτρέπεσθαι τὸν ἄνομον ἐπιδημεῖν τῷ βίῳ φησίν· Ἀνθ’ ὧν τὴν ἀγάπην τῆς ἀληθείας οὐκ ἐδέξαντο εἰς τὸ σωθῆναι αὐτούς. Καὶ διὰ τοῦτο πέμπει αὐτοῖς ὁ θεὸς ἐνέργειαν πλάνης εἰς τὸ πιστεῦσαι αὐτοὺς τῷ ψεύδει, ἵνα κριθῶσιν ἅπαντες οἱ μὴ πιστεύσαντες τῇ ἀληθείᾳ ἀλλ’ εὐδοκήσαντες ἐν τῇ ἀδικίᾳ.] Λεγέτω τις οὖν ἡμῖν, εἰ δύναταί τι τῶν ἐν τῷ εὐαγγελίῳ ἢ τῶν παρὰ τῷ ἀποστόλῳ χώραν παρέχειν ὑπονοίας γοητείας προαγορευομένης κατὰ τὸν τόπον. Παρέσται δὲ τῷ βουλομένῳ καὶ ἀπὸ τοῦ Δανιὴλ ἐκλαβεῖν τὴν περὶ τοῦ Ἀντιχρίστου προφητείαν. Καταψεύδεται δὲ τῶν λόγων Ἰησοῦ, ἐπεὶ μὴ εἰπόντος αὐτοῦ· διότι παρέσονται ἕτεροι δυνάμεσιν ὁμοίαις χρώμενοι, κακοὶ καὶ γόητες, αὐτός φησιν αὐτὸν εἰρηκέναι τὸ τοιοῦτον.
Φθάσαντες δ' ἐν τοῖς ἀνωτέρω εἰρήκαμεν περὶ Α τῶν τὸν Χριστὸν προφητεύεσθαι (67), δύο ἐπιδημίαις χρησόμενον εἰς τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος· διόπερ οὐκ ἔτι χρεία ἡμᾶς ἀπολογήσασθαι πρὸς τὸ λεγόμενον ὡς ὑπὸ τοῦ Ἰουδαίου, ὅτι « Μέγαν καὶ δυνάστην, καὶ πάσης τῆς γῆς, καὶ πάντων τῶν ἐθνῶν καὶ στρα- τοπέδων Κύριόν φασιν οἱ προφῆται εἶναι τὸν ἐπιδη- μήσοντα (68). » Ἰουδαϊκῶς δ', οἶμαι, εἶπε καὶ κατὰ τὴν ἐκείνων χολὴν μετὰ τοῦ χωρὶς ἀποδείξεως, καν πιθανῶς (69), λοιδορεῖν τὸν Ἰησοῦν, ὅτι δὲ οὐχ τοιοῦτον ὄλεθρον κατήγγειλεν (70). » Οὔτε Ἰουδαῖοι, οὔτε Κέλσος, οὔτε ἄλλος τις μετὰ ἀποδείξεως ἔχει παραστῆσαι, ὅτι ὅλεθρος τοσούτους ἀνθρώπους ἐπι- στρέφει ἀπὸ τῆς χύσεως τῶν κακῶν ἐπὶ τὸν κατὰ φύσιν μετὰ σωφροσύνης καὶ τῶν λοιπῶν ἀρετῶν βίον. ι Παρέβριψε δ' ὁ Κέλσος καὶ τό· < Θεὸν δὲ καὶ τοῦ Θεοῦ Υἱὸν οὐδεὶς ἐκ τοιούτων συμβόλων καὶ παρα- κουσμάτων, οὐδ᾽ ἐξ οὕτως ἀγεννῶν τεκμηρίων συν- ἔστησιν. ὁ Ἐχρῆν δὲ αὐτὸν, τὰ παρακούσματα ἐκθέ- μενον, ἐλέγξαι, καὶ τὰ ἀγεννῆ τεκμήρια λόγῳ πα ραστῆσαι, ἵν' εἴ τι πιθανὸν ἐδόκει λέγειν, ὁ Χριστιανός ἀγωνίσασθαι πρὸς αὐτὸ πειραθῇ, καὶ ἀνατρέψαι τὸν λόγον. "Οπερ δὲ εἶπε περὶ τοῦ Ἰησοῦ, ἀπήντησε μὲν, ὡς περὶ μεγάλου, οὐκ ἐβουλήθη δὲ ἰδεῖν, ὅτι τοῦτ' ἀπήντησεν, κἂν (71) ἡ ενάργεια παρίστησι περὶ τοῦ Ἰησοῦ. « ὡς γὰρ ὁ ἥλιος, φησί, πάντα τὰ ἄλλα φωτίζων πρῶτον αὐτὸν δεικνύει· οὕτως ἐχρῆν πε ποιηκέναι τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ. » Εἴποιμεν ἂν οὖν, ὅτι καὶ πεποίηκεν· . Ανέτειλε γὰρ ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ δικαιοσύνη, καὶ πλῆθος εἰρήνης γέγονεν, ο ἀρξάμενον ἀπὸ τῆς γενέσεως αὐτοῦ, εὐτρεπίζοντος τοῦ Θεοῦ τῇ διδασκαλίᾳ αὐτοῦ τὰ ἔθνη, ἵν᾽ ὑπὸ ἕνα γένηται τῶν Ῥωμαίων βασιλέα, καὶ μὴ, διὰ τὸ προ- φάσει τῶν πολλῶν βασιλειῶν (72) άμικτον τῶν ἐθνῶν πρὸς ἄλληλα, χαλεπώτερον γένηται τοῖς ἀποστόλοις τοῦ Ἰησοῦ τὸ ποιῆσαι ὅπερ προσέταξεν αὐτοῖς ὁ Ἰη- σοῦς, εἰπών· « Πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ Εθνη. » Καὶ σαφές γε, ὅτι κατὰ τὴν Αὐγούστου βα σιλείαν ὁ Ἰησοῦς (73) γεγέννηται, τοῦ ἵν' οὕτως ὀνομάσω) ὁμαλίσαντος διὰ μιᾶς βασιλείας τοὺς πολ- λοὺς τῶν ἐπὶ γῆς. Ην δὲ ἂν ἐμπόδιον τοῦ νεμηθῆ και τὴν Ἰησοῦ διδασκαλίαν εἰς πᾶσαν τὴν οἰκουμένην τὸ πολλὰς εἶναι βασιλείας, οὐ μόνον διὰ τὰ προειρη μένα, ἀλλὰ καὶ διὰ τὸ ἀναγκάζεσθαι στρατεύεσθαι καὶ ὑπὲρ τῶν πατρίδων πολεμεῖν τοὺς πανταχοῦ· ὅ τι ἐγίνετο (74) πρὸ τῶν Αὐγούστου χρόνων, καὶ ἔτι γε ἀνωτέρω, ὅτε γε χρεία ἦν, ὡς Πελοποννησίων καὶ ᾿Αθηναίων εἶναι πόλεμον, οὕτω καὶ ἑτέρων πρὸς ἑτέρους. Πῶς οὖν οἷόν τε ἦν τὴν εἰρηνικὴν ταύτην διδασκαλίαν, καὶ μηδὲ ἐχθροὺς ἐπιτρέπουσαν ἀμύ νῆς. κἂν ἀπίθανος. γειλαν, προφῆται. ούτε, γάρ. τὸ, διὰ τό, καὶ μὴ προφάσει τῶν πολλῶν βασιλειῶν, ἀμίκτων τῶν ἐθνῶν πρὸς ἄλληλα ὄντων, χαλεπώτερον, οἷς, ἧς, CONTRA CELSUM LIB. 11. B C 29. Jam ante diximus duplicem Christi in- ter homines adventum a prophetis prædictum fuisse. Quapropter inutile fuerit refellere id quod fictus Judaeus addit : • Qui venturus est, eum pro- pbelæ præpotentem quendam regem, universe ter- ræ, gentium omnium exercituumque dominum fore pronuntiant. . Quod vero sequitur, tam pernicio- sam pestem ab illis non fuisse prænuntiatam, › hic agnosco Judæorum stomachum, quo fit ut nullo argumento nullave probabilitate Jesum vituperent. Nec enim Judai, nec Celsus, nec alius quilibet pro- bare unquam poterit perniciosam pestem eum esse, qui tot homines a vitiorum proluvie avocatos ad vitam naturæ consentaneam et temperantia cæte- risque virtutibus ornatam advocavit. guis, interpretationibus prave detortis, tam inani- bus argumentis et Deum et Dei Filium esse denion - straverit. Ut pravas illas interpretationes redar- gueret, adductas oportuit; debuit et inania illa argumenta exhibere, ut si quid probabile contra afferre visus esset, id impugnare Christianus tenta- ret, et quæ objecta fuissent evertere. Quod autem de Jesu dixit, debuisse illum magnitudinem suam ostendere, id exitum habuit ; sed id videre noluit, quamlibet evidentibus argumentis astruatur. ‹ Quem- admodum sol, inquit, res omnes illustraus pri- mum se ipse ostendit; sic oportebat facere Dei Filium. Et fecit quidem : • Orla est enim in diebus ejus justitia et abundantia pacis", idque statim ac natus est. Deus enim, cuin gentes ad ejus doctrinam præparatas vellet, providit ut uni Roma- norum imperatori parerent: ne, si plures essent reges gentesque essent a se invicem alienæ, diffici- lius Apostoli exsequerentur id, quod illis a Jesu præceptum fuit his verbis : « Euules, docete omnes gentes". Atque etiam constat Jesum natum esse sub Augusto, qui in unum regnum maximam homi- num qui in orbe terrarum dispersi sunt, multitudi- nem veluti consociaverat. Regnorum enim multi- tudo impedimento fuisset, quominus in totum or- bem doctrina Jesu disseminaretur. Id efficitur cum ex iis quæ jam diximus, tum inde maxime, quod D pro patrie defensione bella gerendi necessitas fuis- ss Psal. Lxxi, 7. 3↳ Matth. xxvII, 19. Guietus vero, ut referatur ad Post sequens addendum videtur set; ut paulo ante Augusti tempora superiusque factum fuerat, quando, ut Peloponnesios inter et Athenienses, sic inter alias gentes bellum esse opus fuit. Quomodo igitur pacifica hæc doctrina, quæ ne inimicorum quidem injurias ulcisci permittit, po- tuisset invalescere, nisi toto orbe adventus quod præcedit, et sic legit : etc. et ad marginein sed, utraque lectio vi- Liosa. 50. Adjecit et hoc Celsus • Nemo ejusmodi si- (67) Hoeschelius in textu, ποιεῖσθαι, male. (68) Libb. editi ad marginem, ἐπιδημήσαντα. (69) Κἂν πιθανώς. Bolerellus legit, κἂν πιθα (70) Κατήγγειλεν. Scribendum videtur κατήγο (71) Kår. Deest in omníbus mss. (72) Codex Regius, βασιλέων. Guietus expungit (73) Ριο ὁ Ἰησοῦς, Hoeschelius in textu habet (74) Libb. editi ad marginem, ἐγένετο.
Ὡς γὰρ οὐχ ὁμοία δύναμις ἡ τῶν ἐν Αἰγύπτῳ ἐπαοιδῶν τῇ ἐν τῷ Μωϋσεῖ παραδόξῳ χάριτι, ἀλλὰ τὸ τέλος διήλεγχε τὰ μὲν τῶν Αἰγυπτίων ὄντα μαγγανείας τὰ δὲ τοῦ Μωϋσέως θεῖα· οὕτως τὰ μὲν τῶν ἀντιχρίστων καὶ τῶν προσποιουμένων δυνάμεις ὡς μαθητῶν Ἰησοῦ σημεῖα καὶ τέρατα λέγεται εἶναι ψεύδους, ἐν πάσῃ ἀπάτῃ ἀδικίας τοῖς ἀπολλυμένοις ἰσχύοντα, τὰ δὲ τοῦ Χριστοῦ καὶ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ καρπὸν ἔσχεν οὐκ ἀπάτην ἀλλὰ σωτηρίαν ψυχῶν. Τίς γὰρ τὸν κρείττονα βίον καὶ συστέλλοντα τὰ τῆς κακίας ὁσημέραι ἐπὶ τὸ ἔλαττον εὐλόγως φησὶν ἀπὸ ἀπάτης γίνεσθαι; Ὑπείδετο δὲ ὁ Κέλσος τὸ ἀπὸ τῆς γραφῆς ποιήσας τὸν Ἰησοῦν εἰρηκέναι ὅτι Σατανᾶς τις τοιαῦτα παραμηχανήσεται. Ἀλλὰ καὶ συναρπάζει τὸν λόγον φάσκων μὴ ἔξαρνον εἶναι τὸν Ἰησοῦν, ὡς ταῦτα οὐδὲν θεῖον ἔχει ἀλλὰ πονηρῶν ἐστιν ἔργα· ὁμογενῆ γὰρ αὐτὰ πεποίηκεν ἑτερογενῆ τυγχάνοντα. Καὶ ὥσπερ λύκος κυνὶ οὐχ ὁμογενής, κἂν δοκῇ ἔχειν τι παραπλήσιον ἐν τῷ τοῦ σώματος σχήματι καὶ τῇ φωνῇ, οὐδὲ φάσσα τῇ περιστερᾷ. οὕτως οὐδὲν ὅμοιον ἔχει τὸ δυνάμει θεοῦ ἐπιτελούμενον τῷ γινομένῳ ἀπὸ γοητείας. Ἔτι δὲ καὶ ταῦτα πρὸς τὰς Κέλσου κακουργίας ἐροῦμεν·
Φθάσαντες δ' ἐν τοῖς ἀνωτέρω εἰρήκαμεν περὶ Α τῶν τὸν Χριστὸν προφητεύεσθαι (67), δύο ἐπιδημίαις χρησόμενον εἰς τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος· διόπερ οὐκ ἔτι χρεία ἡμᾶς ἀπολογήσασθαι πρὸς τὸ λεγόμενον ὡς ὑπὸ τοῦ Ἰουδαίου, ὅτι « Μέγαν καὶ δυνάστην, καὶ πάσης τῆς γῆς, καὶ πάντων τῶν ἐθνῶν καὶ στρα- τοπέδων Κύριόν φασιν οἱ προφῆται εἶναι τὸν ἐπιδη- μήσοντα (68). » Ἰουδαϊκῶς δ', οἶμαι, εἶπε καὶ κατὰ τὴν ἐκείνων χολὴν μετὰ τοῦ χωρὶς ἀποδείξεως, καν πιθανῶς (69), λοιδορεῖν τὸν Ἰησοῦν, ὅτι δὲ οὐχ τοιοῦτον ὄλεθρον κατήγγειλεν (70). » Οὔτε Ἰουδαῖοι, οὔτε Κέλσος, οὔτε ἄλλος τις μετὰ ἀποδείξεως ἔχει παραστῆσαι, ὅτι ὅλεθρος τοσούτους ἀνθρώπους ἐπι- στρέφει ἀπὸ τῆς χύσεως τῶν κακῶν ἐπὶ τὸν κατὰ φύσιν μετὰ σωφροσύνης καὶ τῶν λοιπῶν ἀρετῶν βίον. ι Παρέβριψε δ' ὁ Κέλσος καὶ τό· < Θεὸν δὲ καὶ τοῦ Θεοῦ Υἱὸν οὐδεὶς ἐκ τοιούτων συμβόλων καὶ παρα- κουσμάτων, οὐδ᾽ ἐξ οὕτως ἀγεννῶν τεκμηρίων συν- ἔστησιν. ὁ Ἐχρῆν δὲ αὐτὸν, τὰ παρακούσματα ἐκθέ- μενον, ἐλέγξαι, καὶ τὰ ἀγεννῆ τεκμήρια λόγῳ πα ραστῆσαι, ἵν' εἴ τι πιθανὸν ἐδόκει λέγειν, ὁ Χριστιανός ἀγωνίσασθαι πρὸς αὐτὸ πειραθῇ, καὶ ἀνατρέψαι τὸν λόγον. "Οπερ δὲ εἶπε περὶ τοῦ Ἰησοῦ, ἀπήντησε μὲν, ὡς περὶ μεγάλου, οὐκ ἐβουλήθη δὲ ἰδεῖν, ὅτι τοῦτ' ἀπήντησεν, κἂν (71) ἡ ενάργεια παρίστησι περὶ τοῦ Ἰησοῦ. « ὡς γὰρ ὁ ἥλιος, φησί, πάντα τὰ ἄλλα φωτίζων πρῶτον αὐτὸν δεικνύει· οὕτως ἐχρῆν πε ποιηκέναι τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ. » Εἴποιμεν ἂν οὖν, ὅτι καὶ πεποίηκεν· . Ανέτειλε γὰρ ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ δικαιοσύνη, καὶ πλῆθος εἰρήνης γέγονεν, ο ἀρξάμενον ἀπὸ τῆς γενέσεως αὐτοῦ, εὐτρεπίζοντος τοῦ Θεοῦ τῇ διδασκαλίᾳ αὐτοῦ τὰ ἔθνη, ἵν᾽ ὑπὸ ἕνα γένηται τῶν Ῥωμαίων βασιλέα, καὶ μὴ, διὰ τὸ προ- φάσει τῶν πολλῶν βασιλειῶν (72) άμικτον τῶν ἐθνῶν πρὸς ἄλληλα, χαλεπώτερον γένηται τοῖς ἀποστόλοις τοῦ Ἰησοῦ τὸ ποιῆσαι ὅπερ προσέταξεν αὐτοῖς ὁ Ἰη- σοῦς, εἰπών· « Πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ Εθνη. » Καὶ σαφές γε, ὅτι κατὰ τὴν Αὐγούστου βα σιλείαν ὁ Ἰησοῦς (73) γεγέννηται, τοῦ ἵν' οὕτως ὀνομάσω) ὁμαλίσαντος διὰ μιᾶς βασιλείας τοὺς πολ- λοὺς τῶν ἐπὶ γῆς. Ην δὲ ἂν ἐμπόδιον τοῦ νεμηθῆ και τὴν Ἰησοῦ διδασκαλίαν εἰς πᾶσαν τὴν οἰκουμένην τὸ πολλὰς εἶναι βασιλείας, οὐ μόνον διὰ τὰ προειρη μένα, ἀλλὰ καὶ διὰ τὸ ἀναγκάζεσθαι στρατεύεσθαι καὶ ὑπὲρ τῶν πατρίδων πολεμεῖν τοὺς πανταχοῦ· ὅ τι ἐγίνετο (74) πρὸ τῶν Αὐγούστου χρόνων, καὶ ἔτι γε ἀνωτέρω, ὅτε γε χρεία ἦν, ὡς Πελοποννησίων καὶ ᾿Αθηναίων εἶναι πόλεμον, οὕτω καὶ ἑτέρων πρὸς ἑτέρους. Πῶς οὖν οἷόν τε ἦν τὴν εἰρηνικὴν ταύτην διδασκαλίαν, καὶ μηδὲ ἐχθροὺς ἐπιτρέπουσαν ἀμύ νῆς. κἂν ἀπίθανος. γειλαν, προφῆται. ούτε, γάρ. τὸ, διὰ τό, καὶ μὴ προφάσει τῶν πολλῶν βασιλειῶν, ἀμίκτων τῶν ἐθνῶν πρὸς ἄλληλα ὄντων, χαλεπώτερον, οἷς, ἧς, CONTRA CELSUM LIB. 11. B C 29. Jam ante diximus duplicem Christi in- ter homines adventum a prophetis prædictum fuisse. Quapropter inutile fuerit refellere id quod fictus Judaeus addit : • Qui venturus est, eum pro- pbelæ præpotentem quendam regem, universe ter- ræ, gentium omnium exercituumque dominum fore pronuntiant. . Quod vero sequitur, tam pernicio- sam pestem ab illis non fuisse prænuntiatam, › hic agnosco Judæorum stomachum, quo fit ut nullo argumento nullave probabilitate Jesum vituperent. Nec enim Judai, nec Celsus, nec alius quilibet pro- bare unquam poterit perniciosam pestem eum esse, qui tot homines a vitiorum proluvie avocatos ad vitam naturæ consentaneam et temperantia cæte- risque virtutibus ornatam advocavit. guis, interpretationibus prave detortis, tam inani- bus argumentis et Deum et Dei Filium esse denion - straverit. Ut pravas illas interpretationes redar- gueret, adductas oportuit; debuit et inania illa argumenta exhibere, ut si quid probabile contra afferre visus esset, id impugnare Christianus tenta- ret, et quæ objecta fuissent evertere. Quod autem de Jesu dixit, debuisse illum magnitudinem suam ostendere, id exitum habuit ; sed id videre noluit, quamlibet evidentibus argumentis astruatur. ‹ Quem- admodum sol, inquit, res omnes illustraus pri- mum se ipse ostendit; sic oportebat facere Dei Filium. Et fecit quidem : • Orla est enim in diebus ejus justitia et abundantia pacis", idque statim ac natus est. Deus enim, cuin gentes ad ejus doctrinam præparatas vellet, providit ut uni Roma- norum imperatori parerent: ne, si plures essent reges gentesque essent a se invicem alienæ, diffici- lius Apostoli exsequerentur id, quod illis a Jesu præceptum fuit his verbis : « Euules, docete omnes gentes". Atque etiam constat Jesum natum esse sub Augusto, qui in unum regnum maximam homi- num qui in orbe terrarum dispersi sunt, multitudi- nem veluti consociaverat. Regnorum enim multi- tudo impedimento fuisset, quominus in totum or- bem doctrina Jesu disseminaretur. Id efficitur cum ex iis quæ jam diximus, tum inde maxime, quod D pro patrie defensione bella gerendi necessitas fuis- ss Psal. Lxxi, 7. 3↳ Matth. xxvII, 19. Guietus vero, ut referatur ad Post sequens addendum videtur set; ut paulo ante Augusti tempora superiusque factum fuerat, quando, ut Peloponnesios inter et Athenienses, sic inter alias gentes bellum esse opus fuit. Quomodo igitur pacifica hæc doctrina, quæ ne inimicorum quidem injurias ulcisci permittit, po- tuisset invalescere, nisi toto orbe adventus quod præcedit, et sic legit : etc. et ad marginein sed, utraque lectio vi- Liosa. 50. Adjecit et hoc Celsus • Nemo ejusmodi si- (67) Hoeschelius in textu, ποιεῖσθαι, male. (68) Libb. editi ad marginem, ἐπιδημήσαντα. (69) Κἂν πιθανώς. Bolerellus legit, κἂν πιθα (70) Κατήγγειλεν. Scribendum videtur κατήγο (71) Kår. Deest in omníbus mss. (72) Codex Regius, βασιλέων. Guietus expungit (73) Ριο ὁ Ἰησοῦς, Hoeschelius in textu habet (74) Libb. editi ad marginem, ἐγένετο.
PG 11:877ἆρα δυνάμεις γίνονται μὲν κατὰ γοητείαν ἀπὸ πονηρῶν δαιμόνων, οὐδεμία δὲ δύναμις ἐπιτελεῖται ἀπὸ τῆς θείας καὶ μακαρίας φύσεως, [ἀλλ’ ὁ βίος τῶν ἀνθρώπων ἤνεγκε μὲν τὰ χείρονα οὐδαμῶς δ’ ἐχώρησε τὰ κρείττονα; Καὶ τοῦτό γε δοκεῖ μοι ὥσπερ ἐπὶ πάντων δεῖν παρατιθέναι, ὅτι ὅπου τι χεῖρον προσποιούμενον εἶναι ὁμογενὲς τῷ κρείττονι, ἐκεῖ πάντως ἐκ τοῦ ἐναντίου ἐστί τι κρεῖττον], οὕτω καὶ ἐπὶ τῶν κατὰ γοητείαν ἐπιτελουμένων, ὅτι πάντως ἀνάγκη εἶναι καὶ ἀπὸ θείας ἐνεργείας ἐν τῷ βίῳ γινόμενα. Καὶ τοῦ αὐτοῦ ἐστιν ἐξ ἀκολουθίας ἤτοι ἀμφότερα ἀναιρεῖν καὶ λέγειν μηδέτερον γίνεσθαι [ἢ τιθέντα τὸ ἕτερον καὶ μάλιστα τὸ χεῖρον ὁμολογεῖν καὶ περὶ τοῦ κρείττονος.] Εἰ δέ τις τιθείη μὲν τὰ ἀπὸ γοητείας γίνεσθαι, μὴ τιθείη δὲ τὰ ἀπὸ θείας δυνάμεως, δοκεῖ μοι παραπλήσιος εἶναι τῷ τιθέντι μὲν ὅτι εἰσὶ σοφίσματα καὶ λόγοι πιθανοί, ἀποτυγχάνοντες τῆς ἀληθείας, προσποιούμενοι τἀληθῆ παριστάνειν, οὐδαμοῦ δὲ παρ’ ἀνθρώποις ἀλήθεια καὶ διαλεκτικὴ ἀλλοτρία σοφισμάτων πολιτεύεται.
Α νεσθαι, κρατῆσαι, εἰ μὴ τὰ τῆς οἰκουμένης τῇ Ἰτα σοῦ ἐπιδημίᾳ μετεβέβλητο πανταχοῦ ἐπὶ τὸ ἡμερώ τερον (75); Β Μετὰ ταῦτα Χριστιανοῖς ἐγκαλεῖ, ο ὡς σοφίζο μένοις ἐν τῷ λέγειν τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ εἶναι Αὐτολέ γον· ο καὶ οἴεταί γε κρατύνειν τὸ ἔγκλημα· ἐπεὶ, • Λόγον ἐπαγγελλόμενοι Υἱὸν εἶναι τοῦ Θεοῦ, ἀπο δείχνυμεν οὐ Λόγον καθαρὸν καὶ ἅγιον, ἀλλ᾽ ἄνθρω πον ἀτιμότατον (76) ἀπαχθέντα καὶ ἀποτυμπανι σθέντα. » Καὶ περὶ τούτου δ' ἐν τοῖς ἀνωτέρω, ὡς ἐν ἐπιτομῇ, πρὸς τὰς Κέλσου κατηγορίας εἴρηται· ἐν οἷς ἀπεδείκνυτο «ὁ πάσης κτίσεως πρωτότοκος ο ἀνειληφώς σῶμα καὶ ψυχὴν ἀνθρωπίνην· καὶ ὅτι ὁ Θεὸς ἐνετείλατο περὶ τῶν τοσούτων ἐν κόσμῳ, καὶ ἐκτίσθη· καὶ ὅτι ὁ τὴν ἐντολὴν λαβὼν ὁ Θεὸς Λόγος ἦν. Καὶ ἐπεὶ Ἰουδαῖός ἐστιν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ ταῦτα λέγων, οὐκ ἀτόπως χρησόμεθα τῷ, ο Εξαπέστειλε τὸν λόγον αὐτοῦ, καὶ ἰάσατο αὐτοὺς, καὶ ἐῤῥύσατο αὐτοὺς ἐκ τῶν διαφθορῶν αὐτῶν·, οὗ καὶ ἀνωτέρω ἐμνήσθημεν. Ἐγὼ δὲ, καὶ πολλοῖς Ἰουδαίοις καὶ το φοῖς γε ἐπαγγελλομένοις εἶναι συμβαλών, οὐδενὸς ἀκήκοα ἐπαινοῦντος τὸ, « Λόγον εἶναι τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, ν ὡς ὁ Κέλσος εἴρηκε· καὶ τοῦτο περιάπτων τῷ τοῦ Ἰουδαίου προσώπω, λέγοντος· ὡς « Εἴ γε ὁ Λόγος ἐστὶν ὑμῖν Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, καὶ ἡμεῖς ἐπαι- νοῦμεν. » Προείρηται δ' ἡμῖν, ὅτι οὔτ᾽ ἀλαζὼν οὔτε γόης δύναται εἶναι ὁ Ἰησοῦς· διὸ οὐκ ἀναγκαῖον ἐπαναλαμ βάνειν τὰ εἰρημένα, ἵνα μὴ πρὸς τὰς ταυτολογίας Κέλσου καὶ ἡμεῖς ταυτολογῶμεν (77). Ἐγκαλῶν δὲ τῇ γενεαλογίᾳ, τὰ μὲν καὶ παρὰ Χριστιανοῖς ζητού μενα, καὶ ὑπό τινων ὡς ἐγκλήματα προσαγόμενα τῇ διαφωνίᾳ τῶν γενεαλογιῶν, οὐδαμῶς ὠνόμασεν. Οὐ γὰρ ᾔδει ὁ ὡς ἀληθῶς ἀλαζὼν Κέλτος καὶ ἐπαγγελ- λόμενος εἰδέναι πάντα τὰ Χριστιανῶν φρονίμως έπα πορῆσαι τῇ Γραφῇ. Φησὶ δὲ ἀπηυθαδῆσθαι τοὺς γενεαλογήσαντας ἀπὸ τοῦ πρώτου φύντος καὶ τῶν ἐν Ἰουδαίοις βασιλέων τὸν Ἰησοῦν. » Καὶ οἴεταί τι εἰσε φέρειν γενναῖον, ὅτι ι Οὐκ ἂν ἡ τοῦ τέκτονος γυνή τηλικούτου γένους τυγχάνουσα ήγνόει. » Τί γὰρ τοῦτο πρὸς τὸν λόγον; Εστω, ὅτι οὐκ ἠγνόει· τί λυπεῖ τὰ προκείμενα; Ἀλλ᾿ ἀγνοείτω· πόθεν, ὅτι Αγνόει, οὐκ ἦν ἀπὸ τοῦ πρώτου ἀνθρώπου; καὶ οὐκ ἀνήγετο αὐτῆς τὸ γένος ἐπὶ τοὺς ἐν Ἰουδαίοις βασι λεύσαντας; Ἢ ἀναγκαῖον οἴεται ὁ Κέλσος τοὺς περ ἀτιμότατα. νεστέρους ἐκ πάντων πενεστέρων προγόνων (78) γε- γονέναι, ἢ τοὺς βασιλεῖς ἐκ βασιλέων; Διατρίβειν οὖν περὶ τὸν λόγον δοκεῖ μοι εἶναι μάταιον; φανε ροῦ ὄντος, ὅτι καὶ κατὰ τοὺς ἡμετέρους χρόνους ἐκ πλουσίων καὶ ἐνδόξων γεγόνασί τινες τῆς Μαρίας πενέστεροι, καὶ ἐξ ἀσημοτάτων, ἡγούμενοι ἐθνῶν καὶ βασιλεῖς. • Τί δέ, φησί, καὶ γενναῖον ἔδρασεν οἷον Θεός, ταυτολογοῦμεν. ἀπογόνων. ORIGENIS Jesu, placatis animis, dissidia omnia composuis- set? • captiosis argutiis freti Filium Dei asserant pro- prium esse Dei Verbum; » putatque se crimina- tioni vim addere, cum ait nos, pro Verbo illo puro et sancto quod Filium Dei esse prædicamus, exhibere despicatissimum hominem, flagris cæsum et in crucem actum. » In superioribus jam omnes hac de re compendio repulsæ sunt Celsi crimina - tiones. Illic enim ostensum est corpus et animam humanam suscepta fuisse a primogenito omnis creaturæ *; › in rerum hujus mundi conditione jussisse Deum, statimque illas creatas esse; deni- que Deum Verbum fuisse, qui mandatum accepe- rit. Quoniam vero Judens est qui hæc apud Gel- sum dicit, non alienum fuerit uti testimonio cujus supra memini : «Misit Verbum suum, et sanavit eos, et eripuit cos a corruptionibus eorum 56. Quod autein Celsus personæ Judæi assignat, eum sic loquentem inducens : • Si Verbum vobis est Filius Dei, assentimur et nos;, id a nullo unquam Judæo audivi, quamvis cum multis eo- rum, qui se sapientes venditant, colloquium ha- buerim. a C nec præstigiatorem esse posse; proinde nihil ne- cesse est eadem hic repetere, ne eadem semper occinente Celso, eadem et nos semper occinamus. Hinc genealogiam aggreditur: ubi nullam omnino mentionem facit eorum quæ vel apud Christianos in controversiam vocantur, quæque ex genealogia- rum inter se discrepantia ducunt nonnulli et vitio vertunt. Quippe sui ostentator ille Celsus qui Christianorum omuia se scire profitetur, ne- sciebat prudenter e Scriptaris decerpere quæ in dubium revocaret. Ait itaque nimis insolenter egisse eos, qui genealogiam Jesu texuerunt, cum filum & primo homine Judzorumque regibus oriun- dum esse scripserunt; › et strenuum aliquid af- ferre se putat, cum ait : « Neque fabri uxor tanto genere ortam se ignorasset. Quid hoc ad rem? Esto, non ignorasset. Quid hoc contra nos? Fac ignorasse. Hincne sequitur, ut a primo homine D suam non ducat originem? ut suos natales ad du- dæorum reges non referal? Putatne Celsus ne- cesse esse, ut pauperes a pauperibus parentibus, reges a regibus nascantur? Ergo in his diutius immorari supervacaneum videtur, cum perspi- cuum sit etiam nostra ætate ex divitibus illustri- busque parentibus natos esse quosdam Maria pau- periores; et ex ignobilissimis, duces et reges gentium. * Coloss. 1, 15. Psal. cvi, 20. (75) Anglicani, impressi libri, vero libb. excusi, 31. Posthac cum Christianis expostulat, « quod 32. Jam ante dictum est Jesum nec arrogantem, 33. ‹ Quid insigne, inquit, fecit Jesus quo Deus (75) lidem in margine, ἡμέτερον. (76) Quatuor codd. mss. Reg. Basileensis et duo (77) Ταυτολογώμεν. Sic omnes mss. rectius quam (78) Προγόνων. Reete ones codd. mss., male
Εἰ δ’ ἅπαξ παραδεξόμεθα ἀκόλουθον εἶναι τῷ ὑποστατὴν εἶναι μαγείαν καὶ γοητείαν, ἐνεργουμένην ὑπὸ πονηρῶν δαιμόνων, κατακλήσεσι περιέργοις θελγομένων καὶ ἀνθρώποις γόησιν ὑπακουόντων, τὸ καὶ [τὰ] ἀπὸ θείας δυνάμεως δεῖν εὑρίσκεσθαι ἐν ἀνθρώποις· διὰ τί οὐχὶ καὶ βεβασανισμένως τοὺς ἐπαγγελλομένους τὰς δυνάμεις ἐξετάσομεν ἀπὸ τοῦ βίου καὶ τοῦ ἤθους καὶ τῶν ἐπακολουθούντων ταῖς δυνάμεσιν ἤτοι εἰς βλάβην τῶν ἀνθρώπων ἢ εἰς ἠθῶν ἐπανόρθωσιν, τίς μὲν δαίμοσι διακονούμενος διά τινων ἐπῳδῶν καὶ μαγγανειῶν τὰ τοιαῦτα ποιεῖ, τίς δ’ ἐν χώρᾳ καθαρᾷ καὶ ἁγίᾳ γενόμενος κατὰ τὴν ψυχὴν ἑαυτοῦ καὶ τὸ πνεῦμα, οἶμαι δὲ καὶ τὸ σῶμα, τῷ θεῷ, παραδεξάμενος θεῖόν τι πνεῦμα τὰ τοιαῦτα εἰς ὠφέλειαν ἀνθρώπων καὶ προτροπὴν τὴν ἐπὶ τὸ πιστεύειν θεῷ ἀληθινῷ πράττει; Εἰ δ’ ἅπαξ ζητεῖν δεῖ μὴ συναρπαζόμενον ὑπὸ τῶν δυνάμεων, τίς μὲν ἀπὸ κρείττονος τίς δὲ ἀπὸ χείρονος τὰ τοιαῦτα ἐπιτελεῖ, ἵνα ἢ μὴ πάντα κακολογῶμεν ἢ μὴ πάντα ὡς θεῖα θαυμάζωμεν καὶ ἀποδεχώμεθα·
Α νεσθαι, κρατῆσαι, εἰ μὴ τὰ τῆς οἰκουμένης τῇ Ἰτα σοῦ ἐπιδημίᾳ μετεβέβλητο πανταχοῦ ἐπὶ τὸ ἡμερώ τερον (75); Β Μετὰ ταῦτα Χριστιανοῖς ἐγκαλεῖ, ο ὡς σοφίζο μένοις ἐν τῷ λέγειν τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ εἶναι Αὐτολέ γον· ο καὶ οἴεταί γε κρατύνειν τὸ ἔγκλημα· ἐπεὶ, • Λόγον ἐπαγγελλόμενοι Υἱὸν εἶναι τοῦ Θεοῦ, ἀπο δείχνυμεν οὐ Λόγον καθαρὸν καὶ ἅγιον, ἀλλ᾽ ἄνθρω πον ἀτιμότατον (76) ἀπαχθέντα καὶ ἀποτυμπανι σθέντα. » Καὶ περὶ τούτου δ' ἐν τοῖς ἀνωτέρω, ὡς ἐν ἐπιτομῇ, πρὸς τὰς Κέλσου κατηγορίας εἴρηται· ἐν οἷς ἀπεδείκνυτο «ὁ πάσης κτίσεως πρωτότοκος ο ἀνειληφώς σῶμα καὶ ψυχὴν ἀνθρωπίνην· καὶ ὅτι ὁ Θεὸς ἐνετείλατο περὶ τῶν τοσούτων ἐν κόσμῳ, καὶ ἐκτίσθη· καὶ ὅτι ὁ τὴν ἐντολὴν λαβὼν ὁ Θεὸς Λόγος ἦν. Καὶ ἐπεὶ Ἰουδαῖός ἐστιν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ ταῦτα λέγων, οὐκ ἀτόπως χρησόμεθα τῷ, ο Εξαπέστειλε τὸν λόγον αὐτοῦ, καὶ ἰάσατο αὐτοὺς, καὶ ἐῤῥύσατο αὐτοὺς ἐκ τῶν διαφθορῶν αὐτῶν·, οὗ καὶ ἀνωτέρω ἐμνήσθημεν. Ἐγὼ δὲ, καὶ πολλοῖς Ἰουδαίοις καὶ το φοῖς γε ἐπαγγελλομένοις εἶναι συμβαλών, οὐδενὸς ἀκήκοα ἐπαινοῦντος τὸ, « Λόγον εἶναι τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, ν ὡς ὁ Κέλσος εἴρηκε· καὶ τοῦτο περιάπτων τῷ τοῦ Ἰουδαίου προσώπω, λέγοντος· ὡς « Εἴ γε ὁ Λόγος ἐστὶν ὑμῖν Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, καὶ ἡμεῖς ἐπαι- νοῦμεν. » Προείρηται δ' ἡμῖν, ὅτι οὔτ᾽ ἀλαζὼν οὔτε γόης δύναται εἶναι ὁ Ἰησοῦς· διὸ οὐκ ἀναγκαῖον ἐπαναλαμ βάνειν τὰ εἰρημένα, ἵνα μὴ πρὸς τὰς ταυτολογίας Κέλσου καὶ ἡμεῖς ταυτολογῶμεν (77). Ἐγκαλῶν δὲ τῇ γενεαλογίᾳ, τὰ μὲν καὶ παρὰ Χριστιανοῖς ζητού μενα, καὶ ὑπό τινων ὡς ἐγκλήματα προσαγόμενα τῇ διαφωνίᾳ τῶν γενεαλογιῶν, οὐδαμῶς ὠνόμασεν. Οὐ γὰρ ᾔδει ὁ ὡς ἀληθῶς ἀλαζὼν Κέλτος καὶ ἐπαγγελ- λόμενος εἰδέναι πάντα τὰ Χριστιανῶν φρονίμως έπα πορῆσαι τῇ Γραφῇ. Φησὶ δὲ ἀπηυθαδῆσθαι τοὺς γενεαλογήσαντας ἀπὸ τοῦ πρώτου φύντος καὶ τῶν ἐν Ἰουδαίοις βασιλέων τὸν Ἰησοῦν. » Καὶ οἴεταί τι εἰσε φέρειν γενναῖον, ὅτι ι Οὐκ ἂν ἡ τοῦ τέκτονος γυνή τηλικούτου γένους τυγχάνουσα ήγνόει. » Τί γὰρ τοῦτο πρὸς τὸν λόγον; Εστω, ὅτι οὐκ ἠγνόει· τί λυπεῖ τὰ προκείμενα; Ἀλλ᾿ ἀγνοείτω· πόθεν, ὅτι Αγνόει, οὐκ ἦν ἀπὸ τοῦ πρώτου ἀνθρώπου; καὶ οὐκ ἀνήγετο αὐτῆς τὸ γένος ἐπὶ τοὺς ἐν Ἰουδαίοις βασι λεύσαντας; Ἢ ἀναγκαῖον οἴεται ὁ Κέλσος τοὺς περ ἀτιμότατα. νεστέρους ἐκ πάντων πενεστέρων προγόνων (78) γε- γονέναι, ἢ τοὺς βασιλεῖς ἐκ βασιλέων; Διατρίβειν οὖν περὶ τὸν λόγον δοκεῖ μοι εἶναι μάταιον; φανε ροῦ ὄντος, ὅτι καὶ κατὰ τοὺς ἡμετέρους χρόνους ἐκ πλουσίων καὶ ἐνδόξων γεγόνασί τινες τῆς Μαρίας πενέστεροι, καὶ ἐξ ἀσημοτάτων, ἡγούμενοι ἐθνῶν καὶ βασιλεῖς. • Τί δέ, φησί, καὶ γενναῖον ἔδρασεν οἷον Θεός, ταυτολογοῦμεν. ἀπογόνων. ORIGENIS Jesu, placatis animis, dissidia omnia composuis- set? • captiosis argutiis freti Filium Dei asserant pro- prium esse Dei Verbum; » putatque se crimina- tioni vim addere, cum ait nos, pro Verbo illo puro et sancto quod Filium Dei esse prædicamus, exhibere despicatissimum hominem, flagris cæsum et in crucem actum. » In superioribus jam omnes hac de re compendio repulsæ sunt Celsi crimina - tiones. Illic enim ostensum est corpus et animam humanam suscepta fuisse a primogenito omnis creaturæ *; › in rerum hujus mundi conditione jussisse Deum, statimque illas creatas esse; deni- que Deum Verbum fuisse, qui mandatum accepe- rit. Quoniam vero Judens est qui hæc apud Gel- sum dicit, non alienum fuerit uti testimonio cujus supra memini : «Misit Verbum suum, et sanavit eos, et eripuit cos a corruptionibus eorum 56. Quod autein Celsus personæ Judæi assignat, eum sic loquentem inducens : • Si Verbum vobis est Filius Dei, assentimur et nos;, id a nullo unquam Judæo audivi, quamvis cum multis eo- rum, qui se sapientes venditant, colloquium ha- buerim. a C nec præstigiatorem esse posse; proinde nihil ne- cesse est eadem hic repetere, ne eadem semper occinente Celso, eadem et nos semper occinamus. Hinc genealogiam aggreditur: ubi nullam omnino mentionem facit eorum quæ vel apud Christianos in controversiam vocantur, quæque ex genealogia- rum inter se discrepantia ducunt nonnulli et vitio vertunt. Quippe sui ostentator ille Celsus qui Christianorum omuia se scire profitetur, ne- sciebat prudenter e Scriptaris decerpere quæ in dubium revocaret. Ait itaque nimis insolenter egisse eos, qui genealogiam Jesu texuerunt, cum filum & primo homine Judzorumque regibus oriun- dum esse scripserunt; › et strenuum aliquid af- ferre se putat, cum ait : « Neque fabri uxor tanto genere ortam se ignorasset. Quid hoc ad rem? Esto, non ignorasset. Quid hoc contra nos? Fac ignorasse. Hincne sequitur, ut a primo homine D suam non ducat originem? ut suos natales ad du- dæorum reges non referal? Putatne Celsus ne- cesse esse, ut pauperes a pauperibus parentibus, reges a regibus nascantur? Ergo in his diutius immorari supervacaneum videtur, cum perspi- cuum sit etiam nostra ætate ex divitibus illustri- busque parentibus natos esse quosdam Maria pau- periores; et ex ignobilissimis, duces et reges gentium. * Coloss. 1, 15. Psal. cvi, 20. (75) Anglicani, impressi libri, vero libb. excusi, 31. Posthac cum Christianis expostulat, « quod 32. Jam ante dictum est Jesum nec arrogantem, 33. ‹ Quid insigne, inquit, fecit Jesus quo Deus (75) lidem in margine, ἡμέτερον. (76) Quatuor codd. mss. Reg. Basileensis et duo (77) Ταυτολογώμεν. Sic omnes mss. rectius quam (78) Προγόνων. Reete ones codd. mss., male
Liber sextus
PG 11:879πῶς οὐχὶ προφανὲς μὲν ἔσται ἐκ τῶν συμβάντων ἐπὶ Μωϋσέως καὶ ἐπὶ Ἰησοῦ, ἐθνῶν ὅλων συστάντων μετὰ τὰ σημεῖα αὐτῶν, ὅτι θείᾳ δυνάμει πεποιήκασιν οὗτοι ἅπερ ἀναγέγραπται αὐτοὺς πεποιηκέναι; Οὐκ ἂν γὰρ πονηρία καὶ μαγγανεία ὅλον ἔθνος συνέστησαν, ὑπερβὰν μὲν οὐ μόνον ἀγάλματα καὶ τὰ ὑπ’ ἀνθρώπων ἱδρυμένα ἀλλὰ καὶ πᾶσαν γενητὴν φύσιν, ἀναβαῖνον δὲ πρὸς τὴν ἀγένητον τοῦ θεοῦ τῶν ὅλων ἀρχήν. Ἐπεὶ δ’ Ἰουδαῖός ἐστιν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ ταῦτα λέγων, εἴποιμεν ἂν πρὸς αὐτόν· σὺ δὲ δή, ὦ οὗτος, τί δή ποτε τὰ μὲν παρὰ σοὶ γεγραμμένα ὡς ὑπὸ τοῦ θεοῦ διὰ Μωϋσέως ἐπιτελεσθέντα θεῖα εἶναι πεπίστευκας καὶ πειρᾷ πρὸς τοὺς διαβάλλοντας αὐτὰ ὡς κατὰ γοητείαν γεγενημένα ὁμοίως τοῖς παρ’ Αἰγυπτίων σοφῶν ἐπιτελουμένοις διαλέγεσθαι, τὰ δὲ ἀπὸ τοῦ Ἰησοῦ καὶ παρὰ σοὶ ὁμολογούμενα γεγονέναι τοὺς κατὰ σοῦ Αἰγυπτίους μιμούμενος κατηγορεῖς ὡς οὐ θεῖα; Εἰ γὰρ τὸ τέλος καὶ ὅλον τὸ ἔθνος συστὰν διὰ τῶν ἐν Μωϋσεῖ τεραστίων τὴν ἐνάργειαν τοῦ θεὸν εἶναι τὸν ταῦτα ποιήσαντα γενέσθαι συνίστησιν ἐπὶ Μωϋσέως, πῶς οὐχὶ μᾶλλον τὸ τοιοῦτον ἐπὶ τῷ Ἰησοῦ δειχθήσεται, μεῖζον ποιήσαντι παρὰ τὸ Μωϋσέως ἔργον;
ΙΙ. καταφρονῶν ἀνθρώπων, καὶ διαγελῶν καὶ παίζων τὸ συμβαῖνον ὁ Ἰησοῦς; » Πυνθανομένῳ δὴ αὐτῷ πόθεν ἂν ἀποκρινοίμεθα, κἂν ἔχωμεν παριστάνειν τὸ γεν ναῖον καὶ τὸ παράδοξον ἐπὶ τοῖς συμβεβηκόσιν αὐτῷ, ἢ ἀπὸ τῶν Εὐαγγελίων, ὅτι ἡ γῆ ἐσείσθη, καὶ αἱ πέτραι ἐσχίσθησαν, καὶ τὰ μνημεῖα ἡνεῴχθη, καὶ τὸ καταπέτασμα τοῦ ναοῦ ἐσχίσθη ἀπὸ ἄνωθεν ἕως κάτω, καὶ σκοτία ἐγένετο ἐν καιρῷ ἡμέρας τοῦ ἡλίου ἐκλιπόντος; Αλλ' ἐὰν πιστεύῃ μὲν τοῖς Εὐαγγελίοις ὁ Κέλσος, ὅπου κατηγορεῖν καὶ (79) Χριστιανῶν οἴε- ται, ἀπιστῇ δὲ ἐπὶ τῶν συνιστάντων τὴν ἐν Ἰησοῦ θειότητα, φήσομεν αὐτῷ· ' οὗτος, ἢ πᾶσιν ἀπίστει, καὶ μηδ' ἐγκαλεῖν νόμιζε· ἢ πιστεύων πᾶσι, θαύμαζε Θεοῦ Λόγον ἐνανθρωπήσαντα, καὶ ὅλον τὸ τῶν ἀν θρώπων γένος ὠφελῆσαι βουληθέντα. Γενναίον δ' ἔργον τοῦ Ἰησοῦ τὸ μέχρι σήμερον θεραπεύεσθαι τῷ ὀνόματι αὐτοῦ, οὓς ὁ Θεὸς βούλεται. Περὶ δὲ τῆς ἐπὶ Τιβερίου Καίσαρος ἐκκλείψεως, οὗ βασιλεύοντος καὶ ὁ Ἰησοῦς ἔοικεν ἐσταυρῶσθαι, καὶ περὶ τῶν μεγά λων τότε γενομένων σεισμῶν τῆς γῆς ἀνέγραψε και Φλέγων ἐν τῷ τρισκαιδεκάτῳ ἢ τῷ τεσσαρεσκαιδε‐ κάτῳ (80), οἶμαι, τῶν Χρονικών. Παίζων δ', ὡς οἴεται, τὸν Ἰησοῦν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος, εἰδέναι ἀναγέγραπται τὸν Εὐριπί δου (81) Βάκχον λέγοντα, Λύσει μ' ὁ δαίμων αὐτὸς, ὅταν ἐγὼ θέλω. Οὐ πάνυ μὲν οὖν Ἰουδαῖοι τὰ Ἑλλήνων φιλολο γοῦσι (82) · ἀλλ᾽ ἔστω τινὰ τῶν Ἰουδαίων καὶ φιλό λογον οὕτω γεγονέναι· πῶς οὖν ὁ Ἰησοῦς, ἐπεὶ μή ἔλυσεν αὐτὸν δεδεμένον, οὐδὲ ἐδύνατο λῦσαι; Η γὰρ (83) ἐκ τῶν ἐμῶν γραφῶν πιστευέτω, ὅτι καὶ καί Ἰησοῦ. δεκάτῳ. ἢ τῷ τεσσαρεσκαιδεκάτω. Τῷ δ' ἔτει τετάρτῳ) τῆς σβ' Ολυμ- πιάδος ἐγένετο ἔκλειψις ἡλίου μεγίστη τῶν ἔγνω- σμένων πρότερον, καὶ νύξ ὥρᾳ ἕκτῃ τῆς ἡμέρας ἐγένετο, ὥστε καὶ ἀστέρας ἐν οὐρανῷ φανῆναι, σει σμός τε μέγας κατὰ Βιθυνίαν τὰ πολλὰ Νικαίας και τεστρέψατο. Φλέ γων ἱστορεῖ ἐπὶ Τιβερίου Καίσαρος ἐν πανσελήνῳ ἔκλειψιν ἡλίου γεγονέναι τελείαν ὥρας έκτης μέχρι Ενάτης. πανσελήνου Τοῦτο τὸ σκότος ἔκλειψιν ἡλίου Θάλλος ἀποκαλεῖ ἐν τρίτῃ τῶν Ἱστο ριῶν. Πεν. Εἱρκταῖσί τ' ἔνδον σῶμα σὴν φυλάξομεν. Διό. Λύσει με δαίμων αὐτὸς, ὅταν ἐγὼ θέλω. σοφούσι. ἐκ τῶν ἐμῶν, ἐκ τῶν ἡμετέρων, CONTRA CELSUM LIB. A agnoscatur? An suos adversarios despexit? c Act. XII, 7. anie adde Sic omnes mss., quorum lectioni respondet interpretatio Latina Gelenii. In antea editis deside- ratur, Verba Phlegontis testatur afferre se Eusebius apud Syncellum pag. : (Petavius, xir, cap. 21, Doctrin. Lemporum, legit: Tu B' Etet, ut semel exstat apud Philoponum pag. 89, in Hexaemeron, sed eadem pagina his deinde legitur, Si lac sunt Phlegontis verba, errat aut fallit Africanus qui apud Syncellum, pag. 322, refert Phlegontem scripsisse eclipsim contigisse in plenilunio, et a sexta hora in notam durasse: Sane non meminisse phlegon- tem diserte testatur Origenes in Matth. de eclipsi hac disserens: Et Phlegon quidam in Chronicis suis scripsit in principatu Tiberii Cæsaris hoc fa- cium, sed non significavit in luna plena hoc fa- ctum.fline quibusdam difficultatibus chronolo- gicis permoti viri quidam doctissimi de alia eclipsi loqui Phlegontem existimarunt, ut Keplerus in Eclogis chronicis, Gerardus Joannes Vossius lib. 11, cap. 10, Harmoniæ evangelicæ, et Samuel Basna- gius ad ann. 29, et seqq., et 33, n. 118. Sed non adeo explorata videntur eorum argumenta, ut non assentiri malim veteribus qui Phlegontis vorba de D B An irrisit ludosque fecit, quidquid ipsi accideret?» Cui sic interroganti etsi strenuum quid et insoli- tum ostendere possumus in iis quæ ei acciderunt, unde respondebimus nisi ex Evangeliis quæ nar- rant motam esse terram, scissas petras, aperta monumenta, velum templi a summo ad imum fuisse discissum, tenebras factas esse media die et defecisse solem? Quod si Celsus fidem Scripturis adjungit, ubi Christianos criminandi occasionem dari existimat; ſidem autem illis abrogat, ubi Jesu divinitatem constituunt; dicemus : heus tu! aut omnibus fidem abroga, desineque illas contra nos allegare; aut si credere malueris omnibus quæ continent, admirare Dei Verbum hac mente homi- nem se fecisse, ut generi humano prodesset. Cœ- terum Jesu opus est egregium, in nomine ejus ho- dieque sanari, quoscunque Deus sanatos velit. De solis autem defectione quæ accidit sub Tiberio Cesare, quo imperante Christum crucifixum esse constat, deque motibus, queis tunc terra succuss: est, Philegontein opinor in tertio decimo vel decimo quarto Chronicorum libre injecisse mentionem. Bacchi apud Euripidem, quod novisse fingitur, in Jesum torquet : Ipse Deus, simul atque volam, me solvet. Rari tamen Judæi qui litteras Græcorum curent : sed volo aliquem e Judæis illarum fuisse curiosum; sequiturne ut, qui se vinctum non solverit, solvere Jesus se non potuerit? Credat potius ex nostris scripturis Petrum vinctum in custodia ", angelo solis obscuratione quæ Christo patiente contigit, intelligenda esse non dubitarunt. Eo autem verisi- milius est Phlegontem de bạc eclipsi loqui, quod certissimum sit ipsum etiam alia de Christi et Ju- deorum rebus Chronico suo inseruisse, teste Ori- gene tractatu in Matth., et hoc libro secundo contra Celsum, supra num. 14. Nec ipse solus me- minit Phlegon solis obscurationis quæ moriente Christo contigit, nam et Africanus laudat Thallum qui eam quoque commemorat: Tertullianus, Apolog., cap. : « Eoden modo dies medium orbem signante sole subducta est; deliquium putaverunt qui id quoque super Christo prædicatum non scierunt, et tamen euni mundi casum relatum in archivis vestris habetis.» Item Lucianus Antiochenus martyr, si fides est Rufino, ait : « Consulite annales vestros, invenietis Pilati temporibus dum pateretur Christus, media die fugatum solem et interruptum diem. › Pen. Tuumque corpus intus in carceribus asser- [rabimus. Ba. Solvet me Deus ipse, cum ego voluero. SPENCER. profecto. . Ibidem pro legit Guietus et suspicatur ex compendio men dum natum, quod admodum est verişimile. (79) Dele και, vel ejus loco lege τῶν, vel potius (81) Ἐν τῷ τρισκαιδεκάτῳ ἢ τῷ τεσσαρεσκαι- 34. Postea Celsi Judaeus jocatur scilicet, et istud (81) Εὐριπίδου. In Bacch. : (82) Libb. antea editi ad marginem habent φιλο- (83) Η γάρ. Mavult Bolerellus ή γάρ, 4 sane,
Ἐκεῖνος μὲν γὰρ τοὺς ἀπὸ τοῦ ἔθνους ἐκ σπέρματος Ἀβραὰμ κατὰ διαδοχὴν τὴν περιτομὴν φυλάξαντας καὶ τῶν ἐθῶν τοῦ Ἀβραὰμ γενομένους ζηλωτὰς ἑτοιμοτέρους παραλαβὼν ἐξήγαγεν ἐκ τῆς Αἰγύπτου, τοὺς θείους, οὓς πεπίστευκας, παρατιθέμενος αὐτοῖς νόμους· οὗτος δὲ μεῖζόν τι τολμήσας ἐπεισήγαγε τῇ προκαταλαβούσῃ πολιτείᾳ καὶ ἔθεσι πατρῴοις καὶ ἀνατροφαῖς ταῖς κατὰ τοὺς κειμένους νόμους τὴν κατὰ τὸ εὐαγγέλιον πολιτείαν. Καὶ ὥσπερ ἔχρῃζεν, ἵνα Μωϋσῆς πιστευθῇ οὐ μόνον ὑπὸ τῆς γερουσίας ἀλλὰ καὶ τοῦ λαοῦ, σημείων ὧν πεποιηκέναι ἀναγέγραπται, διὰ τί οὐχὶ καὶ Ἰησοῦς, ἵνα πιστευθῇ ὑπὸ τῶν ἀπὸ τοῦ λαοῦ μεμαθηκότων σημεῖα καὶ τέρατα αἰτεῖν, δεήσεται τοιούτων δυνάμεων, αἳ διὰ τὸ μεῖζον καὶ θειότερον συγκρίσει τῶν διὰ Μωϋσέως οἷαί τε ἦσαν ἀποστῆσαι μὲν τῆς ἰουδαϊκῆς μυθολογίας καὶ τῶν ἀνθρωπίνων παρ’ αὐτοῖς παραδόσεων ποιῆσαι δὲ παραδέξασθαι τὸν ταῦτα διδάσκοντα καὶ ἐπιτελοῦντα, ὅτι μείζων τῶν προφητῶν ἦν; Πῶς γὰρ οὐ μείζων τῶν προφητῶν ἦν ὁ ὑπὸ τῶν προφητῶν ὡς Χριστὸς καὶ σωτὴρ τοῦ γένους τῶν ἀνθρώπων εἶναι κηρυσσόμενος;
ΙΙ. καταφρονῶν ἀνθρώπων, καὶ διαγελῶν καὶ παίζων τὸ συμβαῖνον ὁ Ἰησοῦς; » Πυνθανομένῳ δὴ αὐτῷ πόθεν ἂν ἀποκρινοίμεθα, κἂν ἔχωμεν παριστάνειν τὸ γεν ναῖον καὶ τὸ παράδοξον ἐπὶ τοῖς συμβεβηκόσιν αὐτῷ, ἢ ἀπὸ τῶν Εὐαγγελίων, ὅτι ἡ γῆ ἐσείσθη, καὶ αἱ πέτραι ἐσχίσθησαν, καὶ τὰ μνημεῖα ἡνεῴχθη, καὶ τὸ καταπέτασμα τοῦ ναοῦ ἐσχίσθη ἀπὸ ἄνωθεν ἕως κάτω, καὶ σκοτία ἐγένετο ἐν καιρῷ ἡμέρας τοῦ ἡλίου ἐκλιπόντος; Αλλ' ἐὰν πιστεύῃ μὲν τοῖς Εὐαγγελίοις ὁ Κέλσος, ὅπου κατηγορεῖν καὶ (79) Χριστιανῶν οἴε- ται, ἀπιστῇ δὲ ἐπὶ τῶν συνιστάντων τὴν ἐν Ἰησοῦ θειότητα, φήσομεν αὐτῷ· ' οὗτος, ἢ πᾶσιν ἀπίστει, καὶ μηδ' ἐγκαλεῖν νόμιζε· ἢ πιστεύων πᾶσι, θαύμαζε Θεοῦ Λόγον ἐνανθρωπήσαντα, καὶ ὅλον τὸ τῶν ἀν θρώπων γένος ὠφελῆσαι βουληθέντα. Γενναίον δ' ἔργον τοῦ Ἰησοῦ τὸ μέχρι σήμερον θεραπεύεσθαι τῷ ὀνόματι αὐτοῦ, οὓς ὁ Θεὸς βούλεται. Περὶ δὲ τῆς ἐπὶ Τιβερίου Καίσαρος ἐκκλείψεως, οὗ βασιλεύοντος καὶ ὁ Ἰησοῦς ἔοικεν ἐσταυρῶσθαι, καὶ περὶ τῶν μεγά λων τότε γενομένων σεισμῶν τῆς γῆς ἀνέγραψε και Φλέγων ἐν τῷ τρισκαιδεκάτῳ ἢ τῷ τεσσαρεσκαιδε‐ κάτῳ (80), οἶμαι, τῶν Χρονικών. Παίζων δ', ὡς οἴεται, τὸν Ἰησοῦν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος, εἰδέναι ἀναγέγραπται τὸν Εὐριπί δου (81) Βάκχον λέγοντα, Λύσει μ' ὁ δαίμων αὐτὸς, ὅταν ἐγὼ θέλω. Οὐ πάνυ μὲν οὖν Ἰουδαῖοι τὰ Ἑλλήνων φιλολο γοῦσι (82) · ἀλλ᾽ ἔστω τινὰ τῶν Ἰουδαίων καὶ φιλό λογον οὕτω γεγονέναι· πῶς οὖν ὁ Ἰησοῦς, ἐπεὶ μή ἔλυσεν αὐτὸν δεδεμένον, οὐδὲ ἐδύνατο λῦσαι; Η γὰρ (83) ἐκ τῶν ἐμῶν γραφῶν πιστευέτω, ὅτι καὶ καί Ἰησοῦ. δεκάτῳ. ἢ τῷ τεσσαρεσκαιδεκάτω. Τῷ δ' ἔτει τετάρτῳ) τῆς σβ' Ολυμ- πιάδος ἐγένετο ἔκλειψις ἡλίου μεγίστη τῶν ἔγνω- σμένων πρότερον, καὶ νύξ ὥρᾳ ἕκτῃ τῆς ἡμέρας ἐγένετο, ὥστε καὶ ἀστέρας ἐν οὐρανῷ φανῆναι, σει σμός τε μέγας κατὰ Βιθυνίαν τὰ πολλὰ Νικαίας και τεστρέψατο. Φλέ γων ἱστορεῖ ἐπὶ Τιβερίου Καίσαρος ἐν πανσελήνῳ ἔκλειψιν ἡλίου γεγονέναι τελείαν ὥρας έκτης μέχρι Ενάτης. πανσελήνου Τοῦτο τὸ σκότος ἔκλειψιν ἡλίου Θάλλος ἀποκαλεῖ ἐν τρίτῃ τῶν Ἱστο ριῶν. Πεν. Εἱρκταῖσί τ' ἔνδον σῶμα σὴν φυλάξομεν. Διό. Λύσει με δαίμων αὐτὸς, ὅταν ἐγὼ θέλω. σοφούσι. ἐκ τῶν ἐμῶν, ἐκ τῶν ἡμετέρων, CONTRA CELSUM LIB. A agnoscatur? An suos adversarios despexit? c Act. XII, 7. anie adde Sic omnes mss., quorum lectioni respondet interpretatio Latina Gelenii. In antea editis deside- ratur, Verba Phlegontis testatur afferre se Eusebius apud Syncellum pag. : (Petavius, xir, cap. 21, Doctrin. Lemporum, legit: Tu B' Etet, ut semel exstat apud Philoponum pag. 89, in Hexaemeron, sed eadem pagina his deinde legitur, Si lac sunt Phlegontis verba, errat aut fallit Africanus qui apud Syncellum, pag. 322, refert Phlegontem scripsisse eclipsim contigisse in plenilunio, et a sexta hora in notam durasse: Sane non meminisse phlegon- tem diserte testatur Origenes in Matth. de eclipsi hac disserens: Et Phlegon quidam in Chronicis suis scripsit in principatu Tiberii Cæsaris hoc fa- cium, sed non significavit in luna plena hoc fa- ctum.fline quibusdam difficultatibus chronolo- gicis permoti viri quidam doctissimi de alia eclipsi loqui Phlegontem existimarunt, ut Keplerus in Eclogis chronicis, Gerardus Joannes Vossius lib. 11, cap. 10, Harmoniæ evangelicæ, et Samuel Basna- gius ad ann. 29, et seqq., et 33, n. 118. Sed non adeo explorata videntur eorum argumenta, ut non assentiri malim veteribus qui Phlegontis vorba de D B An irrisit ludosque fecit, quidquid ipsi accideret?» Cui sic interroganti etsi strenuum quid et insoli- tum ostendere possumus in iis quæ ei acciderunt, unde respondebimus nisi ex Evangeliis quæ nar- rant motam esse terram, scissas petras, aperta monumenta, velum templi a summo ad imum fuisse discissum, tenebras factas esse media die et defecisse solem? Quod si Celsus fidem Scripturis adjungit, ubi Christianos criminandi occasionem dari existimat; ſidem autem illis abrogat, ubi Jesu divinitatem constituunt; dicemus : heus tu! aut omnibus fidem abroga, desineque illas contra nos allegare; aut si credere malueris omnibus quæ continent, admirare Dei Verbum hac mente homi- nem se fecisse, ut generi humano prodesset. Cœ- terum Jesu opus est egregium, in nomine ejus ho- dieque sanari, quoscunque Deus sanatos velit. De solis autem defectione quæ accidit sub Tiberio Cesare, quo imperante Christum crucifixum esse constat, deque motibus, queis tunc terra succuss: est, Philegontein opinor in tertio decimo vel decimo quarto Chronicorum libre injecisse mentionem. Bacchi apud Euripidem, quod novisse fingitur, in Jesum torquet : Ipse Deus, simul atque volam, me solvet. Rari tamen Judæi qui litteras Græcorum curent : sed volo aliquem e Judæis illarum fuisse curiosum; sequiturne ut, qui se vinctum non solverit, solvere Jesus se non potuerit? Credat potius ex nostris scripturis Petrum vinctum in custodia ", angelo solis obscuratione quæ Christo patiente contigit, intelligenda esse non dubitarunt. Eo autem verisi- milius est Phlegontem de bạc eclipsi loqui, quod certissimum sit ipsum etiam alia de Christi et Ju- deorum rebus Chronico suo inseruisse, teste Ori- gene tractatu in Matth., et hoc libro secundo contra Celsum, supra num. 14. Nec ipse solus me- minit Phlegon solis obscurationis quæ moriente Christo contigit, nam et Africanus laudat Thallum qui eam quoque commemorat: Tertullianus, Apolog., cap. : « Eoden modo dies medium orbem signante sole subducta est; deliquium putaverunt qui id quoque super Christo prædicatum non scierunt, et tamen euni mundi casum relatum in archivis vestris habetis.» Item Lucianus Antiochenus martyr, si fides est Rufino, ait : « Consulite annales vestros, invenietis Pilati temporibus dum pateretur Christus, media die fugatum solem et interruptum diem. › Pen. Tuumque corpus intus in carceribus asser- [rabimus. Ba. Solvet me Deus ipse, cum ego voluero. SPENCER. profecto. . Ibidem pro legit Guietus et suspicatur ex compendio men dum natum, quod admodum est verişimile. (79) Dele και, vel ejus loco lege τῶν, vel potius (81) Ἐν τῷ τρισκαιδεκάτῳ ἢ τῷ τεσσαρεσκαι- 34. Postea Celsi Judaeus jocatur scilicet, et istud (81) Εὐριπίδου. In Bacch. : (82) Libb. antea editi ad marginem habent φιλο- (83) Η γάρ. Mavult Bolerellus ή γάρ, 4 sane,
Καὶ ὅλα δέ, ἅπερ ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος λέγει πρὸς τοὺς πιστεύοντας εἰς τὸν Ἰησοῦν, δύναται κοινοποιεῖσθαι εἰς τὴν Μωϋσέως κατηγορίαν· ὥστ’ ἢ μηδὲν διαφέρειν ἢ παραπλήσιον εἶναι λέγειν γοητείαν τὴν Ἰησοῦ τῇ Μωϋσέως, ἀμφοτέρων ὅσον ἐπὶ τῇ λέξει τοῦ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαίου δυναμένων τοῖς αὐτοῖς ὑπάγεσθαι ἐγκλήμασιν. Οἷον περὶ μὲν Χριστοῦ ὁ παρὰ Κέλσῳ Ἰουδαῖος λέγει· ἀλλ’ ὦ φῶς καὶ ἀλήθεια, τῇ αὐτοῦ φωνῇ διαρρήδην ἐξαγορεύει Ἰησοῦς ταῦτα, καθὰ καὶ ὑμεῖς συγγεγράφατε, διότι παρέσονται ὑμῖν καὶ ἕτεροι δυνάμεσιν ὁμοίαις χρώμενοι, κακοὶ καὶ γόητες· περὶ δὲ Μωϋσέως εἴποι ἂν ὁ ἀπιστῶν πρὸς τὸν Ἰουδαῖον τοῖς Μωϋσέως εἴτ’ Αἰγύπτιος εἴθ’ ὁστισοῦν· ἀλλ’ ὦ φῶς καὶ ἀλήθεια, τῇ αὐτοῦ φωνῇ Μωϋσῆς διαρρήδην ἐξαγορεύει, καθὰ καὶ ὑμεῖς συγγεγράφατε, διότι παρέσονται ὑμῖν ἕτεροι δυνάμεσιν ὁμοίαις χρώμενοι, κακοὶ καὶ γόητες. Γέγραπται γὰρ ὑμῶν ἐν τῷ νόμῳ· Ἐὰν δὲ ἀναστῇ ἐν σοὶ προφήτης ἢ ἐνυπνιαζόμενος ἐνύπνιον καὶ δῷ σοι σημεῖον ἢ τέρας, καὶ ἔλθῃ τὸ σημεῖον ἢ τὸ τέρας, ὃ ἐλάλησε πρός σε λέγων·
ΙΙ. καταφρονῶν ἀνθρώπων, καὶ διαγελῶν καὶ παίζων τὸ συμβαῖνον ὁ Ἰησοῦς; » Πυνθανομένῳ δὴ αὐτῷ πόθεν ἂν ἀποκρινοίμεθα, κἂν ἔχωμεν παριστάνειν τὸ γεν ναῖον καὶ τὸ παράδοξον ἐπὶ τοῖς συμβεβηκόσιν αὐτῷ, ἢ ἀπὸ τῶν Εὐαγγελίων, ὅτι ἡ γῆ ἐσείσθη, καὶ αἱ πέτραι ἐσχίσθησαν, καὶ τὰ μνημεῖα ἡνεῴχθη, καὶ τὸ καταπέτασμα τοῦ ναοῦ ἐσχίσθη ἀπὸ ἄνωθεν ἕως κάτω, καὶ σκοτία ἐγένετο ἐν καιρῷ ἡμέρας τοῦ ἡλίου ἐκλιπόντος; Αλλ' ἐὰν πιστεύῃ μὲν τοῖς Εὐαγγελίοις ὁ Κέλσος, ὅπου κατηγορεῖν καὶ (79) Χριστιανῶν οἴε- ται, ἀπιστῇ δὲ ἐπὶ τῶν συνιστάντων τὴν ἐν Ἰησοῦ θειότητα, φήσομεν αὐτῷ· ' οὗτος, ἢ πᾶσιν ἀπίστει, καὶ μηδ' ἐγκαλεῖν νόμιζε· ἢ πιστεύων πᾶσι, θαύμαζε Θεοῦ Λόγον ἐνανθρωπήσαντα, καὶ ὅλον τὸ τῶν ἀν θρώπων γένος ὠφελῆσαι βουληθέντα. Γενναίον δ' ἔργον τοῦ Ἰησοῦ τὸ μέχρι σήμερον θεραπεύεσθαι τῷ ὀνόματι αὐτοῦ, οὓς ὁ Θεὸς βούλεται. Περὶ δὲ τῆς ἐπὶ Τιβερίου Καίσαρος ἐκκλείψεως, οὗ βασιλεύοντος καὶ ὁ Ἰησοῦς ἔοικεν ἐσταυρῶσθαι, καὶ περὶ τῶν μεγά λων τότε γενομένων σεισμῶν τῆς γῆς ἀνέγραψε και Φλέγων ἐν τῷ τρισκαιδεκάτῳ ἢ τῷ τεσσαρεσκαιδε‐ κάτῳ (80), οἶμαι, τῶν Χρονικών. Παίζων δ', ὡς οἴεται, τὸν Ἰησοῦν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος, εἰδέναι ἀναγέγραπται τὸν Εὐριπί δου (81) Βάκχον λέγοντα, Λύσει μ' ὁ δαίμων αὐτὸς, ὅταν ἐγὼ θέλω. Οὐ πάνυ μὲν οὖν Ἰουδαῖοι τὰ Ἑλλήνων φιλολο γοῦσι (82) · ἀλλ᾽ ἔστω τινὰ τῶν Ἰουδαίων καὶ φιλό λογον οὕτω γεγονέναι· πῶς οὖν ὁ Ἰησοῦς, ἐπεὶ μή ἔλυσεν αὐτὸν δεδεμένον, οὐδὲ ἐδύνατο λῦσαι; Η γὰρ (83) ἐκ τῶν ἐμῶν γραφῶν πιστευέτω, ὅτι καὶ καί Ἰησοῦ. δεκάτῳ. ἢ τῷ τεσσαρεσκαιδεκάτω. Τῷ δ' ἔτει τετάρτῳ) τῆς σβ' Ολυμ- πιάδος ἐγένετο ἔκλειψις ἡλίου μεγίστη τῶν ἔγνω- σμένων πρότερον, καὶ νύξ ὥρᾳ ἕκτῃ τῆς ἡμέρας ἐγένετο, ὥστε καὶ ἀστέρας ἐν οὐρανῷ φανῆναι, σει σμός τε μέγας κατὰ Βιθυνίαν τὰ πολλὰ Νικαίας και τεστρέψατο. Φλέ γων ἱστορεῖ ἐπὶ Τιβερίου Καίσαρος ἐν πανσελήνῳ ἔκλειψιν ἡλίου γεγονέναι τελείαν ὥρας έκτης μέχρι Ενάτης. πανσελήνου Τοῦτο τὸ σκότος ἔκλειψιν ἡλίου Θάλλος ἀποκαλεῖ ἐν τρίτῃ τῶν Ἱστο ριῶν. Πεν. Εἱρκταῖσί τ' ἔνδον σῶμα σὴν φυλάξομεν. Διό. Λύσει με δαίμων αὐτὸς, ὅταν ἐγὼ θέλω. σοφούσι. ἐκ τῶν ἐμῶν, ἐκ τῶν ἡμετέρων, CONTRA CELSUM LIB. A agnoscatur? An suos adversarios despexit? c Act. XII, 7. anie adde Sic omnes mss., quorum lectioni respondet interpretatio Latina Gelenii. In antea editis deside- ratur, Verba Phlegontis testatur afferre se Eusebius apud Syncellum pag. : (Petavius, xir, cap. 21, Doctrin. Lemporum, legit: Tu B' Etet, ut semel exstat apud Philoponum pag. 89, in Hexaemeron, sed eadem pagina his deinde legitur, Si lac sunt Phlegontis verba, errat aut fallit Africanus qui apud Syncellum, pag. 322, refert Phlegontem scripsisse eclipsim contigisse in plenilunio, et a sexta hora in notam durasse: Sane non meminisse phlegon- tem diserte testatur Origenes in Matth. de eclipsi hac disserens: Et Phlegon quidam in Chronicis suis scripsit in principatu Tiberii Cæsaris hoc fa- cium, sed non significavit in luna plena hoc fa- ctum.fline quibusdam difficultatibus chronolo- gicis permoti viri quidam doctissimi de alia eclipsi loqui Phlegontem existimarunt, ut Keplerus in Eclogis chronicis, Gerardus Joannes Vossius lib. 11, cap. 10, Harmoniæ evangelicæ, et Samuel Basna- gius ad ann. 29, et seqq., et 33, n. 118. Sed non adeo explorata videntur eorum argumenta, ut non assentiri malim veteribus qui Phlegontis vorba de D B An irrisit ludosque fecit, quidquid ipsi accideret?» Cui sic interroganti etsi strenuum quid et insoli- tum ostendere possumus in iis quæ ei acciderunt, unde respondebimus nisi ex Evangeliis quæ nar- rant motam esse terram, scissas petras, aperta monumenta, velum templi a summo ad imum fuisse discissum, tenebras factas esse media die et defecisse solem? Quod si Celsus fidem Scripturis adjungit, ubi Christianos criminandi occasionem dari existimat; ſidem autem illis abrogat, ubi Jesu divinitatem constituunt; dicemus : heus tu! aut omnibus fidem abroga, desineque illas contra nos allegare; aut si credere malueris omnibus quæ continent, admirare Dei Verbum hac mente homi- nem se fecisse, ut generi humano prodesset. Cœ- terum Jesu opus est egregium, in nomine ejus ho- dieque sanari, quoscunque Deus sanatos velit. De solis autem defectione quæ accidit sub Tiberio Cesare, quo imperante Christum crucifixum esse constat, deque motibus, queis tunc terra succuss: est, Philegontein opinor in tertio decimo vel decimo quarto Chronicorum libre injecisse mentionem. Bacchi apud Euripidem, quod novisse fingitur, in Jesum torquet : Ipse Deus, simul atque volam, me solvet. Rari tamen Judæi qui litteras Græcorum curent : sed volo aliquem e Judæis illarum fuisse curiosum; sequiturne ut, qui se vinctum non solverit, solvere Jesus se non potuerit? Credat potius ex nostris scripturis Petrum vinctum in custodia ", angelo solis obscuratione quæ Christo patiente contigit, intelligenda esse non dubitarunt. Eo autem verisi- milius est Phlegontem de bạc eclipsi loqui, quod certissimum sit ipsum etiam alia de Christi et Ju- deorum rebus Chronico suo inseruisse, teste Ori- gene tractatu in Matth., et hoc libro secundo contra Celsum, supra num. 14. Nec ipse solus me- minit Phlegon solis obscurationis quæ moriente Christo contigit, nam et Africanus laudat Thallum qui eam quoque commemorat: Tertullianus, Apolog., cap. : « Eoden modo dies medium orbem signante sole subducta est; deliquium putaverunt qui id quoque super Christo prædicatum non scierunt, et tamen euni mundi casum relatum in archivis vestris habetis.» Item Lucianus Antiochenus martyr, si fides est Rufino, ait : « Consulite annales vestros, invenietis Pilati temporibus dum pateretur Christus, media die fugatum solem et interruptum diem. › Pen. Tuumque corpus intus in carceribus asser- [rabimus. Ba. Solvet me Deus ipse, cum ego voluero. SPENCER. profecto. . Ibidem pro legit Guietus et suspicatur ex compendio men dum natum, quod admodum est verişimile. (79) Dele και, vel ejus loco lege τῶν, vel potius (81) Ἐν τῷ τρισκαιδεκάτῳ ἢ τῷ τεσσαρεσκαι- 34. Postea Celsi Judaeus jocatur scilicet, et istud (81) Εὐριπίδου. In Bacch. : (82) Libb. antea editi ad marginem habent φιλο- (83) Η γάρ. Mavult Bolerellus ή γάρ, 4 sane,
PG 11:881πορευθῶμεν καὶ ἀκολουθήσωμεν θεοῖς ἑτέροις, οὓς οὐκ οἴδατε, καὶ λατρεύσωμεν αὐτοῖς, οὐκ ἀκούσεσθε τοὺς λόγους τοῦ προφήτου ἐκείνου ἢ τοῦ ἐνυπνιαζομένου τὸ ἐνύπνιον ἐκεῖνο καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ ὁ μὲν τοὺς λόγους τοῦ Ἰησοῦ διαβάλλων φησὶ καὶ Σατανᾶν τινα τοιαῦτα παραμηχανώμενον ὀνομάζειν, ὁ δὲ κοινοποιῶν τοῦτο πρὸς Μωϋσέα ἐρεῖ καὶ προφήτην ἐνυπνιαζόμενον τοιαῦτα παραμηχανώμενον ὀνομάζειν. Ὥσπερ δ’ ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖός φησι περὶ τοῦ Ἰησοῦ ὅτι ὥστε οὐδ’ αὐτὸς ἔξαρνός ἐστιν, ὡς ταῦτά γε οὐδὲν θεῖον ἀλλὰ πονηρῶν ἐστιν ἔργα, οὕτως ὁ τοῖς Μωϋσέως ἀπιστῶν φήσει πρὸς αὐτὸν τὰ προειρημένα ἐκτιθέμενος τὸ αὐτό· ὥστε οὐδ’ αὐτὸς Μωϋσῆς ἔξαρνός ἐστιν, ὡς ταῦτά γε οὐδὲν θεῖον ἀλλὰ πονηρῶν ἐστιν ἔργα. Τὸ αὐτὸ δὲ ποιήσει καὶ ἐπὶ τούτου· βιαζόμενος ὑπὸ τῆς ἀληθείας ὁμοῦ καὶ τὰ τῶν ἄλλων ἀπεκάλυψε καὶ τὰ καθ’ ἑαυτὸν ἤλεγξεν ὁ Μωϋσῆς. [Λέγοντι δὲ τῷ Ἰουδαίῳ καὶ τό· πῶς οὖν οὐ σχέτλιον ἀπὸ τῶν αὐτῶν ἔργων τὸν μὲν θεὸν τοὺς δὲ γόητας ἡγεῖσθαι; εἴποι τις ἂν πρὸς αὐτὸν διὰ τὰς Μωϋσέως ἐκτεθείσας λέξεις·
Πατέρα δικαιοί (89) ; » λεκτέον, ὅτι τὸ παραπλήσιόν ἐστιν εἰπεῖν καὶ πρὸς Ἕλληνας, Πρόνοιαν εἰσάγοντας καὶ θεοσημείας παραδεχομένους γενέσθαι· τί δήποτε τοὺς ἐνυβρίζοντας τῷ θείῳ (90), καὶ ἀναιροῦντας Πρόνοιαν, οὐ κολάζει ὁ Θεός; Ὡς γὰρ ἂν ἀπολογή- σωνται πρὸς ταῦτα Ἕλληνες, καὶ ἡμεῖς τὰ ὅμοια ἢ καὶ κρείττονα ἐροῦμεν. Γέγονε δὲ καὶ θεοσημία τις ἐξ οὐρανοῦ, ὁ ἐκλιπὼν ἥλιος καὶ τὰ λοιπὰ παράδοξα, ἐμφανίζοντα, ὅτι θεῖόν τι καὶ πλεῖον τῶν πολλῶν εἶχεν ὁ σταυρωθείς. Εἶτά φησιν ὁ Κέλσος· « Τί καὶ ἀνασκολοπιζομέν νου (91) τοῦ σώματος ποῖος ἐχώρ . . . . οιός πέρ τε ρέει μακάρεσσι θεοῖσιν ; ν Ἐκεῖνος μὲν οὖν παίζει· ἡμεῖς δὲ ἀπὸ τῶν σπουδαίων Εὐαγγελίων, κἂν μὴ Κέλσος βούληται, παραστήσου μεν, ὅτι ἰχὼρ μὲν ὁ μυθικὸς καὶ Ομηρικὸς οὐκ ἔρ- ρευσεν αὐτοῦ ἀπὸ τοῦ σώματος· ἤδη δ' αὐτοῦ ἀποθα νόντος, ο εἷς τῶν στρατιωτῶν λόγχῃ τὴν πλευρὰν αὐτ τοῦ ἔνυξε, καὶ ἐξῆλθεν αἷμα καὶ ὕδωρ. Καὶ ὁ ἑωρα- κώς μεμαρτύρηκε, καὶ ἀληθινὴ αὐτοῦ ἐστιν ἡ μαρτυ- μία· κἀκεῖνος οἶδεν, ὅτι ἀληθῆ λέγει. » Τῶν μὲν οὖν ἄλλων νεκρῶν σωμάτων τὸ αἷμα πήγνυται, καὶ ὕδωρ καθαρὸν οὐκ ἀποῤῥεῖ· τοῦ δὲ κατὰ τὸν Ἰησοῦν νεο κροῦ σώματος, τὸ παράδοξον, καὶ περὶ τὸ νεκρὸν σῶμα ἦν αἷμα καὶ ὕδωρ ἀπὸ τῶν πλευρῶν προχυθέν. Εἰ δ' εἰς μὲν τὸ κατηγορεῖν Ἰησοῦ καὶ Χριστιανῶν φέρων ἀπὸ τοῦ Εὐαγγελίου οὐδὲ καλῶς ἑρμηνευομένας λέξεις, σιωπῶν δὲ τὰ παριστάντα τὴν θεότητα τοῦ Ἰη- σοῦ, ἀκούειν βούλεται τὰς θεοσημείας· ἀναγνώτω τὸ Εὐαγγέλιον, καὶ ὁράτω, ὅτι καὶ ὁ ἑκατοντάρχης καὶ οἱ μετ' αὐτοῦ τηροῦντες τὸν Ἰησοῦν, ἰδόντες τὸν σει σμὸν καὶ τὰ γινόμενα, ἐφοβήθησαν σφόδρα, λέγοντες· • Θεοῦ Υἱὸς ἦν οὗτος. » Μετὰ ταῦθ᾽ ὁ ἀπὸ τοῦ Εὐαγγελίου ἐκλαβὼν λέξεις, ὧν κατηγορεῖν νομίζει, τὸ ὄξος καὶ τὴν χολὴν ὄνει δίζει τῷ Ἰησοῦ, « ὡς χανδὸν ἐπὶ τὸ πιεῖν ὡρμημένῳ, καὶ μὴ διακαρτερήσαντι (92) την δίψαν ὡς καὶ ὁ τυ χῶν ἄνθρωπος πολλάκις διακαρτερεῖ. » Καὶ τοῦτο ἰδίᾳ μὲν ἐν τροπολογία τυγχάνει διηγήσεως· νῦν δὲ κοινοτέρας ἂν τοιαύτης ἀποκρίσεως πρὸς τὰ ἐπη που ρημένα ἔχοιτο τὸ λεγόμενον, ὅτι καὶ περὶ τούτου προ φῆται προείπον. Γέγραπται γὰρ ἐν ἑξηκοστῷ καὶ ἐγος ψαλμῷ ἐκ προσώπου τοῦ Χριστοῦ· ι Καὶ ἔδω καν εἰς τὸ βρῶμά μου χολὴν, καὶ εἰς τὴν δίψαν μου ἐπότισαν με ὄξος. » Ἢ λεγέτωσαν Ἰουδαῖοι, τίς ἐστιν ὁ ἐν τῷ προφήτῃ ταῦτα λέγων,καὶ παραστησάτωσαν ἀπὸ τῆς ἱστορίας τὸν ἀνειληφότα εἰς τὸ βρῶμα ἑαυ τοῦ χολὴν, καὶ ποτισθέντα ὄξος. Η κἂν τολμησάτω- σαν λέγειν, ἂν οἴονται ἐπιδημήσειν Χριστὸν μέλλειν ἐν τούτοις γίγνεσθαι· ἵν᾿ ἡμεῖς εἴπωμεν. Τί οὖν λυπεῖ ἤδη γεγονέναι τὸ προφητευθέν; Οπερ καὶ αὐτὸ πρὸ τοσούτων λεχθὲν χρόνων, ἱκανόν ἐστι μετὰ τῶν ἄλλων * Εt Θείον. ἐνυβρίζοντας τὸ θεῖον. φησί ὁ τυχὼν ἄνθρωπος πολλάκις διακαρτερεί. καὶ τοῦτο ἰδίας μέν. CONTRA CELSUM LIB. II. A scitur ? » Dicendum eodem modo interrogari posse B Luc. xxi, 45. « Joan. xix, 34. C eos e Græcis, qui providentiam admittunt conce- duntque fieri prodigia : cur non Deus in eos anim madvertit qui Numini injurias inferunt, et e medio tollunt providentiam ? Que dicent Græci, ut hanc repellant criminationem, eadem et nos et meliora dicemus. Factum est autem e cœlo prodigium, nempe solis defectio aliaque miracula, quibus con- stitit eum, qui cruci affixus erat ", habuisse divi- num quidpiam et quod hominum vulgus non habet. 36. . sanguis ille, inquit postea Celsus, qui e corpore in crucem sublato fluxit, fuitne Huic similis, sacro qui manat corpore divum ? » Ita Celsus captans risum; nos e seriis Evangeliis, velit nolit, probamus ex Jesu corpore fluxisse san- guinem non fabulosum et qualem llomerus descri- bit; sed cum jam esset mortuus, ‹ unus militum lancea latus ejus aperuit, et exivit sanguis et aqua. Et qui vidit testimonium perhibuit, et verum est te- stimonium ejus; et ille scit quia vera dicit “. » Ac aliorum quidem mortuorum corporum sanguis cogi- tur, nec limpida ex illis manat aqua; e mortuo autom Jesu corpore, res mira ! sanguis et aqua, percusso la- tere, fluxerunt. Sin autem ille qui ad calumniandum Jesum et Christianos e Scripturis prave intellecta testimonia colligit, qua autem Jesu divinitatem confirmaut prætermittit, prodigia voluerit audire, legal Evangelium, et videat centurionem et qui cum eo Jesum servabant, cum viderent terræ motum et cælera quæ facta essent, timore magno perculsos exclamasse: Vere hic homo Filius Dei erat *. › D Luc. XXIII, Duo Anglicani,, abisit a ms. Regio, et redundet, expungendum duximus. affert quam quæ notare posse putat, Jesu vitio dat, ‹ quod siti compulsus eɔmque impatienter ferens, quam tamen vel quivis e plebe patienter sæpe susti- net, fel et acetum avidis faucibus hauserit. › Id quidem sensu tropologico explicari posset : sed lic satis fuerit cominunem hanc responsionem adhi- bere, illud a prophetis fuisse prænuntiatum. Nam in psalmo sexagesimo octavo scriptum est ex per- sona Christi : « Dederunt in escam meam fel, et in sili mea potaverunt me aceto ". » Dicant Judai, quis hæc apud prophetam dicat: nobis ex historia aliquem exhibeant, qui pro esca felle usus fuerit, et aceto pro potu. Aut si dicere ausi fuerint hæð de Christo quem venturum exspectant, intelligenda esse; continuo nos reponemus : quid vetat quo- minus hoc a prophetis prædictum evenerit? Certe hoc vaticinium longe ante Christi tempora editum, aliæque propheticæ prædictiones, si quis candide 11. ** Psal. Lxviii, 22. Hæc in antea editis omissa restituunt omnes codd. mss. Mox Boherello legendum videtur, (89) Δικαιοῖ. Bolerellus legit, δικάζει. (90) Coll. Regius et Basileensis, ὑβρίζοντας τὸ (91) Libb. antea editi, τί φησι καί. Sed cum istud 37. Postea homo ille qui non alia ex Evangelio (92) Καὶ μὴ διακαρτερήσαντι τὴν δίψαν ὡς καὶ
πῶς οὖν οὐ σχέτλιον ἀπὸ τῶν αὐτῶν ἔργων τὸν μὲν προφήτην θεοῦ καὶ θεράποντα αὐτοῦ τοὺς δὲ γόητας ἡγεῖσθαι;] Ἐπεὶ δὲ προσδιατρίβων τῷ τόπῳ ὁ Κέλσος προσέθηκεν οἷς ἐξεθέμην κοινοποιηθεῖσι καὶ τό· τί γὰρ μᾶλλον ἀπό γε τούτων τοὺς ἄλλους πονηροὺς ἢ τοῦτον νομιστέον αὐτῷ χρωμένους μάρτυρι; προσθήσομεν τοῖς λεγομένοις καὶ ἡμεῖς τοιαῦτα· τί γὰρ μᾶλλον ἀπό γε τούτων, οἷς ἀπαγορεύει πείθεσθαι Μωϋσῆς ἐπιδεικνυμένοις σημεῖα καὶ τέρατα, ἐκείνους πονηροὺς νομιστέον ἢ Μωϋσέα ἐξ ὧν ἑτέρους περὶ σημείων καὶ τεράτων διέβαλε; Πλείονα δ’ εἰς ταὐτὸν λέγων, ἵνα δόξῃ αὔξειν τὸ ἐπιχείρημα, φησί· ταῦτα μέν γε καὶ αὐτὸς ὡμολόγησεν οὐχὶ θείας φύσεως ἀλλ’ ἀπατεώνων τινῶν καὶ παμπονήρων εἶναι γνωρίσματα. Τίς οὖν αὐτός; Σὺ μέν, ὦ Ἰουδαῖε, φῂς ὅτι ὁ Ἰησοῦς, ὁ δὲ ἐγκαλῶν σοι ὡς τοῖς αὐτοῖς ἐγκλήμασιν ὑποκειμένῳ τὸ αὐτὸς ἀνάξει ἐπὶ τὸν Μωϋσέα. Μετὰ ταῦτά φησι πρὸς ἡμᾶς δῆθενἵνα τηρήσω τὸ ἀπ’ ἀρχῆς τῷ Ἰουδαίῳ προτεθένὁ τοῦ Κέλσου Ἰουδαῖος ἐν τῷ πρὸς τοὺς πολίτας ἑαυτοῦ λόγῳ πιστεύσαντας· [ Τίνι οὖν προσήχθητε ἢ διότι προεῖπεν, ὡς ἀποθανὼν ἀναστήσεται;
Πατέρα δικαιοί (89) ; » λεκτέον, ὅτι τὸ παραπλήσιόν ἐστιν εἰπεῖν καὶ πρὸς Ἕλληνας, Πρόνοιαν εἰσάγοντας καὶ θεοσημείας παραδεχομένους γενέσθαι· τί δήποτε τοὺς ἐνυβρίζοντας τῷ θείῳ (90), καὶ ἀναιροῦντας Πρόνοιαν, οὐ κολάζει ὁ Θεός; Ὡς γὰρ ἂν ἀπολογή- σωνται πρὸς ταῦτα Ἕλληνες, καὶ ἡμεῖς τὰ ὅμοια ἢ καὶ κρείττονα ἐροῦμεν. Γέγονε δὲ καὶ θεοσημία τις ἐξ οὐρανοῦ, ὁ ἐκλιπὼν ἥλιος καὶ τὰ λοιπὰ παράδοξα, ἐμφανίζοντα, ὅτι θεῖόν τι καὶ πλεῖον τῶν πολλῶν εἶχεν ὁ σταυρωθείς. Εἶτά φησιν ὁ Κέλσος· « Τί καὶ ἀνασκολοπιζομέν νου (91) τοῦ σώματος ποῖος ἐχώρ . . . . οιός πέρ τε ρέει μακάρεσσι θεοῖσιν ; ν Ἐκεῖνος μὲν οὖν παίζει· ἡμεῖς δὲ ἀπὸ τῶν σπουδαίων Εὐαγγελίων, κἂν μὴ Κέλσος βούληται, παραστήσου μεν, ὅτι ἰχὼρ μὲν ὁ μυθικὸς καὶ Ομηρικὸς οὐκ ἔρ- ρευσεν αὐτοῦ ἀπὸ τοῦ σώματος· ἤδη δ' αὐτοῦ ἀποθα νόντος, ο εἷς τῶν στρατιωτῶν λόγχῃ τὴν πλευρὰν αὐτ τοῦ ἔνυξε, καὶ ἐξῆλθεν αἷμα καὶ ὕδωρ. Καὶ ὁ ἑωρα- κώς μεμαρτύρηκε, καὶ ἀληθινὴ αὐτοῦ ἐστιν ἡ μαρτυ- μία· κἀκεῖνος οἶδεν, ὅτι ἀληθῆ λέγει. » Τῶν μὲν οὖν ἄλλων νεκρῶν σωμάτων τὸ αἷμα πήγνυται, καὶ ὕδωρ καθαρὸν οὐκ ἀποῤῥεῖ· τοῦ δὲ κατὰ τὸν Ἰησοῦν νεο κροῦ σώματος, τὸ παράδοξον, καὶ περὶ τὸ νεκρὸν σῶμα ἦν αἷμα καὶ ὕδωρ ἀπὸ τῶν πλευρῶν προχυθέν. Εἰ δ' εἰς μὲν τὸ κατηγορεῖν Ἰησοῦ καὶ Χριστιανῶν φέρων ἀπὸ τοῦ Εὐαγγελίου οὐδὲ καλῶς ἑρμηνευομένας λέξεις, σιωπῶν δὲ τὰ παριστάντα τὴν θεότητα τοῦ Ἰη- σοῦ, ἀκούειν βούλεται τὰς θεοσημείας· ἀναγνώτω τὸ Εὐαγγέλιον, καὶ ὁράτω, ὅτι καὶ ὁ ἑκατοντάρχης καὶ οἱ μετ' αὐτοῦ τηροῦντες τὸν Ἰησοῦν, ἰδόντες τὸν σει σμὸν καὶ τὰ γινόμενα, ἐφοβήθησαν σφόδρα, λέγοντες· • Θεοῦ Υἱὸς ἦν οὗτος. » Μετὰ ταῦθ᾽ ὁ ἀπὸ τοῦ Εὐαγγελίου ἐκλαβὼν λέξεις, ὧν κατηγορεῖν νομίζει, τὸ ὄξος καὶ τὴν χολὴν ὄνει δίζει τῷ Ἰησοῦ, « ὡς χανδὸν ἐπὶ τὸ πιεῖν ὡρμημένῳ, καὶ μὴ διακαρτερήσαντι (92) την δίψαν ὡς καὶ ὁ τυ χῶν ἄνθρωπος πολλάκις διακαρτερεῖ. » Καὶ τοῦτο ἰδίᾳ μὲν ἐν τροπολογία τυγχάνει διηγήσεως· νῦν δὲ κοινοτέρας ἂν τοιαύτης ἀποκρίσεως πρὸς τὰ ἐπη που ρημένα ἔχοιτο τὸ λεγόμενον, ὅτι καὶ περὶ τούτου προ φῆται προείπον. Γέγραπται γὰρ ἐν ἑξηκοστῷ καὶ ἐγος ψαλμῷ ἐκ προσώπου τοῦ Χριστοῦ· ι Καὶ ἔδω καν εἰς τὸ βρῶμά μου χολὴν, καὶ εἰς τὴν δίψαν μου ἐπότισαν με ὄξος. » Ἢ λεγέτωσαν Ἰουδαῖοι, τίς ἐστιν ὁ ἐν τῷ προφήτῃ ταῦτα λέγων,καὶ παραστησάτωσαν ἀπὸ τῆς ἱστορίας τὸν ἀνειληφότα εἰς τὸ βρῶμα ἑαυ τοῦ χολὴν, καὶ ποτισθέντα ὄξος. Η κἂν τολμησάτω- σαν λέγειν, ἂν οἴονται ἐπιδημήσειν Χριστὸν μέλλειν ἐν τούτοις γίγνεσθαι· ἵν᾿ ἡμεῖς εἴπωμεν. Τί οὖν λυπεῖ ἤδη γεγονέναι τὸ προφητευθέν; Οπερ καὶ αὐτὸ πρὸ τοσούτων λεχθὲν χρόνων, ἱκανόν ἐστι μετὰ τῶν ἄλλων * Εt Θείον. ἐνυβρίζοντας τὸ θεῖον. φησί ὁ τυχὼν ἄνθρωπος πολλάκις διακαρτερεί. καὶ τοῦτο ἰδίας μέν. CONTRA CELSUM LIB. II. A scitur ? » Dicendum eodem modo interrogari posse B Luc. xxi, 45. « Joan. xix, 34. C eos e Græcis, qui providentiam admittunt conce- duntque fieri prodigia : cur non Deus in eos anim madvertit qui Numini injurias inferunt, et e medio tollunt providentiam ? Que dicent Græci, ut hanc repellant criminationem, eadem et nos et meliora dicemus. Factum est autem e cœlo prodigium, nempe solis defectio aliaque miracula, quibus con- stitit eum, qui cruci affixus erat ", habuisse divi- num quidpiam et quod hominum vulgus non habet. 36. . sanguis ille, inquit postea Celsus, qui e corpore in crucem sublato fluxit, fuitne Huic similis, sacro qui manat corpore divum ? » Ita Celsus captans risum; nos e seriis Evangeliis, velit nolit, probamus ex Jesu corpore fluxisse san- guinem non fabulosum et qualem llomerus descri- bit; sed cum jam esset mortuus, ‹ unus militum lancea latus ejus aperuit, et exivit sanguis et aqua. Et qui vidit testimonium perhibuit, et verum est te- stimonium ejus; et ille scit quia vera dicit “. » Ac aliorum quidem mortuorum corporum sanguis cogi- tur, nec limpida ex illis manat aqua; e mortuo autom Jesu corpore, res mira ! sanguis et aqua, percusso la- tere, fluxerunt. Sin autem ille qui ad calumniandum Jesum et Christianos e Scripturis prave intellecta testimonia colligit, qua autem Jesu divinitatem confirmaut prætermittit, prodigia voluerit audire, legal Evangelium, et videat centurionem et qui cum eo Jesum servabant, cum viderent terræ motum et cælera quæ facta essent, timore magno perculsos exclamasse: Vere hic homo Filius Dei erat *. › D Luc. XXIII, Duo Anglicani,, abisit a ms. Regio, et redundet, expungendum duximus. affert quam quæ notare posse putat, Jesu vitio dat, ‹ quod siti compulsus eɔmque impatienter ferens, quam tamen vel quivis e plebe patienter sæpe susti- net, fel et acetum avidis faucibus hauserit. › Id quidem sensu tropologico explicari posset : sed lic satis fuerit cominunem hanc responsionem adhi- bere, illud a prophetis fuisse prænuntiatum. Nam in psalmo sexagesimo octavo scriptum est ex per- sona Christi : « Dederunt in escam meam fel, et in sili mea potaverunt me aceto ". » Dicant Judai, quis hæc apud prophetam dicat: nobis ex historia aliquem exhibeant, qui pro esca felle usus fuerit, et aceto pro potu. Aut si dicere ausi fuerint hæð de Christo quem venturum exspectant, intelligenda esse; continuo nos reponemus : quid vetat quo- minus hoc a prophetis prædictum evenerit? Certe hoc vaticinium longe ante Christi tempora editum, aliæque propheticæ prædictiones, si quis candide 11. ** Psal. Lxviii, 22. Hæc in antea editis omissa restituunt omnes codd. mss. Mox Boherello legendum videtur, (89) Δικαιοῖ. Bolerellus legit, δικάζει. (90) Coll. Regius et Basileensis, ὑβρίζοντας τὸ (91) Libb. antea editi, τί φησι καί. Sed cum istud 37. Postea homo ille qui non alia ex Evangelio (92) Καὶ μὴ διακαρτερήσαντι τὴν δίψαν ὡς καὶ
PG 11:883Καὶ τοῦτο δ’ εἰς τὸ περὶ Μωϋσέως ὁμοίως] τοῖς προτέροις κοινοποιηθήσεται. Φήσομεν γὰρ πρὸς αὐτόν· [τίνι οὖν προσήχθητε ἢ διότι ἀνέγραψε περὶ τῆς ἑαυτοῦ τελευτῆς τοιαῦτα· Καὶ ἐτελεύτησεν ἐκεῖ Μωϋσῆς οἰκέτης κυρίου ἐν γῇ Μωὰβ διὰ ῥήματος κυρίου· καὶ ἔθαψαν αὐτὸν ἐν γῇ Μωάβ, ἐγγὺς οἴκου Φογώρ. Καὶ οὐδεὶς οἶδε τὴν ταφὴν αὐτοῦ ἕως τῆς ἡμέρας ταύτης;] Ὡς γὰρ διαβάλλει ὁ Ἰουδαῖος ὅτι προεῖπεν, ὡς ἀποθανὼν ἀναστήσεται, πρὸς τὸν λέγοντα ταῦτα ὁ περὶ Μωϋσέως τὸ ὅμοιον φάσκων ἐρεῖ ὅτι [καὶ Μωϋσῆς ἀνέγραψεναὐτοῦ γάρ ἐστι καὶ τὸ Δευτερονόμιον]ὅτι Οὐδεὶς οἶδε τὴν ταφὴν αὐτοῦ ἕως τῆς ἡμέρας ταύτης, [σεμνύνων καὶ ἐπαίρων καὶ τὴν ταφὴν αὐτοῦ ὡς οὐκ ἐγνωσμένην ἀνθρώπων γένει.] Μετὰ ταῦτά φησιν ὁ Ἰουδαῖος πρὸς τοὺς ἑαυτοῦ πολίτας τῷ Ἰησοῦ πιστεύοντας· Φέρε δὴ καὶ πιστεύωμεν ὑμῖν τοῦτ’ εἰρῆσθαι. [Πόσοι δ’ ἄλλοι τοιαῦτα τερατεύονται, πειθοῦς ἕνεκα] τῶν εὐήθως ἀκουόντων ἐνεργολαβοῦντες τῇ πλάνῃ; [Ὅπερ οὖν καὶ Ζάμολξιν ἐν Σκύθαις φασί, τὸν Πυθαγόρου δοῦλον, καὶ αὐτὸν Πυθαγόραν ἐν Ἰταλίᾳ καὶ Ῥαμψίνιτον ἐν Αἰγύπτῳ·
Α προφητικών προγνώσεων (93) κινῆσαι τὸν εὐγνωμόνως ὅλα τὰ πράγματα ἐξετάζοντα, πρὸς τὸ συγκαταθέσθαι ὡς Χριστῷ προφητευθέντι καὶ Υἱῷ τοῦ Θεοῦ τῷ Ἰησοῦ. Μετὰ ταῦτά φησιν ἔτι πρὸς ἡμᾶς ὁ Ἰουδαῖος · • Ταῦτ᾽ οὖν ἡμῖν ἐγκαλεῖτε, ὦ πιστότατοι, διότι τοῦ τον οὐ νομίζομεν Θεόν, οὐδὲ συντιθέμεθα ὑμῖν, ὅτι ἐπ' ἀνθρώπων ὠφελείᾳ ταῦτα ὑπέμεινεν, ἵνα καὶ ἡμεῖς κολάσεων καταφρονῶμεν ; » Καὶ πρὸς ταῦτα δὲ φή σομεν, ὅτι ἐγκαλοῦμεν Ἰουδαίοις, ἐντραφεῖσι νόμῳ καὶ προφήταις τοῖς Χριστὸν προκαταγγέλλουσι (94), έπεὶ μήτε τὰ προσαγόμενα αὐτοῖς ὑφ᾽ ἡμῶν εἰς ἀπό δειξιν περὶ τοῦ τοῦτον εἶναι τὸν Χριστὸν λύουσιν, ἀπολογίαν ποριζόμενοι τοῦ μὴ πιστεύειν τὴν λύσιν· μήτε ὡς μὴ λύουσι πιστεύειν (95) τῷ προφητευθέντι έναργῶς παραστήσαντι ἐν τοῖς μαθητεύσασιν αὐτῷ, καὶ μετὰ τὸν χρόνον τῆς ἐνσωματώσεως ἑαυτοῦ, ὅτι ἐπ' ἀνθρώπων ὠφελείᾳ ταῦθ᾽ ὑπέμεινε· σκοπὸν ἔχων τῆς πρώτης επιδημίας οὐχὶ κρίνειν τὰ ἀνθρώ πων, καὶ πρὸ τοῦ (96) διδάξαι καὶ μαρτύρασθαι περὶ τῶν πρακτέων· καὶ μὴ τοὺς μὲν πονηροὺς κοι λάζειν, τοὺς δ᾽ ἀγαθοὺς σώζειν, ἀλλὰ σπεῖραι παρα δόξως τὸν ἑαυτοῦ λόγον καὶ μετά τινος δυνάμεως θειοτέρας παντὶ τῷ ἀνθρώπων γένει, ὡς οἱ προφή ται καὶ ταῦτα παρέστησαν. Ἔτι δ' ἐγκαλοῦμεν αὐτοῖς, ἐπεὶ τὴν ὑπάρχουσαν (97) δύναμιν ἐπιδεικνυμένῳ οὐκ ἐπίστευσαν, ἀλλ᾽ ἐν Βεελζεβούλ τῷ ἄρχοντι τῶν δαιμονίων ειρήκασι τοὺς δαίμονας αὐτὸν ἀποβεβλη κέναι τῆς τῶν ἀνθρώπων ψυχῆς. Ἐγκαλοῦμεν δ' ὅτι καὶ τὸ φιλάνθρωπον αὐτοῦ, μὴ ὑπερορῶντος οὐ μόνον πόλιν, ἀλλ᾽ οὐδὲ κώμην τινὰ τῆς Ἰουδαίας, ἵνα παν ταχοῦ ἀπαγγείλῃ τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ, διαβάλλον τες, πλάνην κατηγοροῦσιν αὐτοῦ ὡς ἁλωμένου, καὶ ἀλύοντος ἐν ἀγεννεῖ σώματι. Οὐ γὰρ ἀγεννὲς τὸ του σούτους ὑπομεῖναι ὑπὲρ ὠφελείας τῶν πανταχοῦ (98) ἀκούειν δυναμένων πόνους. ● Πῶς δ' οὐκ ἄντικρυς ψεῦδος τὸ ὑπὸ τοῦ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαίου λεγόμενον, ὅτι ε μηδένα πείσας μέσ χρι ἔζη, ὄγε μηδὲ (99) τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς, ἐκολά σθη καὶ τοιαῦτα ὑπέμεινε; › Πόθεν γὰρ ὁ φθόνος ὑπὸ τῶν παρὰ Ἰουδαίοις ἀρχιερέων καὶ πρεσβυτέ ρων καὶ γραμματέων ἐκινήθη κατ' αὐτοῦ, ἢ ἐκ τοῦ πλήθη πειθόμενα ἀκολουθεῖν αὐτῷ, καὶ εἰς τὰς ἐρημίας κρατούμενα οὐ μόνον ὑπὸ τῆς τῶν λόγων αὐτοῦ ἀκολουθίας ἀρμόζοντα τοῖς ἀκούουσιν ἀεὶ λέ- γοντος, ἀλλὰ καὶ ταῖς δυνάμεσιν ἐκπλήττοντος τοὺς υποκαταγγέλλουσι. ὡς μὴ λύοντες πιστεύουσι. καὶ μή. μὴ τῇ τοῦ λόγου αὐτοῦ ἀκολουθίᾳ πιστεύοντας; Πῶς δ' οὐκ ἄντικρυς ψεῦδος, ὅτι οὐδὲ τοὺς ἑαυτοῦ ἔπεισε μαθητὰς, » τοὺς παθόντας μὲν ἀνθρώπινόν τι ἀπὸ δειλίας τότε (οὐδέπω γὰρ ἦσαν πρὸς ἀνδρίαν ἡκο νημένοι), οὐ μὴν τὰ κριθέντα αὐτοῖς ὡς περὶ Χρι- τῶν πανταχοῦ. τῷ Κέλσῳ ὅτι μηδέ. ὅτι μηδένα πείσας μέχρι ἔζη, οὐδὲ τοὺς ἑαυτοῦ μαθητάς, ORIGENIS res gestaa omnes perpenderit, abunde sunt ut per- suadeant Jesum eum esse quem Christum prophetæ Deique Filium præsignificaverunt. B C Nobis igitur crimini ducitis, o fidelissimi, quod hunc pro Deo non habeamus, quodque non assen- tiamur illum hominum causa passum esse, ut et nos supplicia non pertimescamus?, Ad quæ sic respondebimus : Judæis quidem crimini ducimus, quod lege et prophetis innutriti Christum prænuntiantibus, neque solvant argumenta quibus Jesum esse Christum demonstramus, et suam incre- dulitatem hoc nomine prælexant, quod ea solverint; neque, cum nostra argumenta solvere nequeant, ei, quem prophetæ prædixerunt, habeant fidem : quam- vis et post susceptæ nostræ naturæ tempus in suis discipulis planum et evidens fecerit se, hæc perfe- rendo, consuluisse hominum utilitati : id in primo adventu sibi proponentem non homines prius judi- care quam ea quæ ipsis facienda essent, edoceret; nec statim malos punire et felicitate donare bonos, sed stupendo prorsus modo et divina virtute in omne hominum genus suam doctrinam dissemi- mare, ut prophetæ vaticinati fuerant. Crimini duci mus quod excellentissimam potestatem declarauti nedum crediderint, ab illo dæmones in Beelzebub principe dæmoniorum ejici ex anima hominum di- serint. Crimini ducimus quod, postquam Jesus, ut ubique regnum Dei annuntiaret, non urbem, ne vicum quidem Judææ adire dedignatus est, hanc ejus benignitatem in invidiam adduxerint, quasi & vagabundus hæc loca pererrasset, anxie vitam trahens in ignobili corpore. Non enim ignobile est tales ærumnas sustinere, ut utilia præcepta tra- dantur eis qui capere illa possunt. • ait Celsi Judaeus, Jesum, cum neminem potuisset, quandiu vixit, persuadere, ne suos discipulos qui- demn, his affectum esse suppliciis? Unde enim adversus eum pontificum, seniorum, scribarum Judæorum exarsit invidia, nisi quod sua persua- dendi vi vel in deserta pertraheret turbas quæ illi adhærebant, non solum quia delectabantur sermo- nibus ejus qui semper loquebatur quæ audientibus attemperata essent, sed propterea maxime, quod D miraculis eos in admirationem rapiebat, qui ser- monibus fidem adjungere recusabant? Nonne etiam plane mendacium est, illum ne suos quidem per- suasisse discipulos?, Equidem humanum quid præ timore tunc passi sunt, utpote nondum ad fortitu- quam libb. editi, interprete Gelenio, expungendum sequens Sed abest ad omnibus mss. et merito. Idcirco illud e textu nostro expun- ximus. canis qui cum Spencero habent, Gelenius interpres legebat, quam lectionem sequentia confirmant. 38. Sic deinde nos iterum interpellat Judæus : 39. Ecquod manifestius mendacium, quam quod (93) Ilceschelius, γνώσεων. (94) Προκαταγγέλλουσι. Sic omnes mss. rectius (95) Ὡς μὴ λύουσι πιστεύειν. Legendum cum (96) Καὶ πρὸ τοῦ. Vel delendum istud καί, vel (97) Υπάρχουσαν. Forte legendum, ὑπερέχουσαν. (98) Libb. antea editi, ὑπὲρ ὠφελείας τῷ Κέλσῳ (99) "Ογε μηδέ. Sic omnes mss., exceptis Angli
τοῦτον μὲν καὶ συγκυβεύειν ἐν ᾅδου τῇ Δήμητρι καὶ ἀνελθεῖν δῶρον παρ’ αὐτῆς χειρόμακτρον χρυσοῦν φέροντα· καὶ μὴν καὶ Ὀρφέα ἐν Ὀδρύσαις καὶ Πρωτεσίλαον ἐν Θεσσαλίᾳ καὶ Ἡρακλέα ἐπὶ Ταινάρῳ καὶ Θησέα. Ἀλλ’ ἐκεῖνο σκεπτέον, εἴ τις ὡς ἀληθῶς ἀποθανὼν ἀνέστη ποτὲ αὐτῷ σώματι]· ἢ οἴεσθε τὰ μὲν τῶν ἄλλων μύθους εἶναί τε καὶ δοκεῖν, ὑμῖν δὲ τὴν καταστροφὴν τοῦ δράματος εὐσχημόνως ἢ πιθανῶς ἐφευρῆσθαι, τὴν ἐπὶ τοῦ σκόλοπος αὐτοῦ φωνήν, ὅτ’ ἀπέπνει, καὶ τὸν σεισμὸν καὶ τὸν σκότον; Ὅτι δὴ ζῶν μὲν οὐκ ἐπήρκεσεν ἑαυτῷ, νεκρὸς δ’ ἀνέστη καὶ τὰ σημεῖα τῆς κολάσεως ἔδειξε [καὶ τὰς χεῖρας ὡς ἦσαν πεπερονημέναι], τίς τοῦτο εἶδε; Γυνὴ πάροιστρος, ὥς φατε, καὶ εἴ τις ἄλλος τῶν ἐκ τῆς αὐτῆς γοητείας, ἤτοι κατά τινα διάθεσιν ὀνειρώξας καὶ κατὰ τὴν αὐτοῦ βούλησιν δόξῃ πεπλανημένῃ φαντασιωθείς, ὅπερ ἤδη μυρίοις συμβέβηκεν, ἤ, ὅπερ μᾶλλον, ἐκπλῆξαι τοὺς λοιποὺς τῇ τερατείᾳ ταύτῃ θελήσας καὶ διὰ τοῦ τοιούτου ψεύσματος ἀφορμὴν ἄλλοις ἀγύρταις παρασχεῖν.
Α προφητικών προγνώσεων (93) κινῆσαι τὸν εὐγνωμόνως ὅλα τὰ πράγματα ἐξετάζοντα, πρὸς τὸ συγκαταθέσθαι ὡς Χριστῷ προφητευθέντι καὶ Υἱῷ τοῦ Θεοῦ τῷ Ἰησοῦ. Μετὰ ταῦτά φησιν ἔτι πρὸς ἡμᾶς ὁ Ἰουδαῖος · • Ταῦτ᾽ οὖν ἡμῖν ἐγκαλεῖτε, ὦ πιστότατοι, διότι τοῦ τον οὐ νομίζομεν Θεόν, οὐδὲ συντιθέμεθα ὑμῖν, ὅτι ἐπ' ἀνθρώπων ὠφελείᾳ ταῦτα ὑπέμεινεν, ἵνα καὶ ἡμεῖς κολάσεων καταφρονῶμεν ; » Καὶ πρὸς ταῦτα δὲ φή σομεν, ὅτι ἐγκαλοῦμεν Ἰουδαίοις, ἐντραφεῖσι νόμῳ καὶ προφήταις τοῖς Χριστὸν προκαταγγέλλουσι (94), έπεὶ μήτε τὰ προσαγόμενα αὐτοῖς ὑφ᾽ ἡμῶν εἰς ἀπό δειξιν περὶ τοῦ τοῦτον εἶναι τὸν Χριστὸν λύουσιν, ἀπολογίαν ποριζόμενοι τοῦ μὴ πιστεύειν τὴν λύσιν· μήτε ὡς μὴ λύουσι πιστεύειν (95) τῷ προφητευθέντι έναργῶς παραστήσαντι ἐν τοῖς μαθητεύσασιν αὐτῷ, καὶ μετὰ τὸν χρόνον τῆς ἐνσωματώσεως ἑαυτοῦ, ὅτι ἐπ' ἀνθρώπων ὠφελείᾳ ταῦθ᾽ ὑπέμεινε· σκοπὸν ἔχων τῆς πρώτης επιδημίας οὐχὶ κρίνειν τὰ ἀνθρώ πων, καὶ πρὸ τοῦ (96) διδάξαι καὶ μαρτύρασθαι περὶ τῶν πρακτέων· καὶ μὴ τοὺς μὲν πονηροὺς κοι λάζειν, τοὺς δ᾽ ἀγαθοὺς σώζειν, ἀλλὰ σπεῖραι παρα δόξως τὸν ἑαυτοῦ λόγον καὶ μετά τινος δυνάμεως θειοτέρας παντὶ τῷ ἀνθρώπων γένει, ὡς οἱ προφή ται καὶ ταῦτα παρέστησαν. Ἔτι δ' ἐγκαλοῦμεν αὐτοῖς, ἐπεὶ τὴν ὑπάρχουσαν (97) δύναμιν ἐπιδεικνυμένῳ οὐκ ἐπίστευσαν, ἀλλ᾽ ἐν Βεελζεβούλ τῷ ἄρχοντι τῶν δαιμονίων ειρήκασι τοὺς δαίμονας αὐτὸν ἀποβεβλη κέναι τῆς τῶν ἀνθρώπων ψυχῆς. Ἐγκαλοῦμεν δ' ὅτι καὶ τὸ φιλάνθρωπον αὐτοῦ, μὴ ὑπερορῶντος οὐ μόνον πόλιν, ἀλλ᾽ οὐδὲ κώμην τινὰ τῆς Ἰουδαίας, ἵνα παν ταχοῦ ἀπαγγείλῃ τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ, διαβάλλον τες, πλάνην κατηγοροῦσιν αὐτοῦ ὡς ἁλωμένου, καὶ ἀλύοντος ἐν ἀγεννεῖ σώματι. Οὐ γὰρ ἀγεννὲς τὸ του σούτους ὑπομεῖναι ὑπὲρ ὠφελείας τῶν πανταχοῦ (98) ἀκούειν δυναμένων πόνους. ● Πῶς δ' οὐκ ἄντικρυς ψεῦδος τὸ ὑπὸ τοῦ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαίου λεγόμενον, ὅτι ε μηδένα πείσας μέσ χρι ἔζη, ὄγε μηδὲ (99) τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς, ἐκολά σθη καὶ τοιαῦτα ὑπέμεινε; › Πόθεν γὰρ ὁ φθόνος ὑπὸ τῶν παρὰ Ἰουδαίοις ἀρχιερέων καὶ πρεσβυτέ ρων καὶ γραμματέων ἐκινήθη κατ' αὐτοῦ, ἢ ἐκ τοῦ πλήθη πειθόμενα ἀκολουθεῖν αὐτῷ, καὶ εἰς τὰς ἐρημίας κρατούμενα οὐ μόνον ὑπὸ τῆς τῶν λόγων αὐτοῦ ἀκολουθίας ἀρμόζοντα τοῖς ἀκούουσιν ἀεὶ λέ- γοντος, ἀλλὰ καὶ ταῖς δυνάμεσιν ἐκπλήττοντος τοὺς υποκαταγγέλλουσι. ὡς μὴ λύοντες πιστεύουσι. καὶ μή. μὴ τῇ τοῦ λόγου αὐτοῦ ἀκολουθίᾳ πιστεύοντας; Πῶς δ' οὐκ ἄντικρυς ψεῦδος, ὅτι οὐδὲ τοὺς ἑαυτοῦ ἔπεισε μαθητὰς, » τοὺς παθόντας μὲν ἀνθρώπινόν τι ἀπὸ δειλίας τότε (οὐδέπω γὰρ ἦσαν πρὸς ἀνδρίαν ἡκο νημένοι), οὐ μὴν τὰ κριθέντα αὐτοῖς ὡς περὶ Χρι- τῶν πανταχοῦ. τῷ Κέλσῳ ὅτι μηδέ. ὅτι μηδένα πείσας μέχρι ἔζη, οὐδὲ τοὺς ἑαυτοῦ μαθητάς, ORIGENIS res gestaa omnes perpenderit, abunde sunt ut per- suadeant Jesum eum esse quem Christum prophetæ Deique Filium præsignificaverunt. B C Nobis igitur crimini ducitis, o fidelissimi, quod hunc pro Deo non habeamus, quodque non assen- tiamur illum hominum causa passum esse, ut et nos supplicia non pertimescamus?, Ad quæ sic respondebimus : Judæis quidem crimini ducimus, quod lege et prophetis innutriti Christum prænuntiantibus, neque solvant argumenta quibus Jesum esse Christum demonstramus, et suam incre- dulitatem hoc nomine prælexant, quod ea solverint; neque, cum nostra argumenta solvere nequeant, ei, quem prophetæ prædixerunt, habeant fidem : quam- vis et post susceptæ nostræ naturæ tempus in suis discipulis planum et evidens fecerit se, hæc perfe- rendo, consuluisse hominum utilitati : id in primo adventu sibi proponentem non homines prius judi- care quam ea quæ ipsis facienda essent, edoceret; nec statim malos punire et felicitate donare bonos, sed stupendo prorsus modo et divina virtute in omne hominum genus suam doctrinam dissemi- mare, ut prophetæ vaticinati fuerant. Crimini duci mus quod excellentissimam potestatem declarauti nedum crediderint, ab illo dæmones in Beelzebub principe dæmoniorum ejici ex anima hominum di- serint. Crimini ducimus quod, postquam Jesus, ut ubique regnum Dei annuntiaret, non urbem, ne vicum quidem Judææ adire dedignatus est, hanc ejus benignitatem in invidiam adduxerint, quasi & vagabundus hæc loca pererrasset, anxie vitam trahens in ignobili corpore. Non enim ignobile est tales ærumnas sustinere, ut utilia præcepta tra- dantur eis qui capere illa possunt. • ait Celsi Judaeus, Jesum, cum neminem potuisset, quandiu vixit, persuadere, ne suos discipulos qui- demn, his affectum esse suppliciis? Unde enim adversus eum pontificum, seniorum, scribarum Judæorum exarsit invidia, nisi quod sua persua- dendi vi vel in deserta pertraheret turbas quæ illi adhærebant, non solum quia delectabantur sermo- nibus ejus qui semper loquebatur quæ audientibus attemperata essent, sed propterea maxime, quod D miraculis eos in admirationem rapiebat, qui ser- monibus fidem adjungere recusabant? Nonne etiam plane mendacium est, illum ne suos quidem per- suasisse discipulos?, Equidem humanum quid præ timore tunc passi sunt, utpote nondum ad fortitu- quam libb. editi, interprete Gelenio, expungendum sequens Sed abest ad omnibus mss. et merito. Idcirco illud e textu nostro expun- ximus. canis qui cum Spencero habent, Gelenius interpres legebat, quam lectionem sequentia confirmant. 38. Sic deinde nos iterum interpellat Judæus : 39. Ecquod manifestius mendacium, quam quod (93) Ilceschelius, γνώσεων. (94) Προκαταγγέλλουσι. Sic omnes mss. rectius (95) Ὡς μὴ λύουσι πιστεύειν. Legendum cum (96) Καὶ πρὸ τοῦ. Vel delendum istud καί, vel (97) Υπάρχουσαν. Forte legendum, ὑπερέχουσαν. (98) Libb. antea editi, ὑπὲρ ὠφελείας τῷ Κέλσῳ (99) "Ογε μηδέ. Sic omnes mss., exceptis Angli
PG 11:885Ἐπεὶ οὖν Ἰουδαῖός ἐστιν ὁ ταῦτα λέγων, ὡς πρὸς Ἰουδαῖον ἀπολογούμεθα περὶ τοῦ ἡμετέρου Ἰησοῦ, κοινοποιοῦντες ἔτι τὸν λόγον περὶ Μωϋσέως καὶ λέγοντες αὐτῷ· Πόσοι δ’ ἄλλοι τοιαῦτα τερατεύονται, ὁποῖα Μωϋσῆς, πειθοῦς ἕνεκα τῶν εὐήθως ἀκουόντων ἐνεργολαβοῦντες τῇ πλάνῃ; Καὶ μᾶλλον κατὰ τὸν ἀπιστοῦντα Μωϋσεῖ ἐστι δυνατὸν παραθέσθαι τὸν Ζάμολξιν καὶ Πυθαγόραν τοὺς τερατευσαμένους ἤπερ τὸν Ἰουδαῖον, οὐ πάνυ φιλομαθῶς ἔχοντα πρὸς τὰς Ἑλλήνων ἱστορίας. Καὶ ὁ Αἰγύπτιος δὲ ἀπιστῶν τοῖς περὶ Μωϋσέως παραδόξοις πιθανῶς παραθήσεται τὸν Ῥαμψίνιτον, λέγων πολλῷ τοῦτον εἶναι πιθανώτερον εἰς ᾅδου καταβεβηκέναι καὶ συγκεκυβευκέναι τῇ Δήμητρι καὶ χρυσοῦν χειρόμακτρον παρ’ αὐτῆς ἁρπάσαντα δεικνύναι σύμβολον τοῦ ἐν ᾅδου γεγονέναι κἀκεῖθεν ἀναβεβηκέναι [Μωϋσέως, ἑαυτὸν ἀναγράψαντος εἰσεληλυθέναι εἰς τὸν γνόφον, ὅπου ἦν ὁ θεός, καὶ ὅτι μόνος ἤγγισε πρὸς τὸν θεὸν παρὰ τοὺς λοιπούς.] Ἀνέγραψε γὰρ οὕτως· Καὶ Μωϋσῆς μόνος ἐγγιεῖ πρὸς τὸν θεόν, οἱ δὲ λοιποὶ οὐκ ἐγγιοῦσι. Φήσομεν οὖν ἡμεῖς οἱ τοῦ Ἰησοῦ μαθηταὶ πρὸς τὸν ταῦτα λέγοντα Ἰουδαῖον·
ΙΙ. στοῦ ἀποθεμένους; Ὁ μὲν γὰρ Πέτρος μετὰ τὸ ἀρ- νήσασθαι συναισθόμενος οι γέγονε κακῶν, ἐξελθὼν ἔξω, ἔκλαυσε πικρῶς· οἱ δὲ λοιποὶ πεπληγότες ὑπὸ τῆς ἐπ' αὐτῷ ἀθυμίας (ἔτι γὰρ αὐτὸν ἐθαύμαζον) ἐβεβαιώθησαν διὰ τῆς ἐπιφανείας αὐτοῦ πρὸς τὸ πιο στεύειν ἔτι μᾶλλον καὶ βεβαιότερον παρὰ τὸ πρότερον, ὅτι Υἱὸς ἦν τοῦ Θεοῦ. Καὶ ἀφιλόσοφον δέ τι παθὼν ὁ Κέλσος, τὴν ἐν ἀνθρώ ποις ὑπεροχὴν οὐκ ἐν λόγῳ σωτηρίας (1) καὶ ἤθει και θαρῷ φαντάζεται εἶναι, ἀλλὰ ἐν τῷ παρὰ τὴν ὑπόθεσιν οὗ ἀνείληφε προσώπου ποιῆσαι, καὶ ἀνειληφότα τὸ θνητὸν μὴ ἀποθανεῖν· ἢ ἀποθανεῖν μὲν, οὐχὶ δὲ θάνατον, τὸν δυνάμενον παράδειγμα γενέσθαι τοῖς καὶ ὑπ' αὐτοῦ (2) τοῦ ἔργου εἰσομένοις ὑπὲρ εὐσεβείας ἀποθνήσκειν, καὶ παρρησιάζεσθαι ἐν αὐτῇ πρὸς τοὺς ἐσφαλμένους ἐν τῷ περὶ εὐσεβείας καὶ ἀσεβείας (3) τόπῳ· καὶ νομίζοντας τοὺς μὲν εὐσεβεῖς εἶναι ἀσεβεστάτους, τοὺς δὲ πλανωμένους περὶ Θεοῦ, καὶ παντὶ μᾶλλον ἢ Θεῷ ἐφαρμόζοντας τὴν περὶ αὐτοῦ ἀδιάστροφον ἔννοιαν, ὑπολαμβάνοντας εἶναι εὐσεβεστάτους· καὶ μάλιστα ὅτε καὶ ἐπὶ τὸ ἀναιρεῖν ὁρμῶσι τοὺς τῇ ἐναργείς τοῦ ἑνὸς καὶ ἐπὶ πᾶσι Θεοῦ ἑαυτοὺς ὅλῃ ψυχῇ μέχρι θανάτου ἐπιδεδωκότας. Ἔτι δ' ἐγκαλεῖ τῷ Ἰησοῦ ὁ Κέλσος διὰ τοῦ Ἰου δαϊκοῦ προσώπου, ε ὡς μὴ δείξαντι ἑαυτὸν πάντων δὴ κακῶν καθαρεύοντα. » Ποίων δὴ κακῶν, λεγέτω ὁ Κέλσος (4), οὐκ ἔδειξεν ἑαυτὸν καθαρεύοντα ὁ Ἰη-C σους· Εἰ μὲν γὰρ τῶν κυρίως κακῶν λέγει αὐτὸν μὴ κεκαθαρευκέναι, παραστησάτω ἐναργώς κακίας ἔργον ἐν αὐτῷ, εἰ δὲ κακὰ νομίζει πενίαν καὶ σταυρὸν, καὶ τὴν ἀπὸ τῶν ἀτόπων ἀνθρώπων ἐπιβουλὴν, δῆλον, ὅτι καὶ Σωκράτει φησὶ κακὰ συμβεβηκέναι, μὴ δυ νηθέντι ἑαυτὸν ἀποδεῖξαι καθαρὸν (5) ἀπὸ τῶν και κῶν. Οσος δὲ καὶ ἄλλος χορὸς πενήτων ἐστὶ παρ' Ελλησι φιλοσοφησάντων, καὶ ἑκούσιον πενίαν ἀνα- δεξαμένων, καὶ οἱ πολλοὶ Ἑλλήνων ἴσασιν ἐκ τῶν ἀνα- γραφέντων περὶ μὲν Δημοκρίτου μηλόβοτον (6) ἐά- σαντος τὴν οὐσίαν, περὶ δὲ Κράτητος ἑαυτὸν ἐλευθε ρώσαντος, διὰ τοῦ τοῖς Θηβαίοις χαρίσασθαι τὸ ὑπὲρ πάσης τῆς κτήσεως (7) πραθείσης δοθὲν αὐτῷ ἀρ- γύριον. Ἀλλὰ καὶ Διογένης δι᾽ ὑπερβάλλουσαν εὐ τέλειαν πίθον ᾤκει, παρ' οὐδενὶ τῶν νοῦν ἐχόντων κἂν μέτριον τούτου γε χάριν Διογένης ἐν κακοῖς ἦν. Ἔτι δὲ ἐπεὶ βούλεται ο μηδὲ ἀνεπίληπτον γεγο νέναι τὸν Ἰησοῦν, ὁ Κέλσος, παραστησάτω, τίς τῶν ἀρεσκομένων τῷ λόγῳ αὐτοῦ τὸ ἀληθῶς ἐπίληπτον τοῦ ἔργου εἰσομένοις, λεγέτω ὁ Κέλσου λό γος. Περὶ βίου θεωρητικού ; Πῶς ἄν τις ὑπ' ἐχθρῶν ὠφελοῖτο. κτίσεως. ο μόνο CONTRA CELSUM LIB. A dinem exercitati : at non exuerunt quam de eo ut R D es Matth. xxvΙ, 75. etc. editis, sed habetur in omnibus mss. quamn editi in quibus legitur, Christo conceperant opinionem. Nam Petrus vix negaverat, cum sentiens quo se malorum præcipi- tasset, egressus est foras et flevit amare ; cæteri vero macrore percussi ex iis quæ illi acciderant (adhuc enim illumn admirabantur), postquam illis conspicabilem se postea præbuit, roborati sunt, multoque firmius quam antea eum Dei Filium esse crediderunt. 41840. Iudignum autem est philosopho quod sibi in animum inducit Celsus, Jesu præstantiam inter homines non in doctrina salutari incorruptisque mo- ribus consistere; sed oportuisse ut contra id quod suscepta ab se persona postulabat, ageret, et assum- plo mortali corpore non moreretur; aut morere- tur quidem, sed non ea morte quæ exemplo esse queat aliis qui eo ipso discent pro pietate mori et eam libere coram eis profiteri, qui pietatem impie- tate non dignoscentes, pios pro impiis habent, eos vero, qui falsis de Deo opinionibus imbuti potius ad quæcunque alia quam ad Deum firme impressam animo de illo notionem accommodant, piissimos esse arbitrantur; idque tum maxine, cum interfi- cere student eos qui evidentia unius supremique Dei perculsi se tota mente ei ad mortem usque de- voverunt. personatus, quod se non ab omnibus malis imnu- nem ostenderit. » Dicat ille a quibus malis non se Jesus ostenderit immunein. Nam si intelligit illa quæ mala proprie vocantur, ostendat aliquod ejus opus malum; sin mala appellat paupertatem, cru- cem, insidias a perditis hominibus illi comparatas; ergo ex illo Socrati etiam acciderunt mala, quan- doquidem se non potuerit illiusmodi malorum ex- pertem præstare. Quot etiam apud Græcos philoso- phi fuerint, qui sponte pauperem vitæ conditionem eligerent, Græcos suæ historiæ docent in quibus legere est Democritum suas facultates ovibus de- pascendas din:isisse; Cratetem, ut se in liberta- tem assereret, simulque Thebanis gratificaretur, elargitum esse pecuniam, quam ex prædiis ven- ditis confecerat. Et Diogenes præ nimia frugalitate in dolio habitavit, nec idcirco in malis eum fuisse quispiam sanæ mentis dixerit. omni reprehensione abfuisse, › dicat; ecquis eo- rum, qui ejus doctrinæ assensi sunt, scripserit ratius, lib. i, epist. 12, v. : Nec mirum si Democriti pecus edit agellos. Vide Philonem lib. Laer tium in Vita Cratetis, et Plutarchum lib. editi, (1) Libb. antea editi ad marginem, σωτηρίῳ. (2) Τοῖς καὶ ὑπ' αὐτοῦ. Lego, τοῖς καὶ ἀπ' αὐτοῦ (3) Καὶ ἀσεβείας. Desideratur in libb. antea (4) Λεγέτω ὁ Κέλσος. Ita codex Regius. rectius (5) Codex Regius, μὴ ἀποδείξαντι ἑαυτὸν καθα 41. Jesum præterea culpat Celsus larva Judaica 42. Quoniam negat iterum Celsus ‹ Jesum ab (6) Περὶ μὲν Δημοκρίτου μηλόβοτον, etc. Ho- (7) Codex Jolianus, κτήσεως, rectius quam libb.
ἀπολογοῦ δὴ ἡμῖν περὶ τῆς εἰς Ἰησοῦν πίστεως ἐγκαλῶν καὶ λέγε, τῷ Αἰγυπτίῳ καὶ τοῖς Ἕλλησι τί φήσεις πρὸς ἃ ἤνεγκας, κατὰ τοῦ Ἰησοῦ ἡμῶν ἐγκλήματα, φθάσαντα ἂν καὶ ἐπὶ Μωϋσέα; Κἂν πάνυ δὲ ἀγωνίσῃ περὶ Μωϋσέως ἀπολογήσασθαι, ὥσπερ οὖν καὶ ἔχει πληκτικὸν λόγον καὶ ἐναργῆ τὰ περὶ αὐτοῦ, λήσεις σαυτὸν ἐν οἷς περὶ Μωϋσέως ἀπολογήσῃ, ἄκων συστήσας τὸν Ἰησοῦν Μωϋσέως θειότερον.
ΙΙ. στοῦ ἀποθεμένους; Ὁ μὲν γὰρ Πέτρος μετὰ τὸ ἀρ- νήσασθαι συναισθόμενος οι γέγονε κακῶν, ἐξελθὼν ἔξω, ἔκλαυσε πικρῶς· οἱ δὲ λοιποὶ πεπληγότες ὑπὸ τῆς ἐπ' αὐτῷ ἀθυμίας (ἔτι γὰρ αὐτὸν ἐθαύμαζον) ἐβεβαιώθησαν διὰ τῆς ἐπιφανείας αὐτοῦ πρὸς τὸ πιο στεύειν ἔτι μᾶλλον καὶ βεβαιότερον παρὰ τὸ πρότερον, ὅτι Υἱὸς ἦν τοῦ Θεοῦ. Καὶ ἀφιλόσοφον δέ τι παθὼν ὁ Κέλσος, τὴν ἐν ἀνθρώ ποις ὑπεροχὴν οὐκ ἐν λόγῳ σωτηρίας (1) καὶ ἤθει και θαρῷ φαντάζεται εἶναι, ἀλλὰ ἐν τῷ παρὰ τὴν ὑπόθεσιν οὗ ἀνείληφε προσώπου ποιῆσαι, καὶ ἀνειληφότα τὸ θνητὸν μὴ ἀποθανεῖν· ἢ ἀποθανεῖν μὲν, οὐχὶ δὲ θάνατον, τὸν δυνάμενον παράδειγμα γενέσθαι τοῖς καὶ ὑπ' αὐτοῦ (2) τοῦ ἔργου εἰσομένοις ὑπὲρ εὐσεβείας ἀποθνήσκειν, καὶ παρρησιάζεσθαι ἐν αὐτῇ πρὸς τοὺς ἐσφαλμένους ἐν τῷ περὶ εὐσεβείας καὶ ἀσεβείας (3) τόπῳ· καὶ νομίζοντας τοὺς μὲν εὐσεβεῖς εἶναι ἀσεβεστάτους, τοὺς δὲ πλανωμένους περὶ Θεοῦ, καὶ παντὶ μᾶλλον ἢ Θεῷ ἐφαρμόζοντας τὴν περὶ αὐτοῦ ἀδιάστροφον ἔννοιαν, ὑπολαμβάνοντας εἶναι εὐσεβεστάτους· καὶ μάλιστα ὅτε καὶ ἐπὶ τὸ ἀναιρεῖν ὁρμῶσι τοὺς τῇ ἐναργείς τοῦ ἑνὸς καὶ ἐπὶ πᾶσι Θεοῦ ἑαυτοὺς ὅλῃ ψυχῇ μέχρι θανάτου ἐπιδεδωκότας. Ἔτι δ' ἐγκαλεῖ τῷ Ἰησοῦ ὁ Κέλσος διὰ τοῦ Ἰου δαϊκοῦ προσώπου, ε ὡς μὴ δείξαντι ἑαυτὸν πάντων δὴ κακῶν καθαρεύοντα. » Ποίων δὴ κακῶν, λεγέτω ὁ Κέλσος (4), οὐκ ἔδειξεν ἑαυτὸν καθαρεύοντα ὁ Ἰη-C σους· Εἰ μὲν γὰρ τῶν κυρίως κακῶν λέγει αὐτὸν μὴ κεκαθαρευκέναι, παραστησάτω ἐναργώς κακίας ἔργον ἐν αὐτῷ, εἰ δὲ κακὰ νομίζει πενίαν καὶ σταυρὸν, καὶ τὴν ἀπὸ τῶν ἀτόπων ἀνθρώπων ἐπιβουλὴν, δῆλον, ὅτι καὶ Σωκράτει φησὶ κακὰ συμβεβηκέναι, μὴ δυ νηθέντι ἑαυτὸν ἀποδεῖξαι καθαρὸν (5) ἀπὸ τῶν και κῶν. Οσος δὲ καὶ ἄλλος χορὸς πενήτων ἐστὶ παρ' Ελλησι φιλοσοφησάντων, καὶ ἑκούσιον πενίαν ἀνα- δεξαμένων, καὶ οἱ πολλοὶ Ἑλλήνων ἴσασιν ἐκ τῶν ἀνα- γραφέντων περὶ μὲν Δημοκρίτου μηλόβοτον (6) ἐά- σαντος τὴν οὐσίαν, περὶ δὲ Κράτητος ἑαυτὸν ἐλευθε ρώσαντος, διὰ τοῦ τοῖς Θηβαίοις χαρίσασθαι τὸ ὑπὲρ πάσης τῆς κτήσεως (7) πραθείσης δοθὲν αὐτῷ ἀρ- γύριον. Ἀλλὰ καὶ Διογένης δι᾽ ὑπερβάλλουσαν εὐ τέλειαν πίθον ᾤκει, παρ' οὐδενὶ τῶν νοῦν ἐχόντων κἂν μέτριον τούτου γε χάριν Διογένης ἐν κακοῖς ἦν. Ἔτι δὲ ἐπεὶ βούλεται ο μηδὲ ἀνεπίληπτον γεγο νέναι τὸν Ἰησοῦν, ὁ Κέλσος, παραστησάτω, τίς τῶν ἀρεσκομένων τῷ λόγῳ αὐτοῦ τὸ ἀληθῶς ἐπίληπτον τοῦ ἔργου εἰσομένοις, λεγέτω ὁ Κέλσου λό γος. Περὶ βίου θεωρητικού ; Πῶς ἄν τις ὑπ' ἐχθρῶν ὠφελοῖτο. κτίσεως. ο μόνο CONTRA CELSUM LIB. A dinem exercitati : at non exuerunt quam de eo ut R D es Matth. xxvΙ, 75. etc. editis, sed habetur in omnibus mss. quamn editi in quibus legitur, Christo conceperant opinionem. Nam Petrus vix negaverat, cum sentiens quo se malorum præcipi- tasset, egressus est foras et flevit amare ; cæteri vero macrore percussi ex iis quæ illi acciderant (adhuc enim illumn admirabantur), postquam illis conspicabilem se postea præbuit, roborati sunt, multoque firmius quam antea eum Dei Filium esse crediderunt. 41840. Iudignum autem est philosopho quod sibi in animum inducit Celsus, Jesu præstantiam inter homines non in doctrina salutari incorruptisque mo- ribus consistere; sed oportuisse ut contra id quod suscepta ab se persona postulabat, ageret, et assum- plo mortali corpore non moreretur; aut morere- tur quidem, sed non ea morte quæ exemplo esse queat aliis qui eo ipso discent pro pietate mori et eam libere coram eis profiteri, qui pietatem impie- tate non dignoscentes, pios pro impiis habent, eos vero, qui falsis de Deo opinionibus imbuti potius ad quæcunque alia quam ad Deum firme impressam animo de illo notionem accommodant, piissimos esse arbitrantur; idque tum maxine, cum interfi- cere student eos qui evidentia unius supremique Dei perculsi se tota mente ei ad mortem usque de- voverunt. personatus, quod se non ab omnibus malis imnu- nem ostenderit. » Dicat ille a quibus malis non se Jesus ostenderit immunein. Nam si intelligit illa quæ mala proprie vocantur, ostendat aliquod ejus opus malum; sin mala appellat paupertatem, cru- cem, insidias a perditis hominibus illi comparatas; ergo ex illo Socrati etiam acciderunt mala, quan- doquidem se non potuerit illiusmodi malorum ex- pertem præstare. Quot etiam apud Græcos philoso- phi fuerint, qui sponte pauperem vitæ conditionem eligerent, Græcos suæ historiæ docent in quibus legere est Democritum suas facultates ovibus de- pascendas din:isisse; Cratetem, ut se in liberta- tem assereret, simulque Thebanis gratificaretur, elargitum esse pecuniam, quam ex prædiis ven- ditis confecerat. Et Diogenes præ nimia frugalitate in dolio habitavit, nec idcirco in malis eum fuisse quispiam sanæ mentis dixerit. omni reprehensione abfuisse, › dicat; ecquis eo- rum, qui ejus doctrinæ assensi sunt, scripserit ratius, lib. i, epist. 12, v. : Nec mirum si Democriti pecus edit agellos. Vide Philonem lib. Laer tium in Vita Cratetis, et Plutarchum lib. editi, (1) Libb. antea editi ad marginem, σωτηρίῳ. (2) Τοῖς καὶ ὑπ' αὐτοῦ. Lego, τοῖς καὶ ἀπ' αὐτοῦ (3) Καὶ ἀσεβείας. Desideratur in libb. antea (4) Λεγέτω ὁ Κέλσος. Ita codex Regius. rectius (5) Codex Regius, μὴ ἀποδείξαντι ἑαυτὸν καθα 41. Jesum præterea culpat Celsus larva Judaica 42. Quoniam negat iterum Celsus ‹ Jesum ab (6) Περὶ μὲν Δημοκρίτου μηλόβοτον, etc. Ho- (7) Codex Jolianus, κτήσεως, rectius quam libb.
Ἐπεὶ δὲ τὰς ἡρωϊκὰς ἱστορίας περὶ τῶν εἰς ᾅδου καταβεβηκέναι λεγομένων κἀκεῖθεν ἀνεληλυθέναι [τερατείας εἶναί φησιν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος, ὡς τῶν ἡρώων ἀφανῶν ἐπί τινα γενομένων χρόνον καὶ ὑπεκκλεψάντων ἑαυτοὺς τῆς ὄψεως πάντων ἀνθρώπων καὶ μετὰ ταῦτα ἑαυτοὺς ἐπιδειξάντων, ὡς ἀπὸ ᾅδου ἀνεληλυθότων]τοιαῦτα γὰρ ἔοικε περὶ τοῦ ἐν Ὀδρύσαις Ὀρφέως καὶ τοῦ ἐν Θεσσαλίᾳ Πρωτεσιλάου καὶ τοῦ ἐπὶ Ταινάρῳ Ἡρακλέος ἔτι δὲ καὶ περὶ Θησέως ἐμφαίνειν αὐτοῦ ἡ λέξις, φέρε παραστήσωμεν ὅτι [οὐ δύναται τὸ κατὰ τὸν Ἰησοῦν] ἱστορούμενον ἐκ νεκρῶν ἐγηγέρθαι [τούτοις παραβάλλεσθαι.] Ἕκαστος μὲν γὰρ τῶν λεγομένων κατὰ τοὺς τόπους ἡρώων βουληθεὶς ἂν ἐδυνήθη ἑαυτὸν ὑπεκκλέψαι τῆς ὄψεως τῶν ἀνθρώπων καὶ πάλιν κρίνας ἐπανελθεῖν πρὸς οὓς καταλέλοιπεν· Ἰησοῦ δὲ [σταυρωθέντος ἐπὶ πάντων] Ἰουδαίων καὶ καθαιρεθέντος αὐτοῦ τοῦ σώματος ἐν ὄψει τοῦ δήμου αὐτῶν, πῶς οἷόν τε τὸ παραπλήσιον πλάσασθαι λέγειν αὐτὸν τοῖς ἱστορουμένοις ἥρωσιν εἰς ᾅδου καταβεβηκέναι κἀκεῖθεν ἀνεληλυθέναι;
ΙΙ. στοῦ ἀποθεμένους; Ὁ μὲν γὰρ Πέτρος μετὰ τὸ ἀρ- νήσασθαι συναισθόμενος οι γέγονε κακῶν, ἐξελθὼν ἔξω, ἔκλαυσε πικρῶς· οἱ δὲ λοιποὶ πεπληγότες ὑπὸ τῆς ἐπ' αὐτῷ ἀθυμίας (ἔτι γὰρ αὐτὸν ἐθαύμαζον) ἐβεβαιώθησαν διὰ τῆς ἐπιφανείας αὐτοῦ πρὸς τὸ πιο στεύειν ἔτι μᾶλλον καὶ βεβαιότερον παρὰ τὸ πρότερον, ὅτι Υἱὸς ἦν τοῦ Θεοῦ. Καὶ ἀφιλόσοφον δέ τι παθὼν ὁ Κέλσος, τὴν ἐν ἀνθρώ ποις ὑπεροχὴν οὐκ ἐν λόγῳ σωτηρίας (1) καὶ ἤθει και θαρῷ φαντάζεται εἶναι, ἀλλὰ ἐν τῷ παρὰ τὴν ὑπόθεσιν οὗ ἀνείληφε προσώπου ποιῆσαι, καὶ ἀνειληφότα τὸ θνητὸν μὴ ἀποθανεῖν· ἢ ἀποθανεῖν μὲν, οὐχὶ δὲ θάνατον, τὸν δυνάμενον παράδειγμα γενέσθαι τοῖς καὶ ὑπ' αὐτοῦ (2) τοῦ ἔργου εἰσομένοις ὑπὲρ εὐσεβείας ἀποθνήσκειν, καὶ παρρησιάζεσθαι ἐν αὐτῇ πρὸς τοὺς ἐσφαλμένους ἐν τῷ περὶ εὐσεβείας καὶ ἀσεβείας (3) τόπῳ· καὶ νομίζοντας τοὺς μὲν εὐσεβεῖς εἶναι ἀσεβεστάτους, τοὺς δὲ πλανωμένους περὶ Θεοῦ, καὶ παντὶ μᾶλλον ἢ Θεῷ ἐφαρμόζοντας τὴν περὶ αὐτοῦ ἀδιάστροφον ἔννοιαν, ὑπολαμβάνοντας εἶναι εὐσεβεστάτους· καὶ μάλιστα ὅτε καὶ ἐπὶ τὸ ἀναιρεῖν ὁρμῶσι τοὺς τῇ ἐναργείς τοῦ ἑνὸς καὶ ἐπὶ πᾶσι Θεοῦ ἑαυτοὺς ὅλῃ ψυχῇ μέχρι θανάτου ἐπιδεδωκότας. Ἔτι δ' ἐγκαλεῖ τῷ Ἰησοῦ ὁ Κέλσος διὰ τοῦ Ἰου δαϊκοῦ προσώπου, ε ὡς μὴ δείξαντι ἑαυτὸν πάντων δὴ κακῶν καθαρεύοντα. » Ποίων δὴ κακῶν, λεγέτω ὁ Κέλσος (4), οὐκ ἔδειξεν ἑαυτὸν καθαρεύοντα ὁ Ἰη-C σους· Εἰ μὲν γὰρ τῶν κυρίως κακῶν λέγει αὐτὸν μὴ κεκαθαρευκέναι, παραστησάτω ἐναργώς κακίας ἔργον ἐν αὐτῷ, εἰ δὲ κακὰ νομίζει πενίαν καὶ σταυρὸν, καὶ τὴν ἀπὸ τῶν ἀτόπων ἀνθρώπων ἐπιβουλὴν, δῆλον, ὅτι καὶ Σωκράτει φησὶ κακὰ συμβεβηκέναι, μὴ δυ νηθέντι ἑαυτὸν ἀποδεῖξαι καθαρὸν (5) ἀπὸ τῶν και κῶν. Οσος δὲ καὶ ἄλλος χορὸς πενήτων ἐστὶ παρ' Ελλησι φιλοσοφησάντων, καὶ ἑκούσιον πενίαν ἀνα- δεξαμένων, καὶ οἱ πολλοὶ Ἑλλήνων ἴσασιν ἐκ τῶν ἀνα- γραφέντων περὶ μὲν Δημοκρίτου μηλόβοτον (6) ἐά- σαντος τὴν οὐσίαν, περὶ δὲ Κράτητος ἑαυτὸν ἐλευθε ρώσαντος, διὰ τοῦ τοῖς Θηβαίοις χαρίσασθαι τὸ ὑπὲρ πάσης τῆς κτήσεως (7) πραθείσης δοθὲν αὐτῷ ἀρ- γύριον. Ἀλλὰ καὶ Διογένης δι᾽ ὑπερβάλλουσαν εὐ τέλειαν πίθον ᾤκει, παρ' οὐδενὶ τῶν νοῦν ἐχόντων κἂν μέτριον τούτου γε χάριν Διογένης ἐν κακοῖς ἦν. Ἔτι δὲ ἐπεὶ βούλεται ο μηδὲ ἀνεπίληπτον γεγο νέναι τὸν Ἰησοῦν, ὁ Κέλσος, παραστησάτω, τίς τῶν ἀρεσκομένων τῷ λόγῳ αὐτοῦ τὸ ἀληθῶς ἐπίληπτον τοῦ ἔργου εἰσομένοις, λεγέτω ὁ Κέλσου λό γος. Περὶ βίου θεωρητικού ; Πῶς ἄν τις ὑπ' ἐχθρῶν ὠφελοῖτο. κτίσεως. ο μόνο CONTRA CELSUM LIB. A dinem exercitati : at non exuerunt quam de eo ut R D es Matth. xxvΙ, 75. etc. editis, sed habetur in omnibus mss. quamn editi in quibus legitur, Christo conceperant opinionem. Nam Petrus vix negaverat, cum sentiens quo se malorum præcipi- tasset, egressus est foras et flevit amare ; cæteri vero macrore percussi ex iis quæ illi acciderant (adhuc enim illumn admirabantur), postquam illis conspicabilem se postea præbuit, roborati sunt, multoque firmius quam antea eum Dei Filium esse crediderunt. 41840. Iudignum autem est philosopho quod sibi in animum inducit Celsus, Jesu præstantiam inter homines non in doctrina salutari incorruptisque mo- ribus consistere; sed oportuisse ut contra id quod suscepta ab se persona postulabat, ageret, et assum- plo mortali corpore non moreretur; aut morere- tur quidem, sed non ea morte quæ exemplo esse queat aliis qui eo ipso discent pro pietate mori et eam libere coram eis profiteri, qui pietatem impie- tate non dignoscentes, pios pro impiis habent, eos vero, qui falsis de Deo opinionibus imbuti potius ad quæcunque alia quam ad Deum firme impressam animo de illo notionem accommodant, piissimos esse arbitrantur; idque tum maxine, cum interfi- cere student eos qui evidentia unius supremique Dei perculsi se tota mente ei ad mortem usque de- voverunt. personatus, quod se non ab omnibus malis imnu- nem ostenderit. » Dicat ille a quibus malis non se Jesus ostenderit immunein. Nam si intelligit illa quæ mala proprie vocantur, ostendat aliquod ejus opus malum; sin mala appellat paupertatem, cru- cem, insidias a perditis hominibus illi comparatas; ergo ex illo Socrati etiam acciderunt mala, quan- doquidem se non potuerit illiusmodi malorum ex- pertem præstare. Quot etiam apud Græcos philoso- phi fuerint, qui sponte pauperem vitæ conditionem eligerent, Græcos suæ historiæ docent in quibus legere est Democritum suas facultates ovibus de- pascendas din:isisse; Cratetem, ut se in liberta- tem assereret, simulque Thebanis gratificaretur, elargitum esse pecuniam, quam ex prædiis ven- ditis confecerat. Et Diogenes præ nimia frugalitate in dolio habitavit, nec idcirco in malis eum fuisse quispiam sanæ mentis dixerit. omni reprehensione abfuisse, › dicat; ecquis eo- rum, qui ejus doctrinæ assensi sunt, scripserit ratius, lib. i, epist. 12, v. : Nec mirum si Democriti pecus edit agellos. Vide Philonem lib. Laer tium in Vita Cratetis, et Plutarchum lib. editi, (1) Libb. antea editi ad marginem, σωτηρίῳ. (2) Τοῖς καὶ ὑπ' αὐτοῦ. Lego, τοῖς καὶ ἀπ' αὐτοῦ (3) Καὶ ἀσεβείας. Desideratur in libb. antea (4) Λεγέτω ὁ Κέλσος. Ita codex Regius. rectius (5) Codex Regius, μὴ ἀποδείξαντι ἑαυτὸν καθα 41. Jesum præterea culpat Celsus larva Judaica 42. Quoniam negat iterum Celsus ‹ Jesum ab (6) Περὶ μὲν Δημοκρίτου μηλόβοτον, etc. Ho- (7) Codex Jolianus, κτήσεως, rectius quam libb.
PG 11:887Φαμὲν δ’ ὅτι μή ποτε πρὸς ἀπολογίαν τοῦ ἐσταυρῶσθαι τὸν Ἰησοῦν καὶ τοιοῦτον λέγοιτ’ ἄν, μάλιστα διὰ τὰ περὶ τῶν ἡρώων ἱστορηθέντα τῶν εἰς ᾅδου καταβεβηκέναι βίᾳ νομιζομένων, [ὡς εἰ καθ’ ὑπόθεσιν ὁ Ἰησοῦς ἐτεθνήκει ἀσήμῳ θανάτῳ], οὐχ ὥστε δῆλος εἶναι ἀποθανὼν ὅλῳ τῷ δήμῳ τῶν Ἰουδαίων, [εἶτα μετὰ τοῦτ’ ἀληθῶς ἦν ἀναστὰς ἐκ νεκρῶν, χώραν εἶχεν ἂν τὸ ὑπονοηθὲν περὶ τῶν ἡρώων καὶ περὶ τούτου λεχθῆναι]. Μή ποτ’ οὖν πρὸς ἄλλοις αἰτίοις τοῦ σταυρωθῆναι τὸν Ἰησοῦν καὶ τοῦτο δύναται συμβάλλεσθαι τῷ αὐτὸν ἐπισήμως ἐπὶ τοῦ σταυροῦ ἀποτεθνηκέναι, ἵνα μηδεὶς ἔχῃ λέγειν ὅτι ἑκὼν ὑπεξέστη τῆς ὄψεως τῶν ἀνθρώπων καὶ ἔδοξεν ἀποτεθνηκέναι οὐκ ἀποτέθνηκε δὲ ἀλλ’ ὅτ’ ἐβουλήθη πάλιν ἐπιφανεὶς ἐτερατεύσατο τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν; Σαφὲς δ’ οἶμαι καὶ ἐναργὲς εἶναι τὸ ἐκ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ ἐπιχείρημα, ἐπικινδύνῳ ὡς πρὸς τὸν τῶν ἀνθρώπων βίον διδασκαλίᾳ ἑαυτοὺς ἐπιδεδωκότων, ἣν οὐκ ἂν πλασσόμενοι τὸ ἐγηγέρθαι τὸν Ἰησοῦν ἐκ νεκρῶν οὕτως εὐτόνως ἐδίδαξαν, μετὰ τοῦ κατὰ τοῦτο οὐ μόνον ἑτέρους παρασκευάζειν πρὸς τὸ θανάτου καταφρονεῖν ἀλλ’ αὐτοὶ πολὺ πρότερον τοῦτο ποιεῖν.
Α τοῦ Ἰησοῦ ἀνέγραψεν· ἢ, εἰ μὴ ἀπὸ τούτων αὐτοῦ κατηγορεῖ ὡς ἐπιλήπτου, δεικνύτω, πόθεν μαθὼν οὐκ μενον, τὸ ζῆν. ἀνεπίληπτον αὐτὸν εἴρηκεν. Ἐποίησε μὲν οὖν & ἐπηγγείλατο πιστά, δι' ὧν ὠφέλησε τους προσέχοντας αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς. Καὶ ἀεὶ ὁρῶντες πληρούμενα τὰ εἰρημένα ὑπ' αὐτοῦ πρὶν γένηται, τὸ κηρυχθῆς ναι τὸ Εὐαγγέλιον τοῦτο ἐν ὅλῳ τῷ κόσμῳ, καὶ πορευθέντας αὐτοῦ τοὺς μαθητὰς εἰς πάντα τὰ ἔθνη τὸν λόγον αὐτοῦ κατηγγελκέναι, ἔτι δὲ περὶ τοῦ ἐπὶ ἡγεμόνας καὶ βασιλεῖς ἀχθήσεσθαι μέλλειν, δι' οὐδεμίαν ἄλλην αἰτίαν ἢ τὴν διδασκαλίαν αὐτοῦ· τεο θήπαμεν αὐτὸν, καὶ ὁσημέραι βεβαιοῦμεν τὴν εἰς αὐτὸν πίστιν. Οὐκ οἶδα δ᾽ ἀπὸ ποίων μειζόνων καὶ ἐναργεστέρων εβούλετο αὐτὸν πιστὰ ποιῆσαι τὰ προει ρημένα ὁ Κέλσος· εἰ μὴ ἄρα, ὡς φαίνεται, μὴ ἐπι- στάμενος τὸν λόγον τὸν Ἰησοῦν ἄνθρωπον γενόμενον, ἐβούλετο μηδὲν ἀνθρώπινον παθεῖν, μηδὲ γενέσθαι ἀνθρώποις παράδειγμα γενναῖον περὶ τοῦ φέρειν τὰ συμβαίνοντα· κἂν οἴκτιστα τῷ Κέλσῳ ταῦτ᾽ εἶναι δοκῇ, καὶ ἐπονειδιστότατα, ἐπεὶ πόνον μὲν (8) τὸ μέγιστον οἶδε τῶν κακῶν, ἡδονὴν δὲ τὸ τέλειον ἀγα- θόν· ὅπερ οὐδεὶς τῶν πρόνοιαν εἰσαγόντων φιλοσό φων, καὶ ἀνδρίαν ὁμολογούντων εἶναι ἀρετὴν, καὶ καρτερίαν, καὶ μεγαλοψυχίαν, παρεδέξατο. Οὐ διέ- βαλεν οὖν τὴν εἰς αὐτὸν πίστιν ὁ Ἰησοῦς δι' ὧν ὑπέ- μεινεν· ἀλλὰ μᾶλλον ἐν τοῖς ἀνδρίαν ἀποδέξασθαι βουλομένοις ἐκράτυνε, καὶ ἐν τοῖς διδαχθεῖσιν ὑπ' αὐ τοῦ τὸ μὲν κυρίως καὶ ἀληθῶς ζῆν τὸ μακάριον οὐκ εἶναι ἐνταῦθα, ἀλλ᾽ ἐν τῷ καλουμένῳ κατὰ τοὺς λό γους αὐτοῦ μέλλοντι αἰῶνι· τὸ δ' ἐν τῷ ἐνεστῶτι αἰῶνι λεγομένῳ (9) ζῆν συμφορὰν εἶναι, ἢ ἀγῶνα τὸν πρῶτον καὶ μέγιστον τῆς ψυχῆς. γυμναῖς, καὶ γυμνή σώματος γενόμενος ψυχή, ταῖς γυμναῖς, ν Μετὰ ταῦτα δὲ λέγει πρὸς ἡμᾶς, ὅτι « Οὐ δήπου φήσετε περὶ αὐτοῦ, ὅτι μὴ πείσας τοὺς ὧδε ὄντας, ἑστέλλετο εἰς ᾅδου πείσων τοὺς ἐκεῖ. » Κἂν μὴ βού- ληται οὖν τοῦτό φαμεν, ὅτι καὶ ἐν σώματι ὧν οὐκ ὀλίγους ἔπεισεν, ἀλλὰ τοσούτους, ὡς διὰ τὸ πλῆθος τῶν πειθομένων ἐπιβουλευθῆναι αὐτόν· καὶ γυμνῇ (10) Εἶτα ἐκβληθεὶς ὁ ἄθλιος ἀπὸ τοῦ ᾅδου, καθήμενος παρά τὰς πύλας, θεωρεῖ ἐξαγομένους πάντας τοὺς πεπεδη μένους τῇ τοῦ Σωτῆρος ἀνδρείᾳ, καὶ τοὺς μὲν νεκρούς ἀναζῶντας, τοὺς δὲ αἰχμαλώτους ἀφιεμένους, καὶ τοὺς μὲν ἁγίους προαπαντώντας τοὺς περὶ τὸν Αβραάμ τε ανακρουομένους, ORIGENIS B quidpiam, de quo vere Jesus reprehendi queat. Aut si nihil ab illis acceperit simile, dicat unde petitum hoc in Jesum jecerit. Promissis suis fidem fecit Jesus, benefaciendo illis qui ipsi adhæse- runt. Et cum ea, quæ prædixit, impleta jam vi- deamus omnia, Evangelium in toto mundo an- nuntiatum, discipulos per universas gentes ejus doctrinam pervulgasse, eosque ante reges et prasides non alia de causa ductos quam propter illam doctrinam, illum admiramur, 110- straque in eum fides novum quotidie robur ac· cipit. Equidem nescio quæ solidiora clarioraque argumenta desideraverit Celsus, quibus Jesus fidem faceret iis quæ prædixerat, nisi forte voluerit, ut apparet, eum, quem non agnoscit pro Verbo quod caro factum est 6, nihil humani expertum esse nec factum esse exemplum, quo homines excitarentur ad hujus vitæ incommoda generose perferenda ; nam hæc videntur Celso miseranda et ignominiosa ; labor quippe illi est omnium malorum maximum, voluptas auten, extremum bonum ; quod quidem admiserit nemo eorum, qui providentiam defen- dunt, et fortitudinem, patientiam, magnanimitatem in virtutibus ponunt. Nihil igitur imminuta est fides in Jesum iis quæ perpessus fuit; imo viribus aucta est in iis qui fortes atque animosi sunt, et quos docuit vitam proprie vereque felicem non esse hu- jus temporis, sed futuri, ut ipse vocat, sæculi; quam autem in præsenti sæculo vivimus, eam esse calamitatibus plenam, vel primum maximumque animæ certamen. dicetis, inquit, illum, cum non posset qui hic dege- bant persuadere, profectum ad inferos fuisse, ut qui illic sunt persuaderet. » Quantumvis nolit, di- cemus illum hic non paucos, sed tanto numero persuasisse, ut ob eam rem insidiæ fuerint illi Joan. 1, 14. ut referatur ad C etc. Mavult Guietus, etc. Orig. in cap. ad Rom., 8: Si vero, ut in nonnullis exemplaribus D habetur, eliam in eos, qui non peccaverunt in simi- litudinem prævaricationis Adæ, nors ista, id est, quæ in inferno animas detinebat, regnasse dicatur: intelligimus et sanctos quosque sub ista morte, etiamsi non peccandi, at certe moriendi lege deci- clisse ; Christum vero idcirco in infernum descen- disse, non solum ut ipse non teneretur a morte; sed ut eos, qui inibi, non tam prævaricationis, ut diximus, crimine, quam moriendi conditione ab- Bolveret. » Iren. lib. iv, cap. : . Et propter hoc Dominum in ea, quæ sunt sub terra, descen- disse evangelizantem et illis adventum suum; re- missione peccatorum exsistente his qui credunt in cum. › Et lib. v, cap. : ‹ Nunc autem tribus diebus conversatus est, ubi erant mortui; quem. admodum propheta ait de eo: Commemoratus est Dominus sanctorum mortuorum suorum, eorum qui ante dormierunt in terra sepelitionis, et de- scendit ad eos extraliere eos et salvarc eos. › Ter- tull., libro De anima, cap. : • Quod si Christus Deus, quia et homo, mortuus secundum Scripturas, et sepultus secus easdem; huic quoque legi satisfe- cit, forma humanæ mortis apud inferos functus, nec ante ascendit in sublimiora cœlorum, quam descendit in inferiora terrarum; ut illic patriarchas et prophetas compotes sui faceret; habes et regio- nem inferum subterraneam credere, et illos cubito pellere, qui satis superbe non putant animas fide- liam inferis dignas; servi super Dominum, et di- scipuli super magistrum, aspernati si forte in Abrahæ sinu exspectandæ resurrectionis solatium capere. > Hoc sensu Athanasius obscurissimum Petri locum explicuit, in epistola ad Epictet. Cu- rinth. episc. contra hæret. Eumdem vide De incar- natione Domini, contra Apollinarium; De salutari adventu Jesu Christi, contra eundem, dialog. ; De Trin. in passionem et crucem Domini : etc. Dehinc exturba 43. Hine sermonem ad nos convertens : 4 Non (8) floeschelius, μόνον μέν, male. (9) Codes Julianus serumla manu habet λεγό (40) Καὶ γυμνῇ σώματος γενόμενος ψυχῇ ταῖς
Πρόσχες δὲ εἰ μὴ πάνυ τυφλῶς ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος ὡς ἀδυνάτου ὄντος τοῦ ἀνίστασθαί τινα ἐκ νεκρῶν αὐτῷ σώματί φησιν· Ἀλλ’ ἐκεῖνο σκεπτέον, [εἴ τις ἀληθῶς ἀποθανὼν ἀνέστη ποτὲ αὐτῷ σώματι. Οὐκ ἂν γὰρ εἶπεν ὁ Ἰουδαῖος ταῦτα, πιστεύων τοῖς ἐν τῇ τρίτῃ τῶν Βασιλειῶν ἀναγεγραμμένοις καὶ τῇ τετάρτῃ περὶ παιδαρίων, ὧν τὸν μὲν ἕτερον Ἠλίας ἀνέστησεν τὸν δὲ λοιπὸν ὁ Ἐλισσαῖος. Διὰ τοῦτο δ’ οἶμαι καὶ τὸν Ἰησοῦν οὐκ ἄλλῳ ἔθνει ἢ Ἰουδαίοις ἐπιδεδημηκέναι, τοῖς ἐθάσι γενομένοις πρὸς τὰ παράδοξα, τῇ παραθέσει τῶν πεπιστευμένων πρὸς τὰ ὑπ’ αὐτοῦ γενόμενα καὶ περὶ αὐτοῦ ἱστορούμενα] ὅπως παραδέξωνται ὅτι οὗτος, περὶ ὃν γέγονε μείζονα καὶ ὑφ’ οὗ ἐπετελέσθη παραδοξότερα, πάντων ἐκείνων μείζων ἦν. Ἐπεὶ δὲ μεθ’ ἃς παρέθετο ὁ Ἰουδαῖος ἱστορίας ἑλληνικὰς περὶ τῶν ὡσανεὶ τερατευσαμένων καὶ περὶ τῶν ὡς ἀναστάντων ἐκ νεκρῶν φησι πρὸς τοὺς ἀπὸ Ἰουδαίων τῷ Ἰησοῦ πιστεύοντας· Ἢ οἴεσθε τὰ μὲν τῶν ἄλλων μύθους εἶναί τε καὶ δοκεῖν, ὑμῖν δὲ τὴν καταστροφὴν τοῦ δράματος εὐσχημόνως ἢ πιθανῶς ἐφευρῆσθαι, τὴν ἐπὶ τοῦ σκόλοπος αὐτοῦ φωνήν, ὅτ’ ἀπέπνει;
Α τοῦ Ἰησοῦ ἀνέγραψεν· ἢ, εἰ μὴ ἀπὸ τούτων αὐτοῦ κατηγορεῖ ὡς ἐπιλήπτου, δεικνύτω, πόθεν μαθὼν οὐκ μενον, τὸ ζῆν. ἀνεπίληπτον αὐτὸν εἴρηκεν. Ἐποίησε μὲν οὖν & ἐπηγγείλατο πιστά, δι' ὧν ὠφέλησε τους προσέχοντας αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς. Καὶ ἀεὶ ὁρῶντες πληρούμενα τὰ εἰρημένα ὑπ' αὐτοῦ πρὶν γένηται, τὸ κηρυχθῆς ναι τὸ Εὐαγγέλιον τοῦτο ἐν ὅλῳ τῷ κόσμῳ, καὶ πορευθέντας αὐτοῦ τοὺς μαθητὰς εἰς πάντα τὰ ἔθνη τὸν λόγον αὐτοῦ κατηγγελκέναι, ἔτι δὲ περὶ τοῦ ἐπὶ ἡγεμόνας καὶ βασιλεῖς ἀχθήσεσθαι μέλλειν, δι' οὐδεμίαν ἄλλην αἰτίαν ἢ τὴν διδασκαλίαν αὐτοῦ· τεο θήπαμεν αὐτὸν, καὶ ὁσημέραι βεβαιοῦμεν τὴν εἰς αὐτὸν πίστιν. Οὐκ οἶδα δ᾽ ἀπὸ ποίων μειζόνων καὶ ἐναργεστέρων εβούλετο αὐτὸν πιστὰ ποιῆσαι τὰ προει ρημένα ὁ Κέλσος· εἰ μὴ ἄρα, ὡς φαίνεται, μὴ ἐπι- στάμενος τὸν λόγον τὸν Ἰησοῦν ἄνθρωπον γενόμενον, ἐβούλετο μηδὲν ἀνθρώπινον παθεῖν, μηδὲ γενέσθαι ἀνθρώποις παράδειγμα γενναῖον περὶ τοῦ φέρειν τὰ συμβαίνοντα· κἂν οἴκτιστα τῷ Κέλσῳ ταῦτ᾽ εἶναι δοκῇ, καὶ ἐπονειδιστότατα, ἐπεὶ πόνον μὲν (8) τὸ μέγιστον οἶδε τῶν κακῶν, ἡδονὴν δὲ τὸ τέλειον ἀγα- θόν· ὅπερ οὐδεὶς τῶν πρόνοιαν εἰσαγόντων φιλοσό φων, καὶ ἀνδρίαν ὁμολογούντων εἶναι ἀρετὴν, καὶ καρτερίαν, καὶ μεγαλοψυχίαν, παρεδέξατο. Οὐ διέ- βαλεν οὖν τὴν εἰς αὐτὸν πίστιν ὁ Ἰησοῦς δι' ὧν ὑπέ- μεινεν· ἀλλὰ μᾶλλον ἐν τοῖς ἀνδρίαν ἀποδέξασθαι βουλομένοις ἐκράτυνε, καὶ ἐν τοῖς διδαχθεῖσιν ὑπ' αὐ τοῦ τὸ μὲν κυρίως καὶ ἀληθῶς ζῆν τὸ μακάριον οὐκ εἶναι ἐνταῦθα, ἀλλ᾽ ἐν τῷ καλουμένῳ κατὰ τοὺς λό γους αὐτοῦ μέλλοντι αἰῶνι· τὸ δ' ἐν τῷ ἐνεστῶτι αἰῶνι λεγομένῳ (9) ζῆν συμφορὰν εἶναι, ἢ ἀγῶνα τὸν πρῶτον καὶ μέγιστον τῆς ψυχῆς. γυμναῖς, καὶ γυμνή σώματος γενόμενος ψυχή, ταῖς γυμναῖς, ν Μετὰ ταῦτα δὲ λέγει πρὸς ἡμᾶς, ὅτι « Οὐ δήπου φήσετε περὶ αὐτοῦ, ὅτι μὴ πείσας τοὺς ὧδε ὄντας, ἑστέλλετο εἰς ᾅδου πείσων τοὺς ἐκεῖ. » Κἂν μὴ βού- ληται οὖν τοῦτό φαμεν, ὅτι καὶ ἐν σώματι ὧν οὐκ ὀλίγους ἔπεισεν, ἀλλὰ τοσούτους, ὡς διὰ τὸ πλῆθος τῶν πειθομένων ἐπιβουλευθῆναι αὐτόν· καὶ γυμνῇ (10) Εἶτα ἐκβληθεὶς ὁ ἄθλιος ἀπὸ τοῦ ᾅδου, καθήμενος παρά τὰς πύλας, θεωρεῖ ἐξαγομένους πάντας τοὺς πεπεδη μένους τῇ τοῦ Σωτῆρος ἀνδρείᾳ, καὶ τοὺς μὲν νεκρούς ἀναζῶντας, τοὺς δὲ αἰχμαλώτους ἀφιεμένους, καὶ τοὺς μὲν ἁγίους προαπαντώντας τοὺς περὶ τὸν Αβραάμ τε ανακρουομένους, ORIGENIS B quidpiam, de quo vere Jesus reprehendi queat. Aut si nihil ab illis acceperit simile, dicat unde petitum hoc in Jesum jecerit. Promissis suis fidem fecit Jesus, benefaciendo illis qui ipsi adhæse- runt. Et cum ea, quæ prædixit, impleta jam vi- deamus omnia, Evangelium in toto mundo an- nuntiatum, discipulos per universas gentes ejus doctrinam pervulgasse, eosque ante reges et prasides non alia de causa ductos quam propter illam doctrinam, illum admiramur, 110- straque in eum fides novum quotidie robur ac· cipit. Equidem nescio quæ solidiora clarioraque argumenta desideraverit Celsus, quibus Jesus fidem faceret iis quæ prædixerat, nisi forte voluerit, ut apparet, eum, quem non agnoscit pro Verbo quod caro factum est 6, nihil humani expertum esse nec factum esse exemplum, quo homines excitarentur ad hujus vitæ incommoda generose perferenda ; nam hæc videntur Celso miseranda et ignominiosa ; labor quippe illi est omnium malorum maximum, voluptas auten, extremum bonum ; quod quidem admiserit nemo eorum, qui providentiam defen- dunt, et fortitudinem, patientiam, magnanimitatem in virtutibus ponunt. Nihil igitur imminuta est fides in Jesum iis quæ perpessus fuit; imo viribus aucta est in iis qui fortes atque animosi sunt, et quos docuit vitam proprie vereque felicem non esse hu- jus temporis, sed futuri, ut ipse vocat, sæculi; quam autem in præsenti sæculo vivimus, eam esse calamitatibus plenam, vel primum maximumque animæ certamen. dicetis, inquit, illum, cum non posset qui hic dege- bant persuadere, profectum ad inferos fuisse, ut qui illic sunt persuaderet. » Quantumvis nolit, di- cemus illum hic non paucos, sed tanto numero persuasisse, ut ob eam rem insidiæ fuerint illi Joan. 1, 14. ut referatur ad C etc. Mavult Guietus, etc. Orig. in cap. ad Rom., 8: Si vero, ut in nonnullis exemplaribus D habetur, eliam in eos, qui non peccaverunt in simi- litudinem prævaricationis Adæ, nors ista, id est, quæ in inferno animas detinebat, regnasse dicatur: intelligimus et sanctos quosque sub ista morte, etiamsi non peccandi, at certe moriendi lege deci- clisse ; Christum vero idcirco in infernum descen- disse, non solum ut ipse non teneretur a morte; sed ut eos, qui inibi, non tam prævaricationis, ut diximus, crimine, quam moriendi conditione ab- Bolveret. » Iren. lib. iv, cap. : . Et propter hoc Dominum in ea, quæ sunt sub terra, descen- disse evangelizantem et illis adventum suum; re- missione peccatorum exsistente his qui credunt in cum. › Et lib. v, cap. : ‹ Nunc autem tribus diebus conversatus est, ubi erant mortui; quem. admodum propheta ait de eo: Commemoratus est Dominus sanctorum mortuorum suorum, eorum qui ante dormierunt in terra sepelitionis, et de- scendit ad eos extraliere eos et salvarc eos. › Ter- tull., libro De anima, cap. : • Quod si Christus Deus, quia et homo, mortuus secundum Scripturas, et sepultus secus easdem; huic quoque legi satisfe- cit, forma humanæ mortis apud inferos functus, nec ante ascendit in sublimiora cœlorum, quam descendit in inferiora terrarum; ut illic patriarchas et prophetas compotes sui faceret; habes et regio- nem inferum subterraneam credere, et illos cubito pellere, qui satis superbe non putant animas fide- liam inferis dignas; servi super Dominum, et di- scipuli super magistrum, aspernati si forte in Abrahæ sinu exspectandæ resurrectionis solatium capere. > Hoc sensu Athanasius obscurissimum Petri locum explicuit, in epistola ad Epictet. Cu- rinth. episc. contra hæret. Eumdem vide De incar- natione Domini, contra Apollinarium; De salutari adventu Jesu Christi, contra eundem, dialog. ; De Trin. in passionem et crucem Domini : etc. Dehinc exturba 43. Hine sermonem ad nos convertens : 4 Non (8) floeschelius, μόνον μέν, male. (9) Codes Julianus serumla manu habet λεγό (40) Καὶ γυμνῇ σώματος γενόμενος ψυχῇ ταῖς
PG 11:889Φήσομεν πρὸς τὸν Ἰουδαῖον ὅτι οὓς παρέθου μύθους εἶναι νενομίκαμεν, τὰ δὲ τῶν κοινῶν ἡμῶν πρὸς ὑμᾶς γραφῶν, ἐν αἷς οὐχ ὑμεῖς μόνοι ἀλλὰ καὶ ἡμεῖς σεμνυνόμεθα, οὐδαμῶς μύθους εἶναί φαμεν. Διόπερ καὶ τοῖς περὶ τῶν ἐκεῖ ἀναστάντων ἐκ νεκρῶν γράψασι πιστεύομεν ὡς μὴ τερατευομένοις καὶ τῷ ἐνταῦθα ὡς καὶ προειπόντι καὶ προφητευθέντι καὶ ἀναστάντι. Τούτῳ δὲ παραδοξότερος οὗτος ἐκ νεκρῶν ἀναστὰς παρ’ ἐκείνους, ὅτι ἐκείνους μὲν προφῆται ἀνέστησαν Ἠλίας καὶ Ἐλισσαῖος, τοῦτον δ’ οὐδεὶς τῶν προφητῶν ἀλλ’ ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς πατήρ. Διόπερ καὶ μείζονα εἰργάσατο ἡ τούτου ἀνάστασις τῆς ἐκείνων ἀναστάσεως. Τί γὰρ τηλικοῦτον τῷ κόσμῳ ἀπὸ τῶν ἀναστάντων παιδαρίων δι’ Ἠλίου καὶ Ἐλισσαίου γεγένηται, ὁποῖον διὰ τῆς κηρυσσομένης ἀναστάσεως Ἰησοῦ, δυνάμει θείᾳ πεπιστευμένης; Οἴεται δὲ τερατείαν εἶναι καὶ τὸν σεισμὸν καὶ τὸν σκότον·
ΙΙ. σώματος γενόμενος ψυχῇ, ταῖς γυμναῖς σωμάτων ὡμίλει ψυχαῖς ἐπιστρέφων κἀκείνων τὰς βουλομένας πρὸς αὐτὸν, ἢ ἃς ἑώρα, δι' οὓς ᾔδει αὐτὸς λόγους, ἐπιτηδειοτέρας. Ἐξῆς δὲ τούτοις οὐκ οἶδ' ὅπως σφόδρα εύηθες λέγει, ὅτι « Εἴπερ, ἀτόπους ἀπολογίας εὑρίσκοντες, ἐφ' αἷς (11) καταγελάστως ἐξηπατήθητε, οἴεσθε ἀληθῶς ἀπολογεῖσθαι, τί κωλύει καὶ ἄλλους, ὅσοι καταγνω σθέντες κακοδαιμονέστερον ἀπήλλαξαν, μείζονας νο μίζειν εἶναι καὶ θειοτέρους τούτους ἀγγέλους; » Ὅτι δ᾽ ἄντικρυς καὶ σαφῶς οὐδὲν ὅμοιον ἔχει ὁ παθὼν τὰ αναγεγραμμένα Ἰησοῦς τοῖς κακοδαιμονέστερον ἀπαλλάξασι διὰ γοητείαν, ἢ ὅ τι δήποτε έγκλημα ἄλλο, παντί τῳ δῆλον. Οὐδὲ γὰρ δύναται τις παρα- στῆσαι γοήτων ἔργον ἐπιστρέψαν ψυχὰς ἀπὸ τῶν πολ- λῶν ἐν ἀνθρώποις ἁμαρτημάτων καὶ τῆς κατὰ τὴν κα κίαν χύσεως. Ἐπεὶ δὲ καὶ λῃσταῖς αὐτὸν παραβα- λὼν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖός φησιν, ὅτι • Δύο ναιτο ἄν τις, ὁμοίως ἀναισχυντῶν, καὶ περὶ λῃστοῦ καὶ ἀνδροφόνου κολασθέντος εἰπεῖν, ὅτι οὗτός γε οὐχὶ ληστής, ἀλλὰ Θεὸς ἦν· προείπε γὰρ τοῖς συλλῃσταῖς, ὅτι πείσεται τοιαῦτα, οἷα δὴ πέπονθε· ο λέγοιτ' ἂν πρῶτον μὲν, ὅτι οὐ παρὰ τὸ προειρηκέναι αὐτὸν ταῦτα πείσεσθαι τοιαῦτα ὑπολαμβάνομεν περὶ τοῦ Ἰησοῦ, ὁποῖα καὶ φρονοῦντες παρρησιαζόμεθα ἐν αὐτῷ ὡς ἀπὸ Θεοῦ ἡμῖν κατεληλυθότι· δεύτερον δὲ καὶ ταῦτα λέγομεν ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις προειρῆσθαί πως· ἐπεὶ ι μετὰ ἀνόμων ελογίσθη ο ὁ Θεὸς παρὰ τοῖς ἀνόμοις, λῃστὴν μᾶλλον, τὸν διὰ στάσιν καὶ φόνον βληθέντα εἰς φυλακὴν, βουλομένοις ἀπολυθῆναι, τὸν δὲ Ἰησοῦν σταυρῶσαι, καὶ σταυρώσασιν αὐτὸν μεταξὺ λῃστῶν δύο. Καὶ ἀεὶ δ᾽ ἐν τοῖς γνησίοις μα θηταῖς καὶ μαρτυροῦσι τῇ ἀληθείᾳ ὁ Ἰησοῦς συσταυ- ροῦται λῃσταῖς, καὶ τὴν αὐτὴν αὐτοῖς παρὰ ἀνθρώ ποις καταδίκην πάσχει. Καί φαμεν, ὅτι, εἴπερ οὗτοι ὅμοιόν τι λῃσταῖς ἔχουσιν, οἱ διὰ τὴν (12) εἰς τὸν δη- σε Β Κατῆλθε γὰρ εἰς τὸν θάνατον, καὶ πολλὰ σώματα τῶν κεκοι- μημένων ἁγίων ηγέρθη δι' αὐτοῦ. Ἐξεπλάγη ὁ θά νατος, θεωρήσας καινόν τινα κατελθόντα εἰς ᾅδην δεσμοῖς τοῖς αὐτόθι μὴ κατεχόμενον. Τίνος ένεκεν, ὦ πυλωροί ᾅδου, τοῦτον ἰδόντες ἐπτήξασθε; Τίς δ κατέχων ὑμᾶς ἀσυνήθης φόβος; ἔφυγεν ὁ θάνατος, καὶ φυγὴ τὴν δειλίαν ἠλέγχετο· προσέτρεχον οἱ ἅγιοι προφῆται, καὶ Μωϋσῆς ὁ νομοθέτης, καὶ ᾿Αβραάμ, καὶ Ἰσαάκ, καὶ Ἰακώβ, Δαυίδ τε, καὶ Σαμουήλ, καὶ Ησαΐας, καὶ ὁ Βαπτιστής Ιωάννης, "Αν εἰς ᾅδου κατίῃ, συγκάτελθε. Γνῶθι καὶ τὰ ἐκεῖσε τοῦ Χριστοῦ μυστήρια· τίς ἡ οἰκονομία τῆς διπλῆς καταβάσεως· τίς ὁ λόγος ἁπλῶς σώζει πάντας ἐπιφανείς· ἢ κἀκεῖ τοὺς πιστεύοντας. « θειοτέρους τούτου ἀγγέλους. · (12) Οι διὰ τήν, ἢ διὰ τήν, CONTRA CELSUM LIB. A comparata ; et postquam corpore exula est anima, Pel. 111, 19. Marc. xv, 28; Luc. xxi, 19. cum nudis corpore animabus colloquia habuisse et ad se convertisse eas quæ voluerunt, aut quas cer- tis quibusdam rationibus sibi notis vidit ad sua documenta magis idoneas. 44. Quæ subjungit, prorsus inepta sunt : • Si, inquit, vos, absurdis quibusdam excogitatis rationibus quibus ridicule decepti esiis, vos arbi tramini præclare defensos; quid vetat quominus quotquot alii damnati misere perierunt, ii præ- stantiores illo divinioresque angeli existimentur? › Cuivis manifestum est Jesum, qui memorata in Scripturis supplicia pertulit, nihil simile habere iis qui propter magicas artes aliudve crimen misere perierunt. Nemo enim ostendere potuerit quidquam ab impostoribus actum, quod a criminibus, quæ inter homines vigent, atque a malitiæ velut inun- dlatione animas converterit. • Similiter, pergit Celsi Judæus Jesum cum latronibus comparans, ‹ de latrone et de homicida suppliciis affecto impudens aliquis dixerit: hic non latro, sed Deus erat; suis enim latrociniorum sociis prædixit fore, ut patere- tur quæ passus est. › His duo sunt quæ respon- deam ac primum quidem non ideo de Jesu cre- dere nos et audacter profiteri illum a Deo ad nos descendisse, quia talia passurum esse se prænun- tiavit; deinde nos de illa Celsi comparatione fuisse ab Evangeliis præmonitos. Ibi enim legitur Deus ‹ cum iniquis reputatus“ › ab iniquis, qui latro- nem propter seditionem et homicidium in carcerem C intrusum dimitti petiere, Jesum autem crucifigi, buncque inter duos latrones cruci suffixerunt. Ac inter latrones Jesus semper affigitur cruci, cum id supplicii suis discipulis veritatisque testibus infer- tur; eodem cum illis damnatur judicio. Quod si qui, ut suam in conditorem pietatem puram et in- tegram ex Jesu doctrina conservent, nullam contu- tus ex inferno miser, sedens ad ostia, vinctos oin- nes conspexit Salvatoris fortitudine educi, mortuos resurgere, captivos dimitti liberos, sanctos qui cum Abrahamo erant obviam venire, omnesque tympana pulsare, etc. › Cyrill. Hierosol., ca- techi. 4, De sepulcro ; catech. 11, : etc. • Descendit itaque in mortem, et niulta corpora sanctorum qui obdormierant, per ipsum excitata sunt. Exterrita mors est novum quendam in infernum descenden- tem conspicata, qui hujus loci vinculis non tene- batur. Qua de causa, o inferni janitores, euin vi- dentes expavistis? Qui vos insolens occupavit timor? Fugit mors, ejusque timiditatem fuga illa arguebat. Accurrerunt sancti prophetæ, et Moyses legislator, et Abraham, et Isaac, et Jacob ; David quoque et Samuel, et Isaias, et Baptista Joannes, etc. › Greg. Naz., orat. 35, De theolog., oral. 42, in Pascha : Srin infernum descendat, simul descende. Ea quoque mysteria cognosce quæ Christus illic designavit; quod duplicis descensus consilium, quæ ratio lue- rit; utrum omnes sine ulla exceptione adventu suo salvos fecerit, an illic quoque eos duntaxat, qui crediderunt. Invitus prætereo insignem Clementis Alexandrini locum, Strom. vi, quem lege, pag. 657, 638, 639, 640, 641; Greg. Thaumaurg., in Theo- phaniam : Ambros., Comment. in cap. iv ad Ephes.; Cyrill. Alex., Glaphyrorum 11, De recta fide, pag. 19, ibidem Petri locum exponit, et pag. 101. Vide p. 177, homil. De festis paschalibus; lomil. 3, 5, 6, 9, 10, 13, 18, 21, 27, 28; hom. diversas in festum Palmarum; Epiph., hæres. 40, hæres. 66, hæres. 69. Eumdem vide in oratione De seputtura Domini ; Damascen. lib. ut, cup. 29, De fide or- thodora ; (Ecumnen. in Comment. ad Epist. Petri, ad cap. iu, iv. SPENCER. infra lego, etc. lla recte omnino lectio in- terlinearis veteris codicis Vaticani. Male libb. ex- cusi, etc. (11) Bolerellus legendum putat, ἐφ' οἷς. Paulo
περὶ ὧν κατὰ τὸ δυνατὸν ἐν τοῖς ἀνωτέρω ἀπελογησάμεθα, παραθέμενοι τὸν Φλέγοντα ἱστορήσαντα κατὰ τὸν χρόνον τοῦ πάθους τοῦ σωτῆρος τοιαῦτα ἀπηντηκέναι, καὶ ὅτι ζῶν μὲν οὐκ ἐπήρκεσεν ἑαυτῷ, νεκρὸς δ’ ἀνέστη καὶ τὰ σημεῖα τῆς κολάσεως ἔδειξεν ὁ Ἰησοῦς καὶ τὰς χεῖρας ὡς ἦσαν πεπερονημέναι. Καὶ πυνθανόμεθα αὐτοῦ, τί τὸ ἐπήρκεσεν ἑαυτῷ; Εἰ μὲν γὰρ πρὸς ἀρετήν, φήσομεν ὅτι καὶ πάνυ γε ἐπήρκεσεν· οὐδὲν γὰρ ἄτοπον οὔτ’ ἐφθέγξατο οὔτ’ ἐποίησεν, ἀλλ’ ἀληθῶς ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη, καὶ ὡς ἀμνὸς ἐναντίον τοῦ κείροντος ἄφωνος· καὶ μαρτυρεῖ τὸ εὐαγγέλιον ὅτι οὕτως οὐκ ἤνοιξε τὸ στόμα αὐτοῦ. Εἰ δὲ τὸ ἐπήρκεσεν ἀπὸ τῶν μέσων καὶ σωματικῶν λαμβάνει, φαμὲν ὅτι ἀπεδείξαμεν ἐκ τῶν εὐαγγελίων ὅτι ἑκὼν ἐπὶ ταῦτ’ ἐλήλυθεν. Εἶθ’ ἑξῆς τούτοις εἰπὼν τὰ ἀπὸ τοῦ εὐαγγελίου, ὅτι τὰ σημεῖα τῆς κολάσεως ἔδειξεν ἀναστὰς ἐκ νεκρῶν καὶ τὰς χεῖρας ὡς ἦσαν πεπερονημέναι, πυνθάνεται καὶ λέγει· Τίς τοῦτο εἶδε; Καὶ τὰ περὶ Μαρίας τῆς Μαγδαληνῆς διαβάλλων ἀναγραφομένης ἑωρακέναι εἶπε· Γυνὴ πάροιστρος, ὥς φατε.
ΙΙ. σώματος γενόμενος ψυχῇ, ταῖς γυμναῖς σωμάτων ὡμίλει ψυχαῖς ἐπιστρέφων κἀκείνων τὰς βουλομένας πρὸς αὐτὸν, ἢ ἃς ἑώρα, δι' οὓς ᾔδει αὐτὸς λόγους, ἐπιτηδειοτέρας. Ἐξῆς δὲ τούτοις οὐκ οἶδ' ὅπως σφόδρα εύηθες λέγει, ὅτι « Εἴπερ, ἀτόπους ἀπολογίας εὑρίσκοντες, ἐφ' αἷς (11) καταγελάστως ἐξηπατήθητε, οἴεσθε ἀληθῶς ἀπολογεῖσθαι, τί κωλύει καὶ ἄλλους, ὅσοι καταγνω σθέντες κακοδαιμονέστερον ἀπήλλαξαν, μείζονας νο μίζειν εἶναι καὶ θειοτέρους τούτους ἀγγέλους; » Ὅτι δ᾽ ἄντικρυς καὶ σαφῶς οὐδὲν ὅμοιον ἔχει ὁ παθὼν τὰ αναγεγραμμένα Ἰησοῦς τοῖς κακοδαιμονέστερον ἀπαλλάξασι διὰ γοητείαν, ἢ ὅ τι δήποτε έγκλημα ἄλλο, παντί τῳ δῆλον. Οὐδὲ γὰρ δύναται τις παρα- στῆσαι γοήτων ἔργον ἐπιστρέψαν ψυχὰς ἀπὸ τῶν πολ- λῶν ἐν ἀνθρώποις ἁμαρτημάτων καὶ τῆς κατὰ τὴν κα κίαν χύσεως. Ἐπεὶ δὲ καὶ λῃσταῖς αὐτὸν παραβα- λὼν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖός φησιν, ὅτι • Δύο ναιτο ἄν τις, ὁμοίως ἀναισχυντῶν, καὶ περὶ λῃστοῦ καὶ ἀνδροφόνου κολασθέντος εἰπεῖν, ὅτι οὗτός γε οὐχὶ ληστής, ἀλλὰ Θεὸς ἦν· προείπε γὰρ τοῖς συλλῃσταῖς, ὅτι πείσεται τοιαῦτα, οἷα δὴ πέπονθε· ο λέγοιτ' ἂν πρῶτον μὲν, ὅτι οὐ παρὰ τὸ προειρηκέναι αὐτὸν ταῦτα πείσεσθαι τοιαῦτα ὑπολαμβάνομεν περὶ τοῦ Ἰησοῦ, ὁποῖα καὶ φρονοῦντες παρρησιαζόμεθα ἐν αὐτῷ ὡς ἀπὸ Θεοῦ ἡμῖν κατεληλυθότι· δεύτερον δὲ καὶ ταῦτα λέγομεν ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις προειρῆσθαί πως· ἐπεὶ ι μετὰ ἀνόμων ελογίσθη ο ὁ Θεὸς παρὰ τοῖς ἀνόμοις, λῃστὴν μᾶλλον, τὸν διὰ στάσιν καὶ φόνον βληθέντα εἰς φυλακὴν, βουλομένοις ἀπολυθῆναι, τὸν δὲ Ἰησοῦν σταυρῶσαι, καὶ σταυρώσασιν αὐτὸν μεταξὺ λῃστῶν δύο. Καὶ ἀεὶ δ᾽ ἐν τοῖς γνησίοις μα θηταῖς καὶ μαρτυροῦσι τῇ ἀληθείᾳ ὁ Ἰησοῦς συσταυ- ροῦται λῃσταῖς, καὶ τὴν αὐτὴν αὐτοῖς παρὰ ἀνθρώ ποις καταδίκην πάσχει. Καί φαμεν, ὅτι, εἴπερ οὗτοι ὅμοιόν τι λῃσταῖς ἔχουσιν, οἱ διὰ τὴν (12) εἰς τὸν δη- σε Β Κατῆλθε γὰρ εἰς τὸν θάνατον, καὶ πολλὰ σώματα τῶν κεκοι- μημένων ἁγίων ηγέρθη δι' αὐτοῦ. Ἐξεπλάγη ὁ θά νατος, θεωρήσας καινόν τινα κατελθόντα εἰς ᾅδην δεσμοῖς τοῖς αὐτόθι μὴ κατεχόμενον. Τίνος ένεκεν, ὦ πυλωροί ᾅδου, τοῦτον ἰδόντες ἐπτήξασθε; Τίς δ κατέχων ὑμᾶς ἀσυνήθης φόβος; ἔφυγεν ὁ θάνατος, καὶ φυγὴ τὴν δειλίαν ἠλέγχετο· προσέτρεχον οἱ ἅγιοι προφῆται, καὶ Μωϋσῆς ὁ νομοθέτης, καὶ ᾿Αβραάμ, καὶ Ἰσαάκ, καὶ Ἰακώβ, Δαυίδ τε, καὶ Σαμουήλ, καὶ Ησαΐας, καὶ ὁ Βαπτιστής Ιωάννης, "Αν εἰς ᾅδου κατίῃ, συγκάτελθε. Γνῶθι καὶ τὰ ἐκεῖσε τοῦ Χριστοῦ μυστήρια· τίς ἡ οἰκονομία τῆς διπλῆς καταβάσεως· τίς ὁ λόγος ἁπλῶς σώζει πάντας ἐπιφανείς· ἢ κἀκεῖ τοὺς πιστεύοντας. « θειοτέρους τούτου ἀγγέλους. · (12) Οι διὰ τήν, ἢ διὰ τήν, CONTRA CELSUM LIB. A comparata ; et postquam corpore exula est anima, Pel. 111, 19. Marc. xv, 28; Luc. xxi, 19. cum nudis corpore animabus colloquia habuisse et ad se convertisse eas quæ voluerunt, aut quas cer- tis quibusdam rationibus sibi notis vidit ad sua documenta magis idoneas. 44. Quæ subjungit, prorsus inepta sunt : • Si, inquit, vos, absurdis quibusdam excogitatis rationibus quibus ridicule decepti esiis, vos arbi tramini præclare defensos; quid vetat quominus quotquot alii damnati misere perierunt, ii præ- stantiores illo divinioresque angeli existimentur? › Cuivis manifestum est Jesum, qui memorata in Scripturis supplicia pertulit, nihil simile habere iis qui propter magicas artes aliudve crimen misere perierunt. Nemo enim ostendere potuerit quidquam ab impostoribus actum, quod a criminibus, quæ inter homines vigent, atque a malitiæ velut inun- dlatione animas converterit. • Similiter, pergit Celsi Judæus Jesum cum latronibus comparans, ‹ de latrone et de homicida suppliciis affecto impudens aliquis dixerit: hic non latro, sed Deus erat; suis enim latrociniorum sociis prædixit fore, ut patere- tur quæ passus est. › His duo sunt quæ respon- deam ac primum quidem non ideo de Jesu cre- dere nos et audacter profiteri illum a Deo ad nos descendisse, quia talia passurum esse se prænun- tiavit; deinde nos de illa Celsi comparatione fuisse ab Evangeliis præmonitos. Ibi enim legitur Deus ‹ cum iniquis reputatus“ › ab iniquis, qui latro- nem propter seditionem et homicidium in carcerem C intrusum dimitti petiere, Jesum autem crucifigi, buncque inter duos latrones cruci suffixerunt. Ac inter latrones Jesus semper affigitur cruci, cum id supplicii suis discipulis veritatisque testibus infer- tur; eodem cum illis damnatur judicio. Quod si qui, ut suam in conditorem pietatem puram et in- tegram ex Jesu doctrina conservent, nullam contu- tus ex inferno miser, sedens ad ostia, vinctos oin- nes conspexit Salvatoris fortitudine educi, mortuos resurgere, captivos dimitti liberos, sanctos qui cum Abrahamo erant obviam venire, omnesque tympana pulsare, etc. › Cyrill. Hierosol., ca- techi. 4, De sepulcro ; catech. 11, : etc. • Descendit itaque in mortem, et niulta corpora sanctorum qui obdormierant, per ipsum excitata sunt. Exterrita mors est novum quendam in infernum descenden- tem conspicata, qui hujus loci vinculis non tene- batur. Qua de causa, o inferni janitores, euin vi- dentes expavistis? Qui vos insolens occupavit timor? Fugit mors, ejusque timiditatem fuga illa arguebat. Accurrerunt sancti prophetæ, et Moyses legislator, et Abraham, et Isaac, et Jacob ; David quoque et Samuel, et Isaias, et Baptista Joannes, etc. › Greg. Naz., orat. 35, De theolog., oral. 42, in Pascha : Srin infernum descendat, simul descende. Ea quoque mysteria cognosce quæ Christus illic designavit; quod duplicis descensus consilium, quæ ratio lue- rit; utrum omnes sine ulla exceptione adventu suo salvos fecerit, an illic quoque eos duntaxat, qui crediderunt. Invitus prætereo insignem Clementis Alexandrini locum, Strom. vi, quem lege, pag. 657, 638, 639, 640, 641; Greg. Thaumaurg., in Theo- phaniam : Ambros., Comment. in cap. iv ad Ephes.; Cyrill. Alex., Glaphyrorum 11, De recta fide, pag. 19, ibidem Petri locum exponit, et pag. 101. Vide p. 177, homil. De festis paschalibus; lomil. 3, 5, 6, 9, 10, 13, 18, 21, 27, 28; hom. diversas in festum Palmarum; Epiph., hæres. 40, hæres. 66, hæres. 69. Eumdem vide in oratione De seputtura Domini ; Damascen. lib. ut, cup. 29, De fide or- thodora ; (Ecumnen. in Comment. ad Epist. Petri, ad cap. iu, iv. SPENCER. infra lego, etc. lla recte omnino lectio in- terlinearis veteris codicis Vaticani. Male libb. ex- cusi, etc. (11) Bolerellus legendum putat, ἐφ' οἷς. Paulo
PG 11:891Καὶ ἐπεὶ μὴ μόνη αὕτη ἀναγέγραπται ἑωρακέναι ἀναστάντα τὸν Ἰησοῦν ἀλλὰ καὶ ἄλλοι, καὶ ταῦτα κακηγορῶν ὁ Κέλσου Ἰουδαῖός φησι· καὶ εἴ τις ἄλλος τῶν ἐκ τῆς αὐτῆς γοητείας. Εἶτα [ὡς δυναμένου τούτου συμβῆναι], λέγω δὴ [τοῦ φαντασίαν τινὶ γίνεσθαι περὶ τοῦ τεθνηκότος ὡς ζῶντος, ἐπιφέρει] ὡς Ἐπικούρειος καὶ λέγει κατά τινα διάθεσιν ὀνειρώξαντά τινα ἢ κατὰ τὴν αὐτοῦ βούλησιν δόξῃ πεπλανημένῃ φαντασιωθέντα τὸ τοιοῦτον ἀπηγγελκέναι, ὅπερ, φησί, μυρίοις ἤδη συμβέβηκε. Τοῦτο δὲ εἰ καὶ δεινότατα ἔδοξεν εἰρῆσθαι, οὐδὲν ἧττον κατασκευαστικόν ἐστιν ἀναγκαίου δόγματος, ὡς ἄρα ἡ ψυχὴ ὑφέστηκε τῶν ἀποθανόντων· καὶ οὐ μάτην πεπίστευκε περὶ τῆς ἀθανασίας αὐτῆς ἢ κἂν τῆς διαμονῆς ὁ τοῦτο τὸ δόγμα ἀνειληφώς· ὡς καὶ Πλάτων ἐν τῷ περὶ τῆς ψυχῆς λέγει σκιοειδῆ φαντάσματα περὶ μνημεῖά τισι γεγονέναι τῶν ἤδη τεθνηκότων. Τὰ μὲν οὖν γινόμενα περὶ μνημεῖα τεθνηκότων φαντάσματα ἀπό τινος ὑποκειμένου γίνεται, τοῦ κατὰ τὴν ὑφεστηκυῖαν ἐν τῷ καλουμένῳ αὐγοειδεῖ σώματι ψυχήν.
Α μιουργὸν εὐσέβειαν, ἵν᾽ αὐτὴν εἰλικρινῆ καὶ καθαρὰν διαφυλάξωσιν κατὰ τὴν τοῦ Ἰησοῦ διδασκαλίαν, πά- σαν αἰκίαν καὶ πάντας θανάτους ἀναδεχόμενοι· δῆλον, ὅτι καὶ ὁ Ἰησοῦς, ὁ πατὴρ τῆς τοιαύτης διδασκαλίας, εὐλόγως ὑπὸ τοῦ Κέλσου λῃστάρχαις παραβάλλεται. ᾿Αλλ᾽ οὔτ᾽ ἐκεῖνος, κατὰ τὸ κοινωνικὸν ἀποθνήσκων, οὔθ᾽ οὗτοι, δι᾿ εὐσέβειαν πάσχοντες ταῦτα, καὶ μόνοι πάντων ἀνθρώπων διὰ τὴν φανεῖσαν αὐτοῖς ὁδὸν τῆς εἰς τὸ θεῖον τιμῆς ἐπιβουλευόμενοι, οὐκ ἀδίκως ἀναιροῦνται, οὔθ᾽ ὁ Ἰησοῦς οὐκ ἀσεβῶς ἐπεβου λεύθη. Πρόσχες δὲ καὶ τῷ ἐπιπολαίῳ τοῦ περὶ τῶν τότε μαθητῶν Ἰησοῦ λόγου (15) ἐν ᾧ φησιν· . Εἶτα οἱ μὲν τότε ζῶντι αὐτῷ συνόντες, καὶ τῆς φωνῆς ἐπακούοντες αὐτοῦ, καὶ διδασκάλω χρώμενοι, και λαζόμενον καὶ ἀποθνήσκοντα ὁρῶντες, οὔτε συν λόγῳ, νοις. επεί τε, απέθανον, οὔτε ὑπεραπέθανον αὐτοῦ, οὐδὲ κολά σεων καταφρονεῖν ἐπείσθησαν· ἀλλὰ καὶ ἡρνήσαντο εἶναι μαθηταί· νῦν δὲ ὑμεῖς αὐτῷ συναποθνήσκετε. Καὶ ἐν τούτοις δὲ τὸ μὲν ἔτι εἰσαγομένοις τοῖς μας θηταῖς καὶ ἀτελεστέροις οὖσιν ἁμαρτηθὲν καὶ γε γραμμένον ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις πιστεύει γεγονέναι, ῖν ἐγκαλῇ τῷ λόγῳ· τὸ δὲ μετὰ τὴν ἁμαρτίαν αὐτ τοῖς κατορθωθέν, παῤῥησιασαμένοις (14) ἐπὶ Ἰου δαίων, καὶ μυρία ὅσα πεπονθόσιν ὑπ' ἐκείνων, καὶ τὸ τελευταῖον ἀποθανοῦσιν ὑπὲρ τῆς Ἰησοῦ διδασκα- λίας, παρασιωπᾷ. Οὔτε γὰρ Ἰησοῦ ἐβουλήθη ἀκοῦσαι προλέγοντος τῷ Πέτρῳ . Οταν δὲ γηράσῃς, έχε τενεῖς τὰς χεῖράς σου, » καὶ τὰ ἑξῆς· ᾧ ἐπιφέρει ἡ Γραφή· « Τοῦτο δ' εἶπε, σημαίνων ποίῳ θανάτῳ δοξά σει τὸν Θεόν· › οὔθ' ὅτι Ἰάκωβος ὁ ἀδελφὸς Ἰωάννου, ἀπόστολος ἀποστόλου ἀδελφὸς, ἀνῃρέθη ὑπὸ τοῦ Ἡρώδου διὰ τὸν λόγον Χριστοῦ μαχαίρα· ἀλλ' οὐδ᾽ ὅσα παῤῥη σιαζόμενοι ἐπὶ τῷ λόγῳ πεποιήκασιν ὁ Πέτρος καὶ οἱ λοιποὶ ἀπόστολοι, καὶ ὡς « ἀπὸ προσώπου του συνεδρίου ἐξῆλθον » μετὰ τὸ μαστιγωθῆναι, « χαί- ροντες, ὅτι κατηξιώθησαν ὑπὲρ τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ ἀτιμασθῆναι, » καὶ ὑπεραίροντες πολλὰ τῶν παρ' Ἕλλησιν ἱστορουμένων ἐπὶ τῇ καρτερίᾳ καὶ ἀνδρίᾳ τῶν φιλοσοφησάντων. Ἀρχῆθεν οὖν μάλιστα τοῦτο τοῦ Ἰησοῦ μάθημα ἐκρατύνετο παρὰ τοῖς ἀκούουσιν αὐτοῦ, διδάσκον καταφρονεῖσθαι μὲν τὸ ὑπὸ τῶν πολ- λῶν περιεπόμενον ζῆν, σπουδάζεσθαι δὲ τὸ παρα- πλήσιον τῷ ζῆν τοῦ Θεοῦ ζῆν. Πῶς δ᾽ οὐ ψεύδεται ὁ λέγων παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος, ὅτι « Παρών δέκα ναύτας καὶ τελώνας τοὺς ἐξωλεστάτους μόνους εἷλε, καὶ οὐδὲ τούτους ἅπαν τας (15); » Σαφὲς γὰρ ὅτι καὶ Ἰουδαῖοι ὁμολογή σαιεν ἂν, ὅτι οὐ δέκα μόνους εἷλεν, οὐδὲ ἑκατὸν, οὐδὲ χιλίους, ἀλλ᾽ ἀθρόως ότὲ μὲν πέντε χιλιάδας, ὁτὲ δὲ τέσσαρας (16)· καὶ ἐπὶ τοσοῦτόν γε εἷλεν, ὥστε καὶ τέσσαρας χιλιά δας. χιλιάδας ORIGENIS meliam nullumque mortis genus reformidant, ii cum latronibus conferri possunt; Jesum utique istius doctrinæ parentem consentaneum est a Celso cum latronum principibus comparari. At neque iste publico commodo moriens, neque illi pietatis causa suppliciis multati, solique inter homines quibus ob verum Dei cultum insidiæ struantur, non injuste interimuntur, neque non impie Jesu structæ sunt insidiæ. B pulis qui tunc fuerunt dicit : «Illi qui cum eo vive- bant, qui vocem ejus audiebant, qui illo magistro utebantur, cum illum suppliciis excruciatum mo- rientemque aspicerent, nec cum illo aut pro illo mortem occubuere, aut supplicia contempserunt; imo se discipulos ejus esse negaverunt; et vos cuin illo commorimini. Ilic iterum Celsus, ut nostram criminetur doctrinam, peccatum quod apostoli recens initiati et adhuc imbecilliores commiserunt, ex Evangeliis arripit creditque verum : at quæ illis post peccatum recte gesta sint, qua libertate Ju- dæos adierint, quæ ipsis supplicia ab Judæis illata fuerint, qua constantia mortem pro Jesu doctrina oppetierint, hæc omnia alto silentio dissimulat. Neque enim Jesum audire voluit Petro pradicen- tem Cum autem senueris, extendes manus tuas es, etc., a quibus Scriptura subjicit : « Hoc au- tem dixit, significans qua morte clarificaturus esset Deum. › Pro nihilo quoque habet Jacobuni fratrem Joannis, apostolum, apostoli fratrem, gla- dio cæsum ab Herode fuisse propter Jesu doctri- nam : nec pluris facit quæ propter eamdem Pe- trus et reliqui apostoli summa fiducia fecerint, ut cum, postquam flagellis cæsi fuerant, «ierunt a conspectu concilii gaudentes quod digni habiti fuis- sent pro illius nonine contumeliam pati ", » mul- taque longe majora tolerantiæ et fortitudinis argu- menta dederunt, quam illi e Gracis, qui his virtu- tibus excelluerunt. Hinc apud Jesu auditores hoc illius præceptum ab initio invaluit, spernendam hanc esse vitam quam plerique ardent; aspi- randum ad solam illam, quæ Dei vitæ similis est. cum ait ‹ Jesum, dum præsens adesset, nonnisi decem ñautas publicanosque sceleratissimos asci- visse sibi, ac ne omnes illos quidem?, Palam est enim vel Judæos ipsos fassuros esse, illum non decem modo, non centum, non mille, sed modo quin- que, modo quatuor millia, tot denique sibi con- « Joan. xxı, 18, 19. 5º Act. xii, 2; x111, 46. cusi, male. cludunt quas nos e textu expunximus, @ D Act. v, 41. quia in mss. non reperitur et sine dispendio abesse potest. quam libb. editi in quibus legitur, Neque enim bis poni convenit. 45. Vide, obsecro, quam leve sit quod de disci- 46. Nonne etiam mentitur apud Celsum Judaeus, (13) Λόγου. Ita codex Regius. Libri autem ex- (14) Libb. editi ad marginem, πεπαρρησιασμέ (15) fidem post ἅπαντας addunt et uncinulis in- (16) Τέσσαρας. Sic omnes mss. rectius, opinor.
Ὁ δὲ Κέλσος οὐ βουλόμενος τὸ τοιοῦτον θέλει καὶ ὕπαρ ὀνειρώττειν τινὰς καὶ κατὰ τὴν ἑαυτῶν βούλησιν δόξῃ πεπλανημένῃ φαντασιοῦσθαι· ὅπερ ὄναρ μὲν πιστεύειν γίνεσθαι οὐκ ἄλογον, ὕπαρ δὲ ἐπὶ τῶν μὴ πάντῃ ἐκφρόνων καὶ φρενιτιζόντων ἢ μελαγχολώντων οὐ πιθανόν. Καὶ τοῦτο δὲ προειδόμενος ὁ Κέλσος παροιστρῶσαν εἶπε τὴν γυναῖκα· ὅπερ οὐκ ἐμφαίνει ἡ ἀναγραφεῖσα ἱστορία, ὅθεν λαβὼν κατηγορεῖ τῶν πραγμάτων. [Ἦν οὖν καὶ ὁ Ἰησοῦς μετὰ θάνατον, ὡς μὲν ὁ Κέλσος οἴεται, φαντασίαν ἐξαποστέλλων τῶν ἐπὶ τῷ σταυρῷ τραυμάτων καὶ οὐκ ἀληθῶς τοιοῦτος ὢν τραυματίας· ὡς δὲ τὸ εὐαγγέλιον διδάσκει], οὗ τισὶ μὲν μέρεσιν, οἷς βούλεται, ἵνα κατηγορῇ, πιστεύει ὁ Κέλσος, τισὶ δ’ ἀπιστεῖ, [ὁ Ἰησοῦς προσεκαλέσατό τινα τῶν μαθητῶν ἀπιστοῦντα καὶ ἀδύνατον οἰόμενον τὸ παράδοξον.] Συγκατετέθειτο μὲν γὰρ ἐκεῖνος τῇ φασκούσῃ αὐτὸν ἑωρακέναι, ὡς οὐκ ἀδυνάτου ὄντος τοῦ τὴν ψυχὴν τοῦ τεθνηκότος ὀφθῆναι, οὐκέτι δ’ ἐνόμιζεν ἀληθὲς εἶναι τὸ ἐν σώματι αὐτὸν ἀντιτύπῳ ἐγηγέρθαι. Ὅθεν εἶπε μέν· Ἐὰν μὴ ἴδω, οὐ μὴ πιστεύσω, προσέθηκε δὲ καὶ τό·
Α μιουργὸν εὐσέβειαν, ἵν᾽ αὐτὴν εἰλικρινῆ καὶ καθαρὰν διαφυλάξωσιν κατὰ τὴν τοῦ Ἰησοῦ διδασκαλίαν, πά- σαν αἰκίαν καὶ πάντας θανάτους ἀναδεχόμενοι· δῆλον, ὅτι καὶ ὁ Ἰησοῦς, ὁ πατὴρ τῆς τοιαύτης διδασκαλίας, εὐλόγως ὑπὸ τοῦ Κέλσου λῃστάρχαις παραβάλλεται. ᾿Αλλ᾽ οὔτ᾽ ἐκεῖνος, κατὰ τὸ κοινωνικὸν ἀποθνήσκων, οὔθ᾽ οὗτοι, δι᾿ εὐσέβειαν πάσχοντες ταῦτα, καὶ μόνοι πάντων ἀνθρώπων διὰ τὴν φανεῖσαν αὐτοῖς ὁδὸν τῆς εἰς τὸ θεῖον τιμῆς ἐπιβουλευόμενοι, οὐκ ἀδίκως ἀναιροῦνται, οὔθ᾽ ὁ Ἰησοῦς οὐκ ἀσεβῶς ἐπεβου λεύθη. Πρόσχες δὲ καὶ τῷ ἐπιπολαίῳ τοῦ περὶ τῶν τότε μαθητῶν Ἰησοῦ λόγου (15) ἐν ᾧ φησιν· . Εἶτα οἱ μὲν τότε ζῶντι αὐτῷ συνόντες, καὶ τῆς φωνῆς ἐπακούοντες αὐτοῦ, καὶ διδασκάλω χρώμενοι, και λαζόμενον καὶ ἀποθνήσκοντα ὁρῶντες, οὔτε συν λόγῳ, νοις. επεί τε, απέθανον, οὔτε ὑπεραπέθανον αὐτοῦ, οὐδὲ κολά σεων καταφρονεῖν ἐπείσθησαν· ἀλλὰ καὶ ἡρνήσαντο εἶναι μαθηταί· νῦν δὲ ὑμεῖς αὐτῷ συναποθνήσκετε. Καὶ ἐν τούτοις δὲ τὸ μὲν ἔτι εἰσαγομένοις τοῖς μας θηταῖς καὶ ἀτελεστέροις οὖσιν ἁμαρτηθὲν καὶ γε γραμμένον ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις πιστεύει γεγονέναι, ῖν ἐγκαλῇ τῷ λόγῳ· τὸ δὲ μετὰ τὴν ἁμαρτίαν αὐτ τοῖς κατορθωθέν, παῤῥησιασαμένοις (14) ἐπὶ Ἰου δαίων, καὶ μυρία ὅσα πεπονθόσιν ὑπ' ἐκείνων, καὶ τὸ τελευταῖον ἀποθανοῦσιν ὑπὲρ τῆς Ἰησοῦ διδασκα- λίας, παρασιωπᾷ. Οὔτε γὰρ Ἰησοῦ ἐβουλήθη ἀκοῦσαι προλέγοντος τῷ Πέτρῳ . Οταν δὲ γηράσῃς, έχε τενεῖς τὰς χεῖράς σου, » καὶ τὰ ἑξῆς· ᾧ ἐπιφέρει ἡ Γραφή· « Τοῦτο δ' εἶπε, σημαίνων ποίῳ θανάτῳ δοξά σει τὸν Θεόν· › οὔθ' ὅτι Ἰάκωβος ὁ ἀδελφὸς Ἰωάννου, ἀπόστολος ἀποστόλου ἀδελφὸς, ἀνῃρέθη ὑπὸ τοῦ Ἡρώδου διὰ τὸν λόγον Χριστοῦ μαχαίρα· ἀλλ' οὐδ᾽ ὅσα παῤῥη σιαζόμενοι ἐπὶ τῷ λόγῳ πεποιήκασιν ὁ Πέτρος καὶ οἱ λοιποὶ ἀπόστολοι, καὶ ὡς « ἀπὸ προσώπου του συνεδρίου ἐξῆλθον » μετὰ τὸ μαστιγωθῆναι, « χαί- ροντες, ὅτι κατηξιώθησαν ὑπὲρ τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ ἀτιμασθῆναι, » καὶ ὑπεραίροντες πολλὰ τῶν παρ' Ἕλλησιν ἱστορουμένων ἐπὶ τῇ καρτερίᾳ καὶ ἀνδρίᾳ τῶν φιλοσοφησάντων. Ἀρχῆθεν οὖν μάλιστα τοῦτο τοῦ Ἰησοῦ μάθημα ἐκρατύνετο παρὰ τοῖς ἀκούουσιν αὐτοῦ, διδάσκον καταφρονεῖσθαι μὲν τὸ ὑπὸ τῶν πολ- λῶν περιεπόμενον ζῆν, σπουδάζεσθαι δὲ τὸ παρα- πλήσιον τῷ ζῆν τοῦ Θεοῦ ζῆν. Πῶς δ᾽ οὐ ψεύδεται ὁ λέγων παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος, ὅτι « Παρών δέκα ναύτας καὶ τελώνας τοὺς ἐξωλεστάτους μόνους εἷλε, καὶ οὐδὲ τούτους ἅπαν τας (15); » Σαφὲς γὰρ ὅτι καὶ Ἰουδαῖοι ὁμολογή σαιεν ἂν, ὅτι οὐ δέκα μόνους εἷλεν, οὐδὲ ἑκατὸν, οὐδὲ χιλίους, ἀλλ᾽ ἀθρόως ότὲ μὲν πέντε χιλιάδας, ὁτὲ δὲ τέσσαρας (16)· καὶ ἐπὶ τοσοῦτόν γε εἷλεν, ὥστε καὶ τέσσαρας χιλιά δας. χιλιάδας ORIGENIS meliam nullumque mortis genus reformidant, ii cum latronibus conferri possunt; Jesum utique istius doctrinæ parentem consentaneum est a Celso cum latronum principibus comparari. At neque iste publico commodo moriens, neque illi pietatis causa suppliciis multati, solique inter homines quibus ob verum Dei cultum insidiæ struantur, non injuste interimuntur, neque non impie Jesu structæ sunt insidiæ. B pulis qui tunc fuerunt dicit : «Illi qui cum eo vive- bant, qui vocem ejus audiebant, qui illo magistro utebantur, cum illum suppliciis excruciatum mo- rientemque aspicerent, nec cum illo aut pro illo mortem occubuere, aut supplicia contempserunt; imo se discipulos ejus esse negaverunt; et vos cuin illo commorimini. Ilic iterum Celsus, ut nostram criminetur doctrinam, peccatum quod apostoli recens initiati et adhuc imbecilliores commiserunt, ex Evangeliis arripit creditque verum : at quæ illis post peccatum recte gesta sint, qua libertate Ju- dæos adierint, quæ ipsis supplicia ab Judæis illata fuerint, qua constantia mortem pro Jesu doctrina oppetierint, hæc omnia alto silentio dissimulat. Neque enim Jesum audire voluit Petro pradicen- tem Cum autem senueris, extendes manus tuas es, etc., a quibus Scriptura subjicit : « Hoc au- tem dixit, significans qua morte clarificaturus esset Deum. › Pro nihilo quoque habet Jacobuni fratrem Joannis, apostolum, apostoli fratrem, gla- dio cæsum ab Herode fuisse propter Jesu doctri- nam : nec pluris facit quæ propter eamdem Pe- trus et reliqui apostoli summa fiducia fecerint, ut cum, postquam flagellis cæsi fuerant, «ierunt a conspectu concilii gaudentes quod digni habiti fuis- sent pro illius nonine contumeliam pati ", » mul- taque longe majora tolerantiæ et fortitudinis argu- menta dederunt, quam illi e Gracis, qui his virtu- tibus excelluerunt. Hinc apud Jesu auditores hoc illius præceptum ab initio invaluit, spernendam hanc esse vitam quam plerique ardent; aspi- randum ad solam illam, quæ Dei vitæ similis est. cum ait ‹ Jesum, dum præsens adesset, nonnisi decem ñautas publicanosque sceleratissimos asci- visse sibi, ac ne omnes illos quidem?, Palam est enim vel Judæos ipsos fassuros esse, illum non decem modo, non centum, non mille, sed modo quin- que, modo quatuor millia, tot denique sibi con- « Joan. xxı, 18, 19. 5º Act. xii, 2; x111, 46. cusi, male. cludunt quas nos e textu expunximus, @ D Act. v, 41. quia in mss. non reperitur et sine dispendio abesse potest. quam libb. editi in quibus legitur, Neque enim bis poni convenit. 45. Vide, obsecro, quam leve sit quod de disci- 46. Nonne etiam mentitur apud Celsum Judaeus, (13) Λόγου. Ita codex Regius. Libri autem ex- (14) Libb. editi ad marginem, πεπαρρησιασμέ (15) fidem post ἅπαντας addunt et uncinulis in- (16) Τέσσαρας. Sic omnes mss. rectius, opinor.
PG 11:893[Ἐὰν μὴ βάλω τὴν χεῖρά μου εἰς τὸν τύπον τῶν ἥλων] καὶ ψηλαφήσω αὐτοῦ τὴν πλευράν, οὐ μὴ πιστεύσω. [Ταῦτα δ’ ἐλέγετο ὑπὸ τοῦ Θωμᾶ, κρίνοντος ὅτι δύναται ὀφθαλμοῖς αἰσθητοῖς φανῆναι ψυχῆς σῶμα, πάντα τῷ προτέρῳ εἴδει μέγεθός τε καὶ ὄμματα κάλ’ ἐϊκυίης καὶ φωνὴν πολλάκις δὲ καὶ τοῖα περὶ χροὶ̈ εἵματ’ ἐχούσης.] Καὶ προσκαλεσάμενός γε ὁ Ἰησοῦς τὸν Θωμᾶν εἶπε· Φέρε τὸν δάκτυλόν σου ὧδε καὶ ἴδε τὰς χεῖράς μου, καὶ φέρε τὴν χεῖρά σου καὶ βάλε εἰς τὴν πλευράν μου, καὶ μὴ γίνου ἄπιστος ἀλλὰ πιστός. Καὶ ἀκόλουθόν γε ἦν πᾶσι τοῖς τε προφητευθεῖσι περὶ αὐτοῦ, ἐν οἷς καὶ τοῦτο ἦν, καὶ τοῖς πραχθεῖσιν αὐτῷ καὶ τοῖς συμβεβηκόσι τοῦτο παρὰ πάντα παράδοξον γενέσθαι. Προελέλεκτο γὰρ ἐκ προσώπου Ἰησοῦ ἐν τῷ προφήτῃ· Ἡ σάρξ μου κατασκηνώσει ἐπ’ ἐλπίδι· καὶ οὐκ ἐγκαταλείψεις τὴν ψυχήν μου εἰς τὸν ᾅδην, καὶ οὐ δώσεις τὸν ὅσιόν σου ἰδεῖν διαφθοράν. Καὶ ἦν γε κατὰ τὴν ἀνάστασιν αὐτοῦ ὡσπερεὶ ἐν μεθορίῳ τινὶ τῆς παχύτητος τῆς πρὸ τοῦ πάθους σώματος καὶ τοῦ γυμνὴν τοιούτου σώματος φαίνεσθαι ψυχήν.
Α μιουργὸν εὐσέβειαν, ἵν᾽ αὐτὴν εἰλικρινῆ καὶ καθαρὰν διαφυλάξωσιν κατὰ τὴν τοῦ Ἰησοῦ διδασκαλίαν, πά- σαν αἰκίαν καὶ πάντας θανάτους ἀναδεχόμενοι· δῆλον, ὅτι καὶ ὁ Ἰησοῦς, ὁ πατὴρ τῆς τοιαύτης διδασκαλίας, εὐλόγως ὑπὸ τοῦ Κέλσου λῃστάρχαις παραβάλλεται. ᾿Αλλ᾽ οὔτ᾽ ἐκεῖνος, κατὰ τὸ κοινωνικὸν ἀποθνήσκων, οὔθ᾽ οὗτοι, δι᾿ εὐσέβειαν πάσχοντες ταῦτα, καὶ μόνοι πάντων ἀνθρώπων διὰ τὴν φανεῖσαν αὐτοῖς ὁδὸν τῆς εἰς τὸ θεῖον τιμῆς ἐπιβουλευόμενοι, οὐκ ἀδίκως ἀναιροῦνται, οὔθ᾽ ὁ Ἰησοῦς οὐκ ἀσεβῶς ἐπεβου λεύθη. Πρόσχες δὲ καὶ τῷ ἐπιπολαίῳ τοῦ περὶ τῶν τότε μαθητῶν Ἰησοῦ λόγου (15) ἐν ᾧ φησιν· . Εἶτα οἱ μὲν τότε ζῶντι αὐτῷ συνόντες, καὶ τῆς φωνῆς ἐπακούοντες αὐτοῦ, καὶ διδασκάλω χρώμενοι, και λαζόμενον καὶ ἀποθνήσκοντα ὁρῶντες, οὔτε συν λόγῳ, νοις. επεί τε, απέθανον, οὔτε ὑπεραπέθανον αὐτοῦ, οὐδὲ κολά σεων καταφρονεῖν ἐπείσθησαν· ἀλλὰ καὶ ἡρνήσαντο εἶναι μαθηταί· νῦν δὲ ὑμεῖς αὐτῷ συναποθνήσκετε. Καὶ ἐν τούτοις δὲ τὸ μὲν ἔτι εἰσαγομένοις τοῖς μας θηταῖς καὶ ἀτελεστέροις οὖσιν ἁμαρτηθὲν καὶ γε γραμμένον ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις πιστεύει γεγονέναι, ῖν ἐγκαλῇ τῷ λόγῳ· τὸ δὲ μετὰ τὴν ἁμαρτίαν αὐτ τοῖς κατορθωθέν, παῤῥησιασαμένοις (14) ἐπὶ Ἰου δαίων, καὶ μυρία ὅσα πεπονθόσιν ὑπ' ἐκείνων, καὶ τὸ τελευταῖον ἀποθανοῦσιν ὑπὲρ τῆς Ἰησοῦ διδασκα- λίας, παρασιωπᾷ. Οὔτε γὰρ Ἰησοῦ ἐβουλήθη ἀκοῦσαι προλέγοντος τῷ Πέτρῳ . Οταν δὲ γηράσῃς, έχε τενεῖς τὰς χεῖράς σου, » καὶ τὰ ἑξῆς· ᾧ ἐπιφέρει ἡ Γραφή· « Τοῦτο δ' εἶπε, σημαίνων ποίῳ θανάτῳ δοξά σει τὸν Θεόν· › οὔθ' ὅτι Ἰάκωβος ὁ ἀδελφὸς Ἰωάννου, ἀπόστολος ἀποστόλου ἀδελφὸς, ἀνῃρέθη ὑπὸ τοῦ Ἡρώδου διὰ τὸν λόγον Χριστοῦ μαχαίρα· ἀλλ' οὐδ᾽ ὅσα παῤῥη σιαζόμενοι ἐπὶ τῷ λόγῳ πεποιήκασιν ὁ Πέτρος καὶ οἱ λοιποὶ ἀπόστολοι, καὶ ὡς « ἀπὸ προσώπου του συνεδρίου ἐξῆλθον » μετὰ τὸ μαστιγωθῆναι, « χαί- ροντες, ὅτι κατηξιώθησαν ὑπὲρ τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ ἀτιμασθῆναι, » καὶ ὑπεραίροντες πολλὰ τῶν παρ' Ἕλλησιν ἱστορουμένων ἐπὶ τῇ καρτερίᾳ καὶ ἀνδρίᾳ τῶν φιλοσοφησάντων. Ἀρχῆθεν οὖν μάλιστα τοῦτο τοῦ Ἰησοῦ μάθημα ἐκρατύνετο παρὰ τοῖς ἀκούουσιν αὐτοῦ, διδάσκον καταφρονεῖσθαι μὲν τὸ ὑπὸ τῶν πολ- λῶν περιεπόμενον ζῆν, σπουδάζεσθαι δὲ τὸ παρα- πλήσιον τῷ ζῆν τοῦ Θεοῦ ζῆν. Πῶς δ᾽ οὐ ψεύδεται ὁ λέγων παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος, ὅτι « Παρών δέκα ναύτας καὶ τελώνας τοὺς ἐξωλεστάτους μόνους εἷλε, καὶ οὐδὲ τούτους ἅπαν τας (15); » Σαφὲς γὰρ ὅτι καὶ Ἰουδαῖοι ὁμολογή σαιεν ἂν, ὅτι οὐ δέκα μόνους εἷλεν, οὐδὲ ἑκατὸν, οὐδὲ χιλίους, ἀλλ᾽ ἀθρόως ότὲ μὲν πέντε χιλιάδας, ὁτὲ δὲ τέσσαρας (16)· καὶ ἐπὶ τοσοῦτόν γε εἷλεν, ὥστε καὶ τέσσαρας χιλιά δας. χιλιάδας ORIGENIS meliam nullumque mortis genus reformidant, ii cum latronibus conferri possunt; Jesum utique istius doctrinæ parentem consentaneum est a Celso cum latronum principibus comparari. At neque iste publico commodo moriens, neque illi pietatis causa suppliciis multati, solique inter homines quibus ob verum Dei cultum insidiæ struantur, non injuste interimuntur, neque non impie Jesu structæ sunt insidiæ. B pulis qui tunc fuerunt dicit : «Illi qui cum eo vive- bant, qui vocem ejus audiebant, qui illo magistro utebantur, cum illum suppliciis excruciatum mo- rientemque aspicerent, nec cum illo aut pro illo mortem occubuere, aut supplicia contempserunt; imo se discipulos ejus esse negaverunt; et vos cuin illo commorimini. Ilic iterum Celsus, ut nostram criminetur doctrinam, peccatum quod apostoli recens initiati et adhuc imbecilliores commiserunt, ex Evangeliis arripit creditque verum : at quæ illis post peccatum recte gesta sint, qua libertate Ju- dæos adierint, quæ ipsis supplicia ab Judæis illata fuerint, qua constantia mortem pro Jesu doctrina oppetierint, hæc omnia alto silentio dissimulat. Neque enim Jesum audire voluit Petro pradicen- tem Cum autem senueris, extendes manus tuas es, etc., a quibus Scriptura subjicit : « Hoc au- tem dixit, significans qua morte clarificaturus esset Deum. › Pro nihilo quoque habet Jacobuni fratrem Joannis, apostolum, apostoli fratrem, gla- dio cæsum ab Herode fuisse propter Jesu doctri- nam : nec pluris facit quæ propter eamdem Pe- trus et reliqui apostoli summa fiducia fecerint, ut cum, postquam flagellis cæsi fuerant, «ierunt a conspectu concilii gaudentes quod digni habiti fuis- sent pro illius nonine contumeliam pati ", » mul- taque longe majora tolerantiæ et fortitudinis argu- menta dederunt, quam illi e Gracis, qui his virtu- tibus excelluerunt. Hinc apud Jesu auditores hoc illius præceptum ab initio invaluit, spernendam hanc esse vitam quam plerique ardent; aspi- randum ad solam illam, quæ Dei vitæ similis est. cum ait ‹ Jesum, dum præsens adesset, nonnisi decem ñautas publicanosque sceleratissimos asci- visse sibi, ac ne omnes illos quidem?, Palam est enim vel Judæos ipsos fassuros esse, illum non decem modo, non centum, non mille, sed modo quin- que, modo quatuor millia, tot denique sibi con- « Joan. xxı, 18, 19. 5º Act. xii, 2; x111, 46. cusi, male. cludunt quas nos e textu expunximus, @ D Act. v, 41. quia in mss. non reperitur et sine dispendio abesse potest. quam libb. editi in quibus legitur, Neque enim bis poni convenit. 45. Vide, obsecro, quam leve sit quod de disci- 46. Nonne etiam mentitur apud Celsum Judaeus, (13) Λόγου. Ita codex Regius. Libri autem ex- (14) Libb. editi ad marginem, πεπαρρησιασμέ (15) fidem post ἅπαντας addunt et uncinulis in- (16) Τέσσαρας. Sic omnes mss. rectius, opinor.
Ὅθεν, ὅτ’ ἦσαν οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ καὶ Θωμᾶς ἐπὶ τὸ αὐτὸ μετ’ αὐτῶν, ἔρχεται ὁ Ἰησοῦς τῶν θυρῶν κεκλεισμένων καὶ ἔστη εἰς τὸ μέσον καὶ εἶπεν· Εἰρήνη ὑμῖν. Εἶτα λέγει τῷ Θωμᾷ· Φέρε τὸν δάκτυλόν σου ὧδε καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ ἐν τῷ κατὰ Λουκᾶν δὲ εὐαγγελίῳ ὁμιλούντων πρὸς ἀλλήλους Σίμωνος καὶ Κλεόπα περὶ πάντων τῶν συμβεβηκότων αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς ἐπιστὰς αὐτοῖς συνεπορεύετο μετ’ αὐτῶν. Καὶ οἱ μὲν ὀφθαλμοὶ αὐτῶν ἐκρατοῦντο τοῦ μὴ ἐπιγνῶναι αὐτόν· ὁ δὲ εἶπε πρὸς αὐτούς· Τίνες οἱ λόγοι, οὓς ἀντιβάλλετε πρὸς ἀλλήλους περιπατοῦντες; Καὶ ἡνίκα διηνοίχθησαν αὐτῶν οἱ ὀφθαλμοί, καὶ ἐπέγνωσαν αὐτόν, τότε αὐταῖς λέξεσί φησιν ἡ γραφή· Καὶ αὐτὸς ἄφαντος ἐγένετο ἀπ’ αὐτῶν. [Κἂν βούληται οὖν κοινοποιεῖν πρὸς ἕτερα φάσματα καὶ ἄλλους φαντασθέντας τὰ κατὰ τὸν Ἰησοῦν καὶ τοὺς ἰδόντας αὐτὸν μετὰ τὴν ἀνάστασιν ὁ Κέλσος, ἀλλὰ τοῖς εὐγνωμόνως καὶ φρονίμως ἐξετάζουσι τὰ πράγματα φανεῖται τὸ παραδοξότερον. Μετὰ ταῦτα ὁ Κέλσος οὐκ εὐκαταφρονήτως τὰ γεγραμμένα κακολογῶν φησιν ὅτι ἐχρῆν, εἴπερ ὄντως θείαν δύναμιν ἐκφῆναι ἤθελεν ὁ Ἰησοῦς, αὐτοῖς τοῖς ἐπηρεάσασι καὶ τῷ καταδικάσαντι καὶ ὅλως πᾶσιν ὀφθῆναι.
Α μιουργὸν εὐσέβειαν, ἵν᾽ αὐτὴν εἰλικρινῆ καὶ καθαρὰν διαφυλάξωσιν κατὰ τὴν τοῦ Ἰησοῦ διδασκαλίαν, πά- σαν αἰκίαν καὶ πάντας θανάτους ἀναδεχόμενοι· δῆλον, ὅτι καὶ ὁ Ἰησοῦς, ὁ πατὴρ τῆς τοιαύτης διδασκαλίας, εὐλόγως ὑπὸ τοῦ Κέλσου λῃστάρχαις παραβάλλεται. ᾿Αλλ᾽ οὔτ᾽ ἐκεῖνος, κατὰ τὸ κοινωνικὸν ἀποθνήσκων, οὔθ᾽ οὗτοι, δι᾿ εὐσέβειαν πάσχοντες ταῦτα, καὶ μόνοι πάντων ἀνθρώπων διὰ τὴν φανεῖσαν αὐτοῖς ὁδὸν τῆς εἰς τὸ θεῖον τιμῆς ἐπιβουλευόμενοι, οὐκ ἀδίκως ἀναιροῦνται, οὔθ᾽ ὁ Ἰησοῦς οὐκ ἀσεβῶς ἐπεβου λεύθη. Πρόσχες δὲ καὶ τῷ ἐπιπολαίῳ τοῦ περὶ τῶν τότε μαθητῶν Ἰησοῦ λόγου (15) ἐν ᾧ φησιν· . Εἶτα οἱ μὲν τότε ζῶντι αὐτῷ συνόντες, καὶ τῆς φωνῆς ἐπακούοντες αὐτοῦ, καὶ διδασκάλω χρώμενοι, και λαζόμενον καὶ ἀποθνήσκοντα ὁρῶντες, οὔτε συν λόγῳ, νοις. επεί τε, απέθανον, οὔτε ὑπεραπέθανον αὐτοῦ, οὐδὲ κολά σεων καταφρονεῖν ἐπείσθησαν· ἀλλὰ καὶ ἡρνήσαντο εἶναι μαθηταί· νῦν δὲ ὑμεῖς αὐτῷ συναποθνήσκετε. Καὶ ἐν τούτοις δὲ τὸ μὲν ἔτι εἰσαγομένοις τοῖς μας θηταῖς καὶ ἀτελεστέροις οὖσιν ἁμαρτηθὲν καὶ γε γραμμένον ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις πιστεύει γεγονέναι, ῖν ἐγκαλῇ τῷ λόγῳ· τὸ δὲ μετὰ τὴν ἁμαρτίαν αὐτ τοῖς κατορθωθέν, παῤῥησιασαμένοις (14) ἐπὶ Ἰου δαίων, καὶ μυρία ὅσα πεπονθόσιν ὑπ' ἐκείνων, καὶ τὸ τελευταῖον ἀποθανοῦσιν ὑπὲρ τῆς Ἰησοῦ διδασκα- λίας, παρασιωπᾷ. Οὔτε γὰρ Ἰησοῦ ἐβουλήθη ἀκοῦσαι προλέγοντος τῷ Πέτρῳ . Οταν δὲ γηράσῃς, έχε τενεῖς τὰς χεῖράς σου, » καὶ τὰ ἑξῆς· ᾧ ἐπιφέρει ἡ Γραφή· « Τοῦτο δ' εἶπε, σημαίνων ποίῳ θανάτῳ δοξά σει τὸν Θεόν· › οὔθ' ὅτι Ἰάκωβος ὁ ἀδελφὸς Ἰωάννου, ἀπόστολος ἀποστόλου ἀδελφὸς, ἀνῃρέθη ὑπὸ τοῦ Ἡρώδου διὰ τὸν λόγον Χριστοῦ μαχαίρα· ἀλλ' οὐδ᾽ ὅσα παῤῥη σιαζόμενοι ἐπὶ τῷ λόγῳ πεποιήκασιν ὁ Πέτρος καὶ οἱ λοιποὶ ἀπόστολοι, καὶ ὡς « ἀπὸ προσώπου του συνεδρίου ἐξῆλθον » μετὰ τὸ μαστιγωθῆναι, « χαί- ροντες, ὅτι κατηξιώθησαν ὑπὲρ τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ ἀτιμασθῆναι, » καὶ ὑπεραίροντες πολλὰ τῶν παρ' Ἕλλησιν ἱστορουμένων ἐπὶ τῇ καρτερίᾳ καὶ ἀνδρίᾳ τῶν φιλοσοφησάντων. Ἀρχῆθεν οὖν μάλιστα τοῦτο τοῦ Ἰησοῦ μάθημα ἐκρατύνετο παρὰ τοῖς ἀκούουσιν αὐτοῦ, διδάσκον καταφρονεῖσθαι μὲν τὸ ὑπὸ τῶν πολ- λῶν περιεπόμενον ζῆν, σπουδάζεσθαι δὲ τὸ παρα- πλήσιον τῷ ζῆν τοῦ Θεοῦ ζῆν. Πῶς δ᾽ οὐ ψεύδεται ὁ λέγων παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος, ὅτι « Παρών δέκα ναύτας καὶ τελώνας τοὺς ἐξωλεστάτους μόνους εἷλε, καὶ οὐδὲ τούτους ἅπαν τας (15); » Σαφὲς γὰρ ὅτι καὶ Ἰουδαῖοι ὁμολογή σαιεν ἂν, ὅτι οὐ δέκα μόνους εἷλεν, οὐδὲ ἑκατὸν, οὐδὲ χιλίους, ἀλλ᾽ ἀθρόως ότὲ μὲν πέντε χιλιάδας, ὁτὲ δὲ τέσσαρας (16)· καὶ ἐπὶ τοσοῦτόν γε εἷλεν, ὥστε καὶ τέσσαρας χιλιά δας. χιλιάδας ORIGENIS meliam nullumque mortis genus reformidant, ii cum latronibus conferri possunt; Jesum utique istius doctrinæ parentem consentaneum est a Celso cum latronum principibus comparari. At neque iste publico commodo moriens, neque illi pietatis causa suppliciis multati, solique inter homines quibus ob verum Dei cultum insidiæ struantur, non injuste interimuntur, neque non impie Jesu structæ sunt insidiæ. B pulis qui tunc fuerunt dicit : «Illi qui cum eo vive- bant, qui vocem ejus audiebant, qui illo magistro utebantur, cum illum suppliciis excruciatum mo- rientemque aspicerent, nec cum illo aut pro illo mortem occubuere, aut supplicia contempserunt; imo se discipulos ejus esse negaverunt; et vos cuin illo commorimini. Ilic iterum Celsus, ut nostram criminetur doctrinam, peccatum quod apostoli recens initiati et adhuc imbecilliores commiserunt, ex Evangeliis arripit creditque verum : at quæ illis post peccatum recte gesta sint, qua libertate Ju- dæos adierint, quæ ipsis supplicia ab Judæis illata fuerint, qua constantia mortem pro Jesu doctrina oppetierint, hæc omnia alto silentio dissimulat. Neque enim Jesum audire voluit Petro pradicen- tem Cum autem senueris, extendes manus tuas es, etc., a quibus Scriptura subjicit : « Hoc au- tem dixit, significans qua morte clarificaturus esset Deum. › Pro nihilo quoque habet Jacobuni fratrem Joannis, apostolum, apostoli fratrem, gla- dio cæsum ab Herode fuisse propter Jesu doctri- nam : nec pluris facit quæ propter eamdem Pe- trus et reliqui apostoli summa fiducia fecerint, ut cum, postquam flagellis cæsi fuerant, «ierunt a conspectu concilii gaudentes quod digni habiti fuis- sent pro illius nonine contumeliam pati ", » mul- taque longe majora tolerantiæ et fortitudinis argu- menta dederunt, quam illi e Gracis, qui his virtu- tibus excelluerunt. Hinc apud Jesu auditores hoc illius præceptum ab initio invaluit, spernendam hanc esse vitam quam plerique ardent; aspi- randum ad solam illam, quæ Dei vitæ similis est. cum ait ‹ Jesum, dum præsens adesset, nonnisi decem ñautas publicanosque sceleratissimos asci- visse sibi, ac ne omnes illos quidem?, Palam est enim vel Judæos ipsos fassuros esse, illum non decem modo, non centum, non mille, sed modo quin- que, modo quatuor millia, tot denique sibi con- « Joan. xxı, 18, 19. 5º Act. xii, 2; x111, 46. cusi, male. cludunt quas nos e textu expunximus, @ D Act. v, 41. quia in mss. non reperitur et sine dispendio abesse potest. quam libb. editi in quibus legitur, Neque enim bis poni convenit. 45. Vide, obsecro, quam leve sit quod de disci- 46. Nonne etiam mentitur apud Celsum Judaeus, (13) Λόγου. Ita codex Regius. Libri autem ex- (14) Libb. editi ad marginem, πεπαρρησιασμέ (15) fidem post ἅπαντας addunt et uncinulis in- (16) Τέσσαρας. Sic omnes mss. rectius, opinor.
PG 11:895Ἀληθῶς γὰρ καὶ ἡμῖν φαίνεται κατὰ τὸ εὐαγγέλιον οὐχ οὕτω μετὰ τὴν ἀνάστασιν ὀφθείς, ὡς τὸ πρότερον δημοσίᾳ καὶ πᾶσιν ἐφαίνετο. Ἀλλ’ ἐν μὲν ταῖς Πράξεσιν γέγραπται· Δι’ ἡμερῶν τεσσαράκοντα ὀπτανόμενος τοῖς μαθηταῖς κατήγγελλε τὰ περὶ τῆς βασιλείας τοῦ θεοῦ· ἐν δὲ τοῖς εὐαγγελίοις οὐχ ὅτι ἀεὶ συνῆν αὐτοῖς, ἀλλ’ ὅπου μὲν δι’ ἡμερῶν ὀκτὼ ἐφάνη τῶν θυρῶν κεκλεισμένων ἐν μέσῳ αὐτῶν ὅπου δὲ κατά τινας τοιούτους τρόπους. Καὶ ὁ Παῦλος δ’ ἐν τοῖς τελευταίοις τῆς πρὸς Κορινθίους προτέρας, ὡς μὴ δημωδῶς αὐτοῦ ὀφθέντος ὁμοίως τῷ πρὸ τοῦ πάθους χρόνῳ, τοιαῦτα γράφει· Παρέδωκα γὰρ ὑμῖν ἐν πρώτοις, ὃ καὶ παρέλαβον, ὅτι Χριστὸς ἀπέθανεν ὑπὲρ τῶν ἁμαρτιῶν ἡμῶν κατὰ τὰς γραφὰς καὶ ἀνέστη, καὶ ὅτι ὤφθη Κηφᾷ, εἶτα τοῖς δώδεκα. Ἔπειτα ὤφθη ἐπάνω πεντακοσίοις ἀδελφοῖς ἐφάπαξ, ὧν οἱ πλείονες μένουσιν ἕως ἄρτι, τινὲς δὲ ἐκοιμήθησαν. Ἔπειτα ὤφθη Ἰακώβῳ, ἔπειτα τοῖς ἀποστόλοις πᾶσιν.
Π. εἰς τὰς ἐρημίας αὐτῷ ἀκολουθεῖν, τὰς μόνον χωρού- σας ἁθρόον τι πλῆθος τῶν πιστευόντων τῷ Θεῷ διὰ τοῦ Ἰησοῦ· ἐν αἷς οὐ μόνον λόγους, ἀλλὰ καὶ ἔργα αὐτοῖς ἐπεδείκνυτο. Αναγκάζει δ᾽ ἡμᾶς ταυτολογών τὸ παραπλήσιον αὐτῷ ποιεῖν· ἐπεὶ φυλασσόμεθα ὑπο- λαμβάνεσθαι ὑπερβαίνειν τινὰ τῶν παρ' αὐτῷ λεγο- μένων ἐγκλημάτων. Καὶ ἐν τῷ προκειμένῳ τοίνυν λόγῳ καθ᾽ ἦν ἔχομεν τάξιν τῆς γραφής, φησίν· « ΕΙ ζῶν μὲν αὐτὸς μηδένα ἔπεισεν, ἀποθανόντος δ' αὐτοῦ πείθουσιν οἱ βουλόμενοι τοσούτους· πῶς τοῦτο οὐχ ὑπεράτοπον ἐστι ; » δέον λέγειν ἀκολουθίαν σώζοντα, ὅτι εἴπερ ἀποθανόντος αὐτοῦ, πείθουσιν, οὐχ άπαξα- πλῶς οἱ βουλόμενοι, ἀλλ᾽ οἱ βουλόμενοι καὶ δυνάμενοι, τοὺς τοσούτους· πόσῳ μᾶλλον εὔλογον αὐτὸν, ἡνίκα τῷ βίῳ ἐπεδήμει, πολλαπλασίους καὶ δυνατωτέρῳ λόγῳ καὶ πράξεσι πεπεικέναι ; Ἑαυτῷ δὲ λαμβάνει ὡς ἡμετέραν ἀπόκρισιν πρὸς πεῦσιν αὐτοῦ λεγομένην φήσαντος· ο Τίνι προσή χθητε (17) λογισμῷ τοῦτον νομίζειν Υἱὸν Θεοῦ ; πε· ποίηκε γὰρ ἡμᾶς ἀποκρινομένους, ὅτι τούτῳ προσή- χθημεν, εἰ καὶ (18) ἴσμεν τὴν κόλασιν αὐτοῦ ὑπὲρ καθαιρέσεως τοῦ πατρὸς τῆς κακίας γεγονυίαν. » Αλλοις γὰρ μυρίοις προσήχθημεν, ὧν πολλοστημό ριον ἐν τοῖς πρὸ τούτων ἐξεθέμεθα, καὶ, Θεοῦ διδόνα τος, ἐκθησόμεθα, οὐ μόνον ἐν τοῖς πρὸς τὸν νομιζό μενον Κέλσου ἀληθῆ λόγον πραγματευόμενοι (19), ἀλλὰ καὶ ἐν ἄλλοις μυρίοις. Καὶ ὡς ἡμῶν λεγόντων, ὅτι Υἱὸν αὐτὸν νομίζομεν Θεοῦ, ἐπεὶ ἐκολάσθη, φησί, • Τί οὖν, οὐχὶ καὶ ἄλλοι πολλοὶ ἐκολάσθησαν, καὶ οὐχ ἧττον ἀγεννῶς; » Ομοιον δ' ἐν τούτῳ ποιεῖ ὁ Κέλσος τοῖς ἀνδραποδωδεστάτοις τῶν ἐχθρῶν τοῦ λόγου, καὶ οἰομένοις, ὅτι ἀκολουθεῖ τῇ περὶ τὸν Ἰη- σοῦν ἱστορίᾳ σταυρωθέντα τὸ σέβειν ἡμᾶς τοὺς ἐσταυρωμένους. Πολλάκις δ' ὁ Κέλσος ἤδη, μὴ δυνάμενος ἀντιβλέ- πειν αἷς ἀναγέγραπται πεποιηκέναι δυνάμεσιν ὁ Ἰη- σοῦς, διαβάλλει αὐτὰς ὡς γοητείας· καὶ πολλάκις τῷ λόγῳ, κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν, ἀντείπομεν. Καὶ νῦν δέ φησιν οἱονεῖ ἡμᾶς ἀποκρίνασθαι, ὅτι διὰ τοῦτ' ἐνα μίσαμεν αὐτὸν εἶναι Υἱὸν Θεοῦ, « ἐπεὶ χωλοὺς καὶ τυφλοὺς ἐθεράπευσε. • Προστίθησι δὲ καὶ τό· ι Ὣς ὑμεῖς φατε, ἀνίστη νεκρούς. » Ότι μὲν οὖν χωλοὺς καὶ τυφλοὺς ἐθεράπευσε, διόπερ Χριστὸν αὐτὸν καὶ Υἱὸν Θεοῦ νομίζομεν, δῆλον ἡμῖν ἐστιν ἐκ τοῦ καὶ ἐν προφητείαις γεγράφθαι, « Τότε ἀνοιχθήσονται ὀφθαλμοὶ τυφλῶν, καὶ ὦτα κωφῶν ἀκούσονται, τότε ἀλεῖται ὡς ἔλαφος ὁ χωλός·, ὅτι δὲ καὶ νεκροὺς ἀνίστη, καὶ οὐκ ἔστι πλάσμα τῶν τὰ Εὐαγγέλια γραψάντων, παρίσταται ἐκ τοῦ· Εἰ μὲν πλάσμα ἦν, πολλοὺς ἀναγε γράφθαι (20) τοὺς ἀναστάντας, καὶ τοὺς ἤδη χρόν νους ἔχοντας πλείονας ἐν τοῖς μνημείοις· ἐπεὶ δ᾽ οὐκ ἔστι πλάσμα, πάνυ εναριθμήτους λελέχθαι (21), την μεν προήχθητε οι προήχθη- μεν. πραγματευομένοις, λοὺς ἂν ἀναγεγράφθαι, λελέχθαι. CONTRA CELSUM LIB. A ciliasse homines, ut illum in deserta, sola Lanie Isai. xxxv, 5. habent omnes codd. mss., excepto Joliano, qui cum impressis habet, tant sed vulgata lectio retineri B C D Deo per Jesum credentium multitudini continendæ paria, sequerentur, ubi non verbis solum, sed et operibus eos docebat. Atque eadem perpetuo reco- quens ille, nos idem facere cogit. Cavemus enim ne ullam ex illius criminationibus præterire silen- tio videamur. Hæc igitur apud illum ordine sequi- tur ; • Si, dum viveret, nemini persuasit, pust mortem autem ejus quicunque volunt, tam multis persuadent, nonne res est perquam absurda ? » Cum dicere debuisset, si quidein consentanea loqui vel- let : si, eo mortuo, non qui simpliciter volunt, sed qui volunt et possunt, tot persuadent; quanto plu- res ejus, dum viveret, et potentiori sermone et factis persuasos fuisse credibile est? mum induxerimus illum esse Dei Filium, › sumit sibi hoc responsum quod nostrum esse fingit, « id nos animum induxisse, quia scimus eun passum esse, ut malitia parens destrueretur. Suppetebant enim nobis alia sexcenta, quorum mi- nimam partem attulimus, nova postmodum Deo dante allaturi, et refellendo vero, ut putat, Celsi sermone, et aliis in locis bene multis. Deinde quasi dixissemus eum a nobis existimari Dei Filium, quia passus est, e annon, inquit, et alii multi passi sunt, nec minus turpiter ? » In quo Celsus imita- tur vilissimos eorum, quos nostra doctrina habet adversarios, qui putant quod Christus cruci aflixus fuisse perhibeatur, consequens esse ut omnes eo- dem supplicio affectos veneremur. 48: Jam sape Celsus, quia indiciari non poterat miracula quæ Jesus fecisse scribitur, illa præstigiis tribuenda esse calumniatus est; et nos contra sæpe pro viribus pugnavimus. Nunc autem nobis quasi interrogatis qua causa illum esse Dei Filium judica❤ verinus, id responsi ascribit, nos ita judicasse, ‹ quod et claudos et cæcos curaverit; › quibus addit, e quodque, ut dicitis vos, mortuos suscita verit. › Claudos et cæcos a Jesu curatos fuisse, quamobrem illum pro Christo Deique Filio habemus, inde perspicuum est, quod et in prophetiis scriptum sit : • Tunc aperientur oculi c:ecorum, et aures surdorum audient, tunc saliet claudus ut cer- vus". Mortuos autem fuisse suscitatos, nec istud commentos esse qui Evangelia scripserint, æque constat; nam si figmentum esset, plures suscitatos recensuissent eosque diutius in monumentis dixis- sent fuisse moratos. lllos coutra, quæ sua sinceri- potest. ut optime adnotavit Buberel lus. (17) Προσήχθητε. Εt paulo post προσήχθη (18) Ε' καί. Legendum videtur ἐπεί. (49) Πραγματευόμενοι. Sunt qui legendum pu- 47. Posthac percontatus e quo argumento ani- (20) Πολλοὺς ἀναγεγράφθαι. Legendum πολ (21) Codd. Regius et Basileensis, γενέσθαι pro
Ἔσχατον δὲ πάντων] ὡσπερεὶ τῷ ἐκτρώματι ὤφθη κἀμοί. [Μεγάλα μὲν οὖν τινα καὶ θαυμαστὰ καὶ μείζονα οὐ τῆς ἀξίας τῶν πολλῶν μόνον ἐν τοῖς πιστεύουσιν ἀλλὰ καὶ τῶν πάνυ προκοπτόντων ἐν τῷ λόγῳ ὑπολαμβάνω εἶναι τὰ τῶν κατὰ τὸν τόπον, ἐν οἷς ἡ αἰτία δηλωθείη ἂν τοῦ ἀναστάντα αὐτὸν ἐκ νεκρῶν μὴ ὁμοίως πεφηνέναι τῷ πρότερον χρόνῳ. Ἀπὸ πλειόνων δὲ ὡς ἐν τοιούτῳ συγγράμματι, γραφομένῳ πρὸς τὸν κατὰ Χριστιανῶν καὶ τῆς πίστεως αὐτῶν λόγον, ὅρα εἰ δυνησόμεθα εὐλόγως ὀλίγα παραθέμενοι καθικέσθαι τῶν ἀκουσομένων τῆς ἀπολογίας. Ὁ Ἰησοῦς εἷς ὢν πλείονα τῇ ἐπινοίᾳ ἦν, καὶ τοῖς βλέπουσιν οὐχ ὁμοίως πᾶσιν ὁρώμενος. Καὶ ὅτι μὲν τῇ ἐπινοίᾳ πλείονα ἦν, καὶ σαφὲς ἐκ τοῦ Ἐγώ εἰμι ἡ ὁδὸς καὶ ἡ ἀλήθεια καὶ ἡ ζωὴ καὶ τοῦ Ἐγώ εἰμι ὁ ἄρτος καὶ τοῦ Ἐγώ εἰμι ἡ θύρα καὶ ἄλλων μυρίων.
Π. εἰς τὰς ἐρημίας αὐτῷ ἀκολουθεῖν, τὰς μόνον χωρού- σας ἁθρόον τι πλῆθος τῶν πιστευόντων τῷ Θεῷ διὰ τοῦ Ἰησοῦ· ἐν αἷς οὐ μόνον λόγους, ἀλλὰ καὶ ἔργα αὐτοῖς ἐπεδείκνυτο. Αναγκάζει δ᾽ ἡμᾶς ταυτολογών τὸ παραπλήσιον αὐτῷ ποιεῖν· ἐπεὶ φυλασσόμεθα ὑπο- λαμβάνεσθαι ὑπερβαίνειν τινὰ τῶν παρ' αὐτῷ λεγο- μένων ἐγκλημάτων. Καὶ ἐν τῷ προκειμένῳ τοίνυν λόγῳ καθ᾽ ἦν ἔχομεν τάξιν τῆς γραφής, φησίν· « ΕΙ ζῶν μὲν αὐτὸς μηδένα ἔπεισεν, ἀποθανόντος δ' αὐτοῦ πείθουσιν οἱ βουλόμενοι τοσούτους· πῶς τοῦτο οὐχ ὑπεράτοπον ἐστι ; » δέον λέγειν ἀκολουθίαν σώζοντα, ὅτι εἴπερ ἀποθανόντος αὐτοῦ, πείθουσιν, οὐχ άπαξα- πλῶς οἱ βουλόμενοι, ἀλλ᾽ οἱ βουλόμενοι καὶ δυνάμενοι, τοὺς τοσούτους· πόσῳ μᾶλλον εὔλογον αὐτὸν, ἡνίκα τῷ βίῳ ἐπεδήμει, πολλαπλασίους καὶ δυνατωτέρῳ λόγῳ καὶ πράξεσι πεπεικέναι ; Ἑαυτῷ δὲ λαμβάνει ὡς ἡμετέραν ἀπόκρισιν πρὸς πεῦσιν αὐτοῦ λεγομένην φήσαντος· ο Τίνι προσή χθητε (17) λογισμῷ τοῦτον νομίζειν Υἱὸν Θεοῦ ; πε· ποίηκε γὰρ ἡμᾶς ἀποκρινομένους, ὅτι τούτῳ προσή- χθημεν, εἰ καὶ (18) ἴσμεν τὴν κόλασιν αὐτοῦ ὑπὲρ καθαιρέσεως τοῦ πατρὸς τῆς κακίας γεγονυίαν. » Αλλοις γὰρ μυρίοις προσήχθημεν, ὧν πολλοστημό ριον ἐν τοῖς πρὸ τούτων ἐξεθέμεθα, καὶ, Θεοῦ διδόνα τος, ἐκθησόμεθα, οὐ μόνον ἐν τοῖς πρὸς τὸν νομιζό μενον Κέλσου ἀληθῆ λόγον πραγματευόμενοι (19), ἀλλὰ καὶ ἐν ἄλλοις μυρίοις. Καὶ ὡς ἡμῶν λεγόντων, ὅτι Υἱὸν αὐτὸν νομίζομεν Θεοῦ, ἐπεὶ ἐκολάσθη, φησί, • Τί οὖν, οὐχὶ καὶ ἄλλοι πολλοὶ ἐκολάσθησαν, καὶ οὐχ ἧττον ἀγεννῶς; » Ομοιον δ' ἐν τούτῳ ποιεῖ ὁ Κέλσος τοῖς ἀνδραποδωδεστάτοις τῶν ἐχθρῶν τοῦ λόγου, καὶ οἰομένοις, ὅτι ἀκολουθεῖ τῇ περὶ τὸν Ἰη- σοῦν ἱστορίᾳ σταυρωθέντα τὸ σέβειν ἡμᾶς τοὺς ἐσταυρωμένους. Πολλάκις δ' ὁ Κέλσος ἤδη, μὴ δυνάμενος ἀντιβλέ- πειν αἷς ἀναγέγραπται πεποιηκέναι δυνάμεσιν ὁ Ἰη- σοῦς, διαβάλλει αὐτὰς ὡς γοητείας· καὶ πολλάκις τῷ λόγῳ, κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν, ἀντείπομεν. Καὶ νῦν δέ φησιν οἱονεῖ ἡμᾶς ἀποκρίνασθαι, ὅτι διὰ τοῦτ' ἐνα μίσαμεν αὐτὸν εἶναι Υἱὸν Θεοῦ, « ἐπεὶ χωλοὺς καὶ τυφλοὺς ἐθεράπευσε. • Προστίθησι δὲ καὶ τό· ι Ὣς ὑμεῖς φατε, ἀνίστη νεκρούς. » Ότι μὲν οὖν χωλοὺς καὶ τυφλοὺς ἐθεράπευσε, διόπερ Χριστὸν αὐτὸν καὶ Υἱὸν Θεοῦ νομίζομεν, δῆλον ἡμῖν ἐστιν ἐκ τοῦ καὶ ἐν προφητείαις γεγράφθαι, « Τότε ἀνοιχθήσονται ὀφθαλμοὶ τυφλῶν, καὶ ὦτα κωφῶν ἀκούσονται, τότε ἀλεῖται ὡς ἔλαφος ὁ χωλός·, ὅτι δὲ καὶ νεκροὺς ἀνίστη, καὶ οὐκ ἔστι πλάσμα τῶν τὰ Εὐαγγέλια γραψάντων, παρίσταται ἐκ τοῦ· Εἰ μὲν πλάσμα ἦν, πολλοὺς ἀναγε γράφθαι (20) τοὺς ἀναστάντας, καὶ τοὺς ἤδη χρόν νους ἔχοντας πλείονας ἐν τοῖς μνημείοις· ἐπεὶ δ᾽ οὐκ ἔστι πλάσμα, πάνυ εναριθμήτους λελέχθαι (21), την μεν προήχθητε οι προήχθη- μεν. πραγματευομένοις, λοὺς ἂν ἀναγεγράφθαι, λελέχθαι. CONTRA CELSUM LIB. A ciliasse homines, ut illum in deserta, sola Lanie Isai. xxxv, 5. habent omnes codd. mss., excepto Joliano, qui cum impressis habet, tant sed vulgata lectio retineri B C D Deo per Jesum credentium multitudini continendæ paria, sequerentur, ubi non verbis solum, sed et operibus eos docebat. Atque eadem perpetuo reco- quens ille, nos idem facere cogit. Cavemus enim ne ullam ex illius criminationibus præterire silen- tio videamur. Hæc igitur apud illum ordine sequi- tur ; • Si, dum viveret, nemini persuasit, pust mortem autem ejus quicunque volunt, tam multis persuadent, nonne res est perquam absurda ? » Cum dicere debuisset, si quidein consentanea loqui vel- let : si, eo mortuo, non qui simpliciter volunt, sed qui volunt et possunt, tot persuadent; quanto plu- res ejus, dum viveret, et potentiori sermone et factis persuasos fuisse credibile est? mum induxerimus illum esse Dei Filium, › sumit sibi hoc responsum quod nostrum esse fingit, « id nos animum induxisse, quia scimus eun passum esse, ut malitia parens destrueretur. Suppetebant enim nobis alia sexcenta, quorum mi- nimam partem attulimus, nova postmodum Deo dante allaturi, et refellendo vero, ut putat, Celsi sermone, et aliis in locis bene multis. Deinde quasi dixissemus eum a nobis existimari Dei Filium, quia passus est, e annon, inquit, et alii multi passi sunt, nec minus turpiter ? » In quo Celsus imita- tur vilissimos eorum, quos nostra doctrina habet adversarios, qui putant quod Christus cruci aflixus fuisse perhibeatur, consequens esse ut omnes eo- dem supplicio affectos veneremur. 48: Jam sape Celsus, quia indiciari non poterat miracula quæ Jesus fecisse scribitur, illa præstigiis tribuenda esse calumniatus est; et nos contra sæpe pro viribus pugnavimus. Nunc autem nobis quasi interrogatis qua causa illum esse Dei Filium judica❤ verinus, id responsi ascribit, nos ita judicasse, ‹ quod et claudos et cæcos curaverit; › quibus addit, e quodque, ut dicitis vos, mortuos suscita verit. › Claudos et cæcos a Jesu curatos fuisse, quamobrem illum pro Christo Deique Filio habemus, inde perspicuum est, quod et in prophetiis scriptum sit : • Tunc aperientur oculi c:ecorum, et aures surdorum audient, tunc saliet claudus ut cer- vus". Mortuos autem fuisse suscitatos, nec istud commentos esse qui Evangelia scripserint, æque constat; nam si figmentum esset, plures suscitatos recensuissent eosque diutius in monumentis dixis- sent fuisse moratos. lllos coutra, quæ sua sinceri- potest. ut optime adnotavit Buberel lus. (17) Προσήχθητε. Εt paulo post προσήχθη (18) Ε' καί. Legendum videtur ἐπεί. (49) Πραγματευόμενοι. Sunt qui legendum pu- 47. Posthac percontatus e quo argumento ani- (20) Πολλοὺς ἀναγεγράφθαι. Legendum πολ (21) Codd. Regius et Basileensis, γενέσθαι pro
PG 11:897Ὅτι δὲ καὶ βλεπόμενος οὐχ ὡσαύτως τοῖς βλέπουσιν ἐφαίνετο, ἀλλ’ ὡς ἐχώρουν οἱ βλέποντες, σαφὲς ἔσται τοῖς ἐφιστᾶσι, διὰ τί μέλλων μεταμορφοῦσθαι ἐν τῷ ὑψηλῷ ὄρει οὐδὲ τοὺς ἀποστόλους πάντας παρείληφεν ἀλλὰ μόνους τὸν Πέτρον καὶ τὸν Ἰάκωβον καὶ τὸν Ἰωάννην, ὡς μόνους χωροῦντας τὴν τότε δόξαν αὐτοῦ θεωρῆσαι, δυναμένους δὲ καὶ τοὺς ὀφθέντας ἐν δόξῃ Μωϋσέα καὶ Ἠλίαν κατανοῆσαι καὶ ἀκοῦσαι συλλαλούντων αὐτῶν καὶ τῆς ἀπὸ τῆς νεφέλης οὐρανόθεν φωνῆς. Ἐγὼ δ’ οἶμαι ὅτι καὶ πρὸ τοῦ ἀναβῆναι εἰς τὸ ὄρος, ἔνθα προσῆλθον αὐτῷ μόνοι οἱ μαθηταὶ καὶ ἐδίδασκεν αὐτοὺς τὰ περὶ τῶν μακαρισμῶν, ἡνίκα κάτω που ὢν τοῦ ὄρους ὀψίας γενομένης ἐθεράπευσεν τοὺς προσελθόντας αὐτῷ, ἀπαλλάσσων πάσης νόσου καὶ πάσης μαλακίας, οὐχ ὁ αὐτὸς ἐφαίνετο τοῖς κάμνουσι καὶ δεομένοις αὐτοῦ θεραπεύοντος καὶ τοῖς διὰ τὸ ὑγιαίνειν συναναβῆναι αὐτῷ εἰς τὸ ὄρος δυνηθεῖσιν.
Α τε τοῦ ἀρχισυναγώγου θυγατέρα (περὶ ἧς οὐκ οἶδ Β τούτων. φήσομέν γ' ἔτι τούτων. Σαρεπτά. Σαραφθά. μὴ προσέχειν. ἀποστρέφων τους ὅπως εἶπεν, « Οὐκ ἀπέθανεν, ἀλλὰ καθεύδει, λέγων τι περὶ αὐτῆς ὃ οὐ πᾶσι τοῖς ἀποθανοῦσε προσῆν· καὶ τὸν μονογενῆ τῆς χήρας υἱὸν ἐφ᾽ ᾧ σπλαγχνι σθεὶς ἀνέστησεν αὐτὸν, στήσας τοὺς φέροντας τὸν νεκρόν· καὶ τρίτον Λάζαρον τετάρτην ἡμέραν ἐν τῷ μνημείῳ ἔχοντα. Καὶ φήσομεν περὶ τούτων (22) τοῖς εὐγνωμονεστέροις, καὶ μάλιστα τῷ Ἰουδαίῃ, ὅτι ὡς περ πολλοί λεπροὶ ἦσαν ἐν ἡμέραις Ελισσαίου τοῦ προφήτου, καὶ οὐδεὶς αὐτῶν ἐκαθαρίσθη, εἰ μὴ Νεε- μὰν ὁ Σύρος· καὶ πολλαὶ χῆραι ἦσαν ἐν ταῖς ἡμέραις Ἠλίου τοῦ προφήτου, καὶ πρὸς οὐδεμίαν αὐτῶν ἐπέμφθη χήραν ὁ Ηλίας, εἰ μὴ εἰς Σαρεπτὰ τῆς Σιδωνίας, ἀξία γὰρ ἐγεγόνει τοῦ ὑπὸ τοῦ προφή του γεγενημένου τεραστίου ἐν τοῖς ἄρτοις κατά τινα θείαν κρίσιν· οὕτω πολλοὶ νεκροὶ ἦσαν ἐν ταῖς ἡμέ ραις Ἰησοῦ· ἀλλὰ μόνοι ἀνέστησαν, οὓς ἔγνω ὁ Λόγος ἐπιτηδείους πρὸς τὴν ἀνάστασιν, ἵνα μὴ μόνον σύμβολά τινων ᾖ τὰ γενόμενα ὑπὸ τοῦ Κυρίου, ἀλλὰ καὶ αὐτόθεν προσαγάγῃ πολλοὺς τῇ θαυμασίᾳ τοῦ Εὐαγγελίου διδασκαλίᾳ. Ἐγὼ δ᾽ εἴποιμ᾽ ἂν, ὅτι κατά τὴν Ἰησοῦ ἐπαγγελίαν οἱ μαθηταὶ καὶ μείζονα πεποιή- κασιν ὧν Ἰησοῦς αἰσθητῶν πεποίηκεν. Αεὶ γὰρ ἀνοί γονται ὀφθαλμοὶ τυφλῶν τὴν ψυχήν· καὶ ὦτα των ἐκκεχωρημένων πρὸς λόγους ἀρετῆς, ἀκούει (25) προθύμως περὶ Θεοῦ καὶ τῆς παρ' αὐτῷ μακαρίας ζωῆς· πολλοὶ δὲ καὶ χωλοὶ τὰς βάσεις τοῦ ὡς ἡ Γραφὴ ὠνόμασεν) ἔσω ἀνθρώπου, νῦν τοῦ λόγου ἰα- σαμένου αὐτοὺς, οὐχ ἁπλῶς ἄλλονται, ἀλλ' ὡς ἔλαφος πολέμιον τῶν ὄφεων ζῶον, καὶ κρεῖττον παντὸς τοῦ τῶν ἐχιδνῶν· καὶ οὗτοί γε οἱ θεραπευθέντες χωλεί λαμβάνουσιν ἀπὸ Ἰησοῦ ἐξουσίαν πατεῖν τοῖς ποσὶν οἷς πρότερον ἦσαν χωλοί, ἐπάνω τῶν τῆς κακίας ὄψεων καὶ σκορπίων, καὶ ἀπαξαπλῶς ἐπὶ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ, καὶ πατοῦντες οὐκ ἀδικοῦνται· κρείττους γὰρ καὶ αὐτοὶ γεγόνασι τοῦ πάσης κακίας καὶ τῶν δαιμόνων τοῦ. Ὁ μὲν οὖν Ἰησοῦς ἐπιστρέφων τοὺς μαθητάς οὐχὶ ἀπὸ τοῦ μὴ προσέχειν (24) ἀπαξαπλῶς γόησι καὶ τοῖς ἐπαγγελλομένοις δι' οἴας δήποτε ὁδοῦ ποιεῖν τε ράστια (οὐ γὰρ ἐδέοντο τούτου οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ), ἀλλ᾽ ἀπὸ τοῦ τοῖς ἀναγορεύουσιν ἑαυτοὺς εἶναι τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, καὶ πειρωμένοις διά τινων φαντα σιῶν πρὸς ἑαυτοὺς ἐπιστρέφειν τοὺς Ἰησοῦ μαθητάς, ὅπου μὲν εἶπε· « Τότε ἐάν τις ὑμῖν εἴπῃ· Ἰδού, ὧδε ὁ Χριστὸς ἢ ὧδε, μὴ πιστεύσητε (25). Εγερθήσονται γὰρ ψευδόχριστοι καὶ ψευδοπροφῆται, καὶ δώσουσι σημεῖα καὶ τέρατα μεγάλα ὥστε πλανᾶσθαι, εἰ δυνα- τὸν, καὶ τοὺς ἐκκλεκτούς· ἰδοὺ προείρηκα ὑμῖν. Ἐὰν οὖν εἴπτωσιν ὑμῖν, Ἰδοὺ ἐν τῇ ἐρήμῳ ἐστὶ, μὴ ἐξέλ θητε· Ἰδοὺ ἐν τοῖς ταμείοις, μὴ πιστεύσητε. Ωσπερ μαθητὰς οὐχὶ ἀπὸ τοῦ προσέχειν. πιστεύσητε, ὥστε πλανάσθαι. ὥστε πλανῆσαι. ORIGENIS 8:2 tas est, perpaucos enumerant; nimirum archisy- nagogi filiam de qua nescio cur dixerit : ‹ Non mortua est, sed dormit ", » peculiare quid de 'illa inquiens quod omnibus mortuis non inerat ; et uni- cum viduæ filium, quem miseratus vitæ restituit, jussis bajulis consistere; tertium denique Lazarum jam quatuor dies in sepulcro inclusum. Qua de re candidiores harum rerum æstimatores et præsertim nostrum Judæum admonebo, quemadmodum tempo- re Elisæi prophetæ multi erant leprosi, solus vero sanatus est Naaman Syrus; sicut multæ viduæ fue- runt ætate Eliæ prophetæ, nec tamen ad ullam missus est Elias, præterquam ad Sarephtanam in Sidonios, quæ divino quodam judicio digna erat, cujus gratia miraculum in panes propheta faceret; sic multos, dum Jesus in vivis esset, mortuos fuisse, sed solos esse suscitatos quos suscitari expedire Verbum ju- dicavit, ut miracula illa non solum quarumdan rerum signa essent, sed etiam per se ad ad- mirabilem Evangelii doctrinam multos allicerent. Ego autem dixerim Jesu discipulos secundum ejus promissum majora patrasse miracula, quam illa Jesu, quæ sub sensum cadebant ”. Quotidie enim patefiunt oculi eorum qui mente cæci erant: aures eorum, qui ad vocem illius qui eos ad virtutem hortabatur, erant surdi, avide audiunt quæ de Deo beataque vita apud illum fruenda dicuntur: multi qui claudi erant quoad hominem, ut Scriptura vo- cat *, interiorem, nunc doctrina sanati non sim- pliciter saliunt, sed saliunt ut cervus infestum ser- pentibus animal, et cui viperarum virus ome nocere non potest. fi enim, postquam sanati sunt, accipiunt a Jesu potestatem calcandi iis pedibus, quibus antea uti non poterant, serpentes et scor- piones malitiae, atque adeo totam inimici poten- Liam " ; idque nulle vulneris periculo, utpote ita fortes facti, ut nulla potentia, nullum dæmonum virus lædere illos queat. rent, non ab impostoribus simpliciter et iis, qui qualicunque modo miracula promitterent neque enim hac de re monito opus erat), sed ab iis qui se Dei Christum esse prædicarent, et ad se quibus- dem praestigiis Jesu discipulos alleclare niterentur, interdum dicit:Tunc si quis vobis dixerit: Ecce hic est Christus, aut illic, nolite credere. Surgent enim pseudo-christi et pseudo-prophetæ, et dabunt signa et prodigia magna, ita ut in errorem inducantur, si fieri potest, etiam electi ; ecce prædisi vobis. Si ergo dixerint vobis : Ecce in deserto est, nolite exi- re : Ecce in penetralibus, nolite credere. Sicut enim Julgur exit ab oriente et paret usque in occidentem, C D Luc. vult, 52. ** Joan. xiv, 12. Rom. vII, 22. Alias Infra iidemn codd., Alias, Legendum videtur, Luc. x, 19. et Basileensis, et ita infra legitur. Paulo post omnes inss. et Hoeschelius in textu, Spencerus, 49. Jesus discipulos commonens ut sibi cave- (22) Codd. Regius et Basileensis, φήσομεν περί (25) fidem codd. reele, ἀκούει. Alias, ἀκούειν. (24) Επιστρέφων τοὺς μαθητὰς εὐχὶ ἀπὸ τοῦ (25) Libb. inpressi, πιστεύετε, sed codd. Regius
Αλλὰ καὶ εἴπερ κατ’ ἰδίαν τοῖς ἰδίοις μαθηταῖς ἐπέλυεν τὰς παραβολάς, μετ’ ἐπικρύψεως τοῖς ἔξω ὄχλοις εἰρημένας, ὥσπερ ταῖς ἀκοαῖς ἦσαν κρείττους οἱ ἀκούοντες τῆς λύσεως τῶν παραβολῶν παρὰ τοὺς ἀκούοντας τῶν χωρὶς λύσεων παραβολῶν, οὕτως καὶ ταῖς ὄψεσι πάντως μὲν τῆς ψυχῆς, ἐγὼ δ’ ἡγοῦμαι ὅτι καὶ τοῦ σώματος. Δηλοῖ δὲ μὴ τὸν αὐτὸν ἀεὶ φαίνεσθαι τὸ Ἰούδαν μέλλοντα αὐτὸν προδιδόναι εἰρηκέναι ὡς μὴ εἰδόσιν αὐτὸν τοῖς συναπερχομένοις αὐτῷ ὄχλοις· Ὃν ἐὰν φιλήσω, αὐτός ἐστι. Τοιοῦτο δ’ οἶμαι καὶ αὐτὸν τὸν σωτῆρα ἐμφαίνειν διὰ τοῦ· Καθ’ ἡμέραν μεθ’ ὑμῶν ἤμην ἐν τῷ ἱερῷ διδάσκων, καὶ οὐκ ἐκρατήσατέ με. Ὡς περὶ τηλικούτου οὖν φερόμενοι ἡμεῖς τοῦ Ἰησοῦ οὐ μόνον κατὰ τὴν ἔνδον καὶ ἀποκεκρυμμένην τοῖς πολλοῖς θειότητα ἀλλὰ καὶ κατὰ τὸ μεταμορφούμενον σῶμα, ὅτ’ ἐβούλετο καὶ οἷς ἐβούλετο, φαμὲν ὅτι τὸν μὲν μὴ ἀπεκδυσάμενον τὰς ἀρχὰς καὶ τὰς ἐξουσίας Ἰησοῦν καὶ μηδέπω ἀποθανόντα τῇ ἁμαρτίᾳ πάντες βλέπειν ἐχώρουν, τὸν δ’ ἀπεκδυσάμενον τὰς ἀρχὰς καὶ τὰς ἐξουσίας καὶ μηκέτ’ ἔχοντά τι χωρητὸν ὁραθῆναι τοῖς πολλοῖς οὐχ οἷοί τε ἦσαν αὐτὸν βλέπειν οἱ πρότερον αὐτὸν ἰδόντες πάντες·
Α τε τοῦ ἀρχισυναγώγου θυγατέρα (περὶ ἧς οὐκ οἶδ Β τούτων. φήσομέν γ' ἔτι τούτων. Σαρεπτά. Σαραφθά. μὴ προσέχειν. ἀποστρέφων τους ὅπως εἶπεν, « Οὐκ ἀπέθανεν, ἀλλὰ καθεύδει, λέγων τι περὶ αὐτῆς ὃ οὐ πᾶσι τοῖς ἀποθανοῦσε προσῆν· καὶ τὸν μονογενῆ τῆς χήρας υἱὸν ἐφ᾽ ᾧ σπλαγχνι σθεὶς ἀνέστησεν αὐτὸν, στήσας τοὺς φέροντας τὸν νεκρόν· καὶ τρίτον Λάζαρον τετάρτην ἡμέραν ἐν τῷ μνημείῳ ἔχοντα. Καὶ φήσομεν περὶ τούτων (22) τοῖς εὐγνωμονεστέροις, καὶ μάλιστα τῷ Ἰουδαίῃ, ὅτι ὡς περ πολλοί λεπροὶ ἦσαν ἐν ἡμέραις Ελισσαίου τοῦ προφήτου, καὶ οὐδεὶς αὐτῶν ἐκαθαρίσθη, εἰ μὴ Νεε- μὰν ὁ Σύρος· καὶ πολλαὶ χῆραι ἦσαν ἐν ταῖς ἡμέραις Ἠλίου τοῦ προφήτου, καὶ πρὸς οὐδεμίαν αὐτῶν ἐπέμφθη χήραν ὁ Ηλίας, εἰ μὴ εἰς Σαρεπτὰ τῆς Σιδωνίας, ἀξία γὰρ ἐγεγόνει τοῦ ὑπὸ τοῦ προφή του γεγενημένου τεραστίου ἐν τοῖς ἄρτοις κατά τινα θείαν κρίσιν· οὕτω πολλοὶ νεκροὶ ἦσαν ἐν ταῖς ἡμέ ραις Ἰησοῦ· ἀλλὰ μόνοι ἀνέστησαν, οὓς ἔγνω ὁ Λόγος ἐπιτηδείους πρὸς τὴν ἀνάστασιν, ἵνα μὴ μόνον σύμβολά τινων ᾖ τὰ γενόμενα ὑπὸ τοῦ Κυρίου, ἀλλὰ καὶ αὐτόθεν προσαγάγῃ πολλοὺς τῇ θαυμασίᾳ τοῦ Εὐαγγελίου διδασκαλίᾳ. Ἐγὼ δ᾽ εἴποιμ᾽ ἂν, ὅτι κατά τὴν Ἰησοῦ ἐπαγγελίαν οἱ μαθηταὶ καὶ μείζονα πεποιή- κασιν ὧν Ἰησοῦς αἰσθητῶν πεποίηκεν. Αεὶ γὰρ ἀνοί γονται ὀφθαλμοὶ τυφλῶν τὴν ψυχήν· καὶ ὦτα των ἐκκεχωρημένων πρὸς λόγους ἀρετῆς, ἀκούει (25) προθύμως περὶ Θεοῦ καὶ τῆς παρ' αὐτῷ μακαρίας ζωῆς· πολλοὶ δὲ καὶ χωλοὶ τὰς βάσεις τοῦ ὡς ἡ Γραφὴ ὠνόμασεν) ἔσω ἀνθρώπου, νῦν τοῦ λόγου ἰα- σαμένου αὐτοὺς, οὐχ ἁπλῶς ἄλλονται, ἀλλ' ὡς ἔλαφος πολέμιον τῶν ὄφεων ζῶον, καὶ κρεῖττον παντὸς τοῦ τῶν ἐχιδνῶν· καὶ οὗτοί γε οἱ θεραπευθέντες χωλεί λαμβάνουσιν ἀπὸ Ἰησοῦ ἐξουσίαν πατεῖν τοῖς ποσὶν οἷς πρότερον ἦσαν χωλοί, ἐπάνω τῶν τῆς κακίας ὄψεων καὶ σκορπίων, καὶ ἀπαξαπλῶς ἐπὶ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ, καὶ πατοῦντες οὐκ ἀδικοῦνται· κρείττους γὰρ καὶ αὐτοὶ γεγόνασι τοῦ πάσης κακίας καὶ τῶν δαιμόνων τοῦ. Ὁ μὲν οὖν Ἰησοῦς ἐπιστρέφων τοὺς μαθητάς οὐχὶ ἀπὸ τοῦ μὴ προσέχειν (24) ἀπαξαπλῶς γόησι καὶ τοῖς ἐπαγγελλομένοις δι' οἴας δήποτε ὁδοῦ ποιεῖν τε ράστια (οὐ γὰρ ἐδέοντο τούτου οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ), ἀλλ᾽ ἀπὸ τοῦ τοῖς ἀναγορεύουσιν ἑαυτοὺς εἶναι τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, καὶ πειρωμένοις διά τινων φαντα σιῶν πρὸς ἑαυτοὺς ἐπιστρέφειν τοὺς Ἰησοῦ μαθητάς, ὅπου μὲν εἶπε· « Τότε ἐάν τις ὑμῖν εἴπῃ· Ἰδού, ὧδε ὁ Χριστὸς ἢ ὧδε, μὴ πιστεύσητε (25). Εγερθήσονται γὰρ ψευδόχριστοι καὶ ψευδοπροφῆται, καὶ δώσουσι σημεῖα καὶ τέρατα μεγάλα ὥστε πλανᾶσθαι, εἰ δυνα- τὸν, καὶ τοὺς ἐκκλεκτούς· ἰδοὺ προείρηκα ὑμῖν. Ἐὰν οὖν εἴπτωσιν ὑμῖν, Ἰδοὺ ἐν τῇ ἐρήμῳ ἐστὶ, μὴ ἐξέλ θητε· Ἰδοὺ ἐν τοῖς ταμείοις, μὴ πιστεύσητε. Ωσπερ μαθητὰς οὐχὶ ἀπὸ τοῦ προσέχειν. πιστεύσητε, ὥστε πλανάσθαι. ὥστε πλανῆσαι. ORIGENIS 8:2 tas est, perpaucos enumerant; nimirum archisy- nagogi filiam de qua nescio cur dixerit : ‹ Non mortua est, sed dormit ", » peculiare quid de 'illa inquiens quod omnibus mortuis non inerat ; et uni- cum viduæ filium, quem miseratus vitæ restituit, jussis bajulis consistere; tertium denique Lazarum jam quatuor dies in sepulcro inclusum. Qua de re candidiores harum rerum æstimatores et præsertim nostrum Judæum admonebo, quemadmodum tempo- re Elisæi prophetæ multi erant leprosi, solus vero sanatus est Naaman Syrus; sicut multæ viduæ fue- runt ætate Eliæ prophetæ, nec tamen ad ullam missus est Elias, præterquam ad Sarephtanam in Sidonios, quæ divino quodam judicio digna erat, cujus gratia miraculum in panes propheta faceret; sic multos, dum Jesus in vivis esset, mortuos fuisse, sed solos esse suscitatos quos suscitari expedire Verbum ju- dicavit, ut miracula illa non solum quarumdan rerum signa essent, sed etiam per se ad ad- mirabilem Evangelii doctrinam multos allicerent. Ego autem dixerim Jesu discipulos secundum ejus promissum majora patrasse miracula, quam illa Jesu, quæ sub sensum cadebant ”. Quotidie enim patefiunt oculi eorum qui mente cæci erant: aures eorum, qui ad vocem illius qui eos ad virtutem hortabatur, erant surdi, avide audiunt quæ de Deo beataque vita apud illum fruenda dicuntur: multi qui claudi erant quoad hominem, ut Scriptura vo- cat *, interiorem, nunc doctrina sanati non sim- pliciter saliunt, sed saliunt ut cervus infestum ser- pentibus animal, et cui viperarum virus ome nocere non potest. fi enim, postquam sanati sunt, accipiunt a Jesu potestatem calcandi iis pedibus, quibus antea uti non poterant, serpentes et scor- piones malitiae, atque adeo totam inimici poten- Liam " ; idque nulle vulneris periculo, utpote ita fortes facti, ut nulla potentia, nullum dæmonum virus lædere illos queat. rent, non ab impostoribus simpliciter et iis, qui qualicunque modo miracula promitterent neque enim hac de re monito opus erat), sed ab iis qui se Dei Christum esse prædicarent, et ad se quibus- dem praestigiis Jesu discipulos alleclare niterentur, interdum dicit:Tunc si quis vobis dixerit: Ecce hic est Christus, aut illic, nolite credere. Surgent enim pseudo-christi et pseudo-prophetæ, et dabunt signa et prodigia magna, ita ut in errorem inducantur, si fieri potest, etiam electi ; ecce prædisi vobis. Si ergo dixerint vobis : Ecce in deserto est, nolite exi- re : Ecce in penetralibus, nolite credere. Sicut enim Julgur exit ab oriente et paret usque in occidentem, C D Luc. vult, 52. ** Joan. xiv, 12. Rom. vII, 22. Alias Infra iidemn codd., Alias, Legendum videtur, Luc. x, 19. et Basileensis, et ita infra legitur. Paulo post omnes inss. et Hoeschelius in textu, Spencerus, 49. Jesus discipulos commonens ut sibi cave- (22) Codd. Regius et Basileensis, φήσομεν περί (25) fidem codd. reele, ἀκούει. Alias, ἀκούειν. (24) Επιστρέφων τοὺς μαθητὰς εὐχὶ ἀπὸ τοῦ (25) Libb. inpressi, πιστεύετε, sed codd. Regius
ὅθεν φειδόμενος αὐτῶν οὐκ ἐφαίνετο πᾶσιν ἀναστὰς ἐκ νεκρῶν. Καὶ τί λέγω πᾶσιν; Οὐδὲ γὰρ αὐτοῖς τοῖς ἀποστόλοις καὶ τοῖς μαθηταῖς ἀεὶ συνῆν ἢ ἀεὶ ἐφαίνετο, μὴ δυναμένοις αὐτοῦ χωρῆσαι τὴν θεωρίαν διηνεκῶς. Λαμπροτέρα γὰρ τὴν οἰκονομίαν τελέσαντος ἡ θειότης ἦν αὐτοῦ, ἥντινα Κηφᾶς ὁ Πέτρος ὡσπερεὶ ἀπαρχὴ τῶν ἀποστόλων τυγχάνων δεδύνηται ἰδεῖν, καὶ μετ’ αὐτὸν οἱ δώδεκα, τοῦ Ματθίου ἀντὶ τοῦ Ἰούδα καταταχθέντος, καὶ μετ’ ἐκείνους πεντακοσίοις ἀδελφοῖς ἐφάπαξ], ἔπειτα ὤφθη Ἰακώβῳ, ἔπειτα τοῖς ἑτέροις παρὰ τοὺς δώδεκα ἀποστόλοις πᾶσι, τάχα τοῖς ἑβδομήκοντα, ἔσχατον δὲ πάντων Παύλῳ τῷ ὡσπερεὶ ἐκτρώματι καὶ ἐπισταμένῳ, πῶς ἔλεγεν· Ἐμοὶ τῷ ἐλαχιστοτέρῳ πάντων ἁγίων ἐδόθη ἡ χάρις αὕτη. [Καὶ τάχα τὸ ἐλαχιστοτέρῳ ἴσον ἐστὶ τῷ ἐκτρώματι.
Α τε τοῦ ἀρχισυναγώγου θυγατέρα (περὶ ἧς οὐκ οἶδ Β τούτων. φήσομέν γ' ἔτι τούτων. Σαρεπτά. Σαραφθά. μὴ προσέχειν. ἀποστρέφων τους ὅπως εἶπεν, « Οὐκ ἀπέθανεν, ἀλλὰ καθεύδει, λέγων τι περὶ αὐτῆς ὃ οὐ πᾶσι τοῖς ἀποθανοῦσε προσῆν· καὶ τὸν μονογενῆ τῆς χήρας υἱὸν ἐφ᾽ ᾧ σπλαγχνι σθεὶς ἀνέστησεν αὐτὸν, στήσας τοὺς φέροντας τὸν νεκρόν· καὶ τρίτον Λάζαρον τετάρτην ἡμέραν ἐν τῷ μνημείῳ ἔχοντα. Καὶ φήσομεν περὶ τούτων (22) τοῖς εὐγνωμονεστέροις, καὶ μάλιστα τῷ Ἰουδαίῃ, ὅτι ὡς περ πολλοί λεπροὶ ἦσαν ἐν ἡμέραις Ελισσαίου τοῦ προφήτου, καὶ οὐδεὶς αὐτῶν ἐκαθαρίσθη, εἰ μὴ Νεε- μὰν ὁ Σύρος· καὶ πολλαὶ χῆραι ἦσαν ἐν ταῖς ἡμέραις Ἠλίου τοῦ προφήτου, καὶ πρὸς οὐδεμίαν αὐτῶν ἐπέμφθη χήραν ὁ Ηλίας, εἰ μὴ εἰς Σαρεπτὰ τῆς Σιδωνίας, ἀξία γὰρ ἐγεγόνει τοῦ ὑπὸ τοῦ προφή του γεγενημένου τεραστίου ἐν τοῖς ἄρτοις κατά τινα θείαν κρίσιν· οὕτω πολλοὶ νεκροὶ ἦσαν ἐν ταῖς ἡμέ ραις Ἰησοῦ· ἀλλὰ μόνοι ἀνέστησαν, οὓς ἔγνω ὁ Λόγος ἐπιτηδείους πρὸς τὴν ἀνάστασιν, ἵνα μὴ μόνον σύμβολά τινων ᾖ τὰ γενόμενα ὑπὸ τοῦ Κυρίου, ἀλλὰ καὶ αὐτόθεν προσαγάγῃ πολλοὺς τῇ θαυμασίᾳ τοῦ Εὐαγγελίου διδασκαλίᾳ. Ἐγὼ δ᾽ εἴποιμ᾽ ἂν, ὅτι κατά τὴν Ἰησοῦ ἐπαγγελίαν οἱ μαθηταὶ καὶ μείζονα πεποιή- κασιν ὧν Ἰησοῦς αἰσθητῶν πεποίηκεν. Αεὶ γὰρ ἀνοί γονται ὀφθαλμοὶ τυφλῶν τὴν ψυχήν· καὶ ὦτα των ἐκκεχωρημένων πρὸς λόγους ἀρετῆς, ἀκούει (25) προθύμως περὶ Θεοῦ καὶ τῆς παρ' αὐτῷ μακαρίας ζωῆς· πολλοὶ δὲ καὶ χωλοὶ τὰς βάσεις τοῦ ὡς ἡ Γραφὴ ὠνόμασεν) ἔσω ἀνθρώπου, νῦν τοῦ λόγου ἰα- σαμένου αὐτοὺς, οὐχ ἁπλῶς ἄλλονται, ἀλλ' ὡς ἔλαφος πολέμιον τῶν ὄφεων ζῶον, καὶ κρεῖττον παντὸς τοῦ τῶν ἐχιδνῶν· καὶ οὗτοί γε οἱ θεραπευθέντες χωλεί λαμβάνουσιν ἀπὸ Ἰησοῦ ἐξουσίαν πατεῖν τοῖς ποσὶν οἷς πρότερον ἦσαν χωλοί, ἐπάνω τῶν τῆς κακίας ὄψεων καὶ σκορπίων, καὶ ἀπαξαπλῶς ἐπὶ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ, καὶ πατοῦντες οὐκ ἀδικοῦνται· κρείττους γὰρ καὶ αὐτοὶ γεγόνασι τοῦ πάσης κακίας καὶ τῶν δαιμόνων τοῦ. Ὁ μὲν οὖν Ἰησοῦς ἐπιστρέφων τοὺς μαθητάς οὐχὶ ἀπὸ τοῦ μὴ προσέχειν (24) ἀπαξαπλῶς γόησι καὶ τοῖς ἐπαγγελλομένοις δι' οἴας δήποτε ὁδοῦ ποιεῖν τε ράστια (οὐ γὰρ ἐδέοντο τούτου οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ), ἀλλ᾽ ἀπὸ τοῦ τοῖς ἀναγορεύουσιν ἑαυτοὺς εἶναι τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ, καὶ πειρωμένοις διά τινων φαντα σιῶν πρὸς ἑαυτοὺς ἐπιστρέφειν τοὺς Ἰησοῦ μαθητάς, ὅπου μὲν εἶπε· « Τότε ἐάν τις ὑμῖν εἴπῃ· Ἰδού, ὧδε ὁ Χριστὸς ἢ ὧδε, μὴ πιστεύσητε (25). Εγερθήσονται γὰρ ψευδόχριστοι καὶ ψευδοπροφῆται, καὶ δώσουσι σημεῖα καὶ τέρατα μεγάλα ὥστε πλανᾶσθαι, εἰ δυνα- τὸν, καὶ τοὺς ἐκκλεκτούς· ἰδοὺ προείρηκα ὑμῖν. Ἐὰν οὖν εἴπτωσιν ὑμῖν, Ἰδοὺ ἐν τῇ ἐρήμῳ ἐστὶ, μὴ ἐξέλ θητε· Ἰδοὺ ἐν τοῖς ταμείοις, μὴ πιστεύσητε. Ωσπερ μαθητὰς οὐχὶ ἀπὸ τοῦ προσέχειν. πιστεύσητε, ὥστε πλανάσθαι. ὥστε πλανῆσαι. ORIGENIS 8:2 tas est, perpaucos enumerant; nimirum archisy- nagogi filiam de qua nescio cur dixerit : ‹ Non mortua est, sed dormit ", » peculiare quid de 'illa inquiens quod omnibus mortuis non inerat ; et uni- cum viduæ filium, quem miseratus vitæ restituit, jussis bajulis consistere; tertium denique Lazarum jam quatuor dies in sepulcro inclusum. Qua de re candidiores harum rerum æstimatores et præsertim nostrum Judæum admonebo, quemadmodum tempo- re Elisæi prophetæ multi erant leprosi, solus vero sanatus est Naaman Syrus; sicut multæ viduæ fue- runt ætate Eliæ prophetæ, nec tamen ad ullam missus est Elias, præterquam ad Sarephtanam in Sidonios, quæ divino quodam judicio digna erat, cujus gratia miraculum in panes propheta faceret; sic multos, dum Jesus in vivis esset, mortuos fuisse, sed solos esse suscitatos quos suscitari expedire Verbum ju- dicavit, ut miracula illa non solum quarumdan rerum signa essent, sed etiam per se ad ad- mirabilem Evangelii doctrinam multos allicerent. Ego autem dixerim Jesu discipulos secundum ejus promissum majora patrasse miracula, quam illa Jesu, quæ sub sensum cadebant ”. Quotidie enim patefiunt oculi eorum qui mente cæci erant: aures eorum, qui ad vocem illius qui eos ad virtutem hortabatur, erant surdi, avide audiunt quæ de Deo beataque vita apud illum fruenda dicuntur: multi qui claudi erant quoad hominem, ut Scriptura vo- cat *, interiorem, nunc doctrina sanati non sim- pliciter saliunt, sed saliunt ut cervus infestum ser- pentibus animal, et cui viperarum virus ome nocere non potest. fi enim, postquam sanati sunt, accipiunt a Jesu potestatem calcandi iis pedibus, quibus antea uti non poterant, serpentes et scor- piones malitiae, atque adeo totam inimici poten- Liam " ; idque nulle vulneris periculo, utpote ita fortes facti, ut nulla potentia, nullum dæmonum virus lædere illos queat. rent, non ab impostoribus simpliciter et iis, qui qualicunque modo miracula promitterent neque enim hac de re monito opus erat), sed ab iis qui se Dei Christum esse prædicarent, et ad se quibus- dem praestigiis Jesu discipulos alleclare niterentur, interdum dicit:Tunc si quis vobis dixerit: Ecce hic est Christus, aut illic, nolite credere. Surgent enim pseudo-christi et pseudo-prophetæ, et dabunt signa et prodigia magna, ita ut in errorem inducantur, si fieri potest, etiam electi ; ecce prædisi vobis. Si ergo dixerint vobis : Ecce in deserto est, nolite exi- re : Ecce in penetralibus, nolite credere. Sicut enim Julgur exit ab oriente et paret usque in occidentem, C D Luc. vult, 52. ** Joan. xiv, 12. Rom. vII, 22. Alias Infra iidemn codd., Alias, Legendum videtur, Luc. x, 19. et Basileensis, et ita infra legitur. Paulo post omnes inss. et Hoeschelius in textu, Spencerus, 49. Jesus discipulos commonens ut sibi cave- (22) Codd. Regius et Basileensis, φήσομεν περί (25) fidem codd. reele, ἀκούει. Alias, ἀκούειν. (24) Επιστρέφων τοὺς μαθητὰς εὐχὶ ἀπὸ τοῦ (25) Libb. inpressi, πιστεύετε, sed codd. Regius
PG 11:899Ὥσπερ οὖν οὐκ ἄν τις εὐκόλως ἐγκαλέσαι τῷ Ἰησοῦ μὴ παραλαμβάνοντι πάντας τοὺς ἀποστόλους εἰς τὸ ὑψηλὸν ὄρος ἀλλὰ μόνους τοὺς προειρημένους τρεῖς, ἡνίκα ἔμελλε μεταμορφοῦσθαι καὶ τὴν λαμπρότητα δεικνύναι τῶν ἱματίων ἑαυτοῦ καὶ τὴν δόξαν Μωϋσέως καὶ Ἠλίου συλλαλούντων αὐτῷ, οὕτως οὖν οὐκ ἂν τοῖς ἀποστολικοῖς λόγοις μέμφοιτ’ ἄν τις εὐλόγως εἰσάγουσιν ὦφθαι τὸν Ἰησοῦν μετὰ τὴν ἀνάστασιν οὐ πᾶσιν, ἀλλ’ οἷς οἶδεν ἀνειληφόσιν ὀφθαλμοὺς χωροῦντας ἰδεῖν τὴν ἀνάστασιν αὐτοῦ. Χρήσιμον δ’ οἶμαι πρὸς ἀπολογίαν τῶν προκειμένων ἐστὶ καὶ τὸ οὕτως εἰρημένον περὶ αὐτοῦ· Εἰς τοῦτο γὰρ Χριστὸς ἀπέθανε καὶ ἀνέστη, ἵνα καὶ νεκρῶν καὶ ζώντων κυριεύσῃ. Ὅρα γὰρ ἐν τούτοις ὅτι ἀπέθανεν Ἰησοῦς, ἵνα νεκρῶν κυριεύσῃ, καὶ ἀνέστη, ἵνα μὴ μόνον νεκρῶν ἀλλὰ καὶ ζώντων κυριεύσῃ. Καὶ οἶδέ γε ὁ ἀπόστολος νεκροὺς μέν, ὧν κυριεύει ὁ Χριστός, τοὺς οὕτως κατειλεγμένους ἐν τῇ πρὸς Κορινθίους προτέρᾳ· Σαλπίσει γάρ, καὶ οἱ νεκροὶ ἐγερθήσονται ἄφθαρτοι, ζῶντας δὲ αὐτοὺς καὶ τοὺς ἀλλαγησομένους, ἑτέρους ὄντας τῶν ἐγερθησομένων νεκρῶν. Ἔχει δὲ καὶ περὶ τούτων ἡ λέξις οὕτως·
Καὶ ὁ Παῦλος δ' ἐν τῇ πρὸς Θεσσαλονικεῖς Ἐπιστολή δευτέρᾳ ἀποφαίνεται τίνα τρόπον ἀποκαλυφθήσετα ποτε • ὁ ἄνθρωπος τῆς ἀνομίας (32), ὁ υἱὸς τῆς ἀπα λείας, ὁ ἀντικείμενος καὶ ὑπεραιρόμενος ἐπὶ πάντα λεγόμενον Θεὸν ἢ σέβασμα, ὥστ᾽ αὐτὸν εἰς τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ καθίσαι, ἀποδεικνύοντα ἑαυτὸν ὅτι ἐστὶ Θεός.» Καὶ πάλιν φησὶ τοῖς Θεσσαλονικεῦσι· ι Καὶ νῦν τὸ κατ έχον οἴδατε εἰς τὸ ἀποκαλυφθῆναι αὐτὸν ἐν τῷ αὐτοῦ καιρῷ. Τὸ γὰρ μυστήριον ἤδη ἐνεργεῖται τῆς ἀνομίας μόνον ὁ κατέχων ἄρτι ἕως ἐκ μέσου γένηται. Καὶ τότε ἀποκαλυφθήσεται ὁ ἄνομος, ὃν Κύριος ὁ Θεὸς ἀνελεῖ τῷ (35) πνεύματι τοῦ στόματος αὑτοῦ, καὶ καταργήσει τῇ ἐπιφανείᾳ τῆς παρουσίας αὐτοῦ· οὗ ἐστιν ἡ παρουσία κατ' ἐνέργειαν τοῦ Σατανᾶ ἐν πάσῃ δυνάμει, καὶ ση- μείοις, καὶ τέρασι ψεύδους, καὶ ἐν πάσῃ ἀπάτῃ ἀδι κίας ἐν τοῖς ἀπολλυμένοις. Εκτιθέμενος δὲ καὶ τὴν αἰτ τίαν τοῦ ἐπιτρέπεσθαι τὸν ἄνομον ἐπιδημεῖν τῷ βίῳ, φησίν· « Ανθ' ὧν τὴν ἀγάπην τῆς ἀληθείας οὐκ ἐδέξαντο εἰς τὸ σωθῆναι αὐτούς. Καὶ διὰ τοῦτο πέμ πει (54) αὐτοῖς ὁ Θεὸς ἐνέργειαν πλάνης εἰς τὸ πιο στεῦσαι αὐτοὺς τῷ ψεύδει, ἵνα κριθῶσιν ἅπαντες οἱ μὴ πιστεύσαντες τῇ ἀληθείᾳ, ἀλλ᾽ εὐδοκήσαντες ἐν τῇ ἀδικίᾳ. » Λεγέτω τις οὖν ἡμῖν, εἰ δύναταί τι τῶν ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ ἢ τῶν παρὰ τῷ ἀποστόλῳ χώραν παρέχειν ὑπονοίας γοητείας προαγορευομένης κατὰ τὸν τόπον. Παρέσται δὲ τῷ βουλομένῳ καὶ ἀπὸ τοῦ Δανιὴλ ἐκλαβεῖν τὴν περὶ τοῦ ᾿Αντιχρίστου προφη τείαν. Καταψεύδεται δὲ τῶν λόγων Ἰησοῦ, ἐπει, μὴ εἰπόντος αὐτοῦ, διότι παρέσονται ἕτεροι δυνάμεσιν ὁμοίαις χρώμενοι, κακοὶ καὶ γόητες, αὐτός φησιν αὐτὸν εἰρηκέναι τὸ τοιοῦτον. ὡς γὰρ οὐχ ὁμοία δύ ναμις ἡ τῶν ἐν Αἰγύπτῳ ἐπῳδῶν (35) τῇ ἐν τῷ Μωϋσῇ παραδόξῳ χάριτι· ἀλλὰ τὸ τέλος διήλεγχε τὰ μὲν τῶν Αἰγυπτίων ὄντα μαγγανείας, τὰ δὲ τοῦ Μωϋσέως θεῖα· οὕτως τὰ μὲν τῶν ἀντιχρίστων, καὶ τῶν προσποιουμένων δυνάμεις ὡς μαθητῶν Ἰησοῦ, • σημεῖα καὶ τέρατα ο λέγεται είναι ο ψεύδους, ἐν πάσῃ ἀπάτῃ ἀδικίας τοῖς ἀπολλυμένοις ἰσχύοντα· » τὰ δὲ τοῦ Χριστοῦ καὶ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ καρπὸν ἔσχεν οὐκ ἀπάτην, ἀλλὰ σωτηρίαν ψυχῶν. Τίς γὰρ τὸν κρείττονα βίον, καὶ συστέλλοντα τὰ τῆς κακίας ὁσημέραι ἐπὶ τὸ ἔλαττον, εὐλόγως φησὶν ἀπὸ ἀπάτης γίνεσθαι ; Ὑπείδετο δὲ ὁ Κέλσος τὸ ἀπὸ τῆς Γραφῆς, ποιή - σας τὸν Ἰησοῦν εἰρηκέναι, ι ὅτι Σατανᾶς τις ποιαῦτα ἁμαρτίας. λεγόμενον Θεόν. λεγόμενον ἢ Θεόν. τοῖς Θεσσαλονικεῦσι. ὃν Κύριος αναλώσει, άνε- παραμηχανήσεται. » ᾿Αλλὰ καὶ συναρπάζει τὸν λόγον, φάσκων • μὴ ἔξαρνον εἶναι τὸν Ἰησοῦν, ὡς ταῦτα οὐδὲν θεῖον ἔχει, ἀλλὰ πονηρῶν ἐστιν ἔρ γα· ο ὁμογενῆ γὰρ αὐτὰ πεποίηκεν ἑτερογενῆ τυγ χάνοντα. Καὶ ὥσπερ λύκος κυνὶ οὐχ ὁμογενής, και δοκῇ ἔχειν τι παραπλήσιον ἐν τῷ τοῦ σώματος σχή ματι καὶ τῇ φωνῇ, οὐδὲ φάσσα τῇ περιστερᾷ· οὕτως ** λεῖ τῷ, πέμψει. τῶν ἐν τῷ Ἀποστόλῳ. προαγορευομένης κατὰ τὸν τρόπον. ἐπαοιδῶν. . ORIGENIS B salonicenses Epistola declarat quomodo revelandus sit homo peccati, filius perditionis qui adversatur et extollitur supra omne quod dicitur Deus, aut quod colitur, ita ut in templo Dei sedeat ostendens se tanquam sit Deus * ; » rursusque Thessaloni- censibus dicit : ‹ Et nunc quid detineat scitis, reveletur in suo tempore. Nam mysterium jam operatur iniquitatis, tantum qui tenet nunc, te- neat, donec de medio fiat. Et tunc revelabitur ille iniquus, quem Dominus interficiet spiritu oris sui, et destruet illustratione adventus sui eum, cujus est adventus secundum operationem Satanæ in omni virtute et signis et prodigiis mendacibus, et in omni -seductione iniquitatis iis qui pereunt 8º. › Mox addit causam cur iniquus ille in vita versari permittatur: • Eo quod charitatem veritatis non recepe- runt, ut salvi fierent. Ideo mittit illis Deus opera- tionem erroris, ut credant mendacio, ut judicentur omnes qui non crediderunt veritati, sed consense- runt iniquitati 81. > Dicat nunc aliquis, an in istis Evangelii et apostoli testimoniis quidquam sit, quod dare locum possit suspicandi praestigiatorum artes illic fuisse prædictas. De Antichristo Daniel quoque edidit vaticinium **, quod legat qui volue- rit. At verba Jesu depravat Celsus. Neque enim ille dixit unquam, quod ab illo dictum esse affirmat Celsus, venturos qui eadem facerent miracula, licet improbi et præstigiatores. Nam quemadmodum Egyptiorum incantatorum par non erat potestas c mirificæ illi, quæ in Moyse erat, gratia; et eorum opera meras esse præstigias, quæ vero Moyses fe- cil, a divina virtute proficisci comprobavit exi- tus e ; ita quæ mira faciunt antichristi, iique qui se patrandis miraculis pares Jesu discipulis esse venditant, vocantur ‹\signa et prodigia mendacia,» quæ in omni seductione iniquitatis vim habent ‹ in eos qui pereunt; › miraculorum autem Christi et ejus discipulorum fructus est, non deceptio, sed animarum salus. Quis enim dixerit deceptione efici, ut emendetur vita et malitia quotidie magis ac magis minuatur ? C dixit Jesum præmonuisse fore, ut Satanas qui- D dam prodigia faceret. » Sed hinc nimis propere colligit hoc esse fateri, prodigia hæc nihil ha. bere divinitatis, sed esse sceleratorum hominum opera. » Sic eodem genere concludit, quæ sunt generis longe diversi. Sicut enim lupus et canis, palumbes et columba, non ejusdem sunt generis, tametsi corpus et vox nonnihil simile præferre vi- ” ]] Thess. 11, 3. Ibid. seqq. lbid. 10, 11. Paulo post omnes mss., Libb. excusi, Paulo infra in codd. Regio et Basileensi deest omnes mss. et Hoeschelius. Perperam vero Spen- cerus in textu babel, Dan. vit, 26. 8ª Exod. vii, 12. etc. sus, Infra codd. Regius et Basileensis, Paulo post libh. excusi a marginem, 50. Ac Paulus quidem in secunda sua ad Thes- Α 51. Nonnihil in Scriptura videbat Celsus, cum (32) Omnes mss., ἀνομίας. Spencerus in textu, (33) Οι Κύριος ὁ Θεὸς ἀνελεῖ τῷ, etc. Sic recte (34) Hoeschelius et omnes mss., πέμπει. Spence- (35) Codd. Regius, Basileensis et duo Anglicani,
Καὶ ἡμεῖς ἀλλαγησόμεθα, ἑξῆς εἰρημένη τῷ Οἱ νεκροὶ ἐγερθήσονται πρῶτον. Ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ πρὸς Θεσσαλονικεῖς προτέρᾳ ἐν ἑτέραις λέξεσι τὴν αὐτὴν διαφορὰν παριστάς, φησὶν ἄλλους μὲν εἶναι τοὺς κοιμωμένους ἄλλους δὲ τοὺς ζῶντας λέγων· Οὐ θέλομεν δὲ ὑμᾶς ἀγνοεῖν, ἀδελφοί, περὶ τῶν κοιμωμένων, ἵνα μὴ λυπῆσθε ὡς καὶ οἱ λοιποὶ οἱ μὴ ἔχοντες ἐλπίδα. Εἰ γὰρ πιστεύομεν ὅτι Ἰησοῦς ἀπέθανε καὶ ἀνέστη, οὕτως ὁ θεὸς καὶ τοὺς κοιμηθέντας διὰ τοῦ Ἰησοῦ ἄξει σὺν αὐτῷ. Τοῦτο γὰρ ὑμῖν λέγομεν ἐν λόγῳ κυρίου, ὅτι ἡμεῖς οἱ ζῶντες οἱ περιλειπόμενοι εἰς τὴν παρουσίαν τοῦ κυρίου οὐ μὴ φθάσωμεν τοὺς κοιμηθέντας.] Τὴν δὲ φανεῖσαν ἡμῖν εἰς τοὺς τόπους διήγησιν ἐξεθέμεθα ἐν οἷς ὑπηγορεύσαμεν ἐξηγητικοῖς τῆς πρὸς Θεσσαλονικεῖς προτέρας ἐπιστολῆς. Καὶ μὴ θαύμαζε, εἰ μὴ πάντες βλέπουσιν οἱ πεπιστευκότες ὄχλοι τῷ Ἰησοῦ τὴν ἀνάστασιν αὐτοῦ· ὅτε [ὡς μὴ χωροῦσι πλείονα Κορινθίοις ὁ Παῦλος γράφων φησίν· Ἐγὼ δὲ ἔκρινα μηδὲν εἰδέναι ἐν ὑμῖν εἰ μὴ Ἰησοῦν Χριστὸν καὶ τοῦτον ἐσταυρωμένον. Τοιοῦτον δέ ἐστι καὶ τό· Οὔπω γὰρ ἐδύνασθε·
Καὶ ὁ Παῦλος δ' ἐν τῇ πρὸς Θεσσαλονικεῖς Ἐπιστολή δευτέρᾳ ἀποφαίνεται τίνα τρόπον ἀποκαλυφθήσετα ποτε • ὁ ἄνθρωπος τῆς ἀνομίας (32), ὁ υἱὸς τῆς ἀπα λείας, ὁ ἀντικείμενος καὶ ὑπεραιρόμενος ἐπὶ πάντα λεγόμενον Θεὸν ἢ σέβασμα, ὥστ᾽ αὐτὸν εἰς τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ καθίσαι, ἀποδεικνύοντα ἑαυτὸν ὅτι ἐστὶ Θεός.» Καὶ πάλιν φησὶ τοῖς Θεσσαλονικεῦσι· ι Καὶ νῦν τὸ κατ έχον οἴδατε εἰς τὸ ἀποκαλυφθῆναι αὐτὸν ἐν τῷ αὐτοῦ καιρῷ. Τὸ γὰρ μυστήριον ἤδη ἐνεργεῖται τῆς ἀνομίας μόνον ὁ κατέχων ἄρτι ἕως ἐκ μέσου γένηται. Καὶ τότε ἀποκαλυφθήσεται ὁ ἄνομος, ὃν Κύριος ὁ Θεὸς ἀνελεῖ τῷ (35) πνεύματι τοῦ στόματος αὑτοῦ, καὶ καταργήσει τῇ ἐπιφανείᾳ τῆς παρουσίας αὐτοῦ· οὗ ἐστιν ἡ παρουσία κατ' ἐνέργειαν τοῦ Σατανᾶ ἐν πάσῃ δυνάμει, καὶ ση- μείοις, καὶ τέρασι ψεύδους, καὶ ἐν πάσῃ ἀπάτῃ ἀδι κίας ἐν τοῖς ἀπολλυμένοις. Εκτιθέμενος δὲ καὶ τὴν αἰτ τίαν τοῦ ἐπιτρέπεσθαι τὸν ἄνομον ἐπιδημεῖν τῷ βίῳ, φησίν· « Ανθ' ὧν τὴν ἀγάπην τῆς ἀληθείας οὐκ ἐδέξαντο εἰς τὸ σωθῆναι αὐτούς. Καὶ διὰ τοῦτο πέμ πει (54) αὐτοῖς ὁ Θεὸς ἐνέργειαν πλάνης εἰς τὸ πιο στεῦσαι αὐτοὺς τῷ ψεύδει, ἵνα κριθῶσιν ἅπαντες οἱ μὴ πιστεύσαντες τῇ ἀληθείᾳ, ἀλλ᾽ εὐδοκήσαντες ἐν τῇ ἀδικίᾳ. » Λεγέτω τις οὖν ἡμῖν, εἰ δύναταί τι τῶν ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ ἢ τῶν παρὰ τῷ ἀποστόλῳ χώραν παρέχειν ὑπονοίας γοητείας προαγορευομένης κατὰ τὸν τόπον. Παρέσται δὲ τῷ βουλομένῳ καὶ ἀπὸ τοῦ Δανιὴλ ἐκλαβεῖν τὴν περὶ τοῦ ᾿Αντιχρίστου προφη τείαν. Καταψεύδεται δὲ τῶν λόγων Ἰησοῦ, ἐπει, μὴ εἰπόντος αὐτοῦ, διότι παρέσονται ἕτεροι δυνάμεσιν ὁμοίαις χρώμενοι, κακοὶ καὶ γόητες, αὐτός φησιν αὐτὸν εἰρηκέναι τὸ τοιοῦτον. ὡς γὰρ οὐχ ὁμοία δύ ναμις ἡ τῶν ἐν Αἰγύπτῳ ἐπῳδῶν (35) τῇ ἐν τῷ Μωϋσῇ παραδόξῳ χάριτι· ἀλλὰ τὸ τέλος διήλεγχε τὰ μὲν τῶν Αἰγυπτίων ὄντα μαγγανείας, τὰ δὲ τοῦ Μωϋσέως θεῖα· οὕτως τὰ μὲν τῶν ἀντιχρίστων, καὶ τῶν προσποιουμένων δυνάμεις ὡς μαθητῶν Ἰησοῦ, • σημεῖα καὶ τέρατα ο λέγεται είναι ο ψεύδους, ἐν πάσῃ ἀπάτῃ ἀδικίας τοῖς ἀπολλυμένοις ἰσχύοντα· » τὰ δὲ τοῦ Χριστοῦ καὶ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ καρπὸν ἔσχεν οὐκ ἀπάτην, ἀλλὰ σωτηρίαν ψυχῶν. Τίς γὰρ τὸν κρείττονα βίον, καὶ συστέλλοντα τὰ τῆς κακίας ὁσημέραι ἐπὶ τὸ ἔλαττον, εὐλόγως φησὶν ἀπὸ ἀπάτης γίνεσθαι ; Ὑπείδετο δὲ ὁ Κέλσος τὸ ἀπὸ τῆς Γραφῆς, ποιή - σας τὸν Ἰησοῦν εἰρηκέναι, ι ὅτι Σατανᾶς τις ποιαῦτα ἁμαρτίας. λεγόμενον Θεόν. λεγόμενον ἢ Θεόν. τοῖς Θεσσαλονικεῦσι. ὃν Κύριος αναλώσει, άνε- παραμηχανήσεται. » ᾿Αλλὰ καὶ συναρπάζει τὸν λόγον, φάσκων • μὴ ἔξαρνον εἶναι τὸν Ἰησοῦν, ὡς ταῦτα οὐδὲν θεῖον ἔχει, ἀλλὰ πονηρῶν ἐστιν ἔρ γα· ο ὁμογενῆ γὰρ αὐτὰ πεποίηκεν ἑτερογενῆ τυγ χάνοντα. Καὶ ὥσπερ λύκος κυνὶ οὐχ ὁμογενής, και δοκῇ ἔχειν τι παραπλήσιον ἐν τῷ τοῦ σώματος σχή ματι καὶ τῇ φωνῇ, οὐδὲ φάσσα τῇ περιστερᾷ· οὕτως ** λεῖ τῷ, πέμψει. τῶν ἐν τῷ Ἀποστόλῳ. προαγορευομένης κατὰ τὸν τρόπον. ἐπαοιδῶν. . ORIGENIS B salonicenses Epistola declarat quomodo revelandus sit homo peccati, filius perditionis qui adversatur et extollitur supra omne quod dicitur Deus, aut quod colitur, ita ut in templo Dei sedeat ostendens se tanquam sit Deus * ; » rursusque Thessaloni- censibus dicit : ‹ Et nunc quid detineat scitis, reveletur in suo tempore. Nam mysterium jam operatur iniquitatis, tantum qui tenet nunc, te- neat, donec de medio fiat. Et tunc revelabitur ille iniquus, quem Dominus interficiet spiritu oris sui, et destruet illustratione adventus sui eum, cujus est adventus secundum operationem Satanæ in omni virtute et signis et prodigiis mendacibus, et in omni -seductione iniquitatis iis qui pereunt 8º. › Mox addit causam cur iniquus ille in vita versari permittatur: • Eo quod charitatem veritatis non recepe- runt, ut salvi fierent. Ideo mittit illis Deus opera- tionem erroris, ut credant mendacio, ut judicentur omnes qui non crediderunt veritati, sed consense- runt iniquitati 81. > Dicat nunc aliquis, an in istis Evangelii et apostoli testimoniis quidquam sit, quod dare locum possit suspicandi praestigiatorum artes illic fuisse prædictas. De Antichristo Daniel quoque edidit vaticinium **, quod legat qui volue- rit. At verba Jesu depravat Celsus. Neque enim ille dixit unquam, quod ab illo dictum esse affirmat Celsus, venturos qui eadem facerent miracula, licet improbi et præstigiatores. Nam quemadmodum Egyptiorum incantatorum par non erat potestas c mirificæ illi, quæ in Moyse erat, gratia; et eorum opera meras esse præstigias, quæ vero Moyses fe- cil, a divina virtute proficisci comprobavit exi- tus e ; ita quæ mira faciunt antichristi, iique qui se patrandis miraculis pares Jesu discipulis esse venditant, vocantur ‹\signa et prodigia mendacia,» quæ in omni seductione iniquitatis vim habent ‹ in eos qui pereunt; › miraculorum autem Christi et ejus discipulorum fructus est, non deceptio, sed animarum salus. Quis enim dixerit deceptione efici, ut emendetur vita et malitia quotidie magis ac magis minuatur ? C dixit Jesum præmonuisse fore, ut Satanas qui- D dam prodigia faceret. » Sed hinc nimis propere colligit hoc esse fateri, prodigia hæc nihil ha. bere divinitatis, sed esse sceleratorum hominum opera. » Sic eodem genere concludit, quæ sunt generis longe diversi. Sicut enim lupus et canis, palumbes et columba, non ejusdem sunt generis, tametsi corpus et vox nonnihil simile præferre vi- ” ]] Thess. 11, 3. Ibid. seqq. lbid. 10, 11. Paulo post omnes mss., Libb. excusi, Paulo infra in codd. Regio et Basileensi deest omnes mss. et Hoeschelius. Perperam vero Spen- cerus in textu babel, Dan. vit, 26. 8ª Exod. vii, 12. etc. sus, Infra codd. Regius et Basileensis, Paulo post libh. excusi a marginem, 50. Ac Paulus quidem in secunda sua ad Thes- Α 51. Nonnihil in Scriptura videbat Celsus, cum (32) Omnes mss., ἀνομίας. Spencerus in textu, (33) Οι Κύριος ὁ Θεὸς ἀνελεῖ τῷ, etc. Sic recte (34) Hoeschelius et omnes mss., πέμπει. Spence- (35) Codd. Regius, Basileensis et duo Anglicani,
PG 11:901ἀλλ’ οὐδὲ ἔτι νῦν δύνασθε, ἔτι γὰρ σαρκικοί ἐστε. Οὕτω τοίνυν πάντα κρίσει θείᾳ ποιῶν ὁ λόγος ἀνέγραψε περὶ τοῦ Ἰησοῦ, πρὸ μὲν τοῦ πάθους ἁπαξαπλῶς φανέντος τοῖς πλείοσι καὶ τοῦτο οὐκ ἀεί, μετὰ δὲ τὸ πάθος οὐκέτι ὁμοίως ἐπιφαινομένου ἀλλὰ μετά τινος κρίσεως ἑκάστῳ μετρούσης τὰ δέοντα. Ὥσπερ δ’ ἀναγέγραπται τὸ Ὤφθη ὁ θεὸς τῷ Ἀβραὰμ ἤ τινι τῶν ἁγίων, καὶ τὸ ὤφθη τοῦτο οὐκ ἀεὶ ἐγίνετο ἀλλ’ ἐκ διαλειμμάτων, καὶ οὐ πᾶσιν ἐφαίνετο· οὕτω μοι νόει καὶ τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ ὦφθαι τῇ παραπλησίᾳ περὶ ἐκείνων εἰς τὸ ὦφθαι αὐτοῖς τὸν θεὸν κρίσει.] Ἀπελογησάμεθα οὖν κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν ὡς ἐν τοιούτῳ συγγράμματι πρὸς τὸ ἐχρῆν, εἴπερ ὄντως ἐκφῆναι θείαν δύναμιν ἤθελεν, αὐτοῖς τοῖς ἐπηρεάσασι καὶ τῷ καταδικάσαντι καὶ ὅλως πᾶσιν ὀφθῆναι. Οὐκ ἐχρῆν οὖν τῷ καταδικάσαντι αὐτὸν ὀφθῆναι οὐδὲ τοῖς ἐπηρεάσασιν. Ἐφείδετο γὰρ καὶ τοῦ καταδικάσαντος καὶ τῶν ἐπηρεασάντων ὁ Ἰησοῦς, ἵνα μὴ παταχθῶσιν ἀορασίᾳ, ὁποίᾳ οἱ ἐν Σοδόμοις ἐπατάχθησαν, ἡνίκα ἐπεβούλευον τῇ ὥρᾳ τῶν ξενισθέντων παρὰ τῷ Λὼτ ἀγγέλων. Καὶ τοῦτο δὲ δηλοῦται διὰ τούτων·
Β οὐδὲν ὅμοιον ἔχει τὸ δυνάμει Θεοῦ ἐπιτελούμενον τῷ Α γινομένῳ ἀπὸ γοητείας. Ἔτι δὲ καὶ ταῦτα πρὸς τὰς Κέλσου κακουργίας ἐροῦμεν· 'Αρα δυνάμεις γίνονται μὲν κατὰ γοητείαν ἀπὸ πονηρῶν δαιμόνων, οὐδεμία δὲ δύναμις ἐπιτελεῖται ἀπὸ τῆς θείας καὶ μακαρίας φύσεως, ἀλλ' ὁ βίος τῶν ἀνθρώπων ἤνεγκε μὲν τὰ χείρονα, οὐδαμῶς δ᾽ ἐχώρησε τὰ κρείττονα; Καὶ τοῦτο δὲ δοκεῖ μοι ὥσπερ ἐπὶ πάντων δεῖν (56) παρα- τιθέναι, ὅτι ὅπου τι χεῖρον προσποιούμενον εἶναι ὁμογενὲς τῷ κρείττονι, ἐκεῖ πάντως ἐκ τοῦ ἐναντίου ἐστί τι κρεῖττον· οὕτω καὶ ἐπὶ τῶν κατὰ γοητείαν ἐπιτελούντων, ὅτι πάντως ἀνάγκη εἶναι καὶ ἀπὸ θείας ἐνεργείας ἐν τῷ βίῳ γινόμενα. Καὶ τοῦ αὐτοῦ ἐστιν ἐξ ἀκολουθίας ήτοι ἀμφότερα ἀναιρεῖν καὶ λές γειν μηδέτερον γίνεσθαι, ἢ, τιθέντα τὸ ἕτερον καὶ μάλιστα τὸ χεῖρον, ὁμολογεῖν καὶ περὶ τοῦ κρείττο- νος. Εἰ δέ τις τιθείη μὲν τὰ ἀπὸ γοητείας γίνεσθαι, μὴ τιθείη δὲ τὰ ἀπὸ θείας δυνάμεως· δοκεῖ μοι πα- ραπλήσιος εἶναι τῷ τιθέναι μὲν, ὅτι εἰσὶ σοφίσματα καὶ λόγοι πιθανοί, ἀποτυγχάνοντες τῆς ἀληθείας, προσποιούμενοι τἀληθῆ παριστάνειν, οὐδαμοῦ δὲ παρ' ἀνθρώποις ἀλήθεια, καὶ διαλεκτικὴ ἀλλοτρία σοφισμάτων πολιτεύεται. Εἰ δ᾽ ἅπαξ παραδεξόμεθα, ἀκόλουθον εἶναι τῷ ὑποστάτιν (37) εἶναι μαγείαν καὶ γοητείαν, ενεργουμένην ὑπὸ πονηρῶν δαιμόνων, και τακηλήσεσι περιέργοις θελγομένων, καὶ ἀνθρώποις γόησιν ὑπακουόντων, τὸ καὶ ἀπὸ θείας δυνάμεως δεῖν εὑρίσκεσθαι ἐν ἀνθρώποις· διὰ τί οὐχὶ καὶ βε- βασανισμένως τοὺς ἐπαγγελλομένους τὰς δυνάμεις ἐξετάσομεν ἀπὸ τοῦ βίου καὶ τοῦ ἤθους καὶ τῶν ἐπα- κολουθούντων ταῖς δυνάμεσιν, ἤτοι εἰς βλάβην τῶν ἀνθρώπων ἢ εἰς ἠθῶν ἐπανόρθωσιν; τίς μὲν, δαί- μοσι διακονούμενος, διά τινων ἐπῳδῶν καὶ μαγγα νειῶν τὰ τοιαῦτα ποιεῖ; τίς δ' ἐν χώρᾳ καθαρᾷ καὶ ἁγίᾳ γενόμενος κατὰ τὴν ψυχὴν ἑαυτοῦ καὶ τὸ πνεῦμα, οἶμαι δὲ καὶ τὸ σῶμα τῷ Θεῷ (38), παραδε ξάμενος θεῖόν τι πνεῦμα, τὰ τοιαῦτα εἰς ὠφέλειαν ἀνθρώπων καὶ προτροπὴν τὴν ἐπὶ τὸ πιστεύειν Θεῷ ἀληθινῷ πράττει ; Εἰ δ' ἅπαξ ζητεῖν δεῖ μὴ συν αρπαζόμενον ὑπὸ τῶν δυνάμεων, τίς μὲν ἀπὸ κρείτ- τονος, τίς δὲ ἀπὸ χείρονος τὰ τοιαῦτα ἐπιτελεῖ, ἵνα ἢ μὴ πάντα κακολογῶμεν, ἢ μὴ πάντα ὡς θεῖα θαυμάζωμεν καὶ ἀποδεχώμεθα· πῶς οὐχὶ προφανές μὲν ἔσται ἐκ τῶν συμβάντων ἐπὶ Μωϋσέως καὶ ἐπὶ Ἰησοῦ, ἐθνῶν ὅλων συστάντων μετὰ τὰ σημεῖα αὐ- τῶν, ὅτι θείᾳ δυνάμει πεποιήκασιν οὗτοι, ἅπερ ἀνα- γέγραπται αὐτοὺς πεποιηκέναι ; Οὐκ ἂν γὰρ πονηρία καὶ μαγγανεία ὅλον ἔθνος συνέστησαν (59), υπερ βἂν μὲν οὐ μόνον ἀγάλματα καὶ τὰ ὑπ' ἀνθρώ των ἱδρυμένα, ἀλλὰ καὶ πᾶσαν γενητὴν φύσιν, ἀνα- βαῖνον δὲ πρὸς τὴν ἀγένητον τοῦ Θεοῦ τῶν ὅλων ἀρχήν. ἐπὶ πάντων ὥστε δεῖν. ὑποστάτην, ὑπόστατον εἶναι. ὑπάρχειν, περίστατος περί- σταμαι, ἐπίθετος, ἐπίθετον, κατακηλήσεσι περιέργοις. κατακλήσεσι περιέργοις. ἔθνος συνέστησεν. Αt πονηρία καὶ μαγγανεία ὅλον ἔθνος συνέστησαν, συνέστησαν, συνέστησεν. τὰ ὑπ' ἀνθρώπων ἱδρυμένα, τὰ ὑπ' αὐτῶν ἱδρυμένα, τὰ ἐπ' αὐτῶν ἱδρυμένα. CONTRA CELSUM LIB. II. deantur; itaqum divina potestas elicit, ea sunt D in quibus legitur, vero, sed haud scio annon potius le gendum sit, uti conjicit Guietus, lud est, exsistere. Sic a etc. Paulo post codd. Regius et Basileensis, Alius, hujusmodi, ut cum illis præstigiatorum artificia comparari nequeant. Praeterea hæc etiam adverst:8 vafras Celsi argutias dicemus: an mali dæmones præstigiis res miras insolitasque faciunt, et divina beataque natura nullum poterit efficere miraculum? Vita hominum infestatur malis, et bona non acce- pit? Atque id de omnibus videtur dici debere, ubi quid malum est boni fucatum similitudine, ibi ne- cessario bonum esse malo contrarium. Sic cum per præsligias aliqua fiant, divina virtute aliqua fieri in vila necesse est. Alterum ex altero sequitur : proinde aut utruinque tollendum est negandumque bona et mala esse; aut admisso altero maximeque malo, bonum quoque admissum oportet. Si quis autem ponat quædam per præstigias elici, id autem de divina potestate negaverit, is mihi videtur si- milis esse illi, qui concedens esse sophismata rationesque probabiles, quæ, tametsi veritate va- cuæ, veritatis tamen speciem præ se ferant, nullam apud homines veritatem esse contenderet, nullain- que dialecticam, quæ sophismatis abhorreat. Quod si, quia magorum et praestigiatorum artes ali- quid efficiunt ope malorum damomum, qui curio- sis incantationibus deliniti hominibus illas artes proftentibus morem gerunt, idcirco divinam vir- tutem inter homines aliquid operari confitendum est: cur non eorum, qui miracula pollicentur, vi- tam, mores aliaque ex miraculis consequentia, ac- curate pensitabimus, afferantne perniciem homini- C bus, an ad corrigendos mores conferant; quis dæ.. monibus operam navans per incantationes arcana- que magica patret miracula; quis contra sanctiori in loco ac puro consistens, animaque et spiritu, et, opinor, corpore divinum accipiens spiritum ejus- modi edat prodigia, et utilitatis hominum causa, et ut ad credendum vero Deo animos inflammet? Jam si, posita omni de miraculis præjudicata opi- nione, quæri oportet bonone an malo consilio quis illa fecerit; ut ne aut omnia vituperemus, aut omn- nia tanquam divina admiremur et admittamus : annon perspicuum est ex Moysis Jesuque miraculis quibus integra gentes constitutæ sunt, eos divina potestate fecisse, quæ ab illis facta fuisse Scripturæ narrant? Neque enim malis artibus magicisque præstigiis constituta fuisset gens tota, quæ despe- ctis non solum simulacris falsisque numinibus quæ reliqui homines colebant, sed etiam rebus omnibus creatis, ad Deum rerum omnium principium, prin- cipio carentem ipsum assurgit. Gelenius, assentiorque Bolerello hoc delenti. codex Julianus, et ita fibb. editi, nisi quod pro habent Paulo post omnes mss., rectius quam impressi, quæ Bole- rellus manuscriptorum ope destitutus legebat, (56) Sic omnes mss. rectius, opinor, quam editi, (37) Υποστάτιν. Codd. Reg. et Basileensis. Alii (38) Τῷ Θεῷ. Abundare videtur, nec agnoscit (39) Boherellus legit, πονηρίᾳ καὶ μαγγανείᾳ ὅλον
Ἐκτείναντες δὲ οἱ ἄνδρες τὰς χεῖρας ἐσπάσαντο τὸν Λὼτ πρὸς ἑαυτοὺς εἰς τὸν οἶκον, καὶ τὴν θύραν ἀπέκλεισαν· τοὺς δὲ ἄνδρας τοὺς ἐπὶ τῇ θύρᾳ τοῦ οἴκου ἐπάταξαν ἀορασίᾳ ἀπὸ μικροῦ ἕως μεγάλου· καὶ παρελύθησαν ζητοῦντες τὴν θύραν. Ἐκφῆναι οὖν ἐβούλετο τὴν δύναμιν ἑαυτοῦ ὁ Ἰησοῦς θείαν οὖσαν ἑκάστῳ τῶν δυναμένων αὐτὴν ἰδεῖν, καὶ κατὰ τὸ μέτρον ἰδεῖν ἃ ἐχώρει. Καὶ οὐ δή που δι’ ἄλλο ἐφυλάξατο ὀφθῆναι ἢ διὰ τὰς δυνάμεις τῶν μὴ χωρούντων αὐτὸν ἰδεῖν. Καὶ μάτην παρελήφθη τῷ Κέλσῳ τὸ οὐ γὰρ δὴ ἔτι ἐφοβεῖτό τινα ἀνθρώπων ἀποθανὼν καί, ὥς φατε, θεὸς ὤν, οὐδ’ ἐπὶ τοῦτ’ ἐπέμφθη τὴν ἀρχήν, ἵνα λάθῃ. [Ἐπέμφθη γὰρ οὐ μόνον, ἵνα γνωσθῇ, ἀλλ’ ἵνα καὶ λάθῃ. Οὐ γὰρ πᾶν, ὃ ἦν, καὶ οἷς ἐγινώσκετο ἐγινώσκετο, ἀλλά τι αὐτοῦ ἐλάνθανεν αὐτούς· τισὶ δ’ οὐδ’ ὅλως ἐγινώσκετο.] Καὶ ἀνέῳξε δὲ φωτὸς πύλας τοῖς γενομένοις μὲν σκότους καὶ νυκτὸς υἱοῖς, ἐπιδεδωκόσι δὲ ἑαυτοὺς εἰς τὸ γενέσθαι υἱοὺς ἡμέρας καὶ φωτός. Καὶ ἦλθε σωτὴρ ὁ κύριος ἡμῖν μᾶλλον ὡς ἰατρὸς ἀγαθὸς τοῖς ἁμαρτιῶν μεστοῖς ἢ τοῖς δικαίοις.
Β οὐδὲν ὅμοιον ἔχει τὸ δυνάμει Θεοῦ ἐπιτελούμενον τῷ Α γινομένῳ ἀπὸ γοητείας. Ἔτι δὲ καὶ ταῦτα πρὸς τὰς Κέλσου κακουργίας ἐροῦμεν· 'Αρα δυνάμεις γίνονται μὲν κατὰ γοητείαν ἀπὸ πονηρῶν δαιμόνων, οὐδεμία δὲ δύναμις ἐπιτελεῖται ἀπὸ τῆς θείας καὶ μακαρίας φύσεως, ἀλλ' ὁ βίος τῶν ἀνθρώπων ἤνεγκε μὲν τὰ χείρονα, οὐδαμῶς δ᾽ ἐχώρησε τὰ κρείττονα; Καὶ τοῦτο δὲ δοκεῖ μοι ὥσπερ ἐπὶ πάντων δεῖν (56) παρα- τιθέναι, ὅτι ὅπου τι χεῖρον προσποιούμενον εἶναι ὁμογενὲς τῷ κρείττονι, ἐκεῖ πάντως ἐκ τοῦ ἐναντίου ἐστί τι κρεῖττον· οὕτω καὶ ἐπὶ τῶν κατὰ γοητείαν ἐπιτελούντων, ὅτι πάντως ἀνάγκη εἶναι καὶ ἀπὸ θείας ἐνεργείας ἐν τῷ βίῳ γινόμενα. Καὶ τοῦ αὐτοῦ ἐστιν ἐξ ἀκολουθίας ήτοι ἀμφότερα ἀναιρεῖν καὶ λές γειν μηδέτερον γίνεσθαι, ἢ, τιθέντα τὸ ἕτερον καὶ μάλιστα τὸ χεῖρον, ὁμολογεῖν καὶ περὶ τοῦ κρείττο- νος. Εἰ δέ τις τιθείη μὲν τὰ ἀπὸ γοητείας γίνεσθαι, μὴ τιθείη δὲ τὰ ἀπὸ θείας δυνάμεως· δοκεῖ μοι πα- ραπλήσιος εἶναι τῷ τιθέναι μὲν, ὅτι εἰσὶ σοφίσματα καὶ λόγοι πιθανοί, ἀποτυγχάνοντες τῆς ἀληθείας, προσποιούμενοι τἀληθῆ παριστάνειν, οὐδαμοῦ δὲ παρ' ἀνθρώποις ἀλήθεια, καὶ διαλεκτικὴ ἀλλοτρία σοφισμάτων πολιτεύεται. Εἰ δ᾽ ἅπαξ παραδεξόμεθα, ἀκόλουθον εἶναι τῷ ὑποστάτιν (37) εἶναι μαγείαν καὶ γοητείαν, ενεργουμένην ὑπὸ πονηρῶν δαιμόνων, και τακηλήσεσι περιέργοις θελγομένων, καὶ ἀνθρώποις γόησιν ὑπακουόντων, τὸ καὶ ἀπὸ θείας δυνάμεως δεῖν εὑρίσκεσθαι ἐν ἀνθρώποις· διὰ τί οὐχὶ καὶ βε- βασανισμένως τοὺς ἐπαγγελλομένους τὰς δυνάμεις ἐξετάσομεν ἀπὸ τοῦ βίου καὶ τοῦ ἤθους καὶ τῶν ἐπα- κολουθούντων ταῖς δυνάμεσιν, ἤτοι εἰς βλάβην τῶν ἀνθρώπων ἢ εἰς ἠθῶν ἐπανόρθωσιν; τίς μὲν, δαί- μοσι διακονούμενος, διά τινων ἐπῳδῶν καὶ μαγγα νειῶν τὰ τοιαῦτα ποιεῖ; τίς δ' ἐν χώρᾳ καθαρᾷ καὶ ἁγίᾳ γενόμενος κατὰ τὴν ψυχὴν ἑαυτοῦ καὶ τὸ πνεῦμα, οἶμαι δὲ καὶ τὸ σῶμα τῷ Θεῷ (38), παραδε ξάμενος θεῖόν τι πνεῦμα, τὰ τοιαῦτα εἰς ὠφέλειαν ἀνθρώπων καὶ προτροπὴν τὴν ἐπὶ τὸ πιστεύειν Θεῷ ἀληθινῷ πράττει ; Εἰ δ' ἅπαξ ζητεῖν δεῖ μὴ συν αρπαζόμενον ὑπὸ τῶν δυνάμεων, τίς μὲν ἀπὸ κρείτ- τονος, τίς δὲ ἀπὸ χείρονος τὰ τοιαῦτα ἐπιτελεῖ, ἵνα ἢ μὴ πάντα κακολογῶμεν, ἢ μὴ πάντα ὡς θεῖα θαυμάζωμεν καὶ ἀποδεχώμεθα· πῶς οὐχὶ προφανές μὲν ἔσται ἐκ τῶν συμβάντων ἐπὶ Μωϋσέως καὶ ἐπὶ Ἰησοῦ, ἐθνῶν ὅλων συστάντων μετὰ τὰ σημεῖα αὐ- τῶν, ὅτι θείᾳ δυνάμει πεποιήκασιν οὗτοι, ἅπερ ἀνα- γέγραπται αὐτοὺς πεποιηκέναι ; Οὐκ ἂν γὰρ πονηρία καὶ μαγγανεία ὅλον ἔθνος συνέστησαν (59), υπερ βἂν μὲν οὐ μόνον ἀγάλματα καὶ τὰ ὑπ' ἀνθρώ των ἱδρυμένα, ἀλλὰ καὶ πᾶσαν γενητὴν φύσιν, ἀνα- βαῖνον δὲ πρὸς τὴν ἀγένητον τοῦ Θεοῦ τῶν ὅλων ἀρχήν. ἐπὶ πάντων ὥστε δεῖν. ὑποστάτην, ὑπόστατον εἶναι. ὑπάρχειν, περίστατος περί- σταμαι, ἐπίθετος, ἐπίθετον, κατακηλήσεσι περιέργοις. κατακλήσεσι περιέργοις. ἔθνος συνέστησεν. Αt πονηρία καὶ μαγγανεία ὅλον ἔθνος συνέστησαν, συνέστησαν, συνέστησεν. τὰ ὑπ' ἀνθρώπων ἱδρυμένα, τὰ ὑπ' αὐτῶν ἱδρυμένα, τὰ ἐπ' αὐτῶν ἱδρυμένα. CONTRA CELSUM LIB. II. deantur; itaqum divina potestas elicit, ea sunt D in quibus legitur, vero, sed haud scio annon potius le gendum sit, uti conjicit Guietus, lud est, exsistere. Sic a etc. Paulo post codd. Regius et Basileensis, Alius, hujusmodi, ut cum illis præstigiatorum artificia comparari nequeant. Praeterea hæc etiam adverst:8 vafras Celsi argutias dicemus: an mali dæmones præstigiis res miras insolitasque faciunt, et divina beataque natura nullum poterit efficere miraculum? Vita hominum infestatur malis, et bona non acce- pit? Atque id de omnibus videtur dici debere, ubi quid malum est boni fucatum similitudine, ibi ne- cessario bonum esse malo contrarium. Sic cum per præsligias aliqua fiant, divina virtute aliqua fieri in vila necesse est. Alterum ex altero sequitur : proinde aut utruinque tollendum est negandumque bona et mala esse; aut admisso altero maximeque malo, bonum quoque admissum oportet. Si quis autem ponat quædam per præstigias elici, id autem de divina potestate negaverit, is mihi videtur si- milis esse illi, qui concedens esse sophismata rationesque probabiles, quæ, tametsi veritate va- cuæ, veritatis tamen speciem præ se ferant, nullam apud homines veritatem esse contenderet, nullain- que dialecticam, quæ sophismatis abhorreat. Quod si, quia magorum et praestigiatorum artes ali- quid efficiunt ope malorum damomum, qui curio- sis incantationibus deliniti hominibus illas artes proftentibus morem gerunt, idcirco divinam vir- tutem inter homines aliquid operari confitendum est: cur non eorum, qui miracula pollicentur, vi- tam, mores aliaque ex miraculis consequentia, ac- curate pensitabimus, afferantne perniciem homini- C bus, an ad corrigendos mores conferant; quis dæ.. monibus operam navans per incantationes arcana- que magica patret miracula; quis contra sanctiori in loco ac puro consistens, animaque et spiritu, et, opinor, corpore divinum accipiens spiritum ejus- modi edat prodigia, et utilitatis hominum causa, et ut ad credendum vero Deo animos inflammet? Jam si, posita omni de miraculis præjudicata opi- nione, quæri oportet bonone an malo consilio quis illa fecerit; ut ne aut omnia vituperemus, aut omn- nia tanquam divina admiremur et admittamus : annon perspicuum est ex Moysis Jesuque miraculis quibus integra gentes constitutæ sunt, eos divina potestate fecisse, quæ ab illis facta fuisse Scripturæ narrant? Neque enim malis artibus magicisque præstigiis constituta fuisset gens tota, quæ despe- ctis non solum simulacris falsisque numinibus quæ reliqui homines colebant, sed etiam rebus omnibus creatis, ad Deum rerum omnium principium, prin- cipio carentem ipsum assurgit. Gelenius, assentiorque Bolerello hoc delenti. codex Julianus, et ita fibb. editi, nisi quod pro habent Paulo post omnes mss., rectius quam impressi, quæ Bole- rellus manuscriptorum ope destitutus legebat, (56) Sic omnes mss. rectius, opinor, quam editi, (37) Υποστάτιν. Codd. Reg. et Basileensis. Alii (38) Τῷ Θεῷ. Abundare videtur, nec agnoscit (39) Boherellus legit, πονηρίᾳ καὶ μαγγανείᾳ ὅλον
Ἴδωμεν δὲ τίνα τρόπον φησὶν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος ὅτι εἰ δ’ οὖν τό γε τοσοῦτον [ὤφειλεν εἰς ἐπίδειξιν] θεότητος, [ἀπὸ τοῦ σκόλοπος] γοῦν εὐθὺς [ἀφανὴς γενέσθαι.] Καὶ τοῦτο δὲ [δοκεῖ μοι ὅμοιον εἶναι τῷ λόγῳ τῶν ἀντιδιατασσόντων τῇ προνοίᾳ] καὶ διαγραφόντων ἑαυτοῖς ἕτερα παρὰ τὰ ὄντα [καὶ λεγόντων ὅτι βέλτιον ἦν, εἰ οὕτως εἶχεν ὁ κόσμος, ὡς διεγράψαμεν.] Ὅπου μὲν γὰρ δυνατὰ διαγράφουσιν, ἐλέγχονται [χείρονα ποιοῦντες τὸ ὅσον ἐφ’ ἑαυτοῖς καὶ τῇ διαγραφῇ αὐτῶν τὸν κόσμον], ὅπου δὲ δοκοῦσι μὴ χείρονα ἀναζωγραφεῖν τῶν ὄντων, ἀποδείκνυνται τὰ τῇ φύσει ἀδύνατα βουλόμενοι· ὡς ἑκατέρως αὐτοὺς καταγελάστους εἶναι. Καὶ ἐνθάδε τοίνυν ὅτι μὲν οὐκ ἀδύνατον ἠξίωσεν τῇ θειοτέρᾳ φύσει, ἵν’ ὅταν βούληται ἀφανὴς γένηται, καὶ αὐτόθεν μὲν δῆλον σαφὲς δὲ καὶ ἐκ τῶν γεγραμμένων περὶ αὐτοῦ τοῖς μὴ τινὰ μὲν τῶν γεγραμμένων προσιεμένοις, ἵνα κατηγορήσωσι τοῦ λόγου, τινὰ δὲ πλάσματα οἰομένοις τυγχάνειν. Γέγραπται δὲ ἐν τῷ κατὰ Λουκᾶν ὅτι μετὰ τὴν ἀνάστασιν λαβὼν τὸν ἄρτον ὁ Ἰησοῦς εὐλόγησε καὶ κλάσας ἐπεδίδου τῷ Σίμωνι καὶ τῷ Κλεόπᾳ·
Β οὐδὲν ὅμοιον ἔχει τὸ δυνάμει Θεοῦ ἐπιτελούμενον τῷ Α γινομένῳ ἀπὸ γοητείας. Ἔτι δὲ καὶ ταῦτα πρὸς τὰς Κέλσου κακουργίας ἐροῦμεν· 'Αρα δυνάμεις γίνονται μὲν κατὰ γοητείαν ἀπὸ πονηρῶν δαιμόνων, οὐδεμία δὲ δύναμις ἐπιτελεῖται ἀπὸ τῆς θείας καὶ μακαρίας φύσεως, ἀλλ' ὁ βίος τῶν ἀνθρώπων ἤνεγκε μὲν τὰ χείρονα, οὐδαμῶς δ᾽ ἐχώρησε τὰ κρείττονα; Καὶ τοῦτο δὲ δοκεῖ μοι ὥσπερ ἐπὶ πάντων δεῖν (56) παρα- τιθέναι, ὅτι ὅπου τι χεῖρον προσποιούμενον εἶναι ὁμογενὲς τῷ κρείττονι, ἐκεῖ πάντως ἐκ τοῦ ἐναντίου ἐστί τι κρεῖττον· οὕτω καὶ ἐπὶ τῶν κατὰ γοητείαν ἐπιτελούντων, ὅτι πάντως ἀνάγκη εἶναι καὶ ἀπὸ θείας ἐνεργείας ἐν τῷ βίῳ γινόμενα. Καὶ τοῦ αὐτοῦ ἐστιν ἐξ ἀκολουθίας ήτοι ἀμφότερα ἀναιρεῖν καὶ λές γειν μηδέτερον γίνεσθαι, ἢ, τιθέντα τὸ ἕτερον καὶ μάλιστα τὸ χεῖρον, ὁμολογεῖν καὶ περὶ τοῦ κρείττο- νος. Εἰ δέ τις τιθείη μὲν τὰ ἀπὸ γοητείας γίνεσθαι, μὴ τιθείη δὲ τὰ ἀπὸ θείας δυνάμεως· δοκεῖ μοι πα- ραπλήσιος εἶναι τῷ τιθέναι μὲν, ὅτι εἰσὶ σοφίσματα καὶ λόγοι πιθανοί, ἀποτυγχάνοντες τῆς ἀληθείας, προσποιούμενοι τἀληθῆ παριστάνειν, οὐδαμοῦ δὲ παρ' ἀνθρώποις ἀλήθεια, καὶ διαλεκτικὴ ἀλλοτρία σοφισμάτων πολιτεύεται. Εἰ δ᾽ ἅπαξ παραδεξόμεθα, ἀκόλουθον εἶναι τῷ ὑποστάτιν (37) εἶναι μαγείαν καὶ γοητείαν, ενεργουμένην ὑπὸ πονηρῶν δαιμόνων, και τακηλήσεσι περιέργοις θελγομένων, καὶ ἀνθρώποις γόησιν ὑπακουόντων, τὸ καὶ ἀπὸ θείας δυνάμεως δεῖν εὑρίσκεσθαι ἐν ἀνθρώποις· διὰ τί οὐχὶ καὶ βε- βασανισμένως τοὺς ἐπαγγελλομένους τὰς δυνάμεις ἐξετάσομεν ἀπὸ τοῦ βίου καὶ τοῦ ἤθους καὶ τῶν ἐπα- κολουθούντων ταῖς δυνάμεσιν, ἤτοι εἰς βλάβην τῶν ἀνθρώπων ἢ εἰς ἠθῶν ἐπανόρθωσιν; τίς μὲν, δαί- μοσι διακονούμενος, διά τινων ἐπῳδῶν καὶ μαγγα νειῶν τὰ τοιαῦτα ποιεῖ; τίς δ' ἐν χώρᾳ καθαρᾷ καὶ ἁγίᾳ γενόμενος κατὰ τὴν ψυχὴν ἑαυτοῦ καὶ τὸ πνεῦμα, οἶμαι δὲ καὶ τὸ σῶμα τῷ Θεῷ (38), παραδε ξάμενος θεῖόν τι πνεῦμα, τὰ τοιαῦτα εἰς ὠφέλειαν ἀνθρώπων καὶ προτροπὴν τὴν ἐπὶ τὸ πιστεύειν Θεῷ ἀληθινῷ πράττει ; Εἰ δ' ἅπαξ ζητεῖν δεῖ μὴ συν αρπαζόμενον ὑπὸ τῶν δυνάμεων, τίς μὲν ἀπὸ κρείτ- τονος, τίς δὲ ἀπὸ χείρονος τὰ τοιαῦτα ἐπιτελεῖ, ἵνα ἢ μὴ πάντα κακολογῶμεν, ἢ μὴ πάντα ὡς θεῖα θαυμάζωμεν καὶ ἀποδεχώμεθα· πῶς οὐχὶ προφανές μὲν ἔσται ἐκ τῶν συμβάντων ἐπὶ Μωϋσέως καὶ ἐπὶ Ἰησοῦ, ἐθνῶν ὅλων συστάντων μετὰ τὰ σημεῖα αὐ- τῶν, ὅτι θείᾳ δυνάμει πεποιήκασιν οὗτοι, ἅπερ ἀνα- γέγραπται αὐτοὺς πεποιηκέναι ; Οὐκ ἂν γὰρ πονηρία καὶ μαγγανεία ὅλον ἔθνος συνέστησαν (59), υπερ βἂν μὲν οὐ μόνον ἀγάλματα καὶ τὰ ὑπ' ἀνθρώ των ἱδρυμένα, ἀλλὰ καὶ πᾶσαν γενητὴν φύσιν, ἀνα- βαῖνον δὲ πρὸς τὴν ἀγένητον τοῦ Θεοῦ τῶν ὅλων ἀρχήν. ἐπὶ πάντων ὥστε δεῖν. ὑποστάτην, ὑπόστατον εἶναι. ὑπάρχειν, περίστατος περί- σταμαι, ἐπίθετος, ἐπίθετον, κατακηλήσεσι περιέργοις. κατακλήσεσι περιέργοις. ἔθνος συνέστησεν. Αt πονηρία καὶ μαγγανεία ὅλον ἔθνος συνέστησαν, συνέστησαν, συνέστησεν. τὰ ὑπ' ἀνθρώπων ἱδρυμένα, τὰ ὑπ' αὐτῶν ἱδρυμένα, τὰ ἐπ' αὐτῶν ἱδρυμένα. CONTRA CELSUM LIB. II. deantur; itaqum divina potestas elicit, ea sunt D in quibus legitur, vero, sed haud scio annon potius le gendum sit, uti conjicit Guietus, lud est, exsistere. Sic a etc. Paulo post codd. Regius et Basileensis, Alius, hujusmodi, ut cum illis præstigiatorum artificia comparari nequeant. Praeterea hæc etiam adverst:8 vafras Celsi argutias dicemus: an mali dæmones præstigiis res miras insolitasque faciunt, et divina beataque natura nullum poterit efficere miraculum? Vita hominum infestatur malis, et bona non acce- pit? Atque id de omnibus videtur dici debere, ubi quid malum est boni fucatum similitudine, ibi ne- cessario bonum esse malo contrarium. Sic cum per præsligias aliqua fiant, divina virtute aliqua fieri in vila necesse est. Alterum ex altero sequitur : proinde aut utruinque tollendum est negandumque bona et mala esse; aut admisso altero maximeque malo, bonum quoque admissum oportet. Si quis autem ponat quædam per præstigias elici, id autem de divina potestate negaverit, is mihi videtur si- milis esse illi, qui concedens esse sophismata rationesque probabiles, quæ, tametsi veritate va- cuæ, veritatis tamen speciem præ se ferant, nullam apud homines veritatem esse contenderet, nullain- que dialecticam, quæ sophismatis abhorreat. Quod si, quia magorum et praestigiatorum artes ali- quid efficiunt ope malorum damomum, qui curio- sis incantationibus deliniti hominibus illas artes proftentibus morem gerunt, idcirco divinam vir- tutem inter homines aliquid operari confitendum est: cur non eorum, qui miracula pollicentur, vi- tam, mores aliaque ex miraculis consequentia, ac- curate pensitabimus, afferantne perniciem homini- C bus, an ad corrigendos mores conferant; quis dæ.. monibus operam navans per incantationes arcana- que magica patret miracula; quis contra sanctiori in loco ac puro consistens, animaque et spiritu, et, opinor, corpore divinum accipiens spiritum ejus- modi edat prodigia, et utilitatis hominum causa, et ut ad credendum vero Deo animos inflammet? Jam si, posita omni de miraculis præjudicata opi- nione, quæri oportet bonone an malo consilio quis illa fecerit; ut ne aut omnia vituperemus, aut omn- nia tanquam divina admiremur et admittamus : annon perspicuum est ex Moysis Jesuque miraculis quibus integra gentes constitutæ sunt, eos divina potestate fecisse, quæ ab illis facta fuisse Scripturæ narrant? Neque enim malis artibus magicisque præstigiis constituta fuisset gens tota, quæ despe- ctis non solum simulacris falsisque numinibus quæ reliqui homines colebant, sed etiam rebus omnibus creatis, ad Deum rerum omnium principium, prin- cipio carentem ipsum assurgit. Gelenius, assentiorque Bolerello hoc delenti. codex Julianus, et ita fibb. editi, nisi quod pro habent Paulo post omnes mss., rectius quam impressi, quæ Bole- rellus manuscriptorum ope destitutus legebat, (56) Sic omnes mss. rectius, opinor, quam editi, (37) Υποστάτιν. Codd. Reg. et Basileensis. Alii (38) Τῷ Θεῷ. Abundare videtur, nec agnoscit (39) Boherellus legit, πονηρίᾳ καὶ μαγγανείᾳ ὅλον
PG 11:903λαβόντων δ’ αὐτῶν τὸν ἄρτον διηνοίχθησαν αὐτῶν οἱ ὀφθαλμοί, καὶ ἐπέγνωσαν αὐτόν· καὶ αὐτὸς ἄφαντος ἐγένετο ἀπ’ αὐτῶν. [Θέλομεν δὲ παραστῆσαι, πῶς οὐ χρησιμώτερον ἦν πρὸς τὴν οἰκονομίαν ὅλην τὸ εὐθὺς ἀπὸ τοῦ σκόλοπος αὐτὸν ἀφανῆ γενέσθαι σωματικῶς. Τὰ συμβεβηκέναι ἀναγεγραμμένα τῷ Ἰησοῦ οὐκ ἐν ψιλῇ τῇ λέξει καὶ τῇ ἱστορίᾳ τὴν πᾶσαν ἔχει θεωρίαν τῆς ἀληθείας· ἕκαστον γὰρ αὐτῶν καὶ σύμβολόν τινος εἶναι παρὰ τοῖς συνετώτερον ἐντυγχάνουσι τῇ γραφῇ ἀποδείκνυται.] Ὥσπερ οὖν τὸ σταυρωθῆναι αὐτὸν ἔχει τὴν δηλουμένην ἀλήθειαν ἐν τῷ Χριστῷ συνεςταύρωμαι καὶ τῷ σημαινομένῳ ἐκ τοῦ Ἐμοὶ δὲ μὴ γένοιτο καυχᾶσθαι εἰ μὴ ἐν τῷ σταυρῷ τοῦ κυρίου μου Ἰησοῦ Χριστοῦ, δι’ οὗ ἐμοὶ κόσμος ἐσταύρωται κἀγὼ τῷ κόσμῳ, καὶ ὁ θάνατος αὐτοῦ ἀναγκαῖος διὰ τὸ Ὃ γὰρ ἀπέθανε, τῇ ἁμαρτίᾳ ἀπέθανεν ἐφάπαξ καὶ διὰ τὸ τὸν δίκαιον λέγειν· Συμμορφιζόμενος τῷ θανάτῳ αὐτοῦ καὶ τὸ Εἰ γὰρ συναπεθάνομεν, καὶ συζήσομεν [οὕτως καὶ ἡ ταφὴ αὐτοῦ φθάνει ἐπὶ τοὺς συμμόρφους τοῦ θανάτου αὐτοῦ καὶ τοὺς συσταυρωθέντας αὐτῷ καὶ συναποθανόντας, καθὸ καὶ τῷ Παύλῳ λέλεκται τό·
Συνετάφημεν γὰρ αὐτῷ διὰ τοῦ βαπτίσματος καὶ συνανέστημεν αὐτῷ.] Ἡμεῖς δὲ καὶ τὰ περὶ τῆς ταφῆς καὶ τοῦ μνημείου καὶ τοῦ θάψαντος ἀναγεγραμμένα εὐκαιρότερον διὰ πλειόνων ἐν ἄλλοις, ἔνθα προηγουμένως ἔστι περὶ τούτων λέγειν, διηγησόμεθα. Νυνὶ δ’ αὐτάρκης ἡ καθαρὰ σινδών, ἐν ᾗ ἔδει τὸ καθαρὸν ἐντυλιχθῆναι σῶμα τοῦ Ἰησοῦ, [καὶ τὸ καινὸν μνημεῖον, ὃ ἐλατόμησεν ἐν τῇ πέτρᾳ ὁ Ἰωσήφ, οὗ οὐκ ἦν οὔπω οὐδεὶς κείμενος], ἤ, ὡς ὁ Ἰωάννης φησίν, ἐν ᾧ οὐδέπω οὐδεὶς ἐτέθη. [Καὶ ἐπίστησον εἰ δύναται κινῆσαί τινα ἡ συμφωνία τῶν τριῶν εὐαγγελιστῶν, φροντισάντων ἀναγράψαι τὸ λατομητὸν ἢ λαξευτὸν τὸ μνημεῖον ἐν πέτρᾳ], ἵν’ ὁ τοὺς λόγους τῶν γεγραμμένων ἐξετάζων καὶ περὶ τούτων θεάσηταί τι λόγου ἄξιον καὶ περὶ τῆς καινότητος τοῦ μνημείου, ἥντινα Ματθαῖος καὶ Ἰωάννης ἱστόρησε, καὶ περὶ τοῦ μηδένα ἐκεῖ νεκρὸν γεγονέναι κατὰ τὸν Λουκᾶν καὶ τὸν Ἰωάννην. Ἔδει γὰρ τὸν μὴ τοῖς λοιποῖς νεκροῖς ὅμοιον ἀλλὰ ζωτικὰ σημεῖα καὶ ἐν τῇ νεκρότητι δείξαντα τὸ ὕδωρ καὶ τὸ αἷμα καὶ καινόν, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, ὄντα νεκρὸν ἐν καινῷ καὶ καθαρῷ γενέσθαι μνημείῳ·
PG 11:905ἵν’ ὥσπερ ἡ γένεσις αὐτοῦ καθαρωτέρα πάσης γενέσεως ἦν τῷ μὴ ἀπὸ μίξεως ἀλλ’ ἀπὸ παρθένου γεννηθῆναι, οὕτως καὶ ἡ ταφὴ ἔχοι τὴν καθαρότητα, διὰ τοῦ συμβολικοῦ δηλουμένην ἐν τῷ ἀποτεθεῖσθαι αὐτοῦ τὸ σῶμα ἐν μνημείῳ καινῷ ὑφεστῶτι, [οὐκ ἐκ λογάδων λίθων] οἰκοδομηθέντι καὶ τὴν ἕνωσιν οὐ φυσικὴν ἔχοντι ἀλλ’ ἐν μιᾷ καὶ δι’ ὅλων ἡνωμένῃ πέτρᾳ λατομητῷ ἢ λαξευτῷ. Τὰ μὲν οὖν τῆς διηγήσεως καὶ τῆς ἀπὸ τῶν γεγονέναι ἀναγεγραμμένων ἀναβάσεως ἐπὶ τὰ πράγματα, ὧν τὰ γενόμενα ἦν σημαντικά, καὶ μειζόνως ἄν τις καὶ θειοτέρως διηγήσαιτο, εὐκαιρότερον ἐκτιθέμενος τὰ τοιαῦτα ἐν προηγουμένῃ συντάξει· [τὰ δὲ τῆς λέξεως καὶ οὕτως ἄν τις ἀποδῴη, ὅτι κατὰ τὸν κρίναντα ὑπομεῖναι τὸ ἐπὶ σκόλοπος κρεμασθῆναι ἦν καὶ τὰ ἑξῆς τῇ ὑποθέσει τηρῆσαι, ἵν’ ὡς ἄνθρωπος καθαιρεθεὶς τῷ ὡς ἄνθρωπος ἀποτεθνηκέναι ὡς ἄνθρωπος καὶ ταφῇ.] Ἀλλὰ καὶ εἰ καθ’ ὑπόθεσιν ἐγέγραπτο ἐν τοῖς εὐαγγελίοις ὅτι ἀπὸ τοῦ σκόλοπος ἀφανὴς εὐθὺς ἐγένετο, ἐκάκιζεν ἂν τὸ γεγραμμένον ὁ Κέλσος καὶ οἱ ἄπιστοι, καὶ κατηγόρησαν ἂν καὶ οὕτω λέγοντες· τί δή ποτε μετὰ τὸν σταυρὸν γέγονεν ἀφανής, οὐ πρὸ τοῦ παθεῖν δὲ τοῦτ’ ἐπραγματεύσατο;
ἐξαγορεύει, καθὰ καὶ ὑμεῖς συγγεγράφατε, διότι παρ- ἐσονται ὑμῖν ἕτεροι δυνάμεσιν ὁμοίαις χρώμενοι, κακοὶ καὶ γόητες. Γέγραπται γὰρ ὑμῶν ἐν τῷ νόμῳ· Ἐὰν δὲ ἀναστῇ ἐν σοὶ προφήτης, ἢ ἐνυπνιαζό- μενος ἐνύπνιον, καὶ δώσει σημεῖον ἢ τέρας, καὶ ἔλθῃ τὸ σημεῖον ἢ τὸ τέρας ὃ ἐλάλησε πρὸς σὲ λέγων· Πορευθώμεν, καὶ ἀκολουθήσωμεν θεοῖς ἑτέροις, οὓς οὐκ οἴδατε, καὶ λατρεύσωμεν αὐτοῖς· οὐκ ἀκούσεσθε τους λόγους (45) τοῦ προφήτου ἐκείνου, ἢ τοῦ ἐνυπνιαζομένου τὸ ἐνύπνιον ἐκεῖνο, ν καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ ὁ μὲν τοὺς λόγους τοῦ Ἰησοῦ διαβάλλων, φησί, ο καὶ Σατανᾶν τινα τοιαῦτα παραμηχανώμενον ὀνομάζειν· ὁ δὲ κοινοποιῶν τοῦτο πρὸς Μωϋσέα ἐρεῖ· « Καὶ προφήτην ενυπνιαζόμενον τοιαῦτα παραμηχανώμενον ὀνομάζειν. • Ωσπερ δ' ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖός φησι περὶ τοῦ Ἰησοῦ, ὅτι Β ὥστε οὐδ' αὐτὸς ἔξαρνός ἐστιν, ὡς ταῦτά γε οὐδὲν θεῖον, ἀλλὰ πονηρῶν ἐστιν ἔργα· ͵ οὕτως ὁ τοῖς Μωϋσέως ἀπιστῶν φήσει πρὸς αὐτὸν, τὰ προειρη μένα ἐκτιθέμενος, τὸ αὐτό· « Ὥστε οὐδ᾽ αὐτὸς Μωϋ σῆς ἐξαρνός ἐστιν, ὡς ταῦτά γε οὐδὲν θεῖον, ἀλλὰ που νηρῶν ἐστιν ἔργα. » Τὸ αὐτὸ δὲ ποιήσει καὶ ἐπὶ τού του (46), « βιαζόμενος ὑπὸ τῆς ἀληθείας ὁμοῦ, καὶ τὰ τῶν ἄλλων ἀπεκάλυψε, καὶ τὰ καθ' ἑαυτὸν ἤλεγξεν ὁ Μωϋσῆς. » Λέγοντι δὲ τῷ Ἰουδαίῳ καὶ τό· Πῶς οὖν οὐ σχέτλιον, ἀπὸ τῶν αὐτῶν ἔργων τὸν μὲν Θεόν, τοὺς δὲ γόητας ἡγεῖσθαι; › Εἴποι τις ἂν πρὸς αὐτὸν, διὰ τὰς Μωϋσέως ἐκτεθείσας λέξεις· « Πῶς οὖν οὐ σχέ τλιον ἀπὸ τῶν αὐτῶν ἔργων, τὸν μὲν προφήτην Θεοῦ καὶ θεράποντα αὐτοῦ, τοὺς δὲ γόητας ἡγεῖσθαι ; Ἐπεὶ δὲ προσδιατρίβων τῷ τόπῳ ὁ Κέλσος προσέθη κεν οἷς ἐξεθέμην κοινοποιηθεῖσι καὶ τό· . Τί γάρ μᾶλλον ἀπό γε τούτων τοὺς ἄλλους πονηρούς, ἢ τοῦ τον νομιστέον αὐτῷ χρωμένους μάρτυρι (47) ; » προσ- θήσομεν τοῖς λεγομένοις καὶ ἡμεῖς τοιαῦτα, τί γὰρ μᾶλλον ἀπό γε τούτων, οἷς ἀπαγορεύει πείθεσθαι Μωϋσῆς ἐπιδεικνυμένοις σημεῖα καὶ τέρατα, ἐκεί τους πονηρούς νομιστέον, ἢ Μωϋσέα, ἐξ ὧν ἑτέρους περὶ σημείων καὶ τεράτων διέβαλε ; πλείονα δ᾽ εἰς ταὐτὸ λέγων, ἵνα δόξῃ αὔξειν τὸ ἐπιχείρημα, φησί· Ταῦτα μέν γε καὶ αὐτὸς ὡμολόγησεν οὐχὶ θείας φύ σεως ἀλλ᾽ ἀπατεώνων τινῶν καὶ παμπονήρων είναι γνωρίσματα. » Τίς οὖν « αὐτός ; › Σὺ μὲν, ὦ Ἰου δαῖε, φῆς ὅτι ὁ Ἰησοῦς· ὁ δὲ ἐγκαλῶν σοι ὡς τοῖς αὐτοῖς ἐγκλήμασιν ὑποκειμένῳ, τὸ ὁ αὐτὸς» ἀνάξει ἐπὶ τὸν Μωϋσέα. Μετὰ ταῦτά φησι πρὸς ἡμᾶς δῆθεν (ἵνα τηρήσω τὸ ἀπ᾿ ἀρχῆς τῷ Ἰουδαίῳ προτεθέν) ὁ τοῦ Κέλσου Ἰου δαῖος ἐν τῷ πρὸς τοὺς πολίτας ἑαυτοῦ λόγῳ πιστεύ σαντας, « τίνι οὖν προσήχθητε (48), ἢ διότι προεῖπεν ὡς ἀποθανὼν ἀναστήσεται ; » Καὶ τοῦτο δ' εἰς τὸ περὶ Μωϋσέως ὁμοίως τοῖς προτέροις κοινοποιηθή- σεται. Φήσομεν γὰρ πρὸς αὐτὸν, τίνι οὖν προσήχθητε, ἢ διότι ἀνέγραψε περὶ τῆς ἑαυτοῦ τελευτῆς τοιαῦ τα (49) ; ι Καὶ ἐτελεύτησεν ἐκεῖ Μωϋσῆς οἰκέτης ** τους λόγους. τοῦ λόγου. τῶν λόγων. καὶ πρὸς τό. αὐτοῖς χρώμενον, τὸ, μάρτυρι προήχθητε. CONTRA CELSUM LIB. II. ' A dio tui propheles, aut qui somnium somniarit, et de- derit signum aut prodigium, et evenerit signum aut prodigium quod locutus est, et dixerit tibi : Eamus et sequamur deos alienos quos ignoratis, el servia - mus eis; non audietis verba prophetæ illius aul som- nialoris › et reliqua. Item quod ille contra Jesum dicit : « Quinetiam Satanam quemdam nominat in- signem talium rerum artificem ; » id alter in Moysen contorquens dicet : « Quinetiam prophetam somni- antem nominat insignem talium rerum artificein. › Quemadmodum autem apud Celsun Judaeus ait de Jesu: Ac ne ipse quidem infitiatur in iis nihil divinitatis inesse, sed esse sceleratorum ho- minum opera ; » ita quisquis rebus de Moyse scri- plis fidem abrogat, iisdem contra illum utetur ver- bis : « lta nec ipse inftiatur, nihil in iis divinitatis inesse, sed esse sceleratorum opera., Vertet in Moysem et ista : • Oppressus veritatis viribus, dum aliorum artes detegit, suas et ipse redarguit. › Di- centi autem Judæo : ‹ Quomodo igitur non miserum est, ex iisdem operibus illum quidem Deum exis- timari, alios vero praestigiatores ? » reponet quis- piam propter verba Moysis superius adducla : «Quo modo igitur non miserum est ex iisdem operibus illum quidem Dei prophetam ejusque famulum exi- stimari, alios autem præstigiatores?, Et quoniam Celsus hoc argumentum urgens, ad ea quæ, ut dixi- mus, in utramque partem dici possunt, adjicit et ista: e Cur illos potius, quam hunc, ex iisdem rebus sceleratos existimen, præsertim cum ipse contra se testimonium ferat? › addam et ego: Cur ex iisdem operibus sceleratos potius existimem eos, quorum signis et prodigiis Moyses velat haberi fidem, quum Moysem ipsum, qui eorum signa et prodigia in in- vidiam vocat? Denique hæc subjungit, ut suæ ac- cusationi veluti cumulus accessisse videatur: : Nam et ipse confessus est hæc non esse divinæ naturæ, sed impostorum quorumdam et sceleratissimorum hominum indicia. Quis ille ipse » est? Tu, Jude, Jesum esse dicis, sed qui videt te eisdem crimina- • tionibus obnoxium, illum asseret esse Moysein. D Deut. x111,1, 2, 3. Regius et Basileensis, Hoeschelius, Spencerus, Juliano qui cum libris editis habet, proposuit sequar) sic nos interrogat in sermone quem habet cum eis ex suis popularibus qui Christo ad- hæserunt: ‹ Quo igitur argumento persuasi estis? an quod prædixit se post mortem resurrecturum ? › Et hoc proclive est, ut superiora in Moysem retor- quere. Dicemus enim et nos: Quo argumento per- suasi estis ? an quia de sua morte scripsit hæc : ‹ Mortuusque est ibi Moyses servus Domini in terra legit, et delet (45) Codd. duo Vaticani, et duo Anglicani, item (46) Καὶ ἐπὶ τούτου. Sic omnes niss. excepto 54. Post hæc Celsi Judaeus (ut quod sibi ab initio (47) Αὐτῷ χρωμένους μάρτυρι Guietus ut supra (48) Προσήχθητε. Sicniss. ut supra. Libb. excusi, (49) Μες., τοιαῦτα. Libb. editi, ταῦτα.
Εἴπερ οὖν ἀπὸ τῶν εὐαγγελίων μεμαθηκότες ὅτι οὐ γέγονεν εὐθὺς ἀφανὴς ἀπὸ τοῦ σκόλοπος ἐγκαλεῖν οἴονται τῷ λόγῳ, μὴ πλασαμένῳ, ὡς ἐκεῖνοι ἠξίωσαν, τὸ εὐθὺς αὐτὸν ἀφανῆ γενέσθαι ἀπὸ τοῦ σκόλοπος ἀλλὰ τὸ ἀληθὲς ἱστορήσαντι, πῶς οὐκ εὔλογον πιστεῦσαι αὐτοὺς καὶ τῇ ἀναστάσει αὐτοῦ, καὶ ὡς βουληθεὶς ὁτὲ μὲν τῶν θυρῶν κεκλεισμένων ἔστη ἐν μέσῳ τῶν μαθητῶν, ὁτὲ δὲ δοὺς ἄρτον δυσὶ τῶν γνωρίμων εὐθὺς ἄφαντος ἐγένετο ἀπ’ αὐτῶν μετά τινας, οὓς ἐλάλησεν αὐτοῖς, λόγους; Πόθεν δὲ τῷ Κέλσου Ἰουδαίῳ λέλεκται ὅτι ἐκρύπτετο Ἰησοῦς; Λέγει γὰρ περὶ αὐτοῦ· [ Τίς δὲ πώποτε πεμφθεὶς ἄγγελος, δέον ἀγγέλλειν τὰ κεκελευσμένα, κρύπτεται; Οὐ γὰρ ἐκρύπτετο ὁ εἰπὼν τοῖς ζητοῦσιν αὐτὸν συλλαβεῖν· Καθ’ ἡμέραν ἤμην ἐν τῷ ἱερῷ παρρησίᾳ διδάσκων, καὶ οὐκ ἐκρατεῖτέ με.] Πρὸς δὲ τὸ ἑξῆς παλιλλογούμενον ὑπὸ τοῦ Κέλσου ἡμεῖς ἅπαξ ἀπολογησάμενοι ἀρκεσθησόμεθα τοῖς προειρημένοις. Γέγραπται γὰρ ἐν τοῖς ἀνωτέρω καὶ πρὸς τὸ ἢ ὅτε μὲν ἠπιστεῖτο [ὢν] ἐν σώματι, πᾶσιν ἀνέδην ἐκήρυττεν· ὅτε δὲ πίστιν ἂν ἰσχυρὰν παρεῖχεν ἐκ νεκρῶν ἀναστάς, ἑνὶ μόνῳ γυναίῳ καὶ τοῖς ἑαυτοῦ θιασώταις κρύβδην παρεφαίνετο;
ἐξαγορεύει, καθὰ καὶ ὑμεῖς συγγεγράφατε, διότι παρ- ἐσονται ὑμῖν ἕτεροι δυνάμεσιν ὁμοίαις χρώμενοι, κακοὶ καὶ γόητες. Γέγραπται γὰρ ὑμῶν ἐν τῷ νόμῳ· Ἐὰν δὲ ἀναστῇ ἐν σοὶ προφήτης, ἢ ἐνυπνιαζό- μενος ἐνύπνιον, καὶ δώσει σημεῖον ἢ τέρας, καὶ ἔλθῃ τὸ σημεῖον ἢ τὸ τέρας ὃ ἐλάλησε πρὸς σὲ λέγων· Πορευθώμεν, καὶ ἀκολουθήσωμεν θεοῖς ἑτέροις, οὓς οὐκ οἴδατε, καὶ λατρεύσωμεν αὐτοῖς· οὐκ ἀκούσεσθε τους λόγους (45) τοῦ προφήτου ἐκείνου, ἢ τοῦ ἐνυπνιαζομένου τὸ ἐνύπνιον ἐκεῖνο, ν καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ ὁ μὲν τοὺς λόγους τοῦ Ἰησοῦ διαβάλλων, φησί, ο καὶ Σατανᾶν τινα τοιαῦτα παραμηχανώμενον ὀνομάζειν· ὁ δὲ κοινοποιῶν τοῦτο πρὸς Μωϋσέα ἐρεῖ· « Καὶ προφήτην ενυπνιαζόμενον τοιαῦτα παραμηχανώμενον ὀνομάζειν. • Ωσπερ δ' ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖός φησι περὶ τοῦ Ἰησοῦ, ὅτι Β ὥστε οὐδ' αὐτὸς ἔξαρνός ἐστιν, ὡς ταῦτά γε οὐδὲν θεῖον, ἀλλὰ πονηρῶν ἐστιν ἔργα· ͵ οὕτως ὁ τοῖς Μωϋσέως ἀπιστῶν φήσει πρὸς αὐτὸν, τὰ προειρη μένα ἐκτιθέμενος, τὸ αὐτό· « Ὥστε οὐδ᾽ αὐτὸς Μωϋ σῆς ἐξαρνός ἐστιν, ὡς ταῦτά γε οὐδὲν θεῖον, ἀλλὰ που νηρῶν ἐστιν ἔργα. » Τὸ αὐτὸ δὲ ποιήσει καὶ ἐπὶ τού του (46), « βιαζόμενος ὑπὸ τῆς ἀληθείας ὁμοῦ, καὶ τὰ τῶν ἄλλων ἀπεκάλυψε, καὶ τὰ καθ' ἑαυτὸν ἤλεγξεν ὁ Μωϋσῆς. » Λέγοντι δὲ τῷ Ἰουδαίῳ καὶ τό· Πῶς οὖν οὐ σχέτλιον, ἀπὸ τῶν αὐτῶν ἔργων τὸν μὲν Θεόν, τοὺς δὲ γόητας ἡγεῖσθαι; › Εἴποι τις ἂν πρὸς αὐτὸν, διὰ τὰς Μωϋσέως ἐκτεθείσας λέξεις· « Πῶς οὖν οὐ σχέ τλιον ἀπὸ τῶν αὐτῶν ἔργων, τὸν μὲν προφήτην Θεοῦ καὶ θεράποντα αὐτοῦ, τοὺς δὲ γόητας ἡγεῖσθαι ; Ἐπεὶ δὲ προσδιατρίβων τῷ τόπῳ ὁ Κέλσος προσέθη κεν οἷς ἐξεθέμην κοινοποιηθεῖσι καὶ τό· . Τί γάρ μᾶλλον ἀπό γε τούτων τοὺς ἄλλους πονηρούς, ἢ τοῦ τον νομιστέον αὐτῷ χρωμένους μάρτυρι (47) ; » προσ- θήσομεν τοῖς λεγομένοις καὶ ἡμεῖς τοιαῦτα, τί γὰρ μᾶλλον ἀπό γε τούτων, οἷς ἀπαγορεύει πείθεσθαι Μωϋσῆς ἐπιδεικνυμένοις σημεῖα καὶ τέρατα, ἐκεί τους πονηρούς νομιστέον, ἢ Μωϋσέα, ἐξ ὧν ἑτέρους περὶ σημείων καὶ τεράτων διέβαλε ; πλείονα δ᾽ εἰς ταὐτὸ λέγων, ἵνα δόξῃ αὔξειν τὸ ἐπιχείρημα, φησί· Ταῦτα μέν γε καὶ αὐτὸς ὡμολόγησεν οὐχὶ θείας φύ σεως ἀλλ᾽ ἀπατεώνων τινῶν καὶ παμπονήρων είναι γνωρίσματα. » Τίς οὖν « αὐτός ; › Σὺ μὲν, ὦ Ἰου δαῖε, φῆς ὅτι ὁ Ἰησοῦς· ὁ δὲ ἐγκαλῶν σοι ὡς τοῖς αὐτοῖς ἐγκλήμασιν ὑποκειμένῳ, τὸ ὁ αὐτὸς» ἀνάξει ἐπὶ τὸν Μωϋσέα. Μετὰ ταῦτά φησι πρὸς ἡμᾶς δῆθεν (ἵνα τηρήσω τὸ ἀπ᾿ ἀρχῆς τῷ Ἰουδαίῳ προτεθέν) ὁ τοῦ Κέλσου Ἰου δαῖος ἐν τῷ πρὸς τοὺς πολίτας ἑαυτοῦ λόγῳ πιστεύ σαντας, « τίνι οὖν προσήχθητε (48), ἢ διότι προεῖπεν ὡς ἀποθανὼν ἀναστήσεται ; » Καὶ τοῦτο δ' εἰς τὸ περὶ Μωϋσέως ὁμοίως τοῖς προτέροις κοινοποιηθή- σεται. Φήσομεν γὰρ πρὸς αὐτὸν, τίνι οὖν προσήχθητε, ἢ διότι ἀνέγραψε περὶ τῆς ἑαυτοῦ τελευτῆς τοιαῦ τα (49) ; ι Καὶ ἐτελεύτησεν ἐκεῖ Μωϋσῆς οἰκέτης ** τους λόγους. τοῦ λόγου. τῶν λόγων. καὶ πρὸς τό. αὐτοῖς χρώμενον, τὸ, μάρτυρι προήχθητε. CONTRA CELSUM LIB. II. ' A dio tui propheles, aut qui somnium somniarit, et de- derit signum aut prodigium, et evenerit signum aut prodigium quod locutus est, et dixerit tibi : Eamus et sequamur deos alienos quos ignoratis, el servia - mus eis; non audietis verba prophetæ illius aul som- nialoris › et reliqua. Item quod ille contra Jesum dicit : « Quinetiam Satanam quemdam nominat in- signem talium rerum artificem ; » id alter in Moysen contorquens dicet : « Quinetiam prophetam somni- antem nominat insignem talium rerum artificein. › Quemadmodum autem apud Celsun Judaeus ait de Jesu: Ac ne ipse quidem infitiatur in iis nihil divinitatis inesse, sed esse sceleratorum ho- minum opera ; » ita quisquis rebus de Moyse scri- plis fidem abrogat, iisdem contra illum utetur ver- bis : « lta nec ipse inftiatur, nihil in iis divinitatis inesse, sed esse sceleratorum opera., Vertet in Moysem et ista : • Oppressus veritatis viribus, dum aliorum artes detegit, suas et ipse redarguit. › Di- centi autem Judæo : ‹ Quomodo igitur non miserum est, ex iisdem operibus illum quidem Deum exis- timari, alios vero praestigiatores ? » reponet quis- piam propter verba Moysis superius adducla : «Quo modo igitur non miserum est ex iisdem operibus illum quidem Dei prophetam ejusque famulum exi- stimari, alios autem præstigiatores?, Et quoniam Celsus hoc argumentum urgens, ad ea quæ, ut dixi- mus, in utramque partem dici possunt, adjicit et ista: e Cur illos potius, quam hunc, ex iisdem rebus sceleratos existimen, præsertim cum ipse contra se testimonium ferat? › addam et ego: Cur ex iisdem operibus sceleratos potius existimem eos, quorum signis et prodigiis Moyses velat haberi fidem, quum Moysem ipsum, qui eorum signa et prodigia in in- vidiam vocat? Denique hæc subjungit, ut suæ ac- cusationi veluti cumulus accessisse videatur: : Nam et ipse confessus est hæc non esse divinæ naturæ, sed impostorum quorumdam et sceleratissimorum hominum indicia. Quis ille ipse » est? Tu, Jude, Jesum esse dicis, sed qui videt te eisdem crimina- • tionibus obnoxium, illum asseret esse Moysein. D Deut. x111,1, 2, 3. Regius et Basileensis, Hoeschelius, Spencerus, Juliano qui cum libris editis habet, proposuit sequar) sic nos interrogat in sermone quem habet cum eis ex suis popularibus qui Christo ad- hæserunt: ‹ Quo igitur argumento persuasi estis? an quod prædixit se post mortem resurrecturum ? › Et hoc proclive est, ut superiora in Moysem retor- quere. Dicemus enim et nos: Quo argumento per- suasi estis ? an quia de sua morte scripsit hæc : ‹ Mortuusque est ibi Moyses servus Domini in terra legit, et delet (45) Codd. duo Vaticani, et duo Anglicani, item (46) Καὶ ἐπὶ τούτου. Sic omnes niss. excepto 54. Post hæc Celsi Judaeus (ut quod sibi ab initio (47) Αὐτῷ χρωμένους μάρτυρι Guietus ut supra (48) Προσήχθητε. Sicniss. ut supra. Libb. excusi, (49) Μες., τοιαῦτα. Libb. editi, ταῦτα.
Ἀλλ’ οὐδ’ ὅτι ἑνὶ μόνῳ γυναίῳ ἐφάνη, ἀληθές ἐστιν· γέγραπται γὰρ ἐν τῷ κατὰ Ματθαῖον εὐαγγελίῳ ὅτι Ὀψὲ σαββάτων, τῇ ἐπιφωσκούσῃ εἰς μίαν σαββάτων, ἦλθε Μαρία ἡ Μαγδαληνὴ καὶ ἡ ἄλλη Μαρία, θεωρῆσαι τὸν τάφον. Καὶ ἰδοὺ σεισμὸς ἐγένετο μέγας· ἄγγελος γὰρ κυρίου καταβὰς ἐξ οὐρανοῦ καὶ προσελθὼν ἀπεκύλισε τὸν λίθον. Καὶ μετ’ ὀλίγον φησὶν ὁ Ματθαῖος· Καὶ ἰδοὺ ὁ Ἰησοῦς ὑπήντησεν αὐταῖςδῆλον δ’ ὅτι ταῖς προειρημέναις Μαρίαιςλέγων· Χαίρετε. Αἱ δὲ προσελθοῦσαι ἐκράτησαν αὐτοῦ τοὺς πόδας καὶ προσεκύνησαν αὐτῷ. Λέλεκται δὲ καὶ πρὸς τὸ [ κολαζόμενος μὲν ἄρα πᾶσιν ἑωρᾶτο, ἀναστὰς δὲ ἑνί ], ὅτε ἀπελογούμεθα πρὸς τὸ οὐ πᾶσιν ἑωρᾶτο. Καὶ νῦν δὲ φήσομεν [ὅτι τὰ μὲν ἀνθρώπινα αὐτοῦ πᾶσιν ἦν ὁρατά, τὰ δὲ θειότεραλέγω δὲ οὐ περὶ τῶν σχέσιν πρὸς ἕτερα ἐχόντων ἀλλὰ περὶ τῶν κατὰ διαφοράν οὐ πᾶσι χωρητά.] Πρόσχες δὲ καὶ τῇ παρὰ πόδας τοῦ Κέλσου ἐναντιότητι πρὸς ἑαυτόν. Προειπὼν γοῦν ἑνὶ γυναίῳ καὶ τοῖς ἑαυτοῦ θιασώταις κρύβδην αὐτὸν παραπεφάνθαι εὐθέως ἐπιφέρει· Κολαζόμενος μὲν ἄρα πᾶσιν ἑωρᾶτο, ἀναστὰς δὲ ἑνί, οὗπερ ἐχρῆν τοὐναντίον.
ἐξαγορεύει, καθὰ καὶ ὑμεῖς συγγεγράφατε, διότι παρ- ἐσονται ὑμῖν ἕτεροι δυνάμεσιν ὁμοίαις χρώμενοι, κακοὶ καὶ γόητες. Γέγραπται γὰρ ὑμῶν ἐν τῷ νόμῳ· Ἐὰν δὲ ἀναστῇ ἐν σοὶ προφήτης, ἢ ἐνυπνιαζό- μενος ἐνύπνιον, καὶ δώσει σημεῖον ἢ τέρας, καὶ ἔλθῃ τὸ σημεῖον ἢ τὸ τέρας ὃ ἐλάλησε πρὸς σὲ λέγων· Πορευθώμεν, καὶ ἀκολουθήσωμεν θεοῖς ἑτέροις, οὓς οὐκ οἴδατε, καὶ λατρεύσωμεν αὐτοῖς· οὐκ ἀκούσεσθε τους λόγους (45) τοῦ προφήτου ἐκείνου, ἢ τοῦ ἐνυπνιαζομένου τὸ ἐνύπνιον ἐκεῖνο, ν καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ ὁ μὲν τοὺς λόγους τοῦ Ἰησοῦ διαβάλλων, φησί, ο καὶ Σατανᾶν τινα τοιαῦτα παραμηχανώμενον ὀνομάζειν· ὁ δὲ κοινοποιῶν τοῦτο πρὸς Μωϋσέα ἐρεῖ· « Καὶ προφήτην ενυπνιαζόμενον τοιαῦτα παραμηχανώμενον ὀνομάζειν. • Ωσπερ δ' ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖός φησι περὶ τοῦ Ἰησοῦ, ὅτι Β ὥστε οὐδ' αὐτὸς ἔξαρνός ἐστιν, ὡς ταῦτά γε οὐδὲν θεῖον, ἀλλὰ πονηρῶν ἐστιν ἔργα· ͵ οὕτως ὁ τοῖς Μωϋσέως ἀπιστῶν φήσει πρὸς αὐτὸν, τὰ προειρη μένα ἐκτιθέμενος, τὸ αὐτό· « Ὥστε οὐδ᾽ αὐτὸς Μωϋ σῆς ἐξαρνός ἐστιν, ὡς ταῦτά γε οὐδὲν θεῖον, ἀλλὰ που νηρῶν ἐστιν ἔργα. » Τὸ αὐτὸ δὲ ποιήσει καὶ ἐπὶ τού του (46), « βιαζόμενος ὑπὸ τῆς ἀληθείας ὁμοῦ, καὶ τὰ τῶν ἄλλων ἀπεκάλυψε, καὶ τὰ καθ' ἑαυτὸν ἤλεγξεν ὁ Μωϋσῆς. » Λέγοντι δὲ τῷ Ἰουδαίῳ καὶ τό· Πῶς οὖν οὐ σχέτλιον, ἀπὸ τῶν αὐτῶν ἔργων τὸν μὲν Θεόν, τοὺς δὲ γόητας ἡγεῖσθαι; › Εἴποι τις ἂν πρὸς αὐτὸν, διὰ τὰς Μωϋσέως ἐκτεθείσας λέξεις· « Πῶς οὖν οὐ σχέ τλιον ἀπὸ τῶν αὐτῶν ἔργων, τὸν μὲν προφήτην Θεοῦ καὶ θεράποντα αὐτοῦ, τοὺς δὲ γόητας ἡγεῖσθαι ; Ἐπεὶ δὲ προσδιατρίβων τῷ τόπῳ ὁ Κέλσος προσέθη κεν οἷς ἐξεθέμην κοινοποιηθεῖσι καὶ τό· . Τί γάρ μᾶλλον ἀπό γε τούτων τοὺς ἄλλους πονηρούς, ἢ τοῦ τον νομιστέον αὐτῷ χρωμένους μάρτυρι (47) ; » προσ- θήσομεν τοῖς λεγομένοις καὶ ἡμεῖς τοιαῦτα, τί γὰρ μᾶλλον ἀπό γε τούτων, οἷς ἀπαγορεύει πείθεσθαι Μωϋσῆς ἐπιδεικνυμένοις σημεῖα καὶ τέρατα, ἐκεί τους πονηρούς νομιστέον, ἢ Μωϋσέα, ἐξ ὧν ἑτέρους περὶ σημείων καὶ τεράτων διέβαλε ; πλείονα δ᾽ εἰς ταὐτὸ λέγων, ἵνα δόξῃ αὔξειν τὸ ἐπιχείρημα, φησί· Ταῦτα μέν γε καὶ αὐτὸς ὡμολόγησεν οὐχὶ θείας φύ σεως ἀλλ᾽ ἀπατεώνων τινῶν καὶ παμπονήρων είναι γνωρίσματα. » Τίς οὖν « αὐτός ; › Σὺ μὲν, ὦ Ἰου δαῖε, φῆς ὅτι ὁ Ἰησοῦς· ὁ δὲ ἐγκαλῶν σοι ὡς τοῖς αὐτοῖς ἐγκλήμασιν ὑποκειμένῳ, τὸ ὁ αὐτὸς» ἀνάξει ἐπὶ τὸν Μωϋσέα. Μετὰ ταῦτά φησι πρὸς ἡμᾶς δῆθεν (ἵνα τηρήσω τὸ ἀπ᾿ ἀρχῆς τῷ Ἰουδαίῳ προτεθέν) ὁ τοῦ Κέλσου Ἰου δαῖος ἐν τῷ πρὸς τοὺς πολίτας ἑαυτοῦ λόγῳ πιστεύ σαντας, « τίνι οὖν προσήχθητε (48), ἢ διότι προεῖπεν ὡς ἀποθανὼν ἀναστήσεται ; » Καὶ τοῦτο δ' εἰς τὸ περὶ Μωϋσέως ὁμοίως τοῖς προτέροις κοινοποιηθή- σεται. Φήσομεν γὰρ πρὸς αὐτὸν, τίνι οὖν προσήχθητε, ἢ διότι ἀνέγραψε περὶ τῆς ἑαυτοῦ τελευτῆς τοιαῦ τα (49) ; ι Καὶ ἐτελεύτησεν ἐκεῖ Μωϋσῆς οἰκέτης ** τους λόγους. τοῦ λόγου. τῶν λόγων. καὶ πρὸς τό. αὐτοῖς χρώμενον, τὸ, μάρτυρι προήχθητε. CONTRA CELSUM LIB. II. ' A dio tui propheles, aut qui somnium somniarit, et de- derit signum aut prodigium, et evenerit signum aut prodigium quod locutus est, et dixerit tibi : Eamus et sequamur deos alienos quos ignoratis, el servia - mus eis; non audietis verba prophetæ illius aul som- nialoris › et reliqua. Item quod ille contra Jesum dicit : « Quinetiam Satanam quemdam nominat in- signem talium rerum artificem ; » id alter in Moysen contorquens dicet : « Quinetiam prophetam somni- antem nominat insignem talium rerum artificein. › Quemadmodum autem apud Celsun Judaeus ait de Jesu: Ac ne ipse quidem infitiatur in iis nihil divinitatis inesse, sed esse sceleratorum ho- minum opera ; » ita quisquis rebus de Moyse scri- plis fidem abrogat, iisdem contra illum utetur ver- bis : « lta nec ipse inftiatur, nihil in iis divinitatis inesse, sed esse sceleratorum opera., Vertet in Moysem et ista : • Oppressus veritatis viribus, dum aliorum artes detegit, suas et ipse redarguit. › Di- centi autem Judæo : ‹ Quomodo igitur non miserum est, ex iisdem operibus illum quidem Deum exis- timari, alios vero praestigiatores ? » reponet quis- piam propter verba Moysis superius adducla : «Quo modo igitur non miserum est ex iisdem operibus illum quidem Dei prophetam ejusque famulum exi- stimari, alios autem præstigiatores?, Et quoniam Celsus hoc argumentum urgens, ad ea quæ, ut dixi- mus, in utramque partem dici possunt, adjicit et ista: e Cur illos potius, quam hunc, ex iisdem rebus sceleratos existimen, præsertim cum ipse contra se testimonium ferat? › addam et ego: Cur ex iisdem operibus sceleratos potius existimem eos, quorum signis et prodigiis Moyses velat haberi fidem, quum Moysem ipsum, qui eorum signa et prodigia in in- vidiam vocat? Denique hæc subjungit, ut suæ ac- cusationi veluti cumulus accessisse videatur: : Nam et ipse confessus est hæc non esse divinæ naturæ, sed impostorum quorumdam et sceleratissimorum hominum indicia. Quis ille ipse » est? Tu, Jude, Jesum esse dicis, sed qui videt te eisdem crimina- • tionibus obnoxium, illum asseret esse Moysein. D Deut. x111,1, 2, 3. Regius et Basileensis, Hoeschelius, Spencerus, Juliano qui cum libris editis habet, proposuit sequar) sic nos interrogat in sermone quem habet cum eis ex suis popularibus qui Christo ad- hæserunt: ‹ Quo igitur argumento persuasi estis? an quod prædixit se post mortem resurrecturum ? › Et hoc proclive est, ut superiora in Moysem retor- quere. Dicemus enim et nos: Quo argumento per- suasi estis ? an quia de sua morte scripsit hæc : ‹ Mortuusque est ibi Moyses servus Domini in terra legit, et delet (45) Codd. duo Vaticani, et duo Anglicani, item (46) Καὶ ἐπὶ τούτου. Sic omnes niss. excepto 54. Post hæc Celsi Judaeus (ut quod sibi ab initio (47) Αὐτῷ χρωμένους μάρτυρι Guietus ut supra (48) Προσήχθητε. Sicniss. ut supra. Libb. excusi, (49) Μες., τοιαῦτα. Libb. editi, ταῦτα.
PG 11:907Τί δὲ καὶ νομίζει τὸ ἐχρῆν, ἀκούσωμεν, ἐναντίον τοῦ μὲν κολαζόμενον πᾶσιν ἑωρᾶσθαι, ἀναστάντα δὲ ἑνί· ὅσον γὰρ ἐπὶ τῇ λέξει ἑαυτοῦ ἤθελε καὶ ἀδύνατόν [τι] καὶ ἄλογον, κολαζόμενον μὲν ἑνὶ ὁρᾶσθαι, ἀναστάντα δὲ πᾶσιν· ἢ πῶς διηγήσῃ τὸ οὗπερ ἐχρῆν τοὐναντίον; Ἐδίδαξε δὲ ἡμᾶς ὁ Ἰησοῦς καὶ ὅστις ἦν ὁ πέμψας ἐν τῷ Οὐδεὶς ἔγνω τὸν πατέρα, εἰ μὴ ὁ υἱός, καὶ τῷ Θεὸν οὐδεὶς ἑώρακε πώποτε· καὶ μονογενής γε ὢν θεός, ὁ ὢν εἰς τὸν κόλπον τοῦ πατρός, ἐκεῖνος ἐξηγήσατο. Ἐκεῖνος θεολογῶν ἀπήγγειλε τὰ περὶ θεοῦ τοῖς γνησίοις αὐτοῦ μαθηταῖς· ὧν ἴχνη ἐν τοῖς γεγραμμένοις εὑρίσκοντες ἀφορμὰς ἔχομεν θεολογεῖν, ὅπου μὲν ἀκούοντες· Ὁ θεὸς φῶς ἐστι, καὶ σκοτία οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ οὐδεμία, ὅπου δέ· Πνεῦμα ὁ θεός, καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν ἐν πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνεῖν. Ἀλλὰ καὶ ἐφ’ οἷς ἔπεμψεν αὐτὸν ὁ πατὴρ μυρία ἐστίν, ἅτινα ὁ βουλόμενος μανθανέτω, πῇ μὲν ἀπὸ τῶν προκηρυξάντων περὶ αὐτοῦ προφητῶν πῇ δ’ ἀπὸ τῶν εὐαγγελιστῶν· οὐκ ὀλίγα δ’ εἴσεται καὶ ἀπὸ τῶν ἀποστόλων καὶ μάλιστα Παύλου.
τασιωθείς, ὅπερ δή μυρίοις συμβέβηκεν· *, ὅπερ μᾶλλον, ἐκπλῆξαι τοὺς λοιποὺς τῇ τερατείᾳ ταύτῃ θελήσας, καὶ διὰ τοῦ τοιούτου ψεύσματος ἀφορμὴν ἄλλοις ἀγύρταις παρασχεῖν. » Ἐπεὶ οὖν Ἰουδαῖός ἐστιν ὁ ταῦτα λέγων, ὡς πρὸς Ἰουδαῖον ἀπολογού μεθα περὶ τοῦ ἡμετέρου Ἰησοῦ, κοινοποιοῦντες ἔτι τὸν λόγον περὶ Μωϋσέως καὶ λέγοντες αὐτῷ· πόσοι δ' ἄλλοι τοιαῦτα τερατεύονται, ὁποῖα Μωϋσῆς, πει- θοῦς ἔνεκα τῶν εὐήθως ἀκουόντων ἐνεργολαβοῦντες τῇ πλάνη; Καὶ μᾶλλον, κατὰ τὸν ἀπιστοῦντα Μωϋσή, ἐστὶ δυνατὸν παραθέσθαι τὸν Ζάμολξιν καὶ Πυθαγό- ραν τοὺς τερατευσαμένους, ἤπερ τὸν Ἰουδαῖον, οὐ πάνυ φιλομαθῶς ἔχοντα πρὸς τὰς Ελλήνων ἱστορίας. Καὶ ὁ Αἰγύπτιος δὲ ἀπιστῶν τοῖς περὶ Μωϋσέως πα- ραδόξοις, πιθανῶς παραθήσεται τὸν Ῥαψίνιτον (59), λέγων πολλῷ τοῦτον εἶναι πιθανώτερον εἰς ᾅδου και Β ταβεβηκέναι, καὶ συγκεκυδευκέναι τῇ Δήμητρι, καὶ χρυσοῦν χειρόμακτρον παρ' αὐτῆς ἁρπάσαντα δει- κνύναι σύμβολον τοῦ ἐν ᾅδου γεγονέναι, κἀκεῖθεν ἀναβεβηκέναι· Μωϋσέως, ἑαυτὸν ἀναγράψαντος εἰσε- ληλυθέναι εἰς τὸν γνόφον, ὅπου ἦν ὁ Θεός· καὶ ὅτι μόνος ήγγισε πρὸς τὸν Θεὸν, παρὰ τοὺς λοιπούς. Ανέγραψε γὰρ οὕτως· « Καὶ Μωϋσῆς μόνος εγγιεί πρὸς τὸν Θεὸν, οἱ δὲ λοιποὶ οὐκ ἐγγιοῦσι. » Φήσομεν οὖν ἡμεῖς οἱ τοῦ Ἰησοῦ μαθηταί, πρὸς τὸν ταῦτα λέγοντα Ἰουδαῖον, ἀπολογοῦ δὴ ἡμῖν περὶ τῆς εἰς Ἰησοῦν πίστεως (60) ἐγκαλῶν, καὶ λέγε τῷ Αἰγυ- πτίῳ καὶ τοῖς Ἕλλησι, τί φήσεις πρὸς ἃ ἤνεγκας κατὰ τοῦ Ἰησοῦ ἡμῶν ἐγκλήματα, φθάσαντα ἂν καὶ ἐπὶ Μωϋσέα; Κἂν πάνυ δὲ ἀγωνίσῃ περὶ Μωϋσέως ἀπολογήσασθαι, ὥσπερ οὖν καὶ ἔχει πληκτικὸν λό- γον καὶ ἐναργῆ τὰ περὶ αὐτοῦ· λήσεις σαυτόν (61), ἐν οἷς περὶ Μωϋσέως ἀπολογήσῃ, ἄκων συστήσας τὸν Ἰησοῦν Μωϋσέως θειότερον. Ἐπεὶ δὲ τὰς ἡρωικὰς ἱστορίας περὶ τῶν (62) εἰς ᾅδου καταβεβηκέναι λεγομένων, κἀκεῖθεν ἀνεληλυθέ ναι, τερατείας εἶναί φησιν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰου δαῖος· ὡς τῶν ἡρώων ἀφανῶν γενομένων ἐπί τινα χρόνον, καὶ ὑπεκκλεψάντων ἑαυτοὺς τῆς ὄψεως πάν των ανθρώπων, καὶ μετὰ ταῦτα ἑαυτοὺς ἐπιδειξάν των, ὡς ἀπὸ ᾅδου ἀνεληλυθότων (τοιαῦτα γὰρ ἔοικε περὶ τοῦ ἐν Οδρύσαις Ορφέως, καὶ τοῦ ἐν Θεσσα λία Πρωτεσιλάου, καὶ τοῦ ἐπὶ Ταινάρῳ Ηρακλέος, ἔτι δὲ καὶ περὶ Θησέως, ἐμφαίνειν αὐτοῦ ἡ λέξις)· φέρε παραστήσωμεν, ὅτι οὐ δύναται τὸ κατὰ τὸν Ἰησοῦν ἱστορούμενον ἐκ νεκρῶν ἐγηγέρθαι τούτοις παραβάλλεσθαι. Ἕκαστος μὲν γὰρ τῶν λεγομένων κατὰ τοὺς τόπους ἡρώων βουληθεὶς ἂν ἐδυνήθη ἑαυ τὸν ὑπεκκλέψαι τῆς ὄψεως τῶν ἀνθρώπων, καὶ πά λιν κρίνας ἐπανελθεῖν πρὸς οὓς καταλέλοιπεν· Ἰη- σοῦ δὲ σταυρωθέντος ἐπὶ πάντων Ἰουδαίων, καὶ και Ραψίνιτον, Ραμψίνιτον. παραθήσει τὸν Ραμψίνιτον. ἀπολογοῦ δὲ ἡμῖν περὶ τῆς Ἰησοῦ κίστεως. ἀπολογοῦ δὴ ἡμῖν ὁ περὶ τῆς εἰς Ἰησοῦν πίστεως ἐγκαλῶν. καὶ ἐπὶ Μωϋσέα; καὶ ἐπὶ Μωϋ- σέως. σαυτόν. περί CONTRA CELSUM LIB. II. A sibi animo finxerit quæ desiderabat : id quod spe innumeris accidit; vel, quod magis crediderim, hoc prodigio reliquis hominibus admirationem incutere voluerit, et hoc mendacio præbere aliis ejusdem fallaciæ opportunitatem. Quoniam igitur Judæus bæc dicit, quasi cum Judæo mibi res esset, no- strum Jesum defendam eadem omnia reflectens in Moysem. Ac primum quam multi alii, ut stupidos demulcerent auditores, et quæstum errore face- rent, iisdem, quibus Moyses, prodigiis abusi sunt? Quod ad Zamolxidis et Pythagoræ prodigia attinet, ca convenientius objecerit qui Moysi non crederct, quam Judæus, cui haud admodum cordi esse solet Græcanicarum historiarum cognitio. Ægyptius au- tem nullam tribuens Moysis miraculis fidem, de Rampsinito probabiliter diceret eum esse multo C D Exod. xx, 21. Exod. XXIV, 2. miss. in quibus etiam supra legitur, Libb. editi habent, Libri vero editi, Forte legendum, magis dignum fide, quam Moysem. Nain in inferos descendisse, lusisse tesseris cum Cerere, mantile aureum illi ereptum ostendisse veluti si- gnum sui in inferos descensus, inde denium re- measse; hæc omnia magis credibilia esse, quant quæ Moyses de se scribit, intrasse se in caliginem, ubi Deus erat **, cæteros exclusos, accessisse so- Jum: hæc enim esse ejus verba : ‹ Solus Moyses accedet ad Deum, et alii non appropinquabunt 87, ltaque nos Jesu discipuli ad Judzum hæc dicenten respondebimus : tu qui inostram in Jesum fidem criminaris, te ipsum tuere. Responde Egyptio et Græcis qui eadem in Moysem retorquere possunt quæ tu contra Jesum attulisti. Quod si in Moysa defendendo, ut sane defendi potest et solide qui- dem, diu multumque contenderis; imprudens et nihil de Jesu cogitans quæcunque pro vindicando Moyse protuleris, fisdem efficies in Jesu quid esse divinius, quam in Moyse. Odrysas, de Protesilao in Thessalia, de Hercule in Tanaro et de Theseo supra retulit Celsi Ju- dæus, ejus esse sententia videtur heroum illorum et in inferos descensum et ex inferis reditum, præ- sligias esse : quippe quibus salis fuerit abesse quoddam tempus, oculis hominum sese subducere, et postea se in conspectum dare, ut ab inferis re- duces haberentur : age probemus id quod de Jesu ex mortuis resurrectione memoratur, cum illis bi- storiis nullomodo posse comparari. Illorum enim variis in locis heroum unusquisque potuit, (cum voluit, sese conspectui hominum subtrahere, post- eaque, si ita videretur, redire ad eos quos relique- rat; Jesus autem, qui afflìxus cruci {fuit palam {Ju- dæis omnibus, cujus corpus de cruce, inspectante Paulo post omnes mss., impressi, editis deest in textu. (59) Παραθήσεται τὸν Ῥαψίνιτον. Sic omnes (60) Ita duo codd. Anglicani et duo Vaticani. 56. Quoniam vero ex iis, quæ de Orpheo apud (61) Omnes mass., λήσεις σαυτόν. Impressi, λήσῃ (62) Omnes mss., ἱστορίας περὶ τῶν. In antea
Ἀλλὰ καὶ τοὺς μὲν εὐσεβοῦντας οὗτος φωταγωγεῖ τοὺς δὲ ἁμαρτάνοντας κολάσει, ὅπερ οὐκ ἰδὼν ὁ Κέλσος πεποίηκε· Καὶ τοὺς μὲν εὐσεβοῦντας φωταγωγήσων τοὺς δὲ ἁμαρτάνοντας ἢ μεταγνόντας ἐλεήσων. Μετὰ ταῦτά φησιν· Εἰ μὲν ἐβούλετο λανθάνειν, τί ἠκούετο ἡ ἐξ οὐρανοῦ φωνὴ κηρύττουσα αὐτὸν υἱὸν θεοῦ; Εἰ δ’ οὐκ ἐβούλετο λανθάνειν, τί ἐκολάζετο ἢ τί ἀπέθνῃσκε; Καὶ οἴεται ἐν τούτοις διαφωνίαν ἐλέγχειν τῶν περὶ αὐτοῦ γεγραμμένων, οὐχ ὁρῶν ὅτι [οὔτε πάντα τὰ περὶ αὐτὸν ἐβούλετο πᾶσι καὶ οἷς ἔτυχε γινώσκεσθαι οὔτε πάντα λανθάνειν τὰ καθ’ ἑαυτόν.] Ἡ γοῦν ἐξ οὐρανοῦ φωνὴ κηρύττουσα αὐτὸν εἶναι υἱὸν θεοῦ καὶ λέγουσα· [Οὗτός ἐστιν ὁ υἱός μου ὁ ἀγαπητός, ἐν ᾧ ηὐδόκησα, οὐκ ἀναγέγραπται εἰς ἐπήκοον τοῖς ὄχλοις γεγονέναι, ὅπερ ᾠήθη ὁ Κέλσου Ἰουδαῖος. Ἀλλὰ καὶ ἡ ἐν τῷ ὑψηλοτάτῳ ὄρει ἀπὸ τῆς νεφέλης φωνὴ μόνοις ἠκούετο τοῖς συναναβᾶσιν αὐτῷ.
τασιωθείς, ὅπερ δή μυρίοις συμβέβηκεν· *, ὅπερ μᾶλλον, ἐκπλῆξαι τοὺς λοιποὺς τῇ τερατείᾳ ταύτῃ θελήσας, καὶ διὰ τοῦ τοιούτου ψεύσματος ἀφορμὴν ἄλλοις ἀγύρταις παρασχεῖν. » Ἐπεὶ οὖν Ἰουδαῖός ἐστιν ὁ ταῦτα λέγων, ὡς πρὸς Ἰουδαῖον ἀπολογού μεθα περὶ τοῦ ἡμετέρου Ἰησοῦ, κοινοποιοῦντες ἔτι τὸν λόγον περὶ Μωϋσέως καὶ λέγοντες αὐτῷ· πόσοι δ' ἄλλοι τοιαῦτα τερατεύονται, ὁποῖα Μωϋσῆς, πει- θοῦς ἔνεκα τῶν εὐήθως ἀκουόντων ἐνεργολαβοῦντες τῇ πλάνη; Καὶ μᾶλλον, κατὰ τὸν ἀπιστοῦντα Μωϋσή, ἐστὶ δυνατὸν παραθέσθαι τὸν Ζάμολξιν καὶ Πυθαγό- ραν τοὺς τερατευσαμένους, ἤπερ τὸν Ἰουδαῖον, οὐ πάνυ φιλομαθῶς ἔχοντα πρὸς τὰς Ελλήνων ἱστορίας. Καὶ ὁ Αἰγύπτιος δὲ ἀπιστῶν τοῖς περὶ Μωϋσέως πα- ραδόξοις, πιθανῶς παραθήσεται τὸν Ῥαψίνιτον (59), λέγων πολλῷ τοῦτον εἶναι πιθανώτερον εἰς ᾅδου και Β ταβεβηκέναι, καὶ συγκεκυδευκέναι τῇ Δήμητρι, καὶ χρυσοῦν χειρόμακτρον παρ' αὐτῆς ἁρπάσαντα δει- κνύναι σύμβολον τοῦ ἐν ᾅδου γεγονέναι, κἀκεῖθεν ἀναβεβηκέναι· Μωϋσέως, ἑαυτὸν ἀναγράψαντος εἰσε- ληλυθέναι εἰς τὸν γνόφον, ὅπου ἦν ὁ Θεός· καὶ ὅτι μόνος ήγγισε πρὸς τὸν Θεὸν, παρὰ τοὺς λοιπούς. Ανέγραψε γὰρ οὕτως· « Καὶ Μωϋσῆς μόνος εγγιεί πρὸς τὸν Θεὸν, οἱ δὲ λοιποὶ οὐκ ἐγγιοῦσι. » Φήσομεν οὖν ἡμεῖς οἱ τοῦ Ἰησοῦ μαθηταί, πρὸς τὸν ταῦτα λέγοντα Ἰουδαῖον, ἀπολογοῦ δὴ ἡμῖν περὶ τῆς εἰς Ἰησοῦν πίστεως (60) ἐγκαλῶν, καὶ λέγε τῷ Αἰγυ- πτίῳ καὶ τοῖς Ἕλλησι, τί φήσεις πρὸς ἃ ἤνεγκας κατὰ τοῦ Ἰησοῦ ἡμῶν ἐγκλήματα, φθάσαντα ἂν καὶ ἐπὶ Μωϋσέα; Κἂν πάνυ δὲ ἀγωνίσῃ περὶ Μωϋσέως ἀπολογήσασθαι, ὥσπερ οὖν καὶ ἔχει πληκτικὸν λό- γον καὶ ἐναργῆ τὰ περὶ αὐτοῦ· λήσεις σαυτόν (61), ἐν οἷς περὶ Μωϋσέως ἀπολογήσῃ, ἄκων συστήσας τὸν Ἰησοῦν Μωϋσέως θειότερον. Ἐπεὶ δὲ τὰς ἡρωικὰς ἱστορίας περὶ τῶν (62) εἰς ᾅδου καταβεβηκέναι λεγομένων, κἀκεῖθεν ἀνεληλυθέ ναι, τερατείας εἶναί φησιν ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰου δαῖος· ὡς τῶν ἡρώων ἀφανῶν γενομένων ἐπί τινα χρόνον, καὶ ὑπεκκλεψάντων ἑαυτοὺς τῆς ὄψεως πάν των ανθρώπων, καὶ μετὰ ταῦτα ἑαυτοὺς ἐπιδειξάν των, ὡς ἀπὸ ᾅδου ἀνεληλυθότων (τοιαῦτα γὰρ ἔοικε περὶ τοῦ ἐν Οδρύσαις Ορφέως, καὶ τοῦ ἐν Θεσσα λία Πρωτεσιλάου, καὶ τοῦ ἐπὶ Ταινάρῳ Ηρακλέος, ἔτι δὲ καὶ περὶ Θησέως, ἐμφαίνειν αὐτοῦ ἡ λέξις)· φέρε παραστήσωμεν, ὅτι οὐ δύναται τὸ κατὰ τὸν Ἰησοῦν ἱστορούμενον ἐκ νεκρῶν ἐγηγέρθαι τούτοις παραβάλλεσθαι. Ἕκαστος μὲν γὰρ τῶν λεγομένων κατὰ τοὺς τόπους ἡρώων βουληθεὶς ἂν ἐδυνήθη ἑαυ τὸν ὑπεκκλέψαι τῆς ὄψεως τῶν ἀνθρώπων, καὶ πά λιν κρίνας ἐπανελθεῖν πρὸς οὓς καταλέλοιπεν· Ἰη- σοῦ δὲ σταυρωθέντος ἐπὶ πάντων Ἰουδαίων, καὶ και Ραψίνιτον, Ραμψίνιτον. παραθήσει τὸν Ραμψίνιτον. ἀπολογοῦ δὲ ἡμῖν περὶ τῆς Ἰησοῦ κίστεως. ἀπολογοῦ δὴ ἡμῖν ὁ περὶ τῆς εἰς Ἰησοῦν πίστεως ἐγκαλῶν. καὶ ἐπὶ Μωϋσέα; καὶ ἐπὶ Μωϋ- σέως. σαυτόν. περί CONTRA CELSUM LIB. II. A sibi animo finxerit quæ desiderabat : id quod spe innumeris accidit; vel, quod magis crediderim, hoc prodigio reliquis hominibus admirationem incutere voluerit, et hoc mendacio præbere aliis ejusdem fallaciæ opportunitatem. Quoniam igitur Judæus bæc dicit, quasi cum Judæo mibi res esset, no- strum Jesum defendam eadem omnia reflectens in Moysem. Ac primum quam multi alii, ut stupidos demulcerent auditores, et quæstum errore face- rent, iisdem, quibus Moyses, prodigiis abusi sunt? Quod ad Zamolxidis et Pythagoræ prodigia attinet, ca convenientius objecerit qui Moysi non crederct, quam Judæus, cui haud admodum cordi esse solet Græcanicarum historiarum cognitio. Ægyptius au- tem nullam tribuens Moysis miraculis fidem, de Rampsinito probabiliter diceret eum esse multo C D Exod. xx, 21. Exod. XXIV, 2. miss. in quibus etiam supra legitur, Libb. editi habent, Libri vero editi, Forte legendum, magis dignum fide, quam Moysem. Nain in inferos descendisse, lusisse tesseris cum Cerere, mantile aureum illi ereptum ostendisse veluti si- gnum sui in inferos descensus, inde denium re- measse; hæc omnia magis credibilia esse, quant quæ Moyses de se scribit, intrasse se in caliginem, ubi Deus erat **, cæteros exclusos, accessisse so- Jum: hæc enim esse ejus verba : ‹ Solus Moyses accedet ad Deum, et alii non appropinquabunt 87, ltaque nos Jesu discipuli ad Judzum hæc dicenten respondebimus : tu qui inostram in Jesum fidem criminaris, te ipsum tuere. Responde Egyptio et Græcis qui eadem in Moysem retorquere possunt quæ tu contra Jesum attulisti. Quod si in Moysa defendendo, ut sane defendi potest et solide qui- dem, diu multumque contenderis; imprudens et nihil de Jesu cogitans quæcunque pro vindicando Moyse protuleris, fisdem efficies in Jesu quid esse divinius, quam in Moyse. Odrysas, de Protesilao in Thessalia, de Hercule in Tanaro et de Theseo supra retulit Celsi Ju- dæus, ejus esse sententia videtur heroum illorum et in inferos descensum et ex inferis reditum, præ- sligias esse : quippe quibus salis fuerit abesse quoddam tempus, oculis hominum sese subducere, et postea se in conspectum dare, ut ab inferis re- duces haberentur : age probemus id quod de Jesu ex mortuis resurrectione memoratur, cum illis bi- storiis nullomodo posse comparari. Illorum enim variis in locis heroum unusquisque potuit, (cum voluit, sese conspectui hominum subtrahere, post- eaque, si ita videretur, redire ad eos quos relique- rat; Jesus autem, qui afflìxus cruci {fuit palam {Ju- dæis omnibus, cujus corpus de cruce, inspectante Paulo post omnes mss., impressi, editis deest in textu. (59) Παραθήσεται τὸν Ῥαψίνιτον. Sic omnes (60) Ita duo codd. Anglicani et duo Vaticani. 56. Quoniam vero ex iis, quæ de Orpheo apud (61) Omnes mass., λήσεις σαυτόν. Impressi, λήσῃ (62) Omnes mss., ἱστορίας περὶ τῶν. In antea
PG 11:909Καὶ γὰρ τοιαύτη ἐστὶν ἡ θεία φωνή, ἀκουομένη μόνοις ἐκείνοις, οὓς βούλεται ἀκούειν ὁ λέγων.] Οὐδέπω δὲ λέγω ὅτι οὐ πάντως ἐστὶν ἀὴρ πεπληγμένος ἢ πληγὴ ἀέρος ἢ ὅ τι ποτὲ λέγεται ἐν τοῖς περὶ φωνῆς ἡ ἀναγραφομένη φωνὴ τοῦ θεοῦ, διόπερ τῇ κρείττονι τῆς αἰσθητῆς ἀκοῆς καὶ θειοτέρᾳ ἀκούεται. Καὶ ἐπὰν βούληται ὁ λέγων μὴ πᾶσιν ἐξάκουστον εἶναι τὴν ἑαυτοῦ φωνήν, ὁ μὲν ἔχων τὰ κρείττονα ὦτα ἀκούει θεοῦ, ὁ δὲ κεκωφωμένος τὴν τῆς ψυχῆς ἀκοὴν ἀναισθητεῖ λέγοντος θεοῦ. Ταῦτα μὲν διὰ τὸ τί ἠκούετο ἡ ἐξ οὐρανοῦ φωνὴ ἡ κηρύττουσα αὐτὸν υἱὸν θεοῦ; Εἰς δὲ τὸ εἰ οὐκ ἐβούλετο λανθάνειν, τί ἐκολάζετο ἢ τί ἀπέθνῃσκεν; ἀρκεῖ τὰ περὶ τοῦ πάθους ἡμῖν διὰ πλειόνων ἐν τοῖς ἀνωτέρω λελεγμένα. Ἐκτίθεται δὲ μετὰ ταῦτα ὁ Κέλσου Ἰουδαῖος ὡς ἀκόλουθον τὸ μὴ ἀκόλουθον. Οὐ γὰρ ἀκολουθεῖ τῷ ἠθέλησεν ἡμᾶς δι’ ὧν πέπονθε κολάσεων διδάξαι καὶ θανάτου καταφρονεῖν τὸ ἀναστάντα αὐτὸν ἐκ νεκρῶν φανερῶς εἰς φῶς καλέσαι πάντας καὶ διδάξαι, οὗ χάριν κατεληλύθει. Εἰς φῶς γὰρ πρότερον ἐκάλεσε πάντας εἰπών·
Α θαιρεθέντος αὐτοῦ τοῦ σώματος ἐν ὄψει τοῦ δήμου αὐτῶν, πῶς οἴονται (63) τὸ παραπλήσιον πλάσασθαι λέγειν αὐτὸν τοῖς ἱστορουμένοις ήρωσιν εἰς ᾅδου και ταβεβηκέναι, κἀκεῖθεν ἀνεληλυθέναι; φαμὲν δ', ότι μήποτε πρὸς ἀπολογίαν τοῦ ἐσταυρῶσθαι τὸν Ἰησ σοῦν καὶ τοιοῦτο λέγοιτ' ἂν, μάλιστα διὰ τὰ περὶ τῶν ἡρώων ἱστορηθέντα τῶν εἰς ᾅδου καταβεβηκέναι βία νομιζομένων (64), ὅτι εἰ καθ᾽ ὑπόθεσιν ὁ Ἰησοῦς ἐτεθνήκει ἀσήμῳ θανάτῳ, οὐχ ὥστε δῆλος εἶναι ἀπο θανὼν ὅλῳ τῷ δήμῳ τῶν Ἰουδαίων, εἶτα μετὰ τοῦτ' ἀληθῶς ἦν ἀναστὰς ἐκ νεκρῶν, χώραν εἶχεν ἂν τὸ ὑπονοηθὲν περὶ τῶν ἡρώων, καὶ περὶ τούτου λεχθής ναι. Μήποτ' οὖν πρὸς ἄλλοις αἰτίοις τοῦ σταυρωθῆναι τὸν Ἰησοῦν, καὶ τοῦτο δύναται συμβάλλεσθαι τῷ, αὐ τὸν ἐπισήμως ἐπὶ τοῦ σταυροῦ ἀποτεθνηκέναι, ἵνα μηδεὶς ἔχῃ λέγειν, ὅτι ἑκὼν ὑπεξέστη τῆς ὄψεως τῶν ἀνθρώπων, καὶ ἔδοξεν ἀποτεθνηκέναι, οὐκ ἀπο τέθνηκε δὲ, ἀλλ᾽ ἐπιφανεὶς ἑτερατεύσατο (65) την ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν. Σαφὲς δ' οἶμαι καὶ ἐναργές εἶναι τὸ ἐκ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ ἐπιχείρημα, ἐπικιν δύνῳ (66) ὡς πρὸς τὸν τῶν ἀνθρώπων βίον διδασκα- λίᾳ ἑαυτοὺς ἐπιδεδωκότων· ἦν οὐκ ἂν, πλασσόμενοι τὸ ἐγηγέρθαι τὸν Ἰησοῦν ἐκ νεκρῶν, οὕτως εὐτόνως ἐδίδαξαν· μετὰ τοῦ καὶ αὐτοὶ οὐ μόνον ἑτέρους παρα- σκευάζειν πρὸς τὸ θανάτου καταφρονεῖν, ἀλλ᾽ αὐτοὶ πολύ πρότερον (67) τοῦτο ποιεῖν. πῶς οἷόν τε, πως οἷόν τε λέγειν αὐτὸν πλάσασθαι τὸ παραπλήσιον. βίᾳ. βιαζομένων. τεύσατο. οὐκ ἀποτέθνηκε δὲ, ὅτ' ἐβουλήθη, πάλιν ἐπιφανεὶς ἐτε Πρόσχες δὲ, εἰ μὴ πάνυ τυφλῶς ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος, ὡς ἀδυνάτου ὄντος τοῦ ἀνίστασθαί τινα ἐκ νεκρῶν αὐτῷ σώματι, φησίν· ο 'Αλλ' ἐκεῖνο σκεπτέον, εἴ τις ἀληθῶς ἀποθανὼν ἀνέστη ποτὲ αὐτῷ σώματι· ο οὐκ ἂν γὰρ εἶπεν ὁ Ἰουδαῖος ταῦτα, πιστεύων τοῖς ἐν τῇ τρίτῃ τῶν Βασιλειῶν ἀναγεγραμμένοις, καὶ τῇ τετάρτῃ περὶ παιδαρίων ὧν τὸ μὲν ἕτερον Ἠλίας ἀνέστησεν, τὸ δὲ λοιπὸν (68) ὁ Ἑλισσαῖος. Διὰ τοῦτο δ' οἶμαι καὶ τὸν Ἰησοῦν οὐκ ἄλλῳ ἔθνει ἡ Ἰουδαίοις ἐπιδεδημηκέναι, τοῖς ἐθάσι γενομένοις πρὸς τὰ πα- ράδοξα τῇ παραθέσει τῶν πεπιστευμένων πρὸς τὰ ὑπ' αὐτοῦ γενόμενα καὶ περὶ αὐτοῦ ἱστορούμενα ὅπως παραδέξωνται, ὅτι οὗτος, περὶ δν γέγονε μείζο να, καὶ ὑφ' οὗ ἐπετελέσθη παραδοξότερα, πάντων ἐκείνων μείζων ἦν. . Ἔτι δὲ μεθ᾽ ἂς παρέθετο ὁ Ἰουδαῖος ἱστορίας Ἑλ- ληνικὰς, περὶ τῶν ὡσανεὶ τερατευσαμένων, καὶ περὶ τῶν ὡς ἀναστάντων ἐκ νεκρῶν, φησὶ πρὸς τοὺς ἀπὸ Ἰουδαίων τῷ Ἰησοῦ πιστεύοντας· « Η οἴεσθε, τὰ μὲν τῶν ἄλλων μύθους εἶναί τε καὶ δοκεῖν, ὑμῖν δὲ τὴν καταστροφὴν τοῦ δράματος εὐσχημόνως ἢ πιθανῶς ἐφευρῆσθαι τὴν ἐπὶ τοῦ σκόλοπος αὐτοῦ φωνὴν, ὅτ' ἀπέπνει; ο Φήσομεν πρὸς τὸν Ἰουδαῖον, ὅτι οὓς παρέ- θου μύθους εἶναι νενομίκαμεν· τὰ δὲ τῶν κοινῶν ὑμῶν ρατεύσατο. οὐκ ἀποτέθνηκε δὲ, ἀλλ' ὅτ' ἐβουλήθη, πάλιν ἐπιφανεὶς ἑτερατεύ σατο. ἐπὶ κινδύνῳ. πρότερον. πολλῷ πρότερον. τὸν μὲν ἕτερον.... τὸν δὲ λοιπόν, ORIGENIS populo, sublatum fuit, quomodo fieri potuit ut fe- cerit quid simile illis heroibus, qui in inferos de- scendisse et inde reversi esse perhibentur? Atque haud scio an vulgo credita illa heroum in inferos descensio novam rationem suppeditet, cur crucifi- xus fuerit Jesus. Ponamus enim Jesum obscuran obiisse mortem, ita ut mors ejus non fuerit populo toti cognita; eum deinde ex mortuis vere resurre- xisse; fuisset de eo dicendi locus, quod de heroi bus suspicamur. Ad alias igitur causas, cur Jesus crucifixus fuerit, addi forte potest et ista, illum palam in cruce mortuum esse, ut ne quis diceret illum volentem ab oculis hominum reces · sisse, non mortuum revera, sed visum esse dun- taxat mori, et reversum postea, quando voluit, suam e mortuis prodigiose finxisse resurrectionem. Cæterum cum discipuli se totos dederint doctrinæ, quam non sine summo periculo, ut hominuni tune vita erat, profiteri poterant, ipsi mihi videntur perspicuum esse et evidens resurrectionis argu- sneatum. Hanc enim doctrinam, si finxissent re- surrexisse Jesum ex mortuis, tanta constantia non annuntiassent, ut non solum aliis mortis despe- clum instillarent, sed etiam ipsi priores hanc sub- irent. Judæus, quasi fieri nequeat, ut quis ex mortuis re- surgat ipso corpore, dicat : • Sed illud consideran- dum est, an aliquis vere mortuus aliquando ipso corpore resurrexerit.» Hæc profecto Judæi non sunt. Is enim fidem adjungit iis quæ in tertio et quarto Regum libro scripta sunt de puerulis, quorum alte- rum Elias, Elisaus alterum suscitavit. Imo hac potissimum causa Jesum ad Judæus potius, quam ad aliam gentem venisse arbitror, quod miraculis assuefacti erant: ut videlicet conferendis iis quæ credita fuerant, cum aliis quæ ab Jesu fiebant et de illo ferebantur, tandem agnoscerent eum, a quo et propter quem majora patrabantur atque incredi- biliora miracula, majorem illis omnibus esse qui praecesserant. B C riis ejusmodi hominum præstigias fictamque er mortuis resurrectionem in medium attulit, ita eos D e Judais, qui in Jesum crediderunt, compellat : An cum hæc de aliis auditis, fabulas esse et videri pronuntiatis: vestræ vero fabulæ exitum bellum et credibilem invenisse vobis videmini cum nobis emissam e cruce in extremo spiritu vocem obtru- dilis ? » Ad quæ nos dicenus : Quæ tu protulisti, etc. Ordo verborum est, Sed Boherellus censet delendam vocem Libb. cxcusi, Sic omnes mss. Libri vero excusi, Boherellus sic legebat, Quam correctionem sequitur interpres. eliti, Forte legendumn, etc. 57. Jam vide quam inconsiderate apud Celsum 58. Postquam autem Judæus e Græcorum histo- (63) Πῶς οἴονται, etc. Videtur scribendum, (64) Βίᾳ νομιζομένων. Sic habent omnes mss. (65) Οὐκ ἀποτέθνηκε δὲ, ἀλλ' ἐπιφανεὶς ἑτερα- (66) Omnes mss., ἐπικινδύνῳ, rectius quam libb. (67) Omnes miss., πολύ πρότερον. Alias, πολλοί (68) Ita codd. Regius et Basileensis. Alias,
Δεῦτε πάντες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς. Καὶ οὗ χάριν κατελήλυθεν, ἀναγέγραπται ἐν οἷς ἀποτάδην κεκίνηκε λόγοις ἐν μακαρισμοῖς καὶ τοῖς ἑξῆς αὐτοῖς ἀπαγγελλομένοις καὶ ἐν παραβολαῖς καὶ ἐν ταῖς πρὸς τοὺς γραμματεῖς καὶ Φαρισαίους ὁμιλίαις. Τὸ δὲ κατὰ Ἰωάννην εὐαγγέλιον ὅσα ἐδίδαξεν ἐκτέθειται, παριστάντα τὴν Ἰησοῦ οὐκ ἐν λέξεσιν ἀλλ’ ἐν πράγμασι μεγαλοφωνίαν· καὶ δῆλός ἐστιν ἐκ τῶν εὐαγγελίων ὅτι ἐν ἐξουσίᾳ ἦν ὁ λόγος αὐτοῦ, ἐφ’ ᾧ καὶ ἐθαύμαζον. Καὶ πᾶσί γε τούτοις ἐπιλέγει ὁ Κέλσου Ἰουδαῖος· Ταῦτα μὲν οὖν ὑμῖν ἐκ τῶν ὑμετέρων συγγραμμάτων, ἐφ’ οἷς οὐδενὸς ἄλλου μάρτυρος χρῄζομεν· αὐτοὶ γὰρ ἑαυτοῖς περιπίπτετε. Ἠλέγξαμεν δ’ ὅτι παρὰ τὰ ἡμέτερα τῶν εὐαγγελίων συγγράμματα πολλὰ πεφλυάρηται ἐν τοῖς τοῦ Ἰουδαίου εἴτε πρὸς τὸν Ἰησοῦν εἴτε πρὸς ἡμᾶς λόγοις. Καὶ οὐχ ἡγοῦμαί γε ὅτι παρέστησε, πῶς ἡμεῖς ἑαυτοῖς περιπίπτομεν, ἀλλὰ μόνον οἴεται.
Α θαιρεθέντος αὐτοῦ τοῦ σώματος ἐν ὄψει τοῦ δήμου αὐτῶν, πῶς οἴονται (63) τὸ παραπλήσιον πλάσασθαι λέγειν αὐτὸν τοῖς ἱστορουμένοις ήρωσιν εἰς ᾅδου και ταβεβηκέναι, κἀκεῖθεν ἀνεληλυθέναι; φαμὲν δ', ότι μήποτε πρὸς ἀπολογίαν τοῦ ἐσταυρῶσθαι τὸν Ἰησ σοῦν καὶ τοιοῦτο λέγοιτ' ἂν, μάλιστα διὰ τὰ περὶ τῶν ἡρώων ἱστορηθέντα τῶν εἰς ᾅδου καταβεβηκέναι βία νομιζομένων (64), ὅτι εἰ καθ᾽ ὑπόθεσιν ὁ Ἰησοῦς ἐτεθνήκει ἀσήμῳ θανάτῳ, οὐχ ὥστε δῆλος εἶναι ἀπο θανὼν ὅλῳ τῷ δήμῳ τῶν Ἰουδαίων, εἶτα μετὰ τοῦτ' ἀληθῶς ἦν ἀναστὰς ἐκ νεκρῶν, χώραν εἶχεν ἂν τὸ ὑπονοηθὲν περὶ τῶν ἡρώων, καὶ περὶ τούτου λεχθής ναι. Μήποτ' οὖν πρὸς ἄλλοις αἰτίοις τοῦ σταυρωθῆναι τὸν Ἰησοῦν, καὶ τοῦτο δύναται συμβάλλεσθαι τῷ, αὐ τὸν ἐπισήμως ἐπὶ τοῦ σταυροῦ ἀποτεθνηκέναι, ἵνα μηδεὶς ἔχῃ λέγειν, ὅτι ἑκὼν ὑπεξέστη τῆς ὄψεως τῶν ἀνθρώπων, καὶ ἔδοξεν ἀποτεθνηκέναι, οὐκ ἀπο τέθνηκε δὲ, ἀλλ᾽ ἐπιφανεὶς ἑτερατεύσατο (65) την ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν. Σαφὲς δ' οἶμαι καὶ ἐναργές εἶναι τὸ ἐκ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ ἐπιχείρημα, ἐπικιν δύνῳ (66) ὡς πρὸς τὸν τῶν ἀνθρώπων βίον διδασκα- λίᾳ ἑαυτοὺς ἐπιδεδωκότων· ἦν οὐκ ἂν, πλασσόμενοι τὸ ἐγηγέρθαι τὸν Ἰησοῦν ἐκ νεκρῶν, οὕτως εὐτόνως ἐδίδαξαν· μετὰ τοῦ καὶ αὐτοὶ οὐ μόνον ἑτέρους παρα- σκευάζειν πρὸς τὸ θανάτου καταφρονεῖν, ἀλλ᾽ αὐτοὶ πολύ πρότερον (67) τοῦτο ποιεῖν. πῶς οἷόν τε, πως οἷόν τε λέγειν αὐτὸν πλάσασθαι τὸ παραπλήσιον. βίᾳ. βιαζομένων. τεύσατο. οὐκ ἀποτέθνηκε δὲ, ὅτ' ἐβουλήθη, πάλιν ἐπιφανεὶς ἐτε Πρόσχες δὲ, εἰ μὴ πάνυ τυφλῶς ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος, ὡς ἀδυνάτου ὄντος τοῦ ἀνίστασθαί τινα ἐκ νεκρῶν αὐτῷ σώματι, φησίν· ο 'Αλλ' ἐκεῖνο σκεπτέον, εἴ τις ἀληθῶς ἀποθανὼν ἀνέστη ποτὲ αὐτῷ σώματι· ο οὐκ ἂν γὰρ εἶπεν ὁ Ἰουδαῖος ταῦτα, πιστεύων τοῖς ἐν τῇ τρίτῃ τῶν Βασιλειῶν ἀναγεγραμμένοις, καὶ τῇ τετάρτῃ περὶ παιδαρίων ὧν τὸ μὲν ἕτερον Ἠλίας ἀνέστησεν, τὸ δὲ λοιπὸν (68) ὁ Ἑλισσαῖος. Διὰ τοῦτο δ' οἶμαι καὶ τὸν Ἰησοῦν οὐκ ἄλλῳ ἔθνει ἡ Ἰουδαίοις ἐπιδεδημηκέναι, τοῖς ἐθάσι γενομένοις πρὸς τὰ πα- ράδοξα τῇ παραθέσει τῶν πεπιστευμένων πρὸς τὰ ὑπ' αὐτοῦ γενόμενα καὶ περὶ αὐτοῦ ἱστορούμενα ὅπως παραδέξωνται, ὅτι οὗτος, περὶ δν γέγονε μείζο να, καὶ ὑφ' οὗ ἐπετελέσθη παραδοξότερα, πάντων ἐκείνων μείζων ἦν. . Ἔτι δὲ μεθ᾽ ἂς παρέθετο ὁ Ἰουδαῖος ἱστορίας Ἑλ- ληνικὰς, περὶ τῶν ὡσανεὶ τερατευσαμένων, καὶ περὶ τῶν ὡς ἀναστάντων ἐκ νεκρῶν, φησὶ πρὸς τοὺς ἀπὸ Ἰουδαίων τῷ Ἰησοῦ πιστεύοντας· « Η οἴεσθε, τὰ μὲν τῶν ἄλλων μύθους εἶναί τε καὶ δοκεῖν, ὑμῖν δὲ τὴν καταστροφὴν τοῦ δράματος εὐσχημόνως ἢ πιθανῶς ἐφευρῆσθαι τὴν ἐπὶ τοῦ σκόλοπος αὐτοῦ φωνὴν, ὅτ' ἀπέπνει; ο Φήσομεν πρὸς τὸν Ἰουδαῖον, ὅτι οὓς παρέ- θου μύθους εἶναι νενομίκαμεν· τὰ δὲ τῶν κοινῶν ὑμῶν ρατεύσατο. οὐκ ἀποτέθνηκε δὲ, ἀλλ' ὅτ' ἐβουλήθη, πάλιν ἐπιφανεὶς ἑτερατεύ σατο. ἐπὶ κινδύνῳ. πρότερον. πολλῷ πρότερον. τὸν μὲν ἕτερον.... τὸν δὲ λοιπόν, ORIGENIS populo, sublatum fuit, quomodo fieri potuit ut fe- cerit quid simile illis heroibus, qui in inferos de- scendisse et inde reversi esse perhibentur? Atque haud scio an vulgo credita illa heroum in inferos descensio novam rationem suppeditet, cur crucifi- xus fuerit Jesus. Ponamus enim Jesum obscuran obiisse mortem, ita ut mors ejus non fuerit populo toti cognita; eum deinde ex mortuis vere resurre- xisse; fuisset de eo dicendi locus, quod de heroi bus suspicamur. Ad alias igitur causas, cur Jesus crucifixus fuerit, addi forte potest et ista, illum palam in cruce mortuum esse, ut ne quis diceret illum volentem ab oculis hominum reces · sisse, non mortuum revera, sed visum esse dun- taxat mori, et reversum postea, quando voluit, suam e mortuis prodigiose finxisse resurrectionem. Cæterum cum discipuli se totos dederint doctrinæ, quam non sine summo periculo, ut hominuni tune vita erat, profiteri poterant, ipsi mihi videntur perspicuum esse et evidens resurrectionis argu- sneatum. Hanc enim doctrinam, si finxissent re- surrexisse Jesum ex mortuis, tanta constantia non annuntiassent, ut non solum aliis mortis despe- clum instillarent, sed etiam ipsi priores hanc sub- irent. Judæus, quasi fieri nequeat, ut quis ex mortuis re- surgat ipso corpore, dicat : • Sed illud consideran- dum est, an aliquis vere mortuus aliquando ipso corpore resurrexerit.» Hæc profecto Judæi non sunt. Is enim fidem adjungit iis quæ in tertio et quarto Regum libro scripta sunt de puerulis, quorum alte- rum Elias, Elisaus alterum suscitavit. Imo hac potissimum causa Jesum ad Judæus potius, quam ad aliam gentem venisse arbitror, quod miraculis assuefacti erant: ut videlicet conferendis iis quæ credita fuerant, cum aliis quæ ab Jesu fiebant et de illo ferebantur, tandem agnoscerent eum, a quo et propter quem majora patrabantur atque incredi- biliora miracula, majorem illis omnibus esse qui praecesserant. B C riis ejusmodi hominum præstigias fictamque er mortuis resurrectionem in medium attulit, ita eos D e Judais, qui in Jesum crediderunt, compellat : An cum hæc de aliis auditis, fabulas esse et videri pronuntiatis: vestræ vero fabulæ exitum bellum et credibilem invenisse vobis videmini cum nobis emissam e cruce in extremo spiritu vocem obtru- dilis ? » Ad quæ nos dicenus : Quæ tu protulisti, etc. Ordo verborum est, Sed Boherellus censet delendam vocem Libb. cxcusi, Sic omnes mss. Libri vero excusi, Boherellus sic legebat, Quam correctionem sequitur interpres. eliti, Forte legendumn, etc. 57. Jam vide quam inconsiderate apud Celsum 58. Postquam autem Judæus e Græcorum histo- (63) Πῶς οἴονται, etc. Videtur scribendum, (64) Βίᾳ νομιζομένων. Sic habent omnes mss. (65) Οὐκ ἀποτέθνηκε δὲ, ἀλλ' ἐπιφανεὶς ἑτερα- (66) Omnes mss., ἐπικινδύνῳ, rectius quam libb. (67) Omnes miss., πολύ πρότερον. Alias, πολλοί (68) Ita codd. Regius et Basileensis. Alias,
PG 11:911Ἐπεὶ δὲ προστίθησι τούτοις ὁ Ἰουδαῖος αὐτοῦ ὅτι ὅλως, [ὦ Ὕψιστε καὶ Οὐράνιε, τίς θεὸς παρὼν εἰς ἀνθρώπους ἀπιστεῖται;] λεκτέον πρὸς αὐτὸν ὅτι [καὶ κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον θεὸς ἐναργέστατα παραγεγονέναι τοῖς Ἑβραίοις ἀναγεγραμμένος οὐ μόνον κατὰ τὰ ἐν Αἰγύπτῳ σημεῖα καὶ τέρατα ἔτι δὲ τὴν δίοδον τῆς ἐρυθρᾶς θαλάσσης καὶ τὸν στῦλον τοῦ πυρὸς καὶ τὴν νεφέλην τοῦ φωτός, ἀλλὰ καὶ ἡνίκα ἡ δεκάλογος ὅλῳ τῷ λαῷ ἀπηγγέλλετο, ἠπιστήθη ὑπὸ τῶν ἰδόντων· οὐκ ἂν γάρ, πιστεύοντες τῷ ἑωραμένῳ καὶ ἀκουσθέντι, μόσχον κατεσκεύασαν] οὐδ’ ἠλλάξαντο ἂν τὴν δόξαν ἑαυτῶν ἐν ὁμοιώματι μόσχου ἐσθίοντος χόρτον οὐδ’ ἔλεγον ἂν πρὸς ἀλλήλους περὶ τοῦ μόσχου· Οὗτοί εἰσιν οἱ θεοί σου, Ἰσραήλ, οἵτινες ἀνήγαγόν [σε] ἐκ γῆς Αἰγύπτου. Καὶ ὅρα εἰ μὴ κατὰ τοὺς αὐτούς ἐστι τηλικούτοις τεραστίοις καὶ τοσαύταις ἐπιφανείαις θεοῦ καὶ πρότερον ἀπιστῆσαι δι’ ὅλης τῆς ἐρήμου, ὡς ἐν τῷ νόμῳ Ἰουδαίων γέγραπται, καὶ κατὰ τὴν Ἰησοῦ παράδοξον ἐπιδημίαν μὴ ἁλῶναι ὑπὸ τῶν μετ’ ἐξουσίας αὐτῷ εἰρημένων λόγων καὶ τῶν παραδόξως αὐτῷ ἐν ὄψει παντὸς τοῦ λαοῦ πεπραγμένων.
πρὸς ἡμᾶς Γραφῶν, ἐν οἷς οὐχ ὑμεῖς μόνοι, ἀλλὰ καὶ ἡμεῖς σεμνυνόμεθα, οὐδαμῶς μύθους εἶναί φαμεν. Διό περ καὶ τοῖς περὶ τῶν ἐκεῖ ἀναστάντων ἐκ νεκρῶν γρά φασι πιστεύομεν, ὡς μὴ τερατευομένοις· καὶ τῷ ἐν ταῦθα, ὡς καὶ προειπόντι καὶ προφητευθέντι καὶ ἀνα- στάντι. Τούτῳ δὲ παραδοξότερον (69) οὗτος ἐκ νεκρῶν ἀναστὰς παρ' ἐκείνους, ὅτι ἐκείνους μὲν προφῆται ἀνέστησαν Ηλίας καὶ Ἐλισσαῖος, τοῦτον δ' οὐδεὶς τῶν προφητῶν, ἀλλ' ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς Πατήρ. Διό περ καὶ μείζονα ειργάσατο ἡ τούτου ἀνάστασις τῆς ἐκείνων ἀναστάσεως. Τί γάρ τηλικοῦτον τῷ κόσμῳ ἀπὸ τῶν ἀναστάντων παιδαρίων δι᾿ Ηλίου καὶ Ἐλισ σαίου γεγένηται, ὁποῖον διὰ τῆς κηρυσσομένης ἀναστάσεως Ἰησοῦ, δυνάμει θείᾳ πεπιστευμένης; Οἴεται δὲ τερατείαν εἶναι καὶ τὸν σεισμὸν καὶ τὴν Β σκότον (70) · περὶ ὧν, κατὰ τὸ δυνατὸν, ἐν τοῖς ἀνω- τέρω ἀπελογησάμεθα, παραθέμενοι τὸν Φλέγοντα (71), ἱστορήσαντα κατὰ τὸν χρόνον τοῦ πάθους τοῦ Σωτῆ- ρος τοιαῦτα ἀπηντηκέναι · ι καὶ ὅτι ζῶν μὲν οὐκ ἐπήρ κεσεν ἑαυτῷ, νεκρὸς δ᾽ ἀνέστη· καὶ τὰ σημεῖα τῆς κολάσεως ἔδειξεν ὁ Ἰησοῦς, καὶ τὰς χεῖρας, ὡς ἦσαν πεπερονημέναι· καὶ πυνθανόμεθα αὐτοῦ, τίτὸ,« ἐπήρ κεσεν ἑαυτῷ (72);» Εἰ μὲν γὰρ πρὸς ἀρετήν· φήσομεν, ὅτι καὶ πάνυ γε επήρκεσεν. Οὐδὲν γὰρ ἄτοπον οὔτ᾽ ἐφθέγξατο οὔτ᾽ ἐποίησεν· ἀλλ᾽ ἀληθῶς ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη, καὶ ὡς ἀμνὸς ἐναντίον τοῦ κείροντος ἄφωνος· καὶ μαρτυρεῖ τὸ Εὐαγγέλιον, ὅτι οὗτος οὐκ ήνοιξε τὸ στόμα αὐτοῦ. Εἰ δὲ τὸ, ο ἐπήρκεσεν, » ἀπὸ τῶν μέσων καὶ σωματικῶν λαμβάνει, φαμέν, ὅτι ἀπε δείξαμεν ἐκ τῶν Εὐαγγελίων ὅτι ἑκὼν ἐπὶ ταῦτ' ἐλή- λυθεν. Εἶθ' ἑξῆς τούτοις εἰπὼν τὰ ἀπὸ τοῦ Εὐαγγελίου ὅτι τὰ σημεῖα τῆς κολάσεως ἔδειξεν ἀναστὰς ἐκ νε κρῶν, καὶ τὰς χεῖρας ὡς ἦσαν πεπερονημέναι, πυνθά νεται, καὶ λέγει· τίς τοῦτο εἶδε ; Καὶ τὰ περὶ Μαρίας τῆς Μαγδαληνῆς διαβάλλων, ἀναγραφομένης έωρακέ- ναι, εἶπε· Γυνὴ πάροιστρος, ο ὡς φατέ. Καὶ ἐπεὶ μὴ μόνη αὕτη αναγέγραπται έωρακέναι ἀναστάντα τὸν Ἰησοῦν, ἀλλὰ καὶ ἄλλοι· καὶ ταῦτα κακηγορῶν ὁ Κέλσου Ἰουδαῖός φησι καὶ ι εἴ τις ἄλλος τῶν ἐκ τῆς αὐτῆς γοητείας. Εἶτα, ὡς δυναμένου τούτου συμβῆναι, λέγω δὴ τοῦ φαντασίαν τινὶ γίνεσθαι περὶ τοῦ τεθνηκότος ὡς ζῶν- τος, ἐπιφέρει ὡς Ἐπικούρειος, καὶ λέγει, « κατά τινα διάθεσιν ὀνειρώξαντά τινα, ἢ κατὰ τῆς αὐτοῦ βούλησιν δόξῃ πεπλανημένῃ πεφαντασιῶσθαι (73) τὸ τοιοῦτον ἀπηγγελκέναι· ὅπερ, φησί, μυρίοις ήδη σημβέβηκε. Τοῦτο δὲ εἰ καὶ δεινότατα ἔδοξεν εἰρῆσθαι· οὐδὲν ἧττον κατασκευαστικόν ἐστιν ἀναγκαίου δόγματος, ὡς ἄρα τοσούτῳ δὲ παραδοξότερον. τούτῳ δὲ παραδοξότερος. κεσεν αὑτῷ. θέντα, πεφαντασιώ σθαι, και. CONTRA CELSUM LIB. II. A ea credimus esse fabulas; quæ vero Scriptura nobis vobiscum communes et eodem in pretio apud utros- que habitæ commemorant, ea fabulas esse per- negamus. Quapropter quas historias narrant de iis, qui e mortuis surrexerunt, veras credimus esse, non commentitias ; adeoque et Jesum fuisse e mor- tuis suscitatum, ut et ipse et prophetæ prænuntia- verant. Quin et hujus e mortuis resurrectio eo, præ cæterorum resurrectione, magis digna admiratione est, quod illos prophet Elias et Elisæus suscitarint, hunc nemo, sed later qui in cœlis est *. Quo factum, ut uberiores ejus fuerint, quam aliorum resurre- clionis fructus. Quid enim boni mundo peperit resur- rectio puerulorum quos e mortuis revocarunt Elias et Eliseus, quod conferri possit cum commoditatibus quæ mundo redierunt ex Jesu resurrectione, post- quam pervulgata est, et illam omnes, id agente divina virtute, crediderunt ? C D tenebras. Sed ad hoc jam pro viribus respondimus in superioribus, ubi diximus hos eventus a Phle- gonte consignatos fuisse tempore quo passus Jesus fuit. Ad hæc vero : . Et cum additis eum, qui vivus auxilio sibi esse non potuit, mortuum resurrexisse, in corpore supplicii notas, in manibus monstrasse clavorum vestigia;, rogo quid significent hæc: • Sibi auxilio esse non potuit. » An ad virtutem ? Sed abunde sibi auxilio fuit. Nec enim quidquam aut locutus est, aut fecit contra virtutem. Vere enim ut ovis ad occisionem ductus est, et ut agnus, qui coram tondente se obmutescit "; quippe quem suuin os non aperuisse testatur Evangelium. Quod si hæc, sibi auxilio esse non potuit, » de rebus indif ferentibus et corporeis intelligit, jam ex Evangeliis palam feci illum in has ærumnas volentem incidisse. Postquam autem ille ex Evangelio retulit Jesum post resurrectionem ex mortuis, sui supplicii exhi- buisse vestigia et manus clavis perforatas, quærit quis hæc viderit : et ad Mariam Magdalenen respi- ciens, quæ vidisse scribitur, sic illam injuriis inces- sit : « Mulier, ut ipsi dicitis, fanatica. » Et quia non illa sola, sed etiam alii narrantur Jesum vidisse redivivum, pergit et istos traducere: « Et nescio quis alius, inquit, iisdem magicis artibus addi- clus. perinde ac si viveret, imago obversetur animo, sub- jicit convenienter Epicureæ rationi, ‹ hæc quem- piam, prout affectus erat, somniasse, aut inani opi- nione delusum sibi animo finxisse quæ desiderabat, eaque ad alios detulisse. Quod, inquit, sæpe innu- 'meris accidit. Atque hoc etsi magni roboris esse putat, confirmal lamen necessarium imprimis * }|| Reg. xvn, 22; IV Reg. iv, 34. Isai. Lm, 7; Matth. xxvi, 63; xxvi1, 12, 14. gendum, Libb. editi, contra Celsum, num. 14. aut si retineri placet vocem certe post eam addenda est particula 59. Figmentum etiam esse putal terrae motum et 60. Deinde quasi fieri possit, ut hominis mortui, (69) lta codd. Regius et Basileensis. Forte le (70) Mss., τὸν σκότον. Libb. editi, τὸ σκότος. (71) Φλέγοντα. Vide adnotationes ad lib. ut (72) Mss., ἐπήρκεσεν ἑαυτῷ. Libl. editi, ἐπήρ (73) Περαντασιᾶσθαι. Vel legendum φαντασιω
Καὶ ἱκανά γε νομίζω ταῦτα εἶναι τῷ βουλομένῳ παραστῆσαι τὴν Ἰουδαίων πρὸς τὸν Ἰησοῦν ἀπιστίαν, ὅτι ἀκόλουθος ἦν αὕτη τοῖς ἐξ ἀρχῆς περὶ τοῦ λαοῦ ἀναγεγραμμένοις. Εἴποιμι γὰρ ἂν πρὸς τὸν λέγοντα παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖον· Τίς θεὸς παρὼν εἰς ἀνθρώπους ἀπιστεῖται, καὶ ταῦτα οἷς ἐλπίζουσιν ἐπιφαίνεται; Ἢ τί δή ποτε τοῖς πάλαι προσδεχομένοις οὐ γνωρίζεται; Ὅτι βούλεσθε, ὦ οὗτοι, πρὸς τὰς πεύσεις ἡμῶν ἀποκρίνεσθαι; [Ποῖαι δυνάμεις μείζους ὅσον ἐπὶ ὑμετέρᾳ ὑπολήψει εἶναι ὑμῖν φαίνονται, αἱ ἐν Αἰγύπτῳ καὶ τῇ ἐρήμῳ, ἢ ἃ ἔφαμεν ἡμεῖς πεποιηκέναι τὸν Ἰησοῦν παρ’ ὑμῖν;] Εἰ μὲν γὰρ ἐκεῖναι μείζους τούτων καθ’ ὑμᾶς εἰσιν, πῶς οὐκ [αὐτόθεν δείκνυται ὅτι κατὰ τὸ ἦθος τῶν τοῖς μείζοσιν ἀπιστησάντων ἐστὶ καὶ τὸ τῶν ἡττόνων καταφρονεῖν;] Τοῦτο γὰρ ὑπολαμβάνεται περὶ ὧν λέγομεν περὶ τοῦ Ἰησοῦ· εἰ δὲ ἴσαι λέγονται [αἱ] περὶ τοῦ Ἰησοῦ ταῖς ἀναγεγραμμέναις ὑπὸ Μωϋσέως, τί ξένον ἀπήντησε λαῷ [τῷ] κατ’ ἀμφοτέρας τὰς ἀρχὰς τῶν πραγμάτων ἀπιστοῦντι; [Ἀρχὴ μὲν γὰρ νομοθεσίας ἐπὶ Μωϋσέως ἦν, ἐν ᾗ τὰ ἁμαρτήματα τῶν ἀπίστων ὑμῶν ἀναγέγραπται·
πρὸς ἡμᾶς Γραφῶν, ἐν οἷς οὐχ ὑμεῖς μόνοι, ἀλλὰ καὶ ἡμεῖς σεμνυνόμεθα, οὐδαμῶς μύθους εἶναί φαμεν. Διό περ καὶ τοῖς περὶ τῶν ἐκεῖ ἀναστάντων ἐκ νεκρῶν γρά φασι πιστεύομεν, ὡς μὴ τερατευομένοις· καὶ τῷ ἐν ταῦθα, ὡς καὶ προειπόντι καὶ προφητευθέντι καὶ ἀνα- στάντι. Τούτῳ δὲ παραδοξότερον (69) οὗτος ἐκ νεκρῶν ἀναστὰς παρ' ἐκείνους, ὅτι ἐκείνους μὲν προφῆται ἀνέστησαν Ηλίας καὶ Ἐλισσαῖος, τοῦτον δ' οὐδεὶς τῶν προφητῶν, ἀλλ' ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς Πατήρ. Διό περ καὶ μείζονα ειργάσατο ἡ τούτου ἀνάστασις τῆς ἐκείνων ἀναστάσεως. Τί γάρ τηλικοῦτον τῷ κόσμῳ ἀπὸ τῶν ἀναστάντων παιδαρίων δι᾿ Ηλίου καὶ Ἐλισ σαίου γεγένηται, ὁποῖον διὰ τῆς κηρυσσομένης ἀναστάσεως Ἰησοῦ, δυνάμει θείᾳ πεπιστευμένης; Οἴεται δὲ τερατείαν εἶναι καὶ τὸν σεισμὸν καὶ τὴν Β σκότον (70) · περὶ ὧν, κατὰ τὸ δυνατὸν, ἐν τοῖς ἀνω- τέρω ἀπελογησάμεθα, παραθέμενοι τὸν Φλέγοντα (71), ἱστορήσαντα κατὰ τὸν χρόνον τοῦ πάθους τοῦ Σωτῆ- ρος τοιαῦτα ἀπηντηκέναι · ι καὶ ὅτι ζῶν μὲν οὐκ ἐπήρ κεσεν ἑαυτῷ, νεκρὸς δ᾽ ἀνέστη· καὶ τὰ σημεῖα τῆς κολάσεως ἔδειξεν ὁ Ἰησοῦς, καὶ τὰς χεῖρας, ὡς ἦσαν πεπερονημέναι· καὶ πυνθανόμεθα αὐτοῦ, τίτὸ,« ἐπήρ κεσεν ἑαυτῷ (72);» Εἰ μὲν γὰρ πρὸς ἀρετήν· φήσομεν, ὅτι καὶ πάνυ γε επήρκεσεν. Οὐδὲν γὰρ ἄτοπον οὔτ᾽ ἐφθέγξατο οὔτ᾽ ἐποίησεν· ἀλλ᾽ ἀληθῶς ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη, καὶ ὡς ἀμνὸς ἐναντίον τοῦ κείροντος ἄφωνος· καὶ μαρτυρεῖ τὸ Εὐαγγέλιον, ὅτι οὗτος οὐκ ήνοιξε τὸ στόμα αὐτοῦ. Εἰ δὲ τὸ, ο ἐπήρκεσεν, » ἀπὸ τῶν μέσων καὶ σωματικῶν λαμβάνει, φαμέν, ὅτι ἀπε δείξαμεν ἐκ τῶν Εὐαγγελίων ὅτι ἑκὼν ἐπὶ ταῦτ' ἐλή- λυθεν. Εἶθ' ἑξῆς τούτοις εἰπὼν τὰ ἀπὸ τοῦ Εὐαγγελίου ὅτι τὰ σημεῖα τῆς κολάσεως ἔδειξεν ἀναστὰς ἐκ νε κρῶν, καὶ τὰς χεῖρας ὡς ἦσαν πεπερονημέναι, πυνθά νεται, καὶ λέγει· τίς τοῦτο εἶδε ; Καὶ τὰ περὶ Μαρίας τῆς Μαγδαληνῆς διαβάλλων, ἀναγραφομένης έωρακέ- ναι, εἶπε· Γυνὴ πάροιστρος, ο ὡς φατέ. Καὶ ἐπεὶ μὴ μόνη αὕτη αναγέγραπται έωρακέναι ἀναστάντα τὸν Ἰησοῦν, ἀλλὰ καὶ ἄλλοι· καὶ ταῦτα κακηγορῶν ὁ Κέλσου Ἰουδαῖός φησι καὶ ι εἴ τις ἄλλος τῶν ἐκ τῆς αὐτῆς γοητείας. Εἶτα, ὡς δυναμένου τούτου συμβῆναι, λέγω δὴ τοῦ φαντασίαν τινὶ γίνεσθαι περὶ τοῦ τεθνηκότος ὡς ζῶν- τος, ἐπιφέρει ὡς Ἐπικούρειος, καὶ λέγει, « κατά τινα διάθεσιν ὀνειρώξαντά τινα, ἢ κατὰ τῆς αὐτοῦ βούλησιν δόξῃ πεπλανημένῃ πεφαντασιῶσθαι (73) τὸ τοιοῦτον ἀπηγγελκέναι· ὅπερ, φησί, μυρίοις ήδη σημβέβηκε. Τοῦτο δὲ εἰ καὶ δεινότατα ἔδοξεν εἰρῆσθαι· οὐδὲν ἧττον κατασκευαστικόν ἐστιν ἀναγκαίου δόγματος, ὡς ἄρα τοσούτῳ δὲ παραδοξότερον. τούτῳ δὲ παραδοξότερος. κεσεν αὑτῷ. θέντα, πεφαντασιώ σθαι, και. CONTRA CELSUM LIB. II. A ea credimus esse fabulas; quæ vero Scriptura nobis vobiscum communes et eodem in pretio apud utros- que habitæ commemorant, ea fabulas esse per- negamus. Quapropter quas historias narrant de iis, qui e mortuis surrexerunt, veras credimus esse, non commentitias ; adeoque et Jesum fuisse e mor- tuis suscitatum, ut et ipse et prophetæ prænuntia- verant. Quin et hujus e mortuis resurrectio eo, præ cæterorum resurrectione, magis digna admiratione est, quod illos prophet Elias et Elisæus suscitarint, hunc nemo, sed later qui in cœlis est *. Quo factum, ut uberiores ejus fuerint, quam aliorum resurre- clionis fructus. Quid enim boni mundo peperit resur- rectio puerulorum quos e mortuis revocarunt Elias et Eliseus, quod conferri possit cum commoditatibus quæ mundo redierunt ex Jesu resurrectione, post- quam pervulgata est, et illam omnes, id agente divina virtute, crediderunt ? C D tenebras. Sed ad hoc jam pro viribus respondimus in superioribus, ubi diximus hos eventus a Phle- gonte consignatos fuisse tempore quo passus Jesus fuit. Ad hæc vero : . Et cum additis eum, qui vivus auxilio sibi esse non potuit, mortuum resurrexisse, in corpore supplicii notas, in manibus monstrasse clavorum vestigia;, rogo quid significent hæc: • Sibi auxilio esse non potuit. » An ad virtutem ? Sed abunde sibi auxilio fuit. Nec enim quidquam aut locutus est, aut fecit contra virtutem. Vere enim ut ovis ad occisionem ductus est, et ut agnus, qui coram tondente se obmutescit "; quippe quem suuin os non aperuisse testatur Evangelium. Quod si hæc, sibi auxilio esse non potuit, » de rebus indif ferentibus et corporeis intelligit, jam ex Evangeliis palam feci illum in has ærumnas volentem incidisse. Postquam autem ille ex Evangelio retulit Jesum post resurrectionem ex mortuis, sui supplicii exhi- buisse vestigia et manus clavis perforatas, quærit quis hæc viderit : et ad Mariam Magdalenen respi- ciens, quæ vidisse scribitur, sic illam injuriis inces- sit : « Mulier, ut ipsi dicitis, fanatica. » Et quia non illa sola, sed etiam alii narrantur Jesum vidisse redivivum, pergit et istos traducere: « Et nescio quis alius, inquit, iisdem magicis artibus addi- clus. perinde ac si viveret, imago obversetur animo, sub- jicit convenienter Epicureæ rationi, ‹ hæc quem- piam, prout affectus erat, somniasse, aut inani opi- nione delusum sibi animo finxisse quæ desiderabat, eaque ad alios detulisse. Quod, inquit, sæpe innu- 'meris accidit. Atque hoc etsi magni roboris esse putat, confirmal lamen necessarium imprimis * }|| Reg. xvn, 22; IV Reg. iv, 34. Isai. Lm, 7; Matth. xxvi, 63; xxvi1, 12, 14. gendum, Libb. editi, contra Celsum, num. 14. aut si retineri placet vocem certe post eam addenda est particula 59. Figmentum etiam esse putal terrae motum et 60. Deinde quasi fieri possit, ut hominis mortui, (69) lta codd. Regius et Basileensis. Forte le (70) Mss., τὸν σκότον. Libb. editi, τὸ σκότος. (71) Φλέγοντα. Vide adnotationes ad lib. ut (72) Mss., ἐπήρκεσεν ἑαυτῷ. Libl. editi, ἐπήρ (73) Περαντασιᾶσθαι. Vel legendum φαντασιω
ἀρχὴ δὲ νομοθεσίας καὶ διαθήκης δευτέρας κατὰ τὸν Ἰησοῦν ἡμῖν γεγονέναι ὁμολογεῖται. Καὶ μαρτυρεῖτε δι’ ὧν τῷ Ἰησοῦ ἀπιστεῖτε ὅτι υἱοί ἐστε τῶν ἐν τῇ ἐρήμῳ ἀπιστησάντων ταῖς θείαις ἐπιφανείαις· καὶ τὸ ὑπὸ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν εἰρημένον καὶ πρὸς ὑμᾶς λελέξεται ἀπιστήσαντας αὐτῷ, ὅτι Ἄρα μάρτυρές ἐστε καὶ συνευδοκεῖτε τοῖς ἔργοις τῶν πατέρων ὑμῶν]· καὶ πληροῦται ἐν ὑμῖν ἡ λέγουσα προφητεία· Ἔσται ἡ ζωὴ ὑμῶν κρεμαμένη ἐνώπιον τῶν ὀφθαλμῶν ὑμῶν, καὶ οὐ μὴ πιστεύσητε τῇ ζωῇ ὑμῶν· οὐ γὰρ ἐπιστεύσατε τῇ ἐπιδεδημηκυίᾳ τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων ζωῇ. Οὐχ εὗρε δ’ ὁ Κέλσος προσωποποιῶν τὸν Ἰουδαῖον τοιαῦτα αὐτῷ περιθεῖναι ἐν τῷ λόγῳ, ὁποῖα οὐκ ἂν αὐτῷ ἀπὸ τῶν νομίμων καὶ προφητικῶν προφέροιτο γραφῶν. Μέμφεται γὰρ τὸν Ἰησοῦν τοιαῦτα λέγων περὶ αὐτοῦ· Ἀπειλεῖ καὶ λοιδορεῖ κούφως ὁπόταν λέγῃ· Οὐαὶ ὑμῖν καὶ Προλέγω ὑμῖν. Ἐν γὰρ τούτοις ἄντικρυς ὁμολογεῖ ὅτι πεῖσαι ἀδυνατεῖ, ὅπερ οὐκ ἂν θεὸς ἀλλ’ οὐδ’ ἄνθρωπος φρόνιμος πάθοι. Ὅρα δὲ εἰ μὴ ταῦτα ἄντικρυς ἀναστρέφει ἐπὶ τὸν Ἰουδαῖον.
πρὸς ἡμᾶς Γραφῶν, ἐν οἷς οὐχ ὑμεῖς μόνοι, ἀλλὰ καὶ ἡμεῖς σεμνυνόμεθα, οὐδαμῶς μύθους εἶναί φαμεν. Διό περ καὶ τοῖς περὶ τῶν ἐκεῖ ἀναστάντων ἐκ νεκρῶν γρά φασι πιστεύομεν, ὡς μὴ τερατευομένοις· καὶ τῷ ἐν ταῦθα, ὡς καὶ προειπόντι καὶ προφητευθέντι καὶ ἀνα- στάντι. Τούτῳ δὲ παραδοξότερον (69) οὗτος ἐκ νεκρῶν ἀναστὰς παρ' ἐκείνους, ὅτι ἐκείνους μὲν προφῆται ἀνέστησαν Ηλίας καὶ Ἐλισσαῖος, τοῦτον δ' οὐδεὶς τῶν προφητῶν, ἀλλ' ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς Πατήρ. Διό περ καὶ μείζονα ειργάσατο ἡ τούτου ἀνάστασις τῆς ἐκείνων ἀναστάσεως. Τί γάρ τηλικοῦτον τῷ κόσμῳ ἀπὸ τῶν ἀναστάντων παιδαρίων δι᾿ Ηλίου καὶ Ἐλισ σαίου γεγένηται, ὁποῖον διὰ τῆς κηρυσσομένης ἀναστάσεως Ἰησοῦ, δυνάμει θείᾳ πεπιστευμένης; Οἴεται δὲ τερατείαν εἶναι καὶ τὸν σεισμὸν καὶ τὴν Β σκότον (70) · περὶ ὧν, κατὰ τὸ δυνατὸν, ἐν τοῖς ἀνω- τέρω ἀπελογησάμεθα, παραθέμενοι τὸν Φλέγοντα (71), ἱστορήσαντα κατὰ τὸν χρόνον τοῦ πάθους τοῦ Σωτῆ- ρος τοιαῦτα ἀπηντηκέναι · ι καὶ ὅτι ζῶν μὲν οὐκ ἐπήρ κεσεν ἑαυτῷ, νεκρὸς δ᾽ ἀνέστη· καὶ τὰ σημεῖα τῆς κολάσεως ἔδειξεν ὁ Ἰησοῦς, καὶ τὰς χεῖρας, ὡς ἦσαν πεπερονημέναι· καὶ πυνθανόμεθα αὐτοῦ, τίτὸ,« ἐπήρ κεσεν ἑαυτῷ (72);» Εἰ μὲν γὰρ πρὸς ἀρετήν· φήσομεν, ὅτι καὶ πάνυ γε επήρκεσεν. Οὐδὲν γὰρ ἄτοπον οὔτ᾽ ἐφθέγξατο οὔτ᾽ ἐποίησεν· ἀλλ᾽ ἀληθῶς ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη, καὶ ὡς ἀμνὸς ἐναντίον τοῦ κείροντος ἄφωνος· καὶ μαρτυρεῖ τὸ Εὐαγγέλιον, ὅτι οὗτος οὐκ ήνοιξε τὸ στόμα αὐτοῦ. Εἰ δὲ τὸ, ο ἐπήρκεσεν, » ἀπὸ τῶν μέσων καὶ σωματικῶν λαμβάνει, φαμέν, ὅτι ἀπε δείξαμεν ἐκ τῶν Εὐαγγελίων ὅτι ἑκὼν ἐπὶ ταῦτ' ἐλή- λυθεν. Εἶθ' ἑξῆς τούτοις εἰπὼν τὰ ἀπὸ τοῦ Εὐαγγελίου ὅτι τὰ σημεῖα τῆς κολάσεως ἔδειξεν ἀναστὰς ἐκ νε κρῶν, καὶ τὰς χεῖρας ὡς ἦσαν πεπερονημέναι, πυνθά νεται, καὶ λέγει· τίς τοῦτο εἶδε ; Καὶ τὰ περὶ Μαρίας τῆς Μαγδαληνῆς διαβάλλων, ἀναγραφομένης έωρακέ- ναι, εἶπε· Γυνὴ πάροιστρος, ο ὡς φατέ. Καὶ ἐπεὶ μὴ μόνη αὕτη αναγέγραπται έωρακέναι ἀναστάντα τὸν Ἰησοῦν, ἀλλὰ καὶ ἄλλοι· καὶ ταῦτα κακηγορῶν ὁ Κέλσου Ἰουδαῖός φησι καὶ ι εἴ τις ἄλλος τῶν ἐκ τῆς αὐτῆς γοητείας. Εἶτα, ὡς δυναμένου τούτου συμβῆναι, λέγω δὴ τοῦ φαντασίαν τινὶ γίνεσθαι περὶ τοῦ τεθνηκότος ὡς ζῶν- τος, ἐπιφέρει ὡς Ἐπικούρειος, καὶ λέγει, « κατά τινα διάθεσιν ὀνειρώξαντά τινα, ἢ κατὰ τῆς αὐτοῦ βούλησιν δόξῃ πεπλανημένῃ πεφαντασιῶσθαι (73) τὸ τοιοῦτον ἀπηγγελκέναι· ὅπερ, φησί, μυρίοις ήδη σημβέβηκε. Τοῦτο δὲ εἰ καὶ δεινότατα ἔδοξεν εἰρῆσθαι· οὐδὲν ἧττον κατασκευαστικόν ἐστιν ἀναγκαίου δόγματος, ὡς ἄρα τοσούτῳ δὲ παραδοξότερον. τούτῳ δὲ παραδοξότερος. κεσεν αὑτῷ. θέντα, πεφαντασιώ σθαι, και. CONTRA CELSUM LIB. II. A ea credimus esse fabulas; quæ vero Scriptura nobis vobiscum communes et eodem in pretio apud utros- que habitæ commemorant, ea fabulas esse per- negamus. Quapropter quas historias narrant de iis, qui e mortuis surrexerunt, veras credimus esse, non commentitias ; adeoque et Jesum fuisse e mor- tuis suscitatum, ut et ipse et prophetæ prænuntia- verant. Quin et hujus e mortuis resurrectio eo, præ cæterorum resurrectione, magis digna admiratione est, quod illos prophet Elias et Elisæus suscitarint, hunc nemo, sed later qui in cœlis est *. Quo factum, ut uberiores ejus fuerint, quam aliorum resurre- clionis fructus. Quid enim boni mundo peperit resur- rectio puerulorum quos e mortuis revocarunt Elias et Eliseus, quod conferri possit cum commoditatibus quæ mundo redierunt ex Jesu resurrectione, post- quam pervulgata est, et illam omnes, id agente divina virtute, crediderunt ? C D tenebras. Sed ad hoc jam pro viribus respondimus in superioribus, ubi diximus hos eventus a Phle- gonte consignatos fuisse tempore quo passus Jesus fuit. Ad hæc vero : . Et cum additis eum, qui vivus auxilio sibi esse non potuit, mortuum resurrexisse, in corpore supplicii notas, in manibus monstrasse clavorum vestigia;, rogo quid significent hæc: • Sibi auxilio esse non potuit. » An ad virtutem ? Sed abunde sibi auxilio fuit. Nec enim quidquam aut locutus est, aut fecit contra virtutem. Vere enim ut ovis ad occisionem ductus est, et ut agnus, qui coram tondente se obmutescit "; quippe quem suuin os non aperuisse testatur Evangelium. Quod si hæc, sibi auxilio esse non potuit, » de rebus indif ferentibus et corporeis intelligit, jam ex Evangeliis palam feci illum in has ærumnas volentem incidisse. Postquam autem ille ex Evangelio retulit Jesum post resurrectionem ex mortuis, sui supplicii exhi- buisse vestigia et manus clavis perforatas, quærit quis hæc viderit : et ad Mariam Magdalenen respi- ciens, quæ vidisse scribitur, sic illam injuriis inces- sit : « Mulier, ut ipsi dicitis, fanatica. » Et quia non illa sola, sed etiam alii narrantur Jesum vidisse redivivum, pergit et istos traducere: « Et nescio quis alius, inquit, iisdem magicis artibus addi- clus. perinde ac si viveret, imago obversetur animo, sub- jicit convenienter Epicureæ rationi, ‹ hæc quem- piam, prout affectus erat, somniasse, aut inani opi- nione delusum sibi animo finxisse quæ desiderabat, eaque ad alios detulisse. Quod, inquit, sæpe innu- 'meris accidit. Atque hoc etsi magni roboris esse putat, confirmal lamen necessarium imprimis * }|| Reg. xvn, 22; IV Reg. iv, 34. Isai. Lm, 7; Matth. xxvi, 63; xxvi1, 12, 14. gendum, Libb. editi, contra Celsum, num. 14. aut si retineri placet vocem certe post eam addenda est particula 59. Figmentum etiam esse putal terrae motum et 60. Deinde quasi fieri possit, ut hominis mortui, (69) lta codd. Regius et Basileensis. Forte le (70) Mss., τὸν σκότον. Libb. editi, τὸ σκότος. (71) Φλέγοντα. Vide adnotationes ad lib. ut (72) Mss., ἐπήρκεσεν ἑαυτῷ. Libl. editi, ἐπήρ (73) Περαντασιᾶσθαι. Vel legendum φαντασιω
PG 11:913Ἀπειλεῖ γὰρ ἐν ταῖς νομικαῖς καὶ προφητικαῖς γραφαῖς ὁ θεὸς καὶ λοιδορεῖ, ὁπόταν λέγῃ, οὐκ ἐλάττονα τῶν ἐν τῷ εὐαγγελίῳ οὐαί· ὁποῖά ἐστι τὰ ἐν Ἡσαί̈ᾳ οὕτως ἔχοντα· Οὐαὶ οἱ συνάπτοντες οἰκίαν πρὸς οἰκίαν, καὶ ἀγρὸν πρὸς ἀγρὸν ἐγγίζοντες καὶ Οὐαὶ οἱ ἐγειρόμενοι τὸ πρωὶ̈ καὶ τὸ σίκερα διώκοντες καὶ Οὐαὶ οἱ ἐπισπώμενοι τὰς ἁμαρτίας ὡς σχοινίῳ μακρῷ καὶ Οὐαὶ οἱ λέγοντες τὸ πονηρὸν καλὸν καὶ τὸ καλὸν πονηρὸν καὶ Οὐαὶ οἱ ἰσχύοντες ὑμῶν, οἱ πίνοντες τὸν οἶνον. Καὶ ἄλλα δ’ ἂν εὕροις μυρία. Πῶς δ’ οὐ παραπλήσια αἷς λέγει ἀπειλαῖς ἐστι τὸ Οὐαὶ ἔθνος ἁμαρτωλόν, λαὸς πλήρης ἁμαρτιῶν, σπέρμα πονηρόν, υἱοὶ ἄνομοι καὶ τὰ ἑξῆς; Οἷς ἐπιφέρει τηλικαύτας ἀπειλάς, αἵ εἰσιν οὐκ ἐλάττους ὧν φησι τὸν Ἰησοῦν εἰρηκέναι. Ἢ οὐκ ἔστιν ἀπειλὴ καὶ μεγάλη γε ἡ φάσκουσα· Ἡ γῆ ὑμῶν ἔρημος, αἱ πόλεις ὑμῶν πυρίκαυστοι· τὴν χώραν ὑμῶν ἐνώπιον ὑμῶν ἀλλότριοι κατεσθίουσιν αὐτήν, καὶ ἠρήμωται κατεςτραμμένη ὑπὸ λαῶν ἀλλοτρίων; Πῶς δ’ οὐ λοιδορίαι καὶ ἐν τῷ Ἰεζεκιήλ εἰσι πρὸς τὸν λαόν, ἔνθα ὁ κύριός ἐστι λέγων πρὸς τὸν προφήτην· Ἐν μέσῳ σκορπίων σὺ κατοικεῖς;
εινα τῶν μαθητῶν ἀπιστοῦντα, καὶ ἀδύνατον οιόμε- Α νον τὸ παράδοξον. Συγκατετέθειτο μὲν γὰρ ἐκεῖνος τῇ φασκούσῃ αὐτὸν ἑωρακέναι, ὡς οὐκ ἀδυνάτου ὄντος τοῦ τὴν ψυχὴν τοῦ τεθνηκότος ὀφθῆναι· οὐκέτι δ' ἐνόμιζεν ἀληθὲς εἶναι τὸ, ἐν σώματι αὐτὸν ἀντιτύπῳ ἐγηγέρθαι. Οθεν οὐκ εἶπε (79) μὲν, ε ἐὰν μὴ ἴδω, οὐ μὴ πιστεύσω· » προσέθηκε δὲ καὶ τὸ, « Ἐὰν μὴ βάλω τὴν χεῖρά μου εἰς τὸν τόπον τῶν ἤλων, καὶ ψηλαφήσω αὐτοῦ τὴν πλευρὰν, οὐ μὴ πιστεύσω. » Ταῦτα δ' ἐλέγετο ὑπὸ τοῦ Θωμᾶ, κρίνοντος, ὅτι δύ- γατα: ὀφθαλμοῖς αἰσθητοῖς φανῆναι ψυχῆς σῶμα, πάντα τῷ προτέρῳ εἴδει ...Μέγεθός τε καὶ ὄμματα κάλ' εοικυίης Καὶ φωνήν. Πολλάκι δὲ, ...Καὶ τοῖς περὶ χροὶ εἶματ᾽ ἐχούσης. καὶ προσκαλεσάμενός γε ὁ Ἰησοῦς τὸν Θωμᾶν, εἶπε· • Φέρε τὸν δάκτυλόν σου ὧδε, καὶ ἴδε τὰς χεῖράς μου, καὶ φέρε τὴν χεῖρά σου, καὶ βάλε εἰς τὴν πλευράν μου, καὶ μὴ γίνου ἄπιστος, ἀλλὰ πιστός. ο Καὶ ἀκόλουθόν γε ἦν πᾶσι τοῖς τε προφητευθείσι περὶ αὐτοῦ (ἐν οἷς καὶ τοῦτο ἦν καὶ τοῖς πραχθεῖ σιν αὐτῷ, καὶ τοῖς συμβεβηκόσι, τοῦτο παρὰ πάντα παράδοξον γενέσθαι. Προελέλεκτο γὰρ ἐκ προσώπου τοῦ Ἰησοῦ ἐν τῷ προφήτῃ. Ἡ σάρξ μου κατασκη νώσει ἐπ' ἐλπίδι· καὶ οὐκ ἐγκαταλείψεις (80) την ψυχήν μου εἰς τὸν ᾅδην, καὶ οὐ δώσεις τὸν ὅσιόν σου ἰδεῖν διαφθοράν. » Καὶ ἦν γε μετὰ τὴν ἀνάστασιν αὐτοῦ ὡσπερεὶ ἐν μεθορίῳ (81) τινὶ τῆς παχύτητος τῆς πρὸ τοῦ πάθους σώματος, καὶ τοῦ γυμνὴν τοιού- του σώματος φαίνεσθαι ψυχήν. "Οθεν, ὅτ' ἦσαν οἱ μα θηταὶ αὐτοῦ καὶ Θωμᾶς ἐπὶ τὸ αὐτὸ μετ᾿ αὐτῶν, • ἔρχεται ὁ Ἰησοῦς, τῶν θυρῶν κεκλεισμένων, καὶ ἔπη εἰς τὸ μέσον, καὶ εἶπεν· Εἰρήνη ὑμῖν· εἶτα λέγει τῷ Θωμᾷ· « Φέρε τὸν δάκτυλόν σου ὧδε, » καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ ἐν τῷ κατὰ Λουκᾶν δὲ Εὐαγγελίῳ, ὁμι λούντων πρὸς ἀλλήλους Σίμωνος (82) και Κλεόπα πε ρὶ πάντων τῶν συμβεβηκότων αὐτοῖς, ὁ Ἰησοῦς ἐπι- στὰς αὐτοῖς, ο συνεπορεύετο μετ' αὐτῶν. Καὶ οἱ μὲν ὀφθαλμοὶ αὐτῶν ἐκρατοῦντο τοῦ μὴ ἐπιγνῶναι αὐτόν· ὁ δὲ εἶπε πρὸς αὐτούς· Τίνες οἱ λόγοι, οὓς ἀντιβάλ- λετε πρὸς ἀλλήλους περιπατοῦντες; » Καὶ ἡνίκα διηνοίχθησαν αὐτῶν οἱ ὀφθαλμοὶ, καὶ ἐπέγνωσαν αὐτὸν, τότε αὐταῖς λέξεσί φησιν ἡ Γραφή, « καὶ αὐ τὸς ἄφαντος ἐγένετο ἀπ' αὐτῶν. » Κἂν βούληται οὖν κοινοποιεῖν πρὸς ἕτερα φαντάσματα, καὶ ἄλλους φαντασθέντας, τὰ κατὰ τὸν Ἰησοῦν, καὶ τοὺς ἰδόντας αὐτὴν μετὰ τὴν ἀνάστασιν ὁ Κέλσος· ἀλλὰ τοῖς εὐ- γνωμένως καὶ φρονίμως ἐξετάζουσι τὰ πράγματα φανεῖται τὸ παραδοξότερον. * ὅθεν εἶπε, οὐκ. ὅτι οὐκ ἐγκατα- λείψεις. καὶ ἦν γε μετὰ τὴν ἀνάστασιν. καὶ ἦν γε κατὰ τὴν ἀνάστασιν. μεθορίῳ τινὶ τῆς παχύτητος τοῦ πρὸ τοῦ πάθους σώματος. συμβεβηκότων αὐτοῖς, συμβεβηκότων αὐτῷ. CONTRA CELSUM LIB. II. dulum, qui rem credebat impossibilem esse. Fidem B C D Homer. Iliad. xxi, et 67. Joan. xx, 27. " sine particula ff eschelius in textu. Spencerus vero, Paulo post recte omnino codex Jolianus - secunda manu babet, Alias, Vide homi in Lucam. tamen habebat is mulieri se vidisse narranti; neque enim dubitabat quin anima mortui conspici posset; sed sibi in animum inducere non poterat eum vere surrexisse eo corpore quod priori simile esset. Binc est quod non dixerit solummodo: • Nisi videro, non credam ; a sed addiderit : « Nisi mittam manum meam in locum clavorum et contrectem latus ejus, non credam. Quæ quidem Thomas dixit, quia existimaret corporis oculis conspicabile fieri posse corpus animæ quæ priorem formam omnino referret ..... Et magnitudine et oculis decoris Et voce. Sæpe etiam ..... Et simili amictuº. Cum igitur Thomam advocasset Jesus, dixit illi : ‹ Infer digitum tuum huc, et vide manus meas, et affer manum tuam, et mitte in latus meum, et noli esse incredulus, sed fidelis "¹.> de illo prædicta fuerant (inter quæ erat et resur- rectio), et iis quæ fecerat, necnon iis quæ ipsi con- tigerant, ut illa omnia hoc omnium splendidissimo miraculo cumularentur. Ait enim propheta ex persona Jesu: Garo inea habitabit in spe, quia non dere- linques animam meam in inferno, nec dabis san- ctum tuum videre corruptionem ”.› Erat autem post suam resurrectionem quasi medius inter crassum corpus illud quod habebat antequam pateretur, et subtile quo anima induta conspicitur postquam prius corpus deposuit. Unde cum essent simul di- scipuli ejus et Thomas,venit Jesus, januis clausis, et stetit in medio et dixit: Pux vobis ; » et Thoma: Infer digitum tuum huc ", etc. » Et in Evangelio secundum Lucam, colloquentibus Simone et Cleo- pha de iis quæ illis acciderant, Jesus interveniens ibat cum illis ; oculi autem illorum tenebantur ne eum agnoscerent. Et ait ad illos : Qui sunt hi sermones, quos confertis ad invicem ambulan- tes” ? › Et postquam aperti sunt oculi eorum et ipsum cognoverunt, Scriptura disertis verbis adno- tat, Et ipse evanuit ex oculis eorum. › Quamvis igitur Celsus visiones de Jesu cum aliorum somniis, eosque qui Jesum viderunt post ejus resurrectionem cum iis comparet quos inania spectra ludificantur; nemo candidus et prudens res quæ ad Jesum per- tinent, examinaverit, quin agnoscat eas esse cæteris longe magis admirabiles. Psal. xv, 9. " Joan. xx, 26, 27. Luc. xxiv, seqq. fuisse Cleophæ socium, incertum est. In sermone primo de tempore inter Ambrosianos socius Cleo- phæ vocatur Amaon. Alii Nathanaelem fuisse vo- lunt, alii ipsumnet Lucam, qui suum ipsius nomen tacuerit. Vide Grotii adnotationes ad cap. xxiv Evang. secundum Lucam. Paulo post omnes ass., impressi, (79) In margine veteris codicis Vaticani legitur, (80) Καὶ οὐκ ἐγκαταλείψεις. Sic omnes mss. et (81) Ἐν μεθορίῳ, etc. Legendum videtur, ἐν 62. Ac consentaneum quidem erat omnibus quæ (82) Σίμωνος. Unde hauserit Origenes Simonem
Ἆρ’ οὖν, ὦ Κέλσε, συνῃσθημένως πεποίηκας τὸν Ἰουδαῖον λέγοντα περὶ τοῦ Ἰησοῦ ὅτι ἀπειλεῖ καὶ λοιδορεῖ κούφως, ὁπόταν λέγῃ· Οὐαὶ ὑμῖν καὶ Προλέγω ὑμῖν; Οὐχ ὁρᾷς ὅτι ἅπερ κατηγορῶν λέγει ὁ παρὰ σοὶ Ἰουδαῖος τοῦ Ἰησοῦ ταῦτα ἂν λέγοιτο πρὸς αὐτὸν περὶ τοῦ θεοῦ; Ἄντικρυς γὰρ ἐν τοῖς ὁμοίοις εὑρίσκεται ὤν, ὡς οἴεται ὁ Ἰουδαῖος, ἐγκλήμασιν ὁ ἐν τοῖς προφήταις θεὸς ὡς πεῖσαι ἀδυνατῶν. Ἔτι δὲ φήσαιμ’ ἂν περὶ αὐτῶν τοῖς οἰομένοις τὸν παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖον εὖ ταῦτα τῷ Ἰησοῦ ἐγκαλεῖν ὅτι ἀραὶ πλεῖσται ὅσαι ἀναγεγραμμέναι εἰσὶν ἐν Λευϊτικῷ καὶ Δευτερονομίῳ, περὶ ὧν ὡς ἐὰν ἀπολογήσηται ὁ Ἰουδαῖος παριστάμενος τῇ γραφῇ, ἢ τοιούτως ἢ καὶ ἔτι βέλτιον ἀπολογησόμεθα περὶ τῶν νομιζομένων ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ εἰρῆσθαι λοιδοριῶν καὶ ἀπειλῶν. Καὶ περὶ αὐτοῦ δὲ τοῦ Μωϋσέως νόμου ἡμεῖς μᾶλλον δυνησόμεθα ἀπολογήσασθαι, ἅτε συνετώτερον διδαχθέντες ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ ἀκούειν τῶν νομικῶν γραμμάτων ἤπερ ὁ Ἰουδαῖος.
εινα τῶν μαθητῶν ἀπιστοῦντα, καὶ ἀδύνατον οιόμε- Α νον τὸ παράδοξον. Συγκατετέθειτο μὲν γὰρ ἐκεῖνος τῇ φασκούσῃ αὐτὸν ἑωρακέναι, ὡς οὐκ ἀδυνάτου ὄντος τοῦ τὴν ψυχὴν τοῦ τεθνηκότος ὀφθῆναι· οὐκέτι δ' ἐνόμιζεν ἀληθὲς εἶναι τὸ, ἐν σώματι αὐτὸν ἀντιτύπῳ ἐγηγέρθαι. Οθεν οὐκ εἶπε (79) μὲν, ε ἐὰν μὴ ἴδω, οὐ μὴ πιστεύσω· » προσέθηκε δὲ καὶ τὸ, « Ἐὰν μὴ βάλω τὴν χεῖρά μου εἰς τὸν τόπον τῶν ἤλων, καὶ ψηλαφήσω αὐτοῦ τὴν πλευρὰν, οὐ μὴ πιστεύσω. » Ταῦτα δ' ἐλέγετο ὑπὸ τοῦ Θωμᾶ, κρίνοντος, ὅτι δύ- γατα: ὀφθαλμοῖς αἰσθητοῖς φανῆναι ψυχῆς σῶμα, πάντα τῷ προτέρῳ εἴδει ...Μέγεθός τε καὶ ὄμματα κάλ' εοικυίης Καὶ φωνήν. Πολλάκι δὲ, ...Καὶ τοῖς περὶ χροὶ εἶματ᾽ ἐχούσης. καὶ προσκαλεσάμενός γε ὁ Ἰησοῦς τὸν Θωμᾶν, εἶπε· • Φέρε τὸν δάκτυλόν σου ὧδε, καὶ ἴδε τὰς χεῖράς μου, καὶ φέρε τὴν χεῖρά σου, καὶ βάλε εἰς τὴν πλευράν μου, καὶ μὴ γίνου ἄπιστος, ἀλλὰ πιστός. ο Καὶ ἀκόλουθόν γε ἦν πᾶσι τοῖς τε προφητευθείσι περὶ αὐτοῦ (ἐν οἷς καὶ τοῦτο ἦν καὶ τοῖς πραχθεῖ σιν αὐτῷ, καὶ τοῖς συμβεβηκόσι, τοῦτο παρὰ πάντα παράδοξον γενέσθαι. Προελέλεκτο γὰρ ἐκ προσώπου τοῦ Ἰησοῦ ἐν τῷ προφήτῃ. Ἡ σάρξ μου κατασκη νώσει ἐπ' ἐλπίδι· καὶ οὐκ ἐγκαταλείψεις (80) την ψυχήν μου εἰς τὸν ᾅδην, καὶ οὐ δώσεις τὸν ὅσιόν σου ἰδεῖν διαφθοράν. » Καὶ ἦν γε μετὰ τὴν ἀνάστασιν αὐτοῦ ὡσπερεὶ ἐν μεθορίῳ (81) τινὶ τῆς παχύτητος τῆς πρὸ τοῦ πάθους σώματος, καὶ τοῦ γυμνὴν τοιού- του σώματος φαίνεσθαι ψυχήν. "Οθεν, ὅτ' ἦσαν οἱ μα θηταὶ αὐτοῦ καὶ Θωμᾶς ἐπὶ τὸ αὐτὸ μετ᾿ αὐτῶν, • ἔρχεται ὁ Ἰησοῦς, τῶν θυρῶν κεκλεισμένων, καὶ ἔπη εἰς τὸ μέσον, καὶ εἶπεν· Εἰρήνη ὑμῖν· εἶτα λέγει τῷ Θωμᾷ· « Φέρε τὸν δάκτυλόν σου ὧδε, » καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ ἐν τῷ κατὰ Λουκᾶν δὲ Εὐαγγελίῳ, ὁμι λούντων πρὸς ἀλλήλους Σίμωνος (82) και Κλεόπα πε ρὶ πάντων τῶν συμβεβηκότων αὐτοῖς, ὁ Ἰησοῦς ἐπι- στὰς αὐτοῖς, ο συνεπορεύετο μετ' αὐτῶν. Καὶ οἱ μὲν ὀφθαλμοὶ αὐτῶν ἐκρατοῦντο τοῦ μὴ ἐπιγνῶναι αὐτόν· ὁ δὲ εἶπε πρὸς αὐτούς· Τίνες οἱ λόγοι, οὓς ἀντιβάλ- λετε πρὸς ἀλλήλους περιπατοῦντες; » Καὶ ἡνίκα διηνοίχθησαν αὐτῶν οἱ ὀφθαλμοὶ, καὶ ἐπέγνωσαν αὐτὸν, τότε αὐταῖς λέξεσί φησιν ἡ Γραφή, « καὶ αὐ τὸς ἄφαντος ἐγένετο ἀπ' αὐτῶν. » Κἂν βούληται οὖν κοινοποιεῖν πρὸς ἕτερα φαντάσματα, καὶ ἄλλους φαντασθέντας, τὰ κατὰ τὸν Ἰησοῦν, καὶ τοὺς ἰδόντας αὐτὴν μετὰ τὴν ἀνάστασιν ὁ Κέλσος· ἀλλὰ τοῖς εὐ- γνωμένως καὶ φρονίμως ἐξετάζουσι τὰ πράγματα φανεῖται τὸ παραδοξότερον. * ὅθεν εἶπε, οὐκ. ὅτι οὐκ ἐγκατα- λείψεις. καὶ ἦν γε μετὰ τὴν ἀνάστασιν. καὶ ἦν γε κατὰ τὴν ἀνάστασιν. μεθορίῳ τινὶ τῆς παχύτητος τοῦ πρὸ τοῦ πάθους σώματος. συμβεβηκότων αὐτοῖς, συμβεβηκότων αὐτῷ. CONTRA CELSUM LIB. II. dulum, qui rem credebat impossibilem esse. Fidem B C D Homer. Iliad. xxi, et 67. Joan. xx, 27. " sine particula ff eschelius in textu. Spencerus vero, Paulo post recte omnino codex Jolianus - secunda manu babet, Alias, Vide homi in Lucam. tamen habebat is mulieri se vidisse narranti; neque enim dubitabat quin anima mortui conspici posset; sed sibi in animum inducere non poterat eum vere surrexisse eo corpore quod priori simile esset. Binc est quod non dixerit solummodo: • Nisi videro, non credam ; a sed addiderit : « Nisi mittam manum meam in locum clavorum et contrectem latus ejus, non credam. Quæ quidem Thomas dixit, quia existimaret corporis oculis conspicabile fieri posse corpus animæ quæ priorem formam omnino referret ..... Et magnitudine et oculis decoris Et voce. Sæpe etiam ..... Et simili amictuº. Cum igitur Thomam advocasset Jesus, dixit illi : ‹ Infer digitum tuum huc, et vide manus meas, et affer manum tuam, et mitte in latus meum, et noli esse incredulus, sed fidelis "¹.> de illo prædicta fuerant (inter quæ erat et resur- rectio), et iis quæ fecerat, necnon iis quæ ipsi con- tigerant, ut illa omnia hoc omnium splendidissimo miraculo cumularentur. Ait enim propheta ex persona Jesu: Garo inea habitabit in spe, quia non dere- linques animam meam in inferno, nec dabis san- ctum tuum videre corruptionem ”.› Erat autem post suam resurrectionem quasi medius inter crassum corpus illud quod habebat antequam pateretur, et subtile quo anima induta conspicitur postquam prius corpus deposuit. Unde cum essent simul di- scipuli ejus et Thomas,venit Jesus, januis clausis, et stetit in medio et dixit: Pux vobis ; » et Thoma: Infer digitum tuum huc ", etc. » Et in Evangelio secundum Lucam, colloquentibus Simone et Cleo- pha de iis quæ illis acciderant, Jesus interveniens ibat cum illis ; oculi autem illorum tenebantur ne eum agnoscerent. Et ait ad illos : Qui sunt hi sermones, quos confertis ad invicem ambulan- tes” ? › Et postquam aperti sunt oculi eorum et ipsum cognoverunt, Scriptura disertis verbis adno- tat, Et ipse evanuit ex oculis eorum. › Quamvis igitur Celsus visiones de Jesu cum aliorum somniis, eosque qui Jesum viderunt post ejus resurrectionem cum iis comparet quos inania spectra ludificantur; nemo candidus et prudens res quæ ad Jesum per- tinent, examinaverit, quin agnoscat eas esse cæteris longe magis admirabiles. Psal. xv, 9. " Joan. xx, 26, 27. Luc. xxiv, seqq. fuisse Cleophæ socium, incertum est. In sermone primo de tempore inter Ambrosianos socius Cleo- phæ vocatur Amaon. Alii Nathanaelem fuisse vo- lunt, alii ipsumnet Lucam, qui suum ipsius nomen tacuerit. Vide Grotii adnotationes ad cap. xxiv Evang. secundum Lucam. Paulo post omnes ass., impressi, (79) In margine veteris codicis Vaticani legitur, (80) Καὶ οὐκ ἐγκαταλείψεις. Sic omnes mss. et (81) Ἐν μεθορίῳ, etc. Legendum videtur, ἐν 62. Ac consentaneum quidem erat omnibus quæ (82) Σίμωνος. Unde hauserit Origenes Simonem
Ἀλλὰ καὶ ὁ Ἰουδαῖος ἐὰν ἴδῃ τὸ βούλημα τῶν προφητικῶν λόγων, παραστῆσαι δυνήσεται τὸ μὴ κούφως ἀπειλεῖν καὶ λοιδορεῖν τὸν θεὸν λέγοντα τὸ Οὐαὶ καὶ Προλέγω ὑμῖν, καὶ πῶς θεὸς ὑπὲρ ἐπιστροφῆς ἀνθρώπων τὰ τοιαῦτα ἂν λέγοι, ἅπερ οἴεται οὐδὲ φρόνιμον ἄνθρωπον ποιῆσαι ὁ Κέλσος. Καὶ Χριστιανοὶ δὲ ἕνα θεὸν γινώσκοντες, τὸν ἐν τοῖς προφήταις καὶ τῷ κυρίῳ, παραστήσουσι τὸ εὔλογον τῶν νομιζομένων ἀπειλῶν καὶ λεγομένων παρὰ τῷ Κέλσῳ λοιδοριῶν. Καὶ ὀίγα εἰς τὸν τόπον λελέξεται πρὸς τὸν Κέλσον, ἐπαγγελλόμενον καὶ φιλοσοφεῖν καὶ τὰ ἡμέτερα εἰδέναι· ὅτι ἆρα, ὦ οὗτος, ἐὰν μὲν ὁ παρὰ τῷ Ὁμήρῳ Ἑρμῆς λέγῃ τῷ Ὀδυσσεῖ· Τίπτ’ αὖτ’ ὦ δύστηνε, δι’ ἄκριας ἔρχεαι οἶος; ἀνέχῃ ἀπολογίας, λεγούσης ὅτι ὑπὲρ ἐπιστροφῆς τῷ Ὀδυσσεῖ τοιαῦτα προσδιαλέγεται ὁ ὁμηρικὸς Ἑρμῆςἐπεὶ τὸ κολακεύειν καὶ κεχαρισμένα λέγειν Σειρήνων ἐστίν, αἷς πάρεστιν ἀμφ’ ὀστεόφιν θὶς λεγούσαις· Δεῦρ’ ἄγ’ ἰών, πολύαιν’ Ὀδυσεῦ, μέγα κῦδος Ἀχαιῶν·
εινα τῶν μαθητῶν ἀπιστοῦντα, καὶ ἀδύνατον οιόμε- Α νον τὸ παράδοξον. Συγκατετέθειτο μὲν γὰρ ἐκεῖνος τῇ φασκούσῃ αὐτὸν ἑωρακέναι, ὡς οὐκ ἀδυνάτου ὄντος τοῦ τὴν ψυχὴν τοῦ τεθνηκότος ὀφθῆναι· οὐκέτι δ' ἐνόμιζεν ἀληθὲς εἶναι τὸ, ἐν σώματι αὐτὸν ἀντιτύπῳ ἐγηγέρθαι. Οθεν οὐκ εἶπε (79) μὲν, ε ἐὰν μὴ ἴδω, οὐ μὴ πιστεύσω· » προσέθηκε δὲ καὶ τὸ, « Ἐὰν μὴ βάλω τὴν χεῖρά μου εἰς τὸν τόπον τῶν ἤλων, καὶ ψηλαφήσω αὐτοῦ τὴν πλευρὰν, οὐ μὴ πιστεύσω. » Ταῦτα δ' ἐλέγετο ὑπὸ τοῦ Θωμᾶ, κρίνοντος, ὅτι δύ- γατα: ὀφθαλμοῖς αἰσθητοῖς φανῆναι ψυχῆς σῶμα, πάντα τῷ προτέρῳ εἴδει ...Μέγεθός τε καὶ ὄμματα κάλ' εοικυίης Καὶ φωνήν. Πολλάκι δὲ, ...Καὶ τοῖς περὶ χροὶ εἶματ᾽ ἐχούσης. καὶ προσκαλεσάμενός γε ὁ Ἰησοῦς τὸν Θωμᾶν, εἶπε· • Φέρε τὸν δάκτυλόν σου ὧδε, καὶ ἴδε τὰς χεῖράς μου, καὶ φέρε τὴν χεῖρά σου, καὶ βάλε εἰς τὴν πλευράν μου, καὶ μὴ γίνου ἄπιστος, ἀλλὰ πιστός. ο Καὶ ἀκόλουθόν γε ἦν πᾶσι τοῖς τε προφητευθείσι περὶ αὐτοῦ (ἐν οἷς καὶ τοῦτο ἦν καὶ τοῖς πραχθεῖ σιν αὐτῷ, καὶ τοῖς συμβεβηκόσι, τοῦτο παρὰ πάντα παράδοξον γενέσθαι. Προελέλεκτο γὰρ ἐκ προσώπου τοῦ Ἰησοῦ ἐν τῷ προφήτῃ. Ἡ σάρξ μου κατασκη νώσει ἐπ' ἐλπίδι· καὶ οὐκ ἐγκαταλείψεις (80) την ψυχήν μου εἰς τὸν ᾅδην, καὶ οὐ δώσεις τὸν ὅσιόν σου ἰδεῖν διαφθοράν. » Καὶ ἦν γε μετὰ τὴν ἀνάστασιν αὐτοῦ ὡσπερεὶ ἐν μεθορίῳ (81) τινὶ τῆς παχύτητος τῆς πρὸ τοῦ πάθους σώματος, καὶ τοῦ γυμνὴν τοιού- του σώματος φαίνεσθαι ψυχήν. "Οθεν, ὅτ' ἦσαν οἱ μα θηταὶ αὐτοῦ καὶ Θωμᾶς ἐπὶ τὸ αὐτὸ μετ᾿ αὐτῶν, • ἔρχεται ὁ Ἰησοῦς, τῶν θυρῶν κεκλεισμένων, καὶ ἔπη εἰς τὸ μέσον, καὶ εἶπεν· Εἰρήνη ὑμῖν· εἶτα λέγει τῷ Θωμᾷ· « Φέρε τὸν δάκτυλόν σου ὧδε, » καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ ἐν τῷ κατὰ Λουκᾶν δὲ Εὐαγγελίῳ, ὁμι λούντων πρὸς ἀλλήλους Σίμωνος (82) και Κλεόπα πε ρὶ πάντων τῶν συμβεβηκότων αὐτοῖς, ὁ Ἰησοῦς ἐπι- στὰς αὐτοῖς, ο συνεπορεύετο μετ' αὐτῶν. Καὶ οἱ μὲν ὀφθαλμοὶ αὐτῶν ἐκρατοῦντο τοῦ μὴ ἐπιγνῶναι αὐτόν· ὁ δὲ εἶπε πρὸς αὐτούς· Τίνες οἱ λόγοι, οὓς ἀντιβάλ- λετε πρὸς ἀλλήλους περιπατοῦντες; » Καὶ ἡνίκα διηνοίχθησαν αὐτῶν οἱ ὀφθαλμοὶ, καὶ ἐπέγνωσαν αὐτὸν, τότε αὐταῖς λέξεσί φησιν ἡ Γραφή, « καὶ αὐ τὸς ἄφαντος ἐγένετο ἀπ' αὐτῶν. » Κἂν βούληται οὖν κοινοποιεῖν πρὸς ἕτερα φαντάσματα, καὶ ἄλλους φαντασθέντας, τὰ κατὰ τὸν Ἰησοῦν, καὶ τοὺς ἰδόντας αὐτὴν μετὰ τὴν ἀνάστασιν ὁ Κέλσος· ἀλλὰ τοῖς εὐ- γνωμένως καὶ φρονίμως ἐξετάζουσι τὰ πράγματα φανεῖται τὸ παραδοξότερον. * ὅθεν εἶπε, οὐκ. ὅτι οὐκ ἐγκατα- λείψεις. καὶ ἦν γε μετὰ τὴν ἀνάστασιν. καὶ ἦν γε κατὰ τὴν ἀνάστασιν. μεθορίῳ τινὶ τῆς παχύτητος τοῦ πρὸ τοῦ πάθους σώματος. συμβεβηκότων αὐτοῖς, συμβεβηκότων αὐτῷ. CONTRA CELSUM LIB. II. dulum, qui rem credebat impossibilem esse. Fidem B C D Homer. Iliad. xxi, et 67. Joan. xx, 27. " sine particula ff eschelius in textu. Spencerus vero, Paulo post recte omnino codex Jolianus - secunda manu babet, Alias, Vide homi in Lucam. tamen habebat is mulieri se vidisse narranti; neque enim dubitabat quin anima mortui conspici posset; sed sibi in animum inducere non poterat eum vere surrexisse eo corpore quod priori simile esset. Binc est quod non dixerit solummodo: • Nisi videro, non credam ; a sed addiderit : « Nisi mittam manum meam in locum clavorum et contrectem latus ejus, non credam. Quæ quidem Thomas dixit, quia existimaret corporis oculis conspicabile fieri posse corpus animæ quæ priorem formam omnino referret ..... Et magnitudine et oculis decoris Et voce. Sæpe etiam ..... Et simili amictuº. Cum igitur Thomam advocasset Jesus, dixit illi : ‹ Infer digitum tuum huc, et vide manus meas, et affer manum tuam, et mitte in latus meum, et noli esse incredulus, sed fidelis "¹.> de illo prædicta fuerant (inter quæ erat et resur- rectio), et iis quæ fecerat, necnon iis quæ ipsi con- tigerant, ut illa omnia hoc omnium splendidissimo miraculo cumularentur. Ait enim propheta ex persona Jesu: Garo inea habitabit in spe, quia non dere- linques animam meam in inferno, nec dabis san- ctum tuum videre corruptionem ”.› Erat autem post suam resurrectionem quasi medius inter crassum corpus illud quod habebat antequam pateretur, et subtile quo anima induta conspicitur postquam prius corpus deposuit. Unde cum essent simul di- scipuli ejus et Thomas,venit Jesus, januis clausis, et stetit in medio et dixit: Pux vobis ; » et Thoma: Infer digitum tuum huc ", etc. » Et in Evangelio secundum Lucam, colloquentibus Simone et Cleo- pha de iis quæ illis acciderant, Jesus interveniens ibat cum illis ; oculi autem illorum tenebantur ne eum agnoscerent. Et ait ad illos : Qui sunt hi sermones, quos confertis ad invicem ambulan- tes” ? › Et postquam aperti sunt oculi eorum et ipsum cognoverunt, Scriptura disertis verbis adno- tat, Et ipse evanuit ex oculis eorum. › Quamvis igitur Celsus visiones de Jesu cum aliorum somniis, eosque qui Jesum viderunt post ejus resurrectionem cum iis comparet quos inania spectra ludificantur; nemo candidus et prudens res quæ ad Jesum per- tinent, examinaverit, quin agnoscat eas esse cæteris longe magis admirabiles. Psal. xv, 9. " Joan. xx, 26, 27. Luc. xxiv, seqq. fuisse Cleophæ socium, incertum est. In sermone primo de tempore inter Ambrosianos socius Cleo- phæ vocatur Amaon. Alii Nathanaelem fuisse vo- lunt, alii ipsumnet Lucam, qui suum ipsius nomen tacuerit. Vide Grotii adnotationes ad cap. xxiv Evang. secundum Lucam. Paulo post omnes ass., impressi, (79) In margine veteris codicis Vaticani legitur, (80) Καὶ οὐκ ἐγκαταλείψεις. Sic omnes mss. et (81) Ἐν μεθορίῳ, etc. Legendum videtur, ἐν 62. Ac consentaneum quidem erat omnibus quæ (82) Σίμωνος. Unde hauserit Origenes Simonem
PG 11:915Ἐὰν δ’ οἱ παρ’ ἐμοὶ προφῆται καὶ αὐτὸς ὁ Ἰησοῦς ὑπὲρ ἐπιστροφῆς τῶν ἀκουόντων λέγῃ τὸ οὐαὶ καὶ ἃς νομίζεις λοιδορίας, οὐδὲν οἰκονομεῖται πρὸς τοὺς ἀκούοντας διὰ τῶν τοιούτων λόγων οὐδὲ προσάγει αὐτοῖς ὡς παιώνιον φάρμακον τὸν τοιοῦτον λόγον; Εἰ μὴ ἄρα βούλει τὸν θεὸν ἢ τὸν θείας μετέχοντα φύσεως ἀνθρώποις διαλεγόμενον σκοπεῖν μὲν τὰ τῆς ἰδίας φύσεως καὶ τὰ κατ’ ἀξίαν ἑαυτοῦ μηκέτι δ’ ἐνορᾶν, τί πρέπει τοῖς οἰκονομουμένοις καὶ ἀγομένοις ἀνθρώποις ὑπὸ τοῦ λόγου αὐτοῦ ἐπαγγέλλεσθαι καὶ ἑκάστῳ γε κατὰ τὸ ὑποκείμενον ἦθος διαλέγεσθαι. Πῶς δὲ καὶ οὐ γελοῖον τὸ πεῖσαι ἀδυνατεῖν λεγόμενον περὶ τοῦ Ἰησοῦ καὶ κοινοποιούμενον οὐ μόνον πρὸς τὸν Ἰουδαῖον, πολλὰ τοιαῦτα ἔχοντα ἐν ταῖς προφητείαις, ἀλλὰ καὶ πρὸς Ἕλληνας, ἐν οἷς ἕκαστος τῶν μεγάλην δόξαν ἐπὶ σοφίᾳ ἀπενεγκαμένων οὐ δεδύνηται πεῖσαι τοὺς ἐπιβουλεύοντας ἢ τοὺς δικαστὰς ἢ τοὺς κατηγοροῦντας παύσασθαι μὲν τῆς κακίας ὁδεῦσαι δὲ διὰ φιλοσοφίας ἐπ’ ἀρετήν;
Μετὰ ταῦτα ὁ Κέλσος, οὐκ εὐκαταφρονήτως τὰ γεγραμμένα κακολογῶν, φησίν, « ὅτι ἐχρῆν εἶπερ ὄντως θείαν δύναμιν ἐκφῆναι ἤθελεν ὁ Ἰησοῦς, αὐτ τοῖς τοῖς ἐπηρεάσασι, καὶ τῷ καταδικάσαντι (83), ὅλως πᾶσιν ὀφθῆναι. » ᾿Αληθῶς γὰρ καὶ ἡμῖν φαίνε ται, κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον, οὐχ οὕτω μετὰ τὴν ἀνάστα σιν ὀφθεὶς, ὡς τὸ πρότερον δημοσίᾳ καὶ πᾶσιν ἐφαί- νετο. Αλλ' ἐν μὲν ταῖς Πράξεσιν γέγραπται, « δι' ἡμε ρῶν τεσσαράκοντα ὀπτανόμενος τοῖς μαθηταῖς κατήγ γελλε τὰ περὶ τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ·, ἐν δὲ τοῖς Εὐαγγελίοις, οὐχ ὅτι ἀεὶ συνῆν αὐτοῖς· ἀλλ᾽ ὅπου μὲν δι' ἡμερῶν ὀκτὼ ἐφάνη, τῶν θυρῶν κεκλεισμέ νων, ἐν μέσῳ αὐτῶν· ὅπου δὲ κατά τινας τοιούτους τρόπους. Καὶ ὁ Παῦλος δ' ἐν τοῖς τελευταίοις τῆς πρὸς Κορινθίους προτέρας, ώς μή δημωδῶς (84) απ τοῦ ὀφθέντος ὁμοίως τῷ πρὸ τοῦ πάθους χρόνῳ, τοιαῦτα γράφει· « Παρέδωκα γὰρ ὑμῖν ἐν πρώτοις, δ καὶ παρέλαβον, ὅτι Χριστὸς ἀπέθανεν ὑπὲρ τῶν ἁμαρ τιῶν ἡμῶν κατὰ τὰς Γραφάς (85), καὶ ὅτι ὤφθη Κη φᾷ, εἶτα τοῖς δώδεκα· ἔπειτα ὤφθη ἐπάνω πεντακο- σίοις ἀδελφοῖς ἐφάπαξ, ὧν οἱ πλείονες μένουσιν ἕως ἄρτι, τινὲς δὲ καὶ ἐκοιμήθησαν· ἔπειτα ὤφθη Ια- κώδῳ· ἔπειτα τοῖς ἀποστόλοις πᾶσιν· ἔσχατον δὲ πάντων, ώσπερεὶ τῷ ἐκτρώματι (86) ὤφθη καμοί. Μεγάλα μὲν οὖν τινα, καὶ θαυμαστὰ, καὶ μείζονα οὐ τῆς ἀξίας τῶν πολλῶν μόνον ἐν τοῖς πιστεύουσιν, ἀλλὰ καὶ τῶν πάνυ προκοπτόντων ὑπολαμβάνω εἶναι τὰ κατὰ τὸν τόπον, ἐν οἷς ἡ αἰτία δηλωθείη ἂν τοῦ ἀναστάντα αὐτὸν ἐκ νεκρῶν μὴ ὁμοίως πεφηνέναι τῷ πρότερον χρόνῳ. ᾿Απὸ πλειόνων δὲ, ὡς ἐν τοιούτῳ συγγράμματι γραφομένῳ πρὸς τὸν κατὰ Χριστιανών καὶ τῆς πίστεως αὐτῶν λόγον, ὅρα εἰ δυνησόμεθα, εὐλόγως ὀλίγα παραθέμενοι, καθικέσθαι τῶν ἀκουσο μένων τῆς ἀπολογίας. Ὁ Ἰησοῦς, εἷς ὢν, πλείονα τῇ ἐπινοίᾳ ἦν, καὶ τοῖς βλέπουσιν οὐχ ὁμοίως πᾶσιν ὁρώμενος (87). Καὶ ὅτι μὲν τῇ ἐπινοίᾳ πλείονα ἦν, σαφὲς ἐκ τοῦ, « Εγώ εἰμι ἡ ὁδὸς καὶ ἡ ἀλήθεια καὶ ἡ ζωή·, καὶ τοῦ, • Ἐγώ εἰμι ὁ ἄρτος· καὶ τοῦ, « Εγώ εἰμι ἡ θύρα» καὶ ἄλλων μυρίων· ὅτι δὲ καὶ βλεπόμενος οὐχ ὡσαύ τως τοῖς βλέπουσιν ἐφαίνετο, ἀλλ' ὡς ἐχώρουν (88) εί βλέποντες, σαφὲς ἔσται τοῖς ἐφιστάσι διὰ τί μέλλων μεταμορφοῦσθαι ἐν τῷ ὑψηλῷ ὄρει, οὐδὲ τοὺς ἀπὸ στόλους πάντας παρείληφεν, ἀλλὰ μόνους τὸν Πέτρον, καὶ τὸν Ἰάκωβον, καὶ τὸν Ἰωάννην· ὡς μένους χω ροῦντας τὴν τότε δόξαν αὐτοῦ θεωρῆσαι, δυναμένους δὲ καὶ τοὺς ὀφθέντας ἐν δόξῃ Μωϋσῆν καὶ Ἡλίαν κατα- ῃ ὡς μηδα- μοῦ. ὅτι ἐτάφη, καὶ ὅτι ἐγήγερται τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ κατὰ τὰς Γραφάς, τὸ ὁμοιόπτωτον. ώσπερ εἰ τῷ ἐκτρώματι ώσπερεί τινι έχε τρώματι, ὡς ἐν τοιούτῳ συγγράμματι, ὡς ἐν τούτῳ συγγράμματι. τοῖς ἐφι στάσι διότι. ὡς μόνους χωροῦντας, ὡς μόνους χωρήσοντας. › ORIGENIS B dificultatem objicit minime contemnendam. Si ‹ suam, inquit, divinam potentiam revera innotescere voluit, oportuit utique, ut se suis adversariis, suo judici, omnibus omnino ostenderet. Nam et nobis ex Evangelio certum est, eum post resurrectio- nem, non perinde ac ante, se vulgo et omnibus præbuisse conspicuum. Sed in Actis quidem, scri- ptum est : « Per dies quadraginta apparens discipulis, Joquebatur de regno Dei ”; ›ex Evangeliis autem li- quet eum cum illis non semper fuisse versatum ”; modo post dies octo, clausis januis, in medio eorum visum esse, aliquando quibusdam similibus modis. Item Paulus circa finem primæ ad Corinthios ita scribit, ut satis innuat Jesum non ita vulgo post, ac antequam pateretur, visum fuisse. Tradidi enim vobis iu primis, inquit, quod et accepi, quo- niam Christus mortuus est pro peccatis nostris, se- cundum Scripturas; et quia visus est Cephæ, et post hoc duodecim; deinde visus est plus quam quingentis fratribus simul, ex quibus multi ma- nent usque adhuc, quidam autem dormierunt. Deinde visus est Jacobo, deinde apostolis omnibus; novissime autem omnium tanquam abor- tivo risus est et mihi ". » Magna igitur quædam, admiranda et majora æstimatione non modo vulgi fidelium, sed etiam eorum qui multum profece- runt, arbitror esse quæ eo spectant, ut explicetur quid sit, cur suscitatus e mortuis non perinde con- spectus fuerit atque ante illud tempus. De multis autem, ut in opere contra sermonem in Christianos eorumque fidem injuriosum scriplo, vide an possim mus pauca recte afferre, quæ hujus defensionis noveant auditores. C seq. pro varia illum considerandi ratione, nec eodem modo inspicientibus omnibus videbatur. Illum plura fuisse pro varia illum considerandi ratione, patet ex hoc loco: «Ego sum via, veritas et vita 98; › et ex isto: c Ego sum panis ";, et ex hoc: «Ego sum ostium ',, et ex aliis innumeris. Eumden au- tem non semper intuentibus visum fuisse, sed pro intuentium captu, evidens erit cogitanti, illum, cum in excelso monte transfigurandus esset, non secum apostolos omnes duxisse, sed Petrum, Jacobum et Joannem solos: utpote qui soli videndæ ejus gloriæ pares erant, poterantque Moysem et Eliam in gloria * Joan. xx, 26. "I Cor. xv, Act. 1, 3. Joliano qui cum libris impressis habet, ab exscriptoribus videtur omissus propter quæ lectio neutiquam est sperneuda : nam positum est pro, e tanquam alicui ahortui. » Paulo infra Joan. xiv, 6. ss Joan. vi, 56. Joan. x, 9. sic omnes niss. exceplo Joliano qui cum libris editis habet, lib. v contra Celsum, num. et ; lib. vi, num. 77, et tractatum in Matthæum. Paulo post codd. Regius et Basileensis, Paulo infra omnes miss., excepto Joliano qui cum antea editis habet, 63. Postea Celsus quæ scripla sunt reprehendens, Α 64. Jesus, quamvis unus esset, plura tamen erat (83) Hoeschelius in textu, δικάσαντι. (84) Ως μὴ δημωδῶς. Sic omnes mss. excepto (85) Post vocem Γραφάς, sequens versiculus καὶ (86) Codex Basileensis, ώσπερεί τῷ ἐκτρώματι, (87) Οὐχ ὁμοίως πᾶσιν δρώμενος. Vide infra (88) Libb. editi ad marginem, έγχωροῦν, male.
Μετὰ ταῦτα ὁ Ἰουδαῖος αὐτῷ λέγει, δηλονότι κατὰ τὸ Ἰουδαίοις ἀρέσκον, ὅτι ἐλπίζομεν δή που ἀναστήσεσθαι ἐν σώματι καὶ βιοτὴν ἕξειν αἰώνιον, καὶ τούτου παράδειγμα καὶ ἀρχηγέτην τὸν πεμπόμενον ἡμῖν ἔσεσθαι, δεικνύντα ὅτι οὐκ ἀδύνατόν τινα τῷ θεῷ σὺν τῷ σώματι [ἀναστῆσαι]. Οὐκ οἴδαμεν οὖν εἰ τὸν προσδοκώμενον Χριστὸν ὁ Ἰουδαῖος ἐρεῖ παράδειγμα τῆς ἀναστάσεως ἐν ἑαυτῷ δεικνύναι· ἀλλ’ ἔστω, δεδόσθω τοῦτ’ αὐτὸν καὶ φρονεῖν καὶ λέγειν. Καὶ ἀποκρινούμεθά γε πρὸς τὸν εἰπόντα ἐκ τῶν ἡμετέρων συγγραμμάτων ἡμῖν λελαληκέναι· ὅτι, ὦ οὗτος, ἆρ’ ἐκεῖνα μὲν ἀνέγνως, ἐν οἷς κατηγορεῖν ἡμῶν ὑπολαμβάνεις, τὴν δ’ ἀνάστασιν τοῦ Ἰησοῦ, καὶ ὅτι πρωτότοκος ἐκ τῶν νεκρῶν ἐστιν, οὐ διεξελήλυθας; Ἢ ἐπεὶ μὴ βούλει ταῦτα λελέχθαι, οὐδ’ εἴρηται; Ἐπεὶ δ’ ὁ Ἰουδαῖος ἔτι λέγει καὶ προσίεται παρὰ τῷ Κέλσῳ τὴν ἀνάστασιν τῶν σωμάτων, οὐχ ἡγοῦμαι νῦν εὔκαιρον εἶναι περὶ τούτου διεξελθεῖν πρὸς τὸν καὶ πιστεύοντα καὶ λέγοντα ἀνάστασιν εἶναι σωμάτων, καὶ εἴτε διαρθροῦντα τὸ τοιοῦτον παρ’ ἑαυτῷ καὶ δυνάμενον πρεσβεῦσαι περὶ τοῦ λόγου καλῶς εἴτε μή, ἀλλὰ μυθικώτερον συγκατατιθέμενον τῷ λόγῳ.
Μετὰ ταῦτα ὁ Κέλσος, οὐκ εὐκαταφρονήτως τὰ γεγραμμένα κακολογῶν, φησίν, « ὅτι ἐχρῆν εἶπερ ὄντως θείαν δύναμιν ἐκφῆναι ἤθελεν ὁ Ἰησοῦς, αὐτ τοῖς τοῖς ἐπηρεάσασι, καὶ τῷ καταδικάσαντι (83), ὅλως πᾶσιν ὀφθῆναι. » ᾿Αληθῶς γὰρ καὶ ἡμῖν φαίνε ται, κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον, οὐχ οὕτω μετὰ τὴν ἀνάστα σιν ὀφθεὶς, ὡς τὸ πρότερον δημοσίᾳ καὶ πᾶσιν ἐφαί- νετο. Αλλ' ἐν μὲν ταῖς Πράξεσιν γέγραπται, « δι' ἡμε ρῶν τεσσαράκοντα ὀπτανόμενος τοῖς μαθηταῖς κατήγ γελλε τὰ περὶ τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ·, ἐν δὲ τοῖς Εὐαγγελίοις, οὐχ ὅτι ἀεὶ συνῆν αὐτοῖς· ἀλλ᾽ ὅπου μὲν δι' ἡμερῶν ὀκτὼ ἐφάνη, τῶν θυρῶν κεκλεισμέ νων, ἐν μέσῳ αὐτῶν· ὅπου δὲ κατά τινας τοιούτους τρόπους. Καὶ ὁ Παῦλος δ' ἐν τοῖς τελευταίοις τῆς πρὸς Κορινθίους προτέρας, ώς μή δημωδῶς (84) απ τοῦ ὀφθέντος ὁμοίως τῷ πρὸ τοῦ πάθους χρόνῳ, τοιαῦτα γράφει· « Παρέδωκα γὰρ ὑμῖν ἐν πρώτοις, δ καὶ παρέλαβον, ὅτι Χριστὸς ἀπέθανεν ὑπὲρ τῶν ἁμαρ τιῶν ἡμῶν κατὰ τὰς Γραφάς (85), καὶ ὅτι ὤφθη Κη φᾷ, εἶτα τοῖς δώδεκα· ἔπειτα ὤφθη ἐπάνω πεντακο- σίοις ἀδελφοῖς ἐφάπαξ, ὧν οἱ πλείονες μένουσιν ἕως ἄρτι, τινὲς δὲ καὶ ἐκοιμήθησαν· ἔπειτα ὤφθη Ια- κώδῳ· ἔπειτα τοῖς ἀποστόλοις πᾶσιν· ἔσχατον δὲ πάντων, ώσπερεὶ τῷ ἐκτρώματι (86) ὤφθη καμοί. Μεγάλα μὲν οὖν τινα, καὶ θαυμαστὰ, καὶ μείζονα οὐ τῆς ἀξίας τῶν πολλῶν μόνον ἐν τοῖς πιστεύουσιν, ἀλλὰ καὶ τῶν πάνυ προκοπτόντων ὑπολαμβάνω εἶναι τὰ κατὰ τὸν τόπον, ἐν οἷς ἡ αἰτία δηλωθείη ἂν τοῦ ἀναστάντα αὐτὸν ἐκ νεκρῶν μὴ ὁμοίως πεφηνέναι τῷ πρότερον χρόνῳ. ᾿Απὸ πλειόνων δὲ, ὡς ἐν τοιούτῳ συγγράμματι γραφομένῳ πρὸς τὸν κατὰ Χριστιανών καὶ τῆς πίστεως αὐτῶν λόγον, ὅρα εἰ δυνησόμεθα, εὐλόγως ὀλίγα παραθέμενοι, καθικέσθαι τῶν ἀκουσο μένων τῆς ἀπολογίας. Ὁ Ἰησοῦς, εἷς ὢν, πλείονα τῇ ἐπινοίᾳ ἦν, καὶ τοῖς βλέπουσιν οὐχ ὁμοίως πᾶσιν ὁρώμενος (87). Καὶ ὅτι μὲν τῇ ἐπινοίᾳ πλείονα ἦν, σαφὲς ἐκ τοῦ, « Εγώ εἰμι ἡ ὁδὸς καὶ ἡ ἀλήθεια καὶ ἡ ζωή·, καὶ τοῦ, • Ἐγώ εἰμι ὁ ἄρτος· καὶ τοῦ, « Εγώ εἰμι ἡ θύρα» καὶ ἄλλων μυρίων· ὅτι δὲ καὶ βλεπόμενος οὐχ ὡσαύ τως τοῖς βλέπουσιν ἐφαίνετο, ἀλλ' ὡς ἐχώρουν (88) εί βλέποντες, σαφὲς ἔσται τοῖς ἐφιστάσι διὰ τί μέλλων μεταμορφοῦσθαι ἐν τῷ ὑψηλῷ ὄρει, οὐδὲ τοὺς ἀπὸ στόλους πάντας παρείληφεν, ἀλλὰ μόνους τὸν Πέτρον, καὶ τὸν Ἰάκωβον, καὶ τὸν Ἰωάννην· ὡς μένους χω ροῦντας τὴν τότε δόξαν αὐτοῦ θεωρῆσαι, δυναμένους δὲ καὶ τοὺς ὀφθέντας ἐν δόξῃ Μωϋσῆν καὶ Ἡλίαν κατα- ῃ ὡς μηδα- μοῦ. ὅτι ἐτάφη, καὶ ὅτι ἐγήγερται τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ κατὰ τὰς Γραφάς, τὸ ὁμοιόπτωτον. ώσπερ εἰ τῷ ἐκτρώματι ώσπερεί τινι έχε τρώματι, ὡς ἐν τοιούτῳ συγγράμματι, ὡς ἐν τούτῳ συγγράμματι. τοῖς ἐφι στάσι διότι. ὡς μόνους χωροῦντας, ὡς μόνους χωρήσοντας. › ORIGENIS B dificultatem objicit minime contemnendam. Si ‹ suam, inquit, divinam potentiam revera innotescere voluit, oportuit utique, ut se suis adversariis, suo judici, omnibus omnino ostenderet. Nam et nobis ex Evangelio certum est, eum post resurrectio- nem, non perinde ac ante, se vulgo et omnibus præbuisse conspicuum. Sed in Actis quidem, scri- ptum est : « Per dies quadraginta apparens discipulis, Joquebatur de regno Dei ”; ›ex Evangeliis autem li- quet eum cum illis non semper fuisse versatum ”; modo post dies octo, clausis januis, in medio eorum visum esse, aliquando quibusdam similibus modis. Item Paulus circa finem primæ ad Corinthios ita scribit, ut satis innuat Jesum non ita vulgo post, ac antequam pateretur, visum fuisse. Tradidi enim vobis iu primis, inquit, quod et accepi, quo- niam Christus mortuus est pro peccatis nostris, se- cundum Scripturas; et quia visus est Cephæ, et post hoc duodecim; deinde visus est plus quam quingentis fratribus simul, ex quibus multi ma- nent usque adhuc, quidam autem dormierunt. Deinde visus est Jacobo, deinde apostolis omnibus; novissime autem omnium tanquam abor- tivo risus est et mihi ". » Magna igitur quædam, admiranda et majora æstimatione non modo vulgi fidelium, sed etiam eorum qui multum profece- runt, arbitror esse quæ eo spectant, ut explicetur quid sit, cur suscitatus e mortuis non perinde con- spectus fuerit atque ante illud tempus. De multis autem, ut in opere contra sermonem in Christianos eorumque fidem injuriosum scriplo, vide an possim mus pauca recte afferre, quæ hujus defensionis noveant auditores. C seq. pro varia illum considerandi ratione, nec eodem modo inspicientibus omnibus videbatur. Illum plura fuisse pro varia illum considerandi ratione, patet ex hoc loco: «Ego sum via, veritas et vita 98; › et ex isto: c Ego sum panis ";, et ex hoc: «Ego sum ostium ',, et ex aliis innumeris. Eumden au- tem non semper intuentibus visum fuisse, sed pro intuentium captu, evidens erit cogitanti, illum, cum in excelso monte transfigurandus esset, non secum apostolos omnes duxisse, sed Petrum, Jacobum et Joannem solos: utpote qui soli videndæ ejus gloriæ pares erant, poterantque Moysem et Eliam in gloria * Joan. xx, 26. "I Cor. xv, Act. 1, 3. Joliano qui cum libris impressis habet, ab exscriptoribus videtur omissus propter quæ lectio neutiquam est sperneuda : nam positum est pro, e tanquam alicui ahortui. » Paulo infra Joan. xiv, 6. ss Joan. vi, 56. Joan. x, 9. sic omnes niss. exceplo Joliano qui cum libris editis habet, lib. v contra Celsum, num. et ; lib. vi, num. 77, et tractatum in Matthæum. Paulo post codd. Regius et Basileensis, Paulo infra omnes miss., excepto Joliano qui cum antea editis habet, 63. Postea Celsus quæ scripla sunt reprehendens, Α 64. Jesus, quamvis unus esset, plura tamen erat (83) Hoeschelius in textu, δικάσαντι. (84) Ως μὴ δημωδῶς. Sic omnes mss. excepto (85) Post vocem Γραφάς, sequens versiculus καὶ (86) Codex Basileensis, ώσπερεί τῷ ἐκτρώματι, (87) Οὐχ ὁμοίως πᾶσιν δρώμενος. Vide infra (88) Libb. editi ad marginem, έγχωροῦν, male.
PG 11:917Ταῦτα μὲν οὖν οὕτως πρὸς τὸν Κέλσου Ἰουδαῖον λελέχθω. Ἐπεὶ δὲ μετὰ ταῦτά φησι· [ Ποῦ οὖν ἐστιν; ἵνα ἴδωμεν καὶ πιστεύσωμεν, ἐροῦμεν πρὸς αὐτόν· ποῦ οὖν ἐστι νῦν ὁ ἐν τοῖς προφήταις λέγων καὶ ὁ τεράστια πεποιηκώς; ἵνα ἴδωμεν καὶ πιστεύσωμεν ὅτι μερίς ἐστι τοῦ θεοῦ.] Ἢ ὑμῖν μὲν ἔξεστιν ἀπολογεῖσθαι περὶ τοῦ μὴ ἀεὶ ἐπιφαίνεσθαι τῷ γένει τῶν Ἑβραίων τὸν θεόν, ἡμῖν δὲ οὐ δίδοται ἡ αὐτὴ ἀπολογία περὶ τοῦ Ἰησοῦ, ἅπαξ καὶ ἀναστάντος καὶ πείσαντος περὶ τῆς ἑαυτοῦ ἀναστάσεως τοὺς μαθητὰς καὶ ἐπὶ τοσοῦτον πείσαντος, ὥστε δι’ ὧν πάσχουσι δεικνύναι πᾶσιν ὅτι βλέποντες τὴν αἰώνιον ζωὴν καὶ τὴν ὑποδεδειγμένην αὐτοῖς καὶ λόγῳ καὶ ἔργῳ ἀνάστασιν παίζουσι πάντα τὰ ἐν τῷ βίῳ ἐπίπονα; Μετὰ ταῦτα λέγει ὁ Ἰουδαῖος· [ Ἢ ἐπὶ τοῦτο κατῆλθεν, ἵν’ ἀπιστήσωμεν; ] Πρὸς ὃν λελέξεται· [οὐκ ἐπὶ τοῦτο μὲν ἦλθεν, ἵν’ ἐργάσηται τὴν ἀπιστίαν Ἰουδαίοις, προγινώσκων δ’ αὐτὴν ἐσομένην προεῖπε καὶ συνεχρήσατο τῇ ἀπιστίᾳ τῶν Ἰουδαίων πρὸς τὴν κλῆσιν τῶν ἐθνῶν. Τῷ γὰρ ἐκείνων παραπτώματι ἡ σωτηρία τοῖς ἔθνεσι γεγένηται, περὶ ὧν ὁ ἐν τοῖς προφήταις Χριστός φησι· Λαός, ὃν οὐκ ἔγνων, ἐδούλευσέ μοι·
Μετὰ ταῦτα ὁ Κέλσος, οὐκ εὐκαταφρονήτως τὰ γεγραμμένα κακολογῶν, φησίν, « ὅτι ἐχρῆν εἶπερ ὄντως θείαν δύναμιν ἐκφῆναι ἤθελεν ὁ Ἰησοῦς, αὐτ τοῖς τοῖς ἐπηρεάσασι, καὶ τῷ καταδικάσαντι (83), ὅλως πᾶσιν ὀφθῆναι. » ᾿Αληθῶς γὰρ καὶ ἡμῖν φαίνε ται, κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον, οὐχ οὕτω μετὰ τὴν ἀνάστα σιν ὀφθεὶς, ὡς τὸ πρότερον δημοσίᾳ καὶ πᾶσιν ἐφαί- νετο. Αλλ' ἐν μὲν ταῖς Πράξεσιν γέγραπται, « δι' ἡμε ρῶν τεσσαράκοντα ὀπτανόμενος τοῖς μαθηταῖς κατήγ γελλε τὰ περὶ τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ·, ἐν δὲ τοῖς Εὐαγγελίοις, οὐχ ὅτι ἀεὶ συνῆν αὐτοῖς· ἀλλ᾽ ὅπου μὲν δι' ἡμερῶν ὀκτὼ ἐφάνη, τῶν θυρῶν κεκλεισμέ νων, ἐν μέσῳ αὐτῶν· ὅπου δὲ κατά τινας τοιούτους τρόπους. Καὶ ὁ Παῦλος δ' ἐν τοῖς τελευταίοις τῆς πρὸς Κορινθίους προτέρας, ώς μή δημωδῶς (84) απ τοῦ ὀφθέντος ὁμοίως τῷ πρὸ τοῦ πάθους χρόνῳ, τοιαῦτα γράφει· « Παρέδωκα γὰρ ὑμῖν ἐν πρώτοις, δ καὶ παρέλαβον, ὅτι Χριστὸς ἀπέθανεν ὑπὲρ τῶν ἁμαρ τιῶν ἡμῶν κατὰ τὰς Γραφάς (85), καὶ ὅτι ὤφθη Κη φᾷ, εἶτα τοῖς δώδεκα· ἔπειτα ὤφθη ἐπάνω πεντακο- σίοις ἀδελφοῖς ἐφάπαξ, ὧν οἱ πλείονες μένουσιν ἕως ἄρτι, τινὲς δὲ καὶ ἐκοιμήθησαν· ἔπειτα ὤφθη Ια- κώδῳ· ἔπειτα τοῖς ἀποστόλοις πᾶσιν· ἔσχατον δὲ πάντων, ώσπερεὶ τῷ ἐκτρώματι (86) ὤφθη καμοί. Μεγάλα μὲν οὖν τινα, καὶ θαυμαστὰ, καὶ μείζονα οὐ τῆς ἀξίας τῶν πολλῶν μόνον ἐν τοῖς πιστεύουσιν, ἀλλὰ καὶ τῶν πάνυ προκοπτόντων ὑπολαμβάνω εἶναι τὰ κατὰ τὸν τόπον, ἐν οἷς ἡ αἰτία δηλωθείη ἂν τοῦ ἀναστάντα αὐτὸν ἐκ νεκρῶν μὴ ὁμοίως πεφηνέναι τῷ πρότερον χρόνῳ. ᾿Απὸ πλειόνων δὲ, ὡς ἐν τοιούτῳ συγγράμματι γραφομένῳ πρὸς τὸν κατὰ Χριστιανών καὶ τῆς πίστεως αὐτῶν λόγον, ὅρα εἰ δυνησόμεθα, εὐλόγως ὀλίγα παραθέμενοι, καθικέσθαι τῶν ἀκουσο μένων τῆς ἀπολογίας. Ὁ Ἰησοῦς, εἷς ὢν, πλείονα τῇ ἐπινοίᾳ ἦν, καὶ τοῖς βλέπουσιν οὐχ ὁμοίως πᾶσιν ὁρώμενος (87). Καὶ ὅτι μὲν τῇ ἐπινοίᾳ πλείονα ἦν, σαφὲς ἐκ τοῦ, « Εγώ εἰμι ἡ ὁδὸς καὶ ἡ ἀλήθεια καὶ ἡ ζωή·, καὶ τοῦ, • Ἐγώ εἰμι ὁ ἄρτος· καὶ τοῦ, « Εγώ εἰμι ἡ θύρα» καὶ ἄλλων μυρίων· ὅτι δὲ καὶ βλεπόμενος οὐχ ὡσαύ τως τοῖς βλέπουσιν ἐφαίνετο, ἀλλ' ὡς ἐχώρουν (88) εί βλέποντες, σαφὲς ἔσται τοῖς ἐφιστάσι διὰ τί μέλλων μεταμορφοῦσθαι ἐν τῷ ὑψηλῷ ὄρει, οὐδὲ τοὺς ἀπὸ στόλους πάντας παρείληφεν, ἀλλὰ μόνους τὸν Πέτρον, καὶ τὸν Ἰάκωβον, καὶ τὸν Ἰωάννην· ὡς μένους χω ροῦντας τὴν τότε δόξαν αὐτοῦ θεωρῆσαι, δυναμένους δὲ καὶ τοὺς ὀφθέντας ἐν δόξῃ Μωϋσῆν καὶ Ἡλίαν κατα- ῃ ὡς μηδα- μοῦ. ὅτι ἐτάφη, καὶ ὅτι ἐγήγερται τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ κατὰ τὰς Γραφάς, τὸ ὁμοιόπτωτον. ώσπερ εἰ τῷ ἐκτρώματι ώσπερεί τινι έχε τρώματι, ὡς ἐν τοιούτῳ συγγράμματι, ὡς ἐν τούτῳ συγγράμματι. τοῖς ἐφι στάσι διότι. ὡς μόνους χωροῦντας, ὡς μόνους χωρήσοντας. › ORIGENIS B dificultatem objicit minime contemnendam. Si ‹ suam, inquit, divinam potentiam revera innotescere voluit, oportuit utique, ut se suis adversariis, suo judici, omnibus omnino ostenderet. Nam et nobis ex Evangelio certum est, eum post resurrectio- nem, non perinde ac ante, se vulgo et omnibus præbuisse conspicuum. Sed in Actis quidem, scri- ptum est : « Per dies quadraginta apparens discipulis, Joquebatur de regno Dei ”; ›ex Evangeliis autem li- quet eum cum illis non semper fuisse versatum ”; modo post dies octo, clausis januis, in medio eorum visum esse, aliquando quibusdam similibus modis. Item Paulus circa finem primæ ad Corinthios ita scribit, ut satis innuat Jesum non ita vulgo post, ac antequam pateretur, visum fuisse. Tradidi enim vobis iu primis, inquit, quod et accepi, quo- niam Christus mortuus est pro peccatis nostris, se- cundum Scripturas; et quia visus est Cephæ, et post hoc duodecim; deinde visus est plus quam quingentis fratribus simul, ex quibus multi ma- nent usque adhuc, quidam autem dormierunt. Deinde visus est Jacobo, deinde apostolis omnibus; novissime autem omnium tanquam abor- tivo risus est et mihi ". » Magna igitur quædam, admiranda et majora æstimatione non modo vulgi fidelium, sed etiam eorum qui multum profece- runt, arbitror esse quæ eo spectant, ut explicetur quid sit, cur suscitatus e mortuis non perinde con- spectus fuerit atque ante illud tempus. De multis autem, ut in opere contra sermonem in Christianos eorumque fidem injuriosum scriplo, vide an possim mus pauca recte afferre, quæ hujus defensionis noveant auditores. C seq. pro varia illum considerandi ratione, nec eodem modo inspicientibus omnibus videbatur. Illum plura fuisse pro varia illum considerandi ratione, patet ex hoc loco: «Ego sum via, veritas et vita 98; › et ex isto: c Ego sum panis ";, et ex hoc: «Ego sum ostium ',, et ex aliis innumeris. Eumden au- tem non semper intuentibus visum fuisse, sed pro intuentium captu, evidens erit cogitanti, illum, cum in excelso monte transfigurandus esset, non secum apostolos omnes duxisse, sed Petrum, Jacobum et Joannem solos: utpote qui soli videndæ ejus gloriæ pares erant, poterantque Moysem et Eliam in gloria * Joan. xx, 26. "I Cor. xv, Act. 1, 3. Joliano qui cum libris impressis habet, ab exscriptoribus videtur omissus propter quæ lectio neutiquam est sperneuda : nam positum est pro, e tanquam alicui ahortui. » Paulo infra Joan. xiv, 6. ss Joan. vi, 56. Joan. x, 9. sic omnes niss. exceplo Joliano qui cum libris editis habet, lib. v contra Celsum, num. et ; lib. vi, num. 77, et tractatum in Matthæum. Paulo post codd. Regius et Basileensis, Paulo infra omnes miss., excepto Joliano qui cum antea editis habet, 63. Postea Celsus quæ scripla sunt reprehendens, Α 64. Jesus, quamvis unus esset, plura tamen erat (83) Hoeschelius in textu, δικάσαντι. (84) Ως μὴ δημωδῶς. Sic omnes mss. excepto (85) Post vocem Γραφάς, sequens versiculus καὶ (86) Codex Basileensis, ώσπερεί τῷ ἐκτρώματι, (87) Οὐχ ὁμοίως πᾶσιν δρώμενος. Vide infra (88) Libb. editi ad marginem, έγχωροῦν, male.
εἰς ἀκοὴν ὠτίου ὑπήκουσέ μου, καὶ Εὑρέθην τοῖς ἐμὲ μὴ ζητοῦσιν, ἐμφανὴς ἐγενόμην τοῖς ἐμὲ μὴ ἐπερωτῶσι.] Καὶ σαφὲς ὅτι καὶ τὴν ἐν βίῳ κόλασιν Ἰουδαῖοι μετὰ τὸ διαθεῖναι τὸν Ἰησοῦν ἃ διέθηκαν ἐκολάσθησαν. Λεγέτωσαν δ’ Ἰουδαῖοι, ἐὰν οἱ ἐγκαλοῦντες φάσκωσιν· θαυμαστή γε ὑμῖν ἡ τοῦ θεοῦ πρόνοια καὶ φιλανθρωπία, κολαζομένοις καὶ στερηθεῖσι καὶ τῆς Ἱερουσαλὴμ καὶ τοῦ λεγομένου ἁγιάσματος καὶ τῆς σεμνοτάτης λατρείας· ὃ γὰρ ἐὰν εἴπωσιν ἀπολογούμενοι περὶ τῆς προνοίας τοῦ θεοῦ, ἡμεῖς μᾶλλον κατασκευάσομεν καὶ ἐπὶ τὸ βέλτιον [λέγοντες θαυμαστὴν γεγονέναι πρόνοιαν τοῦ θεοῦ, συγχρησαμένην τῷ ἁμαρτήματι τοῦ λαοῦ ἐκείνου εἰς τὸ τοὺς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν διὰ Ἰησοῦ κληθῆναι, τοὺς ξένους τῶν διαθηκῶν καὶ ἀλλοτρίους τῶν ἐπαγγελιῶν εἰς τὴν τοῦ θεοῦ βασιλείαν.] Καὶ ταῦτα δὲ προεῖπον οἱ προφῆται, ὡς ἄρα διὰ τὰ ἁμαρτήματα τοῦ τῶν Ἑβραίων λαοῦ [ἐκλέξεται ὁ θεὸς οὐχὶ ἔθνος ἀλλὰ λογάδας πανταχόθεν], καὶ τὰ μωρὰ τοῦ κόσμου ἐκλεξάμενος ποιήσει τὸ ἀσύνετον ἔθνος γενέσθαι ἐν τοῖς θείοις λόγοις, αἰρομένης μὲν ἀπ’ ἐκείνων τῆς τοῦ θεοῦ βασιλείας τούτοις δὲ διδομένης.
Μετὰ ταῦτα ὁ Κέλσος, οὐκ εὐκαταφρονήτως τὰ γεγραμμένα κακολογῶν, φησίν, « ὅτι ἐχρῆν εἶπερ ὄντως θείαν δύναμιν ἐκφῆναι ἤθελεν ὁ Ἰησοῦς, αὐτ τοῖς τοῖς ἐπηρεάσασι, καὶ τῷ καταδικάσαντι (83), ὅλως πᾶσιν ὀφθῆναι. » ᾿Αληθῶς γὰρ καὶ ἡμῖν φαίνε ται, κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον, οὐχ οὕτω μετὰ τὴν ἀνάστα σιν ὀφθεὶς, ὡς τὸ πρότερον δημοσίᾳ καὶ πᾶσιν ἐφαί- νετο. Αλλ' ἐν μὲν ταῖς Πράξεσιν γέγραπται, « δι' ἡμε ρῶν τεσσαράκοντα ὀπτανόμενος τοῖς μαθηταῖς κατήγ γελλε τὰ περὶ τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ·, ἐν δὲ τοῖς Εὐαγγελίοις, οὐχ ὅτι ἀεὶ συνῆν αὐτοῖς· ἀλλ᾽ ὅπου μὲν δι' ἡμερῶν ὀκτὼ ἐφάνη, τῶν θυρῶν κεκλεισμέ νων, ἐν μέσῳ αὐτῶν· ὅπου δὲ κατά τινας τοιούτους τρόπους. Καὶ ὁ Παῦλος δ' ἐν τοῖς τελευταίοις τῆς πρὸς Κορινθίους προτέρας, ώς μή δημωδῶς (84) απ τοῦ ὀφθέντος ὁμοίως τῷ πρὸ τοῦ πάθους χρόνῳ, τοιαῦτα γράφει· « Παρέδωκα γὰρ ὑμῖν ἐν πρώτοις, δ καὶ παρέλαβον, ὅτι Χριστὸς ἀπέθανεν ὑπὲρ τῶν ἁμαρ τιῶν ἡμῶν κατὰ τὰς Γραφάς (85), καὶ ὅτι ὤφθη Κη φᾷ, εἶτα τοῖς δώδεκα· ἔπειτα ὤφθη ἐπάνω πεντακο- σίοις ἀδελφοῖς ἐφάπαξ, ὧν οἱ πλείονες μένουσιν ἕως ἄρτι, τινὲς δὲ καὶ ἐκοιμήθησαν· ἔπειτα ὤφθη Ια- κώδῳ· ἔπειτα τοῖς ἀποστόλοις πᾶσιν· ἔσχατον δὲ πάντων, ώσπερεὶ τῷ ἐκτρώματι (86) ὤφθη καμοί. Μεγάλα μὲν οὖν τινα, καὶ θαυμαστὰ, καὶ μείζονα οὐ τῆς ἀξίας τῶν πολλῶν μόνον ἐν τοῖς πιστεύουσιν, ἀλλὰ καὶ τῶν πάνυ προκοπτόντων ὑπολαμβάνω εἶναι τὰ κατὰ τὸν τόπον, ἐν οἷς ἡ αἰτία δηλωθείη ἂν τοῦ ἀναστάντα αὐτὸν ἐκ νεκρῶν μὴ ὁμοίως πεφηνέναι τῷ πρότερον χρόνῳ. ᾿Απὸ πλειόνων δὲ, ὡς ἐν τοιούτῳ συγγράμματι γραφομένῳ πρὸς τὸν κατὰ Χριστιανών καὶ τῆς πίστεως αὐτῶν λόγον, ὅρα εἰ δυνησόμεθα, εὐλόγως ὀλίγα παραθέμενοι, καθικέσθαι τῶν ἀκουσο μένων τῆς ἀπολογίας. Ὁ Ἰησοῦς, εἷς ὢν, πλείονα τῇ ἐπινοίᾳ ἦν, καὶ τοῖς βλέπουσιν οὐχ ὁμοίως πᾶσιν ὁρώμενος (87). Καὶ ὅτι μὲν τῇ ἐπινοίᾳ πλείονα ἦν, σαφὲς ἐκ τοῦ, « Εγώ εἰμι ἡ ὁδὸς καὶ ἡ ἀλήθεια καὶ ἡ ζωή·, καὶ τοῦ, • Ἐγώ εἰμι ὁ ἄρτος· καὶ τοῦ, « Εγώ εἰμι ἡ θύρα» καὶ ἄλλων μυρίων· ὅτι δὲ καὶ βλεπόμενος οὐχ ὡσαύ τως τοῖς βλέπουσιν ἐφαίνετο, ἀλλ' ὡς ἐχώρουν (88) εί βλέποντες, σαφὲς ἔσται τοῖς ἐφιστάσι διὰ τί μέλλων μεταμορφοῦσθαι ἐν τῷ ὑψηλῷ ὄρει, οὐδὲ τοὺς ἀπὸ στόλους πάντας παρείληφεν, ἀλλὰ μόνους τὸν Πέτρον, καὶ τὸν Ἰάκωβον, καὶ τὸν Ἰωάννην· ὡς μένους χω ροῦντας τὴν τότε δόξαν αὐτοῦ θεωρῆσαι, δυναμένους δὲ καὶ τοὺς ὀφθέντας ἐν δόξῃ Μωϋσῆν καὶ Ἡλίαν κατα- ῃ ὡς μηδα- μοῦ. ὅτι ἐτάφη, καὶ ὅτι ἐγήγερται τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ κατὰ τὰς Γραφάς, τὸ ὁμοιόπτωτον. ώσπερ εἰ τῷ ἐκτρώματι ώσπερεί τινι έχε τρώματι, ὡς ἐν τοιούτῳ συγγράμματι, ὡς ἐν τούτῳ συγγράμματι. τοῖς ἐφι στάσι διότι. ὡς μόνους χωροῦντας, ὡς μόνους χωρήσοντας. › ORIGENIS B dificultatem objicit minime contemnendam. Si ‹ suam, inquit, divinam potentiam revera innotescere voluit, oportuit utique, ut se suis adversariis, suo judici, omnibus omnino ostenderet. Nam et nobis ex Evangelio certum est, eum post resurrectio- nem, non perinde ac ante, se vulgo et omnibus præbuisse conspicuum. Sed in Actis quidem, scri- ptum est : « Per dies quadraginta apparens discipulis, Joquebatur de regno Dei ”; ›ex Evangeliis autem li- quet eum cum illis non semper fuisse versatum ”; modo post dies octo, clausis januis, in medio eorum visum esse, aliquando quibusdam similibus modis. Item Paulus circa finem primæ ad Corinthios ita scribit, ut satis innuat Jesum non ita vulgo post, ac antequam pateretur, visum fuisse. Tradidi enim vobis iu primis, inquit, quod et accepi, quo- niam Christus mortuus est pro peccatis nostris, se- cundum Scripturas; et quia visus est Cephæ, et post hoc duodecim; deinde visus est plus quam quingentis fratribus simul, ex quibus multi ma- nent usque adhuc, quidam autem dormierunt. Deinde visus est Jacobo, deinde apostolis omnibus; novissime autem omnium tanquam abor- tivo risus est et mihi ". » Magna igitur quædam, admiranda et majora æstimatione non modo vulgi fidelium, sed etiam eorum qui multum profece- runt, arbitror esse quæ eo spectant, ut explicetur quid sit, cur suscitatus e mortuis non perinde con- spectus fuerit atque ante illud tempus. De multis autem, ut in opere contra sermonem in Christianos eorumque fidem injuriosum scriplo, vide an possim mus pauca recte afferre, quæ hujus defensionis noveant auditores. C seq. pro varia illum considerandi ratione, nec eodem modo inspicientibus omnibus videbatur. Illum plura fuisse pro varia illum considerandi ratione, patet ex hoc loco: «Ego sum via, veritas et vita 98; › et ex isto: c Ego sum panis ";, et ex hoc: «Ego sum ostium ',, et ex aliis innumeris. Eumden au- tem non semper intuentibus visum fuisse, sed pro intuentium captu, evidens erit cogitanti, illum, cum in excelso monte transfigurandus esset, non secum apostolos omnes duxisse, sed Petrum, Jacobum et Joannem solos: utpote qui soli videndæ ejus gloriæ pares erant, poterantque Moysem et Eliam in gloria * Joan. xx, 26. "I Cor. xv, Act. 1, 3. Joliano qui cum libris impressis habet, ab exscriptoribus videtur omissus propter quæ lectio neutiquam est sperneuda : nam positum est pro, e tanquam alicui ahortui. » Paulo infra Joan. xiv, 6. ss Joan. vi, 56. Joan. x, 9. sic omnes niss. exceplo Joliano qui cum libris editis habet, lib. v contra Celsum, num. et ; lib. vi, num. 77, et tractatum in Matthæum. Paulo post codd. Regius et Basileensis, Paulo infra omnes miss., excepto Joliano qui cum antea editis habet, 63. Postea Celsus quæ scripla sunt reprehendens, Α 64. Jesus, quamvis unus esset, plura tamen erat (83) Hoeschelius in textu, δικάσαντι. (84) Ως μὴ δημωδῶς. Sic omnes mss. excepto (85) Post vocem Γραφάς, sequens versiculus καὶ (86) Codex Basileensis, ώσπερεί τῷ ἐκτρώματι, (87) Οὐχ ὁμοίως πᾶσιν δρώμενος. Vide infra (88) Libb. editi ad marginem, έγχωροῦν, male.
Ἀρκεῖ δ’ ἀπὸ πλειόνων ἐπὶ τοῦ παρόντος παραθέσθαι [τὴν ἀπὸ τῆς ᾠδῆς τοῦ Δευτερονομίου προφητείαν περὶ τῆς τῶν ἐθνῶν κλήσεως οὕτως ἔχουσαν, λεγομένην ἐκ προσώπου κυρίου· Αὐτοὶ γὰρ παρεζήλωσάν με ἐπ’ οὐ θεῷ, παρώργισάν με ἐν τοῖς εἰδώλοις αὐτῶν· καὶ ἐγὼ παραζηλώσω αὐτοὺς ἐπ’ οὐκ ἔθνει, ἐπὶ ἔθνει ἀσυνέτῳ παροργιῶ αὐτούς.] Εἶτ’ ἐπίλογος τοῦ Ἰουδαίου ἐπὶ τούτοις πᾶσί φησι περὶ τοῦ Ἰησοῦ· Ἐκεῖνος μὲν οὖν ἄνθρωπος ἦν, καὶ τοιοῦτος, οἷον αὐτὸ τὸ ἀληθὲς ἐμφανίζει καὶ ὁ λόγος δείκνυσιν. Οὐκ οἶδα δὲ εἰ ἄνθρωπος, τολμήσας ἐπισπεῖραι πάσῃ τῇ οἰκουμένῃ τὴν κατ’ αὐτὸν θεοσέβειαν καὶ διδασκαλίαν, δύναται ἀθεεὶ ποιῆσαι ὃ βούλεται καὶ κρείττων γενέσθαι πάντων τῶν ἀντιπραττόντων τῇ νομῇ τῆς διδασκαλίας αὐτοῦ, βασιλέων τε καὶ ἡγουμένων καὶ συγκλήτου βουλῆς Ῥωμαίων καὶ τῶν πανταχοῦ ἀρχόντων καὶ δήμων. Πῶς δὲ καὶ ἀνθρώπου φύσις, μηδὲν ἔχουσα κρεῖττον ἐν ἑαυτῇ, δύναται τοσοῦτον ἐπιστρέψαι πλῆθος; Καὶ οὐ θαυμαστὸν εἰ τῶν φρονίμων ἀλλὰ καὶ τῶν ἀλογωτάτων καὶ τοῖς πάθεσιν ἐγκειμένων καὶ ὅσον ἐπὶ τῇ ἀλογίᾳ χαλεπώτερον μετατιθεμένων εἰς τὸ σωφρονέστερον.
Μετὰ ταῦτα ὁ Κέλσος, οὐκ εὐκαταφρονήτως τὰ γεγραμμένα κακολογῶν, φησίν, « ὅτι ἐχρῆν εἶπερ ὄντως θείαν δύναμιν ἐκφῆναι ἤθελεν ὁ Ἰησοῦς, αὐτ τοῖς τοῖς ἐπηρεάσασι, καὶ τῷ καταδικάσαντι (83), ὅλως πᾶσιν ὀφθῆναι. » ᾿Αληθῶς γὰρ καὶ ἡμῖν φαίνε ται, κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον, οὐχ οὕτω μετὰ τὴν ἀνάστα σιν ὀφθεὶς, ὡς τὸ πρότερον δημοσίᾳ καὶ πᾶσιν ἐφαί- νετο. Αλλ' ἐν μὲν ταῖς Πράξεσιν γέγραπται, « δι' ἡμε ρῶν τεσσαράκοντα ὀπτανόμενος τοῖς μαθηταῖς κατήγ γελλε τὰ περὶ τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ·, ἐν δὲ τοῖς Εὐαγγελίοις, οὐχ ὅτι ἀεὶ συνῆν αὐτοῖς· ἀλλ᾽ ὅπου μὲν δι' ἡμερῶν ὀκτὼ ἐφάνη, τῶν θυρῶν κεκλεισμέ νων, ἐν μέσῳ αὐτῶν· ὅπου δὲ κατά τινας τοιούτους τρόπους. Καὶ ὁ Παῦλος δ' ἐν τοῖς τελευταίοις τῆς πρὸς Κορινθίους προτέρας, ώς μή δημωδῶς (84) απ τοῦ ὀφθέντος ὁμοίως τῷ πρὸ τοῦ πάθους χρόνῳ, τοιαῦτα γράφει· « Παρέδωκα γὰρ ὑμῖν ἐν πρώτοις, δ καὶ παρέλαβον, ὅτι Χριστὸς ἀπέθανεν ὑπὲρ τῶν ἁμαρ τιῶν ἡμῶν κατὰ τὰς Γραφάς (85), καὶ ὅτι ὤφθη Κη φᾷ, εἶτα τοῖς δώδεκα· ἔπειτα ὤφθη ἐπάνω πεντακο- σίοις ἀδελφοῖς ἐφάπαξ, ὧν οἱ πλείονες μένουσιν ἕως ἄρτι, τινὲς δὲ καὶ ἐκοιμήθησαν· ἔπειτα ὤφθη Ια- κώδῳ· ἔπειτα τοῖς ἀποστόλοις πᾶσιν· ἔσχατον δὲ πάντων, ώσπερεὶ τῷ ἐκτρώματι (86) ὤφθη καμοί. Μεγάλα μὲν οὖν τινα, καὶ θαυμαστὰ, καὶ μείζονα οὐ τῆς ἀξίας τῶν πολλῶν μόνον ἐν τοῖς πιστεύουσιν, ἀλλὰ καὶ τῶν πάνυ προκοπτόντων ὑπολαμβάνω εἶναι τὰ κατὰ τὸν τόπον, ἐν οἷς ἡ αἰτία δηλωθείη ἂν τοῦ ἀναστάντα αὐτὸν ἐκ νεκρῶν μὴ ὁμοίως πεφηνέναι τῷ πρότερον χρόνῳ. ᾿Απὸ πλειόνων δὲ, ὡς ἐν τοιούτῳ συγγράμματι γραφομένῳ πρὸς τὸν κατὰ Χριστιανών καὶ τῆς πίστεως αὐτῶν λόγον, ὅρα εἰ δυνησόμεθα, εὐλόγως ὀλίγα παραθέμενοι, καθικέσθαι τῶν ἀκουσο μένων τῆς ἀπολογίας. Ὁ Ἰησοῦς, εἷς ὢν, πλείονα τῇ ἐπινοίᾳ ἦν, καὶ τοῖς βλέπουσιν οὐχ ὁμοίως πᾶσιν ὁρώμενος (87). Καὶ ὅτι μὲν τῇ ἐπινοίᾳ πλείονα ἦν, σαφὲς ἐκ τοῦ, « Εγώ εἰμι ἡ ὁδὸς καὶ ἡ ἀλήθεια καὶ ἡ ζωή·, καὶ τοῦ, • Ἐγώ εἰμι ὁ ἄρτος· καὶ τοῦ, « Εγώ εἰμι ἡ θύρα» καὶ ἄλλων μυρίων· ὅτι δὲ καὶ βλεπόμενος οὐχ ὡσαύ τως τοῖς βλέπουσιν ἐφαίνετο, ἀλλ' ὡς ἐχώρουν (88) εί βλέποντες, σαφὲς ἔσται τοῖς ἐφιστάσι διὰ τί μέλλων μεταμορφοῦσθαι ἐν τῷ ὑψηλῷ ὄρει, οὐδὲ τοὺς ἀπὸ στόλους πάντας παρείληφεν, ἀλλὰ μόνους τὸν Πέτρον, καὶ τὸν Ἰάκωβον, καὶ τὸν Ἰωάννην· ὡς μένους χω ροῦντας τὴν τότε δόξαν αὐτοῦ θεωρῆσαι, δυναμένους δὲ καὶ τοὺς ὀφθέντας ἐν δόξῃ Μωϋσῆν καὶ Ἡλίαν κατα- ῃ ὡς μηδα- μοῦ. ὅτι ἐτάφη, καὶ ὅτι ἐγήγερται τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ κατὰ τὰς Γραφάς, τὸ ὁμοιόπτωτον. ώσπερ εἰ τῷ ἐκτρώματι ώσπερεί τινι έχε τρώματι, ὡς ἐν τοιούτῳ συγγράμματι, ὡς ἐν τούτῳ συγγράμματι. τοῖς ἐφι στάσι διότι. ὡς μόνους χωροῦντας, ὡς μόνους χωρήσοντας. › ORIGENIS B dificultatem objicit minime contemnendam. Si ‹ suam, inquit, divinam potentiam revera innotescere voluit, oportuit utique, ut se suis adversariis, suo judici, omnibus omnino ostenderet. Nam et nobis ex Evangelio certum est, eum post resurrectio- nem, non perinde ac ante, se vulgo et omnibus præbuisse conspicuum. Sed in Actis quidem, scri- ptum est : « Per dies quadraginta apparens discipulis, Joquebatur de regno Dei ”; ›ex Evangeliis autem li- quet eum cum illis non semper fuisse versatum ”; modo post dies octo, clausis januis, in medio eorum visum esse, aliquando quibusdam similibus modis. Item Paulus circa finem primæ ad Corinthios ita scribit, ut satis innuat Jesum non ita vulgo post, ac antequam pateretur, visum fuisse. Tradidi enim vobis iu primis, inquit, quod et accepi, quo- niam Christus mortuus est pro peccatis nostris, se- cundum Scripturas; et quia visus est Cephæ, et post hoc duodecim; deinde visus est plus quam quingentis fratribus simul, ex quibus multi ma- nent usque adhuc, quidam autem dormierunt. Deinde visus est Jacobo, deinde apostolis omnibus; novissime autem omnium tanquam abor- tivo risus est et mihi ". » Magna igitur quædam, admiranda et majora æstimatione non modo vulgi fidelium, sed etiam eorum qui multum profece- runt, arbitror esse quæ eo spectant, ut explicetur quid sit, cur suscitatus e mortuis non perinde con- spectus fuerit atque ante illud tempus. De multis autem, ut in opere contra sermonem in Christianos eorumque fidem injuriosum scriplo, vide an possim mus pauca recte afferre, quæ hujus defensionis noveant auditores. C seq. pro varia illum considerandi ratione, nec eodem modo inspicientibus omnibus videbatur. Illum plura fuisse pro varia illum considerandi ratione, patet ex hoc loco: «Ego sum via, veritas et vita 98; › et ex isto: c Ego sum panis ";, et ex hoc: «Ego sum ostium ',, et ex aliis innumeris. Eumden au- tem non semper intuentibus visum fuisse, sed pro intuentium captu, evidens erit cogitanti, illum, cum in excelso monte transfigurandus esset, non secum apostolos omnes duxisse, sed Petrum, Jacobum et Joannem solos: utpote qui soli videndæ ejus gloriæ pares erant, poterantque Moysem et Eliam in gloria * Joan. xx, 26. "I Cor. xv, Act. 1, 3. Joliano qui cum libris impressis habet, ab exscriptoribus videtur omissus propter quæ lectio neutiquam est sperneuda : nam positum est pro, e tanquam alicui ahortui. » Paulo infra Joan. xiv, 6. ss Joan. vi, 56. Joan. x, 9. sic omnes niss. exceplo Joliano qui cum libris editis habet, lib. v contra Celsum, num. et ; lib. vi, num. 77, et tractatum in Matthæum. Paulo post codd. Regius et Basileensis, Paulo infra omnes miss., excepto Joliano qui cum antea editis habet, 63. Postea Celsus quæ scripla sunt reprehendens, Α 64. Jesus, quamvis unus esset, plura tamen erat (83) Hoeschelius in textu, δικάσαντι. (84) Ως μὴ δημωδῶς. Sic omnes mss. excepto (85) Post vocem Γραφάς, sequens versiculus καὶ (86) Codex Basileensis, ώσπερεί τῷ ἐκτρώματι, (87) Οὐχ ὁμοίως πᾶσιν δρώμενος. Vide infra (88) Libb. editi ad marginem, έγχωροῦν, male.
PG 11:919Ἀλλ’ ἐπεὶ δύναμις τοῦ θεοῦ ὁ Χριστὸς ἦν καὶ σοφία τοῦ πατρός, διὰ τοῦτο ταῦτα πεποίηκε καὶ ἔτι ποιεῖ, κἂν μήτε Ἰουδαῖοι μήτε Ἕλληνες βούλωνται, οἱ ἀπιστοῦντες αὐτοῦ τῷ λόγῳ. Ἡμεῖς οὖν οὐ παυσόμεθα πιστεύοντες τῷ θεῷ κατὰ τὰς Ἰησοῦ Χριστοῦ ὑποθήκας καὶ τοὺς τυφλώττοντας περὶ θεοσέβειαν ἐθέλοντες ἐπιστρέφειν, κἂν οἱ ἀληθῶς τυφλώττοντες λοιδορῶνται ἡμῖν ὡς τυφλώττουσι καὶ οἱ βουκολοῦντες, εἴτε Ἰουδαῖοι εἴτε Ἕλληνες, τοὺς συγκατατιθεμένους αὐτοῖς ἡμῖν ἐγκαλῶσιν ὡς βουκολοῦσι τοὺς ἀνθρώπους· καλήν γε βουκόλησιν, ἵν’ ἀντὶ ἀκολάστων σώφρονες γένωνται ἢ προκόπτοντές γε ἐπὶ σωφροσύνην, καὶ ἀντὶ ἀδίκων δίκαιοι ἢ προκόπτοντες ἐπὶ δικαιοσύνην, καὶ ἀντὶ ἀφρόνων φρόνιμοι ἢ ὁδεύοντες ἐπὶ τὴν φρόνησιν, καὶ ἀντὶ δειλῶν καὶ ἀγεννῶν καὶ ἀνάνδρων ἀνδρεῖοι καὶ καρτερικοί, καὶ μάλιστα τοῦτο ἐπιδεικνύμενοι ἐν τοῖς ὑπὲρ εὐσεβείας τῆς εἰς τὸν κτίσαντα ὅλα θεὸν ἀγῶσιν. Ἦλθεν οὖν οὐχ ὑπὸ ἑνὸς προφήτου ἀλλ’ ὑπὸ πάντων προκηρυχθεὶς Ἰησοῦς Χριστός.
νοῆσαι, καὶ ἀκοῦσαι συλλαλούντων αὐτῶν, καὶ τῆς ἀπὸ Δ τῆς νεφέλης οὐρανόθεν φωνῆς. Ἐγὼ δ' οἶμαι, ὅτι καὶ πρὸ τοῦ ἀναδῆναι εἰς τὸ ὄρος, ἔνθα προσῆλθον αὐτῷ μόνοι οἱ μαθηταί, καὶ ἐδίδασκεν αὐτοὺς τὰ περὶ τῶν μαχαρισμών (89), ἡνίκα κάτω που ὢν τοῦ ὄρους, ὀψίας γενομένης, ἐθεράπευε τους προσαχθέντας αὐτῷ, ἀπαλλάσσων πάσης νόσου καὶ πάσης μαλακίας, οὐχ ὁ αὐτὸς ἐφαίνετο τοῖς κάμνουσι καὶ δεομένοις αὐτοῦ θε ραπεύοντος, καὶ τοῖς διὰ τὸ ὑγιαίνειν συναναβῆναι αὐτῷ εἰς τὸ ὄρος δυνηθεῖσιν. ᾿Αλλὰ καὶ εἴπερ κατ' ἰδίαν τοῖς ἰδίοις μαθηταῖς ἐπέλυε τὰς παραβολάς, μετ' ἐπικρύψεως τοῖς ἔξω ὄχλοις εἰρημένας, ὥσπερ ταῖς ἀκαῖς ἦσαν κρείττους οἱ ἀκούοντες τῆς λύσεως τῶν παραβολῶν παρὰ τοὺς ἀκούοντας τῶν χωρὶς λύσεων παραβολῶν· οὕτω καὶ ταῖς ὄψεσι πάντως μὲν τῆς ψυχῆς, ἐγὼ δ' ἡγοῦμαι, ὅτι καὶ τοῦ σώματος. Δηλοί Β δὲ μὴ τὸν αὐτὸν ἀεὶ φαίνεσθαι τὸν Ἰούδαν, μέλλοντα αὐτὸν προδιδόναι, εἰρηκέναι ὡς μὴ εἰδόσιν αὐτὸν τοῖς συναπερχομένοις αὐτῷ ὄχλοις, ο Ον ἐὰν φιλήσω, αὐτός ἐστι. » Τοιοῦτο δ' οἶμαι καὶ αὐτὸν τὸν Σωτῆρα ἐμφαίνειν διὰ τοῦ· « Καθημέραν μεθ᾽ ὑμῶν ἤμην ἐν τῷ ἱερῷ διδάσκων καὶ οὐκ ἐκρατήσατέ με. » Ως περὶ τηλικοῦτ᾽ οὖν φερόμενοι ἡμεῖς τοῦ Ἰησοῦ (90), οὐ μόνον κατὰ τὴν ἔνδον καὶ ἀποκεκρυμμένην τοῖς πολ λοῖς θειότητα, ἀλλὰ καὶ κατὰ τὸ μεταμορφούμενον σῶμα, ὅτ' ἐβούλετο καὶ οἷς ἐβούλετο· φαμέν, ὅτι τὸν μὲν μὴ ἀπεκδυσάμενον τὰς ἀρχὰς καὶ τὰς ἐξουσίας Ἰησοῦν, καὶ μηδέπω ἀποθανόντα τῇ ἁμαρτίᾳ, πάντες βλέπειν ἐχώρουν· τὸν δ᾽ ἀπεκδυσάμενον τὰς ἀρχὰς καὶ τὰς ἐξουσίας, καὶ μηκέτ' ἔχοντά τι χωρητὸν ὁρα θῆναι τοῖς πολλοῖς, οὐχ οἷοί τε ἦσαν αὐτὸν βλέπειν οἱ πρότερον αὐτὸν ἰδόντες πάντες. Όθεν, φειδόμενος αὐτῶν, οὐκ ἐφαίνετο πᾶσιν ἀναστὰς ἐκ νεκρῶν. Καὶ τί λέγω πᾶσιν ; Οὐδὲ γὰρ αὐτοῖς τοῖς ἀποστό λοις καὶ τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ ἀεὶ συνῆν, ἢ ἀεὶ ἐφαί- νετο, μὴ δυναμένοις αὐτοῦ χωρῆσαι τὴν θεωρίαν διηνεκώς. Λαμπροτέρα γὰρ τὴν οἰκονομίαν τελέσαντος ἡ θειότης ἦν αὐτοῦ· ἥντινα Κηφᾶς ὁ Πέτρος, ώσπερ- εἰ ἀπαρχὴ τῶν ἀποστόλων, δεδύνηται ἰδεῖν, καὶ μετ' αὐτὸν οἱ δώδεκα, τοῦ Ματθίου ἀντὶ τοῦ Ἰούδα (91) καταταχθέντος, καὶ μετ' ἐκείνους πεντακοσίοις ἀδελ τοῖς ἐφάπαξ· ἔπειτα ὤφθη Ἰακώβῳ, ἔπειτα τοῖς ἑτέ ρος παρὰ τοὺς δώδεκα αποστόλους πᾶσι (92), τάχα τοῖς ἑβδομήκοντα, ἔσχατον δὲ πάντων Παύλῳ τῷ ώσπερ- εἰ ἐκτρώματι, καὶ ἐπισταμένῳ, πῶς ἔλεγεν, « Ἐμοὶ τῷ ἐλαχιστοτέρῳ πάντων ἁγίων ἐδόθη ἡ χάρις αὕτη. » Καὶ τάχα τὸ ἐλαχιστοτέρῳ ἴσον ἐστὶ τῷ ἐκτρώματι. Ὥσπερ οὖν οὐκ ἄν τις εὐλόγως (93) ἐγκαλέσαι τῷ Ἰησοῦ μὴ παραλαμβάνοντι πάντας τοὺς ἀποστόλους εἰς τὸ ὑψηλὸν ὄρος, ἀλλὰ μόνους τοὺς προειρημένους * τὰ περὶ τὸν μακαρισμόν. ἐθεράπευσε τοὺς προσαχθέντας αὐτῷ. ἐθεράπευσε τοὺς προσαχθέντας αὐτῷ. τοῦ Ἰησοῦ. ὡς περὶ τηλικού- του οὖν φερόμενοι ἡμεῖς τοῦ Ἰησοῦ. στόλοις πᾶσι, CONTRA CELSUM LIB. 11. conspicuos contemplari, eos colloquentes et co- C lestem vocem e nube emissam audire. Et quidem antequam in montem ascenderet, ubi accesserunt ad eum discipuli, et de beatitudinibus disseruit ; cum infra montem vespere curabat omnes qui adducti ad illum erant, et illos omui morbo et omni infirmitate liberabat; non opinor illum apparuisse laborantibus medicaque ejus ope indigentibus eum- dem, ac iis, qui viribus valentes cum ipso in mon- tem conscendere poterant. Sed et cum seorsim discipulis enarrabat parabolas ', quæ cum involu- cris dictæ urbis fuerant, quemadmodum auditu meliore erant qui explicationem parabolarum, quam qui easdem sine explicatione audiebant; sic etiam illi oculis animæ, imo et corporis, mea quidem sententia, praestabant. El cum Judas illum prodi- turus turbis se comitantibus dixit quasi illum non cognovissent, Quem osculatus fuero, ipse est *, » probat etiam Jesum non eumdem semper visum fuisse. Idem indicare mihi videtur Salvator ipse, cum ait : « Quotidie vobiscum eram in templo docens, et non tenuistis me t. Cum igitur id de Jesu sen- tiamus, non solumn quoad interiorem et multis absconditam divinitatem, sed etiam quoad corpus, cujus erga quos et quando vellet, mutabat forinam; dicimus eum, antequam exspoliasset principatus et potestates, et esset peccato mortous, potuisse ab omnibus videri; sed postquam exspoliavit principa- tus et potestates, et habere desiit quod sub oculos vulgi caderet*, non potuisse videri ab illis omnibus qui illum antea viderant. Unde, si non se omnibus post resurrectionem conspicienduin dedit, id fecit ut illis parceret. pulis quidem suis præsens semper aderat, nec sem- per videbatur, ut qui aspectum ejus sine ulla inter- missione ferre non poterant. Fulgidior enim, abso.. luta dispensatione, ejus erat divinitas. Hanc Cephas Petrus videre potuit, ut apostolorum primitiæ; post illum duodecim, Matthia in locum Judæ subrogato"; deinde quingentis fratribus simul visus est; tum Jacobo; post aliis præter duodecim apostolos omni- bus, forte septuaginta discipulis; novissime omnium Paulo tanquam abortivo et scienti qua causa diceret: D. Mihi omnium sanctorum minimo data est gratia hæc . » Forsan et minimus et abortivus idem signi- ficant. Quemadmodum igitur Jesum nulla causa quis reprehenderet, quod, cum se transfiguraturus esset et vestimentorum suorum splendorem gloriamque Moysis et Eliæ cum ipso colloquentium ostensurus, • Ibid. 55. • Loloss. It, ; Rom. vi, 20. * Acl. Matth. v, 1. • Matth. xını, 19. * Matth. xxvi, 48. * Eph. 111. 8. 1, 26. an non legendum sit, Paulo post codd. Regius, Basileensis et vetus Vati- canus, Libb. antea editi Scribendum videtur, dum eo tempore, quod designatur Cor. xv, Matthias in Judæ locum suffectus erat. 5. ex Cor. xv, 7. Id est : e lis omnis bus, qui præter duodecim illos (de quibus jam vero siculo 5) apostoli vocantur. » Sic enim locum expli- cat Origenes, quem manifesto ob oculos habebat, 65. Quid dico omnibus? Imo ne apostolis et disci- (89) Τὰ περὶ τῶν μακαρισμών. Dubitat Guietus (90) Ὡς περὶ τηλικοῦτ᾽ οὖν φερόμενοι ἡμεῖς (91) Του Ματθίου ἀντὶ τοῦ Ἰούδα, etc. At non- (92) Αποστόλους πᾶσι. Legit Boberellus, ἀπο (93) Libb. inipressi, εὐλόγως, miss., εὐκόλως.
[Καὶ τοῦτο δὲ τῆς ἀμαθίας ἦν Κέλσου, περιθεῖναι τῷ ἰουδαϊκῷ προσώπῳ ἕνα προφήτην προειρηκέναι περὶ τοῦ Χριστοῦ.] Καὶ ἐπεὶ ταῦτα ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος εἰσῆκται λέγων ὡς δῆθεν κατὰ τὸν ἑαυτοῦ νόμον καὶ αὐτοῦ που κατέπαυσε τὸν λόγον, καὶ ἄλλα εἰπὼν οὐ μνήμης ἄξια, καὶ αὐτὸς ἐνθάδε καταπαύσω τὸ δεύτερον τῶν πρὸς τὸ σύγγραμμα αὐτοῦ ὑπαγορευθέντων μοι. Θεοῦ δὲ διδόντος καὶ τῆς Χριστοῦ δυνάμεως τῇ ψυχῇ ἡμῶν ἐπιδημούσης, πειρασόμεθα ἐν τῷ τρίτῳ πρὸς τὰ ἑξῆς τῷ Κέλσῳ γραφέντα πραγματεύσασθαι. ΠΡΟΣ ΤΟΝ ΕΠΙΓΕΓΡΑΜΜΕΝΟΝ ΚΕΛΣΟΥ ΑΛΗΘΗ ΛΟΓΟΝ ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΤΟΜΟΣ ΤΡΙΤΟΣ Ἐν μὲν τῷ πρώτῳ τῶν πρὸς τὴν ἀλαζόνα ἐπιγραφὴν Κέλσου, ἐπιγράψαντος ἀληθῆ λόγον τὸ καθ’ ἡμῶν αὐτῷ συνταχθὲν βιβλίον, ὡς προσέταξας, κατὰ δύναμιν, πιστότατε Ἀμβρόσιε, διειλήφαμεν τὸ προοίμιον αὐτοῦ καὶ [τὰ] ἑξῆς ἕκαστον τῶν εἰρημένων βασανίζοντες, ἕως κατελήξαμεν εἰς τὴν παρ’ αὐτῷ δημηγορίαν τοῦ Ἰουδαίου, πεπλασμένην γεγονέναι πρὸς τὸν Ἰησοῦν.
νοῆσαι, καὶ ἀκοῦσαι συλλαλούντων αὐτῶν, καὶ τῆς ἀπὸ Δ τῆς νεφέλης οὐρανόθεν φωνῆς. Ἐγὼ δ' οἶμαι, ὅτι καὶ πρὸ τοῦ ἀναδῆναι εἰς τὸ ὄρος, ἔνθα προσῆλθον αὐτῷ μόνοι οἱ μαθηταί, καὶ ἐδίδασκεν αὐτοὺς τὰ περὶ τῶν μαχαρισμών (89), ἡνίκα κάτω που ὢν τοῦ ὄρους, ὀψίας γενομένης, ἐθεράπευε τους προσαχθέντας αὐτῷ, ἀπαλλάσσων πάσης νόσου καὶ πάσης μαλακίας, οὐχ ὁ αὐτὸς ἐφαίνετο τοῖς κάμνουσι καὶ δεομένοις αὐτοῦ θε ραπεύοντος, καὶ τοῖς διὰ τὸ ὑγιαίνειν συναναβῆναι αὐτῷ εἰς τὸ ὄρος δυνηθεῖσιν. ᾿Αλλὰ καὶ εἴπερ κατ' ἰδίαν τοῖς ἰδίοις μαθηταῖς ἐπέλυε τὰς παραβολάς, μετ' ἐπικρύψεως τοῖς ἔξω ὄχλοις εἰρημένας, ὥσπερ ταῖς ἀκαῖς ἦσαν κρείττους οἱ ἀκούοντες τῆς λύσεως τῶν παραβολῶν παρὰ τοὺς ἀκούοντας τῶν χωρὶς λύσεων παραβολῶν· οὕτω καὶ ταῖς ὄψεσι πάντως μὲν τῆς ψυχῆς, ἐγὼ δ' ἡγοῦμαι, ὅτι καὶ τοῦ σώματος. Δηλοί Β δὲ μὴ τὸν αὐτὸν ἀεὶ φαίνεσθαι τὸν Ἰούδαν, μέλλοντα αὐτὸν προδιδόναι, εἰρηκέναι ὡς μὴ εἰδόσιν αὐτὸν τοῖς συναπερχομένοις αὐτῷ ὄχλοις, ο Ον ἐὰν φιλήσω, αὐτός ἐστι. » Τοιοῦτο δ' οἶμαι καὶ αὐτὸν τὸν Σωτῆρα ἐμφαίνειν διὰ τοῦ· « Καθημέραν μεθ᾽ ὑμῶν ἤμην ἐν τῷ ἱερῷ διδάσκων καὶ οὐκ ἐκρατήσατέ με. » Ως περὶ τηλικοῦτ᾽ οὖν φερόμενοι ἡμεῖς τοῦ Ἰησοῦ (90), οὐ μόνον κατὰ τὴν ἔνδον καὶ ἀποκεκρυμμένην τοῖς πολ λοῖς θειότητα, ἀλλὰ καὶ κατὰ τὸ μεταμορφούμενον σῶμα, ὅτ' ἐβούλετο καὶ οἷς ἐβούλετο· φαμέν, ὅτι τὸν μὲν μὴ ἀπεκδυσάμενον τὰς ἀρχὰς καὶ τὰς ἐξουσίας Ἰησοῦν, καὶ μηδέπω ἀποθανόντα τῇ ἁμαρτίᾳ, πάντες βλέπειν ἐχώρουν· τὸν δ᾽ ἀπεκδυσάμενον τὰς ἀρχὰς καὶ τὰς ἐξουσίας, καὶ μηκέτ' ἔχοντά τι χωρητὸν ὁρα θῆναι τοῖς πολλοῖς, οὐχ οἷοί τε ἦσαν αὐτὸν βλέπειν οἱ πρότερον αὐτὸν ἰδόντες πάντες. Όθεν, φειδόμενος αὐτῶν, οὐκ ἐφαίνετο πᾶσιν ἀναστὰς ἐκ νεκρῶν. Καὶ τί λέγω πᾶσιν ; Οὐδὲ γὰρ αὐτοῖς τοῖς ἀποστό λοις καὶ τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ ἀεὶ συνῆν, ἢ ἀεὶ ἐφαί- νετο, μὴ δυναμένοις αὐτοῦ χωρῆσαι τὴν θεωρίαν διηνεκώς. Λαμπροτέρα γὰρ τὴν οἰκονομίαν τελέσαντος ἡ θειότης ἦν αὐτοῦ· ἥντινα Κηφᾶς ὁ Πέτρος, ώσπερ- εἰ ἀπαρχὴ τῶν ἀποστόλων, δεδύνηται ἰδεῖν, καὶ μετ' αὐτὸν οἱ δώδεκα, τοῦ Ματθίου ἀντὶ τοῦ Ἰούδα (91) καταταχθέντος, καὶ μετ' ἐκείνους πεντακοσίοις ἀδελ τοῖς ἐφάπαξ· ἔπειτα ὤφθη Ἰακώβῳ, ἔπειτα τοῖς ἑτέ ρος παρὰ τοὺς δώδεκα αποστόλους πᾶσι (92), τάχα τοῖς ἑβδομήκοντα, ἔσχατον δὲ πάντων Παύλῳ τῷ ώσπερ- εἰ ἐκτρώματι, καὶ ἐπισταμένῳ, πῶς ἔλεγεν, « Ἐμοὶ τῷ ἐλαχιστοτέρῳ πάντων ἁγίων ἐδόθη ἡ χάρις αὕτη. » Καὶ τάχα τὸ ἐλαχιστοτέρῳ ἴσον ἐστὶ τῷ ἐκτρώματι. Ὥσπερ οὖν οὐκ ἄν τις εὐλόγως (93) ἐγκαλέσαι τῷ Ἰησοῦ μὴ παραλαμβάνοντι πάντας τοὺς ἀποστόλους εἰς τὸ ὑψηλὸν ὄρος, ἀλλὰ μόνους τοὺς προειρημένους * τὰ περὶ τὸν μακαρισμόν. ἐθεράπευσε τοὺς προσαχθέντας αὐτῷ. ἐθεράπευσε τοὺς προσαχθέντας αὐτῷ. τοῦ Ἰησοῦ. ὡς περὶ τηλικού- του οὖν φερόμενοι ἡμεῖς τοῦ Ἰησοῦ. στόλοις πᾶσι, CONTRA CELSUM LIB. 11. conspicuos contemplari, eos colloquentes et co- C lestem vocem e nube emissam audire. Et quidem antequam in montem ascenderet, ubi accesserunt ad eum discipuli, et de beatitudinibus disseruit ; cum infra montem vespere curabat omnes qui adducti ad illum erant, et illos omui morbo et omni infirmitate liberabat; non opinor illum apparuisse laborantibus medicaque ejus ope indigentibus eum- dem, ac iis, qui viribus valentes cum ipso in mon- tem conscendere poterant. Sed et cum seorsim discipulis enarrabat parabolas ', quæ cum involu- cris dictæ urbis fuerant, quemadmodum auditu meliore erant qui explicationem parabolarum, quam qui easdem sine explicatione audiebant; sic etiam illi oculis animæ, imo et corporis, mea quidem sententia, praestabant. El cum Judas illum prodi- turus turbis se comitantibus dixit quasi illum non cognovissent, Quem osculatus fuero, ipse est *, » probat etiam Jesum non eumdem semper visum fuisse. Idem indicare mihi videtur Salvator ipse, cum ait : « Quotidie vobiscum eram in templo docens, et non tenuistis me t. Cum igitur id de Jesu sen- tiamus, non solumn quoad interiorem et multis absconditam divinitatem, sed etiam quoad corpus, cujus erga quos et quando vellet, mutabat forinam; dicimus eum, antequam exspoliasset principatus et potestates, et esset peccato mortous, potuisse ab omnibus videri; sed postquam exspoliavit principa- tus et potestates, et habere desiit quod sub oculos vulgi caderet*, non potuisse videri ab illis omnibus qui illum antea viderant. Unde, si non se omnibus post resurrectionem conspicienduin dedit, id fecit ut illis parceret. pulis quidem suis præsens semper aderat, nec sem- per videbatur, ut qui aspectum ejus sine ulla inter- missione ferre non poterant. Fulgidior enim, abso.. luta dispensatione, ejus erat divinitas. Hanc Cephas Petrus videre potuit, ut apostolorum primitiæ; post illum duodecim, Matthia in locum Judæ subrogato"; deinde quingentis fratribus simul visus est; tum Jacobo; post aliis præter duodecim apostolos omni- bus, forte septuaginta discipulis; novissime omnium Paulo tanquam abortivo et scienti qua causa diceret: D. Mihi omnium sanctorum minimo data est gratia hæc . » Forsan et minimus et abortivus idem signi- ficant. Quemadmodum igitur Jesum nulla causa quis reprehenderet, quod, cum se transfiguraturus esset et vestimentorum suorum splendorem gloriamque Moysis et Eliæ cum ipso colloquentium ostensurus, • Ibid. 55. • Loloss. It, ; Rom. vi, 20. * Acl. Matth. v, 1. • Matth. xını, 19. * Matth. xxvi, 48. * Eph. 111. 8. 1, 26. an non legendum sit, Paulo post codd. Regius, Basileensis et vetus Vati- canus, Libb. antea editi Scribendum videtur, dum eo tempore, quod designatur Cor. xv, Matthias in Judæ locum suffectus erat. 5. ex Cor. xv, 7. Id est : e lis omnis bus, qui præter duodecim illos (de quibus jam vero siculo 5) apostoli vocantur. » Sic enim locum expli- cat Origenes, quem manifesto ob oculos habebat, 65. Quid dico omnibus? Imo ne apostolis et disci- (89) Τὰ περὶ τῶν μακαρισμών. Dubitat Guietus (90) Ὡς περὶ τηλικοῦτ᾽ οὖν φερόμενοι ἡμεῖς (91) Του Ματθίου ἀντὶ τοῦ Ἰούδα, etc. At non- (92) Αποστόλους πᾶσι. Legit Boberellus, ἀπο (93) Libb. inipressi, εὐλόγως, miss., εὐκόλως.
PG 11:921Ἐν δὲ τῷ δευτέρῳ πρὸς ὅλα, ὡς οἷοί τ’ ἦμεν, ἀπαντήσαντες τὰ τῆς πρὸς ἡμᾶς, τοὺς διὰ Χριστοῦ πιστεύοντας τῷ θεῷ, δημηγορίας τοῦ παρ’ αὐτῷ Ἰουδαίου, τρίτον τοῦτον ἐνιστάμεθα λόγον, ἐν ᾧ πρόκειται ἀγωνίσασθαι πρὸς ἃ ἐκτίθεται ὡς ἀπὸ ἰδίου προσώπου. Φησὶ δὴ ὅτι εὐηθέστατα ἐρίζουσι πρὸς ἀλλήλους Χριστιανοὶ καὶ Ἰουδαῖοι, καὶ λέγει μηδὲν διαφέρειν ἡμῶν τὸν πρὸς ἀλλήλους διάλογον περὶ Χριστοῦ τῆς κατὰ τὴν παροιμίαν καλουμένης ὄνου σκιᾶς μάχης· καὶ οἴεται μηδὲν σεμνὸν εἶναι ἐν τῇ Ἰουδαίων καὶ Χριστιανῶν πρὸς ἀλλήλους ζητήσει, πιστευόντων μὲν ἀμφοτέρων ὅτι ἀπὸ θείου πνεύματος ἐπροφητεύθη τις ἐπιδημήσων σωτὴρ τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων οὐκέτι δ’ ὁμολογούντων περὶ τοῦ ἐληλυθέναι τὸν προφητευόμενον ἢ μή. Χριστιανοὶ μὲν γὰρ τῷ Ἰησοῦ ὡς κατὰ τὰ προφητευόμενα ἐληλυθότι πεπιστεύκαμεν·
Α τρεῖς, ἡνίκα ἔμελλε μεταμορφοῦσθαι, καὶ τὴν λαμ Εt τους διήγησιν ἐξεθέμεθα ἐν οἷς ὑπηγορεύσαμεν ἐξηγητικοῖς τῆς πρὸς Θεσσαλονικεῖς προτέρας ἐπιστολῆς. πρότητα δεικνύναι τῶν ἱματίων ἑαυτοῦ, καὶ τὴν δόξαν Μωϋσέως καὶ ῾Ηλίου συλλαλούντων αὐτῷ· οὕτως οὐκ ἂν τοῖς ἀποστολικοῖς λόγοις μέμφοιτ' ἄν τις εὐλόγως, εἰσάγουσιν ὦφθαι τὸν Ἰησοῦν μετὰ τὴν ἀνάστασιν οὐ πᾶσιν, ἀλλ᾽ οἷς οἶδεν ἀνειληφόσιν ὀφθαλμοὺς χωρούν τας ἰδεῖν τὴν ἀνάστασιν αὐτοῦ. Χρήσιμον δ' οἶμαι πρὸς ἀπολογίαν τῶν προκειμένων ἐστὶ καὶ τὸ οὕτως εἰρημένον περὶ αὐτοῦ· . Εἰς τοῦτο γὰρ Χριστὸς ἀπέ- θανε καὶ ἀνέστη, ἵνα καὶ νεκρῶν καὶ ζώντων κα ριεύσῃ. » Ορα γὰρ ἐν τούτοις, ὅτι ἀπέθανεν Ἰησοῦς, ἵνα νεκρῶν κυριεύσῃ· καὶ ἀνέστη, ἵνα μὴ μόνον νε κρῶν, ἀλλὰ καὶ ζώντων κυριεύσῃ. Καὶ οἶδέ γε ὁ Απόστολος νεκροὺς μὲν, ὧν κυριεύει ὁ Χριστὸς, τοὺς οὕτω κατειλεγμένους ἐν τῇ πρὸς Κορινθίους προ- Β τέρᾳ· ο Σαλπίσει γὰρ, καὶ οἱ νεκροὶ ἐγερθήσονται ἄφθαρτοι· ν ζῶντας δὲ αὐτοὺς, καὶ τοὺς ἀλλαγησο μένους, ἑτέρους ὄντας τῶν ἐγερθησομένων νεκρών. Ἔχει δὲ καὶ περὶ τούτων ἡ λέξις οὕτως, ο καὶ ἡμεῖς ἀλλαγησόμεθα (94), ο ἑξῆς εἰρημένη τῷ, « Οι νεκροί ἐγερθήσονται πρῶτον. » ᾿Αλλὰ καὶ ἐν τῇ πρὸς Θεσσα λονικεῖς προτέρᾳ ἐν ἑτέραις λέξεσι τὴν αὐτὴν διαφο ρὰν παριστὰς, φησὶν ἄλλους μὲν εἶναι τοὺς κοιμωμέν νους, ἄλλους δὲ τοὺς ζῶντας, λέγων· Οὐ θέλομεν (95) δὲ ὑμᾶς ἀγνοεῖν, ἀδελφοί, περὶ τῶν κοιμωμένων, ἵνα μὴ λυπῆσθε, ὡς καὶ οἱ λοιποὶ οἱ μὴ ἔχοντες ἐλπίδα. Εἰ γὰρ πιστεύομεν, ὅτι Ἰησοῦς ἀπέθανε καὶ ἀνέστη, οὕτω καὶ ὁ Θεὸς τοὺς κοιμηθέντας διὰ τοῦ Ἰησοῦ ἄξει σὺν αὐτῷ. Τοῦτο γὰρ ὑμῖν λέγομεν ἐν λόγῳ Κυ ρίου, ὅτι ἡμεῖς οἱ ζῶντες, οἱ περιλειπόμενοι, εἰς την παρουσίαν τοῦ Κυρίου οὐ μὴ φθάσομεν (96) τοὺς κοιμηθέντας. » Τὴν δὲ φανεῖσαν ἡμῖν εἰς τοὺς το Καὶ μὴ θαύμαζε, εἰ μὴ πάντες βλέπουσιν οἱ πεπιο στευκότες ὄχλοι τῷ Ἰησοῦ τὴν ἀνάστασιν αὐτοῦ· ὅτε ὡς μὴ χωροῦσι πλείονα Κορινθίοις ὁ Παῦλος γράφων φησίν· « Εγώ δ' ἔκρινα μηδὲν εἰδέναι ἐν ὑμῖν εἰ μὴ Ἰησοῦν Χριστὸν, καὶ τοῦτον ἐσταυρωμένον. » Τοιού τον δ' ἐστὶ καὶ τὸ, ε Οὔπω γὰρ ἐδύνασθε ἀλλ᾽ οὔτε ἔτι νῦν δύνασθε· ἔτι γὰρ σαρκικοί έστε. › Οὕτω τοίνυν πάντα κρίσει θείᾳ ποιῶν ὁ λόγος, ἀνέγραψε περὶ τοῦ Ἰησοῦ· πρὸ μὲν τοῦ πάθους ἀπαξαπλῶς φανέντος τοῖς πλείοσι, καὶ τοῦτο οὐκ ἀεί· μετὰ δὲ τὸ πάθος οὐκέτι ὁμοίως ἐπιφαινομένου, ἀλλὰ μετά τινος κρί σεως ἑκάστῳ μετρούσης τὰ δέοντα. "Ωσπερ δ' ἀναγέ- γραπται τὸ, ο Ωφθη ὁ Θεὸς τῷ ᾽Αβραὰμ, » ἤ τινι τῶν ἁγίων· καὶ τὸ ὤφθη τοῦτο οὐκ ἀεὶ ἐγίνετο, ἀλλ᾽ ἐπ διαλειμμάτων, καὶ οὐ πᾶσιν ἐφαίνετο· οὕτω μοι νόει καὶ τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ (97) ὤφθαι τῇ παραπλησίᾳ εἰς τὸ περὶ ἐκείνων, εἰς τὸ ὦφθαι αὐτοῖς τὸν Θεὸν, κρίσει. θέλω δέ. περὶ τῶν κοιμωμένων. περὶ τῶν κεκοιμημένων. ὡς καὶ οι λοιποί. καθὼς καὶ οἱ λοιποί. * φθάσομεν. 7. Ἰησοῦν τοῦ Θεοῦ. τῇ παραπλησίᾳ εἰς τόν τῇ παραπλησίᾳ τῷ. εἰς τό φη- θέν. ORIGENIS • non apostolos omnes in montem excelsum perdu- xerit, sed solos tres ante nominatos; sic immerito de apostolorum scriptis conqueratur, quod Jesum referant post resurrectionem visum fuisse non omnibus, sed iis quorum oculos esse noverat suæ resurrectioni videndæ pares. Quæ hactenus dixi, firmari arbitror et hoc de Jesu testimonio: ‹In học enim Christus mortuus est et resurrexit, ut et mor- tuorum et vivorum dominetur. Hinc namque vi- des, Jesum esse mortuum, ut vivis dominetur; et resurrexisse ut non solum in mortuos, sed etiam in vivos dominatum habeat. Quos Apostolus vocat hic mortuos, et quibus dominatur Christus, eos intelligit de quibus in prima ad Corinthios: ‹Canet enim tuba, et mortui resurgent incorrupti 10; » quos autem vivos dicit et immutandos, ii sunt diversi ab illis, qui mortui resurgent. De istis sic loquitur : • nos immutabimur, quæ sequuntur proxine isla, < Mortui resurgent primum. Sed et in prima ad Thessalonicenses eamdem aliis verbis differen- tiam statuens, dicit alios dormientes esse, alios vi- vos. Sic enim ait : « Nolumus vos ignorare, fratres, de dormientibus, ut non contristemini, sic. ut et cæteri qui spem non habent. Si enim credi- mus quod Jesus mortuus est et resurrexit; ita et Deus eos qui dormierunt per Jesum adducet cum eo. Hoc enim vobis dicimus in verbo Domini, quia nos qui vivimus, qui residui sumus in adventum Do- mini, non præveniemus eos qui dormierunt “。 ) Quorum locorum interpretationem, qualis nobis visa est, dedimus in commentariis, quæ in primam ad Thessalonicenses Epistolam composuimus. omnibus turbis non videri quæ in illum credide- runt, quando Paulus ad Corinthios quasi pluribus capiendis impares scribat: «Ego autem judicavi nihil scire inter vos, nisi Jesum Christum et hunc crucifixum 1., Cui simile est et istud : « Nondum enim poteratis, sed nec nunc quidem potestis; adhuc enim carnales estis ". Sic igitur Scriptura divino judicio omnia faciens de Jesu memoriæ pro- didit, illum quidem ante passionem pluribus pro- miscue conspectum, sed non semper; post passio- nem vero non similiter se conspiciendum præbuisse, sed cum quodam delectu pro suo cuique modulo. Sicut autem scriptum est: Apparuit Dominus Abraham ',, aut cuipiam e sanctis; quamvis tamen nec semper, sed ex intervallis, nec omnibus appa- reret: sic cogita Filium Dei eodem illis apparuisse delectu, quo Deus istis apparuit. • Rom. xiv, c C D Ibid. mss., Libb. editi, Ibidemn mss., Spencerus, Gen. XII, ¹I Cor. 11, 2. ¹³ I Cor. 111, 3. pressi, Ibidem etc. Usitatius est Sequens au- tem hinc natum, mutat Bolierellus in 66. Neque vero mireris Jesum resuscitatum ab 9. 10 1 Cor. xv, 52. 11 [ Thess. IV, 13 seqq. (94) Libl. iinpressi in margine, άρπαγησόμεθα. (95) Omnes mss., οὐ θέλομεν δέ, Spencerus, οὐ (95) Codex Basileensis, φθάσωμεν. Libb. im- (97) Omnes inss., Υἱὸν τοῦ Θεοῦ. Libb. editi,
Ἰουδαίων δ’ οἱ πλεῖστοι τοσοῦτο δέουσι τοῦ πιστεύειν εἰς αὐτόν, ὡς καὶ τοὺς μὲν κατὰ τὸν καιρὸν ἐκεῖνον ἐπιβεβουλευκέναι τῷ Ἰησοῦ τοὺς δὲ νῦν εὐδοκοῦντας τοῖς ὑπὸ Ἰουδαίων κατ’ αὐτοῦ τετολμημένοις τότε κακηγορεῖν τὸν Ἰησοῦν, ὡς διά τινος γοητείας πλασάμενον ὅτι ἄρα εἴη ὁ ὑπὸ τῶν προφητῶν κηρυχθεὶς ἐπιδημήσειν, καλούμενος κατὰ τὰ Ἰουδαίων πάτρια Χριστός. Λεγέτωσαν δὴ ἡμῖν ὁ Κέλσος καὶ οἱ ἀρεσκόμενοι τοῖς καθ’ ἡμῶν ὑπ’ αὐτοῦ λεγομένοις, εἰ ὄνου σκιᾷ ἔοικε τὸ προειρηκέναι τοὺς Ἰουδαίων προφήτας τόπον γενέσεως τοῦ ἡγησομένου τῶν καλῶς βεβιωκότων καὶ τῶν χρηματιζόντων μερίδος θεοῦ καὶ παρθένον συλληψομένην τὸν Ἐμμανουὴλ καὶ σημεῖα καὶ τεράστια ἐσόμενα ὑπὸ τοῦ προφητευομένου τοιάδε, καὶ ὅτι ἕως τάχους δραμεῖται ὁ λόγος αὐτοῦ, ὡς εἰς πᾶσαν τὴν γῆν ἐξελθεῖν τὸν φθόγγον αὐτοῦ τῶν ἀποστόλων, τίνα τε πείσεται ὑπὸ Ἰουδαίων καταδικαζόμενος καὶ πῶς ἀναστήσεται. Ἆρα γὰρ ὡς ἔτυχε ταῦτ’ ἔλεγον οἱ προφῆται σὺν οὐδεμιᾷ πιθανότητι, τῇ κινούσῃ αὐτοὺς ἐπὶ τὸ μὴ μόνον εἰπεῖν ἀλλὰ καὶ ἀναγραφῆς ἀξιῶσαι τὰ λεγόμενα;
Α τρεῖς, ἡνίκα ἔμελλε μεταμορφοῦσθαι, καὶ τὴν λαμ Εt τους διήγησιν ἐξεθέμεθα ἐν οἷς ὑπηγορεύσαμεν ἐξηγητικοῖς τῆς πρὸς Θεσσαλονικεῖς προτέρας ἐπιστολῆς. πρότητα δεικνύναι τῶν ἱματίων ἑαυτοῦ, καὶ τὴν δόξαν Μωϋσέως καὶ ῾Ηλίου συλλαλούντων αὐτῷ· οὕτως οὐκ ἂν τοῖς ἀποστολικοῖς λόγοις μέμφοιτ' ἄν τις εὐλόγως, εἰσάγουσιν ὦφθαι τὸν Ἰησοῦν μετὰ τὴν ἀνάστασιν οὐ πᾶσιν, ἀλλ᾽ οἷς οἶδεν ἀνειληφόσιν ὀφθαλμοὺς χωρούν τας ἰδεῖν τὴν ἀνάστασιν αὐτοῦ. Χρήσιμον δ' οἶμαι πρὸς ἀπολογίαν τῶν προκειμένων ἐστὶ καὶ τὸ οὕτως εἰρημένον περὶ αὐτοῦ· . Εἰς τοῦτο γὰρ Χριστὸς ἀπέ- θανε καὶ ἀνέστη, ἵνα καὶ νεκρῶν καὶ ζώντων κα ριεύσῃ. » Ορα γὰρ ἐν τούτοις, ὅτι ἀπέθανεν Ἰησοῦς, ἵνα νεκρῶν κυριεύσῃ· καὶ ἀνέστη, ἵνα μὴ μόνον νε κρῶν, ἀλλὰ καὶ ζώντων κυριεύσῃ. Καὶ οἶδέ γε ὁ Απόστολος νεκροὺς μὲν, ὧν κυριεύει ὁ Χριστὸς, τοὺς οὕτω κατειλεγμένους ἐν τῇ πρὸς Κορινθίους προ- Β τέρᾳ· ο Σαλπίσει γὰρ, καὶ οἱ νεκροὶ ἐγερθήσονται ἄφθαρτοι· ν ζῶντας δὲ αὐτοὺς, καὶ τοὺς ἀλλαγησο μένους, ἑτέρους ὄντας τῶν ἐγερθησομένων νεκρών. Ἔχει δὲ καὶ περὶ τούτων ἡ λέξις οὕτως, ο καὶ ἡμεῖς ἀλλαγησόμεθα (94), ο ἑξῆς εἰρημένη τῷ, « Οι νεκροί ἐγερθήσονται πρῶτον. » ᾿Αλλὰ καὶ ἐν τῇ πρὸς Θεσσα λονικεῖς προτέρᾳ ἐν ἑτέραις λέξεσι τὴν αὐτὴν διαφο ρὰν παριστὰς, φησὶν ἄλλους μὲν εἶναι τοὺς κοιμωμέν νους, ἄλλους δὲ τοὺς ζῶντας, λέγων· Οὐ θέλομεν (95) δὲ ὑμᾶς ἀγνοεῖν, ἀδελφοί, περὶ τῶν κοιμωμένων, ἵνα μὴ λυπῆσθε, ὡς καὶ οἱ λοιποὶ οἱ μὴ ἔχοντες ἐλπίδα. Εἰ γὰρ πιστεύομεν, ὅτι Ἰησοῦς ἀπέθανε καὶ ἀνέστη, οὕτω καὶ ὁ Θεὸς τοὺς κοιμηθέντας διὰ τοῦ Ἰησοῦ ἄξει σὺν αὐτῷ. Τοῦτο γὰρ ὑμῖν λέγομεν ἐν λόγῳ Κυ ρίου, ὅτι ἡμεῖς οἱ ζῶντες, οἱ περιλειπόμενοι, εἰς την παρουσίαν τοῦ Κυρίου οὐ μὴ φθάσομεν (96) τοὺς κοιμηθέντας. » Τὴν δὲ φανεῖσαν ἡμῖν εἰς τοὺς το Καὶ μὴ θαύμαζε, εἰ μὴ πάντες βλέπουσιν οἱ πεπιο στευκότες ὄχλοι τῷ Ἰησοῦ τὴν ἀνάστασιν αὐτοῦ· ὅτε ὡς μὴ χωροῦσι πλείονα Κορινθίοις ὁ Παῦλος γράφων φησίν· « Εγώ δ' ἔκρινα μηδὲν εἰδέναι ἐν ὑμῖν εἰ μὴ Ἰησοῦν Χριστὸν, καὶ τοῦτον ἐσταυρωμένον. » Τοιού τον δ' ἐστὶ καὶ τὸ, ε Οὔπω γὰρ ἐδύνασθε ἀλλ᾽ οὔτε ἔτι νῦν δύνασθε· ἔτι γὰρ σαρκικοί έστε. › Οὕτω τοίνυν πάντα κρίσει θείᾳ ποιῶν ὁ λόγος, ἀνέγραψε περὶ τοῦ Ἰησοῦ· πρὸ μὲν τοῦ πάθους ἀπαξαπλῶς φανέντος τοῖς πλείοσι, καὶ τοῦτο οὐκ ἀεί· μετὰ δὲ τὸ πάθος οὐκέτι ὁμοίως ἐπιφαινομένου, ἀλλὰ μετά τινος κρί σεως ἑκάστῳ μετρούσης τὰ δέοντα. "Ωσπερ δ' ἀναγέ- γραπται τὸ, ο Ωφθη ὁ Θεὸς τῷ ᾽Αβραὰμ, » ἤ τινι τῶν ἁγίων· καὶ τὸ ὤφθη τοῦτο οὐκ ἀεὶ ἐγίνετο, ἀλλ᾽ ἐπ διαλειμμάτων, καὶ οὐ πᾶσιν ἐφαίνετο· οὕτω μοι νόει καὶ τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ (97) ὤφθαι τῇ παραπλησίᾳ εἰς τὸ περὶ ἐκείνων, εἰς τὸ ὦφθαι αὐτοῖς τὸν Θεὸν, κρίσει. θέλω δέ. περὶ τῶν κοιμωμένων. περὶ τῶν κεκοιμημένων. ὡς καὶ οι λοιποί. καθὼς καὶ οἱ λοιποί. * φθάσομεν. 7. Ἰησοῦν τοῦ Θεοῦ. τῇ παραπλησίᾳ εἰς τόν τῇ παραπλησίᾳ τῷ. εἰς τό φη- θέν. ORIGENIS • non apostolos omnes in montem excelsum perdu- xerit, sed solos tres ante nominatos; sic immerito de apostolorum scriptis conqueratur, quod Jesum referant post resurrectionem visum fuisse non omnibus, sed iis quorum oculos esse noverat suæ resurrectioni videndæ pares. Quæ hactenus dixi, firmari arbitror et hoc de Jesu testimonio: ‹In học enim Christus mortuus est et resurrexit, ut et mor- tuorum et vivorum dominetur. Hinc namque vi- des, Jesum esse mortuum, ut vivis dominetur; et resurrexisse ut non solum in mortuos, sed etiam in vivos dominatum habeat. Quos Apostolus vocat hic mortuos, et quibus dominatur Christus, eos intelligit de quibus in prima ad Corinthios: ‹Canet enim tuba, et mortui resurgent incorrupti 10; » quos autem vivos dicit et immutandos, ii sunt diversi ab illis, qui mortui resurgent. De istis sic loquitur : • nos immutabimur, quæ sequuntur proxine isla, < Mortui resurgent primum. Sed et in prima ad Thessalonicenses eamdem aliis verbis differen- tiam statuens, dicit alios dormientes esse, alios vi- vos. Sic enim ait : « Nolumus vos ignorare, fratres, de dormientibus, ut non contristemini, sic. ut et cæteri qui spem non habent. Si enim credi- mus quod Jesus mortuus est et resurrexit; ita et Deus eos qui dormierunt per Jesum adducet cum eo. Hoc enim vobis dicimus in verbo Domini, quia nos qui vivimus, qui residui sumus in adventum Do- mini, non præveniemus eos qui dormierunt “。 ) Quorum locorum interpretationem, qualis nobis visa est, dedimus in commentariis, quæ in primam ad Thessalonicenses Epistolam composuimus. omnibus turbis non videri quæ in illum credide- runt, quando Paulus ad Corinthios quasi pluribus capiendis impares scribat: «Ego autem judicavi nihil scire inter vos, nisi Jesum Christum et hunc crucifixum 1., Cui simile est et istud : « Nondum enim poteratis, sed nec nunc quidem potestis; adhuc enim carnales estis ". Sic igitur Scriptura divino judicio omnia faciens de Jesu memoriæ pro- didit, illum quidem ante passionem pluribus pro- miscue conspectum, sed non semper; post passio- nem vero non similiter se conspiciendum præbuisse, sed cum quodam delectu pro suo cuique modulo. Sicut autem scriptum est: Apparuit Dominus Abraham ',, aut cuipiam e sanctis; quamvis tamen nec semper, sed ex intervallis, nec omnibus appa- reret: sic cogita Filium Dei eodem illis apparuisse delectu, quo Deus istis apparuit. • Rom. xiv, c C D Ibid. mss., Libb. editi, Ibidemn mss., Spencerus, Gen. XII, ¹I Cor. 11, 2. ¹³ I Cor. 111, 3. pressi, Ibidem etc. Usitatius est Sequens au- tem hinc natum, mutat Bolierellus in 66. Neque vero mireris Jesum resuscitatum ab 9. 10 1 Cor. xv, 52. 11 [ Thess. IV, 13 seqq. (94) Libl. iinpressi in margine, άρπαγησόμεθα. (95) Omnes mss., οὐ θέλομεν δέ, Spencerus, οὐ (95) Codex Basileensis, φθάσωμεν. Libb. im- (97) Omnes inss., Υἱὸν τοῦ Θεοῦ. Libb. editi,
Liber septimus
Ἆρά γε τὸ τοσοῦτο τῶν Ἰουδαίων ἔθνος, πάλαι χώραν ἰδίαν εἰληφὸς οἰκεῖν, σὺν οὐδεμιᾷ πιθανότητι τινὰς μὲν ὡς προφήτας ἀνηγόρευον ἑτέρους δὲ ὡς ψευδοπροφήτας ἀπεδοκίμαζον; Καὶ οὐδὲν ἦν παρ’ αὐτοῖς τὸ προκαλούμενον συναριθμεῖν ταῖς ἱεραῖς εἶναι πεπιστευμέναις Μωϋσέως βίβλοις τοὺς λόγους τῶν ἑξῆς νενομισμένων εἶναι προφητῶν; Καὶ δύνανται ἡμῖν παραστῆσαι οἱ εὐήθειαν ἐγκαλοῦντες Ἰουδαίοις καὶ Χριστιανοῖς ὅτι ἐδύνατο συνεστηκέναι τὸ Ἰουδαίων ἔθνος, μηδεμιᾶς ἐπαγγελίας προγνώσεων οὔσης παρ’ αὐτοῖς, καὶ ὅτι τὰ μὲν περὶ αὐτοὺς ἔθνη ἕκαστον κατὰ τὰ πάτρια ἐπίστευε χρησμοὺς λαμβάνειν καὶ μαντείας ἀπὸ τῶν παρ’ αὐτοῖς νομιζομένων θεῶν, οὗτοι δὲ μόνοι, οἱ διδαχθέντες πάντων τῶν παρὰ τοῖς ἔθνεσι νομιζομένων θεῶν καταφρονεῖν ὡς οὐ θεῶν ἀλλὰ δαιμονίωνἐπεὶ ἔλεγον αὐτῶν οἱ προφῆται τὸ Πάντες οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν δαιμόνια, οὐδένα τὸν ἐπαγγελλόμενον εἶχον προφητεύειν καὶ δυνάμενον περισπᾶν τοὺς πόθῳ προγνώσεως τῶν μελλόντων αὐτομολεῖν [βουλομένους] πρὸς τοὺς παρὰ τοῖς ἄλλοις δαίμονας;
Α τρεῖς, ἡνίκα ἔμελλε μεταμορφοῦσθαι, καὶ τὴν λαμ Εt τους διήγησιν ἐξεθέμεθα ἐν οἷς ὑπηγορεύσαμεν ἐξηγητικοῖς τῆς πρὸς Θεσσαλονικεῖς προτέρας ἐπιστολῆς. πρότητα δεικνύναι τῶν ἱματίων ἑαυτοῦ, καὶ τὴν δόξαν Μωϋσέως καὶ ῾Ηλίου συλλαλούντων αὐτῷ· οὕτως οὐκ ἂν τοῖς ἀποστολικοῖς λόγοις μέμφοιτ' ἄν τις εὐλόγως, εἰσάγουσιν ὦφθαι τὸν Ἰησοῦν μετὰ τὴν ἀνάστασιν οὐ πᾶσιν, ἀλλ᾽ οἷς οἶδεν ἀνειληφόσιν ὀφθαλμοὺς χωρούν τας ἰδεῖν τὴν ἀνάστασιν αὐτοῦ. Χρήσιμον δ' οἶμαι πρὸς ἀπολογίαν τῶν προκειμένων ἐστὶ καὶ τὸ οὕτως εἰρημένον περὶ αὐτοῦ· . Εἰς τοῦτο γὰρ Χριστὸς ἀπέ- θανε καὶ ἀνέστη, ἵνα καὶ νεκρῶν καὶ ζώντων κα ριεύσῃ. » Ορα γὰρ ἐν τούτοις, ὅτι ἀπέθανεν Ἰησοῦς, ἵνα νεκρῶν κυριεύσῃ· καὶ ἀνέστη, ἵνα μὴ μόνον νε κρῶν, ἀλλὰ καὶ ζώντων κυριεύσῃ. Καὶ οἶδέ γε ὁ Απόστολος νεκροὺς μὲν, ὧν κυριεύει ὁ Χριστὸς, τοὺς οὕτω κατειλεγμένους ἐν τῇ πρὸς Κορινθίους προ- Β τέρᾳ· ο Σαλπίσει γὰρ, καὶ οἱ νεκροὶ ἐγερθήσονται ἄφθαρτοι· ν ζῶντας δὲ αὐτοὺς, καὶ τοὺς ἀλλαγησο μένους, ἑτέρους ὄντας τῶν ἐγερθησομένων νεκρών. Ἔχει δὲ καὶ περὶ τούτων ἡ λέξις οὕτως, ο καὶ ἡμεῖς ἀλλαγησόμεθα (94), ο ἑξῆς εἰρημένη τῷ, « Οι νεκροί ἐγερθήσονται πρῶτον. » ᾿Αλλὰ καὶ ἐν τῇ πρὸς Θεσσα λονικεῖς προτέρᾳ ἐν ἑτέραις λέξεσι τὴν αὐτὴν διαφο ρὰν παριστὰς, φησὶν ἄλλους μὲν εἶναι τοὺς κοιμωμέν νους, ἄλλους δὲ τοὺς ζῶντας, λέγων· Οὐ θέλομεν (95) δὲ ὑμᾶς ἀγνοεῖν, ἀδελφοί, περὶ τῶν κοιμωμένων, ἵνα μὴ λυπῆσθε, ὡς καὶ οἱ λοιποὶ οἱ μὴ ἔχοντες ἐλπίδα. Εἰ γὰρ πιστεύομεν, ὅτι Ἰησοῦς ἀπέθανε καὶ ἀνέστη, οὕτω καὶ ὁ Θεὸς τοὺς κοιμηθέντας διὰ τοῦ Ἰησοῦ ἄξει σὺν αὐτῷ. Τοῦτο γὰρ ὑμῖν λέγομεν ἐν λόγῳ Κυ ρίου, ὅτι ἡμεῖς οἱ ζῶντες, οἱ περιλειπόμενοι, εἰς την παρουσίαν τοῦ Κυρίου οὐ μὴ φθάσομεν (96) τοὺς κοιμηθέντας. » Τὴν δὲ φανεῖσαν ἡμῖν εἰς τοὺς το Καὶ μὴ θαύμαζε, εἰ μὴ πάντες βλέπουσιν οἱ πεπιο στευκότες ὄχλοι τῷ Ἰησοῦ τὴν ἀνάστασιν αὐτοῦ· ὅτε ὡς μὴ χωροῦσι πλείονα Κορινθίοις ὁ Παῦλος γράφων φησίν· « Εγώ δ' ἔκρινα μηδὲν εἰδέναι ἐν ὑμῖν εἰ μὴ Ἰησοῦν Χριστὸν, καὶ τοῦτον ἐσταυρωμένον. » Τοιού τον δ' ἐστὶ καὶ τὸ, ε Οὔπω γὰρ ἐδύνασθε ἀλλ᾽ οὔτε ἔτι νῦν δύνασθε· ἔτι γὰρ σαρκικοί έστε. › Οὕτω τοίνυν πάντα κρίσει θείᾳ ποιῶν ὁ λόγος, ἀνέγραψε περὶ τοῦ Ἰησοῦ· πρὸ μὲν τοῦ πάθους ἀπαξαπλῶς φανέντος τοῖς πλείοσι, καὶ τοῦτο οὐκ ἀεί· μετὰ δὲ τὸ πάθος οὐκέτι ὁμοίως ἐπιφαινομένου, ἀλλὰ μετά τινος κρί σεως ἑκάστῳ μετρούσης τὰ δέοντα. "Ωσπερ δ' ἀναγέ- γραπται τὸ, ο Ωφθη ὁ Θεὸς τῷ ᾽Αβραὰμ, » ἤ τινι τῶν ἁγίων· καὶ τὸ ὤφθη τοῦτο οὐκ ἀεὶ ἐγίνετο, ἀλλ᾽ ἐπ διαλειμμάτων, καὶ οὐ πᾶσιν ἐφαίνετο· οὕτω μοι νόει καὶ τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ (97) ὤφθαι τῇ παραπλησίᾳ εἰς τὸ περὶ ἐκείνων, εἰς τὸ ὦφθαι αὐτοῖς τὸν Θεὸν, κρίσει. θέλω δέ. περὶ τῶν κοιμωμένων. περὶ τῶν κεκοιμημένων. ὡς καὶ οι λοιποί. καθὼς καὶ οἱ λοιποί. * φθάσομεν. 7. Ἰησοῦν τοῦ Θεοῦ. τῇ παραπλησίᾳ εἰς τόν τῇ παραπλησίᾳ τῷ. εἰς τό φη- θέν. ORIGENIS • non apostolos omnes in montem excelsum perdu- xerit, sed solos tres ante nominatos; sic immerito de apostolorum scriptis conqueratur, quod Jesum referant post resurrectionem visum fuisse non omnibus, sed iis quorum oculos esse noverat suæ resurrectioni videndæ pares. Quæ hactenus dixi, firmari arbitror et hoc de Jesu testimonio: ‹In học enim Christus mortuus est et resurrexit, ut et mor- tuorum et vivorum dominetur. Hinc namque vi- des, Jesum esse mortuum, ut vivis dominetur; et resurrexisse ut non solum in mortuos, sed etiam in vivos dominatum habeat. Quos Apostolus vocat hic mortuos, et quibus dominatur Christus, eos intelligit de quibus in prima ad Corinthios: ‹Canet enim tuba, et mortui resurgent incorrupti 10; » quos autem vivos dicit et immutandos, ii sunt diversi ab illis, qui mortui resurgent. De istis sic loquitur : • nos immutabimur, quæ sequuntur proxine isla, < Mortui resurgent primum. Sed et in prima ad Thessalonicenses eamdem aliis verbis differen- tiam statuens, dicit alios dormientes esse, alios vi- vos. Sic enim ait : « Nolumus vos ignorare, fratres, de dormientibus, ut non contristemini, sic. ut et cæteri qui spem non habent. Si enim credi- mus quod Jesus mortuus est et resurrexit; ita et Deus eos qui dormierunt per Jesum adducet cum eo. Hoc enim vobis dicimus in verbo Domini, quia nos qui vivimus, qui residui sumus in adventum Do- mini, non præveniemus eos qui dormierunt “。 ) Quorum locorum interpretationem, qualis nobis visa est, dedimus in commentariis, quæ in primam ad Thessalonicenses Epistolam composuimus. omnibus turbis non videri quæ in illum credide- runt, quando Paulus ad Corinthios quasi pluribus capiendis impares scribat: «Ego autem judicavi nihil scire inter vos, nisi Jesum Christum et hunc crucifixum 1., Cui simile est et istud : « Nondum enim poteratis, sed nec nunc quidem potestis; adhuc enim carnales estis ". Sic igitur Scriptura divino judicio omnia faciens de Jesu memoriæ pro- didit, illum quidem ante passionem pluribus pro- miscue conspectum, sed non semper; post passio- nem vero non similiter se conspiciendum præbuisse, sed cum quodam delectu pro suo cuique modulo. Sicut autem scriptum est: Apparuit Dominus Abraham ',, aut cuipiam e sanctis; quamvis tamen nec semper, sed ex intervallis, nec omnibus appa- reret: sic cogita Filium Dei eodem illis apparuisse delectu, quo Deus istis apparuit. • Rom. xiv, c C D Ibid. mss., Libb. editi, Ibidemn mss., Spencerus, Gen. XII, ¹I Cor. 11, 2. ¹³ I Cor. 111, 3. pressi, Ibidem etc. Usitatius est Sequens au- tem hinc natum, mutat Bolierellus in 66. Neque vero mireris Jesum resuscitatum ab 9. 10 1 Cor. xv, 52. 11 [ Thess. IV, 13 seqq. (94) Libl. iinpressi in margine, άρπαγησόμεθα. (95) Omnes mss., οὐ θέλομεν δέ, Spencerus, οὐ (95) Codex Basileensis, φθάσωμεν. Libb. im- (97) Omnes inss., Υἱὸν τοῦ Θεοῦ. Libb. editi,
PG 11:923Ἐπίστησον οὖν εἰ μὴ ἀναγκαῖόν ἐστιν ὅλον ἔθνος διδασκόμενον καταφρονεῖν τῶν παρὰ τοῖς λοιποῖς θεῶν εὐπορηκέναι προφητῶν, τὸ μεῖζον αὐτόθεν ἐμφαινόντων καὶ τὸ ὑπερέχον τὰ πανταχοῦ χρηστήρια. Εἶτα πανταχοῦ μὲν ἢ πολλαχοῦ δυνάμεις ἐγίνοντο, ὡς καὶ αὐτὸς ἐν τοῖς ἑξῆς παρατίθεται Ἀσκληπιὸν εὐεργετοῦντα καὶ τὰ μέλλοντα προλέγοντα ὅλαις πόλεσιν ἀνακειμέναις αὐτῷ, οἷον τῇ Τρίκκῃ καὶ τῇ Ἐπιδαύρῳ καὶ τῇ Κῷ καὶ τῇ Περγάμῳ, καὶ Ἀριστέαν τὸν Προκοννήσιον καὶ Κλαζομένιόν τινα καὶ Ἀστυπαλαιέα Κλεομήδην· παρὰ δὲ μόνοις Ἰουδαίοις, φάσκουσιν ἀνακεῖσθαι τῷ τῶν ὅλων θεῷ, οὐδὲν ἦν σημεῖον ἢ τεράστιον, τὸ συνεργοῦν καὶ βεβαιοῦν αὐτῶν τὴν εἰς τὸν κτίσαντα τὰ ὅλα πίστιν μετὰ καὶ ἐλπίδος τῆς περὶ ἄλλου ζῆν μείζονος; Ἀλλὰ πῶς οἷόν τε τὸ τοιοῦτον; Εὐθέως γὰρ ἂν μετέστησαν ἐπὶ τὸ σέβειν τοὺς μαντευομένους καὶ θεραπεύοντας δαίμονας, καταλιπόντες τὸν μέχρι λόγου πεπιστευμένον αὐτοῖς βοηθεῖν θεὸν οὐδαμῶς δὲ παριστάντα τὴν ἑαυτοῦ ἐπιφάνειαν.
PG 11:925Εἰ δὲ μὴ γέγονε τοῦτο ἀλλὰ καὶ μυρία ὅσα ὑπέμενον, ἵνα μὴ ἐξομόσωνται τὸν ἰουδαϊσμὸν καὶ τὸν κατ’ αὐτὸν νόμον, καὶ ὁτὲ μὲν πεπόνθασιν ἐν τῇ Ἀσσυρίᾳ ὁτὲ δὲ ἐν τῇ Περσίδι ὁτὲ δὲ ὑπὸ Ἀντιόχου, πῶς οὐχὶ ἐξ εἰκότων κατασκευάζεται τοῖς ἀπιστοῦσι ταῖς παραδόξοις ἱστορίαις καὶ προφητείαις ὅτι οὐ πλάσματα ἦν τὰ τοιαῦτα, ἀλλά τι θεῖον πνεῦμα ὡς ἐν καθαραῖς ψυχαῖς τυγχάνον ταῖς τῶν προφητῶν, πάντα πόνον ὑπὲρ ἀρετῆς ἀνειληφότων, ἐκίνει αὐτοὺς πρὸς τὸ προφητεύειν τινὰ μὲν τοῖς καθ’ ἑαυτοὺς ἄλλα δὲ τοῖς ὕστερον ἐξαιρέτως δὲ περί τινος ἐπιδημήσοντος σωτῆρος τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων; Εἰ δὲ ταῦθ’ οὕτως ἔχει, πῶς περὶ ὄνου σκιᾶς πρὸς ἀλλήλους ζητοῦσιν Ἰουδαῖοι καὶ Χριστιανοί, ἐξετάζοντες ἀπὸ τῶν προφητειῶν, αἷς κοινῇ πεπιστεύκασι, πότερον ὁ προφητευόμενος ἐλήλυθεν ἢ οὐδαμῶς μὲν ἐπιδεδήμηκεν ἔτι δὲ προσδοκᾶται; Κἂν καθ’ ὑπόθεσιν δὲ τῷ Κέλσῳ δοθῇ μὴ τὸν Ἰησοῦν εἶναι, ὃν κατήγγειλαν οἱ προφῆται, καὶ οὕτως οὐδὲν ἧττον οὐ περὶ ὄνου σκιᾶς ἐστιν ἡ τοῦ νοῦ τῶν προφητικῶν γραφῶν ζήτησις·
Α αὐτῶν οἱ ὀφθαλμοὶ, καὶ ἐπέγνωσαν αὐτὸν, καὶ αὐτὸς ἄφαντος ἐγένετο ἀπ' αὐτῶν. Θέλομεν δὲ παραστῆσαι, πῶς οὐ χρησιμώτερον ἦν πρὸς τὴν οἰκονομίαν ὅλην τὸ εὐθὺς ἀπὸ τοῦ σκόλοπος αὐτὸν ἀφανῆ γενέσθαι σωματικῶς. Τὰ συμβεβηκέναι ἀναγεγραμμένα τῷ Ἰησοῦ οὐκ ἐν ψιλῇ τῇ λέξει καὶ τῇ ἱστορία τὴν πᾶσαν ἔχει θεωρίαν τῆς ἀληθείας. Εκαστον γὰρ αὐτῶν καὶ σύμβολόν τινος εἶναι (1) παρὰ τοῖς συνετώτερον ἐντυγχάνουσι τῇ Γραφῇ ἀπο δείκνυται. Ωσπερ οὖν τὸ σταυρωθῆναι αὐτὸν ἔχει τὴν δηλουμένην ἀλήθειαν ἐν τῷ, ο Χριστῷ συνεσταύρω- μαι· ν καὶ τοῦ σημαινομένου (2) ἐκ τοῦ, « Ἐμοὶ δὲ μὴ γένοιτο καυχᾶσθαι εἰ μὴ ἐν τῷ σταυρῷ τοῦ Κυ ρίου μου Ἰησοῦ Χριστοῦ, δι' οὗ ἐμοὶ κόσμος ἐσταύ ρωται, κἀγὼ τῷ κόσμῳ· » καὶ ὁ θάνατος αὐτοῦ ἀναγ καῖος, διὰ τὸ, ε Ο γὰρ ἀπέθανε, τῇ ἁμαρτίᾳ ἀπέθαν νεν ἐφάπαξ · » καὶ διὰ τὸ λέγειν· « Συμμορφούμενος (3) τῷ θανάτῳ αὐτοῦ· καὶ τὸ, « Εἰ συναπεθάνομεν, καὶ συζήσομεν· ͵ οὕτω καὶ ἡ ταφὴ αὐτοῦ φθάνει ἐπὶ τοὺς συμμόρφους τοῦ θανάτου αὐτοῦ, καὶ τοὺς συσταυρωθέντας αὐτῷ καὶ συναποθανόντας, καθὸ καὶ τῷ Παύλῳ λέλεκται τὸ, ο Συνετάφημεν γὰρ αὐτῷ διὰ τοῦ βαπτίσματος, καὶ συνανέστημεν αὐτῷ. » Ἡμεῖς δὲ καὶ τὰ περὶ τῆς ταφῆς, καὶ τοῦ μνημείου, καὶ τοῦ θάψαντος, ἀναγεγραμμένα εὐκαιρότερον διὰ πλειό- νων ἐν ἄλλοις, ἔνθα προηγουμένως ἐστὶ περὶ τού των (4) λέγειν, διηγησόμεθα. Νυνί δ' αὐτάρκης ἡ καθαρὰ σινδών, ἐν ᾗ ἔδει τὸ καθαρὸν ἐντυλιχθῆναι σῶμα τοῦ Ἰησοῦ, καὶ τὸ καινὸν μνημεῖον, ὃ ἐλατό μησε τῇ πέτρᾳ ὁ Ἰωσήφ, οὗ οὐκ ἦν οὔπω οὐδεὶς κείμενος, ἢ ὡς ὁ Ἰωάννης φησίν, « ἐν ᾧ οὐδέπω ου δεὶς ἐτέθη. » Καὶ ἐπίστησον, εἰ δύναται κινῆσαί τινα ή συμφωνία τῶν τριῶν εὐαγγελιστῶν, φροντισάντων ἀναγράψαι τὸ λατομητὸν ἢ λαξευτὸν μνημεῖον ἐν πέτρα, ἵν᾿ ὁ τοὺς λόγους τῶν γεγραμμένων ἐξετάζων καὶ περὶ τούτων θεάσηταί τι λόγου ἄξιον καὶ περὶ τῆς καινότητος τοῦ μνημείου, ἥντινα Ματθαῖος καὶ Ιωάννης ἱστόρησε, καὶ περὶ τοῦ μηδένα ἐκεῖ νεκρόν γεγονέναι, κατὰ τὸν Λουκᾶν καὶ τὸν Ἰωάννην. Έδει γὰρ τὸν μὴ τοῖς λοιποῖς νεκροῖς ὅμοιον, ἀλλὰ ζωτικά σημεῖα καὶ ἐν τῇ νεκρότητι δείξαντα τὸ ὕδωρ καὶ τὸ αἷμα, καὶ καινὸν (ῖν' οὕτως ὀνομάσω), ὄντα νεκρόν, εν καινῷ καὶ καθαρῷ γενέσθαι μνημείῳ, ἵν', ὥσπερ ή γένεσις αὐτοῦ καθαρωτέρα πάσης γενέσεως ἦν, τῷ μὴ ἀπὸ μίξεως, ἀλλ' ἀπὸ παρθένου γεννηθῆναι, οὕτω καὶ ἡ ταφὴ ἔχῃ (5) την καθαρότητα, διὰ τοῦ συμβο λικοῦ δηλουμένην ἐν τῷ ἀποτεθεῖσθαι αὐτοῦ τὸ σῶμα ἐν μνημείῳ καινῷ ὑφεστῶτι, οὐκ ἐκ λογάδων λίθων νι. 14. αὐτῶν. τινός οι εἶναι αὐτῶν, ἄλλον καὶ τῷ σημαινομένῳ. ἐν τῷ σταυρῷ τοῦ Κυρίου μου. ἐν τῷ σταυρῷ τοῦ Κυρίου ἡμῶν. καὶ 60; διὰ τὸ τὸν δίκαιον λέγειν · Συμμορφούμενος. συμμορφούμενος συμμορφούμενον, λέγειν, συμμορφιζόμενος. ἔσται περὶ τούτων, Εχει. ORIGENIS 90$ illorum, accepto pane, apertos oculos fuisse, et il- lum postquam ab illis cognitus est, evanuisse. › B fuisse a‹ unſversam dispensationem, si subito e cruce corpus ejus evanuisset. Quæ Jesu contigisse scribuntur, ex nudis litteris solaque historia consi- deranda non sunt, quasi tota in iis veritas consi- steret. Nihil enim eorum est, quod alterius cujusdam rei signum esse non animadvertant ii, qui Scriptu• ras prudentius legunt. Itaque quod ille crucifixus est, id veritatem habet in his : c Christo confixus sum cruci; › et in istis: «Mihi*autem absit gloriari, nisi in cruce Domini mei Jesu Christi, per quem mihi mundus crucifixus est et ego mundo 18; › et mors ejus necessaria fuit propter illud : • Quod enim mortuus est peccato, mortuus est semel " ; ▸ ilem ut idem diceret, se configuratum morti ejus ",, et istud: • Nam si conmortui sumus, et convive- mus st. . Sic et ejus sepultura accommodari potest ad eos, qui morti ejus conformes confixi sunt cum illo cruci, et cum illo mortui sunt. Id nos Paul- lus docet his verbis: < Consepulti enim sumus cum illo per baptismum, et cum illo resurreximus ". Sed ea, quæ de sepultura, de sepulcro et de eo qui sepelivit, scripta sunt, fusius alibi opportuniusque edisseram, ubi de illis data opera agendum erit. Nunc satis fuerit considerare quid sibi velint sindon munda, qua purum Jesu corpus involvi oportebat, et monumentum novum in petra excisum a Joseph, ubi nondum quisquam jacuerat ", vel, ut Joannes C loquitur, in quo nondum quisquam positus erat. Vide nunc an concentus illi trium evangelistarum, quibus curæ fuit ut excisum seu exsculptum in petra monumentum describerent, compellere queniquam possit, ut eorum quæ scripta sunt perscrutans ra- tiones, aliquid in iis absconditum et abstrusum inquirat, sicut et in novitate monumenti, quam Matthæus et Joannes memorarunt, et in ea Lucæ et Joannis observatione, nullum ibi mortuum positum fuisse. Nimirum oportuit ut qui non erat reliquis mortuis similis, sed etiam mortuus sanguinis et aquæ elfusione signa vitæ dederat, quique novus, ut ita dicam, erat mortuus, is in novo et puro sepul- cro conderetur: ut quemadmodum nativitas ejus qualibet alia purior fuit, quippe qui non ex utrius- que sexus conjunctione, sed ex Virgine natus est ; ita etiam sepultura haberet puritatem, cujus signum erat novum illud, in quo positum corpus ejus fuit, D Galat. 11, 20: Rom. vi, 10. ** Philipp. 111, 10. ** II Tim. 11, 11. ** Rom. vi, 4. ss Luc. XXIII, 53. Joan. xix, 41. Matth. xxvII, Lrno expungitur istud Sed si cui inter vox aliqua inferenda videtur, certe non sed scribendum erit. cuin Boberello, Ibidem omnes mss., Spencerus, codd. Regius et Basileensis. Spencerus autern, Luc. xx111, 53; Joann. xix, 41. Quæ le- ctio si cui retinenda videtur, vel mutandum est in vel post addendum est ró. Duo codd. Anglicani et Hoesche- lius in textu, quemadmodum Gelenius inter- pres videtur legisse. sane quam editi, 69. Probare autem volumus non utilius futurum (1) Libb. impr., τινὸς αὐτῶν εἶναι. In codice Jo- (2) Codex Jolianus, καὶ τὸ σημαινόμενον. Lego (3) Καὶ διὰ τὸ λέγειν. Συμμορφούμενος, etc. lia (4) Ἐστὶ περὶ τούτων. Scribendum videtur, (5) "Eyn. Codex Basileensis sic habet, rectius
ἵν’ ἐναργῶς ἀποδειχθῇ ὁ προκηρυσσόμενος, ὁποῖός τε εἶναι ἐπροφητεύετο καὶ τί ποιήσων, εἰ δὲ οἷόν τε, καὶ πότε ἐπιδημήσων. Ἐν δὲ τοῖς ἀνωτέρω προείπομεν ὀλίγας ἀπὸ πλειόνων παραθέμενοι προφητείας περὶ τοῦ τὸν Ἰησοῦν εἶναι τὸν προφητευόμενον Χριστόν· οὐ σφάλλονται τοίνυν κατὰ τὸ προσίεσθαι θεόθεν τοὺς προφήτας λελαληκέναι οὔτε Ἰουδαῖοι οὔτε Χριστιανοί, ἀλλ’ οἱ σφαλλόμενοι περὶ τοῦ προφητευομένου προσδοκωμένου ψευδοδοξοῦσιν, ὅστις καὶ ποταπὸς κατὰ τὸν ἀληθῆ τῶν προφητῶν λόγον κεκήρυκται. Ἑξῆς δὲ τούτοις ὁ Κέλσος οἰόμενος τοὺς Ἰουδαίους, Αἰγυπτίους τῷ γένει τυγχάνοντας, καταλελοιπέναι τὴν Αἴγυπτον, στασιάσαντας πρὸς τὸ κοινὸν τῶν Αἰγυπτίων καὶ τὸ ἐν Αἰγύπτῳ σύνηθες περὶ τὰς θρησκείας ὑπερφρονήσαντας, φησὶν αὐτοὺς ἅπερ ἐποίησαν Αἰγυπτίοις πεπονθέναι ὑπὸ τῶν προσθεμένων τῷ Ἰησοῦ καὶ πιστευσάντων αὐτῷ ὡς Χριστῷ, καὶ ἀμφοτέροις αἴτιον γεγονέναι τῆς καινοτομίας τὸ στασιάζειν πρὸς τὸ κοινόν. Τί δὴ πεποίηκεν ἐν τῷ τόπῳ ὁ Κέλσος, κατανοητέον.
Α αὐτῶν οἱ ὀφθαλμοὶ, καὶ ἐπέγνωσαν αὐτὸν, καὶ αὐτὸς ἄφαντος ἐγένετο ἀπ' αὐτῶν. Θέλομεν δὲ παραστῆσαι, πῶς οὐ χρησιμώτερον ἦν πρὸς τὴν οἰκονομίαν ὅλην τὸ εὐθὺς ἀπὸ τοῦ σκόλοπος αὐτὸν ἀφανῆ γενέσθαι σωματικῶς. Τὰ συμβεβηκέναι ἀναγεγραμμένα τῷ Ἰησοῦ οὐκ ἐν ψιλῇ τῇ λέξει καὶ τῇ ἱστορία τὴν πᾶσαν ἔχει θεωρίαν τῆς ἀληθείας. Εκαστον γὰρ αὐτῶν καὶ σύμβολόν τινος εἶναι (1) παρὰ τοῖς συνετώτερον ἐντυγχάνουσι τῇ Γραφῇ ἀπο δείκνυται. Ωσπερ οὖν τὸ σταυρωθῆναι αὐτὸν ἔχει τὴν δηλουμένην ἀλήθειαν ἐν τῷ, ο Χριστῷ συνεσταύρω- μαι· ν καὶ τοῦ σημαινομένου (2) ἐκ τοῦ, « Ἐμοὶ δὲ μὴ γένοιτο καυχᾶσθαι εἰ μὴ ἐν τῷ σταυρῷ τοῦ Κυ ρίου μου Ἰησοῦ Χριστοῦ, δι' οὗ ἐμοὶ κόσμος ἐσταύ ρωται, κἀγὼ τῷ κόσμῳ· » καὶ ὁ θάνατος αὐτοῦ ἀναγ καῖος, διὰ τὸ, ε Ο γὰρ ἀπέθανε, τῇ ἁμαρτίᾳ ἀπέθαν νεν ἐφάπαξ · » καὶ διὰ τὸ λέγειν· « Συμμορφούμενος (3) τῷ θανάτῳ αὐτοῦ· καὶ τὸ, « Εἰ συναπεθάνομεν, καὶ συζήσομεν· ͵ οὕτω καὶ ἡ ταφὴ αὐτοῦ φθάνει ἐπὶ τοὺς συμμόρφους τοῦ θανάτου αὐτοῦ, καὶ τοὺς συσταυρωθέντας αὐτῷ καὶ συναποθανόντας, καθὸ καὶ τῷ Παύλῳ λέλεκται τὸ, ο Συνετάφημεν γὰρ αὐτῷ διὰ τοῦ βαπτίσματος, καὶ συνανέστημεν αὐτῷ. » Ἡμεῖς δὲ καὶ τὰ περὶ τῆς ταφῆς, καὶ τοῦ μνημείου, καὶ τοῦ θάψαντος, ἀναγεγραμμένα εὐκαιρότερον διὰ πλειό- νων ἐν ἄλλοις, ἔνθα προηγουμένως ἐστὶ περὶ τού των (4) λέγειν, διηγησόμεθα. Νυνί δ' αὐτάρκης ἡ καθαρὰ σινδών, ἐν ᾗ ἔδει τὸ καθαρὸν ἐντυλιχθῆναι σῶμα τοῦ Ἰησοῦ, καὶ τὸ καινὸν μνημεῖον, ὃ ἐλατό μησε τῇ πέτρᾳ ὁ Ἰωσήφ, οὗ οὐκ ἦν οὔπω οὐδεὶς κείμενος, ἢ ὡς ὁ Ἰωάννης φησίν, « ἐν ᾧ οὐδέπω ου δεὶς ἐτέθη. » Καὶ ἐπίστησον, εἰ δύναται κινῆσαί τινα ή συμφωνία τῶν τριῶν εὐαγγελιστῶν, φροντισάντων ἀναγράψαι τὸ λατομητὸν ἢ λαξευτὸν μνημεῖον ἐν πέτρα, ἵν᾿ ὁ τοὺς λόγους τῶν γεγραμμένων ἐξετάζων καὶ περὶ τούτων θεάσηταί τι λόγου ἄξιον καὶ περὶ τῆς καινότητος τοῦ μνημείου, ἥντινα Ματθαῖος καὶ Ιωάννης ἱστόρησε, καὶ περὶ τοῦ μηδένα ἐκεῖ νεκρόν γεγονέναι, κατὰ τὸν Λουκᾶν καὶ τὸν Ἰωάννην. Έδει γὰρ τὸν μὴ τοῖς λοιποῖς νεκροῖς ὅμοιον, ἀλλὰ ζωτικά σημεῖα καὶ ἐν τῇ νεκρότητι δείξαντα τὸ ὕδωρ καὶ τὸ αἷμα, καὶ καινὸν (ῖν' οὕτως ὀνομάσω), ὄντα νεκρόν, εν καινῷ καὶ καθαρῷ γενέσθαι μνημείῳ, ἵν', ὥσπερ ή γένεσις αὐτοῦ καθαρωτέρα πάσης γενέσεως ἦν, τῷ μὴ ἀπὸ μίξεως, ἀλλ' ἀπὸ παρθένου γεννηθῆναι, οὕτω καὶ ἡ ταφὴ ἔχῃ (5) την καθαρότητα, διὰ τοῦ συμβο λικοῦ δηλουμένην ἐν τῷ ἀποτεθεῖσθαι αὐτοῦ τὸ σῶμα ἐν μνημείῳ καινῷ ὑφεστῶτι, οὐκ ἐκ λογάδων λίθων νι. 14. αὐτῶν. τινός οι εἶναι αὐτῶν, ἄλλον καὶ τῷ σημαινομένῳ. ἐν τῷ σταυρῷ τοῦ Κυρίου μου. ἐν τῷ σταυρῷ τοῦ Κυρίου ἡμῶν. καὶ 60; διὰ τὸ τὸν δίκαιον λέγειν · Συμμορφούμενος. συμμορφούμενος συμμορφούμενον, λέγειν, συμμορφιζόμενος. ἔσται περὶ τούτων, Εχει. ORIGENIS 90$ illorum, accepto pane, apertos oculos fuisse, et il- lum postquam ab illis cognitus est, evanuisse. › B fuisse a‹ unſversam dispensationem, si subito e cruce corpus ejus evanuisset. Quæ Jesu contigisse scribuntur, ex nudis litteris solaque historia consi- deranda non sunt, quasi tota in iis veritas consi- steret. Nihil enim eorum est, quod alterius cujusdam rei signum esse non animadvertant ii, qui Scriptu• ras prudentius legunt. Itaque quod ille crucifixus est, id veritatem habet in his : c Christo confixus sum cruci; › et in istis: «Mihi*autem absit gloriari, nisi in cruce Domini mei Jesu Christi, per quem mihi mundus crucifixus est et ego mundo 18; › et mors ejus necessaria fuit propter illud : • Quod enim mortuus est peccato, mortuus est semel " ; ▸ ilem ut idem diceret, se configuratum morti ejus ",, et istud: • Nam si conmortui sumus, et convive- mus st. . Sic et ejus sepultura accommodari potest ad eos, qui morti ejus conformes confixi sunt cum illo cruci, et cum illo mortui sunt. Id nos Paul- lus docet his verbis: < Consepulti enim sumus cum illo per baptismum, et cum illo resurreximus ". Sed ea, quæ de sepultura, de sepulcro et de eo qui sepelivit, scripta sunt, fusius alibi opportuniusque edisseram, ubi de illis data opera agendum erit. Nunc satis fuerit considerare quid sibi velint sindon munda, qua purum Jesu corpus involvi oportebat, et monumentum novum in petra excisum a Joseph, ubi nondum quisquam jacuerat ", vel, ut Joannes C loquitur, in quo nondum quisquam positus erat. Vide nunc an concentus illi trium evangelistarum, quibus curæ fuit ut excisum seu exsculptum in petra monumentum describerent, compellere queniquam possit, ut eorum quæ scripta sunt perscrutans ra- tiones, aliquid in iis absconditum et abstrusum inquirat, sicut et in novitate monumenti, quam Matthæus et Joannes memorarunt, et in ea Lucæ et Joannis observatione, nullum ibi mortuum positum fuisse. Nimirum oportuit ut qui non erat reliquis mortuis similis, sed etiam mortuus sanguinis et aquæ elfusione signa vitæ dederat, quique novus, ut ita dicam, erat mortuus, is in novo et puro sepul- cro conderetur: ut quemadmodum nativitas ejus qualibet alia purior fuit, quippe qui non ex utrius- que sexus conjunctione, sed ex Virgine natus est ; ita etiam sepultura haberet puritatem, cujus signum erat novum illud, in quo positum corpus ejus fuit, D Galat. 11, 20: Rom. vi, 10. ** Philipp. 111, 10. ** II Tim. 11, 11. ** Rom. vi, 4. ss Luc. XXIII, 53. Joan. xix, 41. Matth. xxvII, Lrno expungitur istud Sed si cui inter vox aliqua inferenda videtur, certe non sed scribendum erit. cuin Boberello, Ibidem omnes mss., Spencerus, codd. Regius et Basileensis. Spencerus autern, Luc. xx111, 53; Joann. xix, 41. Quæ le- ctio si cui retinenda videtur, vel mutandum est in vel post addendum est ró. Duo codd. Anglicani et Hoesche- lius in textu, quemadmodum Gelenius inter- pres videtur legisse. sane quam editi, 69. Probare autem volumus non utilius futurum (1) Libb. impr., τινὸς αὐτῶν εἶναι. In codice Jo- (2) Codex Jolianus, καὶ τὸ σημαινόμενον. Lego (3) Καὶ διὰ τὸ λέγειν. Συμμορφούμενος, etc. lia (4) Ἐστὶ περὶ τούτων. Scribendum videtur, (5) "Eyn. Codex Basileensis sic habet, rectius
Πολλὰ διαθέντες οἱ πάλαι Αἰγύπτιοι τὸ Ἑβραίων γένος, διὰ λιμὸν τὴν Ἰουδαίαν καταλαβόντα ἐπιδημήσαντας τῇ Αἰγύπτῳ, πεπόνθασιν ὡς ξένους καὶ ἱκέτας ἀδικήσαντες ἅπερ ἐχρῆν ὅλον ἔθνος ὑπὸ τῆς θείας προνοίας παθεῖν, συμφρονῆσαν κατὰ ὅλου τοῦ τῶν ἐπιξενωθέντων αὐτοῖς γένους μηδὲν αὐτοὺς ἀδικήσαντος· καὶ θεοῦ μάστιξιν πληγέντες μόλις καὶ μετ’ οὐ πολὺ ἀπέλυσαν ὅποι ἐβούλοντο τοὺς οὐ δικαίως δουλαγωγουμένους. Ἅτε οὖν φίλαυτοι καὶ τοὺς ὁποιωσδήποτε ὁμογενεῖς προτιμῶντες καὶ τῶν δικαιοτέρων ξένων, οὐκ ἔστιν ἥντινα κατηγορίαν καταλελοίπασιν, ἣν μὴ περὶ Μωϋσέως καὶ τῶν Ἑβραίων εἰρήκασι, τὰς μὲν διὰ Μωϋσέως τεραστίους δυνάμεις οὐ παντελῶς ἀρνούμενοι φάσκοντες δ’ αὐτὰς γοητείᾳ καὶ μὴ θείᾳ δυνάμει γεγονέναι. Μωϋσῆς δὲ ὡς οὐ γόης ἀλλ’ εὐσεβὴς ἀνὴρ καὶ τῷ τῶν ὅλων ἀνακείμενος θεῷ καὶ μετέχων θειοτέρου πνεύματος καὶ νόμους ἔθετο τοῖς Ἑβραίοις, ὡς τὸ θεῖον αὐτῷ ὑπήχησε, καὶ τὰ συμβεβηκότα, ὡς ἀληθείας εἶχεν, ἀνέγραψεν.
Α αὐτῶν οἱ ὀφθαλμοὶ, καὶ ἐπέγνωσαν αὐτὸν, καὶ αὐτὸς ἄφαντος ἐγένετο ἀπ' αὐτῶν. Θέλομεν δὲ παραστῆσαι, πῶς οὐ χρησιμώτερον ἦν πρὸς τὴν οἰκονομίαν ὅλην τὸ εὐθὺς ἀπὸ τοῦ σκόλοπος αὐτὸν ἀφανῆ γενέσθαι σωματικῶς. Τὰ συμβεβηκέναι ἀναγεγραμμένα τῷ Ἰησοῦ οὐκ ἐν ψιλῇ τῇ λέξει καὶ τῇ ἱστορία τὴν πᾶσαν ἔχει θεωρίαν τῆς ἀληθείας. Εκαστον γὰρ αὐτῶν καὶ σύμβολόν τινος εἶναι (1) παρὰ τοῖς συνετώτερον ἐντυγχάνουσι τῇ Γραφῇ ἀπο δείκνυται. Ωσπερ οὖν τὸ σταυρωθῆναι αὐτὸν ἔχει τὴν δηλουμένην ἀλήθειαν ἐν τῷ, ο Χριστῷ συνεσταύρω- μαι· ν καὶ τοῦ σημαινομένου (2) ἐκ τοῦ, « Ἐμοὶ δὲ μὴ γένοιτο καυχᾶσθαι εἰ μὴ ἐν τῷ σταυρῷ τοῦ Κυ ρίου μου Ἰησοῦ Χριστοῦ, δι' οὗ ἐμοὶ κόσμος ἐσταύ ρωται, κἀγὼ τῷ κόσμῳ· » καὶ ὁ θάνατος αὐτοῦ ἀναγ καῖος, διὰ τὸ, ε Ο γὰρ ἀπέθανε, τῇ ἁμαρτίᾳ ἀπέθαν νεν ἐφάπαξ · » καὶ διὰ τὸ λέγειν· « Συμμορφούμενος (3) τῷ θανάτῳ αὐτοῦ· καὶ τὸ, « Εἰ συναπεθάνομεν, καὶ συζήσομεν· ͵ οὕτω καὶ ἡ ταφὴ αὐτοῦ φθάνει ἐπὶ τοὺς συμμόρφους τοῦ θανάτου αὐτοῦ, καὶ τοὺς συσταυρωθέντας αὐτῷ καὶ συναποθανόντας, καθὸ καὶ τῷ Παύλῳ λέλεκται τὸ, ο Συνετάφημεν γὰρ αὐτῷ διὰ τοῦ βαπτίσματος, καὶ συνανέστημεν αὐτῷ. » Ἡμεῖς δὲ καὶ τὰ περὶ τῆς ταφῆς, καὶ τοῦ μνημείου, καὶ τοῦ θάψαντος, ἀναγεγραμμένα εὐκαιρότερον διὰ πλειό- νων ἐν ἄλλοις, ἔνθα προηγουμένως ἐστὶ περὶ τού των (4) λέγειν, διηγησόμεθα. Νυνί δ' αὐτάρκης ἡ καθαρὰ σινδών, ἐν ᾗ ἔδει τὸ καθαρὸν ἐντυλιχθῆναι σῶμα τοῦ Ἰησοῦ, καὶ τὸ καινὸν μνημεῖον, ὃ ἐλατό μησε τῇ πέτρᾳ ὁ Ἰωσήφ, οὗ οὐκ ἦν οὔπω οὐδεὶς κείμενος, ἢ ὡς ὁ Ἰωάννης φησίν, « ἐν ᾧ οὐδέπω ου δεὶς ἐτέθη. » Καὶ ἐπίστησον, εἰ δύναται κινῆσαί τινα ή συμφωνία τῶν τριῶν εὐαγγελιστῶν, φροντισάντων ἀναγράψαι τὸ λατομητὸν ἢ λαξευτὸν μνημεῖον ἐν πέτρα, ἵν᾿ ὁ τοὺς λόγους τῶν γεγραμμένων ἐξετάζων καὶ περὶ τούτων θεάσηταί τι λόγου ἄξιον καὶ περὶ τῆς καινότητος τοῦ μνημείου, ἥντινα Ματθαῖος καὶ Ιωάννης ἱστόρησε, καὶ περὶ τοῦ μηδένα ἐκεῖ νεκρόν γεγονέναι, κατὰ τὸν Λουκᾶν καὶ τὸν Ἰωάννην. Έδει γὰρ τὸν μὴ τοῖς λοιποῖς νεκροῖς ὅμοιον, ἀλλὰ ζωτικά σημεῖα καὶ ἐν τῇ νεκρότητι δείξαντα τὸ ὕδωρ καὶ τὸ αἷμα, καὶ καινὸν (ῖν' οὕτως ὀνομάσω), ὄντα νεκρόν, εν καινῷ καὶ καθαρῷ γενέσθαι μνημείῳ, ἵν', ὥσπερ ή γένεσις αὐτοῦ καθαρωτέρα πάσης γενέσεως ἦν, τῷ μὴ ἀπὸ μίξεως, ἀλλ' ἀπὸ παρθένου γεννηθῆναι, οὕτω καὶ ἡ ταφὴ ἔχῃ (5) την καθαρότητα, διὰ τοῦ συμβο λικοῦ δηλουμένην ἐν τῷ ἀποτεθεῖσθαι αὐτοῦ τὸ σῶμα ἐν μνημείῳ καινῷ ὑφεστῶτι, οὐκ ἐκ λογάδων λίθων νι. 14. αὐτῶν. τινός οι εἶναι αὐτῶν, ἄλλον καὶ τῷ σημαινομένῳ. ἐν τῷ σταυρῷ τοῦ Κυρίου μου. ἐν τῷ σταυρῷ τοῦ Κυρίου ἡμῶν. καὶ 60; διὰ τὸ τὸν δίκαιον λέγειν · Συμμορφούμενος. συμμορφούμενος συμμορφούμενον, λέγειν, συμμορφιζόμενος. ἔσται περὶ τούτων, Εχει. ORIGENIS 90$ illorum, accepto pane, apertos oculos fuisse, et il- lum postquam ab illis cognitus est, evanuisse. › B fuisse a‹ unſversam dispensationem, si subito e cruce corpus ejus evanuisset. Quæ Jesu contigisse scribuntur, ex nudis litteris solaque historia consi- deranda non sunt, quasi tota in iis veritas consi- steret. Nihil enim eorum est, quod alterius cujusdam rei signum esse non animadvertant ii, qui Scriptu• ras prudentius legunt. Itaque quod ille crucifixus est, id veritatem habet in his : c Christo confixus sum cruci; › et in istis: «Mihi*autem absit gloriari, nisi in cruce Domini mei Jesu Christi, per quem mihi mundus crucifixus est et ego mundo 18; › et mors ejus necessaria fuit propter illud : • Quod enim mortuus est peccato, mortuus est semel " ; ▸ ilem ut idem diceret, se configuratum morti ejus ",, et istud: • Nam si conmortui sumus, et convive- mus st. . Sic et ejus sepultura accommodari potest ad eos, qui morti ejus conformes confixi sunt cum illo cruci, et cum illo mortui sunt. Id nos Paul- lus docet his verbis: < Consepulti enim sumus cum illo per baptismum, et cum illo resurreximus ". Sed ea, quæ de sepultura, de sepulcro et de eo qui sepelivit, scripta sunt, fusius alibi opportuniusque edisseram, ubi de illis data opera agendum erit. Nunc satis fuerit considerare quid sibi velint sindon munda, qua purum Jesu corpus involvi oportebat, et monumentum novum in petra excisum a Joseph, ubi nondum quisquam jacuerat ", vel, ut Joannes C loquitur, in quo nondum quisquam positus erat. Vide nunc an concentus illi trium evangelistarum, quibus curæ fuit ut excisum seu exsculptum in petra monumentum describerent, compellere queniquam possit, ut eorum quæ scripta sunt perscrutans ra- tiones, aliquid in iis absconditum et abstrusum inquirat, sicut et in novitate monumenti, quam Matthæus et Joannes memorarunt, et in ea Lucæ et Joannis observatione, nullum ibi mortuum positum fuisse. Nimirum oportuit ut qui non erat reliquis mortuis similis, sed etiam mortuus sanguinis et aquæ elfusione signa vitæ dederat, quique novus, ut ita dicam, erat mortuus, is in novo et puro sepul- cro conderetur: ut quemadmodum nativitas ejus qualibet alia purior fuit, quippe qui non ex utrius- que sexus conjunctione, sed ex Virgine natus est ; ita etiam sepultura haberet puritatem, cujus signum erat novum illud, in quo positum corpus ejus fuit, D Galat. 11, 20: Rom. vi, 10. ** Philipp. 111, 10. ** II Tim. 11, 11. ** Rom. vi, 4. ss Luc. XXIII, 53. Joan. xix, 41. Matth. xxvII, Lrno expungitur istud Sed si cui inter vox aliqua inferenda videtur, certe non sed scribendum erit. cuin Boberello, Ibidem omnes mss., Spencerus, codd. Regius et Basileensis. Spencerus autern, Luc. xx111, 53; Joann. xix, 41. Quæ le- ctio si cui retinenda videtur, vel mutandum est in vel post addendum est ró. Duo codd. Anglicani et Hoesche- lius in textu, quemadmodum Gelenius inter- pres videtur legisse. sane quam editi, 69. Probare autem volumus non utilius futurum (1) Libb. impr., τινὸς αὐτῶν εἶναι. In codice Jo- (2) Codex Jolianus, καὶ τὸ σημαινόμενον. Lego (3) Καὶ διὰ τὸ λέγειν. Συμμορφούμενος, etc. lia (4) Ἐστὶ περὶ τούτων. Scribendum videtur, (5) "Eyn. Codex Basileensis sic habet, rectius
PG 11:927Ὁ τοίνυν Κέλσος, οὐ γενόμενος δίκαιος ἐξεταστὴς τῶν λεγομένων παρ’ Αἰγυπτίοις ἑτέρως καὶ παρ’ Ἑβραίοις ἄλλως, ἀλλὰ προκαταληφθεὶς ὡς ὑπὸ φιλτέρων τῶν Αἰγυπτίων, τοῖς μὲν ἀδικήσασι τοὺς ξένους συγκατέθετο ὡς ἀληθέσι τοὺς δ’ ἀδικηθέντας Ἑβραίους στασιάζοντας εἶπε τὴν Αἴγυπτον καταλελοιπέναι, οὐχ ὁρῶν τίνα τρόπον οὐ δύναται τηλικοῦτο στασιῶδες πλῆθος Αἰγυπτίων, ἀρχὴν ἔχον τὴν στάσιν, γενέσθαι ἔθνος ἅμα τῷ στασιάζειν καὶ τὴν διάλεκτον ἀμεῖβον, ἵν’ οἱ τέως τῇ Αἰγυπτίων φωνῇ χρώμενοι αἰφνίδιον τὴν Ἑβραίων διάλεκτον συμπληρῶσιν. Ἔστω δὲ καθ’ ὑπόθεσιν καταλιπόντας αὐτοὺς τὴν Αἴγυπτον μεμισηκέναι καὶ τὴν σύντροφον φωνήν· πῶς οὖν τὸ μετὰ τοῦτο οὐχὶ μᾶλλον τῇ Σύρων ἐχρῶντο διαλέκτῳ ἢ τῇ Φοινίκων, ἀλλὰ τὴν ἑβραί̈δα ἑτέραν παρ’ ἀμφοτέρας συνεστήσαντο; Τοῦτο δέ μοι βούλεται ὁ λόγος συνάγειν ὅτι ψεῦδος τὸ Αἰγυπτίους τὸ γένος ὄντας τινὰς ἐστασιακέναι πρὸς Αἰγυπτίους καὶ τὴν Αἴγυπτον καταλελοιπέναι καὶ ἐπὶ τὴν Παλαιςτίνην ἐληλυθέναι τήν τε νῦν καλουμένην Ἰουδαίαν ᾠκηκέναι.
PG 11:929Ἑβραίων γὰρ καὶ διάλεκτος πάτριος πρὸ τῆς εἰς Αἴγυπτον αὐτῶν καθόδου ἦν, καὶ ἑβραϊκὰ γράμματα ἕτερα παρὰ τὰ Αἰγυπτίων ἦν, οἷς Μωϋσῆς χρησάμενος ἔγραψε τὰς παρὰ Ἰουδαίοις πεπιστευμένας εἶναι ἱερὰς πέντε βίβλους. Καίτοι γε βαθύτερον ἐξετάζοντα τὰ πράγματα ἔστιν εἰπεῖν περὶ μὲν τῶν ἐξεληλυθότων ἐκ γῆς Αἰγύπτου ὅτι παραδόξως ὁ πᾶς λεὼς οἱονεὶ θεοδώρητον διάλεκτον ἀθρόως ἀνείληφε τὴν καλουμένην ἑβραίαν· ὡς καὶ τῶν παρ’ αὐτοῖς τις εἶπε προφητῶν ὅτι ἐν τῷ ἐξελθεῖν αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου γλῶσσαν, ἣν οὐκ ἔγνω, ἤκουσεν. Καὶ οὕτω δὲ κατασκευαστέον ὅτι οὐκ Αἰγύπτιοι ἦσαν οἱ ἐξεληλυθότες μετὰ Μωϋσέως τὴν Αἴγυπτον· εἰ μὲν Αἰγύπτιοι ἦσαν, ἐχρῆν αὐτῶν τὰ ὀνόματα εἶναι αἰγύπτια, ὡς ἑκάστῃ διαλέκτῳ συγγενεῖς εἰσιν αἱ προσηγορίαι· εἰ δ’ ἐκ τῶν ὀνομάτων ἑβραϊκῶν ὄντων σαφὲς ὅτι οὐκ Αἰγύπτιοι ἦσανπλήρης γὰρ ἡ γραφὴ τῶν ἑβραϊκῶν ὀνομάτων καὶ τῶν ἐν Αἰγύπτῳ τοιαῦτα θεμένων τοῖς υἱοῖς, δῆλον ὅτι ψεῦδος τὸ λεγόμενον ὑπὸ τῶν Αἰγυπτίων, ὅτι Αἰγύπτιοι ὄντες ἀπηλάθησαν μετὰ Μωϋσέως ἀπὸ τῆς Αἰγύπτου·
Α πρὸς τὸ, ο Κολαζόμενος μὲν ἄρα πᾶσιν ἑωρᾶτο, ἀνα- στὰς δὲ ἐνίοις (12) ·, ὅτε ἀπελογούμεθα πρὸς τὸ, • Οὐ πᾶσιν ἑωρᾶτο. » Καὶ νῦν δὲ φήσομεν, ὅτι τὰ μὲν ἀνθρώπινα αὐτοῦ πᾶσιν ἦν ὁρατὰ, τὰ δὲ θειότερα (λέγω δὲ οὐ περὶ τῶν σχέσιν πρὸς ἕτερα ἐχόντων, ἀλλὰ περὶ τῶν κατὰ διαφοράν) οὐ πᾶσι χωρητά. Πρόσχες δὲ καὶ τῇ παρὰ πόδας του Κέλσου ἐναντιό τητι πρὸς ἑαυτόν. Προειπών οὖν ἑνὶ γυναίῳ καὶ τοῖς ἑαυτοῦ θιασώταις (15) κρύβδην αὐτὸν παραπεφάνθαι, εὐθέως ἐπιφέρει « Κολαζόμενος μὲν ἄρα πᾶσιν ἑωρα το, ἀναστὰς δὲ ἑνί· οὗπερ ἐχρῆν τοὐναντίον. » Τί δὲ καὶ νομίζει τὸ ἐχρῆν, ἀκούσωμεν. Ἐναντίον τὸν μὲν κολαζόμενον πᾶσιν (14) ἑωρᾶσθαι, ἀναστάντα δὲ ἑνί. Ὅσον γὰρ ἐπὶ τῇ λέξει ἑαυτοῦ, ἤθελε καὶ ἀδύνατον καὶ ἄλογον· κολαζόμενον μὲν ἑνὶ ὁρᾶσθαι, ἀναστάντα δὲ πᾶσιν. Η πῶς διηγήσῃ τὸ, « Οπερ ἐχρῆν τούναν τίον ; ο Ἐδίδαξε δὲ ἡμᾶς ὁ Ἰησοῦς, καὶ ὅστις ἦν ὁ πέμ- ψας, ἐν τῷ, « Οὐδεὶς ἔγνω τὸν Πατέρα εἰ μὴ ὁ Υἱός, καὶ τῷ, « Θεὸν οὐδεὶς ἑώρακε πώποτε. Ο μονογενής Υἱὸς, ὁ ὢν εἰς τὸν κόλπον (15) τοῦ Πατρὸς, ἐκεῖνος ἐξηγήσατο. » Ἐκεῖνος θεολογῶν ἀπήγγειλε τὰ περὶ Θεοῦ τοῖς γνησίοις αὐτοῦ μαθηταῖς· ὧν ἴχνη ἐν τοῖς γεγραμμένοις εὑρίσκοντες, ἀφορμὰς ἔχομεν θεολο γεῖν, ὅπου μὲν ἀκούοντες, ι ὁ Θεὸς φῶς ἐστι, καὶ σκοτία οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ οὐδεμία·, ὅπου δὲ, Πνεῦμα ὁ Θεὸς, καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν ἐν πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνεῖν. » Αλλὰ καὶ ἐφ᾽ οἷς ἔπεμ ψεν αὐτὸν ὁ Πατὴρ, μυρία ἐστὶν, ἅτινα ὁ βουλόμενος μανθανέτω, πὴ μὲν ἀπὸ τῶν προκηρυξάντων περὶ αὐτ τοῦ προφητῶν, πὴ δ᾽ ἀπὸ τῶν εὐαγγελιστῶν. Οὐκ ὀλίγα δ' εἴσεται καὶ ἀπὸ τῶν ἀποστόλων, καὶ μάλιστα Παύλου. Ἀλλὰ καὶ τοὺς μὲν εὐσεβοῦντας οὗτος φω ταγωγεῖ, τοὺς δὲ ἁμαρτάνοντας κολάσει· ὅπερ οὐκ ἰδὼν ὁ Κέλσος πεποίηκε· ι Καὶ τοὺς μὲν εὐσεβοῦντας φωταγωγήσων, τοὺς δὲ ἁμαρτάνοντας ἢ μεταγνόν- τας (16) Ελεήσων. » Μετὰ ταῦτά φησιν· « Εἰ καὶ ἐβούλετο λανθάνειν, τί ηκούετο ἡ ἐξ οὐρανοῦ φωνή, κηρύττουσα αὐτὸν Υἱὸν Θεοῦ ; Εἰ δ᾽ οὐκ ἐβούλετο λανθάνειν, τί ἐκολάζε το ; ἢ τί ἀπέθνησκε;» Καὶ οἴεται ἐν τούτοις διαφω νίαν ἐλέγχειν τῶν περὶ αὐτοῦ γεγραμμένων, οὐχ ὁρῶν, ὅτι οὔτε πάντα τὰ περὶ αὐτὸν ἐβούλετο πᾶσι καὶ οἷς ἔτυχε γιγνώσκεσθαι, οὔτε πάντα λανθάνειν τὰ καθ' ἑαυτόν. Ἡ γοῦν ἐξ οὐρανοῦ φωνή, κηρύττουσα αὐτὸν εἶναι Υἱὸν Θεοῦ, καὶ λέγουσα, «Οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός μου ὁ ἀγαπητὸς ἐν ᾧ ηὐδόκησα,ν οὐκ ἀναγέγραπται εἰς ἐπήκοον (17) τοῖς ὄχλοις γεγονέναι, ὅπερ ᾠήθη ὁ Κέλσου Ἰουδαῖος. ᾿Αλλὰ καὶ ἡ ἐν τῷ ὑψηλοτάτῳ ὄρει ἀπὸ τῆς νεφέλης φωνή μόνοις ηκούετο τοῖς ἀναστὰς δὲ ἑνί, μέν, καὶ μονογενής γε ὢν Θεός, ὁ ὢν εἰς τὸν κόλπον. μὴ μεταγνόντας, ἢ ἁμαρτάνοντας ἢ μεταγνόντας. ἡ ἐξ οὐρανοῦ φωνή. ἡ εὐρανοῦ φωνή. εἰ δ᾽ οὐκ ἠβούλετο λαν θάνειν. εἰσεπήκοος. ἀπὸ τῆς νετέλης φωνή. φωνὴ ἐκ νεφέλης. 90" ORIGENIS Refutatum quoque istud est : . Omnes fuerunt sup- plicii testes, unus resurrectionis ; › ubi nimirum hoc aliud refelli, « non omnibus visus est. » Addimus, que in ipso humana erant, sub oculos omnium fuisse objecta; quæ vero divina (non de iis loquor quæ ad alia referuntur, sed de iis quæ inter se dif- ferunt), ea non omnes capere potuisse. Animad- verte, obsecro, quam manifeste hic Celsus a se ipse dissideat. Postquam enim dixit illum se uni mulier- cula suisque sodalibus clam videndum praebuisse, continuo subjicit: ‹ Omnes fuerunt supplicii testes, unus resurrectionis; quod contra fieri oportuit. › Oportuit igitur, si Celsum audiamus, non ut omnes supplicii testes essent, unus resurrectionis, sed contra. At quantum hæc verba sonant, voluit et quod fieri non potuit, et quod absurdum est, nempe ut supplicii testis esset unus, omnes resurrectionis. Nam quæ alia subjecta est sententia his verbis: • Quod contra fieri oportuit ? » cum ait : ‹ Nemo novit Patrem nisi Filius"; el : • Deum nemo vidit unquam. Unigenitus Deus, qui est in sinu Patris, ipse enarravit 3.441 Ipse est qui de Deo coram germanis suis discipulis disserens, eos quæ ad Deum pertinerent, edocuit: ejus sermo- num vestigia, quæ in Scripturis invenimus, nobis að disserendum de Deo viam parant. Hic enim legimus: • Deus lux est, et tenebræ in eo non sunt ullæ 31. Illic vero : « Spiritus est Deus, et eos qui adorant eum, in spiritu et veritate oportet adorare 3. . Sed aliæ innumeræ causæ sunt, propter quas illum Pa- ter miserit. Has, qui volet, accipere poterit vel ex prophetis, qui illum prænuntiaverunt, vel ex evan- gelistis. Nec vero paucas discet ex apostolis, ma- xime ex Paulo. Ipse etiam est, qui pietati deditos illustrat, et in peccatores animadvertit. Cujus rei ignarus Celsus dixit : . Si quidem esset pietati de- ditos illustraturus, eos vero qui peccant aut quos peccatorum poenitet, miseraturus. vox e cœlo est illum Dei Filium prædicans? Sin au- tem noluit latere, cur suppliciis affectus, cur mor- tuus est ?, Quibus evincere putat, inter se pugnare quæ de Jesu scripta sunt. Nimirum non vidit illum omnia, quae ad ipsum spectabant, noluisse ut omni- bus et vulgo paterent; neque vicissim ut omnia laterent. Unde vox illa coelestis illum Dei Filium prædicans clamansque : «Hic est Filius meus dile- ctus, in quo complacui 38, non dicitur audita tur- bis, ut Celsi Judæus existimat. Et illa vox in ex- celso monte e nube emissa solis illis exaudita fuit, qui cum illo ascenderant. Divina enim hujusmodi C B D Luc. x, 22. Joan, 1, 18. Joan. 1, 5. ** Joan. IV, 22. ss Matthi. II, 17. & Matth. xvi, 5. ut paulo infra. etc. vero, aut explicandum quasi scriptum sit, Paulo post mss., Impressi, Ibi dem Heschelius in textu, in recto, Paulo post omnes mss., Impressi, 71. Cæterum nos docuit Jesus, quis illum miserit, 72. Postea ait : • Si delitescere voluit, cur audita (12) Αναστὰς δὲ ἐνίοις. Videtur scribendum, (13) Sic omnes mss. Impressi vero μαθηταῖς. (14) Legit Boberellus, ἐναντίον τῷ κολαζόμενον (15) Ita codd. Regius et Basileensis; impressi (16) Ἢ μεταγνόντας. Legendum, inquit Boberellus, (17) Εἰς ἐπήκοοr. Mallet Boherellus unica voce et
καὶ σαφῶς ἐναργές ἐστιν ὅτι ἐκ προγόνων ἑβραίων κατὰ τὴν παρὰ Μωϋσεῖ ἀναγραφεῖσαν ἱστορίαν τὸ γένος ἔχοντες [ἰδίᾳ] διαλέκτῳ ἐχρῶντο, ἀφ’ ἧς καὶ τὰ ὀνόματα τοῖς υἱοῖς ἐτίθεντο. Ὁμοίως δὲ ψεῦδος τὸ Αἰγυπτίους ὄντας ἀπὸ στάσεως τὴν ἀρχὴν εἰληφέναι τοὺς Ἑβραίους, καὶ τὸ Ἰουδαίους ὄντας ἄλλους κατὰ τοὺς Ἰησοῦ χρόνους ἐστασιακέναι πρὸς τὸ κοινὸν τῶν Ἰουδαίων καὶ τῷ Ἰησοῦ κατηκολουθηκέναι. Οὐδὲν γὰρ στάσεως ἔργον ἐπιδεῖξαι Χριστιανῶν ὁ Κέλσος ἢ οἱ ὁμονοοῦντες αὐτῷ δυνήσονται. Καίτοι γε εἰ στάσις ἦν τῆς συστάσεως Χριστιανοῖς ἡ αἰτία, τὴν ἀρχὴν ἀπὸ Ἰουδαίων εἰληφόσιν, οἷς ἐξῆν καὶ ὅπλα ὑπὲρ τῶν οἰκείων ἀναλαβεῖν καὶ πολεμίους ἀναιρεῖν, οὔτ’ ἂν ὁ νομοθέτης Χριστιανῶν πάντῃ ἀναίρεσιν ἀνθρώπου ἀπηγόρευε, μή ποτε δίκαιον εἶναι διδάσκων τὸ κατ’ ἀνθρώπου τόλμημα τῶν ἑαυτοῦ μαθητῶν, κἂν ἀδικώτατος ἐκεῖνος ᾖοὐ γὰρ πρέπειν ἡγεῖτο τῇ ἐνθέῳ ἑαυτοῦ νομοθεσίᾳ τὸ συγχωρεῖν ὁποιανδήποτε ἀνθρώπου ἀναίρεσιν·
Α πρὸς τὸ, ο Κολαζόμενος μὲν ἄρα πᾶσιν ἑωρᾶτο, ἀνα- στὰς δὲ ἐνίοις (12) ·, ὅτε ἀπελογούμεθα πρὸς τὸ, • Οὐ πᾶσιν ἑωρᾶτο. » Καὶ νῦν δὲ φήσομεν, ὅτι τὰ μὲν ἀνθρώπινα αὐτοῦ πᾶσιν ἦν ὁρατὰ, τὰ δὲ θειότερα (λέγω δὲ οὐ περὶ τῶν σχέσιν πρὸς ἕτερα ἐχόντων, ἀλλὰ περὶ τῶν κατὰ διαφοράν) οὐ πᾶσι χωρητά. Πρόσχες δὲ καὶ τῇ παρὰ πόδας του Κέλσου ἐναντιό τητι πρὸς ἑαυτόν. Προειπών οὖν ἑνὶ γυναίῳ καὶ τοῖς ἑαυτοῦ θιασώταις (15) κρύβδην αὐτὸν παραπεφάνθαι, εὐθέως ἐπιφέρει « Κολαζόμενος μὲν ἄρα πᾶσιν ἑωρα το, ἀναστὰς δὲ ἑνί· οὗπερ ἐχρῆν τοὐναντίον. » Τί δὲ καὶ νομίζει τὸ ἐχρῆν, ἀκούσωμεν. Ἐναντίον τὸν μὲν κολαζόμενον πᾶσιν (14) ἑωρᾶσθαι, ἀναστάντα δὲ ἑνί. Ὅσον γὰρ ἐπὶ τῇ λέξει ἑαυτοῦ, ἤθελε καὶ ἀδύνατον καὶ ἄλογον· κολαζόμενον μὲν ἑνὶ ὁρᾶσθαι, ἀναστάντα δὲ πᾶσιν. Η πῶς διηγήσῃ τὸ, « Οπερ ἐχρῆν τούναν τίον ; ο Ἐδίδαξε δὲ ἡμᾶς ὁ Ἰησοῦς, καὶ ὅστις ἦν ὁ πέμ- ψας, ἐν τῷ, « Οὐδεὶς ἔγνω τὸν Πατέρα εἰ μὴ ὁ Υἱός, καὶ τῷ, « Θεὸν οὐδεὶς ἑώρακε πώποτε. Ο μονογενής Υἱὸς, ὁ ὢν εἰς τὸν κόλπον (15) τοῦ Πατρὸς, ἐκεῖνος ἐξηγήσατο. » Ἐκεῖνος θεολογῶν ἀπήγγειλε τὰ περὶ Θεοῦ τοῖς γνησίοις αὐτοῦ μαθηταῖς· ὧν ἴχνη ἐν τοῖς γεγραμμένοις εὑρίσκοντες, ἀφορμὰς ἔχομεν θεολο γεῖν, ὅπου μὲν ἀκούοντες, ι ὁ Θεὸς φῶς ἐστι, καὶ σκοτία οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ οὐδεμία·, ὅπου δὲ, Πνεῦμα ὁ Θεὸς, καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν ἐν πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνεῖν. » Αλλὰ καὶ ἐφ᾽ οἷς ἔπεμ ψεν αὐτὸν ὁ Πατὴρ, μυρία ἐστὶν, ἅτινα ὁ βουλόμενος μανθανέτω, πὴ μὲν ἀπὸ τῶν προκηρυξάντων περὶ αὐτ τοῦ προφητῶν, πὴ δ᾽ ἀπὸ τῶν εὐαγγελιστῶν. Οὐκ ὀλίγα δ' εἴσεται καὶ ἀπὸ τῶν ἀποστόλων, καὶ μάλιστα Παύλου. Ἀλλὰ καὶ τοὺς μὲν εὐσεβοῦντας οὗτος φω ταγωγεῖ, τοὺς δὲ ἁμαρτάνοντας κολάσει· ὅπερ οὐκ ἰδὼν ὁ Κέλσος πεποίηκε· ι Καὶ τοὺς μὲν εὐσεβοῦντας φωταγωγήσων, τοὺς δὲ ἁμαρτάνοντας ἢ μεταγνόν- τας (16) Ελεήσων. » Μετὰ ταῦτά φησιν· « Εἰ καὶ ἐβούλετο λανθάνειν, τί ηκούετο ἡ ἐξ οὐρανοῦ φωνή, κηρύττουσα αὐτὸν Υἱὸν Θεοῦ ; Εἰ δ᾽ οὐκ ἐβούλετο λανθάνειν, τί ἐκολάζε το ; ἢ τί ἀπέθνησκε;» Καὶ οἴεται ἐν τούτοις διαφω νίαν ἐλέγχειν τῶν περὶ αὐτοῦ γεγραμμένων, οὐχ ὁρῶν, ὅτι οὔτε πάντα τὰ περὶ αὐτὸν ἐβούλετο πᾶσι καὶ οἷς ἔτυχε γιγνώσκεσθαι, οὔτε πάντα λανθάνειν τὰ καθ' ἑαυτόν. Ἡ γοῦν ἐξ οὐρανοῦ φωνή, κηρύττουσα αὐτὸν εἶναι Υἱὸν Θεοῦ, καὶ λέγουσα, «Οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός μου ὁ ἀγαπητὸς ἐν ᾧ ηὐδόκησα,ν οὐκ ἀναγέγραπται εἰς ἐπήκοον (17) τοῖς ὄχλοις γεγονέναι, ὅπερ ᾠήθη ὁ Κέλσου Ἰουδαῖος. ᾿Αλλὰ καὶ ἡ ἐν τῷ ὑψηλοτάτῳ ὄρει ἀπὸ τῆς νεφέλης φωνή μόνοις ηκούετο τοῖς ἀναστὰς δὲ ἑνί, μέν, καὶ μονογενής γε ὢν Θεός, ὁ ὢν εἰς τὸν κόλπον. μὴ μεταγνόντας, ἢ ἁμαρτάνοντας ἢ μεταγνόντας. ἡ ἐξ οὐρανοῦ φωνή. ἡ εὐρανοῦ φωνή. εἰ δ᾽ οὐκ ἠβούλετο λαν θάνειν. εἰσεπήκοος. ἀπὸ τῆς νετέλης φωνή. φωνὴ ἐκ νεφέλης. 90" ORIGENIS Refutatum quoque istud est : . Omnes fuerunt sup- plicii testes, unus resurrectionis ; › ubi nimirum hoc aliud refelli, « non omnibus visus est. » Addimus, que in ipso humana erant, sub oculos omnium fuisse objecta; quæ vero divina (non de iis loquor quæ ad alia referuntur, sed de iis quæ inter se dif- ferunt), ea non omnes capere potuisse. Animad- verte, obsecro, quam manifeste hic Celsus a se ipse dissideat. Postquam enim dixit illum se uni mulier- cula suisque sodalibus clam videndum praebuisse, continuo subjicit: ‹ Omnes fuerunt supplicii testes, unus resurrectionis; quod contra fieri oportuit. › Oportuit igitur, si Celsum audiamus, non ut omnes supplicii testes essent, unus resurrectionis, sed contra. At quantum hæc verba sonant, voluit et quod fieri non potuit, et quod absurdum est, nempe ut supplicii testis esset unus, omnes resurrectionis. Nam quæ alia subjecta est sententia his verbis: • Quod contra fieri oportuit ? » cum ait : ‹ Nemo novit Patrem nisi Filius"; el : • Deum nemo vidit unquam. Unigenitus Deus, qui est in sinu Patris, ipse enarravit 3.441 Ipse est qui de Deo coram germanis suis discipulis disserens, eos quæ ad Deum pertinerent, edocuit: ejus sermo- num vestigia, quæ in Scripturis invenimus, nobis að disserendum de Deo viam parant. Hic enim legimus: • Deus lux est, et tenebræ in eo non sunt ullæ 31. Illic vero : « Spiritus est Deus, et eos qui adorant eum, in spiritu et veritate oportet adorare 3. . Sed aliæ innumeræ causæ sunt, propter quas illum Pa- ter miserit. Has, qui volet, accipere poterit vel ex prophetis, qui illum prænuntiaverunt, vel ex evan- gelistis. Nec vero paucas discet ex apostolis, ma- xime ex Paulo. Ipse etiam est, qui pietati deditos illustrat, et in peccatores animadvertit. Cujus rei ignarus Celsus dixit : . Si quidem esset pietati de- ditos illustraturus, eos vero qui peccant aut quos peccatorum poenitet, miseraturus. vox e cœlo est illum Dei Filium prædicans? Sin au- tem noluit latere, cur suppliciis affectus, cur mor- tuus est ?, Quibus evincere putat, inter se pugnare quæ de Jesu scripta sunt. Nimirum non vidit illum omnia, quae ad ipsum spectabant, noluisse ut omni- bus et vulgo paterent; neque vicissim ut omnia laterent. Unde vox illa coelestis illum Dei Filium prædicans clamansque : «Hic est Filius meus dile- ctus, in quo complacui 38, non dicitur audita tur- bis, ut Celsi Judæus existimat. Et illa vox in ex- celso monte e nube emissa solis illis exaudita fuit, qui cum illo ascenderant. Divina enim hujusmodi C B D Luc. x, 22. Joan, 1, 18. Joan. 1, 5. ** Joan. IV, 22. ss Matthi. II, 17. & Matth. xvi, 5. ut paulo infra. etc. vero, aut explicandum quasi scriptum sit, Paulo post mss., Impressi, Ibi dem Heschelius in textu, in recto, Paulo post omnes mss., Impressi, 71. Cæterum nos docuit Jesus, quis illum miserit, 72. Postea ait : • Si delitescere voluit, cur audita (12) Αναστὰς δὲ ἐνίοις. Videtur scribendum, (13) Sic omnes mss. Impressi vero μαθηταῖς. (14) Legit Boberellus, ἐναντίον τῷ κολαζόμενον (15) Ita codd. Regius et Basileensis; impressi (16) Ἢ μεταγνόντας. Legendum, inquit Boberellus, (17) Εἰς ἐπήκοοr. Mallet Boherellus unica voce et
οὔτ’ ἂν Χριστιανοὶ οἱ ἀπὸ στάσεως ἀρξάμενοι τοὺς ἐπὶ τοσοῦτον ἡμέρους προσήκαντο νόμους, δι’ ὧν ὡς πρόβατα μὲν ἀναιρεῖσθαι αὐτοῖς ἐγίνετο μηδέ ποτε δὲ ἀμύνασθαι οἷοί τ’ ἦσαν τοὺς διώκοντας, ἐπεὶ διδαχθέντες μὴ ἀμύνασθαι τοὺς πολεμίους ἐτήρησαν τὴν ἥμερον καὶ φιλάνθρωπον νομοθεσίαν. Διὰ τοῦθ’ ὅπερ οὐκ ἂν ἐξουσίαν λαβόντες τοῦ πολεμεῖν, εἰ καὶ πάνυ ἦσαν δυνατοί, ἤνυσαν, τοῦτ’ ἀπὸ θεοῦ εἰλήφασι, τοῦ ὑπὲρ αὐτῶν πολεμήσαντος ἀεὶ καὶ κατὰ καιροὺς παύσαντος τοὺς κατὰ Χριστιανῶν ἱσταμένους καὶ ἀναιρεῖν αὐτοὺς θέλοντας. Ὑπομνήσεως μὲν γὰρ χάριν, ἵνα ἐνορῶντες ὀλίγοις ἀγωνιζομένοις ὑπὲρ εὐσεβείας δοκιμώτεροι γίνωνται καὶ θανάτου καταφρονῶσιν, ὀλίγοι κατὰ καιροὺς καὶ σφόδρα εὐαρίθμητοι ὑπὲρ τῆς Χριστιανῶν θεοσεβείας τεθνήκασι, κωλύοντος θεοῦ τὸ πᾶν ἐκπολεμηθῆναι αὐτῶν ἔθνος· συστῆναι γὰρ αὐτὸ ἐβούλετο καὶ πληρωθῆναι πᾶσαν τὴν γῆν τῆς σωτηρίου ταύτης καὶ εὐσεβεστάτης διδασκαλίας·
Α πρὸς τὸ, ο Κολαζόμενος μὲν ἄρα πᾶσιν ἑωρᾶτο, ἀνα- στὰς δὲ ἐνίοις (12) ·, ὅτε ἀπελογούμεθα πρὸς τὸ, • Οὐ πᾶσιν ἑωρᾶτο. » Καὶ νῦν δὲ φήσομεν, ὅτι τὰ μὲν ἀνθρώπινα αὐτοῦ πᾶσιν ἦν ὁρατὰ, τὰ δὲ θειότερα (λέγω δὲ οὐ περὶ τῶν σχέσιν πρὸς ἕτερα ἐχόντων, ἀλλὰ περὶ τῶν κατὰ διαφοράν) οὐ πᾶσι χωρητά. Πρόσχες δὲ καὶ τῇ παρὰ πόδας του Κέλσου ἐναντιό τητι πρὸς ἑαυτόν. Προειπών οὖν ἑνὶ γυναίῳ καὶ τοῖς ἑαυτοῦ θιασώταις (15) κρύβδην αὐτὸν παραπεφάνθαι, εὐθέως ἐπιφέρει « Κολαζόμενος μὲν ἄρα πᾶσιν ἑωρα το, ἀναστὰς δὲ ἑνί· οὗπερ ἐχρῆν τοὐναντίον. » Τί δὲ καὶ νομίζει τὸ ἐχρῆν, ἀκούσωμεν. Ἐναντίον τὸν μὲν κολαζόμενον πᾶσιν (14) ἑωρᾶσθαι, ἀναστάντα δὲ ἑνί. Ὅσον γὰρ ἐπὶ τῇ λέξει ἑαυτοῦ, ἤθελε καὶ ἀδύνατον καὶ ἄλογον· κολαζόμενον μὲν ἑνὶ ὁρᾶσθαι, ἀναστάντα δὲ πᾶσιν. Η πῶς διηγήσῃ τὸ, « Οπερ ἐχρῆν τούναν τίον ; ο Ἐδίδαξε δὲ ἡμᾶς ὁ Ἰησοῦς, καὶ ὅστις ἦν ὁ πέμ- ψας, ἐν τῷ, « Οὐδεὶς ἔγνω τὸν Πατέρα εἰ μὴ ὁ Υἱός, καὶ τῷ, « Θεὸν οὐδεὶς ἑώρακε πώποτε. Ο μονογενής Υἱὸς, ὁ ὢν εἰς τὸν κόλπον (15) τοῦ Πατρὸς, ἐκεῖνος ἐξηγήσατο. » Ἐκεῖνος θεολογῶν ἀπήγγειλε τὰ περὶ Θεοῦ τοῖς γνησίοις αὐτοῦ μαθηταῖς· ὧν ἴχνη ἐν τοῖς γεγραμμένοις εὑρίσκοντες, ἀφορμὰς ἔχομεν θεολο γεῖν, ὅπου μὲν ἀκούοντες, ι ὁ Θεὸς φῶς ἐστι, καὶ σκοτία οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ οὐδεμία·, ὅπου δὲ, Πνεῦμα ὁ Θεὸς, καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν ἐν πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνεῖν. » Αλλὰ καὶ ἐφ᾽ οἷς ἔπεμ ψεν αὐτὸν ὁ Πατὴρ, μυρία ἐστὶν, ἅτινα ὁ βουλόμενος μανθανέτω, πὴ μὲν ἀπὸ τῶν προκηρυξάντων περὶ αὐτ τοῦ προφητῶν, πὴ δ᾽ ἀπὸ τῶν εὐαγγελιστῶν. Οὐκ ὀλίγα δ' εἴσεται καὶ ἀπὸ τῶν ἀποστόλων, καὶ μάλιστα Παύλου. Ἀλλὰ καὶ τοὺς μὲν εὐσεβοῦντας οὗτος φω ταγωγεῖ, τοὺς δὲ ἁμαρτάνοντας κολάσει· ὅπερ οὐκ ἰδὼν ὁ Κέλσος πεποίηκε· ι Καὶ τοὺς μὲν εὐσεβοῦντας φωταγωγήσων, τοὺς δὲ ἁμαρτάνοντας ἢ μεταγνόν- τας (16) Ελεήσων. » Μετὰ ταῦτά φησιν· « Εἰ καὶ ἐβούλετο λανθάνειν, τί ηκούετο ἡ ἐξ οὐρανοῦ φωνή, κηρύττουσα αὐτὸν Υἱὸν Θεοῦ ; Εἰ δ᾽ οὐκ ἐβούλετο λανθάνειν, τί ἐκολάζε το ; ἢ τί ἀπέθνησκε;» Καὶ οἴεται ἐν τούτοις διαφω νίαν ἐλέγχειν τῶν περὶ αὐτοῦ γεγραμμένων, οὐχ ὁρῶν, ὅτι οὔτε πάντα τὰ περὶ αὐτὸν ἐβούλετο πᾶσι καὶ οἷς ἔτυχε γιγνώσκεσθαι, οὔτε πάντα λανθάνειν τὰ καθ' ἑαυτόν. Ἡ γοῦν ἐξ οὐρανοῦ φωνή, κηρύττουσα αὐτὸν εἶναι Υἱὸν Θεοῦ, καὶ λέγουσα, «Οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός μου ὁ ἀγαπητὸς ἐν ᾧ ηὐδόκησα,ν οὐκ ἀναγέγραπται εἰς ἐπήκοον (17) τοῖς ὄχλοις γεγονέναι, ὅπερ ᾠήθη ὁ Κέλσου Ἰουδαῖος. ᾿Αλλὰ καὶ ἡ ἐν τῷ ὑψηλοτάτῳ ὄρει ἀπὸ τῆς νεφέλης φωνή μόνοις ηκούετο τοῖς ἀναστὰς δὲ ἑνί, μέν, καὶ μονογενής γε ὢν Θεός, ὁ ὢν εἰς τὸν κόλπον. μὴ μεταγνόντας, ἢ ἁμαρτάνοντας ἢ μεταγνόντας. ἡ ἐξ οὐρανοῦ φωνή. ἡ εὐρανοῦ φωνή. εἰ δ᾽ οὐκ ἠβούλετο λαν θάνειν. εἰσεπήκοος. ἀπὸ τῆς νετέλης φωνή. φωνὴ ἐκ νεφέλης. 90" ORIGENIS Refutatum quoque istud est : . Omnes fuerunt sup- plicii testes, unus resurrectionis ; › ubi nimirum hoc aliud refelli, « non omnibus visus est. » Addimus, que in ipso humana erant, sub oculos omnium fuisse objecta; quæ vero divina (non de iis loquor quæ ad alia referuntur, sed de iis quæ inter se dif- ferunt), ea non omnes capere potuisse. Animad- verte, obsecro, quam manifeste hic Celsus a se ipse dissideat. Postquam enim dixit illum se uni mulier- cula suisque sodalibus clam videndum praebuisse, continuo subjicit: ‹ Omnes fuerunt supplicii testes, unus resurrectionis; quod contra fieri oportuit. › Oportuit igitur, si Celsum audiamus, non ut omnes supplicii testes essent, unus resurrectionis, sed contra. At quantum hæc verba sonant, voluit et quod fieri non potuit, et quod absurdum est, nempe ut supplicii testis esset unus, omnes resurrectionis. Nam quæ alia subjecta est sententia his verbis: • Quod contra fieri oportuit ? » cum ait : ‹ Nemo novit Patrem nisi Filius"; el : • Deum nemo vidit unquam. Unigenitus Deus, qui est in sinu Patris, ipse enarravit 3.441 Ipse est qui de Deo coram germanis suis discipulis disserens, eos quæ ad Deum pertinerent, edocuit: ejus sermo- num vestigia, quæ in Scripturis invenimus, nobis að disserendum de Deo viam parant. Hic enim legimus: • Deus lux est, et tenebræ in eo non sunt ullæ 31. Illic vero : « Spiritus est Deus, et eos qui adorant eum, in spiritu et veritate oportet adorare 3. . Sed aliæ innumeræ causæ sunt, propter quas illum Pa- ter miserit. Has, qui volet, accipere poterit vel ex prophetis, qui illum prænuntiaverunt, vel ex evan- gelistis. Nec vero paucas discet ex apostolis, ma- xime ex Paulo. Ipse etiam est, qui pietati deditos illustrat, et in peccatores animadvertit. Cujus rei ignarus Celsus dixit : . Si quidem esset pietati de- ditos illustraturus, eos vero qui peccant aut quos peccatorum poenitet, miseraturus. vox e cœlo est illum Dei Filium prædicans? Sin au- tem noluit latere, cur suppliciis affectus, cur mor- tuus est ?, Quibus evincere putat, inter se pugnare quæ de Jesu scripta sunt. Nimirum non vidit illum omnia, quae ad ipsum spectabant, noluisse ut omni- bus et vulgo paterent; neque vicissim ut omnia laterent. Unde vox illa coelestis illum Dei Filium prædicans clamansque : «Hic est Filius meus dile- ctus, in quo complacui 38, non dicitur audita tur- bis, ut Celsi Judæus existimat. Et illa vox in ex- celso monte e nube emissa solis illis exaudita fuit, qui cum illo ascenderant. Divina enim hujusmodi C B D Luc. x, 22. Joan, 1, 18. Joan. 1, 5. ** Joan. IV, 22. ss Matthi. II, 17. & Matth. xvi, 5. ut paulo infra. etc. vero, aut explicandum quasi scriptum sit, Paulo post mss., Impressi, Ibi dem Heschelius in textu, in recto, Paulo post omnes mss., Impressi, 71. Cæterum nos docuit Jesus, quis illum miserit, 72. Postea ait : • Si delitescere voluit, cur audita (12) Αναστὰς δὲ ἐνίοις. Videtur scribendum, (13) Sic omnes mss. Impressi vero μαθηταῖς. (14) Legit Boberellus, ἐναντίον τῷ κολαζόμενον (15) Ita codd. Regius et Basileensis; impressi (16) Ἢ μεταγνόντας. Legendum, inquit Boberellus, (17) Εἰς ἐπήκοοr. Mallet Boherellus unica voce et
πάλιν τε αὖ ἵν’ οἱ ἀσθενέστεροι ἀναπνέωσιν ἀπὸ τῆς περὶ τοῦ θανάτου φροντίδος, ὁ θεὸς προὐνοεῖτο τῶν πιστευόντων, μόνῳ τῷ βουλήματι διασκεδαννὺς πᾶσαν τὴν κατ’ αὐτῶν ἐπιβουλήν, ἵνα μήτε βασιλεῖς μήτε οἱ κατὰ τόπους ἡγούμενοι μήτε οἱ δῆμοι ἐξαφθῆναι κατ’ αὐτῶν ἐπὶ πλεῖον δυνηθῶσι. Ταῦτα μὲν πρὸς τὰ ὑπὸ Κέλσου εἰρημένα περὶ τοῦ στάσιν γεγονέναι τὴν ἀρχὴν πάλαι μὲν τοῦ συστῆναι Ἰουδαίους ὕστερον δὲ τοῦ τοὺς Χριστιανοὺς γενέσθαι. Ἐπεὶ δ’ ἐν τοῖς ἑξῆς προφανῶς ψεύδεται, φέρε καὶ τὴν λέξιν αὐτοῦ ἐκθώμεθα λέγοντος· Εἰ ἐθελήσουσι πάντες ἄνθρωποι εἶναι Χριστιανοί, οὐκ ἂν ἔτι οἵδε ἐθέλοιεν. Ὅτι δὲ ψεῦδος τὸ τοιόνδε, δῆλον ἐκ τοῦ τὸ ὅσον ἐφ’ ἑαυτοῖς Χριστιανοὺς μὴ ἀμελεῖν τοῦ πανταχοῦ τῆς οἰκουμένης ἐπιςπείρειν τὸν λόγον. Τινὲς γοῦν ἔργον πεποίηνται ἐκπεριέρχεσθαι οὐ μόνον πόλεις ἀλλὰ καὶ κώμας καὶ ἐπαύλεις, ἵνα καὶ ἄλλους εὐσεβεῖς τῷ θεῷ κατασκευάσωσι.
Α πρὸς τὸ, ο Κολαζόμενος μὲν ἄρα πᾶσιν ἑωρᾶτο, ἀνα- στὰς δὲ ἐνίοις (12) ·, ὅτε ἀπελογούμεθα πρὸς τὸ, • Οὐ πᾶσιν ἑωρᾶτο. » Καὶ νῦν δὲ φήσομεν, ὅτι τὰ μὲν ἀνθρώπινα αὐτοῦ πᾶσιν ἦν ὁρατὰ, τὰ δὲ θειότερα (λέγω δὲ οὐ περὶ τῶν σχέσιν πρὸς ἕτερα ἐχόντων, ἀλλὰ περὶ τῶν κατὰ διαφοράν) οὐ πᾶσι χωρητά. Πρόσχες δὲ καὶ τῇ παρὰ πόδας του Κέλσου ἐναντιό τητι πρὸς ἑαυτόν. Προειπών οὖν ἑνὶ γυναίῳ καὶ τοῖς ἑαυτοῦ θιασώταις (15) κρύβδην αὐτὸν παραπεφάνθαι, εὐθέως ἐπιφέρει « Κολαζόμενος μὲν ἄρα πᾶσιν ἑωρα το, ἀναστὰς δὲ ἑνί· οὗπερ ἐχρῆν τοὐναντίον. » Τί δὲ καὶ νομίζει τὸ ἐχρῆν, ἀκούσωμεν. Ἐναντίον τὸν μὲν κολαζόμενον πᾶσιν (14) ἑωρᾶσθαι, ἀναστάντα δὲ ἑνί. Ὅσον γὰρ ἐπὶ τῇ λέξει ἑαυτοῦ, ἤθελε καὶ ἀδύνατον καὶ ἄλογον· κολαζόμενον μὲν ἑνὶ ὁρᾶσθαι, ἀναστάντα δὲ πᾶσιν. Η πῶς διηγήσῃ τὸ, « Οπερ ἐχρῆν τούναν τίον ; ο Ἐδίδαξε δὲ ἡμᾶς ὁ Ἰησοῦς, καὶ ὅστις ἦν ὁ πέμ- ψας, ἐν τῷ, « Οὐδεὶς ἔγνω τὸν Πατέρα εἰ μὴ ὁ Υἱός, καὶ τῷ, « Θεὸν οὐδεὶς ἑώρακε πώποτε. Ο μονογενής Υἱὸς, ὁ ὢν εἰς τὸν κόλπον (15) τοῦ Πατρὸς, ἐκεῖνος ἐξηγήσατο. » Ἐκεῖνος θεολογῶν ἀπήγγειλε τὰ περὶ Θεοῦ τοῖς γνησίοις αὐτοῦ μαθηταῖς· ὧν ἴχνη ἐν τοῖς γεγραμμένοις εὑρίσκοντες, ἀφορμὰς ἔχομεν θεολο γεῖν, ὅπου μὲν ἀκούοντες, ι ὁ Θεὸς φῶς ἐστι, καὶ σκοτία οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ οὐδεμία·, ὅπου δὲ, Πνεῦμα ὁ Θεὸς, καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν ἐν πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνεῖν. » Αλλὰ καὶ ἐφ᾽ οἷς ἔπεμ ψεν αὐτὸν ὁ Πατὴρ, μυρία ἐστὶν, ἅτινα ὁ βουλόμενος μανθανέτω, πὴ μὲν ἀπὸ τῶν προκηρυξάντων περὶ αὐτ τοῦ προφητῶν, πὴ δ᾽ ἀπὸ τῶν εὐαγγελιστῶν. Οὐκ ὀλίγα δ' εἴσεται καὶ ἀπὸ τῶν ἀποστόλων, καὶ μάλιστα Παύλου. Ἀλλὰ καὶ τοὺς μὲν εὐσεβοῦντας οὗτος φω ταγωγεῖ, τοὺς δὲ ἁμαρτάνοντας κολάσει· ὅπερ οὐκ ἰδὼν ὁ Κέλσος πεποίηκε· ι Καὶ τοὺς μὲν εὐσεβοῦντας φωταγωγήσων, τοὺς δὲ ἁμαρτάνοντας ἢ μεταγνόν- τας (16) Ελεήσων. » Μετὰ ταῦτά φησιν· « Εἰ καὶ ἐβούλετο λανθάνειν, τί ηκούετο ἡ ἐξ οὐρανοῦ φωνή, κηρύττουσα αὐτὸν Υἱὸν Θεοῦ ; Εἰ δ᾽ οὐκ ἐβούλετο λανθάνειν, τί ἐκολάζε το ; ἢ τί ἀπέθνησκε;» Καὶ οἴεται ἐν τούτοις διαφω νίαν ἐλέγχειν τῶν περὶ αὐτοῦ γεγραμμένων, οὐχ ὁρῶν, ὅτι οὔτε πάντα τὰ περὶ αὐτὸν ἐβούλετο πᾶσι καὶ οἷς ἔτυχε γιγνώσκεσθαι, οὔτε πάντα λανθάνειν τὰ καθ' ἑαυτόν. Ἡ γοῦν ἐξ οὐρανοῦ φωνή, κηρύττουσα αὐτὸν εἶναι Υἱὸν Θεοῦ, καὶ λέγουσα, «Οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός μου ὁ ἀγαπητὸς ἐν ᾧ ηὐδόκησα,ν οὐκ ἀναγέγραπται εἰς ἐπήκοον (17) τοῖς ὄχλοις γεγονέναι, ὅπερ ᾠήθη ὁ Κέλσου Ἰουδαῖος. ᾿Αλλὰ καὶ ἡ ἐν τῷ ὑψηλοτάτῳ ὄρει ἀπὸ τῆς νεφέλης φωνή μόνοις ηκούετο τοῖς ἀναστὰς δὲ ἑνί, μέν, καὶ μονογενής γε ὢν Θεός, ὁ ὢν εἰς τὸν κόλπον. μὴ μεταγνόντας, ἢ ἁμαρτάνοντας ἢ μεταγνόντας. ἡ ἐξ οὐρανοῦ φωνή. ἡ εὐρανοῦ φωνή. εἰ δ᾽ οὐκ ἠβούλετο λαν θάνειν. εἰσεπήκοος. ἀπὸ τῆς νετέλης φωνή. φωνὴ ἐκ νεφέλης. 90" ORIGENIS Refutatum quoque istud est : . Omnes fuerunt sup- plicii testes, unus resurrectionis ; › ubi nimirum hoc aliud refelli, « non omnibus visus est. » Addimus, que in ipso humana erant, sub oculos omnium fuisse objecta; quæ vero divina (non de iis loquor quæ ad alia referuntur, sed de iis quæ inter se dif- ferunt), ea non omnes capere potuisse. Animad- verte, obsecro, quam manifeste hic Celsus a se ipse dissideat. Postquam enim dixit illum se uni mulier- cula suisque sodalibus clam videndum praebuisse, continuo subjicit: ‹ Omnes fuerunt supplicii testes, unus resurrectionis; quod contra fieri oportuit. › Oportuit igitur, si Celsum audiamus, non ut omnes supplicii testes essent, unus resurrectionis, sed contra. At quantum hæc verba sonant, voluit et quod fieri non potuit, et quod absurdum est, nempe ut supplicii testis esset unus, omnes resurrectionis. Nam quæ alia subjecta est sententia his verbis: • Quod contra fieri oportuit ? » cum ait : ‹ Nemo novit Patrem nisi Filius"; el : • Deum nemo vidit unquam. Unigenitus Deus, qui est in sinu Patris, ipse enarravit 3.441 Ipse est qui de Deo coram germanis suis discipulis disserens, eos quæ ad Deum pertinerent, edocuit: ejus sermo- num vestigia, quæ in Scripturis invenimus, nobis að disserendum de Deo viam parant. Hic enim legimus: • Deus lux est, et tenebræ in eo non sunt ullæ 31. Illic vero : « Spiritus est Deus, et eos qui adorant eum, in spiritu et veritate oportet adorare 3. . Sed aliæ innumeræ causæ sunt, propter quas illum Pa- ter miserit. Has, qui volet, accipere poterit vel ex prophetis, qui illum prænuntiaverunt, vel ex evan- gelistis. Nec vero paucas discet ex apostolis, ma- xime ex Paulo. Ipse etiam est, qui pietati deditos illustrat, et in peccatores animadvertit. Cujus rei ignarus Celsus dixit : . Si quidem esset pietati de- ditos illustraturus, eos vero qui peccant aut quos peccatorum poenitet, miseraturus. vox e cœlo est illum Dei Filium prædicans? Sin au- tem noluit latere, cur suppliciis affectus, cur mor- tuus est ?, Quibus evincere putat, inter se pugnare quæ de Jesu scripta sunt. Nimirum non vidit illum omnia, quae ad ipsum spectabant, noluisse ut omni- bus et vulgo paterent; neque vicissim ut omnia laterent. Unde vox illa coelestis illum Dei Filium prædicans clamansque : «Hic est Filius meus dile- ctus, in quo complacui 38, non dicitur audita tur- bis, ut Celsi Judæus existimat. Et illa vox in ex- celso monte e nube emissa solis illis exaudita fuit, qui cum illo ascenderant. Divina enim hujusmodi C B D Luc. x, 22. Joan, 1, 18. Joan. 1, 5. ** Joan. IV, 22. ss Matthi. II, 17. & Matth. xvi, 5. ut paulo infra. etc. vero, aut explicandum quasi scriptum sit, Paulo post mss., Impressi, Ibi dem Heschelius in textu, in recto, Paulo post omnes mss., Impressi, 71. Cæterum nos docuit Jesus, quis illum miserit, 72. Postea ait : • Si delitescere voluit, cur audita (12) Αναστὰς δὲ ἐνίοις. Videtur scribendum, (13) Sic omnes mss. Impressi vero μαθηταῖς. (14) Legit Boberellus, ἐναντίον τῷ κολαζόμενον (15) Ita codd. Regius et Basileensis; impressi (16) Ἢ μεταγνόντας. Legendum, inquit Boberellus, (17) Εἰς ἐπήκοοr. Mallet Boherellus unica voce et
PG 11:931Καὶ οὐκ ἂν πλούτου τις ἕνεκα φήσαι αὐτοὺς τοῦτο πράττειν, ἔσθ’ ὅτε μὲν οὐδὲ τὰ πρὸς τροφὴν λαμβάνοντας, εἴ ποτε δὲ ἀναγκάζοιντο ὑπὸ τῆς ἀπορίας ταύτης, τῇ χρείᾳ μόνῃ ἀρκουμένους, κἂν πλείους αὐτοῖς κοινωνεῖν ἐθέλωσι καὶ μεταδιδόναι τὰ ὑπὲρ τὰς χρείας. Νῦν μὲν οὖν τάχα, ὅτε διὰ τὸ πλῆθος τῶν προσερχομένων τῷ λόγῳ καὶ πλούσιοι καί τινες τῶν ἐν ἀξιώμασι καὶ γύναια τὰ ἁβρὰ καὶ εὐγενῆ ἀποδέχονται τοὺς ἀπὸ τοῦ λόγου, τολμήσει τις λέγειν διὰ τὸ δοξάριον προί̈σταςθαί τινας τῆς κατὰ Χριστιανοὺς διδασκαλίας· οὐ μὴν κατὰ τὴν ἀρχήν, ὅτε πολὺς ὁ κίνδυνος μάλιστα τοῖς διδάσκουσιν ἦν, οἷόν τε τὸ τοιοῦτον εὐλόγως ὑπονοεῖν. Καὶ νῦν δὲ πλείων ἐστὶν ἡ παρὰ τοῖς λοιποῖς ἀδοξία τῆς παρὰ τοῖς ὁμοδόξοις νομιζομένης δόξης, καὶ ταύτης οὐ πᾶσι. Ψεῦδος οὖν αὐτόθεν ὅτι, εἰ ἐθελήσουσι πάντες ἄνθρωποι εἶναι Χριστιανοί, οὐκ ἂν ἔτι οἵδε ἐθέλοιεν. Ὅρα δὲ καὶ τί φησιν εἶναι τούτου τεκμήριον· ὅτι ἀρχόμενοι μέν, φησίν, ὀλίγοι τε ἦσαν καὶ ἓν ἐφρόνουν· εἰς πλῆθος δὲ σπαρέντες αὖθις αὖ τέμνονται καὶ σχίζονται καὶ στάσεις ἰδίας ἔχειν ἕκαστοι θέλουσι· τούτου γὰρ ἀρχῆθεν ἔχρῃζον.
Ὅτι μὲν οὖν συγκρίσει τοῦ ἑξῆς πλήθους ὀλίγοι ἦσαν ἀρχόμενοι Χριστιανοὶ δῆλον, καίτοι οὐ πάντῃ ἦσαν ὀλίγοι. Τὸ γὰρ κινῆσαν φθόνον τῷ Ἰησοῦ καὶ διερεθίσαν Ἰουδαίους πρὸς τὴν κατὰ τούτου ἐπιβουλὴν τὸ πλῆθος τῶν ἑπομένων αὐτῷ εἰς τὰς ἐρήμους ἦν, πεντακισχιλίων καὶ τετρακισχιλίων ἀνδρῶν αὐτῷ ἀκολουθούντων χωρὶς τοῦ τῶν γυναικῶν καὶ τῶν παιδίων ἀριθμοῦ. Τοσαύτη γάρ τις ἴϋγξ ἦν ἐν τοῖς Ἰησοῦ λόγοις, ὡς οὐ μόνον ἄνδρας ἕπεσθαι θέλειν αὐτῷ εἰς τὰς ἐρημίας ἀλλὰ καὶ γυναῖκας, οὐχ ὑπομεμνημένας τὴν γυναικείαν ἀσθένειαν καὶ τὸ δοκοῦν ἐν τῷ ἀκολουθεῖν εἰς τὰς ἐρημίας τῷ διδασκάλῳ· ἀπαθέστατα δὲ παιδία, ἤτοι τοῖς γεννήσασιν ἑπόμενα ἢ τάχα καὶ ὑπὸ τῆς θειότητος αὐτοῦ ἀγόμενα, ἵνα αὐτοῖς ἐνσπαρῇ θειότης, ἠκολούθει μετὰ τῶν γεγεννηκότων. Ἀλλ’ ἔστω ὀλίγους γεγονέναι κατὰ τὴν ἀρχήν· τί τοῦτο συμβάλλεται πρὸς τὸ μὴ ἂν ἐθελῆσαι Χριστιανοὺς ἐμποιῆσαι πᾶσιν ἀνθρώποις περὶ τοῦ λόγου πειθώ; Φησὶ δὲ καὶ ὅτι ἓν ἐφρόνουν πάντες, οὐδ’ ἐν τούτῳ ὁρῶν ὅτι ἀρχῆθεν περὶ τὴν ἐν τοῖς πεπιστευμένοις θείοις εἶναι βιβλίοις ἐκδοχὴν γεγόνασι διαφωνίαι τῶν πιστευόντων.
PG 11:933Ἔτι γοῦν τῶν ἀποστόλων κηρυσσόντων καὶ τῶν αὐτοπτῶν τοῦ Ἰησοῦ διδασκόντων τὰ ἐκείνου μαθήματα, ζήτησις οὐκ ὀλίγη πρὸς ἀλλήλους γεγένηται παρὰ τοῖς ἀπὸ Ἰουδαίων πιστεύουσι περὶ τῶν ἐξ ἐθνῶν ἐπερχομένων τῷ λόγῳ, πότερον δεῖ τὰ ἰουδαϊκὰ αὐτοὺς τηρεῖν ἔθη ἢ τὸ περὶ καθαρῶν καὶ ἀκαθάρτων βρωμάτων βάρος ἀφαιρεῖν ὡς οὐκ ἐπεῖγον ἀπὸ τῶν τὰ πάτρια καταλιπόντων ἐν τοῖς ἔθνεσι καὶ πιστευόντων τῷ Ἰησοῦ. Ἀλλὰ καὶ ἐν ταῖς Παύλου ἐπιστολαῖς, γενομένου ἐν τῷ χρόνῳ τῶν Ἰησοῦν ἑωρακότων, εὑρίσκεται λεγόμενά τινα ὡς ζητησάντων τινῶν περὶ ἀναστάσεως καὶ περὶ τοῦ ἤδη αὐτὴν γεγονέναι καὶ περὶ ἡμέρας κυρίου, πότερον ἐνέστηκεν ἢ μή. Ἀλλὰ καὶ τὸ ἐκτρεπόμενος τὰς βεβήλους κενοφωνίας καὶ ἀντιθέσεις τῆς ψευδωνύμου γνώσεως, ἥν τινες ἐπαγγελλόμενοι περὶ τὴν πίστιν ἐναυάγησαν, δηλωτικόν ἐστιν ὅτι ἀπ’ ἀρχῆς γεγόνασί τινες παρεκδοχαί, οὐδέπω, ὡς οἴεται Κέλσος, πολλῶν τῶν πιστευόντων γεγενημένων. [Εἶτ’ ἐπεὶ ὡς κατηγορῶν τοῦ λόγου τὰ περὶ τῶν ἐν χριστιανισμῷ αἱρέσεων ὀνειδίζει ἡμῖν λέγων· εἰς πλῆθος δὲ σπαρέντες αὖθις αὖ σχίζονται καὶ τέμνονται καὶ στάσεις ἰδίας ἔχειν ἕκαστοι θέλουσι·
Β . οὐκ ἂν Θεὸς, ἀλλ᾽ οὐδ᾽ ἄνθρωπος φρόνιμος πάθοι (26). Ορα δὲ εἰ μὴ ταῦτα ἄντικρυς ἀναστρέφει ἐπὶ τὸν Ἰουδαῖον· ἀπειλεῖ γὰρ ἐν ταῖς νομικαῖς καὶ προφη τικαῖς Γραφαῖς ὁ Θεὸς καὶ λοιδορεῖ ὁπόταν λέγῃ οὐκ ἐλάττονα τῶν ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ· ὁποῖα ἐστι τὰ ἐν Ἠσαΐ, οὕτως ἔχοντα· . Οὐαὶ οἱ συνάπτοντες οἰκίαν πρὸς οἰκίαν, καὶ ἀγρὸν πρὸς ἀγρὸν ἐγγίζοντες· ο καὶ, ο Οὐαὶ οἱ ἐγειρόμενοι τὸ πρωΐ, καὶ τὸ σίκερα διώκοντες· ο καὶ, ο Οὐαὶ οἱ ἐπισπώμενοι τὰς ἁμαρ τίας ὡς σχοινίῳ μακρῷ·, και, « Οὐαὶ οἱ λέγοντες τὸ πονηρὸν καλὸν, καὶ τὸ καλὸν πονηρόν ο και, « Οὐαὶ οἱ ἰσχύοντες ὑμῶν, οἱ πίνοντες τὸν οἶνον. » Καὶ ἄλλα δ' ἂν εὕροις μυρία. Πῶς δ᾽ οὐ παραπλήσια αἷς λέγει ἀπειλαῖς (27) ἐστι τὸ, « Οὐαὶ ἔθνος ἁμαρτωλόν, λαὸς πλήρης ἁμαρτιῶν, σπέρμα πονηρόν, υἱοὶ ἄνομοι, ο καὶ τὰ ἑξῆς; οἷς ἐπιφέρει τηλικαύτας ἀπειλάς, αἱ εἰσιν οὐκ ἐλάττους ὧν φησι τὸν Ἰησοῦν εἰρηκέναι. Η οὐκ ἔστιν ἀπειλὴ καὶ μεγάλη γε ἡ φάσκουσα· ι Η γῆ ὑμῶν ἔρημος, αἱ πόλεις ὑμῶν πυρίκαυστοι, τὴν χώραν ὑμῶν ἐνώπιον ὑμῶν ἀλλότριοι κατεσθίουσιν αὐτὴν, καὶ ἠρήμωται κατεστραμμένη ὑπὸ λαῶν ἀλ λοτρίων ; › Πῶς δ' οὐ λοιδορίαι καὶ ἐν τῷ Ἰεζεκιήλ εἰσι πρὸς τὸν λαὸν, ἔνθα ὁ Κύριός ἐστι λέγων πρὸς τὸν Προφήτην· ο Ἐν μέσῳ σκορπίων σὺ κατοικεῖς; ν "Αρ' οὖν, ὦ Κέλσε, συνησθημένως (28) πεποίηκας τὸν Ἰουδαῖον λέγοντα περὶ τοῦ Ἰησοῦ, ὅτι • ᾿Απειλεί καὶ λοιδορεῖ κούφως, οπόταν λέγῃ· Οὐαὶ ὑμῖν, καὶ, Προλέγω ὑμῖν; » Οὐχ ὁρᾷς, ὅτι ἅπερ κατηγορῶν λέ- γει ὁ παρὰ σοὶ Ἰουδαῖος τοῦ Ἰησοῦ, ταῦτα ἂν λέγοιτο πρὸς αὐτὸν περὶ τοῦ Θεοῦ; "Αντικρυς γὰρ ἐν τοῖς ὁμοίοις εὑρίσκεται ὢν, ὡς οἴεται ὁ Ἰουδαῖος, ἐγκλή- μασιν ὁ ἐν τοῖς προφήταις Θεός, ὡς πεῖσαι ἀδυνατῶν. Ετι δὲ φήσαιμ᾽ ἂν πρὸς τὸν παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖον οἰόμενον εὖ ταῦτα (29) τῷ Ἰησοῦ ἐγκαλεῖν, ὅτι ἀραὶ πλεῖσται ὅσαι ἀναγεγραμμένα: εἰσὶν ἐν Λευϊτικῷ καὶ Δευτερονομίῳ, περὶ ὧν ὡς ἐὰν ἀπολογήσηται ὁ Ἰου δαῖος παριστάμενος τῇ Γραφῇ, ἢ τοιούτως ἢ καὶ ἔτι βέλτιον ἀπολογησόμεθα περὶ τῶν νομιζομένων ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ εἰρῆσθα: λοιδοριῶν καὶ ἀπειλῶν. Καὶ περὶ αὐτοῦ δὲ τοῦ Μωϋσέως νόμου, ἡμεῖς μᾶλλον δυνησό- μεθα ἀπολογήσασθαι, ἅτε συνετώτερον διδαχθέντες ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ ἀκούειν τῶν νομικών γραμμάτων, Υπερ ὁ Ἰουδαῖος· ἀλλὰ καὶ ὁ Ἰουδαῖος, ἐὰν ἴδῃ τὸ βούλημα τῶν προφητικῶν λόγων, παραστῆσαι δυνή σεται τὸ (30) μὴ κούφως ἀπειλεῖν καὶ λοιδορεῖν τὸν Θεὸν λέγοντα τὸ, ο Οὐαὶ, ν καὶ ο προλέγω ὑμῖν· » καὶ πῶς Θεὸς ὑπὲρ ἐπιστροφῆς ἀνθρώπων τὰ τοιαῦτα ἄν λέγοι, ἅπερ οίεται οὐδὲ φρόνιμον ἄνθρωπον ποιῆ σαι ὁ Κέλσος. Καὶ Χριστιανοὶ δὲ ἕνα Θεὸν γινώσκοντες, τὸν ἐν τοῖς προφήταις καὶ τῷ Κυρίῳ, παραστήσουσι τὸ εὔλογον τῶν νομιζομένων ἀπειλῶν, καὶ λεγομένων παρὰ τῷ Κέλσῳ λοιδοριῶν. Καὶ ὀλίγα εἰς τὸν τόπον ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ, οὐαί, τον εὖ ταῦτα, τοῖς οἰομένοις τὸν παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖον εὖ ταῦτα, περὶ ὧν ὡς ἐὰν ἀπολογήσηται, περὶ ὧν ἐὰν ἀπολογήσηται. CONTRA CELSUM LIB. 11. ' p A cadat ". » Haec vide annon proclive sit in Judaeum retorquere. Nam in lege et prophetis Deus etiam minitatur, increpat nihilo levius quam Jesus in Evan- gelio; sic apud Isaiam : « Væ qui conjungitis domum ad domum et agrum agro copulatis. › Et : ‹ Væ qui consurgitis mane ad ebrietatem sectandam. » Item : • Væ qui trahitis peccata quasi funiculo longo.. Similiter: Væ qui dicitis malum bonum, et bonum malum. Et : : Væ qui potentes estis ad bibendumn vinum “., Et alia invenire est id genus permulta. An non minis similia sunt hæc: Va genti pecca- trici, populo gravi iniquitate, semini nequam, filiis sceleratis » el calera, quibus addit tot minas,. nec minores iis quas Jesum intentasse dicit? An- non minæ sunt et magnæ quidem istæ: Terra vestra deserta, & civitates vestra succensæ igni; regionem vestram coram vobis alieni devorant, et desolata vastatur a populis alienis **?, Annon vi- tuperia sunt, quæ Deus contra populum ait ad Ezee chielem prophetam : «Cuïn scorpionibus habitas“? » An serio, Celse, Judæum contra Jesum inducis di- centem: « Promptus ad minas et vituperia clamitat: Væ vobis, prædico vobis ? » Videsne quidquid cum Jesu expostulat, contra ipsum de Deo dici posse? Nam Deus in prophetis invenitur iisdem prorsus, quales Judæus intendit, accusationibus obnoxius, quasi persuadere non posset. Dixerim etiam Celsi Judæo qui hæc se putat recte Jesu probro dare, exse- crationes, quotquot fere sunt in Levitico et Deute- ronomio scriptæ, si Judæus e Scriptura defenderit, nos similiter aut etiam melius defensuros vituperia et minas quas Jesus jactasse existimatur. Imo le- gem ipsam Moysis nos, qui a Jesu docti sumus le- galia scripta sapientius intelligere, quam Judaeus, defendere magis poterimus ; quanquam et Judæus ipse, si perspexerit propheticorum sermonuin men- tem, ostendere poterit Deum non leviter minari et objurgare, cum dicit « væ, et c denuntio vobis, et quomodo Deus, ut homines ad se convertat, hæc dicat, quæ Celsus ne cordatum quidem hominem esse dicturum arbitratur. Similiter autem Christiani, qui unum in prophetis et in Domino Deum nove- runt, planum facient, rationi consonas esse, quus ille minas esse censet, et quas objurgationes vocat. Paucis insuper hoc loco Celsum, qui philosophum se et nostrarum rerum scientem esse jactitat, in- terrogabo: Heus tu; si Mercurius apud Homerum Ulyssi dicit: C *Matth. xt, 21; xxm, 13. * Isa. v, 8, 11, 18, 20, 22. 11, 6. Spencerus, post voces addunt quod abest a codd. Regio et Basileensi, et uti- que redundat. *Isa. 1, 4. Isa. 1, 7. Ezech. etc. Ita codd. Regius et Basileensis ; impressi vero, etc. Paulo post mss. recte, impressi codex Regius ut in nostro textu, et sane rectius. (26) Idem in textu, πάθῃ. Infra Meschelius et (27) Απειλαῖς. Mallet Boberellus, λοιδορίαις. (28) Cold. Regius et Basileensis, συνησθημένος. (29) Πρὸς τὸν παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖον οιόμε- (30) L.ibb. excusi, παραστῆναι δυνήσεται τῷ, sed
φησὶ δ’ ὅτι καὶ ὑπὸ πλήθους πάλιν διϊστάμενοι σφᾶς αὐτοὺς ἐλέγχουσιν· ἑνὸς ὡς εἰπεῖν ἔτι κοινωνοῦντες, εἴ γε κοινωνοῦσι, τοῦ ὀνόματος. Καὶ τοῦτο μόνον ἐγκαταλιπεῖν ὅμως αἰσχύνονται· τὰ λοιπὰ δ’ ἄλλοι ἀλλαχῇ τετάχαται. Καὶ πρὸς τοῦτο φήσομεν ὅτι οὐδενὸς πράγματος, οὗ μὴ σπουδαία ἐστὶν ἡ ἀρχὴ καὶ τῷ βίῳ χρήσιμος, γεγόνασιν αἱρέσεις διάφοροι. Ἐπεὶ γὰρ ἰατρικὴ χρήσιμος καὶ ἀναγκαία τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, πολλά τε τὰ ἐν αὐτῇ ζητούμενα περὶ τοῦ τρόπου τῆς τῶν σωμάτων θεραπείας, διὰ τοῦτο αἱρέσεις ἐν ἰατρικῇ παρὰ μὲν Ἕλλησιν εὑρίσκονται ὁμολογουμένως πλείονες, ἐγὼ δ’ οἶμαι ὅτι καὶ παρὰ βαρβάροις, ὅσοι γε ἐπαγγέλλονται χρῆσθαι ἰατρικῇ. Πάλιν τε αὖ ἐπεὶ φιλοσοφία ἀλήθειαν ἐπαγγελλομένη καὶ γνῶσιν τῶν ὄντων πῶς δεῖ βιοῦν ὑποτίθεται καὶ πειρᾶται διδάσκειν τὰ ὠφέλιμα ἡμῶν τῷ γένει, πολλὴν δ’ ἔχει τὰ ζητούμενα πράγματα διολκήν, διὰ τοῦτο αἱρέσεις ἐν φιλοσοφίᾳ συνέστησαν πλεῖσται ὅσαι, ὧν αἱ μέν εἰσι διασημότεραι αἱ δὲ οὐ τοιαῦται. Ἀλλὰ καὶ ἰουδαϊσμὸς πρόφασιν ἔσχε γενέσεως αἱρέσεων τὴν διάφορον ἐκδοχὴν τῶν Μωϋσέως γραμμάτων καὶ τῶν προφητικῶν λόγων.
Β . οὐκ ἂν Θεὸς, ἀλλ᾽ οὐδ᾽ ἄνθρωπος φρόνιμος πάθοι (26). Ορα δὲ εἰ μὴ ταῦτα ἄντικρυς ἀναστρέφει ἐπὶ τὸν Ἰουδαῖον· ἀπειλεῖ γὰρ ἐν ταῖς νομικαῖς καὶ προφη τικαῖς Γραφαῖς ὁ Θεὸς καὶ λοιδορεῖ ὁπόταν λέγῃ οὐκ ἐλάττονα τῶν ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ· ὁποῖα ἐστι τὰ ἐν Ἠσαΐ, οὕτως ἔχοντα· . Οὐαὶ οἱ συνάπτοντες οἰκίαν πρὸς οἰκίαν, καὶ ἀγρὸν πρὸς ἀγρὸν ἐγγίζοντες· ο καὶ, ο Οὐαὶ οἱ ἐγειρόμενοι τὸ πρωΐ, καὶ τὸ σίκερα διώκοντες· ο καὶ, ο Οὐαὶ οἱ ἐπισπώμενοι τὰς ἁμαρ τίας ὡς σχοινίῳ μακρῷ·, και, « Οὐαὶ οἱ λέγοντες τὸ πονηρὸν καλὸν, καὶ τὸ καλὸν πονηρόν ο και, « Οὐαὶ οἱ ἰσχύοντες ὑμῶν, οἱ πίνοντες τὸν οἶνον. » Καὶ ἄλλα δ' ἂν εὕροις μυρία. Πῶς δ᾽ οὐ παραπλήσια αἷς λέγει ἀπειλαῖς (27) ἐστι τὸ, « Οὐαὶ ἔθνος ἁμαρτωλόν, λαὸς πλήρης ἁμαρτιῶν, σπέρμα πονηρόν, υἱοὶ ἄνομοι, ο καὶ τὰ ἑξῆς; οἷς ἐπιφέρει τηλικαύτας ἀπειλάς, αἱ εἰσιν οὐκ ἐλάττους ὧν φησι τὸν Ἰησοῦν εἰρηκέναι. Η οὐκ ἔστιν ἀπειλὴ καὶ μεγάλη γε ἡ φάσκουσα· ι Η γῆ ὑμῶν ἔρημος, αἱ πόλεις ὑμῶν πυρίκαυστοι, τὴν χώραν ὑμῶν ἐνώπιον ὑμῶν ἀλλότριοι κατεσθίουσιν αὐτὴν, καὶ ἠρήμωται κατεστραμμένη ὑπὸ λαῶν ἀλ λοτρίων ; › Πῶς δ' οὐ λοιδορίαι καὶ ἐν τῷ Ἰεζεκιήλ εἰσι πρὸς τὸν λαὸν, ἔνθα ὁ Κύριός ἐστι λέγων πρὸς τὸν Προφήτην· ο Ἐν μέσῳ σκορπίων σὺ κατοικεῖς; ν "Αρ' οὖν, ὦ Κέλσε, συνησθημένως (28) πεποίηκας τὸν Ἰουδαῖον λέγοντα περὶ τοῦ Ἰησοῦ, ὅτι • ᾿Απειλεί καὶ λοιδορεῖ κούφως, οπόταν λέγῃ· Οὐαὶ ὑμῖν, καὶ, Προλέγω ὑμῖν; » Οὐχ ὁρᾷς, ὅτι ἅπερ κατηγορῶν λέ- γει ὁ παρὰ σοὶ Ἰουδαῖος τοῦ Ἰησοῦ, ταῦτα ἂν λέγοιτο πρὸς αὐτὸν περὶ τοῦ Θεοῦ; "Αντικρυς γὰρ ἐν τοῖς ὁμοίοις εὑρίσκεται ὢν, ὡς οἴεται ὁ Ἰουδαῖος, ἐγκλή- μασιν ὁ ἐν τοῖς προφήταις Θεός, ὡς πεῖσαι ἀδυνατῶν. Ετι δὲ φήσαιμ᾽ ἂν πρὸς τὸν παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖον οἰόμενον εὖ ταῦτα (29) τῷ Ἰησοῦ ἐγκαλεῖν, ὅτι ἀραὶ πλεῖσται ὅσαι ἀναγεγραμμένα: εἰσὶν ἐν Λευϊτικῷ καὶ Δευτερονομίῳ, περὶ ὧν ὡς ἐὰν ἀπολογήσηται ὁ Ἰου δαῖος παριστάμενος τῇ Γραφῇ, ἢ τοιούτως ἢ καὶ ἔτι βέλτιον ἀπολογησόμεθα περὶ τῶν νομιζομένων ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ εἰρῆσθα: λοιδοριῶν καὶ ἀπειλῶν. Καὶ περὶ αὐτοῦ δὲ τοῦ Μωϋσέως νόμου, ἡμεῖς μᾶλλον δυνησό- μεθα ἀπολογήσασθαι, ἅτε συνετώτερον διδαχθέντες ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ ἀκούειν τῶν νομικών γραμμάτων, Υπερ ὁ Ἰουδαῖος· ἀλλὰ καὶ ὁ Ἰουδαῖος, ἐὰν ἴδῃ τὸ βούλημα τῶν προφητικῶν λόγων, παραστῆσαι δυνή σεται τὸ (30) μὴ κούφως ἀπειλεῖν καὶ λοιδορεῖν τὸν Θεὸν λέγοντα τὸ, ο Οὐαὶ, ν καὶ ο προλέγω ὑμῖν· » καὶ πῶς Θεὸς ὑπὲρ ἐπιστροφῆς ἀνθρώπων τὰ τοιαῦτα ἄν λέγοι, ἅπερ οίεται οὐδὲ φρόνιμον ἄνθρωπον ποιῆ σαι ὁ Κέλσος. Καὶ Χριστιανοὶ δὲ ἕνα Θεὸν γινώσκοντες, τὸν ἐν τοῖς προφήταις καὶ τῷ Κυρίῳ, παραστήσουσι τὸ εὔλογον τῶν νομιζομένων ἀπειλῶν, καὶ λεγομένων παρὰ τῷ Κέλσῳ λοιδοριῶν. Καὶ ὀλίγα εἰς τὸν τόπον ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ, οὐαί, τον εὖ ταῦτα, τοῖς οἰομένοις τὸν παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖον εὖ ταῦτα, περὶ ὧν ὡς ἐὰν ἀπολογήσηται, περὶ ὧν ἐὰν ἀπολογήσηται. CONTRA CELSUM LIB. 11. ' p A cadat ". » Haec vide annon proclive sit in Judaeum retorquere. Nam in lege et prophetis Deus etiam minitatur, increpat nihilo levius quam Jesus in Evan- gelio; sic apud Isaiam : « Væ qui conjungitis domum ad domum et agrum agro copulatis. › Et : ‹ Væ qui consurgitis mane ad ebrietatem sectandam. » Item : • Væ qui trahitis peccata quasi funiculo longo.. Similiter: Væ qui dicitis malum bonum, et bonum malum. Et : : Væ qui potentes estis ad bibendumn vinum “., Et alia invenire est id genus permulta. An non minis similia sunt hæc: Va genti pecca- trici, populo gravi iniquitate, semini nequam, filiis sceleratis » el calera, quibus addit tot minas,. nec minores iis quas Jesum intentasse dicit? An- non minæ sunt et magnæ quidem istæ: Terra vestra deserta, & civitates vestra succensæ igni; regionem vestram coram vobis alieni devorant, et desolata vastatur a populis alienis **?, Annon vi- tuperia sunt, quæ Deus contra populum ait ad Ezee chielem prophetam : «Cuïn scorpionibus habitas“? » An serio, Celse, Judæum contra Jesum inducis di- centem: « Promptus ad minas et vituperia clamitat: Væ vobis, prædico vobis ? » Videsne quidquid cum Jesu expostulat, contra ipsum de Deo dici posse? Nam Deus in prophetis invenitur iisdem prorsus, quales Judæus intendit, accusationibus obnoxius, quasi persuadere non posset. Dixerim etiam Celsi Judæo qui hæc se putat recte Jesu probro dare, exse- crationes, quotquot fere sunt in Levitico et Deute- ronomio scriptæ, si Judæus e Scriptura defenderit, nos similiter aut etiam melius defensuros vituperia et minas quas Jesus jactasse existimatur. Imo le- gem ipsam Moysis nos, qui a Jesu docti sumus le- galia scripta sapientius intelligere, quam Judaeus, defendere magis poterimus ; quanquam et Judæus ipse, si perspexerit propheticorum sermonuin men- tem, ostendere poterit Deum non leviter minari et objurgare, cum dicit « væ, et c denuntio vobis, et quomodo Deus, ut homines ad se convertat, hæc dicat, quæ Celsus ne cordatum quidem hominem esse dicturum arbitratur. Similiter autem Christiani, qui unum in prophetis et in Domino Deum nove- runt, planum facient, rationi consonas esse, quus ille minas esse censet, et quas objurgationes vocat. Paucis insuper hoc loco Celsum, qui philosophum se et nostrarum rerum scientem esse jactitat, in- terrogabo: Heus tu; si Mercurius apud Homerum Ulyssi dicit: C *Matth. xt, 21; xxm, 13. * Isa. v, 8, 11, 18, 20, 22. 11, 6. Spencerus, post voces addunt quod abest a codd. Regio et Basileensi, et uti- que redundat. *Isa. 1, 4. Isa. 1, 7. Ezech. etc. Ita codd. Regius et Basileensis ; impressi vero, etc. Paulo post mss. recte, impressi codex Regius ut in nostro textu, et sane rectius. (26) Idem in textu, πάθῃ. Infra Meschelius et (27) Απειλαῖς. Mallet Boberellus, λοιδορίαις. (28) Cold. Regius et Basileensis, συνησθημένος. (29) Πρὸς τὸν παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖον οιόμε- (30) L.ibb. excusi, παραστῆναι δυνήσεται τῷ, sed
PG 11:935Οὕτω τοίνυν, ἐπεὶ σεμνόν τι ἐφάνη τοῖς ἀνθρώποις χριστιανισμός, οὐ μόνοις, ὡς ὁ Κέλσος οἴεται, τοῖς ἀνδραποδωδεστέροις ἀλλὰ καὶ πολλοῖς τῶν παρ’ Ἕλλησι φιλολόγων, ἀναγκαίως ὑπέστησαν οὐ πάντως διὰ τὰς στάσεις καὶ τὸ φιλόνεικον αἱρέσεις ἀλλὰ διὰ τὸ σπουδάζειν συνιέναι τὰ χριστιανισμοῦ καὶ τῶν φιλολόγων πλείονας. Τούτῳ δ’ ἠκολούθησε, διαφόρως ἐκδεξαμένων τοὺς ἅμα πᾶσι πιστευθέντας εἶναι θείους λόγους, τὸ γενέσθαι αἱρέσεις ἐπωνύμους τῶν θαυμασάντων μὲν τὴν τοῦ λόγου ἀρχὴν κινηθέντων δ’ ὅπως ποτ’ οὖν ὑπό τινων πιθανοτήτων πρὸς τὰς εἰς ἀλλήλους διαφωνίας. Ἀλλ’ οὔτ’ ἰατρικὴν εὐλόγως ἄν τις φεύγοι διὰ τὰς ἐν αὐτῇ αἱρέσεις, οὔτε φιλοσοφίαν τοῦ πρέποντος στοχαζόμενός τις ἂν μισοῖ, πρόφασιν τοῦ μισεῖν αὐτὴν ποριζόμενος τὰς πολλὰς αἱρέσεις. Οὕτως οὐδὲ διὰ τὰς ἐν Ἰουδαίοις αἱρέσεις καταγνωστέον τῶν Μωϋσέως καὶ τῶν προφητῶν ἱερῶν βιβλίων. Εἰ δὲ ταῦτ’ ἔχει ἀκολουθίαν, πῶς οὐχὶ ὁμοίως ἀπολογησόμεθα καὶ περὶ τῶν ἐν Χριστιανοῖς αἱρέσεων; Περὶ ὧν πάνυ θαυμασίως ὁ Παῦλος εἰρηκέναι μοι δοκεῖ τό·
λελέξεται πρὸς τὸν Κέλσον, ἐπαγγελλόμενον καὶ φιλοσοφεῖν καὶ τὰ ἡμέτερα εἰδέναι, ὅτι ἄρα, Ο οὗτος, ἐὰν μὲν ὁ παρὰ τῷ Ὁμήρῳ Ἑρμῆς λέγῃ τῷ Ὀδυσσεῖ· Τίπτ' αὖ, ὦ δύστηνε, δι᾿ ἄκρας έρχεαι οἷος; ἀνέχῃ ἀπολογίας λεγούσης, ὅτι ὑπὲρ ἐπιστροφῆς τοιαῦτα τῷ Ὀδυσσεί προσδιαλέγεται ὁ Ομηρικός Ἑρμῆς· ἐπεὶ τὸ κολακεύειν καὶ κεχαρισμένα λέγειν Σειρήνων ἐστίν· αἷς πάρεστιν ᾿Αμφ' ἐστεόφιν θίς, λεγούσαις· Δεῦρ᾽ ἄγ' ιών, πολύαιν Οδυσεύ, μέγα κύδος [ Ἀχαιῶν. Ἐὰν δ' οἱ παρ' ἐμοὶ προφῆται καὶ αὐτὸς ὁ Ἰησοῦς ὑπὲρ ἐπιστροφῆς τῶν ἀκουόντων λέγοι τὸ « Οὐαὶ ν καὶ ἃς νομίζει (31) λοιδορίας, οὐδὲν οἰκονομεῖται πρὸς τοὺς ἀκούοντας διὰ τῶν τοιούτων λόγων, οὐδὲ προσάγει αὐτοῖς ὡς Παιώνιον φάρμακον τὸν τοιοῦτον λόγον. Εἰ μὴ ἄρα βούλει, τὸν Θεὸν, ἢ τὸν θείας μετέχοντα φύ σεως ἀνθρώποις διαλεγόμενον, σκοπεῖν μὲν τὰ τῆς ἰδίας φύσεως καὶ τὰ κατ᾿ ἀξίαν ἑαυτοῦ, μηκέτι δ' ένα ρᾷν, τί πρέπει τοῖς οἰκονομουμένοις καὶ ἀγομένοις ἀνθρώποις ὑπὸ τοῦ λόγου αὐτοῦ (32) ἐπαγγέλλεσθαι, καὶ ἑκάστῳ γε κατὰ τὸ ὑποκείμενον ἦθος διαλέγε- σθαι· πῶς δὲ (53) καὶ οὐ γελοῖον τὸ πεῖσαι ἀδυνατεῖν λεγόμενον περὶ τοῦ Ἰησοῦ, καὶ κοινοποιούμενον οὐ μόνον πρὸς τὸν Ἰουδαῖον, πολλὰ τοιαῦτα ἔχοντα ἐν ταῖς προφητείαις, ἀλλὰ καὶ πρὸς Ἕλληνας, ἐν οἷς ἕκαστος τῶν μεγάλην δόξαν ἐπὶ σοφίᾳ ἀπενεγκαμέν νων οὐ δεδύνηται πεῖσαι τοὺς ἐπιβουλεύοντας, ἢ τοὺς δικαστὰς, ἢ τοὺς κατηγοροῦντας, παύσασθαι μὲν τῆς κακίας, ὁδεῦσαι δὲ διὰ φιλοσοφίας ἐπ' ἀρετήν. Μετὰ ταῦτα ὁ Ἰουδαῖος αὐτῷ λέγει, δῆλον ὅτι κατά τὸ Ἰουδαίοις ἀρέσκον, ὅτι • Ἐλπίζομεν δή που ανα- στήσεσθαι ἐν σώματι καὶ βιοτὴν ἕξειν αἰώνιον· καὶ τούτου παράδειγμα καὶ ἀρχηγέτην τὸν πεμπόμενον ἡμῖν ἔσεσθαι, δεικνύντα, ὅτι οὐκ ἀδύνατόν τι τῷ Θεῷ. Οὐκ οἴδαμεν (34) οὖν εἰ τὸν προσδοκώμενον Χριστὸν ὁ Ἰουδαῖος ἐρεῖ παράδειγμα τῆς ἀναστάσεως ἐν ἑαυτῷ δεικνύναι· ἀλλ' ἔστω, δεδόσθω τοῦτ᾽ αὐτὸν καὶ φρο νεῖν καὶ λέγειν. Καὶ ἀποκρινούμεθά γε πρὸς τὸν εἰ- πόντα ἐκ τῶν ἡμετέρων συγγραμμάτων ἡμῖν λελα- ληκέναι · ὅτι, ' οὗτος, ἆρ᾽ ἐκεῖνα μὲν ἀνέγνως ἐν οἷς κατηγορεῖν ἡμῶν ὑπολαμβάνεις, τὴν δ᾽ ἀνάστασιν τοῦ Ἰησοῦ, καὶ ὅτι πρωτότοκος ἐκ τῶν νεκρῶν ἐστιν, οὐ διεξελήλυθας; Η ἐπεὶ μὴ βούλει ταῦτα λελέχθαι, οὐδ᾽ εἴρηται; Ἐπεὶ δ᾽ ὁ Ἰουδαῖος ἔτι λέγει καὶ προς- ίεται παρὰ τῷ Κέλσῳ τὴν ἀνάστασιν τῶν σωμάτων, οὐχ ἡγοῦμαι νῦν εὔκαιρον εἶναι περὶ τούτου διεξελ- θεῖν πρὸς τὸν καὶ πιστεύοντα καὶ λέγοντα ἀνάστασιν εἶναι σωμάτων· καὶ εἴτε διαρθροῦντα τὸ τοιοῦτον παρ' ἑαυτῷ καὶ δυνάμενον πρεσβεῦσαι περὶ τοῦ λόγου καλῶς· εἴτε μὴ, ἀλλὰ μυθικώτερον συγκατατιθέμενον τῷ λόγῳ. Ταῦτα μὲν οὖν οὕτω πρὸς τὸν Κέλσου Ἰου ὑπὸ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ. πῶς δὲ καὶ γελοῖον τὸ πεῖ- σαι ἀδύνατον. οὐκ ἀδύνατόν τινα τῷ Θεῷ σὺν τῷ σώματι, σώματι, ἀναστῆσαι, 915. ORIGENIS Infelix, quorsum sic solus tesqua pererras **? fers tibi dari rationem hanc, Mercurium sic apud Homerum loqui, ut Ulyssem castiget; quoniam si- renum est, Quas circumdat acervus ossium *, adulari et his uti mollibus verbis : Huc ades, o decus et Græcorum splendor, Ulysses 48. Sin autem prophetæ apud me et Jesus ipse, ut au- ditores convertant, (væ› utantur aliisve, ut vocas, objurgationibus, hæc nihil ad utilitatem audientium pertinent, hanc loquendi rationem non adhibet ut Paeoniam medicinam. Nisi forte vis, Deum, aut ĉum qui divinæ est naturæ particeps, cum homines alloquitur, quæ suæ naturæ suæque dignitati conve- miant attendere; minime vero considerare, quid hominibus quos regit et suo verbo adducit deceat promitti, et qua ratione pro suis quisque moribus sit alloquendus. Id autem quam ridiculum, dicere Jesum non potuisse persuadere! Hoc enim æque ferit non solum Iudaeum, apud quem prophetiæ multis hujusmodi exemplis refertæ sunt; sed etiam Græcos, quorum sapientes vel celeberrimi suos non potuerunt aut insidiatores, aut judices, aut accusa- tores persuadere, ut, relictis vitiis, virtutis adipi- scendæ causa philosophiam amplecterentur. A B dum Judæorum placita: ‹Certe speramus nos in corpore resurrecturos esse et æternam habituros c vitam; et hujus resurrectionis exemplum et ducem fore eum qui mittendus ad nos est, et probaturum nihil esse quod Deus nequeat efficere. » Ilaud equi- dem scio an Judæus diceret Christum ab illis exspe- ctatum resurrectionis exemplum in se præbiturum esse. Verumn esto, sic sane sentiat et loquatur. Re spondeo ad eum, qui dicit se nostris e scripturis nobiscum agere: Legisti, o bone, ea, in quibus nos reprehensione dignos existimas; Jesum autem re- surrexisse, eumque ex mortuis primogenitum esse, non legisti ? An hæc ideo scripta non sunt, quia scripta esse nolles? Quoniam vero Judæus apud Celsum pergit loqui et resurrectionem corporum admittit, non arbitror opportunum nunc esse tempus de illa sermonem faciendi, cum credat et profi- D teatur corporum esse resurrectionem: sive illi ex animo consensum præbeat, et recte de illa disserere possit; sive non, sed potius illi se assentiri fingat. llæc igitur ad Celsi Judæum dicta sunto. Cum au- tem addat: ‹ Ubi nunc est? ut videamus et creda- Odyss. x, 281. * Odyss. xii, 45. ** ibid., 184. mss.; male vero impressi habent in textu, Libb. autem impressi, Ita codd. Regius et Basileensis; reliqui vero cum libb. impressis habent, quæ lectio non spernenda, modo post audatur quod deest in omnibus mss. et ideo in libris impressis uncinulis includitur. 77. Postea dicit Judaeus Jesu, sine dubio secun- (31) Νομίζει. Lego, νομίζεις. (32) Ὑπὸ τοῦ λόγου αὐτοῦ. Sic recte omnes (33) Πῶς δέ, etc. Sic velus codex Vaticanus. (34) Οὐκ ἀδύνατόν τι τῷ Θεῷ. Οὐκ οἴδαμεν.
Δεῖ γὰρ καὶ αἱρέσεις ἐν ὑμῖν εἶναι, ἵνα οἱ δόκιμοι φανεροὶ γένωνται ἐν ὑμῖν. Ὡς γὰρ δόκιμος ἐν ἰατρικῇ ὁ διὰ τὸ γυμνάσασθαι ἐν ποικίλαις αἱρέσεσι καὶ εὐγνωμόνως ἐξητακέναι τὰς πλείονας ἑλόμενος τὴν διαφέρουσαν, καὶ ὡς ὁ πάνυ προκόπτων ἐν φιλοσοφίᾳ ἀπὸ τοῦ πλείονα ἐγνωκέναι ἐγγυμνασάμενος αὐτοῖς καὶ τῷ κρατήσαντι προσθέμενος λόγῳ· οὕτως εἴποιμ’ ἂν καὶ τὸν ἐπιμελῶς ἐνιδόντα ταῖς ἰουδαϊσμοῦ καὶ χριστιανισμοῦ αἱρέσεσι σοφώτατον Χριστιανὸν γενέσθαι. Ὁ δ’ ἐγκαλῶν τῷ λόγῳ διὰ τὰς αἱρέσεις ἐγκαλέσαι ἂν καὶ τῇ Σωκράτους διδασκαλίᾳ, ἀφ’ οὗ τῆς διατριβῆς πολλαὶ γεγόνασιν οὐ τὰ αὐτὰ φρονούντων σχολαί· ἀλλὰ καὶ Πλάτωνος ἐγκαλέσαι ἄν τις τοῖς δόγμασι δι’ Ἀριςτοτέλην, ἀποφοιτήσαντα τῆς διατριβῆς αὐτοῦ ἐν καινοτομίαις· περὶ οὗ καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω εἰρήκαμεν. Δοκεῖ δέ μοι ὁ Κέλσος ἐγνωκέναι τινὰς αἱρέσεις μηδὲ τοῦ ὀνόματος τοῦ Ἰησοῦ κοινωνούσας ἡμῖν. Τάχα γὰρ περιήχητο περὶ τῶν καλουμένων Ὀφιανῶν καὶ τῶν Καϊανῶν, καὶ εἴ τις ἄλλη τοιαύτη ἐξ ὅλων ἀποφοιτήσασα τοῦ Ἰησοῦ συνέστη γνώμη· πλὴν οὐδὲν τοῦτο πρὸς τὸ ἐγκλητέον εἶναι τὸν Χριστιανῶν λόγον.] Μετὰ ταῦτά φησι·
λελέξεται πρὸς τὸν Κέλσον, ἐπαγγελλόμενον καὶ φιλοσοφεῖν καὶ τὰ ἡμέτερα εἰδέναι, ὅτι ἄρα, Ο οὗτος, ἐὰν μὲν ὁ παρὰ τῷ Ὁμήρῳ Ἑρμῆς λέγῃ τῷ Ὀδυσσεῖ· Τίπτ' αὖ, ὦ δύστηνε, δι᾿ ἄκρας έρχεαι οἷος; ἀνέχῃ ἀπολογίας λεγούσης, ὅτι ὑπὲρ ἐπιστροφῆς τοιαῦτα τῷ Ὀδυσσεί προσδιαλέγεται ὁ Ομηρικός Ἑρμῆς· ἐπεὶ τὸ κολακεύειν καὶ κεχαρισμένα λέγειν Σειρήνων ἐστίν· αἷς πάρεστιν ᾿Αμφ' ἐστεόφιν θίς, λεγούσαις· Δεῦρ᾽ ἄγ' ιών, πολύαιν Οδυσεύ, μέγα κύδος [ Ἀχαιῶν. Ἐὰν δ' οἱ παρ' ἐμοὶ προφῆται καὶ αὐτὸς ὁ Ἰησοῦς ὑπὲρ ἐπιστροφῆς τῶν ἀκουόντων λέγοι τὸ « Οὐαὶ ν καὶ ἃς νομίζει (31) λοιδορίας, οὐδὲν οἰκονομεῖται πρὸς τοὺς ἀκούοντας διὰ τῶν τοιούτων λόγων, οὐδὲ προσάγει αὐτοῖς ὡς Παιώνιον φάρμακον τὸν τοιοῦτον λόγον. Εἰ μὴ ἄρα βούλει, τὸν Θεὸν, ἢ τὸν θείας μετέχοντα φύ σεως ἀνθρώποις διαλεγόμενον, σκοπεῖν μὲν τὰ τῆς ἰδίας φύσεως καὶ τὰ κατ᾿ ἀξίαν ἑαυτοῦ, μηκέτι δ' ένα ρᾷν, τί πρέπει τοῖς οἰκονομουμένοις καὶ ἀγομένοις ἀνθρώποις ὑπὸ τοῦ λόγου αὐτοῦ (32) ἐπαγγέλλεσθαι, καὶ ἑκάστῳ γε κατὰ τὸ ὑποκείμενον ἦθος διαλέγε- σθαι· πῶς δὲ (53) καὶ οὐ γελοῖον τὸ πεῖσαι ἀδυνατεῖν λεγόμενον περὶ τοῦ Ἰησοῦ, καὶ κοινοποιούμενον οὐ μόνον πρὸς τὸν Ἰουδαῖον, πολλὰ τοιαῦτα ἔχοντα ἐν ταῖς προφητείαις, ἀλλὰ καὶ πρὸς Ἕλληνας, ἐν οἷς ἕκαστος τῶν μεγάλην δόξαν ἐπὶ σοφίᾳ ἀπενεγκαμέν νων οὐ δεδύνηται πεῖσαι τοὺς ἐπιβουλεύοντας, ἢ τοὺς δικαστὰς, ἢ τοὺς κατηγοροῦντας, παύσασθαι μὲν τῆς κακίας, ὁδεῦσαι δὲ διὰ φιλοσοφίας ἐπ' ἀρετήν. Μετὰ ταῦτα ὁ Ἰουδαῖος αὐτῷ λέγει, δῆλον ὅτι κατά τὸ Ἰουδαίοις ἀρέσκον, ὅτι • Ἐλπίζομεν δή που ανα- στήσεσθαι ἐν σώματι καὶ βιοτὴν ἕξειν αἰώνιον· καὶ τούτου παράδειγμα καὶ ἀρχηγέτην τὸν πεμπόμενον ἡμῖν ἔσεσθαι, δεικνύντα, ὅτι οὐκ ἀδύνατόν τι τῷ Θεῷ. Οὐκ οἴδαμεν (34) οὖν εἰ τὸν προσδοκώμενον Χριστὸν ὁ Ἰουδαῖος ἐρεῖ παράδειγμα τῆς ἀναστάσεως ἐν ἑαυτῷ δεικνύναι· ἀλλ' ἔστω, δεδόσθω τοῦτ᾽ αὐτὸν καὶ φρο νεῖν καὶ λέγειν. Καὶ ἀποκρινούμεθά γε πρὸς τὸν εἰ- πόντα ἐκ τῶν ἡμετέρων συγγραμμάτων ἡμῖν λελα- ληκέναι · ὅτι, ' οὗτος, ἆρ᾽ ἐκεῖνα μὲν ἀνέγνως ἐν οἷς κατηγορεῖν ἡμῶν ὑπολαμβάνεις, τὴν δ᾽ ἀνάστασιν τοῦ Ἰησοῦ, καὶ ὅτι πρωτότοκος ἐκ τῶν νεκρῶν ἐστιν, οὐ διεξελήλυθας; Η ἐπεὶ μὴ βούλει ταῦτα λελέχθαι, οὐδ᾽ εἴρηται; Ἐπεὶ δ᾽ ὁ Ἰουδαῖος ἔτι λέγει καὶ προς- ίεται παρὰ τῷ Κέλσῳ τὴν ἀνάστασιν τῶν σωμάτων, οὐχ ἡγοῦμαι νῦν εὔκαιρον εἶναι περὶ τούτου διεξελ- θεῖν πρὸς τὸν καὶ πιστεύοντα καὶ λέγοντα ἀνάστασιν εἶναι σωμάτων· καὶ εἴτε διαρθροῦντα τὸ τοιοῦτον παρ' ἑαυτῷ καὶ δυνάμενον πρεσβεῦσαι περὶ τοῦ λόγου καλῶς· εἴτε μὴ, ἀλλὰ μυθικώτερον συγκατατιθέμενον τῷ λόγῳ. Ταῦτα μὲν οὖν οὕτω πρὸς τὸν Κέλσου Ἰου ὑπὸ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ. πῶς δὲ καὶ γελοῖον τὸ πεῖ- σαι ἀδύνατον. οὐκ ἀδύνατόν τινα τῷ Θεῷ σὺν τῷ σώματι, σώματι, ἀναστῆσαι, 915. ORIGENIS Infelix, quorsum sic solus tesqua pererras **? fers tibi dari rationem hanc, Mercurium sic apud Homerum loqui, ut Ulyssem castiget; quoniam si- renum est, Quas circumdat acervus ossium *, adulari et his uti mollibus verbis : Huc ades, o decus et Græcorum splendor, Ulysses 48. Sin autem prophetæ apud me et Jesus ipse, ut au- ditores convertant, (væ› utantur aliisve, ut vocas, objurgationibus, hæc nihil ad utilitatem audientium pertinent, hanc loquendi rationem non adhibet ut Paeoniam medicinam. Nisi forte vis, Deum, aut ĉum qui divinæ est naturæ particeps, cum homines alloquitur, quæ suæ naturæ suæque dignitati conve- miant attendere; minime vero considerare, quid hominibus quos regit et suo verbo adducit deceat promitti, et qua ratione pro suis quisque moribus sit alloquendus. Id autem quam ridiculum, dicere Jesum non potuisse persuadere! Hoc enim æque ferit non solum Iudaeum, apud quem prophetiæ multis hujusmodi exemplis refertæ sunt; sed etiam Græcos, quorum sapientes vel celeberrimi suos non potuerunt aut insidiatores, aut judices, aut accusa- tores persuadere, ut, relictis vitiis, virtutis adipi- scendæ causa philosophiam amplecterentur. A B dum Judæorum placita: ‹Certe speramus nos in corpore resurrecturos esse et æternam habituros c vitam; et hujus resurrectionis exemplum et ducem fore eum qui mittendus ad nos est, et probaturum nihil esse quod Deus nequeat efficere. » Ilaud equi- dem scio an Judæus diceret Christum ab illis exspe- ctatum resurrectionis exemplum in se præbiturum esse. Verumn esto, sic sane sentiat et loquatur. Re spondeo ad eum, qui dicit se nostris e scripturis nobiscum agere: Legisti, o bone, ea, in quibus nos reprehensione dignos existimas; Jesum autem re- surrexisse, eumque ex mortuis primogenitum esse, non legisti ? An hæc ideo scripta non sunt, quia scripta esse nolles? Quoniam vero Judæus apud Celsum pergit loqui et resurrectionem corporum admittit, non arbitror opportunum nunc esse tempus de illa sermonem faciendi, cum credat et profi- D teatur corporum esse resurrectionem: sive illi ex animo consensum præbeat, et recte de illa disserere possit; sive non, sed potius illi se assentiri fingat. llæc igitur ad Celsi Judæum dicta sunto. Cum au- tem addat: ‹ Ubi nunc est? ut videamus et creda- Odyss. x, 281. * Odyss. xii, 45. ** ibid., 184. mss.; male vero impressi habent in textu, Libb. autem impressi, Ita codd. Regius et Basileensis; reliqui vero cum libb. impressis habent, quæ lectio non spernenda, modo post audatur quod deest in omnibus mss. et ideo in libris impressis uncinulis includitur. 77. Postea dicit Judaeus Jesu, sine dubio secun- (31) Νομίζει. Lego, νομίζεις. (32) Ὑπὸ τοῦ λόγου αὐτοῦ. Sic recte omnes (33) Πῶς δέ, etc. Sic velus codex Vaticanus. (34) Οὐκ ἀδύνατόν τι τῷ Θεῷ. Οὐκ οἴδαμεν.
PG 11:937Θαυμασιώτερον μὴν τὸ σύνθημα αὐτῶν τοσῷδε, ὅσῳ γε μᾶλλον ἐξ οὐδεμιᾶς ὑποθέσεως ἀξιόχρεω συνεστὸς ἐλέγχοιτο. Ἀλλ’ ἔστιν ἀξιόχρεως ὑπόθεσις ἡ στάσις καὶ ἡ δι’ αὐτὴν ὠφέλεια καὶ τὸ τῶν ἔξωθεν δέος· ταῦτα βεβαιοῖ τὴν πίστιν αὐτοῖς. Καὶ πρὸς τοῦτο δὲ φήσομεν ὅτι οὕτως ἐξ ὑποθέσεως, μᾶλλον δὲ οὐδ’ ὑποθέσεως ἀλλὰ θείας ἐνεργείας τὸ σύνθημα ἡμῶν ἐστιν, ὥστε τὴν ἀρχὴν αὐτοῦ εἶναι θεόν, ἐν προφήταις διδάσκοντα τοὺς ἀνθρώπους ἐλπίσαι ἐπιδημίαν Χριστοῦ, σώσοντος τοὺς ἀνθρώπους. Ὅσον γὰρ τοῦτο οὐκ ἀληθῶς ἐλέγχεται, κἂν δοκῇ ὑπὸ τῶν ἀπίστων ἐλέγχεσθαι, ἐπὶ τοσοῦτον ὁ λόγος ὡς θεοῦ λόγος συνίσταται, καὶ ὁ Ἰησοῦς υἱὸς ὢν θεοῦ καὶ πρὶν ἐνανθρωπῆσαι καὶ ἐνανθρωπήσας ἀποδείκνυται. Ἐγὼ δέ φημι ὅτι καὶ μετὰ τὴν ἐνανθρώπησιν ἀεὶ εὑρίσκεται τοῖς ἔχουσιν ὀφθαλμοὺς ψυχῆς ὀξυδερκεστάτους θεοπρεπέστατος καὶ ἀληθῶς θεόθεν πρὸς ἡμᾶς κατελθών, καὶ οὐκ ἀπὸ συνέσεως ἀνθρωπίνης τὴν ἀρχὴν ἢ τὰ ἑξῆς τῇ ἀρχῇ ἔχων ἀλλ’ ἀπὸ τῆς τοῦ θεοῦ ἐπιφανείας, ποικίλῃ σοφίᾳ καὶ ποικίλαις δυνάμεσι συστήσαντος πρότερον μὲν τὸν ἰουδαϊσμὸν μετὰ δ’ αὐτὸν τὸν χριστιανισμόν·
δαῖον λελέχθω. Ἐπεὶ δὲ μετὰ ταῦτά φησι • Ποῦ οὖν ἐστιν; ἵνα ἴδωμεν καὶ πιστεύσωμεν· › ἐροῦμεν πρὸς αὐτόν· Ποῦ οὖν ἐστι νῦν ὁ ἐν τοῖς προφήταις (55) λέγων καὶ ὁ τεράστια πεποιηκώς; ἵνα ίδωμεν καὶ πιστεύσωμεν, ὅτι μερίς ἐστι (56) τοῦ Θεοῦ. Ἡ ὑμῖν μὲν ἔξεστιν ἀπολογεῖσθαι περὶ τοῦ μὴ ἀεὶ ἐπιφαίνε- σθαι τῷ γένει τῶν Ἑβραίων τὸν Θεὸν, ἡμῖν δὲ οὐ δίδοται ἡ αὐτὴ ἀπολογία περὶ τοῦ Ἰησοῦ, ἅπαξ καὶ ἀναστάντος, καὶ πείσαντος περὶ τῆς ἑαυτοῦ ἀναστά- σεως τοὺς μαθητάς· καὶ ἐπὶ τοσοῦτον πείσαντος, ὥστε δι' ὧν πάσχουσι δεικνύναι πᾶσιν, ὅτι βλέποντες τὴν αἰώνιον ζωήν, καὶ τὴν ὑποδεδειγμένην αὐτοῖς καὶ λόγῳ καὶ ἔργῳ ἀνάστασιν, παίζουσι πάντα τὰ ἐν τῷ βίῳ ἐπίπονα ; Μετὰ ταῦτα λέγει ὁ Ἰουδαῖος· « Ἡ ἐπὶ τούτῳ και τῆλθεν, ἵν᾿ ἀπιστήσωμεν; » Πρὸς ἐν λελέξεται· Οὐκ Β ἐπὶ τούτῳ μὲν ἦλθεν, ἵν᾿ ἐργάσηται τὴν ἀπιστίαν Ἰουδαίοις· προγιγνώσκων δ' αὐτὴν ἐσομένην, προείπε· καὶ συνεχρήσατο τῇ ἀπιστίᾳ τῶν Ἰουδαίων πρὸς τὴν κλῆσιν τῶν ἐθνῶν· τῷ γὰρ ἐκείνων παραπτώματι ἡ σωτηρία τοῖς ἔθνεσι γεγένηται, περὶ ὧν ὁ ἐν τοῖς προφήταις Χριστός φησι· ο Λαός, ὃν οὐκ ἔγνων, ἐδού- λευσέ μοι, εἰς ἀκοὴν ὠτίου ὑπήκουσέ μου· ν και, • Εὑρέθην τοῖς ἐμὲ μὴ ζητοῦσιν, ἐμφανὴς ἐγενόμην τῆς ἐμὲ μὴ ἐπερωτῶσι. » Καὶ σαφές, ὅτι καὶ τὴν ἐν βίῳ κόλασιν Ιουδαίοι, μετὰ τὸ διαθεῖναι τὸν Ἰησοῦν & διέθηκαν, ἐκολάσθησαν. Λεγέτωσαν δ' Ἰουδαίοι ἐὰν ἡμεῖς ἐγκαλοῦντες φάσκωμεν (37), θαυμαστή γε ὑμῖν ἡ τοῦ Θεοῦ πρόνοια καὶ φιλανθρωπία, κολαζο μένοις, καὶ στερηθεῖσι καὶ τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ τοῦ λεγομένου ἁγιάσματος, καὶ τῆς σεμνοτάτης λατρείας; Ο γὰρ ἐὰν εἴπωσιν ἀπολογούμενοι περὶ τῆς προνοίας τοῦ Θεοῦ, ἡμεῖς μᾶλλον κατασκευάσομεν καὶ ἐπὶ τὸ βέλτιον, λέγοντες θαυμαστὴν γεγονέναι πρόνοιαν τοῦ Θεοῦ, συγχρησαμένην τῷ ἁμαρτήματι τοῦ λαοῦ ἐκεί νου εἰς τὸ τοὺς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν διὰ Ἰησοῦ κληθῆναι, τοὺς ξένους τῶν διαθηκῶν, καὶ ἀλλοτρίους τῶν ἐπαγ- γελιῶν εἰς τὴν τοῦ Θεοῦ βασιλείαν. Καὶ ταῦτα δὲ προείπον οἱ προφῆται, ὡς ἄρα διὰ τὰ ἁμαρτήματα τοῦ τῶν Ἑβραίων λαοῦ ἐκλέξεται ὁ Θεὸς οὐχὶ ἔθνος, ἀλλὰ λογάδας πανταχόθεν· καὶ τὰ μωρὰ τοῦ κόσμου ἐκλεξάμενος, ποιήσει τὸ ἀσύνετον ἔθνος γενέσθαι (58) ἐν τοῖς θείοις λόγοις, αἱρομένης μὲν ἀπ' ἐκείνων τῆς τοῦ Θεοῦ βασιλείας, τούτοις δὲ διδομένης. Αρκεί δ᾽ ἀπὸ πλειόνων ἐπὶ τοῦ παρόντος, παραθέσθαι τὴν [, ἀπὸ τῆς ᾠδῆς τοῦ Δευτερονομίου προφητείαν περί τῆς τῶν ἐθνῶν κλήσεως οὕτως ἔχουσαν, λεγομένην ἐκ προσώπου Κυρίου· « Αὐτοὶ γὰρ παρεζήλωσαν με ἐπ᾽ οὐ θεοῖς, παρώργισαν με ἐν τοῖς εἰδώλοις αὐτῶν· κἀγὼ παραζηλώσω αὐτοὺς ἐπ᾽ οὐκ ἔθνει, ἐπ᾽ ἔθνει ασυνέτῳ παροργιῶ αὐτούς. » Εἶτ᾽ ἐπίλογος τοῦ Ἰουδαίου ἐπὶ τούτοις πᾶσί φησι περὶ τοῦ Ἰησοῦ· . Ἐκεῖνος μὲν οὖν ἄνθρωπος ἦν, καὶ τοιοῦτος, οἷον αὐτὸ τὸ ἀληθὲς ἐμφανίζει, καὶ ὁ λόγος δείκνυσιν. » Οὐκ οἶδα δὲ εἰ ἄνθρωπος, τολμή σας ἐπισπεῖραι πάσῃ τῇ οἰκουμένῃ τὴν κατ' αὐτὸν φητείαις. Ἰουδαῖοι, οἱ τῷ Ἰησοῦ ἀπιστοῦντες. μερίς ἐστε. ἐὰν ἡμῖν ἐγκαλοῦντες φάσκωσι. τὸ ἀσύνετον ἔθνος συνετὸν γενέσθαι, συνετόν τὸ ἀσύνετον CONTRA CELSUM LIB. II. phetis loquitur et prodigia fecit ? ut videamus et credamus vos Dei peculium esse. An vobis licet causas dare cur Deus Hebræorum generi non præ- sens semper adsit; nobis autem easdem non licebit reddere de Jesu, qui, semel suscitatus, suam disci- pulis resurrectionem persuasit, et ita quidem per- suasit, ut per ea quæ patiuntur, palam omnibus faciant se ludos facere quæcunque gravia in vita molestaque sunt, quia vitam æternam resurrectio- nemque sibi verbo et opere demonstratam præ oculis habent : A mus ; » dicemus et nos: Ubi nunc est, qui in pro- C , 78. Pergit Judæns: An eo descendit, ut increduli essenius?, Cui dicetur, non eo venisse ut Judæis causa incredulitatis esset, sed eam futu- ram esse providens, prædixit; et ad vocationem gentium usus est Judæorum incredulitate : horum enim casus gentibus fuit salus. Ac de iis Christus ipse in prophetis : e Populus, inquit, quem non co- gnovi, servivit mili, in auditu auris obedivit mihi “.› Et : Inventus suim a non quærentibus me, apparui iis qui me non interrogabant Αtque etiam liquet poenas, quas Judæi etiam in hac vita passi sunt, iis inflictas esse, postquam intulerunt Jesu supplicia. Si igitur in illos sic inveheremur : An admirabilis erga vos fuit Dei providentia et beni- gnitas, qui vos suppliciis affectos privavit simul et Jerusalem et vestro, ut vocatis, sanctuario et san- ctissimo cultu ? respondeant. Si dicent quod Dei vindicet providentiam, nos magis et multo melius illam tuebimur. Dicemus enim admirandam Dei providentiam fuisse, quæ peccato populi illius usa est, ut gentes per Jesum ad regnum Dei vocarentur, tametsi essent a testamentis alienæ, et nihil ad eas promissiones pertinerent. Atque hac prædixerunt propheta, propter Hebraici populi peccata Deum electurum non unam aliquam gentem, sed selectos ex omnibus; et stultis mundi electis, gentem stupi• dam divinis eloquiis eruditurum, sublato aliis regno Dei et aliis tradito. Unum de multis satis impræ- seuliarum fuerit afferre ex cantico Deuteronomii vaticinium, ubi ex persona Christi habentur hæc de gentium vocatione: Ipsi me provocaverunt in iis qui non erant dii, et irritaverunt in idolis suis ; et ego provocabo eos in eo qui non est populus, et in gente stulta irritabo illos ³¹. "Psal. xvII, 45. Isa. LXV, 1. Deut. xxxit, Bolerellus ll- men censet legendum, Jesu loquitur : « Homo igitur fuit ille, et talis qui- dem, qualem et veritas declarat et demonstrat ratio. Sed nescio an homo, ausus per universum orbem suam religionem doctrinamque suam disse- 21. quam in textu, ubi habent, videtur, Exci- dil propter praecedens. (55) Codd. Regius et Basileensis, ἐν ταῖς προ (30) Μερίς ἐστι. Ὁ Ἰουδαῖος scilicet, id est, σἱ (37) Sic libb impressi ad marginem rectius sane 79. Tandem hæc omnia concludens Judæus sic de (58) Τὸ ἀσύνετον ἔθνος γενέσθαι. Scribendum
Book IIILiber tertius
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ἠλέγχθη δὲ καὶ τὸ στάσιν νομίζεσθαι καὶ τὴν διὰ τὴν στάσιν ὠφέλειαν ἀρχὴν εἶναι τῷ τοσούτους ἐπιστρέψαντι καὶ βελτιώσαντι λόγῳ. Ὅτι δὲ οὐδὲ τὸ [τῶν] ἔξωθεν δέος τὸ σύνθημα ἡμῶν διακρατεῖ δῆλον ἐκ τοῦ καὶ τοῦτο βουληθέντος θεοῦ πεπαῦσθαι ἤδη χρόνῳ πλείονι. Καὶ εἰκὸς παύσεσθαι τὸ ὡς πρὸς τὸν βίον τοῦτον τοῖς πιστεύουσιν ἐγγενόμενον ἀδεές, ἐπὰν πάλιν οἱ παντὶ τρόπῳ διαβάλλοντες τὸν λόγον τὴν αἰτίαν τῆς ἐπὶ τοσοῦτο νῦν στάσεως ἐν πλήθει τῶν πιστευόντων νομίσωσιν εἶναι, ἐν τῷ μὴ προσπολεμεῖσθαι αὐτοὺς ὑπὸ τῶν ἡγουμένων ὁμοίως τοῖς πάλαι χρόνοις. Μεμαθήκαμεν γὰρ ἀπὸ τοῦ λόγου μήτ’ ἐν εἰρήνῃ ἐκλύεσθαι καὶ τῇ ἀνέσει ἑαυτοὺς ἐπιδιδόναι μήτ’ ἐν τῷ πολεμεῖσθαι ὑπὸ τοῦ κόσμου ἐκκακεῖν καὶ ἀφίστασθαι τῆς πρὸς τὸν θεὸν τῶν ὅλων ἐν Ἰησοῦ τῷ Χριστῷ ἀγάπης. Σαφῶς δὴ τὸ σεμνὸν τῆς ἡμετέρας ἀρχῆς παριστῶμεν καὶ οὐχ, ὡς οἴεται Κέλσος, ἀποκρύπτομεν, ἐπὰν καὶ τοῖς πρώτως εἰσαγομένοις καταφρόνησιν μὲν τῶν εἰδώλων καὶ πάντων τῶν ἀγαλμάτων ἐμποιήσωμεν, καὶ πρὸς τούτοις ἐπαίροντες τὰ φρονήματα αὐτῶν ἀπὸ τοῦ δουλεύειν τοῖς κτισθεῖσιν ἀντὶ θεοῦ ἐπὶ τὸν κτίσαντα τὰ ὅλα αὐτοὺς ἀναβιβάζωμεν·
δαῖον λελέχθω. Ἐπεὶ δὲ μετὰ ταῦτά φησι • Ποῦ οὖν ἐστιν; ἵνα ἴδωμεν καὶ πιστεύσωμεν· › ἐροῦμεν πρὸς αὐτόν· Ποῦ οὖν ἐστι νῦν ὁ ἐν τοῖς προφήταις (55) λέγων καὶ ὁ τεράστια πεποιηκώς; ἵνα ίδωμεν καὶ πιστεύσωμεν, ὅτι μερίς ἐστι (56) τοῦ Θεοῦ. Ἡ ὑμῖν μὲν ἔξεστιν ἀπολογεῖσθαι περὶ τοῦ μὴ ἀεὶ ἐπιφαίνε- σθαι τῷ γένει τῶν Ἑβραίων τὸν Θεὸν, ἡμῖν δὲ οὐ δίδοται ἡ αὐτὴ ἀπολογία περὶ τοῦ Ἰησοῦ, ἅπαξ καὶ ἀναστάντος, καὶ πείσαντος περὶ τῆς ἑαυτοῦ ἀναστά- σεως τοὺς μαθητάς· καὶ ἐπὶ τοσοῦτον πείσαντος, ὥστε δι' ὧν πάσχουσι δεικνύναι πᾶσιν, ὅτι βλέποντες τὴν αἰώνιον ζωήν, καὶ τὴν ὑποδεδειγμένην αὐτοῖς καὶ λόγῳ καὶ ἔργῳ ἀνάστασιν, παίζουσι πάντα τὰ ἐν τῷ βίῳ ἐπίπονα ; Μετὰ ταῦτα λέγει ὁ Ἰουδαῖος· « Ἡ ἐπὶ τούτῳ και τῆλθεν, ἵν᾿ ἀπιστήσωμεν; » Πρὸς ἐν λελέξεται· Οὐκ Β ἐπὶ τούτῳ μὲν ἦλθεν, ἵν᾿ ἐργάσηται τὴν ἀπιστίαν Ἰουδαίοις· προγιγνώσκων δ' αὐτὴν ἐσομένην, προείπε· καὶ συνεχρήσατο τῇ ἀπιστίᾳ τῶν Ἰουδαίων πρὸς τὴν κλῆσιν τῶν ἐθνῶν· τῷ γὰρ ἐκείνων παραπτώματι ἡ σωτηρία τοῖς ἔθνεσι γεγένηται, περὶ ὧν ὁ ἐν τοῖς προφήταις Χριστός φησι· ο Λαός, ὃν οὐκ ἔγνων, ἐδού- λευσέ μοι, εἰς ἀκοὴν ὠτίου ὑπήκουσέ μου· ν και, • Εὑρέθην τοῖς ἐμὲ μὴ ζητοῦσιν, ἐμφανὴς ἐγενόμην τῆς ἐμὲ μὴ ἐπερωτῶσι. » Καὶ σαφές, ὅτι καὶ τὴν ἐν βίῳ κόλασιν Ιουδαίοι, μετὰ τὸ διαθεῖναι τὸν Ἰησοῦν & διέθηκαν, ἐκολάσθησαν. Λεγέτωσαν δ' Ἰουδαίοι ἐὰν ἡμεῖς ἐγκαλοῦντες φάσκωμεν (37), θαυμαστή γε ὑμῖν ἡ τοῦ Θεοῦ πρόνοια καὶ φιλανθρωπία, κολαζο μένοις, καὶ στερηθεῖσι καὶ τῆς Ἱερουσαλήμ, καὶ τοῦ λεγομένου ἁγιάσματος, καὶ τῆς σεμνοτάτης λατρείας; Ο γὰρ ἐὰν εἴπωσιν ἀπολογούμενοι περὶ τῆς προνοίας τοῦ Θεοῦ, ἡμεῖς μᾶλλον κατασκευάσομεν καὶ ἐπὶ τὸ βέλτιον, λέγοντες θαυμαστὴν γεγονέναι πρόνοιαν τοῦ Θεοῦ, συγχρησαμένην τῷ ἁμαρτήματι τοῦ λαοῦ ἐκεί νου εἰς τὸ τοὺς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν διὰ Ἰησοῦ κληθῆναι, τοὺς ξένους τῶν διαθηκῶν, καὶ ἀλλοτρίους τῶν ἐπαγ- γελιῶν εἰς τὴν τοῦ Θεοῦ βασιλείαν. Καὶ ταῦτα δὲ προείπον οἱ προφῆται, ὡς ἄρα διὰ τὰ ἁμαρτήματα τοῦ τῶν Ἑβραίων λαοῦ ἐκλέξεται ὁ Θεὸς οὐχὶ ἔθνος, ἀλλὰ λογάδας πανταχόθεν· καὶ τὰ μωρὰ τοῦ κόσμου ἐκλεξάμενος, ποιήσει τὸ ἀσύνετον ἔθνος γενέσθαι (58) ἐν τοῖς θείοις λόγοις, αἱρομένης μὲν ἀπ' ἐκείνων τῆς τοῦ Θεοῦ βασιλείας, τούτοις δὲ διδομένης. Αρκεί δ᾽ ἀπὸ πλειόνων ἐπὶ τοῦ παρόντος, παραθέσθαι τὴν [, ἀπὸ τῆς ᾠδῆς τοῦ Δευτερονομίου προφητείαν περί τῆς τῶν ἐθνῶν κλήσεως οὕτως ἔχουσαν, λεγομένην ἐκ προσώπου Κυρίου· « Αὐτοὶ γὰρ παρεζήλωσαν με ἐπ᾽ οὐ θεοῖς, παρώργισαν με ἐν τοῖς εἰδώλοις αὐτῶν· κἀγὼ παραζηλώσω αὐτοὺς ἐπ᾽ οὐκ ἔθνει, ἐπ᾽ ἔθνει ασυνέτῳ παροργιῶ αὐτούς. » Εἶτ᾽ ἐπίλογος τοῦ Ἰουδαίου ἐπὶ τούτοις πᾶσί φησι περὶ τοῦ Ἰησοῦ· . Ἐκεῖνος μὲν οὖν ἄνθρωπος ἦν, καὶ τοιοῦτος, οἷον αὐτὸ τὸ ἀληθὲς ἐμφανίζει, καὶ ὁ λόγος δείκνυσιν. » Οὐκ οἶδα δὲ εἰ ἄνθρωπος, τολμή σας ἐπισπεῖραι πάσῃ τῇ οἰκουμένῃ τὴν κατ' αὐτὸν φητείαις. Ἰουδαῖοι, οἱ τῷ Ἰησοῦ ἀπιστοῦντες. μερίς ἐστε. ἐὰν ἡμῖν ἐγκαλοῦντες φάσκωσι. τὸ ἀσύνετον ἔθνος συνετὸν γενέσθαι, συνετόν τὸ ἀσύνετον CONTRA CELSUM LIB. II. phetis loquitur et prodigia fecit ? ut videamus et credamus vos Dei peculium esse. An vobis licet causas dare cur Deus Hebræorum generi non præ- sens semper adsit; nobis autem easdem non licebit reddere de Jesu, qui, semel suscitatus, suam disci- pulis resurrectionem persuasit, et ita quidem per- suasit, ut per ea quæ patiuntur, palam omnibus faciant se ludos facere quæcunque gravia in vita molestaque sunt, quia vitam æternam resurrectio- nemque sibi verbo et opere demonstratam præ oculis habent : A mus ; » dicemus et nos: Ubi nunc est, qui in pro- C , 78. Pergit Judæns: An eo descendit, ut increduli essenius?, Cui dicetur, non eo venisse ut Judæis causa incredulitatis esset, sed eam futu- ram esse providens, prædixit; et ad vocationem gentium usus est Judæorum incredulitate : horum enim casus gentibus fuit salus. Ac de iis Christus ipse in prophetis : e Populus, inquit, quem non co- gnovi, servivit mili, in auditu auris obedivit mihi “.› Et : Inventus suim a non quærentibus me, apparui iis qui me non interrogabant Αtque etiam liquet poenas, quas Judæi etiam in hac vita passi sunt, iis inflictas esse, postquam intulerunt Jesu supplicia. Si igitur in illos sic inveheremur : An admirabilis erga vos fuit Dei providentia et beni- gnitas, qui vos suppliciis affectos privavit simul et Jerusalem et vestro, ut vocatis, sanctuario et san- ctissimo cultu ? respondeant. Si dicent quod Dei vindicet providentiam, nos magis et multo melius illam tuebimur. Dicemus enim admirandam Dei providentiam fuisse, quæ peccato populi illius usa est, ut gentes per Jesum ad regnum Dei vocarentur, tametsi essent a testamentis alienæ, et nihil ad eas promissiones pertinerent. Atque hac prædixerunt propheta, propter Hebraici populi peccata Deum electurum non unam aliquam gentem, sed selectos ex omnibus; et stultis mundi electis, gentem stupi• dam divinis eloquiis eruditurum, sublato aliis regno Dei et aliis tradito. Unum de multis satis impræ- seuliarum fuerit afferre ex cantico Deuteronomii vaticinium, ubi ex persona Christi habentur hæc de gentium vocatione: Ipsi me provocaverunt in iis qui non erant dii, et irritaverunt in idolis suis ; et ego provocabo eos in eo qui non est populus, et in gente stulta irritabo illos ³¹. "Psal. xvII, 45. Isa. LXV, 1. Deut. xxxit, Bolerellus ll- men censet legendum, Jesu loquitur : « Homo igitur fuit ille, et talis qui- dem, qualem et veritas declarat et demonstrat ratio. Sed nescio an homo, ausus per universum orbem suam religionem doctrinamque suam disse- 21. quam in textu, ubi habent, videtur, Exci- dil propter praecedens. (55) Codd. Regius et Basileensis, ἐν ταῖς προ (30) Μερίς ἐστι. Ὁ Ἰουδαῖος scilicet, id est, σἱ (37) Sic libb impressi ad marginem rectius sane 79. Tandem hæc omnia concludens Judæus sic de (58) Τὸ ἀσύνετον ἔθνος γενέσθαι. Scribendum
PG 11:939ἐμφανῶς παριστάντες τὸν προφητευθέντα ἔκ τε τῶν περὶ αὐτοῦ προφητειῶνπολλαὶ δέ εἰσιν αὗταικαὶ ἐκ τῶν ἐξητασμένως παραδιδομένων τοῖς δυναμένοις ἀκούειν συνετώτερον τῶν εὐαγγελίων καὶ τῶν ἀποστολικῶν φωνῶν. Ποῖα δὲ παντοδαπὰ ἐπισπώμεθα ἢ τίνα συμπλάσσομεν δείματα, ὡς ἀναποδείκτως γράφει ὁ Κέλσος, παραστησάτω ὁ βουλόμενος. Εἰ μὴ ἄρα τὴν περὶ δικαστοῦ θεοῦ καὶ δικαζομένων ἀνθρώπων ἐφ’ οἷς ἔπραξαν πᾶσι διδασκαλίαν μετὰ κατασκευῆς ποικίλης, πῇ μὲν τῆς ἀπὸ τῶν γραφῶν πῇ δὲ καὶ ἀπὸ τοῦ εἰκότος λόγου, δείματα βούλεται λέγειν ὁ Κέλσος συμπεπλασμένα. Καίτοι γεφίλη γὰρ ἡ ἀλήθεια φησὶ πρὸς τοῖς τελευταίοις ὁ Κέλσος ὅτι μήτε τούτοις εἴη μήτ’ ἐμοὶ μήτε ἄλλῳ τινὶ ἀνθρώπων ἀποθέσθαι τὸ περὶ τοῦ κολασθήσεσθαι τοὺς ἀδίκους καὶ γερῶν ἀξιωθήσεσθαι τοὺς δικαίους δόγμα. Ποῖα οὖν δείματα, ἐὰν ἀνέλῃς τὸν περὶ κολάσεως λόγον, συμπλάττοντες ἐπισπώμεθα τοὺς ἀνθρώπους; Ἀλλὰ καὶ ἐπὰν λέγῃ ὅτι τὰ τοῦ παλαιοῦ λόγου παρακούσματα συμπλάττοντες τούτοις προκαταυλοῦμεν καὶ προκατηχοῦμεν τοὺς ἀνθρώπους ὡς οἱ τοὺς κορυβαντιζομένους περιβομβοῦντες, φήσομεν πρὸς αὐτόν· ποίου παλαιοῦ λόγου παρακούσματα;
θεοσέβειαν καὶ διδασκαλίαν, δύναται (39) ἀθεεὶ ποιῆ- σαι βούλεται, καὶ κρείττων γενέσθαι πάντων τῶν ἀντιπραττόντων τῇ νομῇ τῆς διδασκαλίας αὐτοῦ, βα- σιλέων τε καὶ ἡγουμένων, καὶ συγκλήτου βουλῆς Ῥωμαίων, καὶ τῶν πανταχοῦ ἀρχόντων, καὶ δήμου. Πῶς δὲ καὶ ἀνθρώπου φύσις, μηδὲν ἔχουσα κρεῖττον ἐν αὐτῇ, δύναται τοσοῦτον ἐπιστρέψαι πλῆθος; καὶ οὐ θαυμαστὸν εἰ τῶν φρονίμων, ἀλλὰ καὶ τῶν ἀλο γωτάτων, καὶ τοῖς πάθεσιν ἐγκειμένων (40), καὶ ὅσον ἐπὶ τῇ ἀλογία, χαλεπώτερον μετατιθεμένων εἰς τὸ σωφρονέστερον ; Αλλ' ἐπεὶ δύναμις τοῦ Θεοῦ ὁ Χρι στὸς ἦν, καὶ σοφία τοῦ Πατρὸς, διὰ τοῦτο ταῦτα πε- ποίηκε, καὶ ἔτι ποιεῖ, κἂν μήτε Ἰουδαῖοι μήτε Ελ- ληνες βούλωνται, οἱ ἀπιστοῦντες αὐτοῦ τῷ λόγῳ, Ἡμεῖς οὖν οὐ παυσόμεθα πιστεύοντες τῷ Θεῷ κατά τὰς Ἰησοῦ Χριστοῦ ὑποθήκας, καὶ τοὺς τυφλώττοντας περὶ θεοσέβειαν ἐθέλοντες ἐπιστρέφειν· κἂν οἱ ἀλη θῶς τυφλώττοντες λοιδορῶνται ἡμῖν ὡς τυφλώττουσι, καὶ οἱ βουκολοῦντες, εἴτε Ἰουδαῖοι εἴτε Ἕλληνες, τοὺς συγκατατιθεμένους αὐτοῖς, ἡμῖν ἐγκαλῶσιν ὡς βουκολοῦσι τοὺς ἀνθρώπους· καλήν γε βουκόλησιν, ἵν᾽ ἀντὶ ἀκολάστων σώφρονες γένωνται, ἢ προκόπτον τές γε ἐπὶ σωφροσύνην· καὶ ἀντὶ ἀδίκων δίκαιοι, ή προκόπτοντες ἐπὶ δικαιοσύνην· καὶ ἀντὶ ἀφρόνων φρόνιμοι, ἢ ὁδεύοντες ἐπὶ τὴν φρόνησιν· καὶ ἀντὶ δει- λῶν καὶ ἀγενῶν (41) καὶ ἀνάνδρων, ἀνδρεῖοι καὶ καρτερικοί, καὶ μάλιστα τοῦτο ἐπιδεικνύμενοι ἐν τοῖς ὑπὲρ εὐσεβείας τῆς εἰς τὸν κτίσαντα ὅλα Θεὸν ἀγῶ σιν. Ἦλθεν οὖν οὐχ ὑπὸ ἑνὸς προφήτου, ἀλλ᾽ ὑπὸ πάντων προκηρυχθεὶς Ἰησοῦς Χριστός. Καὶ τοῦτο δὲ τῆς ἀμαθίας ἦν Κέλσου, περιθεῖναι τῷ Ἰουδαϊκῷ προσώπῳ, ἕνα προφήτην προειρηκέναι περὶ τοῦ Χρι- στοῦ. Καὶ ἐπεὶ ταῦτα ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος εἰσῆκται λέγων, ὡς δῆθεν κατὰ τὸν ἑαυτοῦ νόμον, καὶ αὐτοῦ που κατέπαυσε τὸν λόγον, καὶ ἄλλα εἰπὼν οὐ μνήμης ἄξια· καὶ αὐτὸς ἐνθάδε καταπαύσω τη δεύτερον τῶν πρὸς τὸ σύγγραμμα αὐτοῦ ὑπαγορευ θέντων μοι. Θεοῦ δὲ διδόντος, καὶ τῆς Χριστοῦ δυνά- μεως τῇ ψυχῇ ἡμῶν ἐπιδημούσης, πειρασόμεθα ἐν τῷ τρίτῳ πρὸς τὰ ἑξῆς τῷ Κέλσῳ γραφέντα πρα γματεύσασθαι. ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΚΑΤΑ ΚΕΛΣΟΥ ΤΟΜΟΣ ΤΡΙΤΟΣ (42) ἐκκειμένων. Ἐν μὲν τῷ πρώτῳ τῷ πρὸς τὴν ἀλαζόνα ἐπι- γραφὴν Κέλσου, ἐπιγράψαντος ἀληθῆ λόγον τὸ καθ᾽ ἡμῶν αὐτῷ συνταχθὲν βιβλίον, ὡς προσέταξας, κατὰ δύναμιν, πιστότατε 'Αμβρόσιε, διειλήφαμεν τὸ προ- Κέλσου ἀληθῆ λόγον τόμος γ'. τόμος γ' λόγος γ'. ORIGENIS B minare, posset sine Deo facere omnia pro arbitrio, A superareque eos omnes, qui suæ doctrinæ promul- gationi adversarentur, reges, imperatores, senatum Romanum, omnes omnium gentium principes, po- pulum. Quomodo autem et hominis natura, nihil labens in se ipsa præstantius, posset tantæ multi- tudinis animos immutare, nec modo sapientium, quod non mirum esset, sed eorum etiam, qui nulla ratione ducuntur, qui vitiis dediti sunt, qui- que eo difficilius ad continentiam adducuntur, quo- minus rationi sunt obsequentes? Quoniam vero Christus erat et Dei virtus et Patris sapientia, hæc omnia fecit et etiam nunc facit, licet Judæi et Græci ejus doctrinae increduli assentiri nolint. Nos igitur Jesu documentis instructi Deo credere non unquam desinemus, et illos ad Dei cultum cæcutientes ad meliorem frugem velle revocare : quamvis nos cœ- citatis accusent, ipsi vere cæci, et nos decipere homines criminentur, cum ipsi sive Judæi, sive Greci, audientes se decipiant. Pulchra profecto nostra decipiendi ratio, quippe qui facimus, ut ex intemperantibus temperantes fiant, aut studeant temperantiæ; ex injustis justi sint, aut ad justitiam tendant; e imprudentibus evadant prudentes aut vian prudentiæ sectentur ; ex timidis, ignavis, im- becillis, animosi sint et fortes; qua virtute tum præsertim eminent, cum ad pietatem erga Deum omnium conditorem servandam decertant. Venit ergo Jesus Christus non ab uno propheta, sed ab Omnibus prænuntiatus. Et Celsi ignorantia fuit, Ju- dæum inducere dicentem, ab uno propheta prædi- ctum Christum fuisse. Atque hæc Judæus apud Celsum, quasi secundum suam legemn loculus, adle ditis nonnullis aliis, quæ minime digna sunt men- tione, finem dicendi facit. Hic igitur et ego secundo contra illius sermonem libro finem imponam. Deo autem dante, et Christi virtute in nostram animam illapsa, in tertio quæ postea a Celso scripta sunt refutare conabimur, C ORIGENIS CONTRA CELSUM LIBER TERTIUS. ganti veri sermonis titulo inscriptum contraque nos elaboratum scripsimus volumine, fidelissime Am- brosi, præfationem ejus et quæ sequuntur ordine, Duo Anglicani pro habent 1. In primo quod adversus librum a Celso arro- D (39) Codex Regius, δυνήσεται. (40) Εγκειμένων. Guieto scribendum videtur, (41) Codd. Regius et Basileensis, ἀγεννῶν. (42) In mss. titulus est, πρὸς τὸν ἐπιγεγραμμένον
Εἴτε γὰρ τοῦ ἑλληνικοῦ, καὶ διδάξαντος περὶ τῶν ὑπὸ γῆν δικαστηρίων, εἴτε τοῦ ἰουδαϊκοῦ, μετὰ τῶν ἄλλων καὶ περὶ τῆς ἑξῆς τῷ βίῳ τούτῳ ζωῆς προφητεύσαντος, οὐκ ἂν ἔχοι παραστῆσαι ὅτι ἡμεῖς ἐν παρακούσμασι γενόμενοι τῆς ἀληθείας, ὅσοι γε πειρώμεθα μετὰ λόγου πιστεύειν, πρὸς τὰ τοιαῦτα ζῶμεν δόγματα. Παραβάλλειν δὲ τὰ τῆς πίστεως ἡμῶν τοῖς Αἰγυπτίων θέλει πράγμασι· Παρ’ οἷς προσιόντι μέν ἐστι λαμπρὰ τεμένη καὶ ἄλση καὶ προπυλαίων μεγέθη τε καὶ κάλλη καὶ νεῲ θαυμάσιοι καὶ σκηναὶ πέριξ ὑπερήφανοι καὶ θρησκεῖαι μάλα δεισιδαίμονες καὶ μυστηριώτιδες, ἤδη δὲ εἰσιόντι καὶ ἐνδοτέρω γινομένῳ θεωρεῖται προσκυνούμενος αἴλουρος ἢ πίθηκος ἢ κροκόδειλος ἢ τράγος ἢ κύων. Τί γὰρ τὸ ἀνάλογον τοῖς πρὸς τοὺς προσιόντας σεμνοφανέσιν Αἰγυπτίων ἐστὶ παρ’ ἡμῖν, τί δὲ τὸ ἀνάλογον τοῖς ἔνδον μετὰ τὰ σεμνὰ προπύλαια ἀλόγοις ζῴοις προσκυνουμένοις; Ἢ τὰς μὲν προφητείας καὶ τὸν ἐπὶ πᾶσι θεὸν καὶ τὰ κατὰ τῶν ἀγαλμάτων [νοεῖν] ἐστὶ τὰ καὶ κατ’ αὐτὸν σεμνά, Ἰησοῦς δὲ Χριστὸς ἐσταυρωμένος τὸ ἀνάλογον τῷ προσκυνουμένῳ ἀλόγῳ ζῴῳ;
θεοσέβειαν καὶ διδασκαλίαν, δύναται (39) ἀθεεὶ ποιῆ- σαι βούλεται, καὶ κρείττων γενέσθαι πάντων τῶν ἀντιπραττόντων τῇ νομῇ τῆς διδασκαλίας αὐτοῦ, βα- σιλέων τε καὶ ἡγουμένων, καὶ συγκλήτου βουλῆς Ῥωμαίων, καὶ τῶν πανταχοῦ ἀρχόντων, καὶ δήμου. Πῶς δὲ καὶ ἀνθρώπου φύσις, μηδὲν ἔχουσα κρεῖττον ἐν αὐτῇ, δύναται τοσοῦτον ἐπιστρέψαι πλῆθος; καὶ οὐ θαυμαστὸν εἰ τῶν φρονίμων, ἀλλὰ καὶ τῶν ἀλο γωτάτων, καὶ τοῖς πάθεσιν ἐγκειμένων (40), καὶ ὅσον ἐπὶ τῇ ἀλογία, χαλεπώτερον μετατιθεμένων εἰς τὸ σωφρονέστερον ; Αλλ' ἐπεὶ δύναμις τοῦ Θεοῦ ὁ Χρι στὸς ἦν, καὶ σοφία τοῦ Πατρὸς, διὰ τοῦτο ταῦτα πε- ποίηκε, καὶ ἔτι ποιεῖ, κἂν μήτε Ἰουδαῖοι μήτε Ελ- ληνες βούλωνται, οἱ ἀπιστοῦντες αὐτοῦ τῷ λόγῳ, Ἡμεῖς οὖν οὐ παυσόμεθα πιστεύοντες τῷ Θεῷ κατά τὰς Ἰησοῦ Χριστοῦ ὑποθήκας, καὶ τοὺς τυφλώττοντας περὶ θεοσέβειαν ἐθέλοντες ἐπιστρέφειν· κἂν οἱ ἀλη θῶς τυφλώττοντες λοιδορῶνται ἡμῖν ὡς τυφλώττουσι, καὶ οἱ βουκολοῦντες, εἴτε Ἰουδαῖοι εἴτε Ἕλληνες, τοὺς συγκατατιθεμένους αὐτοῖς, ἡμῖν ἐγκαλῶσιν ὡς βουκολοῦσι τοὺς ἀνθρώπους· καλήν γε βουκόλησιν, ἵν᾽ ἀντὶ ἀκολάστων σώφρονες γένωνται, ἢ προκόπτον τές γε ἐπὶ σωφροσύνην· καὶ ἀντὶ ἀδίκων δίκαιοι, ή προκόπτοντες ἐπὶ δικαιοσύνην· καὶ ἀντὶ ἀφρόνων φρόνιμοι, ἢ ὁδεύοντες ἐπὶ τὴν φρόνησιν· καὶ ἀντὶ δει- λῶν καὶ ἀγενῶν (41) καὶ ἀνάνδρων, ἀνδρεῖοι καὶ καρτερικοί, καὶ μάλιστα τοῦτο ἐπιδεικνύμενοι ἐν τοῖς ὑπὲρ εὐσεβείας τῆς εἰς τὸν κτίσαντα ὅλα Θεὸν ἀγῶ σιν. Ἦλθεν οὖν οὐχ ὑπὸ ἑνὸς προφήτου, ἀλλ᾽ ὑπὸ πάντων προκηρυχθεὶς Ἰησοῦς Χριστός. Καὶ τοῦτο δὲ τῆς ἀμαθίας ἦν Κέλσου, περιθεῖναι τῷ Ἰουδαϊκῷ προσώπῳ, ἕνα προφήτην προειρηκέναι περὶ τοῦ Χρι- στοῦ. Καὶ ἐπεὶ ταῦτα ὁ παρὰ τῷ Κέλσῳ Ἰουδαῖος εἰσῆκται λέγων, ὡς δῆθεν κατὰ τὸν ἑαυτοῦ νόμον, καὶ αὐτοῦ που κατέπαυσε τὸν λόγον, καὶ ἄλλα εἰπὼν οὐ μνήμης ἄξια· καὶ αὐτὸς ἐνθάδε καταπαύσω τη δεύτερον τῶν πρὸς τὸ σύγγραμμα αὐτοῦ ὑπαγορευ θέντων μοι. Θεοῦ δὲ διδόντος, καὶ τῆς Χριστοῦ δυνά- μεως τῇ ψυχῇ ἡμῶν ἐπιδημούσης, πειρασόμεθα ἐν τῷ τρίτῳ πρὸς τὰ ἑξῆς τῷ Κέλσῳ γραφέντα πρα γματεύσασθαι. ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΚΑΤΑ ΚΕΛΣΟΥ ΤΟΜΟΣ ΤΡΙΤΟΣ (42) ἐκκειμένων. Ἐν μὲν τῷ πρώτῳ τῷ πρὸς τὴν ἀλαζόνα ἐπι- γραφὴν Κέλσου, ἐπιγράψαντος ἀληθῆ λόγον τὸ καθ᾽ ἡμῶν αὐτῷ συνταχθὲν βιβλίον, ὡς προσέταξας, κατὰ δύναμιν, πιστότατε 'Αμβρόσιε, διειλήφαμεν τὸ προ- Κέλσου ἀληθῆ λόγον τόμος γ'. τόμος γ' λόγος γ'. ORIGENIS B minare, posset sine Deo facere omnia pro arbitrio, A superareque eos omnes, qui suæ doctrinæ promul- gationi adversarentur, reges, imperatores, senatum Romanum, omnes omnium gentium principes, po- pulum. Quomodo autem et hominis natura, nihil labens in se ipsa præstantius, posset tantæ multi- tudinis animos immutare, nec modo sapientium, quod non mirum esset, sed eorum etiam, qui nulla ratione ducuntur, qui vitiis dediti sunt, qui- que eo difficilius ad continentiam adducuntur, quo- minus rationi sunt obsequentes? Quoniam vero Christus erat et Dei virtus et Patris sapientia, hæc omnia fecit et etiam nunc facit, licet Judæi et Græci ejus doctrinae increduli assentiri nolint. Nos igitur Jesu documentis instructi Deo credere non unquam desinemus, et illos ad Dei cultum cæcutientes ad meliorem frugem velle revocare : quamvis nos cœ- citatis accusent, ipsi vere cæci, et nos decipere homines criminentur, cum ipsi sive Judæi, sive Greci, audientes se decipiant. Pulchra profecto nostra decipiendi ratio, quippe qui facimus, ut ex intemperantibus temperantes fiant, aut studeant temperantiæ; ex injustis justi sint, aut ad justitiam tendant; e imprudentibus evadant prudentes aut vian prudentiæ sectentur ; ex timidis, ignavis, im- becillis, animosi sint et fortes; qua virtute tum præsertim eminent, cum ad pietatem erga Deum omnium conditorem servandam decertant. Venit ergo Jesus Christus non ab uno propheta, sed ab Omnibus prænuntiatus. Et Celsi ignorantia fuit, Ju- dæum inducere dicentem, ab uno propheta prædi- ctum Christum fuisse. Atque hæc Judæus apud Celsum, quasi secundum suam legemn loculus, adle ditis nonnullis aliis, quæ minime digna sunt men- tione, finem dicendi facit. Hic igitur et ego secundo contra illius sermonem libro finem imponam. Deo autem dante, et Christi virtute in nostram animam illapsa, in tertio quæ postea a Celso scripta sunt refutare conabimur, C ORIGENIS CONTRA CELSUM LIBER TERTIUS. ganti veri sermonis titulo inscriptum contraque nos elaboratum scripsimus volumine, fidelissime Am- brosi, præfationem ejus et quæ sequuntur ordine, Duo Anglicani pro habent 1. In primo quod adversus librum a Celso arro- D (39) Codex Regius, δυνήσεται. (40) Εγκειμένων. Guieto scribendum videtur, (41) Codd. Regius et Basileensis, ἀγεννῶν. (42) In mss. titulus est, πρὸς τὸν ἐπιγεγραμμένον
PG 11:941Ἀλλ’ ἐὰν τοῦτο λέγῃοὐ γὰρ ἄλλο τι οἶμαι φήσειν αὐτόν, ἀπαντήσομεν ὅτι πλείονα ἐν τοῖς ἀνωτέρω ἡμῖν εἰς καταςκευὴν τῶν κατὰ τὸν Ἰησοῦν εἴρηται, ὅτι καὶ τὰ δοκοῦντα κατ’ ἄνθρωπον αὐτῷ συμβεβηκέναι χρησίμως γέγονεν τῷ παντὶ καὶ σωτηρίως τῷ ὅλῳ κόσμῳ. Εἶτα τὰ μὲν τῶν Αἰγυπτίων, σεμνολογούντων καὶ τὰ περὶ τῶν ἀλόγων ζῴων καὶ φασκόντων εἶναί τινα αὐτὰ θεοῦ σύμβολα ἢ ὅπως φίλον ὀνομάζειν τοῖς χρηματίζουσιν αὐτῶν προφήταις, φησὶ φαντασίαν ἐξαποστέλλειν τοῖς ταῦτα μεμαθηκόσιν, ὅτι μὴ μάτην μεμύηνται· τὰ δ’ ἐν τοῖς ἡμετέροις λόγοις ἀπὸ τοῦ καλουμένου παρὰ τῷ Παύλῳ χαρίσματος ἐν τῷ διὰ τοῦ πνεύματος λόγῳ σοφίας καὶ ἐν τῷ κατὰ τὸ πνεῦμα λόγῳ γνώσεως παριστάμενα τοῖς ἐν χριστιανισμῷ πολυμαθέσιν οὐδὲ πεφαντάσθαι μοι ὁ Κέλσος δοκεῖ οὐ μόνον ἀπὸ τούτων ἀλλὰ καὶ ἐξ ὧν ἐν τοῖς ἑξῆς κατηγορῶν τοῦ συστήματος Χριστιανῶν λέγει, ὡς πάντα μὲν σοφὸν ἀπελαυνόντων τοῦ λόγου τῆς πίστεως αὐτῶν μόνους δὲ ἀνοήτους καὶ τοὺς ἀνδραποδώδεις καλούντων, περὶ ὧν κατὰ καιρὸν εἰσόμεθα, γενόμενοι κατὰ τὸν τόπον.
οίμιον αὐτοῦ καὶ ἑξῆς, ἕκαστον τῶν εἰρημένων βα- Α σανίζοντες, ἕως κατελήξαμεν εἰς τὴν παρ' αὐτῷ δη- μηγορίαν τοῦ Ἰουδαίου, πεπλασμένην γεγονέναι πρὸς τὸν Ἰησοῦν· ἐν δὲ τῷ δευτέρῳ πρὸς ὅλα, ὡς οἷοί τ᾽ ἦμεν, ἀπαντήσαντες τὰ τῆς πρὸς ἡμᾶς, τοὺς διὰ Χριστοῦ τῷ Θεῷ πιστεύοντας, δημηγορίας τοῦ παρ' αὐτῷ Ἰουδαίου· τρίτον τοῦτον ἐνιστάμεθα λό- γον, ἐν ᾧ πρόκειται ἀγωνίσασθαι πρὸς ὁ ἐκτίθεται ὡς ἀπὸ ἰδίου προσώπου. Φησὶ δὴ, ὅτι « Εὐηθέστατα ἐρίζουσι πρὸς ἀλλήλους Χριστιανοὶ καὶ Ἰουδαῖοι, καὶ λέγει μηδὲν διαφέρειν ἡμῶν τὸν πρὸς ἀλλήλους διά λογον περί Χριστοῦ τῆς κατὰ τὴν παροιμίαν καλου- μένης όνου σκιᾶς μάχης (43)· καὶ οἴεται μηδὲν σεμνὸν εἶναι ἐν τῇ Ἰουδαίων καὶ Χριστιανῶν πρὸς ἀλλήλους ζητήσει· πιστευόντων μὲν ἀμφοτέρων, ὅτι ἀπὸ θείου Πνεύματος προεφητεύθη τις ἐπιδημήσων Σωτὴρ τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, οὐκέτι δ' ὁμολο γούντων περὶ τοῦ ἐληλυθέναι τὸν προφητευόμενον, ή μή, ο Χριστιανοὶ μὲν γὰρ τῷ Ἰησοῦ, ὡς κατὰ τὰ προφητευόμενα ἐληλυθότι, πεπιστεύκαμεν· Ἰου δαίων δὲ οἱ πλεῖστοι τοσοῦτον δέουσι τοῦ πιστεύειν εἰς αὐτὸν, ὡς καὶ τοὺς μὲν κατὰ τὸν καιρὸν ἐκεῖνον ἐπιβεβουλευκέναι τῷ Ἰησοῦ· τοὺς δὲ νῦν, εὐδοκοῦν- τας τοῖς ὑπὸ τῶν Ἰουδαίων κατ᾿ αὐτοῦ τετολμημέ- νοις τότε, κακηγορεῖν τὸν Ἰησοῦν, ὡς διά τινος γοη τείας πλασάμενον, ὅτι ἄρα εἴη ὁ ὑπὸ τῶν προφητῶν κηρυχθεὶς ἐπιδημήσειν, καλούμενος κατὰ τὰ Ἰουδαίων τάτρια Χριστός. Β Λεγέτωσαν δὴ ἡμῖν ὁ Κέλσος καὶ οἱ ἀρεσκόμενοι τοῖς καθ' ἡμῶν ὑπ' αὐτοῦ λεγομένοις, εἰ ὅνου σκιά ἔοικε τὸ προειρηκέναι τοὺς Ἰουδαίων προφήτας τό πον γενέσεως τοῦ ἡγησομένου (44) τῶν καλῶς βε βιωκότων, καὶ τῶν χρηματιζόντων μερίδος Θεοῦ· καὶ Παρθένον συλληψομένην τὸν Ἐμμανουήλ· καὶ σημεῖα καὶ τεράστια εσόμενα ὑπὸ τοῦ προφητευο- μένου τοιάδε· καὶ ὅτι ἕως τάχους δραμεῖται ὁ λόγος αὐτοῦ, ὡς εἰς πᾶσαν τὴν γῆν ἐξελθεῖν τὸν φθόγγον αὐτοῦ τῶν ἀποστόλων· τίνα τε πείσεται ὑπὸ Ἰουδαίων καταδικαζόμενος· καὶ πῶς ἀναστήσεται. 'Αρα γὰρ ὡς ἔτυχε ταῦτ' ἔλεγον οἱ προφῆται, σὺν οὐδεμιᾷ πιθα νότητι, τῇ κινούσῃ αὐτοὺς ἐπὶ τὸ μὴ μόνον εἰπεῖν, ἀλλὰ καὶ ἀναγραφῆς ἀξιῶσαι τὰ λεγόμενα; 'Αρα δὲ τὸ τοσοῦτο τῶν Ἰουδαίων ἔθνος, πάλαι χώραν ἰδίαν εἰληφὸς οἰκεῖν, σὺν οὐδεμιᾷ πιθανότητι τινὰς μὲν ὡς προφήτας ἀνηγόρευον, ἑτέρους δὲ ὡς ψευδοπροφή - τας (45) ἀπεδοκίμαζον; Καὶ οὐδὲν ἦν παρ' αὐτοῖς τὸ προκαλούμενον συναριθμεῖν ταῖς ἱεραῖς εἶναι πεπι- στευμέναις Μωϋσέως βίβλοις τοὺς λόγους τῶν ἑξῆς νενομισμένων εἶναι προφητῶν; Καὶ δύνανται ἡμῖν παραστῆσαι οἱ εὐήθειαν ἐγκαλοῦντες Ἰουδαίοις καὶ · Χριστιανοῖς, ὅτι ἐδύνατο συνεστηκέναι τὸ Ἰουδαίων ἔθνος, μηδεμιᾶς ἐπαγγελίας προγνώσεων οὔσης παρ' αὐτοῖς· καὶ ὅτι τὰ μὲν περὶ αὐτοὺς ἔθνη ἕκαστον ὄνου σκιά, περί όνου σκιᾶς περί όνου σκιᾶς μάχες σθα:, ἡγησαμένου. προφήτας. ' CONTRA CELSUM LIB. 111. relinquens usque ad eum locum, ubi fictitius Ju- dæus contra Jesum declamitare desinit. In secundo autem occursum est omnibus, ut meæ vires tule- runt, quæ nobis per Christum Deo credentibus Ju- dæus apud illum objicit. Tertium hunc aggredimur in quo nobis propositum est illa impugnare, quæ ipse proponit ex propria persona. Ait igitur ille stulte inter se contendere Judæos et Chri- slianos; concertationen inter utrosque de Christo comparatam esse, ut est in proverbio, rixam de umbra asini; nihil gravitatis habere banc Judæo- rum cum Christianis disputationem; cum fateantur divino Spiritu prædictum fuisse fore, ut ad genus bumanum Salvator adveniret; dissentiant autem, veneritne is qui prædictus est, annon. Nos enim Christiani Jesum credimus, secundum propheta- rum oracula, advenisse. Judæorum antem plerique tantum abest ut in Jesum credant, ut, qui illo tem- pore fuerunt, insidias illi moliti fuerint; hodierni vero approbantes quæ contra illum olim alii ausi fuerunt, criminentur eum quibusdam magicis ar- tibus confinxisse, se esse quem Judæi Christum vocant, quemque prophetæ venturum esse prædi- ut jussisti, pro viribus refutavi, nihil indiscussum xerunt. tra nos criminationes placent, an satis umbræ asini simile istud sit, prædixisse Judæorum prophe- tas locum ubi nasciturus erat dux ille eorum, qui recte viventes Dei pars appellantur; simulque Virginem concepturam. Emmanuel; illum hæc et illa signa prodigiaque facturum; velociter cursu- rum sermonem ejus, ita ut in oinnem terram ejus apostolorum exiret souus; damnaum iri a Judais suppliciisque affectum iri, ac resurrecturum esse. Nunquid hæc temere dixerunt prophete, nec ulla cos probabilis causa impulit, ut non solum dice- rent, sed etiam scribi digna existimarent? An Ju- dæorum gens tanta quæ dudum propriam regio- nem incolendam acceperat, nulla verisimili ra- tione quosdam quidem ut veros prophetas prædi- caverit, alios autem ut falsos repudiaverit? Nihilne fuit quod illos moveret ad annumerandum libris Moysis, quos credebant esse sacros, C persuadere poterunt Judæorum gentem potuisse "Mich. v, 12; Isa. vII, 14; LIII, 7; Psal. xv, Zenobium centuria sexta, adlag. 28, et notam An- dren Schotti. Item Suidam in voce et cun observatione clarissimi viri Caster. Idem porro est ac e rixari de lana capriua, y de re nihili. D 10. sermones corum quos prophetas esse arbitrabantur? Qui Ju- dæis et Christianis stultitiam exprobrant, num illis consistere, etsi de rerum futurarum cognitione nulla ipsi facta promissio fuisset? An gentes illi circumjectæ pro suis quæque institutis crediderunt Vaticani, rectius sane quam impressi, in quibus le- gitur codd. mss. Mule autem impressi, 2. Dicant velim et Celsus et ii quibus ejus cou- (43) "Ονου σκιᾶς μάχης. De hoc adagio vide (44) Ηγησομένου. Sic mss. Reg., Basil. et duo (45) Ψευδοπροφήτας. Sic recte habent onnes
Καί φησι γὲ ἡμᾶς τῶν μὲν Αἰγυπτίων καταγελᾶν, καίτοι πολλὰ καὶ οὐ φαῦλα παρεχόντων αἰνίγματα, ἐπὰν ἰδεῶν ἀϊδίων καὶ οὐχ, ὡς δοκοῦσιν οἱ πολλοί, ζῴων ἐφημερίων τιμὰς εἶναι τὰ τοιαῦτα διδάσκωσιν· εὐήθεις δ’ εἶναι μηδὲν σεμνότερον τράγων καὶ κυνῶν τῶν παρ’ Αἰγυπτίοις εἰσάγοντας ἐν ταῖς περὶ τοῦ Ἰησοῦ διηγήσεσι. Καὶ πρὸς τοῦτο δὲ φήσομεν· ἆρ’ ὦ γενναῖε, τὸ μὲν Αἰγυπτίους πολλὰ καὶ οὐ φαῦλα παρέχεσθαι αἰνίγματα καὶ ἀσαφεῖς διηγήσεις περὶ τῶν παρ’ αὐτοῖς ζῴων εὐλόγως ἐπαίρεις τῷ λόγῳ, οὐ δεόντως δὲ ποιεῖς ἡμῶν κατηγορῶν ὡς πειθόμενος μηδὲν ἡμᾶς λέγειν ἀλλὰ πάντα οὐδενὸς λόγου καὶ φαῦλα, ἐπὰν τὰ περὶ τοῦ Ἰησοῦ κατὰ τὴν τοῦ λόγου σοφίαν διεξοδεύωμεν τοῖς ὡς ἐν χριστιανισμῷ τελείοις· περὶ ὧν ὡς ἱκανῶν ἀκοῦσαι τῆς ἐν χριστιανισμῷ σοφίας διδάσκων ὁ Παῦλός φησι· Σοφίαν δὲ λαλοῦμεν ἐν τοῖς τελείοις, σοφίαν δὲ οὐ τοῦ αἰῶνος τούτου οὐδὲ τῶν ἀρχόντων τοῦ αἰῶνος τούτου τῶν καταργουμένων·
οίμιον αὐτοῦ καὶ ἑξῆς, ἕκαστον τῶν εἰρημένων βα- Α σανίζοντες, ἕως κατελήξαμεν εἰς τὴν παρ' αὐτῷ δη- μηγορίαν τοῦ Ἰουδαίου, πεπλασμένην γεγονέναι πρὸς τὸν Ἰησοῦν· ἐν δὲ τῷ δευτέρῳ πρὸς ὅλα, ὡς οἷοί τ᾽ ἦμεν, ἀπαντήσαντες τὰ τῆς πρὸς ἡμᾶς, τοὺς διὰ Χριστοῦ τῷ Θεῷ πιστεύοντας, δημηγορίας τοῦ παρ' αὐτῷ Ἰουδαίου· τρίτον τοῦτον ἐνιστάμεθα λό- γον, ἐν ᾧ πρόκειται ἀγωνίσασθαι πρὸς ὁ ἐκτίθεται ὡς ἀπὸ ἰδίου προσώπου. Φησὶ δὴ, ὅτι « Εὐηθέστατα ἐρίζουσι πρὸς ἀλλήλους Χριστιανοὶ καὶ Ἰουδαῖοι, καὶ λέγει μηδὲν διαφέρειν ἡμῶν τὸν πρὸς ἀλλήλους διά λογον περί Χριστοῦ τῆς κατὰ τὴν παροιμίαν καλου- μένης όνου σκιᾶς μάχης (43)· καὶ οἴεται μηδὲν σεμνὸν εἶναι ἐν τῇ Ἰουδαίων καὶ Χριστιανῶν πρὸς ἀλλήλους ζητήσει· πιστευόντων μὲν ἀμφοτέρων, ὅτι ἀπὸ θείου Πνεύματος προεφητεύθη τις ἐπιδημήσων Σωτὴρ τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, οὐκέτι δ' ὁμολο γούντων περὶ τοῦ ἐληλυθέναι τὸν προφητευόμενον, ή μή, ο Χριστιανοὶ μὲν γὰρ τῷ Ἰησοῦ, ὡς κατὰ τὰ προφητευόμενα ἐληλυθότι, πεπιστεύκαμεν· Ἰου δαίων δὲ οἱ πλεῖστοι τοσοῦτον δέουσι τοῦ πιστεύειν εἰς αὐτὸν, ὡς καὶ τοὺς μὲν κατὰ τὸν καιρὸν ἐκεῖνον ἐπιβεβουλευκέναι τῷ Ἰησοῦ· τοὺς δὲ νῦν, εὐδοκοῦν- τας τοῖς ὑπὸ τῶν Ἰουδαίων κατ᾿ αὐτοῦ τετολμημέ- νοις τότε, κακηγορεῖν τὸν Ἰησοῦν, ὡς διά τινος γοη τείας πλασάμενον, ὅτι ἄρα εἴη ὁ ὑπὸ τῶν προφητῶν κηρυχθεὶς ἐπιδημήσειν, καλούμενος κατὰ τὰ Ἰουδαίων τάτρια Χριστός. Β Λεγέτωσαν δὴ ἡμῖν ὁ Κέλσος καὶ οἱ ἀρεσκόμενοι τοῖς καθ' ἡμῶν ὑπ' αὐτοῦ λεγομένοις, εἰ ὅνου σκιά ἔοικε τὸ προειρηκέναι τοὺς Ἰουδαίων προφήτας τό πον γενέσεως τοῦ ἡγησομένου (44) τῶν καλῶς βε βιωκότων, καὶ τῶν χρηματιζόντων μερίδος Θεοῦ· καὶ Παρθένον συλληψομένην τὸν Ἐμμανουήλ· καὶ σημεῖα καὶ τεράστια εσόμενα ὑπὸ τοῦ προφητευο- μένου τοιάδε· καὶ ὅτι ἕως τάχους δραμεῖται ὁ λόγος αὐτοῦ, ὡς εἰς πᾶσαν τὴν γῆν ἐξελθεῖν τὸν φθόγγον αὐτοῦ τῶν ἀποστόλων· τίνα τε πείσεται ὑπὸ Ἰουδαίων καταδικαζόμενος· καὶ πῶς ἀναστήσεται. 'Αρα γὰρ ὡς ἔτυχε ταῦτ' ἔλεγον οἱ προφῆται, σὺν οὐδεμιᾷ πιθα νότητι, τῇ κινούσῃ αὐτοὺς ἐπὶ τὸ μὴ μόνον εἰπεῖν, ἀλλὰ καὶ ἀναγραφῆς ἀξιῶσαι τὰ λεγόμενα; 'Αρα δὲ τὸ τοσοῦτο τῶν Ἰουδαίων ἔθνος, πάλαι χώραν ἰδίαν εἰληφὸς οἰκεῖν, σὺν οὐδεμιᾷ πιθανότητι τινὰς μὲν ὡς προφήτας ἀνηγόρευον, ἑτέρους δὲ ὡς ψευδοπροφή - τας (45) ἀπεδοκίμαζον; Καὶ οὐδὲν ἦν παρ' αὐτοῖς τὸ προκαλούμενον συναριθμεῖν ταῖς ἱεραῖς εἶναι πεπι- στευμέναις Μωϋσέως βίβλοις τοὺς λόγους τῶν ἑξῆς νενομισμένων εἶναι προφητῶν; Καὶ δύνανται ἡμῖν παραστῆσαι οἱ εὐήθειαν ἐγκαλοῦντες Ἰουδαίοις καὶ · Χριστιανοῖς, ὅτι ἐδύνατο συνεστηκέναι τὸ Ἰουδαίων ἔθνος, μηδεμιᾶς ἐπαγγελίας προγνώσεων οὔσης παρ' αὐτοῖς· καὶ ὅτι τὰ μὲν περὶ αὐτοὺς ἔθνη ἕκαστον ὄνου σκιά, περί όνου σκιᾶς περί όνου σκιᾶς μάχες σθα:, ἡγησαμένου. προφήτας. ' CONTRA CELSUM LIB. 111. relinquens usque ad eum locum, ubi fictitius Ju- dæus contra Jesum declamitare desinit. In secundo autem occursum est omnibus, ut meæ vires tule- runt, quæ nobis per Christum Deo credentibus Ju- dæus apud illum objicit. Tertium hunc aggredimur in quo nobis propositum est illa impugnare, quæ ipse proponit ex propria persona. Ait igitur ille stulte inter se contendere Judæos et Chri- slianos; concertationen inter utrosque de Christo comparatam esse, ut est in proverbio, rixam de umbra asini; nihil gravitatis habere banc Judæo- rum cum Christianis disputationem; cum fateantur divino Spiritu prædictum fuisse fore, ut ad genus bumanum Salvator adveniret; dissentiant autem, veneritne is qui prædictus est, annon. Nos enim Christiani Jesum credimus, secundum propheta- rum oracula, advenisse. Judæorum antem plerique tantum abest ut in Jesum credant, ut, qui illo tem- pore fuerunt, insidias illi moliti fuerint; hodierni vero approbantes quæ contra illum olim alii ausi fuerunt, criminentur eum quibusdam magicis ar- tibus confinxisse, se esse quem Judæi Christum vocant, quemque prophetæ venturum esse prædi- ut jussisti, pro viribus refutavi, nihil indiscussum xerunt. tra nos criminationes placent, an satis umbræ asini simile istud sit, prædixisse Judæorum prophe- tas locum ubi nasciturus erat dux ille eorum, qui recte viventes Dei pars appellantur; simulque Virginem concepturam. Emmanuel; illum hæc et illa signa prodigiaque facturum; velociter cursu- rum sermonem ejus, ita ut in oinnem terram ejus apostolorum exiret souus; damnaum iri a Judais suppliciisque affectum iri, ac resurrecturum esse. Nunquid hæc temere dixerunt prophete, nec ulla cos probabilis causa impulit, ut non solum dice- rent, sed etiam scribi digna existimarent? An Ju- dæorum gens tanta quæ dudum propriam regio- nem incolendam acceperat, nulla verisimili ra- tione quosdam quidem ut veros prophetas prædi- caverit, alios autem ut falsos repudiaverit? Nihilne fuit quod illos moveret ad annumerandum libris Moysis, quos credebant esse sacros, C persuadere poterunt Judæorum gentem potuisse "Mich. v, 12; Isa. vII, 14; LIII, 7; Psal. xv, Zenobium centuria sexta, adlag. 28, et notam An- dren Schotti. Item Suidam in voce et cun observatione clarissimi viri Caster. Idem porro est ac e rixari de lana capriua, y de re nihili. D 10. sermones corum quos prophetas esse arbitrabantur? Qui Ju- dæis et Christianis stultitiam exprobrant, num illis consistere, etsi de rerum futurarum cognitione nulla ipsi facta promissio fuisset? An gentes illi circumjectæ pro suis quæque institutis crediderunt Vaticani, rectius sane quam impressi, in quibus le- gitur codd. mss. Mule autem impressi, 2. Dicant velim et Celsus et ii quibus ejus cou- (43) "Ονου σκιᾶς μάχης. De hoc adagio vide (44) Ηγησομένου. Sic mss. Reg., Basil. et duo (45) Ψευδοπροφήτας. Sic recte habent onnes
PG 11:943ἀλλὰ λαλοῦμεν θεοῦ σοφίαν ἐν μυστηρίῳ τὴν ἀποκεκρυμμένην, ἣν προώρισεν ὁ θεὸς πρὸ τῶν αἰώνων εἰς δόξαν ἡμῶν, ἣν οὐδεὶς τῶν ἀρχόντων τοῦ αἰῶνος τούτου ἔγνωκε. Καί φαμεν τοῖς ὁμονοοῦσι τῷ Κέλσῳ ὅτι οὐδεμίαν ἆρα φανταζόμενος ὑπερέχουσαν σοφίαν ὁ Παῦλος ἐπηγγέλλετο σοφίαν λαλεῖν ἐν τοῖς τελείοις; Ἐπειδὰν δὲ κατὰ τὸ ἑαυτοῦ θρασὺ φήσῃ ὅτι οὐδὲν ἔχων σοφὸν ταῦτα ἐπηγγέλλετο, ἀνταποκρινούμεθα αὐτῷ λέγοντες· πρῶτον σαφήνισον τοῦ ταῦτα λέγοντος τὰς ἐπιστολὰς καὶ ἐνατενίσας τῷ βουλήματι ἑκάστης ἐν αὐταῖς λέξεως, φέρ’ εἰπεῖν τῇ πρὸς Ἐφεσίους καὶ πρὸς Κολασσαεῖς καὶ τῇ πρὸς Θεσσαλονικεῖς καὶ Φιλιππησίους καὶ πρὸς Ῥωμαίους, ἀμφότερα δεῖξον, καὶ ὅτι νενόηκας τοὺς Παύλου λόγους καὶ ὅτι παραστῆσαι ἔχεις εὐήθεις τινὰς ἢ ἠλιθίους. Ἐὰν γὰρ ἐπιδῷ ἑαυτὸν τῇ μετὰ τοῦ προσέχειν ἀναγνώσει, εὖ οἶδ’ ὅτι ἢ θαυμάσεται τὸν νοῦν τοῦ ἀνδρός, ἐν ἰδιωτικῇ λέξει μεγάλα περινοοῦντος, ἢ μὴ θαυμάσας αὐτὸς καταγέλαστος φανεῖται, εἴτε διηγούμενος ὡς νενοηκὼς τὸ βούλημα τοῦ ἀνδρὸς ἢ καὶ ἀντιλέγειν καὶ ἀνατρέπειν πειρώμενος ἃ ἐφαντάσθη αὐτὸν νενοηκέναι.
μαντείας ἀπὸ τῶν παρ' αὐτοῖς νομιζομένων θεῶν· οὗτοι δὲ μόνοι, οἱ διδαχθέντες πάντων τῶν παρὰ τοῖς ἔθνεσι νομιζομένων θεῶν καταφρονεῖν, ὡς οὐ θεῶν, ἀλλὰ δαιμονίων (ἐπεὶ ἔλεγον αὐτῶν οἱ προφῆται τὸ, • Πάντες οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν δαιμόνια· ») οὐδένα τὸν ἐπαγγελλόμενον εἶχον προφητεύειν, καὶ δυνάμενον περισπᾶν τοὺς πόθῳ προγνώσεως τῶν μελλόντων αὐτομολείν (46) πρὸς τοὺς παρὰ τοῖς ἄλλοις δαίμο νας; Ἐπίστησον οὖν εἰ μὴ ἀναγκαῖόν ἐστιν, ὅλον ἔθνος διδασκόμενον καταφρονεῖν τῶν παρὰ τοῖς λοιποῖς θεῶν εὐπορηκέναι προφητῶν τὸ μεῖζον απ τόθεν ἐμφαινόντων, καὶ τὸ ὑπερέχον τὰ πανταχού χρηστήρια. κατὰ τὰ πάτρια επίστευε χρησμούς λαμβάνειν καὶ αυτομολήσοντας, ἑτοί μους, τρίτῃ. Τρίκκῃ, Τῇ δὲ Ολυμπιάδι τῇ πρὸ ταύτης, Κλεομήδη φασὶν Αστυπαλαιέα, ὡς Ικκῳ πυκτεύων ἀνδρὶ Ἐπιδαυ- ρίῳ, τὸν Ικκον ἀποκτείνειεν ἐν τῇ μάχῃ· καταγνω σθεὶς δὲ ὑπὸ τῶν Ἑλλανοδικῶν ἄδικα εἰργάσθαι, καὶ ἀφηρημένος τὴν νίκην, ἔφρων ἐγένετο ὑπὸ τῆς λύσ πης, καὶ ἀνέστρεψε μὲν ἐς Αστυπαλαίαν. Διδασκα- λείῳ δ' ἐπιστὰς ἐνταῦθα ὅσον ἑξήκοντα ἀριθμὸν παί δων, ἀνατρέπει τὸν κίονα, ὃς τὸν ὄροφον ἀνεῖχεν· ἐμπεσόντος δὲ τοῦ ἐρόφου τοῖς παισὶ, καταλιθού- μενος ὑπὸ τῶν ἀστῶν, κατέφυγεν ἐς 'Αθηνᾶς ἱερόν. Εσβάντος δὲ ἐς κιβωτὸν κειμένην ἐν τῷ ἱερῷ, καὶ ἐφελκυσάμενος τὸ ἐπίθημα, κάματον ἐς ἀνωφελὲς οἱ Αστυπαλαιεῖς ἔκαμνον, ἀνοίγειν την κιβωτόν πει- Εἶτα πανταχοῦ μὲν, ἢ πολλαχοῦ, δυνάμεις εγ!- γνοντο· ὡς καὶ αὐτὸς ἐν τοῖς ἑξῆς παρατίθεται Ασκληπιὸν εὐεργετοῦντα, καὶ τὰ μέλλοντα προλέ γοντα ὅλαις πόλεσιν ἀνακειμέναις αὐτῷ, οἷον τῇ Τρίκκῃ (47), καὶ τῇ Ἐπιδαύρῳ, καὶ τῇ Κῷ, καὶ τῇ Περγάμῳ· καὶ Ἀριστέαν τὸν Προκοννήσιον (48), καὶ Κλαζομένιον (49) τινα, καὶ ᾿Αστυπαλαιέα Κλεομή δην (50) · παρὰ δὲ μόνοις Ιουδαίοις, φάσκουσιν ἀνακεί σθαι τῷ τῶν ὅλων Θεῷ, οὐδὲν ἦν σημεῖον ἢ τερά- στον, τὸ συνεργοῦν καὶ βεβαιοῦν αὐτῶν τὴν εἰς τὸν κτίσαντα τὰ ὅλα πίστιν μετὰ καὶ ἐλπίδος τῆς περὶ ἄλλου ζῆν μείζονος; Ἀλλὰ πῶς οἴονται τὸ τοιοῦτον; Εὐθέως γὰρ ἂν μετέστησαν ἐπὶ τὸ σέβειν τοὺς μαν τευομένους καὶ θεραπεύοντας δαίμονας, καταλι πόντες τὸν μέχρι λόγον πεπιστευμένον αὐτοῖς βοτ θεῖν Θεὸν, οὐδαμῶς δὲ παριστάντα τὴν ἑαυτοῦ ἐπι- φάνειαν. Εἰ δὲ μὴ γέγονε τοῦτο, ἀλλὰ καὶ μυρία ὅσα ὑπέμενον, ἵνα μὴ ἐξομόσωνται τὸν Ἰουδαϊσμὸν καὶ ρώμενοι. Τέλος δὲ τὰ ξύλα της κιβωτού καταργή ξαντες, ὡς οὔτε ζῶντα Κλεομήδην οὔτε τεθνεῶτα εν ρισκον, ἀποστέλλουσιν ἄνδρας ἐς Δελφοὺς ἐρησομέ νους ὁποῖα ἐς Κλεομήδη τὰ συμβάντα ἦν. Τούτους χρῆσαι τὴν Πυθίαν φασίν· Ύστατος ἡρώων Κλεομήδης Αστυπαλαιούς, *Ον θυσίαις τιμᾶθ' ώς μηκέτι θνητὸν ἐόντα. Κλεομήδει μὲν οὖν Αστυπαλαιεῖς ἀπὸ τούτου τιμάς ὡς ἥρων νέμουσι, Κλεομή δης. ἀλλὰ πῶς οἷόν τε τὸ τοιοῦτον ; ORIGENIS se oracula et divinationes ab iis accipere quos A apud se deos esse opinabantur; illi vero soli, docti contemnere eos omnes qui apud gentes in deorum numerum referebantur eosque non deos, sed dæ- monia reputare (dixerant enim eorum pro- phelæ : • Omnes dii gentium damonia 83,), nullum habuerunt qui se futura dicturum promitteret, quique posset suos coercere, ne rerum futurarum cognoscendarum desiderio irent consultum dæ- monia, quæ apud alios erant? Jam vide annon ne- cessarium fuerit ut geus, quæ aliorum populorum deos despicari didicerat, prophetarum copiam ba- beret, qui quid majus prædicerent, quodque su- peraret quæcunque aliis in locis redderentur oracula. locis, miracula. Celsus ipse memorat in conse- quentibus Esculapium sanautem et de rebus fu- turis responsa dantem in urbibus omnibus quæ sacre sibi erant, exempli causa Triccæ, Epidauri, Coo, Pergami; Aristeam Proconnesium, Clazome nium quemdam, et Cleomedem Astypalensem: et apud solos Judæos, qui se rerum omnium Deo sacros dicebant, nullum signum, nullum prodigium fuit, quod adjuvaret et firmaret eorum in rerum omnium Conditorem fidem spemque alterius me- lioris vitæ? Id sibi quomodo in mentem inducere queunt? Statim enim convertissent illi se ad cul- tuin dæmonum, qui ventura prædicerent morbis- que mederentur; et deseruissent Deum, qui verbo quidem illis opem ferre credebatur, re autem mur- C quam se exhibuisset præsentein. Quod nedum fa- cerent, si innumera incommoda sustinere modo in sa Psal. rcv, 5. legendumn vel addendumn aut quid simile quod potest excidisse. pressi in textu habent, De urbe vide Strabonem libro nono. fabulam refert infra ex Herodoto Origenes num. 25. Item Romuli Vitæ inseruit Plutarchus. perimus inter exempla, Hermotimi Clazomenii ani- mam, relicto corpore, errare solitam, vagamque e longinquo multa annuntiare, quæ nisi a presenti nosci non possint, corpore interim semianimi; do- nec, crenato eo, inimici (qui Cantharidæ vocaban- D tur) remeanţi animæ velut vaginam ademerint. » Lucian. iu Muscæ encomio; Apollon. Dyscol., Hist. comment., cap. 3; Tertull., lib. De anima, cap. 44. SPENCER. Superiore Olympiade Cleone- dem Astypalæensem aiunt in pugilatu Iccum Epi- daurium interemisse : eo crimine erepta palma damnatum ab ædilibus, animi ægritudine mentis impotem factum; inde Astypalæam reversum, cum in ludum litterarium introisset, in quo pueri erant ferme sexaginta, columnam qua tectum fulcieba tur, convellisse. Qua re oppressis ruina pueris, cu!!! cives ipsum cum lapidibus insectarentur, confu- gisse in Minervæ ædem; moxque se in arcam quæ in templo erat, conclusisse. Ejus arcæ operculum Astypalaeenses cum diu conati tollere non potuis sent, postremo arcam effregisse; Cleomedem ne- que vivum neque mortuum intus visum : missis ad oraculum de rei miraculo consultoribus, his ver-ibus responsum redditum : Ultimus heroum Cleomedes Astypalensis Quem jam immortalem superum dignamini honore; et Cleomedi insequentibus deinceps temporibus Astypalæenses tanquam heroi honores habuere. Vide Plutarchum in Rom. et Suidam in SPENCER. Infra forte legendumn, 3. Præterea ſiebant ubique, saltem in multis B (46) Αὐτομολεῖν. Recte monet Boherellus vel (47) Τρίκκη. Recte omnes mss. Male vero in- (48) Αριστέαν τον Προκοννήσιον, etc. Arister (49) Κλαζομένιον. Plin., lib. vul, cap. 52 : « Re- (50) Κλεομήδην. Pausanias in Eliac. Post. :
Καὶ οὔπω λέγω περὶ τῆς ἐν τοῖς εὐαγγελίοις τηρήσεως πάντων τῶν γεγραμμένων· ὧν ἕκαστον πολὺν καὶ δυσθεώρητον οὐ μόνον τοῖς πολλοῖς ἀλλὰ καί τισι τῶν συνετῶν περιέχει λόγον, ἔχοντα διήγησιν βαθυτάτην παραβολῶν, ὧν τοῖς ἔξω ἐλάλησεν ὁ Ἰησοῦς, τηρῶν αὐτῶν τὴν σαφήνειαν τοῖς ὑπερβεβηκόσι τὰς ἐξωτερικὰς ἀκοὰς καὶ κατ’ ἰδίαν αὐτῷ ἐν τῇ οἰκίᾳ προσερχομένοις. Θαυμάσεται δέ [τις] νοήσας, τίνα λόγον ἔχει τὸ ἔξω τινὰς ὀνομάζεσθαι καὶ ἄλλους ἐν τῇ οἰκίᾳ. Καὶ πάλιν τίς οὐκ ἂν καταπλαγείη τῶν δυναμένων βλέπειν τὰς Ἰησοῦ μεταβάσεις, ἀναβαίνοντος μὲν εἰς ὄρος ἐπὶ τοιοῖσδε λόγοις ἢ πράξεσιν ἢ τῇ ἑαυτοῦ μεταμορφώσει, κάτω δὲ θεραπεύοντος τοὺς ἀσθενοῦντας καὶ μὴ δυναμένους ἀναβαίνειν ὅπου ἕπονται αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ; Διηγεῖσθαι δὲ νῦν τὰ ἀληθῶς σεμνὰ καὶ θεῖα τῶν εὐαγγελίων ἢ τὸν ἐν τῷ Παύλῳ Χριστοῦ, τουτέστι τῆς σοφίας καὶ τοῦ λόγου, νοῦν οὐκ εὔκαιρον. Ἀλλ’ αὐτάρκη καὶ ταῦτα πρὸς τὴν ἀφιλόσοφον χλεύην τοῦ Κέλσου, ὁμοιοῦντος τὰ ἔνδον καὶ μυστικὰ τῆς ἐκκλησίας τοῦ θεοῦ τοῖς Αἰγυπτίων αἰλούροις ἢ πιθήκοις ἢ κροκοδείλοις ἢ τράγοις ἢ κυσίν.
μαντείας ἀπὸ τῶν παρ' αὐτοῖς νομιζομένων θεῶν· οὗτοι δὲ μόνοι, οἱ διδαχθέντες πάντων τῶν παρὰ τοῖς ἔθνεσι νομιζομένων θεῶν καταφρονεῖν, ὡς οὐ θεῶν, ἀλλὰ δαιμονίων (ἐπεὶ ἔλεγον αὐτῶν οἱ προφῆται τὸ, • Πάντες οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν δαιμόνια· ») οὐδένα τὸν ἐπαγγελλόμενον εἶχον προφητεύειν, καὶ δυνάμενον περισπᾶν τοὺς πόθῳ προγνώσεως τῶν μελλόντων αὐτομολείν (46) πρὸς τοὺς παρὰ τοῖς ἄλλοις δαίμο νας; Ἐπίστησον οὖν εἰ μὴ ἀναγκαῖόν ἐστιν, ὅλον ἔθνος διδασκόμενον καταφρονεῖν τῶν παρὰ τοῖς λοιποῖς θεῶν εὐπορηκέναι προφητῶν τὸ μεῖζον απ τόθεν ἐμφαινόντων, καὶ τὸ ὑπερέχον τὰ πανταχού χρηστήρια. κατὰ τὰ πάτρια επίστευε χρησμούς λαμβάνειν καὶ αυτομολήσοντας, ἑτοί μους, τρίτῃ. Τρίκκῃ, Τῇ δὲ Ολυμπιάδι τῇ πρὸ ταύτης, Κλεομήδη φασὶν Αστυπαλαιέα, ὡς Ικκῳ πυκτεύων ἀνδρὶ Ἐπιδαυ- ρίῳ, τὸν Ικκον ἀποκτείνειεν ἐν τῇ μάχῃ· καταγνω σθεὶς δὲ ὑπὸ τῶν Ἑλλανοδικῶν ἄδικα εἰργάσθαι, καὶ ἀφηρημένος τὴν νίκην, ἔφρων ἐγένετο ὑπὸ τῆς λύσ πης, καὶ ἀνέστρεψε μὲν ἐς Αστυπαλαίαν. Διδασκα- λείῳ δ' ἐπιστὰς ἐνταῦθα ὅσον ἑξήκοντα ἀριθμὸν παί δων, ἀνατρέπει τὸν κίονα, ὃς τὸν ὄροφον ἀνεῖχεν· ἐμπεσόντος δὲ τοῦ ἐρόφου τοῖς παισὶ, καταλιθού- μενος ὑπὸ τῶν ἀστῶν, κατέφυγεν ἐς 'Αθηνᾶς ἱερόν. Εσβάντος δὲ ἐς κιβωτὸν κειμένην ἐν τῷ ἱερῷ, καὶ ἐφελκυσάμενος τὸ ἐπίθημα, κάματον ἐς ἀνωφελὲς οἱ Αστυπαλαιεῖς ἔκαμνον, ἀνοίγειν την κιβωτόν πει- Εἶτα πανταχοῦ μὲν, ἢ πολλαχοῦ, δυνάμεις εγ!- γνοντο· ὡς καὶ αὐτὸς ἐν τοῖς ἑξῆς παρατίθεται Ασκληπιὸν εὐεργετοῦντα, καὶ τὰ μέλλοντα προλέ γοντα ὅλαις πόλεσιν ἀνακειμέναις αὐτῷ, οἷον τῇ Τρίκκῃ (47), καὶ τῇ Ἐπιδαύρῳ, καὶ τῇ Κῷ, καὶ τῇ Περγάμῳ· καὶ Ἀριστέαν τὸν Προκοννήσιον (48), καὶ Κλαζομένιον (49) τινα, καὶ ᾿Αστυπαλαιέα Κλεομή δην (50) · παρὰ δὲ μόνοις Ιουδαίοις, φάσκουσιν ἀνακεί σθαι τῷ τῶν ὅλων Θεῷ, οὐδὲν ἦν σημεῖον ἢ τερά- στον, τὸ συνεργοῦν καὶ βεβαιοῦν αὐτῶν τὴν εἰς τὸν κτίσαντα τὰ ὅλα πίστιν μετὰ καὶ ἐλπίδος τῆς περὶ ἄλλου ζῆν μείζονος; Ἀλλὰ πῶς οἴονται τὸ τοιοῦτον; Εὐθέως γὰρ ἂν μετέστησαν ἐπὶ τὸ σέβειν τοὺς μαν τευομένους καὶ θεραπεύοντας δαίμονας, καταλι πόντες τὸν μέχρι λόγον πεπιστευμένον αὐτοῖς βοτ θεῖν Θεὸν, οὐδαμῶς δὲ παριστάντα τὴν ἑαυτοῦ ἐπι- φάνειαν. Εἰ δὲ μὴ γέγονε τοῦτο, ἀλλὰ καὶ μυρία ὅσα ὑπέμενον, ἵνα μὴ ἐξομόσωνται τὸν Ἰουδαϊσμὸν καὶ ρώμενοι. Τέλος δὲ τὰ ξύλα της κιβωτού καταργή ξαντες, ὡς οὔτε ζῶντα Κλεομήδην οὔτε τεθνεῶτα εν ρισκον, ἀποστέλλουσιν ἄνδρας ἐς Δελφοὺς ἐρησομέ νους ὁποῖα ἐς Κλεομήδη τὰ συμβάντα ἦν. Τούτους χρῆσαι τὴν Πυθίαν φασίν· Ύστατος ἡρώων Κλεομήδης Αστυπαλαιούς, *Ον θυσίαις τιμᾶθ' ώς μηκέτι θνητὸν ἐόντα. Κλεομήδει μὲν οὖν Αστυπαλαιεῖς ἀπὸ τούτου τιμάς ὡς ἥρων νέμουσι, Κλεομή δης. ἀλλὰ πῶς οἷόν τε τὸ τοιοῦτον ; ORIGENIS se oracula et divinationes ab iis accipere quos A apud se deos esse opinabantur; illi vero soli, docti contemnere eos omnes qui apud gentes in deorum numerum referebantur eosque non deos, sed dæ- monia reputare (dixerant enim eorum pro- phelæ : • Omnes dii gentium damonia 83,), nullum habuerunt qui se futura dicturum promitteret, quique posset suos coercere, ne rerum futurarum cognoscendarum desiderio irent consultum dæ- monia, quæ apud alios erant? Jam vide annon ne- cessarium fuerit ut geus, quæ aliorum populorum deos despicari didicerat, prophetarum copiam ba- beret, qui quid majus prædicerent, quodque su- peraret quæcunque aliis in locis redderentur oracula. locis, miracula. Celsus ipse memorat in conse- quentibus Esculapium sanautem et de rebus fu- turis responsa dantem in urbibus omnibus quæ sacre sibi erant, exempli causa Triccæ, Epidauri, Coo, Pergami; Aristeam Proconnesium, Clazome nium quemdam, et Cleomedem Astypalensem: et apud solos Judæos, qui se rerum omnium Deo sacros dicebant, nullum signum, nullum prodigium fuit, quod adjuvaret et firmaret eorum in rerum omnium Conditorem fidem spemque alterius me- lioris vitæ? Id sibi quomodo in mentem inducere queunt? Statim enim convertissent illi se ad cul- tuin dæmonum, qui ventura prædicerent morbis- que mederentur; et deseruissent Deum, qui verbo quidem illis opem ferre credebatur, re autem mur- C quam se exhibuisset præsentein. Quod nedum fa- cerent, si innumera incommoda sustinere modo in sa Psal. rcv, 5. legendumn vel addendumn aut quid simile quod potest excidisse. pressi in textu habent, De urbe vide Strabonem libro nono. fabulam refert infra ex Herodoto Origenes num. 25. Item Romuli Vitæ inseruit Plutarchus. perimus inter exempla, Hermotimi Clazomenii ani- mam, relicto corpore, errare solitam, vagamque e longinquo multa annuntiare, quæ nisi a presenti nosci non possint, corpore interim semianimi; do- nec, crenato eo, inimici (qui Cantharidæ vocaban- D tur) remeanţi animæ velut vaginam ademerint. » Lucian. iu Muscæ encomio; Apollon. Dyscol., Hist. comment., cap. 3; Tertull., lib. De anima, cap. 44. SPENCER. Superiore Olympiade Cleone- dem Astypalæensem aiunt in pugilatu Iccum Epi- daurium interemisse : eo crimine erepta palma damnatum ab ædilibus, animi ægritudine mentis impotem factum; inde Astypalæam reversum, cum in ludum litterarium introisset, in quo pueri erant ferme sexaginta, columnam qua tectum fulcieba tur, convellisse. Qua re oppressis ruina pueris, cu!!! cives ipsum cum lapidibus insectarentur, confu- gisse in Minervæ ædem; moxque se in arcam quæ in templo erat, conclusisse. Ejus arcæ operculum Astypalaeenses cum diu conati tollere non potuis sent, postremo arcam effregisse; Cleomedem ne- que vivum neque mortuum intus visum : missis ad oraculum de rei miraculo consultoribus, his ver-ibus responsum redditum : Ultimus heroum Cleomedes Astypalensis Quem jam immortalem superum dignamini honore; et Cleomedi insequentibus deinceps temporibus Astypalæenses tanquam heroi honores habuere. Vide Plutarchum in Rom. et Suidam in SPENCER. Infra forte legendumn, 3. Præterea ſiebant ubique, saltem in multis B (46) Αὐτομολεῖν. Recte monet Boherellus vel (47) Τρίκκη. Recte omnes mss. Male vero in- (48) Αριστέαν τον Προκοννήσιον, etc. Arister (49) Κλαζομένιον. Plin., lib. vul, cap. 52 : « Re- (50) Κλεομήδην. Pausanias in Eliac. Post. :
Οὐδὲν δὲ εἶδος τοῦ περὶ ἡμῶν διασυρμοῦ καὶ καταγέλωτος καταλιπὼν ὁ βωμολόχος Κέλσος ἐν τῷ καθ’ ἡμῶν λόγῳ Διοσκούρους καὶ Ἡρακλέα καὶ Ἀσκληπιὸν καὶ Διόνυσον ὀνομάζει, τοὺς ἐξ ἀνθρώπων πεπιστευμένους παρ’ Ἕλλησι γεγονέναι θεούς, καί φησιν οὐκ ἀνέχεσθαι μὲν ἡμᾶς τούτους νομίζειν θεούς, ὅτι ἄνθρωποι ἦσαν καὶ πρῶτον, καίτοι πολλὰ ἐπιδειξαμένους καὶ γενναῖα ὑπὲρ ἀνθρώπων· τὸν δ’ Ἰησοῦν ἀποθανόντα ὑπὸ τῶν ἰδίων θιασωτῶν ὦφθαί φαμεν· προσκατηγορεῖ δ’ ἡμῶν καὶ ὡς λεγόντων αὐτὸν ὦφθαι, καὶ ταῦτα σκιάν. Καὶ πρὸς ταῦτα δὲ φήσομεν ὅτι δεινῶς ὁ Κέλσος οὔτε σαφῶς παρέστησε μὴ σέβειν τούτους ὡς θεούςεὐλαβεῖτο γὰρ τὴν δόξαν τῶν ἐντευξομένων αὐτοῦ τῇ γραφῇ, ὑποληψομένων αὐτὸν ἄθεον, εἰ τὰ τῆς φαινομένης αὐτῷ ἀληθείας ἐπρέσβευεν, οὔτ’ αὖ προσεποιήσατο καὶ αὐτὸς αὐτοὺς θεοὺς νομίζειν· πρὸς ἑκάτερον γὰρ ἂν αὐτῶν ἀπεκρινάμεθα. Φέρε οὖν πρὸς μὲν τοὺς μὴ νομίζοντας αὐτοὺς εἶναι θεοὺς ταῦτ’ εἴπωμεν. Ἆρ’ οὐδὲ τὴν ἀρχήν εἰσιν οὗτοι, ἀλλ’ ὥσπερ οἴονταί τινες περὶ τῆς τῶν ἀνθρώπων ψυχῆς ὡς παραχρῆμα διαφθειρομένης, διεφθάρη καὶ τούτων ἡ ψυχή·
μαντείας ἀπὸ τῶν παρ' αὐτοῖς νομιζομένων θεῶν· οὗτοι δὲ μόνοι, οἱ διδαχθέντες πάντων τῶν παρὰ τοῖς ἔθνεσι νομιζομένων θεῶν καταφρονεῖν, ὡς οὐ θεῶν, ἀλλὰ δαιμονίων (ἐπεὶ ἔλεγον αὐτῶν οἱ προφῆται τὸ, • Πάντες οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν δαιμόνια· ») οὐδένα τὸν ἐπαγγελλόμενον εἶχον προφητεύειν, καὶ δυνάμενον περισπᾶν τοὺς πόθῳ προγνώσεως τῶν μελλόντων αὐτομολείν (46) πρὸς τοὺς παρὰ τοῖς ἄλλοις δαίμο νας; Ἐπίστησον οὖν εἰ μὴ ἀναγκαῖόν ἐστιν, ὅλον ἔθνος διδασκόμενον καταφρονεῖν τῶν παρὰ τοῖς λοιποῖς θεῶν εὐπορηκέναι προφητῶν τὸ μεῖζον απ τόθεν ἐμφαινόντων, καὶ τὸ ὑπερέχον τὰ πανταχού χρηστήρια. κατὰ τὰ πάτρια επίστευε χρησμούς λαμβάνειν καὶ αυτομολήσοντας, ἑτοί μους, τρίτῃ. Τρίκκῃ, Τῇ δὲ Ολυμπιάδι τῇ πρὸ ταύτης, Κλεομήδη φασὶν Αστυπαλαιέα, ὡς Ικκῳ πυκτεύων ἀνδρὶ Ἐπιδαυ- ρίῳ, τὸν Ικκον ἀποκτείνειεν ἐν τῇ μάχῃ· καταγνω σθεὶς δὲ ὑπὸ τῶν Ἑλλανοδικῶν ἄδικα εἰργάσθαι, καὶ ἀφηρημένος τὴν νίκην, ἔφρων ἐγένετο ὑπὸ τῆς λύσ πης, καὶ ἀνέστρεψε μὲν ἐς Αστυπαλαίαν. Διδασκα- λείῳ δ' ἐπιστὰς ἐνταῦθα ὅσον ἑξήκοντα ἀριθμὸν παί δων, ἀνατρέπει τὸν κίονα, ὃς τὸν ὄροφον ἀνεῖχεν· ἐμπεσόντος δὲ τοῦ ἐρόφου τοῖς παισὶ, καταλιθού- μενος ὑπὸ τῶν ἀστῶν, κατέφυγεν ἐς 'Αθηνᾶς ἱερόν. Εσβάντος δὲ ἐς κιβωτὸν κειμένην ἐν τῷ ἱερῷ, καὶ ἐφελκυσάμενος τὸ ἐπίθημα, κάματον ἐς ἀνωφελὲς οἱ Αστυπαλαιεῖς ἔκαμνον, ἀνοίγειν την κιβωτόν πει- Εἶτα πανταχοῦ μὲν, ἢ πολλαχοῦ, δυνάμεις εγ!- γνοντο· ὡς καὶ αὐτὸς ἐν τοῖς ἑξῆς παρατίθεται Ασκληπιὸν εὐεργετοῦντα, καὶ τὰ μέλλοντα προλέ γοντα ὅλαις πόλεσιν ἀνακειμέναις αὐτῷ, οἷον τῇ Τρίκκῃ (47), καὶ τῇ Ἐπιδαύρῳ, καὶ τῇ Κῷ, καὶ τῇ Περγάμῳ· καὶ Ἀριστέαν τὸν Προκοννήσιον (48), καὶ Κλαζομένιον (49) τινα, καὶ ᾿Αστυπαλαιέα Κλεομή δην (50) · παρὰ δὲ μόνοις Ιουδαίοις, φάσκουσιν ἀνακεί σθαι τῷ τῶν ὅλων Θεῷ, οὐδὲν ἦν σημεῖον ἢ τερά- στον, τὸ συνεργοῦν καὶ βεβαιοῦν αὐτῶν τὴν εἰς τὸν κτίσαντα τὰ ὅλα πίστιν μετὰ καὶ ἐλπίδος τῆς περὶ ἄλλου ζῆν μείζονος; Ἀλλὰ πῶς οἴονται τὸ τοιοῦτον; Εὐθέως γὰρ ἂν μετέστησαν ἐπὶ τὸ σέβειν τοὺς μαν τευομένους καὶ θεραπεύοντας δαίμονας, καταλι πόντες τὸν μέχρι λόγον πεπιστευμένον αὐτοῖς βοτ θεῖν Θεὸν, οὐδαμῶς δὲ παριστάντα τὴν ἑαυτοῦ ἐπι- φάνειαν. Εἰ δὲ μὴ γέγονε τοῦτο, ἀλλὰ καὶ μυρία ὅσα ὑπέμενον, ἵνα μὴ ἐξομόσωνται τὸν Ἰουδαϊσμὸν καὶ ρώμενοι. Τέλος δὲ τὰ ξύλα της κιβωτού καταργή ξαντες, ὡς οὔτε ζῶντα Κλεομήδην οὔτε τεθνεῶτα εν ρισκον, ἀποστέλλουσιν ἄνδρας ἐς Δελφοὺς ἐρησομέ νους ὁποῖα ἐς Κλεομήδη τὰ συμβάντα ἦν. Τούτους χρῆσαι τὴν Πυθίαν φασίν· Ύστατος ἡρώων Κλεομήδης Αστυπαλαιούς, *Ον θυσίαις τιμᾶθ' ώς μηκέτι θνητὸν ἐόντα. Κλεομήδει μὲν οὖν Αστυπαλαιεῖς ἀπὸ τούτου τιμάς ὡς ἥρων νέμουσι, Κλεομή δης. ἀλλὰ πῶς οἷόν τε τὸ τοιοῦτον ; ORIGENIS se oracula et divinationes ab iis accipere quos A apud se deos esse opinabantur; illi vero soli, docti contemnere eos omnes qui apud gentes in deorum numerum referebantur eosque non deos, sed dæ- monia reputare (dixerant enim eorum pro- phelæ : • Omnes dii gentium damonia 83,), nullum habuerunt qui se futura dicturum promitteret, quique posset suos coercere, ne rerum futurarum cognoscendarum desiderio irent consultum dæ- monia, quæ apud alios erant? Jam vide annon ne- cessarium fuerit ut geus, quæ aliorum populorum deos despicari didicerat, prophetarum copiam ba- beret, qui quid majus prædicerent, quodque su- peraret quæcunque aliis in locis redderentur oracula. locis, miracula. Celsus ipse memorat in conse- quentibus Esculapium sanautem et de rebus fu- turis responsa dantem in urbibus omnibus quæ sacre sibi erant, exempli causa Triccæ, Epidauri, Coo, Pergami; Aristeam Proconnesium, Clazome nium quemdam, et Cleomedem Astypalensem: et apud solos Judæos, qui se rerum omnium Deo sacros dicebant, nullum signum, nullum prodigium fuit, quod adjuvaret et firmaret eorum in rerum omnium Conditorem fidem spemque alterius me- lioris vitæ? Id sibi quomodo in mentem inducere queunt? Statim enim convertissent illi se ad cul- tuin dæmonum, qui ventura prædicerent morbis- que mederentur; et deseruissent Deum, qui verbo quidem illis opem ferre credebatur, re autem mur- C quam se exhibuisset præsentein. Quod nedum fa- cerent, si innumera incommoda sustinere modo in sa Psal. rcv, 5. legendumn vel addendumn aut quid simile quod potest excidisse. pressi in textu habent, De urbe vide Strabonem libro nono. fabulam refert infra ex Herodoto Origenes num. 25. Item Romuli Vitæ inseruit Plutarchus. perimus inter exempla, Hermotimi Clazomenii ani- mam, relicto corpore, errare solitam, vagamque e longinquo multa annuntiare, quæ nisi a presenti nosci non possint, corpore interim semianimi; do- nec, crenato eo, inimici (qui Cantharidæ vocaban- D tur) remeanţi animæ velut vaginam ademerint. » Lucian. iu Muscæ encomio; Apollon. Dyscol., Hist. comment., cap. 3; Tertull., lib. De anima, cap. 44. SPENCER. Superiore Olympiade Cleone- dem Astypalæensem aiunt in pugilatu Iccum Epi- daurium interemisse : eo crimine erepta palma damnatum ab ædilibus, animi ægritudine mentis impotem factum; inde Astypalæam reversum, cum in ludum litterarium introisset, in quo pueri erant ferme sexaginta, columnam qua tectum fulcieba tur, convellisse. Qua re oppressis ruina pueris, cu!!! cives ipsum cum lapidibus insectarentur, confu- gisse in Minervæ ædem; moxque se in arcam quæ in templo erat, conclusisse. Ejus arcæ operculum Astypalaeenses cum diu conati tollere non potuis sent, postremo arcam effregisse; Cleomedem ne- que vivum neque mortuum intus visum : missis ad oraculum de rei miraculo consultoribus, his ver-ibus responsum redditum : Ultimus heroum Cleomedes Astypalensis Quem jam immortalem superum dignamini honore; et Cleomedi insequentibus deinceps temporibus Astypalæenses tanquam heroi honores habuere. Vide Plutarchum in Rom. et Suidam in SPENCER. Infra forte legendumn, 3. Præterea ſiebant ubique, saltem in multis B (46) Αὐτομολεῖν. Recte monet Boherellus vel (47) Τρίκκη. Recte omnes mss. Male vero in- (48) Αριστέαν τον Προκοννήσιον, etc. Arister (49) Κλαζομένιον. Plin., lib. vul, cap. 52 : « Re- (50) Κλεομήδην. Pausanias in Eliac. Post. :
PG 11:945ἢ κατὰ τὴν δόξαν τῶν λεγόντων ἐπιδιαμένειν ἢ ἀθάνατον αὐτὴν εἶναι ἐπιδιαμένουσιν οὗτοι ἢ ἀθάνατοί εἰσι, καὶ θεοὶ μὲν οὐκ εἰσὶν ἥρωες δέ· ἢ οὐδὲ ἥρωες ἀλλ’ ἁπαξαπλῶς ψυχαί; Εἰ μὲν οὖν οὐκ εἶναι ὑπολαμβάνετε αὐτούς, τὸν προηγούμενον ἡμῖν περὶ ψυχῆς κατασκευαστέον λόγον· εἰ δὲ εἰσί, καὶ οὕτω τὸν περὶ ἀθανασίας ἀποδεικτέον οὐ μόνον ἐκ τῶν καλῶς περὶ αὐτῆς εἰπόντων Ἑλλήνων ἀλλὰ καὶ κατὰ τὸ ἀρέσκον τοῖς θείοις μαθήμασι. Καὶ δείξομεν ὅτι οὐχ οἷόν τε τούτους πολυθέους γενομένους ἐν χώρᾳ καὶ μερίδι κρείττονι γεγονέναι μετὰ τὴν ἐντεῦθεν ἀπαλλαγήν, φέροντες τὰς περὶ αὐτῶν ἱστορίας, ἐν αἷς ἀναγέγραπται πολλὴ Ἡρακλέους ἀκολασία καὶ ἡ πρὸς τὴν Ὀμφάλην γυναικείως δουλεία, καὶ τὰ περὶ Ἀσκληπιοῦ ὡς κεραυνῷ βληθέντος ὑπὸ τοῦ Διὸς αὐτῶν. Λελέξεται δὲ καὶ τὰ περὶ τῶν Διοσκούρων, ὡς Ἄλλοτε μὲν ζώους’ ἑτερήμεροι, ἄλλοτε δ’ αὖτε τεθνᾶσιν· τιμὴν δὲ λελόγχασιν ἶσα θεοῖσιν οἱ πολλάκις ἀποθνῄσκοντες. Πῶς οὖν οἷόν τε κατὰ τὸ εὔλογον τούτων νομισθῆναί τινα θεὸν ἢ ἥρωα;
τὸν κατ' αὐτὸν νόμον, καὶ ὁτὲ μὲν πεπόνθασιν ἐν τῇ Ασσυρίᾳ, ὅτὲ δὲ ἐν τῇ Περσίδι, δτὲ δὲ ὑπὸ Ἀντιό χου, πῶς οὐχὶ ἐξ εἰκότων κατασκευάζεται τοῖς ἀπι- στοῦσι ταῖς παραδόξοις ἱστορίαις καὶ προφητείαις, ὅτι οὐ πλάσματα ἦν τὰ τοιαῦτα, ἀλλά τι θεῖον Πνεῦμα, ὡς ἐν καθαραῖς ψυχαῖς τυγχάνον ταῖς τῶν προφητῶν, πάντα πόνον ὑπὲρ ἀρετῆς (51) ἀνειληφό των, ἐκίνει αὐτοὺς πρὸς τὸ προφητεύειν τινὰ μὲν τοῖς καθ᾿ ἑαυτοὺς, ἄλλα δὲ τοῖς ὕστερον, ἐξαιρέτως δὲ περί τινος ἐπιδημήσοντος τοῦ Σωτῆρος τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων; Εἰ δὲ ταῦθ᾽ οὕτως ἔχει, πῶς περὶ ὄνου σκιᾶς πρὸς ἀλλήλους ζητοῦσιν Ἰουδαῖοι καὶ Χριστιανοὶ, ἐξετά- ζοντες ἀπὸ τῶν προφητειών, αἷς κοινῇ πεπιστεύ κασι, πότερον ὁ προφητευόμενος ἐλήλυθεν, ἢ οὐδα- μῶς μὲν ἐπιδεδήμηκεν, ἔτι δὲ προσδοκᾶται; Καν καθ' ὑπόθεσιν δὲ τῷ Κέλσῳ δοθῇ μὴ τὸν Ἰησοῦν εἶ ναι, ἂν κατήγγειλαν οἱ προφῆται, καὶ οὕτως οὐδὲν ἧττον οὐ περὶ ὄνου σκιᾶς ἐστιν ἡ τοῦ νοῦ τῶν προ- φητικῶν Γραφῶν ζήτησις, ἵν᾽ ἐναργῶς ἀποδειχθῇ ὁ προκηρυσσόμενος, ὁποῖος τε εἶναι προεφητεύετο, καὶ τί ποιήσων, εἰ δὲ οἷόν τε, καὶ πότε ἐπιδημήσων. Ἐν δὲ τοῖς ἀνωτέρω προείπομεν, ὀλίγας ἀπὸ πλειόνων παραθέμενοι προφητείας, περὶ τοῦ τὸν Ἰησοῦν εἶναι τὸν προφητευόμενον Χριστόν· οὐ σφάλλονται τοίνυν κατὰ τὸ προσίεσθαι (52) θεόθεν τους προφήτας λε λαληκέναι, οὔτε Ἰουδαῖοι οὔτε Χριστιανοί· ἀλλ᾽ οἱ σφαλλόμενοι περὶ τοῦ προφητευομένου προσδοχω- μένου ψευδοδοξοῦσιν, ὅστις καὶ ποταπὸς κατὰ τὸν ἀληθῆ λόγον τῶν προφητῶν κεκήρυκται. Ἐξῆς δὲ τούτοις ὁ Κέλσος, οἰόμενος τοὺς Ἰου δαίους Αἰγυπτίους τῷ γένει τυγχάνοντας, καταλελοι- πέναι τὴν Αἴγυπτον, στασιάσαντας πρὸς τὸ κοινὸν τῶν Αἰγυπτίων, καὶ τὸ ἐν Αἰγύπτῳ σύνηθες περὶ τὰς θρησκείας ὑπερφρονήσαντας, φησίν, « αὐτοὺς ἅπερ ἐποίησαν Αἰγυπτίοις πεπονθέναι ὑπὸ τῶν προσθε μένων τῷ Ἰησοῦ καὶ πιστευσάντων αὐτῷ ὡς Χρι- στῷ· καὶ ἀμφοτέροις αἴτιον γεγονέναι τῆς καινοτο μίας τὸ στασιάζειν πρὸς τὸ κοινόν. » Τί δὴ πεποίη- κεν ἐν τῷ τόπῳ ὁ Κέλσος, κατανοητέον. Πολλά δια- θέντες οι πάλαι Αἰγύπτιοι τὸ Ἑβραίων γένος, διὰ λιμὸν τὴν Ἰουδαίαν καταλαβόντα ἐπιδημήσαντας (55) τῇ Αἰγύπτῳ, πεπόνθασιν, ὡς ξένους καὶ ἱκέτας ἀδι κήσαντες, ἅπερ ἐχρῆν ὅλον ἔθνος ὑπὸ τῆς θείας προ- νοίας παθεῖν, συμφρονῆσαν κατὰ ὅλου τοῦ τῶν ἐπι- ξενωθέντων αὐτοῖς γένους, μηδὲν αὐτοὺς ἀδικήσαν- της· καὶ Θεοῦ μάστιξι πληγέντες, μόλις καὶ μετ᾿ οὐ πολὺ ἀπέλυσαν ὅποι ἑβούλοντο τοὺς οὐ δικαίως δου- λαγωγουμένους (54). Ατε οὖν φίλαυτοι, καὶ τοὺς ὁπωσδήποτε ὁμογενείς προτιμῶντες καὶ τῶν δια καιοτέρων ξένων, οὐκ ἔστιν ἦν τινα κατηγορίαν κατα ἐπ' ἀρετῆς, περί τινος ἐπιδημήσοντος, περί τινος ἐπιδημήσαντος. προΐεσθαι. προΐεσθαι, οἴεσθαι. ἐπιδημῆσαν. τοὺς Ἰουδαίους δουλαγωγουμένους, που CONTRA CELSUM LIB. III. A Assyria, modo in Persile, modo sub Antiocho ma- B C D "Exod. 1, 20; Gen. xLv1, 2; Exod. xii, 31. sileensis. Impressi vero, male. Paulo post mss. Regius, Basileensis et duo Vaticani, opline; male vero impressi, rectius, ut videtur, quam libb. excusi, luerunt, quam Judaismun ejurare ejusque violare leges; quomodo ii, qui historiis et vaticiniis inso- litis non adjungunt fidem, saltem verisimilitudine non adducuntur ut credant figmenta hæc non esse; sed potius puras prophetarum animas nullum ad virtutem sectandam laborem recusantium, impulsas a Spiritu divino inhabitante fuisse, ut prænuntia- rent, alia quidem iis qui sua ætate in vivis erant, alia autem posteris, et præcipue Salvatoris ad lo mines futurum adventuin? 4. Si hac ita se habent, quomodo de um- bra asini disputant inter se Judæi et Christiani, cum inquirunt e prophetiis quibus ex æquo fidem utrique tribuunt, isne venerit qui prædictus est, annon, sed adhuc exspectetur? Verum etsi daretur Celso Jesum non esse eum quem prophetæ prædi- caverunt, nihilo magis de umbra asini quæsierint, qui propheticarum scripturarum sensum hoc con- silio scrutarentur, ut evidenter demonstrarent qua- lisnam sit is quem prophetæ præsignificaverunt, quidnam facturus, et, si fieri potest, quandonam etiam adventurus. Jesum vero Christum esse præ- dictum jam supra probavi, et hanc in rem pauca de multis produxi vaticinia. Neque igitur Judæi, neque Christiani aberrant, cum prophetas Deo in- spirante locutos fuisse credunt; sed errant ii, qui de Christo, quem prophet exspectandum esse di- xerunt, falsa opinantur; licet verus prophetarum sermo, et quisnam futurus et ubinam nasciturus essel, docuerit. ideo ex Ægypto excessisse, quia rem publicam seditionibus turbarent et ritus religionis more re- ceptos despicatui haberent, ait illos, quæ ab ipsis passi erant Ægyptii, eademn passos fuisse ab iis qui Jesu adhæserunt et ei ut Christo crediderunt, et utrisque novandarum rerum causam fuisse se- ditiosum animum. › Quid hic Celsus agat, conside- randum est. Ægyptii, cum Hebræos fame Judæam devastante Ægyptum petere coactos acerbe tra- classent, supplicesque et hospites injuriis affecis- sent, persolvere poenas, quas a divina providentia inflictas oportuit genti quæ conjuraverat in ho- spites a quibus illi nulla orta erat injuria ". Unde Dei flagellis castigati ægre paulo post licentiam abeundi quo vellent dederunt iis, quos injuste ín servituteni redegerant. Amantes igitur sui et suis popularibus plus honoris habentes quam vel justio- ribus hospitibus, nullam reliquam fecerunt calum- niam, quam în Moysem et Hebræos dicerent: ita ut prodigiosa Moysis miracula non ausi omniuo Loco Guietus legebat tur, Regius, male. (51) Ὑπὲρ ἀρετῆς. Recte codd. Regius et Ba- (52) Προσίεσθαι. lta codd. Regius et Basileensis 5. Postea Celsus, ratus Judæos genere Ægyptios (53) Επιδημήσαντες. Guieto scribendum vide (54) Τοὺς οὐ δικαίως δουλαγωγουμένους. Codex
Ἡμεῖς δὲ τὰ περὶ τοῦ ἡμετέρου Ἰησοῦ ἀπὸ τῶν προφητικῶν δεικνύντες καὶ μετὰ τοῦτο παραβάλλοντες τὴν περὶ αὐτοῦ ἱστορίαν ταῖς περὶ ἐκείνων ἱστορίαις [δείξομεν] ὅτι οὐδεμία τούτου φέρεται ἀκολασία. Οὐδὲ γὰρ αὐτοὶ οἱ ἐπιβουλεύοντες αὐτῷ καὶ ζητήσαντες κατ’ αὐτοῦ ψευδομαρτυρίαν κἂν πιθανότητα εὗρον εἰς τὴν κατ’ αὐτοῦ ψευδομαρτυρίαν, ἵν’ ἀκολασίας ἕνεκεν αὐτοῦ κατηγορήσωσιν· ἀλλὰ καὶ ὁ θάνατος αὐτοῦ ἐξ ἐπιβουλῆς ἀνθρώπων γέγονε καὶ οὐδὲν ὅμοιον ἔσχε τῷ πρὸς τὸν Ἀσκληπιὸν κεραυνῷ. Τί δὲ σεμνὸν ἔχει ὁ μαινόλας Διόνυσος καὶ γυναικεῖα περιβεβλημένος, ἵν’ ὡς θεὸς προσκυνηθῇ; Ἐὰν δὲ καὶ οἱ περὶ τούτων ἀπολογούμενοι ἐπὶ ἀλληγορίας καταφεύγωσιν, ἰδίᾳ μὲν ἐξεταστέον τὰς ἀλληγορίας, εἰ τὸ ὑγιὲς ἔχουσιν, ἰδίᾳ δέ, εἰ δύνανται ὑπόστασιν ἔχειν καὶ ἄξιοι εἶναι σεβασμῶν καὶ προσκυνήσεως σπαραττόμενοι ὑπὸ Τιτάνων καὶ καταβαλλόμενοι ἀπὸ τοῦ οὐρανίου θρόνου. Ὁ δ’ ἡμέτερος Ἰησοῦς ὁ ὀφθεὶς τοῖς ἰδίοις θιασώταιςχρήσομαι γὰρ τῷ παρὰ τῷ Κέλσῳ ὀνόματιὤφθη μὲν κατ’ ἀλήθειαν, συκοφαντεῖ δὲ τὸν λόγον ὁ Κέλσος λέγων αὐτὸν ὦφθαι σκιάν. Καὶ συνεξεταζέσθω γε τὰ τῶν περὶ ἐκείνων ἱστοριῶν τῇ περὶ τοῦ Ἰησοῦ.
τὸν κατ' αὐτὸν νόμον, καὶ ὁτὲ μὲν πεπόνθασιν ἐν τῇ Ασσυρίᾳ, ὅτὲ δὲ ἐν τῇ Περσίδι, δτὲ δὲ ὑπὸ Ἀντιό χου, πῶς οὐχὶ ἐξ εἰκότων κατασκευάζεται τοῖς ἀπι- στοῦσι ταῖς παραδόξοις ἱστορίαις καὶ προφητείαις, ὅτι οὐ πλάσματα ἦν τὰ τοιαῦτα, ἀλλά τι θεῖον Πνεῦμα, ὡς ἐν καθαραῖς ψυχαῖς τυγχάνον ταῖς τῶν προφητῶν, πάντα πόνον ὑπὲρ ἀρετῆς (51) ἀνειληφό των, ἐκίνει αὐτοὺς πρὸς τὸ προφητεύειν τινὰ μὲν τοῖς καθ᾿ ἑαυτοὺς, ἄλλα δὲ τοῖς ὕστερον, ἐξαιρέτως δὲ περί τινος ἐπιδημήσοντος τοῦ Σωτῆρος τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων; Εἰ δὲ ταῦθ᾽ οὕτως ἔχει, πῶς περὶ ὄνου σκιᾶς πρὸς ἀλλήλους ζητοῦσιν Ἰουδαῖοι καὶ Χριστιανοὶ, ἐξετά- ζοντες ἀπὸ τῶν προφητειών, αἷς κοινῇ πεπιστεύ κασι, πότερον ὁ προφητευόμενος ἐλήλυθεν, ἢ οὐδα- μῶς μὲν ἐπιδεδήμηκεν, ἔτι δὲ προσδοκᾶται; Καν καθ' ὑπόθεσιν δὲ τῷ Κέλσῳ δοθῇ μὴ τὸν Ἰησοῦν εἶ ναι, ἂν κατήγγειλαν οἱ προφῆται, καὶ οὕτως οὐδὲν ἧττον οὐ περὶ ὄνου σκιᾶς ἐστιν ἡ τοῦ νοῦ τῶν προ- φητικῶν Γραφῶν ζήτησις, ἵν᾽ ἐναργῶς ἀποδειχθῇ ὁ προκηρυσσόμενος, ὁποῖος τε εἶναι προεφητεύετο, καὶ τί ποιήσων, εἰ δὲ οἷόν τε, καὶ πότε ἐπιδημήσων. Ἐν δὲ τοῖς ἀνωτέρω προείπομεν, ὀλίγας ἀπὸ πλειόνων παραθέμενοι προφητείας, περὶ τοῦ τὸν Ἰησοῦν εἶναι τὸν προφητευόμενον Χριστόν· οὐ σφάλλονται τοίνυν κατὰ τὸ προσίεσθαι (52) θεόθεν τους προφήτας λε λαληκέναι, οὔτε Ἰουδαῖοι οὔτε Χριστιανοί· ἀλλ᾽ οἱ σφαλλόμενοι περὶ τοῦ προφητευομένου προσδοχω- μένου ψευδοδοξοῦσιν, ὅστις καὶ ποταπὸς κατὰ τὸν ἀληθῆ λόγον τῶν προφητῶν κεκήρυκται. Ἐξῆς δὲ τούτοις ὁ Κέλσος, οἰόμενος τοὺς Ἰου δαίους Αἰγυπτίους τῷ γένει τυγχάνοντας, καταλελοι- πέναι τὴν Αἴγυπτον, στασιάσαντας πρὸς τὸ κοινὸν τῶν Αἰγυπτίων, καὶ τὸ ἐν Αἰγύπτῳ σύνηθες περὶ τὰς θρησκείας ὑπερφρονήσαντας, φησίν, « αὐτοὺς ἅπερ ἐποίησαν Αἰγυπτίοις πεπονθέναι ὑπὸ τῶν προσθε μένων τῷ Ἰησοῦ καὶ πιστευσάντων αὐτῷ ὡς Χρι- στῷ· καὶ ἀμφοτέροις αἴτιον γεγονέναι τῆς καινοτο μίας τὸ στασιάζειν πρὸς τὸ κοινόν. » Τί δὴ πεποίη- κεν ἐν τῷ τόπῳ ὁ Κέλσος, κατανοητέον. Πολλά δια- θέντες οι πάλαι Αἰγύπτιοι τὸ Ἑβραίων γένος, διὰ λιμὸν τὴν Ἰουδαίαν καταλαβόντα ἐπιδημήσαντας (55) τῇ Αἰγύπτῳ, πεπόνθασιν, ὡς ξένους καὶ ἱκέτας ἀδι κήσαντες, ἅπερ ἐχρῆν ὅλον ἔθνος ὑπὸ τῆς θείας προ- νοίας παθεῖν, συμφρονῆσαν κατὰ ὅλου τοῦ τῶν ἐπι- ξενωθέντων αὐτοῖς γένους, μηδὲν αὐτοὺς ἀδικήσαν- της· καὶ Θεοῦ μάστιξι πληγέντες, μόλις καὶ μετ᾿ οὐ πολὺ ἀπέλυσαν ὅποι ἑβούλοντο τοὺς οὐ δικαίως δου- λαγωγουμένους (54). Ατε οὖν φίλαυτοι, καὶ τοὺς ὁπωσδήποτε ὁμογενείς προτιμῶντες καὶ τῶν δια καιοτέρων ξένων, οὐκ ἔστιν ἦν τινα κατηγορίαν κατα ἐπ' ἀρετῆς, περί τινος ἐπιδημήσοντος, περί τινος ἐπιδημήσαντος. προΐεσθαι. προΐεσθαι, οἴεσθαι. ἐπιδημῆσαν. τοὺς Ἰουδαίους δουλαγωγουμένους, που CONTRA CELSUM LIB. III. A Assyria, modo in Persile, modo sub Antiocho ma- B C D "Exod. 1, 20; Gen. xLv1, 2; Exod. xii, 31. sileensis. Impressi vero, male. Paulo post mss. Regius, Basileensis et duo Vaticani, opline; male vero impressi, rectius, ut videtur, quam libb. excusi, luerunt, quam Judaismun ejurare ejusque violare leges; quomodo ii, qui historiis et vaticiniis inso- litis non adjungunt fidem, saltem verisimilitudine non adducuntur ut credant figmenta hæc non esse; sed potius puras prophetarum animas nullum ad virtutem sectandam laborem recusantium, impulsas a Spiritu divino inhabitante fuisse, ut prænuntia- rent, alia quidem iis qui sua ætate in vivis erant, alia autem posteris, et præcipue Salvatoris ad lo mines futurum adventuin? 4. Si hac ita se habent, quomodo de um- bra asini disputant inter se Judæi et Christiani, cum inquirunt e prophetiis quibus ex æquo fidem utrique tribuunt, isne venerit qui prædictus est, annon, sed adhuc exspectetur? Verum etsi daretur Celso Jesum non esse eum quem prophetæ prædi- caverunt, nihilo magis de umbra asini quæsierint, qui propheticarum scripturarum sensum hoc con- silio scrutarentur, ut evidenter demonstrarent qua- lisnam sit is quem prophetæ præsignificaverunt, quidnam facturus, et, si fieri potest, quandonam etiam adventurus. Jesum vero Christum esse præ- dictum jam supra probavi, et hanc in rem pauca de multis produxi vaticinia. Neque igitur Judæi, neque Christiani aberrant, cum prophetas Deo in- spirante locutos fuisse credunt; sed errant ii, qui de Christo, quem prophet exspectandum esse di- xerunt, falsa opinantur; licet verus prophetarum sermo, et quisnam futurus et ubinam nasciturus essel, docuerit. ideo ex Ægypto excessisse, quia rem publicam seditionibus turbarent et ritus religionis more re- ceptos despicatui haberent, ait illos, quæ ab ipsis passi erant Ægyptii, eademn passos fuisse ab iis qui Jesu adhæserunt et ei ut Christo crediderunt, et utrisque novandarum rerum causam fuisse se- ditiosum animum. › Quid hic Celsus agat, conside- randum est. Ægyptii, cum Hebræos fame Judæam devastante Ægyptum petere coactos acerbe tra- classent, supplicesque et hospites injuriis affecis- sent, persolvere poenas, quas a divina providentia inflictas oportuit genti quæ conjuraverat in ho- spites a quibus illi nulla orta erat injuria ". Unde Dei flagellis castigati ægre paulo post licentiam abeundi quo vellent dederunt iis, quos injuste ín servituteni redegerant. Amantes igitur sui et suis popularibus plus honoris habentes quam vel justio- ribus hospitibus, nullam reliquam fecerunt calum- niam, quam în Moysem et Hebræos dicerent: ita ut prodigiosa Moysis miracula non ausi omniuo Loco Guietus legebat tur, Regius, male. (51) Ὑπὲρ ἀρετῆς. Recte codd. Regius et Ba- (52) Προσίεσθαι. lta codd. Regius et Basileensis 5. Postea Celsus, ratus Judæos genere Ægyptios (53) Επιδημήσαντες. Guieto scribendum vide (54) Τοὺς οὐ δικαίως δουλαγωγουμένους. Codex
PG 11:947Ἢ ἐκεῖνα μὲν βούλεται ὁ Κέλσος εἶναι ἀληθῆ, ταῦτα δὲ ἀναγραφέντα ὑπὸ τῶν τεθεαμένων καὶ τῷ ἔργῳ δειξάντων τὴν ἐνάργειαν τῆς καταλήψεως περὶ τοῦ τεθεωρημένου καὶ παραστησάντων τὴν διάθεσιν ἐν οἷς προθύμως ὑπὲρ τοῦ λόγου αὐτοῦ πεπόνθασιν εἶναι πλάσματα; Καὶ τίς ἂν κατὰ τὸ εὔλογον πάντα πράττειν θέλων ἀποκληρωτικῶς συγκαταθοῖτο μὲν [τοῖς] περὶ ἐκείνων εἰς δὲ τὰ περὶ τούτου ἀνεξετάστως ὁρμῶν ἀπιστήσαι τοῖς περὶ αὐτοῦ; Καὶ πάλιν ἐπὰν μὲν περὶ τοῦ Ἀσκληπιοῦ λέγηται ὅτι πολὺ ἀνθρώπων πλῆθος Ἑλλήνων τε καὶ βαρβάρων ὁμολογεῖ πολλάκις ἰδεῖν καὶ ἔτι ὁρᾶν, οὐ φάσμα αὐτὸ τοῦτο ἀλλὰ θεραπεύοντα καὶ εὐεργετοῦντα καὶ τὰ μέλλοντα προλέγοντα, πιστεύειν ἡμᾶς ὁ Κέλσος ἀξιοῖ καὶ οὐκ ἐγκαλεῖ τοῖς εἰς τὸν Ἰησοῦν πιστοῖς, ἐπὰν τούτοις πιστεύωμεν· ἐπὰν δὲ τοῖς μαθηταῖς καὶ τεθεαμένοις τὰ τεράστια τοῦ Ἰησοῦ καὶ παριστᾶσιν ἐναργῶς τὸ εὔγνωμον τῆς ἑαυτῶν συνειδήσεως συγκαταθώμεθα, ὁρῶντες τὸ ἀπάνουργον αὐτῶν, ὅσον ἔστιν ἰδεῖν συνείδησιν ἀπὸ γραμμάτων, εὐήθεις τινὲς εἶναι παρὰ τῷ Κέλσῳ ὀνομαζόμεθα, οὐκ ἔχοντι παραστῆσαι ἀμύθητον, ὥς φησι, πλῆθος ἀνθρώπων Ἑλλήνων καὶ βαρβάρων ὁμολογούντων Ἀσκληπιῷ.
Α λελοίπασιν, ἣν μὴ περὶ Μωϋσέως καὶ τῶν Ἑβραίων νόμους ἔθετο τοῖς Ἑβραίοις, ὡς τὸ θεῖον αὐτῷ ὑπήχησε, 6. Β εἰρήκασι· τὰς μὲν διὰ Μωϋσέως τεραστίους δυνάμεις οὐ παντελῶς ἀρνούμενοι, φάσκοντες δ' αὐτὰς γοητεία καὶ μὴ θείᾳ δυνάμει γεγονέναι. Μωϋσῆς δὲ (55) ὡς οὐ γόης, ἀλλ᾽ εὐσεβὴς ἀνὴρ, καὶ τῷ τῶν ὅλων ἀνακεί μενος Θεῷ, καὶ μετέχων θειοτέρου Πνεύματος, καὶ καὶ τὰ συμβεβηκότα, ὡς ἀληθείας εἶχεν, ἀνέγραψεν. Ο τοίνυν Κέλσος, οὐ γενόμενος δίκαιος ἐξεταστής τῶν λεγομένων παρ' Αἰγυπτίοις ἑτέρως, καὶ παρ' Εβραίοις ἄλλως, ἀλλὰ προκαταληφθεὶς ὡς ὑπὸ φιλτέ- ρων τῶν Αἰγυπτίων, τοῖς μὲν ἀδικήσασι τους ξένους συγκατέθετο ὡς ἀληθέσι, τοὺς δ᾽ ἀδικηθέντας Εδραίους στασιάζοντας (56) εἶπε τὴν Αἴγυπτον και ταλελοιπέναι· οὐχ ὁρῶν, τίνα τρόπον οὐ δύναται τηλι κοῦτο στασιῶδες πλῆθος Αἰγυπτίων, ἀρχὴν ἔχον την στάσιν, γενέσθαι ἔθνος (57) ἅμα τῷ στασιάζειν καὶ τὴν διάλεκτον ἀμεῖβον, ἵν᾿ οἱ τέως τῇ Αἰγυπτίων φωνῇ χρώμενοι αἰφνίδιον τὴν Ἑβραίων διάλεκτον συμπληρῶσιν. Ἔστω δὲ καθ᾽ ὑπόθεσιν, καταλιπόντας αὐτοὺς τὴν Αἴγυπτον, μεμισηκέναι καὶ τὴν σύντρο φον φωνήν· πῶς οὖν τὸ μετὰ τοῦτο οὐχὶ μᾶλλον τῇ Σύρων ἐχρῶντο διαλέκτῳ ἢ τῇ Φοινίκων, ἀλλὰ τὴν Ἑβραῖδα, ἑτέραν παρ' ἀμφοτέρας (58), συνεστή- σαντο ; Τοῦτο δέ μοι βούλεται ὁ λόγος συνάγειν, ὅτι ψεῦδος τὸ Αἰγυπτίους τὸ γένος ὄντας τινὰς ἐστασια- κέναι προς Αἰγυπτίους (59), καὶ τὴν Αἴγυπτον καταλε- λοιπέναι, καὶ ἐπὶ τὴν Παλαιστίνην ἐληλυθέναι, την τε νῦν καλουμένην Ιουδαίαν ᾠκηκέναι. Ἑβραίων γάρ καὶ διάλεκτος πάσιος πρὸ τῆς εἰς Αἴγυπτον αὐτῶν καθόδου ἦν, καὶ Ἑβραϊκὰ ἕτερα γράμματα παρὰ τὰ τῶν Αἰγυπτίων ἦν, οἷς Μωϋσῆς χρησάμενος, ἔγραψε τὰς παρὰ Ἰουδαίοις πεπιστευμένας εἶναι ἱερὰς πέντε βίβλους. Ομοίως δὲ ψεῦδος τό, « Αἰγυπτίους όντας ἀπὸ στάσεως τὴν ἀρχὴν είληφεναι τοὺς Εβραίους· κ καὶ τ), ο Ἰουδαίους όντας ἄλλους (60) κατὰ τοὺς Ἰησοῦ χρόνους ἐστασιακέναι πρὸς τὸ κοινὸν τῶν Ἰουδαίων, καὶ τῷ Ἰησοῦ κατηκολουθηκέναι. » Οὐδὲν γὰρ στά σεως ἔργον ἐπιδεῖξαι Χριστιανῶν ὁ Κέλσος, ἢ οἱ όμο νοοῦντες αὐτῷ δυνήσονται. Καίτοιγε εἰ στάσις ἦν τῆς συστάσεως Χριστιανοῖς ἡ αἰτία, τὴν ἀρχὴν ἀπὸ Ἰου δαίων εἰληφόσιν, οἷς ἐξῆν καὶ ὅπλα ὑπὲρ τῶν οἰκείων ἀναλαβεῖν καὶ πολεμίους ἀναιρεῖν· οὐκ ἂν ὁ νομοθέ της Χριστιανῶν πάντη ἀναίρεσιν ἀνθρώπου ἀπηγέ τὰ συμβεβηκότα, στασιάσαντας. τίνα τρό τον δύναται, ού. νέσθαι ἔθνος, ΠΟΥ . Αt λοις. ORIGENIS inftiari, magicis artibus, non divine potestati ascripserint. Moyses tamen non ut præstigiator, sed ut vir pius et rerum omnium Deo devotus et divini Spiritus particeps, Judis leges tulit, quas illi di- ctavit Deus, et quæ acciderant perscripsit, ut vere gesta fuerant. Non igitur Celsus æquus fuit rerum quæ alio modo ab Ægyptiis, alio a Judæis narrantur, æstimator; sed suo in Ægyptios veluti amore præ- occupatus, oppressoribus hospítum assensus est ut vera referentibus; Hebræos autem injuriis oppres- sos dixit ex Ægypto per seditionem egressos fuisse. Nec vidit fieri non potuisse, ut tanta seditiosorum Ægyptiorum turba, quæ a factione initium duxe- rat, in gentem coaluerit quæ simul in seditione lin. guam immutaverit, ita ut qui hactenus usi fuissent Ægyptiaca, ii repente Ilebraicam callerent. Sed volo illos relicta Egypto, a lingua etiam abhorruisse qua innutriti fuerant; cur postea non Syrorum po- tius aut Phœnicum, quam Hebraica lingua ab utra- que longe diversa locuti fuerunt? Ex quibus omni - bus efficitur falsum esse, quosdam genere Ægyptios seditionem adversus Ægyptios movisse, decessisse ex Agypto, in Palestinam venisse, hancque inco- luisse regionem, quæ nunc Judæa nominatur. Ile- bræorum enim lingua patria erat antequam in Ægyptum pergerent ; et Hebraicæ litteræ, quas Moyses in scribendis quinque libris qui pṛo sacris apud Judæos habentur, adhibuit, diversæ sunt ab Ægyptiacis. genere essent, debere seditioni suæ societatis ini- tium ; » ita nec id quoque verum, c Judaeos alios Jesu ætate seditionem contra commune Judæorum conscivisse et Jesum fuisse consectatos. > Nihil enim a Christianis seditiose factum ostendere po- tuerint aut Celsus, aut qui eadem cum illo sentiunt. Et vero si seditio locum dedisset Christianorum societati qui suam traxere originem a Judæis, qui- bus licebat armis sua defendere et adversarios oc- cidere; certe Christianorum legislator non prohi- C macinalis includunt, quæ expunximus utpote nata perperam e versu se- quenti. liano qui cum libb. editis habet, Paulo post Guieto scribendum videtur : deleta particula negativa etc. Sed mss. ut in nostro textu. Syrorum equidem linguam valde diversam fuisse ab febræa, neque illam Judæos ante captivitatem Babylonicam intellexisse testatur Jeremias cap. v, Judaice loqui coactus est ut intelligeretur a Jeroso- lymitana plebe. Item Isaiæ cap. xxxvi, 11, a servis Ezechiæ rogatur ut Syro sermione loquatur, ne Ju patriarcharum patet ex eo quod acervus testimonii Genes. xxx1, 47, a Jacob Hebraice 1972, a Laban Syre dicitur vero Phænicurn seu Chananæorum sermonem fuisse ab Hebræa insigni- ter diversum, aut Judæos cum Chananæis seu Phœ. nicibus egisse per interpretem, nusquam legimus. Contra Jerichuntina mulier Raab, et exploratores a Josue missi mutuo colloquio fruuntur, tanquam ejusdem aut parum dissimilis linguæ consortes. Vide apud Samuelem Bochartum in Chronologiæ sucre part, ut, lib. 1. cap. et seq., alia plurima argu- menta quibus invicte probat Phoenicium sermonem et unicum Hebræo fuisse affinem. bonis locum de Moyse. 7. Ut autem falsum est e Hebræos, cum Ægyptii (55) Libh. impressi post Μωϋσῆς δέ, addunt et D dæi illum intelligant. Atque id jam obtinuisse aro (56) Στασιάζοντας. Sic omnes mss. excepto Jo- (57) Libb. excusi, ἐχόντων [διά] την στάσιν γε- (58) Τὴν Ἑβραῖδα ἑτέραν παρ' ἀμφοτέρας, etc. 45. Inde est quod Rabsaces Syrus IV Reg. xviii, 20, (59) Πρὸς Αἰγυπτίους. De seditione vide Sura- (60) "Αλλους. Guicto scribendum videtur : ἄλ
Ἡμεῖς γάρ, εἰ τοῦτο σεμνὸν εἶναι νομίζει, ἐναργῶς δείκνυμεν ἀμύθητόν τι πλῆθος Ἑλλήνων τε καὶ βαρβάρων ὁμολογούντων τῷ Ἰησοῦ. Τινὲς δὲ σημεῖα τοῦ εἰληφέναι τι διὰ τὴν πίστιν ταύτην παραδοξότερον ἐπιδείκνυνται ἐν οἷς θεραπεύουσιν, οὐδὲν ἄλλο καλοῦντες ἐπὶ τοὺς δεομένους θεραπείας ἢ τὸν ἐπὶ πᾶσι θεὸν καὶ τὸ τοῦ Ἰησοῦ ὄνομα μετὰ τῆς περὶ αὐτοῦ ἱστορίας. Τούτοις γὰρ καὶ ἡμεῖς ἑωράκαμεν πολλοὺς ἀπαλλαγέντας χαλεπῶν συμπτωμάτων καὶ ἐκστάσεων καὶ μανιῶν καὶ ἄλλων μυρίων, ἅπερ οὔτ’ ἄνθρωποι οὔτε δαίμονες ἐθεράπευσαν. Ἵνα δὲ καὶ δῶ ἰατρόν τινα δαίμονα θεραπεύειν σώματα τὸν καλούμενον Ἀσκληπιόν, εἴποιμ’ ἂν πρὸς τοὺς θαυμάζοντας τὸ τοιοῦτο ἢ τὴν Ἀπόλλωνος μαντείαν ὅτι, εἴπερ μέσον ἐστὶν ἡ τῶν σωμάτων ἰατρικὴ καὶ πρᾶγμα πίπτον οὐκ εἰς ἀστείους μόνον ἀλλὰ καὶ φαύλους, μέσον δὲ καὶ ἡ περὶ τῶν μελλόντων πρόγνωσιςοὐ γὰρ πάντως ἐμφαίνει τὸ ἀστεῖον ὁ προγινώσκων, παραστήσατε πῶς οὐδαμῶς μέν εἰσι φαῦλοι οἱ θεραπεύοντες ἢ οἱ προγινώσκοντες παντὶ δὲ τρόπῳ ἀποδείκνυνται ἀστεῖοί τινες καὶ οὐ μακρὰν τοῦ ὑποληφθῆναι εἶναι θεοί.
Α λελοίπασιν, ἣν μὴ περὶ Μωϋσέως καὶ τῶν Ἑβραίων νόμους ἔθετο τοῖς Ἑβραίοις, ὡς τὸ θεῖον αὐτῷ ὑπήχησε, 6. Β εἰρήκασι· τὰς μὲν διὰ Μωϋσέως τεραστίους δυνάμεις οὐ παντελῶς ἀρνούμενοι, φάσκοντες δ' αὐτὰς γοητεία καὶ μὴ θείᾳ δυνάμει γεγονέναι. Μωϋσῆς δὲ (55) ὡς οὐ γόης, ἀλλ᾽ εὐσεβὴς ἀνὴρ, καὶ τῷ τῶν ὅλων ἀνακεί μενος Θεῷ, καὶ μετέχων θειοτέρου Πνεύματος, καὶ καὶ τὰ συμβεβηκότα, ὡς ἀληθείας εἶχεν, ἀνέγραψεν. Ο τοίνυν Κέλσος, οὐ γενόμενος δίκαιος ἐξεταστής τῶν λεγομένων παρ' Αἰγυπτίοις ἑτέρως, καὶ παρ' Εβραίοις ἄλλως, ἀλλὰ προκαταληφθεὶς ὡς ὑπὸ φιλτέ- ρων τῶν Αἰγυπτίων, τοῖς μὲν ἀδικήσασι τους ξένους συγκατέθετο ὡς ἀληθέσι, τοὺς δ᾽ ἀδικηθέντας Εδραίους στασιάζοντας (56) εἶπε τὴν Αἴγυπτον και ταλελοιπέναι· οὐχ ὁρῶν, τίνα τρόπον οὐ δύναται τηλι κοῦτο στασιῶδες πλῆθος Αἰγυπτίων, ἀρχὴν ἔχον την στάσιν, γενέσθαι ἔθνος (57) ἅμα τῷ στασιάζειν καὶ τὴν διάλεκτον ἀμεῖβον, ἵν᾿ οἱ τέως τῇ Αἰγυπτίων φωνῇ χρώμενοι αἰφνίδιον τὴν Ἑβραίων διάλεκτον συμπληρῶσιν. Ἔστω δὲ καθ᾽ ὑπόθεσιν, καταλιπόντας αὐτοὺς τὴν Αἴγυπτον, μεμισηκέναι καὶ τὴν σύντρο φον φωνήν· πῶς οὖν τὸ μετὰ τοῦτο οὐχὶ μᾶλλον τῇ Σύρων ἐχρῶντο διαλέκτῳ ἢ τῇ Φοινίκων, ἀλλὰ τὴν Ἑβραῖδα, ἑτέραν παρ' ἀμφοτέρας (58), συνεστή- σαντο ; Τοῦτο δέ μοι βούλεται ὁ λόγος συνάγειν, ὅτι ψεῦδος τὸ Αἰγυπτίους τὸ γένος ὄντας τινὰς ἐστασια- κέναι προς Αἰγυπτίους (59), καὶ τὴν Αἴγυπτον καταλε- λοιπέναι, καὶ ἐπὶ τὴν Παλαιστίνην ἐληλυθέναι, την τε νῦν καλουμένην Ιουδαίαν ᾠκηκέναι. Ἑβραίων γάρ καὶ διάλεκτος πάσιος πρὸ τῆς εἰς Αἴγυπτον αὐτῶν καθόδου ἦν, καὶ Ἑβραϊκὰ ἕτερα γράμματα παρὰ τὰ τῶν Αἰγυπτίων ἦν, οἷς Μωϋσῆς χρησάμενος, ἔγραψε τὰς παρὰ Ἰουδαίοις πεπιστευμένας εἶναι ἱερὰς πέντε βίβλους. Ομοίως δὲ ψεῦδος τό, « Αἰγυπτίους όντας ἀπὸ στάσεως τὴν ἀρχὴν είληφεναι τοὺς Εβραίους· κ καὶ τ), ο Ἰουδαίους όντας ἄλλους (60) κατὰ τοὺς Ἰησοῦ χρόνους ἐστασιακέναι πρὸς τὸ κοινὸν τῶν Ἰουδαίων, καὶ τῷ Ἰησοῦ κατηκολουθηκέναι. » Οὐδὲν γὰρ στά σεως ἔργον ἐπιδεῖξαι Χριστιανῶν ὁ Κέλσος, ἢ οἱ όμο νοοῦντες αὐτῷ δυνήσονται. Καίτοιγε εἰ στάσις ἦν τῆς συστάσεως Χριστιανοῖς ἡ αἰτία, τὴν ἀρχὴν ἀπὸ Ἰου δαίων εἰληφόσιν, οἷς ἐξῆν καὶ ὅπλα ὑπὲρ τῶν οἰκείων ἀναλαβεῖν καὶ πολεμίους ἀναιρεῖν· οὐκ ἂν ὁ νομοθέ της Χριστιανῶν πάντη ἀναίρεσιν ἀνθρώπου ἀπηγέ τὰ συμβεβηκότα, στασιάσαντας. τίνα τρό τον δύναται, ού. νέσθαι ἔθνος, ΠΟΥ . Αt λοις. ORIGENIS inftiari, magicis artibus, non divine potestati ascripserint. Moyses tamen non ut præstigiator, sed ut vir pius et rerum omnium Deo devotus et divini Spiritus particeps, Judis leges tulit, quas illi di- ctavit Deus, et quæ acciderant perscripsit, ut vere gesta fuerant. Non igitur Celsus æquus fuit rerum quæ alio modo ab Ægyptiis, alio a Judæis narrantur, æstimator; sed suo in Ægyptios veluti amore præ- occupatus, oppressoribus hospítum assensus est ut vera referentibus; Hebræos autem injuriis oppres- sos dixit ex Ægypto per seditionem egressos fuisse. Nec vidit fieri non potuisse, ut tanta seditiosorum Ægyptiorum turba, quæ a factione initium duxe- rat, in gentem coaluerit quæ simul in seditione lin. guam immutaverit, ita ut qui hactenus usi fuissent Ægyptiaca, ii repente Ilebraicam callerent. Sed volo illos relicta Egypto, a lingua etiam abhorruisse qua innutriti fuerant; cur postea non Syrorum po- tius aut Phœnicum, quam Hebraica lingua ab utra- que longe diversa locuti fuerunt? Ex quibus omni - bus efficitur falsum esse, quosdam genere Ægyptios seditionem adversus Ægyptios movisse, decessisse ex Agypto, in Palestinam venisse, hancque inco- luisse regionem, quæ nunc Judæa nominatur. Ile- bræorum enim lingua patria erat antequam in Ægyptum pergerent ; et Hebraicæ litteræ, quas Moyses in scribendis quinque libris qui pṛo sacris apud Judæos habentur, adhibuit, diversæ sunt ab Ægyptiacis. genere essent, debere seditioni suæ societatis ini- tium ; » ita nec id quoque verum, c Judaeos alios Jesu ætate seditionem contra commune Judæorum conscivisse et Jesum fuisse consectatos. > Nihil enim a Christianis seditiose factum ostendere po- tuerint aut Celsus, aut qui eadem cum illo sentiunt. Et vero si seditio locum dedisset Christianorum societati qui suam traxere originem a Judæis, qui- bus licebat armis sua defendere et adversarios oc- cidere; certe Christianorum legislator non prohi- C macinalis includunt, quæ expunximus utpote nata perperam e versu se- quenti. liano qui cum libb. editis habet, Paulo post Guieto scribendum videtur : deleta particula negativa etc. Sed mss. ut in nostro textu. Syrorum equidem linguam valde diversam fuisse ab febræa, neque illam Judæos ante captivitatem Babylonicam intellexisse testatur Jeremias cap. v, Judaice loqui coactus est ut intelligeretur a Jeroso- lymitana plebe. Item Isaiæ cap. xxxvi, 11, a servis Ezechiæ rogatur ut Syro sermione loquatur, ne Ju patriarcharum patet ex eo quod acervus testimonii Genes. xxx1, 47, a Jacob Hebraice 1972, a Laban Syre dicitur vero Phænicurn seu Chananæorum sermonem fuisse ab Hebræa insigni- ter diversum, aut Judæos cum Chananæis seu Phœ. nicibus egisse per interpretem, nusquam legimus. Contra Jerichuntina mulier Raab, et exploratores a Josue missi mutuo colloquio fruuntur, tanquam ejusdem aut parum dissimilis linguæ consortes. Vide apud Samuelem Bochartum in Chronologiæ sucre part, ut, lib. 1. cap. et seq., alia plurima argu- menta quibus invicte probat Phoenicium sermonem et unicum Hebræo fuisse affinem. bonis locum de Moyse. 7. Ut autem falsum est e Hebræos, cum Ægyptii (55) Libh. impressi post Μωϋσῆς δέ, addunt et D dæi illum intelligant. Atque id jam obtinuisse aro (56) Στασιάζοντας. Sic omnes mss. excepto Jo- (57) Libb. excusi, ἐχόντων [διά] την στάσιν γε- (58) Τὴν Ἑβραῖδα ἑτέραν παρ' ἀμφοτέρας, etc. 45. Inde est quod Rabsaces Syrus IV Reg. xviii, 20, (59) Πρὸς Αἰγυπτίους. De seditione vide Sura- (60) "Αλλους. Guicto scribendum videtur : ἄλ
PG 11:949Ἀλλ’ οὐ δυνήσονται ἀστείους ἀποδεῖξαι τοὺς θεραπεύοντας ἢ τοὺς προγινώκοντας, πολλῶν καὶ ἀναξίων τοῦ ζῆν θεραπεύεσθαι λεγομένων, οὓς οὐκ ἂν οὐδ’ ὁ σοφὸς ἰατρὸς ὢν θεραπεῦσαι ἠθέλησεν ἀκαθηκόντως ζῶντας. Καὶ ἐν τοῖς χρησμοῖς δὲ τοῦ Πυθίου εὕροις ἂν προσταςσόμενά τινα οὐκ εὔλογα. Ὧν δύο ἐπὶ τοῦ παρόντος παραθήσομαι, ὅτι Κλεομήδην μέν, οἶμαι τὸν πύκτην, ἰσοθέοις τιμαῖς ἐκέλευε τιμᾶσθαι, οὐκ οἶδ’ ὅ τι ποτὲ σεμνὸν ἰδὼν ἐν τῇ πυκτικῇ αὐτοῦ, οὔτε δὲ Πυθαγόραν οὔτε Σωκράτην ἐτίμησε ταῖς τιμαῖς τοῦ πύκτου. Ἀλλὰ καὶ Μουσῶν θεράποντα εἰπὼν τὸν Ἀρχίλοχον, ἄνδρα ἐν κακίστῃ καὶ ἀσελγεστάτῃ ὑποθέσει ἐπιδειξάμενον τὴν ἑαυτοῦ ποιητικὴν καὶ ἦθος ἀσελγὲς καὶ ἀκάθαρτον παραστήσαντα, ὅσον ἐπὶ τῷ θεράποντα εἶναι Μουσῶν, νομιζομένων εἶναι θεῶν, εὐσεβῆ τινα ἀνηγόρευσεν. Οὐκ οἶδα δὲ εἰ καὶ ὁ τυχὼν τὸν εὐσεβῆ φήσει μὴ πάσῃ κεκοσμῆσθαι μετριότητι καὶ ἀρετῇ, καὶ κόσμιος τοιαῦτα λέγοι ἄν, ὁποῖα περιέχουσιν οἱ μὴ σεμνοὶ τοῦ Ἀρχιλόχου ἴαμβοι.
PG 11:951Εἰ δὲ μηδὲν θεῖον αὐτόθεν ἐμφαίνεται ἀπὸ τῆς Ἀσκληπιοῦ ἰατρικῆς καὶ Ἀπόλλωνος μαντικῆς, πῶς εὐλόγως ἄν τις, ἵνα καὶ δῶ ταῦθ’ οὕτως ἔχειν, ὡς θεοὺς αὐτοὺς σέβοι ἂν καθαρούς τινας; Καὶ μάλισθ’ ὅτε διὰ τοῦ Πυθίου στομίου περικαθεζομένῃ τῇ καλουμένῃ προφήτιδι πνεῦμα διὰ τῶν γυναικείων ὑπεισέρχεται τὸ μαντικόν, ὁ Ἀπόλλων, τὸ καθαρὸν ἀπὸ γηί̈νου σώματος. Οὐδὲν δὲ τοιοῦτον ἡμεῖς περὶ τοῦ Ἰησοῦ καὶ τῆς δυνάμεως αὐτοῦ δοξάζομεν. Τὸ γὰρ γεγεννημένον ἀπὸ τῆς παρθένου σῶμα ἦν ἀπὸ τῆς ἀνθρωπίνης ὕλης συνεστηκός, δεκτικὸν τῶν ἀνθρωπίνων τραυμάτων καὶ θανάτου. Ἴδωμεν δὲ καὶ ἃ μετὰ ταῦτα λέγει ὁ Κέλσος, παρατιθέμενος ἀπὸ ἱστοριῶν παράδοξα καὶ καθ’ αὑτὰ μὲν ἀπίστοις ἐοικότα ὑπ’ αὐτοῦ δὲ οὐκ ἀπιστούμενα ὅσον γε ἐπὶ τῇ λέξει αὐτοῦ. Καὶ πρῶτόν γε τὰ περὶ τὸν Προκοννήσιον Ἀριστέαν, περὶ οὗ ταῦτά φησιν·
ΙΙΙ. ρευε, μήποτε (61) δίκαιον εἶναι διδάσκων τὸ κατ' ἀν- θρώπου τόλμημα τῶν ἑαυτοῦ μαθητῶν, κἂν ἀδικώ τατος ἐκεῖνος ᾗ· οὐ γὰρ πρέπειν ἡγεῖτο τῇ ἐνθέῳ ἑαυτοῦ νομοθεσίᾳ τὸ συγχωρεῖν ὁποιανδήποτε ἀνθρώ που ἀναίρεσιν· οὔτ᾽ ἂν Χριστιανοί, οἱ ἀπὸ στάσεως ἀρξάμενοι, τοὺς ἐπὶ τοσοῦτον ἡμέρους προσήκαντο νόμους, δι' ὧν ὡς πρόβατα μὲν ἀναιρεῖσθαι αὐτοῖς ἐγίγνετο, μηδέποτε δὲ ἀμύνασθαι οἷοί τ' ἦσαν (62) τοὺς διώκοντας. Καίτοιγε βαθύτερον ἐξετάζοντα τὰ πράγματα, ἔστιν εἰπεῖν περὶ μὲν τῶν ἐξεληλυθότων ἐκ γῆς Αἰγύπτου, ὅτι παραδόξως ὁ πᾶς λεὼς οἱονεὶ Θεοδώρητον διάλεκτον ἀθρόως ἀνείληφε τὴν καλουμέ νὴν Ἑβραίαν· ὡς καὶ τῶν παρ' αὐτοῖς τις εἶπε προ φητῶν, ὅτι ο Ἐν τῷ ἐξελθεῖν αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγυ- πτου γλῶσσαν, ἣν οὐκ ἔγνω (63), ήκουσαν. » Καὶ οὕτω δὲ κατασκευαστέον, ὅτι οὐκ Αἰγύπτιοι ἦταν οἱ ἐξεληλυθότες μετὰ Μωϋσέως τὴν Αἴγυ- πτον (64). Εἰ μὲν γὰρ Αἰγύπτιοι ἦσαν, ἐχρῆν αὐτῶν τὰ ὀνόματα εἶναι Αἰγύπτια, ὡς ἑκάστῃ διαλέκτῳ συγγενεῖς εἰσιν αἱ προσηγορίαι· εἰ δ' ἐκ τῶν ὀνομά- των Εβραϊκῶν ὄντων σαφές, ὅτι οὐκ Αἰγύπτιοι ἦσαν (πλήρης γὰρ ἡ Γραφὴ τῶν Ἑβραϊκῶν ὀνομάτων, καὶ τῶν ἐν Αἰγύπτῳ τοιαῦτα θεμένων τοῖς υἱοῖς), δῆλον, ὅτι ψεῦδος τὸ λεγόμενον ὑπὸ τῶν Αἰγυπτίων, ὅτι Αι- γύπτιοι ὄντες ἀπηλάθησαν μετὰ Μωϋσέως ἀπὸ τῆς Αἰγύπτου. Καὶ σαφῶς ἐναργές ἐστιν, ὅτι ἐκ προγό- νων Εβραίων, κατὰ τὴν παρὰ Μωϋσεῖ ἀναγραφεῖσαν ἱστορίαν, τὸ γένος ἔχοντες διαλέκτῳ ἐχρῶντο, ἀφ' ἧς καὶ τὰ ὀνόματα τοῖς υἱοῖς ἐτίθεντο. Περὶ δὲ Χρι- στιανῶν, ἐπεὶ διδαχθέντες μὴ ἀμύνασθαι τοὺς πολε- μίους ἐτήρησαν τὴν ἡμερον καὶ φιλάνθρωπον νομο θεσίαν, διὰ τοῦθ' ὅπερ οὐκ ἂν ἐξουσίαν λαβόντες τοῦ πολεμεῖν, εἰ καὶ πάνυ ἦσαν δυνατοί, ἤνυσαν, τοῦτ' ἀπὸ Θεοῦ εἰλήφασι, τοῦ ὑπὲρ αὐτῶν (65) πολεμή- σαντος ἀεὶ, καὶ κατὰ καιροὺς παύσαντος τοὺς κατὰ Χριστιανῶν ἱσταμένους, καὶ ἀναιρεῖν αὐτοὺς θέλον τας. Υπομνήσεως γὰρ χάριν (ἵνα, ἐνορῶντες ὀλίγοις ἀγωνιζομένοις ὑπὲρ εὐσεβείας, δοκιμώτεροι γίνονται καὶ θανάτου καταφρονῶσιν), ὀλίγοι κατὰ καιροὺς καὶ σφόδρα εὐαρίθμητοι ὑπὲρ τῆς Χριστιανῶν θεοσεβείας τεθνήκασι· κωλύοντος Θεοῦ τὸ πᾶν ἐκπολεμηθῆναι αὐτῶν ἔθνος· συστῆναι γὰρ αὐτὸ ἐβούλετο, καὶ πλη ρωθῆναι πᾶσαν τὴν γῆν τῆς σωτηρίου ταύτης καὶ εὐσεβεστάτης διδασκαλίας. Πάλιν τε αὖ, ἵν' οἱ ἀσθε‐ λέστεροι ἀναπνέωσιν ἀπὸ τῆς περὶ τοῦ θανάτου φρον- τίδος, ὁ Θεὸς προυνοεῖτο τῶν πιστευόντων, μόνῳ τῷ βουλήματι διασκεδαννὺς πᾶσαν τὴν κατ' αὐτῶν ἐπι- βουλὴν, ἵνα μήτε βασιλεῖς, μήτε οἱ κατὰ τόπους ἡγούμενοι, μήτε οἱ δῆμοι ἐξαφθῆναι κατ' αὐτῶν ἐπὶ πλεῖον δυνηθῶσι. Ταῦτα μὲν πρὸς τὰ ὑπὸ Κέλσου εἰ- ρημένα περὶ τοῦ, « Στάσιν γεγονέναι τὴν ἀρχὴν, πάν και μὲν τοῦ συστῆναι Ἰουδαίους, ὕστερον δὲ τούτους (66) Χριστιανούς γενέσθαι. » τοὺς ἑαυτοῦ μαθητάς, τῶν ἑαυτοῦ μαθητῶν. καὶ ἀδ:- χώτατος. ἐκ τῆς Αἰγύπτου; περὶ αὐτῶν. CONTRA CELSUM LIB. A buisset omnino ullam hominis occisionem : nec do- B C cuisset vim homini nunquam juste a suis discipulis inferri posse, quamvis injustissimo; indecorum euim putabat divinis suis legibus permitti cædem hominis, qualiscunque tandem illa esset : neque etiam Christiani suam a seditione ducentes origi- nem leges admisissent ita pacificas, ut propter eas factum fuerit ut veluti oves interficerentur, nec per eas liceret de persecutoribus sumere suppli- cium. Sed et qui rem scrutari altius voluerit, is dicere poterit non sine miraculo contigisse, ut qui ex Ægypto exibant, statim et quasi Deus inspiras- set, linguam usurparent quæ Hebraica vocitatur. Quo pertinet istud unus ex eorum prophetis: «Cum exirent de terra Ægypti eos, quam non noverant linguam, audivisse ”. › D gyptios non fuisse, qui ex Ægypto cum Moyse re- cesserunt. Nam si Ægyptii essent, nomina eorum Ægyptiaca fuisse oportet. Suæ enim sunt unicuique lingua propriæ appellationes. Non igitur Ægyptii erant, si Hebraica eorum nomina fuerunt. At plena Scriptura est nominibus Hebraicis, iisque qui li- beris imposuerunt hujusmodi nomina. Ergo falsum est id quod Ægyptii dicunt, eos origine Ægyptios ex Ægypto cum Moyse expulsos esse. Id quoque perspicuum est, eos, ut historia a Moyse conscripta testatur, a parentibus Hebræis ortos, lingua illa usos esse, ex qua imponenda filiis nomina sume- bant. Christiani autem, quoniam benignam illam mansuetamque legem servarunt quam docti erant, hostes non ulciscendi, idcirco quod consecuti non essent, etiamsi data illis fuisset belligerandi licen- tia, et idoneis ad hanc rem auxiliis instructi fuis. sent, id a Deo consecuti sunt qui semper pugnavit pro illis, et opportunis temporibus compescuit eos, qui in Christianos insurgerent et eos interficere in animo haberent. Ut enim alii in memoriam revo- carent et videndis paucis pro pietate certantibus fir- miores fierent mortemque spernerent, pauci per intervalla temporum et facile numerabiles pro Chri- stiana religione mortem obierunt. Sed eorum gen- tem prorsus exstingui nunquam permisit Deus: imo consistere voluit et universam terram salutari illa et piissima doctrina repleri. Rursus Deus, ut infirmiores a mortis metu respirarent, consuluit fidelibus et solo nutu omnes structas illis insidias dissipavit, ut neque reges, neque diversorum loco- rum principes, neque populi contra illos amplius exasperari possent. Atque hæc de eo quod dixit Celsus, Judæos olim, postea vero Christianos suam seditioni acceptam referre originem. › » Psal. Lxxx, 6. post codex Basileensis, que lectio num sit alteri præferenda judicent doctiores. Ui ut est, Guietus delendum existimat Μox Haschelius in textu habet, supra, textu, 8. Hoc etiam argumento probandum est, eos Æ- (61) Μήποτε. Mallet Bolerellus μηδέποτε. Paulo (62) Οἷοί τ' ἦσαν. Guieto delenda videntur. (65) Ἔγνω. Lego, ἔγνωσαν. (64) Τὴν Αἴγυπτον. An scribendum ut paulo post (65) Ὑπὲρ αὐτῶν. Sic mss. Impressi vero in (66) "Υστερον δὲ τούτους. Scribendum videtur,
Εἶτ’ Ἀριστέαν μὲν τὸν Προκοννήσιον ἀφανισθέντα τε οὕτως δαιμονίως ἐξ ἀνθρώπων καὶ αὖθις ἐναργῶς φανέντα καὶ πολλοῖς ὕστερον χρόνοις πολλαχοῦ τῆς οἰκουμένης ἐπιδημήσαντα καὶ θαυμαστὰ ἀγγείλαντα, καὶ τοῦ Ἀπόλλωνος ἐπισκήψαντος Μεταποντίνοις ἐν θεῶν μοίρᾳ νέμειν τὸν Ἀριστέαν, τοῦτον οὐδεὶς ἔτι νομίζει θεόν. Ἔοικε δ’ εἰληφέναι τὴν ἱστορίαν ἀπὸ Πινδάρου καὶ Ἡροδότου. Ἀρκεῖ δὲ νῦν τὴν Ἡροδότου παραθέσθαι λέξιν ἀπὸ τῆς τετάρτης τῶν ἱστοριῶν οὕτως περὶ αὐτοῦ ἔχουσαν. Καὶ ὅθεν μὲν ἦν Ἀριστέης ὁ ταῦτα εἴπας, εἴρηκα· ὃν δὲ περὶ αὐτοῦ λόγον ἤκουον ἐν Προκοννήσῳ καὶ Κυζίκῳ, λέξω. Ἀριστέην γὰρ λέγουσιν ἐόντα τῶν ἀστῶν οὐδενὸς γένει ὑποδεέστερον, εἰσελθόντα ἐς κναφήιον ἐν Προκοννήσῳ ἀποθανεῖν· καὶ τὸν κναφέα κατακλεί̈σαντα τὸ ἐργαστήριον οἴχεσθαι ἀγγελέοντα τοῖς προσήκουσι τῷ νέκυϊ. Ἐσκεδασμένου δὲ ἤδη τοῦ λόγου ἀνὰ τὴν πόλιν, ὡς τεθνεὼς εἴη ὁ Ἀριστέης, ἐς ἀμφισβασίας τοῖς λέγουσιν ἀπικέσθαι ἄνδρα Κυζικηνὸν ἥκοντα ἐξ Ἀρτάκης πόλιος, φάντα συντυχεῖν τε οἱ ἰόντι ἐπὶ Κυζίκου καὶ ἐς λόγους ἀπικέσθαι.
ΙΙΙ. ρευε, μήποτε (61) δίκαιον εἶναι διδάσκων τὸ κατ' ἀν- θρώπου τόλμημα τῶν ἑαυτοῦ μαθητῶν, κἂν ἀδικώ τατος ἐκεῖνος ᾗ· οὐ γὰρ πρέπειν ἡγεῖτο τῇ ἐνθέῳ ἑαυτοῦ νομοθεσίᾳ τὸ συγχωρεῖν ὁποιανδήποτε ἀνθρώ που ἀναίρεσιν· οὔτ᾽ ἂν Χριστιανοί, οἱ ἀπὸ στάσεως ἀρξάμενοι, τοὺς ἐπὶ τοσοῦτον ἡμέρους προσήκαντο νόμους, δι' ὧν ὡς πρόβατα μὲν ἀναιρεῖσθαι αὐτοῖς ἐγίγνετο, μηδέποτε δὲ ἀμύνασθαι οἷοί τ' ἦσαν (62) τοὺς διώκοντας. Καίτοιγε βαθύτερον ἐξετάζοντα τὰ πράγματα, ἔστιν εἰπεῖν περὶ μὲν τῶν ἐξεληλυθότων ἐκ γῆς Αἰγύπτου, ὅτι παραδόξως ὁ πᾶς λεὼς οἱονεὶ Θεοδώρητον διάλεκτον ἀθρόως ἀνείληφε τὴν καλουμέ νὴν Ἑβραίαν· ὡς καὶ τῶν παρ' αὐτοῖς τις εἶπε προ φητῶν, ὅτι ο Ἐν τῷ ἐξελθεῖν αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγυ- πτου γλῶσσαν, ἣν οὐκ ἔγνω (63), ήκουσαν. » Καὶ οὕτω δὲ κατασκευαστέον, ὅτι οὐκ Αἰγύπτιοι ἦταν οἱ ἐξεληλυθότες μετὰ Μωϋσέως τὴν Αἴγυ- πτον (64). Εἰ μὲν γὰρ Αἰγύπτιοι ἦσαν, ἐχρῆν αὐτῶν τὰ ὀνόματα εἶναι Αἰγύπτια, ὡς ἑκάστῃ διαλέκτῳ συγγενεῖς εἰσιν αἱ προσηγορίαι· εἰ δ' ἐκ τῶν ὀνομά- των Εβραϊκῶν ὄντων σαφές, ὅτι οὐκ Αἰγύπτιοι ἦσαν (πλήρης γὰρ ἡ Γραφὴ τῶν Ἑβραϊκῶν ὀνομάτων, καὶ τῶν ἐν Αἰγύπτῳ τοιαῦτα θεμένων τοῖς υἱοῖς), δῆλον, ὅτι ψεῦδος τὸ λεγόμενον ὑπὸ τῶν Αἰγυπτίων, ὅτι Αι- γύπτιοι ὄντες ἀπηλάθησαν μετὰ Μωϋσέως ἀπὸ τῆς Αἰγύπτου. Καὶ σαφῶς ἐναργές ἐστιν, ὅτι ἐκ προγό- νων Εβραίων, κατὰ τὴν παρὰ Μωϋσεῖ ἀναγραφεῖσαν ἱστορίαν, τὸ γένος ἔχοντες διαλέκτῳ ἐχρῶντο, ἀφ' ἧς καὶ τὰ ὀνόματα τοῖς υἱοῖς ἐτίθεντο. Περὶ δὲ Χρι- στιανῶν, ἐπεὶ διδαχθέντες μὴ ἀμύνασθαι τοὺς πολε- μίους ἐτήρησαν τὴν ἡμερον καὶ φιλάνθρωπον νομο θεσίαν, διὰ τοῦθ' ὅπερ οὐκ ἂν ἐξουσίαν λαβόντες τοῦ πολεμεῖν, εἰ καὶ πάνυ ἦσαν δυνατοί, ἤνυσαν, τοῦτ' ἀπὸ Θεοῦ εἰλήφασι, τοῦ ὑπὲρ αὐτῶν (65) πολεμή- σαντος ἀεὶ, καὶ κατὰ καιροὺς παύσαντος τοὺς κατὰ Χριστιανῶν ἱσταμένους, καὶ ἀναιρεῖν αὐτοὺς θέλον τας. Υπομνήσεως γὰρ χάριν (ἵνα, ἐνορῶντες ὀλίγοις ἀγωνιζομένοις ὑπὲρ εὐσεβείας, δοκιμώτεροι γίνονται καὶ θανάτου καταφρονῶσιν), ὀλίγοι κατὰ καιροὺς καὶ σφόδρα εὐαρίθμητοι ὑπὲρ τῆς Χριστιανῶν θεοσεβείας τεθνήκασι· κωλύοντος Θεοῦ τὸ πᾶν ἐκπολεμηθῆναι αὐτῶν ἔθνος· συστῆναι γὰρ αὐτὸ ἐβούλετο, καὶ πλη ρωθῆναι πᾶσαν τὴν γῆν τῆς σωτηρίου ταύτης καὶ εὐσεβεστάτης διδασκαλίας. Πάλιν τε αὖ, ἵν' οἱ ἀσθε‐ λέστεροι ἀναπνέωσιν ἀπὸ τῆς περὶ τοῦ θανάτου φρον- τίδος, ὁ Θεὸς προυνοεῖτο τῶν πιστευόντων, μόνῳ τῷ βουλήματι διασκεδαννὺς πᾶσαν τὴν κατ' αὐτῶν ἐπι- βουλὴν, ἵνα μήτε βασιλεῖς, μήτε οἱ κατὰ τόπους ἡγούμενοι, μήτε οἱ δῆμοι ἐξαφθῆναι κατ' αὐτῶν ἐπὶ πλεῖον δυνηθῶσι. Ταῦτα μὲν πρὸς τὰ ὑπὸ Κέλσου εἰ- ρημένα περὶ τοῦ, « Στάσιν γεγονέναι τὴν ἀρχὴν, πάν και μὲν τοῦ συστῆναι Ἰουδαίους, ὕστερον δὲ τούτους (66) Χριστιανούς γενέσθαι. » τοὺς ἑαυτοῦ μαθητάς, τῶν ἑαυτοῦ μαθητῶν. καὶ ἀδ:- χώτατος. ἐκ τῆς Αἰγύπτου; περὶ αὐτῶν. CONTRA CELSUM LIB. A buisset omnino ullam hominis occisionem : nec do- B C cuisset vim homini nunquam juste a suis discipulis inferri posse, quamvis injustissimo; indecorum euim putabat divinis suis legibus permitti cædem hominis, qualiscunque tandem illa esset : neque etiam Christiani suam a seditione ducentes origi- nem leges admisissent ita pacificas, ut propter eas factum fuerit ut veluti oves interficerentur, nec per eas liceret de persecutoribus sumere suppli- cium. Sed et qui rem scrutari altius voluerit, is dicere poterit non sine miraculo contigisse, ut qui ex Ægypto exibant, statim et quasi Deus inspiras- set, linguam usurparent quæ Hebraica vocitatur. Quo pertinet istud unus ex eorum prophetis: «Cum exirent de terra Ægypti eos, quam non noverant linguam, audivisse ”. › D gyptios non fuisse, qui ex Ægypto cum Moyse re- cesserunt. Nam si Ægyptii essent, nomina eorum Ægyptiaca fuisse oportet. Suæ enim sunt unicuique lingua propriæ appellationes. Non igitur Ægyptii erant, si Hebraica eorum nomina fuerunt. At plena Scriptura est nominibus Hebraicis, iisque qui li- beris imposuerunt hujusmodi nomina. Ergo falsum est id quod Ægyptii dicunt, eos origine Ægyptios ex Ægypto cum Moyse expulsos esse. Id quoque perspicuum est, eos, ut historia a Moyse conscripta testatur, a parentibus Hebræis ortos, lingua illa usos esse, ex qua imponenda filiis nomina sume- bant. Christiani autem, quoniam benignam illam mansuetamque legem servarunt quam docti erant, hostes non ulciscendi, idcirco quod consecuti non essent, etiamsi data illis fuisset belligerandi licen- tia, et idoneis ad hanc rem auxiliis instructi fuis. sent, id a Deo consecuti sunt qui semper pugnavit pro illis, et opportunis temporibus compescuit eos, qui in Christianos insurgerent et eos interficere in animo haberent. Ut enim alii in memoriam revo- carent et videndis paucis pro pietate certantibus fir- miores fierent mortemque spernerent, pauci per intervalla temporum et facile numerabiles pro Chri- stiana religione mortem obierunt. Sed eorum gen- tem prorsus exstingui nunquam permisit Deus: imo consistere voluit et universam terram salutari illa et piissima doctrina repleri. Rursus Deus, ut infirmiores a mortis metu respirarent, consuluit fidelibus et solo nutu omnes structas illis insidias dissipavit, ut neque reges, neque diversorum loco- rum principes, neque populi contra illos amplius exasperari possent. Atque hæc de eo quod dixit Celsus, Judæos olim, postea vero Christianos suam seditioni acceptam referre originem. › » Psal. Lxxx, 6. post codex Basileensis, que lectio num sit alteri præferenda judicent doctiores. Ui ut est, Guietus delendum existimat Μox Haschelius in textu habet, supra, textu, 8. Hoc etiam argumento probandum est, eos Æ- (61) Μήποτε. Mallet Bolerellus μηδέποτε. Paulo (62) Οἷοί τ' ἦσαν. Guieto delenda videntur. (65) Ἔγνω. Lego, ἔγνωσαν. (64) Τὴν Αἴγυπτον. An scribendum ut paulo post (65) Ὑπὲρ αὐτῶν. Sic mss. Impressi vero in (66) "Υστερον δὲ τούτους. Scribendum videtur,
Καὶ τοῦτον μὲν ἐντεταμένως ἀμφισβατέειν, τοὺς δὲ προσήκοντας τῷ νέκυϊ ἐπὶ τὸ κναφήιον παρεῖναι ἔχοντας τὰ πρόσφορα ὡς ἀναιρησομένους· ἀνοιχθέντος δὲ τοῦ οἰκήματος οὔτε ζῶντα οὔτε τεθνεῶτα φαίνεσθαι Ἀριστέην. Μετὰ δὲ ἑβδόμῳ ἔτεϊ φανέντα αὐτὸν ἐς Προκόννησον ποιῆσαι τὰ ἔπεα ταῦτα, ἃ δὴ νῦν ὑπὸ Ἑλλήνων Ἀριμάσπεια καλέεται, ποιήσαντα δὲ ἀφανισθῆναι τὸ δεύτερον. Ταῦτα μὲν οὖν αἱ πόλιες αὗται λέγουσι· τάδε δὲ οἶδα Μεταποντίνοις τοῖς ἐν Ἰταλίᾳ συγκυρήσαντα μετὰ τὴν ἀφάνισιν τὴν δευτέραν Ἀριστέω ἔτεσι τεσσαράκοντα καὶ διακοσίοις ὡς ἐγὼ συμβαλλόμενος ἐν Προκοννήσῳ καὶ Μεταποντίῳ εὕρισκον. Μεταποντῖνοι δέ φασιν αὐτὸν Ἀριστέην φανέντα σφιν ἐς τὴν χώρην κελεῦσαι βωμὸν Ἀπόλλωνος [ἱδρύσασθαι] καὶ Ἀριστέω τοῦ Προκοννησίου ἐπωνυμίην ἔχοντα ἀνδριάντα παρ’ αὐτὸν στῆσαι. Φάναι γάρ σφιν τὸν Ἀπόλλωνα Ἰταλιωτέων μούνοισι δὴ ἀπικέσθαι ἐς τὴν χώρην, καὶ αὐτός οἱ ἕπεσθαι ὁ νῦν ἐὼν Ἀριστέης· τότε δέ, ὅτε εἵπετο τῷ θεῷ, εἶναι κόραξ. Καὶ τὸν μὲν εἰπόντα ταῦτα ἀφανισθῆναι, σφέας δὲ Μεταποντῖνοι λέγουσιν ἐς Δελφοὺς πέμψαντας τὸν θεὸν ἐπερωτᾶν, ὅ τι τὸ φάσμα τοῦ ἀνθρώπου εἴη.
ΙΙΙ. ρευε, μήποτε (61) δίκαιον εἶναι διδάσκων τὸ κατ' ἀν- θρώπου τόλμημα τῶν ἑαυτοῦ μαθητῶν, κἂν ἀδικώ τατος ἐκεῖνος ᾗ· οὐ γὰρ πρέπειν ἡγεῖτο τῇ ἐνθέῳ ἑαυτοῦ νομοθεσίᾳ τὸ συγχωρεῖν ὁποιανδήποτε ἀνθρώ που ἀναίρεσιν· οὔτ᾽ ἂν Χριστιανοί, οἱ ἀπὸ στάσεως ἀρξάμενοι, τοὺς ἐπὶ τοσοῦτον ἡμέρους προσήκαντο νόμους, δι' ὧν ὡς πρόβατα μὲν ἀναιρεῖσθαι αὐτοῖς ἐγίγνετο, μηδέποτε δὲ ἀμύνασθαι οἷοί τ' ἦσαν (62) τοὺς διώκοντας. Καίτοιγε βαθύτερον ἐξετάζοντα τὰ πράγματα, ἔστιν εἰπεῖν περὶ μὲν τῶν ἐξεληλυθότων ἐκ γῆς Αἰγύπτου, ὅτι παραδόξως ὁ πᾶς λεὼς οἱονεὶ Θεοδώρητον διάλεκτον ἀθρόως ἀνείληφε τὴν καλουμέ νὴν Ἑβραίαν· ὡς καὶ τῶν παρ' αὐτοῖς τις εἶπε προ φητῶν, ὅτι ο Ἐν τῷ ἐξελθεῖν αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγυ- πτου γλῶσσαν, ἣν οὐκ ἔγνω (63), ήκουσαν. » Καὶ οὕτω δὲ κατασκευαστέον, ὅτι οὐκ Αἰγύπτιοι ἦταν οἱ ἐξεληλυθότες μετὰ Μωϋσέως τὴν Αἴγυ- πτον (64). Εἰ μὲν γὰρ Αἰγύπτιοι ἦσαν, ἐχρῆν αὐτῶν τὰ ὀνόματα εἶναι Αἰγύπτια, ὡς ἑκάστῃ διαλέκτῳ συγγενεῖς εἰσιν αἱ προσηγορίαι· εἰ δ' ἐκ τῶν ὀνομά- των Εβραϊκῶν ὄντων σαφές, ὅτι οὐκ Αἰγύπτιοι ἦσαν (πλήρης γὰρ ἡ Γραφὴ τῶν Ἑβραϊκῶν ὀνομάτων, καὶ τῶν ἐν Αἰγύπτῳ τοιαῦτα θεμένων τοῖς υἱοῖς), δῆλον, ὅτι ψεῦδος τὸ λεγόμενον ὑπὸ τῶν Αἰγυπτίων, ὅτι Αι- γύπτιοι ὄντες ἀπηλάθησαν μετὰ Μωϋσέως ἀπὸ τῆς Αἰγύπτου. Καὶ σαφῶς ἐναργές ἐστιν, ὅτι ἐκ προγό- νων Εβραίων, κατὰ τὴν παρὰ Μωϋσεῖ ἀναγραφεῖσαν ἱστορίαν, τὸ γένος ἔχοντες διαλέκτῳ ἐχρῶντο, ἀφ' ἧς καὶ τὰ ὀνόματα τοῖς υἱοῖς ἐτίθεντο. Περὶ δὲ Χρι- στιανῶν, ἐπεὶ διδαχθέντες μὴ ἀμύνασθαι τοὺς πολε- μίους ἐτήρησαν τὴν ἡμερον καὶ φιλάνθρωπον νομο θεσίαν, διὰ τοῦθ' ὅπερ οὐκ ἂν ἐξουσίαν λαβόντες τοῦ πολεμεῖν, εἰ καὶ πάνυ ἦσαν δυνατοί, ἤνυσαν, τοῦτ' ἀπὸ Θεοῦ εἰλήφασι, τοῦ ὑπὲρ αὐτῶν (65) πολεμή- σαντος ἀεὶ, καὶ κατὰ καιροὺς παύσαντος τοὺς κατὰ Χριστιανῶν ἱσταμένους, καὶ ἀναιρεῖν αὐτοὺς θέλον τας. Υπομνήσεως γὰρ χάριν (ἵνα, ἐνορῶντες ὀλίγοις ἀγωνιζομένοις ὑπὲρ εὐσεβείας, δοκιμώτεροι γίνονται καὶ θανάτου καταφρονῶσιν), ὀλίγοι κατὰ καιροὺς καὶ σφόδρα εὐαρίθμητοι ὑπὲρ τῆς Χριστιανῶν θεοσεβείας τεθνήκασι· κωλύοντος Θεοῦ τὸ πᾶν ἐκπολεμηθῆναι αὐτῶν ἔθνος· συστῆναι γὰρ αὐτὸ ἐβούλετο, καὶ πλη ρωθῆναι πᾶσαν τὴν γῆν τῆς σωτηρίου ταύτης καὶ εὐσεβεστάτης διδασκαλίας. Πάλιν τε αὖ, ἵν' οἱ ἀσθε‐ λέστεροι ἀναπνέωσιν ἀπὸ τῆς περὶ τοῦ θανάτου φρον- τίδος, ὁ Θεὸς προυνοεῖτο τῶν πιστευόντων, μόνῳ τῷ βουλήματι διασκεδαννὺς πᾶσαν τὴν κατ' αὐτῶν ἐπι- βουλὴν, ἵνα μήτε βασιλεῖς, μήτε οἱ κατὰ τόπους ἡγούμενοι, μήτε οἱ δῆμοι ἐξαφθῆναι κατ' αὐτῶν ἐπὶ πλεῖον δυνηθῶσι. Ταῦτα μὲν πρὸς τὰ ὑπὸ Κέλσου εἰ- ρημένα περὶ τοῦ, « Στάσιν γεγονέναι τὴν ἀρχὴν, πάν και μὲν τοῦ συστῆναι Ἰουδαίους, ὕστερον δὲ τούτους (66) Χριστιανούς γενέσθαι. » τοὺς ἑαυτοῦ μαθητάς, τῶν ἑαυτοῦ μαθητῶν. καὶ ἀδ:- χώτατος. ἐκ τῆς Αἰγύπτου; περὶ αὐτῶν. CONTRA CELSUM LIB. A buisset omnino ullam hominis occisionem : nec do- B C cuisset vim homini nunquam juste a suis discipulis inferri posse, quamvis injustissimo; indecorum euim putabat divinis suis legibus permitti cædem hominis, qualiscunque tandem illa esset : neque etiam Christiani suam a seditione ducentes origi- nem leges admisissent ita pacificas, ut propter eas factum fuerit ut veluti oves interficerentur, nec per eas liceret de persecutoribus sumere suppli- cium. Sed et qui rem scrutari altius voluerit, is dicere poterit non sine miraculo contigisse, ut qui ex Ægypto exibant, statim et quasi Deus inspiras- set, linguam usurparent quæ Hebraica vocitatur. Quo pertinet istud unus ex eorum prophetis: «Cum exirent de terra Ægypti eos, quam non noverant linguam, audivisse ”. › D gyptios non fuisse, qui ex Ægypto cum Moyse re- cesserunt. Nam si Ægyptii essent, nomina eorum Ægyptiaca fuisse oportet. Suæ enim sunt unicuique lingua propriæ appellationes. Non igitur Ægyptii erant, si Hebraica eorum nomina fuerunt. At plena Scriptura est nominibus Hebraicis, iisque qui li- beris imposuerunt hujusmodi nomina. Ergo falsum est id quod Ægyptii dicunt, eos origine Ægyptios ex Ægypto cum Moyse expulsos esse. Id quoque perspicuum est, eos, ut historia a Moyse conscripta testatur, a parentibus Hebræis ortos, lingua illa usos esse, ex qua imponenda filiis nomina sume- bant. Christiani autem, quoniam benignam illam mansuetamque legem servarunt quam docti erant, hostes non ulciscendi, idcirco quod consecuti non essent, etiamsi data illis fuisset belligerandi licen- tia, et idoneis ad hanc rem auxiliis instructi fuis. sent, id a Deo consecuti sunt qui semper pugnavit pro illis, et opportunis temporibus compescuit eos, qui in Christianos insurgerent et eos interficere in animo haberent. Ut enim alii in memoriam revo- carent et videndis paucis pro pietate certantibus fir- miores fierent mortemque spernerent, pauci per intervalla temporum et facile numerabiles pro Chri- stiana religione mortem obierunt. Sed eorum gen- tem prorsus exstingui nunquam permisit Deus: imo consistere voluit et universam terram salutari illa et piissima doctrina repleri. Rursus Deus, ut infirmiores a mortis metu respirarent, consuluit fidelibus et solo nutu omnes structas illis insidias dissipavit, ut neque reges, neque diversorum loco- rum principes, neque populi contra illos amplius exasperari possent. Atque hæc de eo quod dixit Celsus, Judæos olim, postea vero Christianos suam seditioni acceptam referre originem. › » Psal. Lxxx, 6. post codex Basileensis, que lectio num sit alteri præferenda judicent doctiores. Ui ut est, Guietus delendum existimat Μox Haschelius in textu habet, supra, textu, 8. Hoc etiam argumento probandum est, eos Æ- (61) Μήποτε. Mallet Bolerellus μηδέποτε. Paulo (62) Οἷοί τ' ἦσαν. Guieto delenda videntur. (65) Ἔγνω. Lego, ἔγνωσαν. (64) Τὴν Αἴγυπτον. An scribendum ut paulo post (65) Ὑπὲρ αὐτῶν. Sic mss. Impressi vero in (66) "Υστερον δὲ τούτους. Scribendum videtur,
PG 11:953Τὴν δὲ Πυθίην σφέας κελεῦσαι πείθεσθαι τῷ φάσματι, πειθομένοισί τε ἄμεινον συνοίσεσθαι. Καὶ σφέας δεξαμένους ταῦτα ποιῆσαι ἐπιτελέα. Καὶ νῦν ἕστηκεν ἀνδριὰς ἐπωνυμίην ἔχων Ἀριστέω παρ’ αὐτῷ τῷ ἀγάλματι τοῦ Ἀπόλλωνος, πέριξ δὲ αὐτὸν δάφναι εἰσί· τὸ δὲ ἄγαλμα ἐν τῇ ἀγορῇ ἵδρυται. Ἀριστέω μέν νυν πέρι τοσαῦτα εἰρήσθω. Λεκτέον δὴ πρὸς τὴν περὶ τοῦ Ἀριστέου ἱστορίαν ὅτι, εἰ μὲν ὁ Κέλσος ὡς ἱστορίαν αὐτὴν ἐξετίθετο, μὴ καὶ τὴν ἑαυτοῦ συγκατάθεσιν ἐμφαίνων παραδεξαμένου αὐτὴν ὡς ἀληθῆ, ἄλλως ἂν πρὸς τὸν λόγον αὐτοῦ ἀπηντήσαμεν· ἐπεὶ δὲ δαιμονίως αὐτὸν ἠφανίσθαι ἐναργῶς δ’ αὖθις φανῆναι καὶ πολλαχοῦ τῆς οἰκουμένης ἐπιδεδημηκέναι φησὶ καὶ θαυμαστὰ ἠγγελκέναι, ἔτι δὲ καὶ χρησμὸν τοῦ Ἀπόλλωνος, ἐπισκήψαντος Μεταποντίνοις ἐν θεῶν μοίρᾳ νέμειν τὸν Ἀριστέαν, ὡς ἀφ’ ἑαυτοῦ καὶ συγκατατιθέμενος ἐκτίθεται, [οὕτως κατασκευάσομεν τὸν] λόγον τὸν πρὸς αὐτόν· καὶ πῶς ὅλως τε πλάσματα ὑπολαμβάνων τὰ ὑπὸ τῶν Ἰησοῦ μαθητῶν παράδοξα περὶ αὐτοῦ ἀναγεγραμμένα καὶ μεμφόμενος τοῖς πιστεύουσιν αὐτοῖς, ταῦτα οὔτε τερατείαν οὔτε πλάσματα εἶναι νομίζεις;
μένοις θείοις εἶναι βιβλίοις ἐκδοχήν γεγόνασι διαφω- νίαι τῶν πιστευόντων. Ἔτι γοῦν τῶν ἀποστόλων κη- φυσσόντων, καὶ τῶν αὐτοπτῶν τοῦ Ἰησοῦ διδασκόντων τὰ ἐκείνου μαθήματα, ζήτησις οὐκ ὀλίγη πρὸς ἀλλή λους γεγένηται παρὰ τοῖς ἀπὸ Ἰουδαίων πιστεύουσι περὶ τῶν ἐξ ἐθνῶν ἐπερχομένων (71) τῷ λόγῳ, πό δεῖ τὰ Ἰουδαϊκὰ αὐτοὺς τηρεῖν ἔθη, ἢ τὸ περὶ τέρου καθαρῶν καὶ ἀκαθάρτων βρωμάτων βάρος (72) αφαι ρεῖν, ὡς οὐκ ἐπείγον, ἀπὸ τῶν τὰ πάτρια καταλιπόν- των ἐν τοῖς ἔθνεσι καὶ πιστευόντων τῷ Ἰησοῦ. Ἀλλὰ καὶ ἐν ταῖς Παύλου Ἐπιστολαῖς, γενομένου ἐν τῷ χρόνῳ τῶν Ἰησοῦν ἑωρακότων, εὑρίσκεται λεγόμενά τινα, ὡς ζητηθέντων τινῶν περὶ ἀναστάσεως, καὶ περὶ τοῦ ἤδη αὐτὴν γεγονέναι· καὶ περὶ ἡμέρας Κυρίου, πότερον ἐνέστηκεν, ἢ μή. ᾿Αλλὰ καὶ τὴν Ἐκτρεπό- μενος τὰς βεβήλους κενοφωνίας, καὶ ἀντιθέσεις τῆς Β ψευδωνύμου γνώσεως, ἤν τινες ἐπαγγελλόμενοι (73), περὶ τὴν πίστιν ἐναυάγησαν· ο δηλωτικόν ἐστιν, ὅτι ἀπ' ἀρχῆς γεγόνασι τινες παρεκδοχαί, οὐδέπω ὡς οἶεται Κέλσος,) πολλῶν τῶν πιστευόντων γεγενημέν νων. Εἶτ', ἐπεὶ, ὡς κατηγορῶν τοῦ λόγου, τὰ περὶ τῶν ἐν Χριστιανισμῷ αἱρέσεων ὀνειδίζει ἡμῖν, λέγων· • Εἰς πλῆθος δὲ σπαρέντες, αὖθις αὖ σχίζονται, καὶ τέμνονται, καὶ στάσεις ἰδίας ἔχειν ἕκαστοι θέλουσι· ο φησὶ δ᾽, ὅτι ι Καὶ ὑπὸ πλήθους πάλιν διιστάμενοι, σφᾶς αὐτοὺς ἐλέγχουσιν, ἑνὸς, ὡς εἰπεῖν, ἔτι κοινω νοῦντες, εἶχε κοινωνοῦσιν ἔτι, τοῦ ὀνόματος. Καὶ τοῦτο μόνον ἐγκαταλιπεῖν ὅμως αἰσχύνονται· τὰ λοιπὰ δ' ἄλλοις ἀλλαχῆ τετάχαται (74). » Καὶ πρὸς τοῦτο φήσομεν, ὅτι οὐδενὸς πράγματος, οὗ μὴ σπουδαία ἐστὶν ἡ ἀρχὴ καὶ τῷ βίῳ χρήσιμος, γεγόνασιν αἱρέσεις διάφοροι. Ἐπεὶ γὰρ Ιατρικὴ χρήσιμος καὶ ἀναγκαία τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, πολλά τε τὰ ἐν αὐτῇ ζητού- μενα περὶ τοῦ τρόπου τῆς τῶν σωμάτων θεραπείας· διὰ τοῦτο αἱρέσεις ἐν ἰατρικῇ (75) παρὰ μὲν Ἕλλησιν εὑρίσκονται ὁμολογουμένως πλείονες· ἐγὼ δ' οἶμαι, ὅτι καὶ παρὰ βαρβάροις, ὅσοι ἐπαγγέλλονται χρῆσθαι Ιατρικῇ. Πάλιν τε αὖ, ἐπεὶ φιλοσοφία ἀλήθειαν ἐπαγ γελλομένη, καὶ γνῶσιν τῶν ὄντων πῶς δεῖ βιοῦν, ὑπο- τίθεται, καὶ πειρᾶται διδάσκειν τὰ ὠφέλιμα ἡμῶν τῷ γένει, πολλὴν δ᾽ ἔχει τὰ ζητούμενα πράγματα διολ- κήν· διὰ τοῦτο αἱρέσεις ἐν φιλοσοφία συνέστησαν πλεῖσται ὅσαι, ὧν αἱ μέν εἰσι διασημότεραι, αἱ δὲ οὐ τοιαῦται. Ἀλλὰ καὶ Ἰουδαϊσμὸς πρόφασιν ἔσχε γενέ- σεως αἱρέσεων, τὴν διάφορον ἐκδοχὴν τῶν Μωϋσέως γραμμάτων καὶ τῶν προφητικῶν λόγων. Οὕτω τοίνυν ἐπεὶ σεμνόν τι ἐφάνη τοῖς ἀνθρώποις Χριστιανισμός, οὐ μόνοις (ὡς ὁ Κέλσος οίεται,) τοῖς ἀνδραποδωδεστέ- ροις, ἀλλὰ καὶ πολλοῖς τῶν παρ' Έλλησι φιλολόγων, ἀναγκαίως ὑπέστησαν οὐ πάντως διὰ στάσεις καὶ τὸ φιλόνεικον αἱρέσεις, ἀλλὰ διὰ τὸ σπουδάζειν συνιέναι * νων. ἀπαγγελλόμενοι. ἐναυάγησαν, ἡστόχησαν. τὰ λοιπὰ δ᾽ ἄλλοι ἀλλαγῆ τετάχαται. τὰ λοιπὰ δ᾽ ἄλλη ἀλλαχῇ τετά χαται. σεων τοῖς εἰσαγομένοις, οι Περὶ ἀρίστης αἱρέσεως, CONTRA CELSUM LIB. III. A brorum, qui divini esse creduntur, inter fideles dissidia. Adhuc apostolis prædicantibus, et Jesu do- cumenta tradentibus qui suis illum oculis viderant, quæstio non modica inter eos qui ex Ju- dais fidem acceperant, exorta est, oporteretne Ju- daicos ritus observari ab iis qui ex gentibus ad ſi- dem accesserant; an liberari mundorum immundo- rumque ciborum onere, ut minime necessario iis qui, relictis patriis institutis, Jesu crederent. Sed et in Epistolis Pauli *7, æqualis eorum qui Jesum vi- derant, mentio fit nonnullorum, qui de resurre- ctione quæstiones moverent, utrum jam fuisset facta; et de die Domini, instaretne, annon. Et ex isto loco Devitans profanas vocum novitates et op- positiones falsi nominis scientiæ, quam quidam promittentes circa fdem exciderunt, planum fit jam tum ab initio et cum nondum multi Christiani essent, ut censet Celsus, prave fuisse a quibusdam intellecta mysteria. ortas in Christianismo sectas : • Sparsa eoru!!!! multitudine, inquit, statim divisi in partes secantur et suam quisque factionem habere volunt. Addit : • Et a multitudine iterum sejuncti alii alios con- demnant, unum nomen commune retinentes, si ta- men commune retinent. Hoc saltem solum exuere puduit. De cætero alia alii habent instituta. › Ad hoc respondebimus de nulla re natas esse sectas c dissimiles, quin ejus praeclara fuerit et vitæ utilis C institutio. Itaque quoniam commoda, imo necessaria generi humano medicina est, et in ea multiplex de corporum curandorum ratione agitatur quæstio; ob hanc rem plurimæ apud Græcos, id quod in confesso est, in medicina sectæ ortæ sunt; puto ego et apud barbaros, quotquot medicinam adhibere profiten- tur. Sic etiam philosophia veritatem et rerum quæ sunt cognitionem pollicens, quia præscribit quomodo vivere oporteat, et quæ nostro generi utilia sunt docere conatur, bæ autem res in multas quæstiones distrahuntur, propterea abierunt philosophi in sc- ctas quamplurimas, quarum aliæ celebriores fue- runt, alie obscuriores. Item in Judaismo sectis oc- casionem præbuit diversa Mosaicorum scriptorum sermonumque propheticorum interpretatio. Similli- me quoniam Christianismus præclarum quid visum est hominibus, nec solum servili ingenio, ut Celsus putat, sed etiam multis apud Græcos eruditis; ideo necesse fuit ut sectæ oborirentur, non propter se- ditionis et contentionis studium, sed quod ex erudi- tis plurimi mysteria Christianismi intelligere D Cor. xv, ; II Thess. 11, 2. I Tim. v, 20. sileensis; male vero libb. excusi, Ibidem loco, impressi habent in mar- gile, recte omnino Philocaliæ codex manuscriptus. Alias, Guieto scri- bendum videbatur, et cap. et Introductionis, sive Medici, Galen.o ascript:e. 12. Deinde doctrina vitio ducit objicitque nobis (74) In margine Anglicani primi legitur, έρχομέ- (72) Βάρος. Codd. Reg. et Basil., μέρος, male, (75) Επαγγελλόμενοι. Recte codd. Regius et Ba- (73) Τὰ λοιπὰ δ' ἄλλοις ἀλλαγῆ τετάχαται. 112 (75) Ἐν ιατρικῇ. Vide librum Galeni Περὶ αἱρέσ
Πῶς δὲ καὶ ὁ ἄλλοις ἐγκαλῶν ὡς ἀλόγως πιστεύουσι τοῖς περὶ τοῦ Ἰησοῦ παραδόξοις σὺ τοσούτοις ἐμφαίνῃ πεπιστευκέναι, οὐδεμίαν ἀπόδειξιν περὶ αὐτῶν ἢ κατασκευὴν περὶ τοῦ αὐτὰ γεγονέναι φέρων; Ἢ Ἡρόδοτος μὲν καὶ Πίνδαρος ἀψευδεῖν παρὰ σοὶ νομίζονται, οἱ δ’ ἀποθνῄσκειν μελετήσαντες ὑπὲρ τῶν Ἰησοῦ μαθημάτων καὶ τοιαῦτα περὶ ὧν ἐπείσθησαν τοῖς ἑξῆς καταλιπόντες γράμματα, περὶ πλασμάτων, ὡς οἴει, καὶ μύθων καὶ τερατειῶν τοσοῦτον ἀγωνίζονται, ὡς καὶ ζῆν περιστατικῶς δι’ αὐτὰ καὶ ἀποθνῄςκειν βιαίως; Μέσον τοίνυν σαυτὸν στήσας τῶν τε περὶ τοῦ Ἀριστέου γεγραμμένων καὶ τῶν περὶ τοῦ Ἰησοῦ ἱστορουμένων, ἴδε εἰ μὴ ἐκ τοῦ ἀποβάντος καὶ τῶν ὠφελουμένων εἰς ἠθῶν ἐπανόρθωσιν καὶ εὐλάβειαν τὴν πρὸς τὸν ἐπὶ πᾶσι θεὸν ἔστιν εἰπεῖν ὅτι πιστευτέον μὲν ὡς οὐκ ἀθεεὶ γενομένοις τοῖς περὶ Ἰησοῦ ἱστορουμένοις οὐχὶ δὲ τοῖς περὶ τοῦ Προκοννησίου Ἀριστέου. Τί μὲν γὰρ βουλομένη ἡ πρόνοια τὰ περὶ τὸν Ἀριστέαν παράδοξα ἐπραγματεύετο, καὶ τί ὠφελῆσαι τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος βουλομένη τὰ τηλικαῦτα, ὡς οἴει, ἐπεδείκνυτο, οὐκ ἔχεις λέγειν.
μένοις θείοις εἶναι βιβλίοις ἐκδοχήν γεγόνασι διαφω- νίαι τῶν πιστευόντων. Ἔτι γοῦν τῶν ἀποστόλων κη- φυσσόντων, καὶ τῶν αὐτοπτῶν τοῦ Ἰησοῦ διδασκόντων τὰ ἐκείνου μαθήματα, ζήτησις οὐκ ὀλίγη πρὸς ἀλλή λους γεγένηται παρὰ τοῖς ἀπὸ Ἰουδαίων πιστεύουσι περὶ τῶν ἐξ ἐθνῶν ἐπερχομένων (71) τῷ λόγῳ, πό δεῖ τὰ Ἰουδαϊκὰ αὐτοὺς τηρεῖν ἔθη, ἢ τὸ περὶ τέρου καθαρῶν καὶ ἀκαθάρτων βρωμάτων βάρος (72) αφαι ρεῖν, ὡς οὐκ ἐπείγον, ἀπὸ τῶν τὰ πάτρια καταλιπόν- των ἐν τοῖς ἔθνεσι καὶ πιστευόντων τῷ Ἰησοῦ. Ἀλλὰ καὶ ἐν ταῖς Παύλου Ἐπιστολαῖς, γενομένου ἐν τῷ χρόνῳ τῶν Ἰησοῦν ἑωρακότων, εὑρίσκεται λεγόμενά τινα, ὡς ζητηθέντων τινῶν περὶ ἀναστάσεως, καὶ περὶ τοῦ ἤδη αὐτὴν γεγονέναι· καὶ περὶ ἡμέρας Κυρίου, πότερον ἐνέστηκεν, ἢ μή. ᾿Αλλὰ καὶ τὴν Ἐκτρεπό- μενος τὰς βεβήλους κενοφωνίας, καὶ ἀντιθέσεις τῆς Β ψευδωνύμου γνώσεως, ἤν τινες ἐπαγγελλόμενοι (73), περὶ τὴν πίστιν ἐναυάγησαν· ο δηλωτικόν ἐστιν, ὅτι ἀπ' ἀρχῆς γεγόνασι τινες παρεκδοχαί, οὐδέπω ὡς οἶεται Κέλσος,) πολλῶν τῶν πιστευόντων γεγενημέν νων. Εἶτ', ἐπεὶ, ὡς κατηγορῶν τοῦ λόγου, τὰ περὶ τῶν ἐν Χριστιανισμῷ αἱρέσεων ὀνειδίζει ἡμῖν, λέγων· • Εἰς πλῆθος δὲ σπαρέντες, αὖθις αὖ σχίζονται, καὶ τέμνονται, καὶ στάσεις ἰδίας ἔχειν ἕκαστοι θέλουσι· ο φησὶ δ᾽, ὅτι ι Καὶ ὑπὸ πλήθους πάλιν διιστάμενοι, σφᾶς αὐτοὺς ἐλέγχουσιν, ἑνὸς, ὡς εἰπεῖν, ἔτι κοινω νοῦντες, εἶχε κοινωνοῦσιν ἔτι, τοῦ ὀνόματος. Καὶ τοῦτο μόνον ἐγκαταλιπεῖν ὅμως αἰσχύνονται· τὰ λοιπὰ δ' ἄλλοις ἀλλαχῆ τετάχαται (74). » Καὶ πρὸς τοῦτο φήσομεν, ὅτι οὐδενὸς πράγματος, οὗ μὴ σπουδαία ἐστὶν ἡ ἀρχὴ καὶ τῷ βίῳ χρήσιμος, γεγόνασιν αἱρέσεις διάφοροι. Ἐπεὶ γὰρ Ιατρικὴ χρήσιμος καὶ ἀναγκαία τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, πολλά τε τὰ ἐν αὐτῇ ζητού- μενα περὶ τοῦ τρόπου τῆς τῶν σωμάτων θεραπείας· διὰ τοῦτο αἱρέσεις ἐν ἰατρικῇ (75) παρὰ μὲν Ἕλλησιν εὑρίσκονται ὁμολογουμένως πλείονες· ἐγὼ δ' οἶμαι, ὅτι καὶ παρὰ βαρβάροις, ὅσοι ἐπαγγέλλονται χρῆσθαι Ιατρικῇ. Πάλιν τε αὖ, ἐπεὶ φιλοσοφία ἀλήθειαν ἐπαγ γελλομένη, καὶ γνῶσιν τῶν ὄντων πῶς δεῖ βιοῦν, ὑπο- τίθεται, καὶ πειρᾶται διδάσκειν τὰ ὠφέλιμα ἡμῶν τῷ γένει, πολλὴν δ᾽ ἔχει τὰ ζητούμενα πράγματα διολ- κήν· διὰ τοῦτο αἱρέσεις ἐν φιλοσοφία συνέστησαν πλεῖσται ὅσαι, ὧν αἱ μέν εἰσι διασημότεραι, αἱ δὲ οὐ τοιαῦται. Ἀλλὰ καὶ Ἰουδαϊσμὸς πρόφασιν ἔσχε γενέ- σεως αἱρέσεων, τὴν διάφορον ἐκδοχὴν τῶν Μωϋσέως γραμμάτων καὶ τῶν προφητικῶν λόγων. Οὕτω τοίνυν ἐπεὶ σεμνόν τι ἐφάνη τοῖς ἀνθρώποις Χριστιανισμός, οὐ μόνοις (ὡς ὁ Κέλσος οίεται,) τοῖς ἀνδραποδωδεστέ- ροις, ἀλλὰ καὶ πολλοῖς τῶν παρ' Έλλησι φιλολόγων, ἀναγκαίως ὑπέστησαν οὐ πάντως διὰ στάσεις καὶ τὸ φιλόνεικον αἱρέσεις, ἀλλὰ διὰ τὸ σπουδάζειν συνιέναι * νων. ἀπαγγελλόμενοι. ἐναυάγησαν, ἡστόχησαν. τὰ λοιπὰ δ᾽ ἄλλοι ἀλλαγῆ τετάχαται. τὰ λοιπὰ δ᾽ ἄλλη ἀλλαχῇ τετά χαται. σεων τοῖς εἰσαγομένοις, οι Περὶ ἀρίστης αἱρέσεως, CONTRA CELSUM LIB. III. A brorum, qui divini esse creduntur, inter fideles dissidia. Adhuc apostolis prædicantibus, et Jesu do- cumenta tradentibus qui suis illum oculis viderant, quæstio non modica inter eos qui ex Ju- dais fidem acceperant, exorta est, oporteretne Ju- daicos ritus observari ab iis qui ex gentibus ad ſi- dem accesserant; an liberari mundorum immundo- rumque ciborum onere, ut minime necessario iis qui, relictis patriis institutis, Jesu crederent. Sed et in Epistolis Pauli *7, æqualis eorum qui Jesum vi- derant, mentio fit nonnullorum, qui de resurre- ctione quæstiones moverent, utrum jam fuisset facta; et de die Domini, instaretne, annon. Et ex isto loco Devitans profanas vocum novitates et op- positiones falsi nominis scientiæ, quam quidam promittentes circa fdem exciderunt, planum fit jam tum ab initio et cum nondum multi Christiani essent, ut censet Celsus, prave fuisse a quibusdam intellecta mysteria. ortas in Christianismo sectas : • Sparsa eoru!!!! multitudine, inquit, statim divisi in partes secantur et suam quisque factionem habere volunt. Addit : • Et a multitudine iterum sejuncti alii alios con- demnant, unum nomen commune retinentes, si ta- men commune retinent. Hoc saltem solum exuere puduit. De cætero alia alii habent instituta. › Ad hoc respondebimus de nulla re natas esse sectas c dissimiles, quin ejus praeclara fuerit et vitæ utilis C institutio. Itaque quoniam commoda, imo necessaria generi humano medicina est, et in ea multiplex de corporum curandorum ratione agitatur quæstio; ob hanc rem plurimæ apud Græcos, id quod in confesso est, in medicina sectæ ortæ sunt; puto ego et apud barbaros, quotquot medicinam adhibere profiten- tur. Sic etiam philosophia veritatem et rerum quæ sunt cognitionem pollicens, quia præscribit quomodo vivere oporteat, et quæ nostro generi utilia sunt docere conatur, bæ autem res in multas quæstiones distrahuntur, propterea abierunt philosophi in sc- ctas quamplurimas, quarum aliæ celebriores fue- runt, alie obscuriores. Item in Judaismo sectis oc- casionem præbuit diversa Mosaicorum scriptorum sermonumque propheticorum interpretatio. Similli- me quoniam Christianismus præclarum quid visum est hominibus, nec solum servili ingenio, ut Celsus putat, sed etiam multis apud Græcos eruditis; ideo necesse fuit ut sectæ oborirentur, non propter se- ditionis et contentionis studium, sed quod ex erudi- tis plurimi mysteria Christianismi intelligere D Cor. xv, ; II Thess. 11, 2. I Tim. v, 20. sileensis; male vero libb. excusi, Ibidem loco, impressi habent in mar- gile, recte omnino Philocaliæ codex manuscriptus. Alias, Guieto scri- bendum videbatur, et cap. et Introductionis, sive Medici, Galen.o ascript:e. 12. Deinde doctrina vitio ducit objicitque nobis (74) In margine Anglicani primi legitur, έρχομέ- (72) Βάρος. Codd. Reg. et Basil., μέρος, male, (75) Επαγγελλόμενοι. Recte codd. Regius et Ba- (73) Τὰ λοιπὰ δ' ἄλλοις ἀλλαγῆ τετάχαται. 112 (75) Ἐν ιατρικῇ. Vide librum Galeni Περὶ αἱρέσ
PG 11:955Ἡμεῖς δέ, ἐπὰν τὰ περὶ τοῦ Ἰησοῦ διηγώμεθα, οὐ τὴν τυχοῦσαν φέρομεν ἀπολογίαν περὶ τοῦ ταῦτα γεγονέναι, τὸ τὸν θεὸν βεβουλῆσθαι συστῆσαι τὸν διὰ Ἰησοῦ ὡς σωτήριον τοῖς ἀνθρώποις λόγον, βεβαιούμενον μὲν τοῖς ἀποστόλοις ὡσπερεὶ θεμελίοις τῆς καταβαλλομένης οἰκοδομῆς τοῦ χριστιανισμοῦ ἐπιδιδόντα δὲ καὶ κατὰ τοὺς ἑξῆς χρόνους, ἐν οἷς οὐκ ὀλίγαι θεραπεῖαι τῷ Ἰησοῦ ὀνόματι καὶ ἄλλαι τινὲς ἐπιφάνειαι οὐκ εὐκαταφρόνητοι ἐπιτελοῦνται. Ποταπὸς δὲ καὶ ὁ Ἀπόλλων, ἐπισκήπτων Μεταποντίνοις ἐν θεῶν μοίρᾳ νέμειν τὸν Ἀριστέαν; Καὶ τί βουλόμενος τοῦτο ποιεῖ, ποίαν τε ὠφέλειαν ἐκ τῆς ὡς πρὸς θεὸν τιμῆς οἰκονομῶν τοῖς Μεταποντίνοις γενέσθαι, εἰ τὸν πρὸ ὀλίγου ἄνθρωπον νῦν θεὸν λογίζοιντο; Ἀλλ’ Ἀπόλλωνος μέν, τοῦ καθ’ ἡμᾶς δαίμονος λαχόντος γέρας λοιβῆς τε κνίσσης τε, αἱ περὶ τοῦ Ἀριστέου συστάσεις ἀξιόλογοί σοι φαίνονται εἶναι, αἱ δὲ τοῦ ἐπὶ πᾶσι θεοῦ καὶ τῶν ἁγίων ἀγγέλων αὐτοῦ διὰ προφητῶν οὐ μετὰ τὸ γεγονέναι τὸν Ἰησοῦν ἀλλὰ πρὶν ἐπιδημῆσαι τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώπων προαγορευόμεναι οὐ κινοῦσί σε πρὸς τὸ θαυμάσαι καὶ τοὺς χωρήσαντας θεῖον πνεῦμα προφήτας καὶ τὸν ὑπ’ αὐτῶν προφητευόμενον;
Α τὰ Χριστιανισμοῦ καὶ τῶν φιλολόγων πλείονας. Τού- θησε. ὡς ὁ πάνυ προκόπτων ἐν φιλο- σοφίᾳ ἀπὸ τοῦ, κοινωνούς. περιήχητο, περιέχετο, παρήκους. Καινανών, που Κατανῶν. Η; τῳ δ' ἠκολούθησε (76), διαφόρως ἐκδεξαμένων τοὺς ἅμα πᾶσι πιστευθέντας εἶναι θείους λόγους, τὸ γενέ- σθαι αἱρέσεις επωνύμους τῶν θαυμασάντων μὲν τὴν τοῦ λόγου ἀρχὴν, κινηθέντων δ' όπωσποτοῦν ὑπό τι νων πιθανοτήτων πρὸς τὰς εἰς ἀλλήλους διαφωνίας. Αλλ' οὔτ' ἰατρικὴν εὐλόγως ἄν τις φεύγοι διὰ τὰς ἐν αὐτῇ αἱρέσεις, οὔτε φιλοσοφίαν τοῦ πρέποντος στο χαζόμενός τις ἂν μισοί, πρόφασιν τοῦ μισεῖν αὐτὴν ποριζόμενος τὰς πολλὰς αἱρέσεις· οὕτως οὐδὲ διὰ τὰς ἐν Ἰουδαίοις αἱρέσεις καταγνωστέον τῶν Μωϋσέως καὶ τῶν προφητῶν ἱερῶν βιβλίων. Εἰ δὲ ταῦτ᾽ ἔχει ἀκολουθίαν, πῶς οὐχὶ ὁμοίως ἀπο λογησόμεθα καὶ περὶ τῶν ἐν Χριστιανοῖς αἱρέσεων; περὶ ὧν πάνυ θαυμασίως ὁ Παῦλος εἰρηκέναι μοι το κεῖ τὸ, ο Δεῖ γὰρ καὶ αἱρέσεις ἐν ὑμῖν εἶναι, ἵνα οἱ δόκιμοι φανεροί γένωνται ἐν ὑμῖν (77). » Ὡς γὰρ « δόκιμος ο ἐν ἰατρικῇ, ὁ διὰ τὸ γυμνάσασθαι ἐν ποικίλαις αἱρέσεσι, καὶ εὐγνωμόνως ἐξητακέναι τὰς πλείονας, ἑλόμενος τὴν διαφέρουσαν· καὶ ὡς πάνυ προκόπτων ἐν φιλοσοφίᾳ ὁ ἀπὸ τοῦ πλείονα ἐγνωκέ ναι ἐγγυμνασάμενος αὐτοῖς, καὶ τῷ κρατήσαντι προς θέμενος λόγῳ· οὕτως εἴποιμ᾽ ἂν καὶ τὸν ἐπιμελῶς ἐνιδόντα ταῖς Ἰουδαϊσμοῦ καὶ Χριστιανισμοῦ αἱρέ- σεσι σοφώτατον Χριστιανὸν γενέσθαι. Ο δ' ἐγκαλῶν τῷ λόγῳ διὰ τὰς αἱρέσεις ἐγκαλέσαι ἂν καὶ τῇ Σω κράτους διδασκαλίᾳ, ἀφ' οὗ τῆς διατριβής πολλαὶ γε γόνασιν οὐ τὰ αὐτὰ φρονούντων σχολαί· ἀλλὰ καὶ Πλάτωνος ἐγκαλέσαι ἄν τις τοῖς δόγμασι δι' Αριστο τέλην, ἀποφοιτήσαντα τῆς διατριβῆς αὐτοῦ ἐν καινο- τομίαις, περὶ οὗ καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω ειρήκαμεν. Δη κεῖ δέ μοι ὁ Κέλσος ἐγνωκέναι τινὰς αἱρέσεις μηδὲ τοῦ ὀνόματος τοῦ Ἰησοῦ κοινωνούσας (78) ἡμῖν. Τάχα γὰρ περιήχητο περὶ τῶν καλουμένων υφιανῶν (79), καὶ τῶν Καϊανῶν (80), καὶ εἴ τις ἄλλη τοιαύτη ἐξ ὅλων ἀποφοιτήσασα τοῦ Ἰησοῦ συνέστη γνώμη. Πλὴν οὐδὲν τοῦτο πρὸς τὸ ἐγκλητέον (81) εἶναι τὸν Χριστια νῶν λόγον. Μετὰ ταῦτά φησι· ο θαυμασιώτερον μὲν τὸ σύνθη μα αὐτῶν τοσῷδε, ὅσῳ γε μᾶλλον ἐξ οὐδεμιᾶς ὑπο θέσεως ἀξιόχρεω συνεστὼς ἐλέγχοιτο. Αλλ' ἔστιν ἀξιόχρεως ὑπόθεσις ἡ στάσις, καὶ ἡ δι' αὐτὴν ὠφέ ὀνομάζονται, ἀπὸ τοῦ Κάϊν εἰληφότες τὴν ἐπωνυμίαν τῆς αἱρέσεως. « Οὗτοί φασι τὸν Κάϊν ἐκ τῆς ἰσχυροτέρας δυνάμεως ὑπάρχειν, καὶ τῆς ἄνωθεν αὐθεντίας· ἀλλὰ καὶ τὸν Ἠσαῦ, καὶ τοὺς περὶ Κορέ, καὶ τοὺς Σοδομίτης· τὸν δὲ ᾿Αβελ ἐκ τῆς ἀσθενεστέρας δυνάμεως ὑπάρχειν. ΤΟΥ. ORIGENIS studerent. Qua ex re factum est, ut diverse intel- lectis sermonibus, quos omnes ex æquo pro divinis habebant, exsisterent sectæ iisque nomina darentur eorum, qui quidem admirabantur hujus doctrinæ institutionen, sed quibusdam verisimilibus causis qualitercunque movebantur, ut a se invicem diversa sentirent. Atqui neque medicinam recte quis fugerit propter sectas in ca exortas; neque servaverit illud quod deceat, qui philosophiam odio habebit hoc no- mine, quod multas sectas pepererit; neque ob se- ctas inter Judæos exortas damnandi sunt sacri Moy- sis et prophetarum libri. Christianorum sectas excusabimus? De his quidem admirabile mihi videtur istud Pauli pronuntiatum : • Oportet et læreses esse in vobis, ut qui probati sunt, manifesti flant ”. › Quemadmodum enim is demum in medicina probatus est, qui in diver- sis sectis versatus diligenterque plerasque perscru- talus, potiorem elegit; et in philosophia vere profcit, qui potiori sententiæ ante non adhæret, quam se in plerisque aliis exercuerit ; ita dixerit ego sapien- tissimum eum esse Christianum, qui Judæorum et Christianorum sectas accurate perspectas habet. Quisquis autem nostram doctrinam propter sectas vituperat, vituperare is debeat et doctrinam Socra- tis, e cujus schola multæ natæ sunt aliæ minime inter se consentientes: nec Platonis dogmatis par- cel, cujus Aristoteles placita deseruit, novis exco- gitatis opinionibus, ut supra diximus. Cæterum vi- dentur mihi Celso in notitiam venisse quædam se- ctæ, quæ ne Jesu quidem nomen commune nobiscum retinuerunt. Forte audivit de iis, qui vocantur Opliiani, et de Caianis, et si qua alia secta fuit, quæ a Jesu per omnia recederet. Verum nihil inde contra Christianorum doctrinam. tutum, quod nulla solida ratione niti convincatur. Sed pro solida ratione fuit seditio, et ex illa sperata utilitas, et exteroruin metus. Hæc eorum firmant • Cor. x1, 19. . B c C Spencerum, sed e Philocalia supplevimus. Paulo post libb. impressi, etc. Sed codex Basileensis ut in nostro textu. excepto Joliano, qui cum libris excusis habet in textui Mox Philocalia, recte. Libl. excusi, quod Guietus ex conjectura mutabat in nius videtur legisse Ver- tit enim, c de Oplianis et Caimanis. » Vide lib. vi, num. et 28, lib. vit, num. 40; Orig. tract. in Matth.; Tertull., De prascript. adversus haret., cap. 47; Iren., lib. 1, c. 30; Clem. Strom. Epiph., heres. ; August., De hares. ; Theodoret., lib. De har. (ab. ; Damascen., De haret. Qui Caiani vulgo nuncupantur, hæ resim suam a Caino cognominarunt. » Et paulo post : Igitur Caiani a potentiori quadam virtute ac cœ- lesti auctoritate derivatum esse Cainum prædicant, necnon et Esau, et Core cum suis, itenique Sode- mitas; Abelum vero ab imbecilliori 'virtute pro- diisse. » Clemens, Strom. vul; Iren. lib. 1, c. 31; Tertull., De prascript. adversus harel., cap. 47, lieronym., Adversus Vigilantium; August., De hæ- rel.; Theodoret., lib. i De hæret. fab.; Damase., De hæres. SPENCER. 13. Hæc si pulchre procedunt, quidni pari molo 14. Subdit : c Eo magis mirum eorum est insti- (76) Hoeschelius in textu, τοῦτο δ' ηκολού- D (77) 'Er vjr. Id deerat apud Hoeschelium et (78) Κοινωνούσας. Ita Philocalia et omnes mss., (79) Οφιανὼν καὶ τῶν Κατανῶν. Interpres Gele- (80) Κατανών. Epiph., hæres. 38 : Καϊανοί τινες (81) Εγκλητέον. lla Philocalia. Alia, έγκλη
Οὗ τὴν εἰς τὸν βίον ἐπιδημίαν πολλοῖς πρότερον ἔτεσιν οὕτω διὰ πλειόνων κεκηρύχθαι συμβέβηκεν, ὥστε τὸ Ἰουδαίων ὅλον ἔθνος ἠρτημένον τῆς περὶ τοῦ ἐλπιζομένου ἐπιδημήσειν προσδοκίας εἰς τὴν πρὸς ἀλλήλους ζήτησιν ἐληλυθέναι τοῦ Ἰησοῦ ἐπιδημήσαντος, καὶ πολὺ μὲν πλῆθος αὐτῶν ὡμολογηκέναι Χριστὸν καὶ πεπιστευκέναι αὐτὸν εἶναι τὸν προφητευόμενον τοὺς δὲ μὴ πιστεύοντας, καταφρονήσαντας τῆς πρᾳότητος τῶν διὰ τὰ Ἰησοῦ μαθήματα οὐδὲ μέχρι τοῦ τυχόντος στασιάζειν βουληθέντων, τολμῆσαι κατὰ τοῦ Ἰησοῦ τοιαῦτα, ἅτινα φιλαλήθως καὶ εὐγνωμόνως ἀνέγραψαν οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ, οὐχ ὑπεκκλέψαντες τῆς περὶ αὐτοῦ παραδόξου ἱστορίας τὸ δοκοῦν τοῖς πολλοῖς αἰσχύνην τῷ λόγῳ Χριστιανῶν φέρειν. Καὶ αὐτὸς γὰρ ὁ Ἰησοῦς ἐβούλετο καὶ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ μὴ μόνον τῇ θειότητι καὶ τοῖς παραδόξοις αὐτοῦ πιστεύειν τοὺς προσιόντας, ὡς οὐ κοινωνήσαντος τῇ ἀνθρωπίνῃ φύσει οὐδ’ ἀναλαβόντος τὴν ἐν ἀνθρώποις σάρκα ἐπιθυμοῦσαν κατὰ τοῦ πνεύματος·
Α τὰ Χριστιανισμοῦ καὶ τῶν φιλολόγων πλείονας. Τού- θησε. ὡς ὁ πάνυ προκόπτων ἐν φιλο- σοφίᾳ ἀπὸ τοῦ, κοινωνούς. περιήχητο, περιέχετο, παρήκους. Καινανών, που Κατανῶν. Η; τῳ δ' ἠκολούθησε (76), διαφόρως ἐκδεξαμένων τοὺς ἅμα πᾶσι πιστευθέντας εἶναι θείους λόγους, τὸ γενέ- σθαι αἱρέσεις επωνύμους τῶν θαυμασάντων μὲν τὴν τοῦ λόγου ἀρχὴν, κινηθέντων δ' όπωσποτοῦν ὑπό τι νων πιθανοτήτων πρὸς τὰς εἰς ἀλλήλους διαφωνίας. Αλλ' οὔτ' ἰατρικὴν εὐλόγως ἄν τις φεύγοι διὰ τὰς ἐν αὐτῇ αἱρέσεις, οὔτε φιλοσοφίαν τοῦ πρέποντος στο χαζόμενός τις ἂν μισοί, πρόφασιν τοῦ μισεῖν αὐτὴν ποριζόμενος τὰς πολλὰς αἱρέσεις· οὕτως οὐδὲ διὰ τὰς ἐν Ἰουδαίοις αἱρέσεις καταγνωστέον τῶν Μωϋσέως καὶ τῶν προφητῶν ἱερῶν βιβλίων. Εἰ δὲ ταῦτ᾽ ἔχει ἀκολουθίαν, πῶς οὐχὶ ὁμοίως ἀπο λογησόμεθα καὶ περὶ τῶν ἐν Χριστιανοῖς αἱρέσεων; περὶ ὧν πάνυ θαυμασίως ὁ Παῦλος εἰρηκέναι μοι το κεῖ τὸ, ο Δεῖ γὰρ καὶ αἱρέσεις ἐν ὑμῖν εἶναι, ἵνα οἱ δόκιμοι φανεροί γένωνται ἐν ὑμῖν (77). » Ὡς γὰρ « δόκιμος ο ἐν ἰατρικῇ, ὁ διὰ τὸ γυμνάσασθαι ἐν ποικίλαις αἱρέσεσι, καὶ εὐγνωμόνως ἐξητακέναι τὰς πλείονας, ἑλόμενος τὴν διαφέρουσαν· καὶ ὡς πάνυ προκόπτων ἐν φιλοσοφίᾳ ὁ ἀπὸ τοῦ πλείονα ἐγνωκέ ναι ἐγγυμνασάμενος αὐτοῖς, καὶ τῷ κρατήσαντι προς θέμενος λόγῳ· οὕτως εἴποιμ᾽ ἂν καὶ τὸν ἐπιμελῶς ἐνιδόντα ταῖς Ἰουδαϊσμοῦ καὶ Χριστιανισμοῦ αἱρέ- σεσι σοφώτατον Χριστιανὸν γενέσθαι. Ο δ' ἐγκαλῶν τῷ λόγῳ διὰ τὰς αἱρέσεις ἐγκαλέσαι ἂν καὶ τῇ Σω κράτους διδασκαλίᾳ, ἀφ' οὗ τῆς διατριβής πολλαὶ γε γόνασιν οὐ τὰ αὐτὰ φρονούντων σχολαί· ἀλλὰ καὶ Πλάτωνος ἐγκαλέσαι ἄν τις τοῖς δόγμασι δι' Αριστο τέλην, ἀποφοιτήσαντα τῆς διατριβῆς αὐτοῦ ἐν καινο- τομίαις, περὶ οὗ καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω ειρήκαμεν. Δη κεῖ δέ μοι ὁ Κέλσος ἐγνωκέναι τινὰς αἱρέσεις μηδὲ τοῦ ὀνόματος τοῦ Ἰησοῦ κοινωνούσας (78) ἡμῖν. Τάχα γὰρ περιήχητο περὶ τῶν καλουμένων υφιανῶν (79), καὶ τῶν Καϊανῶν (80), καὶ εἴ τις ἄλλη τοιαύτη ἐξ ὅλων ἀποφοιτήσασα τοῦ Ἰησοῦ συνέστη γνώμη. Πλὴν οὐδὲν τοῦτο πρὸς τὸ ἐγκλητέον (81) εἶναι τὸν Χριστια νῶν λόγον. Μετὰ ταῦτά φησι· ο θαυμασιώτερον μὲν τὸ σύνθη μα αὐτῶν τοσῷδε, ὅσῳ γε μᾶλλον ἐξ οὐδεμιᾶς ὑπο θέσεως ἀξιόχρεω συνεστὼς ἐλέγχοιτο. Αλλ' ἔστιν ἀξιόχρεως ὑπόθεσις ἡ στάσις, καὶ ἡ δι' αὐτὴν ὠφέ ὀνομάζονται, ἀπὸ τοῦ Κάϊν εἰληφότες τὴν ἐπωνυμίαν τῆς αἱρέσεως. « Οὗτοί φασι τὸν Κάϊν ἐκ τῆς ἰσχυροτέρας δυνάμεως ὑπάρχειν, καὶ τῆς ἄνωθεν αὐθεντίας· ἀλλὰ καὶ τὸν Ἠσαῦ, καὶ τοὺς περὶ Κορέ, καὶ τοὺς Σοδομίτης· τὸν δὲ ᾿Αβελ ἐκ τῆς ἀσθενεστέρας δυνάμεως ὑπάρχειν. ΤΟΥ. ORIGENIS studerent. Qua ex re factum est, ut diverse intel- lectis sermonibus, quos omnes ex æquo pro divinis habebant, exsisterent sectæ iisque nomina darentur eorum, qui quidem admirabantur hujus doctrinæ institutionen, sed quibusdam verisimilibus causis qualitercunque movebantur, ut a se invicem diversa sentirent. Atqui neque medicinam recte quis fugerit propter sectas in ca exortas; neque servaverit illud quod deceat, qui philosophiam odio habebit hoc no- mine, quod multas sectas pepererit; neque ob se- ctas inter Judæos exortas damnandi sunt sacri Moy- sis et prophetarum libri. Christianorum sectas excusabimus? De his quidem admirabile mihi videtur istud Pauli pronuntiatum : • Oportet et læreses esse in vobis, ut qui probati sunt, manifesti flant ”. › Quemadmodum enim is demum in medicina probatus est, qui in diver- sis sectis versatus diligenterque plerasque perscru- talus, potiorem elegit; et in philosophia vere profcit, qui potiori sententiæ ante non adhæret, quam se in plerisque aliis exercuerit ; ita dixerit ego sapien- tissimum eum esse Christianum, qui Judæorum et Christianorum sectas accurate perspectas habet. Quisquis autem nostram doctrinam propter sectas vituperat, vituperare is debeat et doctrinam Socra- tis, e cujus schola multæ natæ sunt aliæ minime inter se consentientes: nec Platonis dogmatis par- cel, cujus Aristoteles placita deseruit, novis exco- gitatis opinionibus, ut supra diximus. Cæterum vi- dentur mihi Celso in notitiam venisse quædam se- ctæ, quæ ne Jesu quidem nomen commune nobiscum retinuerunt. Forte audivit de iis, qui vocantur Opliiani, et de Caianis, et si qua alia secta fuit, quæ a Jesu per omnia recederet. Verum nihil inde contra Christianorum doctrinam. tutum, quod nulla solida ratione niti convincatur. Sed pro solida ratione fuit seditio, et ex illa sperata utilitas, et exteroruin metus. Hæc eorum firmant • Cor. x1, 19. . B c C Spencerum, sed e Philocalia supplevimus. Paulo post libb. impressi, etc. Sed codex Basileensis ut in nostro textu. excepto Joliano, qui cum libris excusis habet in textui Mox Philocalia, recte. Libl. excusi, quod Guietus ex conjectura mutabat in nius videtur legisse Ver- tit enim, c de Oplianis et Caimanis. » Vide lib. vi, num. et 28, lib. vit, num. 40; Orig. tract. in Matth.; Tertull., De prascript. adversus haret., cap. 47; Iren., lib. 1, c. 30; Clem. Strom. Epiph., heres. ; August., De hares. ; Theodoret., lib. De har. (ab. ; Damascen., De haret. Qui Caiani vulgo nuncupantur, hæ resim suam a Caino cognominarunt. » Et paulo post : Igitur Caiani a potentiori quadam virtute ac cœ- lesti auctoritate derivatum esse Cainum prædicant, necnon et Esau, et Core cum suis, itenique Sode- mitas; Abelum vero ab imbecilliori 'virtute pro- diisse. » Clemens, Strom. vul; Iren. lib. 1, c. 31; Tertull., De prascript. adversus harel., cap. 47, lieronym., Adversus Vigilantium; August., De hæ- rel.; Theodoret., lib. i De hæret. fab.; Damase., De hæres. SPENCER. 13. Hæc si pulchre procedunt, quidni pari molo 14. Subdit : c Eo magis mirum eorum est insti- (76) Hoeschelius in textu, τοῦτο δ' ηκολού- D (77) 'Er vjr. Id deerat apud Hoeschelium et (78) Κοινωνούσας. Ita Philocalia et omnes mss., (79) Οφιανὼν καὶ τῶν Κατανῶν. Interpres Gele- (80) Κατανών. Epiph., hæres. 38 : Καϊανοί τινες (81) Εγκλητέον. lla Philocalia. Alia, έγκλη
ἀλλὰ γὰρ καὶ τὴν καταβᾶσαν εἰς ἀνθρωπίνην φύσιν καὶ εἰς ἀνθρωπίνας περιστάσεις δύναμιν καὶ ἀναλαβοῦσαν ψυχὴν καὶ σῶμα ἀνθρώπινον ἑώρων ἐκ τοῦ πιστεύεσθαι μετὰ τῶν θειοτέρων συμβαλλομένην εἰς σωτηρίαν τοῖς πιστεύουσιν, ὁρῶσιν ὅτι ἀπ’ ἐκείνου ἤρξατο θεία καὶ ἀνθρωπίνη συνυφαίνεσθαι φύσις, ἵν’ ἡ ἀνθρωπίνη τῇ πρὸς τὸ θειότερον κοινωνίᾳ γένηται θεία οὐκ ἐν μόνῳ τῷ Ἰησοῦ ἀλλὰ καὶ πᾶσι τοῖς μετὰ τοῦ πιστεύειν ἀναλαμβάνουσι βίον, ὃν Ἰησοῦς ἐδίδαξεν, ἀνάγοντα ἐπὶ τὴν πρὸς θεὸν φιλίαν καὶ τὴν πρὸς ἐκεῖνον κοινωνίαν πάντα τὸν κατὰ τὰς Ἰησοῦ ὑποθήκας ζῶντα. Ὁ μὲν οὖν κατὰ τὸν Κέλσον Ἀπόλλων βούλεται τοὺς Μεταποντίνους ἐν θεῶν μοίρᾳ νέμειν τὸν Ἀριστέαν. Επεὶ δὲ οἱ Μεταποντῖνοι τὴν περὶ τοῦ Ἀριστέου ἀνθρώπου καὶ τάχα οὐ σπουδαίου ἐνάργειαν κρείττονα ἐνόμιζον εἶναι τοῦ περὶ αὐτοῦ χρησμοῦ ὡς θεοῦ ἢ θείων τιμῶν ἀξίου, διὰ τοῦτο οὐκ ἐβούλοντο πείθεσθαι τῷ Ἀπόλλωνι, καὶ οὕτως τὸν Ἀριστέαν οὐδεὶς νομίζει θεόν.
Α τὰ Χριστιανισμοῦ καὶ τῶν φιλολόγων πλείονας. Τού- θησε. ὡς ὁ πάνυ προκόπτων ἐν φιλο- σοφίᾳ ἀπὸ τοῦ, κοινωνούς. περιήχητο, περιέχετο, παρήκους. Καινανών, που Κατανῶν. Η; τῳ δ' ἠκολούθησε (76), διαφόρως ἐκδεξαμένων τοὺς ἅμα πᾶσι πιστευθέντας εἶναι θείους λόγους, τὸ γενέ- σθαι αἱρέσεις επωνύμους τῶν θαυμασάντων μὲν τὴν τοῦ λόγου ἀρχὴν, κινηθέντων δ' όπωσποτοῦν ὑπό τι νων πιθανοτήτων πρὸς τὰς εἰς ἀλλήλους διαφωνίας. Αλλ' οὔτ' ἰατρικὴν εὐλόγως ἄν τις φεύγοι διὰ τὰς ἐν αὐτῇ αἱρέσεις, οὔτε φιλοσοφίαν τοῦ πρέποντος στο χαζόμενός τις ἂν μισοί, πρόφασιν τοῦ μισεῖν αὐτὴν ποριζόμενος τὰς πολλὰς αἱρέσεις· οὕτως οὐδὲ διὰ τὰς ἐν Ἰουδαίοις αἱρέσεις καταγνωστέον τῶν Μωϋσέως καὶ τῶν προφητῶν ἱερῶν βιβλίων. Εἰ δὲ ταῦτ᾽ ἔχει ἀκολουθίαν, πῶς οὐχὶ ὁμοίως ἀπο λογησόμεθα καὶ περὶ τῶν ἐν Χριστιανοῖς αἱρέσεων; περὶ ὧν πάνυ θαυμασίως ὁ Παῦλος εἰρηκέναι μοι το κεῖ τὸ, ο Δεῖ γὰρ καὶ αἱρέσεις ἐν ὑμῖν εἶναι, ἵνα οἱ δόκιμοι φανεροί γένωνται ἐν ὑμῖν (77). » Ὡς γὰρ « δόκιμος ο ἐν ἰατρικῇ, ὁ διὰ τὸ γυμνάσασθαι ἐν ποικίλαις αἱρέσεσι, καὶ εὐγνωμόνως ἐξητακέναι τὰς πλείονας, ἑλόμενος τὴν διαφέρουσαν· καὶ ὡς πάνυ προκόπτων ἐν φιλοσοφίᾳ ὁ ἀπὸ τοῦ πλείονα ἐγνωκέ ναι ἐγγυμνασάμενος αὐτοῖς, καὶ τῷ κρατήσαντι προς θέμενος λόγῳ· οὕτως εἴποιμ᾽ ἂν καὶ τὸν ἐπιμελῶς ἐνιδόντα ταῖς Ἰουδαϊσμοῦ καὶ Χριστιανισμοῦ αἱρέ- σεσι σοφώτατον Χριστιανὸν γενέσθαι. Ο δ' ἐγκαλῶν τῷ λόγῳ διὰ τὰς αἱρέσεις ἐγκαλέσαι ἂν καὶ τῇ Σω κράτους διδασκαλίᾳ, ἀφ' οὗ τῆς διατριβής πολλαὶ γε γόνασιν οὐ τὰ αὐτὰ φρονούντων σχολαί· ἀλλὰ καὶ Πλάτωνος ἐγκαλέσαι ἄν τις τοῖς δόγμασι δι' Αριστο τέλην, ἀποφοιτήσαντα τῆς διατριβῆς αὐτοῦ ἐν καινο- τομίαις, περὶ οὗ καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω ειρήκαμεν. Δη κεῖ δέ μοι ὁ Κέλσος ἐγνωκέναι τινὰς αἱρέσεις μηδὲ τοῦ ὀνόματος τοῦ Ἰησοῦ κοινωνούσας (78) ἡμῖν. Τάχα γὰρ περιήχητο περὶ τῶν καλουμένων υφιανῶν (79), καὶ τῶν Καϊανῶν (80), καὶ εἴ τις ἄλλη τοιαύτη ἐξ ὅλων ἀποφοιτήσασα τοῦ Ἰησοῦ συνέστη γνώμη. Πλὴν οὐδὲν τοῦτο πρὸς τὸ ἐγκλητέον (81) εἶναι τὸν Χριστια νῶν λόγον. Μετὰ ταῦτά φησι· ο θαυμασιώτερον μὲν τὸ σύνθη μα αὐτῶν τοσῷδε, ὅσῳ γε μᾶλλον ἐξ οὐδεμιᾶς ὑπο θέσεως ἀξιόχρεω συνεστὼς ἐλέγχοιτο. Αλλ' ἔστιν ἀξιόχρεως ὑπόθεσις ἡ στάσις, καὶ ἡ δι' αὐτὴν ὠφέ ὀνομάζονται, ἀπὸ τοῦ Κάϊν εἰληφότες τὴν ἐπωνυμίαν τῆς αἱρέσεως. « Οὗτοί φασι τὸν Κάϊν ἐκ τῆς ἰσχυροτέρας δυνάμεως ὑπάρχειν, καὶ τῆς ἄνωθεν αὐθεντίας· ἀλλὰ καὶ τὸν Ἠσαῦ, καὶ τοὺς περὶ Κορέ, καὶ τοὺς Σοδομίτης· τὸν δὲ ᾿Αβελ ἐκ τῆς ἀσθενεστέρας δυνάμεως ὑπάρχειν. ΤΟΥ. ORIGENIS studerent. Qua ex re factum est, ut diverse intel- lectis sermonibus, quos omnes ex æquo pro divinis habebant, exsisterent sectæ iisque nomina darentur eorum, qui quidem admirabantur hujus doctrinæ institutionen, sed quibusdam verisimilibus causis qualitercunque movebantur, ut a se invicem diversa sentirent. Atqui neque medicinam recte quis fugerit propter sectas in ca exortas; neque servaverit illud quod deceat, qui philosophiam odio habebit hoc no- mine, quod multas sectas pepererit; neque ob se- ctas inter Judæos exortas damnandi sunt sacri Moy- sis et prophetarum libri. Christianorum sectas excusabimus? De his quidem admirabile mihi videtur istud Pauli pronuntiatum : • Oportet et læreses esse in vobis, ut qui probati sunt, manifesti flant ”. › Quemadmodum enim is demum in medicina probatus est, qui in diver- sis sectis versatus diligenterque plerasque perscru- talus, potiorem elegit; et in philosophia vere profcit, qui potiori sententiæ ante non adhæret, quam se in plerisque aliis exercuerit ; ita dixerit ego sapien- tissimum eum esse Christianum, qui Judæorum et Christianorum sectas accurate perspectas habet. Quisquis autem nostram doctrinam propter sectas vituperat, vituperare is debeat et doctrinam Socra- tis, e cujus schola multæ natæ sunt aliæ minime inter se consentientes: nec Platonis dogmatis par- cel, cujus Aristoteles placita deseruit, novis exco- gitatis opinionibus, ut supra diximus. Cæterum vi- dentur mihi Celso in notitiam venisse quædam se- ctæ, quæ ne Jesu quidem nomen commune nobiscum retinuerunt. Forte audivit de iis, qui vocantur Opliiani, et de Caianis, et si qua alia secta fuit, quæ a Jesu per omnia recederet. Verum nihil inde contra Christianorum doctrinam. tutum, quod nulla solida ratione niti convincatur. Sed pro solida ratione fuit seditio, et ex illa sperata utilitas, et exteroruin metus. Hæc eorum firmant • Cor. x1, 19. . B c C Spencerum, sed e Philocalia supplevimus. Paulo post libb. impressi, etc. Sed codex Basileensis ut in nostro textu. excepto Joliano, qui cum libris excusis habet in textui Mox Philocalia, recte. Libl. excusi, quod Guietus ex conjectura mutabat in nius videtur legisse Ver- tit enim, c de Oplianis et Caimanis. » Vide lib. vi, num. et 28, lib. vit, num. 40; Orig. tract. in Matth.; Tertull., De prascript. adversus haret., cap. 47; Iren., lib. 1, c. 30; Clem. Strom. Epiph., heres. ; August., De hares. ; Theodoret., lib. De har. (ab. ; Damascen., De haret. Qui Caiani vulgo nuncupantur, hæ resim suam a Caino cognominarunt. » Et paulo post : Igitur Caiani a potentiori quadam virtute ac cœ- lesti auctoritate derivatum esse Cainum prædicant, necnon et Esau, et Core cum suis, itenique Sode- mitas; Abelum vero ab imbecilliori 'virtute pro- diisse. » Clemens, Strom. vul; Iren. lib. 1, c. 31; Tertull., De prascript. adversus harel., cap. 47, lieronym., Adversus Vigilantium; August., De hæ- rel.; Theodoret., lib. i De hæret. fab.; Damase., De hæres. SPENCER. 13. Hæc si pulchre procedunt, quidni pari molo 14. Subdit : c Eo magis mirum eorum est insti- (76) Hoeschelius in textu, τοῦτο δ' ηκολού- D (77) 'Er vjr. Id deerat apud Hoeschelium et (78) Κοινωνούσας. Ita Philocalia et omnes mss., (79) Οφιανὼν καὶ τῶν Κατανῶν. Interpres Gele- (80) Κατανών. Epiph., hæres. 38 : Καϊανοί τινες (81) Εγκλητέον. lla Philocalia. Alia, έγκλη
PG 11:957Περὶ δὲ τοῦ Ἰησοῦ εἴποιμεν ἄν, ἐπεὶ συμφέρον ἦν τῷ τῶν ἀνθρώπων γένει παραδέξασθαι αὐτὸν ὡς υἱὸν θεοῦ, θεὸν ἐληλυθότα ἐν ἀνθρωπίνῃ ψυχῇ καὶ σώματι, καὶ οὐκ ἐδόκει τοῦτο τῇ λιχνείᾳ τῶν φιλοσωμάτων δαιμόνων καὶ τῶν νομιζόντων αὐτοὺς θεοὺς εἶναι λυσιτελές, διὰ τοῦθ’ οἱ μὲν ἐπὶ γῆς δαίμονες, παρὰ τοῖς μὴ παιδευθεῖσι περὶ δαιμόνων νομιζόμενοι εἶναι θεοί, ἀλλὰ καὶ οἱ θεραπεύοντες αὐτοὺς ἐβουλήθησαν κωλῦσαι τὴν νομὴν τῆς Ἰησοῦ διδασκαλίας· ἑώρων γὰρ τὰς λοιβὰς καὶ τὰς κνίσσας, ἐφ’ αἷς λίχνως ἥδοντο, καθαιρουμένας ἐκ τοῦ κρατεῖν τὰ Ἰησοῦ μαθήματα. Ὁ δὲ πέμψας τὸν Ἰησοῦν θεὸς ἐκλύσας πᾶσαν τὴν τῶν δαιμόνων ἐπιβουλὴν ἐποίησε πανταχοῦ τῆς οἰκουμένης ὑπὲρ τῆς τῶν ἀνθρώπων ἐπιστροφῆς καὶ διορθώσεως κρατῆσαι τὸ εὐαγγέλιον Ἰησοῦ καὶ γενέσθαι πανταχοῦ ἐκκλησίας ἀντιπολιτευομένας ἐκκλησίαις δεισιδαιμόνων καὶ ἀκολάστων καὶ ἀδίκων· τοιαῦτα γὰρ τὰ πανταχοῦ πολιτευόμενα ἐν ταῖς ἐκκλησίαις τῶν πόλεων πλήθη. Αἱ δὲ τοῦ θεοῦ Χριστῷ μαθητευθεῖσαι ἐκκλησίαι, συνεξεταζόμεναι ταῖς ὧν παροικοῦσι δήμων ἐκκλησίαις, ὡς φωστῆρές εἰσιν ἐν κόσμῳ.
Τίς γὰρ οὐκ ἂν ὁμολογήσαι καὶ τοὺς χείρους τῶν ἀπὸ τῆς ἐκκλησίας καὶ συγκρίσει βελτιόνων ἐλάττους πολλῷ κρείττους τυγχάνειν τῶν ἐν τοῖς δήμοις ἐκκλησιῶν; Ἐκκλησία μὲν γὰρ τοῦ θεοῦ, φέρ’ εἰπεῖν, ἡ Ἀθήνῃσι πρᾳεῖά τις καὶ εὐσταθής, ἅτε θεῷ ἀρέσκειν τῷ ἐπὶ πᾶσι βουλομένη· ἡ δ’ Ἀθηναίων ἐκκλησία στασιώδης καὶ οὐδαμῶς παραβαλλομένη τῇ ἐκεῖ ἐκκλησίᾳ τοῦ θεοῦ. Τὸ δ’ αὐτὸ ἐρεῖς περὶ ἐκκλησίας τοῦ θεοῦ τῆς ἐν Κορίνθῳ καὶ τῆς ἐκκλησίας τοῦ δήμου Κορινθίων καί, φέρ’ εἰπεῖν, περὶ ἐκκλησίας τοῦ θεοῦ τῆς ἐν Ἀλεξανδρείᾳ καὶ ἐκκλησίας τοῦ Ἀλεξανδρέων δήμου. Καὶ ἐὰν εὐγνώμων ᾖ ὁ τούτου ἀκούων καὶ φιλαλήθως ἐξετάζῃ τὰ πράγματα, θαυμάσεται τὸν καὶ βουλευσάμενον καὶ ἀνύσαι δυνηθέντα πανταχοῦ συστήσασθαι ἐκκλησίας τοῦ θεοῦ, παροικούσας ἐκκλησίαις τῶν καθ’ ἑκάστην πόλιν δήμων. Οὕτω δὲ καὶ βουλὴν ἐκκλησίας θεοῦ βουλῇ τῇ καθ’ ἑκάστην πόλιν συνεξετάζων εὕροις ἄν, [ὅτι] τινὲς μὲν τῆς ἐκκλησίας βουλευταὶ ἄξιοί εἰσιν, εἴ τις ἐστὶν ἐν τῷ παντὶ πόλις τοῦ θεοῦ, ἐν ἐκείνῃ πολιτεύεσθαι· οἱ δὲ πανταχοῦ βουλευταὶ οὐδὲν ἄξιον τῆς ἐκ κατατάξεως ὑπεροχῆς, ἣν ὑπερέχειν δοκοῦσι τῶν πολιτῶν, φέρουσιν ἐν τοῖς ἑαυτῶν ἤθεσιν.
PG 11:959Οὕτω δὲ καὶ ἄρχοντα ἐκκλησίας ἑκάστης πόλεως ἄρχοντι τῶν ἐν τῇ πόλει συγκριτέον· ἵνα κατανοήσῃς ὅτι καὶ ἐπὶ τῶν σφόδρα ἀποτυγχανομένων βουλευτῶν καὶ ἀρχόντων ἐκκλησίας θεοῦ καὶ ῥᾳθυμότερον παρὰ τοὺς εὐτονωτέρους βιούντων οὐδὲν ἧττον ἔστιν εὑρεῖν ὡς ἐπίπαν ὑπεροχὴν τὴν ἐν τῇ ἐπὶ τὰς ἀρετὰς προκοπῇ παρὰ τὰ ἤθη τῶν ἐν ταῖς πόλεσι βουλευόντων καὶ ἀρχόντων. Εἰ δὲ ταῦθ’ οὕτως ἔχει, πῶς οὐκ εὔλογον μὲν νομίζειν περὶ τοῦ Ἰησοῦ, τοσαῦτα συστῆσαι δεδυνημένου, ὅτι οὐχ ἡ τυχοῦσα θειότης ἦν ἐν αὐτῷ, οὐκέτι δὲ οὔτε ἐν τῷ Προκοννησίῳ Ἀριστέᾳ, κἂν ὁ Ἀπόλλων αὐτὸν βούληται ἐν θεῶν μοίρᾳ νέμειν, οὔτ’ ἐν οἷς ἐξαριθμεῖται ὁ Κέλσος λέγων ὅτι οὐδεὶς νομίζει θεὸν Ἄβαριν τὸν Ὑπερβόρειον, ὃς δύναμιν εἶχε τοσήνδε, ὥστε ὀϊστῷ συμφέρεσθαι; Τί γὰρ βουλομένη ἡ χαρισαμένη θειότης τῷ Ὑπερβορείῳ Ἀβάριδι ὀϊστῷ συμφέρεσθαι τὸ τηλικοῦτον αὐτῷ ἐδωρεῖτο; Ἵνα τί ὠφεληθῇ τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος; Ἢ αὐτὸς ἐκεῖνος τί ὤνατο [ἀπὸ τοῦ] ὀϊστῷ συμφέρεσθαι; Ἵνα καὶ συγχωρηθῇ ταῦτα μηδαμῶς εἶναι πλάσματα ἀλλὰ κατά τινα δαιμονίου συνεργίαν γεγονέναι.
Α σεμνὸν τῆς ἡμετέρας ἀρχῆς παριστῶμεν, καὶ οὐχ ὡς τον, ἔκ τε τῶν περὶ αὐτοῦ προφητειών. τε τῶν παρ' ἑαυτοῦ προφητειών. ἀποστολικῶν φω- νῶν. ἀποστολικῶν γρα φῶν. Β η οἴεται Κέλσος,) ἀποκρύπτομεν, ἐπὰν καὶ τοῖς πρώ τοις (87) εἰσαγομένοις καταφρόνησιν μὲν τῶν εἰδώλων καὶ πάντων τῶν ἀγαλμάτων εμποιήσωμεν, καὶ πρὸς τούτοις, ἐπαίροντες τὰ φρονήματα αὐτῶν ἀπὸ τοῦ δου- λεύειν τοῖς κτισθεῖσιν ἀντὶ Θεοῦ, ἐπὶ τὸν κτίσαντα τὰ ὅλα αὐτοὺς ἀναβιβάζωμεν· ἐμφανῶς παριστάντες τὸν προφητευθέντα ἔκ τε τῶν περὶ αὐτοῦ προφητειών (πολλαὶ δέ εἰσιν αὗται) καὶ ἐκ τῶν ἐξητασμένως τα ραδιδομένων τοῖς δυναμένοις ἀκούειν συνετώτερον τῶν Εὐαγελλίων καὶ τῶν ἀποστολικῶν φωνῶν. • Ποῖα δὲ παντοδαπὰ ἐπισπώμεθα, ἢ τίνα συμ- πλάσσομεν δείματα, ο ὡς ἀναποδείκτως γράφει ὁ Κέλσος· παραστησάτω ὁ βουλόμενος. Εἰ μὴ ἄρὰ τὴν περὶ δικαστοῦ Θεοῦ, καὶ δικαζομένων ἀνθρώπων ἐφ' οἷς ἔπραξαν πᾶσι, διδασκαλίαν μετὰ κατασκευῆς ποι- κίλης, πὴ μὲν τῆς ἀπὸ τῶν Γραφῶν, πὴ δὲ καὶ ἀπὸ τοῦ εἰκότος λόγου, δείματα βούλεται λέγειν ὁ Κέλσος συμπεπλασμένα. Καίτοιγε (φίλη γὰρ ἡ ἀλήθεια) φησὶ πρὸς τοῖς τελευταίοις ὁ Κέλσος, ὅτι ο Μήτε τού τοις εἴη, μήτ' ἐμοί, μήτ' ἄλλῳ τινὶ ἀνθρώπων ἀπο θέσθαι τὸ περὶ τοῦ κολασθήσεσθαι τοὺς ἀδίκους, καὶ γερῶν ἀξιωθήσεσθαι τους δικαίους, δόγμα ! » Ποία οὖν δείματα (88), ἐὰν ἀνέλῃς τὸν περὶ κολάσεως λό- γον, συμπλάττοντες ἐπισπώμεθα τοὺς ἀνθρώπους; ᾿Αλλὰ καὶ ἐπὰν λέγῃ, ὅτι « Τὰ τοῦ παλαιοῦ λόγου παρ- ακούσματα συμπλάττοντες, τούτοις προκαταυλοῦμεν καὶ προκατηχοῦμεν τοὺς ἀνθρώπους, ὡς οἱ τοὺς κου ρυβαντιζομένους περιβομβοῦντες·, φήσομεν πρὸς αὐτόν· Ποίου παλαιοῦ λόγου παρακούσματα ; Είτε γὰρ τοῦ Ἑλληνικοῦ, καὶ διδάξαντος περὶ τῶν ὑπὸ γῆν δικαστηρίων, εἴτε τοῦ Ἰουδαϊκοῦ, μετὰ τῶν ἄλ- λων καὶ περὶ τῆς ἑξῆς τῷ βίῳ τούτῳ ζωῆς προφη τεύσαντος· οὐκ ἂν ἔχοι παραστῆσαι, ὅτι ἡμεῖς μὲν ἐν παρακούσμασι γενόμενοι τῆς ἀληθείας, ὅσοι γε πει- ρώμεθα μετὰ λόγου πιστεύειν, πρὸς τὰ τοιαῦτα ζω μεν δόγματα. Παραβάλλειν δὲ τὰ τῆς πίστεως ἡμῶν τοῖς Αἰγυ πτίων θέλει πράγμασι· « Παρ' οἷς προσιόντι μὲν ἔστι λαμπρὰ τεμένη, καὶ ἄλση, καὶ προπυλαίων μετ γέθη τε καὶ κάλλη, καὶ νεῷ θαυμάσιοι, καὶ σκηναί πέριξ ὑπερήφανοι, καὶ θρησκείαι μάλα δυσδαίμονες καὶ μυστηριώτιδες (89)· ἤδη δὲ εἰσιόντι, καὶ ἐνδοτέρω γενομένῳ, θεωρεῖται προσκυνούμενος αίλουρος ἡ πίσ θηκος, ἢ κροκόδειλος, ἢ τράγος, ἢ κύων. » Τί γὰρ τὸ ἀνάλογον τοῖς πρὸς τοὺς προσιόντας σεμνοφανέσιν Αἰγυπτίων ἐστὶ παρ' ἡμῖν; Τί δὲ τὸ ἀνάλογον τοῖς ἔνδον μετὰ τὰ σεμνὰ προπύλαια ἀλόγοις ζώοις προς- κυνουμένοις ; Η τὰς μὲν προφητείας, καὶ τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεὸν (90), καὶ τὰ κατὰ τῶν ἀγαλμάτων, ἐστὶ τὰ καὶ κατ' αὐτὸν σεμνά· Ἰησοῦς δὲ Χριστὸς ἐσταυρωμένος οὐκ ἂν ἔχῃ παραστῆσαι, οὐκ ἂν ἔχει, δεισιδαίμονες καὶ μυστηριώδεις. αἱ μὲν προφητεῖαι, καὶ ὁ ἐπὶ πᾶσι Θεός. ORIGENIS Jesu Christo, diligendo deficere. Atque etiam falso Celsus putat sancta nos nostræ doctrinæ occultare principia. Quin palam illa prædicamus, quandoqui- dem ad nos primuın accedentibus idolorum simula- crorumque omnium contemptum instillamus, et in- super a deferendo rebus creatis cultu, qui Deo de- betur, revocatos erigimus ad rerum omnium Condi- torem; denique eum qui prædictus est, advenisse demonstramus, cum ex vaticiniis de illo editis, quæ multa sunt, tum ex Evangeliis aposto- licisque scriptis, quæ sedulo traduntur iis qui pru- denter intelligere illa possunt. quænam confingamus terricula, quæ nobis nullo argumento Celsus objicit, ostendat qui voluerit. Nisi forte quod docemus multisque argumentis et ex Scriptura et ex ratione ductis comprobamus, Deum esse judicem, eumque ab hominibus postulare rationem omnium quæ fecerunt, id Celsus ter- riculorum loco habeat. Verumtamen (amica enim veritas) haec Celsus dixit circa finen: • Dii prohibeant ne aut ego, aut illi, aut quilibet hominum tollamus dogina istud, injustos punitum iri, justos mercede esse donandos. » Quibusnam igitur confictis ter- riculis, si istam de pœnis sententiam dempseris, nomines attrahimus? Sed et quia dicit, ‹ nos ex prisca doctrina pravas opiniones commentos, eas primum hominibus occinere, ut qui obstrepunt cir- cum eos, qui Corybantum sacris initiantur; › illum interrogabimus, ex quanam prisca doctrina sint pravæ illæ opiniones. Sive enim ex Græcanica di- xerit, quæ et ipsa sub terra tribunalia esse docet ; sive ex Judaica, quæ præter alia post hanc vitam prænuntiat aliam futuram esse; nunquam ostende- male ve- rit nos, qui cum ratione credere conamur, ritatem assecutos, ad hujusmodi dogmata vitat nostram componere. bus comparare vult: ‹ Ad quos si accesseris, statim se offerunt splendida fana et luci, magna pulchra- que vestibula, admirabilia templa, eximia circum- quaque umbracula, cæremoniæ religiosæ admodum et arcanis refertæ; postquam auteni ingressus es et ad penetralia pervenisti, cernis adorari aut fe- lem, aut simiamn, aut crocodilum, aut hircum, aut canem. » Sed quid simile apud nos est iis rebus, quæ ad Ægyptios accedentibus speciosæ videntur ? Quid simile brutis illis animantibus quæ intus ultra egregia illa vestibula adorantur? Dixeritne vati- cinia, supremum Deum, simulacrorum despectio- nem, res quidem venerationc dignas esse; Jesuin ut conjecit Boherellus. Infra mss., Libl. excusi in textu, Ex Paulo post codd. Reg. Basil. et duo Anglicani, Alii cum libris excusis, C textu, sed omnes mss., etc. mss., sed malim, Forte scribendum, 16. • Quænam autem omnis generis corradamus, 17. Postea res nostræ fidei cum Ægyptiorum re- (87) Τοῖς πρώτοις. Scribendum videtur, τοῖς πρῶτ (88) Libl. excusi, δείγματα, male. Infra iidem in (85) Δυσδαίμονες καὶ μυστηριώτιδες. Sic omnes (90) Τὰς μὲν προφητείας καὶ τὸν ἐπὶ πᾶσι θεόν.
Ἐὰν δὲ ὁ ἐμὸς Ἰησοῦς ἀναλαμβάνεσθαι ἐν δόξῃ λέγηται, ὁρῶ τὴν οἰκονομίαν, ὅτι τοῖς θεωρήσασι συνίστη τὸν διδάσκαλον ὁ τοῦτ’ ἐνεργήσας γενέσθαι θεός· ἵν’ ὡς οὐχ ὑπὲρ ἀνθρωπίνων μαθημάτων ἀλλὰ θείας διδαςκαλίας ἀγωνιζόμενοι ὅση δύναμις ἑαυτοὺς ἀναθῶσι τῷ ἐπὶ πᾶσι θεῷ καὶ πάντα πράττωσιν ὑπὲρ τῆς πρὸς ἐκεῖνον ἀρεσκείας ὡς ἀποληψόμενοι κατ’ ἀξίαν ἐν θείῳ δικαστηρίῳ ἅπερ ἐν τῷ βίῳ τούτῳ εὖ ἢ κακῶς πεποιήκασιν. Ἐπεὶ δὲ μετὰ ταῦτα καὶ περὶ τοῦ Κλαζομενίου ὁ Κέλσος εἶπε προσθεὶς ἐπὶ τῆς κατ’ αὐτὸν ἱστορίας· Μῶν οὐ τοῦτό φασιν, ὡς ἄρα ἡ ψυχὴ αὐτοῦ πολλάκις ἀπολιποῦσα τὸ σῶμα περιεπόλει ἀσώματος; Καὶ οὐδὲ τοῦτον ἐνόμισαν θεὸν οἱ ἄνθρωποι, καὶ πρὸς τοῦτο φήσομεν ὅτι τάχα πονηροί τινες δαίμονες τοιαῦτα ᾠκονόμησαν ἀναγραφῆναιοὐ γὰρ πιστεύω ὅτι καὶ γενέσθαι ᾠκονόμησαν, ἵνα τὰ προφητευθέντα περὶ τοῦ Ἰησοῦ καὶ τὰ λεχθέντα ὑπ’ αὐτοῦ ἤτοι ὡς πλάσματα ὅμοια ἐκείνοις διαβάλληται, ἢ ὡς οὐδὲν πλεῖον ἑτέρων ἔχοντα μὴ πάνυ θαυμάζηται. Ἔλεγε δὴ ὁ ἐμὸς Ἰησοῦς περὶ τῆς ἑαυτοῦ ψυχῆς, οὐ κατὰ τὸ ἀνθρώπινον χρεὼν χωριζομένης τοῦ σώματος ἀλλὰ κατὰ τὴν δοθεῖσαν αὐτῷ καὶ περὶ τούτου παράδοξον ἐξουσίαν, τό·
Α σεμνὸν τῆς ἡμετέρας ἀρχῆς παριστῶμεν, καὶ οὐχ ὡς τον, ἔκ τε τῶν περὶ αὐτοῦ προφητειών. τε τῶν παρ' ἑαυτοῦ προφητειών. ἀποστολικῶν φω- νῶν. ἀποστολικῶν γρα φῶν. Β η οἴεται Κέλσος,) ἀποκρύπτομεν, ἐπὰν καὶ τοῖς πρώ τοις (87) εἰσαγομένοις καταφρόνησιν μὲν τῶν εἰδώλων καὶ πάντων τῶν ἀγαλμάτων εμποιήσωμεν, καὶ πρὸς τούτοις, ἐπαίροντες τὰ φρονήματα αὐτῶν ἀπὸ τοῦ δου- λεύειν τοῖς κτισθεῖσιν ἀντὶ Θεοῦ, ἐπὶ τὸν κτίσαντα τὰ ὅλα αὐτοὺς ἀναβιβάζωμεν· ἐμφανῶς παριστάντες τὸν προφητευθέντα ἔκ τε τῶν περὶ αὐτοῦ προφητειών (πολλαὶ δέ εἰσιν αὗται) καὶ ἐκ τῶν ἐξητασμένως τα ραδιδομένων τοῖς δυναμένοις ἀκούειν συνετώτερον τῶν Εὐαγελλίων καὶ τῶν ἀποστολικῶν φωνῶν. • Ποῖα δὲ παντοδαπὰ ἐπισπώμεθα, ἢ τίνα συμ- πλάσσομεν δείματα, ο ὡς ἀναποδείκτως γράφει ὁ Κέλσος· παραστησάτω ὁ βουλόμενος. Εἰ μὴ ἄρὰ τὴν περὶ δικαστοῦ Θεοῦ, καὶ δικαζομένων ἀνθρώπων ἐφ' οἷς ἔπραξαν πᾶσι, διδασκαλίαν μετὰ κατασκευῆς ποι- κίλης, πὴ μὲν τῆς ἀπὸ τῶν Γραφῶν, πὴ δὲ καὶ ἀπὸ τοῦ εἰκότος λόγου, δείματα βούλεται λέγειν ὁ Κέλσος συμπεπλασμένα. Καίτοιγε (φίλη γὰρ ἡ ἀλήθεια) φησὶ πρὸς τοῖς τελευταίοις ὁ Κέλσος, ὅτι ο Μήτε τού τοις εἴη, μήτ' ἐμοί, μήτ' ἄλλῳ τινὶ ἀνθρώπων ἀπο θέσθαι τὸ περὶ τοῦ κολασθήσεσθαι τοὺς ἀδίκους, καὶ γερῶν ἀξιωθήσεσθαι τους δικαίους, δόγμα ! » Ποία οὖν δείματα (88), ἐὰν ἀνέλῃς τὸν περὶ κολάσεως λό- γον, συμπλάττοντες ἐπισπώμεθα τοὺς ἀνθρώπους; ᾿Αλλὰ καὶ ἐπὰν λέγῃ, ὅτι « Τὰ τοῦ παλαιοῦ λόγου παρ- ακούσματα συμπλάττοντες, τούτοις προκαταυλοῦμεν καὶ προκατηχοῦμεν τοὺς ἀνθρώπους, ὡς οἱ τοὺς κου ρυβαντιζομένους περιβομβοῦντες·, φήσομεν πρὸς αὐτόν· Ποίου παλαιοῦ λόγου παρακούσματα ; Είτε γὰρ τοῦ Ἑλληνικοῦ, καὶ διδάξαντος περὶ τῶν ὑπὸ γῆν δικαστηρίων, εἴτε τοῦ Ἰουδαϊκοῦ, μετὰ τῶν ἄλ- λων καὶ περὶ τῆς ἑξῆς τῷ βίῳ τούτῳ ζωῆς προφη τεύσαντος· οὐκ ἂν ἔχοι παραστῆσαι, ὅτι ἡμεῖς μὲν ἐν παρακούσμασι γενόμενοι τῆς ἀληθείας, ὅσοι γε πει- ρώμεθα μετὰ λόγου πιστεύειν, πρὸς τὰ τοιαῦτα ζω μεν δόγματα. Παραβάλλειν δὲ τὰ τῆς πίστεως ἡμῶν τοῖς Αἰγυ πτίων θέλει πράγμασι· « Παρ' οἷς προσιόντι μὲν ἔστι λαμπρὰ τεμένη, καὶ ἄλση, καὶ προπυλαίων μετ γέθη τε καὶ κάλλη, καὶ νεῷ θαυμάσιοι, καὶ σκηναί πέριξ ὑπερήφανοι, καὶ θρησκείαι μάλα δυσδαίμονες καὶ μυστηριώτιδες (89)· ἤδη δὲ εἰσιόντι, καὶ ἐνδοτέρω γενομένῳ, θεωρεῖται προσκυνούμενος αίλουρος ἡ πίσ θηκος, ἢ κροκόδειλος, ἢ τράγος, ἢ κύων. » Τί γὰρ τὸ ἀνάλογον τοῖς πρὸς τοὺς προσιόντας σεμνοφανέσιν Αἰγυπτίων ἐστὶ παρ' ἡμῖν; Τί δὲ τὸ ἀνάλογον τοῖς ἔνδον μετὰ τὰ σεμνὰ προπύλαια ἀλόγοις ζώοις προς- κυνουμένοις ; Η τὰς μὲν προφητείας, καὶ τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεὸν (90), καὶ τὰ κατὰ τῶν ἀγαλμάτων, ἐστὶ τὰ καὶ κατ' αὐτὸν σεμνά· Ἰησοῦς δὲ Χριστὸς ἐσταυρωμένος οὐκ ἂν ἔχῃ παραστῆσαι, οὐκ ἂν ἔχει, δεισιδαίμονες καὶ μυστηριώδεις. αἱ μὲν προφητεῖαι, καὶ ὁ ἐπὶ πᾶσι Θεός. ORIGENIS Jesu Christo, diligendo deficere. Atque etiam falso Celsus putat sancta nos nostræ doctrinæ occultare principia. Quin palam illa prædicamus, quandoqui- dem ad nos primuın accedentibus idolorum simula- crorumque omnium contemptum instillamus, et in- super a deferendo rebus creatis cultu, qui Deo de- betur, revocatos erigimus ad rerum omnium Condi- torem; denique eum qui prædictus est, advenisse demonstramus, cum ex vaticiniis de illo editis, quæ multa sunt, tum ex Evangeliis aposto- licisque scriptis, quæ sedulo traduntur iis qui pru- denter intelligere illa possunt. quænam confingamus terricula, quæ nobis nullo argumento Celsus objicit, ostendat qui voluerit. Nisi forte quod docemus multisque argumentis et ex Scriptura et ex ratione ductis comprobamus, Deum esse judicem, eumque ab hominibus postulare rationem omnium quæ fecerunt, id Celsus ter- riculorum loco habeat. Verumtamen (amica enim veritas) haec Celsus dixit circa finen: • Dii prohibeant ne aut ego, aut illi, aut quilibet hominum tollamus dogina istud, injustos punitum iri, justos mercede esse donandos. » Quibusnam igitur confictis ter- riculis, si istam de pœnis sententiam dempseris, nomines attrahimus? Sed et quia dicit, ‹ nos ex prisca doctrina pravas opiniones commentos, eas primum hominibus occinere, ut qui obstrepunt cir- cum eos, qui Corybantum sacris initiantur; › illum interrogabimus, ex quanam prisca doctrina sint pravæ illæ opiniones. Sive enim ex Græcanica di- xerit, quæ et ipsa sub terra tribunalia esse docet ; sive ex Judaica, quæ præter alia post hanc vitam prænuntiat aliam futuram esse; nunquam ostende- male ve- rit nos, qui cum ratione credere conamur, ritatem assecutos, ad hujusmodi dogmata vitat nostram componere. bus comparare vult: ‹ Ad quos si accesseris, statim se offerunt splendida fana et luci, magna pulchra- que vestibula, admirabilia templa, eximia circum- quaque umbracula, cæremoniæ religiosæ admodum et arcanis refertæ; postquam auteni ingressus es et ad penetralia pervenisti, cernis adorari aut fe- lem, aut simiamn, aut crocodilum, aut hircum, aut canem. » Sed quid simile apud nos est iis rebus, quæ ad Ægyptios accedentibus speciosæ videntur ? Quid simile brutis illis animantibus quæ intus ultra egregia illa vestibula adorantur? Dixeritne vati- cinia, supremum Deum, simulacrorum despectio- nem, res quidem venerationc dignas esse; Jesuin ut conjecit Boherellus. Infra mss., Libl. excusi in textu, Ex Paulo post codd. Reg. Basil. et duo Anglicani, Alii cum libris excusis, C textu, sed omnes mss., etc. mss., sed malim, Forte scribendum, 16. • Quænam autem omnis generis corradamus, 17. Postea res nostræ fidei cum Ægyptiorum re- (87) Τοῖς πρώτοις. Scribendum videtur, τοῖς πρῶτ (88) Libl. excusi, δείγματα, male. Infra iidem in (85) Δυσδαίμονες καὶ μυστηριώτιδες. Sic omnes (90) Τὰς μὲν προφητείας καὶ τὸν ἐπὶ πᾶσι θεόν.
Liber octavus
PG 11:961Οὐδεὶς αἴρει τὴν ψυχήν μου ἀπ’ ἐμοῦ, ἀλλ’ ἐγὼ τίθημι αὐτὴν ἀπ’ ἐμαυτοῦ. Ἐξουσίαν ἔχω θεῖναι αὐτήν, καὶ πάλιν ἐξουσίαν ἔχω λαβεῖν αὐτήν. Ἐπεὶ γὰρ ἐξουσίαν εἶχε θεῖναι αὐτήν, ἔθηκε μέν, ἡνίκα εἶπε· Πάτερ, ἱνατί με ἐγκατέλιπες; καὶ Κράξας φωνῇ μεγάλῃ ἀφῆκε τὸ πνεῦμα, προλαβὼν τοὺς ἐπὶ τῶν ἀνασκολοπιζομένων δημίους, ὑποτέμνοντας τὰ σκέλη τῶν σταυρουμένων καὶ διὰ τοῦθ’ ὑποτέμνοντας, ἵνα μὴ ἐπὶ πλέον τιμωρίαν τίσωσιν. Ἔλαβε δὲ τὴν ψυχήν, ὅτε ἑαυτὸν ἐνεφάνισε τοῖς μαθηταῖς, προειπὼν ἐπ’ αὐτῶν τοῖς ἀπιστοῦσιν αὐτῷ Ἰουδαίοις· Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, κἀγὼ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν. Καὶ Ἔλεγέ γε τοῦτο περὶ τοῦ ναοῦ τοῦ σώματος αὐτοῦ, καὶ τῶν προφητῶν προκηρυξάντων τὸ τοιοῦτο διὰ πλειόνων καὶ διὰ τοῦ· Ἔτι δὲ καὶ ἡ σάρξ μου καταςκηνώσει ἐπ’ ἐλπίδι· ὅτι οὐκ ἐγκαταλείψεις τὴν ψυχήν μου εἰς τὸν ᾅδην οὐδὲ δώσεις τὸν ὅσιόν σου ἰδεῖν διαφθοράν. Ἔδειξε δ’ ὁ Κέλσος ὅτι πλείονας ἀνέγνω ἱστορίας ἑλληνικάς, παραθέμενος καὶ τὰ περὶ τοῦ Ἀστυπαλαιέως Κλεομήδους·
τὸ ἀνάλογον τῷ προσκυνουμένῳ ἀλόγῳ ζώῳ; Αλλ' ἐὰν τοῦτο λέγῃ (οὐ γὰρ ἄλλο τι οἶμαι φήσειν αὐτὸν), ἀπαντήσομεν (91) ὅτι πλείονα ἐν τοῖς ἀνωτέρω ἡμῖν εἰς κατασκευὴν τῶν κατὰ τὸν Ἰησοῦν εἴρηται, ὅτι καὶ τὰ δοκοῦντα κατ' ἄνθρωπον αὐτῷ συμβεβηκέναι χρησίμως γέγονεν ἐν τῷ παντὶ (92), καὶ σωτηρίως τῷ ὅλῳ κόσμῳ. Εἶτα τὰ μὲν τῶν Αἰγυπτίων, σεμνολογούντων καὶ τὰ περὶ τῶν ἀλόγων (93) ζώων, καὶ φασκόντων εἶναί τινα αὐτὰ Θεοῦ σύμβολα, ἢ ὅπως φίλον ὀνομάζειν τοῖς χρηματίζουσιν αὐτῶν προφήταις, φησὶ ο φαν- τασίαν ἐξαποστέλλειν τοῖς ταῦτα μεμαθηκόσιν, ὅτι μὴ μάτην μεμύηνται· τὰ δ᾽ ἐν τοῖς ἡμετέροις λό- γοις ἀπὸ τοῦ καλουμένου παρὰ τῷ Παύλῳ χαρίσματος ἐν τῷ διὰ τοῦ Πνεύματος λόγῳ σοφίας, καὶ ἐν τῷ κατὰ τὸ Πνεῦμα λόγῳ γνώσεως παριστάμενα τοῖς ἐν Χριστιανισμῷ πολυμαθέσιν, οὐδὲ πεφαντάσθαι μοι δ Κέλσος δοκεῖ· οὐ μόνον ἀπὸ τούτων, ἀλλὰ καὶ ἐξ ὧν ἐν τοῖς ἑξῆς κατηγορῶν τοῦ συστήματος Χριστια νῶν λέγει· ὡς « πάντα μὲν σοφὸν ἀπελαυνόντων του λόγου (94) τῆς πίστεως αὐτῶν, μόνους δὲ ἀνοήτους καὶ τοὺς ἀνδραποδώδεις καλούντων· ἡ περὶ ὧν κατά καιρὸν εἰσόμεθα, γενόμενοι κατὰ τὸν τόπον. Καί φησί γε « ἡμᾶς τῶν μὲν Αἰγυπτίων καταγελάν, καίτοι πολλὰ καὶ οὐ φαῦλα παρεχόντων αινίγματα, ἐπὴν ἰδεῶν ἀϊδίων, καὶ οὐχ (ὡς δοκοῦσιν οἱ πολλοὶ) ζώων ἐφημερίων τιμὰς εἶναι τὰ τοιαῦτα διδάσκουσιν· εὐήθεις δ' εἶναι, μηδὲν σεμνότερον τράγων καὶ κυνῶν, τῶν παρ' Αἰγυπτίοις, εἰσάγοντας ἐν ταῖς περὶ τοῦ Ἰησοῦ διηγήσεσι. » Καὶ πρὸς τοῦτο δὲ φήσομεν · "Αρ', ὦ γενναῖε, τὸ μὲν Αἰγυπτίους πολλὰ καὶ οὐ φαῦλα παρέχεσθαι αινίγματα, καὶ ἀσαφείς διηγήσεις περὶ τῶν παρ' αὐτοῖς ζώων, εὐλόγως επαίρεις τῷ λόγῳ· οὐ δεόντως δὲ ποιεῖς ἡμῶν κατηγορῶν, ὡς πειθόμενος μηδὲν ἡμᾶς λέγειν, ἀλλὰ πάντα οὐδενὸς λόγου καὶ φαῦλα· ἐπὰν τὰ περὶ τοῦ Ἰησοῦ κατὰ τὴν τοῦ λόγου σοφίαν διεξοδεύωμεν τοῖς ὡς ἐν Χριστιανισμῷ τελείοις· περὶ ὧν, ὡς ἱκανῶν ἀκοῦσαι τῆς ἐν Χριστιανισμῷ σου φίας, διδάσκων ὁ Παῦλός φησι· • Σοφίαν δὲ λαλοῦμεν ἐν τοῖς τελείοις· σοφίαν δὲ οὐ τοῦ αἰῶνος τούτου, οὐδὲ τῶν ἀρχόντων τοῦ αἰῶνος τούτου τῶν καταργουμένων ἀλλὰ λαλοῦμεν Θεοῦ σοφίαν ἐν μυστηρίῳ τὴν ἀποκε κρυμμένην, ἣν προώρισεν ὁ Θεὸς πρὸ τῶν αἰώνων εἰς δόξαν ἡμῶν, ἣν οὐδεὶς τῶν ἀρχόντων τοῦ αἰῶνος τού του ἔγνωκε. » Καί φαμεν τοῖς ὁμονοοῦσι τῷ Κέλσῳ, ὅτι οὐδεμίαν ἄρα φανταζόμενος σοφίαν ὁ Παῦλος ὑπερέχουσαν, ἐπηγγέλλετο σοφίαν λαλεῖν ἐν τοῖς τελείοις· ἐπειδὰν δὲ κατὰ τὸ ἑαυτοῦ θρασὺ φήσῃ, ὅτι οὐδὲν ἔχων σοφὸν ἀπαντησόμενον. γέγονεν. ἀλόγων. τοὺς λόγους, τοῦ λόγου μόνους δὲ ἀνοή- τους. δέ. CONTRA CELSUM LIB. III. A Christum autem cruci affisum quidpiam esse quod B c D Cor. xII, 8. Cor. 11, seq∙1. vero libb. antea excusi, lala e præcedenti sicque codex Julianus, sed reliqui mss., cum adorata bruta animante merito conferatur ?ld si dicat, neque enim aliud dicturum puto, responde- bimus multa jam in superioribus a nobis fuisse adducta ad confirmandum quæcunque ad Jesum pertinent, ostendendumque utilia huic universitati salutariaque toti mundo fuisse, quæ illi se- cundum hominem accidere visa sunt. , mantibus loquuntur, dicuntque illa esse quædamn Dei symbola aut quocunque alio nomine ea appel- lare visum est illorum prophetis, affirmat, « qui re- rum illarum sunt periti, eos induci, ut se non fru- stra illis initiatos esse cogitent. › At vero quæ in sermone sapientiæ gratia, ut Paulus vocal per Spiritum et in sermone scientiæ secundum Spiritum, in nostra disciplina retegit iis qui in Christianismo sunt eruditi, de iis ne quidem cogi- tasse Celsum arbitror. Argumento sunt non modo quæ mox dixit, sed etiam quæ ad redarguendam Christianorum societatem profert in sequentibus; nimirum doctrina fidei illos interdicere sapien- libus omnibus, admittere sulos stupidos, servili in- genio homines. › De quibus suo tempore videbimus, cum ad hunc locum ventum erit. ponere tamen multa non spernenda ænigmata ; quandoquidem ideas æternas, uon autem, quod vul- gus putat, mox interitura animalia, colendas esse doceant; nos vero stultos esse, qui in iis, quæ de Jesu a nobis dicuntur, nihil hircis canibusque Ægy- pliacis nobilius afferamus. » Ad quae nos : Esto, vir præclare, meritis laudibus extollas multa et non contemnenda, quæ Ægyptii proponunt, æni- gmata involutasque de suis animalibus explicatio- nes at non recte facis, cum ad nos traducendos tibi in animum inducis, nihil nos dicere, nostraque omnia futilia esse, nullius pretii, quando iis, qui in Christianismo sunt perfecti, de Jesu disserimus quæ nostræ doctrinæ sapientia credi jubet. De his ut ad intelligendam illam Christianismi sapientiam ido- neis Paulus ait : « Sapientiam autem loquimur inter perfectos ; sapientiam vero non bujus sæculi, neque principum hujus sæculi qui destruuntur; sed loqui- mur Dei sapientiam in mysterio absconditam, quam prædestinavit Deus ante sæcula in gloriam nostram, quam nemo principum hujus sæculi co- gnovit e. D nullam animo informatam habuisset excellentis sa- pientiæ notionem, promisisset se sapientiam locu- turum esse inter perfectos? Quoniam vero, quæ sua excepto veteri Vaticano qui quidem habet prima mant, sed secunda manu recte. Mox idem codex Vaticanus, In antea cxcusis deest particula (91) Απαντήσομεν. Recte codex Jolianus, male (92) Ἐν τῷ παντί. Delenda videtur vocula, ἐν, (95) Αλόγων. Πeschelius in textu habet, ἄλλων, 18. Quia vero Ægyptii magnifica de brutis ani- 19. Addit, e nobis Ægyptios esse ridiculo, pro- 20. Hic Celsi asseclas interrogo, an Paulus, si (94) Τοῦ λόγου. Omnes mss. habent, τους λόγους
ὃν ἱστόρησεν εἰς κιβωτὸν καταδύντα καὶ ἔνδοθεν αὐτῆς εἰλημμένον μὴ εὑρῆσθαι ἔνδον, ἀλλ’ ἔκτοθι δαιμονίᾳ τινὶ μοίρᾳ διαπτῆναι, ἡνίκα ὑπὲρ τοῦ αὐτὸν συλλαβεῖν διέκοψάν τινες τὴν κιβωτόν. Καὶ τοῦτο δὲ εἰ μὴ πλάσμα ἐστίν, ὥσπερ ἔοικεν εἶναι πλάσμα, οὐ παραβάλλεται τοῖς περὶ τοῦ Ἰησοῦ· ἐπείπερ ἐκείνων μὲν οὐδὲν τῆς ἱστορουμένης θειότητος ἐν τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώπων σύμβολον εὑρίσκεται, τοῦ δὲ Ἰησοῦ αἱ τῶν ὠφελουμένων ἐκκλησίαι καὶ αἱ περὶ αὐτοῦ λελεγμέναι προφητεῖαι καὶ αἱ ἐν ὀνόματι αὐτοῦ γινόμεναι θεραπεῖαι καὶ ἡ κατ’ αὐτὸν μετὰ σοφίας γνῶσις καὶ λόγος εὑρισκόμενος παρὰ τοῖς φροντίσασιν ἀναβῆναι μὲν ἀπὸ τῆς ψιλῆς πίστεως, ἐρευνῆσαι δὲ τὸν ἐν ταῖς θείαις γραφαῖς νοῦν κατὰ τὰς τοῦ Ἰησοῦ ὑποθήκας εἰπόντος· Ἐρευνᾶτε τὰς γραφάς, καὶ κατὰ τὸ βούλημα τοῦ διδάξαντος Παύλου δεῖν εἰδέναι ἡμᾶς ἑκάστῳ κατὰ τὸ δέον ἀποκρίνεσθαι, ἀλλὰ καὶ τοῦ εἰπόντος· Ἕτοιμοι ἀεὶ πρὸς ἀπολογίαν παντὶ τῷ αἰτοῦντι ὑμᾶς λόγον περὶ τῆς ἐν ὑμῖν πίστεως. Εἰ δὲ βούλεται αὐτὸς συγχωρεῖσθαι μὴ εἶναι πλάσμα, λεγέτω, τί βουλομένη ἡ ὑπὲρ ἄνθρωπον δύναμις πεποίηκεν ἔκτοθι τῆς κιβωτοῦ δαιμονίᾳ τινὶ μοίρᾳ διαπτῆναι.
τὸ ἀνάλογον τῷ προσκυνουμένῳ ἀλόγῳ ζώῳ; Αλλ' ἐὰν τοῦτο λέγῃ (οὐ γὰρ ἄλλο τι οἶμαι φήσειν αὐτὸν), ἀπαντήσομεν (91) ὅτι πλείονα ἐν τοῖς ἀνωτέρω ἡμῖν εἰς κατασκευὴν τῶν κατὰ τὸν Ἰησοῦν εἴρηται, ὅτι καὶ τὰ δοκοῦντα κατ' ἄνθρωπον αὐτῷ συμβεβηκέναι χρησίμως γέγονεν ἐν τῷ παντὶ (92), καὶ σωτηρίως τῷ ὅλῳ κόσμῳ. Εἶτα τὰ μὲν τῶν Αἰγυπτίων, σεμνολογούντων καὶ τὰ περὶ τῶν ἀλόγων (93) ζώων, καὶ φασκόντων εἶναί τινα αὐτὰ Θεοῦ σύμβολα, ἢ ὅπως φίλον ὀνομάζειν τοῖς χρηματίζουσιν αὐτῶν προφήταις, φησὶ ο φαν- τασίαν ἐξαποστέλλειν τοῖς ταῦτα μεμαθηκόσιν, ὅτι μὴ μάτην μεμύηνται· τὰ δ᾽ ἐν τοῖς ἡμετέροις λό- γοις ἀπὸ τοῦ καλουμένου παρὰ τῷ Παύλῳ χαρίσματος ἐν τῷ διὰ τοῦ Πνεύματος λόγῳ σοφίας, καὶ ἐν τῷ κατὰ τὸ Πνεῦμα λόγῳ γνώσεως παριστάμενα τοῖς ἐν Χριστιανισμῷ πολυμαθέσιν, οὐδὲ πεφαντάσθαι μοι δ Κέλσος δοκεῖ· οὐ μόνον ἀπὸ τούτων, ἀλλὰ καὶ ἐξ ὧν ἐν τοῖς ἑξῆς κατηγορῶν τοῦ συστήματος Χριστια νῶν λέγει· ὡς « πάντα μὲν σοφὸν ἀπελαυνόντων του λόγου (94) τῆς πίστεως αὐτῶν, μόνους δὲ ἀνοήτους καὶ τοὺς ἀνδραποδώδεις καλούντων· ἡ περὶ ὧν κατά καιρὸν εἰσόμεθα, γενόμενοι κατὰ τὸν τόπον. Καί φησί γε « ἡμᾶς τῶν μὲν Αἰγυπτίων καταγελάν, καίτοι πολλὰ καὶ οὐ φαῦλα παρεχόντων αινίγματα, ἐπὴν ἰδεῶν ἀϊδίων, καὶ οὐχ (ὡς δοκοῦσιν οἱ πολλοὶ) ζώων ἐφημερίων τιμὰς εἶναι τὰ τοιαῦτα διδάσκουσιν· εὐήθεις δ' εἶναι, μηδὲν σεμνότερον τράγων καὶ κυνῶν, τῶν παρ' Αἰγυπτίοις, εἰσάγοντας ἐν ταῖς περὶ τοῦ Ἰησοῦ διηγήσεσι. » Καὶ πρὸς τοῦτο δὲ φήσομεν · "Αρ', ὦ γενναῖε, τὸ μὲν Αἰγυπτίους πολλὰ καὶ οὐ φαῦλα παρέχεσθαι αινίγματα, καὶ ἀσαφείς διηγήσεις περὶ τῶν παρ' αὐτοῖς ζώων, εὐλόγως επαίρεις τῷ λόγῳ· οὐ δεόντως δὲ ποιεῖς ἡμῶν κατηγορῶν, ὡς πειθόμενος μηδὲν ἡμᾶς λέγειν, ἀλλὰ πάντα οὐδενὸς λόγου καὶ φαῦλα· ἐπὰν τὰ περὶ τοῦ Ἰησοῦ κατὰ τὴν τοῦ λόγου σοφίαν διεξοδεύωμεν τοῖς ὡς ἐν Χριστιανισμῷ τελείοις· περὶ ὧν, ὡς ἱκανῶν ἀκοῦσαι τῆς ἐν Χριστιανισμῷ σου φίας, διδάσκων ὁ Παῦλός φησι· • Σοφίαν δὲ λαλοῦμεν ἐν τοῖς τελείοις· σοφίαν δὲ οὐ τοῦ αἰῶνος τούτου, οὐδὲ τῶν ἀρχόντων τοῦ αἰῶνος τούτου τῶν καταργουμένων ἀλλὰ λαλοῦμεν Θεοῦ σοφίαν ἐν μυστηρίῳ τὴν ἀποκε κρυμμένην, ἣν προώρισεν ὁ Θεὸς πρὸ τῶν αἰώνων εἰς δόξαν ἡμῶν, ἣν οὐδεὶς τῶν ἀρχόντων τοῦ αἰῶνος τού του ἔγνωκε. » Καί φαμεν τοῖς ὁμονοοῦσι τῷ Κέλσῳ, ὅτι οὐδεμίαν ἄρα φανταζόμενος σοφίαν ὁ Παῦλος ὑπερέχουσαν, ἐπηγγέλλετο σοφίαν λαλεῖν ἐν τοῖς τελείοις· ἐπειδὰν δὲ κατὰ τὸ ἑαυτοῦ θρασὺ φήσῃ, ὅτι οὐδὲν ἔχων σοφὸν ἀπαντησόμενον. γέγονεν. ἀλόγων. τοὺς λόγους, τοῦ λόγου μόνους δὲ ἀνοή- τους. δέ. CONTRA CELSUM LIB. III. A Christum autem cruci affisum quidpiam esse quod B c D Cor. xII, 8. Cor. 11, seq∙1. vero libb. antea excusi, lala e præcedenti sicque codex Julianus, sed reliqui mss., cum adorata bruta animante merito conferatur ?ld si dicat, neque enim aliud dicturum puto, responde- bimus multa jam in superioribus a nobis fuisse adducta ad confirmandum quæcunque ad Jesum pertinent, ostendendumque utilia huic universitati salutariaque toti mundo fuisse, quæ illi se- cundum hominem accidere visa sunt. , mantibus loquuntur, dicuntque illa esse quædamn Dei symbola aut quocunque alio nomine ea appel- lare visum est illorum prophetis, affirmat, « qui re- rum illarum sunt periti, eos induci, ut se non fru- stra illis initiatos esse cogitent. › At vero quæ in sermone sapientiæ gratia, ut Paulus vocal per Spiritum et in sermone scientiæ secundum Spiritum, in nostra disciplina retegit iis qui in Christianismo sunt eruditi, de iis ne quidem cogi- tasse Celsum arbitror. Argumento sunt non modo quæ mox dixit, sed etiam quæ ad redarguendam Christianorum societatem profert in sequentibus; nimirum doctrina fidei illos interdicere sapien- libus omnibus, admittere sulos stupidos, servili in- genio homines. › De quibus suo tempore videbimus, cum ad hunc locum ventum erit. ponere tamen multa non spernenda ænigmata ; quandoquidem ideas æternas, uon autem, quod vul- gus putat, mox interitura animalia, colendas esse doceant; nos vero stultos esse, qui in iis, quæ de Jesu a nobis dicuntur, nihil hircis canibusque Ægy- pliacis nobilius afferamus. » Ad quae nos : Esto, vir præclare, meritis laudibus extollas multa et non contemnenda, quæ Ægyptii proponunt, æni- gmata involutasque de suis animalibus explicatio- nes at non recte facis, cum ad nos traducendos tibi in animum inducis, nihil nos dicere, nostraque omnia futilia esse, nullius pretii, quando iis, qui in Christianismo sunt perfecti, de Jesu disserimus quæ nostræ doctrinæ sapientia credi jubet. De his ut ad intelligendam illam Christianismi sapientiam ido- neis Paulus ait : « Sapientiam autem loquimur inter perfectos ; sapientiam vero non bujus sæculi, neque principum hujus sæculi qui destruuntur; sed loqui- mur Dei sapientiam in mysterio absconditam, quam prædestinavit Deus ante sæcula in gloriam nostram, quam nemo principum hujus sæculi co- gnovit e. D nullam animo informatam habuisset excellentis sa- pientiæ notionem, promisisset se sapientiam locu- turum esse inter perfectos? Quoniam vero, quæ sua excepto veteri Vaticano qui quidem habet prima mant, sed secunda manu recte. Mox idem codex Vaticanus, In antea cxcusis deest particula (91) Απαντήσομεν. Recte codex Jolianus, male (92) Ἐν τῷ παντί. Delenda videtur vocula, ἐν, (95) Αλόγων. Πeschelius in textu habet, ἄλλων, 18. Quia vero Ægyptii magnifica de brutis ani- 19. Addit, e nobis Ægyptios esse ridiculo, pro- 20. Hic Celsi asseclas interrogo, an Paulus, si (94) Τοῦ λόγου. Omnes mss. habent, τους λόγους
PG 11:963Εἰ μὲν γὰρ ἀξιόλογόν τι παραστήσει καὶ βούλημα θεοῦ ἄξιον τὸ δωρησάμενον τὸ τοιοῦτον τῷ Κλεομήδει, κρινοῦμεν, τί χρὴ λέγειν πρὸς αὐτόν· εἰ δ’ ἀπορήσει κἂν πιθανόν τι εἰς τὸν τόπον λέγειν, δηλονότι τὸ ὅσον ἐπὶ τῷ μὴ εὑρίσκεσθαι λόγον, ἤτοι συμβαλοῦμεν τοῖς αὐτὴν μὴ παραδεξαμένοις καὶ ἐγκαλέσομεν τῇ ἱστορίᾳ ὡς οὐκ ἀληθεῖ, ἢ δαιμόνιόν τι φήσομεν παραπλήσιον τοῖς ἐπιδεικνυμένοις γόησιν ἀπάτῃ ὀφθαλμῶν πεποιηκέναι καὶ [τὰ] περὶ τὸν Ἀστυπαλαιέα· περὶ οὗ οἴεται ὁ Κέλσος ὅτι θεοπρόπιόν τι ἐθέσπισεν, ὡς ἄρα μοίρᾳ τινὶ δαιμονίᾳ διέπτη ἀπὸ τῆς κιβωτοῦ. Ἐγὼ μὲν οὖν ἡγοῦμαι ὅτι τούτους μόνους ἠπίστατο ὁ Κέλσος. Καὶ ἵνα δοκῇ ἑκὼν παραλιπεῖν τὰ παραπλήσια, εἶπε τό· Καὶ ἄλλους ἔχοι τις ἂν εἰπεῖν τοιούσδε πλείονας. Ἔστω δ’ οὖν καὶ δεδόσθω τοιούσδε γεγονέναι πλείονας, μηδὲν ὠφεληκότας τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος, τί τούτων εἰκαστὸν εὑρεθείη ἂν πρὸς τὸ τοῦ Ἰησοῦ ἔργον καὶ τὰ περὶ αὐτοῦ παράδοξα, περὶ ὧν ἐπὶ πλεῖον εἰρήκαμεν;
Α ταῦτα ἐπηγγέλλετο· ἀνταποκρινούμεθα αὐτῷ λέγον. δύναται, τὸ ὁμοιό- πτωτον βουλόμενος. εφαντάσθη αὐτὸν νενοηκέναι. αὐτόν, ἄν, αὐτόν αυτ τες· Πρῶτον σαφήνισον τοῦ ταῦτα λέγοντος τὰς Ἐπι- στολάς· καὶ ἐνατενίσας τῷ βουλήματι ἑκάστης ἐν αὐταῖς λέξεως ( φέρ᾽ εἰπεῖν τῇ πρὸς Ἐφεσίους, καὶ πρὸς Κολασσαεῖς, καὶ τῇ πρὸς Θεσσαλονικεῖς, καὶ Φι- λιππησίους, καὶ πρὸς 'Ρωμαίους), αμφότερα δεῖξον, καὶ ὅτι νενόηκας τοὺς Παύλου λόγους, καὶ ὅτι παρα στῆσαι (95) εὐήθεις τινὰς ἢ ηλιθίους. Ἐὰν γὰρ ἐπιδῷ ἑαυτὸν τῇ μετὰ τοῦ προσέχειν ἀναγνώσει, εὖ οἶδ' ὅτι ἢ θαυμάσεται τὸν νοῦν τοῦ ἀνδρὸς, ἐν ἰδιωτικῇ λέξει μεγάλα περινοοῦντος, ἢ μὴ θαυμάσας, αὐτὸς καταγέ λαστος φανείται· εἴτε διηγούμενος ὡς νενοηκὼς τὸ βούλημα τοῦ ἀνδρὸς, ἢ καὶ ἀντιλέγειν καὶ ἀνατρέπειν πειρώμενος (96) & εφαντάσθη αὐτὸν νενοηκέναι. Καὶ οὔπω λέγω περὶ τῆς ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις της ρήσεως πάντων τῶν γεγραμμένων· ὧν ἕκαστον του λὺν καὶ δυσθεώρητον οὐ μόνον τοῖς πολλοῖς, ἀλλὰ καί τισι τῶν συνετῶν περιέχει λόγον, ἔχοντα διήγησιν βαθυτάτην παραβολῶν, ὧν τοῖς ἔξω ἐλάλησεν ὁ Ἰη σοῦς, τηρῶν αὐτῶν τὴν σαφήνειαν τοῖς ὑπερβεβη- κόσι τὰς ἐξωτερικὰς ἀκοὰς, καὶ κατ' ἰδίαν αὐτῷ ἐν τῇ οἰκίᾳ προσερχομένοις. Θαυμάσεται δὲ νοήσας τίνα λόγον ἔχει, τὸ ἔξω τινὰς ὀνομάζεσθαι, καὶ ἄλλους ἐν τῇ οἰκίᾳ. Καὶ πάλιν τίς οὐκ ἂν καταπλαγείη τῶν δυναμένων βλέπειν τὰς Ἰησοῦ μεταβάσεις, ἀνακαί νοντος μὲν εἰς ὄρος ἐπὶ τοιοῖσδε λόγοις ἢ πράξεσιν, ἢ τῇ ἑαυτοῦ μεταμορφώσει, κάτω δὲ θεραπεύοντος τοὺς ἀσθενοῦντας, καὶ μὴ δυναμένους ἀναβαίνειν ὅπου ἕπονται αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ; Διηγεῖσθαι δὲ νῦν τὰ ἀληθῶς σεμνὰ καὶ θεῖα τῶν Εὐαγγελίων, ἢ τὸν ἐν τῷ Παύλῳ Χριστοῦ, τουτέστι τῆς σοφίας καὶ τοῦ Λό γου νοῦν, οὐκ εὔκαιρον (97). Ἀλλ᾽ αὐτάρκη καὶ ταῦτα πρὸς τὴν ἀφιλόσοφον χλεύην τοῦ Κέλσου, ὁμοιοῦντος τὰ ἔνδον καὶ μυστικὰ τῆς Ἐκκλησίας τοῦ Θεοῦ τοῖς Αἰγυπτίων αιλούροις, ἢ πιθήκοις, ἢ κροκοδείλοις, ἢ τράγοις, ἢ κυσίν. Οὐδὲν δὲ εἶδος τοῦ περὶ ἡμῶν διασυρμοῦ καὶ κατα- γέλωτος καταλιπὼν ὁ βωμολόχος Κέλσος, ἐν τῷ καθ᾿ ἡμῶν λόγῳ Διοσκούρους, καὶ Ἡρακλέα, καὶ Ασκλη πιὸν, καὶ Διόνυσον ὀνομάζει, τοὺς ἐξ ἀνθρώπων πε πιστευμένους παρ' Έλλησιν γεγονέναι θεούς, καί φησιν ε οὐκ ἀνέχεσθαι μὲν ἡμᾶς τούτους νομίζειν θεούς, ὅτι ἄνθρωποι ἦσαν καὶ πρῶτοι (98), καίτοι πολλὰ ἐπιδειξαμένους καὶ γενναῖα ὑπὲρ ἀνθρώπων· τὸν δὲ Ἰησοῦν ἀποθανόντα ὑπὸ τῶν ἰδίων θιασωτών ὦφθαί φαμεν· » προσκατηγορεῖ δ' ἡμῶν καὶ ὡς λε γόντων ι αὐτὸν ὦφθαι, καὶ ταῦτα σκιάν. » Καὶ πρὸς ταῦτα δὲ φήσομεν, ὅτι δεινῶς ὁ Κέλσος οὔτε σαφώς παρέστησε μὴ σέβειν τούτους ὡς θεούς· εὐλαβεῖτο γὰρ τὴν δόξαν τῶν ἐντευξομένων αὐτοῦ τῇ γραφ τός, τουτέστι τῆς σοφίας καὶ τοῦ Λόγου, νῦν οὐκ εἶναι ρον, καὶ πρῶτον, τὸ πρῶτον. ORIGENIS est confidentia, dicet illum, licet nihil sapientiæ habentem, hæc tamen promisisse, contra repono sic: Tu primum edissere ejus qui læc dicit Epi- stolas; et inspecta mente singularuin dictionum quæ ibi leguntur, in iis exempli causa quas ad Ephesios, ad Colossenses, ad Thessalonicenses, ad Philippen. ses, ad Romanos scripsit; hoc utrumque de- monstra, et te sermones Pauli intellexisse, et quos- dam illorum inventos a te fuisse stultos ac fatuos. Si enim præsenti attentoque animo illas versaverit, mirabitur sat scio ingenium hominis magna verbis vulgaribus exprimentis; aut si non admiratus fue- rit, ipse perridiculus videbitur ; sive mentem viri assecutus, illam reprasentet; sive velit impugnare et evertere quæ sibi visus fuerit intellexisse. geliis scripta digna sunt quæ observentur. Horum unumquodque rationem habet multam animadver- suque difficilem non vulgo solum, sed et quibus- dam ex intelligentium numero. Accedit expositio parabolarum altissima, quas Jesus extraneis narra- bat, servata explicatione iis, qui meliore quam ex- tranei auditu essent, et qui ad ipsum sese domi privatim adjungerent Admirabitur etiam cogitans qua ratione quidam extranei, quidam domestici vocentur. Eccui vero, modo capere queat, admira- tioni non erunt Jesa migrationes, modo ascenden- tis in montem ut quædam dicat faciatve aut se transfiguret; modo infra curantis infirmos nec valentes ascendere quo illum discipuli sequeban- tur? Sed hic non locus est enarrandi quæ vere au- gusta sunt et divina in Evangeliis et Christi, hoc est sapientiæ et Verbi in Paulo loquentis, mentem. Satis fuerint quæ dixi ad reprimendam indignam philosopho Celsi irrisionem, ausi reconditiora Eccle- siæ Dei mysteria cum Ægyptiorum felibus,aut simiis, aut crocodilis, aut hircis, aut canibus comparare. B C risionisque reliquam faceret scurra ille, nominat in suo contra nos scripto libro Dioscuros, Hercu- lem, sculapium, Bacchum, qui apud Græcos ex hominibus in deorum numerum relati credebantur, et ait ‹ nos non ſerre, si pro diis illi habeantur, quia, quantumvis multa fortiter pro hominibus fe- cerint, homines tamen primum erant; affirmare D vero Jesum mortuum a suis sodalibus conspectum ſuisse; › additque criminationi, nos, cum dicimus • illum conspectum esse, id de umbra intelligi velle. » Respondemus ad hac, callide lic Celsum neque plane expressisse se non colere hujusmodi deos, quippe veritum ne qui in ejus librum incide- • sequentia legit in recto. Ego addere malim cum Bolerello quod facile propter exciderit. qui in textu habet, Ibidem, Loco legendum forte aut omnino delendum, nisi malis legere quod minus placet. sed miss. Regius, Basileensis et duo Anglicani ut in nostro textu, rectius. vel potius, 21. Nequedum loquor de omnibus que in Evan- 22. Quin et ut nullam speciem obtrectationis ir- (95) Παραστῆσαι. Hanc_vocem delet Gelenius et (46) Πειρώμενος. Sic omnes use. excepto Joliano (97) Libb. impressi, ἢ τοῦ ἐν τῷ Παύλῳ Χριστοῦ, (98) Καὶ πρῶτοι. Boberello scribendum videtur,
Μετὰ ταῦτα παραπλήσιον ἡμᾶς οἴεται πεποιηκέναι τόν, ὥς φησιν ἡ Κέλσος, ἁλόντα καὶ ἀποθανόντα θρησκεύοντας τοῖς Γέταις σέβουσι τὸν Ζάμολξιν καὶ Κίλιξι τὸν Μόψον καὶ Ἀκαρνᾶσι τὸν Ἀμφίλοχον καὶ Θηβαίοις τὸν Ἀμφιάρεω καὶ Λεβαδίοις τὸν Τροφώνιον. Καὶ ἐν τούτοις δὲ ἐλέγξομεν αὐτὸν οὐκ εὐλόγως ἡμᾶς ὁμοιώσαντα τοῖς προειρημένοις. Οἱ μὲν γὰρ νεὼς καὶ ἀγάλματα κατεσκεύασαν τοῖς κατειλεγμένοις, ἡμεῖς δὲ τὴν διὰ τῶν τοιούτων τιμὴν ἀνελόντες ἀπὸ τοῦ θείουὡς ἁρμοζόντων μᾶλλον δαιμονίοις οὐκ οἶδ’ ὅπως ἱδρυμένοις ἔν τινι τόπῳ, ὃν ἤτοι προκαταλαμβάνουσιν ἢ διά τινων τελετῶν ἀχθέντες καὶ μαγγανειῶν ὡσπερεὶ οἰκοῦσιν, τεθήπαμεν τὸν Ἰησοῦν τὸν νοῦν ἡμῶν μεταθέντα ἀπὸ παντὸς αἰσθητοῦ, ὡς οὐ μόνον φθαρτοῦ ἀλλὰ καὶ φθαρησομένου, καὶ ἀνάγοντα ἐπὶ τὴν μετὰ ὀρθοῦ βίου πρὸς τὸν ἐπὶ πᾶσι θεὸν τιμὴν μετ’ εὐχῶν, ἃς προσάγομεν αὐτῷ διὰ [τοῦ] ὡς μεταξὺ ὄντος τῆς τοῦ ἀγεννήτου καὶ τῆς τῶν γενητῶν πάντων φύσεως, καὶ φέροντος μὲν ἡμῖν τὰς ἀπὸ τοῦ πατρὸς εὐεργεσίας διακομίζοντος δ’ ἡμῶν τρόπον ἀρχιερέως τὰς εὐχὰς πρὸς τὸν ἐπὶ πᾶσι θεόν.
Α ταῦτα ἐπηγγέλλετο· ἀνταποκρινούμεθα αὐτῷ λέγον. δύναται, τὸ ὁμοιό- πτωτον βουλόμενος. εφαντάσθη αὐτὸν νενοηκέναι. αὐτόν, ἄν, αὐτόν αυτ τες· Πρῶτον σαφήνισον τοῦ ταῦτα λέγοντος τὰς Ἐπι- στολάς· καὶ ἐνατενίσας τῷ βουλήματι ἑκάστης ἐν αὐταῖς λέξεως ( φέρ᾽ εἰπεῖν τῇ πρὸς Ἐφεσίους, καὶ πρὸς Κολασσαεῖς, καὶ τῇ πρὸς Θεσσαλονικεῖς, καὶ Φι- λιππησίους, καὶ πρὸς 'Ρωμαίους), αμφότερα δεῖξον, καὶ ὅτι νενόηκας τοὺς Παύλου λόγους, καὶ ὅτι παρα στῆσαι (95) εὐήθεις τινὰς ἢ ηλιθίους. Ἐὰν γὰρ ἐπιδῷ ἑαυτὸν τῇ μετὰ τοῦ προσέχειν ἀναγνώσει, εὖ οἶδ' ὅτι ἢ θαυμάσεται τὸν νοῦν τοῦ ἀνδρὸς, ἐν ἰδιωτικῇ λέξει μεγάλα περινοοῦντος, ἢ μὴ θαυμάσας, αὐτὸς καταγέ λαστος φανείται· εἴτε διηγούμενος ὡς νενοηκὼς τὸ βούλημα τοῦ ἀνδρὸς, ἢ καὶ ἀντιλέγειν καὶ ἀνατρέπειν πειρώμενος (96) & εφαντάσθη αὐτὸν νενοηκέναι. Καὶ οὔπω λέγω περὶ τῆς ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις της ρήσεως πάντων τῶν γεγραμμένων· ὧν ἕκαστον του λὺν καὶ δυσθεώρητον οὐ μόνον τοῖς πολλοῖς, ἀλλὰ καί τισι τῶν συνετῶν περιέχει λόγον, ἔχοντα διήγησιν βαθυτάτην παραβολῶν, ὧν τοῖς ἔξω ἐλάλησεν ὁ Ἰη σοῦς, τηρῶν αὐτῶν τὴν σαφήνειαν τοῖς ὑπερβεβη- κόσι τὰς ἐξωτερικὰς ἀκοὰς, καὶ κατ' ἰδίαν αὐτῷ ἐν τῇ οἰκίᾳ προσερχομένοις. Θαυμάσεται δὲ νοήσας τίνα λόγον ἔχει, τὸ ἔξω τινὰς ὀνομάζεσθαι, καὶ ἄλλους ἐν τῇ οἰκίᾳ. Καὶ πάλιν τίς οὐκ ἂν καταπλαγείη τῶν δυναμένων βλέπειν τὰς Ἰησοῦ μεταβάσεις, ἀνακαί νοντος μὲν εἰς ὄρος ἐπὶ τοιοῖσδε λόγοις ἢ πράξεσιν, ἢ τῇ ἑαυτοῦ μεταμορφώσει, κάτω δὲ θεραπεύοντος τοὺς ἀσθενοῦντας, καὶ μὴ δυναμένους ἀναβαίνειν ὅπου ἕπονται αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ; Διηγεῖσθαι δὲ νῦν τὰ ἀληθῶς σεμνὰ καὶ θεῖα τῶν Εὐαγγελίων, ἢ τὸν ἐν τῷ Παύλῳ Χριστοῦ, τουτέστι τῆς σοφίας καὶ τοῦ Λό γου νοῦν, οὐκ εὔκαιρον (97). Ἀλλ᾽ αὐτάρκη καὶ ταῦτα πρὸς τὴν ἀφιλόσοφον χλεύην τοῦ Κέλσου, ὁμοιοῦντος τὰ ἔνδον καὶ μυστικὰ τῆς Ἐκκλησίας τοῦ Θεοῦ τοῖς Αἰγυπτίων αιλούροις, ἢ πιθήκοις, ἢ κροκοδείλοις, ἢ τράγοις, ἢ κυσίν. Οὐδὲν δὲ εἶδος τοῦ περὶ ἡμῶν διασυρμοῦ καὶ κατα- γέλωτος καταλιπὼν ὁ βωμολόχος Κέλσος, ἐν τῷ καθ᾿ ἡμῶν λόγῳ Διοσκούρους, καὶ Ἡρακλέα, καὶ Ασκλη πιὸν, καὶ Διόνυσον ὀνομάζει, τοὺς ἐξ ἀνθρώπων πε πιστευμένους παρ' Έλλησιν γεγονέναι θεούς, καί φησιν ε οὐκ ἀνέχεσθαι μὲν ἡμᾶς τούτους νομίζειν θεούς, ὅτι ἄνθρωποι ἦσαν καὶ πρῶτοι (98), καίτοι πολλὰ ἐπιδειξαμένους καὶ γενναῖα ὑπὲρ ἀνθρώπων· τὸν δὲ Ἰησοῦν ἀποθανόντα ὑπὸ τῶν ἰδίων θιασωτών ὦφθαί φαμεν· » προσκατηγορεῖ δ' ἡμῶν καὶ ὡς λε γόντων ι αὐτὸν ὦφθαι, καὶ ταῦτα σκιάν. » Καὶ πρὸς ταῦτα δὲ φήσομεν, ὅτι δεινῶς ὁ Κέλσος οὔτε σαφώς παρέστησε μὴ σέβειν τούτους ὡς θεούς· εὐλαβεῖτο γὰρ τὴν δόξαν τῶν ἐντευξομένων αὐτοῦ τῇ γραφ τός, τουτέστι τῆς σοφίας καὶ τοῦ Λόγου, νῦν οὐκ εἶναι ρον, καὶ πρῶτον, τὸ πρῶτον. ORIGENIS est confidentia, dicet illum, licet nihil sapientiæ habentem, hæc tamen promisisse, contra repono sic: Tu primum edissere ejus qui læc dicit Epi- stolas; et inspecta mente singularuin dictionum quæ ibi leguntur, in iis exempli causa quas ad Ephesios, ad Colossenses, ad Thessalonicenses, ad Philippen. ses, ad Romanos scripsit; hoc utrumque de- monstra, et te sermones Pauli intellexisse, et quos- dam illorum inventos a te fuisse stultos ac fatuos. Si enim præsenti attentoque animo illas versaverit, mirabitur sat scio ingenium hominis magna verbis vulgaribus exprimentis; aut si non admiratus fue- rit, ipse perridiculus videbitur ; sive mentem viri assecutus, illam reprasentet; sive velit impugnare et evertere quæ sibi visus fuerit intellexisse. geliis scripta digna sunt quæ observentur. Horum unumquodque rationem habet multam animadver- suque difficilem non vulgo solum, sed et quibus- dam ex intelligentium numero. Accedit expositio parabolarum altissima, quas Jesus extraneis narra- bat, servata explicatione iis, qui meliore quam ex- tranei auditu essent, et qui ad ipsum sese domi privatim adjungerent Admirabitur etiam cogitans qua ratione quidam extranei, quidam domestici vocentur. Eccui vero, modo capere queat, admira- tioni non erunt Jesa migrationes, modo ascenden- tis in montem ut quædam dicat faciatve aut se transfiguret; modo infra curantis infirmos nec valentes ascendere quo illum discipuli sequeban- tur? Sed hic non locus est enarrandi quæ vere au- gusta sunt et divina in Evangeliis et Christi, hoc est sapientiæ et Verbi in Paulo loquentis, mentem. Satis fuerint quæ dixi ad reprimendam indignam philosopho Celsi irrisionem, ausi reconditiora Eccle- siæ Dei mysteria cum Ægyptiorum felibus,aut simiis, aut crocodilis, aut hircis, aut canibus comparare. B C risionisque reliquam faceret scurra ille, nominat in suo contra nos scripto libro Dioscuros, Hercu- lem, sculapium, Bacchum, qui apud Græcos ex hominibus in deorum numerum relati credebantur, et ait ‹ nos non ſerre, si pro diis illi habeantur, quia, quantumvis multa fortiter pro hominibus fe- cerint, homines tamen primum erant; affirmare D vero Jesum mortuum a suis sodalibus conspectum ſuisse; › additque criminationi, nos, cum dicimus • illum conspectum esse, id de umbra intelligi velle. » Respondemus ad hac, callide lic Celsum neque plane expressisse se non colere hujusmodi deos, quippe veritum ne qui in ejus librum incide- • sequentia legit in recto. Ego addere malim cum Bolerello quod facile propter exciderit. qui in textu habet, Ibidem, Loco legendum forte aut omnino delendum, nisi malis legere quod minus placet. sed miss. Regius, Basileensis et duo Anglicani ut in nostro textu, rectius. vel potius, 21. Nequedum loquor de omnibus que in Evan- 22. Quin et ut nullam speciem obtrectationis ir- (95) Παραστῆσαι. Hanc_vocem delet Gelenius et (46) Πειρώμενος. Sic omnes use. excepto Joliano (97) Libb. impressi, ἢ τοῦ ἐν τῷ Παύλῳ Χριστοῦ, (98) Καὶ πρῶτοι. Boberello scribendum videtur,
Ἐβουλόμην δὲ πρὸς τὸν οὐκ οἶδ’ ὅπως τοιαῦτα λέγοντα τοιαῦτά τινα πρεπόντως αὐτῷ ἀδολεσχῆσαι· ἆρ’ οὖν οὐδέν εἰσιν οὗτοι, οὓς κατέλεξας, καὶ οὐδεμία δύναμίς ἐστιν ἐν Λεβαδίᾳ κατὰ τὸν Τροφώνιον οὐδ’ ἐν Θήβαις περὶ τὸν τοῦ Ἀμφιάρεω νεὼν οὐδ’ ἐν Ἀκαρνανίᾳ περὶ τὸν Ἀμφίλοχον οὐδ’ ἐν Κιλικίᾳ περὶ τὸν Μόψον; Ἢ ἐστί τις ἐν τοῖς τοιούτοις εἴτε δαίμων εἴτε ἥρως εἴτε καὶ θεός, ἐνεργῶν τινα μείζονα ἢ κατὰ ἄνθρωπον; Εἰ μὲν γάρ φησι μηδὲν ἕτερον εἶναι μήτε δαιμόνιον μήτε θεῖον περὶ τούτους, κἂν νῦν ὁμολογησάτω τὴν ἑαυτοῦ γνώμην, ἐπικούρειος ὢν καὶ μὴ τὰ αὐτὰ τοῖς Ἕλλησι φρονῶν καὶ μήτε δαίμονας γινώσκων μήτε κἂν ὡς Ἕλληνες θεοὺς σέβων, καὶ ἐλεγχέσθω ὅτι μάτην καὶ τὰ προειρημένα ὡς παραδεξάμενος αὐτὰ εἶναι ἀληθῆ ἐκόμισε καὶ τὰ ἐν τοῖς ἑξῆς ἐπιφερόμενα. Εἰ δὲ φήσει εἴτε δαίμονας εἴτε ἥρωας εἴτε καὶ θεοὺς εἶναι τοὺς κατειλεγμένους, ὁράτω ὅτι ὅπερ οὐ βούλεται κατασκευάσει δι’ ὧν εἴρηκεν, ὡς καὶ ὁ Ἰησοῦς τοιοῦτόν τι ἦν· διὸ καὶ δεδύνηται ἑαυτὸν παραστῆσαι οὐκ ὀλίγοις τῶν ἀνθρώπων θεόθεν ἐπιδεδημηκέναι τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων.
Α ταῦτα ἐπηγγέλλετο· ἀνταποκρινούμεθα αὐτῷ λέγον. δύναται, τὸ ὁμοιό- πτωτον βουλόμενος. εφαντάσθη αὐτὸν νενοηκέναι. αὐτόν, ἄν, αὐτόν αυτ τες· Πρῶτον σαφήνισον τοῦ ταῦτα λέγοντος τὰς Ἐπι- στολάς· καὶ ἐνατενίσας τῷ βουλήματι ἑκάστης ἐν αὐταῖς λέξεως ( φέρ᾽ εἰπεῖν τῇ πρὸς Ἐφεσίους, καὶ πρὸς Κολασσαεῖς, καὶ τῇ πρὸς Θεσσαλονικεῖς, καὶ Φι- λιππησίους, καὶ πρὸς 'Ρωμαίους), αμφότερα δεῖξον, καὶ ὅτι νενόηκας τοὺς Παύλου λόγους, καὶ ὅτι παρα στῆσαι (95) εὐήθεις τινὰς ἢ ηλιθίους. Ἐὰν γὰρ ἐπιδῷ ἑαυτὸν τῇ μετὰ τοῦ προσέχειν ἀναγνώσει, εὖ οἶδ' ὅτι ἢ θαυμάσεται τὸν νοῦν τοῦ ἀνδρὸς, ἐν ἰδιωτικῇ λέξει μεγάλα περινοοῦντος, ἢ μὴ θαυμάσας, αὐτὸς καταγέ λαστος φανείται· εἴτε διηγούμενος ὡς νενοηκὼς τὸ βούλημα τοῦ ἀνδρὸς, ἢ καὶ ἀντιλέγειν καὶ ἀνατρέπειν πειρώμενος (96) & εφαντάσθη αὐτὸν νενοηκέναι. Καὶ οὔπω λέγω περὶ τῆς ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις της ρήσεως πάντων τῶν γεγραμμένων· ὧν ἕκαστον του λὺν καὶ δυσθεώρητον οὐ μόνον τοῖς πολλοῖς, ἀλλὰ καί τισι τῶν συνετῶν περιέχει λόγον, ἔχοντα διήγησιν βαθυτάτην παραβολῶν, ὧν τοῖς ἔξω ἐλάλησεν ὁ Ἰη σοῦς, τηρῶν αὐτῶν τὴν σαφήνειαν τοῖς ὑπερβεβη- κόσι τὰς ἐξωτερικὰς ἀκοὰς, καὶ κατ' ἰδίαν αὐτῷ ἐν τῇ οἰκίᾳ προσερχομένοις. Θαυμάσεται δὲ νοήσας τίνα λόγον ἔχει, τὸ ἔξω τινὰς ὀνομάζεσθαι, καὶ ἄλλους ἐν τῇ οἰκίᾳ. Καὶ πάλιν τίς οὐκ ἂν καταπλαγείη τῶν δυναμένων βλέπειν τὰς Ἰησοῦ μεταβάσεις, ἀνακαί νοντος μὲν εἰς ὄρος ἐπὶ τοιοῖσδε λόγοις ἢ πράξεσιν, ἢ τῇ ἑαυτοῦ μεταμορφώσει, κάτω δὲ θεραπεύοντος τοὺς ἀσθενοῦντας, καὶ μὴ δυναμένους ἀναβαίνειν ὅπου ἕπονται αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ; Διηγεῖσθαι δὲ νῦν τὰ ἀληθῶς σεμνὰ καὶ θεῖα τῶν Εὐαγγελίων, ἢ τὸν ἐν τῷ Παύλῳ Χριστοῦ, τουτέστι τῆς σοφίας καὶ τοῦ Λό γου νοῦν, οὐκ εὔκαιρον (97). Ἀλλ᾽ αὐτάρκη καὶ ταῦτα πρὸς τὴν ἀφιλόσοφον χλεύην τοῦ Κέλσου, ὁμοιοῦντος τὰ ἔνδον καὶ μυστικὰ τῆς Ἐκκλησίας τοῦ Θεοῦ τοῖς Αἰγυπτίων αιλούροις, ἢ πιθήκοις, ἢ κροκοδείλοις, ἢ τράγοις, ἢ κυσίν. Οὐδὲν δὲ εἶδος τοῦ περὶ ἡμῶν διασυρμοῦ καὶ κατα- γέλωτος καταλιπὼν ὁ βωμολόχος Κέλσος, ἐν τῷ καθ᾿ ἡμῶν λόγῳ Διοσκούρους, καὶ Ἡρακλέα, καὶ Ασκλη πιὸν, καὶ Διόνυσον ὀνομάζει, τοὺς ἐξ ἀνθρώπων πε πιστευμένους παρ' Έλλησιν γεγονέναι θεούς, καί φησιν ε οὐκ ἀνέχεσθαι μὲν ἡμᾶς τούτους νομίζειν θεούς, ὅτι ἄνθρωποι ἦσαν καὶ πρῶτοι (98), καίτοι πολλὰ ἐπιδειξαμένους καὶ γενναῖα ὑπὲρ ἀνθρώπων· τὸν δὲ Ἰησοῦν ἀποθανόντα ὑπὸ τῶν ἰδίων θιασωτών ὦφθαί φαμεν· » προσκατηγορεῖ δ' ἡμῶν καὶ ὡς λε γόντων ι αὐτὸν ὦφθαι, καὶ ταῦτα σκιάν. » Καὶ πρὸς ταῦτα δὲ φήσομεν, ὅτι δεινῶς ὁ Κέλσος οὔτε σαφώς παρέστησε μὴ σέβειν τούτους ὡς θεούς· εὐλαβεῖτο γὰρ τὴν δόξαν τῶν ἐντευξομένων αὐτοῦ τῇ γραφ τός, τουτέστι τῆς σοφίας καὶ τοῦ Λόγου, νῦν οὐκ εἶναι ρον, καὶ πρῶτον, τὸ πρῶτον. ORIGENIS est confidentia, dicet illum, licet nihil sapientiæ habentem, hæc tamen promisisse, contra repono sic: Tu primum edissere ejus qui læc dicit Epi- stolas; et inspecta mente singularuin dictionum quæ ibi leguntur, in iis exempli causa quas ad Ephesios, ad Colossenses, ad Thessalonicenses, ad Philippen. ses, ad Romanos scripsit; hoc utrumque de- monstra, et te sermones Pauli intellexisse, et quos- dam illorum inventos a te fuisse stultos ac fatuos. Si enim præsenti attentoque animo illas versaverit, mirabitur sat scio ingenium hominis magna verbis vulgaribus exprimentis; aut si non admiratus fue- rit, ipse perridiculus videbitur ; sive mentem viri assecutus, illam reprasentet; sive velit impugnare et evertere quæ sibi visus fuerit intellexisse. geliis scripta digna sunt quæ observentur. Horum unumquodque rationem habet multam animadver- suque difficilem non vulgo solum, sed et quibus- dam ex intelligentium numero. Accedit expositio parabolarum altissima, quas Jesus extraneis narra- bat, servata explicatione iis, qui meliore quam ex- tranei auditu essent, et qui ad ipsum sese domi privatim adjungerent Admirabitur etiam cogitans qua ratione quidam extranei, quidam domestici vocentur. Eccui vero, modo capere queat, admira- tioni non erunt Jesa migrationes, modo ascenden- tis in montem ut quædam dicat faciatve aut se transfiguret; modo infra curantis infirmos nec valentes ascendere quo illum discipuli sequeban- tur? Sed hic non locus est enarrandi quæ vere au- gusta sunt et divina in Evangeliis et Christi, hoc est sapientiæ et Verbi in Paulo loquentis, mentem. Satis fuerint quæ dixi ad reprimendam indignam philosopho Celsi irrisionem, ausi reconditiora Eccle- siæ Dei mysteria cum Ægyptiorum felibus,aut simiis, aut crocodilis, aut hircis, aut canibus comparare. B C risionisque reliquam faceret scurra ille, nominat in suo contra nos scripto libro Dioscuros, Hercu- lem, sculapium, Bacchum, qui apud Græcos ex hominibus in deorum numerum relati credebantur, et ait ‹ nos non ſerre, si pro diis illi habeantur, quia, quantumvis multa fortiter pro hominibus fe- cerint, homines tamen primum erant; affirmare D vero Jesum mortuum a suis sodalibus conspectum ſuisse; › additque criminationi, nos, cum dicimus • illum conspectum esse, id de umbra intelligi velle. » Respondemus ad hac, callide lic Celsum neque plane expressisse se non colere hujusmodi deos, quippe veritum ne qui in ejus librum incide- • sequentia legit in recto. Ego addere malim cum Bolerello quod facile propter exciderit. qui in textu habet, Ibidem, Loco legendum forte aut omnino delendum, nisi malis legere quod minus placet. sed miss. Regius, Basileensis et duo Anglicani ut in nostro textu, rectius. vel potius, 21. Nequedum loquor de omnibus que in Evan- 22. Quin et ut nullam speciem obtrectationis ir- (95) Παραστῆσαι. Hanc_vocem delet Gelenius et (46) Πειρώμενος. Sic omnes use. excepto Joliano (97) Libb. impressi, ἢ τοῦ ἐν τῷ Παύλῳ Χριστοῦ, (98) Καὶ πρῶτοι. Boberello scribendum videtur,
PG 11:965Ἅπαξ δὲ τοῦτ’ ἐὰν παραδέξηται, ὅρα εἰ μὴ ἀναγκασθήσεται ἰσχυρότερον αὐτὸν φῆσαι τούτων, οἷς αὐτὸν συγκατηρίθμησεν· ἐπεὶ ἐκείνων μέν γε οὐδεὶς κωλύει τὰς πρὸς τοὺς ἑτέρους τιμάς, οὗτος δὲ ἑαυτῷ θαρρῶν ὡς πάντων ἐκείνων δυνατώτερος ἀπαγορεύει τὰς τούτων ἀποδοχὰς ὡς μοχθηρῶν δαιμόνων καὶ τόπους ἐπὶ γῆς προκατειληφότων, ἐπεὶ τῆς καθαρωτέρας οὐ δύνανται ἐφάψασθαι χώρας καὶ θειοτέρας, ἔνθα μὴ φθάνουσιν αἱ ἀπὸ τῆς γῆς καὶ τῶν ἐν αὐτῇ μυρίων κακῶν παχύτητες. Ἐπεὶ δὲ μετὰ ταῦτα καὶ τὰ περὶ τῶν παιδικῶν Ἀδριανοῦ λέγω δὲ τὰ περὶ Ἀντινόου τοῦ μειρακίου καὶ τὰς εἰς αὐτὸν τῶν ἐν Ἀντινόου [πόλει] τῆς Αἰγύπτου τιμὰς οὐδὲν οἴεται ἀποδεῖν τῆς ἡμετέρας πρὸς τὸν Ἰησοῦν τιμῆς, φέρε καὶ τοῦτο ὡς φιλέχθρως λεγόμενον διελέγξωμεν. Τί γὰρ κοινὸν ἔχει ὁ γενόμενος ἐν τοῖς Ἀδριανοῦ παιδικοῖς βίος, οὐδὲ τὸν ἄρρενα ἀπαθῆ γυναικείας νόσου φυλάξαντος, πρὸς τὸν σεμνὸν ἡμῶν Ἰησοῦν, οὗ μηδὲ οἱ μυρία κατηγορήσαντες καὶ ψευδῆ ὅσα περὶ αὐτοῦ λέγοντες δεδύνηνται κατειπεῖν ὡς κἂν τὸ τυχὸν ἀκολασίας κἂν ἐπ’ ὀλίγον γευσαμένου;
Α φαντεῖ δὲ τὸν λόγον ὁ Κέλσος, λέγων αὐτὸν ὦφθα: περὶ τῶν ἐκείνου, τὰ τῶν περὶ ἐκεί- συγκατάθοιτο μὲν τοῖς περὶ ἐκείνων. ἀπιστή- σαι τοῖς περὶ αὐτοῦ. τοῖς. σκιάν. Καὶ συνεξεταζέσθω γε τὰ τῶν περὶ ἐκείνου (8) ἱστοριῶν τῇ περὶ τοῦ Ἰησοῦ. Ἡ ἐκεῖνα μὲν βούλεται ὁ Κέλσος εἶναι ἀληθῆ, ταῦτα δὲ ἀναγραφέντα ὑπὸ τῶν τεθεαμένων, καὶ τῷ ἔργῳ δειξάντων τὴν ἐνάρ γειαν τῆς καταλήψεως περὶ τοῦ τεθεωρημένου, καὶ παραστησάντων τὴν διάθεσιν ἐν οἷς προθύμως ὑπὲρ τοῦ λόγου αὐτοῦ πεπόνθασιν, εἶναι πλάσματα; Καὶ τίς ἂν, κατὰ τὸ εὔλογον πάντα πράττειν θέλων, απο κληρωτικῶς συγκατάθοιτο (9) μὲν περὶ ἐκείνων· εἰς δὲ τὰ περὶ τούτου ἀνεξετάστως ὁρμῶν ἀπιστήσαι τῆς περὶ αὐτοῦ ; Καὶ πάλιν ἐπὰν μὲν περὶ τοῦ Ἀσκληπιοῦ λέγηται, ὅτι πολὺ ἀνθρώπων πλῆθος Ελλήνων τε καὶ βαρβά ρων ὁμολογεῖ πολλάκις ἰδεῖν, καὶ ἔτι ὁρᾷν, οὐ φάσμα αὐτὸ τοῦτο, ἀλλὰ θεραπεύοντα καὶ εὐεργετοῦντα, καὶ τὰ μέλλοντα προλέγοντα, πιστεύειν ἡμᾶς ὁ Κέλσος ἀξιοῖ, καὶ οὐκ ἐγκαλεῖ τοῖς εἰς τὸν Ἰησοῦν πιστοῖς, ἐπὰν τούτοις πιστεύωμεν (10)· ἐπὰν δὲ τοῖς μαθη ταῖς καὶ τεθεαμένοις τὰ τεράστια τοῦ Ἰησοῦ, καὶ παριστᾶσιν ἐναργῶς τὸ εὐγνωμον τῆς ἑαυτῶν συνει δήσεως συγκαταθώμεθα, ὁρῶντες τὸ ἀπάνουργον αὐτ τῶν, ὅσον ἐστὶν ἰδεῖν συνείδησιν ἀπὸ γραμμάτων· εὐήθεις τινὲς εἶναι (11) παρὰ τῷ Κέλσῳ ονοματα μεθα, οὐκ ἔχοντι παραστῆσαι ἀμύθητον (ὥς φησι) πλῆθος ἀνθρώπων Ελλήνων καὶ βαρβάρων όμολο γούντων Ασκληπιῷ. Ἡμεῖς γὰρ, εἰ τοῦτο σεμνὸν εἰ ναι νομίζει, εναργώς δείχνυμεν ἀμύθητόν τι πλῆθος Ἑλλήνων τε καὶ βαρβάρων ὁμολογούντων τῷ Ἰησοῦ· τινὲς δὲ σημεῖα τοῦ εἰληφέναι τι διὰ τὴν πίστιν ταύ την παραδοξότερον ἐπιδείκνυνται ἐν οἷς θεραπεύου- σιν· οὐδὲν ἄλλο καλοῦντες ἐπὶ τοὺς δεομένους θερα πείας ἢ τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεὸν, καὶ τὸ τοῦ Ἰησοῦ ὄνομα μετὰ τῆς περὶ αὐτοῦ ἱστορίας. Τούτοις γὰρ καὶ ἡμεῖς Εωράκαμεν πολλοὺς ἀπαλλαγέντας χαλεπῶν συμπτω μάτων, καὶ ἐκστάσεων καὶ μανιῶν, καὶ ἄλλων μυ ρίων, ἅπερ οὔτ᾽ ἄνθρωποι οὔτε δαίμονες ἐθεράπευ σαν. Ἵνα δὲ καὶ δῶ (12), ιατρόν τινα δαίμονα θερα- πεύειν σώματα τὸν καλούμενον Ασκληπιόν, εἴποιμ' ἂν πρὸς τοὺς θαυμάζοντας τὸ τοιοῦτο, ἢ τὴν Ἀπόλ- λωνος μαντείαν, ὅτι Εἴπερ μέσον ἐστὶν ἡ τῶν σωμά των Ιατρική, καὶ πρᾶγμα πίπτον οὐκ εἰς ἀστείους μόνον, ἀλλὰ καὶ φαύλους, μέσον δὲ καὶ ἡ περὶ τῶν μελλόντων πρόγνωσις (οὐ γὰρ πάντως ἐμφαίνει τὸ ἀστεῖον ὁ προγινώσκων)· παραστήσατε πῶς οὐδα μῶς μὲν εἰσι φαῦλοι οἱ θεραπεύοντες, ἢ οἱ προγι γνώσκοντες, παντὶ δὲ τρόπῳ ἀποδείκνυνται ἀστεῖοί τινες, καὶ οὐ μακρὰν τοῦ ὑποληφθῆναι εἶναι θεοί. Αλλ' οὐ δυνήσονται ἀστείους ἀποδεῖξαι τοὺς θεμα- πεύοντας, ἢ τοὺς προγιγνώσκοντας, πολλῶν καὶ ἀνα- στοῖς, ἐπὰν τούτοις πιστεύωμεν. νομιζό μεθα, όνομαζόμεθα. ιατρόν τινα. ιατρικόν τινα. ORIGENIS illorum et Jesu historia. An volet Celsus il- lorum veram esse, hujus autem confictam, quam scripserunt ii qui rerum omnium oculati testes erant, qui re ostenderunt sibi explorata esse quæ viderant, qui denique quo animo essent, perferen- dis alacriter ejus doctrinæ causa suppliciis testifi- cati sunt? Ecquis volens recte facere omnia, te- mere assentiatur iis quæ de illis tradita sunt, ea vero, quæ de Jesu feruntur, absque ullo examine rejiciat? hominum multitudinem Græcorum et barbarorum vidisse et adhuc videre, non spectrum ipsum, sed ipsummet sanantem, beneficia conferentem, res futuras prædicentem, postulat Celsus ut nos creda- mus; neque iis qui in Jesum credunt exprobrat quod illis rebus tribuant fidem : quando autem di- scipulis, qui miracula Jesu viderunt suique animi sinceritatem comprobarunt, assentimur; nos Gel- sus appellat fatuos, quamvis eorum probitatem in- genuitatemque videamus, quantum ex scriptis ani- mum videre licet; neque tamen ostendere potuerit innumerabilem, ut loquitur, multitudinem honi- num Græcorum et barbarorum, qui Esculapio as- sentiantur. Nos contra, hoc si magnum quid esse putat, clare ostendimus innumerabilem quamdam multitudinem Græcorum et barbarorum qui confi- Sentur Jesum : quorum quidam in iis quos curant, significant se per hanc fidem mirificum quidpiam accepisse ; quippe nihil aliud in eos qui curatione opus habent, invocant, quam supremum Deum Je- suque nomen, adjuncta de isto historia. His et nos vidimus multos gravibus incommodis liberatos, alienatione mentis, insania, aliisque sexcentis, quæ neque homines, neque dæmonia sanaverunt. B C nem Æsculapium nonine, mederi corporibus, dice- rem ad illos qui istud admirantur, aut Apollinis divinationem : Si curandorum corporum ars neque bonum quid neque malum est, et in bonos æque ac improbos cadat, et futura prænoscendi vis sit etiam quid indifferens (nec enim statim qui futura prano- D scil, eliam vir bonus est), probate malos non esse qui sanant aut prænoscunt; quosdam certo demon- strari bonos, et parum abesse ut dii existimentur. Sed non poterunt bonos probare eos esse, qui sa- nant aut qui prænoscunt. Multi enim dicuntur sa- nati, qui vita indigni erant, et quibus sapiens me- sed legendum, vwy, ut monet Boherellus. sil, Certe paulo post in altero membro mss. habent, In libris antea editis deest Hæc a Gelenio non agnoscuntur, et Guieto addititia videntur. existinat Guietus. Forte legendum postea, pro omines mss., Libb. eliti, 24. Rursus cum de Esculapio dicitur magnam 25. Sed etsi daretur medicum quemdam dæmo. (8) Mss., τὰ τῶν περὶ ἐκείνου. Libb. exeusi, τὰ (9) Συγκατάθοιτο, etc. Haud scio an legendum (10) Καὶ οὐκ ἐγκαλεῖ τοῖς εἰς τὸν Ἰησοῦν πι (11) Εἶναι. Abundare videtur, et abesse posse (12) Δῶ· Δώμεν legisse videtur Gelenius. Mor
Ἀλλὰ καὶ εἴπερ φιλαλήθως καὶ ἀδεκάστως τὰ περὶ τὸν Ἀντίνουν ἐξετάζοι τις, μαγγανείας ἂν Αἰγυπτίων καὶ τελετὰς εὕροι τὰς αἰτίας τοῦ δοκεῖν τι αὐτὸν ποιεῖν ἐν Ἀντινόου πόλει καὶ μετὰ τὴν τελευτὴν αὐτοῦ· ὅπερ καὶ ἐπ’ ἄλλων νεὼν ἱστορεῖται ὑπὸ Αἰγυπτίων καὶ τῶν τὰ τοιαῦτα δεινῶν γεγονέναι, ἔν τισι τόποις ἱδρυόντων δαίμονας μαντικοὺς ἢ ἰατρικοὺς πολλάκις δὲ καὶ βασανίζοντας τοὺς δοκοῦντάς τι παραβεβηκέναι περὶ τῶν τυχόντων βρωμάτων ἢ περὶ τοῦ θιγεῖν νεκροῦ σώματος ἀνθρωπίνου, ἵνα δὴ ἔχοιεν δεδίττεσθαι τὸν πολὺν καὶ ἀπαίδευτον. Τοιοῦτος δέ ἐστι καὶ [ὁ] ἐν Ἀντινόου πόλει τῆς Αἰγύπτου νομισθεὶς εἶναι θεός, οὗ ἀρετὰς οἱ μέν τινες κυβευτικώτερον ζῶντες καταψεύδονται, ἕτεροι δὲ ὑπὸ τοῦ ἐκεῖ ἱδρυμένου δαίμονος ἀπατώμενοι καὶ ἄλλοι ἀπὸ ἀσθενοῦς τοῦ συνειδότος ἐλεγχόμενοι οἴονται τίνειν θεήλατον ἀπὸ τοῦ Ἀντινόου ποινήν. Τοιαῦτα δέ ἐστι καὶ τὰ δρώμενα αὐτῶν μυστήρια καὶ αἱ δοκοῦσαι μαντεῖαι, ὧν πάνυ μακράν ἐστι τὰ τοῦ Ἰησοῦ.
Α φαντεῖ δὲ τὸν λόγον ὁ Κέλσος, λέγων αὐτὸν ὦφθα: περὶ τῶν ἐκείνου, τὰ τῶν περὶ ἐκεί- συγκατάθοιτο μὲν τοῖς περὶ ἐκείνων. ἀπιστή- σαι τοῖς περὶ αὐτοῦ. τοῖς. σκιάν. Καὶ συνεξεταζέσθω γε τὰ τῶν περὶ ἐκείνου (8) ἱστοριῶν τῇ περὶ τοῦ Ἰησοῦ. Ἡ ἐκεῖνα μὲν βούλεται ὁ Κέλσος εἶναι ἀληθῆ, ταῦτα δὲ ἀναγραφέντα ὑπὸ τῶν τεθεαμένων, καὶ τῷ ἔργῳ δειξάντων τὴν ἐνάρ γειαν τῆς καταλήψεως περὶ τοῦ τεθεωρημένου, καὶ παραστησάντων τὴν διάθεσιν ἐν οἷς προθύμως ὑπὲρ τοῦ λόγου αὐτοῦ πεπόνθασιν, εἶναι πλάσματα; Καὶ τίς ἂν, κατὰ τὸ εὔλογον πάντα πράττειν θέλων, απο κληρωτικῶς συγκατάθοιτο (9) μὲν περὶ ἐκείνων· εἰς δὲ τὰ περὶ τούτου ἀνεξετάστως ὁρμῶν ἀπιστήσαι τῆς περὶ αὐτοῦ ; Καὶ πάλιν ἐπὰν μὲν περὶ τοῦ Ἀσκληπιοῦ λέγηται, ὅτι πολὺ ἀνθρώπων πλῆθος Ελλήνων τε καὶ βαρβά ρων ὁμολογεῖ πολλάκις ἰδεῖν, καὶ ἔτι ὁρᾷν, οὐ φάσμα αὐτὸ τοῦτο, ἀλλὰ θεραπεύοντα καὶ εὐεργετοῦντα, καὶ τὰ μέλλοντα προλέγοντα, πιστεύειν ἡμᾶς ὁ Κέλσος ἀξιοῖ, καὶ οὐκ ἐγκαλεῖ τοῖς εἰς τὸν Ἰησοῦν πιστοῖς, ἐπὰν τούτοις πιστεύωμεν (10)· ἐπὰν δὲ τοῖς μαθη ταῖς καὶ τεθεαμένοις τὰ τεράστια τοῦ Ἰησοῦ, καὶ παριστᾶσιν ἐναργῶς τὸ εὐγνωμον τῆς ἑαυτῶν συνει δήσεως συγκαταθώμεθα, ὁρῶντες τὸ ἀπάνουργον αὐτ τῶν, ὅσον ἐστὶν ἰδεῖν συνείδησιν ἀπὸ γραμμάτων· εὐήθεις τινὲς εἶναι (11) παρὰ τῷ Κέλσῳ ονοματα μεθα, οὐκ ἔχοντι παραστῆσαι ἀμύθητον (ὥς φησι) πλῆθος ἀνθρώπων Ελλήνων καὶ βαρβάρων όμολο γούντων Ασκληπιῷ. Ἡμεῖς γὰρ, εἰ τοῦτο σεμνὸν εἰ ναι νομίζει, εναργώς δείχνυμεν ἀμύθητόν τι πλῆθος Ἑλλήνων τε καὶ βαρβάρων ὁμολογούντων τῷ Ἰησοῦ· τινὲς δὲ σημεῖα τοῦ εἰληφέναι τι διὰ τὴν πίστιν ταύ την παραδοξότερον ἐπιδείκνυνται ἐν οἷς θεραπεύου- σιν· οὐδὲν ἄλλο καλοῦντες ἐπὶ τοὺς δεομένους θερα πείας ἢ τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεὸν, καὶ τὸ τοῦ Ἰησοῦ ὄνομα μετὰ τῆς περὶ αὐτοῦ ἱστορίας. Τούτοις γὰρ καὶ ἡμεῖς Εωράκαμεν πολλοὺς ἀπαλλαγέντας χαλεπῶν συμπτω μάτων, καὶ ἐκστάσεων καὶ μανιῶν, καὶ ἄλλων μυ ρίων, ἅπερ οὔτ᾽ ἄνθρωποι οὔτε δαίμονες ἐθεράπευ σαν. Ἵνα δὲ καὶ δῶ (12), ιατρόν τινα δαίμονα θερα- πεύειν σώματα τὸν καλούμενον Ασκληπιόν, εἴποιμ' ἂν πρὸς τοὺς θαυμάζοντας τὸ τοιοῦτο, ἢ τὴν Ἀπόλ- λωνος μαντείαν, ὅτι Εἴπερ μέσον ἐστὶν ἡ τῶν σωμά των Ιατρική, καὶ πρᾶγμα πίπτον οὐκ εἰς ἀστείους μόνον, ἀλλὰ καὶ φαύλους, μέσον δὲ καὶ ἡ περὶ τῶν μελλόντων πρόγνωσις (οὐ γὰρ πάντως ἐμφαίνει τὸ ἀστεῖον ὁ προγινώσκων)· παραστήσατε πῶς οὐδα μῶς μὲν εἰσι φαῦλοι οἱ θεραπεύοντες, ἢ οἱ προγι γνώσκοντες, παντὶ δὲ τρόπῳ ἀποδείκνυνται ἀστεῖοί τινες, καὶ οὐ μακρὰν τοῦ ὑποληφθῆναι εἶναι θεοί. Αλλ' οὐ δυνήσονται ἀστείους ἀποδεῖξαι τοὺς θεμα- πεύοντας, ἢ τοὺς προγιγνώσκοντας, πολλῶν καὶ ἀνα- στοῖς, ἐπὰν τούτοις πιστεύωμεν. νομιζό μεθα, όνομαζόμεθα. ιατρόν τινα. ιατρικόν τινα. ORIGENIS illorum et Jesu historia. An volet Celsus il- lorum veram esse, hujus autem confictam, quam scripserunt ii qui rerum omnium oculati testes erant, qui re ostenderunt sibi explorata esse quæ viderant, qui denique quo animo essent, perferen- dis alacriter ejus doctrinæ causa suppliciis testifi- cati sunt? Ecquis volens recte facere omnia, te- mere assentiatur iis quæ de illis tradita sunt, ea vero, quæ de Jesu feruntur, absque ullo examine rejiciat? hominum multitudinem Græcorum et barbarorum vidisse et adhuc videre, non spectrum ipsum, sed ipsummet sanantem, beneficia conferentem, res futuras prædicentem, postulat Celsus ut nos creda- mus; neque iis qui in Jesum credunt exprobrat quod illis rebus tribuant fidem : quando autem di- scipulis, qui miracula Jesu viderunt suique animi sinceritatem comprobarunt, assentimur; nos Gel- sus appellat fatuos, quamvis eorum probitatem in- genuitatemque videamus, quantum ex scriptis ani- mum videre licet; neque tamen ostendere potuerit innumerabilem, ut loquitur, multitudinem honi- num Græcorum et barbarorum, qui Esculapio as- sentiantur. Nos contra, hoc si magnum quid esse putat, clare ostendimus innumerabilem quamdam multitudinem Græcorum et barbarorum qui confi- Sentur Jesum : quorum quidam in iis quos curant, significant se per hanc fidem mirificum quidpiam accepisse ; quippe nihil aliud in eos qui curatione opus habent, invocant, quam supremum Deum Je- suque nomen, adjuncta de isto historia. His et nos vidimus multos gravibus incommodis liberatos, alienatione mentis, insania, aliisque sexcentis, quæ neque homines, neque dæmonia sanaverunt. B C nem Æsculapium nonine, mederi corporibus, dice- rem ad illos qui istud admirantur, aut Apollinis divinationem : Si curandorum corporum ars neque bonum quid neque malum est, et in bonos æque ac improbos cadat, et futura prænoscendi vis sit etiam quid indifferens (nec enim statim qui futura prano- D scil, eliam vir bonus est), probate malos non esse qui sanant aut prænoscunt; quosdam certo demon- strari bonos, et parum abesse ut dii existimentur. Sed non poterunt bonos probare eos esse, qui sa- nant aut qui prænoscunt. Multi enim dicuntur sa- nati, qui vita indigni erant, et quibus sapiens me- sed legendum, vwy, ut monet Boherellus. sil, Certe paulo post in altero membro mss. habent, In libris antea editis deest Hæc a Gelenio non agnoscuntur, et Guieto addititia videntur. existinat Guietus. Forte legendum postea, pro omines mss., Libb. eliti, 24. Rursus cum de Esculapio dicitur magnam 25. Sed etsi daretur medicum quemdam dæmo. (8) Mss., τὰ τῶν περὶ ἐκείνου. Libb. exeusi, τὰ (9) Συγκατάθοιτο, etc. Haud scio an legendum (10) Καὶ οὐκ ἐγκαλεῖ τοῖς εἰς τὸν Ἰησοῦν πι (11) Εἶναι. Abundare videtur, et abesse posse (12) Δῶ· Δώμεν legisse videtur Gelenius. Mor
PG 11:967Οὐ γὰρ συνελθόντες γόητες, χάριν τίνοντες βασιλεῖ τινι κελεύοντι ἢ ἡγεμόνι προστάσσοντι, πεποιηκέναι ἔδοξαν αὐτὸν εἶναι θεόν, ἀλλ’ αὐτὸς ὁ τῶν ὅλων δημιουργὸς ἀκολούθως τῇ ἐν τῷ λέγειν τεραστίως πειστικῇ δυνάμει συνέστησεν αὐτὸν ὡς τιμῆς ἄξιον οὐ τοῖς εὖ φρονεῖν ἐθέλουσι μόνον ἀνθρώποις ἀλλὰ καὶ δαίμοσι καὶ ἄλλαις ἀοράτοις δυνάμεσιν· αἵτινες μέχρι τοῦ δεῦρο ἐμφαίνουσιν ἤτοι φοβούμεναι τὸ ὄνομα τοῦ Ἰησοῦ ὡς κρείττονος ἢ σεβασμίως ἀποδεχόμεναι ὡς κατὰ νόμους αὐτῶν ἄρχοντος. Εἰ γὰρ μὴ θεόθεν ἦν αὐτῷ δοθεῖσα σύστασις, οὐκ ἂν καὶ δαίμονες τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἀπαγγελλομένῳ μόνον εἴκοντες ἀνεχώρουν ἀπὸ τῶν ὑπ’ αὐτῶν πολεμουμένων. Αἰγύπτιοι μὲν οὖν διδαχθέντες τὸν Ἀντίνουν σέβειν, ἐὰν παραβάλῃς [αὐτῷ] Ἀπόλλωνα ἢ Δία, ἀνέξονται, σεμνύνοντες τὸν Ἀντίνουν διὰ τοῦ ἐκείνοις αὐτὸν συναριθμεῖν· καὶ ἐν τούτοις γὰρ ὁ Κέλσος σαφῶς ψεύδεται λέγων· Κἂν παραβάλῃς αὐτῷ τὸν Ἀπόλλωνα ἢ τὸν Δία, οὐκ ἀνέξονται.
ξίων τοῦ ζῆν θεραπεύεσθαι λεγομένων· οὓς οὐκ ἂν οὐδ᾽ ὁ σοφὸς ἰατρὸς ὢν θεραπεῦσαι ἠθέλησεν ἀκαθη- κόντως ζῶντας. Καὶ ἐν τοῖς χρησμοῖς δὲ τοῦ Πυθίου εὕροις ἂν προστασσόμενά τινα οὐκ εὐλογα. Των δύω δην (14) μὲν οἶμαι τὸν πύκτην ἰσοθέοις τιμαῖς ἐκέ λευε τιμᾶσθαι, οὐκ οἶδ' ὅ τι ποτὲ σεμνὸν ἰδὼν ἐν τῇ πυκτικῇ αὐτοῦ, οὔτε δὲ Πυθαγόραν, οὔτε Σωκράτην ἐτίμησε ταῖς τιμαῖς τοῦ πύκτου. Ἀλλὰ καὶ Μουσῶν θεράποντα εἰπὼν τὸν ᾿Αρχίλοχον (15), ἄνδρα ἐν και κίστῃ καὶ ἀσελγεστάτῃ ὑποθέσει ἐπιδειξάμενον τὴν ἑαυτοῦ ποιητικὴν, καὶ ἦθος ἀσελγὲς καὶ ἀκάθαρτον παραστήσαντα, ὅσον ἐπὶ τῷ θεράποντα εἶναι Μουσῶν, νομιζομένων εἶναι θεῶν, εὐσεβῆ τινα (16) ανηγόρευ- σεν. Οὐκ οἶδα δὲ εἰ καὶ ὁ τυχὼν τὸν εὐσεβῆ φήσει μὴ πάσῃ κεκοσμῆσθαι μετριότητι καὶ ἀρετῇ καὶ κό- Β σμιας τοιαῦτα λέγοι ἂν ὁποῖα περιέχουσιν οἱ μή σεμ- νοὶ τοῦ ᾿Αρχιλόχου Ιαμβοι. Εἰ δὲ μηδὲν θεῖον αὐτόθεν ἐμφαίνεται ἀπὸ τῆς Ἀσκληπιοῦ ἰατρικῆς καὶ Ἀπόλο λωνος μαντικῆς, πῶς εὐλόγως ἄν τις, ἵνα καὶ δῶ ταῦθ' οὕτως ἔχειν, ὡς θεοὺς αὐτοὺς σέβοι ἂν καθα ρούς τινας ; καὶ μάλισθ', ὅτε διὰ τοῦ Πυθίου στομίου περικαθεζομένῃ τῇ καλουμένῃ προφήτιδι πνεῦμα διὰ τῶν γυναικείων (17) ὑπεισέρχεται το μαντικὸν ὁ Ἱππώνακτι καὶ ᾿Αρχιλόχῳ αἰσχρῶς ἐπιτρεπτέον γρά- φειν. Κηφισίδωρος γοῦν, ὁ Ισοκράτους τοῦ δήτορος μαθητής, ἐν τῷ τρίτῳ τῶν πρὸς Ἀριστοτέ Την, λέγει, ὅτι εύροι τις ἂν ὑπὸ τῶν ἄλλων ποιη- τῶν ἢ καὶ σοφιστῶν ἐν ἢ δύω γ' οὖν πονηρῶς εἰρη μένα, σἷα παρὰ μὲν ᾿Αρχιλόχῳ τὸ, Πάντ' ἄνδρ' ἀποσκολύπτειν. • άποσχολύπτειν, Καὶ γὰρ Δίφιλος ὁ κωμωδιοποιός πε- ποίηκεν ἐν Σαπφοί δράματι Σαπφοῦς ἐραστὰς Αρχί- λοχον καὶ Ἱππώνακτα. « Μέμψαιτο δ' ἄν τις Αρχιλόχου μὲν τὴν ὑπόθεσιν. • Αρχίλ. Αρχίλοχον τὸν ποιητὴν ἐν Λακεδαίμονι γενόμενον αὐτῆς ὥρας ἐδίωξαν, διότι ἐπέγνωσαν αὐτὸν πεποιη- κότα, ὡς κρεῖττόν ἐστιν ἀποβαλεῖν τὰ ὅπλα ἢ ἀπο- θανείν. Ασπίδι μέν Σαΐων τις ἀγάλλεται, ἣν περὶ [θάρι Εντὸς ἀμώμητον κάλλιπον οὐκ ἐθέλων. Αστὶς ἐκείνη ..... Εῤῥέτω ἐξ αὖθις κτήσομαι οὐ κακίω. ἠλέει τεθνεῶτα· καὶ ταῦτα ἐν τῷ πολέμῳ, ἔνθα δή- που ξυνὸς Ἐνυάλιος. • Ο γὰρ ἀποκτείνας ἐν τῇ μάχῃ τὸν ᾿Αρχίλοχον ἐκαλεῖτο Καλλώνδης (ὡς ἔοικεν)· ἦν δ᾽ αὐτῷ Κόραξ ἐπωνύμιον. Εκβληθεὶς δὲ τὸ πρῶτον ὑπὸ τῆς Πυθίας, ὡς ἱερὸν ἄνδρα τῶν Μουσῶν ἀνῃρηκώς, εἶτα χρησά- μενος λιταῖς τισι καὶ προτροπαῖς, μετὰ δικαιολογίας ἐκελεύσθη, πορευθεὶς ἐπὶ τὴν τοῦ τέττιγος οἴκησιν, ἱλάσασθαι τὴν τοῦ ᾿Αρχιλόχου ψυχήν. • Αθάνατός σοι παῖς, καὶ ἀοίδιμος, ὦ Τελέσικλες, Εσσετ' ἐν ἀνθρώποις. Ὁ δὲ παῖς ἦν Αρχίλοχος. ἡ διὰ τῶν μου CONTRA CELSUM, LIB. III. A dicus opem afferre noluisset; adeo corrupti eorum numerum tertium. c Quinetiam Hipponacti et Archilocho tam turpiter scribere concedendum est. » Athen., lil. C st, cap. : Cephisidorus Isocratis oratoris discipulus libro tertio sui operis adversus Aristotelem, inquit re- periri posse unum vel alterum dictum, quæ a sum- mis poetis, atque sophistis, parum recte sint pro- nuntiata, veluti apud Archilochum, Omnes homines esse deglubendos. › • Est enim inquit Casaubonus, illi Neronis simile, quod refert Suetonius. Ex nonnul- lis, inquit, comperi persuasissimum labuisse eum, neminem hominem judicum, aut ulla corporis parte parum esse. » Elenim Diphilus comicus in fabula Sappho amatores ejus inducit Archilo- hum et Hipponactein. » Athen., lib. xii, cap. 8. Plutarch, De audit. : Reprehenderit autem quispiam Archilochi argumentum. . Vide Suidam in el Eusebiuni, lib. v, cap. 32, 33. Ex Varronie et Plutarcho constat cumdem Lacedæmone expulsun fuisse, non tantum quia virulentus et inverecundus erat, ut visum est Vossio (libro De poet. Grac.), sed quod fugere potius, quam fortiter dimicare, in isthoc quod scripsit carmine, militibus persuasit. D erant mores. Et in Pythii oraculis invenias imperata quædam rationi minime consentanea. Ilo- rum duo exempla in præsentia referam. Cleome - dem, ni fallor, pugilem æquis cumn diis honoribus coli jussit, nescio quid admiratus in ejus pugilatione; Pythagoram vero et Socratem eodem ac pugilem honore non dignatus est. Deinde cum Archilochum vocat Musarum cultorem, hominem in pessimo iin- purissimoque argumento sua poetice usum et im- puris inquinatisque moribus viventem: prædicavit pium, quatenus erat cultor Musarum, quæ pro dea- bus habebantur. Haud scio tamen an vel unus e multis pium appellaret, qui non esset omni mode- stia et virtute ornatus; et an probus quispiam tur- pia illa diceret, quibus iambici versus Archilochi referciuntur. Jam si nihil divinum per se indicat aut Æsculapii ars medica aut Apollinis divina- tio, quomo lo recte quis illos, etiamsi illis artibus præditos esse concederem, ut deos puros venere- tur? quando præsertim in eam quam vocant pro- phetidem ori Pythii specus insidentem divinus ille spiritus Apollinis, spiritus purus et omni terrestri concretione liber, per locos muliebres subrepat. «Archilochum poetam, cum is venisset Spartam, eadem hora ex- pulerunt, quod in carmine quodam eum scripsisse intellexissent, praestare arma abjicere quam mori: Nunc aliquis nostra se ex hostibus aspide jactet Sub vepre quam reliqui invitus integram. Illa quidem valeat. Nunc ipse a clade superstes. Emam suo non deteriorem tempore. « Plutarch. in Lacon. instil., SPENCER. Pythius mortuuin etiam mi- seratus est; idque in hello, ubi Mars communis est. » Plutarch., libro De his qui sero a Numine puniun- tur : is enim qui Archilochum in pugna interfecit, Calliondas nomine fuit, cognomento Corax. Is primum ejectus a Py- thia, ut qui Musis sacrum virum necassel, usus deinde supplicibus precibus et obsecrationibus cum excusatione sui, jussus est proficisci ad Tettigis habitationem, ibique animam Archilochi placare. Plin., lib. vit, cap. 29; ŒEnomaus apud Eusebium, lib. v, cap. 33, Evang. præpar. Immortalis erit tibi filius, o Telesicles, Eternumque cani dignus. • Filius iste Archilochus erat. • SPENCER. initio Catene Ghislerii in Jeremiam inter varia pro- phetiarum genera commemoratur, (15) ἐπὶ τοῦ παρόντος παραθήσομαι, ὅτι Κλεομή- (13) Δύω. Heschelius in textu, δυεῖν. (14) Κλεομήδην. Vide adnotationes ad hujus libri (15) Αρχίλοχον. Clem. Αlex. Strom. 1 : Ἔτι δὲ (16) Εὐσεβῆ τινα. Suid. in Αρχίλ. : Ο Πύθιος (17) Διὰ τῶν γυναικείων. Αpud Chrysostomum
Χριστιανοῖς δὲ μεμαθηκόσι τὴν αἰώνιον αὐτοῖς εἶναι ζωὴν ἐν τῷ γινώσκειν τὸν μόνον ἐπὶ πᾶσιν ἀληθινὸν θεὸν καὶ ὃν ἐκεῖνος ἀπέστειλεν Ἰησοῦν Χριστόν, μαθοῦσι δὲ καὶ ὅτι πάντες μὲν οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν εἰσι δαιμόνια λίχνα καὶ περὶ τὰς θυσίας καὶ τὰ αἵματα καὶ τὰς ἀπὸ τῶν θυσιῶν ἀποφορὰς καλινδούμενα ἐπὶ ἀπάτῃ τῶν μὴ προσπεφευγότων τῷ ἐπὶ πᾶσι θεῷ, οἱ δὲ τοῦ θεοῦ θεῖοι καὶ ἅγιοι ἄγγελοι ἄλλης εἰσὶ φύσεως καὶ προαιρέσεως παρὰ τοὺς ἐπὶ γῆς πάντας δαίμονας, καὶ ὅτι οὗτοι σφόδρα ὀλίγοις γινώσκονται τοῖς περὶ τῶν τοιούτων συνετῶς καὶ ἐπιμελῶς ζητήσασιν, ἐὰν παραβάλῃς Ἀπόλλωνα καὶ Δία ἤ τινα τῶν μετὰ κνίσσης καὶ αἵματος καὶ θυσιῶν προσκυνουμένων, οὐκ ἀνέξονται· τινὲς μὲν διὰ τὴν πολλὴν ἁπλότητα μὴ εἰδότες μὲν δοῦναι λόγον περὶ ὧν ποιοῦσιν εὐγνωμόνως δὲ τηροῦντες ἃ παρειλήφασιν, ἕτεροι δὲ μετ’ οὐκ εὐκαταφρονήτων λόγων ἀλλὰ καὶ βαθυτέρων καί, ὡς ἂν εἴποι τις Ἕλλην, ἐσωτερικῶν καὶ ἐποπτικῶν, ἐν οἷς πολύς ἐστι λόγος περὶ θεοῦ καὶ τῶν τετιμημένων ἀπὸ θεοῦ διὰ τοῦ μονογενοῦς θεοῦ λόγου μετοχῇ θεότητος διὰ τοῦτο δὲ καὶ ὀνόματι.
ξίων τοῦ ζῆν θεραπεύεσθαι λεγομένων· οὓς οὐκ ἂν οὐδ᾽ ὁ σοφὸς ἰατρὸς ὢν θεραπεῦσαι ἠθέλησεν ἀκαθη- κόντως ζῶντας. Καὶ ἐν τοῖς χρησμοῖς δὲ τοῦ Πυθίου εὕροις ἂν προστασσόμενά τινα οὐκ εὐλογα. Των δύω δην (14) μὲν οἶμαι τὸν πύκτην ἰσοθέοις τιμαῖς ἐκέ λευε τιμᾶσθαι, οὐκ οἶδ' ὅ τι ποτὲ σεμνὸν ἰδὼν ἐν τῇ πυκτικῇ αὐτοῦ, οὔτε δὲ Πυθαγόραν, οὔτε Σωκράτην ἐτίμησε ταῖς τιμαῖς τοῦ πύκτου. Ἀλλὰ καὶ Μουσῶν θεράποντα εἰπὼν τὸν ᾿Αρχίλοχον (15), ἄνδρα ἐν και κίστῃ καὶ ἀσελγεστάτῃ ὑποθέσει ἐπιδειξάμενον τὴν ἑαυτοῦ ποιητικὴν, καὶ ἦθος ἀσελγὲς καὶ ἀκάθαρτον παραστήσαντα, ὅσον ἐπὶ τῷ θεράποντα εἶναι Μουσῶν, νομιζομένων εἶναι θεῶν, εὐσεβῆ τινα (16) ανηγόρευ- σεν. Οὐκ οἶδα δὲ εἰ καὶ ὁ τυχὼν τὸν εὐσεβῆ φήσει μὴ πάσῃ κεκοσμῆσθαι μετριότητι καὶ ἀρετῇ καὶ κό- Β σμιας τοιαῦτα λέγοι ἂν ὁποῖα περιέχουσιν οἱ μή σεμ- νοὶ τοῦ ᾿Αρχιλόχου Ιαμβοι. Εἰ δὲ μηδὲν θεῖον αὐτόθεν ἐμφαίνεται ἀπὸ τῆς Ἀσκληπιοῦ ἰατρικῆς καὶ Ἀπόλο λωνος μαντικῆς, πῶς εὐλόγως ἄν τις, ἵνα καὶ δῶ ταῦθ' οὕτως ἔχειν, ὡς θεοὺς αὐτοὺς σέβοι ἂν καθα ρούς τινας ; καὶ μάλισθ', ὅτε διὰ τοῦ Πυθίου στομίου περικαθεζομένῃ τῇ καλουμένῃ προφήτιδι πνεῦμα διὰ τῶν γυναικείων (17) ὑπεισέρχεται το μαντικὸν ὁ Ἱππώνακτι καὶ ᾿Αρχιλόχῳ αἰσχρῶς ἐπιτρεπτέον γρά- φειν. Κηφισίδωρος γοῦν, ὁ Ισοκράτους τοῦ δήτορος μαθητής, ἐν τῷ τρίτῳ τῶν πρὸς Ἀριστοτέ Την, λέγει, ὅτι εύροι τις ἂν ὑπὸ τῶν ἄλλων ποιη- τῶν ἢ καὶ σοφιστῶν ἐν ἢ δύω γ' οὖν πονηρῶς εἰρη μένα, σἷα παρὰ μὲν ᾿Αρχιλόχῳ τὸ, Πάντ' ἄνδρ' ἀποσκολύπτειν. • άποσχολύπτειν, Καὶ γὰρ Δίφιλος ὁ κωμωδιοποιός πε- ποίηκεν ἐν Σαπφοί δράματι Σαπφοῦς ἐραστὰς Αρχί- λοχον καὶ Ἱππώνακτα. « Μέμψαιτο δ' ἄν τις Αρχιλόχου μὲν τὴν ὑπόθεσιν. • Αρχίλ. Αρχίλοχον τὸν ποιητὴν ἐν Λακεδαίμονι γενόμενον αὐτῆς ὥρας ἐδίωξαν, διότι ἐπέγνωσαν αὐτὸν πεποιη- κότα, ὡς κρεῖττόν ἐστιν ἀποβαλεῖν τὰ ὅπλα ἢ ἀπο- θανείν. Ασπίδι μέν Σαΐων τις ἀγάλλεται, ἣν περὶ [θάρι Εντὸς ἀμώμητον κάλλιπον οὐκ ἐθέλων. Αστὶς ἐκείνη ..... Εῤῥέτω ἐξ αὖθις κτήσομαι οὐ κακίω. ἠλέει τεθνεῶτα· καὶ ταῦτα ἐν τῷ πολέμῳ, ἔνθα δή- που ξυνὸς Ἐνυάλιος. • Ο γὰρ ἀποκτείνας ἐν τῇ μάχῃ τὸν ᾿Αρχίλοχον ἐκαλεῖτο Καλλώνδης (ὡς ἔοικεν)· ἦν δ᾽ αὐτῷ Κόραξ ἐπωνύμιον. Εκβληθεὶς δὲ τὸ πρῶτον ὑπὸ τῆς Πυθίας, ὡς ἱερὸν ἄνδρα τῶν Μουσῶν ἀνῃρηκώς, εἶτα χρησά- μενος λιταῖς τισι καὶ προτροπαῖς, μετὰ δικαιολογίας ἐκελεύσθη, πορευθεὶς ἐπὶ τὴν τοῦ τέττιγος οἴκησιν, ἱλάσασθαι τὴν τοῦ ᾿Αρχιλόχου ψυχήν. • Αθάνατός σοι παῖς, καὶ ἀοίδιμος, ὦ Τελέσικλες, Εσσετ' ἐν ἀνθρώποις. Ὁ δὲ παῖς ἦν Αρχίλοχος. ἡ διὰ τῶν μου CONTRA CELSUM, LIB. III. A dicus opem afferre noluisset; adeo corrupti eorum numerum tertium. c Quinetiam Hipponacti et Archilocho tam turpiter scribere concedendum est. » Athen., lil. C st, cap. : Cephisidorus Isocratis oratoris discipulus libro tertio sui operis adversus Aristotelem, inquit re- periri posse unum vel alterum dictum, quæ a sum- mis poetis, atque sophistis, parum recte sint pro- nuntiata, veluti apud Archilochum, Omnes homines esse deglubendos. › • Est enim inquit Casaubonus, illi Neronis simile, quod refert Suetonius. Ex nonnul- lis, inquit, comperi persuasissimum labuisse eum, neminem hominem judicum, aut ulla corporis parte parum esse. » Elenim Diphilus comicus in fabula Sappho amatores ejus inducit Archilo- hum et Hipponactein. » Athen., lib. xii, cap. 8. Plutarch, De audit. : Reprehenderit autem quispiam Archilochi argumentum. . Vide Suidam in el Eusebiuni, lib. v, cap. 32, 33. Ex Varronie et Plutarcho constat cumdem Lacedæmone expulsun fuisse, non tantum quia virulentus et inverecundus erat, ut visum est Vossio (libro De poet. Grac.), sed quod fugere potius, quam fortiter dimicare, in isthoc quod scripsit carmine, militibus persuasit. D erant mores. Et in Pythii oraculis invenias imperata quædam rationi minime consentanea. Ilo- rum duo exempla in præsentia referam. Cleome - dem, ni fallor, pugilem æquis cumn diis honoribus coli jussit, nescio quid admiratus in ejus pugilatione; Pythagoram vero et Socratem eodem ac pugilem honore non dignatus est. Deinde cum Archilochum vocat Musarum cultorem, hominem in pessimo iin- purissimoque argumento sua poetice usum et im- puris inquinatisque moribus viventem: prædicavit pium, quatenus erat cultor Musarum, quæ pro dea- bus habebantur. Haud scio tamen an vel unus e multis pium appellaret, qui non esset omni mode- stia et virtute ornatus; et an probus quispiam tur- pia illa diceret, quibus iambici versus Archilochi referciuntur. Jam si nihil divinum per se indicat aut Æsculapii ars medica aut Apollinis divina- tio, quomo lo recte quis illos, etiamsi illis artibus præditos esse concederem, ut deos puros venere- tur? quando præsertim in eam quam vocant pro- phetidem ori Pythii specus insidentem divinus ille spiritus Apollinis, spiritus purus et omni terrestri concretione liber, per locos muliebres subrepat. «Archilochum poetam, cum is venisset Spartam, eadem hora ex- pulerunt, quod in carmine quodam eum scripsisse intellexissent, praestare arma abjicere quam mori: Nunc aliquis nostra se ex hostibus aspide jactet Sub vepre quam reliqui invitus integram. Illa quidem valeat. Nunc ipse a clade superstes. Emam suo non deteriorem tempore. « Plutarch. in Lacon. instil., SPENCER. Pythius mortuuin etiam mi- seratus est; idque in hello, ubi Mars communis est. » Plutarch., libro De his qui sero a Numine puniun- tur : is enim qui Archilochum in pugna interfecit, Calliondas nomine fuit, cognomento Corax. Is primum ejectus a Py- thia, ut qui Musis sacrum virum necassel, usus deinde supplicibus precibus et obsecrationibus cum excusatione sui, jussus est proficisci ad Tettigis habitationem, ibique animam Archilochi placare. Plin., lib. vit, cap. 29; ŒEnomaus apud Eusebium, lib. v, cap. 33, Evang. præpar. Immortalis erit tibi filius, o Telesicles, Eternumque cani dignus. • Filius iste Archilochus erat. • SPENCER. initio Catene Ghislerii in Jeremiam inter varia pro- phetiarum genera commemoratur, (15) ἐπὶ τοῦ παρόντος παραθήσομαι, ὅτι Κλεομή- (13) Δύω. Heschelius in textu, δυεῖν. (14) Κλεομήδην. Vide adnotationes ad hujus libri (15) Αρχίλοχον. Clem. Αlex. Strom. 1 : Ἔτι δὲ (16) Εὐσεβῆ τινα. Suid. in Αρχίλ. : Ο Πύθιος (17) Διὰ τῶν γυναικείων. Αpud Chrysostomum
Πολὺς δὲ ὁ λόγος καὶ ὁ περὶ τῶν θείων ἀγγέλων καὶ ὁ περὶ τῶν ἐναντίων μὲν τῇ ἀληθείᾳ ἠπατημένων δὲ καὶ ἐξ ἀπάτης ἑαυτοὺς ἀναγορευόντων θεοὺς ἢ ἀγγέλους θεοῦ ἢ δαίμονας ἀγαθοὺς ἢ ἥρωας ἐκ μεταβολῆς συστάντας ἀγαθῆς ἀνθρωπίνης ψυχῆς. Οἱ δὲ τοιοῦτοι Χριστιανοὶ καὶ κατασκευάσουσιν ὅτι, ὥσπερ πολλοὶ ἐν φιλοσοφίᾳ δοκοῦσιν εἶναι ἐν ἀληθείᾳ, ἤτοι ἑαυτοὺς κατασοφισάμενοι λόγοις πιθανοῖς ἢ τοῖς ὑφ’ ἑτέρων προσαγομένοις καὶ εὑρεθεῖσι συγκαταθέμενοι προπετῶς, οὕτως εἰσὶ καὶ ἐν ταῖς ἔξω σωμάτων ψυχαῖς καὶ ἀγγέλοις καὶ δαίμοσί τινες, ὑπὸ τῶν πιθανοτήτων ἑλκυσθέντες πρὸς τὸ ἑαυτοὺς ἀναγορεῦσαι θεούς. Καὶ διὰ τοὺς τοιούτους γε λόγους κατὰ τὸ ἀκριβὲς τελείως ἐν ἀνθρώποις μὴ δυναμένους εὑρεθῆναι ἀσφαλὲς ἐνομίσθη τὸ μηδενὶ ἑαυτὸν ἐμπιστεῦσαι ἄνθρωπον ὄντα ὡς θεῷ, πλὴν μόνου τοῦ ἐπὶ πᾶσιν ὡς διαιτητοῦ, τοῦ βαθύτατα ταῦτα καὶ θεωρήσαντος καὶ ὀλίγοις παραδόντος Ἰησοῦ Χριστοῦ. [Περὶ μὲν οὖν τοῦ Ἀντινόου ἤ τινος ἄλλου τοιούτου, εἴτε παρ’ Αἰγυπτίοις εἴτε παρ’ Ἕλλησι, πίστις ἐστίν, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, ἀτυχής·
ξίων τοῦ ζῆν θεραπεύεσθαι λεγομένων· οὓς οὐκ ἂν οὐδ᾽ ὁ σοφὸς ἰατρὸς ὢν θεραπεῦσαι ἠθέλησεν ἀκαθη- κόντως ζῶντας. Καὶ ἐν τοῖς χρησμοῖς δὲ τοῦ Πυθίου εὕροις ἂν προστασσόμενά τινα οὐκ εὐλογα. Των δύω δην (14) μὲν οἶμαι τὸν πύκτην ἰσοθέοις τιμαῖς ἐκέ λευε τιμᾶσθαι, οὐκ οἶδ' ὅ τι ποτὲ σεμνὸν ἰδὼν ἐν τῇ πυκτικῇ αὐτοῦ, οὔτε δὲ Πυθαγόραν, οὔτε Σωκράτην ἐτίμησε ταῖς τιμαῖς τοῦ πύκτου. Ἀλλὰ καὶ Μουσῶν θεράποντα εἰπὼν τὸν ᾿Αρχίλοχον (15), ἄνδρα ἐν και κίστῃ καὶ ἀσελγεστάτῃ ὑποθέσει ἐπιδειξάμενον τὴν ἑαυτοῦ ποιητικὴν, καὶ ἦθος ἀσελγὲς καὶ ἀκάθαρτον παραστήσαντα, ὅσον ἐπὶ τῷ θεράποντα εἶναι Μουσῶν, νομιζομένων εἶναι θεῶν, εὐσεβῆ τινα (16) ανηγόρευ- σεν. Οὐκ οἶδα δὲ εἰ καὶ ὁ τυχὼν τὸν εὐσεβῆ φήσει μὴ πάσῃ κεκοσμῆσθαι μετριότητι καὶ ἀρετῇ καὶ κό- Β σμιας τοιαῦτα λέγοι ἂν ὁποῖα περιέχουσιν οἱ μή σεμ- νοὶ τοῦ ᾿Αρχιλόχου Ιαμβοι. Εἰ δὲ μηδὲν θεῖον αὐτόθεν ἐμφαίνεται ἀπὸ τῆς Ἀσκληπιοῦ ἰατρικῆς καὶ Ἀπόλο λωνος μαντικῆς, πῶς εὐλόγως ἄν τις, ἵνα καὶ δῶ ταῦθ' οὕτως ἔχειν, ὡς θεοὺς αὐτοὺς σέβοι ἂν καθα ρούς τινας ; καὶ μάλισθ', ὅτε διὰ τοῦ Πυθίου στομίου περικαθεζομένῃ τῇ καλουμένῃ προφήτιδι πνεῦμα διὰ τῶν γυναικείων (17) ὑπεισέρχεται το μαντικὸν ὁ Ἱππώνακτι καὶ ᾿Αρχιλόχῳ αἰσχρῶς ἐπιτρεπτέον γρά- φειν. Κηφισίδωρος γοῦν, ὁ Ισοκράτους τοῦ δήτορος μαθητής, ἐν τῷ τρίτῳ τῶν πρὸς Ἀριστοτέ Την, λέγει, ὅτι εύροι τις ἂν ὑπὸ τῶν ἄλλων ποιη- τῶν ἢ καὶ σοφιστῶν ἐν ἢ δύω γ' οὖν πονηρῶς εἰρη μένα, σἷα παρὰ μὲν ᾿Αρχιλόχῳ τὸ, Πάντ' ἄνδρ' ἀποσκολύπτειν. • άποσχολύπτειν, Καὶ γὰρ Δίφιλος ὁ κωμωδιοποιός πε- ποίηκεν ἐν Σαπφοί δράματι Σαπφοῦς ἐραστὰς Αρχί- λοχον καὶ Ἱππώνακτα. « Μέμψαιτο δ' ἄν τις Αρχιλόχου μὲν τὴν ὑπόθεσιν. • Αρχίλ. Αρχίλοχον τὸν ποιητὴν ἐν Λακεδαίμονι γενόμενον αὐτῆς ὥρας ἐδίωξαν, διότι ἐπέγνωσαν αὐτὸν πεποιη- κότα, ὡς κρεῖττόν ἐστιν ἀποβαλεῖν τὰ ὅπλα ἢ ἀπο- θανείν. Ασπίδι μέν Σαΐων τις ἀγάλλεται, ἣν περὶ [θάρι Εντὸς ἀμώμητον κάλλιπον οὐκ ἐθέλων. Αστὶς ἐκείνη ..... Εῤῥέτω ἐξ αὖθις κτήσομαι οὐ κακίω. ἠλέει τεθνεῶτα· καὶ ταῦτα ἐν τῷ πολέμῳ, ἔνθα δή- που ξυνὸς Ἐνυάλιος. • Ο γὰρ ἀποκτείνας ἐν τῇ μάχῃ τὸν ᾿Αρχίλοχον ἐκαλεῖτο Καλλώνδης (ὡς ἔοικεν)· ἦν δ᾽ αὐτῷ Κόραξ ἐπωνύμιον. Εκβληθεὶς δὲ τὸ πρῶτον ὑπὸ τῆς Πυθίας, ὡς ἱερὸν ἄνδρα τῶν Μουσῶν ἀνῃρηκώς, εἶτα χρησά- μενος λιταῖς τισι καὶ προτροπαῖς, μετὰ δικαιολογίας ἐκελεύσθη, πορευθεὶς ἐπὶ τὴν τοῦ τέττιγος οἴκησιν, ἱλάσασθαι τὴν τοῦ ᾿Αρχιλόχου ψυχήν. • Αθάνατός σοι παῖς, καὶ ἀοίδιμος, ὦ Τελέσικλες, Εσσετ' ἐν ἀνθρώποις. Ὁ δὲ παῖς ἦν Αρχίλοχος. ἡ διὰ τῶν μου CONTRA CELSUM, LIB. III. A dicus opem afferre noluisset; adeo corrupti eorum numerum tertium. c Quinetiam Hipponacti et Archilocho tam turpiter scribere concedendum est. » Athen., lil. C st, cap. : Cephisidorus Isocratis oratoris discipulus libro tertio sui operis adversus Aristotelem, inquit re- periri posse unum vel alterum dictum, quæ a sum- mis poetis, atque sophistis, parum recte sint pro- nuntiata, veluti apud Archilochum, Omnes homines esse deglubendos. › • Est enim inquit Casaubonus, illi Neronis simile, quod refert Suetonius. Ex nonnul- lis, inquit, comperi persuasissimum labuisse eum, neminem hominem judicum, aut ulla corporis parte parum esse. » Elenim Diphilus comicus in fabula Sappho amatores ejus inducit Archilo- hum et Hipponactein. » Athen., lib. xii, cap. 8. Plutarch, De audit. : Reprehenderit autem quispiam Archilochi argumentum. . Vide Suidam in el Eusebiuni, lib. v, cap. 32, 33. Ex Varronie et Plutarcho constat cumdem Lacedæmone expulsun fuisse, non tantum quia virulentus et inverecundus erat, ut visum est Vossio (libro De poet. Grac.), sed quod fugere potius, quam fortiter dimicare, in isthoc quod scripsit carmine, militibus persuasit. D erant mores. Et in Pythii oraculis invenias imperata quædam rationi minime consentanea. Ilo- rum duo exempla in præsentia referam. Cleome - dem, ni fallor, pugilem æquis cumn diis honoribus coli jussit, nescio quid admiratus in ejus pugilatione; Pythagoram vero et Socratem eodem ac pugilem honore non dignatus est. Deinde cum Archilochum vocat Musarum cultorem, hominem in pessimo iin- purissimoque argumento sua poetice usum et im- puris inquinatisque moribus viventem: prædicavit pium, quatenus erat cultor Musarum, quæ pro dea- bus habebantur. Haud scio tamen an vel unus e multis pium appellaret, qui non esset omni mode- stia et virtute ornatus; et an probus quispiam tur- pia illa diceret, quibus iambici versus Archilochi referciuntur. Jam si nihil divinum per se indicat aut Æsculapii ars medica aut Apollinis divina- tio, quomo lo recte quis illos, etiamsi illis artibus præditos esse concederem, ut deos puros venere- tur? quando præsertim in eam quam vocant pro- phetidem ori Pythii specus insidentem divinus ille spiritus Apollinis, spiritus purus et omni terrestri concretione liber, per locos muliebres subrepat. «Archilochum poetam, cum is venisset Spartam, eadem hora ex- pulerunt, quod in carmine quodam eum scripsisse intellexissent, praestare arma abjicere quam mori: Nunc aliquis nostra se ex hostibus aspide jactet Sub vepre quam reliqui invitus integram. Illa quidem valeat. Nunc ipse a clade superstes. Emam suo non deteriorem tempore. « Plutarch. in Lacon. instil., SPENCER. Pythius mortuuin etiam mi- seratus est; idque in hello, ubi Mars communis est. » Plutarch., libro De his qui sero a Numine puniun- tur : is enim qui Archilochum in pugna interfecit, Calliondas nomine fuit, cognomento Corax. Is primum ejectus a Py- thia, ut qui Musis sacrum virum necassel, usus deinde supplicibus precibus et obsecrationibus cum excusatione sui, jussus est proficisci ad Tettigis habitationem, ibique animam Archilochi placare. Plin., lib. vit, cap. 29; ŒEnomaus apud Eusebium, lib. v, cap. 33, Evang. præpar. Immortalis erit tibi filius, o Telesicles, Eternumque cani dignus. • Filius iste Archilochus erat. • SPENCER. initio Catene Ghislerii in Jeremiam inter varia pro- phetiarum genera commemoratur, (15) ἐπὶ τοῦ παρόντος παραθήσομαι, ὅτι Κλεομή- (13) Δύω. Heschelius in textu, δυεῖν. (14) Κλεομήδην. Vide adnotationes ad hujus libri (15) Αρχίλοχον. Clem. Αlex. Strom. 1 : Ἔτι δὲ (16) Εὐσεβῆ τινα. Suid. in Αρχίλ. : Ο Πύθιος (17) Διὰ τῶν γυναικείων. Αpud Chrysostomum
PG 11:969περὶ δὲ τοῦ Ἰησοῦ ἤτοι δόξασα ἂν εἶναι εὐτυχὴς ἢ καὶ βεβασανισμένως ἐξητασμένη, δοκοῦσα μὲν εὐτυχὴς παρὰ τοῖς πολλοῖς βεβασανισμένως δὲ ἐξηταςμένη παρὰ πάνυ ὀλιγωτάτοις. Κἂν λέγω δέ τινα πίστιν εἶναι, ὡς ἂν οἱ πολλοὶ ὀνομάσαιεν, εὐτυχῆ, καὶ περὶ ταύτης ἀναφέρω τὸν λόγον ἐπὶ τὸν εἰδότα θεὸν τὰς αἰτίας τῶν ἑκάστῳ μεμερισμένων ἐπιδημοῦντι τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώπων. Καὶ Ἕλληνες δὲ φήσουσι καὶ ἐν τοῖς νομιζομένοις εἶναι σοφωτάτοις κατὰ πολλὰ τὴν εὐτυχίαν εἶναι αἰτίαν, οἷον περὶ διδασκάλων τοιῶνδε καὶ τοῦ περιπεσεῖν τοῖς κρείττοσιν, ὄντων καὶ τῶν τὰς ἐναντίας αἱρέσεις διδασκόντων, καὶ περὶ ἀνατροφῆς τῆς ἐν βελτίοσι. Πολλοῖς γὰρ καὶ τὰ τῆς ἀνατροφῆς ἐν τοιούτοις γεγένηται, ὡς μηδὲ φαντασίαν ἐπιτραπῆναι τῶν κρειττόνων λαβεῖν ἀλλ’ ἀεὶ καὶ ἐκ πρώτης ἡλικίας ἤτοι ἐν παιδικοῖς εἶναι ἀκολάστων ἀνδρῶν ἢ δεσποτῶν ἢ ἐν ἄλλῃ τινὶ κωλυούσῃ ἀναβλέπειν τὴν ψυχὴν κακοδαιμονίᾳ. Τὰς δὲ περὶ τούτων αἰτίας πάντως μὲν εἰκὸς εἶναι ἐν τοῖς τῆς προνοίας λόγοις, πίπτειν δὲ αὐτὰς εἰς ἀνθρώπους οὐκ εὐχερές. Ἔδοξε δέ μοι ταῦτα διὰ μέσου ἐν παρεκβάσει εἰρηκέναι διὰ τὸ τοσοῦτόν τι ποιεῖ πίστις ὁποία δὴ προκατασχοῦσα.
Α Απόλλων τὸ καθαρὸν ἀπὸ γηίνου σώματος. Οὐδὲν δὲ ρίων μαντευομένη Πυθία. τὸ μαντικὸν τοῦ ᾿Απόλλωνος τὸ καθαρόν, ὁ ᾿Απόλλων, ὰ τὸ πνεῦμα. ὁ ᾿Απόλλων, τὸ καθαρόν. περιτιθέμενος. μένειν. τοιοῦτον ἡμεῖς περὶ τοῦ Ἰησοῦ καὶ τῆς δυνάμεως αυτ τοῦ δοξάζομεν. Τὸ γὰρ γεγεννημένον ἀπὸ τῆς Παρ- θένου σῶμα ἦν ἀπὸ τῆς ἀνθρωπίνης ύλης συνεστη πός, δεκτικὸν τῶν ἀνθρωπίνων τραυμάτων καὶ θανά του. Ἴδωμεν δὲ καὶ ἃ μετὰ ταῦτα λέγει ὁ Κέλσος παρα τιθέμενος (18) ἀπὸ ἱστοριῶν παράδοξα, καὶ καθ᾿ αὐτὰ μὲν ἀπίστοις ἐοικότα, ὑπ' αὐτοῦ δὲ οὐκ ἀπιστούμενα, ὅσον γε ἐπὶ τῇ λέξει αὐτοῦ. Καὶ πρῶτόν γε τὰ περὶ τὸν Προκοννήσιον Αριστέαν, περὶ οὗ ταῦτά φησιν· «Εἶτ᾽ Αριστέαν μὲν Προκοννήσιον ἀφανισθέντα τε οὕτω δαι μονίως ἐξ ἀνθρώπων, καὶ αὖθις ἐναργώς φανέντα, καὶ πολλοῖς ὕστερον χρόνοις πολλαχοῦ τῆς οἰκουμέ τῆς ἐπιδημήσαντα, καὶ θαυμαστὰ (19) ἀναγγείλαντα, καὶ τοῦ ᾿Απόλλωνος ἐπισκήψαντος Μεταποντίνοις ἐν θεῶν μοίρα νέμειν (20) τὸν ᾿Αριστέαν, τοῦτον οὐδεὶς Ετι νομίζει θεόν. » Εοικε δ' ειληφέναι τὴν ἱστορίαν ἀπὸ Πινδάρου καὶ 'Ηροδότου (21). Αρκεῖ δὲ νῦν τὴν Ηροδότου παραθέσθαι λέξιν ἀπὸ τῆς τετάρτης τῶν Ἱστοριῶν οὕτω περὶ αὐτοῦ ἔχουσαν· « Καὶ ὅθεν μὲν ἦν Ἀριστέης ὁ ταῦτα εἶπας, εἴρηκα· δν δὲ (22) περί αὐτοῦ λόγον ἤκουον ἐν Προκοννήσῳ καὶ Κυζίκῳ, λέο ξω. Ἀριστέην γὰρ λέγουσιν εόντα τῶν ἀστῶν οὐδε νός γένεος (23) ὑποδεέστερον, εἰσελθόντα ἐς ανα φήϊον ἐν Προκοννήσῳ, ἀποθανεῖν· καὶ τὸν κναφέα, κατακληίσαντα τὸ ἐργαστήριον, οίχεσθαι ἀγγελέοντα τοῖς προσήκουσι τῷ νεκρῷ (24). Εσκεδασμένου δὲ ἤδη τοῦ λόγου ἀνὰ τὴν πόλιν, ὡς τεθνεὼς εἴη ὁ Ἀριστέης· ἐς ἀμφισβασίας τοῖς λέγουσιν ἀφικέσθαι ἄνδρα Κυζικηνόν, ἥκοντα ἐξ ᾿Αρτάκης πόλεως, φάντα συντυχεῖν τέ οἱ ἰόντι ἐπὶ Κυζίκου, καὶ ἐς λόγους ἀφικέσθαι. Καὶ τοῦτον μὲν ἐντεταμένως (25) αμφις- βατέειν· τοὺς δὲ προσήκοντας τῷ νέκυῖ, ἐπὶ τὸ κνα- φήϊον παρεῖναι, ἔχοντας τὰ πρόσφορα ὡς ἀναιρησο μένους· ἀνοιχθέντος δὲ τοῦ οἰκήματος, οὔτε ζῶντα οὔτε τεθνεῶτα φαίνεσθαι Αριστέην. Μετὰ δὲ ἑβδόμῳ ἔτει φανέντα αὐτὸν εἰς Προκόννησον, ποιῆσαι τὰ ἔπεα ταῦτα, ὰ δὴ νῦν ὑπὸ Ἑλλήνων Αριμάσπεια καλέεται, ποιήσαντα δὲ ἀφανισθῆναι τὸ δεύτερον. Ταῦτα μὲν οὖν αἱ πόλιες αὗται λέγουσι· τάδε δὲ οἶδα Μεταποντίνοις τοῖς ἐν Ιταλία συγκυρήσαντα μετὰ τὴν ἀφάνισιν τὴν δευτέραν Αριστέως έτεσι τεσσαράκοντα καὶ τριηκοσίοις (26), ὡς ἐγὼ συμβαλ λόμενος ἐν Προκοννήσῳ καὶ Μεταποντίνοις εὕρισκον. Μεταποντίνοι γάρ φασιν, αὐτὸν Ἀριστέην, φανέντα σφιν ἐς τὴν χώρην, κελεύσαι βωμὸν ᾿Απόλλωνι Ιδρύ σασθαι (27) καὶ Ἀριστέω τοῦ Προκοννησίου ἐπωνυ εἰπὼν, εἴρηται· τὸν δέ. σαντα τὸ ἐργαστήριον, ἱκέσθαι ἀγγελλέοντα τοῖς προσήκουσι τῷ νέκυτ. οἱ ιόντι ἐπὶ Κυζίκου καὶ ἐς ᾅδου ἀφικέσθαι. Καὶ τοῦτον μὲν ἐντεταγμένως. Μεταποντίνοι δέ φασιν. βωμὸν Ἀπόλλωνος ἱδρύσασθαι. ἀνδριάντα παραστῆναι. ORIGENIS Nihil autem simile nos de Jesu ejusque virtute sen- timus. Quod enim ex Virgine natum est, id corpus erat ex humana materia constans, et quod huma- nis vulneribus esset mortique obnoxium. B sus, ex historiis mirifica proferens, quæ licet in se incredibilia videntur, creduntur nihilo. minus ab illo, si verbis ejus fides est habenda. Hujusmodi sunt, quæ primum de Aristea Procon- nesio refert, de quo sic loquitur : • Deinde Aristeam Proconnesium, qui, cum sic divine ex oculis hominum evanuisset, rursus conspi- cuum se præbuit, et multis postea temporibus per- multa orbis loca invisit mirandaque renuntiavit, licet Apollo Metapontinis præceperit ut illum deo- rum numero haberent, nemo hactenus fuit qui Aristeam deum esse existimaret. Quam histo- riam hansisse ex Pindaro et Herodoto videtur. Nunc satis fuerit Herodoti verba referre ex quarto Historiarum, ubi hæc de Aristea leguntur : ‹ Unde fuerit is, qui hæc retulit, jam dixi. Nunc autem quæ de illo audivi in Proconneso et Cyzico, narra- bo. Ferunt Aristeam, cum nulli suorum civium nobilitate cederet, ingressum in Proconneso in fullonicam, ibi morten obiisse; statimque fullo- nem, occlusa officina, abiisse, ut rem propinquis defuncti nuntiaret. Sparso autem per urbem ru- more decessisse Aristeam, dum varie hac de re C disputatur, advenisse ex Artace urbe Cyzicenum quemdam, qui diceret se, cum Cyzicum peteret, occurrisse Aristeæ et cum eo colloquium habuisse. Quod cum iste constanter affirmaret, propinquos defuncti ad fullonicam adfuisse iis rebus instructos quibus ad eum efferendum opus esset; aperta au- sem demo, Aristeam nec vivum comparuisse nec mortuum; septem post annis visum in Proconneso fuisse, ibi versus fecisse qui nunc a Græcis Ari- maspei vocantur; postea secundo evanuisse. Atque hæc quidem urbes istæ. Hæc vero Metapontinis qui sunt in Italia contigisse scio trecentis et qua- draginta annis postquam Aristeas Proconnesins secundo evanuerat, ut ego quæ in Proconneso et apud Metapontinos audivi comparans inveni; aiunt D enim. Metapontini Aristeam, cum apud ipsos appa- ruisset, jussisse aram Apollini exstrui, et juxta eam erigi statuam, quæ Aristeæ Proconnesii co- Paulo infra legendum vi delur, etc., nisi velis illud, esse per appositionem Guieto autem hæc, addititia videntur. Joliano qui secunda manu habet, manu, sicque infra legitur mumero 26. Male vero hoc loco libri excusi, licui paulo post, 26. Nunc videamus quæ post illa dicat Gel- (18) Παρατιθέμενος. Sic omnes mss., except (19) Libb. impressi ad marginem, θαύματα. (20) Νέμειν. ita recte codex Jolianus secunda (21) Ηροδότου. Herodot. in Melponen., pag. 260. (22) Huschelius et Spencerus ad marginen, (23) Spencerus in margine, γένει. (25) Spencerus in margine, γναφέα κατακλεί (25) Hoeschelius in textu, φάντασμα συντυχεῖν τέ (26) Idem in textu, διακοσίοις, et paulo post, (27) Idem in margine. πόλιν, et mox in textu,
Ἐχρῆν γὰρ διὰ τὰς διαφόρους ἀνατροφὰς εἰπεῖν διαφορὰς τῶν ἐν ἀνθρώποις πίστεων, εὐτυχέστερον ἢ ἀτυχέστερον πιστεύουσι· καὶ ἐκ τούτου ἀναβῆναι ὅτι δόξαι ἂν καὶ τοῖς ἐντρεχεστέροις εἰς αὐτὸ τὸ δοκεῖν εἶναι λογικωτέροις καὶ λογικώτερον προστίθεσθαι τὰ πολλὰ δόγμασιν ἡ ὀνομαζομένη εὐτυχία καὶ ἡ λεγομένη ἀτυχία συνεργεῖν. Ἀλλὰ γὰρ περὶ τούτων ἅλις. Τὰ δ’ ἑξῆς τοῦ Κέλσου κατανοητέον, ἐν οἷς καὶ ἡμῖν φησι πίστιν ποιεῖν προκαταλαβοῦσαν ἡμῶν τὴν ψυχὴν τὴν περὶ τοῦ Ἰησοῦ τοιάνδε συγκατάθεσιν. Ἀληθῶς μὲν γὰρ πίστις ἡμῖν ποιεῖ τὴν τοιαύτην συγκατάθεσιν· ὅρα δὲ εἰ μὴ αὐτόθεν ἡ πίστις αὐτὴ τὸ ἐπαινετὸν παρίστησιν, ὅτε πιστεύομεν ἑαυτοὺς τῷ ἐπὶ πᾶσι θεῷ, χάριν ὁμολογοῦντες τῷ εἰς τοιαύτην πίστιν ὁδηγῷ καὶ λέγοντες αὐτὸν οὐκ ἀθεεὶ τὸ τηλικοῦτον τετολμηκέναι καὶ ἠνυκέναι· πιστεύομεν δὲ καὶ ταῖς προαιρέσεσι τῶν γραψάντων τὰ εὐαγγέλια, καταστοχαζόμενοι τῆς εὐλαβείας αὐτῶν καὶ τοῦ συνειδότος, ἐμφαινομένων τοῖς γράμμασιν, οὐδὲν νόθον καὶ κυβευτικὸν καὶ πεπλασμένον καὶ πανοῦργον ἐχόντων.
Α Απόλλων τὸ καθαρὸν ἀπὸ γηίνου σώματος. Οὐδὲν δὲ ρίων μαντευομένη Πυθία. τὸ μαντικὸν τοῦ ᾿Απόλλωνος τὸ καθαρόν, ὁ ᾿Απόλλων, ὰ τὸ πνεῦμα. ὁ ᾿Απόλλων, τὸ καθαρόν. περιτιθέμενος. μένειν. τοιοῦτον ἡμεῖς περὶ τοῦ Ἰησοῦ καὶ τῆς δυνάμεως αυτ τοῦ δοξάζομεν. Τὸ γὰρ γεγεννημένον ἀπὸ τῆς Παρ- θένου σῶμα ἦν ἀπὸ τῆς ἀνθρωπίνης ύλης συνεστη πός, δεκτικὸν τῶν ἀνθρωπίνων τραυμάτων καὶ θανά του. Ἴδωμεν δὲ καὶ ἃ μετὰ ταῦτα λέγει ὁ Κέλσος παρα τιθέμενος (18) ἀπὸ ἱστοριῶν παράδοξα, καὶ καθ᾿ αὐτὰ μὲν ἀπίστοις ἐοικότα, ὑπ' αὐτοῦ δὲ οὐκ ἀπιστούμενα, ὅσον γε ἐπὶ τῇ λέξει αὐτοῦ. Καὶ πρῶτόν γε τὰ περὶ τὸν Προκοννήσιον Αριστέαν, περὶ οὗ ταῦτά φησιν· «Εἶτ᾽ Αριστέαν μὲν Προκοννήσιον ἀφανισθέντα τε οὕτω δαι μονίως ἐξ ἀνθρώπων, καὶ αὖθις ἐναργώς φανέντα, καὶ πολλοῖς ὕστερον χρόνοις πολλαχοῦ τῆς οἰκουμέ τῆς ἐπιδημήσαντα, καὶ θαυμαστὰ (19) ἀναγγείλαντα, καὶ τοῦ ᾿Απόλλωνος ἐπισκήψαντος Μεταποντίνοις ἐν θεῶν μοίρα νέμειν (20) τὸν ᾿Αριστέαν, τοῦτον οὐδεὶς Ετι νομίζει θεόν. » Εοικε δ' ειληφέναι τὴν ἱστορίαν ἀπὸ Πινδάρου καὶ 'Ηροδότου (21). Αρκεῖ δὲ νῦν τὴν Ηροδότου παραθέσθαι λέξιν ἀπὸ τῆς τετάρτης τῶν Ἱστοριῶν οὕτω περὶ αὐτοῦ ἔχουσαν· « Καὶ ὅθεν μὲν ἦν Ἀριστέης ὁ ταῦτα εἶπας, εἴρηκα· δν δὲ (22) περί αὐτοῦ λόγον ἤκουον ἐν Προκοννήσῳ καὶ Κυζίκῳ, λέο ξω. Ἀριστέην γὰρ λέγουσιν εόντα τῶν ἀστῶν οὐδε νός γένεος (23) ὑποδεέστερον, εἰσελθόντα ἐς ανα φήϊον ἐν Προκοννήσῳ, ἀποθανεῖν· καὶ τὸν κναφέα, κατακληίσαντα τὸ ἐργαστήριον, οίχεσθαι ἀγγελέοντα τοῖς προσήκουσι τῷ νεκρῷ (24). Εσκεδασμένου δὲ ἤδη τοῦ λόγου ἀνὰ τὴν πόλιν, ὡς τεθνεὼς εἴη ὁ Ἀριστέης· ἐς ἀμφισβασίας τοῖς λέγουσιν ἀφικέσθαι ἄνδρα Κυζικηνόν, ἥκοντα ἐξ ᾿Αρτάκης πόλεως, φάντα συντυχεῖν τέ οἱ ἰόντι ἐπὶ Κυζίκου, καὶ ἐς λόγους ἀφικέσθαι. Καὶ τοῦτον μὲν ἐντεταμένως (25) αμφις- βατέειν· τοὺς δὲ προσήκοντας τῷ νέκυῖ, ἐπὶ τὸ κνα- φήϊον παρεῖναι, ἔχοντας τὰ πρόσφορα ὡς ἀναιρησο μένους· ἀνοιχθέντος δὲ τοῦ οἰκήματος, οὔτε ζῶντα οὔτε τεθνεῶτα φαίνεσθαι Αριστέην. Μετὰ δὲ ἑβδόμῳ ἔτει φανέντα αὐτὸν εἰς Προκόννησον, ποιῆσαι τὰ ἔπεα ταῦτα, ὰ δὴ νῦν ὑπὸ Ἑλλήνων Αριμάσπεια καλέεται, ποιήσαντα δὲ ἀφανισθῆναι τὸ δεύτερον. Ταῦτα μὲν οὖν αἱ πόλιες αὗται λέγουσι· τάδε δὲ οἶδα Μεταποντίνοις τοῖς ἐν Ιταλία συγκυρήσαντα μετὰ τὴν ἀφάνισιν τὴν δευτέραν Αριστέως έτεσι τεσσαράκοντα καὶ τριηκοσίοις (26), ὡς ἐγὼ συμβαλ λόμενος ἐν Προκοννήσῳ καὶ Μεταποντίνοις εὕρισκον. Μεταποντίνοι γάρ φασιν, αὐτὸν Ἀριστέην, φανέντα σφιν ἐς τὴν χώρην, κελεύσαι βωμὸν ᾿Απόλλωνι Ιδρύ σασθαι (27) καὶ Ἀριστέω τοῦ Προκοννησίου ἐπωνυ εἰπὼν, εἴρηται· τὸν δέ. σαντα τὸ ἐργαστήριον, ἱκέσθαι ἀγγελλέοντα τοῖς προσήκουσι τῷ νέκυτ. οἱ ιόντι ἐπὶ Κυζίκου καὶ ἐς ᾅδου ἀφικέσθαι. Καὶ τοῦτον μὲν ἐντεταγμένως. Μεταποντίνοι δέ φασιν. βωμὸν Ἀπόλλωνος ἱδρύσασθαι. ἀνδριάντα παραστῆναι. ORIGENIS Nihil autem simile nos de Jesu ejusque virtute sen- timus. Quod enim ex Virgine natum est, id corpus erat ex humana materia constans, et quod huma- nis vulneribus esset mortique obnoxium. B sus, ex historiis mirifica proferens, quæ licet in se incredibilia videntur, creduntur nihilo. minus ab illo, si verbis ejus fides est habenda. Hujusmodi sunt, quæ primum de Aristea Procon- nesio refert, de quo sic loquitur : • Deinde Aristeam Proconnesium, qui, cum sic divine ex oculis hominum evanuisset, rursus conspi- cuum se præbuit, et multis postea temporibus per- multa orbis loca invisit mirandaque renuntiavit, licet Apollo Metapontinis præceperit ut illum deo- rum numero haberent, nemo hactenus fuit qui Aristeam deum esse existimaret. Quam histo- riam hansisse ex Pindaro et Herodoto videtur. Nunc satis fuerit Herodoti verba referre ex quarto Historiarum, ubi hæc de Aristea leguntur : ‹ Unde fuerit is, qui hæc retulit, jam dixi. Nunc autem quæ de illo audivi in Proconneso et Cyzico, narra- bo. Ferunt Aristeam, cum nulli suorum civium nobilitate cederet, ingressum in Proconneso in fullonicam, ibi morten obiisse; statimque fullo- nem, occlusa officina, abiisse, ut rem propinquis defuncti nuntiaret. Sparso autem per urbem ru- more decessisse Aristeam, dum varie hac de re C disputatur, advenisse ex Artace urbe Cyzicenum quemdam, qui diceret se, cum Cyzicum peteret, occurrisse Aristeæ et cum eo colloquium habuisse. Quod cum iste constanter affirmaret, propinquos defuncti ad fullonicam adfuisse iis rebus instructos quibus ad eum efferendum opus esset; aperta au- sem demo, Aristeam nec vivum comparuisse nec mortuum; septem post annis visum in Proconneso fuisse, ibi versus fecisse qui nunc a Græcis Ari- maspei vocantur; postea secundo evanuisse. Atque hæc quidem urbes istæ. Hæc vero Metapontinis qui sunt in Italia contigisse scio trecentis et qua- draginta annis postquam Aristeas Proconnesins secundo evanuerat, ut ego quæ in Proconneso et apud Metapontinos audivi comparans inveni; aiunt D enim. Metapontini Aristeam, cum apud ipsos appa- ruisset, jussisse aram Apollini exstrui, et juxta eam erigi statuam, quæ Aristeæ Proconnesii co- Paulo infra legendum vi delur, etc., nisi velis illud, esse per appositionem Guieto autem hæc, addititia videntur. Joliano qui secunda manu habet, manu, sicque infra legitur mumero 26. Male vero hoc loco libri excusi, licui paulo post, 26. Nunc videamus quæ post illa dicat Gel- (18) Παρατιθέμενος. Sic omnes mss., except (19) Libb. impressi ad marginem, θαύματα. (20) Νέμειν. ita recte codex Jolianus secunda (21) Ηροδότου. Herodot. in Melponen., pag. 260. (22) Huschelius et Spencerus ad marginen, (23) Spencerus in margine, γένει. (25) Spencerus in margine, γναφέα κατακλεί (25) Hoeschelius in textu, φάντασμα συντυχεῖν τέ (26) Idem in textu, διακοσίοις, et paulo post, (27) Idem in margine. πόλιν, et mox in textu,
PG 11:971Καὶ γὰρ παρίσταται ἡμῖν ὅτι οὐκ ἂν ψυχαί, μὴ μαθοῦσαι τὰ τοιαῦτα, ὁποῖα διδάσκει ἡ παρ’ Ἕλλησι πανοῦργος σοφιστεία, πολλὴν ἔχουσα τὴν πιθανότητα καὶ τὴν ὀξύτητα, καὶ ἡ ἐν τοῖς δικαστηρίοις καλινδουμένη ῥητορική, οὕτως πλάσαι οἷοί τ’ ἦσαν πράγματα, δυνάμενα ἀφ’ αὑτῶν ἔχειν τὸ πρὸς πίστιν καὶ τὸν ἀνάλογον τῇ πίστει βίον ἀγωγόν. Οἶμαι δὲ καὶ τὸν Ἰησοῦν διὰ τοῦτο βεβουλῆσθαι διδασκάλοις τοῦ δόγματος χρῆσθαι τοιούτοις, ἵνα μηδεμίαν μὲν ἔχῃ χώραν ὑπόνοια πιθανῶν σοφισμάτων, λαμπρῶς δὲ τοῖς συνιέναι δυναμένοις ἐμφαίνηται ὅτι τὸ ἄδολον τῆς προαιρέσεως τῶν γραψάντων, ἐχούσης πολὺ τό, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, ἀφελές, ἠξιώθη θειοτέρας δυνάμεως, πολλῷ μᾶλλον ἀνυούσης ἤπερ ἀνύειν δύνασθαι δοκεῖ περιβολὴ λόγων καὶ λέξεων σύνθεσις καὶ μετὰ διαιρέσεων καὶ τεχνολογίας ἑλληνικῆς ἀκολουθία. Ὅρα δὲ εἰ μὴ τὰ τῆς πίστεως ἡμῶν ταῖς κοιναῖς ἐννοίαις ἀρχῆθεν συναγορεύοντα μετατίθησι τοὺς εὐγνωμόνως ἀκούοντας τῶν λεγομένων.
Α Απόλλων τὸ καθαρὸν ἀπὸ γηίνου σώματος. Οὐδὲν δὲ ρίων μαντευομένη Πυθία. τὸ μαντικὸν τοῦ ᾿Απόλλωνος τὸ καθαρόν, ὁ ᾿Απόλλων, ὰ τὸ πνεῦμα. ὁ ᾿Απόλλων, τὸ καθαρόν. περιτιθέμενος. μένειν. τοιοῦτον ἡμεῖς περὶ τοῦ Ἰησοῦ καὶ τῆς δυνάμεως αυτ τοῦ δοξάζομεν. Τὸ γὰρ γεγεννημένον ἀπὸ τῆς Παρ- θένου σῶμα ἦν ἀπὸ τῆς ἀνθρωπίνης ύλης συνεστη πός, δεκτικὸν τῶν ἀνθρωπίνων τραυμάτων καὶ θανά του. Ἴδωμεν δὲ καὶ ἃ μετὰ ταῦτα λέγει ὁ Κέλσος παρα τιθέμενος (18) ἀπὸ ἱστοριῶν παράδοξα, καὶ καθ᾿ αὐτὰ μὲν ἀπίστοις ἐοικότα, ὑπ' αὐτοῦ δὲ οὐκ ἀπιστούμενα, ὅσον γε ἐπὶ τῇ λέξει αὐτοῦ. Καὶ πρῶτόν γε τὰ περὶ τὸν Προκοννήσιον Αριστέαν, περὶ οὗ ταῦτά φησιν· «Εἶτ᾽ Αριστέαν μὲν Προκοννήσιον ἀφανισθέντα τε οὕτω δαι μονίως ἐξ ἀνθρώπων, καὶ αὖθις ἐναργώς φανέντα, καὶ πολλοῖς ὕστερον χρόνοις πολλαχοῦ τῆς οἰκουμέ τῆς ἐπιδημήσαντα, καὶ θαυμαστὰ (19) ἀναγγείλαντα, καὶ τοῦ ᾿Απόλλωνος ἐπισκήψαντος Μεταποντίνοις ἐν θεῶν μοίρα νέμειν (20) τὸν ᾿Αριστέαν, τοῦτον οὐδεὶς Ετι νομίζει θεόν. » Εοικε δ' ειληφέναι τὴν ἱστορίαν ἀπὸ Πινδάρου καὶ 'Ηροδότου (21). Αρκεῖ δὲ νῦν τὴν Ηροδότου παραθέσθαι λέξιν ἀπὸ τῆς τετάρτης τῶν Ἱστοριῶν οὕτω περὶ αὐτοῦ ἔχουσαν· « Καὶ ὅθεν μὲν ἦν Ἀριστέης ὁ ταῦτα εἶπας, εἴρηκα· δν δὲ (22) περί αὐτοῦ λόγον ἤκουον ἐν Προκοννήσῳ καὶ Κυζίκῳ, λέο ξω. Ἀριστέην γὰρ λέγουσιν εόντα τῶν ἀστῶν οὐδε νός γένεος (23) ὑποδεέστερον, εἰσελθόντα ἐς ανα φήϊον ἐν Προκοννήσῳ, ἀποθανεῖν· καὶ τὸν κναφέα, κατακληίσαντα τὸ ἐργαστήριον, οίχεσθαι ἀγγελέοντα τοῖς προσήκουσι τῷ νεκρῷ (24). Εσκεδασμένου δὲ ἤδη τοῦ λόγου ἀνὰ τὴν πόλιν, ὡς τεθνεὼς εἴη ὁ Ἀριστέης· ἐς ἀμφισβασίας τοῖς λέγουσιν ἀφικέσθαι ἄνδρα Κυζικηνόν, ἥκοντα ἐξ ᾿Αρτάκης πόλεως, φάντα συντυχεῖν τέ οἱ ἰόντι ἐπὶ Κυζίκου, καὶ ἐς λόγους ἀφικέσθαι. Καὶ τοῦτον μὲν ἐντεταμένως (25) αμφις- βατέειν· τοὺς δὲ προσήκοντας τῷ νέκυῖ, ἐπὶ τὸ κνα- φήϊον παρεῖναι, ἔχοντας τὰ πρόσφορα ὡς ἀναιρησο μένους· ἀνοιχθέντος δὲ τοῦ οἰκήματος, οὔτε ζῶντα οὔτε τεθνεῶτα φαίνεσθαι Αριστέην. Μετὰ δὲ ἑβδόμῳ ἔτει φανέντα αὐτὸν εἰς Προκόννησον, ποιῆσαι τὰ ἔπεα ταῦτα, ὰ δὴ νῦν ὑπὸ Ἑλλήνων Αριμάσπεια καλέεται, ποιήσαντα δὲ ἀφανισθῆναι τὸ δεύτερον. Ταῦτα μὲν οὖν αἱ πόλιες αὗται λέγουσι· τάδε δὲ οἶδα Μεταποντίνοις τοῖς ἐν Ιταλία συγκυρήσαντα μετὰ τὴν ἀφάνισιν τὴν δευτέραν Αριστέως έτεσι τεσσαράκοντα καὶ τριηκοσίοις (26), ὡς ἐγὼ συμβαλ λόμενος ἐν Προκοννήσῳ καὶ Μεταποντίνοις εὕρισκον. Μεταποντίνοι γάρ φασιν, αὐτὸν Ἀριστέην, φανέντα σφιν ἐς τὴν χώρην, κελεύσαι βωμὸν ᾿Απόλλωνι Ιδρύ σασθαι (27) καὶ Ἀριστέω τοῦ Προκοννησίου ἐπωνυ εἰπὼν, εἴρηται· τὸν δέ. σαντα τὸ ἐργαστήριον, ἱκέσθαι ἀγγελλέοντα τοῖς προσήκουσι τῷ νέκυτ. οἱ ιόντι ἐπὶ Κυζίκου καὶ ἐς ᾅδου ἀφικέσθαι. Καὶ τοῦτον μὲν ἐντεταγμένως. Μεταποντίνοι δέ φασιν. βωμὸν Ἀπόλλωνος ἱδρύσασθαι. ἀνδριάντα παραστῆναι. ORIGENIS Nihil autem simile nos de Jesu ejusque virtute sen- timus. Quod enim ex Virgine natum est, id corpus erat ex humana materia constans, et quod huma- nis vulneribus esset mortique obnoxium. B sus, ex historiis mirifica proferens, quæ licet in se incredibilia videntur, creduntur nihilo. minus ab illo, si verbis ejus fides est habenda. Hujusmodi sunt, quæ primum de Aristea Procon- nesio refert, de quo sic loquitur : • Deinde Aristeam Proconnesium, qui, cum sic divine ex oculis hominum evanuisset, rursus conspi- cuum se præbuit, et multis postea temporibus per- multa orbis loca invisit mirandaque renuntiavit, licet Apollo Metapontinis præceperit ut illum deo- rum numero haberent, nemo hactenus fuit qui Aristeam deum esse existimaret. Quam histo- riam hansisse ex Pindaro et Herodoto videtur. Nunc satis fuerit Herodoti verba referre ex quarto Historiarum, ubi hæc de Aristea leguntur : ‹ Unde fuerit is, qui hæc retulit, jam dixi. Nunc autem quæ de illo audivi in Proconneso et Cyzico, narra- bo. Ferunt Aristeam, cum nulli suorum civium nobilitate cederet, ingressum in Proconneso in fullonicam, ibi morten obiisse; statimque fullo- nem, occlusa officina, abiisse, ut rem propinquis defuncti nuntiaret. Sparso autem per urbem ru- more decessisse Aristeam, dum varie hac de re C disputatur, advenisse ex Artace urbe Cyzicenum quemdam, qui diceret se, cum Cyzicum peteret, occurrisse Aristeæ et cum eo colloquium habuisse. Quod cum iste constanter affirmaret, propinquos defuncti ad fullonicam adfuisse iis rebus instructos quibus ad eum efferendum opus esset; aperta au- sem demo, Aristeam nec vivum comparuisse nec mortuum; septem post annis visum in Proconneso fuisse, ibi versus fecisse qui nunc a Græcis Ari- maspei vocantur; postea secundo evanuisse. Atque hæc quidem urbes istæ. Hæc vero Metapontinis qui sunt in Italia contigisse scio trecentis et qua- draginta annis postquam Aristeas Proconnesins secundo evanuerat, ut ego quæ in Proconneso et apud Metapontinos audivi comparans inveni; aiunt D enim. Metapontini Aristeam, cum apud ipsos appa- ruisset, jussisse aram Apollini exstrui, et juxta eam erigi statuam, quæ Aristeæ Proconnesii co- Paulo infra legendum vi delur, etc., nisi velis illud, esse per appositionem Guieto autem hæc, addititia videntur. Joliano qui secunda manu habet, manu, sicque infra legitur mumero 26. Male vero hoc loco libri excusi, licui paulo post, 26. Nunc videamus quæ post illa dicat Gel- (18) Παρατιθέμενος. Sic omnes mss., except (19) Libb. impressi ad marginem, θαύματα. (20) Νέμειν. ita recte codex Jolianus secunda (21) Ηροδότου. Herodot. in Melponen., pag. 260. (22) Huschelius et Spencerus ad marginen, (23) Spencerus in margine, γένει. (25) Spencerus in margine, γναφέα κατακλεί (25) Hoeschelius in textu, φάντασμα συντυχεῖν τέ (26) Idem in textu, διακοσίοις, et paulo post, (27) Idem in margine. πόλιν, et mox in textu,
Εἰ γὰρ καὶ ἡ διαστροφὴ δεδύνηται, πολλῆς αὐτῇ κατηχήσεως συναγορευούσης, τοῖς πολλοῖς ἐμφυτεῦσαι τὸν περὶ ἀγαλμάτων λόγον ὡς θεῶν καὶ τὸν περὶ τῶν γενομένων ἐκ χρυσοῦ καὶ ἀργύρου καὶ ἐλέφαντος καὶ λίθου ὡς προσκυνήσεως ἀξίων· ἀλλ’ ἡ κοινὴ ἔννοια ἀπαιτεῖ ἐννοεῖν ὅτι θεὸς οὐδαμῶς ἐστιν ὕλη φθαρτὴ οὐδὲ τιμᾶται ἐν ἀψύχοις ὕλαις ὑπὸ ἀνθρώπων μορφούμενος, ὡς κατ’ εἰκόνα ἤ τινα σύμβολα ἐκείνου γινομέναις. Διόπερ εὐθέως λέγεται τὰ περὶ ἀγαλμάτων, ὅτι οὐκ εἰσὶ θεοί, καὶ τὰ περὶ τῶν τοιούτων δημιουργημάτων, ὅτι οὐκ εἰσὶ συγκριτὰ πρὸς τὸν δημιουργόν, ὀλίγα τε περὶ τοῦ ἐπὶ πᾶσι θεοῦ δημιουργήσαντος καὶ συνέχοντος καὶ κυβερνῶντος τὰ ὅλα. Καὶ εὐθέως ὡσπερεὶ τὸ συγγενὲς ἐπιγνοῦσα ἡ λογικὴ ψυχὴ ἀπορρίπτει μὲν ἃ τέως ἐδόξαζεν εἶναι θεοὺς φίλτρον δ’ ἀναλαμβάνει φυσικὸν τὸ πρὸς τὸν κτίσαντα, καὶ διὰ τὸ πρὸς ἐκεῖνον φίλτρον ὑπεραποδέχεται καὶ τὸν ταῦτα πρῶτον πᾶσι τοῖς ἔθνεσι παραστήσαντα δι’ ὧν κατεσκεύασε μαθητῶν, οὓς ἐξέπεμψε μετὰ θείας δυνάμεως καὶ ἐξουσίας κηρύξαι τὸν περὶ τοῦ θεοῦ καὶ τῆς βασιλείας αὐτοῦ λόγον.
Α Απόλλων τὸ καθαρὸν ἀπὸ γηίνου σώματος. Οὐδὲν δὲ ρίων μαντευομένη Πυθία. τὸ μαντικὸν τοῦ ᾿Απόλλωνος τὸ καθαρόν, ὁ ᾿Απόλλων, ὰ τὸ πνεῦμα. ὁ ᾿Απόλλων, τὸ καθαρόν. περιτιθέμενος. μένειν. τοιοῦτον ἡμεῖς περὶ τοῦ Ἰησοῦ καὶ τῆς δυνάμεως αυτ τοῦ δοξάζομεν. Τὸ γὰρ γεγεννημένον ἀπὸ τῆς Παρ- θένου σῶμα ἦν ἀπὸ τῆς ἀνθρωπίνης ύλης συνεστη πός, δεκτικὸν τῶν ἀνθρωπίνων τραυμάτων καὶ θανά του. Ἴδωμεν δὲ καὶ ἃ μετὰ ταῦτα λέγει ὁ Κέλσος παρα τιθέμενος (18) ἀπὸ ἱστοριῶν παράδοξα, καὶ καθ᾿ αὐτὰ μὲν ἀπίστοις ἐοικότα, ὑπ' αὐτοῦ δὲ οὐκ ἀπιστούμενα, ὅσον γε ἐπὶ τῇ λέξει αὐτοῦ. Καὶ πρῶτόν γε τὰ περὶ τὸν Προκοννήσιον Αριστέαν, περὶ οὗ ταῦτά φησιν· «Εἶτ᾽ Αριστέαν μὲν Προκοννήσιον ἀφανισθέντα τε οὕτω δαι μονίως ἐξ ἀνθρώπων, καὶ αὖθις ἐναργώς φανέντα, καὶ πολλοῖς ὕστερον χρόνοις πολλαχοῦ τῆς οἰκουμέ τῆς ἐπιδημήσαντα, καὶ θαυμαστὰ (19) ἀναγγείλαντα, καὶ τοῦ ᾿Απόλλωνος ἐπισκήψαντος Μεταποντίνοις ἐν θεῶν μοίρα νέμειν (20) τὸν ᾿Αριστέαν, τοῦτον οὐδεὶς Ετι νομίζει θεόν. » Εοικε δ' ειληφέναι τὴν ἱστορίαν ἀπὸ Πινδάρου καὶ 'Ηροδότου (21). Αρκεῖ δὲ νῦν τὴν Ηροδότου παραθέσθαι λέξιν ἀπὸ τῆς τετάρτης τῶν Ἱστοριῶν οὕτω περὶ αὐτοῦ ἔχουσαν· « Καὶ ὅθεν μὲν ἦν Ἀριστέης ὁ ταῦτα εἶπας, εἴρηκα· δν δὲ (22) περί αὐτοῦ λόγον ἤκουον ἐν Προκοννήσῳ καὶ Κυζίκῳ, λέο ξω. Ἀριστέην γὰρ λέγουσιν εόντα τῶν ἀστῶν οὐδε νός γένεος (23) ὑποδεέστερον, εἰσελθόντα ἐς ανα φήϊον ἐν Προκοννήσῳ, ἀποθανεῖν· καὶ τὸν κναφέα, κατακληίσαντα τὸ ἐργαστήριον, οίχεσθαι ἀγγελέοντα τοῖς προσήκουσι τῷ νεκρῷ (24). Εσκεδασμένου δὲ ἤδη τοῦ λόγου ἀνὰ τὴν πόλιν, ὡς τεθνεὼς εἴη ὁ Ἀριστέης· ἐς ἀμφισβασίας τοῖς λέγουσιν ἀφικέσθαι ἄνδρα Κυζικηνόν, ἥκοντα ἐξ ᾿Αρτάκης πόλεως, φάντα συντυχεῖν τέ οἱ ἰόντι ἐπὶ Κυζίκου, καὶ ἐς λόγους ἀφικέσθαι. Καὶ τοῦτον μὲν ἐντεταμένως (25) αμφις- βατέειν· τοὺς δὲ προσήκοντας τῷ νέκυῖ, ἐπὶ τὸ κνα- φήϊον παρεῖναι, ἔχοντας τὰ πρόσφορα ὡς ἀναιρησο μένους· ἀνοιχθέντος δὲ τοῦ οἰκήματος, οὔτε ζῶντα οὔτε τεθνεῶτα φαίνεσθαι Αριστέην. Μετὰ δὲ ἑβδόμῳ ἔτει φανέντα αὐτὸν εἰς Προκόννησον, ποιῆσαι τὰ ἔπεα ταῦτα, ὰ δὴ νῦν ὑπὸ Ἑλλήνων Αριμάσπεια καλέεται, ποιήσαντα δὲ ἀφανισθῆναι τὸ δεύτερον. Ταῦτα μὲν οὖν αἱ πόλιες αὗται λέγουσι· τάδε δὲ οἶδα Μεταποντίνοις τοῖς ἐν Ιταλία συγκυρήσαντα μετὰ τὴν ἀφάνισιν τὴν δευτέραν Αριστέως έτεσι τεσσαράκοντα καὶ τριηκοσίοις (26), ὡς ἐγὼ συμβαλ λόμενος ἐν Προκοννήσῳ καὶ Μεταποντίνοις εὕρισκον. Μεταποντίνοι γάρ φασιν, αὐτὸν Ἀριστέην, φανέντα σφιν ἐς τὴν χώρην, κελεύσαι βωμὸν ᾿Απόλλωνι Ιδρύ σασθαι (27) καὶ Ἀριστέω τοῦ Προκοννησίου ἐπωνυ εἰπὼν, εἴρηται· τὸν δέ. σαντα τὸ ἐργαστήριον, ἱκέσθαι ἀγγελλέοντα τοῖς προσήκουσι τῷ νέκυτ. οἱ ιόντι ἐπὶ Κυζίκου καὶ ἐς ᾅδου ἀφικέσθαι. Καὶ τοῦτον μὲν ἐντεταγμένως. Μεταποντίνοι δέ φασιν. βωμὸν Ἀπόλλωνος ἱδρύσασθαι. ἀνδριάντα παραστῆναι. ORIGENIS Nihil autem simile nos de Jesu ejusque virtute sen- timus. Quod enim ex Virgine natum est, id corpus erat ex humana materia constans, et quod huma- nis vulneribus esset mortique obnoxium. B sus, ex historiis mirifica proferens, quæ licet in se incredibilia videntur, creduntur nihilo. minus ab illo, si verbis ejus fides est habenda. Hujusmodi sunt, quæ primum de Aristea Procon- nesio refert, de quo sic loquitur : • Deinde Aristeam Proconnesium, qui, cum sic divine ex oculis hominum evanuisset, rursus conspi- cuum se præbuit, et multis postea temporibus per- multa orbis loca invisit mirandaque renuntiavit, licet Apollo Metapontinis præceperit ut illum deo- rum numero haberent, nemo hactenus fuit qui Aristeam deum esse existimaret. Quam histo- riam hansisse ex Pindaro et Herodoto videtur. Nunc satis fuerit Herodoti verba referre ex quarto Historiarum, ubi hæc de Aristea leguntur : ‹ Unde fuerit is, qui hæc retulit, jam dixi. Nunc autem quæ de illo audivi in Proconneso et Cyzico, narra- bo. Ferunt Aristeam, cum nulli suorum civium nobilitate cederet, ingressum in Proconneso in fullonicam, ibi morten obiisse; statimque fullo- nem, occlusa officina, abiisse, ut rem propinquis defuncti nuntiaret. Sparso autem per urbem ru- more decessisse Aristeam, dum varie hac de re C disputatur, advenisse ex Artace urbe Cyzicenum quemdam, qui diceret se, cum Cyzicum peteret, occurrisse Aristeæ et cum eo colloquium habuisse. Quod cum iste constanter affirmaret, propinquos defuncti ad fullonicam adfuisse iis rebus instructos quibus ad eum efferendum opus esset; aperta au- sem demo, Aristeam nec vivum comparuisse nec mortuum; septem post annis visum in Proconneso fuisse, ibi versus fecisse qui nunc a Græcis Ari- maspei vocantur; postea secundo evanuisse. Atque hæc quidem urbes istæ. Hæc vero Metapontinis qui sunt in Italia contigisse scio trecentis et qua- draginta annis postquam Aristeas Proconnesins secundo evanuerat, ut ego quæ in Proconneso et apud Metapontinos audivi comparans inveni; aiunt D enim. Metapontini Aristeam, cum apud ipsos appa- ruisset, jussisse aram Apollini exstrui, et juxta eam erigi statuam, quæ Aristeæ Proconnesii co- Paulo infra legendum vi delur, etc., nisi velis illud, esse per appositionem Guieto autem hæc, addititia videntur. Joliano qui secunda manu habet, manu, sicque infra legitur mumero 26. Male vero hoc loco libri excusi, licui paulo post, 26. Nunc videamus quæ post illa dicat Gel- (18) Παρατιθέμενος. Sic omnes mss., except (19) Libb. impressi ad marginem, θαύματα. (20) Νέμειν. ita recte codex Jolianus secunda (21) Ηροδότου. Herodot. in Melponen., pag. 260. (22) Huschelius et Spencerus ad marginen, (23) Spencerus in margine, γένει. (25) Spencerus in margine, γναφέα κατακλεί (25) Hoeschelius in textu, φάντασμα συντυχεῖν τέ (26) Idem in textu, διακοσίοις, et paulo post, (27) Idem in margine. πόλιν, et mox in textu,
PG 11:973Ἐπεὶ δ’ ἐγκαλεῖ ἡμῖν, οὐκ οἶδ’ ἤδη ὁποσάκις, περὶ τοῦ Ἰησοῦ ὅτι ἐκ θνητοῦ σώματος ὄντα θεὸν νομίζομεν καὶ ἐν τούτῳ ὅσια δρᾶν δοκοῦμεν, περισσὸν μὲν τὸ ἔτι πρὸς τοῦτο λέγειν, πλείονα γὰρ ἐν τοῖς ἀνωτέρω λέλεκται· ὅμως δὲ ἴστωσαν οἱ ἐγκαλοῦντες ὅτι, ὃν μὲν νομίζομεν καὶ πεπείςμεθα ἀρχῆθεν εἶναι θεὸν καὶ υἱὸν θεοῦ, οὗτος ὁ αὐτολόγος ἐστὶ καὶ ἡ αὐτοσοφία καὶ ἡ αὐτοαλήθεια· τὸ δὲ θνητὸν αὐτοῦ σῶμα καὶ τὴν ἀνθρωπίνην ἐν αὐτῷ ψυχὴν τῇ πρὸς ἐκεῖνον οὐ μόνον κοινωνίᾳ ἀλλὰ καὶ ἑνώσει καὶ ἀνακράσει τὰ μέγιστά φαμεν προσειληφέναι καὶ τῆς ἐκείνου θειότητος κεκοινωνηκότα εἰς θεὸν μεταβεβληκέναι. Ἐὰν δέ τις προςκόπτῃ καὶ περὶ τοῦ σώματος αὐτοῦ ταῦθ’ ἡμῶν λεγόντων, ἐπιστησάτω τοῖς ὑπὸ Ἑλλήνων λεγομένοις περὶ τῆς τῷ ἰδίῳ λόγῳ ἀποίου ὕλης, ποιότητας ἀμφισκομένης, ὁποίας ὁ δημιουργὸς βούλεται αὐτῇ περιτιθέναι, καὶ πολλάκις τὰς μὲν προτέρας ἀποτιθεμένης κρείττονας δὲ καὶ διαφόρους ἀναλαμβανούσης. Εἰ γὰρ ὑγιῆ τὰ τοιαῦτα, τί θαυμαστὸν τὴν ποιότητα τοῦ θνητοῦ κατὰ τὸ τοῦ Ἰησοῦ σῶμα προνοίᾳ θεοῦ βουληθέντος μεταβαλεῖν εἰς αἰθέριον καὶ θείαν ποιότητα;
ΙΙΙ. μίην ἔχοντα, ἀνδριάντα παρ' αὐτὸν ἱστάναι· φάναι γάρ σφιν τὸν ᾿Απόλλωνα, Ἰταλιωτέων μούνοισι δὴ ἀπικέσθαι ἐς τὴν χώρην, καὶ αὐτός οἱ ἔπεσθαι ὁ νῦν ἐὼν Ἀριστέης· τότε δὲ, ὅτε εἴπετο τῷ θεῷ, εἶναι κόραξ. Καὶ τὸν μὲν εἰπόντα ταῦτα, ἀφανισθῆναι· σρέας δὲ Μεταποντίνοι λέγουσιν ἐς Δελφοὺς πέμψαν- τας, τὸν θεὸν ἐπερωτᾷν, ὅ τι τὸ φάσμα τοῦ ἀνθρώ- που είη τήν τε (23) Πυθίην σφέας κελεῦσαι πείθε σθαι τῷ φάσματι, πειθομένοισί τε ἄμεινον συνοίσε σθαι· καὶ σφέας δεξαμένους ταῦτα ποιῆσαι ἐπιτε- λέα (29). Καὶ νῦν ἔστηκεν ἀνδριὰς ἐπωνυμίην ἔχων Ἀριστέω παρ' αὐτῷ τῷ ἀγάλματι τοῦ ᾿Απόλλωνος. Περὶ δὲ αὐτὸν δάφναι ἑστᾶσι. Τὸ δὲ ἄγαλμα ἐν τῇ ἀγορῇ ίδρυται. Ἀριστέω μὲν νῦν πέρι τοσαῦτα εἰ ρήσθω. » Λεκτέον δὴ πρὸς τὴν περὶ τοῦ Ἀριστέου ἱστορίαν, ὅτι, εἰ μὲν ὁ Κέλσος ὡς ἱστορίαν αὐτὴν ἐξετίθετο, μὴ καὶ τὴν ἑαυτοῦ συγκατάθεσιν ἐμφαίνων, παραδε ξαμένου αὐτὴν ὡς ἀληθῆ, ἄλλως ἂν πρὸς τὸν λόγον αὐτοῦ ἀπηντήσαμεν· ἐπεὶ δὲ δαιμονίως αὐτὸν ἠφα- νίσθαι, ἐναργῶς δ᾽ αὖθις φανῆναι, καὶ πολλαχοῦ τῆς οἰκουμένης επιδεδημηκέναι φησί, καὶ θαυμαστὰ ἡγε γελκέναι· ἔτι δὲ καὶ χρησμὸν τοῦ Ἀπόλλωνος, ἐπισκή- ψαντος Μεταποντίνοις ἐν θεῶν μοίρα νέμειν τον Αρι στέαν, ὡς ἀφ' ἑαυτοῦ (30), και συγκατατιθέμενος ἐκτίθεται λόγον τὸν πρὸς αὐτόν· καὶ πῶς, ὅλως τε πλάσματα ὑπολαμβάνων τὰ ὑπὸ τῶν Ἰησοῦ μαθη τῶν παράδοξα περὶ αὐτοῦ ἀναγεγραμμένα, καὶ μεμ- φόμενος τοῖς πιστεύουσιν αὐτοῖς, ταῦτα οὐ τερατείαν οὔτε πλάσματα εἶναι νομίζεις; Πῶς δὲ καὶ ὁ ἄλλοις ἐγκαλῶν, ὡς ἀλόγως πιστεύουσι τοῖς περὶ τοῦ Ἰη- σοῦ παραδόξοις, σὺ τοσούτοις ἐμφαίνῃ πεπιστευκέ ναι, οὐδεμίαν ἀπόδειξιν περὶ αὐτῶν ἢ κατασκευὴν περὶ τοῦ αὐτὰ γεγονέναι φέρων; Η Ηρόδοτος μὲν καὶ Πίνδαρος ἀψευδεῖν παρὰ σοὶ νομίζονται· οἱ δ' ἀποθνήσκειν μελετήσαντες ὑπὲρ τῶν Ἰησοῦ μαθη- μάτων, καὶ τοιαῦτα (31) περὶ ὧν ἐπείσθησαν τοῖς ἑξῆς καταλιπόντες γράμματα, περὶ πλασμάτων πλασμάτων (ὡς οίει,) καὶ μύθων καὶ τερατειῶν τοσοῦτον ἀγω νίζονται, ὡς καὶ ζῆν περιστατικῶς δι᾿ αὐτὰ, καὶ ἀποθνήσκειν βιαίως; Μέσον τοίνυν σαυτὸν στήσας τῶν τε περὶ τοῦ ᾿Αριστέου γεγραμμένων (32), καὶ τῶν περὶ τοῦ Ἰησοῦ ἱστορουμένων, ἴδε εἰ μὴ ἐκ τοῦ ἀποβάντος, καὶ τῶν ὠφελουμένων εἰς ἠθῶν ἐπανόρ θωσιν καὶ εὐλάβειαν τὴν πρὸς τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεὸν, ἐστὶν εἰπεῖν, ὅτι πιστευτέον μὲν ὡς οὐκ ἀθεε! γενο- μένοις τοῖς περὶ Ἰησοῦ ἱστορουμένοις, οὐχὶ δὲ τοῖς περὶ τοῦ Προκοννησίου Αριστέου. Τί μὲν γὰρ βουλομένη ή Πρόνοια τὰ περὶ τὸν ᾿Αριστέαν παράδοξα ἐπραγματεύετο; Καὶ τί ὠφε λῆσαι τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος (55) βουλομένη, τὰ της λικαῦτα (ὡς οἴει), ἐπεδείκνυτο ; Οὐκ ἔχεις λέγειν. ἀνθρώπου εἴη; τὴν δέ, ἔχων Αριστέης παρ' αὐτῷ τῷ ἀγάλματι τοῦ Ἀπόλ λωνος. Πέριξ δὲ αὐτὸν δάφναι εἰσί. καὶ συγκατατιθέμενος ἐκτίθεται λόγον τὸν πρὸς αὐτόν. καὶ πῶς ὅλως τε πλάσματα, καὶ πῶς, ὦ λῷστε, πλάσματα. 9:3 CONTRA CELSUM LIB. A gnomen haberet : dixisse enim sibi, ipsos esse sn- B D etc. Guieto suspecta sunt et addititia videntur sequen- los ex Italiotis, in quorum terram Apollo venisset ; ipsum nune esse se Aristeam, qui illum secutus fuerat; corvum autem fuisse cum deum illum sequeretur; eumque, his dictis, evanuisse. Addunt Metapontini se ad deum in Delphos misisse qui interrogarent quodnam esset spectrum hujus ho- minis; Pythiam imperasse ut spectro parerent, sic melius cam ipsis actum iri : his se assensos esse et effecta reddidisse. Et nunc statua exstat cogno- mine Aristeæ propter aram ipsam Apollinis lauris circumdata. Erecta est autem in foro. Hæc de Aristea lactenus. rum fuisse ut, si Celsus illam ut historiam alle- gans, non significaret illi se assentiri et ut veram accipere, alia ratione quod objicit solveremus : quoniam vero divine illum evanuisse, rursus pa- lam comparuisse, multa orbis loca invisisse et miranda renuntiasse dicit, et præterea refert ora- culum Apollinis, qui Metapontinis mandat ut in deorum numero Aristeam habeant, et hæc velut ex seipso et assentiens de Aristea commemorat; quæro : Tu qui omnino ſigmenta esse putas quæ de Jesu miraculis discipuli litteris consignarunt, et incusas eos qui illis adjungunt fidem; quomodo res hujusmodi prodigiose confictas fabulasque esse non judicas? Quomodo tu qui aliis vitio das, quod Jesu miracula nulla ratione admittant, talia videris admittere, nulla allata probatione nulloque argu- mento, res illas contigisse? An Herodotum et Pin- darum putas mendaciis non fallere; qui vero mori optant pro Jesu documentis et scripta de rebus quas perspectas habebant, ad posteros transmit- tenda reliquerunt, eos pro ſigmentis, pro fabulis fctisque prodigiis usque adeo decertasse, ut misere vivere et vi e medio tolli vellent? Te ipse potius arbitrum constituens inter ea quæ de Aristea scripta sunt, et ea quæ de Jesu narrantur, vide ex eventu et ex iis quæ ad morum emendationem pie- tatemque erga summun Deum inducendam uter- que fecit, annon hoc judicium ferri debeat, cre- dendum esse non sine Deo facta fuisse quæ de Jesu historia prodidit; non autem quæ de Aristea Proconnesio. Aristeæ causa prodigia fierent? Quam humanu generi utilitatem afferre voluit iis rerum miraculis quæ ut putas effecit? Nihil habes quod respon- tia, Ibidem loco, scribendum ei videtur, (28) Hoeschelius in textu, ὅτι τε φάντασμα τοῦ (29) Idem in textu, ἐπιτέλειον, et paulo post, (30) Ὡς ἀφ' ἑαυτοῦ. Videtur deesse, φέρει. Μox 27. Ad hanc de Aristea historiam dicendum futa- 28. Ει vero quo consilio Providentia voluit ut (31) Libb. editi in margine, καὶ οἱ ταῦτα. (32) Omnes mss.. γεγραμμένων. Alias, γινομένων. (33) Alias, τῷ τῶν ἀνθρώπων γένει.
Οὐχ ὡς διαλεκτικὸς μὲν οὖν εἶπεν ὁ Κέλσος, παραβάλλων τὰς ἀνθρωπίνας τοῦ Ἰησοῦ σάρκας χρυσῷ καὶ ἀργύρῳ καὶ λίθῳ, ὅτι αὗται ἐκείνων φθαρτότεραι. Πρὸς γὰρ τὸν ἀκριβῆ λόγον οὔτ’ ἄφθαρτον ἀφθάρτου ἀφθαρτότερον οὔτε φθαρτὸν φθαρτοῦ φθαρτότερον. Ἀλλ’ εἰ ἄρα φθαρτότερον, ὅμως δὲ καὶ πρὸς τοῦτο φήσομεν ὅτι, εἴπερ δυνατὸν ἀμείβειν ποιότητας τὴν ὑποκειμένην πάσαις ποιότησιν ὕλην, πῶς οὐ δυνατὸν καὶ τὴν σάρκα τοῦ Ἰησοῦ ἀμείψασαν ποιότητας γεγονέναι τοιαύτην, ὁποίαν ἐχρῆν εἶναι τὴν ἐν αἰθέρι καὶ τοῖς ἀνωτέρω αὐτοῦ τόποις πολιτευομένην, οὐκέτι ἔχουσαν τὰ τῆς σαρκικῆς ἀσθενείας ἴδια καὶ ἅτινα μιαρώτερα ὠνόμασεν ὁ Κέλσος; Οὐδὲ τοῦτο φιλοσόφως ποιῶν· τὸ γὰρ κυρίως μιαρὸν ἀπὸ κακίας τοιοῦτόν ἐστι· φύσις δὲ σώματος οὐ μιαρά· οὐ γὰρ ᾗ φύσις σώματός ἐστι, τὸ γεννητικὸν τῆς μιαρότητος ἔχει τὴν κακίαν.] Εἶτ’ ἐπεὶ ὑπιδόμενος τὴν παρ’ ἡμῶν ἀπολογίαν λέγει περὶ τῆς μεταβολῆς τοῦ σώματος αὐτοῦ ὅτι ἀλλ’ ἀποθέμενος ταύτας ἄρα ἔσται θεός· τί οὖν οὐχὶ μᾶλλον ὁ Ἀσκληπιὸς καὶ Διόνυσος καὶ Ἡρακλῆς; φήσομεν· τί τηλικοῦτον Ἀσκληπιὸς ἢ Διόνυσος ἢ Ἡρακλῆς εἰργάσαντο;
ΙΙΙ. μίην ἔχοντα, ἀνδριάντα παρ' αὐτὸν ἱστάναι· φάναι γάρ σφιν τὸν ᾿Απόλλωνα, Ἰταλιωτέων μούνοισι δὴ ἀπικέσθαι ἐς τὴν χώρην, καὶ αὐτός οἱ ἔπεσθαι ὁ νῦν ἐὼν Ἀριστέης· τότε δὲ, ὅτε εἴπετο τῷ θεῷ, εἶναι κόραξ. Καὶ τὸν μὲν εἰπόντα ταῦτα, ἀφανισθῆναι· σρέας δὲ Μεταποντίνοι λέγουσιν ἐς Δελφοὺς πέμψαν- τας, τὸν θεὸν ἐπερωτᾷν, ὅ τι τὸ φάσμα τοῦ ἀνθρώ- που είη τήν τε (23) Πυθίην σφέας κελεῦσαι πείθε σθαι τῷ φάσματι, πειθομένοισί τε ἄμεινον συνοίσε σθαι· καὶ σφέας δεξαμένους ταῦτα ποιῆσαι ἐπιτε- λέα (29). Καὶ νῦν ἔστηκεν ἀνδριὰς ἐπωνυμίην ἔχων Ἀριστέω παρ' αὐτῷ τῷ ἀγάλματι τοῦ ᾿Απόλλωνος. Περὶ δὲ αὐτὸν δάφναι ἑστᾶσι. Τὸ δὲ ἄγαλμα ἐν τῇ ἀγορῇ ίδρυται. Ἀριστέω μὲν νῦν πέρι τοσαῦτα εἰ ρήσθω. » Λεκτέον δὴ πρὸς τὴν περὶ τοῦ Ἀριστέου ἱστορίαν, ὅτι, εἰ μὲν ὁ Κέλσος ὡς ἱστορίαν αὐτὴν ἐξετίθετο, μὴ καὶ τὴν ἑαυτοῦ συγκατάθεσιν ἐμφαίνων, παραδε ξαμένου αὐτὴν ὡς ἀληθῆ, ἄλλως ἂν πρὸς τὸν λόγον αὐτοῦ ἀπηντήσαμεν· ἐπεὶ δὲ δαιμονίως αὐτὸν ἠφα- νίσθαι, ἐναργῶς δ᾽ αὖθις φανῆναι, καὶ πολλαχοῦ τῆς οἰκουμένης επιδεδημηκέναι φησί, καὶ θαυμαστὰ ἡγε γελκέναι· ἔτι δὲ καὶ χρησμὸν τοῦ Ἀπόλλωνος, ἐπισκή- ψαντος Μεταποντίνοις ἐν θεῶν μοίρα νέμειν τον Αρι στέαν, ὡς ἀφ' ἑαυτοῦ (30), και συγκατατιθέμενος ἐκτίθεται λόγον τὸν πρὸς αὐτόν· καὶ πῶς, ὅλως τε πλάσματα ὑπολαμβάνων τὰ ὑπὸ τῶν Ἰησοῦ μαθη τῶν παράδοξα περὶ αὐτοῦ ἀναγεγραμμένα, καὶ μεμ- φόμενος τοῖς πιστεύουσιν αὐτοῖς, ταῦτα οὐ τερατείαν οὔτε πλάσματα εἶναι νομίζεις; Πῶς δὲ καὶ ὁ ἄλλοις ἐγκαλῶν, ὡς ἀλόγως πιστεύουσι τοῖς περὶ τοῦ Ἰη- σοῦ παραδόξοις, σὺ τοσούτοις ἐμφαίνῃ πεπιστευκέ ναι, οὐδεμίαν ἀπόδειξιν περὶ αὐτῶν ἢ κατασκευὴν περὶ τοῦ αὐτὰ γεγονέναι φέρων; Η Ηρόδοτος μὲν καὶ Πίνδαρος ἀψευδεῖν παρὰ σοὶ νομίζονται· οἱ δ' ἀποθνήσκειν μελετήσαντες ὑπὲρ τῶν Ἰησοῦ μαθη- μάτων, καὶ τοιαῦτα (31) περὶ ὧν ἐπείσθησαν τοῖς ἑξῆς καταλιπόντες γράμματα, περὶ πλασμάτων πλασμάτων (ὡς οίει,) καὶ μύθων καὶ τερατειῶν τοσοῦτον ἀγω νίζονται, ὡς καὶ ζῆν περιστατικῶς δι᾿ αὐτὰ, καὶ ἀποθνήσκειν βιαίως; Μέσον τοίνυν σαυτὸν στήσας τῶν τε περὶ τοῦ ᾿Αριστέου γεγραμμένων (32), καὶ τῶν περὶ τοῦ Ἰησοῦ ἱστορουμένων, ἴδε εἰ μὴ ἐκ τοῦ ἀποβάντος, καὶ τῶν ὠφελουμένων εἰς ἠθῶν ἐπανόρ θωσιν καὶ εὐλάβειαν τὴν πρὸς τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεὸν, ἐστὶν εἰπεῖν, ὅτι πιστευτέον μὲν ὡς οὐκ ἀθεε! γενο- μένοις τοῖς περὶ Ἰησοῦ ἱστορουμένοις, οὐχὶ δὲ τοῖς περὶ τοῦ Προκοννησίου Αριστέου. Τί μὲν γὰρ βουλομένη ή Πρόνοια τὰ περὶ τὸν ᾿Αριστέαν παράδοξα ἐπραγματεύετο; Καὶ τί ὠφε λῆσαι τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος (55) βουλομένη, τὰ της λικαῦτα (ὡς οἴει), ἐπεδείκνυτο ; Οὐκ ἔχεις λέγειν. ἀνθρώπου εἴη; τὴν δέ, ἔχων Αριστέης παρ' αὐτῷ τῷ ἀγάλματι τοῦ Ἀπόλ λωνος. Πέριξ δὲ αὐτὸν δάφναι εἰσί. καὶ συγκατατιθέμενος ἐκτίθεται λόγον τὸν πρὸς αὐτόν. καὶ πῶς ὅλως τε πλάσματα, καὶ πῶς, ὦ λῷστε, πλάσματα. 9:3 CONTRA CELSUM LIB. A gnomen haberet : dixisse enim sibi, ipsos esse sn- B D etc. Guieto suspecta sunt et addititia videntur sequen- los ex Italiotis, in quorum terram Apollo venisset ; ipsum nune esse se Aristeam, qui illum secutus fuerat; corvum autem fuisse cum deum illum sequeretur; eumque, his dictis, evanuisse. Addunt Metapontini se ad deum in Delphos misisse qui interrogarent quodnam esset spectrum hujus ho- minis; Pythiam imperasse ut spectro parerent, sic melius cam ipsis actum iri : his se assensos esse et effecta reddidisse. Et nunc statua exstat cogno- mine Aristeæ propter aram ipsam Apollinis lauris circumdata. Erecta est autem in foro. Hæc de Aristea lactenus. rum fuisse ut, si Celsus illam ut historiam alle- gans, non significaret illi se assentiri et ut veram accipere, alia ratione quod objicit solveremus : quoniam vero divine illum evanuisse, rursus pa- lam comparuisse, multa orbis loca invisisse et miranda renuntiasse dicit, et præterea refert ora- culum Apollinis, qui Metapontinis mandat ut in deorum numero Aristeam habeant, et hæc velut ex seipso et assentiens de Aristea commemorat; quæro : Tu qui omnino ſigmenta esse putas quæ de Jesu miraculis discipuli litteris consignarunt, et incusas eos qui illis adjungunt fidem; quomodo res hujusmodi prodigiose confictas fabulasque esse non judicas? Quomodo tu qui aliis vitio das, quod Jesu miracula nulla ratione admittant, talia videris admittere, nulla allata probatione nulloque argu- mento, res illas contigisse? An Herodotum et Pin- darum putas mendaciis non fallere; qui vero mori optant pro Jesu documentis et scripta de rebus quas perspectas habebant, ad posteros transmit- tenda reliquerunt, eos pro ſigmentis, pro fabulis fctisque prodigiis usque adeo decertasse, ut misere vivere et vi e medio tolli vellent? Te ipse potius arbitrum constituens inter ea quæ de Aristea scripta sunt, et ea quæ de Jesu narrantur, vide ex eventu et ex iis quæ ad morum emendationem pie- tatemque erga summun Deum inducendam uter- que fecit, annon hoc judicium ferri debeat, cre- dendum esse non sine Deo facta fuisse quæ de Jesu historia prodidit; non autem quæ de Aristea Proconnesio. Aristeæ causa prodigia fierent? Quam humanu generi utilitatem afferre voluit iis rerum miraculis quæ ut putas effecit? Nihil habes quod respon- tia, Ibidem loco, scribendum ei videtur, (28) Hoeschelius in textu, ὅτι τε φάντασμα τοῦ (29) Idem in textu, ἐπιτέλειον, et paulo post, (30) Ὡς ἀφ' ἑαυτοῦ. Videtur deesse, φέρει. Μox 27. Ad hanc de Aristea historiam dicendum futa- 28. Ει vero quo consilio Providentia voluit ut (31) Libb. editi in margine, καὶ οἱ ταῦτα. (32) Omnes mss.. γεγραμμένων. Alias, γινομένων. (33) Alias, τῷ τῶν ἀνθρώπων γένει.
Καὶ τίνας ἕξουσιν ἀποδεῖξαι βελτιωθέντας τὰ ἤθη καὶ κρείττους γενομένους ἀπὸ τῶν λόγων καὶ τοῦ βίου αὐτῶν, ἵνα γένωνται θεοί; Πολλὰς γὰρ τὰς περὶ αὐτῶν ἱστορίας ἀναγνόντες, ἴδωμεν εἰ ἐκαθάρευσαν ἀπὸ ἀκολασίας ἢ ἀδικίας ἢ ἀφροσύνης ἢ δειλίας. Καὶ εἰ μὲν μηδὲν εὑρεθείη τοιοῦτον ἐν αὐτοῖς, ἰσχυρὸς ἂν εἴη ὁ τοῦ Κέλσου λόγος, ἐξισῶν τῷ Ἰησοῦ τοὺς προειρημένους· εἰ δὲ δῆλόν ἐστι, κἄν τινα φέρηται περὶ αὐτῶν ὡς χρηστότερα, ὅτι μυρία ὅσα παρὰ τὸν ὀρθὸν λόγον πεποιηκέναι ἀναγεγραμμένοι εἰσί, πῶς ἔτι εὐλόγως μᾶλλον τοῦ Ἰησοῦ φήσεις αὐτοὺς ἀποθεμένους τὸ θνητὸν σῶμα γεγονέναι θεούς; Μετὰ ταῦτα λέγει περὶ ἡμῶν ὅτι καταγελῶμεν τῶν προσκυνούντων τὸν Δία, ἐπεὶ τάφος αὐτοῦ ἐν Κρήτῃ δείκνυται, καὶ οὐδὲν ἧττον σέβομεν τὸν ἀπὸ τοῦ τάφου, οὐκ εἰδότες, πῶς καὶ καθὸ Κρῆτες τὸ τοιοῦτον ποιοῦσιν. Ὅρα οὖν ὅτι ἐν τούτοις ἀπολογεῖται μὲν περὶ Κρητῶν καὶ τοῦ Διὸς καὶ τοῦ τάφου αὐτοῦ, αἰνιττόμενος τροπικὰς ὑπονοίας, καθ’ ἃς πεπλάσθαι λέγεται ὁ περὶ τοῦ Διὸς μῦθος·
ΙΙΙ. μίην ἔχοντα, ἀνδριάντα παρ' αὐτὸν ἱστάναι· φάναι γάρ σφιν τὸν ᾿Απόλλωνα, Ἰταλιωτέων μούνοισι δὴ ἀπικέσθαι ἐς τὴν χώρην, καὶ αὐτός οἱ ἔπεσθαι ὁ νῦν ἐὼν Ἀριστέης· τότε δὲ, ὅτε εἴπετο τῷ θεῷ, εἶναι κόραξ. Καὶ τὸν μὲν εἰπόντα ταῦτα, ἀφανισθῆναι· σρέας δὲ Μεταποντίνοι λέγουσιν ἐς Δελφοὺς πέμψαν- τας, τὸν θεὸν ἐπερωτᾷν, ὅ τι τὸ φάσμα τοῦ ἀνθρώ- που είη τήν τε (23) Πυθίην σφέας κελεῦσαι πείθε σθαι τῷ φάσματι, πειθομένοισί τε ἄμεινον συνοίσε σθαι· καὶ σφέας δεξαμένους ταῦτα ποιῆσαι ἐπιτε- λέα (29). Καὶ νῦν ἔστηκεν ἀνδριὰς ἐπωνυμίην ἔχων Ἀριστέω παρ' αὐτῷ τῷ ἀγάλματι τοῦ ᾿Απόλλωνος. Περὶ δὲ αὐτὸν δάφναι ἑστᾶσι. Τὸ δὲ ἄγαλμα ἐν τῇ ἀγορῇ ίδρυται. Ἀριστέω μὲν νῦν πέρι τοσαῦτα εἰ ρήσθω. » Λεκτέον δὴ πρὸς τὴν περὶ τοῦ Ἀριστέου ἱστορίαν, ὅτι, εἰ μὲν ὁ Κέλσος ὡς ἱστορίαν αὐτὴν ἐξετίθετο, μὴ καὶ τὴν ἑαυτοῦ συγκατάθεσιν ἐμφαίνων, παραδε ξαμένου αὐτὴν ὡς ἀληθῆ, ἄλλως ἂν πρὸς τὸν λόγον αὐτοῦ ἀπηντήσαμεν· ἐπεὶ δὲ δαιμονίως αὐτὸν ἠφα- νίσθαι, ἐναργῶς δ᾽ αὖθις φανῆναι, καὶ πολλαχοῦ τῆς οἰκουμένης επιδεδημηκέναι φησί, καὶ θαυμαστὰ ἡγε γελκέναι· ἔτι δὲ καὶ χρησμὸν τοῦ Ἀπόλλωνος, ἐπισκή- ψαντος Μεταποντίνοις ἐν θεῶν μοίρα νέμειν τον Αρι στέαν, ὡς ἀφ' ἑαυτοῦ (30), και συγκατατιθέμενος ἐκτίθεται λόγον τὸν πρὸς αὐτόν· καὶ πῶς, ὅλως τε πλάσματα ὑπολαμβάνων τὰ ὑπὸ τῶν Ἰησοῦ μαθη τῶν παράδοξα περὶ αὐτοῦ ἀναγεγραμμένα, καὶ μεμ- φόμενος τοῖς πιστεύουσιν αὐτοῖς, ταῦτα οὐ τερατείαν οὔτε πλάσματα εἶναι νομίζεις; Πῶς δὲ καὶ ὁ ἄλλοις ἐγκαλῶν, ὡς ἀλόγως πιστεύουσι τοῖς περὶ τοῦ Ἰη- σοῦ παραδόξοις, σὺ τοσούτοις ἐμφαίνῃ πεπιστευκέ ναι, οὐδεμίαν ἀπόδειξιν περὶ αὐτῶν ἢ κατασκευὴν περὶ τοῦ αὐτὰ γεγονέναι φέρων; Η Ηρόδοτος μὲν καὶ Πίνδαρος ἀψευδεῖν παρὰ σοὶ νομίζονται· οἱ δ' ἀποθνήσκειν μελετήσαντες ὑπὲρ τῶν Ἰησοῦ μαθη- μάτων, καὶ τοιαῦτα (31) περὶ ὧν ἐπείσθησαν τοῖς ἑξῆς καταλιπόντες γράμματα, περὶ πλασμάτων πλασμάτων (ὡς οίει,) καὶ μύθων καὶ τερατειῶν τοσοῦτον ἀγω νίζονται, ὡς καὶ ζῆν περιστατικῶς δι᾿ αὐτὰ, καὶ ἀποθνήσκειν βιαίως; Μέσον τοίνυν σαυτὸν στήσας τῶν τε περὶ τοῦ ᾿Αριστέου γεγραμμένων (32), καὶ τῶν περὶ τοῦ Ἰησοῦ ἱστορουμένων, ἴδε εἰ μὴ ἐκ τοῦ ἀποβάντος, καὶ τῶν ὠφελουμένων εἰς ἠθῶν ἐπανόρ θωσιν καὶ εὐλάβειαν τὴν πρὸς τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεὸν, ἐστὶν εἰπεῖν, ὅτι πιστευτέον μὲν ὡς οὐκ ἀθεε! γενο- μένοις τοῖς περὶ Ἰησοῦ ἱστορουμένοις, οὐχὶ δὲ τοῖς περὶ τοῦ Προκοννησίου Αριστέου. Τί μὲν γὰρ βουλομένη ή Πρόνοια τὰ περὶ τὸν ᾿Αριστέαν παράδοξα ἐπραγματεύετο; Καὶ τί ὠφε λῆσαι τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος (55) βουλομένη, τὰ της λικαῦτα (ὡς οἴει), ἐπεδείκνυτο ; Οὐκ ἔχεις λέγειν. ἀνθρώπου εἴη; τὴν δέ, ἔχων Αριστέης παρ' αὐτῷ τῷ ἀγάλματι τοῦ Ἀπόλ λωνος. Πέριξ δὲ αὐτὸν δάφναι εἰσί. καὶ συγκατατιθέμενος ἐκτίθεται λόγον τὸν πρὸς αὐτόν. καὶ πῶς ὅλως τε πλάσματα, καὶ πῶς, ὦ λῷστε, πλάσματα. 9:3 CONTRA CELSUM LIB. A gnomen haberet : dixisse enim sibi, ipsos esse sn- B D etc. Guieto suspecta sunt et addititia videntur sequen- los ex Italiotis, in quorum terram Apollo venisset ; ipsum nune esse se Aristeam, qui illum secutus fuerat; corvum autem fuisse cum deum illum sequeretur; eumque, his dictis, evanuisse. Addunt Metapontini se ad deum in Delphos misisse qui interrogarent quodnam esset spectrum hujus ho- minis; Pythiam imperasse ut spectro parerent, sic melius cam ipsis actum iri : his se assensos esse et effecta reddidisse. Et nunc statua exstat cogno- mine Aristeæ propter aram ipsam Apollinis lauris circumdata. Erecta est autem in foro. Hæc de Aristea lactenus. rum fuisse ut, si Celsus illam ut historiam alle- gans, non significaret illi se assentiri et ut veram accipere, alia ratione quod objicit solveremus : quoniam vero divine illum evanuisse, rursus pa- lam comparuisse, multa orbis loca invisisse et miranda renuntiasse dicit, et præterea refert ora- culum Apollinis, qui Metapontinis mandat ut in deorum numero Aristeam habeant, et hæc velut ex seipso et assentiens de Aristea commemorat; quæro : Tu qui omnino ſigmenta esse putas quæ de Jesu miraculis discipuli litteris consignarunt, et incusas eos qui illis adjungunt fidem; quomodo res hujusmodi prodigiose confictas fabulasque esse non judicas? Quomodo tu qui aliis vitio das, quod Jesu miracula nulla ratione admittant, talia videris admittere, nulla allata probatione nulloque argu- mento, res illas contigisse? An Herodotum et Pin- darum putas mendaciis non fallere; qui vero mori optant pro Jesu documentis et scripta de rebus quas perspectas habebant, ad posteros transmit- tenda reliquerunt, eos pro ſigmentis, pro fabulis fctisque prodigiis usque adeo decertasse, ut misere vivere et vi e medio tolli vellent? Te ipse potius arbitrum constituens inter ea quæ de Aristea scripta sunt, et ea quæ de Jesu narrantur, vide ex eventu et ex iis quæ ad morum emendationem pie- tatemque erga summun Deum inducendam uter- que fecit, annon hoc judicium ferri debeat, cre- dendum esse non sine Deo facta fuisse quæ de Jesu historia prodidit; non autem quæ de Aristea Proconnesio. Aristeæ causa prodigia fierent? Quam humanu generi utilitatem afferre voluit iis rerum miraculis quæ ut putas effecit? Nihil habes quod respon- tia, Ibidem loco, scribendum ei videtur, (28) Hoeschelius in textu, ὅτι τε φάντασμα τοῦ (29) Idem in textu, ἐπιτέλειον, et paulo post, (30) Ὡς ἀφ' ἑαυτοῦ. Videtur deesse, φέρει. Μox 27. Ad hanc de Aristea historiam dicendum futa- 28. Ει vero quo consilio Providentia voluit ut (31) Libb. editi in margine, καὶ οἱ ταῦτα. (32) Omnes mss.. γεγραμμένων. Alias, γινομένων. (33) Alias, τῷ τῶν ἀνθρώπων γένει.
PG 11:975ἡμῶν δὲ κατηγορεῖ, ὁμολογούντων μὲν τετάφθαι τὸν ἡμέτερον Ἰησοῦν φασκόντων δὲ καὶ ἐγηγέρθαι αὐτὸν ἀπὸ τοῦ τάφου, ὅπερ Κρῆτες οὐκέτι περὶ τοῦ Διὸς ἱστοροῦσιν. Ἐπεὶ δὲ δοκεῖ συναγορεύειν τῷ ἐν Κρήτῃ τάφῳ τοῦ Διὸς λέγων· ὅπως μὲν καὶ καθότι Κρῆτες τοῦτο ποιοῦσιν, οὐκ εἰδότες, φήσομεν ὅτι καὶ ὁ Κυρηναῖος Καλλίμαχος, πλεῖστα ὅσα ἀναγνοὺς ποιήματα καὶ ἱστορίαν σχεδὸν πᾶσαν ἀναλεξάμενος ἑλληνικήν, οὐδεμίαν οἶδε τροπολογίαν ἐν τοῖς περὶ Διὸς καὶ τοῦ τάφου αὐτοῦ. Διὸ καὶ ἐγκαλεῖ τοῖς Κρησὶν ἐν τῷ εἰς τὸν Δία γραφέντι αὐτῷ ὕμνῳ λέγων· Κρῆτες ἀεὶ ψεῦσται· καὶ γὰρ τάφον, ὦ ἄνα, σεῖο Κρῆτες ἐτεκτήναντο· σὺ δ’ οὐ θάνες, ἐσσὶ γὰρ αἰεί. Καὶ ὁ εἰπὼν Σὺ δ’ οὐ θάνες, ἐσσὶ γὰρ αἰεί, ἀρνησάμενος τὴν ἐν Κρήτῃ ταφὴν τοῦ Διός, τὴν ἀρχὴν τοῦ θανάτου ἱστορεῖ γεγονέναι περὶ τὸν Δία. Ἀρχὴ δὲ θανάτου ἡ ἐπὶ γῆς γένεσις· λέγει δὲ οὕτως· Ἐν δέ σε Παρρασίοις Ῥείη τέκεν εὐνηθεῖσα. Ἐχρῆν δ’ αὐτόν, ὡς ἠρνήσατο τὴν ἐν Κρήτῃ γένεσιν τοῦ Διὸς διὰ τὸν τάφον αὐτοῦ, ὁρᾶν ὅτι ἠκολούθει τῇ ἐν Ἀρκαδίᾳ γενέσει αὐτοῦ τὸ καὶ ἀποθανεῖν τὸν γεγεννημένον. Τοιαῦτα δὲ καὶ περὶ τούτων λέγει ὁ Καλλίμαχος·
Β Ὁ μὲν οὖν κατὰ τὸν Κέλσον Απόλλων βούλεται Α Μεταποντίνους ἐν θεῶν μοίρᾳ νέμειν τὸν Ἀριστέαν. Ἐπεὶ δὲ οἱ Μεταποντίνοι τὴν περὶ τοῦ ᾿Αριστέου ἀν- θρώπου, και τάχα οὐ σπουδαίου, ενάργειαν κρείτ τονα ἐνόμιζον εἶναι τοῦ περὶ αὐτοῦ χρησμοῦ ὡς θεοῦ ἢ θείων τιμῶν ἀξίου· διὰ τοῦτο οὐκ ἐβούλοντο πεί- θεσθαι τῷ ᾿Απόλλωνι, καὶ οὕτω τὸν ᾿Αριστέαν ούτ δεὶς ἐνόμιζε (39) θεόν· περὶ δὲ τοῦ Ἰησοῦ εἴποιμεν ἂν, ἐπεὶ συμφέρον ἦν τῷ τῶν ἀνθρώπων γένει παραδέ - ξασθαι αὐτὸν ὡς Υἱὸν Θεοῦ, Θεὸν ἐληλυθότα ἐν ἀν θρωπίνῃ ψυχῇ καὶ σώματι· καὶ οὐκ ἐδόκει τοῦτο τῇ λιχνείᾳ τῶν φιλοσωμάτων δαιμόνων, καὶ τῶν νομι ζόντων αὐτοὺς θεοὺς εἶναι, λυσιτελές· διὰ τοῦθ' οἱ μὲν ἐπὶ γῆς δαίμονες, παρὰ τοῖς μὴ παιδευθεῖσι περὶ δαιμόνων νομιζόμενοι εἶναι θεοί, ἀλλὰ καὶ οἱ θερα πεύοντες αὐτοὺς, ἐβουλήθησαν κωλῦσαι την νομήν τῆς Ἰησοῦ διδασκαλίας. Τώρων γὰρ τὰς λοιβὰς καὶ τὰς κνίσσας, ἐφ' αἷς λίχνως ήδοντο, καθαιρουμένας ἐκ τοῦ κρατεῖν τὰ Ἰησοῦ μαθήματα. Ὁ δὲ πέμψας τὸν Ἰησοῦν Θεός, ἐκλύσας πᾶσαν τὴν τῶν δαιμό νων ἐπιβουλὴν, ἐποίησε πανταχοῦ τῆς οἰκουμένης ὑπὲρ τῆς τῶν ἀνθρώπων ἐπιστροφῆς (40) καὶ διορ- θώσεως κρατῆσαι τὸ Εὐαγγέλιον Ἰησοῦ, καὶ γενέ- σθαι πανταχοῦ Ἐκκλησίας ἀντιπολιτευομένας ἐκκλη- σίαις δεισιδαιμόνων καὶ ἀκολάστων καὶ ἀδίκων. Ταῦτα γὰρ τὰ πανταχοῦ πολιτευόμενα ἐν ταῖς ἐκε κλησίαις τῶν πόλεων πλήθη. Αἱ δὲ τοῦ Θεοῦ Χριστῷ μαθητευθεῖσαι Ἐκκλησίαι, συνεξεταζόμεναι ταῖς ὧν παροικοῦσι δήμων ἐκκλησίαις, ώς φωστῆρές εἰσιν ἐν κόσμῳ. Τίς γὰρ οὐκ ἂν ὁμολογήσαι, καὶ τοὺς χεί ρους τῶν ἀπὸ τῆς Ἐκκλησίας, καὶ συγκρίσει βελτιό των ελάττους, πολλῶν κρείττους τυγχάνειν τῶν ἐν τοῖς δήμοις ἐκκλησιῶν; Αt Ἐκκλησία μὲν γὰρ τοῦ Θεοῦ, φέρ᾽ εἰπεῖν, ἡ ᾿Αθήνῃσι πραεῖά τις καὶ εὐσταθής, ἅτε Θεῷ ἀρέ σκειν τῷ ἐπὶ πᾶσι βουλομένη· ἡ δ' Αθηναίων έχε κλησία στασιώδης καὶ οὐδαμῶς παραβαλλομένη τῇ ἐκεῖ Ἐκκλησίᾳ τοῦ Θεοῦ. Τὸ δ' αὐτὸ ἐρεῖς περὶ Ἐκ- κλησίας τοῦ Θεοῦ τῆς ἐν Κορίνθῳ καὶ τῆς ἐκκλησίας τοῦ δήμου Κορινθίων· και, φέρ' εἰπεῖν, περὶ Ἐκ κλησίας τοῦ Θεοῦ τῆς ἐν ᾿Αλεξανδρείᾳ καὶ ἐκκλησίας τοῦ ᾿Αλεξανδρέων δήμου. Καὶ ἐὰν εὐγνώμων ᾗ δ τούτου ἀκούων καὶ φιλαληθῶς ἐξετάζῃ τὰ πράγματα, θαυμάζεται τὸν καὶ βουλευσάμενον, καὶ ἀνῦσαι δυνη- θέντα πανταχοῦ συστήσασθαι Ἐκκλησίας τοῦ Θεοῦ, παροικούσας ἐκκλησίαις τῶν καθ' ἑκάστην πόλιν σήμων. Οὕτω δὲ καὶ βουλὴν Ἐκκλησίας θεοῦ βουλή τῇ καθ᾿ ἑκάστην πόλιν συνεξετάζων, εὕροις ἂν τίνες μὲν τῆς Ἐκκλησίας βουλευταί (41) ἄξιοί εἰσιν, εἴ τις νομίζει. ἐπιστρεφίας. λευταί. εὕροις ὅτι τινὲς μὲν τῆς Ἐκκλησίας βουλευταί. ὅτι λευταί, CONTRA CELSUM LIB. III. C Aristeam a Metapontinis haberi deum. Sed quia Metapontini argumenta, quæ Aristeam hominem eumque fortasse non bonum esse probabant, cer- tiora putarunt esse quam oraculum quod illum deum aut divinis honoribus dignum pronuntiabat, ob hanc rem Apollini parere noluerunt, sicque nemo illum Aristeam deum esse existimavit. De Jesu autem dicimus, quia utile erat humano generi illum accipi ut Dei Filium, ut Deum qui in humana anima et corpore venit; id vero non com- modum videbatur liguritioni dæmonum qui corpo- rum cupidi suut, eorumque qui illos deos esse censent ideo dæmones qui in terra sunt, quique ab illorum ignaris in deos referuntur, et eorum cultores voluisse prohibere, ne doctrina Jesu per- vulgaretur. Videbant enim, invalescentibus Jesu documentis, libamina nidoresque tolli, quibus in- gurgitare se solebant. Deus, qui inisit Jesum, At dissipatis demonum insidiis, effecit ut ubique ter- rarum ad convertendos corrigendosque · homines Evangelium Jesu præpolleret, et cssent ubique Ec- clesiæ longe aliis legibus rectæ ac superstitiosorum, intemperantium injustorumque colus. His enim ſere sunt moribus qui in cœtibus urbium degunt. Sed Ecclesiæ Dei a Christo edoctæ, si cum populo- rum conciliis, quibuscum habitant, comparentur, in mundo tanquain lumina sunt. Ecquis enim nou fateatur eos, qui in Ecclesia deteriores sunt et in meliorum comparatione pejores, præstantiores esse multis eorum qui in popularibus cœtibus vi- vunt? quæ est Athenis, mansueta est et constans, ut quæ grata summo Deo et accepta esse studet: contra coetus Atheniensium turbulentus est nec ulla ex parte ad Ecclesiam ejusdem loci comparandus, Idem dixeris de Ecclesia Dei quæ est Corinthi, et de Corinthiorum cœtu; idem quoque de Ecclesia Dei quæ est Alexandriæ, et de Alexandrinorum con- cilio. Et si quis hæc candido animo audierit et in rebus considerandis veritatem quæsierit, is eum admirabitur, qui consilium cepit et perficere po- D tuit ut Ecclesia Dei ubique essent in singulis ar- Alii vero, sis, male vero libri excusi, Scribendum videtur, Particula facile ex- cidere potuit, inquit Boherellus, cum ultima ejus syllaba eadem sit ac prima vocis sequentis. Bou- id est, episcopi, presbyteri et diaconi. Vide Clementem Constitut, lib. 11, cap. 49, 50, 51, 52, 13, 51, 53, 56, : • Judicia vestra Gant in sc- bibus populorum cœtibus immistä. Sic autem et curiam Ecclesiæ Dei cum curia singularum urbium conferens, invenias quosdam Ecclesiæ senatores, dignos qui Dei moderentur civitatem, si qua hu- cunda Sabbatorum, ut, si qua controversia ex sen- tentia vestra oriatur, usque ad Sabbatum libera sit vobis facultas, qua possitis illam controversiam componere, et pacem conciliare inter eos qui liti- gant. Adsint autem judicio diaconi, et presbyteri, integre judicaturi, veluti Dei homines, cun, justi tia. Cum utraque persona venerit, prout lex jubet, ambo qui litigant statuantur in medio tribunali, iisque auditis, sancte judicium pronuntiate, slu- dentes ante sententiam episcopi eos reconciliare; ne exeat supra terram judicium in peccatorem, prout in tribunali consortem participemque cause 29. Ac Apollo quidem secundum Celsum jubet 30. Atque ut exempla conferam, Ecclesia Dei (39) Ἐνόμιζε. Ita codd. Reg. et Basileensis. (40) Επιστροφῆς. Recte cod. Reg. et Basileen (41) Εὕροις ἂν τίνες μὲν τῆς Ἐκκλησίας βου-
Ζεῦ, σὲ μὲν Ἰδαίοισιν ἐν οὔρεσί φασι γενέσθαι, Ζεῦ, σὲ δ’ ἐν Ἀρκαδίῃ· πότεροι, πάτερ, ἐψεύσαντο; Κρῆτες ἀεὶ ψεῦσται· καὶ τὰ ἑξῆς. Εἰς ταῦτα δ’ ἡμᾶς ἤγαγεν ὁ Κέλσος, ἀγνωμονῶν περὶ τοῦ Ἰησοῦ καὶ συγκατατιθέμενος μὲν τοῖς γεγραμμένοις, ὅτι ἀπέθανε καὶ ἐτάφη, πλάσμα δ’ ἡγούμενος εἶναι ὅτι καὶ ἀνέστη ἀπὸ τῶν νεκρῶν, καὶ ταῦτα μυρίων προφητῶν καὶ τοῦτο προειρηκότων καὶ πολλῶν ὄντων σημείων τῆς μετὰ θάνατον ἐπιφανείας αὐτοῦ. [Εἶθ’ ἑξῆς τούτοις ὁ Κέλσος τὰ ὑπὸ ὀλίγων πάνυ παρὰ τὴν διδασκαλίαν Ἰησοῦ λεγόμενα νομιζομένων Χριστιανῶν, οὐ φρονιμωτέρων, ὡς οἴεται, ἀλλ’ ἀμαθεστάτων, φέρων φησὶ τοιαῦτα ὑπ’ αὐτῶν προστάσσεσθαι· μηδεὶς προσίτω πεπαιδευμένος, μηδεὶς σοφός, μηδεὶς φρόνιμος· κακὰ γὰρ ταῦτα νομίζεται παρ’ ἡμῖν· ἀλλ’ εἴ τις ἀμαθής, εἴ τις ἀνόητος, εἴ τις ἀπαίδευτος, εἴ τις νήπιος, θαρρῶν ἡκέτω. Τούτους γὰρ ἀξίους εἶναι τοῦ σφετέρου θεοῦ αὐτόθεν ὁμολογοῦντες, δῆλοί εἰσιν ὅτι μόνους τοὺς ἠλιθίους καὶ ἀγεννεῖς καὶ ἀναισθήτους καὶ ἀνδράποδα καὶ γύναια καὶ παιδάρια πείθειν ἐθέλουσί τε καὶ δύνανται.
Β Ὁ μὲν οὖν κατὰ τὸν Κέλσον Απόλλων βούλεται Α Μεταποντίνους ἐν θεῶν μοίρᾳ νέμειν τὸν Ἀριστέαν. Ἐπεὶ δὲ οἱ Μεταποντίνοι τὴν περὶ τοῦ ᾿Αριστέου ἀν- θρώπου, και τάχα οὐ σπουδαίου, ενάργειαν κρείτ τονα ἐνόμιζον εἶναι τοῦ περὶ αὐτοῦ χρησμοῦ ὡς θεοῦ ἢ θείων τιμῶν ἀξίου· διὰ τοῦτο οὐκ ἐβούλοντο πεί- θεσθαι τῷ ᾿Απόλλωνι, καὶ οὕτω τὸν ᾿Αριστέαν ούτ δεὶς ἐνόμιζε (39) θεόν· περὶ δὲ τοῦ Ἰησοῦ εἴποιμεν ἂν, ἐπεὶ συμφέρον ἦν τῷ τῶν ἀνθρώπων γένει παραδέ - ξασθαι αὐτὸν ὡς Υἱὸν Θεοῦ, Θεὸν ἐληλυθότα ἐν ἀν θρωπίνῃ ψυχῇ καὶ σώματι· καὶ οὐκ ἐδόκει τοῦτο τῇ λιχνείᾳ τῶν φιλοσωμάτων δαιμόνων, καὶ τῶν νομι ζόντων αὐτοὺς θεοὺς εἶναι, λυσιτελές· διὰ τοῦθ' οἱ μὲν ἐπὶ γῆς δαίμονες, παρὰ τοῖς μὴ παιδευθεῖσι περὶ δαιμόνων νομιζόμενοι εἶναι θεοί, ἀλλὰ καὶ οἱ θερα πεύοντες αὐτοὺς, ἐβουλήθησαν κωλῦσαι την νομήν τῆς Ἰησοῦ διδασκαλίας. Τώρων γὰρ τὰς λοιβὰς καὶ τὰς κνίσσας, ἐφ' αἷς λίχνως ήδοντο, καθαιρουμένας ἐκ τοῦ κρατεῖν τὰ Ἰησοῦ μαθήματα. Ὁ δὲ πέμψας τὸν Ἰησοῦν Θεός, ἐκλύσας πᾶσαν τὴν τῶν δαιμό νων ἐπιβουλὴν, ἐποίησε πανταχοῦ τῆς οἰκουμένης ὑπὲρ τῆς τῶν ἀνθρώπων ἐπιστροφῆς (40) καὶ διορ- θώσεως κρατῆσαι τὸ Εὐαγγέλιον Ἰησοῦ, καὶ γενέ- σθαι πανταχοῦ Ἐκκλησίας ἀντιπολιτευομένας ἐκκλη- σίαις δεισιδαιμόνων καὶ ἀκολάστων καὶ ἀδίκων. Ταῦτα γὰρ τὰ πανταχοῦ πολιτευόμενα ἐν ταῖς ἐκε κλησίαις τῶν πόλεων πλήθη. Αἱ δὲ τοῦ Θεοῦ Χριστῷ μαθητευθεῖσαι Ἐκκλησίαι, συνεξεταζόμεναι ταῖς ὧν παροικοῦσι δήμων ἐκκλησίαις, ώς φωστῆρές εἰσιν ἐν κόσμῳ. Τίς γὰρ οὐκ ἂν ὁμολογήσαι, καὶ τοὺς χεί ρους τῶν ἀπὸ τῆς Ἐκκλησίας, καὶ συγκρίσει βελτιό των ελάττους, πολλῶν κρείττους τυγχάνειν τῶν ἐν τοῖς δήμοις ἐκκλησιῶν; Αt Ἐκκλησία μὲν γὰρ τοῦ Θεοῦ, φέρ᾽ εἰπεῖν, ἡ ᾿Αθήνῃσι πραεῖά τις καὶ εὐσταθής, ἅτε Θεῷ ἀρέ σκειν τῷ ἐπὶ πᾶσι βουλομένη· ἡ δ' Αθηναίων έχε κλησία στασιώδης καὶ οὐδαμῶς παραβαλλομένη τῇ ἐκεῖ Ἐκκλησίᾳ τοῦ Θεοῦ. Τὸ δ' αὐτὸ ἐρεῖς περὶ Ἐκ- κλησίας τοῦ Θεοῦ τῆς ἐν Κορίνθῳ καὶ τῆς ἐκκλησίας τοῦ δήμου Κορινθίων· και, φέρ' εἰπεῖν, περὶ Ἐκ κλησίας τοῦ Θεοῦ τῆς ἐν ᾿Αλεξανδρείᾳ καὶ ἐκκλησίας τοῦ ᾿Αλεξανδρέων δήμου. Καὶ ἐὰν εὐγνώμων ᾗ δ τούτου ἀκούων καὶ φιλαληθῶς ἐξετάζῃ τὰ πράγματα, θαυμάζεται τὸν καὶ βουλευσάμενον, καὶ ἀνῦσαι δυνη- θέντα πανταχοῦ συστήσασθαι Ἐκκλησίας τοῦ Θεοῦ, παροικούσας ἐκκλησίαις τῶν καθ' ἑκάστην πόλιν σήμων. Οὕτω δὲ καὶ βουλὴν Ἐκκλησίας θεοῦ βουλή τῇ καθ᾿ ἑκάστην πόλιν συνεξετάζων, εὕροις ἂν τίνες μὲν τῆς Ἐκκλησίας βουλευταί (41) ἄξιοί εἰσιν, εἴ τις νομίζει. ἐπιστρεφίας. λευταί. εὕροις ὅτι τινὲς μὲν τῆς Ἐκκλησίας βουλευταί. ὅτι λευταί, CONTRA CELSUM LIB. III. C Aristeam a Metapontinis haberi deum. Sed quia Metapontini argumenta, quæ Aristeam hominem eumque fortasse non bonum esse probabant, cer- tiora putarunt esse quam oraculum quod illum deum aut divinis honoribus dignum pronuntiabat, ob hanc rem Apollini parere noluerunt, sicque nemo illum Aristeam deum esse existimavit. De Jesu autem dicimus, quia utile erat humano generi illum accipi ut Dei Filium, ut Deum qui in humana anima et corpore venit; id vero non com- modum videbatur liguritioni dæmonum qui corpo- rum cupidi suut, eorumque qui illos deos esse censent ideo dæmones qui in terra sunt, quique ab illorum ignaris in deos referuntur, et eorum cultores voluisse prohibere, ne doctrina Jesu per- vulgaretur. Videbant enim, invalescentibus Jesu documentis, libamina nidoresque tolli, quibus in- gurgitare se solebant. Deus, qui inisit Jesum, At dissipatis demonum insidiis, effecit ut ubique ter- rarum ad convertendos corrigendosque · homines Evangelium Jesu præpolleret, et cssent ubique Ec- clesiæ longe aliis legibus rectæ ac superstitiosorum, intemperantium injustorumque colus. His enim ſere sunt moribus qui in cœtibus urbium degunt. Sed Ecclesiæ Dei a Christo edoctæ, si cum populo- rum conciliis, quibuscum habitant, comparentur, in mundo tanquain lumina sunt. Ecquis enim nou fateatur eos, qui in Ecclesia deteriores sunt et in meliorum comparatione pejores, præstantiores esse multis eorum qui in popularibus cœtibus vi- vunt? quæ est Athenis, mansueta est et constans, ut quæ grata summo Deo et accepta esse studet: contra coetus Atheniensium turbulentus est nec ulla ex parte ad Ecclesiam ejusdem loci comparandus, Idem dixeris de Ecclesia Dei quæ est Corinthi, et de Corinthiorum cœtu; idem quoque de Ecclesia Dei quæ est Alexandriæ, et de Alexandrinorum con- cilio. Et si quis hæc candido animo audierit et in rebus considerandis veritatem quæsierit, is eum admirabitur, qui consilium cepit et perficere po- D tuit ut Ecclesia Dei ubique essent in singulis ar- Alii vero, sis, male vero libri excusi, Scribendum videtur, Particula facile ex- cidere potuit, inquit Boherellus, cum ultima ejus syllaba eadem sit ac prima vocis sequentis. Bou- id est, episcopi, presbyteri et diaconi. Vide Clementem Constitut, lib. 11, cap. 49, 50, 51, 52, 13, 51, 53, 56, : • Judicia vestra Gant in sc- bibus populorum cœtibus immistä. Sic autem et curiam Ecclesiæ Dei cum curia singularum urbium conferens, invenias quosdam Ecclesiæ senatores, dignos qui Dei moderentur civitatem, si qua hu- cunda Sabbatorum, ut, si qua controversia ex sen- tentia vestra oriatur, usque ad Sabbatum libera sit vobis facultas, qua possitis illam controversiam componere, et pacem conciliare inter eos qui liti- gant. Adsint autem judicio diaconi, et presbyteri, integre judicaturi, veluti Dei homines, cun, justi tia. Cum utraque persona venerit, prout lex jubet, ambo qui litigant statuantur in medio tribunali, iisque auditis, sancte judicium pronuntiate, slu- dentes ante sententiam episcopi eos reconciliare; ne exeat supra terram judicium in peccatorem, prout in tribunali consortem participemque cause 29. Ac Apollo quidem secundum Celsum jubet 30. Atque ut exempla conferam, Ecclesia Dei (39) Ἐνόμιζε. Ita codd. Reg. et Basileensis. (40) Επιστροφῆς. Recte cod. Reg. et Basileen (41) Εὕροις ἂν τίνες μὲν τῆς Ἐκκλησίας βου-
PG 11:977Καὶ πρὸς ταῦτα δέ φαμεν ὅτι, ὥσπερ εἴ τις, τοῦ Ἰησοῦ διδάσκοντος τὰ περὶ σωφροσύνης καὶ λέγοντος· Ὃς ἐὰν ἐμβλέψῃ γυναικὶ πρὸς τὸ ἐπιθυμῆσαι, ἤδη ἐμοίχευσεν αὐτὴν ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ, ἑώρα τινὰς ὀλίγους ἀπὸ τῶν τοσούτων Χριστιανοὺς εἶναι νομιζομένους ἀκολάστως ζῶντας, εὐλογώτατα μὲν ἂν αὐτοῖς ἐνεκάλει παρὰ τὴν Ἰησοῦ βιοῦσι διδασκαλίαν ἀλογώτατα δ’ ἂν ἐποίησεν, εἰ τὸ κατ’ ἐκείνων ἔγκλημα τῷ λόγῳ προσῆπτεν· οὕτως ἐὰν εὑρίσκηται οὐδενὸς ἧττον ὁ Χριστιανῶν λόγος ἐπὶ σοφίαν προκαλούμενος, ἐγκλητέον μὲν ἔσται τοῖς συναγορεύουσι τῇ σφῶν ἀμαθίᾳ καὶ λέγουσιν οὐ ταῦτα μέν, ἅπερ ὁ Κέλσος ἀνέγραψενοὐδὲ γὰρ οὕτως ἀναισχύντως, κἂν ἰδιῶταί τινες ὦσι καὶ ἀμαθεῖς, λέγουσιν, ἕτερα δὲ πολλῷ ἐλάττονα καὶ ἀποτρεπτικὰ τοῦ ἀσκεῖν σοφίαν. Ὅτι δὲ βούλεται ἡμᾶς εἶναι σοφοὺς ὁ λόγος, δεικτέον καὶ ἀπὸ τῶν παλαιῶν καὶ ἰουδαϊκῶν γραμμάτων, οἷς καὶ ἡμεῖς χρώμεθα· οὐχ ἧττον δὲ καὶ ἀπὸ τῶν μετὰ τὸν Ἰησοῦν γραφέντων καὶ ἐν ταῖς ἐκκλησίαις θείων εἶναι πεπιστευμένων. Ἀναγέγραπται δὴ ἐν πεντηκοστῷ ψαλμῷ Δαυὶδ ἐν τῇ πρὸς θεὸν εὐχῇ λέγων·
ἐστὶν ἐν τῷ παντὶ πόλις τοῦ Θεοῦ, ἐν ἐκείνῃ πολι- Β Αt τέρων. παρὰ τοὺς εὐγο νωτέρως βιοῦντας. βουλευόντων. διστῷ. τεύεσθαι, οἱ δὲ πανταχοῦ βουλευταὶ οὐδὲν ἄξιον τῆς ἐκ κατατάξεως ὑπεροχῆς, ἣν ὑπερέχειν δοκοῦσι τῶν πολιτῶν, φέρουσιν ἐν τοῖς ἑαυτῶν ἤθεσιν. Οὕτω δὲ καὶ ἄρχοντα Ἐκκλησίας ἑκάστης πόλεως ἄρχοντι τῶν ἐν τῇ πόλει συγκριτέον, ἵνα κατανοήσῃς, ὅτι καὶ ἐπὶ τῶν σφόδρα ἀποτυγχανομένων βουλευτῶν καὶ ἀρχόντων Εκκλησίας Θεοῦ, καὶ ῥαθυμότερον (42) παρὰ τοὺς εὐτονωτέρως βιοῦντας, οὐδὲν ἧττόν ἐστιν εὑρεῖν ὡς ἐπίπαν ὑπεροχήν, τὴν ἐν τῇ ἐπὶ τὰς ἀρε τὰς προκοπῇ, παρὰ τὰ ἤθη τῶν ἐν ταῖς πόλεσι βου- λευτῶν (45) καὶ ἀρχόντων. Εἰ δὲ ταῦθ' οὕτως ἔχει, πῶς οὐκ εύλογον μὲν να μίζειν περὶ τοῦ Ἰησοῦ, τοσαῦτα συστῆσαι δεδινη- μένου, ὅτι οὐχ ἡ τυχοῦσα θειότης ἦν ἐν αὐτῷ· οὐχ ἔτι δὲ οὔτε ἐν τῷ Προκοννησίῳ Ἀριστές, κἂν ὁ Απόλλων αὐτὸν βούληται ἐν θεῶν μοίρα νέμειν, οὔτ' ἐν οἷς ἐξαριθμεῖται ὁ Κέλσος, λέγων· ὅτι « Οὐδεὶς νομίζει θεὸν ᾿Αβαριν τον Υπερβόρειον, ὃς δύναμιν εἶχε τοσήνδε, ὥστε οἱστῷ βέλει (44) συμφέρεσθαι; ν Τί γὰρ βουλομένη ἡ χαρισαμένη θειότης τῷ Υπερ- βορείῳ 'Αβάριδι εἰστῷ συμφέρεσθαι, τὸ τηλικοῦτον αὐτῷ ἐδωρεῖτο, ἵνα τι (45) ὠφεληθῇ τὸ τῶν ἀνθρώ πων γένος; ἢ αὐτὸς ἐκεῖνος τί ὤνατο διστῷ συμφέ ρεσθαι; ἵνα καὶ συγχωρηθῇ ταῦτα μηδαμῶς εἶναι πλάσματα, ἀλλὰ κατά τινα δαιμονίου συνεργίαν γε- γονέναι. Ἐὰν δὲ ὁ ἐμὸς Ἰησοῦς ἀναλαμβάνεσθαι ἐν δόξῃ λέγηται, ὁρῶ τὴν οἰκονομίαν, ὅτι τοῖς θεωρήσασι συνίστη τὸν διδάσκαλον ὁ τοῦτ᾽ (46) ἐνεργήσας γε- νέσθαι Θεός· ἵν᾿ ὡς οὐχ ὑπὲρ ἀνθρωπίνων μαθημά των, ἀλλὰ θείας διδασκαλίας, ἀγωνιζόμενοι, ὅση δύο ναμις, ἑαυτοὺς ἀναθῶσι τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ, καὶ πάντα πράττωσιν ὑπὲρ τῆς πρὸς ἐκεῖνον ἀρεσκείας ὡς ἀποληψόμενοι κατ᾽ ἀξίαν ἐν θείῳ δικαστηρίῳ ἅπερ ἐν τῷ βίῳ τούτῳ εὖ ἢ κακῶς πεποιήκασιν. ῃ Ἐπεὶ δὲ μετὰ ταῦτα καὶ περὶ τοῦ Κλαζομενίου ἱστορίας· « Μῶν οὐ τοῦτό φασιν, ὡς ἄρα ἡ ψυχὴ αὐτοῦ πολλάκις ἀπολιποῦσα τὸ σῶμα περιεπόλει ἀσώματος ; καὶ οὐδὲ τοῦτον ἐνόμισαν Θεὸν οἱ ἄνθρω ποι. » Καὶ πρὸς τοῦτο φήσομεν, ὅτι τάχα πονηροί τινες δαίμονες τοιαῦτα ᾠκονόμησαν ἀναγραφῆναι (οὐ γὰρ πιστεύω, ὅτι καὶ γενέσθαι ᾠκονόμησαν), ἵνα τὰ προφητευθέντα περὶ τοῦ Ἰησοῦ, καὶ τὰ λεχθέντα ὑπ' αὐτοῦ, ἤτοι ὡς πλάσματα ὅμοια ἐκείνοις διαβάλληται, ἢ ὡς οὐδὲν πλεῖον ἑτέρων ἔχοντα, μὴ πάνυ θαυμά ζηται. Ελεγε δὲ ὁ ἐμὸς Ἰησοῦς περὶ τῆς ἑαυτοῦ ψυχῆς (οὐ κατὰ τὸ ἀνθρώπινον χρεών χωριζομένης "Αβαρις, ἐδωρεῖτο, ἢ ἵνα τι ὠφεληθῇ τὸ τῶν ἀνθρώ πων γένος, ἢ αὐτός, ὅτι, ORIGENIS jusmodi esset in hac rerum universitate : cum / econtrario qui cernuntur passion senatores, eorum mores nihil præ se ferant dignum tributa illis dignitate qua videntur præ civibus eminere, Atque si eodem modo Ecclesiæ antistitem cum singula- rum urbium præsidibus comparaveris, intelliges, inter senatores et moderatores Ecclesiæ Dei, etiam eos, qui a cæteris superantur et apud of- fciorum observantiores haberi possunt desidiosi, in progressione ad virtutes præcellere iis, qui in urbibus senatorum et præsidum dignitatibus præ- fulgent. in Jesu, qui hæc lanta constituere potuit, non vul- garem agnoscere divinitatem ; non autem in Aristea Proconnesio, tametsi illum Apollo inter deos re- censeri jusserit, neque in eis quos enumerat Cel- sus, cum ait: Abarin Hyperboreum nemo deum esse judicat, cujus tamen ea fuit potestas, ut cursu telum assequeretur? › Quodnam enim divinitatis consilium fuit, cum Abaridi Hyperboreo dedit, ut celeritate telum æquaret? Ex tanto illi collato mu- nere quid utilitatis rediturum erat ad humanum genus? Quid illi profuit hæc par telo velocitas? Ut dem hæc figmenta non esse, sed a quodam numine fuisse profecta. At vero Jesus si dicatur in glo- ria assumptus ",, video hujus rei causam. Sic nempe Deus, quo agente id accidit, spectantibus doctorem assignavit, ut von bumanarum discipli- narum, sed doctrinæ divinæ causa certantes pro viribus, summo se Deo devoveant et se in omnibus ad ejus voluntatem accommodent; donandi mer- cede aut pœnas daturi pro meritis ante Dei tribu- nal, pront in hac vita bene vel male fecerint. adducta ejus historia, sic pergit : • Nonne aiunt illius animam sæpius, relicto corpore, circumva- gatam fuisse sine corpore? nec illum tamen homi- nes in deorum numero habuerunt. Respondeo fortasse malos dæmones ista curasse perscribi (nec enim arbitror curasse fieri), ut quæ de Jesu præ- dicta fuerunt et ab illo dicta sunt, aut velut fig- menta similia illis exploderentur, ant quasi nihilo majora admirationi non essent. meus Jesus de sua ipsius anima, quæ non humano fato separata est a corpore, sed data illi etiam hac de re mi- randa potestate : • Nemo, inquit, tollit animam | Tim. 111, 16. babet Christum Dei Filium. » Vide Augustinum, De operibus monachorum. SpenCER. Μox Meschelius in textu, Libri antea excusi, uti patet ex mox sequentibus ubi ßéλɛt non jungitur Consulendi Herodot. in Melp., pag. 267; C Lil. Gyraldus, lib. ut De poet. ; Suid. in Apollon. Dyscol., cap. & Hist. comment, SPENCER. videtur, etc. manuscriptis abest recle. mus de quo Lucianus in Musca encomio et Plinius lib. v, cap. 52. Vide supra, hujus libri num. 1. 51. Quæ cum ita se habeant, annon æquum est 32. Posthec de illo Clazomenio loquitur, et (42) Ραθυμότερον. Mavull Boherellus, βαθυμο (43) Βουλευτών. Ita codd. Regius et Basileensis. (44) Βέλει. Delendum puto tanquam glossema, (47) ὁ Κέλσος εἶπε, προσθεὶς ἐπὶ τῆς κατ᾿ αὐτὸν (45) Εδωρεῖτο, ἵνα τι, etc. Guieto scribendum (46) Libb. excusi, διδάσκαλον, ὅτι ὁ, etc. Sed a (47) Κλαζομενίου. is est Clazomenius Hermoti-
Τὰ ἄδηλα καὶ τὰ κρύφια τῆς σοφίας σου ἐδήλωσάς μοι. Καὶ εἴ τις γε ἐντύχοι τοῖς ψαλμοῖς, εὕροι ἂν πολλῶν καὶ σοφῶν δογμάτων πλήρη τὴν βίβλον. Καὶ Σολομὼν δέ, ἐπεὶ σοφίαν ᾔτησεν, ἀπεδέχθη· καὶ τῆς σοφίας αὐτοῦ τὰ ἴχνη ἔστιν ἐν τοῖς συγγράμμασι θεωρῆσαι, μεγάλην ἔχοντα ἐν βραχυλογίᾳ περίνοιαν· ἐν οἷς ἂν εὕροις πολλὰ ἐγκώμια τῆς σοφίας καὶ προτρεπτικὰ περὶ τοῦ σοφίαν δεῖν ἀναλαβεῖν. Καὶ οὕτω γε σοφὸς ἦν Σολομών, ὥστε τὴν βασιλίδα Σαβά, ἀκούσασαν αὐτοῦ τὸ ὄνομα καὶ τὸ ὄνομα κυρίου, ἐλθεῖν πειράσαι αὐτὸν ἐν αἰνίγμασιν. Ἥτις καὶ ἐλάλησεν αὐτῷ πάντα, ὅσα ἦν ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτῆς. Καὶ ἀπήγγειλεν αὐτῇ Σολομὼν πάντας τοὺς λόγους αὐτῆς· οὐκ ἦν λόγος παρεωραμένος ὑπὸ τοῦ βασιλέως, ὃν οὐκ ἀπήγγειλεν αὐτῇ. Καὶ εἶδε βασίλισσα Σαβὰ πᾶσαν φρόνησιν Σολομὼν καὶ τὰ κατ’ αὐτόν· Καὶ ἐξ αὑτῆς ἐγένετο. Καὶ εἶπε πρὸς τὸν βασιλέα· ἀληθὴς ὁ λόγος, ὃν ἤκουσα ἐν τῇ γῇ μου περὶ σοῦ καὶ περὶ τῆς φρονήσεώς σου· καὶ οὐκ ἐπίστευσα τοῖς λαλοῦσί μοι, ἕως ὅτε παρεγενόμην καὶ ἑωράκασιν οἱ ὀφθαλμοί μου· καὶ ἰδοὺ οὐκ ἔστι καθὼς ἀπήγγειλάν μοι τὸ ἥμισυ.
ἐστὶν ἐν τῷ παντὶ πόλις τοῦ Θεοῦ, ἐν ἐκείνῃ πολι- Β Αt τέρων. παρὰ τοὺς εὐγο νωτέρως βιοῦντας. βουλευόντων. διστῷ. τεύεσθαι, οἱ δὲ πανταχοῦ βουλευταὶ οὐδὲν ἄξιον τῆς ἐκ κατατάξεως ὑπεροχῆς, ἣν ὑπερέχειν δοκοῦσι τῶν πολιτῶν, φέρουσιν ἐν τοῖς ἑαυτῶν ἤθεσιν. Οὕτω δὲ καὶ ἄρχοντα Ἐκκλησίας ἑκάστης πόλεως ἄρχοντι τῶν ἐν τῇ πόλει συγκριτέον, ἵνα κατανοήσῃς, ὅτι καὶ ἐπὶ τῶν σφόδρα ἀποτυγχανομένων βουλευτῶν καὶ ἀρχόντων Εκκλησίας Θεοῦ, καὶ ῥαθυμότερον (42) παρὰ τοὺς εὐτονωτέρως βιοῦντας, οὐδὲν ἧττόν ἐστιν εὑρεῖν ὡς ἐπίπαν ὑπεροχήν, τὴν ἐν τῇ ἐπὶ τὰς ἀρε τὰς προκοπῇ, παρὰ τὰ ἤθη τῶν ἐν ταῖς πόλεσι βου- λευτῶν (45) καὶ ἀρχόντων. Εἰ δὲ ταῦθ' οὕτως ἔχει, πῶς οὐκ εύλογον μὲν να μίζειν περὶ τοῦ Ἰησοῦ, τοσαῦτα συστῆσαι δεδινη- μένου, ὅτι οὐχ ἡ τυχοῦσα θειότης ἦν ἐν αὐτῷ· οὐχ ἔτι δὲ οὔτε ἐν τῷ Προκοννησίῳ Ἀριστές, κἂν ὁ Απόλλων αὐτὸν βούληται ἐν θεῶν μοίρα νέμειν, οὔτ' ἐν οἷς ἐξαριθμεῖται ὁ Κέλσος, λέγων· ὅτι « Οὐδεὶς νομίζει θεὸν ᾿Αβαριν τον Υπερβόρειον, ὃς δύναμιν εἶχε τοσήνδε, ὥστε οἱστῷ βέλει (44) συμφέρεσθαι; ν Τί γὰρ βουλομένη ἡ χαρισαμένη θειότης τῷ Υπερ- βορείῳ 'Αβάριδι εἰστῷ συμφέρεσθαι, τὸ τηλικοῦτον αὐτῷ ἐδωρεῖτο, ἵνα τι (45) ὠφεληθῇ τὸ τῶν ἀνθρώ πων γένος; ἢ αὐτὸς ἐκεῖνος τί ὤνατο διστῷ συμφέ ρεσθαι; ἵνα καὶ συγχωρηθῇ ταῦτα μηδαμῶς εἶναι πλάσματα, ἀλλὰ κατά τινα δαιμονίου συνεργίαν γε- γονέναι. Ἐὰν δὲ ὁ ἐμὸς Ἰησοῦς ἀναλαμβάνεσθαι ἐν δόξῃ λέγηται, ὁρῶ τὴν οἰκονομίαν, ὅτι τοῖς θεωρήσασι συνίστη τὸν διδάσκαλον ὁ τοῦτ᾽ (46) ἐνεργήσας γε- νέσθαι Θεός· ἵν᾿ ὡς οὐχ ὑπὲρ ἀνθρωπίνων μαθημά των, ἀλλὰ θείας διδασκαλίας, ἀγωνιζόμενοι, ὅση δύο ναμις, ἑαυτοὺς ἀναθῶσι τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ, καὶ πάντα πράττωσιν ὑπὲρ τῆς πρὸς ἐκεῖνον ἀρεσκείας ὡς ἀποληψόμενοι κατ᾽ ἀξίαν ἐν θείῳ δικαστηρίῳ ἅπερ ἐν τῷ βίῳ τούτῳ εὖ ἢ κακῶς πεποιήκασιν. ῃ Ἐπεὶ δὲ μετὰ ταῦτα καὶ περὶ τοῦ Κλαζομενίου ἱστορίας· « Μῶν οὐ τοῦτό φασιν, ὡς ἄρα ἡ ψυχὴ αὐτοῦ πολλάκις ἀπολιποῦσα τὸ σῶμα περιεπόλει ἀσώματος ; καὶ οὐδὲ τοῦτον ἐνόμισαν Θεὸν οἱ ἄνθρω ποι. » Καὶ πρὸς τοῦτο φήσομεν, ὅτι τάχα πονηροί τινες δαίμονες τοιαῦτα ᾠκονόμησαν ἀναγραφῆναι (οὐ γὰρ πιστεύω, ὅτι καὶ γενέσθαι ᾠκονόμησαν), ἵνα τὰ προφητευθέντα περὶ τοῦ Ἰησοῦ, καὶ τὰ λεχθέντα ὑπ' αὐτοῦ, ἤτοι ὡς πλάσματα ὅμοια ἐκείνοις διαβάλληται, ἢ ὡς οὐδὲν πλεῖον ἑτέρων ἔχοντα, μὴ πάνυ θαυμά ζηται. Ελεγε δὲ ὁ ἐμὸς Ἰησοῦς περὶ τῆς ἑαυτοῦ ψυχῆς (οὐ κατὰ τὸ ἀνθρώπινον χρεών χωριζομένης "Αβαρις, ἐδωρεῖτο, ἢ ἵνα τι ὠφεληθῇ τὸ τῶν ἀνθρώ πων γένος, ἢ αὐτός, ὅτι, ORIGENIS jusmodi esset in hac rerum universitate : cum / econtrario qui cernuntur passion senatores, eorum mores nihil præ se ferant dignum tributa illis dignitate qua videntur præ civibus eminere, Atque si eodem modo Ecclesiæ antistitem cum singula- rum urbium præsidibus comparaveris, intelliges, inter senatores et moderatores Ecclesiæ Dei, etiam eos, qui a cæteris superantur et apud of- fciorum observantiores haberi possunt desidiosi, in progressione ad virtutes præcellere iis, qui in urbibus senatorum et præsidum dignitatibus præ- fulgent. in Jesu, qui hæc lanta constituere potuit, non vul- garem agnoscere divinitatem ; non autem in Aristea Proconnesio, tametsi illum Apollo inter deos re- censeri jusserit, neque in eis quos enumerat Cel- sus, cum ait: Abarin Hyperboreum nemo deum esse judicat, cujus tamen ea fuit potestas, ut cursu telum assequeretur? › Quodnam enim divinitatis consilium fuit, cum Abaridi Hyperboreo dedit, ut celeritate telum æquaret? Ex tanto illi collato mu- nere quid utilitatis rediturum erat ad humanum genus? Quid illi profuit hæc par telo velocitas? Ut dem hæc figmenta non esse, sed a quodam numine fuisse profecta. At vero Jesus si dicatur in glo- ria assumptus ",, video hujus rei causam. Sic nempe Deus, quo agente id accidit, spectantibus doctorem assignavit, ut von bumanarum discipli- narum, sed doctrinæ divinæ causa certantes pro viribus, summo se Deo devoveant et se in omnibus ad ejus voluntatem accommodent; donandi mer- cede aut pœnas daturi pro meritis ante Dei tribu- nal, pront in hac vita bene vel male fecerint. adducta ejus historia, sic pergit : • Nonne aiunt illius animam sæpius, relicto corpore, circumva- gatam fuisse sine corpore? nec illum tamen homi- nes in deorum numero habuerunt. Respondeo fortasse malos dæmones ista curasse perscribi (nec enim arbitror curasse fieri), ut quæ de Jesu præ- dicta fuerunt et ab illo dicta sunt, aut velut fig- menta similia illis exploderentur, ant quasi nihilo majora admirationi non essent. meus Jesus de sua ipsius anima, quæ non humano fato separata est a corpore, sed data illi etiam hac de re mi- randa potestate : • Nemo, inquit, tollit animam | Tim. 111, 16. babet Christum Dei Filium. » Vide Augustinum, De operibus monachorum. SpenCER. Μox Meschelius in textu, Libri antea excusi, uti patet ex mox sequentibus ubi ßéλɛt non jungitur Consulendi Herodot. in Melp., pag. 267; C Lil. Gyraldus, lib. ut De poet. ; Suid. in Apollon. Dyscol., cap. & Hist. comment, SPENCER. videtur, etc. manuscriptis abest recle. mus de quo Lucianus in Musca encomio et Plinius lib. v, cap. 52. Vide supra, hujus libri num. 1. 51. Quæ cum ita se habeant, annon æquum est 32. Posthec de illo Clazomenio loquitur, et (42) Ραθυμότερον. Mavull Boherellus, βαθυμο (43) Βουλευτών. Ita codd. Regius et Basileensis. (44) Βέλει. Delendum puto tanquam glossema, (47) ὁ Κέλσος εἶπε, προσθεὶς ἐπὶ τῆς κατ᾿ αὐτὸν (45) Εδωρεῖτο, ἵνα τι, etc. Guieto scribendum (46) Libb. excusi, διδάσκαλον, ὅτι ὁ, etc. Sed a (47) Κλαζομενίου. is est Clazomenius Hermoti-
PG 11:979Προστέθεικας σοφίαν καὶ ἀγαθὰ πρὸς αὐτὰ ἐπὶ πᾶσαν τὴν ἀκοήν, ἣν ἤκουσα. Γέγραπται δὴ περὶ τοῦ αὐτοῦ ὅτι Καὶ ἔδωκε κύριος φρόνησιν τῷ Σολομὼν καὶ σοφίαν πολλὴν σφόδρα καὶ χύμα καρδίας ὡς ἡ ἄμμος ἡ παρὰ τὴν θάλασσαν. Καὶ ἐπληθύνθη σοφία ἐν Σολομὼν σφόδρα ὑπὲρ τὴν φρόνησιν πάντων ἀρχαίων καὶ ὑπὲρ πάντας φρονίμους Αἰγύπτου. Καὶ ἐσοφίσατο ὑπὲρ πάντας ἀνθρώπους], καὶ ἐσοφίσατο ὑπὲρ Γεθὰν τὸν Ἐζαρίτην καὶ τὸν Ἐμὰδ καὶ τὸν Χαλκαδὶ καὶ Ἀραδά, υἱοὺς Μάδ· καὶ ἦν ὀνομαστὸς ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνεσι κύκλῳ. Καὶ ἐλάλησε Σολομὼν τρισχιλίας παραβολάς, καὶ ἦσαν ᾠδαὶ αὐτοῦ πεντακισχίλιαι. Καὶ ἐλάλησεν περὶ τῶν ξύλων ἀπὸ τῆς κέδρου τῆς ἐν τῷ Λιβάνῳ καὶ ἕως τῆς ὑσσώπου τῆς ἐκπορευομένης διὰ τοῦ τοίχου. Καὶ ἐλάλησε περὶ τῶν ἰχθύων καὶ τῶν κτηνῶν· [καὶ παρεγίνοντο] πάντες οἱ λαοὶ ἀκοῦσαι τῆς σοφίας Σολομῶντος· καὶ παρὰ πάντων τῶν βασιλέων τῆς γῆς, οἳ ἤκουον τῆς σοφίας αὐτοῦ. [Οὕτω δὲ βούλεται σοφοὺς εἶναι ἐν τοῖς πιστεύουσιν ὁ λόγος, ὥστε ὑπὲρ τοῦ γυμνάσαι τὴν σύνεσιν τῶν ἀκουόντων τὰ μὲν ἐν αἰνίγμασι τὰ δὲ ἐν τοῖς καλουμένοις σκοτεινοῖς λόγοις λελαληκέναι τὰ δὲ διὰ παραβολῶν καὶ ἄλλα διὰ προβλημάτων.
τοῦ σώματος, ἀλλὰ κατὰ τὴν δοθεῖσαν αὐτῷ καὶ περὶ τούτου παράδοξον ἐξουσίαν·) τό, « Οὐδεὶς αἴρει τὴν ψυχήν μου ἀπ' ἐμοῦ, ἀλλὰ ἐγὼ τίθημι αὐτὴν ἀπ' ἐμαυτοῦ. Ἐξουσίαν ἔχω θεἶναι αὐτὴν, καὶ πάλιν ἐξουσίαν ἔχω λαβεῖν αὐτήν. · Ἐπεὶ γὰρ ἐξουσίαν εἶχε θεῖναι αὐτὴν, ἔθηκε μὲν, ἡνίκα εἶπε, ο Πάτερ, ἵνα τί με εγκατέλιπες; Καὶ κράξας φωνῇ μεγάλη, ἀφῆκε τὸ πνεῦμα· ο προλαβὼν τοὺς ἐπὶ τῶν ἀνε- σκολοπισμένων (48) δημίους, ὑποτέμνοντας τὰ σκέλη τῶν σταυρουμένων, καὶ διὰ τοῦθ᾽ ὑποτέμνοντας, ἵνα μὴ ἐπιπλέον τιμωρίαν τίσωσιν. Ελαβε δὲ τὴν ψυχὴν, ὅτε ἑαυτὸν ἐνεφάνισε τοῖς μαθηταῖς, προειπὼν ἐπ᾿ αὐτῶν τοῖς ἀπιστοῦσιν αὐτῷ Ἰουδαίοις· ο Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, κἀγὼ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν. » Καὶ ο ἔλεγε τοῦτο περὶ τοῦ ναοῦ τοῦ σώ- ματος αὐτοῦ, » καὶ τῶν προφητῶν προκηρυξάντων τὸ τοιοῦτο διὰ πλειόνων· καὶ διὰ τοῦ, ι Ἔτι δὲ καὶ ἡ σάρξ μου κατασκηνώσει ἐπ' ἐλπίδι· ὅτι οὐκ ἐγκαταλείψεις τὴν ψυχήν μου εἰς τὸν ᾅδην, οὐδὲ δώσεις τὸν ὅσιόν σου ἰδεῖν· διαφθοράν. » Έδειξε δ' ὁ Κέλσος, ὅτι πλείονας ἀνέγνω ἱστορίας Ελληνικάς, παραθέμενος καὶ τὰ περὶ τοῦ ᾿Αστυπα λαιέως Κλεομήδους· ὃν ἱστρησεν, εἰς κιβωτόν καταδύντα, καὶ ἔνδοθεν αὐτῆς εἰλημμένον μὴ εὐ μῆσθαι ἔνδον· ἀλλ᾽ ἔκτοθι δαιμονίᾳ τινὶ μοίρᾳ δια- στῆναι, ἡνίκα ὑπὲρ τοῦ αὐτὸν συλλαβείν διέκοψαν τι νες τὴν κιβωτόν. » Καὶ τοῦτο δὲ εἰ μὲν (49) πλάσμα ἐστὶν, ὥσπερ ἔοικεν εἶναι πλάσμα, οὐ παραβάλλεται τοῖς περὶ τοῦ Ἰησοῦ. Ἐπεί περ ἐκείνων μὲν οὐδὲν τῆς ἱστορουμένης θειότητος ἐν τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώ- των σύμβολον εὑρίσκεται· τοῦ δὲ Ἰησοῦ αἱ τῶν ὠφελουμένων ἐκκλησίαι, καὶ αἱ περὶ αὐτοῦ λελεγ μένει προφητείαι, καὶ αἱ ἐν ὀνόματι αὐτοῦ γινόμε και θεραπεῖαι, καὶ ἡ κατ' αὐτὸν μετὰ σοφίας γνώ- σις, καὶ ὁ λόγος ευρισκόμενος παρὰ τοῖς φροντίσα- σιν ἀναβῆναι μὲν ἀπὸ τῆς ψιλῆς πίστεως, ερευνῆσαι δὲ τὸν ἐν ταῖς θείαις Γραφαῖς νοῦν κατὰ τὰς τοῦ Ἰησοῦ ὑποθήκας, εἰπόντος· · Ἐρευνᾶτε τὰς Γρα- φάς· ν καὶ κατὰ τὸ βούλημα τοῦ διδάξαντος Παύλου δεῖν εἰδέναι ἡμᾶς ἑκάστῳ κατὰ τὸ δέον ἀποκρίνα- σθαι· ἀλλὰ καὶ τοῦ εἰπόντος· « Ετοιμοι ἀεὶ πρὸς ἀπολογίαν παντὶ τῷ αἰτοῦντι ὑμᾶς λόγον περὶ τῆς ἐν ὑμῖν πίστεως. . Εἰ δὲ βούλεται αὐτὸς συγχωρεῖ- σθαι μὴ εἶναι πλάσμα, λεγέτω, τί βουλομένη ἡ ὑπὲρ άνθρωπον (50) δύναμις πεποίηκεν ἔκτοθι τῆς κιβω τοῦ δαιμονίᾳ τινὶ μοίρᾳ διαπτῆναι ; Εἰ μὲν γὰρ ἀξιό- λογόν τι παραστήσει, καὶ βούλημα Θεοῦ ἄξιον τὸ δωρησάμενον τὸ τοιοῦτον τῷ Κλεομήδει, κρινοῦμεν τί χρή λέγειν πρὸς αὐτόν· εἰ δ' ἀπορήσει καν πιο θανόν τι εἰς τὸν τόπον λέγειν, δηλονότι (51) τὸ ὅσον ἐπὶ τῷ μὴ εὑρίσκεσθαι λόγον, ήτοι διαβαλοῦμεν τοῖς αὐτ τὴν μὴ παραδεξαμένοις, καὶ ἐγκαλέσομεν τῇ ἱστορία ὡς οὐκ ἀληθεῖ, ἢ δαιμόνιόν τι φήσομεν παραπλήσιον ε Η σε ανασκολοπιζομένων. ἡμῖν, εἰ μὴ πλάσμα. ἡ ὑπὲρ ἄνθρωπον, δῆλον ὅτι, CONTRA CELSUM LIB. JII. tem habeo ponendi eam, et potestatem habeo ite- rum sumendi eam “. » Et quoniam eam ponendi potestatem habuit, posuit quando dixit : • Pater, utquid dereliquisti me? Et exclamans voce magna emisit spiritum "; » occupans carnifices, qui cru- cifixorum fraugebant crura, et ideo frange- bant, ut ne diutius cruciarentur. Sumpsit autem animam, quando discipulis apparuit, ut coram ipsis prædixerat iis ex Judæis, qui ipsi credere nolebant : ● Solvite templum hoc, et in tribus diebus excitabo illud ".Quod dicebat de templo corporis sui .Idem et prophetæ præsignificaverant cum multis in locis, tum præcipue isto : « Caro mea re- quiescet in spe; quoniam non derelinques animamı meam in inferno, nec dabis sanctum tuum videre corruptionem . ) A meam a me, sed ego pono illam a meipso. Polesla- B C D dit, ut sciremus multas sibi lectas fuisse Græcani- cas historias. ‹ Is, ut refert, cum in arcam ingres- sus esset, et intus eam clausam teneret, intus tamen inventus non est; sed evolasse divino quodam fato deprehenderunt, qui illius comprehendendi causa arcam effregere. Hoc etsi nobis figmentum non esset, ut esse Agmentum videtur, tamen cum Jesu rebus comparari non debet. Nam in horum homi. num vita nullum illis allribulæ divinitatis signum invenitur. Jesum autem Deum esse signa sunt, cœ- tus hominum quibus profuit, vaticinia de illo edita, sanationes in illius nomine factæ, sapientis ejus doctrina cognitio, ratio mysteriorum, quam inve- niunt ii, qui simplici fide non eontenti Scriptura- rum sensum scrutari student. Id quod Jesus ipse pracipit: Scrutamini, inquit, Scripturas "; » Paulus vult, siquidem docet, oportere nos scire quo- modo unicuique respondeamus ". Quemadmodum et qui dicit: ‹ Parati semper ad satisfactionem oinni poscenti vos rationem de ea quæ in vobis est fide 7. . Quod si sibi concedi postulat hoc non esse fabulam, dicat qua mente hæc, quæ supra homines est, potestas voluerit, ut divino quodam fato ex arca foras evolaret. Si quid enim alicujus momenti dignumque Deo in conferendo illo Cleomedi mu- nere consilium attulerit, videbimus quid illi oppo- nendum erit : sin autem nihil habeat vel probabile, quod hoc loco dicat, hoc ipso quod nullam ratio- nem reperire potest, historiam illam coram iis, qui eam nondum receperunt, vituperabimus et ut falsaın redarguemus; aut dicetur dæmonium quod- dam magicas artes imitatum, oculis fucum fecisse Joan. x. 18. Matth. xxvii, 46, 50. Joan. 11, 19. Ibid., 21. Psal. xv, 9. es Joan. v, 39. • Coloss. IV, 6. • Pel. III, 15. Basileensis, alias vero Spencerus autein male. Lego, Mss., rectius. minus bene. 33. Hæc Celsus de Astypaleensi Cleomede addi- (48) Ανεσκολοπισμένων. Sic codd. Regius et (49) Hoeschelius in textu et omnes mss., εἰ μέν, (50) Heschelins et Spencerus, ἡ ὑπὲρ ἀνθρώπων. (51) Δηλονότι. Ita codex Basileensis; alias vero
Καί φησι γέ τις τῶν προφητῶν, ὁ Ὠσηέ, ἐπὶ τέλει τῶν λόγων ἑαυτοῦ· Τίς σοφὸς καὶ συνήσει ταῦτα; Ἢ συνετὸς καὶ ἐπιγνώσεται αὐτά; Δανιὴλ δὲ καὶ οἱ μετ’ αὐτοῦ αἰχμαλωτισθέντες τοσοῦτον προέκοψαν καὶ ἐν τοῖς μαθήμασιν, ἅτινα ἤσκουν ἐν Βαβυλῶνι οἱ περὶ τὸν βασιλέα σοφοί, ὡς πάντων αὐτῶν διαφέροντας ἀποδειχθῆναι τούτους δεκαπλασίως. Λέγεται δὲ καὶ ἐν τῷ Ἰεζεκιὴλ πρὸς τὸν Τύρου ἄρχοντα, μέγα φρονοῦντα ἐπὶ σοφίᾳ· Μὴ σὺ σοφώτερος εἶ τοῦ Δανιήλ; Πᾶν κρύφιον οὐχ ὑπεδείχθη σοι; Ἐὰν δὲ καὶ ἐπὶ τὰ μετὰ τὸν Ἰησοῦν γεγραμμένα ἔλθῃς βιβλία, εὕροις ἂν τοὺς μὲν ὄχλους τῶν πιστευόντων τῶν παραβολῶν ἀκούοντας ὡς ἔξω τυγχάνοντας καὶ ἀξίους μόνον τῶν ἐξωτερικῶν λόγων, τοὺς δὲ μαθητὰς κατ’ ἰδίαν τῶν παραβολῶν μανθάνοντας τὰς διηγήσεις· κατ’ ἰδίαν γὰρ τοῖς ἰδίοις μαθηταῖς ἐπέλυεν ἅπαντα ὁ Ἰησοῦς, προτιμῶν παρὰ τοὺς ὄχλους τοὺς τῆς σοφίας αὐτοῦ ἐπιδικαζομένους. Ἐπαγγέλλεται δὲ τοῖς εἰς αὐτὸν πιστεύουσι πέμψαι σοφοὺς καὶ γραμματεῖς λέγων·
τοῦ σώματος, ἀλλὰ κατὰ τὴν δοθεῖσαν αὐτῷ καὶ περὶ τούτου παράδοξον ἐξουσίαν·) τό, « Οὐδεὶς αἴρει τὴν ψυχήν μου ἀπ' ἐμοῦ, ἀλλὰ ἐγὼ τίθημι αὐτὴν ἀπ' ἐμαυτοῦ. Ἐξουσίαν ἔχω θεἶναι αὐτὴν, καὶ πάλιν ἐξουσίαν ἔχω λαβεῖν αὐτήν. · Ἐπεὶ γὰρ ἐξουσίαν εἶχε θεῖναι αὐτὴν, ἔθηκε μὲν, ἡνίκα εἶπε, ο Πάτερ, ἵνα τί με εγκατέλιπες; Καὶ κράξας φωνῇ μεγάλη, ἀφῆκε τὸ πνεῦμα· ο προλαβὼν τοὺς ἐπὶ τῶν ἀνε- σκολοπισμένων (48) δημίους, ὑποτέμνοντας τὰ σκέλη τῶν σταυρουμένων, καὶ διὰ τοῦθ᾽ ὑποτέμνοντας, ἵνα μὴ ἐπιπλέον τιμωρίαν τίσωσιν. Ελαβε δὲ τὴν ψυχὴν, ὅτε ἑαυτὸν ἐνεφάνισε τοῖς μαθηταῖς, προειπὼν ἐπ᾿ αὐτῶν τοῖς ἀπιστοῦσιν αὐτῷ Ἰουδαίοις· ο Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, κἀγὼ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν. » Καὶ ο ἔλεγε τοῦτο περὶ τοῦ ναοῦ τοῦ σώ- ματος αὐτοῦ, » καὶ τῶν προφητῶν προκηρυξάντων τὸ τοιοῦτο διὰ πλειόνων· καὶ διὰ τοῦ, ι Ἔτι δὲ καὶ ἡ σάρξ μου κατασκηνώσει ἐπ' ἐλπίδι· ὅτι οὐκ ἐγκαταλείψεις τὴν ψυχήν μου εἰς τὸν ᾅδην, οὐδὲ δώσεις τὸν ὅσιόν σου ἰδεῖν· διαφθοράν. » Έδειξε δ' ὁ Κέλσος, ὅτι πλείονας ἀνέγνω ἱστορίας Ελληνικάς, παραθέμενος καὶ τὰ περὶ τοῦ ᾿Αστυπα λαιέως Κλεομήδους· ὃν ἱστρησεν, εἰς κιβωτόν καταδύντα, καὶ ἔνδοθεν αὐτῆς εἰλημμένον μὴ εὐ μῆσθαι ἔνδον· ἀλλ᾽ ἔκτοθι δαιμονίᾳ τινὶ μοίρᾳ δια- στῆναι, ἡνίκα ὑπὲρ τοῦ αὐτὸν συλλαβείν διέκοψαν τι νες τὴν κιβωτόν. » Καὶ τοῦτο δὲ εἰ μὲν (49) πλάσμα ἐστὶν, ὥσπερ ἔοικεν εἶναι πλάσμα, οὐ παραβάλλεται τοῖς περὶ τοῦ Ἰησοῦ. Ἐπεί περ ἐκείνων μὲν οὐδὲν τῆς ἱστορουμένης θειότητος ἐν τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώ- των σύμβολον εὑρίσκεται· τοῦ δὲ Ἰησοῦ αἱ τῶν ὠφελουμένων ἐκκλησίαι, καὶ αἱ περὶ αὐτοῦ λελεγ μένει προφητείαι, καὶ αἱ ἐν ὀνόματι αὐτοῦ γινόμε και θεραπεῖαι, καὶ ἡ κατ' αὐτὸν μετὰ σοφίας γνώ- σις, καὶ ὁ λόγος ευρισκόμενος παρὰ τοῖς φροντίσα- σιν ἀναβῆναι μὲν ἀπὸ τῆς ψιλῆς πίστεως, ερευνῆσαι δὲ τὸν ἐν ταῖς θείαις Γραφαῖς νοῦν κατὰ τὰς τοῦ Ἰησοῦ ὑποθήκας, εἰπόντος· · Ἐρευνᾶτε τὰς Γρα- φάς· ν καὶ κατὰ τὸ βούλημα τοῦ διδάξαντος Παύλου δεῖν εἰδέναι ἡμᾶς ἑκάστῳ κατὰ τὸ δέον ἀποκρίνα- σθαι· ἀλλὰ καὶ τοῦ εἰπόντος· « Ετοιμοι ἀεὶ πρὸς ἀπολογίαν παντὶ τῷ αἰτοῦντι ὑμᾶς λόγον περὶ τῆς ἐν ὑμῖν πίστεως. . Εἰ δὲ βούλεται αὐτὸς συγχωρεῖ- σθαι μὴ εἶναι πλάσμα, λεγέτω, τί βουλομένη ἡ ὑπὲρ άνθρωπον (50) δύναμις πεποίηκεν ἔκτοθι τῆς κιβω τοῦ δαιμονίᾳ τινὶ μοίρᾳ διαπτῆναι ; Εἰ μὲν γὰρ ἀξιό- λογόν τι παραστήσει, καὶ βούλημα Θεοῦ ἄξιον τὸ δωρησάμενον τὸ τοιοῦτον τῷ Κλεομήδει, κρινοῦμεν τί χρή λέγειν πρὸς αὐτόν· εἰ δ' ἀπορήσει καν πιο θανόν τι εἰς τὸν τόπον λέγειν, δηλονότι (51) τὸ ὅσον ἐπὶ τῷ μὴ εὑρίσκεσθαι λόγον, ήτοι διαβαλοῦμεν τοῖς αὐτ τὴν μὴ παραδεξαμένοις, καὶ ἐγκαλέσομεν τῇ ἱστορία ὡς οὐκ ἀληθεῖ, ἢ δαιμόνιόν τι φήσομεν παραπλήσιον ε Η σε ανασκολοπιζομένων. ἡμῖν, εἰ μὴ πλάσμα. ἡ ὑπὲρ ἄνθρωπον, δῆλον ὅτι, CONTRA CELSUM LIB. JII. tem habeo ponendi eam, et potestatem habeo ite- rum sumendi eam “. » Et quoniam eam ponendi potestatem habuit, posuit quando dixit : • Pater, utquid dereliquisti me? Et exclamans voce magna emisit spiritum "; » occupans carnifices, qui cru- cifixorum fraugebant crura, et ideo frange- bant, ut ne diutius cruciarentur. Sumpsit autem animam, quando discipulis apparuit, ut coram ipsis prædixerat iis ex Judæis, qui ipsi credere nolebant : ● Solvite templum hoc, et in tribus diebus excitabo illud ".Quod dicebat de templo corporis sui .Idem et prophetæ præsignificaverant cum multis in locis, tum præcipue isto : « Caro mea re- quiescet in spe; quoniam non derelinques animamı meam in inferno, nec dabis sanctum tuum videre corruptionem . ) A meam a me, sed ego pono illam a meipso. Polesla- B C D dit, ut sciremus multas sibi lectas fuisse Græcani- cas historias. ‹ Is, ut refert, cum in arcam ingres- sus esset, et intus eam clausam teneret, intus tamen inventus non est; sed evolasse divino quodam fato deprehenderunt, qui illius comprehendendi causa arcam effregere. Hoc etsi nobis figmentum non esset, ut esse Agmentum videtur, tamen cum Jesu rebus comparari non debet. Nam in horum homi. num vita nullum illis allribulæ divinitatis signum invenitur. Jesum autem Deum esse signa sunt, cœ- tus hominum quibus profuit, vaticinia de illo edita, sanationes in illius nomine factæ, sapientis ejus doctrina cognitio, ratio mysteriorum, quam inve- niunt ii, qui simplici fide non eontenti Scriptura- rum sensum scrutari student. Id quod Jesus ipse pracipit: Scrutamini, inquit, Scripturas "; » Paulus vult, siquidem docet, oportere nos scire quo- modo unicuique respondeamus ". Quemadmodum et qui dicit: ‹ Parati semper ad satisfactionem oinni poscenti vos rationem de ea quæ in vobis est fide 7. . Quod si sibi concedi postulat hoc non esse fabulam, dicat qua mente hæc, quæ supra homines est, potestas voluerit, ut divino quodam fato ex arca foras evolaret. Si quid enim alicujus momenti dignumque Deo in conferendo illo Cleomedi mu- nere consilium attulerit, videbimus quid illi oppo- nendum erit : sin autem nihil habeat vel probabile, quod hoc loco dicat, hoc ipso quod nullam ratio- nem reperire potest, historiam illam coram iis, qui eam nondum receperunt, vituperabimus et ut falsaın redarguemus; aut dicetur dæmonium quod- dam magicas artes imitatum, oculis fucum fecisse Joan. x. 18. Matth. xxvii, 46, 50. Joan. 11, 19. Ibid., 21. Psal. xv, 9. es Joan. v, 39. • Coloss. IV, 6. • Pel. III, 15. Basileensis, alias vero Spencerus autein male. Lego, Mss., rectius. minus bene. 33. Hæc Celsus de Astypaleensi Cleomede addi- (48) Ανεσκολοπισμένων. Sic codd. Regius et (49) Hoeschelius in textu et omnes mss., εἰ μέν, (50) Heschelins et Spencerus, ἡ ὑπὲρ ἀνθρώπων. (51) Δηλονότι. Ita codex Basileensis; alias vero
Ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστέλλω εἰς ὑμᾶς σοφοὺς καὶ γραμματεῖς, καὶ ἐξ αὐτῶν ἀποκτενοῦσι καὶ σταυρώσουσι. Καὶ ὁ Παῦλος δ’ ἐν τῷ καταλόγῳ τῶν ὑπὸ τοῦ θεοῦ διδομένων χαρισμάτων πρῶτον ἔταξε τὸν λόγον τῆς σοφίας καὶ δεύτερον, ὡς ὑποβεβηκότα παρ’ ἐκεῖνον, τὸν λόγον τῆς γνώσεως τρίτον δέ που καὶ κατωτέρω τὴν πίστιν. Καὶ ἐπεὶ τὸν λόγον προετίμα τῶν τεραστίων ἐνεργειῶν, διὰ τοῦτ’ ἐνεργήματα δυνάμεων καὶ χαρίσματα ἰαμάτων ἐν τῇ κατωτέρω τίθησι χώρᾳ παρὰ τὰ λογικὰ χαρίσματα. Μαρτυρεῖ δὲ τῇ Μωϋσέως πολυμαθείᾳ ὁ ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστόλων Στέφανος, πάντως ἀπὸ τῶν παλαιῶν καὶ μὴ εἰς πολλοὺς ἐφθακότων γραμμάτων λαβών· φησὶ γάρ· Καὶ ἐπαιδεύθη Μωϋσῆς ἐν πάσῃ σοφίᾳ Αἰγυπτίων. Διὰ τοῦτο δὲ καὶ ἐν τοῖς τεραστίοις ὑπενοεῖτο, μή ποτ’ οὐ κατὰ τὴν ἐπαγγελίαν τοῦ θεόθεν ἥκειν ἐποίει αὐτὰ ἀλλὰ κατὰ τὰ Αἰγυπτίων μαθήματα, σοφὸς ὢν ἐν αὐτοῖς. Τοιαῦτα γὰρ ὑπονοῶν περὶ αὐτοῦ ὁ βασιλεὺς ἐκάλεσε τοὺς ἐπαοιδοὺς τῶν Αἰγυπτίων καὶ τοὺς σοφιστὰς καὶ τοὺς φαρμακεῖς, οἵτινες ἠλέγχθησαν τὸ οὐδὲν ὄντες ὡς πρὸς τὴν ἐν Μωϋσεῖ σοφίαν ὑπὲρ πᾶσαν Αἰγυπτίων σοφίαν.
τοῦ σώματος, ἀλλὰ κατὰ τὴν δοθεῖσαν αὐτῷ καὶ περὶ τούτου παράδοξον ἐξουσίαν·) τό, « Οὐδεὶς αἴρει τὴν ψυχήν μου ἀπ' ἐμοῦ, ἀλλὰ ἐγὼ τίθημι αὐτὴν ἀπ' ἐμαυτοῦ. Ἐξουσίαν ἔχω θεἶναι αὐτὴν, καὶ πάλιν ἐξουσίαν ἔχω λαβεῖν αὐτήν. · Ἐπεὶ γὰρ ἐξουσίαν εἶχε θεῖναι αὐτὴν, ἔθηκε μὲν, ἡνίκα εἶπε, ο Πάτερ, ἵνα τί με εγκατέλιπες; Καὶ κράξας φωνῇ μεγάλη, ἀφῆκε τὸ πνεῦμα· ο προλαβὼν τοὺς ἐπὶ τῶν ἀνε- σκολοπισμένων (48) δημίους, ὑποτέμνοντας τὰ σκέλη τῶν σταυρουμένων, καὶ διὰ τοῦθ᾽ ὑποτέμνοντας, ἵνα μὴ ἐπιπλέον τιμωρίαν τίσωσιν. Ελαβε δὲ τὴν ψυχὴν, ὅτε ἑαυτὸν ἐνεφάνισε τοῖς μαθηταῖς, προειπὼν ἐπ᾿ αὐτῶν τοῖς ἀπιστοῦσιν αὐτῷ Ἰουδαίοις· ο Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, κἀγὼ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν. » Καὶ ο ἔλεγε τοῦτο περὶ τοῦ ναοῦ τοῦ σώ- ματος αὐτοῦ, » καὶ τῶν προφητῶν προκηρυξάντων τὸ τοιοῦτο διὰ πλειόνων· καὶ διὰ τοῦ, ι Ἔτι δὲ καὶ ἡ σάρξ μου κατασκηνώσει ἐπ' ἐλπίδι· ὅτι οὐκ ἐγκαταλείψεις τὴν ψυχήν μου εἰς τὸν ᾅδην, οὐδὲ δώσεις τὸν ὅσιόν σου ἰδεῖν· διαφθοράν. » Έδειξε δ' ὁ Κέλσος, ὅτι πλείονας ἀνέγνω ἱστορίας Ελληνικάς, παραθέμενος καὶ τὰ περὶ τοῦ ᾿Αστυπα λαιέως Κλεομήδους· ὃν ἱστρησεν, εἰς κιβωτόν καταδύντα, καὶ ἔνδοθεν αὐτῆς εἰλημμένον μὴ εὐ μῆσθαι ἔνδον· ἀλλ᾽ ἔκτοθι δαιμονίᾳ τινὶ μοίρᾳ δια- στῆναι, ἡνίκα ὑπὲρ τοῦ αὐτὸν συλλαβείν διέκοψαν τι νες τὴν κιβωτόν. » Καὶ τοῦτο δὲ εἰ μὲν (49) πλάσμα ἐστὶν, ὥσπερ ἔοικεν εἶναι πλάσμα, οὐ παραβάλλεται τοῖς περὶ τοῦ Ἰησοῦ. Ἐπεί περ ἐκείνων μὲν οὐδὲν τῆς ἱστορουμένης θειότητος ἐν τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώ- των σύμβολον εὑρίσκεται· τοῦ δὲ Ἰησοῦ αἱ τῶν ὠφελουμένων ἐκκλησίαι, καὶ αἱ περὶ αὐτοῦ λελεγ μένει προφητείαι, καὶ αἱ ἐν ὀνόματι αὐτοῦ γινόμε και θεραπεῖαι, καὶ ἡ κατ' αὐτὸν μετὰ σοφίας γνώ- σις, καὶ ὁ λόγος ευρισκόμενος παρὰ τοῖς φροντίσα- σιν ἀναβῆναι μὲν ἀπὸ τῆς ψιλῆς πίστεως, ερευνῆσαι δὲ τὸν ἐν ταῖς θείαις Γραφαῖς νοῦν κατὰ τὰς τοῦ Ἰησοῦ ὑποθήκας, εἰπόντος· · Ἐρευνᾶτε τὰς Γρα- φάς· ν καὶ κατὰ τὸ βούλημα τοῦ διδάξαντος Παύλου δεῖν εἰδέναι ἡμᾶς ἑκάστῳ κατὰ τὸ δέον ἀποκρίνα- σθαι· ἀλλὰ καὶ τοῦ εἰπόντος· « Ετοιμοι ἀεὶ πρὸς ἀπολογίαν παντὶ τῷ αἰτοῦντι ὑμᾶς λόγον περὶ τῆς ἐν ὑμῖν πίστεως. . Εἰ δὲ βούλεται αὐτὸς συγχωρεῖ- σθαι μὴ εἶναι πλάσμα, λεγέτω, τί βουλομένη ἡ ὑπὲρ άνθρωπον (50) δύναμις πεποίηκεν ἔκτοθι τῆς κιβω τοῦ δαιμονίᾳ τινὶ μοίρᾳ διαπτῆναι ; Εἰ μὲν γὰρ ἀξιό- λογόν τι παραστήσει, καὶ βούλημα Θεοῦ ἄξιον τὸ δωρησάμενον τὸ τοιοῦτον τῷ Κλεομήδει, κρινοῦμεν τί χρή λέγειν πρὸς αὐτόν· εἰ δ' ἀπορήσει καν πιο θανόν τι εἰς τὸν τόπον λέγειν, δηλονότι (51) τὸ ὅσον ἐπὶ τῷ μὴ εὑρίσκεσθαι λόγον, ήτοι διαβαλοῦμεν τοῖς αὐτ τὴν μὴ παραδεξαμένοις, καὶ ἐγκαλέσομεν τῇ ἱστορία ὡς οὐκ ἀληθεῖ, ἢ δαιμόνιόν τι φήσομεν παραπλήσιον ε Η σε ανασκολοπιζομένων. ἡμῖν, εἰ μὴ πλάσμα. ἡ ὑπὲρ ἄνθρωπον, δῆλον ὅτι, CONTRA CELSUM LIB. JII. tem habeo ponendi eam, et potestatem habeo ite- rum sumendi eam “. » Et quoniam eam ponendi potestatem habuit, posuit quando dixit : • Pater, utquid dereliquisti me? Et exclamans voce magna emisit spiritum "; » occupans carnifices, qui cru- cifixorum fraugebant crura, et ideo frange- bant, ut ne diutius cruciarentur. Sumpsit autem animam, quando discipulis apparuit, ut coram ipsis prædixerat iis ex Judæis, qui ipsi credere nolebant : ● Solvite templum hoc, et in tribus diebus excitabo illud ".Quod dicebat de templo corporis sui .Idem et prophetæ præsignificaverant cum multis in locis, tum præcipue isto : « Caro mea re- quiescet in spe; quoniam non derelinques animamı meam in inferno, nec dabis sanctum tuum videre corruptionem . ) A meam a me, sed ego pono illam a meipso. Polesla- B C D dit, ut sciremus multas sibi lectas fuisse Græcani- cas historias. ‹ Is, ut refert, cum in arcam ingres- sus esset, et intus eam clausam teneret, intus tamen inventus non est; sed evolasse divino quodam fato deprehenderunt, qui illius comprehendendi causa arcam effregere. Hoc etsi nobis figmentum non esset, ut esse Agmentum videtur, tamen cum Jesu rebus comparari non debet. Nam in horum homi. num vita nullum illis allribulæ divinitatis signum invenitur. Jesum autem Deum esse signa sunt, cœ- tus hominum quibus profuit, vaticinia de illo edita, sanationes in illius nomine factæ, sapientis ejus doctrina cognitio, ratio mysteriorum, quam inve- niunt ii, qui simplici fide non eontenti Scriptura- rum sensum scrutari student. Id quod Jesus ipse pracipit: Scrutamini, inquit, Scripturas "; » Paulus vult, siquidem docet, oportere nos scire quo- modo unicuique respondeamus ". Quemadmodum et qui dicit: ‹ Parati semper ad satisfactionem oinni poscenti vos rationem de ea quæ in vobis est fide 7. . Quod si sibi concedi postulat hoc non esse fabulam, dicat qua mente hæc, quæ supra homines est, potestas voluerit, ut divino quodam fato ex arca foras evolaret. Si quid enim alicujus momenti dignumque Deo in conferendo illo Cleomedi mu- nere consilium attulerit, videbimus quid illi oppo- nendum erit : sin autem nihil habeat vel probabile, quod hoc loco dicat, hoc ipso quod nullam ratio- nem reperire potest, historiam illam coram iis, qui eam nondum receperunt, vituperabimus et ut falsaın redarguemus; aut dicetur dæmonium quod- dam magicas artes imitatum, oculis fucum fecisse Joan. x. 18. Matth. xxvii, 46, 50. Joan. 11, 19. Ibid., 21. Psal. xv, 9. es Joan. v, 39. • Coloss. IV, 6. • Pel. III, 15. Basileensis, alias vero Spencerus autein male. Lego, Mss., rectius. minus bene. 33. Hæc Celsus de Astypaleensi Cleomede addi- (48) Ανεσκολοπισμένων. Sic codd. Regius et (49) Hoeschelius in textu et omnes mss., εἰ μέν, (50) Heschelins et Spencerus, ἡ ὑπὲρ ἀνθρώπων. (51) Δηλονότι. Ita codex Basileensis; alias vero
PG 11:981Ἀλλ’ εἰκὸς τὰ γεγραμμένα ἐν τῇ πρὸς Κορινθίους προτέρᾳ τῷ Παύλῳ, ὡς πρὸς Ἕλληνας καὶ μέγα φυσῶντας ἐπὶ τῇ ἑλληνικῇ σοφίᾳ, κεκινηκέναι τινάς, ὡς τοῦ λόγου μὴ βουλομένου σοφούς. Ἀλλ’ ἀκουέτω ὁ τὰ τοιαῦτα νομίζων ὅτι, ὥσπερ διαβάλλων ἀνθρώπους φαύλους ὁ λόγος φησὶν αὐτοὺς εἶναι οὐ περὶ τῶν νοητῶν καὶ ἀοράτων καὶ αἰωνίων σοφούς, ἀλλὰ περὶ μόνων τῶν αἰσθητῶν πραγματευσαμένους καὶ ἐν τούτοις τὰ πάντα τιθεμένους εἶναι σοφοὺς τοῦ κόσμου· οὕτως καὶ πολλῶν ὄντων δογμάτων, τὰ μὲν συναγορεύοντα ὕλῃ καὶ σώμασι καὶ πάντα φάσκοντα εἶναι σώματα τὰ προηγουμένως ὑφεστηκότα καὶ μηδὲν παρὰ ταῦτα εἶναι ἄλλο, εἴτε λεγόμενον ἀόρατον εἴτ’ ὀνομαζόμενον ἀσώματον, φησὶν εἶναι σοφίαν τοῦ κόσμου καταργουμένην καὶ μωραινομένην καὶ σοφίαν τοῦ αἰῶνος τούτου· τὰ δὲ μετατιθέντα τὴν ψυχὴν ἀπὸ τῶν τῇδε πραγμάτων ἐπὶ τὴν παρὰ θεῷ μακαριότητα καὶ τὴν καλουμένην αὐτοῦ βασιλείαν, καὶ διδάσκοντα καταφρονεῖν μὲν ὡς προσκαίρων πάντων τῶν αἰσθητῶν καὶ βλεπομένων σπεύδειν δὲ ἐπὶ τὰ ἀόρατα καὶ σκοπεῖν τὰ μὴ βλεπόμενα, ταῦτά φησι σοφίαν εἶναι θεοῦ.
Α τοῖς ἐπιδεικνυμένοις γόησιν ἀπάτῃ (52) ὀφθαλμῶν Β τὰς ἀπὸ τοῦ Πατρὸς εὐεργεσίας, διακομίζοντος δ' ἡμῶν δαιμόνιόν τι ἀπάτῃ ὀφθαλμῶν πεποιηκέ ναι παραπλήσιον τοῖς ἐπιδεικνυμένοις γόησιν. ὡς δὴ μεταξύ ὄντος, πεποιηκέναι καὶ περὶ τὴν Αστυπαλαιέα· περὶ οἱ οἴεται ὁ Κέλσος ὅτι θεοπροπιόν τι ἐθέσπισεν, ὡς ἄρα μοίρα τινὶ δαιμονίᾳ διέπτη ἀπὸ τῆς κιβωτού. Ἐγὼ μὲν οὖν ἡγοῦμαι, ὅτι τούτους μόνους ἐπίστατού Κέλσος· καὶ ἵνα δοκῇ ἑκὼν παραλιπεῖν τὰ παραπλή- σια, εἶπε τό· ι Καὶ ἄλλους ἔχοι τις ἂν εἰπεῖν τοιούσδε πλείονας. » Εστω δ' οὖν καὶ δεδόσθω, τοιούσδε (55) γεγονέναι πλείονας, μηδὲν ὠφεληκότας τὸ τῶν ἀνθρώ των γένος· τί τούτων ἕκαστον εὐμεθείη ἂν πρὸς τὸ τοῦ Ἰησοῦ ἔργον καὶ τὰ περὶ αὐτοῦ παράδοξα, περι ὧν ἐπὶ πλεῖον εἰρήκαμεν; Μετὰ ταῦται παραπλή σιον ἡμᾶς ο οἴεται ο πεποιηκέναι, » τὸν ( ὥς φησιν ὁ Κέλσος,) ἀλύντα καὶ ἀποθανόντα θρησκεύοντας, ε τοῖς Γέταις σέβουσι τὸν Ζάμολξιν, καὶ Κίλιξι τὸν Μόψον, καὶ Ακαρνᾶσι τὸν ᾿Αμφίλοχον, καὶ Θηβαίοις τὸν Ἀμφιάρεων, καὶ Λεβαδίοις τὸν Τροφώνιον. » Καὶ ἐν τούτοις δὲ ἐλέγξομεν αὐτὸν οὐκ εὐλόγως ἡμᾶς ὁμοιώσαντα τοῖς προειρημένοις. Οἱ μὲν γὰρ νεώς καὶ ἀγάλματα κατεσκεύασαν τοῖς κατειλεγμένοις· ἡμεῖς δὲ, τὴν διὰ τῶν τοιούτων τιμὴν ἀνελόντες ἀπὸ τοῦ θείου, (ὡς ἁρμοζόντων (54) μᾶλλον δαιμονίοις, οὐκ οἶδ' ὅπως ίδρυμένοις ἔν τινι τόπῳ, ὃν ἤτοι προκα ταλαμβάνουσιν, ἢ διά τινων τελετῶν ἀχθέντες καὶ μαγγανειῶν ὥσπερ οἰκοῦσι·) τεθήπαμεν τὸν Ἰησοῦν, τὸν νοῦν ἡμῶν μεταθέντα ἀπὸ παντὸς αἰσθητοῦ, ὡς οὐ μόνον φθαρτοῦ, ἀλλὰ καὶ φθαρησομένου, καὶ ἀνά- γοντα ἐπὶ τὴν μετὰ ὀρθοῦ βίου πρὸς τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεὸν τιμὴν μετ' εὐχῶν, ἃς προσάγομεν αὐτῷ, ὡς διὰ μεταξὺ ὄντος (55) τῆς τοῦ ἀγενήτου καὶ τῆς τῶν γενητῶν πάντων φύσεως, καὶ φέροντος μὲν ἡμῖν τρόπον ἀρχιερέως τὰς εὐχὰς πρὸς τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεόν. Ἐβουλόμην δὲ πρὸς τὸν, οὐκ οἶδ' ὅπως τοιαῦτα λέγοντα τοιαῦτά τινα πρεπόντως αὐτῷ ἀδολεσχῆσαι· "Αρ' οὖν οὐδέν εἰσιν οὗτοι οὓς κατέλεξας, καὶ οὐδε μία δύναμίς ἐστιν ἐν Λεβαδίᾳ κατὰ τὸν Τροφώνιον, οὐδ' ἐν Θήβαις περὶ τὸν τοῦ ᾿Αμφιάρεω νεών, οὐδ᾽ ἐν Ακαρνανίᾳ περὶ τὸν ᾿Αμφίλοχον, οὐδ' ἐν Κιλικίᾳ περί τὸν Μόψον; Η ἐστί τις ἐν τοῖς τοιούτοις εἴτε δαίμων, εἴτε ἥρως, εἴτε καὶ θεὸς, ἐνεργῶν τινα μείζονα ἢ κατὰ ἄνθρωπον ; Εἰ μὲν γάρ φησι μηδὲν ἕτερον εἶναι, μήτε δαιμόνιον, μήτε θεῖον περὶ τούτους, κἂν νῦν ὁμολογη σάτω τὴν ἑαυτοῦ γνώμην, Επικούρειος ῶν, καὶ μὴ τὰ αὐτὰ τοῖς Ἕλλησι φρονῶν, καὶ μήτε δαίμονας γι γνώσκων, μήτε κἂν ὡς Έλληνες θεοὺς σέβων· καὶ ἐλεγχέσθω, ὅτι μάτην καὶ τὰ προειρημένα, ώς παρα- δεξάμενος αὐτὰ εἶναι ἀληθῆ, ἐκόμισε, καὶ τὰ ἐντοῖς ἑξῆς ἐπιφερόμενα· εἰ δὲ φήσει εἴτε δαίμονας, εἴτε ήρωας, εἴτε καὶ θεοὺς (56) εἶναι τοὺς κατειλεγμέν νους, ὁράτω, ὅτι, ὅπερ οὐ βούλεται, κατασκευάσει ν ὡς διὰ μετ ταξὺ ὄντος τῆς τοῦ ἀγενή του καὶ τῆς τῶν γενητῶν πάντων φύσεως. ἀγενήτου οι γενητῶν ἀγεννήτου οι γεννητῶν. τὰς ἀπὸ τοῦ Πατρὸς εὐεργεσίας. ἀπό. ORIGENIS erga illum Astypalaensem : tametsi Celsus videtur sibi tanquam e tripode pronuntiasse, illum divino quodain fato evolasse foras ex arca. cognitos, nec dixisse • alios hujusmodi eos- que multos adduci posse, › nisi ut volens similia exempla reliquisse videretur. Verum esto, detur illi plures id genus fuisse qui nihil adjuvarint ho- mines, quid horum quidvis ad res Jesu gestas ejus. que miracula, de quibus fuse locuti sumus? Deinde quia comprehensum mortuumque colimus, ait : • Simile nos quidpiam facere Getis qui Zamolxin, Cilicibus qui Mopsum, Acarnanis qui Amphilochum, Thebanis qui Amphiaraum, Lebadiensibus qui Tro- phonium cultu prosequuntur. » ilis quoque nos ab- surde a Celso assimilari sic demonstro. li enim templa et statuas erigunt illis quos recensuit. Nos autem a nostro erga Divinitatem cultu res illas re- jicimus ut magis convenientes dæmoniis nescio quomodo consecratis quodam in loco, quem cæte, ris præetulerunt, aut in quo fixerunt sedem quibus- dam mysteriis allecti et magicis artibus incantati : et Jesum admiramur, qui mentem nostram ab omni re, quæ sub sensus cadit, ut non solum corruptioni obnoxia, sed etiam corrumpenda, avocatam tradu- xit ad cultum Deo tribuendum puris moribus pre- cibusque, quas illi ferimus per eum, qui ingenitam inter et genitam naturam veluti medius, ad nos defert Patris beneficia, et sacerdotis more nostras ad summum Deum perfert preces. hæc dicit, lubens hoc modo nugarer: An nibil sunt illi quos enumerasti ? Nihilne egregium facit in Lebadia Trophonius, Thebis in suo templo Am- phiaraus, in Acarnania Amphilochus, in Cilicia Mopsus? Aut estne illis aliquis vel dæmon, vel he- ros, vel deus, qui quidquam, quod vires humanas superet, efficiat? Si enim dixerit nihil esse, neque dæmonem, neque ullum numen; aperiat tandem quæ sua sit sententia, Epicureun se fateatur, qui neque cum Græcis eadem sentiat, neque dæmones agnoscat, neque eosdem ac illi decs veneretur : et palam fiat vana esse quæ jam dixit et postea dictu- rus est quasi vera credidisset. Si dicet autem aut drmones, aut heroas, aut deos esse eos, quos in medium protulit; caveat ne hinc probetur, quod minime vult, tale quidpiam fuisse Jesum ; proinde potuisse multis hominibus persuadere se divinitus in textu, sicque duo Anglicani in margine recte. Ordo est, batur legendum, male. Nihil mutari necesse est. Agitur quippe de precibus quas offerimus Deo per eum qui veluti medius est C D inter increatam naturam et creatam : Pro quod le- gitur in codd. Regio et Basileensi, libb. editi ha- lent : Ibidem omnes miss., Ab excusis libris abest nus bene. 34. Credo equidem solos illos fuisse Celso 35. Sed adversus eum, qui nescio qua de causa (52) Απάτη. Ita codd. Jolianus et Basileensis (53) Mss., τοιούσδε. Impressi in lexiu, τοιούτους. (54) Hoeschelius in textu, ἁρμοζόντως. (55) Ὡς διὰ μεταξὺ ὄντος. Πeschelius suspica- (56) Ommnes mss. θεούς, libl. excusi θείους, mi
Φιλαλήθης δ’ ὢν ὁ Παῦλός φησι περί τινων ἐν Ἕλλησι σοφῶν, ἐν οἷς ἀληθεύουσιν, ὅτι γνόντες τὸν θεὸν οὐχ ὡς θεὸν ἐδόξασαν ἢ ηὐχαρίστησαν. Καὶ μαρτυρεῖ αὐτοῖς ἐγνωκέναι θεόν· λέγει δὲ καὶ τοῦτ’ οὐκ ἀθεεὶ αὐτοῖς γεγονέναι ἐν οἷς γράφει τὸ Ὁ θεὸς γὰρ αὐτοῖς ἐφανέρωσεν, αἰνισσόμενος οἶμαι τοὺς ἀναβαίνοντας ἀπὸ τῶν ὁρατῶν ἐπὶ τὰ νοητά, ὅτε γράφει ὅτι Τὰ ἀόρατα τοῦ θεοῦ ἀπὸ κτίσεως κόσμου τοῖς ποιήμασι νοούμενα καθορᾶται, ἥ τε ἀί̈διος αὐτοῦ δύναμις καὶ θειότης, εἰς τὸ εἶναι αὐτοὺς ἀναπολογήτους, διότι γνόντες τὸν θεὸν οὐχ ὡς θεὸν ἐδόξασαν ἢ ηὐχαρίςτησαν. Τάχα δὲ καὶ ἐκ τοῦ Βλέπετε δὲ τὴν κλῆσιν ὑμῶν, ἀδελφοί, ὅτι οὐ πολλοὶ σοφοὶ κατὰ σάρκα, οὐ πολλοὶ δυνατοί, οὐ πολλοὶ εὐγενεῖς· ἀλλὰ τὰ μωρὰ τοῦ κόσμου ἐξελέξατο ὁ θεός, ἵνα καταισχύνῃ τοὺς σοφούς, καὶ τὰ ἀγενῆ καὶ τὰ ἐξουθενημένα ἐξελέξατο ὁ θεὸς καὶ τὰ μὴ ὄντα, ἵνα τὰ ὄντα καταργήσῃ, ἵνα μὴ καυχήσηται πᾶσα σὰρξ ἐνώπιον αὐτοῦ ἐκινήθησάν τινες πρὸς τὸ οἴεσθαι ὅτι οὐδεὶς πεπαιδευμένος ἢ σοφὸς ἢ φρόνιμος προσέρχεται τῷ λόγῳ.
Α τοῖς ἐπιδεικνυμένοις γόησιν ἀπάτῃ (52) ὀφθαλμῶν Β τὰς ἀπὸ τοῦ Πατρὸς εὐεργεσίας, διακομίζοντος δ' ἡμῶν δαιμόνιόν τι ἀπάτῃ ὀφθαλμῶν πεποιηκέ ναι παραπλήσιον τοῖς ἐπιδεικνυμένοις γόησιν. ὡς δὴ μεταξύ ὄντος, πεποιηκέναι καὶ περὶ τὴν Αστυπαλαιέα· περὶ οἱ οἴεται ὁ Κέλσος ὅτι θεοπροπιόν τι ἐθέσπισεν, ὡς ἄρα μοίρα τινὶ δαιμονίᾳ διέπτη ἀπὸ τῆς κιβωτού. Ἐγὼ μὲν οὖν ἡγοῦμαι, ὅτι τούτους μόνους ἐπίστατού Κέλσος· καὶ ἵνα δοκῇ ἑκὼν παραλιπεῖν τὰ παραπλή- σια, εἶπε τό· ι Καὶ ἄλλους ἔχοι τις ἂν εἰπεῖν τοιούσδε πλείονας. » Εστω δ' οὖν καὶ δεδόσθω, τοιούσδε (55) γεγονέναι πλείονας, μηδὲν ὠφεληκότας τὸ τῶν ἀνθρώ των γένος· τί τούτων ἕκαστον εὐμεθείη ἂν πρὸς τὸ τοῦ Ἰησοῦ ἔργον καὶ τὰ περὶ αὐτοῦ παράδοξα, περι ὧν ἐπὶ πλεῖον εἰρήκαμεν; Μετὰ ταῦται παραπλή σιον ἡμᾶς ο οἴεται ο πεποιηκέναι, » τὸν ( ὥς φησιν ὁ Κέλσος,) ἀλύντα καὶ ἀποθανόντα θρησκεύοντας, ε τοῖς Γέταις σέβουσι τὸν Ζάμολξιν, καὶ Κίλιξι τὸν Μόψον, καὶ Ακαρνᾶσι τὸν ᾿Αμφίλοχον, καὶ Θηβαίοις τὸν Ἀμφιάρεων, καὶ Λεβαδίοις τὸν Τροφώνιον. » Καὶ ἐν τούτοις δὲ ἐλέγξομεν αὐτὸν οὐκ εὐλόγως ἡμᾶς ὁμοιώσαντα τοῖς προειρημένοις. Οἱ μὲν γὰρ νεώς καὶ ἀγάλματα κατεσκεύασαν τοῖς κατειλεγμένοις· ἡμεῖς δὲ, τὴν διὰ τῶν τοιούτων τιμὴν ἀνελόντες ἀπὸ τοῦ θείου, (ὡς ἁρμοζόντων (54) μᾶλλον δαιμονίοις, οὐκ οἶδ' ὅπως ίδρυμένοις ἔν τινι τόπῳ, ὃν ἤτοι προκα ταλαμβάνουσιν, ἢ διά τινων τελετῶν ἀχθέντες καὶ μαγγανειῶν ὥσπερ οἰκοῦσι·) τεθήπαμεν τὸν Ἰησοῦν, τὸν νοῦν ἡμῶν μεταθέντα ἀπὸ παντὸς αἰσθητοῦ, ὡς οὐ μόνον φθαρτοῦ, ἀλλὰ καὶ φθαρησομένου, καὶ ἀνά- γοντα ἐπὶ τὴν μετὰ ὀρθοῦ βίου πρὸς τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεὸν τιμὴν μετ' εὐχῶν, ἃς προσάγομεν αὐτῷ, ὡς διὰ μεταξὺ ὄντος (55) τῆς τοῦ ἀγενήτου καὶ τῆς τῶν γενητῶν πάντων φύσεως, καὶ φέροντος μὲν ἡμῖν τρόπον ἀρχιερέως τὰς εὐχὰς πρὸς τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεόν. Ἐβουλόμην δὲ πρὸς τὸν, οὐκ οἶδ' ὅπως τοιαῦτα λέγοντα τοιαῦτά τινα πρεπόντως αὐτῷ ἀδολεσχῆσαι· "Αρ' οὖν οὐδέν εἰσιν οὗτοι οὓς κατέλεξας, καὶ οὐδε μία δύναμίς ἐστιν ἐν Λεβαδίᾳ κατὰ τὸν Τροφώνιον, οὐδ' ἐν Θήβαις περὶ τὸν τοῦ ᾿Αμφιάρεω νεών, οὐδ᾽ ἐν Ακαρνανίᾳ περὶ τὸν ᾿Αμφίλοχον, οὐδ' ἐν Κιλικίᾳ περί τὸν Μόψον; Η ἐστί τις ἐν τοῖς τοιούτοις εἴτε δαίμων, εἴτε ἥρως, εἴτε καὶ θεὸς, ἐνεργῶν τινα μείζονα ἢ κατὰ ἄνθρωπον ; Εἰ μὲν γάρ φησι μηδὲν ἕτερον εἶναι, μήτε δαιμόνιον, μήτε θεῖον περὶ τούτους, κἂν νῦν ὁμολογη σάτω τὴν ἑαυτοῦ γνώμην, Επικούρειος ῶν, καὶ μὴ τὰ αὐτὰ τοῖς Ἕλλησι φρονῶν, καὶ μήτε δαίμονας γι γνώσκων, μήτε κἂν ὡς Έλληνες θεοὺς σέβων· καὶ ἐλεγχέσθω, ὅτι μάτην καὶ τὰ προειρημένα, ώς παρα- δεξάμενος αὐτὰ εἶναι ἀληθῆ, ἐκόμισε, καὶ τὰ ἐντοῖς ἑξῆς ἐπιφερόμενα· εἰ δὲ φήσει εἴτε δαίμονας, εἴτε ήρωας, εἴτε καὶ θεοὺς (56) εἶναι τοὺς κατειλεγμέν νους, ὁράτω, ὅτι, ὅπερ οὐ βούλεται, κατασκευάσει ν ὡς διὰ μετ ταξὺ ὄντος τῆς τοῦ ἀγενή του καὶ τῆς τῶν γενητῶν πάντων φύσεως. ἀγενήτου οι γενητῶν ἀγεννήτου οι γεννητῶν. τὰς ἀπὸ τοῦ Πατρὸς εὐεργεσίας. ἀπό. ORIGENIS erga illum Astypalaensem : tametsi Celsus videtur sibi tanquam e tripode pronuntiasse, illum divino quodain fato evolasse foras ex arca. cognitos, nec dixisse • alios hujusmodi eos- que multos adduci posse, › nisi ut volens similia exempla reliquisse videretur. Verum esto, detur illi plures id genus fuisse qui nihil adjuvarint ho- mines, quid horum quidvis ad res Jesu gestas ejus. que miracula, de quibus fuse locuti sumus? Deinde quia comprehensum mortuumque colimus, ait : • Simile nos quidpiam facere Getis qui Zamolxin, Cilicibus qui Mopsum, Acarnanis qui Amphilochum, Thebanis qui Amphiaraum, Lebadiensibus qui Tro- phonium cultu prosequuntur. » ilis quoque nos ab- surde a Celso assimilari sic demonstro. li enim templa et statuas erigunt illis quos recensuit. Nos autem a nostro erga Divinitatem cultu res illas re- jicimus ut magis convenientes dæmoniis nescio quomodo consecratis quodam in loco, quem cæte, ris præetulerunt, aut in quo fixerunt sedem quibus- dam mysteriis allecti et magicis artibus incantati : et Jesum admiramur, qui mentem nostram ab omni re, quæ sub sensus cadit, ut non solum corruptioni obnoxia, sed etiam corrumpenda, avocatam tradu- xit ad cultum Deo tribuendum puris moribus pre- cibusque, quas illi ferimus per eum, qui ingenitam inter et genitam naturam veluti medius, ad nos defert Patris beneficia, et sacerdotis more nostras ad summum Deum perfert preces. hæc dicit, lubens hoc modo nugarer: An nibil sunt illi quos enumerasti ? Nihilne egregium facit in Lebadia Trophonius, Thebis in suo templo Am- phiaraus, in Acarnania Amphilochus, in Cilicia Mopsus? Aut estne illis aliquis vel dæmon, vel he- ros, vel deus, qui quidquam, quod vires humanas superet, efficiat? Si enim dixerit nihil esse, neque dæmonem, neque ullum numen; aperiat tandem quæ sua sit sententia, Epicureun se fateatur, qui neque cum Græcis eadem sentiat, neque dæmones agnoscat, neque eosdem ac illi decs veneretur : et palam fiat vana esse quæ jam dixit et postea dictu- rus est quasi vera credidisset. Si dicet autem aut drmones, aut heroas, aut deos esse eos, quos in medium protulit; caveat ne hinc probetur, quod minime vult, tale quidpiam fuisse Jesum ; proinde potuisse multis hominibus persuadere se divinitus in textu, sicque duo Anglicani in margine recte. Ordo est, batur legendum, male. Nihil mutari necesse est. Agitur quippe de precibus quas offerimus Deo per eum qui veluti medius est C D inter increatam naturam et creatam : Pro quod le- gitur in codd. Regio et Basileensi, libb. editi ha- lent : Ibidem omnes miss., Ab excusis libris abest nus bene. 34. Credo equidem solos illos fuisse Celso 35. Sed adversus eum, qui nescio qua de causa (52) Απάτη. Ita codd. Jolianus et Basileensis (53) Mss., τοιούσδε. Impressi in lexiu, τοιούτους. (54) Hoeschelius in textu, ἁρμοζόντως. (55) Ὡς διὰ μεταξὺ ὄντος. Πeschelius suspica- (56) Ommnes mss. θεούς, libl. excusi θείους, mi
PG 11:983Καὶ πρὸς τὸν τοιοῦτον δὲ φήσομεν ὅτι οὐκ εἴρηται ὅτι οὐδεὶς σοφὸς κατὰ σάρκα, ἀλλ’ οὐ πολλοὶ σοφοὶ κατὰ σάρκα. Καὶ δῆλον ὅτι ἐν τῷ χαρακτηριστικῷ τῶν καλουμένων ἐπισκόπων διαγράφων ὁ Παῦλος, ὁποῖον εἶναι χρὴ τὸν ἐπίσκοπον, ἔταξε καὶ τὸν διδάσκαλον, λέγων δεῖν αὐτὸν εἶναι δυνατὸν καὶ τοὺς ἀντιλέγοντας ἐλέγχειν, ἵνα τοὺς ματαιολόγους καὶ φρεναπάτας ἐπιστομίζῃ διὰ τῆς ἐν αὐτῷ σοφίας. Καὶ ὥσπερ μονόγαμον μᾶλλον διγάμου αἱρεῖται εἰς ἐπισκοπὴν καὶ ἀνεπίληπτον ἐπιλήπτου καὶ νηφάλιον τοῦ μὴ τοιούτου καὶ σώφρονα τοῦ μὴ σώφρονος καὶ κόσμιον παρὰ τὸν κἂν ἐπ’ ὀλίγον ἄκοσμον, οὕτως θέλει τὸν προηγουμένως εἰς ἐπισκοπὴν κατασταθησόμενον εἶναι διδακτικὸν καὶ δυνατὸν πρὸς τὸ τοὺς ἀντιλέγοντας ἐλέγχειν. Πῶς οὖν εὐλόγως ἐγκαλεῖ ὁ Κέλσος ἡμῖν ὡς φάσκουσι· Μηδεὶς προσίτω πεπαιδευμένος, μηδεὶς σοφός, μηδεὶς φρόνιμος; Ἀλλὰ προσίτω μὲν πεπαιδευμένος καὶ σοφὸς καὶ φρόνιμος ὁ βουλόμενος· οὐδὲν δ’ ἧττον προσίτω καὶ εἴ τις ἀμαθὴς καὶ ἀνόητος καὶ ἀπαίδευτος καὶ νήπιος. Καὶ γὰρ τοὺς τοιούτους προσελθόντας ἐπαγγέλλεται θεραπεύειν ὁ λόγος, πάντας ἀξίους κατασκευάζων τοῦ θεοῦ.
ἐν αὐτῇ μυρίων κακῶν παχύτητες. δι' ὧν εἴρηκεν, ὡς καὶ ὁ Ἰησοῦς τοιαῦτόν τι ἦν· διὸ καὶ δεδύνηται ἑαυτὸν παραστῆσαι οὐκ ὀλίγοις τῶν ἀνθρώπων (57) θεόθεν ἐπιδεδημηκέναι τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων. Απαξ δὲ τοῦτ' ἐὰν παραδέξηται, ὅρα εί μὴ ἀναγκασθήσεται ισχυρότερον αὐτὸν φῆσαι τού- των, οἷς αὐτὸν συγκατηρίθμησεν· ἐπεὶ ἐκείνων μέν γε οὐδεὶς κωλύει τὰς πρὸς τοὺς ἑτέρους τιμάς· οὗτος δὲ, ἑαυτῷ θαῤῥῶν, ὡς πάντων ἐκείνων δυνατώτερος, ἀπαγορεύει τὰς τούτων ἀποδοχάς, ως μοχθηρῶν δαι- μόνων, καὶ τόπους ἐπὶ γῆς προκατειληφότων, ἐπεὶ τῆς καθαρωτέρας οὐ δύνανται ἐφάψασθαι χώρας καὶ θειοτέρας, ἔνθα μὴ φθάνουσιν αἱ ἀπὸ τῆς γῆς καὶ τῶν Ἐπεὶ δὲ μετὰ ταῦτα καὶ τὰ περὶ τῶν παιδικῶν Αδριανοῦ (λέγω δὲ τὰ περὶ ᾿Αντινόου τοῦ μειρακίου, καὶ τὰς εἰς αὐτὸν τῶν ἐν ᾿Αντινόου πόλει τῆς Αἰγύ-, πτου (58) τιμάς)· οὐδὲν οἶεται ἀποδεῖν τῆς ἡμετέρας πρὸς τὸν Ἰησοῦν τιμῆς· φέρε καὶ τοῦτο ὡς φιλέχθρως λεγόμενον διελέγξωμεν. Τί γὰρ κοινὸν ἔχει ὁ γενό- μενος ἐν τοῖς Ἀδριανοῦ παιδικοῖς βίος, οὐδὲ τὸν ἄρ ῥενα ἀπαθῆ γυναικείας νόσου φυλάξαντος (59), πρὸς τὸν σεμνὸν ἡμῶν Ἰησοῦν, οὗ μηδὲ οἱ μυρία κατηγο ρήσαντες, καὶ ψευδῆ ὅσα περὶ αὐτοῦ λέγοντες, δεδύ- νῆνται κατειπεῖν, ὡς κἂν τὸ τυχὸν ἀκολασίας κἂν ἐπ' ὀλίγον γευσαμένου ; ᾿Αλλὰ καὶ, εἴπερ φιλαληθῶς καὶ ἀδεκάστως τὰ περὶ τὸν ᾿Αντίνουν ἐξετάζοι τις, μαγ γανείας ἂν Αἰγυπτίων καὶ τελετὰς εὗροι τὰς αἰτίας τοῦ δοκεῖν τι αὐτὸν ποιεῖν ἐν ᾿Αντινόου πόλει, καὶ μετὰ τὴν τελευτὴν αὐτοῦ· ὅπερ καὶ ἐπ' ἄλλων νεῶν ἱστο ρεῖται ὑπὸ (60) Αἰγυπτίων καὶ τῶν τὰ τοιαῦτα δεινῶν γεγονέναι, ἔν τισι τόποις ἱδρυόντων δαίμονας μαντι- κοὺς ἢ ἰατρικούς, πολλάκις δὲ καὶ βασανίζοντας τοὺς δοκοῦντάς τι παραβεβηκέναι περὶ τῶν τυχόντων βρω μάτων, ἢ περὶ τοῦ θίγειν νεκροῦ σώματος ἀνθρωπία νου, ἵνα δοκοῖεν δεδίττεσθαι τὸν πολὺν λαὸν (61) και ἀπαίδευτον. Τοιοῦτος δέ ἐστι καὶ ἐν ᾿Αντινόου πόλει τῆς Αἰγύπτου νομισθεὶς εἶναι θεὸς, οὗ ἀρετὰς οἱ μέν τινες κυβευτικώτερον ζῶντες καταψεύδονται, ἕτεροι δὲ, ὑπὸ τοῦ ἐκεῖ ἱδρυμένου δαίμονος ἀπατώμενοι, καὶ ἄλλοι ἀπὸ ἀσθενοῦς τοῦ συνειδότος ἐλεγχόμενοι, οἷον- ται τίνειν θεήλατον ἀπὸ τοῦ ᾿Αντινόου ποινήν (62). Τααῦτα δέ ἐστι καὶ τὸ δρώμενα αὐτῶν μυστήρια καὶ αἱ δοκοῦσαι μαντείαι, ὧν πάνυ μακράν ἐστι τὰ τοῦ Ἰησοῦ· οὐ γὰρ συνελθέντες γόητες, χάριν τίνοντες βασιλεῖ τινι κελεύοντι ἢ ἡγεμόνι προστάσσοντι, περ ποιηκέναι ἔδοξαν αὐτὸν εἶναι Θεόν· ἀλλ᾽ αὐτὸς ὁ τῶν ὅλων δημιουργὸς ἀκολούθως τῇ ἐν τῷ λέγειν τῶν ἐν Αντινόου τοῦ τῆς Αἰγύπτου. πρὸς τὸν σεμνὸν ἡμῖν Ἰησοῦν. ἱστόρηται. νήν. πνεῖν ποινήν, πνεῖν πνοήν, ἀσθενοῦς τοῦ συνειδό • CONTRA CELSUM LIB. III. B admittat, vide annon necesse sit ut fateatur majo rem Jesu fuisse, quam corum, quibus illum aduu- meravit, potestatem. Nam nullus eorum vetat ne alii colantur; hic vero sibi ipsi fidens, utpote illis omnibus potentior, prohibet quominus illi in deo- rum numero ponantur; quippe qui mali dæmones sint, qui idcirco in terra sibi loca elegerunt, quia puriores attingere non possunt divinioresque sedes, quo nihil crassum e terra malisque quæ in ea sunt innumeris pertingit. A ad genus humanum advenisse. Quod si semel C D propter eadem verba quæ paulo post repetuntur. secte omnino codex Regius. Alias mendose, Caeterum de Antinoo EI. Spart. in Adriano : e Antinoum suum, dum per Nilum navigat, perdidit; quem muliebriter fle- vit : de quo varia fama est; aliis eum devotum pro Adriano asserentibus; aliis, quod et forma ejus ostentat et nimia voluptas Adriani; et Græci qui- dem, volente Adriano, cum consecraverunt, oracula per eum dari asserentes; quæ Adrianus ipse compo- suisse jactatur. › Innumeri scriptores hujus catamiti meminerunt. Verum, ut tempus.compendi facias, lege Scaligerum in Animadversionibus in Eusebium, et autem de adolescente Antinoo, cultuque qui illi in Ægypti urbe Antinoopoli exhibetur), contenditque cultum illum a nostro in Jesum cultu nihil discre- pare. Age et istud a suo in nos odio profectum esso evincamus. Quid enim horum Adriani amasiorum vita ad omnes spurcitias etiam contra naturam projecta commune habet cum vita Jesu quem coli- mus, quem vel minima intemperantiæ macula as- pergere ne quidem ii ausi sunt, qui sexcentas calu- mènias mendaciaque contra illum evomuerunt? Sed et siquis veritatis amans res Antinoi incorrupte per- penderit, inveniet præstigiosa Ægyptiorum myste- ria in causa esse, cur ille Antinoopoli etiam post mortem quid facere videatur: quod fertur et in aliis templis ſieri ab Ægyptiis aliisque earumdem artium peritis. Hi enim quibusdam in locis dæmio- mes statuunt divinos aut medicos, qui sape etiam animadvertant in eos qui ipsorum leges de vulgari- bus cibis aut de non tangendo humano cadavere violant, idque ut vulgus imperitum terrefaciant. Atque hujusmodi est qui Antinoopoli ab Ægyptiis deus existimatur, cujus virtutes quidam commi- miscuntur quibus inde quæstus est; dum alii qui dem a dæmone ibi collocato decipiuntur, alii vero infirmæ conscientiæ stimulis agitati pœnam sibi a deo Antinoo inflictam pati se putant. Hæc sunt il- lorum mysteria et quæ videntur edere vaticinia. Ab his immane quantum differunt res Jesu. Neque enim impostorum turba regis cujusdam jubentis aut præsidis captantes gratiam, illum in deorum numerum ascripserunt; sed ipse rerum omnium conditor, mirifica illa qua pollet persuadendi vi et potestate, illum declaravit dignum qui cole- Salmasium, et Casaubonum, in notis in Al. Spare tiamum. SPENC. Mox Meschelius in textu habet, Alias, tuunt inss. Scaliger, ut observat Boherellus, in Animad- vers. Euseb. ann. uucxLv, legit et Salmasius ad Spartianum, quomodo et apud Scaligerum legendum videtur. Sed placer vulgata lectio, propter illud, (57) Boherello delendum videtur τῶν ἀνθρώπων, (58) Τῶν ἐν Ἀντινόου πόλει τῆς Αἰγύπτου. 113 36. Posthæc ad amasios Adriani venit (loquor (59) Φυλάξαντος. Lego cum Boberello φυλάξας. (60) Major pars manuscriptorum, ἱστορεῖται. (61) Λαόν. Hanc vocem quæ exciderat, resti (62) Τίνειν θεήλατον ἀπὸ τοῦ Αντινόου ποι
PG 11:985Ψεῦδος δὲ καὶ τὸ μόνους ἠλιθίους καὶ ἀγεννεῖς καὶ ἀναισθήτους καὶ ἀνδράποδα καὶ γύναια καὶ παιδάρια πείθειν ἐθέλειν τοὺς διδάσκοντας τὸν θεῖον λόγον. Καὶ τούτους μὲν γὰρ καλεῖ ὁ λόγος, ἵνα αὐτοὺς βελτιώσῃ· καλεῖ δὲ καὶ τοὺς πολλῷ τούτων διαφέροντας· ἐπεὶ σωτήρ ἐστιν πάντων ἀνθρώπων ὁ Χριστὸς καὶ μάλιστα πιστῶν, εἴτε συνετῶν εἴτε ἁπλουστέρων, καὶ ἱλασμός ἐστι πρὸς τὸν πατέρα περὶ τῶν ἁμαρτιῶν ἡμῶν, οὐ μόνον δὲ περὶ τῶν ἡμετέρων ἀλλὰ καὶ περὶ ὅλου τοῦ κόσμου. Περισσὸν οὖν τὸ θέλειν μετὰ ταῦτ’ ἀπολογήσασθαι ἡμᾶς πρὸς τὰς Κέλσου λέξεις οὕτως ἐχούσας· Τί γάρ ἐστιν ἄλλως κακὸν τὸ πεπαιδεῦσθαι καὶ λόγων τῶν ἀρίστων ἐπιμεμελῆσθαι καὶ φρόνιμον εἶναί τε καὶ δοκεῖν; Τί δὲ κωλύει τοῦτο πρὸς τὸ γνῶναι θεόν; Τί δ’ οὐχὶ προὔργου μᾶλλον καὶ δι’ οὗ μᾶλλόν τις ἂν ἐφικέσθαι δύναιτο ἀληθείας; Τὸ μὲν οὖν ἀληθῶς πεπαιδεῦσθαι οὐ κακόν· ὁδὸς γὰρ ἐπ’ ἀρετήν ἐστιν ἡ παίδευσις· τὸ μέντοι γε ἐν πεπαιδευμένοις ἀριθμεῖν τοὺς ἐσφαλμένα δόγματα ἔχοντας οὐδ’ οἱ Ἑλλήνων σοφοὶ φήσουσι.] [Πάλιν τ’ αὖ τίς οὐκ ἂν ὁμολογήσαι ὅτι λόγων τῶν ἀρίστων ἐπιμεμελῆσθαι ἀγαθόν ἐστιν;
Α τεραστίως πιστικῇ δυνάμει (63) συνέστησεν αὐτὸν, ὡς τιμῆς ἄξιον, οὐ τοῖς εὐφρονεῖν ἐθέλουσι μόνον ἀνθρώποις, ἀλλὰ καὶ δαίμοσι, καὶ ἄλλαις ἀοράτοις δυνάμεσιν· αἵτινες μέχρι τοῦ δεῦρο ἐμφαίνουσιν ἤτοι φοβούμεναι τὸ ὄνομα τοῦ Ἰησοῦ ὡς κρείττονος, ἢ σεβασμίως ἀποδεχόμεναι ὡς κατὰ νόμους αὐτῶν ἄρ χοντος. Εἰ γὰρ μὴ θεόθεν ἦν αὐτῷ δοθεῖσα σύστασις, οὐκ ἂν καὶ δαίμονες τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἀπαγγελλο- μένῳ μόνον είχοντες ἀνεχώρουν ἀπὸ τῶν ὑπ' αὐτῶν πολεμουμένων. Αἰγύπτιοι μὲν οὖν διδαχθέντες τὸν ᾿Αντίνοον σέ- σειν, ἐὰν αὐτῷ παραβάλῃς (64) Απόλλωνα ή Δία, ἀνέξονται, σεμνύνοντες τὸν ᾿Αντίνοον διὰ τοῦ ἐκείνοις αὐτὸν συναριθμεῖν. Καὶ ἐν τούτοις γὰρ ὁ Κέλσος σα- φῶς ψεύδεται, λέγων· ι Κἂν παραβάλῃς αὐτῷ τὸν ᾿Απόλλωνα ἢ τὸν Δία, οὐκ ἀνέξονται. » Χριστιανοῖς δὲ Β μεμαθηκόσι τὴν αἰώνιον αὐτοῖς εἶναι ζωὴν ἐν τῷ για γνώσκειν τὸν μόνον ἐπὶ πᾶσιν ἀληθινὸν Θεὸν, καὶ ἐν ἐκεῖνος ἀπέστειλεν Ἰησοῦν Χριστόν· μαθοῦσι δὲ καὶ ὅτι πάντες μὲν οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν εἰσι δαιμόνια λιχνά, καὶ περὶ τὰς θυσίας (65), καὶ τὰ αἵματα, καὶ τὰς ἀπὸ τῶν θυσιῶν ἀποφοράς καλινδούμενα ἐπὶ ἀπάτη τῶν μὴ προσπεφευγότων τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ· οἱ δὲ τοῦ Θεοῦ θεῖοι καὶ ἅγιοι ἄγγελοι ἄλλης εἰσὶ φύσεως (66) καὶ προαιρέσεως παρὰ τοὺς ἐπὶ γῆς πάντας δαίμο νας· καὶ ὅτι οὗτοι σφόδρα ὀλίγοις γιγνώσκονται τοῖς περὶ τούτων συνετῶς καὶ ἐπιμελῶς ζητήσασιν, ἐὰν παραβάλῃς Απόλλωνα καὶ Δία, ή τινα τῶν μετὰ κνίσσης, καὶ αἵματος, καὶ θυσιῶν, προσκυνουμένων, οὐκ ἀνέξονται· τινὲς μὲν διὰ τὴν πολλὴν ἁπλότητα, μὴ εἰδότες μὲν δοῦναι λόγον περὶ ὧν ποιοῦσιν, εὐγνω μόνως δὲ τηροῦντες & παρειλήφασιν· ἕτεροι δὲ μετ' οὐκ εὐκαταφρονήτων λόγων, ἀλλὰ καὶ βαθυτέρων, καὶ (ὡς ἂν εἴποι τις Ελλην,) εσωτερικῶν καὶ ἐποπτικῶν, ἐν οἷς πολύς ἐστι λόγος περὶ Θεοῦ καὶ τῶν τετιμημέ νων ἀπὸ Θεοῦ διὰ τοῦ μονογενοῦς Θεοῦ Λόγου μετοχῇ θεότητος (67), διὰ τοῦτο δὲ καὶ ὀνόματι. Πολὺς δὲ ὁ λόγος καὶ ὁ περὶ τῶν θείων ἀγγέλων, καὶ ὁ περὶ τῶν ἐναντίων μὲν τῇ ἀληθείᾳ, ἐπατημένων δὲ, καὶ ἐξ ἀπάτη; αὐτοὺς ἀναγορευόντων θεούς, ἢ ἀγγέλους Θεοῦ, ἡ δαίμονας ἀγαθοὺς, ἡ ήρωας ἐκ μεταβολῆς συστάντας ἀγαθῆς ἀνθρωπίνης ψυχῆς. Οἱ δὲ τοιοῦτοι Χριστιανοὶ καὶ κατασκευάσουσιν, ὅτι, ὥσπερ πολλοί ἐν φιλοσοφίᾳ δοκοῦσιν εἶναι ἐν ἀληθείᾳ, ἤτοι ἑαυτοὺς κατασοφισάμενοι λόγοις πιθανοῖς, ἢ τοῖς ὑφ᾽ ἑτέρων προσαγομένοις καὶ εὑρεθεῖσι συγκαταθέμενοι προπε- τῶς· οὕτως εἰσὶ καὶ ἐν ταῖς ἔξω σωμάτων (68) ψυχαῖς, καὶ ἀγγέλοις καὶ δαίμοσί τινες, ὑπὸ τῶν πιθανοτήτων ἐλκυσθέντες πρὸς τὸ ἑαυτοὺς ἀναγορεῦσαι θεούς. Καὶ τος, οι θεήλατον. πιστικῇ δυνάμει. ἀκο λούθως τῇ ἐν τῷ λόγῳ τεραστίως ποιητικῇ δυνά- μει, είς., το, ποιητικῇ δυνάμει, πεποιηκέναι ἔδοξαν αὐτὸν εἶναι Θεόν. διδαχθέντι τὸν ᾿Αντίνοον σέβειν, ἐὰν παραβάλλῃς, ανέξονται σεμνύνοντες. τητος. διὰ τοῦτο δὲ καὶ ὀνόματος. οὕτως εἰσὶ καὶ αἱ ἐν ταῖς ἔξω σωμάτων. ORIGENIS fetur non ab iis modo qui vitam emendare suam vellent, sed etíamı a dæmonibus aliisque potestati- bus quæ sub sensus non cadunt. Quo ft ut illa adhuc videantur aut formidare Jesu nomen tanquam se potentioris, aut legibus ejus tanquam Domini reverenter obtemperare. Nisi enim sic a Deo con · stitutus fuisset, dæmones, solo ejus pronuntiato no- mine, non exirent e corporibus quæ obsidebant. D C ferent illum cum Apolline aut Jove comparari, quippe qui ideo illum colant, quia in eodem ac illos numero habent. Nam certe Celsus mentitur, cuin ait e non passuros Ægyptios, siquis illum cum Apol- line aut Jove comparaverit. At Christiani, qui didicerunt æternam se manere vitam in cognoscendo solo rerum omnium vero Deo ", et eo quem misit, Jesu Christo positam; qui norunt omnes deos gen- tium avida esse dæmonia circum victimas, sangui- nem, aliasque sacrificiorum partes volitantia”, idque ut cos decipiant qui ad Deum rerum omnium non confugiunt; qui sciunt divinos sanctosque Dei angelos alterius naturæ et voluntatis esse, ac dæ. mones omnes, qui in terra sunt, hosque perpaucis notos esse, iis nimirum qui prudenter et accurate illis cognoscendis dant operam ; Christiani, inquam, non sustinebunt comparari Apollinem et Jovem, aut quemvis eorum, qui adipe, sanguine et victimis placantur. Cujus rei quidam erant quidem, qui cau- sam afferre præ sua simplicitate non poterunt, con- tenti studiose servare quæ acceperint : sed alii ra- tiones reddent solidas, profundas, et, ut Græcus diceret, interiores atque ex visceribus rei ductas. Etenim multa dicent de Deo iisque, quibus Deus tantum honoris habuit, ut per unigenitum Deum Verbum illos divinitatis adeoque et nominis parti- cipes faceret. Multa etiam dici possunt de divinis angelis : mulla de iis qui veritati infensi sunt, qui- que primum decepti, ex errore haberi volunt aut pro diis, aut pro Dei angelis, aut pro bonis dæmo- nibus, aut pro heroibus, in quos humana anima bona conversa fuisset. Præterea probabunt illi Christiani, quemadmodum in philosophia multi sibi videntur veritatem tenere, qui tamen aut seipsi si- milibus veri rationibus fefellerunt, aut inventis ab aliis adductisque temere consensum præbuerunt; sic inter animas e corporibus egressas, inter ange- los et demones, esse quosdam, qui quibusdam pro- Joan. xv, 5. Psal. xcv, 5. Guieto scribendum videtur, requirere ei videtur præcedens illud, etc. Sicque omnes mss. excepto Joliano cujus le- clionem in textu sequimur ob sequentia disputata sunt Origenianorum lib. It, quæstione 5, num. 38. Origenianorum lib. 11, quæst. 5, num. et 8. Mox forte scribendum fuerit, recte codex Julianus, ntale vero alii et libb. im- pressi, 57. Caeterum Ægyptii docti Antinoum venerari, (65) Ακολούθως τῇ ἐν τῷ λέγειν τεραστίως (64) Libb. excusi in margine, Αἰγυπτίῳ μὲν οὖν (65) Καὶ περὶ τὰς θυσίας, etc. Vide quæ ab Huctio (66) Φύσεως. Consule qua observavit Huelias (67) Mss., θεότητος. Libb. excusi in textu, θειό (68) Οὕτως εἰσὶ καὶ ἐν ταῖς ἔξω σωμάτων. 11
Ἀλλὰ τίνας ἐροῦμεν τοὺς ἀρίστους λόγους ἢ τοὺς ἀληθεῖς καὶ ἐπ’ ἀρετὴν παρακαλοῦντας; Ἀλλὰ καὶ τὸ φρόνιμον εἶναι καλόν ἐστιν, οὐκέτι δὲ τὸ δοκεῖν, ὅπερ εἶπεν ὁ Κέλσος. Καὶ οὐ κωλύει γε πρὸς τὸ γνῶναι θεὸν ἀλλὰ καὶ συνεργεῖ τὸ πεπαιδεῦσθαι καὶ λόγων ἀρίστων ἐπιμεμελῆσθαι καὶ φρόνιμον εἶναι. Καὶ ἡμῖν μᾶλλον πρέπει τοῦτο λέγειν ἢ Κέλσῳ, καὶ μάλιστ’ ἐὰν ἐπικούρειος ὢν ἐλέγχηται. Ἴδωμεν δ’ αὐτοῦ καὶ τὰ ἑξῆς οὕτως ἔχοντα· Ἀλλ’ ὁρῶμεν δή που καὶ τοὺς ἐν ταῖς ἀγοραῖς τὰ ἐπιρρητότατα ἐπιδεικνυμένους καὶ ἀγείροντας εἰς μὲν φρονίμων ἀνδρῶν σύλλογον οὐκ ἄν ποτε παρελθόντας οὐδ’ ἐν τούτοις τὰ ἑαυτῶν καλὰ τολμήσαντας ἐπιδεικνύειν, ἔνθα δ’ ἂν ὁρῶσι μειράκια καὶ οἰκοτρίβων ὄχλον καὶ ἀνοήτων ἀνθρώπων ὅμιλον, ἐνταῦθα ὠθουμένους τε καὶ καλλωπιζομένους. Ὅρα δὴ καὶ ἐν τούτοις, τίνα τρόπον ἡμᾶς συκοφαντεῖ, ἐξομοιῶν τοῖς ἐν ταῖς ἀγοραῖς τὰ ἐπιρρητότατα ἐπιδεικνυμένοις καὶ ἀγείρουσι. Ποῖα δὴ ἐπιρρητότατα ἐπιδεικνύμεθα;
Α τεραστίως πιστικῇ δυνάμει (63) συνέστησεν αὐτὸν, ὡς τιμῆς ἄξιον, οὐ τοῖς εὐφρονεῖν ἐθέλουσι μόνον ἀνθρώποις, ἀλλὰ καὶ δαίμοσι, καὶ ἄλλαις ἀοράτοις δυνάμεσιν· αἵτινες μέχρι τοῦ δεῦρο ἐμφαίνουσιν ἤτοι φοβούμεναι τὸ ὄνομα τοῦ Ἰησοῦ ὡς κρείττονος, ἢ σεβασμίως ἀποδεχόμεναι ὡς κατὰ νόμους αὐτῶν ἄρ χοντος. Εἰ γὰρ μὴ θεόθεν ἦν αὐτῷ δοθεῖσα σύστασις, οὐκ ἂν καὶ δαίμονες τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἀπαγγελλο- μένῳ μόνον είχοντες ἀνεχώρουν ἀπὸ τῶν ὑπ' αὐτῶν πολεμουμένων. Αἰγύπτιοι μὲν οὖν διδαχθέντες τὸν ᾿Αντίνοον σέ- σειν, ἐὰν αὐτῷ παραβάλῃς (64) Απόλλωνα ή Δία, ἀνέξονται, σεμνύνοντες τὸν ᾿Αντίνοον διὰ τοῦ ἐκείνοις αὐτὸν συναριθμεῖν. Καὶ ἐν τούτοις γὰρ ὁ Κέλσος σα- φῶς ψεύδεται, λέγων· ι Κἂν παραβάλῃς αὐτῷ τὸν ᾿Απόλλωνα ἢ τὸν Δία, οὐκ ἀνέξονται. » Χριστιανοῖς δὲ Β μεμαθηκόσι τὴν αἰώνιον αὐτοῖς εἶναι ζωὴν ἐν τῷ για γνώσκειν τὸν μόνον ἐπὶ πᾶσιν ἀληθινὸν Θεὸν, καὶ ἐν ἐκεῖνος ἀπέστειλεν Ἰησοῦν Χριστόν· μαθοῦσι δὲ καὶ ὅτι πάντες μὲν οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν εἰσι δαιμόνια λιχνά, καὶ περὶ τὰς θυσίας (65), καὶ τὰ αἵματα, καὶ τὰς ἀπὸ τῶν θυσιῶν ἀποφοράς καλινδούμενα ἐπὶ ἀπάτη τῶν μὴ προσπεφευγότων τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ· οἱ δὲ τοῦ Θεοῦ θεῖοι καὶ ἅγιοι ἄγγελοι ἄλλης εἰσὶ φύσεως (66) καὶ προαιρέσεως παρὰ τοὺς ἐπὶ γῆς πάντας δαίμο νας· καὶ ὅτι οὗτοι σφόδρα ὀλίγοις γιγνώσκονται τοῖς περὶ τούτων συνετῶς καὶ ἐπιμελῶς ζητήσασιν, ἐὰν παραβάλῃς Απόλλωνα καὶ Δία, ή τινα τῶν μετὰ κνίσσης, καὶ αἵματος, καὶ θυσιῶν, προσκυνουμένων, οὐκ ἀνέξονται· τινὲς μὲν διὰ τὴν πολλὴν ἁπλότητα, μὴ εἰδότες μὲν δοῦναι λόγον περὶ ὧν ποιοῦσιν, εὐγνω μόνως δὲ τηροῦντες & παρειλήφασιν· ἕτεροι δὲ μετ' οὐκ εὐκαταφρονήτων λόγων, ἀλλὰ καὶ βαθυτέρων, καὶ (ὡς ἂν εἴποι τις Ελλην,) εσωτερικῶν καὶ ἐποπτικῶν, ἐν οἷς πολύς ἐστι λόγος περὶ Θεοῦ καὶ τῶν τετιμημέ νων ἀπὸ Θεοῦ διὰ τοῦ μονογενοῦς Θεοῦ Λόγου μετοχῇ θεότητος (67), διὰ τοῦτο δὲ καὶ ὀνόματι. Πολὺς δὲ ὁ λόγος καὶ ὁ περὶ τῶν θείων ἀγγέλων, καὶ ὁ περὶ τῶν ἐναντίων μὲν τῇ ἀληθείᾳ, ἐπατημένων δὲ, καὶ ἐξ ἀπάτη; αὐτοὺς ἀναγορευόντων θεούς, ἢ ἀγγέλους Θεοῦ, ἡ δαίμονας ἀγαθοὺς, ἡ ήρωας ἐκ μεταβολῆς συστάντας ἀγαθῆς ἀνθρωπίνης ψυχῆς. Οἱ δὲ τοιοῦτοι Χριστιανοὶ καὶ κατασκευάσουσιν, ὅτι, ὥσπερ πολλοί ἐν φιλοσοφίᾳ δοκοῦσιν εἶναι ἐν ἀληθείᾳ, ἤτοι ἑαυτοὺς κατασοφισάμενοι λόγοις πιθανοῖς, ἢ τοῖς ὑφ᾽ ἑτέρων προσαγομένοις καὶ εὑρεθεῖσι συγκαταθέμενοι προπε- τῶς· οὕτως εἰσὶ καὶ ἐν ταῖς ἔξω σωμάτων (68) ψυχαῖς, καὶ ἀγγέλοις καὶ δαίμοσί τινες, ὑπὸ τῶν πιθανοτήτων ἐλκυσθέντες πρὸς τὸ ἑαυτοὺς ἀναγορεῦσαι θεούς. Καὶ τος, οι θεήλατον. πιστικῇ δυνάμει. ἀκο λούθως τῇ ἐν τῷ λόγῳ τεραστίως ποιητικῇ δυνά- μει, είς., το, ποιητικῇ δυνάμει, πεποιηκέναι ἔδοξαν αὐτὸν εἶναι Θεόν. διδαχθέντι τὸν ᾿Αντίνοον σέβειν, ἐὰν παραβάλλῃς, ανέξονται σεμνύνοντες. τητος. διὰ τοῦτο δὲ καὶ ὀνόματος. οὕτως εἰσὶ καὶ αἱ ἐν ταῖς ἔξω σωμάτων. ORIGENIS fetur non ab iis modo qui vitam emendare suam vellent, sed etíamı a dæmonibus aliisque potestati- bus quæ sub sensus non cadunt. Quo ft ut illa adhuc videantur aut formidare Jesu nomen tanquam se potentioris, aut legibus ejus tanquam Domini reverenter obtemperare. Nisi enim sic a Deo con · stitutus fuisset, dæmones, solo ejus pronuntiato no- mine, non exirent e corporibus quæ obsidebant. D C ferent illum cum Apolline aut Jove comparari, quippe qui ideo illum colant, quia in eodem ac illos numero habent. Nam certe Celsus mentitur, cuin ait e non passuros Ægyptios, siquis illum cum Apol- line aut Jove comparaverit. At Christiani, qui didicerunt æternam se manere vitam in cognoscendo solo rerum omnium vero Deo ", et eo quem misit, Jesu Christo positam; qui norunt omnes deos gen- tium avida esse dæmonia circum victimas, sangui- nem, aliasque sacrificiorum partes volitantia”, idque ut cos decipiant qui ad Deum rerum omnium non confugiunt; qui sciunt divinos sanctosque Dei angelos alterius naturæ et voluntatis esse, ac dæ. mones omnes, qui in terra sunt, hosque perpaucis notos esse, iis nimirum qui prudenter et accurate illis cognoscendis dant operam ; Christiani, inquam, non sustinebunt comparari Apollinem et Jovem, aut quemvis eorum, qui adipe, sanguine et victimis placantur. Cujus rei quidam erant quidem, qui cau- sam afferre præ sua simplicitate non poterunt, con- tenti studiose servare quæ acceperint : sed alii ra- tiones reddent solidas, profundas, et, ut Græcus diceret, interiores atque ex visceribus rei ductas. Etenim multa dicent de Deo iisque, quibus Deus tantum honoris habuit, ut per unigenitum Deum Verbum illos divinitatis adeoque et nominis parti- cipes faceret. Multa etiam dici possunt de divinis angelis : mulla de iis qui veritati infensi sunt, qui- que primum decepti, ex errore haberi volunt aut pro diis, aut pro Dei angelis, aut pro bonis dæmo- nibus, aut pro heroibus, in quos humana anima bona conversa fuisset. Præterea probabunt illi Christiani, quemadmodum in philosophia multi sibi videntur veritatem tenere, qui tamen aut seipsi si- milibus veri rationibus fefellerunt, aut inventis ab aliis adductisque temere consensum præbuerunt; sic inter animas e corporibus egressas, inter ange- los et demones, esse quosdam, qui quibusdam pro- Joan. xv, 5. Psal. xcv, 5. Guieto scribendum videtur, requirere ei videtur præcedens illud, etc. Sicque omnes mss. excepto Joliano cujus le- clionem in textu sequimur ob sequentia disputata sunt Origenianorum lib. It, quæstione 5, num. 38. Origenianorum lib. 11, quæst. 5, num. et 8. Mox forte scribendum fuerit, recte codex Julianus, ntale vero alii et libb. im- pressi, 57. Caeterum Ægyptii docti Antinoum venerari, (65) Ακολούθως τῇ ἐν τῷ λέγειν τεραστίως (64) Libb. excusi in margine, Αἰγυπτίῳ μὲν οὖν (65) Καὶ περὶ τὰς θυσίας, etc. Vide quæ ab Huctio (66) Φύσεως. Consule qua observavit Huelias (67) Mss., θεότητος. Libb. excusi in textu, θειό (68) Οὕτως εἰσὶ καὶ ἐν ταῖς ἔξω σωμάτων. 11
Ἢ τί τούτοις παραπλήσιον πράττομεν, οἱ καὶ δι’ ἀναγνωςμάτων καὶ διὰ τῶν εἰς τὰ ἀναγνώσματα διηγήσεων προτρέποντες μὲν ἐπὶ τὴν εἰς τὸν θεὸν τῶν ὅλων εὐσέβειαν καὶ τὰς συνθρόνους ταύτης ἀρετάς, ἀποτρέποντες δ’ ἀπὸ τοῦ καταφρονεῖν τοῦ θείου καὶ πάντων τῶν παρὰ τὸν ὀρθὸν λόγον πραττομένων; Καὶ οἱ φιλόσοφοί γ’ ἂν εὔξαιντο ἀγείρειν τοσούτους ἀκροατὰς λόγων ἐπὶ τὸ καλὸν παρακαλούντων· ὅπερ πεποιήκασι μάλιστα τῶν Κυνικῶν τινες, δημοσίᾳ πρὸς τοὺς παρατυγχάνοντας διαλεγόμενοι. Ἆρ’ οὖν καὶ τούτους, μὴ συναθροίζοντας μὲν τοὺς νομιζομένους πεπαιδεῦσθαι καλοῦντας δ’ ἀπὸ τῆς τριόδου καὶ συνάγοντας ἀκροατάς, φήσουσι παραπλησίους εἶναι τοῖς ἐν ταῖς ἀγοραῖς τὰ ἐπιρρητότατα ἐπιδεικνυμένοις καὶ ἀγείρουσιν; Ἀλλ’ οὔτε Κέλσος οὔτε τις τῶν ταὐτὰ φρονούντων ἐγκαλοῦσι τοῖς κατὰ τὸ φαινόμενον αὐτοῖς φιλάνθρωπον κινοῦσι λόγους καὶ πρὸς τοὺς ἰδιωτικοὺς δήμους. Εἰ δ’ ἐκεῖνοι οὐκ ἔγκλητοι τοῦτο πράττοντες, ἴδωμεν εἰ μὴ Χριστιανοὶ μᾶλλον καὶ τούτων βέλτιον πλήθη ἐπὶ καλοκἀγαθίαν προκαλοῦνται. Οἱ μὲν γὰρ δημοσίᾳ διαλεγόμενοι φιλόσοφοι οὐ φυλοκρινοῦσι τοὺς ἀκούοντας, ἀλλ’ ὁ βουλόμενος ἕστηκε καὶ ἀκούει·
Α τεραστίως πιστικῇ δυνάμει (63) συνέστησεν αὐτὸν, ὡς τιμῆς ἄξιον, οὐ τοῖς εὐφρονεῖν ἐθέλουσι μόνον ἀνθρώποις, ἀλλὰ καὶ δαίμοσι, καὶ ἄλλαις ἀοράτοις δυνάμεσιν· αἵτινες μέχρι τοῦ δεῦρο ἐμφαίνουσιν ἤτοι φοβούμεναι τὸ ὄνομα τοῦ Ἰησοῦ ὡς κρείττονος, ἢ σεβασμίως ἀποδεχόμεναι ὡς κατὰ νόμους αὐτῶν ἄρ χοντος. Εἰ γὰρ μὴ θεόθεν ἦν αὐτῷ δοθεῖσα σύστασις, οὐκ ἂν καὶ δαίμονες τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἀπαγγελλο- μένῳ μόνον είχοντες ἀνεχώρουν ἀπὸ τῶν ὑπ' αὐτῶν πολεμουμένων. Αἰγύπτιοι μὲν οὖν διδαχθέντες τὸν ᾿Αντίνοον σέ- σειν, ἐὰν αὐτῷ παραβάλῃς (64) Απόλλωνα ή Δία, ἀνέξονται, σεμνύνοντες τὸν ᾿Αντίνοον διὰ τοῦ ἐκείνοις αὐτὸν συναριθμεῖν. Καὶ ἐν τούτοις γὰρ ὁ Κέλσος σα- φῶς ψεύδεται, λέγων· ι Κἂν παραβάλῃς αὐτῷ τὸν ᾿Απόλλωνα ἢ τὸν Δία, οὐκ ἀνέξονται. » Χριστιανοῖς δὲ Β μεμαθηκόσι τὴν αἰώνιον αὐτοῖς εἶναι ζωὴν ἐν τῷ για γνώσκειν τὸν μόνον ἐπὶ πᾶσιν ἀληθινὸν Θεὸν, καὶ ἐν ἐκεῖνος ἀπέστειλεν Ἰησοῦν Χριστόν· μαθοῦσι δὲ καὶ ὅτι πάντες μὲν οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν εἰσι δαιμόνια λιχνά, καὶ περὶ τὰς θυσίας (65), καὶ τὰ αἵματα, καὶ τὰς ἀπὸ τῶν θυσιῶν ἀποφοράς καλινδούμενα ἐπὶ ἀπάτη τῶν μὴ προσπεφευγότων τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ· οἱ δὲ τοῦ Θεοῦ θεῖοι καὶ ἅγιοι ἄγγελοι ἄλλης εἰσὶ φύσεως (66) καὶ προαιρέσεως παρὰ τοὺς ἐπὶ γῆς πάντας δαίμο νας· καὶ ὅτι οὗτοι σφόδρα ὀλίγοις γιγνώσκονται τοῖς περὶ τούτων συνετῶς καὶ ἐπιμελῶς ζητήσασιν, ἐὰν παραβάλῃς Απόλλωνα καὶ Δία, ή τινα τῶν μετὰ κνίσσης, καὶ αἵματος, καὶ θυσιῶν, προσκυνουμένων, οὐκ ἀνέξονται· τινὲς μὲν διὰ τὴν πολλὴν ἁπλότητα, μὴ εἰδότες μὲν δοῦναι λόγον περὶ ὧν ποιοῦσιν, εὐγνω μόνως δὲ τηροῦντες & παρειλήφασιν· ἕτεροι δὲ μετ' οὐκ εὐκαταφρονήτων λόγων, ἀλλὰ καὶ βαθυτέρων, καὶ (ὡς ἂν εἴποι τις Ελλην,) εσωτερικῶν καὶ ἐποπτικῶν, ἐν οἷς πολύς ἐστι λόγος περὶ Θεοῦ καὶ τῶν τετιμημέ νων ἀπὸ Θεοῦ διὰ τοῦ μονογενοῦς Θεοῦ Λόγου μετοχῇ θεότητος (67), διὰ τοῦτο δὲ καὶ ὀνόματι. Πολὺς δὲ ὁ λόγος καὶ ὁ περὶ τῶν θείων ἀγγέλων, καὶ ὁ περὶ τῶν ἐναντίων μὲν τῇ ἀληθείᾳ, ἐπατημένων δὲ, καὶ ἐξ ἀπάτη; αὐτοὺς ἀναγορευόντων θεούς, ἢ ἀγγέλους Θεοῦ, ἡ δαίμονας ἀγαθοὺς, ἡ ήρωας ἐκ μεταβολῆς συστάντας ἀγαθῆς ἀνθρωπίνης ψυχῆς. Οἱ δὲ τοιοῦτοι Χριστιανοὶ καὶ κατασκευάσουσιν, ὅτι, ὥσπερ πολλοί ἐν φιλοσοφίᾳ δοκοῦσιν εἶναι ἐν ἀληθείᾳ, ἤτοι ἑαυτοὺς κατασοφισάμενοι λόγοις πιθανοῖς, ἢ τοῖς ὑφ᾽ ἑτέρων προσαγομένοις καὶ εὑρεθεῖσι συγκαταθέμενοι προπε- τῶς· οὕτως εἰσὶ καὶ ἐν ταῖς ἔξω σωμάτων (68) ψυχαῖς, καὶ ἀγγέλοις καὶ δαίμοσί τινες, ὑπὸ τῶν πιθανοτήτων ἐλκυσθέντες πρὸς τὸ ἑαυτοὺς ἀναγορεῦσαι θεούς. Καὶ τος, οι θεήλατον. πιστικῇ δυνάμει. ἀκο λούθως τῇ ἐν τῷ λόγῳ τεραστίως ποιητικῇ δυνά- μει, είς., το, ποιητικῇ δυνάμει, πεποιηκέναι ἔδοξαν αὐτὸν εἶναι Θεόν. διδαχθέντι τὸν ᾿Αντίνοον σέβειν, ἐὰν παραβάλλῃς, ανέξονται σεμνύνοντες. τητος. διὰ τοῦτο δὲ καὶ ὀνόματος. οὕτως εἰσὶ καὶ αἱ ἐν ταῖς ἔξω σωμάτων. ORIGENIS fetur non ab iis modo qui vitam emendare suam vellent, sed etíamı a dæmonibus aliisque potestati- bus quæ sub sensus non cadunt. Quo ft ut illa adhuc videantur aut formidare Jesu nomen tanquam se potentioris, aut legibus ejus tanquam Domini reverenter obtemperare. Nisi enim sic a Deo con · stitutus fuisset, dæmones, solo ejus pronuntiato no- mine, non exirent e corporibus quæ obsidebant. D C ferent illum cum Apolline aut Jove comparari, quippe qui ideo illum colant, quia in eodem ac illos numero habent. Nam certe Celsus mentitur, cuin ait e non passuros Ægyptios, siquis illum cum Apol- line aut Jove comparaverit. At Christiani, qui didicerunt æternam se manere vitam in cognoscendo solo rerum omnium vero Deo ", et eo quem misit, Jesu Christo positam; qui norunt omnes deos gen- tium avida esse dæmonia circum victimas, sangui- nem, aliasque sacrificiorum partes volitantia”, idque ut cos decipiant qui ad Deum rerum omnium non confugiunt; qui sciunt divinos sanctosque Dei angelos alterius naturæ et voluntatis esse, ac dæ. mones omnes, qui in terra sunt, hosque perpaucis notos esse, iis nimirum qui prudenter et accurate illis cognoscendis dant operam ; Christiani, inquam, non sustinebunt comparari Apollinem et Jovem, aut quemvis eorum, qui adipe, sanguine et victimis placantur. Cujus rei quidam erant quidem, qui cau- sam afferre præ sua simplicitate non poterunt, con- tenti studiose servare quæ acceperint : sed alii ra- tiones reddent solidas, profundas, et, ut Græcus diceret, interiores atque ex visceribus rei ductas. Etenim multa dicent de Deo iisque, quibus Deus tantum honoris habuit, ut per unigenitum Deum Verbum illos divinitatis adeoque et nominis parti- cipes faceret. Multa etiam dici possunt de divinis angelis : mulla de iis qui veritati infensi sunt, qui- que primum decepti, ex errore haberi volunt aut pro diis, aut pro Dei angelis, aut pro bonis dæmo- nibus, aut pro heroibus, in quos humana anima bona conversa fuisset. Præterea probabunt illi Christiani, quemadmodum in philosophia multi sibi videntur veritatem tenere, qui tamen aut seipsi si- milibus veri rationibus fefellerunt, aut inventis ab aliis adductisque temere consensum præbuerunt; sic inter animas e corporibus egressas, inter ange- los et demones, esse quosdam, qui quibusdam pro- Joan. xv, 5. Psal. xcv, 5. Guieto scribendum videtur, requirere ei videtur præcedens illud, etc. Sicque omnes mss. excepto Joliano cujus le- clionem in textu sequimur ob sequentia disputata sunt Origenianorum lib. It, quæstione 5, num. 38. Origenianorum lib. 11, quæst. 5, num. et 8. Mox forte scribendum fuerit, recte codex Julianus, ntale vero alii et libb. im- pressi, 57. Caeterum Ægyptii docti Antinoum venerari, (65) Ακολούθως τῇ ἐν τῷ λέγειν τεραστίως (64) Libb. excusi in margine, Αἰγυπτίῳ μὲν οὖν (65) Καὶ περὶ τὰς θυσίας, etc. Vide quæ ab Huctio (66) Φύσεως. Consule qua observavit Huelias (67) Mss., θεότητος. Libb. excusi in textu, θειό (68) Οὕτως εἰσὶ καὶ ἐν ταῖς ἔξω σωμάτων. 11
PG 11:987Χριστιανοὶ δὲ κατὰ τὸ δυνατὸν αὐτοῖς προβασανίσαντες τῶν ἀκούειν σφῶν βουλομένων τὰς ψυχὰς καὶ κατ’ ἰδίαν αὐτοῖς προεπᾴσαντες, ἐπὰν δοκῶσιν αὐτάρκως οἱ ἀκροαταὶ πρὶν εἰς τὸ κοινὸν εἰσελθεῖν ἐπιδεδωκέναι πρὸς τὸ θέλειν καλῶς βιοῦν, τὸ τηνικάδε αὐτοὺς εἰσάγουσιν, ἰδίᾳ μὲν ποιήσαντες τάγμα τῶν ἄρτι ἀρχομένων καὶ εἰσαγομένων καὶ οὐδέπω τὸ σύμβολον τοῦ ἀποκεκαθάρθαι ἀνειληφότων, ἕτερον δὲ τὸ τῶν κατὰ τὸ δυνατὸν παραστησάντων ἑαυτῶν τὴν προαίρεσιν οὐκ ἄλλο τι βούλεσθαι ἢ τὰ Χριστιανοῖς δοκοῦντα· παρ’ οἷς εἰσι τινὲς τεταγμένοι πρὸς τὸ φιλοπευστεῖν τοὺς βίους καὶ τὰς ἀγωγὰς τῶν προσιόντων, ἵνα τοὺς μὲν τὰ ἐπίρρητα πράττοντας ἀποκωλύσωσιν ἥκειν ἐπὶ τὸν κοινὸν αὐτῶν σύλλογον τοὺς δὲ μὴ τοιούτους ὅλῃ ψυχῇ ἀποδεχόμενοι βελτίους ὁσημέραι κατασκευάζωσιν. Οἵα δ’ ἐστὶν αὐτοῖς ἀγωγὴ καὶ περὶ ἁμαρτανόντων καὶ μάλιστα τῶν ἀκολασταινόντων, οὓς ἀπελαύνουσι τοῦ κοινοῦ οἱ κατὰ τὸν Κέλσον παραπλήσιοι τοῖς ἐν ταῖς ἀγοραῖς τὰ ἐπιρρητότατα ἐπιδεικνυμένοις. Καὶ τὸ μὲν τῶν Πυθαγορείων σεμνὸν διδασκαλεῖον κενοτάφια τῶν ἀποστάντων τῆς σφῶν φιλοσοφίας κατεσκεύαζε, λογιζόμενον νεκροὺς αὐτοὺς γεγονέναι·
διὰ τοὺς τοιούτους γε λόγους (69) κατὰ τὸ ἀκριβές τελείως ἐν ἀνθρώποις μή δυναμένους εὑρεθῆναι, ἀσφαλὲς ἐνομίσθη τὸ μηδενὶ ἑαυτὸν ἐμπιστεῦσαι ἄν- θρωπον ὄντα ὡς Θεῷ, πλην μόνου τοῦ ἐπὶ πᾶσιν ὡς διαιτητοῦ, τὰ βαθύτατα ταῦτα καὶ θεωρήσαντος καὶ ὀλίγοις παραδόντος Ἰησοῦ Χριστοῦ. Περὶ μὲν οὖν τοῦ ᾿Αντινόου, ή τινος ἄλλου τοιού- του, είτε παρ' Αίγυπτίοις, εἴτε παρ' Έλλησι, πίστις ἐστὶν (ἶν' οὕτως ὀνομάσω) ατυχής· περὶ δὲ τοῦ Ἰη- σοῦ ἤτοι δόξασα ἂν εἶναι εὐτυχής, ἢ καὶ βεβασανι- σμένως εξητασμένη, δοκοῦσα μὲν εὐτυχής παρὰ τοῖς πολλοῖς, βεβασανισμένως δὲ ἐξητασμένη παρὰ πάνυ ὀλιγωτάτοις. Κἂν λέγω (70) δέ τινα πίστιν εἶναι, ὡς ἂν οἱ πολλοὶ ὀνομάσαιεν, εὐτυχῇ· καὶ περὶ ταύτης ἀναφέρω τὸν λόγον ἐπὶ τὸν εἰδότα Θεὸν τὰς αἰτίας τῶν ἑκάστῳ μεμερισμένων ἐπιδημοῦντι τῷ βίῳ τῶν ἀν. θρώπων. Καὶ Ἕλληνες δὲ φήσουσι καὶ ἐν τοῖς νομι- ζομένοις εἶναι σοφωτάτοις, κατὰ πολλὰ τὴν εὐτυχίαν εἶναι αἰτίαν, οἷον περὶ διδασκάλων τοιῶνδε, καὶ τοῦ περιπεσεῖν τοῖς κρείττοσιν (ὄντων καὶ τῶν τὰς έναν τίπες αἱρέσεις διδασκόντων), καὶ περὶ ἀνατροφῆς τῆς ἐν βελτίοσι. Πολλοῖς γὰρ καὶ τὰ τῆς ἀνατροφῆς ἐν τοιούτοις γεγένηται (71), ώς μηδὲ φαντασίαν ἐπιτρα πῆναι τῶν κρειττόνων λαβεῖν· ἀλλ᾽ ἀεὶ καὶ ἐκ πρώ- τῆς ἡλικίας ὗτοι ἐν παιδικοῖς εἶναι ἀκολάστων ἀν- ὁρῶν, ἢ δεσποτῶν, ἢ ἐν ἄλλῃ τινὶ κωλυούσῃ τὴν ψυ- χὴν ἀναβλέπειν κακοδαιμονίᾳ. Τὰς δὲ περὶ τούτων αἰτίας πάντως μὲν εἰκὸς εἶναι ἐν τοῖς τῆς Προ- νοίας λόγοις· πίπτειν δὲ αὐτὰς εἰς ἀνθρώπους, οὐκ ευχερές. Εδοξε δέ μοι ταῦτα διὰ μέσου ἐν παρεκβά- σει εἰρηκέναι, διὰ τό, Τοσοῦτον ποιεῖ (72) πίστις, ὁποία δὴ προκατασχοῦσα. » Εχρῆν γὰρ διὰ τὰς δια φόρους ἀνατροφὰς εἰπεῖν διαφορὰς τῶν ἐν ἀνθρώποις πίστεων, εὐτυχέστερον ἢ ἀτυχέστερον πιστεύουσι· καὶ ἐκ τούτου ἀναθῆναι, ὅτι δόξαι ἂν καὶ ἐν τοῖς ἐντρε- χεστέροις εἰς αὐτὸ τὸ δοκεῖν εἶναι λογικωτέροις, καὶ λογικώτερον προστίθεσθαι τὰ πολλὰ δόγμασιν, ἡ ὄνο μαζομένη εὐτυχία καὶ ἡ λεγομένη ἀτυχία συνεργεῖν. ᾿Αλλὰ γὰρ περὶ τούτων ἅλις. Τὰ δ᾽ ἑξῆς τοῦ Κέλσου κατανοητέον, ἐν οἷς καὶ ἡμῖν φησι πίστιν ποιεῖν προκαταλαβοῦσαν ἡμῶν (75) τὴν ψυχὴν, τὴν περὶ τοῦ Ἰησοῦ τοιάνδε συγκατά- θεσιν. » 'Αληθῶς γὰρ πίστις ἡμῖν ποιεῖ τὴν τοιαύ- την συγκατάθεσιν. Ορα δὲ εἰ μὴ αὐτόθεν ἡ πίστις αὐτὴ τὸ ἐπαινετὸν παρίστησιν (74), ὅτι πιστεύομεν ἑαυτοὺς τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ, χάριν ὁμολογοῦντες τῷ εἰς τοιαύτην πίστιν ὁδηγῷ, καὶ λέγοντες αὐτὸν οὐκ ἀθεεὶ τὸ τοιοῦτον τετολμηκέναι καὶ ἡνυκέναι· πιστεύομεν δὲ καὶ ταῖς προαιρέσεσι τῶν γραψάντων τὰ Εὐαγγέ λια, καταστοχαζόμενοι τῆς εὐλαβείας αὐτῶν καὶ τοῦ Καὶ διὰ τὸ τοὺς τοιούτους ἀγγέλους) τελείως ἐν ἀνθρώποις μὴ δύνασθαι διακριθῆναι, ἀσφαλὲς ἐνομίσθη, πλην μόνον τοῦ ἐπὶ πᾶσιν ὡς διαιτήτου τὰ βαθύτατα, πλην μόνου τοῦ ἐν πᾶσιν ὡς διαιτήτου, τοῦ βαθύτατα. καὶ ἐν ὀλίγοις παραδόντος, ΧΙ. Διὰ τὸ τοσούτων τί ποιεῖ, διὰ τοσοῦτον· τί ποιεῖ. περιίστησιν. ὅτε π στεύομεν ἑαυτούς. ἑαυτούς. • CONTRA CELSUM LIB. III. • A babilitatibus inducti sunt, ut se deos esse C prædicarent. Quoniam vero rationes iste inveniri ab hominibus non possunt accurate, propterea ho- mini tutum esse visum est, nulli ut Deo credere, præterquam soli Jesu Christo, qui omnium mode- rator arcana illa perspicit et paucis indicat, apud Ægyptios, sive apud Græcos in deorum nu- merum relato, fides est, ut ita loquar, infortunata; de Jesu autem, aut fortunata est, aut diligenter examinata. Fortunata quidem videtur erga vulgus hominum, perpaucis vero diligenter examinata. Quod dico fidem quamdam esse, ut vocare licet, fortunatam, id non impedit quominus illam acce- ptam Deo referam; quippe cui exploratæ sunt causæ B rerum, quas quisque in hanc ingrediens vitam sor- titus est. Neque Græci negabunt etiam in iis, qui sapientissimi habentur, plerumque bonam fortunam esse causam, cur cum magistri sint qui contrarias opiniones doceant, in meliores inciderint et liberalius fuerint educati. Ea enim contigit multis institutio, ut ne fingere quidem animo meliora potuerint, sed sem- per a prima ætate amasii fuerunt aut virorum intem- perantium, aut dominorun, aut in alia misera fuerint conditione, per quam animæ se attollere non licuit, Non dubium est quin habeat rationes Providentia, cur hæc omnia sic accidant, sed illas perspectas habe- re, id vero hominibus non proclive est. Atque in hac obiter digredi visum est, ut repelleren crimi- nationem banc : Tanta vis est fidei, quæ, quod- cunque primum occurrit, occupat.» Ostendere enim oportuit aliam esse hominum fidem, felicem aut in- felicem, pro diversa educatione; unde confectum est, bonam fortunam, ut vocant, et malam fortunam conducere, ut, qui ingenio praestant, sapientiores esse et sapientius doginatis plerumque assentiri vi- deantur. Verum de his satis. D mere, opinor, hunc locum quem non cepit, sollici- tat Guietus, qui sic scribendum censet : (id est, etc. Paulo infra libri excusi ad marginem habent, in lextu vero, Ibidem in textu habent, seul bene abest a manuscriptis codici- PATROL GB. deranda sunt. Ibi ait ‹ fidem, quæ nostram animam præoccupavit, in causa fuisse cur Jesu assentire- mur. Verum quidem est fidem hujus nostræ assen- sioni effectricem fuisse. At vide annon hoc ipso digna laude sit ista fides, quod nos ipsi credamus rerum om- nium Deo, gratias agentes illi, qui nos ad hanc fidem perduxit, confitentesque illum non potuisse sine Deo rem tantain suscipere et perficere . quod insuper adjungamus fidem iis qui Evangelia scri- pserunt, ducti scilicet pietate et animi candore, bus vocula ev, quam nos expunximus. Hoeschelius autem ac Spencerus, Philocalia, Μox libb. editi ad marginem, A Philocalia abest, 38. Igitur de Antinoo, aut quolibet alio sive (69) Καὶ διὰ τοὺς τοιούτους γε λόγους, etc. Te- 39. Nunc ea, quæ sequuntur apud Celsum, consi- (70) Libri excusi ad marginem, καὶ λέγω. (71) lidem ad marginem, τοιούτως γεγένηται. (72) Διά τό τοσοῦτον ποιεῖ. Sic codex Regius. (73) Haschelius in textu, ἡμῖν. (74) Παρίστησιν. Ita recte Philocalia. Alias,
οὗτοι δὲ ὡς ἀπολωλότας καὶ τεθνηκότας τῷ θεῷ τοὺς ὑπ’ ἀσελγείας ἤ τινος ἀτόπου νενικημένους ὡς νεκροὺς πενθοῦσι, καὶ ὡς ἐκ νεκρῶν ἀναστάντας, ἐὰν ἀξιόλογον ἐνδείξωνται μεταβολήν, χρόνῳ πλείονι τῶν κατ’ ἀρχὰς εἰσαγομένων ὕστερόν ποτε προσίενται· εἰς οὐδεμίαν ἀρχὴν καὶ προστασίαν τῆς λεγομένης ἐκκλησίας τοῦ θεοῦ καταλέγοντες τοὺς φθάσαντας μετὰ τὸ προσεληλυθέναι τῷ λόγῳ ἐπταικέναι.] Ὅρα δὴ μετὰ ταῦτα τὸ ὑπὸ τοῦ Κέλσου λεγόμενον· Ὁρῶμέν που καὶ τοὺς ἐν ταῖς ἀγοραῖς [τὰ] ἐπιρρητότατα ἐπιδεικνυμένους καὶ ἀγείροντας εἰ μὴ ἄντικρυς ψευδῶς εἴρηται καὶ ἀνομοίως παραβέβληται. [Τούτους δή, οἷς ἡμᾶς ὁ Κέλσος ὁμοιοῖ, τοῖς ἐν ταῖς ἀγοραῖς τὰ ἐπιρρητότατα ἐπιδεικνυμένοις καὶ ἀγείρουσι, φησὶν εἰς μὲν φρονίμων ἀνδρῶν σύλλογον οὐκ ἄν ποτε παρελθεῖν οὐδ’ ἐν τούτοις τὰ ἑαυτῶν καλὰ τολμᾶν ἐπιδεικνύειν, ἔνθα δ’ ἂν ὁρῶσι μειράκια καὶ οἰκοτρίβων ὄχλον καὶ ἀνθρώπων ἀνοήτων ὅμιλον, ἐνταῦθα ὠθουμένους τε καὶ καλλωπιζομένους, καὶ ἐν τούτῳ οὐδὲν ἄλλο ποιῶν ἢ λοιδορούμενος ἡμῖν παραπλησίως ταῖς ἐν ταῖς τριόδοις γυναιξί, σκοπὸν ἐχούσαις τὸ κακῶς ἀλλήλας λέγειν.
διὰ τοὺς τοιούτους γε λόγους (69) κατὰ τὸ ἀκριβές τελείως ἐν ἀνθρώποις μή δυναμένους εὑρεθῆναι, ἀσφαλὲς ἐνομίσθη τὸ μηδενὶ ἑαυτὸν ἐμπιστεῦσαι ἄν- θρωπον ὄντα ὡς Θεῷ, πλην μόνου τοῦ ἐπὶ πᾶσιν ὡς διαιτητοῦ, τὰ βαθύτατα ταῦτα καὶ θεωρήσαντος καὶ ὀλίγοις παραδόντος Ἰησοῦ Χριστοῦ. Περὶ μὲν οὖν τοῦ ᾿Αντινόου, ή τινος ἄλλου τοιού- του, είτε παρ' Αίγυπτίοις, εἴτε παρ' Έλλησι, πίστις ἐστὶν (ἶν' οὕτως ὀνομάσω) ατυχής· περὶ δὲ τοῦ Ἰη- σοῦ ἤτοι δόξασα ἂν εἶναι εὐτυχής, ἢ καὶ βεβασανι- σμένως εξητασμένη, δοκοῦσα μὲν εὐτυχής παρὰ τοῖς πολλοῖς, βεβασανισμένως δὲ ἐξητασμένη παρὰ πάνυ ὀλιγωτάτοις. Κἂν λέγω (70) δέ τινα πίστιν εἶναι, ὡς ἂν οἱ πολλοὶ ὀνομάσαιεν, εὐτυχῇ· καὶ περὶ ταύτης ἀναφέρω τὸν λόγον ἐπὶ τὸν εἰδότα Θεὸν τὰς αἰτίας τῶν ἑκάστῳ μεμερισμένων ἐπιδημοῦντι τῷ βίῳ τῶν ἀν. θρώπων. Καὶ Ἕλληνες δὲ φήσουσι καὶ ἐν τοῖς νομι- ζομένοις εἶναι σοφωτάτοις, κατὰ πολλὰ τὴν εὐτυχίαν εἶναι αἰτίαν, οἷον περὶ διδασκάλων τοιῶνδε, καὶ τοῦ περιπεσεῖν τοῖς κρείττοσιν (ὄντων καὶ τῶν τὰς έναν τίπες αἱρέσεις διδασκόντων), καὶ περὶ ἀνατροφῆς τῆς ἐν βελτίοσι. Πολλοῖς γὰρ καὶ τὰ τῆς ἀνατροφῆς ἐν τοιούτοις γεγένηται (71), ώς μηδὲ φαντασίαν ἐπιτρα πῆναι τῶν κρειττόνων λαβεῖν· ἀλλ᾽ ἀεὶ καὶ ἐκ πρώ- τῆς ἡλικίας ὗτοι ἐν παιδικοῖς εἶναι ἀκολάστων ἀν- ὁρῶν, ἢ δεσποτῶν, ἢ ἐν ἄλλῃ τινὶ κωλυούσῃ τὴν ψυ- χὴν ἀναβλέπειν κακοδαιμονίᾳ. Τὰς δὲ περὶ τούτων αἰτίας πάντως μὲν εἰκὸς εἶναι ἐν τοῖς τῆς Προ- νοίας λόγοις· πίπτειν δὲ αὐτὰς εἰς ἀνθρώπους, οὐκ ευχερές. Εδοξε δέ μοι ταῦτα διὰ μέσου ἐν παρεκβά- σει εἰρηκέναι, διὰ τό, Τοσοῦτον ποιεῖ (72) πίστις, ὁποία δὴ προκατασχοῦσα. » Εχρῆν γὰρ διὰ τὰς δια φόρους ἀνατροφὰς εἰπεῖν διαφορὰς τῶν ἐν ἀνθρώποις πίστεων, εὐτυχέστερον ἢ ἀτυχέστερον πιστεύουσι· καὶ ἐκ τούτου ἀναθῆναι, ὅτι δόξαι ἂν καὶ ἐν τοῖς ἐντρε- χεστέροις εἰς αὐτὸ τὸ δοκεῖν εἶναι λογικωτέροις, καὶ λογικώτερον προστίθεσθαι τὰ πολλὰ δόγμασιν, ἡ ὄνο μαζομένη εὐτυχία καὶ ἡ λεγομένη ἀτυχία συνεργεῖν. ᾿Αλλὰ γὰρ περὶ τούτων ἅλις. Τὰ δ᾽ ἑξῆς τοῦ Κέλσου κατανοητέον, ἐν οἷς καὶ ἡμῖν φησι πίστιν ποιεῖν προκαταλαβοῦσαν ἡμῶν (75) τὴν ψυχὴν, τὴν περὶ τοῦ Ἰησοῦ τοιάνδε συγκατά- θεσιν. » 'Αληθῶς γὰρ πίστις ἡμῖν ποιεῖ τὴν τοιαύ- την συγκατάθεσιν. Ορα δὲ εἰ μὴ αὐτόθεν ἡ πίστις αὐτὴ τὸ ἐπαινετὸν παρίστησιν (74), ὅτι πιστεύομεν ἑαυτοὺς τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ, χάριν ὁμολογοῦντες τῷ εἰς τοιαύτην πίστιν ὁδηγῷ, καὶ λέγοντες αὐτὸν οὐκ ἀθεεὶ τὸ τοιοῦτον τετολμηκέναι καὶ ἡνυκέναι· πιστεύομεν δὲ καὶ ταῖς προαιρέσεσι τῶν γραψάντων τὰ Εὐαγγέ λια, καταστοχαζόμενοι τῆς εὐλαβείας αὐτῶν καὶ τοῦ Καὶ διὰ τὸ τοὺς τοιούτους ἀγγέλους) τελείως ἐν ἀνθρώποις μὴ δύνασθαι διακριθῆναι, ἀσφαλὲς ἐνομίσθη, πλην μόνον τοῦ ἐπὶ πᾶσιν ὡς διαιτήτου τὰ βαθύτατα, πλην μόνου τοῦ ἐν πᾶσιν ὡς διαιτήτου, τοῦ βαθύτατα. καὶ ἐν ὀλίγοις παραδόντος, ΧΙ. Διὰ τὸ τοσούτων τί ποιεῖ, διὰ τοσοῦτον· τί ποιεῖ. περιίστησιν. ὅτε π στεύομεν ἑαυτούς. ἑαυτούς. • CONTRA CELSUM LIB. III. • A babilitatibus inducti sunt, ut se deos esse C prædicarent. Quoniam vero rationes iste inveniri ab hominibus non possunt accurate, propterea ho- mini tutum esse visum est, nulli ut Deo credere, præterquam soli Jesu Christo, qui omnium mode- rator arcana illa perspicit et paucis indicat, apud Ægyptios, sive apud Græcos in deorum nu- merum relato, fides est, ut ita loquar, infortunata; de Jesu autem, aut fortunata est, aut diligenter examinata. Fortunata quidem videtur erga vulgus hominum, perpaucis vero diligenter examinata. Quod dico fidem quamdam esse, ut vocare licet, fortunatam, id non impedit quominus illam acce- ptam Deo referam; quippe cui exploratæ sunt causæ B rerum, quas quisque in hanc ingrediens vitam sor- titus est. Neque Græci negabunt etiam in iis, qui sapientissimi habentur, plerumque bonam fortunam esse causam, cur cum magistri sint qui contrarias opiniones doceant, in meliores inciderint et liberalius fuerint educati. Ea enim contigit multis institutio, ut ne fingere quidem animo meliora potuerint, sed sem- per a prima ætate amasii fuerunt aut virorum intem- perantium, aut dominorun, aut in alia misera fuerint conditione, per quam animæ se attollere non licuit, Non dubium est quin habeat rationes Providentia, cur hæc omnia sic accidant, sed illas perspectas habe- re, id vero hominibus non proclive est. Atque in hac obiter digredi visum est, ut repelleren crimi- nationem banc : Tanta vis est fidei, quæ, quod- cunque primum occurrit, occupat.» Ostendere enim oportuit aliam esse hominum fidem, felicem aut in- felicem, pro diversa educatione; unde confectum est, bonam fortunam, ut vocant, et malam fortunam conducere, ut, qui ingenio praestant, sapientiores esse et sapientius doginatis plerumque assentiri vi- deantur. Verum de his satis. D mere, opinor, hunc locum quem non cepit, sollici- tat Guietus, qui sic scribendum censet : (id est, etc. Paulo infra libri excusi ad marginem habent, in lextu vero, Ibidem in textu habent, seul bene abest a manuscriptis codici- PATROL GB. deranda sunt. Ibi ait ‹ fidem, quæ nostram animam præoccupavit, in causa fuisse cur Jesu assentire- mur. Verum quidem est fidem hujus nostræ assen- sioni effectricem fuisse. At vide annon hoc ipso digna laude sit ista fides, quod nos ipsi credamus rerum om- nium Deo, gratias agentes illi, qui nos ad hanc fidem perduxit, confitentesque illum non potuisse sine Deo rem tantain suscipere et perficere . quod insuper adjungamus fidem iis qui Evangelia scri- pserunt, ducti scilicet pietate et animi candore, bus vocula ev, quam nos expunximus. Hoeschelius autem ac Spencerus, Philocalia, Μox libb. editi ad marginem, A Philocalia abest, 38. Igitur de Antinoo, aut quolibet alio sive (69) Καὶ διὰ τοὺς τοιούτους γε λόγους, etc. Te- 39. Nunc ea, quæ sequuntur apud Celsum, consi- (70) Libri excusi ad marginem, καὶ λέγω. (71) lidem ad marginem, τοιούτως γεγένηται. (72) Διά τό τοσοῦτον ποιεῖ. Sic codex Regius. (73) Haschelius in textu, ἡμῖν. (74) Παρίστησιν. Ita recte Philocalia. Alias,
PG 11:989Ἡμεῖς γὰρ ὅση δύναμις πάντα πράττομεν ὑπὲρ τοῦ φρονίμων ἀνδρῶν γενέσθαι τὸν σύλλογον ἡμῶν, καὶ τὰ ἐν ἡμῖν μάλιστα καλὰ καὶ θεῖα τότε τολμῶμεν ἐν τοῖς πρὸς τὸ κοινὸν διαλόγοις φέρειν εἰς μέσον, ὅτ’ εὐποροῦμεν συνετῶν ἀκροατῶν· ἀποκρύπτομεν δὲ καὶ παρασιωπῶμεν τὰ βαθύτερα, ἐπὰν ἁπλουστέρους θεωρῶμεν τοὺς συνερχομένους καὶ δεομένους λόγων τροπικῶς ὀνομαζομένων γάλα. Γέγραπται γὰρ παρὰ τῷ Παύλῳ ἡμῶν Κορινθίοις ἐπιστέλλοντι, Ἕλλησι μέν, οὐ κεκαθαρμένοις δέ πω τὰ ἤθη· Γάλα ὑμᾶς ἐπότισα, οὐ βρῶμα· οὔπω γὰρ ἐδύνασθε. Ἀλλ’ οὐδὲ ἔτι νῦν δύνασθε· ἔτι γὰρ σαρκικοί ἐστε. Ὅπου γὰρ ἐν ὑμῖν ζῆλος καὶ ἔρις, οὐχὶ σαρκικοί ἐστε καὶ κατὰ ἄνθρωπον περιπατεῖτε; Ὁ δ’ αὐτὸς οὗτος ἐπιστάμενος τὰ μέν τινα τροφὴν εἶναι τελειοτέρας ψυχῆς, τὰ δὲ τῶν εἰσαγομένων παραβάλλεσθαι γάλακτι νηπίων, φησί· Καὶ γεγόνατε χρείαν ἔχοντες γάλακτος, οὐ στερεᾶς τροφῆς. Πᾶς γὰρ ὁ μετέχων γάλακτος ἄπειρος λόγου δικαιοσύνης, νήπιος γάρ ἐστι·
συνειδότος, ἐμφαινομένων τοῖς γράμμασιν, οὐδὲν οὐδὲ νόθον. καὶ πανούργον. πανούργως σοφιστεία. οἷαί τ' ἦσαν. ἐχούσης τὸ, ἵν᾿ οὕτως εἴπω, ἀφελές. νόθον (75) καὶ κυβευτικὸν καὶ πεπλασμένον καὶ παν- οῦργον ἐχόντων. Καὶ γὰρ παρίσταται ἡμῖν, ὅτι οὐκ ἂν ψυχαί, μὴ μαθοῦσαι τὰ τοιαῦτα, ὁποῖα διδάσκει ἡ παρ' Έλλησι πανούργος σοφιστεία (76), πολλὴν ἔχουσα τὴν πιθανότητα, καὶ τὴν ὀξύτητα, καὶ ἡ ἐν τοῖς δικαστηρίοις κυλινδουμένη ῥητορική, οὕτω πλά- σαι οἷοί τ' ἦσαν πράγματα, δυνάμενα ἀφ' ἑαυτῶν ἔχειν τὸ πρὸς πίστιν, καὶ τὸν ἀνάλογον τῇ πίστει βίον ἀγωγόν· οἶμαι δὲ καὶ τὸν Ἰησοῦν διὰ τοῦτο βεβουλῆσθαι διδασκάλοις τοῦ δόγματος χρῆσθαι (77) τοιούτοις, ἵνα μηδεμίαν μὲν ἔχῃ χώραν υπόνοια πιο θανῶν σοφισμάτων· λαμπρῶς δὲ τοῖς συνιέναι δυνα μένοις ἐμφαίνηται, ὅτι τὸ ἄδολον τῆς προαιρέσεως τῶν γραψάντων, ἐχούσης πολὺ τὸ (ῖν' οὕτως ὀνομάσω), ἀφελὲς, ἠξιώθη θειοτέρας δυνάμεως, πολλῷ μᾶλλον ἀνυούσης, ἤπερ ἀνύειν δύνασθαι δοκεῖ περιβολὴ λύ γων, καὶ λέξεων σύνθεσις, καὶ μετὰ διαιρέσεων καὶ τεχνολογίας Ἑλληνικῆς ἀκολουθία. Ορα δὲ εἰ μὴ τὰ τῆς πίστεως ἡμῶν, ταῖς κοιναῖς ἐννοίαις ἀρχῆθεν συναγορεύοντα, μετατίθησι τους εὐγνωμόνως ἀκούοντας τῶν λεγομένων. Εἰ γὰρ καὶ ἡ διαστροφή δεδύνηται, πολλῆς αὐτῇ κατηχήσεως συναγο ρευούσης, τοῖς πολλοῖς ἐμφυτεῦσαι τὸν περι αγαλμάτων λόγον ὡς θεῶν, καὶ τὸ περὶ τῶν γενομένων (78) ἐκ χρυσοῦ, καὶ ἀργύρου, καὶ ἐλέφαντος, καὶ λίθου ὡς προσκυνήσεως ἀξίων· ἀλλ᾽ ἡ κοινὴ ἔννοια ἀπαιτεῖ ἐννοεῖν, ὅτι Θεὸς οὐδαμῶς ἐστιν ὕλη φθαρτή, οὐδὲ τιμᾶται ἐν ἀψύχοις ὕλαις ὑπὸ ἀνθρώπων μορφούμε νος, ὡς κατ' εικόνα (79) ἤ τινα σύμβολα ἐκείνου για γνομέναις· διόπερ εὐθέως λέγεται τὰ περὶ ἀγαλ μάτων, ὅτι οὐκ εἰσι θεοὶ, καὶ τὰ περὶ τῶν τοιούτων δημιουργημάτων, ὅτι οὐκ ἔστι συγκριτὰ πρὸς τὸν δημιουργόν· ὀλίγα τε περὶ τοῦ ἐπὶ πᾶσι Θεοῦ δημι- ουργήσαντος, καὶ συνέχοντος καὶ κυβερνῶντος τὰ ὅλα. Καὶ εὐθέως ὡσπερεὶ τὸ συγγενές (80) ἐπιγνοῦσα ἡ λογικὴ ψυχὴ, ἀποῤῥίπτει μὲν & τέως ἐδόξαζεν εξ- ναι θεούς, φίλτρον δ' ἀναλαμβάνει φυσικὸν τὸ πρὸς τὸν κτίσαντα, καὶ διὰ τὸ πρὸς ἐκεῖνον φίλτρον ὑπερ- αποδέχεται καὶ τὸν ταῦτα πρῶτον πᾶσι τοῖς ἔθνεσι παραστήσαντα δι' ὧν κατεσκεύασε μαθητῶν, οὓς ἐξέπεμψε μετὰ θείας δυνάμεως καὶ ἐξουσίας κηρύ ξαι τὸν περὶ τοῦ Θεοῦ καὶ τῆς βασιλείας αὐτοῦ λόγον. Ἐπεὶ δ᾽ ἐγκαλεῖ ἡμῖν, οὐκ οἶδ᾽ ἤδη ὁποσάκις, περὶ τοῦ Ἰησοῦ, « ὅτι ἐκ θνητοῦ (81) σώματος ὄντα Θεὸν νομίζομεν, καὶ ἐν τούτῳ ὅσια ὁρᾷν δοκοῦμεν· ο περίζω σὸν μὲν τὸ ἔτι πρὸς τοῦτο λέγειν· πλείονα γὰρ ἐν τοῖς ἀνωτέρω λέλεκται. Ομως δὲ ἴστωσαν οἱ ἐγκα- λοῦντες, ὅτι ὅν· μὲν νομίζομεν καὶ πεπείσμεθα ἀρ καὶ τὸν περὶ τῶν γενομένων, καὶ τῶν περιγενομένων, κατ' εἰκόνα, ὅτι οὐκ εἰσι θεοί. ὀλίγα τε περὶ τοῦ. περὶ τὸ συγγενές. ὅμως δὲ ἰδέτωσαν. ORIGENIS quæ in eorum scriptis eluccnt, quæque nihil in eis A aut spurium, aut dolosum, aut fictitium, aut va- frum suspicari sinunt. Pro certo enim habemus ani- inas, quæ nunquam attigerant ea, quæ apud Græ- cos callida multamque veri speciem et subtilitatem adhibens sapientia et versata in judiciis rhetorica docent, idoneas non fuisse ad res comminiscen- das, quæ et fidem ingenerare èt ad vitam fidei consentaneam adducere potuissent. Equidem cre- diderim talibus suæ doctrinæ magistris Jesum hac mente uti voluisse, tum ut suspicandi locus non esset, eam niti argumentis ad veri speciem com- positis; tum ut intelligentioribus evidens fieret, sinceritatem illam scriptorum junctam cum multa, ut ita loquar, simplicitate, donatam fuisse divina potestate, quæ multo plura perficeret, quam perfi- " cere posse videntur verborum ambitus, dictionum compositio, et totus ille Græcanicus divisionum dicendique ornamentorum apparatus. nem sensum ab initio nobis insitum accommodata, mutet eos qui docilem dictis aurem præbent. Etsi enim perversitas doctrina roborala potuerit persuadere multis, simulacra esse dcos, et ea quæ ex auro, aut argento, aut ebore, aut lapide confecta sunt, digna esse cultu et adoratione; communis tamen sensus postulat, ut materiam corruptioni obnoxiam non cogitemus esse Deum, illumve honorari in rebus inanimis, quibus illum homines repræsentant, vel secundum ima- ginem, vel secundum symbola; illa enim simu- lacra deos non esse, nec opera hominum esse cum conditore conferenda; nihil illa esse præ sumino Deo, qui creavit, continet et gubernat omnia. Quin et anima rationis particeps ad naturam sibi afli- nem respiciens, rejicit quos hactenus deos esse existimaverat, et naturalem amorem concipit in Creatorem, et hujus amore ad illum etiam adhæ- rescit, qui primus illa omnia gentes edocuit, ad idque usus est discipulis, quos divina virtute et potestate instructos misit, Dei regnique ejus doctri- nam annuntiatum. scio quoties, c nos Deum æstimare, qui con- stet ex mortali corpore, et in hoc nos nobis pios videri. » Qua de re jam supra pluribus refutala, plura dicere supervacaneum est. Verumtamen sciant criminatores isti, quem ab initio Deum Jeensis ac Philocalia, melius quam libri excusi, in quibus legitur, Ibidem a Philocalia abest, Basileensis et Philocalia. Male autem Hoeschelius et Spencerus, Paulo post libri impressi ad marginem, Philocalia habet, B c D dum videtur, elc. Philocalia habet, etc. et paulo post omittit, lemn iufra, Jocalia, male autem libb. excusi, Paulo post idem, 40. Vide etiam annon fides nostra, ad commu♥ 41. Id postea nobis objectat, quod jam fecit ne- (75) Οὐδὲν νόθον, etc. Ita codd. Regius, Basi- (76) Πανούργος σοφιστεία. Ita codd. Regius, (77) Philocalia, χρήσασθαι. Paulo infra eadem (78) Καὶ τὸ περὶ τῶν γενομένων, etc. Scriben- (79) Philocalia, ὑπὸ ἀνθρώπου μορφούμενος, ὡς οὗ (80) Ὥσπερεὶ τὸ συγγενές. Recte omnniuo Phi- (81) Heschelius in textu, ἐπεὶ τοῦτον ἐκ θνητου.
PG 11:991τελείων δέ ἐστιν ἡ στερεὰ τροφή, τῶν διὰ τὴν ἕξιν τὰ αἰσθητήρια γεγυμνασμένα ἐχόντων πρὸς διάκρισιν καλοῦ τε καὶ κακοῦ. Ἆρ’ οὖν οἱ τούτοις ὡς καλῶς εἰρημένοις πιστεύοντες ὑπολάβοιεν ἂν τὰ καλὰ τοῦ λόγου εἰς μὲν φρονίμων ἀνδρῶν σύλλογον οὐκ ἄν ποτε λεχθήσεσθαι, ἔνθα δ’ ἂν ὁρῶσι μειράκια καὶ οἰκοτρίβων ὄχλον καὶ ἀνθρώπων ἀνοήτων ὅμιλον, ἐνταῦθα τὰ θεῖα καὶ σεμνὰ φέρειν εἰς μέσον καὶ παρὰ τοῖς τοιούτοις περὶ αὐτῶν ἐγκαλλωπίζεσθαι; Ἀλλὰ σαφὲς τῷ ἐξετάζοντι ὅλον τὸ βούλημα τῶν ἡμετέρων γραμμάτων ὅτι ἀπεχθόμενος ὁμοίως τοῖς ἰδιωτικοῖς δήμοις ὁ Κέλσος πρὸς τὸ Χριστιανῶν γένος τὰ τοιαῦτα ἀνεξετάστως καὶ ψευδόμενος λέγει. Ὁμολογοῦμεν δὲ πάντας ἐθέλειν παιδεῦσαι τῷ τοῦ θεοῦ, κἂν μὴ βούληται Κέλσος, λόγῳ, ὥστε καὶ μειρακίοις μεταδιδόναι τῆς ἁρμοζούσης αὐτοῖς προτροπῆς καὶ οἰκότριψιν ὑποδεικνύναι, πῶς ἐλεύθερον ἀναλαβόντες φρόνημα ἐξευγενισθεῖεν ὑπὸ τοῦ λόγου. Οἱ δὲ παρ’ ἡμῖν πρεσβεύοντες τὸν χριστιανισμὸν ἱκανῶς φασιν ὀφειλέται εἶναι Ἕλλησι καὶ βαρβάροις, σοφοῖς καὶ ἀνοήτοις·
χῆθεν εἶναι Θεὸν καὶ Υἱὸν Θεοῦ, οὗτος ὁ Αὐτολόγος ἐστὶ καὶ ἡ αὐτοσοφία καὶ ἡ αὐτοαλήθεια· τὸ δὴ θνητὸν αὐτοῦ σῶμα, καὶ τὴν ἀνθρωπίνην ἐν αὐτῷ ψυχὴν τῇ πρὸς ἐκεῖνον (82) οὐ μόνον κοινωνίᾳ, ἀλλὰ καὶ ἑνώσει καὶ ἀνακράσει τὰ μέγιστα φαμεν προσειληφέ ναι, καὶ τῆς ἐκείνου θειότητος κεκοινωνηκότα εἰς Θεὸν μεταβεβηκέναι. Ἐὰν δέ τις προσκόπτῃ καὶ περὶ τοῦ σώματος αὐτοῦ ταῦθ᾽ ἡμῶν λεγόντων, επιστη σάτω τοῖς ὑπὸ τῶν Ἑλλήνων λεγομένοις περὶ τῆς τῷ ἰδίῳ λόγῳ ἀποίου ὕλης, ποιότητας ἀμφισχομένης, ὁποίας ὁ δημιουργὸς βούλεται αὐτῇ περιτιθέναι, καὶ πολλάκις τὰς μὲν προτέρας ἀποτιθεμένης, κρείττονας δὲ καὶ διαφόρους ἀναλαμβανούσης· εἰ γὰρ ὑγιῆ τὰ τοιαῦτα, τί θαυμαστὸν, τὴν ποιότητα τοῦ θνητοῦ κατὰ τὸν Ἰησοῦν σώματος (85) προνοία Θεοῦ βουλη- θέντος, μεταβαλεῖν εἰς αἰθέριον καὶ θείαν ποιότητα ; Οὐχ ὡς διαλεκτικὸς μὲν οὖν εἶπεν ὁ Κέλσος, παρα- βάλλων τὰς ἀνθρωπίνας τοῦ Ἰησοῦ σάρκας χρυσῷ, καὶ ἀργύρῳ, καὶ λίθῳ, ὅτι αὗται ἐκείνων φθαρτότε- ραι. Πρὸς γὰρ τὸν ἀκριβῆ λόγον, οὔτ᾽ ἄφθαρτον ἀφθάρ του ἀφθαρτότερον, οὔτε φθαρτόν φθαρτοῦ φθαρτότε- ρον. Αλλ' εἰ ἄρα φθαρτότερον, ὅμως δὲ καὶ πρὸς τοῦτο φήσομεν, ὅτι εἴπερ δυνατὸν ἀμείβειν ποιότητας τὴν ὑποκειμένην πάσαις ποιότησιν ὕλην· πῶς οὐ δυνατὸν καὶ τὴν σάρκα τοῦ Ἰησοῦ ἀμείψασαν ποιότη τας γεγονέναι τοιαύτην, ὁποίαν ἐχρῆν εἶναι τὴν ἐν αἰθέρι καὶ τοῖς ἀνωτέρω (84) αὐτοῦ τόποις πολιτευο- μένην, οὐκέτι ἔχουσαν τὰ τῆς σαρκικῆς ἀσθενείας ίδια, καὶ ἅτινα μιαρώτερα ὠνόμασεν ὁ Κέλσος; οὐδὲ τοῦτο φιλοσόφως ποιῶν. Τὸ γὰρ κυρίως μιαρὸν ἀπὸ κακίας τοιοῦτόν ἐστι. Φύσις δὲ σώματος οὐ μιαρά· οὐ γὰρ ᾗ φύσις σώματός ἐστι (85), τὸ γεννητικὸν τῆς μικρότητος ἔχει τὴν κακίαν. Εἶτ' ἐπεὶ, ὑπειδόμενος τὴν παρ' ἡμῶν ἀπολογίαν, λέγει περὶ τῆς μεταβολῆς τοῦ σώματος αὐτοῦ, ὅτι « Αλλ' ἀποθέμενος ταύτας, ἄρα ἔσται Θεός· τί οὖν οὐχὶ μᾶλλον ὁ Ἀσκληπιὸς καὶ Διό- νύσος, καὶ Ἡρακλῆς; φήσομεν. Τί τηλικοῦτον Ασκλη πιός, ἢ Διόνυσος, ή Ἡρακλῆς εἰργάσαντο ; Καὶ τίνας ἕξουσιν ἀποδεῖξαι βελτιωθέντας τὰ ἤθη καὶ κρείττους γενομένους ἀπὸ τῶν λόγων καὶ τοῦ βίου αὐτῶν, ἵνα γένωντα: Θεοί; Πολλὰς γὰρ τὰς περὶ αὐτῶν ἱστορίας ἀναγνόντες, ἴδωμεν εἰ ἐκαθάρευσαν ἀπὸ ἀκολασίας, ἢ ἀδικίας, ἢ ἀφροσύνης, ἢ δειλίας. Καὶ εἰ μὲν μηδὲν εὑρεθείη τοσοῦτον (86) ἐν αὐτοῖς, ἰσχυρὸς ἂν εἴη ὁ τοῦ Κέλσου λόγος, ἐξισῶν τῷ Ἰησοῦ τοὺς προειρη- μένως· εἰ δὲ δῆλόν ἐστι, κἄν τινα φέρηται περὶ αὐτ τῶν ὡς χρηστότερα, ὅτι μυρία ὅσα παρὰ τὸν ὀρθὸν λόγον πεποιηκέναι αναγεγραμμένοι εἰσί· πῶς ἔτι εὐ λόγως μᾶλλον τοῦ Ἰησοῦ φήσεις αὐτοὺς ἀποθεμένους τὸ θνητὸν σῶμα γεγονέναι θεούς ; πρὸς ἐκεῖνον. εἰς Θεόν μεταβεβληκέναι. μεταβαλεῖν εἰς αἰθέριον ποιότητα. σώμα, ανθρωπίνας τοῦ Θεοῦ σάρκας. Ει κατὰ γὰρ τὸν ἀκριβὴ λόγον. ἀνωτάτω. τὰ τῆς σαρκὸς ἀσθενείας. σώματος μιαρό τητος. τον. CONTRA CELSUM LIB. III. A Deique Filium esse credimus et pro certo habe- B C mus, eum esse Verbum ipsum, sapientiam ipsam, ipsam veritatem : mortale autem ejus corpus et humanam quæ in ipso est animam ad maximam dignitatem evecta fuisse, non societate tantum cum illo, sed etiam in unum concursu et permistione, ambo in partem vocata fuisse divinitatis, et in divinitatem fuisse conversa. Si quem hæc offendant quæ de Jesu corpore dicimus, is Græcos consulat de materia, quam docent per se omnis expertem esse qualitatis; qualitates indui quálescunque Deus illi circumdare vulli et spe, prioribus positis, potiores et diversas assumere. Quæ quidem opinio, si sana est, quid mirum qualitatem, qua corpus Jesu mortale indutum erat, Dei volentis providen- tia, in ætheream divinamque mutatam fuisse? cum humanas Jesu carnes cum auro, argento et lapide comparans, ait carnes illas hisce rebus fuisse magis in corruptionem propensas. Nam si loqui accurate volumus, nihil incorruptibile est quod sit incorruptibili incorruptibilius: neque corrupti- bile corruptibilius corruptibili. Sane vero sit quid- piam in corruptionem pronius, dicemus tamen : Si materiæ qualitatibus omnibus subjectæ mutari possint qualitates: cur fieri non potuit ut caro Jesu, mutatis qualitatibus, talis evaserit, qualem oportuit esse, quæ in æthere ac locis ætbere supe- rioribus versaretur, nihilque haberet eorum quæ infirmæ carnis propria sunt, et quæ Celsus impura vocat ? Qua etiam in re peccat in philosophiæ leges. Nam proprie quod impurum est, id oritur a vitio. Impura autem non est natura corporis. Non enim, qua natura corporea est, ea malitiam impuritatis genitricem conjunctam habet. Quia vero nostrum hoc responsum sibi datum iri suspicatus, ita de illa corporis mutatione loquitur : Sed fortasse, exutis illis qualitatibus, Deus evadet; quidni igitur potius sculapius, Bacchus, Hercules ?, quiæro ab illo quid tantum fecerint Esculapius, Bacchus, Hercules. Ecquos referre possunt, quos eoruin sermones et vita correxerint et meliores reddide- rint, ut in deorum numero duci debeant? Evolva- mus igitur multas, quæ de illis scriptæ sunt, histo- D rias, et videamus an ab intemperantia, ab injustic tia, a stultitia, a timiditate puri et immunes vixe · rint. Si nihil horum vitiorum in illis invenire est, merito Celsus illos cum Jesu contulerit : sin palam est eos, etiamsi quædam de ipsis quasi meliora ferantur, innumera tamen contra rectam rationem fecisse memorari ; eritne cur adhuc dicas illos potius, quam Jesum, posito mortali corpore, eva- sisse deos? Philocalia, Paulo post eadem Philo- calia, Quæ lectio non spernenda, cum praesertim infra legatur, sed Philocalia ut in nostro textu. Infra ea den Philocalia, paulo post, rus, Ibidem Huschelius in textu habet, autem alias post vocem additur 42. Quare Celsus dialecticæ non satis meminit, (82) Hoeschelius et Spencerus, πρὸς ἐκεῖνο, sed (85) Heschelius ει Spencerus, κατὰ τὸ τοῦ Ἰησοῦ (84) Philocalia, ανωτέρω. Hoeschelius et Spence- (85) Recte Philocalia, ή φύσις σώματός ἐστι, male (86) Haschelius et Spencerus in margine, τοιοῦ
οὐ γὰρ ἀρνοῦνται τὸ καὶ ἀνοήτων δεῖν τὰς ψυχὰς θεραπεύειν, ἵν’ ὅση δύναμις ἀποτιθέμενοι τὴν ἄγνοιαν ἐπὶ τὸ συνετώτερον σπεύδωσιν, ἀκούοντες καὶ Σολομῶντος λέγοντος· Οἱ δὲ ἄφρονες ἔνθεσθε καρδίαν καί· Ὅς ἐστιν ὑμῶν ἀφρονέστατος, ἐκκλινάτω πρός με, ἐνδεέσι δὲ φρενῶν παρακελεύομαι λέγουσα ἡ σοφία· Ἔλθετε, φάγετε τὸν ἐμὸν ἄρτον καὶ πίετε οἶνον, ὃν ἐκέρασα ὑμῖν· ἀπολείπετε ἀφροσύνην, ἵνα ζήσητε, καὶ κατορθώσατε ἐν γνώσει σύνεσιν. Εἴποιμι δ’ ἂν καὶ ταῦτα διὰ τὰ ἐκκείμενα πρὸς τὸν Κέλσου λόγον· ἆρα οἱ φιλοσοφοῦντες οὐ προκαλοῦνται μειράκια ἐπὶ τὴν ἀκρόασιν; Καὶ τοὺς ἀπὸ κακίστου βίου νέους οὐ παρακαλοῦσιν ἐπὶ τὰ βελτίονα; Τί δὲ τοὺς οἰκότριβας οὐ βούλονται φιλοσοφεῖν; Ἢ καὶ ἡμεῖς μέλλομεν ἐγκαλεῖν φιλοσόφοις οἰκότριβας ἐπ’ ἀρετὴν προτρεψαμένοις, Πυθαγόρᾳ μὲν τὸν Ζάμολξιν Ζήνωνι δὲ τὸν Περσαῖον καὶ χθὲς καὶ πρώην τοῖς προτρεψαμένοις Ἐπίκτητον ἐπὶ τὸ φιλοσοφεῖν; Ἢ ὑμῖν μέν, ὦ Ἕλληνες, ἔξεστι μειράκια καὶ οἰκότριβας καὶ ἀνοήτους ἀνθρώπους ἐπὶ φιλοσοφίαν καλεῖν·
χῆθεν εἶναι Θεὸν καὶ Υἱὸν Θεοῦ, οὗτος ὁ Αὐτολόγος ἐστὶ καὶ ἡ αὐτοσοφία καὶ ἡ αὐτοαλήθεια· τὸ δὴ θνητὸν αὐτοῦ σῶμα, καὶ τὴν ἀνθρωπίνην ἐν αὐτῷ ψυχὴν τῇ πρὸς ἐκεῖνον (82) οὐ μόνον κοινωνίᾳ, ἀλλὰ καὶ ἑνώσει καὶ ἀνακράσει τὰ μέγιστα φαμεν προσειληφέ ναι, καὶ τῆς ἐκείνου θειότητος κεκοινωνηκότα εἰς Θεὸν μεταβεβηκέναι. Ἐὰν δέ τις προσκόπτῃ καὶ περὶ τοῦ σώματος αὐτοῦ ταῦθ᾽ ἡμῶν λεγόντων, επιστη σάτω τοῖς ὑπὸ τῶν Ἑλλήνων λεγομένοις περὶ τῆς τῷ ἰδίῳ λόγῳ ἀποίου ὕλης, ποιότητας ἀμφισχομένης, ὁποίας ὁ δημιουργὸς βούλεται αὐτῇ περιτιθέναι, καὶ πολλάκις τὰς μὲν προτέρας ἀποτιθεμένης, κρείττονας δὲ καὶ διαφόρους ἀναλαμβανούσης· εἰ γὰρ ὑγιῆ τὰ τοιαῦτα, τί θαυμαστὸν, τὴν ποιότητα τοῦ θνητοῦ κατὰ τὸν Ἰησοῦν σώματος (85) προνοία Θεοῦ βουλη- θέντος, μεταβαλεῖν εἰς αἰθέριον καὶ θείαν ποιότητα ; Οὐχ ὡς διαλεκτικὸς μὲν οὖν εἶπεν ὁ Κέλσος, παρα- βάλλων τὰς ἀνθρωπίνας τοῦ Ἰησοῦ σάρκας χρυσῷ, καὶ ἀργύρῳ, καὶ λίθῳ, ὅτι αὗται ἐκείνων φθαρτότε- ραι. Πρὸς γὰρ τὸν ἀκριβῆ λόγον, οὔτ᾽ ἄφθαρτον ἀφθάρ του ἀφθαρτότερον, οὔτε φθαρτόν φθαρτοῦ φθαρτότε- ρον. Αλλ' εἰ ἄρα φθαρτότερον, ὅμως δὲ καὶ πρὸς τοῦτο φήσομεν, ὅτι εἴπερ δυνατὸν ἀμείβειν ποιότητας τὴν ὑποκειμένην πάσαις ποιότησιν ὕλην· πῶς οὐ δυνατὸν καὶ τὴν σάρκα τοῦ Ἰησοῦ ἀμείψασαν ποιότη τας γεγονέναι τοιαύτην, ὁποίαν ἐχρῆν εἶναι τὴν ἐν αἰθέρι καὶ τοῖς ἀνωτέρω (84) αὐτοῦ τόποις πολιτευο- μένην, οὐκέτι ἔχουσαν τὰ τῆς σαρκικῆς ἀσθενείας ίδια, καὶ ἅτινα μιαρώτερα ὠνόμασεν ὁ Κέλσος; οὐδὲ τοῦτο φιλοσόφως ποιῶν. Τὸ γὰρ κυρίως μιαρὸν ἀπὸ κακίας τοιοῦτόν ἐστι. Φύσις δὲ σώματος οὐ μιαρά· οὐ γὰρ ᾗ φύσις σώματός ἐστι (85), τὸ γεννητικὸν τῆς μικρότητος ἔχει τὴν κακίαν. Εἶτ' ἐπεὶ, ὑπειδόμενος τὴν παρ' ἡμῶν ἀπολογίαν, λέγει περὶ τῆς μεταβολῆς τοῦ σώματος αὐτοῦ, ὅτι « Αλλ' ἀποθέμενος ταύτας, ἄρα ἔσται Θεός· τί οὖν οὐχὶ μᾶλλον ὁ Ἀσκληπιὸς καὶ Διό- νύσος, καὶ Ἡρακλῆς; φήσομεν. Τί τηλικοῦτον Ασκλη πιός, ἢ Διόνυσος, ή Ἡρακλῆς εἰργάσαντο ; Καὶ τίνας ἕξουσιν ἀποδεῖξαι βελτιωθέντας τὰ ἤθη καὶ κρείττους γενομένους ἀπὸ τῶν λόγων καὶ τοῦ βίου αὐτῶν, ἵνα γένωντα: Θεοί; Πολλὰς γὰρ τὰς περὶ αὐτῶν ἱστορίας ἀναγνόντες, ἴδωμεν εἰ ἐκαθάρευσαν ἀπὸ ἀκολασίας, ἢ ἀδικίας, ἢ ἀφροσύνης, ἢ δειλίας. Καὶ εἰ μὲν μηδὲν εὑρεθείη τοσοῦτον (86) ἐν αὐτοῖς, ἰσχυρὸς ἂν εἴη ὁ τοῦ Κέλσου λόγος, ἐξισῶν τῷ Ἰησοῦ τοὺς προειρη- μένως· εἰ δὲ δῆλόν ἐστι, κἄν τινα φέρηται περὶ αὐτ τῶν ὡς χρηστότερα, ὅτι μυρία ὅσα παρὰ τὸν ὀρθὸν λόγον πεποιηκέναι αναγεγραμμένοι εἰσί· πῶς ἔτι εὐ λόγως μᾶλλον τοῦ Ἰησοῦ φήσεις αὐτοὺς ἀποθεμένους τὸ θνητὸν σῶμα γεγονέναι θεούς ; πρὸς ἐκεῖνον. εἰς Θεόν μεταβεβληκέναι. μεταβαλεῖν εἰς αἰθέριον ποιότητα. σώμα, ανθρωπίνας τοῦ Θεοῦ σάρκας. Ει κατὰ γὰρ τὸν ἀκριβὴ λόγον. ἀνωτάτω. τὰ τῆς σαρκὸς ἀσθενείας. σώματος μιαρό τητος. τον. CONTRA CELSUM LIB. III. A Deique Filium esse credimus et pro certo habe- B C mus, eum esse Verbum ipsum, sapientiam ipsam, ipsam veritatem : mortale autem ejus corpus et humanam quæ in ipso est animam ad maximam dignitatem evecta fuisse, non societate tantum cum illo, sed etiam in unum concursu et permistione, ambo in partem vocata fuisse divinitatis, et in divinitatem fuisse conversa. Si quem hæc offendant quæ de Jesu corpore dicimus, is Græcos consulat de materia, quam docent per se omnis expertem esse qualitatis; qualitates indui quálescunque Deus illi circumdare vulli et spe, prioribus positis, potiores et diversas assumere. Quæ quidem opinio, si sana est, quid mirum qualitatem, qua corpus Jesu mortale indutum erat, Dei volentis providen- tia, in ætheream divinamque mutatam fuisse? cum humanas Jesu carnes cum auro, argento et lapide comparans, ait carnes illas hisce rebus fuisse magis in corruptionem propensas. Nam si loqui accurate volumus, nihil incorruptibile est quod sit incorruptibili incorruptibilius: neque corrupti- bile corruptibilius corruptibili. Sane vero sit quid- piam in corruptionem pronius, dicemus tamen : Si materiæ qualitatibus omnibus subjectæ mutari possint qualitates: cur fieri non potuit ut caro Jesu, mutatis qualitatibus, talis evaserit, qualem oportuit esse, quæ in æthere ac locis ætbere supe- rioribus versaretur, nihilque haberet eorum quæ infirmæ carnis propria sunt, et quæ Celsus impura vocat ? Qua etiam in re peccat in philosophiæ leges. Nam proprie quod impurum est, id oritur a vitio. Impura autem non est natura corporis. Non enim, qua natura corporea est, ea malitiam impuritatis genitricem conjunctam habet. Quia vero nostrum hoc responsum sibi datum iri suspicatus, ita de illa corporis mutatione loquitur : Sed fortasse, exutis illis qualitatibus, Deus evadet; quidni igitur potius sculapius, Bacchus, Hercules ?, quiæro ab illo quid tantum fecerint Esculapius, Bacchus, Hercules. Ecquos referre possunt, quos eoruin sermones et vita correxerint et meliores reddide- rint, ut in deorum numero duci debeant? Evolva- mus igitur multas, quæ de illis scriptæ sunt, histo- D rias, et videamus an ab intemperantia, ab injustic tia, a stultitia, a timiditate puri et immunes vixe · rint. Si nihil horum vitiorum in illis invenire est, merito Celsus illos cum Jesu contulerit : sin palam est eos, etiamsi quædam de ipsis quasi meliora ferantur, innumera tamen contra rectam rationem fecisse memorari ; eritne cur adhuc dicas illos potius, quam Jesum, posito mortali corpore, eva- sisse deos? Philocalia, Paulo post eadem Philo- calia, Quæ lectio non spernenda, cum praesertim infra legatur, sed Philocalia ut in nostro textu. Infra ea den Philocalia, paulo post, rus, Ibidem Huschelius in textu habet, autem alias post vocem additur 42. Quare Celsus dialecticæ non satis meminit, (82) Hoeschelius et Spencerus, πρὸς ἐκεῖνο, sed (85) Heschelius ει Spencerus, κατὰ τὸ τοῦ Ἰησοῦ (84) Philocalia, ανωτέρω. Hoeschelius et Spence- (85) Recte Philocalia, ή φύσις σώματός ἐστι, male (86) Haschelius et Spencerus in margine, τοιοῦ
PG 11:993ἡμεῖς δὲ τοῦτο ποιοῦντες οὐ φιλανθρώπως αὐτὸ πράττομεν, τῇ ἀπὸ τοῦ λόγου ἰατρικῇ πᾶσαν λογικὴν φύσιν θεραπεῦσαι βουλόμενοι καὶ οἰκειῶσαι τῷ δημιουργήσαντι πάντα θεῷ;] Ἤρκει μὲν οὖν καὶ ταῦτα πρὸς τὰς Κέλσου λοιδορίας μᾶλλον ἢ κατηγορίας. Ἐπεὶ δ’ ἐνηδόμενος τῷ τῶν καθ’ ἡμῶν λοιδοριῶν λόγῳ προσέθηκε καὶ ἕτερα, φέρε καὶ ταῦτα ἐκθέμενοι ἴδωμεν, πότερον Χριστιανοὶ ἀσχημονοῦσιν ἢ Κέλσος ἐπὶ τοῖς λεγομένοις, ὅς φησιν· Ὁρῶμεν δὴ καὶ κατὰ τὰς ἰδίας οἰκίας ἐριουργοὺς καὶ σκυτοτόμους καὶ κναφεῖς καὶ τοὺς ἀπαιδευτοτάτους τε καὶ ἀγροικοτάτους ἐναντίον μὲν τῶν πρεσβυτέρων καὶ φρονιμωτέρων δεσποτῶν οὐδὲν φθέγγεσθαι τολμῶντας, ἐπειδὰν δὲ τῶν παίδων αὐτῶν ἰδίᾳ λάβωνται καὶ γυναίων τινῶν σὺν αὐτοῖς ἀνοήτων, θαυμάσι’ ἄττα διεξιόντας, ὡς οὐ χρὴ προσέχειν τῷ πατρὶ καὶ τοῖς διδασκάλοις σφίσι δὲ πείθεσθαι· [καὶ] τοὺς μέν γε ληρεῖν καὶ ἀποπλήκτους εἶναι καὶ μηδὲν τῷ ὄντι καλὸν μήτ’ εἰδέναι μήτε δύνασθαι ποιεῖν, ὕθλοις κενοῖς προκατειλημμένους, σφᾶς δὲ μόνους ὅπως δεῖ ζῆν ἐπίστασθαι, καὶ ἂν αὐτοῖς οἱ παῖδες πείθωνται, μακαρίους αὐτοὺς ἔσεσθαι καὶ τὸν οἶκον ἀποφανεῖν εὐδαίμονα·
Παρνασίοις. Παρ- βασίῃ. Μετὰ ταῦτα λέγει περὶ ἡμῶν, ὅτι καταγελῶμεν τῶν προσκυνούντων τὸν Δία, ἐπεὶ τάφος αὐτοῦ ἐν Κρήτῃ δείκνυται· καὶ οὐδὲν ἧττον σέβομεν τὸν ἀπὸ τοῦ τάφου, οὐκ εἰδότες, πῶς καὶ καθὸ Κρῆτες τὸ τοιοῦτο (87) ποιοῦσιν. » Ορα οὖν, ὅτι ἐν τούτοις ἀπο λογεῖται μὲν περὶ Κρητῶν, καὶ τοῦ Διὸς, καὶ τοῦ τά φου αὐτοῦ, αἰνιττόμενος τροπικὰς ὑπονοίας, καθ᾽ ἂς πεπλάσθαι λέγεται ὁ περὶ τοῦ Διὸς μῦθος· ἡμῶν δὲ κατηγορεῖ, ὁμολογούντων μὲν τετάφθαι τὸν ἡμέτερον Ἰησοῦν, φασκόντων δὲ καὶ ἐγηγέρθαι αὐτὸν ἀπὸ τοῦ τάφου, ὅπερ Κρῆτες οὐκέτι περὶ τοῦ Διὸς ἱστοροῦσιν. Ἐπεὶ δὲ δοκεῖ (88) συναγορεύειν τῷ ἐν Κρήτῃ τάφῳ τοῦ Διὸς, λέγων· Οπως μὲν καὶ καθότι Κρήτες τοῦτο ποιοῦσιν οὐκ εἰδότες· φήσομεν, ὅτι καὶ ὁ Κυ ρηναῖος Καλλίμαχος, πλεῖστα ὅσα ἀναγνούς ποιήματα, καὶ ἱστορίαν σχεδόν πᾶσαν ἀναλεξάμενος Ελληνικήν, οὐδεμίαν οἶδε τροπολογίαν ἐν τοῖς περὶ Διὸς καὶ τοῦ τάφου αὐτοῦ. Διὸ καὶ ἐγκαλεῖ τοῖς Κρησὶν ἐν τῷ εἰς τὸν Δία γραφέντι αὐτοῦ ὕμνῳ, λέγων· Κρῆτες ἀεὶ ψεῦσται· καὶ γὰρ τάφον, ὦ ἄνα, σε ο Κρῆτες ἐτεκτήναντο· σὺ δ᾽ οὐ θάνες· ἐσσὶ γὰρ αἰεί. Καὶ ὁ εἰπὼν, Σὺ δ᾽ οὐ θάνες· ἐστὶ γὰρ αἰεὶ, ἀρνησά- μενος τὴν ἐν Κρήτῃ ταφήν τοῦ Διὸς, τὴν ἀρχὴν τοῦ θανάτου ἱστορεῖ γεγονέναι περὶ τὸν Δία. Ἀρχὴ δὲ θανάτου ἡ ἐπὶ γῆς γένεσις· λέγει δ' οὕτως· Ἐν δέ σε Παρρασίοις (89) 'Ρείη τέκεν εὐνηθεῖσα. Ἐχρῆν δ' αὐτὸν, ὡς ἠρνήσατο τὴν ἐν Κρήτῃ γένεσιν τοῦ Διὸς διὰ τὸν τάφον αὐτοῦ, ὁρᾷν, ὅτι ἠκολούθει τῇ ἐν Αρκαδία γενέσει αὐτοῦ τὸ καὶ ἀποθανεῖν τὸν γεγεννημένον. Τοιαῦτα δὲ καὶ περὶ τούτων λέγει ὁ Καλλίμαχος· Ζεν, σὲ μὲν Ἰδαίοισιν ἐν οὕρεσι φασὶ γενέσθαι, Ζεῦ, σὲ δ' ἐν 'Αρκαδίῃ. Πότεροι, πάτερ, έψευ Κρῆτες ἀεὶ ψεῦσται, καὶ τὰ ἑξῆς. σαντο; Εἰς ταῦτα δ' ἡμᾶς ἤγαγεν ὁ Κέλσος, ἀγνωμονῶν περὶ τοῦ Ἰησοῦ, καὶ συγκατατιθέμενος μὲν τοῖς γε- γραμμένοις, ὅτι ἀπέθανε καὶ ἐτάφη, πλάσμα δὲ ἡγούμενος εἶναι, ὅτι καὶ ἀνέστη ἀπὸ τῶν νεκρῶν· καὶ ταῦτα μυρίων προφητῶν καὶ τοῦτο προειρηκό των, καὶ πολλῶν ὄντων σημείων τῆς μετὰ θάνατον ἐπιφανείας αὐτοῦ. Εἶθ᾿ ἑξῆς (90) τούτοις ὁ Κέλσος τὰ ὑπὸ ὀλίγων πάνυ παρὰ τὴν διδασκαλίαν Ἰησοῦ λεγόμενα νομιζα μένων Χριστιανῶν, οὐ φρονιμωτέρων (ώς οίεται), ἀλλ' ἀμαθεστέρων (91), φέρων, φησὶ ι τοιαῦτα ὑπ' αὐτῶν προστάσσεσθαι· Μηδεὶς προσίτω πεπαιδευ μένος, μηδεὶς σοφός, μηδεὶς φρόνιμος (κακὰ γὰρ ταῦτα νομίζεται παρ' ἡμῖν), ἀλλ᾽ εἴ τις ἀμαθής, εἴ τις ἀνόητος,εἴ τις ἀπαίδευτος (92), εἴ τις νήπιος, θαῤῥῶν ἀμαθεστάτων. καὶ γὰρ ταῦτα νομίζεται. ὅτι μόνους τους ηλιθίους καὶ ἀσθενεῖς καὶ ἀναισθήτους. ORIGENIS Jovem colunt, quia ejus in Creta sepulcrum osten- ditur; nihilominus tamen colere nos eum qui se- pultus est, nescios quomodo et qua de causa Cre- tenses id faciant. Ubi vides illum Cretensium, Jovis, ejusque sepulcri suscipere patrocinium, et innuere allegoricas quasdam rationes, ad quas referri debeat conficta de Jove fabula; dum inte- rim nobis vitio dal, quod nostrum Jesum in sepul- cro positum esse confitentes, eumdem e sepulcro excitatum asseramus: quod nondunt de suo Jove dicunt Cretenses. Quoniam autem videtur non diffiteri Jovem in Creta sepultum fuisse; siquidem dicit, nescire nos quomodo quaque de causa Cre· tenses id faciant; dico ego, neque Cyrenensi Cal- limacho, qui plerosque poetas callebat totamque B fere Græcanicam evolverat historiam, notam ullam fuisse historia Jovis ejusque sepulcri allegorican interpretationem. Quapropter in hymno quem Jovi nuncupat, Cretenses incusat his verbis : "3 cum Semper mendaces Crete, rex magne, sepulcrum Exstruxere tibi, cui mors non accidet unquam Tamen cum dicit Jovem non obiisse mortem, semper sit, ita negat ejus in Creta sepulcrum esse, ut tamen memoret in illo fuisse mortis initium. Nasci enim, incipere est mori. Atqui illius est hic versus : • Te apud Parrhasios Rhea peperit. Quemadmodum autem Jovis in Creta ortum nega- veral propter sepulcrun ejus, ita videre debuit C consequens esse ut si natus est in Arcadia, mor- tuus fuerit qui natus erat. At sic de his canit Cal- limachus : Jupiter, Idais natum te in montibus aiunt; Arcadibus te dant alii : utri verba dederunt ? Semper mendaces Cretæ, etc. Atque huc nos coegit Celsus, qui parum æquus in Jesum, credit quidem verum esse quod scriptum est, illum et mortuum et sepultum esse, pro figmento autem habet eumden e mortuis fuisse excitatum : quamvis tot prophetæ ejus resurrectio- nem prædixerint, multisque signis illum redivivum apparuisse constel. qui habentur Christiani, iique non eruditiores, ut putat, sed imperitissimi contra doctrinam Jesu garriunt, afferens : • Hæc sunt, inquit, eorum instituta : Nemo eruditus, nemo sapiens, nemo prudens ad nos accedat: hæc enim mala apud nos existimantur. Sed si quis est ignarus, si quis insipiens, si quis stul- ” Callimach. hymn. 1, in Jovem. in textu Libb. editi Callimachi sane quam Hoeschelius et Spencerus, Eld' ¿5ñs. D sis. Alias, Paulo post Herschelius et Spencer. in margine, omissa sunt, sed suppleatur e Philocalia. Paulo post Philocalia manuscripta, 43. Postea dicit • illos a nobis irrideri qui Α 44. Deinde Celsus, quæ pauci omnino ex iis (87) Spencerus in textu, τοῦτο. (88) Spencerus in textu, doxsiç. (89) Miss. Παρρασίοις. Meschelius et Spencerus (30) Εἶθ' ἑξῆς. Sic mss. et Philocalia, rectius (91) Αμαθεστέρων. Ita codd. Regius et Basileen (92) Εἴ τις ἀπαίδευτος. Hæc in antea editis
καὶ ἅμα λέγοντες ἐὰν ἴδωσί τινα παριόντα τῶν παιδείας διδασκάλων καὶ φρονιμωτέρων ἢ καὶ αὐτὸν τὸν πατέρα, οἱ μὲν εὐλαβέστεροι αὐτῶν διέτρεσαν, οἱ δ’ ἰταμώτεροι τοὺς παῖδας ἀφηνιάζειν ἐπαίρουσι, τοιαῦτα ψιθυρίζοντες, ὡς παρόντος μὲν τοῦ πατρὸς καὶ τῶν διδασκάλων οὐδὲν αὐτοὶ ἐθελήσουσιν οὐδὲ δυνήσονται τοῖς παισὶν ἑρμηνεύειν ἀγαθόν, ἐκτρέπεσθαι γὰρ τὴν ἐκείνων ἀβελτηρίαν καὶ σκαιότητα, πάντῃ διεφθαρμένων καὶ πόρρω κακίας ἡκόντων καὶ σφᾶς κολαζόντων· εἰ δὲ θέλοιεν, χρῆναι αὐτοὺς ἀφεμένους τοῦ πατρός τε καὶ τῶν διδασκάλων ἰέναι σὺν τοῖς γυναίοις καὶ τοῖς συμπαίζουσι παιδαρίοις εἰς τὴν γυναικωνῖτιν ἢ τὸ σκυτεῖον ἢ τὸ κναφεῖον, ἵνα τὸ τέλειον λάβωσι· καὶ ταῦτα λέγοντες πείθουσιν.
Παρνασίοις. Παρ- βασίῃ. Μετὰ ταῦτα λέγει περὶ ἡμῶν, ὅτι καταγελῶμεν τῶν προσκυνούντων τὸν Δία, ἐπεὶ τάφος αὐτοῦ ἐν Κρήτῃ δείκνυται· καὶ οὐδὲν ἧττον σέβομεν τὸν ἀπὸ τοῦ τάφου, οὐκ εἰδότες, πῶς καὶ καθὸ Κρῆτες τὸ τοιοῦτο (87) ποιοῦσιν. » Ορα οὖν, ὅτι ἐν τούτοις ἀπο λογεῖται μὲν περὶ Κρητῶν, καὶ τοῦ Διὸς, καὶ τοῦ τά φου αὐτοῦ, αἰνιττόμενος τροπικὰς ὑπονοίας, καθ᾽ ἂς πεπλάσθαι λέγεται ὁ περὶ τοῦ Διὸς μῦθος· ἡμῶν δὲ κατηγορεῖ, ὁμολογούντων μὲν τετάφθαι τὸν ἡμέτερον Ἰησοῦν, φασκόντων δὲ καὶ ἐγηγέρθαι αὐτὸν ἀπὸ τοῦ τάφου, ὅπερ Κρῆτες οὐκέτι περὶ τοῦ Διὸς ἱστοροῦσιν. Ἐπεὶ δὲ δοκεῖ (88) συναγορεύειν τῷ ἐν Κρήτῃ τάφῳ τοῦ Διὸς, λέγων· Οπως μὲν καὶ καθότι Κρήτες τοῦτο ποιοῦσιν οὐκ εἰδότες· φήσομεν, ὅτι καὶ ὁ Κυ ρηναῖος Καλλίμαχος, πλεῖστα ὅσα ἀναγνούς ποιήματα, καὶ ἱστορίαν σχεδόν πᾶσαν ἀναλεξάμενος Ελληνικήν, οὐδεμίαν οἶδε τροπολογίαν ἐν τοῖς περὶ Διὸς καὶ τοῦ τάφου αὐτοῦ. Διὸ καὶ ἐγκαλεῖ τοῖς Κρησὶν ἐν τῷ εἰς τὸν Δία γραφέντι αὐτοῦ ὕμνῳ, λέγων· Κρῆτες ἀεὶ ψεῦσται· καὶ γὰρ τάφον, ὦ ἄνα, σε ο Κρῆτες ἐτεκτήναντο· σὺ δ᾽ οὐ θάνες· ἐσσὶ γὰρ αἰεί. Καὶ ὁ εἰπὼν, Σὺ δ᾽ οὐ θάνες· ἐστὶ γὰρ αἰεὶ, ἀρνησά- μενος τὴν ἐν Κρήτῃ ταφήν τοῦ Διὸς, τὴν ἀρχὴν τοῦ θανάτου ἱστορεῖ γεγονέναι περὶ τὸν Δία. Ἀρχὴ δὲ θανάτου ἡ ἐπὶ γῆς γένεσις· λέγει δ' οὕτως· Ἐν δέ σε Παρρασίοις (89) 'Ρείη τέκεν εὐνηθεῖσα. Ἐχρῆν δ' αὐτὸν, ὡς ἠρνήσατο τὴν ἐν Κρήτῃ γένεσιν τοῦ Διὸς διὰ τὸν τάφον αὐτοῦ, ὁρᾷν, ὅτι ἠκολούθει τῇ ἐν Αρκαδία γενέσει αὐτοῦ τὸ καὶ ἀποθανεῖν τὸν γεγεννημένον. Τοιαῦτα δὲ καὶ περὶ τούτων λέγει ὁ Καλλίμαχος· Ζεν, σὲ μὲν Ἰδαίοισιν ἐν οὕρεσι φασὶ γενέσθαι, Ζεῦ, σὲ δ' ἐν 'Αρκαδίῃ. Πότεροι, πάτερ, έψευ Κρῆτες ἀεὶ ψεῦσται, καὶ τὰ ἑξῆς. σαντο; Εἰς ταῦτα δ' ἡμᾶς ἤγαγεν ὁ Κέλσος, ἀγνωμονῶν περὶ τοῦ Ἰησοῦ, καὶ συγκατατιθέμενος μὲν τοῖς γε- γραμμένοις, ὅτι ἀπέθανε καὶ ἐτάφη, πλάσμα δὲ ἡγούμενος εἶναι, ὅτι καὶ ἀνέστη ἀπὸ τῶν νεκρῶν· καὶ ταῦτα μυρίων προφητῶν καὶ τοῦτο προειρηκό των, καὶ πολλῶν ὄντων σημείων τῆς μετὰ θάνατον ἐπιφανείας αὐτοῦ. Εἶθ᾿ ἑξῆς (90) τούτοις ὁ Κέλσος τὰ ὑπὸ ὀλίγων πάνυ παρὰ τὴν διδασκαλίαν Ἰησοῦ λεγόμενα νομιζα μένων Χριστιανῶν, οὐ φρονιμωτέρων (ώς οίεται), ἀλλ' ἀμαθεστέρων (91), φέρων, φησὶ ι τοιαῦτα ὑπ' αὐτῶν προστάσσεσθαι· Μηδεὶς προσίτω πεπαιδευ μένος, μηδεὶς σοφός, μηδεὶς φρόνιμος (κακὰ γὰρ ταῦτα νομίζεται παρ' ἡμῖν), ἀλλ᾽ εἴ τις ἀμαθής, εἴ τις ἀνόητος,εἴ τις ἀπαίδευτος (92), εἴ τις νήπιος, θαῤῥῶν ἀμαθεστάτων. καὶ γὰρ ταῦτα νομίζεται. ὅτι μόνους τους ηλιθίους καὶ ἀσθενεῖς καὶ ἀναισθήτους. ORIGENIS Jovem colunt, quia ejus in Creta sepulcrum osten- ditur; nihilominus tamen colere nos eum qui se- pultus est, nescios quomodo et qua de causa Cre- tenses id faciant. Ubi vides illum Cretensium, Jovis, ejusque sepulcri suscipere patrocinium, et innuere allegoricas quasdam rationes, ad quas referri debeat conficta de Jove fabula; dum inte- rim nobis vitio dal, quod nostrum Jesum in sepul- cro positum esse confitentes, eumdem e sepulcro excitatum asseramus: quod nondunt de suo Jove dicunt Cretenses. Quoniam autem videtur non diffiteri Jovem in Creta sepultum fuisse; siquidem dicit, nescire nos quomodo quaque de causa Cre· tenses id faciant; dico ego, neque Cyrenensi Cal- limacho, qui plerosque poetas callebat totamque B fere Græcanicam evolverat historiam, notam ullam fuisse historia Jovis ejusque sepulcri allegorican interpretationem. Quapropter in hymno quem Jovi nuncupat, Cretenses incusat his verbis : "3 cum Semper mendaces Crete, rex magne, sepulcrum Exstruxere tibi, cui mors non accidet unquam Tamen cum dicit Jovem non obiisse mortem, semper sit, ita negat ejus in Creta sepulcrum esse, ut tamen memoret in illo fuisse mortis initium. Nasci enim, incipere est mori. Atqui illius est hic versus : • Te apud Parrhasios Rhea peperit. Quemadmodum autem Jovis in Creta ortum nega- veral propter sepulcrun ejus, ita videre debuit C consequens esse ut si natus est in Arcadia, mor- tuus fuerit qui natus erat. At sic de his canit Cal- limachus : Jupiter, Idais natum te in montibus aiunt; Arcadibus te dant alii : utri verba dederunt ? Semper mendaces Cretæ, etc. Atque huc nos coegit Celsus, qui parum æquus in Jesum, credit quidem verum esse quod scriptum est, illum et mortuum et sepultum esse, pro figmento autem habet eumden e mortuis fuisse excitatum : quamvis tot prophetæ ejus resurrectio- nem prædixerint, multisque signis illum redivivum apparuisse constel. qui habentur Christiani, iique non eruditiores, ut putat, sed imperitissimi contra doctrinam Jesu garriunt, afferens : • Hæc sunt, inquit, eorum instituta : Nemo eruditus, nemo sapiens, nemo prudens ad nos accedat: hæc enim mala apud nos existimantur. Sed si quis est ignarus, si quis insipiens, si quis stul- ” Callimach. hymn. 1, in Jovem. in textu Libb. editi Callimachi sane quam Hoeschelius et Spencerus, Eld' ¿5ñs. D sis. Alias, Paulo post Herschelius et Spencer. in margine, omissa sunt, sed suppleatur e Philocalia. Paulo post Philocalia manuscripta, 43. Postea dicit • illos a nobis irrideri qui Α 44. Deinde Celsus, quæ pauci omnino ex iis (87) Spencerus in textu, τοῦτο. (88) Spencerus in textu, doxsiç. (89) Miss. Παρρασίοις. Meschelius et Spencerus (30) Εἶθ' ἑξῆς. Sic mss. et Philocalia, rectius (91) Αμαθεστέρων. Ita codd. Regius et Basileen (92) Εἴ τις ἀπαίδευτος. Hæc in antea editis
Ὅρα δὴ καὶ ἐν τούτοις, τίνα τρόπον διασύρων τοὺς παρ’ ἡμῖν διδάσκοντας τὸν λόγον καὶ ἐπὶ τὸν τῶν ὅλων δημιουργὸν παντὶ τρόπῳ τὴν ψυχὴν ἀναβιβάζειν πειρωμένους, παριστάντας δὲ καὶ ὡς χρὴ μὲν τῶν αἰσθητῶν καὶ προσκαίρων καὶ βλεπομένων πάντων καταφρονεῖν πάντα δὲ πράττειν ὑπὲρ τοῦ τυχεῖν τῆς τοῦ θεοῦ κοινωνίας καὶ τῆς τῶν νοητῶν καὶ ἀοράτων θεωρίας καὶ μακαρίας μετὰ θεοῦ καὶ τῶν οἰκείων τοῦ θεοῦ διεξαγωγῆς, παραβάλλει αὐτοὺς τοῖς κατὰ τὰς οἰκίας ἐριουργοῖς καὶ τοῖς σκυτοτόμοις καὶ τοῖς κναφεῦσι καὶ τοῖς ἀγροικοτάτοις τῶν ἀνθρώπων, [ὡς] ἐπὶ τὰ φαῦλα προκαλουμένους παῖδας κομιδῇ νηπίους καὶ γύναια, ἵν’ ἀποστῶσι μὲν πατρὸς καὶ διδασκάλων αὐτοῖς δὲ ἕπωνται. Τίνος γὰρ πατρὸς σωφρονοῦντος ἢ τίνων διδασκάλων σεμνότερα διδασκόντων ἀφίσταμεν τοὺς παῖδας καὶ τὰ γύναια, παραστησάτω ὁ Κέλσος καὶ ἀντιπαραβαλέτω ἐπὶ τῶν προσιόντων τῷ λόγῳ ἡμῶν παίδων καὶ γυναίων, πότερά τινα ὧν ἤκουον βελτίονα τῶν ἡμετέρων, καὶ τίνα τρόπον καλῶν τινων καὶ σεμνῶν μαθημάτων ἀφιστάντες παῖδας καὶ γύναια ἐπὶ τὰ χείρονα προκαλούμεθα. Ἀλλ’ οὐχ ἕξει παραστῆσαι τὸ τοιοῦτο καθ’ ἡμῶν·
Παρνασίοις. Παρ- βασίῃ. Μετὰ ταῦτα λέγει περὶ ἡμῶν, ὅτι καταγελῶμεν τῶν προσκυνούντων τὸν Δία, ἐπεὶ τάφος αὐτοῦ ἐν Κρήτῃ δείκνυται· καὶ οὐδὲν ἧττον σέβομεν τὸν ἀπὸ τοῦ τάφου, οὐκ εἰδότες, πῶς καὶ καθὸ Κρῆτες τὸ τοιοῦτο (87) ποιοῦσιν. » Ορα οὖν, ὅτι ἐν τούτοις ἀπο λογεῖται μὲν περὶ Κρητῶν, καὶ τοῦ Διὸς, καὶ τοῦ τά φου αὐτοῦ, αἰνιττόμενος τροπικὰς ὑπονοίας, καθ᾽ ἂς πεπλάσθαι λέγεται ὁ περὶ τοῦ Διὸς μῦθος· ἡμῶν δὲ κατηγορεῖ, ὁμολογούντων μὲν τετάφθαι τὸν ἡμέτερον Ἰησοῦν, φασκόντων δὲ καὶ ἐγηγέρθαι αὐτὸν ἀπὸ τοῦ τάφου, ὅπερ Κρῆτες οὐκέτι περὶ τοῦ Διὸς ἱστοροῦσιν. Ἐπεὶ δὲ δοκεῖ (88) συναγορεύειν τῷ ἐν Κρήτῃ τάφῳ τοῦ Διὸς, λέγων· Οπως μὲν καὶ καθότι Κρήτες τοῦτο ποιοῦσιν οὐκ εἰδότες· φήσομεν, ὅτι καὶ ὁ Κυ ρηναῖος Καλλίμαχος, πλεῖστα ὅσα ἀναγνούς ποιήματα, καὶ ἱστορίαν σχεδόν πᾶσαν ἀναλεξάμενος Ελληνικήν, οὐδεμίαν οἶδε τροπολογίαν ἐν τοῖς περὶ Διὸς καὶ τοῦ τάφου αὐτοῦ. Διὸ καὶ ἐγκαλεῖ τοῖς Κρησὶν ἐν τῷ εἰς τὸν Δία γραφέντι αὐτοῦ ὕμνῳ, λέγων· Κρῆτες ἀεὶ ψεῦσται· καὶ γὰρ τάφον, ὦ ἄνα, σε ο Κρῆτες ἐτεκτήναντο· σὺ δ᾽ οὐ θάνες· ἐσσὶ γὰρ αἰεί. Καὶ ὁ εἰπὼν, Σὺ δ᾽ οὐ θάνες· ἐστὶ γὰρ αἰεὶ, ἀρνησά- μενος τὴν ἐν Κρήτῃ ταφήν τοῦ Διὸς, τὴν ἀρχὴν τοῦ θανάτου ἱστορεῖ γεγονέναι περὶ τὸν Δία. Ἀρχὴ δὲ θανάτου ἡ ἐπὶ γῆς γένεσις· λέγει δ' οὕτως· Ἐν δέ σε Παρρασίοις (89) 'Ρείη τέκεν εὐνηθεῖσα. Ἐχρῆν δ' αὐτὸν, ὡς ἠρνήσατο τὴν ἐν Κρήτῃ γένεσιν τοῦ Διὸς διὰ τὸν τάφον αὐτοῦ, ὁρᾷν, ὅτι ἠκολούθει τῇ ἐν Αρκαδία γενέσει αὐτοῦ τὸ καὶ ἀποθανεῖν τὸν γεγεννημένον. Τοιαῦτα δὲ καὶ περὶ τούτων λέγει ὁ Καλλίμαχος· Ζεν, σὲ μὲν Ἰδαίοισιν ἐν οὕρεσι φασὶ γενέσθαι, Ζεῦ, σὲ δ' ἐν 'Αρκαδίῃ. Πότεροι, πάτερ, έψευ Κρῆτες ἀεὶ ψεῦσται, καὶ τὰ ἑξῆς. σαντο; Εἰς ταῦτα δ' ἡμᾶς ἤγαγεν ὁ Κέλσος, ἀγνωμονῶν περὶ τοῦ Ἰησοῦ, καὶ συγκατατιθέμενος μὲν τοῖς γε- γραμμένοις, ὅτι ἀπέθανε καὶ ἐτάφη, πλάσμα δὲ ἡγούμενος εἶναι, ὅτι καὶ ἀνέστη ἀπὸ τῶν νεκρῶν· καὶ ταῦτα μυρίων προφητῶν καὶ τοῦτο προειρηκό των, καὶ πολλῶν ὄντων σημείων τῆς μετὰ θάνατον ἐπιφανείας αὐτοῦ. Εἶθ᾿ ἑξῆς (90) τούτοις ὁ Κέλσος τὰ ὑπὸ ὀλίγων πάνυ παρὰ τὴν διδασκαλίαν Ἰησοῦ λεγόμενα νομιζα μένων Χριστιανῶν, οὐ φρονιμωτέρων (ώς οίεται), ἀλλ' ἀμαθεστέρων (91), φέρων, φησὶ ι τοιαῦτα ὑπ' αὐτῶν προστάσσεσθαι· Μηδεὶς προσίτω πεπαιδευ μένος, μηδεὶς σοφός, μηδεὶς φρόνιμος (κακὰ γὰρ ταῦτα νομίζεται παρ' ἡμῖν), ἀλλ᾽ εἴ τις ἀμαθής, εἴ τις ἀνόητος,εἴ τις ἀπαίδευτος (92), εἴ τις νήπιος, θαῤῥῶν ἀμαθεστάτων. καὶ γὰρ ταῦτα νομίζεται. ὅτι μόνους τους ηλιθίους καὶ ἀσθενεῖς καὶ ἀναισθήτους. ORIGENIS Jovem colunt, quia ejus in Creta sepulcrum osten- ditur; nihilominus tamen colere nos eum qui se- pultus est, nescios quomodo et qua de causa Cre- tenses id faciant. Ubi vides illum Cretensium, Jovis, ejusque sepulcri suscipere patrocinium, et innuere allegoricas quasdam rationes, ad quas referri debeat conficta de Jove fabula; dum inte- rim nobis vitio dal, quod nostrum Jesum in sepul- cro positum esse confitentes, eumdem e sepulcro excitatum asseramus: quod nondunt de suo Jove dicunt Cretenses. Quoniam autem videtur non diffiteri Jovem in Creta sepultum fuisse; siquidem dicit, nescire nos quomodo quaque de causa Cre· tenses id faciant; dico ego, neque Cyrenensi Cal- limacho, qui plerosque poetas callebat totamque B fere Græcanicam evolverat historiam, notam ullam fuisse historia Jovis ejusque sepulcri allegorican interpretationem. Quapropter in hymno quem Jovi nuncupat, Cretenses incusat his verbis : "3 cum Semper mendaces Crete, rex magne, sepulcrum Exstruxere tibi, cui mors non accidet unquam Tamen cum dicit Jovem non obiisse mortem, semper sit, ita negat ejus in Creta sepulcrum esse, ut tamen memoret in illo fuisse mortis initium. Nasci enim, incipere est mori. Atqui illius est hic versus : • Te apud Parrhasios Rhea peperit. Quemadmodum autem Jovis in Creta ortum nega- veral propter sepulcrun ejus, ita videre debuit C consequens esse ut si natus est in Arcadia, mor- tuus fuerit qui natus erat. At sic de his canit Cal- limachus : Jupiter, Idais natum te in montibus aiunt; Arcadibus te dant alii : utri verba dederunt ? Semper mendaces Cretæ, etc. Atque huc nos coegit Celsus, qui parum æquus in Jesum, credit quidem verum esse quod scriptum est, illum et mortuum et sepultum esse, pro figmento autem habet eumden e mortuis fuisse excitatum : quamvis tot prophetæ ejus resurrectio- nem prædixerint, multisque signis illum redivivum apparuisse constel. qui habentur Christiani, iique non eruditiores, ut putat, sed imperitissimi contra doctrinam Jesu garriunt, afferens : • Hæc sunt, inquit, eorum instituta : Nemo eruditus, nemo sapiens, nemo prudens ad nos accedat: hæc enim mala apud nos existimantur. Sed si quis est ignarus, si quis insipiens, si quis stul- ” Callimach. hymn. 1, in Jovem. in textu Libb. editi Callimachi sane quam Hoeschelius et Spencerus, Eld' ¿5ñs. D sis. Alias, Paulo post Herschelius et Spencer. in margine, omissa sunt, sed suppleatur e Philocalia. Paulo post Philocalia manuscripta, 43. Postea dicit • illos a nobis irrideri qui Α 44. Deinde Celsus, quæ pauci omnino ex iis (87) Spencerus in textu, τοῦτο. (88) Spencerus in textu, doxsiç. (89) Miss. Παρρασίοις. Meschelius et Spencerus (30) Εἶθ' ἑξῆς. Sic mss. et Philocalia, rectius (91) Αμαθεστέρων. Ita codd. Regius et Basileen (92) Εἴ τις ἀπαίδευτος. Hæc in antea editis
PG 11:995τοὐναντίον γὰρ τὰ μὲν γύναια ἀκολασίας καὶ διαστροφῆς τῆς ἀπὸ τῶν συνόντων ἀφίσταμεν καὶ πάσης θεατρομανίας καὶ ὀρχηστομανίας καὶ δεισιδαιμονίας, τοὺς δὲ παῖδας ἄρτι ἡβῶντας καὶ σφριγῶντας ταῖς περὶ τὰ ἀφροδίσια ὀρέξεσι σωφρονίζομεν, παρατιθέντες οὐ μόνον τὸ ἐν τοῖς ἁμαρτανομένοις αἰσχρὸν ἀλλὰ καὶ ἐν οἷς ἔσται διὰ τὰ τοιαῦτα ἡ τῶν φαύλων ψυχή, καὶ οἵας τίσει δίκας καὶ ὡς κολασθήσεται. Τίνας δὲ διδασκάλους λέγομεν ληρεῖν καὶ ἀποπλήκτους εἶναι, ὑπὲρ ὧν ὁ Κέλσος ἵσταται ὡς διδασκόντων τὰ κρείττονα; Εἰ μὴ ἄρα καλοὺς οἴεται διδασκάλους γυναίων καὶ μὴ ληροῦντας τοὺς ἐπὶ δεισιδαιμονίαν καὶ τὰς ἀκολάστους θέας προκαλουμένους, ἔτι δὲ καὶ μὴ ἀποπλήκτους εἶναι τοὺς ἄγοντας καὶ φέροντας τοὺς νέους ἐπὶ πάντα, ὅσα ἴσμεν ἀτάκτως ὑπ’ αὐτῶν πολλαχοῦ γινόμενα. Ἡμεῖς μὲν οὖν καὶ τοὺς ἀπὸ τῶν φιλοσόφων δογμάτων ὅση δύναμις προκαλούμεθα ἐπὶ τὴν καθ’ ἡμᾶς θεοσέβειαν, τὸ ἐξαίρετον καὶ τὸ εἰλικρινὲς αὐτῆς παριστάντες. Ἐπεὶ δὲ δι’ ὧν ἔλεγεν ὁ Κέλσος παρέστησε τοῦτο μὲν ἡμᾶς μὴ ποιεῖν μόνους δὲ τοὺς ἀνοήτους καλεῖν, εἴποιμεν ἂν πρὸς αὐτόν·
ἡκέτω. Τούτους γὰρ ἀξίους τοῦ σφετέρου Θεοῦ αὐτό- θεν ὁμολογοῦντες, δῆλοί εἰσιν, ὅτι μόνους τοὺς ἡλι θίους καὶ ἀγεννεῖς καὶ ἀναισθήτους, καὶ ἀνδράποδα, καὶ γύναια, καὶ παιδάρια, πείθειν ἐθέλουσί τε καὶ δύνανται·, Καὶ πρὸς ταῦτα δέ φαμεν, ὅτι, ὥσπερ εἴ τις (τοῦ Ἰησοῦ διδάσκοντος τὰ περὶ σωφρο σύνης, καὶ λέγοντος· ὓς ἐὰν ἐμβλέψῃ γυναικὶ πρὸς τὸ ἐπιθυμῆσαι, ἤδη ἐμοίχευσεν αὐτὴν ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ· »)ἑώρα ὀλίγους ἀπὸ τῶν τοσούτων Χριστιανούς εἶναι νομιζομένους ἀκολάστως ζῶντας, εὐλογώτατα μὲν ἂν αὐτοῖς ἐνεκάλει παρὰ τὴν Ἰησοῦ βιοῦσι διδα- σκαλίαν· ἀλογώτατα δ᾽ ἂν ἐποίησεν, εἰ τὸ κατ' ἐκεί των ἔγκλημα τῷ λόγῳ προσῆπτεν· οὕτως ἐὰν εὑρί σκηται οὐδενὸς ἧττον ὁ Χριστιανῶν λόγος ἐπὶ σοφίαν προκαλούμενος, ἐγκλητέον μὲν ἔσται τοῖς συναγορεύ ουσι τῇ σφῶν ἀμαθίᾳ, καὶ λέγουσιν οὐ ταῦτα μὲν ἅπερ ὁ Κέλσος ἀνέγραψεν (οὐδὲ γὰρ οὕτως ἀναισχύντως, κἂν ἰδιῶταί τινες ὦσι καὶ ἀμαθεῖς, λέγουσιν· ) ἕτερα δὲ πολλῷ ἐλάττονα καὶ ἀποτρεπτικὰ τοῦ ἀσκεῖν σου φίαν. Ὅτι δὲ βούλεται ἡμᾶς εἶναι σοφοὺς ὁ λόγος, δει χτέον καὶ ἀπὸ τῶν παλαιῶν καὶ Ἰουδαϊκῶν γραμμά των, οἷς καὶ ἡμεῖς χρώμεθα, οὐχ ἧττον δὲ καὶ ἀπὸ τῶν μετὰ τὸν Ἰησοῦν γραφέντων, καὶ ἐν ταῖς Ἐκ κλησίαις θείων εἶναι πεπιστευμένων. Αναγέγραπται δὴ ἐν πεντηκοστῷ ψαλμῷ Δαυὶδ ἐν τῇ πρὸς Θεὸν εὐχ λέγων· Τὰ ἄδηλα καὶ τὰ κρύφια τῆς σοφίας σου ἐδή- λωσάς μοι. » Καὶ εἴ τίς γε εντύχοι τοῖς Ψαλμοῖς, εν ρα ἂν πολλῶν σοφῶν δογμάτων πλήρη την βίβλον. Καὶ Σολομών (95) δὲ, ἐπεὶ σοφίαν ᾔτησεν, ἀπεδέχθη. Καὶ τῆς σοφίας αὐτοῦ τὰ ἴχνη ἐστὶν ἐν τοῖς συγ- γράμμασι θεωρῆσαι, μεγάλην ἔχοντα ἐν βραχυλογίᾳ περίνοιαν ἐν οἷς ἂν εὔροις πολλὰ ἐγκώμια τῆς σοφί ας, καὶ προτρεπτικὰ περὶ τοῦ σοφίαν δεῖν ἀναλαβεῖν. Καὶ οὕτω γε σοφὸς ἦν Σολομών, ὥστε ε τὴν βασιλίδα Σαβά, ἀκούσασαν, αὐτοῦ τὸ ὄνομα καὶ τὸ ὄνομα Κυρίου, ἐλθεῖν πειρᾶσαι αὐτὸν ἐν αἰνίγμασιν· ἥτις καὶ ἐλάλησεν αὐτῷ πάντα ὅσα ἦν ἐν τῇ καρδίᾳ αὐ τῆς. Καὶ ἀπήγγειλεν αὐτῇ Σολομών πάντας τοὺς λόγους αὐτῆς· οὐκ ἦν λόγος, παρεωραμένος ὑπὸ τοῦ βασιλέως, ἂν οὐκ ἀπήγγειλεν αὐτῇ. Καὶ εἶδε βασί- λισσα Σαβὰ πᾶσαν τὴν φρόνησιν Σολομών, καὶ τὰ κατ' αὐτόν· καὶ ἐξ αὐτῆς ἐγένετο καὶ εἶπε πρὸς τὸν βασιλέα· Αληθής ὁ λόγος ἂν ἤκουσα ἐν τῇ γῇ μου περὶ σοῦ καὶ περὶ τῆς φρονήσεώς σου: καὶ οὐκ ἐπίστευσα τοῖς λαλοῦσί μοι, ἕως ὅτε παρεγε νόμην, καὶ ἑωράκασιν οἱ ὀφθαλμοί μου. Καὶ ἰδοὺ οὐκ ἔστι καθὼς ἀπήγγειλάν μοι τὸ ἥμισυ. Προστέθεικας σοφίαν καὶ ἀγαθὰ πρὸς αὐτὰ ἐπὶ πᾶσαν τὴν ἀκοὴν ἣν ἤκουσα.. Γέγραπται δὴ περὶ αὐτοῦ, ὅτι • Καὶ ἔδωκε Κύριος φρόνησιν τῷ Σολομὼν καὶ σοφίαν πολλὴν σφόδρα, καὶ χύμα καρδίας ὡς ἡ ἄμμος ἡ παρὰ τὴν θάλασσαν· καὶ ἐπληθύνθη σοφία ἐν Σαλομών σφόδρα ὑπὲρ τὴν φρόνησιν πάντων ἀνθρώπων ἀρ- χαίων, καὶ ὑπὲρ πάντας φρονίμους Αἰγύπτου, καὶ ἐσοφίσατο (94) ὑπὲρ πάντας ἀνθρώπους, καὶ ἐσου! Σαλομών. φρονίμους Αἰγύπτου, καὶ ἐσοφίσατο ὑπὲρ πάντας φρου CONTRA CELSUM LIB. 111. dignos esse ipsi fateantur, aperte declarant se neo velle, nec posse sibi conciliare alios, quam stolilos, ignobiles, stupidos, mancipia, mulierculas et pue- rnlos. » Ad quæ sic respondeo. Ilæc Jesus de con- tinentia docet : • Qui viderit mulierem ad concu- piscendum ean, jam machatus est eam in corde suo”. » At si quis videret paucos ex illis qui Chri- stiani putantur, libidinose vivere, merito quidem illis crimini vertat quod aliter vivant atque Jesus præcepit : sed iniquissime faciat, si crimen eorum in doctrinam transtulerit. Similiter, cum doctrina Christianorum provocet ad sapientiam, increpandi sane sunt ii, qui in sua ignorantia acquiescunt di- cuntque, non quidem quæ Celsus illis tribuit (nam quantumlibet simplices et ignari sunt, non eo tamen impudentiæ sunt progressi, ut ea dicerent); sed quæ licet leviora, avocant nihilominus a studio sapientiæ. A tus, is fidenter veniat. Quos homines cum suo Deo B C D sapientiæ navemus operam, probandum est cum ex veteribus Judæorum scripturis quibus et nos uti- mur, tum ex iis quæ post Jesum scriptæ sunt, quasque divinas esse credunt Ecclesiæ. Ac primum David in psalmo quinquagesimo fundens ad Deum preces: Incerta, inquit, et occulta sapientiæ tuæ manifestasti mihi *. » Ac si quis psalmos versave- rit, librum hunc quamplurimis sapientibus præce- ptis refertumn esse deprehendet. Salomon quoque flagitavit sapientiam et obtinuit, ejusque sapientiæ vestigia in ejus scriptis videre est, et expressas paucis verbis sublimes sententias. Illic multis lan- dibus animadvertas celebrari sapientiam, et ad eam acquirendam homines incitari. Atque etiam sic sapiens erat Salomon, ut e Regina Saba, audita ejus fama et fama Domini, venerit tentare eum in æni- gmatibus. Et locuta est ei universa quæ habebat in corde suo. Et docuit eam Salomon omnia verba quæ proposuerat : non fuit sermo, qui regem posset latere et non responderet ei. Et vidit regina Saba omnem sapientiam Salomonis, omnesque ejus fa- cultates et non habebat ultra spiritum, dixitque að regem : Verus est sermo, quem audivi in terra meade te et sapientia tua ; et non credebam nar- rantibus mihi, donec ipsa veni et vidi oculis meis. Et ecce media pars mihi nuntiata non fuit. Major est sapientia et opera tua, quam rumor quem au- divi's : » De eodem rege scripta sunt hæc : ‹ Dedit quoque Deus sapientiam Salomoni et pru- dentiam multam nimis, et latitudinem cordis quasi arenam quæ est in littore maris: et præcedebat sa- pientia Salomonis sapientiam omnium hominum priscorum, et Ægyptiorum prudentissimnos, omnes denique homines, sapientior Gethan Ezarita, et Emad, et Chalcad, et Aradab, filiis Madi, et erat seqq. Matth. v, 28. Psal. L, 8. ** [[[ Reg. ×, Spencerus, 45. Jam vero doctrinæ nostræ mentem esse, ut (93) Philoralia ubique, Σολομών, Hoschelius et (94) fileschelius et Spencerus, καὶ ἐπὶ πάντας
εἰ μὲν ἐνεκάλεις ἡμῖν ὡς ἀφιστᾶσι φιλοσοφίας τοὺς ἤδη προκατειλημμένους ἐν αὐτῇ, ἀλήθειαν μὲν οὐκ ἂν ἔφασκες, πιθανότητα δ’ ἂν εἶχέ σου ὁ λόγος· νυνὶ δὲ λέγων ἡμᾶς ἀφιστᾶν διδασκάλων τοὺς προσιόντας ἀγαθῶν, παράστησον τοὺς διδασκάλους ἄλλους παρὰ τοὺς φιλοσοφίας διδασκάλους ἢ τοὺς κατά τι τῶν χρησίμων πεπονημένους. Ἀλλ’ οὐδὲν ἕξει τοιοῦτον δεικνύναι. Μακαρίους δὲ ἔσεσθαι ἐπαγγελλόμεθα μετὰ παρρησίας καὶ οὐ κρύβδην τοὺς ζῶντας κατὰ τὸν τοῦ θεοῦ λόγον καὶ πάντα εἰς ἐκεῖνον ἀφορῶντας καὶ ὡς ἐπὶ θεοῦ θεατοῦ πᾶν ὅ τι ποτ’ οὖν ἐπιτελοῦντας. Ἆρ’ οὖν ταῦτα ἐριουργῶν καὶ σκυτοτόμων καὶ κναφέων καὶ ἀπαιδευτοτάτων ἀγροίκων ἐστὶ μαθήματα; Ἀλλὰ τοῦτο δεικνύναι οὐ δυνήσεται. Οἱ δὲ παρὰ τῷ Κέλσῳ παραπλήσιοι τοῖς ἐν ταῖς οἰκίαις ἐριουργοῖς ὅμοιοι δὲ καὶ τοῖς σκυτοτόμοις καὶ κναφεῦσι καὶ ἀπαιδευτοτάτοις ἀγροίκοις παρόντος μὲν πατρὸς καὶ διδασκάλων οὐδέν φησι λέγειν ἐθελήσουσιν οὐδὲ δυνήσονται τοῖς παισὶν ἑρμηνεύειν ἀγαθόν. Καὶ πρὸς τοῦτο δ’ ἐροῦμεν· ποίου φῄς, ὦ οὗτος, πατρὸς καὶ ποίου διδασκάλου;
ἡκέτω. Τούτους γὰρ ἀξίους τοῦ σφετέρου Θεοῦ αὐτό- θεν ὁμολογοῦντες, δῆλοί εἰσιν, ὅτι μόνους τοὺς ἡλι θίους καὶ ἀγεννεῖς καὶ ἀναισθήτους, καὶ ἀνδράποδα, καὶ γύναια, καὶ παιδάρια, πείθειν ἐθέλουσί τε καὶ δύνανται·, Καὶ πρὸς ταῦτα δέ φαμεν, ὅτι, ὥσπερ εἴ τις (τοῦ Ἰησοῦ διδάσκοντος τὰ περὶ σωφρο σύνης, καὶ λέγοντος· ὓς ἐὰν ἐμβλέψῃ γυναικὶ πρὸς τὸ ἐπιθυμῆσαι, ἤδη ἐμοίχευσεν αὐτὴν ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ· »)ἑώρα ὀλίγους ἀπὸ τῶν τοσούτων Χριστιανούς εἶναι νομιζομένους ἀκολάστως ζῶντας, εὐλογώτατα μὲν ἂν αὐτοῖς ἐνεκάλει παρὰ τὴν Ἰησοῦ βιοῦσι διδα- σκαλίαν· ἀλογώτατα δ᾽ ἂν ἐποίησεν, εἰ τὸ κατ' ἐκεί των ἔγκλημα τῷ λόγῳ προσῆπτεν· οὕτως ἐὰν εὑρί σκηται οὐδενὸς ἧττον ὁ Χριστιανῶν λόγος ἐπὶ σοφίαν προκαλούμενος, ἐγκλητέον μὲν ἔσται τοῖς συναγορεύ ουσι τῇ σφῶν ἀμαθίᾳ, καὶ λέγουσιν οὐ ταῦτα μὲν ἅπερ ὁ Κέλσος ἀνέγραψεν (οὐδὲ γὰρ οὕτως ἀναισχύντως, κἂν ἰδιῶταί τινες ὦσι καὶ ἀμαθεῖς, λέγουσιν· ) ἕτερα δὲ πολλῷ ἐλάττονα καὶ ἀποτρεπτικὰ τοῦ ἀσκεῖν σου φίαν. Ὅτι δὲ βούλεται ἡμᾶς εἶναι σοφοὺς ὁ λόγος, δει χτέον καὶ ἀπὸ τῶν παλαιῶν καὶ Ἰουδαϊκῶν γραμμά των, οἷς καὶ ἡμεῖς χρώμεθα, οὐχ ἧττον δὲ καὶ ἀπὸ τῶν μετὰ τὸν Ἰησοῦν γραφέντων, καὶ ἐν ταῖς Ἐκ κλησίαις θείων εἶναι πεπιστευμένων. Αναγέγραπται δὴ ἐν πεντηκοστῷ ψαλμῷ Δαυὶδ ἐν τῇ πρὸς Θεὸν εὐχ λέγων· Τὰ ἄδηλα καὶ τὰ κρύφια τῆς σοφίας σου ἐδή- λωσάς μοι. » Καὶ εἴ τίς γε εντύχοι τοῖς Ψαλμοῖς, εν ρα ἂν πολλῶν σοφῶν δογμάτων πλήρη την βίβλον. Καὶ Σολομών (95) δὲ, ἐπεὶ σοφίαν ᾔτησεν, ἀπεδέχθη. Καὶ τῆς σοφίας αὐτοῦ τὰ ἴχνη ἐστὶν ἐν τοῖς συγ- γράμμασι θεωρῆσαι, μεγάλην ἔχοντα ἐν βραχυλογίᾳ περίνοιαν ἐν οἷς ἂν εὔροις πολλὰ ἐγκώμια τῆς σοφί ας, καὶ προτρεπτικὰ περὶ τοῦ σοφίαν δεῖν ἀναλαβεῖν. Καὶ οὕτω γε σοφὸς ἦν Σολομών, ὥστε ε τὴν βασιλίδα Σαβά, ἀκούσασαν, αὐτοῦ τὸ ὄνομα καὶ τὸ ὄνομα Κυρίου, ἐλθεῖν πειρᾶσαι αὐτὸν ἐν αἰνίγμασιν· ἥτις καὶ ἐλάλησεν αὐτῷ πάντα ὅσα ἦν ἐν τῇ καρδίᾳ αὐ τῆς. Καὶ ἀπήγγειλεν αὐτῇ Σολομών πάντας τοὺς λόγους αὐτῆς· οὐκ ἦν λόγος, παρεωραμένος ὑπὸ τοῦ βασιλέως, ἂν οὐκ ἀπήγγειλεν αὐτῇ. Καὶ εἶδε βασί- λισσα Σαβὰ πᾶσαν τὴν φρόνησιν Σολομών, καὶ τὰ κατ' αὐτόν· καὶ ἐξ αὐτῆς ἐγένετο καὶ εἶπε πρὸς τὸν βασιλέα· Αληθής ὁ λόγος ἂν ἤκουσα ἐν τῇ γῇ μου περὶ σοῦ καὶ περὶ τῆς φρονήσεώς σου: καὶ οὐκ ἐπίστευσα τοῖς λαλοῦσί μοι, ἕως ὅτε παρεγε νόμην, καὶ ἑωράκασιν οἱ ὀφθαλμοί μου. Καὶ ἰδοὺ οὐκ ἔστι καθὼς ἀπήγγειλάν μοι τὸ ἥμισυ. Προστέθεικας σοφίαν καὶ ἀγαθὰ πρὸς αὐτὰ ἐπὶ πᾶσαν τὴν ἀκοὴν ἣν ἤκουσα.. Γέγραπται δὴ περὶ αὐτοῦ, ὅτι • Καὶ ἔδωκε Κύριος φρόνησιν τῷ Σολομὼν καὶ σοφίαν πολλὴν σφόδρα, καὶ χύμα καρδίας ὡς ἡ ἄμμος ἡ παρὰ τὴν θάλασσαν· καὶ ἐπληθύνθη σοφία ἐν Σαλομών σφόδρα ὑπὲρ τὴν φρόνησιν πάντων ἀνθρώπων ἀρ- χαίων, καὶ ὑπὲρ πάντας φρονίμους Αἰγύπτου, καὶ ἐσοφίσατο (94) ὑπὲρ πάντας ἀνθρώπους, καὶ ἐσου! Σαλομών. φρονίμους Αἰγύπτου, καὶ ἐσοφίσατο ὑπὲρ πάντας φρου CONTRA CELSUM LIB. 111. dignos esse ipsi fateantur, aperte declarant se neo velle, nec posse sibi conciliare alios, quam stolilos, ignobiles, stupidos, mancipia, mulierculas et pue- rnlos. » Ad quæ sic respondeo. Ilæc Jesus de con- tinentia docet : • Qui viderit mulierem ad concu- piscendum ean, jam machatus est eam in corde suo”. » At si quis videret paucos ex illis qui Chri- stiani putantur, libidinose vivere, merito quidem illis crimini vertat quod aliter vivant atque Jesus præcepit : sed iniquissime faciat, si crimen eorum in doctrinam transtulerit. Similiter, cum doctrina Christianorum provocet ad sapientiam, increpandi sane sunt ii, qui in sua ignorantia acquiescunt di- cuntque, non quidem quæ Celsus illis tribuit (nam quantumlibet simplices et ignari sunt, non eo tamen impudentiæ sunt progressi, ut ea dicerent); sed quæ licet leviora, avocant nihilominus a studio sapientiæ. A tus, is fidenter veniat. Quos homines cum suo Deo B C D sapientiæ navemus operam, probandum est cum ex veteribus Judæorum scripturis quibus et nos uti- mur, tum ex iis quæ post Jesum scriptæ sunt, quasque divinas esse credunt Ecclesiæ. Ac primum David in psalmo quinquagesimo fundens ad Deum preces: Incerta, inquit, et occulta sapientiæ tuæ manifestasti mihi *. » Ac si quis psalmos versave- rit, librum hunc quamplurimis sapientibus præce- ptis refertumn esse deprehendet. Salomon quoque flagitavit sapientiam et obtinuit, ejusque sapientiæ vestigia in ejus scriptis videre est, et expressas paucis verbis sublimes sententias. Illic multis lan- dibus animadvertas celebrari sapientiam, et ad eam acquirendam homines incitari. Atque etiam sic sapiens erat Salomon, ut e Regina Saba, audita ejus fama et fama Domini, venerit tentare eum in æni- gmatibus. Et locuta est ei universa quæ habebat in corde suo. Et docuit eam Salomon omnia verba quæ proposuerat : non fuit sermo, qui regem posset latere et non responderet ei. Et vidit regina Saba omnem sapientiam Salomonis, omnesque ejus fa- cultates et non habebat ultra spiritum, dixitque að regem : Verus est sermo, quem audivi in terra meade te et sapientia tua ; et non credebam nar- rantibus mihi, donec ipsa veni et vidi oculis meis. Et ecce media pars mihi nuntiata non fuit. Major est sapientia et opera tua, quam rumor quem au- divi's : » De eodem rege scripta sunt hæc : ‹ Dedit quoque Deus sapientiam Salomoni et pru- dentiam multam nimis, et latitudinem cordis quasi arenam quæ est in littore maris: et præcedebat sa- pientia Salomonis sapientiam omnium hominum priscorum, et Ægyptiorum prudentissimnos, omnes denique homines, sapientior Gethan Ezarita, et Emad, et Chalcad, et Aradab, filiis Madi, et erat seqq. Matth. v, 28. Psal. L, 8. ** [[[ Reg. ×, Spencerus, 45. Jam vero doctrinæ nostræ mentem esse, ut (93) Philoralia ubique, Σολομών, Hoschelius et (94) fileschelius et Spencerus, καὶ ἐπὶ πάντας
PG 11:997Εἰ μὲν τοῦ ἀρετὴν ἀποδεχομένου καὶ κακίαν ἀποστρεφομένου καὶ ἀσπαζομένου τὰ κρείττονα, ἄκουε ὅτι καὶ μάλα θαρροῦντες ὡς εὐδοκιμοῦντες παρὰ τῷ τοιούτῳ κριτῇ ἐροῦμεν τοῖς παισὶ τὰ ἡμέτερα. Εἰ δ’ ἐνώπιον πατρὸς διαβεβοημένου πρὸς ἀρετὴν καὶ καλοκἀγαθίαν σιωπῶμεν καὶ τῶν τὰ ἐναντία τῷ ὑγιεῖ λόγῳ διδασκόντων, τοῦτο μηδ’ ἡμῖν ἐγκάλει, οὐ γὰρ εὐλόγως ἐγκαλεῖς. Καὶ σὺ γοῦν τὰ φιλοσοφίας ὄργια τοῖς νέοις καὶ υἱοῖς, πατέρων ἀργὸν πρᾶγμα καὶ ἀνωφελὲς νομιζόντων φιλοσοφίαν, παραδιδοὺς τοῖς παισὶν οὐκ ἐπὶ τῶν φαύλων πατέρων ἐρεῖς· ἀλλὰ βουλόμενος χωρίζεσθαι τοὺς προτραπέντας ἐπὶ φιλοσοφίαν υἱοὺς τῶν μοχθηρῶν πατέρων ἐπιτηρήσεις καιρούς, ἵνα καθίκωνται οἱ φιλοσοφίας λόγοι τῶν νέων. Καὶ περὶ τῶν διδαςκάλων δὲ τὰ αὐτὰ φήσομεν. Εἰ μὲν γὰρ ἀποτρέπομεν διδασκάλων διδασκόντων τὰ ἄσεμνα τῆς κωμῳδίας καὶ τοὺς ἀκολάστους τῶν ἰάμβων καὶ ὅσα ἄλλα, ἃ μήτε τὸν λέγοντα ἐπιστρέφει μήτε τοὺς ἀκούοντας ὠφελεῖ, καὶ μὴ εἰδότων φιλοσόφως ἀκούειν ποιημάτων καὶ ἐπιλέγειν ἑκάστοις τὰ συντείνοντα εἰς ὠφέλειαν τῶν νέων, τοῦτο ποιοῦντες οὐκ αἰσχυνόμεθα ὁμολογεῖν τὸ πραττόμενον·
Α σατο ὑπὲρ Γεθὰν τὸν Ἐζαρίτην, καὶ τὸν Ἐμάδ, καὶ τὸν Χαλκαδί, καὶ ᾿Αραδαβ υἱοὺς Μαδί· καὶ ἦν όνομα- στὸς ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνεσι κύκλῳ. Καὶ ἐλάλησε Σολο μὼν τρισχιλίας παραβολάς· καὶ ἦσαν ᾠδαὶ αὐτοῦ πεντακισχίλιαι· καὶ ἐλάλησε περὶ (95) τῶν ξύλων ἀπὸ τῆς κέδρου τῆς ἐν τῷ Λιβάνῳ, καὶ ἕως τῆς ὑσσώπου τῆς ἐκπορευομένης διὰ τοῦ τοίχου· καὶ ἐλάλησε περί τῶν ἰχθύων καὶ τῶν κτηνῶν. Καὶ παρεγίνοντο πάντες οἱ λαοὶ ἀκοῦσαι τῆς σοφίας Σολομῶντος· καὶ περὶ (96) πάντων τῶν βασιλέων τῆς γῆς, οἱ ἤκουον τῆς σοφίας αὐτοῦ. » Οὕτω δὲ βούλεται σοφοὺς εἶναι ἐν τοῖς πιο στεύουσιν ὁ λόγος, ὥστε ὑπὲρ τοῦ γυμνάσαι τὴν σύν εσιν τῶν ἀκουόντων τὰ μὲν αἰνίγμασι (97), τὰ δὲ ἐν τοῖς καλουμένοις σκοτεινοῖς λόγοις λελαληκέναι, τὰ δὲ διὰ παραβολῶν, καὶ ἄλλα διὰ προβλημάτων. Και Β φησί γέ τις τῶν προφητῶν, ὁ Ὠσηέ, ἐπὶ τέλει τῶν λόγων ἑαυτοῦ· « Τίς σοφὸς, καὶ συνήσει ταῦτα, ἢ συνετὸς (98), καὶ ἐπιγνώσεται αὐτά; » Δανιὴλ δὲ καὶ οἱ μετ' αὐτοῦ αἰχμαλωτισθέντες τοσοῦτον προέκοψαν καὶ ἐν τοῖς μαθήμασιν, ἅτινα ἤσκουν ἐν Βαβυλῶνι οἱ περὶ τὸν βασιλέα σοφοί, ὡς πάντων αὐτῶν διαφέρον τας ἀποδειχθῆναι τούτους δεκαπλασίως. Λέγεται δὲ Εt ἐν τῷ Ἰεζεκιήλ πρὸς τὸν Τύρου ἄρχοντα, μέγα φρονοῦντα ἐπὶ σοφίᾳ· . Μὴ σὺ σοφώτερος εἶ τοῦ Δανιήλ ; πᾶν κρύφιον οὐκ ἐπεδείχθη (99) σοι. » έλθῃς βιβλία, εὕροις ἂν τοὺς μὲν ὄχλους τῶν πιστευόν των (1) τῶν παραβολῶν ἀκούοντας, ὡς ἔξω τυγχά νοντας, καὶ ἀξίους μόνον τῶν ἐξωτερικῶν λόγων τοὺς δὲ μαθητὰς κατ' ἰδίαν τῶν παραβολών μανθά νοντας τὰς διηγήσεις. Κατ᾿ ἰδίαν γὰρ τοῖς ἰδίοις μαθ θηταῖς ἐπέλυεν ἅπαντα ὁ Ἰησοῦς, προτιμῶν παρά τοὺς ὄχλους τοὺς τῆς σοφίας αὐτοῦ ἐπιθυμοῦντας (2). Ἐπαγγέλλεται δὲ τοῖς εἰς αὐτὸν πιστεύουσι πέμψαι σοφοὺς καὶ γραμματεῖς, λέγων· Ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστελῶ εἰς ὑμᾶς σοφοὺς καὶ γραμματεῖς, καὶ ἐξ αὐτῶν ἀπο κτενοῦσι καὶ σταυρώσουσι. » Καὶ ὁ Παῦλος δ' ἐν τῷ καταλόγῳ τῶν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ διδομένων χαρισμάτων πρῶτον ἔταξε « τὸν λόγον τῆς σοφίας, » καὶ δεύτε ρον (3), ὡς ὑποβεβηκότα παρ' ἐκεῖνον, ε τὸν λόγον τῆς γνώσεως, ο τρίτον δέ που καὶ κατωτέρω ο τὴν πίστιν· ι καὶ ἐπεὶ « τὸν λόγον » προετίμα τῶν τερα στίων ἐνεργειῶν, διὰ τοῦτ' ἐνεργήματα δυνάμεων καὶ χαρίσματα ἰαμάτων » ἐν τῇ κατωτέρω τίθησε η χώρα παρὰ τὰ λογικά χαρίσματα. Μαρτυρεῖ δὲ τῇ Μωϋσέως πολυμαθείᾳ ὁ ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστό λων Στέφανος, πάντως ἀπὸ τῶν παλαιῶν καὶ μὴ εἰς πολλοὺς ἐφθακότων γραμμάτων λαβών. Φησί γάρο « οι ὑπεδείχθη. * νίμους Αἰγύπτου καὶ ἐσοφίσατο, καὶ ἐσοφίσατο ὑπὲρ πάντας φρονίμους Αιγύπτου. ὑπὲρ Γεθὰν τὸν Ναζαρίτην... καὶ ᾿Αραδι6 Ἰου μάδι, Ἰουμάδι υἱοὺς Μαδί. μὲν ἐν αἰνίγμασι. τός. παραβολῶν παραλαμβάνοντας τὰς δεήσεις. Κατ' ιδίαν γάρ, ἐπιδικαζομένους, Επιδικάζεσθαι Ἐὰν δὲ μὴ ζῇ ὁ ἐπιδικασάμενος τοῦ κλήρου. πέμψειν σοφοὺς καὶ γραμμα τεῖς λέγων· Ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστέλλω. κεκίνηκέ τινας ὡς τοῦ λόγου. ORIGENIS nominatus in universis gentibus per circuitum. Lo- cutus quoque est Salomon tria millia parabolas: et fuerunt carmina ejus quinque millia. Et disputavit super lignis a cedro quæ est in Libano, usque ad byssopum que egreditur de pariete; et disseruit de piscibus, et jumentis. veniebant de cunctis po- pulis ad audiendam sapientiam Salomonis, et ab universis regibus terræ, qui audiebant sapientiam ejus”. › Sic autem doctrina vult sapientes esse in- ter fideles, ut quædam quidem sub ænigmatis oc- cnitet, quædam obscuris verbis involvat, exercendæ anditorum intelligentiæ causa; alia etiam per simi- litudines, alia per problemata significet. Quocirca Osee unus ex prophetis sub finem : • Quis sapiens, inquit, et intelliget ista ? intelligens, et seiet hæc ?, Et Daniel iique qui cum illo redacti fuerant in ser- vitutem, tantumn in disciplinis, quas apud regem Ba- bylonicum sapientes profitebantur, profecerant, ut decuplo superarent cæteros ". Unde apud Ezechie- lem princeps Tyri, qui de sapientia gloriabatur, audit : ‹ An tu sapientior es Daniele? Omne secre- Inm non Gstensum est tibi 80. ventum Jesu scriptos ", ibi turbis fdelium parabe- las narrari invenias, quasi extra essent et his solum extraneis sermonibus dignæ; discipulis autem pri- vatim parabolas explicari. Privatim enim suis disci- pulis Jesus edisserebat omnia, turbis anteponens C eos, qui sapientiæ ejus desiderio tenebantur. Pol- licetur etiam se ad eos, qui in eum crederent, mis- surum sapientes et scribas: « Ecce ego, inquit, mitto ad vos sapientes et scribas, et ex illis occident et crucifigent "., Et Paulus gratias enumerans quæ Deum auctorem habent, in primo loco ser- monem sapientiæ, • in secundo, ut inferiorem, sermonein scientiæ . reponit "; infra quem in tertio • fidem » collocat : et quia e serno- nem » pluris quam prodigiorum operationes facie- bat, ob hanc rem . operationes virtutam . et e gra- tias sanitatum, ultimas recenset spiritualibusque donis inferiores ducit. Item Stephanus multiplicem Moysis eruditionem testatur in Actis apostolorum, D id quod ex veteribus nec vulgo cognitis libris fau- " serat : « Eruditus est Moyses omni sapientia Ægy- ptiorum “. › Qua de causa suspicio fuit, sua mira- Osee XIV, 10. Dan. 1, 20. Ezech. xxvIII, 3. Marc. 1, 2, 34. Reg. 1, seq. ss Matth. xxi, 34. Cor. xII, 8, 9. • Act. vii. 22. etc. Sed Philocalia recte omittit, Paulo post Maschelius in textu habet, nos vero lectioneni sequimur codicis Regii, qui recte pro habet etc. Alias, non male. enim, præter catera, est hæreditatem petere. Dee mosth. : Paulo post Philocalia, post Philocalia, 46. Nunc si sumpseris in manus libros post ad- Ἐὰν δὲ καὶ ἐπὶ τὰ μετὰ τὸν Ἰησοῦν γεγραμμένα (95) Vulgata Biblia, ὑπέρ. (96) Eadem Biblia, παρά, rectius. (97) Τὰ μὲν αἰνίγμασι. Scribendum videtur, τὰ (93) Philocalia, ή συνετός, alias, καὶ συνε (99) Οὐκ ἐπεδείχθη. Sic Philocalia. Alias, οὐχ (1) Philocalia, πιστευσάντων, et paulo post τῶν (2) Codd. Regius et Basileensis, ἐπιθυμοῦντας. (5) Hoeschelius in textu, δευτέρᾳ, male. Paulo
εἰ δὲ παραστήσεις μοι διδασκάλους πρὸς φιλοσοφίαν προπαιδεύοντας καὶ ἐν φιλοσοφίᾳ γυμνάζοντας, οὐκ ἀποτρέψω μὲν ἀπὸ τούτων τοὺς νέους πειράσομαι δὲ προγυμνασαμένους αὐτοὺς ὡς ἐν ἐγκυκλίοις μαθήμασι καὶ τοῖς φιλοσοφουμένοις ἀναβιβάσαι ἐπὶ τὸ σεμνὸν καὶ ὑψηλὸν τῆς λεληθυίας τοὺς πολλοὺς Χριστιανῶν μεγαλοφωνίας, περὶ τῶν μεγίστων καὶ ἀναγκαιοτάτων διαλαμβανόντων καὶ ἀποδεικνύντων καὶ παριστάντων αὐτὰ πεφιλοσοφῆσθαι παρὰ τοῖς τοῦ θεοῦ προφήταις καὶ τοῖς τοῦ Ἰησοῦ ἀποστόλοις. Εἶτα μετὰ ταῦτα αἰσθόμενος ἑαυτοῦ ὁ Κέλσος πικρότερον ἡμῖν λοιδορησαμένου ὡσπερεὶ ἀπολογούμενος τοιαῦτά φησιν· Ὅτι δὲ οὐδὲν πικρότερον ἐπαιτιῶμαι ἢ ἐφ’ ὅσον ἡ ἀλήθεια βιάζεται, τεκμαιρέσθω καὶ τοῖσδέ τις. Οἱ μὲν γὰρ εἰς τὰς ἄλλας τελετὰς καλοῦντες προκηρύττουσι τάδε· ὅστις χεῖρας καθαρὸς καὶ φωνὴν συνετός, καὶ αὖθις ἕτεροι· ὅστις ἁγνὸς ἀπὸ παντὸς μύσους, καὶ ὅτῳ ἡ ψυχὴ οὐδὲν σύνοιδε κακόν, καὶ ὅτῳ εὖ καὶ δικαίως βεβίωται. Καὶ ταῦτα προκηρύττουσιν οἱ καθάρσια ἁμαρτημάτων ὑπισχνούμενοι. Ἐπακούσωμεν δὲ τίνας ποτὲ οὗτοι καλοῦσιν·
Α σατο ὑπὲρ Γεθὰν τὸν Ἐζαρίτην, καὶ τὸν Ἐμάδ, καὶ τὸν Χαλκαδί, καὶ ᾿Αραδαβ υἱοὺς Μαδί· καὶ ἦν όνομα- στὸς ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνεσι κύκλῳ. Καὶ ἐλάλησε Σολο μὼν τρισχιλίας παραβολάς· καὶ ἦσαν ᾠδαὶ αὐτοῦ πεντακισχίλιαι· καὶ ἐλάλησε περὶ (95) τῶν ξύλων ἀπὸ τῆς κέδρου τῆς ἐν τῷ Λιβάνῳ, καὶ ἕως τῆς ὑσσώπου τῆς ἐκπορευομένης διὰ τοῦ τοίχου· καὶ ἐλάλησε περί τῶν ἰχθύων καὶ τῶν κτηνῶν. Καὶ παρεγίνοντο πάντες οἱ λαοὶ ἀκοῦσαι τῆς σοφίας Σολομῶντος· καὶ περὶ (96) πάντων τῶν βασιλέων τῆς γῆς, οἱ ἤκουον τῆς σοφίας αὐτοῦ. » Οὕτω δὲ βούλεται σοφοὺς εἶναι ἐν τοῖς πιο στεύουσιν ὁ λόγος, ὥστε ὑπὲρ τοῦ γυμνάσαι τὴν σύν εσιν τῶν ἀκουόντων τὰ μὲν αἰνίγμασι (97), τὰ δὲ ἐν τοῖς καλουμένοις σκοτεινοῖς λόγοις λελαληκέναι, τὰ δὲ διὰ παραβολῶν, καὶ ἄλλα διὰ προβλημάτων. Και Β φησί γέ τις τῶν προφητῶν, ὁ Ὠσηέ, ἐπὶ τέλει τῶν λόγων ἑαυτοῦ· « Τίς σοφὸς, καὶ συνήσει ταῦτα, ἢ συνετὸς (98), καὶ ἐπιγνώσεται αὐτά; » Δανιὴλ δὲ καὶ οἱ μετ' αὐτοῦ αἰχμαλωτισθέντες τοσοῦτον προέκοψαν καὶ ἐν τοῖς μαθήμασιν, ἅτινα ἤσκουν ἐν Βαβυλῶνι οἱ περὶ τὸν βασιλέα σοφοί, ὡς πάντων αὐτῶν διαφέρον τας ἀποδειχθῆναι τούτους δεκαπλασίως. Λέγεται δὲ Εt ἐν τῷ Ἰεζεκιήλ πρὸς τὸν Τύρου ἄρχοντα, μέγα φρονοῦντα ἐπὶ σοφίᾳ· . Μὴ σὺ σοφώτερος εἶ τοῦ Δανιήλ ; πᾶν κρύφιον οὐκ ἐπεδείχθη (99) σοι. » έλθῃς βιβλία, εὕροις ἂν τοὺς μὲν ὄχλους τῶν πιστευόν των (1) τῶν παραβολῶν ἀκούοντας, ὡς ἔξω τυγχά νοντας, καὶ ἀξίους μόνον τῶν ἐξωτερικῶν λόγων τοὺς δὲ μαθητὰς κατ' ἰδίαν τῶν παραβολών μανθά νοντας τὰς διηγήσεις. Κατ᾿ ἰδίαν γὰρ τοῖς ἰδίοις μαθ θηταῖς ἐπέλυεν ἅπαντα ὁ Ἰησοῦς, προτιμῶν παρά τοὺς ὄχλους τοὺς τῆς σοφίας αὐτοῦ ἐπιθυμοῦντας (2). Ἐπαγγέλλεται δὲ τοῖς εἰς αὐτὸν πιστεύουσι πέμψαι σοφοὺς καὶ γραμματεῖς, λέγων· Ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστελῶ εἰς ὑμᾶς σοφοὺς καὶ γραμματεῖς, καὶ ἐξ αὐτῶν ἀπο κτενοῦσι καὶ σταυρώσουσι. » Καὶ ὁ Παῦλος δ' ἐν τῷ καταλόγῳ τῶν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ διδομένων χαρισμάτων πρῶτον ἔταξε « τὸν λόγον τῆς σοφίας, » καὶ δεύτε ρον (3), ὡς ὑποβεβηκότα παρ' ἐκεῖνον, ε τὸν λόγον τῆς γνώσεως, ο τρίτον δέ που καὶ κατωτέρω ο τὴν πίστιν· ι καὶ ἐπεὶ « τὸν λόγον » προετίμα τῶν τερα στίων ἐνεργειῶν, διὰ τοῦτ' ἐνεργήματα δυνάμεων καὶ χαρίσματα ἰαμάτων » ἐν τῇ κατωτέρω τίθησε η χώρα παρὰ τὰ λογικά χαρίσματα. Μαρτυρεῖ δὲ τῇ Μωϋσέως πολυμαθείᾳ ὁ ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστό λων Στέφανος, πάντως ἀπὸ τῶν παλαιῶν καὶ μὴ εἰς πολλοὺς ἐφθακότων γραμμάτων λαβών. Φησί γάρο « οι ὑπεδείχθη. * νίμους Αἰγύπτου καὶ ἐσοφίσατο, καὶ ἐσοφίσατο ὑπὲρ πάντας φρονίμους Αιγύπτου. ὑπὲρ Γεθὰν τὸν Ναζαρίτην... καὶ ᾿Αραδι6 Ἰου μάδι, Ἰουμάδι υἱοὺς Μαδί. μὲν ἐν αἰνίγμασι. τός. παραβολῶν παραλαμβάνοντας τὰς δεήσεις. Κατ' ιδίαν γάρ, ἐπιδικαζομένους, Επιδικάζεσθαι Ἐὰν δὲ μὴ ζῇ ὁ ἐπιδικασάμενος τοῦ κλήρου. πέμψειν σοφοὺς καὶ γραμμα τεῖς λέγων· Ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστέλλω. κεκίνηκέ τινας ὡς τοῦ λόγου. ORIGENIS nominatus in universis gentibus per circuitum. Lo- cutus quoque est Salomon tria millia parabolas: et fuerunt carmina ejus quinque millia. Et disputavit super lignis a cedro quæ est in Libano, usque ad byssopum que egreditur de pariete; et disseruit de piscibus, et jumentis. veniebant de cunctis po- pulis ad audiendam sapientiam Salomonis, et ab universis regibus terræ, qui audiebant sapientiam ejus”. › Sic autem doctrina vult sapientes esse in- ter fideles, ut quædam quidem sub ænigmatis oc- cnitet, quædam obscuris verbis involvat, exercendæ anditorum intelligentiæ causa; alia etiam per simi- litudines, alia per problemata significet. Quocirca Osee unus ex prophetis sub finem : • Quis sapiens, inquit, et intelliget ista ? intelligens, et seiet hæc ?, Et Daniel iique qui cum illo redacti fuerant in ser- vitutem, tantumn in disciplinis, quas apud regem Ba- bylonicum sapientes profitebantur, profecerant, ut decuplo superarent cæteros ". Unde apud Ezechie- lem princeps Tyri, qui de sapientia gloriabatur, audit : ‹ An tu sapientior es Daniele? Omne secre- Inm non Gstensum est tibi 80. ventum Jesu scriptos ", ibi turbis fdelium parabe- las narrari invenias, quasi extra essent et his solum extraneis sermonibus dignæ; discipulis autem pri- vatim parabolas explicari. Privatim enim suis disci- pulis Jesus edisserebat omnia, turbis anteponens C eos, qui sapientiæ ejus desiderio tenebantur. Pol- licetur etiam se ad eos, qui in eum crederent, mis- surum sapientes et scribas: « Ecce ego, inquit, mitto ad vos sapientes et scribas, et ex illis occident et crucifigent "., Et Paulus gratias enumerans quæ Deum auctorem habent, in primo loco ser- monem sapientiæ, • in secundo, ut inferiorem, sermonein scientiæ . reponit "; infra quem in tertio • fidem » collocat : et quia e serno- nem » pluris quam prodigiorum operationes facie- bat, ob hanc rem . operationes virtutam . et e gra- tias sanitatum, ultimas recenset spiritualibusque donis inferiores ducit. Item Stephanus multiplicem Moysis eruditionem testatur in Actis apostolorum, D id quod ex veteribus nec vulgo cognitis libris fau- " serat : « Eruditus est Moyses omni sapientia Ægy- ptiorum “. › Qua de causa suspicio fuit, sua mira- Osee XIV, 10. Dan. 1, 20. Ezech. xxvIII, 3. Marc. 1, 2, 34. Reg. 1, seq. ss Matth. xxi, 34. Cor. xII, 8, 9. • Act. vii. 22. etc. Sed Philocalia recte omittit, Paulo post Maschelius in textu habet, nos vero lectioneni sequimur codicis Regii, qui recte pro habet etc. Alias, non male. enim, præter catera, est hæreditatem petere. Dee mosth. : Paulo post Philocalia, post Philocalia, 46. Nunc si sumpseris in manus libros post ad- Ἐὰν δὲ καὶ ἐπὶ τὰ μετὰ τὸν Ἰησοῦν γεγραμμένα (95) Vulgata Biblia, ὑπέρ. (96) Eadem Biblia, παρά, rectius. (97) Τὰ μὲν αἰνίγμασι. Scribendum videtur, τὰ (93) Philocalia, ή συνετός, alias, καὶ συνε (99) Οὐκ ἐπεδείχθη. Sic Philocalia. Alias, οὐχ (1) Philocalia, πιστευσάντων, et paulo post τῶν (2) Codd. Regius et Basileensis, ἐπιθυμοῦντας. (5) Hoeschelius in textu, δευτέρᾳ, male. Paulo
ὅστις, φασίν, ἁμαρτωλός, ὅστις ἀσύνετος, ὅστις νήπιος, καὶ ὡς ἁπλῶς εἰπεῖν ὅστις κακοδαίμων, τοῦτον ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ δέξεται. Τὸν ἁμαρτωλὸν ἆρα οὐ τοῦτον λέγετε, τὸν ἄδικον καὶ κλέπτην καὶ τοιχωρύχον καὶ φαρμακέα καὶ ἱερόσυλον καὶ τυμβωρύχον; Τίνας ἂν ἄλλους προκηρύττων λῃστὴς ἐκάλεσε; Καὶ πρὸς ταῦτα δέ φαμεν ὅτι οὐ ταὐτόν ἐστι νοσοῦντας τὴν ψυχὴν ἐπὶ θεραπείαν καλεῖν καὶ ὑγιαίνοντας ἐπὶ τὴν τῶν θειοτέρων γνῶσιν καὶ ἐπιστήμην. Καὶ ἡμεῖς δὲ ἀμφότερα ταῦτα γινώσκοντες, κατ’ ἀρχὰς μὲν προκαλούμενοι ἐπὶ τὸ θεραπευθῆναι τοὺς ἀνθρώπους προτρέπομεν τοὺς ἁμαρτωλοὺς ἥκειν ἐπὶ τοὺς διδάσκοντας λόγους μὴ ἁμαρτάνειν καὶ τοὺς ἀσυνέτους ἐπὶ τοὺς ἐμποιοῦντας σύνεσιν καὶ τοὺς νηπίους εἰς τὸ ἀναβαίνειν φρονήματι ἐπὶ τὸν ἄνδρα καὶ τοὺς ἁπλῶς κακοδαίμονας ἐπὶ εὐδαιμονίαν ἤ, ὅπερ κυριώτερόν ἐστιν εἰπεῖν, ἐπὶ μακαριότητα. Ἐπὰν δ’ οἱ προκόπτοντες τῶν προτραπέντων παραστήσωσι τὸ κεκαθάρθαι ὑπὸ τοῦ λόγου καὶ ὅση δύναμις βέλτιον βεβιωκέναι, τὸ τηνικάδε καλοῦμεν αὐτοὺς ἐπὶ τὰς παρ’ ἡμῖν τελετάς·
Α σατο ὑπὲρ Γεθὰν τὸν Ἐζαρίτην, καὶ τὸν Ἐμάδ, καὶ τὸν Χαλκαδί, καὶ ᾿Αραδαβ υἱοὺς Μαδί· καὶ ἦν όνομα- στὸς ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνεσι κύκλῳ. Καὶ ἐλάλησε Σολο μὼν τρισχιλίας παραβολάς· καὶ ἦσαν ᾠδαὶ αὐτοῦ πεντακισχίλιαι· καὶ ἐλάλησε περὶ (95) τῶν ξύλων ἀπὸ τῆς κέδρου τῆς ἐν τῷ Λιβάνῳ, καὶ ἕως τῆς ὑσσώπου τῆς ἐκπορευομένης διὰ τοῦ τοίχου· καὶ ἐλάλησε περί τῶν ἰχθύων καὶ τῶν κτηνῶν. Καὶ παρεγίνοντο πάντες οἱ λαοὶ ἀκοῦσαι τῆς σοφίας Σολομῶντος· καὶ περὶ (96) πάντων τῶν βασιλέων τῆς γῆς, οἱ ἤκουον τῆς σοφίας αὐτοῦ. » Οὕτω δὲ βούλεται σοφοὺς εἶναι ἐν τοῖς πιο στεύουσιν ὁ λόγος, ὥστε ὑπὲρ τοῦ γυμνάσαι τὴν σύν εσιν τῶν ἀκουόντων τὰ μὲν αἰνίγμασι (97), τὰ δὲ ἐν τοῖς καλουμένοις σκοτεινοῖς λόγοις λελαληκέναι, τὰ δὲ διὰ παραβολῶν, καὶ ἄλλα διὰ προβλημάτων. Και Β φησί γέ τις τῶν προφητῶν, ὁ Ὠσηέ, ἐπὶ τέλει τῶν λόγων ἑαυτοῦ· « Τίς σοφὸς, καὶ συνήσει ταῦτα, ἢ συνετὸς (98), καὶ ἐπιγνώσεται αὐτά; » Δανιὴλ δὲ καὶ οἱ μετ' αὐτοῦ αἰχμαλωτισθέντες τοσοῦτον προέκοψαν καὶ ἐν τοῖς μαθήμασιν, ἅτινα ἤσκουν ἐν Βαβυλῶνι οἱ περὶ τὸν βασιλέα σοφοί, ὡς πάντων αὐτῶν διαφέρον τας ἀποδειχθῆναι τούτους δεκαπλασίως. Λέγεται δὲ Εt ἐν τῷ Ἰεζεκιήλ πρὸς τὸν Τύρου ἄρχοντα, μέγα φρονοῦντα ἐπὶ σοφίᾳ· . Μὴ σὺ σοφώτερος εἶ τοῦ Δανιήλ ; πᾶν κρύφιον οὐκ ἐπεδείχθη (99) σοι. » έλθῃς βιβλία, εὕροις ἂν τοὺς μὲν ὄχλους τῶν πιστευόν των (1) τῶν παραβολῶν ἀκούοντας, ὡς ἔξω τυγχά νοντας, καὶ ἀξίους μόνον τῶν ἐξωτερικῶν λόγων τοὺς δὲ μαθητὰς κατ' ἰδίαν τῶν παραβολών μανθά νοντας τὰς διηγήσεις. Κατ᾿ ἰδίαν γὰρ τοῖς ἰδίοις μαθ θηταῖς ἐπέλυεν ἅπαντα ὁ Ἰησοῦς, προτιμῶν παρά τοὺς ὄχλους τοὺς τῆς σοφίας αὐτοῦ ἐπιθυμοῦντας (2). Ἐπαγγέλλεται δὲ τοῖς εἰς αὐτὸν πιστεύουσι πέμψαι σοφοὺς καὶ γραμματεῖς, λέγων· Ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστελῶ εἰς ὑμᾶς σοφοὺς καὶ γραμματεῖς, καὶ ἐξ αὐτῶν ἀπο κτενοῦσι καὶ σταυρώσουσι. » Καὶ ὁ Παῦλος δ' ἐν τῷ καταλόγῳ τῶν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ διδομένων χαρισμάτων πρῶτον ἔταξε « τὸν λόγον τῆς σοφίας, » καὶ δεύτε ρον (3), ὡς ὑποβεβηκότα παρ' ἐκεῖνον, ε τὸν λόγον τῆς γνώσεως, ο τρίτον δέ που καὶ κατωτέρω ο τὴν πίστιν· ι καὶ ἐπεὶ « τὸν λόγον » προετίμα τῶν τερα στίων ἐνεργειῶν, διὰ τοῦτ' ἐνεργήματα δυνάμεων καὶ χαρίσματα ἰαμάτων » ἐν τῇ κατωτέρω τίθησε η χώρα παρὰ τὰ λογικά χαρίσματα. Μαρτυρεῖ δὲ τῇ Μωϋσέως πολυμαθείᾳ ὁ ἐν ταῖς Πράξεσι τῶν ἀποστό λων Στέφανος, πάντως ἀπὸ τῶν παλαιῶν καὶ μὴ εἰς πολλοὺς ἐφθακότων γραμμάτων λαβών. Φησί γάρο « οι ὑπεδείχθη. * νίμους Αἰγύπτου καὶ ἐσοφίσατο, καὶ ἐσοφίσατο ὑπὲρ πάντας φρονίμους Αιγύπτου. ὑπὲρ Γεθὰν τὸν Ναζαρίτην... καὶ ᾿Αραδι6 Ἰου μάδι, Ἰουμάδι υἱοὺς Μαδί. μὲν ἐν αἰνίγμασι. τός. παραβολῶν παραλαμβάνοντας τὰς δεήσεις. Κατ' ιδίαν γάρ, ἐπιδικαζομένους, Επιδικάζεσθαι Ἐὰν δὲ μὴ ζῇ ὁ ἐπιδικασάμενος τοῦ κλήρου. πέμψειν σοφοὺς καὶ γραμμα τεῖς λέγων· Ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστέλλω. κεκίνηκέ τινας ὡς τοῦ λόγου. ORIGENIS nominatus in universis gentibus per circuitum. Lo- cutus quoque est Salomon tria millia parabolas: et fuerunt carmina ejus quinque millia. Et disputavit super lignis a cedro quæ est in Libano, usque ad byssopum que egreditur de pariete; et disseruit de piscibus, et jumentis. veniebant de cunctis po- pulis ad audiendam sapientiam Salomonis, et ab universis regibus terræ, qui audiebant sapientiam ejus”. › Sic autem doctrina vult sapientes esse in- ter fideles, ut quædam quidem sub ænigmatis oc- cnitet, quædam obscuris verbis involvat, exercendæ anditorum intelligentiæ causa; alia etiam per simi- litudines, alia per problemata significet. Quocirca Osee unus ex prophetis sub finem : • Quis sapiens, inquit, et intelliget ista ? intelligens, et seiet hæc ?, Et Daniel iique qui cum illo redacti fuerant in ser- vitutem, tantumn in disciplinis, quas apud regem Ba- bylonicum sapientes profitebantur, profecerant, ut decuplo superarent cæteros ". Unde apud Ezechie- lem princeps Tyri, qui de sapientia gloriabatur, audit : ‹ An tu sapientior es Daniele? Omne secre- Inm non Gstensum est tibi 80. ventum Jesu scriptos ", ibi turbis fdelium parabe- las narrari invenias, quasi extra essent et his solum extraneis sermonibus dignæ; discipulis autem pri- vatim parabolas explicari. Privatim enim suis disci- pulis Jesus edisserebat omnia, turbis anteponens C eos, qui sapientiæ ejus desiderio tenebantur. Pol- licetur etiam se ad eos, qui in eum crederent, mis- surum sapientes et scribas: « Ecce ego, inquit, mitto ad vos sapientes et scribas, et ex illis occident et crucifigent "., Et Paulus gratias enumerans quæ Deum auctorem habent, in primo loco ser- monem sapientiæ, • in secundo, ut inferiorem, sermonein scientiæ . reponit "; infra quem in tertio • fidem » collocat : et quia e serno- nem » pluris quam prodigiorum operationes facie- bat, ob hanc rem . operationes virtutam . et e gra- tias sanitatum, ultimas recenset spiritualibusque donis inferiores ducit. Item Stephanus multiplicem Moysis eruditionem testatur in Actis apostolorum, D id quod ex veteribus nec vulgo cognitis libris fau- " serat : « Eruditus est Moyses omni sapientia Ægy- ptiorum “. › Qua de causa suspicio fuit, sua mira- Osee XIV, 10. Dan. 1, 20. Ezech. xxvIII, 3. Marc. 1, 2, 34. Reg. 1, seq. ss Matth. xxi, 34. Cor. xII, 8, 9. • Act. vii. 22. etc. Sed Philocalia recte omittit, Paulo post Maschelius in textu habet, nos vero lectioneni sequimur codicis Regii, qui recte pro habet etc. Alias, non male. enim, præter catera, est hæreditatem petere. Dee mosth. : Paulo post Philocalia, post Philocalia, 46. Nunc si sumpseris in manus libros post ad- Ἐὰν δὲ καὶ ἐπὶ τὰ μετὰ τὸν Ἰησοῦν γεγραμμένα (95) Vulgata Biblia, ὑπέρ. (96) Eadem Biblia, παρά, rectius. (97) Τὰ μὲν αἰνίγμασι. Scribendum videtur, τὰ (93) Philocalia, ή συνετός, alias, καὶ συνε (99) Οὐκ ἐπεδείχθη. Sic Philocalia. Alias, οὐχ (1) Philocalia, πιστευσάντων, et paulo post τῶν (2) Codd. Regius et Basileensis, ἐπιθυμοῦντας. (5) Hoeschelius in textu, δευτέρᾳ, male. Paulo
PG 11:999Σοφίαν γὰρ λαλοῦμεν ἐν τοῖς τελείοις. Καὶ διδάσκοντες ὅτι εἰς κακότεχνον ψυχὴν οὐκ εἰσελεύσεται σοφία οὐδὲ κατοικήσει ἐν σώματι κατάχρεῳ ἁμαρτίας φαμέν· ὅστις χεῖρας καθαρὸς καὶ διὰ τοῦτ’ ἐπαίρων χεῖρας ὁσίους τῷ θεῷ καὶ παρὰ τὸ διηρμένα καὶ οὐράνια ἐπιτελεῖν δύναται λέγειν· Ἔπαρσις τῶν χειρῶν μου θυσία ἑσπερινή, ἡκέτω πρὸς ἡμᾶς· καὶ ὅστις φωνὴν συνετὸς τῷ μελετᾶν τὸν νόμον κυρίου ἡμέρας καὶ νυκτὸς καὶ τῷ διὰ τὴν ἕξιν τὰ αἰσθητήρια γεγυμνασμένα ἐσχηκέναι πρὸς διάκρισιν καλοῦ τε καὶ κακοῦ μὴ ὀκνείτω προσιέναι στερεαῖς λογικαῖς τροφαῖς καὶ ἁρμοζούσαις ἀθληταῖς εὐσεβείας καὶ πάσης ἀρετῆς. Ἐπεὶ δὲ καὶ ἡ χάρις τοῦ θεοῦ ἐστι μετὰ πάντων τῶν ἐν ἀφθαρσίᾳ ἀγαπώντων τὸν διδάσκαλον τῶν τῆς ἀθανασίας μαθημάτων, ὅστις ἁγνὸς οὐ μόνον ἀπὸ παντὸς μύσους ἀλλὰ καὶ τῶν ἐλαττόνων εἶναι νομιζομένων ἁμαρτημάτων, θαρρῶν μυείσθω τὰ μόνοις ἁγίοις καὶ καθαροῖς εὐλόγως παραδιδόμενα μυστήρια τῆς κατὰ Ἰησοῦν θεοσεβείας. Ὁ μὲν οὖν Κέλσου μύστης φησίν· ὅτῳ οὐδὲν ἡ ψυχὴ σύνοιδε κακόν, ἡκέτω· ὁ δὲ κατὰ τὸν Ἰησοῦν μυσταγωγῶν τῷ θεῷ τοῖς κεκαθαρμένοις τὴν ψυχὴν ἐρεῖ·
Καὶ ἐπαιδεύθη Μωϋσῆς ἐν πάσῃ σοφίᾳ Αἰγυπτίων. » Α Διὰ τοῦτο δὲ καὶ ἐν τοῖς τεραστίοις ὑπενοεῖτο, μή ποτε οὐ κατὰ τὴν ἐπαγγελίαν τοῦ θεόθεν ἥκειν ἐποίει αὐτὰ, ἀλλὰ κατὰ τὰ Αἰγυπτίων μαθήματα, σοφὸς ὢν ἐν αὐτοῖς. Τοιαῦτα γὰρ ὑπονοῶν περὶ αὐτοῦ ὁ βα- σιλεὺς, ἐκάλεσε τοὺς ἐπαοιδοὺς τῶν Αἰγυπτίων, καὶ • τοὺς σοφιστὰς καὶ τοὺς φαρμακεῖς, ο οἵτινες ἠλέγ- χθησαν τὸ οὐδὲν ὄντες ὡς πρὸς τὴν ἐν Μωϋσῇ σοφίαν ὑπὲρ πᾶσαν Αἰγυπτίων σοφίαν. ᾿Αλλ' εἰκὸς τὰ γεγραμμένα ἐν τῇ πρὸς Κορινθίους προτέρᾳ τῷ Παύλῳ, ὡς πρὸς Ἕλληνας και μέγα φυ- σῶντας ἐπὶ τῇ Ἑλληνικῇ σοφίᾳ, κεκινηκέναι τινάς, ὡς τοῦ λόγου μὴ βουλομένου σοφούς. 'Αλλ' ἀκουέτω ὁ τὰ τοιαῦτα νομίζων, ὅτι, ὥσπερ διαβάλλων ἀνθρώ τους φαύλους ὁ λόγος φησὶν αὐτοὺς εἶναι οὐ περὶ τῶν νοητῶν καὶ ἀοράτων καὶ αἰωνίων σοφούς, ἀλλὰ περὶ μόνων τῶν αἰσθητῶν πραγματευσαμένους, καὶ ἐν τούτοις τὰ πάντα τιθεμένους, εἶναι σοφούς τοῦ κόσμου· οὕτω καὶ πολλῶν ὄντων δογμάτων (4), τὰ μὲν συναγορεύονται ὕλῃ καὶ σώμασι, καὶ πάντα φασκόν των εἶναι σώματα τὰ προηγουμένως ὑφεστηκότα, καὶ μηδὲν παρὰ ταῦτα εἶναι ἄλλο, εἴτε λεγόμενον αόρα- τον εἶτ᾽ ὀνομαζόμενον ἀσώματον, φησὶν εἶναι σοφίαν τοῦ κόσμου καταργουμένην, καὶ μωραινομένην (5), καὶ σοφίαν τοῦ αἰῶνος τούτου· τὰ δὲ μετατιθέντα τὴν ψυ- χὴν ἀπὸ τῶν τῇδε πραγμάτων ἐπὶ τὴν παρὰ Θεῷ μα καριότητα καὶ τὴν καλουμένην αὐτοῦ βασιλείαν, καὶ διδάσκοντα καταφρονεῖν μὲν ὡς προσκαίρων πάντων τῶν αἰσθητῶν καὶ βλεπομένων, σπεύδειν δὲ ἐπὶ τὰ ἀόρατα, καὶ σκοπεῖν τὰ μὴ βλεπόμενα, ταῦτά φησι σοφίαν εἶναι Θεοῦ. Φιλαλήθης δ' ἂν ὁ Παῦλός φησι περί τινων ἐν Ελλησι σοφῶν ἐν οἷς ἀληθεύουσιν· ὅτι • Γνόντες τὸν Θεόν, οὐχ ὡς Θεὸν ἐδόξασαν, ἢ ηύχα- ρίστησαν. » Καὶ μαρτυρεῖ αὐτοὺς (6) εγνωκέναι Θεόν· λέγει δὲ καὶ τοῦτ' οὐκ ἀθεεὶ αὐτοῖς γεγονέναι, ἐν οἷς γράφει τό « Ο Θεὸς γὰρ αὐτοῖς ἐφανέρωσεν ο αιτ νισσόμενος, οίμαι, τοὺς ἀναβαίνοντας ἀπὸ τῶν ὁρατῶν ἐπὶ τὰ νοητά, ὅτε γράφει· ὅτι « τὰ ἀόρατα τοῦ Θεοῦ ἀπὸ κτίσεως κόσμου τοῖς ποιήμασι νοούμενα καθορά. ται, ἤ τε άΐδιος αὐτοῦ δύναμις καὶ θειότης· εἰς τὸ εἶναι αὐτοὺς ἀναπολογήτους· διότι γνόντες τὸν Θεὸν, οὐχ ὡς Θεὸν ἐδόξασαν, ἢ ηὐχαρίστησαν. » Τάχα δὲ καὶ ἐκ τοῦ, « Βλέπετε δὲ τὴν κλῆσιν ὑμῶν, ἀδελφοί, ὅτι οὐ πολλοὶ σοφοὶ κατὰ σάρκα, οὐ πολλοὶ δυνατοί, οὐ πολλοὶ εὐγενεῖς· ἀλλὰ τὰ μωρὰ τοῦ κόσ σμου ἐξελέξατο ὁ Θεὸς, ἵνα καταισχύνῃ τοὺς σοφούς (7)· καὶ τὰ ἀγενῆ καὶ τὰ ἐξουθενημένα ἐξελέξατο δ Θεὸς, καὶ τὰ μὴ ὄντα, ἵνα τὰ ὄντα καταργήσῃ· ἵνα μὴ καυχήσηται πᾶσα σὰρξ ἐνώπιον αὐτοῦ· . ἐκινήθησαν τινες πρὸς τὸ οἴεσθαι ὅτι οὐδεὶς πεπαιδευμένος ἢ σου * των καὶ δογμάτων. ὕλῃ καὶ σώματι. μια πάντα φασκόν των, πάντα φάσκοντα. μαραινομένην. (β) αὐτούς, αὐτοῖς. καὶ τὰ ἀσθενῆ τοῦ κόσμου ἐξελέξατο ὁ Θεὸς, ἵνα καταισχύνῃ τὰ ἰσχυρά, τὰ ἀγενῆ κόσμου, κόσμου, CONTRA CELSUM LIB III. • cula non profcisci a Deo, ut praedicabat, seul pa trari disciplinarum Ægyptiacarum ope, quibus ap C B D Exod. vII, 10. • Cor. 1, seq. Rom. 1, Paulo post Maeschelius et Spen- cerus, Ibidem lego et Spencerus, Philocalia, alias, prime eruditus erat. Qua suspicione motus rex, ac- cersivit incantatores Ægyptios, • sapientes et ma- leficos s, quos brevi patuit nihil esse præ Moyse, cujus sapientia omnem Ægyptiorum sapientiam superabat. Corinthios, Græcos scilicet Græcanica sapientia infatos, scripsit, ea movisse quosdam, ut sapien- tes a nostra religione excludi crederent. Qui sibi hoc induxit in animum, discat quemadmodum illic reprehendens improbos homines, eos ait Apostolus Don in his esse sapientes quæ solius intelligentiæ sunt, quæ sub sensus non cadunt, quæ æterna sunt, sed cum in solis sensibilibus occupentur, in iisque reponant omnia, sapientes esse hujus mundi; sic inter multa dognata, ea, quæ materia et corpori patrocinantur, quæque res, etiam quæ præcipue subsistunt, corporeas esse statuunt, necnon præter illa nihil quod oculos fugiat, nihil incorporeum adl- mittunt, ab ipso dici esse mundi sapientiam irritam factam, cvanidas, stultam, et sapientiam hujus s• culi ea vero quæ animam ab hisce rebus ad Dei beatitudinem ejusque regnum evehunt, quæ docent omnia sensibus obvia contemnere ut peritura et ca- duca; contendere vero ad ea, quæ sub oculos non cadunt, et contemplari quae non videntur, sapien- tiam Dei vocari. Cum autem veritatis amator sit Paulus, de quibusdam Græcorum sapientibus ubi vera sentiunt, ait : ‹ Cum cognovissent Deum, non sicut Deum glorificaverunt, aut gratias egerunt ".. Et testatur notum illis fuisse Deum: quod nec sine Deo illis contigisse dicit his verbis: • Deus enim illis manifestavit "; » subindicans eos, ni fallor, qui a rebus corporeis ad spiritualia mentem erigunt, ubi scribit: Invisibilia Dei a creatura mundi, per ea quae facta sunt, intellecta conspiciuntur; sempi- terna quoque ejus virtus et divinitas: ita ut sint inexcusabiles. Quia cum cognovissent Deum, non sicut Deum glorificaverunt aut gratias egerunt ". 88. eruditum, aut sapientem, aut prudentem are bitrantur in nostram societatem non recipi, locum dederit bic alius Pauli locus : • Videle aulem vo- calionem vestram, fratres, quia non multi sapien- tes secundum carnem non multi potentes, non multi nobiles; sed quæ stulta sunt mundi elegit Deus, ut confundat sapientes; et ignobilia mundi et 21. ss Ibid., 19. " Ibid., 20. editionibus adduntur hæc verba quæ uncinuli inclu- dunt : sed a mss. omnibus absunt, et ideo e textu recidimus, quamvis in vulgatis Bi- bliis reperiantur. Mox Hæschelins et Spencerus, xai sed vox a mss. et Philocalia abest. Paulo post Hoeschelius et Spencerus in maṛ- (4) Mss. et Philocalia, ὄντων δογμάτων, alias, δυ (5) Mss. et Philocalin, μωραινομένην. Meschelius 47. Verisimile est, quæ Paulus in priore sua ad 48. Fortasse etiam opinioni eorum, qui (7) Post vocem σοφούς, in Maschelii et Spenceri gine, ὅπως μὴ καυχήσηται.
ὅτῳ πολλῷ χρόνῳ ἡ ψυχὴ οὐδὲν σύνοιδε κακόν, καὶ μάλιστα ἀφ’ οὗ προσελήλυθε τῇ τοῦ λόγου θεραπείᾳ, οὗτος καὶ τῶν κατ’ ἰδίαν λελαλημένων ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ τοῖς γνησίοις μαθηταῖς ἀκουέτω. Οὐκοῦν καὶ ἐν οἷς ἀντιπαρατίθησι τὰ τῶν μυούντων ἐν Ἕλλησι τοῖς διδάσκουσι τὰ τοῦ Ἰησοῦ οὐκ οἶδε διαφορὰν καλουμένων ἐπὶ μὲν θεραπείαν φαύλων ἐπὶ δὲ τὰ μυστικώτερα τῶν ἤδη καθαρωτάτων. Οὐκ ἐπὶ μυστήρια οὖν καὶ κοινωνίαν σοφίας ἐν μυστηρίῳ ἀποκεκρυμμένης, ἣν προώρισεν ὁ θεὸς πρὸ τῶν αἰώνων εἰς δόξαν τῶν δικαίων ἑαυτοῦ, καλοῦμεν τὸν ἄδικον καὶ κλέπτην καὶ τοιχωρύχον καὶ φαρμακέα καὶ ἱερόσυλον καὶ τυμβωρύχον καὶ ὅσους ἂν ἄλλους δεινοποιῶν ὁ Κέλσος ὀνομάσαι, ἀλλ’ ἐπὶ θεραπείαν. Ἔστι γὰρ ἐν τῇ τοῦ λόγου θειότητι ἄλλα μὲν τὰ θεραπευτικὰ τῶν κακῶς ἐχόντων βοηθήματα, περὶ ὧν εἶπεν ὁ λόγος τό·
Καὶ ἐπαιδεύθη Μωϋσῆς ἐν πάσῃ σοφίᾳ Αἰγυπτίων. » Α Διὰ τοῦτο δὲ καὶ ἐν τοῖς τεραστίοις ὑπενοεῖτο, μή ποτε οὐ κατὰ τὴν ἐπαγγελίαν τοῦ θεόθεν ἥκειν ἐποίει αὐτὰ, ἀλλὰ κατὰ τὰ Αἰγυπτίων μαθήματα, σοφὸς ὢν ἐν αὐτοῖς. Τοιαῦτα γὰρ ὑπονοῶν περὶ αὐτοῦ ὁ βα- σιλεὺς, ἐκάλεσε τοὺς ἐπαοιδοὺς τῶν Αἰγυπτίων, καὶ • τοὺς σοφιστὰς καὶ τοὺς φαρμακεῖς, ο οἵτινες ἠλέγ- χθησαν τὸ οὐδὲν ὄντες ὡς πρὸς τὴν ἐν Μωϋσῇ σοφίαν ὑπὲρ πᾶσαν Αἰγυπτίων σοφίαν. ᾿Αλλ' εἰκὸς τὰ γεγραμμένα ἐν τῇ πρὸς Κορινθίους προτέρᾳ τῷ Παύλῳ, ὡς πρὸς Ἕλληνας και μέγα φυ- σῶντας ἐπὶ τῇ Ἑλληνικῇ σοφίᾳ, κεκινηκέναι τινάς, ὡς τοῦ λόγου μὴ βουλομένου σοφούς. 'Αλλ' ἀκουέτω ὁ τὰ τοιαῦτα νομίζων, ὅτι, ὥσπερ διαβάλλων ἀνθρώ τους φαύλους ὁ λόγος φησὶν αὐτοὺς εἶναι οὐ περὶ τῶν νοητῶν καὶ ἀοράτων καὶ αἰωνίων σοφούς, ἀλλὰ περὶ μόνων τῶν αἰσθητῶν πραγματευσαμένους, καὶ ἐν τούτοις τὰ πάντα τιθεμένους, εἶναι σοφούς τοῦ κόσμου· οὕτω καὶ πολλῶν ὄντων δογμάτων (4), τὰ μὲν συναγορεύονται ὕλῃ καὶ σώμασι, καὶ πάντα φασκόν των εἶναι σώματα τὰ προηγουμένως ὑφεστηκότα, καὶ μηδὲν παρὰ ταῦτα εἶναι ἄλλο, εἴτε λεγόμενον αόρα- τον εἶτ᾽ ὀνομαζόμενον ἀσώματον, φησὶν εἶναι σοφίαν τοῦ κόσμου καταργουμένην, καὶ μωραινομένην (5), καὶ σοφίαν τοῦ αἰῶνος τούτου· τὰ δὲ μετατιθέντα τὴν ψυ- χὴν ἀπὸ τῶν τῇδε πραγμάτων ἐπὶ τὴν παρὰ Θεῷ μα καριότητα καὶ τὴν καλουμένην αὐτοῦ βασιλείαν, καὶ διδάσκοντα καταφρονεῖν μὲν ὡς προσκαίρων πάντων τῶν αἰσθητῶν καὶ βλεπομένων, σπεύδειν δὲ ἐπὶ τὰ ἀόρατα, καὶ σκοπεῖν τὰ μὴ βλεπόμενα, ταῦτά φησι σοφίαν εἶναι Θεοῦ. Φιλαλήθης δ' ἂν ὁ Παῦλός φησι περί τινων ἐν Ελλησι σοφῶν ἐν οἷς ἀληθεύουσιν· ὅτι • Γνόντες τὸν Θεόν, οὐχ ὡς Θεὸν ἐδόξασαν, ἢ ηύχα- ρίστησαν. » Καὶ μαρτυρεῖ αὐτοὺς (6) εγνωκέναι Θεόν· λέγει δὲ καὶ τοῦτ' οὐκ ἀθεεὶ αὐτοῖς γεγονέναι, ἐν οἷς γράφει τό « Ο Θεὸς γὰρ αὐτοῖς ἐφανέρωσεν ο αιτ νισσόμενος, οίμαι, τοὺς ἀναβαίνοντας ἀπὸ τῶν ὁρατῶν ἐπὶ τὰ νοητά, ὅτε γράφει· ὅτι « τὰ ἀόρατα τοῦ Θεοῦ ἀπὸ κτίσεως κόσμου τοῖς ποιήμασι νοούμενα καθορά. ται, ἤ τε άΐδιος αὐτοῦ δύναμις καὶ θειότης· εἰς τὸ εἶναι αὐτοὺς ἀναπολογήτους· διότι γνόντες τὸν Θεὸν, οὐχ ὡς Θεὸν ἐδόξασαν, ἢ ηὐχαρίστησαν. » Τάχα δὲ καὶ ἐκ τοῦ, « Βλέπετε δὲ τὴν κλῆσιν ὑμῶν, ἀδελφοί, ὅτι οὐ πολλοὶ σοφοὶ κατὰ σάρκα, οὐ πολλοὶ δυνατοί, οὐ πολλοὶ εὐγενεῖς· ἀλλὰ τὰ μωρὰ τοῦ κόσ σμου ἐξελέξατο ὁ Θεὸς, ἵνα καταισχύνῃ τοὺς σοφούς (7)· καὶ τὰ ἀγενῆ καὶ τὰ ἐξουθενημένα ἐξελέξατο δ Θεὸς, καὶ τὰ μὴ ὄντα, ἵνα τὰ ὄντα καταργήσῃ· ἵνα μὴ καυχήσηται πᾶσα σὰρξ ἐνώπιον αὐτοῦ· . ἐκινήθησαν τινες πρὸς τὸ οἴεσθαι ὅτι οὐδεὶς πεπαιδευμένος ἢ σου * των καὶ δογμάτων. ὕλῃ καὶ σώματι. μια πάντα φασκόν των, πάντα φάσκοντα. μαραινομένην. (β) αὐτούς, αὐτοῖς. καὶ τὰ ἀσθενῆ τοῦ κόσμου ἐξελέξατο ὁ Θεὸς, ἵνα καταισχύνῃ τὰ ἰσχυρά, τὰ ἀγενῆ κόσμου, κόσμου, CONTRA CELSUM LIB III. • cula non profcisci a Deo, ut praedicabat, seul pa trari disciplinarum Ægyptiacarum ope, quibus ap C B D Exod. vII, 10. • Cor. 1, seq. Rom. 1, Paulo post Maeschelius et Spen- cerus, Ibidem lego et Spencerus, Philocalia, alias, prime eruditus erat. Qua suspicione motus rex, ac- cersivit incantatores Ægyptios, • sapientes et ma- leficos s, quos brevi patuit nihil esse præ Moyse, cujus sapientia omnem Ægyptiorum sapientiam superabat. Corinthios, Græcos scilicet Græcanica sapientia infatos, scripsit, ea movisse quosdam, ut sapien- tes a nostra religione excludi crederent. Qui sibi hoc induxit in animum, discat quemadmodum illic reprehendens improbos homines, eos ait Apostolus Don in his esse sapientes quæ solius intelligentiæ sunt, quæ sub sensus non cadunt, quæ æterna sunt, sed cum in solis sensibilibus occupentur, in iisque reponant omnia, sapientes esse hujus mundi; sic inter multa dognata, ea, quæ materia et corpori patrocinantur, quæque res, etiam quæ præcipue subsistunt, corporeas esse statuunt, necnon præter illa nihil quod oculos fugiat, nihil incorporeum adl- mittunt, ab ipso dici esse mundi sapientiam irritam factam, cvanidas, stultam, et sapientiam hujus s• culi ea vero quæ animam ab hisce rebus ad Dei beatitudinem ejusque regnum evehunt, quæ docent omnia sensibus obvia contemnere ut peritura et ca- duca; contendere vero ad ea, quæ sub oculos non cadunt, et contemplari quae non videntur, sapien- tiam Dei vocari. Cum autem veritatis amator sit Paulus, de quibusdam Græcorum sapientibus ubi vera sentiunt, ait : ‹ Cum cognovissent Deum, non sicut Deum glorificaverunt, aut gratias egerunt ".. Et testatur notum illis fuisse Deum: quod nec sine Deo illis contigisse dicit his verbis: • Deus enim illis manifestavit "; » subindicans eos, ni fallor, qui a rebus corporeis ad spiritualia mentem erigunt, ubi scribit: Invisibilia Dei a creatura mundi, per ea quae facta sunt, intellecta conspiciuntur; sempi- terna quoque ejus virtus et divinitas: ita ut sint inexcusabiles. Quia cum cognovissent Deum, non sicut Deum glorificaverunt aut gratias egerunt ". 88. eruditum, aut sapientem, aut prudentem are bitrantur in nostram societatem non recipi, locum dederit bic alius Pauli locus : • Videle aulem vo- calionem vestram, fratres, quia non multi sapien- tes secundum carnem non multi potentes, non multi nobiles; sed quæ stulta sunt mundi elegit Deus, ut confundat sapientes; et ignobilia mundi et 21. ss Ibid., 19. " Ibid., 20. editionibus adduntur hæc verba quæ uncinuli inclu- dunt : sed a mss. omnibus absunt, et ideo e textu recidimus, quamvis in vulgatis Bi- bliis reperiantur. Mox Hæschelins et Spencerus, xai sed vox a mss. et Philocalia abest. Paulo post Hoeschelius et Spencerus in maṛ- (4) Mss. et Philocalia, ὄντων δογμάτων, alias, δυ (5) Mss. et Philocalin, μωραινομένην. Meschelius 47. Verisimile est, quæ Paulus in priore sua ad 48. Fortasse etiam opinioni eorum, qui (7) Post vocem σοφούς, in Maschelii et Spenceri gine, ὅπως μὴ καυχήσηται.
Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ἰσχύοντες ἰατροῦ ἀλλ’ οἱ κακῶς ἔχοντες, ἄλλα δὲ τὰ τοῖς καθαροῖς ψυχὴν καὶ σῶμα παραδεικνύντα ἀποκάλυψιν μυστηρίου, χρόνοις αἰωνίοις σεσιγημένου φανερωθέντος δὲ νῦν διά τε γραφῶν προφητικῶν καὶ τῆς ἐπιφανείας τοῦ κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ἑκάστῳ τῶν τελείων ἐπιφαινομένης καὶ φωτιζούσης εἰς ἀψευδῆ γνῶσιν τῶν πραγμάτων τὸ ἡγεμονικόν. Ἐπεὶ δὲ δεινοποιῶν τὰ καθ’ ἡμῶν ἐγκλήματα ἐπιφέρει οἷς ὠνόμασεν ἀνθρώποις μιαρωτάτοις τὸ τίνας [ἂν] ἄλλους προκηρύττων λῃστὴς ἐκάλεσε; Καὶ πρὸς τοῦτο φήσομεν ὅτι λῃστὴς μὲν τοὺς τοιούτους καλεῖ, χρώμενος αὐτῶν τῇ πονηρίᾳ κατ’ ἀνθρώπων, οὓς φονεύειν καὶ συλᾶν βούλεται· Χριστιανὸς δὲ κἂν καλῇ οὓς ὁ λῃστὴς καλεῖ, διάφορον κλῆσιν αὐτοὺς καλεῖ, ἵν’ αὐτῶν καταδήσῃ τὰ τραύματα τῷ λόγῳ καὶ ἐπιχέῃ τῇ φλεγμαινούσῃ ἐν κακοῖς ψυχῇ τὰ ἀπὸ τοῦ λόγου φάρμακα, ἀνάλογον οἴνῳ καὶ ἐλαίῳ καὶ μαλάγματι καὶ τοῖς λοιποῖς ἀπὸ ἰατρικῆς ψυχῆς βοηθήμασιν.
Καὶ ἐπαιδεύθη Μωϋσῆς ἐν πάσῃ σοφίᾳ Αἰγυπτίων. » Α Διὰ τοῦτο δὲ καὶ ἐν τοῖς τεραστίοις ὑπενοεῖτο, μή ποτε οὐ κατὰ τὴν ἐπαγγελίαν τοῦ θεόθεν ἥκειν ἐποίει αὐτὰ, ἀλλὰ κατὰ τὰ Αἰγυπτίων μαθήματα, σοφὸς ὢν ἐν αὐτοῖς. Τοιαῦτα γὰρ ὑπονοῶν περὶ αὐτοῦ ὁ βα- σιλεὺς, ἐκάλεσε τοὺς ἐπαοιδοὺς τῶν Αἰγυπτίων, καὶ • τοὺς σοφιστὰς καὶ τοὺς φαρμακεῖς, ο οἵτινες ἠλέγ- χθησαν τὸ οὐδὲν ὄντες ὡς πρὸς τὴν ἐν Μωϋσῇ σοφίαν ὑπὲρ πᾶσαν Αἰγυπτίων σοφίαν. ᾿Αλλ' εἰκὸς τὰ γεγραμμένα ἐν τῇ πρὸς Κορινθίους προτέρᾳ τῷ Παύλῳ, ὡς πρὸς Ἕλληνας και μέγα φυ- σῶντας ἐπὶ τῇ Ἑλληνικῇ σοφίᾳ, κεκινηκέναι τινάς, ὡς τοῦ λόγου μὴ βουλομένου σοφούς. 'Αλλ' ἀκουέτω ὁ τὰ τοιαῦτα νομίζων, ὅτι, ὥσπερ διαβάλλων ἀνθρώ τους φαύλους ὁ λόγος φησὶν αὐτοὺς εἶναι οὐ περὶ τῶν νοητῶν καὶ ἀοράτων καὶ αἰωνίων σοφούς, ἀλλὰ περὶ μόνων τῶν αἰσθητῶν πραγματευσαμένους, καὶ ἐν τούτοις τὰ πάντα τιθεμένους, εἶναι σοφούς τοῦ κόσμου· οὕτω καὶ πολλῶν ὄντων δογμάτων (4), τὰ μὲν συναγορεύονται ὕλῃ καὶ σώμασι, καὶ πάντα φασκόν των εἶναι σώματα τὰ προηγουμένως ὑφεστηκότα, καὶ μηδὲν παρὰ ταῦτα εἶναι ἄλλο, εἴτε λεγόμενον αόρα- τον εἶτ᾽ ὀνομαζόμενον ἀσώματον, φησὶν εἶναι σοφίαν τοῦ κόσμου καταργουμένην, καὶ μωραινομένην (5), καὶ σοφίαν τοῦ αἰῶνος τούτου· τὰ δὲ μετατιθέντα τὴν ψυ- χὴν ἀπὸ τῶν τῇδε πραγμάτων ἐπὶ τὴν παρὰ Θεῷ μα καριότητα καὶ τὴν καλουμένην αὐτοῦ βασιλείαν, καὶ διδάσκοντα καταφρονεῖν μὲν ὡς προσκαίρων πάντων τῶν αἰσθητῶν καὶ βλεπομένων, σπεύδειν δὲ ἐπὶ τὰ ἀόρατα, καὶ σκοπεῖν τὰ μὴ βλεπόμενα, ταῦτά φησι σοφίαν εἶναι Θεοῦ. Φιλαλήθης δ' ἂν ὁ Παῦλός φησι περί τινων ἐν Ελλησι σοφῶν ἐν οἷς ἀληθεύουσιν· ὅτι • Γνόντες τὸν Θεόν, οὐχ ὡς Θεὸν ἐδόξασαν, ἢ ηύχα- ρίστησαν. » Καὶ μαρτυρεῖ αὐτοὺς (6) εγνωκέναι Θεόν· λέγει δὲ καὶ τοῦτ' οὐκ ἀθεεὶ αὐτοῖς γεγονέναι, ἐν οἷς γράφει τό « Ο Θεὸς γὰρ αὐτοῖς ἐφανέρωσεν ο αιτ νισσόμενος, οίμαι, τοὺς ἀναβαίνοντας ἀπὸ τῶν ὁρατῶν ἐπὶ τὰ νοητά, ὅτε γράφει· ὅτι « τὰ ἀόρατα τοῦ Θεοῦ ἀπὸ κτίσεως κόσμου τοῖς ποιήμασι νοούμενα καθορά. ται, ἤ τε άΐδιος αὐτοῦ δύναμις καὶ θειότης· εἰς τὸ εἶναι αὐτοὺς ἀναπολογήτους· διότι γνόντες τὸν Θεὸν, οὐχ ὡς Θεὸν ἐδόξασαν, ἢ ηὐχαρίστησαν. » Τάχα δὲ καὶ ἐκ τοῦ, « Βλέπετε δὲ τὴν κλῆσιν ὑμῶν, ἀδελφοί, ὅτι οὐ πολλοὶ σοφοὶ κατὰ σάρκα, οὐ πολλοὶ δυνατοί, οὐ πολλοὶ εὐγενεῖς· ἀλλὰ τὰ μωρὰ τοῦ κόσ σμου ἐξελέξατο ὁ Θεὸς, ἵνα καταισχύνῃ τοὺς σοφούς (7)· καὶ τὰ ἀγενῆ καὶ τὰ ἐξουθενημένα ἐξελέξατο δ Θεὸς, καὶ τὰ μὴ ὄντα, ἵνα τὰ ὄντα καταργήσῃ· ἵνα μὴ καυχήσηται πᾶσα σὰρξ ἐνώπιον αὐτοῦ· . ἐκινήθησαν τινες πρὸς τὸ οἴεσθαι ὅτι οὐδεὶς πεπαιδευμένος ἢ σου * των καὶ δογμάτων. ὕλῃ καὶ σώματι. μια πάντα φασκόν των, πάντα φάσκοντα. μαραινομένην. (β) αὐτούς, αὐτοῖς. καὶ τὰ ἀσθενῆ τοῦ κόσμου ἐξελέξατο ὁ Θεὸς, ἵνα καταισχύνῃ τὰ ἰσχυρά, τὰ ἀγενῆ κόσμου, κόσμου, CONTRA CELSUM LIB III. • cula non profcisci a Deo, ut praedicabat, seul pa trari disciplinarum Ægyptiacarum ope, quibus ap C B D Exod. vII, 10. • Cor. 1, seq. Rom. 1, Paulo post Maeschelius et Spen- cerus, Ibidem lego et Spencerus, Philocalia, alias, prime eruditus erat. Qua suspicione motus rex, ac- cersivit incantatores Ægyptios, • sapientes et ma- leficos s, quos brevi patuit nihil esse præ Moyse, cujus sapientia omnem Ægyptiorum sapientiam superabat. Corinthios, Græcos scilicet Græcanica sapientia infatos, scripsit, ea movisse quosdam, ut sapien- tes a nostra religione excludi crederent. Qui sibi hoc induxit in animum, discat quemadmodum illic reprehendens improbos homines, eos ait Apostolus Don in his esse sapientes quæ solius intelligentiæ sunt, quæ sub sensus non cadunt, quæ æterna sunt, sed cum in solis sensibilibus occupentur, in iisque reponant omnia, sapientes esse hujus mundi; sic inter multa dognata, ea, quæ materia et corpori patrocinantur, quæque res, etiam quæ præcipue subsistunt, corporeas esse statuunt, necnon præter illa nihil quod oculos fugiat, nihil incorporeum adl- mittunt, ab ipso dici esse mundi sapientiam irritam factam, cvanidas, stultam, et sapientiam hujus s• culi ea vero quæ animam ab hisce rebus ad Dei beatitudinem ejusque regnum evehunt, quæ docent omnia sensibus obvia contemnere ut peritura et ca- duca; contendere vero ad ea, quæ sub oculos non cadunt, et contemplari quae non videntur, sapien- tiam Dei vocari. Cum autem veritatis amator sit Paulus, de quibusdam Græcorum sapientibus ubi vera sentiunt, ait : ‹ Cum cognovissent Deum, non sicut Deum glorificaverunt, aut gratias egerunt ".. Et testatur notum illis fuisse Deum: quod nec sine Deo illis contigisse dicit his verbis: • Deus enim illis manifestavit "; » subindicans eos, ni fallor, qui a rebus corporeis ad spiritualia mentem erigunt, ubi scribit: Invisibilia Dei a creatura mundi, per ea quae facta sunt, intellecta conspiciuntur; sempi- terna quoque ejus virtus et divinitas: ita ut sint inexcusabiles. Quia cum cognovissent Deum, non sicut Deum glorificaverunt aut gratias egerunt ". 88. eruditum, aut sapientem, aut prudentem are bitrantur in nostram societatem non recipi, locum dederit bic alius Pauli locus : • Videle aulem vo- calionem vestram, fratres, quia non multi sapien- tes secundum carnem non multi potentes, non multi nobiles; sed quæ stulta sunt mundi elegit Deus, ut confundat sapientes; et ignobilia mundi et 21. ss Ibid., 19. " Ibid., 20. editionibus adduntur hæc verba quæ uncinuli inclu- dunt : sed a mss. omnibus absunt, et ideo e textu recidimus, quamvis in vulgatis Bi- bliis reperiantur. Mox Hæschelins et Spencerus, xai sed vox a mss. et Philocalia abest. Paulo post Hoeschelius et Spencerus in maṛ- (4) Mss. et Philocalia, ὄντων δογμάτων, alias, δυ (5) Mss. et Philocalin, μωραινομένην. Meschelius 47. Verisimile est, quæ Paulus in priore sua ad 48. Fortasse etiam opinioni eorum, qui (7) Post vocem σοφούς, in Maschelii et Spenceri gine, ὅπως μὴ καυχήσηται.
PG 11:1001Εἶτα συκοφαντῶν τὰ προτροπῆς ἕνεκα εἰρημένα καὶ γεγραμμένα τῆς πρὸς τοὺς κακῶς βεβιωκότας καὶ καλοῦντα αὐτοὺς ἐπὶ μετάνοιαν καὶ διόρθωσιν τῆς ψυχῆς αὐτῶν, φησὶν ἡμᾶς λέγειν τοῖς ἁμαρτωλοῖς πεπέμφθαι τὸν θεόν. Ὅμοιον δὲ καὶ τοῦτο ποιεῖ, ὡς εἰ ἐνεκάλει τισὶ λέγουσι διὰ τοὺς κακῶς διάγοντας ἐν τῇ πόλει πεπέμφθαι ὑπὸ φιλανθρωποτάτου βασιλέως τὸν ἰατρόν. Ἐπέμφθη οὖν θεὸς λόγος καθὸ μὲν ἰατρὸς τοῖς ἁμαρτωλοῖς, καθὸ δὲ διδάσκαλος θείων μυστηρίων τοῖς ἤδη καθαροῖς καὶ μηκέτι ἁμαρτάνουσιν. Ὁ δὲ Κέλσος ταῦτα μὴ δυνηθεὶς διακρῖναιοὐ γὰρ ἠβουλήθη φιλομαθῆσαιφησί· Τί δὲ τοῖς ἀναμαρτήτοις οὐκ ἐπέμφθη; Τί κακόν ἐστι τὸ μὴ ἡμαρτηκέναι; Καὶ πρὸς τοῦτό φαμεν ὅτι, εἰ μὲν ἀναμαρτήτους λέγει τοὺς μηκέτι ἁμαρτάνοντας, ἐπέμφθη καὶ τούτοις ὁ σωτὴρ ἡμῶν Ἰησοῦς, ἀλλ’ οὐχ ὡς ἰατρός· εἰ δ’ ἀναμαρτήτοις τοῖς μηδεπώποτε ἡμαρτηκόσινοὐ γὰρ διεστείλατο ἐν τῇ ἑαυτοῦ λέξει, ἐροῦμεν ὅτι ἀδύνατον εἶναι οὕτως ἄνθρωπον ἀναμάρτητον. Τοῦτο δέ φαμεν ὑπεξαιρουμένου τοῦ κατὰ τὸν Ἰησοῦν νοουμένου ἀνθρώπου, ὃς ἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησε.
Κακούργως δή φησιν ὁ Κέλσος περὶ ἡμῶν ὡς δὴ φασκόντων ὅτι τὸν μὲν ἄδικον, ἐὰν αὑτὸν ὑπὸ μοχθηρίας ταπεινώσῃ, δέξεται ὁ θεός, τὸν δὲ δίκαιον, ἐὰν μετ’ ἀρετῆς ἀπ’ ἀρχῆς ἄνω πρὸς αὐτὸν βλέπῃ, τοῦτον οὐ δέξεται. Ἀδύνατον [γάρ] φαμεν εἶναι ἄνθρωπον μετ’ ἀρετῆς ἀπ’ ἀρχῆς πρὸς τὸν θεὸν ἄνω βλέπειν· κακίαν γὰρ ὑφίστασθαι ἀναγκαῖον πρῶτον ἐν ἀνθρώποις, καθὸ καὶ ὁ Παῦλος λέγει· Ἐλθούσης δὲ τῆς ἐντολῆς ἡ ἁμαρτία ἀνέζησεν, ἐγὼ δὲ ἀπέθανον· ἀλλὰ καὶ οὐ διδάσκομεν περὶ τοῦ ἀδίκου ὅτι αὔταρκες αὐτῷ τὸ διὰ τὴν μοχθηρίαν ἑαυτὸν ταπεινοῦν πρὸς τὸ δεχθῆναι ὑπὸ τοῦ θεοῦ, ἀλλ’ ἐὰν μὲν ἐπὶ τοῖς προτέροις ἑαυτοῦ καταγνοὺς πορεύηται ταπεινὸς ἐπ’ ἐκείνοις καὶ κεκοσμημένος ἐπὶ τοῖς δευτέροις, τοῦτον παραδέξεται ὁ θεός. Εἶτα μὴ νοῶν, πῶς εἴρηται τὸ Πᾶς ὁ ὑψῶν ἑαυτὸν ταπεινωθήσεται, μηδὲ κἂν ἀπὸ τοῦ Πλάτωνος διδαχθεὶς ὅτι ὁ καλὸς καὶ ἀγαθὸς πορεύεται ταπεινὸς καὶ κεκοσμημένος, μὴ εἰδὼς δὲ καί, ὥς φαμεν·
PG 11:1003Ταπεινώθητε οὖν ὑπὸ τὴν κραταιὰν χεῖρα τοῦ θεοῦ, ἵνα ὑμᾶς ὑψώσῃ ἐν καιρῷ, φησὶν ὅτι ἄνθρωποι μὲν ὀρθῶς δίκης προϊστάμενοι τοὺς ἐπὶ τοῖς ἀδικήμασιν ὀλοφυρομένους ἀποπαύουσι λόγων οἰκτρογόων, ἵνα μὴ πρὸς ἔλεον μᾶλλον ἢ πρὸς ἀλήθειαν δικασθῶσιν· ὁ θεὸς δ’ ἄρα οὐ πρὸς ἀλήθειαν ἀλλὰ πρὸς κολακείαν δικάζει. Ποία γὰρ κολακεία, καὶ ποῖος λόγος οἰκτρόγοος κατὰ τὰς θείας γινόμενος γραφάς, ἐπὰν ὁ ἁμαρτάνων λέγῃ ἐν ταῖς πρὸς θεὸν εὐχαῖς· Τὴν ἁμαρτίαν μου ἐγνώρισα, καὶ τὴν ἀνομίαν μου οὐκ ἐκάλυψα. Εἶπα· ἐξαγορεύσω κατ’ ἐμοῦ τὴν ἀνομίαν μου τῷ κυρίῳ καὶ τὰ ἑξῆς; Ἀλλὰ δύναται παραστῆσαι ὅτι οὐκ ἔστιν ἐπιστρεπτικὸν τὸ τοιοῦτον τῶν ἁμαρτανόντων, ὑπὸ τὸν θεὸν ἑαυτοὺς ταπεινούντων ἐν ταῖς εὐχαῖς; Καὶ συγκεχυμένος δ’ ἀπὸ τῆς πρὸς τὸ κατηγορεῖν ὁρμῆς ἑαυτῷ ἐναντία λέγει, ὅπου μὲν ἐμφαίνων εἰδέναι ἀναμάρτητον ἄνθρωπον καὶ δίκαιον, μετ’ ἀρετῆς ἀπ’ ἀρχῆς πρὸς αὐτὸν ἄνω βλέποντα, ὅπου δ’ ἀποδεχόμενος τὸ λεγόμενον ὑφ’ ἡμῶν, ὅτι Τίς ἄνθρωπος τελέως δίκαιος, ἢ τίς ἀναμάρτητος; ὡς ἀποδεχόμενος γὰρ αὐτό φησι· Τοῦτο μὲν ἐπιεικῶς ἀληθές, ὅτι πέφυκέ πως τὸ ἀνθρώπινον φῦλον ἁμαρτάνειν·
ὁ Χριστός, ο και μάλιστα πιστῶν, » είτε συνετῶν είτε ἁπλουστέρων, « Καὶ ἱλασμός ἐστι πρὸς τὸν Πα- τέρα περὶ τῶν ἁμαρτιῶν ἡμῶν· οὐ μόνον δὲ περὶ τῶν ἡμετέρων, ἀλλὰ καὶ περὶ ὅλου τοῦ κόσμου (12). Περισσὺν οὖν τὸ θέλειν μετὰ ταῦτα ἀπολογήσασθαι ἡμᾶς πρὸς τὰς Κέλσου λέξεις οὕτως ἐχούσας· « Τί γάρ ἐστιν ἄλλως κακὸν τὸ πεπαιδεῦσθαι, καὶ λόγων τῶν ἀρίστων ἐπιμεμελῆσθαι, καὶ φρόνιμον εἶναί τε καὶ δοκεῖν; Τί δὲ κωλύει τοῦτο πρὸς τὸ γνῶναι Θεόν ; Τί δ' οὐχὶ προύργου μᾶλλον, καὶ δι' οὗ μᾶλλον τις ἂν θῶς πεπαιδεῦσθαι οὐ κακόν· ὁδὸς γὰρ ἐπ' ἀρετήν ἐστιν ἡ παίδευσις· τὸ μέντοιγε ἐν πεπαιδευμένοις ἀριθμεῖν τοὺς ἐσφαλμένα δόγματα έχοντας, οὐδ᾽ οἱ Ελλήνων σοφοί φήσουσι. Πάλιν γ᾽ αὖ τίς οὐκ ἂν ὁμολογήσαι, ὅτι λόγων τῶν ἀρίστων ἐπιμεμελῆσθαι ἀγαθόν ἐστιν; ᾿Αλλὰ τίνας ἐροῦμεν τοὺς ἀρίστους λόγους ἢ τοὺς ἀλη- θεῖς καὶ ἐπ' ἀρετὴν παρακαλοῦντας; Ἀλλὰ καὶ τὸ φρόνιμον εἶναι καλόν ἐστιν· οὐκέτι δὲ τὸ δοκεῖν, ὅπερ εἶπεν ὁ Κέλσος. Καὶ οὐ κωλύει γε πρὸς τὸ γνῶναι Θεόν, ἀλλὰ καὶ συνεργεῖ τὸ πεπαιδεῦσθαι, καὶ λόγων ἀρίστων ἐπιμεμελῆσθαι, καὶ φρόνιμον εἶναι. Καὶ ἡμῖν μᾶλλον πρέπει τοῦτο λέγειν ἢ Κέλσῳ, καὶ μάλι- στα, ἐὰν Επικούρειος ὢν ἐλέγχηται. Ιδωμεν δ' αὐτοῦ καὶ τὰ ἑξῆς οὕτως ἔχοντα· « Αλλ' ὁρῶμεν δήπου καὶ τοὺς ἐν ταῖς ἀγοραῖς ἐπιῤῥητότατα ἐπιδεικνυμένους καὶ ἀγείροντας, εἰς μὲν φρονίμων ἀνδρῶν σύλλογον οὐκ ἄν ποτε παρελθόντας, οὐδ᾽ ἐν τούτοις τὰ ἑαυτῶν κατατολμήσαντας ἐπιδεικνύειν· ἔνθα δ' ἂν ὁρῶσι μειράκια, καὶ οἰκοτρίβων ὄχλον, καὶ ἀνοήτων ἀνθρώπων ὅμιλον, ἐνταῦθα ὠθουμένους σε καὶ καλλωπιζομένους. » Ορα δὴ καὶ ἐν τούτοις τίνα τρόπον ἡμᾶς συκοφαντεῖ, ἐξομοιῶν τοῖς ἐν ταῖς ἀγο ραῖς τὰ ἐπιῤῥητότατα ἐπιδεικνυμένοις καὶ ἀγείρουσι. Ποια δὴ ἐπιῤῥητότατα επιδεικνύμεθα (14); "Η τί τού τους παραπλήσιον πράττομεν, οἱ καὶ δι᾿ ἀναγνωσμά- των καὶ διὰ τῶν εἰς αὐτὰ διηγήσεων προτρέποντες μὲν ἐπὶ τὴν εἰς τὸν Θεὸν τῶν ὅλων εὐσέβειαν καὶ τὰς συνθρόνους ταύτῃ ἀρετάς· ἀποτρέποντες δ᾽ ἀπὸ τοῦ καταφρονεῖν τοῦ Θείου καὶ πάντων τῶν παρὰ τὸν ὀρ θὸν λόγον πραττομένων; Καὶ οἱ φιλόσοφοί γ' ἂν εὔ- ξαιντο ἀγείρειν τοσούτους ἀκροατὰς λόγων ἐπὶ τὸ και λὸν παρακαλούντων; ὅπερ πεποιήκασι μάλιστα τῶν Κυνικών (45) τινες, δημοσία πρὸς τοὺς παρατυγχά νοντας διαλεγόμενοι. "Αρ' οὖν καὶ τούτους, μὴ συνα θροίζοντας μὲν τοὺς νομιζομένους πεπαιδεύσθαι, και λοῦντας δ' ἀπὸ τῆς τριόδου καὶ συνάγοντας ἀκροατάς, φήσουσι παραπλησίους εἶναι τοῖς ἐν ταῖς ἀγοραῖς τὰ ἐπιῤῥητότατα ἐπιδεικνυμένοις καὶ ἀγείρουσιν ; » περισσόν οὖν τὸ θέλημα. περισσὸν οὖν τὸ θέλειν, τῶν ἀρίστων ἐπιμελεῖσθαι. τις ἄν, τῶν ἀρίστων ἐπιμελεῖσθαι. διὰ τῶν εἰς αὐτὰ διηγήσεων. διὰ τῶν εἰς τὰ ἀναγνώσματα διηγήσεων. συνθρόνους ταύτῃ ἀρετάς. Β συνθρόνους ταύτης ἀρετάς. Εριννύος ἀναλαβὼν σχήμα, περιήει λέγων ἐπίσκοπος ἀφίχθαι ἐξ ᾅδου τῶν ἁμαρτανομένων, ὅπως πάλιν κατιών ταῦτα ἀπαγ γέλλοι τοῖς ἐκεῖ δαίμοσιν. • τοὺς μὴ νομιζομένους πεπαιδεῦ. σθαι. CONTRA CELSUM LIB. II!. ingeniosi sint, sive simpliciores; ‹ et propitiatio est apud Patrem pro peccatis nostris, non pro nostris au- tem tantum, sed etiam pro totius mundi ”, › Inutile igi- tur fuerit post hæc respondere nos ad Celsi verba quæ sic habent: Quid enim mali est eruditum esse et commentationibus optimis excoluisse ingenium, pru- dentem esse et videri? Quid hæc obstant cognitioni Dei? Annon potius conducunt et adjuvant ad asse- quendam veritatem ? » Non profecto malumn est eru- ditum esse. Imo via est ad virtutem eruditio : quan- quam nec Græcorum sapientes locum inter eruditos darent iis, qui perversa dogmata consectantur. Et commentationibus optimis ingenium excolere, ec- quis infitietur bonum esse? Sed quasnam dicemus optimas esse, nisi quæ veræ sunt et ad virtutem excitant? Bonum quoque est prudentem esse, videri autem minime, contra quod affirmat Celsus. Neque hæc Dei cognitioni ofliciunt : quinetiam ad eam cou- ducunt eruditio, commentationes optimæ et pru- dentia. Et id dicere nobis magis convenit, quam Celso, maxime si ab Epicuro esse convincitur. A mimum est, Christus, e et maxime fidelium ", » sive Tim. 1, 10. | Joan. 11, 2. Meschelius et Spencerus, Philocalia, rectius. Eadem paulo infra habet, male. Infra eadem Philocalia, gius et Basileensis, Herschelius, Spencerus et Philocalia, Paulo infra Philocalia, Hoeschelius et Spencerus, B C D etiam videmus circumforaneos homines, qui in foro circulatorias suas ineptias ostentant, coelum adire virorum prudentium ibique audere sua venditare. At ubicunque adolescentulos, servulos et fatuos collectos animadverterint, eo se ingerunt illorum - que plausum aucupantur. »Vide et in iis quomodo nos calumnietur, facta nostri cum circumforaneis circulatoribus ineptissima in foro fundentibus com- paratione. At que tandem nostra illi sunt in- eptiæ? Aut qui«l simile illis facimus, nos qui lectio- nibus lectionumque explicationibus accendimus ad pietatem erga universorum Deum et ad virtutes ejusdem cum pietate dignitatis, quique abducimus a contemptu Numinis et ab omnibus quæ rectæ rationi contraria sunt? Certe et ipsi philosophi op- taverint tales congregare qui suos de honesto ser- inoues audiant. Quod quidem fecerunt maxime qui- dam e Cynicis, qui publice apud fortuitum audito- rium disserebant. An etiam illos, qui non eruditos colligunt, sed e triviis auditores accersunt, conferent cum circulatoribus ineptissima in foro garrientibus? Sed neque Celsus, neque quisquam eadem sentientium, illis vitio dabit, quod huma- nitatis esse duxerint rudem erudire plebeculam. fert de Menedema Cynico, quod, Erinnydis ornatum indu- tus obambularet, spectatorem se ex inferis pecca- torum advenisse dicens, ut iterum eo descendens, haec ipsa diis, qui ibi sunt, renuntiaret. » SPENCER. Infra Philocalia, (13) ἐφικέσθαι δύναιτο ἀληθείας; » Τὸ μὲν οὖν ἀλη (13) Philocalia, περὶ τοῦ κόσμου παντός. Ibidem (13) Philocalia, μᾶλλον τις ἄν. Alias, μᾶλλον εἰ (14) Philocalia, δεικνύμεθα. Paulo post codd. Re- 50. Jam videanus quæ sequuntur : • Neque (15) Κυνικῶν. Vide Laertium in Diog. Idem re-
εἶτα ὡς μὴ πάντων καλουμένων ὑπὸ τοῦ λόγου φησίν· Ἐχρῆν οὖν ἁπλῶς πάντας καλεῖν, εἴ γε πάντες ἁμαρτάνουσι. Καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω δὲ παρεδείκνυμεν τὸν Ἰησοῦν εἰρηκέναι· Δεῦτε πάντες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς. Πάντες οὖν ἄνθρωποι διὰ τὴν τῆς ἁμαρτίας φύσιν κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι καλοῦνται ἐπὶ τὴν παρὰ τῷ λόγῳ τοῦ θεοῦ ἀνάπαυσιν· ἐξαπέστειλε γὰρ ὁ θεὸς τὸν λόγον αὐτοῦ καὶ ἰάσατο αὐτοὺς καὶ ἐρρύσατο αὐτοὺς ἐκ τῶν διαφθορῶν αὐτῶν. Ἐπεὶ δέ φησι καὶ τό· Τίς οὖν αὕτη ποτὲ ἡ τῶν ἁμαρτωλῶν προτίμησις; καὶ ὅμοια τούτοις ἐπιφέρει, ἀποκρινούμεθα ὅτι καθάπαξ μὲν ἁμαρτωλὸς οὐ προτιμᾶται τοῦ μὴ ἁμαρτωλοῦ· ἔστι δ’ ὅτε ἁμαρτωλὸς συναισθόμενος τῆς ἰδίας ἁμαρτίας καὶ διὰ τοῦτο πρὸς τὸ μετανοεῖν πορευόμενος ἐπὶ τοῖς ἡμαρτημένοις ταπεινὸς προτιμᾶται τοῦ ἔλαττον μὲν νομιζομένου εἶναι ἁμαρτωλοῦ, οὐκ οἰομένου δ’ αὐτὸν ἁμαρτωλὸν ἀλλ’ ἐπαιρομένου ἐπί τισιν, οἷς δοκεῖ συνειδέναι ἑαυτῷ κρείττοσι, καὶ πεφυσιωμένου ἐπ’ αὐτοῖς. Καὶ τοῦτο δηλοῖ τοῖς βουλομένοις εὐγνωμόνως ἐντυγχάνειν τοῖς εὐαγγελίοις ἡ περὶ τοῦ εἰπόντος τελώνου παραβολή·
ὁ Χριστός, ο και μάλιστα πιστῶν, » είτε συνετῶν είτε ἁπλουστέρων, « Καὶ ἱλασμός ἐστι πρὸς τὸν Πα- τέρα περὶ τῶν ἁμαρτιῶν ἡμῶν· οὐ μόνον δὲ περὶ τῶν ἡμετέρων, ἀλλὰ καὶ περὶ ὅλου τοῦ κόσμου (12). Περισσὺν οὖν τὸ θέλειν μετὰ ταῦτα ἀπολογήσασθαι ἡμᾶς πρὸς τὰς Κέλσου λέξεις οὕτως ἐχούσας· « Τί γάρ ἐστιν ἄλλως κακὸν τὸ πεπαιδεῦσθαι, καὶ λόγων τῶν ἀρίστων ἐπιμεμελῆσθαι, καὶ φρόνιμον εἶναί τε καὶ δοκεῖν; Τί δὲ κωλύει τοῦτο πρὸς τὸ γνῶναι Θεόν ; Τί δ' οὐχὶ προύργου μᾶλλον, καὶ δι' οὗ μᾶλλον τις ἂν θῶς πεπαιδεῦσθαι οὐ κακόν· ὁδὸς γὰρ ἐπ' ἀρετήν ἐστιν ἡ παίδευσις· τὸ μέντοιγε ἐν πεπαιδευμένοις ἀριθμεῖν τοὺς ἐσφαλμένα δόγματα έχοντας, οὐδ᾽ οἱ Ελλήνων σοφοί φήσουσι. Πάλιν γ᾽ αὖ τίς οὐκ ἂν ὁμολογήσαι, ὅτι λόγων τῶν ἀρίστων ἐπιμεμελῆσθαι ἀγαθόν ἐστιν; ᾿Αλλὰ τίνας ἐροῦμεν τοὺς ἀρίστους λόγους ἢ τοὺς ἀλη- θεῖς καὶ ἐπ' ἀρετὴν παρακαλοῦντας; Ἀλλὰ καὶ τὸ φρόνιμον εἶναι καλόν ἐστιν· οὐκέτι δὲ τὸ δοκεῖν, ὅπερ εἶπεν ὁ Κέλσος. Καὶ οὐ κωλύει γε πρὸς τὸ γνῶναι Θεόν, ἀλλὰ καὶ συνεργεῖ τὸ πεπαιδεῦσθαι, καὶ λόγων ἀρίστων ἐπιμεμελῆσθαι, καὶ φρόνιμον εἶναι. Καὶ ἡμῖν μᾶλλον πρέπει τοῦτο λέγειν ἢ Κέλσῳ, καὶ μάλι- στα, ἐὰν Επικούρειος ὢν ἐλέγχηται. Ιδωμεν δ' αὐτοῦ καὶ τὰ ἑξῆς οὕτως ἔχοντα· « Αλλ' ὁρῶμεν δήπου καὶ τοὺς ἐν ταῖς ἀγοραῖς ἐπιῤῥητότατα ἐπιδεικνυμένους καὶ ἀγείροντας, εἰς μὲν φρονίμων ἀνδρῶν σύλλογον οὐκ ἄν ποτε παρελθόντας, οὐδ᾽ ἐν τούτοις τὰ ἑαυτῶν κατατολμήσαντας ἐπιδεικνύειν· ἔνθα δ' ἂν ὁρῶσι μειράκια, καὶ οἰκοτρίβων ὄχλον, καὶ ἀνοήτων ἀνθρώπων ὅμιλον, ἐνταῦθα ὠθουμένους σε καὶ καλλωπιζομένους. » Ορα δὴ καὶ ἐν τούτοις τίνα τρόπον ἡμᾶς συκοφαντεῖ, ἐξομοιῶν τοῖς ἐν ταῖς ἀγο ραῖς τὰ ἐπιῤῥητότατα ἐπιδεικνυμένοις καὶ ἀγείρουσι. Ποια δὴ ἐπιῤῥητότατα επιδεικνύμεθα (14); "Η τί τού τους παραπλήσιον πράττομεν, οἱ καὶ δι᾿ ἀναγνωσμά- των καὶ διὰ τῶν εἰς αὐτὰ διηγήσεων προτρέποντες μὲν ἐπὶ τὴν εἰς τὸν Θεὸν τῶν ὅλων εὐσέβειαν καὶ τὰς συνθρόνους ταύτῃ ἀρετάς· ἀποτρέποντες δ᾽ ἀπὸ τοῦ καταφρονεῖν τοῦ Θείου καὶ πάντων τῶν παρὰ τὸν ὀρ θὸν λόγον πραττομένων; Καὶ οἱ φιλόσοφοί γ' ἂν εὔ- ξαιντο ἀγείρειν τοσούτους ἀκροατὰς λόγων ἐπὶ τὸ και λὸν παρακαλούντων; ὅπερ πεποιήκασι μάλιστα τῶν Κυνικών (45) τινες, δημοσία πρὸς τοὺς παρατυγχά νοντας διαλεγόμενοι. "Αρ' οὖν καὶ τούτους, μὴ συνα θροίζοντας μὲν τοὺς νομιζομένους πεπαιδεύσθαι, και λοῦντας δ' ἀπὸ τῆς τριόδου καὶ συνάγοντας ἀκροατάς, φήσουσι παραπλησίους εἶναι τοῖς ἐν ταῖς ἀγοραῖς τὰ ἐπιῤῥητότατα ἐπιδεικνυμένοις καὶ ἀγείρουσιν ; » περισσόν οὖν τὸ θέλημα. περισσὸν οὖν τὸ θέλειν, τῶν ἀρίστων ἐπιμελεῖσθαι. τις ἄν, τῶν ἀρίστων ἐπιμελεῖσθαι. διὰ τῶν εἰς αὐτὰ διηγήσεων. διὰ τῶν εἰς τὰ ἀναγνώσματα διηγήσεων. συνθρόνους ταύτῃ ἀρετάς. Β συνθρόνους ταύτης ἀρετάς. Εριννύος ἀναλαβὼν σχήμα, περιήει λέγων ἐπίσκοπος ἀφίχθαι ἐξ ᾅδου τῶν ἁμαρτανομένων, ὅπως πάλιν κατιών ταῦτα ἀπαγ γέλλοι τοῖς ἐκεῖ δαίμοσιν. • τοὺς μὴ νομιζομένους πεπαιδεῦ. σθαι. CONTRA CELSUM LIB. II!. ingeniosi sint, sive simpliciores; ‹ et propitiatio est apud Patrem pro peccatis nostris, non pro nostris au- tem tantum, sed etiam pro totius mundi ”, › Inutile igi- tur fuerit post hæc respondere nos ad Celsi verba quæ sic habent: Quid enim mali est eruditum esse et commentationibus optimis excoluisse ingenium, pru- dentem esse et videri? Quid hæc obstant cognitioni Dei? Annon potius conducunt et adjuvant ad asse- quendam veritatem ? » Non profecto malumn est eru- ditum esse. Imo via est ad virtutem eruditio : quan- quam nec Græcorum sapientes locum inter eruditos darent iis, qui perversa dogmata consectantur. Et commentationibus optimis ingenium excolere, ec- quis infitietur bonum esse? Sed quasnam dicemus optimas esse, nisi quæ veræ sunt et ad virtutem excitant? Bonum quoque est prudentem esse, videri autem minime, contra quod affirmat Celsus. Neque hæc Dei cognitioni ofliciunt : quinetiam ad eam cou- ducunt eruditio, commentationes optimæ et pru- dentia. Et id dicere nobis magis convenit, quam Celso, maxime si ab Epicuro esse convincitur. A mimum est, Christus, e et maxime fidelium ", » sive Tim. 1, 10. | Joan. 11, 2. Meschelius et Spencerus, Philocalia, rectius. Eadem paulo infra habet, male. Infra eadem Philocalia, gius et Basileensis, Herschelius, Spencerus et Philocalia, Paulo infra Philocalia, Hoeschelius et Spencerus, B C D etiam videmus circumforaneos homines, qui in foro circulatorias suas ineptias ostentant, coelum adire virorum prudentium ibique audere sua venditare. At ubicunque adolescentulos, servulos et fatuos collectos animadverterint, eo se ingerunt illorum - que plausum aucupantur. »Vide et in iis quomodo nos calumnietur, facta nostri cum circumforaneis circulatoribus ineptissima in foro fundentibus com- paratione. At que tandem nostra illi sunt in- eptiæ? Aut qui«l simile illis facimus, nos qui lectio- nibus lectionumque explicationibus accendimus ad pietatem erga universorum Deum et ad virtutes ejusdem cum pietate dignitatis, quique abducimus a contemptu Numinis et ab omnibus quæ rectæ rationi contraria sunt? Certe et ipsi philosophi op- taverint tales congregare qui suos de honesto ser- inoues audiant. Quod quidem fecerunt maxime qui- dam e Cynicis, qui publice apud fortuitum audito- rium disserebant. An etiam illos, qui non eruditos colligunt, sed e triviis auditores accersunt, conferent cum circulatoribus ineptissima in foro garrientibus? Sed neque Celsus, neque quisquam eadem sentientium, illis vitio dabit, quod huma- nitatis esse duxerint rudem erudire plebeculam. fert de Menedema Cynico, quod, Erinnydis ornatum indu- tus obambularet, spectatorem se ex inferis pecca- torum advenisse dicens, ut iterum eo descendens, haec ipsa diis, qui ibi sunt, renuntiaret. » SPENCER. Infra Philocalia, (13) ἐφικέσθαι δύναιτο ἀληθείας; » Τὸ μὲν οὖν ἀλη (13) Philocalia, περὶ τοῦ κόσμου παντός. Ibidem (13) Philocalia, μᾶλλον τις ἄν. Alias, μᾶλλον εἰ (14) Philocalia, δεικνύμεθα. Paulo post codd. Re- 50. Jam videanus quæ sequuntur : • Neque (15) Κυνικῶν. Vide Laertium in Diog. Idem re-
PG 11:1005Ἱλάσθητί μοι τῷ ἁμαρτωλῷ καὶ περὶ τοῦ καυχησαμένου μετά τινος μοχθηροῦ οἰήματος Φαρισαίου καὶ φήσαντος· Εὐχαριστῶ σοι, ὅτι οὐκ εἰμὶ ὡς οἱ λοιποὶ τῶν ἀνθρώπων, ἅρπαγες, ἄδικοι, μοιχοί, ἢ καὶ ὡς οὗτος ὁ τελώνης. Ἐπιφέρει γὰρ ὁ Ἰησοῦς τῷ περὶ ἀμφοτέρων λόγῳ τὸ Κατέβη οὗτος εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ δεδικαιωμένος παρ’ ἐκεῖνον· ὅτι πᾶς ὁ ὑψῶν ἑαυτὸν ταπεινωθήσεται, καὶ πᾶς ὁ ταπεινῶν ἑαυτὸν ὑψωθήσεται. Οὐ βλασφημοῦμεν οὖν τὸν θεὸν οὐδὲ καταψευδόμεθα, διδάσκοντες πάνθ’ ὁντινοῦν συναίσθεσθαι τῆς ἀνθρωπίνης βραχύτητος ὡς πρὸς τὴν τοῦ θεοῦ μεγαλειότητα καὶ ἀεὶ αἰτεῖν ἀπ’ ἐκείνου τὸ ἐνδέον τῇ φύσει ἡμῶν, τοῦ μόνου ἀναπληροῦν τὰ ἐλλιπῆ ἡμῖν δυναμένου. Οἴεται δ’ ὅτι τοιαῦτα εἰς προτροπὴν τῶν ἁμαρτανόντων φαμὲν ὡς μηδένα ἄνδρα τῷ ὄντι χρηστὸν καὶ δίκαιον προσάγεσθαι δυνάμενοι, καὶ ὅτι διὰ τοῦτο τοῖς ἀνοσιωτάτοις καὶ ἐξωλεστάτοις τὰς πύλας ἀνοίγομεν. Ἡμεῖς δέ, εἴ τις κατανοήσαι ἡμῶν εὐγνωμόνως τὸ ἄθροισμα, πλείονας ἔχομεν παραστῆσαι τοὺς οὐκ ἀπὸ χαλεποῦ πάνυ βίου, ἤπερ τοὺς ἀπὸ ἐξωλεστάτων ἁμαρτημάτων ἐπιστρέψαντας.
Αλλ' οὔτε Κέλσος, οὔτε τις τῶν τὰ αὐτὰ (16) φρονούντων ἐγκαλοῦσι τοῖς, κατὰ τὸ φαινόμενον αὐτοῖς φιλάνθρωπον, κινοῦσι λόγους· καὶ πρὸς τοὺς ἰδιωτικούς δήμους. Β ἐγκαλέσουσι τοῖς, ρυζι, κινοῦσι λόγον. Εἰ δ᾽ ἐκεῖνοι οὐκ ἔγκλητοι τοῦτο πράττοντες, ἴδωμεν εἰ μὴ Χριστιανοὶ μᾶλλον καὶ τούτων βέλτιον πλήθη ἐπὶ καλοκαγαθίαν προκαλοῦνται. Οἱ μὲν γὰρ δημοσίᾳ διαλεγόμενοι φιλόσοφοι οὐ φιλοκρινοῦσι τοὺς ἀκούοντας, ἀλλ' ὁ βουλόμενος ἕστηκε καὶ ἀκούει. Χριστιανοί (17) δὲ, κατὰ τὸ δυνατὸν αὐτοῖς, προοπ σανίσαντες τῶν ἀκούειν σφῶν βουλομένων τὰς ψυ χάς, καὶ κατ' ἰδίαν αὐτοῖς προεπάσαντες, ἐπὰν δοκώ σιν αὐτάρκως οἱ ἀκροαταί, πρὶν εἰς τὸ κοινὸν εἰσελ θεῖν, ἐπιδεδωκέναι πρὸς τὸ θέλειν καλῶς βιοῦν· τ) τηνικάδε (18) αὐτοὺς εἰσάγουσιν, ἰδίᾳ μὲν ποιήσαντες τάγμα τῶν ἄρτι ἀρχομένων, καὶ εἰσαγομένων, καὶ οὐδέπω τὸ σύμβολον τοῦ ἀποκεκαθάρθαι ἀνειληφό των· ἕτερον δὲ τὸ τῶν κατὰ τὸ δυνατὸν παραστησάν των ἑαυτῶν τὴν προαίρεσιν, οὐκ ἄλλο τι βούλεσθαι, ἢ τὰ Χριστιανοῖς δοκοῦντα· παρ' οἷς εἰσί τινες τε ταγμέμοι πρὸς τὸ φιλοπευστεῖν τοὺς βίους, καὶ τὰς ἀγωγὰς τῶν προσιόντων, ἵνα τοὺς μὲν τὰ ἐπίῤῥητα πράττοντας ἀποκωλύσωσιν ἥκειν ἐπὶ τὸν κοινὸν αὐ τῶν σύλλογον, τοὺς δὲ μὴ τοιούτους ὅλῃ ψυχῇ ἀποδε χόμενοι, βελτίους οσημέραι κατασκευάζωσιν. Οἷα δ' ἐστὶν αὐτοῖς ἀγωγὴ καὶ περὶ ἁμαρτανόντων, καὶ μάτ λιστα τῶν ἀκολασταινόντων (19), οὓς ἀπελαύνουσι τοῦ κοινοῦ οἱ κατὰ τὸν Κέλσον παραπλήσιοι τοῖς ἐν ταῖς ἀγοραῖς τὰ ἐπιῤῥητότατα ἐπιδεικνυμένοις. Καὶ τὸ μὲν τῶν Πυθαγορείων σεμνὸν διδασκαλείον (20) κενοτάφια τῶν ἀποστάντων τῆς σφῶν φιλοσοφίας κατεσκεύαζε, λογιζόμενον νεκροὺς αὐτοὺς γεγονέναι· οὗτοι δὲ ὡς ἀπολωλότας καὶ τεθνηκότας τῷ Θεῷ τοὺς ὑπ' ἀσελγείας ἤ τινος ἀτόπου νενικημένους, ὡς νε κροὺς πενθοῦσι· καὶ ὡς ἐκ νεκρῶν ἀναστάντας, ἐὰν ἀξιόλογον ἐνδείξωνται (21) μεταβολήν, χρόνῳ πλείονι τῶν κατ' ἀρχὰς εἰσαγομένων ὕστερόν ποτε προσέεν ται· εἰς οὐδεμίαν ἀρχὴν (22) καὶ προστασίαν τῆς λε γομένης Εκκλησίας τοῦ Θεοῦ καταλέγοντες τοὺς φθά σαντας, μετὰ τὸ προσεληλυθέναι τῷ λόγῳ, ἐπταικέναι. οἱ κατὰ τὰ Κέλσον παραπλήσιοι. - διδασκάλιον, διδασκάλιον δίδακτρον, κενοτάφια. ORIGENIS ciunt; videamus annon magis et illis melius ad honestatem provocent Christiani. Illi enim publice verba facientes philosophi, non seligunt auditores, sed astat quisquis vult et audit. Christiani vero ante omnia pertentant quoad licet animas eorum qui ipsos audire cupiunt, et privatim illas infor- mant; atque cum auditores illi, antequam in co- tum admittantur, satis in voluntate honeste viven- di profecisse videntur, tunc tandem illos recipiunt, distinctis ordinibus, altero eorum qui recens in- cceperunt nuperque admissi sunt, necdum symbo- lum purificationis acceperunt; altero eorum, qui pro viribus se comprobarunt id habere propositum, ut nihil velint, nisi quæ Christianis placeant. Hos inter quidam constituti sunt, qui in vitam et mo- res eorum, qui admittuntur, inquirant, ut scele- rum reis interdicant aditu in suum commune con- cilium; illorum autem dissimiles ex animo am- plexi, meliores in singulos dies efficiant. Ea vero est agendi ratio in eos qui peccant et maxime qui libidini se dedunt, ut illos a suo coetu prohibeant. Atque hi sunt, quos ait Celsus esse similes circu- latoribus inepte in foro nugantibus. Ac Pythago- reorum quidem veneranda schola, mortuos repu- Lans suæ doctrinæ desertores, illis construebat cenotaphia : similiter Christiani ut perditos et Deo mortuos lugent eos qui libidine aut quovis alio crimine dejecti sunt; eosdem vero quasi e mortuis excitatos ducunt, si eam morum mutationem fece- rint, cujus ratio haberi debeat; tardius tamen ad- mittuntur quam qui primo recipiuntur : et quia post professam religionem lapsi sunt, ab omni postbac dignitate et præfectura in Ecclesia Dei arcentur. Ibidem Philoe., etc., et paulo eteque dicta sunt ab Origene at plenius intelliges, si legas Justinum in fine Apologiæ secundæ, et Ter- tullianum, cap. Apolog. SPENCER. C accedit. Idem epist. (2, ad Pomponium, de virgi- nibus Et idcirco consulte et cum vigore fecisti, frater charissime, abstinendo diaconum, qui cum virgine sæpe mansit: sed et cæteros, qui cum vir- ginibus dormire consueverunt. Quod si pœniten- tiani hujus illiciti concubitus sui egerint, et a se invicem recesserint: inspiciantur interim virgines ab Tertull., lib. u Ad uxorem, cap. : « Haec cum ita sint, fideles, gentilium matrimonia subeuntes, stupri reos esse constat, el arcendos ab omni com- municatione fraternitatis, ex litteris Apostoli dicen- tis, cum ejusmodi nec cibum quidem sumendumn. › Idem in libro De pudicitia, cap. 4: ldeo penes nos occulta quoque conjunctiones, id est, non prius apud Ecclesiam professæ, juxta mochiam et forni - cationem judicari periclitantur. Nec inde consertæ obtentu matrimonii crimen cludant. Reliquas au- tem libidinum furias impias et in corpora et in sexus, ultra jura nature, non modo limine, verum omni Ecclesiæ tecto submovemus; quia non sunt delicta, sed monstra. » Idem, in Apolog., cap. ; Cyprian. epist. 58, ad Caldonium, Herculanum, de Felicissimo abstinendo: Ut abstentum se a nobis sciat; quando ad fraudes ejus et rapinas, quas di- lucida veritate cognovimus, adulterii etiam crimen mittantur. Hac tamen interminatione, ut si ad eos- dem masculos postmodum reversæ fuerint, aut si cum iisdem in una domo, et sub eodem tecto, simul habitaverint, graviore censura ejiciantur, nec in Ecclesiam postmodum facile recipiantur. Si au- tem de eis aliqua corrupta fuerit deprehensa, agat poenitentiam plenam: quia quæ hoc crimen admi- sit, non mariti, sed Christi, adultera est; et ideo, aestimalo justo tempore, postea, exhomologesi fa- cla, ad Ecclesiam redeat, etc. SPENCER. Infra Philocalin, alias male nam idem est quod premium nempe quod magistro doctrinae nomine redditur. Mox Vide adnotationes ad lib. n, num. 12. 51. At si minime culpandi sunt illi qui id fa- A (16) Philocalia, τὰ αὐτά, recte. Alias, ταῦτα. (17) Χριστιανοὶ δέ, elc. Hæc articulatim distin- (18) Philoclia, τατηνικαῦτα. (13) Kal uditora vor axorótur, etc. Dobs, tricibus diligenter; et, si virgines inventa (20) Διδασκαλεῖον. Sic recte omnino Philocalia; (21) Cod. Regius et Basileensis, ἐπιδείξωνται. (22) Εἰς οὐδεμίαν αρχήν, etc. Cypr. epist. 65, onl
Καὶ γὰρ πεφύκασιν οἱ τὰ κρείττονα ἑαυτοῖς συνεγνωκότες, εὐχόμενοι ἀληθῆ εἶναι τὰ κηρυσσόμενα περὶ τῆς ὑπὸ θεοῦ τοῖς κρείττοσιν ἀμοιβῆς, ἑτοιμότερον συγκατατίθεσθαι τοῖς λεγομένοις παρὰ τοὺς πάνυ μοχθηρῶς βεβιωκότας, ἀπ’ αὐτοῦ τοῦ συνειδότος κωλυομένους παραδέξασθαι ὅτι κολασθήσονται ὑπὸ τοῦ ἐπὶ πᾶσι δικαστοῦ κολάσει, ἥτις πρέποι ἂν τῷ τὰ τοσαῦτα ἡμαρτηκότι καὶ οὐ παρὰ τὸν ὀρθὸν λόγον προσάγοιτο ὑπὸ τοῦ ἐπὶ πᾶσι δικαστοῦ. Ἔσθ’ ὅτε δὲ κἂν πάνυ ἐξώλεις παραδέξασθαι βούλωνται τὸν λόγον τὸν περὶ κολάσεως διὰ τὴν ἐπὶ τῇ μετανοίᾳ ἐλπίδα, κωλύονται ἀπὸ τῆς πρὸς τὸ ἁμαρτάνειν συνηθείας, ὡσπερεὶ δευσοποιηθέντες ἀπὸ τῆς κακίας καὶ μηκέτι δυνάμενοι ἀπ’ αὐτῆς ἀποστῆναι εὐχερῶς ἐπὶ τὸν καθεστηκότα καὶ τὸν κατὰ τὸν ὀρθὸν λόγον βίον. Τοῦτο δὲ καὶ ὁ Κέλσος ἐννοήσας οὐκ οἶδ’ ὅπως λέγει ἐν τοῖς ἑξῆς τοιαῦτα· Καὶ μὴν παντί που δῆλον ὅτι τοὺς μὲν ἁμαρτάνειν πεφυκότας τε καὶ εἰθιςμένους οὐδεὶς ἂν οὐδὲ κολάζων πάντῃ μεταβάλοι, μήτι γε ἐλεῶν· φύσιν γὰρ ἀμεῖψαι τελέως παγχάλεπον· οἱ δ’ ἀναμάρτητοι βελτίους κοινωνοὶ βίου.
Αλλ' οὔτε Κέλσος, οὔτε τις τῶν τὰ αὐτὰ (16) φρονούντων ἐγκαλοῦσι τοῖς, κατὰ τὸ φαινόμενον αὐτοῖς φιλάνθρωπον, κινοῦσι λόγους· καὶ πρὸς τοὺς ἰδιωτικούς δήμους. Β ἐγκαλέσουσι τοῖς, ρυζι, κινοῦσι λόγον. Εἰ δ᾽ ἐκεῖνοι οὐκ ἔγκλητοι τοῦτο πράττοντες, ἴδωμεν εἰ μὴ Χριστιανοὶ μᾶλλον καὶ τούτων βέλτιον πλήθη ἐπὶ καλοκαγαθίαν προκαλοῦνται. Οἱ μὲν γὰρ δημοσίᾳ διαλεγόμενοι φιλόσοφοι οὐ φιλοκρινοῦσι τοὺς ἀκούοντας, ἀλλ' ὁ βουλόμενος ἕστηκε καὶ ἀκούει. Χριστιανοί (17) δὲ, κατὰ τὸ δυνατὸν αὐτοῖς, προοπ σανίσαντες τῶν ἀκούειν σφῶν βουλομένων τὰς ψυ χάς, καὶ κατ' ἰδίαν αὐτοῖς προεπάσαντες, ἐπὰν δοκώ σιν αὐτάρκως οἱ ἀκροαταί, πρὶν εἰς τὸ κοινὸν εἰσελ θεῖν, ἐπιδεδωκέναι πρὸς τὸ θέλειν καλῶς βιοῦν· τ) τηνικάδε (18) αὐτοὺς εἰσάγουσιν, ἰδίᾳ μὲν ποιήσαντες τάγμα τῶν ἄρτι ἀρχομένων, καὶ εἰσαγομένων, καὶ οὐδέπω τὸ σύμβολον τοῦ ἀποκεκαθάρθαι ἀνειληφό των· ἕτερον δὲ τὸ τῶν κατὰ τὸ δυνατὸν παραστησάν των ἑαυτῶν τὴν προαίρεσιν, οὐκ ἄλλο τι βούλεσθαι, ἢ τὰ Χριστιανοῖς δοκοῦντα· παρ' οἷς εἰσί τινες τε ταγμέμοι πρὸς τὸ φιλοπευστεῖν τοὺς βίους, καὶ τὰς ἀγωγὰς τῶν προσιόντων, ἵνα τοὺς μὲν τὰ ἐπίῤῥητα πράττοντας ἀποκωλύσωσιν ἥκειν ἐπὶ τὸν κοινὸν αὐ τῶν σύλλογον, τοὺς δὲ μὴ τοιούτους ὅλῃ ψυχῇ ἀποδε χόμενοι, βελτίους οσημέραι κατασκευάζωσιν. Οἷα δ' ἐστὶν αὐτοῖς ἀγωγὴ καὶ περὶ ἁμαρτανόντων, καὶ μάτ λιστα τῶν ἀκολασταινόντων (19), οὓς ἀπελαύνουσι τοῦ κοινοῦ οἱ κατὰ τὸν Κέλσον παραπλήσιοι τοῖς ἐν ταῖς ἀγοραῖς τὰ ἐπιῤῥητότατα ἐπιδεικνυμένοις. Καὶ τὸ μὲν τῶν Πυθαγορείων σεμνὸν διδασκαλείον (20) κενοτάφια τῶν ἀποστάντων τῆς σφῶν φιλοσοφίας κατεσκεύαζε, λογιζόμενον νεκροὺς αὐτοὺς γεγονέναι· οὗτοι δὲ ὡς ἀπολωλότας καὶ τεθνηκότας τῷ Θεῷ τοὺς ὑπ' ἀσελγείας ἤ τινος ἀτόπου νενικημένους, ὡς νε κροὺς πενθοῦσι· καὶ ὡς ἐκ νεκρῶν ἀναστάντας, ἐὰν ἀξιόλογον ἐνδείξωνται (21) μεταβολήν, χρόνῳ πλείονι τῶν κατ' ἀρχὰς εἰσαγομένων ὕστερόν ποτε προσέεν ται· εἰς οὐδεμίαν ἀρχὴν (22) καὶ προστασίαν τῆς λε γομένης Εκκλησίας τοῦ Θεοῦ καταλέγοντες τοὺς φθά σαντας, μετὰ τὸ προσεληλυθέναι τῷ λόγῳ, ἐπταικέναι. οἱ κατὰ τὰ Κέλσον παραπλήσιοι. - διδασκάλιον, διδασκάλιον δίδακτρον, κενοτάφια. ORIGENIS ciunt; videamus annon magis et illis melius ad honestatem provocent Christiani. Illi enim publice verba facientes philosophi, non seligunt auditores, sed astat quisquis vult et audit. Christiani vero ante omnia pertentant quoad licet animas eorum qui ipsos audire cupiunt, et privatim illas infor- mant; atque cum auditores illi, antequam in co- tum admittantur, satis in voluntate honeste viven- di profecisse videntur, tunc tandem illos recipiunt, distinctis ordinibus, altero eorum qui recens in- cceperunt nuperque admissi sunt, necdum symbo- lum purificationis acceperunt; altero eorum, qui pro viribus se comprobarunt id habere propositum, ut nihil velint, nisi quæ Christianis placeant. Hos inter quidam constituti sunt, qui in vitam et mo- res eorum, qui admittuntur, inquirant, ut scele- rum reis interdicant aditu in suum commune con- cilium; illorum autem dissimiles ex animo am- plexi, meliores in singulos dies efficiant. Ea vero est agendi ratio in eos qui peccant et maxime qui libidini se dedunt, ut illos a suo coetu prohibeant. Atque hi sunt, quos ait Celsus esse similes circu- latoribus inepte in foro nugantibus. Ac Pythago- reorum quidem veneranda schola, mortuos repu- Lans suæ doctrinæ desertores, illis construebat cenotaphia : similiter Christiani ut perditos et Deo mortuos lugent eos qui libidine aut quovis alio crimine dejecti sunt; eosdem vero quasi e mortuis excitatos ducunt, si eam morum mutationem fece- rint, cujus ratio haberi debeat; tardius tamen ad- mittuntur quam qui primo recipiuntur : et quia post professam religionem lapsi sunt, ab omni postbac dignitate et præfectura in Ecclesia Dei arcentur. Ibidem Philoe., etc., et paulo eteque dicta sunt ab Origene at plenius intelliges, si legas Justinum in fine Apologiæ secundæ, et Ter- tullianum, cap. Apolog. SPENCER. C accedit. Idem epist. (2, ad Pomponium, de virgi- nibus Et idcirco consulte et cum vigore fecisti, frater charissime, abstinendo diaconum, qui cum virgine sæpe mansit: sed et cæteros, qui cum vir- ginibus dormire consueverunt. Quod si pœniten- tiani hujus illiciti concubitus sui egerint, et a se invicem recesserint: inspiciantur interim virgines ab Tertull., lib. u Ad uxorem, cap. : « Haec cum ita sint, fideles, gentilium matrimonia subeuntes, stupri reos esse constat, el arcendos ab omni com- municatione fraternitatis, ex litteris Apostoli dicen- tis, cum ejusmodi nec cibum quidem sumendumn. › Idem in libro De pudicitia, cap. 4: ldeo penes nos occulta quoque conjunctiones, id est, non prius apud Ecclesiam professæ, juxta mochiam et forni - cationem judicari periclitantur. Nec inde consertæ obtentu matrimonii crimen cludant. Reliquas au- tem libidinum furias impias et in corpora et in sexus, ultra jura nature, non modo limine, verum omni Ecclesiæ tecto submovemus; quia non sunt delicta, sed monstra. » Idem, in Apolog., cap. ; Cyprian. epist. 58, ad Caldonium, Herculanum, de Felicissimo abstinendo: Ut abstentum se a nobis sciat; quando ad fraudes ejus et rapinas, quas di- lucida veritate cognovimus, adulterii etiam crimen mittantur. Hac tamen interminatione, ut si ad eos- dem masculos postmodum reversæ fuerint, aut si cum iisdem in una domo, et sub eodem tecto, simul habitaverint, graviore censura ejiciantur, nec in Ecclesiam postmodum facile recipiantur. Si au- tem de eis aliqua corrupta fuerit deprehensa, agat poenitentiam plenam: quia quæ hoc crimen admi- sit, non mariti, sed Christi, adultera est; et ideo, aestimalo justo tempore, postea, exhomologesi fa- cla, ad Ecclesiam redeat, etc. SPENCER. Infra Philocalin, alias male nam idem est quod premium nempe quod magistro doctrinae nomine redditur. Mox Vide adnotationes ad lib. n, num. 12. 51. At si minime culpandi sunt illi qui id fa- A (16) Philocalia, τὰ αὐτά, recte. Alias, ταῦτα. (17) Χριστιανοὶ δέ, elc. Hæc articulatim distin- (18) Philoclia, τατηνικαῦτα. (13) Kal uditora vor axorótur, etc. Dobs, tricibus diligenter; et, si virgines inventa (20) Διδασκαλεῖον. Sic recte omnino Philocalia; (21) Cod. Regius et Basileensis, ἐπιδείξωνται. (22) Εἰς οὐδεμίαν αρχήν, etc. Cypr. epist. 65, onl
Καὶ ἐν τούτοις δ’ ὁ Κέλσος πάνυ μοι ἐσφάλθαι δοκεῖ, μὴ διδοὺς τοῖς ἁμαρτάνειν πεφυκόσι καὶ τοῦτο πράττειν εἰθισμένοις τὴν παντελῆ μεταβολήν, ὅστις οὐδ’ ἀπὸ κολάσεων αὐτοὺς οἴεται θεραπεύεσθαι. Σαφῶς γὰρ φαίνεται ὅτι πάντες μὲν ἄνθρωποι πρὸς τὸ ἁμαρτάνειν πεφύκαμεν, ἔνιοι δὲ οὐ μόνον πεφύκασιν ἀλλὰ καὶ εἰθισμένοι εἰσὶν ἁμαρτάνειν· ἀλλ’ οὐ πάντες ἄνθρωποι ἀπαράδεκτοί εἰσι τῆς παντελοῦς μεταβολῆς. Εἰσὶ γὰρ καὶ κατὰ πᾶσαν φιλοσοφίας αἵρεσιν καὶ κατὰ τὸν θεῖον λόγον οἱ τοσοῦτον μεταβεβληκέναι ἱστορούμενοι, ὥστε αὐτοὺς ἐκκεῖσθαι παράδειγμα τοῦ ἀρίστου βίου. Καὶ φέρουσί τινες ἡρώων μὲν τὸν Ἡρακλέα καὶ τὸν Ὀδυσσέα, τῶν δ’ ὕστερον τὸν Σωκράτην, τῶν δὲ χθὲς καὶ πρώην γεγονότων τὸν Μουσώνιον. Οὐ μόνον οὖν καθ’ ἡμᾶς ἐψεύσατο ὁ Κέλσος εἰπὼν παντί που δῆλον εἶναι τοὺς ἁμαρτάνειν πεφυκότας καὶ εἰθισμένους ὑπ’ οὐδενὸς ἂν οὐδὲ κολαζομένους πάντῃ ἀχθῆναι πρὸς τὴν εἰς τὸ βέλτιον μεταβολήν, ἀλλὰ καὶ κατὰ τοὺς γενναίως φιλοσοφήσαντας καὶ μὴ ἀπογνόντας τὴν τῆς ἀρετῆς ἀνάληψιν εἶναι δυνατὸν τοῖς ἀνθρώποις.
Αλλ' οὔτε Κέλσος, οὔτε τις τῶν τὰ αὐτὰ (16) φρονούντων ἐγκαλοῦσι τοῖς, κατὰ τὸ φαινόμενον αὐτοῖς φιλάνθρωπον, κινοῦσι λόγους· καὶ πρὸς τοὺς ἰδιωτικούς δήμους. Β ἐγκαλέσουσι τοῖς, ρυζι, κινοῦσι λόγον. Εἰ δ᾽ ἐκεῖνοι οὐκ ἔγκλητοι τοῦτο πράττοντες, ἴδωμεν εἰ μὴ Χριστιανοὶ μᾶλλον καὶ τούτων βέλτιον πλήθη ἐπὶ καλοκαγαθίαν προκαλοῦνται. Οἱ μὲν γὰρ δημοσίᾳ διαλεγόμενοι φιλόσοφοι οὐ φιλοκρινοῦσι τοὺς ἀκούοντας, ἀλλ' ὁ βουλόμενος ἕστηκε καὶ ἀκούει. Χριστιανοί (17) δὲ, κατὰ τὸ δυνατὸν αὐτοῖς, προοπ σανίσαντες τῶν ἀκούειν σφῶν βουλομένων τὰς ψυ χάς, καὶ κατ' ἰδίαν αὐτοῖς προεπάσαντες, ἐπὰν δοκώ σιν αὐτάρκως οἱ ἀκροαταί, πρὶν εἰς τὸ κοινὸν εἰσελ θεῖν, ἐπιδεδωκέναι πρὸς τὸ θέλειν καλῶς βιοῦν· τ) τηνικάδε (18) αὐτοὺς εἰσάγουσιν, ἰδίᾳ μὲν ποιήσαντες τάγμα τῶν ἄρτι ἀρχομένων, καὶ εἰσαγομένων, καὶ οὐδέπω τὸ σύμβολον τοῦ ἀποκεκαθάρθαι ἀνειληφό των· ἕτερον δὲ τὸ τῶν κατὰ τὸ δυνατὸν παραστησάν των ἑαυτῶν τὴν προαίρεσιν, οὐκ ἄλλο τι βούλεσθαι, ἢ τὰ Χριστιανοῖς δοκοῦντα· παρ' οἷς εἰσί τινες τε ταγμέμοι πρὸς τὸ φιλοπευστεῖν τοὺς βίους, καὶ τὰς ἀγωγὰς τῶν προσιόντων, ἵνα τοὺς μὲν τὰ ἐπίῤῥητα πράττοντας ἀποκωλύσωσιν ἥκειν ἐπὶ τὸν κοινὸν αὐ τῶν σύλλογον, τοὺς δὲ μὴ τοιούτους ὅλῃ ψυχῇ ἀποδε χόμενοι, βελτίους οσημέραι κατασκευάζωσιν. Οἷα δ' ἐστὶν αὐτοῖς ἀγωγὴ καὶ περὶ ἁμαρτανόντων, καὶ μάτ λιστα τῶν ἀκολασταινόντων (19), οὓς ἀπελαύνουσι τοῦ κοινοῦ οἱ κατὰ τὸν Κέλσον παραπλήσιοι τοῖς ἐν ταῖς ἀγοραῖς τὰ ἐπιῤῥητότατα ἐπιδεικνυμένοις. Καὶ τὸ μὲν τῶν Πυθαγορείων σεμνὸν διδασκαλείον (20) κενοτάφια τῶν ἀποστάντων τῆς σφῶν φιλοσοφίας κατεσκεύαζε, λογιζόμενον νεκροὺς αὐτοὺς γεγονέναι· οὗτοι δὲ ὡς ἀπολωλότας καὶ τεθνηκότας τῷ Θεῷ τοὺς ὑπ' ἀσελγείας ἤ τινος ἀτόπου νενικημένους, ὡς νε κροὺς πενθοῦσι· καὶ ὡς ἐκ νεκρῶν ἀναστάντας, ἐὰν ἀξιόλογον ἐνδείξωνται (21) μεταβολήν, χρόνῳ πλείονι τῶν κατ' ἀρχὰς εἰσαγομένων ὕστερόν ποτε προσέεν ται· εἰς οὐδεμίαν ἀρχὴν (22) καὶ προστασίαν τῆς λε γομένης Εκκλησίας τοῦ Θεοῦ καταλέγοντες τοὺς φθά σαντας, μετὰ τὸ προσεληλυθέναι τῷ λόγῳ, ἐπταικέναι. οἱ κατὰ τὰ Κέλσον παραπλήσιοι. - διδασκάλιον, διδασκάλιον δίδακτρον, κενοτάφια. ORIGENIS ciunt; videamus annon magis et illis melius ad honestatem provocent Christiani. Illi enim publice verba facientes philosophi, non seligunt auditores, sed astat quisquis vult et audit. Christiani vero ante omnia pertentant quoad licet animas eorum qui ipsos audire cupiunt, et privatim illas infor- mant; atque cum auditores illi, antequam in co- tum admittantur, satis in voluntate honeste viven- di profecisse videntur, tunc tandem illos recipiunt, distinctis ordinibus, altero eorum qui recens in- cceperunt nuperque admissi sunt, necdum symbo- lum purificationis acceperunt; altero eorum, qui pro viribus se comprobarunt id habere propositum, ut nihil velint, nisi quæ Christianis placeant. Hos inter quidam constituti sunt, qui in vitam et mo- res eorum, qui admittuntur, inquirant, ut scele- rum reis interdicant aditu in suum commune con- cilium; illorum autem dissimiles ex animo am- plexi, meliores in singulos dies efficiant. Ea vero est agendi ratio in eos qui peccant et maxime qui libidini se dedunt, ut illos a suo coetu prohibeant. Atque hi sunt, quos ait Celsus esse similes circu- latoribus inepte in foro nugantibus. Ac Pythago- reorum quidem veneranda schola, mortuos repu- Lans suæ doctrinæ desertores, illis construebat cenotaphia : similiter Christiani ut perditos et Deo mortuos lugent eos qui libidine aut quovis alio crimine dejecti sunt; eosdem vero quasi e mortuis excitatos ducunt, si eam morum mutationem fece- rint, cujus ratio haberi debeat; tardius tamen ad- mittuntur quam qui primo recipiuntur : et quia post professam religionem lapsi sunt, ab omni postbac dignitate et præfectura in Ecclesia Dei arcentur. Ibidem Philoe., etc., et paulo eteque dicta sunt ab Origene at plenius intelliges, si legas Justinum in fine Apologiæ secundæ, et Ter- tullianum, cap. Apolog. SPENCER. C accedit. Idem epist. (2, ad Pomponium, de virgi- nibus Et idcirco consulte et cum vigore fecisti, frater charissime, abstinendo diaconum, qui cum virgine sæpe mansit: sed et cæteros, qui cum vir- ginibus dormire consueverunt. Quod si pœniten- tiani hujus illiciti concubitus sui egerint, et a se invicem recesserint: inspiciantur interim virgines ab Tertull., lib. u Ad uxorem, cap. : « Haec cum ita sint, fideles, gentilium matrimonia subeuntes, stupri reos esse constat, el arcendos ab omni com- municatione fraternitatis, ex litteris Apostoli dicen- tis, cum ejusmodi nec cibum quidem sumendumn. › Idem in libro De pudicitia, cap. 4: ldeo penes nos occulta quoque conjunctiones, id est, non prius apud Ecclesiam professæ, juxta mochiam et forni - cationem judicari periclitantur. Nec inde consertæ obtentu matrimonii crimen cludant. Reliquas au- tem libidinum furias impias et in corpora et in sexus, ultra jura nature, non modo limine, verum omni Ecclesiæ tecto submovemus; quia non sunt delicta, sed monstra. » Idem, in Apolog., cap. ; Cyprian. epist. 58, ad Caldonium, Herculanum, de Felicissimo abstinendo: Ut abstentum se a nobis sciat; quando ad fraudes ejus et rapinas, quas di- lucida veritate cognovimus, adulterii etiam crimen mittantur. Hac tamen interminatione, ut si ad eos- dem masculos postmodum reversæ fuerint, aut si cum iisdem in una domo, et sub eodem tecto, simul habitaverint, graviore censura ejiciantur, nec in Ecclesiam postmodum facile recipiantur. Si au- tem de eis aliqua corrupta fuerit deprehensa, agat poenitentiam plenam: quia quæ hoc crimen admi- sit, non mariti, sed Christi, adultera est; et ideo, aestimalo justo tempore, postea, exhomologesi fa- cla, ad Ecclesiam redeat, etc. SPENCER. Infra Philocalin, alias male nam idem est quod premium nempe quod magistro doctrinae nomine redditur. Mox Vide adnotationes ad lib. n, num. 12. 51. At si minime culpandi sunt illi qui id fa- A (16) Philocalia, τὰ αὐτά, recte. Alias, ταῦτα. (17) Χριστιανοὶ δέ, elc. Hæc articulatim distin- (18) Philoclia, τατηνικαῦτα. (13) Kal uditora vor axorótur, etc. Dobs, tricibus diligenter; et, si virgines inventa (20) Διδασκαλεῖον. Sic recte omnino Philocalia; (21) Cod. Regius et Basileensis, ἐπιδείξωνται. (22) Εἰς οὐδεμίαν αρχήν, etc. Cypr. epist. 65, onl
PG 11:1007Ἀλλ’ εἰ καὶ μὴ μετὰ ἀκριβείας ὅπερ ἐβούλετο παρέστησεν, οὐδὲν ἧττον εὐγνωμόνως αὐτοῦ ἀκούοντες καὶ οὕτως αὐτὸν ἐλέγξομεν οὐχ ὑγιῶς λέγοντα. Εἶπε μὲν γάρ· Τοὺς πεφυκότας ἁμαρτάνειν καὶ εἰθισμένους οὐδεὶς ἂν οὐδὲ κολάζων πάντῃ μεταβάλοι· καὶ τὸ ἐξακουόμενον ἀπὸ τῆς λέξεως ὡς δυνατὸν ἡμῖν ἀνετρέψαμεν. Εἰκὸς δ’ αὐτὸν τοιοῦτον βούλεσθαι δηλοῦν, ὅτι τοὺς πρὸς τὰ τοιάδε ἁμαρτήματα καὶ γινόμενα ὑπὸ τῶν ἐξωλεςτάτων οὐ μόνον πεφυκότας ἀλλὰ καὶ εἰθισμένους οὐδεὶς ἂν οὐδὲ κολάζων πάντῃ μεταβάλοι. Καὶ τοῦτο δὲ ψεῦδος ἀπὸ τῆς περί τινων φιλοσοφησάντων ἱστορίας ἀποδείκνυται. Τίς γὰρ ἀνθρώπων οὐκ ἂν ἐν τοῖς ἐξωλεστάτοις τάσσοι τὸν ὅπως ποτὲ ὑπομείναντα εἶξαι δεσπότῃ, ἐπὶ τέγους αὐτὸν ἱστάντι, ἵνα πάντα τὸν θέλοντα αὐτὸν καταισχύνειν παραδέξηται; Τοιαῦτα δὲ περὶ τοῦ Φαίδωνος ἱστορεῖται. Τίς δὲ τὸν μετὰ αὐλητρίδος καὶ κωμαστῶν τῶν συνασωτευσαμένων εἰσβαλόντα εἰς τὴν τοῦ σεμνοτάτου Ξενοκράτους διατριβήν, ἵν’ ἐνυβρίσῃ ἄνδρα, ὃν καὶ οἱ ἑταῖροι ἐθαύμαζον, οὐ φήσει πάντων μιαρώτατον εἶναι ἀνθρώπων;
PG 11:1009Ἀλλ’ ὅμως ἴσχυσε λόγος καὶ τούτους ἐπιστρέψας ποιῆσαι ἐπὶ τοσοῦτον διαβεβηκέναι ἐν φιλοσοφίᾳ, ὥστε τὸν μὲν ὑπὸ Πλάτωνος κριθῆναι ἄξιον τοῦ τὸν περὶ τῆς ἀθανασίας διεξοδεῦσαι Σωκράτους λόγον καὶ τὴν ἐν τῷ δεσμωτηρίῳ εὐτονίαν αὐτοῦ παραστῆσαι, οὐ φροντίσαντος τοῦ κωνείου ἀλλ’ ἀδεῶς καὶ μετὰ πάσης γαλήνης τῆς ἐν τῇ ψυχῇ διεξοδεύσαντος τοσαῦτα καὶ τηλικαῦτα, οἷς μόγις παρακολουθεῖν καὶ οἱ πάνυ καθεστηκότες καὶ ὑπὸ μηδεμιᾶς ἐνοχλούμενοι περιστάσεως δύνανται· τὸν δὲ Πολέμωνα, ἐξ ἀσώτου γενόμενον σωφρονέστατον, διαδέξασθαι τὴν τοῦ διαβοήτου ἐπὶ σεμνότητι Ξενοκράτους διατριβήν. Οὐκ ἄρα ἀληθεύει Κέλσος λέγων τοὺς πεφυκότας ἁμαρτάνειν καὶ εἰθισμένους οὐδεὶς ἂν οὐδὲ κολάζων πάντῃ μεταβάλοι. Ἀλλὰ τὴν μὲν τάξιν καὶ σύνθεσιν καὶ φράσιν τῶν ἀπὸ φιλοσοφίας λόγων τοιαῦτα εἰς τοὺς προειρημένους πεποιηκέναι, καὶ ἄλλους κακῶς βεβιωκότας, οὐ πάνυ τι θαυμαστόν.
Α εἰς μὲν φρονίμων ἀνδρῶν σύλλογον οὐκ ἄν ποτε λεχ- καὶ ψευδόμενος, καὶ ψευδομένως. ὁμολογοῦμεν δὲ πάντες θέλειν παιδεύεσθαι, πάντες πάντας. ἀφρονέστερος, ἐκκλινάτω πρὸς μέ καὶ τοῖς ἐνδεέσι δὲ φρενῶν παρακελεύομαι. προεκαλούντο. Ζάμ. Λέγουσι δέ τινες, ὡς ὁ Ζάμολξις ἐδούλευσε Πυθαγόρα Μνησάρχου Σαμίῳ, καὶ ἐλευθερωθεὶς ταῦτα ἐσοφίζετο. ᾿Αλλὰ πολὺ πρότερος δοκεί δ' άμολξις Πυθαγόρου γενέσθαι. « θήσεσθαι; ἔνθα δ' ἂν ὁρῶσι μειράκια, καὶ οἰκοτρί βων ὄχλον, καὶ ἀνθρώπων ἀνοήτων όμιλον, ἐνταῦθα τὰ θεῖα καὶ σεμνὰ φέρειν εἰς μέσον, καὶ παρὰ τοῖς τοιούτοις περὶ αὐτῶν ἐγκαλλωπίζεσθαι; Αλλά σε φὲς τῷ ἐξετάζοντι ὅλον τὸ βούλημα τῶν ἡμετέρων γραμμάτων, ὅτι ἀπεχθόμενος (29) ὁμοίως τοῖς ἴδιω τικοῖς δήμοις ὁ Κέλσος πρὸς τὸ Χριστιανῶν γένος τὰ τοιαῦτα ἀνεξετάστως καταψευδόμενος (30) λέγει. Ομολογοῦμεν δὲ πάντας ἐθέλειν παιδεῦσαι τῷ τοῦ Θεοῦ, κἂν μὴ βούληται Κέλσος, λόγῳ, ὥστε καὶ με ρακίοις μεταδιδόναι τῆς ἁρμοζούσης αὐτοῖς προτρο πῆς, καὶ οἰκότριψιν ὑποδεικνύναι, πῶς ἐλεύθερο ἀναλαβόντες φρόνημα, εξευγενισθεῖεν ὑπὸ τοῦ λόγου. Οἱ δὲ παρ᾽ ἡμῖν πρεσβεύοντες τὸν Χριστιανισμὸν ἱκανῶς φασιν ὀφειλέται εἶναι Ελλησι καὶ βαρβάρους, σοφοῖς καὶ ἀνοήτοις, (οὐ γὰρ ἀρνοῦνται τὸ καὶ ἀκή- των δεῖν τὰς ψυχὰς θεραπεύειν)· ἵν᾽, ὅση δύναμη, ἀποτιθέμενοι τὴν ἄγνοιαν ἐπὶ τὸ συνετώτερον σπεύ δωσιν, ἀκούοντες καὶ Σολομῶντος λέγοντος. « Οἱ δὲ ἄφρονες ἔνθεσθε καρδίαν, καὶ ὅς ἐστιν ὑμῶν ἀφρονέ- στατος, ἐκκλινάτω πρός με· › ἐνδεέσι δὲ φρενών παρακελεύεται (51) λέγουσα ἡ σοφία· « Ελθετε, φάσ γετε τὸν ἐμὸν ἄρτον, καὶ πίετε οἶνον, ὃν ἐκέρασα ὑμῖν· ἀπολείπετε ἀφροσύνην, ἵνα ζήσητε, καὶ κατορ θώσατε σύνεσιν ἐν γνώσει. » Εἴποιμι δ᾽ ἂν καὶ ταῦτα, διὰ τὰ ἐγκείμενα, πρὸς τὸν Κέλσου λόγον "Αρα α φιλοσοφοῦντες οὐ προκαλοῦνται (52) μειράκια ἐπὶ τὴν ἀκρόασιν ; Καὶ τοὺς ἀπὸ κακίστου βίου νέους οὐ παρακαλοῦσιν ἐπὶ τὰ βελτίονα ; Τί δὲ τοὺς οἰκότριβας οὐ βούλονται φιλοσοφεῖν ; Η καὶ ἡμεῖς μέλλομεν ἔγχα λεῖν φιλοσόφοις οἰκότριβας ἐπ' ἀρετὴν προτρεψαμέ νοις, Πυθαγόρᾳ μὲν τὸν Ζάμολξιν (33), Ζήνων: δὲ τὸν Περσαίον (34), καὶ χθὲς καὶ πρώην τοῖς προτρεψαμέν νοις Επίκτητον (35) ἐπὶ τὸ φιλοσοφείν ; "Η ὑμῖν μὲν, ὦ Ἕλληνες, Εξεστι μειράκια καὶ οἰκότριβας, καὶ ἀνοήτους ἀνθρώπους ἐπὶ φιλοσοφίαν καλεῖν, ἡμεῖς δὲ τοῦτο ποιοῦντες, οὐ φιλανθρώπως αὐτὸ πράττομεν, τῇ ἀπὸ τοῦ λόγου ἰατρικῇ πᾶσαν λογικὴν φύσιν θερα πεῦσαι βουλόμενοι, καὶ οἰκειῶσαι τῷ δημιουργήσαντι πάντα Θεῷ ; Ἤρχει μὲν οὖν καὶ ταῦτα πρὸς τὰς Κέλ σου λοιδορίας μᾶλλον ἢ κατηγορίας. Περσαῖος. • Ει Δοῦλος δὲ Ἐπαφροδίτου τῶν των ματοφυλάκων τοῦ βασιλέως Νέρωνος. Επικτ. ORIGENIS siros non dicturos in cœlu virorum pruden- Lium quod in nostra doctrina eximium est ; sed ubi viderint parvulos, servulos fatuosque collectos, ibi adducturos in medium divina et illustria, et talium auditorum plausus captaturos? Certe quisquis con- silium onne nostrarum scripturarum perpenderit, huic planum Gel, Celsum hæc falsa et inconside- rata non dicturum fuisse contra Christianos, nisi ut homo e face plebis infensum in illos odium ha- buisset. Celsus, doctrina omnes imbuere, ita ut cum ado- Jescentulis agatur hortatione illis attemperata, et Servi discant quomodo, sumpto liberali animo, inge- nui per religionem fieri queant. Atque etiam Chri- stianismi præcones profitentur se Græcis et bar- B baris, sapientibus et insipientibus esse debitores. Fatentur enim vel insipientium animis adhibendam esse medicinam, ut deposita, quantum fieri potest, ignorantia, studeant capere melius : adquod hortan- tem Salomonem audiunt: «Insipientes, redite ad cor, et qui est inter vos insipientissimus, declinet ad me ⁹7., Insipientibus autem præcipit.sapientia dicens: Venite, comedile panem meum, et bibite vinum quod miscui vobis; relinquite insipientiam, ut vivatis, et corri gite in scientia intelligentiam *. › Hac etiam de re Celsum interrogarem lubens: An philosophi non exhortantur adolescentes ad audiendum? An juve- nes a perdita vita ad meliorem frugem non revocant ? An vernulas nolunt philosophari? An nos quoque oportet philosophis crimini ducere quod servulos ad virtutem provocent; Pythagoræ quod Zamolxim, Zenoni quod Persæum, recentioribus quod Epictetum ad philosophiam excitare studuerint? An vobis licet, o Græci, adolescentes et famulos et stolidos homi- nes ad philosophiam vocare, nos vero cum idem facimus, rem ab humanitatis officio alienam faci- ¸mus ? Qui tanien id agimus, ut omnis natura rationis particeps doctrinæ medicina sanetur, et in Dei re- rum omnium conditoris familiaritatem veniat. Hæc satis fuerint contra Celsi maledicta potius quain accusationes. • Prov. viii, 5. ss Prov. 15, 5. pro quo Boherellus suspicatur le- gendum, Μox Hoeschelius et Spen- cerus, non male, modo pro legatur ut in codice Ba- sileensi, Nos in textu lectionem Philocaliz sequimur. rus in textu : Spencerus, in Melp. 290; Suid. in Quidam vero C D dicunt Zamolxin serviisse Pythagoræ Samio Mne- sarchi filio, et libertate donatum, ista commentum esse. Sed Zamolxis Pythagora longe antiquior vi- detur fuisse. » Aliter Strabo, lib. vii et avi, Laero tius, in Pythag. ; Clemens, Strom. iv, et alii quain- plurimi; quorum testimonia allegare non est ne- cesse. SPENCER. Suid. in Zenonis stoici servus, ani Persaeus vocatus est. » A. Gellius, lib. ul, cap. 18, Laert. in Zenon. SPENCER. nobili, quod is quoque servus fuit, recentior est memoria, quam ut scribi quasi oblitteratum debne- rit. » A. Gell. ibid. Suid in SPENCER. 54. Neque vero diffitemur nos velle Dei, etsi nolit (29) Philocalia, ἀπεχθανόμενος. (50) Καταψευδόμενος. Sic Philocalia, alias vero, (31) Ita Philocalia; Hoeschelius autem et Spence- (32) Philocalia, προκαλοῦνται, Herschelius et (33) Πυθαγόρᾳ μὲν τὸν Ζαμολξιν, etc. Herodot. (34) Περσαίον. Θρεπτός Ζήνωνος τοῦ φιλοσόφου, (35) Επίκτητον. De Epicteto autem philosopho
Ἐπὰν δὲ οὕς φησιν εἶναι ἰδιωτικοὺς λόγους ὁ Κέλσος κατανοήσωμεν, ὡσπερεὶ ἐπῳδὰς δυνάμεως πεπληρωμένους, καὶ τοὺς λόγους θεωρῶμεν, ἀθρόως προτρέποντας πλήθη ἐπὶ τὸν ἐξ ἀκολάστων εἰς τὸν εὐσταθέστατον βίον καὶ τὸν ἐξ ἀδίκων εἰς τὸν χρηστότερον καὶ τὸν ἐκ δειλῶν ἢ ἀνάνδρων εἰς τὸν ἐπὶ τοσοῦτον εὔτονον, ὡς καὶ θανάτου διὰ τὴν φανεῖσαν αὐτοῖς εὐσέβειαν καταφρονεῖν· πῶς οὐχὶ δικαίως θαυμάσομεν τὴν ἐν αὐτῷ δύναμιν; Ὁ γὰρ λόγος τῶν ταῦτα τὴν ἀρχὴν πρεσβευσάντων καὶ καμόντων, ἵνα συστήσωσιν ἐκκλησίας θεοῦ, ἀλλὰ καὶ τὸ κήρυγμα αὐτῶν ἐν πειθοῖ μὲν γέγονεν οὐ τοιαύτῃ δέ, ὁποία ἐστὶ πειθὼ ἐν τοῖς σοφίαν Πλάτωνος ἐπαγγελλομένοις ἤ τινος τῶν φιλοσοφησάντων, ὄντων ἀνθρώπων καὶ οὐδὲν ἄλλο πλὴν ἀνθρωπίνης φύσεως ἐχόντων· ἡ δ’ ἀπόδειξις ἐν τοῖς Ἰησοῦ ἀποστόλοις θεόθεν δοθεῖσα πιστικὴ ἀπὸ πνεύματος καὶ δυνάμεως. Διόπερ τάχιστα καὶ ὀξύτατα ἔδραμεν ὁ λόγος αὐτῶν, μᾶλλον δὲ ὁ τοῦ θεοῦ, δι’ αὐτῶν μεταβάλλων πολλοὺς τῶν ἁμαρτάνειν πεφυκότων καὶ εἰθισμένων· οὓς οὐδὲ κολάζων μὲν ἄν τις ἄνθρωπος μετέβαλεν, ὁ δὲ λόγος μετεποίησε μορφώσας καὶ τυπώσας αὐτοὺς κατὰ τὸ αὐτοῦ βούλημα.
Α εἰς μὲν φρονίμων ἀνδρῶν σύλλογον οὐκ ἄν ποτε λεχ- καὶ ψευδόμενος, καὶ ψευδομένως. ὁμολογοῦμεν δὲ πάντες θέλειν παιδεύεσθαι, πάντες πάντας. ἀφρονέστερος, ἐκκλινάτω πρὸς μέ καὶ τοῖς ἐνδεέσι δὲ φρενῶν παρακελεύομαι. προεκαλούντο. Ζάμ. Λέγουσι δέ τινες, ὡς ὁ Ζάμολξις ἐδούλευσε Πυθαγόρα Μνησάρχου Σαμίῳ, καὶ ἐλευθερωθεὶς ταῦτα ἐσοφίζετο. ᾿Αλλὰ πολὺ πρότερος δοκεί δ' άμολξις Πυθαγόρου γενέσθαι. « θήσεσθαι; ἔνθα δ' ἂν ὁρῶσι μειράκια, καὶ οἰκοτρί βων ὄχλον, καὶ ἀνθρώπων ἀνοήτων όμιλον, ἐνταῦθα τὰ θεῖα καὶ σεμνὰ φέρειν εἰς μέσον, καὶ παρὰ τοῖς τοιούτοις περὶ αὐτῶν ἐγκαλλωπίζεσθαι; Αλλά σε φὲς τῷ ἐξετάζοντι ὅλον τὸ βούλημα τῶν ἡμετέρων γραμμάτων, ὅτι ἀπεχθόμενος (29) ὁμοίως τοῖς ἴδιω τικοῖς δήμοις ὁ Κέλσος πρὸς τὸ Χριστιανῶν γένος τὰ τοιαῦτα ἀνεξετάστως καταψευδόμενος (30) λέγει. Ομολογοῦμεν δὲ πάντας ἐθέλειν παιδεῦσαι τῷ τοῦ Θεοῦ, κἂν μὴ βούληται Κέλσος, λόγῳ, ὥστε καὶ με ρακίοις μεταδιδόναι τῆς ἁρμοζούσης αὐτοῖς προτρο πῆς, καὶ οἰκότριψιν ὑποδεικνύναι, πῶς ἐλεύθερο ἀναλαβόντες φρόνημα, εξευγενισθεῖεν ὑπὸ τοῦ λόγου. Οἱ δὲ παρ᾽ ἡμῖν πρεσβεύοντες τὸν Χριστιανισμὸν ἱκανῶς φασιν ὀφειλέται εἶναι Ελλησι καὶ βαρβάρους, σοφοῖς καὶ ἀνοήτοις, (οὐ γὰρ ἀρνοῦνται τὸ καὶ ἀκή- των δεῖν τὰς ψυχὰς θεραπεύειν)· ἵν᾽, ὅση δύναμη, ἀποτιθέμενοι τὴν ἄγνοιαν ἐπὶ τὸ συνετώτερον σπεύ δωσιν, ἀκούοντες καὶ Σολομῶντος λέγοντος. « Οἱ δὲ ἄφρονες ἔνθεσθε καρδίαν, καὶ ὅς ἐστιν ὑμῶν ἀφρονέ- στατος, ἐκκλινάτω πρός με· › ἐνδεέσι δὲ φρενών παρακελεύεται (51) λέγουσα ἡ σοφία· « Ελθετε, φάσ γετε τὸν ἐμὸν ἄρτον, καὶ πίετε οἶνον, ὃν ἐκέρασα ὑμῖν· ἀπολείπετε ἀφροσύνην, ἵνα ζήσητε, καὶ κατορ θώσατε σύνεσιν ἐν γνώσει. » Εἴποιμι δ᾽ ἂν καὶ ταῦτα, διὰ τὰ ἐγκείμενα, πρὸς τὸν Κέλσου λόγον "Αρα α φιλοσοφοῦντες οὐ προκαλοῦνται (52) μειράκια ἐπὶ τὴν ἀκρόασιν ; Καὶ τοὺς ἀπὸ κακίστου βίου νέους οὐ παρακαλοῦσιν ἐπὶ τὰ βελτίονα ; Τί δὲ τοὺς οἰκότριβας οὐ βούλονται φιλοσοφεῖν ; Η καὶ ἡμεῖς μέλλομεν ἔγχα λεῖν φιλοσόφοις οἰκότριβας ἐπ' ἀρετὴν προτρεψαμέ νοις, Πυθαγόρᾳ μὲν τὸν Ζάμολξιν (33), Ζήνων: δὲ τὸν Περσαίον (34), καὶ χθὲς καὶ πρώην τοῖς προτρεψαμέν νοις Επίκτητον (35) ἐπὶ τὸ φιλοσοφείν ; "Η ὑμῖν μὲν, ὦ Ἕλληνες, Εξεστι μειράκια καὶ οἰκότριβας, καὶ ἀνοήτους ἀνθρώπους ἐπὶ φιλοσοφίαν καλεῖν, ἡμεῖς δὲ τοῦτο ποιοῦντες, οὐ φιλανθρώπως αὐτὸ πράττομεν, τῇ ἀπὸ τοῦ λόγου ἰατρικῇ πᾶσαν λογικὴν φύσιν θερα πεῦσαι βουλόμενοι, καὶ οἰκειῶσαι τῷ δημιουργήσαντι πάντα Θεῷ ; Ἤρχει μὲν οὖν καὶ ταῦτα πρὸς τὰς Κέλ σου λοιδορίας μᾶλλον ἢ κατηγορίας. Περσαῖος. • Ει Δοῦλος δὲ Ἐπαφροδίτου τῶν των ματοφυλάκων τοῦ βασιλέως Νέρωνος. Επικτ. ORIGENIS siros non dicturos in cœlu virorum pruden- Lium quod in nostra doctrina eximium est ; sed ubi viderint parvulos, servulos fatuosque collectos, ibi adducturos in medium divina et illustria, et talium auditorum plausus captaturos? Certe quisquis con- silium onne nostrarum scripturarum perpenderit, huic planum Gel, Celsum hæc falsa et inconside- rata non dicturum fuisse contra Christianos, nisi ut homo e face plebis infensum in illos odium ha- buisset. Celsus, doctrina omnes imbuere, ita ut cum ado- Jescentulis agatur hortatione illis attemperata, et Servi discant quomodo, sumpto liberali animo, inge- nui per religionem fieri queant. Atque etiam Chri- stianismi præcones profitentur se Græcis et bar- B baris, sapientibus et insipientibus esse debitores. Fatentur enim vel insipientium animis adhibendam esse medicinam, ut deposita, quantum fieri potest, ignorantia, studeant capere melius : adquod hortan- tem Salomonem audiunt: «Insipientes, redite ad cor, et qui est inter vos insipientissimus, declinet ad me ⁹7., Insipientibus autem præcipit.sapientia dicens: Venite, comedile panem meum, et bibite vinum quod miscui vobis; relinquite insipientiam, ut vivatis, et corri gite in scientia intelligentiam *. › Hac etiam de re Celsum interrogarem lubens: An philosophi non exhortantur adolescentes ad audiendum? An juve- nes a perdita vita ad meliorem frugem non revocant ? An vernulas nolunt philosophari? An nos quoque oportet philosophis crimini ducere quod servulos ad virtutem provocent; Pythagoræ quod Zamolxim, Zenoni quod Persæum, recentioribus quod Epictetum ad philosophiam excitare studuerint? An vobis licet, o Græci, adolescentes et famulos et stolidos homi- nes ad philosophiam vocare, nos vero cum idem facimus, rem ab humanitatis officio alienam faci- ¸mus ? Qui tanien id agimus, ut omnis natura rationis particeps doctrinæ medicina sanetur, et in Dei re- rum omnium conditoris familiaritatem veniat. Hæc satis fuerint contra Celsi maledicta potius quain accusationes. • Prov. viii, 5. ss Prov. 15, 5. pro quo Boherellus suspicatur le- gendum, Μox Hoeschelius et Spen- cerus, non male, modo pro legatur ut in codice Ba- sileensi, Nos in textu lectionem Philocaliz sequimur. rus in textu : Spencerus, in Melp. 290; Suid. in Quidam vero C D dicunt Zamolxin serviisse Pythagoræ Samio Mne- sarchi filio, et libertate donatum, ista commentum esse. Sed Zamolxis Pythagora longe antiquior vi- detur fuisse. » Aliter Strabo, lib. vii et avi, Laero tius, in Pythag. ; Clemens, Strom. iv, et alii quain- plurimi; quorum testimonia allegare non est ne- cesse. SPENCER. Suid. in Zenonis stoici servus, ani Persaeus vocatus est. » A. Gellius, lib. ul, cap. 18, Laert. in Zenon. SPENCER. nobili, quod is quoque servus fuit, recentior est memoria, quam ut scribi quasi oblitteratum debne- rit. » A. Gell. ibid. Suid in SPENCER. 54. Neque vero diffitemur nos velle Dei, etsi nolit (29) Philocalia, ἀπεχθανόμενος. (50) Καταψευδόμενος. Sic Philocalia, alias vero, (31) Ita Philocalia; Hoeschelius autem et Spence- (32) Philocalia, προκαλοῦνται, Herschelius et (33) Πυθαγόρᾳ μὲν τὸν Ζαμολξιν, etc. Herodot. (34) Περσαίον. Θρεπτός Ζήνωνος τοῦ φιλοσόφου, (35) Επίκτητον. De Epicteto autem philosopho
Καὶ ὁ μὲν Κέλσος φησὶ τὰ ἀκόλουθα ἑαυτῷ ἐπιφέρων ὅτι φύσιν ἀμεῖψαι τελέως παγχάλεπον. Ἡμεῖς δέ, μίαν φύσιν ἐπιστάμενοι πάσης λογικῆς ψυχῆς καὶ μηδεμίαν φάσκοντες πονηρὰν ὑπὸ τοῦ κτίσαντος τὰ ὅλα δεδημιουργῆσθαι, γεγονέναι [δὲ] πολλοὺς κακοὺς παρὰ τὰς ἀνατροφὰς καὶ τὰς διαστροφὰς καὶ τὰς περιηχήσεις, ὥστε καὶ φυσιωθῆναι ἔν τισι τὴν κακίαν, πειθόμεθα ὅτι τῷ θείῳ λόγῳ ἀμεῖψαι κακίαν φυσιώσασάν ἐστιν οὐ μόνον οὐκ ἀδύνατον ἀλλὰ καὶ οὐ πάνυ χαλεπόν, ἐπὰν μόνον παραδέξηταί τις ὅτι πιστεύειν δεῖ ἑαυτὸν τῷ ἐπὶ πᾶσι θεῷ καὶ πάντα πράττειν κατ’ ἀναφορὰν τοῦ ἀρέσκειν ἐκείνῳ· παρ’ ᾧ οὐκ ἔστιν Ἐν δὲ ἰῇ τιμῇ ἠμὲν κακὸς ἠδὲ καὶ ἐσθλός· οὐδὲ Κάτθαν’ ὁμῶς ὅ τ’ ἀεργὸς ἀνὴρ ὅ τε πολλὰ ἐοργώς. Εἰ δὲ καί τισι πάνυ χαλεπόν ἐστι τὸ μεταβάλλειν, τὴν αἰτίαν λεκτέον εἶναι περὶ τὴν συγκατάθεσιν αὐτῶν, ὀκνοῦσαν παραδέξασθαι τὸν ἐπὶ πᾶσι θεὸν εἶναι ἑκάστῳ δίκαιον κριτὴν περὶ πάντων τῶν ἐν τῷ βίῳ πεπραγμένων. Μέγα γὰρ δύναται καὶ πρὸς τὰ δοκοῦντα εἶναι χαλεπώτατα καί, ἵνα καθ’ ὑπερβολὴν ὀνομάσω, ἐγγύς που ἀδύνατα προαίρεσις καὶ ἄσκησις.
Α εἰς μὲν φρονίμων ἀνδρῶν σύλλογον οὐκ ἄν ποτε λεχ- καὶ ψευδόμενος, καὶ ψευδομένως. ὁμολογοῦμεν δὲ πάντες θέλειν παιδεύεσθαι, πάντες πάντας. ἀφρονέστερος, ἐκκλινάτω πρὸς μέ καὶ τοῖς ἐνδεέσι δὲ φρενῶν παρακελεύομαι. προεκαλούντο. Ζάμ. Λέγουσι δέ τινες, ὡς ὁ Ζάμολξις ἐδούλευσε Πυθαγόρα Μνησάρχου Σαμίῳ, καὶ ἐλευθερωθεὶς ταῦτα ἐσοφίζετο. ᾿Αλλὰ πολὺ πρότερος δοκεί δ' άμολξις Πυθαγόρου γενέσθαι. « θήσεσθαι; ἔνθα δ' ἂν ὁρῶσι μειράκια, καὶ οἰκοτρί βων ὄχλον, καὶ ἀνθρώπων ἀνοήτων όμιλον, ἐνταῦθα τὰ θεῖα καὶ σεμνὰ φέρειν εἰς μέσον, καὶ παρὰ τοῖς τοιούτοις περὶ αὐτῶν ἐγκαλλωπίζεσθαι; Αλλά σε φὲς τῷ ἐξετάζοντι ὅλον τὸ βούλημα τῶν ἡμετέρων γραμμάτων, ὅτι ἀπεχθόμενος (29) ὁμοίως τοῖς ἴδιω τικοῖς δήμοις ὁ Κέλσος πρὸς τὸ Χριστιανῶν γένος τὰ τοιαῦτα ἀνεξετάστως καταψευδόμενος (30) λέγει. Ομολογοῦμεν δὲ πάντας ἐθέλειν παιδεῦσαι τῷ τοῦ Θεοῦ, κἂν μὴ βούληται Κέλσος, λόγῳ, ὥστε καὶ με ρακίοις μεταδιδόναι τῆς ἁρμοζούσης αὐτοῖς προτρο πῆς, καὶ οἰκότριψιν ὑποδεικνύναι, πῶς ἐλεύθερο ἀναλαβόντες φρόνημα, εξευγενισθεῖεν ὑπὸ τοῦ λόγου. Οἱ δὲ παρ᾽ ἡμῖν πρεσβεύοντες τὸν Χριστιανισμὸν ἱκανῶς φασιν ὀφειλέται εἶναι Ελλησι καὶ βαρβάρους, σοφοῖς καὶ ἀνοήτοις, (οὐ γὰρ ἀρνοῦνται τὸ καὶ ἀκή- των δεῖν τὰς ψυχὰς θεραπεύειν)· ἵν᾽, ὅση δύναμη, ἀποτιθέμενοι τὴν ἄγνοιαν ἐπὶ τὸ συνετώτερον σπεύ δωσιν, ἀκούοντες καὶ Σολομῶντος λέγοντος. « Οἱ δὲ ἄφρονες ἔνθεσθε καρδίαν, καὶ ὅς ἐστιν ὑμῶν ἀφρονέ- στατος, ἐκκλινάτω πρός με· › ἐνδεέσι δὲ φρενών παρακελεύεται (51) λέγουσα ἡ σοφία· « Ελθετε, φάσ γετε τὸν ἐμὸν ἄρτον, καὶ πίετε οἶνον, ὃν ἐκέρασα ὑμῖν· ἀπολείπετε ἀφροσύνην, ἵνα ζήσητε, καὶ κατορ θώσατε σύνεσιν ἐν γνώσει. » Εἴποιμι δ᾽ ἂν καὶ ταῦτα, διὰ τὰ ἐγκείμενα, πρὸς τὸν Κέλσου λόγον "Αρα α φιλοσοφοῦντες οὐ προκαλοῦνται (52) μειράκια ἐπὶ τὴν ἀκρόασιν ; Καὶ τοὺς ἀπὸ κακίστου βίου νέους οὐ παρακαλοῦσιν ἐπὶ τὰ βελτίονα ; Τί δὲ τοὺς οἰκότριβας οὐ βούλονται φιλοσοφεῖν ; Η καὶ ἡμεῖς μέλλομεν ἔγχα λεῖν φιλοσόφοις οἰκότριβας ἐπ' ἀρετὴν προτρεψαμέ νοις, Πυθαγόρᾳ μὲν τὸν Ζάμολξιν (33), Ζήνων: δὲ τὸν Περσαίον (34), καὶ χθὲς καὶ πρώην τοῖς προτρεψαμέν νοις Επίκτητον (35) ἐπὶ τὸ φιλοσοφείν ; "Η ὑμῖν μὲν, ὦ Ἕλληνες, Εξεστι μειράκια καὶ οἰκότριβας, καὶ ἀνοήτους ἀνθρώπους ἐπὶ φιλοσοφίαν καλεῖν, ἡμεῖς δὲ τοῦτο ποιοῦντες, οὐ φιλανθρώπως αὐτὸ πράττομεν, τῇ ἀπὸ τοῦ λόγου ἰατρικῇ πᾶσαν λογικὴν φύσιν θερα πεῦσαι βουλόμενοι, καὶ οἰκειῶσαι τῷ δημιουργήσαντι πάντα Θεῷ ; Ἤρχει μὲν οὖν καὶ ταῦτα πρὸς τὰς Κέλ σου λοιδορίας μᾶλλον ἢ κατηγορίας. Περσαῖος. • Ει Δοῦλος δὲ Ἐπαφροδίτου τῶν των ματοφυλάκων τοῦ βασιλέως Νέρωνος. Επικτ. ORIGENIS siros non dicturos in cœlu virorum pruden- Lium quod in nostra doctrina eximium est ; sed ubi viderint parvulos, servulos fatuosque collectos, ibi adducturos in medium divina et illustria, et talium auditorum plausus captaturos? Certe quisquis con- silium onne nostrarum scripturarum perpenderit, huic planum Gel, Celsum hæc falsa et inconside- rata non dicturum fuisse contra Christianos, nisi ut homo e face plebis infensum in illos odium ha- buisset. Celsus, doctrina omnes imbuere, ita ut cum ado- Jescentulis agatur hortatione illis attemperata, et Servi discant quomodo, sumpto liberali animo, inge- nui per religionem fieri queant. Atque etiam Chri- stianismi præcones profitentur se Græcis et bar- B baris, sapientibus et insipientibus esse debitores. Fatentur enim vel insipientium animis adhibendam esse medicinam, ut deposita, quantum fieri potest, ignorantia, studeant capere melius : adquod hortan- tem Salomonem audiunt: «Insipientes, redite ad cor, et qui est inter vos insipientissimus, declinet ad me ⁹7., Insipientibus autem præcipit.sapientia dicens: Venite, comedile panem meum, et bibite vinum quod miscui vobis; relinquite insipientiam, ut vivatis, et corri gite in scientia intelligentiam *. › Hac etiam de re Celsum interrogarem lubens: An philosophi non exhortantur adolescentes ad audiendum? An juve- nes a perdita vita ad meliorem frugem non revocant ? An vernulas nolunt philosophari? An nos quoque oportet philosophis crimini ducere quod servulos ad virtutem provocent; Pythagoræ quod Zamolxim, Zenoni quod Persæum, recentioribus quod Epictetum ad philosophiam excitare studuerint? An vobis licet, o Græci, adolescentes et famulos et stolidos homi- nes ad philosophiam vocare, nos vero cum idem facimus, rem ab humanitatis officio alienam faci- ¸mus ? Qui tanien id agimus, ut omnis natura rationis particeps doctrinæ medicina sanetur, et in Dei re- rum omnium conditoris familiaritatem veniat. Hæc satis fuerint contra Celsi maledicta potius quain accusationes. • Prov. viii, 5. ss Prov. 15, 5. pro quo Boherellus suspicatur le- gendum, Μox Hoeschelius et Spen- cerus, non male, modo pro legatur ut in codice Ba- sileensi, Nos in textu lectionem Philocaliz sequimur. rus in textu : Spencerus, in Melp. 290; Suid. in Quidam vero C D dicunt Zamolxin serviisse Pythagoræ Samio Mne- sarchi filio, et libertate donatum, ista commentum esse. Sed Zamolxis Pythagora longe antiquior vi- detur fuisse. » Aliter Strabo, lib. vii et avi, Laero tius, in Pythag. ; Clemens, Strom. iv, et alii quain- plurimi; quorum testimonia allegare non est ne- cesse. SPENCER. Suid. in Zenonis stoici servus, ani Persaeus vocatus est. » A. Gellius, lib. ul, cap. 18, Laert. in Zenon. SPENCER. nobili, quod is quoque servus fuit, recentior est memoria, quam ut scribi quasi oblitteratum debne- rit. » A. Gell. ibid. Suid in SPENCER. 54. Neque vero diffitemur nos velle Dei, etsi nolit (29) Philocalia, ἀπεχθανόμενος. (50) Καταψευδόμενος. Sic Philocalia, alias vero, (31) Ita Philocalia; Hoeschelius autem et Spence- (32) Philocalia, προκαλοῦνται, Herschelius et (33) Πυθαγόρᾳ μὲν τὸν Ζαμολξιν, etc. Herodot. (34) Περσαίον. Θρεπτός Ζήνωνος τοῦ φιλοσόφου, (35) Επίκτητον. De Epicteto autem philosopho
PG 11:1011Ἢ βουληθεῖσα ἀνθρωπίνη φύσις ἐπὶ κάλου βαίνειν, τεταμένου διὰ μέσου τοῦ θεάτρου ἐν μετεώρῳ, καὶ μετὰ τοῦ φέρειν τοσαῦτα καὶ τηλικαῦτα βάρη δεδύνηται τῇ ἀσκήσει καὶ τῇ προσοχῇ τὸ τοιοῦτο ποιῆσαι· βουληθεῖσα δὲ κατ’ ἀρετὴν βιῶσαι ἀδυνάτως ἔχει, κἂν ᾖ πρότερον φαυλοτάτη γεγενημένη; Ἀλλ’ ὅρα μή ποτε ὁ τὰ τοιαῦτα λέγων τῇ δημιουργῷ τοῦ λογικοῦ ζῴου φύσει ἐγκαλεῖ μᾶλλον ἢ τῷ γεγενημένῳ, εἰ πρὸς μὲν τὰ οὕτω χαλεπὰ οὐδαμῶς ὄντα χρήσιμα πεποίηκε δυνατὴν τὴν τοῦ ἀνθρώπου φύσιν, ἀδύνατον δὲ πρὸς τὴν ἰδίαν μακαριότητα. Ἀλλὰ γὰρ ἀρκεῖ καὶ ταῦτα πρὸς τὸ φύσιν γὰρ ἀμεῖψαι τελέως παγχάλεπον. Ἑξῆς δέ φησιν ὅτι οἱ ἀναμάρτητοι βελτίους κοινωνοὶ βίου, μὴ σαφηνίσας, τίνας φησὶ τοὺς ἀναμαρτήτους, πότερον τοὺς ἀρχῆθεν ἢ τοὺς ἐκ μεταβολῆς. Οἱ μὲν οὖν ἀρχῆθεν ἀδύνατοι, οἱ δ’ ἐκ μεταβολῆς σπανίως εἰσὶν εὑρισκόμενοι, οἵτινες ἐκ τοῦ προσεληλυθέναι λόγῳ σῴζοντι τοιοῦτοι γίνονται. Οὐχὶ δὲ τοιοῦτοι ὄντες τῷ λόγῳ προσέρχονται· χωρὶς γὰρ λόγου καὶ ταῦτα τελείου ἀμήχανον ἀναμάρτητον γενέσθαι ἄνθρωπον.
βελτίονα τῶν ἡμετέρων, καὶ τίνα τρόπον καλῶν τινων καὶ σεμνῶν μαθημάτων ἀφιστάντες παῖδας καὶ γύναια Β Ο ἐπὶ τὰ χείρονα προκαλούμεθα. 'Αλλ' οὐχ ἕξει παρα- στῆσαι τὸ τοιοῦτο καθ᾿ ἡμῶν· τοὐναντίον γὰρ τὰ μὲν γύναια ἀκολασίας καὶ διαστροφῆς τῆς ἀπὸ τῶν συν όντων ἀφίσταμεν, καὶ πάσης θεατρομανίας, καὶ ἄρ χηστρομανίας, καὶ δεισιδαιμονίας (43), τοὺς δὲ παῖδας ἄρτι ἡδῶντας καὶ σφριγῶντας ταῖς περὶ τὰ ἀφροδίσια ὀρέξεσι σωφρονίζομεν, παρατιθέντες οὐ μόνον τὸ ἐν τοῖς ἁμαρτανομένοις αἰσχρὸν, ἀλλὰ καὶ ἐν οἷς ἔσται διὰ τὰ τοιαῦτα ἡ τῶν φαύλων ψυχὴ, καὶ οἷας τίσει δίκας, καὶ ὡς κολασθήσεται. Τίνας δὲ διδασκάλους λέγομεν ληρεῖν καὶ ἀποκλή κτους εἶναι, ὑπὲρ ὧν ὁ Κέλσος ἴσταται, ὡς διδασκόν των τὰ κρείττονα; εἰ μὴ ἄρα καλούς οίεται διδασκά λους γυναίων καὶ μὴ ληροῦντας τοὺς ἐπὶ δεισιδαιμο νίαν καὶ τὰς ἀκολάστους θέας προκαλουμένους· ἐπι δὲ καὶ μὴ ἀποπλήκτους εἶναι τοὺς ἄγοντας καὶ τέ- ροντας τοὺς νέους ἐπὶ πάντα, ὅσα ἴσμεν ἀτάκτως ὑπ' αὐτῶν πολλαχοῦ γιγνόμενα. Ἡμεῖς μὲν οὖν καὶ τοὺς ἀπὸ φιλοσόφων δογμάτων, ὅση δύναμις, προκαλού μεθα ἐπὶ τὴν καθ᾿ ἡμᾶς θεοσέβειαν, τὸ ἐξαίρετον καὶ τὸ εἰλικρινὲς αὐτῆς παριστάντες· ἐπεὶ δὲ δι' ὧν ἔλεγεν ὁ Κέλσος παρέστησε, τοῦτο μὲν ἡμᾶς μὴ ποιεῖν, μόνους δὲ τοὺς ἀνοήτους καλεῖν· εἴποιμεν ἂν πρὸς αὐτόν· Εἰ μὲν ἐνεκάλεις ἡμῖν ὡς ἀφιστῶσι (44) φιλοσοφίας τοὺς ἤδη προκατειλημμένους ἐν αὐτῇ, ἀλήθειαν μὲν οὐκ ἂν ἔφασκες, πιθανότητα δ' ἂν εἶχε σου ὁ λόγος· νυνὶ δὲ λέγων, ἡμᾶς ἀφιστῶν διδασκά λων τοὺς προσιόντας ἀγαθῶν, παράστησον τοὺς δια δασκάλους ἄλλους παρὰ τοὺς φιλοσοφίας (45) διδα- σκάλους, ἢ τοὺς κατά τι τῶν χρησίμων πεποιημέν νους. Ἀλλ᾿ οὐδὲν ἔξει τοιοῦτον δεικνύναι. Μακα- ρίους δὲ ἔσεσθαι ἐπαγγελλόμεθα μετὰ παρξησίας, καὶ οὐ κρύβδην, τοὺς ζῶντας κατὰ τὸν τοῦ Θεοῦ λόγον, καὶ πάντα εἰς ἐκεῖνον ἀφορῶντας (46), καὶ ὡς ἐπὶ Θεοῦ θεατοῦ πᾶν ὅ τι ποτ' οὖν ἐπιτελούν τας. Αρ' οὖν ταῦτα ἐριουργῶν, καὶ σκυτοτόμων, καὶ κναφέων, καὶ ἀπαιδευτοτάτων ἀγροίκων (47) ἐστὶ μαθήματα; Ἀλλὰ τοῦτο δεικνύναι οὐ δυνή σεται. ἀφιστᾶσι. ἀναφέροντας. Οἱ δὲ παρὰ τῷ Κέλσῳ παραπλήσιοι τοῖς ἐν ταῖς οἰκίαις ἐριουργοῖς, ὅμοιοι δὲ καὶ τοῖς σκυτοτόμοις καὶ κναφεῦσι, καὶ ἀπαιδευτοτάτοις ἀγροίκοις, πο ρόντος μὲν πατρὸς καὶ διδασκάλων, οὐδὲ (φησί,) λέγειν (48) ἐθελήσουσιν, οὐδὲ δυνήσονται τοῖς παισὶν ἑρμηνεύειν ἀγαθόν. Καὶ πρὸς τοῦτο δ' ἐροῦμεν· Ποίου φῂς, ὦ οὗτος, πατρὸς, καὶ ποίου διδασκάλου: Εἰ μὲν τοῦ ἀρετὴν ἀποδεχομένου, καὶ κακίαν ἀπὸ στρεφομένου, καὶ ἀσπαζομένου τὰ κρείττονα, ἄκουε, ὅτι καὶ μάλα θαῤῥοῦντες, ὡς εὐδοκιμούντες παρά τῷ τοιούτῳ κριτῇ, ἐροῦμεν τοῖς παισὶ τὰ ἡμέτερα εἰ δ' ἐνώπιον πατρὸς διαβεβλημένου (49) πρὸς ἀρε απαιδευτοτάτοις και ἀγροίκοις. έθεσ λήσουσιν, ἐκθλήσου σιν. βοημένου. ORIGENIS documentis ad pejora fuisse a nobis avocalos. Sed A quidquam simile nunquam de nobis demonstrare poterit. Imo mulierculas avertimus ab impudicitia, ab exercendis cum maritis simultatibus, a theatrorum saltationumque insania, a superstitione; puberibus aulem pueris lascivientibus et in Venerem prurien- tibus frenos injicimus, admonitis non solum quanta libidinis infamia sit, sed etiam quantum inde animæ improborum immineal periculum, quas poenas lui- tura sit, quæ illam supplicia maneant. meliora docerent, patrocinium suscipit Celsus, quos delirare et mente captos esse dicimus? Nisi forte probos et non mente captos præceptores existimet eos, qui mulieres ad superstitionem et impura spe- ctacula compellunt; nisi sano capite illos putet, qui adolescentes trahunt rapiuntque ad crimina illa omnia, quæ scimus ab illis committi sæpis- sime. Eos etiam, qui philosophiæ dant operam, ad nostram religionem revocamus pro viribus, illis- que ejus et sinceritatem commendamus et excel- lentiam. Id a nobis fieri negat Celsus, et solos fa- tuos vocari disputat. Sed ego illi dixerim : Si ac- cusares quod avertamus eos a philosophia qui jam illa imbati sunt, non vera quidem, sed tamen pre- babilis esset criminatio; cum vero dicis pueros ad nostram religionem accedentes bonis magistris subtrahi, ostende alios esse magistros præter phi- losophia doctores, aut eos qui quid utile docent. At nihil simile probare potest. Deinde beatos fore pollicemur idque audacter et aperte, qui ex Dei legibus vitam agunt, qui omnia ad illum referunt, quique omnia faciunt, quasi testis et spectator esset. An hæc sunt lanificorum, sutorum, fullonum, rustico- rum imperitorumque hominum præcepta? Neque istud ostendere poterit. similes quoque sutoribus, fullonibus, rusticis et imperitis, illi præsente patre et præceptoribus, nihil bonum, inquit, volent aut poterunt explicare pueris. At illum rogo : Quem, o bone, patrem, D quem praeceptorem dicis? Si eum, qui virtuti stu- deat, qui nequitiam horreat, qui meliora capessal; scito nos coram illo intrepide nostra pueris rete- cturos, certos nimirum tali judici probatum iri. Tacemus autem coram patre qui virtuti et honestati est inimicus, coram præceptoribus qui contraria sanæ doctrinæ tradunt. Neque id nobis anien editi, et paulo post lus, et certe abest supra num. 54. Ibidem loco, Guieto scribendum videtur 57. Et qui sunt illi præceptores, quorum, quasi 58. Jam qui apud Celsum sunt similes lanificis, (43) Libb. impressi, δυσειδαιμονίας, male. (44) Codd. Regius et Basileensis, ἀφιστῶσι. Libb. (45) Libb. excusi in margine, φιλοσοφία. (46) Ἀφορῶντας. Scribendum videtur Guieto, (47) Αγροίκων. Forte legendumn, καὶ ἀγροίκων, (48) Vocem λέγειν delendam censet Boherel- (49) Hoeschelius et Spencerus in margine, 6:26.
Εἶτα ἀνθυποφέρει ὡσπερεὶ λεγόμενον ὑφ’ ἡμῶν τὸ δυνήσεται πάντα ὁ θεός, οὐδὲ τοῦθ’ ὁρῶν πῶς λέλεκται, καὶ τίνα πάντα ἐν τούτῳ παραλαμβάνονται, καὶ πῶς δύναται. Περὶ ὧν οὐκ ἀναγκαῖον νῦν λέγειν, οὐδὲ γὰρ αὐτός, καίτοι γε δυνάμενος πρὸς αὐτὸ στῆναι πιθανῶς, ἔστη· τάχα μηδὲ παρακολουθῶν τῇ λεχθησομένῃ ἂν κατὰ τούτου πιθανότητι, ἢ παρακολουθῶν μὲν θεωρῶν δὲ καὶ τὴν πρὸς τὸ λεγόμενον ἀπάντησιν. Δύναται δὲ καθ’ ἡμᾶς πάντα ὁ θεός, ἅπερ δυνάμενος τοῦ θεὸς εἶναι καὶ τοῦ ἀγαθὸς εἶναι καὶ σοφὸς εἶναι οὐκ ἐξίσταται. Ὁ δὲ Κέλσος φησὶν ὡς μὴ νοήσας, πῶς λέγεται ὁ θεὸς πάντα δύνασθαι, ὅτι οὐκ ἐθελήσει οὐδὲν ἄδικον, διδοὺς ὅτι δύναται μὲν καὶ τὸ ἄδικον, οὐ θέλει δέ. Ἡμεῖς δέ φαμεν ὅτι, ὥσπερ οὐ δύναται τὸ πεφυκὸς γλυκαίνειν τῷ γλυκὺ τυγχάνειν πικράζειν παρὰ τὴν αὐτοῦ μόνην αἰτίαν, οὐδὲ τὸ πεφυκὸς φωτίζειν τῷ εἶναι φῶς σκοτίζειν, οὕτως οὐδ’ ὁ θεὸς δύναται ἀδικεῖν· ἐναντίον γάρ ἐστιν αὐτοῦ τῇ θειότητι καὶ τῇ κατ’ αὐτὴν πάσῃ δυνάμει ἡ τοῦ ἀδικεῖν δύναμις. Εἰ δέ τι τῶν ὄντων δύναται ἀδικεῖν τῷ καὶ πρὸς τὸ ἀδικεῖν πεφυκέναι, δύναται ἀδικεῖν οὐκ ἔχον ἐν τῇ φύσει τὸ μηδαμῶς δύνασθαι ἀδικεῖν.
βελτίονα τῶν ἡμετέρων, καὶ τίνα τρόπον καλῶν τινων καὶ σεμνῶν μαθημάτων ἀφιστάντες παῖδας καὶ γύναια Β Ο ἐπὶ τὰ χείρονα προκαλούμεθα. 'Αλλ' οὐχ ἕξει παρα- στῆσαι τὸ τοιοῦτο καθ᾿ ἡμῶν· τοὐναντίον γὰρ τὰ μὲν γύναια ἀκολασίας καὶ διαστροφῆς τῆς ἀπὸ τῶν συν όντων ἀφίσταμεν, καὶ πάσης θεατρομανίας, καὶ ἄρ χηστρομανίας, καὶ δεισιδαιμονίας (43), τοὺς δὲ παῖδας ἄρτι ἡδῶντας καὶ σφριγῶντας ταῖς περὶ τὰ ἀφροδίσια ὀρέξεσι σωφρονίζομεν, παρατιθέντες οὐ μόνον τὸ ἐν τοῖς ἁμαρτανομένοις αἰσχρὸν, ἀλλὰ καὶ ἐν οἷς ἔσται διὰ τὰ τοιαῦτα ἡ τῶν φαύλων ψυχὴ, καὶ οἷας τίσει δίκας, καὶ ὡς κολασθήσεται. Τίνας δὲ διδασκάλους λέγομεν ληρεῖν καὶ ἀποκλή κτους εἶναι, ὑπὲρ ὧν ὁ Κέλσος ἴσταται, ὡς διδασκόν των τὰ κρείττονα; εἰ μὴ ἄρα καλούς οίεται διδασκά λους γυναίων καὶ μὴ ληροῦντας τοὺς ἐπὶ δεισιδαιμο νίαν καὶ τὰς ἀκολάστους θέας προκαλουμένους· ἐπι δὲ καὶ μὴ ἀποπλήκτους εἶναι τοὺς ἄγοντας καὶ τέ- ροντας τοὺς νέους ἐπὶ πάντα, ὅσα ἴσμεν ἀτάκτως ὑπ' αὐτῶν πολλαχοῦ γιγνόμενα. Ἡμεῖς μὲν οὖν καὶ τοὺς ἀπὸ φιλοσόφων δογμάτων, ὅση δύναμις, προκαλού μεθα ἐπὶ τὴν καθ᾿ ἡμᾶς θεοσέβειαν, τὸ ἐξαίρετον καὶ τὸ εἰλικρινὲς αὐτῆς παριστάντες· ἐπεὶ δὲ δι' ὧν ἔλεγεν ὁ Κέλσος παρέστησε, τοῦτο μὲν ἡμᾶς μὴ ποιεῖν, μόνους δὲ τοὺς ἀνοήτους καλεῖν· εἴποιμεν ἂν πρὸς αὐτόν· Εἰ μὲν ἐνεκάλεις ἡμῖν ὡς ἀφιστῶσι (44) φιλοσοφίας τοὺς ἤδη προκατειλημμένους ἐν αὐτῇ, ἀλήθειαν μὲν οὐκ ἂν ἔφασκες, πιθανότητα δ' ἂν εἶχε σου ὁ λόγος· νυνὶ δὲ λέγων, ἡμᾶς ἀφιστῶν διδασκά λων τοὺς προσιόντας ἀγαθῶν, παράστησον τοὺς δια δασκάλους ἄλλους παρὰ τοὺς φιλοσοφίας (45) διδα- σκάλους, ἢ τοὺς κατά τι τῶν χρησίμων πεποιημέν νους. Ἀλλ᾿ οὐδὲν ἔξει τοιοῦτον δεικνύναι. Μακα- ρίους δὲ ἔσεσθαι ἐπαγγελλόμεθα μετὰ παρξησίας, καὶ οὐ κρύβδην, τοὺς ζῶντας κατὰ τὸν τοῦ Θεοῦ λόγον, καὶ πάντα εἰς ἐκεῖνον ἀφορῶντας (46), καὶ ὡς ἐπὶ Θεοῦ θεατοῦ πᾶν ὅ τι ποτ' οὖν ἐπιτελούν τας. Αρ' οὖν ταῦτα ἐριουργῶν, καὶ σκυτοτόμων, καὶ κναφέων, καὶ ἀπαιδευτοτάτων ἀγροίκων (47) ἐστὶ μαθήματα; Ἀλλὰ τοῦτο δεικνύναι οὐ δυνή σεται. ἀφιστᾶσι. ἀναφέροντας. Οἱ δὲ παρὰ τῷ Κέλσῳ παραπλήσιοι τοῖς ἐν ταῖς οἰκίαις ἐριουργοῖς, ὅμοιοι δὲ καὶ τοῖς σκυτοτόμοις καὶ κναφεῦσι, καὶ ἀπαιδευτοτάτοις ἀγροίκοις, πο ρόντος μὲν πατρὸς καὶ διδασκάλων, οὐδὲ (φησί,) λέγειν (48) ἐθελήσουσιν, οὐδὲ δυνήσονται τοῖς παισὶν ἑρμηνεύειν ἀγαθόν. Καὶ πρὸς τοῦτο δ' ἐροῦμεν· Ποίου φῂς, ὦ οὗτος, πατρὸς, καὶ ποίου διδασκάλου: Εἰ μὲν τοῦ ἀρετὴν ἀποδεχομένου, καὶ κακίαν ἀπὸ στρεφομένου, καὶ ἀσπαζομένου τὰ κρείττονα, ἄκουε, ὅτι καὶ μάλα θαῤῥοῦντες, ὡς εὐδοκιμούντες παρά τῷ τοιούτῳ κριτῇ, ἐροῦμεν τοῖς παισὶ τὰ ἡμέτερα εἰ δ' ἐνώπιον πατρὸς διαβεβλημένου (49) πρὸς ἀρε απαιδευτοτάτοις και ἀγροίκοις. έθεσ λήσουσιν, ἐκθλήσου σιν. βοημένου. ORIGENIS documentis ad pejora fuisse a nobis avocalos. Sed A quidquam simile nunquam de nobis demonstrare poterit. Imo mulierculas avertimus ab impudicitia, ab exercendis cum maritis simultatibus, a theatrorum saltationumque insania, a superstitione; puberibus aulem pueris lascivientibus et in Venerem prurien- tibus frenos injicimus, admonitis non solum quanta libidinis infamia sit, sed etiam quantum inde animæ improborum immineal periculum, quas poenas lui- tura sit, quæ illam supplicia maneant. meliora docerent, patrocinium suscipit Celsus, quos delirare et mente captos esse dicimus? Nisi forte probos et non mente captos præceptores existimet eos, qui mulieres ad superstitionem et impura spe- ctacula compellunt; nisi sano capite illos putet, qui adolescentes trahunt rapiuntque ad crimina illa omnia, quæ scimus ab illis committi sæpis- sime. Eos etiam, qui philosophiæ dant operam, ad nostram religionem revocamus pro viribus, illis- que ejus et sinceritatem commendamus et excel- lentiam. Id a nobis fieri negat Celsus, et solos fa- tuos vocari disputat. Sed ego illi dixerim : Si ac- cusares quod avertamus eos a philosophia qui jam illa imbati sunt, non vera quidem, sed tamen pre- babilis esset criminatio; cum vero dicis pueros ad nostram religionem accedentes bonis magistris subtrahi, ostende alios esse magistros præter phi- losophia doctores, aut eos qui quid utile docent. At nihil simile probare potest. Deinde beatos fore pollicemur idque audacter et aperte, qui ex Dei legibus vitam agunt, qui omnia ad illum referunt, quique omnia faciunt, quasi testis et spectator esset. An hæc sunt lanificorum, sutorum, fullonum, rustico- rum imperitorumque hominum præcepta? Neque istud ostendere poterit. similes quoque sutoribus, fullonibus, rusticis et imperitis, illi præsente patre et præceptoribus, nihil bonum, inquit, volent aut poterunt explicare pueris. At illum rogo : Quem, o bone, patrem, D quem praeceptorem dicis? Si eum, qui virtuti stu- deat, qui nequitiam horreat, qui meliora capessal; scito nos coram illo intrepide nostra pueris rete- cturos, certos nimirum tali judici probatum iri. Tacemus autem coram patre qui virtuti et honestati est inimicus, coram præceptoribus qui contraria sanæ doctrinæ tradunt. Neque id nobis anien editi, et paulo post lus, et certe abest supra num. 54. Ibidem loco, Guieto scribendum videtur 57. Et qui sunt illi præceptores, quorum, quasi 58. Jam qui apud Celsum sunt similes lanificis, (43) Libb. impressi, δυσειδαιμονίας, male. (44) Codd. Regius et Basileensis, ἀφιστῶσι. Libb. (45) Libb. excusi in margine, φιλοσοφία. (46) Ἀφορῶντας. Scribendum videtur Guieto, (47) Αγροίκων. Forte legendumn, καὶ ἀγροίκων, (48) Vocem λέγειν delendam censet Boherel- (49) Hoeschelius et Spencerus in margine, 6:26.
PG 11:1013Μετὰ ταῦτα δὲ αὑτῷ λαμβάνει τὸ μὴ διδόμενον ὑπὸ τῶν λογικώτερον πιστευόντων, τάχα ὑπό τινων ἀνοήτων νομιζόμενον, ὡς ἄρα ὁμοίως τοῖς οἴκτῳ δουλεύουσι δουλεύσας οἴκτῳ τῶν οἰκτιζομένων ὁ θεὸς τοὺς κακοὺς κουφίζει καὶ μηδὲν τοιοῦτο δρῶντας τοὺς ἀγαθοὺς ἀπορρίπτει, ὅπερ ἐστὶν ἀδικώτατον. Καθ’ ἡμᾶς γὰρ ἔτι οὐδένα μὴ προτετραμμένον ἐπ’ ἀρετὴν κακὸν κουφίζει ὁ θεὸς καὶ οὐδένα ἤδη ἀγαθὸν ἀπορρίπτει, ἀλλὰ καὶ οὐδένα οἰκτιζόμενον παρὰ τὸ οἰκτίζεσθαι κουφίζει ἢ ἐλεεῖ, ἵνα κοινότερον τῷ ἐλέει χρήσωμαι, ἀλλὰ τοὺς σφόδρα ἑαυτῶν ἐπὶ τοῖς ἡμαρτημένοις κατεγνωκότας, ὡς ἐπὶ τούτῳ οἱονεὶ πενθεῖν καὶ θρηνεῖν ἑαυτοὺς ὡς ἀπολωλότας ὅσον ἐπὶ τοῖς προπεπραγμένοις καὶ ἀξιόλογον ἐπιδεικνυμένους μεταβολήν, προσίεται τῆς μετανοίας χάριν ὁ θεὸς καὶ τοὺς ἐκ μεταβολῆς κακίστου βίου. Ἀμνηστίαν γὰρ τοῖς τοιούτοις δίδωσιν ἀρετή, ἐπιδημοῦσα αὐτῶν ταῖς ψυχαῖς καὶ ἐκβεβληκυῖα τὴν προκαταλαβοῦσαν κακίαν. Εἰ δὲ καὶ μὴ ἀρετὴ ἀξιόλογος δὲ προκοπὴ ἐγγένοιτο τῇ ψυχῇ, ἱκανὴ καὶ αὕτη κατὰ τὴν ἀναλογίαν τοῦ πῶς εἶναι προκοπῆς ἐκβαλεῖν καὶ ἐξαφανίσαι τὴν τῆς κακίας χύσιν, ὥστ’ αὐτὴν ἐγγύς που μηκέτι τυγχάνειν ἐν τῇ ψυχῇ.
τὴν καὶ καλοκαγαθίαν, σιωπῶμεν, καὶ τῶν τὰ ἐναν- Τu τία τῷ ὑγιεῖ λόγω διδασκόντων, τοῦτο μηδ' ἡμῖν ἐγ κάλει· οὐ γὰρ εὐλόγως ἐγκαλεῖς. Καὶ σὺ γοῦν τὰ φιλοσοφίας ὄργια τοῖς νέοις καὶ υἱοῖς, πατέρων ἀργὸν πράγμα καὶ ἀνωφελὲς νομιζόντων, φιλοσοφίαν παρα διδοὺς τοῖς παισὶν, οὐκ ἐπὶ τῶν φαύλων πατέρων ἐρεῖς· ἀλλὰ βουλόμενος χωρίζεσθαι τοὺς προτρα- πέντας ἐπὶ φιλοσοφίαν υἱοὺς τῶν μοχθηρῶν πατέ ρων, ἐπιτηρήσεις καιροὺς, ἵνα καθίκωνται οἱ φιλο- σοφίας λόγοι τῶν νέων. Καὶ περὶ τῶν διδασκάλων δὲ τὰ αὐτὰ φήσομεν· εἰ μὲν γὰρ ἀποτρέπομεν διδασκά λων διδασκόντων τὰ ἄσεμνα τῆς κωμῳδίας, καὶ τοὺς ἀκολάστους τῶν ἰάμβων, καὶ ὅσα ἄλλα, & μήτε τὸν λέγοντα επιστρέφει, μήτε τοὺς ἀκούοντας ὠφελεῖ, καὶ μὴ εἰδότας φιλοσόφως ἀκούειν ποιημάτων, καὶ ἐπι- λέγειν ἑκάστοις τὰ συντείνοντα εἰς ὠφέλειαν τῶν Β νέων· τοῦτο ποιοῦντες, οὐκ αἰσχυνόμεθα ὁμολογεῖν τὸ πραττόμενον· εἰ δὲ παραστήσεις μοι διδασκάλους πρὸς φιλοσοφίαν προπαιδεύοντας καὶ ἐν φιλοσοφία γυμνάζοντας, οὐκ ἀποτρέψω μὲν (50) ἀπὸ τούτων τοὺς νέους, πειράσομαι δὲ προγυμνασαμένους αυτ τοὺς ὡς ἐν ἐγκυκλίοις μαθήμασι καὶ τοῖς φιλοσο- ρουμένοις ἀναβιβάσαι ἐπὶ τὸ σεμνὸν καὶ ὑψηλὸν τῆς λεληθυίας τοὺς πολλοὺς Χριστιανῶν μεγαλοφωνίας, περὶ τῶν μεγίστων καὶ ἀναγκαιοτάτων διαλαμβα- νόντων, καὶ ἀποδεικνύντων καὶ παριστάντων αὐτὰ πεφιλοσοφῆσθαι παρὰ τοῖς τοῦ Θεοῦ προφήταις καὶ τοῖς τοῦ Ἰησοῦ ἀποστόλοις. Εἶτα μετὰ ταῦτα, αἰσθόμενος ἑαυτοῦ ὁ Κέλσος πι- πρότερον ἡμῖν λοιδορησαμένου, ώσπερεὶ ἀπολογού μενος, τοιαῦτά φησιν· . Οτι δὲ οὐδὲν πικρότερον ἐπαιτιῶμαι ἢ ἐφ' ὅσον ἡ ἀλήθεια βιάζεται, τεκμαι- ρέσθω καὶ τούσδε τις (51). Οἱ μὲν γὰρ εἰς τὰς ἄλλας τελετάς καλοῦντες προκηρύττουσι τάδε· Ὅστις χεῖ ρας καθαρὸς καὶ φωνὴν συνετός· καὶ αὖθις ἕτεροι· Ὅστις ἁγνὸς ἀπὸ παντὸς μύσους (52), καὶ ὅτῳ ἡ ψυχὴ οὐδὲν σύνοιδε κακὸν, καὶ ὅτῳ εὖ καὶ δικαίως βεβίωται. Καὶ ταῦτα προκηρύττουσιν οἱ καθάρσια ἁμαρτημάτων ὑπισχνούμενοι. Ὑπακούσωμεν δὲ τίνας ποτὲ οὗτοι καλοῦσιν· Οστις [φησὶν (53)] ἁμαρτω- λις, ὅστις ἀσύνετος, ὅστις νήπιος, καὶ ὡς ἁπλῶς εἰπεῖν, ὅστις κακοδαίμων, τοῦτον ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ δέξεται. Τὸν ἁμαρτωλὸν ἄρα οὐ τοῦτον λέγετε τὸν ἄδικον, καὶ κλέπτην, καὶ τοιχωρύχον, καὶ φαρ μακέα, καὶ ἱερόσυλον, καὶ τυμβωρύχον; Τίνας ἂν ἄλλους προκηρύττων λῃστὰς (54) εκάλεσε; Καὶ πρὸς ταῦτα δέ φαμεν, ὅτι οὐ ταυτόν ἐστι νοσοῦντας τὴν ψυχὴν ἐπὶ θεραπείαν καλεῖν, καὶ ὑγιαίνοντας ἐπὶ τὴν τῶν θειοτέρων γνῶσιν καὶ ἐπιστήμην. Καὶ ἡμεῖς δὲ, ἀμφότερα ταῦτα γιγνώσκοντες, κατ' ἀρ χὰς μὲν προκαλούμενοι ἐπὶ τὸ θεραπευθῆναι τοὺς ἀνθρώπους, προτρέπομεν τοὺς ἁμαρτωλοὺς ἤκειν ἐπὶ τοὺς διδάσκοντας λόγους μὴ ἁμαρτάνειν, καὶ τοὺς ἀσυνέτους ἐπὶ τοὺς ἐμποιοῦντας σύνεσιν, καὶ τοὺς νηπίους εἰς τὸ ἀναβαίνειν φρονήματι ἐπὶ τὸν ὡς γέ τις, τοῖσδέ τις. νοσοῦντας τὴν ψυχήν. νοσοῦντα τὴν ψυχήν. · CONTRA CELSUM LIB. III. non aperires adolescentibus et filiis philosophia arcana coram patribus male affectis, quique rem inanem inutilemque judicarent esse philosophiam ; sed velles eos filios, quos ad philosophiam adhor- tandos duxisses, discedere ab improbis patribus; captares occasionem, ubi tui de philosophia ser- mones teneros juvenum auimos attingant. Quod idem dico de præceptoribus. Si enim a præcepto- ribus abducimus, qui obscoenas comœdias, im- puros iambos docent et alia, quæ nec exponentem corrigunt nec utilia sunt audientibus, quia nec isti philosophico animo carmina audire possunt, nec illi singulis juvenibus interpretari quæ ad eorum utilitatern tendunt; id vero fateri non erubescimus. Sin agis de præceptoribus, qui philosophiam do- ceant et in philosophia exerceant, ab his non aver - tam quidem adolescentes; sed conabor illos jam ante exercitatos, et in disciplinarum veluti orbe versalos atque philosophia præparatos ad vene- randam sublimemque et vulgo ignotam subvehere grandiloquentiam, qua Christiani de rebus ma- ximis maximeque necessariis disserunt, et suam philosophiam, Dei, prophetarum, Jesuque aposto- lorum philosophiam esse demonstrant. A vitio verte ; verteres enim injuste. enim ipse C D Guieto autem lentius maledixisse, quasi ad excusandum sic prose- quitur : c Quod ego non acerbiora objecerim quam quæ verilas coegit, vel hinc conjici potest. Namn qui ad alia mysteria vocant, hæc pronuntiant alta voce: Quisquis puris est manibus et voce sapiens; et rursus alii : Quisquis purus ab omni scelere, cujus conscientiam nihil mali remordet, cui bene et juste peracta vita est. Atque hæc quidem, qui peccatorum purgationem promittunt. Nunc vero audiamus quosnam advocent Christiani: Quisquis, inquiunt, peccator, quisquis insipiens, quisquis puer, et, ut verbo dicam, quisquis infelix est, hunc Dei regnum accipiet. Et quem peccatorem dicitis? Nonne injustum, furem, murorum effractorem, ve- neficum, sacrilegum, mortuorum spoliatorem ? Ecquos alios vocaret, qui latronum conflaret so- cietatem?, Ad hæc dicimus, aliud esse gras animas ad curationem ; aliud sanas ad rerum di- viniorum cognitionem et scientiam vocare. Nos, qui utriusque discrimen scimus, principio quidem homines hortamur ut curari se velint; hortamur peccatores, ut doctores audiant qui a peccando deterrent; insipientes, ut acuentibus ad- juvantibusque ad intelligendum dociles aures pra- beant; pueros, ut sensus animumque virilem con- cipiaut; infelices denique ad vitam felicem, seu, post codd. Regius et Basileensis, Hoeschelius et Spencerus, (50) Alias, ἀποτρέψομεν, male. (51) Τούσδε τις. Bolerello scribendum videtur, (52) Heschelius in textu, μίσους. (53) Φησίν. Legendum videtur, φασίν. 59. Celsus postea conscius se de nobis amaru- (54) Ληστάς. Legendum videtur ληστής. Paulo
Εἶτα ὡς ἐκ προσώπου τοῦ διδάσκοντος τὸν ἡμέτερον λόγον τοιαῦτά φησιν· Οἱ σοφοὶ γὰρ ἀποτρέπονται τὰ ὑφ’ ἡμῶν λεγόμενα, ὑπὸ τῆς σοφίας πλανώμενοι καὶ παραποδιζόμενοι. Φήσομεν οὖν καὶ πρὸς τοῦτο ὅτι, εἴπερ ἡ σοφία ἐπιστήμη θείων ἐστὶ καὶ ἀνθρωπίνων πραγμάτων καὶ τῶν τούτων αἰτίων ἤ, ὡς ὁ θεῖος λόγος ὁρίζεται, Ἀτμὶς τῆς τοῦ θεοῦ δυνάμεως καὶ ἀπόρροια τῆς τοῦ παντοκράτορος δόξης εἰλικρινὴς καὶ ἀπαύγασμα φωτὸς ἀϊδίου καὶ ἔσοπτρον ἀκηλίδωτον τῆς τοῦ θεοῦ ἐνεργείας καὶ εἰκὼν τῆς ἀγαθότητος αὐτοῦ, οὐκ ἄν τις ὢν σοφὸς ἀποτρέποιτο τὰ ὑπὸ χριστιανοῦ ἐπιστήμονος τοῦ χριστιανισμοῦ λεγόμενα οὐδὲ πλανηθείη ἂν ἢ παραποδίζοιτο ὑπ’ αὐτῆς. Ἡ γὰρ ἀληθὴς σοφία οὐ πλανᾷ ἀλλ’ ἡ ἀμαθία, καὶ μόνον τῶν ὄντων βέβαιον ἐπιστήμη, καὶ ἀλήθεια ἅπερ ἐκ σοφίας παραγίνεται. Ἐὰν δὲ παρὰ τὸν τῆς σοφίας ὅρον τὸν ὅ τι ποτ’ οὖν δογματίζοντα μετά τινων σοφισμάτων λέγῃς σοφόν, φήσομεν ὅτι ἀληθῶς ὁ κατὰ τὴν ὑπὸ σοῦ λεγομένην σοφίαν ποιὸς ἀποτρέπεται τοὺς λόγους τοῦ θεοῦ, πλανώμενος ὑπὸ τῶν πιθανοτήτων καὶ σοφισμάτων καὶ παραποδιζόμενος ὑπ’ αὐτῶν.
τὴν καὶ καλοκαγαθίαν, σιωπῶμεν, καὶ τῶν τὰ ἐναν- Τu τία τῷ ὑγιεῖ λόγω διδασκόντων, τοῦτο μηδ' ἡμῖν ἐγ κάλει· οὐ γὰρ εὐλόγως ἐγκαλεῖς. Καὶ σὺ γοῦν τὰ φιλοσοφίας ὄργια τοῖς νέοις καὶ υἱοῖς, πατέρων ἀργὸν πράγμα καὶ ἀνωφελὲς νομιζόντων, φιλοσοφίαν παρα διδοὺς τοῖς παισὶν, οὐκ ἐπὶ τῶν φαύλων πατέρων ἐρεῖς· ἀλλὰ βουλόμενος χωρίζεσθαι τοὺς προτρα- πέντας ἐπὶ φιλοσοφίαν υἱοὺς τῶν μοχθηρῶν πατέ ρων, ἐπιτηρήσεις καιροὺς, ἵνα καθίκωνται οἱ φιλο- σοφίας λόγοι τῶν νέων. Καὶ περὶ τῶν διδασκάλων δὲ τὰ αὐτὰ φήσομεν· εἰ μὲν γὰρ ἀποτρέπομεν διδασκά λων διδασκόντων τὰ ἄσεμνα τῆς κωμῳδίας, καὶ τοὺς ἀκολάστους τῶν ἰάμβων, καὶ ὅσα ἄλλα, & μήτε τὸν λέγοντα επιστρέφει, μήτε τοὺς ἀκούοντας ὠφελεῖ, καὶ μὴ εἰδότας φιλοσόφως ἀκούειν ποιημάτων, καὶ ἐπι- λέγειν ἑκάστοις τὰ συντείνοντα εἰς ὠφέλειαν τῶν Β νέων· τοῦτο ποιοῦντες, οὐκ αἰσχυνόμεθα ὁμολογεῖν τὸ πραττόμενον· εἰ δὲ παραστήσεις μοι διδασκάλους πρὸς φιλοσοφίαν προπαιδεύοντας καὶ ἐν φιλοσοφία γυμνάζοντας, οὐκ ἀποτρέψω μὲν (50) ἀπὸ τούτων τοὺς νέους, πειράσομαι δὲ προγυμνασαμένους αυτ τοὺς ὡς ἐν ἐγκυκλίοις μαθήμασι καὶ τοῖς φιλοσο- ρουμένοις ἀναβιβάσαι ἐπὶ τὸ σεμνὸν καὶ ὑψηλὸν τῆς λεληθυίας τοὺς πολλοὺς Χριστιανῶν μεγαλοφωνίας, περὶ τῶν μεγίστων καὶ ἀναγκαιοτάτων διαλαμβα- νόντων, καὶ ἀποδεικνύντων καὶ παριστάντων αὐτὰ πεφιλοσοφῆσθαι παρὰ τοῖς τοῦ Θεοῦ προφήταις καὶ τοῖς τοῦ Ἰησοῦ ἀποστόλοις. Εἶτα μετὰ ταῦτα, αἰσθόμενος ἑαυτοῦ ὁ Κέλσος πι- πρότερον ἡμῖν λοιδορησαμένου, ώσπερεὶ ἀπολογού μενος, τοιαῦτά φησιν· . Οτι δὲ οὐδὲν πικρότερον ἐπαιτιῶμαι ἢ ἐφ' ὅσον ἡ ἀλήθεια βιάζεται, τεκμαι- ρέσθω καὶ τούσδε τις (51). Οἱ μὲν γὰρ εἰς τὰς ἄλλας τελετάς καλοῦντες προκηρύττουσι τάδε· Ὅστις χεῖ ρας καθαρὸς καὶ φωνὴν συνετός· καὶ αὖθις ἕτεροι· Ὅστις ἁγνὸς ἀπὸ παντὸς μύσους (52), καὶ ὅτῳ ἡ ψυχὴ οὐδὲν σύνοιδε κακὸν, καὶ ὅτῳ εὖ καὶ δικαίως βεβίωται. Καὶ ταῦτα προκηρύττουσιν οἱ καθάρσια ἁμαρτημάτων ὑπισχνούμενοι. Ὑπακούσωμεν δὲ τίνας ποτὲ οὗτοι καλοῦσιν· Οστις [φησὶν (53)] ἁμαρτω- λις, ὅστις ἀσύνετος, ὅστις νήπιος, καὶ ὡς ἁπλῶς εἰπεῖν, ὅστις κακοδαίμων, τοῦτον ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ δέξεται. Τὸν ἁμαρτωλὸν ἄρα οὐ τοῦτον λέγετε τὸν ἄδικον, καὶ κλέπτην, καὶ τοιχωρύχον, καὶ φαρ μακέα, καὶ ἱερόσυλον, καὶ τυμβωρύχον; Τίνας ἂν ἄλλους προκηρύττων λῃστὰς (54) εκάλεσε; Καὶ πρὸς ταῦτα δέ φαμεν, ὅτι οὐ ταυτόν ἐστι νοσοῦντας τὴν ψυχὴν ἐπὶ θεραπείαν καλεῖν, καὶ ὑγιαίνοντας ἐπὶ τὴν τῶν θειοτέρων γνῶσιν καὶ ἐπιστήμην. Καὶ ἡμεῖς δὲ, ἀμφότερα ταῦτα γιγνώσκοντες, κατ' ἀρ χὰς μὲν προκαλούμενοι ἐπὶ τὸ θεραπευθῆναι τοὺς ἀνθρώπους, προτρέπομεν τοὺς ἁμαρτωλοὺς ἤκειν ἐπὶ τοὺς διδάσκοντας λόγους μὴ ἁμαρτάνειν, καὶ τοὺς ἀσυνέτους ἐπὶ τοὺς ἐμποιοῦντας σύνεσιν, καὶ τοὺς νηπίους εἰς τὸ ἀναβαίνειν φρονήματι ἐπὶ τὸν ὡς γέ τις, τοῖσδέ τις. νοσοῦντας τὴν ψυχήν. νοσοῦντα τὴν ψυχήν. · CONTRA CELSUM LIB. III. non aperires adolescentibus et filiis philosophia arcana coram patribus male affectis, quique rem inanem inutilemque judicarent esse philosophiam ; sed velles eos filios, quos ad philosophiam adhor- tandos duxisses, discedere ab improbis patribus; captares occasionem, ubi tui de philosophia ser- mones teneros juvenum auimos attingant. Quod idem dico de præceptoribus. Si enim a præcepto- ribus abducimus, qui obscoenas comœdias, im- puros iambos docent et alia, quæ nec exponentem corrigunt nec utilia sunt audientibus, quia nec isti philosophico animo carmina audire possunt, nec illi singulis juvenibus interpretari quæ ad eorum utilitatern tendunt; id vero fateri non erubescimus. Sin agis de præceptoribus, qui philosophiam do- ceant et in philosophia exerceant, ab his non aver - tam quidem adolescentes; sed conabor illos jam ante exercitatos, et in disciplinarum veluti orbe versalos atque philosophia præparatos ad vene- randam sublimemque et vulgo ignotam subvehere grandiloquentiam, qua Christiani de rebus ma- ximis maximeque necessariis disserunt, et suam philosophiam, Dei, prophetarum, Jesuque aposto- lorum philosophiam esse demonstrant. A vitio verte ; verteres enim injuste. enim ipse C D Guieto autem lentius maledixisse, quasi ad excusandum sic prose- quitur : c Quod ego non acerbiora objecerim quam quæ verilas coegit, vel hinc conjici potest. Namn qui ad alia mysteria vocant, hæc pronuntiant alta voce: Quisquis puris est manibus et voce sapiens; et rursus alii : Quisquis purus ab omni scelere, cujus conscientiam nihil mali remordet, cui bene et juste peracta vita est. Atque hæc quidem, qui peccatorum purgationem promittunt. Nunc vero audiamus quosnam advocent Christiani: Quisquis, inquiunt, peccator, quisquis insipiens, quisquis puer, et, ut verbo dicam, quisquis infelix est, hunc Dei regnum accipiet. Et quem peccatorem dicitis? Nonne injustum, furem, murorum effractorem, ve- neficum, sacrilegum, mortuorum spoliatorem ? Ecquos alios vocaret, qui latronum conflaret so- cietatem?, Ad hæc dicimus, aliud esse gras animas ad curationem ; aliud sanas ad rerum di- viniorum cognitionem et scientiam vocare. Nos, qui utriusque discrimen scimus, principio quidem homines hortamur ut curari se velint; hortamur peccatores, ut doctores audiant qui a peccando deterrent; insipientes, ut acuentibus ad- juvantibusque ad intelligendum dociles aures pra- beant; pueros, ut sensus animumque virilem con- cipiaut; infelices denique ad vitam felicem, seu, post codd. Regius et Basileensis, Hoeschelius et Spencerus, (50) Alias, ἀποτρέψομεν, male. (51) Τούσδε τις. Bolerello scribendum videtur, (52) Heschelius in textu, μίσους. (53) Φησίν. Legendum videtur, φασίν. 59. Celsus postea conscius se de nobis amaru- (54) Ληστάς. Legendum videtur ληστής. Paulo
PG 11:1015[Καὶ ἐπεὶ κατὰ τὸν ἡμέτερον λόγον οὐκ ἔστι σοφία πονηρίας ἐπιστήμη, πονηρίας δέ, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, ἐπιστήμη ἐστὶν ἐν τοῖς ψευδοδοξοῦσι καὶ ὑπὸ σοφισματίων ἠπατημένοις, διὰ τοῦτο ἀμαθίαν εἴποιμι μᾶλλον ἢ σοφίαν ἐν τοῖς τοιούτοις.] Μετὰ ταῦτα πάλιν λοιδορεῖται τῷ πρεσβεύοντι χριστιανισμὸν καὶ ἀποφαίνεται μὲν περὶ αὐτοῦ ὡς καταγέλαστα διεξιόντος, οὐκ ἀποδείκνυσι δὲ οὐδὲ ἐναργῶς παρίςτησιν ἅ φησιν εἶναι καταγέλαστα. Καὶ λοιδορούμενος [ οὐδένα φρόνιμόν φησι πείθεσθαι τῷ λόγῳ, περισπώμενον ὑπὸ τοῦ πλήθους τῶν προσερχομένων αὐτῷ. Ὅμοιον δὲ ποιεῖ καὶ ἐν τούτῳ τῷ φάσκοντι διὰ τὸ πλῆθος τῶν κατὰ τοὺς νόμους ἀγομένων ἰδιωτῶν ὅτι φρόνιμος οὐδείς, φέρ’ εἰπεῖν, Σόλωνι ἢ Λυκούργῳ πείθεται ἢ Ζαλεύκῳ ἤ τινι τῶν λοιπῶν, καὶ μάλιστα ἐὰν φρόνιμον λαμβάνῃ τὸν κατ’ ἀρετὴν ποιόν.
ἄνδρα, καὶ τοὺς ἁπλῶς κακοδαίμονας ἐπὶ εὐδαιμο νίαν, ή, (ὅπερ κυριώτερόν ἐστιν εἰπεῖν, ἐπὶ μαχα- ριότητα· ἐπὰν δ' οἱ προκόπτοντες τῶν προτραπέντων παραστήσωσι τὸ κεκαθάρθαι ὑπὸ τοῦ λόγου, καὶ, ὅση δύναμις, βέλτιον βεβιωκέναι, τὸ τηνικάδε καλοῦμεν αὐτοὺς ἐπὶ τὰς παρ' ἡμῖν τελετάς. • Σοφίαν γὰρ λαλοῦμεν ἐν τοῖς τελείοις. » Καὶ διδάσκοντες, ὅτι « Εἰς κακότεχνον ψυχὴν οὐκ εἰσελεύσεται σοφία, οὐδὲ κατοικήσει ἐν σώματι και τάχρεῳ ἁμαρτίας, » φαμέν· Οστις χεῖρας καθαρός, καὶ διὰ τοῦτ' ἐπαίρων χεῖρας ὁσίας τῷ Θεῷ, καὶ παρὰ τὸ διῃρμένα καὶ οὐράνια ἐπιτελεῖν, δύναται (55) λέγειν, «Επαρσις τῶν χειρῶν μου θυσία εσπερια νή· › ἡκέτω πρὸς ἡμᾶς· καί· Οστις φωνὴν συνετός, τῷ μελετῶν τὸν νόμον Κυρίου ἡμέρας καὶ νυκτός, Β καὶ τῷ διὰ τὴν ἕξιν τὰ αἰσθητήρια γεγυμνασμένα ἐσχηκέναι πρὸς διάκρισιν καλοῦ τε καὶ κακοῦ, μὴ ὀκνείτω προσιέναι στερεαῖς λογικαῖς τροφαῖς (56) καὶ ἁρμοζούσαις ἀθληταῖς εὐσεβείας καὶ πάσης ἀμέσ τῆς. Ἐπεὶ δὲ καὶ ἡ χάρις τοῦ Θεοῦ ἐστι μετὰ πάν των τῶν ἐν ἀφθαρσίᾳ ἀγαπώντων τὸν διδάσκαλον τῶν τῆς ἀθανασίας μαθημάτων· Οστις ἁγνὸς οὐ μό νον ἀπὸ παντὸς μύσους (57), ἀλλὰ καὶ τῶν ἑλαττό νων εἶναι νομιζομένων ἁμαρτημάτων, θαῤῥῶν μυεί- σθω τὰ μόνοις ἁγίοις καὶ καθαροῖς εὐλόγως παραδι δόμενα μυστήρια τῆς κατὰ Ἰησοῦν θεοσεβείας. Ο μὲν οὖν Κέλσου μύστης φησίν, « Οτῳ οὐδὲν ἡ ψυ χὴ σύνοιδε κακὸν, ἡκέτω·, ὁ δὲ κατὰ τὸν Ἰησοῦν μυσταγωγῶν τῷ Θεῷ τοῖς κεκαθαρμένοις τὴν ψυχὴν ἐρεῖ· Οτῳ πολλῷ χρόνῳ ἡ ψυχὴ οὐδὲν σύνοιδε κακὸν, καὶ μάλιστα ἀφ' οὗ προσελήλυθε τῇ τοῦ λόγου θερα πείᾳ, οὗτος καὶ τῶν κατ' ἰδίαν λελαλημένων ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ τοῖς γνησίοις μαθηταῖς ἀκουέτω. Οὐκοῦν καὶ ἐν οἷς ἀντιπαρατίθησι τὰ τῶν μυούντων ἐν Ἕλλησι τοῖς διδάσκουσι τὰ τοῦ Ἰησοῦ οὐκ οἶδε διαφοράν και λουμένων ἐπὶ μὲν θεραπείαν φαύλων, ἐπὶ δὲ τὰ μυ στικώτερα τῶν ἤδη καθαρωτάτων. Οὐκ ἐπὶ μυστήρια οὖν καὶ κοινωνίαν σοφίας ἐν μυ στηρίῳ « ἀποκεκρυμμένης, ἣν προώρισεν ὁ Θεὸς πρὸ τῶν αἰώνων εἰς δόξαν » τῶν δικαίων ἑαυτοῦ, καλού- μεν τὸν ἄδικον, καὶ κλέπτην, καὶ τοιχωρύχον, καὶ φαρμακέα, καὶ ἱερόσυλον, καὶ τυμβωρύχον, καὶ ὅσους ἂν ἄλλους δεινοποιῶν ὁ Κέλσος ὀνομάσαι, ἀλλ᾽ ἐπὶ θεραπείαν. Ἔστι γὰρ ἐν τῇ τοῦ λόγου θειότητι ἄλλα μὲν τὰ θεραπευτικὰ τῶν κακῶς ἐχόντων βοηθή ματα, περὶ ὧν εἶπεν ὁ λόγος τὸ, « Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ἰσχύοντες ἰατροῦ, ἀλλ' οἱ κακῶς ἔχοντες· ο ἄλλα δὲ τὰ τοῖς καθαρεῖς ψυχὴν καὶ σώμα παραδεικνύντα • ἀποκάλυψιν μυστηρίου, χρόνοις αιωνίοις σεσιγημέν νου, φανερωθέντος δὲ νῦν διά τε Γραφῶν προφητι κῶν, καὶ τῆς ἐπιφανείας τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ὁ ἑκάστῳ τῶν τελείων ἐπιφαινομένης καὶ φωτιζούσης εἰς ἀψευδῆ γνῶσιν τῶν πραγμάτων τὸ ἡγεμονικόν. Ἐπεὶ δὲ δεινοποιῶν τὰ καθ᾿ ἡμῶν ἐγω • ORIGENIS us magis proprie loquar, ad beatitudinem excita- A mus. Sed postquam ii, quos hortati sunius, progres- sionem ad virtutem fecerunt, ita ut illos a doctrina emendatos fuisse innotescat, tum demum nostris mysteriis initiantur. • Sapientiam enim loquimur inter perfectos ". levolam animam non introituram, nec habitaturam I in corpore subdito peccatis ',, dicinus : Quisquis est puris manibus et qui propterea manus ad Deum puras levat, quia sublimia cœlestiaque tractat, ita ut dicere possit: Elevatio manuum mearuin sa- crificium vespertinum ', . is ad nos veniat. Dici- mus etiam Quisquis est voce sapiens, quod in lege Domini meditetur die ac nocte, et pro consue- tudine exercitatos habeat sensus ad discretionem boni ac mali; is ne gravetur ad solidos eosque spiritales cibos accedere, qui pietatis, aliarumque virtutum omnium athletis conveniunt. Et quia Dei gratia est cum omnibus qui incorrupto amore eum amant, a quo de immortalitate documenta dantur, dicimus : Quisquis purus est non ab omni scelere tantum, sed etiam ab iis peccatis quæ pro leviori- bus habentur, fidenter accedat initiandus religio- nis Jesu mysteriis, quæ nonnisi pro puris et san- ctis instituta sunt. Et mysta quidem Celsi ait : ‹ Cujus conscientiam nihil mali remordet, veniat ; sed qui secundum Jesu disciplinam Dei mysteriis initiat, dicit iis, quorum jam anima purgala est : C Quisquis jamdudum nihil mali conscivit sibi, et præsertim ex quo doctrinæ medicina sanatus est,' ille audiat quæ Jesus seorsim suis discipulis edis- Beruit. Ex quo efficitur Celsum, dum religionis Græcanica ministros religionis Jesu doctoribus opposuit, non intellexisse quid hæc duo discrepa- rent, vocare malos ad sumenda remedia, et puros ad rerum reconditiorum cognitionem. > rum effractorem, nec veneficuin, nec sacrilegum, nec mortuorum spoliatorem, nec alios quoscun- que Celsus exaggerando numerare posset, ad my- steriorum notitiam vocamus, aut participes faci - mus sapientiæ, quæ abscondita est, quam præ- destinavit Deus aute sæcula in gloriam, justo. D rum ejus; sed ad sanationem advocamus. Nam in divina nostra doctrina alia sunt comparata male habentibus, de quibus ait : « Non est opus valenti- bus medicus, sed male habentibus S;, alia vero, quæ corpus animamque pura babentibas ostendunt ‹ ręyelationem mysterii temporibus æter- nis taciti, patefacti nunc per Scripturas propheta- rum, et per adventum Domini nostri Jesu Chri- sti',, qui adventus perfectis omnibus palescit, mentemque ad res nulla mendacii formidine cogno- » I Cor. 11, 6. Sap. 1, 4. • Rom. xvi, 25. Tim. Psal. cxL, 2. • Psal. 1, 2; Heb. v,41. *1 Cor. 11, 7. * Matth. 13, 12. 1, 10. 60. Quoniam vero docemus, « sapientiam in ma- 61. Nec injustum igitur, nec furem, nec muro- (37) floeschelius in textu, μίσους. (55) Δύναται. Boherellus legit, δυνατός. (56) Hoeschelius in textu, τροχαίς, male.
Ὡς γὰρ ἐπὶ τούτων κατὰ τὸ φανὲν αὐτοῖς χρήσιμον οἱ νομοθέται πεποιήκασι τὸ τοιαύτῃ ἀγωγῇ αὐτοὺς περιβαλεῖν καὶ νόμοις, οὕτως νομοθετῶν ἐν τῷ Ἰησοῦ ὁ θεὸς τοῖς πανταχοῦ ἀνθρώποις καὶ τοὺς μὴ φρονίμους ἄγει, ὡς οἷόν τε ἐστὶν ἄγεσθαι τοὺς τοιούτους ἐπὶ τὸ βέλτιον.] Ὅπερ, ὡς καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω εἰρήκαμεν, ἐπιστάμενος ὁ ἐν Μωϋσεῖ θεὸς λέγει τό· Αὐτοὶ παρεζήλωσάν με ἐπ’ οὐ θεῷ, παρώργισάν με ἐν τοῖς εἰδώλοις αὐτῶν· κἀγὼ παραζηλώσω αὐτοὺς ἐπ’ οὐκ ἔθνει, ἐπ’ ἔθνει ἀσυνέτῳ παροργιῶ αὐτούς. [Εἰδὼς δὲ καὶ ὁ Παῦλος εἶπε· Τὰ μωρὰ τοῦ κόσμου ἐξελέξατο ὁ θεός, ἵνα καταισχύνῃ τοὺς σοφούς, σοφοὺς κοινότερον λέγων πάντας τοὺς δοκοῦντας προβεβηκέναι μὲν ἐν μαθήμασιν ἀποπεπτωκότας δὲ εἰς τὴν ἄθεον πολυθεότητα· ἐπεὶ φάσκοντες εἶναι σοφοὶ ἐμωράνθησαν, καὶ ἤλλαξαν τὴν δόξαν τοῦ ἀφθάρτου θεοῦ ἐν ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀνθρώπου καὶ πετεινῶν καὶ τετραπόδων καὶ ἑρπετῶν. Ἐγκαλεῖ δὲ τῷ διδάσκοντι καὶ ὡς ἀνοήτους ζητοῦντι. Πρὸς ὃν εἴποιμεν ἄν· τίνας λέγεις τοὺς ἀνοήτους; Κατὰ γὰρ τὸ ἀκριβὲς πᾶς φαῦλος ἀνόητός ἐστιν.
ἄνδρα, καὶ τοὺς ἁπλῶς κακοδαίμονας ἐπὶ εὐδαιμο νίαν, ή, (ὅπερ κυριώτερόν ἐστιν εἰπεῖν, ἐπὶ μαχα- ριότητα· ἐπὰν δ' οἱ προκόπτοντες τῶν προτραπέντων παραστήσωσι τὸ κεκαθάρθαι ὑπὸ τοῦ λόγου, καὶ, ὅση δύναμις, βέλτιον βεβιωκέναι, τὸ τηνικάδε καλοῦμεν αὐτοὺς ἐπὶ τὰς παρ' ἡμῖν τελετάς. • Σοφίαν γὰρ λαλοῦμεν ἐν τοῖς τελείοις. » Καὶ διδάσκοντες, ὅτι « Εἰς κακότεχνον ψυχὴν οὐκ εἰσελεύσεται σοφία, οὐδὲ κατοικήσει ἐν σώματι και τάχρεῳ ἁμαρτίας, » φαμέν· Οστις χεῖρας καθαρός, καὶ διὰ τοῦτ' ἐπαίρων χεῖρας ὁσίας τῷ Θεῷ, καὶ παρὰ τὸ διῃρμένα καὶ οὐράνια ἐπιτελεῖν, δύναται (55) λέγειν, «Επαρσις τῶν χειρῶν μου θυσία εσπερια νή· › ἡκέτω πρὸς ἡμᾶς· καί· Οστις φωνὴν συνετός, τῷ μελετῶν τὸν νόμον Κυρίου ἡμέρας καὶ νυκτός, Β καὶ τῷ διὰ τὴν ἕξιν τὰ αἰσθητήρια γεγυμνασμένα ἐσχηκέναι πρὸς διάκρισιν καλοῦ τε καὶ κακοῦ, μὴ ὀκνείτω προσιέναι στερεαῖς λογικαῖς τροφαῖς (56) καὶ ἁρμοζούσαις ἀθληταῖς εὐσεβείας καὶ πάσης ἀμέσ τῆς. Ἐπεὶ δὲ καὶ ἡ χάρις τοῦ Θεοῦ ἐστι μετὰ πάν των τῶν ἐν ἀφθαρσίᾳ ἀγαπώντων τὸν διδάσκαλον τῶν τῆς ἀθανασίας μαθημάτων· Οστις ἁγνὸς οὐ μό νον ἀπὸ παντὸς μύσους (57), ἀλλὰ καὶ τῶν ἑλαττό νων εἶναι νομιζομένων ἁμαρτημάτων, θαῤῥῶν μυεί- σθω τὰ μόνοις ἁγίοις καὶ καθαροῖς εὐλόγως παραδι δόμενα μυστήρια τῆς κατὰ Ἰησοῦν θεοσεβείας. Ο μὲν οὖν Κέλσου μύστης φησίν, « Οτῳ οὐδὲν ἡ ψυ χὴ σύνοιδε κακὸν, ἡκέτω·, ὁ δὲ κατὰ τὸν Ἰησοῦν μυσταγωγῶν τῷ Θεῷ τοῖς κεκαθαρμένοις τὴν ψυχὴν ἐρεῖ· Οτῳ πολλῷ χρόνῳ ἡ ψυχὴ οὐδὲν σύνοιδε κακὸν, καὶ μάλιστα ἀφ' οὗ προσελήλυθε τῇ τοῦ λόγου θερα πείᾳ, οὗτος καὶ τῶν κατ' ἰδίαν λελαλημένων ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ τοῖς γνησίοις μαθηταῖς ἀκουέτω. Οὐκοῦν καὶ ἐν οἷς ἀντιπαρατίθησι τὰ τῶν μυούντων ἐν Ἕλλησι τοῖς διδάσκουσι τὰ τοῦ Ἰησοῦ οὐκ οἶδε διαφοράν και λουμένων ἐπὶ μὲν θεραπείαν φαύλων, ἐπὶ δὲ τὰ μυ στικώτερα τῶν ἤδη καθαρωτάτων. Οὐκ ἐπὶ μυστήρια οὖν καὶ κοινωνίαν σοφίας ἐν μυ στηρίῳ « ἀποκεκρυμμένης, ἣν προώρισεν ὁ Θεὸς πρὸ τῶν αἰώνων εἰς δόξαν » τῶν δικαίων ἑαυτοῦ, καλού- μεν τὸν ἄδικον, καὶ κλέπτην, καὶ τοιχωρύχον, καὶ φαρμακέα, καὶ ἱερόσυλον, καὶ τυμβωρύχον, καὶ ὅσους ἂν ἄλλους δεινοποιῶν ὁ Κέλσος ὀνομάσαι, ἀλλ᾽ ἐπὶ θεραπείαν. Ἔστι γὰρ ἐν τῇ τοῦ λόγου θειότητι ἄλλα μὲν τὰ θεραπευτικὰ τῶν κακῶς ἐχόντων βοηθή ματα, περὶ ὧν εἶπεν ὁ λόγος τὸ, « Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ἰσχύοντες ἰατροῦ, ἀλλ' οἱ κακῶς ἔχοντες· ο ἄλλα δὲ τὰ τοῖς καθαρεῖς ψυχὴν καὶ σώμα παραδεικνύντα • ἀποκάλυψιν μυστηρίου, χρόνοις αιωνίοις σεσιγημέν νου, φανερωθέντος δὲ νῦν διά τε Γραφῶν προφητι κῶν, καὶ τῆς ἐπιφανείας τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ὁ ἑκάστῳ τῶν τελείων ἐπιφαινομένης καὶ φωτιζούσης εἰς ἀψευδῆ γνῶσιν τῶν πραγμάτων τὸ ἡγεμονικόν. Ἐπεὶ δὲ δεινοποιῶν τὰ καθ᾿ ἡμῶν ἐγω • ORIGENIS us magis proprie loquar, ad beatitudinem excita- A mus. Sed postquam ii, quos hortati sunius, progres- sionem ad virtutem fecerunt, ita ut illos a doctrina emendatos fuisse innotescat, tum demum nostris mysteriis initiantur. • Sapientiam enim loquimur inter perfectos ". levolam animam non introituram, nec habitaturam I in corpore subdito peccatis ',, dicinus : Quisquis est puris manibus et qui propterea manus ad Deum puras levat, quia sublimia cœlestiaque tractat, ita ut dicere possit: Elevatio manuum mearuin sa- crificium vespertinum ', . is ad nos veniat. Dici- mus etiam Quisquis est voce sapiens, quod in lege Domini meditetur die ac nocte, et pro consue- tudine exercitatos habeat sensus ad discretionem boni ac mali; is ne gravetur ad solidos eosque spiritales cibos accedere, qui pietatis, aliarumque virtutum omnium athletis conveniunt. Et quia Dei gratia est cum omnibus qui incorrupto amore eum amant, a quo de immortalitate documenta dantur, dicimus : Quisquis purus est non ab omni scelere tantum, sed etiam ab iis peccatis quæ pro leviori- bus habentur, fidenter accedat initiandus religio- nis Jesu mysteriis, quæ nonnisi pro puris et san- ctis instituta sunt. Et mysta quidem Celsi ait : ‹ Cujus conscientiam nihil mali remordet, veniat ; sed qui secundum Jesu disciplinam Dei mysteriis initiat, dicit iis, quorum jam anima purgala est : C Quisquis jamdudum nihil mali conscivit sibi, et præsertim ex quo doctrinæ medicina sanatus est,' ille audiat quæ Jesus seorsim suis discipulis edis- Beruit. Ex quo efficitur Celsum, dum religionis Græcanica ministros religionis Jesu doctoribus opposuit, non intellexisse quid hæc duo discrepa- rent, vocare malos ad sumenda remedia, et puros ad rerum reconditiorum cognitionem. > rum effractorem, nec veneficuin, nec sacrilegum, nec mortuorum spoliatorem, nec alios quoscun- que Celsus exaggerando numerare posset, ad my- steriorum notitiam vocamus, aut participes faci - mus sapientiæ, quæ abscondita est, quam præ- destinavit Deus aute sæcula in gloriam, justo. D rum ejus; sed ad sanationem advocamus. Nam in divina nostra doctrina alia sunt comparata male habentibus, de quibus ait : « Non est opus valenti- bus medicus, sed male habentibus S;, alia vero, quæ corpus animamque pura babentibas ostendunt ‹ ręyelationem mysterii temporibus æter- nis taciti, patefacti nunc per Scripturas propheta- rum, et per adventum Domini nostri Jesu Chri- sti',, qui adventus perfectis omnibus palescit, mentemque ad res nulla mendacii formidine cogno- » I Cor. 11, 6. Sap. 1, 4. • Rom. xvi, 25. Tim. Psal. cxL, 2. • Psal. 1, 2; Heb. v,41. *1 Cor. 11, 7. * Matth. 13, 12. 1, 10. 60. Quoniam vero docemus, « sapientiam in ma- 61. Nec injustum igitur, nec furem, nec muro- (37) floeschelius in textu, μίσους. (55) Δύναται. Boherellus legit, δυνατός. (56) Hoeschelius in textu, τροχαίς, male.
Εἰ τοίνυν λέγεις ἀνοήτους τοὺς φαύλους, ἆρα σὺ προσάγων ἀνθρώπους φιλοσοφίᾳ φαύλους ζητεῖς προσάγειν ἢ ἀστείους; ἀλλ’ οὐχ οἷόν τε ἀστείους, ἤδη γὰρ πεφιλοσοφήκασι· φαύλους ἄρα· εἰ δὲ φαύλους, ἀνοήτους. Καὶ ζητεῖς πολλοὺς προσάγειν τοιούτους φιλοσοφίᾳ· καὶ σὺ ἄρα τοὺς ἀνοήτους ζητεῖς. Ἐγὼ δέ, κἂν τοὺς οὕτω λεγομένους ἀνοήτους ζητῶ, ὅμοιον ποιῶ, ὡς εἰ καὶ φιλάνθρωπος ἰατρὸς ἐζήτει τοὺς κάμνοντας, ἵν’ αὐτοῖς προσαγάγῃ τὰ βοηθήματα καὶ ῥώσῃ αὐτούς. Εἰ δ’ ἀνοήτους λέγεις τοὺς μὴ ἐντρεχεῖς ἀλλὰ τερατωδεςτέρους τῶν ἀνθρώπων, ἀποκρινοῦμαί σοι ὅτι καὶ τούτους μὲν κατὰ τὸ δυνατὸν βελτιοῦν πειρῶμαι, οὐ μὴν ἐκ τούτων βούλομαι συστῆσαι τὸ Χριστιανῶν ἄθροισμα.
ἄνδρα, καὶ τοὺς ἁπλῶς κακοδαίμονας ἐπὶ εὐδαιμο νίαν, ή, (ὅπερ κυριώτερόν ἐστιν εἰπεῖν, ἐπὶ μαχα- ριότητα· ἐπὰν δ' οἱ προκόπτοντες τῶν προτραπέντων παραστήσωσι τὸ κεκαθάρθαι ὑπὸ τοῦ λόγου, καὶ, ὅση δύναμις, βέλτιον βεβιωκέναι, τὸ τηνικάδε καλοῦμεν αὐτοὺς ἐπὶ τὰς παρ' ἡμῖν τελετάς. • Σοφίαν γὰρ λαλοῦμεν ἐν τοῖς τελείοις. » Καὶ διδάσκοντες, ὅτι « Εἰς κακότεχνον ψυχὴν οὐκ εἰσελεύσεται σοφία, οὐδὲ κατοικήσει ἐν σώματι και τάχρεῳ ἁμαρτίας, » φαμέν· Οστις χεῖρας καθαρός, καὶ διὰ τοῦτ' ἐπαίρων χεῖρας ὁσίας τῷ Θεῷ, καὶ παρὰ τὸ διῃρμένα καὶ οὐράνια ἐπιτελεῖν, δύναται (55) λέγειν, «Επαρσις τῶν χειρῶν μου θυσία εσπερια νή· › ἡκέτω πρὸς ἡμᾶς· καί· Οστις φωνὴν συνετός, τῷ μελετῶν τὸν νόμον Κυρίου ἡμέρας καὶ νυκτός, Β καὶ τῷ διὰ τὴν ἕξιν τὰ αἰσθητήρια γεγυμνασμένα ἐσχηκέναι πρὸς διάκρισιν καλοῦ τε καὶ κακοῦ, μὴ ὀκνείτω προσιέναι στερεαῖς λογικαῖς τροφαῖς (56) καὶ ἁρμοζούσαις ἀθληταῖς εὐσεβείας καὶ πάσης ἀμέσ τῆς. Ἐπεὶ δὲ καὶ ἡ χάρις τοῦ Θεοῦ ἐστι μετὰ πάν των τῶν ἐν ἀφθαρσίᾳ ἀγαπώντων τὸν διδάσκαλον τῶν τῆς ἀθανασίας μαθημάτων· Οστις ἁγνὸς οὐ μό νον ἀπὸ παντὸς μύσους (57), ἀλλὰ καὶ τῶν ἑλαττό νων εἶναι νομιζομένων ἁμαρτημάτων, θαῤῥῶν μυεί- σθω τὰ μόνοις ἁγίοις καὶ καθαροῖς εὐλόγως παραδι δόμενα μυστήρια τῆς κατὰ Ἰησοῦν θεοσεβείας. Ο μὲν οὖν Κέλσου μύστης φησίν, « Οτῳ οὐδὲν ἡ ψυ χὴ σύνοιδε κακὸν, ἡκέτω·, ὁ δὲ κατὰ τὸν Ἰησοῦν μυσταγωγῶν τῷ Θεῷ τοῖς κεκαθαρμένοις τὴν ψυχὴν ἐρεῖ· Οτῳ πολλῷ χρόνῳ ἡ ψυχὴ οὐδὲν σύνοιδε κακὸν, καὶ μάλιστα ἀφ' οὗ προσελήλυθε τῇ τοῦ λόγου θερα πείᾳ, οὗτος καὶ τῶν κατ' ἰδίαν λελαλημένων ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ τοῖς γνησίοις μαθηταῖς ἀκουέτω. Οὐκοῦν καὶ ἐν οἷς ἀντιπαρατίθησι τὰ τῶν μυούντων ἐν Ἕλλησι τοῖς διδάσκουσι τὰ τοῦ Ἰησοῦ οὐκ οἶδε διαφοράν και λουμένων ἐπὶ μὲν θεραπείαν φαύλων, ἐπὶ δὲ τὰ μυ στικώτερα τῶν ἤδη καθαρωτάτων. Οὐκ ἐπὶ μυστήρια οὖν καὶ κοινωνίαν σοφίας ἐν μυ στηρίῳ « ἀποκεκρυμμένης, ἣν προώρισεν ὁ Θεὸς πρὸ τῶν αἰώνων εἰς δόξαν » τῶν δικαίων ἑαυτοῦ, καλού- μεν τὸν ἄδικον, καὶ κλέπτην, καὶ τοιχωρύχον, καὶ φαρμακέα, καὶ ἱερόσυλον, καὶ τυμβωρύχον, καὶ ὅσους ἂν ἄλλους δεινοποιῶν ὁ Κέλσος ὀνομάσαι, ἀλλ᾽ ἐπὶ θεραπείαν. Ἔστι γὰρ ἐν τῇ τοῦ λόγου θειότητι ἄλλα μὲν τὰ θεραπευτικὰ τῶν κακῶς ἐχόντων βοηθή ματα, περὶ ὧν εἶπεν ὁ λόγος τὸ, « Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ἰσχύοντες ἰατροῦ, ἀλλ' οἱ κακῶς ἔχοντες· ο ἄλλα δὲ τὰ τοῖς καθαρεῖς ψυχὴν καὶ σώμα παραδεικνύντα • ἀποκάλυψιν μυστηρίου, χρόνοις αιωνίοις σεσιγημέν νου, φανερωθέντος δὲ νῦν διά τε Γραφῶν προφητι κῶν, καὶ τῆς ἐπιφανείας τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ὁ ἑκάστῳ τῶν τελείων ἐπιφαινομένης καὶ φωτιζούσης εἰς ἀψευδῆ γνῶσιν τῶν πραγμάτων τὸ ἡγεμονικόν. Ἐπεὶ δὲ δεινοποιῶν τὰ καθ᾿ ἡμῶν ἐγω • ORIGENIS us magis proprie loquar, ad beatitudinem excita- A mus. Sed postquam ii, quos hortati sunius, progres- sionem ad virtutem fecerunt, ita ut illos a doctrina emendatos fuisse innotescat, tum demum nostris mysteriis initiantur. • Sapientiam enim loquimur inter perfectos ". levolam animam non introituram, nec habitaturam I in corpore subdito peccatis ',, dicinus : Quisquis est puris manibus et qui propterea manus ad Deum puras levat, quia sublimia cœlestiaque tractat, ita ut dicere possit: Elevatio manuum mearuin sa- crificium vespertinum ', . is ad nos veniat. Dici- mus etiam Quisquis est voce sapiens, quod in lege Domini meditetur die ac nocte, et pro consue- tudine exercitatos habeat sensus ad discretionem boni ac mali; is ne gravetur ad solidos eosque spiritales cibos accedere, qui pietatis, aliarumque virtutum omnium athletis conveniunt. Et quia Dei gratia est cum omnibus qui incorrupto amore eum amant, a quo de immortalitate documenta dantur, dicimus : Quisquis purus est non ab omni scelere tantum, sed etiam ab iis peccatis quæ pro leviori- bus habentur, fidenter accedat initiandus religio- nis Jesu mysteriis, quæ nonnisi pro puris et san- ctis instituta sunt. Et mysta quidem Celsi ait : ‹ Cujus conscientiam nihil mali remordet, veniat ; sed qui secundum Jesu disciplinam Dei mysteriis initiat, dicit iis, quorum jam anima purgala est : C Quisquis jamdudum nihil mali conscivit sibi, et præsertim ex quo doctrinæ medicina sanatus est,' ille audiat quæ Jesus seorsim suis discipulis edis- Beruit. Ex quo efficitur Celsum, dum religionis Græcanica ministros religionis Jesu doctoribus opposuit, non intellexisse quid hæc duo discrepa- rent, vocare malos ad sumenda remedia, et puros ad rerum reconditiorum cognitionem. > rum effractorem, nec veneficuin, nec sacrilegum, nec mortuorum spoliatorem, nec alios quoscun- que Celsus exaggerando numerare posset, ad my- steriorum notitiam vocamus, aut participes faci - mus sapientiæ, quæ abscondita est, quam præ- destinavit Deus aute sæcula in gloriam, justo. D rum ejus; sed ad sanationem advocamus. Nam in divina nostra doctrina alia sunt comparata male habentibus, de quibus ait : « Non est opus valenti- bus medicus, sed male habentibus S;, alia vero, quæ corpus animamque pura babentibas ostendunt ‹ ręyelationem mysterii temporibus æter- nis taciti, patefacti nunc per Scripturas propheta- rum, et per adventum Domini nostri Jesu Chri- sti',, qui adventus perfectis omnibus palescit, mentemque ad res nulla mendacii formidine cogno- » I Cor. 11, 6. Sap. 1, 4. • Rom. xvi, 25. Tim. Psal. cxL, 2. • Psal. 1, 2; Heb. v,41. *1 Cor. 11, 7. * Matth. 13, 12. 1, 10. 60. Quoniam vero docemus, « sapientiam in ma- 61. Nec injustum igitur, nec furem, nec muro- (37) floeschelius in textu, μίσους. (55) Δύναται. Boherellus legit, δυνατός. (56) Hoeschelius in textu, τροχαίς, male.
PG 11:1017Ζητῶ γὰρ μᾶλλον τοὺς ἐντρεχεστέρους καὶ ὀξυτέρους ὡς δυναμένους παρακολουθῆσαι τῇ σαφηνείᾳ τῶν αἰνιγμάτων καὶ τῶν μετ’ ἐπικρύψεως εἰρημένων ἐν νόμῳ καὶ προφήταις καὶ εὐαγγελίοις, ὧν ὡς οὐδὲν ἀξιόλογον περιεχόντων καταπεφρόνηκας, οὐ βασανίσας τὸν ἐν αὐτοῖς νοῦν μηδ’ εἰσελθεῖν πειραθεὶς εἰς τὸ βούλημα τῶν γραψάντων.] Ἐπεὶ δὲ καὶ μετὰ ταῦτα παραπλήσιόν φησι ποιεῖν τὸν τὰ χριστιανισμοῦ διδάσκοντα τῷ ὑπισχνουμένῳ μὲν ὑγιῆ ποιεῖν τὰ σώματα, ἀποτρέποντι δὲ τοῦ προσέχειν τοῖς ἐπιστήμοσιν ἰατροῖς τῷ ἐλέγχεσθαι [ἂν] ὑπ’ αὐτῶν τὴν ἰδιωτείαν αὐτοῦ, καὶ πρὸς ταῦτα ἐροῦμεν· τίνας φῂς ἰατρούς, ἀφ’ ὧν ἀποτρέπομεν τοὺς ἰδιώτας; Οὐ γὰρ δὴ ὑπολαμβάνεις τοῖς φιλοσοφοῦσι προσάγειν ἡμᾶς τὴν εἰς τὸν λόγον προτροπήν, ἵν’ ἐκείνους νομίσῃς εἶναι ἰατρούς, ἀφ’ ὧν ἀποτρέπομεν, οὓς ἐπὶ τὸν θεῖον καλοῦμεν λόγον. Ἤτοι οὖν οὐκ ἀποκρίνεται μὴ ἔχων λέγειν τοὺς ἰατρούς, ἢ ἀνάγκη αὐτὸν καταφεύγειν ἐπὶ τοὺς ἰδιώτας, οἳ καὶ αὐτοὶ περιηχοῦσιν ἀνδραποδωδῶς τὰ περὶ πολλῶν θεῶν καὶ ὅσα ἄλλα λέγοιεν ἂν ἰδιῶται. Ἑκατέρως οὖν ἐλεγχθήσεται μάτην παραλαβὼν ἐν τῷ λόγῳ τὸν ἀποτρέποντα τῶν ἐπιστημόνων ἰατρῶν.
ΙΙΙ. κλήματα, επιφέρει οἷς ὠνόμασεν ἀνθρώποις μιαρωτή- τοῖς τὸ, « Τίνας ἄλλους προκηρύττων λῃστὴς ἑκάσ λεσε;» καὶ πρὸς τοῦτο φήσομεν, ὅτι λῃστὴς (58) μὲν τοὺς τοιούτους καλεῖ, χρώμενος αὐτῶν τῇ πονηρίᾳ κατ᾿ ἀνθρώπων οὓς φονεύειν καὶ συλᾶν βούλονται (59)· Χριστιανὸς δὲ, κἂν καλῇ οὓς ὁ λῃστὴς καλεί, διάφορον κλῆσιν αὐτοὺς καλεῖ· ἵν᾽ αὐτῶν καταδήσῃ τὰ τραύματα τῷ λόγῳ, καὶ ἐπιχέῃ τῇ φλεγμαινούσῃ ἐν κακοῖς ψυχῇ τὰ ἀπὸ τοῦ λόγου φάρμακα, ἀνάλογον ανῳ, καὶ ἐλαίῳ, καὶ μαλάγματι, καὶ τοῖς λοιποῖς ἀπὸ ἰατρικῆς ψυχῆς (60) βοηθήμασιν. Εἶτα συκοφαντῶν τὰ προτροπῆς ἕνεκα εἰρημένα καὶ γεγραμμένα τῆς πρὸς τοὺς κακῶς βεβιωκότας, καὶ καλοῦντα αὐτοὺς ἐπὶ μετάνοιαν καὶ διόρθωσιν τῆς ψυχῆς αὐτῶν, φησὶν ἡμᾶς λέγειν, τοῖς ἁμαρ τωλοῖς < πεπέμφθαι τὸν Θεόν. » Ὅμοιον δὲ καὶ τοῦτο ποιεῖ, ὡς εἰ ἐνεκάλει τισί, λέγουσι διὰ τοὺς κακῶς διάγοντας ἐν τῇ πόλει πεπέμφθαι ὑπὸ φιλανθρωπο τάτου βασιλέως τὸν ἰατρόν. Ἐπέμφθη οὖν Θεός Λό γης, καθὸ μὲν ἰατρὸς τοῖς ἁμαρτωλοῖς, καθὸ δὲ δι δάσκαλος θείων μυστηρίων, τοῖς ἤδη καθαροῖς καὶ μηκέτι ἁμαρτάνουσιν. Ὁ δὲ Κέλσος, ταῦτα μὴ δυ νηθεὶς διακρῖναι, (οὐ γὰρ ἠβουλήθη φιλομαθῆσαι· φησί· «Τί δὲ, τοῖς ἀναμαρτήτοις οὐκ ἐπέμφθη; Τί κακόν ἐστι τὸ μὴ ἡμαρτηκέναι ; Καὶ πρὸς τοῦτο δέ φαμεν, ὅτι, Εἰ μὲν ἀναμαρτήτους λέγει τοὺς μη- κάτι ἁμαρτάνοντας, ἐπέμφθη καὶ τούτοις ὁ Σωτὴρ ἡμῶν Ἰησοῦς, ἀλλ' οὐκ Ιατρός· εἰ δὲ ἀναμαρτήτοις τοῖς μηδὲ πώποτε ἡμαρτηκόσιν, (οὐ γὰρ διεστείλατο ἐν τῇ ἑαυτοῦ λέξει·) ἐροῦμεν, ὅτι ἀδύνατον εἶναι εὔ τως ἄνθρωπον ἀναμάρτητον. Τοῦτο δέ φαμεν, ὑπεξ- αιρουμένου τοῦ κατὰ τὸν Ἰησοῦν νοουμένου ἀνθρώ- του, ὃς « ἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησε. » Κακούργως δή φησιν ὁ Κέλσος περὶ ἡμῶν, ὡς δὴ φασκόντων, ὅτι • Τὸν μὲν ἄδικον, ἐὰν αὐτὸν ὑπὸ μοχθηρίας ταπει- νώσῃ, δέξεται ὁ Θεός· τὸν δὲ δίκαιον, ἐὰν μετ' ἀρε τῆς ἀπ' ἀρχῆς ἄνω πρὸς αὐτὸν βλέπῃ, τοῦτον οὐ δέ- ξεται. ο 'Αδύνατον γάρ φαμεν εἶναι ἄνθρωπον μετ' ἀρετῆς ἀπ' ἀρχῆς πρὸς τὸν Θεὸν ἄνω βλέπειν. Και μίαν γὰρ ὑφίστασθαι ἀναγκαῖον πρῶτον ἐν ἀνθρώ- τους (61). Καθὸ καὶ ὁ Παῦλος λέγει· . Ελθούσης δὲ τῆς ἐντολῆς, ἡ ἁμαρτία (62) ἀνέζησεν, ἐγὼ δὲ ἀπέθα νον. Ἀλλὰ καὶ οὐ διδάσκομεν περὶ τοῦ ἀδίκου, ὅτι αύταρκες αὐτῷ τὸ διὰ τὴν μοχθηρίαν ἑαυτὸν ταπει νοῦν πρὸς τὸ δεχθῆναι ὑπὸ τοῦ Θεοῦ· ἀλλ᾽, ἐὰν μὲν ἐπὶ τοῖς προτέροις ἑαυτοῦ καταγνούς, πορεύηται κα πεινὸς ἐπ' ἐκείνοις, καὶ κεκοσμημένος ἐπὶ τοῖς δευ τέροις, τοῦτον παραδέξεται ὁ Θεός. Εἶτα, μὴ νοῶν πῶς εἴρηται τὸ, ο Πᾶς ὁ ὑψῶν ἑαυ τὸν ταπεινωθήσεται· ν μηδὲ κἂν ἀπὸ τοῦ Πλάτωνος διδαχθείς, ὅτι « Ὁ καλὸς καὶ ἀγαθὸς πορεύεται τα • καὶ πρὸς τοῦτο φήσομεν, ὅτι λῃστάς, ται. Όλης, ΧΙ. ἐν ἀνθρώποις. ἡ ἁμαρτία ἀπέ θανεν, ἐγὼ δὲ ἀνέζησα. CONTRA CELSUM LIB. A scendas illuminat. Quod ait, ut accusationem am- B plificet: Ecquos alios vocaret latro? > Respon- demus a latrone vocari latrones, quod illoruin ne- quitia utatur contra homines quos interficere vult et spoliare; Christianos vero, etsi eosdem vocent ac latro, alio tamen vocare consilio; nimirum ut doctrina vulnera corum obligent, et in animam cupiditatum incendiis inflammatam infundant re- media, quæ vino, oleo, aliisque respondeant leni- mentis quæ medici corporibus admovent. tandis male viventibus vocandisque ad pœniten- tiam et animæ suæ emendationem, indigne calum- nians, ait dicere nos, missum ad peccatores fuisse Deum. Quod perinde facit ac si quibusdam cri- mini duceret, quod medicum ab humanissimo rege ad urbem propter eos, qui morbis laborabant, mis- sum esse affirmarent. Missus igitur est Deus Ver- bum ad peccatores tanquam medicus; sed tan- quam divinorum mysteriorum doctor ad eos, qui elutis pristinis peccatis, in ea jam non relabuntur amplius. At Celsus, hujus discriminis ignarus, ut- pote quod exquirere noluit, rogat: ‹Cur non mis- sus est ad immunes a peccatis? Quid malum est non peccasse? Ad hoc dicimus : Si per immu- Des a peccatis intelligat qui non amplius peccant, Salvator noster ad eos missus est, sed non ut me- dicus; sin autem eos qui nunquam peccaverunt (Reque enim hæc cjus verba aperte distinguunt), C impossibile est hominem esse qui nunquanı pecca- verit, excepto tamen homine a Jesu assumpto, qui homo peccatum non fecit ³. » Improbe etiam no- bis hanc assignat sententiam: Injustum a Deo re- ceptum iri, si se de nequitia sua humiliaverit.; nii- nime autem justum, si virtutibus ornatus ab initio, ad illum oculos tetenderit. > Censemus enim fieri non posse, ut homo virtutibus ornatus ab initio ad Deum oculos erigat. Primum enim in hominibus peccatum poni necesse est, dicente Paulo : « Cum venisset mandatum, peccatum revixit; ego autem mortuus sum P., Neque etiam docemus, ut inju- stus a Deo recipiatur, satis esse, si propter nequi- Liam se humiliaverit; sed illum a Deo re- ceptum iri qui, pristinam vitam condemnans, pro pter illam modeste et ob recentiorem composite incesserit. Pet. 11, 22. • Rom. vii, 9. Matth. xx, 12. etc. Sed rodex Basileensis ut in nostro textu. vel quid simile. PATROL. GR. D < Omnis qui se exaltat, humiliabitur 10; oblitusque quid Plato doceat, ‹ virum probum et honestum De peccato originali quid senserit Origenes, vide Origenianorum lib. ii, quæst. 7, n. 24. Consule item Spenceri adnotationem að lib. v contra Celsum, num. 40. lius autem et Spencerus in textu, 62. Tum Celsus, quæ dicta et scripta sunt hore (58) Hoeschelius et Spencerus, ληστὰς ἐκάλεσε ; (59) Βούλονται. Malin cum Boherello, βούλε (60) Ψυχῆς. Omnino scribendum, τέχνης, vel (61) Κακίαν γὰρ ὑφίστασθαι ἀναγκαῖον πρώτον 63. Post hac non intelligens quid sibi velint hæc : (62) ῾Η ἁμαρτία, etc. Sic omnes mss. Hesche-
Ἵνα δὲ καὶ ἀπὸ τῆς Ἐπικούρου φιλοσοφίας καὶ τῶν κατ’ Ἐπίκουρον νομιζομένων ἐπικουρείων ἰατρῶν ἀποτρέπωμεν τοὺς ἐν ἐκείνοις ἀπατωμένους, πῶς οὐχὶ εὐλογώτατα ποιήσομεν ἀφιστάντες νόσου χαλεπῆς, ἣν ἐνεποίησαν οἱ Κέλσου ἰατροί, τῆς κατὰ τὴν ἀναίρεσιν τῆς προνοίας καὶ εἰσαγωγὴν τῆς ἡδονῆς ὡς ἀγαθοῦ; Ἀλλ’ ἔστω ἰατρῶν ἡμᾶς ἄλλων φιλοσόφων ἀφιστάνειν τούτους, οὓς προτρέπομεν ἐπὶ τὸν ἡμέτερον λόγον, τῶν ἀπὸ τοῦ Περιπάτου, ἀναιρούντων τὴν πρὸς ἡμᾶς πρόνοιαν καὶ τὴν σχέσιν πρὸς ἀνθρώπους τοῦ θείου· πῶς οὐχὶ εὐσεβεῖς μὲν ἡμεῖς κατασκευάσομεν καὶ θεραπεύσομεν τοὺς προτετραμμένους, πείθοντες αὐτοὺς ἀνακεῖσθαι τῷ ἐπὶ πᾶσι θεῷ, μεγάλων δὲ τραυμάτων, τῶν ἀπὸ λόγων νομιζομένων φιλοσόφων, ἀπαλλάσομεν τοὺς πειθομένους ἡμῖν; Ἀλλὰ καὶ ἄλλους δεδόσθω ἡμᾶς ἀποτρέπειν ἀπὸ ἰατρῶν στωϊκῶν θεὸν φθαρτὸν εἰσαγόντων καὶ τὴν οὐσίαν αὐτοῦ λεγόντων σῶμα τρεπτὸν δι’ ὅλων καὶ ἀλλοιωτὸν καὶ μεταβλητόν, καί ποτε πάντα φθειρόντων καὶ μόνον τὸν θεὸν καταλειπόντων·
ΙΙΙ. κλήματα, επιφέρει οἷς ὠνόμασεν ἀνθρώποις μιαρωτή- τοῖς τὸ, « Τίνας ἄλλους προκηρύττων λῃστὴς ἑκάσ λεσε;» καὶ πρὸς τοῦτο φήσομεν, ὅτι λῃστὴς (58) μὲν τοὺς τοιούτους καλεῖ, χρώμενος αὐτῶν τῇ πονηρίᾳ κατ᾿ ἀνθρώπων οὓς φονεύειν καὶ συλᾶν βούλονται (59)· Χριστιανὸς δὲ, κἂν καλῇ οὓς ὁ λῃστὴς καλεί, διάφορον κλῆσιν αὐτοὺς καλεῖ· ἵν᾽ αὐτῶν καταδήσῃ τὰ τραύματα τῷ λόγῳ, καὶ ἐπιχέῃ τῇ φλεγμαινούσῃ ἐν κακοῖς ψυχῇ τὰ ἀπὸ τοῦ λόγου φάρμακα, ἀνάλογον ανῳ, καὶ ἐλαίῳ, καὶ μαλάγματι, καὶ τοῖς λοιποῖς ἀπὸ ἰατρικῆς ψυχῆς (60) βοηθήμασιν. Εἶτα συκοφαντῶν τὰ προτροπῆς ἕνεκα εἰρημένα καὶ γεγραμμένα τῆς πρὸς τοὺς κακῶς βεβιωκότας, καὶ καλοῦντα αὐτοὺς ἐπὶ μετάνοιαν καὶ διόρθωσιν τῆς ψυχῆς αὐτῶν, φησὶν ἡμᾶς λέγειν, τοῖς ἁμαρ τωλοῖς < πεπέμφθαι τὸν Θεόν. » Ὅμοιον δὲ καὶ τοῦτο ποιεῖ, ὡς εἰ ἐνεκάλει τισί, λέγουσι διὰ τοὺς κακῶς διάγοντας ἐν τῇ πόλει πεπέμφθαι ὑπὸ φιλανθρωπο τάτου βασιλέως τὸν ἰατρόν. Ἐπέμφθη οὖν Θεός Λό γης, καθὸ μὲν ἰατρὸς τοῖς ἁμαρτωλοῖς, καθὸ δὲ δι δάσκαλος θείων μυστηρίων, τοῖς ἤδη καθαροῖς καὶ μηκέτι ἁμαρτάνουσιν. Ὁ δὲ Κέλσος, ταῦτα μὴ δυ νηθεὶς διακρῖναι, (οὐ γὰρ ἠβουλήθη φιλομαθῆσαι· φησί· «Τί δὲ, τοῖς ἀναμαρτήτοις οὐκ ἐπέμφθη; Τί κακόν ἐστι τὸ μὴ ἡμαρτηκέναι ; Καὶ πρὸς τοῦτο δέ φαμεν, ὅτι, Εἰ μὲν ἀναμαρτήτους λέγει τοὺς μη- κάτι ἁμαρτάνοντας, ἐπέμφθη καὶ τούτοις ὁ Σωτὴρ ἡμῶν Ἰησοῦς, ἀλλ' οὐκ Ιατρός· εἰ δὲ ἀναμαρτήτοις τοῖς μηδὲ πώποτε ἡμαρτηκόσιν, (οὐ γὰρ διεστείλατο ἐν τῇ ἑαυτοῦ λέξει·) ἐροῦμεν, ὅτι ἀδύνατον εἶναι εὔ τως ἄνθρωπον ἀναμάρτητον. Τοῦτο δέ φαμεν, ὑπεξ- αιρουμένου τοῦ κατὰ τὸν Ἰησοῦν νοουμένου ἀνθρώ- του, ὃς « ἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησε. » Κακούργως δή φησιν ὁ Κέλσος περὶ ἡμῶν, ὡς δὴ φασκόντων, ὅτι • Τὸν μὲν ἄδικον, ἐὰν αὐτὸν ὑπὸ μοχθηρίας ταπει- νώσῃ, δέξεται ὁ Θεός· τὸν δὲ δίκαιον, ἐὰν μετ' ἀρε τῆς ἀπ' ἀρχῆς ἄνω πρὸς αὐτὸν βλέπῃ, τοῦτον οὐ δέ- ξεται. ο 'Αδύνατον γάρ φαμεν εἶναι ἄνθρωπον μετ' ἀρετῆς ἀπ' ἀρχῆς πρὸς τὸν Θεὸν ἄνω βλέπειν. Και μίαν γὰρ ὑφίστασθαι ἀναγκαῖον πρῶτον ἐν ἀνθρώ- τους (61). Καθὸ καὶ ὁ Παῦλος λέγει· . Ελθούσης δὲ τῆς ἐντολῆς, ἡ ἁμαρτία (62) ἀνέζησεν, ἐγὼ δὲ ἀπέθα νον. Ἀλλὰ καὶ οὐ διδάσκομεν περὶ τοῦ ἀδίκου, ὅτι αύταρκες αὐτῷ τὸ διὰ τὴν μοχθηρίαν ἑαυτὸν ταπει νοῦν πρὸς τὸ δεχθῆναι ὑπὸ τοῦ Θεοῦ· ἀλλ᾽, ἐὰν μὲν ἐπὶ τοῖς προτέροις ἑαυτοῦ καταγνούς, πορεύηται κα πεινὸς ἐπ' ἐκείνοις, καὶ κεκοσμημένος ἐπὶ τοῖς δευ τέροις, τοῦτον παραδέξεται ὁ Θεός. Εἶτα, μὴ νοῶν πῶς εἴρηται τὸ, ο Πᾶς ὁ ὑψῶν ἑαυ τὸν ταπεινωθήσεται· ν μηδὲ κἂν ἀπὸ τοῦ Πλάτωνος διδαχθείς, ὅτι « Ὁ καλὸς καὶ ἀγαθὸς πορεύεται τα • καὶ πρὸς τοῦτο φήσομεν, ὅτι λῃστάς, ται. Όλης, ΧΙ. ἐν ἀνθρώποις. ἡ ἁμαρτία ἀπέ θανεν, ἐγὼ δὲ ἀνέζησα. CONTRA CELSUM LIB. A scendas illuminat. Quod ait, ut accusationem am- B plificet: Ecquos alios vocaret latro? > Respon- demus a latrone vocari latrones, quod illoruin ne- quitia utatur contra homines quos interficere vult et spoliare; Christianos vero, etsi eosdem vocent ac latro, alio tamen vocare consilio; nimirum ut doctrina vulnera corum obligent, et in animam cupiditatum incendiis inflammatam infundant re- media, quæ vino, oleo, aliisque respondeant leni- mentis quæ medici corporibus admovent. tandis male viventibus vocandisque ad pœniten- tiam et animæ suæ emendationem, indigne calum- nians, ait dicere nos, missum ad peccatores fuisse Deum. Quod perinde facit ac si quibusdam cri- mini duceret, quod medicum ab humanissimo rege ad urbem propter eos, qui morbis laborabant, mis- sum esse affirmarent. Missus igitur est Deus Ver- bum ad peccatores tanquam medicus; sed tan- quam divinorum mysteriorum doctor ad eos, qui elutis pristinis peccatis, in ea jam non relabuntur amplius. At Celsus, hujus discriminis ignarus, ut- pote quod exquirere noluit, rogat: ‹Cur non mis- sus est ad immunes a peccatis? Quid malum est non peccasse? Ad hoc dicimus : Si per immu- Des a peccatis intelligat qui non amplius peccant, Salvator noster ad eos missus est, sed non ut me- dicus; sin autem eos qui nunquam peccaverunt (Reque enim hæc cjus verba aperte distinguunt), C impossibile est hominem esse qui nunquanı pecca- verit, excepto tamen homine a Jesu assumpto, qui homo peccatum non fecit ³. » Improbe etiam no- bis hanc assignat sententiam: Injustum a Deo re- ceptum iri, si se de nequitia sua humiliaverit.; nii- nime autem justum, si virtutibus ornatus ab initio, ad illum oculos tetenderit. > Censemus enim fieri non posse, ut homo virtutibus ornatus ab initio ad Deum oculos erigat. Primum enim in hominibus peccatum poni necesse est, dicente Paulo : « Cum venisset mandatum, peccatum revixit; ego autem mortuus sum P., Neque etiam docemus, ut inju- stus a Deo recipiatur, satis esse, si propter nequi- Liam se humiliaverit; sed illum a Deo re- ceptum iri qui, pristinam vitam condemnans, pro pter illam modeste et ob recentiorem composite incesserit. Pet. 11, 22. • Rom. vii, 9. Matth. xx, 12. etc. Sed rodex Basileensis ut in nostro textu. vel quid simile. PATROL. GR. D < Omnis qui se exaltat, humiliabitur 10; oblitusque quid Plato doceat, ‹ virum probum et honestum De peccato originali quid senserit Origenes, vide Origenianorum lib. ii, quæst. 7, n. 24. Consule item Spenceri adnotationem að lib. v contra Celsum, num. 40. lius autem et Spencerus in textu, 62. Tum Celsus, quæ dicta et scripta sunt hore (58) Hoeschelius et Spencerus, ληστὰς ἐκάλεσε ; (59) Βούλονται. Malin cum Boherello, βούλε (60) Ψυχῆς. Omnino scribendum, τέχνης, vel (61) Κακίαν γὰρ ὑφίστασθαι ἀναγκαῖον πρώτον 63. Post hac non intelligens quid sibi velint hæc : (62) ῾Η ἁμαρτία, etc. Sic omnes mss. Hesche-
PG 11:1019πῶς οὐχὶ καὶ οὕτως κακῶν μὲν ἀπαλλάξομεν τοὺς πειθομένους, προσάξομεν δ’ εὐσεβεῖ λόγῳ τῷ περὶ τοῦ ἀνακεῖσθαι τῷ δημιουργῷ καὶ θαυμάζειν τὸν πατέρα τῆς Χριστιανῶν διδασκαλίας, φιλανθρωπότατα ἐπιστρεπτικὸν καὶ ψυχῶν μαθήματα οἰκονομήσαντα ἐπισπαρῆναι ὅλῳ τῷ τῶν ἀνθρώπων γένει; Ἀλλὰ κἂν τοὺς πεπονθότας τὴν περὶ μετενσωματώσεως ἄνοιαν ἀπὸ ἰατρῶν, τῶν καταβιβαζόντων τὴν λογικὴν φύσιν ὁτὲ μὲν ἐπὶ τὴν ἄλογον πᾶσαν ὁτὲ δὲ καὶ ἐπὶ τὴν ἀφάνταστον, θεραπεύωμεν· πῶς οὐ βελτίονας ταῖς ψυχαῖς κατασκευάσομεν τοὺς πειθομένους λόγῳ, οὐ διδάσκοντι μὲν ἐν κολάσεως μοίρᾳ τῷ φαύλῳ ἀποδίδοσθαι ἀναισθησίαν ἢ ἀλογίαν, παριστάντι δὲ εἶναί τινα φάρμακα ἐπιστρεπτικὰ τοὺς ἀπὸ θεοῦ τοῖς φαύλοις προσαγομένους πόνους καὶ τὰς κολάσεις; Τοῦτο γὰρ οἱ φρονίμως χριστιανίζοντες φρονοῦντες οἰκονομοῦσι τοὺς ἁπλουστέρους, ὡς καὶ οἱ πατέρες τοὺς κομιδῇ νηπίους. Οὐ γὰρ καταφεύγομεν οὖν ἐπὶ νηπίους καὶ ἠλιθίους ἀγροίκους λέγοντες αὐτοῖς· φεύγετε τοὺς ἰατρούς, οὐδὲ λέγομεν·
Β 1.04 καὶ Α πεινὸς καὶ κεκοσμημένος· μὴ εἰδὼς δὲ καὶ, ὡς φα μεν, ο ταπεινώθητε οὖν ὑπὸ τὴν κραταιὰν χεῖρα τοῦ Θεοῦ, ἵνα ὑμᾶς ὑψώσῃ ἐν καιρῷ· φησίν, ότι ο Αν θρωποι μὲν ὀρθῶς δίκης προϊστάμενοι τοὺς ἐπὶ τοῖς ἀδικήμασιν ολοφυρομένους ἀποπαύουσι τῶν οἰκτρο γοῦν, ἵνα μὴ πρὸς ἔλεον μᾶλλον ἢ πρὸς ἀλήθειαν - κασθῶσιν· ὁ Θεὸς δ᾽ ἄρα οὐ πρὸς ἀλήθειαν, ἀλλὰ πρὸς κολακείαν δικάζει. » Ποία γὰρ κολακεία, ποῖος λόγος οἰκτρογοῶν κατὰ τὰς θείας γιγνόμενος Γραφάς, ἐπὰν ὁ ἁμαρτάνων λέγῃ ἐν ταῖς πρὸς Θεὸν εὐχαῖς, « Τὴν ἁμαρτίαν μου ἐγνώρισα, καὶ τὴν ἀνα μίαν μου οὐκ ἐκάλυψα· ; εἶπα, « ἐξαγορεύσω κατ' ἐμοῦ τὴν ἀνομίαν μου τῷ Κυρίῳ, » καὶ τὰ ἑξῆς ; ᾿Αλλὰ δύναται (13) παραστῆσαι, ὅτι οὐκ ἔστιν ἐπισ στρεπτικὸν τὸ τοιοῦτον τῶν ἁμαρτανόντων, ὑπὸ τὸν Θεὸν ἑαυτοὺς ταπεινούντων ἐν ταῖς εὐχαῖς; Καὶ συγκεχυμένος δ' ἀπὸ τῆς ἐπὶ τὸ κατηγορεῖν ὁρμής, ἑαυτῷ ἐναντία λέγει· ὅπου μὲν ἐμφαίνων εἰδέναι ἀναμάρτητον ἄνθρωπον καὶ δίκαιον μετ' ἀρετῆς ἀπ' ἀρχῆς πρὸς αὐτὸν (64) ἄνω βλέποντα· ὅπου δ' ἀπολε χόμενος τὸ λεγόμενον ὑφ᾿ ἡμῶν, ὅτι « Τίς ἄνθρωπος τελέως δίκαιος ; ἢ τίς ἀναμάρτητος ; » Ως ἀποδεχή μενος γὰρ αὐτὸ, φησί· τοῦτο μὲν ἐπιεικῶς ἀληθές, ὅτι πέφυκέ πως τὸ ἀνθρώπινον φύλον ἁμαρτάνειν. ο Εἶτα, ὡς μὴ πάντων καλουμένων ὑπὸ τοῦ λόγου, φησίν· ὁ Ἐχρῆν οὖν ἁπλῶς πάντας καλεῖν, εἴ γε πάντες ἁμαρτάνουσι. » Καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω δὲ παρε δείκνυμεν τὸν Ἰησοῦν εἰρηκέναι, « Δεῦτε πάντες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς. » Πάντες οὖν ἄνθρωποι, διὰ τὴν τῆς ἁμαρτίας φύ- σιν (63) κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, καλοῦνται ἐπὶ τὴν παρὰ τῷ λόγῳ τοῦ Θεοῦ ἀνάπαυσιν· · Ἐξα- πέστειλε γὰρ ὁ Θεὸς τὸν Λόγον αὐτοῦ, καὶ ἰά σατο αὐτοὺς, καὶ ἐῤῥύσατο αὐτοὺς ἐκ τῶν διαφθορῶν αὐτῶν. ὁ Ἐπεὶ δέ φησι καὶ τὸ, « Τίς οὖν αὕτη ποτὲ ἡ τῶν ἁμαρτωλῶν προτίμησις ; » καὶ ὅμοια τούτοις ἐπιφέ ρει· ἀποκρινούμεθα, ὅτι καθάπαξ μὲν ἁμαρτωλός οὐ προτιμᾶται τοῦ μὴ ἁμαρτωλοῦ· ἔστι δ' ὅτε ἁμαρ τωλός, συναισθόμενος τῆς ἰδίας ἁμαρτίας, καὶ διὰ τοῦτο πρὸς τὸ μετανοεῖν πορευόμενος, ἐπὶ τοῖς ἡμαρ· τημένοις ταπεινός, προτιμᾶται τοῦ ἔλαττον μὲν νο μιζομένου εἶναι ἁμαρτωλοῦ, οὐκ οἰομένου δ' αὐτὸν ἁμαρτωλὸν, ἀλλ' ἐπαιρομένου ἐπί τισιν, οἷς δοκεῖ συνειδέναι (66) ἑαυτῷ κρείττοσι, καὶ πεφυσιωμένου ἐπ' αὐτοῖς. Καὶ τοῦτο δηλοῖ τοῖς βουλομένοις εὐγνω μόνως ἐντυγχάνειν τοῖς Εὐαγγελίοις ἡ περὶ τοῦ εἰ- πόντος τελώνου παραβολή· . Ιλάσθητί μοι τῷ ἁμαρ τωλῷ · καὶ περὶ τοῦ καυχησαμένου μετά τινος μοχθηροῦ οἰήματος Φαρισαίου, καὶ φήσαντος· ὁ Εὐα χαριστῶ σοι, ὅτι οὐκ εἰμὶ ὡς οἱ λοιποὶ τῶν ἀνθρώπων, ἅρπαγες, ἄδικοι, μοιχοί, ἢ καὶ ὡς οὗτος ὁ τελώνης. » Ἐπιφέρει γὰρ ὁ Ἰησοῦς τῷ περὶ ἀμφοτέρων λόγῳ τὸ, ο Κατέβη οὗτος εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ δεδικαιωμέν δύναται. συνειδέναι. ORIGENIS modeste et composite incelere, atque ignorans id quod dicimus : « Humiliamini igitur sub potenti manu Dei, ut exaltet vos in tempore "; > ait : ‹ Ac homines quidem qui recte judicum officio fungun- tur, reos vetant uti coram se gemitibus et lamen- tis, ut ne in judicando misericordia potius quam veritate mioveantur ; at Deus inter judicandum non veritatis, sed adulationis rationem habet. › Sed quænam adulatio, qui gemitus in Scripturis compa- rent, cum qui peccavit dicat in suis ad Deum pre- cibus : « Delictum meum cognitum tibi feci, et in- justitiam meam non abscondi. Dixi, confitebor ad- versum me injustitiam meam Domino, etc. " ?, An probaverit hujusmodi confessionem eorum, qui se post commissum peccatum humiliant sub Deo, ad illorum correctionem non conducere ? Sed ejus obtrectandi libido facit, ut sibi loquatur contraria. Nunc enim cognoscere videtur hominem, qui sine peccato, justus et virtute praeditus ab initio ad Deum oculos sustulerit ; nunc approbat id quod nos dicimus : e Quis homo perfecte justus? aut quis sine peccato ? » Ait enim ipse : • Verum est na- tura proclive esse ad peccandum genus hominum. › Deinde, quasi non omines ad nostrain religionem vocarentur : ‹ Oportuit, inquit, omnino omnes vo- cari, si quidem omnes peccaverint. » Et tamen in superioribus allatum a nobis est istud Jesu : ‹ Ve- nite ad me, omnes qui laboratis et onerati estis, et ego reficiam vos "., Omnes igitur homines hac ad peccandum proclivitale laborantes et onerati vocantur ad illam Dei requietem, quam nostra do- etrina promittit. ‹ Misit » enim Deus Verbum suum et sanavit eos, et eripuit eos de corruptionibus eo- rum C feruntur ? » Addiique plura id genus. Respondemus peccatorem simpliciter non anteponi illi, qui non est peccator; sed interdum accidit ut peccator sui peccati conscientia tactus et idcirco poenitens atque propter sua peccata humilis anteferatur illi, qui minus quidem illo habetur peccator, sed se minime peccatorem esse existimal, imno gloriatur turgescit- que quibusdam bonis, quibus sibi ipse ornatus vi- detur. id quod candidis Evangeliorum lecto- D ribus indicat de publicano et Pharisæo parabola, quorum ille dicebat: • Propitius esto nili pecca- tori; › hic autem magna de se opinione male tu- inidus : « Gratias, inquiebat, ago tibi, quia non sum sicut caeteri hominum, raptores, injusti, adul- teri, velut etiam hic publicanus. » Etenim Jesus de utriusque oratione sic judicat : e Descendit hic ju- stificatus in domum suam ab illo; quia omnis qui se exaltat, humiliabitur ; et qui se humiliat, exal- Petr. v, 6, 7. ss Psal. XXXΙ, 5. Job xv, tur legisse. 1v, num. 40. omnes miss., 14. ** Matth. xi, 28. "Ps. cvi, 20. 64. Pergit: • Qua igitur causa peccatores præ- (63) 'Αλλά δύναται. Gelenius legebat, ἀλλ' οὐ (64) Πρὸς αὐτόν. Gelenius, πρὸς οὐρανόν, vide- (65) 'Αμαρτίας φύσιν. Vide adnotationes ad lib. (66) Meschel. et Spencer. in textu, συνένας, sou
ὁρᾶτε μή ποτε τὶς ὑμῶν ἐπιστήμης ἐπιλάβηται, οὐδὲ φάσκομεν ὅτι κακόν ἐστιν ἐπιστήμη, οὐδὲ μεμήναμεν, ἵν’ εἴπωμεν ὅτι γνῶσις σφάλλει τοὺς ἀνθρώπους ἀπὸ τῆς κατὰ ψυχὴν ὑγείας. Ἀλλ’ οὐδ’ ἀπόλλυσθαι ἀπὸ σοφίας εἴποιμεν ἄν τινα πώποτε, οἵτινες οὐδὲ τὸ ἐμοὶ προσέχετε, κἂν διδάσκωμεν, φαμέν, ἀλλά· τῷ θεῷ τῶν ὅλων προσέχετε καὶ διδασκάλῳ τῶν περὶ αὐτοῦ μαθημάτων τῷ Ἰησοῦ. Οὐδεὶς δ’ ἡμῶν οὕτως ἐστὶν ἀλαζών, ἵν’ ὅπερ Κέλσος περιέθηκε τῷ τοῦ διδάσκοντος προσώπῳ εἴποι πρὸς τοὺς γνωρίμους, τὸ ἐγὼ ὑμᾶς σώσω μόνος. Ὅρα οὖν, πόσα ἡμῶν καταψεύδεται. Ἀλλ’ οὐδέ φαμεν ὅτι οἱ ἀληθῶς ἰατροὶ φθείρουσιν οὓς ἐπαγγέλλονται θεραπεύειν. Καὶ δεύτερον δὲ φέρει καθ’ ἡμῶν παράδειγμα φάσκων ὅμοιον ποιεῖν τὸν ἐν ἡμῖν διδάσκαλον, [ὡς] εἴ τις μεθύων εἰς μεθύοντας παριὼν κακηγορεῖ τοὺς νήφοντας ὡς μεθύοντας. Παραστησάτω γὰρ ἐκ τῶν γραμμάτων, φέρ’ εἰπεῖν, Παύλου ὅτι ἐμέθυεν ὁ τοῦ Ἰησοῦ ἀπόστολος καὶ οὐκ ἦσαν οἱ λόγοι αὐτοῦ νήφοντες, ἢ ἐξ ὧν ἔγραψεν Ἰωάννης ὅτι οὐχὶ σωφρονοῦντος καὶ ἀπηλλαγμένου τῆς ἀπὸ κακίας μέθης πνεῖ αὐτοῦ τὰ νοήματα.
Β 1.04 καὶ Α πεινὸς καὶ κεκοσμημένος· μὴ εἰδὼς δὲ καὶ, ὡς φα μεν, ο ταπεινώθητε οὖν ὑπὸ τὴν κραταιὰν χεῖρα τοῦ Θεοῦ, ἵνα ὑμᾶς ὑψώσῃ ἐν καιρῷ· φησίν, ότι ο Αν θρωποι μὲν ὀρθῶς δίκης προϊστάμενοι τοὺς ἐπὶ τοῖς ἀδικήμασιν ολοφυρομένους ἀποπαύουσι τῶν οἰκτρο γοῦν, ἵνα μὴ πρὸς ἔλεον μᾶλλον ἢ πρὸς ἀλήθειαν - κασθῶσιν· ὁ Θεὸς δ᾽ ἄρα οὐ πρὸς ἀλήθειαν, ἀλλὰ πρὸς κολακείαν δικάζει. » Ποία γὰρ κολακεία, ποῖος λόγος οἰκτρογοῶν κατὰ τὰς θείας γιγνόμενος Γραφάς, ἐπὰν ὁ ἁμαρτάνων λέγῃ ἐν ταῖς πρὸς Θεὸν εὐχαῖς, « Τὴν ἁμαρτίαν μου ἐγνώρισα, καὶ τὴν ἀνα μίαν μου οὐκ ἐκάλυψα· ; εἶπα, « ἐξαγορεύσω κατ' ἐμοῦ τὴν ἀνομίαν μου τῷ Κυρίῳ, » καὶ τὰ ἑξῆς ; ᾿Αλλὰ δύναται (13) παραστῆσαι, ὅτι οὐκ ἔστιν ἐπισ στρεπτικὸν τὸ τοιοῦτον τῶν ἁμαρτανόντων, ὑπὸ τὸν Θεὸν ἑαυτοὺς ταπεινούντων ἐν ταῖς εὐχαῖς; Καὶ συγκεχυμένος δ' ἀπὸ τῆς ἐπὶ τὸ κατηγορεῖν ὁρμής, ἑαυτῷ ἐναντία λέγει· ὅπου μὲν ἐμφαίνων εἰδέναι ἀναμάρτητον ἄνθρωπον καὶ δίκαιον μετ' ἀρετῆς ἀπ' ἀρχῆς πρὸς αὐτὸν (64) ἄνω βλέποντα· ὅπου δ' ἀπολε χόμενος τὸ λεγόμενον ὑφ᾿ ἡμῶν, ὅτι « Τίς ἄνθρωπος τελέως δίκαιος ; ἢ τίς ἀναμάρτητος ; » Ως ἀποδεχή μενος γὰρ αὐτὸ, φησί· τοῦτο μὲν ἐπιεικῶς ἀληθές, ὅτι πέφυκέ πως τὸ ἀνθρώπινον φύλον ἁμαρτάνειν. ο Εἶτα, ὡς μὴ πάντων καλουμένων ὑπὸ τοῦ λόγου, φησίν· ὁ Ἐχρῆν οὖν ἁπλῶς πάντας καλεῖν, εἴ γε πάντες ἁμαρτάνουσι. » Καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω δὲ παρε δείκνυμεν τὸν Ἰησοῦν εἰρηκέναι, « Δεῦτε πάντες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς. » Πάντες οὖν ἄνθρωποι, διὰ τὴν τῆς ἁμαρτίας φύ- σιν (63) κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, καλοῦνται ἐπὶ τὴν παρὰ τῷ λόγῳ τοῦ Θεοῦ ἀνάπαυσιν· · Ἐξα- πέστειλε γὰρ ὁ Θεὸς τὸν Λόγον αὐτοῦ, καὶ ἰά σατο αὐτοὺς, καὶ ἐῤῥύσατο αὐτοὺς ἐκ τῶν διαφθορῶν αὐτῶν. ὁ Ἐπεὶ δέ φησι καὶ τὸ, « Τίς οὖν αὕτη ποτὲ ἡ τῶν ἁμαρτωλῶν προτίμησις ; » καὶ ὅμοια τούτοις ἐπιφέ ρει· ἀποκρινούμεθα, ὅτι καθάπαξ μὲν ἁμαρτωλός οὐ προτιμᾶται τοῦ μὴ ἁμαρτωλοῦ· ἔστι δ' ὅτε ἁμαρ τωλός, συναισθόμενος τῆς ἰδίας ἁμαρτίας, καὶ διὰ τοῦτο πρὸς τὸ μετανοεῖν πορευόμενος, ἐπὶ τοῖς ἡμαρ· τημένοις ταπεινός, προτιμᾶται τοῦ ἔλαττον μὲν νο μιζομένου εἶναι ἁμαρτωλοῦ, οὐκ οἰομένου δ' αὐτὸν ἁμαρτωλὸν, ἀλλ' ἐπαιρομένου ἐπί τισιν, οἷς δοκεῖ συνειδέναι (66) ἑαυτῷ κρείττοσι, καὶ πεφυσιωμένου ἐπ' αὐτοῖς. Καὶ τοῦτο δηλοῖ τοῖς βουλομένοις εὐγνω μόνως ἐντυγχάνειν τοῖς Εὐαγγελίοις ἡ περὶ τοῦ εἰ- πόντος τελώνου παραβολή· . Ιλάσθητί μοι τῷ ἁμαρ τωλῷ · καὶ περὶ τοῦ καυχησαμένου μετά τινος μοχθηροῦ οἰήματος Φαρισαίου, καὶ φήσαντος· ὁ Εὐα χαριστῶ σοι, ὅτι οὐκ εἰμὶ ὡς οἱ λοιποὶ τῶν ἀνθρώπων, ἅρπαγες, ἄδικοι, μοιχοί, ἢ καὶ ὡς οὗτος ὁ τελώνης. » Ἐπιφέρει γὰρ ὁ Ἰησοῦς τῷ περὶ ἀμφοτέρων λόγῳ τὸ, ο Κατέβη οὗτος εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ δεδικαιωμέν δύναται. συνειδέναι. ORIGENIS modeste et composite incelere, atque ignorans id quod dicimus : « Humiliamini igitur sub potenti manu Dei, ut exaltet vos in tempore "; > ait : ‹ Ac homines quidem qui recte judicum officio fungun- tur, reos vetant uti coram se gemitibus et lamen- tis, ut ne in judicando misericordia potius quam veritate mioveantur ; at Deus inter judicandum non veritatis, sed adulationis rationem habet. › Sed quænam adulatio, qui gemitus in Scripturis compa- rent, cum qui peccavit dicat in suis ad Deum pre- cibus : « Delictum meum cognitum tibi feci, et in- justitiam meam non abscondi. Dixi, confitebor ad- versum me injustitiam meam Domino, etc. " ?, An probaverit hujusmodi confessionem eorum, qui se post commissum peccatum humiliant sub Deo, ad illorum correctionem non conducere ? Sed ejus obtrectandi libido facit, ut sibi loquatur contraria. Nunc enim cognoscere videtur hominem, qui sine peccato, justus et virtute praeditus ab initio ad Deum oculos sustulerit ; nunc approbat id quod nos dicimus : e Quis homo perfecte justus? aut quis sine peccato ? » Ait enim ipse : • Verum est na- tura proclive esse ad peccandum genus hominum. › Deinde, quasi non omines ad nostrain religionem vocarentur : ‹ Oportuit, inquit, omnino omnes vo- cari, si quidem omnes peccaverint. » Et tamen in superioribus allatum a nobis est istud Jesu : ‹ Ve- nite ad me, omnes qui laboratis et onerati estis, et ego reficiam vos "., Omnes igitur homines hac ad peccandum proclivitale laborantes et onerati vocantur ad illam Dei requietem, quam nostra do- etrina promittit. ‹ Misit » enim Deus Verbum suum et sanavit eos, et eripuit eos de corruptionibus eo- rum C feruntur ? » Addiique plura id genus. Respondemus peccatorem simpliciter non anteponi illi, qui non est peccator; sed interdum accidit ut peccator sui peccati conscientia tactus et idcirco poenitens atque propter sua peccata humilis anteferatur illi, qui minus quidem illo habetur peccator, sed se minime peccatorem esse existimal, imno gloriatur turgescit- que quibusdam bonis, quibus sibi ipse ornatus vi- detur. id quod candidis Evangeliorum lecto- D ribus indicat de publicano et Pharisæo parabola, quorum ille dicebat: • Propitius esto nili pecca- tori; › hic autem magna de se opinione male tu- inidus : « Gratias, inquiebat, ago tibi, quia non sum sicut caeteri hominum, raptores, injusti, adul- teri, velut etiam hic publicanus. » Etenim Jesus de utriusque oratione sic judicat : e Descendit hic ju- stificatus in domum suam ab illo; quia omnis qui se exaltat, humiliabitur ; et qui se humiliat, exal- Petr. v, 6, 7. ss Psal. XXXΙ, 5. Job xv, tur legisse. 1v, num. 40. omnes miss., 14. ** Matth. xi, 28. "Ps. cvi, 20. 64. Pergit: • Qua igitur causa peccatores præ- (63) 'Αλλά δύναται. Gelenius legebat, ἀλλ' οὐ (64) Πρὸς αὐτόν. Gelenius, πρὸς οὐρανόν, vide- (65) 'Αμαρτίας φύσιν. Vide adnotationes ad lib. (66) Meschel. et Spencer. in textu, συνένας, sou
Οὐδεὶς οὖν σωφρονῶν καὶ διδάσκων τὸν Χριστιανῶν λόγον μεθύει, ἀλλ’ ἀφιλοσόφως ἡμῖν λοιδορούμενος ταῦτά φησιν ὁ Κέλσος. Τίνας δὲ καὶ νήφοντας κακηγοροῦμεν οἱ πρεσβεύοντες τὰ Χριστιανῶν δόγματα, λεγέτω ὁ Κέλσος. Πάντες γὰρ καθ’ ἡμᾶς μεθύουσιν οἱ τοῖς ἀψύχοις ὡς θεῷ προσλαλοῦντες. Καὶ τί λέγω μεθύουσι; Μᾶλλον γὰρ μεμήνασιν, εἰς τοὺς νεὼς σπεύδοντες καὶ ὡς θεοῖς τοῖς ἀγάλμασιν ἢ τοῖς ζῴοις προσκυνοῦντες. Οὐχ ἧττον δὲ τούτων μαίνονται καὶ οἱ νομίζοντες εἰς τιμὴν θεῶν ἀληθινῶν κατεσκευάσθαι τὰ ὑπὸ βαναύσων καὶ φαυλοτάτων ἔσθ’ ὅτε ἀνδρῶν κατασκευαζόμενα. Μετὰ ταῦτ’ ἐξομοιοῖ τὸν μὲν διδάσκοντα ὀφθαλμιῶντι τοὺς δὲ μανθάνοντας ὀφθαλμιῶσι καί φησι τοῦτον ἐπὶ τῶν ὀφθαλμιώντων αἰτιᾶσθαι τοὺς ὀξὺ βλέποντας ὡς πεπηρωμένους.
Β 1.04 καὶ Α πεινὸς καὶ κεκοσμημένος· μὴ εἰδὼς δὲ καὶ, ὡς φα μεν, ο ταπεινώθητε οὖν ὑπὸ τὴν κραταιὰν χεῖρα τοῦ Θεοῦ, ἵνα ὑμᾶς ὑψώσῃ ἐν καιρῷ· φησίν, ότι ο Αν θρωποι μὲν ὀρθῶς δίκης προϊστάμενοι τοὺς ἐπὶ τοῖς ἀδικήμασιν ολοφυρομένους ἀποπαύουσι τῶν οἰκτρο γοῦν, ἵνα μὴ πρὸς ἔλεον μᾶλλον ἢ πρὸς ἀλήθειαν - κασθῶσιν· ὁ Θεὸς δ᾽ ἄρα οὐ πρὸς ἀλήθειαν, ἀλλὰ πρὸς κολακείαν δικάζει. » Ποία γὰρ κολακεία, ποῖος λόγος οἰκτρογοῶν κατὰ τὰς θείας γιγνόμενος Γραφάς, ἐπὰν ὁ ἁμαρτάνων λέγῃ ἐν ταῖς πρὸς Θεὸν εὐχαῖς, « Τὴν ἁμαρτίαν μου ἐγνώρισα, καὶ τὴν ἀνα μίαν μου οὐκ ἐκάλυψα· ; εἶπα, « ἐξαγορεύσω κατ' ἐμοῦ τὴν ἀνομίαν μου τῷ Κυρίῳ, » καὶ τὰ ἑξῆς ; ᾿Αλλὰ δύναται (13) παραστῆσαι, ὅτι οὐκ ἔστιν ἐπισ στρεπτικὸν τὸ τοιοῦτον τῶν ἁμαρτανόντων, ὑπὸ τὸν Θεὸν ἑαυτοὺς ταπεινούντων ἐν ταῖς εὐχαῖς; Καὶ συγκεχυμένος δ' ἀπὸ τῆς ἐπὶ τὸ κατηγορεῖν ὁρμής, ἑαυτῷ ἐναντία λέγει· ὅπου μὲν ἐμφαίνων εἰδέναι ἀναμάρτητον ἄνθρωπον καὶ δίκαιον μετ' ἀρετῆς ἀπ' ἀρχῆς πρὸς αὐτὸν (64) ἄνω βλέποντα· ὅπου δ' ἀπολε χόμενος τὸ λεγόμενον ὑφ᾿ ἡμῶν, ὅτι « Τίς ἄνθρωπος τελέως δίκαιος ; ἢ τίς ἀναμάρτητος ; » Ως ἀποδεχή μενος γὰρ αὐτὸ, φησί· τοῦτο μὲν ἐπιεικῶς ἀληθές, ὅτι πέφυκέ πως τὸ ἀνθρώπινον φύλον ἁμαρτάνειν. ο Εἶτα, ὡς μὴ πάντων καλουμένων ὑπὸ τοῦ λόγου, φησίν· ὁ Ἐχρῆν οὖν ἁπλῶς πάντας καλεῖν, εἴ γε πάντες ἁμαρτάνουσι. » Καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω δὲ παρε δείκνυμεν τὸν Ἰησοῦν εἰρηκέναι, « Δεῦτε πάντες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς. » Πάντες οὖν ἄνθρωποι, διὰ τὴν τῆς ἁμαρτίας φύ- σιν (63) κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, καλοῦνται ἐπὶ τὴν παρὰ τῷ λόγῳ τοῦ Θεοῦ ἀνάπαυσιν· · Ἐξα- πέστειλε γὰρ ὁ Θεὸς τὸν Λόγον αὐτοῦ, καὶ ἰά σατο αὐτοὺς, καὶ ἐῤῥύσατο αὐτοὺς ἐκ τῶν διαφθορῶν αὐτῶν. ὁ Ἐπεὶ δέ φησι καὶ τὸ, « Τίς οὖν αὕτη ποτὲ ἡ τῶν ἁμαρτωλῶν προτίμησις ; » καὶ ὅμοια τούτοις ἐπιφέ ρει· ἀποκρινούμεθα, ὅτι καθάπαξ μὲν ἁμαρτωλός οὐ προτιμᾶται τοῦ μὴ ἁμαρτωλοῦ· ἔστι δ' ὅτε ἁμαρ τωλός, συναισθόμενος τῆς ἰδίας ἁμαρτίας, καὶ διὰ τοῦτο πρὸς τὸ μετανοεῖν πορευόμενος, ἐπὶ τοῖς ἡμαρ· τημένοις ταπεινός, προτιμᾶται τοῦ ἔλαττον μὲν νο μιζομένου εἶναι ἁμαρτωλοῦ, οὐκ οἰομένου δ' αὐτὸν ἁμαρτωλὸν, ἀλλ' ἐπαιρομένου ἐπί τισιν, οἷς δοκεῖ συνειδέναι (66) ἑαυτῷ κρείττοσι, καὶ πεφυσιωμένου ἐπ' αὐτοῖς. Καὶ τοῦτο δηλοῖ τοῖς βουλομένοις εὐγνω μόνως ἐντυγχάνειν τοῖς Εὐαγγελίοις ἡ περὶ τοῦ εἰ- πόντος τελώνου παραβολή· . Ιλάσθητί μοι τῷ ἁμαρ τωλῷ · καὶ περὶ τοῦ καυχησαμένου μετά τινος μοχθηροῦ οἰήματος Φαρισαίου, καὶ φήσαντος· ὁ Εὐα χαριστῶ σοι, ὅτι οὐκ εἰμὶ ὡς οἱ λοιποὶ τῶν ἀνθρώπων, ἅρπαγες, ἄδικοι, μοιχοί, ἢ καὶ ὡς οὗτος ὁ τελώνης. » Ἐπιφέρει γὰρ ὁ Ἰησοῦς τῷ περὶ ἀμφοτέρων λόγῳ τὸ, ο Κατέβη οὗτος εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ δεδικαιωμέν δύναται. συνειδέναι. ORIGENIS modeste et composite incelere, atque ignorans id quod dicimus : « Humiliamini igitur sub potenti manu Dei, ut exaltet vos in tempore "; > ait : ‹ Ac homines quidem qui recte judicum officio fungun- tur, reos vetant uti coram se gemitibus et lamen- tis, ut ne in judicando misericordia potius quam veritate mioveantur ; at Deus inter judicandum non veritatis, sed adulationis rationem habet. › Sed quænam adulatio, qui gemitus in Scripturis compa- rent, cum qui peccavit dicat in suis ad Deum pre- cibus : « Delictum meum cognitum tibi feci, et in- justitiam meam non abscondi. Dixi, confitebor ad- versum me injustitiam meam Domino, etc. " ?, An probaverit hujusmodi confessionem eorum, qui se post commissum peccatum humiliant sub Deo, ad illorum correctionem non conducere ? Sed ejus obtrectandi libido facit, ut sibi loquatur contraria. Nunc enim cognoscere videtur hominem, qui sine peccato, justus et virtute praeditus ab initio ad Deum oculos sustulerit ; nunc approbat id quod nos dicimus : e Quis homo perfecte justus? aut quis sine peccato ? » Ait enim ipse : • Verum est na- tura proclive esse ad peccandum genus hominum. › Deinde, quasi non omines ad nostrain religionem vocarentur : ‹ Oportuit, inquit, omnino omnes vo- cari, si quidem omnes peccaverint. » Et tamen in superioribus allatum a nobis est istud Jesu : ‹ Ve- nite ad me, omnes qui laboratis et onerati estis, et ego reficiam vos "., Omnes igitur homines hac ad peccandum proclivitale laborantes et onerati vocantur ad illam Dei requietem, quam nostra do- etrina promittit. ‹ Misit » enim Deus Verbum suum et sanavit eos, et eripuit eos de corruptionibus eo- rum C feruntur ? » Addiique plura id genus. Respondemus peccatorem simpliciter non anteponi illi, qui non est peccator; sed interdum accidit ut peccator sui peccati conscientia tactus et idcirco poenitens atque propter sua peccata humilis anteferatur illi, qui minus quidem illo habetur peccator, sed se minime peccatorem esse existimal, imno gloriatur turgescit- que quibusdam bonis, quibus sibi ipse ornatus vi- detur. id quod candidis Evangeliorum lecto- D ribus indicat de publicano et Pharisæo parabola, quorum ille dicebat: • Propitius esto nili pecca- tori; › hic autem magna de se opinione male tu- inidus : « Gratias, inquiebat, ago tibi, quia non sum sicut caeteri hominum, raptores, injusti, adul- teri, velut etiam hic publicanus. » Etenim Jesus de utriusque oratione sic judicat : e Descendit hic ju- stificatus in domum suam ab illo; quia omnis qui se exaltat, humiliabitur ; et qui se humiliat, exal- Petr. v, 6, 7. ss Psal. XXXΙ, 5. Job xv, tur legisse. 1v, num. 40. omnes miss., 14. ** Matth. xi, 28. "Ps. cvi, 20. 64. Pergit: • Qua igitur causa peccatores præ- (63) 'Αλλά δύναται. Gelenius legebat, ἀλλ' οὐ (64) Πρὸς αὐτόν. Gelenius, πρὸς οὐρανόν, vide- (65) 'Αμαρτίας φύσιν. Vide adnotationes ad lib. (66) Meschel. et Spencer. in textu, συνένας, sou
PG 11:1021Τίνες οὖν, εἴποιμεν ἄν, οἱ καθ’ ἡμᾶς οὐ βλέποντες ἢ οἱ ἐκ τοῦ τηλικούτου μεγέθους τῶν ἐν τῷ κόσμῳ καὶ τοῦ κάλλους τῶν δημιουργημάτων μὴ δυνάμενοι ἀναβλέψαι καὶ θεωρῆσαι ὅτι προσκυνεῖν καὶ θαυμάζειν καὶ σέβειν χρὴ μόνον τὸν ταῦτα πεποιηκότα, καὶ οὐδὲν τῶν παρ’ ἀνθρώποις κατασκευαζομένων καὶ εἰς θεῶν τιμὴν παραλαμβανομένων καθηκόντως ἄν τις σέβοι, εἴτε χωρὶς τοῦ δημιουργοῦ θεοῦ εἴτε καὶ μετ’ ἐκείνου; Τὰ γὰρ οὐδαμῶς συγκριτὰ συγκρίνειν τῷ ἀπείρῳ ὑπεροχῇ ὑπερέχοντι πάσης γενητῆς φύσεως, τυφλῶν τὴν διάνοιάν ἐστιν ἔργον. Οὐκ ὀφθαλμιῶντας οὖν τοὺς ὀξὺ βλέποντας λέγομεν εἶναι ἢ πεπηρωμένους, ἀλλὰ τοὺς καλινδουμένους ἀγνοίᾳ θεοῦ ἐπὶ τοὺς νεὼς καὶ τὰ ἀγάλματα καὶ τὰς λεγομένας ἱερομηνίας φάσκομεν τετυφλῶςθαι τὸν νοῦν· καὶ μάλιστα ὅτε πρὸς τῇ ἀσεβείᾳ καὶ ἐν ἀσελγείᾳ ζῶσιν, ὅ τι ποτ’ ἐστὶν αἰδέσιμον ἔργον μηδὲ ζητοῦντες ἀλλὰ πάντ’ αἰσχύνης ἄξια πράττοντες. Μετὰ ταῦτα τοσαῦθ’ ἡμᾶς αἰτιασάμενος θέλει ἐμφῆναι ὅτι καὶ ἕτερα ἔχων λέγειν παρασιωπᾷ αὐτά. Ἔχει δ’ οὕτως αὐτοῦ ἡ λέξις·
γονότων τὸν Μουσώνιον (71). Οὐ μόνον οὖν καθ' ἡμᾶς ' Νέρων ου ξυνεχώρει φιλοσοφεῖν, ἀλλὰ περίεργον αὐτῷ χρῆμα καὶ φιλοσο φοῦντες ἐφαίνοντο, καὶ μαντικὴν συσκιάζοντες. Καὶ ἤχθη ποτὲ ὁ τρίβων ἐς δικαστήριον, ὡς μαντικῆς σχῆμα· ἐῶ τοὺς ἄλλους· ἀλλὰ Μουσώνιος, ὁ Βαβυλώ γιος ἀνὴρ, Απολλωνίου μὲν δεύτερος, ἐδέθη ἐπὶ σοφίᾳ, καὶ ἐκεῖ μὲν ὢν ἐκινδύνευσεν· ἀπέθανε δ᾽ ἂν τὸ ἐπὶ τῷ δήσαντι, εἰ μὴ σφόδρα ἔῤῥωτο. • Ἐτύγχανε δὲ περὶ τὸν χρόνον τοῦτον καὶ Μουσώνιος, κατειλημμένος ἐν τοῖς δεσμωτηρίοις τοῦ Νέρωνος, ἄν φασι τελεώτατα ἀνθρώπων φιλοσοφῆσαι. ο Καὶ τοὺς ἀπὸ τῶν Στωϊκῶν δὲ δογμάτων, ἐπειδὴ κἂν τὸν ἠθι κὸν λόγον κόσμιοι γεγόνασιν, ὡς καὶ ἔν τισιν οἱ ποιης ταὶ διὰ τὸ ἔμφυτον παντὶ γένει ἀνθρώπων σπέρμα του λόγου, μεμισῆσθαι καὶ πεφονεῦσθαι οἴδαμεν. Ηρά κλειτον μὲν ὡς προέφημεν, καὶ Μουσώνιον δὲ ἐν τοῖς καθ᾿ ἡμᾶς, καὶ ἄλλους οἴδαμεν. « Καὶ μὴν καὶ Μουσώνιον τὸν Τυρρη νὴν, πολλὰ τῇ ἀρχῇ ἐναντιωθέντα τῇ νήσῳ ξυνέσχεν, εψεύσατο ὁ Κέλσος, εἰπὼν, παντί που δῆλον εἶναι, τοὺς ἁμαρτάνειν πεφυκότας καὶ εἰθισμένους ὑπ᾽ οὐ δενὸς ἂν οὐδὲ κολαζομένους πάντη ἀχθῆναι πρὸς τὴν εἰς τὸ βέλτιον μεταβολήν· ἀλλὰ καὶ κατὰ τοὺς γεν ναίως φιλοσοφήσαντας, καὶ μὴ ἀπογνόντας τὴν τῆς ἀρετῆς ἀνάληψιν εἶναι δυνατὸν τοῖς ἀνθρώποις. Αλλ', εἰ καὶ μὴ μετὰ ἀκριβείας ὅπερ ἐβούλετο παρέστησεν, οὐδὲν ἧττον εὐγνωμόνως αὐτοῦ ἀκούοντες, καὶ οὕτως αὐτὸν ἐλέγξομεν οὐχ ὑγιῶς λέγοντα (72). Εἶπε μὲν γάρ· Τοὺς πεφυκότας ἁμαρτάνειν καὶ εἰθισμένους οὐδεὶς ἂν οὐδὲ κολάζων πάντη μεταβάλοι· καὶ τὸ ἐξω ακουόμενον ἀπὸ τῆς λέξεως, ὡς δυνατὸν ἡμῖν, ἀνετρέ ψαμεν. Εἰκὸς δ' αὐτὸν τοιοῦτον βούλεσθαι δηλοῦν, ὅτι τοὺς πρὸς τὰ τοιάδε ἁμαρτήματα, καὶ γινόμενα ὑπὸ τῶν ἐξωλεστάτων, οὐ μόνον πεφυκότας, ἀλλὰ καὶ εἰθισμέ νους, οὐδεὶς ἂν οὐδὲ κολάζων πάντη μεταβάλοι. Καὶ τοῦτο δὲ ψεῦδος ἀπὸ τῆς περί τινων φιλοσοφησάντων ἱστορίας ἀποδείκνυται. Τίς γὰρ ἀνθρώπων οὐκ ἂν ἐν τοῖς ἐξωλεστάτοις τάσσοι τὸν ὅπως ποτὲ ὑπομεί ναντα είξαι δεσπότῃ, ἐπὶ τέγους αὐτὸν ἱστάντι, ἵνα πάντα τὸν θέλοντα αὐτὸν καταισχύνειν παραδέξη ται (73) ; Τοιαῦτα δὲ περὶ τοῦ Φαίδωνος ἱστορεῖται Τίς δὲ τὸν μετὰ αὐλητρίδος καὶ κωμαστῶν τῶν συνα ασωτευσαμένων εἰσβαλόντα εἰς τὴν τοῦ σεμνοτάτου Ξενοκράτους διατριβὴν, ἵν' ἐνυβρίσῃ ἄνδρα, ἂν καὶ οἱ ἑταῖροι ἐθαύμαζον, οὐ φήσει πάντων μιαρώτατον ᾗ όνομα Γύαρα, « Ὁ δὲ δὴ Σενέκας, καὶ ὁ Ρούφος ὁ ἔπαρχος, ἄλλοι τέ τινες τῶν ἐπιφανῶν, ἐπεβούλευσαν τῷ Νέρωνι. « Αt Εt Ρού φος μέντοι Μουσώνιος ὁ φιλόσοφος ἐπὶ τούτοις ἐφυ γαδεύθη. » Μουσώνιος, ο παραβάτης Μαρκιανός. Καὶ πάντας αὐτίκα τους φιλοσόφους δ Ουεσπασιανὸς πλὴν τοῦ Μουσωνίου ἐκ τῆς Ῥώμης ἐξέβαλε. • λέγοντα. παραδέξηται. τὸ αὐτὰ δὲ περὶ ORIGENIS tendimus errasse Celsumn, cum dixit perspicuum & esse, qui innata proclivitati ad peccandum ad- junxere consuetudinem, eos nec penis posse ad- duci ad perfectam in melius mutationem; sed etiam sani omnes philosophi, qui non negant ad virtutem reditum hominibus esse possibilem. Demus vero eum non satis accurate expressisse quod in animo habuit; tamen, quamlibet benigne interpretemur, nihilominus patebit falsum istud esse, eos, qui na- tura sunt ad peccandum proclives et naturæ con- suetudinem adjunxerunt, non posse ue penis qui- dem perfecte mutari; et quod auditis illis verbis statim intelligitur, pro viribus a nobis refutatumn est. B • quam eos ne panis quidem posse perfecte corrigi, " qui natura simul et consuetudine ad quædam ra- piuntur facinora, et ea præsertim quæ sceleratis- simi perpetrant. Verum et id falsum esse arguit quorumdam philosophorum bistoria. Quis enim in sceleratissimorum numero non ponat euin qui do- mino parere sustinet, imperanti ipsum in prosti. bulo manere, ubi patiatur quid cuique collibitum fuerit. Id tamen de Phaedone fertur. Quis non dixerit eum fuisse hominum nequissimum, qui cum tibicina et turpissimis comessationum sociis in gra- vissimi Xenocratis irrupit scholam, ut contumelia virum afficeret, quem reliqui sodales summa admi- Tyrrhenum; qui, Nerone imperante, floruerunt. Philostrat., lib. iv, cap. : Nero 110- mines philosophari non sinebat: ignava atque iners opera philosophorum ipsi videbatur, quæ divinandi peritiam adumbraret. Philosophicum pallium in ju- dicio traductum est, ut divinandi artis prætextus. Sed, ut alios omittam, Musonius Babylonius, qui sapientia secundus ab Apollonio putabatur, in carce- rein detrusus in summo vitæ discrimine versabatur, et nisi valido robustoque corpore exstitisset, in car- cere procul dubio fuisset mortuus. » El cap. : Erat quo- D que temporibus illis Musonius in Neronis carcere detentus, quem in philosophia asserunt fuisse per- fectissimum. » Just. Apolog. 1, pag. : Fos quoque qui Stoicorum disciplinam amplectuntur, quoniam de moribus etiam præclare docuerunt (quemadmodum et aliqua ex parte poetæ, propter innata toti generi humano rationis semina), odio habitos, casosque esse novimus. Heraclitum quidem antiquitus, uti diximus; Musonium autem inter eos qui sæculo nostro vixere atque item alios scimus. › Philostrat., lib. vu, cap. 8: Musonium quoque Tyrrhenum, multis in rebus imperio suo adversatum in insulam relegavit nomine Gyaram. » Lucian., De morte Peo regrini. Musonii epistolæ ad Apollonium Tyaneum exstant apud Philostratum, lib. iv, cap. 16. In du- bio sum, an Babylonium vel Tyrrhenum Origenes sagnel. Item A. Gellius, lib. xvi, cap. 1, et Stobæus, seru. 38, De exitio, et alibi. At, si interroges, istos sermones potius Tyrrheno ascriberem. Xi- philin. e Dion. lib. Lxm : Seneca, et Rufus præfectus prætorii, cum aliis viris illustribus con- ira Neronem conjuraverunt. » paulo post : Rufus Musonius philosophus his de cau- sis in exsilium missus est. › De hoc agit Suidas in qui eumdem vocal Tyrrhenum, ex urbe Volsiniensi. Verum non intelligo, qui fieri potest, ut Musonio Tyrrheno Julianus episto Jam mitteret, de qua Suidas loco citato. Facilius induci possum, ut credam istam epistolam ad Mu sonium Pamphylium fuisse scriptam; qui, impe- rante Joviniano, floruit; uti docuit Suidas ibidem, ilem in Ab his alius est : cujus memi nit Tacitus, lib. ut Hist., cap. 15, et lib. IV, cap. et 17. Etenim, ut recte observavit Scaliger (in Animadvers. Euseb. ad aun. MXCV) « non pulsus fuit in exsilium. De eodem agit Xiphilinus e Dion. lil. Lxvi : Vespasianus statim philosophos omnes, præter Musonium, Roma expulit. • Utrum Mu- sonius sit iste, viderint studiosi, inquit Scaliger. Videbunt, si Tacitum et Xiphilinum inspiciant locis citatis. SPENCER. - sel miss., omnes miss., Ibidem 67. Fortasse etiam nihil aliud indicare voluerit, (74) Μουσώνιον. Vel Babylonium intellige, vel C (72) flaschelius et Spencerus in textu, έχοντα, (75) Hoeschelius et Spencerus, παραδέχηται, sed
Ταῦτα μὲν αἰτιῶμαι καὶ τὰ τοιαῦτα, ἵνα μὴ πάντ’ ἀπαριθμῶ, καί φημι πλημμελεῖν αὐτοὺς ἐπηρεάζοντας εἰς τὸν θεόν, ἵνα πονηροὺς ἀνθρώπους ὑπάγωνται κούφαις ἐλπίσι καὶ παραπείσωσι καταφρονῆσαι τῶν κρειττόνων, ὡς, ἐὰν ἀπέχωνται αὐτῶν, ἄμεινον αὐτοῖς ἔσται. Καὶ πρὸς ταῦτα δὲ λέγοιτ’ ἂν ἀπὸ τῆς περὶ τῶν προσερχομένων χριστιανισμῷ ἐναργείας ὅτι οὐ πάνυ τι πονηροὶ ὑπάγονται τῷ λόγῳ ὅσον οἱ ἁπλούστεροι καίὡς ἂν οἱ πολλοὶ ὀνομάσαιενἄκομψοι. Οὗτοι γὰρ φόβῳ τῷ περὶ τῶν κολάσεων τῶν ἀπαγγελλομένων, κινοῦντι αὐτοὺς καὶ προτρέποντι ἐπὶ τὸ ἀπέχεσθαι τούτων, δι’ ἃ αἱ κολάσεις, πειρῶνται ἐπιδιδόναι ἑαυτοὺς τῇ κατὰ χριστιανισμὸν θεοσεβείᾳ· ἐπὶ τοσοῦτον ὑπὸ τοῦ λόγου κρατούμενοι, ὡς φόβῳ τῶν κατὰ τὸν λόγον ὀνομαζομένων αἰωνίων κολάσεων πάσης τῆς παρ’ ἀνθρώποις κατ’ αὐτῶν ἐπινοουμένης βασάνου καὶ μετὰ μυρίων πόνων θανάτου καταφρονεῖν· ὅπερ οὐδεὶς ἂν τῶν εὖ φρονούντων φήσαι πονηρῶν προαιρέσεων ἔργον εἶναι. Πῶς δ’ ἀπὸ προαιρέσεως πονηρᾶς ἐγκράτεια καὶ σωφροσύνη ἀσκεῖται ἢ τὸ μεταδοτικὸν καὶ κοινωνικόν;
γονότων τὸν Μουσώνιον (71). Οὐ μόνον οὖν καθ' ἡμᾶς ' Νέρων ου ξυνεχώρει φιλοσοφεῖν, ἀλλὰ περίεργον αὐτῷ χρῆμα καὶ φιλοσο φοῦντες ἐφαίνοντο, καὶ μαντικὴν συσκιάζοντες. Καὶ ἤχθη ποτὲ ὁ τρίβων ἐς δικαστήριον, ὡς μαντικῆς σχῆμα· ἐῶ τοὺς ἄλλους· ἀλλὰ Μουσώνιος, ὁ Βαβυλώ γιος ἀνὴρ, Απολλωνίου μὲν δεύτερος, ἐδέθη ἐπὶ σοφίᾳ, καὶ ἐκεῖ μὲν ὢν ἐκινδύνευσεν· ἀπέθανε δ᾽ ἂν τὸ ἐπὶ τῷ δήσαντι, εἰ μὴ σφόδρα ἔῤῥωτο. • Ἐτύγχανε δὲ περὶ τὸν χρόνον τοῦτον καὶ Μουσώνιος, κατειλημμένος ἐν τοῖς δεσμωτηρίοις τοῦ Νέρωνος, ἄν φασι τελεώτατα ἀνθρώπων φιλοσοφῆσαι. ο Καὶ τοὺς ἀπὸ τῶν Στωϊκῶν δὲ δογμάτων, ἐπειδὴ κἂν τὸν ἠθι κὸν λόγον κόσμιοι γεγόνασιν, ὡς καὶ ἔν τισιν οἱ ποιης ταὶ διὰ τὸ ἔμφυτον παντὶ γένει ἀνθρώπων σπέρμα του λόγου, μεμισῆσθαι καὶ πεφονεῦσθαι οἴδαμεν. Ηρά κλειτον μὲν ὡς προέφημεν, καὶ Μουσώνιον δὲ ἐν τοῖς καθ᾿ ἡμᾶς, καὶ ἄλλους οἴδαμεν. « Καὶ μὴν καὶ Μουσώνιον τὸν Τυρρη νὴν, πολλὰ τῇ ἀρχῇ ἐναντιωθέντα τῇ νήσῳ ξυνέσχεν, εψεύσατο ὁ Κέλσος, εἰπὼν, παντί που δῆλον εἶναι, τοὺς ἁμαρτάνειν πεφυκότας καὶ εἰθισμένους ὑπ᾽ οὐ δενὸς ἂν οὐδὲ κολαζομένους πάντη ἀχθῆναι πρὸς τὴν εἰς τὸ βέλτιον μεταβολήν· ἀλλὰ καὶ κατὰ τοὺς γεν ναίως φιλοσοφήσαντας, καὶ μὴ ἀπογνόντας τὴν τῆς ἀρετῆς ἀνάληψιν εἶναι δυνατὸν τοῖς ἀνθρώποις. Αλλ', εἰ καὶ μὴ μετὰ ἀκριβείας ὅπερ ἐβούλετο παρέστησεν, οὐδὲν ἧττον εὐγνωμόνως αὐτοῦ ἀκούοντες, καὶ οὕτως αὐτὸν ἐλέγξομεν οὐχ ὑγιῶς λέγοντα (72). Εἶπε μὲν γάρ· Τοὺς πεφυκότας ἁμαρτάνειν καὶ εἰθισμένους οὐδεὶς ἂν οὐδὲ κολάζων πάντη μεταβάλοι· καὶ τὸ ἐξω ακουόμενον ἀπὸ τῆς λέξεως, ὡς δυνατὸν ἡμῖν, ἀνετρέ ψαμεν. Εἰκὸς δ' αὐτὸν τοιοῦτον βούλεσθαι δηλοῦν, ὅτι τοὺς πρὸς τὰ τοιάδε ἁμαρτήματα, καὶ γινόμενα ὑπὸ τῶν ἐξωλεστάτων, οὐ μόνον πεφυκότας, ἀλλὰ καὶ εἰθισμέ νους, οὐδεὶς ἂν οὐδὲ κολάζων πάντη μεταβάλοι. Καὶ τοῦτο δὲ ψεῦδος ἀπὸ τῆς περί τινων φιλοσοφησάντων ἱστορίας ἀποδείκνυται. Τίς γὰρ ἀνθρώπων οὐκ ἂν ἐν τοῖς ἐξωλεστάτοις τάσσοι τὸν ὅπως ποτὲ ὑπομεί ναντα είξαι δεσπότῃ, ἐπὶ τέγους αὐτὸν ἱστάντι, ἵνα πάντα τὸν θέλοντα αὐτὸν καταισχύνειν παραδέξη ται (73) ; Τοιαῦτα δὲ περὶ τοῦ Φαίδωνος ἱστορεῖται Τίς δὲ τὸν μετὰ αὐλητρίδος καὶ κωμαστῶν τῶν συνα ασωτευσαμένων εἰσβαλόντα εἰς τὴν τοῦ σεμνοτάτου Ξενοκράτους διατριβὴν, ἵν' ἐνυβρίσῃ ἄνδρα, ἂν καὶ οἱ ἑταῖροι ἐθαύμαζον, οὐ φήσει πάντων μιαρώτατον ᾗ όνομα Γύαρα, « Ὁ δὲ δὴ Σενέκας, καὶ ὁ Ρούφος ὁ ἔπαρχος, ἄλλοι τέ τινες τῶν ἐπιφανῶν, ἐπεβούλευσαν τῷ Νέρωνι. « Αt Εt Ρού φος μέντοι Μουσώνιος ὁ φιλόσοφος ἐπὶ τούτοις ἐφυ γαδεύθη. » Μουσώνιος, ο παραβάτης Μαρκιανός. Καὶ πάντας αὐτίκα τους φιλοσόφους δ Ουεσπασιανὸς πλὴν τοῦ Μουσωνίου ἐκ τῆς Ῥώμης ἐξέβαλε. • λέγοντα. παραδέξηται. τὸ αὐτὰ δὲ περὶ ORIGENIS tendimus errasse Celsumn, cum dixit perspicuum & esse, qui innata proclivitati ad peccandum ad- junxere consuetudinem, eos nec penis posse ad- duci ad perfectam in melius mutationem; sed etiam sani omnes philosophi, qui non negant ad virtutem reditum hominibus esse possibilem. Demus vero eum non satis accurate expressisse quod in animo habuit; tamen, quamlibet benigne interpretemur, nihilominus patebit falsum istud esse, eos, qui na- tura sunt ad peccandum proclives et naturæ con- suetudinem adjunxerunt, non posse ue penis qui- dem perfecte mutari; et quod auditis illis verbis statim intelligitur, pro viribus a nobis refutatumn est. B • quam eos ne panis quidem posse perfecte corrigi, " qui natura simul et consuetudine ad quædam ra- piuntur facinora, et ea præsertim quæ sceleratis- simi perpetrant. Verum et id falsum esse arguit quorumdam philosophorum bistoria. Quis enim in sceleratissimorum numero non ponat euin qui do- mino parere sustinet, imperanti ipsum in prosti. bulo manere, ubi patiatur quid cuique collibitum fuerit. Id tamen de Phaedone fertur. Quis non dixerit eum fuisse hominum nequissimum, qui cum tibicina et turpissimis comessationum sociis in gra- vissimi Xenocratis irrupit scholam, ut contumelia virum afficeret, quem reliqui sodales summa admi- Tyrrhenum; qui, Nerone imperante, floruerunt. Philostrat., lib. iv, cap. : Nero 110- mines philosophari non sinebat: ignava atque iners opera philosophorum ipsi videbatur, quæ divinandi peritiam adumbraret. Philosophicum pallium in ju- dicio traductum est, ut divinandi artis prætextus. Sed, ut alios omittam, Musonius Babylonius, qui sapientia secundus ab Apollonio putabatur, in carce- rein detrusus in summo vitæ discrimine versabatur, et nisi valido robustoque corpore exstitisset, in car- cere procul dubio fuisset mortuus. » El cap. : Erat quo- D que temporibus illis Musonius in Neronis carcere detentus, quem in philosophia asserunt fuisse per- fectissimum. » Just. Apolog. 1, pag. : Fos quoque qui Stoicorum disciplinam amplectuntur, quoniam de moribus etiam præclare docuerunt (quemadmodum et aliqua ex parte poetæ, propter innata toti generi humano rationis semina), odio habitos, casosque esse novimus. Heraclitum quidem antiquitus, uti diximus; Musonium autem inter eos qui sæculo nostro vixere atque item alios scimus. › Philostrat., lib. vu, cap. 8: Musonium quoque Tyrrhenum, multis in rebus imperio suo adversatum in insulam relegavit nomine Gyaram. » Lucian., De morte Peo regrini. Musonii epistolæ ad Apollonium Tyaneum exstant apud Philostratum, lib. iv, cap. 16. In du- bio sum, an Babylonium vel Tyrrhenum Origenes sagnel. Item A. Gellius, lib. xvi, cap. 1, et Stobæus, seru. 38, De exitio, et alibi. At, si interroges, istos sermones potius Tyrrheno ascriberem. Xi- philin. e Dion. lib. Lxm : Seneca, et Rufus præfectus prætorii, cum aliis viris illustribus con- ira Neronem conjuraverunt. » paulo post : Rufus Musonius philosophus his de cau- sis in exsilium missus est. › De hoc agit Suidas in qui eumdem vocal Tyrrhenum, ex urbe Volsiniensi. Verum non intelligo, qui fieri potest, ut Musonio Tyrrheno Julianus episto Jam mitteret, de qua Suidas loco citato. Facilius induci possum, ut credam istam epistolam ad Mu sonium Pamphylium fuisse scriptam; qui, impe- rante Joviniano, floruit; uti docuit Suidas ibidem, ilem in Ab his alius est : cujus memi nit Tacitus, lib. ut Hist., cap. 15, et lib. IV, cap. et 17. Etenim, ut recte observavit Scaliger (in Animadvers. Euseb. ad aun. MXCV) « non pulsus fuit in exsilium. De eodem agit Xiphilinus e Dion. lil. Lxvi : Vespasianus statim philosophos omnes, præter Musonium, Roma expulit. • Utrum Mu- sonius sit iste, viderint studiosi, inquit Scaliger. Videbunt, si Tacitum et Xiphilinum inspiciant locis citatis. SPENCER. - sel miss., omnes miss., Ibidem 67. Fortasse etiam nihil aliud indicare voluerit, (74) Μουσώνιον. Vel Babylonium intellige, vel C (72) flaschelius et Spencerus in textu, έχοντα, (75) Hoeschelius et Spencerus, παραδέχηται, sed
Ἀλλ’ οὐδ’ ὁ πρὸς τὸ θεῖον φόβος, ἐφ’ ὃν ὡς χρήσιμον τοῖς πολλοῖς παρακαλεῖ ὁ λόγος τοὺς μηδέπω δυναμένους τὸ δι’ αὑτὸ αἱρετὸν βλέπειν καὶ αἱρεῖσθαι αὐτὸ ὡς μέγιστον ἀγαθὸν καὶ ὑπὲρ πᾶσαν ἐπαγγελίαν, οὐδ’ οὗτος τῷ κατὰ πονηρίαν αἱρουμένῳ ζῆν ἐγγενέσθαι πέφυκεν. Ἐὰν δέ τις ἐν τούτοις δεισιδαιμονίαν μᾶλλον ἢ πονηρίαν περὶ τοὺς πολλοὺς τῶν πιστευόντων τῷ λόγῳ εἶναι φαντάζηται καὶ ἐγκαλῇ ὡς δεισιδαίμονας ποιοῦντι τῷ λόγῳ ἡμῶν, φήσομεν πρὸς αὐτὸν ὅτι, ὥσπερ ἔλεγέ τις τῶν νομοθετῶν πρὸς τὸν ἐρωτῶντα, εἰ τοὺς καλλίστους ἔθετο τοῖς πολίταις νόμους, ὅτι οὐ τοὺς καθάπαξ καλλίστους ἀλλ’ ὧν ἐδύναντο τοὺς καλλίστους· οὕτω λέγοιτο ἂν καὶ ἀπὸ τοῦ πατρὸς τοῦ Χριστιανῶν λόγου ὅτι ὧν ἐδύναντο οἱ πολλοὶ εἰς βελτίωσιν ἠθῶν τοὺς καλλίστους ἐθέμην νόμους καὶ διδασκαλίαν, πόνους οὐ ψευδεῖς ἀπειλῶν καὶ κολάσεις τοῖς ἁμαρτάνουσιν ἀλλ’ ἀληθεῖς μὲν καὶ ἀναγκαίως εἰς ἐπανόρθωσιν τῶν ἀντιτεινόντων προσαγομένους, οὐ μὴν καὶ πάντως νοούντων τὸ τοῦ κολάζοντος βούλημα καὶ τὸ τῶν πόνων ἔργον· καὶ τοῦτο γὰρ πρὸς τὸ χρήσιμον καὶ κατὰ τὸ ἀληθὲς καὶ μετ’ ἐπικρύψεως συμφερόντως λέγεται.
γονότων τὸν Μουσώνιον (71). Οὐ μόνον οὖν καθ' ἡμᾶς ' Νέρων ου ξυνεχώρει φιλοσοφεῖν, ἀλλὰ περίεργον αὐτῷ χρῆμα καὶ φιλοσο φοῦντες ἐφαίνοντο, καὶ μαντικὴν συσκιάζοντες. Καὶ ἤχθη ποτὲ ὁ τρίβων ἐς δικαστήριον, ὡς μαντικῆς σχῆμα· ἐῶ τοὺς ἄλλους· ἀλλὰ Μουσώνιος, ὁ Βαβυλώ γιος ἀνὴρ, Απολλωνίου μὲν δεύτερος, ἐδέθη ἐπὶ σοφίᾳ, καὶ ἐκεῖ μὲν ὢν ἐκινδύνευσεν· ἀπέθανε δ᾽ ἂν τὸ ἐπὶ τῷ δήσαντι, εἰ μὴ σφόδρα ἔῤῥωτο. • Ἐτύγχανε δὲ περὶ τὸν χρόνον τοῦτον καὶ Μουσώνιος, κατειλημμένος ἐν τοῖς δεσμωτηρίοις τοῦ Νέρωνος, ἄν φασι τελεώτατα ἀνθρώπων φιλοσοφῆσαι. ο Καὶ τοὺς ἀπὸ τῶν Στωϊκῶν δὲ δογμάτων, ἐπειδὴ κἂν τὸν ἠθι κὸν λόγον κόσμιοι γεγόνασιν, ὡς καὶ ἔν τισιν οἱ ποιης ταὶ διὰ τὸ ἔμφυτον παντὶ γένει ἀνθρώπων σπέρμα του λόγου, μεμισῆσθαι καὶ πεφονεῦσθαι οἴδαμεν. Ηρά κλειτον μὲν ὡς προέφημεν, καὶ Μουσώνιον δὲ ἐν τοῖς καθ᾿ ἡμᾶς, καὶ ἄλλους οἴδαμεν. « Καὶ μὴν καὶ Μουσώνιον τὸν Τυρρη νὴν, πολλὰ τῇ ἀρχῇ ἐναντιωθέντα τῇ νήσῳ ξυνέσχεν, εψεύσατο ὁ Κέλσος, εἰπὼν, παντί που δῆλον εἶναι, τοὺς ἁμαρτάνειν πεφυκότας καὶ εἰθισμένους ὑπ᾽ οὐ δενὸς ἂν οὐδὲ κολαζομένους πάντη ἀχθῆναι πρὸς τὴν εἰς τὸ βέλτιον μεταβολήν· ἀλλὰ καὶ κατὰ τοὺς γεν ναίως φιλοσοφήσαντας, καὶ μὴ ἀπογνόντας τὴν τῆς ἀρετῆς ἀνάληψιν εἶναι δυνατὸν τοῖς ἀνθρώποις. Αλλ', εἰ καὶ μὴ μετὰ ἀκριβείας ὅπερ ἐβούλετο παρέστησεν, οὐδὲν ἧττον εὐγνωμόνως αὐτοῦ ἀκούοντες, καὶ οὕτως αὐτὸν ἐλέγξομεν οὐχ ὑγιῶς λέγοντα (72). Εἶπε μὲν γάρ· Τοὺς πεφυκότας ἁμαρτάνειν καὶ εἰθισμένους οὐδεὶς ἂν οὐδὲ κολάζων πάντη μεταβάλοι· καὶ τὸ ἐξω ακουόμενον ἀπὸ τῆς λέξεως, ὡς δυνατὸν ἡμῖν, ἀνετρέ ψαμεν. Εἰκὸς δ' αὐτὸν τοιοῦτον βούλεσθαι δηλοῦν, ὅτι τοὺς πρὸς τὰ τοιάδε ἁμαρτήματα, καὶ γινόμενα ὑπὸ τῶν ἐξωλεστάτων, οὐ μόνον πεφυκότας, ἀλλὰ καὶ εἰθισμέ νους, οὐδεὶς ἂν οὐδὲ κολάζων πάντη μεταβάλοι. Καὶ τοῦτο δὲ ψεῦδος ἀπὸ τῆς περί τινων φιλοσοφησάντων ἱστορίας ἀποδείκνυται. Τίς γὰρ ἀνθρώπων οὐκ ἂν ἐν τοῖς ἐξωλεστάτοις τάσσοι τὸν ὅπως ποτὲ ὑπομεί ναντα είξαι δεσπότῃ, ἐπὶ τέγους αὐτὸν ἱστάντι, ἵνα πάντα τὸν θέλοντα αὐτὸν καταισχύνειν παραδέξη ται (73) ; Τοιαῦτα δὲ περὶ τοῦ Φαίδωνος ἱστορεῖται Τίς δὲ τὸν μετὰ αὐλητρίδος καὶ κωμαστῶν τῶν συνα ασωτευσαμένων εἰσβαλόντα εἰς τὴν τοῦ σεμνοτάτου Ξενοκράτους διατριβὴν, ἵν' ἐνυβρίσῃ ἄνδρα, ἂν καὶ οἱ ἑταῖροι ἐθαύμαζον, οὐ φήσει πάντων μιαρώτατον ᾗ όνομα Γύαρα, « Ὁ δὲ δὴ Σενέκας, καὶ ὁ Ρούφος ὁ ἔπαρχος, ἄλλοι τέ τινες τῶν ἐπιφανῶν, ἐπεβούλευσαν τῷ Νέρωνι. « Αt Εt Ρού φος μέντοι Μουσώνιος ὁ φιλόσοφος ἐπὶ τούτοις ἐφυ γαδεύθη. » Μουσώνιος, ο παραβάτης Μαρκιανός. Καὶ πάντας αὐτίκα τους φιλοσόφους δ Ουεσπασιανὸς πλὴν τοῦ Μουσωνίου ἐκ τῆς Ῥώμης ἐξέβαλε. • λέγοντα. παραδέξηται. τὸ αὐτὰ δὲ περὶ ORIGENIS tendimus errasse Celsumn, cum dixit perspicuum & esse, qui innata proclivitati ad peccandum ad- junxere consuetudinem, eos nec penis posse ad- duci ad perfectam in melius mutationem; sed etiam sani omnes philosophi, qui non negant ad virtutem reditum hominibus esse possibilem. Demus vero eum non satis accurate expressisse quod in animo habuit; tamen, quamlibet benigne interpretemur, nihilominus patebit falsum istud esse, eos, qui na- tura sunt ad peccandum proclives et naturæ con- suetudinem adjunxerunt, non posse ue penis qui- dem perfecte mutari; et quod auditis illis verbis statim intelligitur, pro viribus a nobis refutatumn est. B • quam eos ne panis quidem posse perfecte corrigi, " qui natura simul et consuetudine ad quædam ra- piuntur facinora, et ea præsertim quæ sceleratis- simi perpetrant. Verum et id falsum esse arguit quorumdam philosophorum bistoria. Quis enim in sceleratissimorum numero non ponat euin qui do- mino parere sustinet, imperanti ipsum in prosti. bulo manere, ubi patiatur quid cuique collibitum fuerit. Id tamen de Phaedone fertur. Quis non dixerit eum fuisse hominum nequissimum, qui cum tibicina et turpissimis comessationum sociis in gra- vissimi Xenocratis irrupit scholam, ut contumelia virum afficeret, quem reliqui sodales summa admi- Tyrrhenum; qui, Nerone imperante, floruerunt. Philostrat., lib. iv, cap. : Nero 110- mines philosophari non sinebat: ignava atque iners opera philosophorum ipsi videbatur, quæ divinandi peritiam adumbraret. Philosophicum pallium in ju- dicio traductum est, ut divinandi artis prætextus. Sed, ut alios omittam, Musonius Babylonius, qui sapientia secundus ab Apollonio putabatur, in carce- rein detrusus in summo vitæ discrimine versabatur, et nisi valido robustoque corpore exstitisset, in car- cere procul dubio fuisset mortuus. » El cap. : Erat quo- D que temporibus illis Musonius in Neronis carcere detentus, quem in philosophia asserunt fuisse per- fectissimum. » Just. Apolog. 1, pag. : Fos quoque qui Stoicorum disciplinam amplectuntur, quoniam de moribus etiam præclare docuerunt (quemadmodum et aliqua ex parte poetæ, propter innata toti generi humano rationis semina), odio habitos, casosque esse novimus. Heraclitum quidem antiquitus, uti diximus; Musonium autem inter eos qui sæculo nostro vixere atque item alios scimus. › Philostrat., lib. vu, cap. 8: Musonium quoque Tyrrhenum, multis in rebus imperio suo adversatum in insulam relegavit nomine Gyaram. » Lucian., De morte Peo regrini. Musonii epistolæ ad Apollonium Tyaneum exstant apud Philostratum, lib. iv, cap. 16. In du- bio sum, an Babylonium vel Tyrrhenum Origenes sagnel. Item A. Gellius, lib. xvi, cap. 1, et Stobæus, seru. 38, De exitio, et alibi. At, si interroges, istos sermones potius Tyrrheno ascriberem. Xi- philin. e Dion. lib. Lxm : Seneca, et Rufus præfectus prætorii, cum aliis viris illustribus con- ira Neronem conjuraverunt. » paulo post : Rufus Musonius philosophus his de cau- sis in exsilium missus est. › De hoc agit Suidas in qui eumdem vocal Tyrrhenum, ex urbe Volsiniensi. Verum non intelligo, qui fieri potest, ut Musonio Tyrrheno Julianus episto Jam mitteret, de qua Suidas loco citato. Facilius induci possum, ut credam istam epistolam ad Mu sonium Pamphylium fuisse scriptam; qui, impe- rante Joviniano, floruit; uti docuit Suidas ibidem, ilem in Ab his alius est : cujus memi nit Tacitus, lib. ut Hist., cap. 15, et lib. IV, cap. et 17. Etenim, ut recte observavit Scaliger (in Animadvers. Euseb. ad aun. MXCV) « non pulsus fuit in exsilium. De eodem agit Xiphilinus e Dion. lil. Lxvi : Vespasianus statim philosophos omnes, præter Musonium, Roma expulit. • Utrum Mu- sonius sit iste, viderint studiosi, inquit Scaliger. Videbunt, si Tacitum et Xiphilinum inspiciant locis citatis. SPENCER. - sel miss., omnes miss., Ibidem 67. Fortasse etiam nihil aliud indicare voluerit, (74) Μουσώνιον. Vel Babylonium intellige, vel C (72) flaschelius et Spencerus in textu, έχοντα, (75) Hoeschelius et Spencerus, παραδέχηται, sed
PG 11:1023Πλὴν ὡς ἐπίπαν οὐ πονηροὺς ὑπάγονται οἱ τὰ χριστιανισμοῦ πρεσβεύοντες, ἀλλ’ οὐδὲ ἐπηρεάζομεν εἰς τὸ θεῖον· λέγομεν γὰρ περὶ αὐτοῦ καὶ ἀληθῆ καὶ τοῖς πολλοῖς σαφῆ μὲν εἶναι δοκοῦντα οὐ σαφῆ δ’ ὄντα ἐκείνοις ὡς τοῖς ὀλίγοις, φιλοσοφεῖν ἀσκοῦσι τὰ κατὰ τὸν λόγον. Ἐπεὶ δὲ καὶ κούφαις ἐλπίσι φησὶν ὑπάγεσθαι τοὺς χριστιανίζοντας ὁ Κέλσος, φήσομεν πρὸς αὐτὸν ἐγκαλοῦντα τῷ περὶ τῆς μακαρίας ζωῆς λόγῳ καὶ τῷ περὶ τῆς πρὸς τὸ θεῖον κοινωνίας ὅτι ὅσον ἐπὶ σοί, ὦ οὗτος, κούφαις ὑπάγονται ἐλπίσι καὶ οἱ τὸν Πυθαγόρου καὶ Πλάτωνος παραδεξάμενοι περὶ ψυχῆς λόγον, πεφυκυίας ἀναβαίνειν ἐπὶ τὴν ἁψῖδα τοῦ οὐρανοῦ καὶ ἐν τῷ ὑπερουρανίῳ τόπῳ θεωρεῖν τὰ τῶν εὐδαιμόνων θεατῶν θεάματα. Κατὰ σὲ δέ, ὦ Κέλσε, καὶ οἱ παραδεξάμενοι τὴν τῆς ψυχῆς ἐπιδιαμονὴν καὶ βιοῦντες, ὥσθ’ ἥρωες γενέσθαι καὶ μετὰ θεῶν ἕξειν τὰς διατριβάς, κούφαις ἐλπίσιν ὑπάγονται. Τάχα δὲ καὶ οἱ πεισθέντες περὶ τοῦ θύραθεν νοῦ ὡς ἀθανάτου καὶ μόνου διεξαγωγὴν ἕξοντος, κούφαις ἂν ὑπάγεσθαι λέγοιντο ὑπὸ Κέλσου ἐλπίσιν.
εἶναι ἀνθρώπων; ᾿Αλλ' όμως ίσχυσε λόγος καὶ τούτους Επιστρέψας ποιῆσαι ἐπὶ τοσοῦτον διαβεβηκέναι ἐν φιλοσοφίᾳ, ὥστε τὸν μὲν ὑπὸ Πλάτωνος κριθῆναι ἄξιον τοῦ τὸν περὶ τῆς ἀθανασίας διεξοδεῦσαι Σω- κράτους λόγον, καὶ τὴν ἐν τῷ δεσμωτηρίῳ εὐτονίαν αὐτοῦ παραστῆσαι, οὐ φροντίσαντος τοῦ κωνείου, ἀλλ' ἀδεῶς καὶ μετὰ πάσης γαλήνης τῆς ἐν τῇ ψυχῇ διεξ- οδεύσαντος τοσαῦτα καὶ τηλικαῦτα, οἷς μόγις παρακο- λουθεῖν καὶ οἱ πάνυ καθεστηκότες καὶ ὑπὸ μηδεμιᾶς ἐνοχλούμενοι περιστάσεως δύνανται· τὸν δὲ Πολέ μωνα (74), ἐξ ἀσώτου γενόμενον σωφρονέστατον, δια- δέξασθαι τὴν τοῦ διαβοήτου ἐπὶ σεμνότητι Ξενοκράτους διατριβήν. Οὐκ ἄρα ἀληθεύει Κέλσος λέγων, τοὺς πεφυκότας ἁμαρτάνειν καὶ εἰθισμένους οὐδεὶς ἂν οὐδὲ κολάζων πάντη μεταβάλοι. ᾿Αλλὰ τὴν μὲν τάξιν καὶ σύνθεσιν καὶ φράσιν τῶν ἀπὸ φιλοσοφίας λόγων τοιαῦτα εἰς τοὺς προειρημένους πεποιηκέναι, καὶ ἄλλως (75) κακῶς βεβιωκότας, οὐ πάνυ τι θαυμαστόν· ἐπὰν δὲ οὕς φησιν εἶναι ἰδιωτι τοὺς λόγους ὁ Κέλσος κατανοήσωμεν, ώσπερεί καὶ ἐπιδὰς, δυνάμεως πεπληρωμένους, καὶ τοὺς λόγους θεωρῶμεν, ἀθρόως προτρέποντας πλήθη ἐπὶ τὸν ἐξ ἀκολάστων εἰς τὸν εὐσταθέστατον βίον, καὶ τὸν ἐξ ἀδίκων εἰς τὸν χρηστότερον, καὶ τὸν ἐκ δειλῶν ἢ ἀν ἀνδρων εἰς τὸν ἐπὶ τοσοῦτον εὔτονον, ὡς καὶ θανάτου διὰ τὴν φανεῖσαν ἐν αὐτοῖς εὐσέβειαν καταφρονεῖν· πῶς οὐχὶ δικαίως θαυμάσομεν τὴν ἐν αὐτῷ δύναμιν; Ο γὰρ λόγος τῶν ταῦτα τὴν ἀρχὴν πρεσβευσάντων καὶ καμόντων, ἵνα συστήσωσιν Ἐκκλησίας Θεοῦ· ἀλλὰ καὶ τὸ κήρυγμα αὐτῶν ἐν πειθοῖ μὲν γέγονεν, οὐ τοιαύτῃ δὲ, ὁποία ἐστὶ πειθὼ ἐν τοῖς σοφίαν Πλάτω νας ἐπαγγελλομένοις, ή τινος τῶν φιλοσοφησάντων ὄντων ἀνθρώπων, καὶ οὐδὲν ἄλλο πλὴν τῆς (76) ἀν- θρωπίνης φύσεως ἐχόντων. Ἡ δ' ἀπόδειξις ἐν τοῖς Ἰησοῦ ἀποστόλοις θεόθεν δοθεῖσα, πιστικὴ ἀπὸ Πνεύ ματος καὶ δυνάμεως. Διόπερ τάχιστα καὶ ὀξύτατα ἕδραμεν ὁ λόγος αὐτῶν· μᾶλλον δὲ ὁ τοῦ Θεοῦ, δι' αὐτ τῶν μεταβάλλων πολλοὺς τῶν ἁμαρτάνειν πεφυκότων καὶ εἰθισμένων· οὓς οὐδὲ κολάζων μὲν ἄν τις ἄνθρω πος (77) μετέβαλεν, ὁ δὲ λόγος μετεποίησε, μορφώ σας καὶ τυπώσας αὐτοὺς κατὰ τὸ αὐτοῦ βούλημα. Καὶ ὁ μὲν Κέλσος φησί, τὰ ἀκόλουθα ἑαυτῷ ἐπι- φέρων, ὅτι φύσιν ἀμείψαι τελέως παγχάλεπον· ἡμεῖς δὲ (μίαν φύσιν ἐπιστάμενοι πάσης λογικῆς ψυχῆς, καὶ μηδεμίαν φάσκοντες πονηρὰν ὑπὸ τοῦ κτίσαντος τὰ ὅλα δεδημιουργῆσθαι, γεγονέναι δὲ πολλοὺς κακούς παρὰ τὰς ἀνατροφὰς, καὶ τὰς διαστροφὰς, καὶ τὰς περιηχήσεις, ὥστε καὶ φυσιωθῆναι ἔν τισι τὴν κα- Χίαν) πειθόμεθα, ὅτι τῷ θείῳ λόγῳ ἀμείψαι κακίαν φυσιώσασάν ἐστιν οὐ μόνον οὐκ ἀδύνατον, ἀλλὰ καὶ οὐ πάνυ χαλεπόν· ἐπὰν μόνον παραδέξηταί τις, ὅτι πιστεύειν δεῖ ἑαυτὸν τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ, καὶ πάντα τοῦ Φαίδωνος ἱστορεῖται. ἀνθρωπίνης φύσεως. θρώπων. κατὰ τὸ αὐτὸ βούλημα. CONTRA CELSUM LIB. III. A ratione audiebant? Hujusmodi homines tamen us- B que adeo emendare ratio et ad tantos in philosophia progressus perducere potuit, ut illum Plato dignum judicaverit, qui Socratis de immortalitate sermo- nem ejusque in carcere constantiam referret: qui tamen Socrates nihil de cicuta sollicitus, nulla for- midine, perfecta animi tranquillitate tot ac tanta disseruit, ut illa vix assequi possint vel qui maxime attendunt nec ulla cura distrahuntur; iste vero, Polemo videlicet, ex intemperante temperantissi- mus factus, scholæ Xenocratis gravitate celeber- rimi post ipsum præfuerit. Aberrat igitur a vero Celsus cum ait, quos natura et consuetudo ad pec- candum abripit, eos ne pœnis quidem omnino mu- tari posse. philosophicos tam apte, tam composite, tam ornate elaboratos tantum habuisse momenti ad corrigen- dos illos qui supra memorati sunt, aliosque pessi - mæ vitæ homines. Sed cum videmus sermones il- los, quos demissos et humiles vocat Celsus, instar incantationum, tanta vi et efficacia præditos : cum videmus, inquam, sermonibus illis a libidinosa ad temperantem vitam, ab iniqua ad justam, a timidi- tate ad tantam constantiam revocari multitudinem, ut pietatis causa, quam commendatam illis animad- vertit, mortem pro nihilo putet; quomodo non merito tantam potestatem admirabimur? Nam sermo eorum, quibus ab initio vulgandæ nostræ do- ctrinæ partes datæ sunt quique in constituendis C Dei Ecclesiis laborarunt, et eorum prædicatio per- suasit quidem, sed non ea ratione qua Platonica sapientiæ doctores aut quilibet alii philosophi, quí nihil supra humanæ naturæ vires poterant. Sed argumenta quibus utebantur apostoli, data illis a Deo fuerant, vimque persuadendi a Spiritu et vir- tute habebant. Quapropter promptissime et celer- rime sermo eorum quocunque pervasit; imo sermo Dei, qui per illos mutabat quos natura et consue- ndo ad peccatum trahebant; et quos ne pœnis quidem quisquam hominum correxisset, hos cor- rexit, efformavit, ad suam voluntatem convertit. date : Res est perdifficilis, perfecta natura mul- D tatio. . Nos vero, qui scimus unam esse rationalis Vide Laertium in Phaedonis Vita et Origenem lib. r contra Celsum, nun. 64. in Vita Polemonis, et Valerium Maximum lib. ", rap. : item Origen., lib. contra Celsum, num. 64. animæ naturain, nec ullam a rerum omniuın Con- ditore malam fuisse creatam ; plerisque au- tem nequitiæ causas esse educationem, exempla, mala consilia, ita ut in quibusdam nequitia veluti versa sit in naturam; id habemus pro certo mali- tiam vel illam quasi naturalem non solum posse a divino verbo mutari, sed etiam id illi omnino non esse difficile; modo id unuin admittatur, oportere Paulo post iidem libb. excusi in margine, 68. Neque vero mirum admodum est sermones 69. Addit Celsus ad suam rationem accommo (74) Τὸν δὲ Πολέμωνα. Vile eundem Laertium (75) "Αλλως. Legendum videtur ἄλλους. (76) Πλὴν τῆς, etc. Optime mss. Alius, ἢ πλέον (77) Mss., ἄνθρωπος. Libh. excusi in textu, ἀνω
PG 11:1025Ἀγωνισάσθω οὖν μηκέτι κρύπτων τὴν ἑαυτοῦ αἵρεσιν ἀλλ’ ὁμολογῶν ἐπικούρειος εἶναι πρὸς τὰ παρ’ Ἕλλησι καὶ βαρβάροις οὐκ εὐκαταφρονήτως λεγόμενα περὶ τῆς ἀθανασίας τῆς ψυχῆς ἢ τῆς ἐπιδιαμονῆς αὐτῆς ἢ τῆς τοῦ νοῦ ἀθανασίας, καὶ παραδεικνύτω ταῦτα μὲν εἶναι λόγους, κούφαις ἐλπίσιν ἀπατῶντας τοὺς συγκατατιθεμένους αὐτοῖς, τοὺς δὲ τῆς ἑαυτοῦ φιλοσοφίας καθαροὺς εἶναι κούφων ἐλπίδων καὶ ἤτοι προσάγοντας ἐλπίσιν ἀγαθαῖς ἤ, ὅπερ μᾶλλον ἀκόλουθόν ἐστιν αὐτῷ, οὐδεμίαν ἐμποιοῦντας ἐλπίδα διὰ τὴν τῆς ψυχῆς εὐθέως παντελῆ φθοράν. Εἰ μὴ ἄρα Κέλσος καὶ οἱ Ἐπικούρειοι οὐ φήσουσι κούφην εἶναι ἐλπίδα τὴν περὶ τοῦ τέλους αὐτῶν τῆς ἡδονῆς, ἥτις κατ’ αὐτούς ἐστι τὸ ἀγαθόν, τὸ τῆς σαρκὸς εὐσταθὲς κατάστημα καὶ τὸ περὶ ταύτης πιστὸν Ἐπικούρῳ ἔλπισμα. Μὴ ὑπολάβῃς δέ με οὐχ ἁρμοζόντως τῷ Χριστιανῶν λόγῳ παρειληφέναι πρὸς τὸν Κέλσον τοὺς περὶ τῆς ἀθανασίας ἢ τῆς ἐπιδιαμονῆς τῆς ψυχῆς φιλοσοφήσαντας·
PG 11:1027πρὸς οὓς κοινά τινα ἔχοντες εὐκαιρότερον παραστήσομεν ὅτι ἡ μέλλουσα μακαρία ζωὴ μόνοις ἔσται τοῖς [τὴν] κατὰ τὸν Ἰησοῦν θεοσέβειαν καὶ εἰς τὸν τῶν ὅλων δημιουργὸν εὐσέβειαν εἰλικρινῆ καὶ καθαρὰν καὶ ἄμικτον πρὸς ὅτι ποτ’ οὖν γενητὸν παραδεξαμένοις. Ποίων δὲ κρειττόνων καταφρονεῖν παραπείθομεν τοὺς ἀνθρώπους, παραδεικνύτω ὁ βουλόμενος· καὶ ἀντιπαραθέτω τὸ καθ’ ἡμᾶς παρὰ θεῷ ἐν Χριστῷ, τουτέστι τῷ λόγῳ καὶ τῇ σοφίᾳ καὶ πάσῃ ἀρετῇ, τέλος μακάριον τοῖς ἀμέμπτως καὶ καθαρῶς βιώσασι καὶ τὴν πρὸς τὸν τῶν ὅλων θεὸν ἀγάπην ἀδιαίρετον καὶ ἄσχιστον ἀνειληφόσι συμβησόμενον, καὶ δωρεᾷ θεοῦ ἀπαντησόμενον, τῷ καθ’ ἑκάστην φιλόσοφον αἵρεσιν ἐν Ἕλλησιν ἢ βαρβάροις ἢ μυστηριώδη ἐπαγγελίαν τέλει· καὶ δεικνύτω τὸ κατά τινα τῶν ἄλλων τέλος κρεῖττον τοῦ καθ’ ἡμᾶς καὶ ἀκόλουθον μὲν ὡς ἀληθὲς ἐκεῖνο τὸ δ’ ἡμέτερον οὐχ ἁρμόζον δωρεᾷ θεοῦ οὐδὲ τοῖς εὖ βιώσασιν, ἢ οὐχ ὑπὸ θείου πνεύματος, πληρώσαντος τὰς τῶν καθαρῶν προφητῶν ψυχάς, ταῦτα λελέχθαι. Δεικνύτω δ’ ὁ βουλόμενος κρείττονας τοὺς ὁμολογουμένους παρὰ πᾶσιν ἀνθρωπίνους λόγους τῶν ἀποδεικνυμένων θείων καὶ ἐκ θεοφορίας ἀπηγγελμένων.
εἶναι ἀνθρώπων; ᾿Αλλ' όμως ίσχυσε λόγος καὶ τούτους Επιστρέψας ποιῆσαι ἐπὶ τοσοῦτον διαβεβηκέναι ἐν φιλοσοφίᾳ, ὥστε τὸν μὲν ὑπὸ Πλάτωνος κριθῆναι ἄξιον τοῦ τὸν περὶ τῆς ἀθανασίας διεξοδεῦσαι Σω- κράτους λόγον, καὶ τὴν ἐν τῷ δεσμωτηρίῳ εὐτονίαν αὐτοῦ παραστῆσαι, οὐ φροντίσαντος τοῦ κωνείου, ἀλλ' ἀδεῶς καὶ μετὰ πάσης γαλήνης τῆς ἐν τῇ ψυχῇ διεξ- οδεύσαντος τοσαῦτα καὶ τηλικαῦτα, οἷς μόγις παρακο- λουθεῖν καὶ οἱ πάνυ καθεστηκότες καὶ ὑπὸ μηδεμιᾶς ἐνοχλούμενοι περιστάσεως δύνανται· τὸν δὲ Πολέ μωνα (74), ἐξ ἀσώτου γενόμενον σωφρονέστατον, δια- δέξασθαι τὴν τοῦ διαβοήτου ἐπὶ σεμνότητι Ξενοκράτους διατριβήν. Οὐκ ἄρα ἀληθεύει Κέλσος λέγων, τοὺς πεφυκότας ἁμαρτάνειν καὶ εἰθισμένους οὐδεὶς ἂν οὐδὲ κολάζων πάντη μεταβάλοι. ᾿Αλλὰ τὴν μὲν τάξιν καὶ σύνθεσιν καὶ φράσιν τῶν ἀπὸ φιλοσοφίας λόγων τοιαῦτα εἰς τοὺς προειρημένους πεποιηκέναι, καὶ ἄλλως (75) κακῶς βεβιωκότας, οὐ πάνυ τι θαυμαστόν· ἐπὰν δὲ οὕς φησιν εἶναι ἰδιωτι τοὺς λόγους ὁ Κέλσος κατανοήσωμεν, ώσπερεί καὶ ἐπιδὰς, δυνάμεως πεπληρωμένους, καὶ τοὺς λόγους θεωρῶμεν, ἀθρόως προτρέποντας πλήθη ἐπὶ τὸν ἐξ ἀκολάστων εἰς τὸν εὐσταθέστατον βίον, καὶ τὸν ἐξ ἀδίκων εἰς τὸν χρηστότερον, καὶ τὸν ἐκ δειλῶν ἢ ἀν ἀνδρων εἰς τὸν ἐπὶ τοσοῦτον εὔτονον, ὡς καὶ θανάτου διὰ τὴν φανεῖσαν ἐν αὐτοῖς εὐσέβειαν καταφρονεῖν· πῶς οὐχὶ δικαίως θαυμάσομεν τὴν ἐν αὐτῷ δύναμιν; Ο γὰρ λόγος τῶν ταῦτα τὴν ἀρχὴν πρεσβευσάντων καὶ καμόντων, ἵνα συστήσωσιν Ἐκκλησίας Θεοῦ· ἀλλὰ καὶ τὸ κήρυγμα αὐτῶν ἐν πειθοῖ μὲν γέγονεν, οὐ τοιαύτῃ δὲ, ὁποία ἐστὶ πειθὼ ἐν τοῖς σοφίαν Πλάτω νας ἐπαγγελλομένοις, ή τινος τῶν φιλοσοφησάντων ὄντων ἀνθρώπων, καὶ οὐδὲν ἄλλο πλὴν τῆς (76) ἀν- θρωπίνης φύσεως ἐχόντων. Ἡ δ' ἀπόδειξις ἐν τοῖς Ἰησοῦ ἀποστόλοις θεόθεν δοθεῖσα, πιστικὴ ἀπὸ Πνεύ ματος καὶ δυνάμεως. Διόπερ τάχιστα καὶ ὀξύτατα ἕδραμεν ὁ λόγος αὐτῶν· μᾶλλον δὲ ὁ τοῦ Θεοῦ, δι' αὐτ τῶν μεταβάλλων πολλοὺς τῶν ἁμαρτάνειν πεφυκότων καὶ εἰθισμένων· οὓς οὐδὲ κολάζων μὲν ἄν τις ἄνθρω πος (77) μετέβαλεν, ὁ δὲ λόγος μετεποίησε, μορφώ σας καὶ τυπώσας αὐτοὺς κατὰ τὸ αὐτοῦ βούλημα. Καὶ ὁ μὲν Κέλσος φησί, τὰ ἀκόλουθα ἑαυτῷ ἐπι- φέρων, ὅτι φύσιν ἀμείψαι τελέως παγχάλεπον· ἡμεῖς δὲ (μίαν φύσιν ἐπιστάμενοι πάσης λογικῆς ψυχῆς, καὶ μηδεμίαν φάσκοντες πονηρὰν ὑπὸ τοῦ κτίσαντος τὰ ὅλα δεδημιουργῆσθαι, γεγονέναι δὲ πολλοὺς κακούς παρὰ τὰς ἀνατροφὰς, καὶ τὰς διαστροφὰς, καὶ τὰς περιηχήσεις, ὥστε καὶ φυσιωθῆναι ἔν τισι τὴν κα- Χίαν) πειθόμεθα, ὅτι τῷ θείῳ λόγῳ ἀμείψαι κακίαν φυσιώσασάν ἐστιν οὐ μόνον οὐκ ἀδύνατον, ἀλλὰ καὶ οὐ πάνυ χαλεπόν· ἐπὰν μόνον παραδέξηταί τις, ὅτι πιστεύειν δεῖ ἑαυτὸν τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ, καὶ πάντα τοῦ Φαίδωνος ἱστορεῖται. ἀνθρωπίνης φύσεως. θρώπων. κατὰ τὸ αὐτὸ βούλημα. CONTRA CELSUM LIB. III. A ratione audiebant? Hujusmodi homines tamen us- B que adeo emendare ratio et ad tantos in philosophia progressus perducere potuit, ut illum Plato dignum judicaverit, qui Socratis de immortalitate sermo- nem ejusque in carcere constantiam referret: qui tamen Socrates nihil de cicuta sollicitus, nulla for- midine, perfecta animi tranquillitate tot ac tanta disseruit, ut illa vix assequi possint vel qui maxime attendunt nec ulla cura distrahuntur; iste vero, Polemo videlicet, ex intemperante temperantissi- mus factus, scholæ Xenocratis gravitate celeber- rimi post ipsum præfuerit. Aberrat igitur a vero Celsus cum ait, quos natura et consuetudo ad pec- candum abripit, eos ne pœnis quidem omnino mu- tari posse. philosophicos tam apte, tam composite, tam ornate elaboratos tantum habuisse momenti ad corrigen- dos illos qui supra memorati sunt, aliosque pessi - mæ vitæ homines. Sed cum videmus sermones il- los, quos demissos et humiles vocat Celsus, instar incantationum, tanta vi et efficacia præditos : cum videmus, inquam, sermonibus illis a libidinosa ad temperantem vitam, ab iniqua ad justam, a timidi- tate ad tantam constantiam revocari multitudinem, ut pietatis causa, quam commendatam illis animad- vertit, mortem pro nihilo putet; quomodo non merito tantam potestatem admirabimur? Nam sermo eorum, quibus ab initio vulgandæ nostræ do- ctrinæ partes datæ sunt quique in constituendis C Dei Ecclesiis laborarunt, et eorum prædicatio per- suasit quidem, sed non ea ratione qua Platonica sapientiæ doctores aut quilibet alii philosophi, quí nihil supra humanæ naturæ vires poterant. Sed argumenta quibus utebantur apostoli, data illis a Deo fuerant, vimque persuadendi a Spiritu et vir- tute habebant. Quapropter promptissime et celer- rime sermo eorum quocunque pervasit; imo sermo Dei, qui per illos mutabat quos natura et consue- ndo ad peccatum trahebant; et quos ne pœnis quidem quisquam hominum correxisset, hos cor- rexit, efformavit, ad suam voluntatem convertit. date : Res est perdifficilis, perfecta natura mul- D tatio. . Nos vero, qui scimus unam esse rationalis Vide Laertium in Phaedonis Vita et Origenem lib. r contra Celsum, nun. 64. in Vita Polemonis, et Valerium Maximum lib. ", rap. : item Origen., lib. contra Celsum, num. 64. animæ naturain, nec ullam a rerum omniuın Con- ditore malam fuisse creatam ; plerisque au- tem nequitiæ causas esse educationem, exempla, mala consilia, ita ut in quibusdam nequitia veluti versa sit in naturam; id habemus pro certo mali- tiam vel illam quasi naturalem non solum posse a divino verbo mutari, sed etiam id illi omnino non esse difficile; modo id unuin admittatur, oportere Paulo post iidem libb. excusi in margine, 68. Neque vero mirum admodum est sermones 69. Addit Celsus ad suam rationem accommo (74) Τὸν δὲ Πολέμωνα. Vile eundem Laertium (75) "Αλλως. Legendum videtur ἄλλους. (76) Πλὴν τῆς, etc. Optime mss. Alius, ἢ πλέον (77) Mss., ἄνθρωπος. Libh. excusi in textu, ἀνω
Τίνων δὲ καὶ κρειττόνων τοὺς ἀπεχομένους διδάσκομεν ἄμεινον ἀπαλλάξειν; Εἰ γὰρ μὴ φορτικὸν εἰπεῖν, αὐτόθεν φαίνεται ὅτι οὐδὲν οὐκ ἐπινοηθῆναι ὡς κρεῖττον εἶναι δύναται τοῦ ἐμπιστεῦσαι ἑαυτὸν τῷ ἐπὶ πᾶσι θεῷ καὶ ἀναθεῖναι διδαςκαλίᾳ, παντὸς μὲν ἀφιστάσῃ γενητοῦ προσαγούσῃ δὲ δι’ ἐμψύχου καὶ ζῶντος λόγου, ὅς ἐστι καὶ σοφία ζῶσα καὶ υἱὸς θεοῦ, τῷ ἐπὶ πᾶσι θεῷ. Ἀλλὰ γὰρ αὐτάρκη περιγραφὴν ἐν τούτοις καὶ τοῦ τρίτου τόμου τῶν πρὸς τὸ Κέλσου σύγγραμμα ἡμῖν ὑπαγορευθέντων εἰληφότος, αὐτοῦ που καταπαύσομεν τὸν λόγον, ἐν τοῖς ἑξῆς πρὸς τὰ μετὰ τοῦτο γεγραμμένα τῷ Κέλσῳ ἀγωνιούμενοι. ΠΡΟΣ ΤΟΝ ΕΠΙΓΕΓΡΑΜΜΕΝΟΝ ΚΕΛΣΟΥ ΑΛΗΘΗ ΛΟΓΟΝ ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΤΟΜΟΣ ΤΕΤΑΡΤΟΣ Ἐν τρισὶ τοῖς πρὸ τούτων διεξελθόντες βιβλίοις τὰ πρὸς τὸ Κέλσου σύγγραμμα νοηθέντα ἡμῖν, ἱερὲ Ἀμβρόσιε, τέταρτον πρὸς τὰ ἑξῆς εὐξάμενοι διὰ Χριστοῦ τῷ θεῷ ὑπαγορεύομεν. Δοθεῖεν δ’ ἡμῖν λόγοι, περὶ ὧν ἐν τῷ Ἱερεμίᾳ γέγραπται, ὡς τοῦ κυρίου πρὸς τὸν προφήτην εἰπόντος· Ἰδοὺ δέδωκα τοὺς λόγους μου εἰς τὸ στόμα σου πῦρ.
εἶναι ἀνθρώπων; ᾿Αλλ' όμως ίσχυσε λόγος καὶ τούτους Επιστρέψας ποιῆσαι ἐπὶ τοσοῦτον διαβεβηκέναι ἐν φιλοσοφίᾳ, ὥστε τὸν μὲν ὑπὸ Πλάτωνος κριθῆναι ἄξιον τοῦ τὸν περὶ τῆς ἀθανασίας διεξοδεῦσαι Σω- κράτους λόγον, καὶ τὴν ἐν τῷ δεσμωτηρίῳ εὐτονίαν αὐτοῦ παραστῆσαι, οὐ φροντίσαντος τοῦ κωνείου, ἀλλ' ἀδεῶς καὶ μετὰ πάσης γαλήνης τῆς ἐν τῇ ψυχῇ διεξ- οδεύσαντος τοσαῦτα καὶ τηλικαῦτα, οἷς μόγις παρακο- λουθεῖν καὶ οἱ πάνυ καθεστηκότες καὶ ὑπὸ μηδεμιᾶς ἐνοχλούμενοι περιστάσεως δύνανται· τὸν δὲ Πολέ μωνα (74), ἐξ ἀσώτου γενόμενον σωφρονέστατον, δια- δέξασθαι τὴν τοῦ διαβοήτου ἐπὶ σεμνότητι Ξενοκράτους διατριβήν. Οὐκ ἄρα ἀληθεύει Κέλσος λέγων, τοὺς πεφυκότας ἁμαρτάνειν καὶ εἰθισμένους οὐδεὶς ἂν οὐδὲ κολάζων πάντη μεταβάλοι. ᾿Αλλὰ τὴν μὲν τάξιν καὶ σύνθεσιν καὶ φράσιν τῶν ἀπὸ φιλοσοφίας λόγων τοιαῦτα εἰς τοὺς προειρημένους πεποιηκέναι, καὶ ἄλλως (75) κακῶς βεβιωκότας, οὐ πάνυ τι θαυμαστόν· ἐπὰν δὲ οὕς φησιν εἶναι ἰδιωτι τοὺς λόγους ὁ Κέλσος κατανοήσωμεν, ώσπερεί καὶ ἐπιδὰς, δυνάμεως πεπληρωμένους, καὶ τοὺς λόγους θεωρῶμεν, ἀθρόως προτρέποντας πλήθη ἐπὶ τὸν ἐξ ἀκολάστων εἰς τὸν εὐσταθέστατον βίον, καὶ τὸν ἐξ ἀδίκων εἰς τὸν χρηστότερον, καὶ τὸν ἐκ δειλῶν ἢ ἀν ἀνδρων εἰς τὸν ἐπὶ τοσοῦτον εὔτονον, ὡς καὶ θανάτου διὰ τὴν φανεῖσαν ἐν αὐτοῖς εὐσέβειαν καταφρονεῖν· πῶς οὐχὶ δικαίως θαυμάσομεν τὴν ἐν αὐτῷ δύναμιν; Ο γὰρ λόγος τῶν ταῦτα τὴν ἀρχὴν πρεσβευσάντων καὶ καμόντων, ἵνα συστήσωσιν Ἐκκλησίας Θεοῦ· ἀλλὰ καὶ τὸ κήρυγμα αὐτῶν ἐν πειθοῖ μὲν γέγονεν, οὐ τοιαύτῃ δὲ, ὁποία ἐστὶ πειθὼ ἐν τοῖς σοφίαν Πλάτω νας ἐπαγγελλομένοις, ή τινος τῶν φιλοσοφησάντων ὄντων ἀνθρώπων, καὶ οὐδὲν ἄλλο πλὴν τῆς (76) ἀν- θρωπίνης φύσεως ἐχόντων. Ἡ δ' ἀπόδειξις ἐν τοῖς Ἰησοῦ ἀποστόλοις θεόθεν δοθεῖσα, πιστικὴ ἀπὸ Πνεύ ματος καὶ δυνάμεως. Διόπερ τάχιστα καὶ ὀξύτατα ἕδραμεν ὁ λόγος αὐτῶν· μᾶλλον δὲ ὁ τοῦ Θεοῦ, δι' αὐτ τῶν μεταβάλλων πολλοὺς τῶν ἁμαρτάνειν πεφυκότων καὶ εἰθισμένων· οὓς οὐδὲ κολάζων μὲν ἄν τις ἄνθρω πος (77) μετέβαλεν, ὁ δὲ λόγος μετεποίησε, μορφώ σας καὶ τυπώσας αὐτοὺς κατὰ τὸ αὐτοῦ βούλημα. Καὶ ὁ μὲν Κέλσος φησί, τὰ ἀκόλουθα ἑαυτῷ ἐπι- φέρων, ὅτι φύσιν ἀμείψαι τελέως παγχάλεπον· ἡμεῖς δὲ (μίαν φύσιν ἐπιστάμενοι πάσης λογικῆς ψυχῆς, καὶ μηδεμίαν φάσκοντες πονηρὰν ὑπὸ τοῦ κτίσαντος τὰ ὅλα δεδημιουργῆσθαι, γεγονέναι δὲ πολλοὺς κακούς παρὰ τὰς ἀνατροφὰς, καὶ τὰς διαστροφὰς, καὶ τὰς περιηχήσεις, ὥστε καὶ φυσιωθῆναι ἔν τισι τὴν κα- Χίαν) πειθόμεθα, ὅτι τῷ θείῳ λόγῳ ἀμείψαι κακίαν φυσιώσασάν ἐστιν οὐ μόνον οὐκ ἀδύνατον, ἀλλὰ καὶ οὐ πάνυ χαλεπόν· ἐπὰν μόνον παραδέξηταί τις, ὅτι πιστεύειν δεῖ ἑαυτὸν τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ, καὶ πάντα τοῦ Φαίδωνος ἱστορεῖται. ἀνθρωπίνης φύσεως. θρώπων. κατὰ τὸ αὐτὸ βούλημα. CONTRA CELSUM LIB. III. A ratione audiebant? Hujusmodi homines tamen us- B que adeo emendare ratio et ad tantos in philosophia progressus perducere potuit, ut illum Plato dignum judicaverit, qui Socratis de immortalitate sermo- nem ejusque in carcere constantiam referret: qui tamen Socrates nihil de cicuta sollicitus, nulla for- midine, perfecta animi tranquillitate tot ac tanta disseruit, ut illa vix assequi possint vel qui maxime attendunt nec ulla cura distrahuntur; iste vero, Polemo videlicet, ex intemperante temperantissi- mus factus, scholæ Xenocratis gravitate celeber- rimi post ipsum præfuerit. Aberrat igitur a vero Celsus cum ait, quos natura et consuetudo ad pec- candum abripit, eos ne pœnis quidem omnino mu- tari posse. philosophicos tam apte, tam composite, tam ornate elaboratos tantum habuisse momenti ad corrigen- dos illos qui supra memorati sunt, aliosque pessi - mæ vitæ homines. Sed cum videmus sermones il- los, quos demissos et humiles vocat Celsus, instar incantationum, tanta vi et efficacia præditos : cum videmus, inquam, sermonibus illis a libidinosa ad temperantem vitam, ab iniqua ad justam, a timidi- tate ad tantam constantiam revocari multitudinem, ut pietatis causa, quam commendatam illis animad- vertit, mortem pro nihilo putet; quomodo non merito tantam potestatem admirabimur? Nam sermo eorum, quibus ab initio vulgandæ nostræ do- ctrinæ partes datæ sunt quique in constituendis C Dei Ecclesiis laborarunt, et eorum prædicatio per- suasit quidem, sed non ea ratione qua Platonica sapientiæ doctores aut quilibet alii philosophi, quí nihil supra humanæ naturæ vires poterant. Sed argumenta quibus utebantur apostoli, data illis a Deo fuerant, vimque persuadendi a Spiritu et vir- tute habebant. Quapropter promptissime et celer- rime sermo eorum quocunque pervasit; imo sermo Dei, qui per illos mutabat quos natura et consue- ndo ad peccatum trahebant; et quos ne pœnis quidem quisquam hominum correxisset, hos cor- rexit, efformavit, ad suam voluntatem convertit. date : Res est perdifficilis, perfecta natura mul- D tatio. . Nos vero, qui scimus unam esse rationalis Vide Laertium in Phaedonis Vita et Origenem lib. r contra Celsum, nun. 64. in Vita Polemonis, et Valerium Maximum lib. ", rap. : item Origen., lib. contra Celsum, num. 64. animæ naturain, nec ullam a rerum omniuın Con- ditore malam fuisse creatam ; plerisque au- tem nequitiæ causas esse educationem, exempla, mala consilia, ita ut in quibusdam nequitia veluti versa sit in naturam; id habemus pro certo mali- tiam vel illam quasi naturalem non solum posse a divino verbo mutari, sed etiam id illi omnino non esse difficile; modo id unuin admittatur, oportere Paulo post iidem libb. excusi in margine, 68. Neque vero mirum admodum est sermones 69. Addit Celsus ad suam rationem accommo (74) Τὸν δὲ Πολέμωνα. Vile eundem Laertium (75) "Αλλως. Legendum videtur ἄλλους. (76) Πλὴν τῆς, etc. Optime mss. Alius, ἢ πλέον (77) Mss., ἄνθρωπος. Libh. excusi in textu, ἀνω
Ἰδοὺ κατέστακά σε σήμερον ἐπὶ ἔθνη καὶ βασιλείας, ἐκριζοῦν καὶ κατασκάπτειν καὶ ἀπολύειν καὶ κατασπᾶν καὶ ἀνοικοδομεῖν καὶ καταφυτεύειν. Καὶ γὰρ ἡμεῖς νῦν χρῄζομεν λόγων ἐκριζούντων τὰ κατὰ τῆς ἀληθείας ἀπὸ πάσης ψυχῆς, βεβλαμμένης ἀπὸ τοῦ συγγράμματος Κέλσου ἢ τῶν παραπλησίων αὐτῷ νοημάτων. Δεόμεθα δὲ καὶ νοημάτων, κατασκαπτόντων πάσης ψευδοδοξίας οἰκοδομὰς καὶ [τὰ] τῆς Κέλσου ἐν τῷ συγγράμματι αὐτοῦ οἰκοδομῆς παραπλήσια τῇ οἰκοδομῇ τῶν εἰπόντων· Δεῦτε οἰκοδομήσωμεν ἑαυτοῖς πόλιν καὶ πύργον, οὗ ἡ κεφαλὴ ἔσται ἕως τοῦ οὐρανοῦ· ἀλλὰ καὶ χρῄζομεν σοφίας κατασπώσης πάντα τὰ ἐπαιρόμενα κατὰ τῆς γνώσεως τοῦ θεοῦ ὑψώματα καὶ τὸ Κέλσου ἐπαιρόμενον καθ’ ἡμῶν τῆς ἀλαζονείας ὕψωμα.
εἶναι ἀνθρώπων; ᾿Αλλ' όμως ίσχυσε λόγος καὶ τούτους Επιστρέψας ποιῆσαι ἐπὶ τοσοῦτον διαβεβηκέναι ἐν φιλοσοφίᾳ, ὥστε τὸν μὲν ὑπὸ Πλάτωνος κριθῆναι ἄξιον τοῦ τὸν περὶ τῆς ἀθανασίας διεξοδεῦσαι Σω- κράτους λόγον, καὶ τὴν ἐν τῷ δεσμωτηρίῳ εὐτονίαν αὐτοῦ παραστῆσαι, οὐ φροντίσαντος τοῦ κωνείου, ἀλλ' ἀδεῶς καὶ μετὰ πάσης γαλήνης τῆς ἐν τῇ ψυχῇ διεξ- οδεύσαντος τοσαῦτα καὶ τηλικαῦτα, οἷς μόγις παρακο- λουθεῖν καὶ οἱ πάνυ καθεστηκότες καὶ ὑπὸ μηδεμιᾶς ἐνοχλούμενοι περιστάσεως δύνανται· τὸν δὲ Πολέ μωνα (74), ἐξ ἀσώτου γενόμενον σωφρονέστατον, δια- δέξασθαι τὴν τοῦ διαβοήτου ἐπὶ σεμνότητι Ξενοκράτους διατριβήν. Οὐκ ἄρα ἀληθεύει Κέλσος λέγων, τοὺς πεφυκότας ἁμαρτάνειν καὶ εἰθισμένους οὐδεὶς ἂν οὐδὲ κολάζων πάντη μεταβάλοι. ᾿Αλλὰ τὴν μὲν τάξιν καὶ σύνθεσιν καὶ φράσιν τῶν ἀπὸ φιλοσοφίας λόγων τοιαῦτα εἰς τοὺς προειρημένους πεποιηκέναι, καὶ ἄλλως (75) κακῶς βεβιωκότας, οὐ πάνυ τι θαυμαστόν· ἐπὰν δὲ οὕς φησιν εἶναι ἰδιωτι τοὺς λόγους ὁ Κέλσος κατανοήσωμεν, ώσπερεί καὶ ἐπιδὰς, δυνάμεως πεπληρωμένους, καὶ τοὺς λόγους θεωρῶμεν, ἀθρόως προτρέποντας πλήθη ἐπὶ τὸν ἐξ ἀκολάστων εἰς τὸν εὐσταθέστατον βίον, καὶ τὸν ἐξ ἀδίκων εἰς τὸν χρηστότερον, καὶ τὸν ἐκ δειλῶν ἢ ἀν ἀνδρων εἰς τὸν ἐπὶ τοσοῦτον εὔτονον, ὡς καὶ θανάτου διὰ τὴν φανεῖσαν ἐν αὐτοῖς εὐσέβειαν καταφρονεῖν· πῶς οὐχὶ δικαίως θαυμάσομεν τὴν ἐν αὐτῷ δύναμιν; Ο γὰρ λόγος τῶν ταῦτα τὴν ἀρχὴν πρεσβευσάντων καὶ καμόντων, ἵνα συστήσωσιν Ἐκκλησίας Θεοῦ· ἀλλὰ καὶ τὸ κήρυγμα αὐτῶν ἐν πειθοῖ μὲν γέγονεν, οὐ τοιαύτῃ δὲ, ὁποία ἐστὶ πειθὼ ἐν τοῖς σοφίαν Πλάτω νας ἐπαγγελλομένοις, ή τινος τῶν φιλοσοφησάντων ὄντων ἀνθρώπων, καὶ οὐδὲν ἄλλο πλὴν τῆς (76) ἀν- θρωπίνης φύσεως ἐχόντων. Ἡ δ' ἀπόδειξις ἐν τοῖς Ἰησοῦ ἀποστόλοις θεόθεν δοθεῖσα, πιστικὴ ἀπὸ Πνεύ ματος καὶ δυνάμεως. Διόπερ τάχιστα καὶ ὀξύτατα ἕδραμεν ὁ λόγος αὐτῶν· μᾶλλον δὲ ὁ τοῦ Θεοῦ, δι' αὐτ τῶν μεταβάλλων πολλοὺς τῶν ἁμαρτάνειν πεφυκότων καὶ εἰθισμένων· οὓς οὐδὲ κολάζων μὲν ἄν τις ἄνθρω πος (77) μετέβαλεν, ὁ δὲ λόγος μετεποίησε, μορφώ σας καὶ τυπώσας αὐτοὺς κατὰ τὸ αὐτοῦ βούλημα. Καὶ ὁ μὲν Κέλσος φησί, τὰ ἀκόλουθα ἑαυτῷ ἐπι- φέρων, ὅτι φύσιν ἀμείψαι τελέως παγχάλεπον· ἡμεῖς δὲ (μίαν φύσιν ἐπιστάμενοι πάσης λογικῆς ψυχῆς, καὶ μηδεμίαν φάσκοντες πονηρὰν ὑπὸ τοῦ κτίσαντος τὰ ὅλα δεδημιουργῆσθαι, γεγονέναι δὲ πολλοὺς κακούς παρὰ τὰς ἀνατροφὰς, καὶ τὰς διαστροφὰς, καὶ τὰς περιηχήσεις, ὥστε καὶ φυσιωθῆναι ἔν τισι τὴν κα- Χίαν) πειθόμεθα, ὅτι τῷ θείῳ λόγῳ ἀμείψαι κακίαν φυσιώσασάν ἐστιν οὐ μόνον οὐκ ἀδύνατον, ἀλλὰ καὶ οὐ πάνυ χαλεπόν· ἐπὰν μόνον παραδέξηταί τις, ὅτι πιστεύειν δεῖ ἑαυτὸν τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ, καὶ πάντα τοῦ Φαίδωνος ἱστορεῖται. ἀνθρωπίνης φύσεως. θρώπων. κατὰ τὸ αὐτὸ βούλημα. CONTRA CELSUM LIB. III. A ratione audiebant? Hujusmodi homines tamen us- B que adeo emendare ratio et ad tantos in philosophia progressus perducere potuit, ut illum Plato dignum judicaverit, qui Socratis de immortalitate sermo- nem ejusque in carcere constantiam referret: qui tamen Socrates nihil de cicuta sollicitus, nulla for- midine, perfecta animi tranquillitate tot ac tanta disseruit, ut illa vix assequi possint vel qui maxime attendunt nec ulla cura distrahuntur; iste vero, Polemo videlicet, ex intemperante temperantissi- mus factus, scholæ Xenocratis gravitate celeber- rimi post ipsum præfuerit. Aberrat igitur a vero Celsus cum ait, quos natura et consuetudo ad pec- candum abripit, eos ne pœnis quidem omnino mu- tari posse. philosophicos tam apte, tam composite, tam ornate elaboratos tantum habuisse momenti ad corrigen- dos illos qui supra memorati sunt, aliosque pessi - mæ vitæ homines. Sed cum videmus sermones il- los, quos demissos et humiles vocat Celsus, instar incantationum, tanta vi et efficacia præditos : cum videmus, inquam, sermonibus illis a libidinosa ad temperantem vitam, ab iniqua ad justam, a timidi- tate ad tantam constantiam revocari multitudinem, ut pietatis causa, quam commendatam illis animad- vertit, mortem pro nihilo putet; quomodo non merito tantam potestatem admirabimur? Nam sermo eorum, quibus ab initio vulgandæ nostræ do- ctrinæ partes datæ sunt quique in constituendis C Dei Ecclesiis laborarunt, et eorum prædicatio per- suasit quidem, sed non ea ratione qua Platonica sapientiæ doctores aut quilibet alii philosophi, quí nihil supra humanæ naturæ vires poterant. Sed argumenta quibus utebantur apostoli, data illis a Deo fuerant, vimque persuadendi a Spiritu et vir- tute habebant. Quapropter promptissime et celer- rime sermo eorum quocunque pervasit; imo sermo Dei, qui per illos mutabat quos natura et consue- ndo ad peccatum trahebant; et quos ne pœnis quidem quisquam hominum correxisset, hos cor- rexit, efformavit, ad suam voluntatem convertit. date : Res est perdifficilis, perfecta natura mul- D tatio. . Nos vero, qui scimus unam esse rationalis Vide Laertium in Phaedonis Vita et Origenem lib. r contra Celsum, nun. 64. in Vita Polemonis, et Valerium Maximum lib. ", rap. : item Origen., lib. contra Celsum, num. 64. animæ naturain, nec ullam a rerum omniuın Con- ditore malam fuisse creatam ; plerisque au- tem nequitiæ causas esse educationem, exempla, mala consilia, ita ut in quibusdam nequitia veluti versa sit in naturam; id habemus pro certo mali- tiam vel illam quasi naturalem non solum posse a divino verbo mutari, sed etiam id illi omnino non esse difficile; modo id unuin admittatur, oportere Paulo post iidem libb. excusi in margine, 68. Neque vero mirum admodum est sermones 69. Addit Celsus ad suam rationem accommo (74) Τὸν δὲ Πολέμωνα. Vile eundem Laertium (75) "Αλλως. Legendum videtur ἄλλους. (76) Πλὴν τῆς, etc. Optime mss. Alius, ἢ πλέον (77) Mss., ἄνθρωπος. Libh. excusi in textu, ἀνω
PG 11:1029Εἶτ’ ἐπεὶ μὴ χρὴ καταλήγειν ἡμᾶς ἐπὶ τὸ ἐκριζοῦν καὶ κατασκάπτειν τὰ προειρημένα ἀλλ’ εἰς μὲν τὴν χώραν τῶν ἐκριζωθέντων καταφυτεύειν φυτείαν τοῦ κατὰ θεὸν γεωργίου, εἰς δὲ τὸν τόπον τῶν κατασκαφέντων οἰκοδομεῖν θεοῦ οἰκοδομὴν καὶ ναὸν δόξης θεοῦ, διὰ τοῦτο καὶ ἡμῖν εὐκτέον ἐστὶ τῷ δεδωκότι κυρίῳ τὰ ἐν τῷ Ἱερεμίᾳ γεγραμμένα, ἵνα καὶ ἡμῖν δῷ λόγους καὶ πρὸς τὸ οἰκοδομεῖν τὰ τοῦ Χριστοῦ καὶ καταφυτεύειν τὸν πνευματικὸν νόμον καὶ τοὺς ἀνάλογον αὐτῷ προφητικοὺς λόγους. Καὶ μάλιστα χρεία ἡμῖν πρὸς τὰ νῦν ἑξῆς τοῖς προειρημένοις τῷ Κέλσῳ λεγόμενα κατασκευάσαι ὅτι καλῶς τὰ περὶ τοῦ Χριστοῦ πεπροφήτευται. Ἅμα γὰρ πρὸς ἀμφοτέρους ἱστάμενος ὁ Κέλσος, Ἰουδαίους μὲν ἀρνουμένους γεγονέναι τὴν Χριστοῦ ἐπιδημίαν ἐλπίζοντας δ’ αὐτὴν ἔσεσθαι, Χριστιανοὺς δὲ ὁμολογοῦντας τὸν Ἰησοῦν εἶναι τὸν προφητευθέντα Χριστόν, φησίν· Ὅτι δὲ καὶ Χριστιανῶν τινες καὶ Ἰουδαῖοι, οἱ μὲν καταβεβηκέναι [λέγουσιν,] οἱ δὲ καταβήσεσθαι εἰς τὴν γῆν τινα θεὸν ἢ θεοῦ υἱὸν τῶν τῇδε δικαιωτήν, τοῦτ’ αἴσχιστον, καὶ οὐδὲ δεῖται μακροῦ λόγου ὁ ἔλεγχος.
καὶ ἀδικεῖν τῷ καὶ πρὸς τὸ ἀδικεῖν· πεφυκέναι, δύνα- ται ἀδικεῖν οὐκ ἔχον ἐν τῇ φύσει τὸ μηδαμῶς δύνα- σθαι ἀδικεῖν. Μετὰ ταῦτα δ' ἑαυτῷ λαμβάνει τὸ μὴ διδόμενον ὑπὸ τῶν λογικώτερον (79) πιστευόντων, τάχα ὑπό τι νων ἀνοήτων νομιζόμενον (80), ὡς ἄρα « Ομοίως τοῖς οἴκτῳ δουλεύουσι δουλεύσας, οἴκτῳ τῶν οἰκτιζο μένων ὁ Θεὸς τοὺς κακοὺς κουφίζει· καὶ μηδὲν τοιοῦτο ὁρῶντας τοὺς ἀγαθοὺς ἀποῤῥίπτει· ὅπερ ἐστὶν ἀδι- χώτατον. » Καθ' ἡμᾶς γὰρ ἔτι οὐδένα μὴ προτετραμ μένον ἐπ' ἀρετὴν κακὸν κουφίζει ὁ Θεὸς, καὶ οὐδένα ἤδη ἀγαθὸν ἀποῤῥίπτει· ἀλλὰ καὶ οὐδένα οἰκτιζό- μενον παρὰ τὸ οἰκτίζεσθαι κουφίζει ἢ ἐλεεῖ, ἵνα και νότερον τῷ ἐλέει χρήσωμαι· ἀλλὰ τοὺς σφόδρα ἑαυ- τῶν ἐπὶ τοῖς ἡμαρτημένοις κατεγνωκότας, ὡς ἐπὶ τούτῳ οἱονεὶ πενθεῖν, καὶ θρηνεῖν ἑαυτοὺς ὡς ἀπο- δημότας, ὅσον ἐπὶ τοῖς προπεπραγμένοις, καὶ ἀξιόλο τον ἐπιδεικνυμένους μεταβολήν, προσίεται τῆς μετ τανοίας χάριν ὁ Θεὸς, καὶ τοὺς ἐκ μεταβολῆς κακί- στου βίου. Αμνηστίαν γὰρ τοῖς τοιούτοις δίδωσιν ἀρετὴ, ἐπιδημοῦσα αὐτῶν ταῖς ψυχαῖς, καὶ ἐκβε βληκυῖα τὴν προκαταλαβοῦσαν κακίαν. Εἰ δὲ καὶ μὴ ἀρετή, ἀξιόλογος δὲ προκοπὴ ἐγγένοιτο τῇ ψυχῇ, ἱκανὴ καὶ αὕτη, κατὰ τὴν ἀναλογίαν τοῦ πῶς εἶναι προκοπῆς, ἐκβαλεῖν καὶ ἐξαφανίσαι τὴν τῆς κακίας χύσιν, ὥστ᾽ αὐτὴν ἐγγὺς τοῦ μηκέτι τυγχάνειν (81) ἐν τῇ ψυχῇ. Εἶτα, ὡς ἐκ προσώπου του διδάσκοντος τὴν ἡμέ τερον λόγον, τοιαῦτά φησιν· . Οἱ σοφοὶ γὰρ ἀποτρέ πονται τὰ ὑφ' ἡμῶν λεγόμενα, ὑπὸ τῆς σοφίας πλα νώμενοι καὶ παραποδιζόμενοι. ο Φήσομεν οὖν καὶ πρὸς τοῦτο, ὅτι, εἴπερ ἡ σοφία ἐπιστήμη θείων ἐστὶ καὶ ἀνθρωπίνων πραγμάτων, καὶ τῶν τούτων αἰτίων, *, ὡς ὁ θεῖος λόγος ὁρίζεται, ο Ατμὲς τῆς τοῦ Θεοῦ (82) δυνάμεως, καὶ ἀπόῤῥοια τῆς τοῦ παντο- κράτορος δόξης εἰλικρινής, καὶ ἀπαύγασμα φωτός ἀϊδίου, καὶ ἔσοπτρον ἀκηλίδωτον τῆς τοῦ Θεοῦ ἐνερ- γείας, καὶ εἰκὼν τῆς ἀγαθότητος αὐτοῦ· . οὐκ ἄν τις ὢν σοφὸς ἀποτρέποιτο τὰ ὑπὸ Χριστιανοῦ ἐπιστήμο νος ὑπὲρ (83) τοῦ Χριστιανισμοῦ λεγόμενα, οὐδὲ πλα νηθείη ἂν ἡ παραποδίζοιτο ὑπ' αὐτῆς. Ἡ γὰρ ἀλη- θῆς σοφία οὐ πλανᾷ, ἀλλ' ἡ ἀμαθία· καὶ μόνον τῶν ὄντων βέβαιον ἐπιστήμη καὶ ἡ ἀλήθεια, ἅπερ ἐκ σο φίας παραγίνεται. Ἐὰν δὲ, παρὰ τὸν τῆς σοφίας δρον τὸν ὅ τι ποτοῦν δογματίζοντα μετά τινων σοφι σμάτων λέγῃ (84) σοφόν, φήσομεν, ὅτι ἀληθῶς ὁ κατὰ τὴν ὑπό σου λεγομένην σοφίαν ποιὸς ἀποτρέπεται τοὺς λόγους τοῦ Θεοῦ, πλανώμενος ὑπὸ τῶν πιθανο- τήτων καὶ σοφισμάτων (85), καὶ παραποδιζόμενος ὑπ' αὐτῶν. Καὶ ἐπεὶ κατὰ τὸν ἡμέτερον λόγον οὐκ ἔστι σοφία πονηρίας ἐπιστήμη, πονηρίας δὲ (ἵν᾽ οὔτ πως ὀνομάσω), ἐπιστήμη ἐστὶν ἐν τοῖς ψευδοδοξούσι θείου. CONTRA CELSUM LIB. III. A nitati contraria est, et illi omnnipotentia, quam ut Sap. vn, 25, 26. Hoeschelius in margine, B C D Deus habet. Si quid autem ex rebus creatis natura ad injuste faciendum injuste facere potest, hæc illi inde potestas oritur, quod ejus natura non sit non posse injuste facere. cibus quibusdam creditum fuerit, nullus tamen e sapientioribus Christianis concederct : nempe • Deum, similem illis qui miseratione franguntur, miseratione victum sublevare malos, qui ipsum ad hanc affectionem excitant; bonos autem rejicere, · quia nihil hujusmodi facinut; quod est injustissi- mum. › Nam ex nobis neminem malum Deus suble- vat, quin ad virtutem conversus fuerit; nec aliquem rejicit qui jam bonus sit; neque miseratione addu- citur, ut eum sublevel et miseretur (hac voce cumm vulgo utor) qui ad miserationem excitat. Sed qui se propter sua peccata severe condemnant, ita ut, propter ea quæ fecerint, veluti lugeant et lamen- tentur se ipsos quasi perditos, et dignam morum mutationem fecisse se comprobant, hos recipit Deus propter ipsorum pœnitentiam, quemadmoduin et cos qui pessimam vitam mutarunt. Virtus enim in eorum animas adveniens et ex illis nequitiam qua ante occupabantur ejiciens, oblivionem præter- itorum impetrat. Sed etsi virtus nondum esset, modo insignem anima progressum fecerit, is ipse progressus, prout fuerit, sufficiet ad expellendam nequitiæ vim, eamque ita extenuandam, ut nulla propemodum in anima sit. nostris doctoribus, e sapientes, inquit, quæ doce- mus aversantur, acti in errorem et impediti sua sapientia. » Respondeo, si sapientia est rerum di- vinarum et humanarum, causarumque quibus hæ res continentur, scientia; aul, quomodo illam di- vina Scriptura definit, vapor divinæ potestatis, limpida omnipotentis ejus gloriæ effluentia, splen- dor lucis æternæ, speculum sine macula Dei majestatis, et inago bonitatis illius ",, respon- deo, inquam, neminem sapientem aversaturum quæ doctus Christianus de sua religione disserne- rit, neque illa sapientia deceptum aut impeditum iri. Non enim vera sapientia, sed ignorantia in er rorem agit, et ex rebus omnibus sola stabilis est scientia et veritas; quarum utraque ex sa- pientia oritur. Quod si contra sapientie definitio- nem vocas sapientem, quisquis captiosis quibus- dam argumentis instructus sua opinamenta obtru- dit, fateor, tuns ille sapiens abhorrebit a divina doctrina probabilitatibus et captiosis argutiis in errorein actus atque impeditus. At, si nos audis, cognitio mali non est sapientia; imo mali scientia, ut ita dicam, eorum est qui falsa docent et so- phismatis decepti sunt. Quocirca hujusmodi sa- Regio et Basileensi reperitur. (79) Herschelius in textu, λογικωτέρων. (80) Idem in textu, νομιζομένων. (81) Libb. excusi in margine, τυχεῖν. 71. Deinde sibi sumit quod etsi fortasse simpli- 72. Deinde quasi personam sustinens unius ex (83) Υπέρ. Abest a libb. excusis, sed in mss. (84) Λέγη. Scribendum videtur λέγης. (85) Philocalia, σοφισματίων, alias, σοφισμάτων.
Καὶ δοκεῖ γε ἀκριβῶς περὶ μὲν Ἰουδαίων οὐ τινῶν ἀλλὰ πάντων λέγειν ὅτι οἴονταί τινα καταβήσεσθαι ἐπὶ τὴν γῆν, περὶ δὲ Χριςτιανῶν ὅτι τινὲς αὐτῶν καταβεβηκέναι λέγουσιν. Ἐμφαίνει γὰρ τοὺς ἀπὸ ἰουδαϊκῶν γραφῶν κατασκευάζοντας τὴν Χριστοῦ ἐπιδημίαν ὡς ἤδη γεγενημένην, καὶ ἔοικεν εἰδέναι ὅτι εἰσί τινες αἱρέσεις ἀρνούμεναι Χριστὸν Ἰησοῦν εἶναι τὸν πεπροφητευμένον. Ἤδη μὲν οὖν καὶ ἐν τοῖς προτέροις περὶ τοῦ πεπροφητεῦσθαι τὸν Χριστὸν κατὰ δύναμιν διειλήφαμεν, διὸ τὰ πολλὰ τῶν δυναμένων λέγεσθαι εἰς τὸν τόπον οὐκ ἐπαναλαμβάνομεν, ἵνα μὴ παλιλλογῶμεν. Ὅρα δὴ ὅτι, εἴπερ μετά τινος κἂν δοκούσης ἀκολουθίας ἐβούλετο ἀνατρέπειν τὴν περὶ τῶν προφητειῶν ἢ περὶ τοῦ ἐπιδημήσειν ἢ ἐπιδεδημηκέναι τὸν Χριστὸν πίστιν, ἐχρῆν αὐτὸν αὐτὰς ἐκθέσθαι τὰς προφητείας, αἷς ἐν τῷ διαλέγεσθαι πρὸς ἀλλήλους χρώμεθα Χριστιανοὶ καὶ Ἰουδαῖοι· οὕτως γὰρ ἂν κἂν ἔδοξε τοὺς περισπωμένους ὑπὸ τῆς, ὡς οἴεται, πιθανότητος ἀνατρέπειν ἀπὸ τῆς πρὸς τὰ προφητικὰ συγκαταθέσεως καὶ τῆς διὰ τὰ προφητικὰ εἰς τὸν Ἰησοῦν ὡς ὄντα Χριστὸν πίστεως·
καὶ ἀδικεῖν τῷ καὶ πρὸς τὸ ἀδικεῖν· πεφυκέναι, δύνα- ται ἀδικεῖν οὐκ ἔχον ἐν τῇ φύσει τὸ μηδαμῶς δύνα- σθαι ἀδικεῖν. Μετὰ ταῦτα δ' ἑαυτῷ λαμβάνει τὸ μὴ διδόμενον ὑπὸ τῶν λογικώτερον (79) πιστευόντων, τάχα ὑπό τι νων ἀνοήτων νομιζόμενον (80), ὡς ἄρα « Ομοίως τοῖς οἴκτῳ δουλεύουσι δουλεύσας, οἴκτῳ τῶν οἰκτιζο μένων ὁ Θεὸς τοὺς κακοὺς κουφίζει· καὶ μηδὲν τοιοῦτο ὁρῶντας τοὺς ἀγαθοὺς ἀποῤῥίπτει· ὅπερ ἐστὶν ἀδι- χώτατον. » Καθ' ἡμᾶς γὰρ ἔτι οὐδένα μὴ προτετραμ μένον ἐπ' ἀρετὴν κακὸν κουφίζει ὁ Θεὸς, καὶ οὐδένα ἤδη ἀγαθὸν ἀποῤῥίπτει· ἀλλὰ καὶ οὐδένα οἰκτιζό- μενον παρὰ τὸ οἰκτίζεσθαι κουφίζει ἢ ἐλεεῖ, ἵνα και νότερον τῷ ἐλέει χρήσωμαι· ἀλλὰ τοὺς σφόδρα ἑαυ- τῶν ἐπὶ τοῖς ἡμαρτημένοις κατεγνωκότας, ὡς ἐπὶ τούτῳ οἱονεὶ πενθεῖν, καὶ θρηνεῖν ἑαυτοὺς ὡς ἀπο- δημότας, ὅσον ἐπὶ τοῖς προπεπραγμένοις, καὶ ἀξιόλο τον ἐπιδεικνυμένους μεταβολήν, προσίεται τῆς μετ τανοίας χάριν ὁ Θεὸς, καὶ τοὺς ἐκ μεταβολῆς κακί- στου βίου. Αμνηστίαν γὰρ τοῖς τοιούτοις δίδωσιν ἀρετὴ, ἐπιδημοῦσα αὐτῶν ταῖς ψυχαῖς, καὶ ἐκβε βληκυῖα τὴν προκαταλαβοῦσαν κακίαν. Εἰ δὲ καὶ μὴ ἀρετή, ἀξιόλογος δὲ προκοπὴ ἐγγένοιτο τῇ ψυχῇ, ἱκανὴ καὶ αὕτη, κατὰ τὴν ἀναλογίαν τοῦ πῶς εἶναι προκοπῆς, ἐκβαλεῖν καὶ ἐξαφανίσαι τὴν τῆς κακίας χύσιν, ὥστ᾽ αὐτὴν ἐγγὺς τοῦ μηκέτι τυγχάνειν (81) ἐν τῇ ψυχῇ. Εἶτα, ὡς ἐκ προσώπου του διδάσκοντος τὴν ἡμέ τερον λόγον, τοιαῦτά φησιν· . Οἱ σοφοὶ γὰρ ἀποτρέ πονται τὰ ὑφ' ἡμῶν λεγόμενα, ὑπὸ τῆς σοφίας πλα νώμενοι καὶ παραποδιζόμενοι. ο Φήσομεν οὖν καὶ πρὸς τοῦτο, ὅτι, εἴπερ ἡ σοφία ἐπιστήμη θείων ἐστὶ καὶ ἀνθρωπίνων πραγμάτων, καὶ τῶν τούτων αἰτίων, *, ὡς ὁ θεῖος λόγος ὁρίζεται, ο Ατμὲς τῆς τοῦ Θεοῦ (82) δυνάμεως, καὶ ἀπόῤῥοια τῆς τοῦ παντο- κράτορος δόξης εἰλικρινής, καὶ ἀπαύγασμα φωτός ἀϊδίου, καὶ ἔσοπτρον ἀκηλίδωτον τῆς τοῦ Θεοῦ ἐνερ- γείας, καὶ εἰκὼν τῆς ἀγαθότητος αὐτοῦ· . οὐκ ἄν τις ὢν σοφὸς ἀποτρέποιτο τὰ ὑπὸ Χριστιανοῦ ἐπιστήμο νος ὑπὲρ (83) τοῦ Χριστιανισμοῦ λεγόμενα, οὐδὲ πλα νηθείη ἂν ἡ παραποδίζοιτο ὑπ' αὐτῆς. Ἡ γὰρ ἀλη- θῆς σοφία οὐ πλανᾷ, ἀλλ' ἡ ἀμαθία· καὶ μόνον τῶν ὄντων βέβαιον ἐπιστήμη καὶ ἡ ἀλήθεια, ἅπερ ἐκ σο φίας παραγίνεται. Ἐὰν δὲ, παρὰ τὸν τῆς σοφίας δρον τὸν ὅ τι ποτοῦν δογματίζοντα μετά τινων σοφι σμάτων λέγῃ (84) σοφόν, φήσομεν, ὅτι ἀληθῶς ὁ κατὰ τὴν ὑπό σου λεγομένην σοφίαν ποιὸς ἀποτρέπεται τοὺς λόγους τοῦ Θεοῦ, πλανώμενος ὑπὸ τῶν πιθανο- τήτων καὶ σοφισμάτων (85), καὶ παραποδιζόμενος ὑπ' αὐτῶν. Καὶ ἐπεὶ κατὰ τὸν ἡμέτερον λόγον οὐκ ἔστι σοφία πονηρίας ἐπιστήμη, πονηρίας δὲ (ἵν᾽ οὔτ πως ὀνομάσω), ἐπιστήμη ἐστὶν ἐν τοῖς ψευδοδοξούσι θείου. CONTRA CELSUM LIB. III. A nitati contraria est, et illi omnnipotentia, quam ut Sap. vn, 25, 26. Hoeschelius in margine, B C D Deus habet. Si quid autem ex rebus creatis natura ad injuste faciendum injuste facere potest, hæc illi inde potestas oritur, quod ejus natura non sit non posse injuste facere. cibus quibusdam creditum fuerit, nullus tamen e sapientioribus Christianis concederct : nempe • Deum, similem illis qui miseratione franguntur, miseratione victum sublevare malos, qui ipsum ad hanc affectionem excitant; bonos autem rejicere, · quia nihil hujusmodi facinut; quod est injustissi- mum. › Nam ex nobis neminem malum Deus suble- vat, quin ad virtutem conversus fuerit; nec aliquem rejicit qui jam bonus sit; neque miseratione addu- citur, ut eum sublevel et miseretur (hac voce cumm vulgo utor) qui ad miserationem excitat. Sed qui se propter sua peccata severe condemnant, ita ut, propter ea quæ fecerint, veluti lugeant et lamen- tentur se ipsos quasi perditos, et dignam morum mutationem fecisse se comprobant, hos recipit Deus propter ipsorum pœnitentiam, quemadmoduin et cos qui pessimam vitam mutarunt. Virtus enim in eorum animas adveniens et ex illis nequitiam qua ante occupabantur ejiciens, oblivionem præter- itorum impetrat. Sed etsi virtus nondum esset, modo insignem anima progressum fecerit, is ipse progressus, prout fuerit, sufficiet ad expellendam nequitiæ vim, eamque ita extenuandam, ut nulla propemodum in anima sit. nostris doctoribus, e sapientes, inquit, quæ doce- mus aversantur, acti in errorem et impediti sua sapientia. » Respondeo, si sapientia est rerum di- vinarum et humanarum, causarumque quibus hæ res continentur, scientia; aul, quomodo illam di- vina Scriptura definit, vapor divinæ potestatis, limpida omnipotentis ejus gloriæ effluentia, splen- dor lucis æternæ, speculum sine macula Dei majestatis, et inago bonitatis illius ",, respon- deo, inquam, neminem sapientem aversaturum quæ doctus Christianus de sua religione disserne- rit, neque illa sapientia deceptum aut impeditum iri. Non enim vera sapientia, sed ignorantia in er rorem agit, et ex rebus omnibus sola stabilis est scientia et veritas; quarum utraque ex sa- pientia oritur. Quod si contra sapientie definitio- nem vocas sapientem, quisquis captiosis quibus- dam argumentis instructus sua opinamenta obtru- dit, fateor, tuns ille sapiens abhorrebit a divina doctrina probabilitatibus et captiosis argutiis in errorein actus atque impeditus. At, si nos audis, cognitio mali non est sapientia; imo mali scientia, ut ita dicam, eorum est qui falsa docent et so- phismatis decepti sunt. Quocirca hujusmodi sa- Regio et Basileensi reperitur. (79) Herschelius in textu, λογικωτέρων. (80) Idem in textu, νομιζομένων. (81) Libb. excusi in margine, τυχεῖν. 71. Deinde sibi sumit quod etsi fortasse simpli- 72. Deinde quasi personam sustinens unius ex (83) Υπέρ. Abest a libb. excusis, sed in mss. (84) Λέγη. Scribendum videtur λέγης. (85) Philocalia, σοφισματίων, alias, σοφισμάτων.
PG 11:1031νυνὶ δὲ ἤτοι μὴ δυνάμενος ἀπαντῆσαι πρὸς τὰς περὶ Χριστοῦ προφητείας ἢ μηδὲ τὴν ἀρχὴν εἰδώς, τίνα ἐστὶ τὰ περὶ αὐτοῦ προφητευόμενα, οὐδεμίαν μὲν λέξιν τίθησι προφητικήν, καίτοι γε μυρίαι ὅσαι εἰσὶ περὶ Χριστοῦ, κατηγορεῖν δὲ οἴεται τῶν προφητικῶν, μηδ’ ἣν εἴποι ἂν ἐκεῖνος πιθανότητα αὐτῶν ἐκθέμενος. Οὐκ οἶδε μέντοι γε ὅτι οὐ πάνυ τι Ἰουδαῖοι λέγουσι θεὸν ὄντα τὸν Χριστὸν καταβήσεσθαι ἢ θεοῦ υἱόν, ὡς καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω εἰρήκαμεν. Καὶ εἰπὼν αὐτὸν ὑφ’ ἡμῶν μὲν λέγεσθαι καταβεβηκέναι ὑπὸ Ἰουδαίων δὲ καταβήσεσθαι δικαιωτήν, κατηγορεῖν αὐτόθεν οἴεται τοῦ λεγομένου ὡς αἰσχίστου καὶ οὐδὲ μακροῦ ἐλέγχου δεομένου καί φησι· Τίς [γὰρ] ὁ νοῦς τῆς τοιᾶσδε καθόδου τῷ θεῷ; οὐχ ὁρῶν ὅτι καὶ καθ’ ἡμᾶς ἐστι τῆς καθόδου ὁ νοῦς, προηγουμένως μὲν [τὸ] τὰ λεγόμενα ἐν τῷ εὐαγγελίῳ ἀπολωλότα πρόβατα οἴκου Ἰσραὴλ ἐπιστρέψαι, δευτέρως δὲ τὸ διὰ τὴν ἐκείνων ἀπείθειαν ἆραι ἀπ’ αὐτῶν τὴν ὀνομασθεῖσαν βασιλείαν τοῦ θεοῦ καὶ δοῦναι ἄλλοις γεωργοῖς παρὰ τοὺς πάλαι Ἰουδαίους Χριστιανοῖς, τοὺς καρποὺς τῆς τοῦ θεοῦ βασιλείας ἀποδώσουσι τῷ θεῷ ἐν τοῖς ἑκάστης πράξεως οὔσης καρποῦ τῆς βασιλείας καιροῖς.
Α καὶ ὑπὸ σοφισμάτων Απατημένοις· διὰ τοῦτο ἀμαθίαν εἴποιμι μᾶλλον ἢ σοφίαν ἐν τοῖς τοιού ταις. Μετὰ ταῦτα πάλιν λοιδορεῖται τῷ πρεσβεύοντι Χρι- στιανισμόν· καὶ ἀποφαίνεται μὲν περὶ αὐτοῦ ὡς • καταγέλαστα ο διεξιόντος, οὐκ ἀποδείκνυσι δὲ, οὐδὲ ἐναργῶς παρίστησιν & φησιν είναι ο καταγέ λαστα. » Καὶ λοιδορούμενος, « Οὐδένα φρόνιμον ο φησὶ ι πείθεσθαι τῷ λόγῳ, περισπώμενος (86) ὑπὸ τοῦ πλήθους τῶν προσερχομένων αὐτῷ. » Ομοιον δὲ καὶ ἐν τούτῳ ποιεῖ φάσκοντι διὰ τὸ πλῆθος τῶν κατὰ τους νόμους ἀγομένων ἰδιωτῶν, ὅτι φρόνιμος οὐδεὶς, φέρ' εἰπεῖν, Σόλωνι, ἢ Λυκούργῳ πείθεται, η Ζα- λεύκῳ, ἤ τινι τῶν λοιπῶν· καὶ μάλιστα ἐὰν φρόνι μον λαμβάνῃ τὸν κατ᾿ ἀρετὴν ποιόν. Ὡς γὰρ ἐπὶ τούτων, κατὰ τὸ φανὲν αὐτοῖς χρήσιμον, οἱ νομοθέται πεποιήκασι τὸ τοιαύτῃ ἀγωγῇ (87) αὐτοὺς περιβαλεῖν καὶ νόμοις, οὕτω νομοθετῶν ἐν τῷ Ἰησοῦ ὁ Θεὸς τοῖς πανταχοῦ ἀνθρώποις, καὶ τοὺς μὴ φρονίμους ἄγει, ὡς οἷόν τέ ἐστιν ἄγεσθαι τοὺς τοιούτους ἐπὶ τὸ βέλο τιον. Οπερ, ὡς καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω ειρήκαμεν, ἐπι στάμενος ὁ ἐν Μωϋσεῖ Θεὸς, λέγει τὸ, « Αὐτοὶ παρε- ζήλωσαν με ἐπ᾽ οὐ Θεῷ, παρώργισαν με ἐν τοῖς εἰσ δώλοις αὐτῶν· κἀγὼ παραζηλώσω αὐτοὺς ἐπ᾽ οὐκ ἔθνει, ἐπ᾽ ἔθνει ἀσυνέτῳ παροργιῶ αὐτούς. » Εἰδὼς δὲ καὶ ὁ Παῦλος εἶπε· « Τὰ μωρὰ τοῦ κόσμου ἐξελέ- ξατο ὁ Θεὸς (88), ἵνα καταισχύνῃ τοὺς σοφούς· ο σου φοὺς κοινότερον λέγων πάντας τοὺς δοκοῦντας προς βεβηκέναι μὲν ἐν μαθήμασιν, ἀποπεπτωκότας δὲ εἰς τὴν ἄθεον πολυθεότητα· ἐπεὶ φάσκοντες εἶναι σοφοί, ἐμωράνθησαν καὶ ἤλλαξαν τὴν δόξαν τοῦ ἀφθάρτου Θεοῦ (89) ἐν ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀνθρώπου, καὶ πετεινῶν, καὶ τετραπόδων, καὶ ἑρπετῶν. » Ἐγκαλεῖ δὲ τῷ διδάσκοντι, καὶ « ὡς ἀνοήτους ζητ τοῦντι, ο Ηρὸς ἐν εἴποιμεν ἄν· Τίνας λέγεις τους ἀνοήτους; Κατὰ γὰρ τὸ ἀκριβές, πᾶς φαῦλος ἀνόητ τίς ἐστιν. Εἰ τοίνυν λέγεις ανοήτους τους φαύλους, ἆρα σύ, προσάγων ἀνθρώπους φιλοσοφία, φαύλους ζητείς προσάγειν ἢ ἀστείους; Αλλ' οὐχ οἷόν τε ἀστείους, ἤδη γὰρ πεφιλοσοφήκασι· φαύλους ἄρα· εἰ δὲ φαύ- λους, ἀνοήτους. Καὶ ζητεῖς πολλοὺς προσάγειν σκού τους φιλοσοφία· καὶ σὺ ἄρα τοὺς ἀνοήτους ζητείς. Εγώ δὲ κἂν τοὺς οὕτω λεγομένους ἀνοήτους ζητῶ, ὅμοιον ποιῶ, ὡς εἰ καὶ φιλάνθρωπος ἰατρὸς ἐζήτει τοὺς • κάμνοντας, ἵν᾽ αὐτοῖς προσαγάγοι (90) τὰ βοηθήματα, σπώμενον. Θεός, ξαν τοῦ ἀφθάρτου Θεοῦ. Άλλαξαν, ἠλλάξαντο. καὶ ῥώσῃ αὐτούς. Εἰ δ᾽ ἀνοήτους λέγεις τοὺς μὴ ἐν τρεχεῖς, ἀλλὰ τερατωδεστέρους (91) τῶν ἀνθρώπων, ἀποκρινοῦμαί σοι, ὅτι καὶ τούτοις μὲν κατὰ τὸ δυ νατὸν βελτιοῦν πειρῶμαι, οὐ μὴν ἐκ τούτων βούλο μαι συστῆσαι τὸ Χριστιανῶν ἄθροισμα. Ζητώ γὰρ μᾶλλον τοὺς ἐντρεχεστέρους καὶ ὀξυτέρους, ὡς δύο να μένους παρακολουθῆσαι τῇ σαφηνείᾳ τῶν αἰνιγμά ἀφθάρτου. τοῖς προσαγάγη. ἀλλὰ καταδεεστέρους. τό, τερατο δεστέρους, ἐκ τῶν τοιούτων βούλομαι, ἀσφαλείᾳ τῶν αἰνιγμάτων. pien iam vocaverim potius ignorantiam. ORIGENIS stianæ doctorem, accusatque quod ridicula › lo- quatur; sed quæ ‹ ridicula › illa sint, nec aperit nec probat. Et accusare pergens : • Nemo prudens, inquit, huic doctrinæ assentitur, deterret ipsamiet illam sequentium multitudo. Qua in re simile quid facit, ac siquis diceret neminem esse pruden- tem, qui Solonis, Lycurgi, Zaleuci aut quorumvis aliorum legislatorum legibus obtemperare velit, quia simplicium, qui eis pareant, magna multitulo est ; maxime si prudentem appellet eum, qui talis virtute evaserit. Sicut enim legislatores istis sim- plicibus, ut sibi visum est utile, leges dederunt ut illos regerent; sic et Deus in Jesu leges ferens, etiam non prudentes regit, quatenus ad melius hu- jusmodi homines agi queunt. Quod sciens Deus, apud Moysem sit quæ jam supra retulimus : • fpsi nie provocaverunt in eo qui non erat Deus et irritaverunt me in simulacris suis: et ego provo- cabo eos in eo qui non est populus, et in gente stulta irritabo illos 19. . Hoc sciens Paulus dixit : • Quæ stulta sunt mundi elegit Deus, ut confundat sapientes ; ; ubi sapientes vocat qui vulgo mul- tum in disciplinis profecisse videntur, sed in im- pium plurium deorum cultum lapsi sunt. « Dicen- les enim se esse sapientes, stulti facti sunt. Et mutaverunt gloriam incorruptibilis Dei in similitu- dinem imaginis corruptibilis hominis, et volucrum, et quadrupedum, et serpentium ". B c C quod insanos quærat. Ad illum ego dixerim : Quosnam tandem insanos vocas? Nam si rem dili- genter scrutaris; nemo malus, quin insanus sit. Igitur si tibi insani sunt mali, tu ipse cum homi- nes ad philosophiam adducis, utros adducere studes, malos an probos ? Non istos certe potes: jampri- dem enim sunt philosophi ; ergo malos. Si malos, improbos igitur. Atqui multos ejusmodi ad philo- sophiam quæris adducendos : quæris ergo insanos. Ego vero, tametsi:496 insanos hoc sensu quæ- ram, tum tamen medico sum similis qui præ sua D humanitate ægros conquireret quibus adhiberet re- media, quibus vires restitueret. Sin insanos dicas tardos et hominum stupidissimos, fateor, vel illos studeo, quoad possum, reddere meliores, sed nolo ex illis Christianorum constare societatem. Quæ- siero potius intelligentiores acutioresque, qui ænig- matum interpretationem capere, et quæ in lege, Deuter. XXXII, 21. I Cor. 1,. .27. Rom. 1, 22. sed in Philocalia et mss. reperitur. In Regio et Basileensi, pro legitur In libris autem antea editis deest videtur, Et sane luic nullum habet locum. Paulo infra Phi- localia, et paulo post s 73. Post hæc rursus exagitat religionis Chri- 74. Praeterea criminatur nostrum doctorem, (36) Περισπώμενος. Scribendum videtur, περι- (87) Philocalia, διαγωγή. (88) Apud Hoeschelium et Spencerum deest 6 (89) Philocalia et duo Vaticani, ήλλαξαν τὴν δό (94) Philocalia, ἐπιζητεῖ τοὺς κάμνοντας, ἵν' αὐτ (91) Ἀλλὰ τερατωδεστέρους. Guieto scribendum
Ἡμεῖς μὲν οὖν ἀπὸ πλειόνων ὀλίγα εἴπομεν πρὸς τὴν Κέλσου πεῦσιν εἰπόντος· Τίς γὰρ ὁ νοῦς τῆς τοιᾶσδε καθόδου τῷ θεῷ; Κέλσος δὲ τὰ μήτε ὑπὸ Ἰουδαίων μήτε ὑφ’ ἡμῶν λεχθέντα ἂν ἑαυτῷ ἀποφαίνεται λέγων· Ἢ ἵνα μάθῃ τὰ ἐν ἀνθρώποις; Οὐδεὶς γὰρ ἡμῶν φησιν ὅτι, ἵνα μάθῃ τὰ ἐν ἀνθρώποις, Χριστὸς ἐπιδημεῖ τῷ βίῳ. Εἶτα ὡς εἰπόντων ἄν τινων τὸ ἵνα μάθῃ τὰ ἐν ἀνθρώποις, ἑαυτῷ ἀνθυποφέρει πρὸς τοῦτο τὸ οὐ γὰρ οἶδε πάντα; Εἶτα ὡς ἀποκρινουμένων ὅτι οἶδε, πάλιν ἐπαπορεῖ λέγων ὅτι ἆρα οἶδε μέν, οὐκ ἐπανορθοῖ δέ, οὐδ’ οἷόν τε αὐτῷ θείᾳ δυνάμει ἐπανορθοῦν; Καὶ ταῦτα δὲ πάντα εὐήθως λέγει. Ἀεὶ γὰρ ὁ θεὸς τῷ ἑαυτοῦ λόγῳ, κατὰ γενεὰς εἰς ψυχὰς ὁσίας μεταβαίνοντι καὶ φίλους θεοῦ καὶ προφήτας κατασκευάζοντι, ἐπανορθοῖ τοὺς ἀκούοντας τῶν λεγομένων· καὶ ἐν τῇ Χριστοῦ δ’ ἐπιδημίᾳ ἐπανορθοῖ τῷ κατὰ χριστιανισμὸν λόγῳ οὐχὶ τοὺς μὴ βουλομένους ἀλλὰ τοὺς τὸν κρείττονα βίον καὶ ἀρέσκοντα τῷ θεῷ ἑλομένους. Οὐκ οἶδα δὲ καὶ ποταπὴν ἐπανόρθωσιν βουλόμενος ὁ Κέλσος γενέσθαι ἐπηπόρησε λέγων· Ἆρ’ οὐχ οἷόν τε αὐτῷ δυνάμει θείᾳ ἐπανορθοῦν, ἐὰν μὴ φύσει τινὰ ἐπὶ τοῦτο πέμψῃ;
Α καὶ ὑπὸ σοφισμάτων Απατημένοις· διὰ τοῦτο ἀμαθίαν εἴποιμι μᾶλλον ἢ σοφίαν ἐν τοῖς τοιού ταις. Μετὰ ταῦτα πάλιν λοιδορεῖται τῷ πρεσβεύοντι Χρι- στιανισμόν· καὶ ἀποφαίνεται μὲν περὶ αὐτοῦ ὡς • καταγέλαστα ο διεξιόντος, οὐκ ἀποδείκνυσι δὲ, οὐδὲ ἐναργῶς παρίστησιν & φησιν είναι ο καταγέ λαστα. » Καὶ λοιδορούμενος, « Οὐδένα φρόνιμον ο φησὶ ι πείθεσθαι τῷ λόγῳ, περισπώμενος (86) ὑπὸ τοῦ πλήθους τῶν προσερχομένων αὐτῷ. » Ομοιον δὲ καὶ ἐν τούτῳ ποιεῖ φάσκοντι διὰ τὸ πλῆθος τῶν κατὰ τους νόμους ἀγομένων ἰδιωτῶν, ὅτι φρόνιμος οὐδεὶς, φέρ' εἰπεῖν, Σόλωνι, ἢ Λυκούργῳ πείθεται, η Ζα- λεύκῳ, ἤ τινι τῶν λοιπῶν· καὶ μάλιστα ἐὰν φρόνι μον λαμβάνῃ τὸν κατ᾿ ἀρετὴν ποιόν. Ὡς γὰρ ἐπὶ τούτων, κατὰ τὸ φανὲν αὐτοῖς χρήσιμον, οἱ νομοθέται πεποιήκασι τὸ τοιαύτῃ ἀγωγῇ (87) αὐτοὺς περιβαλεῖν καὶ νόμοις, οὕτω νομοθετῶν ἐν τῷ Ἰησοῦ ὁ Θεὸς τοῖς πανταχοῦ ἀνθρώποις, καὶ τοὺς μὴ φρονίμους ἄγει, ὡς οἷόν τέ ἐστιν ἄγεσθαι τοὺς τοιούτους ἐπὶ τὸ βέλο τιον. Οπερ, ὡς καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω ειρήκαμεν, ἐπι στάμενος ὁ ἐν Μωϋσεῖ Θεὸς, λέγει τὸ, « Αὐτοὶ παρε- ζήλωσαν με ἐπ᾽ οὐ Θεῷ, παρώργισαν με ἐν τοῖς εἰσ δώλοις αὐτῶν· κἀγὼ παραζηλώσω αὐτοὺς ἐπ᾽ οὐκ ἔθνει, ἐπ᾽ ἔθνει ἀσυνέτῳ παροργιῶ αὐτούς. » Εἰδὼς δὲ καὶ ὁ Παῦλος εἶπε· « Τὰ μωρὰ τοῦ κόσμου ἐξελέ- ξατο ὁ Θεὸς (88), ἵνα καταισχύνῃ τοὺς σοφούς· ο σου φοὺς κοινότερον λέγων πάντας τοὺς δοκοῦντας προς βεβηκέναι μὲν ἐν μαθήμασιν, ἀποπεπτωκότας δὲ εἰς τὴν ἄθεον πολυθεότητα· ἐπεὶ φάσκοντες εἶναι σοφοί, ἐμωράνθησαν καὶ ἤλλαξαν τὴν δόξαν τοῦ ἀφθάρτου Θεοῦ (89) ἐν ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀνθρώπου, καὶ πετεινῶν, καὶ τετραπόδων, καὶ ἑρπετῶν. » Ἐγκαλεῖ δὲ τῷ διδάσκοντι, καὶ « ὡς ἀνοήτους ζητ τοῦντι, ο Ηρὸς ἐν εἴποιμεν ἄν· Τίνας λέγεις τους ἀνοήτους; Κατὰ γὰρ τὸ ἀκριβές, πᾶς φαῦλος ἀνόητ τίς ἐστιν. Εἰ τοίνυν λέγεις ανοήτους τους φαύλους, ἆρα σύ, προσάγων ἀνθρώπους φιλοσοφία, φαύλους ζητείς προσάγειν ἢ ἀστείους; Αλλ' οὐχ οἷόν τε ἀστείους, ἤδη γὰρ πεφιλοσοφήκασι· φαύλους ἄρα· εἰ δὲ φαύ- λους, ἀνοήτους. Καὶ ζητεῖς πολλοὺς προσάγειν σκού τους φιλοσοφία· καὶ σὺ ἄρα τοὺς ἀνοήτους ζητείς. Εγώ δὲ κἂν τοὺς οὕτω λεγομένους ἀνοήτους ζητῶ, ὅμοιον ποιῶ, ὡς εἰ καὶ φιλάνθρωπος ἰατρὸς ἐζήτει τοὺς • κάμνοντας, ἵν᾽ αὐτοῖς προσαγάγοι (90) τὰ βοηθήματα, σπώμενον. Θεός, ξαν τοῦ ἀφθάρτου Θεοῦ. Άλλαξαν, ἠλλάξαντο. καὶ ῥώσῃ αὐτούς. Εἰ δ᾽ ἀνοήτους λέγεις τοὺς μὴ ἐν τρεχεῖς, ἀλλὰ τερατωδεστέρους (91) τῶν ἀνθρώπων, ἀποκρινοῦμαί σοι, ὅτι καὶ τούτοις μὲν κατὰ τὸ δυ νατὸν βελτιοῦν πειρῶμαι, οὐ μὴν ἐκ τούτων βούλο μαι συστῆσαι τὸ Χριστιανῶν ἄθροισμα. Ζητώ γὰρ μᾶλλον τοὺς ἐντρεχεστέρους καὶ ὀξυτέρους, ὡς δύο να μένους παρακολουθῆσαι τῇ σαφηνείᾳ τῶν αἰνιγμά ἀφθάρτου. τοῖς προσαγάγη. ἀλλὰ καταδεεστέρους. τό, τερατο δεστέρους, ἐκ τῶν τοιούτων βούλομαι, ἀσφαλείᾳ τῶν αἰνιγμάτων. pien iam vocaverim potius ignorantiam. ORIGENIS stianæ doctorem, accusatque quod ridicula › lo- quatur; sed quæ ‹ ridicula › illa sint, nec aperit nec probat. Et accusare pergens : • Nemo prudens, inquit, huic doctrinæ assentitur, deterret ipsamiet illam sequentium multitudo. Qua in re simile quid facit, ac siquis diceret neminem esse pruden- tem, qui Solonis, Lycurgi, Zaleuci aut quorumvis aliorum legislatorum legibus obtemperare velit, quia simplicium, qui eis pareant, magna multitulo est ; maxime si prudentem appellet eum, qui talis virtute evaserit. Sicut enim legislatores istis sim- plicibus, ut sibi visum est utile, leges dederunt ut illos regerent; sic et Deus in Jesu leges ferens, etiam non prudentes regit, quatenus ad melius hu- jusmodi homines agi queunt. Quod sciens Deus, apud Moysem sit quæ jam supra retulimus : • fpsi nie provocaverunt in eo qui non erat Deus et irritaverunt me in simulacris suis: et ego provo- cabo eos in eo qui non est populus, et in gente stulta irritabo illos 19. . Hoc sciens Paulus dixit : • Quæ stulta sunt mundi elegit Deus, ut confundat sapientes ; ; ubi sapientes vocat qui vulgo mul- tum in disciplinis profecisse videntur, sed in im- pium plurium deorum cultum lapsi sunt. « Dicen- les enim se esse sapientes, stulti facti sunt. Et mutaverunt gloriam incorruptibilis Dei in similitu- dinem imaginis corruptibilis hominis, et volucrum, et quadrupedum, et serpentium ". B c C quod insanos quærat. Ad illum ego dixerim : Quosnam tandem insanos vocas? Nam si rem dili- genter scrutaris; nemo malus, quin insanus sit. Igitur si tibi insani sunt mali, tu ipse cum homi- nes ad philosophiam adducis, utros adducere studes, malos an probos ? Non istos certe potes: jampri- dem enim sunt philosophi ; ergo malos. Si malos, improbos igitur. Atqui multos ejusmodi ad philo- sophiam quæris adducendos : quæris ergo insanos. Ego vero, tametsi:496 insanos hoc sensu quæ- ram, tum tamen medico sum similis qui præ sua D humanitate ægros conquireret quibus adhiberet re- media, quibus vires restitueret. Sin insanos dicas tardos et hominum stupidissimos, fateor, vel illos studeo, quoad possum, reddere meliores, sed nolo ex illis Christianorum constare societatem. Quæ- siero potius intelligentiores acutioresque, qui ænig- matum interpretationem capere, et quæ in lege, Deuter. XXXII, 21. I Cor. 1,. .27. Rom. 1, 22. sed in Philocalia et mss. reperitur. In Regio et Basileensi, pro legitur In libris autem antea editis deest videtur, Et sane luic nullum habet locum. Paulo infra Phi- localia, et paulo post s 73. Post hæc rursus exagitat religionis Chri- 74. Praeterea criminatur nostrum doctorem, (36) Περισπώμενος. Scribendum videtur, περι- (87) Philocalia, διαγωγή. (88) Apud Hoeschelium et Spencerum deest 6 (89) Philocalia et duo Vaticani, ήλλαξαν τὴν δό (94) Philocalia, ἐπιζητεῖ τοὺς κάμνοντας, ἵν' αὐτ (91) Ἀλλὰ τερατωδεστέρους. Guieto scribendum
Ἆρα γὰρ ἤθελε φαντασιουμένοις τοῖς ἀνθρώποις ὑπὸ θεοῦ, ἀπειληφότος μὲν ἀθρόως τὴν κακίαν ἐμφύοντος δὲ τὴν ἀρετήν, τὴν ἐπανόρθωσιν γενέσθαι; Ἄλλος μὲν οὖν ζητήσει, εἰ ἀκόλουθον ἢ εἰ δυνατόν ἐστι τῇ φύσει τὸ τοιοῦτον· ἡμεῖς δὲ εἴποιμεν ἂν ὅτι ἔστω, καὶ δυνατὸν αὐτὸ εἶναι· ποῦ οὖν τὸ ἐφ’ ἡμῖν, καὶ ποῦ ἐπαινετὴ συγκατάθεσις πρὸς τὸ ἀληθὲς ἢ ἀποδεκτὴ ἀνάνευσις ἀπὸ τοῦ ψεύδους; Ἀλλὰ καὶ εἰ ἅπαξ δοθείη καὶ δυνατὸν τοῦτο καὶ πρεπόντως γινόμενον, διὰ τί οὐχὶ μᾶλλον ζητήσει τις τὴν ἀρχήν, ἀνάλογόν τι φάσκων τῷ Κέλσῳ, ὅτι οὐχ οἷόν τε ἦν τῷ θεῷ θείᾳ δυνάμει μηδ’ ἐπανορθώσεως δεομένους ποιῆσαι τοὺς ἀνθρώπους ἀλλ’ αὐτόθεν σπουδαίους καὶ τελείους, οὐδὲ τὴν ἀρχὴν ὑποστάσης τῆς κακίας; Ταῦτα δ’ ἰδιώτας μὲν καὶ ἀσυνέτους δύναται συναρπάσαι οὐ μὴν καὶ τὸν ἐνορῶντα τῇ φύσει τῶν πραγμάτων· ὅτι ἀρετῆς μὲν ἐὰν ἀνέλῃς τὸ ἑκούσιον, ἀνεῖλες αὐτῆς καὶ τὴν οὐσίαν. Ὅλης δ’ εἰς ταῦτα πραγματείας χρεία· περὶ ἧς οὐκ ὀλίγα ἐν τοῖς περὶ προνοίας καὶ Ἕλληνες εἰρήκασιν, οἱ μὴ εἰπόντες ἂν ἅπερ ὁ Κέλσος ἐξέθετο λέγων· Οἶδε μέν, οὐκ ἐπανορθοῖ δέ, οὐδ’ οἷόν τε αὐτῷ δυνάμει θείᾳ ἐπανορθοῦν.
Α καὶ ὑπὸ σοφισμάτων Απατημένοις· διὰ τοῦτο ἀμαθίαν εἴποιμι μᾶλλον ἢ σοφίαν ἐν τοῖς τοιού ταις. Μετὰ ταῦτα πάλιν λοιδορεῖται τῷ πρεσβεύοντι Χρι- στιανισμόν· καὶ ἀποφαίνεται μὲν περὶ αὐτοῦ ὡς • καταγέλαστα ο διεξιόντος, οὐκ ἀποδείκνυσι δὲ, οὐδὲ ἐναργῶς παρίστησιν & φησιν είναι ο καταγέ λαστα. » Καὶ λοιδορούμενος, « Οὐδένα φρόνιμον ο φησὶ ι πείθεσθαι τῷ λόγῳ, περισπώμενος (86) ὑπὸ τοῦ πλήθους τῶν προσερχομένων αὐτῷ. » Ομοιον δὲ καὶ ἐν τούτῳ ποιεῖ φάσκοντι διὰ τὸ πλῆθος τῶν κατὰ τους νόμους ἀγομένων ἰδιωτῶν, ὅτι φρόνιμος οὐδεὶς, φέρ' εἰπεῖν, Σόλωνι, ἢ Λυκούργῳ πείθεται, η Ζα- λεύκῳ, ἤ τινι τῶν λοιπῶν· καὶ μάλιστα ἐὰν φρόνι μον λαμβάνῃ τὸν κατ᾿ ἀρετὴν ποιόν. Ὡς γὰρ ἐπὶ τούτων, κατὰ τὸ φανὲν αὐτοῖς χρήσιμον, οἱ νομοθέται πεποιήκασι τὸ τοιαύτῃ ἀγωγῇ (87) αὐτοὺς περιβαλεῖν καὶ νόμοις, οὕτω νομοθετῶν ἐν τῷ Ἰησοῦ ὁ Θεὸς τοῖς πανταχοῦ ἀνθρώποις, καὶ τοὺς μὴ φρονίμους ἄγει, ὡς οἷόν τέ ἐστιν ἄγεσθαι τοὺς τοιούτους ἐπὶ τὸ βέλο τιον. Οπερ, ὡς καὶ ἐν τοῖς ἀνωτέρω ειρήκαμεν, ἐπι στάμενος ὁ ἐν Μωϋσεῖ Θεὸς, λέγει τὸ, « Αὐτοὶ παρε- ζήλωσαν με ἐπ᾽ οὐ Θεῷ, παρώργισαν με ἐν τοῖς εἰσ δώλοις αὐτῶν· κἀγὼ παραζηλώσω αὐτοὺς ἐπ᾽ οὐκ ἔθνει, ἐπ᾽ ἔθνει ἀσυνέτῳ παροργιῶ αὐτούς. » Εἰδὼς δὲ καὶ ὁ Παῦλος εἶπε· « Τὰ μωρὰ τοῦ κόσμου ἐξελέ- ξατο ὁ Θεὸς (88), ἵνα καταισχύνῃ τοὺς σοφούς· ο σου φοὺς κοινότερον λέγων πάντας τοὺς δοκοῦντας προς βεβηκέναι μὲν ἐν μαθήμασιν, ἀποπεπτωκότας δὲ εἰς τὴν ἄθεον πολυθεότητα· ἐπεὶ φάσκοντες εἶναι σοφοί, ἐμωράνθησαν καὶ ἤλλαξαν τὴν δόξαν τοῦ ἀφθάρτου Θεοῦ (89) ἐν ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀνθρώπου, καὶ πετεινῶν, καὶ τετραπόδων, καὶ ἑρπετῶν. » Ἐγκαλεῖ δὲ τῷ διδάσκοντι, καὶ « ὡς ἀνοήτους ζητ τοῦντι, ο Ηρὸς ἐν εἴποιμεν ἄν· Τίνας λέγεις τους ἀνοήτους; Κατὰ γὰρ τὸ ἀκριβές, πᾶς φαῦλος ἀνόητ τίς ἐστιν. Εἰ τοίνυν λέγεις ανοήτους τους φαύλους, ἆρα σύ, προσάγων ἀνθρώπους φιλοσοφία, φαύλους ζητείς προσάγειν ἢ ἀστείους; Αλλ' οὐχ οἷόν τε ἀστείους, ἤδη γὰρ πεφιλοσοφήκασι· φαύλους ἄρα· εἰ δὲ φαύ- λους, ἀνοήτους. Καὶ ζητεῖς πολλοὺς προσάγειν σκού τους φιλοσοφία· καὶ σὺ ἄρα τοὺς ἀνοήτους ζητείς. Εγώ δὲ κἂν τοὺς οὕτω λεγομένους ἀνοήτους ζητῶ, ὅμοιον ποιῶ, ὡς εἰ καὶ φιλάνθρωπος ἰατρὸς ἐζήτει τοὺς • κάμνοντας, ἵν᾽ αὐτοῖς προσαγάγοι (90) τὰ βοηθήματα, σπώμενον. Θεός, ξαν τοῦ ἀφθάρτου Θεοῦ. Άλλαξαν, ἠλλάξαντο. καὶ ῥώσῃ αὐτούς. Εἰ δ᾽ ἀνοήτους λέγεις τοὺς μὴ ἐν τρεχεῖς, ἀλλὰ τερατωδεστέρους (91) τῶν ἀνθρώπων, ἀποκρινοῦμαί σοι, ὅτι καὶ τούτοις μὲν κατὰ τὸ δυ νατὸν βελτιοῦν πειρῶμαι, οὐ μὴν ἐκ τούτων βούλο μαι συστῆσαι τὸ Χριστιανῶν ἄθροισμα. Ζητώ γὰρ μᾶλλον τοὺς ἐντρεχεστέρους καὶ ὀξυτέρους, ὡς δύο να μένους παρακολουθῆσαι τῇ σαφηνείᾳ τῶν αἰνιγμά ἀφθάρτου. τοῖς προσαγάγη. ἀλλὰ καταδεεστέρους. τό, τερατο δεστέρους, ἐκ τῶν τοιούτων βούλομαι, ἀσφαλείᾳ τῶν αἰνιγμάτων. pien iam vocaverim potius ignorantiam. ORIGENIS stianæ doctorem, accusatque quod ridicula › lo- quatur; sed quæ ‹ ridicula › illa sint, nec aperit nec probat. Et accusare pergens : • Nemo prudens, inquit, huic doctrinæ assentitur, deterret ipsamiet illam sequentium multitudo. Qua in re simile quid facit, ac siquis diceret neminem esse pruden- tem, qui Solonis, Lycurgi, Zaleuci aut quorumvis aliorum legislatorum legibus obtemperare velit, quia simplicium, qui eis pareant, magna multitulo est ; maxime si prudentem appellet eum, qui talis virtute evaserit. Sicut enim legislatores istis sim- plicibus, ut sibi visum est utile, leges dederunt ut illos regerent; sic et Deus in Jesu leges ferens, etiam non prudentes regit, quatenus ad melius hu- jusmodi homines agi queunt. Quod sciens Deus, apud Moysem sit quæ jam supra retulimus : • fpsi nie provocaverunt in eo qui non erat Deus et irritaverunt me in simulacris suis: et ego provo- cabo eos in eo qui non est populus, et in gente stulta irritabo illos 19. . Hoc sciens Paulus dixit : • Quæ stulta sunt mundi elegit Deus, ut confundat sapientes ; ; ubi sapientes vocat qui vulgo mul- tum in disciplinis profecisse videntur, sed in im- pium plurium deorum cultum lapsi sunt. « Dicen- les enim se esse sapientes, stulti facti sunt. Et mutaverunt gloriam incorruptibilis Dei in similitu- dinem imaginis corruptibilis hominis, et volucrum, et quadrupedum, et serpentium ". B c C quod insanos quærat. Ad illum ego dixerim : Quosnam tandem insanos vocas? Nam si rem dili- genter scrutaris; nemo malus, quin insanus sit. Igitur si tibi insani sunt mali, tu ipse cum homi- nes ad philosophiam adducis, utros adducere studes, malos an probos ? Non istos certe potes: jampri- dem enim sunt philosophi ; ergo malos. Si malos, improbos igitur. Atqui multos ejusmodi ad philo- sophiam quæris adducendos : quæris ergo insanos. Ego vero, tametsi:496 insanos hoc sensu quæ- ram, tum tamen medico sum similis qui præ sua D humanitate ægros conquireret quibus adhiberet re- media, quibus vires restitueret. Sin insanos dicas tardos et hominum stupidissimos, fateor, vel illos studeo, quoad possum, reddere meliores, sed nolo ex illis Christianorum constare societatem. Quæ- siero potius intelligentiores acutioresque, qui ænig- matum interpretationem capere, et quæ in lege, Deuter. XXXII, 21. I Cor. 1,. .27. Rom. 1, 22. sed in Philocalia et mss. reperitur. In Regio et Basileensi, pro legitur In libris autem antea editis deest videtur, Et sane luic nullum habet locum. Paulo infra Phi- localia, et paulo post s 73. Post hæc rursus exagitat religionis Chri- 74. Praeterea criminatur nostrum doctorem, (36) Περισπώμενος. Scribendum videtur, περι- (87) Philocalia, διαγωγή. (88) Apud Hoeschelium et Spencerum deest 6 (89) Philocalia et duo Vaticani, ήλλαξαν τὴν δό (94) Philocalia, ἐπιζητεῖ τοὺς κάμνοντας, ἵν' αὐτ (91) Ἀλλὰ τερατωδεστέρους. Guieto scribendum
PG 11:1033Καὶ ἡμεῖς δὲ πολλαχοῦ κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν εἰρήκαμεν περὶ τούτων, καὶ οἱ θεῖοι λόγοι τοῖς ἀκούειν δυναμένοις αὐτῶν παρέστησαν. Λελέξεται οὖν ὅπερ ἡμῖν καὶ Ἰουδαίοις προσάγει ὁ Κέλσος καὶ πρὸς αὐτόν· ὅτι ἆρα, ὦ οὗτος, οἶδεν ὁ ἐπὶ πᾶσι θεὸς τὰ ἐν ἀνθρώποις ἢ οὐκ οἶδεν; Ἀλλ’ εἴπερ τίθης εἶναι θεὸν καὶ πρόνοιαν, ὡς ἐμφαίνει σου τὸ σύγγραμμα, ἀναγκαῖον αὐτὸν εἰδέναι. Εἰ δ’ οἶδεν, διὰ τί οὐκ ἐπανορθοῖ; Ἢ ἡμῖν μὲν ἀναγκαῖον ἀπολογεῖσθαι, διὰ τί εἰδὼς οὐκ ἐπανορθοῖ· σοὶ δέ, μὴ πάνυ ἐμφαίνοντι διὰ τοῦ συγγράμματος τὸν Ἐπικούρειον ἀλλὰ προσποιουμένῳ πρόνοιαν εἰδέναι, οὐκ ἐπ’ ἴσης λελέξεται, διὰ τί εἰδὼς τὰ ἐν ἀνθρώποις πάντα ὁ θεὸς οὐκ ἐπανορθοῖ οὐδὲ θείᾳ δυνάμει ἀπαλλάσσει πάντας τῆς κακίας; Ἀλλ’ οὐκ αἰσχυνόμεθα λέγειν ὅτι ἀεὶ μὲν πέμπει τοὺς ἐπανορθωσομένους· οἱ γὰρ ἐπὶ τὰ βέλτιστα προκαλούμενοι λόγοι, θεοῦ αὐτοὺς δεδωκότος, εἰσὶν ἐν ἀνθρώποις· ἤδη δὲ τῶν διακονουμένων τῷ θεῷ πολλαί εἰσι διαφοραί, καὶ ὀλίγοι εἰσὶν οἱ πάντῃ καὶ καθαρῶς πρεσβεύοντες τὰ τῆς ἀληθείας καὶ τὴν παντελῆ ἐπανόρθωσιν ἐργαζόμενοι, ὁποῖοι ἦσαν Μωϋσῆς καὶ οἱ προφῆται.
των, καὶ τῶν μετ' ἐπικρύψεως εἰρημένων ἐν νόμῳ καὶ προφήταις καὶ Εὐαγγελίοις, ὧν ὡς οὐδὲν ἀξιό λογον περιεχόντων (92) καταπεφρόνηκας, οὐ βασανί– σας τὸν ἐν αὐτοῖς νοῦν, μηδ' εἰσελθεῖν πειραθεὶς εἰς το βούλημα τῶν γραψάντων. Ἐπεὶ δὲ καὶ μετὰ ταῦτα ο παραπλήσιον ο φησὶν ι ποιεῖν τὸν τὰ Χριστιανισμοῦ διδάσκοντα τῷ ὑπι σχνουμένῳ μὲν ὑγιῆ ποιεῖν τὰ σώματα, ἀποτρέποντι δὲ τοῦ προσέχειν τοῖς ἐπιστήμοσιν ἰατροῖς, τῷ ἐλέγ χεσθαι ὑπ' αὐτῶν τὴν ἰδιωτείαν αὐτοῦ· » καὶ πρὸς ταῦτα ἐροῦμεν· Τίνας φῂς ἰατροὺς, ἀφ᾽ ὧν ἀποτρέπου μὲν τοὺς ἰδιώτας ; Οὐ γὰρ δὴ ὑπολαμβάνεις τοῖς φι- λοσοφοῦσι προσάγειν ἡμᾶς τὴν εἰς τὸν λόγον προτρο πὴν, ἵν' ἐκείνους νομίσης εἶναι ἰατρούς, ἀφ᾽ ὧν ἀποτρέπομεν, οὓς ἐπὶ τὸν θεῖον καλοῦμεν λόγον. "Ητοι οὖν οὐκ ἀποκρίνεται μὴ ἔχων λέγειν τοὺς ἰατρούς, Β ἢ ἀνάγκη αὐτὸν καταφεύγειν ἐπὶ τοὺς ἰδιώτας, οἳ καὶ αὐτοὶ περιηχοῦσιν ἀνδραποδωδῶς τὰ περὶ πολλῶν θεῶν, καὶ ὅσα ἄλλα λέγοιεν ἂν ἰδιῶται. Ἑκατέρως οὖν ἐλεγχθήσεται μάτην παραλαβὼν ἐν τῷ λόγῳ τὸν ἀποτρέποντα τῶν ἐπιστημόνων ἰατρῶν. Ινα δὲ καὶ ἀπὸ τῆς Ἐπικούρου (95) φιλοσοφίας, καὶ τῶν κατ' Επίκουρον νομιζομένων ἰατρῶν (94) ἀποτρέπωμεν τοὺς ἐν ἐκείνοις ἀπατωμένους, πῶς οὐκ εὐλογώτατα ποιήσομεν, ἀφιστάντες νόσου χαλεπής, ἣν ἐνεποίησαν « Κέλσου ἰατροὶ, τῆς κατὰ τὴν ἀναίρεσιν τῆς προ νοίας καὶ εἰσαγωγὴν τῆς ἡδονῆς ὡς ἀγαθοῦ; Αλλ' ἔσω, ἰατρῶν ἡμᾶς ἄλλων φιλοσόφων ἀριστάνειν τούτους, οὓς προτρέπομεν ἐπὶ τὸν ἡμέτερον λόγον, τῶν ἀπὸ τοῦ Περιπάτου (95), ἀναιρούντων τὴν πρὸς ἡμᾶς πρόνοιαν, καὶ τὴν σχέσιν πρὸς ἀνθρώπους τοῦ θείου· πῶς οὐχὶ εὐσεβεῖς (96) μὲν ἡμεῖς κατασκευά- σημεν, καὶ θεραπεύσομεν τοὺς προτετραμμένους, πείθοντες αὐτοὺς ἀνακεῖσθαι τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ, μεγά λων δὲ τραυμάτων, τῶν ἀπὸ λόγων νομιζομένων φι- λοσόφων, ἀπαλλάσσομεν τοὺς πειθομένους ἡμῖν; ᾿Αλλὰ καὶ ἄλλους δεδόσθω ἡμᾶς ἀποτρέπειν ἀπὸ ἰα- τρῶν Στωϊκών (97), Θεὸν φθαρτὸν εἰσαγόντων, καὶ τὴν οὐσίαν αὐτοῦ λεγόντων σῶμα τρεπτὸν διόλου (98) καὶ ἀλλοιωτὸν καὶ μεταβλητόν, καί ποτε πάντα φθει- ρόντων καὶ μόνον τὸν Θεὸν καταλιπόντων· πῶς οὐχὶ καὶ οὕτω κακῶν μὲν ἀπαλλάξομεν τοὺς πειθομένους, προσάξομεν δ᾽ εὐσεβεῖ λόγῳ τῷ περὶ τοῦ ἀνακεῖσθαι τῷ δημιουργῷ, καὶ θαυμάζειν τὸν πατέρα τῆς Χρισ στιανῶν διδασκαλίας, φιλανθρωπότατα επιστρεπτικὸν, νομι- ζομένοις Επικουρείοις ἰατρῶν. νομιζομένων επιστημόνων ἰατρῶν. πῶς οὐκ εὐλογώτατα ποιήσομεν. πώς εὐλογώτατα ποιήσωμεν, οὐχὶ εὐσεβῶς, Οὐδείς οὖν ἐστι τῶν πάν των ὁ Χρύσιππος κατ' 'Αντίπατρον. Οὐδὲν γὰρ οἴεται Ο πλὴν τοῦ πυρὸς ἄφθαρτον εἶναι τῶν θεῶν, ἀλλὰ πάντας ὁμαλῶς καὶ γεγονότας καὶ φθαρησομένους. Ταῦτα δὲ πανταχοῦ, ὡς ἔπος εἰπεῖν, ὑπ' αὐτοῦ λέ- γεται. Παραθήσομαι δὲ λέξιν ἐκ τοῦ τρίτου Περί θεῶν καθ᾿ ἕτερον λόγον. Οἱ μὲν γὰρ γενητοί εἰσι καὶ φθαρτοί· οἱ δὲ ἀγένητοι. « oΙΗ- δι᾿ ὅλων. CONTRA CELSUM LIB. III. 10'8 A prophetis et Evangeliis obscure dicta sunt, assequi C contra Gels., num. 21. codex Jolianus secunda manu. Alias corrupte, Boherellus legendin conjicit, Ibidem omnes mss. recte, Alias, male. contra Celsum, num. 21. et ita legisse videtur Gelenius. ; lib. v, numn. et 68. Plutarch. in libro De Stoicorum repugnantiis : valeant. Hæc scripta tu quidem aspernaris quasi nihil alicujus momenti continerent; sed id facis, quia nunquam eorum intellectum inquisivisti, nec unquam in eorum mentem intrare conatus es. quid facere illi, qui sanitatem corporum pollicitus prohiberet quoninus periti medici accerserentur, ne sic sua proderetur imperitia. Hic rursus inter- rogo: Quos narras medicos, a quibus simplices avertimus? Non profecto dixeris medicos illos quibus eos avocamus quos ad divinam nostram re- ligionem hortamur, esse philosophos. Neque enim putas eos qui philosophiæ dant operam, a nobis ad religionem amplectendam provocari. Aut igitur ne- sciens quinam illi medici sint, non respondebit, aut illos inter imperitos quærat necesse est, qui tamen et ipsi turpiter multorum deorum cultum perdocent, et quidquid ab imperitis exspectandum est. Utrin- que ergo peccasse arguitur, cum exemplo usus est hominis, qui a peritis medicis averteret. Verum etsi ab Epicuri philosophia Epicureisque medicis eos revocamus qui ab illis in errorem perducti sunt, nonne justissima de causa facimus ? Sic enim illos tutamur a gravi morbo, in quem illos injecerunt medici Celsi, cum providentiam sustulere, et com- menti sunt summum bonum esse voluptatem. Esto etiam prohibeamus ne, quos ad nostram religionem allicimus, ii medicorum loco habeant aliquarum sectarum philosophos, verbi causa Peripateticos, qui Dei erga nos providentiam, ullamque illius no- biscum negant esse necessitudinem: nonne pietatis officium est, illos institui, curari, persuadendo ut se totos Deo rerum omnium devoveant? Quando- quidem sic magna vulnera sanantur, quæ philoso- phorum illorum doctrina intulerat. Volo et nos impedire quominus medicos adeant Stoicos, qui Deum corruptioni obnoxium, ejus naturam corpoream eamque mutabilem et omnium forma- rum capacem inducunt docentque omnia, præter Deum, esse peritura; quidni etiam a tantis malis nostros removebimus, bisque potius piis institutis informabimus, consecrare se conditori debere, et admirari Christianæ doctrinæ parentem, qui con- vertendis animabus curavit, ut benignissima in ho- Nullus est igitur ex nibus Antipatro Chrysippus. Hic enim excepto igni nullum Deum putat interitu carere: sed cæteros omnes æque et natos et obituros. Atque hoc fere passim ab eo dicitur. Verba tamen ejus e tertio De diis libro ascribam. Alia porro, inquit, ratio est deorum Alii enim nati sunt, et interituri; alii nati non sunt. Vide ibidem, pag. 1052. SPEN CER. Alias, (92) Philocali, ἐχόντων. (3) Επικούρου. Vide supra adnotationes ad lib. (94) Νομιζομένων μιτρῶν, etc. Sic recte omnino (45) Περιπάτου. Vide supra adnotationes ad lib. (96) Πῶς οὐχὶ εὐσεβεῖς. Boherellus mavult, πῶς (47) Στωϊκῶν. Vide adnotationes ad lib. 1, num. 75. Ait postea c Christianismi doctorem simile (98) Διόλου. Ita codd. Regius et Basileer:sis.
Παρὰ δὲ τούτους πάντας μεγάλη ἡ διὰ τοῦ Ἰησοῦ ἐπανόρθωσις, οὐ τοὺς ἐν μιᾷ γωνίᾳ τῆς οἰκουμένης βουληθέντος μόνους θεραπεύεσθαι ἀλλὰ τὸ ὅσον ἐπ’ αὐτῷ καὶ τοὺς πανταχοῦ· Σωτὴρ γὰρ ἦλθε πάντων ἀνθρώπων. Μετὰ ταῦθ’ ὁ γενναιότατος Κέλσος οὐκ οἶδ’ ὁπόθεν λαβὼν ἐπαπορεῖ πρὸς ἡμᾶς ὡς λέγοντας ὅτι αὐτὸς κάτεισι πρὸς ἀνθρώπους ὁ θεός· καὶ οἴεται ἀκολουθεῖν τούτῳ τὸ τὴν ἑαυτοῦ ἕδραν αὐτὸν καταλιπεῖν. Οὐ γὰρ οἶδε δύναμιν θεοῦ καὶ ὅτι πνεῦμα κυρίου πεπλήρωκε τὴν οἰκουμένην, καὶ τὸ συνέχον τὰ πάντα γνῶσιν ἔχει φωνῆς, οὐδὲ συνιέναι δύναται τὸ Οὐχὶ τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν ἐγὼ πληρῶ; λέγει κύριος. Οὐδὲ βλέπει ὅτι κατὰ τὸν Χριστιανῶν λόγον οἱ πάντες ἐν αὐτῷ ζῶμεν καὶ κινούμεθα καὶ ἐσμέν, ὡς καὶ Παῦλος ἐν τῇ πρὸς Ἀθηναίους δημηγορίᾳ ἐδίδαξε. Κἂν ὁ θεὸς τοίνυν τῶν ὅλων τῇ ἑαυτοῦ δυνάμει συγκαταβαίνῃ τῷ Ἰησοῦ εἰς τὸν τῶν ἀνθρώπων βίον, κἂν ὁ ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν θεὸν λόγος, θεὸς καὶ αὐτὸς ὤν, ἔρχηται πρὸς ἡμᾶς, οὐκ ἔξεδρος γίνεται οὐδὲ καταλείπει τὴν ἑαυτοῦ ἕδραν, ὡς τινὰ μὲν τόπον κενὸν αὐτοῦ εἶναι ἕτερον δὲ πλήρη, οὐ πρότερον αὐτὸν ἔχοντα.
των, καὶ τῶν μετ' ἐπικρύψεως εἰρημένων ἐν νόμῳ καὶ προφήταις καὶ Εὐαγγελίοις, ὧν ὡς οὐδὲν ἀξιό λογον περιεχόντων (92) καταπεφρόνηκας, οὐ βασανί– σας τὸν ἐν αὐτοῖς νοῦν, μηδ' εἰσελθεῖν πειραθεὶς εἰς το βούλημα τῶν γραψάντων. Ἐπεὶ δὲ καὶ μετὰ ταῦτα ο παραπλήσιον ο φησὶν ι ποιεῖν τὸν τὰ Χριστιανισμοῦ διδάσκοντα τῷ ὑπι σχνουμένῳ μὲν ὑγιῆ ποιεῖν τὰ σώματα, ἀποτρέποντι δὲ τοῦ προσέχειν τοῖς ἐπιστήμοσιν ἰατροῖς, τῷ ἐλέγ χεσθαι ὑπ' αὐτῶν τὴν ἰδιωτείαν αὐτοῦ· » καὶ πρὸς ταῦτα ἐροῦμεν· Τίνας φῂς ἰατροὺς, ἀφ᾽ ὧν ἀποτρέπου μὲν τοὺς ἰδιώτας ; Οὐ γὰρ δὴ ὑπολαμβάνεις τοῖς φι- λοσοφοῦσι προσάγειν ἡμᾶς τὴν εἰς τὸν λόγον προτρο πὴν, ἵν' ἐκείνους νομίσης εἶναι ἰατρούς, ἀφ᾽ ὧν ἀποτρέπομεν, οὓς ἐπὶ τὸν θεῖον καλοῦμεν λόγον. "Ητοι οὖν οὐκ ἀποκρίνεται μὴ ἔχων λέγειν τοὺς ἰατρούς, Β ἢ ἀνάγκη αὐτὸν καταφεύγειν ἐπὶ τοὺς ἰδιώτας, οἳ καὶ αὐτοὶ περιηχοῦσιν ἀνδραποδωδῶς τὰ περὶ πολλῶν θεῶν, καὶ ὅσα ἄλλα λέγοιεν ἂν ἰδιῶται. Ἑκατέρως οὖν ἐλεγχθήσεται μάτην παραλαβὼν ἐν τῷ λόγῳ τὸν ἀποτρέποντα τῶν ἐπιστημόνων ἰατρῶν. Ινα δὲ καὶ ἀπὸ τῆς Ἐπικούρου (95) φιλοσοφίας, καὶ τῶν κατ' Επίκουρον νομιζομένων ἰατρῶν (94) ἀποτρέπωμεν τοὺς ἐν ἐκείνοις ἀπατωμένους, πῶς οὐκ εὐλογώτατα ποιήσομεν, ἀφιστάντες νόσου χαλεπής, ἣν ἐνεποίησαν « Κέλσου ἰατροὶ, τῆς κατὰ τὴν ἀναίρεσιν τῆς προ νοίας καὶ εἰσαγωγὴν τῆς ἡδονῆς ὡς ἀγαθοῦ; Αλλ' ἔσω, ἰατρῶν ἡμᾶς ἄλλων φιλοσόφων ἀριστάνειν τούτους, οὓς προτρέπομεν ἐπὶ τὸν ἡμέτερον λόγον, τῶν ἀπὸ τοῦ Περιπάτου (95), ἀναιρούντων τὴν πρὸς ἡμᾶς πρόνοιαν, καὶ τὴν σχέσιν πρὸς ἀνθρώπους τοῦ θείου· πῶς οὐχὶ εὐσεβεῖς (96) μὲν ἡμεῖς κατασκευά- σημεν, καὶ θεραπεύσομεν τοὺς προτετραμμένους, πείθοντες αὐτοὺς ἀνακεῖσθαι τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ, μεγά λων δὲ τραυμάτων, τῶν ἀπὸ λόγων νομιζομένων φι- λοσόφων, ἀπαλλάσσομεν τοὺς πειθομένους ἡμῖν; ᾿Αλλὰ καὶ ἄλλους δεδόσθω ἡμᾶς ἀποτρέπειν ἀπὸ ἰα- τρῶν Στωϊκών (97), Θεὸν φθαρτὸν εἰσαγόντων, καὶ τὴν οὐσίαν αὐτοῦ λεγόντων σῶμα τρεπτὸν διόλου (98) καὶ ἀλλοιωτὸν καὶ μεταβλητόν, καί ποτε πάντα φθει- ρόντων καὶ μόνον τὸν Θεὸν καταλιπόντων· πῶς οὐχὶ καὶ οὕτω κακῶν μὲν ἀπαλλάξομεν τοὺς πειθομένους, προσάξομεν δ᾽ εὐσεβεῖ λόγῳ τῷ περὶ τοῦ ἀνακεῖσθαι τῷ δημιουργῷ, καὶ θαυμάζειν τὸν πατέρα τῆς Χρισ στιανῶν διδασκαλίας, φιλανθρωπότατα επιστρεπτικὸν, νομι- ζομένοις Επικουρείοις ἰατρῶν. νομιζομένων επιστημόνων ἰατρῶν. πῶς οὐκ εὐλογώτατα ποιήσομεν. πώς εὐλογώτατα ποιήσωμεν, οὐχὶ εὐσεβῶς, Οὐδείς οὖν ἐστι τῶν πάν των ὁ Χρύσιππος κατ' 'Αντίπατρον. Οὐδὲν γὰρ οἴεται Ο πλὴν τοῦ πυρὸς ἄφθαρτον εἶναι τῶν θεῶν, ἀλλὰ πάντας ὁμαλῶς καὶ γεγονότας καὶ φθαρησομένους. Ταῦτα δὲ πανταχοῦ, ὡς ἔπος εἰπεῖν, ὑπ' αὐτοῦ λέ- γεται. Παραθήσομαι δὲ λέξιν ἐκ τοῦ τρίτου Περί θεῶν καθ᾿ ἕτερον λόγον. Οἱ μὲν γὰρ γενητοί εἰσι καὶ φθαρτοί· οἱ δὲ ἀγένητοι. « oΙΗ- δι᾿ ὅλων. CONTRA CELSUM LIB. III. 10'8 A prophetis et Evangeliis obscure dicta sunt, assequi C contra Gels., num. 21. codex Jolianus secunda manu. Alias corrupte, Boherellus legendin conjicit, Ibidem omnes mss. recte, Alias, male. contra Celsum, num. 21. et ita legisse videtur Gelenius. ; lib. v, numn. et 68. Plutarch. in libro De Stoicorum repugnantiis : valeant. Hæc scripta tu quidem aspernaris quasi nihil alicujus momenti continerent; sed id facis, quia nunquam eorum intellectum inquisivisti, nec unquam in eorum mentem intrare conatus es. quid facere illi, qui sanitatem corporum pollicitus prohiberet quoninus periti medici accerserentur, ne sic sua proderetur imperitia. Hic rursus inter- rogo: Quos narras medicos, a quibus simplices avertimus? Non profecto dixeris medicos illos quibus eos avocamus quos ad divinam nostram re- ligionem hortamur, esse philosophos. Neque enim putas eos qui philosophiæ dant operam, a nobis ad religionem amplectendam provocari. Aut igitur ne- sciens quinam illi medici sint, non respondebit, aut illos inter imperitos quærat necesse est, qui tamen et ipsi turpiter multorum deorum cultum perdocent, et quidquid ab imperitis exspectandum est. Utrin- que ergo peccasse arguitur, cum exemplo usus est hominis, qui a peritis medicis averteret. Verum etsi ab Epicuri philosophia Epicureisque medicis eos revocamus qui ab illis in errorem perducti sunt, nonne justissima de causa facimus ? Sic enim illos tutamur a gravi morbo, in quem illos injecerunt medici Celsi, cum providentiam sustulere, et com- menti sunt summum bonum esse voluptatem. Esto etiam prohibeamus ne, quos ad nostram religionem allicimus, ii medicorum loco habeant aliquarum sectarum philosophos, verbi causa Peripateticos, qui Dei erga nos providentiam, ullamque illius no- biscum negant esse necessitudinem: nonne pietatis officium est, illos institui, curari, persuadendo ut se totos Deo rerum omnium devoveant? Quando- quidem sic magna vulnera sanantur, quæ philoso- phorum illorum doctrina intulerat. Volo et nos impedire quominus medicos adeant Stoicos, qui Deum corruptioni obnoxium, ejus naturam corpoream eamque mutabilem et omnium forma- rum capacem inducunt docentque omnia, præter Deum, esse peritura; quidni etiam a tantis malis nostros removebimus, bisque potius piis institutis informabimus, consecrare se conditori debere, et admirari Christianæ doctrinæ parentem, qui con- vertendis animabus curavit, ut benignissima in ho- Nullus est igitur ex nibus Antipatro Chrysippus. Hic enim excepto igni nullum Deum putat interitu carere: sed cæteros omnes æque et natos et obituros. Atque hoc fere passim ab eo dicitur. Verba tamen ejus e tertio De diis libro ascribam. Alia porro, inquit, ratio est deorum Alii enim nati sunt, et interituri; alii nati non sunt. Vide ibidem, pag. 1052. SPEN CER. Alias, (92) Philocali, ἐχόντων. (3) Επικούρου. Vide supra adnotationes ad lib. (94) Νομιζομένων μιτρῶν, etc. Sic recte omnino (45) Περιπάτου. Vide supra adnotationes ad lib. (96) Πῶς οὐχὶ εὐσεβεῖς. Boherellus mavult, πῶς (47) Στωϊκῶν. Vide adnotationes ad lib. 1, num. 75. Ait postea c Christianismi doctorem simile (98) Διόλου. Ita codd. Regius et Basileer:sis.
PG 11:1035Ἐπιδημεῖ δὲ δύναμις καὶ θειότης θεοῦ δι’ οὗ βούλεται καὶ ἐν ᾧ εὑρίσκει χώραν, οὐκ ἀμείβοντος τόπον οὐδ’ ἐκλείποντος χώραν αὐτοῦ κενὴν καὶ ἄλλην πληροῦντος. Ἵνα γὰρ καὶ ἐκλείπειν αὐτὸν φῶμεν καὶ ἄλλον τινὰ πληροῦν, οὐ περὶ τόπου τὸ τοιοῦτον ἀποφανούμεθα· ἀλλὰ τὴν μὲν τοῦ φαύλου καὶ κεχυμένου ἐν τῇ κακίᾳ ψυχὴν φήσομεν καταλείπεσθαι ὑπὸ τοῦ θεοῦ, τὴν δὲ τοῦ βουλομένου ζῆν κατ’ ἀρετὴν ἢ καὶ προκόπτοντος ἢ καὶ ἤδη ζῶντος κατ’ αὐτὴν ἀποφανούμεθα πληροῦσθαι ἢ μετέχειν θείου πνεύματος. Οὐ χρεία οὖν εἰς τὴν τοῦ Χριστοῦ κάθοδον ἢ εἰς τὴν πρὸς ἀνθρώπους ἐπιστροφὴν τοῦ θεοῦ καταλείπεσθαι ἕδραν μείζονα καὶ μεταβάλλεσθαι τὰ τῇδε, ὡς ὁ Κέλσος οἴεται, λέγων· Εἰ γὰρ ἕν τι τῶν τῇδε τοὐλάχιστον μεταβάλοις, ἀνατραπέντα οἰχήσεταί σοι τὰ πάντα. Εἰ δὲ χρὴ λέγειν μεταβάλλειν παρουσίᾳ δυνάμεως θεοῦ καὶ ἐπιδημίᾳ τοῦ λόγου εἰς ἀνθρώπους τινά, οὐκ ὀκνήσομεν λέγειν μεταβάλλειν ἐκ φαύλου εἰς ἀστεῖον καὶ ἐξ ἀκολάστου εἰς σώφρονα καὶ ἐκ δεισιδαίμονος εἰς εὐσεβῆ τὸν παραδεξάμενον τὴν τοῦ λόγου τοῦ θεοῦ ἐπιδημίαν εἰς τὴν ἑαυτοῦ ψυχήν.
Α καὶ ψυχῶν μαθήματα (99) οικονομήσαντα έπιστα Β ο τατα καὶ ψυχῶν ἐπιστρεπτικά μαθήματα. πεύομεν. Χριστιανίζοντες. οὐ ρῆναι ὅλῳ τῷ τῶν ἀνθρώπων γένει ; Ἀλλὰ κἂν τοὺς πεπονθότας τὴν περὶ τῆς μετενσωματώσεως ἄνοιαν ἀπὸ ἰατρῶν, τῶν καταβιβαζόντων τὴν λογικὴν φύσιν ὁτὲ μὲν ἐπὶ τὴν ἄλογον πᾶσαν, ὁτὲ δὲ καὶ ἐπὶ τὴν ἀφάνταστον, θεραπεύωμεν (1)· πῶς οὐ βελτίονας ταῖς ψυχαῖς κατασκευάσομεν τοὺς πειθομένους λόγῳ, οὐ διδάσκοντι μὲν ἐν κολάσεως μοίρᾳ τῷ φαύλῳ ἀποδι δοσθαι ἀναισθησίαν ἢ ἀλογίαν, παριστάντι δὲ εἶναι τινα φάρμακα ἐπιστρεπτικὰ τοὺς ἀπὸ Θεοῦ τοῖς φαύ λοις προσαγομένους πόνους καὶ τὰς κολάσεις ; Τούτο γὰρ οἱ φρονίμως Χριστιανοὶ ζῶντες (2) φρονοῦντες οἰκονομοῦσι τοὺς ἁπλουστέρους, ὡς καὶ οἱ πατέρες τοὺς κομιδή νηπίους. Οὐ καταφεύγομεν οὖν ἐπὶ νηπίους καὶ ἠλιθίους ἀγροίκους, λέγοντες αὐτοῖς, Φεύ γετε τους ιατρούς· οὐδὲ λέγομεν, « Ορᾶτε μή ποτέ τις ὑμῶν ἐπιστήμης ἐπιλάθηται· ο οὐδὲ φάσκομεν, ὅτι κακόν ἐστιν ἐπιστήμη· οὐδὲ μεμήναμεν, ἵν' εἶ- πωμεν, ὅτι γνῶσις σφάλλει τοὺς ἀνθρώπους ἀπὸ τῆς κατὰ ψυχὴν ὑγείας· ἀλλ᾽ οὐδ᾽ ἀπόλλυσθαι ἀπὸ σοφίας εἴποιμεν ἄν τινα πώποτε· οἵτινες οὐδὲ τὸ, « ἐμοὶ προσ έχετε, ο κἂν διδάσκωμεν, φαμέν· ἀλλὰ, Τῷ Θεῷ τῶν ὅλων προσέχετε καὶ διδασκάλῳ τῶν περὶ αὐτοῦ μα θημάτων τῷ Ἰησοῦ. Οὐδεὶς δ' ἡμῶν οὕτως ἐστὶν ἀλα ζών, ἵν' (ὅπερ Κέλσος περιέθηκε τῷ τοῦ διδάσκοντος προσώπῳ) εἴποι πρὸς τοὺς γνωρίμους τό, « ἐγὼ ὑμᾶς σώσω μόνος. » Ὅρα οὖν πόσα ἡμῶν καταψεύδεται. Αλλ' οὐδὲ φαμεν, ὅτι οἱ ἀληθῶς ἰατροὶ φθείρουσιν οὓς ἐπαγγέλλονται θεραπεύειν. » Καὶ δεύτερον δὲ φέρει καθ᾿ ἡμῶν παράδειγμα, φάσκων « Ομοιον ποιεῖν τὸν ἐν ἡμῖν διδάσκαλον, ὡς εἴ τις μεθύων εἰς μεθύοντας παριών, κατηγορεῖ τοὺς νήφοντας ὡς μεθύοντας. » Παραστησάτω γὰρ ἐκ τῶν γραμμάτων (φέρ' εἰπεῖν) Παύλου, ὅτι ἐμέθυεν ὁ τοῦ Ἰησοῦ ἀπόστολος, καὶ οὐκ ἦσαν οἱ λόγοι αὐτοῦ νή- φοντες (3) - ἢ ἐξ ὧν ἔγραψεν Ἰωάννης, ὅτι οὐχὶ σω φρονοῦντος καὶ ἀπηλλαγμένου τῆς ἀπὸ κακίας μέθης πνεῖ αὐτοῦ τὰ νοήματα. Οὐδεὶς οὖν σωφρονῶν, καὶ διδάσκων τὸν Χριστιανῶν λόγον, μεθύει· ἀλλ᾽ ἀφιλο σόφως ἡμῖν λοιδορούμενος ταῦτά φησιν ὁ Κέλσος. Τίνας δὲ καὶ νήφοντας κακηγοροῦμεν οἱ πρεσβεύοντες τὰ Χριστιανῶν δόγματα, λεγέτω ὁ Κέλσος. Πάντες γὰρ καθ' ἡμᾶς μεθύουσιν οἱ τοῖς ἀψύχοις ὡς θεῷ προσλαλοῦντες. Καὶ τί λέγω μεθύουσιν; μᾶλλον γὰρ μεμήνασιν, εἰς τοὺς νεὼς σπεύδοντες, καὶ ὡς θεοῖς τοῖς ἀγάλμασιν ἢ τοῖς ζώοις προσκυνοῦντες. Οὐχ ήτα τον δὲ τούτων μαίνονται καὶ οἱ νομίζοντες εἰς τιμὴν θεῶν ἀληθινῶν κατεσκευάσθαι τὰ ὑπὸ βαναύσων καὶ φαυλοτάτων ἔσθ' ὅτε ἀνδρῶν κατασκευαζόμενα. Μετὰ ταῦτα ἐξομοιοῖ τὸν μὲν διδάσκοντα ὀφθαλ μιῶντι, τοὺς δὲ μανθάνοντας ὀφθαλμιῶσι· καί φησι · τοῦτον ἐπὶ τῶν ὀφθαλμιώντων αἰτιᾶσθαι τοὺς ὀξὺ βλέποντας ὡς πεπηρωμένους. » Τίνες οὖν εἴποιμεν (4), Ἕλληνες, οἱ, καθ᾿ ἡμᾶς οὐ βλέποντες, ἢ οἱ ἐκ τοῦ καταφεύγομεν οὖν. οὐ γὰρ καταφεύγομεν οὖν. νήφοντες, νήφοντος. τίνες οὖν ἄλλοι μεν, Έλληνες, οι, ORIGENIS minum genus omne documenta spargerentiir. Eusi præterea medicam illis opem afferamus qui a me- dicis naturam rationis compotem, modo in ratione cassam, modo in imaginum artifice facultate ca- rentem relegantibus, insana illa animaruın in varia corpora transmigrationis opinione infatuati sunt; aunon anima eorum redduntur meliores, cum eis persuademus, non sensu et ratione privari impro- bum cum punitur; sed potius labores a Deo injun- etos pœnasque inflictas improbis, esse remedia qui- bus ad illum emendati revertantur? Hæc enim prudentes Christiani cogitant; his simpliciores, ut paires parvulos, erudiunt. Non igitur parvulis, non rusticis, non fatuis auctores sumus, ut medicos fu- giant : non illis dicimus; • Cavete ne quis vestrum attingat scientiam: , neque dicimus quid malum esse scientiam; neque eo insaniæ provecti suimus, ut cognitione censeamus homines ab animæ sani- tale removeri ; aut quemquam unquam a sapientia fuisse depravatum. Etsi docemus, nemo tamen no- strum dixit: « Mihi adharescite : sed potius, Deo rerum omnium adhærescite et Jesu illius de- ctrinæ doctori: neque etiam quisquam nostrum ita est arrogaus, ut dicat sociis, quod tamen uni ex nostris doctoribus assignavit Celsus, Ego solus salvos vos faciam. › Vide igitur quam multa contra mentiatur. Nec unquam dictum a nobis est, ‹ a veris medicis interfici homines quibus sanita- tem pollicentur. • Idem facit, inquit, doctor inter illus, ac si quis • – C ebrius versatus inter ebrios, calumniaretur ebrios esse qui sobrii essent, Probet igitur e scriptis Pauli, exempli causa, hunc apostolum ebrium fuisse, neque sobrii hominis fuisse que dixerit; aut ex iis quæ scripsit Joannes, ejus sententias non esse temperantis et a vitiorum ebrietate alieni. Nullus igitur Christianæ religionis doctor non so- brius est, nullus ebrietatis accusari potest; et in- digua philosopho sunt quae Celsus in nos hac de re jacit convicia. Indicet porro Celsus quinam illi sobrii sint, quos nostri doctores injuriis afficiant. Nos enim ebrios quidem dicimus eos, qui rebus Inanimatis quasi Deo preces ferant. Quid dixi ebrios? Imo insaniunt qui, in templa procurrentes, D statuas adorant aut animalia quasi dii essent. Nec sapiunt magis illi, qui in honorem verorum deo- rum esse putant simulacra a vili, interdum etiam a sceleratissimo artifice fabricata. cum lippientibus auditores, aitque • lippientem apud sui similes, postulare cæcitatis eos qui acute cernunt. » Quinam igitur alii sunt, Graci, qui nobis esse cæci videantur, nisi qui ex tanta rerum Paulo post codex Basileensis, Alias, alius, legendum, etc. 76. Aliud etiam contra nos exemplum adhibet. 77. Postea confert cum lippiente doctorem et (99) Bolerello scribendum videtur, φιλανθρωπό- (1) Codex Basileensis, θεραπεύωμεν. Alias, θερα (2) Χριστιανοὶ ζῶντες. Scribendum videtur. (5) Codd. Regius, Basileensis et duo Vaticani, (4) Τίνες οὖν εἴποιμεν, Ἕλληνες, οι, etc. Forte
Εἰ δὲ καὶ πρὸς τὰ καταγελαστότατα τοῦ Κέλσου θέλεις ἡμᾶς ἀπαντᾶν, ἄκουε αὐτοῦ λέγοντος· Ἀλλὰ γὰρ ἀγνοούμενος ὁ θεὸς ἐν ἀνθρώποις καὶ παρὰ τοῦτ’ ἔλαττον ἔχειν δοκῶν ἐθέλοι ἂν γνωσθῆναι καὶ τοὺς πιστεύοντάς τε καὶ ἀπιστοῦντας διαπειράσαι, καθάπερ οἱ νεόπλουτοι τῶν ἀνθρώπων ἐπιδεικτιῶντες; Πολλὴν [δή] τινα καὶ πάνυ θνητὴν φιλοτιμίαν τοῦ θεοῦ καταμαρτυροῦσι. Φαμὲν οὖν ὅτι ἀγνοούμενος θεὸς ὑπὸ φαύλων ἀνθρώπων οὐ παρὰ τὸ αὐτὸς ἔλαττον ἔχειν δοκεῖν θέλοι ἂν γνωσθῆναι, ἀλλὰ τὸ τὴν γνῶσιν αὐτοῦ κακοδαιμονίας ἀπαλλάσσειν τὸν γινώςκοντα. Ἀλλ’ οὐδὲ διαπειράσαι θέλων τοὺς πιστεύοντας ἢ τοὺς ἀπιστοῦντας ἤτοι αὐτὸς ἀρρήτῳ καὶ θείᾳ δυνάμει ἔν τισιν ἐπιδημεῖ ἢ πέμπει τὸν Χριστὸν αὐτοῦ, ἀλλ’ ὑπὲρ τοῦ πιστεύοντας μὲν καὶ καταλαμβάνοντας αὐτοῦ τὴν θεότητα ἀπαλλάσσεσθαι πάσης κακοδαιμονίας, ἀπιστοῦντας δὲ μηδ’ ἀπολογίας ἔτι χώραν ἔχειν, ὡς παρὰ τὸ μὴ ἀκηκοέναι καὶ δεδιδάχθαι οὐ πιστεύσαντας. Τίς οὖν λόγος παρίστησιν ἀκολουθεῖν ἡμῖν τὸ τὸν θεὸν καθ’ ἡμᾶς εἶναι ὡς τοὺς νεοπλούτους τῶν ἀνθρώπων ἐπιδεικτιῶντας; Οὐ γὰρ ἐπιδεικτιᾷ ὁ θεὸς πρὸς ἡμᾶς, βουλόμενος ἡμᾶς συνιέναι καὶ νοεῖν αὐτοῦ τὴν ὑπεροχήν·
Α καὶ ψυχῶν μαθήματα (99) οικονομήσαντα έπιστα Β ο τατα καὶ ψυχῶν ἐπιστρεπτικά μαθήματα. πεύομεν. Χριστιανίζοντες. οὐ ρῆναι ὅλῳ τῷ τῶν ἀνθρώπων γένει ; Ἀλλὰ κἂν τοὺς πεπονθότας τὴν περὶ τῆς μετενσωματώσεως ἄνοιαν ἀπὸ ἰατρῶν, τῶν καταβιβαζόντων τὴν λογικὴν φύσιν ὁτὲ μὲν ἐπὶ τὴν ἄλογον πᾶσαν, ὁτὲ δὲ καὶ ἐπὶ τὴν ἀφάνταστον, θεραπεύωμεν (1)· πῶς οὐ βελτίονας ταῖς ψυχαῖς κατασκευάσομεν τοὺς πειθομένους λόγῳ, οὐ διδάσκοντι μὲν ἐν κολάσεως μοίρᾳ τῷ φαύλῳ ἀποδι δοσθαι ἀναισθησίαν ἢ ἀλογίαν, παριστάντι δὲ εἶναι τινα φάρμακα ἐπιστρεπτικὰ τοὺς ἀπὸ Θεοῦ τοῖς φαύ λοις προσαγομένους πόνους καὶ τὰς κολάσεις ; Τούτο γὰρ οἱ φρονίμως Χριστιανοὶ ζῶντες (2) φρονοῦντες οἰκονομοῦσι τοὺς ἁπλουστέρους, ὡς καὶ οἱ πατέρες τοὺς κομιδή νηπίους. Οὐ καταφεύγομεν οὖν ἐπὶ νηπίους καὶ ἠλιθίους ἀγροίκους, λέγοντες αὐτοῖς, Φεύ γετε τους ιατρούς· οὐδὲ λέγομεν, « Ορᾶτε μή ποτέ τις ὑμῶν ἐπιστήμης ἐπιλάθηται· ο οὐδὲ φάσκομεν, ὅτι κακόν ἐστιν ἐπιστήμη· οὐδὲ μεμήναμεν, ἵν' εἶ- πωμεν, ὅτι γνῶσις σφάλλει τοὺς ἀνθρώπους ἀπὸ τῆς κατὰ ψυχὴν ὑγείας· ἀλλ᾽ οὐδ᾽ ἀπόλλυσθαι ἀπὸ σοφίας εἴποιμεν ἄν τινα πώποτε· οἵτινες οὐδὲ τὸ, « ἐμοὶ προσ έχετε, ο κἂν διδάσκωμεν, φαμέν· ἀλλὰ, Τῷ Θεῷ τῶν ὅλων προσέχετε καὶ διδασκάλῳ τῶν περὶ αὐτοῦ μα θημάτων τῷ Ἰησοῦ. Οὐδεὶς δ' ἡμῶν οὕτως ἐστὶν ἀλα ζών, ἵν' (ὅπερ Κέλσος περιέθηκε τῷ τοῦ διδάσκοντος προσώπῳ) εἴποι πρὸς τοὺς γνωρίμους τό, « ἐγὼ ὑμᾶς σώσω μόνος. » Ὅρα οὖν πόσα ἡμῶν καταψεύδεται. Αλλ' οὐδὲ φαμεν, ὅτι οἱ ἀληθῶς ἰατροὶ φθείρουσιν οὓς ἐπαγγέλλονται θεραπεύειν. » Καὶ δεύτερον δὲ φέρει καθ᾿ ἡμῶν παράδειγμα, φάσκων « Ομοιον ποιεῖν τὸν ἐν ἡμῖν διδάσκαλον, ὡς εἴ τις μεθύων εἰς μεθύοντας παριών, κατηγορεῖ τοὺς νήφοντας ὡς μεθύοντας. » Παραστησάτω γὰρ ἐκ τῶν γραμμάτων (φέρ' εἰπεῖν) Παύλου, ὅτι ἐμέθυεν ὁ τοῦ Ἰησοῦ ἀπόστολος, καὶ οὐκ ἦσαν οἱ λόγοι αὐτοῦ νή- φοντες (3) - ἢ ἐξ ὧν ἔγραψεν Ἰωάννης, ὅτι οὐχὶ σω φρονοῦντος καὶ ἀπηλλαγμένου τῆς ἀπὸ κακίας μέθης πνεῖ αὐτοῦ τὰ νοήματα. Οὐδεὶς οὖν σωφρονῶν, καὶ διδάσκων τὸν Χριστιανῶν λόγον, μεθύει· ἀλλ᾽ ἀφιλο σόφως ἡμῖν λοιδορούμενος ταῦτά φησιν ὁ Κέλσος. Τίνας δὲ καὶ νήφοντας κακηγοροῦμεν οἱ πρεσβεύοντες τὰ Χριστιανῶν δόγματα, λεγέτω ὁ Κέλσος. Πάντες γὰρ καθ' ἡμᾶς μεθύουσιν οἱ τοῖς ἀψύχοις ὡς θεῷ προσλαλοῦντες. Καὶ τί λέγω μεθύουσιν; μᾶλλον γὰρ μεμήνασιν, εἰς τοὺς νεὼς σπεύδοντες, καὶ ὡς θεοῖς τοῖς ἀγάλμασιν ἢ τοῖς ζώοις προσκυνοῦντες. Οὐχ ήτα τον δὲ τούτων μαίνονται καὶ οἱ νομίζοντες εἰς τιμὴν θεῶν ἀληθινῶν κατεσκευάσθαι τὰ ὑπὸ βαναύσων καὶ φαυλοτάτων ἔσθ' ὅτε ἀνδρῶν κατασκευαζόμενα. Μετὰ ταῦτα ἐξομοιοῖ τὸν μὲν διδάσκοντα ὀφθαλ μιῶντι, τοὺς δὲ μανθάνοντας ὀφθαλμιῶσι· καί φησι · τοῦτον ἐπὶ τῶν ὀφθαλμιώντων αἰτιᾶσθαι τοὺς ὀξὺ βλέποντας ὡς πεπηρωμένους. » Τίνες οὖν εἴποιμεν (4), Ἕλληνες, οἱ, καθ᾿ ἡμᾶς οὐ βλέποντες, ἢ οἱ ἐκ τοῦ καταφεύγομεν οὖν. οὐ γὰρ καταφεύγομεν οὖν. νήφοντες, νήφοντος. τίνες οὖν ἄλλοι μεν, Έλληνες, οι, ORIGENIS minum genus omne documenta spargerentiir. Eusi præterea medicam illis opem afferamus qui a me- dicis naturam rationis compotem, modo in ratione cassam, modo in imaginum artifice facultate ca- rentem relegantibus, insana illa animaruın in varia corpora transmigrationis opinione infatuati sunt; aunon anima eorum redduntur meliores, cum eis persuademus, non sensu et ratione privari impro- bum cum punitur; sed potius labores a Deo injun- etos pœnasque inflictas improbis, esse remedia qui- bus ad illum emendati revertantur? Hæc enim prudentes Christiani cogitant; his simpliciores, ut paires parvulos, erudiunt. Non igitur parvulis, non rusticis, non fatuis auctores sumus, ut medicos fu- giant : non illis dicimus; • Cavete ne quis vestrum attingat scientiam: , neque dicimus quid malum esse scientiam; neque eo insaniæ provecti suimus, ut cognitione censeamus homines ab animæ sani- tale removeri ; aut quemquam unquam a sapientia fuisse depravatum. Etsi docemus, nemo tamen no- strum dixit: « Mihi adharescite : sed potius, Deo rerum omnium adhærescite et Jesu illius de- ctrinæ doctori: neque etiam quisquam nostrum ita est arrogaus, ut dicat sociis, quod tamen uni ex nostris doctoribus assignavit Celsus, Ego solus salvos vos faciam. › Vide igitur quam multa contra mentiatur. Nec unquam dictum a nobis est, ‹ a veris medicis interfici homines quibus sanita- tem pollicentur. • Idem facit, inquit, doctor inter illus, ac si quis • – C ebrius versatus inter ebrios, calumniaretur ebrios esse qui sobrii essent, Probet igitur e scriptis Pauli, exempli causa, hunc apostolum ebrium fuisse, neque sobrii hominis fuisse que dixerit; aut ex iis quæ scripsit Joannes, ejus sententias non esse temperantis et a vitiorum ebrietate alieni. Nullus igitur Christianæ religionis doctor non so- brius est, nullus ebrietatis accusari potest; et in- digua philosopho sunt quae Celsus in nos hac de re jacit convicia. Indicet porro Celsus quinam illi sobrii sint, quos nostri doctores injuriis afficiant. Nos enim ebrios quidem dicimus eos, qui rebus Inanimatis quasi Deo preces ferant. Quid dixi ebrios? Imo insaniunt qui, in templa procurrentes, D statuas adorant aut animalia quasi dii essent. Nec sapiunt magis illi, qui in honorem verorum deo- rum esse putant simulacra a vili, interdum etiam a sceleratissimo artifice fabricata. cum lippientibus auditores, aitque • lippientem apud sui similes, postulare cæcitatis eos qui acute cernunt. » Quinam igitur alii sunt, Graci, qui nobis esse cæci videantur, nisi qui ex tanta rerum Paulo post codex Basileensis, Alias, alius, legendum, etc. 76. Aliud etiam contra nos exemplum adhibet. 77. Postea confert cum lippiente doctorem et (99) Bolerello scribendum videtur, φιλανθρωπό- (1) Codex Basileensis, θεραπεύωμεν. Alias, θερα (2) Χριστιανοὶ ζῶντες. Scribendum videtur. (5) Codd. Regius, Basileensis et duo Vaticani, (4) Τίνες οὖν εἴποιμεν, Ἕλληνες, οι, etc. Forte
PG 11:1037ἀλλὰ τὴν ἀπὸ τοῦ γινώσκεσθαι ἡμῖν αὐτὸν ἐγγινομένην ταῖς ψυχαῖς ἡμῶν μακαριότητα ἐμφύεσθαι ἡμῖν θέλων, πραγματεύεται διὰ τοῦ Χριστοῦ καὶ τῆς ἀεὶ ἐπιδημίας τοῦ λόγου ἀναλαμβάνειν ἡμᾶς τὴν πρὸς αὐτὸν οἰκείωσιν. Οὐδεμίαν οὖν θνητὴν φιλοτιμίαν ὁ Χριστιανῶν λόγος καταμαρτυρεῖ τοῦ θεοῦ. Οὐκ οἶδα δ’ ὅπως φλυαρήσας μάτην ἐφ’ οἷς ἐξεθέμεθα, ὕστερόν ποτε ἐκτίθεται ὅτι οὐ δι’ αὐτὸν δεόμενος γνωσθῆναι ἀλλὰ διὰ τὴν ἡμετέραν σωτηρίαν γνῶσιν ἡμῖν παρασχεῖν ἑαυτοῦ βούλεται· ἵν’ οἱ μὲν παραδεξάμενοι αὐτὴν χρηστοὶ γενόμενοι σωθῶσιν, οἱ δὲ μὴ παραδεξάμενοι ἀποδειχθέντες πονηροὶ κολασθῶσιν. Καὶ ἐκθέμενός γε τὸ τοιοῦτον ἐπαπορεῖ λέγων· Νῦν ἆρα μετὰ τοσοῦτον αἰῶνα ὁ θεὸς ἀνεμνήσθη δικαιῶσαι τὸν ἀνθρώπων βίον, πρότερον δὲ ἠμέλει; Καὶ πρὸς τοῦτο δὲ φήσομεν ὅτι οὐκ ἔστιν ὅτ’ οὐκ ἐβουλήθη δικαιῶσαι τὸν ἀνθρώπων βίον ὁ θεός, ἀλλὰ καὶ ἀεὶ ἐπεμελήθη διδοὺς ἀρετῆς ἀφορμὰς τοῦ ἐπανορθοῦσθαι τὸ λογικὸν ζῷον. Κατὰ γὰρ ἑκάστην γενεὰν ἡ σοφία τοῦ θεοῦ εἰς ψυχάς, ἃς εὑρίσκει ὁσίας, μεταβαίνουσα φίλους θεοῦ καὶ προφήτας κατασκευάζει.
τηλικούτου μεγέθους τῶν ἐν τῷ κόσμῳ καὶ τοῦ κάλ- λους τῶν δημιουργημάτων μὴ δυνάμενοι ἀναβλέψαι καὶ θεωρῆσαι, ὅτι προσκυνεῖν καὶ θαυμάζειν καὶ σέξειν χρὴ μόνον τὸν ταῦτα πεποιηκότα, καὶ οὐδὲν τῶν παρ' ἀνθρώποις κατασκευαζομένων, καὶ εἰς θεῶν τιμὴν παραλαμβανομένων, καθηκόντως ἄν τις σέβοι, εἴτε χωρίς τοῦ δημιουργοῦ Θεοῦ εἴτε καὶ μετ' ἐκείνου ; τὰ γὰρ οὐδαμῶς συγκριτὰ συγκρίνειν τῷ ἀπείρῳ ὑπεροχῇ ὑπερέχοντι πάσης γενητῆς φύσεως τυφλών τὴν διάνοιάν ἐστιν ἔργον. Οὐκ ὀφθαλμιώντας οὖν τοὺς ἐξὺ βλέποντας λέγομεν εἶναι ἢ πεπηρωμένους, ἀλλὰ τοὺς καλινδουμένους ἀγνοίᾳ Θεοῦ ἐπὶ τοὺς νεώς, καὶ τὰ ἀγάλματα, καὶ τὰς λεγομένας ἱερομηνίας, φάσκο μεν τετυφλῶσθαι τὸν νοῦν· καὶ μάλιστα, ὅτι πρὸς τῇ ἀσεβείᾳ καὶ ἐν ἀσελγείᾳ ζῶσιν, ὅ τί ποτ' ἐστὶν αἰδέ σιμον ἔργον μηδὲ ζητοῦντες, ἀλλὰ πάντ' αἰσχύνης ἄξια Β πράττοντες. Μετὰ ταῦτα τοσαῦθ' ἡμᾶς αἰτιασάμενος θέλει ἐμ- φῆναι, ὅτι καὶ ἕτερα ἔχων λέγειν, παρασιωπᾷ αὐτά. Έχει δ' οὕτως αὐτοῦ ἡ λέξις (5)· « Ταῦτα μὲν αἰτιῶ μαι καὶ τὰ τοιαῦτα, ἵνα μὴ πάντ' ἀπαριθμῶν, καί φημι πλημμελεῖν αὐτοὺς ἐπηρεάζοντας εἰς τὸν Θεόν, ἵνα πονηροὺς ἀνθρώπους ὑπάγωνται κούφαις ἐλ- εἰσι, καὶ παραπείσωσι καταφρονῆσαι τῶν κρειττόν νων, ὡς, ἐὰν ἀπέχωνται αὐτῶν, ἄμεινον αὐτοῖς ἔσται. » Καὶ πρὸς ταῦτα δὲ λέγοιτ' ἂν ἀπὸ τῆς περὶ τῶν προσερχομένων (6) Χριστιανισμῷ ἐνεργείας, ὅτι οὐ πάνυ τι πονηροὶ ὑπάγονται τῷ λόγῳ, ὅσον οἱ ἀπλούστεροι, καὶ (ὡς ἂν οἱ πολλοὶ ὀνομάσαιεν) κομ ψοί. Οὗτος γὰρ φόβῳ τῷ περὶ τῶν κολάσεων τῶν ἀπαγγελλομένων, κινοῦντι αὐτοὺς καὶ προτρέποντι (7) ἐπὶ τὸ ἀπέχεσθαι τούτων, δι' ἃ αἱ κολάσεις, πειρῶν- καὶ ἐπιδιδόναι ἑαυτοὺς τῇ κατὰ Χριστιανισμὸν θεο- σεβείᾳ· ἐπὶ τοσοῦτον ὑπὸ τοῦ λόγου κρατούμενοι, ὡς φόβῳ τῶν κατὰ τὸν λόγον ὀνομαζομένων αιωνίων κολάσεων, πάσης τῆς παρ' ἀνθρώποις κατ' αὐτῶν ἐπινοουμένης (8) βασάνου καὶ μετὰ μυρίων πόνων θανάτου καταφρονεῖν, ὅπερ οὐδεὶς ἂν τῶν εὖ φρο- νούντων φήσαι πονηρῶν προαιρέσεων ἔργον εἶναι. Πῶς δ᾽ ἀπὸ προαιρέσεως πονηρᾶς ἐγκράτεια καὶ σωφροσύνη ἀσκεῖται, ἢ τὸ μεταδοτικὸν καὶ κοινωνι- κίν; Αλλ' οὐδ᾽ ὁ πρὸς τὸ Θεῖον φόβος, ἐφ᾿ ὃν ὡς χρήσιμον τοῖς πολλοῖς παρακαλεῖ ὁ λόγος τοὺς μη- δέπω δυναμένους τὸ δι' αὐτὸ αἱρετόν βλέπειν, καὶ αἱρεῖσθαι αὐτὸ, ὡς μέγιστον ἀγαθὸν, καὶ ὑπὲρ πᾶσαν ἐπαγγελίαν· ἐξ ὧν οὐ τοῦτο τῷ κατὰ πονηρίαν αί ρουμένῳ ζῆν ἐγγενέσθαι πέφυκεν. Ἐὰν δέ τις ἐν τούτοις δεισιδαιμονίαν μᾶλλον ἢ πονηρίαν περὶ τοὺς πολλοὺς τῶν πιστευόντων τῷ λόγῳ εἶναι φαντάζηται, καὶ ἐγκαλῇ ὡς δεισιδαίμονας ποιοῦντι τῷ λόγῳ ἡμῶν· φήσομεν πρὸς αὐτὸν, ὅτι, ὥσπερ έλεγέ τις τῶν νομοθετῶν (9) πρὸς ἐρωτῶντα πάντ' ἀπαριθμῶ. πάντ' ἀριθμῶ. ερχομένους, ἄκομψοι κομψοί. προτρέποντος, ὑπὸ τοῦ λόγου κρατούμε ὑπὸ τοῦ λόγου κινούμενοι. ἐξ ὧν αὖ τοῦτο τῷ κατά, τὸν νομοθέτην. CONTRA CELSUM LIB. 111. A hujus mundi magnificentia et pulchritudine nou nestatis habita ratione turpia omnia perpetrent possunt ad earum conditorem attollere oculos et perspicere solum illum esse, cui prosternere nos, quem admirari, quem colere oporteat; et nihil eorum quæ apud homines fiunt et ad cultum deo- rum adhibentur, rite posse coli, sive sine Deo crea- tore, sive cum illo? Nam comparare cun illo qui naturam omnem creatam immensum superat, ea quæ nequeunt comparari, hominum est mente cœ- cutientium. Non ergo criminamur lippitudine labo- rare aut cæcos esse, qui acute vident; sed qui Dei ignoratione templis, simulacris, festis stato mensis die recurrentibus assidui sunt, hos mente dicimus occæcatos esse: præsertim si ad illorum impieta- tem accedat vita libidinibus perdita, et nulla ho- post miss, Alius, et paulo post, pro quæ Guieto addititia videbantur. Paulo infra omnes mss., C D plura habere quæ nobis objiciat, sed illa silentio prætermittere. Sic autem loquitur: «Atque hæc sunt quæ illis objicienda duxi. Similia afferre pos- sim : sed ut ne omnia persequar, allirmno illos ini- que facere et in Deum injuriosos esse, cum, ut malos homines illiciant, illos vana spe lactant, per- suadenique ut bona despiciant, quasi illis dimissis præstantiora consecuturi. » Ad hæc respondebitur virtute illa, quæ homines ad religionem Christianam adducit, non omnino tam facile persuaderi impro- bos, quam simpliciores et, ut ita loquar, subrusti- cos. Hi enim suppliciorum, quæ doctrina nostra minitatur, metu movente ipsos et inducente ad abstinendum iis, quibus destinata supplicia sunt, properant se Christianorum religioni devovere; usque adeo nostra doctrina victi, ut, pœnas veriti, quas æternas vocat, omnia tormenta ab ho- minibus contra ipsos excogitata, ærumnas innu- meras, mortem ipsam contemnere non dubitent. Hoc antem nemo sanæ mentis dixerit in perversæ voluntatis homines competere. Num enim perversa voluntas studet temperantiæ, sobrietati, liberali- tati, beneficentiæ? In eam ne Dei timor quidem cadit, ad quem timorem tamen nostra doctrina hore tatur ut utilem multis, qui nondum id, quod pro- pter se expetendum est, aut dispicere possunt, aut eligere ut summum bonum et omni promissione majus; quod horum nemini accidere potest, qui nequiter vivere proposuerit. institutis non nequitiam quidem, sed tamen super- stitionem esse, hincque doctrinæ nostræ vitio dabit quod superstitiosos facit. Respondebimus, quem- admodum quidam ex legislatoribus interroganti, vot. Libh. excusi in textu habent, etc., male. Jolianus secunda manu. Alias, (5) Λέξις. Hoeschelius in textu, τάξις. Paulo (6) Guieto scribendum videtur, περὶ τοὺς προσ- (7) Herschelius in textu, κινοῦντος αὐτοὺς καὶ 78. Post criminationes tam atroces, innuit se 79. Cogitaverit fortasse quispiam in his nostris (8) ilrschelius in textu, ἐπινοουμένοις. Infra idem, (9) Τῶν νομοθετῶν. lia recte omnino habet codex
Καὶ εὑρεθεῖέν γ’ ἂν ἐν ταῖς ἱεραῖς βίβλοις οἱ καθ’ ἑκάστην γενεὰν ὅσιοι καὶ δεκτικοὶ τοῦ θείου πνεύματος, καὶ ὡς ἐπέστρεφον τοὺς καθ’ αὑτοὺς ὅση δύναμις. Οὐδὲν δὲ θαυμαστὸν τὸ γενεαῖς τισι προφήτας γεγονέναι, ὑπερέχοντας ἐν τῇ παραδοχῇ τῆς θειότητος διὰ τὸν ἐπὶ πλεῖον εὔτονον καὶ ἐρρωμένον βίον ἑτέρων προφητῶν, τινῶν μὲν κατ’ αὐτοὺς ἄλλων δὲ προγενεστέρων ἢ μεταγενεστέρων. Οὕτω δὲ οὐ θαυμαστὸν καί τινα καιρὸν γεγονέναι, ὅτ’ ἐξαίρετόν τι χρῆμα ἐπιδεδήμηκε τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων καὶ διαφέρον παρὰ τοὺς προγενεστέρους αὐτοῦ ἢ καὶ μεταγενεστέρους. Ἔχει δέ τι ὁ περὶ τούτων λόγος μυστικώτερον καὶ βαθύτερον καὶ μὴ πάνυ τι φθάνειν δυνάμενον ἐπὶ τὴν δημωδεστέραν ἀκοήν. Καὶ δεῖ ὑπὲρ τοῦ ταῦτα σαφηνισθῆναι καὶ ἀπαντηθῆναι πρὸς τὰ λεγόμενα περὶ τῆς Χριστοῦ ἐπιδημίας, ὅτι νῦν ἆρα μετὰ τοσοῦτον αἰῶνα ὁ θεὸς ἀνεμνήσθη δικαιῶσαι τὸ ἀνθρώπων γένος, πρότερον δὲ ἠμέλει; ἅψασθαι τοῦ περὶ μερίδων λόγου καὶ σαφηνίσαι, διὰ τί Ὅτε διεμέριζεν ὁ ὕψιστος ἔθνη, ὡς διέσπειρεν υἱοὺς Ἀδάμ, ἔστησεν ὅρια ἐθνῶν κατ’ ἀριθμὸν ἀγγέλων θεοῦ·
τηλικούτου μεγέθους τῶν ἐν τῷ κόσμῳ καὶ τοῦ κάλ- λους τῶν δημιουργημάτων μὴ δυνάμενοι ἀναβλέψαι καὶ θεωρῆσαι, ὅτι προσκυνεῖν καὶ θαυμάζειν καὶ σέξειν χρὴ μόνον τὸν ταῦτα πεποιηκότα, καὶ οὐδὲν τῶν παρ' ἀνθρώποις κατασκευαζομένων, καὶ εἰς θεῶν τιμὴν παραλαμβανομένων, καθηκόντως ἄν τις σέβοι, εἴτε χωρίς τοῦ δημιουργοῦ Θεοῦ εἴτε καὶ μετ' ἐκείνου ; τὰ γὰρ οὐδαμῶς συγκριτὰ συγκρίνειν τῷ ἀπείρῳ ὑπεροχῇ ὑπερέχοντι πάσης γενητῆς φύσεως τυφλών τὴν διάνοιάν ἐστιν ἔργον. Οὐκ ὀφθαλμιώντας οὖν τοὺς ἐξὺ βλέποντας λέγομεν εἶναι ἢ πεπηρωμένους, ἀλλὰ τοὺς καλινδουμένους ἀγνοίᾳ Θεοῦ ἐπὶ τοὺς νεώς, καὶ τὰ ἀγάλματα, καὶ τὰς λεγομένας ἱερομηνίας, φάσκο μεν τετυφλῶσθαι τὸν νοῦν· καὶ μάλιστα, ὅτι πρὸς τῇ ἀσεβείᾳ καὶ ἐν ἀσελγείᾳ ζῶσιν, ὅ τί ποτ' ἐστὶν αἰδέ σιμον ἔργον μηδὲ ζητοῦντες, ἀλλὰ πάντ' αἰσχύνης ἄξια Β πράττοντες. Μετὰ ταῦτα τοσαῦθ' ἡμᾶς αἰτιασάμενος θέλει ἐμ- φῆναι, ὅτι καὶ ἕτερα ἔχων λέγειν, παρασιωπᾷ αὐτά. Έχει δ' οὕτως αὐτοῦ ἡ λέξις (5)· « Ταῦτα μὲν αἰτιῶ μαι καὶ τὰ τοιαῦτα, ἵνα μὴ πάντ' ἀπαριθμῶν, καί φημι πλημμελεῖν αὐτοὺς ἐπηρεάζοντας εἰς τὸν Θεόν, ἵνα πονηροὺς ἀνθρώπους ὑπάγωνται κούφαις ἐλ- εἰσι, καὶ παραπείσωσι καταφρονῆσαι τῶν κρειττόν νων, ὡς, ἐὰν ἀπέχωνται αὐτῶν, ἄμεινον αὐτοῖς ἔσται. » Καὶ πρὸς ταῦτα δὲ λέγοιτ' ἂν ἀπὸ τῆς περὶ τῶν προσερχομένων (6) Χριστιανισμῷ ἐνεργείας, ὅτι οὐ πάνυ τι πονηροὶ ὑπάγονται τῷ λόγῳ, ὅσον οἱ ἀπλούστεροι, καὶ (ὡς ἂν οἱ πολλοὶ ὀνομάσαιεν) κομ ψοί. Οὗτος γὰρ φόβῳ τῷ περὶ τῶν κολάσεων τῶν ἀπαγγελλομένων, κινοῦντι αὐτοὺς καὶ προτρέποντι (7) ἐπὶ τὸ ἀπέχεσθαι τούτων, δι' ἃ αἱ κολάσεις, πειρῶν- καὶ ἐπιδιδόναι ἑαυτοὺς τῇ κατὰ Χριστιανισμὸν θεο- σεβείᾳ· ἐπὶ τοσοῦτον ὑπὸ τοῦ λόγου κρατούμενοι, ὡς φόβῳ τῶν κατὰ τὸν λόγον ὀνομαζομένων αιωνίων κολάσεων, πάσης τῆς παρ' ἀνθρώποις κατ' αὐτῶν ἐπινοουμένης (8) βασάνου καὶ μετὰ μυρίων πόνων θανάτου καταφρονεῖν, ὅπερ οὐδεὶς ἂν τῶν εὖ φρο- νούντων φήσαι πονηρῶν προαιρέσεων ἔργον εἶναι. Πῶς δ᾽ ἀπὸ προαιρέσεως πονηρᾶς ἐγκράτεια καὶ σωφροσύνη ἀσκεῖται, ἢ τὸ μεταδοτικὸν καὶ κοινωνι- κίν; Αλλ' οὐδ᾽ ὁ πρὸς τὸ Θεῖον φόβος, ἐφ᾿ ὃν ὡς χρήσιμον τοῖς πολλοῖς παρακαλεῖ ὁ λόγος τοὺς μη- δέπω δυναμένους τὸ δι' αὐτὸ αἱρετόν βλέπειν, καὶ αἱρεῖσθαι αὐτὸ, ὡς μέγιστον ἀγαθὸν, καὶ ὑπὲρ πᾶσαν ἐπαγγελίαν· ἐξ ὧν οὐ τοῦτο τῷ κατὰ πονηρίαν αί ρουμένῳ ζῆν ἐγγενέσθαι πέφυκεν. Ἐὰν δέ τις ἐν τούτοις δεισιδαιμονίαν μᾶλλον ἢ πονηρίαν περὶ τοὺς πολλοὺς τῶν πιστευόντων τῷ λόγῳ εἶναι φαντάζηται, καὶ ἐγκαλῇ ὡς δεισιδαίμονας ποιοῦντι τῷ λόγῳ ἡμῶν· φήσομεν πρὸς αὐτὸν, ὅτι, ὥσπερ έλεγέ τις τῶν νομοθετῶν (9) πρὸς ἐρωτῶντα πάντ' ἀπαριθμῶ. πάντ' ἀριθμῶ. ερχομένους, ἄκομψοι κομψοί. προτρέποντος, ὑπὸ τοῦ λόγου κρατούμε ὑπὸ τοῦ λόγου κινούμενοι. ἐξ ὧν αὖ τοῦτο τῷ κατά, τὸν νομοθέτην. CONTRA CELSUM LIB. 111. A hujus mundi magnificentia et pulchritudine nou nestatis habita ratione turpia omnia perpetrent possunt ad earum conditorem attollere oculos et perspicere solum illum esse, cui prosternere nos, quem admirari, quem colere oporteat; et nihil eorum quæ apud homines fiunt et ad cultum deo- rum adhibentur, rite posse coli, sive sine Deo crea- tore, sive cum illo? Nam comparare cun illo qui naturam omnem creatam immensum superat, ea quæ nequeunt comparari, hominum est mente cœ- cutientium. Non ergo criminamur lippitudine labo- rare aut cæcos esse, qui acute vident; sed qui Dei ignoratione templis, simulacris, festis stato mensis die recurrentibus assidui sunt, hos mente dicimus occæcatos esse: præsertim si ad illorum impieta- tem accedat vita libidinibus perdita, et nulla ho- post miss, Alius, et paulo post, pro quæ Guieto addititia videbantur. Paulo infra omnes mss., C D plura habere quæ nobis objiciat, sed illa silentio prætermittere. Sic autem loquitur: «Atque hæc sunt quæ illis objicienda duxi. Similia afferre pos- sim : sed ut ne omnia persequar, allirmno illos ini- que facere et in Deum injuriosos esse, cum, ut malos homines illiciant, illos vana spe lactant, per- suadenique ut bona despiciant, quasi illis dimissis præstantiora consecuturi. » Ad hæc respondebitur virtute illa, quæ homines ad religionem Christianam adducit, non omnino tam facile persuaderi impro- bos, quam simpliciores et, ut ita loquar, subrusti- cos. Hi enim suppliciorum, quæ doctrina nostra minitatur, metu movente ipsos et inducente ad abstinendum iis, quibus destinata supplicia sunt, properant se Christianorum religioni devovere; usque adeo nostra doctrina victi, ut, pœnas veriti, quas æternas vocat, omnia tormenta ab ho- minibus contra ipsos excogitata, ærumnas innu- meras, mortem ipsam contemnere non dubitent. Hoc antem nemo sanæ mentis dixerit in perversæ voluntatis homines competere. Num enim perversa voluntas studet temperantiæ, sobrietati, liberali- tati, beneficentiæ? In eam ne Dei timor quidem cadit, ad quem timorem tamen nostra doctrina hore tatur ut utilem multis, qui nondum id, quod pro- pter se expetendum est, aut dispicere possunt, aut eligere ut summum bonum et omni promissione majus; quod horum nemini accidere potest, qui nequiter vivere proposuerit. institutis non nequitiam quidem, sed tamen super- stitionem esse, hincque doctrinæ nostræ vitio dabit quod superstitiosos facit. Respondebimus, quem- admodum quidam ex legislatoribus interroganti, vot. Libh. excusi in textu habent, etc., male. Jolianus secunda manu. Alias, (5) Λέξις. Hoeschelius in textu, τάξις. Paulo (6) Guieto scribendum videtur, περὶ τοὺς προσ- (7) Herschelius in textu, κινοῦντος αὐτοὺς καὶ 78. Post criminationes tam atroces, innuit se 79. Cogitaverit fortasse quispiam in his nostris (8) ilrschelius in textu, ἐπινοουμένοις. Infra idem, (9) Τῶν νομοθετῶν. lia recte omnino habet codex
καὶ ἐγενήθη μερὶς κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ· καὶ δεήσει τὴν αἰτίαν εἰπεῖν τῆς εἰς ἕκαστον ὅριον γενέσεως ὑπὸ τὸν κεκληρωμένον τὸ ὅριον, καὶ πῶς εὐλόγως ἐγενήθη μερὶς κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ· καὶ διὰ τί πρότερον μὲν ἦν μερὶς κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ, περὶ δὲ τῶν ὕστερον λέγεται πρὸς τὸν σωτῆρα ὑπὸ τοῦ πατρός· Αἴτησαι παρ’ ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς. Εἰσὶ γάρ τινες εἱρμοὶ καὶ ἀκολουθίαι ἄφατοι καὶ ἀνεκδιήγητοι περὶ τῆς κατὰ τὰς ἀνθρωπίνας ψυχὰς διαφόρου οἰκονομίας. Ἦλθεν οὖν, κἂν μὴ βούληται Κέλσος, μετὰ πολλοὺς προφήτας ἐπανορθουμένους τὰ τοῦ Ἰσραὴλ ἐκείνου ἐπανορθωτὴς ὅλου τοῦ κόσμου ὁ Χριστός, οὐ δεόμενος κατὰ τὴν προτέραν οἰκονομίαν τῆς κατ’ ἀνθρώπων χρήσεως μαστίγων καὶ δεσμῶν καὶ βασανιστηρίων· ἤρκει γὰρ ἡ διδασκαλία, ὅτε ἐξῆλθεν ὁ σπείρων τοῦ σπείρειν, ἵνα σπείρῃ τὸν λόγον πανταχοῦ.
τηλικούτου μεγέθους τῶν ἐν τῷ κόσμῳ καὶ τοῦ κάλ- λους τῶν δημιουργημάτων μὴ δυνάμενοι ἀναβλέψαι καὶ θεωρῆσαι, ὅτι προσκυνεῖν καὶ θαυμάζειν καὶ σέξειν χρὴ μόνον τὸν ταῦτα πεποιηκότα, καὶ οὐδὲν τῶν παρ' ἀνθρώποις κατασκευαζομένων, καὶ εἰς θεῶν τιμὴν παραλαμβανομένων, καθηκόντως ἄν τις σέβοι, εἴτε χωρίς τοῦ δημιουργοῦ Θεοῦ εἴτε καὶ μετ' ἐκείνου ; τὰ γὰρ οὐδαμῶς συγκριτὰ συγκρίνειν τῷ ἀπείρῳ ὑπεροχῇ ὑπερέχοντι πάσης γενητῆς φύσεως τυφλών τὴν διάνοιάν ἐστιν ἔργον. Οὐκ ὀφθαλμιώντας οὖν τοὺς ἐξὺ βλέποντας λέγομεν εἶναι ἢ πεπηρωμένους, ἀλλὰ τοὺς καλινδουμένους ἀγνοίᾳ Θεοῦ ἐπὶ τοὺς νεώς, καὶ τὰ ἀγάλματα, καὶ τὰς λεγομένας ἱερομηνίας, φάσκο μεν τετυφλῶσθαι τὸν νοῦν· καὶ μάλιστα, ὅτι πρὸς τῇ ἀσεβείᾳ καὶ ἐν ἀσελγείᾳ ζῶσιν, ὅ τί ποτ' ἐστὶν αἰδέ σιμον ἔργον μηδὲ ζητοῦντες, ἀλλὰ πάντ' αἰσχύνης ἄξια Β πράττοντες. Μετὰ ταῦτα τοσαῦθ' ἡμᾶς αἰτιασάμενος θέλει ἐμ- φῆναι, ὅτι καὶ ἕτερα ἔχων λέγειν, παρασιωπᾷ αὐτά. Έχει δ' οὕτως αὐτοῦ ἡ λέξις (5)· « Ταῦτα μὲν αἰτιῶ μαι καὶ τὰ τοιαῦτα, ἵνα μὴ πάντ' ἀπαριθμῶν, καί φημι πλημμελεῖν αὐτοὺς ἐπηρεάζοντας εἰς τὸν Θεόν, ἵνα πονηροὺς ἀνθρώπους ὑπάγωνται κούφαις ἐλ- εἰσι, καὶ παραπείσωσι καταφρονῆσαι τῶν κρειττόν νων, ὡς, ἐὰν ἀπέχωνται αὐτῶν, ἄμεινον αὐτοῖς ἔσται. » Καὶ πρὸς ταῦτα δὲ λέγοιτ' ἂν ἀπὸ τῆς περὶ τῶν προσερχομένων (6) Χριστιανισμῷ ἐνεργείας, ὅτι οὐ πάνυ τι πονηροὶ ὑπάγονται τῷ λόγῳ, ὅσον οἱ ἀπλούστεροι, καὶ (ὡς ἂν οἱ πολλοὶ ὀνομάσαιεν) κομ ψοί. Οὗτος γὰρ φόβῳ τῷ περὶ τῶν κολάσεων τῶν ἀπαγγελλομένων, κινοῦντι αὐτοὺς καὶ προτρέποντι (7) ἐπὶ τὸ ἀπέχεσθαι τούτων, δι' ἃ αἱ κολάσεις, πειρῶν- καὶ ἐπιδιδόναι ἑαυτοὺς τῇ κατὰ Χριστιανισμὸν θεο- σεβείᾳ· ἐπὶ τοσοῦτον ὑπὸ τοῦ λόγου κρατούμενοι, ὡς φόβῳ τῶν κατὰ τὸν λόγον ὀνομαζομένων αιωνίων κολάσεων, πάσης τῆς παρ' ἀνθρώποις κατ' αὐτῶν ἐπινοουμένης (8) βασάνου καὶ μετὰ μυρίων πόνων θανάτου καταφρονεῖν, ὅπερ οὐδεὶς ἂν τῶν εὖ φρο- νούντων φήσαι πονηρῶν προαιρέσεων ἔργον εἶναι. Πῶς δ᾽ ἀπὸ προαιρέσεως πονηρᾶς ἐγκράτεια καὶ σωφροσύνη ἀσκεῖται, ἢ τὸ μεταδοτικὸν καὶ κοινωνι- κίν; Αλλ' οὐδ᾽ ὁ πρὸς τὸ Θεῖον φόβος, ἐφ᾿ ὃν ὡς χρήσιμον τοῖς πολλοῖς παρακαλεῖ ὁ λόγος τοὺς μη- δέπω δυναμένους τὸ δι' αὐτὸ αἱρετόν βλέπειν, καὶ αἱρεῖσθαι αὐτὸ, ὡς μέγιστον ἀγαθὸν, καὶ ὑπὲρ πᾶσαν ἐπαγγελίαν· ἐξ ὧν οὐ τοῦτο τῷ κατὰ πονηρίαν αί ρουμένῳ ζῆν ἐγγενέσθαι πέφυκεν. Ἐὰν δέ τις ἐν τούτοις δεισιδαιμονίαν μᾶλλον ἢ πονηρίαν περὶ τοὺς πολλοὺς τῶν πιστευόντων τῷ λόγῳ εἶναι φαντάζηται, καὶ ἐγκαλῇ ὡς δεισιδαίμονας ποιοῦντι τῷ λόγῳ ἡμῶν· φήσομεν πρὸς αὐτὸν, ὅτι, ὥσπερ έλεγέ τις τῶν νομοθετῶν (9) πρὸς ἐρωτῶντα πάντ' ἀπαριθμῶ. πάντ' ἀριθμῶ. ερχομένους, ἄκομψοι κομψοί. προτρέποντος, ὑπὸ τοῦ λόγου κρατούμε ὑπὸ τοῦ λόγου κινούμενοι. ἐξ ὧν αὖ τοῦτο τῷ κατά, τὸν νομοθέτην. CONTRA CELSUM LIB. 111. A hujus mundi magnificentia et pulchritudine nou nestatis habita ratione turpia omnia perpetrent possunt ad earum conditorem attollere oculos et perspicere solum illum esse, cui prosternere nos, quem admirari, quem colere oporteat; et nihil eorum quæ apud homines fiunt et ad cultum deo- rum adhibentur, rite posse coli, sive sine Deo crea- tore, sive cum illo? Nam comparare cun illo qui naturam omnem creatam immensum superat, ea quæ nequeunt comparari, hominum est mente cœ- cutientium. Non ergo criminamur lippitudine labo- rare aut cæcos esse, qui acute vident; sed qui Dei ignoratione templis, simulacris, festis stato mensis die recurrentibus assidui sunt, hos mente dicimus occæcatos esse: præsertim si ad illorum impieta- tem accedat vita libidinibus perdita, et nulla ho- post miss, Alius, et paulo post, pro quæ Guieto addititia videbantur. Paulo infra omnes mss., C D plura habere quæ nobis objiciat, sed illa silentio prætermittere. Sic autem loquitur: «Atque hæc sunt quæ illis objicienda duxi. Similia afferre pos- sim : sed ut ne omnia persequar, allirmno illos ini- que facere et in Deum injuriosos esse, cum, ut malos homines illiciant, illos vana spe lactant, per- suadenique ut bona despiciant, quasi illis dimissis præstantiora consecuturi. » Ad hæc respondebitur virtute illa, quæ homines ad religionem Christianam adducit, non omnino tam facile persuaderi impro- bos, quam simpliciores et, ut ita loquar, subrusti- cos. Hi enim suppliciorum, quæ doctrina nostra minitatur, metu movente ipsos et inducente ad abstinendum iis, quibus destinata supplicia sunt, properant se Christianorum religioni devovere; usque adeo nostra doctrina victi, ut, pœnas veriti, quas æternas vocat, omnia tormenta ab ho- minibus contra ipsos excogitata, ærumnas innu- meras, mortem ipsam contemnere non dubitent. Hoc antem nemo sanæ mentis dixerit in perversæ voluntatis homines competere. Num enim perversa voluntas studet temperantiæ, sobrietati, liberali- tati, beneficentiæ? In eam ne Dei timor quidem cadit, ad quem timorem tamen nostra doctrina hore tatur ut utilem multis, qui nondum id, quod pro- pter se expetendum est, aut dispicere possunt, aut eligere ut summum bonum et omni promissione majus; quod horum nemini accidere potest, qui nequiter vivere proposuerit. institutis non nequitiam quidem, sed tamen super- stitionem esse, hincque doctrinæ nostræ vitio dabit quod superstitiosos facit. Respondebimus, quem- admodum quidam ex legislatoribus interroganti, vot. Libh. excusi in textu habent, etc., male. Jolianus secunda manu. Alias, (5) Λέξις. Hoeschelius in textu, τάξις. Paulo (6) Guieto scribendum videtur, περὶ τοὺς προσ- (7) Herschelius in textu, κινοῦντος αὐτοὺς καὶ 78. Post criminationes tam atroces, innuit se 79. Cogitaverit fortasse quispiam in his nostris (8) ilrschelius in textu, ἐπινοουμένοις. Infra idem, (9) Τῶν νομοθετῶν. lia recte omnino habet codex
PG 11:1039Εἰ δ’ ἐπιστήσεται τις χρόνος, περιγράφων τὸν κόσμον ἀναγκαίαν περιγραφὴν τῷ αὐτὸν ἀρχὴν ἐσχηκέναι, καὶ ἐπιστήσεταί τι τέλος τῷ κόσμῳ καὶ μετὰ τὸ τέλος δικαία περὶ πάντων κρίσις· δεήσει μὲν τὸν φιλοσοφοῦντα τὰ τοῦ λόγου κατασκευάζειν μετὰ παντοδαπῶν ἀποδείξεων, τῶν τε ἀπὸ τῶν θείων γραμμάτων καὶ τῶν ἀπὸ τῆς ἐν τοῖς λόγοις ἀκολουθίας, δεήσει δὲ τὸν πολὺν καὶ ἁπλούστερον καὶ μὴ δυνάμενον παρακολουθεῖν τοῖς ποικιλωτάτοις τῆς σοφίας τοῦ θεοῦ θεωρήμασιν, ἐμπιστεύσαντα ἑαυτὸν θεῷ καὶ τῷ σωτῆρι τοῦ γένους ἡμῶν, τούτου μᾶλλον ἀρκεσθῆναι τῷ Αὐτὸς ἔφα ἢ ἄλλου οὑτινοσοῦν. Μετὰ ταῦτα πάλιν, ὡς σύνηθές ἐστιν αὐτῷ, μηδὲν κατασκευάσας μηδ’ ἀποδείξας ὁ Κέλσος, ὡσπερεὶ οὐχ ὁσίως ἡμῶν οὐδ’ εὐαγῶς περὶ τοῦ θεοῦ θρυλούντων, φησίν· Ὅτι μὲν οὖν οὐχ ὁσίως οὐδὲ εὐαγῶς ταῦτα περὶ τοῦ θεοῦ θρυλοῦσιν εὔδηλον, καὶ οἴεταί γε ἐπὶ θάμβει τῶν ἰδιωτῶν ταῦθ’ ἡμᾶς ποιεῖν, οὐχὶ δὲ τἀληθῆ περὶ κολάσεων λέγοντας ἀναγκαίων τοῖς ἡμαρτηκόσι· διόπερ ἐξομοιοῖ ἡμᾶς τοῖς ἐν ταῖς Βακχικαῖς τελεταῖς τὰ φάσματα καὶ τὰ δείματα προεισάγουσι.
ψυχῆς λόγον, πεφυκυίας ἀναβαίνειν ἐπὶ τὴν ἁψίδα τοῦ οὐρανοῦ, καὶ ἐν τῷ ὑπερουρανίῳ τόπῳ θεωρεῖν τὰ τῶν εὐδαιμόνων θεατών θεάματα. Κατὰ σὲ δὲ, ὦ Κέλσε, καὶ οἱ παραδεξάμενοι τὴν τῆς ψυχῆς ἐπιδια- μονὴν, καὶ βιοῦντες ὥσθ' ἥρωες γενέσθαι, καὶ μετὰ θεῶν ἕξειν τὰς διατριβές, κούφαις ἐλπίσιν ὑπάγον ται. Τάχα δὲ καὶ οἱ πεισθέντες περὶ τοῦ θύραθεν νοῦ, ὡς θανάτου καινοῦ διεξαγωγὴν ἕξοντος (14), κούφαις ἂν ὑπάγεσθαι λέγοιντο ὑπὸ Κέλσου ἐλπίσιν. Αγωνι- σάσθω οὖν μηκέτι κρύπτων τὴν ἑαυτοῦ αἵρεσιν, ἀλλ' ὁμολογῶν Ἐπικούρειος εἶναι πρὸς τὰ παρ' Ἕλλησι καὶ βαρβάροις οὐκ εὐκαταφρονήτως λεγόμενα περὶ τῆς ἀθανασίας τῆς ψυχῆς, ἢ τῆς ἐπιδιαμονῆς αὐτῆς, ἢ τῆς τοῦ νοῦ ἀθανασίας· καὶ παραδεικνύτω ταῦτα μὲν εἶναι λόγους κούφαις ἐλπίσιν ἀπατώντας τοὺς συγχα- τατιθεμένους αὐτοῖς, τοὺς δὲ τῆς ἑαυτοῦ φιλοσοφίας & καθαροὺς εἶναι κούφων ἐλπίδων· καὶ ἤτοι προσάγον- τας ἐλπίσιν ἀγαθαῖς, ἢ ὅπερ μᾶλλον ἀκόλουθόν ἐστιν αὐτῷ,) οὐδεμίαν ἐμποιοῦντας ἐλπίδα διὰ τὴν τῆς ψυχῆς εὐθέως παντελή φθοράν. Εἰ μὴ ἄρα Κέλσος καὶ οἱ Ἐπικούρειοι οὐ φήσουσι κούφην εἶναι ἐλπίδα τὴν περὶ τοῦ τέλους αὐτῶν τῆς ἡδονῆς, ἥτις κατ' αὐτούς ἐστι τὸ ἀγαθὸν, τὸ τῆς σαρκὸς εὐσταθὲς κατάστημα, καὶ τὸ περὶ ταύτης πιστὸν Ἐπικούρῳ ἔλπισμα (15). Μὴ ὑπολάβῃς δέ με οὐχ ἁρμοζόντως τῷ Χριστια νῶν λόγῳ παρειληφέναι πρὸς τὸν Κέλσον τοὺς περὶ τῆς ἀθανασίας ἢ τῆς ἐπιδιαμονῆς τῆς ψυχῆς φιλοσο φήσαντας· πρὸς οὓς κοινά τινα ἔχοντες, εὐκαιρότε ρον παραστήσομεν, ὅτι ἡ μέλλουσα μακαρία ζωή μόνοις ἔσται τοῖς τὴν κατὰ τὸν Ἰησοῦν θεοσέβειαν, καὶ τὴν εἰς τὸν τῶν ὅλων δημιουργὸν εὐσέβειαν είλι - κρινῆ καὶ καθαρὰν καὶ ἄμικτον πρὸς ὁτιποτοῦν γε- νητὸν παραδεξαμένοις. Ποίων δὲ κρειττόνων κατα- φρονεῖν παραπείθομεν τοὺς ἀνθρώπους παραδεικνύ τω ὁ βουλόμενος, καὶ ἀντιπαραθέτω τὸ καθ' ἡμᾶς παρὰ Θεῷ ἐν Χριστῷ, τουτέστι τῷ λόγῳ καὶ τῇ σου φίᾳ καὶ πάσῃ ἀρετῇ, τέλος μακάριον τοῖς ἀμέμπτως τὴν τῆς ψυχῆς διαμονήν, τὴν τῆς ψυ- χῆς ἐπιδιαμονήν. διεξαγωγὴν ἔξοντος. ὡς θανάτου καὶ νοῦ διεξαγωγὴν ἕξοντος, θύραθεν ἥκει νοῦς, θανάτου καὶ τοὺς διεξαγωγὴν ἔχῃ. διεξαγωγήν, διαγωγήν. Ἑπομένως δὲ δηλονότι καὶ περὶ τῆς αἰσθητικῆς λεκτέον ψυχῆς, καὶ περὶ τῆς νοητι τῆς. Πάσας γὰρ ἀναγκαῖον δυνάμει πρότερον ἔχειν ή ενεργεία. Αναγκαῖον δὲ ἤτοι μὴ οὔσας πρότερον ἐγγίνεσθαι πάσας, ἢ πάσας προϋπαρχούσας, ἢ τας μὲν, τὰς δὲ μή· καὶ ἐγγίνεσθαι ἢ ἐν τῇ ὕλῃ μὴ εἰσελ θούσας ἐν τῷ τοῦ ἄρρενος σπέρματι· ἢ ἐνταῦθα μὲν ἐκεῖθεν ἐλθούσας, ἐν δὲ τῷ ἄῤῥένι ἢ θύραθεν έγγινο- μένας ἁπάσας, ἢ μηδεμίαν· ἢ τὰς μὲν, τὰς δὲ μή. Ὅτι μὲν τοίνυν οὐχ οἷόν τε πάσας προϋπάρχειν, φα- νερόν ἐστιν ἐκ τῶν τοιούτων Οσων γάρ ἐστὶν ἀρχῶν Η ενέργεια σωματική, δῆλον ὅτι ταύτας ἄνευ σώματος ἀδύνατον ὑπάρχειν· οἷον βαδίζειν ἄνευ ποδῶν· ὥστε καὶ θύραθεν εἰσιέναι ἀδύνατον. Οὔτε γὰρ αὐτὰς καθ' ἑαυτὰς εἰσιέναι οἷόν τε ἀχωρίστους οὖσας, οὔτ᾽ ἐν σώματι εἰσιέναι· τὸ γὰρ σπέρμα περίττωμα μετα- βαλλούσης τῆς τροφῆς ἐστι. Λείπεται δὲ τὸν νοῦν μόνον θύραθεν ἐπεισιέναι, καὶ θεῖον εἶναι μόνον· οὐδὲ γὰρ αὐτοῦ τῇ ἐνεργείᾳ κοινωνεῖ σωματικὴ ἐνέργεια. πισμα. CONTRA CELSUM LIB. III. B coelos loco iisdem, quibus beati, spectaculis frua- tur. Ergo ex te, o Celse, qui animam a corpore solutam permanere existimant et ita vivunt ut he- roes fiant, et cum diis vivant, ii vana etiam spe ducuntur. Fortasse et eos vana spe Celsus deludi dixerit, qui pro certo habent mentem extrinsecus venire, et morti etiam mentem subductum iri. Pro- deat igitur in certamen, qua secta sit non dissimu- lans; fateatur se Epicureum esse, et rationes haud- quaquam contemnendas oppugnet quibus et Græci et barbari defendunt animam esse immortalem; ostendat his sententiis vanam in spem induci qui illis assentiuntur, sua vero philosophia non vanam spem dari, sed certam et exploratam, aut potius, A summa calorum ascendlat, ibique in quodam supra quod ejus rationi consentaneum est, nullam; quippe ea attente inspicimus, pura in Ince puri, et extra omnem impuritatis noxam, soluti ab hoc ergas:ulo quod modo circumferentes corpus vocamus, in mo- dum ostree huic colligali. SPENCER. Infra libri ex- cusi, sed muss., Locus certe obscurus, cui lucem afferre conatur Boherellus, legendo divisim ut sensus sit e morti etiain mentem subductum iri. » Nam si consequens est uι Pro alias in textu habetur : Aristot. lib. ii, cap. 5, De ge: nerat. animalium : C D qui doceat animam, statim ut corpus dissolutum est, prorsus interire. Nisi forte Celsus et Epicurei negent vanam esse spem in voluptate quam ulti- mum bonum esse putant, in bona corporis valetu- dine, in fide Epicuri collocataun. Christianæ doctrina convenienterque facere, cum uter suffragio philosophorum, qui animam immor- talem esse, aut post corporis interitum permanere contendunt. Cum iis enim si quæ communia serva- bimus, multo probabitur facilius vitæ futuræ felici- talem eos manere solos, qui religionem a Jesu præ - scriptam, et sinceram, puram, omnique rei creals permistione expeditam in conditorem omnium pie- tatem amplexati fuerint. Jam demonstret qui vo- luerit quænam nieliora illa sint, quæ nihili facienda esse perperam suademus. Conferat felicem il- lum finem, quo apud Deum in Christo, hoc De anima quoque sensuali pari modo dicendum est, atque etiam de intellectuali. Omnes enim po- tentia prius haberi quam actu necesse est. Sed aut omnes contingere, cuin ante non fuerint, necess est, aut cum ante fuerint, aut partim cum ante non fuerint, partim cum ante fuerint: et contingere aut in materia non subeuntes semen maris, aut eo qui- dem inde venientes, sed in mare aut omnes extrin- secus contingere, aut nullam, aut partim extrinse cus, partim non extrinsecus. Cæterum omnes ante esse, impossibile rationibus bis esse ostenditur, Quorum enim principiorum actio est corporalis, bæc sine corpore inesse non posse certum est. Verbi gratia, ambulare sine pedibus. Itaque extrinsecus ea venire impossibile est. Nec enim ipsa per se ac- cedere possunt, cum inseparabilia sint, neque cum corpore. Semen enim excrementum alimenti mutati est. Restat igitur ut mens sola extrinsecus accedat, eaque sola divina sit. Nihil enim cum ejus actione communicat ac.io corporalis. SPENCER. Gelenius haec non agnoscit. (14) Περὶ τοῦ θύραθεν νοῦ, ὡς θανάτου καινοῦ 81. Neque vero existimes ne non congrucnter (15) Καὶ τὸ περὶ ταύτης πιστὸν Επικούρῳ ἔλ-
Περὶ μὲν οὖν τῶν Βακχικῶν τελετῶν εἴτε τις ἐστὶ πιθανὸς λόγος εἴτε μηδεὶς τοιοῦτος, λεγέτωσαν Ἕλληνες καὶ ἀκουέτω Κέλσος καὶ οἱ συνθιασῶται αὐτοῦ· ἡμεῖς δὲ περὶ τῶν ἡμετέρων ἀπολογούμεθα, λέγοντες ὅτι τὸ προκείμενον ἡμῖν ἐστιν ἐπανορθοῦν τὸ γένος τῶν ἀνθρώπων εἴτε διὰ τῶν περὶ κολάσεων ἀπειλῶν, ἃς πεπείσμεθα ἀναγκαίας εἶναι τῷ παντὶ τάχα δὲ καὶ τοῖς πεισομένοις αὐτὰς οὐκ ἀχρήστους, εἴτε διὰ τῶν ἐπὶ τοὺς καλῶς βεβιωκότας ἐπαγγελιῶν, περιεχουσῶν τὰ περὶ τῆς μακαρίας ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ θεοῦ τοῖς ἀξίοις ὑπ’ αὐτοῦ βασιλεύεσθαι διεξαγωγῆς. Μετὰ ταῦτα βουλόμενος ἡμᾶς παραδεῖξαι μηδὲν παράδοξον μηδὲ καινὸν λέγειν περὶ κατακλυσμοῦ ἢ ἐκπυρώσεως, ἀλλὰ καὶ παρακούσαντας τῶν παρ’ Ἕλλησιν ἢ βαρβάροις περὶ τούτων λεγομένων ταῖς ἡμετέραις πεπιστευκέναι περὶ αὐτῶν γραφαῖς, φησὶ ταῦτα· Ἐπῆλθε δ’ αὐτοῖς καὶ ταῦτα ἐκείνων παρακούσασιν, ὅτι δὴ κατὰ χρόνων μακρῶν κύκλους καὶ ἄστρων ἐπανόδους τε καὶ συνόδους ἐκπυρώσεις καὶ ἐπικλύσεις συμβαίνουσι, καὶ ὅτι μετὰ τὸν τελευταῖον ἐπὶ Δευκαλίωνος κατακλυσμὸν ἡ περίοδος κατὰ τὴν τῶν ὅλων ἀμοιβὴν ἐκπύρωσιν ἀπαιτεῖ·
ψυχῆς λόγον, πεφυκυίας ἀναβαίνειν ἐπὶ τὴν ἁψίδα τοῦ οὐρανοῦ, καὶ ἐν τῷ ὑπερουρανίῳ τόπῳ θεωρεῖν τὰ τῶν εὐδαιμόνων θεατών θεάματα. Κατὰ σὲ δὲ, ὦ Κέλσε, καὶ οἱ παραδεξάμενοι τὴν τῆς ψυχῆς ἐπιδια- μονὴν, καὶ βιοῦντες ὥσθ' ἥρωες γενέσθαι, καὶ μετὰ θεῶν ἕξειν τὰς διατριβές, κούφαις ἐλπίσιν ὑπάγον ται. Τάχα δὲ καὶ οἱ πεισθέντες περὶ τοῦ θύραθεν νοῦ, ὡς θανάτου καινοῦ διεξαγωγὴν ἕξοντος (14), κούφαις ἂν ὑπάγεσθαι λέγοιντο ὑπὸ Κέλσου ἐλπίσιν. Αγωνι- σάσθω οὖν μηκέτι κρύπτων τὴν ἑαυτοῦ αἵρεσιν, ἀλλ' ὁμολογῶν Ἐπικούρειος εἶναι πρὸς τὰ παρ' Ἕλλησι καὶ βαρβάροις οὐκ εὐκαταφρονήτως λεγόμενα περὶ τῆς ἀθανασίας τῆς ψυχῆς, ἢ τῆς ἐπιδιαμονῆς αὐτῆς, ἢ τῆς τοῦ νοῦ ἀθανασίας· καὶ παραδεικνύτω ταῦτα μὲν εἶναι λόγους κούφαις ἐλπίσιν ἀπατώντας τοὺς συγχα- τατιθεμένους αὐτοῖς, τοὺς δὲ τῆς ἑαυτοῦ φιλοσοφίας & καθαροὺς εἶναι κούφων ἐλπίδων· καὶ ἤτοι προσάγον- τας ἐλπίσιν ἀγαθαῖς, ἢ ὅπερ μᾶλλον ἀκόλουθόν ἐστιν αὐτῷ,) οὐδεμίαν ἐμποιοῦντας ἐλπίδα διὰ τὴν τῆς ψυχῆς εὐθέως παντελή φθοράν. Εἰ μὴ ἄρα Κέλσος καὶ οἱ Ἐπικούρειοι οὐ φήσουσι κούφην εἶναι ἐλπίδα τὴν περὶ τοῦ τέλους αὐτῶν τῆς ἡδονῆς, ἥτις κατ' αὐτούς ἐστι τὸ ἀγαθὸν, τὸ τῆς σαρκὸς εὐσταθὲς κατάστημα, καὶ τὸ περὶ ταύτης πιστὸν Ἐπικούρῳ ἔλπισμα (15). Μὴ ὑπολάβῃς δέ με οὐχ ἁρμοζόντως τῷ Χριστια νῶν λόγῳ παρειληφέναι πρὸς τὸν Κέλσον τοὺς περὶ τῆς ἀθανασίας ἢ τῆς ἐπιδιαμονῆς τῆς ψυχῆς φιλοσο φήσαντας· πρὸς οὓς κοινά τινα ἔχοντες, εὐκαιρότε ρον παραστήσομεν, ὅτι ἡ μέλλουσα μακαρία ζωή μόνοις ἔσται τοῖς τὴν κατὰ τὸν Ἰησοῦν θεοσέβειαν, καὶ τὴν εἰς τὸν τῶν ὅλων δημιουργὸν εὐσέβειαν είλι - κρινῆ καὶ καθαρὰν καὶ ἄμικτον πρὸς ὁτιποτοῦν γε- νητὸν παραδεξαμένοις. Ποίων δὲ κρειττόνων κατα- φρονεῖν παραπείθομεν τοὺς ἀνθρώπους παραδεικνύ τω ὁ βουλόμενος, καὶ ἀντιπαραθέτω τὸ καθ' ἡμᾶς παρὰ Θεῷ ἐν Χριστῷ, τουτέστι τῷ λόγῳ καὶ τῇ σου φίᾳ καὶ πάσῃ ἀρετῇ, τέλος μακάριον τοῖς ἀμέμπτως τὴν τῆς ψυχῆς διαμονήν, τὴν τῆς ψυ- χῆς ἐπιδιαμονήν. διεξαγωγὴν ἔξοντος. ὡς θανάτου καὶ νοῦ διεξαγωγὴν ἕξοντος, θύραθεν ἥκει νοῦς, θανάτου καὶ τοὺς διεξαγωγὴν ἔχῃ. διεξαγωγήν, διαγωγήν. Ἑπομένως δὲ δηλονότι καὶ περὶ τῆς αἰσθητικῆς λεκτέον ψυχῆς, καὶ περὶ τῆς νοητι τῆς. Πάσας γὰρ ἀναγκαῖον δυνάμει πρότερον ἔχειν ή ενεργεία. Αναγκαῖον δὲ ἤτοι μὴ οὔσας πρότερον ἐγγίνεσθαι πάσας, ἢ πάσας προϋπαρχούσας, ἢ τας μὲν, τὰς δὲ μή· καὶ ἐγγίνεσθαι ἢ ἐν τῇ ὕλῃ μὴ εἰσελ θούσας ἐν τῷ τοῦ ἄρρενος σπέρματι· ἢ ἐνταῦθα μὲν ἐκεῖθεν ἐλθούσας, ἐν δὲ τῷ ἄῤῥένι ἢ θύραθεν έγγινο- μένας ἁπάσας, ἢ μηδεμίαν· ἢ τὰς μὲν, τὰς δὲ μή. Ὅτι μὲν τοίνυν οὐχ οἷόν τε πάσας προϋπάρχειν, φα- νερόν ἐστιν ἐκ τῶν τοιούτων Οσων γάρ ἐστὶν ἀρχῶν Η ενέργεια σωματική, δῆλον ὅτι ταύτας ἄνευ σώματος ἀδύνατον ὑπάρχειν· οἷον βαδίζειν ἄνευ ποδῶν· ὥστε καὶ θύραθεν εἰσιέναι ἀδύνατον. Οὔτε γὰρ αὐτὰς καθ' ἑαυτὰς εἰσιέναι οἷόν τε ἀχωρίστους οὖσας, οὔτ᾽ ἐν σώματι εἰσιέναι· τὸ γὰρ σπέρμα περίττωμα μετα- βαλλούσης τῆς τροφῆς ἐστι. Λείπεται δὲ τὸν νοῦν μόνον θύραθεν ἐπεισιέναι, καὶ θεῖον εἶναι μόνον· οὐδὲ γὰρ αὐτοῦ τῇ ἐνεργείᾳ κοινωνεῖ σωματικὴ ἐνέργεια. πισμα. CONTRA CELSUM LIB. III. B coelos loco iisdem, quibus beati, spectaculis frua- tur. Ergo ex te, o Celse, qui animam a corpore solutam permanere existimant et ita vivunt ut he- roes fiant, et cum diis vivant, ii vana etiam spe ducuntur. Fortasse et eos vana spe Celsus deludi dixerit, qui pro certo habent mentem extrinsecus venire, et morti etiam mentem subductum iri. Pro- deat igitur in certamen, qua secta sit non dissimu- lans; fateatur se Epicureum esse, et rationes haud- quaquam contemnendas oppugnet quibus et Græci et barbari defendunt animam esse immortalem; ostendat his sententiis vanam in spem induci qui illis assentiuntur, sua vero philosophia non vanam spem dari, sed certam et exploratam, aut potius, A summa calorum ascendlat, ibique in quodam supra quod ejus rationi consentaneum est, nullam; quippe ea attente inspicimus, pura in Ince puri, et extra omnem impuritatis noxam, soluti ab hoc ergas:ulo quod modo circumferentes corpus vocamus, in mo- dum ostree huic colligali. SPENCER. Infra libri ex- cusi, sed muss., Locus certe obscurus, cui lucem afferre conatur Boherellus, legendo divisim ut sensus sit e morti etiain mentem subductum iri. » Nam si consequens est uι Pro alias in textu habetur : Aristot. lib. ii, cap. 5, De ge: nerat. animalium : C D qui doceat animam, statim ut corpus dissolutum est, prorsus interire. Nisi forte Celsus et Epicurei negent vanam esse spem in voluptate quam ulti- mum bonum esse putant, in bona corporis valetu- dine, in fide Epicuri collocataun. Christianæ doctrina convenienterque facere, cum uter suffragio philosophorum, qui animam immor- talem esse, aut post corporis interitum permanere contendunt. Cum iis enim si quæ communia serva- bimus, multo probabitur facilius vitæ futuræ felici- talem eos manere solos, qui religionem a Jesu præ - scriptam, et sinceram, puram, omnique rei creals permistione expeditam in conditorem omnium pie- tatem amplexati fuerint. Jam demonstret qui vo- luerit quænam nieliora illa sint, quæ nihili facienda esse perperam suademus. Conferat felicem il- lum finem, quo apud Deum in Christo, hoc De anima quoque sensuali pari modo dicendum est, atque etiam de intellectuali. Omnes enim po- tentia prius haberi quam actu necesse est. Sed aut omnes contingere, cuin ante non fuerint, necess est, aut cum ante fuerint, aut partim cum ante non fuerint, partim cum ante fuerint: et contingere aut in materia non subeuntes semen maris, aut eo qui- dem inde venientes, sed in mare aut omnes extrin- secus contingere, aut nullam, aut partim extrinse cus, partim non extrinsecus. Cæterum omnes ante esse, impossibile rationibus bis esse ostenditur, Quorum enim principiorum actio est corporalis, bæc sine corpore inesse non posse certum est. Verbi gratia, ambulare sine pedibus. Itaque extrinsecus ea venire impossibile est. Nec enim ipsa per se ac- cedere possunt, cum inseparabilia sint, neque cum corpore. Semen enim excrementum alimenti mutati est. Restat igitur ut mens sola extrinsecus accedat, eaque sola divina sit. Nihil enim cum ejus actione communicat ac.io corporalis. SPENCER. Gelenius haec non agnoscit. (14) Περὶ τοῦ θύραθεν νοῦ, ὡς θανάτου καινοῦ 81. Neque vero existimes ne non congrucnter (15) Καὶ τὸ περὶ ταύτης πιστὸν Επικούρῳ ἔλ-
Book IVLiber quartus
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 11:1041ταῦτ’ αὐτοὺς ἐποίησεν ἐσφαλμένῃ δόξῃ λέγειν ὅτι ὁ θεὸς καταβήσεται δίκην βασανιστοῦ πῦρ φέρων. Καὶ πρὸς ταῦτα δὲ φήσομεν ὅτι οὐκ οἶδ’ ὅπως ὁ πολλὰ ἀναγνοὺς καὶ ἱστορίας πολλὰς ἐπιδειξάμενος ἐγνωκέναι Κέλσος οὐκ ἐπέστησε τῇ Μωϋσέως ἀρχαιότητι, ἱστορουμένου ὑπό τινων ἑλληνικῶν συγγραφέων κατὰ τοὺς χρόνους γεγονέναι Ἰνάχου τοῦ Φορωνέως· καὶ ὑπὸ Αἰγυπτίων δ’ ἀρχαιότατος εἶναι ὁμολογεῖται ἀλλὰ καὶ ὑπὸ τῶν τὰ φοινικικὰ πραγματευσαμένων· καὶ ὁ βουλόμενός γε ἀναγνώτω τὰ Φλαυί̈ου Ἰωσήπου περὶ τῆς Ἰουδαίων ἀρχαιότητος δύο βιβλία, ἵνα γνῷ, τίνα τρόπον ἀρχαιότερος ἦν Μωϋσῆς τῶν κατὰ χρόνων μακρὰς περιόδους κατακλυςμοὺς καὶ ἐκπυρώσεις φησάντων γίνεσθαι ἐν τῷ κόσμῳ· ὧν παρακηκοέναι λέγει ὁ Κέλσος Ἰουδαίους καὶ Χριστιανοὺς καὶ μὴ νοήσαντας τὰ περὶ ἐκπυρώσεως εἰρηκέναι ὅτι ὁ θεὸς καταβήσεται δίκην βασανιστοῦ πῦρ φέρων. Πότερον μὲν οὖν εἰσι περίοδοι καὶ κατὰ περιόδους κατακλυσμοὶ ἢ ἐκπυρώσεις, ἢ μὴ εἰσί, καὶ εἰ ἐπίσταται καὶ ταῦθ’ ὁ λόγος, ἐν πολλοῖς μὲν καὶ ἐν οἷς δὲ Σολομών φησι· Τί τὸ γεγονός; Αὐτὸ τὸ γενησόμενον· καὶ τί τὸ πεποιημένον;
Α καὶ καθαρῶς βιώσασι, καὶ τὴν πρὸς τὸν τῶν ὅλων Θεὸν ἀγάπην ἀδιαίρετον καὶ ἄσχιστον ἀνειληφέσι, συμβησόμενον, καὶ δωρεᾷ Θεοῦ ἀπαντησόμενον, τῷ καθ' ἑκάστην φιλοσόφων (16) αἵρεσιν ἐν Ελλησιν ἡ βαρβάροις, ἢ μυστηριώδη ἐπαγγελίαν, τέλει· καὶ δεικνύτω τὸ κατά τινα τῶν ἄλλων τέλος κρεῖττον τοῦ καθ᾿ ἡμᾶς, καὶ ἀκόλουθον μὲν ὡς ἀληθὲς ἐκεῖνο, τὸ δ' ἡμέτερον οὐχ ἁρμόζον δωρεᾷ Θεοῦ, οὐδὲ τοῖς εὖ βιώ σασιν· ἢ οὐχ ὑπὸ θείου Πνεύματος, πληρώσαντος τὰς τῶν καθαρῶν προφητῶν ψυχὰς, ταῦτα λελέχθαι. Δει κνύτω δ' ὁ βουλόμενος κρείττονας τοὺς ὁμολογουμέ νους παρὰ πᾶσιν ἀνθρωπίνους λόγους τῶν ἀποδεικν μένων θείων καὶ ἐκ θεοφορίας ἀπηγγελμένων. Τίνων δὲ καὶ κρειττόνων τοὺς ἀποδεχομένους (17) διδάσκομεν ἄμεινον ἀπαλλάξειν; Εἰ γὰρ μὴ φορτικὸν εἰπεῖν, απ τόθεν φαίνεται, ὅτι οὐδὲν οὐκ ἐπινοηθῆναι (48) ὡς κρεῖττον εἶναι δύναται τοῦ ἐμπιστεῦσαι ἑαυτὸν τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ, καὶ ἀναθεῖναι διδασκαλίᾳ παντὸς μὲν ἀφιστάσῃ γενητοῦ, προσαγούσῃ δὲ δι' ἐμψύχου καὶ ζῶντος Λόγου, ὅς ἐστι καὶ σοφία ζῶσα, καὶ Υἱὸς Θεοῦ, τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ. Ἀλλὰ γὰρ αὐτάρκη περιγραφὴν ἐν τούτοις καὶ τοῦ τρίτου τόμου τῶν πρὸς τὸ Κέλσου σύγγραμμα ἡμῖν ὑπαγορευθέντων εἰληφότος, αὐτοῦ που καταπαύσομεν (19) τὸν λόγον, ἐν τοῖς ἑξῆς πρὸς τὰ μετὰ τοῦτο γεγραμμένα τῷ Κέλσῳ ἀγωνιούμενοι ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΚΑΤΑ ΚΕΛΣΟΥ ΤΟΜΟΣ ΤΕΤΑΡΤΟΣ. φιλοσοφίαν. φι λόσοφον. χομένους, εἰ γὰρ μὴ φορτικὴν εἰπεῖν, ὡς γὰρ μὴ φορτικὸν εἰπεῖν. Ἐν τρισὶ τοῖς πρὸ τούτων διεξελθόντες βιβλίοις τὰ πρὸς τὸ Κέλσου σύγγραμμα νοηθέντα ἡμῖν, ἱερὲ Αμ- βρόσιε, τέταρτον πρὸς τὰ ἑξῆς, εὐξάμενοι διὰ Χριστοῦ τῷ Θεῷ, ὑπαγορεύομεν. Δοθεῖεν δὲ ἡμῖν λόγοι, περὶ ὧν ἐν τῷ Ἱερεμίᾳ γέγραπται, ὡς τοῦ Κυρίου πρὸς τὸν προφήτην εἰπόντος, « Ιδού δέδωκα τοὺς λόγους μου εἰς τὸ στόμα σου πῦρ· ἰδοὺ καθέστακά σε σήμερον ἐπὶ ἔθνη καὶ βασιλείας, ἐκριζοῦν, καὶ κατασκάπτειν, καὶ ἀπολλύειν (20) καὶ κατασπᾷν, καὶ ἀνοικοδομεῖν, καὶ καταφυτεύειν. » Καὶ γὰρ ἡμεῖς χρήζομεν νῦν λό γων « ἐκριζούντων » τὰ κατὰ τῆς ἀληθείας ἀπὸ πά- σης ψυχῆς βεβλαμμένης ὑπὸ (21) του συγγράμματος Κέλσου, ἢ τῶν παραπλησίων αὐτῷ νοημάτων. Δεύτ μεθα δὲ καὶ νοημάτων « κατασκαπτόντων ο πάσης ψευδοδοξίας οικοδομὰς, καὶ τῆς Κέλσου (22) ἐν τῷ οὐδὲν ἂν ἐπινοηθῆναι. καταπαύσωμεν. ORIGENIS est Verbo, sapientia et universa virtute, fruituros, Deo largiente, docemus eos, qui puram immunem- que scelere vitam transegerint et Deum universo- rum perpetuo et constanti amore dilexerint; con- ferat, inquam, illum finem cum eo quem singulae philosophorum apud Græcos barbarosve sectæ, aut quædam mysteriis plena pollicentes exspectandum esse docent; et ostendat illum esse ut verum, sic Dei benignitati consonum bonisque vita functis con- venientemi, nostrum vero minime; aut hæc non fuisse a divino Spiritu puras prophetarum animas replente tradita. Ostendat item, si placet, docu- menta, quæ humana esse nemo diffitetur, anteponenda esse iis quæ divina et Deo amante data esse demon- stramus. Denique quænam sunt illa bona, quibus dimissis, praestantiora pollicemur ? Etenim, ut ne B arroganter dicam, nihil praestantius excogitari posse perspicuum est, quam se supremo Deo committere et amplecti doctrinam, quæ nos ab omni re creata abductos, ad summum Deum per animatum et vivens Verbum, sapientiam viventem, Filium Dei perducit. Sed jam satis longus est tertius hic adversus Cel- sum conscriptus liber. Quare finem dicendi facio, in sequentibus contra, quæ ille scribere perrexit, cer- tamen instauraturus. ORIGENIS CONTRA CELSUM LIBER QUARTUS Ambrosi, quæ nobis contra Celsi scriptum in men- tem venere; nunc adversus ea quæ sequuntur, in- vocato per Christumn Deo, quartum aggredimur. Al- que utinam mihi dentur verba, de quibus apud Jeremiam Dominus hunc prophetam alloquens ait : • Ecce dedi verba mea in ore tuo ignem ; ecce con- stitui te hodie super gentes et super regna, ut evellas, et destruas, et disperdas, et dissipes, et ædifices, et plantes ". › Opus enim habemus et nos verbis quæ ex auimis omnibus evellant › mendacia, quibus illos Celsi scriptum aliaque illi similia cogitata læserunt. Opus habemus et sen- entiis, quae e destruant, onine falsarum opi- nionum aedificium, adeoque id quod Celsus in suo D ss Jerem. 1, 9. Regius et Basileensis, Libri excusi, e numero supra. Paulo post loco, idem Boherellus legit, tur Bolerello, leensis. Alias vero, 1. Diximus in tribus superioribus libris, sacer C (16) Codex Jolianus secunda manu, φιλοσόφων. (17) Αποδεχομένους. Lege cum Boherello, ἀπε (18) Οὐδὲν οὐκ ἐπινοηθῆναι. Scribendum vide (19) Καταπαύσομεν. lla codd. Regius et Basi (20) Libb. excusi in margine, ἀπολύειν. (21) lidem in textu, ἀπό. (22) Legit Boherellus, καὶ τὰ τῆς Κέλσου.
Αὐτὸ τὸ ποιηθησόμενον καὶ τὰ ἑξῆς, οὐ τοῦ παρόντος ἐστὶ καιροῦ λέγειν. Ἀρκεῖ γὰρ μόνον ἐπισημειώσασθαι ὅτι ἀρχαιότατοι ἄνδρες γενόμενοι Μωϋσῆς καί τινες τῶν προφητῶν οὐ παρ’ ἑτέρων εἰλήφασι τὰ περὶ τῆς τοῦ κόσμου ἐκπυρώσεως ἀλλ’ εἰ χρὴ ἐπιστήσαντα τοῖς χρόνοις εἰπεῖν, μᾶλλον τούτων ἕτεροι παρακούσαντες καὶ μὴ ἀκριβώσαντες τὰ ὑπὸ τούτων λεγόμενα ἀνέπλασαν κατὰ περιόδους ταυτότητας καὶ ἀπαραλλάκτους τοῖς ἰδίως ποιοῖς καὶ τοῖς συμβεβηκόσιν αὐτοῖς. Ἡμεῖς δὲ οὔτε τὸν κατακλυσμὸν οὔτε τὴν ἐκπύρωσιν κύκλοις καὶ ἀστέρων περιόδοις ἀνατίθεμεν, ἀλλὰ τὴν τούτων αἰτίαν φαμὲν εἶναι κακίαν ἐπὶ πλεῖον χεομένην καὶ καθαιρομένην κατακλυσμῷ ἢ ἐκπυρώσει. Θεὸν δὲ καταβαίνοντα ἐὰν λέγωσιν αἱ προφητικαὶ φωναὶ τὸν φήσαντα· Οὐχὶ τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν ἐγὼ πληρῶ; λέγει κύριος, τροπολογοῦμεν. Καταβαίνει γὰρ ὁ θεὸς ἀπὸ τοῦ ἰδίου μεγέθους καὶ ὕψους, ὅτε τὰ τῶν ἀνθρώπων καὶ μάλιστα τῶν φαύλων οἰκονομεῖ.
Α καὶ καθαρῶς βιώσασι, καὶ τὴν πρὸς τὸν τῶν ὅλων Θεὸν ἀγάπην ἀδιαίρετον καὶ ἄσχιστον ἀνειληφέσι, συμβησόμενον, καὶ δωρεᾷ Θεοῦ ἀπαντησόμενον, τῷ καθ' ἑκάστην φιλοσόφων (16) αἵρεσιν ἐν Ελλησιν ἡ βαρβάροις, ἢ μυστηριώδη ἐπαγγελίαν, τέλει· καὶ δεικνύτω τὸ κατά τινα τῶν ἄλλων τέλος κρεῖττον τοῦ καθ᾿ ἡμᾶς, καὶ ἀκόλουθον μὲν ὡς ἀληθὲς ἐκεῖνο, τὸ δ' ἡμέτερον οὐχ ἁρμόζον δωρεᾷ Θεοῦ, οὐδὲ τοῖς εὖ βιώ σασιν· ἢ οὐχ ὑπὸ θείου Πνεύματος, πληρώσαντος τὰς τῶν καθαρῶν προφητῶν ψυχὰς, ταῦτα λελέχθαι. Δει κνύτω δ' ὁ βουλόμενος κρείττονας τοὺς ὁμολογουμέ νους παρὰ πᾶσιν ἀνθρωπίνους λόγους τῶν ἀποδεικν μένων θείων καὶ ἐκ θεοφορίας ἀπηγγελμένων. Τίνων δὲ καὶ κρειττόνων τοὺς ἀποδεχομένους (17) διδάσκομεν ἄμεινον ἀπαλλάξειν; Εἰ γὰρ μὴ φορτικὸν εἰπεῖν, απ τόθεν φαίνεται, ὅτι οὐδὲν οὐκ ἐπινοηθῆναι (48) ὡς κρεῖττον εἶναι δύναται τοῦ ἐμπιστεῦσαι ἑαυτὸν τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ, καὶ ἀναθεῖναι διδασκαλίᾳ παντὸς μὲν ἀφιστάσῃ γενητοῦ, προσαγούσῃ δὲ δι' ἐμψύχου καὶ ζῶντος Λόγου, ὅς ἐστι καὶ σοφία ζῶσα, καὶ Υἱὸς Θεοῦ, τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ. Ἀλλὰ γὰρ αὐτάρκη περιγραφὴν ἐν τούτοις καὶ τοῦ τρίτου τόμου τῶν πρὸς τὸ Κέλσου σύγγραμμα ἡμῖν ὑπαγορευθέντων εἰληφότος, αὐτοῦ που καταπαύσομεν (19) τὸν λόγον, ἐν τοῖς ἑξῆς πρὸς τὰ μετὰ τοῦτο γεγραμμένα τῷ Κέλσῳ ἀγωνιούμενοι ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΚΑΤΑ ΚΕΛΣΟΥ ΤΟΜΟΣ ΤΕΤΑΡΤΟΣ. φιλοσοφίαν. φι λόσοφον. χομένους, εἰ γὰρ μὴ φορτικὴν εἰπεῖν, ὡς γὰρ μὴ φορτικὸν εἰπεῖν. Ἐν τρισὶ τοῖς πρὸ τούτων διεξελθόντες βιβλίοις τὰ πρὸς τὸ Κέλσου σύγγραμμα νοηθέντα ἡμῖν, ἱερὲ Αμ- βρόσιε, τέταρτον πρὸς τὰ ἑξῆς, εὐξάμενοι διὰ Χριστοῦ τῷ Θεῷ, ὑπαγορεύομεν. Δοθεῖεν δὲ ἡμῖν λόγοι, περὶ ὧν ἐν τῷ Ἱερεμίᾳ γέγραπται, ὡς τοῦ Κυρίου πρὸς τὸν προφήτην εἰπόντος, « Ιδού δέδωκα τοὺς λόγους μου εἰς τὸ στόμα σου πῦρ· ἰδοὺ καθέστακά σε σήμερον ἐπὶ ἔθνη καὶ βασιλείας, ἐκριζοῦν, καὶ κατασκάπτειν, καὶ ἀπολλύειν (20) καὶ κατασπᾷν, καὶ ἀνοικοδομεῖν, καὶ καταφυτεύειν. » Καὶ γὰρ ἡμεῖς χρήζομεν νῦν λό γων « ἐκριζούντων » τὰ κατὰ τῆς ἀληθείας ἀπὸ πά- σης ψυχῆς βεβλαμμένης ὑπὸ (21) του συγγράμματος Κέλσου, ἢ τῶν παραπλησίων αὐτῷ νοημάτων. Δεύτ μεθα δὲ καὶ νοημάτων « κατασκαπτόντων ο πάσης ψευδοδοξίας οικοδομὰς, καὶ τῆς Κέλσου (22) ἐν τῷ οὐδὲν ἂν ἐπινοηθῆναι. καταπαύσωμεν. ORIGENIS est Verbo, sapientia et universa virtute, fruituros, Deo largiente, docemus eos, qui puram immunem- que scelere vitam transegerint et Deum universo- rum perpetuo et constanti amore dilexerint; con- ferat, inquam, illum finem cum eo quem singulae philosophorum apud Græcos barbarosve sectæ, aut quædam mysteriis plena pollicentes exspectandum esse docent; et ostendat illum esse ut verum, sic Dei benignitati consonum bonisque vita functis con- venientemi, nostrum vero minime; aut hæc non fuisse a divino Spiritu puras prophetarum animas replente tradita. Ostendat item, si placet, docu- menta, quæ humana esse nemo diffitetur, anteponenda esse iis quæ divina et Deo amante data esse demon- stramus. Denique quænam sunt illa bona, quibus dimissis, praestantiora pollicemur ? Etenim, ut ne B arroganter dicam, nihil praestantius excogitari posse perspicuum est, quam se supremo Deo committere et amplecti doctrinam, quæ nos ab omni re creata abductos, ad summum Deum per animatum et vivens Verbum, sapientiam viventem, Filium Dei perducit. Sed jam satis longus est tertius hic adversus Cel- sum conscriptus liber. Quare finem dicendi facio, in sequentibus contra, quæ ille scribere perrexit, cer- tamen instauraturus. ORIGENIS CONTRA CELSUM LIBER QUARTUS Ambrosi, quæ nobis contra Celsi scriptum in men- tem venere; nunc adversus ea quæ sequuntur, in- vocato per Christumn Deo, quartum aggredimur. Al- que utinam mihi dentur verba, de quibus apud Jeremiam Dominus hunc prophetam alloquens ait : • Ecce dedi verba mea in ore tuo ignem ; ecce con- stitui te hodie super gentes et super regna, ut evellas, et destruas, et disperdas, et dissipes, et ædifices, et plantes ". › Opus enim habemus et nos verbis quæ ex auimis omnibus evellant › mendacia, quibus illos Celsi scriptum aliaque illi similia cogitata læserunt. Opus habemus et sen- entiis, quae e destruant, onine falsarum opi- nionum aedificium, adeoque id quod Celsus in suo D ss Jerem. 1, 9. Regius et Basileensis, Libri excusi, e numero supra. Paulo post loco, idem Boherellus legit, tur Bolerello, leensis. Alias vero, 1. Diximus in tribus superioribus libris, sacer C (16) Codex Jolianus secunda manu, φιλοσόφων. (17) Αποδεχομένους. Lege cum Boherello, ἀπε (18) Οὐδὲν οὐκ ἐπινοηθῆναι. Scribendum vide (19) Καταπαύσομεν. lla codd. Regius et Basi (20) Libb. excusi in margine, ἀπολύειν. (21) lidem in textu, ἀπό. (22) Legit Boherellus, καὶ τὰ τῆς Κέλσου.
Καὶ ὥσπερ ἡ συνήθεια συγκαταβαίνειν φησὶ τοῖς νηπίοις τοὺς διδασκάλους καὶ τοῖς ἄρτι προτραπεῖσιν ἐπὶ φιλοσοφίαν νέοις τοὺς σοφοὺς ἢ τοὺς προκόπτοντας οὐ τῷ σωματικῶς αὐτοὺς καταβαίνειν, οὕτως εἴ που λέγεται ἐν ταῖς θείαις γραφαῖς καταβαίνειν ὁ θεός, ἀνάλογον νοεῖται τῇ οὑτωσὶ χρωμένῃ τῷ ὀνόματι συνηθείᾳ, οὕτω δὲ καὶ ἀναβαίνειν. Ἐπεὶ δὲ χλευάζων ὁ Κέλσος φησὶν ἡμᾶς λέγειν τὸν θεὸν δίκην βασανιστοῦ πῦρ φέροντα καταβαίνειν καὶ ἀναγκάζει ἡμᾶς οὐ κατὰ καιρὸν βαθυτέρους ἐξετάζειν λόγους, ὀλίγα εἰπόντες, ὅσον γεῦσαι τοὺς ἀκροατὰς ἀπολογίας καθαιρούσης τὴν καθ’ ἡμῶν τοῦ Κέλσου χλεύην, ἐπὶ τὰ ἑξῆς τραπησόμεθα. Φησὶ δὴ ὁ θεῖος λόγος τὸν θεὸν ἡμῶν εἶναι πῦρ καταναλίσκον, καὶ ποταμοὺς πυρὸς ἕλκειν ἔμπροσθεν αὐτοῦ, ἀλλὰ καὶ αὐτὸν εἰσπορεύεσθαι ὡς πῦρ χωνευτηρίου καὶ ὡς ποίαν πλυνόντων, ἵνα χωνεύσῃ τὸν ἑαυτοῦ λαόν. Ἐπὰν οὖν λέγηται πῦρ εἶναι καταναλίσκον, ζητοῦμεν, τίνα πρέπει ὑπὸ θεοῦ καταναλίσκεσθαι, καί φαμεν ὅτι τὴν κακίαν καὶ τὰ ἀπ’ αὐτῆς πραττόμενα καὶ τροπικῶς λεγόμενα ξύλα εἶναι καὶ χόρτον καὶ καλάμην καταναλίσκει ὁ θεὸς ὡς πῦρ.
Α καὶ καθαρῶς βιώσασι, καὶ τὴν πρὸς τὸν τῶν ὅλων Θεὸν ἀγάπην ἀδιαίρετον καὶ ἄσχιστον ἀνειληφέσι, συμβησόμενον, καὶ δωρεᾷ Θεοῦ ἀπαντησόμενον, τῷ καθ' ἑκάστην φιλοσόφων (16) αἵρεσιν ἐν Ελλησιν ἡ βαρβάροις, ἢ μυστηριώδη ἐπαγγελίαν, τέλει· καὶ δεικνύτω τὸ κατά τινα τῶν ἄλλων τέλος κρεῖττον τοῦ καθ᾿ ἡμᾶς, καὶ ἀκόλουθον μὲν ὡς ἀληθὲς ἐκεῖνο, τὸ δ' ἡμέτερον οὐχ ἁρμόζον δωρεᾷ Θεοῦ, οὐδὲ τοῖς εὖ βιώ σασιν· ἢ οὐχ ὑπὸ θείου Πνεύματος, πληρώσαντος τὰς τῶν καθαρῶν προφητῶν ψυχὰς, ταῦτα λελέχθαι. Δει κνύτω δ' ὁ βουλόμενος κρείττονας τοὺς ὁμολογουμέ νους παρὰ πᾶσιν ἀνθρωπίνους λόγους τῶν ἀποδεικν μένων θείων καὶ ἐκ θεοφορίας ἀπηγγελμένων. Τίνων δὲ καὶ κρειττόνων τοὺς ἀποδεχομένους (17) διδάσκομεν ἄμεινον ἀπαλλάξειν; Εἰ γὰρ μὴ φορτικὸν εἰπεῖν, απ τόθεν φαίνεται, ὅτι οὐδὲν οὐκ ἐπινοηθῆναι (48) ὡς κρεῖττον εἶναι δύναται τοῦ ἐμπιστεῦσαι ἑαυτὸν τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ, καὶ ἀναθεῖναι διδασκαλίᾳ παντὸς μὲν ἀφιστάσῃ γενητοῦ, προσαγούσῃ δὲ δι' ἐμψύχου καὶ ζῶντος Λόγου, ὅς ἐστι καὶ σοφία ζῶσα, καὶ Υἱὸς Θεοῦ, τῷ ἐπὶ πᾶσι Θεῷ. Ἀλλὰ γὰρ αὐτάρκη περιγραφὴν ἐν τούτοις καὶ τοῦ τρίτου τόμου τῶν πρὸς τὸ Κέλσου σύγγραμμα ἡμῖν ὑπαγορευθέντων εἰληφότος, αὐτοῦ που καταπαύσομεν (19) τὸν λόγον, ἐν τοῖς ἑξῆς πρὸς τὰ μετὰ τοῦτο γεγραμμένα τῷ Κέλσῳ ἀγωνιούμενοι ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΚΑΤΑ ΚΕΛΣΟΥ ΤΟΜΟΣ ΤΕΤΑΡΤΟΣ. φιλοσοφίαν. φι λόσοφον. χομένους, εἰ γὰρ μὴ φορτικὴν εἰπεῖν, ὡς γὰρ μὴ φορτικὸν εἰπεῖν. Ἐν τρισὶ τοῖς πρὸ τούτων διεξελθόντες βιβλίοις τὰ πρὸς τὸ Κέλσου σύγγραμμα νοηθέντα ἡμῖν, ἱερὲ Αμ- βρόσιε, τέταρτον πρὸς τὰ ἑξῆς, εὐξάμενοι διὰ Χριστοῦ τῷ Θεῷ, ὑπαγορεύομεν. Δοθεῖεν δὲ ἡμῖν λόγοι, περὶ ὧν ἐν τῷ Ἱερεμίᾳ γέγραπται, ὡς τοῦ Κυρίου πρὸς τὸν προφήτην εἰπόντος, « Ιδού δέδωκα τοὺς λόγους μου εἰς τὸ στόμα σου πῦρ· ἰδοὺ καθέστακά σε σήμερον ἐπὶ ἔθνη καὶ βασιλείας, ἐκριζοῦν, καὶ κατασκάπτειν, καὶ ἀπολλύειν (20) καὶ κατασπᾷν, καὶ ἀνοικοδομεῖν, καὶ καταφυτεύειν. » Καὶ γὰρ ἡμεῖς χρήζομεν νῦν λό γων « ἐκριζούντων » τὰ κατὰ τῆς ἀληθείας ἀπὸ πά- σης ψυχῆς βεβλαμμένης ὑπὸ (21) του συγγράμματος Κέλσου, ἢ τῶν παραπλησίων αὐτῷ νοημάτων. Δεύτ μεθα δὲ καὶ νοημάτων « κατασκαπτόντων ο πάσης ψευδοδοξίας οικοδομὰς, καὶ τῆς Κέλσου (22) ἐν τῷ οὐδὲν ἂν ἐπινοηθῆναι. καταπαύσωμεν. ORIGENIS est Verbo, sapientia et universa virtute, fruituros, Deo largiente, docemus eos, qui puram immunem- que scelere vitam transegerint et Deum universo- rum perpetuo et constanti amore dilexerint; con- ferat, inquam, illum finem cum eo quem singulae philosophorum apud Græcos barbarosve sectæ, aut quædam mysteriis plena pollicentes exspectandum esse docent; et ostendat illum esse ut verum, sic Dei benignitati consonum bonisque vita functis con- venientemi, nostrum vero minime; aut hæc non fuisse a divino Spiritu puras prophetarum animas replente tradita. Ostendat item, si placet, docu- menta, quæ humana esse nemo diffitetur, anteponenda esse iis quæ divina et Deo amante data esse demon- stramus. Denique quænam sunt illa bona, quibus dimissis, praestantiora pollicemur ? Etenim, ut ne B arroganter dicam, nihil praestantius excogitari posse perspicuum est, quam se supremo Deo committere et amplecti doctrinam, quæ nos ab omni re creata abductos, ad summum Deum per animatum et vivens Verbum, sapientiam viventem, Filium Dei perducit. Sed jam satis longus est tertius hic adversus Cel- sum conscriptus liber. Quare finem dicendi facio, in sequentibus contra, quæ ille scribere perrexit, cer- tamen instauraturus. ORIGENIS CONTRA CELSUM LIBER QUARTUS Ambrosi, quæ nobis contra Celsi scriptum in men- tem venere; nunc adversus ea quæ sequuntur, in- vocato per Christumn Deo, quartum aggredimur. Al- que utinam mihi dentur verba, de quibus apud Jeremiam Dominus hunc prophetam alloquens ait : • Ecce dedi verba mea in ore tuo ignem ; ecce con- stitui te hodie super gentes et super regna, ut evellas, et destruas, et disperdas, et dissipes, et ædifices, et plantes ". › Opus enim habemus et nos verbis quæ ex auimis omnibus evellant › mendacia, quibus illos Celsi scriptum aliaque illi similia cogitata læserunt. Opus habemus et sen- entiis, quae e destruant, onine falsarum opi- nionum aedificium, adeoque id quod Celsus in suo D ss Jerem. 1, 9. Regius et Basileensis, Libri excusi, e numero supra. Paulo post loco, idem Boherellus legit, tur Bolerello, leensis. Alias vero, 1. Diximus in tribus superioribus libris, sacer C (16) Codex Jolianus secunda manu, φιλοσόφων. (17) Αποδεχομένους. Lege cum Boherello, ἀπε (18) Οὐδὲν οὐκ ἐπινοηθῆναι. Scribendum vide (19) Καταπαύσομεν. lla codd. Regius et Basi (20) Libb. excusi in margine, ἀπολύειν. (21) lidem in textu, ἀπό. (22) Legit Boherellus, καὶ τὰ τῆς Κέλσου.
PG 11:1043Ἐποικοδομεῖν γοῦν ὁ φαῦλος λέγεται τῷ προϋποβεβλημένῳ λογικῷ θεμελίῳ ξύλα καὶ χόρτον καὶ καλάμην. Εἰ μὲν οὖν ἔχει δεῖξαι ἄλλως νενοῆσθαι ταῦτα τῷ ἀναγράψαντι, καὶ σωματικῶς δύναταί τις παραςτῆσαι ἐποικοδομοῦντα τὸν φαῦλον ξύλα ἢ χόρτον ἢ καλάμην, δῆλον ὅτι καὶ τὸ πῦρ ὑλικὸν καὶ αἰσθητὸν νοηθήσεται· εἰ δ’ ἄντικρυς τροπολογεῖται τὰ τοῦ φαύλου ἔργα, λεγόμενα εἶναι ξύλα ἢ χόρτος ἢ καλάμη, πῶς οὐκ αὐτόθεν προσπίπτει, ποδαπὸν πῦρ παραλαμβάνεται, ἵνα τὰ τοιαῦτα ξύλα ἀναλωθῇ; Ἑκάστου γάρ φησι τὸ ἔργον ὁποῖόν ἐστι, τὸ πῦρ αὐτὸ δοκιμάσει. Εἴ τινος τὸ ἔργον μένει, ὃ ἐπῳκοδόμησε, μισθὸν λήψεται· εἴ τινος τὸ ἔργον κατακαήσεται, ζημιωθήσεται. Ἔργον δὲ κατακαιόμενον ποῖον ἂν ἐν τούτοις λέγοιτο ἢ πᾶν τὸ ἀπὸ κακίας πραττόμενον; Οὐκοῦν ὁ θεὸς ἡμῶν πῦρ καταναλίσκον ἐστίν, ὡς ἀποδεδώκαμεν, καὶ οὕτως εἰσπορεύεται ὡς πῦρ χωνευτηρίου, χωνεύσων τὴν λογικὴν φύσιν, πεπληρωμένην τοῦ ἀπὸ τῆς κακίας μολύβδου καὶ τῶν ἄλλων ἀκαθάρτων ὑλῶν, τὴν τοῦ χρυσοῦ, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, φύσιν τῆς ψυχῆς ἢ τὴν ἀργύρου δολωσάντων.
συγγράμματι αὐτοῦ οἰκοδομῆς παραπλήσια τῇ οἰκο- Δ δομῇ τῶν εἰπόντων· « Δεῦτε, οἰκοδομήσωμεν ἑαυτοῖς πόλιν καὶ πύργον, οὗ ἡ κεφαλὴ ἔσται ἕως τοῦ οὐρα νοῦ· › ἀλλὰ καὶ χρήζομεν σοφίας ο κατασπώσης πάντα τὰ ἐπαιρόμενα κατὰ τῆς γνώσεως τοῦ Θεοῦ ὑψώματα, ο καὶ τὸ Κέλσου ἐπαιρόμενον καθ' ἡμῶν τῆς ἀλαζονείας ὕψωμα. Εἶτ᾽ ἐπεὶ μὴ χρὴ καταλήγειν ἡμᾶς ἐπὶ τὸ ἐκριζοῦν καὶ κατασκάπτειν τὰ προειρημένα, ἀλλ᾽ εἰς μὲν τὴν χώραν τῶν ἐκριζωθέντων καταφυτεύειν φυ- τείαν κ τοῦ κατὰ Θεὸν γεωργίου, » εἰς δὲ τὸν τόπον τῶν κατασκαφέντων οἰκοδομεῖν Θεοῦ οἰκοδομὴν καὶ ναὸν δόξης Θεοῦ· διὰ τοῦτο, καὶ ἡμῖν εὐκτέον ἐστὶ τῷ δεδωκότι Κυρίῳ τὰ ἐν τῷ Ἰερεμίᾳ γεγραμμένα, ἵνα καὶ ἡμῖν δῷ λόγους καὶ πρὸς τὸ οἰκοδομεῖν τὰ τοῦ Χριστοῦ, καὶ καταφυτεύειν τὸν πνευματικὸν νόμον, καὶ τοὺς ἀνάλογον αὐτῷ προφητικούς λόγους. Καὶ μάλιστα χρεία ἡμῖν πρὸς τὰ νῦν ἑξῆς τοῖς προειρημένοις τῷ Κέλσῳ λεγόμενα κατασκευάσαι, ὅτι καλῶς τὰ περὶ τοῦ Χριστοῦ πεπροφήτευται. "Αμα γὰρ πρὸς ἀμφοτέρους Ιστάμενος ὁ Κέλσος, Ιουδαίους μὲν ἀρνουμένους γε- γονέναι τὴν Χριστοῦ ἐπιδημίαν, ἐλπίζοντας δ' αὐτὴν ἔσεσθαι, Χριστιανοὺς δὲ ὁμολογοῦντας τὸν Ἰησοῦν εἶναι τὸν προφητευθέντα Χριστόν, φησίν· • Ὅτι δὲ καὶ Χριστιανῶν τινες καὶ Ἰουδαῖοι, οι μὲν καταβεβηκέναι φασὶν (23), οἱ δὲ καταβήσεσθαι εἰς τὴν γῆν τινα Θεὸν ἢ Θεοῦ Υἱὸν τῶν τῇδε δικαιω τὴν, τοῦτ' αἴσχιστον, καὶ οὐδὲ δεῖται μακροῦ λόγου δ ἔλεγχος. » Καὶ δοκεῖ (24) γε ἀκριβῶς περὶ μὲν Ἰου λαίων οὐ τινῶν, ἀλλὰ πάντων λέγειν, ὅτι οἴονταί τινα καταβήσεσθαι ἐπὶ τὴν γῆν· περὶ δὲ Χριστιανῶν, ὅτι τινὲς αὐτῶν καταβεβηκέναι λέγουσιν. Ἐμφαίνει γὰρ τοὺς ἀπὸ Ἰουδαϊκῶν Γραφῶν κατασκευάζοντας τὴν Χριστοῦ (25) ἐπιδημίαν ὡς ἤδη γεγενημένην· καὶ ἔοικεν εἰδέναι, ὅτι εἰσί τινες αἱρέσεις ἀρνούμεναι Χρι- στὸν Ἰησοῦν εἶναι τὸν προεφητευμένον. Ηδη μὲν ὧν καὶ ἐν τοῖς προτέροις περὶ τοῦ προεφητεῦσθαι τὸν Χριστὸν κατὰ δύναμιν διειλήφαμεν· διὸ τὰ πολλὰ τῶν δυναμένων λέγεσθαι εἰς τὸν τόπον οὐκ ἐπανα- λαμβάνομεν, ἵνα μὴ παλιλλογῶμεν. Ορα δή, ὅτι, εἴπερ μετά τινος κἂν δοκούσης (26) ἀκολουθίας ἐδού- λετο ἀνατρέπειν τὴν περὶ τῶν προφητειῶν, ἢ περὶ τοῦ ἐπιδημήσειν ἢ ἐπιδεδημηκέναι τὸν Χριστὸν πίστιν, ἐχρῆν αὐτὸν αὐτὰς ἐκθέσθαι τὰς προφητείας, αἷς ἐν τῷ διαλέγεσθαι πρὸς ἀλλήλους χρώμεθα Χριστιανοί καὶ Ἰουδαῖοι. Οὕτω γὰρ ἂν κἂν ἔδοξε τους περισπω- μένους ὑπὸ τῆς, ὡς οἴεται, πιθανότητος δοκεῖν (27) ἀνατρέπειν ἀπὸ τῆς πρὸς τὰ προφητικά συγκαταθέ- σεως, καὶ τῆς διὰ τὰ προφητικὰ εἰς τὸν Ἰησοῦν ὡς όντα Χριστὸν πίστεως. Νυνὶ δὲ, ἤτοι μὴ δυνάμενος ἀπαντῆσαι πρὸς τὰς περὶ Χριστοῦ προφητείας, * μηδὲ (28) τὴν ἀρχὴν εἰδὼς τίνα ἐστὶ τὰ περὶ αὐτοῦ προφητευόμενα, οὐδεμίαν μὲν λέξιν τίθησι προφητι Ἰησοῦ. έδοξε δοκεῖν; ἀπὸ τῆς εἰς τὰ προφητικά, CONTRA CELSUM LIB. IV. opere construxit, haud dissimile ædificio eorum qui B C D Gen. x1, 4. ][ Cor. x, 5. Cor. Ht, 9. reperitur in codice Joliano. abest ab omnibus mss. glieani. Alias, dicebant: c Venite, faciamus nobis civitatem et turrim, cujus culmen pertingat ad cœlum ”. › Opus habemus sapientia, quæ ‹ disperdat › cum ‹omnem altitudinem extollentem se adversus scientiam Dei *, » tum arrogantiæ altitudinem, qua se Cel sus contra nos extollit. Sed parum fuerit evellere et destruere; oportet loco eorum, quæ eradicata fuerint, alia serere quæ ‹ Dei agriculturæ › conve- miant 15, et destructorum loco Dei ædificium et templum gloriæ Dei construere. Quocirca rogandus est Dominus, eorum quæ in Jeremia memorantur, largitor, ut et nobis det ea loqui, quibus quæ Christi sunt ædificare, spiritalemque legem et referenda ad illam prophetica oracula serere valeamus. Hæc vero oracula nunc maxime ostendere opus est pulchre de Christo edita fuisse, ut quæ deinceps Celsus ol►- jicit refutentur. Utrosque enim impugnat, et Judaeos, qui Christum advenisse negant adventurumque spe- rant, et Christianos qui Jesum esse Christuın con- fitentur quem prophetæ prædixerunt. Sic igitur, ille : quidem in terram descensurum esse deum quemdam aut Dei Filium bujus terræ incolas justificaturum; illi vero jam descendisse. Turpe dissidium, quod pluribus refellere supervacuum esset. > Accurate id quidem Judæos non quosdam, sed omnes existi- mare hanc in terram quemdam esse descensurum; quosdam autem e Christianis descendisse dicere. Sic enim indicat et eos, qui e Judaicis Scripturis astruunt Christum jam advenisse, et quasdam sectas, quæ Jesum negant esse Christum a prophetis præ- nuntiatum. Atjain supra pro viribus confirmavi de illo edita esse prophetarum vaticinia. Quare ut ne eadem iterem sæpius, quæ hoc loco dici possent, consulto præteribo. Hoc tantum observes velim, Celsum, si quod prædictum fuisse credunt Judæi, Christum venturum esse, aut quod Christiani, jam venisse, refutare apte videri voluisset, debuisse va- ticinia memorare, quibus utrique inter disputan- dum utuntur. Sic enim quos putat probabilitate de- ceptos, a fide vaticiniis adjungenda revocare, et a sententia ex vaticiniis nata, Jesum esse Christum, avertere visus fuisset. Contra ille, sive vaticinia de Christo defugere non posset, sive non omnino cognosceret quænam de illo essent prædicta; ne verbuin quidem e vaticiniis profert, quanquam in- numera de Christo sint; et illa sibi redarguere vi- detur, ne exposita quidem, quam illis inesse judi- cet, probabilitate. Neque etiam scivit eam non esse Quid sit enim Ibidem libb. excusi, sed miss. ut in nostro textu. . editis excidit vocula 4. (23) Φασίν. Omittitur in libris antea editis, sed (24) Libb. impressi, καὶ οὐ δοκεῖ, sed vocula οὐ (25) Χριστοῦ. Ita codd. Reg., Basil. et duo An (26) fleschelius in textu, οὐκ ἂν δοκούσης. 2. Quidam e Christianis et Judæi disputant, hi (27) Δοκεῖν. Merito Boherellus delendum putat. (28) "Η μηδέ. Recte codex Jolianus. Ab antea
Οὕτω δὲ καὶ ποταμοὶ πυρὸς ἔμπροσθεν λέγονται εἶναι τοῦ θεοῦ, τοῦ ἐξαφανιοῦντος τὴν δι’ ὅλης τῆς ψυχῆς ἀνακεκραμένην κακίαν. Ἀλλὰ γὰρ ἀρκεῖ ταῦτα πρὸς τὸ ταῦτ’ αὐτοὺς ἐποίησεν ἐσφαλμένῃ δόξῃ λέγειν ὅτι ὁ θεὸς καταβήσεται δίκην βασανιστοῦ πῦρ φέρων. Ἴδωμεν δὲ καὶ ἅπερ ἑξῆς φησιν ὁ Κέλσος μετὰ μεγάλης ἐπαγγελίας τοῦτον τὸν τρόπον· Ἔτι δέ, φησίν, ἄνωθεν πλείοσιν ἀποδείξεσιν ἀναλάβωμεν τὸν λόγον. Λέγω δὲ οὐδὲν καινὸν ἀλλὰ πάλαι δεδογμένα. Ὁ θεὸς ἀγαθός ἐστι καὶ καλὸς καὶ εὐδαίμων καὶ ἐν τῷ καλλίστῳ καὶ ἀρίστῳ· εἰ δὴ ἐς ἀνθρώπους κάτεισι, μεταβολῆς αὐτῷ δεῖ, μεταβολῆς δὲ ἐξ ἀγαθοῦ εἰς κακὸν καὶ ἐκ καλοῦ εἰς αἰσχρὸν καὶ ἐξ εὐδαιμονίας εἰς κακοδαιμονίαν καὶ ἐκ τοῦ ἀρίστου εἰς τὸ πονηρότατον. Τίς ἂν οὖν ἕλοιτο τοιαύτην μεταβολήν; Καὶ μὲν δὴ τῷ θνητῷ μὲν ἀλλάττεσθαι καὶ μεταπλάττεσθαι φύσις, τῷ δ’ ἀθανάτῳ κατὰ τὰ αὐτὰ καὶ ὡσαύτως ἔχειν. Οὐκ ἂν οὖν οὐδὲ ταύτην τὴν μεταβολὴν θεὸς δέχοιτο. Δοκεῖ δή μοι πρὸς ταῦτα λέλεχθαι τὰ δέοντα διηγησαμένῳ τὴν ἐν ταῖς γραφαῖς λεγομένην κατάβασιν θεοῦ πρὸς τὰ ἀνθρώπινα·
συγγράμματι αὐτοῦ οἰκοδομῆς παραπλήσια τῇ οἰκο- Δ δομῇ τῶν εἰπόντων· « Δεῦτε, οἰκοδομήσωμεν ἑαυτοῖς πόλιν καὶ πύργον, οὗ ἡ κεφαλὴ ἔσται ἕως τοῦ οὐρα νοῦ· › ἀλλὰ καὶ χρήζομεν σοφίας ο κατασπώσης πάντα τὰ ἐπαιρόμενα κατὰ τῆς γνώσεως τοῦ Θεοῦ ὑψώματα, ο καὶ τὸ Κέλσου ἐπαιρόμενον καθ' ἡμῶν τῆς ἀλαζονείας ὕψωμα. Εἶτ᾽ ἐπεὶ μὴ χρὴ καταλήγειν ἡμᾶς ἐπὶ τὸ ἐκριζοῦν καὶ κατασκάπτειν τὰ προειρημένα, ἀλλ᾽ εἰς μὲν τὴν χώραν τῶν ἐκριζωθέντων καταφυτεύειν φυ- τείαν κ τοῦ κατὰ Θεὸν γεωργίου, » εἰς δὲ τὸν τόπον τῶν κατασκαφέντων οἰκοδομεῖν Θεοῦ οἰκοδομὴν καὶ ναὸν δόξης Θεοῦ· διὰ τοῦτο, καὶ ἡμῖν εὐκτέον ἐστὶ τῷ δεδωκότι Κυρίῳ τὰ ἐν τῷ Ἰερεμίᾳ γεγραμμένα, ἵνα καὶ ἡμῖν δῷ λόγους καὶ πρὸς τὸ οἰκοδομεῖν τὰ τοῦ Χριστοῦ, καὶ καταφυτεύειν τὸν πνευματικὸν νόμον, καὶ τοὺς ἀνάλογον αὐτῷ προφητικούς λόγους. Καὶ μάλιστα χρεία ἡμῖν πρὸς τὰ νῦν ἑξῆς τοῖς προειρημένοις τῷ Κέλσῳ λεγόμενα κατασκευάσαι, ὅτι καλῶς τὰ περὶ τοῦ Χριστοῦ πεπροφήτευται. "Αμα γὰρ πρὸς ἀμφοτέρους Ιστάμενος ὁ Κέλσος, Ιουδαίους μὲν ἀρνουμένους γε- γονέναι τὴν Χριστοῦ ἐπιδημίαν, ἐλπίζοντας δ' αὐτὴν ἔσεσθαι, Χριστιανοὺς δὲ ὁμολογοῦντας τὸν Ἰησοῦν εἶναι τὸν προφητευθέντα Χριστόν, φησίν· • Ὅτι δὲ καὶ Χριστιανῶν τινες καὶ Ἰουδαῖοι, οι μὲν καταβεβηκέναι φασὶν (23), οἱ δὲ καταβήσεσθαι εἰς τὴν γῆν τινα Θεὸν ἢ Θεοῦ Υἱὸν τῶν τῇδε δικαιω τὴν, τοῦτ' αἴσχιστον, καὶ οὐδὲ δεῖται μακροῦ λόγου δ ἔλεγχος. » Καὶ δοκεῖ (24) γε ἀκριβῶς περὶ μὲν Ἰου λαίων οὐ τινῶν, ἀλλὰ πάντων λέγειν, ὅτι οἴονταί τινα καταβήσεσθαι ἐπὶ τὴν γῆν· περὶ δὲ Χριστιανῶν, ὅτι τινὲς αὐτῶν καταβεβηκέναι λέγουσιν. Ἐμφαίνει γὰρ τοὺς ἀπὸ Ἰουδαϊκῶν Γραφῶν κατασκευάζοντας τὴν Χριστοῦ (25) ἐπιδημίαν ὡς ἤδη γεγενημένην· καὶ ἔοικεν εἰδέναι, ὅτι εἰσί τινες αἱρέσεις ἀρνούμεναι Χρι- στὸν Ἰησοῦν εἶναι τὸν προεφητευμένον. Ηδη μὲν ὧν καὶ ἐν τοῖς προτέροις περὶ τοῦ προεφητεῦσθαι τὸν Χριστὸν κατὰ δύναμιν διειλήφαμεν· διὸ τὰ πολλὰ τῶν δυναμένων λέγεσθαι εἰς τὸν τόπον οὐκ ἐπανα- λαμβάνομεν, ἵνα μὴ παλιλλογῶμεν. Ορα δή, ὅτι, εἴπερ μετά τινος κἂν δοκούσης (26) ἀκολουθίας ἐδού- λετο ἀνατρέπειν τὴν περὶ τῶν προφητειῶν, ἢ περὶ τοῦ ἐπιδημήσειν ἢ ἐπιδεδημηκέναι τὸν Χριστὸν πίστιν, ἐχρῆν αὐτὸν αὐτὰς ἐκθέσθαι τὰς προφητείας, αἷς ἐν τῷ διαλέγεσθαι πρὸς ἀλλήλους χρώμεθα Χριστιανοί καὶ Ἰουδαῖοι. Οὕτω γὰρ ἂν κἂν ἔδοξε τους περισπω- μένους ὑπὸ τῆς, ὡς οἴεται, πιθανότητος δοκεῖν (27) ἀνατρέπειν ἀπὸ τῆς πρὸς τὰ προφητικά συγκαταθέ- σεως, καὶ τῆς διὰ τὰ προφητικὰ εἰς τὸν Ἰησοῦν ὡς όντα Χριστὸν πίστεως. Νυνὶ δὲ, ἤτοι μὴ δυνάμενος ἀπαντῆσαι πρὸς τὰς περὶ Χριστοῦ προφητείας, * μηδὲ (28) τὴν ἀρχὴν εἰδὼς τίνα ἐστὶ τὰ περὶ αὐτοῦ προφητευόμενα, οὐδεμίαν μὲν λέξιν τίθησι προφητι Ἰησοῦ. έδοξε δοκεῖν; ἀπὸ τῆς εἰς τὰ προφητικά, CONTRA CELSUM LIB. IV. opere construxit, haud dissimile ædificio eorum qui B C D Gen. x1, 4. ][ Cor. x, 5. Cor. Ht, 9. reperitur in codice Joliano. abest ab omnibus mss. glieani. Alias, dicebant: c Venite, faciamus nobis civitatem et turrim, cujus culmen pertingat ad cœlum ”. › Opus habemus sapientia, quæ ‹ disperdat › cum ‹omnem altitudinem extollentem se adversus scientiam Dei *, » tum arrogantiæ altitudinem, qua se Cel sus contra nos extollit. Sed parum fuerit evellere et destruere; oportet loco eorum, quæ eradicata fuerint, alia serere quæ ‹ Dei agriculturæ › conve- miant 15, et destructorum loco Dei ædificium et templum gloriæ Dei construere. Quocirca rogandus est Dominus, eorum quæ in Jeremia memorantur, largitor, ut et nobis det ea loqui, quibus quæ Christi sunt ædificare, spiritalemque legem et referenda ad illam prophetica oracula serere valeamus. Hæc vero oracula nunc maxime ostendere opus est pulchre de Christo edita fuisse, ut quæ deinceps Celsus ol►- jicit refutentur. Utrosque enim impugnat, et Judaeos, qui Christum advenisse negant adventurumque spe- rant, et Christianos qui Jesum esse Christuın con- fitentur quem prophetæ prædixerunt. Sic igitur, ille : quidem in terram descensurum esse deum quemdam aut Dei Filium bujus terræ incolas justificaturum; illi vero jam descendisse. Turpe dissidium, quod pluribus refellere supervacuum esset. > Accurate id quidem Judæos non quosdam, sed omnes existi- mare hanc in terram quemdam esse descensurum; quosdam autem e Christianis descendisse dicere. Sic enim indicat et eos, qui e Judaicis Scripturis astruunt Christum jam advenisse, et quasdam sectas, quæ Jesum negant esse Christum a prophetis præ- nuntiatum. Atjain supra pro viribus confirmavi de illo edita esse prophetarum vaticinia. Quare ut ne eadem iterem sæpius, quæ hoc loco dici possent, consulto præteribo. Hoc tantum observes velim, Celsum, si quod prædictum fuisse credunt Judæi, Christum venturum esse, aut quod Christiani, jam venisse, refutare apte videri voluisset, debuisse va- ticinia memorare, quibus utrique inter disputan- dum utuntur. Sic enim quos putat probabilitate de- ceptos, a fide vaticiniis adjungenda revocare, et a sententia ex vaticiniis nata, Jesum esse Christum, avertere visus fuisset. Contra ille, sive vaticinia de Christo defugere non posset, sive non omnino cognosceret quænam de illo essent prædicta; ne verbuin quidem e vaticiniis profert, quanquam in- numera de Christo sint; et illa sibi redarguere vi- detur, ne exposita quidem, quam illis inesse judi- cet, probabilitate. Neque etiam scivit eam non esse Quid sit enim Ibidem libb. excusi, sed miss. ut in nostro textu. . editis excidit vocula 4. (23) Φασίν. Omittitur in libris antea editis, sed (24) Libb. impressi, καὶ οὐ δοκεῖ, sed vocula οὐ (25) Χριστοῦ. Ita codd. Reg., Basil. et duo An (26) fleschelius in textu, οὐκ ἂν δοκούσης. 2. Quidam e Christianis et Judæi disputant, hi (27) Δοκεῖν. Merito Boherellus delendum putat. (28) "Η μηδέ. Recte codex Jolianus. Ab antea
PG 11:1045εἰς ἣν οὐ μεταβολῆς αὐτῷ δεῖ, ὡς Κέλσος οἴεται ἡμᾶς λέγειν, οὔτε τροπῆς τῆς ἐξ ἀγαθοῦ εἰς κακὸν ἢ ἐκ καλοῦ εἰς αἰσχρὸν ἢ ἐξ εὐδαιμονίας εἰς κακοδαιμονίαν ἢ ἐκ τοῦ ἀρίστου εἰς τὸ πονηρότατον. Μένων γὰρ τῇ οὐσίᾳ ἄτρεπτος συγκαταβαίνει τῇ προνοίᾳ καὶ τῇ οἰκονομίᾳ τοῖς ἀνθρωπίνοις πράγμασιν. Ἡμεῖς μὲν οὖν καὶ τὰ θεῖα γράμματα παρίσταμεν ἄτρεπτον λέγοντα τὸν θεὸν ἔν τε τῷ Σὺ δὲ ὁ αὐτὸς εἶ καὶ ἐν τῷ Οὐκ ἠλλοίωμαι· οἱ δὲ τοῦ Ἐπικούρου θεοί, σύνθετοι ἐξ ἀτόμων τυγχάνοντες καὶ τὸ ὅσον ἐπὶ τῇ συστάσει ἀναλυτοί, πραγματεύονται τὰς φθοροποιοὺς ἀτόμους ἀποσείεσθαι. Ἀλλὰ καὶ ὁ τῶν Στωϊκῶν θεός, ἅτε σῶμα τυγχάνων, ὁτὲ μὲν ἡγεμονικὸν ἔχει τὴν ὅλην οὐσίαν, ὅταν ἡ ἐκπύρωσις ᾖ· ὁτὲ δὲ ἐπὶ μέρους γίνεται αὐτῆς, ὅταν ᾖ διακόσμησις. Οὐδὲ γὰρ δεδύνηνται οὗτοι τρανῶσαι τὴν φυσικὴν τοῦ θεοῦ ἔννοιαν ὡς πάντῃ ἀφθάρτου καὶ ἁπλοῦ καὶ ἀσυνθέτου καὶ ἀδιαιρέτου. Τὸ δὲ καταβεβηκὸς εἰς ἀνθρώπους ἐν μορφῇ θεοῦ ὑπῆρχε καὶ διὰ φιλανθρωπίαν ἑαυτὸν ἐκένωσεν, ἵνα χωρηθῆναι ὑπ’ ἀνθρώπων δυνηθῇ.
PG 11:1047Οὐ δή που δ’ ἐξ ἀγαθοῦ εἰς κακὸν γέγονεν αὐτῷ μεταβολή, ἁμαρτίαν γὰρ οὐκ ἐποίησεν, οὐδ’ ἐκ καλοῦ εἰς αἰσχρόν, οὐ γὰρ ἔγνω ἁμαρτίαν, οὐδὲ ἐξ εὐδαιμονίας ἦλθεν εἰς κακοδαιμονίαν, ἀλλ’ ἑαυτὸν μὲν ἐταπείνωσεν οὐδὲν δ’ ἧττον μακάριος ἦν, καὶ ὅτε συμφερόντως τῷ γένει ἡμῶν ἑαυτὸν ἐταπείνου. Ἀλλ’ οὐδὲ μεταβολή τις αὐτῷ γέγονεν ἐκ τοῦ ἀρίστου εἰς τὸ πονηρότατον· ποῦ γὰρ πονηρότατον τὸ χρηστὸν καὶ φιλάνθρωπον; Ἢ ὥρα λέγειν καὶ τὸν ἰατρὸν ὁρῶντα δεινὰ καὶ θιγγάνοντα ἀηδῶν, ἵνα τοὺς κάμνοντας ἰάσηται, ἐξ ἀγαθοῦ εἰς κακὸν ἢ ἐκ καλοῦ εἰς αἰσχρὸν ἢ ἐξ εὐδαιμονίας εἰς κακοδαιμονίαν ἔρχεσθαι. Καίτοι γε ὁ ἰατρὸς ὁρῶν τὰ δεινὰ καὶ θιγγάνων τῶν ἀηδῶν οὐ πάντως ἐκφεύγει τὸ τοῖς αὐτοῖς δύνασθαι περιπεσεῖν· ὁ δὲ τὰ τραύματα τῶν ψυχῶν ἡμῶν θεραπεύων διὰ τοῦ ἐν αὐτῷ λόγου θεοῦ αὐτὸς πάσης κακίας ἀπαράδεκτος ἦν.
ἀνθρώπους, ἀλλ᾽ αὐτόθεν σπουδαίους καὶ τελείους, οὐδὲ τὴν ἀρχὴν ὑποστάσης τῆς κακίας; Ταῦτα δ' ἰδιώτας μὲν καὶ ἀδυνάτους (51) δύναται συναρπάσαι, οὐ μὴν καὶ τὸν ἐνορῶντα τῇ φύσει τῶν πραγμάτων· ὅτι ἀρετῆς μὲν ἐὰν ἀνέλῃς τὸ ἑκούσιον, ἀνεῖλες αὐτῆς καὶ τὴν οὐσίαν· ὅλης δ᾽ εἰς ταῦτα πραγματείας χρεία· περὶ ἧς οὐκ ὀλίγα ἐν τοῖς περὶ Προνοίας καὶ Έλληνες εἰρήκασιν· οἱ μὴ εἰπόντες ἂν, ὅπερ ὁ Κέλσος ἐξέθετο λέγων· « Οἶδε μὲν οὖν, οὐκ ἐπανορθοῖ δὲ, οὐ δ' οἷόν τε αὐτῷ δυνάμει θείᾳ ἐπανορ θοῦν. » Καὶ ἡμεῖς δὲ πολλαχοῦ κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν εἰρήκαμεν περὶ τούτων, καὶ οἱ θεῖοι λόγοι τοῖς ἀκούειν δυναμένοις αὐτῶν παρέστησαν. Δελέξεται οὖν, ὅπερ ἡμῖν καὶ Ἰουδαίοις προσάγει ὁ Κέλσος, καὶ πρὸς αὐτὸν, ὅτι 'Αρα, ὦ οὗτος, οἶδεν ὁ ἐπὶ πᾶσι Θεὸς τὰ ἐν ἀνθρώποις, ἢ οὐκ οἶδεν ; Αλλ' είπερ τίθης εἶναι Θεὸν καὶ Πρόνοιαν, ὡς ἐμ φαίνει σου τὸ σύγγραμμα, ἀναγκαῖον αὐτὸν εἰδέναι. Εἰ δ' οἶδε, διὰ τί οὐκ ἐπανορθοῖ; Ἢ ἡμῖν μὲν ἀν- αγκαῖον ἀπολογεῖσθαι διὰ τί εἰδὼς οὐκ ἐπανορθοῖ· σοὶ δὲ, μὴ πάνυ ἐμφαίνοντι διὰ τοῦ συγγράμματος τὸν Επικούρειον, ἀλλὰ προσποιουμένῳ Πρόνοιαν εἰδέ ναι, οὐκ ἐπίσης λελέξεται, διὰ τί εἰδὼς τὰ ἐν ἀν- θρώποις πάντα ὁ Θεὸς οὐκ ἐπανορθοί, οὐδὲ θείᾳ δυνάμει ἀπαλλάσσει πάντας τῆς κακίας; Αλλ' οὐκ αἰσχυνόμεθα λέγειν (32), ὅτι ἀεὶ μὲν πέμπει τοὺς ἐπανορθωσομένους. Οἱ γὰρ ἐπὶ τὰ βέλτιστα προ- καλούμενοι λόγοι, Θεοῦ αὐτοὺς δεδωκότος, εἰσὶν ἐν ἀνθρώποις. Ηδη δὲ τῶν διακονουμένων τῷ Θεῷ πολλαί εἰσι διαφοραί, καὶ ὀλίγο: εἰσὶν οἱ πάντη και θαρῶς πρεσβεύοντες τὰ τῆς ἀληθείας, καὶ τὴν παν- τελῆ ἐπανόρθωσιν ἐργαζόμενοι· ὁποῖοι ἦσαν Μωυ- τῆς καὶ οἱ προφῆται. Παρὰ δὲ τούτους πάντας μετ γάλη ἡ διὰ τοῦ Ἰησοῦ ἐπανόρθωσις οὐ τοὺς ἐν μιᾷ γωνία τῆς οἰκουμένης βουληθέντος μόνους θερα- πεύεσθαι, ἀλλὰ, τὸ ὅσον ἐπ' αὐτῷ, καὶ τοὺς παντα- χοῦ· Σωτὴρ γὰρ ἦλθε πάντων ἀνθρώπων. Μετὰ ταῦθ᾽ ὁ γενναιότατος Κέλσος, οὐκ οἶδ᾽ ὁπόθεν λαβών, ἐπαπορεῖ πρὸς ἡμᾶς ὡς λέγοντας, ὅτι « αὐτὸς κάτεισι πρὸς ἀνθρώπους ὁ Θεός.» Καὶ οἴεται ἀκολου θεῖν τούτῳ τὸ, « τὴν ἑαυτοῦ ἕδραν αὐτὸν καταλιπεῖν. Οὐ γὰρ οἶδε δύναμιν Θεοῦ, καὶ ὅτι « Πνεῦμα Κυρίου πεπλήρωκε τὴν οἰκουμένην· καὶ τὸ συνέχον τὰ πάντα γνῶσιν ἔχει φωνῆς. » Οὐδὲ συνιέναι δύναται τὸ «Οὐχὶ τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν ἐγὼ πληρῶ, λέγει Κύ- ριος; ο Οὐδὲ βλέπει, ὅτι κατὰ τὸν Χριστιανῶν λόγον οι πάντες ἐν αὐτῷ ζῶμεν, καὶ κινούμεθα, καὶ ἐσμὲν, ὡς καὶ Παῦλος ἐν τῇ πρὸς Ἀθηναίους δημηγορία ἐδίδαξε. Κἂν ὁ Θεὸς τοίνυν τῶν ὅλων τῇ ἑαυτοῦ δυ- νάμει συγκαταβαίνῃ (33) τῷ Ἰησοῦ εἰς τὸν τῶν ἀν- θρώπων βίον, κἂν ὁ ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεὸν Λόγος, Θεὸς καὶ αὐτὸς ὤν, ἔρχηται πρὸς ἡμᾶς· οὐκ ἔξεδρος γίνεται, οὐδὲ καταλείπει τὴν ἑαυτοῦ ἕδραν· ὥς τινα μὲν τόπον κενὸν αὐτοῦ εἶναι, ἕτερον δὲ πλήρη, οὐ πρότερον αὐτὸν ἔχοντα. Επιδημεῖ δὲ δύναμις καὶ θεότης Θεοῦ δι' οὗ βούλεται, καὶ ἐν ᾧ εὑρίσκει χώ- ραν, οὐκ ἀμείβοντος τόπον, οὐδ᾽ ἐκλείποντος χώραν * τους. δύναται. μεθα λέγειν πάντη καθαρώς ΧΙ. πρεσβεύοντες. πάντη και καθαρῶς πρετ βεύοντες. έρχηται. συγκαταβαίνει. CONTRA CELSUM LIB. IV. A liberam, ut sublata libertate, ipsa e medio tollatur. Verum hac de re toto tractati opus esset. Hanc Græci in suis de Providentia libris fuse tractave- runt, ubi multum abest ut dicant quod hic Celsus : Sciebat igitur ille et non correxit, nec in divina ejus potestate erat corrigere. » Quin et ego quan- tum potui de iis sæpe sermonem feci, et divinæ Scripturæ eadem confirmant, modo intelligantur. B idem contra ipsun adhibebitur. Dic enim, o bone, Deus noviine res humanas, annon ? si Deum ad- miseris et Providentiam, ut ex tuo scripto judicare licet, notas illi esse fatearis necesse est. Sin novit, cur non corrigit? An nobis necessarium est causas reddere, cur humanas res non corrigat, tametsi cognoscit; tu vero, qui in tuo scripto te Epicureani non aperte prodis, sed Providentiam agnoscere simulas, dicere non teneris, cur Deus humanas res perspectas habens non emendet, nec omnes ne- quitia liberet divina potestate? At nos dicere non dubitamus, a Deo semper mitti qui corrigant. Sunt enim inter homines documenta ipsis a Deo data, quibus ad optima provocentur; quanquam inter ministros, quibus utitur Deus, multum sit discri- minis. Quippe sunt pauci qui pure omuino verita- C tem docean: et hominibus perfecte corrigendis D Sap. 1, 7. Jerem. xxi, 24. Acl. xvπ, Erroris fons fuit vox sequens Lufra iidem codd. PATROL. GR. dent operam. Hujusmodi Moyses et prophetæ fue- runt sed in hoc corrigendi negotio omnes illos longe superavit Jesus, qui non unius terrarum anguli incolas, sed omnes undique quantum in se fuit, sanatos voluit. Venit enim ut omnium homi- num Salvator esset. nem nactus quæstionem adversus nos movet, quasi diceremus • Deum ipsum ad nos descen- surum esse. › Unde consequi potat, cut suum ipsi solium deserendum fuerit. » Nescit enim quæ Dei sit potestas, nescit ‹ Spiritum Domini replere orbem terrarum et hoc quod continet omnia scien- tiam babere vocis "., Neque capere potest istud : • Nunquid non column et terram ego impleo, dicit Dominus "?, Neque videt ex Christianorum doctrina nos omnes in ipso vivere, moveri et esse, ut Paulus in Atheniensium concione docuit 28. Etsi igitur universorum Deus sua ipsius potestate de- scendat cum Jesu in hanc hominum vitam; etsi quod in principio apud Deum erat Verbum, Deus ipse, veniat ad nos, non idcirco e solio egreditur, aut illud relinquit; ita ut, loco vacuo deserlo, alium impleat ubi prius non erat. Sed Dei potestas ac divinitas quo vult proficiscitur et quocunque lo- cum invenit, non e loco in locum trausmigraus, 28. Alias, sequatur Alias, 4. Quod igitur nobis Judaisque Celsus objicit, (31) Αδυνάτους. Lege cum Bolierello, ἀσυνέ- (32) Coll. Regius et Basileensis, ἀλλ᾽ αἰσχυνό 5. Deinde egregius ille vir nescio unde occasio- (53) Omnes mss., συγκαταβαίνῃ, recte, cum uos
Εἰ δὲ καὶ σῶμα θνητὸν καὶ ψυχὴν ἀνθρωπίνην ἀναλαβὼν ὁ ἀθάνατος θεὸς λόγος δοκεῖ τῷ Κέλσῳ ἀλλάττεσθαι καὶ μεταπλάττεσθαι, μανθανέτω ὅτι ὁ λόγος τῇ οὐσίᾳ μένων λόγος οὐδὲν μὲν πάσχει ὧν πάσχει τὸ σῶμα ἢ ἡ ψυχή, συγκαταβαίνων δ’ ἔσθ’ ὅτε τῷ μὴ δυναμένῳ αὐτοῦ τὰς μαρμαρυγὰς καὶ τὴν λαμπρότητα τῆς θειότητος βλέπειν οἱονεὶ σὰρξ γίνεται, σωματικῶς λαλούμενος, ἕως ὁ τοιοῦτον αὐτὸν παραδεξάμενος κατὰ βραχὺ ὑπὸ τοῦ λόγου μετεωριζόμενος δυνηθῇ αὐτοῦ καὶ τήν, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, προηγουμένην μορφὴν θεάσασθαι. Εἰσὶ γὰρ διάφοροι οἱονεὶ τοῦ λόγου μορφαί, καθὼς ἑκάστῳ τῶν εἰς ἐπιστήμην ἀγομένων φαίνεται ὁ λόγος, ἀνάλογον τῇ ἕξει τοῦ εἰσαγομένου ἢ ἐπ’ ὀλίγον προκόπτοντος ἢ ἐπὶ πλεῖον ἢ καὶ ἐγγὺς ἤδη γινομένου τῆς ἀρετῆς ἢ καὶ ἐν ἀρετῇ γεγενημένου. Ὅθεν οὐχ, ὡς ὁ Κέλσος καὶ οἱ παραπλήσιοι αὐτῷ βούλονται, μετεμορφώθη ὁ θεὸς ἡμῶν καὶ εἰς τὸ ὑψηλὸν ὄρος ἀναβὰς ἄλλην ἔδειξε τὴν ἑαυτοῦ μορφὴν καὶ πολλῷ κρείττονα ἧς οἱ κάτω μένοντες καὶ μὴ δυνάμενοι αὐτῷ εἰς ὕψος ἀκολουθεῖν ἐθεώρουν. Οὐ γὰρ εἶχον οἱ κάτω ὀφθαλμοὺς δυναμένους βλέπειν τὴν τοῦ λόγου ἐπὶ τὸ ἔνδοξον καὶ θειότερον μεταμόρφωσιν·
ἀνθρώπους, ἀλλ᾽ αὐτόθεν σπουδαίους καὶ τελείους, οὐδὲ τὴν ἀρχὴν ὑποστάσης τῆς κακίας; Ταῦτα δ' ἰδιώτας μὲν καὶ ἀδυνάτους (51) δύναται συναρπάσαι, οὐ μὴν καὶ τὸν ἐνορῶντα τῇ φύσει τῶν πραγμάτων· ὅτι ἀρετῆς μὲν ἐὰν ἀνέλῃς τὸ ἑκούσιον, ἀνεῖλες αὐτῆς καὶ τὴν οὐσίαν· ὅλης δ᾽ εἰς ταῦτα πραγματείας χρεία· περὶ ἧς οὐκ ὀλίγα ἐν τοῖς περὶ Προνοίας καὶ Έλληνες εἰρήκασιν· οἱ μὴ εἰπόντες ἂν, ὅπερ ὁ Κέλσος ἐξέθετο λέγων· « Οἶδε μὲν οὖν, οὐκ ἐπανορθοῖ δὲ, οὐ δ' οἷόν τε αὐτῷ δυνάμει θείᾳ ἐπανορ θοῦν. » Καὶ ἡμεῖς δὲ πολλαχοῦ κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν εἰρήκαμεν περὶ τούτων, καὶ οἱ θεῖοι λόγοι τοῖς ἀκούειν δυναμένοις αὐτῶν παρέστησαν. Δελέξεται οὖν, ὅπερ ἡμῖν καὶ Ἰουδαίοις προσάγει ὁ Κέλσος, καὶ πρὸς αὐτὸν, ὅτι 'Αρα, ὦ οὗτος, οἶδεν ὁ ἐπὶ πᾶσι Θεὸς τὰ ἐν ἀνθρώποις, ἢ οὐκ οἶδεν ; Αλλ' είπερ τίθης εἶναι Θεὸν καὶ Πρόνοιαν, ὡς ἐμ φαίνει σου τὸ σύγγραμμα, ἀναγκαῖον αὐτὸν εἰδέναι. Εἰ δ' οἶδε, διὰ τί οὐκ ἐπανορθοῖ; Ἢ ἡμῖν μὲν ἀν- αγκαῖον ἀπολογεῖσθαι διὰ τί εἰδὼς οὐκ ἐπανορθοῖ· σοὶ δὲ, μὴ πάνυ ἐμφαίνοντι διὰ τοῦ συγγράμματος τὸν Επικούρειον, ἀλλὰ προσποιουμένῳ Πρόνοιαν εἰδέ ναι, οὐκ ἐπίσης λελέξεται, διὰ τί εἰδὼς τὰ ἐν ἀν- θρώποις πάντα ὁ Θεὸς οὐκ ἐπανορθοί, οὐδὲ θείᾳ δυνάμει ἀπαλλάσσει πάντας τῆς κακίας; Αλλ' οὐκ αἰσχυνόμεθα λέγειν (32), ὅτι ἀεὶ μὲν πέμπει τοὺς ἐπανορθωσομένους. Οἱ γὰρ ἐπὶ τὰ βέλτιστα προ- καλούμενοι λόγοι, Θεοῦ αὐτοὺς δεδωκότος, εἰσὶν ἐν ἀνθρώποις. Ηδη δὲ τῶν διακονουμένων τῷ Θεῷ πολλαί εἰσι διαφοραί, καὶ ὀλίγο: εἰσὶν οἱ πάντη και θαρῶς πρεσβεύοντες τὰ τῆς ἀληθείας, καὶ τὴν παν- τελῆ ἐπανόρθωσιν ἐργαζόμενοι· ὁποῖοι ἦσαν Μωυ- τῆς καὶ οἱ προφῆται. Παρὰ δὲ τούτους πάντας μετ γάλη ἡ διὰ τοῦ Ἰησοῦ ἐπανόρθωσις οὐ τοὺς ἐν μιᾷ γωνία τῆς οἰκουμένης βουληθέντος μόνους θερα- πεύεσθαι, ἀλλὰ, τὸ ὅσον ἐπ' αὐτῷ, καὶ τοὺς παντα- χοῦ· Σωτὴρ γὰρ ἦλθε πάντων ἀνθρώπων. Μετὰ ταῦθ᾽ ὁ γενναιότατος Κέλσος, οὐκ οἶδ᾽ ὁπόθεν λαβών, ἐπαπορεῖ πρὸς ἡμᾶς ὡς λέγοντας, ὅτι « αὐτὸς κάτεισι πρὸς ἀνθρώπους ὁ Θεός.» Καὶ οἴεται ἀκολου θεῖν τούτῳ τὸ, « τὴν ἑαυτοῦ ἕδραν αὐτὸν καταλιπεῖν. Οὐ γὰρ οἶδε δύναμιν Θεοῦ, καὶ ὅτι « Πνεῦμα Κυρίου πεπλήρωκε τὴν οἰκουμένην· καὶ τὸ συνέχον τὰ πάντα γνῶσιν ἔχει φωνῆς. » Οὐδὲ συνιέναι δύναται τὸ «Οὐχὶ τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν ἐγὼ πληρῶ, λέγει Κύ- ριος; ο Οὐδὲ βλέπει, ὅτι κατὰ τὸν Χριστιανῶν λόγον οι πάντες ἐν αὐτῷ ζῶμεν, καὶ κινούμεθα, καὶ ἐσμὲν, ὡς καὶ Παῦλος ἐν τῇ πρὸς Ἀθηναίους δημηγορία ἐδίδαξε. Κἂν ὁ Θεὸς τοίνυν τῶν ὅλων τῇ ἑαυτοῦ δυ- νάμει συγκαταβαίνῃ (33) τῷ Ἰησοῦ εἰς τὸν τῶν ἀν- θρώπων βίον, κἂν ὁ ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεὸν Λόγος, Θεὸς καὶ αὐτὸς ὤν, ἔρχηται πρὸς ἡμᾶς· οὐκ ἔξεδρος γίνεται, οὐδὲ καταλείπει τὴν ἑαυτοῦ ἕδραν· ὥς τινα μὲν τόπον κενὸν αὐτοῦ εἶναι, ἕτερον δὲ πλήρη, οὐ πρότερον αὐτὸν ἔχοντα. Επιδημεῖ δὲ δύναμις καὶ θεότης Θεοῦ δι' οὗ βούλεται, καὶ ἐν ᾧ εὑρίσκει χώ- ραν, οὐκ ἀμείβοντος τόπον, οὐδ᾽ ἐκλείποντος χώραν * τους. δύναται. μεθα λέγειν πάντη καθαρώς ΧΙ. πρεσβεύοντες. πάντη και καθαρῶς πρετ βεύοντες. έρχηται. συγκαταβαίνει. CONTRA CELSUM LIB. IV. A liberam, ut sublata libertate, ipsa e medio tollatur. Verum hac de re toto tractati opus esset. Hanc Græci in suis de Providentia libris fuse tractave- runt, ubi multum abest ut dicant quod hic Celsus : Sciebat igitur ille et non correxit, nec in divina ejus potestate erat corrigere. » Quin et ego quan- tum potui de iis sæpe sermonem feci, et divinæ Scripturæ eadem confirmant, modo intelligantur. B idem contra ipsun adhibebitur. Dic enim, o bone, Deus noviine res humanas, annon ? si Deum ad- miseris et Providentiam, ut ex tuo scripto judicare licet, notas illi esse fatearis necesse est. Sin novit, cur non corrigit? An nobis necessarium est causas reddere, cur humanas res non corrigat, tametsi cognoscit; tu vero, qui in tuo scripto te Epicureani non aperte prodis, sed Providentiam agnoscere simulas, dicere non teneris, cur Deus humanas res perspectas habens non emendet, nec omnes ne- quitia liberet divina potestate? At nos dicere non dubitamus, a Deo semper mitti qui corrigant. Sunt enim inter homines documenta ipsis a Deo data, quibus ad optima provocentur; quanquam inter ministros, quibus utitur Deus, multum sit discri- minis. Quippe sunt pauci qui pure omuino verita- C tem docean: et hominibus perfecte corrigendis D Sap. 1, 7. Jerem. xxi, 24. Acl. xvπ, Erroris fons fuit vox sequens Lufra iidem codd. PATROL. GR. dent operam. Hujusmodi Moyses et prophetæ fue- runt sed in hoc corrigendi negotio omnes illos longe superavit Jesus, qui non unius terrarum anguli incolas, sed omnes undique quantum in se fuit, sanatos voluit. Venit enim ut omnium homi- num Salvator esset. nem nactus quæstionem adversus nos movet, quasi diceremus • Deum ipsum ad nos descen- surum esse. › Unde consequi potat, cut suum ipsi solium deserendum fuerit. » Nescit enim quæ Dei sit potestas, nescit ‹ Spiritum Domini replere orbem terrarum et hoc quod continet omnia scien- tiam babere vocis "., Neque capere potest istud : • Nunquid non column et terram ego impleo, dicit Dominus "?, Neque videt ex Christianorum doctrina nos omnes in ipso vivere, moveri et esse, ut Paulus in Atheniensium concione docuit 28. Etsi igitur universorum Deus sua ipsius potestate de- scendat cum Jesu in hanc hominum vitam; etsi quod in principio apud Deum erat Verbum, Deus ipse, veniat ad nos, non idcirco e solio egreditur, aut illud relinquit; ita ut, loco vacuo deserlo, alium impleat ubi prius non erat. Sed Dei potestas ac divinitas quo vult proficiscitur et quocunque lo- cum invenit, non e loco in locum trausmigraus, 28. Alias, sequatur Alias, 4. Quod igitur nobis Judaisque Celsus objicit, (31) Αδυνάτους. Lege cum Bolierello, ἀσυνέ- (32) Coll. Regius et Basileensis, ἀλλ᾽ αἰσχυνό 5. Deinde egregius ille vir nescio unde occasio- (53) Omnes mss., συγκαταβαίνῃ, recte, cum uos
ἀλλὰ μόγις αὐτὸν ἐδύναντο χωρῆσαι τοιοῦτον, ὥστε λέγεσθαι ἂν περὶ αὐτοῦ ὑπὸ τῶν μὴ δυναμένων τὸ κρεῖττον αὐτοῦ βλέπειν τό· Εἴδομεν αὐτόν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος οὐδὲ κάλλος, ἀλλὰ τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον, ἐκλεῖπον παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων. Καὶ ταῦτα δὲ πρὸς τὴν Κέλσου ὑπόληψιν, μὴ νοήσαντος τὰς ὡς ἐν ἱστορίαις λεγομένας μεταβολὰς ἢ μεταμορφώσεις τοῦ Ἰησοῦ καὶ τὸ θνητὸν ἢ ἀθάνατον αὐτοῦ, λελέχθω. Ἆρα δὲ οὐ πολλῷ ταῦτα, καὶ μάλιστα ὅτε ὃν δεῖ τρόπον νοεῖται, σεμνότερα φανεῖται Διονύσου ὑπὸ τῶν Τιτάνων ἀπατωμένου καὶ ἐκπίπτοντος ἀπὸ τοῦ Διὸς θρόνου καὶ σπαρασσομένου ὑπ’ αὐτῶν καὶ μετὰ ταῦτα πάλιν συντιθεμένου καὶ οἱονεὶ ἀναβιώσκοντος καὶ ἀναβαίνοντος εἰς οὐρανόν; Ἢ Ἕλλησι μὲν ἔξεστι τὰ τοιαῦτα εἰς τὸν περὶ ψυχῆς ἀνάγειν λόγον καὶ τροπολογεῖν, ἡμῖν δ’ ἀποκέκλεισται θύρα ἀκολούθου διηγήσεως, καὶ πανταχοῦ συνᾳδούσης καὶ συμφωνούσης ἐν ταῖς ἀπὸ τοῦ θείου πνεύματος γραφαῖς, γενομένου ἐν καθαραῖς ψυχαῖς; Οὐδαμῶς οὖν ὁ Κέλσος εἶδε τὸ βούλημα τῶν ἡμετέρων γραμμάτων· διόπερ τὴν ἑαυτοῦ ἐκδοχὴν καὶ οὐχὶ τὴν τῶν γραφῶν διαβάλλει.
ἀνθρώπους, ἀλλ᾽ αὐτόθεν σπουδαίους καὶ τελείους, οὐδὲ τὴν ἀρχὴν ὑποστάσης τῆς κακίας; Ταῦτα δ' ἰδιώτας μὲν καὶ ἀδυνάτους (51) δύναται συναρπάσαι, οὐ μὴν καὶ τὸν ἐνορῶντα τῇ φύσει τῶν πραγμάτων· ὅτι ἀρετῆς μὲν ἐὰν ἀνέλῃς τὸ ἑκούσιον, ἀνεῖλες αὐτῆς καὶ τὴν οὐσίαν· ὅλης δ᾽ εἰς ταῦτα πραγματείας χρεία· περὶ ἧς οὐκ ὀλίγα ἐν τοῖς περὶ Προνοίας καὶ Έλληνες εἰρήκασιν· οἱ μὴ εἰπόντες ἂν, ὅπερ ὁ Κέλσος ἐξέθετο λέγων· « Οἶδε μὲν οὖν, οὐκ ἐπανορθοῖ δὲ, οὐ δ' οἷόν τε αὐτῷ δυνάμει θείᾳ ἐπανορ θοῦν. » Καὶ ἡμεῖς δὲ πολλαχοῦ κατὰ τὸ δυνατὸν ἡμῖν εἰρήκαμεν περὶ τούτων, καὶ οἱ θεῖοι λόγοι τοῖς ἀκούειν δυναμένοις αὐτῶν παρέστησαν. Δελέξεται οὖν, ὅπερ ἡμῖν καὶ Ἰουδαίοις προσάγει ὁ Κέλσος, καὶ πρὸς αὐτὸν, ὅτι 'Αρα, ὦ οὗτος, οἶδεν ὁ ἐπὶ πᾶσι Θεὸς τὰ ἐν ἀνθρώποις, ἢ οὐκ οἶδεν ; Αλλ' είπερ τίθης εἶναι Θεὸν καὶ Πρόνοιαν, ὡς ἐμ φαίνει σου τὸ σύγγραμμα, ἀναγκαῖον αὐτὸν εἰδέναι. Εἰ δ' οἶδε, διὰ τί οὐκ ἐπανορθοῖ; Ἢ ἡμῖν μὲν ἀν- αγκαῖον ἀπολογεῖσθαι διὰ τί εἰδὼς οὐκ ἐπανορθοῖ· σοὶ δὲ, μὴ πάνυ ἐμφαίνοντι διὰ τοῦ συγγράμματος τὸν Επικούρειον, ἀλλὰ προσποιουμένῳ Πρόνοιαν εἰδέ ναι, οὐκ ἐπίσης λελέξεται, διὰ τί εἰδὼς τὰ ἐν ἀν- θρώποις πάντα ὁ Θεὸς οὐκ ἐπανορθοί, οὐδὲ θείᾳ δυνάμει ἀπαλλάσσει πάντας τῆς κακίας; Αλλ' οὐκ αἰσχυνόμεθα λέγειν (32), ὅτι ἀεὶ μὲν πέμπει τοὺς ἐπανορθωσομένους. Οἱ γὰρ ἐπὶ τὰ βέλτιστα προ- καλούμενοι λόγοι, Θεοῦ αὐτοὺς δεδωκότος, εἰσὶν ἐν ἀνθρώποις. Ηδη δὲ τῶν διακονουμένων τῷ Θεῷ πολλαί εἰσι διαφοραί, καὶ ὀλίγο: εἰσὶν οἱ πάντη και θαρῶς πρεσβεύοντες τὰ τῆς ἀληθείας, καὶ τὴν παν- τελῆ ἐπανόρθωσιν ἐργαζόμενοι· ὁποῖοι ἦσαν Μωυ- τῆς καὶ οἱ προφῆται. Παρὰ δὲ τούτους πάντας μετ γάλη ἡ διὰ τοῦ Ἰησοῦ ἐπανόρθωσις οὐ τοὺς ἐν μιᾷ γωνία τῆς οἰκουμένης βουληθέντος μόνους θερα- πεύεσθαι, ἀλλὰ, τὸ ὅσον ἐπ' αὐτῷ, καὶ τοὺς παντα- χοῦ· Σωτὴρ γὰρ ἦλθε πάντων ἀνθρώπων. Μετὰ ταῦθ᾽ ὁ γενναιότατος Κέλσος, οὐκ οἶδ᾽ ὁπόθεν λαβών, ἐπαπορεῖ πρὸς ἡμᾶς ὡς λέγοντας, ὅτι « αὐτὸς κάτεισι πρὸς ἀνθρώπους ὁ Θεός.» Καὶ οἴεται ἀκολου θεῖν τούτῳ τὸ, « τὴν ἑαυτοῦ ἕδραν αὐτὸν καταλιπεῖν. Οὐ γὰρ οἶδε δύναμιν Θεοῦ, καὶ ὅτι « Πνεῦμα Κυρίου πεπλήρωκε τὴν οἰκουμένην· καὶ τὸ συνέχον τὰ πάντα γνῶσιν ἔχει φωνῆς. » Οὐδὲ συνιέναι δύναται τὸ «Οὐχὶ τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν ἐγὼ πληρῶ, λέγει Κύ- ριος; ο Οὐδὲ βλέπει, ὅτι κατὰ τὸν Χριστιανῶν λόγον οι πάντες ἐν αὐτῷ ζῶμεν, καὶ κινούμεθα, καὶ ἐσμὲν, ὡς καὶ Παῦλος ἐν τῇ πρὸς Ἀθηναίους δημηγορία ἐδίδαξε. Κἂν ὁ Θεὸς τοίνυν τῶν ὅλων τῇ ἑαυτοῦ δυ- νάμει συγκαταβαίνῃ (33) τῷ Ἰησοῦ εἰς τὸν τῶν ἀν- θρώπων βίον, κἂν ὁ ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεὸν Λόγος, Θεὸς καὶ αὐτὸς ὤν, ἔρχηται πρὸς ἡμᾶς· οὐκ ἔξεδρος γίνεται, οὐδὲ καταλείπει τὴν ἑαυτοῦ ἕδραν· ὥς τινα μὲν τόπον κενὸν αὐτοῦ εἶναι, ἕτερον δὲ πλήρη, οὐ πρότερον αὐτὸν ἔχοντα. Επιδημεῖ δὲ δύναμις καὶ θεότης Θεοῦ δι' οὗ βούλεται, καὶ ἐν ᾧ εὑρίσκει χώ- ραν, οὐκ ἀμείβοντος τόπον, οὐδ᾽ ἐκλείποντος χώραν * τους. δύναται. μεθα λέγειν πάντη καθαρώς ΧΙ. πρεσβεύοντες. πάντη και καθαρῶς πρετ βεύοντες. έρχηται. συγκαταβαίνει. CONTRA CELSUM LIB. IV. A liberam, ut sublata libertate, ipsa e medio tollatur. Verum hac de re toto tractati opus esset. Hanc Græci in suis de Providentia libris fuse tractave- runt, ubi multum abest ut dicant quod hic Celsus : Sciebat igitur ille et non correxit, nec in divina ejus potestate erat corrigere. » Quin et ego quan- tum potui de iis sæpe sermonem feci, et divinæ Scripturæ eadem confirmant, modo intelligantur. B idem contra ipsun adhibebitur. Dic enim, o bone, Deus noviine res humanas, annon ? si Deum ad- miseris et Providentiam, ut ex tuo scripto judicare licet, notas illi esse fatearis necesse est. Sin novit, cur non corrigit? An nobis necessarium est causas reddere, cur humanas res non corrigat, tametsi cognoscit; tu vero, qui in tuo scripto te Epicureani non aperte prodis, sed Providentiam agnoscere simulas, dicere non teneris, cur Deus humanas res perspectas habens non emendet, nec omnes ne- quitia liberet divina potestate? At nos dicere non dubitamus, a Deo semper mitti qui corrigant. Sunt enim inter homines documenta ipsis a Deo data, quibus ad optima provocentur; quanquam inter ministros, quibus utitur Deus, multum sit discri- minis. Quippe sunt pauci qui pure omuino verita- C tem docean: et hominibus perfecte corrigendis D Sap. 1, 7. Jerem. xxi, 24. Acl. xvπ, Erroris fons fuit vox sequens Lufra iidem codd. PATROL. GR. dent operam. Hujusmodi Moyses et prophetæ fue- runt sed in hoc corrigendi negotio omnes illos longe superavit Jesus, qui non unius terrarum anguli incolas, sed omnes undique quantum in se fuit, sanatos voluit. Venit enim ut omnium homi- num Salvator esset. nem nactus quæstionem adversus nos movet, quasi diceremus • Deum ipsum ad nos descen- surum esse. › Unde consequi potat, cut suum ipsi solium deserendum fuerit. » Nescit enim quæ Dei sit potestas, nescit ‹ Spiritum Domini replere orbem terrarum et hoc quod continet omnia scien- tiam babere vocis "., Neque capere potest istud : • Nunquid non column et terram ego impleo, dicit Dominus "?, Neque videt ex Christianorum doctrina nos omnes in ipso vivere, moveri et esse, ut Paulus in Atheniensium concione docuit 28. Etsi igitur universorum Deus sua ipsius potestate de- scendat cum Jesu in hanc hominum vitam; etsi quod in principio apud Deum erat Verbum, Deus ipse, veniat ad nos, non idcirco e solio egreditur, aut illud relinquit; ita ut, loco vacuo deserlo, alium impleat ubi prius non erat. Sed Dei potestas ac divinitas quo vult proficiscitur et quocunque lo- cum invenit, non e loco in locum trausmigraus, 28. Alias, sequatur Alias, 4. Quod igitur nobis Judaisque Celsus objicit, (31) Αδυνάτους. Lege cum Bolierello, ἀσυνέ- (32) Coll. Regius et Basileensis, ἀλλ᾽ αἰσχυνό 5. Deinde egregius ille vir nescio unde occasio- (53) Omnes mss., συγκαταβαίνῃ, recte, cum uos
PG 11:1049Εἰ δὲ ἦν ἐννοήσας, τί ἀκολουθεῖ ψυχῇ ἐν αἰωνίῳ ἐσομένῃ ζωῇ καὶ τί χρὴ φρονεῖν περὶ τῆς οὐσίας αὐτῆς καὶ περὶ τῶν ἀρχῶν αὐτῆς, οὐκ ἂν οὕτως διέσυρε τὸν ἀθάνατον εἰς θνητὸν ἐρχόμενον σῶμα, οὐ κατὰ τὴν Πλάτωνος μετενσωμάτωσιν ἀλλὰ κατ’ ἄλλην τινὰ ὑψηλοτέραν θεωρίαν. Εἶδε δ’ ἂν καὶ μίαν ἐξαίρετον ἀπὸ πολλῆς φιλανθρωπίας κατάβασιν ὑπὲρ τοῦ ἐπιστρέψαι τά, ὡς ἡ θεία ὠνόμασε μυστικῶς γραφή, ἀπολωλότα πρόβατα οἴκου Ἰσραήλ, καὶ καταβάντα ἀπὸ τῶν ὀρῶν πρὸς ἃ ὁ ποιμὴν ἔν τισι παραβολαῖς καταβεβηκέναι λέγεται, καταλιπὼν ἐν τοῖς ὄρεσι τὰ μὴ ἐσφαλμένα. Προσδιατρίβων δ’ ὁ Κέλσος οἷς οὐ νενόηκεν αἴτιος ἡμῖν γίνεται ταυτολογίας, οὐ βουλομένοις κἂν τῷ δοκεῖν ἀβασάνιστον τῶν ὑπ’ αὐτοῦ λελεγμένων τι καταλελοιπέναι. Φησὶν οὖν ἑξῆς ὅτι ἤτοι ὡς ἀληθῶς μεταβάλλει ὁ θεός, ὥσπερ οὗτοί φασιν, εἰς σῶμα θνητόν, καὶ προείρηται τὸ ἀδυνατεῖν· ἢ αὐτὸς μὲν οὐ μεταβάλλει, ποιεῖ δὲ τοὺς ὁρῶντας δοκεῖν καὶ πλανᾷ καὶ ψεύδεται. Ἀπάτη δὲ καὶ ψεῦδος ἄλλως μὲν κακά, μόνως δ’ ἂν ὡς ἐν φαρμάκου μοίρᾳ χρῷτό τις ἤτοι πρὸς φίλους νοσοῦντας καὶ μεμηνότας, ἰώμενος, ἢ πρὸς ἐχθρούς, κίνδυνον ἐκφυγεῖν προμηθούμενος.
ρίαν γνῶσιν ἡμῖν παρασχεῖν ἑαυτοῦ βούλεται· ἵν' οἱ μὲν παραδεξάμενοι αὐτὴν χρηστοὶ γενόμενοι σωθῶν σιν· οἱ δὲ μὴ παραδεξάμενοι ἀποδειχθέντες πονηροί, κολασθῶσιν. » Καὶ ἐκθέμενός τε τὸ τοιοῦτον ἐπαπο ρεῖ λέγων, » Νῦν ἄρα μετὰ τοσοῦτον αἰῶνα (40) ὁ θεὸς ἀνεμνήσθη δικαιῶσαι τὸν ἀνθρώπων βίον, πρό τερον δὲ ἡμέλει ; » Καὶ πρὸς τοῦτο δὲ φήσομεν, ὅτι οὐκ ἔστιν ὅτ' οὐκ ἐβουλήθη δικαιῶσαι τὸν ἀνθρώπων βίον ὁ Θεός· ἀλλὰ καὶ ἀεὶ ἐπεμελήθη, διδοὺς ἀρετῆς ἀφορμὰς τοῦ ἐπανορθοῦσθαι τὸ λογικὸν ζῶον. Κατὰ γὰρ ἑκάστην γενεὰν ἡ σοφία τοῦ Θεοῦ εἰς ψυχάς, ἃς εὑρίσκει ὁσίας, μεταβαίνουσα, φίλους Θεοῦ καὶ προφήτας κατασκευάζει. Καὶ εὑρεθεῖἐν γ᾽ ἂν ἐν ταῖς ἱεραῖς βίβλοις οἱ καθ᾿ ἑκάστην γενεὰν ὅσιοι καὶ δεκτικοὶ τοῦ θείου Πνεύματος· καὶ ὡς ἐπέστρεφον τοὺς κατ' αὐτοὺς (41), όση δύναμις. Οὐδὲν δὲ θαυμαστὸν τὸ γενεαίς τισι προφήτας γε γονέναι, ὑπερέχοντας ἐν τῇ παραδοχῇ τῆς θειότητος, διὰ τὸν ἐπὶ πλεῖον εὔτονον καὶ ἐῤῥωμένον βίον, ἑτέ- ρων προφητῶν τινων μὲν κατ' αὐτοὺς, ἄλλων δὲ προγενεστέρων ἢ μεταγενεστέρων. Οὕτω δὲ οὐ θαυ μαστὸν καί τινα καιρόν γεγονέναι, ὅτ' ἐξαίρετόν τι χρήμα ἐπιδεδήμηκε τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, καὶ διαφέρον παρὰ τοὺς προγενεστέρους αὐτοῦ ἢ καὶ μεταγενεστέρους. Έχει δέ τι ὁ περὶ τούτων λόγος μυστικώτερον καὶ βαθύτερον, καὶ μὴ πάνυ τι φθά- νειν δυνάμενον ἐπὶ τὴν δημωδεστέραν ἀκοήν. Καὶ δεῖ, ὑπὲρ τοῦ ταῦτα (42) ἀφανισθῆναι, καὶ ἀπαν τηθῆναι πρὸς τὰ λεγόμενα περὶ τῆς Χριστοῦ ἐπι δημίας, (ότι ο Νῦν ἄρα μετὰ τοσοῦτον αἰῶνα ὁ θεὸς ἀνεμνήσθη δικαιῶσαι τὸ ἀνθρώπων γένος, πρό- τερον δὲ ἡμέλει; ») ἅψασθαι τοῦ περὶ μερίδων λό- γου, καὶ σαφηνίσαι, διὰ τί, ὅτε διεμέριζεν ὁ Ὕψιστος ἔθνη, ὡς διέσπειρεν υἱοὺς ᾿Αδάμ, ἔστησεν ὅρια ἐθνῶν κατ' ἀριθμὸν ἀγγέλων Θεοῦ· καὶ ἐγενήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονο μίας αὐτοῦ Ἰσραήλ· » καὶ δεήσει τὴν αἰτίαν εἰπεῖν τῆς εἰς ἕκαστον ὅριον γενέσεως, ὑπὸ τὸν κεκληρωμέ- νον τὸ ὅριον, καὶ πῶς εὐλόγως ἐγενήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ· καὶ διὰ τί πρότερον μὲν ἦν μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ισραήλ· περὶ δὲ τῶν ὕστερον λέγεται πρὸς τὸν Σωτῆ ρα ὑπὸ τοῦ Πατρὸς, ο Αἴτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σας ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου, καὶ τὴν κατάσχε σίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς. » Εἰσὶ γάρ τινες εἰρ μοὶ καὶ ἀκολουθίαι ἄφατοι καὶ ἀνεκδιήγητοι περί τῆς κατὰ τὰς ἀνθρωπίνας ψυχάς διαφόρου οίκου νομίας. Ἦλθεν οὖν, κἂν μὴ βούληται Κέλσος, μετὰ πολ- λοὺς προφήτας ἐπανορθουμένους τὰ τοῦ Ἰσραὴλ ἐκεί νου, επανορθωτής ὅλου τοῦ κόσμου ὁ Χριστός· οὐ δεόμενος κατὰ τὴν προτέραν οίκονομίαν τῆς κατ᾿ ἀν θρώπων χρήσεως μαστίγων, καὶ δεσμῶν, καὶ βασα " δ. ἀγῶνα, καθ' ἑαυτούς 1037° CONTRA CELSUM LIB. IV. A luti consulere, cum sui nobis notitiam præbet; ut Deut. xxn, 8, 9. so Psal. 11, Mias, male. leensis, sicque paulo post libri impressi qui tamen B C D qui illam acceperint, boni facti, saluten consequan- tur; qui vero rejecerint, aperta nequitia, penas luant. . Quo posito, sic interrogat : • Quid? post tot sæcula nunc tandem Deo in mentem venit vitam hominum ad justitiam reducere; ante autem curæ non fuit? > Respondco Deum nunquam non vo- luisse ut homines justi fierent; id semper cordi ha- buisse; quippe qui animali rationis compoti et consectandæ virtutis et recte faciendi occasiones præbuerit. Per singulas enim generationes Dei sa- pientia in animas, quas sanctas invenit, descendens amicos Dei prophetasque facit. Quinetiam in sacris libris invenire est, qui quibusque ætatibus sancti fuerint et divinum in se Spiritum receperint, et pro viribus ad alios convertendos studium contule- rint et operam. sæculis fuisse prophetas, qui propter æqualem sein- per constantemque vitam in suscipienda divinitate superarent alios suæ ætatis prophetas aut superio- res aut posteros. Neque mirum etiam est quod- dam fuisse tempus, cum præstans quid et singu- lare ad humanum genus adveniret, cui nihil aut superioribus temporibus fuerit, aut consecuturis futurum par et simile esset. Sed horum omnium occultior est et altior ratio, quam ut eam vulgl captus assequi possit. Nam ad diluendum solven- dumque id quod nobis de Christi adventu objici- tur: « Ecquid post tot sæcula nunc tandem Deo in mentem venit vitam hominum adducere ad ju- stitiam, antea autem cura non fuit ? » disserere oporteat de gentium partitione, et exponere cur, ‹ quando dividebat Altissimus gentes, quando separabat filios Adam, constituerit terminos po- pulorum juxta numerum angelorum Dei; et pars Domini fuerit populus ejus Jacob et funicu- lus hæreditatis ejus Israel "., Opus quoque fuerit afferre causam cur certis quibusdam in tini- bus quidam nascantur, et in ejus ditione qui fines illos sortitus est: cur merito pars Domini fuerit populus ejus Jacob, funiculus hæreditatis ejus Israel; cur prius pars Domini esset populus ejus Ja- cob, funiculus hæreditatis ejus Israel; postea autem ad Salvatorem a Patre dictum fuerit: ‹ Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam, et pos- sessionem tuam terminos terræ "., Sunt enim apla inter se et connexæ diversa rationes, quas ad regendas humanas animas Deus adhibet, et quas nemo consequi et enarrare potest. tos prophetas qui illum Israel correxere, venit Christus ut mundum omnem corrigeret. Neque opus habuit, ut in prima dispensatione, virgis, vinculis et tormentis ad castigandos homines. Quando enim hoc loco habent, mss. inale. (40) Codd. Reg. et Basil. recte omnino, αἰῶνα. (41) Κατ' αὐτούς habent codd. Regius et Basi- 8. Cæterum mirum non esse debet, quibusdam 9. Igitur, quantumvis Celsus reclamet, post mul- (42) Hoeschelius in textu, ταύτας, sicque omnes
Οὔτε δὲ νοσῶν ἢ μεμηνὼς οὐδεὶς θεῷ φίλος, οὔτε φοβεῖταί τινα ὁ θεός, ἵνα πλανήσας κίνδυνον διαφύγῃ. Καὶ πρὸς τοῦτο λέγοιτ’ ἂν πῇ μὲν περὶ τῆς τοῦ θείου λόγου φύσεως, ὄντος θεοῦ, πῇ δὲ περὶ τῆς Ἰησοῦ ψυχῆς· περὶ μὲν οὖν τῆς τοῦ λόγου φύσεως ὅτι, ὥσπερ ἡ τῶν τροφῶν ποιότης πρὸς τὴν τοῦ νηπίου φύσιν εἰς γάλα μεταβάλλει ἐν τῇ τρεφούσῃ, ἢ ὑπὸ τοῦ ἰατροῦ κατασκευάζεται πρὸς τὸ τῆς ὑγείας χρειῶδες τῷ κάμνοντι, ἢ τῷ ἰσχυροτέρῳ ὡς δυνατωτέρῳ οὑτωσὶ εὐτρεπίζεται· οὕτως τὴν τοῦ πεφυκότος τρέφειν ἀνθρωπίνην ψυχὴν λόγου δύναμιν ὁ θεὸς τοῖς ἀνθρώποις ἑκάστῳ κατ’ ἀξίαν μεταβάλλει. Καὶ τινὶ μέν, ὡς ὠνόμασεν ἡ γραφή, λογικὸν ἄδολον γάλα γίνεται, τινὶ δὲ ὡς ἀσθενεστέρῳ οἱονεὶ λάχανον, τινὶ δὲ τελείῳ στερεὰ τροφὴ παραδίδοται. Καὶ οὐ δή που ψεύδεται τὴν ἑαυτοῦ φύσιν ὁ λόγος, ἑκάστῳ τρόφιμος γινόμενος, ὡς χωρεῖ αὐτὸν παραδέξασθαι, καὶ οὐ πλανᾷ οὐδὲ ψεύδεται. Εἰ δ’ ἐπὶ τῆς Ἰησοῦ ψυχῆς λαμβάνει τις τὴν μεταβολήν, αὐτῆς εἰς σῶμα ἐλθούσης, πευσόμεθα, πῶς λέγει μεταβολήν. Εἰ μὲν γὰρ τῆς οὐσίας, οὐ δίδοται οὐ μόνον ἐπ’ ἐκείνης ἀλλ’ οὐδὲ περὶ ἄλλου λογικῆς ψυχῆς·
ρίαν γνῶσιν ἡμῖν παρασχεῖν ἑαυτοῦ βούλεται· ἵν' οἱ μὲν παραδεξάμενοι αὐτὴν χρηστοὶ γενόμενοι σωθῶν σιν· οἱ δὲ μὴ παραδεξάμενοι ἀποδειχθέντες πονηροί, κολασθῶσιν. » Καὶ ἐκθέμενός τε τὸ τοιοῦτον ἐπαπο ρεῖ λέγων, » Νῦν ἄρα μετὰ τοσοῦτον αἰῶνα (40) ὁ θεὸς ἀνεμνήσθη δικαιῶσαι τὸν ἀνθρώπων βίον, πρό τερον δὲ ἡμέλει ; » Καὶ πρὸς τοῦτο δὲ φήσομεν, ὅτι οὐκ ἔστιν ὅτ' οὐκ ἐβουλήθη δικαιῶσαι τὸν ἀνθρώπων βίον ὁ Θεός· ἀλλὰ καὶ ἀεὶ ἐπεμελήθη, διδοὺς ἀρετῆς ἀφορμὰς τοῦ ἐπανορθοῦσθαι τὸ λογικὸν ζῶον. Κατὰ γὰρ ἑκάστην γενεὰν ἡ σοφία τοῦ Θεοῦ εἰς ψυχάς, ἃς εὑρίσκει ὁσίας, μεταβαίνουσα, φίλους Θεοῦ καὶ προφήτας κατασκευάζει. Καὶ εὑρεθεῖἐν γ᾽ ἂν ἐν ταῖς ἱεραῖς βίβλοις οἱ καθ᾿ ἑκάστην γενεὰν ὅσιοι καὶ δεκτικοὶ τοῦ θείου Πνεύματος· καὶ ὡς ἐπέστρεφον τοὺς κατ' αὐτοὺς (41), όση δύναμις. Οὐδὲν δὲ θαυμαστὸν τὸ γενεαίς τισι προφήτας γε γονέναι, ὑπερέχοντας ἐν τῇ παραδοχῇ τῆς θειότητος, διὰ τὸν ἐπὶ πλεῖον εὔτονον καὶ ἐῤῥωμένον βίον, ἑτέ- ρων προφητῶν τινων μὲν κατ' αὐτοὺς, ἄλλων δὲ προγενεστέρων ἢ μεταγενεστέρων. Οὕτω δὲ οὐ θαυ μαστὸν καί τινα καιρόν γεγονέναι, ὅτ' ἐξαίρετόν τι χρήμα ἐπιδεδήμηκε τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, καὶ διαφέρον παρὰ τοὺς προγενεστέρους αὐτοῦ ἢ καὶ μεταγενεστέρους. Έχει δέ τι ὁ περὶ τούτων λόγος μυστικώτερον καὶ βαθύτερον, καὶ μὴ πάνυ τι φθά- νειν δυνάμενον ἐπὶ τὴν δημωδεστέραν ἀκοήν. Καὶ δεῖ, ὑπὲρ τοῦ ταῦτα (42) ἀφανισθῆναι, καὶ ἀπαν τηθῆναι πρὸς τὰ λεγόμενα περὶ τῆς Χριστοῦ ἐπι δημίας, (ότι ο Νῦν ἄρα μετὰ τοσοῦτον αἰῶνα ὁ θεὸς ἀνεμνήσθη δικαιῶσαι τὸ ἀνθρώπων γένος, πρό- τερον δὲ ἡμέλει; ») ἅψασθαι τοῦ περὶ μερίδων λό- γου, καὶ σαφηνίσαι, διὰ τί, ὅτε διεμέριζεν ὁ Ὕψιστος ἔθνη, ὡς διέσπειρεν υἱοὺς ᾿Αδάμ, ἔστησεν ὅρια ἐθνῶν κατ' ἀριθμὸν ἀγγέλων Θεοῦ· καὶ ἐγενήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονο μίας αὐτοῦ Ἰσραήλ· » καὶ δεήσει τὴν αἰτίαν εἰπεῖν τῆς εἰς ἕκαστον ὅριον γενέσεως, ὑπὸ τὸν κεκληρωμέ- νον τὸ ὅριον, καὶ πῶς εὐλόγως ἐγενήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ· καὶ διὰ τί πρότερον μὲν ἦν μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ισραήλ· περὶ δὲ τῶν ὕστερον λέγεται πρὸς τὸν Σωτῆ ρα ὑπὸ τοῦ Πατρὸς, ο Αἴτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σας ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου, καὶ τὴν κατάσχε σίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς. » Εἰσὶ γάρ τινες εἰρ μοὶ καὶ ἀκολουθίαι ἄφατοι καὶ ἀνεκδιήγητοι περί τῆς κατὰ τὰς ἀνθρωπίνας ψυχάς διαφόρου οίκου νομίας. Ἦλθεν οὖν, κἂν μὴ βούληται Κέλσος, μετὰ πολ- λοὺς προφήτας ἐπανορθουμένους τὰ τοῦ Ἰσραὴλ ἐκεί νου, επανορθωτής ὅλου τοῦ κόσμου ὁ Χριστός· οὐ δεόμενος κατὰ τὴν προτέραν οίκονομίαν τῆς κατ᾿ ἀν θρώπων χρήσεως μαστίγων, καὶ δεσμῶν, καὶ βασα " δ. ἀγῶνα, καθ' ἑαυτούς 1037° CONTRA CELSUM LIB. IV. A luti consulere, cum sui nobis notitiam præbet; ut Deut. xxn, 8, 9. so Psal. 11, Mias, male. leensis, sicque paulo post libri impressi qui tamen B C D qui illam acceperint, boni facti, saluten consequan- tur; qui vero rejecerint, aperta nequitia, penas luant. . Quo posito, sic interrogat : • Quid? post tot sæcula nunc tandem Deo in mentem venit vitam hominum ad justitiam reducere; ante autem curæ non fuit? > Respondco Deum nunquam non vo- luisse ut homines justi fierent; id semper cordi ha- buisse; quippe qui animali rationis compoti et consectandæ virtutis et recte faciendi occasiones præbuerit. Per singulas enim generationes Dei sa- pientia in animas, quas sanctas invenit, descendens amicos Dei prophetasque facit. Quinetiam in sacris libris invenire est, qui quibusque ætatibus sancti fuerint et divinum in se Spiritum receperint, et pro viribus ad alios convertendos studium contule- rint et operam. sæculis fuisse prophetas, qui propter æqualem sein- per constantemque vitam in suscipienda divinitate superarent alios suæ ætatis prophetas aut superio- res aut posteros. Neque mirum etiam est quod- dam fuisse tempus, cum præstans quid et singu- lare ad humanum genus adveniret, cui nihil aut superioribus temporibus fuerit, aut consecuturis futurum par et simile esset. Sed horum omnium occultior est et altior ratio, quam ut eam vulgl captus assequi possit. Nam ad diluendum solven- dumque id quod nobis de Christi adventu objici- tur: « Ecquid post tot sæcula nunc tandem Deo in mentem venit vitam hominum adducere ad ju- stitiam, antea autem cura non fuit ? » disserere oporteat de gentium partitione, et exponere cur, ‹ quando dividebat Altissimus gentes, quando separabat filios Adam, constituerit terminos po- pulorum juxta numerum angelorum Dei; et pars Domini fuerit populus ejus Jacob et funicu- lus hæreditatis ejus Israel "., Opus quoque fuerit afferre causam cur certis quibusdam in tini- bus quidam nascantur, et in ejus ditione qui fines illos sortitus est: cur merito pars Domini fuerit populus ejus Jacob, funiculus hæreditatis ejus Israel; cur prius pars Domini esset populus ejus Ja- cob, funiculus hæreditatis ejus Israel; postea autem ad Salvatorem a Patre dictum fuerit: ‹ Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam, et pos- sessionem tuam terminos terræ "., Sunt enim apla inter se et connexæ diversa rationes, quas ad regendas humanas animas Deus adhibet, et quas nemo consequi et enarrare potest. tos prophetas qui illum Israel correxere, venit Christus ut mundum omnem corrigeret. Neque opus habuit, ut in prima dispensatione, virgis, vinculis et tormentis ad castigandos homines. Quando enim hoc loco habent, mss. inale. (40) Codd. Reg. et Basil. recte omnino, αἰῶνα. (41) Κατ' αὐτούς habent codd. Regius et Basi- 8. Cæterum mirum non esse debet, quibusdam 9. Igitur, quantumvis Celsus reclamet, post mul- (42) Hoeschelius in textu, ταύτας, sicque omnes
PG 11:1051εἰ δ’ ὅτι πάσχει τι ὑπὸ τοῦ σώματος ἀνακεκραμένη αὐτῷ καὶ ἀπὸ τοῦ τόπου, εἰς ὃν ἐλήλυθε, καὶ τί ἄτοπον ἀπαντᾷ τῷ λόγῳ, ἀπὸ πολλῆς φιλανθρωπίας καταβιβάζοντι σωτῆρα τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων; Ἐπεὶ μηδεὶς τῶν πρότερον θεραπεύειν ἐπαγγειλαμένων τοσοῦτον ἐδύνατο, ὅσον αὐτὴ ἐπεδείξατο δι’ ὧν πεποίηκε, καὶ ἑκουσίως εἰς τὰς ἀνθρωπίνας κῆρας ὑπὲρ τοῦ γένους ἡμῶν καταβᾶσα. Ταῦτα δ’ ἐπιστάμενος ὁ θεῖος λόγος πολλὰ πολλαχοῦ λέγει τῶν γραφῶν. Ἀρκεῖ δ’ ἐπὶ τοῦ παρόντος μίαν παραθέσθαι Παύλου λέξιν οὕτως ἔχουσαν· Τοῦτο φρονείσθω ἐν ὑμῖν, ὃ καὶ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, ὃς ἐν μορφῇ θεοῦ ὑπάρχων οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα θεῷ, ἀλλ’ ἑαυτὸν ἐκένωσε μορφὴν δούλου λαβών, καὶ σχήματι εὑρεθεὶς ὡς ἄνθρωπος ἐταπείνωσεν ἑαυτόν, γενόμενος ὑπήκοος μέχρι θανάτου, θανάτου δὲ σταυροῦ. Διὸ καὶ ὁ θεὸς αὐτὸν ὑπερύψωσε καὶ ἐχαρίσατο αὐτῷ ὄνομα τὸ ὑπὲρ πᾶν ὄνομα. Ἄλλοι μὲν οὖν διδότωσαν τῷ Κέλσῳ ὅτι οὐ μεταβάλλει μέν, ποιεῖ δὲ τοὺς ὁρῶντας δοκεῖν αὐτὸν μεταβεβληκέναι· ἡμεῖς δὲ πειθόμενοι οὐ δόκησιν ἀλλ’ ἀλήθειαν εἶναι καὶ ἐνάργειαν κατὰ τὴν Ἰησοῦ εἰς ἀνθρώπους ἐπιδημίαν, οὐχ ὑποκείμεθα τῇ Κέλσου κατηγορίᾳ.
Ὅμως δ’ ἀπολογησόμεθα ὅτι οὐ φῄς, ὦ Κέλσε, ὡς ἐν φαρμάκου μοίρᾳ ποτὲ δίδοται χρῆσθαι τῷ πλανᾶν καὶ τῷ ψεύδεσθαι; Τί οὖν ἄτοπον, εἰ τοιοῦτόν τι ἔμελλε σῴζειν, τοιοῦτόν τι γεγονέναι; Καὶ γάρ τινες τῶν λόγων τὰ τοιαδὶ ἤθη κατὰ τὸ ψεῦδος μᾶλλον λεγόμενοι ἐπιστρέφουσιν, ὥσπερ καὶ τῶν ἰατρῶν ποτε λόγοι τοιοίδε πρὸς τοὺς κάμνοντας, ἤπερ κατὰ τὸ ἀληθές. Ἀλλὰ ταῦτα μὲν περὶ ἑτέρων ἀπολελογήσθω ἡμῖν. Καὶ γὰρ οὐκ ἄτοπόν ἐστι τὸν ἰώμενον φίλους νοσοῦντας ἰάσασθαι τὸ φίλον τῶν ἀνθρώπων γένος τοῖς τοιοῖσδε, οἷς οὐκ ἄν τις χρήσαιτο προηγουμένως ἀλλ’ ἐκ περιστάσεως. Καὶ μεμηνὸς δὲ τὸ γένος τῶν ἀνθρώπων ἔδει θεραπευθῆναι διὰ μεθόδων, ὧν ἑώρα ὁ λόγος χρησίμων τοῖς μεμηνόσιν, ἵνα σωφρονήσωσι. Φησὶ δ’ ὅτι καὶ τὰ τοιάδε τις ποιεῖ πρὸς ἐχθρούς, κίνδυνον ἐκφυγεῖν προμηθούμενος. Οὐ φοβεῖται δέ τινας ὁ θεός, ἵνα πλανήσας τοὺς ἐπιβουλεύοντας κίνδυνον διαφύγῃ. Πάντῃ δὲ περισσὸν καὶ ἄλογον ἀπολογήσασθαι πρὸς τὸ ὑπ’ οὐδενὸς περὶ τοῦ σωτῆρος ἡμῶν λεγόμενον. Προείρηται δ’ εἰς τὴν περὶ ἑτέρων ἡμῖν ἀπολογίαν πρὸς τὸ οὔτε δὲ νοσῶν ἢ μεμηνὼς οὐδεὶς φίλος τῷ θεῷ·
PG 11:1053ὁ γὰρ ἀπολογησάμενός φησιν οὐχ ὑπὲρ τῶν ἤδη φίλων νοσούντων ἢ μεμηνότων τὴν τοιάνδε οἰκονομίαν γίνεσθαι ἀλλ’ ὑπὲρ τῶν διὰ νόσον τῆς ψυχῆς καὶ ἔκστασιν τοῦ κατὰ φύσιν λογισμοῦ ἔτι ἐχθρῶν, ἵνα γένωνται φίλοι τῷ θεῷ. Καὶ γὰρ σαφῶς ὑπὲρ ἁμαρτωλῶν λέγεται πάντα ἀναδεδέχθαι ὁ Ἰησοῦς, ἵν’ αὐτοὺς ἀπαλλάξῃ τῆς ἁμαρτίας καὶ ποιήσῃ δικαίους. Εἶτ’ ἐπεὶ προσωποποιεῖ ἰδίᾳ μὲν Ἰουδαίους αἰτιολογοῦντας τὴν κατ’ αὐτοὺς μέλλουσαν Χριστοῦ ἐπιδημίαν ἰδίᾳ δὲ Χριστιανοὺς λέγοντας περὶ τῆς ἤδη γεγενημένης ἐπιδημίας εἰς τὸν βίον τῶν ἀνθρώπων τοῦ υἱοῦ τοῦ θεοῦ· φέρε καὶ ταῦτα, ὡς οἷόν τε ἐστί, διὰ βραχέων κατανοήσωμεν. Ἰουδαῖοι δὴ παρ’ αὐτῷ λέγουσι πληρωθέντα τὸν βίον πάσης κακίας δεῖσθαι τοῦ καταπεμπομένου ἀπὸ θεοῦ, ἵν’ οἱ μὲν ἄδικοι κολασθῶσι, τὰ δὲ πάντα καθαρθῇ ἀνάλογον τῷ πρώτῳ συμβάντι κατακλυσμῷ. Ἐπεὶ δὲ λέγονται καὶ Χριστιανοὶ τούτοις προστιθέναι ἕτερα, δῆλον ὅτι καὶ τούτοις φησὶ ταῦτα λέγεσθαι. Καὶ τί ἄτοπον ἐπὶ τῇ χύσει τῆς κακίας ἐπιδημήσειν τὸν ἀποκαθαροῦντα τὸν κόσμον καὶ ἑκάστῳ κατ’ ἀξίαν χρησόμενον; Οὐ γὰρ κατὰ τὸν θεόν ἐστι μὴ στῆσαι τὴν τῆς κακίας νομὴν καὶ ἀνακαινῶσαι τὰ πράγματα.
ρίαν γνῶσιν ἡμῖν παρασχεῖν ἑαυτοῦ βούλεται· ἵν' οἱ μὲν παραδεξάμενοι αὐτὴν χρηστοὶ γενόμενοι σωθῶν σιν· οἱ δὲ μὴ παραδεξάμενοι ἀποδειχθέντες πονηροί, κολασθῶσιν. » Καὶ ἐκθέμενός τε τὸ τοιοῦτον ἐπαπο ρεῖ λέγων, » Νῦν ἄρα μετὰ τοσοῦτον αἰῶνα (40) ὁ θεὸς ἀνεμνήσθη δικαιῶσαι τὸν ἀνθρώπων βίον, πρό τερον δὲ ἡμέλει ; » Καὶ πρὸς τοῦτο δὲ φήσομεν, ὅτι οὐκ ἔστιν ὅτ' οὐκ ἐβουλήθη δικαιῶσαι τὸν ἀνθρώπων βίον ὁ Θεός· ἀλλὰ καὶ ἀεὶ ἐπεμελήθη, διδοὺς ἀρετῆς ἀφορμὰς τοῦ ἐπανορθοῦσθαι τὸ λογικὸν ζῶον. Κατὰ γὰρ ἑκάστην γενεὰν ἡ σοφία τοῦ Θεοῦ εἰς ψυχάς, ἃς εὑρίσκει ὁσίας, μεταβαίνουσα, φίλους Θεοῦ καὶ προφήτας κατασκευάζει. Καὶ εὑρεθεῖἐν γ᾽ ἂν ἐν ταῖς ἱεραῖς βίβλοις οἱ καθ᾿ ἑκάστην γενεὰν ὅσιοι καὶ δεκτικοὶ τοῦ θείου Πνεύματος· καὶ ὡς ἐπέστρεφον τοὺς κατ' αὐτοὺς (41), όση δύναμις. Οὐδὲν δὲ θαυμαστὸν τὸ γενεαίς τισι προφήτας γε γονέναι, ὑπερέχοντας ἐν τῇ παραδοχῇ τῆς θειότητος, διὰ τὸν ἐπὶ πλεῖον εὔτονον καὶ ἐῤῥωμένον βίον, ἑτέ- ρων προφητῶν τινων μὲν κατ' αὐτοὺς, ἄλλων δὲ προγενεστέρων ἢ μεταγενεστέρων. Οὕτω δὲ οὐ θαυ μαστὸν καί τινα καιρόν γεγονέναι, ὅτ' ἐξαίρετόν τι χρήμα ἐπιδεδήμηκε τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, καὶ διαφέρον παρὰ τοὺς προγενεστέρους αὐτοῦ ἢ καὶ μεταγενεστέρους. Έχει δέ τι ὁ περὶ τούτων λόγος μυστικώτερον καὶ βαθύτερον, καὶ μὴ πάνυ τι φθά- νειν δυνάμενον ἐπὶ τὴν δημωδεστέραν ἀκοήν. Καὶ δεῖ, ὑπὲρ τοῦ ταῦτα (42) ἀφανισθῆναι, καὶ ἀπαν τηθῆναι πρὸς τὰ λεγόμενα περὶ τῆς Χριστοῦ ἐπι δημίας, (ότι ο Νῦν ἄρα μετὰ τοσοῦτον αἰῶνα ὁ θεὸς ἀνεμνήσθη δικαιῶσαι τὸ ἀνθρώπων γένος, πρό- τερον δὲ ἡμέλει; ») ἅψασθαι τοῦ περὶ μερίδων λό- γου, καὶ σαφηνίσαι, διὰ τί, ὅτε διεμέριζεν ὁ Ὕψιστος ἔθνη, ὡς διέσπειρεν υἱοὺς ᾿Αδάμ, ἔστησεν ὅρια ἐθνῶν κατ' ἀριθμὸν ἀγγέλων Θεοῦ· καὶ ἐγενήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονο μίας αὐτοῦ Ἰσραήλ· » καὶ δεήσει τὴν αἰτίαν εἰπεῖν τῆς εἰς ἕκαστον ὅριον γενέσεως, ὑπὸ τὸν κεκληρωμέ- νον τὸ ὅριον, καὶ πῶς εὐλόγως ἐγενήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ· καὶ διὰ τί πρότερον μὲν ἦν μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ισραήλ· περὶ δὲ τῶν ὕστερον λέγεται πρὸς τὸν Σωτῆ ρα ὑπὸ τοῦ Πατρὸς, ο Αἴτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σας ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου, καὶ τὴν κατάσχε σίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς. » Εἰσὶ γάρ τινες εἰρ μοὶ καὶ ἀκολουθίαι ἄφατοι καὶ ἀνεκδιήγητοι περί τῆς κατὰ τὰς ἀνθρωπίνας ψυχάς διαφόρου οίκου νομίας. Ἦλθεν οὖν, κἂν μὴ βούληται Κέλσος, μετὰ πολ- λοὺς προφήτας ἐπανορθουμένους τὰ τοῦ Ἰσραὴλ ἐκεί νου, επανορθωτής ὅλου τοῦ κόσμου ὁ Χριστός· οὐ δεόμενος κατὰ τὴν προτέραν οίκονομίαν τῆς κατ᾿ ἀν θρώπων χρήσεως μαστίγων, καὶ δεσμῶν, καὶ βασα " δ. ἀγῶνα, καθ' ἑαυτούς 1037° CONTRA CELSUM LIB. IV. A luti consulere, cum sui nobis notitiam præbet; ut Deut. xxn, 8, 9. so Psal. 11, Mias, male. leensis, sicque paulo post libri impressi qui tamen B C D qui illam acceperint, boni facti, saluten consequan- tur; qui vero rejecerint, aperta nequitia, penas luant. . Quo posito, sic interrogat : • Quid? post tot sæcula nunc tandem Deo in mentem venit vitam hominum ad justitiam reducere; ante autem curæ non fuit? > Respondco Deum nunquam non vo- luisse ut homines justi fierent; id semper cordi ha- buisse; quippe qui animali rationis compoti et consectandæ virtutis et recte faciendi occasiones præbuerit. Per singulas enim generationes Dei sa- pientia in animas, quas sanctas invenit, descendens amicos Dei prophetasque facit. Quinetiam in sacris libris invenire est, qui quibusque ætatibus sancti fuerint et divinum in se Spiritum receperint, et pro viribus ad alios convertendos studium contule- rint et operam. sæculis fuisse prophetas, qui propter æqualem sein- per constantemque vitam in suscipienda divinitate superarent alios suæ ætatis prophetas aut superio- res aut posteros. Neque mirum etiam est quod- dam fuisse tempus, cum præstans quid et singu- lare ad humanum genus adveniret, cui nihil aut superioribus temporibus fuerit, aut consecuturis futurum par et simile esset. Sed horum omnium occultior est et altior ratio, quam ut eam vulgl captus assequi possit. Nam ad diluendum solven- dumque id quod nobis de Christi adventu objici- tur: « Ecquid post tot sæcula nunc tandem Deo in mentem venit vitam hominum adducere ad ju- stitiam, antea autem cura non fuit ? » disserere oporteat de gentium partitione, et exponere cur, ‹ quando dividebat Altissimus gentes, quando separabat filios Adam, constituerit terminos po- pulorum juxta numerum angelorum Dei; et pars Domini fuerit populus ejus Jacob et funicu- lus hæreditatis ejus Israel "., Opus quoque fuerit afferre causam cur certis quibusdam in tini- bus quidam nascantur, et in ejus ditione qui fines illos sortitus est: cur merito pars Domini fuerit populus ejus Jacob, funiculus hæreditatis ejus Israel; cur prius pars Domini esset populus ejus Ja- cob, funiculus hæreditatis ejus Israel; postea autem ad Salvatorem a Patre dictum fuerit: ‹ Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam, et pos- sessionem tuam terminos terræ "., Sunt enim apla inter se et connexæ diversa rationes, quas ad regendas humanas animas Deus adhibet, et quas nemo consequi et enarrare potest. tos prophetas qui illum Israel correxere, venit Christus ut mundum omnem corrigeret. Neque opus habuit, ut in prima dispensatione, virgis, vinculis et tormentis ad castigandos homines. Quando enim hoc loco habent, mss. inale. (40) Codd. Reg. et Basil. recte omnino, αἰῶνα. (41) Κατ' αὐτούς habent codd. Regius et Basi- 8. Cæterum mirum non esse debet, quibusdam 9. Igitur, quantumvis Celsus reclamet, post mul- (42) Hoeschelius in textu, ταύτας, sicque omnes
Ἴσασι δὲ καὶ Ἕλληνες κατακλυσμῷ ἢ πυρὶ τὴν γῆν κατὰ περιόδους καθαιρομένην, ὡς καὶ Πλάτων που οὕτω λέγει· Ὅταν δ’ οἱ θεοὶ τὴν γῆν ὕδασι καθαίροντες κατακλύζωσιν, οἱ μὲν ἐν τοῖς ὄρεσι καὶ τὰ ἑξῆς. Λεκτέον οὖν ὅτι ἆρ’ ἐὰν μὲν ἐκεῖνοι ταῦτα φάσκωσι, σεμνά ἐστι καὶ λόγου ἄξια τὰ ἀπαγγελλόμενα, ἐὰν δ’ ἡμεῖς τάδε τινὰ ὑπὸ Ἑλλήνων ἐπαινούμενα καὶ αὐτοὶ κατασκευάζωμεν, οὐκέτι καλά ἐστι ταῦτα δόγματα; Καίτοι γε οἷς μέλει τῆς πάντων γεγραμμένων διαρθρώσεως καὶ ἀκριβείας πειράσονται δεικνύναι οὐ μόνον τὴν ἀρχαιότητα τῶν ταῦτα γραψάντων ἀλλὰ καὶ τὴν σεμνότητα τῶν λελεγμένων καὶ τὸ ἀκόλουθον αὐτοῖς. Οὐκ οἶδα δ’ ὅπως παραπλησίως τῷ κατακλυσμῷ καθήραντι τὴν γῆν, ὡς ὁ Ἰουδαίων καὶ Χριστιανῶν βούλεται λόγος, οἴεται καὶ τὴν τοῦ πύργου κατάρριψιν γεγονέναι. Ἵνα γὰρ μηδὲν αἰνίσσηται ἡ κατὰ τὸν πύργον ἱστορία κειμένη ἐν τῇ Γενέσει ἀλλ’ ὡς οἴεται Κέλσος, σαφὴς τυγχάνῃ, οὐ δ’ οὕτως φαίνεται ἐπὶ καθαρσίῳ τῆς γῆς τοῦτο συμβεβηκέναι· εἰ μὴ ἄρα καθάρσιον τῆς γῆς οἴεται τὴν καλουμένην τῶν γλωσσῶν σύγχυσιν·
ρίαν γνῶσιν ἡμῖν παρασχεῖν ἑαυτοῦ βούλεται· ἵν' οἱ μὲν παραδεξάμενοι αὐτὴν χρηστοὶ γενόμενοι σωθῶν σιν· οἱ δὲ μὴ παραδεξάμενοι ἀποδειχθέντες πονηροί, κολασθῶσιν. » Καὶ ἐκθέμενός τε τὸ τοιοῦτον ἐπαπο ρεῖ λέγων, » Νῦν ἄρα μετὰ τοσοῦτον αἰῶνα (40) ὁ θεὸς ἀνεμνήσθη δικαιῶσαι τὸν ἀνθρώπων βίον, πρό τερον δὲ ἡμέλει ; » Καὶ πρὸς τοῦτο δὲ φήσομεν, ὅτι οὐκ ἔστιν ὅτ' οὐκ ἐβουλήθη δικαιῶσαι τὸν ἀνθρώπων βίον ὁ Θεός· ἀλλὰ καὶ ἀεὶ ἐπεμελήθη, διδοὺς ἀρετῆς ἀφορμὰς τοῦ ἐπανορθοῦσθαι τὸ λογικὸν ζῶον. Κατὰ γὰρ ἑκάστην γενεὰν ἡ σοφία τοῦ Θεοῦ εἰς ψυχάς, ἃς εὑρίσκει ὁσίας, μεταβαίνουσα, φίλους Θεοῦ καὶ προφήτας κατασκευάζει. Καὶ εὑρεθεῖἐν γ᾽ ἂν ἐν ταῖς ἱεραῖς βίβλοις οἱ καθ᾿ ἑκάστην γενεὰν ὅσιοι καὶ δεκτικοὶ τοῦ θείου Πνεύματος· καὶ ὡς ἐπέστρεφον τοὺς κατ' αὐτοὺς (41), όση δύναμις. Οὐδὲν δὲ θαυμαστὸν τὸ γενεαίς τισι προφήτας γε γονέναι, ὑπερέχοντας ἐν τῇ παραδοχῇ τῆς θειότητος, διὰ τὸν ἐπὶ πλεῖον εὔτονον καὶ ἐῤῥωμένον βίον, ἑτέ- ρων προφητῶν τινων μὲν κατ' αὐτοὺς, ἄλλων δὲ προγενεστέρων ἢ μεταγενεστέρων. Οὕτω δὲ οὐ θαυ μαστὸν καί τινα καιρόν γεγονέναι, ὅτ' ἐξαίρετόν τι χρήμα ἐπιδεδήμηκε τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, καὶ διαφέρον παρὰ τοὺς προγενεστέρους αὐτοῦ ἢ καὶ μεταγενεστέρους. Έχει δέ τι ὁ περὶ τούτων λόγος μυστικώτερον καὶ βαθύτερον, καὶ μὴ πάνυ τι φθά- νειν δυνάμενον ἐπὶ τὴν δημωδεστέραν ἀκοήν. Καὶ δεῖ, ὑπὲρ τοῦ ταῦτα (42) ἀφανισθῆναι, καὶ ἀπαν τηθῆναι πρὸς τὰ λεγόμενα περὶ τῆς Χριστοῦ ἐπι δημίας, (ότι ο Νῦν ἄρα μετὰ τοσοῦτον αἰῶνα ὁ θεὸς ἀνεμνήσθη δικαιῶσαι τὸ ἀνθρώπων γένος, πρό- τερον δὲ ἡμέλει; ») ἅψασθαι τοῦ περὶ μερίδων λό- γου, καὶ σαφηνίσαι, διὰ τί, ὅτε διεμέριζεν ὁ Ὕψιστος ἔθνη, ὡς διέσπειρεν υἱοὺς ᾿Αδάμ, ἔστησεν ὅρια ἐθνῶν κατ' ἀριθμὸν ἀγγέλων Θεοῦ· καὶ ἐγενήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονο μίας αὐτοῦ Ἰσραήλ· » καὶ δεήσει τὴν αἰτίαν εἰπεῖν τῆς εἰς ἕκαστον ὅριον γενέσεως, ὑπὸ τὸν κεκληρωμέ- νον τὸ ὅριον, καὶ πῶς εὐλόγως ἐγενήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ· καὶ διὰ τί πρότερον μὲν ἦν μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ισραήλ· περὶ δὲ τῶν ὕστερον λέγεται πρὸς τὸν Σωτῆ ρα ὑπὸ τοῦ Πατρὸς, ο Αἴτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σας ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου, καὶ τὴν κατάσχε σίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς. » Εἰσὶ γάρ τινες εἰρ μοὶ καὶ ἀκολουθίαι ἄφατοι καὶ ἀνεκδιήγητοι περί τῆς κατὰ τὰς ἀνθρωπίνας ψυχάς διαφόρου οίκου νομίας. Ἦλθεν οὖν, κἂν μὴ βούληται Κέλσος, μετὰ πολ- λοὺς προφήτας ἐπανορθουμένους τὰ τοῦ Ἰσραὴλ ἐκεί νου, επανορθωτής ὅλου τοῦ κόσμου ὁ Χριστός· οὐ δεόμενος κατὰ τὴν προτέραν οίκονομίαν τῆς κατ᾿ ἀν θρώπων χρήσεως μαστίγων, καὶ δεσμῶν, καὶ βασα " δ. ἀγῶνα, καθ' ἑαυτούς 1037° CONTRA CELSUM LIB. IV. A luti consulere, cum sui nobis notitiam præbet; ut Deut. xxn, 8, 9. so Psal. 11, Mias, male. leensis, sicque paulo post libri impressi qui tamen B C D qui illam acceperint, boni facti, saluten consequan- tur; qui vero rejecerint, aperta nequitia, penas luant. . Quo posito, sic interrogat : • Quid? post tot sæcula nunc tandem Deo in mentem venit vitam hominum ad justitiam reducere; ante autem curæ non fuit? > Respondco Deum nunquam non vo- luisse ut homines justi fierent; id semper cordi ha- buisse; quippe qui animali rationis compoti et consectandæ virtutis et recte faciendi occasiones præbuerit. Per singulas enim generationes Dei sa- pientia in animas, quas sanctas invenit, descendens amicos Dei prophetasque facit. Quinetiam in sacris libris invenire est, qui quibusque ætatibus sancti fuerint et divinum in se Spiritum receperint, et pro viribus ad alios convertendos studium contule- rint et operam. sæculis fuisse prophetas, qui propter æqualem sein- per constantemque vitam in suscipienda divinitate superarent alios suæ ætatis prophetas aut superio- res aut posteros. Neque mirum etiam est quod- dam fuisse tempus, cum præstans quid et singu- lare ad humanum genus adveniret, cui nihil aut superioribus temporibus fuerit, aut consecuturis futurum par et simile esset. Sed horum omnium occultior est et altior ratio, quam ut eam vulgl captus assequi possit. Nam ad diluendum solven- dumque id quod nobis de Christi adventu objici- tur: « Ecquid post tot sæcula nunc tandem Deo in mentem venit vitam hominum adducere ad ju- stitiam, antea autem cura non fuit ? » disserere oporteat de gentium partitione, et exponere cur, ‹ quando dividebat Altissimus gentes, quando separabat filios Adam, constituerit terminos po- pulorum juxta numerum angelorum Dei; et pars Domini fuerit populus ejus Jacob et funicu- lus hæreditatis ejus Israel "., Opus quoque fuerit afferre causam cur certis quibusdam in tini- bus quidam nascantur, et in ejus ditione qui fines illos sortitus est: cur merito pars Domini fuerit populus ejus Jacob, funiculus hæreditatis ejus Israel; cur prius pars Domini esset populus ejus Ja- cob, funiculus hæreditatis ejus Israel; postea autem ad Salvatorem a Patre dictum fuerit: ‹ Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam, et pos- sessionem tuam terminos terræ "., Sunt enim apla inter se et connexæ diversa rationes, quas ad regendas humanas animas Deus adhibet, et quas nemo consequi et enarrare potest. tos prophetas qui illum Israel correxere, venit Christus ut mundum omnem corrigeret. Neque opus habuit, ut in prima dispensatione, virgis, vinculis et tormentis ad castigandos homines. Quando enim hoc loco habent, mss. inale. (40) Codd. Reg. et Basil. recte omnino, αἰῶνα. (41) Κατ' αὐτούς habent codd. Regius et Basi- 8. Cæterum mirum non esse debet, quibusdam 9. Igitur, quantumvis Celsus reclamet, post mul- (42) Hoeschelius in textu, ταύτας, sicque omnes
περὶ ἧς ὁ δυνάμενος εὐκαιρότερον διηγήσεται, ἐπὰν τὸ προκείμενον ᾖ παραστῆσαι καὶ τὰ τῆς κατὰ τὸν τόπον ἱστορίας, τίνα ἔχοι λόγον, καὶ τὰ τῆς περὶ αὐτοῦ ἀναγωγῆς. Ἐπεὶ δ’ οἴεται Μωϋσέα, τὸν ἀναγράψαντα τὰ περὶ τοῦ πύργου καὶ τῆς τῶν διαλέκτων συγχύσεως, παραφθείροντα τὰ περὶ τῶν Ἀλωέως υἱῶν ἱστορούμενα τοιαῦτα περὶ τοῦ πύργου ἀναγεγραφέναι, λεκτέον ὅτι τὰ μὲν περὶ τῶν Ἀλωέως υἱῶν οὐκ οἶμαι πρὸ Ὁμήρου τινὰ εἰρηκέναι, τὰ δὲ περὶ τοῦ πύργου, πολλῷ πρεσβύτερα Ὁμήρου ἀλλὰ καὶ τῆς τῶν ἑλληνικῶν γραμμάτων εὑρέσεως ὄντα, τὸν Μωϋσέα ἀναγεγραφέναι πείθομαι. Τίνες οὖν μᾶλλον τὰ τίνων παραφθείρουσιν; Ἆρα τὰ περὶ τοῦ πύργου οἱ περὶ Ἀλωέως υἱῶν ἱστοροῦντες, ἢ τὰ τῶν Ἀλωειδῶν ὁ τὰ περὶ τοῦ πύργου καὶ τῆς συγχύσεως τῶν διαλέκτων γράψας; Ἀλλὰ φαίνεται τοῖς ἀδεκάστοις ἀκροαταῖς ἀρχαιότερος Μωϋσῆς ὢν Ὁμήρου. Καὶ τὰ περὶ Σοδόμων δὲ καὶ Γομόρρων ὑπὸ Μωϋσέως ἱστορούμενα ἐν τῇ Γενέσει, ὡς διὰ τὴν ἁμαρτίαν πυρὶ ἐξαφανισθέντων, παραβάλλει ὁ Κέλσος τῇ κατὰ τὸν Φαέθοντα ἱστορίᾳ, ἑνὶ σφάλματι, τῷ περὶ τοῦ μὴ τετηρηκέναι τὰ τῆς Μωϋσέως ἀρχαιότητος, ἀκολούθως πάντα ποιήσας.
ρίαν γνῶσιν ἡμῖν παρασχεῖν ἑαυτοῦ βούλεται· ἵν' οἱ μὲν παραδεξάμενοι αὐτὴν χρηστοὶ γενόμενοι σωθῶν σιν· οἱ δὲ μὴ παραδεξάμενοι ἀποδειχθέντες πονηροί, κολασθῶσιν. » Καὶ ἐκθέμενός τε τὸ τοιοῦτον ἐπαπο ρεῖ λέγων, » Νῦν ἄρα μετὰ τοσοῦτον αἰῶνα (40) ὁ θεὸς ἀνεμνήσθη δικαιῶσαι τὸν ἀνθρώπων βίον, πρό τερον δὲ ἡμέλει ; » Καὶ πρὸς τοῦτο δὲ φήσομεν, ὅτι οὐκ ἔστιν ὅτ' οὐκ ἐβουλήθη δικαιῶσαι τὸν ἀνθρώπων βίον ὁ Θεός· ἀλλὰ καὶ ἀεὶ ἐπεμελήθη, διδοὺς ἀρετῆς ἀφορμὰς τοῦ ἐπανορθοῦσθαι τὸ λογικὸν ζῶον. Κατὰ γὰρ ἑκάστην γενεὰν ἡ σοφία τοῦ Θεοῦ εἰς ψυχάς, ἃς εὑρίσκει ὁσίας, μεταβαίνουσα, φίλους Θεοῦ καὶ προφήτας κατασκευάζει. Καὶ εὑρεθεῖἐν γ᾽ ἂν ἐν ταῖς ἱεραῖς βίβλοις οἱ καθ᾿ ἑκάστην γενεὰν ὅσιοι καὶ δεκτικοὶ τοῦ θείου Πνεύματος· καὶ ὡς ἐπέστρεφον τοὺς κατ' αὐτοὺς (41), όση δύναμις. Οὐδὲν δὲ θαυμαστὸν τὸ γενεαίς τισι προφήτας γε γονέναι, ὑπερέχοντας ἐν τῇ παραδοχῇ τῆς θειότητος, διὰ τὸν ἐπὶ πλεῖον εὔτονον καὶ ἐῤῥωμένον βίον, ἑτέ- ρων προφητῶν τινων μὲν κατ' αὐτοὺς, ἄλλων δὲ προγενεστέρων ἢ μεταγενεστέρων. Οὕτω δὲ οὐ θαυ μαστὸν καί τινα καιρόν γεγονέναι, ὅτ' ἐξαίρετόν τι χρήμα ἐπιδεδήμηκε τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, καὶ διαφέρον παρὰ τοὺς προγενεστέρους αὐτοῦ ἢ καὶ μεταγενεστέρους. Έχει δέ τι ὁ περὶ τούτων λόγος μυστικώτερον καὶ βαθύτερον, καὶ μὴ πάνυ τι φθά- νειν δυνάμενον ἐπὶ τὴν δημωδεστέραν ἀκοήν. Καὶ δεῖ, ὑπὲρ τοῦ ταῦτα (42) ἀφανισθῆναι, καὶ ἀπαν τηθῆναι πρὸς τὰ λεγόμενα περὶ τῆς Χριστοῦ ἐπι δημίας, (ότι ο Νῦν ἄρα μετὰ τοσοῦτον αἰῶνα ὁ θεὸς ἀνεμνήσθη δικαιῶσαι τὸ ἀνθρώπων γένος, πρό- τερον δὲ ἡμέλει; ») ἅψασθαι τοῦ περὶ μερίδων λό- γου, καὶ σαφηνίσαι, διὰ τί, ὅτε διεμέριζεν ὁ Ὕψιστος ἔθνη, ὡς διέσπειρεν υἱοὺς ᾿Αδάμ, ἔστησεν ὅρια ἐθνῶν κατ' ἀριθμὸν ἀγγέλων Θεοῦ· καὶ ἐγενήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονο μίας αὐτοῦ Ἰσραήλ· » καὶ δεήσει τὴν αἰτίαν εἰπεῖν τῆς εἰς ἕκαστον ὅριον γενέσεως, ὑπὸ τὸν κεκληρωμέ- νον τὸ ὅριον, καὶ πῶς εὐλόγως ἐγενήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ· καὶ διὰ τί πρότερον μὲν ἦν μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ισραήλ· περὶ δὲ τῶν ὕστερον λέγεται πρὸς τὸν Σωτῆ ρα ὑπὸ τοῦ Πατρὸς, ο Αἴτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σας ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου, καὶ τὴν κατάσχε σίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς. » Εἰσὶ γάρ τινες εἰρ μοὶ καὶ ἀκολουθίαι ἄφατοι καὶ ἀνεκδιήγητοι περί τῆς κατὰ τὰς ἀνθρωπίνας ψυχάς διαφόρου οίκου νομίας. Ἦλθεν οὖν, κἂν μὴ βούληται Κέλσος, μετὰ πολ- λοὺς προφήτας ἐπανορθουμένους τὰ τοῦ Ἰσραὴλ ἐκεί νου, επανορθωτής ὅλου τοῦ κόσμου ὁ Χριστός· οὐ δεόμενος κατὰ τὴν προτέραν οίκονομίαν τῆς κατ᾿ ἀν θρώπων χρήσεως μαστίγων, καὶ δεσμῶν, καὶ βασα " δ. ἀγῶνα, καθ' ἑαυτούς 1037° CONTRA CELSUM LIB. IV. A luti consulere, cum sui nobis notitiam præbet; ut Deut. xxn, 8, 9. so Psal. 11, Mias, male. leensis, sicque paulo post libri impressi qui tamen B C D qui illam acceperint, boni facti, saluten consequan- tur; qui vero rejecerint, aperta nequitia, penas luant. . Quo posito, sic interrogat : • Quid? post tot sæcula nunc tandem Deo in mentem venit vitam hominum ad justitiam reducere; ante autem curæ non fuit? > Respondco Deum nunquam non vo- luisse ut homines justi fierent; id semper cordi ha- buisse; quippe qui animali rationis compoti et consectandæ virtutis et recte faciendi occasiones præbuerit. Per singulas enim generationes Dei sa- pientia in animas, quas sanctas invenit, descendens amicos Dei prophetasque facit. Quinetiam in sacris libris invenire est, qui quibusque ætatibus sancti fuerint et divinum in se Spiritum receperint, et pro viribus ad alios convertendos studium contule- rint et operam. sæculis fuisse prophetas, qui propter æqualem sein- per constantemque vitam in suscipienda divinitate superarent alios suæ ætatis prophetas aut superio- res aut posteros. Neque mirum etiam est quod- dam fuisse tempus, cum præstans quid et singu- lare ad humanum genus adveniret, cui nihil aut superioribus temporibus fuerit, aut consecuturis futurum par et simile esset. Sed horum omnium occultior est et altior ratio, quam ut eam vulgl captus assequi possit. Nam ad diluendum solven- dumque id quod nobis de Christi adventu objici- tur: « Ecquid post tot sæcula nunc tandem Deo in mentem venit vitam hominum adducere ad ju- stitiam, antea autem cura non fuit ? » disserere oporteat de gentium partitione, et exponere cur, ‹ quando dividebat Altissimus gentes, quando separabat filios Adam, constituerit terminos po- pulorum juxta numerum angelorum Dei; et pars Domini fuerit populus ejus Jacob et funicu- lus hæreditatis ejus Israel "., Opus quoque fuerit afferre causam cur certis quibusdam in tini- bus quidam nascantur, et in ejus ditione qui fines illos sortitus est: cur merito pars Domini fuerit populus ejus Jacob, funiculus hæreditatis ejus Israel; cur prius pars Domini esset populus ejus Ja- cob, funiculus hæreditatis ejus Israel; postea autem ad Salvatorem a Patre dictum fuerit: ‹ Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam, et pos- sessionem tuam terminos terræ "., Sunt enim apla inter se et connexæ diversa rationes, quas ad regendas humanas animas Deus adhibet, et quas nemo consequi et enarrare potest. tos prophetas qui illum Israel correxere, venit Christus ut mundum omnem corrigeret. Neque opus habuit, ut in prima dispensatione, virgis, vinculis et tormentis ad castigandos homines. Quando enim hoc loco habent, mss. inale. (40) Codd. Reg. et Basil. recte omnino, αἰῶνα. (41) Κατ' αὐτούς habent codd. Regius et Basi- 8. Cæterum mirum non esse debet, quibusdam 9. Igitur, quantumvis Celsus reclamet, post mul- (42) Hoeschelius in textu, ταύτας, sicque omnes
PG 11:1055Οἱ γὰρ τὰ περὶ Φαέθοντος ἱστοροῦντες ἐοίκασι καὶ Ὁμήρου νεώτεροι, τοῦ πολλῷ Μωϋσέως νεωτέρου. Οὐκ ἀρνούμεθα οὖν τὸ καθάρσιον πῦρ καὶ τὴν τοῦ κόσμου φθορὰν ἐπὶ καθαιρέσει τῆς κακίας καὶ ἀνακαινώσει τοῦ παντός, λέγοντες παρὰ τῶν προφητῶν ἐκ τῶν ἱερῶν βιβλίων μεμαθηκέναι. Ἐπὰν μέντοι, ὡς ἐν τοῖς ἀνωτέρω εἰρήκαμεν, πολλὰ περὶ μελλόντων οἱ προφῆται λέγοντες ἀποδεικνύωνται περὶ πολλῶν παρεληλυθότων ἠληθευκέναι καὶ δεῖγμα διδόναι τοῦ θεῖον πνεῦμα ἐν αὐτοῖς γεγονέναι, δῆλον ὅτι καὶ περὶ τῶν μελλόντων πιστευτέον αὐτοῖς, μᾶλλον δὲ τῷ ἐν αὐτοῖς θείῳ πνεύματι. Καὶ Χριστιανοὶ δὲ κατὰ τὸν Κέλσον προστιθέντες τινὰς λόγους τοῖς ὑπὸ Ἰουδαίων λεγομένοις φασὶ διὰ τὰς τῶν Ἰουδαίων ἁμαρτίας ἤδη πεπέμφθαι τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ, καὶ ὅτι Ἰουδαῖοι κολάσαντες τὸν Ἰησοῦν καὶ χολὴν ποτίσαντες ἐπὶ σφᾶς αὐτοὺς ἐκ θεοῦ χόλον ἐπεσπάσαντο. Ἐλεγχέτω δὴ τὸ λεγόμενον ὡς ψεῦδος ὁ βουλόμενος, εἰ μὴ ἀνάστατον τὸ πάντων Ἰουδαίων ἔθνος γεγένηται οὐδὲ μετὰ γενεὰν ὅλην μίαν τοῦ ταῦτα πεπονθέναι ὑπ’ αὐτῶν τὸν Ἰησοῦν· τεσσαράκοντα γὰρ ἔτη καὶ δύο οἶμαι ἀφ’ οὗ ἐσταύρωσαν τὸν Ἰησοῦν γεγονέναι ἐπὶ τὴν Ἱεροσολύμων καθαίρεσιν.
ἱστορουμένου ὑπό τινων Ἑλληνικῶν συγγραφέων κατὰ τοὺς χρόνους γεγονέναι Ινάχου τοῦ Φορωνέως· καὶ ὑπὸ Αἰγυπτίων δ' ἀρχαιότατος εἶναι ὁμολογεῖται, ἀλλὰ καὶ ὑπὸ τῶν τὰ Φοινικικὰ πραγματευσαμένων. Καὶ ὁ βουλόμενός γε ἀναγνώτω τὰ τοῦ Φλαβίου Ἰω- σήπου Περὶ τῆς Ἰουδαίων ἀρχαιότητος δύο βιβλία· ἵνα γνῷ τίνα τρόπον ἀρχαιότερος ἦν Μωϋσῆς τῶν κατὰ χρόνων μακρὰς περιόδους κατακλυσμοὺς καὶ ἐκπυρώσεις φησάντων γίγνεσθαι ἐν τῷ κόσμῳ· ὧν παρακηκοέναι λέγει ὁ Κέλσος Ἰουδαίους καὶ Χριστια νούς· καὶ μὴ νοήσαντας τὰ περὶ ἐκπυρώσεως εἰρηκέναι, ὅτι ι ὁ Θεὸς καταβήσεται δίκην βασανιστοῦ πῦρ φέρων. » Πότερον μὲν οὖν εἰσι περίοδοι, καὶ κατὰ περιόδους Β κατακλυσμοὶ ἢ ἐκπυρώσεις, ἢ μή εἰσι, καὶ εἰ ἐπίστα- ται καὶ ταῦθ' ὁ λόγος, ἐν πολλοῖς μὲν, καὶ ἐν οἷς δὲ Σολομών φησι, « Τί τὸ γεγονός; Αὐτὸ τὸ γενησόμε νον· › καὶ ο Τίτὸ πεποιημένον ; αὐτὸ τὸ ποιηθησόμε νον, καὶ τὰ ἑξῆς· · οὐ τοῦ παρόντος ἐστὶ καιροῦ λέ- γειν. Αρκεῖ γὰρ μόνον ἐπισημειώσασθαι, ὅτι ἀρχαιό- τατοι ἄνδρες γενόμενοι Μωϋσῆς καί τινες τῶν προ- φητῶν, οὐ παρ' ἑτέρων ειλήφασι τὰ περὶ τῆς τοῦ κατ σμου ἐκπυρώσεως· ἀλλ᾽ εἰ χρὴ ἐπιστήσαντα τοῖς χρόνοις εἰπεῖν), μᾶλλον τούτων ἕτεροι παρακούσαν- τες, καὶ μὴ ἀκριβώσαντες τὰ ὑπὸ τούτων λεγόμενα, ἀνέπλασαν κατὰ περιόδους ταυτότητας (47), καὶ ἀπα- ραλλάκτους τοῖς ἰδίοις ποιοῖς καὶ τοῖς συμβεβηκόσιν αὐτ τοῖς. Ἡμεῖς δὲ οὔτε τὸν κατακλυσμὸν οὔτε τὴν ἐκπύ- ρωσιν κύκλοις καὶ ἀστέρων περιόδοις ἀνατίθεμεν· ἀλλὰ τὴν τούτων αἰτίαν φαμὲν εἶναι κακίαν (48) ἐπὶ πλεῖον χεομένην, καὶ καθαιρομένην κατακλυσμῷ, ἢ ἐκπυ- ρώσει. Θεὸν δὲ καταβαίνοντα ἐὰν λέγωσιν αἱ προφη τικαὶ φωναὶ τὸν φήσαντα, « Οὐχὶ τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν ἐγὼ πληρῶ, λέγει Κύριος ; » τροπολογοῦμεν. Και ταβαίνει γὰρ ὁ Θεὸς ἀπὸ τοῦ ἰδίου μεγέθους καὶ ὕψους, ὅτε τὰ τῶν ἀνθρώπων καὶ μάλιστα τῶν φαύ- λων οἰκονομεῖ. Καὶ ὥσπερ ἡ συνήθεια συγκαταβαίνειν φησὶ τοῖς νηπίοις τοὺς διδασκάλους, καὶ τοῖς ἄρτι προτραπεῖσιν ἐπὶ φιλοσοφίαν νέοις τοὺς σοφοὺς ἢ τοὺς προκόπτοντας, οὐ τῷ σωματικῶς αὐτοὺς καταβαί νειν· οὕτως, εἴ που λέγεται ἐν ταῖς θείαις Γραφαῖς ι καταβαίνειν ο ὁ Θεὸς, ἀνάλογον νοεῖται τῇ ούτω σὶ χρωμένῃ τῷ ὀνόματι συνηθείᾳ, οὕτω δὲ καὶ « ἀνα- βαίνειν. ο Ἐπεὶ δὲ χλευάζων ὁ Κέλσος φησὶν ἡμᾶς λέγειν τὸν Θεὸν δίκην βασανιστοῦ πῦρ φέροντα καταβαίνειν, καὶ ἀναγκάζει ἡμᾶς οὐ κατὰ καιρὸν βαθυτέρους ἐξετάζειν λόγους· ὀλίγα εἰπόντες, ὅσον γεῦσαι τοὺς ἀκροατὰς ἀπολογίας καθαιρούσης τὴν καθ᾿ ἡμῶν τοῦ Κέλσου τήτας ἀπαραλλάκτους τοῖς ἰδίοις ποιοῖς καὶ τοῖς αὐτ τοῖς συμβεβηκόσιν. τοῖς ἰδίως ποιοῖς, τοῖς ἰδίοις ποιοῖς. CONTRA CELSUM LIB. 1V. A pora Inachi patris Phoronei, quein Ægyptii auti- quissimum esse confitentur, necnon Plæniciarum rerum scriptores. Evolvat quoque, si lubet, duos Flavii Josephi De Judæorum antiquitate libros. Hinc discet quanto Moyses vetustior sitiis qui post elapsa longa tempora diluvia in hoc mundo et conflagra- tiones fieri dixerunt; quosque, si Celso fides, quia male intellexerunt Judæi et Christiani, ut el quæ de conflagratione docerent, dixerunt ‹ Deum de- scensuruin esse tortoris instar armatum igne. › C D illis conversionibus diluvia aut conflagrationes, anne sint; an harum rerum Scriptura meminerit cum alibi tum hoc Salomonis loco : « Quid est quod fuit? ipsum quod futurum est. Quid est quod factum elc.; » non est est? ipsum quod faciendum est presentis temporis disputatio. Observare satis fuc rit, quod antiquissimi viri Moyses et quidanı pro- phetæ de conflagratione dixerunt, id eos ab aliis non fuisse mutuatos. Imo, si in temporibus insistere οporteat, alii potius illos male intellexerunt, et quar docerent non accurate perpenderunt. Unde fuit, ut singulis temporum conversionibus eosdem eventus fit- Luros continxerint, qui eventus, nec propriis, nec ad- ventitiis qualitatibus discreparent. Quod ad nos atli- net, nec diluvium nec conflragrationem orbibus et siderum conversionibus illigamus; sed horum causam esse dicimus nequitiam, quæ cum aucta est plurimum, diluvio aut conflagratione purgatur. Quod si Deum sic ita de se loquentem: Nonne cœluın et terram ego impleo, dicit Dominus 39, prophet:e tamen quasi descendentem, repræsentant ; hunc de- scensum figurate accipimus. Descendit enim Deus e propria sua magnitudine et altitudine, cum se ad bominum et præcipue malorum curandas res demit- tit. Et quemadmodum loquendi consuetudo susce- pit ut diceretur magistros ad parvulorum, sapientes aut qui profecerunt, ad adolescentum recens ad philosophiain adductorum captum descendere, nec tamen hic descensus de corpore accipitur : ita sic- ubi in divinis Scripturis dicitur Deus descende- re, a haec vox, ut et • ascendere *, » ex vulgari sermonis consuetudine intelligenda est. cere, Deum tortoris instar descendere ignem præ se ferentem, et cogit nos intempestive in profundiores questiones ingredi; pauca primum dicamus et quantum necesse est ut defensionis, quæ Celsi ri- Eccli. 1, 9. * Jerem. xx111, 24. » Genes, x1, 5, et xvII, 22, ctc. Αpud Meschelium et Spencerum legitur, sed in codd. Regio et u- sileensi, mil. 6, in Exod., homil. 5,in psul. xxxvi. Vide eumdem in homil. 8, in Exod., homil. 8, in Levit., homil. in Num., homil. ibidem, ho- mil. in Jeremiam et lib. vu Explanat. in Epist. ad Romanos. Vide et lib. v, num. 64, Contra Cel- sum, et lib. v, num. 14, 15, 16, 17, et libr. vi, num. 25, 70, 71. Vide sis etiam Clement. Alex. Strom. 1V, pag. 536; Stromat. v, pag. 549. 12. Sed utrum conversiones temporum sint et in 13. Quoniam vero derisor ille Celsus ait nos di- (47) Ταυτότητας, etc. Legendum videtur, ταυτό- (48) Κακίαν. Vide Orig. homil. 24, in Luc., bo-
Καὶ οὐδέ ποτε γὲ ἱστόρηται, ἐξ οὗ Ἰουδαῖοί εἰσι, τοσοῦτον αὐτοὺς χρόνον ἐκβεβλῆσθαι τῆς σεμνῆς ἁγιστείας καὶ λατρείας, κρατηθέντας ὑπὸ δυνατωτέρων· ἀλλ’ εἰ καί ποτε ἔδοξαν δι’ ἁμαρτίας καταλείπεσθαι, οὐδὲν ἧττον ἐπεσκοπήθησαν καὶ ἐπανελθόντες τὰ ἴδια ἀπειλήφασιν, ἀκωλύτως ποιοῦντες τὰ νενομισμένα. Ἓν οὖν τῶν παριστάντων θεῖόν τι καὶ ἱερὸν χρῆμα γεγονέναι τὸν Ἰησοῦν ἐστι καὶ τὸ Ἰουδαίοις ἐπ’ αὐτῷ τοσαῦτα καὶ τοιαῦτα πολλῷ ἤδη συμβεβηκέναι χρόνῳ. Θαρροῦντες δ’ ἐροῦμεν ὅτι οὐδ’ ἀποκατασταθήσονται. Ἄγος γὰρ ἔπραξαν τὸ πάντων ἀνοσιώτατον, τῷ σωτῆρι τοῦ γένους τῶν ἀνθρώπων ἐπιβουλεύσαντες ἐν τῇ πόλει, ἔνθα τὰ νενομισμένα σύμβολα μεγάλων μυστηρίων ἐποίουν τῷ θεῷ. Ἐχρῆν οὖν ἐκείνην τὴν πόλιν, ὅπου ταῦτα πέπονθεν Ἰησοῦς, ἄρδην ἀπολωλέναι καὶ τὸ Ἰουδαίων ἔθνος ἀνάστατον γεγονέναι καὶ ἐπ’ ἄλλους τὴν τοῦ θεοῦ εἰς μακαριότητα κλῆσιν μεταβεβηκέναι, τοὺς Χριστιανοὺς λέγω, ἐφ’ οὓς ἐλήλυθεν ἡ περὶ τῆς εἰλικρινοῦς καὶ καθαρᾶς θεοσεβείας διδασκαλία, παραλαβόντας νόμους καινοὺς καὶ ἁρμόζοντας τῇ πανταχοῦ καθεστώσῃ πολιτείᾳ·
ἱστορουμένου ὑπό τινων Ἑλληνικῶν συγγραφέων κατὰ τοὺς χρόνους γεγονέναι Ινάχου τοῦ Φορωνέως· καὶ ὑπὸ Αἰγυπτίων δ' ἀρχαιότατος εἶναι ὁμολογεῖται, ἀλλὰ καὶ ὑπὸ τῶν τὰ Φοινικικὰ πραγματευσαμένων. Καὶ ὁ βουλόμενός γε ἀναγνώτω τὰ τοῦ Φλαβίου Ἰω- σήπου Περὶ τῆς Ἰουδαίων ἀρχαιότητος δύο βιβλία· ἵνα γνῷ τίνα τρόπον ἀρχαιότερος ἦν Μωϋσῆς τῶν κατὰ χρόνων μακρὰς περιόδους κατακλυσμοὺς καὶ ἐκπυρώσεις φησάντων γίγνεσθαι ἐν τῷ κόσμῳ· ὧν παρακηκοέναι λέγει ὁ Κέλσος Ἰουδαίους καὶ Χριστια νούς· καὶ μὴ νοήσαντας τὰ περὶ ἐκπυρώσεως εἰρηκέναι, ὅτι ι ὁ Θεὸς καταβήσεται δίκην βασανιστοῦ πῦρ φέρων. » Πότερον μὲν οὖν εἰσι περίοδοι, καὶ κατὰ περιόδους Β κατακλυσμοὶ ἢ ἐκπυρώσεις, ἢ μή εἰσι, καὶ εἰ ἐπίστα- ται καὶ ταῦθ' ὁ λόγος, ἐν πολλοῖς μὲν, καὶ ἐν οἷς δὲ Σολομών φησι, « Τί τὸ γεγονός; Αὐτὸ τὸ γενησόμε νον· › καὶ ο Τίτὸ πεποιημένον ; αὐτὸ τὸ ποιηθησόμε νον, καὶ τὰ ἑξῆς· · οὐ τοῦ παρόντος ἐστὶ καιροῦ λέ- γειν. Αρκεῖ γὰρ μόνον ἐπισημειώσασθαι, ὅτι ἀρχαιό- τατοι ἄνδρες γενόμενοι Μωϋσῆς καί τινες τῶν προ- φητῶν, οὐ παρ' ἑτέρων ειλήφασι τὰ περὶ τῆς τοῦ κατ σμου ἐκπυρώσεως· ἀλλ᾽ εἰ χρὴ ἐπιστήσαντα τοῖς χρόνοις εἰπεῖν), μᾶλλον τούτων ἕτεροι παρακούσαν- τες, καὶ μὴ ἀκριβώσαντες τὰ ὑπὸ τούτων λεγόμενα, ἀνέπλασαν κατὰ περιόδους ταυτότητας (47), καὶ ἀπα- ραλλάκτους τοῖς ἰδίοις ποιοῖς καὶ τοῖς συμβεβηκόσιν αὐτ τοῖς. Ἡμεῖς δὲ οὔτε τὸν κατακλυσμὸν οὔτε τὴν ἐκπύ- ρωσιν κύκλοις καὶ ἀστέρων περιόδοις ἀνατίθεμεν· ἀλλὰ τὴν τούτων αἰτίαν φαμὲν εἶναι κακίαν (48) ἐπὶ πλεῖον χεομένην, καὶ καθαιρομένην κατακλυσμῷ, ἢ ἐκπυ- ρώσει. Θεὸν δὲ καταβαίνοντα ἐὰν λέγωσιν αἱ προφη τικαὶ φωναὶ τὸν φήσαντα, « Οὐχὶ τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν ἐγὼ πληρῶ, λέγει Κύριος ; » τροπολογοῦμεν. Και ταβαίνει γὰρ ὁ Θεὸς ἀπὸ τοῦ ἰδίου μεγέθους καὶ ὕψους, ὅτε τὰ τῶν ἀνθρώπων καὶ μάλιστα τῶν φαύ- λων οἰκονομεῖ. Καὶ ὥσπερ ἡ συνήθεια συγκαταβαίνειν φησὶ τοῖς νηπίοις τοὺς διδασκάλους, καὶ τοῖς ἄρτι προτραπεῖσιν ἐπὶ φιλοσοφίαν νέοις τοὺς σοφοὺς ἢ τοὺς προκόπτοντας, οὐ τῷ σωματικῶς αὐτοὺς καταβαί νειν· οὕτως, εἴ που λέγεται ἐν ταῖς θείαις Γραφαῖς ι καταβαίνειν ο ὁ Θεὸς, ἀνάλογον νοεῖται τῇ ούτω σὶ χρωμένῃ τῷ ὀνόματι συνηθείᾳ, οὕτω δὲ καὶ « ἀνα- βαίνειν. ο Ἐπεὶ δὲ χλευάζων ὁ Κέλσος φησὶν ἡμᾶς λέγειν τὸν Θεὸν δίκην βασανιστοῦ πῦρ φέροντα καταβαίνειν, καὶ ἀναγκάζει ἡμᾶς οὐ κατὰ καιρὸν βαθυτέρους ἐξετάζειν λόγους· ὀλίγα εἰπόντες, ὅσον γεῦσαι τοὺς ἀκροατὰς ἀπολογίας καθαιρούσης τὴν καθ᾿ ἡμῶν τοῦ Κέλσου τήτας ἀπαραλλάκτους τοῖς ἰδίοις ποιοῖς καὶ τοῖς αὐτ τοῖς συμβεβηκόσιν. τοῖς ἰδίως ποιοῖς, τοῖς ἰδίοις ποιοῖς. CONTRA CELSUM LIB. 1V. A pora Inachi patris Phoronei, quein Ægyptii auti- quissimum esse confitentur, necnon Plæniciarum rerum scriptores. Evolvat quoque, si lubet, duos Flavii Josephi De Judæorum antiquitate libros. Hinc discet quanto Moyses vetustior sitiis qui post elapsa longa tempora diluvia in hoc mundo et conflagra- tiones fieri dixerunt; quosque, si Celso fides, quia male intellexerunt Judæi et Christiani, ut el quæ de conflagratione docerent, dixerunt ‹ Deum de- scensuruin esse tortoris instar armatum igne. › C D illis conversionibus diluvia aut conflagrationes, anne sint; an harum rerum Scriptura meminerit cum alibi tum hoc Salomonis loco : « Quid est quod fuit? ipsum quod futurum est. Quid est quod factum elc.; » non est est? ipsum quod faciendum est presentis temporis disputatio. Observare satis fuc rit, quod antiquissimi viri Moyses et quidanı pro- phetæ de conflagratione dixerunt, id eos ab aliis non fuisse mutuatos. Imo, si in temporibus insistere οporteat, alii potius illos male intellexerunt, et quar docerent non accurate perpenderunt. Unde fuit, ut singulis temporum conversionibus eosdem eventus fit- Luros continxerint, qui eventus, nec propriis, nec ad- ventitiis qualitatibus discreparent. Quod ad nos atli- net, nec diluvium nec conflragrationem orbibus et siderum conversionibus illigamus; sed horum causam esse dicimus nequitiam, quæ cum aucta est plurimum, diluvio aut conflagratione purgatur. Quod si Deum sic ita de se loquentem: Nonne cœluın et terram ego impleo, dicit Dominus 39, prophet:e tamen quasi descendentem, repræsentant ; hunc de- scensum figurate accipimus. Descendit enim Deus e propria sua magnitudine et altitudine, cum se ad bominum et præcipue malorum curandas res demit- tit. Et quemadmodum loquendi consuetudo susce- pit ut diceretur magistros ad parvulorum, sapientes aut qui profecerunt, ad adolescentum recens ad philosophiain adductorum captum descendere, nec tamen hic descensus de corpore accipitur : ita sic- ubi in divinis Scripturis dicitur Deus descende- re, a haec vox, ut et • ascendere *, » ex vulgari sermonis consuetudine intelligenda est. cere, Deum tortoris instar descendere ignem præ se ferentem, et cogit nos intempestive in profundiores questiones ingredi; pauca primum dicamus et quantum necesse est ut defensionis, quæ Celsi ri- Eccli. 1, 9. * Jerem. xx111, 24. » Genes, x1, 5, et xvII, 22, ctc. Αpud Meschelium et Spencerum legitur, sed in codd. Regio et u- sileensi, mil. 6, in Exod., homil. 5,in psul. xxxvi. Vide eumdem in homil. 8, in Exod., homil. 8, in Levit., homil. in Num., homil. ibidem, ho- mil. in Jeremiam et lib. vu Explanat. in Epist. ad Romanos. Vide et lib. v, num. 64, Contra Cel- sum, et lib. v, num. 14, 15, 16, 17, et libr. vi, num. 25, 70, 71. Vide sis etiam Clement. Alex. Strom. 1V, pag. 536; Stromat. v, pag. 549. 12. Sed utrum conversiones temporum sint et in 13. Quoniam vero derisor ille Celsus ait nos di- (47) Ταυτότητας, etc. Legendum videtur, ταυτό- (48) Κακίαν. Vide Orig. homil. 24, in Luc., bo-
PG 11:1059ἐπεὶ μὴ οἱ πρότερον δοθέντες ὡς ἑνὶ ἔθνει, ὑπὸ οἰκείων καὶ ὁμοήθων βασιλευομένῳ, οἷοί τε ἦσαν πάντες νῦν ἐπιτελεῖσθαι. Μετὰ ταῦτα συνήθως ἑαυτῷ γελῶν τὸ Ἰουδαίων καὶ Χριστιανῶν γένος πάντας παραβέβληκε νυκτερίδων ὁρμαθῷ ἢ μύρμηξιν ἐκ καλιᾶς προελθοῦσιν ἢ βατράχοις περὶ τέλμα συνεδρεύουσιν ἢ σκώληξιν ἐν βορβόρου γωνίᾳ ἐκκλησιάζουσι καὶ πρὸς ἀλλήλους διαφερομένοις, τίνες αὐτῶν εἶεν ἁμαρτωλότεροι, καὶ φάσκουσιν ὅτι πάντα ἡμῖν ὁ θεὸς προδηλοῖ καὶ προκαταγγέλλει, καὶ τὸν πάντα κόσμον καὶ τὴν οὐράνιον φορὰν ἀπολιπὼν καὶ τὴν τοσαύτην γῆν παριδὼν ἡμῖν μόνοις πολιτεύεται καὶ πρὸς ἡμᾶς μόνους ἐπικηρυκεύεται καὶ πέμπων οὐ διαλείπει καὶ ζητῶν, ὅπως ἀεὶ συνῶμεν αὐτῷ. Καὶ ἐν τῷ ἀναπλάσματί γε ἑαυτοῦ παραπλησίους ἡμᾶς ποιεῖ σκώληξι, φάσκουσιν ὅτι ὁ θεός ἐστιν, εἶτα μετ’ ἐκεῖνον ἡμεῖς ὑπ’ αὐτοῦ γεγονότες πάντῃ ὅμοιοι τῷ θεῷ, καὶ ἡμῖν πάντα ὑποβέβληται, γῆ καὶ ὕδωρ καὶ ἀὴρ καὶ ἄστρα, καὶ ἡμῶν ἕνεκα πάντα, καὶ ἡμῖν δουλεύειν τέτακται.
γος τὸν Θεὸν ἡμῶν εἶναι ο πῦρ καταναλίσκον· ν· καὶ χλεύην, ἐπὶ τὰ ἑξῆς τραπησόμεθα. Φησὶ δὴ ὁ θεῖος λό Β πραττόμενα. ἢ πᾶν τὸ ἀπὸ κακίας πραττόμενον, τὰ ὑπ' αὐτῆς πραττόμενα. ποταμούς πυρὸς ἕλκειν ἔμπροσθεν αὐτοῦ·, ἀλλὰ καὶ αὐτὸν < εἰσπορεύεσθαι ὡς πῦρ χωνευτηρίου, καὶ ὡς πόαν πλυνόντων, ἵνα χωνεύσῃ τὸν ἑαυτοῦ λαόν. » Επὰν οὖν λέγηται πῦρ εἶναι καταναλίσκον. ζητοῦμεν, τίνα πρέπει ὑπὸ Θεοῦ καταναλίσκεσθαι; Καί φαμεν, ὅτι τὴν κακίαν, καὶ τὰ ἀπ' αὐτῆς πραττόμενα (49), καὶ τρο- πικῶς λεγόμενα ξύλα εἶναι, καὶ χόρτον, καὶ καλάμην, καταναλίσκει ὁ Θεὸς ὡς πῦρ. Ἐποικοδομεῖν γοῦν ὁ φαῦλος λέγεται τῷ προϋποβεβλημένῳ λογικῷ θεμελίω ξύλα καὶ χόρτον, καὶ καλάμην. Εἰ μὲν οὖν ἔχει δεῖξαι ἄλλως νενοῆσθαι ταῦτα τῷ ἀναγράψαντι, καὶ σωματ τικῶς δύναταί τις παραστῆσαι ἐποικοδομοῦντα τὸν φαῦλον ξύλα ἢ χόρτον ἡ καλάμην· δῆλον, ὅτι καὶ τὸ πῦρ ὑλικὸν καὶ αἰσθητὸν νοηθήσεται· εἰ δ' ἄντικρυς τροπολογεῖται τὰ τοῦ φαύλου ἔργα (50), λεγόμενα εξω και ξύλα ή χόρτος ἢ καλάμη· πῶς οὐκ αὐτόθεν προσ πίπτει ποδαπὴν πῦρ παραλαμβάνεται, ἵνα τὰ τοιαῦτα ξύλα ἀναλωθῇ; • Εκάστου γάρ, φησί, τὸ ἔργον ὁποῖόν ἐστι, τὸ πῦρ δοκιμάσει. Εἴ τινος τὸ ἔργον μέσ νει, δ ἐπῳκοδόμησε, μισθὸν λήψεται· εἴ τινος τὸ ἔργον κατακαήσεται, ζημιωθήσεται. » Εργον δὲ κατακαιό μενον ποῖον ἂν ἐν τούτοις λέγοιτο, ἢ πᾶν τὸ ἀπὸ και κίας πραττόμενον; Οὐκοῦν ὁ Θεὸς ἡμῶν ο πῦρ κατα- ναλίσκον » ἐστὶ, ὡς ἀποδεδώκαμεν· καὶ οὕτως < εἰσ- πορεύεται, ὡς πῦρ χωνευτηρίου, ο χωνεύσων τὴν λογικὴν φύσιν, πεπληρωμένην τοῦ ἀπὸ τῆς κακίας μολύβδου, καὶ τῶν ἄλλων ἀκαθάρτων υλῶν, τὴν τοῦ χρυσού (ἵν' οὕτως ὀνομάσω) φύσιν τῆς ψυχῆς, ἡ τὴν ἀργύρου, δολωσάντων. Οὕτω δὲ καὶ ποταμοὶ πυρὸς λέγονται ἔμπροσθεν εἶναι τοῦ Θεοῦ, τοῦ ἐξαφανιοῦντος τὴν δι' ὅλης τῆς ψυχῆς ἀνακεκραμένην κακίαν. Αλλά γὰρ ἀρκεῖ ταῦτα πρὸς τό· « Ταῦτ' αὐτοὺς ἐποίησεν (51) ἐσφαλμένῃ δόξῃ λέγειν, ὅτι ὁ Θεὸς καταβήσεται δι- την βασανιστοῦ πῦρ φέρων. » Ιδωμεν δὲ καὶ ἅπερ ἑξῆς φησιν ὁ Κέλσος μετὰ μετ γάλης ἀπαγγελίας τοῦτον τὸν τρόπον· ο Ετι δὲ, φη- σὶν, ἄνωθεν πλείοσιν ἀποδείξεσιν ἀναλάβωμεν τὸν λόγο γον. Λέγω δὲ οὐδὲν καινὸν, ἀλλὰ πάλαι δεδογμένα. Ὁ Θεὸς ἀγαθός ἐστι, καὶ καλὸς, καὶ εὐδαίμων, καὶ ἐν τῷ καλλίστῳ καὶ ἀρίστῳ. Εἰ δὴ ἐς ἀνθρώπους κάτεισι, μεταβολῆς αὐτῷ δεῖ· μεταβολῆς δὲ ἐξ ἀγαθοῦ εἰς κακὸν, καὶ ἐκ καλοῦ εἰς αἰσχρὸν, καὶ ἐξ εὐδαιμο νίας εἰς κακοδαιμονίαν, καὶ ἐκ τοῦ ἀρίστου εἰς τὸ πονηρότατον. Τίς ἂν οὖν ἔλοιτο τοιαύτην μεταβολήν; Καὶ μὲν δὴ τῷ θνητῷ μὲν ἀλλάττεσθαι καὶ μετα- πλάττεσθαι φύσις (52)· τῷ δ' ἀθανάτῳ κατὰ τὰ αὐτὰ καὶ ὡσαύτως ἔχειν. Οὐκ ἂν οὖν οὐδὲ ταύτην τὴν με ταβολὴν Θεὸς δέχοιτο. » Δοκεῖ δή μοι πρὸς ταῦτα λέ- γεσθαι τὰ δέοντα, διηγησαμένῳ τὴν ἐν ταῖς Γραφαῖς λεγομένην κατάβασιν Θεοῦ πρὸς τὰ ἀνθρώπινα· εἰς ἣν οὐ μεταβολῆς αὐτῷ δεῖ, ὡς Κέλσος ἡμᾶς οἴεται λέ· ³7 προπίπτει ποδαπόν. Εt τὸ πῦρ [αὐτὸ] δοκιμάσει. ποιῆσαν. ORIGENIS sum compescat, gustum auditores habeant ; postea A ad reliqua perget oratio. Divina Scriptura Deum nostrum vocat ‹ ignem consumentem *, > et ‹ flu- vios ignis dicit egredi a facie ejus ", et ipsum ‹ ingredi ut ignem conflantem et tanquam herbam fullonum ut conflet populum suum *. » Quia igitur Deus est ignis consumens, quid est quod ab illo consumi oporteat? Dicimus nos malitiam, et quæ- cunque ab ea proficiscuntur, quæque ſigurate li- gnum, fœnum et stipula vocantur, res esse quas Deus ut ignis consumit. Malus ergo dicitur super positum prius rationabile fundamentum superadini- care ligna, foenum et stipulam. Quæ si probare pos sit in animo non fuisse hæc scribenti, sed potius dicta fuisse de malo qui vera et proprie dicta ligua, fcenum et stipulam superædificat 2, bunc ignem utique corporeum et sensibilem intelligi necesse erit. Si autem evidens est nominibus ligni, fœni et stipulæ opera mali hominis significari; quomodo non statim succurrit quinam ignis accipiendus sit, quo hujusmodi ligna consumentur? • Uniuscujus- que opus, inquit Apostolus, quale sit, ignis probabil. Si cujus opus manserit quod superædificavit, mer- cedem accipiet. Si cujus opus arserit, detrimentum patietur s. » Hic opus exustum quid aliud signifi- cat, quam quidquid ex nequitia oritur? Deus noster igitur c ignis consumens » est, quo sensu explicavi. • Ingreditur quoque ut ignis conflans, › naturam rationis participem purgaturus a plumbo malitiæ aliisque impuris materiis, quæ auream, ut ita loquar, argenteamve animæ naturam adulterant. Sic etiam fluvii ignis egredi dicuntur a facie Dei, ad consu- mendum quidquid nequitiæ in tota anima admistum est. Atque hac sufliciunt adversus istud : • Hinc erroris causa : hinc est quod dicant Deum descensurum esse tortoris instar ar:natum igne. › ostentatione pronuntiat: • Sed rem, inquit, altius repetamus, idque pluribus argumentis, Nibil novi dicam, sed jamdudum confessa. Deus est bonus, pulcher, beatus; quidquid pulcherrimum, quidquid optimum est, in se continet. Si descendit ad homi- nes, id profecto sine mutatione fieri non potest; et haec mulatio erit ex bono in malum, ex pulchro in turpem, ex felice in infelicem, ex optimo in nequis- simum. Hujusmodi mutationem ecquis experiri ve- lit? Præterea rei quidem mortalis natura ea est, quæ mutari aliamque forinam induere possit; im- mortalis vero, ut una semper et eadem permaneat. Deo igitur convenire non potest hæc mutatio. › Jam ad hæc satis mihi videtur esse responsum, cum ex- posui quo sensu Deus in Scripturis ad res humanas descendere dicatur. Hoc enim ut faciat, nihil opus st Deut. 1, 24. Dan. vul, 10. Malach. 111, 2. infra lib. impressi, qui tamen hoc loco habent, B c D • I Cor. 111, 12. | Cor. 111, 15. Paulo post libb. impressi in margine. infra in textu, male autem hic habent, 14. Nunc videamus quæ Celsus deinceps magna (49) Codd. Regius et Basileensis, τὰ ἀπ' αὐτῆς (50) Codd. Regius et Basileensis, τὰ φαῦλα ἔργα. (54) Εποίησεν. Sic supra libh. excusi num. 14, (52) Recte omnino uss., φύσις. Libb. impr., φύσιν.
Λέγουσι δ’ ἔτι παρ’ αὐτῷ οἱ σκώληκες, ἡμεῖς δηλαδή, ὅτι νῦν, ἐπειδή τινες [ἐν] ἡμῖν πλημμελοῦσιν, ἀφίξεται θεὸς ἢ πέμψει τὸν υἱόν, ἵνα καταφλέξῃ τοὺς ἀδίκους, καὶ οἱ λοιποὶ σὺν αὐτῷ ζωὴν αἰώνιον ἔχωμεν. Καὶ ἐπιφέρει γε πᾶσιν ὅτι ταῦτα [μᾶλλον] ἀνεκτά, σκωλήκων καὶ βατράχων, ἢ Ἰουδαίων καὶ Χριστιανῶν πρὸς ἀλλήλους διαφερομένων. Πρὸς ταῦτα δὴ πυνθανόμεθα τῶν ἀποδεχομένων τὰ οὕτω καθ’ ἡμῶν εἰρημένα καί φαμεν· ἆρα πάντας ἀνθρώπους ὁρμαθὸν εἶναι νυκτερίδων ἢ μύρμηκας ἢ βατράχους ἢ σκώληκας ὑπολαμβάνετε διὰ τὴν τοῦ θεοῦ ὑπεροχήν; Ἢ τοὺς μὲν ἄλλους ἀνθρώπους εἰς τὴν προκειμένην εἰκόνα μὴ παραλαμβάνετε ἀλλὰ διὰ τὸ λογικὸν καὶ τοὺς καθεστῶτας νόμους τηρεῖτε αὐτοὺς ἀνθρώπους, Χριστιανοὺς δὲ καὶ Ἰουδαίους διὰ τὰ μὴ ἀρέσκοντα ὑμῖν αὐτῶν δόγματα ἐξευτελίζοντες τούτοις τοῖς ζῴοις παραβεβλήκατε; Καὶ ὁπότερόν γε ἂν εἴπητε πρὸς τὴν πεῦσιν ἡμῶν, ἀποκρινούμεθα ἀποδεικνύναι πειρώμενοι οὐ δεόντως λελέχθαι περὶ τῶν πάντων ἀνθρώπων ἢ περὶ ἡμῶν τὰ τοιαῦτα.
γος τὸν Θεὸν ἡμῶν εἶναι ο πῦρ καταναλίσκον· ν· καὶ χλεύην, ἐπὶ τὰ ἑξῆς τραπησόμεθα. Φησὶ δὴ ὁ θεῖος λό Β πραττόμενα. ἢ πᾶν τὸ ἀπὸ κακίας πραττόμενον, τὰ ὑπ' αὐτῆς πραττόμενα. ποταμούς πυρὸς ἕλκειν ἔμπροσθεν αὐτοῦ·, ἀλλὰ καὶ αὐτὸν < εἰσπορεύεσθαι ὡς πῦρ χωνευτηρίου, καὶ ὡς πόαν πλυνόντων, ἵνα χωνεύσῃ τὸν ἑαυτοῦ λαόν. » Επὰν οὖν λέγηται πῦρ εἶναι καταναλίσκον. ζητοῦμεν, τίνα πρέπει ὑπὸ Θεοῦ καταναλίσκεσθαι; Καί φαμεν, ὅτι τὴν κακίαν, καὶ τὰ ἀπ' αὐτῆς πραττόμενα (49), καὶ τρο- πικῶς λεγόμενα ξύλα εἶναι, καὶ χόρτον, καὶ καλάμην, καταναλίσκει ὁ Θεὸς ὡς πῦρ. Ἐποικοδομεῖν γοῦν ὁ φαῦλος λέγεται τῷ προϋποβεβλημένῳ λογικῷ θεμελίω ξύλα καὶ χόρτον, καὶ καλάμην. Εἰ μὲν οὖν ἔχει δεῖξαι ἄλλως νενοῆσθαι ταῦτα τῷ ἀναγράψαντι, καὶ σωματ τικῶς δύναταί τις παραστῆσαι ἐποικοδομοῦντα τὸν φαῦλον ξύλα ἢ χόρτον ἡ καλάμην· δῆλον, ὅτι καὶ τὸ πῦρ ὑλικὸν καὶ αἰσθητὸν νοηθήσεται· εἰ δ' ἄντικρυς τροπολογεῖται τὰ τοῦ φαύλου ἔργα (50), λεγόμενα εξω και ξύλα ή χόρτος ἢ καλάμη· πῶς οὐκ αὐτόθεν προσ πίπτει ποδαπὴν πῦρ παραλαμβάνεται, ἵνα τὰ τοιαῦτα ξύλα ἀναλωθῇ; • Εκάστου γάρ, φησί, τὸ ἔργον ὁποῖόν ἐστι, τὸ πῦρ δοκιμάσει. Εἴ τινος τὸ ἔργον μέσ νει, δ ἐπῳκοδόμησε, μισθὸν λήψεται· εἴ τινος τὸ ἔργον κατακαήσεται, ζημιωθήσεται. » Εργον δὲ κατακαιό μενον ποῖον ἂν ἐν τούτοις λέγοιτο, ἢ πᾶν τὸ ἀπὸ και κίας πραττόμενον; Οὐκοῦν ὁ Θεὸς ἡμῶν ο πῦρ κατα- ναλίσκον » ἐστὶ, ὡς ἀποδεδώκαμεν· καὶ οὕτως < εἰσ- πορεύεται, ὡς πῦρ χωνευτηρίου, ο χωνεύσων τὴν λογικὴν φύσιν, πεπληρωμένην τοῦ ἀπὸ τῆς κακίας μολύβδου, καὶ τῶν ἄλλων ἀκαθάρτων υλῶν, τὴν τοῦ χρυσού (ἵν' οὕτως ὀνομάσω) φύσιν τῆς ψυχῆς, ἡ τὴν ἀργύρου, δολωσάντων. Οὕτω δὲ καὶ ποταμοὶ πυρὸς λέγονται ἔμπροσθεν εἶναι τοῦ Θεοῦ, τοῦ ἐξαφανιοῦντος τὴν δι' ὅλης τῆς ψυχῆς ἀνακεκραμένην κακίαν. Αλλά γὰρ ἀρκεῖ ταῦτα πρὸς τό· « Ταῦτ' αὐτοὺς ἐποίησεν (51) ἐσφαλμένῃ δόξῃ λέγειν, ὅτι ὁ Θεὸς καταβήσεται δι- την βασανιστοῦ πῦρ φέρων. » Ιδωμεν δὲ καὶ ἅπερ ἑξῆς φησιν ὁ Κέλσος μετὰ μετ γάλης ἀπαγγελίας τοῦτον τὸν τρόπον· ο Ετι δὲ, φη- σὶν, ἄνωθεν πλείοσιν ἀποδείξεσιν ἀναλάβωμεν τὸν λόγο γον. Λέγω δὲ οὐδὲν καινὸν, ἀλλὰ πάλαι δεδογμένα. Ὁ Θεὸς ἀγαθός ἐστι, καὶ καλὸς, καὶ εὐδαίμων, καὶ ἐν τῷ καλλίστῳ καὶ ἀρίστῳ. Εἰ δὴ ἐς ἀνθρώπους κάτεισι, μεταβολῆς αὐτῷ δεῖ· μεταβολῆς δὲ ἐξ ἀγαθοῦ εἰς κακὸν, καὶ ἐκ καλοῦ εἰς αἰσχρὸν, καὶ ἐξ εὐδαιμο νίας εἰς κακοδαιμονίαν, καὶ ἐκ τοῦ ἀρίστου εἰς τὸ πονηρότατον. Τίς ἂν οὖν ἔλοιτο τοιαύτην μεταβολήν; Καὶ μὲν δὴ τῷ θνητῷ μὲν ἀλλάττεσθαι καὶ μετα- πλάττεσθαι φύσις (52)· τῷ δ' ἀθανάτῳ κατὰ τὰ αὐτὰ καὶ ὡσαύτως ἔχειν. Οὐκ ἂν οὖν οὐδὲ ταύτην τὴν με ταβολὴν Θεὸς δέχοιτο. » Δοκεῖ δή μοι πρὸς ταῦτα λέ- γεσθαι τὰ δέοντα, διηγησαμένῳ τὴν ἐν ταῖς Γραφαῖς λεγομένην κατάβασιν Θεοῦ πρὸς τὰ ἀνθρώπινα· εἰς ἣν οὐ μεταβολῆς αὐτῷ δεῖ, ὡς Κέλσος ἡμᾶς οἴεται λέ· ³7 προπίπτει ποδαπόν. Εt τὸ πῦρ [αὐτὸ] δοκιμάσει. ποιῆσαν. ORIGENIS sum compescat, gustum auditores habeant ; postea A ad reliqua perget oratio. Divina Scriptura Deum nostrum vocat ‹ ignem consumentem *, > et ‹ flu- vios ignis dicit egredi a facie ejus ", et ipsum ‹ ingredi ut ignem conflantem et tanquam herbam fullonum ut conflet populum suum *. » Quia igitur Deus est ignis consumens, quid est quod ab illo consumi oporteat? Dicimus nos malitiam, et quæ- cunque ab ea proficiscuntur, quæque ſigurate li- gnum, fœnum et stipula vocantur, res esse quas Deus ut ignis consumit. Malus ergo dicitur super positum prius rationabile fundamentum superadini- care ligna, foenum et stipulam. Quæ si probare pos sit in animo non fuisse hæc scribenti, sed potius dicta fuisse de malo qui vera et proprie dicta ligua, fcenum et stipulam superædificat 2, bunc ignem utique corporeum et sensibilem intelligi necesse erit. Si autem evidens est nominibus ligni, fœni et stipulæ opera mali hominis significari; quomodo non statim succurrit quinam ignis accipiendus sit, quo hujusmodi ligna consumentur? • Uniuscujus- que opus, inquit Apostolus, quale sit, ignis probabil. Si cujus opus manserit quod superædificavit, mer- cedem accipiet. Si cujus opus arserit, detrimentum patietur s. » Hic opus exustum quid aliud signifi- cat, quam quidquid ex nequitia oritur? Deus noster igitur c ignis consumens » est, quo sensu explicavi. • Ingreditur quoque ut ignis conflans, › naturam rationis participem purgaturus a plumbo malitiæ aliisque impuris materiis, quæ auream, ut ita loquar, argenteamve animæ naturam adulterant. Sic etiam fluvii ignis egredi dicuntur a facie Dei, ad consu- mendum quidquid nequitiæ in tota anima admistum est. Atque hac sufliciunt adversus istud : • Hinc erroris causa : hinc est quod dicant Deum descensurum esse tortoris instar ar:natum igne. › ostentatione pronuntiat: • Sed rem, inquit, altius repetamus, idque pluribus argumentis, Nibil novi dicam, sed jamdudum confessa. Deus est bonus, pulcher, beatus; quidquid pulcherrimum, quidquid optimum est, in se continet. Si descendit ad homi- nes, id profecto sine mutatione fieri non potest; et haec mulatio erit ex bono in malum, ex pulchro in turpem, ex felice in infelicem, ex optimo in nequis- simum. Hujusmodi mutationem ecquis experiri ve- lit? Præterea rei quidem mortalis natura ea est, quæ mutari aliamque forinam induere possit; im- mortalis vero, ut una semper et eadem permaneat. Deo igitur convenire non potest hæc mutatio. › Jam ad hæc satis mihi videtur esse responsum, cum ex- posui quo sensu Deus in Scripturis ad res humanas descendere dicatur. Hoc enim ut faciat, nihil opus st Deut. 1, 24. Dan. vul, 10. Malach. 111, 2. infra lib. impressi, qui tamen hoc loco habent, B c D • I Cor. 111, 12. | Cor. 111, 15. Paulo post libb. impressi in margine. infra in textu, male autem hic habent, 14. Nunc videamus quæ Celsus deinceps magna (49) Codd. Regius et Basileensis, τὰ ἀπ' αὐτῆς (50) Codd. Regius et Basileensis, τὰ φαῦλα ἔργα. (54) Εποίησεν. Sic supra libh. excusi num. 14, (52) Recte omnino uss., φύσις. Libb. impr., φύσιν.
PG 11:1061Ἔστω γὰρ ὑμᾶς πρῶτον λέγειν ὅτι πάντες ἄνθρωποι ὡς πρὸς θεὸν τοῖς εὐτελέσι τούτοις παραβάλλονται ζῴοις, ἐπεὶ μηδαμῶς ἐστιν αὐτῶν ἡ μικρότης συγκριτὴ τῇ ὑπεροχῇ τοῦ θεοῦ. Ποία δὴ μικρότης; Ἀποκρίνασθέ μοι, ὦ οὗτοι. Εἰ μὲν γὰρ ἡ τῶν σωμάτων, ἀκούσατε ὅτι τὸ ὑπερέχον καὶ τὸ ἐνδέον ὡς πρὸς ἀλήθειαν δικάζουσαν οὐκ ἐν σώματι κρίνεται· οὕτω γὰρ γρῦπες καὶ ἐλέφαντες ἡμῶν τῶν ἀνθρώπων ἔσονται κρείττους, καὶ γὰρ μείζους καὶ ἰσχυρότεροι καὶ πολυχρονιώτεροι οὗτοι· ἀλλ’ οὐδεὶς ἂν τῶν εὖ φρονούντων λέγοι κρείττονα εἶναι διὰ τὰ σώματα τάδε τὰ ἄλογα τῶν λογικῶν πολὺ γὰρ εἰς ὑπεροχὴν ἀνάγει ὁ λόγος τὸ λογικὸν παρὰ πάντα τὰ ἄλογαἀλλ’ οὐδὲ τὰ σπουδαῖα καὶ μακάρια, εἴτε, ὡς ὑμεῖς φατε, οἱ ἀγαθοὶ δαίμονες εἴτε, ὡς ἡμῖν ἔθος ὀνομάζειν, οἱ τοῦ θεοῦ ἄγγελοι ἢ αἱ ὁποιαιδηποτοῦν ὑπερέχουσαι τῶν ἀνθρώπων φύσεις· ἀλλ’ ἐπεὶ τὸ ἐν αὐτοῖς λογικὸν τετελείωται καὶ κατὰ πᾶσαν ἀρετὴν πεποίωται.
γειν, οὔτε τροπῆς τῆς ἐξ ἀγαθοῦ εἰς κακόν, ἢ ἐκ Λ λοῦ εἰς αἰσχρὸν, ἢ ἐξ εὐδαιμονίας εἰς κακοδαιμονίαν, ἢ ἐκ τοῦ ἀρίστου εἰς τὸ πονηρότατον. Μένων γὰρ τῇ οὐσίᾳ άτρεπτος, συγκαταβαίνει τῇ προνοίᾳ καὶ τῇ οἰκονομίᾳ τοῖς ἀνθρωπίνοις πράγμασιν. Ἡμεῖς μὲν οὖν καὶ τὰ θεῖα γράμματα παρίσταμεν άτρεπτον λέ- γοντα τὸν Θεὸν ἔν τε τῷ, « Σὺ δὲ ὁ αὐτὸς εἶ· › καὶ ἐν τῷ, « Οὐκ ἠλλοίωμαι·, οἱ δὲ τοῦ Ἐπικούρου θεοὶ (53), σύνθετοι ἐξ ἀτόμων τυγχάνοντες, καὶ τὸ ὅσον ἐπὶ τῇ συστάσει ἀνάλυτοι, πραγματεύονται τὰς φθοροποιούς ἀτόμους ἀποσείεσθαι. Ἀλλὰ καὶ ὁ τῶν Στωϊκῶν Θεός (54), ἅτε σῶμα τυγχάνων, ότὲ μὲν ἡγεμονικὸν ἔχει τὴν ὅλην οὐσίαν, ὅταν ἡ ἐκπύρωσις ᾖ· ὁτὲ δὲ ἐπὶ μέρους γίνεται αὐτῆς, ὅταν ᾗ διακόσμησις. Οὐδὲ γὰρ δεδύνηνται οὗτοι τρανῶσαι τὴν φυσικὴν τοῦ Θεοῦ ἔννοιαν, ὡς πάντη ἀφθάρτου, καὶ ἁπλοῦ, καὶ ἀσυν- Β θέτου, καὶ ἀδιαιρέτου. Τὸ δὲ καταβεβηκός εἰς ἀνθρώπους • ἐν μορφή Θεοῦ, ὑπῆρχε καὶ διὰ φιλανθρωπίαν « ἑαυτὸν ἐκέ- νωσεν, » ἵνα χωρηθῆναι ὑπ' ἀνθρώπων (55) δυνηθῇ. Οὐ δήπου δ' ἐξ ἀγαθοῦ εἰς κακόν γέγονεν αὐτῷ με ταβολή, ο 'Αμαρτίαν γὰρ οὐκ ἐποίησεν, οὐδ᾽ ἐκ καλοῦ εἰς αἰσχρὸν, οὐ γὰρ ἔγνω ἁμαρτίαν·, οὐδ᾽ ἐξ εὐδαιμονίας ἦλθεν εἰς κακοδαιμονίαν· ἀλλ᾽ ἑαυτὸν μὲν ἐταπείνωσεν, οὐδὲν δ' ἧττον μακάριος ἦν, καὶ ὅτε συμφερόντως τῷ γένει ἡμῶν ἑαυτὸν ἐταπείνου. Ἀλλ᾿ οὐδὲ μεταβολή τις αὐτῷ γέγονεν ἐκ τοῦ ἀρί- στου εἰς τὸ πονηρότατον· ποῦ γὰρ πονηρότατον τὸ χρηστὸν καὶ φιλάνθρωπον; "Η ώρα (56) λέγειν, » τερον Θεὸν ἀποφαίνονται πῦρ τεχνικὸν ὁδῷ βαδίζον, ἐπὶ γενέσει κόσμου ἐμπεριειληφότος πάντας τοὺς σπερματικούς λόγους, καθ' οὓς ἕκαστα καθ' είμαρμέ νην γίνεται. Καὶ πνεῦμα μὲν διῆκον δι' ὅλου τοῦ κόσμου, τὰς δὲ προσηγορίας μεταλαμβάνον δι' ὅλης τῆς ὕλης, δι' ἧς κεχωρήκει παραλλάξει· Θεὸν δὲ καὶ τὸν κόσμον, καὶ τοὺς ἀστέρας, καὶ τὴν γῆν, τὸν δὲ ἀνωτάτω πάντων νοῦν, ἐν αἰθέρι. • ᾿Αλλὰ καὶ ὁ τῶν Στωϊκῶν Θεὸς, ἅτε σῶμα τυγχάνων, ότὲ μὲν ἡγεμο νικὴν ἔχει τὴν ὅλην οὐσίαν, ὅταν ἡ ἐκπύρωσις ᾖ· ὁτὲ δὲ ἐπιμερής γίνεται αὐτὸς, ὅταν ἡ διακόσμησις. Επι- μερής, επιμερὴς ἀριθμὸς οὕτω λέγεται, ὅταν ὁ μείζων τοῦ ἐλάττονος ὑπερέχῃ μέρει τινί. Εκπύρω σις, Διακόσμησις ἡγεμονικήν, ἐπιμε ρής τῷ ἡγεμονικῷ ἐπὶ μέρους γίνεται αὖθις, ὅταν ᾗ δια- κόσμησις. αὐτῶν. ἐξ ἀγαθῶν εἰς κακὸν γέγονεν αὐτῷ, CONTRA CELSUM LIB. 1V. xa- est eum mutari vertique ex bono în malum, ex Psal. Cl, Philip. 1, 6. Cicer. lib. De nat. deorum : . Sed ad hanc confir- mandain opinionem inquirit animus et formam, et vitam, et actionem mentis, atque agitationem in Deo. Ac de forma quidem partim natura nos admo- net, partim ratio docet. Nam a natura habemus onines omnium gentium speciem nullam aliam, nisi humanam deorum; quæ enim alia forma occurrit unquam aut vigilanti cuiquam, aut dormienti ?» Et paulo post : Quod si omnium animantium formam vincit hominum figura : Deus autem animans est; ea figura profecto est, quæ pulcherrima sit omnium. Quoniamque deos beatissimos esse constat; beatus autem esse sine virtute nemo potest, nec virtus sine ratione constare, nec ratio usquam inesse, nis si in hominis figura; hominis esse specie deos con- fitendum est. Nec tamen ea species corpus est, sed quasi corpus; nec habet sanguinem, sed quasi san- guinem. » SPENCER. cap. 7, De placitis philosophorum: Oi Etwixol xolvó- Stoici communius Deum pronuntiant esse ignem artificiosum via ingre - dientein ad mundi procreationem, qui mundus in se contineat omnes seminales formas, ex quibus sin- gula fato nascantur. Ac spiritum quidem per totum penetrare mundum, nomiña autein a materiæ, quam pervadit, sumere mutationibus. Ad hæc Deum esse D pulchro in turpem, ex felice in infelicem, ex opti- mo in nequissimum, ut nobis affingit Celsus. Sect natura immutabilis permanens descendit providen- tia et rerum humanarum procuratione. Eum porro esse immutabilem ex divinis Scripturis astruimus : • Tu autem idem ipse es ", inquiunt uno loco, altero autem : Non nutor 4. » Alia est deorum Epicuri ratio. Nam ex atomis constantes, hoc ipso dissolvi possent, nisi ad atomos, unde illis dissolu- tionis periculum est, excutiendas naviter incumbe- rent. Sed et Stoicorum Deus, utpote corporeus, in terdum sola mente totam naturam habet, cum sci- licet conflagratio fit; interdum autem fit superpar- ticularis, cum mundi renovatio fit novusque ornatus oritur. Neque enim potuerunt ili sibi naturalem Dei notionem animo informare, ut rei incorruptibilis, simplicis, incompositae, individua. ' erat in forma Dei,, et præ suo in homines. amore semetipsum exinanivit * , ut ab illls comprehendi posset. Neque idcirco ex bono in ma- lum mutatus est; ‹ peccatum enim non fecit * ; ► neque ex pulchro in turpem; non enim peccatum novit “; › neque ex felicitate in infelicitatem ve- nit: sed semetipsum humiliavit, nihil suæ felici- tatis amittens, vel cum seipsum humiliando hu- mani generis utilitati consuleret. Neque etiam ex οplimo mutatus est in nequissimum. Quomodo. enim benignitas et humanitas in nequissimis es- + Petr. 11, 22. Cor. v, 21. - mundum, stellas, terram; supremum autem om nium deorum esse mentem quæ est in æthere. › Vide adnotationes ad lib. 1, num. 21. lib. ut, num. 74, et lib. v, num. 68. SPENCER. Totus hic locus sic corrigendus videtur Guieto: id est. • superparticularis. Hesych... Deus Stoicorum est corpus, idque animal materia el forma constans, id est mundus. Forma seu anima mundi est ignis, materia præter ignem omnia corpora. id est crustio fit cum ignis qui per totum mun- di corpus tanquam anima diffusus est, in seipsum contrahitur, et sic valentior effectus reliqua corpora exurit et purgat. fit cum rursus ignis in corpora illa exustione repurgata diffunditur, et mundus renovatur. Deus autem, id est ignis, totam substantiam id est principale, la- bere dicitur, cum in se coactus est; vero, cum toto mundi corpore confusus est et præter propriam substantiam igneam, reliquorum corporum substantiam assumpsit cujus ratione ipse sibi comparatus hoc nomen ade- plus est ducta a numeris metaphora. Boherel- Ius mavult, canus primus et Basileensis. Libri autem impressi, Ibidem iidem libri excusi, sed supra num.14, et infra lectionem quam hic sequimur, exhibent. 28. 4 Malach. 111, 6. 41 (33) Οἱ δὲ τοῦ Ἐπικούρου θεοί, etc. Velleius apudl C (54) Ὁ τῶν Στωϊκών Θεός, etc. Plutarch. lib. 1, 15. Id autem, quod ad homines descendit, 511 (35) Ανθρώπων. Sic duo codd. Vaticani, Angli- (56) Spencerus in textu, ὥρα
Εἰ δὲ τὴν τοῦ ἀνθρώπου μικρότητα οὐ διὰ τὸ σῶμα ἐξευτελίζετε ἀλλὰ διὰ τὴν ψυχήν, ὡς οὖσαν ὑποδεεστέραν τῶν λοιπῶν λογικῶν καὶ μάλιστα σπουδαίων καὶ διὰ τοῦθ’ ὑποδεεστέραν, ἐπείπερ ἡ κακία ἐστὶν ἐν αὐτῇ, τί μᾶλλον οἱ ἐν Χριστιανοῖς φαῦλοι καὶ οἱ ἐν Ἰουδαίοις κακῶς βιοῦντες ὁρμαθός εἰσι νυκτερίδων ἢ μύρμηκες ἢ σκώληκες ἢ βάτραχοι, ἢ οἱ ἐν τοῖς λοιποῖς ἔθνεσι μοχθηροί; Ὡς κατὰ τοῦτο πάνθ’ ὁντιναοῦν, μάλιστα κεχυμένῃ τῇ κακίᾳ χρώμενον, νυκτερίδα καὶ σκώληκα καὶ βάτραχον καὶ μύρμηκα εἶναι ὡς πρὸς τοὺς λοιποὺς ἀνθρώπους. Κἂν Δημοσθένης τις οὖν ὁ ῥήτωρ ᾖ μετὰ τῆς παραπλησίας ἐκείνῳ κακίας καὶ τῶν ἀπὸ κακίας αὐτῷ πεπραγμένων, κἂν Ἀντιφῶν ἄλλος ῥήτωρ νομιζόμενος εἶναι, καὶ τὴν πρόνοιαν ἀναιρῶν ἐν τοῖς ἐπιγεγραμμένοις περὶ ἀληθείας παραπλησίως τῇ Κέλσου ἐπιγραφῇ· οὐδὲν ἧττόν εἰσιν οὗτοι σκώληκες ἐν βορβόρου γωνίᾳ τοῦ τῆς ἀμαθίας καὶ ἀγνοίας καλινδούμενοι. Καίτοι γε ὁποῖον δὴ τὸ λογικὸν οὐκ ἂν εὐλόγως σκώληκι παραβάλλοιτο, ἀφορμὰς ἔχον πρὸς ἀρετήν.
γειν, οὔτε τροπῆς τῆς ἐξ ἀγαθοῦ εἰς κακόν, ἢ ἐκ Λ λοῦ εἰς αἰσχρὸν, ἢ ἐξ εὐδαιμονίας εἰς κακοδαιμονίαν, ἢ ἐκ τοῦ ἀρίστου εἰς τὸ πονηρότατον. Μένων γὰρ τῇ οὐσίᾳ άτρεπτος, συγκαταβαίνει τῇ προνοίᾳ καὶ τῇ οἰκονομίᾳ τοῖς ἀνθρωπίνοις πράγμασιν. Ἡμεῖς μὲν οὖν καὶ τὰ θεῖα γράμματα παρίσταμεν άτρεπτον λέ- γοντα τὸν Θεὸν ἔν τε τῷ, « Σὺ δὲ ὁ αὐτὸς εἶ· › καὶ ἐν τῷ, « Οὐκ ἠλλοίωμαι·, οἱ δὲ τοῦ Ἐπικούρου θεοὶ (53), σύνθετοι ἐξ ἀτόμων τυγχάνοντες, καὶ τὸ ὅσον ἐπὶ τῇ συστάσει ἀνάλυτοι, πραγματεύονται τὰς φθοροποιούς ἀτόμους ἀποσείεσθαι. Ἀλλὰ καὶ ὁ τῶν Στωϊκῶν Θεός (54), ἅτε σῶμα τυγχάνων, ότὲ μὲν ἡγεμονικὸν ἔχει τὴν ὅλην οὐσίαν, ὅταν ἡ ἐκπύρωσις ᾖ· ὁτὲ δὲ ἐπὶ μέρους γίνεται αὐτῆς, ὅταν ᾗ διακόσμησις. Οὐδὲ γὰρ δεδύνηνται οὗτοι τρανῶσαι τὴν φυσικὴν τοῦ Θεοῦ ἔννοιαν, ὡς πάντη ἀφθάρτου, καὶ ἁπλοῦ, καὶ ἀσυν- Β θέτου, καὶ ἀδιαιρέτου. Τὸ δὲ καταβεβηκός εἰς ἀνθρώπους • ἐν μορφή Θεοῦ, ὑπῆρχε καὶ διὰ φιλανθρωπίαν « ἑαυτὸν ἐκέ- νωσεν, » ἵνα χωρηθῆναι ὑπ' ἀνθρώπων (55) δυνηθῇ. Οὐ δήπου δ' ἐξ ἀγαθοῦ εἰς κακόν γέγονεν αὐτῷ με ταβολή, ο 'Αμαρτίαν γὰρ οὐκ ἐποίησεν, οὐδ᾽ ἐκ καλοῦ εἰς αἰσχρὸν, οὐ γὰρ ἔγνω ἁμαρτίαν·, οὐδ᾽ ἐξ εὐδαιμονίας ἦλθεν εἰς κακοδαιμονίαν· ἀλλ᾽ ἑαυτὸν μὲν ἐταπείνωσεν, οὐδὲν δ' ἧττον μακάριος ἦν, καὶ ὅτε συμφερόντως τῷ γένει ἡμῶν ἑαυτὸν ἐταπείνου. Ἀλλ᾿ οὐδὲ μεταβολή τις αὐτῷ γέγονεν ἐκ τοῦ ἀρί- στου εἰς τὸ πονηρότατον· ποῦ γὰρ πονηρότατον τὸ χρηστὸν καὶ φιλάνθρωπον; "Η ώρα (56) λέγειν, » τερον Θεὸν ἀποφαίνονται πῦρ τεχνικὸν ὁδῷ βαδίζον, ἐπὶ γενέσει κόσμου ἐμπεριειληφότος πάντας τοὺς σπερματικούς λόγους, καθ' οὓς ἕκαστα καθ' είμαρμέ νην γίνεται. Καὶ πνεῦμα μὲν διῆκον δι' ὅλου τοῦ κόσμου, τὰς δὲ προσηγορίας μεταλαμβάνον δι' ὅλης τῆς ὕλης, δι' ἧς κεχωρήκει παραλλάξει· Θεὸν δὲ καὶ τὸν κόσμον, καὶ τοὺς ἀστέρας, καὶ τὴν γῆν, τὸν δὲ ἀνωτάτω πάντων νοῦν, ἐν αἰθέρι. • ᾿Αλλὰ καὶ ὁ τῶν Στωϊκῶν Θεὸς, ἅτε σῶμα τυγχάνων, ότὲ μὲν ἡγεμο νικὴν ἔχει τὴν ὅλην οὐσίαν, ὅταν ἡ ἐκπύρωσις ᾖ· ὁτὲ δὲ ἐπιμερής γίνεται αὐτὸς, ὅταν ἡ διακόσμησις. Επι- μερής, επιμερὴς ἀριθμὸς οὕτω λέγεται, ὅταν ὁ μείζων τοῦ ἐλάττονος ὑπερέχῃ μέρει τινί. Εκπύρω σις, Διακόσμησις ἡγεμονικήν, ἐπιμε ρής τῷ ἡγεμονικῷ ἐπὶ μέρους γίνεται αὖθις, ὅταν ᾗ δια- κόσμησις. αὐτῶν. ἐξ ἀγαθῶν εἰς κακὸν γέγονεν αὐτῷ, CONTRA CELSUM LIB. 1V. xa- est eum mutari vertique ex bono în malum, ex Psal. Cl, Philip. 1, 6. Cicer. lib. De nat. deorum : . Sed ad hanc confir- mandain opinionem inquirit animus et formam, et vitam, et actionem mentis, atque agitationem in Deo. Ac de forma quidem partim natura nos admo- net, partim ratio docet. Nam a natura habemus onines omnium gentium speciem nullam aliam, nisi humanam deorum; quæ enim alia forma occurrit unquam aut vigilanti cuiquam, aut dormienti ?» Et paulo post : Quod si omnium animantium formam vincit hominum figura : Deus autem animans est; ea figura profecto est, quæ pulcherrima sit omnium. Quoniamque deos beatissimos esse constat; beatus autem esse sine virtute nemo potest, nec virtus sine ratione constare, nec ratio usquam inesse, nis si in hominis figura; hominis esse specie deos con- fitendum est. Nec tamen ea species corpus est, sed quasi corpus; nec habet sanguinem, sed quasi san- guinem. » SPENCER. cap. 7, De placitis philosophorum: Oi Etwixol xolvó- Stoici communius Deum pronuntiant esse ignem artificiosum via ingre - dientein ad mundi procreationem, qui mundus in se contineat omnes seminales formas, ex quibus sin- gula fato nascantur. Ac spiritum quidem per totum penetrare mundum, nomiña autein a materiæ, quam pervadit, sumere mutationibus. Ad hæc Deum esse D pulchro in turpem, ex felice in infelicem, ex opti- mo in nequissimum, ut nobis affingit Celsus. Sect natura immutabilis permanens descendit providen- tia et rerum humanarum procuratione. Eum porro esse immutabilem ex divinis Scripturis astruimus : • Tu autem idem ipse es ", inquiunt uno loco, altero autem : Non nutor 4. » Alia est deorum Epicuri ratio. Nam ex atomis constantes, hoc ipso dissolvi possent, nisi ad atomos, unde illis dissolu- tionis periculum est, excutiendas naviter incumbe- rent. Sed et Stoicorum Deus, utpote corporeus, in terdum sola mente totam naturam habet, cum sci- licet conflagratio fit; interdum autem fit superpar- ticularis, cum mundi renovatio fit novusque ornatus oritur. Neque enim potuerunt ili sibi naturalem Dei notionem animo informare, ut rei incorruptibilis, simplicis, incompositae, individua. ' erat in forma Dei,, et præ suo in homines. amore semetipsum exinanivit * , ut ab illls comprehendi posset. Neque idcirco ex bono in ma- lum mutatus est; ‹ peccatum enim non fecit * ; ► neque ex pulchro in turpem; non enim peccatum novit “; › neque ex felicitate in infelicitatem ve- nit: sed semetipsum humiliavit, nihil suæ felici- tatis amittens, vel cum seipsum humiliando hu- mani generis utilitati consuleret. Neque etiam ex οplimo mutatus est in nequissimum. Quomodo. enim benignitas et humanitas in nequissimis es- + Petr. 11, 22. Cor. v, 21. - mundum, stellas, terram; supremum autem om nium deorum esse mentem quæ est in æthere. › Vide adnotationes ad lib. 1, num. 21. lib. ut, num. 74, et lib. v, num. 68. SPENCER. Totus hic locus sic corrigendus videtur Guieto: id est. • superparticularis. Hesych... Deus Stoicorum est corpus, idque animal materia el forma constans, id est mundus. Forma seu anima mundi est ignis, materia præter ignem omnia corpora. id est crustio fit cum ignis qui per totum mun- di corpus tanquam anima diffusus est, in seipsum contrahitur, et sic valentior effectus reliqua corpora exurit et purgat. fit cum rursus ignis in corpora illa exustione repurgata diffunditur, et mundus renovatur. Deus autem, id est ignis, totam substantiam id est principale, la- bere dicitur, cum in se coactus est; vero, cum toto mundi corpore confusus est et præter propriam substantiam igneam, reliquorum corporum substantiam assumpsit cujus ratione ipse sibi comparatus hoc nomen ade- plus est ducta a numeris metaphora. Boherel- Ius mavult, canus primus et Basileensis. Libri autem impressi, Ibidem iidem libri excusi, sed supra num.14, et infra lectionem quam hic sequimur, exhibent. 28. 4 Malach. 111, 6. 41 (33) Οἱ δὲ τοῦ Ἐπικούρου θεοί, etc. Velleius apudl C (54) Ὁ τῶν Στωϊκών Θεός, etc. Plutarch. lib. 1, 15. Id autem, quod ad homines descendit, 511 (35) Ανθρώπων. Sic duo codd. Vaticani, Angli- (56) Spencerus in textu, ὥρα
PG 11:1063Αὗται γὰρ αἱ πρὸς αὐτὴν ὑποτυπώσεις οὐκ ἐῶσι σκώληκι παραβάλλεσθαι τοὺς δυνάμει ἔχοντας τὴν ἀρετὴν καὶ τὰ σπέρματα αὐτῆς πάντῃ ἀπολέσαι οὐ δυναμένους. Οὐκοῦν ἀναφαίνεται ὅτι οὔθ’ οἱ ἄνθρωποι καθόλου σκώληκες ἂν εἶεν ὡς πρὸς θεόν· ὁ γὰρ λόγος τὴν ἀρχὴν ἔχων ἀπὸ τοῦ παρὰ θεῷ λόγου οὐκ ἐᾷ τὸ λογικὸν ζῷον πάντῃ ἀλλότριον νομισθῆναι θεοῦ· οὔτε μᾶλλον οἱ ἐν Χριστιανοῖς καὶ Ἰουδαίοις φαῦλοι καὶ ὡς πρὸς τὸ ἀληθὲς οὐ Χριστιανοὶ οὐδὲ Ἰουδαῖοι, τῶν λοιπῶν φαύλων παραβάλλοιντο ἐν γωνίᾳ βορβόρου καλινδουμένοις σκώληξιν. Εἰ δ’ ἡ τοῦ λόγου φύσις οὐδὲ τοῦτο παραδέξασθαι ἐπιτρέπει, δηλονότι οὐχ ὑβρίσομεν τὴν πρὸς ἀρετὴν κατεςκευασμένην ἀνθρωπίνην φύσιν, κἂν δι’ ἄγνοιαν ἐξαμαρτάνῃ, οὐδ’ ἐξομοιώσομεν αὐτὴν τοῖς τοιοῖσδε ζῴοις.
PG 11:1065Εἰ δὲ διὰ τὰ μὴ ἀρέσκοντα Κέλσῳ Χριστιανῶν καὶ Ἰουδαίων δόγματα, [ἃ] μηδὲ τὴν ἀρχὴν ἐπίστασθαι φαίνεται, οὗτοι μὲν σκώληκες καὶ μύρμηκες οἱ δὲ λοιποὶ οὐ τοιοῦτοι, φέρε ἐξετάσωμεν καὶ τὰ αὐτόθεν πᾶσι προφαινόμενα δόγματα Χριστιανῶν καὶ Ἰουδαίων [σὺν] τοῖς τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων, εἰ μὴ ἀναφανεῖται τοῖς ἅπαξ παραδεχομένοις εἶναί τινας ἀνθρώπους σκώληκας καὶ μύρμηκας ὅτι σκώληκες μὲν καὶ μύρμηκες καὶ βάτραχοι οἱ καταπεπτωκότες ἀπὸ τῆς περὶ θεοῦ ὑγιοῦς ὑπολήψεως φαντασίᾳ δ’ εὐσεβείας ἤτοι ἄλογα ζῷα ἢ ἀγάλματα σέβοντες ἢ καὶ τὰ δημιουργήματα, δέον ἐκ τοῦ κάλλους αὐτῶν θαυμάζειν τὸν πεποιηκότα κἀκεῖνον σέβειν, ἄνθρωποι δὲ καὶ εἴ τι ἀνθρώπων τιμιώτερον οἱ δυνηθέντες ἀναβῆναι ἀκολουθοῦντες τῷ λόγῳ ἀπὸ λίθων καὶ ξύλων ἀλλὰ καὶ τῆς νομιζομένης ὕλης εἶναι τιμιωτάτης ἀργύρου καὶ χρυσοῦ, ἀναβάντες δὲ καὶ ἀπὸ τῶν ἐν κόσμῳ καλῶν ἐπὶ τὸν τὰ ὅλα ποιήσαντα καὶ ἐκείνῳ ἑαυτοὺς πιστεύσαντες καὶ ὡς μόνῳ διαρκεῖν δυναμένῳ ἐπὶ πάντα τὰ ὄντα καὶ ἐφορᾶν τοὺς πάντων λογισμοὺς καὶ ἀκούειν τῆς πάντων εὐχῆς τὰς εὐχὰς ἐκείνῳ ἀναπέμποντες καὶ ὡς ἐπὶ θεατοῦ αὐτοῦ τῶν γινομένων πάντα πράττοντες καὶ ὡς ἐπὶ ἀκροατοῦ τῶν λεγομένων φυλαττόμενοι λέγειν τὸ μὴ ἀρεσκόντως ἀπαγγελλόμενον τῷ θεῷ.
καὶ τὴν ἰατρὸν ὁρῶντα δεινά, καὶ θιγγάνοντα ἀηδῶν, ἵνα τοὺς κάμνοντας ἰάσηται, ἐξ ἀγαθοῦ εἰς κακὸν, ἢ ἐκ καλοῦ εἰς αἰσχρὸν, ἢ ἐξ εὐδαιμονίας εἰς κακοδαιμονίαν ἔρχεσθαι; καίτοιγε ὁ ἰατρὸς, ὁρῶν τὰ δεινά, καὶ θιγγάνων τῶν ἀηδῶν, οὐ πάντως ἐκφεύ- γει τὸ τοῖς αὐτοῖς δύνασθαι περιπεσεῖν. Ὁ δὲ τραύ ματα τῶν ψυχῶν ἡμῶν θεραπεύων διὰ τοῦ ἐν αὐτῷ Λόγου Θεοῦ, αὐτὸς πάσης κακίας ἀπαράδεκτος ἦν. Εἰ δὲ καὶ σῶμα θνητὸν καὶ ψυχὴν ἀνθρωπίνην ἀνα- λαβὼν ὁ ἀθάνατος Θεός Λόγος, δοκεῖ τῷ Κέλσῳ ἀλλάττεσθαι καὶ μεταπλάττεσθαι· μανθανέτω, ὅτι ὁ Λόγος τῇ οὐσίᾳ μένων λόγος, οὐδὲν μὲν πάσχει ὧν πάσχει τὸ σῶμα ἢ ἡ ψυχή συγκαταβαίνων δ᾽ ἔσθ' ὅτε τῷ μὴ δυναμένῳ αὐτοῦ τὰς μαρμαρυγὰς καὶ τὴν λαμπρότητα τῆς Θειότητος βλέπειν, οἱονεὶ σὰρξ γίνεται, σωματικῶς λαλούμενος, ἕως ὁ τοιοῦτον αὐτὸν παραδεξάμενος, κατὰ βραχὺ ὑπὸ τοῦ λόγου μετεωριζόμενος, δυνηθῇ αὐτοῦ καὶ τὴν (ἵν' οὕτως ονομάσω,) προηγουμένην μορφήν θεάσασθαι. Εἰσὶ γὰρ διάφοροι (57) οιονεί τοῦ Λόγου μορφα, καθὼς ἑκάστῳ τῶν εἰς ἐπιστήμην ἀγομένων φαίνε- ται ὁ λόγος, ἀνάλογον τῇ ἕξει τοῦ εἰσαγομένου, ἢ ἐπ' ὀλίγον προκόπτοντος, ἢ ἐπὶ πλεῖον, ἢ καὶ ἐγγὺς ἤδη γινομένου τῆς ἀρετῆς, ἢ καὶ ἐν ἀρετῇ γεγενημέν νου. Οθεν οὐχ ὡς ὁ Κέλσος καὶ οἱ παραπλήσιοι αὐτῷ βούλονται, μετεμορφώθη ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ εἰς τὸ ὑψηλὸν ὄρος ἀναβὰς ἄλλην ἔδειξε τὴν ἑαυτοῦ μορ φὴν, καὶ πολλῷ κρείττονα ἧς οἱ κάτω μένοντες, καὶ μὴ δυνάμενοι αὐτῷ εἰς ὕψος ἀκολουθεῖν, ἐθεώρουν. Οὐ γὰρ εἶχον οἱ κάτω ὀφθαλμοὺς δυναμένους βλέ πειν τὴν τοῦ Λόγου ἐπὶ τὸ ἔνδοξον καὶ θειότερον μεταμόρφωσιν· ἀλλὰ μόγις αὐτὸν ἐδύναντο χωρῆσαι τοιοῦτον, ὥστε λέγεσθαι ἂν περὶ αὐτοῦ ὑπὸ τῶν μὴ δυναμένων τὸ κρεῖττον αὐτοῦ βλέπειν τό· ι Είδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλλος· ἀλλὰ τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον, ἐκλεῖπον παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων. » Καὶ ταῦτα δὲ πρὸς τὴν Κέλσου ὑπό ληψιν, μὴ νοήσαντος τὰς ὡς ἐν ἱστορίαις λεγομένας μεταβολὰς ἢ μεταμορφώσεις τοῦ Ἰησοῦ, καὶ τὸ θνη τὸν ἢ ἀθάνατον αὐτοῦ, λελέχθαι. 'Αρα δὲ οὐ πολλῷ ταῦτα, καὶ μάλιστα ὅτε ἂν δεῖ τρόπον νοεῖται, σεμνότερα φανεῖται Διονύσου ὑπὸ τῶν Τιτάνων ἀπατωμένου, καὶ ἐκπίπτοντος ἀπὸ τοῦ Διὸς θρόνου, καὶ σπαρασσομένου ὑπ' αὐτῶν, καὶ μετὰ ταῦτα πάλιν συντιθεμένου, καὶ οἱονεὶ ἀναβιώ σκοντος, καὶ ἀναβαίνοντος εἰς οὐρανόν ; Η Ελλησι μὲν ἔξεστι τὰ τοιαῦτα εἰς τὸν περὶ ψυχῆς ἀνάγειν λόγον καὶ τροπολογεῖν· ἡμῖν δ᾽ ἀποκέκλεισται θύρα ἀκολούθου διηγήσεως, καὶ πανταχοῦ συναδούσης καὶ συμφωνούσης ταῖς ἀπὸ τοῦ θείου Πνεύματος Γρα φαῖς, γενομένου ἐν καθαραῖς ψυχαῖς; Οὐδαμῶς οὖν ὁ Κέλσος οἶδε τὸ βούλημα τῶν ἡμετέρων γραμμάτ των, διόπερ τὴν ἑαυτοῦ ἐκδοχήν, καὶ οὐχὶ τὴν τῶν Γραφῶν διαβάλλει. Εἰ δὲ ἦν ἐννοήσας, τί ἀκολουθεῖ ORIGENIS sent? Quia medicus tristia videt et molesta con- A trectat ut ægris medeatur, an illum continuo ex bono in malum, ex pulchro in turpem conversum merito dixeris, aut e felicitate cecidisse in infeli- citatem? Quanquam medicus turpia. videns et mo- lesta tangens non omnino est extra hujusmodi ca- suum periculum. Sed qui nostrarum animarum vulnera per Verbum Deum qui in se est curat, in eum nullum cadere vitium potest. Quod si Deus immortalis Verbum, mortali corpore humanaque anima susceptis, videtur Celso mutari et aliam formam assumere; sciat ille Verbum natura ma- nens Verbum nihil eorum pati, quæ corpus aut anima patitur. Ut autem ad eos qui ipsius deitatis radios splendoremque sustinere non possunt, ac- commodet sese, Git tanquam caro et voce corporea utitur donec ii, qui ipsum tale recipiunt, brevi ab ipso altius elati, principem, ut ita loquar, cjus formam intueri possint. B formæ, quibus unicuique eorum, qui ipsius do- ctrinam sectantur, conspiciendum se præbet, sin- gulis eorum se attemperans, sive parum sive plu- rimum profecerint, sive ad virtutem proxime ac. cesserint, sive jam illam comparaverint. Non igitur eo quo Celsus ejusque similes volunt modo transformatus est Deus noster. Si aliam sui, ex- celso monte conscenso, formam ostendit, eamque multo præstantiorem illa, quam viderant ii qui in- fra manentes illum in montem sequi non potue- rant; hujus rei causa fuit, quod qui infra manse- C rant, non essent i.s oculis instructi, quibus Verbi in gloriosum divinioremque statum transtiguratio- nem contueri possent : quippe qui vix poterant illum, qualis inter eos versabatur, sustinere; quo factum est, ut qui quod præstantins habebat con- spicari non valebant, de illo dicerent : « Vidimus eum, et non erat ei species neque decor. Sed spe- cies ejus inhonorata, et inferior præ filiis homi- num" › Alque hæc dicere visum est contra Celsi opinionem, non intelligentis quas Jesu mutationes transfigurationesque narrat ejus historia, neque quid mortale in illo quidve immortale fuerit. 17. Jam illae historiæ præsertim cum ut D par est intelliguntur, nonne multo plus gravitatis, habent, quain Bacchi historia primum a Titanibus decepti, deinde deturbati de solio Jovis, tum ab illis discerpti, postea redintegrato corpore revi- viscentis, et in cœlum ascendentis? An Græcis licet hujusmodi commenta ad animam referre et de illa interpretari; nobis autem ad consequentem con- sentaneamque et plane consonam Scripturis a Spiritu divino in puris animabus habitante in- spiratis expositionem præclusus omnis erit adi- tus? Mentis igitur nostrarum Scripturarum Celsus plane ignarus fuit. Unde non illarum intellectum, sed potius quem illis ipse tribuit, insectatur. Si * Isa. Lill, 2. 16. Sunt namque diversæ quodammodo Verbi (57) Διάφοροι. Vide adnotationes ad lib. ii, num. 64.
Εἰ μὴ ἄρα ἡ τηλικαύτη εὐσέβεια, οὔθ’ ὑπὸ πόνων οὔθ’ ὑπὸ κινδύνου θανάτου οὔθ’ ὑπὸ λογικῶν πιθανοτήτων νικωμένη, οὐδὲν βοηθεῖ τοῖς ἀνειληφόσιν αὐτὴν πρὸς τὸ μηκέτι αὐτοὺς παραβάλλεσθαι σκώληξιν, εἰ καὶ παρεβάλλοντο πρὸ τῆς τηλικαύτης εὐσεβείας· ἆρά γε οἱ νικῶντες τὴν δριμυτάτην πρὸς ἀφροδίσια ὄρεξιν, πολλῶν ποιήσασαν τοὺς θυμοὺς μαλθακοὺς καὶ κηρίνους, καὶ διὰ τοῦτο νικῶντες, ἐπείπερ ἐπείσθησαν μὴ ἄλλως οἰκειωθῆναι δύνασθαι τῷ θεῷ, ἐὰν μὴ καὶ διὰ σωφροσύνης ἀναβῶσι πρὸς αὐτόν, σκωλήκων ἡμῖν δοκοῦσιν εἶναι ἀδελφοὶ καὶ μυρμήκων συγγενεῖς καὶ βατράχοις παραπλήσιοι; Τί δέ, τὸ λαμπρὸν τῆς δικαιοσύνης, τηρούσης τὸ πρὸς τὸν πλησίον καὶ ὁμογενῆ κοινωνικὸν καὶ δίκαιον καὶ φιλάνθρωπον καὶ χρηστόν, οὐδὲν ἀνύει πρὸς τὸ μὴ εἶναι νυκτερίδα τὸν τοιονδί; Οἱ δὲ περὶ τὰς ἀκολασίας καλινδούμενοι, ὁποῖοί εἰσιν οἱ πολλοὶ τῶν ἀνθρώπων, καὶ οἱ ταῖς χαμαιτύπαις ἀδιαφόρως προσιόντες διδάσκοντες δὲ καὶ μὴ πάντως παρὰ τὸ καθῆκον τοῦτο γίνεσθαι οὐκ εἰσὶν ἐν βορβόρῳ σκώληκες;
καὶ τὴν ἰατρὸν ὁρῶντα δεινά, καὶ θιγγάνοντα ἀηδῶν, ἵνα τοὺς κάμνοντας ἰάσηται, ἐξ ἀγαθοῦ εἰς κακὸν, ἢ ἐκ καλοῦ εἰς αἰσχρὸν, ἢ ἐξ εὐδαιμονίας εἰς κακοδαιμονίαν ἔρχεσθαι; καίτοιγε ὁ ἰατρὸς, ὁρῶν τὰ δεινά, καὶ θιγγάνων τῶν ἀηδῶν, οὐ πάντως ἐκφεύ- γει τὸ τοῖς αὐτοῖς δύνασθαι περιπεσεῖν. Ὁ δὲ τραύ ματα τῶν ψυχῶν ἡμῶν θεραπεύων διὰ τοῦ ἐν αὐτῷ Λόγου Θεοῦ, αὐτὸς πάσης κακίας ἀπαράδεκτος ἦν. Εἰ δὲ καὶ σῶμα θνητὸν καὶ ψυχὴν ἀνθρωπίνην ἀνα- λαβὼν ὁ ἀθάνατος Θεός Λόγος, δοκεῖ τῷ Κέλσῳ ἀλλάττεσθαι καὶ μεταπλάττεσθαι· μανθανέτω, ὅτι ὁ Λόγος τῇ οὐσίᾳ μένων λόγος, οὐδὲν μὲν πάσχει ὧν πάσχει τὸ σῶμα ἢ ἡ ψυχή συγκαταβαίνων δ᾽ ἔσθ' ὅτε τῷ μὴ δυναμένῳ αὐτοῦ τὰς μαρμαρυγὰς καὶ τὴν λαμπρότητα τῆς Θειότητος βλέπειν, οἱονεὶ σὰρξ γίνεται, σωματικῶς λαλούμενος, ἕως ὁ τοιοῦτον αὐτὸν παραδεξάμενος, κατὰ βραχὺ ὑπὸ τοῦ λόγου μετεωριζόμενος, δυνηθῇ αὐτοῦ καὶ τὴν (ἵν' οὕτως ονομάσω,) προηγουμένην μορφήν θεάσασθαι. Εἰσὶ γὰρ διάφοροι (57) οιονεί τοῦ Λόγου μορφα, καθὼς ἑκάστῳ τῶν εἰς ἐπιστήμην ἀγομένων φαίνε- ται ὁ λόγος, ἀνάλογον τῇ ἕξει τοῦ εἰσαγομένου, ἢ ἐπ' ὀλίγον προκόπτοντος, ἢ ἐπὶ πλεῖον, ἢ καὶ ἐγγὺς ἤδη γινομένου τῆς ἀρετῆς, ἢ καὶ ἐν ἀρετῇ γεγενημέν νου. Οθεν οὐχ ὡς ὁ Κέλσος καὶ οἱ παραπλήσιοι αὐτῷ βούλονται, μετεμορφώθη ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ εἰς τὸ ὑψηλὸν ὄρος ἀναβὰς ἄλλην ἔδειξε τὴν ἑαυτοῦ μορ φὴν, καὶ πολλῷ κρείττονα ἧς οἱ κάτω μένοντες, καὶ μὴ δυνάμενοι αὐτῷ εἰς ὕψος ἀκολουθεῖν, ἐθεώρουν. Οὐ γὰρ εἶχον οἱ κάτω ὀφθαλμοὺς δυναμένους βλέ πειν τὴν τοῦ Λόγου ἐπὶ τὸ ἔνδοξον καὶ θειότερον μεταμόρφωσιν· ἀλλὰ μόγις αὐτὸν ἐδύναντο χωρῆσαι τοιοῦτον, ὥστε λέγεσθαι ἂν περὶ αὐτοῦ ὑπὸ τῶν μὴ δυναμένων τὸ κρεῖττον αὐτοῦ βλέπειν τό· ι Είδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλλος· ἀλλὰ τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον, ἐκλεῖπον παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων. » Καὶ ταῦτα δὲ πρὸς τὴν Κέλσου ὑπό ληψιν, μὴ νοήσαντος τὰς ὡς ἐν ἱστορίαις λεγομένας μεταβολὰς ἢ μεταμορφώσεις τοῦ Ἰησοῦ, καὶ τὸ θνη τὸν ἢ ἀθάνατον αὐτοῦ, λελέχθαι. 'Αρα δὲ οὐ πολλῷ ταῦτα, καὶ μάλιστα ὅτε ἂν δεῖ τρόπον νοεῖται, σεμνότερα φανεῖται Διονύσου ὑπὸ τῶν Τιτάνων ἀπατωμένου, καὶ ἐκπίπτοντος ἀπὸ τοῦ Διὸς θρόνου, καὶ σπαρασσομένου ὑπ' αὐτῶν, καὶ μετὰ ταῦτα πάλιν συντιθεμένου, καὶ οἱονεὶ ἀναβιώ σκοντος, καὶ ἀναβαίνοντος εἰς οὐρανόν ; Η Ελλησι μὲν ἔξεστι τὰ τοιαῦτα εἰς τὸν περὶ ψυχῆς ἀνάγειν λόγον καὶ τροπολογεῖν· ἡμῖν δ᾽ ἀποκέκλεισται θύρα ἀκολούθου διηγήσεως, καὶ πανταχοῦ συναδούσης καὶ συμφωνούσης ταῖς ἀπὸ τοῦ θείου Πνεύματος Γρα φαῖς, γενομένου ἐν καθαραῖς ψυχαῖς; Οὐδαμῶς οὖν ὁ Κέλσος οἶδε τὸ βούλημα τῶν ἡμετέρων γραμμάτ των, διόπερ τὴν ἑαυτοῦ ἐκδοχήν, καὶ οὐχὶ τὴν τῶν Γραφῶν διαβάλλει. Εἰ δὲ ἦν ἐννοήσας, τί ἀκολουθεῖ ORIGENIS sent? Quia medicus tristia videt et molesta con- A trectat ut ægris medeatur, an illum continuo ex bono in malum, ex pulchro in turpem conversum merito dixeris, aut e felicitate cecidisse in infeli- citatem? Quanquam medicus turpia. videns et mo- lesta tangens non omnino est extra hujusmodi ca- suum periculum. Sed qui nostrarum animarum vulnera per Verbum Deum qui in se est curat, in eum nullum cadere vitium potest. Quod si Deus immortalis Verbum, mortali corpore humanaque anima susceptis, videtur Celso mutari et aliam formam assumere; sciat ille Verbum natura ma- nens Verbum nihil eorum pati, quæ corpus aut anima patitur. Ut autem ad eos qui ipsius deitatis radios splendoremque sustinere non possunt, ac- commodet sese, Git tanquam caro et voce corporea utitur donec ii, qui ipsum tale recipiunt, brevi ab ipso altius elati, principem, ut ita loquar, cjus formam intueri possint. B formæ, quibus unicuique eorum, qui ipsius do- ctrinam sectantur, conspiciendum se præbet, sin- gulis eorum se attemperans, sive parum sive plu- rimum profecerint, sive ad virtutem proxime ac. cesserint, sive jam illam comparaverint. Non igitur eo quo Celsus ejusque similes volunt modo transformatus est Deus noster. Si aliam sui, ex- celso monte conscenso, formam ostendit, eamque multo præstantiorem illa, quam viderant ii qui in- fra manentes illum in montem sequi non potue- rant; hujus rei causa fuit, quod qui infra manse- C rant, non essent i.s oculis instructi, quibus Verbi in gloriosum divinioremque statum transtiguratio- nem contueri possent : quippe qui vix poterant illum, qualis inter eos versabatur, sustinere; quo factum est, ut qui quod præstantins habebat con- spicari non valebant, de illo dicerent : « Vidimus eum, et non erat ei species neque decor. Sed spe- cies ejus inhonorata, et inferior præ filiis homi- num" › Alque hæc dicere visum est contra Celsi opinionem, non intelligentis quas Jesu mutationes transfigurationesque narrat ejus historia, neque quid mortale in illo quidve immortale fuerit. 17. Jam illae historiæ præsertim cum ut D par est intelliguntur, nonne multo plus gravitatis, habent, quain Bacchi historia primum a Titanibus decepti, deinde deturbati de solio Jovis, tum ab illis discerpti, postea redintegrato corpore revi- viscentis, et in cœlum ascendentis? An Græcis licet hujusmodi commenta ad animam referre et de illa interpretari; nobis autem ad consequentem con- sentaneamque et plane consonam Scripturis a Spiritu divino in puris animabus habitante in- spiratis expositionem præclusus omnis erit adi- tus? Mentis igitur nostrarum Scripturarum Celsus plane ignarus fuit. Unde non illarum intellectum, sed potius quem illis ipse tribuit, insectatur. Si * Isa. Lill, 2. 16. Sunt namque diversæ quodammodo Verbi (57) Διάφοροι. Vide adnotationes ad lib. ii, num. 64.
Καὶ μάλιστα συγκρινόμενοι τοῖς διδαχθεῖσι μὴ αἴρειν τὰ μέλη τοῦ Χριστοῦ καὶ τὸ ὑπὸ τοῦ λόγου οἰκούμενον σῶμα καὶ ποιεῖν αὐτὰ πόρνης μέλη, μαθοῦσι δὲ ἤδη καὶ ὅτι τὸ τοῦ λογικοῦ καὶ τῷ θεῷ τῶν ὅλων ἀνακειμένου σῶμα ναός ἐστι τοῦ προσκυνουμένου ὑπ’ αὐτῶν θεοῦ, τοιοῦτον ἀπὸ τῆς καθαρᾶς περὶ τοῦ δημιουργοῦ ἐννοίας γινόμενον· οἳ καὶ φυλαττόμενοι διὰ τῆς παρανόμου συνουσίας φθείρειν τὸν ναὸν τοῦ θεοῦ ὡς εἰς θεὸν εὐσέβειαν ἀσκοῦσι τὴν σωφροσύνην. Καὶ οὔπω λέγω τὰ λοιπὰ ἐν ἀνθρώποις κακά, ὧν οὐ ταχέως οὐδ’ οἱ φιλοσοφεῖν δοκοῦντες καθαρεύουσιπολλοὶ γὰρ καὶ οἱ ἐν φιλοσοφίᾳ νόθοιοὐδέ φημι πὼ ὅτι πολλὰ μέν ἐστι τὰ τοιαῦτα παρὰ τοῖς μήτε Ἰουδαίοις μήτε Χριστιανοῖς· ἤτοι δὲ οὐδ’ ὅλως ὑπάρχει ἐν Χριστιανοῖς, εἰ κυρίως ἐξετάζοις, τίς ὁ Χριστιανός, ἢ εἰ καὶ εὑρεθείη, ἀλλ’ οὔτι γε ἐν τοῖς συνεδρεύουσι καὶ ἐπὶ τὰς κοινὰς εὐχὰς ἐρχομένοις καὶ μὴ ἀποκλειομένοις ἀπ’ αὐτῶν· εἰ μὴ ἄρα τις σπανίως λανθάνων ἐν τοῖς πολλοῖς εὑρίσκοιτο τοιοῦτος.
καὶ τὴν ἰατρὸν ὁρῶντα δεινά, καὶ θιγγάνοντα ἀηδῶν, ἵνα τοὺς κάμνοντας ἰάσηται, ἐξ ἀγαθοῦ εἰς κακὸν, ἢ ἐκ καλοῦ εἰς αἰσχρὸν, ἢ ἐξ εὐδαιμονίας εἰς κακοδαιμονίαν ἔρχεσθαι; καίτοιγε ὁ ἰατρὸς, ὁρῶν τὰ δεινά, καὶ θιγγάνων τῶν ἀηδῶν, οὐ πάντως ἐκφεύ- γει τὸ τοῖς αὐτοῖς δύνασθαι περιπεσεῖν. Ὁ δὲ τραύ ματα τῶν ψυχῶν ἡμῶν θεραπεύων διὰ τοῦ ἐν αὐτῷ Λόγου Θεοῦ, αὐτὸς πάσης κακίας ἀπαράδεκτος ἦν. Εἰ δὲ καὶ σῶμα θνητὸν καὶ ψυχὴν ἀνθρωπίνην ἀνα- λαβὼν ὁ ἀθάνατος Θεός Λόγος, δοκεῖ τῷ Κέλσῳ ἀλλάττεσθαι καὶ μεταπλάττεσθαι· μανθανέτω, ὅτι ὁ Λόγος τῇ οὐσίᾳ μένων λόγος, οὐδὲν μὲν πάσχει ὧν πάσχει τὸ σῶμα ἢ ἡ ψυχή συγκαταβαίνων δ᾽ ἔσθ' ὅτε τῷ μὴ δυναμένῳ αὐτοῦ τὰς μαρμαρυγὰς καὶ τὴν λαμπρότητα τῆς Θειότητος βλέπειν, οἱονεὶ σὰρξ γίνεται, σωματικῶς λαλούμενος, ἕως ὁ τοιοῦτον αὐτὸν παραδεξάμενος, κατὰ βραχὺ ὑπὸ τοῦ λόγου μετεωριζόμενος, δυνηθῇ αὐτοῦ καὶ τὴν (ἵν' οὕτως ονομάσω,) προηγουμένην μορφήν θεάσασθαι. Εἰσὶ γὰρ διάφοροι (57) οιονεί τοῦ Λόγου μορφα, καθὼς ἑκάστῳ τῶν εἰς ἐπιστήμην ἀγομένων φαίνε- ται ὁ λόγος, ἀνάλογον τῇ ἕξει τοῦ εἰσαγομένου, ἢ ἐπ' ὀλίγον προκόπτοντος, ἢ ἐπὶ πλεῖον, ἢ καὶ ἐγγὺς ἤδη γινομένου τῆς ἀρετῆς, ἢ καὶ ἐν ἀρετῇ γεγενημέν νου. Οθεν οὐχ ὡς ὁ Κέλσος καὶ οἱ παραπλήσιοι αὐτῷ βούλονται, μετεμορφώθη ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ εἰς τὸ ὑψηλὸν ὄρος ἀναβὰς ἄλλην ἔδειξε τὴν ἑαυτοῦ μορ φὴν, καὶ πολλῷ κρείττονα ἧς οἱ κάτω μένοντες, καὶ μὴ δυνάμενοι αὐτῷ εἰς ὕψος ἀκολουθεῖν, ἐθεώρουν. Οὐ γὰρ εἶχον οἱ κάτω ὀφθαλμοὺς δυναμένους βλέ πειν τὴν τοῦ Λόγου ἐπὶ τὸ ἔνδοξον καὶ θειότερον μεταμόρφωσιν· ἀλλὰ μόγις αὐτὸν ἐδύναντο χωρῆσαι τοιοῦτον, ὥστε λέγεσθαι ἂν περὶ αὐτοῦ ὑπὸ τῶν μὴ δυναμένων τὸ κρεῖττον αὐτοῦ βλέπειν τό· ι Είδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλλος· ἀλλὰ τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον, ἐκλεῖπον παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων. » Καὶ ταῦτα δὲ πρὸς τὴν Κέλσου ὑπό ληψιν, μὴ νοήσαντος τὰς ὡς ἐν ἱστορίαις λεγομένας μεταβολὰς ἢ μεταμορφώσεις τοῦ Ἰησοῦ, καὶ τὸ θνη τὸν ἢ ἀθάνατον αὐτοῦ, λελέχθαι. 'Αρα δὲ οὐ πολλῷ ταῦτα, καὶ μάλιστα ὅτε ἂν δεῖ τρόπον νοεῖται, σεμνότερα φανεῖται Διονύσου ὑπὸ τῶν Τιτάνων ἀπατωμένου, καὶ ἐκπίπτοντος ἀπὸ τοῦ Διὸς θρόνου, καὶ σπαρασσομένου ὑπ' αὐτῶν, καὶ μετὰ ταῦτα πάλιν συντιθεμένου, καὶ οἱονεὶ ἀναβιώ σκοντος, καὶ ἀναβαίνοντος εἰς οὐρανόν ; Η Ελλησι μὲν ἔξεστι τὰ τοιαῦτα εἰς τὸν περὶ ψυχῆς ἀνάγειν λόγον καὶ τροπολογεῖν· ἡμῖν δ᾽ ἀποκέκλεισται θύρα ἀκολούθου διηγήσεως, καὶ πανταχοῦ συναδούσης καὶ συμφωνούσης ταῖς ἀπὸ τοῦ θείου Πνεύματος Γρα φαῖς, γενομένου ἐν καθαραῖς ψυχαῖς; Οὐδαμῶς οὖν ὁ Κέλσος οἶδε τὸ βούλημα τῶν ἡμετέρων γραμμάτ των, διόπερ τὴν ἑαυτοῦ ἐκδοχήν, καὶ οὐχὶ τὴν τῶν Γραφῶν διαβάλλει. Εἰ δὲ ἦν ἐννοήσας, τί ἀκολουθεῖ ORIGENIS sent? Quia medicus tristia videt et molesta con- A trectat ut ægris medeatur, an illum continuo ex bono in malum, ex pulchro in turpem conversum merito dixeris, aut e felicitate cecidisse in infeli- citatem? Quanquam medicus turpia. videns et mo- lesta tangens non omnino est extra hujusmodi ca- suum periculum. Sed qui nostrarum animarum vulnera per Verbum Deum qui in se est curat, in eum nullum cadere vitium potest. Quod si Deus immortalis Verbum, mortali corpore humanaque anima susceptis, videtur Celso mutari et aliam formam assumere; sciat ille Verbum natura ma- nens Verbum nihil eorum pati, quæ corpus aut anima patitur. Ut autem ad eos qui ipsius deitatis radios splendoremque sustinere non possunt, ac- commodet sese, Git tanquam caro et voce corporea utitur donec ii, qui ipsum tale recipiunt, brevi ab ipso altius elati, principem, ut ita loquar, cjus formam intueri possint. B formæ, quibus unicuique eorum, qui ipsius do- ctrinam sectantur, conspiciendum se præbet, sin- gulis eorum se attemperans, sive parum sive plu- rimum profecerint, sive ad virtutem proxime ac. cesserint, sive jam illam comparaverint. Non igitur eo quo Celsus ejusque similes volunt modo transformatus est Deus noster. Si aliam sui, ex- celso monte conscenso, formam ostendit, eamque multo præstantiorem illa, quam viderant ii qui in- fra manentes illum in montem sequi non potue- rant; hujus rei causa fuit, quod qui infra manse- C rant, non essent i.s oculis instructi, quibus Verbi in gloriosum divinioremque statum transtiguratio- nem contueri possent : quippe qui vix poterant illum, qualis inter eos versabatur, sustinere; quo factum est, ut qui quod præstantins habebat con- spicari non valebant, de illo dicerent : « Vidimus eum, et non erat ei species neque decor. Sed spe- cies ejus inhonorata, et inferior præ filiis homi- num" › Alque hæc dicere visum est contra Celsi opinionem, non intelligentis quas Jesu mutationes transfigurationesque narrat ejus historia, neque quid mortale in illo quidve immortale fuerit. 17. Jam illae historiæ præsertim cum ut D par est intelliguntur, nonne multo plus gravitatis, habent, quain Bacchi historia primum a Titanibus decepti, deinde deturbati de solio Jovis, tum ab illis discerpti, postea redintegrato corpore revi- viscentis, et in cœlum ascendentis? An Græcis licet hujusmodi commenta ad animam referre et de illa interpretari; nobis autem ad consequentem con- sentaneamque et plane consonam Scripturis a Spiritu divino in puris animabus habitante in- spiratis expositionem præclusus omnis erit adi- tus? Mentis igitur nostrarum Scripturarum Celsus plane ignarus fuit. Unde non illarum intellectum, sed potius quem illis ipse tribuit, insectatur. Si * Isa. Lill, 2. 16. Sunt namque diversæ quodammodo Verbi (57) Διάφοροι. Vide adnotationes ad lib. ii, num. 64.
PG 11:1067Οὐ σκώληκες οὖν ἐκκλησιάζοντές ἐσμεν οἱ πρὸς Ἰουδαίους ἱστάμενοι ἀπὸ τῶν πεπιστευμένων αὐτοῖς εἶναι γραμμάτων ἱερῶν καὶ δεικνύντες τόν τε προφητευόμενον ἐπιδεδημηκέναι καὶ διὰ τὰ μέγιστα ἁμαρτήματα ἐκείνους ἐγκαταλελεῖφθαι καὶ ἡμᾶς, τοὺς παραδεξαμένους τὸν λόγον, ἐλπίδας ἔχειν παρὰ θεῷ τὰς ἀρίστας ἔκ τε τῆς εἰς αὐτὸν πίστεως καὶ τοῦ δυναμένου ἡμᾶς οἰκειῶσαι αὐτῷ καθαροὺς ἀπὸ πάσης πονηρίας καὶ κακίας βίου. Οὐχ ἁπλῶς οὖν, εἴ τις Ἰουδαῖον ἑαυτὸν ἢ Χριστιανὸν ἀναγορεύει, οὗτος λέγοι ἂν ὅτι τὸν πάντα κόσμον καὶ τὴν οὐράνιον φορὰν ἡμῖν μάλιστα πεποίηκεν ὁ θεός. Ἀλλ’ εἴ τις, ὡς ὁ Ἰησοῦς ἐδίδαξε, καθαρός ἐστι τῇ καρδίᾳ καὶ πρᾷος καὶ εἰρηνοποιὸς καὶ προθύμως ὑπομένων τοὺς διὰ τὴν εὐσέβειαν κινδύνους, εὐλόγως ἂν ὁ τοιοῦτος θαρροίη τῷ θεῷ, συνιεὶς δὲ καὶ τὸν ἐν ταῖς προφητείαις λόγον φήσαι ἂν καὶ τό· πάντα ταῦτα ἡμῖν τοῖς πιστεύουσιν ὁ θεὸς προδεδήλωκε καὶ κατήγγειλεν.
σοῦτον ἐδύνατο, ὅσον αὐτὴ ἐπεδείξατο δ' ὧν περ ποίηκε, καὶ ἑκουσίως εἰς τὰς ἀνθρωπίνας κῆρας ὑπὲρ τοῦ γένους ἡμῶν καταβᾶσα. Ταῦτα δ' ἐπιστά- μενος ὁ θεῖος Λόγος, πολλὰ πολλαχοῦ λέγει τῶν Γρα- φῶν· ἀρκεῖ δ᾽ ἐπὶ τοῦ παρόντος μίαν παραθέσθαι Παύλου λέξιν οὕτως ἔχουσαν· « Τοῦτο φρονείσθω ἐν ὑμῖν (62), καὶ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, ὃς ἐν μορφή Θεοῦ ὑπάρχων, οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ, ἀλλ᾽ ἑαυτὸν ἐκένωσε μορφὴν δούλου λαβὼν, ἐν ὁμοιώματι ἀνθρώπου γενόμενος (63), καὶ σχήματι εὑρεθεὶς ὡς ἄνθρωπος ἐταπείνωσεν ἑαυτὸν γενόμεν νος ὑπήκοος μέχρι θανάτου, θανάτου δὲ σταυροῦ. Διδ καὶ ὁ Θεὸς αὐτὸν ὑπερύψωσε, καὶ ἐχαρίσατο αὐτῷ ὄνομα τὸ ὑπὲρ πᾶν ὄνομα. ο Εt ἀλλ᾽ ὑπὲρ τῶν διὰ νόσον τῆς ψυχῆς καὶ ἔκστασιν Αλλοι μὲν οὖν διδότωσαν τῷ Κέλσῳ, ὅτι οὐ μετα- βάλλει μὲν, ποεῖ δὲ τοὺς ὁρῶντας δοκεῖν μεταβεβλη κέναι· ἡμεῖς δὲ πειθόμενοι οὐ δόκησιν, ἀλλ' ἀλήθειαν εἶναι καὶ ἐνάργειαν κατὰ τὴν Ἰησοῦ ἐν ἀνθρώποις ἐπιδημίαν, οὐχ ὑποκείμεθα τῇ Κέλσου κατηγορία. Όμως δ' ἀπολογησόμεθα, ὅτι οὐ φῂς, ὦ Κέλσε, ὡς ἐν φαρμάκου μοίρα ποτὲ δίδοται χρῆσθαι τῷ πλαναν καὶ τῷ ψεύδεσθαι; Τί οὖν ἄτοπον, εἰ τοιοῦτόν τι ἔμελλε σώζειν, τοιοῦτόν τι γεγονέναι ; Καὶ γάρ τινες τῶν λόγων τὰ τοιαδι ἤθη κατὰ τὸ ψεῦδος μᾶλλον λε- γόμενοι ἐπιστρέφουσιν, ὥσπερ καὶ τῶν ἰατρῶν (64) ποτε λόγοι τοιοίδε πρὸς τοὺς κάμνοντας ήπερ κατά τὸ ἀληθές. ᾿Αλλὰ ταῦτα μὲν περὶ ἑτέρων ἀπολελο γήσθω ἡμῖν. Καὶ γὰρ οὐκ ἄτοπόν ἐστι τὸν ἰώμενον φίλους νοσοῦντας ιάσασθαι τὸ φίλον τῶν ἀνθρώπων γένος τοῖς τοιοῖσδε, οἷς οὐκ ἄν τις χρήσαιτο προηγου μένως, ἀλλ' ἐκ περιστάσεως. Καὶ μεμηνὸς δὲ τὸ γέ- νος τῶν ἀνθρώπων ἔδει θεραπευθῆναι διὰ μεθόδων, ὧν ἑώρα ὁ Λόγος χρησίμων τοῖς μεμηνόσιν, ἵνα σω φρονήσωσι. Φησὶ δ᾽, ὅτι καὶ ι Τὰ τοιάδε τις ποιεῖ πρὸς ἐχθροὺς, κίνδυνον ἐκφυγεῖν προμηθούμενος. Οὐ φοβεῖται δέ τινας ὁ Θεὸς, ἵνα πλανήσας τοὺς ἐπι- βουλεύοντας κίνδυνον διαφύγῃ. » Πάντη δὲ περισσὸν καὶ ἄλογον ἀπολογήσασθαι πρὸς τὸ ὑπ᾽ οὐδενὸς περὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν λεγόμενον. Προείρηται δ' εἰς τὴν περὶ ἑτέρων ἡμῖν ἀπολογίαν πρὸς τὸ, « Οὔτε δὲ νοσῶν ή μεμηνώς οὐδεὶς φίλος (65) τῷ Θεῷ. » Ὁ γὰρ ἀπὸ λογησάμενός φησιν οὐχ ὑπὲρ τῶν ἤδη φίλων νοσούν των ἢ μεμηνότων τὴν τοιάνδε οἰκονομίαν γίνεσθαι, ὑμῖν, τοῦ κατὰ φύσιν λογισμοῦ ἔτι ἐχθρῶν, ἵνα γένωνται φίλοι τῷ Θεῷ. Καὶ γὰρ σαφῶς ὑπὲρ ἁμαρτωλῶν λέ- γεται πάντα ἀναδεδέχθαι ὁ Ἰησοῦς, ἵν᾿ αὐτοὺς ἀπαλ λάξῃ τῆς ἁμαρτίας καὶ ποιήσῃ δικαίους. Εἶτ' ἐπεὶ προσωποποιεῖ ἰδίᾳ μὲν Ιουδαίους αἰτιο λογοῦντας τὴν κατ' αὐτοὺς μέλλουσαν Χριστοῦ ἐπι· ὥσπερ καὶ τῶν ἰατρῶν ποτε λόγοι κατὰ τοιάδε πρὸς τοὺς κάμνοντας ἤπερ κατὰ τὸ ἀληθὲς, αὐτοὺς σώζουσι. ὥσπερ καὶ τῶν ἰατρῶν ποτε λόγο τοιοίδε τοὺς κάμνοντας μᾶλλον ἤπερ κατὰ τὸ ἀληθὲς σώζουσι. ORIGENIS qui antea medicam opem polliciti sunt, tanta facere & potuit,quanta facere illa anima visa est, sponte ad ho- minum conditionem nostri generis causa descendens. Quæ scientes divini scriptores multa passim de iis dixerunt : sed in presentia satis erit unum allegare Pauli testimonium, quod sic habet : « Hoc sentite in vobis quod et in Christo Jesu, qui cum in forma Dei esset, non rapinam arbitratus est esse se æqua- lem Deo, sed semetipsum exinanivit formam servi accipiens, in similitudine hominis factus et habitu inventus ut homo, humiliavit semetipsum factus obediens usque ad mortem, mortem autem cru- cis. Propter quod et Deus exaltavit illum, et dedit illi nomen quod est super omne no- men **. ' B tatum fuisse, sed effecisse ut qui videbant mutatum existimarent; ad nos quibus persuasissimum est non specie tenus Jesum, sed vere ad homines et manifeste advenisse, Celsi criminatio non pertinet. Refellam tamen sic: Nonne ipse fateris, Celse, licere pro remedio uti fallacia et mendacio? Quid ergo absurdum, simile quidpiam adhibitum fuisse, siquidem ad salutem collaturum esset? Fit enim ut sermonibus quibusdam ad mendacium compositis, qualibus erga agrolos interdum utuntur medici, mores facilius corrigas, quam si veritatem usurpa - res. Hæc a nobis quidem ad aliorum defensionem dicta sunto. Neque enim absurdum est amicos ægrotantes sanantem, his amicuin genus humanum levare remediis, quæ non data opera quis adhibe- ret, sed habita circumstantiarum ratione. qui- dem ad curandos mente alienatos homines hac via uti oportebat, quam Verbum noverat insanienti- bus ad sanam mentem reducendis utilem. Quod ait ‹ talia facere, qui periculum ab adversariis in- tentatum fugere cogitat; a Deo autem neminem timeri, ut ad vitandum periculum insidiantes fal- lere opus habeat; id depellere supervacuum om- nino fuerit et a ratione alienum. 514. Ecquis enim unquam hæc de nostro Salvatore dixit? Sed et ad istud, : neminem agrum aut iusanientem Deo amni- cum esse, › jam antea pro aliis respondi. Dixi enim illam dispensationem non esse factain propter grolos et insanientes qui jam amici essent, sed ut D qui adhuc propter morbum animæ naturalisque ra- tionis alienationem inimici erant, in Dei amicitiam reciperentur. Nam Jesus clare dicitur omnia pertu- lisse, ut eos qui peccassent peccatis liberaret et justos faceret *. C afferant cur Christi adventum futurum esse arbi- * Philip. 11, 5. Hebr. 1, 45; Matth. ix, 15. gius et Basileensis, Hæc in antea editis omissa supplentur e codice Basileensi. quid desiderari videtur. An sic, inquit, scriben- dum : Vel sic, 49. Deut igitur Celso alii, Deum quidem non mu- 20. Postea Judzos inducit, qui seorsim causam (62) Hoeschelius et Spencerus, ἡμῖν. Codd. Re- (63) Ἐν ομοιώματι ἀνθρώπου γενόμενος. (64) Ὥσπερ καὶ τῶν ἰατρῶν, etc. Guieto hic ali- (65) Libb. excusi in textu, οὐδεὶς Θεῷ φίλος.
Ἐπεὶ δὲ πεποίηκεν οὓς ἡγεῖται σκώληκας Χριστιανοὺς λέγοντας ὅτι τὴν οὐράνιον φορὰν ἀπολιπὼν ὁ θεὸς καὶ τὴν τοσαύτην γῆν παριδὼν ἡμῖν μόνοις πολιτεύεται καὶ πρὸς ἡμᾶς ἐπικηρυκεύεται καὶ πέμπων οὐ διαλείπει καὶ ζητῶν, ὅπως ἀεὶ συνῶμεν αὐτῷ, λεκτέον ὅτι τὰ μὴ λεγόμενα πρὸς ἡμῶν περιτίθησιν ἡμῖν, τοῖς καὶ ἀναγινώσκουσι καὶ γινώςκουσιν ὅτι Ἀγαπᾷ πάντα τὰ ὄντα ὁ θεὸς καὶ οὐδὲν βδελύςσεται ὧν ἐποίησεν· οὐδὲ γὰρ ἂν μισῶν τι κατεσκεύασεν. Ἀνέγνωμεν δὲ καὶ τό· Φείδῃ δὲ πάντων, ὅτι σά ἐστι πάντα, φιλόψυχε. Τὸ γὰρ ἄφθαρτόν [σου] πνεῦμά ἐστιν ἐν πᾶσι· διὸ καὶ τοὺς παραπίπτοντας κατ’ ὀλίγον ἐλέγχεις, καὶ ἐν οἷς ἁμαρτάνουσιν ὑπομιμνήσκων νουθετεῖς. Πῶς δὲ δυνάμεθα λέγειν τὴν οὐράνιον φορὰν καὶ τὸν πάντα κόσμον ἀπολιπόντα τὸν θεὸν καὶ τὴν τοσαύτην γῆν παριδόντα ἡμῖν μόνοις ἐμπολιτεύεσθαι;
σοῦτον ἐδύνατο, ὅσον αὐτὴ ἐπεδείξατο δ' ὧν περ ποίηκε, καὶ ἑκουσίως εἰς τὰς ἀνθρωπίνας κῆρας ὑπὲρ τοῦ γένους ἡμῶν καταβᾶσα. Ταῦτα δ' ἐπιστά- μενος ὁ θεῖος Λόγος, πολλὰ πολλαχοῦ λέγει τῶν Γρα- φῶν· ἀρκεῖ δ᾽ ἐπὶ τοῦ παρόντος μίαν παραθέσθαι Παύλου λέξιν οὕτως ἔχουσαν· « Τοῦτο φρονείσθω ἐν ὑμῖν (62), καὶ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, ὃς ἐν μορφή Θεοῦ ὑπάρχων, οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ, ἀλλ᾽ ἑαυτὸν ἐκένωσε μορφὴν δούλου λαβὼν, ἐν ὁμοιώματι ἀνθρώπου γενόμενος (63), καὶ σχήματι εὑρεθεὶς ὡς ἄνθρωπος ἐταπείνωσεν ἑαυτὸν γενόμεν νος ὑπήκοος μέχρι θανάτου, θανάτου δὲ σταυροῦ. Διδ καὶ ὁ Θεὸς αὐτὸν ὑπερύψωσε, καὶ ἐχαρίσατο αὐτῷ ὄνομα τὸ ὑπὲρ πᾶν ὄνομα. ο Εt ἀλλ᾽ ὑπὲρ τῶν διὰ νόσον τῆς ψυχῆς καὶ ἔκστασιν Αλλοι μὲν οὖν διδότωσαν τῷ Κέλσῳ, ὅτι οὐ μετα- βάλλει μὲν, ποεῖ δὲ τοὺς ὁρῶντας δοκεῖν μεταβεβλη κέναι· ἡμεῖς δὲ πειθόμενοι οὐ δόκησιν, ἀλλ' ἀλήθειαν εἶναι καὶ ἐνάργειαν κατὰ τὴν Ἰησοῦ ἐν ἀνθρώποις ἐπιδημίαν, οὐχ ὑποκείμεθα τῇ Κέλσου κατηγορία. Όμως δ' ἀπολογησόμεθα, ὅτι οὐ φῂς, ὦ Κέλσε, ὡς ἐν φαρμάκου μοίρα ποτὲ δίδοται χρῆσθαι τῷ πλαναν καὶ τῷ ψεύδεσθαι; Τί οὖν ἄτοπον, εἰ τοιοῦτόν τι ἔμελλε σώζειν, τοιοῦτόν τι γεγονέναι ; Καὶ γάρ τινες τῶν λόγων τὰ τοιαδι ἤθη κατὰ τὸ ψεῦδος μᾶλλον λε- γόμενοι ἐπιστρέφουσιν, ὥσπερ καὶ τῶν ἰατρῶν (64) ποτε λόγοι τοιοίδε πρὸς τοὺς κάμνοντας ήπερ κατά τὸ ἀληθές. ᾿Αλλὰ ταῦτα μὲν περὶ ἑτέρων ἀπολελο γήσθω ἡμῖν. Καὶ γὰρ οὐκ ἄτοπόν ἐστι τὸν ἰώμενον φίλους νοσοῦντας ιάσασθαι τὸ φίλον τῶν ἀνθρώπων γένος τοῖς τοιοῖσδε, οἷς οὐκ ἄν τις χρήσαιτο προηγου μένως, ἀλλ' ἐκ περιστάσεως. Καὶ μεμηνὸς δὲ τὸ γέ- νος τῶν ἀνθρώπων ἔδει θεραπευθῆναι διὰ μεθόδων, ὧν ἑώρα ὁ Λόγος χρησίμων τοῖς μεμηνόσιν, ἵνα σω φρονήσωσι. Φησὶ δ᾽, ὅτι καὶ ι Τὰ τοιάδε τις ποιεῖ πρὸς ἐχθροὺς, κίνδυνον ἐκφυγεῖν προμηθούμενος. Οὐ φοβεῖται δέ τινας ὁ Θεὸς, ἵνα πλανήσας τοὺς ἐπι- βουλεύοντας κίνδυνον διαφύγῃ. » Πάντη δὲ περισσὸν καὶ ἄλογον ἀπολογήσασθαι πρὸς τὸ ὑπ᾽ οὐδενὸς περὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν λεγόμενον. Προείρηται δ' εἰς τὴν περὶ ἑτέρων ἡμῖν ἀπολογίαν πρὸς τὸ, « Οὔτε δὲ νοσῶν ή μεμηνώς οὐδεὶς φίλος (65) τῷ Θεῷ. » Ὁ γὰρ ἀπὸ λογησάμενός φησιν οὐχ ὑπὲρ τῶν ἤδη φίλων νοσούν των ἢ μεμηνότων τὴν τοιάνδε οἰκονομίαν γίνεσθαι, ὑμῖν, τοῦ κατὰ φύσιν λογισμοῦ ἔτι ἐχθρῶν, ἵνα γένωνται φίλοι τῷ Θεῷ. Καὶ γὰρ σαφῶς ὑπὲρ ἁμαρτωλῶν λέ- γεται πάντα ἀναδεδέχθαι ὁ Ἰησοῦς, ἵν᾿ αὐτοὺς ἀπαλ λάξῃ τῆς ἁμαρτίας καὶ ποιήσῃ δικαίους. Εἶτ' ἐπεὶ προσωποποιεῖ ἰδίᾳ μὲν Ιουδαίους αἰτιο λογοῦντας τὴν κατ' αὐτοὺς μέλλουσαν Χριστοῦ ἐπι· ὥσπερ καὶ τῶν ἰατρῶν ποτε λόγοι κατὰ τοιάδε πρὸς τοὺς κάμνοντας ἤπερ κατὰ τὸ ἀληθὲς, αὐτοὺς σώζουσι. ὥσπερ καὶ τῶν ἰατρῶν ποτε λόγο τοιοίδε τοὺς κάμνοντας μᾶλλον ἤπερ κατὰ τὸ ἀληθὲς σώζουσι. ORIGENIS qui antea medicam opem polliciti sunt, tanta facere & potuit,quanta facere illa anima visa est, sponte ad ho- minum conditionem nostri generis causa descendens. Quæ scientes divini scriptores multa passim de iis dixerunt : sed in presentia satis erit unum allegare Pauli testimonium, quod sic habet : « Hoc sentite in vobis quod et in Christo Jesu, qui cum in forma Dei esset, non rapinam arbitratus est esse se æqua- lem Deo, sed semetipsum exinanivit formam servi accipiens, in similitudine hominis factus et habitu inventus ut homo, humiliavit semetipsum factus obediens usque ad mortem, mortem autem cru- cis. Propter quod et Deus exaltavit illum, et dedit illi nomen quod est super omne no- men **. ' B tatum fuisse, sed effecisse ut qui videbant mutatum existimarent; ad nos quibus persuasissimum est non specie tenus Jesum, sed vere ad homines et manifeste advenisse, Celsi criminatio non pertinet. Refellam tamen sic: Nonne ipse fateris, Celse, licere pro remedio uti fallacia et mendacio? Quid ergo absurdum, simile quidpiam adhibitum fuisse, siquidem ad salutem collaturum esset? Fit enim ut sermonibus quibusdam ad mendacium compositis, qualibus erga agrolos interdum utuntur medici, mores facilius corrigas, quam si veritatem usurpa - res. Hæc a nobis quidem ad aliorum defensionem dicta sunto. Neque enim absurdum est amicos ægrotantes sanantem, his amicuin genus humanum levare remediis, quæ non data opera quis adhibe- ret, sed habita circumstantiarum ratione. qui- dem ad curandos mente alienatos homines hac via uti oportebat, quam Verbum noverat insanienti- bus ad sanam mentem reducendis utilem. Quod ait ‹ talia facere, qui periculum ab adversariis in- tentatum fugere cogitat; a Deo autem neminem timeri, ut ad vitandum periculum insidiantes fal- lere opus habeat; id depellere supervacuum om- nino fuerit et a ratione alienum. 514. Ecquis enim unquam hæc de nostro Salvatore dixit? Sed et ad istud, : neminem agrum aut iusanientem Deo amni- cum esse, › jam antea pro aliis respondi. Dixi enim illam dispensationem non esse factain propter grolos et insanientes qui jam amici essent, sed ut D qui adhuc propter morbum animæ naturalisque ra- tionis alienationem inimici erant, in Dei amicitiam reciperentur. Nam Jesus clare dicitur omnia pertu- lisse, ut eos qui peccassent peccatis liberaret et justos faceret *. C afferant cur Christi adventum futurum esse arbi- * Philip. 11, 5. Hebr. 1, 45; Matth. ix, 15. gius et Basileensis, Hæc in antea editis omissa supplentur e codice Basileensi. quid desiderari videtur. An sic, inquit, scriben- dum : Vel sic, 49. Deut igitur Celso alii, Deum quidem non mu- 20. Postea Judzos inducit, qui seorsim causam (62) Hoeschelius et Spencerus, ἡμῖν. Codd. Re- (63) Ἐν ομοιώματι ἀνθρώπου γενόμενος. (64) Ὥσπερ καὶ τῶν ἰατρῶν, etc. Guieto hic ali- (65) Libb. excusi in textu, οὐδεὶς Θεῷ φίλος.
Οἵτινες ἐν ταῖς εὐχαῖς εὕρομεν δεῖν τι λέγειν φρονοῦντας ὅτι τοῦ ἐλέους κυρίου πλήρης ἡ γῆ, καὶ ἔλεος κυρίου ἐπὶ πᾶσαν σάρκα, καὶ ὅτι ἀγαθὸς ὢν ὁ θεὸς ἀνατέλλει τὸν ἥλιον αὐτοῦ ἐπὶ πονηροὺς καὶ ἀγαθοὺς καὶ βρέχει ἐπὶ δικαίους καὶ ἀδίκους, καὶ ἡμᾶς, ἵνα γενώμεθα αὐτοῦ υἱοί, ἐπὶ τὰ παραπλήσια προτρέπων καὶ διδάσκων εἰς πάντας ἡμᾶς ἀνθρώπους κατὰ τὸ δυνατὸν ἐκτείνειν τὰς εὐποιί̈ας. Καὶ γὰρ αὐτὸς εἴρηται σωτὴρ πάντων ἀνθρώπων, μάλιστα πιστῶν, καὶ ὁ Χριστὸς αὐτοῦ ἱλασμὸς εἶναι περὶ τῶν ἁμαρτιῶν ἡμῶν, οὐ περὶ τῶν ἡμετέρων δὲ μόνων ἀλλὰ καὶ περὶ ὅλου τοῦ κόσμου. Καὶ τάχα μὲν οὐ ταῦτα, ὅσα ἀνέγραψεν ὁ Κέλσος, ἄλλα δέ τινα ἰδιωτικὰ εἴποιεν ἂν Ἰουδαίων τινές, ἀλλ’ οὔτι γε καὶ Χριστιανοί, οἱ διδαχθέντες ὅτι Συνίστησι τὴν ἑαυτοῦ ἀγάπην εἰς ἡμᾶς ὁ θεός, ὅτι ἔτι ἁμαρτωλῶν ὄντων ἡμῶν Χριστὸς ὑπὲρ ἡμῶν ἀπέθανε. Καίτοι γε Μόγις τις ὑπὲρ τοῦ δικαίου ἀποθανεῖται·
σοῦτον ἐδύνατο, ὅσον αὐτὴ ἐπεδείξατο δ' ὧν περ ποίηκε, καὶ ἑκουσίως εἰς τὰς ἀνθρωπίνας κῆρας ὑπὲρ τοῦ γένους ἡμῶν καταβᾶσα. Ταῦτα δ' ἐπιστά- μενος ὁ θεῖος Λόγος, πολλὰ πολλαχοῦ λέγει τῶν Γρα- φῶν· ἀρκεῖ δ᾽ ἐπὶ τοῦ παρόντος μίαν παραθέσθαι Παύλου λέξιν οὕτως ἔχουσαν· « Τοῦτο φρονείσθω ἐν ὑμῖν (62), καὶ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, ὃς ἐν μορφή Θεοῦ ὑπάρχων, οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ, ἀλλ᾽ ἑαυτὸν ἐκένωσε μορφὴν δούλου λαβὼν, ἐν ὁμοιώματι ἀνθρώπου γενόμενος (63), καὶ σχήματι εὑρεθεὶς ὡς ἄνθρωπος ἐταπείνωσεν ἑαυτὸν γενόμεν νος ὑπήκοος μέχρι θανάτου, θανάτου δὲ σταυροῦ. Διδ καὶ ὁ Θεὸς αὐτὸν ὑπερύψωσε, καὶ ἐχαρίσατο αὐτῷ ὄνομα τὸ ὑπὲρ πᾶν ὄνομα. ο Εt ἀλλ᾽ ὑπὲρ τῶν διὰ νόσον τῆς ψυχῆς καὶ ἔκστασιν Αλλοι μὲν οὖν διδότωσαν τῷ Κέλσῳ, ὅτι οὐ μετα- βάλλει μὲν, ποεῖ δὲ τοὺς ὁρῶντας δοκεῖν μεταβεβλη κέναι· ἡμεῖς δὲ πειθόμενοι οὐ δόκησιν, ἀλλ' ἀλήθειαν εἶναι καὶ ἐνάργειαν κατὰ τὴν Ἰησοῦ ἐν ἀνθρώποις ἐπιδημίαν, οὐχ ὑποκείμεθα τῇ Κέλσου κατηγορία. Όμως δ' ἀπολογησόμεθα, ὅτι οὐ φῂς, ὦ Κέλσε, ὡς ἐν φαρμάκου μοίρα ποτὲ δίδοται χρῆσθαι τῷ πλαναν καὶ τῷ ψεύδεσθαι; Τί οὖν ἄτοπον, εἰ τοιοῦτόν τι ἔμελλε σώζειν, τοιοῦτόν τι γεγονέναι ; Καὶ γάρ τινες τῶν λόγων τὰ τοιαδι ἤθη κατὰ τὸ ψεῦδος μᾶλλον λε- γόμενοι ἐπιστρέφουσιν, ὥσπερ καὶ τῶν ἰατρῶν (64) ποτε λόγοι τοιοίδε πρὸς τοὺς κάμνοντας ήπερ κατά τὸ ἀληθές. ᾿Αλλὰ ταῦτα μὲν περὶ ἑτέρων ἀπολελο γήσθω ἡμῖν. Καὶ γὰρ οὐκ ἄτοπόν ἐστι τὸν ἰώμενον φίλους νοσοῦντας ιάσασθαι τὸ φίλον τῶν ἀνθρώπων γένος τοῖς τοιοῖσδε, οἷς οὐκ ἄν τις χρήσαιτο προηγου μένως, ἀλλ' ἐκ περιστάσεως. Καὶ μεμηνὸς δὲ τὸ γέ- νος τῶν ἀνθρώπων ἔδει θεραπευθῆναι διὰ μεθόδων, ὧν ἑώρα ὁ Λόγος χρησίμων τοῖς μεμηνόσιν, ἵνα σω φρονήσωσι. Φησὶ δ᾽, ὅτι καὶ ι Τὰ τοιάδε τις ποιεῖ πρὸς ἐχθροὺς, κίνδυνον ἐκφυγεῖν προμηθούμενος. Οὐ φοβεῖται δέ τινας ὁ Θεὸς, ἵνα πλανήσας τοὺς ἐπι- βουλεύοντας κίνδυνον διαφύγῃ. » Πάντη δὲ περισσὸν καὶ ἄλογον ἀπολογήσασθαι πρὸς τὸ ὑπ᾽ οὐδενὸς περὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν λεγόμενον. Προείρηται δ' εἰς τὴν περὶ ἑτέρων ἡμῖν ἀπολογίαν πρὸς τὸ, « Οὔτε δὲ νοσῶν ή μεμηνώς οὐδεὶς φίλος (65) τῷ Θεῷ. » Ὁ γὰρ ἀπὸ λογησάμενός φησιν οὐχ ὑπὲρ τῶν ἤδη φίλων νοσούν των ἢ μεμηνότων τὴν τοιάνδε οἰκονομίαν γίνεσθαι, ὑμῖν, τοῦ κατὰ φύσιν λογισμοῦ ἔτι ἐχθρῶν, ἵνα γένωνται φίλοι τῷ Θεῷ. Καὶ γὰρ σαφῶς ὑπὲρ ἁμαρτωλῶν λέ- γεται πάντα ἀναδεδέχθαι ὁ Ἰησοῦς, ἵν᾿ αὐτοὺς ἀπαλ λάξῃ τῆς ἁμαρτίας καὶ ποιήσῃ δικαίους. Εἶτ' ἐπεὶ προσωποποιεῖ ἰδίᾳ μὲν Ιουδαίους αἰτιο λογοῦντας τὴν κατ' αὐτοὺς μέλλουσαν Χριστοῦ ἐπι· ὥσπερ καὶ τῶν ἰατρῶν ποτε λόγοι κατὰ τοιάδε πρὸς τοὺς κάμνοντας ἤπερ κατὰ τὸ ἀληθὲς, αὐτοὺς σώζουσι. ὥσπερ καὶ τῶν ἰατρῶν ποτε λόγο τοιοίδε τοὺς κάμνοντας μᾶλλον ἤπερ κατὰ τὸ ἀληθὲς σώζουσι. ORIGENIS qui antea medicam opem polliciti sunt, tanta facere & potuit,quanta facere illa anima visa est, sponte ad ho- minum conditionem nostri generis causa descendens. Quæ scientes divini scriptores multa passim de iis dixerunt : sed in presentia satis erit unum allegare Pauli testimonium, quod sic habet : « Hoc sentite in vobis quod et in Christo Jesu, qui cum in forma Dei esset, non rapinam arbitratus est esse se æqua- lem Deo, sed semetipsum exinanivit formam servi accipiens, in similitudine hominis factus et habitu inventus ut homo, humiliavit semetipsum factus obediens usque ad mortem, mortem autem cru- cis. Propter quod et Deus exaltavit illum, et dedit illi nomen quod est super omne no- men **. ' B tatum fuisse, sed effecisse ut qui videbant mutatum existimarent; ad nos quibus persuasissimum est non specie tenus Jesum, sed vere ad homines et manifeste advenisse, Celsi criminatio non pertinet. Refellam tamen sic: Nonne ipse fateris, Celse, licere pro remedio uti fallacia et mendacio? Quid ergo absurdum, simile quidpiam adhibitum fuisse, siquidem ad salutem collaturum esset? Fit enim ut sermonibus quibusdam ad mendacium compositis, qualibus erga agrolos interdum utuntur medici, mores facilius corrigas, quam si veritatem usurpa - res. Hæc a nobis quidem ad aliorum defensionem dicta sunto. Neque enim absurdum est amicos ægrotantes sanantem, his amicuin genus humanum levare remediis, quæ non data opera quis adhibe- ret, sed habita circumstantiarum ratione. qui- dem ad curandos mente alienatos homines hac via uti oportebat, quam Verbum noverat insanienti- bus ad sanam mentem reducendis utilem. Quod ait ‹ talia facere, qui periculum ab adversariis in- tentatum fugere cogitat; a Deo autem neminem timeri, ut ad vitandum periculum insidiantes fal- lere opus habeat; id depellere supervacuum om- nino fuerit et a ratione alienum. 514. Ecquis enim unquam hæc de nostro Salvatore dixit? Sed et ad istud, : neminem agrum aut iusanientem Deo amni- cum esse, › jam antea pro aliis respondi. Dixi enim illam dispensationem non esse factain propter grolos et insanientes qui jam amici essent, sed ut D qui adhuc propter morbum animæ naturalisque ra- tionis alienationem inimici erant, in Dei amicitiam reciperentur. Nam Jesus clare dicitur omnia pertu- lisse, ut eos qui peccassent peccatis liberaret et justos faceret *. C afferant cur Christi adventum futurum esse arbi- * Philip. 11, 5. Hebr. 1, 45; Matth. ix, 15. gius et Basileensis, Hæc in antea editis omissa supplentur e codice Basileensi. quid desiderari videtur. An sic, inquit, scriben- dum : Vel sic, 49. Deut igitur Celso alii, Deum quidem non mu- 20. Postea Judzos inducit, qui seorsim causam (62) Hoeschelius et Spencerus, ἡμῖν. Codd. Re- (63) Ἐν ομοιώματι ἀνθρώπου γενόμενος. (64) Ὥσπερ καὶ τῶν ἰατρῶν, etc. Guieto hic ali- (65) Libb. excusi in textu, οὐδεὶς Θεῷ φίλος.
PG 11:1069ὑπὲρ γὰρ τοῦ ἀγαθοῦ τάχα τις καὶ τολμᾷ ἀποθανεῖν. Νυνὶ δὲ ὑπὲρ τῶν πανταχοῦ ἁμαρτωλῶν, ἵνα καταλίπωσι τὴν ἁμαρτίαν καὶ πιστεύσωσι τῷ θεῷ ἑαυτούς, ἐπιδεδημηκέναι κεκήρυκται ὁ Ἰησοῦς, πατρίῳ τινὶ τοῖς λόγοις τούτοις συνηθείᾳ καὶ Χριστὸς εἶναι λεγόμενος τοῦ θεοῦ. Τάχα δέ τινων παρήκουσεν ὁ Κέλσος ὅτι ὁ θεός ἐστιν, εἶτα μετ’ ἐκεῖνον ἡμεῖς, οὓς ὠνόμασε σκώληκας. Καὶ ὅμοιον ποιεῖ τοῖς ὅλῃ αἱρέσει φιλοσοφίας ἐγκαλοῦσι διά τινα λεγόμενα ὑπὸ προπετοῦς μειρακίου, τριῶν ἡμερῶν φοιτήσαντος εἰς φιλοσόφου καὶ ἐπαιρομένου κατὰ τῶν λοιπῶν ὡς ἐλαττόνων καὶ ἀφιλοσόφων. Ἴσμεν γὰρ ὅτι πολλά ἐστιν ἀνθρώπου τιμιώτερα, καὶ ἀνέγνωμεν ὅτι Ὁ θεὸς ἔστη ἐν συναγωγῇ θεῶν, θεῶν δὲ οὐ τῶν προσκυνουμένων ὑπὸ τῶν λοιπῶνπάντες γὰρ οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν δαιμόνια, καὶ ἀνέγνωμεν ὅτι Ὁ θεὸς στὰς ἐν συναγωγῇ θεῶν ἐν μέσῳ θεοὺς διακρίνει· οἴδαμεν δὲ καὶ ὅτι Εἴπερ εἰσὶ θεοὶ λεγόμενοι, εἴτ’ ἐν οὐρανῷ εἴτε ἐπὶ γῆς, ὥσπερ εἰσὶ θεοὶ πολλοὶ καὶ κύριοι πολλοί, ἀλλ’ ἡμῖν εἷς θεὸς ὁ πατήρ, ἐξ οὗ τὰ πάντα καὶ ἡμεῖς εἰς αὐτόν, καὶ εἷς κύριος Ἰησοῦς Χριστός, δι’ οὗ τὰ πάντα καὶ ἡμεῖς δι’ αὐτοῦ·
οἴδαμεν δὲ καὶ τοὺς ἀγγέλους οὕτως εἶναι ἀνθρώπων κρείττονας ὥστε τοὺς ἀνθρώπους τελειωθέντας ἰσαγγέλους γίνεσθαι· Ἐν γὰρ τῇ ἀναστάσει τῶν νεκρῶν οὔτε γαμοῦσιν οὔτ’ ἐγγαμίζονται, ἀλλ’ εἰσὶν ὡς οἱ ἄγγελοι τῶν οὐρανῶν οἱ δίκαιοι καὶ γίνονται ἰσάγγελοι· οἴδαμεν δ’ ἐν τῇ διατάξει τῶν ὅλων εἶναί τινας τοὺς καλουμένους θρόνους καὶ ἄλλους κυριότητας καὶ ἄλλους ἐξουσίας καὶ ἄλλους ἀρχάς· καὶ ὁρῶμεν ὅτι πολὺ τούτων ἡμεῖς οἱ ἄνθρωποι ἀπολειπόμενοι ἐλπίδας ἔχομεν ἐκ τοῦ καλῶς βιοῦν καὶ πάντα πράττειν κατὰ τὸν λόγον ἀναβαίνειν ἐπὶ τὴν τούτων πάντων ἐξομοίωσιν. Καὶ τελευταῖον ἐπεὶ Μήπω ἐφανερώθη, τί ἐσόμεθα, οἴδαμεν ὅτι, ἐὰν φανερωθῇ, ἐσόμεθα ὅμοιοι τῷ θεῷ καὶ ὀψόμεθα αὐτόν, καθώς ἐστιν. Εἰ δέ τις τὸ λεγόμενον ὑπό τινων, εἴτε τῶν νοούντων εἴτε τῶν μὴ συνιέντων ἀλλὰ παρακουσάντων λόγου ὑγιοῦς, φάσκοι, ὅτι ὁ θεός ἐστιν, εἶτα μετ’ ἐκεῖνον ἡμεῖς· καὶ τοῦτό γ’ ἂν ἑρμηνεύοιμι, τὸ ἡμεῖς λέγων ἀντὶ τοῦ οἱ λογικοὶ καὶ ἔτι μᾶλλον οἱ σπουδαῖοι λογικοί· καθ’ ἡμᾶς γὰρ ἡ αὐτὴ ἀρετή ἐστι τῶν μακαρίων πάντων, ὥστε καὶ ἡ αὐτὴ ἀρετὴ ἀνθρώπου καὶ θεοῦ.
PG 11:1071Διόπερ γίνεσθαι τέλειοι, ὡς ὁ πατὴρ ἡμῶν ὁ οὐράνιος τέλειός ἐστι, διδασκόμεθα. Οὐδεὶς οὖν καλὸς καὶ ἀγαθὸς σκώληξ ἐστὶν ἐννηχόμενος βορβόρῳ καὶ οὐδεὶς εὐσεβὴς μύρμηξ καὶ οὐδεὶς δίκαιος βάτραχος, καὶ οὐδεὶς τῷ λαμπρῷ φωτὶ τῆς ἀληθείας καταυγαζόμενος τὴν ψυχὴν νυκτερίδι ἂν εὐλόγως παραβάλλοιτο. Δοκεῖ δέ μοι παρακηκοέναι ὁ Κέλσος καὶ τοῦ Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ’ εἰκόνα καὶ ὁμοίωσιν ἡμετέραν καὶ παρὰ τοῦτο πεποιηκέναι τοὺς σκώληκας λέγοντας ὅτι ὑπὸ τοῦ θεοῦ γεγονότες πάντῃ ἐσμὲν αὐτῷ ὅμοιοι. Εἰ μέντοι ἐγνώκει διαφορὰν τοῦ κατ’ εἰκόνα θεοῦ γεγονέναι τὸν ἄνθρωπον πρὸς τὸ καθ’ ὁμοίωσιν, καὶ ὅτι ἀναγέγραπται εἰρηκέναι ὁ θεός· Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ’ εἰκόνα καὶ ὁμοίωσιν ἡμετέραν, ἐποίησε δ’ ὁ θεὸς τὸν ἄνθρωπον κατ’ εἰκόνα θεοῦ ἀλλ’ οὐχὶ καὶ καθ’ ὁμοίωσιν ἤδη· οὐκ ἂν ἐποίει ἡμᾶς λέγοντας ὅτι πάντῃ ὅμοιοί ἐσμεν τῷ θεῷ. Οὐ λέγομεν δ’ ὅτι ὑποβέβληται ἡμῖν καὶ τὰ ἄστρα, ἐπεὶ ἡ τῶν δικαίων λεγομένη ἀνάστασις καὶ ὑπὸ τῶν σοφῶν νοουμένη παραβάλλεται ἡλίῳ καὶ σελήνῃ καὶ ἄστροις ὑπὸ τοῦ φάσκοντος· Ἄλλη δόξα ἡλίου, καὶ ἄλλη δόξα σελήνης, καὶ ἄλλη δόξα ἀστέρων·
ψας; ᾿Αλλὰ φαίνεται τοῖς ἀδεκάστοις ἀκροαταῖς ἀρ χαιότερος Μωϋσῆς ὧν Ομήρου. Καὶ τὰ περὶ Σοδόμων δὲ καὶ Γομόρρων ὑπὸ Μωϋσέως ἱστορούμενα ἐν τῇ Γενέσει, ὡς διὰ τὴν ἁμαρτίαν πυρὶ ἐξαφανισθέντων, παραβάλλει ὁ Κέλσος τῇ κατὰ τὸν Φαέθοντα ἱστορία· ἑνὶ σφάλματι, τῷ περὶ τοῦ μὴ τετηρηκέναι τὰ τῆς Μωϋσέως ἀρχαιότητος, ἀκολούθως πάντα ποιήσας. Οἱ γὰρ τὰ περὶ Φαέθοντος ἱστοροῦντες εοίκασι καὶ Ομήρου νεώτεροι, τοῦ πολλῷ Μωϋσέως νεωτέρου. Οὐκ ἀρνούμεθα οὖν τὸ καθάρσιον πῦρ, καὶ τὴν τοῦ κα σμου φθορὰν ἐπὶ καθαιρέσει τῆς κακίας καὶ ἀνακαι νώσει τοῦ παντός· λέγοντες παρὰ τῶν προφητῶν ἐκ τῶν ἱερῶν βιβλίων μεμαθηκέναι. Ἐπὰν μέντοι, ὡς ἐν τοῖς ἀνωτέρω ειρήκαμεν, πολλὰ περὶ μελλόντων οἱ προφῆται λέγοντες, ἀποδεικνύωνται (71) περὶ πολ Β λῶν παρεληλυθότων ἠληθευκέναι, καὶ δεῖγμα διδόναι τοῦ θεῖον Πνεῦμα ἐν αὐτοῖς γεγονέναι, δῆλον ὅτι καὶ περὶ τῶν μελλόντων πιστευτέον αὐτοῖς, μᾶλλον δὲ τῷ ἐν αὐτοῖς θείῳ Πνεύματι. προτιθέντες. • Οὕτω πληροῦνται τὰ τριάκοντα έτη, ἕως οὗ ἔπαθεν· ἀφ᾿ οὗ δὲ ἔπαθεν ἕως τῆς καταστροφῆς Ἱερουσαλὴμ γίνονται ἔτη με', μήνες γ'. Τεσσαράκοντα, Καὶ Χριστιανοὶ δὲ, κατὰ τὸν Κέλσον, προστιθέν τες (72) τινὰς λόγους τοῖς ὑπὸ Ἰουδαίων λεγομένοις, φασὶ διὰ τὰς τῶν Ἰουδαίων ἁμαρτίας ήδη πεπέμφθαι τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ καὶ ὅτι Ἰουδαῖοι, κολάσαντες τὴν Ἰησοῦν, καὶ χολὴν ποτίσαντες, ἐπὶ σφᾶς αὐτοὺς ἐκ Θεοῦ χόλον ἐπεσπάσαντο. » Έλεγχέτω δὴ τὸ λεγό μενον ὡς ψεῦδος ὁ βουλόμενος, εἰ μὴ ἀνάστατον τὸ πάντων Ἰουδαίων ἔθνος γεγένηται, οὐδὲ μετὰ γενεάν ὅλην μίαν τοῦ ταῦτα πεπονθέναι ὑπ' αὐτῶν τὸν Ἰη- σοῦν. Τεσσαράκοντα γὰρ ἔτη καὶ δύο (73), οἶμαι, ἀφ' οὗ ἐσταύρωσαν τὸν Ἰησοῦν, γεγονέναι ἐπὶ τὴν Ἱερο σολύμων καθαίρεσιν. Καὶ οὐδέποτέ γε ἱστόρηται, ἐξ οὗ Ἰουδαῖο! εἰσι, τοσοῦτον αὐτοὺς χρόνον ἐκβεβλή σθαι τῆς σεμνῆς ἁγιστείας καὶ λατρείας, κρατηθέν. τας ὑπὸ δυνατωτέρων· ἀλλ' εἰ καί ποτε ἔδοξαν δι' ἁμαρτίας καταλείπεσθαι, οὐδὲν ἧττον ἐπεσκοπήθησαν, καὶ ἐπανελθόντες τὰ ἴδια ἀπειλήφασιν, ἀκωλύτως ποιοῦντες τὰ νενομισμένα. Εν οὖν τῶν παριστάντων θεῖόν τι καὶ ἱερὸν χρῆμα γεγονέναι τὸν Ἰησοῦν ἐστι καὶ τὸ Ἰουδαίοις ἐπ' αὐτῷ τοσαῦτα καὶ τοιαῦτα πολλές ἤδη συμβεβηκέναι χρόνῳ. Θαρῤῥοῦντες δ' ἐροῦμεν, ὅτι οὐδ᾽ ἀποκατασταθήσονται (74). "Αγος γὰρ ἔπρα- Οὕτω καὶ νῦν ποιεῖν δεῖ τοὺς Ἰουδαίους, καὶ παράγειν ἡμῖν προφήτην εἰς μέσον, τὸν λέγοντα, ὅτι ἀναστήσεται πάντως ἡ πό λις. Ὅτι γὰρ, εἰ καὶ τέλος ἔμελλεν ἕξειν ὑμῖν ἡ παρ- οὖσα αἰχμαλωσία, πᾶσα ἀνάγκη ἦν τους προφήτας ταῦτα προαναφωνεῖν, παντί που δηλόν ἐστι, τῷ καὶ οπωσοῦν εἰς τὰ προφητικά παρακύψαντι βιβλία. Καὶ γὰρ ἔθος παρὰ Ἰουδαίοις παλαιόν, τὸ τὰ μέλλοντα αὐτοὺς καταλαμβάνειν κακὰ καὶ ἀγαθὰ προαγορεύειν τοὺς προφήτας ἄνωθεν. • Καὶ ὅτι τοῦτό ἐστιν ἀλη ORIGENIS propter peccata igne consumptis Moyses in Genesi A narrat, ea cum historia Phaethontis confert Celsus; quæ omnia ex eodem errore fluunt, scilicet ex inobservata Moysis antiquitate. Videntur enim Phaethonteæ historiæ scriptores etiam llomero re- centiores esse, qui et ipse Moyse multo est recen- fior. Non igitur negamus igne purgandi vi prædito mundum absumptum iri, ut aboleantur vitia et hæc renovetur universitas: id e contrario nos e sacris prophetarum libris didicisse profitemur. Nam cum, ut ante dictum est, prophetæ de rebus futuris vati- cinati, de præteritis vera dixisse comprobentur, sicque argumentum dedisse habitantis in se divini Spiritus ; perspicuum est illis, de rebus etiam fα- turis, adjungendam esse fidem, imo divino Spiritui qui in ipsis fuit. rationibus quasdam addunt, aiuntque Dei Filium propter Judæorum peccata missum jam fuisse, et Judæos, inflictis Jesu suppliciis porrectoque felle, Dei iram in'se derivasse. . Quod Christiani dicunt, id mendacii arguat qui voluerit, si antequam unuin lapsum esset sæculum, ex quo Jesus hæc ab illis passus fuerat, tota Judæorum gens non expulsa sedibus fuit. Arbitror enim, duobus et quadraginta post annis quam actus est in crucem Jesus, dirutam esse Jerosolymai. Nec unquam auditum est, ex quo Judaei esse coeperunt, eos tanto temporis spatio suæ religionis cultu dejectos fortioribus serviisse. Si quando propter sua peccata visi sunt relinqui, visitati sunt tamen, et ad propria reversi nemine C prohibente suis sacris operati sunt. Ex omnibus igitur argumentis, quæ divinum quid in Jesu sa- crumque fuisse demonstrant, unum est et istud, Judæos propter illum in tot ac tantis calamitatibus tamdiu versatos ſuisse. Quinetiam fidenter dixeri- mus non fore ut in pristinum statum redeant. Sce- lus enim omnium atrocissimum fuit Salvatorem Strom. : Sic in- plentur triginta anni usque ad tempus quo passus est. Ex quo autem passus est, usque ad eversio- nem Jerusalem, fiunt anni quadraginta duo, men- ses tres. Qui locus Clementis (inquit Scaliger_in Animadv. Euseb. ad annum MMLxxxvi) non uni Eu- sebio, sed et Origeni imposuit; cujus hæc verba sunt, ex quarto libro in Celsum: etc. Aliter recitat ex Phlegonte (tractatu in Matth.) Si autem oportet et de temporibus aliquid dicere, dicimus, quoniam in Chronicis Phlegontis cujusdam dicitur (si tamen debemus et hunc quasi vera dicentem de templo suscipere), quoniam circa quadragesimum annuin a quinto decimo anno Ti- Berii Cæsaris facta est destructio Jerusalem, et templi, quod fuit in ea. Certe a decimo quinto anno Tiberi ad excidium templi sunt anni solidi quadraginta et unus cum aliquot diebus; non qua- D • draginta, ut Phlegon ; neque quadraginta duo, ut Clemens. Vide Scaligerum ibidem, et Petavium, lib. xi, cap. 17. De doctrina temporum. SPENCER. sequitur Chrysostomus, orat. 5, Adversus Judæos, quem sic argumentantem audi : Eodem modo convenebat et Judæos hic facere, nobisque in medium produ- cere prophetam, qui prædixerit omnino futurum, ut civitas restituatur. Nam si præsentis captivitatis fiuis omnino futurus esset, necesse fuisse, ut pro- phetæ id prænuntiarent, palam est omnibus, qui vel obiter libros propheticos inspexerint. Mos enim erat apud Judæos vetus, ut prophetæ divinitus af- flati prædicerent illis, quæ imminerent, seu bona, seu mala . Et paulo post : 22. c Christiani, pergit Celsus, allatis a Judais (74) Spencerus in textu, ἀποδείκνυνται. (72) Codex Regius recte, προστιθέντες. Alias, (73) Τεσσαράκοντα γὰρ ἔτη και δύο. Clem. (74) Οὐδ' αποκατασταθήσονται, etc. Origenem
ἀστὴρ γὰρ ἀστέρος διαφέρει ἐν δόξῃ. Οὕτως καὶ ἡ ἀνάστασις τῶν νεκρῶν, καὶ τοῦ Δανιὴλ περὶ τούτων πάλαι προφητεύσαντος. Φησὶ δ’ ἡμᾶς λέγειν ὅτι πάντα ἡμῖν δουλεύειν τέτακται, τάχα μὲν οὐκ ἀκούσας τῶν ἐν ἡμῖν συνετῶν τοιαῦτα λεγόντων τάχα δὲ καὶ μὴ ἐπιστάμενος, πῶς λέλεκται πάντων εἶναι δοῦλον τὸν ἐν ἡμῖν μείζονα. Καὶ ἐὰν μὲν Ἕλληνες λέγωσιν· Εἶθ’ ἥλιος μὲν νύξ τε δουλεύει βροτοῖς, ἐπαινέσαντες τὸ λεγόμενον καὶ διηγοῦνται αὐτό· ἐπὰν δὲ τὸ τοιοῦτον ἢ μὴ λέγηται ἢ ἄλλως λέγηται, συκοφαντεῖ ἡμᾶς ὁ Κέλσος καὶ ἐπὶ τούτοις. Ἐλέγομεν δὲ παρὰ τῷ Κέλσῳ ἡμεῖς, οἱ κατ’ αὐτὸν σκώληκες, ὅτι ἐπεί τινες ἐν ἡμῖν πλημμελοῦσιν, ἀφίξεται πρὸς ἡμᾶς ὁ θεὸς ἢ πέμψει τὸν υἱὸν ἑαυτοῦ, ἵνα καταφλέξῃ τοὺς ἀδίκους, οἱ δὲ λοιποὶ βάτραχοι σὺν αὐτῷ βίον αἰώνιον ἔχωμεν. Καὶ ὅρα πῶς ὡς βωμολόχος τὴν περὶ κρίσεως θείαν ἀπαγγελίαν καὶ περὶ κολάσεως μὲν τῆς κατὰ τῶν ἀδίκων γέρως δὲ τοῦ εἰς τοὺς δικαίους εἰς χλεύην καὶ γέλωτα καὶ διασυρμὸν ἤνεγκεν ὁ σεμνὸς φιλόσοφος.
ψας; ᾿Αλλὰ φαίνεται τοῖς ἀδεκάστοις ἀκροαταῖς ἀρ χαιότερος Μωϋσῆς ὧν Ομήρου. Καὶ τὰ περὶ Σοδόμων δὲ καὶ Γομόρρων ὑπὸ Μωϋσέως ἱστορούμενα ἐν τῇ Γενέσει, ὡς διὰ τὴν ἁμαρτίαν πυρὶ ἐξαφανισθέντων, παραβάλλει ὁ Κέλσος τῇ κατὰ τὸν Φαέθοντα ἱστορία· ἑνὶ σφάλματι, τῷ περὶ τοῦ μὴ τετηρηκέναι τὰ τῆς Μωϋσέως ἀρχαιότητος, ἀκολούθως πάντα ποιήσας. Οἱ γὰρ τὰ περὶ Φαέθοντος ἱστοροῦντες εοίκασι καὶ Ομήρου νεώτεροι, τοῦ πολλῷ Μωϋσέως νεωτέρου. Οὐκ ἀρνούμεθα οὖν τὸ καθάρσιον πῦρ, καὶ τὴν τοῦ κα σμου φθορὰν ἐπὶ καθαιρέσει τῆς κακίας καὶ ἀνακαι νώσει τοῦ παντός· λέγοντες παρὰ τῶν προφητῶν ἐκ τῶν ἱερῶν βιβλίων μεμαθηκέναι. Ἐπὰν μέντοι, ὡς ἐν τοῖς ἀνωτέρω ειρήκαμεν, πολλὰ περὶ μελλόντων οἱ προφῆται λέγοντες, ἀποδεικνύωνται (71) περὶ πολ Β λῶν παρεληλυθότων ἠληθευκέναι, καὶ δεῖγμα διδόναι τοῦ θεῖον Πνεῦμα ἐν αὐτοῖς γεγονέναι, δῆλον ὅτι καὶ περὶ τῶν μελλόντων πιστευτέον αὐτοῖς, μᾶλλον δὲ τῷ ἐν αὐτοῖς θείῳ Πνεύματι. προτιθέντες. • Οὕτω πληροῦνται τὰ τριάκοντα έτη, ἕως οὗ ἔπαθεν· ἀφ᾿ οὗ δὲ ἔπαθεν ἕως τῆς καταστροφῆς Ἱερουσαλὴμ γίνονται ἔτη με', μήνες γ'. Τεσσαράκοντα, Καὶ Χριστιανοὶ δὲ, κατὰ τὸν Κέλσον, προστιθέν τες (72) τινὰς λόγους τοῖς ὑπὸ Ἰουδαίων λεγομένοις, φασὶ διὰ τὰς τῶν Ἰουδαίων ἁμαρτίας ήδη πεπέμφθαι τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ καὶ ὅτι Ἰουδαῖοι, κολάσαντες τὴν Ἰησοῦν, καὶ χολὴν ποτίσαντες, ἐπὶ σφᾶς αὐτοὺς ἐκ Θεοῦ χόλον ἐπεσπάσαντο. » Έλεγχέτω δὴ τὸ λεγό μενον ὡς ψεῦδος ὁ βουλόμενος, εἰ μὴ ἀνάστατον τὸ πάντων Ἰουδαίων ἔθνος γεγένηται, οὐδὲ μετὰ γενεάν ὅλην μίαν τοῦ ταῦτα πεπονθέναι ὑπ' αὐτῶν τὸν Ἰη- σοῦν. Τεσσαράκοντα γὰρ ἔτη καὶ δύο (73), οἶμαι, ἀφ' οὗ ἐσταύρωσαν τὸν Ἰησοῦν, γεγονέναι ἐπὶ τὴν Ἱερο σολύμων καθαίρεσιν. Καὶ οὐδέποτέ γε ἱστόρηται, ἐξ οὗ Ἰουδαῖο! εἰσι, τοσοῦτον αὐτοὺς χρόνον ἐκβεβλή σθαι τῆς σεμνῆς ἁγιστείας καὶ λατρείας, κρατηθέν. τας ὑπὸ δυνατωτέρων· ἀλλ' εἰ καί ποτε ἔδοξαν δι' ἁμαρτίας καταλείπεσθαι, οὐδὲν ἧττον ἐπεσκοπήθησαν, καὶ ἐπανελθόντες τὰ ἴδια ἀπειλήφασιν, ἀκωλύτως ποιοῦντες τὰ νενομισμένα. Εν οὖν τῶν παριστάντων θεῖόν τι καὶ ἱερὸν χρῆμα γεγονέναι τὸν Ἰησοῦν ἐστι καὶ τὸ Ἰουδαίοις ἐπ' αὐτῷ τοσαῦτα καὶ τοιαῦτα πολλές ἤδη συμβεβηκέναι χρόνῳ. Θαρῤῥοῦντες δ' ἐροῦμεν, ὅτι οὐδ᾽ ἀποκατασταθήσονται (74). "Αγος γὰρ ἔπρα- Οὕτω καὶ νῦν ποιεῖν δεῖ τοὺς Ἰουδαίους, καὶ παράγειν ἡμῖν προφήτην εἰς μέσον, τὸν λέγοντα, ὅτι ἀναστήσεται πάντως ἡ πό λις. Ὅτι γὰρ, εἰ καὶ τέλος ἔμελλεν ἕξειν ὑμῖν ἡ παρ- οὖσα αἰχμαλωσία, πᾶσα ἀνάγκη ἦν τους προφήτας ταῦτα προαναφωνεῖν, παντί που δηλόν ἐστι, τῷ καὶ οπωσοῦν εἰς τὰ προφητικά παρακύψαντι βιβλία. Καὶ γὰρ ἔθος παρὰ Ἰουδαίοις παλαιόν, τὸ τὰ μέλλοντα αὐτοὺς καταλαμβάνειν κακὰ καὶ ἀγαθὰ προαγορεύειν τοὺς προφήτας ἄνωθεν. • Καὶ ὅτι τοῦτό ἐστιν ἀλη ORIGENIS propter peccata igne consumptis Moyses in Genesi A narrat, ea cum historia Phaethontis confert Celsus; quæ omnia ex eodem errore fluunt, scilicet ex inobservata Moysis antiquitate. Videntur enim Phaethonteæ historiæ scriptores etiam llomero re- centiores esse, qui et ipse Moyse multo est recen- fior. Non igitur negamus igne purgandi vi prædito mundum absumptum iri, ut aboleantur vitia et hæc renovetur universitas: id e contrario nos e sacris prophetarum libris didicisse profitemur. Nam cum, ut ante dictum est, prophetæ de rebus futuris vati- cinati, de præteritis vera dixisse comprobentur, sicque argumentum dedisse habitantis in se divini Spiritus ; perspicuum est illis, de rebus etiam fα- turis, adjungendam esse fidem, imo divino Spiritui qui in ipsis fuit. rationibus quasdam addunt, aiuntque Dei Filium propter Judæorum peccata missum jam fuisse, et Judæos, inflictis Jesu suppliciis porrectoque felle, Dei iram in'se derivasse. . Quod Christiani dicunt, id mendacii arguat qui voluerit, si antequam unuin lapsum esset sæculum, ex quo Jesus hæc ab illis passus fuerat, tota Judæorum gens non expulsa sedibus fuit. Arbitror enim, duobus et quadraginta post annis quam actus est in crucem Jesus, dirutam esse Jerosolymai. Nec unquam auditum est, ex quo Judaei esse coeperunt, eos tanto temporis spatio suæ religionis cultu dejectos fortioribus serviisse. Si quando propter sua peccata visi sunt relinqui, visitati sunt tamen, et ad propria reversi nemine C prohibente suis sacris operati sunt. Ex omnibus igitur argumentis, quæ divinum quid in Jesu sa- crumque fuisse demonstrant, unum est et istud, Judæos propter illum in tot ac tantis calamitatibus tamdiu versatos ſuisse. Quinetiam fidenter dixeri- mus non fore ut in pristinum statum redeant. Sce- lus enim omnium atrocissimum fuit Salvatorem Strom. : Sic in- plentur triginta anni usque ad tempus quo passus est. Ex quo autem passus est, usque ad eversio- nem Jerusalem, fiunt anni quadraginta duo, men- ses tres. Qui locus Clementis (inquit Scaliger_in Animadv. Euseb. ad annum MMLxxxvi) non uni Eu- sebio, sed et Origeni imposuit; cujus hæc verba sunt, ex quarto libro in Celsum: etc. Aliter recitat ex Phlegonte (tractatu in Matth.) Si autem oportet et de temporibus aliquid dicere, dicimus, quoniam in Chronicis Phlegontis cujusdam dicitur (si tamen debemus et hunc quasi vera dicentem de templo suscipere), quoniam circa quadragesimum annuin a quinto decimo anno Ti- Berii Cæsaris facta est destructio Jerusalem, et templi, quod fuit in ea. Certe a decimo quinto anno Tiberi ad excidium templi sunt anni solidi quadraginta et unus cum aliquot diebus; non qua- D • draginta, ut Phlegon ; neque quadraginta duo, ut Clemens. Vide Scaligerum ibidem, et Petavium, lib. xi, cap. 17. De doctrina temporum. SPENCER. sequitur Chrysostomus, orat. 5, Adversus Judæos, quem sic argumentantem audi : Eodem modo convenebat et Judæos hic facere, nobisque in medium produ- cere prophetam, qui prædixerit omnino futurum, ut civitas restituatur. Nam si præsentis captivitatis fiuis omnino futurus esset, necesse fuisse, ut pro- phetæ id prænuntiarent, palam est omnibus, qui vel obiter libros propheticos inspexerint. Mos enim erat apud Judæos vetus, ut prophetæ divinitus af- flati prædicerent illis, quæ imminerent, seu bona, seu mala . Et paulo post : 22. c Christiani, pergit Celsus, allatis a Judais (74) Spencerus in textu, ἀποδείκνυνται. (72) Codex Regius recte, προστιθέντες. Alias, (73) Τεσσαράκοντα γὰρ ἔτη και δύο. Clem. (74) Οὐδ' αποκατασταθήσονται, etc. Origenem
PG 11:1073Καὶ ἐπιλέγει πᾶσι τούτοις ἀνεκτὰ εἶναι μᾶλλον ταῦτα ὑπὸ σκωλήκων καὶ βατράχων λεγόμενα ἢ ὑπὸ Ἰουδαίων καὶ Χριστιανῶν πρὸς ἀλλήλους διαφερομένων ἀπαγγελλόμενα. Ἀλλ’ οὐ μιμησόμεθά γε αὐτὸν ἡμεῖς οὐδ’ ἐροῦμεν τὰ παραπλήσια περὶ τῶν τὴν τῶν ὅλων φύσιν ἐπαγγελλομένων εἰδέναι φιλοσόφων καὶ πρὸς ἀλλήλους διαλεγομένων περὶ τοῦ, τίνα τρόπον συνέστη τὰ ὅλα καὶ γέγονεν ὁ οὐρανὸς καὶ γῆ καὶ τὰ ἐν αὐτοῖς πάντα, καὶ ὡς αἱ ψυχαὶ ἤτοι ἀγέννητοι οὖσαι καὶ μὴ ὑπὸ θεοῦ κτισθεῖσαι διακοσμοῦνται ὑπ’ αὐτοῦ καὶ ἀμείβουσι σώματα, ἢ συσπαρεῖσαι τοῖς σώμασιν ἐπιδιαμένουσιν ἢ οὐκ ἐπιδιαμένουσιν. Ἐδύνατο γάρ τις καὶ ταῦτα ἀντὶ τοῦ σεμνολογεῖν καὶ ἀποδέχεσθαι τὴν προαίρεσιν τῶν τῷ ἐξετάζειν τὴν ἀλήθειαν ἑαυτοὺς ἀνατεθεικότων χλευάζων καὶ κακολογῶν φάσκειν ὅτι σκώληκές εἰσιν οὗτοι ἐν γωνίᾳ τοῦ ἐν τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώπων βορβόρου ἑαυτοὺς μὴ μετροῦντες καὶ διὰ τοῦτο ἀποφαινόμενοι περὶ τῶν τηλικούτων ὡς κατειληφότες, καὶ ὅτι λέγουσι διατεινόμενοι ὡς τεθεωρηκότες περὶ πραγμάτων, τῶν μὴ δυναμένων χωρὶς ἐπιπνοίας κρείττονος καὶ θειοτέρας δυνάμεως θεωρηθῆναι.
1057 CONTRA CELSUM LIB. 17. 4058 ξαν τὸ πάντων ἀνοσιώτατον, τῷ Σωτῆρι τοῦ γένους A generis human per insidias opprimere, et 517 τῶν ἀνθρώπων ἐπιβουλεύσαντες ἐν τῇ πόλει, ἔνθα τὰ in ea quidem urbe, ubi sacra Deo faciebant, quie B θες, καὶ πάντα αὐτοῖς προανεφώνει τὰ μέλλοντα ἕπεσθαι ὁ Θεός, οὐκ ἐντεῦθεν μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐξ αὐτ τῶν τῶν πραγμάτων τῶν συμβάντων αὐτοῖς, κακῶν τε καὶ ἀγαθῶν, ποιήσομαι τὴν ἀπόδειξιν. Τρεῖς γοῦν δουλείας ὑπέμειναν χαλεπωτάτας οἱ Ἰουδαῖοι, καὶ οὐδεμίαν χωρίς προβδήσεως αὐτοῖς ἐπήγαγεν· ἀλλὰ πάσας αὐτοῖς προλεχθῆναι παρεσκεύασεν ὁ Θεὸς, καὶ τόπον, καὶ χρόνον, καὶ πρόσωπον, καὶ εἶδος κακώ σεως, καὶ τὴν ἐπάνοδον, καὶ τὰ ἄλλα πάντα μετὰ ἀκριβείας προλέγων, etc. Certe verum esse quod dico, videlicet Deum illis omnia ventura prædixisse, non ex his tantum, verum et ex ipsis quæ illis ac- ciderunt tum bona, tum mala, demonstrabo. Tres servitutes gravissimas pertulerunt Judæi, quaruın nullam Deus illis ingessit non prædictam, sed unain- quamque illis prædicendam curavit, et locum et tempus, et personam, et : flictionis speciem, et re- ditum, aliaque cuncta summa cum diligentia præ- nuntians. Proximo loco Flavii Josephi testimonio utitur : quod invenies in fine libri decimi Antiqui- tatum Judaicarum : Ἐπειδὴ γὰρ εἶπεν ἐκεῖνα, ἄκου- σον τί φησι μετὰ ταῦτα· Τὸν αὐτὸν δὲ τρόπον Δα- νιὴλ περὶ τῆς Ῥωμαίων ἡγεμονίας ἀνέγραψε, καὶ ὅτι ὑπ' αὐτῶν αἱρεθήσεται τὰ Ἱεροσόλυμα, καὶ ὁ ναὸς ἐρημωθήσεται. Σὺ δέ μοι σκόπει, ὡς εἰ καὶ Ἰουδαῖος ἦν ὁ ἀνὴρ ὁ ταῦτα γράψας, ἀλλ᾽ οὖν οὐκ Ανέσχετο τὴν ὑμετέραν ζηλώσαι φιλονεικίαν· εἰπὼν γὰρ, ὅτι αἱρεθήσεται τὰ Ἱεροσόλυμα, οὐκ ἐτόλμησε προσθῆναι καὶ εἰπεῖν, ὅτι ἀναστήσεται πάλιν, οὐδὲ χρόνον γράψαι διωρισμένον. • Postquam eniin ill: dixit, audi quid post subjiciat. Eodem autem, in- quit, modo Daniel et de Romanorum principatu scripsit, quodque ab illis tollenda esset Jerosolyma, ac desolandum templum. Tu vero illud mihi con- sidera, quod tametsi Judæus esset is qui hæc scri- psit, tamen veritus est vestram imitari pervica- C ciam. Etenim cum dixisset subvertendam esse Je- rosolymam, non ausus est addere quod esset re- stiturenda, neque tempus aliquod certum præscri- here. Sequitur statim : Αλλ' ὅτι μὲν ἐρημωθήσε- ται τὰ Ἱεροσόλυμα, καὶ ὁ ναὸς, ἔγραψεν· ὅτι δὲ στή σεταί που τὰ τῆς ἐρημώσεως, οὐκ ἔτι προσέθηκεν· ἐπεὶ μηδὲ τὸν προφήτην εἶδε τοῦτο προσθέντα. i Sedl quod esset in solitudinem redigenda Jerosolyma, templumque diruendum, scripsit. Cæterum quod esset aliquando venturus fiuis desolationis, non addidit; eo quod videret, ne prophetam quidem huc addidisse. » - « At Josephus (inquit clarissimus Grotius) sicut nihil certi populo suo ausus est polli- ceri; ita spem oninem non abjecit : ut vel ex hoc loco apparet, ubi, scelera civitatis et pœnam eis debitam deplorans, ita eam alloquitur, Δύναιο δ' ἂν γενέσθαι πάλιν ἂν ἀμείνων, εἰ γέ ποτε τὸν πορθή σοντα θεὸν ἐξιλάσῃ. Aliud argumentum desumtur al eventu : Καὶ ὅτι οὐ ψεῦδος τὰ εἰρημένα, φέρε καὶ D τὴν ἀπὸ τῶν πραγμάτων αὐτῶν παράσχωμεν μαρ τυρίαν. Εἰ μὲν γὰρ μὴ ἐπεχείρησαν οἰκοδομῆσαι τὸν ναόν, εἶχον ἂν λέγειν, ὅτι, εἴ γε ήβουλήθημεν ἐπιχει ρῆσαι, καὶ τῆς οἰκοδομῆς ἅψασθαι, πάντως ἂν ἰσχύ σαμεν καὶ ἡνύσαμεν· νυνὶ δὲ αὐτοὺς δείκνυμι, ότι οὐχ άπαξ, οὐδὲ δις, ἀλλὰ καὶ τρὶς ἐπιχειρήσαντας καὶ ῥαγέντας, καθάπερ ἐν τοῖς Ὀλυμπιακοῖς ἀγῶσιν· ὥστε ἀναμφισβήτητον εἶναι τῆς Ἐκκλησίας τὸν στέ φανον. Porro quod hactenus dicta vana non sint; age, a rebus etiam ipsis exhibeamus testimonium. Nam si Judæi nanquam tentassent edificare tem- plum, dicere poterant : si voluissemus aggredi templi instaurationem, omnino potuissemus, el perfecissemus. Nunc autem res ipsa demonstrat, ens non semel aut bis, sed ter aggressus et repul- sos esse, non aliter quam fit in certaminibus Olym- pacis, ut nulli dubium esse possit, quin Eccleste sit corona victorie. » Vide reliqua, lectu dignis- Sima, quibus omnibus evincere conatur, Judæos nunquam in patriam restituendos. Aliter sentit Ju- stinns; in Dialogo cum Tryphone. p. 306 : Εἰπὲ δέ μοι ἀληθῶς, inquit Trypho, ὑμεῖς ἀνοικοδομηθῆναι τὸν τόπον Ἱερουσαλήμ τοῦτον ὁμολογεῖτε, καὶ συνα χθήσεσθαι τὸν λαὸν ὑμῶν, καὶ εὐφρανθῆναι σὺν τῷ Χριστῷ ἅμα τοῖς πατριάρχαις, καὶ τοῖς προφήταις, καὶ τοῖς ἀπὸ τοῦ ἡμετέρου γένους, ἢ καὶ τῶν προση- λύτων γενομένων, πρὶν ἐλθεῖν ὑμῶν τὸν Χριστὸν προσδοκᾶτε· ᾖ, ἵνα δόξης περικρατεῖν ἡμῶν ἐν ταῖς ζητήσεσι, πρὸς τὸ ταῦτα ὁμολογεῖν ἐχώρησας; «Die autem mihi verum; fatemini ne vos denuo instau- ratum locum hunc Jerusalem, et populuin vestruni congregatum atque lætitia evectum iri, cum Christo sinul, et patriarchis, et prophetis, et his qui gene ris nostri sunt, aut etiam qui ad nos accesserunt, proselytis, priusquam Christum adventurum ex- spectatis : an ut videare nos superare in quaestio- nibus, eo decurris, ut ista non inficiere?, Cui re- spondit Justinus : Οὐχ οὕτω τάλας ἐγώ, ὦ Τρύφων, ὡς ἕτερα λέγειν, παρ᾽ ἃ φρονώ. Ωμολόγησα οὖν σου καὶ πρότερον, ὅτι ἐγὼ μὲν καὶ ἄλλοι πολλοὶ ταῦτα φρονοῦμεν, ὡς καὶ πάντως ἐπίστασθε, τοῦτο γενησό μενον· πολλοὺς δ᾽ αὖ καὶ τῶν τῆς καθαρᾶς καὶ εὐσε τοὺς ὄντων Χριστιανῶν γνώμης τοῦτο μὲ γνωρίζειν ἐσήμανα σοι. Τοὺς γὰρ λεγομένους μὲν Χριστιανούς, ὄντας δὲ ἀθέους καὶ ἀσεβεῖς αἱρεσιώτας, ὅτι κατά πάντα βλάσφημα καὶ ἄθεα καὶ ἀνόητα διδάσκουσιν, ἐδήλωσά σοι. Ὅτι δ᾽ οὐκ ἐφ' ὑμῶν μόνων τούτο λέγειν με ἐπίστασθε, τῶν γεγενημένων ἡμῖν λόγων ἀπάν των, ὡς δύναμίς μου, σύνταξιν ποιήσομαι, ἐν οἷς καὶ τοῦτο ὁμολογοῦντά με, ὁ καὶ πρὸς ὑμᾶς ὁμολο γῷ, ἐγγράψω. Οὐ γὰρ ἀνθρωπίνοις διδάγμασιν αἱ- ροῦμαι ἀκολουθεῖν, ἀλλὰ Θεῷ καὶ τοῖς παρ' ἐκείνου διδάγμασιν. «Νοn eo sum miseriæ redactis, ο Try- pho, ut alia quam sentio loquar. Confessus sain tibi et antea, me quidem et alios plures eadem me- cum sentientes arbitrari id, sicuti plane scitis, futurum; multos vero etiam, qui puræ piæque sunt Christianorum sententiæ, hoc non agnoscere, tibi significavi, Dixi praeterea, appellari quidem nonnullos Christianos, esse autem nullius miminis cultores, et impios hæreticos, quoniam blasphema omnino et impia et stulta docent. Porro ut non tantummodo apud vos me hoc dicere sciatis, di- sputationum harum nostrarum omnium, quoad po- lero, opus componam; ubi hoc ipsum me profiteri, quod coram vobis fateor, conscribam. Non enim. homines, aut humanas doctrinas, sed Deum, et disciplinam ab eo traditam consectandam mihi esse statuo. > Vide ibid. pag. 245, 249, 259 et Apolog. 2, pag. 87. Præter Justinum alii magni no- minis auctores hanc opinionem tuebantur; quo- rum catalogum apud Hieronymum invenies in pro- einio ad librum xvm Commentariorum in Isaiam : • Nec ignoro quanta inter homines sententiarum diversitas sit : non dico de mysterio Trinitatis, cu- jus recta confessio est ignoratio scientiæ; sed de aliis ecclesiasticis dogniatibus, de resurrectione scilicet, et de animarum, et humanæ carnis statu, de repromissionibus futurorum, quomodo debeant accipi, et qua ratione intelligenda sit Apocalypsis Joannis; quam si juxta litteram accipimus, Judai- zandum est; si spiritualiter, ut scripta est, disse- rimus, multorum veterum videbimur opinionibus contraire : Latinorum, Tertulliani, Victorini, La- clantii, Græcorum, ut cæteros prætermittam, Ire- næi tantum Lugdunensis episcopi faciam mentio nem, adversum quem vir eloquentissimus Diony- sius, Alexandrinæ Ecclesiæ pontifex, elegantem scribit librum, irridens mille annorum fabulam, et anream atque gemmatam i terris Jerusalem, in- staurationem templi, hostiarum sanguinem, otium Sabbati, circumcisionis injuriam, nuptias, partus, liberorum educationem, epularum delicias, et cun-
Οὐδεὶς γὰρ οἶδεν ἀνθρώπων τὰ τοῦ ἀνθρώπου, εἰ μὴ τὸ πνεῦμα τοῦ ἀνθρώπου τὸ ἐν αὐτῷ· οὕτω καὶ τὰ τοῦ θεοῦ οὐδεὶς ἔγνωκεν, εἰ μὴ τὸ πνεῦμα τοῦ θεοῦ. Ἀλλ’ οὐ μεμήναμεν οὐδὲ τὴν τηλικαύτην ἀνθρώπων σύνεσιν, κοινότερον δὲ λέγω σύνεσιν, ἀσχοληθεῖσαν οὐ περὶ τὰ τῶν πολλῶν ἀλλὰ περὶ τὴν ἐξέτασιν τῆς ἀληθείας, κινήμασι σκωλήκων ἢ ἄλλων τινῶν τοιούτων παραβάλλομεν· φιλαλήθως δὲ περί τινων μαρτυροῦμεν ἑλλήνων φιλοσόφων ὅτι ἐπέγνωσαν τὸν θεόν, ἐπεὶ Ὁ θεὸς αὐτοῖς ἐφανέρωσεν, εἰ καὶ μὴ ὡς θεὸν ἐδόξασαν ἢ ηὐχαρίστησαν ἀλλ’ ἐματαιώθησαν ἐν τοῖς διαλογισμοῖς αὐτῶν, καὶ φάσκοντες εἶναι σοφοὶ ἐμωράνθησαν καὶ ἤλλαξαν τὴν δόξαν τοῦ ἀφθάρτου θεοῦ ἐν ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀνθρώπου καὶ πετεινῶν καὶ τετραπόδων καὶ ἑρπετῶν. Μετὰ ταῦτα βουλόμενος κατασκευάζειν ὅτι μηδὲν τῶν προειρημένων παρ’ αὐτῷ ζῴων διαφέρουσιν Ἰουδαῖοι καὶ Χριστιανοί φησιν Ἰουδαίους ἀπ’ Αἰγύπτου δραπέτας γεγονέναι, μηδὲν πώποτε ἀξιόλογον πράξαντας, οὔτ’ ἐν λόγῳ οὔτ’ ἐν ἀριθμῷ αὐτούς ποτε γεγενημένους.
1057 CONTRA CELSUM LIB. 17. 4058 ξαν τὸ πάντων ἀνοσιώτατον, τῷ Σωτῆρι τοῦ γένους A generis human per insidias opprimere, et 517 τῶν ἀνθρώπων ἐπιβουλεύσαντες ἐν τῇ πόλει, ἔνθα τὰ in ea quidem urbe, ubi sacra Deo faciebant, quie B θες, καὶ πάντα αὐτοῖς προανεφώνει τὰ μέλλοντα ἕπεσθαι ὁ Θεός, οὐκ ἐντεῦθεν μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐξ αὐτ τῶν τῶν πραγμάτων τῶν συμβάντων αὐτοῖς, κακῶν τε καὶ ἀγαθῶν, ποιήσομαι τὴν ἀπόδειξιν. Τρεῖς γοῦν δουλείας ὑπέμειναν χαλεπωτάτας οἱ Ἰουδαῖοι, καὶ οὐδεμίαν χωρίς προβδήσεως αὐτοῖς ἐπήγαγεν· ἀλλὰ πάσας αὐτοῖς προλεχθῆναι παρεσκεύασεν ὁ Θεὸς, καὶ τόπον, καὶ χρόνον, καὶ πρόσωπον, καὶ εἶδος κακώ σεως, καὶ τὴν ἐπάνοδον, καὶ τὰ ἄλλα πάντα μετὰ ἀκριβείας προλέγων, etc. Certe verum esse quod dico, videlicet Deum illis omnia ventura prædixisse, non ex his tantum, verum et ex ipsis quæ illis ac- ciderunt tum bona, tum mala, demonstrabo. Tres servitutes gravissimas pertulerunt Judæi, quaruın nullam Deus illis ingessit non prædictam, sed unain- quamque illis prædicendam curavit, et locum et tempus, et personam, et : flictionis speciem, et re- ditum, aliaque cuncta summa cum diligentia præ- nuntians. Proximo loco Flavii Josephi testimonio utitur : quod invenies in fine libri decimi Antiqui- tatum Judaicarum : Ἐπειδὴ γὰρ εἶπεν ἐκεῖνα, ἄκου- σον τί φησι μετὰ ταῦτα· Τὸν αὐτὸν δὲ τρόπον Δα- νιὴλ περὶ τῆς Ῥωμαίων ἡγεμονίας ἀνέγραψε, καὶ ὅτι ὑπ' αὐτῶν αἱρεθήσεται τὰ Ἱεροσόλυμα, καὶ ὁ ναὸς ἐρημωθήσεται. Σὺ δέ μοι σκόπει, ὡς εἰ καὶ Ἰουδαῖος ἦν ὁ ἀνὴρ ὁ ταῦτα γράψας, ἀλλ᾽ οὖν οὐκ Ανέσχετο τὴν ὑμετέραν ζηλώσαι φιλονεικίαν· εἰπὼν γὰρ, ὅτι αἱρεθήσεται τὰ Ἱεροσόλυμα, οὐκ ἐτόλμησε προσθῆναι καὶ εἰπεῖν, ὅτι ἀναστήσεται πάλιν, οὐδὲ χρόνον γράψαι διωρισμένον. • Postquam eniin ill: dixit, audi quid post subjiciat. Eodem autem, in- quit, modo Daniel et de Romanorum principatu scripsit, quodque ab illis tollenda esset Jerosolyma, ac desolandum templum. Tu vero illud mihi con- sidera, quod tametsi Judæus esset is qui hæc scri- psit, tamen veritus est vestram imitari pervica- C ciam. Etenim cum dixisset subvertendam esse Je- rosolymam, non ausus est addere quod esset re- stiturenda, neque tempus aliquod certum præscri- here. Sequitur statim : Αλλ' ὅτι μὲν ἐρημωθήσε- ται τὰ Ἱεροσόλυμα, καὶ ὁ ναὸς, ἔγραψεν· ὅτι δὲ στή σεταί που τὰ τῆς ἐρημώσεως, οὐκ ἔτι προσέθηκεν· ἐπεὶ μηδὲ τὸν προφήτην εἶδε τοῦτο προσθέντα. i Sedl quod esset in solitudinem redigenda Jerosolyma, templumque diruendum, scripsit. Cæterum quod esset aliquando venturus fiuis desolationis, non addidit; eo quod videret, ne prophetam quidem huc addidisse. » - « At Josephus (inquit clarissimus Grotius) sicut nihil certi populo suo ausus est polli- ceri; ita spem oninem non abjecit : ut vel ex hoc loco apparet, ubi, scelera civitatis et pœnam eis debitam deplorans, ita eam alloquitur, Δύναιο δ' ἂν γενέσθαι πάλιν ἂν ἀμείνων, εἰ γέ ποτε τὸν πορθή σοντα θεὸν ἐξιλάσῃ. Aliud argumentum desumtur al eventu : Καὶ ὅτι οὐ ψεῦδος τὰ εἰρημένα, φέρε καὶ D τὴν ἀπὸ τῶν πραγμάτων αὐτῶν παράσχωμεν μαρ τυρίαν. Εἰ μὲν γὰρ μὴ ἐπεχείρησαν οἰκοδομῆσαι τὸν ναόν, εἶχον ἂν λέγειν, ὅτι, εἴ γε ήβουλήθημεν ἐπιχει ρῆσαι, καὶ τῆς οἰκοδομῆς ἅψασθαι, πάντως ἂν ἰσχύ σαμεν καὶ ἡνύσαμεν· νυνὶ δὲ αὐτοὺς δείκνυμι, ότι οὐχ άπαξ, οὐδὲ δις, ἀλλὰ καὶ τρὶς ἐπιχειρήσαντας καὶ ῥαγέντας, καθάπερ ἐν τοῖς Ὀλυμπιακοῖς ἀγῶσιν· ὥστε ἀναμφισβήτητον εἶναι τῆς Ἐκκλησίας τὸν στέ φανον. Porro quod hactenus dicta vana non sint; age, a rebus etiam ipsis exhibeamus testimonium. Nam si Judæi nanquam tentassent edificare tem- plum, dicere poterant : si voluissemus aggredi templi instaurationem, omnino potuissemus, el perfecissemus. Nunc autem res ipsa demonstrat, ens non semel aut bis, sed ter aggressus et repul- sos esse, non aliter quam fit in certaminibus Olym- pacis, ut nulli dubium esse possit, quin Eccleste sit corona victorie. » Vide reliqua, lectu dignis- Sima, quibus omnibus evincere conatur, Judæos nunquam in patriam restituendos. Aliter sentit Ju- stinns; in Dialogo cum Tryphone. p. 306 : Εἰπὲ δέ μοι ἀληθῶς, inquit Trypho, ὑμεῖς ἀνοικοδομηθῆναι τὸν τόπον Ἱερουσαλήμ τοῦτον ὁμολογεῖτε, καὶ συνα χθήσεσθαι τὸν λαὸν ὑμῶν, καὶ εὐφρανθῆναι σὺν τῷ Χριστῷ ἅμα τοῖς πατριάρχαις, καὶ τοῖς προφήταις, καὶ τοῖς ἀπὸ τοῦ ἡμετέρου γένους, ἢ καὶ τῶν προση- λύτων γενομένων, πρὶν ἐλθεῖν ὑμῶν τὸν Χριστὸν προσδοκᾶτε· ᾖ, ἵνα δόξης περικρατεῖν ἡμῶν ἐν ταῖς ζητήσεσι, πρὸς τὸ ταῦτα ὁμολογεῖν ἐχώρησας; «Die autem mihi verum; fatemini ne vos denuo instau- ratum locum hunc Jerusalem, et populuin vestruni congregatum atque lætitia evectum iri, cum Christo sinul, et patriarchis, et prophetis, et his qui gene ris nostri sunt, aut etiam qui ad nos accesserunt, proselytis, priusquam Christum adventurum ex- spectatis : an ut videare nos superare in quaestio- nibus, eo decurris, ut ista non inficiere?, Cui re- spondit Justinus : Οὐχ οὕτω τάλας ἐγώ, ὦ Τρύφων, ὡς ἕτερα λέγειν, παρ᾽ ἃ φρονώ. Ωμολόγησα οὖν σου καὶ πρότερον, ὅτι ἐγὼ μὲν καὶ ἄλλοι πολλοὶ ταῦτα φρονοῦμεν, ὡς καὶ πάντως ἐπίστασθε, τοῦτο γενησό μενον· πολλοὺς δ᾽ αὖ καὶ τῶν τῆς καθαρᾶς καὶ εὐσε τοὺς ὄντων Χριστιανῶν γνώμης τοῦτο μὲ γνωρίζειν ἐσήμανα σοι. Τοὺς γὰρ λεγομένους μὲν Χριστιανούς, ὄντας δὲ ἀθέους καὶ ἀσεβεῖς αἱρεσιώτας, ὅτι κατά πάντα βλάσφημα καὶ ἄθεα καὶ ἀνόητα διδάσκουσιν, ἐδήλωσά σοι. Ὅτι δ᾽ οὐκ ἐφ' ὑμῶν μόνων τούτο λέγειν με ἐπίστασθε, τῶν γεγενημένων ἡμῖν λόγων ἀπάν των, ὡς δύναμίς μου, σύνταξιν ποιήσομαι, ἐν οἷς καὶ τοῦτο ὁμολογοῦντά με, ὁ καὶ πρὸς ὑμᾶς ὁμολο γῷ, ἐγγράψω. Οὐ γὰρ ἀνθρωπίνοις διδάγμασιν αἱ- ροῦμαι ἀκολουθεῖν, ἀλλὰ Θεῷ καὶ τοῖς παρ' ἐκείνου διδάγμασιν. «Νοn eo sum miseriæ redactis, ο Try- pho, ut alia quam sentio loquar. Confessus sain tibi et antea, me quidem et alios plures eadem me- cum sentientes arbitrari id, sicuti plane scitis, futurum; multos vero etiam, qui puræ piæque sunt Christianorum sententiæ, hoc non agnoscere, tibi significavi, Dixi praeterea, appellari quidem nonnullos Christianos, esse autem nullius miminis cultores, et impios hæreticos, quoniam blasphema omnino et impia et stulta docent. Porro ut non tantummodo apud vos me hoc dicere sciatis, di- sputationum harum nostrarum omnium, quoad po- lero, opus componam; ubi hoc ipsum me profiteri, quod coram vobis fateor, conscribam. Non enim. homines, aut humanas doctrinas, sed Deum, et disciplinam ab eo traditam consectandam mihi esse statuo. > Vide ibid. pag. 245, 249, 259 et Apolog. 2, pag. 87. Præter Justinum alii magni no- minis auctores hanc opinionem tuebantur; quo- rum catalogum apud Hieronymum invenies in pro- einio ad librum xvm Commentariorum in Isaiam : • Nec ignoro quanta inter homines sententiarum diversitas sit : non dico de mysterio Trinitatis, cu- jus recta confessio est ignoratio scientiæ; sed de aliis ecclesiasticis dogniatibus, de resurrectione scilicet, et de animarum, et humanæ carnis statu, de repromissionibus futurorum, quomodo debeant accipi, et qua ratione intelligenda sit Apocalypsis Joannis; quam si juxta litteram accipimus, Judai- zandum est; si spiritualiter, ut scripta est, disse- rimus, multorum veterum videbimur opinionibus contraire : Latinorum, Tertulliani, Victorini, La- clantii, Græcorum, ut cæteros prætermittam, Ire- næi tantum Lugdunensis episcopi faciam mentio nem, adversum quem vir eloquentissimus Diony- sius, Alexandrinæ Ecclesiæ pontifex, elegantem scribit librum, irridens mille annorum fabulam, et anream atque gemmatam i terris Jerusalem, in- staurationem templi, hostiarum sanguinem, otium Sabbati, circumcisionis injuriam, nuptias, partus, liberorum educationem, epularum delicias, et cun-
Περὶ μὲν οὖν τοῦ μὴ δραπέτας αὐτοὺς γεγονέναι μηδ’ Αἰγυπτίους ἀλλ’ Ἑβραίους ὄντας παρῳκηκέναι ἐν τῇ Αἰγύπτῳ, ἐν τοῖς ἀνωτέρω ἡμῖν λέλεκται· εἰ δὲ τὸ μήτ’ ἐν λόγῳ μήτ’ ἐν ἀριθμῷ αὐτοὺς γεγονέναι κατασκευάζεσθαι νομίζει ἐκ τοῦ μὴ πάνυ τι τὴν περὶ αὐτῶν ἱστορίαν εὑρίσκεσθαι παρὰ τοῖς Ἕλλησι, φήσομεν ὅτι εἴ τις ἐνατενίσαι τῇ ἀρχῆθεν αὐτῶν πολιτείᾳ καὶ τῇ τῶν νόμων διατάξει, εὕροι ἂν ὅτι γεγόνασιν ἄνθρωποι σκιὰν οὐρανίου βίου παραδεικνύντες ἐπὶ γῆς· παρ’ οἷς οὐδὲν ἄλλο θεὸς νενόμιστο ἢ ὁ ἐπὶ πᾶσι, καὶ οὐδεὶς τῶν εἰκόνας ποιούντων ἐπολιτεύετο. Οὔτε γὰρ ζωγράφος οὔτ’ ἀγαλματοποιὸς ἐν τῇ πολιτείᾳ αὐτῶν ἦν, ἐκβάλλοντος πάντας τοὺς τοιούτους ἀπ’ αὐτῆς τοῦ νόμου, ἵνα μηδεμία πρόφασις ᾖ τῆς τῶν ἀγαλμάτων κατασκευῆς, τοὺς ἀνοήτους τῶν ἀνθρώπων ἐπισπωμένης καὶ καθελκούσης ἀπὸ τοῦ θεοῦ εἰς γῆν τοὺς ὀφθαλμοὺς τῆς ψυχῆς. Ἦν οὖν παρ’ αὐτοῖς νόμος καὶ τοιοῦτος·
1057 CONTRA CELSUM LIB. 17. 4058 ξαν τὸ πάντων ἀνοσιώτατον, τῷ Σωτῆρι τοῦ γένους A generis human per insidias opprimere, et 517 τῶν ἀνθρώπων ἐπιβουλεύσαντες ἐν τῇ πόλει, ἔνθα τὰ in ea quidem urbe, ubi sacra Deo faciebant, quie B θες, καὶ πάντα αὐτοῖς προανεφώνει τὰ μέλλοντα ἕπεσθαι ὁ Θεός, οὐκ ἐντεῦθεν μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐξ αὐτ τῶν τῶν πραγμάτων τῶν συμβάντων αὐτοῖς, κακῶν τε καὶ ἀγαθῶν, ποιήσομαι τὴν ἀπόδειξιν. Τρεῖς γοῦν δουλείας ὑπέμειναν χαλεπωτάτας οἱ Ἰουδαῖοι, καὶ οὐδεμίαν χωρίς προβδήσεως αὐτοῖς ἐπήγαγεν· ἀλλὰ πάσας αὐτοῖς προλεχθῆναι παρεσκεύασεν ὁ Θεὸς, καὶ τόπον, καὶ χρόνον, καὶ πρόσωπον, καὶ εἶδος κακώ σεως, καὶ τὴν ἐπάνοδον, καὶ τὰ ἄλλα πάντα μετὰ ἀκριβείας προλέγων, etc. Certe verum esse quod dico, videlicet Deum illis omnia ventura prædixisse, non ex his tantum, verum et ex ipsis quæ illis ac- ciderunt tum bona, tum mala, demonstrabo. Tres servitutes gravissimas pertulerunt Judæi, quaruın nullam Deus illis ingessit non prædictam, sed unain- quamque illis prædicendam curavit, et locum et tempus, et personam, et : flictionis speciem, et re- ditum, aliaque cuncta summa cum diligentia præ- nuntians. Proximo loco Flavii Josephi testimonio utitur : quod invenies in fine libri decimi Antiqui- tatum Judaicarum : Ἐπειδὴ γὰρ εἶπεν ἐκεῖνα, ἄκου- σον τί φησι μετὰ ταῦτα· Τὸν αὐτὸν δὲ τρόπον Δα- νιὴλ περὶ τῆς Ῥωμαίων ἡγεμονίας ἀνέγραψε, καὶ ὅτι ὑπ' αὐτῶν αἱρεθήσεται τὰ Ἱεροσόλυμα, καὶ ὁ ναὸς ἐρημωθήσεται. Σὺ δέ μοι σκόπει, ὡς εἰ καὶ Ἰουδαῖος ἦν ὁ ἀνὴρ ὁ ταῦτα γράψας, ἀλλ᾽ οὖν οὐκ Ανέσχετο τὴν ὑμετέραν ζηλώσαι φιλονεικίαν· εἰπὼν γὰρ, ὅτι αἱρεθήσεται τὰ Ἱεροσόλυμα, οὐκ ἐτόλμησε προσθῆναι καὶ εἰπεῖν, ὅτι ἀναστήσεται πάλιν, οὐδὲ χρόνον γράψαι διωρισμένον. • Postquam eniin ill: dixit, audi quid post subjiciat. Eodem autem, in- quit, modo Daniel et de Romanorum principatu scripsit, quodque ab illis tollenda esset Jerosolyma, ac desolandum templum. Tu vero illud mihi con- sidera, quod tametsi Judæus esset is qui hæc scri- psit, tamen veritus est vestram imitari pervica- C ciam. Etenim cum dixisset subvertendam esse Je- rosolymam, non ausus est addere quod esset re- stiturenda, neque tempus aliquod certum præscri- here. Sequitur statim : Αλλ' ὅτι μὲν ἐρημωθήσε- ται τὰ Ἱεροσόλυμα, καὶ ὁ ναὸς, ἔγραψεν· ὅτι δὲ στή σεταί που τὰ τῆς ἐρημώσεως, οὐκ ἔτι προσέθηκεν· ἐπεὶ μηδὲ τὸν προφήτην εἶδε τοῦτο προσθέντα. i Sedl quod esset in solitudinem redigenda Jerosolyma, templumque diruendum, scripsit. Cæterum quod esset aliquando venturus fiuis desolationis, non addidit; eo quod videret, ne prophetam quidem huc addidisse. » - « At Josephus (inquit clarissimus Grotius) sicut nihil certi populo suo ausus est polli- ceri; ita spem oninem non abjecit : ut vel ex hoc loco apparet, ubi, scelera civitatis et pœnam eis debitam deplorans, ita eam alloquitur, Δύναιο δ' ἂν γενέσθαι πάλιν ἂν ἀμείνων, εἰ γέ ποτε τὸν πορθή σοντα θεὸν ἐξιλάσῃ. Aliud argumentum desumtur al eventu : Καὶ ὅτι οὐ ψεῦδος τὰ εἰρημένα, φέρε καὶ D τὴν ἀπὸ τῶν πραγμάτων αὐτῶν παράσχωμεν μαρ τυρίαν. Εἰ μὲν γὰρ μὴ ἐπεχείρησαν οἰκοδομῆσαι τὸν ναόν, εἶχον ἂν λέγειν, ὅτι, εἴ γε ήβουλήθημεν ἐπιχει ρῆσαι, καὶ τῆς οἰκοδομῆς ἅψασθαι, πάντως ἂν ἰσχύ σαμεν καὶ ἡνύσαμεν· νυνὶ δὲ αὐτοὺς δείκνυμι, ότι οὐχ άπαξ, οὐδὲ δις, ἀλλὰ καὶ τρὶς ἐπιχειρήσαντας καὶ ῥαγέντας, καθάπερ ἐν τοῖς Ὀλυμπιακοῖς ἀγῶσιν· ὥστε ἀναμφισβήτητον εἶναι τῆς Ἐκκλησίας τὸν στέ φανον. Porro quod hactenus dicta vana non sint; age, a rebus etiam ipsis exhibeamus testimonium. Nam si Judæi nanquam tentassent edificare tem- plum, dicere poterant : si voluissemus aggredi templi instaurationem, omnino potuissemus, el perfecissemus. Nunc autem res ipsa demonstrat, ens non semel aut bis, sed ter aggressus et repul- sos esse, non aliter quam fit in certaminibus Olym- pacis, ut nulli dubium esse possit, quin Eccleste sit corona victorie. » Vide reliqua, lectu dignis- Sima, quibus omnibus evincere conatur, Judæos nunquam in patriam restituendos. Aliter sentit Ju- stinns; in Dialogo cum Tryphone. p. 306 : Εἰπὲ δέ μοι ἀληθῶς, inquit Trypho, ὑμεῖς ἀνοικοδομηθῆναι τὸν τόπον Ἱερουσαλήμ τοῦτον ὁμολογεῖτε, καὶ συνα χθήσεσθαι τὸν λαὸν ὑμῶν, καὶ εὐφρανθῆναι σὺν τῷ Χριστῷ ἅμα τοῖς πατριάρχαις, καὶ τοῖς προφήταις, καὶ τοῖς ἀπὸ τοῦ ἡμετέρου γένους, ἢ καὶ τῶν προση- λύτων γενομένων, πρὶν ἐλθεῖν ὑμῶν τὸν Χριστὸν προσδοκᾶτε· ᾖ, ἵνα δόξης περικρατεῖν ἡμῶν ἐν ταῖς ζητήσεσι, πρὸς τὸ ταῦτα ὁμολογεῖν ἐχώρησας; «Die autem mihi verum; fatemini ne vos denuo instau- ratum locum hunc Jerusalem, et populuin vestruni congregatum atque lætitia evectum iri, cum Christo sinul, et patriarchis, et prophetis, et his qui gene ris nostri sunt, aut etiam qui ad nos accesserunt, proselytis, priusquam Christum adventurum ex- spectatis : an ut videare nos superare in quaestio- nibus, eo decurris, ut ista non inficiere?, Cui re- spondit Justinus : Οὐχ οὕτω τάλας ἐγώ, ὦ Τρύφων, ὡς ἕτερα λέγειν, παρ᾽ ἃ φρονώ. Ωμολόγησα οὖν σου καὶ πρότερον, ὅτι ἐγὼ μὲν καὶ ἄλλοι πολλοὶ ταῦτα φρονοῦμεν, ὡς καὶ πάντως ἐπίστασθε, τοῦτο γενησό μενον· πολλοὺς δ᾽ αὖ καὶ τῶν τῆς καθαρᾶς καὶ εὐσε τοὺς ὄντων Χριστιανῶν γνώμης τοῦτο μὲ γνωρίζειν ἐσήμανα σοι. Τοὺς γὰρ λεγομένους μὲν Χριστιανούς, ὄντας δὲ ἀθέους καὶ ἀσεβεῖς αἱρεσιώτας, ὅτι κατά πάντα βλάσφημα καὶ ἄθεα καὶ ἀνόητα διδάσκουσιν, ἐδήλωσά σοι. Ὅτι δ᾽ οὐκ ἐφ' ὑμῶν μόνων τούτο λέγειν με ἐπίστασθε, τῶν γεγενημένων ἡμῖν λόγων ἀπάν των, ὡς δύναμίς μου, σύνταξιν ποιήσομαι, ἐν οἷς καὶ τοῦτο ὁμολογοῦντά με, ὁ καὶ πρὸς ὑμᾶς ὁμολο γῷ, ἐγγράψω. Οὐ γὰρ ἀνθρωπίνοις διδάγμασιν αἱ- ροῦμαι ἀκολουθεῖν, ἀλλὰ Θεῷ καὶ τοῖς παρ' ἐκείνου διδάγμασιν. «Νοn eo sum miseriæ redactis, ο Try- pho, ut alia quam sentio loquar. Confessus sain tibi et antea, me quidem et alios plures eadem me- cum sentientes arbitrari id, sicuti plane scitis, futurum; multos vero etiam, qui puræ piæque sunt Christianorum sententiæ, hoc non agnoscere, tibi significavi, Dixi praeterea, appellari quidem nonnullos Christianos, esse autem nullius miminis cultores, et impios hæreticos, quoniam blasphema omnino et impia et stulta docent. Porro ut non tantummodo apud vos me hoc dicere sciatis, di- sputationum harum nostrarum omnium, quoad po- lero, opus componam; ubi hoc ipsum me profiteri, quod coram vobis fateor, conscribam. Non enim. homines, aut humanas doctrinas, sed Deum, et disciplinam ab eo traditam consectandam mihi esse statuo. > Vide ibid. pag. 245, 249, 259 et Apolog. 2, pag. 87. Præter Justinum alii magni no- minis auctores hanc opinionem tuebantur; quo- rum catalogum apud Hieronymum invenies in pro- einio ad librum xvm Commentariorum in Isaiam : • Nec ignoro quanta inter homines sententiarum diversitas sit : non dico de mysterio Trinitatis, cu- jus recta confessio est ignoratio scientiæ; sed de aliis ecclesiasticis dogniatibus, de resurrectione scilicet, et de animarum, et humanæ carnis statu, de repromissionibus futurorum, quomodo debeant accipi, et qua ratione intelligenda sit Apocalypsis Joannis; quam si juxta litteram accipimus, Judai- zandum est; si spiritualiter, ut scripta est, disse- rimus, multorum veterum videbimur opinionibus contraire : Latinorum, Tertulliani, Victorini, La- clantii, Græcorum, ut cæteros prætermittam, Ire- næi tantum Lugdunensis episcopi faciam mentio nem, adversum quem vir eloquentissimus Diony- sius, Alexandrinæ Ecclesiæ pontifex, elegantem scribit librum, irridens mille annorum fabulam, et anream atque gemmatam i terris Jerusalem, in- staurationem templi, hostiarum sanguinem, otium Sabbati, circumcisionis injuriam, nuptias, partus, liberorum educationem, epularum delicias, et cun-
PG 11:1075Μὴ ἀνομήσητε καὶ ποιήσητε ὑμῖν ἑαυτοῖς γλυπτὸν ὁμοίωμα, πᾶσαν εἰκόνα ὁμοίωμα ἀρσενικοῦ ἢ θηλυκοῦ, ὁμοίωμα παντὸς κτήνους τῶν ὄντων ἐπὶ τῆς γῆς, ὁμοίωμα παντὸς ὀρνέου πτερωτοῦ, ὃ πέταται ὑπὸ τὸν οὐρανόν, ὁμοίωμα παντὸς ἑρπετοῦ, ὃ ἕρπει ἐπὶ τῆς γῆς, ὁμοίωμα παντὸς ἰχθύος, ὅσα ἐστὶν ἐν τοῖς ὕδασιν ὑποκάτω τῆς γῆς. Καὶ ἐβούλετό γε ὁ νόμος τῇ περὶ ἑκάστου ἀληθείᾳ ὁμιλοῦντας αὐτοὺς μὴ ἀναπλάσσειν ἕτερα παρὰ τὴν ἀλήθειαν, ψευδόμενα τὸ ἀληθῶς ἀρσενικὸν ἢ τὸ ὄντως θηλυκὸν ἢ τὴν κτηνῶν φύσιν ἢ τὸ ὀρνέων ἢ τὸ ἑρπετῶν γένος ἢ τὸ ἰχθύων. Σεμνὸν δὲ καὶ μεγαλοφυὲς παρ’ αὐτοῖς καὶ τὸ Μὴ ἀναβλέψας εἰς τὸν οὐρανὸν καὶ ἰδὼν τὸν ἥλιον καὶ τὴν σελήνην καὶ τοὺς ἀστέρας, πάντα τὸν κόσμον τοῦ οὐρανοῦ, πλανηθεὶς προσκυνήσῃς αὐτοῖς καὶ λατρεύσῃς αὐτοῖς. Οἵα δὲ πολιτεία ἦν ὅλου ἔθνους, παρ’ ᾧ οὐδὲ φαίνεσθαι θηλυδρίαν οἷόν τ’ ἦν. Θαυμαστὸν δὲ καὶ τὸ τὰ τῶν νέων ὑπεκκαύματα, τὰς ἑταίρας, ἀναιρεῖσθαι ἀπὸ τῆς πολιτείας αὐτῶν. Ἦν δὲ καὶ δικαστήρια τῶν δικαιοτάτων καὶ ἀπόδειξιν ὑγιοῦς βίου πολλῷ δεδωκότων χρόνῳ, πιστευομένων τὰς κρίσεις·
μους τηρεῖτε αὐτοὺς ἀνθρώπους· Χριστιανοὺς δὲ καὶ Ἰουδαίους, διὰ τὰ μὴ ἀρέσκοντα ὑμῖν αὐτῶν δόγματα ἐξευτελίζοντες, τούτοις τοῖς ζώοις παραβεβλήκατε; Καὶ ὁπότερόν γε ἂν εἴποιτε πρὸς τὴν πεῦσιν ἡμῶν (77), ἀποκρινούμεθα, ἀποδεικνύναι πειρώμενοι, οὐ δεόν- τως λελέχθαι περὶ τῶν πάντων ἀνθρώπων ἢ περὶ ἡμῶν τοιαῦτα. Εστω γὰρ ὑμᾶς πρῶτον λέγειν, ὅτι πάντες ἄνθρωποι ὡς πρὸς Θεὸν τοῖς εὐτελέσι τού τοις παραβάλλονται ζώοις, ἐπεὶ μηδαμῶς ἐστιν αὐτῶν ἡ μικρότης συγκριτὴ τῇ ὑπεροχῇ τοῦ Θεοῦ. Ποία δὲ μικρότης; Αποκρίνασθέ μοι, ὦ οὗτοι. Εἰ μὲν γὰρ ἡ τῶν σωμάτων, ἀκούσατε, ὅτι τὸ ὑπερέχον καὶ τὸ ἐν δέον, ὡς πρὸς ἀλήθειαν δικάζουσαν, οὐκ ἐν σώματι κρίνεται. Οὕτω γὰρ γῦπες καὶ ἐλέφαντες ἡμῶν τῶν ἀνθρώπων ἔσονται κρείττους· καὶ γὰρ μείζους καὶ Ισχυρότεροι καὶ πολυχρονιώτεροι οὗτοι. Αλλ' οὐδεὶς ἂν τῶν εὖ φρονούντων λέγοι (78) κρείττονα εἶναι διὰ τὰ σώματα τάδε τὰ ἄλογα τῶν λογικῶν. Πολὺ γὰρ εἰς ὑπεροχὴν ἀνάγει ὁ λόγος τὸ λογικὸν παρὰ πάντα τὰ ἄλογα. Ἀλλ᾿ οὐδὲ τὰ σπουδαῖα καὶ μακάρια, εἴτε (ὡς ὑμεῖς φατε) οἱ ἀγαθοὶ δαίμονες, εἴτε ὡς ἡμῖν ἔθος ὀνομάζειν,) οἱ τοῦ Θεοῦ ἄγγελοι, ἢ αἱ ὁποιαιδη- ποτοῦν ὑπερέχουσαι τῶν ἀνθρώπων φύσεις· ἐπειδὴ τὸ (79) ἐν αὐτοῖς λογικὸν τετελείωται, καὶ κατὰ πα σαν ἀρετὴν πεποίωται. Εἰ δὲ τὴν τοῦ ἀνθρώπου μικρότητα οὐ διὰ τὸ σῶμα ἐξευτελίζετε, ἀλλὰ διὰ τὴν ψυχήν, ὡς οὖσαν ὑποδεεστέραν τῶν λοιπῶν λογικῶν, καὶ μάλιστα σπουδαίων, καὶ διὰ τοῦθ᾽ ὑποδεεστέραν, ἐπείπερ ἡ κακία ἐστὶν ἐν αὐτῇ· τί μᾶλλον οἱ ἐν Χριστιανοῖς φαῦλοι, καὶ οἱ ἐν Ἰουδαίοις κακῶς βιοῦντες, ορμαθός εἰσι νυκτερίδων, ἢ μύρμηκες, ἢ σκώληκες, ἢ βάτρα- χοι· ἢ οἱ ἐν τοῖς λοιποῖς ἔθνεσι μοχθηροί; ὡς κατὰ τοῦτο πάνθ᾽ ὀντιναοῦν, μάλιστα κεχυμένῃ τῇ κακίᾳ χρώμενον, νυκτερίδα, καὶ σκώληκα, καὶ βάτραχον, καὶ μύρμηκα εἶναι, ὡς πρὸς τοὺς λοιποὺς ἀνθρώπους. Κἂν Δημοσθένης (80) τις οὖν ὁ ῥήτωρ ᾗ μετὰ τῆς παραπλησίας ἐκείνῳ κακίας καὶ τῶν ἀπὸ κακίας αὐτῷ πεπραγμένων· καν Αντιφών (81), ἄλλος ρήτωρ νο ὑμῶν. λέγει. διὰ τὸ σῶμα ἐξευτελί- ζετε. διὰ τὸ σῶμα ἐξευτελίζεται. Ἔλαβε καὶ παρὰ Ἐφιάλτου χρυσίον ἑνὸς τῶν δημαγωγῶν· ὃς πρεσβεύσας πρὸς βασιλέα χρήματα φέρων ήκε λάθρα, ὅπως διανείμας τοῖς δη μαγωγοῖς τὸν πρὸς Φίλιππον ἐγγράψῃ πόλεμον· καὶ ἰδίᾳ αὐτὸν δωροδοκῆσαι παρὰ βασιλέως φησὶ δαρει· τοὺς τρισχιλίους. Β η Φασί δέ τινες καὶ ἀσώτως αὐτὸν βιῶναι, γυναικείαις τε ἐσθῆσι χρώ μενον καὶ κωμάζοντα ἑκάστοτε. « ὧν κατεψευσμένους φησὶν Καικί λιος εἶναι τοὺς εἰκοσιπέντε, Περὶ τῶν ἐν ἀρετῇ πρωτευσάντων Περὶ Ηροδότου Πρὸς Ερασίστρατον περὶ τῶν ἰδίων· Περὶ τῆς ἀγγελίας: Καθ' Ἱπποκράτους τοῦ ἰατροῦ στρατηγοῦ· Προς Δημοσθένην. Ὑπὲρ τῆς ὁμονοίας. Διμέnus τῷ CONTRA CELSUM LIB. 1V. vete, äldå did th loyixòv xal toùç xaßeotŵtaç vó- A ratione et legibus utantur; Christianos vero et Ju- gine, et sane rectius quam in textu, cusi, Ibidem codex Regius optime, Alias, pissimam ad Chæroneam (Plutarch. in Vitis decem rhet. et in Demosth.); vel reditum ad Athenas præ formidine Alexandri, ad quem legationibus funge- batur (ibid.); vel avaritiam ejus, cum e populo unus exclamavit, Demosthenem non Synanchen, sed Argyranchen pati (A. Gell., lib. 1, cap. 9; Plu- tarch., ibid.) : » Accepit etiam ab Εphialta an- rum, unc popularium oratorum, qui legatus ad re- gem Persarum missus, clam attulerat pecuniam, qua inter oratores Athenienses distributa, horum opera belluin contra Philippuin inflammaret. Ac Demosthenem nominatim dono daricorum ter mille C D deos propter dogmata quæ vobis non arrident, con- temnitis et cum illis animantibus comparatis ? Utrumvis mihi sciscitanti respondeatis, non deerit quod reponam, et ostendere conabor hac, sive de omnibus hominibus, sive de nobis, injuria dici. Ponamus prinum vos dicere, omnes homines præ Deo similes esse vilibus his animantibus, quia eorum parvitas ad Dei excellentiam comparari ne- queat. Quam vero parvitatem intelligitis ? Respon- dete, o boni. Si corporum dicitis, scitote majus et minus, si veram exsequi volumus rationem, ex corpore æstimanda non esse. Alioqui gryphes et elephantes nobis hominibus præstantiores essent, utpote proceriores, valentiores, vivaciores. At nenio recle sentiens dixerit hæc animalia rationis exper- tia pluris esse facienda propter corpus, quam quæ ratione prædita sunt. Hac enim longe præstat quod ejus est particeps, omnibus eadem destitutis. Neque etiam id dicent egregiæ illæ et felices naturæ, quas vos bonos genios, nos Dei angelos appellare solemus, aut quælibet aliæ hominibus præstantiores: quippe in quibus perfecta et omni virtutum genere ornata ratio est. corpus despicamini, sed propter animam, quæ cœ- teris naturis ratione præditis et maxime sanctis propterea inferior est, quod eam vitia corrumpant et occupent ; cur qui inter Christianos improbi, aut inter Judæos male vivunt, sunt potius vesperti- lionum agmen, aut formicae, aut vermiculi, aut ranæ, quam qui ubivis gentium se vitiis dedunt? Hoc enim posito, quicunque suis habenas cupiditatibus laxa- verit hunc necesse erit vespertilionem, et vermi- culum, et ranam, et formicam præ cateris homin: bus haberi. Itaque etiamsi quis alter esset dicendi facultate Demosthenes, sed eadem improbitate iis- demque ac ille improbe factis notatus; eliamsi quis corruptum autumant (Plutarch. in Vitis decem rhe- lorum, et in Demosth.);, vel luxum et infamem munditiem (A. Gell., lib. 1, cap. 5): Quidam eum eriam impudice victitasse narrant, vestitu usuum subinde muliebri, ac comessationibus (Plutarch. in Vilis decem rhet.)., SPENCER. tis, ut constat ex Plutarcho in Vitis decem rheto- rum, Xenophonte Memorabilium lib. 1, Platone in Menex., Philostrato, lib. i De sophistis, Athenao lib. xu, cap. 3. Prædictus Antiphon scripsit sexa- giula orationes, e quarum viginti quin- que spurias perhibet esse Caecilius (Plutarch., De vitis decem rhet.). › Earumdem aliquot hodie ex- stant ab Aldo excusæ. Scripsit librum (Laert. in Pythag.), et alium (Plutarch. ibid.); item item item item ibid. Philo- stratus (lib. De vit. soph.) laudat ejus orationem eum laudat in (77) Ημῶν. Ita Hoeschelius et Spencerus in mar (78) Omnes mss., λέγοι, melius quam libb. ex- (79) Codd. Regius et Basileensis, ἀλλ' ἐπεὶ τό. (80) Δημοσθένης. Forsan intelligit fugam tur- 25. At vero si parvitatem hominis non propter (81) Κἂν Αντιφών, etc. Vixit temporibus Socra-
οἵτινες διὰ τὸ καθαρὸν ἦθος καὶ τὸ ὑπὲρ ἄνθρωπον ἐλέγοντο εἶναι θεοὶ πατρίῳ τινὶ Ἰουδαίων ἔθει. Καὶ ἦν ἰδεῖν ἔθνος ὅλον φιλοσοφοῦν, καὶ διὰ τὴν πρὸς τὸ ἀκούειν τῶν θείων νόμων σχολὴν τὰ καλούμενα σάββατα καὶ αἱ λοιπαὶ παρ’ αὐτοῖς ἑορταὶ ἐγίνοντο. Τί δὲ δεῖ λέγειν περὶ τῆς τάξεως τῶν παρ’ αὐτοῖς ἱερέων καὶ θυσιῶν, μυρία σύμβολα περιεχουσῶν τοῖς φιλομαθοῦσι σαφηνιζόμενα; Ἀλλ’ ἐπεὶ οὐδὲν βέβαιον ἐν ἀνθρωπίνῃ φύσει, ἐχρῆν κἀκείνην τὴν πολιτείαν κατὰ βραχὺ καταφθειρομένην ἐκδιαιτηθῆναι. Ἡ πρόνοια δὲ τὸ σεμνὸν τοῦ λόγου αὐτῶν ἁρμοζόντως τοῖς πανταχοῦ κατὰ τὰ δεόμενα μεταποιήσεως μεταποιήσασα, ἀντ’ ἐκείνων τοῖς ἀπὸ τῶν πανταχοῦ ἀνθρώπων πιστεύουσι παραδέδωκε τὴν σεμνὴν κατὰ τὸν Ἰησοῦν θεοσέβειαν·
μους τηρεῖτε αὐτοὺς ἀνθρώπους· Χριστιανοὺς δὲ καὶ Ἰουδαίους, διὰ τὰ μὴ ἀρέσκοντα ὑμῖν αὐτῶν δόγματα ἐξευτελίζοντες, τούτοις τοῖς ζώοις παραβεβλήκατε; Καὶ ὁπότερόν γε ἂν εἴποιτε πρὸς τὴν πεῦσιν ἡμῶν (77), ἀποκρινούμεθα, ἀποδεικνύναι πειρώμενοι, οὐ δεόν- τως λελέχθαι περὶ τῶν πάντων ἀνθρώπων ἢ περὶ ἡμῶν τοιαῦτα. Εστω γὰρ ὑμᾶς πρῶτον λέγειν, ὅτι πάντες ἄνθρωποι ὡς πρὸς Θεὸν τοῖς εὐτελέσι τού τοις παραβάλλονται ζώοις, ἐπεὶ μηδαμῶς ἐστιν αὐτῶν ἡ μικρότης συγκριτὴ τῇ ὑπεροχῇ τοῦ Θεοῦ. Ποία δὲ μικρότης; Αποκρίνασθέ μοι, ὦ οὗτοι. Εἰ μὲν γὰρ ἡ τῶν σωμάτων, ἀκούσατε, ὅτι τὸ ὑπερέχον καὶ τὸ ἐν δέον, ὡς πρὸς ἀλήθειαν δικάζουσαν, οὐκ ἐν σώματι κρίνεται. Οὕτω γὰρ γῦπες καὶ ἐλέφαντες ἡμῶν τῶν ἀνθρώπων ἔσονται κρείττους· καὶ γὰρ μείζους καὶ Ισχυρότεροι καὶ πολυχρονιώτεροι οὗτοι. Αλλ' οὐδεὶς ἂν τῶν εὖ φρονούντων λέγοι (78) κρείττονα εἶναι διὰ τὰ σώματα τάδε τὰ ἄλογα τῶν λογικῶν. Πολὺ γὰρ εἰς ὑπεροχὴν ἀνάγει ὁ λόγος τὸ λογικὸν παρὰ πάντα τὰ ἄλογα. Ἀλλ᾿ οὐδὲ τὰ σπουδαῖα καὶ μακάρια, εἴτε (ὡς ὑμεῖς φατε) οἱ ἀγαθοὶ δαίμονες, εἴτε ὡς ἡμῖν ἔθος ὀνομάζειν,) οἱ τοῦ Θεοῦ ἄγγελοι, ἢ αἱ ὁποιαιδη- ποτοῦν ὑπερέχουσαι τῶν ἀνθρώπων φύσεις· ἐπειδὴ τὸ (79) ἐν αὐτοῖς λογικὸν τετελείωται, καὶ κατὰ πα σαν ἀρετὴν πεποίωται. Εἰ δὲ τὴν τοῦ ἀνθρώπου μικρότητα οὐ διὰ τὸ σῶμα ἐξευτελίζετε, ἀλλὰ διὰ τὴν ψυχήν, ὡς οὖσαν ὑποδεεστέραν τῶν λοιπῶν λογικῶν, καὶ μάλιστα σπουδαίων, καὶ διὰ τοῦθ᾽ ὑποδεεστέραν, ἐπείπερ ἡ κακία ἐστὶν ἐν αὐτῇ· τί μᾶλλον οἱ ἐν Χριστιανοῖς φαῦλοι, καὶ οἱ ἐν Ἰουδαίοις κακῶς βιοῦντες, ορμαθός εἰσι νυκτερίδων, ἢ μύρμηκες, ἢ σκώληκες, ἢ βάτρα- χοι· ἢ οἱ ἐν τοῖς λοιποῖς ἔθνεσι μοχθηροί; ὡς κατὰ τοῦτο πάνθ᾽ ὀντιναοῦν, μάλιστα κεχυμένῃ τῇ κακίᾳ χρώμενον, νυκτερίδα, καὶ σκώληκα, καὶ βάτραχον, καὶ μύρμηκα εἶναι, ὡς πρὸς τοὺς λοιποὺς ἀνθρώπους. Κἂν Δημοσθένης (80) τις οὖν ὁ ῥήτωρ ᾗ μετὰ τῆς παραπλησίας ἐκείνῳ κακίας καὶ τῶν ἀπὸ κακίας αὐτῷ πεπραγμένων· καν Αντιφών (81), ἄλλος ρήτωρ νο ὑμῶν. λέγει. διὰ τὸ σῶμα ἐξευτελί- ζετε. διὰ τὸ σῶμα ἐξευτελίζεται. Ἔλαβε καὶ παρὰ Ἐφιάλτου χρυσίον ἑνὸς τῶν δημαγωγῶν· ὃς πρεσβεύσας πρὸς βασιλέα χρήματα φέρων ήκε λάθρα, ὅπως διανείμας τοῖς δη μαγωγοῖς τὸν πρὸς Φίλιππον ἐγγράψῃ πόλεμον· καὶ ἰδίᾳ αὐτὸν δωροδοκῆσαι παρὰ βασιλέως φησὶ δαρει· τοὺς τρισχιλίους. Β η Φασί δέ τινες καὶ ἀσώτως αὐτὸν βιῶναι, γυναικείαις τε ἐσθῆσι χρώ μενον καὶ κωμάζοντα ἑκάστοτε. « ὧν κατεψευσμένους φησὶν Καικί λιος εἶναι τοὺς εἰκοσιπέντε, Περὶ τῶν ἐν ἀρετῇ πρωτευσάντων Περὶ Ηροδότου Πρὸς Ερασίστρατον περὶ τῶν ἰδίων· Περὶ τῆς ἀγγελίας: Καθ' Ἱπποκράτους τοῦ ἰατροῦ στρατηγοῦ· Προς Δημοσθένην. Ὑπὲρ τῆς ὁμονοίας. Διμέnus τῷ CONTRA CELSUM LIB. 1V. vete, äldå did th loyixòv xal toùç xaßeotŵtaç vó- A ratione et legibus utantur; Christianos vero et Ju- gine, et sane rectius quam in textu, cusi, Ibidem codex Regius optime, Alias, pissimam ad Chæroneam (Plutarch. in Vitis decem rhet. et in Demosth.); vel reditum ad Athenas præ formidine Alexandri, ad quem legationibus funge- batur (ibid.); vel avaritiam ejus, cum e populo unus exclamavit, Demosthenem non Synanchen, sed Argyranchen pati (A. Gell., lib. 1, cap. 9; Plu- tarch., ibid.) : » Accepit etiam ab Εphialta an- rum, unc popularium oratorum, qui legatus ad re- gem Persarum missus, clam attulerat pecuniam, qua inter oratores Athenienses distributa, horum opera belluin contra Philippuin inflammaret. Ac Demosthenem nominatim dono daricorum ter mille C D deos propter dogmata quæ vobis non arrident, con- temnitis et cum illis animantibus comparatis ? Utrumvis mihi sciscitanti respondeatis, non deerit quod reponam, et ostendere conabor hac, sive de omnibus hominibus, sive de nobis, injuria dici. Ponamus prinum vos dicere, omnes homines præ Deo similes esse vilibus his animantibus, quia eorum parvitas ad Dei excellentiam comparari ne- queat. Quam vero parvitatem intelligitis ? Respon- dete, o boni. Si corporum dicitis, scitote majus et minus, si veram exsequi volumus rationem, ex corpore æstimanda non esse. Alioqui gryphes et elephantes nobis hominibus præstantiores essent, utpote proceriores, valentiores, vivaciores. At nenio recle sentiens dixerit hæc animalia rationis exper- tia pluris esse facienda propter corpus, quam quæ ratione prædita sunt. Hac enim longe præstat quod ejus est particeps, omnibus eadem destitutis. Neque etiam id dicent egregiæ illæ et felices naturæ, quas vos bonos genios, nos Dei angelos appellare solemus, aut quælibet aliæ hominibus præstantiores: quippe in quibus perfecta et omni virtutum genere ornata ratio est. corpus despicamini, sed propter animam, quæ cœ- teris naturis ratione præditis et maxime sanctis propterea inferior est, quod eam vitia corrumpant et occupent ; cur qui inter Christianos improbi, aut inter Judæos male vivunt, sunt potius vesperti- lionum agmen, aut formicae, aut vermiculi, aut ranæ, quam qui ubivis gentium se vitiis dedunt? Hoc enim posito, quicunque suis habenas cupiditatibus laxa- verit hunc necesse erit vespertilionem, et vermi- culum, et ranam, et formicam præ cateris homin: bus haberi. Itaque etiamsi quis alter esset dicendi facultate Demosthenes, sed eadem improbitate iis- demque ac ille improbe factis notatus; eliamsi quis corruptum autumant (Plutarch. in Vitis decem rhe- lorum, et in Demosth.);, vel luxum et infamem munditiem (A. Gell., lib. 1, cap. 5): Quidam eum eriam impudice victitasse narrant, vestitu usuum subinde muliebri, ac comessationibus (Plutarch. in Vilis decem rhet.)., SPENCER. tis, ut constat ex Plutarcho in Vitis decem rheto- rum, Xenophonte Memorabilium lib. 1, Platone in Menex., Philostrato, lib. i De sophistis, Athenao lib. xu, cap. 3. Prædictus Antiphon scripsit sexa- giula orationes, e quarum viginti quin- que spurias perhibet esse Caecilius (Plutarch., De vitis decem rhet.). › Earumdem aliquot hodie ex- stant ab Aldo excusæ. Scripsit librum (Laert. in Pythag.), et alium (Plutarch. ibid.); item item item item ibid. Philo- stratus (lib. De vit. soph.) laudat ejus orationem eum laudat in (77) Ημῶν. Ita Hoeschelius et Spencerus in mar (78) Omnes mss., λέγοι, melius quam libb. ex- (79) Codd. Regius et Basileensis, ἀλλ' ἐπεὶ τό. (80) Δημοσθένης. Forsan intelligit fugam tur- 25. At vero si parvitatem hominis non propter (81) Κἂν Αντιφών, etc. Vixit temporibus Socra-
PG 11:1077ὅστις οὐ μόνον συνέσει ἀλλὰ καὶ θείᾳ μοίρᾳ κοσμηθεὶς καὶ καταβαλὼν τὸν περὶ τῶν ἐπὶ γῆς δαιμόνων λόγον, λιβανωτῷ καὶ αἵματι καὶ ταῖς ἀπὸ τῆς κνίσσης ἀναθυμιάσεσι χαιρόντων καὶ τοὺς ἀνθρώπους κατασπώντων δίκην τῶν μυθευομένων Τιτάνων ἢ Γιγάντων ἀπὸ τῆς περὶ θεοῦ ἐννοίας, αὐτὸς οὐ φροντίσας τῆς ἐπιβουλῆς αὐτῶν, ἐπιβουλευόντων μάλιστα τοῖς βελτίοσιν, ἔθετο νόμους, καθ’ οὓς οἱ βιοῦντες μακάριοι ἔσονται, μηδαμῶς τοὺς δαίμονας διὰ τῶν θυσιῶν κολακεύοντες καὶ πάντῃ καταφρονοῦντες αὐτῶν διὰ τὸν βοηθοῦντα τοῦ θεοῦ λόγον τοῖς ἄνω καὶ πρὸς θεὸν βλέπουσι. Καὶ ἐπεὶ ὁ θεὸς ἐβούλετο κρατῆσαι ἐν τοῖς ἀνθρώποις τὸν τοῦ Ἰησοῦ λόγον, οὐδὲν δεδύνηνται δαίμονες, καίτοι γε πάντα κάλων κινήσαντες, ἵνα μὴ Χριστιανοὶ μηκέτ’ ὦσι· τούς τε γὰρ βασιλεύοντας καὶ τὴν σύγκλητον βουλὴν καὶ τοὺς ἄρχοντας πανταχοῦ ἀλλὰ καὶ τοὺς δήμους αὐτούς, οὐκ αἰσθανομένους τῆς ἀλόγου καὶ πονηρᾶς τῶν δαιμόνων ἐνεργείας, ἐξετάραξαν κατὰ τοῦ λόγου καὶ τῶν πιστευόντων εἰς αὐτόν· ἀλλ’ ὁ πάντων δυνατώτερος τοῦ θεοῦ λόγος, καὶ κωλυόμενος ὡσπερεὶ τροφὴν πρὸς τὸ αὔξειν τὸ κωλύεσθαι λαμβάνων, προβαίνων πλείονας ἐνέμετο ψυχάς·
Α μιζόμενος εἶναι, καὶ τὴν Πρόνοιαν ἀναιρῶν ἐν τοῖς ἐπιγεγραμμένοις περὶ ἀληθείας παραπλησίως τῇ Κέλσου ἐπιγραφῇ· οὐδὲν ἧττον εἰσιν οὗτοι σκώληκες ἐν βορβόρου γωνίᾳ τοῦ τῆς ἀμαθίας καὶ ἀγνοίας κα λινδούμενοι. Καίτοιγε ὁποῖον δὴ τὸ λογικὴν οὐκ ἂν εὐλόγως σκώληκι παραβάλλοιτο, ἀφορμὰς ἔχον πρὸς ἀρετήν· αὗται γὰρ αἱ πρὸς αὐτὴν (82) ὑποτυπώσεις οὐκ ἐῶσι σκώληκι παραβάλλεσθαι τοὺς δυνάμει ἔχον τας τὴν ἀρετὴν, καὶ τὰ σπέρματα αὐτῆς πάντη ἀπο λέσαι οὐ δυναμένους. Οὐκοῦν ἀναφαίνεται, ότι εαθ' οἱ ἄνθρωποι καθόλου σκώληκες ἂν εἶεν ὡς πρὸς θεόν. Ὁ γὰρ λόγος, τὴν ἀρχὴν ἔχων ἀπὸ τοῦ παρὰ Θεοῦ (83) λόγου, οὐκ ἐᾷ τὸ λογικὸν ζῶον πάντη ἀλλότριον να μισθῆναι Θεοῦ· οὔτε μᾶλλον οἱ ἐν Χριστιανοῖς καὶ Ἰουδαίοις φαῦλοι, καὶ ὡς πρὸς τὸ ἀληθὲς οὐ Χριστια νοὶ οὐδὲ Ἰουδαῖοι, τῶν λοιπῶν φαύλων παραβάλλοιτο ἐν γωνία βορβόρου καλινδουμένοις σκώληξιν. Εἰ δ' ἡ τοῦ λόγου φύσις οὐδὲ τοῦτο παραδέξασθαι ἐπιτρέπει, δηλονότι οὐχ ὑβρίσομεν τὴν πρὸς ἀρετὴν κατεσκευα- σμένην ἀνθρωπίνην φύσιν, κἂν δι' ἄγνοιαν ἐξαμαρτά νοι, οὐδ᾽ ἐξομοιώσομεν αὐτὴν τοῖς τοιοῖσδε ζώοις. πολιτικῷ ἐν τῷ Κατ' Αλκιβιά δου ἐν τῷ Περὶ γεωργικῶν xιν, Περὶ ταῶν φῶντι δὲ τῷ ῥήτορι λόγος μὲν γέγραπται, ἔχων ἐπίσ γραμμα, Περὶ ταῶν. • Καὶ περὶ τοῦ παρὰ ᾿Αντιφῶντι τῷ τραγωδιοποιῷ Πλη ξίππου, καὶ πλεῖστα ὅσα καὶ περὶ αὐτοῦ τοῦ Ἀντι- φῶντος εἰπόντος, σφετερισάμενος καὶ ταῦτα, ἐπέ- γραψέ τι βιβλίον περὶ τοῦ παρὰ Ξενοφῶντι ἐν τοῖς Απομνημονεύμασιν Αντιφώντος. « Εt Λέγεται δὲ τραγῳδίας συνθεῖναι, καὶ ἰδίᾳ, καὶ σὺν Διονυσίῳ τῷ τυράννῳ. Ἔτι δὲ ῶν πρὸς τῇ ποιήσει τέχνην αλυπίας συνεστήσατο. Οθεν καὶ ᾿Αντιφῶν, ὁ ποιητής, μέλλων ἀπο- τυμπανίζεσθαι ὑπὸ Διονυσίου, εἶπεν, ἰδὼν τοὺς συνα Εἰ δὲ διὰ τὰ μὴ ἀρέσκοντα Κέλσῳ Χριστιανῶν καὶ Ἰουδαίων δόγματα, ἃ μηδὲ τὴν ἀρχὴν ἐπίστασθαι φαίνεται, οὗτοι μὲν σκώληκες καὶ μύρμηκες, οἱ δὲ λοιποὶ οὐ τοιοῦτοι· φέρε, ἐξετάσωμεν καὶ τὰ αὐτόθεν πᾶσι προφαινόμενα δόγματα Χριστιανῶν καὶ του- δαίων τοῖς τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων, εἰ μὴ ἀναφανεί ται τοῖς ἅπαξ παραδεχομένοις εἶναί τινας ἀνθρώ πους σκώληκας καὶ μύρμηκας, ὅτι σκώληκες μὲν καὶ ποθνήσκειν μέλλοντας εγκαλυπτομένους ὡς ξεσαν διὰ τῶν πυλῶν, Τί ἐγκαλύπτεσθε; ἔφη· ἢ μὴ αὔριόν τις ὑμᾶς ἴδῃ τούτων· . Άντιφ.; Περὶ ἀλη θείας ξεν ὑπεσχημένον Φιλίππῳ τὰ νεώρια εμπρήσειν. Κακὸς δ' ἂν εἰκότως διὰ τάδε κατέλυσε την δημοκρατίαν, ἐδούλωσε τὸν ᾿Αθηναίων δῆμον, « Γκο πρὸς ἀρε τήν, αρετήν δηλονότι οὐχ ὑβρίζομεν. δήλον ὅτι οὐχ ὑβρίσομεν. ORIGENIS alter esset Antiphon et ipse orator magni nominis qui jalibris De veritate inscriptis, eodem fere titulo ac Celsi liber, sustulit e medio providentiam : illi ni- hilominus vermiculi essent, qui se in cœni angulo, cœni, inquam, imperitiæ et ignorantiæ, volutarent. Verumtamen rationis compos natura, qualiscunque tandem illa sit, recte cum vermiculo comparari nunquam poterit : virtutis enim capax est, et im- pressa in mente virtutis forma non sinit cum ver- miculis conferri eos, qui potestate virtutem ha- bent, et insita illius semina, quæ nunquam exstir- pare possunt. Ex quibus omnibus efficitur non om- nes generatim homines vermiculorum loco ducen- dos esse præ Deo. Etenim ratio suam a Verbo, quod est apud Deum, habens originem, non patitur animal ipsius particeps prorsus alienum a Deo existimari hinc etiam consequens est malos e Christianis et Judæis, qui, ut vere dicam, nec Cbristiani sunt nec Judæi, non magis cum vermiculis in cœni angulo se volutantibus comparari posse, quam qui in cæteris gentibus mali sunt. Quod si rationis natura hujusmodi similitudinem admitti vetat, profecto ea non est humanæ naturæ ad virtutem comparate inferenda injuria, ut cum talibus animantibus conferatur, etiamsi propter ignorantiam pcccel. quæ Celso non probantur et quæ ne unquam qui- dem videtur cognovisse, vermiculi sunt et for- micæ; cæteri vero non item : age comparemus quæ a Christianis et Judæis norunt omnes teneri dogmata cum reliquorum hominum dogmatis. Hinc illis qui quosdam homines vermiculos esse et for- micas admittunt, perspicuum Get eos pro vermi- B C (lib. x cap. 6), (lib. xn, cap. 5), (lib. cap. 17); item in libro (lib. x, cap. 12) : « Nisi forte Georgicorum, et De pavonibus libri alius auctor fuerit, quod facile crediderim; › inquit Gesnerus in Bibl. At non ita facile credi- disses, si Athenæum legisses lib, ix, cap. : 'Avti- Antiphon rhetor orationem conscripsit, cui titulus est, De pavonibus. » Rectius forsan alteri Plexippum attribuas, cujus tragœdiæ meminit Athenaeus lib. xv, cap. 4); loquens de He- phaestione, qui sibi aliorum opera ascripsit: D quaedam de Plexippo Antiphontis tragici, et alia plurima de eodem Antiphonte, illa sibi omnia Hephæstion ascribit. Idem sibi librum de Antiphonte Xeno- phontis in Commentariis, attribuit.» Quasi is, cujus Xenophon meminit, Memorabilium libro primo, alius crat ab Antiphonte tragico. Verum Antiphon rhetor scripsit tragoulias : Tragoedias fertur composuisse et seorsim, et cum Dionysio tyranno. Dun adhuc poetica: esset deditus, artem dolorum abolendorum condidit (Plutarch., De vilis decem rhetorum). Unde nonnunquam poeta appellatur : uti apud Aristotelemn (lib. 11, cap. 6, Rhet.) : Unde et Antiphon poeta, cuin tympano torquendus esset a Dionysio, et vi- deret una morituros se obnubere, ut egressi sunt ex portis, quid, inquit, obnubitis? Aune cras ali- quis horum vos videat? Ejusdem Antiphontis meminerunt Clemens, Strom. 1; Tullius, in "Bruto; Suidas, in Quintilianus, Institut. oral. lib. xil, cap. 10; Plato, in Menexemo, Stobæus. Ei- dem Glauci Rhegini De poetis liber a quibus- dam ascribitur; Plutarch. in Vitis decem rhet. At nullibi, quantum scio, occurrit liber quo in opere, si credas Origeni, Provi- dentiam elevavit. Certe fragmenta et particulæ, quas Stobæus passim allegat, quæque exstant ora- tiones, eum illati criminis non arguunt : prædicti etiam auctores de atheismo tacent; at perfidiæ et crudelitatis insimulant. Plutarch. in Demost.:Ηλεγ Convicit illum Philippo promisisse se navalia in- censurum. Philostrat., lib. De vilis sophista- rum : vero malus jure censendus, quia Atheniensium de- mocratiam ipse dissolvit, et populum in servitutem redegit. » SPENCER. Joliano qui cum libris impressis habet, sed quis ferat vocem intra unius lunez spatium, ter repetitam? Infra recte mss., Alius, 26. Jam si Christiani et Judaei, propter dogmata (82) Πρὸς αὐτήν, etc. Sic omnes inss. excepto (85) Παρὰ Θεοῦ. Navult Boherellus παρὰ Θεῷ.
θεὸς γὰρ τοῦτ’ ἐβούλετο. Ταῦτα δ’ ἡμῖν εἰ καὶ ἐν παρεκβάσει λέλεκται, ἀλλὰ ἀναγκαίως οἶμαι. Ἐβουλόμεθα γὰρ ἀπαντῆσαι πρὸς τὸ περὶ Ἰουδαίων ὑπὸ τοῦ Κέλσου λεγόμενον, ὅτι δὴ ἀπ’ Αἰγύπτου δραπέται γεγόνασι, καὶ ὅτι μηδὲν πώποτ’ ἀξιόλογον οἱ ἄνθρωποι οἱ θεοφιλεῖς ἔπραξαν. Ἀλλὰ καὶ πρὸς τὸ οὔτ’ ἐν λόγῳ οὔτ’ ἐν ἀριθμῷ γεγόνασί φαμεν ὅτι ὡς γένος ἐκλεκτὸν καὶ βασίλειον ἱεράτευμα ἀναχωροῦντες καὶ ἐκκλίνοντες τὴν πρὸς τοὺς πολλοὺς ἐπιμιξίαν, ἵνα μὴ διαφθαρεῖεν τὰ ἤθη, ἐφρουροῦντο ὑπὸ τῆς θείας δυνάμεως· οὔτ’ ἐπιθυμοῦντες, ὡς οἱ πολλοὶ τῶν ἀνθρώπων, προσλαβεῖν ἑαυτοῖς ἄλλας βασιλείας οὔτε καταλειπόμενοι, ὡς διὰ τὴν ὀλιγότητα εὐεπιβουλεύτους αὐτοὺς γενέσθαι καὶ ὅσον ἐπὶ τῇ ὀλιγότητι ἄρδην ἀπολέσθαι. Καὶ τοῦτ’ ἐγίνετο, ὅσον ἔτι ἦσαν ἄξιοι τῆς ἀπὸ θεοῦ φρουρᾶς· ὅτε δ’ ἐχρῆν αὐτοὺς ὡς ὅλον ἔθνος ἁμαρτάνον διὰ πόνων ἐπιστρέφεσθαι πρὸς τὸν θεὸν αὐτῶν, ὁτὲ μὲν ἐπὶ πλεῖον ὁτὲ δ’ ἐπ’ ἔλαττον ἐγκατελείποντο, ἕως ἐπὶ Ῥωμαίων τὴν μεγίστην ποιήσαντες ἁμαρτίαν ἐν τῷ ἀποκτεῖναι τὸν Ἰησοῦν τέλεον ἐγκατελείφθησαν.
Α μιζόμενος εἶναι, καὶ τὴν Πρόνοιαν ἀναιρῶν ἐν τοῖς ἐπιγεγραμμένοις περὶ ἀληθείας παραπλησίως τῇ Κέλσου ἐπιγραφῇ· οὐδὲν ἧττον εἰσιν οὗτοι σκώληκες ἐν βορβόρου γωνίᾳ τοῦ τῆς ἀμαθίας καὶ ἀγνοίας κα λινδούμενοι. Καίτοιγε ὁποῖον δὴ τὸ λογικὴν οὐκ ἂν εὐλόγως σκώληκι παραβάλλοιτο, ἀφορμὰς ἔχον πρὸς ἀρετήν· αὗται γὰρ αἱ πρὸς αὐτὴν (82) ὑποτυπώσεις οὐκ ἐῶσι σκώληκι παραβάλλεσθαι τοὺς δυνάμει ἔχον τας τὴν ἀρετὴν, καὶ τὰ σπέρματα αὐτῆς πάντη ἀπο λέσαι οὐ δυναμένους. Οὐκοῦν ἀναφαίνεται, ότι εαθ' οἱ ἄνθρωποι καθόλου σκώληκες ἂν εἶεν ὡς πρὸς θεόν. Ὁ γὰρ λόγος, τὴν ἀρχὴν ἔχων ἀπὸ τοῦ παρὰ Θεοῦ (83) λόγου, οὐκ ἐᾷ τὸ λογικὸν ζῶον πάντη ἀλλότριον να μισθῆναι Θεοῦ· οὔτε μᾶλλον οἱ ἐν Χριστιανοῖς καὶ Ἰουδαίοις φαῦλοι, καὶ ὡς πρὸς τὸ ἀληθὲς οὐ Χριστια νοὶ οὐδὲ Ἰουδαῖοι, τῶν λοιπῶν φαύλων παραβάλλοιτο ἐν γωνία βορβόρου καλινδουμένοις σκώληξιν. Εἰ δ' ἡ τοῦ λόγου φύσις οὐδὲ τοῦτο παραδέξασθαι ἐπιτρέπει, δηλονότι οὐχ ὑβρίσομεν τὴν πρὸς ἀρετὴν κατεσκευα- σμένην ἀνθρωπίνην φύσιν, κἂν δι' ἄγνοιαν ἐξαμαρτά νοι, οὐδ᾽ ἐξομοιώσομεν αὐτὴν τοῖς τοιοῖσδε ζώοις. πολιτικῷ ἐν τῷ Κατ' Αλκιβιά δου ἐν τῷ Περὶ γεωργικῶν xιν, Περὶ ταῶν φῶντι δὲ τῷ ῥήτορι λόγος μὲν γέγραπται, ἔχων ἐπίσ γραμμα, Περὶ ταῶν. • Καὶ περὶ τοῦ παρὰ ᾿Αντιφῶντι τῷ τραγωδιοποιῷ Πλη ξίππου, καὶ πλεῖστα ὅσα καὶ περὶ αὐτοῦ τοῦ Ἀντι- φῶντος εἰπόντος, σφετερισάμενος καὶ ταῦτα, ἐπέ- γραψέ τι βιβλίον περὶ τοῦ παρὰ Ξενοφῶντι ἐν τοῖς Απομνημονεύμασιν Αντιφώντος. « Εt Λέγεται δὲ τραγῳδίας συνθεῖναι, καὶ ἰδίᾳ, καὶ σὺν Διονυσίῳ τῷ τυράννῳ. Ἔτι δὲ ῶν πρὸς τῇ ποιήσει τέχνην αλυπίας συνεστήσατο. Οθεν καὶ ᾿Αντιφῶν, ὁ ποιητής, μέλλων ἀπο- τυμπανίζεσθαι ὑπὸ Διονυσίου, εἶπεν, ἰδὼν τοὺς συνα Εἰ δὲ διὰ τὰ μὴ ἀρέσκοντα Κέλσῳ Χριστιανῶν καὶ Ἰουδαίων δόγματα, ἃ μηδὲ τὴν ἀρχὴν ἐπίστασθαι φαίνεται, οὗτοι μὲν σκώληκες καὶ μύρμηκες, οἱ δὲ λοιποὶ οὐ τοιοῦτοι· φέρε, ἐξετάσωμεν καὶ τὰ αὐτόθεν πᾶσι προφαινόμενα δόγματα Χριστιανῶν καὶ του- δαίων τοῖς τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων, εἰ μὴ ἀναφανεί ται τοῖς ἅπαξ παραδεχομένοις εἶναί τινας ἀνθρώ πους σκώληκας καὶ μύρμηκας, ὅτι σκώληκες μὲν καὶ ποθνήσκειν μέλλοντας εγκαλυπτομένους ὡς ξεσαν διὰ τῶν πυλῶν, Τί ἐγκαλύπτεσθε; ἔφη· ἢ μὴ αὔριόν τις ὑμᾶς ἴδῃ τούτων· . Άντιφ.; Περὶ ἀλη θείας ξεν ὑπεσχημένον Φιλίππῳ τὰ νεώρια εμπρήσειν. Κακὸς δ' ἂν εἰκότως διὰ τάδε κατέλυσε την δημοκρατίαν, ἐδούλωσε τὸν ᾿Αθηναίων δῆμον, « Γκο πρὸς ἀρε τήν, αρετήν δηλονότι οὐχ ὑβρίζομεν. δήλον ὅτι οὐχ ὑβρίσομεν. ORIGENIS alter esset Antiphon et ipse orator magni nominis qui jalibris De veritate inscriptis, eodem fere titulo ac Celsi liber, sustulit e medio providentiam : illi ni- hilominus vermiculi essent, qui se in cœni angulo, cœni, inquam, imperitiæ et ignorantiæ, volutarent. Verumtamen rationis compos natura, qualiscunque tandem illa sit, recte cum vermiculo comparari nunquam poterit : virtutis enim capax est, et im- pressa in mente virtutis forma non sinit cum ver- miculis conferri eos, qui potestate virtutem ha- bent, et insita illius semina, quæ nunquam exstir- pare possunt. Ex quibus omnibus efficitur non om- nes generatim homines vermiculorum loco ducen- dos esse præ Deo. Etenim ratio suam a Verbo, quod est apud Deum, habens originem, non patitur animal ipsius particeps prorsus alienum a Deo existimari hinc etiam consequens est malos e Christianis et Judæis, qui, ut vere dicam, nec Cbristiani sunt nec Judæi, non magis cum vermiculis in cœni angulo se volutantibus comparari posse, quam qui in cæteris gentibus mali sunt. Quod si rationis natura hujusmodi similitudinem admitti vetat, profecto ea non est humanæ naturæ ad virtutem comparate inferenda injuria, ut cum talibus animantibus conferatur, etiamsi propter ignorantiam pcccel. quæ Celso non probantur et quæ ne unquam qui- dem videtur cognovisse, vermiculi sunt et for- micæ; cæteri vero non item : age comparemus quæ a Christianis et Judæis norunt omnes teneri dogmata cum reliquorum hominum dogmatis. Hinc illis qui quosdam homines vermiculos esse et for- micas admittunt, perspicuum Get eos pro vermi- B C (lib. x cap. 6), (lib. xn, cap. 5), (lib. cap. 17); item in libro (lib. x, cap. 12) : « Nisi forte Georgicorum, et De pavonibus libri alius auctor fuerit, quod facile crediderim; › inquit Gesnerus in Bibl. At non ita facile credi- disses, si Athenæum legisses lib, ix, cap. : 'Avti- Antiphon rhetor orationem conscripsit, cui titulus est, De pavonibus. » Rectius forsan alteri Plexippum attribuas, cujus tragœdiæ meminit Athenaeus lib. xv, cap. 4); loquens de He- phaestione, qui sibi aliorum opera ascripsit: D quaedam de Plexippo Antiphontis tragici, et alia plurima de eodem Antiphonte, illa sibi omnia Hephæstion ascribit. Idem sibi librum de Antiphonte Xeno- phontis in Commentariis, attribuit.» Quasi is, cujus Xenophon meminit, Memorabilium libro primo, alius crat ab Antiphonte tragico. Verum Antiphon rhetor scripsit tragoulias : Tragoedias fertur composuisse et seorsim, et cum Dionysio tyranno. Dun adhuc poetica: esset deditus, artem dolorum abolendorum condidit (Plutarch., De vilis decem rhetorum). Unde nonnunquam poeta appellatur : uti apud Aristotelemn (lib. 11, cap. 6, Rhet.) : Unde et Antiphon poeta, cuin tympano torquendus esset a Dionysio, et vi- deret una morituros se obnubere, ut egressi sunt ex portis, quid, inquit, obnubitis? Aune cras ali- quis horum vos videat? Ejusdem Antiphontis meminerunt Clemens, Strom. 1; Tullius, in "Bruto; Suidas, in Quintilianus, Institut. oral. lib. xil, cap. 10; Plato, in Menexemo, Stobæus. Ei- dem Glauci Rhegini De poetis liber a quibus- dam ascribitur; Plutarch. in Vitis decem rhet. At nullibi, quantum scio, occurrit liber quo in opere, si credas Origeni, Provi- dentiam elevavit. Certe fragmenta et particulæ, quas Stobæus passim allegat, quæque exstant ora- tiones, eum illati criminis non arguunt : prædicti etiam auctores de atheismo tacent; at perfidiæ et crudelitatis insimulant. Plutarch. in Demost.:Ηλεγ Convicit illum Philippo promisisse se navalia in- censurum. Philostrat., lib. De vilis sophista- rum : vero malus jure censendus, quia Atheniensium de- mocratiam ipse dissolvit, et populum in servitutem redegit. » SPENCER. Joliano qui cum libris impressis habet, sed quis ferat vocem intra unius lunez spatium, ter repetitam? Infra recte mss., Alius, 26. Jam si Christiani et Judaei, propter dogmata (82) Πρὸς αὐτήν, etc. Sic omnes inss. excepto (85) Παρὰ Θεοῦ. Navult Boherellus παρὰ Θεῷ.
Ἑξῆς δὲ τούτοις ὁ Κέλσος ἐπιτρέχων τὰ ἀπὸ τῆς πρώτης βίβλου Μωϋσέως, ἥτις ἐπιγέγραπται Γένεσις, φησὶν ἀναισχύντως ἄρα ἐπεχείρησαν γενεαλογεῖν αὑτοὺς ἀπὸ πρώτης σπορᾶς γοήτων καὶ πλάνων ἀνθρώπων, ἀμυδρὰς καὶ ἀμφιβόλους φωνὰς ἐν σκότῳ που κρυφίους ἐπιμαρτυρόμενοι καὶ τοῖς ἀμαθέσι καὶ ἀνοήτοις παρεξηγούμενοι, καὶ ταῦτα μηδὲ πώποτ’ ἐν πολλῷ τῷ πρόσθεν χρόνῳ τοῦ τοιοῦδε μηδ’ ἀμφισβητηθέντος. Πάνυ δ’ ἀσαφῶς ἐν τούτοις δοκεῖ μοι εἰρηκέναι ὅπερ ἐβούλετο. Εἰκὸς δὲ καὶ τὴν κατὰ τὸν τόπον ἀσάφειαν ἐπιτετηδευκέναι αὐτόν, ἐπείπερ ἑώρα ἰσχυρὸν τὸν λόγον τὸν κατασκευάζοντα ἀπὸ τοιωνδὶ προγόνων εἶναι τὸ Ἰουδαίων ἔθνος· πάλιν τ’ αὖ ἐβουλήθη μὴ δοκεῖν ἀγνοεῖν πρᾶγμα περὶ Ἰουδαίων καὶ τοῦ γένους αὐτῶν οὐκ εὐκαταφρόνητον. Σαφὲς δὴ ὅτι καὶ γενεαλογοῦνται Ἰουδαῖοι ἀπὸ τῶν τριῶν πατέρων τοῦ Ἀβραὰμ καὶ τοῦ Ἰσαὰκ καὶ τοῦ Ἰακώβ·
Α μιζόμενος εἶναι, καὶ τὴν Πρόνοιαν ἀναιρῶν ἐν τοῖς ἐπιγεγραμμένοις περὶ ἀληθείας παραπλησίως τῇ Κέλσου ἐπιγραφῇ· οὐδὲν ἧττον εἰσιν οὗτοι σκώληκες ἐν βορβόρου γωνίᾳ τοῦ τῆς ἀμαθίας καὶ ἀγνοίας κα λινδούμενοι. Καίτοιγε ὁποῖον δὴ τὸ λογικὴν οὐκ ἂν εὐλόγως σκώληκι παραβάλλοιτο, ἀφορμὰς ἔχον πρὸς ἀρετήν· αὗται γὰρ αἱ πρὸς αὐτὴν (82) ὑποτυπώσεις οὐκ ἐῶσι σκώληκι παραβάλλεσθαι τοὺς δυνάμει ἔχον τας τὴν ἀρετὴν, καὶ τὰ σπέρματα αὐτῆς πάντη ἀπο λέσαι οὐ δυναμένους. Οὐκοῦν ἀναφαίνεται, ότι εαθ' οἱ ἄνθρωποι καθόλου σκώληκες ἂν εἶεν ὡς πρὸς θεόν. Ὁ γὰρ λόγος, τὴν ἀρχὴν ἔχων ἀπὸ τοῦ παρὰ Θεοῦ (83) λόγου, οὐκ ἐᾷ τὸ λογικὸν ζῶον πάντη ἀλλότριον να μισθῆναι Θεοῦ· οὔτε μᾶλλον οἱ ἐν Χριστιανοῖς καὶ Ἰουδαίοις φαῦλοι, καὶ ὡς πρὸς τὸ ἀληθὲς οὐ Χριστια νοὶ οὐδὲ Ἰουδαῖοι, τῶν λοιπῶν φαύλων παραβάλλοιτο ἐν γωνία βορβόρου καλινδουμένοις σκώληξιν. Εἰ δ' ἡ τοῦ λόγου φύσις οὐδὲ τοῦτο παραδέξασθαι ἐπιτρέπει, δηλονότι οὐχ ὑβρίσομεν τὴν πρὸς ἀρετὴν κατεσκευα- σμένην ἀνθρωπίνην φύσιν, κἂν δι' ἄγνοιαν ἐξαμαρτά νοι, οὐδ᾽ ἐξομοιώσομεν αὐτὴν τοῖς τοιοῖσδε ζώοις. πολιτικῷ ἐν τῷ Κατ' Αλκιβιά δου ἐν τῷ Περὶ γεωργικῶν xιν, Περὶ ταῶν φῶντι δὲ τῷ ῥήτορι λόγος μὲν γέγραπται, ἔχων ἐπίσ γραμμα, Περὶ ταῶν. • Καὶ περὶ τοῦ παρὰ ᾿Αντιφῶντι τῷ τραγωδιοποιῷ Πλη ξίππου, καὶ πλεῖστα ὅσα καὶ περὶ αὐτοῦ τοῦ Ἀντι- φῶντος εἰπόντος, σφετερισάμενος καὶ ταῦτα, ἐπέ- γραψέ τι βιβλίον περὶ τοῦ παρὰ Ξενοφῶντι ἐν τοῖς Απομνημονεύμασιν Αντιφώντος. « Εt Λέγεται δὲ τραγῳδίας συνθεῖναι, καὶ ἰδίᾳ, καὶ σὺν Διονυσίῳ τῷ τυράννῳ. Ἔτι δὲ ῶν πρὸς τῇ ποιήσει τέχνην αλυπίας συνεστήσατο. Οθεν καὶ ᾿Αντιφῶν, ὁ ποιητής, μέλλων ἀπο- τυμπανίζεσθαι ὑπὸ Διονυσίου, εἶπεν, ἰδὼν τοὺς συνα Εἰ δὲ διὰ τὰ μὴ ἀρέσκοντα Κέλσῳ Χριστιανῶν καὶ Ἰουδαίων δόγματα, ἃ μηδὲ τὴν ἀρχὴν ἐπίστασθαι φαίνεται, οὗτοι μὲν σκώληκες καὶ μύρμηκες, οἱ δὲ λοιποὶ οὐ τοιοῦτοι· φέρε, ἐξετάσωμεν καὶ τὰ αὐτόθεν πᾶσι προφαινόμενα δόγματα Χριστιανῶν καὶ του- δαίων τοῖς τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων, εἰ μὴ ἀναφανεί ται τοῖς ἅπαξ παραδεχομένοις εἶναί τινας ἀνθρώ πους σκώληκας καὶ μύρμηκας, ὅτι σκώληκες μὲν καὶ ποθνήσκειν μέλλοντας εγκαλυπτομένους ὡς ξεσαν διὰ τῶν πυλῶν, Τί ἐγκαλύπτεσθε; ἔφη· ἢ μὴ αὔριόν τις ὑμᾶς ἴδῃ τούτων· . Άντιφ.; Περὶ ἀλη θείας ξεν ὑπεσχημένον Φιλίππῳ τὰ νεώρια εμπρήσειν. Κακὸς δ' ἂν εἰκότως διὰ τάδε κατέλυσε την δημοκρατίαν, ἐδούλωσε τὸν ᾿Αθηναίων δῆμον, « Γκο πρὸς ἀρε τήν, αρετήν δηλονότι οὐχ ὑβρίζομεν. δήλον ὅτι οὐχ ὑβρίσομεν. ORIGENIS alter esset Antiphon et ipse orator magni nominis qui jalibris De veritate inscriptis, eodem fere titulo ac Celsi liber, sustulit e medio providentiam : illi ni- hilominus vermiculi essent, qui se in cœni angulo, cœni, inquam, imperitiæ et ignorantiæ, volutarent. Verumtamen rationis compos natura, qualiscunque tandem illa sit, recte cum vermiculo comparari nunquam poterit : virtutis enim capax est, et im- pressa in mente virtutis forma non sinit cum ver- miculis conferri eos, qui potestate virtutem ha- bent, et insita illius semina, quæ nunquam exstir- pare possunt. Ex quibus omnibus efficitur non om- nes generatim homines vermiculorum loco ducen- dos esse præ Deo. Etenim ratio suam a Verbo, quod est apud Deum, habens originem, non patitur animal ipsius particeps prorsus alienum a Deo existimari hinc etiam consequens est malos e Christianis et Judæis, qui, ut vere dicam, nec Cbristiani sunt nec Judæi, non magis cum vermiculis in cœni angulo se volutantibus comparari posse, quam qui in cæteris gentibus mali sunt. Quod si rationis natura hujusmodi similitudinem admitti vetat, profecto ea non est humanæ naturæ ad virtutem comparate inferenda injuria, ut cum talibus animantibus conferatur, etiamsi propter ignorantiam pcccel. quæ Celso non probantur et quæ ne unquam qui- dem videtur cognovisse, vermiculi sunt et for- micæ; cæteri vero non item : age comparemus quæ a Christianis et Judæis norunt omnes teneri dogmata cum reliquorum hominum dogmatis. Hinc illis qui quosdam homines vermiculos esse et for- micas admittunt, perspicuum Get eos pro vermi- B C (lib. x cap. 6), (lib. xn, cap. 5), (lib. cap. 17); item in libro (lib. x, cap. 12) : « Nisi forte Georgicorum, et De pavonibus libri alius auctor fuerit, quod facile crediderim; › inquit Gesnerus in Bibl. At non ita facile credi- disses, si Athenæum legisses lib, ix, cap. : 'Avti- Antiphon rhetor orationem conscripsit, cui titulus est, De pavonibus. » Rectius forsan alteri Plexippum attribuas, cujus tragœdiæ meminit Athenaeus lib. xv, cap. 4); loquens de He- phaestione, qui sibi aliorum opera ascripsit: D quaedam de Plexippo Antiphontis tragici, et alia plurima de eodem Antiphonte, illa sibi omnia Hephæstion ascribit. Idem sibi librum de Antiphonte Xeno- phontis in Commentariis, attribuit.» Quasi is, cujus Xenophon meminit, Memorabilium libro primo, alius crat ab Antiphonte tragico. Verum Antiphon rhetor scripsit tragoulias : Tragoedias fertur composuisse et seorsim, et cum Dionysio tyranno. Dun adhuc poetica: esset deditus, artem dolorum abolendorum condidit (Plutarch., De vilis decem rhetorum). Unde nonnunquam poeta appellatur : uti apud Aristotelemn (lib. 11, cap. 6, Rhet.) : Unde et Antiphon poeta, cuin tympano torquendus esset a Dionysio, et vi- deret una morituros se obnubere, ut egressi sunt ex portis, quid, inquit, obnubitis? Aune cras ali- quis horum vos videat? Ejusdem Antiphontis meminerunt Clemens, Strom. 1; Tullius, in "Bruto; Suidas, in Quintilianus, Institut. oral. lib. xil, cap. 10; Plato, in Menexemo, Stobæus. Ei- dem Glauci Rhegini De poetis liber a quibus- dam ascribitur; Plutarch. in Vitis decem rhet. At nullibi, quantum scio, occurrit liber quo in opere, si credas Origeni, Provi- dentiam elevavit. Certe fragmenta et particulæ, quas Stobæus passim allegat, quæque exstant ora- tiones, eum illati criminis non arguunt : prædicti etiam auctores de atheismo tacent; at perfidiæ et crudelitatis insimulant. Plutarch. in Demost.:Ηλεγ Convicit illum Philippo promisisse se navalia in- censurum. Philostrat., lib. De vilis sophista- rum : vero malus jure censendus, quia Atheniensium de- mocratiam ipse dissolvit, et populum in servitutem redegit. » SPENCER. Joliano qui cum libris impressis habet, sed quis ferat vocem intra unius lunez spatium, ter repetitam? Infra recte mss., Alius, 26. Jam si Christiani et Judaei, propter dogmata (82) Πρὸς αὐτήν, etc. Sic omnes inss. excepto (85) Παρὰ Θεοῦ. Navult Boherellus παρὰ Θεῷ.
PG 11:1079ὧν τοσοῦτον δύναται τὰ ὀνόματα συναπτόμενα τῇ τοῦ θεοῦ προσηγορίᾳ, ὡς οὐ μόνον τοὺς ἀπὸ τοῦ ἔθνους χρῆσθαι ἐν ταῖς πρὸς θεὸν εὐχαῖς καὶ ἐν τῷ κατεπᾴδειν δαίμονας τῷ ὁ θεὸς Ἀβραὰμ καὶ ὁ θεὸς Ἰσαὰκ καὶ ὁ θεὸς Ἰακὼβ ἀλλὰ γὰρ σχεδὸν καὶ πάντας τοὺς τὰ τῶν ἐπῳδῶν καὶ μαγειῶν πραγματευομένους. Εὑρίσκεται γὰρ ἐν τοῖς μαγικοῖς συγγράμμασι πολλαχοῦ ἡ τοιαύτη τοῦ θεοῦ ἐπίκλησις καὶ παράληψις τοῦ τοῦ θεοῦ ὀνόματος ὡς οἰκείου τοῖς ἀνδράσι τούτοις εἰς τὰ κατὰ τῶν δαιμόνων. Ταῦτ’ οὖν δοκεῖ μοι, ὑπὸ Ἰουδαίων καὶ Χριστιανῶν προσαγόμενα εἰς ἀπόδειξιν τοῦ ἱερούς τινας ἄνδρας γεγονέναι τὸν Ἀβραὰμ καὶ τὸν Ἰσαὰκ καὶ τὸν Ἰακώβ, τοὺς πατέρας τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, μὴ πάντῃ μὲν ἠγνοηκέναι ὁ Κέλσος οὐ μὴν σαφῶς ἐκτεθεῖσθαι, ἐπεὶ μὴ ἐδύνατο ἀπαντῆσαι πρὸς τὸν λόγον. Πυνθανόμεθα γὰρ ἁπάντων τῶν χρωμένων ταῖς τοιαύταις τοῦ θεοῦ κατακλήσεσιν· εἴπατε ἡμῖν, ὦ οὗτοι, τίς ὁ Ἀβραὰμ καὶ πηλίκος ὁ Ἰσαὰκ καὶ ποίας δυνάμεως γέγονεν ὁ Ἰακώβ, ὡς τὴν θεὸς προσηγορίαν ἁρμοζομένην αὐτῶν τῷ ὀνόματι τηλικάσδε ποιεῖν δυνάμεις; Καὶ παρὰ τίνων μεμαθήκατε ἢ δύνασθε μαθεῖν τὰ περὶ τῶν ἀνδρῶν τούτων;
μύρμηκες και βάτραχοι οι καταπεπτωκότες ἀπὸ τῆς Α περὶ Θεοῦ ὑγιοῦς ὑπολήψεως, φαντασίᾳ δ᾽ εὐσεβείας ἤτοι ἄλογα ζῶα ἢ ἀγάλματα σέβοντες, ἢ καὶ τὰ δη- μιουργήματα· δέον ἐκ τοῦ κάλλους αὐτῶν θαυμάζειν τὸν πεποιηκότα, κἀκεῖνον σέβειν· ἄνθρωποι δὲ, καὶ εἴ τι ἀνθρώπων τιμιώτερον, οἱ δυνηθέντες ἀναθῆναι ἀκολουθοῦντες τῷ λόγῳ ἀπὸ λίθων καὶ ξύλων, ἀλλὰ καὶ τῆς νομιζομένης ύλης εἶναι τιμιωτάτης ἀργύρου καὶ χρυσοῦ· ἀναβάντες δὲ καὶ ἀπὸ τῶν ἐν κόσμῳ κα- λῶν ἐπὶ τὸν τὰ ὅλα ποιήσαντα, καὶ ἐκείνῳ ἑαυτοὺς πιστεύσαντες, καὶ ὡς μόνῳ διαρκεῖν δυναμένῳ ἐπὶ πάντα τὰ ὄντα, καὶ ἐφορᾷν τοὺς πάντων λογισμούς, καὶ ἀκούειν τῆς πάντων εὐχῆς· τὰς εὐχὰς ἐκείνῳ ἀναπέμποντες, καὶ ὡς ἐπὶ θεατοῦ αὐτοῦ τῶν γινο- μένων πάντα πράττοντες, καὶ ὡς ἐπὶ ἀκροατοῦ τῶν λεγομένων φυλαττόμενοι λέγειν τὸ μὴ ἀρεσκόντως ἀπαγγελλόμενον τῷ Θεῷ. Εἰ μὴ ἄρα ή τηλικαύτη εύ σέβεια οὔθ᾽ ὑπὸ πόνων, οὔθ᾽ ὑπὸ κινδύνων θανάτου, οὔθ᾽ ὑπὸ λογικῶν πιθανοτήτων νικωμένη, οὐδὲν βοη- θεῖ τοῖς ἀνειληφόσιν αὐτὴν πρὸς τὸ μηκέτι αὐτοὺς παραβάλλεσθαι σκώληξιν, εἰ καὶ παρεβάλλοντο πρὸ τῆς τηλικαύτης εὐσεβείας; 'Αρα δὲ οἱ νικῶντες τὴν δριμυτάτην πρὸς ἀφροδίσια ὄρεξιν, πολλῶν ποιήσα- σαν τους θυμούς μαλθακοὺς καὶ κηρίνους, καὶ διὰ τοῦτο νικῶντες, ἐπεί περ ἐπείσθησαν μὴ ἄλλως οί- κειωθῆναι δύνασθαι τῷ Θεῷ, ἐὰν μὴ καὶ διὰ σωφρο σύνης ἀναβῶσι πρὸς αὐτὸν, σκωλήκων ὑμῖν δοκοῦσιν εἶναι ἀδελφοὶ, καὶ μυρμήκων συγγενεῖς, καὶ βατρά- χοις παραπλήσιοι; Τί δὲ, τὸ λαμπρὸν τῆς δικαιοσύ νης, τηρούσης τὸ πρὸς τὸν πλησίον καὶ ὁμογενές κοι νωνικὸν, καὶ δίκαιον, καὶ φιλάνθρωπον, καὶ χρηστόν, οὐδὲν ἀνύει πρὸς τὸ μὴ εἶναι νυκτερίδα τὸν τοιονδί ; οἱ δὲ περὶ τὰς ἀκολασίας καλινδούμενοι, ὁποῖοί εἰσιν οἱ πολλοὶ τῶν ἀνθρώπων, καὶ οἱ ταῖς χαμαιτύπαις ἀδια- φόρως (84) προσιόντες, διδάσκοντες δὲ καὶ μὴ πάντως παρὰ τὸ καθῆκον (85) τοῦτο γίνεσθαι, οὐκ εἰσιν ἐν βορβόρω σκώληκες ; καὶ μάλιστα συγκρινόμενοι τοῖς διδαχθεῖσι μὴ ι αίρειν τὰ μέλη τοῦ Χριστοῦ, » καὶ τὸ ὑπὸ τοῦ Λόγου οἰκούμενον σῶμα, καὶ ποιεῖν αὐτὰ πόρνης μέλη· μαθοῦσι δὲ ἤδη καὶ ὅτι (86) τὸ τοῦ λο- γικοῦ καὶ τῷ Θεῷ τῶν ὅλων ἀνακείμενον σῶμα, • ναός ο ἐστι τοῦ προσκυνουμένου ὑπ' αὐτῶν • Θεοῦ, ο τοιοῦτον ἀπὸ τῆς καθαρᾶς περὶ τοῦ δη- μιουργοῦ ἐννοίας γινόμενον· οἳ καὶ φυλαττόμενοι διὰ τῆς παρανόμου συνουσίας φθείρειν · τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ, ν ὡς εἰς Θεὸν εὐσέβειαν ἀσκοῦσι τὴν σωφρο- σύνην. Καὶ οὔπω λέγω τὰ λοιπὰ ἐν ἀνθρώποις κακὰ, ὧν οὐ ταχέως οὐδ' οἱ φιλοσοφεῖν δοκοῦντες καθαρεύ- ουσι· πολλοὶ γὰρ καὶ οἱ ἐν φιλοσοφίᾳ νόθοι. Οὐδέ φη- μί πω, ὅτι πολλὰ μέν ἐστι τὰ τοιαῦτα παρὰ τοῖς μήτε Ἰουδαίοις μήτε Χριστιανοῖς. Ητοι δὲ οὐδ᾽ ὅλως ὑπάρ χει ἐν Χριστιανοῖς· εἰ κυρίως ἐξετάζοις, τίς ὁ Χρι στιανός· ἢ εἰ καὶ εὑρεθείη, ἀλλ᾽ οὔτι γε ἐν τοῖς συνε διαφόρως, ὑπὸ τοῦ Λόγου οικονομούμενον σῶμα. ΧΙ. οἳ καὶ φυλαττόμενοι. CONTRA CELSUM LIB. IV. B ” sana de Deo perdita sententia, vana pietatis ima- gine delusi, aut animalia rationis expertia, aut si- mulacra, aut alias insignes hujus mundi res vene- rantur, quarum pulchritudine ad admirandum co- lendumque opificem adduci tantummodo debuis- sent; sed illos esse homines, et si quid est homi- nibus excellentius, qui, rationem ducem secuti, a lapidibus et lignis, ab auro et argento majori in pretio habitis, a rebus hujus mundi quamlibet spe- ciosis, ad omnium conditorem erigere se potue- runt; qui se totos illi commiserunt; qui, quod pro certo habeant illum solum omnibus posse sufficerc, cogitationes omnium perspicere, omnium preces au- dire, preces ad illum dirigunt, omnia quasi ipso in- spectante faciunt, et quasi audiente ipso caveut me quidquam ipsis excidat, quod illi displicere possit. Hæc tanta pietas nec laboribus, nec mortis peri- culis, nec captiosis rationum conclusionibus debili- tata, nibilne illam amplexis proderit, quominus dein- ceps cum vermiculis conferantur, etiamsi antea com- parari potuerint ? Quid ? qui vehementissimam ob- scœnæ voluptatis libidinem enervantem atque emol- lientem animos cohibent ea causa, quod persuasum habent se Dei non posse familiaritatem consequi, nisi ad eum per temperantiam contenderint; ii vobis vermiculorum germani, cognationem cum formicis habere, similes esse ranis videntur? Quid? Justitia, splendida illa virtus quæ erga proximum jura societatis, æquitatem, benignitatem, humani tatem servat, non obstabit quin illa præditus in vespertiliones referatur ? Contra qui se in flagitiosas libidines ingurgitant, quod plerique faciunt, qui nullo pudore ad obvias quasque vulgati corporis ſe- minas accedunt, qui docent hæc non esse flagitia, nonne illi sunt vermes in cœno volutati? præsertim si comparentur ad eos qui docti sunt non membra Christi et corpus in quo Verbum habitat, utc faciant membra meretricis '' ; quique didicerun corpus in quo natura est rationis particeps, univer- sorun Deo consecratum, ‹ templum » esse ‹ Dei "» quem adorant, fierique Dei templum cum recte de conditore sentitur; qui denique horrentes < Dei templum illicita voluptate polluere, suæ religionis culis, pro formicis et pro ranis habendos esse, qu D esse ducunt colere temperantiam. I Cor. HI, 16. Basileensis, et vetus Vaticanus. Alias, male. Infra codd. Regius et Basileensis, PATROL. GR. C tollere crimina, quorum fortasse non sunt immunes vel qui philosophiam præ se ferunt: multi enim sunt quos genuinos discipulos philosophia non agnoscit. Taceo etiam multa ejusmodi crimina apud eos reperiri qui neque Judæi, neque Christiani sunt. Affirmo autem hæc aut apud Christianos non esse, si quid proprie restituitur e codice Joliano. Paulo post, idem codex recte, 6. 1 Cor. vi, 15. (84) Αδιαφόρως. Ila recte omnino habet codex 27. Prætereo cætera quæ apud homines vigent (85) Παρὰ τὸ καθῆκον. V. Tull. or. pro M. Calio. (86) Vox ὅτι, quæ in antea editis desideratur,
Τίς δὲ καὶ ἐπραγματεύσατο ἀναγράψαι τὴν περὶ αὐτοὺς ἱστορίαν, εἴτε καὶ αὐτόθεν σεμνύνουσαν ἐν τοῖς ῥητοῖς τοὺς ἄνδρας εἴτε καὶ δι’ ὑπονοιῶν αἰνισσομένην τινὰ μεγάλα καὶ θαυμάσια τοῖς θεωρῆσαι αὐτὰ δυναμένοις; Εἶτ’ ἐπὰν πυθομένων ἡμῶν μηδεὶς ἔχῃ παραστῆσαι ἀφ’ οἵας δή ποτε ἱστορίας, εἴτε ἑλληνικῆς εἴτε καὶ βαρβαρικῆς ἢ οὐχ ἱστορίας ἀλλά τινος μυστικῆς ἀναγραφῆς τὰ περὶ τῶν ἀνδρῶν τούτων· ἡμεῖς προσοίσομεν τὴν ἐπιγεγραμμένην Γένεσιν, περιέχουσαν τὰς πράξεις τῶν ἀνδρῶν τούτων καὶ τοὺς τοῦ θεοῦ χρησμοὺς πρὸς αὐτούς, ἐροῦμέν τε ὅτι μή ποτε τὸ καὶ ὑφ’ ὑμῶν παραλαμβάνεσθαι τὰ ὀνόματα τῶν τριῶν τούτων γεναρχῶν τοῦ ἔθνους, τῇ ἐναργείᾳ καταλαμβανόντων οὐκ εὐκαταφρόνητα ἀνύεσθαι ἐκ τῆς κατεπικλήσεως αὐτῶν, παρίστησι τὸ θεῖον τῶν ἀνδρῶν; Οὓς οὐδαμόθεν ἢ ἀπὸ τῶν ἱερῶν παρὰ Ἰουδαίοις βιβλίων παραλαμβάνομεν. Ἀλλὰ γὰρ καὶ ὁ θεὸς τοῦ Ἰσραὴλ καὶ ὁ θεὸς τῶν Ἑβραίων καὶ ὁ θεὸς ὁ καταποντώσας ἐν τῇ ἐρυθρᾷ θαλάσσῃ τὸν Αἰγυπτίων βασιλέα καὶ τοὺς Αἰγυπτίους πολλάκις ὀνομάζεται παραλαμβανόμενος κατὰ δαιμόνων ἤ τινων πονηρῶν δυνάμεων.
μύρμηκες και βάτραχοι οι καταπεπτωκότες ἀπὸ τῆς Α περὶ Θεοῦ ὑγιοῦς ὑπολήψεως, φαντασίᾳ δ᾽ εὐσεβείας ἤτοι ἄλογα ζῶα ἢ ἀγάλματα σέβοντες, ἢ καὶ τὰ δη- μιουργήματα· δέον ἐκ τοῦ κάλλους αὐτῶν θαυμάζειν τὸν πεποιηκότα, κἀκεῖνον σέβειν· ἄνθρωποι δὲ, καὶ εἴ τι ἀνθρώπων τιμιώτερον, οἱ δυνηθέντες ἀναθῆναι ἀκολουθοῦντες τῷ λόγῳ ἀπὸ λίθων καὶ ξύλων, ἀλλὰ καὶ τῆς νομιζομένης ύλης εἶναι τιμιωτάτης ἀργύρου καὶ χρυσοῦ· ἀναβάντες δὲ καὶ ἀπὸ τῶν ἐν κόσμῳ κα- λῶν ἐπὶ τὸν τὰ ὅλα ποιήσαντα, καὶ ἐκείνῳ ἑαυτοὺς πιστεύσαντες, καὶ ὡς μόνῳ διαρκεῖν δυναμένῳ ἐπὶ πάντα τὰ ὄντα, καὶ ἐφορᾷν τοὺς πάντων λογισμούς, καὶ ἀκούειν τῆς πάντων εὐχῆς· τὰς εὐχὰς ἐκείνῳ ἀναπέμποντες, καὶ ὡς ἐπὶ θεατοῦ αὐτοῦ τῶν γινο- μένων πάντα πράττοντες, καὶ ὡς ἐπὶ ἀκροατοῦ τῶν λεγομένων φυλαττόμενοι λέγειν τὸ μὴ ἀρεσκόντως ἀπαγγελλόμενον τῷ Θεῷ. Εἰ μὴ ἄρα ή τηλικαύτη εύ σέβεια οὔθ᾽ ὑπὸ πόνων, οὔθ᾽ ὑπὸ κινδύνων θανάτου, οὔθ᾽ ὑπὸ λογικῶν πιθανοτήτων νικωμένη, οὐδὲν βοη- θεῖ τοῖς ἀνειληφόσιν αὐτὴν πρὸς τὸ μηκέτι αὐτοὺς παραβάλλεσθαι σκώληξιν, εἰ καὶ παρεβάλλοντο πρὸ τῆς τηλικαύτης εὐσεβείας; 'Αρα δὲ οἱ νικῶντες τὴν δριμυτάτην πρὸς ἀφροδίσια ὄρεξιν, πολλῶν ποιήσα- σαν τους θυμούς μαλθακοὺς καὶ κηρίνους, καὶ διὰ τοῦτο νικῶντες, ἐπεί περ ἐπείσθησαν μὴ ἄλλως οί- κειωθῆναι δύνασθαι τῷ Θεῷ, ἐὰν μὴ καὶ διὰ σωφρο σύνης ἀναβῶσι πρὸς αὐτὸν, σκωλήκων ὑμῖν δοκοῦσιν εἶναι ἀδελφοὶ, καὶ μυρμήκων συγγενεῖς, καὶ βατρά- χοις παραπλήσιοι; Τί δὲ, τὸ λαμπρὸν τῆς δικαιοσύ νης, τηρούσης τὸ πρὸς τὸν πλησίον καὶ ὁμογενές κοι νωνικὸν, καὶ δίκαιον, καὶ φιλάνθρωπον, καὶ χρηστόν, οὐδὲν ἀνύει πρὸς τὸ μὴ εἶναι νυκτερίδα τὸν τοιονδί ; οἱ δὲ περὶ τὰς ἀκολασίας καλινδούμενοι, ὁποῖοί εἰσιν οἱ πολλοὶ τῶν ἀνθρώπων, καὶ οἱ ταῖς χαμαιτύπαις ἀδια- φόρως (84) προσιόντες, διδάσκοντες δὲ καὶ μὴ πάντως παρὰ τὸ καθῆκον (85) τοῦτο γίνεσθαι, οὐκ εἰσιν ἐν βορβόρω σκώληκες ; καὶ μάλιστα συγκρινόμενοι τοῖς διδαχθεῖσι μὴ ι αίρειν τὰ μέλη τοῦ Χριστοῦ, » καὶ τὸ ὑπὸ τοῦ Λόγου οἰκούμενον σῶμα, καὶ ποιεῖν αὐτὰ πόρνης μέλη· μαθοῦσι δὲ ἤδη καὶ ὅτι (86) τὸ τοῦ λο- γικοῦ καὶ τῷ Θεῷ τῶν ὅλων ἀνακείμενον σῶμα, • ναός ο ἐστι τοῦ προσκυνουμένου ὑπ' αὐτῶν • Θεοῦ, ο τοιοῦτον ἀπὸ τῆς καθαρᾶς περὶ τοῦ δη- μιουργοῦ ἐννοίας γινόμενον· οἳ καὶ φυλαττόμενοι διὰ τῆς παρανόμου συνουσίας φθείρειν · τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ, ν ὡς εἰς Θεὸν εὐσέβειαν ἀσκοῦσι τὴν σωφρο- σύνην. Καὶ οὔπω λέγω τὰ λοιπὰ ἐν ἀνθρώποις κακὰ, ὧν οὐ ταχέως οὐδ' οἱ φιλοσοφεῖν δοκοῦντες καθαρεύ- ουσι· πολλοὶ γὰρ καὶ οἱ ἐν φιλοσοφίᾳ νόθοι. Οὐδέ φη- μί πω, ὅτι πολλὰ μέν ἐστι τὰ τοιαῦτα παρὰ τοῖς μήτε Ἰουδαίοις μήτε Χριστιανοῖς. Ητοι δὲ οὐδ᾽ ὅλως ὑπάρ χει ἐν Χριστιανοῖς· εἰ κυρίως ἐξετάζοις, τίς ὁ Χρι στιανός· ἢ εἰ καὶ εὑρεθείη, ἀλλ᾽ οὔτι γε ἐν τοῖς συνε διαφόρως, ὑπὸ τοῦ Λόγου οικονομούμενον σῶμα. ΧΙ. οἳ καὶ φυλαττόμενοι. CONTRA CELSUM LIB. IV. B ” sana de Deo perdita sententia, vana pietatis ima- gine delusi, aut animalia rationis expertia, aut si- mulacra, aut alias insignes hujus mundi res vene- rantur, quarum pulchritudine ad admirandum co- lendumque opificem adduci tantummodo debuis- sent; sed illos esse homines, et si quid est homi- nibus excellentius, qui, rationem ducem secuti, a lapidibus et lignis, ab auro et argento majori in pretio habitis, a rebus hujus mundi quamlibet spe- ciosis, ad omnium conditorem erigere se potue- runt; qui se totos illi commiserunt; qui, quod pro certo habeant illum solum omnibus posse sufficerc, cogitationes omnium perspicere, omnium preces au- dire, preces ad illum dirigunt, omnia quasi ipso in- spectante faciunt, et quasi audiente ipso caveut me quidquam ipsis excidat, quod illi displicere possit. Hæc tanta pietas nec laboribus, nec mortis peri- culis, nec captiosis rationum conclusionibus debili- tata, nibilne illam amplexis proderit, quominus dein- ceps cum vermiculis conferantur, etiamsi antea com- parari potuerint ? Quid ? qui vehementissimam ob- scœnæ voluptatis libidinem enervantem atque emol- lientem animos cohibent ea causa, quod persuasum habent se Dei non posse familiaritatem consequi, nisi ad eum per temperantiam contenderint; ii vobis vermiculorum germani, cognationem cum formicis habere, similes esse ranis videntur? Quid? Justitia, splendida illa virtus quæ erga proximum jura societatis, æquitatem, benignitatem, humani tatem servat, non obstabit quin illa præditus in vespertiliones referatur ? Contra qui se in flagitiosas libidines ingurgitant, quod plerique faciunt, qui nullo pudore ad obvias quasque vulgati corporis ſe- minas accedunt, qui docent hæc non esse flagitia, nonne illi sunt vermes in cœno volutati? præsertim si comparentur ad eos qui docti sunt non membra Christi et corpus in quo Verbum habitat, utc faciant membra meretricis '' ; quique didicerun corpus in quo natura est rationis particeps, univer- sorun Deo consecratum, ‹ templum » esse ‹ Dei "» quem adorant, fierique Dei templum cum recte de conditore sentitur; qui denique horrentes < Dei templum illicita voluptate polluere, suæ religionis culis, pro formicis et pro ranis habendos esse, qu D esse ducunt colere temperantiam. I Cor. HI, 16. Basileensis, et vetus Vaticanus. Alias, male. Infra codd. Regius et Basileensis, PATROL. GR. C tollere crimina, quorum fortasse non sunt immunes vel qui philosophiam præ se ferunt: multi enim sunt quos genuinos discipulos philosophia non agnoscit. Taceo etiam multa ejusmodi crimina apud eos reperiri qui neque Judæi, neque Christiani sunt. Affirmo autem hæc aut apud Christianos non esse, si quid proprie restituitur e codice Joliano. Paulo post, idem codex recte, 6. 1 Cor. vi, 15. (84) Αδιαφόρως. Ila recte omnino habet codex 27. Prætereo cætera quæ apud homines vigent (85) Παρὰ τὸ καθῆκον. V. Tull. or. pro M. Calio. (86) Vox ὅτι, quæ in antea editis desideratur,
PG 11:1081Μανθάνομεν δὲ τὴν περὶ τὰ ὀνομαζόμενα ἱστορίαν καὶ τὴν τῶν ὀνομάτων ἑρμηνείαν ἀπὸ Ἑβραίων, τῶν τοῖς πατρίοις γράμμασι καὶ τῇ πατρίῳ διαλέκτῳ ταῦτα σεμνυνόντων καὶ διηγουμένων· πῶς οὖν Ἰουδαῖοι ἅτε ἐπιχειρήσαντες ἑαυτοὺς γενεαλογεῖν ἀπὸ πρώτης σπορᾶς τούτων, οὓς γόητας καὶ πλανήτας ἀνθρώπους ὑπείληφεν εἶναι ὁ Κέλσος, ἀναισχύντως ἐπιχειροῦσιν ἑαυτοὺς καὶ τὴν ἀρχὴν αὑτῶν ἐπὶ τούτους ἀνάγειν, ὧν τὰ ὀνόματα ἑβραϊκὰ τυγχάνοντα μαρτυρεῖ Ἑβραίοις, τὰ ἱερὰ αὐτῶν βιβλία ἐν Ἑβραίων ἔχουσι διαλέκτῳ καὶ γράμμασιν, ὅτι οἰκεῖόν ἐστι τὸ ἔθνος αὐτῶν τοῖς ἀνδράσι τούτοις; Καὶ γὰρ μέχρι τοῦ δεῦρο τὰ ἰουδαϊκὰ ὀνόματα, τῆς Ἑβραίων ἐχόμενα διαλέκτου, ἤτοι ἀπὸ τῶν γραμμάτων αὐτῶν ἐλήφθη ἢ καὶ ἁπαξαπλῶς ἀπὸ τῶν σημαινομένων ὑπὸ τῆς Ἑβραίων φωνῆς. Καὶ ὅρα ὁ ἐντυγχάνων τῇ Κέλσου γραφῇ εἰ μὴ ταῦτ’ αἰνίττεται τὸ καὶ ἐπεχείρησαν γενεαλογῆσαι αὑτοὺς ἀπὸ πρώτης σπορᾶς γοήτων καὶ πλάνων ἀνθρώπων, ἀμυδρὰς καὶ ἀμφιβόλους φωνὰς ἐν σκότῳ που κρυφίους ἐπιμαρτυρόμενοι.
μύρμηκες και βάτραχοι οι καταπεπτωκότες ἀπὸ τῆς Α περὶ Θεοῦ ὑγιοῦς ὑπολήψεως, φαντασίᾳ δ᾽ εὐσεβείας ἤτοι ἄλογα ζῶα ἢ ἀγάλματα σέβοντες, ἢ καὶ τὰ δη- μιουργήματα· δέον ἐκ τοῦ κάλλους αὐτῶν θαυμάζειν τὸν πεποιηκότα, κἀκεῖνον σέβειν· ἄνθρωποι δὲ, καὶ εἴ τι ἀνθρώπων τιμιώτερον, οἱ δυνηθέντες ἀναθῆναι ἀκολουθοῦντες τῷ λόγῳ ἀπὸ λίθων καὶ ξύλων, ἀλλὰ καὶ τῆς νομιζομένης ύλης εἶναι τιμιωτάτης ἀργύρου καὶ χρυσοῦ· ἀναβάντες δὲ καὶ ἀπὸ τῶν ἐν κόσμῳ κα- λῶν ἐπὶ τὸν τὰ ὅλα ποιήσαντα, καὶ ἐκείνῳ ἑαυτοὺς πιστεύσαντες, καὶ ὡς μόνῳ διαρκεῖν δυναμένῳ ἐπὶ πάντα τὰ ὄντα, καὶ ἐφορᾷν τοὺς πάντων λογισμούς, καὶ ἀκούειν τῆς πάντων εὐχῆς· τὰς εὐχὰς ἐκείνῳ ἀναπέμποντες, καὶ ὡς ἐπὶ θεατοῦ αὐτοῦ τῶν γινο- μένων πάντα πράττοντες, καὶ ὡς ἐπὶ ἀκροατοῦ τῶν λεγομένων φυλαττόμενοι λέγειν τὸ μὴ ἀρεσκόντως ἀπαγγελλόμενον τῷ Θεῷ. Εἰ μὴ ἄρα ή τηλικαύτη εύ σέβεια οὔθ᾽ ὑπὸ πόνων, οὔθ᾽ ὑπὸ κινδύνων θανάτου, οὔθ᾽ ὑπὸ λογικῶν πιθανοτήτων νικωμένη, οὐδὲν βοη- θεῖ τοῖς ἀνειληφόσιν αὐτὴν πρὸς τὸ μηκέτι αὐτοὺς παραβάλλεσθαι σκώληξιν, εἰ καὶ παρεβάλλοντο πρὸ τῆς τηλικαύτης εὐσεβείας; 'Αρα δὲ οἱ νικῶντες τὴν δριμυτάτην πρὸς ἀφροδίσια ὄρεξιν, πολλῶν ποιήσα- σαν τους θυμούς μαλθακοὺς καὶ κηρίνους, καὶ διὰ τοῦτο νικῶντες, ἐπεί περ ἐπείσθησαν μὴ ἄλλως οί- κειωθῆναι δύνασθαι τῷ Θεῷ, ἐὰν μὴ καὶ διὰ σωφρο σύνης ἀναβῶσι πρὸς αὐτὸν, σκωλήκων ὑμῖν δοκοῦσιν εἶναι ἀδελφοὶ, καὶ μυρμήκων συγγενεῖς, καὶ βατρά- χοις παραπλήσιοι; Τί δὲ, τὸ λαμπρὸν τῆς δικαιοσύ νης, τηρούσης τὸ πρὸς τὸν πλησίον καὶ ὁμογενές κοι νωνικὸν, καὶ δίκαιον, καὶ φιλάνθρωπον, καὶ χρηστόν, οὐδὲν ἀνύει πρὸς τὸ μὴ εἶναι νυκτερίδα τὸν τοιονδί ; οἱ δὲ περὶ τὰς ἀκολασίας καλινδούμενοι, ὁποῖοί εἰσιν οἱ πολλοὶ τῶν ἀνθρώπων, καὶ οἱ ταῖς χαμαιτύπαις ἀδια- φόρως (84) προσιόντες, διδάσκοντες δὲ καὶ μὴ πάντως παρὰ τὸ καθῆκον (85) τοῦτο γίνεσθαι, οὐκ εἰσιν ἐν βορβόρω σκώληκες ; καὶ μάλιστα συγκρινόμενοι τοῖς διδαχθεῖσι μὴ ι αίρειν τὰ μέλη τοῦ Χριστοῦ, » καὶ τὸ ὑπὸ τοῦ Λόγου οἰκούμενον σῶμα, καὶ ποιεῖν αὐτὰ πόρνης μέλη· μαθοῦσι δὲ ἤδη καὶ ὅτι (86) τὸ τοῦ λο- γικοῦ καὶ τῷ Θεῷ τῶν ὅλων ἀνακείμενον σῶμα, • ναός ο ἐστι τοῦ προσκυνουμένου ὑπ' αὐτῶν • Θεοῦ, ο τοιοῦτον ἀπὸ τῆς καθαρᾶς περὶ τοῦ δη- μιουργοῦ ἐννοίας γινόμενον· οἳ καὶ φυλαττόμενοι διὰ τῆς παρανόμου συνουσίας φθείρειν · τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ, ν ὡς εἰς Θεὸν εὐσέβειαν ἀσκοῦσι τὴν σωφρο- σύνην. Καὶ οὔπω λέγω τὰ λοιπὰ ἐν ἀνθρώποις κακὰ, ὧν οὐ ταχέως οὐδ' οἱ φιλοσοφεῖν δοκοῦντες καθαρεύ- ουσι· πολλοὶ γὰρ καὶ οἱ ἐν φιλοσοφίᾳ νόθοι. Οὐδέ φη- μί πω, ὅτι πολλὰ μέν ἐστι τὰ τοιαῦτα παρὰ τοῖς μήτε Ἰουδαίοις μήτε Χριστιανοῖς. Ητοι δὲ οὐδ᾽ ὅλως ὑπάρ χει ἐν Χριστιανοῖς· εἰ κυρίως ἐξετάζοις, τίς ὁ Χρι στιανός· ἢ εἰ καὶ εὑρεθείη, ἀλλ᾽ οὔτι γε ἐν τοῖς συνε διαφόρως, ὑπὸ τοῦ Λόγου οικονομούμενον σῶμα. ΧΙ. οἳ καὶ φυλαττόμενοι. CONTRA CELSUM LIB. IV. B ” sana de Deo perdita sententia, vana pietatis ima- gine delusi, aut animalia rationis expertia, aut si- mulacra, aut alias insignes hujus mundi res vene- rantur, quarum pulchritudine ad admirandum co- lendumque opificem adduci tantummodo debuis- sent; sed illos esse homines, et si quid est homi- nibus excellentius, qui, rationem ducem secuti, a lapidibus et lignis, ab auro et argento majori in pretio habitis, a rebus hujus mundi quamlibet spe- ciosis, ad omnium conditorem erigere se potue- runt; qui se totos illi commiserunt; qui, quod pro certo habeant illum solum omnibus posse sufficerc, cogitationes omnium perspicere, omnium preces au- dire, preces ad illum dirigunt, omnia quasi ipso in- spectante faciunt, et quasi audiente ipso caveut me quidquam ipsis excidat, quod illi displicere possit. Hæc tanta pietas nec laboribus, nec mortis peri- culis, nec captiosis rationum conclusionibus debili- tata, nibilne illam amplexis proderit, quominus dein- ceps cum vermiculis conferantur, etiamsi antea com- parari potuerint ? Quid ? qui vehementissimam ob- scœnæ voluptatis libidinem enervantem atque emol- lientem animos cohibent ea causa, quod persuasum habent se Dei non posse familiaritatem consequi, nisi ad eum per temperantiam contenderint; ii vobis vermiculorum germani, cognationem cum formicis habere, similes esse ranis videntur? Quid? Justitia, splendida illa virtus quæ erga proximum jura societatis, æquitatem, benignitatem, humani tatem servat, non obstabit quin illa præditus in vespertiliones referatur ? Contra qui se in flagitiosas libidines ingurgitant, quod plerique faciunt, qui nullo pudore ad obvias quasque vulgati corporis ſe- minas accedunt, qui docent hæc non esse flagitia, nonne illi sunt vermes in cœno volutati? præsertim si comparentur ad eos qui docti sunt non membra Christi et corpus in quo Verbum habitat, utc faciant membra meretricis '' ; quique didicerun corpus in quo natura est rationis particeps, univer- sorun Deo consecratum, ‹ templum » esse ‹ Dei "» quem adorant, fierique Dei templum cum recte de conditore sentitur; qui denique horrentes < Dei templum illicita voluptate polluere, suæ religionis culis, pro formicis et pro ranis habendos esse, qu D esse ducunt colere temperantiam. I Cor. HI, 16. Basileensis, et vetus Vaticanus. Alias, male. Infra codd. Regius et Basileensis, PATROL. GR. C tollere crimina, quorum fortasse non sunt immunes vel qui philosophiam præ se ferunt: multi enim sunt quos genuinos discipulos philosophia non agnoscit. Taceo etiam multa ejusmodi crimina apud eos reperiri qui neque Judæi, neque Christiani sunt. Affirmo autem hæc aut apud Christianos non esse, si quid proprie restituitur e codice Joliano. Paulo post, idem codex recte, 6. 1 Cor. vi, 15. (84) Αδιαφόρως. Ila recte omnino habet codex 27. Prætereo cætera quæ apud homines vigent (85) Παρὰ τὸ καθῆκον. V. Tull. or. pro M. Calio. (86) Vox ὅτι, quæ in antea editis desideratur,
Κρύφια γὰρ καὶ οὐκ ἐν φωτὶ καὶ γνώσει πολλῶν ἐστι τὰ ὀνόματα ταῦτα, καθ’ ἡμᾶς μὲν οὐκ ἀμφίβολα, κἂν ὑπὸ τῶν ἀλλοτρὶων τῆς ἡμετέρας θεοσεβείας παραλαμβάνηται· κατὰ δὲ Κέλσον, οὐ παριστάντα τὸ τῶν φωνῶν ἀμφίβολον, οὐκ οἶδ’ ὅπως παρέρριπται. Καίτοι γε ἐχρῆν αὐτόν, εἴπερ εὐγνωμόνως ἀνατρέπειν ἐβούλετο ἣν ᾠήθη ἀναισχυντότατα παρειλῆφθαι γενεαλογίαν Ἰουδαίοις αὐχοῦσι τὸν Ἀβραὰμ καὶ τοὺς ἀπ’ αὐτοῦ, ὅλα ἐκθέσθαι τὰ κατὰ τὸν τόπον καὶ πρότερον συναγορεῦσαι ᾗ ἐνόμιζε πιθανότητι καὶ μετὰ τοῦτο γενναίως ἀνατρέψαι τῇ φαινομένῃ αὐτῷ ἀληθείᾳ καὶ τοῖς ὑπὲρ αὐτῆς λογίοις τὰ κατὰ τὸν τόπον. Ἀλλ’ οὔτε Κέλσος οὔτ’ ἄλλος τις δυνήσεται τὰ περὶ φύσεως ὀνομάτων εἰς δυνάμεις παραλαμβανομένων διαλαμβάνων τὸν ἀκριβῆ περὶ τούτων παραστῆσαι λόγον καὶ ἐλέγξαι, ὡς εὐκαταφρόνητοι γεγόνασιν ἄνθρωποι, ὧν καὶ αἱ ὀνομασίαι μόνον οὐ παρὰ τοῖς οἰκείοις μόνοις ἀλλὰ καὶ παρὰ τοῖς ἀλλοτρίοις δύνανται.
μύρμηκες και βάτραχοι οι καταπεπτωκότες ἀπὸ τῆς Α περὶ Θεοῦ ὑγιοῦς ὑπολήψεως, φαντασίᾳ δ᾽ εὐσεβείας ἤτοι ἄλογα ζῶα ἢ ἀγάλματα σέβοντες, ἢ καὶ τὰ δη- μιουργήματα· δέον ἐκ τοῦ κάλλους αὐτῶν θαυμάζειν τὸν πεποιηκότα, κἀκεῖνον σέβειν· ἄνθρωποι δὲ, καὶ εἴ τι ἀνθρώπων τιμιώτερον, οἱ δυνηθέντες ἀναθῆναι ἀκολουθοῦντες τῷ λόγῳ ἀπὸ λίθων καὶ ξύλων, ἀλλὰ καὶ τῆς νομιζομένης ύλης εἶναι τιμιωτάτης ἀργύρου καὶ χρυσοῦ· ἀναβάντες δὲ καὶ ἀπὸ τῶν ἐν κόσμῳ κα- λῶν ἐπὶ τὸν τὰ ὅλα ποιήσαντα, καὶ ἐκείνῳ ἑαυτοὺς πιστεύσαντες, καὶ ὡς μόνῳ διαρκεῖν δυναμένῳ ἐπὶ πάντα τὰ ὄντα, καὶ ἐφορᾷν τοὺς πάντων λογισμούς, καὶ ἀκούειν τῆς πάντων εὐχῆς· τὰς εὐχὰς ἐκείνῳ ἀναπέμποντες, καὶ ὡς ἐπὶ θεατοῦ αὐτοῦ τῶν γινο- μένων πάντα πράττοντες, καὶ ὡς ἐπὶ ἀκροατοῦ τῶν λεγομένων φυλαττόμενοι λέγειν τὸ μὴ ἀρεσκόντως ἀπαγγελλόμενον τῷ Θεῷ. Εἰ μὴ ἄρα ή τηλικαύτη εύ σέβεια οὔθ᾽ ὑπὸ πόνων, οὔθ᾽ ὑπὸ κινδύνων θανάτου, οὔθ᾽ ὑπὸ λογικῶν πιθανοτήτων νικωμένη, οὐδὲν βοη- θεῖ τοῖς ἀνειληφόσιν αὐτὴν πρὸς τὸ μηκέτι αὐτοὺς παραβάλλεσθαι σκώληξιν, εἰ καὶ παρεβάλλοντο πρὸ τῆς τηλικαύτης εὐσεβείας; 'Αρα δὲ οἱ νικῶντες τὴν δριμυτάτην πρὸς ἀφροδίσια ὄρεξιν, πολλῶν ποιήσα- σαν τους θυμούς μαλθακοὺς καὶ κηρίνους, καὶ διὰ τοῦτο νικῶντες, ἐπεί περ ἐπείσθησαν μὴ ἄλλως οί- κειωθῆναι δύνασθαι τῷ Θεῷ, ἐὰν μὴ καὶ διὰ σωφρο σύνης ἀναβῶσι πρὸς αὐτὸν, σκωλήκων ὑμῖν δοκοῦσιν εἶναι ἀδελφοὶ, καὶ μυρμήκων συγγενεῖς, καὶ βατρά- χοις παραπλήσιοι; Τί δὲ, τὸ λαμπρὸν τῆς δικαιοσύ νης, τηρούσης τὸ πρὸς τὸν πλησίον καὶ ὁμογενές κοι νωνικὸν, καὶ δίκαιον, καὶ φιλάνθρωπον, καὶ χρηστόν, οὐδὲν ἀνύει πρὸς τὸ μὴ εἶναι νυκτερίδα τὸν τοιονδί ; οἱ δὲ περὶ τὰς ἀκολασίας καλινδούμενοι, ὁποῖοί εἰσιν οἱ πολλοὶ τῶν ἀνθρώπων, καὶ οἱ ταῖς χαμαιτύπαις ἀδια- φόρως (84) προσιόντες, διδάσκοντες δὲ καὶ μὴ πάντως παρὰ τὸ καθῆκον (85) τοῦτο γίνεσθαι, οὐκ εἰσιν ἐν βορβόρω σκώληκες ; καὶ μάλιστα συγκρινόμενοι τοῖς διδαχθεῖσι μὴ ι αίρειν τὰ μέλη τοῦ Χριστοῦ, » καὶ τὸ ὑπὸ τοῦ Λόγου οἰκούμενον σῶμα, καὶ ποιεῖν αὐτὰ πόρνης μέλη· μαθοῦσι δὲ ἤδη καὶ ὅτι (86) τὸ τοῦ λο- γικοῦ καὶ τῷ Θεῷ τῶν ὅλων ἀνακείμενον σῶμα, • ναός ο ἐστι τοῦ προσκυνουμένου ὑπ' αὐτῶν • Θεοῦ, ο τοιοῦτον ἀπὸ τῆς καθαρᾶς περὶ τοῦ δη- μιουργοῦ ἐννοίας γινόμενον· οἳ καὶ φυλαττόμενοι διὰ τῆς παρανόμου συνουσίας φθείρειν · τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ, ν ὡς εἰς Θεὸν εὐσέβειαν ἀσκοῦσι τὴν σωφρο- σύνην. Καὶ οὔπω λέγω τὰ λοιπὰ ἐν ἀνθρώποις κακὰ, ὧν οὐ ταχέως οὐδ' οἱ φιλοσοφεῖν δοκοῦντες καθαρεύ- ουσι· πολλοὶ γὰρ καὶ οἱ ἐν φιλοσοφίᾳ νόθοι. Οὐδέ φη- μί πω, ὅτι πολλὰ μέν ἐστι τὰ τοιαῦτα παρὰ τοῖς μήτε Ἰουδαίοις μήτε Χριστιανοῖς. Ητοι δὲ οὐδ᾽ ὅλως ὑπάρ χει ἐν Χριστιανοῖς· εἰ κυρίως ἐξετάζοις, τίς ὁ Χρι στιανός· ἢ εἰ καὶ εὑρεθείη, ἀλλ᾽ οὔτι γε ἐν τοῖς συνε διαφόρως, ὑπὸ τοῦ Λόγου οικονομούμενον σῶμα. ΧΙ. οἳ καὶ φυλαττόμενοι. CONTRA CELSUM LIB. IV. B ” sana de Deo perdita sententia, vana pietatis ima- gine delusi, aut animalia rationis expertia, aut si- mulacra, aut alias insignes hujus mundi res vene- rantur, quarum pulchritudine ad admirandum co- lendumque opificem adduci tantummodo debuis- sent; sed illos esse homines, et si quid est homi- nibus excellentius, qui, rationem ducem secuti, a lapidibus et lignis, ab auro et argento majori in pretio habitis, a rebus hujus mundi quamlibet spe- ciosis, ad omnium conditorem erigere se potue- runt; qui se totos illi commiserunt; qui, quod pro certo habeant illum solum omnibus posse sufficerc, cogitationes omnium perspicere, omnium preces au- dire, preces ad illum dirigunt, omnia quasi ipso in- spectante faciunt, et quasi audiente ipso caveut me quidquam ipsis excidat, quod illi displicere possit. Hæc tanta pietas nec laboribus, nec mortis peri- culis, nec captiosis rationum conclusionibus debili- tata, nibilne illam amplexis proderit, quominus dein- ceps cum vermiculis conferantur, etiamsi antea com- parari potuerint ? Quid ? qui vehementissimam ob- scœnæ voluptatis libidinem enervantem atque emol- lientem animos cohibent ea causa, quod persuasum habent se Dei non posse familiaritatem consequi, nisi ad eum per temperantiam contenderint; ii vobis vermiculorum germani, cognationem cum formicis habere, similes esse ranis videntur? Quid? Justitia, splendida illa virtus quæ erga proximum jura societatis, æquitatem, benignitatem, humani tatem servat, non obstabit quin illa præditus in vespertiliones referatur ? Contra qui se in flagitiosas libidines ingurgitant, quod plerique faciunt, qui nullo pudore ad obvias quasque vulgati corporis ſe- minas accedunt, qui docent hæc non esse flagitia, nonne illi sunt vermes in cœno volutati? præsertim si comparentur ad eos qui docti sunt non membra Christi et corpus in quo Verbum habitat, utc faciant membra meretricis '' ; quique didicerun corpus in quo natura est rationis particeps, univer- sorun Deo consecratum, ‹ templum » esse ‹ Dei "» quem adorant, fierique Dei templum cum recte de conditore sentitur; qui denique horrentes < Dei templum illicita voluptate polluere, suæ religionis culis, pro formicis et pro ranis habendos esse, qu D esse ducunt colere temperantiam. I Cor. HI, 16. Basileensis, et vetus Vaticanus. Alias, male. Infra codd. Regius et Basileensis, PATROL. GR. C tollere crimina, quorum fortasse non sunt immunes vel qui philosophiam præ se ferunt: multi enim sunt quos genuinos discipulos philosophia non agnoscit. Taceo etiam multa ejusmodi crimina apud eos reperiri qui neque Judæi, neque Christiani sunt. Affirmo autem hæc aut apud Christianos non esse, si quid proprie restituitur e codice Joliano. Paulo post, idem codex recte, 6. 1 Cor. vi, 15. (84) Αδιαφόρως. Ila recte omnino habet codex 27. Prætereo cætera quæ apud homines vigent (85) Παρὰ τὸ καθῆκον. V. Tull. or. pro M. Calio. (86) Vox ὅτι, quæ in antea editis desideratur,
PG 11:1083Ἔδει δ’ αὐτὸν παραθέσθαι, πῶς ἡμεῖς μὲν τοῖς ἀμαθέσι καὶ ἀνοήτοις παρεξηγούμενοι τὰ περὶ τῶν ὀνομάτων τούτων ἀπατῶμεν, ὡς οἴεται, τοὺς ἀκούοντας, αὐτὸς δέ, ὁ αὐχῶν εἶναι μὴ ἀμαθὴς μηδὲ ἀνόητος, τὴν ἀληθῆ λέγει περὶ τούτων ἑρμηνείαν. Παρέρριψε δ’ ἐν τοῖς κατὰ τὰ ὀνόματα ταῦτα, ἀφ’ ὧν γενεαλογοῦνται Ἰουδαῖοι, ὅτι οὐδὲ πώποτ’ ἐν πολλῷ τῷ πρόσθεν χρόνῳ ἀμφισβήτησις γεγένηται περὶ τῶν τοιῶνδε ὀνομάτων, ἀλλὰ νῦν Ἰουδαῖοι πρὸς ἑτέρους τινάς, οὓς οὐκ ὠνόμασε, περὶ τούτων ἀμφισβητοῦσι. Δεικνύτω γὰρ ὁ βουλόμενος, τίνες οἱ ἐπιδικαζόμενοι καὶ κἂν πιθανότητι χρώμενοι κατὰ Ἰουδαίων πρὸς τὸ μὴ ὑγιῶς μὲν Ἰουδαίους καὶ Χριστιανοὺς τὰ περὶ τούτων ἀπαγγέλλειν, καθ’ ὧν κεῖται τὰ ὀνόματα, ἑτέρους δ’ εἶναι τοὺς [τὰ] σοφώτατα καὶ τὰ ἀληθέστατα περὶ τούτων διειληφότας. Ἀλλὰ πεπείςμεθα ὅτι οὐ δυνήσονται τὸ τοιοῦτον ποιῆσαί τινες, ἐναργοῦς ὄντος τοῦ τὰ ὀνόματα ἀπὸ τῆς Ἑβραίων εἰλῆφθαι διαλέκτου, παρὰ μόνοις Ἰουδαίοις εὑρισκομένης.
Α δρεύουσι καὶ ἐπὶ τὰς κοινὰς εὐχὰς ἐρχομένοις, καὶ μὴ σε στη διὰ τὴν εὐσέβειαν κινδύνους. διὰ τῆς εὐσεβείας κινδύνους. την γην. ἀποκλειομένοις ἀπ' αὐτῶν· εἰ μὴ ἄρα τις σπανίως λανθάνων ἐν τοῖς πολλοῖς εὑρίσκοιτο τοιοῦτος Οὐ σκώληκες οὖν ἐκκλησιάζοντες ἐσμεν οἱ πρὸς Ἰουδαίους ἱστάμενοι ἀπὸ τῶν πεπιστευμένων αὐτοῖς εἶναι γραμ μάτων ἱερῶν, καὶ δεικνύντες τόν τε προφητευόμενον ἐπιδεδημηκέναι, καὶ διὰ τὰ μέγιστα ἁμαρτήματα ἐκείνους ἐγκαταλελείφθαι, καὶ ἡμᾶς, τοὺς παραδέξα μένους τὸν Λόγον, ἐλπίδας ἔχειν παρὰ Θεῷ τὰς ἀρίσ στας, ἔκ τε τῆς εἰς αὐτὸν πίστεως καὶ τοῦ δυναμένου ἡμᾶς οἰκειῶσαι αὐτῷ καθαροὺς ἀπὸ πάσης πονηρίας καὶ κακίας βίου. Οὐχ ἁπλῶς οὖν, εἴ τις Ἰουδαῖον ἑαυτὸν ἢ Χριστιανὸν ἀναγορεύει, οὗτος λέγοι (87) ἄν, ὅτι τὸν πάντα κόσμον καὶ τὴν οὐράνιον φορὰν ἡμῖν μάλιστα πεποίηκεν ὁ Θεός· ἀλλ᾽ εἴ τις, ὡς ὁ Ἰησ σους (88) ἐδίδαξε, καθαρός ἐστι τῇ καρδίᾳ, καὶ πράος, καὶ εἰρηνοποιός, καὶ προθύμως ὑπομένων τοὺς διὰ τὴν εὐσέβειαν κινδύνους· εὐλόγως ἂν ὁ τοιοῦτος θα ῥοίη τῷ Θεῷ, συνιεὶς δὲ καὶ τὸν ἐν ταῖς προφητείαις λόγον φήσαι ἂν καὶ τό· . Πάντα ταῦτα ἡμῖν τοῖς πιο στεύουσιν ὁ Θεὸς προδεδήλωκε καὶ κατήγγειλεν. » Ἐπεὶ δὲ καὶ πεποίηκεν, οὓς ἡγεῖται σκώληκας, Χριστιανοὺς λέγοντας, ὅτι ι τὴν οὐράνιον φορὰν ἀπολιπὼν ὁ Θεὸς, καὶ τὴν τοσαύτην γῆν (89) παρι δών, ἡμῖν μόνοις ἐμπολιτεύεται, καὶ πρὸς ἡμᾶς ἐπισ κηρυκεύεται, καὶ πέμπων οὐ διαλείπει, καὶ ζητῶν ὅπως ἀεὶ συνῶμεν αὐτῷ· ο λεκτέον, ὅτι τὰ μὴ λες γόμενα πρὸς ἡμῶν περιτίθησιν ἡμῖν, τοῖς καὶ ἀνα- γινώσκουσι καὶ γιγνώσκουσιν, ο ὅτι ἀγαπᾷ πάντα τὰ όντα ὁ Θεὸς, καὶ οὐδὲν βδελύσσεται ὧν ἐποίησεν· οὐδὲ γὰρ ἂν μισῶν τι κατεσκεύασεν. » Ανέγνωμεν δὲ καὶ τό· « Φείδῃ δὲ πάντων, ὅτι τά ἐστι πάντα, φι- λόψυχε. Τὸ γὰρ ἄφθαρτόν σου πνεῦμά ἐστιν ἐν πᾶσι· διὸ καὶ τοὺς παραπίπτοντας κατ' ὀλίγον ἐλέγχεις, καὶ ἐν οἷς ἁμαρτάνουσιν ὑπομιμνήσκων νουθετεῖς. » Πῶς δὲ δυνάμεθα λέγειν τὴν οὐράνιον φορὰν καὶ τὸν πάντα κόσμον, ἀπολιπόντα τὸν Θεὸν, καὶ τὴν τοσαύ την γῆν παριδόντα, ἡμῖν μόνοις ἐμπολιτεύεσθαι; ν οἵτινες ἐν ταῖς εὐχαῖς εὔρομεν δεῖν τι λέγειν φρονοῦν τας, ι ὅτι τοῦ ἐλέους Κυρίου πλήρης ἡ γῆ· καὶ, ἔλεος Κυρίου ἐπὶ πᾶσαν σάρκα· ν και, ὅτι ἀγαθὸς ὧν ὁ Θεός, « ἀνατέλλει τὸν ἥλιον αὑτοῦ (90) ἐπὶ πονηροὺς καὶ ἀγαθοὺς,καὶ βρέχει ἐπὶ δικαίους καὶ ἀδίκους, » καὶ ἡμᾶς, ἵνα γενώμεθα αὐτοῦ υἱοὶ, ἐπὶ τὰ παραπλήσια προτρέπων, καὶ διδάσκων εἰς πάντας ἡμᾶς ἀνθρώπους, κατὰ τὸ δυνατὸν, ἐκτείνειν τὰς εὐποιίας. Καὶ γὰρ αὐ τὸς εἴρηται ο Σωτὴρ πάντων ἀνθρώπων, μάλιστα πιστῶν· » καὶ ὁ Χριστὸς αὐτοῦ « ἱλασμὸς εἶναι περὶ τῶν ἁμαρτιῶν ἡμῶν· οὐ περὶ τῶν ἡμετέρων δὲ μόν νων, ἀλλὰ καὶ περὶ ὅλου τοῦ κόσμου. » Καὶ ταῦτα μὲν οὖν πρὸς ταῦτα, ὅσα (91) ἀνέγραψεν ὁ Κέλσος - ἄλλα δέ τινα ιδιωτικὰ εἴποιεν ἂν Ἰουδαίων τινὲς, ἀλλ' ταῦτα μὲν οὖν πρὸς ὅσα, τάχα μὲν οὖν ταῦτα ὅτα, ORIGENIS sit Christianus consideraveris ; aut, si inveniuntur, non certe inter eos qui ad coetum conveniunt, qui precibus publicis intersunt, nec ab illis arcentur : nisi forte quis inter alios furtim irrepsisse le- prehendatur. Non igitur vermiculi sumus cœtum facientes, nos qui contra Judæos e scripturis quas credunt sacras pugnamus, et ostendimus, eum qui prædictus est, advenisse, illosque propter sua maxima peccata desertos fuisse; nos autem qui suscepimus Verbum, optimas in Deo spes habere collocatas, nixas nostra in eum fide, et vitæ ge- nere, quod nos ab omni nequitia vitioque puros ad ejus potest perducere familiaritaten. Nemo igitur corum, qui se Judzos aut Christianos profitentur, simpliciter dixerit : Deus nostri causa maxime mundum omnem colorumque apparatum con- stituit : sed si quis, ut Jesus docuit *, mundo corde est, mitis, pacificus, periculorum propter pietatem tolerans, is jure Deo confidere potest et dicere, si quidem prophetias intelligit : Nobis qui credimus, omnia hæc Deus præmonstravit et prædixit. vermiculis habet, verba hæc attribuit : « Nobis so- lis, relicto toto mundo coelestique cursu, neglecta- que tota hac qua late patet terra, Deus providet et invigilat; ad nos mittit præcones, nec mittere desi- nit, sollicitus quomodo æternum illi conjungamur; › dicendum hic ab illo nobis assignari quæ nunquam nobis in mentem venerunt. Legimus enim et novi- nus, e Deum diligere omnia quæ sunt, et nihil odisse corum quæ fecit; nihil enim constituturum fuisse quod odisset **. , Lectum nobis est et istud : • Parcis autem omnibus, quoniam omnia tua sunt, qui amas animas. Incorruptibilis enim tuus est spi- ritus in omnibus; ideoque eos qui exerrant parti- bus corripis, et de quibus peccant, admones et cor- rigis *. » Qui etiam diceremus cœlorum cursum totumque mundum a Deo relinqui, eumque, negle- ctis iis tantis terræ spatiis, providere nobis solis atque consulere? nos qui in precibus scimus et di- cendum et cogitandum esse, ‹ misericordia Domini plenam esse terrain ; et misericordiam Domini esse super omnem carnem ³ ; et bonum esse Deum, ‹ qui solem suum oriri facit super bonos et malos, et pluit super justos et injustos "; » qui et nos hortatur, siquidem ejus filii esse volumus, ut ejus exempla sequamur ", docetque omnes homines, quoad possumus, beneficiis complecti. Ipse enim dictus est Salvator omnium hominum, maxime fidelium "; » et Christus ejus e propitiatio esse pro peccatis nostris, non pro nostris autem solis, sed eliam pro tolius mundi ". » Atque hæc quidem ad- Matth. v, 8. Sap. XI, 25. Sap. x1, 27; Matth. v, 45. Luc. vi, 25. Tim. IV, 10. Intra iidem mes., Libb. impressi, B c D xII, 1, 2. Psal. xxxi, 5. Eccli. XVIII, 12. Joan. 11, 2. habetur in manuscriptis. bendum videtur, etc. Libh. impressi in margine habent, etc. 28. Quoniam vero Celsus Christianis, quos pro (87) Mss., λέγοι. Impressi libri, λέγει. (88) Alias, ὡς ὁ Θεός, sed mss. ut in nostro textu. (89) Τοσαύτην γῆν. Sic mss. Alias vero, τοιαύ- (90) Vox αὐτοῦ desideratur in antea editis, sed (91) Ταῦτα μὲν οὖν πρὸς ταῦτα ὅσα, etc. Scri-
Μετὰ ταῦτα ὁ Κέλσος ἐκτιθέμενος τὰ ἀπὸ τῆς ἔξω τοῦ θείου λόγου ἱστορίας, τὰ περὶ τῶν ἐπιδικασαμένων ἀνθρώπων τῆς ἀρχαιότητος, οἷον Ἀθηναίων καὶ Αἰγυπτίων καὶ Ἀρκάδων καὶ Φρυγῶν, καὶ γηγενεῖς τινας παρὰ σφίσιν γεγονέναι λεγόντων καὶ τεκμήρια τούτων παρεχομένων ἑκάστων, φησὶν ὡς ἄρα Ἰουδαῖοι ἐν γωνίᾳ που τῆς Παλαιςτίνης συγκύψαντες, παντελῶς ἀπαίδευτοι καὶ οὐ προακηκοότες πάλαι ταῦτα Ἡσιόδῳ καὶ ἄλλοις μυρίοις ἀνδράσιν ἐνθέοις ὑμνημένα, συνέθεσαν ἀπιθανώτατα καὶ ἀμουσότατα, ἄνθρωπόν τινα ὑπὸ χειρῶν θεοῦ πλασσόμενόν τε καὶ ἐμφυσώμενον καὶ γύναιον ἐκ τῆς πλευρᾶς καὶ παραγγέλματα τοῦ θεοῦ καὶ ὄφιν τούτοις ἀντιπράσσοντα καὶ περιγινόμενον τῶν θεοῦ προσταγμάτων τὸν ὄφιν, μῦθόν τινα ὡς γραυσὶ διηγούμενοι καὶ ποιοῦντες ἀνοσιώτατα τὸν θεόν, εὐθὺς ἀπ’ ἀρχῆς ἀσθενοῦντα καὶ μηδ’ ἕν’ ἄνθρωπον, ὃν αὐτὸς ἔπλασε, πεῖσαι δυνάμενον. Διὰ τούτων δὴ ὁ πολυί̈στωρ καὶ πολυμαθὴς καὶ Ἰουδαίοις καὶ Χριστιανοῖς ἀμαθίαν ἐγκαλῶν καὶ ἀπαιδευσίαν Κέλσος σαφῶς παρίστησι, τίνα τρόπον ἀκριβῶς ᾔδει τοὺς ἑκάστου συγγραφέως χρόνους, ἕλληνος καὶ βαρβάρου·
Α δρεύουσι καὶ ἐπὶ τὰς κοινὰς εὐχὰς ἐρχομένοις, καὶ μὴ σε στη διὰ τὴν εὐσέβειαν κινδύνους. διὰ τῆς εὐσεβείας κινδύνους. την γην. ἀποκλειομένοις ἀπ' αὐτῶν· εἰ μὴ ἄρα τις σπανίως λανθάνων ἐν τοῖς πολλοῖς εὑρίσκοιτο τοιοῦτος Οὐ σκώληκες οὖν ἐκκλησιάζοντες ἐσμεν οἱ πρὸς Ἰουδαίους ἱστάμενοι ἀπὸ τῶν πεπιστευμένων αὐτοῖς εἶναι γραμ μάτων ἱερῶν, καὶ δεικνύντες τόν τε προφητευόμενον ἐπιδεδημηκέναι, καὶ διὰ τὰ μέγιστα ἁμαρτήματα ἐκείνους ἐγκαταλελείφθαι, καὶ ἡμᾶς, τοὺς παραδέξα μένους τὸν Λόγον, ἐλπίδας ἔχειν παρὰ Θεῷ τὰς ἀρίσ στας, ἔκ τε τῆς εἰς αὐτὸν πίστεως καὶ τοῦ δυναμένου ἡμᾶς οἰκειῶσαι αὐτῷ καθαροὺς ἀπὸ πάσης πονηρίας καὶ κακίας βίου. Οὐχ ἁπλῶς οὖν, εἴ τις Ἰουδαῖον ἑαυτὸν ἢ Χριστιανὸν ἀναγορεύει, οὗτος λέγοι (87) ἄν, ὅτι τὸν πάντα κόσμον καὶ τὴν οὐράνιον φορὰν ἡμῖν μάλιστα πεποίηκεν ὁ Θεός· ἀλλ᾽ εἴ τις, ὡς ὁ Ἰησ σους (88) ἐδίδαξε, καθαρός ἐστι τῇ καρδίᾳ, καὶ πράος, καὶ εἰρηνοποιός, καὶ προθύμως ὑπομένων τοὺς διὰ τὴν εὐσέβειαν κινδύνους· εὐλόγως ἂν ὁ τοιοῦτος θα ῥοίη τῷ Θεῷ, συνιεὶς δὲ καὶ τὸν ἐν ταῖς προφητείαις λόγον φήσαι ἂν καὶ τό· . Πάντα ταῦτα ἡμῖν τοῖς πιο στεύουσιν ὁ Θεὸς προδεδήλωκε καὶ κατήγγειλεν. » Ἐπεὶ δὲ καὶ πεποίηκεν, οὓς ἡγεῖται σκώληκας, Χριστιανοὺς λέγοντας, ὅτι ι τὴν οὐράνιον φορὰν ἀπολιπὼν ὁ Θεὸς, καὶ τὴν τοσαύτην γῆν (89) παρι δών, ἡμῖν μόνοις ἐμπολιτεύεται, καὶ πρὸς ἡμᾶς ἐπισ κηρυκεύεται, καὶ πέμπων οὐ διαλείπει, καὶ ζητῶν ὅπως ἀεὶ συνῶμεν αὐτῷ· ο λεκτέον, ὅτι τὰ μὴ λες γόμενα πρὸς ἡμῶν περιτίθησιν ἡμῖν, τοῖς καὶ ἀνα- γινώσκουσι καὶ γιγνώσκουσιν, ο ὅτι ἀγαπᾷ πάντα τὰ όντα ὁ Θεὸς, καὶ οὐδὲν βδελύσσεται ὧν ἐποίησεν· οὐδὲ γὰρ ἂν μισῶν τι κατεσκεύασεν. » Ανέγνωμεν δὲ καὶ τό· « Φείδῃ δὲ πάντων, ὅτι τά ἐστι πάντα, φι- λόψυχε. Τὸ γὰρ ἄφθαρτόν σου πνεῦμά ἐστιν ἐν πᾶσι· διὸ καὶ τοὺς παραπίπτοντας κατ' ὀλίγον ἐλέγχεις, καὶ ἐν οἷς ἁμαρτάνουσιν ὑπομιμνήσκων νουθετεῖς. » Πῶς δὲ δυνάμεθα λέγειν τὴν οὐράνιον φορὰν καὶ τὸν πάντα κόσμον, ἀπολιπόντα τὸν Θεὸν, καὶ τὴν τοσαύ την γῆν παριδόντα, ἡμῖν μόνοις ἐμπολιτεύεσθαι; ν οἵτινες ἐν ταῖς εὐχαῖς εὔρομεν δεῖν τι λέγειν φρονοῦν τας, ι ὅτι τοῦ ἐλέους Κυρίου πλήρης ἡ γῆ· καὶ, ἔλεος Κυρίου ἐπὶ πᾶσαν σάρκα· ν και, ὅτι ἀγαθὸς ὧν ὁ Θεός, « ἀνατέλλει τὸν ἥλιον αὑτοῦ (90) ἐπὶ πονηροὺς καὶ ἀγαθοὺς,καὶ βρέχει ἐπὶ δικαίους καὶ ἀδίκους, » καὶ ἡμᾶς, ἵνα γενώμεθα αὐτοῦ υἱοὶ, ἐπὶ τὰ παραπλήσια προτρέπων, καὶ διδάσκων εἰς πάντας ἡμᾶς ἀνθρώπους, κατὰ τὸ δυνατὸν, ἐκτείνειν τὰς εὐποιίας. Καὶ γὰρ αὐ τὸς εἴρηται ο Σωτὴρ πάντων ἀνθρώπων, μάλιστα πιστῶν· » καὶ ὁ Χριστὸς αὐτοῦ « ἱλασμὸς εἶναι περὶ τῶν ἁμαρτιῶν ἡμῶν· οὐ περὶ τῶν ἡμετέρων δὲ μόν νων, ἀλλὰ καὶ περὶ ὅλου τοῦ κόσμου. » Καὶ ταῦτα μὲν οὖν πρὸς ταῦτα, ὅσα (91) ἀνέγραψεν ὁ Κέλσος - ἄλλα δέ τινα ιδιωτικὰ εἴποιεν ἂν Ἰουδαίων τινὲς, ἀλλ' ταῦτα μὲν οὖν πρὸς ὅσα, τάχα μὲν οὖν ταῦτα ὅτα, ORIGENIS sit Christianus consideraveris ; aut, si inveniuntur, non certe inter eos qui ad coetum conveniunt, qui precibus publicis intersunt, nec ab illis arcentur : nisi forte quis inter alios furtim irrepsisse le- prehendatur. Non igitur vermiculi sumus cœtum facientes, nos qui contra Judæos e scripturis quas credunt sacras pugnamus, et ostendimus, eum qui prædictus est, advenisse, illosque propter sua maxima peccata desertos fuisse; nos autem qui suscepimus Verbum, optimas in Deo spes habere collocatas, nixas nostra in eum fide, et vitæ ge- nere, quod nos ab omni nequitia vitioque puros ad ejus potest perducere familiaritaten. Nemo igitur corum, qui se Judzos aut Christianos profitentur, simpliciter dixerit : Deus nostri causa maxime mundum omnem colorumque apparatum con- stituit : sed si quis, ut Jesus docuit *, mundo corde est, mitis, pacificus, periculorum propter pietatem tolerans, is jure Deo confidere potest et dicere, si quidem prophetias intelligit : Nobis qui credimus, omnia hæc Deus præmonstravit et prædixit. vermiculis habet, verba hæc attribuit : « Nobis so- lis, relicto toto mundo coelestique cursu, neglecta- que tota hac qua late patet terra, Deus providet et invigilat; ad nos mittit præcones, nec mittere desi- nit, sollicitus quomodo æternum illi conjungamur; › dicendum hic ab illo nobis assignari quæ nunquam nobis in mentem venerunt. Legimus enim et novi- nus, e Deum diligere omnia quæ sunt, et nihil odisse corum quæ fecit; nihil enim constituturum fuisse quod odisset **. , Lectum nobis est et istud : • Parcis autem omnibus, quoniam omnia tua sunt, qui amas animas. Incorruptibilis enim tuus est spi- ritus in omnibus; ideoque eos qui exerrant parti- bus corripis, et de quibus peccant, admones et cor- rigis *. » Qui etiam diceremus cœlorum cursum totumque mundum a Deo relinqui, eumque, negle- ctis iis tantis terræ spatiis, providere nobis solis atque consulere? nos qui in precibus scimus et di- cendum et cogitandum esse, ‹ misericordia Domini plenam esse terrain ; et misericordiam Domini esse super omnem carnem ³ ; et bonum esse Deum, ‹ qui solem suum oriri facit super bonos et malos, et pluit super justos et injustos "; » qui et nos hortatur, siquidem ejus filii esse volumus, ut ejus exempla sequamur ", docetque omnes homines, quoad possumus, beneficiis complecti. Ipse enim dictus est Salvator omnium hominum, maxime fidelium "; » et Christus ejus e propitiatio esse pro peccatis nostris, non pro nostris autem solis, sed eliam pro tolius mundi ". » Atque hæc quidem ad- Matth. v, 8. Sap. XI, 25. Sap. x1, 27; Matth. v, 45. Luc. vi, 25. Tim. IV, 10. Intra iidem mes., Libb. impressi, B c D xII, 1, 2. Psal. xxxi, 5. Eccli. XVIII, 12. Joan. 11, 2. habetur in manuscriptis. bendum videtur, etc. Libh. impressi in margine habent, etc. 28. Quoniam vero Celsus Christianis, quos pro (87) Mss., λέγοι. Impressi libri, λέγει. (88) Alias, ὡς ὁ Θεός, sed mss. ut in nostro textu. (89) Τοσαύτην γῆν. Sic mss. Alias vero, τοιαύ- (90) Vox αὐτοῦ desideratur in antea editis, sed (91) Ταῦτα μὲν οὖν πρὸς ταῦτα ὅσα, etc. Scri-
ὅς γε οἴεται Ἡσίοδον καὶ ἄλλους μυρίους, οὓς ὀνομάζει ἄνδρας ἐνθέους, πρεσβυτέρους εἶναι Μωϋσέως καὶ τῶν τούτου γραμμάτων, Μωϋσέως, τοῦ ἀποδεικνυμένου πολλῷ τῶν Ἰλιακῶν πρεσβυτέρου. Οὐκ Ἰουδαῖοι οὖν συνέθεσαν ἀπιθανώτατα καὶ ἀμουσότατα τὰ περὶ τὸν γηγενῆ ἄνθρωπον, ἀλλ’ οἱ κατὰ Κέλσον ἄνδρες ἔνθεοι, Ἡσίοδος καὶ οἱ ἄλλοι αὐτοῦ μυρίοι, τοὺς πολλῷ πρεσβυτέρους καὶ σεμνοτάτους ἐν τῇ Παλαιστίνῃ λόγους μήτε μαθόντες μήτ’ ἀκηκοότες, τοιαύτας ἔγραψαν ἱστορίας περὶ τῶν ἀρχαίων, Ἠοίας καὶ Θεογονίας, γένεσιν τὸ ὅσον ἐφ’ ἑαυτοῖς περιτιθέντες θεοῖς, καὶ ἄλλα μυρία. Εὐλόγως [οὖν] ἐκβάλλει τῆς ἑαυτοῦ πολιτείας Πλάτων ὡς ἐπιτρίβοντας τοὺς νέους τὸν Ὅμηρον καὶ τοὺς τοιαῦτα γράφοντας ποιήματα. Ἀλλὰ Πλάτων μὲν δῆλός ἐστι μὴ φρονήσας ἐνθέους γεγονέναι ἄνδρας τοὺς τοιαῦτα ποιήματα καταλελοιπότας· ὁ δὲ κρίνειν μᾶλλον Πλάτωνος δυνάμενος, ὁ ἐπικούρειος Κέλσος, εἴ γε οὗτός ἐστι καὶ ὁ κατὰ Χριστιανῶν ἄλλα δύο βιβλία συντάξας, τάχα ἡμῖν φιλονεικῶν οὓς μὴ ἐφρόνει ἐνθέους ἐνθέους ὠνόμασεν.
Α δρεύουσι καὶ ἐπὶ τὰς κοινὰς εὐχὰς ἐρχομένοις, καὶ μὴ σε στη διὰ τὴν εὐσέβειαν κινδύνους. διὰ τῆς εὐσεβείας κινδύνους. την γην. ἀποκλειομένοις ἀπ' αὐτῶν· εἰ μὴ ἄρα τις σπανίως λανθάνων ἐν τοῖς πολλοῖς εὑρίσκοιτο τοιοῦτος Οὐ σκώληκες οὖν ἐκκλησιάζοντες ἐσμεν οἱ πρὸς Ἰουδαίους ἱστάμενοι ἀπὸ τῶν πεπιστευμένων αὐτοῖς εἶναι γραμ μάτων ἱερῶν, καὶ δεικνύντες τόν τε προφητευόμενον ἐπιδεδημηκέναι, καὶ διὰ τὰ μέγιστα ἁμαρτήματα ἐκείνους ἐγκαταλελείφθαι, καὶ ἡμᾶς, τοὺς παραδέξα μένους τὸν Λόγον, ἐλπίδας ἔχειν παρὰ Θεῷ τὰς ἀρίσ στας, ἔκ τε τῆς εἰς αὐτὸν πίστεως καὶ τοῦ δυναμένου ἡμᾶς οἰκειῶσαι αὐτῷ καθαροὺς ἀπὸ πάσης πονηρίας καὶ κακίας βίου. Οὐχ ἁπλῶς οὖν, εἴ τις Ἰουδαῖον ἑαυτὸν ἢ Χριστιανὸν ἀναγορεύει, οὗτος λέγοι (87) ἄν, ὅτι τὸν πάντα κόσμον καὶ τὴν οὐράνιον φορὰν ἡμῖν μάλιστα πεποίηκεν ὁ Θεός· ἀλλ᾽ εἴ τις, ὡς ὁ Ἰησ σους (88) ἐδίδαξε, καθαρός ἐστι τῇ καρδίᾳ, καὶ πράος, καὶ εἰρηνοποιός, καὶ προθύμως ὑπομένων τοὺς διὰ τὴν εὐσέβειαν κινδύνους· εὐλόγως ἂν ὁ τοιοῦτος θα ῥοίη τῷ Θεῷ, συνιεὶς δὲ καὶ τὸν ἐν ταῖς προφητείαις λόγον φήσαι ἂν καὶ τό· . Πάντα ταῦτα ἡμῖν τοῖς πιο στεύουσιν ὁ Θεὸς προδεδήλωκε καὶ κατήγγειλεν. » Ἐπεὶ δὲ καὶ πεποίηκεν, οὓς ἡγεῖται σκώληκας, Χριστιανοὺς λέγοντας, ὅτι ι τὴν οὐράνιον φορὰν ἀπολιπὼν ὁ Θεὸς, καὶ τὴν τοσαύτην γῆν (89) παρι δών, ἡμῖν μόνοις ἐμπολιτεύεται, καὶ πρὸς ἡμᾶς ἐπισ κηρυκεύεται, καὶ πέμπων οὐ διαλείπει, καὶ ζητῶν ὅπως ἀεὶ συνῶμεν αὐτῷ· ο λεκτέον, ὅτι τὰ μὴ λες γόμενα πρὸς ἡμῶν περιτίθησιν ἡμῖν, τοῖς καὶ ἀνα- γινώσκουσι καὶ γιγνώσκουσιν, ο ὅτι ἀγαπᾷ πάντα τὰ όντα ὁ Θεὸς, καὶ οὐδὲν βδελύσσεται ὧν ἐποίησεν· οὐδὲ γὰρ ἂν μισῶν τι κατεσκεύασεν. » Ανέγνωμεν δὲ καὶ τό· « Φείδῃ δὲ πάντων, ὅτι τά ἐστι πάντα, φι- λόψυχε. Τὸ γὰρ ἄφθαρτόν σου πνεῦμά ἐστιν ἐν πᾶσι· διὸ καὶ τοὺς παραπίπτοντας κατ' ὀλίγον ἐλέγχεις, καὶ ἐν οἷς ἁμαρτάνουσιν ὑπομιμνήσκων νουθετεῖς. » Πῶς δὲ δυνάμεθα λέγειν τὴν οὐράνιον φορὰν καὶ τὸν πάντα κόσμον, ἀπολιπόντα τὸν Θεὸν, καὶ τὴν τοσαύ την γῆν παριδόντα, ἡμῖν μόνοις ἐμπολιτεύεσθαι; ν οἵτινες ἐν ταῖς εὐχαῖς εὔρομεν δεῖν τι λέγειν φρονοῦν τας, ι ὅτι τοῦ ἐλέους Κυρίου πλήρης ἡ γῆ· καὶ, ἔλεος Κυρίου ἐπὶ πᾶσαν σάρκα· ν και, ὅτι ἀγαθὸς ὧν ὁ Θεός, « ἀνατέλλει τὸν ἥλιον αὑτοῦ (90) ἐπὶ πονηροὺς καὶ ἀγαθοὺς,καὶ βρέχει ἐπὶ δικαίους καὶ ἀδίκους, » καὶ ἡμᾶς, ἵνα γενώμεθα αὐτοῦ υἱοὶ, ἐπὶ τὰ παραπλήσια προτρέπων, καὶ διδάσκων εἰς πάντας ἡμᾶς ἀνθρώπους, κατὰ τὸ δυνατὸν, ἐκτείνειν τὰς εὐποιίας. Καὶ γὰρ αὐ τὸς εἴρηται ο Σωτὴρ πάντων ἀνθρώπων, μάλιστα πιστῶν· » καὶ ὁ Χριστὸς αὐτοῦ « ἱλασμὸς εἶναι περὶ τῶν ἁμαρτιῶν ἡμῶν· οὐ περὶ τῶν ἡμετέρων δὲ μόν νων, ἀλλὰ καὶ περὶ ὅλου τοῦ κόσμου. » Καὶ ταῦτα μὲν οὖν πρὸς ταῦτα, ὅσα (91) ἀνέγραψεν ὁ Κέλσος - ἄλλα δέ τινα ιδιωτικὰ εἴποιεν ἂν Ἰουδαίων τινὲς, ἀλλ' ταῦτα μὲν οὖν πρὸς ὅσα, τάχα μὲν οὖν ταῦτα ὅτα, ORIGENIS sit Christianus consideraveris ; aut, si inveniuntur, non certe inter eos qui ad coetum conveniunt, qui precibus publicis intersunt, nec ab illis arcentur : nisi forte quis inter alios furtim irrepsisse le- prehendatur. Non igitur vermiculi sumus cœtum facientes, nos qui contra Judæos e scripturis quas credunt sacras pugnamus, et ostendimus, eum qui prædictus est, advenisse, illosque propter sua maxima peccata desertos fuisse; nos autem qui suscepimus Verbum, optimas in Deo spes habere collocatas, nixas nostra in eum fide, et vitæ ge- nere, quod nos ab omni nequitia vitioque puros ad ejus potest perducere familiaritaten. Nemo igitur corum, qui se Judzos aut Christianos profitentur, simpliciter dixerit : Deus nostri causa maxime mundum omnem colorumque apparatum con- stituit : sed si quis, ut Jesus docuit *, mundo corde est, mitis, pacificus, periculorum propter pietatem tolerans, is jure Deo confidere potest et dicere, si quidem prophetias intelligit : Nobis qui credimus, omnia hæc Deus præmonstravit et prædixit. vermiculis habet, verba hæc attribuit : « Nobis so- lis, relicto toto mundo coelestique cursu, neglecta- que tota hac qua late patet terra, Deus providet et invigilat; ad nos mittit præcones, nec mittere desi- nit, sollicitus quomodo æternum illi conjungamur; › dicendum hic ab illo nobis assignari quæ nunquam nobis in mentem venerunt. Legimus enim et novi- nus, e Deum diligere omnia quæ sunt, et nihil odisse corum quæ fecit; nihil enim constituturum fuisse quod odisset **. , Lectum nobis est et istud : • Parcis autem omnibus, quoniam omnia tua sunt, qui amas animas. Incorruptibilis enim tuus est spi- ritus in omnibus; ideoque eos qui exerrant parti- bus corripis, et de quibus peccant, admones et cor- rigis *. » Qui etiam diceremus cœlorum cursum totumque mundum a Deo relinqui, eumque, negle- ctis iis tantis terræ spatiis, providere nobis solis atque consulere? nos qui in precibus scimus et di- cendum et cogitandum esse, ‹ misericordia Domini plenam esse terrain ; et misericordiam Domini esse super omnem carnem ³ ; et bonum esse Deum, ‹ qui solem suum oriri facit super bonos et malos, et pluit super justos et injustos "; » qui et nos hortatur, siquidem ejus filii esse volumus, ut ejus exempla sequamur ", docetque omnes homines, quoad possumus, beneficiis complecti. Ipse enim dictus est Salvator omnium hominum, maxime fidelium "; » et Christus ejus e propitiatio esse pro peccatis nostris, non pro nostris autem solis, sed eliam pro tolius mundi ". » Atque hæc quidem ad- Matth. v, 8. Sap. XI, 25. Sap. x1, 27; Matth. v, 45. Luc. vi, 25. Tim. IV, 10. Intra iidem mes., Libb. impressi, B c D xII, 1, 2. Psal. xxxi, 5. Eccli. XVIII, 12. Joan. 11, 2. habetur in manuscriptis. bendum videtur, etc. Libh. impressi in margine habent, etc. 28. Quoniam vero Celsus Christianis, quos pro (87) Mss., λέγοι. Impressi libri, λέγει. (88) Alias, ὡς ὁ Θεός, sed mss. ut in nostro textu. (89) Τοσαύτην γῆν. Sic mss. Alias vero, τοιαύ- (90) Vox αὐτοῦ desideratur in antea editis, sed (91) Ταῦτα μὲν οὖν πρὸς ταῦτα ὅσα, etc. Scri-
PG 11:1085Ἐγκαλεῖ δ’ ἡμῖν ὡς ὑπὸ χειρῶν θεοῦ πλασθέντα εἰσαγαγοῦσιν ἄνθρωπον, τοῦ μὲν τῆς Γενέσεως βιβλίου οὔτ’ ἐπὶ τῆς ποιήσεως τοῦ ἀνθρώπου οὔτ’ ἐπὶ τῆς πλάσεως χεῖρας παραλαβόντος θεοῦ, τοῦ δὲ Ἰὼβ καὶ τοῦ Δαυὶδ εἰπόντων τό· Αἱ χεῖρές σου ἐποίησάν με καὶ ἔπλασάν με, περὶ ὧν πολὺς ὁ λόγος εἰς τὸ παραστῆσαι τὰ νενοημένα τοῖς ταῦτα εἰρηκόσιν οὐ μόνον περὶ διαφορᾶς ποιήσεως καὶ πλάσεως ἀλλὰ καὶ περὶ χειρῶν θεοῦ· ἃς οἱ μὴ νοήσαντες καὶ τὰς τοιαύτας ἀπὸ τῶν θείων γραφῶν φωνὰς οἴονται ἡμᾶς τοιοῦτον σχῆμα περιτιθέναι τῷ ἐπὶ πᾶσι θεῷ ὁποῖόν ἐστι τὸ ἀνθρώπινον, καθ’ οὓς καὶ πτέρυγας ἀκόλουθον νομίζειν ἡμᾶς εἶναι ἐν τῷ σώματι τοῦ θεοῦ, ἐπεὶ καὶ ταῦτα λέγουσιν αἱ κατὰ τὸ ῥητὸν περὶ τοῦ θεοῦ ἡμῶν γραφαί. Ταῦτα δὲ νῦν ἑρμηνεύειν οὐκ ἀπαιτεῖ ἡ προκειμένη πραγματεία· προηγουμένως γὰρ ἐν τοῖς εἰς τὴν Γένεσιν ἐξηγητικοῖς ταῦθ’ ἡμῖν κατὰ τὸ δυνατὸν ἐξήτασται. Εἶθ’ ὅρα κακοήθειαν τοῦ Κέλσου ἐν τοῖς ἑξῆς. Τῆς γὰρ γραφῆς ἡμῶν λεγούσης ἐπὶ τῆς τοῦ ἀνθρώπου πλάσεως·
Α σθαι τέλειοι, ὡς ὁ Πατήρ ἡμῶν ὁ οὐράνιος τέλειος ἐστι, ο διδασκόμεθα. Οὐδεὶς οὖν καλὸς καὶ ἀγαθὸς, σκώληξ ἐστὶν ἐννηχόμενος βορβόρῳ· καὶ οὐδεὶς εὐ- σεβής μύρμηξ· καὶ οὐδεὶς δίκαιος βάτραχος· καὶ οὐδεὶς τῷ λαμπρῷ φωτὶ τῆς ἀληθείας καταυγαζόμε νος τὴν ψυχὴν νυκτερίδι ἂν εὐλόγως παραβάλλοιτο. ἀλλ᾽ Δοκεί δέ μοι παρακηκοέναι ὁ Κέλσος καὶ τοῦ, Ποιήσωμεν (96) ἄνθρωπον κατ' εἰκόνα καὶ ὁμοίω σιν ἡμετέραν· καὶ παρὰ τοῦτο πεποιηκέναι τους σκώληκας λέγοντας, ὅτι ' ὑπὸ τοῦ Θεοῦ γεγονότες, πάντη ἐσμὲν αὐτῷ ὅμοιοι. » Εἰ μέντοι ἐγνώκει διαφορὰν τοῦ κατ' εἰκόνα Θεοῦ γεγονέναι τὸν ἄνθρωπον πρὸς τὸν (97) καθ' ὁμοίωσιν· καὶ ὅτι ἀναγέγραπται εἰρηκέναι ὁ Θεὸς, ο Ποιήσωμεν ἄνθρω που κατ' εἰκόνα καὶ ὁμοίωσιν ἡμετέραν· ἡ ἐποίησε δ' ὁ Θεὸς τὸν ἄνθρωπον ι κατ' εἰκόνα Θεοῦ, οὐχὶ καὶ ο καθ᾽ ὁμοίωσιν ο ἤδη· οὐκ ἂν ἐποίει ἡμᾶς λέγοντας, ὅτι ι πάντη ὅμοιοί ἐσμεν τῷ Θεῷ.» Ο λέγομεν δ' ὅτι ὑποβέβληται ἡμῖν καὶ τὰ ἄστρα· ἐπεὶ ἡ τῶν δικαίων λεγομένη ἀνάστασις, καὶ ὑπὸ τῶν σε φῶν νοουμένη, παραβάλλεται ἡλίῳ καὶ σελήνῃ καὶ ἄστροις ὑπὸ τοῦ φάσκοντος· « Αλλη δόξα ηλίου, καὶ ἄλλη δόξα σελήνης, καὶ ἄλλη δόξα ἀστέρων· ἀστὴρ γὰρ ἀστέρος διαφέρει ἐν δόξῃ, οὕτω καὶ ἡ ἀνάστασις τῶν νεκρῶν· ν καὶ τοῦ Δανιὴλ περὶ τούτων πάλαι προφητεύσαντος. Φησὶ δ' ἡμᾶς λέγειν, ὅτι ο πάντα ἡμῖν δουλεύειν τέτακται. » Τάχα μὲν οὐκ ἀκούσας τῶν ἐν ἡμῖν συνετῶν τοιαῦτα λεγόντων· τάχα δὲ καὶ μὴ ἐπιστάμενος πῶς λέλεκται πάντων εἶναι δοῦ λον τὸν ἐν ἡμῖν μείζονα. Καὶ ἐὰν μὲν Ἕλληνες λέ- γωσιν, Ε ι. Εἶθ' ἥλιος (98) μέν, νύξ τε δουλεύει βροτοῖς· ἐπαινέσαντες τὸ λεγόμενον, καὶ διηγοῦνται αὐτό· ἐπὰν δὲ τὸ τοιοῦτον ἢ μὴ λέγηται (99), ἢ ἄλλως λέ- γηται, συκοφαντεῖ ἡμᾶς ὁ Κέλσος καὶ ἐπὶ τούτοις. Ελέγομεν δὲ παρὰ τῷ Κέλσῳ ἡμεῖς, οἱ κατ᾽ αὐτὸν • σκώληκες, ὅτι, ο Επεί τινες ἐν ἡμῖν πλημμελοῦσιν, ἀφίξεται πρὸς ἡμᾶς ὁ Θεὸς, ἢ πέμψει τὸν Υἱὸν ἑαυ τοῦ, ἵνα καταφλέξῃ τοὺς ἀδίκους, οἱ δὲ λοιποὶ βάτρα χοι σὺν αὐτῷ βίον αἰώνιον ἔχωμεν. » Καὶ ὄρα πως ώς βωμολόχος τὴν περὶ κρίσεως θείας ἀπαγγελίαν, καὶ περὶ κολάσεως μὲν τῆς κατὰ τῶν ἀδίκων, γέρως δὲ τοῦ εἰς τοὺς δικαίους, εἰς χλεύην καὶ γέλωτα καὶ Ἐκεῖνο δέ γε αὐτῶν κομιδῆ τολμηρόν· ἀνθρώπου γάρ τοι καὶ Θεοῦ τὴν αὐτὴν ἔλεγον ἀρετήν. » ποιήσομεν. Νυκτός τ' ἀφεγγες βλέφαρον, ηλίου τε φῶς, Ισον βαδίζειν τὸν ἐνιαύσιον κύκλον, Κ' οὐδέτερον αὐτοῖν φθόνον ἔχει νικώμενον. Εἶθ' ἥλιος μὲν νύξ τε δουλεύει βροτοῖς· Σὺ δ᾽ οὐκ ἀνέξῃ δωμάτων ἔχων ἴσον, Καὶ τῷδ᾽ ἀποκειμεῖς ; τοιοῦτον ἢ μὲν λέγηται ἢ ἄλλως λέγηται. ORIGENIS adjunxere. Ex nobis enim eadem est in omnibus naturis beatis virtus; ita ut eadem hominis sit virtus, ac Dei. Unde nobis præceptum : • Estote perfecti, sicut Pater vester coelestis perfectus est Male igitur cum verme, qui in luto innatat, bonus et justus comparatur, male pius cum formica, male justus cum rana. Nemo splendida veritatis luce perfusam habens animam cum vespertilione conferri nisi summa injuria potest. quentes : e Nos Deus sibi omnino similes fecit, ad id inductus mihi fuisse videtur male intellecto hoc Genesis loco: ‹ Faciamus hominem ad ima- ginem et similitudinem nostram 72.78. Sed si novis- set quid intersit discriminis inter fieri hominem ad imaginem Dei, et fieri ad similitudinem ; si advertisset in Scriptura Deum quidem di- xisse: c Faciamus hominem ad imaginem et simi- litudinem nostram, > sed tamen illum creasse • ad imaginem Dei, » non vero tunc c ad similitu- dinem ; ; nobis hæc non ascriberet : « Omnino si- miles Deo summus. Neque etiam dicimus astra nobis esse subdita. . Nam justorum resurrectio, quæ quid sit sapientes intelligunt, soli et lunæ et astris comparatur ab Apostolo : Alia, inquit, claritas solis, alia claritas lunæ, alia claritas stel- larum. Stella enim a stella differt in claritate, sic et resurrectio mortuorum 7. De his eodem etiam modo jam olim Daniel vaticinatus fuerat 7³. Addit Celsus nos dicere : ‹ Omnia nobis servire jussa sunt. » Fortasse neminem nostris sapien - C tibus talia dicere audivit : fortasse etiam ne- scivit nobis mandatum esse, ut omnium sit ser- vus qui inter nos est major 76. Deinde cum Græci dicunt : • Sol, nox, uterque serviunt mortalibus 77, dictum laudant et commentariis illustrant. Idem nos sive non dicamus, sive aliis verbis dicamus, perinde est Celso, ut nobis intendat liten. Apud illum nos, quos vermiculos putat, sic loquebamur: Quandoquidem sunt inter nos, qui se peccatis contaminant, Deus veniet, aut mittet Filium, ut flammis addicat impios, et nos ranæ reliquæ cum ipso æterna vita fruamur. »Vide ut scurra ille doctrinam de diviuo judicio, de suppliciis impio- rum, de justorum præmiis, cavilletur, irrideat, ex- D sibilet. Gravem philosophum! Tandem concludit Matth.v, 48. 79.93 Gen. 1, 26. Cor. XV, ripid. Pheniss. pie, hominis et Dei eamdem esse dicimus virtu- ieni. » Theodoret., serm. 11, De fine et judicio : lllud vero eorumdem audacius est dictum : Dei namque et hominis eamdem virtutem esse asserebant. SPENCER. editi utrobique, ripides in Pheniss.: Eu- etc. Obscuramque palpebram noctis, et lumen so!is, Ut æqualiter circuirent annuum circulum, constituit. Et neutrum horum duorum victum invidet alteri, Atque ita sol et nox serviunt hominibus, Tu autem non sustinebis habere æquam partem Et huic tribuere suam partem ? Spencer. regni, 30. Quod postea Celsus vermes inducit sic lo- 41. 78 Dan. XII, 3. 7* Matth. xx, 27. (96) Sic etiam infra manuscripui. Libri autem (97) Πρὸς τόν, etc. Legit Boherellus, πρὸς τό, etc. (98) Euripidis libb. editi, είθ' άλιος. Rectius Eu- (99) Guieto scribendum videbatur, ἐπὰν δέ τι
Καὶ ἐνεφύσησεν εἰς τὸ πρόσωπον αὐτοῦ πνοὴν ζωῆς, καὶ ἐγένετο ὁ ἄνθρωπος εἰς ψυχὴν ζῶσαν, ὁ δὲ κακοήθως διασύρειν βουλόμενος τὸ ἐνεφύσησεν εἰς τὸ πρόσωπον αὐτοῦ πνοὴν ζωῆς, ὅπερ οὐδὲ νενόηκε τίνα τρόπον λέλεκται, ἀνέγραψεν ὅτι συνέθεσαν ἄνθρωπον ὑπὸ χειρῶν θεοῦ πλασσόμενον [καὶ ἐμφυσώμενον], ἵνα τὸ ἐμφυσώμενον παραπλησίως τις νομίσας λελέχθαι τοῖς ἐμφυσωμένοις ἀσκοῖς γελάσῃ τὸ ἐνεφύσησεν εἰς τὸ πρόσωπον αὐτοῦ πνοὴν ζωῆς τροπικῶς εἰρημένον καὶ δεόμενον διηγήσεως, παριστάσης μεταδεδωκέναι τὸν θεὸν τοῦ ἀφθάρτου πνεύματος τῷ ἀνθρώπῳ· καθὸ λέλεκται· Τὸ δὲ ἄφθαρτόν σου πνεῦμά ἐστιν ἐν πᾶσιν. Εἶτ’ ἐπεὶ προκείμενον ἦν αὐτῷ κακηγορεῖν τὰ γεγραμμένα, διεχλεύασε καὶ τὸ Ἐπέβαλεν ὁ θεὸς ἔκστασιν ἐπὶ τὸν Ἀδάμ, καὶ ὕπνωσε. Καὶ ἔλαβε μίαν τῶν πλευρῶν αὐτοῦ καὶ ἀνεπλήρωσε σάρκα ἀντ’ αὐτῆς· καὶ ᾠκοδόμησε τὴν πλευράν, ἣν ἔλαβεν ἀπὸ τοῦ Ἀδάμ, εἰς γυναῖκα καὶ τὰ ἑξῆς, οὐδὲ τὴν λέξιν ἐκθέμενος, δυναμένην ἐπιστῆσαι τὸν ἀκούοντα ὅτι μετὰ τροπολογίας εἴρηται.
Α σθαι τέλειοι, ὡς ὁ Πατήρ ἡμῶν ὁ οὐράνιος τέλειος ἐστι, ο διδασκόμεθα. Οὐδεὶς οὖν καλὸς καὶ ἀγαθὸς, σκώληξ ἐστὶν ἐννηχόμενος βορβόρῳ· καὶ οὐδεὶς εὐ- σεβής μύρμηξ· καὶ οὐδεὶς δίκαιος βάτραχος· καὶ οὐδεὶς τῷ λαμπρῷ φωτὶ τῆς ἀληθείας καταυγαζόμε νος τὴν ψυχὴν νυκτερίδι ἂν εὐλόγως παραβάλλοιτο. ἀλλ᾽ Δοκεί δέ μοι παρακηκοέναι ὁ Κέλσος καὶ τοῦ, Ποιήσωμεν (96) ἄνθρωπον κατ' εἰκόνα καὶ ὁμοίω σιν ἡμετέραν· καὶ παρὰ τοῦτο πεποιηκέναι τους σκώληκας λέγοντας, ὅτι ' ὑπὸ τοῦ Θεοῦ γεγονότες, πάντη ἐσμὲν αὐτῷ ὅμοιοι. » Εἰ μέντοι ἐγνώκει διαφορὰν τοῦ κατ' εἰκόνα Θεοῦ γεγονέναι τὸν ἄνθρωπον πρὸς τὸν (97) καθ' ὁμοίωσιν· καὶ ὅτι ἀναγέγραπται εἰρηκέναι ὁ Θεὸς, ο Ποιήσωμεν ἄνθρω που κατ' εἰκόνα καὶ ὁμοίωσιν ἡμετέραν· ἡ ἐποίησε δ' ὁ Θεὸς τὸν ἄνθρωπον ι κατ' εἰκόνα Θεοῦ, οὐχὶ καὶ ο καθ᾽ ὁμοίωσιν ο ἤδη· οὐκ ἂν ἐποίει ἡμᾶς λέγοντας, ὅτι ι πάντη ὅμοιοί ἐσμεν τῷ Θεῷ.» Ο λέγομεν δ' ὅτι ὑποβέβληται ἡμῖν καὶ τὰ ἄστρα· ἐπεὶ ἡ τῶν δικαίων λεγομένη ἀνάστασις, καὶ ὑπὸ τῶν σε φῶν νοουμένη, παραβάλλεται ἡλίῳ καὶ σελήνῃ καὶ ἄστροις ὑπὸ τοῦ φάσκοντος· « Αλλη δόξα ηλίου, καὶ ἄλλη δόξα σελήνης, καὶ ἄλλη δόξα ἀστέρων· ἀστὴρ γὰρ ἀστέρος διαφέρει ἐν δόξῃ, οὕτω καὶ ἡ ἀνάστασις τῶν νεκρῶν· ν καὶ τοῦ Δανιὴλ περὶ τούτων πάλαι προφητεύσαντος. Φησὶ δ' ἡμᾶς λέγειν, ὅτι ο πάντα ἡμῖν δουλεύειν τέτακται. » Τάχα μὲν οὐκ ἀκούσας τῶν ἐν ἡμῖν συνετῶν τοιαῦτα λεγόντων· τάχα δὲ καὶ μὴ ἐπιστάμενος πῶς λέλεκται πάντων εἶναι δοῦ λον τὸν ἐν ἡμῖν μείζονα. Καὶ ἐὰν μὲν Ἕλληνες λέ- γωσιν, Ε ι. Εἶθ' ἥλιος (98) μέν, νύξ τε δουλεύει βροτοῖς· ἐπαινέσαντες τὸ λεγόμενον, καὶ διηγοῦνται αὐτό· ἐπὰν δὲ τὸ τοιοῦτον ἢ μὴ λέγηται (99), ἢ ἄλλως λέ- γηται, συκοφαντεῖ ἡμᾶς ὁ Κέλσος καὶ ἐπὶ τούτοις. Ελέγομεν δὲ παρὰ τῷ Κέλσῳ ἡμεῖς, οἱ κατ᾽ αὐτὸν • σκώληκες, ὅτι, ο Επεί τινες ἐν ἡμῖν πλημμελοῦσιν, ἀφίξεται πρὸς ἡμᾶς ὁ Θεὸς, ἢ πέμψει τὸν Υἱὸν ἑαυ τοῦ, ἵνα καταφλέξῃ τοὺς ἀδίκους, οἱ δὲ λοιποὶ βάτρα χοι σὺν αὐτῷ βίον αἰώνιον ἔχωμεν. » Καὶ ὄρα πως ώς βωμολόχος τὴν περὶ κρίσεως θείας ἀπαγγελίαν, καὶ περὶ κολάσεως μὲν τῆς κατὰ τῶν ἀδίκων, γέρως δὲ τοῦ εἰς τοὺς δικαίους, εἰς χλεύην καὶ γέλωτα καὶ Ἐκεῖνο δέ γε αὐτῶν κομιδῆ τολμηρόν· ἀνθρώπου γάρ τοι καὶ Θεοῦ τὴν αὐτὴν ἔλεγον ἀρετήν. » ποιήσομεν. Νυκτός τ' ἀφεγγες βλέφαρον, ηλίου τε φῶς, Ισον βαδίζειν τὸν ἐνιαύσιον κύκλον, Κ' οὐδέτερον αὐτοῖν φθόνον ἔχει νικώμενον. Εἶθ' ἥλιος μὲν νύξ τε δουλεύει βροτοῖς· Σὺ δ᾽ οὐκ ἀνέξῃ δωμάτων ἔχων ἴσον, Καὶ τῷδ᾽ ἀποκειμεῖς ; τοιοῦτον ἢ μὲν λέγηται ἢ ἄλλως λέγηται. ORIGENIS adjunxere. Ex nobis enim eadem est in omnibus naturis beatis virtus; ita ut eadem hominis sit virtus, ac Dei. Unde nobis præceptum : • Estote perfecti, sicut Pater vester coelestis perfectus est Male igitur cum verme, qui in luto innatat, bonus et justus comparatur, male pius cum formica, male justus cum rana. Nemo splendida veritatis luce perfusam habens animam cum vespertilione conferri nisi summa injuria potest. quentes : e Nos Deus sibi omnino similes fecit, ad id inductus mihi fuisse videtur male intellecto hoc Genesis loco: ‹ Faciamus hominem ad ima- ginem et similitudinem nostram 72.78. Sed si novis- set quid intersit discriminis inter fieri hominem ad imaginem Dei, et fieri ad similitudinem ; si advertisset in Scriptura Deum quidem di- xisse: c Faciamus hominem ad imaginem et simi- litudinem nostram, > sed tamen illum creasse • ad imaginem Dei, » non vero tunc c ad similitu- dinem ; ; nobis hæc non ascriberet : « Omnino si- miles Deo summus. Neque etiam dicimus astra nobis esse subdita. . Nam justorum resurrectio, quæ quid sit sapientes intelligunt, soli et lunæ et astris comparatur ab Apostolo : Alia, inquit, claritas solis, alia claritas lunæ, alia claritas stel- larum. Stella enim a stella differt in claritate, sic et resurrectio mortuorum 7. De his eodem etiam modo jam olim Daniel vaticinatus fuerat 7³. Addit Celsus nos dicere : ‹ Omnia nobis servire jussa sunt. » Fortasse neminem nostris sapien - C tibus talia dicere audivit : fortasse etiam ne- scivit nobis mandatum esse, ut omnium sit ser- vus qui inter nos est major 76. Deinde cum Græci dicunt : • Sol, nox, uterque serviunt mortalibus 77, dictum laudant et commentariis illustrant. Idem nos sive non dicamus, sive aliis verbis dicamus, perinde est Celso, ut nobis intendat liten. Apud illum nos, quos vermiculos putat, sic loquebamur: Quandoquidem sunt inter nos, qui se peccatis contaminant, Deus veniet, aut mittet Filium, ut flammis addicat impios, et nos ranæ reliquæ cum ipso æterna vita fruamur. »Vide ut scurra ille doctrinam de diviuo judicio, de suppliciis impio- rum, de justorum præmiis, cavilletur, irrideat, ex- D sibilet. Gravem philosophum! Tandem concludit Matth.v, 48. 79.93 Gen. 1, 26. Cor. XV, ripid. Pheniss. pie, hominis et Dei eamdem esse dicimus virtu- ieni. » Theodoret., serm. 11, De fine et judicio : lllud vero eorumdem audacius est dictum : Dei namque et hominis eamdem virtutem esse asserebant. SPENCER. editi utrobique, ripides in Pheniss.: Eu- etc. Obscuramque palpebram noctis, et lumen so!is, Ut æqualiter circuirent annuum circulum, constituit. Et neutrum horum duorum victum invidet alteri, Atque ita sol et nox serviunt hominibus, Tu autem non sustinebis habere æquam partem Et huic tribuere suam partem ? Spencer. regni, 30. Quod postea Celsus vermes inducit sic lo- 41. 78 Dan. XII, 3. 7* Matth. xx, 27. (96) Sic etiam infra manuscripui. Libri autem (97) Πρὸς τόν, etc. Legit Boherellus, πρὸς τό, etc. (98) Euripidis libb. editi, είθ' άλιος. Rectius Eu- (99) Guieto scribendum videbatur, ἐπὰν δέ τι
PG 11:1087Καὶ οὐκ ἠθέλησέ γε προσποιήσασθαι ἀλληγορεῖσθαι τὰ τοιαῦτα, καίτοι γε ἐν τοῖς ἑξῆς λέγων ὅτι οἱ ἐπιεικέστεροι Ἰουδαίων τε καὶ Χριστιανῶν ἐπὶ τούτοις αἰσχυνόμενοι πειρῶνταί πως ἀλληγορεῖν αὐτά. Ἔστι δ’ εἰπεῖν πρὸς αὐτόν· ἆρα τὰ μὲν τῷ ἐνθέῳ σου Ἡσιόδῳ εἰρημένα ἐν μύθου σχήματι περὶ τῆς γυναικὸς ἀλληγορεῖται, ὡς ἄρα δέδοται αὕτη τοῖς ἀνθρώποις ὑπὸ τοῦ Διὸς κακὸν ἀντὶ τοῦ πυρός· ἡ δ’ ἀπὸ τῆς πλευρᾶς τοῦ μετ’ ἔκστασιν κοιμηθέντος ληφθεῖσα γυνὴ καὶ οἰκοδομηθεῖσα ὑπὸ τοῦ θεοῦ χωρὶς παντὸς λόγου καί τινος ἐπικρύψεως λελέχθαι σοι φαίνεται; Ἀλλ’ οὐκ εὔγνωμον ἐκεῖνα μὲν μὴ γελᾶν ὡς μῦθον ἀλλά, θαυμάζειν ὡς ἐν μύθῳ φιλοσοφούμενα, ταῦτα δὲ μόνῃ τῇ λέξει τὴν διάνοιαν ἐναπερείσαντα μυχθίζειν καὶ μηδενὸς λόγου νομίζειν ἔχεσθαι. Εἰ γὰρ ψιλῆς ἕνεκεν λέξεως χρὴ κατηγορεῖν τῶν ἐν ὑπονοίαις λελεγμένων, ὅρα εἰ μὴ τὰ Ἡσιόδου μᾶλλον γέλωτα μέλλει ὀφλεῖν, ἀνδρός, ὡς φής, ἐνθέου τοιαῦτα γράψαντος· Τὸν δὲ χολωσάμενος προσέφη νεφεληγερέτα Ζεύς· Ἰαπετιονίδη, πάντων πέρι μήδεα εἰδώς, χαίροις πῦρ κλέψας καὶ ἐμὰς φρένας ἠπεροπεύσας, σοί τ’ αὐτῷ μέγα πῆμα καὶ ἀνδράσιν ἐσσομένοισι.
Β διασυρμόν ἤνεγκεν ὁ σεμνός φιλόσοφος. Καὶ ἐπιλέγει Α « πᾶσι τούτοις· « Ανεκτὶ εἶναι μᾶλλον ταῦτα ὑπὸ σκωλήκων καὶ βατράχων λεγόμενα ἢ ὑπὸ Ἰουδαίων καὶ Χριστιανῶν πρὸς ἀλλήλους διαφερομένων ἀπαγ γελλόμενα. » Αλλ' οὐ μιμησόμεθά γε αὐτὸν ἡμεῖς, οὐδὲ ἐροῦμεν τὰ παραπλήσια περὶ τῶν τὴν τῶν ὅλων φύσιν ἐπαγγελλομένων εἰδέναι φιλοσόφων, καὶ πρὸς ἀλλήλους διαλεγομένων περὶ τοῦ, τίνα τρόπον συν έστη τὰ ὅλα, καὶ γέγονεν ὁ οὐρανὸς καὶ γῆ, καὶ τὰ ἐν αὐτοῖς πάντα· καὶ ὡς αἱ ψυχαὶ ἤτοι ἀγέννητοι (1) οὖσαι καὶ μὴ ὑπὸ Θεοῦ κτισθεῖσαι, διακοσμοῦνται ὑπ' αὐτοῦ καὶ ἀμείβουσι σώματα· ἢ, συσπαρεῖσαι τοῖς σώμασιν, ἐπιδιαμένουσιν, ἢ οὐκ ἐπιδιαμένουσιν. Ἐδύνατο γάρ τις καὶ ταῦτα, ἀντὶ τοῦ σεμνολογεῖν καὶ ἀποδέχεσθαι τὴν προαίρεσιν τῶν τῷ ἐξετάζειν τὴν ἀλήθειαν ἑαυτοὺς ἀνατεθεικότων, χλευάζων καὶ κακολογῶν φάσκειν, ὅτι σκώληκες εἰσιν οὗτοι ἐν γων νίᾳ τοῦ ἐν τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώπων βορβόρου ἑαυτοὺς μὴ μετροῦντες, καὶ διὰ τοῦτο ἀποφαινόμενοι περὶ τῶν τηλικούτων, ὡς κατειληφότες· καὶ ὅτι λέγουσι διατεινόμενοι ὡς τεθεωρηκότες περὶ πραγμάτων, τῶν μὴ δυναμένων χωρὶς ἐπιπνοίας κρείττονος καὶ θειο- τέρας δυνάμεως θεωρηθῆναι. • Οὐδεὶς γὰρ οἶδεν (2) ἀνθρώπων τὰ τοῦ ἀνθρώπου εἰ μὴ τὸ πνεῦμα τοῦ ἀνθρώπου τὸ ἐν αὐτῷ· οὕτω καὶ τὰ τοῦ Θεοῦ οὐδεὶς ἔγνωκεν εἰ μὴ τὸ πνεῦμα τοῦ Θεοῦ· » Αλλ᾿ οὐ μετ μήναμεν, οὐδὲ τὴν τηλικαύτην ἀνθρώπων σύνεσιν (κοινότερον δὲ λέγω σύνεσιν, ἀσχοληθεῖσαν οὐ περὶ τὰ τῶν πολλῶν, ἀλλὰ περὶ τὴν ἐξέτασιν τῆς ἀληθείας, κινήματι σκωλήκων ἢ ἄλλων τινῶν τοιούτων παρα- βάλλομεν· φιλαληθῶς δὲ περί τινων μαρτυρούμεν Ἑλλήνων φιλοσόφων, ὅτι ἐπέγνωσαν τὸν Θεὸν, « ἐπεὶ ὁ Θεὸς αὐτοῖς ἐφανέρωσεν· ο εἰ καὶ ι μὴ ὡς Θεὸν ἐδόξασαν, ἢ ηὐχαρίστησαν· ἀλλ' ἐματαιώθησαν ἐν τοῖς διαλογισμοῖς αὐτῶν. Καὶ φάσκοντες εἶναι σοφοί, ἐμωράνθησαν, καὶ ἤλλαξαν (5) τὴν δόξαν τοῦ ἀφθάρτου Θεοῦ ἐν ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀνθρώπου, καὶ πετεινῶν, καὶ τετραπόδων, καὶ ἑρπετῶν. » Μετὰ ταῦτα, βουλόμενος κατασκευάζειν, ὅτι μηδὲν τῶν προειρημένων παρ' αὐτῷ ζώων διαφέρουσιν Ἰουδαῖοι καὶ Χριστιανοί, φησίν, ο Ἰουδαίους ἀπ᾿ Αἰγύπτου δραπέτας γεγονέναι, μηδὲν πώποτε ἀξιό- λογον πράξαντας, οὔτ᾽ ἐν λόγῳ οὔτ᾽ ἐν ἀριθμῷ αὐ τούς ποτε γεγενημένους. • Περὶ μὲν οὖν τοῦ μὴ δρα- πέτας αὐτοὺς γεγονέναι, μηδ' Αἰγυπτίους, ἀλλ᾽ Εδραίους όντας παρῳκηκέναι ἐν τῇ Αἰγύπτῳ, ἐν τοῖς ἀνωτέρω ἡμῖν λέλεκται· εἰ δὲ τὸ μήτ' ἐν λόγῳ μήτ' ἐν ἀριθμῷ αὐτοὺς γεγονέναι κατασκευάζεσθαι νομίζει ἐκ τοῦ μὴ πάνυ τι τὴν περὶ αὐτῶν ἱστορίαν εὑρίσκεσθαι παρὰ τοῖς Ἕλλησι, φήσομεν, ὅτι, εἴ τις ενατενίσαι τῇ ἀρχῆθεν αὐτῶν πολιτείᾳ καὶ τῇ τῶν νόμων διατάξει, εὕροι ἂν, ὅτι γεγόνασιν ἄνθρωποι σκεὴν εὐρανίου βίου παραδεικνύντες ἐπὶ γῆς, παρ' οἷς οὐδὲν ἄλλο Θεὸς νενόμισται ἢ ὁ ἐπὶ πᾶσι, καὶ οὐ δεὶς τῶν εἰκόνας ποιούντων ἐπολιτεύετο (4). Οὔτε γὰρ | διακοσμοῦνται ὑπ' αὐτοῦ. διακοσ μοῦνται ὑπ' αὐτῷ. ὥσπερ Αι γὰρ οὐδεὶς οἶδεν. - ξαντο. Παρ' δ καὶ τὰς δο CONTRA CELSUM LIB. IV. quam cum inter Judæos et Christianos disputan- tur. » Sed nos illum non imitabimur, nec quid- quam simile dicemus de philosophis, qui rerum om- nium naturam sibi exploratam esse jactitant, dis- seruntque inter se quomodo omnia condita fuerint, quomodo coelum et terra facta sint, et omnia que continent, utrum animæ nec factæ a Deo nec crea- tæ, a Deo regantur et e corpore in corpus trans- migrent ; an insite simul corporibus immortales sint, aut mortales. Posset enim quis, nedum laudet aut probet propositum eorum qui investigandæ ve- ritati vacant, et jocose ludere philosophos illos et maligne dicere eos esse vermes qui, in hujus vitæ cano, suæ imbecillitatis immemores de rebus tam magis hæc ferenda esse, si vermes inter et ranas, Cor. 11, 11. Rom. 1, 19, 21, 22, 23. recte, Libb. editi, Juliano qui cum libris editis in textu habet, c D sublimnibus pronuntiant, quasi eas intelligerent ; et contendunt, quasi res assecuti, quas nemo potest sine afflatu divinæ virtutis contemplari. • Nemo enim novit quidquam hominis, nisi spiri- tus hominis qui in ipso est ; ita et quæ Dei sunt nemo cognovit nisi spiritus Dei 7. . Sed eo insa- niæ non progressi sumus, ut præclaram horum vi- rorum intelligentiam (utor hac voce cum vulgo) quæ, sprelis rebus vulgaribus, in inquirenda veri- tate occupavit sese, vermiculorum aut similium animantium motibus conferamus. Quinimo sincere quibusdam Græcis philosophis hoc testimonium da- mus, notum illis fuisse Deum, Deus enim illis manifestavit : tametsi non sicut Deum glorificave- runt, aut gratias egerunt: sed evanuerunt in cogi- tationibus suis, et dicentes se esse sapientes, stulti facti sunt, et mutaverunt gloriam incorruptibilis Dei in similitudinem imaginis corruptibilis ho- minis, et volucrum, et quadrupedum, et serpen- tium • scri- nihil ab animalibus quæ recensuit, discrepare, ait ‹ Judæos fuisse servos fugitivos, ex Ægypto egres- sos, nullis unquam rebus gestis insignes, nullo in loco, nullo in numero habitos. » Judæos, neque servos fugitivos, neque Ægyptios fuisse, sed He bræos qui in Egyptum concesserant, jam antea diximus. Si autem illos nullo in loco, nullo in nu- mero habitos fuisse inde probari putat, quod eorum historiæ non crebra admodum facta fuerit ptoribus Græcis mentio ; refelletur. Nam si quis constitutam ab initio eorum reipublicæ formam, legumque dispositionem inspexerit, inveniet is fuisse homines, qui in terra cœlestem vitam repræsenta- rent, qui non alium quam summum Deum cogno- scerent, qui` omnes imaginum artifices a se able- garent. Nullus enim pictor, sculptor nullus in eo- etc. Philo libro De Gigantibus : (1) Libb. editi ad orain, ἀγένηται. Ibidem miss. (2) Οὐδεὶς γὰρ οἶδεν. Sic omnes mss. excepto 31. Post hæc, ut confirmet Judæos et Christianos (3) Codd. Regius et Basileensis, καὶ ἠλλά - (4) Οὐδεὶς τῶν εἰκόνας ποιούντων ἐπολιτεύετο,
Τοῖς δ’ ἐγὼ ἀντὶ πυρὸς δώσω κακόν, ᾧ κεν ἅπαντες τέρπωνται κατὰ θυμὸν ἑὸν κακὸν ἀμφαγαπῶντες. Ὣς ἔφατ’· ἐκ δ’ ἐτέλεσσε πατὴρ ἀνδρῶν τε θεῶν τε Ἥφαιστον δ’ ἐκέλευσε περικλυτὸν ὅττι τάχιστα γαῖαν ὕδει φύρειν, ἐν δ’ ἀνθρώπου θέμεν αὐδὴν καὶ σθένος, ἀθανάτοις δὲ θεοῖς εἰς ὦπα ἐί̈σκειν παρθενικῆς καλὸν εἶδος ἐπήρατον· αὐτὰρ Ἀθήνην ἔργα διδασκέμεναι, πολυδαίδαλον ἱστὸν ὑφαίνειν· καὶ χάριν ἀμφιχέαι κεφαλῇ χρυσῆν Ἀφροδίτην καὶ πόθον ἀργαλέον καὶ γυιοκόρους μελεδῶνας· ἐν δὲ θέμεν κύνεόν τε νόον καὶ ἐπίκλοπον ἦθος [Ἑρμείην ἤνωγε, διάκτορον ἀργεϊφόντην.] Ὣς ἔφαθ’· οἱ δ’ ἐπίθοντο Διὶ̈ Κρονίωνι ἄνακτι. [Αὐτίκα δ’ ἐκ γαίης πλάσσεν κλυτὸς Ἀμφιγυήεις παρθένῳ αἰδοίῃ ἴκελον Κρονίδεω διὰ βουλάς· ζῶσε δὲ καὶ κόσμησε θεὰ γλαυκῶπις Ἀθήνη·] ἀμφὶ δέ οἱ Χάριτές τε θεαὶ καὶ πότνια Πειθὼ ὅρμους χρυσείους ἔθεσαν [χροί̈·] ἀμφὶ δὲ τήνδε Ὧραι καλλίκομοι στέφον ἄνθεσιν εἰαρινοῖσιν· πάντα δέ [οἱ] χροὶ̈ κόσμον ἐφήρμοσε Παλλὰς Ἀθήνη· ἐν δ’ ἄρα οἱ στήθεσσι διάκτορος ἀργεϊφόντης ψεύδεά θ’ αἱμυλίους τε λόγους καὶ ἐπίκλοπον ἦθος τεῦξε Διὸς βουλῇσι βαρυκτύπου·
Β διασυρμόν ἤνεγκεν ὁ σεμνός φιλόσοφος. Καὶ ἐπιλέγει Α « πᾶσι τούτοις· « Ανεκτὶ εἶναι μᾶλλον ταῦτα ὑπὸ σκωλήκων καὶ βατράχων λεγόμενα ἢ ὑπὸ Ἰουδαίων καὶ Χριστιανῶν πρὸς ἀλλήλους διαφερομένων ἀπαγ γελλόμενα. » Αλλ' οὐ μιμησόμεθά γε αὐτὸν ἡμεῖς, οὐδὲ ἐροῦμεν τὰ παραπλήσια περὶ τῶν τὴν τῶν ὅλων φύσιν ἐπαγγελλομένων εἰδέναι φιλοσόφων, καὶ πρὸς ἀλλήλους διαλεγομένων περὶ τοῦ, τίνα τρόπον συν έστη τὰ ὅλα, καὶ γέγονεν ὁ οὐρανὸς καὶ γῆ, καὶ τὰ ἐν αὐτοῖς πάντα· καὶ ὡς αἱ ψυχαὶ ἤτοι ἀγέννητοι (1) οὖσαι καὶ μὴ ὑπὸ Θεοῦ κτισθεῖσαι, διακοσμοῦνται ὑπ' αὐτοῦ καὶ ἀμείβουσι σώματα· ἢ, συσπαρεῖσαι τοῖς σώμασιν, ἐπιδιαμένουσιν, ἢ οὐκ ἐπιδιαμένουσιν. Ἐδύνατο γάρ τις καὶ ταῦτα, ἀντὶ τοῦ σεμνολογεῖν καὶ ἀποδέχεσθαι τὴν προαίρεσιν τῶν τῷ ἐξετάζειν τὴν ἀλήθειαν ἑαυτοὺς ἀνατεθεικότων, χλευάζων καὶ κακολογῶν φάσκειν, ὅτι σκώληκες εἰσιν οὗτοι ἐν γων νίᾳ τοῦ ἐν τῷ βίῳ τῶν ἀνθρώπων βορβόρου ἑαυτοὺς μὴ μετροῦντες, καὶ διὰ τοῦτο ἀποφαινόμενοι περὶ τῶν τηλικούτων, ὡς κατειληφότες· καὶ ὅτι λέγουσι διατεινόμενοι ὡς τεθεωρηκότες περὶ πραγμάτων, τῶν μὴ δυναμένων χωρὶς ἐπιπνοίας κρείττονος καὶ θειο- τέρας δυνάμεως θεωρηθῆναι. • Οὐδεὶς γὰρ οἶδεν (2) ἀνθρώπων τὰ τοῦ ἀνθρώπου εἰ μὴ τὸ πνεῦμα τοῦ ἀνθρώπου τὸ ἐν αὐτῷ· οὕτω καὶ τὰ τοῦ Θεοῦ οὐδεὶς ἔγνωκεν εἰ μὴ τὸ πνεῦμα τοῦ Θεοῦ· » Αλλ᾿ οὐ μετ μήναμεν, οὐδὲ τὴν τηλικαύτην ἀνθρώπων σύνεσιν (κοινότερον δὲ λέγω σύνεσιν, ἀσχοληθεῖσαν οὐ περὶ τὰ τῶν πολλῶν, ἀλλὰ περὶ τὴν ἐξέτασιν τῆς ἀληθείας, κινήματι σκωλήκων ἢ ἄλλων τινῶν τοιούτων παρα- βάλλομεν· φιλαληθῶς δὲ περί τινων μαρτυρούμεν Ἑλλήνων φιλοσόφων, ὅτι ἐπέγνωσαν τὸν Θεὸν, « ἐπεὶ ὁ Θεὸς αὐτοῖς ἐφανέρωσεν· ο εἰ καὶ ι μὴ ὡς Θεὸν ἐδόξασαν, ἢ ηὐχαρίστησαν· ἀλλ' ἐματαιώθησαν ἐν τοῖς διαλογισμοῖς αὐτῶν. Καὶ φάσκοντες εἶναι σοφοί, ἐμωράνθησαν, καὶ ἤλλαξαν (5) τὴν δόξαν τοῦ ἀφθάρτου Θεοῦ ἐν ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀνθρώπου, καὶ πετεινῶν, καὶ τετραπόδων, καὶ ἑρπετῶν. » Μετὰ ταῦτα, βουλόμενος κατασκευάζειν, ὅτι μηδὲν τῶν προειρημένων παρ' αὐτῷ ζώων διαφέρουσιν Ἰουδαῖοι καὶ Χριστιανοί, φησίν, ο Ἰουδαίους ἀπ᾿ Αἰγύπτου δραπέτας γεγονέναι, μηδὲν πώποτε ἀξιό- λογον πράξαντας, οὔτ᾽ ἐν λόγῳ οὔτ᾽ ἐν ἀριθμῷ αὐ τούς ποτε γεγενημένους. • Περὶ μὲν οὖν τοῦ μὴ δρα- πέτας αὐτοὺς γεγονέναι, μηδ' Αἰγυπτίους, ἀλλ᾽ Εδραίους όντας παρῳκηκέναι ἐν τῇ Αἰγύπτῳ, ἐν τοῖς ἀνωτέρω ἡμῖν λέλεκται· εἰ δὲ τὸ μήτ' ἐν λόγῳ μήτ' ἐν ἀριθμῷ αὐτοὺς γεγονέναι κατασκευάζεσθαι νομίζει ἐκ τοῦ μὴ πάνυ τι τὴν περὶ αὐτῶν ἱστορίαν εὑρίσκεσθαι παρὰ τοῖς Ἕλλησι, φήσομεν, ὅτι, εἴ τις ενατενίσαι τῇ ἀρχῆθεν αὐτῶν πολιτείᾳ καὶ τῇ τῶν νόμων διατάξει, εὕροι ἂν, ὅτι γεγόνασιν ἄνθρωποι σκεὴν εὐρανίου βίου παραδεικνύντες ἐπὶ γῆς, παρ' οἷς οὐδὲν ἄλλο Θεὸς νενόμισται ἢ ὁ ἐπὶ πᾶσι, καὶ οὐ δεὶς τῶν εἰκόνας ποιούντων ἐπολιτεύετο (4). Οὔτε γὰρ | διακοσμοῦνται ὑπ' αὐτοῦ. διακοσ μοῦνται ὑπ' αὐτῷ. ὥσπερ Αι γὰρ οὐδεὶς οἶδεν. - ξαντο. Παρ' δ καὶ τὰς δο CONTRA CELSUM LIB. IV. quam cum inter Judæos et Christianos disputan- tur. » Sed nos illum non imitabimur, nec quid- quam simile dicemus de philosophis, qui rerum om- nium naturam sibi exploratam esse jactitant, dis- seruntque inter se quomodo omnia condita fuerint, quomodo coelum et terra facta sint, et omnia que continent, utrum animæ nec factæ a Deo nec crea- tæ, a Deo regantur et e corpore in corpus trans- migrent ; an insite simul corporibus immortales sint, aut mortales. Posset enim quis, nedum laudet aut probet propositum eorum qui investigandæ ve- ritati vacant, et jocose ludere philosophos illos et maligne dicere eos esse vermes qui, in hujus vitæ cano, suæ imbecillitatis immemores de rebus tam magis hæc ferenda esse, si vermes inter et ranas, Cor. 11, 11. Rom. 1, 19, 21, 22, 23. recte, Libb. editi, Juliano qui cum libris editis in textu habet, c D sublimnibus pronuntiant, quasi eas intelligerent ; et contendunt, quasi res assecuti, quas nemo potest sine afflatu divinæ virtutis contemplari. • Nemo enim novit quidquam hominis, nisi spiri- tus hominis qui in ipso est ; ita et quæ Dei sunt nemo cognovit nisi spiritus Dei 7. . Sed eo insa- niæ non progressi sumus, ut præclaram horum vi- rorum intelligentiam (utor hac voce cum vulgo) quæ, sprelis rebus vulgaribus, in inquirenda veri- tate occupavit sese, vermiculorum aut similium animantium motibus conferamus. Quinimo sincere quibusdam Græcis philosophis hoc testimonium da- mus, notum illis fuisse Deum, Deus enim illis manifestavit : tametsi non sicut Deum glorificave- runt, aut gratias egerunt: sed evanuerunt in cogi- tationibus suis, et dicentes se esse sapientes, stulti facti sunt, et mutaverunt gloriam incorruptibilis Dei in similitudinem imaginis corruptibilis ho- minis, et volucrum, et quadrupedum, et serpen- tium • scri- nihil ab animalibus quæ recensuit, discrepare, ait ‹ Judæos fuisse servos fugitivos, ex Ægypto egres- sos, nullis unquam rebus gestis insignes, nullo in loco, nullo in numero habitos. » Judæos, neque servos fugitivos, neque Ægyptios fuisse, sed He bræos qui in Egyptum concesserant, jam antea diximus. Si autem illos nullo in loco, nullo in nu- mero habitos fuisse inde probari putat, quod eorum historiæ non crebra admodum facta fuerit ptoribus Græcis mentio ; refelletur. Nam si quis constitutam ab initio eorum reipublicæ formam, legumque dispositionem inspexerit, inveniet is fuisse homines, qui in terra cœlestem vitam repræsenta- rent, qui non alium quam summum Deum cogno- scerent, qui` omnes imaginum artifices a se able- garent. Nullus enim pictor, sculptor nullus in eo- etc. Philo libro De Gigantibus : (1) Libb. editi ad orain, ἀγένηται. Ibidem miss. (2) Οὐδεὶς γὰρ οἶδεν. Sic omnes mss. excepto 31. Post hæc, ut confirmet Judæos et Christianos (3) Codd. Regius et Basileensis, καὶ ἠλλά - (4) Οὐδεὶς τῶν εἰκόνας ποιούντων ἐπολιτεύετο,
PG 11:1089ἐν δ’ ἄρα φωνὴν θῆκε θεῶν κῆρυξ, ὀνόμηνε δὲ τήνδε γυναῖκα Πανδώρην, ὅτι πάντες Ὀλύμπια δώματ’ ἔχοντες δῶρον ἐδώρησαν, πῆμ’ ἀνδράσιν ἀλφηστῇσι. Γελοῖον δ’ αὐτόθεν καὶ τὸ περὶ τοῦ πίθου λεγόμενον, ὅτι Πρὶν μὲν γὰρ ζώεσκον ἐπὶ χθονὶ φῦλ’ ἀνθρώπων νόσφιν ἄτερ τε κακῶν καὶ ἄτερ χαλεποῖο πόνοιο νούσων τ’ ἀργαλέων, αἵ τ’ ἀνδράσι κῆρας ἔδωκαν. Ἀλλὰ γυνὴ χείρεσσι πίθου μέγα πῶμ’ ἀφελοῦσα ἐσκέδας’· ἀνθρώποισι δ’ ἐμήσατο κήδεα λυγρά. Μούνη δ’ αὐτόθι Ἐλπὶς ἐν ἀρρήκτοισι δόμοισιν ἔνδον ἔμιμνε πίθου ὑπὸ χείλεσιν, οὐδὲ θύραζε ἐξέπτη· πρόσθεν γὰρ ἐπέμβαλε πῶμα πίθοιο. Πρὸς δὲ τὸν ταῦτα σεμνῶς ἀλληγοροῦντα, εἴτ’ ἐπιτυγχάνοντα ἐν τῇ ἀλληγορίᾳ εἴτε καὶ μή, ἐροῦμεν· ἆρα μόνοις Ἕλλησιν ἐν ὑπονοίᾳ ἔξεστι φιλοσοφεῖν, ἀλλὰ καὶ Αἰγυπτίοις, καὶ ὅσοι τῶν βαρβάρων σεμνύνονται ἐπὶ μυστηρίοις καὶ ἀληθείᾳ· μόνοι δὲ Ἰουδαῖοι ἔδοξάν σοι καὶ ὁ τούτων νομοθέτης καὶ οἱ συγγραφεῖς πάντων ἀνθρώπων εἶναι ἀνοητότατοι, καὶ μόνον τοῦτο τὸ ἔθνος οὐδεμιᾶς δυνάμεως θεοῦ μετειληφέναι, τὸ οὕτως μεγαλοφυέστατα δεδιδαγμένον ἀναβαίνειν ἐπὶ τὴν ἀγένητον τοῦ θεοῦ φύσιν κἀκείνῳ μόνῳ ἐνορᾶν καὶ τὰς ἀπ’ αὐτοῦ μόνου ἐλπίδας προσδοκᾶν;
ζωγράφος οὔτ᾽ ἀγαλματοποιός ἐν τῇ πολιτείᾳ αὐτῶν ἦν, ἐκβάλλοντος πάντας τοὺς τοιούτους ἀπ' αὐτῆς τοῦ νόμου· ἵνα μηδεμία πρόφασις ᾖ τῆς τῶν ἀγαλ μάτων κατασκευῆς, τοὺς ἀνοήτους τῶν ἀνθρώπων ἐπισπωμένης, καὶ καθελκούσης ἀπὸ τοῦ Θεοῦ εἰς γῆν τοὺς ὀφθαλμοὺς τῆς ψυχῆς. Ην οὖν παρ' αὐτοῖς νό μος καὶ τοιοῦτος· · Μὴ ἀνομήσητε καὶ ποιήσητε ὑμῖν ἑαυτοῖς γλυπτὸν ὁμοίωμα πᾶσαν, εἰκόνα, ὁμοίωμα ἀρσενικοῦ ἢ θηλυκοῦ, ὁμοίωμα παντὸς κτήνους τῶν ὄντων ἐπὶ τῆς γῆς, ὁμοίωμα παντὸς ὀρνέου πτερω τοῦ, ὅ πέταται ὑπὸ τὸν οὐρανὸν, ὁμοίωμα παντὸς ἑρπετοῦ, ὅ ἔρπει ἐπὶ τῆς γῆς, ὁμοίωμα παντὸς ἰχθύος, ὅσα ἐστὶν ἐν τοῖς ὕδασιν ὑποκάτω τῆς γῆς. » Καὶ ἐβούλετό γε ὁ νόμος, τῇ περὶ ἑκάστου ἀληθείᾳ ὁμιλοῦντας αὐτοὺς, μὴ ἀναπλάσσειν ἕτερα παρὰ τὴν ἀλήθειαν, ψευδόμενα τὸ ἀληθῶς ἀρσενικὸν, ἢ τὸ ὄντως θηλυκόν, ἢ τὴν κτηνῶν φύσιν, ἢ τὸ ὀρνέων, ἢ τὸ ἐρω πετῶν γένος, ἢ τὸ ἰχθύων. Σεμνὸν δὲ καὶ μεγαλη φυὲς παρ' αὐτοῖς καὶ τὸ « Μὴ ἀναβλέψας εἰς τὸν οὐ ρανὸν, καὶ ἰδὼν τὸν ἥλιον καὶ τὴν σελήνην, καὶ τοὺς ἀστέρας, πάντα τὸν κόσμον τοῦ οὐρανοῦ, πλανηθείς προσκυνήσῃς αὐτοῖς, καὶ λατρεύσῃς αὐτοῖς. » Οία δὲ πολιτεία ἦν ὅλου ἔθνους, παρ' ᾧ οὐδὲ φαίνεσθαι θηλυ δρίαν οἷόν τ' ἦν. Θαυμαστὸν δὲ καὶ τὸ τὰ τῶν νέων ὑπεκκαύματα, τὰς ἑταίρας, ἀναιρεῖσθαι ἀπὸ τῆς που λιτείας αὐτῶν. "Ην δὲ καὶ δικαστήρια τῶν δικαιοτά των, καὶ ἀπόδειξιν ὑγιοῦς βίου πολλῷ δεδωκότων χρόνῳ, πιστευομένων τὰς κρίσεις· οἵτινες διὰ τὸ κατ θαρὸν ἦθος καὶ τὸ ὑπὲρ ἄνθρωπον ἐλέγοντο εἶναι θεοὶ πατρίῳ τινὶ Ἰουδαίων ἔθει. Καὶ ἦν ἰδεῖν ἔθνος ὅλον φιλοσοφοῦν, καὶ διὰ τὴν πρὸς τὸ ἀκούειν τῶν θείων νόμων σχολὴν τὰ καλούμενα Σάββατα, καὶ αἱ λοιπαὶ παρ' αὐτοῖς ἑορταὶ ἐγίνοντο. Τί δὲ δεῖ λέγειν περὶ τῆς τάξεως τῆς τῶν παρ' αὐτοῖς ἱερέων καὶ θυσιῶν, μυρία σύμβολα περιεχουσῶν τοῖς φιλομαθέσι (5) σαφηνιζόμενα; Αλλ' ἐπεὶ οὐδὲν βέβαιον ἐν ἀνθρωπίνῃ φύσει, ἐχρῆν κακείνην τὴν πολιτείαν κατὰ βραχὺ καταφθει- ρομένην ἐκδιαιτηθῆναι (6). Ἡ Πρόνοια δὲ τὸ σεμνὸν τοῦ λόγου αὐτῶν ἁρμοζόντως τοῖς πανταχοῦ κατὰ τὰ δεόμενα μεταποιήσεως μεταποιήσασα, ἀντ᾽ ἐκείνων τοῖς ἀπὸ τῶν πανταχοῦ ἀνθρώπων πιστεύουσι παρα- δέδωκε την σεμνὴν κατὰ τὸν Ἰησοῦν θεοσέβειαν. Ὅστις οὐ μόνον συνέσει, ἀλλὰ καὶ θείᾳ μοίρα και σμηθείς, καὶ καταβαλὼν (7) τὸν περὶ τῶν ἐπὶ γῆς δαι μόνων λόγον, λιβανωτῷ καὶ αἵματι καὶ ταῖς ἀπὸ τῆς κνίσσης (8) ἀναθυμιάσεσι χαιρόντων, καὶ τοὺς ἐνα θρώπους κατασπώντων δίκην τῶν μυθευομένων Τιτά νων ἢ Γιγάντων ἀπὸ τῆς περὶ Θεοῦ ἐννοίας· αὐτὸς οὐ φροντίσας τῆς ἐπιβουλῆς αὐτῶν ἐπιβουλευόντων (9) κίμους καὶ γλαφυράς τέχνας, ζωγραφίαν καὶ ἀνδριαν τοποιίαν, ἐκ τῆς καθ᾿ αὐτὸν πολιτείας ἐξήλασεν· ὅτι, τὴν τοῦ ἀληθοῦς ψευδόμεναι φύσιν, ἀπάτας καὶ συ φίσματα δι' ὀφθαλμῶν ψυχαῖς εὐπαραγώγοις τεχνι τεύουσιν. • φιλομαθοῦσι. ἐκδιατριβῆναι, κατὰ τὰ δεόμενα μετα ποιήσεσι μεταποιήσασα, καταλαβών. ORIGENIS B rum civitate erat/ Lex enim omnes harum artium A professores exterminari jusserat : ut nulla esset fabricandorum simulacrorum occasio: quippe quæ simulacra hebetes et tardos homines in errorem trahunt, et oculos animæ a Deo declinatos in ter- ram deprimunt, Erat igitur inter cæteras lex ista: • Ne peccelis, ne faciatis vobis sculptam similitu- dinem, ullam imaginem, similitudinem masculi vel feminæ, similitudinem omnis jumenti quæ sunt su- per terram, similitudinem omnis avis volantis quæ volat sub ccelo, similitudinem omnis reptilis quod repit super terram, similitudinem omnis piscis quæcunque sunt in aquis sub terra 80., Nimirum idl lex agebat, ut in singularum rerum veritate hærerent, non alia contra veritatem fingerent quæ quod revera masculus aut femina, aut jumentum, ' aut avis, aut reptile, aut piscis erat, mentirentur. lloc etiam apud illos illustre, magnificum : c Ne forte elevatis oculis ad cœlum, videas solem et lunam et stellas et omnem cœli ornatum, et errore dece- plus adores ea et colas 61., Qualis erat totius gentis disciplina, apud quam effeminato ne in conspe - ctum quidem prodire licebat**! Admirandum et istud, meretrices, juvenilium libidinum irritamenta, illorum civitate fuisse prohibitas. Judiciis præerant omnium justissimi **, quique integræ vitæ per lon - gum tempus argumenta dederant 83. Hi quia probi- Late erant supra humanam, patria et usitata Judais loquendi consuetuline dii appellabantur, Videre erat totam gentem sapientiæ studio dedilam. Au- diendis legibus divinis destinati quidam dies erant, quæ vocabantur Sabbata, aliique festi dies. Quid dicam de sacerdotum ordinibus et de ritibus sacri- ficiorum, quæ symbola innumera continebant harum rerum curiosis perspicua ? C stabile nihilque firmum, oportuit ut paulatim cor- rupta a prima sua constitutione deficeret hæc res- publica. Illam ergo, quemadmodum et cætera quæ mutatione opus habent, Providentia mutavit; et pro Judæis ascivit ex omnibus undecunque homi- nibus fideles, quibus venerandam a Jesu præscri- ptam religionem traderet. Is Jesus non modo sa- pientia præditus, sed etiam deitatis particeps, fun- ditus evertit religionem terrestrium dæmonum, qui D thuris fumo, cruore et nidore delectati, instar Ti tanum et Gigantum quos fabulæ celebrant, a Dei cognitione homines distrahebant: et securus insi- diarum quas moliuntur maxime bonis, leges posuit Deut. iv. et seqq. Ibid. 19. Deut. XXIII, 1. & Deut. 1, 15. Psal. LXXX1, 1. Quare et celebres illas et elegantes are tes, picturam et sculpturam, e sua ejecit republica, quia veri naturam dum mentiuntur, dolos et præsti- gias fabricant animis ductilibus. Vide Hecatæum apud Josephum lib. 1, in Apionem, Josephum libro ti contra Apionem, et Tacitum lib. v Histor. > es Ibid., editi, et paulo post etc. manu. Libri editi, num. 36. 32. Quoniam vero nihil habet humana natura 17. 8* Exod. xviii, 21, etc. (5) Codd. Regius et Basil. φιλομαθέσι ; libb. (6) Εκδιαιτηθῆναι. Guieto videtur scribendum (7) Καταβαλών. Sic recte codes Jolianus secun!a (8) Κνίσσης. Vide adnotationes ad lib. 1, (9) flaschelius in textu, ἐπιβουλευομένων.
Ἐπεὶ δὲ καὶ τὰ περὶ τὸν ὄφιν ὡς ἀντιπράσσοντα τοῖς τοῦ θεοῦ πρὸς τὸν ἄνθρωπον παραγγέλμασιν ὁ Κέλσος κωμῳδεῖ, μῦθόν τινα παραπλήσιον τοῖς παραδιδομένοις ταῖς γραυσὶν ὑπολαβὼν εἶναι τὸν λόγον, καὶ ἑκὼν οὔτε τὸν θεοῦ παράδεισον ὠνόμασεν οὐδ’ ὡς πεφυτευκέναι λέγεται ὁ θεὸς ἐν Ἐδὲμ κατ’ ἀνατολὰς καὶ μετὰ τοῦτο ἐξανατεταλκέναι ἐκ τῆς γῆς πᾶν ξύλον ὡραῖον εἰς ὅρασιν καὶ καλὸν εἰς βρῶσιν καὶ τὸ ξύλον τῆς ζωῆς ἐν μέσῳ τῷ παραδείσῳ καὶ τὸ γνωστὸν καλοῦ καὶ πονηροῦ ξύλον καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις εἰρημένα, δυνάμενα αὐτόθεν κινῆσαι τὸν εὐμενῶς ἐντυγχάνοντα, ὅτι πάντα ταῦτα οὐκ ἀσέμνως τροπολογεῖται· φέρε ἀντιπαραθῶμεν ἐκ τοῦ Συμποσίου Πλάτωνος τὰ εἰρημένα περὶ τοῦ Ἔρωτος τῷ Σωκράτει καὶ ὡς σεμνοτέρῳ πάντων τῶν ἐν τῷ Συμποσίῳ εἰπόντων περὶ αὐτοῦ τῷ Σωκράτει περιτεθέντα. Οὕτω δ’ ἔχει ἡ Πλάτωνος λέξις· Ὅτ’ ἐγένετο ἡ Ἀφροδίτη, εἱστιῶντο οἱ θεοί, οἵ τε ἄλλοι καὶ ὁ τῆς Μήτιδος υἱὸς Πόρος. Ἐπειδὴ δὲ ἐδείπνησαν, προσαιτήσουσα οἷον δὴ εὐωχίας οὔσης ἀφίκετο ἡ Πενία καὶ ἦν περὶ τὰς θύρας. Ὁ οὖν Πόρος μεθυσθεὶς τοῦ νέκταροςοἶνος γὰρ οὔπω ἦνεἰς τὸν τοῦ Διὸς κῆπον εἰσελθὼν βεβαρημένος εὗδεν.
ζωγράφος οὔτ᾽ ἀγαλματοποιός ἐν τῇ πολιτείᾳ αὐτῶν ἦν, ἐκβάλλοντος πάντας τοὺς τοιούτους ἀπ' αὐτῆς τοῦ νόμου· ἵνα μηδεμία πρόφασις ᾖ τῆς τῶν ἀγαλ μάτων κατασκευῆς, τοὺς ἀνοήτους τῶν ἀνθρώπων ἐπισπωμένης, καὶ καθελκούσης ἀπὸ τοῦ Θεοῦ εἰς γῆν τοὺς ὀφθαλμοὺς τῆς ψυχῆς. Ην οὖν παρ' αὐτοῖς νό μος καὶ τοιοῦτος· · Μὴ ἀνομήσητε καὶ ποιήσητε ὑμῖν ἑαυτοῖς γλυπτὸν ὁμοίωμα πᾶσαν, εἰκόνα, ὁμοίωμα ἀρσενικοῦ ἢ θηλυκοῦ, ὁμοίωμα παντὸς κτήνους τῶν ὄντων ἐπὶ τῆς γῆς, ὁμοίωμα παντὸς ὀρνέου πτερω τοῦ, ὅ πέταται ὑπὸ τὸν οὐρανὸν, ὁμοίωμα παντὸς ἑρπετοῦ, ὅ ἔρπει ἐπὶ τῆς γῆς, ὁμοίωμα παντὸς ἰχθύος, ὅσα ἐστὶν ἐν τοῖς ὕδασιν ὑποκάτω τῆς γῆς. » Καὶ ἐβούλετό γε ὁ νόμος, τῇ περὶ ἑκάστου ἀληθείᾳ ὁμιλοῦντας αὐτοὺς, μὴ ἀναπλάσσειν ἕτερα παρὰ τὴν ἀλήθειαν, ψευδόμενα τὸ ἀληθῶς ἀρσενικὸν, ἢ τὸ ὄντως θηλυκόν, ἢ τὴν κτηνῶν φύσιν, ἢ τὸ ὀρνέων, ἢ τὸ ἐρω πετῶν γένος, ἢ τὸ ἰχθύων. Σεμνὸν δὲ καὶ μεγαλη φυὲς παρ' αὐτοῖς καὶ τὸ « Μὴ ἀναβλέψας εἰς τὸν οὐ ρανὸν, καὶ ἰδὼν τὸν ἥλιον καὶ τὴν σελήνην, καὶ τοὺς ἀστέρας, πάντα τὸν κόσμον τοῦ οὐρανοῦ, πλανηθείς προσκυνήσῃς αὐτοῖς, καὶ λατρεύσῃς αὐτοῖς. » Οία δὲ πολιτεία ἦν ὅλου ἔθνους, παρ' ᾧ οὐδὲ φαίνεσθαι θηλυ δρίαν οἷόν τ' ἦν. Θαυμαστὸν δὲ καὶ τὸ τὰ τῶν νέων ὑπεκκαύματα, τὰς ἑταίρας, ἀναιρεῖσθαι ἀπὸ τῆς που λιτείας αὐτῶν. "Ην δὲ καὶ δικαστήρια τῶν δικαιοτά των, καὶ ἀπόδειξιν ὑγιοῦς βίου πολλῷ δεδωκότων χρόνῳ, πιστευομένων τὰς κρίσεις· οἵτινες διὰ τὸ κατ θαρὸν ἦθος καὶ τὸ ὑπὲρ ἄνθρωπον ἐλέγοντο εἶναι θεοὶ πατρίῳ τινὶ Ἰουδαίων ἔθει. Καὶ ἦν ἰδεῖν ἔθνος ὅλον φιλοσοφοῦν, καὶ διὰ τὴν πρὸς τὸ ἀκούειν τῶν θείων νόμων σχολὴν τὰ καλούμενα Σάββατα, καὶ αἱ λοιπαὶ παρ' αὐτοῖς ἑορταὶ ἐγίνοντο. Τί δὲ δεῖ λέγειν περὶ τῆς τάξεως τῆς τῶν παρ' αὐτοῖς ἱερέων καὶ θυσιῶν, μυρία σύμβολα περιεχουσῶν τοῖς φιλομαθέσι (5) σαφηνιζόμενα; Αλλ' ἐπεὶ οὐδὲν βέβαιον ἐν ἀνθρωπίνῃ φύσει, ἐχρῆν κακείνην τὴν πολιτείαν κατὰ βραχὺ καταφθει- ρομένην ἐκδιαιτηθῆναι (6). Ἡ Πρόνοια δὲ τὸ σεμνὸν τοῦ λόγου αὐτῶν ἁρμοζόντως τοῖς πανταχοῦ κατὰ τὰ δεόμενα μεταποιήσεως μεταποιήσασα, ἀντ᾽ ἐκείνων τοῖς ἀπὸ τῶν πανταχοῦ ἀνθρώπων πιστεύουσι παρα- δέδωκε την σεμνὴν κατὰ τὸν Ἰησοῦν θεοσέβειαν. Ὅστις οὐ μόνον συνέσει, ἀλλὰ καὶ θείᾳ μοίρα και σμηθείς, καὶ καταβαλὼν (7) τὸν περὶ τῶν ἐπὶ γῆς δαι μόνων λόγον, λιβανωτῷ καὶ αἵματι καὶ ταῖς ἀπὸ τῆς κνίσσης (8) ἀναθυμιάσεσι χαιρόντων, καὶ τοὺς ἐνα θρώπους κατασπώντων δίκην τῶν μυθευομένων Τιτά νων ἢ Γιγάντων ἀπὸ τῆς περὶ Θεοῦ ἐννοίας· αὐτὸς οὐ φροντίσας τῆς ἐπιβουλῆς αὐτῶν ἐπιβουλευόντων (9) κίμους καὶ γλαφυράς τέχνας, ζωγραφίαν καὶ ἀνδριαν τοποιίαν, ἐκ τῆς καθ᾿ αὐτὸν πολιτείας ἐξήλασεν· ὅτι, τὴν τοῦ ἀληθοῦς ψευδόμεναι φύσιν, ἀπάτας καὶ συ φίσματα δι' ὀφθαλμῶν ψυχαῖς εὐπαραγώγοις τεχνι τεύουσιν. • φιλομαθοῦσι. ἐκδιατριβῆναι, κατὰ τὰ δεόμενα μετα ποιήσεσι μεταποιήσασα, καταλαβών. ORIGENIS B rum civitate erat/ Lex enim omnes harum artium A professores exterminari jusserat : ut nulla esset fabricandorum simulacrorum occasio: quippe quæ simulacra hebetes et tardos homines in errorem trahunt, et oculos animæ a Deo declinatos in ter- ram deprimunt, Erat igitur inter cæteras lex ista: • Ne peccelis, ne faciatis vobis sculptam similitu- dinem, ullam imaginem, similitudinem masculi vel feminæ, similitudinem omnis jumenti quæ sunt su- per terram, similitudinem omnis avis volantis quæ volat sub ccelo, similitudinem omnis reptilis quod repit super terram, similitudinem omnis piscis quæcunque sunt in aquis sub terra 80., Nimirum idl lex agebat, ut in singularum rerum veritate hærerent, non alia contra veritatem fingerent quæ quod revera masculus aut femina, aut jumentum, ' aut avis, aut reptile, aut piscis erat, mentirentur. lloc etiam apud illos illustre, magnificum : c Ne forte elevatis oculis ad cœlum, videas solem et lunam et stellas et omnem cœli ornatum, et errore dece- plus adores ea et colas 61., Qualis erat totius gentis disciplina, apud quam effeminato ne in conspe - ctum quidem prodire licebat**! Admirandum et istud, meretrices, juvenilium libidinum irritamenta, illorum civitate fuisse prohibitas. Judiciis præerant omnium justissimi **, quique integræ vitæ per lon - gum tempus argumenta dederant 83. Hi quia probi- Late erant supra humanam, patria et usitata Judais loquendi consuetuline dii appellabantur, Videre erat totam gentem sapientiæ studio dedilam. Au- diendis legibus divinis destinati quidam dies erant, quæ vocabantur Sabbata, aliique festi dies. Quid dicam de sacerdotum ordinibus et de ritibus sacri- ficiorum, quæ symbola innumera continebant harum rerum curiosis perspicua ? C stabile nihilque firmum, oportuit ut paulatim cor- rupta a prima sua constitutione deficeret hæc res- publica. Illam ergo, quemadmodum et cætera quæ mutatione opus habent, Providentia mutavit; et pro Judæis ascivit ex omnibus undecunque homi- nibus fideles, quibus venerandam a Jesu præscri- ptam religionem traderet. Is Jesus non modo sa- pientia præditus, sed etiam deitatis particeps, fun- ditus evertit religionem terrestrium dæmonum, qui D thuris fumo, cruore et nidore delectati, instar Ti tanum et Gigantum quos fabulæ celebrant, a Dei cognitione homines distrahebant: et securus insi- diarum quas moliuntur maxime bonis, leges posuit Deut. iv. et seqq. Ibid. 19. Deut. XXIII, 1. & Deut. 1, 15. Psal. LXXX1, 1. Quare et celebres illas et elegantes are tes, picturam et sculpturam, e sua ejecit republica, quia veri naturam dum mentiuntur, dolos et præsti- gias fabricant animis ductilibus. Vide Hecatæum apud Josephum lib. 1, in Apionem, Josephum libro ti contra Apionem, et Tacitum lib. v Histor. > es Ibid., editi, et paulo post etc. manu. Libri editi, num. 36. 32. Quoniam vero nihil habet humana natura 17. 8* Exod. xviii, 21, etc. (5) Codd. Regius et Basil. φιλομαθέσι ; libb. (6) Εκδιαιτηθῆναι. Guieto videtur scribendum (7) Καταβαλών. Sic recte codes Jolianus secun!a (8) Κνίσσης. Vide adnotationes ad lib. 1, (9) flaschelius in textu, ἐπιβουλευομένων.
PG 11:1091Ἡ οὖν Πενία ἐπιβουλεύουσα διὰ τὴν αὑτῆς ἀπορίαν παιδίον ποιήσασθαι ἐκ τοῦ Πόρου, κατακλίνεταί τε παρ’ αὐτῷ καὶ ἐκύησε τὸν Ἔρωτα. Διὸ δὴ καὶ τῆς Ἀφροδίτης ἀκόλουθος θεράπων γέγονεν ὁ Ἔρως, γεννηθεὶς ἐν τοῖς ἐκείνης γενεθλίοις καὶ ἅμα φύσει ἐραστὴς ὢν περὶ τὸ καλόν, καὶ τῆς Ἀφροδίτης καλῆς οὔσης. Ἅτε οὖν Πόρου καὶ Πενίας υἱὸς ὢν ὁ Ἔρως ἐν τοιαύτῃ τύχῃ καθέστηκε. Πρῶτον μὲν πένης ἀεί ἐστι καὶ πολλοῦ δεῖ ἁπαλός τε καὶ καλός, οἷον οἱ πολλοὶ οἴονται, ἀλλὰ σκληρὸς καὶ αὐχμηρὸς καὶ ἀνυπόδητος καὶ ἄοικος, χαμαιπετὴς ἀεὶ ὢν καὶ ἄστρωτος, ἐπὶ θύραις καὶ ἐν ὁδοῖς ὑπαίθριος κοιμώμενος, τὴν τῆς μητρὸς φύσιν ἔχων ἀεὶ ἐνδείᾳ ξύνοικος. Κατὰ δ’ αὖ τὸν πατέρα ἐπίβουλός ἐστι τοῖς καλοῖς καὶ τοῖς ἀγαθοῖς, ἀνδρεῖος ὢν καὶ ἴτης καὶ σύντονος, θηρευτὴς δεινός, ἀεὶ προσπλέκων μηχανὰς καὶ φρονήσεως ἐπιθυμητὴς καὶ πόριμος, φιλοσοφῶν διὰ παντὸς τοῦ βίου, δεινὸς γόης καὶ φαρμακεὺς καὶ σοφιστής· καὶ οὔτε ὡς ἀθάνατος πέφυκεν οὔτε ὡς θνητός, ἀλλὰ τοτὲ μὲν τῆς αὐτῆς ἡμέρας θάλλει καὶ ζῇ, ὅταν εὐπορήσῃ, τοτὲ δ’ ἀποθνῄσκει, πάλιν δ’ ἀναβιώςκεται διὰ τὴν τοῦ πατρὸς φύσιν.
μάλιστα τοῖς βελτίοσιν, ἔθετο νόμους, καθ' οὓς οἱ βιοῦντες μακάριοι ἔσονται· μηδαμῶς τοὺς δαίμονας διὰ τῶν θυσιῶν κολακεύοντες, καὶ πάντη καταφρο νοῦντες αὐτῶν, διὰ τὸν βοηθοῦντα τοῦ Θεοῦ Λόγον τοῖς ἄνω καὶ πρὸς Θεὸν βλέπουσι. Καὶ ἐπεὶ ὁ Θεὸς ἐβούλετο κρατῆσαι ἐν τοῖς ἀνθρώποις τὸν τοῦ Ἰησοῦ λόγον, οὐδὲν δεδύνηνται δαίμονες, καίτοιγε πάντα κάλων κινήσαντες (10), ἵνα μὴ Χριστιανοί μηκέτ' ὦσι· τούς τε γὰρ βασιλεύοντας, καὶ τὴν σύγκλητον βουλὴν, καὶ τοὺς ἄρχοντας πανταχοῦ, ἀλλὰ καὶ τοὺς δήμους αὐτοὺς, οὐκ αἰσθανομένους τῆς ἀλόγου καὶ που νηρᾶς τῶν δαιμόνων ενεργείας, ἐξετάραξαν κατὰ τοῦ λόγου καὶ τῶν πιστευόντων εἰς αὐτόν· ἀλλ' ὁ πάντων δυνατώτερος τοῦ Θεοῦ Λόγος καὶ κωλυόμενος, ώσπερεί τροφὴν πρὸς τὸ αὔξειν τὸ κωλύεσθαι (11) λαμβάνων, προβαίνων, πλείονας ἐνέμετο ψυχάς· Θεὸς γὰρ τοῦτ' ἐβούλετο. Ταῦτα δ' ἡμῖν εἰ καὶ ἐν παρεκβάσει (12) λέ- λεκται, ἀλλὰ ἀναγκαίως οἶμαι. Ἐβουλόμεθα γὰρ ἀπαν- τῆσαι πρὸς τὸ περὶ Ἰουδαίων ὑπὸ τοῦ Κέλσου λεγό- μενον, ὅτι δὴ « ἀπ' Αιγύπτου δραπέται γεγόνασι, » καὶ ὅτι μηδὲν πώποτ' ἀξιόλογον » οἱ ἄνθρωποι οἱ θεοφιλείς ἔπραξαν. » ᾿Αλλὰ καὶ πρὸς τὸ, « οὔτ᾽ ἐν λόγῳ οὔτ᾽ ἐν ἀριθμῷ γεγόνασι, ο φαμέν, ὅτι « ὡς γένος ἐκλεκτὸν καὶ βασίλειον ἱεράτευμα, ἀναχωροῦντες, καὶ ἐκκλίνοντες τὴν πρὸς τοὺς πολλοὺς ἐπιμιξίαν, ἵνα μὴ διαφθαρεῖεν τὰ ἤθη, ἐφρουροῦντο ὑπὸ τῆς θείας δυνάμεως· οὔτ᾽ ἐπιθυμοῦντες, ὡς οἱ πολλοὶ τῶν ἀνθρώπων, προσλα βεῖν ἑαυτοῖς ἄλλας βασιλείας, οὔτε καταλειπόμενοι, ὡς διὰ τὴν ὀλιγότητα εὐεπιβουλεύτους αὐτοὺς γενέ- σθαι, καὶ ὡς ἐπὶ τῇ (13) ὀλιγότητι ἄρδην ἀπολέσθαι. Καὶ τοῦτ' ἐγίνετο, ὅσον ἔτι ἦσαν ἄξιοι τῆς ἀπὸ Θεοῦ φρουρᾶς. Ὅτε δ' ἐχρῆν αὐτούς, ὡς ὅλον ἔθνος ἁμαρ τάνον, διὰ πόνων ἐπιστρέφεσθαι πρὸς τὸν Θεὸν αὐτ τῶν, ὅτὲ μὲν ἐπὶ πλεῖον, ότὲ δ᾽ ἐπ᾽ ἔλαττον ἐγκατε λείποντο· ὡς ἐπὶ Ῥωμαίων τὴν μεγίστην ποιήσαντες ἁμαρτία, ἐν τῷ ἀποκτεῖναι τὸν Ἰησοῦν, τέλειον ἐγω κατελείφθησαν. Εξῆς δὲ τούτοις ὁ Κέλσος ἐπιτρέχων τὰ ἀπὸ τῆς (14) πρώτης βίβλου Μωϋσέως, ἥτις ἐπιγέγραπται Γένεσις, φησίν, ὡς ἄρα ο ἐπεχείρησαν γενεαλογεῖν αὐτοὺς ἀπὸ πρώτης σπορᾶς γοήτων καὶ πλάνων ἀν- θρώπων, ἀμυδρὰς καὶ ἀμφιβόλους φωνὰς, ἐν σκότῳ που κρυφίους, ἐπιμαρτυρόμενοι, καὶ τοῖς ἀμαθέσι καὶ ἀνοήτοις παρεξηγούμενοι· καὶ ταῦτα μηδὲ πώ ποτ' ἐν πολλῷ τῷ πρόσθεν χρόνῳ τοῦ τοιούδε μηδ' ἀμφισβητηθέντος. » Πάνυ δ' ἀσαφῶς ἐν τούτοις δοκεῖ μοι εἰρηκέναι, ὅπερ ἐβούλετο. Εἰκὸς δὲ καὶ τὴν κατὰ τὸν τόπον ἀσάφειαν ἐπιτετηδευκέναι αὐτὸν, ἐπείπερ ἑώρα ἰσχυρὸν τὸν λόγον τὸν κατασκευάζοντα ἀπὸ τοιωνδι προγόνων εἶναι τὸ Ἰουδαίων (15) ἔθνος. Πά λιν τ' αὖ ἐβουλήθη μὴ δοκεῖν ἀγνοεῖν πρᾶγμα περὶ Ἰουδαίων καὶ τοῦ γένους αὐτῶν οὐκ εὐκατα οὐδὲν δὲ δύνανται δαίμονες, καίτοιγε πάντα κάλων κινήσαντες. σθαι. ἀπὸ πρώτης φορᾶς, δαῖον. καὶ τοῦ γένους αὐτῶν οὐκ εὐκαταφρόνητον. Σαφές δή. τὸ γένος αὐτῶν οὐκ εὐκαταφρόνητον σαφῶς δή. CONTRA CELSUM LIB. IV. = A quibus qui parebunt, felicitatem consequentur. Nec Exod. xix, 6. eliti, B C D jam quidem opus est ut victimis dæmones demul- ceant. Imo illos contemplui habent, freti auxilio, quo Dei Verbum oculos sursum ad Deum erigenti- bus subvenit. Et quia Dei voluntas erat, ut inter homines Jesu doctrina invalesceret, irriti fuerunt omnes dæmonum conatus: quanquam machinas adhibuerunt omnes, ut Christiani amplius non es- sent. Reges enim, senatus, principes, populos ipsos mali injustique ipsorum incœpti ignaros incende- runt in religionem Christianam eosque qui ad il- lam adhærescebant. Sed Verbum Dei vel impedi- țum fortius omnibus fuit, et quasi vires ex ipsis impedimentis accessissent, magis magisque progressum est et uberiorem animarum segelem messuit. Deus enim ita volebat. Atque hæc, tam- etsi a proposito avocarint, necessaria tamen duxi. Occursum enim volebam iis quæ Celsus Judaeis ob- jecit: eos fuisse servos fugitivos ex Ægypto egressos, › gentein illam Deo charam nullis un- quam fuisse rebus gestis insignem. » Jam ad istud, • nullo in loco illos, nullo in numero fuisse habitos, respondeo eos tanquam electum genus et regale sacerdotium 87, recedentes a vulgi consuetudine, ne sui mores inde depravarentur, tutos divina pote- statis praesidio fuisse, nec regna, quod plerique ho- minum faciunt, sibi subjicere concupiscentes, nec • ita derelictos ut propter suam paucitatem insidiis facile paterent, et eadem de causa penitus deleren- tur. Atque sic fuerunt, quandiu se dignos præsti- tere, quos Deus custodiret. Quando autem opus fuit ut gens tota in peccatum prolapsa calamitatibus ad Deum suum revocaretur, tunc modo ad brevius, modo ad longiųs tempus Dei patrocinio deserebatur: donec tandem sub Romanis rea facta maximi cri- minis, occiso Jesu, in totum derelicta est. nesis inscriptum incursionen faciens : ‹ Illi, in- quit, aggressi suam usque a primis impostoribus et erronibus repetere originem, obscuras, ambiguas, tenebris obvolutas voces in testimonium adducunt easque imperitis et rudibus interpretantur; quamvis de hujusmodi re multis ante sæculis nulla fuerit controversia. » Hic mihi obscure onino suam ape- ruisse mentem videtur. Opinor, data opera latebras quaesivit, quia viderit quam validis argumentis Ju- dæorum ab illis primis parentibus origo fulciatur. Nec tamen ignarus videri voluit eorum quæ de Ju- dæis eorumque origine dicuntur, quæque scitu digna sunt. Et sane manifestum est Judæos orlos esse a tribus illis patribus, Abraham, Isaac et margine, male. Paulo post omnes mss., Hoeschelius in textu, (10) Sic mss. Regius et Basileensis. Libri autcm (11) Το κωλύεσθαι. Mavult Bolerellus τῷ κωλύε- (12) Hoeschelius in textu, παραβάσει. (13) Libb. editi ad oram, ὅσον ἐπὶ τῇ. 33. Deinde Celsus in primum Moysis librum Ge- (14) lidem in textu, τὴν ἀπὸ τῆς, et paulo post in (15) Colex Regius, Ἰουδαίων. Libb. editi, Ἰου
Τὸ δὲ ποριζόμενον ἀεὶ ὑπεκρεῖ, ὥστε οὔτ’ ἀπορεῖ Ἔρως ποτὲ οὔτε πλουτεῖ. Σοφίας δ’ αὖ καὶ ἀμαθίας ἐν μέσῳ ἐστίν. Ἄρα γὰρ οἱ ἐντυγχάνοντες τούτοις ἐὰν μὲν τὴν κακοήθειαν τοῦ Κέλσου μιμῶνται, ὅπερ Χριστιανῶν ἀπείη, καταγελάσονται τοῦ μύθου καὶ ἐν χλεύῃ θήσονται τὸν τηλικοῦτον Πλάτωνα· ἐὰν δὲ τὰ ἐν μύθου σχήματι λεγόμενα φιλοσόφως ἐξετάζοντες δυνηθῶσιν εὑρεῖν τὸ βούλημα τοῦ Πλάτωνος, [θαυμάσονται] τίνα τρόπον δεδύνηται τὰ μεγάλα ἑαυτῷ φαινόμενα δόγματα κρύψαι μὲν διὰ τοὺς πολλοὺς ἐν τῷ τοῦ μύθου σχήματι, εἰπεῖν δ’ ὡς ἐχρῆν τοῖς εἰδόσιν ἀπὸ μύθων εὑρίσκειν τὸ περὶ ἀληθείας τοῦ ταῦτα συντάξαντος βούλημα. Τοῦτον δὲ τὸν παρὰ Πλάτωνι μῦθον ἐξεθέμην διὰ τὸν παρ’ αὐτῷ τοῦ Διὸς κῆπον, παραπλήσιόν τι ἔχειν δοκοῦντα τῷ παραδείσῳ τοῦ θεοῦ, καὶ τὴν Πενίαν, τῷ ἐκεῖ ὄφει παραβαλλομένην, καὶ τὸν ὑπὸ τῆς Πενίας ἐπιβουλευόμενον Πόρον τῷ ἀνθρώπῳ ἐπιβουλευομένῳ ὑπὸ τοῦ ὄφεως.
μάλιστα τοῖς βελτίοσιν, ἔθετο νόμους, καθ' οὓς οἱ βιοῦντες μακάριοι ἔσονται· μηδαμῶς τοὺς δαίμονας διὰ τῶν θυσιῶν κολακεύοντες, καὶ πάντη καταφρο νοῦντες αὐτῶν, διὰ τὸν βοηθοῦντα τοῦ Θεοῦ Λόγον τοῖς ἄνω καὶ πρὸς Θεὸν βλέπουσι. Καὶ ἐπεὶ ὁ Θεὸς ἐβούλετο κρατῆσαι ἐν τοῖς ἀνθρώποις τὸν τοῦ Ἰησοῦ λόγον, οὐδὲν δεδύνηνται δαίμονες, καίτοιγε πάντα κάλων κινήσαντες (10), ἵνα μὴ Χριστιανοί μηκέτ' ὦσι· τούς τε γὰρ βασιλεύοντας, καὶ τὴν σύγκλητον βουλὴν, καὶ τοὺς ἄρχοντας πανταχοῦ, ἀλλὰ καὶ τοὺς δήμους αὐτοὺς, οὐκ αἰσθανομένους τῆς ἀλόγου καὶ που νηρᾶς τῶν δαιμόνων ενεργείας, ἐξετάραξαν κατὰ τοῦ λόγου καὶ τῶν πιστευόντων εἰς αὐτόν· ἀλλ' ὁ πάντων δυνατώτερος τοῦ Θεοῦ Λόγος καὶ κωλυόμενος, ώσπερεί τροφὴν πρὸς τὸ αὔξειν τὸ κωλύεσθαι (11) λαμβάνων, προβαίνων, πλείονας ἐνέμετο ψυχάς· Θεὸς γὰρ τοῦτ' ἐβούλετο. Ταῦτα δ' ἡμῖν εἰ καὶ ἐν παρεκβάσει (12) λέ- λεκται, ἀλλὰ ἀναγκαίως οἶμαι. Ἐβουλόμεθα γὰρ ἀπαν- τῆσαι πρὸς τὸ περὶ Ἰουδαίων ὑπὸ τοῦ Κέλσου λεγό- μενον, ὅτι δὴ « ἀπ' Αιγύπτου δραπέται γεγόνασι, » καὶ ὅτι μηδὲν πώποτ' ἀξιόλογον » οἱ ἄνθρωποι οἱ θεοφιλείς ἔπραξαν. » ᾿Αλλὰ καὶ πρὸς τὸ, « οὔτ᾽ ἐν λόγῳ οὔτ᾽ ἐν ἀριθμῷ γεγόνασι, ο φαμέν, ὅτι « ὡς γένος ἐκλεκτὸν καὶ βασίλειον ἱεράτευμα, ἀναχωροῦντες, καὶ ἐκκλίνοντες τὴν πρὸς τοὺς πολλοὺς ἐπιμιξίαν, ἵνα μὴ διαφθαρεῖεν τὰ ἤθη, ἐφρουροῦντο ὑπὸ τῆς θείας δυνάμεως· οὔτ᾽ ἐπιθυμοῦντες, ὡς οἱ πολλοὶ τῶν ἀνθρώπων, προσλα βεῖν ἑαυτοῖς ἄλλας βασιλείας, οὔτε καταλειπόμενοι, ὡς διὰ τὴν ὀλιγότητα εὐεπιβουλεύτους αὐτοὺς γενέ- σθαι, καὶ ὡς ἐπὶ τῇ (13) ὀλιγότητι ἄρδην ἀπολέσθαι. Καὶ τοῦτ' ἐγίνετο, ὅσον ἔτι ἦσαν ἄξιοι τῆς ἀπὸ Θεοῦ φρουρᾶς. Ὅτε δ' ἐχρῆν αὐτούς, ὡς ὅλον ἔθνος ἁμαρ τάνον, διὰ πόνων ἐπιστρέφεσθαι πρὸς τὸν Θεὸν αὐτ τῶν, ὅτὲ μὲν ἐπὶ πλεῖον, ότὲ δ᾽ ἐπ᾽ ἔλαττον ἐγκατε λείποντο· ὡς ἐπὶ Ῥωμαίων τὴν μεγίστην ποιήσαντες ἁμαρτία, ἐν τῷ ἀποκτεῖναι τὸν Ἰησοῦν, τέλειον ἐγω κατελείφθησαν. Εξῆς δὲ τούτοις ὁ Κέλσος ἐπιτρέχων τὰ ἀπὸ τῆς (14) πρώτης βίβλου Μωϋσέως, ἥτις ἐπιγέγραπται Γένεσις, φησίν, ὡς ἄρα ο ἐπεχείρησαν γενεαλογεῖν αὐτοὺς ἀπὸ πρώτης σπορᾶς γοήτων καὶ πλάνων ἀν- θρώπων, ἀμυδρὰς καὶ ἀμφιβόλους φωνὰς, ἐν σκότῳ που κρυφίους, ἐπιμαρτυρόμενοι, καὶ τοῖς ἀμαθέσι καὶ ἀνοήτοις παρεξηγούμενοι· καὶ ταῦτα μηδὲ πώ ποτ' ἐν πολλῷ τῷ πρόσθεν χρόνῳ τοῦ τοιούδε μηδ' ἀμφισβητηθέντος. » Πάνυ δ' ἀσαφῶς ἐν τούτοις δοκεῖ μοι εἰρηκέναι, ὅπερ ἐβούλετο. Εἰκὸς δὲ καὶ τὴν κατὰ τὸν τόπον ἀσάφειαν ἐπιτετηδευκέναι αὐτὸν, ἐπείπερ ἑώρα ἰσχυρὸν τὸν λόγον τὸν κατασκευάζοντα ἀπὸ τοιωνδι προγόνων εἶναι τὸ Ἰουδαίων (15) ἔθνος. Πά λιν τ' αὖ ἐβουλήθη μὴ δοκεῖν ἀγνοεῖν πρᾶγμα περὶ Ἰουδαίων καὶ τοῦ γένους αὐτῶν οὐκ εὐκατα οὐδὲν δὲ δύνανται δαίμονες, καίτοιγε πάντα κάλων κινήσαντες. σθαι. ἀπὸ πρώτης φορᾶς, δαῖον. καὶ τοῦ γένους αὐτῶν οὐκ εὐκαταφρόνητον. Σαφές δή. τὸ γένος αὐτῶν οὐκ εὐκαταφρόνητον σαφῶς δή. CONTRA CELSUM LIB. IV. = A quibus qui parebunt, felicitatem consequentur. Nec Exod. xix, 6. eliti, B C D jam quidem opus est ut victimis dæmones demul- ceant. Imo illos contemplui habent, freti auxilio, quo Dei Verbum oculos sursum ad Deum erigenti- bus subvenit. Et quia Dei voluntas erat, ut inter homines Jesu doctrina invalesceret, irriti fuerunt omnes dæmonum conatus: quanquam machinas adhibuerunt omnes, ut Christiani amplius non es- sent. Reges enim, senatus, principes, populos ipsos mali injustique ipsorum incœpti ignaros incende- runt in religionem Christianam eosque qui ad il- lam adhærescebant. Sed Verbum Dei vel impedi- țum fortius omnibus fuit, et quasi vires ex ipsis impedimentis accessissent, magis magisque progressum est et uberiorem animarum segelem messuit. Deus enim ita volebat. Atque hæc, tam- etsi a proposito avocarint, necessaria tamen duxi. Occursum enim volebam iis quæ Celsus Judaeis ob- jecit: eos fuisse servos fugitivos ex Ægypto egressos, › gentein illam Deo charam nullis un- quam fuisse rebus gestis insignem. » Jam ad istud, • nullo in loco illos, nullo in numero fuisse habitos, respondeo eos tanquam electum genus et regale sacerdotium 87, recedentes a vulgi consuetudine, ne sui mores inde depravarentur, tutos divina pote- statis praesidio fuisse, nec regna, quod plerique ho- minum faciunt, sibi subjicere concupiscentes, nec • ita derelictos ut propter suam paucitatem insidiis facile paterent, et eadem de causa penitus deleren- tur. Atque sic fuerunt, quandiu se dignos præsti- tere, quos Deus custodiret. Quando autem opus fuit ut gens tota in peccatum prolapsa calamitatibus ad Deum suum revocaretur, tunc modo ad brevius, modo ad longiųs tempus Dei patrocinio deserebatur: donec tandem sub Romanis rea facta maximi cri- minis, occiso Jesu, in totum derelicta est. nesis inscriptum incursionen faciens : ‹ Illi, in- quit, aggressi suam usque a primis impostoribus et erronibus repetere originem, obscuras, ambiguas, tenebris obvolutas voces in testimonium adducunt easque imperitis et rudibus interpretantur; quamvis de hujusmodi re multis ante sæculis nulla fuerit controversia. » Hic mihi obscure onino suam ape- ruisse mentem videtur. Opinor, data opera latebras quaesivit, quia viderit quam validis argumentis Ju- dæorum ab illis primis parentibus origo fulciatur. Nec tamen ignarus videri voluit eorum quæ de Ju- dæis eorumque origine dicuntur, quæque scitu digna sunt. Et sane manifestum est Judæos orlos esse a tribus illis patribus, Abraham, Isaac et margine, male. Paulo post omnes mss., Hoeschelius in textu, (10) Sic mss. Regius et Basileensis. Libri autcm (11) Το κωλύεσθαι. Mavult Bolerellus τῷ κωλύε- (12) Hoeschelius in textu, παραβάσει. (13) Libb. editi ad oram, ὅσον ἐπὶ τῇ. 33. Deinde Celsus in primum Moysis librum Ge- (14) lidem in textu, τὴν ἀπὸ τῆς, et paulo post in (15) Colex Regius, Ἰουδαίων. Libb. editi, Ἰου
Οὐ πάνυ δὲ δῆλον, πότερον κατὰ συντυχίαν ἐπιπέπτωκε τούτοις ὁ Πλάτων ἤ, ὡς οἴονταί τινες, ἐν τῇ εἰς Αἴγυπτον ἀποδημίᾳ συντυχὼν καὶ τοῖς τὰ Ἰουδαίων φιλοσοφοῦσι καὶ μαθών τινα παρ’ αὐτῶν τὰ μέν τινα τετήρηκε τὰ δὲ παρεποίησε, φυλαξάμενος προσκόψαι τοῖς Ἕλλησιν ἐκ τοῦ πάντῃ τὰ τῆς Ἰουδαίων τηρῆσαι σοφίας, διαβεβλημένων παρὰ τοῖς πολλοῖς διὰ τὸ ξενίζον τῶν νόμων καὶ τὴν ἰδιότροπον κατ’ αὐτοὺς πολιτείαν. Οὔτε δὲ τὸν Πλάτωνος μῦθον οὔτε τὰ περὶ τὸν ὄφιν καὶ τὸν παράδεισον τοῦ θεοῦ καὶ ὅσα ἐν αὐτῷ ἀναγέγραπται γεγονέναι νῦν καιρὸς ἦν διηγήσασθαι· προηγουμένως γὰρ ἐν τοῖς ἐξηγητικοῖς τῆς Γενέσεως, ὡς οἷόν τ’ ἦν, εἰς ταῦτα ἐπραγματευσάμεθα. Ἐπὰν δὲ φάσκῃ ὡς ἄρα ἀνοσιώτατα τὸν θεόν, εὐθὺς καὶ ἀπ’ ἀρχῆς ἀσθενοῦντα καὶ μηδ’ ἕνα ἄνθρωπον, ὃν αὐτὸς ἔπλασε, πεῖσαι δυνάμενον, εἰσήγαγεν ὁ Μωϋσέως λόγος, καὶ πρὸς τοῦτο φήσομεν ὅτι ὅμοιόν ἐστι τὸ λεγόμενον, ὡς εἴ τις ἐνεκάλει ἐπὶ τῇ τῆς κακίας συστάσει, ἣν οὐδὲ ἀπὸ ἑνὸς ἀνθρώπου δεδύνηται κωλῦσαι ὁ θεός, ὥστε κἂν ἕνα τινὰ ἄνθρωπον εὑρεθῆναι ἀρχῆθεν ἄγευστον κακίας γεγενημένον.
μάλιστα τοῖς βελτίοσιν, ἔθετο νόμους, καθ' οὓς οἱ βιοῦντες μακάριοι ἔσονται· μηδαμῶς τοὺς δαίμονας διὰ τῶν θυσιῶν κολακεύοντες, καὶ πάντη καταφρο νοῦντες αὐτῶν, διὰ τὸν βοηθοῦντα τοῦ Θεοῦ Λόγον τοῖς ἄνω καὶ πρὸς Θεὸν βλέπουσι. Καὶ ἐπεὶ ὁ Θεὸς ἐβούλετο κρατῆσαι ἐν τοῖς ἀνθρώποις τὸν τοῦ Ἰησοῦ λόγον, οὐδὲν δεδύνηνται δαίμονες, καίτοιγε πάντα κάλων κινήσαντες (10), ἵνα μὴ Χριστιανοί μηκέτ' ὦσι· τούς τε γὰρ βασιλεύοντας, καὶ τὴν σύγκλητον βουλὴν, καὶ τοὺς ἄρχοντας πανταχοῦ, ἀλλὰ καὶ τοὺς δήμους αὐτοὺς, οὐκ αἰσθανομένους τῆς ἀλόγου καὶ που νηρᾶς τῶν δαιμόνων ενεργείας, ἐξετάραξαν κατὰ τοῦ λόγου καὶ τῶν πιστευόντων εἰς αὐτόν· ἀλλ' ὁ πάντων δυνατώτερος τοῦ Θεοῦ Λόγος καὶ κωλυόμενος, ώσπερεί τροφὴν πρὸς τὸ αὔξειν τὸ κωλύεσθαι (11) λαμβάνων, προβαίνων, πλείονας ἐνέμετο ψυχάς· Θεὸς γὰρ τοῦτ' ἐβούλετο. Ταῦτα δ' ἡμῖν εἰ καὶ ἐν παρεκβάσει (12) λέ- λεκται, ἀλλὰ ἀναγκαίως οἶμαι. Ἐβουλόμεθα γὰρ ἀπαν- τῆσαι πρὸς τὸ περὶ Ἰουδαίων ὑπὸ τοῦ Κέλσου λεγό- μενον, ὅτι δὴ « ἀπ' Αιγύπτου δραπέται γεγόνασι, » καὶ ὅτι μηδὲν πώποτ' ἀξιόλογον » οἱ ἄνθρωποι οἱ θεοφιλείς ἔπραξαν. » ᾿Αλλὰ καὶ πρὸς τὸ, « οὔτ᾽ ἐν λόγῳ οὔτ᾽ ἐν ἀριθμῷ γεγόνασι, ο φαμέν, ὅτι « ὡς γένος ἐκλεκτὸν καὶ βασίλειον ἱεράτευμα, ἀναχωροῦντες, καὶ ἐκκλίνοντες τὴν πρὸς τοὺς πολλοὺς ἐπιμιξίαν, ἵνα μὴ διαφθαρεῖεν τὰ ἤθη, ἐφρουροῦντο ὑπὸ τῆς θείας δυνάμεως· οὔτ᾽ ἐπιθυμοῦντες, ὡς οἱ πολλοὶ τῶν ἀνθρώπων, προσλα βεῖν ἑαυτοῖς ἄλλας βασιλείας, οὔτε καταλειπόμενοι, ὡς διὰ τὴν ὀλιγότητα εὐεπιβουλεύτους αὐτοὺς γενέ- σθαι, καὶ ὡς ἐπὶ τῇ (13) ὀλιγότητι ἄρδην ἀπολέσθαι. Καὶ τοῦτ' ἐγίνετο, ὅσον ἔτι ἦσαν ἄξιοι τῆς ἀπὸ Θεοῦ φρουρᾶς. Ὅτε δ' ἐχρῆν αὐτούς, ὡς ὅλον ἔθνος ἁμαρ τάνον, διὰ πόνων ἐπιστρέφεσθαι πρὸς τὸν Θεὸν αὐτ τῶν, ὅτὲ μὲν ἐπὶ πλεῖον, ότὲ δ᾽ ἐπ᾽ ἔλαττον ἐγκατε λείποντο· ὡς ἐπὶ Ῥωμαίων τὴν μεγίστην ποιήσαντες ἁμαρτία, ἐν τῷ ἀποκτεῖναι τὸν Ἰησοῦν, τέλειον ἐγω κατελείφθησαν. Εξῆς δὲ τούτοις ὁ Κέλσος ἐπιτρέχων τὰ ἀπὸ τῆς (14) πρώτης βίβλου Μωϋσέως, ἥτις ἐπιγέγραπται Γένεσις, φησίν, ὡς ἄρα ο ἐπεχείρησαν γενεαλογεῖν αὐτοὺς ἀπὸ πρώτης σπορᾶς γοήτων καὶ πλάνων ἀν- θρώπων, ἀμυδρὰς καὶ ἀμφιβόλους φωνὰς, ἐν σκότῳ που κρυφίους, ἐπιμαρτυρόμενοι, καὶ τοῖς ἀμαθέσι καὶ ἀνοήτοις παρεξηγούμενοι· καὶ ταῦτα μηδὲ πώ ποτ' ἐν πολλῷ τῷ πρόσθεν χρόνῳ τοῦ τοιούδε μηδ' ἀμφισβητηθέντος. » Πάνυ δ' ἀσαφῶς ἐν τούτοις δοκεῖ μοι εἰρηκέναι, ὅπερ ἐβούλετο. Εἰκὸς δὲ καὶ τὴν κατὰ τὸν τόπον ἀσάφειαν ἐπιτετηδευκέναι αὐτὸν, ἐπείπερ ἑώρα ἰσχυρὸν τὸν λόγον τὸν κατασκευάζοντα ἀπὸ τοιωνδι προγόνων εἶναι τὸ Ἰουδαίων (15) ἔθνος. Πά λιν τ' αὖ ἐβουλήθη μὴ δοκεῖν ἀγνοεῖν πρᾶγμα περὶ Ἰουδαίων καὶ τοῦ γένους αὐτῶν οὐκ εὐκατα οὐδὲν δὲ δύνανται δαίμονες, καίτοιγε πάντα κάλων κινήσαντες. σθαι. ἀπὸ πρώτης φορᾶς, δαῖον. καὶ τοῦ γένους αὐτῶν οὐκ εὐκαταφρόνητον. Σαφές δή. τὸ γένος αὐτῶν οὐκ εὐκαταφρόνητον σαφῶς δή. CONTRA CELSUM LIB. IV. = A quibus qui parebunt, felicitatem consequentur. Nec Exod. xix, 6. eliti, B C D jam quidem opus est ut victimis dæmones demul- ceant. Imo illos contemplui habent, freti auxilio, quo Dei Verbum oculos sursum ad Deum erigenti- bus subvenit. Et quia Dei voluntas erat, ut inter homines Jesu doctrina invalesceret, irriti fuerunt omnes dæmonum conatus: quanquam machinas adhibuerunt omnes, ut Christiani amplius non es- sent. Reges enim, senatus, principes, populos ipsos mali injustique ipsorum incœpti ignaros incende- runt in religionem Christianam eosque qui ad il- lam adhærescebant. Sed Verbum Dei vel impedi- țum fortius omnibus fuit, et quasi vires ex ipsis impedimentis accessissent, magis magisque progressum est et uberiorem animarum segelem messuit. Deus enim ita volebat. Atque hæc, tam- etsi a proposito avocarint, necessaria tamen duxi. Occursum enim volebam iis quæ Celsus Judaeis ob- jecit: eos fuisse servos fugitivos ex Ægypto egressos, › gentein illam Deo charam nullis un- quam fuisse rebus gestis insignem. » Jam ad istud, • nullo in loco illos, nullo in numero fuisse habitos, respondeo eos tanquam electum genus et regale sacerdotium 87, recedentes a vulgi consuetudine, ne sui mores inde depravarentur, tutos divina pote- statis praesidio fuisse, nec regna, quod plerique ho- minum faciunt, sibi subjicere concupiscentes, nec • ita derelictos ut propter suam paucitatem insidiis facile paterent, et eadem de causa penitus deleren- tur. Atque sic fuerunt, quandiu se dignos præsti- tere, quos Deus custodiret. Quando autem opus fuit ut gens tota in peccatum prolapsa calamitatibus ad Deum suum revocaretur, tunc modo ad brevius, modo ad longiųs tempus Dei patrocinio deserebatur: donec tandem sub Romanis rea facta maximi cri- minis, occiso Jesu, in totum derelicta est. nesis inscriptum incursionen faciens : ‹ Illi, in- quit, aggressi suam usque a primis impostoribus et erronibus repetere originem, obscuras, ambiguas, tenebris obvolutas voces in testimonium adducunt easque imperitis et rudibus interpretantur; quamvis de hujusmodi re multis ante sæculis nulla fuerit controversia. » Hic mihi obscure onino suam ape- ruisse mentem videtur. Opinor, data opera latebras quaesivit, quia viderit quam validis argumentis Ju- dæorum ab illis primis parentibus origo fulciatur. Nec tamen ignarus videri voluit eorum quæ de Ju- dæis eorumque origine dicuntur, quæque scitu digna sunt. Et sane manifestum est Judæos orlos esse a tribus illis patribus, Abraham, Isaac et margine, male. Paulo post omnes mss., Hoeschelius in textu, (10) Sic mss. Regius et Basileensis. Libri autcm (11) Το κωλύεσθαι. Mavult Bolerellus τῷ κωλύε- (12) Hoeschelius in textu, παραβάσει. (13) Libb. editi ad oram, ὅσον ἐπὶ τῇ. 33. Deinde Celsus in primum Moysis librum Ge- (14) lidem in textu, τὴν ἀπὸ τῆς, et paulo post in (15) Colex Regius, Ἰουδαίων. Libb. editi, Ἰου
PG 11:1093Ὡς γὰρ περὶ τούτου οἷς μέλει ἀπολογεῖσθαι περὶ προνοίας ἀπολογοῦνται οὐ δι’ ὀλίγων οὐδὲ δι’ εὐκαταφρονήτων, οὕτω δὲ καὶ περὶ τοῦ Ἀδὰμ καὶ περὶ τῆς ἁμαρτίας αὐτοῦ φιλοσοφήσουσιν οἱ ἐγνωκότες ὅτι καθ’ ἑλλάδα φωνὴν ὁ Ἀδὰμ ἄνθρωπός ἐστι, καὶ ἐν τοῖς δοκοῦσι περὶ τοῦ Ἀδὰμ εἶναι φυσιολογεῖ Μωϋσῆς τὰ περὶ τῆς τοῦ ἀνθρώπου φύσεως. Καὶ γὰρ ἐν τῷ Ἀδάμ, ὥς φησιν ὁ λόγος, πάντες ἀποθνῄσκουσι, καὶ κατεδικάσθησαν ἐν τῷ ὁμοιώματι τῆς παραβάσεως Ἀδάμ, οὐχ οὕτως περὶ ἑνός τινος ὡς περὶ ὅλου τοῦ γένους ταῦτα φάσκοντος τοῦ θείου λόγου. Καὶ γὰρ ἐν τῇ τῶν λεγομένων ὡς περὶ ἑνὸς ἀκολουθίᾳ ἡ ἀρὰ τοῦ Ἀδὰμ κοινὴ πάντων ἐστί· καὶ τὰ κατὰ τῆς γυναικὸς οὐκ ἔστι καθ’ ἧς οὐ λέγεται. Καὶ ὁ ἐκβαλλόμενος δὲ ἐκ τοῦ παραδείσου ἄνθρωπος μετὰ τῆς γυναικός, τοὺς δερματίνους ἠμφιεσμένος χιτῶνας, οὓς διὰ τὴν παράβασιν τῶν ἀνθρώπων ἐποίησε τοῖς ἁμαρτήσασιν ὁ θεός, ἀπόρρητόν τινα καὶ μυστικὸν ἔχει λόγον, ὑπὲρ τὴν κατὰ Πλάτωνα κάθοδον τῆς ψυχῆς, πτερορρυούσης καὶ δεῦρο φερομένης, ἕως ἂν στερεοῦ τινος λάβηται. Ἑξῆς δὲ τοιαῦτά φησιν·
PG 11:1095Εἶτα κατακλυσμόν τινα καὶ κιβωτὸν ἀλλόκοτον, ἅπαντα ἔνδον ἔχουσαν, καὶ περιστεράν τινα καὶ κορώνην ἀγγέλους, παραχαράττοντες καὶ ῥᾳδιουργοῦντες τὸν Δευκαλίωνα· οὐ γὰρ οἶμαι προσεδόκησαν ὅτι ταῦτ’ εἰς φῶς πρόεισιν, ἀλλ’ ἀτεχνῶς παισὶ νηπίοις ἐμυθολόγησαν. Καὶ ἐν τούτοις δὴ ὅρα τὴν ἀφιλόσοφον ἀπέχθειαν τοῦ ἀνδρὸς πρὸς τὴν ἀρχαιοτάτην Ἰουδαίων γραφήν. Οὐ γὰρ ἔχων τὴν περὶ κατακλυσμοῦ ἱστορίαν κακολογεῖν οὐδ’ ἐπιστήσας οἷς ἐδύνατο λέγειν κατὰ τῆς κιβωτοῦ καὶ τῶν μέτρων αὐτῆς, καὶ ὡς οὐχ οἷόν τ’ ἦν κατὰ τὸν τῶν πολλῶν νοῦν ἐκλαμβάνοντα τὰ περὶ τῶν τριακοσίων τοῦ μήκους τῆς κιβωτοῦ πήχεων καὶ πεντήκοντα τοῦ πλάτους καὶ τριάκοντα τοῦ ὕψους φάσκειν αὐτὴν κεχωρηκέναι τὰ ἐπὶ γῆς ζῷα, καθαρὰ μὲν ἀνὰ τέσσαρα καὶ δέκα ἀκάθαρτα δὲ ἀνὰ τέσσαρα· ἁπλῶς εἶπεν ἀλλόκοτον, πάντ’ ἔχουσαν ἔνδον. Τί γὰρ τὸ ἀλλόκοτον αὐτῆς, ἑκατὸν ἔτεσιν ἱστορουμένης γεγενῆσθαι καὶ συναγομένης ἀπὸ τῶν τριακοσίων τοῦ μήκους πήχεων καὶ τῶν πεντήκοντα τοῦ πλάτους, ἕως οἱ τοῦ ὕψους πήχεις τριάκοντα καταλήξουσιν εἰς ἕνα πῆχυν μήκους καὶ πλάτους;
PG 11:1097Πῶς δ’ οὐχὶ μᾶλλον θαυμαστὸν ἦν τὸ καταςκεύασμα καὶ μεγίστῃ πόλει ἐοικὸς τῷ δυνάμει λέγεσθαι τὰ μέτρα, ὡς ἐννέα μὲν εἶναι μυριάδων τὸ μῆκος κατὰ τὴν βάσιν κατὰ δὲ τὸ πλάτος δισχιλίων πεντακοσίων; Πῶς δ’ οὐκ ἦν θαυμάσαι τὴν ἐπίνοιαν τοῦ ἐρηρεισμένην γενέσθαι καὶ δυναμένην ὑπομεῖναι χειμῶνα κατακλυσμοῦ ποιητικόν; Καὶ γὰρ οὐ πίσσῃ οὐδ’ ἄλλῃ τινὶ τοιαύτῃ ὕλῃ, ἀσφάλτῳ δὲ στερρῶς ἐκέχριστο. Πῶς δ’ οὐ θαυμαστὸν τὸ ζώπυρα παντὸς γένους εἰσάγεσθαι ἔνδον προνοίᾳ θεοῦ, ἵν’ ἔχῃ πάντων σπέρματα ζῴων πάλιν ἡ γῆ, τοῦ θεοῦ δικαιοτάτῳ ἀνδρὶ χρησαμένου, πατρὶ ἐσομένῳ τῶν μετὰ τὸν κατακλυσμόν; Ἔρριψε δ’ ὁ Κέλσος τὰ περὶ τῆς περιστερᾶς, ἵνα δόξῃ ἀνεγνωκέναι τὸ βιβλίον τὴν Γένεσιν, οὐδὲν δυνηθεὶς εἰπεῖν πρὸς τὸ ἐλέγξαι πλασματῶδες τὸ κατὰ τὴν περιστεράν. Εἶθ’ ὡς ἔθος αὐτῷ ἐστιν ἐπὶ τὸ γελοιότερον μεταφράζειν τὰ γεγραμμένα, τὸν κόρακα εἰς κορώνην μετείληφε καὶ οἴεται ταῦτα Μωϋσέα ἀναγεγραφέναι, ῥᾳδιουργοῦντα τὰ κατὰ τὸν παρ’ Ἕλλησι Δευκαλίωνα· εἰ μὴ ἄρα οὐδὲ Μωϋσέως οἴεται εἶναι τὴν γραφὴν ἀλλά τινων πλειόνων· τοιοῦτον γὰρ δηλοῖ τὸ παραχαράττοντες καὶ ῥᾳδιουργοῦντες τὸν Δευκαλίωνα, καὶ τοῦτο·
τὸ καὶ ὑφ᾽ ὑμῶν παραλαμβάνεσθαι τὰ ὀνόματα τῶν τριῶν τούτων γεναρχῶν τοῦ ἔθνους, τῇ ἐναργείᾳ και ταλαμβανόντων, οὐκ εὐκαταφρόνητα ἀνύεσθαι ἐκ τῆς κατεπικλήσεως αὐτῶν, παρίστησι τὸ θεῖον τῶν ἀνδρῶν; οἷς οὐδαμόθεν ἢ ἀπὸ τῶν ἱερῶν παρὰ Ἰουδαίοις βι Ελίων παραλαμβάνομεν. ᾿Αλλὰ γὰρ καὶ ὁ ο Θεὸς τοῦ Ἰσραὴλ, καὶ ὁ Θεὸς τῶν Εβραίων, καὶ ὁ Θεὸς ὁ και ταποντώσας ἐν τῇ Ἐρυθρᾷ θαλάσσῃ τὸν Αἰγυπτίων βασιλέα καὶ τοὺς Αἰγυπτίους, » πολλάκις ονομάζεται παραλαμβανόμενος κατὰ δαιμόνων, ή τινων πονηρῶν δυνάμεων. Μανθάνομεν δὲ τὴν περὶ τὰ ὀνομαζόμενα ἱστορίαν καὶ τὴν τῶν ὀνομάτων ἑρμηνείαν ἀπὸ Εδραίων τῶν τοῖς πατρίοις γράμμασι καὶ τῇ πατρίῳ διαλέκτῳ ταῦτα σεμνυνόντων καὶ διηγουμένων. Πῶς οὖν ι Ἰουδαῖοι ταῦτ' ἐπιχειρήσαντες ἑαυτοὺς γενεαλο γεῖν ἀπὸ πρώτης σπορᾶς τούτων, ο οὓς γόητας καὶ πλανήτας ἀνθρώπους ὑπείληφεν εἶναι ὁ Κέλσος, ἀναι σχύντως ἐπιχειροῦσιν ἑαυτοὺς καὶ τὴν αὑτῶν ἀρχὴν ἐπὶ τούτους ἀνάγειν ; ὧν τὰ ὀνόματα Εβραϊκά τυγχά νοντα μαρτυρεί Εβραίοις, τὰ ἱερὰ αὐτῶν βιβλία ἐν Εβραίων ἔχουσι διαλέκτῳ καὶ γράμματι (21), ὅτι οἱ- κεῖόν ἐστι τὸ ἔθνος αὐτῶν τοῖς ἀνδράσι τούτοις. Καὶ γὰρ μέχρι τοῦ δεῦρο τὰ Ἰουδαϊκὰ ὀνόματα, τῆς Εβραίων ἐχόμενα διαλέκτου, ἤτοι ἀπὸ τῶν γραμμάτων αὐτῶν ἐλήφθη, ἢ καὶ ἀπαξαπλῶς ἀπὸ τῶν σημαι νομένων ὑπὸ τῆς Ἑβραίων φωνῆς. Καὶ ὅρα, ὁ ἐντυγχάνων τῇ Κέλσου γραφῇ, εἰ μὴ ταῦτ' αἰνίττεται τό · ι Καὶ ἐπεχείρησαν γενεαλογῆσαι αὐτοὺς ἀπὸ πρώτης σπορᾶς γοήτων καὶ πλάνων ἀν- θρώπων, ἀμυδρὰς καὶ ἀμφιβόλους φωνάς, ἐν σκότῳ που κρυφίους, ἐπιμαρτυρόμενοι. » Κρύφια γὰρ, καὶ οὐκ ἐν φωτὶ καὶ γνώσει πολλῶν ἐστι τὰ ὀνόματα ταῦτα, καθ᾿ ἡμᾶς μὲν οὐκ ἀμφίβολα, κἂν ὑπὸ τῶν ἀλλοτρίων τῆς ἡμετέρας θεοσεβείας παραλαμβάνηται· κατὰ δὲ Κέλσον, οὐ παριστάντα (22) τὸ τῶν φωνῶν ἀμφίβολον, οὐκ οἶδ' ὅπως παρέῤῥιπται. Καίτοιγε ἐχρῆν αὐτὸν, εἴπερ εὐγνωμόνως ανατρέπειν ἐβούλετο ἣν ψή θη ἀναισχυντότατα παρειλήφθαι γενεαλογίαν Ἰου δαίοις αὐλοῦσι τὸν Ἀβραὰμ καὶ τοὺς ἀπ' αὐτοῦ, ὅλα ἐκθέσθαι τὰ κατὰ τὸν τόπον· καὶ πρότερον συναγορεύ σαι ᾗ ἐνόμιζε πιθανότητι, καὶ μετὰ τοῦτο γενναίως ἀνατρέψαι τῇ φαινομένῃ αὐτῷ ἀληθείᾳ, καὶ τοῖς ὑπὲρ αὐτῆς λογίοις τὰ κατὰ τὸν τόπον. Αλλ᾽ οὔτε Κέλσος οὔτ᾽ ἄλλος τις δυνήσεται, τὰ περὶ φύσεως ονομάτων εἰς δυνάμεις παραλαμβανομένων διαλαμβάνων, τὸν ἀκριβῆ περὶ τούτων παραστῆσαι λόγον· καὶ ἐλέγξαι, ὡς εὐκαταφρόνητοι γεγόνασιν ἄνθρωποι, ὧν καὶ αἱ ὀνομασίαι μόνον, οὐ παρὰ τοῖς οἰκείοις μόνοις, ἀλλὰ καὶ παρὰ τοῖς ἀλλοτρίοις δύνανται. Εδει δ' αὐτὸν πα- ραθέσθαι, πῶς ἡμεῖς μὲν τοῖς ἀμαθέσι καὶ ἀνοήτοις παρεξηγούμενοι τὰ περὶ τῶν ὀνομάτων τούτων, ἀπα- τῶμεν ( ὡς οἴεται ) τοὺς ἀκούοντας· αὐτὸς δὲ, ὁ αὐ χῶν εἶναι μὴ ἀμαθής, μηδὲ ἀνόητος, τὴν ἀληθῆ λέ- γει περὶ τούτων ἑρμηνείαν. Παρέῤῥιψε δ' ἐν τοῖς κατὰ τὰ ὀνόματα ταῦτα, ἀφ᾽ ὧν γενεαλογούνται Ιου- δαῖοι, ὅτι ι οὐδεπώποτ' ἐν πολλῷ τῷ πρόσθεν χρόνῳ ἀμφισβήτησις γεγένηται περὶ τῶν τοιῶνδε ὀνομάτων· ἀλλὰ νῦν Ἰουδαῖοι πρὸς ἑτέρους τινάς, » οὓς οὐκ ὠνό παραλαμβάνομεν, παραλαμ- βάνετε, CONTRA CELSUM LIB. IV. A usurpatis, certi experientia magnam esse hujusmodi invocationis virtutem, non id evidenter probet die vinos illos fuisse viros? Hos tamen nounisi a sacris Judæorum libris cognoscimus. Sæpe etiam contra dæmones aliasque noxias potestates in usu est ista Deus formula : « Deus Israel, Deus Hebræorum, qui Ægyptiorum regem Ægyptiosque submersisti in mari Rubro. Atqui has historias et nominum in- terpretationem soli nobis tradiderunt Hebræi, qui patriis litteris patriaque lingua haec omnia cele brant et explicant. Quomodo igitur ‹Judæi suum aggressi genus recensere a primis illis hominibus quos impostores et errones vocare Celso placuit, ausi suntimpudenter suam ad illos re- ferre originem? Certe corum nomina, cum sint He- D braica, sacrique eorum libri Hebræorum lingua et litteris descripti, argumento sunt gentem istam ad homines illos pertinere. Atque etiamnum Judæorum nomina Hebraicam linguam referunt, utpote quæ aut ex illorum libris deducuntur, aut certe ex illis rebus quæ significantur Hebraica voce. C D et postea pro legebat sed vetus lectio ferri potest, nec ab ea te- were recedendum videtur. eo spectent hæc ejus verba: ‹ Aggressi illi suam usque a primis impostoribus et erronibus repetere originem, obscuras, ancipites, tenebris obsolutas voces in testimonium proferunt. › Occulta enim sunt, nec a multis noscuntur hæc nomina: nobis tamen non sunt ambiguæ significationis, quamvis usurpata ab iis qui a nostra religione alieni sunt. Sed a Celso nescio quomodo rejici possint, cum quid in illis quod ambiguum sit non ostendal: attamen si voluisset Judæorum ab Abraham ejusque nepo- tibus ortos se, ut putat, insolenter jactantium ge- nealogiam candide impugnare, quæcunque huc per- tinent in medium afferre debuit, et stabilita pri- mum quæ sibi probabilior visa est sententia, postea apertæ sibi veritatis viribus rationibusque cam con- firmantibus errorem conterere. Sed neque Celsus, neque quisquam alius nominum quæ ad facienda prodigia adhibentur, naturam disserendo accurate explicare potest, nec evincere nibili ducendos illos esse homines, quorum vel sola nomina, non modo apud domesticos, sed et apud exteros magnam vim habent. Ejus etiain fuit ostendere, quomodo nos imperitis et tardis male interpretantes haec nomina, auditores fallamus, ut ipse putat; ipse vero, qui se nec imperitum nec tardum esse jactitat, illorum nominum veram afferat interpretationem. Sed ei satis fuit de illis nominibus, a quibus suum Judæi ducunt genus, dicere ‹ nullam multis ante sæculis fuisse de illis nominibus controversiam; nunc au- tem Judæos de eisdem adversus quosdam alios dis- pulare. » Quinam vero illi sint alii, non indicat. 35. Nunc vide, tu qui Celsi scriptum legis, annon (21) Scribendum videtur, καὶ γράμμασι. (22) Libri editi ad oram, ὡς παριστάντα.
Οὐ γὰρ οἶμαι προσεδόκησαν ὅτι ταῦτ’ εἰς φῶς πρόεισι. Πῶς δ’ οἱ ὅλῳ ἔθνει διδόντες γράμματα οὐ προσεδόκησαν αὐτὰ εἰς φῶς προελθεῖν, οἳ καὶ ἐπροφήτευσαν πᾶσι τοῖς ἔθνεσι τὴν θεοσέβειαν ταύτην κηρυχθήσεσθαι; Ὁ δ’ Ἰησοῦς τὸ Ἀρθήσεται ἀφ’ ὑμῶν ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ καὶ δοθήσεται ἔθνει ποιοῦντι τοὺς καρποὺς αὐτῆς Ἰουδαίοις λέγων τί ἄλλο ᾠκονόμει ἢ εἰς φῶς αὐτὸς θείᾳ δυνάμει προαγαγεῖν πᾶσαν τὴν ἰουδαϊκὴν γραφήν, περιέχουσαν μυστήρια τῆς τοῦ θεοῦ βασιλείας; Εἶτα ἐὰν μὲν τὰς Ἑλλήνων θεογονίας καὶ τὰς περὶ θεῶν δώδεκα ἱστορίας ἀναγινώσκωσι, σεμνοποιοῦσιν αὐτὰς ταῖς ἀλληγορίαις, ἐὰν δὲ τὰ ἡμέτερα διασύρειν βούλωνται, ἀτεχνῶς φασι παισὶ νηπίοις αὐτὰ μεμυθολογῆσθαι. Ἀτοπωτάτην δὲ λέγει καὶ ἔξωρον παιδοποιί̈αν, εἰ καὶ μὴ ὠνόμασε, δῆλον δ’ ὅτι λέγων τὴν τοῦ Ἀβραὰμ καὶ τῆς Σάρρας. Ῥίπτων δὲ καὶ τὰς τῶν ἀδελφῶν ἐπιβουλὰς ἤτοι τὸν Κάϊν ἐπιβουλεύσαντα τῷ Ἄβελ λέγει ἢ πρὸς τούτῳ καὶ τὸν Ἠσαῦ τῷ Ἰακώβ· πατρὸς δὲ λύπην, τάχα μὲν καὶ τὴν Ἰσαὰκ ἐπὶ τῇ τοῦ Ἰακὼβ ἀποδημίᾳ τάχα δὲ καὶ τὴν τοῦ Ἰακὼβ διὰ τὸν Ἰωσὴφ πραθέντα εἰς Αἴγυπτον.
τὸ καὶ ὑφ᾽ ὑμῶν παραλαμβάνεσθαι τὰ ὀνόματα τῶν τριῶν τούτων γεναρχῶν τοῦ ἔθνους, τῇ ἐναργείᾳ και ταλαμβανόντων, οὐκ εὐκαταφρόνητα ἀνύεσθαι ἐκ τῆς κατεπικλήσεως αὐτῶν, παρίστησι τὸ θεῖον τῶν ἀνδρῶν; οἷς οὐδαμόθεν ἢ ἀπὸ τῶν ἱερῶν παρὰ Ἰουδαίοις βι Ελίων παραλαμβάνομεν. ᾿Αλλὰ γὰρ καὶ ὁ ο Θεὸς τοῦ Ἰσραὴλ, καὶ ὁ Θεὸς τῶν Εβραίων, καὶ ὁ Θεὸς ὁ και ταποντώσας ἐν τῇ Ἐρυθρᾷ θαλάσσῃ τὸν Αἰγυπτίων βασιλέα καὶ τοὺς Αἰγυπτίους, » πολλάκις ονομάζεται παραλαμβανόμενος κατὰ δαιμόνων, ή τινων πονηρῶν δυνάμεων. Μανθάνομεν δὲ τὴν περὶ τὰ ὀνομαζόμενα ἱστορίαν καὶ τὴν τῶν ὀνομάτων ἑρμηνείαν ἀπὸ Εδραίων τῶν τοῖς πατρίοις γράμμασι καὶ τῇ πατρίῳ διαλέκτῳ ταῦτα σεμνυνόντων καὶ διηγουμένων. Πῶς οὖν ι Ἰουδαῖοι ταῦτ' ἐπιχειρήσαντες ἑαυτοὺς γενεαλο γεῖν ἀπὸ πρώτης σπορᾶς τούτων, ο οὓς γόητας καὶ πλανήτας ἀνθρώπους ὑπείληφεν εἶναι ὁ Κέλσος, ἀναι σχύντως ἐπιχειροῦσιν ἑαυτοὺς καὶ τὴν αὑτῶν ἀρχὴν ἐπὶ τούτους ἀνάγειν ; ὧν τὰ ὀνόματα Εβραϊκά τυγχά νοντα μαρτυρεί Εβραίοις, τὰ ἱερὰ αὐτῶν βιβλία ἐν Εβραίων ἔχουσι διαλέκτῳ καὶ γράμματι (21), ὅτι οἱ- κεῖόν ἐστι τὸ ἔθνος αὐτῶν τοῖς ἀνδράσι τούτοις. Καὶ γὰρ μέχρι τοῦ δεῦρο τὰ Ἰουδαϊκὰ ὀνόματα, τῆς Εβραίων ἐχόμενα διαλέκτου, ἤτοι ἀπὸ τῶν γραμμάτων αὐτῶν ἐλήφθη, ἢ καὶ ἀπαξαπλῶς ἀπὸ τῶν σημαι νομένων ὑπὸ τῆς Ἑβραίων φωνῆς. Καὶ ὅρα, ὁ ἐντυγχάνων τῇ Κέλσου γραφῇ, εἰ μὴ ταῦτ' αἰνίττεται τό · ι Καὶ ἐπεχείρησαν γενεαλογῆσαι αὐτοὺς ἀπὸ πρώτης σπορᾶς γοήτων καὶ πλάνων ἀν- θρώπων, ἀμυδρὰς καὶ ἀμφιβόλους φωνάς, ἐν σκότῳ που κρυφίους, ἐπιμαρτυρόμενοι. » Κρύφια γὰρ, καὶ οὐκ ἐν φωτὶ καὶ γνώσει πολλῶν ἐστι τὰ ὀνόματα ταῦτα, καθ᾿ ἡμᾶς μὲν οὐκ ἀμφίβολα, κἂν ὑπὸ τῶν ἀλλοτρίων τῆς ἡμετέρας θεοσεβείας παραλαμβάνηται· κατὰ δὲ Κέλσον, οὐ παριστάντα (22) τὸ τῶν φωνῶν ἀμφίβολον, οὐκ οἶδ' ὅπως παρέῤῥιπται. Καίτοιγε ἐχρῆν αὐτὸν, εἴπερ εὐγνωμόνως ανατρέπειν ἐβούλετο ἣν ψή θη ἀναισχυντότατα παρειλήφθαι γενεαλογίαν Ἰου δαίοις αὐλοῦσι τὸν Ἀβραὰμ καὶ τοὺς ἀπ' αὐτοῦ, ὅλα ἐκθέσθαι τὰ κατὰ τὸν τόπον· καὶ πρότερον συναγορεύ σαι ᾗ ἐνόμιζε πιθανότητι, καὶ μετὰ τοῦτο γενναίως ἀνατρέψαι τῇ φαινομένῃ αὐτῷ ἀληθείᾳ, καὶ τοῖς ὑπὲρ αὐτῆς λογίοις τὰ κατὰ τὸν τόπον. Αλλ᾽ οὔτε Κέλσος οὔτ᾽ ἄλλος τις δυνήσεται, τὰ περὶ φύσεως ονομάτων εἰς δυνάμεις παραλαμβανομένων διαλαμβάνων, τὸν ἀκριβῆ περὶ τούτων παραστῆσαι λόγον· καὶ ἐλέγξαι, ὡς εὐκαταφρόνητοι γεγόνασιν ἄνθρωποι, ὧν καὶ αἱ ὀνομασίαι μόνον, οὐ παρὰ τοῖς οἰκείοις μόνοις, ἀλλὰ καὶ παρὰ τοῖς ἀλλοτρίοις δύνανται. Εδει δ' αὐτὸν πα- ραθέσθαι, πῶς ἡμεῖς μὲν τοῖς ἀμαθέσι καὶ ἀνοήτοις παρεξηγούμενοι τὰ περὶ τῶν ὀνομάτων τούτων, ἀπα- τῶμεν ( ὡς οἴεται ) τοὺς ἀκούοντας· αὐτὸς δὲ, ὁ αὐ χῶν εἶναι μὴ ἀμαθής, μηδὲ ἀνόητος, τὴν ἀληθῆ λέ- γει περὶ τούτων ἑρμηνείαν. Παρέῤῥιψε δ' ἐν τοῖς κατὰ τὰ ὀνόματα ταῦτα, ἀφ᾽ ὧν γενεαλογούνται Ιου- δαῖοι, ὅτι ι οὐδεπώποτ' ἐν πολλῷ τῷ πρόσθεν χρόνῳ ἀμφισβήτησις γεγένηται περὶ τῶν τοιῶνδε ὀνομάτων· ἀλλὰ νῦν Ἰουδαῖοι πρὸς ἑτέρους τινάς, » οὓς οὐκ ὠνό παραλαμβάνομεν, παραλαμ- βάνετε, CONTRA CELSUM LIB. IV. A usurpatis, certi experientia magnam esse hujusmodi invocationis virtutem, non id evidenter probet die vinos illos fuisse viros? Hos tamen nounisi a sacris Judæorum libris cognoscimus. Sæpe etiam contra dæmones aliasque noxias potestates in usu est ista Deus formula : « Deus Israel, Deus Hebræorum, qui Ægyptiorum regem Ægyptiosque submersisti in mari Rubro. Atqui has historias et nominum in- terpretationem soli nobis tradiderunt Hebræi, qui patriis litteris patriaque lingua haec omnia cele brant et explicant. Quomodo igitur ‹Judæi suum aggressi genus recensere a primis illis hominibus quos impostores et errones vocare Celso placuit, ausi suntimpudenter suam ad illos re- ferre originem? Certe corum nomina, cum sint He- D braica, sacrique eorum libri Hebræorum lingua et litteris descripti, argumento sunt gentem istam ad homines illos pertinere. Atque etiamnum Judæorum nomina Hebraicam linguam referunt, utpote quæ aut ex illorum libris deducuntur, aut certe ex illis rebus quæ significantur Hebraica voce. C D et postea pro legebat sed vetus lectio ferri potest, nec ab ea te- were recedendum videtur. eo spectent hæc ejus verba: ‹ Aggressi illi suam usque a primis impostoribus et erronibus repetere originem, obscuras, ancipites, tenebris obsolutas voces in testimonium proferunt. › Occulta enim sunt, nec a multis noscuntur hæc nomina: nobis tamen non sunt ambiguæ significationis, quamvis usurpata ab iis qui a nostra religione alieni sunt. Sed a Celso nescio quomodo rejici possint, cum quid in illis quod ambiguum sit non ostendal: attamen si voluisset Judæorum ab Abraham ejusque nepo- tibus ortos se, ut putat, insolenter jactantium ge- nealogiam candide impugnare, quæcunque huc per- tinent in medium afferre debuit, et stabilita pri- mum quæ sibi probabilior visa est sententia, postea apertæ sibi veritatis viribus rationibusque cam con- firmantibus errorem conterere. Sed neque Celsus, neque quisquam alius nominum quæ ad facienda prodigia adhibentur, naturam disserendo accurate explicare potest, nec evincere nibili ducendos illos esse homines, quorum vel sola nomina, non modo apud domesticos, sed et apud exteros magnam vim habent. Ejus etiain fuit ostendere, quomodo nos imperitis et tardis male interpretantes haec nomina, auditores fallamus, ut ipse putat; ipse vero, qui se nec imperitum nec tardum esse jactitat, illorum nominum veram afferat interpretationem. Sed ei satis fuit de illis nominibus, a quibus suum Judæi ducunt genus, dicere ‹ nullam multis ante sæculis fuisse de illis nominibus controversiam; nunc au- tem Judæos de eisdem adversus quosdam alios dis- pulare. » Quinam vero illi sint alii, non indicat. 35. Nunc vide, tu qui Celsi scriptum legis, annon (21) Scribendum videtur, καὶ γράμμασι. (22) Libri editi ad oram, ὡς παριστάντα.
PG 11:1099Μητέρων δ’ οἶμαι ἐνέδρας ἀναγράφοντα αὐτὸν δηλοῦν τὴν Ῥεβέκκαν, οἰκονομήσασαν τὰς τοῦ Ἰσαὰκ εὐχὰς μὴ ἐπὶ τὸν Ἠσαῦ ἀλλ’ ἐπὶ τὸν Ἰακὼβ φθάσαι. Ἄγχιστα δὲ τούτοις πᾶσι συμπολιτευόμενον εἴ φαμεν τὸν θεόν, τί ἄτοπον πράςσομεν πειθόμενοι μηδέ ποτε ἀφιστάνειν τὴν ἑαυτοῦ θειότητα τῶν μετὰ τοῦ καλῶς καὶ ἐρρωμένως βιοῦν αὐτῷ ἀνακειμένων; Ἐχλεύασε δὲ τὴν παρὰ τῷ Λάβαν κτῆσιν τοῦ Ἰακώβ, μὴ νοήσας, ἐπὶ τί ἀναφέρεται τὸ Καὶ ἦν τὰ ἄσημα τοῦ Λάβαν, τὰ δὲ ἐπίσημα τοῦ Ἰακώβ, καί φησι τὸν θεὸν τοῖς υἱοῖς ὀνάρια καὶ προβάτια καὶ καμήλους δεδωρῆσθαι· καὶ οὐχ ἑώρα ὅτι Ταῦτα πάντα τυπικῶς συνέβαινεν ἐκείνοις, ἐγράφη δὲ δι’ ἡμᾶς, εἰς οὓς τὰ τέλη τῶν αἰώνων κατήντησε· παρ’ οἷς τὰ ποικίλα ἔθνη ἐπίσημα γινόμενα τῷ λόγῳ τοῦ θεοῦ πολιτεύεται, δοθέντα κτῆσις τῷ τροπικῶς καλουμένῳ Ἰακώβ. Ἀπὸ γὰρ τῶν ἐθνῶν οἱ εἰς αὐτὸν πιστεύοντες ἐδηλοῦντο διὰ τῶν ἀναγεγραμμένων περὶ Λάβαν καὶ Ἰακώβ. Πόρρω δὲ τυγχάνων τοῦ βουλήματος τῶν γεγραμμένων φησὶ τὸν θεὸν καὶ φρέατα τοῖς δικαίοις δεδωκέναι.
μασε, ο περὶ τούτων ἀμφισβητοῦσι. » Δεικνύτω γὰρ τούτοις ἀντιπροστάσσοντα καὶ περιγενόμενον... ὡς γραυσὶ διηγούμενον, ποίας καὶ Θεογονίας. τοῦ, τοιαύτας ἱστορίας περὶ ἀρχαίων. Οὐκ ἄρα (ἦν δ' ἐγὼ ἀπο- δεκτέον οὔτε Ομήρου οὔτ᾽ ἄλλου ποιητοῦ ταύτην τὴν ἁμαρτίαν περὶ τοὺς θεοὺς ἀνοήτως ἁμαρτάνοντος, ὁ βουλόμενος, τίνες οἱ ἐπιδικαζόμενοι, καὶ κἂν πιθα νότητι χρώμενοι, κατὰ Ἰουδαίων, πρὸς τὸ μὴ ὑγιῶς μὲν Ιουδαίους καὶ Χριστιανοὺς τὰ περὶ τούτων ἀπαγ γέλλειν καθ' ὧν κεῖται τὰ ὀνόματα· ἑτέρους δ' εἶναι τοὺς σοφώτατα καὶ ἀληθέστατα περὶ τούτων διειλη φότας. ᾿Αλλὰ πεπείσμεθα, ὅτι οὐ δυνήσονται τὸ τοιοῦ τόν τινες ποιῆσαι, ἐναργοῦς ὄντος τοῦ τὰ ὀνόματα ἀπὸ τῆς Ἑβραίων εἰλήφθαι διαλέκτου, παρὰ μόνοις Ιου δαίοις εὑρισκομένης (23). Μετὰ ταῦτα ὁ Κέλσος ἐκτιθέμενος τὰ ἀπὸ τῆς έξω τοῦ θείου λόγου ἱστορίας, τὰ περὶ τῶν ἐπιδικασα- μένων ἀνθρώπων τῆς ἀρχαιότητος, οἷον Αθηναίων, καὶ Αἰγυπτίων, καὶ ᾿Αρκάδων, καὶ Φρυγῶν, καὶ γη· γενείς τινας παρὰ σφίσι γεγονέναι λεγόντων, καὶ τεκμήρια τούτων παρεχομένων ἑκάστων, φησίν, ὡς ἄρα « Ἰουδαῖοι, ἐν γωνία που τῆς Παλαιστίνης συγκ κύψαντες, παντελῶς ἀπαίδευτοι, καὶ οὐ προακηκοό τες πάλαι ταῦτα Ησιόδῳ καὶ ἄλλοις μυρίοις ἀνδρά- σιν ἐνθέοις ὑμνημένα, συνέθεσαν ἀπιθανώτατα καὶ ἀμουσότατα, ἄνθρωπόν τινα, ὑπὸ χειρῶν Θεοῦ κλασ σόμενόν τε καὶ ἐμφυσώμενον, καὶ γύναιον ἐκ τῆς πλευρᾶς· καὶ παραγγέλματα τοῦ Θεοῦ, καὶ ὄφιν του τοις ἀντιπράσσοντα· καὶ περιγενόμενον τῶν Θεοῦ προσταγμάτων τὸν ὄφιν· μῦθόν τινα ὡς γραυσὶ διη- γούμενοι (24), καὶ ποιοῦντες ἀνοσιώτατα τὸν Θεὸν εὐθὺς ἀπ' ἀρχῆς ἀσθενοῦντα, καὶ μηδ' ἕνα ἄνθρωπον, ὃν αὐτὸς ἔπλασε, πεῖσαι δυνάμενον. » Διὰ τούτων δὴ ὁ πολυΐστωρ καὶ πολυμαθὴς, καὶ Ἰουδαίοις καὶ Χρι- στιανοῖς ἀμαθίαν ἐγκαλῶν καὶ ἀπαιδευσίαν, Κέλσος σαφῶς παρίστησι, τίνα τρόπον ἀκριβῶς ᾔδει τοὺς ἑκάστου συγγραφέως χρόνους, Ελληνος καὶ βαρβά ρου· ὅς γε οἴεται Ἡσίοδον, καὶ ἄλλους μυρίους, οὓς ὀνομάζει ἄνδρας ἐνθέους, πρεσβυτέρους είναι Μωϋ σέως καὶ τῶν τούτου γραμμάτων· Μωϋσέως, τοῦ ἀποδεικνυμένου πολλῷ τῶν Ἰλιακῶν πρεσβυτέρου. Οὐκ Ἰουδαῖοι οὖν συνέθεσαν ἀπιθανώτατα καὶ ἀμου σότατα τὰ περὶ τὸν γηγενῆ ἄνθρωπον· ἀλλ' οἱ κατὰ Κέλσον ἄνδρες ἔνθεοι, Ἡσίοδος καὶ οἱ ἄλλοι αὐτοῦ μυρίοι, τοὺς πολλῷ πρεσβυτέρους καὶ σεμνοτάτους ἐν τῇ Παλαιστίνη λόγους μήτε μαθόντες μήτ' ἀκη- κοότες, τοιαύτας ἔγραψαν ιστορίας περὶ τῶν ἀρχαίων, ὁποίας καὶ θεογονίας (25) - γένεσιν, τὸ ὅσον ἐφ' ἑαυ τοῖς, περιτιθέντες θεοῖς, καὶ ἄλλα μυρία. Οὓς εὐλό γως ἐκβάλλει τῆς ἑαυτοῦ πολιτείας (26) Πλάτων, ὡς Οὐκοῦν Ὁμήρου οὐδὲ τὰ τοιαῦτα ἀποδεξόμεθα περὶ θεῶν· Ασβεστος δ᾽ ἄρ᾽ ἐνῶρτο γέλως μακάρεσσι θεοῖσιν, 'Ως ἴδον Ηφαιστον διὰ δώματα ποιπνύοντα. εἰμία: Τί γὰρ τῆς Ὁμήρου ποιήσεως ἥδιον ; Τί δὲ τῆς εὐεπείας εκείνης γλυκύτερον; Ἀλλ' ὅμως τοῦ τον τῶν φιλοσόφων ὁ ἄριστος, (ἐπέγνωτε δὲ δήπου τὸν Αρίστωνος, ὡς ἡγοῦμαι ·) μύρῳ γε ἀλείψας, καθά περ αἱ γυναῖκες τὰς χελιδόνας, ἐκ τῆς ὑπ' αὐτοῦ ξυντεθείσης ἀπέπεμψε πόλεως, ἀκολασίας καλέσας ORIGENIS Ostendat enim qui voluerit, quinam sint qui contra A Judæos disputent, et ulla ratione vel probabili re- fellant Judæorum et Christianorum de illis nomini- bus sententiam, aliosque proferant, qui de iisdem sapientissime et verissime disseruerint. Sed certi sumus id neminem facere posse: cum evidens sit hæc nomina ex lingua Hebraica fuisse dedu- cla, quæ apud solos Judæos invenitur. . populorum proferens historiam qui de antiquitate contendebant, quales sunt Athenienses, Ægyptii, Arcades, Phryges, quique quosdam apud se e terra natos suis quisque argumentis pugnabant, ait ‹ Ju- dæos in angulo alicubi Palæstina collectos, nullius B eruditionis homines, ignaros hæc jam olim ab He- siodo innumerisque aliis viris divinitus amatis fuisse decantata, finxisse incredibilia hæc et igno- rantiæ plena: Deum suis manibus fabricasse quem- dam hominem, inspirasse in eum, et ex ejus latere eduxisse mulierem, dedisse præcepta, his obstitisse serpentem, et Deum serpente fuisse superatum. Anilem fabulam hominum impie Deum inducentium jam tum ab initio tam imbecillem, ut ne unum quidem hominem, quem fecerat, persuadere pos- set. › Sane per hæc doctissimus ille et eruditissimus Celsus, quo judice Judæi et Christiani in summa igno- ratione versantur, plane significat quam exploratum sibi fuerit cujusque scriptoris Græci et barbari tempus, qui putat Hesiodum aliosque innumeros divinitus, ut vocat, inspiratos esse Moyse ejusque scriptis antiquiores ; Moyse, inquam, quemn bello Trojano superiorem esse constat. Itaque non Judæi sunt, qui incredibilia et imperitissima de homine e terra nato confinxerunt; sed homines illi, ut Gel- sus vocat, divinitus amati, Hesiodus aliique innume- rabiles, qui, cum non didicissent, ne audiissent quidem de gravissimis illis et multo vetustioribus historiis in Palaestina vulgatis, inepta de rebus pri- scis commenti sunt; cujusmodi est deorum genealo- gia, quibus et ortum et sexcenta alia tribuerunt. Quare laudandus Plato qui Homerum aliosque si- miliun poematum auctores exterminavit e sua re- publica, tanquam juventutis corruptores. In quo [ sum. Hebræorum enim lingna Syrorum est diale- clus, et proinde Syriaca dici potest. Quare nomina ista Abraham, Isaac, Jacob sunt pura puta Syriaca. Quod Origenem ignorasse mirum videtur. etc. Sed miss. ut in nostro Lextil. sunt et aliena videntur. Scribendum forte, Sed ista fortasse sunt glossemata secundo De repub. p. : etc. • Non igitur, inquam, sive Homeri, sive alterius C cujuspiam poetæ crassus ille error admittendus est, qui in explicanda deorum natura tanta dementia abripitur, . etc. Et_lib. 111, pag. 589: Non ergo vel Homeri vel quorumlibet poetarum dicta de diis hujusmodi amplectemur, Tunc vero effuse divis est risus obortus, Vulcanum cum ægre se conspexere ferentem. » Vide lib. x, pag. 605, Theodoret. serm. 2, De prin- 36. Postea Celsus e profanis auctoribus illorum (23) Παρὰ μόνοις Ἰουδαίοις εὑρισκομένης. Fal- (24) Hoeschelius in textu habet, έμφυσσώμενον... (25) Οποίας καὶ θεογονίας. Guieto læc suspecta (26) Εκβάλλει τῆς ἑαυτοῦ πολιτείας, etc. Libro
Οὐ γὰρ ἐτήρησεν ὅτι οἱ δίκαιοι λάκκους μὲν οὐ κατασκευάζουσι φρέατα δὲ ὀρύσσουσι, τὴν ἐνυπάρχουσαν πηγὴν καὶ ἀρχὴν τῶν ποτίμων ἀγαθῶν ἐξευρεῖν ζητοῦντες, ἅτε καὶ τροπικὴν λαμβάνοντες ἐντολὴν τὴν φάσκουσαν· Πῖνε ὕδατα ἀπὸ σῶν ἀγγείων καὶ ἀπὸ σῶν φρεάτων πηγῆς. Μὴ ὑπερεκχείσθω σοι ὕδατα ἔξω τῆς σῆς πηγῆς, εἰς δὲ σὰς πλατείας διαπορευέσθω τὰ σὰ ὕδατα. Ἔστω σοι μόνῳ ὑπάρχοντα, καὶ μηδεὶς ἀλλότριος μετασχέτω σοι. Πολλαχοῦ δὲ ἱστορίαις γενομέναις συγχρησάμενος ὁ λόγος ἀνέγραψεν αὐτὰς εἰς παράστασιν μειζόνων καὶ ἐν ὑπονοίᾳ δηλουμένων· ὁποῖά ἐστι καὶ τὰ περὶ φρέατα καὶ τὰ περὶ τοὺς γάμους καὶ τὰς διαφόρους μίξεις τῶν δικαίων, περὶ ὧν εὐκαιρότερον ἐν τοῖς εἰς αὐτὰ ἐκεῖνα ἐξηγητικοῖς τις σαφηνίζειν πειράσεται. Ὅτι δὲ καὶ φρέατα ἐν γῇ Φιλιστιαίων κατεσκεύασται ὑπὸ τῶν δικαίων, ὡς ἐν τῇ Γενέσει ἀναγέγραπται, δῆλον ἐκ τῶν δεικνυμένων ἐν τῇ Ἀσκάλωνι θαυμαστῶν φρεάτων καὶ ἱστορίας ἀξίων διὰ τὸ ξένον καὶ παρηλλαγμένον τῆς καταςκευῆς ὡς πρὸς τὰ λοιπὰ φρέατα. Νύμφας τε καὶ θεραπαινίδας ἀνάγεσθαι ἐπὶ τροπολογίαν οὐχ ἡμεῖς διδάσκομεν, ἀλλ’ ἄνωθεν ἀπὸ σοφῶν παρειλήφαμεν·
μασε, ο περὶ τούτων ἀμφισβητοῦσι. » Δεικνύτω γὰρ τούτοις ἀντιπροστάσσοντα καὶ περιγενόμενον... ὡς γραυσὶ διηγούμενον, ποίας καὶ Θεογονίας. τοῦ, τοιαύτας ἱστορίας περὶ ἀρχαίων. Οὐκ ἄρα (ἦν δ' ἐγὼ ἀπο- δεκτέον οὔτε Ομήρου οὔτ᾽ ἄλλου ποιητοῦ ταύτην τὴν ἁμαρτίαν περὶ τοὺς θεοὺς ἀνοήτως ἁμαρτάνοντος, ὁ βουλόμενος, τίνες οἱ ἐπιδικαζόμενοι, καὶ κἂν πιθα νότητι χρώμενοι, κατὰ Ἰουδαίων, πρὸς τὸ μὴ ὑγιῶς μὲν Ιουδαίους καὶ Χριστιανοὺς τὰ περὶ τούτων ἀπαγ γέλλειν καθ' ὧν κεῖται τὰ ὀνόματα· ἑτέρους δ' εἶναι τοὺς σοφώτατα καὶ ἀληθέστατα περὶ τούτων διειλη φότας. ᾿Αλλὰ πεπείσμεθα, ὅτι οὐ δυνήσονται τὸ τοιοῦ τόν τινες ποιῆσαι, ἐναργοῦς ὄντος τοῦ τὰ ὀνόματα ἀπὸ τῆς Ἑβραίων εἰλήφθαι διαλέκτου, παρὰ μόνοις Ιου δαίοις εὑρισκομένης (23). Μετὰ ταῦτα ὁ Κέλσος ἐκτιθέμενος τὰ ἀπὸ τῆς έξω τοῦ θείου λόγου ἱστορίας, τὰ περὶ τῶν ἐπιδικασα- μένων ἀνθρώπων τῆς ἀρχαιότητος, οἷον Αθηναίων, καὶ Αἰγυπτίων, καὶ ᾿Αρκάδων, καὶ Φρυγῶν, καὶ γη· γενείς τινας παρὰ σφίσι γεγονέναι λεγόντων, καὶ τεκμήρια τούτων παρεχομένων ἑκάστων, φησίν, ὡς ἄρα « Ἰουδαῖοι, ἐν γωνία που τῆς Παλαιστίνης συγκ κύψαντες, παντελῶς ἀπαίδευτοι, καὶ οὐ προακηκοό τες πάλαι ταῦτα Ησιόδῳ καὶ ἄλλοις μυρίοις ἀνδρά- σιν ἐνθέοις ὑμνημένα, συνέθεσαν ἀπιθανώτατα καὶ ἀμουσότατα, ἄνθρωπόν τινα, ὑπὸ χειρῶν Θεοῦ κλασ σόμενόν τε καὶ ἐμφυσώμενον, καὶ γύναιον ἐκ τῆς πλευρᾶς· καὶ παραγγέλματα τοῦ Θεοῦ, καὶ ὄφιν του τοις ἀντιπράσσοντα· καὶ περιγενόμενον τῶν Θεοῦ προσταγμάτων τὸν ὄφιν· μῦθόν τινα ὡς γραυσὶ διη- γούμενοι (24), καὶ ποιοῦντες ἀνοσιώτατα τὸν Θεὸν εὐθὺς ἀπ' ἀρχῆς ἀσθενοῦντα, καὶ μηδ' ἕνα ἄνθρωπον, ὃν αὐτὸς ἔπλασε, πεῖσαι δυνάμενον. » Διὰ τούτων δὴ ὁ πολυΐστωρ καὶ πολυμαθὴς, καὶ Ἰουδαίοις καὶ Χρι- στιανοῖς ἀμαθίαν ἐγκαλῶν καὶ ἀπαιδευσίαν, Κέλσος σαφῶς παρίστησι, τίνα τρόπον ἀκριβῶς ᾔδει τοὺς ἑκάστου συγγραφέως χρόνους, Ελληνος καὶ βαρβά ρου· ὅς γε οἴεται Ἡσίοδον, καὶ ἄλλους μυρίους, οὓς ὀνομάζει ἄνδρας ἐνθέους, πρεσβυτέρους είναι Μωϋ σέως καὶ τῶν τούτου γραμμάτων· Μωϋσέως, τοῦ ἀποδεικνυμένου πολλῷ τῶν Ἰλιακῶν πρεσβυτέρου. Οὐκ Ἰουδαῖοι οὖν συνέθεσαν ἀπιθανώτατα καὶ ἀμου σότατα τὰ περὶ τὸν γηγενῆ ἄνθρωπον· ἀλλ' οἱ κατὰ Κέλσον ἄνδρες ἔνθεοι, Ἡσίοδος καὶ οἱ ἄλλοι αὐτοῦ μυρίοι, τοὺς πολλῷ πρεσβυτέρους καὶ σεμνοτάτους ἐν τῇ Παλαιστίνη λόγους μήτε μαθόντες μήτ' ἀκη- κοότες, τοιαύτας ἔγραψαν ιστορίας περὶ τῶν ἀρχαίων, ὁποίας καὶ θεογονίας (25) - γένεσιν, τὸ ὅσον ἐφ' ἑαυ τοῖς, περιτιθέντες θεοῖς, καὶ ἄλλα μυρία. Οὓς εὐλό γως ἐκβάλλει τῆς ἑαυτοῦ πολιτείας (26) Πλάτων, ὡς Οὐκοῦν Ὁμήρου οὐδὲ τὰ τοιαῦτα ἀποδεξόμεθα περὶ θεῶν· Ασβεστος δ᾽ ἄρ᾽ ἐνῶρτο γέλως μακάρεσσι θεοῖσιν, 'Ως ἴδον Ηφαιστον διὰ δώματα ποιπνύοντα. εἰμία: Τί γὰρ τῆς Ὁμήρου ποιήσεως ἥδιον ; Τί δὲ τῆς εὐεπείας εκείνης γλυκύτερον; Ἀλλ' ὅμως τοῦ τον τῶν φιλοσόφων ὁ ἄριστος, (ἐπέγνωτε δὲ δήπου τὸν Αρίστωνος, ὡς ἡγοῦμαι ·) μύρῳ γε ἀλείψας, καθά περ αἱ γυναῖκες τὰς χελιδόνας, ἐκ τῆς ὑπ' αὐτοῦ ξυντεθείσης ἀπέπεμψε πόλεως, ἀκολασίας καλέσας ORIGENIS Ostendat enim qui voluerit, quinam sint qui contra A Judæos disputent, et ulla ratione vel probabili re- fellant Judæorum et Christianorum de illis nomini- bus sententiam, aliosque proferant, qui de iisdem sapientissime et verissime disseruerint. Sed certi sumus id neminem facere posse: cum evidens sit hæc nomina ex lingua Hebraica fuisse dedu- cla, quæ apud solos Judæos invenitur. . populorum proferens historiam qui de antiquitate contendebant, quales sunt Athenienses, Ægyptii, Arcades, Phryges, quique quosdam apud se e terra natos suis quisque argumentis pugnabant, ait ‹ Ju- dæos in angulo alicubi Palæstina collectos, nullius B eruditionis homines, ignaros hæc jam olim ab He- siodo innumerisque aliis viris divinitus amatis fuisse decantata, finxisse incredibilia hæc et igno- rantiæ plena: Deum suis manibus fabricasse quem- dam hominem, inspirasse in eum, et ex ejus latere eduxisse mulierem, dedisse præcepta, his obstitisse serpentem, et Deum serpente fuisse superatum. Anilem fabulam hominum impie Deum inducentium jam tum ab initio tam imbecillem, ut ne unum quidem hominem, quem fecerat, persuadere pos- set. › Sane per hæc doctissimus ille et eruditissimus Celsus, quo judice Judæi et Christiani in summa igno- ratione versantur, plane significat quam exploratum sibi fuerit cujusque scriptoris Græci et barbari tempus, qui putat Hesiodum aliosque innumeros divinitus, ut vocat, inspiratos esse Moyse ejusque scriptis antiquiores ; Moyse, inquam, quemn bello Trojano superiorem esse constat. Itaque non Judæi sunt, qui incredibilia et imperitissima de homine e terra nato confinxerunt; sed homines illi, ut Gel- sus vocat, divinitus amati, Hesiodus aliique innume- rabiles, qui, cum non didicissent, ne audiissent quidem de gravissimis illis et multo vetustioribus historiis in Palaestina vulgatis, inepta de rebus pri- scis commenti sunt; cujusmodi est deorum genealo- gia, quibus et ortum et sexcenta alia tribuerunt. Quare laudandus Plato qui Homerum aliosque si- miliun poematum auctores exterminavit e sua re- publica, tanquam juventutis corruptores. In quo [ sum. Hebræorum enim lingna Syrorum est diale- clus, et proinde Syriaca dici potest. Quare nomina ista Abraham, Isaac, Jacob sunt pura puta Syriaca. Quod Origenem ignorasse mirum videtur. etc. Sed miss. ut in nostro Lextil. sunt et aliena videntur. Scribendum forte, Sed ista fortasse sunt glossemata secundo De repub. p. : etc. • Non igitur, inquam, sive Homeri, sive alterius C cujuspiam poetæ crassus ille error admittendus est, qui in explicanda deorum natura tanta dementia abripitur, . etc. Et_lib. 111, pag. 589: Non ergo vel Homeri vel quorumlibet poetarum dicta de diis hujusmodi amplectemur, Tunc vero effuse divis est risus obortus, Vulcanum cum ægre se conspexere ferentem. » Vide lib. x, pag. 605, Theodoret. serm. 2, De prin- 36. Postea Celsus e profanis auctoribus illorum (23) Παρὰ μόνοις Ἰουδαίοις εὑρισκομένης. Fal- (24) Hoeschelius in textu habet, έμφυσσώμενον... (25) Οποίας καὶ θεογονίας. Guieto læc suspecta (26) Εκβάλλει τῆς ἑαυτοῦ πολιτείας, etc. Libro
ὧν εἷς τις ἔφασκε διεγείρων τὸν ἀκροατὴν ἐπὶ τροπολογίας· Λέγετέ μοι, οἱ τὸν νόμον ἀναγινώσκοντες, τὸν νόμον οὐκ ἀκούετε; Γέγραπται γὰρ ὅτι Ἀβραὰμ δύο υἱοὺς ἔσχεν, ἕνα ἐκ τῆς παιδίσκης καὶ ἕνα ἐκ τῆς ἐλευθέρας. Ἀλλ’ ὁ μὲν ἐκ τῆς παιδίσκης κατὰ σάρκα γεγέννηται, ὁ δὲ ἐκ τῆς ἐλευθέρας διὰ τῆς ἐπαγγελίας. Ἅτινά ἐστιν ἀλληγορούμενα· αὗται γάρ εἰσι δύο διαθῆκαι, μία μὲν ἀπὸ ὄρους Σινᾶ, εἰς δουλείαν γεννῶσα, ἥτις ἐστὶν Ἄγαρ· καὶ μετ’ ὀλίγα· Ἡ δ’ ἄνω, φησίν, Ἱερουσαλὴμ ἐλευθέρα ἐστίν, ἥτις ἐστὶ μήτηρ ἡμῶν. Ὁ δὲ βουλόμενος λαβεῖν τὴν πρὸς Γαλάτας ἐπιστολὴν εἴσεται, τίνα τρόπον ἠλληγόρηται τὰ κατὰ τοὺς γάμους καὶ τὰς μίξεις τῶν θεραπαινίδων, βουλομένου τοῦ λόγου καὶ ἡμᾶς οὐ τὰς σωματικὰς νομιζομένας πράξεις ζηλοῦν τῶν ταῦτα πεποιηκότων ἀλλ’ ὡς καλεῖν εἰώθασιν οἱ τοῦ Ἰησοῦ ἀπόστολοι, τὰς πνευματικάς.
μασε, ο περὶ τούτων ἀμφισβητοῦσι. » Δεικνύτω γὰρ τούτοις ἀντιπροστάσσοντα καὶ περιγενόμενον... ὡς γραυσὶ διηγούμενον, ποίας καὶ Θεογονίας. τοῦ, τοιαύτας ἱστορίας περὶ ἀρχαίων. Οὐκ ἄρα (ἦν δ' ἐγὼ ἀπο- δεκτέον οὔτε Ομήρου οὔτ᾽ ἄλλου ποιητοῦ ταύτην τὴν ἁμαρτίαν περὶ τοὺς θεοὺς ἀνοήτως ἁμαρτάνοντος, ὁ βουλόμενος, τίνες οἱ ἐπιδικαζόμενοι, καὶ κἂν πιθα νότητι χρώμενοι, κατὰ Ἰουδαίων, πρὸς τὸ μὴ ὑγιῶς μὲν Ιουδαίους καὶ Χριστιανοὺς τὰ περὶ τούτων ἀπαγ γέλλειν καθ' ὧν κεῖται τὰ ὀνόματα· ἑτέρους δ' εἶναι τοὺς σοφώτατα καὶ ἀληθέστατα περὶ τούτων διειλη φότας. ᾿Αλλὰ πεπείσμεθα, ὅτι οὐ δυνήσονται τὸ τοιοῦ τόν τινες ποιῆσαι, ἐναργοῦς ὄντος τοῦ τὰ ὀνόματα ἀπὸ τῆς Ἑβραίων εἰλήφθαι διαλέκτου, παρὰ μόνοις Ιου δαίοις εὑρισκομένης (23). Μετὰ ταῦτα ὁ Κέλσος ἐκτιθέμενος τὰ ἀπὸ τῆς έξω τοῦ θείου λόγου ἱστορίας, τὰ περὶ τῶν ἐπιδικασα- μένων ἀνθρώπων τῆς ἀρχαιότητος, οἷον Αθηναίων, καὶ Αἰγυπτίων, καὶ ᾿Αρκάδων, καὶ Φρυγῶν, καὶ γη· γενείς τινας παρὰ σφίσι γεγονέναι λεγόντων, καὶ τεκμήρια τούτων παρεχομένων ἑκάστων, φησίν, ὡς ἄρα « Ἰουδαῖοι, ἐν γωνία που τῆς Παλαιστίνης συγκ κύψαντες, παντελῶς ἀπαίδευτοι, καὶ οὐ προακηκοό τες πάλαι ταῦτα Ησιόδῳ καὶ ἄλλοις μυρίοις ἀνδρά- σιν ἐνθέοις ὑμνημένα, συνέθεσαν ἀπιθανώτατα καὶ ἀμουσότατα, ἄνθρωπόν τινα, ὑπὸ χειρῶν Θεοῦ κλασ σόμενόν τε καὶ ἐμφυσώμενον, καὶ γύναιον ἐκ τῆς πλευρᾶς· καὶ παραγγέλματα τοῦ Θεοῦ, καὶ ὄφιν του τοις ἀντιπράσσοντα· καὶ περιγενόμενον τῶν Θεοῦ προσταγμάτων τὸν ὄφιν· μῦθόν τινα ὡς γραυσὶ διη- γούμενοι (24), καὶ ποιοῦντες ἀνοσιώτατα τὸν Θεὸν εὐθὺς ἀπ' ἀρχῆς ἀσθενοῦντα, καὶ μηδ' ἕνα ἄνθρωπον, ὃν αὐτὸς ἔπλασε, πεῖσαι δυνάμενον. » Διὰ τούτων δὴ ὁ πολυΐστωρ καὶ πολυμαθὴς, καὶ Ἰουδαίοις καὶ Χρι- στιανοῖς ἀμαθίαν ἐγκαλῶν καὶ ἀπαιδευσίαν, Κέλσος σαφῶς παρίστησι, τίνα τρόπον ἀκριβῶς ᾔδει τοὺς ἑκάστου συγγραφέως χρόνους, Ελληνος καὶ βαρβά ρου· ὅς γε οἴεται Ἡσίοδον, καὶ ἄλλους μυρίους, οὓς ὀνομάζει ἄνδρας ἐνθέους, πρεσβυτέρους είναι Μωϋ σέως καὶ τῶν τούτου γραμμάτων· Μωϋσέως, τοῦ ἀποδεικνυμένου πολλῷ τῶν Ἰλιακῶν πρεσβυτέρου. Οὐκ Ἰουδαῖοι οὖν συνέθεσαν ἀπιθανώτατα καὶ ἀμου σότατα τὰ περὶ τὸν γηγενῆ ἄνθρωπον· ἀλλ' οἱ κατὰ Κέλσον ἄνδρες ἔνθεοι, Ἡσίοδος καὶ οἱ ἄλλοι αὐτοῦ μυρίοι, τοὺς πολλῷ πρεσβυτέρους καὶ σεμνοτάτους ἐν τῇ Παλαιστίνη λόγους μήτε μαθόντες μήτ' ἀκη- κοότες, τοιαύτας ἔγραψαν ιστορίας περὶ τῶν ἀρχαίων, ὁποίας καὶ θεογονίας (25) - γένεσιν, τὸ ὅσον ἐφ' ἑαυ τοῖς, περιτιθέντες θεοῖς, καὶ ἄλλα μυρία. Οὓς εὐλό γως ἐκβάλλει τῆς ἑαυτοῦ πολιτείας (26) Πλάτων, ὡς Οὐκοῦν Ὁμήρου οὐδὲ τὰ τοιαῦτα ἀποδεξόμεθα περὶ θεῶν· Ασβεστος δ᾽ ἄρ᾽ ἐνῶρτο γέλως μακάρεσσι θεοῖσιν, 'Ως ἴδον Ηφαιστον διὰ δώματα ποιπνύοντα. εἰμία: Τί γὰρ τῆς Ὁμήρου ποιήσεως ἥδιον ; Τί δὲ τῆς εὐεπείας εκείνης γλυκύτερον; Ἀλλ' ὅμως τοῦ τον τῶν φιλοσόφων ὁ ἄριστος, (ἐπέγνωτε δὲ δήπου τὸν Αρίστωνος, ὡς ἡγοῦμαι ·) μύρῳ γε ἀλείψας, καθά περ αἱ γυναῖκες τὰς χελιδόνας, ἐκ τῆς ὑπ' αὐτοῦ ξυντεθείσης ἀπέπεμψε πόλεως, ἀκολασίας καλέσας ORIGENIS Ostendat enim qui voluerit, quinam sint qui contra A Judæos disputent, et ulla ratione vel probabili re- fellant Judæorum et Christianorum de illis nomini- bus sententiam, aliosque proferant, qui de iisdem sapientissime et verissime disseruerint. Sed certi sumus id neminem facere posse: cum evidens sit hæc nomina ex lingua Hebraica fuisse dedu- cla, quæ apud solos Judæos invenitur. . populorum proferens historiam qui de antiquitate contendebant, quales sunt Athenienses, Ægyptii, Arcades, Phryges, quique quosdam apud se e terra natos suis quisque argumentis pugnabant, ait ‹ Ju- dæos in angulo alicubi Palæstina collectos, nullius B eruditionis homines, ignaros hæc jam olim ab He- siodo innumerisque aliis viris divinitus amatis fuisse decantata, finxisse incredibilia hæc et igno- rantiæ plena: Deum suis manibus fabricasse quem- dam hominem, inspirasse in eum, et ex ejus latere eduxisse mulierem, dedisse præcepta, his obstitisse serpentem, et Deum serpente fuisse superatum. Anilem fabulam hominum impie Deum inducentium jam tum ab initio tam imbecillem, ut ne unum quidem hominem, quem fecerat, persuadere pos- set. › Sane per hæc doctissimus ille et eruditissimus Celsus, quo judice Judæi et Christiani in summa igno- ratione versantur, plane significat quam exploratum sibi fuerit cujusque scriptoris Græci et barbari tempus, qui putat Hesiodum aliosque innumeros divinitus, ut vocat, inspiratos esse Moyse ejusque scriptis antiquiores ; Moyse, inquam, quemn bello Trojano superiorem esse constat. Itaque non Judæi sunt, qui incredibilia et imperitissima de homine e terra nato confinxerunt; sed homines illi, ut Gel- sus vocat, divinitus amati, Hesiodus aliique innume- rabiles, qui, cum non didicissent, ne audiissent quidem de gravissimis illis et multo vetustioribus historiis in Palaestina vulgatis, inepta de rebus pri- scis commenti sunt; cujusmodi est deorum genealo- gia, quibus et ortum et sexcenta alia tribuerunt. Quare laudandus Plato qui Homerum aliosque si- miliun poematum auctores exterminavit e sua re- publica, tanquam juventutis corruptores. In quo [ sum. Hebræorum enim lingna Syrorum est diale- clus, et proinde Syriaca dici potest. Quare nomina ista Abraham, Isaac, Jacob sunt pura puta Syriaca. Quod Origenem ignorasse mirum videtur. etc. Sed miss. ut in nostro Lextil. sunt et aliena videntur. Scribendum forte, Sed ista fortasse sunt glossemata secundo De repub. p. : etc. • Non igitur, inquam, sive Homeri, sive alterius C cujuspiam poetæ crassus ille error admittendus est, qui in explicanda deorum natura tanta dementia abripitur, . etc. Et_lib. 111, pag. 589: Non ergo vel Homeri vel quorumlibet poetarum dicta de diis hujusmodi amplectemur, Tunc vero effuse divis est risus obortus, Vulcanum cum ægre se conspexere ferentem. » Vide lib. x, pag. 605, Theodoret. serm. 2, De prin- 36. Postea Celsus e profanis auctoribus illorum (23) Παρὰ μόνοις Ἰουδαίοις εὑρισκομένης. Fal- (24) Hoeschelius in textu habet, έμφυσσώμενον... (25) Οποίας καὶ θεογονίας. Guieto læc suspecta (26) Εκβάλλει τῆς ἑαυτοῦ πολιτείας, etc. Libro
PG 11:1101Δέον δ’ αὐτὸν τὸ φιλάληθες τῶν ἀναγραψάντων τὰς θείας γραφὰς ἀποδεξάμενον, μὴ κρυψάντων καὶ τὰ ἀπεμφαίνοντα, προσαχθῆναι καὶ περὶ τῶν λοιπῶν καὶ παραδοξοτέρων ὡς οὐ πεπλασμένων, ὁ δὲ τοὐναντίον πεποίηκε καὶ τὰ περὶ τὸν Λὼτ καὶ τὰς θυγατέρας, οὔτε κατὰ τὸ ῥητὸν ἐξετάσας οὔτε κατὰ τὴν ἀναγωγὴν ἐρευνήσας, τῶν Θυεστείων εἶπε κακῶν ἀνομώτερα. Τὰ μὲν οὖν τῆς κατὰ τὸν τόπον τροπολογίας οὐκ ἀναγκαῖον νῦν λέγειν, τίνα τε τὰ Σόδομα, καὶ τίς ὁ πρὸς τὸν ἐκεῖθεν διασῳζόμενον τῶν ἀγγέλων λόγος, φασκόντων· Μὴ περιβλέψῃ εἰς τὰ ὀπίσω μηδὲ στῇς ἐν πάσῃ τῇ περιχώρῳ· εἰς τὸ ὄρος σῴζου, μή ποτε συμπαραληφθῇς, καὶ τίς ὁ Λώτ, τίς τε ἡ γυνὴ αὐτοῦ, γενομένη στήλη ἁλὸς διὰ τὸ ἐστράφθαι εἰς τοὐπίσω, καὶ τίνες αἱ θυγατέρες αὐτοῦ, καταμεθύσκουσαι τὸν πατέρα, ἵνα γένωνται ἐξ αὐτοῦ μητέρες· φέρε δὲ τὰ τῆς κατὰ τὴν ἱστορίαν ἀπεμφάσεως δι’ ὀλίγων παραμυθησώμεθα. Τὴν τῶν ἀγαθῶν καὶ κακῶν καὶ ἀδιαφόρων ἐζήτησαν καὶ Ἕλληνες φύσιν· καὶ οἱ ἐπιτυγχάνοντές γε αὐτῶν τὰ μὲν ἀγαθὰ καὶ κακὰ τίθενται ἐν προαιρέσει μόνῃ, πάντα δὲ ἀδιάφορα τῷ ἰδίῳ λόγῳ φασὶν εἶναι τὰ χωρὶς προαιρέσεως ἐξεταζόμενα·
ἔλαβε μίαν τῶν πλευρῶν αὐτοῦ, καὶ ἀνεπλήρωσε σάρκα ἀντ' αὐτῆς. Καὶ ᾠκοδόμησε την πλευράν, ἣν ἔλαβεν ἀπὸ τοῦ Ἀδὰμ, εἰς γυναῖκα, ν καὶ τὰ ἑξῆς. Οὐδὲ τὴν λέξιν ἐκθέμενος, δυναμένην ἐπιστῆσαι τὸν ἀκούοντα, ὅτι μετὰ τροπολογίας εἴρηται. Καὶ οὐκ ἠθέλησέ γε προσποιήσασθαι ἀλληγορεῖσθαι τὰ τοιαῦτα· καίτοιγε ἐν τοῖς ἑξῆς λέγων, ὅτι « οἱ ἐπιεικέστεροι Ἰουδαίων τε καὶ Χριστιανῶν, ἐπὶ τούτοις αἰσχυνό- μενοι, πειρῶνται πως αλληγορεῖν αὐτά. « Εστι δ' εξ πεῖν πρὸς αὐτόν· 'Αρα τὰ μὲν τῷ ἐνθέῳ σου Ησιόδω εἰρημένα ἐν μύθου σχήματι περὶ τῆς γυναικὸς (55) ἀλληγορεῖται· ὡς ἄρα δέδοται αὕτη τοῖς ἀνθρώποις ὑπὸ Διὸς κακὸν, καὶ ἀντὶ τοῦ πυρός· ἡ δ᾽ ἀπὸ τῆς πλευρᾶς τοῦ μετ' ἔκστασιν κοιμηθέντος ληφθείσε γυνὴ καὶ οἰκοδομηθεῖσα ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, χωρὶς παντὸς λόγου καί τινος ἐπικρύψεως λελέχθαι σοι φαίνεται; Αλλ' οὐκ εὐγνωμον, ἐκεῖνα μὲν μὴ γελᾶν ὡς μῦθον, ἀλλὰ θαυμάζειν ὡς ἐν μύθῳ φιλοσοφούμενα· ταῦτα δὲ μόνῃ τῇ λέξει τὴν διάνοιαν ἐναπερείσαντα μυχθί- ζειν, καὶ μηδενὸς λόγου νομίζειν ἔσεσθαι ; Εἰ γὰρ ψιλῆς ἕνεκεν λέξεως χρὴ κατηγορεῖν τῶν ἐν ὑπονοίαις λελεγμένων, ὅρα εἰ μὴ τὰ Ἡσιόδου μᾶλλον γέλωτα μέλλει ὄφλειν, ἀνδρὸς (ὡς φῂς) ἐνθέου, τοιαῦτα γρά ψαντος (54)· ὁ Θεὸς ἔκστασιν ἐπὶ τὸν Ἀδὰμ, καὶ ὕπνωσε· καὶ Β ρεις, χαίροις. λεσσε. Τὸν δὲ χολωσάμενος προσέφη νεφεληγερέτα Ζεύς· Ἰαπετιονίδη, πάντων περὶ μήδεα εἰδὼς, Χαίρεις (55) πῦρ κλέψας, καὶ ἐμὰς φρένας ἠπερο- πεύσας, Σοί τ' αὐτῷ μέγα πῆμα καὶ ἀνδράσιν ἐσσομένοισι. Τοῖς δ᾽ ἐγὼ ἀντὶ πυρὸς δώσω κακὸν, ᾧ κεν ἅπαντες Τέρπωνται κατά θυμόν, ἐὺν κακὸν ἀμφαγαπώντες. Ως ἔφατ', ἐκ δ' εγέλασσε (30) πατὴρ ἀνδρῶν τε [θεών τε Ηφαιστον δ' ἐκέλευσε περικλυτὸν ὅττι τάχιστα Γαίαν ύδει φύρειν, ἐν δ' ἀνθρώπου θέμεν αυδὴν Καὶ σθένος, ἀθανάταις δὲ θεαῖς (57) εἰς ἀπα ἐΐσκειν Παρθενικαῖς (53), καλὲν εἶδος, ἐπήρατον αὐτὰρ Αθήνην *Εργα διδασκῆσαι (59) πολυδαίδαλον ἱστὸν ὑψα νειν, Καὶ χάριν ἀμφιχέαι κεφαλῇ χρυσῆν Αφροδίτην Καὶ πόθον αργαλέον, καὶ γυνοβόρους μελεδώνας. Ἐν δὲ θέμεν κύνεόν τε νόον καὶ ἐπίκλοπον ἦθος Ερμείην ήνωγε διάκτορον Αργειφόντην ὺς ἔφαθ'· οἱ δ᾽ ἐπίθοντο Διὶ Κρονίωνι άνακτι. [Αὐτίκα δ' ἐκ γαίης πλάσσε κλυτος Αμφιγυήεις παρθένῳ αἰδοίη ίκελον Κρονίδεω διὰ βουλάς· Ζῶσε δὲ καὶ κόσμησε θεά γλαυκώπις Αθήνη (40).] Αμφὶ δὲ οἱ Χάριτές τε θεαὶ καὶ πότνια Πειθὼ "Ορμους χρυσείους ἔθεσαν χροῖ· ἀμφὶ δὲ τήν γε Ωραι καλλίκομοι (41) στέφον ἄνθεσιν εἰαρινοῖσιν. Πάντα δέ οἱ χροῖ κόσμον ἐφήρμοσε Παλλάς Αθήνη Εν δ' ἄρα οι στήθεσσι διάκτορος Αργειφόντης Ψεύδεά δ' αιμυλίους τε λόγους καὶ ἐπίκλοπον ἦθος τοις δὲ θεοῖς. τήν γε 'Ωραι καλλιπλόκαμοι. ORIGENIS soporem in Adam, et obdormivit, et tulit unam de A costis ejus, et replevit carnem pro ea. Et ædificavit costam quam tulerat de Adam, in mulierem ”, › etc. Nec verba profert ipsa, quæ legi nequeunt quin intelligatur id figurate dictum fuisse. Noluit enim videri scire hæc esse allegorice interpretanda : quanquam tamen in sequentibus dicit e eos, qui inter Judæos et Christianos sunt verecundiores, cum harum rerum pudeat, illas conari quodammodo allegoriis explicare. Ad quem sic ego. An sensu allegorico accipienda est fabula, quam He- siodus tuvs, homo divinitus afflatus, commentus est de ſemina, quam Jupiter hominibus dedit ut malum et quo furtim ablatum ignem ulcisceretur : et quod de muliere ex costa hominis alto somnio sopiti sumpta et a Deo ædificata memoratum est, id tibi videtur nihil reconditioris sensus habere? At cujus candoris est illa quidem non ridere ut nugas, sed admirari ut mysterium philosophicum obvelatum fabula; hoc autem nasute distringere, et nihili fa- cere quasi ultra sensum obvium nihil occulti conti- neat? Quod si propter nuda verba, contemptui esse debet sensus remotior quem scriptor in animo habuit, vide annon benigniorem risus materiam præbeant hæc Hesiodi, hominis tamen, si tibi fides, divinitus alati : lunc iratus sic allocutus est, qui nubes cogit Ju- piter : Fili Japeti, omnium versutissime, Gaudes quod ignem furatus meum animum deceperis. Sed hoc tibi et futuris hominibus magno malo erit. Nam ego pro igne dabo illis malum quo omnes Oblecient animum, suum malum amplectentes. Sic ait, et risit pater hominumque deumque. Vulcanum vero inclytum jussit quam celerrime Terram aquæ miscere, et hominis vocem indere, El robur, et faciem dare similem deabus immorta- libus Virginibus, pulchram, peramabilem. At Minervam Jussit opera docere et ingeniose telam texere, Auream vero Venerem circumfundere capiti gra- tiam, Et vehemens desiderium et ornandi corporis curam. Tandem ut caninam impudentiam indat et fullaces mores Mandat Mercurio Argi percussori. C Sic dixit: illi autem Jori Saturnio paruerunt. Statim inclytus Vulcanus puellam a terra format Virgini verecunda similem, Jovis mandalis obse- D quens. Minerva pulchris oculis dea cingit illam et exornat. Gratia de et spectabilis Suada Collo monilia aurea imponunt. Hora pulchre comate vernis floribus coronant. Minerva omnem ornatum capiti accommodat. In illius pectore occisor Argi Mercurius Mendacia, blandos sermones dolosɔsque mores » Gen. 11, 21. hi. Operum ac dierum, v. 57. dum lib. Operum ac dierum, v. et seqq. sicque codd. Regius, Basileensis et Anglicanus primus. Alii, in codd. nostris Origenis manu exaratis. gen., (53) Περὶ τῆς γυναικός. Vide Iesiod. v. 264, et (34) Τοιαῦτα γράψαντος. Vide eumdem llesio- (35) Heschelius et Spencerus in margine, χαί- (36) Libb. editi Hesiodi, ἐγέλασε. Origenes, ετέ- (37) lidem, ἀθανάταις δὲ θεαῖς. Origen., ἀθανά (58) liden, παρθενικαῖς. Origen., παρθενικής. (39) lidem, διδάσκῆσαι. Origen., διδασκέμεναι. (40) Tres hi versus uncis inclusi non reperiuntur (41) Libb. editi, τήν γε 'Ωραι καλλίκομοι. Ori-