SermonsSermones
col. 15–16page 1 of 73
NotitiaSermo Primus
PG 139:15γεγονότα παραδόξως τῆς γενησομένης πρὸς τὸ γενέ σθαι δεόμενα, καὶ μόνη καινῶς τοὺς πατέρας προ ἔτεκε· τοσοῦτον ἡ Παρθένος τῶν τὸν βίον προειληφότων οὐδενὸς ἐδεήθη. προϋπάρξαντα διὰ ταύτης ὑπέστη· καὶ ἦν ἄρα τὰ Δ΄. Ἔτι δὲ καὶ πρὸς πάντα παρήλλακται· τί γὰρ τῶν γενομένων πώποτε γένοιτ' ἂν παραπλήσιον τῷ ξένῳ τούτῳ τεχνήματι, οὗ τοῦ κάλλους καὶ ὁ πλά στης ἑάλω, καὶ εἰς μεγίστην ἑαυτῷ συνέδησε τοῦτο συγγένειαν; Μητέρα γὰρ τὸ παραδοξότατον γενέ σθαι παρεσκεύασεν ἑαυτοῦ, ὥσπερ οὐκ ἀποχρῆν ἄλλως ἡγούμενος ἐνδείξασθαι τὴν τῆς πανάγνου μεγαλειότητα, εἰ μὴ τῇ πρώτῃ τῶν ἐκ συγγενείας ο κειώσει χρήσαιτο πρὸς αὐτὴν, λέγω δὲ τῇ τῆς μητρός, ἧς οὐδὲν οὔτ᾽ οἰκειότερον κατ᾿ ἀνθρώπους ΐσμεν οὔτε σεβασμιώτερον. Εἰ δὲ καὶ τῆς αὐτῆς ἡμῖν μετέσχε μορφῆς καὶ ἡ πάναγνος, δι᾿ οὐδὲν, εἴποιμι ἂν, ἕτερον ἀλλ᾽ ἤ πάντως ἵν᾿ ἁγιασμός και σεμνότης, οἷς κεκοινώς νηκε, μορφωθῇ· ἵν᾽, ὥσπερ σύμφυσοι γεγόναμεν τῷ ὁμοιώματι τῆς μακαρίας καὶ θείας ἐκείνης εἰ κόνος (συγχωρήσειε δ᾽ ἄν μοι καὶ Παῦλος ὁ λαμπρὸς ὑπὲρ τούτου τοῖς ἐκείνου χρήσασθαι ῥήμασιν), οὕτω καὶ τῶν χαρίτων κοινωνήσωμεν ταύτης. Καὶ γοῦν τὸ ὑπερφυὲς τουτὶ μεγαλούργημα, τὸ καινοπρεπές ἄγαλμα, ἡ εἰς τοῦτο ἐφθακυῖα δόξης, ὡς καὶ οἰκη τήριον Θεῷ χρυσουργηθῆναι προσήκον, ὅτι γεγέννηται πανηγυρίζομεν σήμερον, καὶ τῶν ταύτης γε νεθλίων τὴν τελετὴν ἑορτάζομεν, μυστήριον ὑψηλὸν καὶ σεβάσμιον, τὸ τῆς Παρθένου γενέθλιον πᾶσι πιστοῖς καταγγέλλοντες. Ε΄. Σκοπῶμεν δὲ ἤδη· τὰ σύμπαντα παραγαγών ὁ Θεὸς, ὅτι καλὰ μεθ᾽ ὑπερβολῆς ψηφίζεται περί αὐτῶν· τῶν δὲ ὁρωμένων τούτων καὶ καλλίστων ἁπάντων τὸν ἄνθρωπον ἄρχοντα καθιστῷ· καὶ οὐ τοῦτο μόνον, ἀλλὰ καὶ θανάτου κρείττω καὶ φθορᾶς, καὶ δόξης, ἧς ἀπέτυχεν φθονηθείς, ἀπολαύσοντα (), φησὶ δὲ τὴν ἰσοθείαν, ὅση χοϊκῷ προσήκεν, εἰ μὴ τῆς δοθείσης αποπηδήσειεν ἐντολῆς. ᾿Αλλὰ τοῦ πλάστου μὲν οὗτος ἀποσκιρτήσας, τῷ δὲ πλάνῳ τὴν ὑποταγὴν ἐγχειρίσας, γυμνός, ἐλεεινός, αμά λωτος, οίμοι! προὔκειτο, τῆς προτέρας εὐγενείας πάσης ἀφηρημένος· καὶ τὰ καλὰ πάντα ἐκεῖνα καὶ ϋ. (β) απολαύσοντα φθονηθεὶς.γεγονότα παραδόξως τῆς γενησομένης πρὸς τὸ γενέσθαι δεόμενα, καὶ μόνη καινῶς τοὺς πατέρας προἔτεκε· τοσοῦτον ἡ Παρθένος τῶν τὸν βίον προειληφότων οὐδενὸς ἐδεήθη.
dis Conditor plane cogitasset. Quæcunque igitur προϋπάρξαντα διὰ ταύτης ὑπέστη· καὶ ἦν ἄρα τὰ
ante eam fuerunt, ipsius gratia substiterunt; et
idcirco (quod sane stupendum est) quæ jam creata
erant, ipsa, quæ adhuc erat creanda, ut conderentur, indigebant; ac nova prorsus ratione ipsa sola
suos in antecessum peperit parentes. Adeo nemine
indiguit!
IV. Sed præterea diversa quoque a cæteris
quibuscunque penitus ipsa est. Quid est enim
inter creatas res omnes, quod prope ad admirandum hoc artis opus accedat, cujus pulchritudine
vel ipse captus fuit Conditor, unde et illud sibi
omnium arctissima cognatione devinxit? Etenim,
o rem omni admiratione majorem! ut illa sibi
mater esset, ipse constituit, veluti ratus, haud
aliter innocentissimæ illius magnificentiam satis
ostendi posse, nisi summa omnium necessitudo,
materna scilicet, qua nihil arctius inter homines
aut honorabilius esse novimus, sibimet cum ea
intercederet.
Quod vero nostræ quoque formæ illa facta sit
particeps, id sane nulla alia de causa factum fuisse
dixerim, quam ut iis, quibuscum communem habuit naturam, forma quoque sanctitatis atque
honestatis fieret: ut sicut complantati facti sumus
similitudini 7 beatæ illius divinæque imaginis
(liceat enim mihi bona cum eximii Pauli venia in
hac re verba ejus usurpare), ita et gratiarum
ipsius participes essemus Quod itaque eximium
hoc supra ordinem naturæ opus, quod simulacrum
hoc novo decore fulgens, quæ eo usque gloriæ
processit, ut aureum construeretur Deo dignum
babitaculum, quod Virgo, inquam, progenita hodierna die fuerit, hoc est, quod salemni conventu
celebramus, festum agimus Natalis ejus diem,
præcelsum atque augustum mysterium, Virginis
nativitatem, fidelibus omnibus annuntiantes.
eorum, quibus contigit ante ipsam vivere, Virgo
Δ΄. Ἔτι δὲ καὶ πρὸς πάντα παρήλλακται· τί γὰρ
τῶν γενομένων πώποτε γένοιτ' ἂν παραπλήσιον τῷ
ξένῳ τούτῳ τεχνήματι, οὗ τοῦ κάλλους καὶ ὁ πλάστης ἑάλω, καὶ εἰς μεγίστην ἑαυτῷ συνέδησε τοῦτο
συγγένειαν; Μητέρα γὰρ τὸ παραδοξότατον γενέσθαι παρεσκεύασεν ἑαυτοῦ, ὥσπερ οὐκ ἀποχρῆν
ἄλλως ἡγούμενος ἐνδείξασθαι τὴν τῆς πανάγνου
μεγαλειότητα, εἰ μὴ τῇ πρώτῃ τῶν ἐκ συγγενείας
ο κειώσει χρήσαιτο πρὸς αὐτὴν, λέγω δὲ τῇ τῆς
μητρός, ἧς οὐδὲν οὔτ᾽ οἰκειότερον κατ᾿ ἀνθρώπους
ΐσμεν οὔτε σεβασμιώτερον.
Εἰ δὲ καὶ τῆς αὐτῆς ἡμῖν μετέσχε μορφῆς καὶ
ἡ πάναγνος, δι᾿ οὐδὲν, εἴποιμι ἂν, ἕτερον ἀλλ᾽ ἤ
πάντως ἵν᾿ ἁγιασμός και σεμνότης, οἷς κεκοινώς
νηκε, μορφωθῇ· ἵν᾽, ὥσπερ σύμφυσοι γεγόναμεν
τῷ ὁμοιώματι τῆς μακαρίας καὶ θείας ἐκείνης εἰκόνος (συγχωρήσειε δ᾽ ἄν μοι καὶ Παῦλος ὁ λαμπρὸς
ὑπὲρ τούτου τοῖς ἐκείνου χρήσασθαι ῥήμασιν), οὕτω
καὶ τῶν χαρίτων κοινωνήσωμεν ταύτης. Καὶ γοῦν
τὸ ὑπερφυὲς τουτὶ μεγαλούργημα, τὸ καινοπρεπές
ἄγαλμα, ἡ εἰς τοῦτο ἐφθακυῖα δόξης, ὡς καὶ οἰκη
τήριον Θεῷ χρυσουργηθῆναι προσήκον, ὅτι γεγέν
νηται πανηγυρίζομεν σήμερον, καὶ τῶν ταύτης γε
νεθλίων τὴν τελετὴν ἑορτάζομεν, μυστήριον ὑψηλὸν
καὶ σεβάσμιον, τὸ τῆς Παρθένου γενέθλιον πᾶσι
πιστοῖς καταγγέλλοντες.
Ε΄. Σκοπῶμεν δὲ ἤδη· τὰ σύμπαντα παραγαγών
ὁ Θεὸς, ὅτι καλὰ μεθ᾽ ὑπερβολῆς ψηφίζεται περί
αὐτῶν· τῶν δὲ ὁρωμένων τούτων καὶ καλλίστων
ἁπάντων τὸν ἄνθρωπον ἄρχοντα καθιστῷ· καὶ οὐ
τοῦτο μόνον, ἀλλὰ καὶ θανάτου κρείττω καὶ φθορᾶς,
καὶ δόξης, ἧς ἀπέτυχεν φθονηθείς, ἀπολαύσοντα (),
φησὶ δὲ τὴν ἰσοθείαν, ὅση χοϊκῷ προσήκεν, εἰ μὴ
τῆς δοθείσης αποπηδήσειεν ἐντολῆς. ᾿Αλλὰ τοῦ
πλάστου μὲν οὗτος ἀποσκιρτήσας, τῷ δὲ πλάνῳ
τὴν ὑποταγὴν ἐγχειρίσας, γυμνός, ἐλεεινός, αμά
λωτος, οίμοι! προὔκειτο, τῆς προτέρας εὐγενείας
V. Jamque ad hoc mysterium animum advertamus. Cum universa Deus creasset, pronuntiavit
ea valde bona esse Hominem porro rerum
harum omnium spectabilium et speciosissimarum
principem constituit; neque hoc solum, sed praterea morte et corruptione superiorem effecit,
gloriam quoque, e qua seductus (Diaboli) invidia
excidit, æqualitatem nempe cum Deo, quantum
capax ejus esset, qui e limo eductus fuerat, consequuturum, siquidem impositum sibi mandatum
non prætergrederetur. Verum quum ille Creatorem
suum derelinquens, seductori se subjecisset; nu- πάσης ἀφηρημένος· καὶ τὰ καλὰ πάντα ἐκεῖνα καὶ
7 Rom. vi, ϋ.
Ant. Balletini nolæ.
Quod plura dicta de Deipara reperiantur,
quæ prorsus soli Christo Domino convenire videntur nihil ille mirabitur, qui universis Ecclesiæ
Patribus hanc noverit constanter fuisse sententiam,
redemptionis opus eum opere creationis ita conparari,ut quemadmodum ab Adamo et Eva universa
hominum generatio futura erat, sic a Christo
Domino et Deipara, qui propterea et novi Adami
et novæ Eva nominibus compellantur, nova hominum generatio repetenda sit. Qua de re in Commentario.
Gen. 1, 31. Viditque Deus cuncta quæ fecerat, et erant valde bona.
(β) Cod. inverso ordine απολαύσοντα φθονη
θείς.
col. 17–18page 2 of 73
PG 139:17λίαν καὶ κατὰ τὴν ἄπταιστον τοῦ Δημιουργοῦ ψῆ τον ε'ς κατήφειαν ὡσανεὶ μετεποιήθη, τὸν οἰκεῖον δεστην, τὸν ἄνθρωπον λέγω, περιηγκωνισμένον καθάπες εωρακότα τῷ πολεμίῳ· γῆ γάρ, καὶ θάν 12757, καὶ ἀστέρων κύκλος, καὶ βουνοὶ καὶ ὅσα τοῦ Κτίστου πρὸς αἶνον ὁ προφήτης καλεῖ, σιγὴν ἐπήνει, μὴ τὸν ὕμνον ἀναβαλλόμενα, ὡς τοῦ πλή καρου, φημὶ δὲ τὴν γλῶτταν, τὴν τοῦ ἀλλοτρίου κιθάρου κρούειν βιαζομένου· ἀλλὰ καὶ οἱ τῆς τοῦ Θεον εύξης κήρυκες οὐρανοὶ σχολὴν ἤγον, καὶ τοῦ κρατεῖν καὶ διηγείσθαι τὰ λαμπρά πρὸς λήθην γκιν καὶ ἁπλῶς ἅπαν ὅ τι καλὸν τὴν ἰδίαν ὥραν ἀπέθετο, μὲ ἔχοντα ὅ τι φανῆναι καλὰ, τοῦ διερ μηνέως, δι' ἂν ἐκείνης ήκουσαν τῆς φωνῆς, ἑτέροις προτεσχηκότος ήθεσιν. ζ. Έκειτο τοίνυν πᾶσα ἡ τερπνή ποίησις ἐκείνη άτωνος, ἀκαλλὴς, καὶ οἷον νεκρά. Επει τι παρασχὼν ἑαυτῷ τε καὶ κτίσει τῇ λοιπῇ τῆς τοῖς τὴν αἰτίαν, τὸ μέγα τοῦτο πλάσμα, ὁ ἄνε θρωπος ἦν, ἔδει δ' ἐλέους ὑπερβολῇ τοῦ ἀγαθοῦ Θεοῦ τοῦτον ἐπανελθεῖν· τί γίνεται; καὶ τί τερατουργεῖται θαυμάσιον; Γῆν αἱρεῖται πατῆσαι Θεός καὶ ὁ τοῦτον ὑποδεξάμενος ἄνθρωπος ἐρευνᾶται, ἵνα καὶ τῆς δουλείας λύσῃ τὸ γένος, καὶ τὴν καλλονὴν αναζωγραφήσῃ τῇ κτίσει· ἄλλοτε ἄλλων πολλῶν και μεγάλων επιφανέντων, οἷος ἦν ὁ παραδόξων αυτουργός Μωϋσῆς θεαμάτων, καὶ ὁ τοῦ οὐρανοῦ θυρωρός, ὡς εἰπεῖν, Ηλίας, καὶ ὁ πολὺς ἄλλος τῶν πεινῶν ἐκείνων ἀνδρῶν καὶ προφητῶν κύκλος, ἀντίρροπος ἦν οὐδεὶς τοῦ ζητουμένου. Οψὲ δὲ καὶ μετὰ πολλὴν ἡλίου περίοδον καὶ ὁ καινός άνθρωπος, τὸ μέγα καὶ ζωογόνον ἀληθῶς στοιχεῖον, ἡ οὐράνιος δρόσος, τὸ θεοδόγον σκεῦος, ἡ καλλίπαις ἐπιλάμπει τῷ βίῳ Παρθένος· καὶ λύε ται μὲν διὰ ταύτης τῆς συμφορᾶς ἄνθρωπος, καὶ τὸ πρῶτον ἀφαιρεῖται ἀξίωμα, καὶ βασιλικῶς ἐπισ κάθηται διαπαίζων τὸν πλάνον, καὶ ἅπερ, ὡς ἀν δράποδον, πρὶν εἷλκε δεσμὰ, αὐτὸν δὴ τούτοις τὸν Ες άσαντα περιβάλλει· ἡ δὲ ποίησις πᾶσα τὴν ἐαυ τῆς ἐπιδείκνυται αὖθις εὐπρέπειαν, καὶ τὴν τοῦ κτίσου ἡητορεύει μεγαλουργίαν· ὅτι τὸν ὑμνοπλό τον εὗρε τὸν σοφόν καταγγελέα τῆς ἐν αὐτῇ ἐπι στήμης, καὶ νῦν ἀτεχνῶς τοῖς προφητικοῖς ὑπείκει λόγοις, πρὸς εἶνον τοῦ Κυρίου διανισταμένη. ΚαὶSERMO IN NATIVITATEM B. V. MARIÆ.
λίαν καὶ κατὰ τὴν ἄπταιστον τοῦ Δημιουργοῦ ψῆ- dus, miserabilis, captivus (eheu)! pristinaque
τον ε'ς κατήφειαν ὡσανεὶ μετεποιήθη, τὸν οἰκεῖον
δεστην, τὸν ἄνθρωπον λέγω, περιηγκωνισμένον
καθάπες εωρακότα τῷ πολεμίῳ· γῆ γάρ, καὶ θάν
12757, καὶ ἀστέρων κύκλος, καὶ βουνοὶ καὶ ὅσα
τοῦ Κτίστου πρὸς αἶνον ὁ προφήτης καλεῖ, σιγὴν
ἐπήνει, μὴ τὸν ὕμνον ἀναβαλλόμενα, ὡς τοῦ πλήκαρου, φημὶ δὲ τὴν γλῶτταν, τὴν τοῦ ἀλλοτρίου
κιθάρου κρούειν βιαζομένου· ἀλλὰ καὶ οἱ τῆς τοῦ
Θεον εύξης κήρυκες οὐρανοὶ σχολὴν ἤγον, καὶ τοῦ
κρατεῖν καὶ διηγείσθαι τὰ λαμπρά πρὸς λήθην
γκιν καὶ ἁπλῶς ἅπαν ὅ τι καλὸν τὴν ἰδίαν ὥραν
ἀπέθετο, μὲ ἔχοντα ὅ τι φανῆναι καλὰ, τοῦ διερ
μηνέως, δι' ἂν ἐκείνης ήκουσαν τῆς φωνῆς, ἑτέροις
προτεσχηκότος ήθεσιν.
prorsus exutus nobilitate jacebat; atque omnia
illa bona ac valde bona, quum suum ipsorum dominum, hominem, inquam, vinctis veluti post tergum manibus, ab inimico subjugatum cernerent,
secundum falli nesciam Domini sententiam, lugubrem quodammodo habitum assumpserant. Nam
terra, et mare, ac stellarum corona, et colles, et
quæcunque alia Propheta ad laudandum Creatorem invitat 8, jam silebant, neque referebant hymnos, sicuti plectrum, linguam dico,quod extranei
citharam pulsare per vim cogatur. Sed et cœli,
præcones illi gloriæ Dei ', languebant otio, et divina magnalia celebrare atque enarrare obliviscebantur. Ac denique venustatem suam bona omnia
exuerant, quum causa, cur se vetusta exhiberent, jam nulla iis esset, postquam interpres ille, propter
quem (Dei) vocem se bona proclamantem audierant aliis affectibus deserviebat.
ζ. Έκειτο τοίνυν πᾶσα ἡ τερπνή ποίησις
ἐκείνη άτωνος, ἀκαλλὴς, καὶ οἷον νεκρά. Επει
τι παρασχὼν ἑαυτῷ τε καὶ κτίσει τῇ λοιπῇ τῆς
τοῖς τὴν αἰτίαν, τὸ μέγα τοῦτο πλάσμα, ὁ ἄνε
θρωπος ἦν, ἔδει δ' ἐλέους ὑπερβολῇ τοῦ ἀγαθοῦ
Θεοῦ τοῦτον ἐπανελθεῖν· τί γίνεται; καὶ τί τερατουργείται θαυμάσιον; Γῆν αἱρεῖται πατῆσαι Θεός·
καὶ ὁ τοῦτον ὑποδεξάμενος ἄνθρωπος ἐρευνᾶται, ἵνα
καὶ τῆς δουλείας λύσῃ τὸ γένος, καὶ τὴν καλλονὴν
αναζωγραφήσῃ τῇ κτίσει· ἄλλοτε ἄλλων πολλῶν
και μεγάλων επιφανέντων, οἷος ἦν ὁ παραδόξων
αυτουργός Μωϋσῆς θεαμάτων, καὶ ὁ τοῦ οὐρανοῦ
θυρωρός, ὡς εἰπεῖν, Ηλίας, καὶ ὁ πολὺς ἄλλος
τῶν πεινῶν ἐκείνων ἀνδρῶν καὶ προφητῶν κύκλος,
ἀντίρροπος ἦν οὐδεὶς τοῦ ζητουμένου.
VI. Omnes itaque creatura, quae ad jucunditafem creata fuerant, elingues, squalida, ac veluti
mortuæ jacebant. At quoniam homo, qui et sibi et
reliquis omnibus calamitatis auctor exstiterat,
tam insigne erat Dei opus, et conveniens erat, ut
excessu misericordiæ ejusdem benignissimi Dei
revocaretur; quidnam fit? et quale prorsus admiranduin patratur prodigium? Deus ipse in terram
pedes inferre decernit: atque inter homines quispiam requiritur, qui illum excipiat, ut genus omne
a servitute liberet, et creaturas universas ad pristinam pulchritudinem reformet. Nam cum alias
alii ac plures illi quidem eximiique apparuissent
viri, cujusmodi fuerunt mirabilium prodigiorum
patrator ille Moyses, curlique ille, ut ita dicam,
Janitor Elias, ac reliqua insignium illorum virorum ac prophetarum ingens corona; nemo tamen
ipsorum ad id, quod opus erat, idoneus repertus est.
Οψὲ δὲ καὶ μετὰ πολλὴν ἡλίου περίοδον καὶ ὁ
καινός άνθρωπος, τὸ μέγα καὶ ζωογόνον ἀληθῶς
στοιχεῖον, ἡ οὐράνιος δρόσος, τὸ θεοδόγον σκεῦος,
ἡ καλλίπαις ἐπιλάμπει τῷ βίῳ Παρθένος· καὶ λύε
ται μὲν διὰ ταύτης τῆς συμφορᾶς ἄνθρωπος, καὶ
τὸ πρῶτον ἀφαιρεῖται ἀξίωμα, καὶ βασιλικῶς ἐπισ
κάθηται διαπαίζων τὸν πλάνον, καὶ ἅπερ, ὡς ἀνδράποδον, πρὶν εἷλκε δεσμὰ, αὐτὸν δὴ τούτοις τὸν
Ες άσαντα περιβάλλει· ἡ δὲ ποίησις πᾶσα τὴν ἐαυ
τῆς ἐπιδείκνυται αὖθις εὐπρέπειαν, καὶ τὴν τοῦ
κτίσου ἡητορεύει μεγαλουργίαν· ὅτι τὸν ὑμνοπλότον εὗρε τὸν σοφόν καταγγελέα τῆς ἐν αὐτῇ ἐπιστήμης, καὶ νῦν ἀτεχνῶς τοῖς προφητικοῖς ὑπείκει
λόγοις, πρὸς εἶνον τοῦ Κυρίου διανισταμένη. Καὶ
Psal. CXLVIII, 1 seqq. • Psal. xv, 1.
Sero tandem, et post multos solis recurrentis
gyros novus ille homo magnum ac vere viviticans elementum, ros cælestis, vas Deo excipiendo
par, venustissima nempe puella, Virgo in vitam
affulsit; per quam homo quidem et a calamitate
illa liberatur, et pristinam resumit dignitatem, et
deceptorem suum irridens regio loco constituitur,
et iisdem vinculis, quibus uti mancipium antea
constrictus fuerat, nunc eumdem prædatorem suum
ipse constringit. Creaturæ autem suum ipsarum
decorem iterum ostentant omnes, et Creatoris sui
eloquenter prædicant magnificentiam. Jam enim
hymnologum, sapientemque invenerunt illius scientiæ interpretem quæ ex ipsis emicat, et nunc utiAnt. Ballerini notæ.
Eximia plane sententia, creaturas omnes
nosse quodammodo, propterea se bonas a Deo ipso
proclamatasse fuisse, quod ad enarrandam homini
gloriam creatoris idonem forent; qui finis simul
ac deficiat, inutiles evadant ac squalere videantur.
Quomodo novus homo exorta Virgo, si Adamitica vetustatis et ipsa particeps fuisset? Nonne
enim in eadem, ac reliquì, conditione ipsa quoque
fuisset? Nonne proinde et ipsa exspectasset novum
illum hominem, novamque creaturam, quæ (uti
contextus clamat) in lapsis Adæ filiis nec inveniebatur, nec inveniri poterat, digna scilicet quæ
descendentem e cœlis Deum exciperet? Nexus
itaque sententiarum necessario postulat. ut B.
Virgo ab infausta primi parentis hæreditate, propter quam nemo excipiendo Deo venienti par esse
poterat, immunis pronuntietur.
col. 19–20page 3 of 73
PG 139:19Μαρίας γέννησις ἀναγεννήσεως πᾶσι καὶ ἀναπλάσεως καὶ ὡραῖσμοῦ καὶ ἀνακαινίσεως πέφηνε πρό ξενος. Τοσούτων ἡ τῆς Παρθένου πρόοδος γέμει χαρίτων! Οὕτως ἡ τῶν γενεθλίων αὐτῆς ἡμέρα χαρ μόσυνα καὶ νικητικά διεσάλπισε πῆσι! Τοσοῦτον ἡ παροῦσα πανήγυρις μυστικής θεωρίας προτίθησιν ὕψος 1 ἵνα συνελών εἴπω, ἡ τῆς ἀειπαρθένου καὶ Θεοτόκου Η Ζ΄. ᾿Αλλὰ τις ἂν ἰσχύσειεν ἢ κατ' ἀξίαν ἐν νοῆσαι, ἢ γλώττης ἔργον οικονομῆσαι, ἢ τὴν σεμνότητα, ήν πᾶσα ἡ ποίησις διὰ ταύτης δὴ τῆς παμβασιλίδος ἔχει λαμπρῶς περιβαλλομένη, ἢ τὴν ταύτης μεγαλειότητα, δι᾿ ἣν καὶ Θεὸν ἔνοικον αὐτῇ σχεῖν ἐξεγένετο, καὶ πάντα ἐκεῖνα προαγαγεῖν, τὰ τε αὐτῇ καὶ τῇ κτίσει λαμπρὰ καὶ περίδοξα; Ἐπεὶ γὰρ, καθόσον ἄν τις ἑαυτὸν ἀποξέῃ προς γε τὸ ἐοικέναι θεῷ, κατὰ τοσοῦτον καὶ συμπλοκῆς καὶ δώρων καταλλήλων ἐκεῖθεν τυγχάνει, ἵν᾿ ὅσον ἡ Παρθένος Θεῷ προσωμοίωται, τοῦτ', οἶμαι, δείξῃ τοῖς ἀνθρώποις ὁ Πλάστης, διὰ τοῦτο καὶ ἡ ξένη μετ' αὐτῆς αὐτοῦ διέλαμψεν ἕνωσις, καὶ ἡ δημιουργίᾳ πᾶσα τὴν ἱστουργίαν δι' αὐτῆς περιβέβληται τὴν σεμνοπρεπή. Περὶ ταύτης, ἔμοιγε δοκεῖ, καὶ ὁ προφήτης Δαβὶδ σὺν θαύματι προδιεκωδώνισε, Τίς ἐν νεφέλαις ἰσωθήσεται, φάσκων, τῷ Κυρίῳ, ὁμοιωθήσεται τῷ Κυρίῳ ἐν υἱοῖς Θεοῦ; Θὐδὲ γάρ ἐστιν ὁ τῶν γενομένων τὴν μακαρίαν ὕπερ, καὶ ὑπὲρ τὸ τῶν νεφελῶν ὕψος πρὸς ὁμοίωσιν ἀναβέβηκε θείαν· ἀλλ᾽ οὐδ᾽ ἂν εἶν τῶν ἐσομένων ἔσται, τῶν ἁπάντων οὐδεὶς, τοσοῦτος ὕψωθησόμενος· αὕτη γάρ ἐστι τὸ μετεωρότατον ὄρος, Ὁ εὐδόκησεν ὁ Θεὸς κατοικεῖν ἐν αὐτῷ. Ἔνθεν καὶ τοῦτό τις ἀξίως, οἶμαι, προσερεῖ τῇ βασιλίδι, ὃ πρὸς τὸν Δεσπότην ὁ θεσπέσιος ᾿Αββακούμε Ἐκάλυψενοὐρανοὺς ἡ ἀρετὴ αὐτῆς, καὶ τῆς συνέσεως αυ τῆς πλήρης ἡ γῆ. Εἰ δὲ, καθάπερ ἐν Εὐαγγελίοις ὁ θεῖος ἐκήρυξε Λουκᾶς, τὸ ἐν ἀνθρώποις ὑψηλὸν, βδέλυγμα ενώπιον τοῦ Θεοῦ πόσον ἄρα τὸ ὑπὲρ πάντας ἀνθρώπους, φαίην δ' ἂν ἔγωγε, καὶ ἀγγέ λους, ὑψηλὸν παρ' αὐτῆς, ὁ καὶ Θεὸν εἰς γῆν και τήγαγε, λογίζεσθαι χρή; Διὰ ταῦτα καὶ μάλα στο ζων ἄν τις τὸ δέον ἐπάνω πάντων, Θεοῦ πλὴν, τὸ ὑψηλότατον τοῦτο καλέσειε γέννημα· εἰ δὲ τοῦτο, καὶ ἔκειν ἐξ οὐρανοῦ· ἐπεὶ καὶ ἡ θεολογικωτάτη καὶ πάντα περιηχούσα φάσκει φωνή· Ὁ ἐξ οὐρα νοῦ ἐρχόμενος ἐπάνω πάντων ἐστίν. τὸ τίς· Τίς ἐν νεφέλαις ισωθήσεται τῷ Κυρίῳ; καὶ τίς ὁμοιωθήσεται τῷ Κυρίῳ ἐν υἱοῖς Θεοῦ; Εκάλυψεν οὐρανοὺς ἡ ἀρετὴ δύναμις) αὐτοῦ, καὶ αἰνέσεως αὐτοῦ πλήρης ἐπλήσθη) ή απΜαρίας γέννησις ἀναγεννήσεως πᾶσι καὶ ἀναπλάσεως καὶ ὡραῖσμοῦ καὶ ἀνακαινίσεως πέφηνε πρό
ξενος. Τοσούτων ἡ τῆς Παρθένου πρόοδος γέμει
χαρίτων! Οὕτως ἡ τῶν γενεθλίων αὐτῆς ἡμέρα χαρμόσυνα καὶ νικητικά διεσάλπισε πῆσι! Τοσοῦτον ἡ
παροῦσα πανήγυρις μυστικής θεωρίας προτίθησιν
ὕψος 1
que invitanti propheta obsequuntur ad laudem ἵνα συνελών εἴπω, ἡ τῆς ἀειπαρθένου καὶ Θεοτόκου
Domini assurgentes. Atque, ut uno verbo dicam,
ortus Mariæ, semper Virginis ac Dei Genitricis,
universalis omnium regenerationis, reformationis,
in pristinam venustatem restitutionis, ac renovationis origo apparuit. Tantam nempe gratiarum
copiam ortus Virginis secum attulit | Adeo natalis
ejus dies gaudium victoriamque omnibus solemniter annuntiavit! Adeo sublime mysticæ contemplationis argumentum præsens festivitas nobis objicit!
VII. Verum quisnam pro dignitate valeat aut
mente concipere, aut lingua enarrare sive decus
quo creaturæ omnes per hanc omnium reginam
circumvestita splendescunt, sive regina ipsius
magnificentiam, propter quam ei datum est, ut et
ipsa Deum in se exciperet habitatorem, et omnia Η
illa splendida ac mirabilia tum sibi tum creaturis
compararet?
Cum enim, quo magis sese quis expolit ut Deo
similis evadat, eo majorem cum Deo ipso conjunctionem, et consentanea dona inde nanciscatur;
ego vero arbitror, Creatorem, ut hominibus palam
faceret quam similis Deo esset Virgo, propterea
effeci se, ut nova prorsus eam inter ao semet
conjunctionis ratio refulgeret, et creaturæ universæ eximia per ipsam gloria circumvestirentur.
Ζ΄. ᾿Αλλὰ τις ἂν ἰσχύσειεν ἢ κατ' ἀξίαν ἐν
νοῆσαι, ἢ γλώττης ἔργον οικονομῆσαι, ἢ τὴν σε
μνότητα, ήν πᾶσα ἡ ποίησις διὰ ταύτης δὴ τῆς
παμβασιλίδος ἔχει λαμπρῶς περιβαλλομένη, ἢ τὴν
ταύτης μεγαλειότητα, δι᾿ ἣν καὶ Θεὸν ἔνοικον αὐτῇ
σχεῖν ἐξεγένετο, καὶ πάντα ἐκεῖνα προαγαγεῖν, τὰ
τε αὐτῇ καὶ τῇ κτίσει λαμπρὰ καὶ περίδοξα;
Ἐπεὶ γὰρ, καθόσον ἄν τις ἑαυτὸν ἀποξέῃ προς
γε τὸ ἐοικέναι θεῷ, κατὰ τοσοῦτον καὶ συμπλοκῆς
καὶ δώρων καταλλήλων ἐκεῖθεν τυγχάνει, ἵν᾿ ὅσον
ἡ Παρθένος Θεῷ προσωμοίωται, τοῦτ', οἶμαι, δείξῃ
τοῖς ἀνθρώποις ὁ Πλάστης, διὰ τοῦτο καὶ ἡ ξένη
μετ' αὐτῆς αὐτοῦ διέλαμψεν ἕνωσις, καὶ ἡ δημιουρ
γία πᾶσα τὴν ἱστουργίαν δι' αὐτῆς περιβέβληται
τὴν σεμνοπρεπή.
Περὶ ταύτης, ἔμοιγε δοκεῖ, καὶ ὁ προφήτης Δαβὶδ
σὺν θαύματι προδιεκωδώνισε, Τίς ἐν νεφέλαις
ἰσωθήσεται, φάσκων, τῷ Κυρίῳ, ὁμοιωθήσεται τῷ
Κυρίῳ ἐν υἱοῖς Θεοῦ; Θὐδὲ γάρ ἐστιν ὁ τῶν γενομέ
νων τὴν μακαρίαν ὕπερ, καὶ ὑπὲρ τὸ τῶν νεφελῶν
ὕψος πρὸς ὁμοίωσιν ἀναβέβηκε θείαν· ἀλλ᾽ οὐδ᾽ ἂν εἶν
τῶν ἐσομένων ἔσται, τῶν ἁπάντων οὐδεὶς, τοσοῦτος
ὕψωθησόμενος· αὕτη γάρ ἐστι τὸ μετεωρότατον ὄρος,
Ὁ εὐδόκησεν ὁ Θεὸς κατοικεῖν ἐν αὐτῷ. Ἔνθεν καὶ
τοῦτό τις ἀξίως, οἶμαι, προσερεῖ τῇ βασιλίδι, ὃ πρὸς
τὸν Δεσπότην ὁ θεσπέσιος ᾿Αββακούμε Εκάλυψεν
οὐρανοὺς ἡ ἀρετὴ αὐτῆς, καὶ τῆς συνέσεως αυ
τῆς πλήρης ἡ γῆ. Εἰ δὲ, καθάπερ ἐν Εὐαγγελίοις ὁ
θεῖος ἐκήρυξε Λουκᾶς, τὸ ἐν ἀνθρώποις ὑψηλὸν,
βδέλυγμα ενώπιον τοῦ Θεοῦ πόσον ἄρα τὸ ὑπὲρ
πάντας ἀνθρώπους, φαίην δ' ἂν ἔγωγε, καὶ ἀγγέ
λους, ὑψηλὸν παρ' αὐτῆς, ὁ καὶ Θεὸν εἰς γῆν και
τήγαγε, λογίζεσθαι χρή; Διὰ ταῦτα καὶ μάλα στο
ζων ἄν τις τὸ δέον ἐπάνω πάντων, Θεοῦ πλὴν, τὸ
ὑψηλότατον τοῦτο καλέσειε γέννημα· εἰ δὲ τοῦτο,
Profecto de ipsa videtur mihi prænuntiasse
propheta David, ubi cum admiratione clamat:
Quis in nubibus æquabitur Domino, similis erit Deo
in filiis Dei (9)? Nulla enim creaturarum beata
Virgine superior est, nulla supra nubium altitudinem ad divinam similitudinem propius ascendit.
Sed neque in posterum prorsus ex omnibus erit
ullus, qui ad sublimem adeo celsitudinem provehatur. Ipsa enim altissimus mons ille est, in quo
beneplacitum est Deo habitare in eo 10. Hinc et illud
merito, mea quidem sententia, de Regina nostra
quispiam dixerit, quod de Domino præclarus pronuntiavit Habacuc: Operuit cœlos virtus ejus, et
sapientiæ ejus plena est terra Quod si, quemadmodum divinus proclamavit Lucas, quod hominibus altum est, abominatio est ante Deum 11
; quam
sublimem igitur non solum præ hominibus univer.
sis, verum etiam, ut ego quidem dixerim, præ
angelis existimare oportet altitudinem illius, quæ
Deum in terras attrarit? Quocirca jure merito
quispiam sublimissimam hanc creaturam omnibus καὶ ἔκειν ἐξ οὐρανοῦ· ἐπεὶ καὶ ἡ θεολογικωτάτη
quibuscunque, Deo solum excepto, superiorem καὶ πάντα περιηχούσα φάσκει φωνή· Ὁ ἐξ οὐρα
affirmaverit. Atqui simul ac id statuatur, jam et a νοῦ ἐρχόμενος ἐπάνω πάντων ἐστίν.
cœlo eam advenisse decernendum est. Quaquaversus enim resonat maximi illius theologi vox, inquiens:
Qui de calo venit, super omnes est 12.
10 Psal. LVII, 17. 11 Luc. xvi, 15.
11 Joan. III, 31.
Ant. Ballerini notæ.
Psal LXXXVIII, 7. Isidorus hic magis cum
Vulgata Latina quam cum Græca LXX editione
consentit; hæc enim ita bis repetit τὸ τίς· Τίς ἐν
νεφέλαις ισωθήσεται τῷ Κυρίῳ; καὶ τίς ὁμοιωθήσεται τῷ Κυρίῳ ἐν υἱοῖς Θεοῦ; Qum tamen repetitio abest etiam ab Complutensi ac Aldina, et ab
Alexandrino codice.
Habac. 111, 3. Isidorus hic nec plane cum
Vulgata nostra consentit, quæ habet: Operuit
calos gloria ejus: et laudis ejus plena est terra:
neque cum LXX, qui legunt: Εκάλυψεν οὐρανοὺς
ἡ ἀρετὴ (Complut. δύναμις) αὐτοῦ, καὶ αἰνέσεως
αὐτοῦ πλήρης (Complut. ἐπλήσθη) ή απ
col. 21–22page 4 of 73
PG 139:21Ι΄. Έγωγε μήν, ἐπεὶ πάλαι κακῶς εἶχεν ἡ γῆ, καὶ ἦν ἔπασα σάλου καὶ μανίας ἐμπιπλαμένη, καὶ ώσπερεί σειομένη τῇ ἁμαρτίᾳ, καὶ παρ' ἑαυτῆς όπως τι βλαστήσειεν ἀποροῦσα φάρμακον, ἵν' ἐκεῖνο τὸ δεινὸν κατακλύσῃ καὶ ἀποκαθάρῃ τὴν νόσον, ὁ οὐρανὸς εἴποιμ᾽ ἂτι περ ἐλείπετο, καὶ χεῖρα ορέξαι, καὶ παρ' ἑαυτοῦ τι χορηγῆσαι τῇ καμνούσῃ σωτήριον· ὥστ᾽ εἴ τις τὸν κλόνον ἐκεῖνον ἔστησε καὶ τὸ τῆς ὀσμῆς ἀπήλασεν ἄχαρι τοῦ ξεινοῦ, οὗτος δὲ ἦν ὁ λαμπρὸς ἰατρὸς ἡ Παρθένος, καὶ οὐράνιος ἂν εἰκότως κληθείη. Ἐμοὶ γὰρ καὶ πρὸς τοῦτο φέρεῖν ἐκεῖνο δοκεῖ τοῦ θείου Δαβίδ Γῆ ἐσείσθη, καὶ γὰρ οἱ οὐρανοὶ ἐσταξαν· οἶμαι δὲ, καὶ τῆς ἔσταξαν λέξεως δια τοῦτ' ἐδέησε το προφήτη, ἵν᾽ ὑποφήνῃ ὡς οὐ θανα σίμους ἀφειδῶς ἀνοιγνύμενοι, οἷα πάλαι κατέβῥαξαν ὑετοὺς οὐρανοὶ, ὡς ἂν καὶ κιβωτοῦ μικρὰ τοῦ γένους σπέρματα διασωζούσης ἂνθρωποι δεηθεῖεν, ἢ μετά τὴν σωτηρίαν σάλον ἄλλον εἰς γῆν ἀπέθετο τὸν ἀπὸ τῆς παροινίας, ἀλλ᾽ εὐλαβῶς πως ἂν εἴποις, καθά περ οἱ οὐρανοὶ διηθούμενοι τὸ εὐωδέστατον ἄνθος, τὸ περπνὸν δὴ τοῦτο, τὴν Πάναγνον, τοῖς ἀνθρώποις ἐνέσταξαν μύρον. Ε' δ' οὐκ ἄδηλον εὐμενῶς δι' αὐτῆς πρὸς ἡμᾶς ἐπιβλέψαι Θεόν, εἴδηλον ἄρ᾽ ὡς κἀκεῖνο περὶ αὐτῆς Ἐξ οὐρανοῦ ἐπέβλεψεν ὁ Κύριος οίδε πέρας τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων ἐξ ἑτοίμου κατ ικητηρίου αὐτοῦ. Εἰ δ᾽ ὅτι ναὸς Θεοῦ καὶ θρόνος † Πάναγνος, αναμφισβήτητον πάντη καὶ τοῦτο πάντως δι' αὐτήν· Κύριος ἐν ναῷ ἁγίῳ αὐτοῦ Κύριος ἐν οὐρανῷ ὁ θρόνος αὐτοῦ· δι᾽ ἃ δήπου μεν καὶ οὐρανὸν καὶ οὐρανῶν κύημα οὐκ ἄν τις αμάρτοι, κατά γε τὸν ἐμὸν λόγον, τὴν Παρθένον προσονομάζων. Εἰ δὲ τοῦ πηλοῦ καὶ τῆς ᾿Αδαμιαίας ἐκείνης μοίρας οἱ τῆς Παρθένου γεννήτορες, οὐδέν τι δέος την λέγω, οὐρανὸν κάξ οὐρανοῦ τὴν μακαρίαν ἀνα πράττοντι. Ἐπεὶ καὶ γῆ μὲν ἀνίησι φυτά, τῆς ἐν δὲ τὸ τῶν δρόσου, ἵνα καὶ τέκῃ, καὶ χρήσιμον τη καρπόν καὶ ἀνδριάντα μὲν ἐκ χρυσοῦ ἐστιν ὡς συνεστήσατο, οὐ παρ' ἑαυτοῦ δὲ καὶ τὸν ΧΧΧΙΙ,SERMO IN NATIVITATEM B. V. MARIE.
Ι΄. Έγωγε μήν, ἐπεὶ πάλαι κακῶς εἶχεν ἡ γῆ,
καὶ ἦν ἔπασα σάλου καὶ μανίας ἐμπιπλαμένη, καὶ
ώσπερεί σειομένη τῇ ἁμαρτίᾳ, καὶ παρ' ἑαυτῆς
όπως τι βλαστήσειεν ἀποροῦσα φάρμακον, ἵν' ἐκεῖνο
τὸ δεινὸν κατακλύσῃ καὶ ἀποκαθάρῃ τὴν νόσον,
ὁ οὐρανὸς εἴποιμ᾽ ἂτι περ ἐλείπετο, καὶ χεῖρα
ορέξαι, καὶ παρ' ἑαυτοῦ τι χορηγῆσαι τῇ καμνούσῃ
σωτήριον· ὥστ᾽ εἴ τις τὸν κλόνον ἐκεῖνον ἔστησε
καὶ τὸ τῆς ὀσμῆς ἀπήλασεν ἄχαρι τοῦ ξεινοῦ, οὗτος
δὲ ἦν ὁ λαμπρὸς ἰατρὸς ἡ Παρθένος, καὶ οὐράνιος
ἂν εἰκότως κληθείη.
Ἐμοὶ γὰρ καὶ πρὸς τοῦτο φέρεῖν ἐκεῖνο δοκεῖ τοῦ
θείου Δαβίδ Γῆ ἐσείσθη, καὶ γὰρ οἱ οὐρανοὶ
ἐσταξαν· οἶμαι δὲ, καὶ τῆς ἔσταξαν λέξεως δια
τοῦτ' ἐδέησε το προφήτη, ἵν᾽ ὑποφήνῃ ὡς οὐ θανα- g
σίμους ἀφειδῶς ἀνοιγνύμενοι, οἷα πάλαι κατέβῥαξαν
ὑετοὺς οὐρανοὶ, ὡς ἂν καὶ κιβωτοῦ μικρὰ τοῦ γένους
σπέρματα διασωζούσης ἂνθρωποι δεηθεῖεν, ἢ μετά
τὴν σωτηρίαν σάλον ἄλλον εἰς γῆν ἀπέθετο τὸν ἀπὸ
τῆς παροινίας, ἀλλ᾽ εὐλαβῶς πως ἂν εἴποις, καθά
περ οἱ οὐρανοὶ διηθούμενοι τὸ εὐωδέστατον ἄνθος,
τὸ περπνὸν δὴ τοῦτο, τὴν Πάναγνον, τοῖς ἀνθρώποις
ἐνέσταξαν μύρον.
Ε' δ' οὐκ ἄδηλον εὐμενῶς δι' αὐτῆς πρὸς ἡμᾶς
ἐπιβλέψαι Θεόν, εἴδηλον ἄρ᾽ ὡς κἀκεῖνο περὶ
αὐτῆς Ἐξ οὐρανοῦ ἐπέβλεψεν ὁ Κύριος οίδε
πέρας τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων ἐξ ἑτοίμου κατ
ικητηρίου αὐτοῦ. Εἰ δ᾽ ὅτι ναὸς Θεοῦ καὶ θρόνος
† Πάναγνος, αναμφισβήτητον πάντη καὶ τοῦτο
πάντως δι' αὐτήν· Κύριος ἐν ναῷ ἁγίῳ αὐτοῦ·
Κύριος ἐν οὐρανῷ ὁ θρόνος αὐτοῦ· δι᾽ ἃ δήπουμεν καὶ οὐρανὸν καὶ οὐρανῶν κύημα οὐκ ἄν τις
αμάρτοι, κατά γε τὸν ἐμὸν λόγον, τὴν Παρθένον
προσονομάζων.
Εἰ δὲ τοῦ πηλοῦ καὶ τῆς ᾿Αδαμιαίας ἐκείνης
μοίρας οἱ τῆς Παρθένου γεννήτορες, οὐδέν τι δέος
την λέγω, οὐρανὸν κάξ οὐρανοῦ τὴν μακαρίαν ἀνα
πράττοντι. Ἐπεὶ καὶ γῆ μὲν ἀνίησι φυτά, τῆς
ἐν δὲ τὸ τῶν δρόσου, ἵνα καὶ τέκῃ, καὶ χρήσιμον
τη καρπόν καὶ ἀνδριάντα μὲν ἐκ χρυσοῦ
VIII. Sane cum terra olim male prorsus haberet,
et tota tumultibus insanoque furore æstuaret, ac
peccato veluti quassata esset; in se autem vim
non haberet aliquod progignendi pharmacum,quo
malum illud elueret, ac morbum depelleret; ego
sane dixerim, hoc unum reliquum fuisse, ut cœlum manum protenderet, ac terræ laboranti salutarem medicinam ipsam e penu suo suppeditaret Si quis igitur commotionem illam sedavit,
et ingratum diri morbi fætorem depulit, plane
egregius hio fuit medicus, ipsa scilicet Virgo, ao
cœlestis propterea jure vocanda.
Nam illa quoque divini Davidis huc spectare mihi
videntur: Terra mota est; etenim cali distillaverunt 18, Existimo autem, prophetam propterea
usum esse ea voce, distillaverunt, ut ostenderet,
coelos non quidem apertos ut olim mortiferas
elfuse pluvias demisisse, adeo ut et arca, quæ generis pauca semina servaret, homines indigerent
(quæ tamen arca post allatam salutem aliam iterum
turbarum seriem, quæ ex ebrietate duxit initium,
in terram dejecit): sed leniter quodammodo ac
prope dixerim, quasi suaveolentissimum florem
irrorantes, jucundissimum hoc unguentum, innocentissimam nempe Virginem, hominibus instilIasse
Præterea cum satis manifestum sit, Deum benigno nos vultu per ipsam respexisse, profecto de
ipsa et illud dictum fuit: De calo respexit Domi
nus vidit omnes filios hominum de præparato habitaculo suo 14. Cum autem haud ambiguum esse
possit, innocentissimam illam templum quoque ac
thronum Dei esse, jam et illud putandum est de
ipsa dictum fuisse: Dominus in templo sancto suo,
Dominus in cælo sedes ejus 1. Quapropter si quis
Virginem appellet cœlum, aut cœlorum filiam,iste
profecto, mea quidem sententia, ne minimum quidem a veritate aberrat.
Neque vero quominus beatam illam Virginem
et cœlum esse, et a cœlo prodiisse affirmemus,deterrere nos debet, quod parentes ejus e luto fuerint,
et ex Adamitica propagine (originem duxerint). Nam
terra quoque plantas utique sursum emittit; at
desuper cadentis roris prorsus est, quod bonum
ἐστιν ὡς συνεστήσατο, οὐ παρ' ἑαυτοῦ δὲ καὶ τὸν aliquem fructum et germinet et ad maturitatem
13 Psal. LXVII, 10. 14 Psal. ΧΧΧΙΙ, 13, 14. 15 Psal. x, 5.
Ant. Ballerini notæ.
11 Perpende, quæso, vim argumenti quo Isi-
: mus evincit Mariam esse e calo. Terra, inquit
ecolor, peccato infecta languebat, atque adeo
jimacum morbo huic depellendo idoneum gi
di impos erat. Ergo necesse fuit, ut cœlum
... opem porrigeret. Ergo e cœlo Maria data est.
:: quidem Isidorus. At vero patiturne hæc arguE-rtatio, ut Maria quoque infecta peccato dica-
#? Sane si terra pharmacum malis suis idcirco
: at non poterat, quia germina quæ in ea nasLuttur, cuncta peccato laborabant, ineptum
-im vero erat e carlo quæsivisse remedium, si
--rmen, quod hinc dandum esset, eodem plane
vitio laborasset.
En qualis e calis descenderit Deipara, qualis nempe condita fuerit, flos suaveolentissimus,
jucundissimum unguentum, virgo innocentissima.
Quæ quidem apprime consonant cum iis, quæ in
præmissis de Virginis Conceptione sermonibus
jam legibus, ubi prima Mariæ conditto æquiparatur modo soli, qui exoritur gratiae fulgoribus
splendidissimus, modo cœlo, quod gratia nitescens
construitur, modo rose, quæ germinat fragrantissima, modo templo, quod vivifico sancto Spiritu
cooperante edificatur, etc.
col. 23–24page 5 of 73
PG 139:23ότητα μόνην. χρυσόν συνεισήνεγκε, τὴν δὲ τῆς τέχνης ἐπιτηδει Θ΄. Ὅτι δ', ᾖπερ ἔφημεν, πάντων τε ἡ Παρθένος ἐπάνω καὶ γῆθεν οὐκ ἔστιν εὑρεῖν ἐμφερῆ πρὸς ταύτην εἰκόνα, γνοίη τις ἂν ἐνθένδε· ἅπασι μὲν γὰρ τοῖς γεννωμένοις ἀνάγκη τῶν γεννώντων, εξ καὶ μὴ πρὸς οὐδὲν ἴσως ἕτερον, ἀλλὰ δι' αὐτὴν δήπουθεν δεῖσθαι τὴν γέννησιν, ὡς ἄρα φυτά τε καὶ ζώα πάντα τρανὴν κηρύττει μαρτυρίαν. Αννα δὲ ἡ σεβάσμιος μήτηρ ἀναγεννηθῆναι τῆς παιδὸς ἐδεῖτο γεννῶσα, καὶ ἦν, ὅτ' ἐκύει, καινόν τινα κυοφορουμένη τρόπον. Καὶ οὐχ ἡ προσευχῆς αὕτη μήτηρ μόνον, ἀλλὰ καὶ τῷ προπάτορι ταύτης ἐδέησεν, ὅσαπερ οιονεί μητρὶ χρήσασθαι, πρὸς στερ ῥάν τε διάπλασιν καὶ ἀμετάπτωτον, ὡς τῆς πρώτης ἐκείνης μητρὸς ἐρείψιμον ἐχούσης τὴν σύστασιν, ἐπείπερ ἦν χοῦς, καὶ βολαῖς ἡττωμένην πνευμά των· καὶ οὐ Ἀδὰμ μόνον, ἀλλὰ καὶ ὁ πολὺς τῶν ἐξ ἐκείνου σύλλογος τῆς θείας ἄχρι παιδὸς ταύτης, καθάπερ οἰκείας ἕκαστος ἐξωβελικότες μητέρας, ὡς ἀτελῆ τικτούσας, καὶ οἷον πηρά, τὴν καινὴν δὴ ταύτην ἐζήτουν καὶ τελεσιουργικωτάτην και φωτο δότιδα μητέρα· ὅθεν ὠδίνοντό τε καὶ διεμορφοῦντο καὶ τότ' ἀληθῶς προῆλθον εἰς φῶς, ὅτ᾽ εἰς γῆν αὕτη προελθεῖν ἐξ αὐτῆς καὶ τὸν ἐμὸν ἐκαινούργησε Σω τῆρα. Ενθεν τοι καὶ κατὰ τὴν βροντόφωνον γλῶτταν θαῤῥήσειεν ἄν τις λαμπρόν φθέγξασθαι καὶ τοῦτο περὶ αὐτῆς· Ἐθεασάμεθα τὴν δόξαν αὐτῆς, δόξαν ὡς μονογενοῦς Μητρὸς Θεοῦ· πλήρης χάρι τος καὶ ἀληθείας. Οὐ τοῖς πάλαι δὲ μόνον καὶ πρὸ αὐτῆς ἡ εἰς τὸ φῶς παρ' αὐτῆς ὃν εἴρηται τρόπον δεδώρηται πρότ οδος, ἀλλὰ καὶ παντὶ τῷ ἀπ' ἐκείνης ἱερῷ συστήματι ἀναγέννησις καὶ ζωὴ ἀληθὴς, καὶ φωτὸς ἔλ. λαμψις· ἔτι δὲ καὶ ἐσαεὶ διατελέσει βλύζουσα τὰ τοιαῦτα ἡ πολυύμνητος, ἕως ἂν τὸ μέγα καὶ τελευταῖον ἄδυτον ἐπιλάμψῃ φέγγος, δ δὴ τῆς πολυτόκου ταύτης καὶ τοῦτο, καὶ παιδὸς, καὶ μητρὸς, καὶ παρθένου πέφυκε κύημα. Ὅθεν εἰπεῖν ἔξεστι περὶ αὐτῆς μικρὸν παρωδί σαντας, ὅ περὶ τοῦ Σωτῆρος ὁ μακάριος εἴρηκε Παῦλος· ὅτι Ἡ ζωὴ ἡμῶν ἐκέκρυπτο σὺν αὐτῇ, καὶ Ὅτε αὕτη πεφανέρωται ἡ ζωὴ ἡμῶν, τότε καὶ ἡμεῖς σὺν αὐτῇ ἐφανερώθημεν ἐν δόξῃ κάνεότητα μόνην.
adducat. Neque aliter se res habet, si quis hominis χρυσόν συνεισήνεγκε, τὴν δὲ τῆς τέχνης ἐπιτηδει
statuam ex auro effinxerit; neque enim aurum,
quasi hoc ex semetipso hauriens, præbet, sed meram artis industriam ipse confert.
IX. Quod vero universis quibuscunque, uti
diximus, Virgo longe præcellat, neque imago ulla
ipsi similis reperiri in terrestribus possit, hinc
licet dignoscamus. Omnia enim quæcunque nascuntur, generantibus opus habent; et sin minus
ad aliud quidpiam, certe iis opus habent ad ipsam
generationem, quemadmodum et plantæ et animantia omnia manifeste evincunt.
Θ΄. Ὅτι δ', ᾖπερ ἔφημεν, πάντων τε ἡ Παρθένος
ἐπάνω καὶ γῆθεν οὐκ ἔστιν εὑρεῖν ἐμφερῆ πρὸς
ταύτην εἰκόνα, γνοίη τις ἂν ἐνθένδε· ἅπασι μὲν
γὰρ τοῖς γεννωμένοις ἀνάγκη τῶν γεννώντων, εξ
καὶ μὴ πρὸς οὐδὲν ἴσως ἕτερον, ἀλλὰ δι' αὐτὴν
δήπουθεν δεῖσθαι τὴν γέννησιν, ὡς ἄρα φυτά τε καὶ
ζώα πάντα τρανὴν κηρύττει μαρτυρίαν.
Αννα δὲ ἡ σεβάσμιος μήτηρ ἀναγεννηθῆναι τῆς
παιδὸς ἐδεῖτο γεννῶσα, καὶ ἦν, ὅτ' ἐκύει, καινόν
τινα κυοφορουμένη τρόπον. Καὶ οὐχ ἡ προσευχῆς
αὕτη μήτηρ μόνον, ἀλλὰ καὶ τῷ προπάτορι ταύτης
ἐδέησεν, ὅσαπερ οιονεί μητρὶ χρήσασθαι, πρὸς στερῥάν τε διάπλασιν καὶ ἀμετάπτωτον, ὡς τῆς πρώτης
ἐκείνης μητρὸς ἐρείψιμον ἐχούσης τὴν σύστασιν,
ἐπείπερ ἦν χοῦς, καὶ βολαῖς ἡττωμένην πνευμά
των· καὶ οὐ Ἀδὰμ μόνον, ἀλλὰ καὶ ὁ πολὺς τῶν
ἐξ ἐκείνου σύλλογος τῆς θείας ἄχρι παιδὸς ταύτης,
καθάπερ οἰκείας ἕκαστος ἐξωβελικότες μητέρας,
ὡς ἀτελῆ τικτούσας, καὶ οἷον πηρά, τὴν καινὴν δὴ
ταύτην ἐζήτουν καὶ τελεσιουργικωτάτην και φωτοδότιδα μητέρα· ὅθεν ὠδίνοντό τε καὶ διεμορφοῦντο
καὶ τότ' ἀληθῶς προῆλθον εἰς φῶς, ὅτ᾽ εἰς γῆν αὕτη
προελθεῖν ἐξ αὐτῆς καὶ τὸν ἐμὸν ἐκαινούργησε Σω
τῆρα.
Contra vero Anna, mater veneranda, cum generaret, fi
.ua indigebat, ut regeneraretur; et eum
in ute..staret, ipsa nova quadam ratione
in utero - iabatur. Neque ipsa solum, quæ per
preces mater ei fuit, sed ejusdem etiam progenitor –
opus habuit, ut ipsam veluti matrem nancisceretur,
ad solidam scilicet firmamque formationem assequendam, quoniam prima illa mater (13),cum terra
esset ac pulvis, fluxæ erat conditionis,ac ventorum
impetu circumagebatur. Neque rursus Adam tantummodo, sed natorum ab ea ingens multitudo
usque ad puellam hanc divinam suas quisque matres, utpote imperfectam ac veluti cæcam prolem
enixas cum repudiassent, communem hanc
matrem quærebant,quæ ad perfectam formam proli
tribuendam, et ad lucem impertiendam maxime
par foret. Materno itaque utero gestabantur ac
formabantur; tumque revera in lucem editi sunt, quando ipsa novo rerum ordine meum quoque
Salvatorem ex sese mundo protulit.
Hinc etiam ausit jam quispiam eximium illud de Ενθεν τοι καὶ κατὰ τὴν βροντόφωνον γλῶτταν
ea pronuntiare, quod lingua tonitru fragore resonans dixit: Vidimus gloriam ejus quasi gloriam
unigenita Dei Matris; plena gratiæ et veritatis
Non ii autem solum, qui olim et ante ipsam exstiterunt hoc beneficium sortiti sunt, ut ea ratione,
quam diximus, ab eadem in lucem ederentur; sed
universo quoque, qui post ipsam fuit, electorum
populo regeneratio et vera vita, ac splendor lucis
per ipsam tributa fuerunt. Sed et insuper ejusmodi
beneficia effundere laudatissima Virgo cessabit
nunquam, quousque magnus ille et novissimus, et
inaccessibilis splendor effulserit, is videlicet, qui
fecundissima hujus et flis et matris et virginis ipse quoque factus est filius.
Quamobrem fas est, verbis paululum immulatis,
de ipsa pronuntiare, quod beatus Paulus de Salvatore inquit: Vita nostra abscondita erat eum ipsa;
et quando ipsa apparuit Vita nostra, tunc et nos
apparuimus cum ipsa in gloria 16. Præterea neque
16 Coloss. 111, 3, 4.
θαῤῥήσειεν ἄν τις λαμπρόν φθέγξασθαι καὶ τοῦτο
περὶ αὐτῆς· Ἐθεασάμεθα τὴν δόξαν αὐτῆς,
δόξαν ὡς μονογενοῦς Μητρὸς Θεοῦ· πλήρης χάρι
τος καὶ ἀληθείας.
Οὐ τοῖς πάλαι δὲ μόνον καὶ πρὸ αὐτῆς ἡ εἰς τὸ
φῶς παρ' αὐτῆς ὃν εἴρηται τρόπον δεδώρηται πρότ
οδος, ἀλλὰ καὶ παντὶ τῷ ἀπ' ἐκείνης ἱερῷ συστή
ματι ἀναγέννησις καὶ ζωὴ ἀληθὴς, καὶ φωτὸς ἔλ.
λαμψις· ἔτι δὲ καὶ ἐσαεὶ διατελέσει βλύζουσα τὰ
τοιαῦτα ἡ πολυύμνητος, ἕως ἂν τὸ μέγα καὶ τελευταῖον ἄδυτον ἐπιλάμψῃ φέγγος, δ δὴ τῆς πολυτόκου
ταύτης καὶ τοῦτο, καὶ παιδὸς, καὶ μητρὸς, καὶ
παρθένου πέφυκε κύημα.
Ὅθεν εἰπεῖν ἔξεστι περὶ αὐτῆς μικρὸν παρωδί
σαντας, ὅ περὶ τοῦ Σωτῆρος ὁ μακάριος εἴρηκε
Παῦλος· ὅτι Ἡ ζωὴ ἡμῶν ἐκέκρυπτο σὺν αὐτῇ,
καὶ Ὅτε αὕτη πεφανέρωται ἡ ζωὴ ἡμῶν, τότε
καὶ ἡμεῖς σὺν αὐτῇ ἐφανερώθημεν ἐν δόξῃ κάνε
Ant. Ballerini notæ.
Terram intellige, e qua Adam formatus
est.
Videsis Mariam non computari in proie illa
imperfecta et cæca, quæ novæ ac melioris matris
indigebat.
Joan. 1, 14. Adverte hic quoque quamdam
originis prærogativam celebrari, qua nemini praeter Mariam communis sit, ac propterea unigenitæ
appellationem ipsi tribuerit.
col. 25–26page 6 of 73
PG 139:25ταῦθα καὶ τὸ τοῦ σεμνοῦ ᾿Αββακούμ οὐκ ἀπεικότως, ἐμοὶ δακῶ, μεθαρμόσειεν ἄν τις Ἐξῆλθες εἰς σωτηρίαν λαοῦ σου, τοῦ σῶσαι τοὺς χριστούς του ἐλήλυθας. Ἀλλὰ δὴ καὶ ὁ Ζαχαρίας ἔφησεν ὁ θεόπνευστος Επεσκέψατο ἡμᾶς ἀνατολὴ ἐξ ὕψους, ἐπιφᾶναι τοῖς ἐν σκότει καὶ σκιᾷ θανάτου καθημένοις. Σκιά γὰρ ἀτεχνῶς ἐκεῖνα τὰ πάλαι, καὶ σκότου μηδὲν ἀποδέονται ἅπερ ἅπαντα καὶ ἔδινε παρα δόξως ἡ μακαρία πρὸ τοῦ φανῆναι, καθὰ προέφη μεν, καὶ γεννηθεῖσα, πρὸς ἀληθῆ γέννησιν ἤγαγε καὶ φῶς ὥσπερ οὐκ ἀνασχομένη, μὴ καὶ ἄλλοις ὧν ἐπλούτησε μεταδοῦναι, λέγω δὲ τὴν φωτεινὴν ὕπαρ ξιν, οἷόν τι κάλλιστον μύρον, οἷς ἂν κοινωνήσεις, τὴν παρ' ἑαυτοῦ χορηγοῦν ἀρετήν. Ἐντεῦθεν τοίνυν, μυστικόν τινα λόγον, οὐ καλλίπαις μόνον, ἀλλὰ καὶ πολύπαις γέγονεν ἡ Παρθένος, Αχαβ ἐκείνου καὶ Γεδεών κρείττων τῇ πολυτεκνία γνωριζομένη Θαυμαστὸν δὲ οὐδὲν, εἰ τόκους οὕτω καινούς, οὕτω πολλούς καινοτοκεῖν ὁ λόγος δείκνυσι τὴν παρθένον, ὅτι καὶ, τὸ καινότατον, τὸν τῶν ἀπάντων ἔτεκε δημιουργὸν καὶ τοκέα. Ι. Αξιον δὲ κάκ τίνων, καὶ ὅπως ἔφυ διαλαβεῖν τὸ πάσης ηλικίας νουνεχέστερον βρέφος, το γῆς ἁπάσης καὶ οὐρανοῦ πλατύτερον γέννημα, ἡ ὑπερα φυής καὶ ἀπόρρητος Μητρόπαις. Ἰωακεὶμ καὶ Ἄννα δυὰς ἐτύγχανον πάλαι τῷ βίῳ δικαιοτάτη· νόμου τε φύλακες ἀκριβεῖς καὶ φιλοσοφίας φιλοῦντες, ὅση τε ἦθος εὖ ζωγραφεῖ, καὶ οἶκον εἰρηναῖον τίθησι καὶ ἀστασίαστον σφόδρα τε α περίβλεπτοι διὰ ταῦτα, καὶ τὸ περιὸν εἰς μετάδοσιν, οἷς ἐδέησεν, ὧν ἐκέκτηντο· ἦσαν γὰρ καὶ πλούτου μετειληφότες βαθέος· Οθεν τῶν μὲν ἄλλων ἕκαστος ὑπὲς ἑαυτοῦ μόνον τὰ δῶρα τῷ Κυρίῳ προσήγον οὗτοι δ' ἀφθονίᾳ βίου, μᾶλλον δὲ γνώμης ἐλευθερία, καὶ πρὸς τὸ γένος φίλτρῳ, ἐαυτῶν τε ἔνεκα καὶ τοῦ λαοῦ παντὸς διπλῆν ἐποιοῦντο τὴν προσένεξιν· διὸ καὶ εἰς πρώτους· ἐτέλουν τῆς Ἰουδαϊκῆς ἐκείνης καὶ βασιλικωτάτης φυλής. Τούτοις οὖν γάμου μὲν ἦν ἐπιπολὺ κοινωνία, παιδὸς δ' εὐκληρία προσῆν οὐδαμοῦ· τοῦτο δὲ λίαν ἀνεπρὸν ἐδόκει, καὶ πλῆττον οὐ μικρὰ τὴν καρδίαν και ποτε γοῦν, τῆς μεγίστης παρ' ἐκείνοις ἑορτῆς ἐπιστάσης, τὰς ἐν ἱερῷ κατὰ τὸ εἰωθὸς ἐκόμιζον προσφοράς· ὁ δὲ τῆς ἱερατείας τότε Ῥουβίμ πρὸς λειτουργίαν τελῶν οὔτε λαμβάνει τὰ δῶρα, καὶ ὀνεί τὸ ἐλήλυ χριστούς σου,SERMO IN NATIVITATEM B. V. MARIÆ.
ταῦθα καὶ τὸ τοῦ σεμνοῦ ᾿Αββακούμ οὐκ ἀπεικότως, immerito quispiam,ut mihi quidem videtur, præἐμοὶ δακῶ, μεθαρμόσειεν ἄν τις Ἐξῆλθες εἰς
σωτηρίαν λαοῦ σου, τοῦ σῶσαι τοὺς χριστούς
του ἐλήλυθας.
Ἀλλὰ δὴ καὶ ὁ Ζαχαρίας ἔφησεν ὁ θεόπνευστος
Επεσκέψατο ἡμᾶς ἀνατολὴ ἐξ ὕψους, ἐπιφᾶναι
τοῖς ἐν σκότει καὶ σκιᾷ θανάτου καθημένοις.
Σκιά γὰρ ἀτεχνῶς ἐκεῖνα τὰ πάλαι, καὶ σκότου
μηδὲν ἀποδέονται ἅπερ ἅπαντα καὶ ἔδινε παραδόξως ἡ μακαρία πρὸ τοῦ φανῆναι, καθὰ προέφημεν, καὶ γεννηθεῖσα, πρὸς ἀληθῆ γέννησιν ἤγαγε
καὶ φῶς ὥσπερ οὐκ ἀνασχομένη, μὴ καὶ ἄλλοις ὧν
ἐπλούτησε μεταδοῦναι, λέγω δὲ τὴν φωτεινὴν ὕπαρ
ξιν, οἷόν τι κάλλιστον μύρον, οἷς ἂν κοινωνήσεις,
τὴν παρ' ἑαυτοῦ χορηγοῦν ἀρετήν. Ἐντεῦθεν τοίνυν,
μυστικόν τινα λόγον, οὐ καλλίπαις μόνον, ἀλλὰ καὶ
πολύπαις γέγονεν ἡ Παρθένος, Αχαβ ἐκείνου καὶ
Γεδεών κρείττων τῇ πολυτεκνία γνωριζομένηΘαυμαστὸν δὲ οὐδὲν, εἰ τόκους οὕτω καινούς, οὕτω
πολλούς καινοτοκεῖν ὁ λόγος δείκνυσι τὴν Παρθέ
νον, ὅτι καὶ, τὸ καινότατον, τὸν τῶν ἀπάντων ἔτεκε
δημιουργὸν καὶ τοκέα.
senti rei illud aptaret venerandi Habacuc: Egressa
es in salutem populi tui; ad (salvandum christos tuos
venisti
Sed et Zacharias a Deo inspiratus inquiebat:
Visitavit nos oriens ex alto, illuminare iis, qui in
tenebris et umbra mortis sedent 17. Umbra enim plane
erant antiqua illa, et nihil a tenebris distabant.
Quæ quidem omnia mirabili quadam ratione, ut
præfati sumus,beata Virgo gestabat in utero,prius
etiam quam in lucem ipsa prodiret.Postquam vero
genita est, veram iis nativitatem veramque impertivit lucem, quod ferre nempe ipsa non posset, ut
cæteri quoque omnes in partem non vocarentur
eorum bonorum, quorum ipsa dives apprime erat,
abundantiæ scilicet illius lucis
astar optimi unguenti suam eis, quibus fuerit impertita,
virtutem participat. Hinc vero plane consequitur,
spirituali quadam ratione Virginem sobolis non
modo præstantia, sed etiam copia insignem exstitisse, ac multo filiorum numero Achabum illum ac
Gedeonem manifeste vicisse. Nec mirum videri
debet, quod prolem adeo novam, adeoque multiplicem e Virgine progenitam nova illa ratione dicamus, postquam (quod maxime novum est) rerum omnium conditorem ac parentem ipsa generavit.
Ι. Αξιον δὲ κάκ τίνων, καὶ ὅπως ἔφυ διαλαβεῖν
τὸ πάσης ηλικίας νουνεχέστερον βρέφος, το γῆς
ἁπάσης καὶ οὐρανοῦ πλατύτερον γέννημα, ἡ ὑπερα
φυής καὶ ἀπόρρητος Μητρόπαις.
Ἰωακεὶμ καὶ Ἄννα δυὰς ἐτύγχανον πάλαι τῷ
βίῳ δικαιοτάτη· νόμου τε φύλακες ἀκριβεῖς καὶ
φιλοσοφίας φιλοῦντες, ὅση τε ἦθος εὖ ζωγραφεῖ, καὶ
οἶκον εἰρηναῖον τίθησι καὶ ἀστασίαστον σφόδρα τε α
περίβλεπτοι διὰ ταῦτα, καὶ τὸ περιὸν εἰς μετάδοσιν,
οἷς ἐδέησεν, ὧν ἐκέκτηντο· ἦσαν γὰρ καὶ πλούτου
μετειληφότες βαθέος· Οθεν τῶν μὲν ἄλλων ἕκαστος
ὑπὲς ἑαυτοῦ μόνον τὰ δῶρα τῷ Κυρίῳ προσήγον
οὗτοι δ' ἀφθονίᾳ βίου, μᾶλλον δὲ γνώμης ἐλευθερία,
καὶ πρὸς τὸ γένος φίλτρῳ, ἐαυτῶν τε ἔνεκα καὶ τοῦ
λαοῦ παντὸς διπλῆν ἐποιοῦντο τὴν προσένεξιν· διὸ
καὶ εἰς πρώτους· ἐτέλουν τῆς Ἰουδαϊκῆς ἐκείνης καὶ
βασιλικωτάτης φυλής.
Τούτοις οὖν γάμου μὲν ἦν ἐπιπολὺ κοινωνία,
παιδὸς δ' εὐκληρία προσῆν οὐδαμοῦ· τοῦτο δὲ λίαν
ἀνεπρὸν ἐδόκει, καὶ πλῆττον οὐ μικρὰ τὴν καρδίαν·
και ποτε γοῦν, τῆς μεγίστης παρ' ἐκείνοις ἑορτῆς
ἐπιστάσης, τὰς ἐν ἱερῷ κατὰ τὸ εἰωθὸς ἐκόμιζον
προσφοράς· ὁ δὲ τῆς ἱερατείας τότε Ῥουβίμ πρὸς
λειτουργίαν τελῶν οὔτε λαμβάνει τὰ δῶρα, καὶ ὀνεί
17 Luc. 1, 18, 19.
X. Porro operæ pretium fuerit illud insuper
perpendere, e quibus et quo pacto nata sit hæc
infans omni ætate sapientior, hæc soboles terra
universa ac cœlo amplior,supra naturam et ineffabiliter Virgo Mater.
Joachim et Anna conjuges erant qui,per omnem
sane diuturnam vitam justissimi, custodiendæ legis
studiosi,illam diligebant sapientiam, quæ et mores
egregie effugit, ac domum pacificum atque dissidiis inaccessam servat, Valde autem conspicui
erant tum hisce de causis,tum etiam quod semper
præsto illis esset, quod iis distribuerint, qui facultatum suarum ope indigerent; nam et ingentibus
affluebant divitiis. Unde cum pro se tantummodo
munera Domino cæteri quique offerrent, hi præ
divitiarum copia, imo potius præ animi liberalitate
et charitate in gentiles suos, tam pro se quam pro
universo populo duplicatam exhibebant oblationem.
Quocirca inter primores præstantissimæ illius tribus Judæ insignes censebantur.
Hi itaque, quanquam connubii jure jamdiu conjuncti,prolis tamen solatio prorsus destituebantur,
quod quidem valde grave videbatur, eorumque
corda haud modica tristitia afficiebat. Atque inde
etiam aliquando contigit,ut cum celeberrima festivitas apud illos ageretur,atque oblationes de more
ad templum afferrentur, Rubim quidam qui
Ant. Ballerini
{16) Habac, III, 13. Utrum Isidorus τὸ ἐλήλυ
fa; quod a LXX abest, ideo addiderit, quod ita
in Codice legeret, incertum; quod vero scripserit
χριστούς σου, conjici potest ita eum legisse, cum
Alexandrinus codex ita habeat.
17) Vide constsntem inter genus humanum
notæ.
lapsum ac Deiparam antithesim, ut hæc cen vita
et lux aliis etiam dein communicanda exhibeatur,
illud vero in tenebris et in umbra mortis sedens
ceruatur.
Isidorus, ut videtur, Rubim seu Ruben existimavit nomen proprium sacerdotis, dum alif
col. 29–30page 7 of 73
PG 139:29του ἢ δέησις, φησὶν ὁ ἄγγελος ἑκατέρῳ, καὶ τε χθήσεται ὑμῖν παιδίον, οὗ ἡ δόξα ἐν ὅλῃ διαδρα μεῖτα: τῇ οἰκουμένῃ. Εκβαίνει μὲν οὖν εἰς πέρας τὸ τοῦ ἀγγέλου μήνυμα· καὶ ἡ θεόπαις τὸ καινὸν πλασμα, τὸ νεοφανὲς ὑπέρλαμπρόν θέαμα, τὸ νεοθαλὲς Διαιότατον βλάστημα, τὸ ἀειθαλές ψυχαγωγικώτατον σκίασμα, το παγκόσμιον περιήχημα τὸ ἰαματικώτατον ἐτέχθη αυτόν. Έξεστι δὲ ἄρα θαῤῥούντως τοῖς δικαίοις ἐκείνοις τὰ τοῦ θείου είναι περὶ αὑτῶν Ησαίου· Διὰ τὸν είδον σου, Κύριε, ἐν γαστρὶ ἐλάβομεν καὶ ὠδι νήσαμεν καὶ ἐτέκομεν πνεῦμα σωτηρίας σου, δ ἐκυήσαμεν ἐπὶ τῆς γῆς· γέννημα γὰρ ἦν ἀληθῶς εὐχῆς καὶ φόβου Θεοῦ τὸ σωτήριον τοῦτο κύημα, δ Θεοῦ δακτύλῳ ἀνεκφράστοις χαρίτων κάλλεσι διεζωγραφήθη " τε καὶ κατεποικίλθη. ΙΓ΄. Κνηθείσης δὲ τῆς φαεινοτάτης καὶ θείας ταύτης εἰκόνος, ἔστη καὶ ᾿Αννὰ τοῦ κύειν· οὔτε γὰρ ἔδει τῇ μετρὶ ταύτῃ προσθήκης ἑτέρου παιδός, λειτουργήσον τος οἱονεὶ τὸ τοῦ πρωτοτόκου ὑστέρημα, ἅτε δὴ τὸ τὴν δυναμένου τοῦ γεννηθέντος, οὔτ᾽ εἶχε τίκτειν παν ραπλήσιον τῆς Πανάγνῳ. Εἰ οὖν καὶ δεύτερον ἔτικτεν, ἐδόκει μή της ὑποτέρου ἂν εἴη παιδὸς ἀμφιβαλλομένη οὐδὲ γὰρ οἷόν τε τῆς Παρθένου τὴν ἀρετὴν ἔγγιόν που ξενῆνα: τῶν ἐν γεννητοῖς ἕτερον· ἐκ δὲ τούτου μέγα ἄν ἀφημεῖο τῆς προσούσης νῦν αὐτῇ δόξης παρὰ τῆς μονογενούς. Άλλως τε οὔτε ἄνθρωποι, οὔτε ἄγγελοι, οὔτε τις ἑτέρα κτίσις τῆς οὕτω καλλιτόκου μητρὸς καὶ δεύ τερον ἐξαγαγεῖν ἐδεῖτο καρπόν· γέγονε γὰρ αὐτάρ της ή μεγαλοδύναμος καὶ ὑπερφυής μόνη παῖς πρὸς καλλονήν ἁπάσης ποιήσεως· Ἐν αὐτῇ γάρ εἰσι, κατὰ τὸν θαυμάσιον Παῦλον εἰπεῖν, πάντες οἱ θησαυροί της σοφίας καὶ τῆς γνώσεως ἀπόκρυφοι· διὰ ταῦτα καλως Αννα ποιοῦσα οὐδένα τοῦ τίκτειν ἑξῆς πεποίηται Αλλ' ἐπήει μοι καὶ τοῦτο θαυμάσαι, ὅπως κατ' Ψυχὴν ἡ τοῦ δικαίου ἐπωνυμία τοῖς Θεοπάτορσι ανενέμηται, ὡς ἐν ταῖς ἱερεῖς δείκνυται τελεταῖς, και του καταλόγου μεμνημένοι τῶν ἁγίων, παρὰ Κούπες! κανό, πλάσμα) (θεόπαις) χχχνι,SERMO IN NATIVITATEM B. V. MARIÆ.
του ἢ δέησις, φησὶν ὁ ἄγγελος ἑκατέρῳ, καὶ τεχθήσεται ὑμῖν παιδίον, οὗ ἡ δόξα ἐν ὅλῃ διαδραμεῖτα: τῇ οἰκουμένῃ. Εκβαίνει μὲν οὖν εἰς πέρας
τὸ τοῦ ἀγγέλου μήνυμα· καὶ ἡ θεόπαις τὸ καινὸν
πλασμα, τὸ νεοφανὲς ὑπέρλαμπρόν θέαμα, τὸ νεοθαλὲς
Διαιότατον βλάστημα, τὸ ἀειθαλές ψυχαγωγικώτατον
σκίασμα, το παγκόσμιον περιήχημα τὸ ἰαματικώτατον
ἐτέχθη αυτόν.
utrique angelus adstans: Exaudita est, inquit, des
pretatio tua: et nascetur vobis puella, cujus gloria
per universum orbem difundetur. Et reipsa subsequitur, quod angelus nuntiaverat; ac nastitur Dei
filia nova illa creatura, novum ad cam diem
spectaculum splendidissimum, nove florens spe
ciosissimum germen,semper virens (23),animoque
jucundissimum umbraculum, nomen pervadens
universum orbem, planta salutem omnibus conferens.
Έξεστι δὲ ἄρα θαῤῥούντως τοῖς δικαίοις ἐκείνοις
τὰ τοῦ θείου είναι περὶ αὑτῶν Ησαίου· Διὰ τὸν
είδον σου, Κύριε, ἐν γαστρὶ ἐλάβομεν καὶ ὠδι
νήσαμεν καὶ ἐτέκομεν πνεῦμα σωτηρίας σου, δ
ἐκυήσαμεν ἐπὶ τῆς γῆς· γέννημα γὰρ ἦν ἀληθῶς εὐχῆς
καὶ φόβου Θεοῦ τὸ σωτήριον τοῦτο κύημα, δ Θεοῦ
δακτύλῳ ἀνεκφράστοις χαρίτων κάλλεσι διεζωγραφήθη "
τε καὶ κατεποικίλθη.
ΙΓ΄. Κνηθείσης δὲ τῆς φαεινοτάτης καὶ θείας ταύτης
εἰκόνος, ἔστη καὶ ᾿Αννὰ τοῦ κύειν· οὔτε γὰρ ἔδει τῇ
μετρὶ ταύτῃ προσθήκης ἑτέρου παιδός, λειτουργήσοντος οἱονεὶ τὸ τοῦ πρωτοτόκου ὑστέρημα, ἅτε δὴ τὸ
τὴν δυναμένου τοῦ γεννηθέντος, οὔτ᾽ εἶχε τίκτειν παν
ραπλήσιον τῆς Πανάγνῳ. Εἰ οὖν καὶ δεύτερον ἔτικτεν,
ἐδόκει μή της ὑποτέρου ἂν εἴη παιδὸς ἀμφιβαλλομένη
οὐδὲ γὰρ οἷόν τε τῆς Παρθένου τὴν ἀρετὴν ἔγγιόν που
ξενῆνα: τῶν ἐν γεννητοῖς ἕτερον· ἐκ δὲ τούτου μέγα ἄν
ἀφημεῖο τῆς προσούσης νῦν αὐτῇ δόξης παρὰ τῆς
μονογενούς.
Άλλως τε οὔτε ἄνθρωποι, οὔτε ἄγγελοι, οὔτε τις
ἑτέρα κτίσις τῆς οὕτω καλλιτόκου μητρὸς καὶ δεύ
τερον ἐξαγαγεῖν ἐδεῖτο καρπόν· γέγονε γὰρ αὐτάρ
της ή μεγαλοδύναμος καὶ ὑπερφυής μόνη παῖς πρὸς
καλλονήν ἁπάσης ποιήσεως· Ἐν αὐτῇ γάρ εἰσι,
κατὰ τὸν θαυμάσιον Παῦλον εἰπεῖν, πάντες οἱ θησαυροί
της σοφίας καὶ τῆς γνώσεως ἀπόκρυφοι· διὰ ταῦτα
καλως Αννα ποιοῦσα οὐδένα τοῦ τίκτειν ἑξῆς πεποίηται
Αλλ' ἐπήει μοι καὶ τοῦτο θαυμάσαι, ὅπως κατ'
Ψυχὴν ἡ τοῦ δικαίου ἐπωνυμία τοῖς Θεοπάτορσι
- ανενέμηται, ὡς ἐν ταῖς ἱερεῖς δείκνυται τελεταῖς,
και του καταλόγου μεμνημένοι τῶν ἁγίων, παρὰ
11 Coloss. 11, 3.
Et sane licet justis illis de se ipsis confidenter
usurpare illud Isaiæ Propter timorem tuum,
Domine, in utero concepimus, et parturivimus et peperimus spiritum salutis tuæ, quod utero gessimus
super terram. Vere enim precum et timoris Dei
fructus fuit hic foetus, qui digito Dei ineffabili
gratiarum venustate sculptus est et multipliciter
exornatus
XIII. Progenita porro fulgidissima ista ac divina
imagine, jam a gignendis liberis Anna cessarit.
Neque enim opus erat huic matri, ut alia sibi adderetur proles, qum, quod deesset primogenitæ,
quasi suppleret. Nam quæ nata fuerat, cunctis
æquipolebat: aliam vero gignere qua ad hanc utcunque accederet, jam non poterat. Itaque si et
alteram genuisset, dubitari merito potuisset, utrius
mater esset sobolis. Neque enim fieri poterat, ut
alia prodiret proles, quæ ad nobilissimam Virginis
præstantiam aliquo modo accederet; ac propterea
magnum passa esset detrimentum gloriæ illius,
quæ modo in ipsam ex unigena illa redundabat.
Præsertim vero cum neque homines, neque angeli, neque ulla creatura alia optaret, ut a matre
tam eximiæ prolis alter jam fructus ederetur. Ad
universarum enim creaturarum decus magnipotens illa, ac naturæ supereminens puella, sola per
se sufficiebat. In ipsa enim sunt, ut cum admirando
Paulo loquar 19, omnes thesauri sapientiæ et scientiæ absconditi.Idcirco sapienter egit Anna, dum de
alia prole deinceps gignenda nihil prorsus curavit.
Sed et illud mihi se offert admiratione dignum,
quo modo Deiparæ genitoribus hæc attributa fuerit
appellatio, ut quemadmodum patet ex sacris liturgim precibus per excellentiam justi cogno.
Ant. Ballerini notæ.
22 Vide præconium, quo Maria ut Dei filia dicat uti semper virens.
Κούπες! celebratur, conjunctum cum ipsius
dismatione, cujus gratia dicitur nova creatura
κανό, πλάσμα); ut scilicet pateat, specialem hanc
. rer.zativam, qua Deipara Dei filia (θεόπαις) nosiantur, ad ipsam illius plasmationem referen.
ium, non quasi natura sit filia Altissimi, sed quia
filis.ais divina, quantum pura creatura capax
due part ab ipsa sua origine particeps fuit.
23 Jam ulias indicavimus, nihil ad prædicanum immaculatum ipsum quoque conceptum Dei
? lucalentius dici posse, quam ut ipsa nullo
t-mpore Deo amica prædicetur. Hoc autem
3:omium et hic habes, ubi Isidorus cum Mariam
pellasset germen speciossimum nova ratione
- Ceres, quasi id satis non esset, idem germen pra19. χχχνι, 18, secund. LXX. Vulgatus autem
veritati Hebraica congruentius: Sic facti sumus a
fucie tua, Domine. Concepimus et quasi parturivimus,
et peperimus spiritum: salutem non ferimus in terra.
Sanctissima Virgo foetus dicitur gratiæ
splendoribus Dei ipsius digito efformatus. Ilmc
autem ad animam Virginis ex Isidoro referenda
esse, palam est ex iis, quæ superius (cap. 8) præmiserat. Idem ergo fuit Maria anima condi et grati jubare exornari. Morosis autem proderit adnotasse, hæc subjici per modum glossa ad eum SS.
Litterarum locum, in quo disserte fit mentio Conceptionis: Propter timorem tuum, Domine, in utero
concepimus.
In Menæis ad diem 9 Septembris in ipso
col. 31–32page 8 of 73
PG 139:31τοὺς λοιποὺς μόνους τούτους ἁγίους ὁμοῦ καὶ δι καίους καλεῖν εἰώθαμεν. Μή ποτε γοῦν, ὡς τὸ δέον ἑαυτοῖς τε καὶ τῇ κτίσει διανενεμηκότες, τῷ μὴ παιδα λέγω τεκεῖν ἕτερον, μόνοι δίκαιοι μυστικῶς προσηγορεύθησαν; Η τούτου τοίνυν ἕνεκεν, ἢ καὶ διὰ ταῦτ᾽, ἄν ἴσως εἴποι τις, ὡς ἤ τοῦτο προσωνομάσθησαν, δ καὶ ἐτύγχανον ἐναργώς, διὰ πάσης ἀρετῆς εὖ ήκοντες δηλαδή, δῆλον δ' ἐκ τοῦ καρπού, ἢ ὅτι τοὺς γεννήτορας ἡ καλλίστη θυγάτηρ τῆς εὐτεκνίας αμειβομένη, η μόνη διέκυψεν ἀληθὴς ἐν ἀνθρώποις δικαιοσύνη, της τοιαύτης μετέδωκε προσηγορίας. ΙΔ΄. Ἀλλ' οὕτως ἤδη καὶ ἐκ τοιούτων, ὡς ὁ λόγος ἔδειξε, πατέρων ἡ καλλίστη εγέννηται βλάστη, τὴν οἰκουμένην εὐωδιάσασα, καὶ τοῦ καύσωνος κατασκιάσασα τῶν παθῶν, καὶ τροφὴν ἡδίστην ὑπὲρ νοῦν θρέψασα καὶ ἀποῤῥητον, ὁ καινοπρεπής και ἐξαίσιος ἄνθρωπος, ὃς δὴ μόνος τὸν ἄνθρωπον ἐλεεινῶς Θεοῦ χωρισθέντα, ὃν οὔτε οὐρανὸς, οὔτε ἥλιος, οὔτε τι τῶν ὁρωμένων, οὔτ᾽ εἴ γε πᾶσα κτίσις συνήρχετο, ἤ συναγαγεῖν, ἢ μικρόν τι ψυχα γωγῆσαι δεδύνηνται, τοῦτον ὑπὲρ λόγον εἰς μέλη Θεοῦ μετέπλασε· τῶν γὰρ αὐτοῦ μελῶν κεφαλὴν ἐπεκάθισε τὸν Δεσπότην. Ο δὴ συνιδεῖν οὕτως ἔνεστι. Πλάττει μὲν ἐκ γῆς ὁ Θεὸς ἐν ἀρχῇ τὸν Ἀδάμ, τῆς δὲ βοηθοῦ μήτης ἡ τούτου κατεβλήθη πλευρά. Ἐπεὶ δ᾽ ἐκπεπτώκασιν, οὔτε γῆς αὖθις ἐδεήθη Θεὸς, ἵνα νέον ἀπεργάσηται ἄνθρωπον· ὡς γὰρ εὔπτωτον οἱονεὶ τὸν χοῦν παρε γράψατο, οὔτε μέλους ἀνδρὸς, ἢ ὅλου τοιούτου· ὡς ἔοικε γὰρ, ἅτε δὴ τὴν πλευρὰν ἐλλιπής ὁ ἀνὴρ, παρα ορᾶται καὶ οὗτος. Ἀλλ᾽ ὅ μήτ' ἐκ γῆς πρῶτον συνέστη, μήτε τι τῶν μελῶν ἀφήρηται, εἴη δ᾽ οὐδ᾽ ἂν ἕν, οὐχ ἵν τι τῶν ἁπάντων πρὸς ταῦτ᾽ οἰκειότερον ἢ ἡ Παρθένος· οὔτε γὰρ ἐκ γῆς, ὡς εἰπεῖν, δι' εν ἔφημεν τρόπον, καὶ ὑπὲρ ἅπασαν κτίσιν τελειοτάτη, Τῶν ἁγίων καὶ δι καίων θεοπατόρων Ἰωακεὶμ καὶ "Αννην Των δικαίων σου, Κύριε, τὴν μνήμην ἑορτάζοντες, δι' αὐτῶν σε δυσωποῦμεν, σῶσον τὰς ψυχὰς ἡμῶν. διέκυψενminentur. Nam præ reliquis omnibus, qui in cata- τοὺς λοιποὺς μόνους τούτους ἁγίους ὁμοῦ καὶ δι
logo sanctorum memorarentur, hos tantummodo καίους καλεῖν εἰώθαμεν. Μή ποτε γοῦν, ὡς τὸ δέον
ἑαυτοῖς τε καὶ τῇ κτίσει διανενεμηκότες, τῷ μὴ
παιδα λέγω τεκεῖν ἕτερον, μόνοι δίκαιοι μυστικῶς
προσηγορεύθησαν; Η τούτου τοίνυν ἕνεκεν, ἢ καὶ
διὰ ταῦτ᾽, ἄν ἴσως εἴποι τις, ὡς ἤ τοῦτο προσωνομάσθησαν, δ καὶ ἐτύγχανον ἐναργώς, διὰ πάσης
ἀρετῆς εὖ ήκοντες δηλαδή, δῆλον δ' ἐκ τοῦ καρπού,
ἢ ὅτι τοὺς γεννήτορας ἡ καλλίστη θυγάτηρ τῆς
εὐτεκνίας αμειβομένη, η μόνη διέκυψεν ἀληθὴς ἐν
ἀνθρώποις δικαιοσύνη, της τοιαύτης μετέδωκε
προσηγορίας.
sanctos simul et justos appellare consuevimus.
Num igitur ideo, quod postquam sibi creaturisque
universis necessarium subministrarunt,aliam prolem amplius non genuerunt, ipsi soli cognomine
justi mystice appellati sunt? Vel ulique propter
istam causam, vel etiam fortasse propter hanc
aliam (uperito quispiam dixerit), quia et hoc cognominati sunt, quod verissime erant, omni scilicet
virtute, quemadmodum ex ipsorum fructu colligi
potest, praestantissimi; vel denique quia filia speciosissima, quæ sola inter homines orta est vera justitia vicem parentibus reddere pro generationis
beneficio volens, illos appellationis hujus participes effecit.
XIV. Hoc itaque modo et ex hujusmodi, ut diximus, genitoribus venustissimum exortum est germen, quod suavi odore suo universum exhilaravit
terrarum orbem, atque æstum restinxit cupiditatum,
et alimentum supra omnem intelligendi ac dicendi
vim suavissimum præbuit: humana scilicet (prodiit) proles, novitate sua percellens, ac stupenda
prorsus quæ sola homines a Deo miserabiliter
extorres quosque neque cœlum, neque sol,
neque alia res ulla visibilis, imo neque omnes
simul creaturæ in hoc conspirantes, (ad Deum)
aut reducere aut saltem paululum attrahere potuissent, ipsa ineffabili modo transformavit in Dei membra, cum scilicet divino huic ac mystico corpori ex
hominibus tanquam membris compingendo ipsa Dominum tanquam caput imposuit.
ΙΔ΄. Ἀλλ' οὕτως ἤδη καὶ ἐκ τοιούτων, ὡς ὁ λόγος
ἔδειξε, πατέρων ἡ καλλίστη εγέννηται βλάστη,
τὴν οἰκουμένην εὐωδιάσασα, καὶ τοῦ καύσωνος
κατασκιάσασα τῶν παθῶν, καὶ τροφὴν ἡδίστην ὑπὲρ
νοῦν θρέψασα καὶ ἀποῤῥητον, ὁ καινοπρεπής και
ἐξαίσιος ἄνθρωπος, ὃς δὴ μόνος τὸν ἄνθρωπον
ἐλεεινῶς Θεοῦ χωρισθέντα, ὃν οὔτε οὐρανὸς, οὔτε
ἥλιος, οὔτε τι τῶν ὁρωμένων, οὔτ᾽ εἴ γε πᾶσα
κτίσις συνήρχετο, ἤ συναγαγεῖν, ἢ μικρόν τι ψυχα
γωγῆσαι δεδύνηνται, τοῦτον ὑπὲρ λόγον εἰς μέλη
Θεοῦ μετέπλασε· τῶν γὰρ αὐτοῦ μελῶν κεφαλὴν
ἐπεκάθισε τὸν Δεσπότην.
Id vero hoc pacto licet perspicere. Ab initio Deus Ο δὴ συνιδεῖν οὕτως ἔνεστι. Πλάττει μὲν ἐκ γῆς
Adamum e terra formavit, atque hujus costa Ad- ὁ Θεὸς ἐν ἀρχῇ τὸν Ἀδάμ, τῆς δὲ βοηθοῦ μήτης
jutorii (Evæ) mater facta est. Postquam vero ἡ τούτου κατεβλήθη πλευρά. Ἐπεὶ δ᾽ ἐκπεπτώκασιν,
lapsi ii sunt, Deus, ut novum conderet hominem, οὔτε γῆς αὖθις ἐδεήθη Θεὸς, ἵνα νέον ἀπεργάσηται
neque terram iterum assumpsit, nam contra ter- ἄνθρωπον· ὡς γὰρ εὔπτωτον οἱονεὶ τὸν χοῦν παρεram ut nimis labilem stabat præscriptio, neque γράψατο, οὔτε μέλους ἀνδρὸς, ἢ ὅλου τοιούτου· ὡς
membrum aliquod hominis vel universim ἔοικε γὰρ, ἅτε δὴ τὴν πλευρὰν ἐλλιπής ὁ ἀνὴρ, παρα
aliquid hujusmodi; nam (uti quidem videtur) ορᾶται καὶ οὗτος. Ἀλλ᾽ ὅ μήτ' ἐκ γῆς πρῶτον
ipse quoque vir, utpote costa imminutus, præter- συνέστη, μήτε τι τῶν μελῶν ἀφήρηται, εἴη δ᾽ οὐδ᾽
mittitur. Verum enimvero quidpiam aliquid, quod ἂν ἕν, οὐχ ἵν τι τῶν ἁπάντων πρὸς ταῦτ᾽ οἰκειότερον
neque e terra primo compactum esset, neque ἢ ἡ Παρθένος· οὔτε γὰρ ἐκ γῆς, ὡς εἰπεῖν, δι' εν
membris deficeret, nihil ex omnibus ad id magis ἔφημεν τρόπον, καὶ ὑπὲρ ἅπασαν κτίσιν τελειοτάτη,
Ant. Ballerini notæ.
titulo festi peragendi legitur: Τῶν ἁγίων καὶ δι- ii interpretentur Patrum sententias, qui proposi
καίων θεοπατόρων Ἰωακεὶμ καὶ "Αννην: Sanctorum
et justorum Joachimi et Annæ Domini progenitorum.
Et in Tropario ad finem Vesperar.: Των δικαίων
σου, Κύριε, τὴν μνήμην ἑορτάζοντες, δι' αὐτῶν
σε δυσωποῦμεν, σῶσον τὰς ψυχὰς ἡμῶν. Justorum
tuorum memoriam celebrantes, per ipsos te
humiliter exoramus, salva animas nostras. Idem
passim recurrit in dimissoriis liturgiarum et offi.
ciorum, ubi Joachimum et Annam antonomastico
justos appellatos videre est.
Vigilantissimo verbo διέκυψεν usus est Isi
dorus,quod scilicet ad rei,qua de agitur, originem
atque exordium refertur. Et sane nisi ad originem
Maria id referas, qui facile admiserit, ut ipsi soli
justitia tribuatur? Verum nec illud consideratione
vacat, quod Maria non justa sed justitia ipsa appellatur, quo nempe innuitur, justitiam ita Deiparæ
inhæsisse semper, ut nunquam Mariam nisi justitia
exornata u reperias, aut cogitare possis. Denique licet
hic rursus perpendere quod alias monui,quam vane
tiones exclusivas rigidissime sic accipiunt, ut eas
ad communem fidelium, quorum auribus insona -
bant,sensum exigere negligant. Nonne enim plane
blasphema dicenda esset hæc Isidori propositio,
qua de SOLA Maria dicitur, exortam veram justitiam
fuisse? pari igitur non ad Mariæ ignominiam
pertrahenda surt quæ exclusive de Christo Domino
etiam in sacris Litteris dicuntur (1 Petr. 11, 22):
Qui peccatum non fecit, nec inventus est dolus in ore
ejus.
En tibi rursus Virginem Deiparam plane ab
iis sejunctam, qui a Deo extorres utique ob primam originalem labem describuntur.
Sicut superius (cap. 9) terram auctor dixerat
parentem Adæ, quia hic e terra plasmatus fuit,
eumdem in modum hic costam Adami, et qua formata est Eva, ipsius Evæ (adjutorii scilicet a Deo
Adæ provisi) matrem appellat.
Nempe sicut condita fuit Eva e membro Ada.
col. 33–34page 9 of 73
PG 139:33τοῦτο τῆς νέας λαμβάνει δημιουργίας ὄργανον, ἵνα καὶ μετὰ λαμπρᾶς τῆς προσθήκης τὸ δάνειον ἀπο δῷ, λέγω δὲ τὴν πλευράν· καὶ διὰ τοῦτο γεννᾶται ὁ νέος Αδαμ, ὁ ἐμὸς Χριστός, οὐ τέλειος μόνον, ἀλλὰ δὴ καὶ ὑπερτελὴς, παρὰ τῆς ἄρτι γεννηθείσης τελείας, ὅσα φημὶ κατ᾿ ἀνθρώπους, θεόπαιδος καὶ μητρός, ἤπερ ἐντεῦθεν μέλη Θεοῦ ἡμᾶς ἀπειργά ΙΒ΄. Εἶεν. Απασι μὲν οὖν τοῖς γενομένοις καὶ τὸ λεῖπον ἀκολουθεῖν ἀνάγκη, ἡ φθορὰ δηλαδή, ἄνευ μέντοιγε τῶν ἀσωμάτων, οἷς ὁ Πλάστης ὑποστήσας καὶ ταυτα, μὴ πρὸς τέλος ὁρᾶν ἐχαρίσατο, ἵν᾿ ἡ πολυποίκιλος αὐτοῦ σοφία καντεῦθεν, οἶμαι, φανε ρωθῇ, ὅτι τῶν ὑπὸ γένεσιν ἔνια μὲν φθορὰν ἐπι σπεύδειν, τῶν δ᾽ αὐτῶν ἕτερα διαμένειν ἐδημιούργησεν ἄφθαρτα. Τὴν πάναγνυν δὲ, εἰ καὶ μηδενὶ τῶν γενητῶν τὴν τοιαύτην ἀνάγκην διαφυγεῖν ἐνῖν, πόθεν ἄν τις τούτῳ με ὑποπίπτειν τῷ πάθει δοίη δικαίων, ἧς γενομένης, ἀληθὴς πᾶσιν ἀνάπλασις ἐπήνθησε καὶ ζωή, ᾗπερ ὁ λόγος ἔδειξε φθάσα; ὡς γὰρ οὐ δενὸς τῶν οὐκ ἐπαινουμένων ἀνθρώποις δέδεικται κοινωνός, ἀλλὰ καὶ ἀγγέλων ἁγιωτέρα μόνη, και μένην ἐχρῆν μὴ τοῖς ἄλλοις τῆς κοινῆς κοινωνεῖν δυσκληρίας· ἀλλ' ἔδει γ᾽, ἐπεὶ τηλικαύτη γεγέννηται μήτηρ οιονεί γενέσεως καὶ πηγή, δι᾿ ὃν εἴρη ται λόγον, γένεσιν μόνον ἀεὶ τὸ κατ᾿ αὐτὴν καὶ εἶναι καὶ ὀνομάζεσθαι· καθὰ καὶ ἄγγελοι, ὧν ὑπερ τέρα καθίσταται, γεγονότες, ἀθάνατοι μένουσι καὶ φθορὰς ἀνώτεροι. Ιζ΄. Αλλ' ὁ λόγος, ὅτι οὐχ οὕτως, ἵν᾿ ἡλίου δια δειχθῇ τηλαυγέστερον ἡ τῆς Παρθένου μελαλειότης ότι, τῆς ἐνύλου λαχοῦσα μοίρας, δῆλον δ᾽ ἐξ ὧν τὸνSERMO IN NATIVITATEM B. V. MARIÆ.
τοῦτο τῆς νέας λαμβάνει δημιουργίας ὄργανον, ἵνα accommodatum præsto esse poterat, quam Virgo,
καὶ μετὰ λαμπρᾶς τῆς προσθήκης τὸ δάνειον ἀποδῷ, λέγω δὲ τὴν πλευράν· καὶ διὰ τοῦτο γεννᾶται
ὁ νέος Αδαμ, ὁ ἐμὸς Χριστός, οὐ τέλειος μόνον,
ἀλλὰ δὴ καὶ ὑπερτελὴς, παρὰ τῆς ἄρτι γεννηθείσης
τελείας, ὅσα φημὶ κατ᾿ ἀνθρώπους, θεόπαιδος καὶ
μητρός, ἤπερ ἐντεῦθεν μέλη Θεοῦ ἡμᾶς ἀπειργά
neque enim, ut ita dicam, e terra hæc fuit, quemadmodum præfati sumus, et præ omnibus creaturis perfectissima fuit. Hoc ergo Deus nova creationis instrumentum assumit, quo illud etiam,
quod ipse acceperat, costam videlicet, maxime
cum fœnore redderet Atque hinc novus Adam,
Christus meus nascitur non solum perfectus, sed
oppido et super perfectus ex ea, quæ perfecta (quoad scilicet pro humana conditione licet) recens
nata est, quo Dei filia est et mater, quæque exinde nos Dei membra effecit.
ΙΒ΄. Εἶεν. Απασι μὲν οὖν τοῖς γενομένοις καὶ τὸ
λεῖπον ἀκολουθεῖν ἀνάγκη, ἡ φθορὰ δηλαδή, ἄνευ
μέντοιγε τῶν ἀσωμάτων, οἷς ὁ Πλάστης ὑποστήσας
καὶ ταυτα, μὴ πρὸς τέλος ὁρᾶν ἐχαρίσατο, ἵν᾿ ἡ
πολυποίκιλος αὐτοῦ σοφία καντεῦθεν, οἶμαι, φανερωθῇ, ὅτι τῶν ὑπὸ γένεσιν ἔνια μὲν φθορὰν ἐπι
σπεύδειν, τῶν δ᾽ αὐτῶν ἕτερα διαμένειν ἐδημιούργησεν ἄφθαρτα.
Τὴν πάναγνυν δὲ, εἰ καὶ μηδενὶ τῶν γενητῶν τὴν
τοιαύτην ἀνάγκην διαφυγεῖν ἐνῖν, πόθεν ἄν τις
τούτῳ με ὑποπίπτειν τῷ πάθει δοίη δικαίων, ἧς
γενομένης, ἀληθὴς πᾶσιν ἀνάπλασις ἐπήνθησε
καὶ ζωή, ᾗπερ ὁ λόγος ἔδειξε φθάσα; ὡς γὰρ οὐ
δενὸς τῶν οὐκ ἐπαινουμένων ἀνθρώποις δέδεικται
κοινωνός, ἀλλὰ καὶ ἀγγέλων ἁγιωτέρα μόνη, και
μένην ἐχρῆν μὴ τοῖς ἄλλοις τῆς κοινῆς κοινωνεῖν
δυσκληρίας· ἀλλ' ἔδει γ᾽, ἐπεὶ τηλικαύτη γεγέννηται μήτηρ οιονεί γενέσεως καὶ πηγή, δι᾿ ὃν εἴρηται λόγον, γένεσιν μόνον ἀεὶ τὸ κατ᾿ αὐτὴν καὶ
εἶναι καὶ ὀνομάζεσθαι· καθὰ καὶ ἄγγελοι, ὧν ὑπερτέρα καθίσταται, γεγονότες, ἀθάνατοι μένουσι καὶ
φθορὰς ἀνώτεροι.
XV. Hæc hactenus dicta sint. Jam vero omnia
quæcunque condita sunt, defectioni seu corruptioni necessario subjiciuntur, si incorporea tamen
excipias, quibus Creator in ipsa eorum conditione
largitus est,ut nullum unquam finem attingerent:
quod ideo factum puto,ut hinc quoque multiformis
ipsius elucesceret sapientia, dum eorum, qua
ortum habuerunt, quædam ad corruptionem properarent, quædam vero ut perpetuo consisterent
incorruptibilia condidit.
Verum etiamsi nulla e creatis rebus huic se necessitati subducere posset; quomodo quispiam
concesserit, huic malo innocentissimam quoque
obnoxiam exstitisse Virginem qua exoriente,
quemadmodum jam ostensum est, vera creationis
redingratio, ac vera vita omnibus effloruit? Nam
quemadmodumn prorsus exsors eorum omnium,qua
in hominibus non censentur laude digna atque insuper sola ipsis angelis sanctior apparuit;sic
c etiam oportebat,ut sola communis reliquis omnibus miseriæ expers esset atque hoc saltem
ei debebatur,ut quoniam singulari ea conditione
progenita est, ut veluti mater ac fons (qua superius diximus ratione) exsistentiæ omnium esset,sic
psa in perpetuum,quamvis creata, exsistentia et esset et prædicaretnr; non secus ac ipsi quoque angeli,
iquos ipsa superexcedit, postquam semel facti sunt, immortales permanent, et corruptionis inmunes.
Ιζ΄. Αλλ' ὁ λόγος, ὅτι οὐχ οὕτως, ἵν᾿ ἡλίου δια
δειχθῇ τηλαυγέστερον ἡ τῆς Παρθένου μελαλειότης·
ότι, τῆς ἐνύλου λαχοῦσα μοίρας, δῆλον δ᾽ ἐξ ὧν τὸν
XVI. At ratio, quare hæc non ita se haberent,
ejusmodi est, ut sole lucidius se prodat Virginis
magnificentia.Nam corpoream naturam sortila (id
Aut Ballerini notæ.
Plus semel apud Patres tum Græcos tum
Latinos hæc sententia recurrit, nempe pro costa,
Adæ subtracta, e qua mulier est ædificata, ipsi
Adæ uberem frctam fuisse restitutionem, cum vicissim ex sola substantia mulieris, Maria videlice,
novus Adam ædificatus est.
Ecce tibi Mariam, natam perfectam, cum
reliquos omnes superius (cap. x) auctor traduceret tanquam prolem imperfectam.
Genties ac millies apud Patres hoc principium tanquam inconcussem reperies, existimandum
non esse, Virginem Dei parum iismalis obnoxiam esse
potuisse,ad quæ depellenda divinitus tanquam Filii
sui cooperatrix prædestinata fuerat.Quod quantum
in rem præsentem faciat, facile quisque intelligit.
133) Aut debes affirmare peccatum originale non
esse recensendum inter ea, quæ in hominibus
laude carent, aut certe fateberis, hic disertissime
affirmari, beatam Deiparam peccato originali obnoxiam non fuisse. Hic autem ad Mariam aperte
translatum illud cernimus, quod de Christo Domino
scripsit Apostolus (Hehr. iv, 15): Non enim habemus ponttificem, qui non possit compati infirmitatibus
nostris, tentatum autem per omnia pro similitudine
absque peccato.
Summa hujus argumentationis est; Niluil
omnino eorum, quæ in reliquis hominibus sunt
vituperabilia, in Maria deprehensumt est; ergo
Maria infaustæ hominum sortis pariceps esse
non debuit, scilicet corruptionis, de qua hic sermo
est. Idem argumentandi genus usurpatum vidimus
a Paschasio Ratberto (vid. Monit. ad Chartam donationis Ugonis de Summo, n. 8, sup.pag. 10) ita arguente Maria immunis fuit a peccato originis; ergo
et a pœnis ejusdem peccati, partus scilicet doloribus
immunis fuit.
Quanquam vero Isidorus non ita disputet, ut
demum concludat, Deiparam reipsa mori non debuisse, uti ex sequenti paragrapho apparet; non
tamen illud inficiatur, quod hic loco principii posuit, ab ea scilicet abfuisse omnia quæcunque in hominibus laudabilia non censentur.Imo ratione s tum
ab Isidoro,tum ab aliis Patribus hac occasione excogitate,ut causam mortis beatæ Virginis aliquam
assignent, evidenter ostendunt, immunitatem ejusdem ab omni plane peccato iisdem plenissime persuasam fuisse.
col. 35–36page 10 of 73
PG 139:35ἀμιγοῦς καὶ ὑψηλῆς, λέγω δὲ τῶν ἀγγέλων, ὑψηλότερα διεπράξατο φύσεως· εἰ γὰρ καὶ φθορᾶς ἐδείκνυτο κρείττων, ἑτέρας ἂν εἶναι παρὰ τὸν ἄνε θρωπον αύλου δημιουργίας ἐδόκει· καὶ οὐκ ἂν ἦν οὕτω θαυμαστὸν, τὰ ὑψηλὰ τῆς παναμώμου διειργασμένης ἐκεῖνα. τῶν ἀνθρώπων ἀδιάβλητον οὐ διέφυγε νόμον, τῆς Εἰ δὲ τὰ παναγέστατον ὑποδεξαμένη γῆ τῆς παντ άγνου σῶμα οὐκ ἀνήλωκεν, ὡς τὰ καθ᾿ ἡμᾶς, ἀλλ᾽ ὅτι μὲν παρ' αὐτῆς, διὰ τοῦτ' ἐδέξατο: ὅτι δ᾽ ἵνα δείξῃ κρεῖττον ἢ κατὰ τὰ ἀνθρώπινα σώματα, καὶ οἷον καταπολὺ τῷ δεσποτικῷ ἐοικέναι σώματι, οὐ παρακατέχειν ἔσχεν ἐπιπολύ, ὡς διεξοδικώτερον ἐν τῷ περὶ τῆς κοιμήσεως τῆς μακαρίας δείκνυμεν λόγῳ. Εἰ τοίνυν διὰ ταῦτα μὴ συγχωρεῖν τις ἐνταῦθα βούλεται τὴν φθοράν, λέγω δὲ, τῷ μὴ καθάπερ τὰ ἡμέτερα διεφθορέναι κἀκεῖνο, οὐκ ἀντιλέγοντας ἕξει καὶ ἡμᾶς. ΙΖ΄. Αλλως δὲ καὶ ἡ τῆς φθορᾶς προσωνυμία οὐκ ἐπὶ σωμάτων μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐπὶ ψυχῆς κατηγορεῖται. Καὶ σώματος μὲν ἡ τῆς συνεχούσης τάξεως διάλυσις, καὶ πρὸς ἐκεῖνα, ὅθεν συνέστηκεν, ένα χώρησις: ψυχῇ δὲ τοῦτ' ἂν εἴη φθορά, ἡ Θεοῦ ἀλλοτρίωσις, καὶ πρὸς ἃ μὴ πέφυκε παρὰ φύσιν οἰκείωσις· καὶ οἷον εἰπεῖν, τοῦθ᾽ ἑκατέρῳ θάνατος, ἡ τῆς καταλλήλου διάζευξις ἀρμονίας, εἰ καὶ πρὸς ἄλληλα τρόπον ἔτερον, ὡς ἂν φαίη τις ἴσως, ἀκατάλληλος ἑκατέρῳ συμβέβηκεν ἡ τελευτή· ἐπείπερ, ὡς ἔφημεν, σώματι μὲν φθορὰ ἡ πρὸς τὴν στοιχειώδη καὶ πρώτην αὐτοῦ ἀρχὴν ἀνάλυσις, ψυχῇ δὲ θάνατος τοὐναντίον ἡ τῆς πρώτης ὄντως ἀρχῆς ἀπόστασις. Πλὴν κατὰ γε τὸν εἰρημένον τῆς φθορᾶς, ὃς ένα θεωρεῖται τῇ ψυχό, λόγον, εἴπερ τις, ἡ πάναγνος φθορᾶς ἀνεπίδεκτος. Πάντη μὲν γὰρ τῶν ἀνθρώπων οὐδεὶς ἁμαρτίας ἡστινοσουν αψαυστος γέγονεν, ἐκείνουν δίχα, τὸν καιρόν φημι τῆς μακαρίας τόκον, ὃς μόνος οἷα θεάνθρωπος ἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησεν,ἀμιγοῦς καὶ ὑψηλῆς, λέγω δὲ τῶν ἀγγέλων, ὑψηλό
τερα διεπράξατο φύσεως· εἰ γὰρ καὶ φθορᾶς
ἐδείκνυτο κρείττων, ἑτέρας ἂν εἶναι παρὰ τὸν ἄνε
θρωπον αύλου δημιουργίας ἐδόκει· καὶ οὐκ ἂν ἦν
οὕτω θαυμαστὸν, τὰ ὑψηλὰ τῆς παναμώμου διειργασμένης ἐκεῖνα.
vero manifestum ex eo est, quod communem ho- τῶν ἀνθρώπων ἀδιάβλητον οὐ διέφυγε νόμον, τῆς
minum conditionem in iis, quæ a reprehensione
absunt,non aufugit) sublimiorą tamen quam pura
illa ac pracelsa natura, angelico scilicet, ipsa
præstiterit. Si enim corruptioni nullo modo obnoxia fuisset, jam diversæ ab humana, ac immaterialis esse naturæ videri potuisset(36), neque tanta
admiratione digna forent sublimissima illa, quæ
innocentissima Virgo gessit.
Quod si humus innocentissimæ illius corpus sacratissimum excepit, non ipsum tamen, sicut
corpora nostra, absumpsit; verum excepit illud
quidem, utpote ex se ipsa compactum; sed ut
simul palam faceret, inter humana corpora peculiari illud excellentia præditum, et quam simillimum Dominico corpori fuisse, non diu apud se
retinere illud potuit, quemadmodum latius in sermone de heata Dormitione jam ostendimus
Si quis porro hic contendat, corruptionem propterea Virgini tribuendam non esse, quia nempe
corpus illius, secus ac de nostris corporibus fiat,
corruptioni reipsa obnoxium non fuit, nos utique
contradicentes non habebit
XVII. Cæterum nomen corruptionisnon illi tantummodo tribuitur, quæ corpora dissolvit, sed
alleri quoque, quæ animas inficit. Et corporis
quidem corruptio dici debet ordinis, qua ipsum
continetur, disruptio, et in ea (elomenta), e quibus constat, resolutio. Corruptio vero auium fue
rit abalienatio a Deo,et affectio contra naturam iis
adhærens, quibus perfruendis nata non est; et
hoc, ut ita dicam, utrique mors est, compaginis
sibi consentaneæ dissolutio. Quanquam si invicem
alio modo conferantur, haud inconcinne quispiam
forte dixerit, contraria ratione mortem utrique
obtingere. Quandoquidem, uti diximus, corpori
mors est resolutio in elementare ac primum sui
principium; e converso autem mors animæ est ab
eo, qui vere est principium primum, recessia.
Porro, ratione habita hujus corruptionis qua
in anima consideratur, si quis alius, certe innocentissima illa corruptionem nullam admisit. Et
sane nemo hominum exstitit, qui ab omni peccato
prorsus integer fuerit, præter illum novum, inquam, hujus Beata Filium, qui solus utpote
Εἰ δὲ τὰ παναγέστατον ὑποδεξαμένη γῆ τῆς παντ
άγνου σῶμα οὐκ ἀνήλωκεν, ὡς τὰ καθ᾿ ἡμᾶς, ἀλλ᾽
ὅτι μὲν παρ' αὐτῆς, διὰ τοῦτ' ἐδέξατο: ὅτι δ᾽ ἵνα
δείξῃ κρεῖττον ἢ κατὰ τὰ ἀνθρώπινα σώματα, καὶ
οἷον καταπολὺ τῷ δεσποτικῷ ἐοικέναι σώματι, οὐ
παρακατέχειν ἔσχεν ἐπιπολύ, ὡς διεξοδικώτερον
ἐν τῷ περὶ τῆς κοιμήσεως τῆς μακαρίας δείκνυμεν
λόγῳ.
Εἰ τοίνυν διὰ ταῦτα μὴ συγχωρεῖν τις ἐνταῦθα
βούλεται τὴν φθοράν, λέγω δὲ, τῷ μὴ καθάπερ τὰ
ἡμέτερα διεφθορέναι κἀκεῖνο, οὐκ ἀντιλέγοντας ἕξει
καὶ ἡμᾶς.
ΙΖ΄. Αλλως δὲ καὶ ἡ τῆς φθορᾶς προσωνυμία οὐκ
ἐπὶ σωμάτων μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐπὶ ψυχῆς κατηγορεῖται. Καὶ σώματος μὲν ἡ τῆς συνεχούσης τάξεως
διάλυσις, καὶ πρὸς ἐκεῖνα, ὅθεν συνέστηκεν, ένα
χώρησις: ψυχῇ δὲ τοῦτ' ἂν εἴη φθορά, ἡ Θεοῦ
ἀλλοτρίωσις, καὶ πρὸς ἃ μὴ πέφυκε παρὰ φύσιν
οἰκείωσις· καὶ οἷον εἰπεῖν, τοῦθ᾽ ἑκατέρῳ θάνατος,
ἡ τῆς καταλλήλου διάζευξις ἀρμονίας, εἰ καὶ πρὸς
ἄλληλα τρόπον ἔτερον, ὡς ἂν φαίη τις ἴσως, ἀκατάλληλος ἑκατέρῳ συμβέβηκεν ἡ τελευτή· ἐπείπερ,
ὡς ἔφημεν, σώματι μὲν φθορὰ ἡ πρὸς τὴν στοι
χειώδη καὶ πρώτην αὐτοῦ ἀρχὴν ἀνάλυσις, ψυχῇ δὲ
θάνατος τοὐναντίον ἡ τῆς πρώτης ὄντως ἀρχῆς
ἀπόστασις.
Πλὴν κατὰ γε τὸν εἰρημένον τῆς φθορᾶς, ὃς ένα
θεωρεῖται τῇ ψυχό, λόγον, εἴπερ τις, ἡ πάναγνος
φθορᾶς ἀνεπίδεκτος. Πάντη μὲν γὰρ τῶν ἀνθρώπων
οὐδεὶς ἁμαρτίας ἡστινοσουν αψαυστος γέγονεν,
ἐκείνουν δίχα, τὸν καιρόν φημι τῆς μακαρίας τόκον,
ὃς μόνος οἷα θεάνθρωπος ἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησεν,
Aut Ballerini
En tibi rursum inculcatum, omnia qua
naturæ humanæ sunt propria, in Maria fuisse,
excepto tamen peccato, adeo ut, servata proportione de Deipara illud valeat, quod de Christo
solemne fuit celebrare, hunianam eum naturam
assumpsisse, non culpam.
Ex his patet, hunc sermonem ab Isidoro,
postquam alium in Deipara Dormitionem (quem
inferius dabimus) jam conscripserat, habitum
fuisse Id vero sedulo notandum est; nam, ut suo
loco videbimus, novum inde nobis præhebitur indicium, quo probetur, memoratam homiliam in
Virginis Dormitionem recentioris alicujus Græculi
opera ineptissime interpolatam fuisse.
Alios reperite est inter Patres, qui ideo a
notæ.
morte Deiparam exemptam non fuisse affirmant,
ne phantasiastis occasio negandi incarnationis Dominicæ veritatem præberetur. Hæc porro et alia
hujusmodi (de quibus in Commentariq) quæ Patres disputare solent de Deipara morte et conditione corporis ejus in sepulcro, manifesto ostendunt, ideo Patres alias atque alias causas, propter
quas Deipara mortem gustaret, excogitasse, quia
a communis omnium mortis causa, primæva scilicet culpa, eam ali nam existimabant.
I Petr. 11, 22. En validissimum illud, ut
putant, argumentum adversus immunitatem Deipara a labe originalis peccati: neque advertunt,
eodem jure ca verba urgeri posse quo conficiatur,
Deiperam peccatum fecisse et dolum inventum esse
col. 39–40page 11 of 73
Sermo II
PG 139:39οὐδὲ εὐρέθη δόλος ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ· κατὰ δὲ τὸ μηδὲν ἁμαρτεῖν οὐδεὶς τῆς πανάγνου μᾶλλον τὴν πρὸς Χριστὸν ἐμφέρειαν φέρει· ἔδει γὰρ μεῖζον ἢ τινα τῶν ἁπάντων τὴν τεκοῦσαν ἀφομοιοῦσθαι τῷ ἐξ αὐτῆς οὐκοῦν ἀνθρώπων μὲν πάντων ἡ πάναγνος, καὶ οὐδ᾽ ὅσον λογίσασθαι, ἀνωμολόγηται καθαρωτέρα, καὶ διὰ τοῦτο μόνη πρὸς τούτους άφθαρτος πάντως. Αγγελοι δὲ πάλαι μὲν ὅτι περιπίπτειν εἶχον τῇ κατά ψυχὴν προαποδοθείση φθορᾶ, ὁ πάντων τῶν τῆς ἐκείνου μανίας ἐξ ἐκείνου καὶ δι' ἐκείνου μετα ειληφότων ἐπέκεινα Θεοῦ χωρισθεὶς δείκνυσιν ἐναρ τῶς ἀσώματος, ὃς ἐκ τῆς ἄνω καὶ φωτεινῆς ἀξίας, τὴν κάτω καὶ ζοφεράν εἴληφε τάξιν· ὅτι δ᾽ ἄτρες πτοι μένουσι νῦν, μετὰ τὸν ἀπόῤῥητον τῆς Παρθέ. του τόκον εὑρηκέναι πιστεύεται. Εἰ δ' ᾧ καὶ ἄγγελοι συνέπεσον, τούτου κρείττων ἡ πολυύμνητος περα νέρωται, ἔτι δὲ καὶ ἀτρεψίαν παρέσχεν ἐκείνοις, ταυτὸ δ' εἰπεῖν ἀφθαρσίαν, καθ᾽ ἂν φαμεν ἐπὶ ψυ γῆς τῆς φθορᾶς λόγον· κἀκείνων ἄρα μακρῷ μέτρα βελτίων ή πάναγνυς. καὶ τούτῳ γε ἀφθαροτέρα τῷ μετά τὸν ἀπόρθητονSERMO IN NATIVITATEM B. V. MARIÆ
οὐδὲ εὐρέθη δόλος ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ· κατὰ δὲ τὸ Deus homo, peccatum non fecit, neque dolus inven
μηδὲν ἁμαρτεῖν οὐδεὶς τῆς πανάγνου μᾶλλον τὴν πρὸς
Χριστὸν ἐμφέρειαν φέρει· ἔδει γὰρ μεῖζον ἢ τινα
τῶν ἁπάντων τὴν τεκοῦσαν ἀφομοιοῦσθαι τῷ ἐξ
αὐτῆς οὐκοῦν ἀνθρώπων μὲν πάντων ἡ πάναγνος,
καὶ οὐδ᾽ ὅσον λογίσασθαι, ἀνωμολόγηται καθαρωτέρα, καὶ διὰ τοῦτο μόνη πρὸς τούτους άφθαρτος
πάντως.
Αγγελοι δὲ πάλαι μὲν ὅτι περιπίπτειν εἶχον τῇ
κατά ψυχὴν προαποδοθείση φθορᾶ, ὁ πάντων τῶν
τῆς ἐκείνου μανίας ἐξ ἐκείνου καὶ δι' ἐκείνου μετα
ειληφότων ἐπέκεινα Θεοῦ χωρισθεὶς δείκνυσιν ἐναρτῶς ἀσώματος, ὃς ἐκ τῆς ἄνω καὶ φωτεινῆς ἀξίας,
τὴν κάτω καὶ ζοφεράν εἴληφε τάξιν· ὅτι δ᾽ ἄτρες
πτοι μένουσι νῦν, μετὰ τὸν ἀπόῤῥητον τῆς Παρθέ.
του τόκον εὑρηκέναι πιστεύεται. Εἰ δ' ᾧ καὶ ἄγγελοι
συνέπεσον, τούτου κρείττων ἡ πολυύμνητος περα
νέρωται, ἔτι δὲ καὶ ἀτρεψίαν παρέσχεν ἐκείνοις,
ταυτὸ δ' εἰπεῖν ἀφθαρσίαν, καθ᾽ ἂν φαμεν ἐπὶ ψυγῆς τῆς φθορᾶς λόγον· κἀκείνων ἄρα μακρῷ μέτρα
βελτίων ή πάναγνυς. καὶ τούτῳ γε ἀφθαροτέρα τῷ
tus est in ore ejus. Quod vero pertinet ad hanc
ab omni peccato immunitatem, nemo magis,quam
innoceptissima illa, similitudinem cum Christo
gessit; oportebat enim, ut plus quam alius quili
bet, Genito Genitrix assimilaretur. Merito igitur
eadem illa innocentissima quibuslibet hominibus,
quantum nec fari licet, purior prædicatur; ac
proinde spla inter homines fuit plane incorrupta.
Quod autem pertinet ad angelos, jam vero in
eam, quam superius innuimus, animæ corruptionem prolabi olim eos potuisse, luculenter sane ostendit alienatus a Deo spiritus ille (diabolus),
cunctis insaniæ ipsius sociis et ex illo ac per illum
mali consortibus supereminens, qui e superna ac
splendida dignitate lapsus ad inferam ac tenebricosam sedem detrusus est. Quod vero nunc angeli
immutabiles porseverent, id per ineffabilem Virginis partum assecuți putanti Si ergo Virgo
omni laude dignissima præstantior illo apparuit,
quocum angeli lapsi sunt, insuper vero reliquis
contulit immutabilitatem (ut sempe juxta eu, quæ
de animæ corruptione præmissimus, sic cam incorruptibilitatem appellem), profecto etiam istis longe excellentior fuit innocentissima, et ex hac saltem
parte fuit incorruptibilior
uipe.
Ant. Ballerini notæ.
in ore ipsius. At non ita Patrum nostrorum sapientia, non ita sensus matris Ecclesiæ. Ecce
tibi duo illa invicem conjuncta: Christus solus ab
umni peccato prorsus integer fuil: et paulo infra:
Sula Virgo Deipara fuit plane incorruptibilis, scilicet integra a peccato: de hac enim corruptione
sermo est. Imo ex eo quod SOLUS Christus prorsus
integer fuerit a peccato, cernis auctorem concludere. Deiparam quoque SOLAM peccato cuivis inaccessam exsistere debuisse. Curnam? Propterea, inquit, quia maxima,quæ haberi protuit, cum Christo
Similitudo Deiparæ inesse debuit, proindeque hæc
Christi Dominí prærogativa potius quam a sui consortio Deiparam sanctam repellat, imo postulat
ut ipsi (quantum eorum, quæ Dei simul et hominis
propria sunt, particeps esse potest purus homo)
fuerit communis, ac soli Deiparæ inter puros homines tributum id fuerit, quod soli Christo, qua
Deus homo est, reservatur.
ii. Quod auctor dicit μετά τὸν ἀπόρθητον
12:05 Tózov, vertendum, putavi, per ineffabilem partum Virginis; tum quia præpositio età
salten poetice pro eo usurpatur quod est Latine
propter; tum quia, etiamsi velis vertere post, referri id non incommodo potest ad ordinem non
quidem temporis, sed causalitatis. Iloc pacto proponitur hic nobis sententia,in quibusdam etiam catholicis scholis recepta, de gratia angelis intuitu
peritorum Christi collata, non vero opinio nuspiam
audita de angelis ante Christi Salvatoris adventum
ndum in gratta firmatis.
141) Cur, inquies, Isidorus, veluti sententiam
suam coarctans, dicit Deiparam SALTEM EX HẠC
PARTZ incorruptibilem magis quam angelos fuisse?
Responsio petenda est e contextu, in quo videre
licet doctrinam catholicis scholis communissimam.
Sane quemadmodum scholae puritatem attendunt
per recessum a peccato; ita Isidorus cum animæ
Juortem ac corruptionem in peccato collocasset,
orruptionem definit per recessum in peccato. Hinc
sicuti sanctus Thomas (1, dist, xyl, q. 2, art. 4,
post resp. ad 3) ex eo principio concluserat:
Quia in beata Virgine fuit depuratio ab omni peccato,
ideo pervenit ad summum puritatis; sic Isidorus
pronuntiavit (supr.): Sola (Deipara) inter homines
fuit plane incorruptibilis. Porro si summum puritatis, plane incorruptibile constituitur in cujusvis
peccati absentia, jam si plures sint qui omni peccato caruerint, profecto ex hac parte non potest
esse alter altero purior aut incorruptibilior,
cum absurde fingatur summum summo majus.
Atqui sancti angeli nullo unquam peccato inquinati sunt; ergo, siquidem ratio solum habeatur
actualis a peccato immunitatis, cum angeli quoque summum puritatis attigerint, concipi utique
non potest quispiam purior angelis, sicut nec angelus angelo purior. Est tamen alia ratio, propter
quam vel inter eos, qui nullo unquam peccati
nævo infecti fuerint, alius alio purior esse et dici
possit. Spectari enim potest recessus a peccato
non modo quoad actum, sed etiam quoad potentiam. Et sic purior erit, qui a peccando remotior,
atque in bono firmior exstiterit. Proinde S. Thomás (1. c.) Augmentum puritatis est secundum
recessum a contrario; et quia in beata Virgine fuit
depuratio ab omni peccato, ideo pervenit ad summum
puritatis; sub Deo tamen, in quo non est aliqua potentia deficiendi, quæ est in qualibet creatura, quantum in se est. Quod idem sic deinde repetit (1 dist.
44, q. 1, art. 3 ad 3): Duritas intenditur per recessum a contrario: et ideo potest aliquid creatum
inveniri, quo nihil purius esse possit in rebus creatis
si nulla contagione peccati inquinatum sit: et talis
fuit puritas beatæ Virginis, quæ a peccato originali
et actuali immunis fuit. Fuit tamen sub Deo, in
quontum erat in ea potentia ad peccandum. Ergo
siquidem profitendum sit, quod exploratissimum
haberi debet, Deiparæ firmiorem, quam angelis,
in bono stabilitatem a Deo collatam; ac proinde
remotiorem ipsam, quam angelos, a contrahenda
labe servatam fuisse; eo ipso habemus, cur purior
ipsis angelis jure celebrari possit. Atqui hoc nimirum est, quod Isidorus contendit, atque ad id conficiendum eo utitur argumento, immutabiliorem et
col. 37–38page 12 of 73
SERMO IN NATIVITATEM B. V. MARIÆ
Deus homo, peccatum non fecit, neque dolus inven
tus est in ore ejus. Quod vero pertinet ad hanc
ab omni peccato immunitatem, nemo magis,quam
innoceptissima illa, similitudinem cum Christo
gessit; oportebat enim, ut plus quam alius quili
bet, Genito Genitrix assimilaretur. Merito igitur
eadem illa innocentissima quibuslibet hominibus,
quantum nec fari licet, purior prædicatur; ac
proinde spla inter homines fuit plane incorrupta.
Quod autem pertinet ad angelos, jam vero in
eam, quam superius innuimus, animæ corruptionem prolabi olim eos potuisse, luculenter sane ostendit alienatus a Deo spiritus ille (diabolus),
cunctis insaniæ ipsius sociis et ex illo ac per illum
mali consortibus supereminens, qui e superna ac
splendida dignitate lapsus ad inferam ac tenebricosam sedem detrusus est. Quod vero nunc angeli
immutabiles porseverent, id per ineffabilem Virginis partum assecuți putanti Si ergo Virgo
omni laude dignissima præstantior illo apparuit,
quocum angeli lapsi sunt, insuper vero reliquis
contulit immutabilitatem (ut sempe juxta eu, quæ
de animæ corruptione præmissimus, sic cam incorruptibilitatem appellem), profecto etiam istis longe excellentior fuit innocentissima, et ex hac saltem
parte fuit incorruptibilior
uipe.
in ore ipsius. At non ita Patrum nostrorum sapientia, non ita sensus matris Ecclesiæ. Ecce
tibi duo illa invicem conjuncta: Christus solus ab
umni peccato prorsus integer fuil: et paulo infra
Sula Virgo Deipara fuit plane incorruptibilis, scilicet integra a peccato: de hac enim corruptione
sermo est. Imo ex eo quod SOLUS Christus prorsus
integer fuerit a peccato, cernis auctorem concludere. Deiparam quoque SOLAM peccato cuivis inaccessam exsistere debuisse. Curnam? Propterea, inquit, quia maxima,quæ haberi protuit, cum Christo
Similitudo Deiparæ inesse debuit, proindeque hæc
Christi Dominí prærogativa potius quam a sui consortio Deiparam sanctam repellat, imo postulat
ut ipsi (quantum eorum, quæ Dei simul et hominis
propria sunt, particeps esse potest purus homo)
fuerit communis, ac soli Deiparæ inter puros homines tributum id fuerit, quod soli Christo, qua
Deus homo est, reservatur.
ii. Quod auctor dicit
12:05 Tózov, vertendum, putavi, per ineffabilem partum Virginis; tum quia præpositio età
salten poetice pro eo usurpatur quod est Latine
propter; tum quia, etiamsi velis vertere post, referri id non incommodo potest ad ordinem non
quidem temporis, sed causalitatis. Iloc pacto proponitur hic nobis sententia,in quibusdam etiam catholicis scholis recepta, de gratia angelis intuitu
peritorum Christi collata, non vero opinio nuspiam
audita de angelis ante Christi Salvatoris adventum
ndum in gratta firmatis.
141) Cur, inquies, Isidorus, veluti sententiam
suam coarctans, dicit Deiparam SALTEM EX HẠC
PARTZ incorruptibilem magis quam angelos fuisse?
Responsio petenda est e contextu, in quo videre
licet doctrinam catholicis scholis communissimam.
Sane quemadmodum scholae puritatem attendunt
per recessum a peccato; ita Isidorus cum animæ
Juortem ac corruptionem in peccato collocasset,
orruptionem definit per recessum in peccato. Hinc
sicuti sanctus Thomas (1, dist, xyl, q. 2, art. 4,
post resp. ad 3) ex eo principio concluserat
Quia in beata Virgine fuit depuratio ab omni peccato,
ideo pervenit ad summum puritatis; sic Isidorus
pronuntiavit (supr.): Sola (Deipara) inter homines
fuit plane incorruptibilis. Porro si summum puritatis, plane incorruptibile constituitur in cujusvis
peccati absentia, jam si plures sint qui omni peccato caruerint, profecto ex hac parte non potest
esse alter altero purior aut incorruptibilior,
cum absurde fingatur summum summo majus.
Atqui sancti angeli nullo unquam peccato inquinati sunt; ergo, siquidem ratio solum habeatur
actualis a peccato immunitatis, cum angeli quoque summum puritatis attigerint, concipi utique
non potest quispiam purior angelis, sicut nec angelus angelo purior. Est tamen alia ratio, propter
quam vel inter eos, qui nullo unquam peccati
nævo infecti fuerint, alius alio purior esse et dici
possit. Spectari enim potest recessus a peccato
non modo quoad actum, sed etiam quoad potentiam. Et sic purior erit, qui a peccando remotior,
atque in bono firmior exstiterit. Proinde S. Thomás (1. c.) Augmentum puritatis est secundum
recessum a contrario; et quia in beata Virgine fuit
depuratio ab omni peccato, ideo pervenit ad summum
puritatis; sub Deo tamen, in quo non est aliqua potentia deficiendi, quæ est in qualibet creatura, quantum in se est. Quod idem sic deinde repetit (1 dist.
44, q. 1, art. 3 ad 3): Duritas intenditur per recessum a contrario: et ideo potest aliquid creatum
inveniri, quo nihil purius esse possit in rebus creatis
si nulla contagione peccati inquinatum sit: et talis
fuit puritas beatæ Virginis, quæ a peccato originali
et actuali immunis fuit. Fuit tamen sub Deo, in
quontum erat in ea potentia ad peccandum. Ergo
siquidem profitendum sit, quod exploratissimum
haberi debet, Deiparæ firmiorem, quam angelis,
in bono stabilitatem a Deo collatam; ac proinde
remotiorem ipsam, quam angelos, a contrahenda
labe servatam fuisse; eo ipso habemus, cur purior
ipsis angelis jure celebrari possit. Atqui hoc nimirum est, quod Isidorus contendit, atque ad id conficiendum eo utitur argumento, immutabiliorem et
Sermon IISermo II
col. 39–40page 11 of 73
Πάσαις τοίνυν ψήφοις ἄφθαρτος ἡ πανύμνητος, ὅν εἰρήκαμεν τρόπον· καὶ σὺ τοῦτο μόνον, ἀλλὰ καὶ ἀφθαρσίας, ἦν ὁ λόγος ἔδειξεν, αἰτία τῷ νοητῷ φαί νεται διακόσμῳ, ὡς καὶ γενέσεως, οἷς ὑπὲρ τοῦτο δέδεικται πᾶσιν. 10. ᾿Αλλὰ τί ἄν τις τὸ θεουργικώτατον τοῦτο προσειπὼν καὶ πλαστουργικώτατον, ὡς εἰπεῖν, γένο νημα, μὴ πόῤῥω τοῦ πρὸς ἀξίαν δόξειε φράζειν; τίνα ἂν τὸν σἰκότα πλέξαντες ἀποδοίημεν ἔπαινον. ὅθεν τοσαῦτα εὐηργετήθημεν; Αλλ' εἰ καὶ ὑμῖν, ἀδελφοί, ὥς γε κἀμοὶ συνδοκεῖ, ὑπὲρ μὲν τῶν ταύτης χαρίτων κοινῇ μετ' ἀγγέλων· πείθομαι γὰρ κἀκεί. νους τὴν πάναγνον συνυμνεῖν· τὸ θεῖον ἐκεῖνο μή νυμα τῇ Θεοτόκῳ προσείπωμεν· Χαῖρε κεχαριτωμένη, δι' ἧς χαίρει πᾶσα ἡ κτίσις· ὁ Κύριος μετὰ σοῦ, ὅς σοι παρῆν καὶ πρὸ τοῦ βίου, καὶ γεννηθείσῃ, καὶ πρό γε τοῦ ἀσπασμοῦ, καὶ κατ' ἐκεῖ νον δὴ, καὶ μετ' ἐκεῖνον τρόπον ἔτερον. ᾿Ανθ' ὧν δ ἀπελαύσαμεν δωρεῶν ἐκεῖθεν, ἡμᾶς αὐτοὺς διασώσων μεν, οἷους διὰ τῆς ἀναγεννήσεως ἐνεούρησεν· οὐ μᾶλλον οὐδενὶ τῶν ἁπάντων ἡ πάναγνος χαίρει· οὗ καὶ τυχεῖν ἀξιωθείημεν λιταῖς τῆς παναχράντου καὶ ἀμωμήτου Θεόπαιδος εἰς δόξαν τῆς πανσθενοῦς καὶ ἁγίας Τριάδος, ή πρέπει δόξα εἰς ἀπεράντους αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. xιν, ΛΟΓΟΣ Β΄. Εἰς τὴν εἰς τὰ Ἅγια τῶν ἁγίων εἴσοδον τῆς παναχράντου Δεσποίνης ἡμῶν Θεοτόκου ἀειπαρθένου Μαρίας. καὶ Δ΄. Καθάπερ τῇ ἱερᾷ τραπέζῃ εἰ τότε μόνον δεῖν τις ᾤετο προσιέναι, ἡνίκα ἄν πρὸς ἐκεῖνο τὸ ὕψος ἑαυτὸν ἀκριβῶς συνορῴη τὰ δέοντα σώζειν, οὐδέ ποτ᾽ ἂν ἔγγιον, οἶμαι, τοῦ θείου γένοιτο δείπνου ποῦ γὰρ ἄνθρωπος, ὅς, οὐδ᾽ εἰ μίαν βεβιωκώς ἡμέ ραν εἴη, ὡς τὰ θεῖα φησι λόγια, ρύπου μένειν ἕξω πεπίστευται, προσομιλεῖν ἄν τοτε πρὸς ἀξίαν φανείη τῷ παναχράντῳ ἐκείνῳ καὶ περιπεζίου παντὸς ανωτέρῳ; οὕτως ὁ τὴν ἀξίαν ἀποδοῦναι φωνὴν τῇ παναμώμῳ ζητῶν καὶ μητρὶ τοῦ Θεοῦ Λόγου τῶν ἀλάλων ἰχθύων οὐδὲν ἄρα διοίσει· ἀλλ᾿ ὥσπερ τῷ γαληνῷ τοῦ Σωτῆρος τεθαῤῥηκότες, τῆς ἀποῤῥήτου τῆς παναμώμου,SERMO IN NATIVITATEM B. V. MARIÆ
οὐδὲ εὐρέθη δόλος ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ· κατὰ δὲ τὸ Deus homo, peccatum non fecit, neque dolus inven
μηδὲν ἁμαρτεῖν οὐδεὶς τῆς πανάγνου μᾶλλον τὴν πρὸς
Χριστὸν ἐμφέρειαν φέρει· ἔδει γὰρ μεῖζον ἢ τινα
τῶν ἁπάντων τὴν τεκοῦσαν ἀφομοιοῦσθαι τῷ ἐξ
αὐτῆς οὐκοῦν ἀνθρώπων μὲν πάντων ἡ πάναγνος,
καὶ οὐδ᾽ ὅσον λογίσασθαι, ἀνωμολόγηται καθαρωτέρα, καὶ διὰ τοῦτο μόνη πρὸς τούτους άφθαρτος
πάντως.
Αγγελοι δὲ πάλαι μὲν ὅτι περιπίπτειν εἶχον τῇ
κατά ψυχὴν προαποδοθείση φθορᾶ, ὁ πάντων τῶν
τῆς ἐκείνου μανίας ἐξ ἐκείνου καὶ δι' ἐκείνου μετα
ειληφότων ἐπέκεινα Θεοῦ χωρισθεὶς δείκνυσιν ἐναρτῶς ἀσώματος, ὃς ἐκ τῆς ἄνω καὶ φωτεινῆς ἀξίας,
τὴν κάτω καὶ ζοφεράν εἴληφε τάξιν· ὅτι δ᾽ ἄτρες
πτοι μένουσι νῦν, μετὰ τὸν ἀπόῤῥητον τῆς Παρθέ.
του τόκον εὑρηκέναι πιστεύεται. Εἰ δ' ᾧ καὶ ἄγγελοι
συνέπεσον, τούτου κρείττων ἡ πολυύμνητος περα
νέρωται, ἔτι δὲ καὶ ἀτρεψίαν παρέσχεν ἐκείνοις,
ταυτὸ δ' εἰπεῖν ἀφθαρσίαν, καθ᾽ ἂν φαμεν ἐπὶ ψυγῆς τῆς φθορᾶς λόγον· κἀκείνων ἄρα μακρῷ μέτρα
βελτίων ή πάναγνυς. καὶ τούτῳ γε ἀφθαροτέρα τῷ
tus est in ore ejus. Quod vero pertinet ad hanc
ab omni peccato immunitatem, nemo magis,quam
innoceptissima illa, similitudinem cum Christo
gessit; oportebat enim, ut plus quam alius quili
bet, Genito Genitrix assimilaretur. Merito igitur
eadem illa innocentissima quibuslibet hominibus,
quantum nec fari licet, purior prædicatur; ac
proinde spla inter homines fuit plane incorrupta.
Quod autem pertinet ad angelos, jam vero in
eam, quam superius innuimus, animæ corruptionem prolabi olim eos potuisse, luculenter sane ostendit alienatus a Deo spiritus ille (diabolus),
cunctis insaniæ ipsius sociis et ex illo ac per illum
mali consortibus supereminens, qui e superna ac
splendida dignitate lapsus ad inferam ac tenebricosam sedem detrusus est. Quod vero nunc angeli
immutabiles porseverent, id per ineffabilem Virginis partum assecuți putanti Si ergo Virgo
omni laude dignissima præstantior illo apparuit,
quocum angeli lapsi sunt, insuper vero reliquis
contulit immutabilitatem (ut sempe juxta eu, quæ
de animæ corruptione præmissimus, sic cam incorruptibilitatem appellem), profecto etiam istis longe excellentior fuit innocentissima, et ex hac saltem
parte fuit incorruptibilior
uipe.
Ant. Ballerini notæ.
in ore ipsius. At non ita Patrum nostrorum sapientia, non ita sensus matris Ecclesiæ. Ecce
tibi duo illa invicem conjuncta: Christus solus ab
umni peccato prorsus integer fuil: et paulo infra:
Sula Virgo Deipara fuit plane incorruptibilis, scilicet integra a peccato: de hac enim corruptione
sermo est. Imo ex eo quod SOLUS Christus prorsus
integer fuerit a peccato, cernis auctorem concludere. Deiparam quoque SOLAM peccato cuivis inaccessam exsistere debuisse. Curnam? Propterea, inquit, quia maxima,quæ haberi protuit, cum Christo
Similitudo Deiparæ inesse debuit, proindeque hæc
Christi Dominí prærogativa potius quam a sui consortio Deiparam sanctam repellat, imo postulat
ut ipsi (quantum eorum, quæ Dei simul et hominis
propria sunt, particeps esse potest purus homo)
fuerit communis, ac soli Deiparæ inter puros homines tributum id fuerit, quod soli Christo, qua
Deus homo est, reservatur.
ii. Quod auctor dicit μετά τὸν ἀπόρθητον
12:05 Tózov, vertendum, putavi, per ineffabilem partum Virginis; tum quia præpositio età
salten poetice pro eo usurpatur quod est Latine
propter; tum quia, etiamsi velis vertere post, referri id non incommodo potest ad ordinem non
quidem temporis, sed causalitatis. Iloc pacto proponitur hic nobis sententia,in quibusdam etiam catholicis scholis recepta, de gratia angelis intuitu
peritorum Christi collata, non vero opinio nuspiam
audita de angelis ante Christi Salvatoris adventum
ndum in gratta firmatis.
141) Cur, inquies, Isidorus, veluti sententiam
suam coarctans, dicit Deiparam SALTEM EX HẠC
PARTZ incorruptibilem magis quam angelos fuisse?
Responsio petenda est e contextu, in quo videre
licet doctrinam catholicis scholis communissimam.
Sane quemadmodum scholae puritatem attendunt
per recessum a peccato; ita Isidorus cum animæ
Juortem ac corruptionem in peccato collocasset,
orruptionem definit per recessum in peccato. Hinc
sicuti sanctus Thomas (1, dist, xyl, q. 2, art. 4,
post resp. ad 3) ex eo principio concluserat:
Quia in beata Virgine fuit depuratio ab omni peccato,
ideo pervenit ad summum puritatis; sic Isidorus
pronuntiavit (supr.): Sola (Deipara) inter homines
fuit plane incorruptibilis. Porro si summum puritatis, plane incorruptibile constituitur in cujusvis
peccati absentia, jam si plures sint qui omni peccato caruerint, profecto ex hac parte non potest
esse alter altero purior aut incorruptibilior,
cum absurde fingatur summum summo majus.
Atqui sancti angeli nullo unquam peccato inquinati sunt; ergo, siquidem ratio solum habeatur
actualis a peccato immunitatis, cum angeli quoque summum puritatis attigerint, concipi utique
non potest quispiam purior angelis, sicut nec angelus angelo purior. Est tamen alia ratio, propter
quam vel inter eos, qui nullo unquam peccati
nævo infecti fuerint, alius alio purior esse et dici
possit. Spectari enim potest recessus a peccato
non modo quoad actum, sed etiam quoad potentiam. Et sic purior erit, qui a peccando remotior,
atque in bono firmior exstiterit. Proinde S. Thomás (1. c.) Augmentum puritatis est secundum
recessum a contrario; et quia in beata Virgine fuit
depuratio ab omni peccato, ideo pervenit ad summum
puritatis; sub Deo tamen, in quo non est aliqua potentia deficiendi, quæ est in qualibet creatura, quantum in se est. Quod idem sic deinde repetit (1 dist.
44, q. 1, art. 3 ad 3): Duritas intenditur per recessum a contrario: et ideo potest aliquid creatum
inveniri, quo nihil purius esse possit in rebus creatis
si nulla contagione peccati inquinatum sit: et talis
fuit puritas beatæ Virginis, quæ a peccato originali
et actuali immunis fuit. Fuit tamen sub Deo, in
quontum erat in ea potentia ad peccandum. Ergo
siquidem profitendum sit, quod exploratissimum
haberi debet, Deiparæ firmiorem, quam angelis,
in bono stabilitatem a Deo collatam; ac proinde
remotiorem ipsam, quam angelos, a contrahenda
labe servatam fuisse; eo ipso habemus, cur purior
ipsis angelis jure celebrari possit. Atqui hoc nimirum est, quod Isidorus contendit, atque ad id conficiendum eo utitur argumento, immutabiliorem et
col. 41–42page 13 of 73
PG 139:41γενόμεθα διαίτης ἐκείνης, καὶ διὰ τοῦτο μάλιστα, ἵν' ότι τύπος εἰδότες ἡμεῖς τῇ κοινωνίᾳ καθα γνισθῶμεν, τὸν ἴσον δὴ τρόπον κἀπὶ τῆς μακαρίας λογιστέον Παρθένου· καὶ διὰ τοῦτο ταύτῃ προστ λαλητέον εἰς δύναμιν, ὡς ἂν δι' ὧν αὐτὴν προσ υμνούμεν, ὧν εἴργασται παραδόξων μεμνημένοι πραγμάτων, ἁγιασμὸν καὶ κηλίδος ἀποφερώμεθα ἐκπλυσιν. Β΄. Εστι μὲν οὖν οὐδ᾽ ἂν ἕν τῶν κατ᾿ αὐτήν, οὐ δὲν, δ μὴ μόρφωσιν ἐντίθησιν ἁγιαστικὴν, ᾧ λόγος ταῦτα λογίζεσθαι, οὐδενὸς δ᾽ ἧττον καὶ ἡ εἰς τὰ τῶν Αγίων "Αγια είσοδος· 8 τῷ νῷ παραστὰν, ἐκ τούτου γ' εὐθὺς, δ καλεῖται χαρίζεται, ᾧ προύργου περιε λίπτειν ἔνδον αὐτό· περὶ οὗ καὶ νῦν ἡμῖν εἰπεῖν εἴη κεκινημένοις καὶ νοῦν ἅμα καὶ γλῶτταν ἁγια σθῆναι, καί τι κατάλληλον φθέγξασθαι τῇ τούτου προσωνυμία, ἀλλὰ μὴ τῷ ὕψει παντάπασιν ἀπᾷδον τῆς παναχράντου, εἰ καὶ τοῦ πρὸς ἀξίαν, ὅ πάντως ἔσται, ἀποδεῖν συμβαίη τῷ λόγῳ. Γ. Αγια τοίνυν Αγίων πρὶν μὲν ὁ νεώς δικαίως ἐκεῖνος ὑμνεῖτο, ὃς καὶ κιβωτὸν ἔφερε καὶ πλάκας, καὶ τὰ σεμνὰ πάντα ἐκεῖνα Μωσέως τρόπαια καὶ μαρτύρια, ἐν ᾧ καὶ τοῖς προσιοῦσιν ἡ κάθαρσις, καὶ τῶν πάλαι θαυμαρτουγιῶν παραδόξων ἔκθεσις τε καὶ διασάφησις ἐτελεῖτο· καὶ ἦν οὐδὲν ἀληθῶς ἕτερον, ὧν γῆς περιείχε κύκλος, τοῦ θείου μᾶλλον ἐκείνου τεμένους ἁγιαστικὴν ἕξιν ἤ κλήσιν αὐτοῦν. Ο Ὥσπερ δὲ λυχνιαῖον μὲν φῶς, σφόδρα φωτεινὸν καὶ χρηστόν, ἕως ἂν τὸ λειτουργικὸν ὁμοῦ καὶ ἄρ κον τῆς ἡμέρας καλύπτεται σκεῦος, τοῦ δὲ μεγάλου προκύψαντος φωστῆρος περιττή τε ἡ φωτοποιός ἐκείνη, δαπάνη και μικροῦ λόγου πάντως ἀξία τῷ ὑπερπλήρει τῆς ἡλιανῆς ἀκτῖνος· οὕτως Αγια οὕτως Αγια Αγίων ὁ χῶρος, ὅς τοῦτ᾽ ἤκουεν, ἐκεῖνος νῦν ἐκρύβη τε καὶ χρῆσιν οὐδενὶ παρέχων ἀπέσβη, ότιπερ "Αγια Αγίων ἕτερος ἐκείνου μακρῷ παναγέστερος οἶκος ἐνηγέρθη τε καὶ ἀπήστραψεν, ἡ πάναγνος, φημὶ, καὶ φωτοειδεστάτη Θεοῦ νύμφη. Δ. ᾿Αλλὰ δὴ καὶ τὰ ποώην Αγια ἁγίων, ἐγὼ τῆς παναχράντου,SERMO IN PRÆSENTATIONEM B. V. MARIÆ.
γενόμεθα διαίτης ἐκείνης, καὶ διὰ τοῦτο μάλιστα, Verum sicut affabili Salvatoris benignitate confsi,
ἵν' ότι τύπος εἰδότες ἡμεῖς τῇ κοινωνίᾳ καθαγνισθῶμεν, τὸν ἴσον δὴ τρόπον κἀπὶ τῆς μακαρίας
λογιστέον Παρθένου· καὶ διὰ τοῦτο ταύτῃ προστ
λαλητέον εἰς δύναμιν, ὡς ἂν δι' ὧν αὐτὴν προσ
υμνούμεν, ὧν εἴργασται παραδόξων μεμνημένοι
πραγμάτων, ἁγιασμὸν καὶ κηλίδος ἀποφερώμεθα
ἐκπλυσιν.
Β΄. Εστι μὲν οὖν οὐδ᾽ ἂν ἕν τῶν κατ᾿ αὐτήν, οὐ
δὲν, δ μὴ μόρφωσιν ἐντίθησιν ἁγιαστικὴν, ᾧ λόγος
ταῦτα λογίζεσθαι, οὐδενὸς δ᾽ ἧττον καὶ ἡ εἰς τὰ τῶν
Αγίων "Αγια είσοδος· 8 τῷ νῷ παραστὰν, ἐκ τούτου
γ' εὐθὺς, δ καλεῖται χαρίζεται, ᾧ προύργου περιελίπτειν ἔνδον αὐτό· περὶ οὗ καὶ νῦν ἡμῖν εἰπεῖν
εἴη κεκινημένοις καὶ νοῦν ἅμα καὶ γλῶτταν ἁγια
σθῆναι, καί τι κατάλληλον φθέγξασθαι τῇ τούτου
προσωνυμία, ἀλλὰ μὴ τῷ ὕψει παντάπασιν ἀπᾷδον
τῆς παναχράντου, εἰ καὶ τοῦ πρὸς ἀξίαν, ὅ πάντως
ἔσται, ἀποδεῖν συμβαίη τῷ λόγῳ.
inenarrabilem illum cibum degustamus, idque ea
maxime de causa, ut a maculis, quarum conscii
nobis sumus,per communionem emundemur; eumdem in modum et de beata Virgine existimandum
est; ac propterea sermo pro viribus instituendus
de ipsa est, ut cum mirabilia, quæ gessit, commemoraverimus,per hæc eadem, propter quæ laudes
ejus celebramus, ipsi sanctificationem et macularum ablutionem consequamur.
II. Caterum cum eorum,quæ ad ipsam spectant,
nihil omnino sit, quod, si mente diligenter volvatur, formam sanctificatricem contemplanti non
ingerat tum vero nihilominus id ipsum
præstat et ingressus ejus in Sancta sanctorum.
Hoc siquidem mysterium animo obversans, continuo id, quod nomine præsefert, largitur iis omnibus,
qui illud idem penitius introspiciendi fuerint studiosi. De quo cum impræsentiarum quoque dicere
aggrediamur, utinam nobis contingat,ut mente simul sanctificemur et lingua, et aliquid. quod ejusdem mysterii nomenclaturæ respondeat, aut saltem quod ab immaculatissimæ illius celsitudine
nimis non abhorreat, effari possimus; quamvis, quod certissime fiet, ab eo quod dignitas rei postulat,
futurum sit, ut sermo longissime abscedat!
III. Sancti itaque sanctorum nomine prius quidem merito sacrarium illud celebrabatur, quod et
arcam et (legis) tabulas, et omnia illa veneranda
Moysis tropma ac testimonia(46)continebat:in quo et
emundatio parabatur accedentibus, ac veluti ob
oculos ponebantur et,prope dixerim,enarrabantur
admiranda illa prodigia, quæ olim perpetrata fuerant. Et profecto, ex omnibus quæ terra ambitu
Γ. Αγια τοίνυν Αγίων πρὶν μὲν ὁ νεώς δικαίως
ἐκεῖνος ὑμνεῖτο, ὃς καὶ κιβωτὸν ἔφερε καὶ πλάκας,
καὶ τὰ σεμνὰ πάντα ἐκεῖνα Μωσέως τρόπαια καὶ
μαρτύρια, ἐν ᾧ καὶ τοῖς προσιοῦσιν ἡ κάθαρσις,
καὶ τῶν πάλαι θαυμαρτουγιῶν παραδόξων ἔκθεσις
τε καὶ διασάφησις ἐτελεῖτο· καὶ ἦν οὐδὲν ἀληθῶς
ἕτερον, ὧν γῆς περιείχε κύκλος, τοῦ θείου μᾶλλον
ἐκείνου τεμένους ἁγιαστικὴν ἕξιν ἤ κλήσιν αὐτοῦν. Ο
continebantur, nil aliud reperire erat quod præ divino illo sacrario sanctificandi vi, aut sancti appellatione gloriari posset.
Ὥσπερ δὲ λυχνιαῖον μὲν φῶς, σφόδρα φωτεινὸν
καὶ χρηστόν, ἕως ἂν τὸ λειτουργικὸν ὁμοῦ καὶ ἄρκον τῆς ἡμέρας καλύπτεται σκεῦος, τοῦ δὲ μεγάλου
προκύψαντος φωστῆρος περιττή τε ἡ φωτοποιός
ἐκείνη, δαπάνη και μικροῦ λόγου πάντως ἀξία τῷ
ὑπερπλήρει τῆς ἡλιανῆς ἀκτῖνος· οὕτως Αγια
οὕτως Αγια
Αγίων ὁ χῶρος, ὅς τοῦτ᾽ ἤκουεν, ἐκεῖνος νῦν ἐκρύβη
τε καὶ χρῆσιν οὐδενὶ παρέχων ἀπέσβη, ότιπερ "Αγια
Αγίων ἕτερος ἐκείνου μακρῷ παναγέστερος οἶκος
ἐνηγέρθη τε καὶ ἀπήστραψεν, ἡ πάναγνος, φημὶ, καὶ
φωτοειδεστάτη Θεοῦ νύμφη.
Verum quemadmodum lumen lucernæ valde fulgidum quidem atque utile existimatur, quousque
vas illud delitescit, quod diem præstat simul et
inchoat; magno autem luminari exoriente, jam
propter radii solaris exuberantiam supervacanea
prorsus nec digna, cujus vel minima habeatur
ratio,est lampadis impensa: ita Sancta sanctorum,
locus scilicet qui hoc nomine appellabatur, nunc
et ab oculis sublatus est ac deletus, utpote nullum
cuipiam commodum amplius conferens, postquam
alia domus, quæ vere Sancta sanctorum dicenda,
priori illa longe sanctior excitata est et refulsit, purissima scilicet ac lucidissima Dei
sponsa.
Δ. ᾿Αλλὰ δὴ καὶ τὰ ποώην Αγια ἁγίων, ἐγὼ
IV. Quinimo priora illa Sancta sanctorum hanc
Ant. Ballerini notæ.
44) Et hæc propositio postulat ut Virgo ab a Deo patrata, cujusmodi erant vasculum manne,
riginali labe immunis prædicetur.Quomodo enini
Marian conceptionem recogitanti animo sanctum
quidpiam obversaretur, si in peccato concepta ſingitur?
En tibi rursus Mariam antonomastice τῆς
παναχράντου, immaculatissimæ, appellatione indicatam. Hinc evincitur, commune id inter fideles
fuisse.
46) Testimonia scilicet, quæ in mentem revocabant, ac veluti oculis objiciebant miracula olim
PATROL. GR. CXXXIX.
tabulæ legis, virga Aaron, ipsa arca, in qua hac
continebantur. Qua de re Exod. xvi, 32: Imple
gomor ex eo (manna), et custodiatur in futuras retro generationes: ut noverint panem, quo alui vos
in solitudine, quando educti estis de terra Ægypti.
Et Deut. xxxi, 26: Tollite, librum istum et ponite
eum in latere arcæ fœderis Domini Dei vestri, ut sit
ibi contra te in testimonium. Et Num. XVII,
Refer virgam Aaron in tabernaculum testimonii, ut
servetur ibi in signum rebellium filiorum Israel.
col. 47–48page 14 of 73
PG 139:47ὁμοῦ καὶ κενῶν ἄληπτος ληρημάτων, ὅτι καὶ ἄνε θρωπος ὁ Σωτὴρ είλετο δι' ἐμὲ γενέσθαι, ἄνω δὲ οὐκ Ενῆν τὴν τοιαύτην ἀναλαβέσθαι μορφήν· καὶ ὅτι τοῖς, μὴ ὅτι τοῦτ' ἐγεγόνει, κακῶς δογματίσασιν, οὐκ ἀσθενῆ τὴν Παρθένον πεποίηκεν ἔλεγχον, ἢ τοῦτον ἔτεκε. Σαφὴς δ' αὕτη πηλὸς, ὡς ἐκ γηίνων οῦσα, καὶ τοῦ χοὸς, οἰκεῖον εἶναι καὶ τὴν Πάναγνον κύημα, τρα νότατα διακωδωνοῦντος, οὗπερ ἥκιστα πέπτη ἀλλὰ κατὰ τοὺς ὁμοφυεῖς ταῖς ἐκεῖθεν, ὡς εἰπεῖνς, εἶχε πέδαις τοῖς κάτω προσγειτονοῦσα. εἴ γε μὴ τρόπος οὗτος ἐπραγματεύετο σωτήριος τε Θ· Επεὶ τοίνυν οὐκ ἦν διὰ ταῦτα τῆς ὑπὲρ γῆν τυχεῖν κληρουχίας, ἧς, εἴπερ τις τῶν ἀγγέλων, ή μακαρία δικαιοτάτη, ἀπὸ γε τῶν περιγείων καὶ συγγενῶν τὰ τῶν ἀνακτόρων οἰκεῖν ὑψηλότερα τὴν Παρθένον, τὰ Ἅγια τῶν ἁγίων φημί, ὁ Θεὸς ἐδί καίωσεν· ἔμεινε δ' ἂν, οἶμαι, μέχρι τῆς ἄλλης καὶ τελευταίας αὐτῆς πρὸς οὐρανοὺς εἰσόδου τοῦ ἱεροῦ ἔνδον τεμένους, άτε δὴ μόνῃ τῇ Πανάγνῳ πρέποντος ἐκείνου, δι' ἣν καὶ κλῆσιν εἴληχεν ἐκείνην καὶ τὴν φερώνυμον ἐνέργειαν, ᾖπερ ὁ λόγος ἔδειξεν. Ἀλλ᾽ ἵνα καὶ ὁδὸν ἡμῖν ὑποδείξῃ, ἣν ἐνεκαίνισεν εἰς τὴν εἴσο οδον τῶν Ἁγίων ἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ. Παύλου τοῦτο τοῦ θείου φωνή, ἔτι δὲ καὶ γῆν ἄλλην καὶ ἀέρα αροκαθαγνίσῃ, ἃ δήπουθεν μετὰ μικρὸν ὁ Δεσπότης δι' αὐτῆς ἔμελλε τελεώτερον ἁγιάσειν, οὗτος δὲ, καθά μοι εἴρηται, θεῖος νόμος, ἀπὸ τῶν ἁπλουστέρων χωρ ρεῖν ἐπὶ τὰ τελεώτερα, καὶ ἵν᾽ Ἰωσήφ, τῷ σεμνῷ ἐκείνῳ καί εἰς πεῖραν ἥκοντι γραμμάτων, τὸ ἐφρα γισμένον δὴ τοῦτο ἐγχειρισθῆναι βιβλίον, ὃς, οὔτ᾽ ἦν κανὸς τοῖς ἀδύτοις ἐνδιατρίβειν, καὶ εἶχεν ἄλλως τὸ μυστικὸν ἐξηγεῖσθαι καὶ ἀποῤῥητον ἐκεῖνο βιβλίον διὰ ταῦτα καὶ τοῦ νεὼ μὲν ἐξῆλθεν ἐκείνου, ναὸν δ᾽ ἑαυτὴν, ὦ ξένον θαῦμα! τοῦ ἀχωρήτου Δημιουργού κατεσκεύασεν· οὐ χάριν οὐχ "Αγία ἁγίων μόνον, ἀλλὰ καὶ εἴ τι τούτων αἰδοῦς ἀξιώτερον, τῶν εὐλό γων ἂν εἴη τό ἀνέκφραστον τοῦτο καλεῖν Θεοῦ κατοικητήριον. (κατ' αγό γέλους δημιουργηθείσης). (ή δήπουθεν ὑπὲρ τούτους), ἵπτη. Σιν, ΧΧΙΧ,ὁμοῦ καὶ κενῶν ἄληπτος ληρημάτων, ὅτι καὶ ἄνε
θρωπος ὁ Σωτὴρ είλετο δι' ἐμὲ γενέσθαι, ἄνω δὲ οὐκ
Ενῆν τὴν τοιαύτην ἀναλαβέσθαι μορφήν· καὶ ὅτι
τοῖς, μὴ ὅτι τοῦτ' ἐγεγόνει, κακῶς δογματίσασιν, οὐκ
ἀσθενῆ τὴν Παρθένον πεποίηκεν ἔλεγχον, ἢ τοῦτον
ἔτεκε. Σαφὴς δ' αὕτη πηλὸς, ὡς ἐκ γηίνων οῦσα, καὶ
τοῦ χοὸς, οἰκεῖον εἶναι καὶ τὴν Πάναγνον κύημα, τρα
νότατα διακωδωνοῦντος, οὗπερ ἥκιστα πέπτη
ἀλλὰ κατὰ τοὺς ὁμοφυεῖς ταῖς ἐκεῖθεν, ὡς εἰπεῖνς,
εἶχε πέδαις τοῖς κάτω προσγειτονοῦσα.
appareret, et calestem ejus originem et calum εἴ γε μὴ τρόπος οὗτος ἐπραγματεύετο σωτήριος τε
propriam ejusdem esse sedem,utpote quæ angelica
conditione (54),imo supra angelicam conditionem
creata sit.Nisi quod ejusmodi opus erat aconomia,
quæ simul salutaris foret, et nullum vanis deliramentis locum relinqueret. Etenim etiam Salvator
humanam naturam propter me assumere voluit;
haud par autem fuisset ejusmodi formam in cœlis
induere. Præterea, adversus eos qui prave dogmatizaturi erant illum non reipsa factum fuisse hominem,invictum exhibebat argumentum,illam nempe
Virginem, quæ eum genuit. Manifeste enim ipsa terrena apparebat, quippe e terrenis parentibus
et ex eo limo exorta,qui vel hanc innocentissimam terrenum fœtum esse evidentissime proclamabat.
quo quidem limo haudquaquam evolavit; sed non secus ac cæteri ejusdem naturæ homines, hisce,
ut ita dicam, compedibus ad hæc infima constricta tenebatur.
IX. Quoniam itaque hisce de causis non expediebat,ut Virgo sublimiorem longe a terris obtineret
sedem,qua si quispiam angelorum,certe beata illa
dignissima erat saltem ut mdes vel ipsis rega•
libus nobiliores, nimirum Sancta sanc:orum, seorsim a terrenis et cognatis incoleret, Deus æquissimum judicavit. Atque intra sacrarium illud divinum, utpote soli illi innocentissimæ conveniens,
propter quam et Sancti sanctorum appellationem,
et virtutem huic nomini congruam, uti ostensum
jam est, acceperat, mansisset ea utique, ut ego
quidem arbitror, ad alterum usque ac finalem ejusdem in cœlos ingressum. Verum, ut et viam nobis
ostenderet, quam, juxta divini Pauli vocem, initiavit in introitu Sanctorum in nomine Jesu 24; tum
etiam ut reliquam quoque terram atque aerem
–
Θ· Επεὶ τοίνυν οὐκ ἦν διὰ ταῦτα τῆς ὑπὲρ γῆν
τυχεῖν κληρουχίας, ἧς, εἴπερ τις τῶν ἀγγέλων,
ή μακαρία δικαιοτάτη, ἀπὸ γε τῶν περιγείων καὶ
συγγενῶν τὰ τῶν ἀνακτόρων οἰκεῖν ὑψηλότερα τὴν
Παρθένον, τὰ Ἅγια τῶν ἁγίων φημί, ὁ Θεὸς ἐδίκαίωσεν· ἔμεινε δ' ἂν, οἶμαι, μέχρι τῆς ἄλλης καὶ
τελευταίας αὐτῆς πρὸς οὐρανοὺς εἰσόδου τοῦ ἱεροῦ
ἔνδον τεμένους, άτε δὴ μόνῃ τῇ Πανάγνῳ πρέποντος
ἐκείνου, δι' ἣν καὶ κλῆσιν εἴληχεν ἐκείνην καὶ τὴν
φερώνυμον ἐνέργειαν, ᾖπερ ὁ λόγος ἔδειξεν. Ἀλλ᾽ ἵνα
καὶ ὁδὸν ἡμῖν ὑποδείξῃ, ἣν ἐνεκαίνισεν εἰς τὴν εἴσο
οδον τῶν Ἁγίων ἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ. Παύλου
τοῦτο τοῦ θείου φωνή, ἔτι δὲ καὶ γῆν ἄλλην καὶ ἀέρα
αροκαθαγνίσῃ, ἃ δήπουθεν μετὰ μικρὸν ὁ Δεσπότης
δι' αὐτῆς ἔμελλε τελεώτερον ἁγιάσειν, οὗτος δὲ, καθά
μοι εἴρηται, θεῖος νόμος, ἀπὸ τῶν ἁπλουστέρων χωρ
ρεῖν ἐπὶ τὰ τελεώτερα, καὶ ἵν᾽ Ἰωσήφ, τῷ σεμνῷ
ἐκείνῳ καί εἰς πεῖραν ἥκοντι γραμμάτων, τὸ ἐφραγισμένον δὴ τοῦτο ἐγχειρισθῆναι βιβλίον, ὃς, οὔτ᾽ ἦν
κανὸς τοῖς ἀδύτοις ἐνδιατρίβειν, καὶ εἶχεν ἄλλως τὸ
μυστικὸν ἐξηγεῖσθαι καὶ ἀποῤῥητον ἐκεῖνο βιβλίον
διὰ ταῦτα καὶ τοῦ νεὼ μὲν ἐξῆλθεν ἐκείνου, ναὸν δ᾽
ἑαυτὴν, ὦ ξένον θαῦμα! τοῦ ἀχωρήτου Δημιουργού
κατεσκεύασεν· οὐ χάριν οὐχ "Αγία ἁγίων μόνον,
ἀλλὰ καὶ εἴ τι τούτων αἰδοῦς ἀξιώτερον, τῶν εὐλό
γων
ἂν εἴη τό ἀνέκφραστον τοῦτο καλεῖν Θεοῦ κατοικητήριον.
præmundaret, quæ Dominus paulo post utique per
ipsam perfectius sanctificaturus erat: hæc enim,
quemadmodum diximus, divina est economia, ut
a simplicioribus gradus flat ad perfectiora; tum
denique ut obsignatus hic liber traderetur
Josepho illi venerando ac librum legendi gnaro,qui
in sacris penetralibus morari non poterat,et mysticum tamen illud et ineffabile volumen interpretari
debuit; hisce de causis et e templo illo ipsa egressa est, et semet Conditoris incomprehensibilis
templo (o rem plane admirandam!) præstitit.
Quamobrem non modo appellatio Sancti sanctorum, sed et si quæ alia veneratione dignior occurreret
24 Hebr. x, 19, 20.
Ant Bellerini notæ.
Jam alias auctor disputaverat (Orat. inNativ. Dei., § 8, sup. pag. 222), Virginem Deiparam
non e terra, sed e cœlo oriundam fateri oportere.
Nunc vero disertius affirmat, eamdem non alia,
atque angelos, conditione fuisse creatam (κατ' αγό
γέλους δημιουργηθείσης). Porro res ipsa et contextus aperte clamant,id de Deiparæ anima intelligendum esse. Ergo ad animam Mariæ pertinet, quod
de angelis traditur, divina scilicet gratia et charitate exornatos divinis e manibus prodiisse. Discrimen vero, quod veluti sua dicta corrigens auctor
subjicit (ή δήπουθεν ὑπὲρ τούτους), quin huic sententiæ repugnet,imo eam confirmat.Si enim Maria
non modo par, sed potior angelis est creata; plura
ergo præ angelis ipsis gratiæ munera in ipsa sua
origine a divina bonitate recepit.
Ita codex, ut videtur, pro ἵπτη.
(56)Non semel jam advertimus,innocentiam,quæ
trimulæ infanti tribuitur, singularem haberi non
posse,nisi adjicias prærogativam aliis infantibus
non communem, absentiam scilicet illius labis, de
qua in Jobi libro secundum lectionem LXX (cap.
Σιν, v. 4) legitur: Nemo mundus a sorde, nec infans, cujus est unius diei vita super terram. Quod
ergo congrua Deiparæ adhuc infanti sedes, propter
singularissimam ejusdem innocentiam, cœlum
potius quam terra dicatur,id innocentiam denotat,
quæ ab originis quoqne vitio intacta permanserit.
Virgini scilicet ac S. Josepbo, ejus sponso,
auctor applicat cum aliis Patribus,quod apud Isaiam
legitur (cap. ΧΧΙΧ, 11): Erit vobis visio omnium
sicut verba libri signati, quem cum dederint scienti
litteras, dicent: Lege istum; et respondebit: Non
possum, signatus est enim.
col. 49–50page 15 of 73
PG 139:49Γ΄. Δοκῶ δέ μοι καὶ τοῦτο, ὡς οὐ τῆς ἴσης ἂν ἐνεφορεῖτο θεοπτίας ὁ ἅπαξ τὰ ἄδυτα εἰσιών ἱεράρχης ἐκεῖνα, τῆς τε παμβασιλίδος τοῖς οἰκείοις παρούσης βασιλείοις, καὶ ὅτε μὴ τοῦτ' ἐγίγνετο· ἀλλὰ πολλῷ κρείττονος δι' ἐκεῖνο μετειλήφει θεωρίας ἢ τῆς Δεσποίνης ἀπούσης· Ἐπεὶ γὰρ πάντων ἀνθρώπων καὶ ἱεραρχῶν ἐξ ἀνάγκης πλησιεστέρα Θεῷ, οὐδ᾽ ὅσον εἰπεῖν ἔνεστιν, ἡ Παρθένος, ἀναλόγως καὶ πάντων ἐπέκεινα θεαμάτων ἂν ὑψηλῶν ἐτύγχανεν εὐμοιροῦσα· ὃς δ᾽ ἐκείνῃ συνῆν, τηλικούτων ἀπολαβούσῃ, βελτίων ἄν ἦν ἑαυτοῦ πάντως, καθάπερ φώτων ὑπὲρ βασιλέως προκειμένων φωτεινότερον οἱ παρο όντες ὁρῶσιν. ΙΔ΄. Αλλ' ὑμνητέον μικρὸν ἄνωθεν τὰ περὶ αὐτὴν, ἵν᾿ ἀπὸ τῆς θείας αὐτῆς ἐν βίῳ προόδου εἰς τὴν εἰς τὰ ᾿Αγια τῶν ἁγίων εἴσοδον ἀκολούθως ὁ λόγος τὴν Πάναγνον φέρῃ. Γεννᾶται τοίνυν τὸ θεαυγέστατον τοῦτο κάλλος, τὸ θεοπτικώτατον ἔσοπτρον, τὸ θεοιδέστατον κάτοπο τρον, ἡ θεολαμπής αἴγλη, ἡ θεοτερπής λαμπηδών, ἡ θεοπρεπῆς ἀγλαία, ἡ θεόνυμφος καὶ θεόπαις Μα ρία, ἐκ στείρας μὲν καὶ ἀγόνου γαστρός, πολυτόκου δὲ ψυχῆς καρπῶν θεαρέστων, και μάλα γονίμου γεννημάτων ἐνθέων, καὶ οἷς ἐντρυφᾷ Θεὸς μένοις. τικτο ΙΒ΄. Έδει γὰρ ἡγήσασθαι τοῦτο κἀνταῦθα, ὡς ἄν ἀπὸ μικροῦ θαύματος, τὴν παιδοτόκον φημὶ στείραν, τὸ μέγα και παραδοξότατον, ὁ τῆς Παρθένου καινού τομηθείη τόκος, ἵνα καὶ παῖς κατὰ μητρὸς οὕτω λαμπράς, οὕτω θαυματουργού, φέρῃ τὰ νικητήρια 'Αννα γάρ, ἡ μετὰ βραχὺ καλλίπαιδος μήτηρ ἐκείνη, καὶ Ἰωακεὶμ ὁ θαυμάσιος, τὸ θεόλεκτον καὶ δικαιότατον ζεῦγος, τάλλα μὲν πάντων εἰς εὐδαιμονίανSARMO IN PRÆSENTATIONEM B. V. MARIE.
merito inter nomina censeretur, quæ aptiora ad ineffabile hoc Dei domicilium designandum videri
debent.
Γ΄. Δοκῶ δέ μοι καὶ τοῦτο, ὡς οὐ τῆς ἴσης ἂν ἐνεφορεῖτο θεοπτίας ὁ ἅπαξ τὰ ἄδυτα εἰσιών ἱεράρχης
ἐκεῖνα, τῆς τε παμβασιλίδος τοῖς οἰκείοις παρούσης
βασιλείοις, καὶ ὅτε μὴ τοῦτ' ἐγίγνετο· ἀλλὰ πολλῷ
κρείττονος δι' ἐκεῖνο μετειλήφει θεωρίας ἢ τῆς
Δεσποίνης ἀπούσης· Ἐπεὶ γὰρ πάντων ἀνθρώπων καὶ
ἱεραρχῶν ἐξ ἀνάγκης πλησιεστέρα Θεῷ, οὐδ᾽ ὅσον
εἰπεῖν ἔνεστιν, ἡ Παρθένος, ἀναλόγως καὶ πάντων
ἐπέκεινα θεαμάτων ἂν ὑψηλῶν ἐτύγχανεν εὑμοι·
ροῦσα· ὃς δ᾽ ἐκείνῃ συνῆν, τηλικούτων ἀπολαβούσῃ,
βελτίων ἄν ἦν ἑαυτοῦ πάντως, καθάπερ φώτων
ὑπὲρ βασιλέως προκειμένων φωτεινότερον οἱ παρο
όντες ὁρῶσιν.
X. Illud insuper persuasum habeo, summum
sacerdotem, qui semel per annum in sacra illa
penetralia pedem inferebat, haud pari mensura
divinis visionibus consuevisse frui, quando sua illa
regia præsens versabatur omnium Regina,ac quando
inde ipsa aberat; sed longe uberius domina præsente
quam eadem absente, cœlestibus revelationibus ditatum fuisse. Cum enim Virgo præ omnibus plane hominibus, ac proinde præ summis quoque sacerdotibus,quantum neque verbis eloqui fas est,propius ad
Deum accederet; præ omnibus consequenter etiam
sublimibus visionibus fruebatur Porro quisquis ejusmodi visionibus fruenti præsens aderat,
prorsus se ipso aptior evadere debuit, non secus ac quando luminoria pro rege accenduntur, quotquot præsentes adsunt, clarius vident.
ΙΔ΄. Αλλ' ὑμνητέον μικρὸν ἄνωθεν τὰ περὶ αὐτὴν,
ἵν᾿ ἀπὸ τῆς θείας αὐτῆς ἐν βίῳ προόδου εἰς τὴν εἰς
τὰ ᾿Αγια τῶν ἁγίων εἴσοδον ἀκολούθως ὁ λόγος τὴν
Πάναγνον φέρῃ.
Γεννᾶται τοίνυν τὸ θεαυγέστατον τοῦτο κάλλος, τὸ
θεοπτικώτατον ἔσοπτρον, τὸ θεοιδέστατον κάτοπο
τρον, ἡ θεολαμπής αἴγλη, ἡ θεοτερπής λαμπηδών,
ἡ θεοπρεπῆς ἀγλαία, ἡ θεόνυμφος καὶ θεόπαις Μαρία, ἐκ στείρας μὲν καὶ ἀγόνου γαστρός, πολυτόκου
δὲ ψυχῆς καρπῶν θεαρέστων, και μάλα γονίμου
γεννημάτων ἐνθέων, καὶ οἷς ἐντρυφᾷ Θεὸς
μένοις.
τικτο
ΙΒ΄. Έδει γὰρ ἡγήσασθαι τοῦτο κἀνταῦθα, ὡς ἄν
ἀπὸ μικροῦ θαύματος, τὴν παιδοτόκον φημὶ στείραν,
τὸ μέγα και παραδοξότατον, ὁ τῆς Παρθένου καινού
τομηθείη τόκος, ἵνα καὶ παῖς κατὰ μητρὸς οὕτω
λαμπράς, οὕτω θαυματουργού, φέρῃ τὰ νικητήρια G
'Αννα γάρ, ἡ μετὰ βραχὺ καλλίπαιδος μήτηρ ἐκείνη,
καὶ Ἰωακεὶμ ὁ θαυμάσιος, τὸ θεόλεκτον καὶ δικαιό
τατον ζεῦγος, τάλλα μὲν πάντων εἰς εὐδαιμονίαν
XI. Verum pretium operæ fuerit ea, quæ ad
ipsam (Deiparam) spectant, paulo altius repetere;
adeo ut, initium ducens a primo innocentissimæ
illius in hanc vitam ingressu divino, sermo ex
ordine eam ad introitum in Sancta sanctorum deducat.
Generatur itaque pulchritudo hæc divinissime
splendens expressissima Dei imago speculum
Dei speciem ad vivum referens, splendor divinitus
emicans, jubar Deo gratissimum, venustas Deum
condecens, Dei sponsa, et Dei filia Maria; ex matre
sterili quidem utero et infœcunda, verum quoad
animam fructuum Deo placentium fœcundissima,et
germinum divinorum, quorum partu deliciatur
Deus, feracissima.
XII. Etiam hic porro, eam servari decebat economiam, ut e minori miraculo, sterilis videlicet parientis, magnum illud atque sensum omnem
transcendens generantis Virginis novum prodigium
initiaretur, quo nempe matrem quoque tam insignem, tamque claram miraculis filia superaret.
Illa siquidem Anna, quæ deinde speciosa hujus
puellæ mater evasit, et admirandus Joachimus,
Ant. Ballerini notæ.
Levioris momenti videri potuerunt, quæ
auctor habet de sancta Virgine, crebris visionibus
cælestibus,divinisque revelationibus perfruente.At
non levis profecto momenti est doctrina, cui illa
quodammodo superstruuntur, quamque a sanctis
Ecclesiæ Patribus seu præstitutam seu præsumptam
reperire est, ubi de quapiam prærogativa Virgini
vindicanda agitur. Quænam vero ea est doctrina?
Nimirum nullum cœleste donum, nullum gratiæ
munus tam præclarum tamque eximium excogitari
posse, quod eminentissima quadam ratione Maria
collatum existimari non debeat. Quæ quidem doetrina quam late pateat, quibusve argumentis ex
ipsis fidei nostræ principiis per Patres firmetur,
commentarii potius quam notulæ fuerit disserere.
Illud interim perpendere ne prætereas, quantopere
ii et decipiantur et decipiant, qui cum de sanctæ
Virginis privilegiis ac speciatim de ejusdem ab
originali vitio immunitate sermo est, argumenta
theologis usitata, et a decentia seu convenientia,
ut aiunt, ducta, parvi adeo pendere videntur, ut
tantum non ad quisquilias rejiciant.Suam ipsorum
scilicet inscitiam luculenter produnt, cum subtilitatibus scholasticis illud argumenti genus accensent, quod apud sanctos Ecclesiæ Patres receptissimum fuisse ignorant, aut dissimulant. Quod si
ejusdem argumenti vim ac robur vix aut ne vix
quidem revera ipsi sentiunt, nihil sane æquus
rerum æstimator ambiget, id non rei ipsi Patribus
minus perspectæ deputandum esse, sed verius
hebeti istorum menti, qui, quid sibi Dei Genitrix
velit, quidve tremenda hæc dignitas merito postulet, ne remotissime quidem suspicando pares se
exstitisse palam faciunt.
Inspice, qualis a suis ipsius primordiis Maria
oculis nostris exhibeatur. An vero animæ ex primitiva labe deformi consonum fuerit, ut divina appelletur pulchritudo? an Adæ terreni imaginem
gerenti congruit, ut expressissima Dei dicaturimago? an tenebris peccati obvolutæ, ut splendor
habeatur divinitus emicans? an Deo invisæ, ut
jubar Deo gratissimum et Dei filia nominetur?
col. 51–52page 16 of 73
PG 139:51δυστυχέστεροι· ἔνθεν τοι καὶ ρεύματα μὲν ἀπέῤῥει δακρύων οσημέραι τῶν δικαίων ὀφθαλμῶν ἐκείνων, συχνὴ δ' ἀνεπέμπετο δέησις θολώσεως άμικτος, καὶ οἷαν οὔτε Θεὸς παρορᾷ, καὶ ὡς ὀσμὴν εὐωδίας ὁρᾷ ἐπαγγελία συμβολαίου παντὸς πιστοτέρα, τὸ τεχθησόμενον ἀντιδώσειν τῷ δεδωκότι. ἐκράτουν· πρὸς δέ γε παιδοποιίας πενήτων ἠλέγχοντο ΙΓ΄. 'Αλλ᾽ ὦ δικαίας εὐχῆς, πτερὸν ἅπαν ἐλεγ χούσης τῷ τάχει, ὑπὲρ οὐρανοὺς ἀνιούσης, θεῷ προσιούσης θαῤῥούντως. καὶ παρ᾽ αὐτοῦ προσδεχομένης ἡδέως! Ω καρδιῶν ἐκείνων, μεστών καθαρότητος, καὶ διὰ τοῦτο Θεὸν ὀπτριζομένων κἀκεῖθεν ἀντιδεχομένων τὴν τῶν θερμῶν ἐξαλμάτων περαίωσιν! Ω χειλέων ἁγνῶν, διὰ Θεὸν κινουμένων, καὶ ὡσπερεί διὰ τοῦτο πεποιημένων, ἵνα τὸ προωρισμένον μυστήριον τούτων α?τουμένων ἐκβῇ! Ὦ ψυχῶν ἀμώμων, ἃς ὑπερηγάσθη Θεὸς, καὶ τελέσειν εἰς τὴν τούτων ἠγάπησε συγγένειαν! Τυγχάνουσι μάλα περιφανῶς τῆς αἰτήσεως, καὶ τίκτουσι καρπὸν, τοῦτον δὴ τὸν καινότερον, ὃς τῆς οἰκουμένης απάσης καλλονὴ καὶ σεμνότης, καὶ τροφή μυστική, μέλιτος ὑπὲρ νοῦν γλυκυτέρα, καὶ κατασκίου δένδρου παντός ψυχαγωγικώτερον θέαμα, καὶ ἀνθέων πᾶσαν εὐωδεστάτων κάτω τεθεὶς πέ φηνε χάριν. Εδει γὰρ μήτ' ἐκείνους, οὕτως εὐγενεῖς τὴν ψυ χὴν γεγονότας υὕτως εἰς ἄκρον δικαιοσύνης έλη λακότας, οὕτω παντὸς τῶν ὑπ᾽ οὐρανὸν Θεὸν προτιθέντας, οὕτω θεολαμπεὶς τὸν νοῦν, ἄλλης ἢ ταύτης χρηματίσαι πατέρας, μήτε τὴν μακαρίαν, ἧς τὸ σεμνὸν οὐκ ἔχων ὅσον εἰπεῖν ὁ λόγος ἐᾷ, ἐτέρων παῖδα παρὰ τούτους γεγονέναι· ἔτι δὲ μήτε τῆς ὁμιλίας ἐκείνης ἤ τῇ Παρθένῳ συλλήψεως αἴτιον, ἄλλο τι ή Θεοῦ ὁμιλίαν πρωταίτιον εἶναι καὶ προηγούμενον, ἵν', ὡς οἷόν τε ἦν, ἡ πάναγνος ἔχοι μόνη καὶ τὸ προφητικὸν ἐκεῖνο διαφυγεῖν, καὶ, Οὐκ ἐν ἀνομίαις συνελήφθην, οὐκ ἐν ἁμαρτίαις ἐκίσσησέ με μόνην ἡ μήτηρ μου, περὶ ἑαυτῆς φάσκειν, ἐκείνῳ καὶ τούτου συμπεISIDORI TIIESSALONICENSIS
δυστυχέστεροι· ἔνθεν τοι καὶ ρεύματα μὲν ἀπέῤῥει
δακρύων οσημέραι τῶν δικαίων ὀφθαλμῶν ἐκείνων,
συχνὴ δ' ἀνεπέμπετο δέησις θολώσεως άμικτος, καὶ
οἷαν οὔτε Θεὸς παρορᾷ, καὶ ὡς ὀσμὴν εὐωδίας ὁρᾷ
ἐπαγγελία συμβολαίου παντὸς πιστοτέρα, τὸ τεχθη
σόμενον ἀντιδώσειν τῷ δεδωκότι.
par divinitus electum ac justissimum, etsi quoad ἐκράτουν· πρὸς δέ γε παιδοποιίας πενήτων ἠλέγχοντο
cætera omnes felicitate vincerent, quoad liberos
tamen gignendos quibusvis egenis infeliciores notabantur. Ilinc vero quotidianus ex justorum illorum oculis lacrymarum imber defluebat, hinc assiduæ erumpebant purissimæ preces, hinc illa quoque, qualis a Deo nunquam despicitur, sed in
odorem suavitatis admittitur, promissio, quocunque alio pacto firmior, prolem, si que nasceretur,
se donanti donum reddituros.
XIII. O vere justas preces, quæ velocitate sua
omnem pennarum volatum superantes penetrant
cœlos, ad Deum confidenter accedunt, et ab ipso,
quæ postulant, cum gaudio reportant! O corda illa
puritatis plena, quæ propterea Deum vident, et
inde felicem ardentium votorum exitum inveniunt!
pura labia propter Deum mota, ac veluti ad hoc
condita, ut præfnitum mysterium ad eorum petitionem impleretur! O animas sine macula, quas
Deus acceptissimas habuit, adeo ut in eorum cognatione censeri voluerit!
Splendidissime voti compotes fiunt, ac gignunt
fructum, mirabilissimum illum sane, qui pulchritudo et decor totius orbis terrarum et mysticum alimentum melle supra quam intelligi possit
dulcius, spectaculum præ quavis arbore umbrosa
recreans, atque omnem suaveolentissimorum florum gratiam exsuperans, apparuit.
Et sane decebat, ut illi qui tanta animi nobilitate
præstabant, qui ad tantam justitiæ celsitudinem
provecti fuerant, qui tanto studio Dei obsequium
omnibus, quæ sub calo sunt, prætulerant, qui
mentem divino lumine adeo illastratam gerebant,
non aliam profecto quam istam sortirentur prolem;
et rursus (decebat) ut beata illa, cujus laudes,
cum ipsi pares afferre non possit, oratio prætermittit, non alios, quam istos, parentes sortiretur.
Oportebat insuper, ut ad congressum illum, unde
Virginis conceptio processit, non aliud quidpiam,
quam congressus cum Deo, impelleret atque adduceret; ut, quemadmodum consentaneum erat,
purissima illa sola etiam propheticam illud 18
85 Psal. L.
ΙΓ΄. 'Αλλ᾽ ὦ δικαίας εὐχῆς, πτερὸν ἅπαν ἐλεγ
χούσης τῷ τάχει, ὑπὲρ οὐρανοὺς ἀνιούσης, θεῷ
προσιούσης θαῤῥούντως. καὶ παρ᾽ αὐτοῦ προσδεχο
μένης ἡδέως! Ω καρδιῶν ἐκείνων, μεστών καθαρό
τητος, καὶ διὰ τοῦτο Θεὸν ὀπτριζομένων κἀκεῖ
θεν ἀντιδεχομένων τὴν τῶν θερμῶν ἐξαλμάτων
περαίωσιν! Ω χειλέων ἁγνῶν, διὰ Θεὸν κινουμένων,
καὶ ὡσπερεί διὰ τοῦτο πεποιημένων, ἵνα τὸ προωρι
σμένον μυστήριον τούτων α?τουμένων ἐκβῇ! Ὦ ψυχῶν
ἀμώμων, ἃς ὑπερηγάσθη Θεὸς, καὶ τελέσειν εἰς τὴν
τούτων ἠγάπησε συγγένειαν!
Τυγχάνουσι μάλα περιφανῶς τῆς αἰτήσεως, καὶ
τίκτουσι καρπὸν, τοῦτον δὴ τὸν καινότερον, ὃς τῆς
οἰκουμένης απάσης καλλονὴ καὶ σεμνότης, καὶ
τροφή μυστική, μέλιτος ὑπὲρ νοῦν γλυκυτέρα, καὶ
κατασκίου δένδρου παντός ψυχαγωγικώτερον θέαμα,
καὶ ἀνθέων πᾶσαν εὐωδεστάτων κάτω τεθεὶς πέφηνε χάριν.
Εδει γὰρ μήτ' ἐκείνους, οὕτως εὐγενεῖς τὴν ψυχὴν γεγονότας υὕτως εἰς ἄκρον δικαιοσύνης έλη
λακότας, οὕτω παντὸς τῶν ὑπ᾽ οὐρανὸν Θεὸν προτι
θέντας, οὕτω θεολαμπεὶς τὸν νοῦν, ἄλλης ἢ ταύτης
χρηματίσαι πατέρας, μήτε τὴν μακαρίαν, ἧς τὸ
σεμνὸν οὐκ ἔχων ὅσον εἰπεῖν ὁ λόγος ἐᾷ, ἐτέρων
παῖδα παρὰ τούτους γεγονέναι· ἔτι δὲ μήτε τῆς
ὁμιλίας ἐκείνης ἤ τῇ Παρθένῳ συλλήψεως αἴτιον,
ἄλλο τι ή Θεοῦ ὁμιλίαν πρωταίτιον εἶναι καὶ
προηγούμενον, ἵν', ὡς οἷόν τε ἦν, ἡ πάναγνος
ἔχοι μόνη καὶ τὸ προφητικὸν ἐκεῖνο διαφυγεῖν,
καὶ, Οὐκ ἐν ἀνομίαις συνελήφθην, οὐκ
ἐν ἁμαρτίαις ἐκίσσησέ με μόνην ἡ μήτηρ μου,
περὶ ἑαυτῆς φάσκειν, ἐκείνῳ καὶ τούτου συμπε
Ant. Ballerini notæ.
Conf. quæ de hac sententia diximus in plebe acceptæ fuerint, et communiter ab omnibus
Præfatione ad fragmentum orationis Georgii Nicomediensis, sup. pag. 149.
Auctorem habemus diserte profitentem
sanctæ Virginis immunitatem ab originali peccato,
Duo hic animadvertam. 1° Auctor nequaquam, ut
sæpe alias tum in hac tum in aliis homiliis solet,
hæc sc ex opinione sua affirmare ait; sed nihil
hæsitans tanquam de sententia omnibus explorata
ea de re disserit; 2° Certum esse debet, auctorem,
cum innocentiam, puritatem, ac sanctitatem Deiparæ aliis verborum formulis celebraturus esset,
eas locutiones vigilanter selegisse, quas aptiores
duxit ad puritatem, innocentiam, ac sanctitatem ab
originali quoque vitio intactam significandam:
cumque ambigendum non sit, eamdem fidelibus,ad
quos Isidorus verba faciebat, de sanctæ Virginis
puritate sententiam inhæsisse, rursus dubitare non
licet, quin eodem sensu locutiones illæ a Christiana
ad eamdem hanc puritatem ab originali quoque
vitio immunem efferendam usurparentur.Cum hæc
manifestissima per se sint, æque indubium illudque
gravissimum inde profluit consectarium. Easdem
enim, quas ab Isidoro adhibitas cernimus, verborum formulas, easdem figuras, easdemque imagines ad Virginis beatissimæ singularem puritatem
celebrandam usurpatas reperimus non modo a reliquis universim Patribus, sed in ecclesiasticis quoque ac liturgicis libris Ecclesiarum omnium Græco, Syriaca, Copticm, Armenica. Quis porro non
videt, quid sponte hinc consequatur? Æque enim
a veri specie duo hæc prorsus abhorrent, nempe,
aut Patres reliquos aliter quidem de Virginis conceptione sensisse, exquisitissimas tamen formulas
ad ejusdem quoque Conceptionis puritatem significandam idoneas usurpasse, aut (siquidem quispiam centendere velit, eas formulas non eo spe-
col. 53–54page 17 of 73
PG 139:53ριειλημμένου τῷ καταλόγῳ, ὧν μοι μεγαλείων ἐποίησεν ὁ δυνατός. Τοῦτο δ' ἐξ ὧν ἔπραξαν, ἔδειξαν οἱ γεννήτορες, ἀφ' οἵας ἐκ Θεοῦ καταβεβηκότες ὁμιλίας, πρὸς τὴν τῆς παιδοποιίας αἰτίαν ὁμιλίαν συνῆλθον. Άριστα τοίνυν καὶ τοῦτ' εὖ ἔχον τῷ κύκλῳ τῶν περὶ αὐτῆς παραδόξων συνέ δραμεν. ΙΔ΄. Επει δ' εἰς φῶς ἡ λαμπρά πεφανέρωται Θεόπαις, ἡ μᾶλλον ἢ φῶς ἅπαν διαυγεστέρα, ἧς χωρὶς οὔτε φῶς, οὔτ᾽ οὐρανὸς, οὔθ᾽ ἡ ποίησις πᾶσα τῶν δυναμένων ψυχὴν ἀληθῶς λαμπρῖναι καὶ οἰκειῶσαι Θεῷ, ἐπεὶ τοίνυν ἡ τηλικαύτη γεγέννηται, καὶ τὰ ὑπεσχημένα τοῖς τοκεῦσιν ἡ μνήμη περᾶναι μηνύει· οἱ δ᾽ εἰς ἔργον ἄν, οἶμαι, ἐχώρουν, ἅμα τῷ γεννηθῆναι τῷ ναῷ τὴν παῖδα προσάγοντες, είγε η μὴ τὸν καιρὸν προαρπάζειν τῶν οὐκ εἰκότων ἐδόκει, καθὰ καὶ ὁ Σωτὴρ ὕστερον πάντα κατὰ καιρὸν, καὶ θαύματα, καὶ τὸ θεῖον ἐπεδείξατο λουτρόν, ᾧ πάνω τως ἔδει τελεῖσθαι ἀκόλουθα καὶ ἐπὶ τῆς ἐκείνου μητρὸς καὶ πρὶν τοῦτο φανῆναι σφόδρα γὰρ ἄν τι τερατουργεῖν ἐδόκουν, βρέφος, πρὶν ἀποστῆναι τίτθης, ἢ λόγου καὶ ἀκοῆς εἰληφέναι πεῖραν, εἰς τὰ άδυτα ἐπιχειροῦντες εἰσενεγκεῖν ἐκεῖνα· ἤ, ὥς τις ἔφη τῶν πρὸ ἡμῶν, ἡ τριετία διατηρεῖτο, τὴν ἐν τοῖς ἀβάτοις εἴσοδον παρασχεῖν τῇ Παρθένῳ, ἵνα τὸ μέλω λον προγράψῃ, ὅτι μόνη, τὸν ἄβατον καὶ ἀπερίλη στον ἕνα θεὸν τῆς ἁγίας Τριάδος καινότατα τέξεται, καὶ ὑπὲρ ἅπαντας ἁγίους τῆς ὅλης φρικτής Τριάδος μονὴ φανεῖται καὶ σεβασμιώτατον οἰκητήριον. Οὐδὲ γὰρ ἦν οἴκοι μένειν τῶν ἀναγκαίων, ὅτι θηλῆς ἡ πάναγνος ἐδεῖτο· ὡς γὰρ καὶ τριετής, ἐνδιαιτω. μένη τῷ θείῳ περιβόλῳ ἐκείνῳ, τῆς παρ' ἀνθρώ των οὐ μετεῖχε τραπέζης, μυστικῷ δὲ λόγῳ οὐρα νίας ἡ ἐπουράνιος μετελάμβανε τροφῆς· οὕτως, εἰ καὶ γάλακτος ἔτι δεομένη, τὰ ἄβατα οἰκεῖν εἰσή πανάγνου κατὰ πᾶν ἀγνόν, ἁγνή, πάναγνος ἁγνόςSERMO IN PRÆSENTATIONEM B. V. MARIÆ.
ριειλημμένου τῷ καταλόγῳ, ὧν μοι μεγαλείων evitaret, ac de se ipsa affirmare posset: In iniquiἐποίησεν ὁ δυνατός. Τοῦτο δ' ἐξ ὧν ἔπραξαν,
ἔδειξαν οἱ γεννήτορες, ἀφ' οἵας ἐκ Θεοῦ καταβεβηκότες ὁμιλίας, πρὸς τὴν τῆς παιδοποιίας αἰτίαν
ὁμιλίαν συνῆλθον. Άριστα τοίνυν καὶ τοῦτ' εὖ
ἔχον τῷ κύκλῳ τῶν περὶ αὐτῆς παραδόξων συνέ
δραμεν.
origo est prolis suscipiendæ, e congressu cum Deo
eventum inter admiranda, quæ spectant ad ipsam,
ΙΔ΄. Επει δ' εἰς φῶς ἡ λαμπρά πεφανέρωται
Θεόπαις, ἡ μᾶλλον ἢ φῶς ἅπαν διαυγεστέρα, ἧς
χωρὶς οὔτε φῶς, οὔτ᾽ οὐρανὸς, οὔθ᾽ ἡ ποίησις πᾶσα
τῶν δυναμένων ψυχὴν ἀληθῶς λαμπρῖναι καὶ
οἰκειῶσαι Θεῷ, ἐπεὶ τοίνυν ἡ τηλικαύτη γεγέννηται,
καὶ τὰ ὑπεσχημένα τοῖς τοκεῦσιν ἡ μνήμη περᾶναι
μηνύει· οἱ δ᾽ εἰς ἔργον ἄν, οἶμαι, ἐχώρουν, ἅμα τῷ
γεννηθῆναι τῷ ναῷ τὴν παῖδα προσάγοντες, είγε η
μὴ τὸν καιρὸν προαρπάζειν τῶν οὐκ εἰκότων ἐδόκει,
καθὰ καὶ ὁ Σωτὴρ ὕστερον πάντα κατὰ καιρὸν, καὶ
θαύματα, καὶ τὸ θεῖον ἐπεδείξατο λουτρόν, ᾧ πάνω
τως ἔδει τελεῖσθαι ἀκόλουθα καὶ ἐπὶ τῆς ἐκείνου
μητρὸς καὶ πρὶν τοῦτο φανῆναι σφόδρα γὰρ ἄν
τι τερατουργεῖν ἐδόκουν, βρέφος, πρὶν ἀποστῆναι
τίτθης, ἢ λόγου καὶ ἀκοῆς εἰληφέναι πεῖραν, εἰς τὰ
άδυτα ἐπιχειροῦντες εἰσενεγκεῖν ἐκεῖνα· ἤ, ὥς τις
ἔφη τῶν πρὸ ἡμῶν, ἡ τριετία διατηρεῖτο, τὴν ἐν τοῖς
ἀβάτοις εἴσοδον παρασχεῖν τῇ Παρθένῳ, ἵνα τὸ μέλω
λον προγράψῃ, ὅτι μόνη, τὸν ἄβατον καὶ ἀπερίλη
στον ἕνα θεὸν τῆς ἁγίας Τριάδος καινότατα τέξεται,
καὶ ὑπὲρ ἅπαντας ἁγίους τῆς ὅλης φρικτής Τριάδος
μονὴ φανεῖται καὶ σεβασμιώτατον οἰκητήριον.
Οὐδὲ γὰρ ἦν οἴκοι μένειν τῶν ἀναγκαίων, ὅτι θηλῆς
ἡ πάναγνος ἐδεῖτο· ὡς γὰρ καὶ τριετής, ἐνδιαιτω.
μένη τῷ θείῳ περιβόλῳ ἐκείνῳ, τῆς παρ' ἀνθρώτων οὐ μετεῖχε τραπέζης, μυστικῷ δὲ λόγῳ οὐρα
νίας ἡ ἐπουράνιος μετελάμβανε τροφῆς· οὕτως, εἰ
καὶ γάλακτος ἔτι δεομένη, τὰ ἄβατα οἰκεῖν εἰσή
* Luc. 1, 49.
talibus concepta non fui; et rursus, Solam non
concepit in peccatis me mater mea; quoniam hoc
quoque conprehensum est in numero magnalium illorum quæ fecit mihi magna (inquit) qui potens est 96
Quod quidem ostenderunt genitores ipsi per ea,
quæ præstiterunt; quippe qui ad congressum, qui
devenerunt. Merito igitur hoc quoque faustissimum
comnumerandum venit.
XIV. Postquam igitur in lucem Dei filia
prodiit splendida, imo ipsa luce splendidior,
sine qua neque lux, neque cœlum, neque omnes
simul creaturæ vim habent seu lumen animæ afſundendi, aut ipsam Deo conciliandi, postquam,
inquam, talis puella nata est, de promissione
implenda præsens memoria parentes monet. Ipsi
autem, ut arbitror, in opus rem deduxissent,
filiam,simul atque nata est,ad templum deferentes,
nisi prorsus incongruum visum fuisset tempus
prævertere; quemadmodum deinceps etiam Salvator omnia opportuno tempore et miracula edidit,
et lavacrum divinum exhibuit; cujus exemplis
etiam priusquam possent conspici, congruum erat,
ut ea quoque assimilarentur, quæ in matre complebantur. Et re quidem vera portentosum quiddam
visum fuisset, quod in sacra illa penetralia inferre
vellent infantem puellulam,antequam ablactaretur,
et aliquem seu loquendi seu audiendi usum adepta
esset. Vel certe, ut quidam e majoribus dixit,
triennium ad parandum Virgini in sacra adyta
ingressum interponebatur, ut presignaretur, eam
solam unum e sancta Trinitate, inaccessum et
incomprehensibilem Deum, ineffabili modo parituram esse, et insuper ipsam solam præ omnibus
sanctis augustissimum totius tremenda Triadis
domicilium esse. Et sane ut domi maneret nequaquam necesse ideo fuit, quod purissima illa
Ant. Ballerini nota.
clare) Isidorum, qui diverse ab aliis Sentiret,
diversas quoque formulas nullas adhibuisse. Communis ergo omnium consonantia in Virginis puritate atque innocentia per easdem phrases, figuras,
imaginesve efferendi ac celebrandi, communem
omnium de eadem puritate atque innocentia sententiam luculenter patefacit.
In notis ad Chartam Ugonis de Summo (sup.
pag. 23. not. 2) jam innuimus, titulum Dei filiz,
quo antonomastice Deipara apud Patres exornari
solet, etiam ad prærogativam immaculate Conceptionis spectare. In idem facere potest, quod auctor noster velut consequenter ad ea, quæ de
purissima Virginis conceptione dixerat, mox eam
hoc nomine absolute indigitat. Ssd adverte ulterius,
quomodo eadem doctrina heic proponatur. Nam
Dei filia dicitur prodiisse splendida. Quid porro est
ortas splendidus, nisi splendor ipsum ortum concomitans? Ac rursus quid isthic est splendor, nisi
splendor divinæ gratiæ, qua Maria in peccato (uti
mox auctor dixerat) non conceptæ anima refulgebat?
Id vero juverit meminisse: sæpe enim alias ejusmodi sententia in veterum scriptis occurrit.
Lectorem, ut puto, non effugit, quam sæpe
ad beatissimam Mariam indigitandam absoluta τñs
πανάγνου voce, quæ juxta Hesychium valet κατὰ
πᾶν ἀγνόν, auctor utatur. De hac autem re illud
singulare nobis occurrit, quod Franciscus Combefisius in vertendis veterum scriptorum de sancta
Virgine homiliis, in voces ἁγνή, vel πάναγνος de
Deipara dictas cum incidit, eas casta aut castissima, vertere constanter maluerit Nam esto, quod
diffitetur nemo, ἁγνός non solum ampliori signif
catione pro puro generatim et impollato accipi, sed
etiam strictiori pro casto speciatim usurpari. At
perviderit vel caucus, castimoniam non ejusmodi
esse virtutem, e qua par sit singularis laudis argumenta petere, sicubi de infanti puella laudanda
agatur. Cui enim infanti hæc laus, si tamen laus in
infantibus haberi potest, non competit? Eas ergo
voces ad castitatem speciatim contrahere in illis
Patrum scriptis, ubi Mariæ vel conceptæ, vel nascentis, vel trimulæ infantis ad templum adductæ
encomia texuntur, nisi aperte constet, ea ad consequentia Virginis gesta referri, plane ridiculum
videri debet. Verum undenam hæstrophæ repetenda
sint,nemini obscurum est. Quod nempe hominem
permovit, ut in præfatiuncula ad orationes Georgii
col. 55–56page 18 of 73
PG 139:55γετο, κατὰ τὸ ἴσον ἐκεῖνο θαῦμα, ὑπερφυεῖ τινι ἄν ἐστηρίζετο καὶ ἀῤῥήτῳ τρόπῳ. ΙΕ΄. 'Αλλ' ἢ χάριν ὧν εἴρηταί μοι, τοῦτ᾽ ἐγεγόνει, ἢ ὅτι καὶ πρὸς βραχύ βρεφικῆς ἦν εἰκὸς τοῖς τοκεῦσι κἂν ἀπολαῦσαι χάριτος παρὰ τῆς παιδὸς, ἢ μετ' ὀλίγον ἐκποίητος μὲν ἔμελλεν ἔσε σθαι Θεῷ, τοῖς δὲ φιλτάτοις τούτοις αόρατος πα τράσιν· ὑπὲρ ἦς, ἐνὸν τρυφῶν, είλοντο κακοπαθεῖ σθαι, καὶ τῶν καμάτων ἐκείνων καὶ πολυῤῥύτων δακρύων ταύτην ἔλαβον ἔπαθλον· ὤν, ἔμοιγε δοκεῖ, τῶν τοσούτων ἐκείνων, λέγω, πόνων, ταύτην Θεὸς αξίαν διέγνω τὴν ἀμοιβὴν, τὴν ἄχρι τριετίας ἀπό λαυσιν τῶν τῆς λαμπροτάτης χαρίτων παιδός. Ὅσην γὰρ ἔχουσι τῶν παίδων ἀλλοῖ καὶ κάλλιστοι ἡδονὴν τοῖς πατράσιν ἐνθεῖναι ἀπό γε τῆς συνοί και πολυετίας, ταύτην εἶχεν ἡ πάναγνος καταθεῖναι τῇ τριετία φαίην δ' ἂν καὶ δαψιλεστέραν καὶ μείζω ὅσῳ καὶ γεννητῶν ὑπέρκειται πάντων· αἱ γὰρ παρὰ τῶν μεγίστων ἀντιδόσεις φιλότιμοι καὶ τῷ μεγέθει τῶν χορηγούντων κατάλληλοι· δικαίους δὲ ὄντας ἐκείνους και καλουμένους οὐκ ἦν ἂν τῶν ἀκολουθῶν τὴν στάθμην υπερβῆναι τῆς ἐπωνυμίας· διὰ ταῦτα τὸ τοῦ ἔτους δίκαιον μέτρον ἀπειληφότες, τοῦτο δὲ ἦν ἡ τριετία, μὴ διαπεσεῖν εὖ πεποιήκασι καὶ τὴν ἐπαγγελίαν. Ιζ'. Ἐπεὶ δὲ μετὰ μικρὸν τῶν τῆς οἰκουμένης ἐπιβήσεσθαι περάτων ὁ τῆς βασιλίδος καὶ θεόπαι δος ἔμελλε κρότος, φθάνει τὰ Ἱεροσόλυμα πάσης γῆς ἄλλης προπλέξαντες τὴν εὐφημίαν, καὶ τὸν ἱερὸν ὕμνον ἐπάσαντες τῇ Παρθένῳ, καὶ σεμνῶς τερετίσαντες· καὶ τοῦτο εἰκότως· ὅτι καὶ τὸν ἐμὸν Ἰησοῦν ἀνήγαγον, φησίν, εἰς Ἱεροσόλυμα παραστῆναι Κυρίῳ, οὗ τοὺς χαρακτῆρας ἡ μήτηρ ἐν ἑαυτῇ προέφαινε. Καὶ γοῦν ὅσοι τῶν ἐκκρίτων τὴν πόλιν οἰκοῦντες ἐκείνην ἐτυγχανον, ἀνδρῶν τε καὶ δυναικῶν καὶ νεανίδων παρθένων, τὸ μὲν τὸν πατέρα, τὸ δὲ διὰ τὴν μητέρα, τὸ λοιπὸν δὲ διὰ τὴν πανύμνητον, τὴν εἰς τὸ ἱερὸν ᾔεσαν συνελθόντες, μετὰ λαμπάδων ἐνταῦθα ἄμωμος επί πανάμωμοςmaternis uberibus indigeret. Nam sicut cum γετο, κατὰ τὸ ἴσον ἐκεῖνο θαῦμα, ὑπερφυεῖ τινι ἄν
triennis in sacro illo ambitu versabatur, haud ἐστηρίζετο καὶ ἀῤῥήτῳ τρόπῳ.
humana alebatur mensa, sed arcana quadam ratione cœlestem cibum, quippe quæ supercolestis
esset, accipiebat; ita siquidem ad inhabitanda sacra adyta adducta fuisset, cum adhuc lacte
indigebat, modo quodam supernaturali atque ineffabili haud dissimili miraculo enutrita fuisset.
XV. Vel ergo ita factum est propter illas causas,
quas dixi, vel etiam quia æquum erat, ut parentes
quoque saltem ad breve tempus infantili venustate
filiæ, quæ paulo post Deo dedicanda erat, nec
ultra charissimis genitoribus conspicienda, fruerentur; e qua cum maximum haurire solatium
liceret, præ hoc tamen mærorem privationis elegerunt, licet ipsam ceu præmium laborum illorum
ac multarum lacrymarum recepissent; pro quibus,
ut mihi quidem videtur, nempe pro tantis illis
laboribus dignam hanc Deus vicem reddendam
judicavit, ut ad triennium tam eximiæ filiæ gratiis
jucundarentur.
ΙΕ΄. 'Αλλ' ἢ χάριν ὧν εἴρηταί μοι, τοῦτ᾽ ἐγεγό
νει, ἢ ὅτι καὶ πρὸς βραχύ βρεφικῆς ἦν εἰκὸς
τοῖς τοκεῦσι κἂν ἀπολαῦσαι χάριτος παρὰ τῆς
παιδὸς, ἢ μετ' ὀλίγον ἐκποίητος μὲν ἔμελλεν ἔσε
σθαι Θεῷ, τοῖς δὲ φιλτάτοις τούτοις αόρατος πα
τράσιν· ὑπὲρ ἦς, ἐνὸν τρυφῶν, είλοντο κακοπαθεῖ
σθαι, καὶ τῶν καμάτων ἐκείνων καὶ πολυῤῥύτων
δακρύων ταύτην ἔλαβον ἔπαθλον· ὤν, ἔμοιγε δοκεῖ,
τῶν τοσούτων ἐκείνων, λέγω, πόνων, ταύτην Θεὸς
αξίαν διέγνω τὴν ἀμοιβὴν, τὴν ἄχρι τριετίας ἀπό
λαυσιν τῶν τῆς λαμπροτάτης χαρίτων παιδός.
Ὅσην γὰρ ἔχουσι τῶν παίδων ἀλλοῖ καὶ κάλλιστοι
ἡδονὴν τοῖς πατράσιν ἐνθεῖναι ἀπό γε τῆς συνοίκαι πολυετίας, ταύτην εἶχεν ἡ πάναγνος καταθεῖναι
τῇ τριετία φαίην δ' ἂν καὶ δαψιλεστέραν καὶ μείζω
ὅσῳ καὶ γεννητῶν ὑπέρκειται πάντων· αἱ γὰρ παρὰ
τῶν μεγίστων ἀντιδόσεις φιλότιμοι καὶ τῷ μεγέθει
τῶν χορηγούντων κατάλληλοι· δικαίους δὲ ὄντας
ἐκείνους και καλουμένους οὐκ ἦν ἂν τῶν ἀκολούθων τὴν στάθμην υπερβῆναι τῆς ἐπωνυμίας· διὰ
ταῦτα τὸ τοῦ ἔτους δίκαιον μέτρον ἀπειληφότες,
τοῦτο δὲ ἦν ἡ τριετία, μὴ διαπεσεῖν εὖ πεποιήκασι
Quantum enim voluptatis afferre parentibus alii
filii utut speciosissimi valent per multorum annorum convictum, tantumdem triennii spatio innocentissima illa præbere potuit, imo dixerim
voluptatem eo uberiorem atque excellentiorem,
que eminentius cuicunque proli ipsa præcellebat.
Principum enim retributiones magnificæ sane sunt,
et largientium magnificentiæ respondentes.Cum autem justi illi essent ac justi vocarentur,haud consentaneum fuisset, ut normam cognomento significatam prætergrederentur. Quapropter, cum justam
temporis mensuram assecuti fuissent (æquum καὶ τὴν ἐπαγγελίαν.
autem spatium triennium erat, recte de promissione implenda curaverunt.
XVI. Quoniam vero fama reginæ ac Dei filiæ
paulo post per fines universæ terræ pervagatura
erat, Jerusalem ante alias omnes regiones coronam
laudationis texere, et sacrum Virgini hymnum canere, ac decenter modulari properat; idque jure
optimo.Nam et Jesum meum, inquit "7, tulerunt in
Jerusalem ut sisterent eum Domino; cujus utique
characteres mater in semetipsa præferebat,
Ιζ'. Ἐπεὶ δὲ μετὰ μικρὸν τῶν τῆς οἰκουμένης
ἐπιβήσεσθαι περάτων ὁ τῆς βασιλίδος καὶ θεόπαι
δος ἔμελλε κρότος, φθάνει τὰ Ἱεροσόλυμα πάσης
γῆς ἄλλης προπλέξαντες τὴν εὐφημίαν, καὶ τὸν
ἱερὸν ὕμνον ἐπάσαντες τῇ Παρθένῳ, καὶ σεμνῶς
τερετίσαντες· καὶ τοῦτο εἰκότως· ὅτι καὶ τὸν
ἐμὸν Ἰησοῦν ἀνήγαγον, φησίν, εἰς Ἱεροσόλυμα
παραστῆναι Κυρίῳ, οὗ τοὺς χαρακτῆρας ἡ μήτηρ
ἐν ἑαυτῇ προέφαινε.
Quotquot ergo e nobilioribus urbem illam incoΚαὶ γοῦν ὅσοι τῶν ἐκκρίτων τὴν πόλιν οἰκοῦντες
lebant, et viri, et mulieres, et puella virgines, illi ἐκείνην ἐτυγχανον, ἀνδρῶν τε καὶ δυναικῶν καὶ
quidem intuitu patris, istæ in gratiam genitricis, νεανίδων παρθένων, τὸ μὲν τὸν πατέρα, τὸ δὲ διὰ τὴν
reliquæ vero propter laudatissimam puellam, in μητέρα, τὸ λοιπὸν δὲ διὰ τὴν πανύμνητον, τὴν εἰς τὸ
unum convenientes ad templum ascenderunt, cum ἱερὸν ᾔεσαν συνελθόντες, μετὰ λαμπάδων ἐνταῦθα
* Luc. 1, 22.
Ant. Ballerini notæ.
Nicomediensis in Conceptionem Deiparæ (Bibl. Conc.
vol. VI. pag.82) sollicite lectorem admoneret, veteres
in celebrando Conceptionis festo nihil ad conceptionem ipsam respexisse, id ipsum ad invisum puritatis
vocabulum, sicubi fieri posset,expungendum impulit.
Eadem plane causa invisam homini effecit immaculata
vocabulum; atque idcirco cum Græcæ voces ἄμωμος
επί πανάμωμος de Maria usurpatæ occurrerent, non
immaculata, aut plane immaculata, quæ cujusvis reatus absentiam generatim indicani, sed vocabula
præelegit irreprehensibilis aut plane irreprehensibilis,
quæ scilicet ad absentiam reatus per actus proprios
inducti significandam aptius adhibentur. At rursus
quænam, quæso, laus foret Mariæ aut nascentis aut
adhuc infantis, quod nullo per actus suos reatu se
polluerit? Hæccine tam præclara Mariæ erant encomia, quæ sanctorum Patrum sapientiæ ope istarum e Græco versionum tribuerentur? Adeo scilicet
ineptire vel magni viri solent, ubi potius quam
veritati, privatis præjudiciis studiisque deservire
animum inducunt!
col. 57–58page 19 of 73
PG 139:57τὴν πάναγνον ἄγοντες, καὶ μέλος ὑπὲρ ταύτης ἐπὶ γλώττης καὶ μετ' εὐφροσύνης ᾄσματα φέροντες, τὰ εἰκότα τῇ θεονύμφῳ πάντως διαπραττόμενοι. Περὶ ὤν, μοὶ δοκῶ, διὰ τοῦτο καὶ τὸν μακαρισμὸν προειρῆσθαι ἐκεῖνον. Μακάριος ὁ λαὸς, ὁ γινώσκων ἀλα λεγμόν· καὶ τοῖς προοιμίοις δὴ τούτοις τὸ μέλλον διασημαίνοντες, ὅτι καὶ πάντα κρύψει πυρσὸν τὸ τῆς ἐμψύχου ταύτης λαμπάδος φῶς ἀπαστράψον, καὶ ᾀσμάτων αὕτη πλήσει ψυχὰς ταύτην υμνούσας καὶ τὰ σωτήρια μελωδούσας. Οἶμαι δὲ, καὶ ὁ νοητὸς ἅπας τότε διάκοσμος τοῖς λαμπαδοφόροις ἄν ἐκείνοις καὶ συνῇδε καὶ συνεφώ τιζε, καὶ συνεβάδιζε τοῖς προπομποῖς, ὅσον τῆς προαγομένης δεικνύντες τὸ σέβας τοῖς τῷ σαρκίῳ τούτῳ, οιονεί τινι νέφει, τὴν αἴγλην τῆς παμβασιλίδος δρον διαφραττομένοις, εἰ μὴ καὶ ἀγγέλους ἀγνοεῖν τὸ μυστήριον τοῦτο προώριστο δι' οἰκονομίαν, ἢ με διέσωσε, καὶ τῆς αἰσχρουργοῦ καὶ τυραννικῆς ἀφήρπασε χειρός. ΙΖ΄. Εν τῷ ναῷ τοίνυν, ᾗπερ εἴρηται,, φέρουσι τὸ ἱερώτατον ἔμψυχον σκεῦος ἐκεῖνο, τὸ θεοποίητον ἄγγος τῶν θεουργικῶν λαμπηδόνων, τὸ πολυτίμητον καὶ θεῖον ἀνάθημα, οὗ πᾶσα ἡ ποίησις ἥττων ἐμοῦ πρὸς λόγον ἀξίας. Ὁ δ᾽ ἀρχιερεὺς ἀπό γε τῶν ὁρωμένων τότε, ὅτι πλέον ἐκεῖνα ἤ ἐδείκνυτο τὰ εἰωθότα, καὶ θείας ἔνδον αὐτὸν συναισθήσεως, ἐγὼ νομίζω, περιλαμψάσης, ὑψηλότερον τῶν φθασάν των, ὅτι δὲ καὶ τῶν ἐςομένων, τὴν ἐπέλευσιν αἰ σθόμενος τῆς θεονύμφου, οὐδὲν ἦν, δ τοῦ ἱεροῦ μὴ τῇ Παρθένῳ ἀνέφξε, καὶ οἰκεῖν αὐτὴν οἰκειότερον ἑαυτοῦ, εἴ τι καὶ ἄβατον, διεψηφίζετο. Ἐκ δὲ τού του δῆλον ὡς καὶ χαρᾶς ἄν ἦν ἔμπλεως πάντως, προορῶν ὥσπερ τὴν περιελευσομένην τὰ σύμπαντα χαρὰν διὰ τῆς ἐπιδημησάσης ἄρτι τῷ ναῷ κόρης. ΙΕ΄. Καὶ τοῦτ᾽ ἄν προσεφώνει τῇ πανάγνῳ, δ καὶ ή άδολος πληθύς ἔπειτα πρὸς τὸν Κτίστην· Εὐλό γημένη ἡ ἐρχομένη βασιλὶς ἐν ὀνόματι Κυρίου. Εἰρήνη ἐν οὐρανῷ καὶ δόξα ἐν ὑψίστοις. Ἀλλὰ καὶ τὴν χαροποιὸν δὴ ταύτην ἂν προσείπε φωνὴν, ἦν ὁ βλέπων Σοφονίας προεφθέγξατο· Χαῖρε σφό. Έρα, θύγατερ Σιών, δι' ἧς ὁ Κτίστης καὶ νῦν μὲν χαίρει, σὲ τὸν λαμπρότατον οἶκον περικαλλῶς ὁρῶν υψούμενον ἤδη καὶ συναρμολογούμενον πρὸς οἴκη σιν ἑαυτοῦ· χαρήσεται δ᾽ ἐναργέστατον, ὅτε τοῦθ᾽, ὅτι χαίρει τῇ σῇ συνοικήσει, δεικνύων, τὴν χαράν σοι δι᾿ ἀγγέλου μηνύσει, δι᾿ ἣν καὶ νόες ἀγαλλιά. Χαίρε σφόδρα, θύγατερ Σιών.SERMO IN PRÄSENTATIONEM B. V. MARIE.
τὴν πάναγνον ἄγοντες, καὶ μέλος ὑπὲρ ταύτης ἐπὶ lampadibus innocentissimam illuc deducentes, ac
γλώττης καὶ μετ' εὐφροσύνης ᾄσματα φέροντες, τὰ
εἰκότα τῇ θεονύμφῳ πάντως διαπραττόμενοι. Περὶ
ὤν, μοὶ δοκῶ, διὰ τοῦτο καὶ τὸν μακαρισμὸν προει
ρῆσθαι ἐκεῖνον. Μακάριος ὁ λαὸς, ὁ γινώσκων ἀλα
λεγμόν· καὶ τοῖς προοιμίοις δὴ τούτοις τὸ μέλλον
διασημαίνοντες, ὅτι καὶ πάντα κρύψει πυρσὸν τὸ
τῆς ἐμψύχου ταύτης λαμπάδος φῶς ἀπαστράψον,
καὶ ᾀσμάτων αὕτη πλήσει ψυχὰς ταύτην υμνούσας
καὶ τὰ σωτήρια μελωδούσας.
Οἶμαι δὲ, καὶ ὁ νοητὸς ἅπας τότε διάκοσμος τοῖς
λαμπαδοφόροις ἄν ἐκείνοις καὶ συνῇδε καὶ συνεφώ
τιζε, καὶ συνεβάδιζε τοῖς προπομποῖς, ὅσον τῆς
προαγομένης δεικνύντες τὸ σέβας τοῖς τῷ σαρκίῳ
τούτῳ, οιονεί τινι νέφει, τὴν αἴγλην τῆς παμβασιλίδος δρον διαφραττομένοις, εἰ μὴ καὶ ἀγγέλους
ἀγνοεῖν τὸ μυστήριον τοῦτο προώριστο δι' οίκονομίαν, ἢ με διέσωσε, καὶ τῆς αἰσχρουργοῦ καὶ τυ
ραννικῆς ἀφήρπασε χειρός.
modulos de ipsa et cantica cum lætitia promentes.
officia scilicet, quæ Dei sponsæ dignitati consentanea erant, plenissime illi exhibentes. Et idcirco
de his arbitror prænuntiatam illam beatitudinem;
Bealus populus qui scit jubilationem s. Quibus sane
præludiis futurum significabant, ut hujus animate
lampadis jubar effulgens reliquas omnes faces obtenebraret, easque animas jubilo cumularet, quæ
eam celebrarent hymnis, ac salutaria canerent.
Præterea angelorum quoque universos ordines
cum iis, qui lampades ferebant, suos puto conjunxisse cantus suosque splendores, et comitantibus illam socios sese addidisse, videlicet ut hominibus, qui hac carne quodam quasi intersepto
velo impediebantur, ne splendorem præcelsæ
reginæ intueri possent, ipsi ostenderent, quanta
illi, quæ deducebatur, reverentia deberetur: nisi
forte et illud dicendum sit,hoc mysterium angelis
tunc incompertum eam servasse providentiam, quæ me salvum fecit, atque a fœdifica ac tyrannica
(diaboli) potestate eripuit.
XVII. Eo igitur, quo diximus, modo sacratissimum illud animatum vasculum,deificorum splendorum receptaculum a Deo constructum, urnam
a Deo confectam (C3), honore dignissimum ac divinum donarium,cujus dignitati enarrandæ omnis
pariter creatura impar invenitur, ad templum adducunt. Cum autem summus sacerdos tum ex
iis, quæ tunc cernebantur, utpote quæ vel ipsa
novitate majus quidpiam innuebant, tum etiam
divina intus luce, ut puto, mentem ipsius splendidius quam antea vel postea collustrante, animadvertisset jam advenisse Dei sponsam; nulla templi
pars fuit, quam Virgini perviam non faceret, et
locum, si quis erat in quem inferre pedem aliis
fas non esset, hunc illi potius quam sibi ad inhaΙΖ΄. Εν τῷ ναῷ τοίνυν, ᾗπερ εἴρηται,, φέρουσι
τὸ ἱερώτατον ἔμψυχον σκεῦος ἐκεῖνο, τὸ θεοποίητον
ἄγγος τῶν θεουργικῶν λαμπηδόνων, τὸ πολυτίμητον
καὶ θεῖον ἀνάθημα, οὗ πᾶσα ἡ ποίησις ἥττων ἐμοῦ
πρὸς λόγον ἀξίας. Ὁ δ᾽ ἀρχιερεὺς ἀπό γε τῶν
ὁρωμένων τότε, ὅτι πλέον ἐκεῖνα ἤ ἐδείκνυτο τὰ
εἰωθότα, καὶ θείας ἔνδον αὐτὸν συναισθήσεως, ἐγὼ
νομίζω, περιλαμψάσης, ὑψηλότερον τῶν φθασάντων, ὅτι δὲ καὶ τῶν ἐςομένων, τὴν ἐπέλευσιν αἰσθόμενος τῆς θεονύμφου, οὐδὲν ἦν, δ τοῦ ἱεροῦ μὴ
τῇ Παρθένῳ ἀνέφξε, καὶ οἰκεῖν αὐτὴν οἰκειότερον
ἑαυτοῦ, εἴ τι καὶ ἄβατον, διεψηφίζετο. Ἐκ δὲ τού
του δῆλον ὡς καὶ χαρᾶς ἄν ἦν ἔμπλεως πάντως,
προορῶν ὥσπερ τὴν περιελευσομένην τὰ σύμπαντα
χαρὰν διὰ τῆς ἐπιδημησάσης ἄρτι τῷ ναῷ κόρης.
bitandum designabat. quibus palam sane ostenditur, quam ingenti ipse lætitia præterea perfunderetur, quasi præsentiens videlicet, quantum gaudii universis pararetur per eam puellam, quæ modo ad
commorandum in templo advenerat.
ΙΕ΄. Καὶ τοῦτ᾽ ἄν προσεφώνει τῇ πανάγνῳ, δ καὶ
ή άδολος πληθύς ἔπειτα πρὸς τὸν Κτίστην· Εὐλόγημένη ἡ ἐρχομένη βασιλὶς ἐν ὀνόματι Κυρίου.
Εἰρήνη ἐν οὐρανῷ καὶ δόξα ἐν ὑψίστοις. Ἀλλὰ
καὶ τὴν χαροποιὸν δὴ ταύτην ἂν προσείπε φωνὴν,
ἦν ὁ βλέπων Σοφονίας προεφθέγξατο· Χαῖρε σφό.
Έρα, θύγατερ Σιών, δι' ἧς ὁ Κτίστης καὶ νῦν μὲν
χαίρει, σὲ τὸν λαμπρότατον οἶκον περικαλλῶς ὁρῶν
υψούμενον ἤδη καὶ συναρμολογούμενον πρὸς οἴκησιν ἑαυτοῦ· χαρήσεται δ᾽ ἐναργέστατον, ὅτε τοῦθ᾽,
ὅτι χαίρει τῇ σῇ συνοικήσει, δεικνύων, τὴν χαράν
σοι δι᾿ ἀγγέλου μηνύσει, δι᾿ ἣν καὶ νόες ἀγαλλιά.
* Psal. Lxxxviu, 15. " Jean, xII, 13.
80 Luc. 11, 14.
XVIII. Insuper crediderim, ad puellam purissimam id illum inclamasse, quod deinceps etiam
innocens (puerorum) turba ad Creatorem: Benedicta quæ venit regina in nomine Domini ": Pax in
calo et gloria tn altissimis s. Quin et illam sane
lætissimam (ut puto) vocem addidit, qua olim usus
est propheta Sophonias: Lætare valde,flia Sion(65),
de qua Creator et nunc quidem gaudet, te jam
cernens splendidissimam sibi domum felicissime
assurgere, et ad inhabitandum apte concinnari;
gaudebit vero vehementius, quando ad id palam
faciendum, gratissimum scilicet sibi esse in te inAnt. Ballerini notæ.
Ecce frequentissimum illud apud Patres encomium,quo Deipara uti a Deo ædificata singulariter celebratur, quodque ad ejusdem originem
spectare alias jam animadvertimus. Conf. orat.
Johan. Eubœensis. § 23, sup. pag. 103, 104.
Soph. 111, 13. Sic versio LXX edita ab Aldo:
Χαίρε σφόδρα, θύγατερ Σιών. Vulgatus noster:
Lauda filia Sion.
col. 59–60page 20 of 73
PG 139:59πρυνθήσεται κτίσις. σονται καὶ ἄνθρωποι σκιρτήσουσι, καὶ πᾶσα λαμ Ἔτι δὲ καὶ οἷον ὁ θεοδόχος Συμεών ὕστερον πρὸς τὸν Σωτῆρα, τοιοῦτον κανταῦθα καὶ ὁ τὴν Θεοτό τον υποδεχόμενος ιεράρχης κατὰ καιρὸν εἴρηκεν ἄν· Νῦν εἶδον οἱ ὀφθαλμοί μου τὸ σωτήριον, 8 ἡτοίμασται κατὰ πρόσωπον κάντων τῶν λαῶν, φῶς εἰς ἀποκάλυψιν ἐθνῶν, καὶ δόξαν λαοῦ Ἰσραήλ σύν τούτῷ τε καὶ τὸ παρὰ τοῦ θείου Ἡσαΐου διὰ τὸν Δεσπότην· νῦν ὄψεται, κόρη, πᾶσα σὰρξ διὰ σοῦ τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ· εἴτελθε οὖν θαῤῥούντως εἰς ναὸν ἅγιόν σου, τοῦτο δὴ τὸ σὸν ὑπὲρ πάντας ἀληθῶς καταγώγιον, καὶ ἐπιλάθου τοῦ οἴκου τοῦ πατρός σου, ὅτι ὁ βασιλεὺς τοῦ σοῦ κάλλους ἐπιθυμήσει. Καὶ νῦν ἐγὼ μὲν τὰς τοῦ νεὼ τοῦδε μόνῃ σοι πύ λας ἀνοίγνυμι πάσας, καὶ μετ᾿ ἐλευθερίας τῶν ἀδύ τῶν ἔνδον χωρεῖν, ὅποι βούλει, παραχωρῶ· σὺ δὲ μόνῳ τῷ πλάστῃ τὰς πύλας τῆς σῆς ἀναπετάσεις καρδίας, καὶ ἔνδον ἐλευθερίως ἐνοικεῖν σοι παρα σκευάσεις, ἐν ᾗ κατοικεῖν ᾑρετίσατο μόνῃ, καὶ ἥν ἐκ τῶν θυγατέρων Σιὼν ἐξελέξέατο. Νῦν, εἰ καὶ ξένον καὶ παρὰ τὸ εἰωθὺς, ὅτι κλει δὸς ἐλευθέρα τοῦ ἱεροῦ πᾶσα καθίσταται πύλη, ἀλλὰ τι μεῖζον ὑπὲρ σοῦ καὶ νῦν ἄνω Θεὸς διατίθεται, καὶ τὰς οὐρανίους αἴρειν σπι προστάττει πύλας, ἵνα πρὸς τὸν μόνον αὐτὸν ἄβατον, μηδενός σοι προσιστάμενος, φθάσης, καὶ κάτω πείσης διὰ τὴν σὴν ἀγλαΐαν τοῦτον φανῆναι, καὶ ὑπὲρ ἥλιον λαμπρῦναι τὴν γῆν, τῦν μὲν κατοικεῖν σε ἐν οἴκῳ Κυρίου εἰς μακρότητα ἡμερῶν, ψαλμικῶς εἰπεῖν, ἐνδίδωμι, ἔνθα τοῦ ἐνιαυτοῦ ἅπαξ εἰσιέναι τὸν ἀρχιερέα νομίζεται σὺ δὲ μετ' ὀλίγον τὸν μέγαν ἀρχιερέα Χριστὸν ἔνδον 8. ἕξεις σαυτῆς, καὶ τοῦτον βαστάσεις παραπολύ. χθε τοίνυν, ὦ θύγατερ, εἰς τὰ τῶν ἁγίων Αγια, ἡ τῶν ἁγίων ἁπάντων ἁγιώτατον ὑποδεξομένη, καὶ τὸ πᾶν ἁγιάσουσα· πρόσιθι, βασιλίς, τὰ λαμπρὰ δὴ ταῦτα καὶ τὰ βασίλεια δεχομένη, ἡ τὸν τοῦ παντὸς βασιλέα βασιλικὰς τοῖς ἐν γῇ παρασχεῖν χάριτας αναπείσουσα. 5, Καὶ ὄψεται πᾶσα σὰρξ τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ. (ἀλλ᾽ ἐπὶ τῆς γῆς ἱσταμένη τὸν οὐράνιον Δεσπότην καὶ βασιλέα τῶν ἀπάντῶν ἐπεσπάσω πρὸς ἐαυτήν). (Ης τὸ μὲν τῆς κυχῆς κάλλος ἀπει ράκις ἀπείρως εἰς τοσοῦτον ἐξῄρηται, ὅπως καὶ Χριστὸν αὐτὸν τὸ ἀμήχανον κάλλος εἰς ἐπιθυμίαν του ταύτης κάλλους ἐλθεῖν...). ζ' ο ὡς καλὴν, ὡς ιραίαν ποθήσας σε ὁ παλλοποιὸς Ἰησοῦς, παναμώμητε, ἐκ σοῦ σαρκὶ γεγέννηται, καὶ θεοί με δι᾽ οἶκτον αμέτρητον).
col. 61–62page 21 of 73
PG 139:61ΙΘ΄. Τούτοις οὖν ἡ Θεόπαις λόγοις ὑποσχοῦσα τὴν ἀκοὴν, καὶ ὡσανεί πειθομένην ἑαυτὴν παρασχοῦσα, τῶν εὐγενῶν νεανίδων ἐκείνων, αἳ ταύτην λαμπα δουχοῦσαι περιίσταντο, ηρέμα διαστᾶσα, καὶ ὅλη χαρίεσσα σεμνῷ φανεῖσα καὶ σχήματι καὶ φρονήματι, πρόσεισιν ἀσμένως τῷ ἱεράρχῃ, περιχαρῶς προσλαλοῦσα, καὶ κινήμασιν, οἷς εἶχε, καὶ ψελλίσμασι τῇ τούτου ψήφῳ συνάδειν ὑποδεικνῦσα· καὶ ἀντὶ τῶν πατέρων καὶ τῆς κατ' οἶκον θεραπείας ἄλλης τὴν εἰς τὰ Ἅγια τῶν ἁγίων οίκησιν αἱρεῖσθαι προθύμως ἐμφαίνουσα· καὶ, Εἰσελεύσομαι, εἶπεν ἄν τὸ τοῦ θείου Δαβίδ, πρὸς τὸ θυσιαστήριον τοῦ Θεοῦ, πρὸς τὸν Θεὸν τὸν εὐφραίνοντα τὴν νεότητά μου· ὅτι σὺ ἡ ἐλπίς μου ἀπὸ μαστῶν τῆς μητρός μου· ἐπὶ σὲ ἐπεῤῥίφην ἐκ μήτρας, ἀπὸ γαστρός μητρός μου, Θεός μου εἴ σύ. Κ΄. Διὰ τοῦτο καὶ εἰσεισιν εἰς τὰ ἄδυτα μόνη τοῦ Ἱεροῦ καταλιπούσα γεννήτορας καὶ πατρῴας ἐστίας συνήθειαν, ἧς οὐδ' εἰς φρονοῦσαν ἡλικίαν τελοῦντες ὑπεριδεῖν ἔχουσι, τρία οὖσα καὶ ταῦτα ἡ πάναγνος ἔτη, ἐν ᾧ τῆς ἡλικίας δηλαδὴ ταύτης οὐκ ἂν ἱκανὸς εἰπεῖν εἴη τοῦ θαύματος τὴν ὑπερβολὴν, εἴ τις λογίσαιτο, οἷων ἅτε δή βρέφος δεομένη, οἷς ἠλλάξατο. Ἐκεῖσε γοῦν, εὐαγγελικῶς εἰπεῖν, ηΰξανε καὶ τὸ παιδίον τοῦτο, καὶ ἐκραταιοῦτο πνεύματι, πλη ρούμενον σοφίας, καὶ χάρις Θεοῦ ἦν ἐπ᾿ αὐτῷ ἤ, ἵνα καὶ τοῦτο προσθείην, προέκοπτε σοφίᾳ καὶ ἡλικίᾳ καὶ χάριτι παρὰ Θεῷ καὶ ἀνθρώποις· περὶ οὗ μόνον προσφυῶς ἔχειν εἶπέ τις ἄν, ἥν εἴρηκε φωνὴν ὁ Σωτὴρ ὕστερον "Αφετε τὰ παιδία έρχεσθαι πρός με, καὶ μὴ κωλύετε αὐτά· τῶν γὰρ τοιούτων ἐστὶν ἡ βασι λεία τῶν οὐρανῶν. ΚΑ'. Έδει δὲ ἄρα καὶ τὸ τῆς εἰσόδου τοῦτο καινὸν ἐπὶ τῷ Παρθένῳ γενέσθαι, ἵνα ἀκόλουθον εἴη τῇ τε παραδόξῳ ταύτης εἰς βίον προόδῳ καὶ τοῖς ἔτι παραδοξότερον ἐσομένοις αὐτῇ, ὡς ἂν ἀπ᾿ ἀρχῆς θαυμαστὰ μὲν ᾖ τὰ κατ' αὐτὴν ἄχρι καὶ πέρατος, τὰ δ᾽ ἐπιόντα των πρὸ αὐτῶν ὑψηλότερα Καὶ γὰρ γεγέννηται μὲν καινότερον ἢ κατὰ τοὺς λοιποὺς τῶν ἀνθρώπων· τούτου δὲ θαυμαστότερον καὶ μὴ κατὰ τὰς ἄλλας παρθένους, ὅτι περ τριετήςSERMO IN PRÆSENTATIONEM B. V. MARIÆ.
XIX. His itaque dictis aurem porrigens Dei filia
ac velut obsequentem se exhibens,e nobilibus illis
puellis,quæ lampades tenentes eam circumstabant,
lente digrediens, et tota gratiosa gravem præferens
et habitum et sensum, cum gaudio adit pontificem,
hilaris eum alloquitur, et nutibus verbisque, prouti
poterat, infantilibus, assentiri se illius sententia
declarat, seque parentibus ac domesticis reliquis
commodis præferre moram in Sanctis sanctorum
prompte significat, et utique illud divini Davidis
usurpans, Introibo, inquit, ad altare Dei, ad Deum
qui lætificat juventutem meam 34, quoniam tu es
spes mea ab uberibus matris meæ; in te projecta sum
ex utero, de ventre matris meæ Deus meus es tu”.
ad regias gratias terrestribus large impertiendas permovebis.
ΙΘ΄. Τούτοις οὖν ἡ Θεόπαις λόγοις ὑποσχοῦσα τὴν
ἀκοὴν, καὶ ὡσανεί πειθομένην ἑαυτὴν παρασχοῦσα,
τῶν εὐγενῶν νεανίδων ἐκείνων, αἳ ταύτην λαμπα
δουχοῦσαι περιίσταντο, ηρέμα διαστᾶσα, καὶ ὅλη
χαρίεσσα σεμνῷ φανεῖσα καὶ σχήματι καὶ φρονήματι, πρόσεισιν ἀσμένως τῷ ἱεράρχῃ, περιχαρῶς
προσλαλοῦσα, καὶ κινήμασιν, οἷς εἶχε, καὶ ψελλίσμασι τῇ τούτου ψήφῳ συνάδειν ὑποδεικνῦσα· καὶ
ἀντὶ τῶν πατέρων καὶ τῆς κατ' οἶκον θεραπείας
ἄλλης τὴν εἰς τὰ Ἅγια τῶν ἁγίων οίκησιν αἱρεῖσθαι
προθύμως ἐμφαίνουσα· καὶ, Εἰσελεύσομαι, εἶπεν ἄν
τὸ τοῦ θείου Δαβίδ, πρὸς τὸ θυσιαστήριον τοῦ Θεοῦ,
πρὸς τὸν Θεὸν τὸν εὐφραίνοντα τὴν νεότητά μου· ὅτι σὺ
ἡ ἐλπίς μου ἀπὸ μαστῶν τῆς μητρός μου· ἐπὶ σὲ
ἐπεῤῥίφην ἐκ μήτρας, ἀπὸ γαστρός μητρός μου, Θεός
μου εἴ σύ.
Κ΄. Διὰ τοῦτο καὶ εἰσεισιν εἰς τὰ ἄδυτα μόνη τοῦ
Ἱεροῦ καταλιπούσα γεννήτορας καὶ πατρῴας ἐστίας
συνήθειαν, ἧς οὐδ' εἰς φρονοῦσαν ἡλικίαν τελοῦντες
ὑπεριδεῖν ἔχουσι, τρία οὖσα καὶ ταῦτα ἡ πάναγνος
ἔτη, ἐν ᾧ τῆς ἡλικίας δηλαδὴ ταύτης οὐκ ἂν ἱκανὸς
εἰπεῖν εἴη τοῦ θαύματος τὴν ὑπερβολὴν, εἴ τις λογίσαιτο, οἷων ἅτε δή βρέφος δεομένη, οἷς ἡλλάξατο.
Ἐκεῖσε γοῦν, εὐαγγελικῶς εἰπεῖν, ηΰξανε καὶ τὸ
παιδίον τοῦτο, καὶ ἐκραταιοῦτο πνεύματι, πλη
ρούμενον σοφίας, καὶ χάρις Θεοῦ ἦν ἐπ᾿ αὐτῷ·
ἤ, ἵνα καὶ τοῦτο προσθείην, προέκοπτε σοφίᾳ καὶ
ἡλικίᾳ καὶ χάριτι παρὰ Θεῷ καὶ ἀνθρώποις· περὶ οὗ
μόνον προσφυῶς ἔχειν εἶπέ τις ἄν, ἥν εἴρηκε φωνὴν ὁ
Σωτὴρ ὕστερον "Αφετε τὰ παιδία έρχεσθαι πρός με,
καὶ μὴ κωλύετε αὐτά· τῶν γὰρ τοιούτων ἐστὶν ἡ βασι
λεία τῶν οὐρανῶν.
ΚΑ'. Έδει δὲ ἄρα καὶ τὸ τῆς εἰσόδου τοῦτο καινὸν ἐπὶ
τῷ Παρθένῳ γενέσθαι, ἵνα ἀκόλουθον εἴη τῇ τε παραδόξῳ
ταύτης εἰς βίον προόδῳ καὶ τοῖς ἔτι παραδοξότερον
ἐσομένοις αὐτῇ, ὡς ἂν ἀπ᾿ ἀρχῆς θαυμαστὰ μὲν ᾖ τὰ
κατ' αὐτὴν ἄχρι καὶ πέρατος, τὰ δ᾽ ἐπιόντα των πρὸ
αὐτῶν ὑψηλότερα
Καὶ γὰρ γεγέννηται μὲν καινότερον ἢ κατὰ τοὺς
λοιποὺς τῶν ἀνθρώπων· τούτου δὲ θαυμαστότερον
καὶ μὴ κατὰ τὰς ἄλλας παρθένους, ὅτι περ τριετής
“Psal. XL11, 4. * Psal. xxi, 10, 11. " Luc. 11, 40.
XX. Ingreditur proinde sola in templi adyta, ac
parentes et paternm domus consuetudinem, e qua
ægre avelli se sinunt vel qui jam matura sint
ætate, adhuc trimula innocentissima relinquit,
cujus sane mtatis ratio si habeatur, vix effari quispiam poterit miraculi magnitudinem, qui nempe
perpenderit, quibus rebus utpote infans indigeret,
et quodnam vitæ genus nihilominus sibi assumpserit.
Illic igitur, ut verbis utar evangelicis, hæc quoque puella crescebat, et confortabatur spiritu,et implebatur sapientia, et gratia Dei erat in illa s. Seu,
ut ista quoque adjiciam, proficiebat sapientia et
ætate et gratia apud Deum et homines 37. Ac in
ipsam solam apte quadrare quispiam dixerit voces.
quas deinceps Salvator protulit: Sinite parvulos
venire ad me, et ne prohibueritis eos: talium est
enim regnum calorum 38.
XXI. Porro etiam insolens iste Virginis in templum ingressus prorsus conveniens erat,ut responderet cum admirabili ejusdem in vitam ingressui,
tum iis, quæ adhuc admirabiliora futura de ipsa
erant; adeo ut ab initio ad finem usque omnia in
ea miranda essent posteriora autem prioribus
usque sublimiora forent.
Et sane singulari prorsus ratione ac præter reliquorum hominum consuetudinem ipsa progenita
fuit. Illud vero majori admiratione dignum, et a
Ibid. 52. 88 Marc. x, 14.
Ant. Ballerini notæ.
Sia Francisco Combefisio scisciteris, quid gnum. Plures scilicet invenies ita mente comparademam mirum in primordiis Maria Patres suspexerint ac venerati fuerint, prompte reponit (in Praef.
ad Orat Georgii Nic. in Concept. Deip. Biblioth.
Concion. vol. vi, pag. 82, non aliud antiqua religime colendum eos suscepisse, quam quod concepta
raculo, divinoque miraculo ex sterilibus suscepta
Dipara fuerit. Atqui superius (§ 13) vidimus. fsidorum, inter mira quæ ad initia Mariæ pertinent,
illud potissimum recensuisse, quod sola de se
enuntiare potuerit: In peccatis non concepit me
mater mea; et id ad ea magnalia pertinere, de
quibus Virgo occinit (Luc. 1, 49): Fecit mihi magna
Tui potens est.
Sed et aliud hic occurrit animadversione di-
tos, ut sanctæ Virginis immunitatem ab hereditario Adæ peccato habeant ceu prodigium omnium
maximum, quod in matris suæ gratiam divina virtus ac largitas perpetraverit. converso habes
heic Isidorum, qui portenta ad originem Deiparæ
spectantia longe inferiora iis proclamat,quæ deinceps subsecuta sunt. Duo concludi hinc possunt:
1º immunitatem Deiparæ a primævo illo reatu ex
sanctorum Patrum mente adeo rerum naturis
consentaneam esse, ut vix aut certe minus præ
reliquis ejus prærogativis hæc mira videri debeat:
20 hinc forte peti rationem posse, cur Patres alia
præ isto Virginis prodigia fusius celebrare consueverint.
col. 63–64page 22 of 73
PG 139:63ποῖον οὐ κάτω τίθησι θαῦμα; Πάντα μὲν πάντως τἄλλα, μόνων δὲ δίχα τῶν παρ' ἑαυτῆς ἐφεξῆς, ὧν ἡττώμενον οὐκ αἰδεῖται τὴν ἧτταν. ἐπεδήμησε τῷ νεῷ. Ἡ δὲ καὶ εἰς τὰ ἄδυτα εἴσοδος ΚΒ'. 'Αλλ᾽ ἔμοιγε δοκεῖ, τοῦτο καὶ θεμέλιον καὶ βίζαν τῶν ἐσχάτων καὶ ὑψηκῶν οὐκ ἄν τις ἁμάρτοι καλέσας· οὐδὲν μὲν γὰρ ὑψηλότερον, ἤ τι τῶν κατ' αὐτὴν, ἤ τι τῶν ἁπάντων ἕτερον, ἤ Θεὸν καθ᾿ ἡμᾶς ἐξ αὐτῆς μορφωθῆναι· πρὸς δὲ τοῦτο ἐκεῖθεν ἡ πάναγνος ἔσχε τὴν ἐπιτηδειότητα. Ἐν γὰρ τοῖς ἀβάτοις ἡ πάνσεμνος διατρίβουσα, ἐπεὶ οὐκ ἦν τι τῶν ἀνθρωπείων ἰδεῖν, ᾧ ἂν ἑαυτὴν όμοιώσειεν, ἀεὶ δὲ Θεὸν ἦν μόνον φανταζομένη. Θεῷ μόνῳ προσλαλοῦσα, καὶ ἡ μελέτη τῆς καρδίας αὐτῆς, κατὰ τὸν προφήτην φάναι Δαβίδ, ἐνώπιον Θεοῦ διαπαντός, θεόθεν μόνη τυγχάνουσα τροφῆς, καὶ πρὸς ὁμοίωσιν Θεοῦ ὑπὲρ ἅπαντας, ἀνθρώπους φημὶ καὶ ἀγγέλους, ἔφθασε μορφωθεῖσα, τούτῳ δὴ μόνῳ τῷ συχνὰ προσομιλουμένῳ, καὶ οἷον εἰπεῖν γνωριζομένῳ, ἑαυτὴν, ὡς οἷόν τε ἦν, ἐμφερῆ ποιησαμένη σαφῶς. Διὸ καὶ ὁ Πλάστης εἰς τοσοῦτον ὑψηλοῦ τε καὶ θείου κάλλους δωρακὼς τὸ οἰκεῖον λαμπρυνθὲν ποίημα, οὐδὲν ἀνάξιον ᾤετο καὶ αὐτὸς τὴν τοῦ πλά σματος περιθέσθαι μορφὴν, δίκαιον μᾶλλον ή, ἵνα οἰκειότερον εἴπω, φιλάνθρωπον ἐγνωκώς, ἵν᾿ ὅπερ, ὅσον ἐξῆν, ἀνῆλθεν, ὡς κατ' αὐτὸν γενέσθαι, τούτῳ χαρίσηται τὸ κατελθεῖν, τῆς τε εἰκόνος αὐτῷ κεκοινωνηκέναι καὶ τῆς ἄλλης διαίτης· ἔνθεν καὶ γέγονε διὰ τὴν τῆς Παρθένου πρὸς Θεὸν ὁμοίωσιν Θεὸς ἡμῖν ἐξ αὐτῆς ὅμοιος. ΚΓ΄. Εἰ γὰρ καὶ τοσοῦτον τῇ πανάγνῳ περιῆν εἰς ἁγνείαν, ὥστε ὅπη περ ἄν παρῆν, Αγια εἶναι τὸν τόπον ἁγίων εὐθὺς, καὶ βραχέα ἢ οὐδὲν ἀναχωρήσεως ἢ τῆς ἐκ τόπου δεῖσθαι συνεργείας ἑτέρας, ἀλλ᾽ οὐκ ἄν ἔχοι τις καὶ ἀπό τῆς ἀβάτου καὶ τῶν ἀνθρωπείων ἐρήμου διατριβῆς ἐκείνης μὴ πρὸς θείαν ύψωσιν δοῦναι συνεργεῖν τῇ Παρθένῳ, ἕως οὗ καὶ τῇ γῇ παρὼν ὁ Σωτὴρ ἀναχωρήσει δείκνυται χαίρων καὶ ὄρει, τῆς πρὸς τὸν Πατέρα καὶ Θεὸν εὐχῆς Χάριν καὶ ὁμιλίας. Ἐκεῖνα τοίνυν ὄντως τὰ ἄβατα τῇ μακαρίᾳ παρο ἔσχον φρονίμως οἰκονομῆσαι καὶ ταῖς θεραπαινίσι,ποῖον οὐ κάτω τίθησι θαῦμα; Πάντα μὲν πάντως
τἄλλα, μόνων δὲ δίχα τῶν παρ' ἑαυτῆς ἐφεξῆς, ὧν
ἡττώμενον οὐκ αἰδεῖται τὴν ἧτταν.
caterarum virginum usu alienissimum,quod adhuc ἐπεδήμησε τῷ νεῷ. Ἡ δὲ καὶ εἰς τὰ ἄδυτα εἴσοδος
trimula ad inhabitandum in templo concesserit.
Ingressus vero in ipsa quoque sacrarii inaccessa
penetralia,quodnam aliud, quæso, portentum non
vicerit? Prorsus reliqua omnia, his tamen solum exceptis, quæ deinceps peracta in ipsa sunt, quibus
cum inveniatur inferius, primas eisdem cedere haud veretur.
XXII. Verumtamen neutiquam a vero, mea quidem opinione, ille abluderet, qui hoc et fundamentum et radicem sublimiorum,quæ deinde consecuta sunt, appellaret. Nihil enim, sive in iis
qum ad ipsam spectant, sive in reliquis omnibus
majus reperire est, quam quod Deus ex ipsa formam nostram assumpserit At vero ut id ad idonea
evaderet, inde innocentissima adepta est.
Cum enim sacratissimæ illi in templi recessibus
degenti, nihil ex humanis in oculos incurreret, ad
quod semet forte effingeret, sed Deum solum jugiter menti obversantem haberet, Deum solum alloqueretur, et meditatio cordis ejus, ut cum David
propheta loquar ", in conspectu Dei semper esset,
ac sola cibo divinitus parato aleretur; proinde ad
Dei similitudinem excellentius quibuscunque aliis,
et hominibus scilicet et angelis,formam induta est,
illi quippe soli cum ipsa jugiter conversanti, et,
quantum dici potest,ab ipsa cognito,semet,quoad
fieri posset, plane similem efficiens.
Hinc vero et Creator, cum opus hoc suum
cerneret tam sublimi divinaque pulchritudine nitescere,haud indignum duxit, ut vel formam facturæ
suæ ipse indueret, sciens æquitatis esse, imo
magis proprie dixerim, benignitatis, ut illi, quæ
quidem, quantum creaturæ licuit, eo ascendit ut
maximam cum eo similitudinem gereret,hanc gratiam invicem rependeret, ut et ipse descenderet,
et eamdem cum ea formam,et quæcunque alia ad
vitam spectant, communia cum ipsa haberet. Et
exinde propter Virginis cum Deo similitudinem,
Deus quoque ex ipsa factus est nobis similis.
XXIII. Quod si purissimæ illi tantum innocentiæ
suppetebat, ut ubicunque demum versaretur,
locum ipsum in Sancta sanctorum converteret
et vix aut ne vix quidem secessu aut quovis alio,
quod locus præbeat, prasidio indigeret: nequaquam tamen concedere quispiam poterit, nihil
prorsus mansionem illam,inaccessam et ab humana
consuetudine remotam, ad divinam ascensionem
Virgini profuisse, quando ipse quoque Salvator, in
terris cum versaretur, recessu et monte, ubi Patrem
ac Deum oraret et alloqueretur, delectatus cernitur.
Re ipsa igitur sacra illa penetralia Beatæ contulerunt,ut domum suam administraret sapienter, et
Psal. xvIII, 18.
ΚΒ'. 'Αλλ᾽ ἔμοιγε δοκεῖ, τοῦτο καὶ θεμέλιον καὶ
βίζαν τῶν ἐσχάτων καὶ ὑψηκῶν οὐκ ἄν τις ἁμάρτοι
καλέσας· οὐδὲν μὲν γὰρ ὑψηλότερον, ἤ τι τῶν κατ'
αὐτὴν, ἤ τι τῶν ἁπάντων ἕτερον, ἤ Θεὸν καθ᾿ ἡμᾶς
ἐξ αὐτῆς μορφωθῆναι· πρὸς δὲ τοῦτο ἐκεῖθεν ἡ
πάναγνος ἔσχε τὴν ἐπιτηδειότητα.
Ἐν γὰρ τοῖς ἀβάτοις ἡ πάνσεμνος διατρίβουσα,
ἐπεὶ οὐκ ἦν τι τῶν ἀνθρωπείων ἰδεῖν, ᾧ ἂν ἑαυτὴν
όμοιώσειεν, ἀεὶ δὲ Θεὸν ἦν μόνον φανταζομένη. Θεῷ
μόνῳ προσλαλοῦσα, καὶ ἡ μελέτη τῆς καρδίας
αὐτῆς, κατὰ τὸν προφήτην φάναι Δαβίδ, ἐνώπιον
Θεοῦ διαπαντός, θεόθεν μόνη τυγχάνουσα τροφῆς,
καὶ πρὸς ὁμοίωσιν Θεοῦ ὑπὲρ ἅπαντας, ἀνθρώπους
φημὶ καὶ ἀγγέλους, ἔφθασε μορφωθεῖσα, τούτῳ δὴ
μόνῳ τῷ συχνὰ προσομιλουμένῳ, καὶ οἷον εἰπεῖν
γνωριζομένῳ, ἑαυτὴν, ὡς οἷόν τε ἦν, ἐμφερῆ ποι
ησαμένη σαφῶς.
Διὸ καὶ ὁ Πλάστης εἰς τοσοῦτον ὑψηλοῦ τε καὶ
θείου κάλλους δωρακὼς τὸ οἰκεῖον λαμπρυνθὲν
ποίημα, οὐδὲν ἀνάξιον ᾤετο καὶ αὐτὸς τὴν τοῦ πλάσματος περιθέσθαι μορφὴν, δίκαιον μᾶλλον ή, ἵνα
οἰκειότερον εἴπω, φιλάνθρωπον ἐγνωκώς, ἵν᾿ ὅπερ,
ὅσον ἐξῆν, ἀνῆλθεν, ὡς κατ' αὐτὸν γενέσθαι, τούτῳ
χαρίσηται τὸ κατελθεῖν, τῆς τε εἰκόνος αὐτῷ κεκοινωνηκέναι καὶ τῆς ἄλλης διαίτης· ἔνθεν καὶ γέγονε
διὰ τὴν τῆς Παρθένου πρὸς Θεὸν ὁμοίωσιν Θεὸς ἡμῖν
ἐξ αὐτῆς ὅμοιος.
ΚΓ΄. Εἰ γὰρ καὶ τοσοῦτον τῇ πανάγνῳ περιῆν εἰς
ἁγνείαν, ὥστε ὅπη περ ἄν παρῆν, Αγια εἶναι τὸν
τόπον ἁγίων εὐθὺς, καὶ βραχέα ἢ οὐδὲν ἀναχω
ρήσεως ἢ τῆς ἐκ τόπου δεῖσθαι συνεργείας ἑτέρας,
ἀλλ᾽ οὐκ ἄν ἔχοι τις καὶ ἀπό τῆς ἀβάτου καὶ τῶν
ἀνθρωπείων ἐρήμου διατριβῆς ἐκείνης μὴ πρὸς
θείαν ύψωσιν δοῦναι συνεργεῖν τῇ Παρθένῳ, ἕως οὗ
καὶ τῇ γῇ παρὼν ὁ Σωτὴρ ἀναχωρήσει δείκνυται
χαίρων καὶ ὄρει, τῆς πρὸς τὸν Πατέρα καὶ Θεὸν εὐχῆς
Χάριν καὶ ὁμιλίας.
Ἐκεῖνα τοίνυν ὄντως τὰ ἄβατα τῇ μακαρίᾳ παρο
ἔσχον φρονίμως οἰκονομῆσαι καὶ ταῖς θεραπαινίσι,
Ant. Ballerini notæ.
Jam sape alias innuimus, Mariam ideo singulari quadam laude uti Dei opus celebrari consue.
visse, quod singulari prærogativa in ipsa sua conditione fuerit exornata.
His consona ea sunt, quæ in S. Germani
homília ejusdem argumenti legimus (§ 10, sup.
pag. 311), cum sacerdos puellulam alloquens ait:
Non enim te altare sanctificat, imo vero a te uberrime sanctificatur. Vides autem hæc ad puritatem et
innocentiam puellule spectare, quae singularissima
ideo fuit, quia, ut inquiebat $ 13, Isidorus ipse,
non in iniquitatibus concepta ipsa fuerat.
col. 65–66page 23 of 73
PG 139:65τὰς σεβασμίους λέγω ταύτης αισθήσεις, ἐν καιρῷ, κατὰ τὸν θεῖον Λουκᾶν, δοῦναι τὸ σιτομέτριον. Τὸ δὲ σιτομέτριον, ὡς ὁ ἐμὸς λόγος, ἡ εὐκαίρως ἑκάστῳ τῶν κινήσεων διανεμηθεῖσα μελέτη ἂν εἴη καὶ τήρησις· δ δὴ καὶ ὡς σοφῶς οὕτω καὶ θαυμασίως ή Πάναγνος οἰκονομήσασα, ἐφ᾿ ἅπασι τοῖς ὑπηργμένοις Θεῷ δέσποινα δέδεικται. Πρὸς τοῦτο γὰρ ἐκεῖνα βάλλειν τοῦ Σωτῆρος δοκῶ μοι τὰ βήματα" Τίς ἄρα ἐστὶν ὁ πιστὸς οἰκονόμος καὶ φρόνιμος, ἐν καταστήσει ὁ Κύριος ἐπὶ τῆς θεραπείας αυ τοῦ, τοῦ δοῦναι ἐν καιρῷ τὸ σιτομέτριον; Μα κάριος ὁ δοῦλος ἐκεῖνος, ὃν ἐλθὼν ὁ Κύριος αὐτ τοῦ εὐρήσει ποιοῦντα οὕτως. Ἀληθῶς λέγω ὑμῖν ὅτι ἐπὶ πᾶσι τοῖς ὑπάρχουσιν αὐτοῦ καταστήσει αὐτόν Περὶ ταύτης, ἔμοιγε δοκεῖ, καὶ ὁ θεῖος ἐκεῖνο προεῖπε Δαβίδ· Σύ, Κύριε, καταμόνας ἐπ' ἐλπίδι κατῴκισάς με· ἐκείνη γὰρ ἡ μόνωσις τῇ Παρθένῳ γέγονε πρόξενος τῆς ἀληθινῆς ἀλπίδος τυχεῖν, κἀκεῖ τοῦτο προφητικῶς ἄν εἶπεν ἡ Πάναγνος, ὡς ἐμαυτὸν πείθω· Ἤκουσεν ἐκ ναοῦ ἁγίου αὐτοῦ φωνῆς μου· καὶ Η κραυγή μου ἐνώπιον αὐτοῦ εἰσελεύσεται εἰς τὰ ὦτα αὐτοῦ. ΚΔ΄. Έγωγε δὲ καὶ τὴν μυστικὴν ἐκείνην καὶ κρυφιωδεστάτην ἐν τοῖς ἱεροῖς οἴκησιν τῆς Παρθένου καὶ πρὸς τὴν εἰκόνα ταύτην οἷομαι φέρειν τοῦ υἱοῦ καὶ Σωτῆρος αὐτῆς. Καθάπερ γὰρ ὁ Δεσπότης, ὅτι μὲν ἄνθρωπος παρ' αὐτῆς, κοινωνῶν ἦν καὶ δρώμε νος τοῖς ἀνθρώποις, ἀθέατος δ᾽ ὡς Θεὸς, καὶ συναυλίας ἄμοιρος ἀνθρωπείας· οὕτως ἡ τῶν μεγαλείων τυχοῦσα τοῦ δυνατοῦ ὁρωμένη τε ἐτύγχανε καὶ ἀόρατος· καὶ ὡς μὲν ἀνθρώπων καὶ καθ' ἡμᾶς, ἑωράθη τε τοῖς πολλοῖς μέχρι τριετίαν, καὶ μετὰ τὴν τοῦ ἱεροῦ ἔξοδον ἄχρι τῆς εἰς οὐρανοὺς ἀνόδου· ὡς δὲ τὴν ἀρετὴν ὑπὲρ ἡμᾶς, καὶ τὸ καινὸν τῆς ψυχῆς κάλλος, καὶ, οἷον εἰπεῖν, Θεὸς ἐπίγειος, ἀθέατος οὐκ ἐπ' ὀλίγον κατέστη, τὸ ἄβατον οἰκοῦσα καὶ θεῖον ἔδαφος· ὡς ἄν, δ προϋπέγραψεν ἐν ἑαυτῇ ὁρατὴ φανεῖσα καὶ ἀόρατος, ᾗπερ ἔφην, τοῦτο τοῦ φανέντος παρ' αὐτῆς ἀοράτου τε καὶ ὁρατοῦ Θεοῦ εἰκὼν ἐναργής προτεθείν. καταμόνας εἰσελεύσεται.SERMO IN PRÆSENTATIONEM B. V. MARIÆ.
τὰς σεβασμίους λέγω ταύτης αισθήσεις, ἐν καιρῷ, suis ancillis, venerandis, inquam, sensibus suis,
κατὰ τὸν θεῖον Λουκᾶν, δοῦναι τὸ σιτομέτριον.
Τὸ δὲ σιτομέτριον, ὡς ὁ ἐμὸς λόγος, ἡ εὐκαίρως
ἑκάστῳ τῶν κινήσεων διανεμηθεῖσα μελέτη ἂν εἴη
καὶ τήρησις· δ δὴ καὶ ὡς σοφῶς οὕτω καὶ θαυμα
σίως ή Πάναγνος οἰκονομήσασα, ἐφ᾿ ἅπασι τοῖς
ὑπηργμένοις Θεῷ δέσποινα δέδεικται. Πρὸς τοῦτο
γὰρ ἐκεῖνα βάλλειν τοῦ Σωτῆρος δοκῶ μοι τὰ βήματα"
Τίς ἄρα ἐστὶν ὁ πιστὸς οἰκονόμος καὶ φρόνιμος,
ἐν καταστήσει ὁ Κύριος ἐπὶ τῆς θεραπείας αυ
τοῦ, τοῦ δοῦναι ἐν καιρῷ τὸ σιτομέτριον; Μακάριος ὁ δοῦλος ἐκεῖνος, ὃν ἐλθὼν ὁ Κύριος αὐτ
τοῦ εὐρήσει ποιοῦντα οὕτως. Ἀληθῶς λέγω ὑμῖν
ὅτι ἐπὶ πᾶσι τοῖς ὑπάρχουσιν αὐτοῦ καταστήσει
αὐτόν
Περὶ ταύτης, ἔμοιγε δοκεῖ, καὶ ὁ θεῖος ἐκεῖνο
προεῖπε Δαβίδ· Σύ, Κύριε, καταμόνας ἐπ' ἐλπίδι
κατῴκισάς με· ἐκείνη γὰρ ἡ μόνωσις τῇ Παρθένῳ
γέγονε πρόξενος τῆς ἀληθινῆς ἀλπίδος τυχεῖν, κἀκεῖ
τοῦτο προφητικῶς ἄν εἶπεν ἡ Πάναγνος, ὡς ἐμαυτὸν
πείθω· Ἤκουσεν ἐκ ναοῦ ἁγίου αὐτοῦ φωνῆς μου· καὶ
Η κραυγή μου ἐνώπιον αὐτοῦ εἰσελεύσεται εἰς τὰ ὦτα
αὐτοῦ.
ΚΔ΄. Έγωγε δὲ καὶ τὴν μυστικὴν ἐκείνην καὶ
κρυφιωδεστάτην ἐν τοῖς ἱεροῖς οἴκησιν τῆς Παρθένου
καὶ πρὸς τὴν εἰκόνα ταύτην οἷομαι φέρειν τοῦ υἱοῦ
καὶ Σωτῆρος αὐτῆς. Καθάπερ γὰρ ὁ Δεσπότης, ὅτι
μὲν ἄνθρωπος παρ' αὐτῆς, κοινωνῶν ἦν καὶ δρώμε
νος τοῖς ἀνθρώποις, ἀθέατος δ᾽ ὡς Θεὸς, καὶ συναυ
λίας ἄμοιρος ἀνθρωπείας· οὕτως ἡ τῶν μεγαλείων
τυχοῦσα τοῦ δυνατοῦ ὁρωμένη τε ἐτύγχανε καὶ
ἀόρατος· καὶ ὡς μὲν ἀνθρώπων καὶ καθ' ἡμᾶς,
ἑωράθη τε τοῖς πολλοῖς μέχρι τριετίαν, καὶ μετὰ τὴν
τοῦ ἱεροῦ ἔξοδον ἄχρι τῆς εἰς οὐρανοὺς ἀνόδου· ὡς
δὲ τὴν ἀρετὴν ὑπὲρ ἡμᾶς, καὶ τὸ καινὸν τῆς ψυχῆς
κάλλος, καὶ, οἷον εἰπεῖν, Θεὸς ἐπίγειος, ἀθέατος οὐκ
ἐπ' ὀλίγον κατέστη, τὸ ἄβατον οἰκοῦσα καὶ θεῖον
ἔδαφος· ὡς ἄν, δ προϋπέγραψεν ἐν ἑαυτῇ ὁρατὴ
φανεῖσα καὶ ἀόρατος, ᾗπερ ἔφην, τοῦτο τοῦ φανέντος
παρ' αὐτῆς ἀοράτου τε καὶ ὁρατοῦ Θεοῦ εἰκὼν ἐναργής
προτεθείν.
prouti divinus habet Lucas ", daret tritici mensuram in tempore. Tritici porro mensura, ut opinor,
consideratio fuerit ac custodia ad singulos motus
opportune adhibita. Quam sane administrationem
cum innocentissima illa tum prudenter, tum etiam
excellentissime gessisset, Domina constituta est
super omnia quæ Deo subsunt. Huc enim spectare
mihi videntur illa Salvatoris verba: Quis, putas,
est fidelis dispensator et prudens, quem constiluet
Dominus super familiam suam, ut det in tempore
tritici mensuram? Beatus ille servus, quem cum
venerit Dominus ejus, invenerit sic facientem. Vere
dico vobis, quoniam supra omnia, quæ possidet, constituet illum 41.
De ipsa præterea et illud puto Davidem prædixisse: Tu, Domine, singulariter in spe constituisti
me Illa enim solitudo Virgini contulit, ut veræ
spei effectum consequeretur; adeo ut ibi purissima
(prout mihi persuadeo) propheticum illud usurpare
potuerit: Exaudivit de templo sancto suo vocem
meam; et clamor mens in conspectu ejus introibit
in aures ejus
XXIV. Illud insuper plane existimo, mysticam
illam secretissimamque Virginis in templi penetralibus mansionem pertinere ad imaginem,quam
gerebat, filii ac Salvatoris sui. Quemadmodum
enim Dominus, quatenus homo ex ipsa genitus,
cum hominibus consuetudinem habebat, ac se videndum præbebat,quatenus autem Deus, invisibilis
et humani contubernii exsors manebat; ita et illa,
quæ magnalia potentis " nacta est, videbatur simul
et invisibilis erat. Nimirum, quatenus ex hominibus orta est, et nobis similis fuit, visa quoque est
a multis usque ad triennium, et deinde post egressum e templo usque ad suam ascensionem in cœlos; quatenus vero virtute superhumana et nova
animi pulchritudine præcellebat,atque, si ita loqui
fas est, divinitas erat terrestris ideo haud
breve tempus invisibilis latebat, inaccessum ac divinum illud domicilium incolens: adeo ut quod in
semetipsa in antecessum expressit, visibilis et invisibilis, ut dixi, apparens, hoc Dei ex ipsa geniti
visibilis et invisibilis apparentis, vivida fuerit imago.
* Luc. x11, 42. 41 Ibid. 43. 4 Luc. 1, 49.
Ant. Ballerini,
&.
Psal. IV, 10. Quod Vulgatus vertit singular- videatur. Quæ quidem fideles dum audirent, num -
riter, LXX legunt καταμόνας (seorsim), idque
Isidorus, uti patet, transfert ad solitudinem Virginis attamen juxta vim contextus Hebraici vox
was solitarie seu solus) referenda potius videtur
ad Deum, qui solus in spe constituit.
172) Psal. xvII, 7, sec. LXX. Nam ubi Vulgatus
habet introivit, Græca versio legit εἰσελεύσεται.
Finge, auctorem nihil sermoni inseruisse,
quod puritatem Deiparæ in sua ipsius origine
expresse vindicaret. Nonne ad hanc opinionem auditoribus ingerendam satis ea erant, quæ hoc loco
de Virginis pulchritudine brevissime tangit? Nedum
enim pulchram, sed pulchritudinem ipsa Mariam
appellat, et quidem pulchritudinem novam, et talem
cujus gratia divinitati exequanda quodammodo
quid locus reliquus erat suspicandi, hanc quoque
pulchritudinem turpissima peccati macula, non secus
ac cæteros homines, fœdatam exstitisse? Atqui hæc
virginer pulchritudinis encomia passim apud Patres et in libris ecclesiasticis recurrunt. Ergo,
etiamsi doctrinam de sancta Virginis origine explicite traditam reperire non esset,germina tamen,
e quibus sponte effloresceret, passim in deposito
traditionis prostarent. Cæterum, cum eamdem illam doctrinam auctor diserte profiteatur, inde nobis certissimum suppetit argumentum, hasce atque
alias plures laudes, quibus Mariæ et puritas, et
sanctitas, et innocentia, et venustas commendatur,
ab ea sententia proficisci.
col. 67–68page 24 of 73
PG 139:67Α. η ΚΕ'. 'Αλλὰ καὶ τὸ τῇ Παρθένῳ τὰ ἄβατα ἀνθεψχής ναι, καὶ ἄγγελον οὐρανόθεν κατιόντα συνεῖναι, τοῦ δείπνου χάριν ἐκείνου τοῦ παραδόξου, ἐκεῖνό μοι προγράφειν ὑπαγορεύει, τὸ τὸν οὐρανὸν ἀνεψχθῆναι, καὶ καταβῆναι σωματικῷ εἴδει τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καταδεχομένου τὸ θεῖον ἐν Ἰορδάνη λουτρὸν τοῦ Δεσπότου· οὔτε γὰρ, ὡς τῇ Μαρθένῳ, ἑτέρῳ τῷ τῶν ἁπάντων ἀνέψγε τὰ ἄβατα, καὶ ὑπὲρ μόνου τοῦ Σω τῆρος γυμνὸν οὐρανὸς τότε προΰθηκεν ἑαυτόν. Τὸ δέ γε μόνῳ τῷ ἱεράρχῃ, ἅπαξ εἰσιόντι τὰ ἄδυτα, ὁρᾶσθαι τὴν πάναγνον οὐκ ὀλίγον, αὐτῇ καὶ τοῦτὸ πρὸς θείαν ὁμοίωσιν εἰκονίζεσθαι δίδωσιν· ὥσπερ γὰρ ἀνθρώπων μόνον τῶν ἱερῶν Θεὸν ὁρῶν, ὡς ἐφικτὸν ἀνθρώποις, οὐκ ἀεὶ δὲ καὶ τοῦτο, ἀλλ' ὅταν τῆς κάτω χωριζόμενοι πολυειδοῦς καὶ σκιώδους πληθύος, καὶ μόνοις, ὡς οἷόν τέ ἐστιν, ἑαυτοῖς συνόντες, εὖ ἔχωσι τοῖς θείοις ἐνδιατρίβειν καὶ ὑψηλοῖς, καὶ ἃ μὴ βά σιμα τοῖς πολλοῖς· οὕτως, ἵνα τὸ πρὸς Θεὸν ἐοικὸς κατὰ τοῦτο δειχθῇ τῆς Παρθένου, διὸ καὶ Θεὸν ἤνεγκεν, ὦ φρικτοῦ μυστηρίου! καὶ ἅπαξ ἦν θεατή, καὶ μόνῳ τῷ ἱεράρχη. κζ'. 'Αλλ' οὐδέ γε καὶ ὁρωμένης συνορων εἶχεν ὁ θεατὴς ὅσον τὸ κατ' αὐτὴν μεγαλεῖον. Καθάπερ γὰρ, ᾧτινι θεοπτείας τυχεῖν ἐξεγένετο, οὐ πᾶν ὅσον περὶ Θεὸν ἐνενόησεν, οὕτως οὐκ ἦν ἄν, ὅς, ἐκείνην έωρα κώς, τὸ κατ' ἐκείνην εἶχεν ἅπαν ὕψος καταληπτόν οὕτω γέγραφεν ἑαυτὴν ἡ Παρθένος χρώμασιν, ὡς εἰπεῖν, θείοις· οὕτω κατὰ τὸν Δαβὶδ ἐπ' αὐτὴν ἀληθῶς έσημειώθη τὸ φῶς τοῦ προσώπου Κυρίου, ὥστε σαφεῖς ἐν ἑαυτῆ σώζειν θεοε:δεῖς ἐμφερείας. Ο ΚΖ'. Πλὴν, ὅπερ ἔφην, κτίσεως ἁπάσης ὑπερκειμένη, καὶ μόνην ἔχειν ἴδοι τις ἂν ἀτεχνῶς πρὸς δόξαν ἄγειν ἀνθρώπους Θεοῦ, μεῖζον ἤ πᾶσα ἡ ποίησις δύναται· εἴπερ γὰρ ἄγγελοι, οὐρανός τε καὶ ἥλιος ἢ χορὸς ἀστέρων, καὶ γῆ καὶ θάλασσα, καὶ φυτῶν παντοδαπὴ καὶ παράδοξος ἱστουργία, ταῦτα Λέγω δὲ ἀπερινόητα μὲν καὶ ἀνθρώποις σχεδόν ἄφραστα θεουργικὰ καὶ ταύτῃ προσεῖναι πλεονεκτήματα, Θεῷ δ' ἐξ ἴσης οὐδέποτε· ἀλλά γε πρὸς μὲν ἡμᾶς Θεὸν ἂν εἴποις τὴν πάναγνον τῆ καθ᾽ ὑπερβολὴν αὐτῆς ἀρετῆ, πρὸς δὲ Θεὸν, τοῦτ' αὐτὸ ὅπερ ἐστὶν ἄνθρωπος ἡ Παρθένος.XXV. Verum et quod pervia Virgini sacra adyta Α.
patuerint, et quod angelus e cœlo descendens ad parandum cibum illum mirabilem astiterit, hoc mihi
prænotasse videtur, cœlos deinde aperiendos esse,
ac Spiritum sanctum corporali specie, divinum
lavacrum in Jordane Domino suscipiente, descensurum. Quemadmodum enim uni Virgini,non vero
cuipiam alteri ex universis mortalibus, reserata
fuerunt penetralia sacra; sic uni quoque Salvatori
cœlum semet apertum tunc exhibuit.
η
ΚΕ'. 'Αλλὰ καὶ τὸ τῇ Παρθένῳ τὰ ἄβατα ἀνθεψχής
ναι, καὶ ἄγγελον οὐρανόθεν κατιόντα συνεῖναι, τοῦ
δείπνου χάριν ἐκείνου τοῦ παραδόξου, ἐκεῖνό μοι
προγράφειν ὑπαγορεύει, τὸ τὸν οὐρανὸν ἀνεψχθῆναι,
καὶ καταβῆναι σωματικῷ εἴδει τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον,
καταδεχομένου τὸ θεῖον ἐν Ἰορδάνη λουτρὸν τοῦ
Δεσπότου· οὔτε γὰρ, ὡς τῇ Μαρθένῳ, ἑτέρῳ τῷ τῶν
ἁπάντων ἀνέψγε τὰ ἄβατα, καὶ ὑπὲρ μόνου τοῦ Σω
τῆρος γυμνὸν οὐρανὸς τότε προΰθηκεν ἑαυτόν.
Τὸ δέ γε μόνῳ τῷ ἱεράρχῃ, ἅπαξ εἰσιόντι τὰ ἄδυτα,
ὁρᾶσθαι τὴν πάναγνον οὐκ ὀλίγον, αὐτῇ καὶ τοῦτὸ πρὸς
θείαν ὁμοίωσιν εἰκονίζεσθαι δίδωσιν· ὥσπερ γὰρ
ἀνθρώπων μόνον τῶν ἱερῶν Θεὸν ὁρῶν, ὡς ἐφικτὸν
ἀνθρώποις, οὐκ ἀεὶ δὲ καὶ τοῦτο, ἀλλ' ὅταν τῆς κάτω
χωριζόμενοι πολυειδοῦς καὶ σκιώδους πληθύος, καὶ
μόνοις, ὡς οἷόν τέ ἐστιν, ἑαυτοῖς συνόντες, εὖ ἔχωσι
τοῖς θείοις ἐνδιατρίβειν καὶ ὑψηλοῖς, καὶ ἃ μὴ βά
σιμα τοῖς πολλοῖς· οὕτως, ἵνα τὸ πρὸς Θεὸν ἐοικὸς
κατὰ τοῦτο δειχθῇ τῆς Παρθένου, διὸ καὶ Θεὸν ἤνεγ
κεν, ὦ φρικτοῦ μυστηρίου! καὶ ἅπαξ ἦν θεατή, καὶ
μόνῳ τῷ ἱεράρχη.
κζ'. 'Αλλ' οὐδέ γε καὶ ὁρωμένης συνορων εἶχεν ὁ
θεατὴς ὅσον τὸ κατ' αὐτὴν μεγαλεῖον. Καθάπερ γὰρ,
ᾧτινι θεοπτείας τυχεῖν ἐξεγένετο, οὐ πᾶν ὅσον περὶ
Θεὸν ἐνενόησεν, οὕτως οὐκ ἦν ἄν, ὅς, ἐκείνην έωρακώς, τὸ κατ' ἐκείνην εἶχεν ἅπαν ὕψος καταληπτόν·
οὕτω γέγραφεν ἑαυτὴν ἡ Παρθένος χρώμασιν, ὡς
εἰπεῖν, θείοις· οὕτω κατὰ τὸν Δαβὶδ ἐπ' αὐτὴν ἀληθῶς
έσημειώθη τὸ φῶς τοῦ προσώπου Κυρίου, ὥστε σαφεῖς
ἐν ἑαυτῆ σώζειν θεοε:δεῖς ἐμφερείας.
Quod vero ab uno summo sacerdote, semel per
annum in Sancta sanctorum introeunte,innocentis
sima conspiceretur; id rursus haud parum confert,
ut expressiorem præferat cum Deo similitudinem.
Nam sicut ad Dei aspectum, quantum fas est mortalibus, admitti, electis tantummodo contingit hominibus, neque vero id semper, sed quando a
turbarum multiplici ac tenebricosa confusione
semet proripientes, sibique unice,quantum liceat,
vacantes in divinis ac cœlestibus, quo utique non
ascendunt turbæ, conversari probe didicerint;
pari modo, ut etiam in hoc ostenderetur Virginis
cum Deo similitudo, propter quam (o tremendum mysterium!) et Deum gestavit, ipsa quoque semel in
anno ſiebat visibilis et a solo summo sacerdote videbatur.
XXVI. Verum enimvero neque dum ipsa conspiciendam se præberet, quidquid in ea erat excellentiæ,comprehendere spectator valebat. Quemadmodum enim si cui concessum fuerit, ut in Deum
obtutum defigat, non ideo omnia quæcunque in Deo
sunt,iste perviderit; haud aliter, si quis Virginem
intueretur, nequaquam hic assequebatur, ut quidquid sublime ipsi inerat, perspectum haberet. Ο
Adeo nempe Virgo divinis, ut ita dicam, coloribus
semetipsam expressit, adeo, juxta illud Davidis 43, signatum fuerat super eam lumen vultus Domini, ut
vivam in se Dei speciem manifestissime præferret.
Verumtamen affirmo quidem, menti incomprehensibiles et humanæ linguæ propemodum ineffabiles ac deificas ipsi prærogativas inesse; absit
tamen ut parem unquam eam Deo habueris. Sed
purissimam illam Deum utique dixeris propter vir
tutis ejus eminentiam, si nobis eam comparaveris; si vero eamdem cum Deo conferas, hoc,
quod re ipsa est, Virgo apparuerit, nempe homo.
XXVII. Attamen sublimior est, ut dixi,universis ΚΖ'. Πλὴν, ὅπερ ἔφην, κτίσεως ἁπάσης ὑπερκει
creaturis; et facile ac sine errandi metu cernere μένη, καὶ μόνην ἔχειν ἴδοι τις ἂν ἀτεχνῶς πρὸς
quispiam poterit, ipsam solam plusquam res crea- δόξαν ἄγειν ἀνθρώπους Θεοῦ, μεῖζον ἤ πᾶσα ἡ
tas simul omnes, hominibus ad Dei gloriam eve- ποίησις δύναται· εἴπερ γὰρ ἄγγελοι, οὐρανός τε καὶ
hendis parem esse. Et sane licet ab initio neque ἥλιος ἢ χορὸς ἀστέρων, καὶ γῆ καὶ θάλασσα, καὶ
angeli neque cœlum, neque sol aut astrorum φυτῶν παντοδαπὴ καὶ παράδοξος ἱστουργία, ταῦτα
& Psal. 17,
Λέγω δὲ ἀπερινόητα μὲν καὶ ἀνθρώποις σχεδόν
ἄφραστα θεουργικὰ καὶ ταύτῃ προσεῖναι πλεονεκτή
ματα, Θεῷ δ' ἐξ ἴσης οὐδέποτε· ἀλλά γε πρὸς μὲν
ἡμᾶς Θεὸν ἂν εἴποις τὴν πάναγνον τῆ καθ᾽ ὑπερβολὴν
αὐτῆς ἀρετῆ, πρὸς δὲ Θεὸν, τοῦτ' αὐτὸ ὅπερ ἐστὶν
ἄνθρωπος ἡ Παρθένος.
Ant. Ballerini notæ.
Si ineffabiles adeo ac menti imperviæ celebrantur beatissimæ Virginis prærogative; si comparata ad reliquos homines beatissima Virgo instar numinis habenda dicitur; præpostere ergo
agunt, qui pertinentia ad sanctæ Virginis originem
eodem palmo dimetiri præsumunt, quo cum cæteris hominibus utuntur.
Argumentatio auctoris postulat, ut eminentiori quadam ratione splendeant in Deipara, quæcunque gratiæ munera angelis collata fuerint. Atqui illud angelis æque ac primis hominibus donum collatum fuit, ut gratiam divinam simul cum
natura a Dei gratuita liberalitate acciperent. Ergo
hoc donum Deiparæ negare nefas est: imo cum et
angelis et protoparentibus longissime Virgo præcelleret, uberius illud idem et nobilius impertitum
ipsi fuisse plane existimandum.
col. 69–70page 25 of 73
PG 139:69δὲ μὴ τὴν πρώτην ὑπέστη, οὐκ ἄν ἔλαττον ή νῦν φρονεῖν ἦχον ἄνθρωποι Θεοῦ, τῆς ἀπαραμίλλου μόν σης φανείσης Παρθένου. Τὰ κρείττω δὲ μάλιστα λαμπρά μὲν καθ᾿ αὐτὰ, καὶ θαύματος οὐ μικρὰν ἀφιέντα φωνήν πρὸς δὲ γε τὴν βασιλίδα, ἣ νὸν τοῦ παντὸς ἔτεκε βασιλέα, καὶ τὰ λυσιτελέστατα πᾶσι παρέσχεν, οὐδ' ὅσον ἀποβέβηκεν, ἔνεστι συνιδεῖν· ὃς δ᾽ ἐν μείζονος ἔργου καθ᾽ ὑπεροχήν εἴη δημιουργός, οὐκ ἄρ᾽ ἀνάγκη καὶ ἥττω ποίησιν εἰς ἔπαινον τούτῳ προσεῖναι· τῷ γὰρ μεγάλα τεχνουργεῖν δυναμένῳ καὶ τῶν ἐλαχίστων ἅπας ἂν εἶναι ποιητὴν συγχωρήσειεν. “Πρχει τοίνυν ἡ πάναγνος, ὡς εἴρηται, μόνη, καὶ μηδενὸς τῶν γενητῶς ὑποστάντος ἑτέρου, τὴν μεγαλουργικὴν τοῦ Θεοῦ κηρύττειν δόξαν, ὥσπερ ἂν εἰ καὶ τὰ λοιπὰ πάντα παρῆσαν. Γέγονε δὲ διὰ τοῦτ᾽, ἂν φαίην. κἀκεῖνα, ἵν᾿ ὅπως εἴη πολλῶν καὶ τηλικούτων καὶ ἐς ὅσον κρείττων οὕτη φανείη· ἔτι δὲ καὶ ἵν᾿ ἔχοι Θεὸς δι' αὐτῆς, οἷς Αν περιφανεστέραν χορηγήσεις τὴν παρ' ἑαυτοῦ ἀγαθότητα· ἧς πᾶσα μὲν ἔργον ἡ κτίσις, αὐτῇ δ εἴ τι σεμνὸν τοῦτ᾽ εἴληφε διὰ τῆς Παρθένου· οὕτω θαῦμα θαυμάτων ἡ πάνσεμνος, καὶ τῶν ὄντων οὐδὲν, Θεοῦ δίχα, μεγαλοπρεπέστερον ταύτης, ΚΙ'· Οθεν εἰ κἀκεῖνο θαύματος οὐ μικροῦ, ὅ νῦν ἡμᾶς θαυμάσαι κεκίνηκε, λέγω δὲ τὴν κατ᾽ ἐκεῖνο τῆς ἡλικίας ἐν τοῖς ἀδύτοις παράδοξον εἴσοδον τῆς πανάγνου, ἐμοὶ δὲ οὐ τοσοῦτον τοῦτο δοκεῖ θαυμαστὸν, ὅσον εἴ μηδὲ τὴν ἀρχὴν τοῦτ᾽ ἐγεγόνει· οὐ γὰρ, τὰ μέγιστα ἐνδεικνυμένου τοῦ δυνατοῦ, θαυμάζειν χρή· ἀλλὰ τούναντίον, εἰ καινὰ πράττειν ἐξὸν τῷ ἰσχυρῷ, ὁ δὲ τὴν αὐτὴν τοῖς πολλοῖς βαδίζειν αἱ ρεῖται. Ἐπεὶ δὲ οὐδ᾽ ἄν, εἰ τι καὶ φαῖμεν ἄνθρωποι περὶ αὐτῆς, τὸν εἰκότα ἄν ποτε πλέξαιμεν κρότον, ἐπὶ δὲ των μεγίστων ἡ σιγή θαύματος ἐνίοτε μήνυμα γίνεται καὶ νῦν, τὰ τῆς ὑμνουμένης ὅτι θαύματος πέρα, σιγὴν ἡμᾶς αἱρετέον. Εἴη δὲ ἡμῖν καὶ φθέγο γεσθαι περὶ αὐτῆς, καὶ σιγᾶν ὅτ᾽ ἄμεινον τῇ τῆς πανυμνήτου δὴ ταύτης χάριτι, ἣν ὡς ἄγκυραν ἔχομεν τῆς ψυχῆς, κατὰ τὸν μακάριον Παῦλον εἰπεῖν, ἀσφαλῆ τε καὶ βεβαίαν, καὶ εἰσερχομένην εἰς τὸ ἐσώτερον τοῦ καταπετάσματος, ὅπου τρόδρομος ὑπὲρ ἡμῶν εἰσῆλθεν Ἰησοῦς, ᾧ τὸ τε κράτος καὶ ἡ προσκύνησις οὖν τῷ Πατρὶ καὶ τῷ ηSERMO IN PRESENTATIONEM B. V. MARIÆ.
70°
δὲ μὴ τὴν πρώτην ὑπέστη, οὐκ ἄν ἔλαττον ή νῦν corona, neque terra ac mare, plantarumque tam
φρονεῖν ἦχον ἄνθρωποι Θεοῦ, τῆς ἀπαραμίλλου μόν
σης φανείσης Παρθένου.
varius ac stupendus ornatus licet, inquam, hæo
omnia condita ab initio non fuissent:nihilo tamen
minus quam modo homines, hæc sola Virgine incomparabili ostensa, ad intelligenda quæ Dei sunt
pervenire potuissent.
Τὰ κρείττω δὲ μάλιστα λαμπρά μὲν καθ᾿ αὐτὰ,
καὶ θαύματος οὐ μικρὰν ἀφιέντα φωνήν πρὸς δὲ
γε τὴν βασιλίδα, ἣ νὸν τοῦ παντὸς ἔτεκε βασιλέα,
καὶ τὰ λυσιτελέστατα πᾶσι παρέσχεν, οὐδ' ὅσον
ἀποβέβηκεν, ἔνεστι συνιδεῖν· ὃς δ᾽ ἐν μείζονος
ἔργου καθ᾽ ὑπεροχήν εἴη δημιουργός, οὐκ ἄρ᾽ ἀνάγκη
καὶ ἥττω ποίησιν εἰς ἔπαινον τούτῳ προσεῖναι· τῷ
γὰρ μεγάλα τεχνουργεῖν δυναμένῳ καὶ τῶν ἐλαχίστων ἅπας ἂν εἶναι ποιητὴν συγχωρήσειεν. “Πρχει
τοίνυν ἡ πάναγνος, ὡς εἴρηται, μόνη, καὶ μηδενὸς
τῶν γενητῶς ὑποστάντος ἑτέρου, τὴν μεγαλουργικὴν
τοῦ Θεοῦ κηρύττειν δόξαν, ὥσπερ ἂν εἰ καὶ τὰ
λοιπὰ πάντα παρῆσαν.
Præsertim vero quæ nobiliores in creaturis babentur,splendidæ illæ quidem inter reliquas sunt,
ac voce non tenui admirandam Creatoris gloriam
deprædicant; attamen si ad Reginam,quæ universorum Regem progenuit atque universis summum
bonum adduxit, comparentur, næ illa vilescunt,
quantum nec cogitatione assequi fas est.Porro qui
præstantissimi cujusdam operis auctorexstiterit,hia
profecto non indiget, ut ex ignobilioribus facturis
sibi laudes accedant. Facile enim quisque dabit,
eum qui magna potuit efficere,etiam minima præstare posse.Ergo etiamsi nulla alia e creatis rebus
exstitisset, sola purissima, uti dictum est,ad prædicandam divinæ magnificentiæ gloriam, non secus ac si et reliqua omnia adessent, plenissime sufficeret.
Γέγονε δὲ διὰ τοῦτ᾽, ἂν φαίην. κἀκεῖνα, ἵν᾿ ὅπως
εἴη πολλῶν καὶ τηλικούτων καὶ ἐς ὅσον κρείττων
οὕτη φανείη· ἔτι δὲ καὶ ἵν᾿ ἔχοι Θεὸς δι' αὐτῆς, οἷς
Αν περιφανεστέραν χορηγήσεις τὴν παρ' ἑαυτοῦ
ἀγαθότητα· ἧς πᾶσα μὲν ἔργον ἡ κτίσις, αὐτῇ δ
εἴ τι σεμνὸν τοῦτ᾽ εἴληφε διὰ τῆς Παρθένου· οὕτω
θαῦμα θαυμάτων ἡ πάνσεμνος, καὶ τῶν ὄντων οὐδὲν,
Θεοῦ δίχα, μεγαλοπρεπέστερον ταύτης,
Verum hæc idcirco condita dicerem,ut apparera
posset, quot et quantis et quam magno intervallo
ipsa omnibus hisce excelleret vel præterea
hac etiam de causa, ut alia quæpiam adessent, in
quæ Deus bonitatis suæ effectus splendidiores
effundere per eamdem posset. Et hujus quidem
bonitatis opus est omnis quæcunque exstat crea
tura; verum si quid augusti in ipsa relucet,hoc per
Virginem assecuta est: adeo augustissimo illa miraculum est miraculorum, ac nihil eorum quæ exsistunt, excepto Deo, est ipsa magnificentius?
ΚΙ'· Οθεν εἰ κἀκεῖνο θαύματος οὐ μικροῦ, ὅ νῦν
ἡμᾶς θαυμάσαι κεκίνηκε, λέγω δὲ τὴν κατ᾽ ἐκεῖνο
τῆς ἡλικίας ἐν τοῖς ἀδύτοις παράδοξον εἴσοδον τῆς
πανάγνου, ἐμοὶ δὲ οὐ τοσοῦτον τοῦτο δοκεῖ θαυμα
στὸν, ὅσον εἴ μηδὲ τὴν ἀρχὴν τοῦτ᾽ ἐγεγόνει· οὐ γὰρ,
τὰ μέγιστα ἐνδεικνυμένου τοῦ δυνατοῦ, θαυμάζειν
χρή· ἀλλὰ τούναντίον, εἰ καινὰ πράττειν ἐξὸν τῷ
ἰσχυρῷ, ὁ δὲ τὴν αὐτὴν τοῖς πολλοῖς βαδίζειν αἱ
ρεῖται.
Ἐπεὶ δὲ οὐδ᾽ ἄν, εἰ τι καὶ φαῖμεν ἄνθρωποι περὶ
αὐτῆς, τὸν εἰκότα ἄν ποτε πλέξαιμεν κρότον, ἐπὶ δὲ
των μεγίστων ἡ σιγή θαύματος ἐνίοτε μήνυμα
γίνεται καὶ νῦν, τὰ τῆς ὑμνουμένης ὅτι θαύματος
πέρα, σιγὴν ἡμᾶς αἱρετέον. Εἴη δὲ ἡμῖν καὶ φθέγο
γεσθαι περὶ αὐτῆς, καὶ σιγᾶν ὅτ᾽ ἄμεινον τῇ τῆς
πανυμνήτου δὴ ταύτης χάριτι, ἣν ὡς ἄγκυραν
ἔχομεν τῆς ψυχῆς, κατὰ τὸν μακάριον Παῦλον
εἰπεῖν, ἀσφαλῆ τε καὶ βεβαίαν, καὶ εἰσερχομένην
εἰς τὸ ἐσώτερον τοῦ καταπετάσματος, ὅπου
τρόδρομος ὑπὲρ ἡμῶν εἰσῆλθεν Ἰησοῦς, ᾧ τὸ τε
κράτος καὶ ἡ προσκύνησις οὖν τῷ Πατρὶ καὶ τῷ
η
XXVIII. Proinde etsi haud leviter stupendum
illud sit,quod nunc in admirationem nos rapuit,
innocentissimæ scilicet tenella adeo ætate in sacra
adyta ingressus; mihi tamen non adeo stupendum
hoc videtur, ac si ne id quidem factum fuisset.
Neque enim est cur miremur,quod maxima osten
dat opera qui potens est; illud potius admirationa
dignum, quod communem cæteris viam terere is
malit, cujus virtuti paratissimum est stupenda
peragere.
Cæterum cum quidquid demum de ipsa dicere
homines valeamus,nunquam parem meritis coronam laudum texere possimus, in rebus vero maximis quandoque silentium indicium sit admirationis; propterea cum etiam in præsenti prærogativa
illius,quæ collaudanda est, qualibet admiratione
sint majores, præstat ut eas silentio veneremur.
Utinam vero nobis contingat, ut et loquamur de
ipsa, et taceamus,prouti tempus exigit, idque pergratiam ejusdem omni laude dignissimæ, quam ut
cum beato Paulo loquar, sicut anchoram habemus
animæ tutam ac firmam, et incedentem usque ad
Ant. Ballerini notæ.
Si Deus alia condidit, ut ex comparatione
elucesceret,quanto Deipara cæteris omnibus undequaque excelleret; ignobilem ergo sortiri non
potuit originem, quam nobilem adeo et splendidam
tum angeli tum primi homines sortiti sunt.
Sermon IIISermo III
col. 71–72page 26 of 73
PG 139:71ἁγίῳ Πνεύματι εἰς ἀτελευτήτους αἰῶνας τῶν αἰω νων 'Αμήν. ΛΟΓΟΣ Γ΄. Εἰς τὸν Εὐαγγελισμὸν τῆς πανυπερενδόξου και κεχαριτωμένης Δεσποίνης ημών Θεοτόκου καὶ 'Αειπαρθένου Μαρίας. Δ΄. Εὐφραινέσθωσαν οἱ οὐρανοὶ καὶ ἀγαλλιάσθω ἡ γῆ κροτείτωσαν ἄγγελοι· καὶ σκιρτάτωσαν ἄνθρωποι, καὶ πᾶσα ἡ κτίσις φαιδρυνέσθω σήμερον, ὅτι ὁ πάντων Κτιστης νῦν χαρᾶς ἐμπίπλησι χαίρων τὸ πᾶν. Νῦν εἰς διαλλαγὰς Χωρεῖ τῶν ἀπηχθημένων νῦν λύει τὴν ἐξ ἁμαρτίας κατήφειαν· νῦν, ὡς ἄλλον ἀέρα, πᾶσιν εὐφροσύνην ἐξέχει· νῦν ὑπὲρ ἥλιον λάμπει τοῖς πέρασι θυμηδίαν· Νῦν ἱμάτιον ἐνέδυσε σωτηρίου καὶ χιτῶνα εὐφροσύνης περιέβαλεν ἡμᾶς, παρὰ τὴν θεόκροτον Ησαίου φωνήν. Νῦν ὁ θρηνό φθογγος Ἱερεμίας, παλινῳδίαν πλάκων, ὡς ἐκ Θεοῦ κατὰ καιρὸν ἐρεῖ· Ἴλεως ἔσομαι ταῖς ἀδικίαις τῶν ἀνθρώπων, καὶ τῶν ἁμαρτιῶν αὐτῶν οὐ μὴ μνησθῶ ἔτι. Νῦν οὐρανοῦ κάλλος καὶ φωτοειδὴς ἀστέρων κύκλος, ἥττων νῖς τέρψιν τῆς προκειμένης λαμπρότητος. Νῦν εὔκαιρον εἰπεῖν τὸ, Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη, ἐν ἀνθρώποις εὐδοκία. Ὁ γὰρ οὐρανὸν καὶ γῆν καὶ ἥλιον πρὶν ὑποστήσας, καὶ τὰ λαμπρὰ τῆς ἄκλης μεγαλουργίας, νῦν, ὡς εἰπεῖν, ὅ τὴν ἀρχὴν οὐκ ὑπέστης ἢ κτισθὲν οὐ διέμεινε, τὴν χαρὰν ὑφίστησι. Καὶ καθάπερ, Γενηθήτω φῶς, εἶπε, καὶ ἐγένετο, καὶ τὴν ποικίλην λύσιν πάσαν τῶν γενητῶν τοῦτον πασήγαγε τὸν τρόπον· οὕτω νῦν, Χαῖρε, φησὶ δι' ἀγγέλου τῇ κεχαριτωμένῃ. Β΄. Τοῦτο τὴ τὸ Χαῖρε νῦν ὡσανεί πλαστουργῶν, καὶ περιλαβεῖν πέμπων ἅπασαν κτίσιν, ἧς τὴν χάριν καὶ τὴν καλλίπλοκον ἐν αὐτῇ χρυσουργίαν ἡ τοῦ χαίρειν αἴσθησις αἰσθάνεσθαι τοῖς προσέχουσι χορη γεῖ. Επείπερ τὸ πάσχον ἀεὶ λύπῃ συνὸν φύσεως κάλλος καὶ θαῦμα οὐ πέφυκεν ἐρευνᾶν· ὥστε καὶ εἰ μὴ τὸ χαίρειν τοῦτο νῦν ἐγεγόνει,ῥέον ἂν ἀκήρυκτον διετέλει τὸ φαιδρὸν ἅπαν τῆς δημιουργίας. Επει δ' οὐκ ἦν οὕτω τοῦ ἀγαθοῦ Δεσπότου τὴν κρείττω μοῖραν, λέγω δὲ τὴν χαρὰν, περιιδεῖν δυστυχοῦσαν τὴν κτίσ σιν, διὰ τοῦτο καὶ δημιουργεῖ νῦν τὸ χαίρεῖν, ὅ πά λαι μὲν ἐφίλει τοῖς οὖσι προσθείναι, τὸ δὲ ἱκανὸν οὐχ εὕρισκε σκεῦος, δ καὶ φυλάξαι τὸ δοθὲν καὶ μετα δοῦναι δυνατῶς ἕξει, Νῦν γὰρ τῷ ὑπερφυεῖ τούτῳ φανέντι καὶ εὐρυχωροτάτῳ δοχείῳ ἡ πολυύμνητος τοῦτο πάντως Παρθένος, μηνύει μὲν τὸ δὲ
col. 73–74page 27 of 73
PG 139:73χαῖρε, οἱονεὶ τῇ προσρήσει ταύτῃ δεικνύς, ὅτιπερ τὸ φελούμενον εὗρε καθὰ καὶ ἡμεῖς τοῖς φίλοις οὕτω προσαγορεύομεν ἐντυχόντες. Γ΄. Ο δὲ λογος οὗτος οἷόν τινα φύσιν ἄλλην τοῖς 111. προϋποστᾶσι, καὶ τὸ χαίρειν προσέπλασεν ὑποστή τας. Διὰ τοῦτο σήμερον χαίρει μὲν ὁ Κτίστης, τὸ χαίρειν παράγων. Πῶς γὰρ οὔ; ὁπότε καὶ ὁ μυρον συνθεὶς μυρίζει διὰ τὸ πλάττειν. Χαίρει δὲ καὶ ἡ ποίησις πᾶσα, τὸ εὐωδέστατον δὴ τοῦτο μύρον, φημί δὲ τὴν χαρὰν, ἐπ' αὐτὴν ὑποδεχομένη χεόμενον. Οὐδὲν ἄρα τῶν ὀντων χαρᾶς ἄμοιρον σήμερον. Ἀλλ᾿ ἵνα τοῦτο σαφέστερον γένηται, καὶ διὰ πολ λοὺς μὲν ἄλλους, οὐκ ἄκαιρον δὲ καὶ δι' ὃν εἴρηται λόγον, δῆλον μὲν ὅτι χαίρει Θεός, Χαίρουσι δὲ καὶ άγγελοι, τῆς δημιουργηθείσης πεφηνότες διάκονοι χαρᾶς. ᾿Αλλὰ καὶ ἄνθρωποι χαίρουσιν· ἐπείπερ ἐπείπερ οὐχ ἡλιακοῦ δίσκου, οὐ καμάρας οὐρανίου, οὐκ αγγελικῆς φύσεως, οὐκ ἄλλου τοῦ τῶν ἁπάντων πρὸς ὑποδοχὴν τῆς καινῆς ταύτης χαρᾶς ἐδέησε τῷ θεν, ἀλλὰ τοῦ παρθενικοῦ δὴ μόνου καὶ πανάγνου, καὶ ὁμοφυούς τούτοις οἴκου. Οὐκ ἀπεικὸς δὲ καὶ τὴν λοιπὴν χαίρειν ὕλην, τὸν ἑαυτῆς δεσπότην, τὸν ἄνε θρωπον λέγω, διὰ γὰρ τοῦτον ἐκείνη, τὸ βαρὺ τῆς ἱςεύος, ὡς εἰπεῖν, αἰσθομένη περιδυόμενον. Τὰ γὰρ δεη καὶ οἱ βουνοί, φησὶν ὁ θαυμάσιος Ησαΐας, ἐξελοῦνται, προσδεχόμενοι ἡμᾶς ἐν χαρᾷ καὶ πάντα τὰ ξύλα τοῦ ἀγροῦ ἐπικροτήσει τοῖς κλά τοις. Αλλως τε καὶ εἰ πᾶσα ἡ κτίσις συστενάζει, ή φησιν ὁ μακάριος Παῦλος, καὶ συγχαίρειν ἀνάγκη χαίρουσιν. Ἐπεὶ καὶ φθορᾶς μετέσχε διὰ τὸν ἄνα θωπον καὶ ἐλευθερωθήσεται ἀπὸ τῆς δουλείας τῆς φθορᾶς, κατὰ τὸν θεῖον καὶ τοῦτο Παῦλον, ἡμῶν, δι' οὕς νῦν τῇ κτίσει τὸ πάσχειν, κομισαμένων τὰ ὑψηλά. Λοιπὸν ἄρα μεστὰ σήμερον ἀλη πατρο; ἁγνὴ, πάναγνος υπέραγνοςSERMO IN ANNUNTIATIONEM B. V. MARIÆ.
χαῖρε, οἱονεὶ τῇ προσρήσει ταύτῃ δεικνύς, ὅτιπερ τὸ exsistentibus sane lubens adjungere antea voluisset;
φελούμενον εὗρε καθὰ καὶ ἡμεῖς τοῖς φίλοις οὕτω sed vas idoneum non inveniebat, quod et datum
προσαγορεύομεν ἐντυχόντες.
custodire, et in alios illud posset tranfundere. Et
sane cum apparueit nunc supernaturale hoc et amplissimum receptaculum quæ omnino est
Virgo illa omni laude dignissima, huic utique gaudium istud annuntiat, velut hac salutatione ostendere
velit, se demum invenisse quod diu cupiebat; quippe nos quoque amicos, si forte obviam occurrent,
hoc modo solemus compellare.
Γ΄. Ο δὲ λογος οὗτος οἷόν τινα φύσιν ἄλλην τοῖς 111. Hæc porro vox, eum gaudium creat, tum
προϋποστᾶσι, καὶ τὸ χαίρειν προσέπλασεν ὑποστήτας. Διὰ τοῦτο σήμερον χαίρει μὲν ὁ Κτίστης, τὸ
χαίρειν παράγων. Πῶς γὰρ οὔ; ὁπότε καὶ ὁ μυρον
συνθεὶς μυρίζει διὰ τὸ πλάττειν. Χαίρει δὲ καὶ ἡ
ποίησις πᾶσα, τὸ εὐωδέστατον δὴ τοῦτο μύρον, φημί
δὲ τὴν χαρὰν, ἐπ' αὐτὴν ὑποδεχομένη χεόμενον.
Οὐδὲν ἄρα τῶν ὀντων χαρᾶς ἄμοιρον σήμερον.
Ἀλλ᾿ ἵνα τοῦτο σαφέστερον γένηται, καὶ διὰ πολλοὺς μὲν ἄλλους, οὐκ ἄκαιρον δὲ καὶ δι' ὃν εἴρηται
λόγον, δῆλον μὲν ὅτι χαίρει Θεός, Χαίρουσι δὲ καὶ
άγγελοι, τῆς δημιουργηθείσης πεφηνότες διάκονοι
χαρᾶς. ᾿Αλλὰ καὶ ἄνθρωποι χαίρουσιν· ἐπείπερ
ἐπείπερ
οὐχ ἡλιακοῦ δίσκου, οὐ καμάρας οὐρανίου, οὐκ
αγγελικῆς φύσεως, οὐκ ἄλλου τοῦ τῶν ἁπάντων
πρὸς ὑποδοχὴν τῆς καινῆς ταύτης χαρᾶς ἐδέησε τῷ
θεν, ἀλλὰ τοῦ παρθενικοῦ δὴ μόνου καὶ πανάγνου,
καὶ ὁμοφυούς τούτοις οἴκου. Οὐκ ἀπεικὸς δὲ καὶ τὴν
λοιπὴν χαίρειν ὕλην, τὸν ἑαυτῆς δεσπότην, τὸν ἄνε
θρωπον λέγω, διὰ γὰρ τοῦτον ἐκείνη, τὸ βαρὺ τῆς
ἱςεύος, ὡς εἰπεῖν, αἰσθομένη περιδυόμενον. Τὰ γὰρ
δεη καὶ οἱ βουνοί, φησὶν ὁ θαυμάσιος Ησαΐας,
ἐξελοῦνται, προσδεχόμενοι ἡμᾶς ἐν χαρᾷ καὶ
πάντα τὰ ξύλα τοῦ ἀγροῦ ἐπικροτήσει τοῖς κλά
τοις. Αλλως τε καὶ εἰ πᾶσα ἡ κτίσις συστενάζει,
ή φησιν ὁ μακάριος Παῦλος, καὶ συγχαίρειν ἀνάγκη
χαίρουσιν. Ἐπεὶ καὶ φθορᾶς μετέσχε διὰ τὸν ἄνα
θωπον καὶ ἐλευθερωθήσεται ἀπὸ τῆς δουλείας
τῆς φθορᾶς, κατὰ τὸν θεῖον καὶ τοῦτο Παῦλον,
ἡμῶν, δι' οὕς νῦν τῇ κτίσει τὸ πάσχειν, κομισαμένων τὰ ὑψηλά. Λοιπὸν ἄρα μεστὰ σήμερον ἀλη
* Rom. viii, 22.
quandam aliam veluti naturam exstantibus rebus
addidit. Quocirca Creator, dum gaudium hodierna
die producit, gaudet et ipse. Quidni enim? quando.
quidem etiam qui unguenta conficit, ex ipsa effectione unguenti odore perfunditur. Sed universa
simul creaturæ latitia gestiunt, fragrantissimum
hoc unguentum,gaudium scilicet, in seipsas effusum
excipientes. Quamobrem nihil ex omnibus quæ
exstant, hodierna die gaudii expers cernitur.
Atque, ut id manifestius eluceat, exploratum
sane est, gaudere Deum cum multas alias ob causas, tum etiam non absurde propter illam, quanı
diximus. Gaudent porro et angeli, qui creati gaudii exstiterunt ministri. Sed gaudent et homines;
quippe Deus ad novum hoc gaudium excipiendum
non orbem solarem, non cali convexa, non angelicam naturam, aut aliam quampiam e cæteris rebus omnibus, sed virginem tantummodo purissimumque et eamdem cum hominibus naturam
habens, habitaculum quæsivit. Non est autem abs
re ut et reliquæ materiales creaturæ gaudeant,
dum suum ipsarum dominum, hominem scilicet
(nam propter hunc crealm illa fuerunt), gravem
supercilii moerorem deposuisse quodammodo sen.
tiunt. Montes enim et colles, inquit admirabilis ille
Isaias, exsilient exspectantes nos in gaudio, et omnia ligna agri applaudent ramis Præsertim
vero quod si creatura omnis, quemadmodum inquit beatus Paulus, ingemiscit 4, necesse est profecto, ut eliam gaudentibus congaudeat; et quandoquidem corruptioni subjecta fuit propter hominem, sic etiam a corruptionis servitute liberabitur,
Ant. Ballerini
Disertius hanc doctrinam auctor evolverat
V, VI homiliæ, qua faustissimum Deiparæ diem
natalem celebrat (sup. part. 1, pag. 214 219), et
hæc summa ejus est, nullum ex Adæ filiis, quippe
qui omnes paterna labe corrupti fuerant, inveniri
potuisse, qui Deo ad salvandum humanum genus
descendere percupienti dignum præbere hospitium
Josset, donec Maria innocentissima affulsit, quæ,
atpote labis illius expers, merito et hoc in loco
• Fulvas naturæ communes leges ordinemque excedens,
velebratur.
79; Vide quomodo sumna puritas, quam in
Deipara suspicimus, a virginitate distinguatur; et
simul adverte, quomodo ad puritatem a virginitate
distinctam significandam auctor utatur voce
πατρο; exinde confirmatur id, quod alias (in
not. ad S XIV ejusdem Isidori homiliæ in Præsent.
Deipara, part. 1, pag. 447) adnotavimus, quam
longe ab exhibenda sincera SS. Patrum sententia
discesserit Combefisius, qui voces illas ἁγνὴ,
PATROL. GR. CXXXIX.
notæ.
πάναγνος υπέραγνος de Deipara usurpatas, studiosissime ad castitatem significandam numquam non
pertrahit. Cujusmodi porro intelligenda sit puritas
Virginis, quam Isidorus hoc loco celebrat, non
æquivoce demonstrat comparatio ibidem instituta
cum sole, cum cœlis, cum angelicis creaturis:
nihil enim his aptius occurrit ad summam, quæ
excogitari queat, ab omni nævo puritatem indicandam. ltaque si hisce, utcunque purissimis, purior
tamen perspicacissimis Dei oculis visa est Virgo
beatissima,remotio ergo ab omni labecula pra sole,
pra carlis, præ angelis, pra creaturis quibusvis
Maria fuit. Exinde vero gloria illa humana stirpis,
quod Mariam congenerem habuerit; qua de re vide
quæ in Præfatione ad Georgi Nicomediensis fragmentum diximus (sup. part. 1. pag. 149).
Isa. LV, 12 sec. LXX; nam Vulgatus:
Montes et colles cantabunt coram vobis laudem, el
omnia ligna regionis plaudent manu.
col. 75–76page 28 of 73
PG 139:75Λ θῶς εἶναι πάντα χαρᾶς, ἀγαλλιάσεως πλήρη, φαι δρότητι διαλάμποντα, ἀγλαΐᾳ παντοδαπῇ καὶ χάριτι στίλβοντα, Δ΄. Εἰ δὲ, πάντων μὲν τῶν ὄντων χαρᾶς ἀπολα βίντων, οὐδ᾽ ἐγγὺς γίνεται τῆς ὥρας ὁ τῆς κακίας δημιουργός, θαυμαστὸν οὐδέν. Εκὼν γὰρ οὗτος τὸ σκότος παθών, εκών, οὐ διέφυγε την μοχθηρίαν. οὐδὲ τὴν λαμπρότητα επεζήτησεν, ἀλλ' ἔμεινεν ἐντρυφῶν, ᾗπερ ἐμπέπτωκεν ἀθλιότητι. δὲ τῶν ἑκόντων ἐν τοῖς νοῦν ἔχουσιν, εὑρεῖν ἄκοντα, λόγον οὐκ ἂν εἴη σώζον· 2 γάρ τις ἀπωθεῖται, λαβεῖν οὐκ ἔνι. Καλεῖν ἄρα πρὸς εὐωχίαν, ᾗ μήτε χαίρων ὁ ἀποστάτης, μήτε γνώμην διδοὺς ἦν, πόῤῥω τῶν ἀκολούθων. Ἐγίνετο γὰρ ἂν παραπλήσιον, ὥσπερ εἴ τις χοῖρον, βορβόρω χαίροντα, ἐπ' ἀνθέων ἄγοι τερπνότητα, μήτ' ἐκεῖνον εὐφραίνων, τῶν φίλων αφέλκων, καὶ τῶν λειμώνων ὑβρίζων τὴν χάριν, Διὰ τοῦτο ἔξω μὲν τῆς παγκοσμίου χαρᾶς, ὡς οὔτε θέλων, καὶ προσυβρίσων, εἴγ᾽ ἐκέκλητο, τετήρηται εἰς δὲ κρίσιν μεγάλης ημέρας δεσμοῖς ἀϊδίοις ὑπὸ ζόφον, Ἰούδας φησὶν ὁ ἀπόστολος, καὶ τὸ ἡτοια μασμένον πῦρ, ὡς ἐν Εὐαγγελίοις ἀκούομεν. Ων γὰρ ἐπειλουμένων ἤ καλουμένων ή διόρθωσις τίκτεται, καὶ τοῦτο, καθόσον ἑκατερον ἐγχωρεῖ, ἢ καὶ ἄμφω, τούτων ἀεὶ τῷ Θεῷ μέλει οἷος δὲ μὴ τὸ σωφρονεῖν ἐκεῖθεν, ὄλεθρος ἡ ἐπίκρισις. καὶ τού των ἑκατέρου Νινευίται μάρτυρες καὶ Σοδομίται. Ε΄. Αλλως τε καὶ οὐδ᾽ ἂν εἰκότως τῷ χορῷ συνδεθείη τῶν ὄντων, τοῦ μακαρίου καὶ παμφαούς ὄνο τος ἀποστὰς, ζόφος τε γεγονώς, καὶ περὶ τὸ μὴ ὂν τὴν δοθεῖσαν αὐτῷ κατὰ φυσιν νοερὰν δαπανών δύο ναμιν, ὡς που καὶ Μάξιμος ὁ θεσπέσιος εἴρηκε καθάπερ οὐ φωτεινὸν, δ τοῦ φωτίζοντος ἔρημον, οὐδὲ ζῶν ὁ μὴ τῷ τῆς ζωῆς αἰτίῳ συνών. Δι' δν, οἶμαι, λόγον καὶ μετὰ τὸν κρημνὸν ἐκεῖνον τοῦ ἀποστάτου κατὰ μεθ' ὑπερβολῆς ὁ Θεὸς πάντα προσεῖπεν, ἅτε τοῦ κύκλου τῶν καλῶν ἐκραγέντος τοῦ ἀρχεκάκου, καὶ οἱονεὶ τεθνηκότος, ἢ μᾶλλον διαφθαρέντος, καὶ διὰ τοῦτο πᾶσι μὴ περιγραφομένου τοῖς οὖσιν. χχν,quod pariter affirmat divinus ille Paulus ®, cum Λ θῶς εἶναι πάντα χαρᾶς, ἀγαλλιάσεως πλήρη, φαι
nos, quorum causa nunc omnis creatura patitur, δρότητι διαλάμποντα, ἀγλαΐᾳ παντοδαπῇ καὶ χάριτι
coelestia adepti fuerimus. Omnia itaque hodierna
στίλβοντα,
die gaudio exundant, omnia exsultationis plena sunt, hilaritate fulgentia, omni splendore ac venustate
rutilantia.
Δ΄. Εἰ δὲ, πάντων μὲν τῶν ὄντων χαρᾶς ἀπολα
βίντων, οὐδ᾽ ἐγγὺς γίνεται τῆς ὥρας ὁ τῆς κακίας
δημιουργός, θαυμαστὸν οὐδέν. Εκὼν γὰρ οὗτος τὸ
σκότος παθών, εκών, οὐ διέφυγε την μοχθηρίαν.
οὐδὲ τὴν λαμπρότητα επεζήτησεν, ἀλλ' ἔμεινεν
ἐντρυφῶν, ᾗπερ ἐμπέπτωκεν ἀθλιότητι. δὲ τῶν
ἑκόντων ἐν τοῖς νοῦν ἔχουσιν, εὑρεῖν ἄκοντα, λόγον
οὐκ ἂν εἴη σώζον· 2 γάρ τις ἀπωθεῖται, λαβεῖν
οὐκ ἔνι. Καλεῖν ἄρα πρὸς εὐωχίαν, ᾗ μήτε χαίρων
ὁ ἀποστάτης, μήτε γνώμην διδοὺς ἦν, πόῤῥω τῶν
ἀκολούθων. Ἐγίνετο γὰρ ἂν παραπλήσιον, ὥσπερ
εἴ τις χοῖρον, βορβόρω χαίροντα, ἐπ' ἀνθέων ἄγοι
τερπνότητα, μήτ' ἐκεῖνον εὐφραίνων, τῶν φίλων
αφέλκων, καὶ τῶν λειμώνων ὑβρίζων τὴν χάριν,
Διὰ τοῦτο ἔξω μὲν τῆς παγκοσμίου χαρᾶς, ὡς οὔτε
θέλων, καὶ προσυβρίσων, εἴγ᾽ ἐκέκλητο, τετήρηται·
εἰς δὲ κρίσιν μεγάλης ημέρας δεσμοῖς ἀϊδίοις
ὑπὸ ζόφον, Ἰούδας φησὶν ὁ ἀπόστολος, καὶ τὸ ἡτοια
μασμένον πῦρ, ὡς ἐν Εὐαγγελίοις ἀκούομεν. Ων
γὰρ ἐπειλουμένων ἤ καλουμένων ή διόρθωσις τίκτεται, καὶ τοῦτο, καθόσον ἑκατερον ἐγχωρεῖ, ἢ καὶ
ἄμφω, τούτων ἀεὶ τῷ Θεῷ μέλει οἷος δὲ μὴ τὸ
σωφρονεῖν ἐκεῖθεν, ὄλεθρος ἡ ἐπίκρισις. καὶ τού
των ἑκατέρου Νινευίται μάρτυρες καὶ Σοδομίται.
IV. Quod vero in communi omnium, quotquot
exstant, latitia, ille nequitiæ artifex ne prope quidem accedere ad hanc jucunditatem audeat, nihil
est mirandum.Cum enim sponte sua tenebris illis
sese ipse immerserit, sane volens pravitatem non
effugit, nec claritatem quæsivit, sed perstitit illis
ipsis sese oblectans miseriis, in quas utique prolapsus est. Quicunque porro mente præditi sunt,
haud consonum rationi fuerit, ut vel inviti ea
adipiscantur, quæ voluntatis arbitrio sunt subjecta; quæ enim quisquis rejicit, nequaquam par
est, ut corum particeps ipse evadat. Non erat igitur e re, ad lætitiæ convivium apostatam illum
advocare, qui nec gaudio inde affectus ipse fuisset,
nec astitisset lubens. Perinde enim prope fuisset, ac si quis suem cano gaudentem jucunditati
florum immitteret; quo sane neque gratum ipsi
aliquid faceret, a suis illum deliciis vi abstrahens,
et pratorum venustati inferret injuriam. Propterea
a communi omnium gaudio mansit exclusus, quippe
qui etiamsi fuisset vocatus, affuisset invitus, et
probro futurus esset; sed in judicium magni diei
vinculis æternis sub caligine 51 reservatus est, inquit, apostolus Judas, et in ignem ipsi paratum,
sicut in Evangeliis legimus ". Etenim si quis emendantur, vel nimis conterriti vel suavi vocatione
attracti, utcunque id sive alterutro tantum, vel utroque modo contingat, eorum Deus nunquam curam
non gerit; si quis autem inde non resipiscat in perniciem judicium vertitur; et hoc quidem
utrumque Ninivitæ ac Sodomitæ testantur.
V. Sed præsertim nullo prorsus modo decebat, ut
exstantium omnium choro adjungeretur ille, qui
cum ab eo, qui sua natura beatitudo est ac plena
lux, recesserit, et caligo ipse effectus est, et datam sibi naturaliter intelligendi vim, in id, quod
est nihilum, insumit, quemadmodum divinus quoque ille Maximus alicubi dixit; perinde scilicet ac
lucidum non est, quidquid eo caret, a quo lumen
accipiat, nec vivens est, quisquis a vitæ principio
sejungitur. Quam etiam ob causam, ut arbitror,
Deus cuncta valde bona appellavit post illam
apostato ruinam, propterea scilicet quod a bonorum cœtu auctor ille malorum avulsus esset, ac
propemodum mortuus, seu potius corruptus atque
recensitus
60 Rom. viii, 21.
Ε΄. Αλλως τε καὶ οὐδ᾽ ἂν εἰκότως τῷ χορῷ συν
δεθείη τῶν ὄντων, τοῦ μακαρίου καὶ παμφαούς ὄνο
τος ἀποστὰς, ζόφος τε γεγονώς, καὶ περὶ τὸ μὴ ὂν
τὴν δοθεῖσαν αὐτῷ κατὰ φυσιν νοερὰν δαπανών δύο
ναμιν, ὡς που καὶ Μάξιμος ὁ θεσπέσιος εἴρηκε
καθάπερ οὐ φωτεινὸν, δ τοῦ φωτίζοντος ἔρημον,
οὐδὲ ζῶν ὁ μὴ τῷ τῆς ζωῆς αἰτίῳ συνών. Δι' δν,
οἶμαι, λόγον καὶ μετὰ τὸν κρημνὸν ἐκεῖνον τοῦ
ἀποστάτου κατὰ μεθ' ὑπερβολῆς ὁ Θεὸς πάντα
προσεῖπεν, ἅτε τοῦ κύκλου τῶν καλῶν ἐκραγέντος
τοῦ ἀρχεκάκου, καὶ οἱονεὶ τεθνηκότος, ἢ μᾶλλον
διαφθαρέντος, καὶ διὰ τοῦτο πᾶσι μὴ περιγραφομένου τοῖς οὖσιν.
adeo inter reliqua omnia, quæ exstarent, minime
81 Jud. 6. 62 Matth. χχν, 41. 88 Gen. 1, 31.
Ant. Ballerini notæ.
non de negata aliqua vocatione ad pœnitentiam
accipiendum est, sed de exclusione a participando
gaudio quod reconciliationem sequitur.
Ex his patet, Isidorum ab iis non dissentire, nomim, quam cum suis creaturis Deus servarit), id
qui putant, etiam diabolo, dum adhuc viator esset,
per divinam elementiam, quam pervicax contempsit,
aliquem resipiscendi locum relictum fuisse (vid.
Suarez, De angelis, lib. viii, cap. 1): et huc spectat,
quod auctor paulo ante præmiserat inquiens:
Perstitit illis se miseriis oblectans, in quas prolapsus
fuerat. Quod ergo addit Isidorus, diabolum ad
communem lætitiam vocatum non fuisse (quæ
quidem potius quam ad tempus dominicæ incarnationis, referenda generatim sunt ad ordinem æcoHac scilicet eo sensu accipienda sunt,quen
S. Thomas (De mal. q. 16, art. 5, ad 1) sic effert:
Bona naturalia in angelis (malis) sunt integra quantum attinet ad naturæ ordinem; sunt tamen corrupta,
vel depravata, seu imminuta per comparationem ad
capacitatem gratiæ vel gloriæ.
col. 77–78page 29 of 73
PG 139:77ς'. Εξ' ὧν δὲ καὶ ἀνωτέρω προεφημεν, ὅτι τῆς ἀπανταχοῦ διαδοθείσης χαρᾶς μένος ὁ δόλιος ἄγευ στις, τῶν τε ήδη ρηθησομένων, τοῦτ' ἄν τις αἴτιον οι σκοπεῖν, καὶ ὅπως τὸν ἄνθρωπον Θεὸς μὲν ἔσωσεν ἐκπεσόντα, τὸν δὲ τύραννον οὐκ ἀνώρθωσεν. Αδάμ μὲν γὰρ καὶ ἡ βοηθός οὔτε παρ' ἑαυτῶν ἐκαινοτόμησαν τὸ δεινὸν, καὶ κλαπέντες οὔτ᾽ ἄλ λοις φθονερὸν ἐπαφῆκαν βέλος· καὶ ἐκρύβησαν, ὅπερ οδυρομένων ἦν τὴν ἀπάτην καὶ τὴν συμφοράν. Ἠσχύνοντο γὰρ διὰ τὴν γύμνωσιν, ὡσανεὶ ἑαυτοὺς ἀφανίσαι πειρώμενοι, οἷα ἀνθ' οίων, αἴσχιστα όπως ἀντὶ σεμνῶν είλοντο, δακνόμενοι. Ὁ δὲ κακοῦργος καὶ πρῶτος ἐτόλμησε τὴν και καν, πρὸς μηδέν τι τοιοῦτον ἀπιδὼν παράδειγμα, ἀγαθῶν οὐχ ἥκιστα πολλῶν ἀνθελκόντων, ἅπαντα γὰρ ἦν τὴν τοῦ πλαστουργοῦ σώζοντα ψῆφον, καὶ άλλοις τοῦ ποτηρίου τῆς μοχθηρίας μετέδωκε. Καὶ οὐχ ἵνα ἢ δύο κρημνίσας, ἢ καὶ ἑκατὸν, ἔστη και καλείς του φόνου· ἀλλ᾽ εἰ οἷόν τε ἦν, πτῶμα ἐλεεινὸν ἀνθρώπους προβεῖναι πάντας, καὶ Θεοῦ χω εῆσαι, καὶ γεέννῃ παραπέμψαι, οὐκ ἂν εἶναι τὴν κακίαν ὁ ἀλιτήριος ἱκανὴν ἐνόμισε· τρυφήν δὲ μᾶλ λον καὶ ἡδονὴν τὸν πλοῦτον τῆς συμφορᾶς. Καὶ τοῦτ' ἐν ἐπράχθη τῷ γε ἐκείνου μέρει, εἰ μὴ Θεὸς τὴν Στου καθ᾿ ἡμῶν ἐπείγε μανίαν, τὴν ὑπὲρ ἡμῶν τεί πρόνοιαν ἐνδεικνύμενος. Εἶτα οὐκ αἰσχύνεται τοιαῦτα πράττων· οὐδ᾽ ἐλέου διενοήθη, βήματα, οὐδ᾽ ὅτι τὰ δρώμενα βδελυκτα, καὶ εσως χείρω παντός, κρύπτεσθαι μεμελέτηκεν ἀλλὰ παρρησιάζεται, καὶ χαίραι τῇ κακουργίᾳ, καὶ τείνεται τοῖς μηχανήμασι, καὶ ἀναισχύντως τοὺς ἐμέ ποὺς ἐπιζητεῖ, ὡς καὶ ἡ κατὰ τὸν Ἰὼβ παρ ίστησιν ἱστορία. Ζ΄. Διὰ τοῦτο ἄνθρωπος μὲν, μήτε κακίαν ἐξευρη τως, μήτε φανείσης μεταδιδούς, ἀλλὰ καὶ παβὼν και εξαγόμενος, οἴκτου καὶ ἦν ἄξιος, καὶ τετύχηκε. Πράγματι γάρ, εἰ καὶ μὴ ρήμασι, τὸν ἔλεον ἐξε κελεῖτο. Τὸ κρυβῆναι γὰρ δεικνύντος ἦν μέγα το θα τὸ ἀδίκημα, ὡς μηδὲ φωνή θαῤῥεῖν προϊέναι, † ἐκ τῶν παραδεῖξαι. Τῷ δὲ παμπονήρῳ, τὰ κά κατά τε διανοησαμένῳ, καὶ καθ' ἑαυτοῦ διαπρα ξεμένῳ, καὶ τῶν ἄλλων, καὶ μηδ' ὁτιοῦν ἐξ ἐκείνου κουμέντα της μανίας, στέργοντι δὲ τὴν νόσον. καὶ στον παρορώντι, καὶ τὸν ἔλεον ἀποστρεφομένῳ, πως το 2007 και γένοιτό ποτε, ός γε καὶ τὰ τοῖς μιας φάρμακα οἰκείαν ήγηται βάσανον; Τί γὰρ, την, ἐμοὶ καὶ σοί, Ἰησοῦ; Ἦλθες πρὸ καιροῦ ΗSERMO IN ANNUNTIATIONEM B. V. MARIÆ.
ς'. Εξ' ὧν δὲ καὶ ἀνωτέρω προεφημεν, ὅτι τῆς
ἀπανταχοῦ διαδοθείσης χαρᾶς μένος ὁ δόλιος ἄγευστις, τῶν τε ήδη ρηθησομένων, τοῦτ' ἄν τις αἴτιον
οι σκοπεῖν, καὶ ὅπως τὸν ἄνθρωπον Θεὸς μὲν
ἔσωσεν ἐκπεσόντα, τὸν δὲ τύραννον οὐκ ἀνώρθωσεν.
Αδάμ μὲν γὰρ καὶ ἡ βοηθός οὔτε παρ' ἑαυτῶν
ἐκαινοτόμησαν τὸ δεινὸν, καὶ κλαπέντες οὔτ᾽ ἄλλοις φθονερὸν ἐπαφῆκαν βέλος· καὶ ἐκρύβησαν,
ὅπερ οδυρομένων ἦν τὴν ἀπάτην καὶ τὴν συμφοράν.
Ἠσχύνοντο γὰρ διὰ τὴν γύμνωσιν, ὡσανεὶ ἑαυτοὺς
ἀφανίσαι πειρώμενοι, οἷα ἀνθ' οίων, αἴσχιστα όπως
ἀντὶ σεμνῶν είλοντο, δακνόμενοι.
VI. Ex iis porro, quæ et superius diximus,
quod nempe solus ille dolosus gaudii ubique diffusi particeps nullatenus fuerit, et ex iis, quæ
mox dicenda erunt, causam, cur Deus lapsum qui.
dem hominem restituerit, tyrannum vero a lapsu
non erexerit, hanc quisquis perspicere poterit.
Siqnidem Adam, et quæ illi data fuit adjutorinm 5,
neque ex se ipsis malum sunt moliti, neque postquam decepti sunt, invidum in alios telum contorserunt; ad hac, absconderunt sese, quod immo
proprium illorum est, qui errorem et calamitatem
plorent. Verecundabantur enim propter nuditatem,
et propemodum se ipsos e medio tollere adnitebantur, cum acris eos cura morderet, quod hæc
pro illis, turpissima scilicet pro honestissimis, sibi elegissent.
Ὁ δὲ κακοῦργος καὶ πρῶτος ἐτόλμησε τὴν και
καν, πρὸς μηδέν τι τοιοῦτον ἀπιδὼν παράδειγμα,
ἀγαθῶν οὐχ ἥκιστα πολλῶν ἀνθελκόντων, ἅπαντα
γὰρ ἦν τὴν τοῦ πλαστουργοῦ σώζοντα ψῆφον, καὶ
άλλοις τοῦ ποτηρίου τῆς μοχθηρίας μετέδωκε. Καὶ
οὐχ ἵνα ἢ δύο κρημνίσας, ἢ καὶ ἑκατὸν, ἔστη και
καλείς του φόνου· ἀλλ᾽ εἰ οἷόν τε ἦν, πτῶμα
ἐλεεινὸν ἀνθρώπους προβεῖναι πάντας, καὶ Θεοῦ χω
εῆσαι, καὶ γεέννῃ παραπέμψαι, οὐκ ἂν εἶναι τὴν
κακίαν ὁ ἀλιτήριος ἱκανὴν ἐνόμισε· τρυφήν δὲ μᾶλ
λον καὶ ἡδονὴν τὸν πλοῦτον τῆς συμφορᾶς. Καὶ τοῦτ'
ἐν ἐπράχθη τῷ γε ἐκείνου μέρει, εἰ μὴ Θεὸς τὴν
Στου καθ᾿ ἡμῶν ἐπείγε μανίαν, τὴν ὑπὲρ ἡμῶν
τεί πρόνοιαν ἐνδεικνύμενος.
Ast ille improbus et primus quidem nequitiam
est ausus, cum quodpiam ejusmodi facinoris
exemplar præ oculis nullum habuisset, quin multa
potius bona in contrarium ipsum traherent, quandoquidem conditoris voluntati obsequebantur omnia, et præterea aliis quoque poculum iniquitatis
propinavit. Neque vero ejusmodi eum cædes satiavit, ut unum aut duos, aut etiam centum præcipites daret, sed neque si potuisset omnes prorsus homines miseranda ruina involutos ostendere,
et Deo privare, et in gehennam prorudere, sum
satis pravitati factum exitiosus ille putasset; quin
etiam tantæ miseria cumulum suas ille delicias
summamque beatitatem duxisset. Et hoc quidem,
quantnm ex ipso erat, contigisset, nisi Deus, qui suam erga nos providentiam jugiter ostendit, illius
cantra nos furorem cohibuisset.
Εἶτα οὐκ αἰσχύνεται τοιαῦτα πράττων· οὐδ᾽ ἐλέου
διενοήθη, βήματα, οὐδ᾽ ὅτι τὰ δρώμενα βδελυκτα, καὶ
εσως χείρω παντός, κρύπτεσθαι μεμελέτηκεν
ἀλλὰ παρρησιάζεται, καὶ χαίραι τῇ κακουργίᾳ, καὶ
τείνεται τοῖς μηχανήμασι, καὶ ἀναισχύντως τοὺς
ἐμέ ποὺς ἐπιζητεῖ, ὡς καὶ ἡ κατὰ τὸν Ἰὼβ παρίστησιν ἱστορία.
Ζ΄. Διὰ τοῦτο ἄνθρωπος μὲν, μήτε κακίαν ἐξευρη
τως, μήτε φανείσης μεταδιδούς, ἀλλὰ καὶ παβὼν
και εξαγόμενος, οἴκτου καὶ ἦν ἄξιος, καὶ τετύχηκε.
Πράγματι γάρ, εἰ καὶ μὴ ρήμασι, τὸν ἔλεον ἐξε
κελεῖτο. Τὸ κρυβῆναι γὰρ δεικνύντος ἦν μέγα το
θα τὸ ἀδίκημα, ὡς μηδὲ φωνή θαῤῥεῖν προϊέναι,
† ἐκ τῶν παραδεῖξαι. Τῷ δὲ παμπονήρῳ, τὰ κάκατά τε διανοησαμένῳ, καὶ καθ' ἑαυτοῦ διαπραξεμένῳ, καὶ τῶν ἄλλων, καὶ μηδ' ὁτιοῦν ἐξ ἐκείνου
κουμέντα της μανίας, στέργοντι δὲ τὴν νόσον. καὶ
στον παρορώντι, καὶ τὸν ἔλεον ἀποστρεφομένῳ,
πως το 2007 και γένοιτό ποτε, ός γε καὶ τὰ τοῖς
μιας φάρμακα οἰκείαν ήγηται βάσανον; Τί γὰρ,
την, ἐμοὶ καὶ σοί, Ἰησοῦ; Ἦλθες πρὸ καιροῦ
Η Gen. 11. 18.
Insuper vero nihil ipsum talia perpetrantem pudet
neque verba, quibus misericordiam peteret, cogitavit unquam, neque latebras,utut exsecranda sint ejus
facinora et exsecrandis omnibus deteriora aliquando
quaesivit; sed libere exsultat, et iniquis ausis laetatur,
et suis machinamentis gloriatur, et inculpatos impudenter exagitat, prout etiam historia Jobi palam facit.
VII. Quamobrem homo quidem, qui neque per
se iniquitatem excogitaverat, neque in partem
illius, quæ admissa fuerat, alios vocabat sed
in malum pertractus fuerat, deque ipso deinde
dolebat, hic, inquam, et misericordia dignus erat,
et ipsam adeptus est. Sin minus enim verbis, certe
factis misericordiam implorabat. Nam quod latebras quæreret, fatentis erat, magnum se scelus
perpetrasse. ita ut neque vocem emittere auderet,
neque in aliorum conspectum prodire. At vero
improbissimo illi, qui pessima quæque et excogitavit, et in sui ipsius juxta ac aliorum perniciem
molitus est, et ne hilum quidem remisit ex suo illo
furore, quique et morbum suum habet charissiAnt. Ballerini notæ.
Non ea mente hæc ab Isidoro dicuntur, ut
peccati Adamitici propagatio in posteros denegetur;
catholicum dogma de peccato originali passim
dertissime alibi profitetur, sicut et disertissime
ejusdem peccati communione Virginem Deiparam
excludit (vid. Hom. in Præsent, Deip. § 13, part.
1, pag. 442-445): sed tantummodo inficiatur, Adamum illud quoque, quod diabolus fecerat, præstitisse, ut alias creaturas seduxerit, atque ad rebellanduin adversus Deum excitaverit.
col. 79–80page 30 of 73
PG 139:79βασανίσαι με, τὴν ὑπ' αὐτοῦ κατασχεθεῖσαν νόσον ἐλαυνομένην ὁρῶν. Εἶτα ἀφεὶς τὸν Σωτῆρα, ἐπιζητεῖν ἐλαυνόμενος τόπους εἰς οἴκησιν εὐανθεῖς, ἢ τι τῶν άλλων τερπνῶν, ὁ δὲ λαμπρὴν οἰκίαν αἱρεῖται τοὺς χοίρους. Οὕτω χοιρώδης καὶ βορβόρου μεστός ὁ πανάθλιος, καὶ ἀεὶ μὲν τὴν κακίαν ὀρύττων, ἐπεντρυφᾷ, ἀνανεῦσαι δὲ καὶ τὴν ὑγείαν ἀνακαλέσασθαι ἐνενόησεν οὐδεπώποτε. Ὅθεν καὶ κεῖται δυστυχῶς κάμνων, λαλλονὴν τὴν πονηρίαν ἡγούμενος, καὶ χαριζομένην ἀποστρέφεται τὴν θεραπείαν ὁ ὑπερήφανος. Αλλ' οὐχ οὕτως οἱ πεσόντες ἡμεῖς δεξάμενοι γάρ τὴν πληγὴν, τὸν φιλανθρωπότατον ἰατρὸν ἐπεβοώμεθα συχνά, καὶ τοῦτον ἐπιστάντα ἰδόντες, δουλικῶς ὑπεδεξάμεθα, καὶ πάντα γενέσθαι εὐξάμεθα, ὅσα τῷ Σωτῆρι διανενόηται. Η΄. Καὶ δηλοῖ τοῦτο σαφῶς τῆς Παναχράντου τὰ ρήματα· Ἰδοὺ ἡ δούλη Κυρίου, φησί, γένο: τό μοι κατὰ τὸ ῥῆμά σου. Ης ἡ ἀρετὴ τὸ μέγα τοῦτο τρόπαιον, τὴν ἡμετέραν ἀνήρηται σωτηρίαν. Επει δὴ γὰρ εἶλεν ἡμᾶς ἡδονὴ, καὶ Θεὸν, οἴμοιί τὸν εὐερ γέτην, διαφυγόντες τῷ πονηρῷ προσετέθημεν ὄφει, ἐλεεινῶς αἰχμάλωτοι γεγονότες, καὶ ταῖς τοῦ δρο πέτου καθυπείγοντες γνώμαις, καὶ οὐδὲν ἦν ὅτου τῶν κακῶν μήτε σύμβουλος ὁ πλάνος καὶ ἡμᾶς ὑπὸ χεῖρα μὴ εἶχεν· ὅθεν χειμών μὲν ἀσελγείας ἐῤῥάγη, καὶ κυκεὼν ἀνομίας ἐξεχύθη, καὶ ζάλη τὰ πέρατα διέσεισεν ἀδικίας. Θεὸς δὲ ζητῶν διέκυπτεν οὐρανός θεν, εἴ πού τις αὐτῷ κατὰ γνώμην ἐπὶ γῆς εἴη, ὅ ἂν ἱκανὸς ἀπαλλάξαι φανείη τῆς πλάνης ἐκείνης καὶ τῶν δεσμῶν τοὺς ἀνθρώπους· καὶ ἦν εὑρεῖν οὐχ ἕως ἑνὸς, ἁπάντων δήπουθεν προκειμένων ἀχρείων, καὶ τῷ τοῦ ὀφεως κατιωμένων ῷ. Μετά πολλὰς δὲ γενεὰς, ἐπεὶ τὸ ὑπερφυὲς ἄγαλμα ἡ πανάμωμος ἀνεδείχθη, ἧς ἡ ἀρετὴ καὶ οὐρανοὺς, προφητικῶς εἰπεῖν, ἐκαλυψεν, ἀλλὰ καὶ ἡ γῆ πλή (ἡ πανάμωμος) κόσμου ἀνάκλησις, παντὸς κόσμου σωτηρία, λύσις κατάρας, πεσόντων ἐπανόρθωσις, ἀνθρώπων, λύτρον, κόσμου ἀντίλυτρον, ζωής σωτηρίας πρόξενος, μεσίτις, ἱλαστήριον,mum, et medicum contemnit, et misericordiam βασανίσαι με, τὴν ὑπ' αὐτοῦ κατασχεθεῖσαν νόσον
aversatur, quonam pacto medela quæpiam adhibeatur, dum insuper quæ aliis sunt medicamenta
sua iste pulat esse supplicia? Quid enim, inquit 85,
mihi et tibi, Jesu? Venisti ante tempus torqucre
me; cum nempe videret expelli morbum, quem
ipse (in languidi corpore) continebat. Exinde cum,
Salvatore contempto, cogeretur loca exquirere ad
inhabitandum florida, vel aliud quidpiam suavitate
delectans, iste enimvero porcos, splendidum sane
domicilium, præelegit Sic porcinus et cano
plenus ille miserrimus et perpetuo quidem in malis
effodiendis totus deliciatur; sursum auten aspicere, et sanitatem advocare, ipsi ne in mentem
quidem unquam venit! Quocirca jacet misere
ἐλαυνομένην ὁρῶν. Εἶτα ἀφεὶς τὸν Σωτῆρα, ἐπιζη
τεῖν ἐλαυνόμενος τόπους εἰς οἴκησιν εὐανθεῖς, ἢ τι
τῶν άλλων τερπνῶν, ὁ δὲ λαμπρὴν οἰκίαν αἱρεῖται
τοὺς χοίρους. Οὕτω χοιρώδης καὶ βορβόρου μεστός
ὁ πανάθλιος, καὶ ἀεὶ μὲν τὴν κακίαν ὀρύττων,
ἐπεντρυφᾷ, ἀνανεῦσαι δὲ καὶ τὴν ὑγείαν ἀνακα
λέσασθαι ἐνενόησεν οὐδεπώποτε. Ὅθεν καὶ κεῖται
δυστυχῶς κάμνων, λαλλονὴν τὴν πονηρίαν ἡγούμε
νος, καὶ χαριζομένην ἀποστρέφεται τὴν θεραπείαν
ὁ ὑπερήφανος. Αλλ' οὐχ οὕτως οἱ πεσόντες ἡμεῖς·
δεξάμενοι γάρ τὴν πληγὴν, τὸν φιλανθρωπότατον
ἰατρὸν ἐπεβοώμεθα συχνά, καὶ τοῦτον ἐπιστάντα
ἰδόντες, δουλικῶς ὑπεδεξάμεθα, καὶ πάντα γενέσθαι
εὐξάμεθα, ὅσα τῷ Σωτῆρι διανενόηται.
ægrotans, decori sibi ducens pravitatem suam, et oblatam medelam superbus refugit Verum
non ita nos lapsi; accepto enim vulnere ad benignissimum medicum vocem sæpe attollimus, et
postquam jam advenisse vidimus, ipsum tanquam servi suscepimus, atquo omnia,quæcunque Salvator,
proposuit, ea ut in nobis implerentur, enixe deprecati sumus.
VIII. Et id quidem manifeste testantur Purissimæ
illius verba: Ecce, inquit, ancilla Domini, fiat mihi
secundum verbum tuum 56. Cujus sane virtus magnum hoc tropmum, nostram scilicet salutem,erexit. Postquam enim nos cepit voluptas, et beneficum Deum, hei mihi! aufugientes, improbo serpenti nosmet dedimus,perduellis illius effecti servi
sumus, ejusque arbitrio subjecti; et nihil fuit
cujuscunque mali, ad quod seductor ille dolosus
nos plane tyrannide sua non adigeret; unde et
libidinis erupit procella, et exundarunt iniquitatis fluctus, et injustitiæ turbo fines terræ concussit. Deus autem e cœlo prospiciebat, quærens
si quis secundum cor ejus esset in terra, qui idoneus videretur ad homines ab illo errore et a servitutis vinculis liberandos; et ne unus quidem
inveniri poterat, cum omnes utique inutiles jacerent, et serpentis veneno infecti.
Ast post multas tandem generationes, postquam
illud supra naturam delicium, Purissima,inquam,
illa apparuit, cujus virtus et calos, ut cum pross Matth. vi11, 29. 66 Luc. 1, 38.
Η΄. Καὶ δηλοῖ τοῦτο σαφῶς τῆς Παναχράντου τὰ
ρήματα· Ἰδοὺ ἡ δούλη Κυρίου, φησί, γένο: τό
μοι κατὰ τὸ ῥῆμά σου. Ης ἡ ἀρετὴ τὸ μέγα τοῦτο
τρόπαιον, τὴν ἡμετέραν ἀνήρηται σωτηρίαν. Επειδὴ γὰρ εἶλεν ἡμᾶς ἡδονὴ, καὶ Θεὸν, οἴμοιί τὸν εὐεργέτην, διαφυγόντες τῷ πονηρῷ προσετέθημεν ὄφει,
ἐλεεινῶς αἰχμάλωτοι γεγονότες, καὶ ταῖς τοῦ δρο
πέτου καθυπείγοντες γνώμαις, καὶ οὐδὲν ἦν ὅτου
τῶν κακῶν μήτε σύμβουλος ὁ πλάνος καὶ ἡμᾶς ὑπὸ
χεῖρα μὴ εἶχεν· ὅθεν χειμών μὲν ἀσελγείας ἐῤῥάγη,
καὶ κυκεὼν ἀνομίας ἐξεχύθη, καὶ ζάλη τὰ πέρατα
διέσεισεν ἀδικίας. Θεὸς δὲ ζητῶν διέκυπτεν οὐρανός
θεν, εἴ πού τις αὐτῷ κατὰ γνώμην ἐπὶ γῆς εἴη, ὅ ἂν
ἱκανὸς ἀπαλλάξαι φανείη τῆς πλάνης ἐκείνης καὶ
τῶν δεσμῶν τοὺς ἀνθρώπους· καὶ ἦν εὑρεῖν οὐχ
ἕως ἑνὸς, ἁπάντων δήπουθεν προκειμένων ἀχρείων,
καὶ τῷ τοῦ ὀφεως κατιωμένων {ῷ.
Μετά πολλὰς δὲ γενεὰς, ἐπεὶ τὸ ὑπερφυὲς ἄγαλμα
ἡ πανάμωμος ἀνεδείχθη, ἧς ἡ ἀρετὴ καὶ οὐρανοὺς,
προφητικῶς εἰπεῖν, ἐκαλυψεν, ἀλλὰ καὶ ἡ γῆ πλή
Ant. Ballerini notæ.
Marc. v, 12. Et deprecabantur eum spiritus
dicentes: Mille nos in porcos, ut in eos introdamus.
Elucet ex his, Isidorum in ea fuisse sententia, quæ etiam nonnullis e schola theologis placuit,
inter peccatum diaboli et ejusdem damnationem
aliquod intercessisse tempus, quo gratia adjutus
poenitentiam agere potuisset.
Virgo Deipara, ut patet, hic designatur, quæ
antonomastice prorsus immaculata (ἡ πανάμωμος)
appellatur. Et alias sane audivimus (part. 1, p. 441)
Isidorum disertis verbis affirmantem, Virginem Mariam in iniquitatibus non fuisse conceptam. At enim
quamvis tam aperta professio a scriptis ejus abesset,
nonne eadem sententia ex hoc loco manifesté
emergit? Cum enim dicat, neminem inter homines
inveniri potuisse, qui Deo acceptus et ejusdem
consiliis idoneus esset, propterea quod serpentis
veneno infecti omnes ad unum jacerent; plane
conficitur, iilo igitur veneno infectam Mariam non
fuisse, quæ sola post multas generationes communi
exempta vitio coram Deo apparuit. Sed et illud,
quod perpendatur, plane dignissimum hoc loco
occurrit: nempe quodnam officium sit, ad quod
hominem quempiam idoneum requirebat Deus:
tum vero cur ejusmodi ne unum quidem inter Adæ
filios reperire esset. Et officium quidem nullum
aliud proponitur,quam Deo coopsrandi in hominibus
a servitute inferni eximendis. Causa vero cur nemo
ad id aptus censeretur, infectio dicitur e veneno
serpentis contracta Atqui nihil exploratum magis,
nihil magis testatum in universa Ecclesiæ traditione
occurrit ea doctrina, quæ docet, Mariam ad cooperandum Christo in reparando hominum genere
electam assumptamque fuisse, adeo ut passim salu -
tetur tamquam κόσμου ἀνάκλησις, παντὸς κόσμου
σωτηρία, λύσις κατάρας, πεσόντων ἐπανόρθωσις,
ἀνθρώπων, λύτρον, κόσμου ἀντίλυτρον, ζωής seu
σωτηρίας πρόξενος, μεσίτις, ἱλαστήριον, etc.,
videlicet mundi totius reparatio, salus, solutio maledictionis, lapsorum restitutio, hominum redemptio,
col. 81–82page 31 of 73
PG 139:81ρης τῆς ἐκεῖθεν ἐγεγόνει λαμπρότητος, ὡς μικράν εἶναι τὴν διαλάμψασαν ἀκτῖνα τῇ τῆς Πανάγνου μαρμαρυγῇ, ἐπεὶ ταῦτα οὕτω συνέβη, τερατουργεῖ Θεὺς ἐξαίσια διὰ τῆς Παρθένου· καὶ λύει μὲν τῶν τοῦ τυράννου χειρῶν τοὺς δεσμίους, καὶ δεσπότας ἀντὶ δούλων, οὗ πρὶν ἀνδράποδα, καθιστῷ· ζάλης δὲ καὶ σκότους ἀπαλλάττει τὸ γένος, καὶ τὴν πάντα νοῦν ὑπερέχουσαν εἰρήνην χαρίζεται, καὶ θεοειδεῖς ἀπεργάζεται τοὺς πολεμίους. Οὕτω λαμπρῶς ἀπέστραψεν ἡ Παρθένος, οὕτω γαραδόξως κατηύγασε τοὺς ἀνθρώπους 1 Θ΄. Οἶμαι δὲ ὅτι καὶ πρὸς μεγίστην οὕτως εἶχεν ἀντικαταστῆναι κακίαν, διὰ τοῦτο μετὰ πολὺν τὸν ρεύσαντα χρόνον ἡ Πάναγνος τετήρητο, ὡς ἂν τὸ τῆς ἀρετῆς ὑπερβάλλον τῷ πλήθει τῆς κακίας δια δειχθῇ ὅτι τοσαύτην ἐνίκησεν, οὕτω μὲν πολλῶν γενεῶν, οὕτω δὲ ποικίλην, οὕτω δὲ ἀνοσιωτάτην, Στε τοῦ χρόνου τῇ κακία προσεξευρήματα μεταχορτα γοῦντος. Εἰ γὰρ μὴ φῦναι ἔμελλεν αὕτη, πάλαι ἄν, οἶμαι, μετὰ τὸν ᾿Αδαμαῖον ἐγγὺς ὄλασθον δυνάμει μὲν ἑτέρα, μικρᾷ δ᾽ ἴσως, τὰ τῆς ἀνθρωπείας ἐπανορθώσεως ἐπραγματεύεται τῆς θείας ἀγαθότητος, δι' ἦν τὰ πάντα, μὴ εἰσέπειτα μὲν προειδυίας μεγάλα καὶ οἷα τὰ κατὰ τὴν Παρθένον, κατορθούν ἔσεσθαι σκεῦος, ἄνθρωπον δὲ τὸ τιμιώτατον κτίσμα, ὅθεν καὶ Θεῷ τὸ θαυμαστὸν, οὐκ ἂν ἀνασχομένης διαφθαρήναι. Καὶ εἰ μὴ Θεὸς καὶ γῆς πατῆσαι προσθεσπίσατο δι' αὐτῆς, οὐδ᾽ ἂν εἶχεν ἡ γῆ τὸν ὑπὲρ τὰ Σεραφίμ ἄνθρωπον φέρειν. Εἰ δὲ καινοπρεπῶς ἐμεγαλουργεῖτο Θεῷ καὶ τοῦτο, ἀκλ' οὐκ ἂν κοινὰς τὰς διατριβὺς τοῖς ἀνθρώποις ἐπιπολύ ποιουμένη παρέμεινεν, ἧς οὐδὲν ἦν κατ᾿ αὐτοὺς ἡ διάνοια· ἀλλ' ὅσον ὅτι πλάττειν Θεὸς ἐκ τῆς γῆς καὶ ὑπὲρ τοὺς μὴ ἐκεῖθεν ἔχει γεγεννημένους, δεῖξαι φανεῖσα ὑπὲρ τοὺς οὐρανοὺς τάχιστα ἄν ἀπέπτη, δν αὐτῇ προσῆκε χῶρον κατειληφυῖα. α σέως αὐτοῦ πλήρης ἡ γῆ,SERMO IN ANNUNTIATIONEM B. V. MARIÆ.
ρης τῆς ἐκεῖθεν ἐγεγόνει λαμπρότητος, ὡς μικράν pheta loquar, operuit sed et terra splendoriεἶναι τὴν διαλάμψασαν ἀκτῖνα τῇ τῆς Πανάγνου
μαρμαρυγῇ, ἐπεὶ ταῦτα οὕτω συνέβη, τερατουργεῖ
Θεὺς ἐξαίσια διὰ τῆς Παρθένου· καὶ λύει μὲν τῶν
τοῦ τυράννου χειρῶν τοὺς δεσμίους, καὶ δεσπότας
ἀντὶ δούλων, οὗ πρὶν ἀνδράποδα, καθιστῷ· ζάλης
δὲ καὶ σκότους ἀπαλλάττει τὸ γένος, καὶ τὴν πάντα
νοῦν ὑπερέχουσαν εἰρήνην χαρίζεται, καὶ θεοειδεῖς ἀπεργάζεται τοὺς πολεμίους. Οὕτω λαμπρῶς
ἀπέστραψεν ἡ Παρθένος, οὕτω γαραδόξως κατηύγασε
τοὺς ἀνθρώπους 1
bus, qui ab ea emicabant, ita repleta est, ut pra
illius plane immaculata fulgore jubar astri, quod
orbem collustrat, exiguum appareret postquam, inquam, hæc ita contigerunt, prægrandia
Deus portenta per Virginem operatur, et vinctos
quidem tyranni manibus eripit, eosdemque pro
præcedenti servitute domicos illius constituit, cujus prius mancipia fuerant; a procella ac tene.
bris liberat universum, genus, et pacem elargitur,
quæ exsuperat omnem sensum 57, ac suos antea
hostes divina specie ac similitudine exornat. Tanto nempe splendore Virgo coruscavit, tanta supra
mentis captum luce homines perfudit!
Θ΄. Οἶμαι δὲ ὅτι καὶ πρὸς μεγίστην οὕτως εἶχεν
ἀντικαταστῆναι κακίαν, διὰ τοῦτο μετὰ πολὺν τὸν
ρεύσαντα χρόνον ἡ Πάναγνος τετήρητο, ὡς ἂν τὸ
τῆς ἀρετῆς ὑπερβάλλον τῷ πλήθει τῆς κακίας διαδειχθῇ ὅτι τοσαύτην ἐνίκησεν, οὕτω μὲν πολλῶν
γενεῶν, οὕτω δὲ ποικίλην, οὕτω δὲ ἀνοσιωτάτην,
Στε τοῦ χρόνου τῇ κακία προσεξευρήματα μεταχορτα
γοῦντος. Εἰ γὰρ μὴ φῦναι ἔμελλεν αὕτη, πάλαι ἄν,
οἶμαι, μετὰ τὸν ᾿Αδαμαῖον ἐγγὺς ὄλασθον δυνάμει
μὲν ἑτέρα, μικρᾷ δ᾽ ἴσως, τὰ τῆς ἀνθρωπείας ἐπανορθώσεως ἐπραγματεύεται τῆς θείας ἀγαθότητος,
δι' ἦν τὰ πάντα, μὴ εἰσέπειτα μὲν προειδυίας
μεγάλα καὶ οἷα τὰ κατὰ τὴν Παρθένον, κατορθούν
ἔσεσθαι σκεῦος, ἄνθρωπον δὲ τὸ τιμιώτατον κτίσμα,
ὅθεν καὶ Θεῷ τὸ θαυμαστὸν, οὐκ ἂν ἀνασχομένης
διαφθαρήναι. Καὶ εἰ μὴ Θεὸς καὶ γῆς πατῆσαι
προσθεσπίσατο δι' αὐτῆς, οὐδ᾽ ἂν εἶχεν ἡ γῆ τὸν
ὑπὲρ τὰ Σεραφίμ ἄνθρωπον φέρειν. Εἰ δὲ καινοπρεπῶς ἐμεγαλουργεῖτο Θεῷ καὶ τοῦτο, ἀκλ' οὐκ
ἂν κοινὰς τὰς διατριβὺς τοῖς ἀνθρώποις ἐπιπολύ
ποιουμένη παρέμεινεν, ἧς οὐδὲν ἦν κατ᾿ αὐτοὺς ἡ
διάνοια· ἀλλ' ὅσον ὅτι πλάττειν Θεὸς ἐκ τῆς γῆς
καὶ ὑπὲρ τοὺς μὴ ἐκεῖθεν ἔχει γεγεννημένους, δεῖξαι
φανεῖσα ὑπὲρ τοὺς οὐρανοὺς τάχιστα ἄν ἀπέπτη,
δν αὐτῇ προσῆκε χῶρον κατειληφυῖα.
XI. Quoniam vero adversus summam malitiam
hoc pacto pugnare oportebat, idcirco, mea quidem
sententia, post longum temporis decursum purissima illa servata est, ut virtutis ejus eminentia ex
ipsa improbitatis magnitudine ostenderetur; quod
scilicet,mtatibus usque majora,inter labendum,noviterque inventa iniquitati incrementa superaddentibus, ipsa tam immanem, tam multarum generationum,tamque variam ac multiplicem, atque
adeo tam impiissimam nequitiam vinceret.Et sane
nisi hæc oritura fuisset, jam olim, ut puto, paulo
post Adw lapsum alia quidem virtute, sed exigua
fortasse, humanæ reparationis opus perfectum
fuisset; siquidem divina bonitas, propter quam
omnia facta sunt, nisi prævidisset, futurum dein
instrumentum, quod felici successu magna illa, et
qualia dein exhibuit Virgo, præstaret, nunquam
passa fuisset, ut homo, nobilissima illa creatura,
propter quam et Deum admirabundi celebramus,
in tantam corruptionem prolaberetur. Nisi vero
Deus ipse per hanc eamdem orbi terræ pedem
inferre præstituisset, nunquam sane ejusmodi
sortem terra assecuta esset, ut talem hominem
(Virginem),qui superior est Seraphim,portaret(89).
Quod si Deus novo magnificentiæ opere hoc etiam
portentum perpetrasset; non diu tamen inter homines, communi eorum consuetudine utens, versata fuisset, quippe cujus sensus nihil cum illis commune habebat; sed posteaquam parumper
apparuisset, ut ostenderet, posse Deum e terra quempiam efformare qui illis etiam, qui e
× Philip. iv, 7.
α
Ant. Ballerini nolæ,
pretium redemptionis mundi, conciliatrix vitæ seu
salutis, mediatrix, expiatio. Testatissimum ergo id
habemus in Ecclesiæ traditione, quod Virginis
Deiparæ immunitatem ab originario vitio uti
ceriam et exploratam præsumit.
Hab. 111, 3 sec. LXX: alterum autem her
mistichium, quod apud LXX sic legitur, xxi aivéσέως αὐτοῦ πλήρης ἡ γῆ, ad sensum auctor allegat.
188; En itaque qualis Maria orbi illuxit, splendore
scilicet amicta,qui solis jubar vinceret, et quidem
splendore qui ex summa innocentia ac puritate
refulget. Et hanc sane Mariæ conditionem evidenfius cognosces, si eam cum totius humani generis
conditione conferas, quod propter Ada prævaricationem tenebris obsitum mox describitur.
83; llinc disce, Virginem Deiparam calestibus
spiritibus præcellentiorem prædicari non ratione
tantummodo dignitatis quæ illi ob divinam maternitatem accessit, sed etiam ratione eminentiæ qua
ejusdem dotes intrinsecæ quamlibet angelicam
nobilitatem transcendebant; adeo ut tam eximium
Dei opus in terra hac nostra collocandum nunquam
videretur, nisi ad excipiendum Dei Verbum Deus
illam prædestinasset. At si ejusmodi opus Deus
condidit, quod aliam, ac infimam hanc terram,
sedem, calum scilicet, ut paulo infro dicitur, pro
nobilitate sua postulabat,qui locus esse suspicandi
potest,quod deterrimum est in terrenis ipsis vitium
hoc eodem inhonestatum e divinis manibus opus
illud prodiisse?
Vides, excellentiam qua Virgo Deipara illis
quoque præstitit, qui e terra formati non sunt,
plane ad ejusdem formationem, initium scilicet exsistendi spectare. quo patet, in sua illam origine
non modo puram et sanctam, sed insuper tot lantisque divinis muneribus auctam prædicari, ut ex
col. 83–84page 32 of 73
PG 139:83'Αλλ' ὅτι καὶ πολλὴν εἶχεν ἀποσβέσαι κακίαν, καὶ εἰς γῆν ὑποδέξασθαι Θεὸν κατιόντα, καὶ τὸν ἀχώρητον δὴ τοῦτον χωρῆσαι, καὶ αὐτῷ τοὺς ἀνθρώ τους προσοικειώσαι, διὰ ταῦτα καὶ πολὺς ύστερον ὁ χρόνος τὴν ὑπερένδοξον ἤνεγκε, καὶ γῆ τὸ λαμπρὸν ἐβάστασεν ἐκεῖνο κειμήλιον, καὶ τὸ μεῖζον δέξασθαι περιμένουσα δι' αὐτῇς. Δεξαμένη δὲ ἄρα, καὶ μὲ ἄλλως τῇ Παρθένῳ τὰ τῆς εὐλαβείας ὅπως ἂν ἔχουσα σώσειε, τὸν ἐξαίρετον αὐτῆς κατοικεῖν ἀποδίδωσι τόπον, τὰ τῶν ἁγίων Αγια, καὶ τούτων τὸν σεβασμιώτατόν. Καὶ οὐδὲ τὸν παρ' ἑαυτῆς καρπὸν χου ρηγεῖν ὅσιον ᾤετο πρὸς τροφήν, τοῦτον εἶναι μόνον τὸν ἄνθρωπον ἐγνωκυῖα τὴν Πάναγνον, περὶ οὗ τα γεῖν ἄρτον ἀγγέλων καὶ προφήτης μεμύηται. Ού ρανῷ γοῦν δι' ἀγγέλων τούτου παραχωρεῖ, οἷς ἔδει η μεταμικρόν εὐαγγέλια παραδοξοτέρου διακονήσειν αὐτῇ μυστηρίου, καθὰ δήπουθεν σφόδρα μαρτυρεί περιφανῶς τὰ παρόντα. Ι. Απεστάλη γάρ, φησίν, ὑπὸ τοῦ Θεοῦ ὁ ἄγ γελος Γαβριήλ προς Παρθένον μεμνηστευμένην ἀνδρὶ ᾧ ὄνομα Ἰωσὴφ, ἐξ οἴκου Λαβίδ, καὶ τὸ ὄνομα τῆς Παρθένου Μαριάμ· καὶ εἰσελθὼν ὁ ἄγγελος, πρὸς αὐτὴν εἶπε· Χαῖρε, κεχαριτωμένη, ὁ Κύριος μετὰ σοῦ. εὐλογημένη σὺ ἐν γυναιξί. Τὰ μείζω των μεγαλουργημάτων τῇ τοῦ Κτίστου Μητρὶ τὴν ὀφειλομένην, ὡς βασιλίδι, λειτουργίαν ἀπεδίδου τὸ ὑπερφυές διακονησομένῃ μυστήριον Γῆ τὴν σεμνοτάτην οἴκησιν, τὴν τροφὴν οὐρανὸς, ἄγγελος τῆς τροφῆς ἐδείκνυτο ταμίας. ᾿Αλλὰ καὶ τὴν ἐπωνυμίαν ἑαυτοῦ νῦν, ὡς οὐδέποτε, καλλίστην ἀπέδειξεν· ἀγαθῶν γὰρ τοιούτων ἄγγελος οὐδέποτε ἐγεγόνει. ᾿Αλλ᾽ ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, φησὶν, ἀπεστάλη ὁ ἄγγελος Τοῦτο τοῖς πρὶν ὡς ἐναντία τὰ παρόντα αινίττεται Οὐ γὰρ παρ' ἑαυτοῦ νῦν ὁ Γαβριὴλ, καθάπερ τῇ προμήτορι προσῆλθεν ὁ δόλιος, οὐδὲ Θεοῦ πατεῖν ὑποτίθησιν ὅρους· ἀλλὰ καὶ ἀπεστάλη, καὶ τὰ κατὰ θείαν ἐξεπέρανε γνώμην. Απεστάλη δὲ, ἵνα τῇ δια κονία ταύτῃ λαμπρότερος ἑαυτοῦ γένηται. Οὐδὲ γὰρ μέσου ἂν, εἰ μὴ τοῦτο ἔμελλεν, ἡ πρώτη μετὰ τὸ πρῶτον ἐδεῖτο τοῦ ἐλάττονος, τὴν προσο λαλιὰν ἐκείνην ἀκοῦσαι δεῆσαι δεῆσαν. Η γὰρ ἂν ὁterra non sunt, superemineat, cito supra coelos evolasset, sedem ibi, quæ sibi congrueret, recepptura.
Sed quoniam opus erat insuper, ut et plurimam 'Αλλ' ὅτι καὶ πολλὴν εἶχεν ἀποσβέσαι κακίαν,
illam pravitatem exstingueret, et Deum excipe- καὶ εἰς γῆν ὑποδέξασθαι Θεὸν κατιόντα, καὶ τὸν
ret in terras descendentem, et eum,qui incompre- ἀχώρητον δὴ τοῦτον χωρῆσαι, καὶ αὐτῷ τοὺς ἀνθρώhensibilis est, complecteretur, eidemque homines τους προσοικειώσαι, διὰ ταῦτα καὶ πολὺς ύστερον ὁ
reconciliaret: propterea et sera tandem diuturni χρόνος τὴν ὑπερένδοξον ἤνεγκε, καὶ γῆ τὸ λαμπρὸν
temporis ætas gloriosissimam illam tulit, et terra ἐβάστασεν ἐκεῖνο κειμήλιον, καὶ τὸ μεῖζον δέξασθαι
splendidum id cimelium portavit, in certam insu- περιμένουσα δι' αὐτῇς. Δεξαμένη δὲ ἄρα, καὶ μὲ
per spem vocata, se et illud, quod pretiosius ἄλλως τῇ Παρθένῳ τὰ τῆς εὐλαβείας ὅπως ἂν ἔχουσα
esset, per eam ipsam mox accepturam. Cum hac
σώσειε, τὸν ἐξαίρετον αὐτῆς κατοικεῖν ἀποδίδωσι
itaque potita esset, neque aliter ostendere posset,
τόπον, τὰ τῶν ἁγίων Αγια, καὶ τούτων τὸν σεβα
qua Virginem reverentia prosequeretur, singula- σμιώτατον. Καὶ οὐδὲ τὸν παρ' ἑαυτῆς καρπὸν χου
rissimum ei locum ad inhabitandum taibuit, nimi- ρηγεῖν ὅσιον ᾤετο πρὸς τροφήν, τοῦτον εἶναι μόνον
rum Sancta sanctorum, et ex his quidem eam τὸν ἄνθρωπον ἐγνωκυῖα τὴν Πάναγνον, περὶ οὗ τα
partem,quæ maxima veneratione digna est. Neque γεῖν ἄρτον ἀγγέλων καὶ προφήτης μεμύηται. Ού
vero fas esse duxit, aliquem ex se ipsa fructum ρανῷ γοῦν δι' ἀγγέλων τούτου παραχωρεῖ, οἷς ἔδει
illi ad alimentum præbere,cum constaret, purissi- η μεταμικρόν εὐαγγέλια παραδοξοτέρου διακονήσειν
mum illum unum esse hominem, de quo etiam αὐτῇ μυστηρίου, καθὰ δήπουθεν σφόδρα μαρτυρεί
prophetam revelatum est, quod panem angelorum περιφανῶς τὰ παρόντα.
manducavit. Hoc ergo munus cœlo commisit per angelos adimplendum, quos et munere annuntiandi
eidem mysterii multo magis admirandi paulo post fungi oportebat, quemadmodum manifestissime
hæc (Lucæ verba) testantur.
X. Inquit enim: Missus est angelus Gabriel a
Deo ad Virginem desponsatam viro, cui nomen erat
Joseph, de domo David, et nomen Virginis Maria.
Et ingressus angelus ad eam dixit: Ave, gratia plena, Domiuus tecum, benedicta tu in mulieribus 59.
Ι. Απεστάλη γάρ, φησίν, ὑπὸ τοῦ Θεοῦ ὁ ἄγ
γελος Γαβριήλ προς Παρθένον μεμνηστευμένην
ἀνδρὶ ᾧ ὄνομα Ἰωσὴφ, ἐξ οἴκου Λαβίδ, καὶ τὸ ὄνομα
τῆς Παρθένου Μαριάμ· καὶ εἰσελθὼν ὁ ἄγγελος, πρὸς
αὐτὴν εἶπε· Χαῖρε, κεχαριτωμένη, ὁ Κύριος μετὰ σοῦ.
εὐλογημένη σὺ ἐν γυναιξί.
Τὰ μείζω των μεγαλουργημάτων τῇ τοῦ Κτίστου
Μητρὶ τὴν ὀφειλομένην, ὡς βασιλίδι, λειτουργίαν
ἀπεδίδου τὸ ὑπερφυές διακονησομένῃ μυστήριον
Genitrici Creatoris, quan illi supra naturam
mysterio administratura erat, præcipuæ e creaturis tanquam reginæ debitum obsequium reddebant.
Terra nobilissimum omnium (præbebat domici Γῆ τὴν σεμνοτάτην οἴκησιν, τὴν τροφὴν οὐρανὸς,
lium; culi (suppeditabant) alimentum; angelus
alimonim promum se sistebal: sed et appellationem hic suam, qualem nunquam antea, pulcherrimam nunc præsefert; tantorum enim bonorum
nuntius nunquam exstiterat.
Verum a Deo, inquit 60, missus est angelus. Hoc
aliquo modo indicat, quantum præsentia antiquis
illis sint contraria Non enim sponte sua nunc
(ad Virginem, Gabriel, sicut olin dolosus ille ad
primam matrem, accessit, neque Dei leges conculcandas proponit; sed et missus est, et illa
obivit, quæ divinæ erant voluntatis. Missus vero
est, ut per hoc ministerium se ipso illustrior
evaderet. Neque enim, nisi in hunc finem id fieret,
illa quæ pria est post Primum inferiori aliquo
8 Psal. Lxx, 25. 86 Luc. 1, 26-28. 00 ibid. 26.
ἄγγελος τῆς τροφῆς ἐδείκνυτο ταμίας. ᾿Αλλὰ καὶ
τὴν ἐπωνυμίαν ἑαυτοῦ νῦν, ὡς οὐδέποτε, καλλίστην
ἀπέδειξεν· ἀγαθῶν γὰρ τοιούτων ἄγγελος οὐδέποτε
ἐγεγόνει.
᾿Αλλ᾽ ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, φησὶν, ἀπεστάλη ὁ ἄγγελος·
Τοῦτο τοῖς πρὶν ὡς ἐναντία τὰ παρόντα αινίττεται
Οὐ γὰρ παρ' ἑαυτοῦ νῦν ὁ Γαβριὴλ, καθάπερ τῇ
προμήτορι προσῆλθεν ὁ δόλιος, οὐδὲ Θεοῦ πατεῖν
ὑποτίθησιν ὅρους· ἀλλὰ καὶ ἀπεστάλη, καὶ τὰ κατὰ
θείαν ἐξεπέρανε γνώμην. Απεστάλη δὲ, ἵνα τῇ διακονία ταύτῃ λαμπρότερος ἑαυτοῦ γένηται. Οὐδὲ
γὰρ μέσου ἂν, εἰ μὴ τοῦτο ἔμελλεν, ἡ πρώτη
μετὰ τὸ πρῶτον ἐδεῖτο τοῦ ἐλάττονος, τὴν προσο
λαλιὰν ἐκείνην ἀκοῦσαι δεῆσαι δεῆσαν. Η γὰρ ἂν ὁ
Ant. Ballerini notæ.
tunc (quæ fuit sapientissimorum theologorum sententia) quamlibet cœlestium quoque Spirituum excellentiam longe prætergrederetur.
Cum Deus in homine reparando economiam
selegerit, quæ economia prima conditionis plane
respondeat; nam.ut Chrysostomus inquit (hom. in
S. Pascha. 1, 2. Opp. tom. III, pag. 752. per qur
diabolus nos expugnavit, per ea ipsa Christus ipsum
superavit; ita tamen veteribus præsentia respondent, ut quæcunque ad pristinum lapsum spectant,
non modo a præsentibus absint, sed opposite se
invicem habeant. Non potest ergo Maria, qum pro
Eva data est, Eva lapsus utcunque particeps
haberi.
(92, labes hic communem SS. Patrum doctrinaum, post Deum nihil Maria majus, nihil nobilis
exsistere At insuper fac advertas, hæc de sancta
Virgine aftirmari,antequam ei nuntium ab angelo
deferretur.Non ergo ad celsissimam omnium dignitatem divinæ maternitatis id spectat, sed ad insi-
col. 85–86page 33 of 73
PG 139:85Θεός Λόγος δι' ἑαυτοῦ προσηγόρευσεν, ἤ τοῦτον ἤνεγκεν, ἅπαν τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος. ΙΑ΄. Αλλ' εἰ φαιδρυνθῆναι τὸν διακονήσοντα προΰ κειτο, τὸν μείζονα τοῦτο παθεῖν ἐχρῆν, φαίη τις ἄν, ἥκιστα δὲ τὸν Γαβριήλ, ὡς ἂν εἰς τοὺς ἥττους καὶ τὸ λαμπρόν διαβῇ. Τίς οὖν ὁ λόγος; Ὅτι τοῖς κάτω κοινωνὸν ἵνα ποιήσῃ τὸν ὑπὲρ ἅπαντας ἡ ὑπερύμνητος δοθεῖσα τῷ βίῳ, κλίμακι καθάπερ ἐχρήσατο τῷ παντὶ πρὸς ἀνάβασιν. Γῆν τοίνυν ἐπείπερ πρώτην εἶχεν ἡ μας καρία βαθμίδα, ᾗ προσῆκεν οὐρανὸς φέρειν τὴν πρόοδον, ἤ, εἴ τι ἄλλο καὶ αὐτοῦ ὑψηλότερον, οὐρα νὸς γὰρ αὕτη τοῦ οὐρανοῦ, μόνῳ προσήκουσα τῷ Κυρίῳ κλήρος, ἦν ἂν καὶ τοῦτο τῶν ἀκολούθων, δ καὶ ἐξέβη, τῇ πρώτῃ μετὰ τὴν γῆν τῶν ἀσωμάτων ἐντυχεῖν αὐτὴν τάξει. ᾿Αλλως τε καὶ ἐπεὶ τὴν γῆν ἡ πολυύμνητος οὐ ρανὸν ἐποίησε, τοῖς προσεχῶς ὑπὲρ τὴν γῆν ἔδει προσομιλεῖν πρότερον, καὶ μετὰ τοῦτο τοῖς ἀνωτές τοῖς τὴν κοινὴν ὑποδεικνύειν ὁδόν. Προσεχής δὲ ἡμῖν νοερὰ τάξις ἡ τοῦ θείου εἶναι λέγεται Γαβριήλ. Εἶτα θαυμαστὸν οὐδὲν, εἰ τοῖς ὑποβεβηκόσιν ἀγγέλοις τῷ λαμπρῷ μυστηρίῳ πρώτοις διαυγα τήν και συνέβη· ἐπεὶ καὶ ἄνθρωποι κατατρυφήν ἠξιώθησαν, ὧν τοῖς ἀγγέλοις μήτε γεῦσις συγκεχώρητο, καὶ σφοδρὸς ἔρως εἰς ἐκεῖνά γε παρακύπτειν ἐνίησι· καὶ ταῦτα τῶν αὐλων πολλῷ τῷ μέτρῳ τήν σε ἀξίαν καὶ καθαρότητα διιστάμενοι. Καὶ καθάπερ εἴ τις ἔτιοῦν ἐπιζητοίη λαμπάδι, τὰ παρακείμενα τῶν πόρρω δείκνυσι φωτεινότερα· τὸν ἴσον τρόπον τῆς δραχμής εὑρεθείσης ἐκείνης, ὑπὲρ τῆς ὁ παμε φιέστατος λύχνος ἀνήφθη, καὶ ὅσα τοῦ φανέντος πλησίον μᾶλλον ἢ τὰ μακρὰν τοῦ φωτὸς ἦν εἰκὸς ἀπολαύειν. Τῆς δὲ βασιλικωτάτης εκείνης εἰκόνος, τον Πάναγνον λέγω, ἤ μέσον ἀπήστραπτε τῶν βε όσα ερωμένων ὁμογενῶν, οὐδὲν ἐς ἔγγιον ἄλλοι ἢ ἀνθρωποι· καὶ ἡ προσεχὴς αὐτοῖς ἀσώματος τοῦ Γαβριήλ είρηται στρατιά. Διὰ ταῦτ᾽ οὖν εἰκὸς καὶSERMO IN ANNUNTIATIONEM B. V. MARIÆ.
Θεός Λόγος δι' ἑαυτοῦ προσηγόρευσεν, ἤ τοῦτον ἤνεγκεν, quasi internuntio indigebat, siquidem opus foret
ἅπαν τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος.
ut eam allocutionem audiret. Ipse enim, qui est
Deus Verbum, per se profecto allocutus eam fuisset, quæ hunc eumdem, omnem scilicet Divinitatis plenitulinem "', portavit.
ΙΑ΄. Αλλ' εἰ φαιδρυνθῆναι τὸν διακονήσοντα προΰκειτο, τὸν μείζονα τοῦτο παθεῖν ἐχρῆν, φαίη τις ἄν,
ἥκιστα δὲ τὸν Γαβριήλ, ὡς ἂν εἰς τοὺς ἥττους καὶ τὸ
λαμπρόν διαβῇ.
Τίς οὖν ὁ λόγος; Ὅτι τοῖς κάτω κοινωνὸν ἵνα
ποιήσῃ τὸν ὑπὲρ ἅπαντας ἡ ὑπερύμνητος δοθεῖσα
τῷ βίῳ, κλίμακι καθάπερ ἐχρήσατο τῷ παντὶ πρὸς
ἀνάβασιν. Γῆν τοίνυν ἐπείπερ πρώτην εἶχεν ἡ μας
καρία βαθμίδα, ᾗ προσῆκεν οὐρανὸς φέρειν τὴν
πρόοδον, ἤ, εἴ τι ἄλλο καὶ αὐτοῦ ὑψηλότερον, οὐρανὸς γὰρ αὕτη τοῦ οὐρανοῦ, μόνῳ προσήκουσα τῷ
Κυρίῳ κλήρος, ἦν ἂν καὶ τοῦτο τῶν ἀκολούθων, δ
καὶ ἐξέβη, τῇ πρώτῃ μετὰ τὴν γῆν τῶν ἀσωμάτων
ἐντυχεῖν αὐτὴν τάξει.
᾿Αλλως τε καὶ ἐπεὶ τὴν γῆν ἡ πολυύμνητος οὐ
ρανὸν ἐποίησε, τοῖς προσεχῶς ὑπὲρ τὴν γῆν ἔδει
προσομιλεῖν πρότερον, καὶ μετὰ τοῦτο τοῖς ἀνωτές
τοῖς τὴν κοινὴν ὑποδεικνύειν ὁδόν. Προσεχής δὲ
ἡμῖν νοερὰ τάξις ἡ τοῦ θείου εἶναι λέγεται Γαβριήλ.
Εἶτα θαυμαστὸν οὐδὲν, εἰ τοῖς ὑποβεβηκόσιν
ἀγγέλοις τῷ λαμπρῷ μυστηρίῳ πρώτοις διαυγατήν και συνέβη· ἐπεὶ καὶ ἄνθρωποι κατατρυφήν
ἠξιώθησαν, ὧν τοῖς ἀγγέλοις μήτε γεῦσις συγκεχώ
ρητο, καὶ σφοδρὸς ἔρως εἰς ἐκεῖνά γε παρακύπτειν
ἐνίησι· καὶ ταῦτα τῶν αὐλων πολλῷ τῷ μέτρῳ τήν
σε ἀξίαν καὶ καθαρότητα διιστάμενοι. Καὶ καθάπερ
εἴ τις ἔτιοῦν ἐπιζητοίη λαμπάδι, τὰ παρακείμενα
τῶν πόρρω δείκνυσι φωτεινότερα· τὸν ἴσον τρόπον
τῆς δραχμής εὑρεθείσης ἐκείνης, ὑπὲρ τῆς ὁ παμε
φιέστατος λύχνος ἀνήφθη, καὶ ὅσα τοῦ φανέντος
πλησίον μᾶλλον ἢ τὰ μακρὰν τοῦ φωτὸς ἦν εἰκὸς
ἀπολαύειν. Τῆς δὲ βασιλικωτάτης εκείνης εἰκόνος,
τον Πάναγνον λέγω, ἤ μέσον ἀπήστραπτε τῶν βε
όσα ερωμένων ὁμογενῶν, οὐδὲν ἐς ἔγγιον ἄλλοι ἢ
ἀνθρωποι· καὶ ἡ προσεχὴς αὐτοῖς ἀσώματος τοῦ
Γαβριήλ είρηται στρατιά. Διὰ ταῦτ᾽ οὖν εἰκὸς καὶ
61 Coloss. 11, 9.
p
Xr. Atqui, dixerit fortasse quispiam, si præstitutum erat ut is, qui suum exhiberet ministerium,
illustrior evaderet, sane sublimiorem aliquem tali
honore affici oportebat, minime vero Gabrielem,
quo etiam in minores ejusmodi nobilitas diffunderetur.
Quid igitur dicemus? Hoc nempe, benedictissimam illam, quæ ideo in vitam prodit ut eum,
qui super omnes est, consortem terrestribus redderet, hac rerum universitate ceu quadam scala ad
ascendendum usam esse. Quoniam igitur beata
illa, cui progrediendi initium esse calum debuisset aut si quid aliud ipso cœlo sublimius
sit (nam ipsa fuit cœlum cœli, soli Domino ceu
pars illius propria conveniens), terram veluti primum gradum habuerat, idcirco et hoc,quod reipsa
contigit, consentaneum erat,ut cum illo spirituum
ordine,qui a terra primus est, colloquium haberet.
Præsertim vero quod cum (Virgo) omni laude
dignissima terram in calum commutaverit
plane par erat ut primum cum iis versaretur, qui
proxime super terram sunt, et deinceps sublimioribus novam viam demonstraret. Propior autem
nobis spirituum ordo ille esse fertur, in quo divinus Gabriel censetur.
Deinde nil mirum esse debet, quod inferioribus
angelis splendido hoc mysterio collustrari primis
contigerit; quandoquidem et homines digni habiti sunt ut iis affatim fruerentur, de quibus ne
parumper quidem degustare angelis concessum fuit,
licet sane vehemens hos desiderium ad ea vel leviter
attingenda impellat, et utut magno intervallo ab
incorporeis substantiis homines tum dignitate tum
puritate distent.Et quemadmodum si quis accensa
lampade quippiam perquirat, majori luce, quæ
prope sunt perfunduntur, quam quæ sunt procul
posita; eumdem in modum cum drachma illa inventa est, propter quam accensa est lucerna illa
undequaque fulgentissima, consentaneum erat, ut
quotquot propius lumen illud erant, abundantiori,
quam quæ longe jacebant,luce fruerentur. Denique
ad nobilissimam illam speciem, purissimam VirAnt. Ballerini notæ.
tam Virgini excellentiam. Atqui cum notione operis, quod intrinseca sibi nobilitate perfectissimum
omnium, uno Deo excepto, excellentissimumque
haberi debeat, plane nescit amico fœdere sociari
Lamia silitas, quin et tanta turpitudo, atque aborosfatio, quanta in peccati labe, et in Dei inimi
Gin residet.
33 Hc quoque manifeste evincunt, quam
explorata fuerit doctrina de sanctitate qua in ipso
exsistendi initio Virgo beata fuit exornata. Quid
um absurdius affirmaretur,quam a cœlo inchoare
vias suas debuisse hominem peccato inquinatum,
et quidem eo peccato, propter quod nedum a colo,
unde et angeli propter peccatum deturbatifuerant,
sed e terrestri quoque paradiso ejectus homo
fuerat?
In calum terra conversa est, cum hæc in se
Deum incarnatum per Mariam excepit. Ad quod
novum veluti cœlum angelos accurrisse.et ex Paulo
discimus inquiente (Helr. 1, 6): Et cum iterum
introducit primogenitum in orbem terræ, dicit: Et
adorent euia omnes angeli ejus.
col. 87–88page 34 of 73
PG 139:87πρό γε πάντων τῶν νέων τὸν ἀρχιστράτηγον δὴ φαιδρυνθῆναι τοῦτον. ΙΒ'. Φαιδρύνεται τοίνυν οὗτος πρῶτος τῇ τε ἐγγύτητι καὶ πρός γε τούτῳ, δι᾿ ἣν ἐκόμιζε χαρὰν, ἅτε τοῦ κομιζομένου καὶ αὐτὸς μετειληφώς, καθά περ ὁ μύρου μεταδιδοὺς τῆς ἐκεῖθεν ἀρετῆς κοινωνεῖ τῷ δεχομένῳ. προκεκήρυκται τοῖς προφήταις. Ἀλλ᾽ οὔτε τις τῶν Χαῖρε οὖν, κεχαριτωμένη, φησὶν, ὁ Κύριος μετά σοῦ. Οὐκ εἶχε φέρειν ὁ Γαβριὴλ τὸ τῆς χαρᾶς μέσ γεθος· καὶ ὡσανεί σπεύδων τὸ μέγα ἐκεῖνο τῆς χαρᾶς χρῆμα ἀφ' ἑαυτοῦ ἐπιθεῖναι τῷ δυναμένῳ, τοῦ ὀνόματος ἐπελάθετο τῆς Πανάγνου· καὶ χαῖρε δίδωσιν εὐθὺς, ὅπερ ἦν φέρων, τῆς προσηγορίας ὥσπερ ἀμνημονήσας. Σὺ οὖν εἴ κεχαριτωμένη, φησί, σὺ ἐν γυναιξὶν εὐλογημένη, καὶ διὰ τοῦτο χαίρε. Μετὰ σοῦ γὰρ ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης, καὶ οὐδὲν οἰκειότερον ἢ χαῖρε σοὶ προσλαλεῖν οἶδα. ῦν γὰρ οὐρανὸς καὶ γῆ, καὶ εἰ πολλαπλάσιον ἑαυ τῶν εἶχον διαταθῆναι, χωρεῖν οὐ δεδύνηνται, οἶκον ἐκείνου, ὦ θαύματος παραδόξου! σεαυτὴν ἐχρυσούρα γησας. Καὶ ὡς ἁπάντων τοίνυν βασιλίδι προσκυνῶ, καὶ ὡς προσετάγην, Καϊρέ σοι προσφωνῶ. Καίροις, ὅτι διὰ τοῦτο νῦν χαίρω καὶ αὐτὸς οὐ τῷ τερπνῷ μόνῳ τῆς ἀγγελίας, ὅ πρᾶσιν ἔπεται διαγγέλλουσιν ήδιστα, ἀλλ᾿ ὅτι καὶ ἐμαυτοῦ βελτίων ἀπάρτι, καὶ νοεῖν ὑψηλότερα διαυγέστερος γίνομαι ταῦτα δὲ τὰ σὰ, ὧν οὔτε παραδοξότερον οὔθ᾽ ὑπέρο οὐδέν. Εἰ δὲ τοῖς ἡδέσιν εἴ τις προσομιλοίη, χαίρει, κἂν εἰς αὐτὸν ἡ τέρψις ἐλίττηται μόνον, όταν γλυκασμοῦ μὲν ὑπὲρ ἔννοιαν ἀπολαύῃς, συν σοὶ δὲ καὶ κτίσις ἅπασα, καὶ ὁ Πλάστης χαίρη Θεός, τί ἄν τις περὶ σοῦ φαίη; τερον ΙΓ΄. Καῖρε τοίνυν, κεχαριτωμένη, καὶ χαρᾶς ὑπὲρ ἅπαν τερπνὸν ἀπόλαυε, εὐλογημένη. Τούτων σοι τῶν προσφωνημάτων οὐκ ἔχω προσαγαγεῖν τιμιώτερον. Καὶ οἶδα μὲν ὅτι καὶ μακαρία ἀκούσῃ, δι' δν κατὰ τὰ ἐμὰ βαστάσεις εὐαγγέλια, καὶ μετ γαλοπρεπῶς μέχρι παντὸς ὑμνηθήσῃ παρὰ πολλοῖς, καθὰ δήπουθεν σὺν θαύματι περὶ σοῦ τὰ παράδοξα πάλαι τὴν γιγνομένην διέσωσεν εὐφημίαν, οὔτε τῶν παρόντων ἤ ἐσομένων, ὡς προσῆκέ σοι, φθάσει τὸν κρότον· ἔτι, καὶ οὐδ᾽ εἰ πᾶσι, τοῖς τε οὖσι, πρό τε οὔτι, τοῖς τ᾽ ἐσομένοις, ὑπὲρ τούτου συνελθεῖν ἐγεγόνει, τὸν εἰκότα ἄν ὕμνον ἐξεγένετο πλέξαι. Καῖρε λοιπὸν διὰ ταῦτα, ὦ βάθος γνώσεως, καὶ σοφίας ὕψος, καὶ χαρᾶς πλοῦτος, καὶ χαρίτων θάginem dico, quæ inter cognatos suos ceno obrutos πρό γε πάντων τῶν νέων τὸν ἀρχιστράτηγον δὴ
coruscavit nihil aliud accedit propius, quam φαιδρυνθῆναι τοῦτον.
homines; his vero proximus esse dicitur incorporeus Gabrielis ordo. Ilas igitur ob causas prorsus par
erat, præ omnibus intelligentibus substantiis hunc cœlestis exercitus ducem collustrari.
XII. Primus ergo hic illustratur tum ob propinquitatem, tum eliam propter illud gaudium, quod
ipse attulit, quippe qui particeps effectus est boni
illius, quod adduxit; non secus ac qui alteri unguentum præbet,una cum eo, qui recipit, virtutem
ex unguento emanantem participat.
ΙΒ'. Φαιδρύνεται τοίνυν οὗτος πρῶτος τῇ τε ἐγ
γύτητι καὶ πρός γε τούτῳ, δι᾿ ἣν ἐκόμιζε χαρὰν,
ἅτε τοῦ κομιζομένου καὶ αὐτὸς μετειληφώς, καθάπερ ὁ μύρου μεταδιδοὺς τῆς ἐκεῖθεν ἀρετῆς κοινωνεῖ
τῷ δεχομένῳ.
Inquit igitur: Ave gratia plena, Dominus tecum 68
Non poterat Gabriel magnitudinem gaudii ferre;
ac veluti festinans magnum illud gaudii pondus a
se ipso in eum, qui ferre illud posset, deponere,
purissimæ illius nomen oblitus est, et veluti compellandæ illius immemor,statim illud Ave porrigit,
quod gerebat. Tu igitur, inquit, es gratia plena,
tu in mulieribus benedicta, et idcirco gaude. Tecum
enim universorum est Dominus, nec quippiam
aptius, quo te alloquar, occurrit, quam Ave. Siquidem quem cœlum et terra capere, quamvis eis liceret etiam latius se protendere,non possent, ejus tu
domum auream (o novum portentum!)temetipsam
effecisti. Te igitur, tanquam omnium reginam,
veneror, et, sicuti jussus sum, Ave tibi annuntio.
Gaude, nam propterea et ipse nunc gaudio
gestio, non solum propter eam in nuntisndo jucunditatem,quam quisque lætissima nuntians experitur,
sed etiam quia me ipso plane melior evado, ampliorique lumine collustror ad sublimiora contemplanda. hæc porro tua profecto sunt, quibus nihil
mirabilius ac sublimius est nihil. Quod si quis,
quando suavia pertractet, gaudet, etiamsi in ipsum
solum redundet gaudium; cum tu dulcedine perfruaris, quæ cogitationem omnem exsuperat, tecum vero gaudeant et omnes simul creaturæ,et Creator Deus, quid demum de te dicere quispiam possit?
XIII. Ave igitur, gratia plena, et gaudio, omne
gaudium excedente, fruere, o benenicta. Salutationem, qua te compellem, his nobiliorem nullam
habeo. Et scio equidem, quod propter, eum, quem
juxta felix meum nuntium utero geres, beata prædicaberis, et magnificis laudibus in omne tempus a
multis celebraris,quemadmodum mira prorsus de le
a prophetis cum admiratione prædicta fuerunt.Sed p προκεκήρυκται τοῖς προφήταις. Ἀλλ᾽ οὔτε τις τῶν
neque e veteribus quispiam eam, quæ tibi obvenit,
faustam acclamationem reservavit, neque præsentium aut futurorum aliquis tibi pro meritis
plausus dabit, imo neque si ad hoc præstandum
omnes simul convenire contingeret, quotquot vel
sunt vel fuerunt vel erunt, te tamen dignus necti
hymnus posset.
Χαῖρε οὖν, κεχαριτωμένη, φησὶν, ὁ Κύριος μετά
σοῦ. Οὐκ εἶχε φέρειν ὁ Γαβριὴλ τὸ τῆς χαρᾶς μέσ
γεθος· καὶ ὡσανεί σπεύδων τὸ μέγα ἐκεῖνο τῆς
χαρᾶς χρῆμα ἀφ' ἑαυτοῦ ἐπιθεῖναι τῷ δυναμένῳ,
τοῦ ὀνόματος ἐπελάθετο τῆς Πανάγνου· καὶ χαῖρε
δίδωσιν εὐθὺς, ὅπερ ἦν φέρων, τῆς προσηγορίας
ὥσπερ ἀμνημονήσας. Σὺ οὖν εἴ κεχαριτωμένη,
φησί, σὺ ἐν γυναιξὶν εὐλογημένη, καὶ διὰ τοῦτο
χαίρε. Μετὰ σοῦ γὰρ ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης, καὶ
οὐδὲν οἰκειότερον ἢ χαῖρε σοὶ προσλαλεῖν οἶδα.
ῦν γὰρ οὐρανὸς καὶ γῆ, καὶ εἰ πολλαπλάσιον ἑαυ
τῶν εἶχον διαταθῆναι, χωρεῖν οὐ δεδύνηνται, οἶκον
ἐκείνου, ὦ θαύματος παραδόξου! σεαυτὴν ἐχρυσούρα
γησας. Καὶ ὡς ἁπάντων τοίνυν βασιλίδι προσκυνῶ,
καὶ ὡς προσετάγην, Καϊρέ σοι προσφωνῶ.
Καίροις, ὅτι διὰ τοῦτο νῦν χαίρω καὶ αὐτὸς οὐ
τῷ τερπνῷ μόνῳ τῆς ἀγγελίας, ὅ πρᾶσιν ἔπεται
διαγγέλλουσιν ήδιστα, ἀλλ᾿ ὅτι καὶ ἐμαυτοῦ βελτίων
ἀπάρτι, καὶ νοεῖν ὑψηλότερα διαυγέστερος γίνομαι
ταῦτα δὲ τὰ σὰ, ὧν οὔτε παραδοξότερον οὔθ᾽ ὑπέρο
οὐδέν. Εἰ δὲ τοῖς ἡδέσιν εἴ τις προσομιλοίη,
χαίρει, κἂν εἰς αὐτὸν ἡ τέρψις ἐλίττηται μόνον,
όταν γλυκασμοῦ μὲν ὑπὲρ ἔννοιαν ἀπολαύῃς, συν
σοὶ δὲ καὶ κτίσις ἅπασα, καὶ ὁ Πλάστης χαίρη
Θεός, τί ἄν τις περὶ σοῦ φαίη;
Gaude igitur propter hæc omnia, o scientiæ profunditas ac sapientiæ altitudo,et opulentia gaudii,
69 Luc. 1, 28.
τερον
ΙΓ΄. Καῖρε τοίνυν, κεχαριτωμένη, καὶ χαρᾶς
ὑπὲρ ἅπαν τερπνὸν ἀπόλαυε, εὐλογημένη. Τούτων
σοι τῶν προσφωνημάτων οὐκ ἔχω προσαγαγεῖν
τιμιώτερον. Καὶ οἶδα μὲν ὅτι καὶ μακαρία ἀκούσῃ,
δι' δν κατὰ τὰ ἐμὰ βαστάσεις εὐαγγέλια, καὶ μετ
γαλοπρεπῶς μέχρι παντὸς ὑμνηθήσῃ παρὰ πολλοῖς,
καθὰ δήπουθεν σὺν θαύματι περὶ σοῦ τὰ παράδοξα
πάλαι τὴν γιγνομένην διέσωσεν εὐφημίαν, οὔτε τῶν
παρόντων ἤ ἐσομένων, ὡς προσῆκέ σοι, φθάσει τὸν
κρότον· ἔτι, καὶ οὐδ᾽ εἰ πᾶσι, τοῖς τε οὖσι, πρό τε
οὔτι, τοῖς τ᾽ ἐσομένοις, ὑπὲρ τούτου συνελθεῖν ἐγεγόνει,
τὸν εἰκότα ἄν ὕμνον ἐξεγένετο πλέξαι.
Καῖρε λοιπὸν διὰ ταῦτα, ὦ βάθος γνώσεως, καὶ
σοφίας ὕψος, καὶ χαρᾶς πλοῦτος, καὶ χαρίτων θάAnt. Ballerini notæ.
Imaginem habes luculentissimam,cujusmodi conditionem inter omnes scilicet cœno sordentes
fuerit conditio Virginis ad reliquorum hominum sola mundissima refulsit.
col. 89–90page 35 of 73
PG 139:89λασσα, καὶ θαυμάτων μέγεθος, καὶ πέλαγος καλλονῆς, καὶ μυστηρίων θησαυρός! Ο Κύριος μετά σοῦ. Τίς οὐκ ἂν ἐκπλαγείη τὸ καινὸν τῆς σῆς μετ γαλειότητος; Ποίος νοῦν τοῖς παραδόξοις τούτοις ἀξίως ἐμφιλοχωρήσει θεάματι; Ποια διάνοια προς ὕψος ἀμιλληθήσεται τῶν νῦν ὑπὲρ πᾶσαν πτῆσιν αιθερίως διαθεόντων; Τίς λογισμός, τοῖς ἀποῤῥήτοις τούτοις ἐμπετασθείς, τῷ ἱκανῷ τῆς μνήσεως κατα βάς, σεμνυθήσεται: Ποία γλώσσα, φωνῶν ἄνθη, χρυσαυγή, τὸν φθόγγον, καὶ πολυτερπῆ τὴν λέξιν, προσήκουσαν ἀπανθισαμένη τοῖς παροῦσιν ἱστους γίαν ἐξυφανεῖ; Ὁ Κύριος μετὰ σοῦ, οὐ καθάπερ μόνον ἐν τοῖς λοιποῖς κτίσμασι συνοχεὺς ὤν, οὐδ' ὥσπερ Μωϋσεῖ, καὶ Πλίμ. καὶ τοῖς ἄλλοις συνῆν ἁγίοις, μεγαλους. Η γῶν οἰκήσει μετὰ σοῦ θαύματα· οὐδὲ νῦν μὲν οἶκών σε προσευρηκώς ἑαυτῷ λαμπρυνεῖ, τὴν δ' οἰκονομίαν ἔπειτα τετελεκώς, οὐκ ἐσχε! φωτιεῖ μετὰ τοῦ τὰ σύμπαντα δαδουχῶν· ἀλλὰ μετὰ σοῦ ὁ Κύριος ξένον δῆτα τρόπον, οὗ μήτε ὀφθαλμὸς ᾔσθετο, καὶ οἴῳ θύραν οὐκ ἀνέωγεν ὦτα, ἀλλὰ καὶ αναβάσεως κρείττω ἀνθρωπείας καρδίας. Μετὰ σοῦ γές, διὰ τὴν ἐξαστράπτουσα ὥραν τῆς θείας σου ψυχῆς, τὰς τῆς ἀῤῥήτου θεϊκῆς φύσεως τοῖς ἀν θρώποις ἀκτῖνας ἐπιλάμψει· διὰ τὸ φαιδρότατον κάλλος τῆς τῆς ἀρετῆς, τὴν σὴν, ἣν ἠγάπησε, μορ σιν φανεῖται περιβαλλόμενος· καὶ τοῖς σοῖς ἁγμάντοις αἷμασιν ἑνωθείς, ὦ μυστηρίου ξένου! δ οὐκ ἦν, ἐκ σοῦ διὰ δὲ γενήσεται, τὴν σήν τε ὅλην φέρων εἰκόνα, τοῦ τε Θεὸς εἶναι μὴ ἐπιστάμενος. Κάντεῦθεν θεϊκώς τε καὶ μεγαλοπρεπῶς ἀντιφιλοτιμούμενος, ὅπερ ἐστὶν ὁ Δημιουργὸς φύσει, τοῦτό σου χάριτι καινοπρεπῶς ἀντιχαριεῖται, καὶ εἰς αιώνας μετὰ σοῦ, δι᾿ ὧν σοι κεκοινώνηκεν, ἐν τοῖς τοῦ ἀοράτου Πατρός μενεῖ κόλποις ἀναπαυόμενος. Σ. καὶ γάλα παραδόξως βλύσεις, ἐπεὶ καὶ πάντα θαυμάτων γέμει τὰ σὰ, ἡ εἰς ἀνθρώπους πρόοδος, ἡ τοῦ τόπου διατριβή, ἡ εἰ τήνδε τὴν ἡλικίαν α ξησις μὴ κατ' ἀνθρώπους χορηγηθεῖτά σοι, ὁ νῦν ἀπόρθητος ἀσπασμὸς, ὁ μετὰ τοῦτον εψόμενος καινός τόπος· καὶ τῷ γάλακτι ποτιεῖς, ὃς ἅπαν εὐδοκίας ἐμπίπλησι ζῶον, ἐλευθερίαν χειρὶ συγκ χωρῶν· σα! χεῖρες οἴσουσιν, οὗ καὶ καὶ σὲ χεῖρες διέπραξαν, ὁρατόν τε κόσμον ὑπέστησε καὶ ἀόρατον, ἐνόημα μόνον· ἀλλ᾽ εἰ μετὰ σοῦ ὁ Κύριος, τί δει πολλά λέγειν; Παράδοξα πάντως, και διανοίας ψηλότερα πάσης καὶ ἥλιος ὄψεται, καὶ κροτήσει τὰ πέρατα διά σέ. Χαῖρε τοίνυν, κεχαριτωμένη, χαῖρε,SERMO IN ANNUNTIATIONEM B. V. MARIÆ.
λασσα, καὶ θαυμάτων μέγεθος, καὶ πέλαγος καλλο- et gratiarum mare,et miraculorum magnitudo, et
νῆς, καὶ μυστηρίων θησαυρός! Ο Κύριος μετά
σοῦ. Τίς οὐκ ἂν ἐκπλαγείη τὸ καινὸν τῆς σῆς μετ
γαλειότητος; Ποίος νοῦν τοῖς παραδόξοις τούτοις
ἀξίως ἐμφιλοχωρήσει θεάματι; Ποια διάνοια προς
ὕψος ἀμιλληθήσεται τῶν νῦν ὑπὲρ πᾶσαν πτῆσιν
αιθερίως διαθεόντων; Τίς λογισμός, τοῖς ἀποῤῥήτοις
τούτοις ἐμπετασθείς, τῷ ἱκανῷ τῆς μνήσεως καταβάς, σεμνυθήσεται: Ποία γλώσσα, φωνῶν ἄνθη,
χρυσαυγή, τὸν φθόγγον, καὶ πολυτερπῆ τὴν λέξιν,
προσήκουσαν ἀπανθισαμένη τοῖς παροῦσιν ἱστουςγίαν ἐξυφανεῖ;
Ὁ Κύριος μετὰ σοῦ, οὐ καθάπερ μόνον ἐν τοῖς
λοιποῖς κτίσμασι συνοχεὺς ὤν, οὐδ' ὥσπερ Μωϋσεῖ,
καὶ Πλίμ. καὶ τοῖς ἄλλοις συνῆν ἁγίοις, μεγαλους. Η
γῶν οἰκήσει μετὰ σοῦ θαύματα· οὐδὲ νῦν μὲν
οἶκών σε προσευρηκώς ἑαυτῷ λαμπρυνεῖ, τὴν δ'
οἰκονομίαν ἔπειτα τετελεκώς, οὐκ ἐσχε! φωτιεῖ
μετὰ τοῦ τὰ σύμπαντα δαδουχῶν· ἀλλὰ μετὰ σοῦ
ὁ Κύριος ξένον δῆτα τρόπον, οὗ μήτε ὀφθαλμὸς
ᾔσθετο, καὶ οἴῳ θύραν οὐκ ἀνέωγεν ὦτα, ἀλλὰ καὶ
αναβάσεως κρείττω ἀνθρωπείας καρδίας. Μετὰ σοῦ
γές, διὰ τὴν ἐξαστράπτουσα ὥραν τῆς θείας σου
ψυχῆς, τὰς τῆς ἀῤῥήτου θεϊκῆς φύσεως τοῖς ἀν
θρώποις ἀκτῖνας ἐπιλάμψει· διὰ τὸ φαιδρότατον
κάλλος τῆς τῆς ἀρετῆς, τὴν σὴν, ἣν ἠγάπησε, μορ
σιν φανεῖται περιβαλλόμενος· καὶ τοῖς σοῖς
ἁγμάντοις αἷμασιν ἑνωθείς, ὦ μυστηρίου ξένου! δ
οὐκ ἦν, ἐκ σοῦ διὰ δὲ γενήσεται, τὴν σήν τε ὅλην
φέρων εἰκόνα, τοῦ τε Θεὸς εἶναι μὴ ἐπιστάμενος.
Κάντεῦθεν θεϊκώς τε καὶ μεγαλοπρεπῶς ἀντιφιλοτιμούμενος, ὅπερ ἐστὶν ὁ Δημιουργὸς φύσει, τοῦτό
σου χάριτι καινοπρεπῶς ἀντιχαριεῖται, καὶ εἰς
αιώνας μετὰ σοῦ, δι᾿ ὧν σοι κεκοινώνηκεν, ἐν
τοῖς τοῦ ἀοράτου Πατρός μενεῖ κόλποις ἀναπαυ
όμενος.
Σ. καὶ γάλα παραδόξως βλύσεις, ἐπεὶ καὶ πάντα
θαυμάτων γέμει τὰ σὰ, ἡ εἰς ἀνθρώπους πρόοδος,
ἡ τοῦ τόπου διατριβή, ἡ εἰ τήνδε τὴν ἡλικίαν αξησις μὴ κατ' ἀνθρώπους χορηγηθεῖτά σοι, ὁ νῦν
ἀπόρθητος ἀσπασμὸς, ὁ μετὰ τοῦτον εψόμενος
καινός τόπος· καὶ τῷ γάλακτι ποτιεῖς, ὃς ἅπαν
εὐδοκίας ἐμπίπλησι ζῶον, ἐλευθερίαν χειρὶ συγκ
χωρῶν· σα! χεῖρες οἴσουσιν, οὗ καὶ
καὶ σὲ χεῖρες
διέπραξαν, ὁρατόν τε κόσμον ὑπέστησε καὶ ἀόρατον,
ἐνόημα μόνον· ἀλλ᾽ εἰ μετὰ σοῦ ὁ Κύριος, τί δει
πολλά λέγειν; Παράδοξα πάντως, και διανοίας
ψηλότερα πάσης καὶ ἥλιος ὄψεται, καὶ κροτήσει τὰ
πέρατα διά σέ. Χαῖρε τοίνυν, κεχαριτωμένη, χαῖρε,
‹³ Psal. cxliv, 16.
venustatis pelagus et mysteriorum thesaurus, Dominus tecum.Quis non obstupescat magnificentiæ tuæ
novitatem (96)?Quænam mens par esse queat ut contemplandis portentosis hisce spectaculis immoretur? Quis intellectus poteritad celsitudinem eorum
sese erigere,quæ supra omnem cœlestium volatum
excurrunt? Quæ cogitatio, cum ad ineffabilia hæc
as surrexerit,descendens gloriari possit, satis se iis
mysteriis instructam esse? Quæ lingua flores col·
ligens vocum,auroque nitentem sermonem, suavissimamque dictionem, condignum hoc argumento
opus contexat?
Dominus tecum,non medo ut in reliquis creaturis
omnia continens ac regens, neque solum sicut cum
Moyse erat et cum Elia,cumque aliis sanctis viris,
sic tecum habitabit mirabilia operans; neque
postquam te, aptam sibi domum inventam, ad
tempus illustraverit, perfecta dein œconomia a
creaturis omnibus tecum illuminandis cessabit;
sed Dominus tecum nova prorsus ratione, quam
neque oculus vidit, neque auris audivit, quæque
humani cordis ascensione sublimior exsistit.Tecum
enim,propter effulgentem divinæ animæ tuæ speciem ineffabilis divinæ naturæ radios hominibus
effundet; propter splendidissimam virtutis tuæ
pulchritudinem, tua forma, quam adamavit, circumdatus apparebit; et cum immaculato tuo
sanguine semet conjungens, (o inauditum mysterium! ) quod non erat, ex te propter te, et totam
tuam gerens imaginem. ac propemodum se Deum
esse oblitus, fiet. Et exinde divina prorsus splendidaque ratione tecum munificentia certans,quod
ipse Creator est natura, hoc tibi ex gratia no vo
quodam modo vicissim elargietur, et propter ea,
quæ tecum habet communia, in sinu invisibilis
Patris quiescens in sæcula tecum manebit.
Lac quoque tu mirabiliter effundes, quandoquidem tua omnia miraculis plena sunt, tum ingressus
in hominum vitam, tum sedes conversationis tuæ,
tum ad hanc ætatem provectio non humano tibi
more comparata, tum ineffabilis hæc salutatio, et
qui postea subsequetur partus; et lacte potabis
eum, qui liberali manu tribuens, implet omne animal lenedictiones; manus tum illum portabunt,
cujus manus te quoque plasmaverunt, quique solo
mentis sum nutu visibilem pariter atque invisibi
lem mundum e nihilo eduxit. Verum, si Dominus
tecum, quid plura opus est fari? Plane mirabilia
et quovis intellectu sublimiora sol videbit, et propter
Ant. Ballerini notæ.
96) Nibil sane frequentius apud veteres scriptures recurrit, quam ut Deipara, ceu norum opus,
nora magnificentia, novum portentum celebretur.
At vero quid in re nova quærimus quod deterrimum
est Adamiticæ vetustatis? Quid urgeat quispiam
communem humanæ naturæ ordinem,communesque Adamiticæ stirpis leges, quando constet, novum idcirco prædicari opus, quod a communi ordine consuetisque legibus discedit?
col. 91–92page 36 of 73
PG 139:91νικητήρια φύσεως. εὐλογημένη, τῆς μετὰ Θεὸν φέρουσα κατὰ πάσης τὰ ΙΔ΄. Ἡ δὲ ἰδουσα, φησὶ διεταράχθη ἐπὶ τῷ λόγῳ αὐτοῦ, καὶ διελογίζετο ποταπός εἴη ὁ ἀσπα σμὸς οὗτος. Απεῖδεν ὁ τῆς Πανάγνου νοῦς ὑψηλό. τατος Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων τὸ διάφορον· εἶτα πρὸς τὴν τοιαύτην συγκατάβασιν, ὅση, καὶ τὸ μυστήριον ἐξεπλάγη κατανοοῦσα. Καὶ ὑφ᾽ ἡδονῆς ἐσκίρτησεν εὐλαβῶς, ἀλλ' οὐκ ἐδειλίασεν οὐδὲ διεσείσθη καὶ τὴν ψυχὴν ἀνώγαλος γέγονε. Πάνυ γὰρ ἦν διαβατικω τάτη, ὥσθ' ὅστις ὁ προσελθὼν, θάττον ἔχειν εἰδέναι. Τὸ γὰρ ἰδοῦσα διεταράχθη, τούτό μοι νοεῖν δίδω σιν, οἱονεὶ ἀποβλέψασα καὶ λογισμῷ θεόφρονι συν διασκεψαμένη τί μὲν Θεοῦ μέγεθος, τι δὲ ἀνθρώπων οὐθένεια, ἐπάλλετο χαίρουσα τὴν καρδίαν· πρὸς τὰ θετά τε ἐξεθαμβεῖτο καὶ ἐκράτει θαυμάσια, τηλι καύτην Θεοῦ συγκατάβασιν ἀκούουσα. Δια ταύτα καὶ ποταπὸς ἂν εἴη, ὡς μέγας ὁ ἀσπασμὸς, καὶ κάτω τιθεὶς ἀνθρώπειον διελογίζετο νοῦν. Ἔστι γὰρ παρὰ τῇ θείᾳ Γραφῇ τὸ σαλεύεσθαι, δ ταὐτὸν δύναται τῷ ταράσσεσθαι, καὶ χαρᾶς ἔννοιαν ὑποφαῖνον, ὡς τὸ, Σαλευθήτω ἡ θάλασσα καὶ τὸ πλήρωμα αυτ τῆς χαρήσεται τὰ τα πεδία καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτοῖς. Κανταῦθα τοίνυν ἀπό γε τοῦ διεταράχθη καὶ ἡ ἀγαλλίασις, καὶ τὸ τῆς θαυμασίας ἐκείνης ψυχῆς θερμότατον ἐμφαίνεται ἔξαλμα πρὸς ἔκπληξιν τε καὶ κρότον τῶν τοῦ Θεοῦ τεραστίων μετὰ γε εὐπρεπεστάτου τοῦ φόβου. Εἰ γὰρ ἀπαράμιλλος τὴν ἀγνείαν ἡ Μάνσεμνος, καὶ ἑαυτῇ μηδέν εἶχεν ᾧ ἂν συνδρῴη μὴ καὶ ἱκανῶς ἔχειν πρὸς Θεοῦ σφόδρα φιλεῖσθαι· ἀλλ᾽ ἄνθρωπος ἦν, ὃς ἔχει πρὸς Θεὸν ὡς πρὸς ἀλήθειαν ψεῦδος, καθά που και προφητική διορίζεται έκστασις. Δι' ἐκεῖνο τοίνυν καινότατον ἐπιεικῶς ᾤετο, τὸν ὑπεράπειρον γαστέρα, βραχύ πέρας ἔχουσαν, ἐνεγκεῖν καὶ θαύματος πέρα διε νοεῖτο, τὴν καινὴν σὺν τῷ τεχνήματα κοινωνίαν τοῦ Πλάστου. Ἕως μὲν οὖν πρὸς τὸ σῶμα, ὅτι τῶν κάτω, καὶ τοῦ πηλοῦ, καὶ τοῦ παραβάντος εσκόπει γέννημα ἐκείνου πατρός, φοβερὸν ἐνόμιζε τὴν ὑψη λὴν αγγελίαν ἐκείνην, καὶ ἦν ὕλη θάμβους μεστή, ὅπως ἐκ πηλοῦ, καὶ οἷον ἡ πτῶσις κατέαξε σκεύος, ἄρα τοιοῦτον, τὸν ἀχώρητον ἔνδον χωρήσει· καὶ ἦν πάντως τὸ διαλογίζεσθαι ἀπὸ γε τῆς ἐννοίας ἐκείνης· Οτε δὲ πρὸς τὴν ἑαυτῆς ψυχήν, όπωςνικητήρια φύσεως.
te plausus altollent fines terrm. Ave igitur, gratia εὐλογημένη, τῆς μετὰ Θεὸν φέρουσα κατὰ πάσης τὰ
plena, ave, benedicta, quæ naturam omnem Deo
inferiorem exsuperus
XIV. Quæ cum vidisset, inquit ", turbata est
in sermone ejus, et cogitabat qualis esset ista salutatio. Perspexit sublimissimus purissimæ illius
intellectus quid differat inter Deum et homines;
tum vero, quantum ex benignitate sua sese Deus
demitteret,ac mysterii sublimitatem obstupescens
considerabat.Præ gaudio autem exsullavit religiose
non vero formidavit, neque commota, neque præter modum animo conturbata est. Erat enim prorsus perspicacissima,adeo ut,quis adventasset,facillime nosse posset Et sane illud,cum vidisset,turbata
est, hunc mihi sensum exhibet, quasi diceret:
Cum pervidisset, ac mente divinitus collustrata
perspexisset, cujusmodi sit Dei magnitudo, et
quanta hominum abjectio, corde gaudens exsultabat, Deumque cernens tantopere sese demittentem,
ad divina hæc portenta obstupescebat plaudebatque. Quocirca etiam cogitabat qualis esset salutatio, quam magna, et quamlibet humanæ mentis
vim excedens. Nam commoveri, quod idem valot
ac perturbari, in sacris litteris etiam gaudendi significationem habet,sicut cum dicitur 65: Commoveatur
mare et plenitudo ejus; gaudebunt campi et omnia
quæ in eis sunt. Et hoc igitur loco per illud turbata est, simul ostenditur et exsultatio, et ferventissimus admirandæ illius animæ impetus tum
propter stuporem, tum propter plausum ad illa
Dei portenta, una tamen cum eo, qui maxime
congruebat, reverenti metu Etsi enim illa
undequaque sancta incomparabili puritate fulgeret,
et nihil in se haberet, quod vel Deus ipse conspiciens pro merito vehementer non adamaret; ast
homo erat, qui nempe ad Deum se habet, uti ad
vertiatem mendacium, quemadmodum etiam propheta in mentis excessu pronuntiavit Merito
igitur ea de causa rem plane inauditam arbitraba.
tur, quod venter,angustos habens fines, illum qui
immensus est et infinitus, contineret, et citra
omne miraculum esse putabat, quod factor cum
factura sua novam illam communionem iniret. Et
quidem cum corpus consideraret,quod ex hisce infimis est, et e luto compactum, atque e parente
6+ Luc. 1, 29. 63 Psal. xcv, 11.
ΙΔ΄. Ἡ δὲ ἰδουσα, φησὶ διεταράχθη ἐπὶ τῷ
λόγῳ αὐτοῦ, καὶ διελογίζετο ποταπός εἴη ὁ ἀσπα
σμὸς οὗτος. Απεῖδεν ὁ τῆς Πανάγνου νοῦς ὑψηλό.
τατος Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων τὸ διάφορον· εἶτα πρὸς
τὴν τοιαύτην συγκατάβασιν, ὅση, καὶ τὸ μυστήριον
ἐξεπλάγη κατανοοῦσα. Καὶ ὑφ᾽ ἡδονῆς ἐσκίρτησεν
εὐλαβῶς, ἀλλ' οὐκ ἐδειλίασεν οὐδὲ διεσείσθη καὶ τὴν
ψυχὴν ἀνώγαλος γέγονε. Πάνυ γὰρ ἦν διαβατικωτάτη, ὥσθ' ὅστις ὁ προσελθὼν, θάττον ἔχειν εἰδέναι.
Τὸ γὰρ ἰδοῦσα διεταράχθη, τούτό μοι νοεῖν δίδω
σιν, οἱονεὶ ἀποβλέψασα καὶ λογισμῷ θεόφρονι συνδιασκεψαμένη τί μὲν Θεοῦ μέγεθος, τι δὲ ἀνθρώπων
οὐθένεια, ἐπάλλετο χαίρουσα τὴν καρδίαν· πρὸς τὰ
θετά τε ἐξεθαμβεῖτο καὶ ἐκράτει θαυμάσια, τηλι
καύτην Θεοῦ συγκατάβασιν ἀκούουσα. Δια ταύτα
καὶ ποταπὸς ἂν εἴη, ὡς μέγας ὁ ἀσπασμὸς, καὶ κάτω
τιθεὶς ἀνθρώπειον διελογίζετο νοῦν. Ἔστι γὰρ παρὰ
τῇ θείᾳ Γραφῇ τὸ σαλεύεσθαι, δ ταὐτὸν δύναται
τῷ ταράσσεσθαι, καὶ χαρᾶς ἔννοιαν ὑποφαῖνον, ὡς
τὸ, Σαλευθήτω ἡ θάλασσα καὶ τὸ πλήρωμα αυτ
τῆς χαρήσεται τὰ
τα πεδία καὶ πάντα τὰ ἐν
αὐτοῖς. Κανταῦθα τοίνυν ἀπό γε τοῦ διεταράχθη
καὶ ἡ ἀγαλλίασις, καὶ τὸ τῆς θαυμασίας ἐκείνης
ψυχῆς θερμότατον ἐμφαίνεται ἔξαλμα πρὸς ἔκπλη
ξίν τε καὶ κρότον τῶν τοῦ Θεοῦ τεραστίων μετὰ γε
εὐπρεπεστάτου τοῦ φόβου. Εἰ γὰρ ἀπαράμιλλος τὴν
ἀγνείαν ἡ Μάνσεμνος, καὶ ἑαυτῇ μηδέν εἶχεν ᾧ ἂν
συνδρῴη μὴ καὶ ἱκανῶς ἔχειν πρὸς Θεοῦ σφόδρα
φιλεῖσθαι· ἀλλ᾽ ἄνθρωπος ἦν, ὃς ἔχει πρὸς Θεὸν ὡς
πρὸς ἀλήθειαν ψεῦδος, καθά που και προφητική
διορίζεται έκστασις. Δι' ἐκεῖνο τοίνυν καινότατον
ἐπιεικῶς ᾤετο, τὸν ὑπεράπειρον γαστέρα, βραχύ
πέρας ἔχουσαν, ἐνεγκεῖν καὶ θαύματος πέρα διε
νοεῖτο, τὴν καινὴν σὺν τῷ τεχνήματα κοινωνίαν
τοῦ Πλάστου. Ἕως μὲν οὖν πρὸς τὸ σῶμα, ὅτι τῶν
κάτω, καὶ τοῦ πηλοῦ, καὶ τοῦ παραβάντος εσκόπει
γέννημα ἐκείνου πατρός, φοβερὸν ἐνόμιζε τὴν ὑψη
λὴν αγγελίαν ἐκείνην, καὶ ἦν ὕλη θάμβους μεστή,
ὅπως ἐκ πηλοῦ, καὶ οἷον ἡ πτῶσις κατέαξε σκεύος,
ἄρα τοιοῦτον, τὸν ἀχώρητον ἔνδον χωρήσει· καὶ
ἦν πάντως τὸ διαλογίζεσθαι ἀπὸ γε τῆς ἐννοίας
ἐκείνης· Οτε δὲ πρὸς τὴν ἑαυτῆς ψυχήν, όπως
Ant. Ballerini notæ.
enuntiat, qua Mariæ sanctitas tribuatur non modo
originalis, ne deterioris, quam coelestes spiritus,
conditionis fuerit, sed in ipsa origine sanctitate
qualibet angelica eminentior.
Hæc cum superiori congruunt sententia vicerit: ejusmodi ergo gratiam angelica salutatio
(sup. § 10), qua Virgo Deipara prima post primum
celebratur. Aptissime vero eadem cum salutatione
sociantur, qua ab angelo celebrata est gratia plena.
Quanquam enim diffitendum non sit, naturalibus
quoque donis sanctæ Virginis animam mirum in
modum excelluisse; at divinis maxime charismati
bus tribuendum plane est quod præ creatis omnibus propius ad Deum accesserit.Hinc porro dignoscere licet, cujusmodi ex mente doctorum fuerit
gratiæ plenitudo quam de Virgine prædicatur. Talis
enim intelligenda cum sit,qua creaturarum omnium
excellentissimam quamque gratiam Mariæ gratia
Hare subtilius forte quam verius disputata
videbuntur; at elucet in iis, tam sublimiter Patres
de Dei Matre sensisse, ut quod nobilissimum
omnium videretur, id de illa tenendum ac prædicandum usque censerent.
Videtur auctor pra oculis habuisse illud
psàlmi çxv, 11: Ego dixi in excessu meo: Omnis
homo mendax.
col. 93–94page 37 of 73
PG 139:93ἀσπιλον, ὅπως ὑπέραγιον ἔσωσεν, ὅπως ἅπαν ἤλεγξε πτερὸν ταῖς ὑψηλαῖς ἀναβάσεσι τῆς καρδίας εἰς ύψος ἀναπτᾶσα οὐράνιον, τὴν ἔκπληξιν ὑποχωρεῖν ἐδίδου, καὶ ἑαυτὴν ἀταράχως ὑπετίθει τῷ μηνύ ματι· καὶ Ἰδοὺ ἡ δούλη Κυρίου, ἐβόα· γένοιτό και κατά τὸ ῥῆμά σου. ΙΕ΄. Οίμαι δὲ ὡς εἶχεν ἂν καὶ ἐκ τῆς ἡμετέρας συνθέσεως ἡ ὑπεραμωμος βραχεῖαν ὑπανοίγειν θύο σαν τῷ ὑπερφυεῖ ἀσπασμῷ. Καθάπερ γὰρ ἡμῖν μὲν ὑπὲρ λόγον ὁ τῆς ψυχῆς καὶ σώματος σύνδεσμος, πάτι δὲ όμως λογισμοῖς τὴν τοιαύτην ἀνομολογοῦ με συνέπειαν οὕτως ἂν καὶ περὶ τῆς μείζονος ενενόει συλλογίζεσθαι κοινωνίας, οὐ μικρὰν ἐκ τῆς ἐκεῖθεν συμονίας καὶ περὶ τοῦ καινοῦ τοῦδε μας πηρίου νεῦσιν ποριζομένη. Ἐμοὶ γὰρ δοκεῖν, καὶ οὐχ ὡς τὸ ποικίλον ἵνα μόνον διαδειχθῇ τῆς τοῦ Δημιουργού σοφίας ἀτάτου, τὴν διστὴν ἄνθρωπος είλησε σύνθεσιν, ἀλλὰ καὶ τοῦ μυστηρίου τούτου ένεκα μικρὴν ἑαυτῷ πίστιν ὅπως παρ' ἑαυτοῦ συνε εισφέρῃ. Καὶ είγε μὴ καὶ διὰ τοῦτον τὸν λόγου, ὡς ὁ ἐμὸς λόγος, ἄνωθεν ἡ ἀνθρωπεία διεπλάττετο πραγματεία, οὐκ ἂν ὁ χοῦς ἐδέησε τῷ Θεῷ, ὡς ἂν ἐκ τούτου τὸ βραχύ τι παρ' ἀγγέλους φέροιμεν ἀλλ᾽ ἦμεν ἂν τοῖς αύλοις προσθήκη, μικρά τις ἴσως ἑτέρα τάξις, καὶ τῆς γῆς δίχα. Ἔτι δὲ καὶ εἰ μηδὲν προεισενεγκόντας (τί γὰρ οὐκ ὄντες εἰσενεγκεῖν εἴχομεν); τὰ ὑπεράγαθα σπλάγ για, διὰ τοῦτ' αὐτὸ μόνον καὶ παρήγαγε καὶ φιλό τιμον παρέθηκε τράπεζαν, τὴν ἐξ οὐρανοῦ καὶ γῆς καὶ τῶν ἐν μέσῳ ποικιλίαν τε καὶ δαψίλειαν, τίνων οὐκ ἂν ἀπολοῦσαι γένοιτο δωρεῶν, φίλα τῷ ποιητῇ διαπραξαμένοις; Καὶ τὸ διειδέστατον οὖν ἐκεῖνο πεῖος, ἡ ὑπερένδοξος, ἐπεὶ μηδὲν εἶχεν ἐννοεῖν, με φιλοτίμως εἰς ἀγνείαν προσήγαγε τῷ Δεσπότῃ, οὐδ' ἂν εἶχε πάνω διαπορεῖν, τῶν ὑπὲρ νοῦν ἑαυτὴν ἀκούουσα λειτουργόν. Πλὴν διὰ τὸν λόγον ἐκεῖνον, ὅτι μηδ' ὅσονSERMO IN ANNUNTIATIONEM B. V. MARIE.
ἀσπιλον, ὅπως ὑπέραγιον ἔσωσεν, ὅπως ἅπαν ἤλεγξε illo præraricatore ductum,horrendum aliquid præπτερὸν ταῖς ὑψηλαῖς ἀναβάσεσι τῆς καρδίας εἰς celsam illam annuntiationem censebat, ac lota
ύψος ἀναπτᾶσα οὐράνιον, τὴν ἔκπληξιν ὑποχωρεῖν stupore percellebatur, quomodo vas luteum,atque
ἐδίδου, καὶ ἑαυτὴν ἀταράχως ὑπετίθει τῷ μηνύ adeo insuper lapsu confractum (1),illum scilicet treματι· καὶ Ἰδοὺ ἡ δούλη Κυρίου, ἐβόα· γένοιτό mendum atque incomprehensibilem intra se comκαι κατά τὸ ῥῆμά σου.
prehensurum esset; et ex hac prorsus comsideratione erat, quod (de salutatione illa) cogitaret. At cum ad suam ipsius animam oculos convertebat,
quomodo scilicet eam immaculatam, quomodo puran pra omni puritate servabat, quomodo, cordis ascensionibus ad cœlestem evecta sublimitatem, cujusvis volatus omnes longe prætergrederetur,
tunc demum vehementem illum horrorem demittebat, ac sedato animo se iis, quæ denuntiabantur,
subjiciebat; et, Ecce, inquit, ancilla Domini; fat mihi secundum verbum tuum 68.
ΙΕ΄. Οίμαι δὲ ὡς εἶχεν ἂν καὶ ἐκ τῆς ἡμετέρας
συνθέσεως ἡ ὑπεραμωμος βραχεῖαν ὑπανοίγειν θύο
σαν τῷ ὑπερφυεῖ ἀσπασμῷ. Καθάπερ γὰρ ἡμῖν μὲν
ὑπὲρ λόγον ὁ τῆς ψυχῆς καὶ σώματος σύνδεσμος,
πάτι δὲ όμως λογισμοῖς τὴν τοιαύτην ἀνομολογοῦ
με συνέπειαν οὕτως ἂν καὶ περὶ τῆς μείζονος
ενενόει συλλογίζεσθαι κοινωνίας, οὐ μικρὰν ἐκ τῆς
ἐκεῖθεν συμονίας καὶ περὶ τοῦ καινοῦ τοῦδε μας
πηρίου νεῦσιν ποριζομένη. Ἐμοὶ γὰρ δοκεῖν, καὶ
οὐχ ὡς τὸ ποικίλον ἵνα μόνον διαδειχθῇ τῆς τοῦ
Δημιουργού σοφίας ἀτάτου, τὴν διστὴν ἄνθρωπος
είλησε σύνθεσιν, ἀλλὰ καὶ τοῦ μυστηρίου τούτου
ένεκα μικρὴν ἑαυτῷ πίστιν ὅπως παρ' ἑαυτοῦ συνε
εισφέρῃ. Καὶ είγε μὴ καὶ διὰ τοῦτον τὸν λόγου,
ὡς ὁ ἐμὸς λόγος, ἄνωθεν ἡ ἀνθρωπεία διεπλάττετο
πραγματεία, οὐκ ἂν ὁ χοῦς ἐδέησε τῷ Θεῷ, ὡς ἂν
ἐκ τούτου τὸ βραχύ τι παρ' ἀγγέλους φέροιμεν·
ἀλλ᾽ ἦμεν ἂν τοῖς αύλοις προσθήκη, μικρά τις ἴσως
ἑτέρα τάξις, καὶ τῆς γῆς δίχα.
XV. Ego vero sic sentio, ex humana quoque
nostra coagmentatione habuisse illam præ omnibus
immaculatam, quo ad salutationis illius rationem
intelligendam aliquem sibi aditum aperiret. Quemadmodum enim animæ cum corpore conjunctio
nostræ quidem mentis captum excedit, verumtamen conjunctionem hujusmodi omnibus animi sensibus confitemur; sic et de præstantiori hac conjunctione ratiocinandum rata, haud mediocre ex
humano hoc composito auxilium ad huic quoque mysterio assentiendum sibi comparabat. Ut enim mihi
videtur, non ideo tantum homo ex duplici substantia compositus est, ut ex varietate operis appareret
ineffabilis ac multiformis sapientia 67. Conditoris;
verum etiam propter hoc mysterium, ut scilicet
sibi ipsi fidem aliquam ex se ipse (homo) faceret.
Et siquidem, ut mea se habet opinio, non in istum
quoque finem humanum hoc compositum fuisset
plasmatum, haud opus Deo fuisset pulvere, ut
ratione hujus paulo minores essemus ab angelis; sed immaterialibus spiritibus, alius quidam forlasse humilis, terra tamen expers ordo, additi fuissemus.
Ἔτι δὲ καὶ εἰ μηδὲν προεισενεγκόντας (τί γὰρ
οὐκ ὄντες εἰσενεγκεῖν εἴχομεν); τὰ ὑπεράγαθα σπλάγγια, διὰ τοῦτ' αὐτὸ μόνον καὶ παρήγαγε καὶ φιλό
τιμον παρέθηκε τράπεζαν, τὴν ἐξ οὐρανοῦ καὶ γῆς
καὶ τῶν ἐν μέσῳ ποικιλίαν τε καὶ δαψίλειαν, τίνων
οὐκ ἂν ἀπολοῦσαι γένοιτο δωρεῶν, φίλα τῷ ποιητῇ
διαπραξαμένοις; Καὶ τὸ διειδέστατον οὖν ἐκεῖνο
πεῖος, ἡ ὑπερένδοξος, ἐπεὶ μηδὲν εἶχεν ἐννοεῖν,
με φιλοτίμως εἰς ἀγνείαν προσήγαγε τῷ Δεσπότῃ,
οὐδ' ἂν εἶχε πάνω διαπορεῖν, τῶν ὑπὲρ νοῦν ἑαυτὴν
ἀκούουσα λειτουργόν.
Præterea si vel quando nihil nos præstiteramus,
(quid enim praestare potuissemus qui nondum eramus?) ex immensæ bonitatis suæ visceribus nos
hac sola de causa e nihilo eduxit, et muniflcam nobis veluti mensam, omnimoda bonorum
culestium et terrestrium et eorum, quæ intermedia sunt, varietate et opulentia refertam apposuit,
quibusnam, quæso, donis frui nobis non daretur,
si que conditori accepta sunt, perficeremus? Et
illud igitur vas nitentissimum, Virgo, inquam,
super omnes gloriosa, quandoquidem nec mente
quidem quidpiam volvere posset, quod summo cum puritatis studio non offerret Domino, nihil
sane habebat, cur, audiens semet ad ministrandum ineffabilibus mysteriis electam, tantopere hærens
ambigeret.
15. Πλὴν διὰ τὸν λόγον ἐκεῖνον, ὅτι μηδ' ὅσον XVI. Verumtamen cùm habita ratione immensi
* Luc. 1, 38. 68 Ephes. 111, 10.
Ant. Ballerini nota.
super lapsu confractum, quippe quod præternaturalibus donis pristina plasinationis propriis careat;
at oculos ad animam si convertas, nullum paternæ
infauste hæreditatis vestigium occurrit, quin cam
non solum immaculatam, sed puritate puriorem
cernis.
1 Vide, quam apte Virginis Deipara conditio. pore, quod non vas modo luteum apparet, sed inDen auctor describat. Fatetur enim, illam Ada
exstitisse filiam, atque adeo e parente prævarica -
tore exortam, ut aviti lapsus effecta non penitus
eduaerit At quo isla pacto cum eis concilientur,
Qua: idem alias tradit (vid. § 13, hom. in prasent.
Pop part. 1, pag 444, 445), potuisse nempe de se
Arginem proclamare: In iniquitatibus concepta non
fus, et solain non concepit in peccatis me mater inea?
Harealizatoris Ad nempe filiam cognoscis in corEx sententia igitu. auctoris mysterium incarnationis scopus fuit, quem sibi in condendo homine
Deus praestituit.
col. 95–96page 38 of 73
PG 139:95λογίσασθαι Θεοῦ πρὸς ἀνθρώπους τὸ μέσον, ἦν δὲ ἄνθρωπος, πρὸς τὸ φοβερὸν ἐπείπερ ἑώρα του μυσ ο στηρίου, ἀγγελικῆς ἀκούει γλώττης καὶ αὖθις· Μὴ φοβοῦ, Μαριάμ εὗρες γὰρ χάριν παρὰ τῷ Θεῷ. Νῦν τῆς ἐπωνυμίας εἰς μνήμην ὁ Γαβριὴλ ἔρχεται. Απέθετο γὰρ ἂν ἀνεῖχε φόρτον τῆς χαρᾶς, καὶ ὥσπερ κούφως μετὰ τὴν κατάθεσιν διαπνεύσας, ἐλευθερίως προσομιλεῖ· καὶ, Μή φοβού, φησί, Μαριάμ, αὐτὸ δὴ τὸ ὄνομα νῦν προσειπών. Φοβερὸν μὲν οὖν τὸ μυστήριον πάντως, καὶ θαύ ματος πλῆρες· καὶ οὐκ ἔστιν ἐν κτιστῇ φύσει, ὅς ἄν, ὡς προσῆκε, λογίσα:το περὶ αὐτοῦ. Σὺ δὲ, φησί, μόνη. Μαριάμ, με φοβοῦ. Τὸ πρὸς ἔκπλήξιν εὐλαβές, τόν τε σεμνοπρεπῆ τῆς Παρθένου κρότον, καὶ τὴν μετ᾿ αἰδοῖς ἀγαλλίασιν, φόβον ὁ Γαβριήλ ἐνταῦθα καλεῖ, ὡς καὶ Δαβίδ, ᾿Αγαλλιᾶσθε, εἶπεν, αὐτῷ ἐν τρόμῳ. Μὴ οὖν ξενίζου, φησί, τὴν ὑπερ βολήν· μηδὲ νόμιζε πρὸς τηλικαύτην ἀδυνάτως ἔχειν μεγαλειότητα· μηδὲ, τῆς τελετῆς ἀφορῶτα τὸ μέγεθος, ἥττων ἐκπλήξεως γίνου καὶ φόβου· μηδ ὅτι ἄνθρωπος, διὰ τοῦτό σοι καὶ φοβερὸν ἢ ἀδύνατον οἴου τὸν ἀσπασμόν. Πάνυ μὲν οὖν τὰ εἰκότα λογίζη, καὶ τῆς σῆς ὑψηλῆς ἄξια διανοίας. Ανθρωπος μέν γὰρ μὴ ὅτι γε Θεὸν ἐνεγκεῖν, καὶ ὡς χιτῶνα τὴν ἑαυτοῦ σάρκα περιβαλεῖν τὸν ἀναβαλλόμενον τὸ φῶς ὡς ἱμάτιον, ἀλλ᾽ οὐδὲ καταμικρὸν ἐγγίσαι δύο ναται, ᾧ παρίστανται χίλιαι χιλιάδες ἀγγέλων, καὶ μύριαι μυριάδες λειτουργοῦσι, καὶ ἀπὸ προσο ώπου τῆς δυνάμεως αὐτοῦ πάντα φρίσσει καὶ τρέμει. Σὺ δὲ, οὐκ οἶδα πῶς ἂν εἴπω, οὐκ ἄνθρωπος, οὐκ ἄγγελος, ἀλλὰ τις ὑψηλὴ φύσις ἑτέρα, καὶ οἴα μηδὲ πρὸς παράδειγμα μετὰ τὴν θείαν παραβάλλεσθαι φύσιν. Διὰ τοῦτό σοι μόνῃ, Μαριάμ, οὐ φοβερὸν τὸ τῆς ἐμῆς ἀγγελίας ὕψος, Οὐχὶ τὸ πάναγνον τῆς σῆς ἀρετῆς πρὸς τηλικοῦτον ἀνεπιτήδειον μήνυμα· οὐχὶ τὸ λαμπρὸν τῆς ξένης του ψυχῆς τὴν ὑποδοχὴν ἀπω θεῖται τῶν εὐαγγελίων· οὐ τὸ σὸν κάλλος ἀνάξιον ὁ δημιουργὸς ἑαυτοῦ θεσπίζει· οὐ τὸ φαιδρὸν τῆς σῆς ἀγλαίας παρέδραμεν ὁ παντεπόπτης· οὐ τὸ διάλαμπρον τῆς σῆς καθαρότητος ἀπροσπέλαστον ὁ Πλάστης ἑαυτῷ ψηφίζεται. Μή φοβοῦ λοιπόν, Μα τοillius, quo Deus ab hominibus distat, intervalli λογίσασθαι Θεοῦ πρὸς ἀνθρώπους τὸ μέσον, ἦν δὲ
nulla sane humanæ mentis vi pro dignitate dime- ἄνθρωπος, πρὸς τὸ φοβερὸν ἐπείπερ ἑώρα του μυσ
tiendi, Virgo quæ utique homo erat, id quod in
mysterio horrendum est, consideraret, et rursus
angelicam audit vocem: Ne timeas, Maria; invenisti enim gratiam apud Deum 68. Nunc demum in
memoriam Gabrieli redit nomen Virginis. Deposuerat enim quod gestabat gaudii pondus; ac veluti eo deposito facilius halitum duceret, liberius
eam alloquitur; et Ne timeas, inquit, Maria, suo
illam scilicet nunc nomine compellans.
Tremendum sane mysterium, et admirationis
plenum Nec in naturis creatis reperire est, qui
de illo, uti par est, judicium ferre queat. Tu vero
sola, inquit, o Maria, ne timeas. Porro reverentiam
illam Virginis stupore plenam,et mistum obsequio R
plausum,ac venerationi conjunctam exsultationem,
nunc Gabriel timorem vocat, quemadmodum et
David dixit: Eresultate ei cum tremore 69. Ne te,
inquit, percellat immensa rei grandilas, neque
putes te ad tanta magnificentim opus imparem
omnino esse; neque, mysterii cernens celsitudinem, stupore ac metu vincaris; neque propterea
quod homo sis, formidandam tibi quoque vel inpossibilem esse ducas hanc salutationem. Et valde
quidem consentanea sunt, quæ animo volvis, et
præcelsa mente tua nequaquam indigna. Nedum
enim Deum homo ferre valeat, suaque ipsius carne
illum circumvestire, qui est amictus lumine sicut
vestimento 70, sed ne modicum quidem prope accedere ad illum potest, cui adstant millia millium
angelorum, et decies millies centena millia ministrant ", et e conspectu virtutis ejus horrent omnia et contremiscunt. Tu vero, quomodo eloquar
nescio, non homo es, non angelus, sed alia quædam natura sublimior, et ejusmodi, cui post divinam naturam nihil vel quoad aliquam similitudi·
nem comparari queat Propterea tibi uni, ο
Maria, nuntii mei celsitudo formidanda non est.
· Neque omnimoda virtutis tuæ puritas tam divino
impar est nuntio: neque admirandus animæ tuæ
splendor iis, quæ nuntiantur, admittendis minus
congruit neque pulchritudinem tuam sese indiστηρίου, ἀγγελικῆς ἀκούει γλώττης καὶ αὖθις· Μὴ
φοβοῦ, Μαριάμ εὗρες γὰρ χάριν παρὰ τῷ Θεῷ.
Νῦν τῆς ἐπωνυμίας εἰς μνήμην ὁ Γαβριὴλ ἔρχεται.
Απέθετο γὰρ ἂν ἀνεῖχε φόρτον τῆς χαρᾶς, καὶ
ὥσπερ κούφως μετὰ τὴν κατάθεσιν διαπνεύσας,
ἐλευθερίως προσομιλεῖ· καὶ, Μή φοβού, φησί,
Μαριάμ, αὐτὸ δὴ τὸ ὄνομα νῦν προσειπών.
Φοβερὸν μὲν οὖν τὸ μυστήριον πάντως, καὶ θαύματος πλῆρες· καὶ οὐκ ἔστιν ἐν κτιστῇ φύσει, ὅς
ἄν, ὡς προσῆκε, λογίσα:το περὶ αὐτοῦ. Σὺ δὲ,
φησί, μόνη. Μαριάμ, με φοβοῦ. Τὸ πρὸς ἔκπλήξιν
εὐλαβές, τόν τε σεμνοπρεπῆ τῆς Παρθένου κρότον,
καὶ τὴν μετ᾿ αἰδοῖς ἀγαλλίασιν, φόβον ὁ Γαβριήλ
ἐνταῦθα καλεῖ, ὡς καὶ Δαβίδ, ᾿Αγαλλιᾶσθε, εἶπεν,
αὐτῷ ἐν τρόμῳ. Μὴ οὖν ξενίζου, φησί, τὴν ὑπερβολήν· μηδὲ νόμιζε πρὸς τηλικαύτην ἀδυνάτως
ἔχειν μεγαλειότητα· μηδὲ, τῆς τελετῆς ἀφορῶτα τὸ
μέγεθος, ἥττων ἐκπλήξεως γίνου καὶ φόβου· μηδ
ὅτι ἄνθρωπος, διὰ τοῦτό σοι καὶ φοβερὸν ἢ ἀδύνατον
οἴου τὸν ἀσπασμόν. Πάνυ μὲν οὖν τὰ εἰκότα λογίζη,
καὶ τῆς σῆς ὑψηλῆς ἄξια διανοίας. Ανθρωπος μέν
γὰρ μὴ ὅτι γε Θεὸν ἐνεγκεῖν, καὶ ὡς χιτῶνα τὴν
ἑαυτοῦ σάρκα περιβαλεῖν τὸν ἀναβαλλόμενον τὸ
φῶς ὡς ἱμάτιον, ἀλλ᾽ οὐδὲ καταμικρὸν ἐγγίσαι δύο
ναται, ᾧ παρίστανται χίλιαι χιλιάδες ἀγγέλων,
καὶ μύριαι μυριάδες λειτουργοῦσι, καὶ ἀπὸ προσο
ώπου τῆς δυνάμεως αὐτοῦ πάντα φρίσσει καὶ τρέμει.
Σὺ δὲ, οὐκ οἶδα πῶς ἂν εἴπω, οὐκ ἄνθρωπος, οὐκ
ἄγγελος, ἀλλὰ τις ὑψηλὴ φύσις ἑτέρα, καὶ οἴα μηδὲ
πρὸς παράδειγμα μετὰ τὴν θείαν παραβάλλεσθαι
φύσιν. Διὰ τοῦτό σοι μόνῃ, Μαριάμ, οὐ φοβερὸν τὸ
τῆς ἐμῆς ἀγγελίας ὕψος, Οὐχὶ τὸ πάναγνον τῆς σῆς
ἀρετῆς πρὸς τηλικοῦτον ἀνεπιτήδειον μήνυμα· οὐχὶ
τὸ λαμπρὸν τῆς ξένης του ψυχῆς τὴν ὑποδοχὴν ἀπωθεῖται τῶν εὐαγγελίων· οὐ τὸ σὸν κάλλος ἀνάξιον
ὁ δημιουργὸς ἑαυτοῦ θεσπίζει· οὐ τὸ φαιδρὸν τῆς
σῆς ἀγλαίας παρέδραμεν ὁ παντεπόπτης· οὐ τὸ
διάλαμπρον τῆς σῆς καθαρότητος ἀπροσπέλαστον ὁ
Πλάστης ἑαυτῷ ψηφίζεται. Μή φοβοῦ λοιπόν, Μα
69 Luc. 1, 30. 69 Psal. I, 11. το Psal. cut, 2. 7 Dan. vn, 10.
Ant. Ballerini notæ.
In Orientalis Ecclesia sacris officiis non raro suæ eminentia quædam natura sublimior dicenda
occurrit (qua de re in Commentario), ut Deipara
vel Angeli, vel Cherubini, vel Seraphini terrestris
nomine designetur. Quod quidem, ut manifestum
est, non eo spectat, ut beatissimæ Dei Genitrici
humanæ naturæ veritas denegetur, cum e converso
SS. Patres ad tuendam adversus phantasiastarum
deliria dominica incarnationis veritatem subinde
Virginis quoque matris veram naturam humanam
propugnandam sibi assumant; sed ut remotis a verissima humana illius natura iis omnibus, quæ in
dedecus cedant, ejusmodi illi asseratur nobilitas,
cujus gratia angelus vel cherubim, potius quam
homo, videri queat. Atqui eamdem ob causam
merito auctor negat vel angelis Mariam comparandam esse. Si enim (quod ex sententia omnium
Patrum idem auctor affirmat), Virgo pro nobilitatis
est, cui post div.nam naturam nihil vel quoad exiguam aliquam similitudinem comparari possit;
eodem plane jure, quo hominibus, etiam angelis
accensendam esse negabitur, ut locum soli sibi
proprium creaturis omnibus superior, uni autem
Deo inferior, servet. Cum vero ejusmodi homo adeo
ab humanæ naturæ vilitate longe discedat, ut et
nobilissimæ cœlestes Virtutes ad eamdem comparatæ vilescere dicendæ sint, quisnam serio et illud
disputandum censeat, an vitio illo, quod abjectam
naturam nostram tantopere abjectiorem vilioremque
effecit, gloriosissima Virgo exstiterit deturpata?
Præsertim vero quod si quid expresse de Virginis
excellentia mox auctor commemorat, in puritatis
laudes effundatur, quam horrendo incarnati Dei
mysterio parem affirmare non dubitat.
col. 97–98page 39 of 73
PG 139:97ριάμ· εὗρες γὰρ χάριν παρὰ τῷ Θεῷ. Δικαστὴ ὁ Θεός γίνεται τῶν σῶν· καὶ ἐπεὶ οὐκ εἶχεν ἀντίχαριν ἀξίαν εὑρεῖν ἑτέραν τῶν τροπαίων τῆς σῆς λαμπηδόνος, ἑαυτὸν ὁ Δεσπότης ἔπαθλόν σοι παρέχει Οὐ γὰρ παρατρέχει τοὺς ἀθλητὰς ὁ ἀθλοθέτης· οὐδὲ γέρας τῶν καμάτων ἐλάττω δίδωσιν· οὐδὲ στεφάνους πλέκει τῶν ἔθλων ἀποδέοντας. Σοῦ δὲ μήτε ἐνω εστώτα, μήτε μέλλοντα, μήτε ὕψωμα, μήτε βάθος, μήτε κόσμος ἅπας, μήτε τις ἑτέρα κτίσις, ἐπείπερ οὐκ ἦν ἀντίῤῥοπος, ἦς μόνης ἀξία εἶ, ταύτης δὴ καὶ τυγχάνεις τῆς ἀμοιβῆς. Ἡ δὲ ἐστιν, ὦ τῆς ἀῤῥή του του δόξης, Πάναγνε! ὅτι Ἰδοὺ συλλήψῃ ἐν γαστρὶ, καὶ τέξῃ υἱὸν, καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἰησοῦν. Οὗτος ἔσται μέγας, καὶ Υἱὸς Υψίστου κληθήσεται· και δώσει αὐτῷ Κύριος ὁ Θεὸς τὸν θρόνον Δαβίδ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ· καὶ βασιλεύσει ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰακώβ εἰς τοὺς αἰῶνας, καὶ τῆς βασιλείας αὐτοῦ οὐκ ἔσται τέλος. Αὕτη τῶν φαεινοτάτων ακτίνων τῆς σῆς ψυχῆς ἡ ἀντίδος σις αύτη σοι τῆς ὑπερουρανίου καὶ θεοπρεπούς ἀναβάσεως ἡ ἀντίχαρις· τοῦτό σοι προεικόνιζεν ἡ ἐν τοῖς ἀβάτοις διατριβὴ, ὅτι τῷ μόνῳ προσεκτι χεῖν ἀβάτῳ καὶ ξενοτερπῆ καθάπερ λειμῶνα τὴν τὴν ἔμελλες παρασκευάσειν γαστέρα πρὸς οίκησιν, καὶ βατὸν μὲν οὐρανὸν τοῖς κάτω καινοτομήσειν. εἰς δὲ μὴ κλῆρος ὁ χους, καινὸν περίπατον ὑπου πρώσειν τὴν γῆν. Τοῦτό σοι καὶ ἡ οὐράνιος ὑπέ γραφε τροφή, ἵν᾿ ἐξ ὑψηλοτέρας διαίτης παραθεί να: δείπνον εὐπορήσῃς τῷ Ὑπερτάτῳ. ο ΙΖ. Εἶπε δὲ Μαριάμ πρὸς τὸν ἄγγελον· Πῶς ἔσται μοι τοῦτο, ἐπεὶ ἄνδρα οὐ γινώσκω; Σύλ ληψιν μηνύεις, υἱὸν εὐαγγελίζῃ, Γαβριήλ ταῦτα δὲ τρόπος οἶδεν οἰκονομεῖν ἕτερος, οὗ πάντως ἄγευστος ἐγώ. Πῶς οὖν ἔσται μοι τὸ σὸν εὐαγγέλιον; γὰρ καὶ μέγα τὸ τεχθησόμενον καὶ παράδοξον διαγγέλλεις, ἀλλ' ἀκολουθία φυσικῇ τινι μικρᾷ καὶ ἀντ θρωπική, τῶν θαυμάτων ἔγνωμεν ὅσαπερ ἐν γῇ εἰς δεύρο τερατουργηθέντα, κεκαινοτόμηται. Οὕτω καὶ Μωϋσῆς, θάλατταν τέμνων, ἐδεήθη ράβδου· καὶ Ηλίας ἐλαίου καὶ βραχέος αλεύρου, τὴν Σαρεφθίαν ἐκ πολύ διατρέφων· καὶ τῷ Τωβίτ Ραφαήλ δι' έχεις διέθηκε τὴν ἀνάβλεψιν· διὰ τοῦ αὐτοῦ καὶ δαίμονα ἀπήλασε. Καὶ οὐ λέγω ῥάβδον, ἢ ἐχουν, ἢ τὰ τῶν λοιπῶν ἐκεῖνα διενεργεῖν τὰ λαμπρά. ἀλλ᾽ ότι Θεός παραδοξοποιών διετέλει, χρωμένων τοῖς εἰωθόσι τῶν ἀνθρώπων. Ὡς ἔσται μὲν οὖν τι καὶ ἐπ' ἐμοὶ, Θεοῦ βουλομένου, τῶν ἀποῤῥήτων, δια πιστεῖν οὐκ ἔχω· σύλληψις δὲ καὶ υἱὸς, οἷς δὴ που δεν κέχρηται, ἀνθρώπεια βήματα και κοινωνίανSERMO IN ANNUNTIONEM B. V. MARIÆ.
ριάμ· εὗρες γὰρ χάριν παρὰ τῷ Θεῷ. Δικαστὴ ὁ
Θεός γίνεται τῶν σῶν· καὶ ἐπεὶ οὐκ εἶχεν ἀντίχαριν ἀξίαν εὑρεῖν ἑτέραν τῶν τροπαίων τῆς σῆς λαμπηδόνος, ἑαυτὸν ὁ Δεσπότης ἔπαθλόν σοι παρέχει
Οὐ γὰρ παρατρέχει τοὺς ἀθλητὰς ὁ ἀθλοθέτης· οὐδὲ
γέρας τῶν καμάτων ἐλάττω δίδωσιν· οὐδὲ στεφάνους
πλέκει τῶν ἔθλων ἀποδέοντας. Σοῦ δὲ μήτε ἐνω
εστώτα, μήτε μέλλοντα, μήτε ὕψωμα, μήτε βάθος,
μήτε κόσμος ἅπας, μήτε τις ἑτέρα κτίσις, ἐπείπερ
οὐκ ἦν ἀντίῤῥοπος, ἦς μόνης ἀξία εἶ, ταύτης δὴ καὶ
τυγχάνεις τῆς ἀμοιβῆς. Ἡ δὲ ἐστιν, ὦ τῆς ἀῤῥή
του του δόξης, Πάναγνε! ὅτι Ἰδοὺ συλλήψῃ ἐν
γαστρὶ, καὶ τέξῃ υἱὸν, καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα
αὐτοῦ Ἰησοῦν. Οὗτος ἔσται μέγας, καὶ Υἱὸς
Υψίστου κληθήσεται· και δώσει αὐτῷ Κύριος
ὁ Θεὸς τὸν θρόνον Δαβίδ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ· καὶ
βασιλεύσει ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰακώβ εἰς τοὺς αἰῶνας,
καὶ τῆς βασιλείας αὐτοῦ οὐκ ἔσται τέλος. Αὕτη
τῶν φαεινοτάτων ακτίνων τῆς σῆς ψυχῆς ἡ ἀντίδος
σις αύτη σοι τῆς ὑπερουρανίου καὶ θεοπρεπούς
ἀναβάσεως ἡ ἀντίχαρις· τοῦτό σοι προεικόνιζεν ἡ
ἐν τοῖς ἀβάτοις διατριβὴ, ὅτι τῷ μόνῳ προσεκτι
χεῖν ἀβάτῳ καὶ ξενοτερπῆ καθάπερ λειμῶνα τὴν
τὴν ἔμελλες παρασκευάσειν γαστέρα πρὸς οίκησιν,
καὶ βατὸν μὲν οὐρανὸν τοῖς κάτω καινοτομήσειν.
εἰς δὲ μὴ κλῆρος ὁ χους, καινὸν περίπατον ὑπου
πρώσειν τὴν γῆν. Τοῦτό σοι καὶ ἡ οὐράνιος ὑπέγραφε τροφή, ἵν᾿ ἐξ ὑψηλοτέρας διαίτης παραθεί
να: δείπνον εὐπορήσῃς τῷ Ὑπερτάτῳ.
gnam creator censet: neque venustatis tuæ fulgo
rem is præterit, qui omnia conspicit: neque minus
dignum, quam ut ipse ambiat, puritatis tuæ nitorem judicat. Ne timeas ergo, ο Maria, invenisti
enim gratiam apud Deum. De rebus tuis judicium
ferre jam Dei fit; et quandoquidem aliam quæ
tropæis splendoris tui apte responderet, remunerationem invenire nullam potuit, se ipsum Dominus tibi præmium præbet. Neque enim qui præmia constituit certaminis, negligere certantes potest; neque præmia ille diribet, quæ laboribus
sint minora; neque coronas nectit, quæ certaminis
rationem haud exæquent. Quis vero neque præsentia, neque futura, neque altitudo, neque profundum, neque mundus totus, neque alia creatura
merces est tuis meritis respondens, hanc, quæ
sola digna te est, remunerationem sortiris. Est
autem (o ineffabilem tuam, purissima virgo, gloriam) illa vox: Ecce concipies in utero, et paries
filium, et vocalis nomcn ejus Jesum. Hic erit magnus et Filius Altissimi vocabitur, et dabit ei Dominus Deus sedem David patris ejus, et regnabit in
domo Jacob in æternum, et regni ejus non erit finis”,
Hæc splendidissimis animæ tuæ radiis retributio
redditur; hæc tibi gratia pro ascensu colos supergrediente, Deumque sibi demerente rependitur.Id
tibi præsignabat tua illa in sacris penetralibus
commoratio fore scilicet, ut ad eum, qui solus
est inaccessus, accederes, atque illi ad inhabitandam, ceu pratum insolitam aedolens suavitatem, sinum tuum adornares, et novo portento terrestribas quidem cœlum accessu facile redderes, iis vero, quorum sors nullatenus terrenus est pulvis,
novum ambulacrum terram substerneres. Id tibi et cœlestis illa adumbravit alimonia, ut e subli.
mioribus dapibus copiosam Altissimo cœnam posses apponere.
ΙΖ. Εἶπε δὲ Μαριάμ πρὸς τὸν ἄγγελον· Πῶς
ἔσται μοι τοῦτο, ἐπεὶ ἄνδρα οὐ γινώσκω; Σύλ
ληψιν μηνύεις, υἱὸν εὐαγγελίζῃ, Γαβριήλ ταῦτα
δὲ τρόπος οἶδεν οἰκονομεῖν ἕτερος, οὗ πάντως ἄγευστος ἐγώ. Πῶς οὖν ἔσται μοι τὸ σὸν εὐαγγέλιον;
γὰρ καὶ μέγα τὸ τεχθησόμενον καὶ παράδοξον διαγ
γέλλεις, ἀλλ' ἀκολουθία φυσικῇ τινι μικρᾷ καὶ ἀντ
θρωπική, τῶν θαυμάτων ἔγνωμεν ὅσαπερ ἐν γῇ
εἰς δεύρο τερατουργηθέντα, κεκαινοτόμηται. Οὕτω
καὶ Μωϋσῆς, θάλατταν τέμνων, ἐδεήθη ράβδου· καὶ
Ηλίας ἐλαίου καὶ βραχέος αλεύρου, τὴν Σαρεφθίαν
ἐκ πολύ διατρέφων· καὶ τῷ Τωβίτ Ραφαήλ δι'
έχεις διέθηκε τὴν ἀνάβλεψιν· διὰ τοῦ αὐτοῦ καὶ
δαίμονα ἀπήλασε. Καὶ οὐ λέγω ῥάβδον, ἢ ἐχουν, ἢ
τὰ τῶν λοιπῶν ἐκεῖνα διενεργεῖν τὰ λαμπρά. ἀλλ᾽
ότι Θεός παραδοξοποιών διετέλει, χρωμένων τοῖς
εἰωθόσι τῶν ἀνθρώπων. Ὡς ἔσται μὲν οὖν τι καὶ
ἐπ' ἐμοὶ, Θεοῦ βουλομένου, τῶν ἀποῤῥήτων, δια
πιστεῖν οὐκ ἔχω· σύλληψις δὲ καὶ υἱὸς, οἷς δὴ που
δεν κέχρηται, ἀνθρώπεια βήματα και κοινωνίαν
* Luc. 1, 31-33. 8 ibid. 3.
XVII. Dixit autem Maria ad angelum: Quomodo
erit mihi istud, quoniam virum non cognosco 7?
Conceptus mentionem facis, o Gabriel, ac filium
mihi annuntias; verum hæc aliam, uti patet, vitæ
rationem, aliamque subsequi solent dispensationem, cujus ego plane sum nescia. Quomodo igitur
continget id mihi, quod denuntias? Etsi enim et
magnum et admirabile prædicis fore, quod nascetur; at quoquot hucusque in terra mirabiliter patrata novimus miracula, naturali quadam, simpliciori, lumanaque aeonomia, effecta illa fuerunt.
Sic et Moyses, ut mare divideret, virga opus habuit; et Elias oleo, modicaque indiguit farina, ut
Sarephthiam aleret, Raphael quoque ope illius piscis
visum Tobiæ restituit, ac virtute ipsius dæmonem
expulit. Quod quidem non ideo dixerim, quasi ad
virgam, vel piscem, vel ad aliud quispiam his
simile, vis referenda sit portenta illa splendida
operandi; sed quia Deus prodigia operabatur,dum
tamen homines consuetis adminiculis uterentur.
Ant. Ballerini notæ.
(4 Hæc et quæ dein sequuntur, ad ea spectant,
ati patet, quæ in SS. Patrum hemiliis de mysterio
Virginis in templum adductæ, et Deo a parentibus
oblatæ communiter legimus.
col. 99–100page 40 of 73
PG 139:99ἀνδρὸς τὸ ἀκόλουθον ἐπιζητεῖ. Πῶς οὖν ἔστα. μοὶ τὸ μήνυμα, μὴ μέσου παραληφθέντος ἐκείνου, σύ μοι δήλωσον, ἀγνοούσῃ τὸν τρόπον. ΙΗ'. Καὶ ἀποκριθεὶς ὁ ἄγγελος, εἶπεν αὐτῇ Πνεῦμα ἅγιον ἐπελεύσεται ἐπὶ σὲ, καὶ δύναμις Ὑψίστου ἐπισκιάσει σοι· διὸ καὶ τὸ γεννώμενον ἅγιον, κληθήσεται Υἱὸς Θεοῦ. Οὐκ ἔχω, φησί, κατα αλλήλους δοῦναι τῷ μυστηρίῳ φωνάς· καὶ διὰ τοῦτο τοῖς ἐξ ἀνθρώπων ἐν τοῖς ὑπὲρ ἄνθρωπον χρῶμαι 'Αλλως τε καὶ ἀπεικὸς οὐδὲν τῶν τοιούτων κοινωνεῖν ὀνομάτων, ὃς ὑπὲρ ἀφράστου φιλανθρωπίας άνθρωπος και κληθῆναι κατηξίωσε, καὶ γενέσθαι. Σύλληψις οὖν ἀληθὴς, καὶ σός ἐστιν υἱὸς ἀληθῶς, τὸ παρὸν μυστήριον. Ὁ δὲ τρόπος, Πνεῦμα ἅγιον ἐπελεύσεται ἐπὶ σέ, διὸ καὶ τὸ γεννώμενον ἅγιον, εἰ καὶ σὸς, υἱὸς ἀλλὰ καὶ Υἱὸς Θεοῦ κληθήσεται. Άκουσον τοίνυν, θύγατερ, μετ᾿ ἐμοῦ σὲ καὶ ὁ προφήτης ἀξιοῖ, τὴν σὴν πρὸς ἐμὲ περὶ τούτου ζήτησιν πάντως προμυηθείς, καὶ κλῖνον τὸ οὖς σου, καὶ ἐπιλάθου του κατ᾽ ἄνθρωπον τὰ ὑπὲρ ἄνθρωπον συλλογίζεσθαι, καὶ ὅσα τῆς πατρικῆς ἐστι σῆς καὶ συγγενούς οἰκίας, ὅτι ὁ βασιλεὺς τοῦ σοῦ κάλλους ἐπεθύμησε, καὶ διὰ σὲ τὸ γένος τῆς πρὶν ὁδυνηρᾶς λύει ψήφου, καὶ ὑπερφυεῖς σής μερον ἐπιλάμπει τοῖς πέρασι χάριτας. Ἰδοὺ δὲ, πίστις σοι τῶν ἐμῶν βημάτων, καὶ Ἐλισάβετ ἡ συγγενής σου, καὶ αὐτὴ συνειληφνία υἱὸν ἐν γήσει αὐτῆς καὶ οὗτος μὴν ἔκτος ἐστὶν αὐτῇ τῇ καλουμένῃ στείρα ὅτι οὐκ ἀδυνατήσει παρὰ τῷ Θεῷ πᾶν ῥῆμα. Μή τοίνυν, ἐπιδημίαν ἐν σοὶ Θεοῦ πυθομένη, τὸ πῶς ἐπιζήτει. ΙΘ'· Εἶπε δὲ Μαριάμ Ἰδοὺ ἡ δούλη Κυρίου, γένοιτό μοι κατὰ τὸ ῥῆμά σου. Εἶγε τῆς ἀποκρίσεως, ὑπέρευγε τῆς διανοίας, ἢ τὰ θαυμαστά προηυτρέπιστο τίκτειν! Πῶς ἔσται, φησίν, ὁ τρόπος τῆς συλλήψεως ἐζήτουν, τοῦτο αὐτό, σύλληψιν, ἐνηχουμένη. Ἐπεὶ δὲ Πνεύματος ἁγίου ἐπέλευσιν ακήκοα, οὐκ ἀμφι βάλλω, Πειθομένην ἔχεις, ἐκ νέου θεὸν ποθοῦσαν, καὶ Θεοῦ πλὴν ἄλλο φανταζομένην μηδέν· καὶ δουλεύσειν Θεοῦ βουλήματι πάλαι προελομένην. Ὡς δούλη τοίνυν Κυρίου, ἰδοὺ προθύμως ὑποπίπτω τῷ ἀσπασμῷ· γένοιτό μοι λοιπὸν τὸ σὸν εὐαγγέλιον, ἄγγελε· Αδυνατεῖν γὰρ παρὰ τῷ Θεῷ μηδέν, συμ φθέγγομαι καὶ αὐτή. ἐκ σοῦ.itaque non dubito quidem, in me quoque, Deo ἀνδρὸς τὸ ἀκόλουθον ἐπιζητεῖ. Πῶς οὖν ἔστα. μοὶ τὸ
volente, ineffabile aliquod perfectum iri myste- μήνυμα, μὴ μέσου παραληφθέντος ἐκείνου, σύ
rium; verum conceptio et filius quibus utique μοι δήλωσον, ἀγνοούσῃ τὸν τρόπον.
vocibus ipse usus es, humana sunt opera, et viri commercium consequenter exigunt. Qua igitur
ratione, hisce mediis non adhibitis, in me futura sint, quæ dicis, ipse mihi, quæ plane id non video,
fac edisseras.
XVIII. Et respondens angelus dixit ei: Spiritus
sanctus superveniet in te, et virtus Altissimi obum.
brabit tibi; ideoque et quod nascetur er te sanctum,
vocabitur Filius Dei 74. Congrum, inquit, voces de
sunt, quibus mysterium explicem; et propterea
vel in iis, quæ conditionem humanam excedunt,
voces ex humanis desumptas usurpo. Alioquin haud
incongruum est, ut voces ejusmodi de illo usurpentur, qui præ ineffabili sua in homines charitate
homo et appellari et fleri dignatus est.
Vere igitur concipies, et (in quo prasens mysterium residet) vere tibi filius erit. Modus autem, de
quo quæris, hic est: Spiritus sanctus superveniet in
te; ideoque et quod nascetur sanctum, etsi filius
tuus, tamen etiam Dei Filius vocabitur. Audi igitur,
filia (nam te mecum et propheta exorat 7, jam
olim dubio procul hoc edoctus, quod nunc a me
de hoc mysterio scitaris), et inclina aurem tuam, et
obliviscere humana ratiocinatione ea perpendere,
quæ humanum ordinem prætergrediuntur, et simul
obliviscere quæcunque ad paternam tuam et cognatam tibi domum pertinent, quia concupivit rex decorem tuum, et propter te genus humanum ab
acerba sententia olim prolata liberat et supernaturalium gratiarum fulgorem per omnes mundi
fines hodierna die diffundit. Et ecce, quod tibi
argumento sit vera esse quæ loquor, etiam Elisabeth cognata tua et ipsa concepit filium in senectute
sua; et hic mensis sextus est illi, quæ vocatur sterilis, quia non erit impossibile apud Deum omne verbum
dum exquiras.
G
ΙΗ'. Καὶ ἀποκριθεὶς ὁ ἄγγελος, εἶπεν αὐτῇ·
Πνεῦμα ἅγιον ἐπελεύσεται ἐπὶ σὲ, καὶ δύναμις
Ὑψίστου ἐπισκιάσει σοι· διὸ καὶ τὸ γεννώμενον
ἅγιον, κληθήσεται Υἱὸς Θεοῦ. Οὐκ ἔχω, φησί, κατα
αλλήλους δοῦναι τῷ μυστηρίῳ φωνάς· καὶ διὰ τοῦτο
τοῖς ἐξ ἀνθρώπων ἐν τοῖς ὑπὲρ ἄνθρωπον χρῶμαι·
'Αλλως τε καὶ ἀπεικὸς οὐδὲν τῶν τοιούτων κοινωνεῖν ὀνομάτων, ὃς ὑπὲρ ἀφράστου φιλανθρωπίας
άνθρωπος και κληθῆναι κατηξίωσε, καὶ γενέσθαι.
Σύλληψις οὖν ἀληθὴς, καὶ σός ἐστιν υἱὸς ἀληθῶς,
τὸ παρὸν μυστήριον. Ὁ δὲ τρόπος, Πνεῦμα ἅγιον
ἐπελεύσεται ἐπὶ σέ, διὸ καὶ τὸ γεννώμενον ἅγιον,
εἰ καὶ σὸς, υἱὸς ἀλλὰ καὶ Υἱὸς Θεοῦ κληθήσεται.
Άκουσον τοίνυν, θύγατερ, μετ᾿ ἐμοῦ σὲ καὶ ὁ
προφήτης ἀξιοῖ, τὴν σὴν πρὸς ἐμὲ περὶ τούτου
ζήτησιν πάντως προμυηθείς, καὶ κλῖνον τὸ οὖς
σου, καὶ ἐπιλάθου του κατ᾽ ἄνθρωπον τὰ ὑπὲρ
ἄνθρωπον συλλογίζεσθαι, καὶ ὅσα τῆς πατρικῆς
ἐστι σῆς καὶ συγγενούς οἰκίας, ὅτι ὁ βασιλεὺς
τοῦ σοῦ κάλλους ἐπεθύμησε, καὶ διὰ σὲ τὸ γένος
τῆς πρὶν ὁδυνηρᾶς λύει ψήφου, καὶ ὑπερφυεῖς σής
μερον ἐπιλάμπει τοῖς πέρασι χάριτας. Ἰδοὺ δὲ,
πίστις σοι τῶν ἐμῶν βημάτων, καὶ Ἐλισάβετ ἡ
συγγενής σου, καὶ αὐτὴ συνειληφνία υἱὸν ἐν
γήσει αὐτῆς καὶ οὗτος μὴν ἔκτος ἐστὶν αὐτῇ
τῇ καλουμένῃ στείρα ὅτι οὐκ ἀδυνατήσει παρὰ
τῷ Θεῷ πᾶν ῥῆμα. Μή τοίνυν, ἐπιδημίαν ἐν σοὶ
Θεοῦ πυθομένη, τὸ πῶς ἐπιζήτει.
. Ne igitur, Dei audiens in te adventum, moΙΘ'· Εἶπε δὲ Μαριάμ Ἰδοὺ ἡ δούλη Κυρίου,
γένοιτό μοι κατὰ τὸ ῥῆμά σου. Εἶγε τῆς ἀποκρίσεως,
ὑπέρευγε τῆς διανοίας, ἢ τὰ θαυμαστά προηυτρέπιστο
τίκτειν! Πῶς ἔσται, φησίν, ὁ τρόπος τῆς συλλήψεως
ἐζήτουν, τοῦτο αὐτό, σύλληψιν, ἐνηχουμένη. Ἐπεὶ
δὲ Πνεύματος ἁγίου ἐπέλευσιν ακήκοα, οὐκ ἀμφι
βάλλω, Πειθομένην ἔχεις, ἐκ νέου θεὸν ποθοῦσαν,
καὶ Θεοῦ πλὴν ἄλλο φανταζομένην μηδέν· καὶ δου
λεύσειν Θεοῦ βουλήματι πάλαι προελομένην. Ὡς
δούλη τοίνυν Κυρίου, ἰδοὺ προθύμως ὑποπίπτω τῷ
ἀσπασμῷ· γένοιτό μοι λοιπὸν τὸ σὸν εὐαγγέλιον,
ἄγγελε· Αδυνατεῖν γὰρ παρὰ τῷ Θεῷ μηδέν, συμφθέγγομαι καὶ αὐτή.
XIX. Dirit autem Maria: Ecce ancilla Domini,
fat mihi secundum verbum tuum ". Euge praclaram
responsionem Euge præclariorem cogitationem,
quæ ad miracula edenda jam præordinata antea
fuerat! Qualis, inquit, futura esset conceptionis
ratio, sciscitabar, cum hoc ipsum, conceptio scilicet, auribus meis insonaret. Cum vero de Spiritus
sancti adventu audiverim, nihil amplius dubito.
Obsequentem jam habes; a tenella enim ætate in
Deum ferebantur desideria mea, ac nihil aliud
præter Deum animo meo observabatur; Deique
voluntati deservire jamdiu certa deliberatione præstitueram. Tanquam igitur Domini ancilla, ecce
salutationem prompto animo amplector: flat jam mihi, o angele, quod nuntiasti. Nihil enim Dec
impossibile esse et ipsa tecum proclamo,
* Luc. 1, 33. Codex omittit voces ἐκ σοῦ. 75 Psal. xLiv. 11, 12. 76 Luc. i, 36, 37. 77 ibid. 38.
Ant. Ballerini notæ.
Ecce tibi sententia, tritissima illa quidem in
ecclesiastica traditionis monumentis, at simul disertissime a reatus in genus humanum propagati
communione Virginem beatam eximens. Non enim
patitur rei natura, ut veteri reatu sordescens et
exsecrationi obnoxia cum reliquis illa censeatur,
cujus pulchritudinem rex cœlestis cum diligat vehementissime,ad communem illam sordem abluendam, et acerbam sententiam solvendam permoveatur.
col. 101–102page 41 of 73
PG 139:101Κ΄. Τοιαῦτα τῆς εὐλογημένης ή καινὴ πρὸς ἀρ τὴν ἄνοδος ἀνώτερα παντὸς ἐτεκτήνατο θαύματα! Οὕτως ἀπὸ τοῦ καρποῦ τῶν ἔργων αὐτῆς, ἔργα δὲ λέγω τὰς ὑψηλὰς θεωρίας, ὧν καρπὸς ὁ γλυκύτατος Ἰησοῦς, καὶ γῆν καὶ οὐρανὸν, καὶ τὰ σύμπαντα χορτασθῆναι πεποίηκεν. Αὕτη ὄντως ἡ γῆ, ἧς ἀσφα λεῖς οἱ θεμέλιοι, καὶ ἀκλινεῖς εἰς αἰῶνας, καὶ διὰ τοῦτο καὶ τὴν ὑπὲρ οὐρανοὺς οἰκοδομηθεῖσαν ἐβάστασεν ὕψωσιν παρελεύσεσθαι γὰρ γήν ἄλλην καὶ οὐρανὸν ἀκούομεν. Αὕτη ἡ γῆ, ἐξ ἧς ἀνέτειλεν ἡ ἀλήθεια, καὶ δι' ἣν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ δικαιοσύνη διέκυψε. και Καὶ Δαβὶδ μὲν ὁ μακάριος ματαιότητι εοικέναι τον άνθρωπον, καὶ ψεύστην ἀποφαίνεται πάντα, ταὐτὸν, οἶμαι, ματαιότητα τῷ ψεύδει τιθέμενος. Τὸ δ' ἐξαίρετον ἀπάνθισμα τοῦτο, ὡς ἂν μὴ κατ᾿ ἀν θρώπους είναι σαφέστατα μαρτυρήσῃ, τὴν μόνην ἀνῆκεν ἀλήθειαν, τὴν ἀληθινὴν γεωργήσασα αμπε λον. Ἐγὼ γάρ εἰμι, φησὶν ὁ Χριστός, ἡ ἄμπελος ἡ ἀληθινή. Αὕτη ἡ γῆ τὸν ἀληθινὸν ἄρτον ἐξη τὸν εὐφραίνοντα καρδίαν οἶνον ἂν θρωπου, ἅπερ ἡμῖν σαφῶς ὁ ἐμὸς Ἰησοῦς, καὶ πέριγμα καὶ εὐφροσύνη. Διὰ ταῦτα περὶ αὐτῆς Δαβὶδ ὁ προφήτης, και, Πλησθησόμεθα ἐν τοῖς ἀγαθοῖς τοῦ οίκου σου, προδιεσάλπισεν. Αὕτη καὶ ὁδὸς, καὶ ἀλήθεια, καὶ ζωή, ὅτι ταῦτα καὶ ὁ ἐξ αὐτῆς. Δι' αὐτῆς καὶ τὸ φοιτᾷν πρὸς τὸν οὐράνιον Πατέρα· ἐπεὶ οὐδεὶς πρὸς αὐτὸν εἰ μὴ διὰ τοῦ και τοῦ τόκου, οὐδεὶς δὲ πρὸς τοῦτον εἴτεισι τῆς μητρός άνευ. νίία Κ.Α. Καὶ Θεὸς πλάττων, οἶμαι, τὸν ἄνθρωπον, τὰ ταύτην ἐκεῖνό γε καὶ ἐνενόησε καὶ ἐφθέγξατο· “ Ποιήσωμεν άνθρωπον κατ' εἰκόνα καὶ καθ᾽ ὁμοίω την ἡμετέραν. Ὥστε γὰρ ἅπαντας ταυτῇ συνδικά 15 2: ψίσω βεβαίως, ὡς ἄνθρωπος ἔφθασε λίαν περιφανῶς πρὸς θείαν ἡμοίωσιν, ὅσον ὁ πηλὸς ἐδί. του, ὅθεν τὸ ἀκατάλληλον πρός τε Θεὸν αὐτῷ καὶ ἀγγέλους, οὔτε τῶν ἀπ' αἰῶνος γέγονεν, ἢ ἡ Πάνω της, εὔθ᾽ ἕτερος έσται μέχρι παντός. Οὐδὲ γὰρ 'Αδάμ, οὐκ ἄλλος τις τῶν ἐξ ἐκείνου, τὸ τοῦ ἀνθρωπείου μέτρον πεπλήρωκεν ἐντελῶς ὕψους. Εἰ δὲ τοῦτο μὲν τὸ μέγεθος, ἐπεὶ καὶ ἐγεγόνει νοεῖν ἂν, εἴχομεν καὶ ζητεῖν, ἡ δὲ πεῖρα τὸ γνώριμον οὐδέ που αν παρείχεν, οὐδὲ ὑποπετεῖν τρανῶς ἔδωκεν ἐφθαλμοῖς, μὴ τοῦ χρὸς δηλαδὴ τὴν πάντιμον δια. μορφώσαντος, διαπεσεῖν ἂν ἡ θεία ἐδόκει φωνή. Διά ταύτην ὥρα τῆς ὑψηλῆς ἐκείνης τυγχάνειν ἀκή κεν άνθρωπος ὁμοιώσεως. Καὶ οὗτός ἐστι λοιπὸν ΟιSERMO IN ANNUNTIONEM B. V. MARIÆ.
Κ΄. Τοιαῦτα τῆς εὐλογημένης ή καινὴ πρὸς ἀρτὴν ἄνοδος ἀνώτερα παντὸς ἐτεκτήνατο θαύματα!
Οὕτως ἀπὸ τοῦ καρποῦ τῶν ἔργων αὐτῆς, ἔργα δὲ
λέγω τὰς ὑψηλὰς θεωρίας, ὧν καρπὸς ὁ γλυκύτατος
Ἰησοῦς, καὶ γῆν καὶ οὐρανὸν, καὶ τὰ σύμπαντα
χορτασθῆναι πεποίηκεν. Αὕτη ὄντως ἡ γῆ, ἧς ἀσφα
λεῖς οἱ θεμέλιοι, καὶ ἀκλινεῖς εἰς αἰῶνας, καὶ διὰ
τοῦτο καὶ τὴν ὑπὲρ οὐρανοὺς οἰκοδομηθεῖσαν ἐβάστασεν ὕψωσιν παρελεύσεσθαι γὰρ γήν ἄλλην καὶ
οὐρανὸν ἀκούομεν. Αὕτη ἡ γῆ, ἐξ ἧς ἀνέτειλεν ἡ
ἀλήθεια, καὶ δι' ἣν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ δικαιοσύνη
διέκυψε.
και
Καὶ Δαβὶδ μὲν ὁ μακάριος ματαιότητι εοικέναι
τον άνθρωπον, καὶ ψεύστην ἀποφαίνεται πάντα,
ταὐτὸν, οἶμαι, ματαιότητα τῷ ψεύδει τιθέμενος. Τὸ
δ' ἐξαίρετον ἀπάνθισμα τοῦτο, ὡς ἂν μὴ κατ᾿ ἀν
θρώπους είναι σαφέστατα μαρτυρήσῃ, τὴν μόνην
ἀνῆκεν ἀλήθειαν, τὴν ἀληθινὴν γεωργήσασα αμπε
λον. Ἐγὼ γάρ εἰμι, φησὶν ὁ Χριστός, ἡ ἄμπελος
ἡ ἀληθινή. Αὕτη ἡ γῆ τὸν ἀληθινὸν ἄρτον ἐξητὸν εὐφραίνοντα καρδίαν οἶνον ἂν
θρωπου, ἅπερ ἡμῖν σαφῶς ὁ ἐμὸς Ἰησοῦς, καὶ
πέριγμα καὶ εὐφροσύνη. Διὰ ταῦτα περὶ αὐτῆς
Δαβὶδ ὁ προφήτης, και, Πλησθησόμεθα ἐν τοῖς
ἀγαθοῖς τοῦ οίκου σου, προδιεσάλπισεν. Αὕτη
καὶ ὁδὸς, καὶ ἀλήθεια, καὶ ζωή, ὅτι ταῦτα καὶ ὁ ἐξ
αὐτῆς. Δι' αὐτῆς καὶ τὸ φοιτᾷν πρὸς τὸν οὐράνιον
Πατέρα· ἐπεὶ οὐδεὶς πρὸς αὐτὸν εἰ μὴ διὰ τοῦ και
τοῦ τόκου, οὐδεὶς δὲ πρὸς τοῦτον εἴτεισι τῆς μητρός
άνευ.
XX. Talia nimirum prodigia, eaque alio quovis
sublimiora palravit novus iste benedictæ illius
ad virtutem ascensus! Ita de fructu operum suorum (opera vero sublimes dico contemplationes,
quarum fructus dulcissimus Jesus exstitit) ipsa et
terram et colum, et universa satiavit! Sic ipsa
facta est terra illa, cujus fundamenta firma atque
immota in æternum consistunt, et quæ idcirco
altitudinem tulit sese supra calos erigentem:
nam aliam terram aliudque colum transitura audimus Hæc terra illa est, de qua veritas orta
est, et propter quam justitia de cœlo prospexit 78.
Et beatus quidem David hominem vanitati simi.
lem dixit 79, et mendaces omnes homines affirmavit So, idem, ut arbitror, esse statuens vanitatem
et mendacium. Hic vero natura flos electus ut
apertissime fidem faceret, se haudquaquam aliis
hominibus similem esse veram vitem excolens
solam protulit veritatem. Ego enim, inquit Christus, 81, sum vitis vera. Hæc terra verum panem
edidit, et vinum latificans cor hominis 82; hæc
quippe in Jesu meo habemus, qui et firmamentum
nobis est et lætitia. Propterea jam olim de ipsa
propheta quoque David præcinuerat: neplebimur
in bonis domus tuợ 83. Hæc est et via et veritas et
νίία 8, quia hæc omnia est, qui ex ea natus est.
Per ipsam etiam ad cœlestem Patrem habemus
accessum 83; quandoquidem nemo ad illum accedit
nisi per novam illam prolem, nemo autem ad hanc
accedit nisi per Matrem.
XXI. Sed et cum Deus hominem crearet, proΚ.Α. Καὶ Θεὸς πλάττων, οἶμαι, τὸν ἄνθρωπον,
τὰ ταύτην ἐκεῖνό γε καὶ ἐνενόησε καὶ ἐφθέγξατο· “pter hanc (Virginem arbitror, et ante oculos
Ποιήσωμεν άνθρωπον κατ' εἰκόνα καὶ καθ᾽ ὁμοίω
την ἡμετέραν. Ὥστε γὰρ ἅπαντας ταυτῇ συνδικά
15 2: ψίσω βεβαίως, ὡς ἄνθρωπος ἔφθασε λίαν
περιφανῶς πρὸς θείαν ἡμοίωσιν, ὅσον ὁ πηλὸς ἐδί.
του, ὅθεν τὸ ἀκατάλληλον πρός τε Θεὸν αὐτῷ καὶ
ἀγγέλους, οὔτε τῶν ἀπ' αἰῶνος γέγονεν, ἢ ἡ Πάνω
της, εὔθ᾽ ἕτερος έσται μέχρι παντός. Οὐδὲ γὰρ
'Αδάμ, οὐκ ἄλλος τις τῶν ἐξ ἐκείνου, τὸ τοῦ ἀνθρωπείου μέτρον πεπλήρωκεν ἐντελῶς ὕψους. Εἰ δὲ
τοῦτο μὲν τὸ μέγεθος, ἐπεὶ καὶ ἐγεγόνει νοεῖν ἂν,
εἴχομεν καὶ ζητεῖν, ἡ δὲ πεῖρα τὸ γνώριμον οὐδέ
που αν παρείχεν, οὐδὲ ὑποπετεῖν τρανῶς ἔδωκεν
ἐφθαλμοῖς, μὴ τοῦ χρὸς δηλαδὴ τὴν πάντιμον δια.
μορφώσαντος, διαπεσεῖν ἂν ἡ θεία ἐδόκει φωνή.
Διά ταύτην ὥρα τῆς ὑψηλῆς ἐκείνης τυγχάνειν ἀκήκεν άνθρωπος ὁμοιώσεως. Καὶ οὗτός ἐστι λοιπὸν
mentis habuit et pronuntiavit illud: Faciamus
hominem ad imaginem et similitudinem nostram“.Nemo enim a sæculo, præter istain undequaque
immaculatam, exstitit, neque alius ullus in posterum exsistet, propter quem affirmari jure ab omnibus possit, hominem juxta divinam illam sententiam ad Dei similitudinem,quantum fas est per
lutum, quo et a Deo et ab angelis distal, plane
ac perspicue attigisse. Neque enim aut Adam aut
alius quispiam eorum qui ab eo duxerunt originem,
excellentiæ humanæ modum perfecte implevit.
Porro si ejusmodi eminentiam, postquam et contigerat cam mente assequi, et eamdem perquirere
poteramus, nulla experientia nobis perspicuam
unquam præbuisset, neque, terreno pulvere hanc
summe venerandam (Virginem) non producente
* Pal. LXXXIV, 12. * Psal. cXLIII, 4. 80 Psal. LXI, 10; cxv, 11. Οι Joan. xv, 1. 88 Psal. cu, 13. 88 Psal.
Liv, 6. * Joan. xiv, 6. & Eph. 11, 18.
86 Gen.
Ant. Ballerini notæ.
6; Scriptum est nempe de cœlo et terra hac
Lestra Marc. III, 31): Calum et terra transibunt;
al non buic fato terra illa electa subjacet, quæ
germinavit Salvatorem.
7. In quo dissimilis ab aliis hominibus beata
Virgo exstiterit, manifestissime auctor elicit, cum
quos omnes homines vanitati ac mendacio cum
Sarris litteris assimilat, Virginem vero electam naturæ florem sppellat, unde Christus fructus sane
eximius. Atqui cur vanitati ac mendacio omnis
homo assimiletur in Ecclesiæ traditione, exploratum jam est postquam Apostolus ut evinceret
(Rom. 1, 9) omnes esse sub peccato, huc Psaltis
sententiam revocavit (ibid 12: Omnes declinarerunt, simul inutiles facti sunt. Perinde estergo Virginem Deiparam a reliquis hominibus heic dissimilem
prædicare,ac ipsam ab ea sententia alienam fateri,
qua Apostolus proclamavit omnes sub peccato esse.
col. 103–104page 42 of 73
PG 139:103ὁ θησαυρός, ὃν ἐν ὀστρακίνοις ἔχομεν σκεύεσι, τοῖς αρχεγόνοις, φημὶ, δέρμασιν. η ΚΒ΄. Ἔτι δὲ καὶ διὰ ταύτην ἄνθρωπος ἄνωθεν πέπλασται, καὶ οὐρανὸς ἥπλωται, καὶ γῆ, καὶ πάντα ὅσα ὑπέστη διὰ τὸν ἄνθρωπον. Εἰ γὰρ ὅτι πεσεῖται μὲν Ἀδάμ, οὐκ ἡγνήει Θεός, τοῦ δὲ προορισθῆναι τὴν ἐπαρνόρθωσιν δίχα οὔποτ' ἄν παρήγαγεν, ἡ πάναγνος δὲ τῆς ἰατρείας ὑπόθεσις· εὔδηλον ὅτι κάτ κεῖνος δι' αὐτὴν, καὶ εἴ τι δι' αὐτὸν πρὸ αὐτοῦ καὶ μετ' αὐτόν. άλλως τε καὶ ἐπεὶ τὸν ἄνθρωπον λῦσαι τῆς δυσ πραγίας ὁμοφυὴς ἄνθρωπος ἔδει, καὶ οἷος ἄν ἱκανὸς εἴη διὰ τὸ τῆς ἀρετῆς ὑπερβάλλον καὶ συμμάχῳ χρήσασθαι Θεῷ· μεῖζον γὰρ ἦν τὸ πταίσμα, η ὥστε ἄνθρωπον μόνον δυνηθῆναι τὴν ἐλευθερίαν εὐεργετῆσαι· καινὸν ἄρα ἐχρῆν ἄνθρωπον διαπλασθῆναι, καὶ πολὺ πρὸς Θεὸν φθάνοντα, ὃς ἂν εἶχε τὸ φάρμακον ἐπιθεῖναι. Καὶ ἦν πάντως ὁ καινότατος άνθρωπος, ἡ πολυ ύμνητος ήδε, ὑπὲρ τῆς, ὅτι τοσαῦτα δυνήσεσθαι ἔμελλε, καὶ Θεῷ προειπεῖν ἐμέλησε, καὶ πεποιηκέ καὶ κατὰ τὴν ἑαυτοῦ ὁμοίωσιν ἄνθρωπον, ὃς οἷα Θεός συμπράττων Θεῷ, τὸ μέγα ἂν δυνηθείη πλάσμα σῶσαι, τὸν ἄνθρωπον. Ὥστε ἔξεστι καὶ ταῦτα συνάγειν, ὡς οὐκ ἂν ἐξαρχῆς τὸ θεῖον ἀγαθὸν ἐχύθη, οὐδέ τι τῶν δημιουργημάτων Θεοῦ διηγεῖτο δόξαν, εἰ μὴ τῶν χαρίτων αὐτῆς ἡ πληρὺς ἐν τῇ δημιουργική προδιέλαμψεν ἐννοίᾳ. Οὔτε γὰρ ἂν ὁ Θεὸς τοῦτο ὑπέστησεν, ὅ μὴ εἶχε καθίσον οἷόν τε ἑαυτοῦ τὴν βελτίωσιν φθάσαι. Ετέρου δὲ μήτε και άνθρωπον ἐπανωρθωκότος, καὶ ἀσωμάτους λαμπροτέρους ἐργασαμένου, καὶ ὅ τι τῶν λοιπῶν εἷς γε τὸ φαιδρότερον διαθεμένου, πλὴν τῆς ὑμνουμένης ὑπερφυοῦς καὶ θείας ψυχῆς, σαφές πάντως ὅτι καὶ δημιουργὸς ὁ Θεὸς δι' αὐτῆς πεφανέρωται, καὶ ὅσαISIDORI THESALONICENSIS
eam oculis manifeste unquam subjecisset,profecto ὁ θησαυρός, ὃν ἐν ὀστρακίνοις ἔχομεν σκεύεσι, τοῖς
incassum vox divina excidere visa esset. Hujus αρχεγόνοις, φημὶ, δέρμασιν.
igitur Virginis gratia homo audivit, ad præcelsam illam similitudinem se perventurum. Iste igitur
est thesaurus, quem in vasis fictilibus, pellibus inquam primigeni's, habemus.
XXII. Sed insuper et ab initio ejusdem gratia
plasmatus est homo, et extensi sunt cali, et producta est terra cum iis omnibus, quæcunque sunt
propter hominem condita. Cum enim Deus, quandoquidem lapsurum Adam non ignorabat, nunquam
eum creaturus fuisset, nisi simul ejusdem reparationem præordinasset; hæc autem medela ab illa
prorsus immaculata penderet/9); plane perspicuum
est, etiam hominem propter ipsam creatum esse, imo
ipsum, factum fuit.
Præsertim vero cum oporteret ut hominem a
miseria non alius quam homo ejusdem naturæ
liberaret, et is quidem propter virtutis eminentiam idoneus, qui Deo cooperanti (nam gravior
lapsus fuerat, quam ut homo sibi soli relictus
liberationis beneficium præbere posset) associaretur; opus profecto fuit ut novus ac prope ad
Deum accedens homo conderetur, qui nempe adhibere medicinam posset.
Hic vero plane fuit stupendissimus ille homo,
Virgo hæc, inquam, omni laude dignissima, quam
sane tot tantisque præstandis parem fore sollicita
Deus ipse cura prædixit eamque fecit hominem ad similitudinem suam, qui instar Dei, simul
cum Deo operans.magnam hanc creaturam, hominem inquam, salvare posset. Atque adeo ex his
etiam inferre licet, futurum fuisse nunquam,ut ab
initio divina bonitas semet effunderet, aut ut crea…
tura illa enarraret gloriam Dei, nisi prius oculis
opificis fulgor e plenitudine gratiarum Virginis
emicans illuxisset. Neque enim Deus id creasset,
quod ad sui perfectionem, quantum fieri posset,
pertingere non valuisset. Cum porro nemo alius
aut hominem erexerit, aut incorporeos spiritus
splendidiores effecerit, aut aliam quamlibet e
creaturis ad nobiliorem conditionem perduxerit,
η
ΚΒ΄. Ἔτι δὲ καὶ διὰ ταύτην ἄνθρωπος ἄνωθεν
πέπλασται, καὶ οὐρανὸς ἥπλωται, καὶ γῆ, καὶ πάντα
ὅσα ὑπέστη διὰ τὸν ἄνθρωπον. Εἰ γὰρ ὅτι πεσεῖται
μὲν Ἀδάμ, οὐκ ἡγνήει Θεός, τοῦ δὲ προορισθῆναι
τὴν ἐπαρνόρθωσιν δίχα οὔποτ' ἄν παρήγαγεν, ἡ
πάναγνος δὲ τῆς ἰατρείας ὑπόθεσις· εὔδηλον ὅτι κάτ
κεῖνος δι' αὐτὴν, καὶ εἴ τι δι' αὐτὸν πρὸ αὐτοῦ καὶ
μετ' αὐτόν.
et quidquid propter eum, ante ipsum, et post
άλλως τε καὶ ἐπεὶ τὸν ἄνθρωπον λῦσαι τῆς δυσ
πραγίας ὁμοφυὴς ἄνθρωπος ἔδει, καὶ οἷος ἄν ἱκανὸς
εἴη διὰ τὸ τῆς ἀρετῆς ὑπερβάλλον καὶ συμμάχῳ
χρήσασθαι Θεῷ· μεῖζον γὰρ ἦν τὸ πταίσμα, η ὥστε
ἄνθρωπον μόνον δυνηθῆναι τὴν ἐλευθερίαν εὐεργε
τῆσαι· καινὸν ἄρα ἐχρῆν ἄνθρωπον διαπλασθῆναι,
καὶ πολὺ πρὸς Θεὸν φθάνοντα, ὃς ἂν εἶχε τὸ φάρμακον
ἐπιθεῖναι.
Καὶ ἦν πάντως ὁ καινότατος άνθρωπος, ἡ πολυύμνητος ήδε, ὑπὲρ τῆς, ὅτι τοσαῦτα δυνήσεσθαι
ἔμελλε, καὶ Θεῷ προειπεῖν ἐμέλησε, καὶ πεποιηκέ
καὶ κατὰ τὴν ἑαυτοῦ ὁμοίωσιν ἄνθρωπον, ὃς οἷα
Θεός συμπράττων Θεῷ, τὸ μέγα ἂν δυνηθείη πλάσμα
σῶσαι, τὸν ἄνθρωπον. Ὥστε ἔξεστι καὶ ταῦτα
συνάγειν, ὡς οὐκ ἂν ἐξαρχῆς τὸ θεῖον ἀγαθὸν
ἐχύθη, οὐδέ τι τῶν δημιουργημάτων Θεοῦ διηγεῖτο
δόξαν, εἰ μὴ τῶν χαρίτων αὐτῆς ἡ πληρὺς ἐν τῇ
δημιουργική προδιέλαμψεν ἐννοίᾳ. Οὔτε γὰρ ἂν ὁ
Θεὸς τοῦτο ὑπέστησεν, ὅ μὴ εἶχε καθίσον οἷόν τε
ἑαυτοῦ τὴν βελτίωσιν φθάσαι. Ετέρου δὲ μήτε και
άνθρωπον ἐπανωρθωκότος, καὶ ἀσωμάτους λαμπροτέρους ἐργασαμένου, καὶ ὅ τι τῶν λοιπῶν εἷς γε τὸ
φαιδρότερον διαθεμένου, πλὴν τῆς ὑμνουμένης
ὑπερφυοῦς καὶ θείας ψυχῆς, σαφές πάντως ὅτι καὶ
δημιουργὸς ὁ Θεὸς δι' αὐτῆς πεφανέρωται, καὶ ὅσα
Ant. Ballerini notæ.
Vide, quam luculenter alia nobis ratione
proponatur eadem doctrina de omnimoda Virginis
ab omni peccati nævo immunitate. Ilujus, inquit
auctor. Virginis gratia Deus illud pronuntiavit:
Faciamus hominem ad imaginem et similitudinem
nostram. Curnam vero? Quia, inquit, neque Adam,
neque alius quispiam eorum, qui ab illo duxerunt
originem, hac unica Virgine excepta, excellentiæ
illius mensuram perfecte implevit. Et Adam quidem
mensuram perfectenon implevit,quia similitudinem.
acceptam, ut inquit Cyprianus (De bono patientiæ
pag. 248, edit. Paris, 1726,) peccato perdidit; cum
Adamo vero eam perdiderunt, quotquot illius reatus
participes exstiterunt. Sola ergo Deipara illius
perfectionis summam adepta est, quia et sola paterni expers vitii fuit, et naturalem illam, ut cum
magno Leone dicam (sermo 11. De jejun. deeimi
mensis I, cap. I), nostri generis dignitatem sic
integram custodivit, ut semper in ea quasi in
quodam speculo divinæ benignitatis forma resplenderet
Deus, inquit auctor, hominem quamvis
lapsarum creavit, quia lapsus hujus remedium
vidit in Virgine illa prorsus immaculata. At vero
etsi lapso homini auctor non opponeret Virginem
prorsus immaculatam, nonne satis per se res loquitur, eam, quæ lapsus medela est, ipso in lapsu
censeri non posse? Hac vero eo diligentius perpendenda censeo, quia cum passim in scriptis SS. Patrum juxta atque in sacris Ecclesiæ officiis ejusmodi sententiæ recurrant, palam apertum est, hanc
doctrinam ratione utique aliquatenus implicita, at
vulgatissimam semper in Ecclesia fuisse.
Vide, non veterem hominem in Adam
lapsum, sed novum condendum fuisse, qui Deo
cooperaretur ad lapsum humanum genus salvandum. Iteratam ergo professionem habes originis
Mariæ ab omni vetustatis vitio alienæ.
Agnosce et in hisce verbis communem Patrum
sententiam Virginis Deiparæ magnalia divino Spiritu revelante in sacris Litteris fuisse præsignata.
col. 105–106page 43 of 73
PG 139:105τῆς ἀγαθότητος ἡμῖν ἐκείνου διαζωγραφούσι τὸ πέλαγος. ΕΓ. Καὶ οὐ τοῦ δημιουργοῦ Λόγου μόνον μήτηρ, διότι τοῦτον ἔτεκεν, ἀλλὰ καὶ τῆς δημιουργικής ἀγαθότητος ώσανεί μήτηρ ἐκείνου, ὡς ὑπόθεσις καὶ αἰτία τοῦ τὴν ἀγαθουργό, φανῆναι δύναμιν. Καὶ εἰ τολμηρόν, συμπλάστης ἂν εἴη Θεῷ καὶ πρὸ τῆς εἰς γῆν ἡ μακαρία προόδου, καὶ συμπαρα γωγεὺς τῶν εἰς τοῦτο κάλλους δρωμένων τε καὶ ἀοράτων κτισμάτων, ὡς ἄρα καὶ φανεῖσα, συμ ποικιλτὴς καὶ συγκαλλοποιὸς τοῦ προσυνεξυφανθέν τος παγκοσμίου γεγένηται πέπλου. Καὶ οὐ τὰ παρο ὄντα μόνον ἔσχε τὴν γένεσιν δι᾽ αὐτὴν, ἀλλὰ καὶ ὅσα τῶν μενόντων εἰσέπειτα λαμηρά, κἀκεῖνα ταύ της κατόρθωμα. Ἐπεὶ κἀκεῖνα δι᾿ ἡμᾶς, ἡμεῖς δὲ, ὡς δέδεικται, δι' αὐτήν· μᾶλλον δὲ τῶν ἐσομένων ἡμῖν τὸ τερπνότατον τοῦ νῦν αὐτῇ μηνυθέντος εὐ αγγελίου τὸ πέρας. Οὗ τί ἄν γένοιτο φανερώτερον, δτι καὶ τὰ μέλλοντα χρηστὰ δι' αὐτὴν; ΚΔ΄. Τοῦτο τὸ μήνυμα καὶ τέκνα ἡμᾶς Θεοῦ καὶ ἀκούειν καὶ εἶναι παρεσκεύασεν. Ὅσοι γὰρ 37 ἔλαβον, φησίν, αὐτὸν, ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξουσίαν τέχνη Θεοῦ γενέσθαι, τοῖς πιστεύουσιν εἰς τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Καὶ καθέπερ οὐκ ἐκ θελήματος σαρκός, οὐδὲ ἐκ θελήματος ἀνδρὸς ὁ ἀσπασμὸς ἐπῆλθε τῇ κεχαριτωμένῃ, οὕτω καὶ ἡμῖν δι' αὐτῆς ἡ ἀνάπλασις σαρκικῆς ἄμικτος θεουργεῖται ῥίζης ἀπάτης. Καὶ καθάπερ τὸν ἡμέτερον προγονικόν Χιτῶνα, οὗ καὶ αὐτὴ μετέσχεν, ὅλον Θεῷ καθιέρωσε, τὸν ἴσον τρόπον, δὲ ὁ καθ᾿ ἡμᾶς ἐκύκλωσε κόλπος Θεόν, τοῖς ὁμοφυέσιν ἔσπευσε μεταδοῦναι, ὅτι τοῦ τον ἔλαβεν ἐν ἑαυτῇ. Καὶ ἦν μὲν οὐδαμῶς ἀκόλουθον, διότι δέρμα κοινὸν ἔσκομεν, διὰ τοῦτο καὶ ὧν ἐπλούτησε θεουργικών λαμπηδόνων ἐπίσης αὐτῇ κοινωνεῖν, ἡ ὀλίγου δεῖν πρὸς αὐτή. Αλλ᾿ ὥσπερ τῶν ὑψηλῶν οὐδὲν ἦν, ὁ τὴν ἐπιθυμίαν ἐκείνης ἐνέπλησεν, ἕως ἂν καὶ Θεὸν αὐτὸν καταπίῃ, καὶ τοῦτο Δαβίδ περὶ αὐτῆς ἐναργέστατα προεκρότησε, Χορτασθήσομαι ἐν τῷ ὀφθῆναι μοι, φάσκων, τὴν είχαν σου, ἐνταῦθα μόνην εὑροῦσα στάσιν τῆς είψης τῶν ἀγαθῶν· οὕτως οὐδὲν τῷ πελάγει τῆς πρὸς τὸ γένος ἀγάπης τῆς πανάγνου προσίσταται, μὴ τῶν ἴσων ἐθέλειν αὐτῇ μεταδοῦναι καὶ ἡμῖν λαμ κοτήτων. εSERMO IN ANNUNTIATIONEM B. V. MARIE.
τῆς ἀγαθότητος ἡμῖν ἐκείνου διαζωγραφούσι τὸ præterquam anima illa quæ et naturali ordine
πέλαγος.
eminentior et divina merito celebratur manifestissime constat, ipsi deberi, quod et Deus apparuerit creator, et omnia exsistentiam recepe
rint, quotquot bonitatis ejus pelagus expressissima imagine exhibent.
ΕΓ. Καὶ οὐ τοῦ δημιουργοῦ Λόγου μόνον μήτηρ,
διότι τοῦτον ἔτεκεν, ἀλλὰ καὶ τῆς δημιουργικής
ἀγαθότητος ώσανεί μήτηρ ἐκείνου, ὡς ὑπόθεσις
καὶ αἰτία τοῦ τὴν ἀγαθουργό, φανῆναι δύναμιν.
Καὶ εἰ τολμηρόν, συμπλάστης ἂν εἴη Θεῷ καὶ
πρὸ τῆς εἰς γῆν ἡ μακαρία προόδου, καὶ συμπαραγωγεὺς τῶν εἰς τοῦτο κάλλους δρωμένων τε καὶ
ἀοράτων κτισμάτων, ὡς ἄρα καὶ φανεῖσα, συμποικιλτὴς καὶ συγκαλλοποιὸς τοῦ προσυνεξυφανθέν
τος παγκοσμίου γεγένηται πέπλου. Καὶ οὐ τὰ παρο
ὄντα μόνον ἔσχε τὴν γένεσιν δι᾽ αὐτὴν, ἀλλὰ καὶ
ὅσα τῶν μενόντων εἰσέπειτα λαμηρά, κἀκεῖνα ταύτης κατόρθωμα. Ἐπεὶ κἀκεῖνα δι᾿ ἡμᾶς, ἡμεῖς δὲ,
ὡς δέδεικται, δι' αὐτήν· μᾶλλον δὲ τῶν ἐσομένων
ἡμῖν τὸ τερπνότατον τοῦ νῦν αὐτῇ μηνυθέντος εὐ
αγγελίου τὸ πέρας. Οὗ τί ἄν γένοιτο φανερώτερον,
δτι καὶ τὰ μέλλοντα χρηστὰ δι' αὐτὴν;
XXIII. Neque vero Verbi creatoris ideo tantum
mater est, quod eumdem pepererit; sed quasi
mater est insuper creatricis bonitatis ejusdem
Verbi, quippe quæ conditio et causa exstiterit.
cur virtus ejus bonorum effectrix fueritmanifestata.
Et, si quid audacius eloqui fas est, simul cum Deo
concreatricem vel ante suum in orbem terrarum
adventum,et creaturum rerum tum visibilium tum
invisibilium ad hanc pulchritudinem cum ipso Deo
perductricem beatam illam dixerim, quemadmodum utique et post adventum suum hanc rerum
universitatem, ceu peplum jam antea contextum,
una cum Deo nova ornamentorum varietate novaque
auxit venustate. Imo vero non ea tantummodo,quæ
nunc exstant, in gratiam ipsius habuerunt ut essent,
verum et quæcunque in posterum splendida futura
sunt, in beneficiis ejus sunt recensenda. Nam ista
quoque propter nos, nos vero, ut jam ostensum est, propter ipsam sumus: seu melius dixerim futurorum omnium summa jucunditas jam prostat nobis in exitu illius nuntii, quod ad ipsam nunc perlatim
est. Quid enim hoc manifestius, quam quod universa, quæ futura sunt bona, propter ipsam futura
sunt?
XXIV. Hoc nuntium effecit, ut filii quoque Dei
ΚΔ΄. Τοῦτο τὸ μήνυμα καὶ τέκνα ἡμᾶς Θεοῦ
καὶ ἀκούειν καὶ εἶναι παρεσκεύασεν. Ὅσοι γὰρ et nominemur et simus 37 Quotquot enim, inquit,
ἔλαβον, φησίν, αὐτὸν, ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξουσίαν c receperunt eum, dedit eis potestatem filios Dei fieri,
τέχνη Θεοῦ γενέσθαι, τοῖς πιστεύουσιν εἰς τὸ
ὄνομα αὐτοῦ. Καὶ καθέπερ οὐκ ἐκ θελήματος
σαρκός, οὐδὲ ἐκ θελήματος ἀνδρὸς ὁ ἀσπασμὸς
ἐπῆλθε τῇ κεχαριτωμένῃ, οὕτω καὶ ἡμῖν δι' αὐτῆς
ἡ ἀνάπλασις σαρκικῆς ἄμικτος θεουργεῖται ῥίζης
ἀπάτης. Καὶ καθάπερ τὸν ἡμέτερον προγονικόν
Χιτῶνα, οὗ καὶ αὐτὴ μετέσχεν, ὅλον Θεῷ καθιέρωσε,
τὸν ἴσον τρόπον, δὲ ὁ καθ᾿ ἡμᾶς ἐκύκλωσε κόλπος
Θεόν, τοῖς ὁμοφυέσιν ἔσπευσε μεταδοῦναι, ὅτι τοῦ
τον ἔλαβεν ἐν ἑαυτῇ. Καὶ ἦν μὲν οὐδαμῶς ἀκόλου
θον, διότι δέρμα κοινὸν ἔσκομεν, διὰ τοῦτο καὶ ὧν
ἐπλούτησε θεουργικών λαμπηδόνων ἐπίσης αὐτῇ
κοινωνεῖν, ἡ ὀλίγου δεῖν πρὸς αὐτή. Αλλ᾿ ὥσπερ
τῶν ὑψηλῶν οὐδὲν ἦν, ὁ τὴν ἐπιθυμίαν ἐκείνης
ἐνέπλησεν, ἕως ἂν καὶ Θεὸν αὐτὸν καταπίῃ, καὶ
τοῦτο Δαβίδ περὶ αὐτῆς ἐναργέστατα προεκρότησε,
Χορτασθήσομαι ἐν τῷ ὀφθῆναι μοι, φάσκων, τὴν
είχαν σου, ἐνταῦθα μόνην εὑροῦσα στάσιν τῆς
είψης τῶν ἀγαθῶν· οὕτως οὐδὲν τῷ πελάγει τῆς
πρὸς τὸ γένος ἀγάπης τῆς πανάγνου προσίσταται,
μὴ τῶν ἴσων ἐθέλειν αὐτῇ μεταδοῦναι καὶ ἡμῖν λαμκοτήτων.
ε: Joan. 111,
1. st Joan.
his qui credunt in nomine ejus 88. Et sicuti non ex
voluntate carnis, neque ex voluntate viri ad hanc
gratia plenam 89 delata est salutatio; sic et nostra
per ipsam regeneratio, nulla omnino ei admista
carnali radice, divinitus efficitur. Et quemadmo
dum a primo parente acceptum indumentum no.
strum, quod ipsa quoque nobiscum habuit commune, totum Deo consecravit; pari ratione Deum,
quem sinus humanus amplexus fuerat, quoniam in
semetipsa eum receperat, naturæ suæ consortibus
participare studuit. Et consequens profecto nullatenus erat, ut quia vellus cum ipsa commune gerebamus, idcirco splendoris quoque deifici, quo
locupletata ea est,æque ac ipsa participes essemus,
aut modicum quid ab ipsa distaremus. Verum sicuti nihil vel inter sublimia quæque fuit, quod
desiderium illius explere posset, donec Deum
ipsum ebibit, idque de ipsa David evidentissime
olim plaudens prædixerat, inquiens: Satabor, cum
apparuerit gloria tua ", et ibi solum bonorum siti
lenimentum invenit; sic illud amoris pelagus,quo
purissima illa humanum genus prosequitur, nuspiam sistitur, quominus eosdem splendores et
sibi et nobis communes ese velit.
» Psal. xvi, 15.
89 ibid. 13.
Ant. Ballerini notæ.
Ecce tibi, beatissimæ Deiparæ animam
communi naturæ ordine eminentiorem ac prope dixerim divinam Creator condit, ut collapsum hominem
PATROL. GR. CXXXIX.
ipsa erigat. Patiturne rei natura, ut ejusmodi
anima in ejusdem lapsus miserrimo statu condita
existimetur?
col. 107–108page 44 of 73
PG 139:107ΚΕ'. ᾿Αλλ᾿ ἵν' ως περὶ μικροῦ καὶ Δημιουργός καὶ Δεσπότης ἀγαθὸς, κατὰ τὸν Πλάστην καὶ Υἱὸν αὐτῆς, ἀναδειχθείη, πάντων ἀφθόνως μεταδίδωσι τῶν μεγίστων. Μᾶλλον δὲ ἴρα δείξῃ ὅτι δι' ἡμᾶς εἰς τὸν βίον ἦκεν, ὡς ἂν ἡμῖν χεῖρα ὀρέξασα συμ πλέξῃ Θεῷ ἐκεῖθεν διαστᾶσι, προθύμως διὰ τοῦ ἰδίου τόκου κοινωνούς καλεῖ τῆς πρὸς τοῦτον ἐνώ σεως, ἵν᾿ ὅπερ αὐτῇ γέγονε Θεὸς διὰ τῆς ξένης ἐκείνης συλλήψεως, ἤνεγκε γὰρ αὐτὸν ὡτανεὶ κατα πιοῦσα καὶ αὐτῷ συμφυεῖσα, τοῦτο καὶ ἡμεῖς πά θοιμεν πρὸς Θεὸν διὰ τῆς τῶν σαρκών μεταλήψεως, ὧν ὁ Μονογενὴς αὐτῆς παρ' αὐτῆς προσελάβετο. Ο τρώγων μου γάρ, φησί, τὴν σάρκα καὶ πίνων μου τὸ αἷμα ἐν ἐμοὶ μένει, πἀγὼ ἐν αὐτῷ· και Ἐὰν μὴ φάγητε τὴν σάρκα τοῦ γιου του ἀν θρώπου, καὶ πίητε αὐτοῦ τὸ αἷμα, οὐκ ἔχετε ζωὴν ἐν ἑαυτοῖς. Τὸν δὲ ἥδιστον καὶ ζωοπάροχον τοῦτον δεῖπνον ὁ ὑπερουράνιος ὄντως ἐγεώργησεν ἄνθρωπος οὗτος, καὶ τοῦθ᾽ ὅ τι δεῖπνος ἡμῖν γενέ σθαι παρεσκεύασεν. ὥσθ' ὅταν ὁ ταύτης Μὸς καὶ πρὸς τήνδε ἡμᾶς ἕλκῃ τὴν τράπεζαν, καὶ τῶν ἑαυ τοῦ μήτε φείδηται σαρκῶν, καὶ χαίρῃ γενομένους ὁρῶν, καὶ τῇ Μητρὶ ταῦτα δοτέον, ὅτι καρπὸς ἀν θρώπων ἐξηνθουργήθη καὶ αὐτὴ, ἵνα τῶν μὲν αὐ τῆς κοινωνήσῃ Θεὸς σαρκών, θρέψῃ δὲ ταύταις τὸ συγγενὲς τῆς μητρός. Οὔτε γὰρ, εἰ μὴ τοῦτο ἔμελλε, τὸ ὑπὲρ πᾶσαν ὕλην περιφανέστατον τοῦτο σκεῦος χοϊκὸς ἄν διεικόνισεν ἀνδριάς, οὔτε τὸν χοῦν ὑπελθοῦσα, ἐπεὶ μέγα τὸ ἐοικὸς εἶχε πρὸς Θεὸν, ἄλλου του ἂν ἦν ἐφιεμένη, ἢ ὁ καὶ Θεὸς ἐπέθει. Καὶ ἐπεὶ ξύλου μὲν ἦν γεῦσις, ἡ Θεοῦ τὸν ἄνε θρωπον, φεῦ ἠλλοτρίωσεν, έώρα δὲ τὴν ἑαυτῆς σάρκα φάρμακον ἱκανὸν ἀντιγευσαμένῳ πρὸς θείον οἰκείωσιν, ὃ καὶ παρασχεῖν τῷ νοσοῦντι προίκα ἠγάπα, τὸ δ' αὐτὸ καὶ Θεὸς ἐφίλει, τροφὴν, εἰ οἷόν τε, ἑαυτὸν παραθεῖναι τῷ πεπτωκότι, ἀλλ᾽ ἑκατέρω μὲν ἀμιγῶς οὐκ ἦν ἄνθρωπον χρήσασθαι τῶν δν νατῶν, ὥστε ἐπανελθεῖν, ἔδει δὲ συνελθεῖν ἀμφό τερα, ὡς ἂν καὶ διὰ τὸ συγγενὲς εὔχρηστον ᾖ τῷ χρωμένῳ τὸ φάρμακον, καὶ τοῦτο πάντως οὐκ ἀγνοοῦσα ἡ ὑπεράμωμος, Θεοῦ ἂν ἐδεῖτο κεράσαι τὴν ἰατρείαν. Δεομένην δὲ παριδεῖν οὐ Θεοῦ, ὅτι τε τυχεῖν ἦν ἀξία, τούτου τε ἤρα Θεός. Διὰ τοῦτο τὸ παράδοξον ᾠκονομήθη μυστήριον· καὶ σαρκῶν ΘεοῦΚΕ'. ᾿Αλλ᾿ ἵν' ως περὶ μικροῦ καὶ Δημιουργός
καὶ Δεσπότης ἀγαθὸς, κατὰ τὸν Πλάστην καὶ Υἱὸν
αὐτῆς, ἀναδειχθείη, πάντων ἀφθόνως μεταδίδωσι
τῶν μεγίστων. Μᾶλλον δὲ ἴρα δείξῃ ὅτι δι' ἡμᾶς
εἰς τὸν βίον ἦκεν, ὡς ἂν ἡμῖν χεῖρα ὀρέξασα συμ
πλέξῃ Θεῷ ἐκεῖθεν διαστᾶσι, προθύμως διὰ τοῦ
ἰδίου τόκου κοινωνούς καλεῖ τῆς πρὸς τοῦτον ἐνώσεως, ἵν᾿ ὅπερ αὐτῇ γέγονε Θεὸς διὰ τῆς ξένης
ἐκείνης συλλήψεως, ἤνεγκε γὰρ αὐτὸν ὡτανεὶ καταπιοῦσα καὶ αὐτῷ συμφυεῖσα, τοῦτο καὶ ἡμεῖς πάθοιμεν πρὸς Θεὸν διὰ τῆς τῶν σαρκών μεταλήψεως,
ὧν ὁ Μονογενὴς αὐτῆς παρ' αὐτῆς προσελάβετο. Ο
τρώγων μου γάρ, φησί, τὴν σάρκα καὶ πίνων
μου τὸ αἷμα ἐν ἐμοὶ μένει, πἀγὼ ἐν αὐτῷ· και
Ἐὰν μὴ φάγητε τὴν σάρκα τοῦ γιου του ἀνθρώπου, καὶ πίητε αὐτοῦ τὸ αἷμα, οὐκ ἔχετε
ζωὴν ἐν ἑαυτοῖς. Τὸν δὲ ἥδιστον καὶ ζωοπάροχον
τοῦτον δεῖπνον ὁ ὑπερουράνιος ὄντως ἐγεώργησεν
ἄνθρωπος οὗτος, καὶ τοῦθ᾽ ὅ τι δεῖπνος ἡμῖν γενέσθαι παρεσκεύασεν. ὥσθ' ὅταν ὁ ταύτης Μὸς καὶ
πρὸς τήνδε ἡμᾶς ἕλκῃ τὴν τράπεζαν, καὶ τῶν ἑαυ
τοῦ μήτε φείδηται σαρκῶν, καὶ χαίρῃ γενομένους
ὁρῶν, καὶ τῇ Μητρὶ ταῦτα δοτέον, ὅτι καρπὸς ἀνθρώπων ἐξηνθουργήθη καὶ αὐτὴ, ἵνα τῶν μὲν αὐ
τῆς κοινωνήσῃ Θεὸς σαρκών, θρέψῃ δὲ ταύταις τὸ
συγγενὲς τῆς μητρός. Οὔτε γὰρ, εἰ μὴ τοῦτο
ἔμελλε, τὸ ὑπὲρ πᾶσαν ὕλην περιφανέστατον τοῦτο
σκεῦος χοϊκὸς ἄν διεικόνισεν ἀνδριάς, οὔτε τὸν χοῦν
ὑπελθοῦσα, ἐπεὶ μέγα τὸ ἐοικὸς εἶχε πρὸς Θεὸν,
XXV. Verum ut ipsa, propemodum instar Creatoris atque Domini boni, Creatori ac Filio suo similis appareat, maxima quæque bona effuse cum
aliis communicat. Quinimo quo ostendat propter
nos in hanc vitam se editam esse, ut nobis a Deo
sejunctis manum porrigat, nosque Deo conjungat benigno animo per Filium suum nos in
partem vocat unionis cum illo; ut quod ipsi fuit
Deus per admirandam illam conceptionem (ipsum
enim quodammodo absorptum ac sibi coagmentatum portavit),hoc ipsum et nos cum Deo experiamur per sumptionem carnis, quam unigenitus ejus
Filius ex ipsa assumpsit. Etenim Qui manducat,
inquit, meam carnem et bibit meum sanguinem,
in me manet, et cgo in eo 91. Et, Nisi manducaveritis
carem Filii hominis et liberitis, ejus sanguinem,
non habebitis vitam in vobis ". Hanc porro suavissimam, vitæque largitricem cœnam iste vere supercalestis homo nempe Virgo) in sinu suo tanquam in fertili terra excoluit, atque id, quod in
cœnam nostram cederet, apparavit. Atque adeo
cum ejusdem Filius et ad hanc mensam nos attrahit, et de carnibus suis copiose nos pascit, nos.
que cernens eas degustantes lætatur, hæc quoque
accepta referenda sunt Matri; quoniam et ipsa
tanquam fructus hominum ideo effloruit, ut carnium ipsius Deus fieret particeps, et matris sum
cognatos ex iisdem alteret. Neque enim, nisi hoc
futurum esset, in vas istud superomuem materiam
splendidissimum conformatum unquam fuisset ἄλλου του ἂν ἦν ἐφιεμένη, ἢ ὁ καὶ Θεὸς ἐπέθει.
pulvereum simulacrum neque postquam in terram advenit quandoquidem tam expressam ad
Deum similitudinem præ se ferabat, aliud quidpiam quam quod discupiebat Deus, exoptare potuisset.
Cum porro ligni degustatio id exstitisset, quod Καὶ ἐπεὶ ξύλου μὲν ἦν γεῦσις, ἡ Θεοῦ τὸν ἄνε
hominem a Deo, proh dolor! abalienaverat, Virgo θρωπον, φεῦ! ἠλλοτρίωσεν, έώρα δὲ τὴν ἑαυτῆς
autem suam ipsius carnem ad reconciliationem σάρκα φάρμακον ἱκανὸν ἀντιγευσαμένῳ πρὸς θείον
divinam idoneum iis, qui ex ea vicissim degustas- οἰκείωσιν, ὃ καὶ παρασχεῖν τῷ νοσοῦντι προίκα
sent, pharmacum fore perspiceret (quod sane ἠγάπα, τὸ δ' αὐτὸ καὶ Θεὸς ἐφίλει, τροφὴν, εἰ οἷόν
pharmacum agrotanti præ amore suo cupiebat τε, ἑαυτὸν παραθεῖναι τῷ πεπτωκότι, ἀλλ᾽ ἑκατέρω
gratuito præbere); id ipsum vero et Deus gratum μὲν ἀμιγῶς οὐκ ἦν ἄνθρωπον χρήσασθαι τῶν δν
haberet,se ipsum scilicet, quoad fieri posset,lapso νατῶν, ὥστε ἐπανελθεῖν, ἔδει δὲ συνελθεῖν ἀμφό
homini alimentum apponere; non posset autem τερα, ὡς ἂν καὶ διὰ τὸ συγγενὲς εὔχρηστον ᾖ τῷ
homo remediis illis, per quæ in viam rediret, χρωμένῳ τὸ φάρμακον, καὶ τοῦτο πάντως οὐκ
juvari, dum sejuncti invicem manebant, sed ἀγνοοῦσα ἡ ὑπεράμωμος, Θεοῦ ἂν ἐδεῖτο κεράσαι
utrumque uniri oporteret, ut etiam propter natura τὴν ἰατρείαν. Δεομένην δὲ παριδεῖν οὐ Θεοῦ, ὅτι
cognationem medela apprime proficua utentibus τε τυχεῖν ἦν ἀξία, τούτου τε ἤρα Θεός. Διὰ τοῦτο τὸ
fieret; hæc omuia cum minime illam præ universis
81 Joan. vi, 56. 82 ibid. 55.
παράδοξον ᾠκονομήθη μυστήριον· καὶ σαρκῶν Θεοῦ
Ant. Ballerini notæ.
Si Maria ideo edita est in lucem, ut lapso
humano generi manum porrigat; ergo inter lapsos
ipsa non est: secus enim una cum reliquis manum
illam porrectam, qua erigeretur,et ipsa exspectasset. Deinde sejunctos homines ipsa in partem vocat
conjunctionis cum Deo.Nunquam ergo cum reliquis disjuncta ipsa fuit a Deo Quomodo enim cognatos suos ad Deum vocasset, si et ipsa erat a
Deo aliena,nec vocari nisi cum aliis potuisset?
Hmc, uti putet,ad Mario plasmationem referuntur; ergo ab ipsa sui conditione Virgo Dei.
para vas fuit nitentissimum, atque in terras adveniens non terreni Adæ imaginem, sed expressam
Dei similitudinem, ut mox auctor subdit,præ se ferebat.
Non minus luculentum huic habes testimonium Virginis immunitatis a communi omnium corruptione Nam quonam pacto sancta Virginis caro
pharmacum haberi ac dici posset adversus vitium,
quo propter esum ligni inficiebantur homines, si
eodem plane morbo ejusdem caro corrupta foret?
col. 109–110page 45 of 73
PG 139:109κοινωνούμεν ἄνθρωποι, ἂς ἡ πάναγνος ἐξιστούρ γησε, καὶ τὸν Σωτῆπα ἐνέδυσεν. Κζ' Οἶμαι δὲ, καὶ δυοῖν τούτοιν ἕνεκα ἀνθρώπων ἤκουσε παῖς ἡ τὸν ὑπερώνυμον κυήσασα, ἵνα τε θεῷ κοινωνήσῃ καὶ τῆς ἐπὶ γῆς δόξης, δόξα γὰρ τῷ Δεσπότῃ καὶ ἅπερ ἡμῖν ταπεινά, καὶ λοιπὸν ὅπως τοῖς ἀνθρώποις γένηται δῆλον, μέχρι τίνος ὁ πη λὸς ἀναπτῆναι δύναται. Οὔτε γὰρ Θεῷ, καὶ τῆς υπεράγνου δίχα, ἄπορον ἦν ἡ τοῦ γένους βοήθεια, καὶ οὐδέ τις εἷλκεν ἀνάγκη μὴ ἂν ἄλλως ἔχειν τὴν πάναγνον δαψιλῶς ἐμφορηθῆναι τῶν θείων, μὴ τυχοῦσαν τῶν κάτω. Πν γὰρ καὶ τοῦτο Θεῷ ῥο διον, ἄνωθεν μετρῆσαι τῇ Παρθένῳ τὴν τέρψιν, εἰ καὶ μὴ γῆς ἐκείνη γε ἐδεήθη, ἤν ἡ παρ' ἑαυτῆς λαμπηδὼν τοῖς ἀΰλοις συνήπτεν. Εἰ δὲ καὶ μὴ γνώριμος ἀνθρώποις, οίων ἦν ἀξία ἡ μακαρία, ἐν θάδε καθίστατο, οὐδὲ παρὰ τοῦτο τῆς προσηκούσης ἂν ἀπετύγχανε δόξης ἐν οὐρανῷ. ᾿Αλλ᾽ ἵνα τοίνυν δε: Θεὸς ἐν ὑψηλοῖς, καὶ τοῖς γηίνοις δοξάζεται, τοῦτο κακείνη γένηται ἐκείνῳ καταπολὺ ἐοικία, καὶ μηδενὸς ἂν ἀμοιροῦσα πρὸς δόξαν τυγχάνῃ, οὗ καὶ Θεὸς, καὶ ὅπως ἄνθρωποι μὴ τοσοῦτον, ὃ παρ' ἱσνῶν, ὦσιν ὕψος ηγνοηκότες, διὰ ταῦτα καὶ γῆν ἐπάτησεν ἡ ὑπερένδοξος, καὶ τῷ ἐξ αὐτῆς ἐλύτρῳ περιεβλήθη. ΚΖ. Καὶ διὰ τοῦτο, Μεγαλεῖα, φησίν, ἐποίησε με ὁ δυνατός. Ταῦτα δὲ ἐναργῶ; εἶχε, καὶ οὐκ ἐδεῖτο ποιηθῆναι τὸ γεγονός· ἀλλ᾽ ἐφανέρωσε, σαφῆ πᾶσι κατέστησε, δηλοῖ τὸ ἐποίησε. Καὶ δι' αἰτίαν ίσως τοιαύτην ὁ Γαβριήλ, κατὰ τὴν τῆς γλώτης διακονίαν, Χαῖρε, ἐφώνησε, κεχαριτωμένη, καὶ εὐ λογημένη, ἵν᾿ ἡμᾶς, τε διδάξῃ οἵαις δεῖ χρῆσθαι φωναῖς πρὸς αὐτὴν, καὶ οἷον, αὐτῇ τὸ μεγαλεῖον, ἀνέγραπτον τῇ ἐξαγγελία ταύτῃ προθείη. Ηδύ νατο γὰρ καὶ ταῖς ἀγλώττοις τοῦ νοῦ λαλιαῖς τὴν λειτουργίαν οἰκονομήσειν ἐκείνην, καὶ τῷ αὐτῷ χρωμένης ὀργάνῳ τῶν λαμπρῶν τῆς Παρθένου δια καύσειν ῥημάτων. Καὶ είγε μὴ τρόπος ἦν ἕτερος, οὗτος δὲ, ἵνα, τὸ ταπεινὸν ὁ Δεσπότης ἀναβαλλόμε τας, με σφόδρα ὑψηλῶς καὶ μὴ καταλλήλως διασαλ είπ τῷ πράγματι, καὶ ἄλλως, ὅτι καὶ ἡμᾶς η ἕξει μνεῖσθαι τὰ τὸν ὑπερήφανον πλήττοντα, ὑπὲρ " ὧν ἡ οἰκονομία καὶ τοιαύτη. ΚΗ΄. Πάσα ἂν καὶ ἡ ἀγγελική διακόσμησις, οι μα:, οὐρανός τε καὶ ἥλιος, καὶ γῆ καὶ θάλασσα, καὶ πάσα τότε ἡ κτίσις, ἕκαστα μετὰ γλώττης αναπλα Μέντα, τὸ Χαῖρε τῇ Παρθένῳ συνεξεβόων τῷ Γα βριὴλ καὶ καθάπερ ἐπὶ χοροῦ, τὸ μελώδημα δια δεχόμενα τοῦ πρωτοστάτου, τὰ αὐτὰ ἂν πολλάκιςSERMO IN ANNUNTIATIONEM B. V. MARIÆ.
κοινωνούμεν ἄνθρωποι, ἂς ἡ πάναγνος ἐξιστούρ- immaculatam præterirent, Deum precibus exoraγησε, καὶ τὸν Σωτῆπα ἐνέδυσεν.
bat, ut hanc medicinam misceret. Dei porro non
erat rogantem despicere, tum quia digna erat quæ votis non frustraretur, tum quia id ipsum Deus
ardenter exoptabat. Idcirco admirandum illud peractum est mysterium; et participamus homines
illas Dei carnes, quas purissima illa contexuit, et quibus induit Salvatorem.
Κζ' Οἶμαι δὲ, καὶ δυοῖν τούτοιν ἕνεκα ἀνθρώπων
ἤκουσε παῖς ἡ τὸν ὑπερώνυμον κυήσασα, ἵνα τε
θεῷ κοινωνήσῃ καὶ τῆς ἐπὶ γῆς δόξης, δόξα γὰρ τῷ
Δεσπότῃ καὶ ἅπερ ἡμῖν ταπεινά, καὶ λοιπὸν ὅπως
τοῖς ἀνθρώποις γένηται δῆλον, μέχρι τίνος ὁ πηλὸς ἀναπτῆναι δύναται. Οὔτε γὰρ Θεῷ, καὶ τῆς
υπεράγνου δίχα, ἄπορον ἦν ἡ τοῦ γένους βοήθεια,
καὶ οὐδέ τις εἷλκεν ἀνάγκη μὴ ἂν ἄλλως ἔχειν τὴν
πάναγνον δαψιλῶς ἐμφορηθῆναι τῶν θείων, μὴ
τυχοῦσαν τῶν κάτω. Πν γὰρ καὶ τοῦτο Θεῷ ῥο
διον, ἄνωθεν μετρῆσαι τῇ Παρθένῳ τὴν τέρψιν, εἰ
καὶ μὴ γῆς ἐκείνη γε ἐδεήθη, ἤν ἡ παρ' ἑαυτῆς
λαμπηδὼν τοῖς ἀΰλοις συνήπτεν. Εἰ δὲ καὶ μὴ
γνώριμος ἀνθρώποις, οίων ἦν ἀξία ἡ μακαρία, ἐν
θάδε καθίστατο, οὐδὲ παρὰ τοῦτο τῆς προσηκούσης
ἂν ἀπετύγχανε δόξης ἐν οὐρανῷ. ᾿Αλλ᾽ ἵνα τοίνυν
δε: Θεὸς ἐν ὑψηλοῖς, καὶ τοῖς γηίνοις δοξάζεται,
τοῦτο κακείνη γένηται ἐκείνῳ καταπολὺ ἐοικία,
καὶ μηδενὸς ἂν ἀμοιροῦσα πρὸς δόξαν τυγχάνῃ, οὗ
καὶ Θεὸς, καὶ ὅπως ἄνθρωποι μὴ τοσοῦτον, ὃ παρ'
ἱσνῶν, ὦσιν ὕψος ηγνοηκότες, διὰ ταῦτα καὶ γῆν
ἐπάτησεν ἡ ὑπερένδοξος, καὶ τῷ ἐξ αὐτῆς ἐλύτρῳ
περιεβλήθη.
XXVI. Porro etiam duplici hac de causa, ut
quidem arbitror, filia hominum ea vocata est,quæ
illum qui est super omne nomen peperit, videlicet tum ut communem cum Deo haberet eam
gloriam quæ huic a terrenis tribuitur, nam nostra
quoque minima in gloriam Dei cedunt; tum etiam
ut hominibus manifestum fieret, quousque evolare
cænum nostrum queat. Neque enim arduum Deo
fuisset,etiam absente illa præ omni puritate pura,
humano generi opem porrigere, ac nulla pariter
cogebat necessitas, ut non aliter purissima illa divinis muneribus copiose cumularetur, quam si
eorum quæ ad terram pertinent particeps exstitisset. Et hoc enim Deo facile erat, Virgini, quam
suus splendor jam cœlestibus associabat, congruam
e supernis jucunditatem impertiri, nisi et terra
ipsa indiguisset. Etsi porro incompertum hominibus permansisset, quibus illic honoribus beata illa
digna haberetur, non idcirco tamen consentanea
sibi gloria in cœlis fraudata fuisset. Verum enimvero ut, quemadmodum Deus in supernis et in
terrestribus glorificatur, id ipsum Virgini utpote
Deo simillimæ contingeret, neve expers hæc foret
alicujus gloriæ, qua Deus honoratur, tum etiam ut hominibus tam præcelsum hoc suum ipsorum
decus non penitus lateret, propterea gloriosissima illa etiam terram hanc calcavit, et terreno indumento est circumvestita.
XXVII. Et idcirco, fecit, inquit, mihi magna qui
potens est 93. Hæc porro magnalia absque dubio
illa jam possidebat, nec opus sane erat ut fieret
quod factum fuerat; at vocis illius, fecit, sensus
est, manifestavit, et omnibus perspicua efecit. Atque eadem fortasse de causa Gabriel minister o
lingua usus exclamavit, Ave, gratia plena, et benedicta, ut scilicet nos doceret quibus eam vocibus
compellare oporteat, utque suo huic nuntio veluti
inscriptum proponeret, quanta Virgini inesset
excellentia. Poterat enim spiritali sine vocibus locutione ministerium illud obire, et virginis, instrumento vocis utentis, eximia verba percipere.
Quanquam non alius quispiam sed hic modus
decebat, ne Dominus, dum nostram humilitatem
ΚΖ. Καὶ διὰ τοῦτο, Μεγαλεῖα, φησίν, ἐποίησε
με ὁ δυνατός. Ταῦτα δὲ ἐναργῶ; εἶχε, καὶ οὐκ
ἐδεῖτο ποιηθῆναι τὸ γεγονός· ἀλλ᾽ ἐφανέρωσε, σαφῆ
πᾶσι κατέστησε, δηλοῖ τὸ ἐποίησε. Καὶ δι' αἰτίαν
ίσως τοιαύτην ὁ Γαβριήλ, κατὰ τὴν τῆς γλώτης
διακονίαν, Χαῖρε, ἐφώνησε, κεχαριτωμένη, καὶ εὐλογημένη, ἵν᾿ ἡμᾶς, τε διδάξῃ οἵαις δεῖ χρῆσθαι
φωναῖς πρὸς αὐτὴν, καὶ οἷον, αὐτῇ τὸ μεγαλεῖον,
ἀνέγραπτον τῇ ἐξαγγελία ταύτῃ προθείη. Ηδύ
νατο γὰρ καὶ ταῖς ἀγλώττοις τοῦ νοῦ λαλιαῖς τὴν
λειτουργίαν οἰκονομήσειν ἐκείνην, καὶ τῷ αὐτῷ
χρωμένης ὀργάνῳ τῶν λαμπρῶν τῆς Παρθένου διακαύσειν ῥημάτων. Καὶ είγε μὴ τρόπος ἦν ἕτερος,
οὗτος δὲ, ἵνα, τὸ ταπεινὸν ὁ Δεσπότης ἀναβαλλόμετας, με σφόδρα ὑψηλῶς καὶ μὴ καταλλήλως διασαλ
είπ τῷ πράγματι, καὶ ἄλλως, ὅτι καὶ ἡμᾶς η induebat, ratione nimis sublimi, et secus ac res
ἕξει μνεῖσθαι τὰ τὸν ὑπερήφανον πλήττοντα, ὑπὲρ " per se exigeret, factum veluti tuba annuntiare
ὧν ἡ οἰκονομία καὶ τοιαύτη.
ΚΗ΄. Πάσα ἂν καὶ ἡ ἀγγελική διακόσμησις, οιμα:, οὐρανός τε καὶ ἥλιος, καὶ γῆ καὶ θάλασσα, καὶ
πάσα τότε ἡ κτίσις, ἕκαστα μετὰ γλώττης αναπλα
Μέντα, τὸ Χαῖρε τῇ Παρθένῳ συνεξεβόων τῷ Γαβριὴλ καὶ καθάπερ ἐπὶ χοροῦ, τὸ μελώδημα διαδεχόμενα τοῦ πρωτοστάτου, τὰ αὐτὰ ἂν πολλάκις
Luc. 1, 49.
videretur; præsertim vero quod et nos, pro quibus
hoc mysterium peragebatur, doceri oportebat quibusnam armis vulneretur superbus.
XXVIII. Omnes itaque, ut arbitror, angelici ordines, calumque et sol, et terra, et mare,et quævis alia creatura, quasi singulæ rursus condit
lingua sua instructo, una omnes cum Gabriele,
Ave, Virgini acclamabant; ac veluti choro facto,
melodiam e chorago excipientes, idem sæpius in
col. 111–112page 46 of 73
PG 139:111καὶ ἀνείλιστον καὶ ἀνύμνουν, καὶ συνεφθέγγοντο τῷ χοράρχῳ. Τοσοῦτον γὰρ τὸ τῆς πανάγνου μεγα λεῖον, καὶ οὕτω πᾶσα ἡ κτίσις προσειπεῖν ὠφειλε τῇ Παρθένῳ. Ἀλλ᾽ εἰ μὴ γλώττῃ, δι᾿ ὃν εἴρηται λόγον, πράγμασι δὲ ἐδήλωσαν τὴν χαράν, δι' ὧν ᾔσθοντο πρὸς τὸ φαιδρότερον ἑαυτῶν μεταποιηθέν των· καὶ οὕτως ή δημιουργία πᾶσα τὰ μεγαλεία τῆς πανυμνήτου γλώσσης τρανότερον διεκήρυξεν. Ο γὰρ οὐκ ἂν εἶχε τῶν ἐπὶ γῆς ἕκαστον, οὐδ' ἂν εἴ τι καὶ ἐγεγόνει, ἐγγὺς οὕτω Θεοῦ γενέσθαι, ὥστε δ μεν ἑαυτὸ καθέδραν ὑποθεῖναι Θεῷ, ὅ δὲ κλίνην, καὶ τροφὴν ἄλλο, ποσὶν δὲ ἕτερον ἄλλην τε άλλο χρῆσιν καὶ ἄλλο γλώττης ἀκούειν θεϊκὴν διηχούσης ἐνέργειαν, ἄνθρωπος δὲ καὶ λόγων και διαίτης κοινωνῆσαι θεῷ, καὶ οὕτω πάντα τῷ ξένῳ λαμπρυνθῆσαι ἁγιασμῷ, τούτου ῥᾷστα καὶ ὁτουοῦν δίχα πόνου τυχεῖν διὰ τῆς πανάγνου δεδύνηνται. Μήτε γὰρ ἑτέρωσε μεταστάντων, μήτε τῶν εἰωθός των διαζευχθέντων, μήθ' ἑτέρῳ συντυχόντων ἀήθει τόπῳ ἢ τρόπῳ, ἀλλὰ πάντων ἐφ᾽ ἅπασι κατὰ χώ ραν μενόντων· μετ᾿ αὐτῶν ἡ πολυύμνητος καινόν τινα τρόπον ἑνωθῆναι τὸν Κτίστην πεποίηκε. ΧΧΙΛ. ΚΘ΄. Ταῦτα δὲ τῆς παρούσης δῶρον καὶ γέννημα πανηγύρεως. Ο νῦν ἀσπασμὸς τῶν καινῶν γέγονε θαυμάτων δημιουργός. Τὸ τοῦ Γαβριὴλ εὐαγγέλιον ἥλιον ἄλλον, τὸν προτέρου λαμπρότερον, πᾶσιν ἐπιλάμψαι πεποίηκεν. Αὕτη ἡ προσλαλιά, τὸν χοί κόν διαρρήξασα χιτωνίσκον, θεουργικὸν ἔνδυμα περιέβαλλε τοὺς ἀνθρώπους. Τοῦτο τὸ πρόσρημα τῶν πρὶν μὲν κήρυγμα αἰνιγμάτων· νέων δὲ νῦν χαρίτων ἀγλάϊσμα. Τοῦτο καὶ πρὸ τοῦ συμπεράσματος, λέγω δὲ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἀνάστασιν, τοῖς κάτω σεμνοῖς ἀνδράσιν ἡδονὴ καὶ χαρίεν κίνημα. ὡς γὰρ ἐπὶ γῆς οἷα προφῆται τοῦτο δὴ τὸ πάνο των χαριέστατον διάγγελμα προηγόρευον, οὕτω δὴ καὶ ἐν ᾅδῃ ἀγνοεῖν, οἶμαι, οὐκ εἶχον τὸ τερ πνότατον εὐαγγέλιον. Εἰδέτας δὲ, καὶ τῆς καινῆς ὥσπερ ἀκηκοότας προσρήσεως, ὅτε ὁ Γαβριὴλ ἐφών νει, χαίρειν εἰκὸς καὶ σκιρτᾷν, ὅτι τὴν ἐλευθερίαν ἤγγικεν ἐνοπτριζομένους. Τοῦτο τὸ μήνυμα, ἵνα μὴ πολλὰ λέγω, φαιδρὰν ἀπειργάσατο πᾶσαν τὴν κτίσιν. Α΄. Παρυπογράφει δὲ τὸ σαφὲς καὶ ἡ καλλίστη τῶν ὡρῶν ἢ δε, δι' ὧν πᾶσι βελτίστην μεταβολὴ καὶ ἀναβίωσιν οἱονεὶ χαρίζεται, ὥσπερ οἱδουμένη, εἴ γε μὴ λαμπρόν, δι' ὧν ἔχει φαίνειν, τὸ τῆς χα ρᾶς ἐκεῖνο μήνυμα ἐπιδείξῃ· καὶ ὡς εἰπεῖν, ἵνα μὴ τις ἀγνωμοσύνης αὐτήν γράψαιτο, τῇ παρ' ἑαυ τῆς καλλονῇ σπεύδει τρανῶς διαγγέλλειν ὡς οὗτός ἐστιν ὁ καιρός, καθ᾿ ἂν ἡ παγκόσμιος ἐπέστη χαρά. Νῦν γὰρ ἥλιος τῆς ἀκτῖνος ώσπερεί λήμην τὸ νεφῶδες ἀποξέει, καὶ διαυγεστέραν ἀφίησι τὴν λαμgyrum repetebant et simul cum chori principe καὶ ἀνείλιστον καὶ ἀνύμνουν, καὶ συνεφθέγγοντο
accinebant. Tanta scilicet purissimæ illius magnificentia erat, et hoc pacto a creaturis universis
Virginem salutari oportebat. Quod si non lingua,
propter eam quam diximus rationem, at certe factis gaudium suum cuncta manifestaverunt, eum
ad splendidiorem conditionem sese provecta persenserunt; atque ita creaturarum universitas clarius etiam quam per linguæ ministerium laudatissimæ illius magnalia celebravit. Quod enim neque
creaturæ quæque terrestres, neque aliæ, si quæ
exstabant creaturæ, poterant, tam prope scilicet
ad Deum accedere, ut hæc quidem semet Deo sedem supponeret, illa vero stratumi, et alia cibum,
alia potum, et alium alia usum præberet, et alia
τῷ χοράρχῳ. Τοσοῦτον γὰρ τὸ τῆς πανάγνου μεγαλεῖον, καὶ οὕτω πᾶσα ἡ κτίσις προσειπεῖν ὠφειλε
τῇ Παρθένῳ. Ἀλλ᾽ εἰ μὴ γλώττῃ, δι᾿ ὃν εἴρηται
λόγον, πράγμασι δὲ ἐδήλωσαν τὴν χαράν, δι' ὧν
ᾔσθοντο πρὸς τὸ φαιδρότερον ἑαυτῶν μεταποιηθέν
των· καὶ οὕτως ή δημιουργία πᾶσα τὰ μεγαλεία
τῆς πανυμνήτου γλώσσης τρανότερον διεκήρυξεν.
Ο γὰρ οὐκ ἂν εἶχε τῶν ἐπὶ γῆς ἕκαστον, οὐδ' ἂν
εἴ τι καὶ ἐγεγόνει, ἐγγὺς οὕτω Θεοῦ γενέσθαι, ὥστε
δ μεν ἑαυτὸ καθέδραν ὑποθεῖναι Θεῷ, ὅ δὲ κλίνην,
καὶ τροφὴν ἄλλο, ποσὶν δὲ ἕτερον ἄλλην τε άλλο
χρῆσιν καὶ ἄλλο γλώττης ἀκούειν θεϊκὴν διηχούσης
ἐνέργειαν, ἄνθρωπος δὲ καὶ λόγων και διαίτης
κοινωνῆσαι θεῷ, καὶ οὕτω πάντα τῷ ξένῳ
linguam divinis motibus resonantem audiret, homo λαμπρυνθῆσαι ἁγιασμῷ, τούτου ῥᾷστα καὶ ὁτουοῦν
δίχα πόνου τυχεῖν διὰ τῆς πανάγνου δεδύνηνται.
Μήτε γὰρ ἑτέρωσε μεταστάντων, μήτε τῶν εἰωθός
των διαζευχθέντων, μήθ' ἑτέρῳ συντυχόντων ἀήθει
τόπῳ ἢ τρόπῳ, ἀλλὰ πάντων ἐφ᾽ ἅπασι κατὰ χώ
ραν μενόντων· μετ᾿ αὐτῶν ἡ πολυύμνητος καινόν
τινα τρόπον ἑνωθῆναι τὸν Κτίστην πεποίηκε.
vero et sermones et communem vitæ rationem
cum Deo haberet, et sic omnia nova hac sanctificatione nobilitarentur; hæc omnia facillime et absque ullo labore per purissimam illam consequi
potuerunt. Quanquam enim neque alio translata
fuerint, neque a consueto earum statu distractæ,
neque aut locum alium aut aliam se habendi rationem sortitæ sint, sed omnes in sua sede permanseriut; illa tamen omni laude dignissima Virgo novo quodam modo effecit, ut Creator cum iis conjungeretur.
ΧΧΙΛ. Hæc porro sunt hodiernæ solemnitatis et
donum et fructus. Hodierna hæc salutatio novorum miraculorum effectrix exstitit. Hic faustus
Gabrielis nuntius alterum priore splendidiorem
solem rebus omnibus fecit illucescere. Hæc compellatio, terrestrem discindens tuniculam, indumento divinitus elaborato homines circumvestivit.
Hæc allocutio est veterum ænigmatum explicatio.
et novarum novella wlalis gratiarum exsistit
splendor. Hæc vel ante economiæ exitum, Salvatoris scilicet resurrectionem, venerandis illis viris,
qui apud inferos sedebant, jucunditatis causa
exstitit et lætitiæ. Sicut enim in terra degentes
hanc sane omnium jucundissimam annuntiationem
præcinuerant, sic haud plane potuit, ut puto, eos
vel in inferis suavissimum hoc nuntium latere,
Cum vero agnoverunt de nova illa allocutione,
atque eam, cum Gabriel voces illas protulit, quodammodo audierunt, par sane erat, ut gauderent
et exsultarent, quippe qui proximam conspicerent
libertatem. Hoc nuntium denique, ne plura dicam,
creaturis omnibus hilaritatem conciliavit.
XXX. Id vero perspicue testatur et hæc inter
anni tempestates pulcherrima, quæ rebus omnibus
præstantissimam status mutationem et veluti vitæ
redintegrationem benefice elargitur, quodammodo
nempe erubescens, si quibus potest indiciis, illud
gaudii nuntium splendide celebrandum non ostendat: ac ne quis eam, ut ita dicam, improbitatis
incuset, annuntiare perspicue sua venustate s!udet, nunc illud redire tempus, quo creaturis omnibus gaudium aſfulsit.
Et sane nunc nubem, veluti gramiam quamdam,
e radiis suis sol abradit, splendidioremque emittit
ΚΘ΄. Ταῦτα δὲ τῆς παρούσης δῶρον καὶ γέννημα
πανηγύρεως. Ο νῦν ἀσπασμὸς τῶν καινῶν γέγονε
θαυμάτων δημιουργός. Τὸ τοῦ Γαβριὴλ εὐαγγέλιον
ἥλιον ἄλλον, τὸν προτέρου λαμπρότερον, πᾶσιν
ἐπιλάμψαι πεποίηκεν. Αὕτη ἡ προσλαλιά, τὸν χοί
κόν διαρρήξασα χιτωνίσκον, θεουργικὸν ἔνδυμα
περιέβαλλε τοὺς ἀνθρώπους. Τοῦτο τὸ πρόσρημα
τῶν πρὶν μὲν κήρυγμα αἰνιγμάτων· νέων δὲ νῦν
χαρίτων ἀγλάϊσμα. Τοῦτο καὶ πρὸ τοῦ συμπερά
σματος, λέγω δὲ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἀνάστασιν, τοῖς
κάτω σεμνοῖς ἀνδράσιν ἡδονὴ καὶ χαρίεν κίνημα.
ὡς γὰρ ἐπὶ γῆς οἷα προφῆται τοῦτο δὴ τὸ πάνο
των χαριέστατον διάγγελμα προηγόρευον, οὕτω
δὴ καὶ ἐν ᾅδῃ ἀγνοεῖν, οἶμαι, οὐκ εἶχον τὸ τερπνότατον εὐαγγέλιον. Εἰδέτας δὲ, καὶ τῆς καινῆς
ὥσπερ ἀκηκοότας προσρήσεως, ὅτε ὁ Γαβριὴλ ἐφών
νει, χαίρειν εἰκὸς καὶ σκιρτᾷν, ὅτι τὴν ἐλευθερίαν
ἤγγικεν ἐνοπτριζομένους. Τοῦτο τὸ μήνυμα, ἵνα
μὴ πολλὰ λέγω, φαιδρὰν ἀπειργάσατο πᾶσαν τὴν
κτίσιν.
Α΄. Παρυπογράφει δὲ τὸ σαφὲς καὶ ἡ καλλίστη
τῶν ὡρῶν ἢ δε, δι' ὧν πᾶσι βελτίστην μεταβολὴ
καὶ ἀναβίωσιν οἱονεὶ χαρίζεται, ὥσπερ οἱδουμένη,
εἴ γε μὴ λαμπρόν, δι' ὧν ἔχει φαίνειν, τὸ τῆς χαρᾶς ἐκεῖνο μήνυμα ἐπιδείξῃ· καὶ ὡς εἰπεῖν, ἵνα
μὴ τις ἀγνωμοσύνης αὐτήν γράψαιτο, τῇ παρ' ἑαυ
τῆς καλλονῇ σπεύδει τρανῶς διαγγέλλειν ὡς οὗτός
ἐστιν ὁ καιρός, καθ᾿ ἂν ἡ παγκόσμιος ἐπέστηχαρά.
Νῦν γὰρ ἥλιος τῆς ἀκτῖνος ώσπερεί λήμην τὸ
νεφῶδες ἀποξέει, καὶ διαυγεστέραν ἀφίησι τὴν λαμ
col. 113–114page 47 of 73
PG 139:113πηδόνα, καὶ ὑπὲρ γῆν ἄρχεται πλεῖον προσγειτο νεῖν, ἅπασι μονονού προσφωνῶν τὴν τοῦ νέου καὶ μεγάλου τοῦδε φωτὸς ἐπιφάνειαν, καὶ ὡς ἄρτι καὶ αὐτὸς τὴν ἀνακαίνισιν δέχεται, καὶ ὑπὸ νῶτα κρύο πτειν τῆς γῆς βραχέα βούλεται, τὴν ἀκτίνα. Νῦν οὐρανὸς, οἷον ἱμάτιον ἑαυτὸν περιβάλλων καινόν, σκυθρωπότητα μὲν περιδύεται, διαύγειαν δὲ ἀμφιέννυται, καὶ ὡσανεί τινα κόσμον τῆς οἰκείας ἐσθητος τοὺς ἀστέρας προβάλλει, ποικίλου τε καὶ διαλαμπή εικόνα προθεὶς ἑαυτὸν, οἷς ἔπιπλα ποικίλλειν ἐσπούδασται· καὶ νῦν μᾶλλον ἢ πρὶν Θεοῦ διηγείσθαι δόξαν γράφει. Νῦν γῆ βοτάνας ἀνίησιν εἰς κάλλος ξένον καὶ οἷον ἀμίμητον, τῷ πολυειδεῖ τῶν χροῶν ἐξυφαίνουσα, καὶ τοῖς ζωγραφεῖν αἱρουμένοις ἀνθουργικά βάμματα χορηγοῦσα, δ᾽ ὧν τοῖς ζωγραφικοῖς ἔνεστι πλάσμασι διαμιλλᾶσθαι πρὸς τὴν ἀλήθειαν. Πᾶσι το φυτοῖς ἀναβιῶναι παρακελεύεται, καὶ τὸ λαμπρὸν εξυμνεῖν τῆς πανηγύρεως. Χαίρει δὲ τοῖς παρ' ἑαυτῆς ἄνθεσι στολιζομένη, καὶ ἑαυτὴν στρωμνὴν ὑποτίθησιν ἐπιεική, ἢ πρὶν ἀνήμερος ἦν. Νῦν θάλασσα, οἷα πρὸ μικροῦ πολεμία, τοῖς κύ μασι τὴν γείτονα τύπτουσα γῆν, ἀπειλεῖν τὰ δεινά παυσαμένη, γελῶτα, τὰς διαλλαγὲς ἐπιζητεῖ, ὡς ἄρτι πᾶσιν ἐπέδραμε μαρτυροῦσα, ἡ πάντα νοῦν ὑπερέχουσα εἰρήνη. Νῦν ἀὴρ ἤπιον διηχεῖ τὴν ἀφιλάνθρωπον πνοήν, καὶ μεγαλόκροτον μεγαλόκροτον ἐκτιναξάμενος βροντήν, καὶ οἱονεὶ τιθασσῶς ἐπιπνέων, τῶν οικίσκων πάντας καὶ καταδύσεων ἐκκαλεῖται, φίλα προσενεῖν ὑπισχνούμενος. Νῦν τετραπόδων μὲν ἀγέλαι σκιρτῶν, καὶ τῇ μητρί γῇ προσπαίζειν, και πωλικῶς ἐγάλλεσθαι διανίστανται. Νεοττῶν δὲ γένη τὸ πτερὸν ἄπονον ἐξαπλοῖ πρὸς ἀέρα· καὶ μουσικῶς κιθαρίζειν ἑτοι μάζεται τὰ ποικιλόφωνα, χαίρειν ἐκ τούτου πάντα διασημαίνοντα. Καθάπερ καὶ ἄνθρωποι, δι' ὧν νῦν μὲν τοῦ σώματος ἀποτιθέμεθα τῶν ἐνδυμάτων· τὰ πλείω, δι' ὧν δὲ πλεῖν καὶ στρατηγεῖν ἀρχόμεθα, καὶ πρὸς ἀποδημίας ἴεσθαι, καὶ ὅλως χεῖρα καινοῖς ἐπιβάλλειν ἔργοις· ὅτι νῦν τὸ βαρὺ τῆς παλαιότητος, διαγγέλλομεν, ἀπεξέσθη, καὶ ἀνάπλασις διηρ τίσθη, καὶ χαρὰ ἐξεχύθη, δι᾿ ἣν ἄλλος ἄλλῳ, καθά περ κήρυξ τόπους διιών, χαίρειν διακελεύεται, καὶ τῆς ἐνώσεως δίδωσι καὶ ἀντιλαμβάνει τὰ συναλλάγματα. Αλλὰ ταῦτα μὲν, ἵνα τὴν ἐκκενωθεῖσαν ἐκείνην δείξῃ, καὶ τὰ πέρατα διαλαβοῦσαν χαρᾶς εὐωδίαν, τοῦτον ἔχει τὸν τρόπον· καὶ οὐδέποτ' ἂν μηνύειν τὰ τῆς χάριτος σύμβολα κατοκνήσαιεν, ἕως ἂν ἡ καινοτάτη και γήρως κρείττων ἀνάπλασις ἐκδέξη τα τελευταία, ἧς ἡ τρυφὴ τοῦ μυστηρίου τοῦδε καρπός.SERMO IN ANNUNTIATIONEM B. V. MARLE.
πηδόνα, καὶ ὑπὲρ γῆν ἄρχεται πλεῖον προσγειτο- fulgorem, ac propius terram cursum suum incipit
νεῖν, ἅπασι μονονού προσφωνῶν τὴν τοῦ νέου καὶ
μεγάλου τοῦδε φωτὸς ἐπιφάνειαν, καὶ ὡς ἄρτι καὶ
αὐτὸς τὴν ἀνακαίνισιν δέχεται, καὶ ὑπὸ νῶτα κρύο
πτειν τῆς γῆς βραχέα βούλεται, τὴν ἀκτίνα.
Νῦν οὐρανὸς, οἷον ἱμάτιον ἑαυτὸν περιβάλλων
καινόν, σκυθρωπότητα μὲν περιδύεται, διαύγειαν
δὲ ἀμφιέννυται, καὶ ὡσανεί τινα κόσμον τῆς οἰκείας
ἐσθητος τοὺς ἀστέρας προβάλλει, ποικίλου τε καὶ
διαλαμπή εικόνα προθεὶς ἑαυτὸν, οἷς ἔπιπλα ποικίλλειν ἐσπούδασται· καὶ νῦν μᾶλλον ἢ πρὶν Θεοῦ
διηγείσθαι δόξαν γράφει.
Νῦν γῆ βοτάνας ἀνίησιν εἰς κάλλος ξένον καὶ
οἷον ἀμίμητον, τῷ πολυειδεῖ τῶν χροῶν ἐξυφαίνούσα, καὶ τοῖς ζωγραφεῖν αἱρουμένοις ἀνθουργικά
βάμματα χορηγοῦσα, δ᾽ ὧν τοῖς ζωγραφικοῖς ἔνεστι
πλάσμασι διαμιλλᾶσθαι πρὸς τὴν ἀλήθειαν. Πᾶσι το
φυτοῖς ἀναβιῶναι παρακελεύεται, καὶ τὸ λαμπρὸν
εξυμνεῖν τῆς πανηγύρεως. Χαίρει δὲ τοῖς παρ'
ἑαυτῆς ἄνθεσι στολιζομένη, καὶ ἑαυτὴν στρωμνὴν
ὑποτίθησιν ἐπιεική, ἢ πρὶν ἀνήμερος ἦν.
Νῦν θάλασσα, οἷα πρὸ μικροῦ πολεμία, τοῖς κύ
μασι τὴν γείτονα τύπτουσα γῆν, ἀπειλεῖν τὰ δεινά
παυσαμένη, γελῶτα, τὰς διαλλαγὲς ἐπιζητεῖ, ὡς
ἄρτι πᾶσιν ἐπέδραμε μαρτυροῦσα, ἡ πάντα νοῦν
ὑπερέχουσα εἰρήνη. Νῦν ἀὴρ ἤπιον διηχεῖ τὴν ἀφιλάνθρωπον πνοήν, καὶ μεγαλόκροτον
μεγαλόκροτον ἐκτιναξά
μενος βροντήν, καὶ οἱονεὶ τιθασσῶς ἐπιπνέων, τῶν
οικίσκων πάντας καὶ καταδύσεων ἐκκαλεῖται, φίλα
προσενεῖν ὑπισχνούμενος.
instituere, omnibus propemodum elata voce annuntians novi hujus ac magni luminis ortum, et
quomodo ipse quoque nunc innovetur, nec radios
suos sub terræ dorsum longioribus horis patiatur
abscondi.
Nunc coelum velut novo se indumento amiciens,
tetricam deponit faciem, hilaritatemque assumit,
et quemdam veluti suæ vestis ornatum stellas profert, sese varietate venustum ac nitidum exhibens
in exemplar iis qui supelloctili variegandæ operani
navant; et nunc magis quam antea se Dei gloriam
enarrare testatur.
Nunc tellus gramina in miram ac nulli imitandam
pulchritudinem profert, multiplici varietate suam
contexens superficiem, atque illis, qui cupiant
pingere, ex ipsis floribus colores porrigens, per
quos claborata pictorum opera cum ipsa rerum
veritate certare queant. Tum ut arbores omnes reviviscant, ac solemnitatis hodiernæ concelebrent
splendorem edicit. Laetitiam vero prodit, suis semetipsam floribus exornans, quæque horrore squalebat, sese nunc stratum congruum supponit.
Nunc mare, quod fluctibus adjacentem terram
instar hostis paulo ante feriebat, gravia minari
cessans, ac ridens, reconciliationem quærit, sic
testimonio suo confirmans,jam pacem illam omnibus advenisse, quæ omnem sensum exsuperat
Nunc aer, inclementes ventos ac perstrepentem
tonitrum ablegans, leniter susurrat, ac mansuete
aspirans omnes quodammodo evocat e domunculis atque e latebris, jucunde sese promittens
aspiraturum.
Nunc quadrupedum greges assurgentes exsultant,
et matri terræ alludunt ac pullorum more tripudiant. Volucrum vero recens enatarum quotquot
sunt genera, alas per aera sine labore expandunt;
et quæ suavitate varii cantus excellunt, jamjam se
parant, ut musicos concentus veluti ad citharam
modulentur, suumque per hæc gaudium una omnes
significent. Nec dissimili ratione nos quoque homines per hanc anni tempestatem hinc quidem
plura illa corporis indumenta abjicimus, inde autem et navigare et bella suscipere, et iter aggredi,
et universim novis operibus manum admorere incipimus; quandoquidem nunc vetustatis pondus,
Νῦν τετραπόδων μὲν ἀγέλαι σκιρτῶν, καὶ τῇ
μητρί γῇ προσπαίζειν, και πωλικῶς ἐγάλλεσθαι
διανίστανται. Νεοττῶν δὲ γένη τὸ πτερὸν ἄπονον
ἐξαπλοῖ πρὸς ἀέρα· καὶ μουσικῶς κιθαρίζειν ἑτοιμάζεται τὰ ποικιλόφωνα, χαίρειν ἐκ τούτου πάντα
διασημαίνοντα. Καθάπερ καὶ ἄνθρωποι, δι' ὧν νῦν
μὲν τοῦ σώματος ἀποτιθέμεθα τῶν ἐνδυμάτων· τὰ
πλείω, δι' ὧν δὲ πλεῖν καὶ στρατηγεῖν ἀρχόμεθα,
καὶ πρὸς ἀποδημίας ἴεσθαι, καὶ ὅλως χεῖρα καινοῖς
ἐπιβάλλειν ἔργοις· ὅτι νῦν τὸ βαρὺ τῆς παλαιότητος, διαγγέλλομεν, ἀπεξέσθη, καὶ ἀνάπλασις διηρ
τίσθη, καὶ χαρὰ ἐξεχύθη, δι᾿ ἣν ἄλλος ἄλλῳ, καθά
περ κήρυξ τόπους διιών, χαίρειν διακελεύεται,
καὶ τῆς ἐνώσεως δίδωσι καὶ ἀντιλαμβάνει τὰ συναλ- uti annuntiamus, sublatum est, et renovatio perλάγματα.
fecta, et diffusum est gaudium, propter quod alius
alium, veluti præco varias peragrans regiones, gaudere jubet, fœderisque atque amicitiæ pignora.
dat et vicissim accipit.
Αλλὰ ταῦτα μὲν, ἵνα τὴν ἐκκενωθεῖσαν ἐκείνην
δείξῃ, καὶ τὰ πέρατα διαλαβοῦσαν χαρᾶς εὐωδίαν,
τοῦτον ἔχει τὸν τρόπον· καὶ οὐδέποτ' ἂν μηνύειν
τὰ τῆς χάριτος σύμβολα κατοκνήσαιεν, ἕως ἂν ἡ
καινοτάτη και γήρως κρείττων ἀνάπλασις ἐκδέξητα τελευταία, ἧς ἡ τρυφὴ τοῦ μυστηρίου τοῦδε
καρπός.
Philipp. iv, 7.
Et hæc quidem ita se habent, ut palam faciant,
suavem illam gaudii fragrantiam effusam jam esse,
et ad terræ usque fines sese protendisse; nec
unquain ista collato gratiæ symbola a monendi officio pigritabunt, quousque novissima illa et senectutis nescia regeneratio demum advenerit, cujus
fruitio est hujusce mysterii fructus.
col. 115–116page 48 of 73
PG 139:115ΛΔ'. Ἡμεῖς δὲ, ἐξ ὧν ἡ πολυύμνητος, τὸ κοινὸν ἐντρύφημα, καὶ ὑπὲρ ὧν ὁ δυνατὸς τὰ μεγαλεῖα διέ πλεξε μετ' αὐτῆς, καθάπερ ἐδεξάμεθα τὴν χαρὰν, οὕτως ἀντιδῶμεν τὸ χαίρειν τῇ παρασχούσῃ, οὐ τὴν τοῦ Γαβριὴλ μόνον μύησιν προσφωνοῦντες, ἀλλὰ καὶ ἡμᾶς αὐτοὺς ἔνδον ἐκκοροῦντες, καὶ ὑπερόριον πάντα ποιοῦντες κίβδηλον τρόπον, ὡς ἂν τοῦ δείπνου γενώμεθα καθαρῶς, τῆς ξένης και πανάγνου τρυ φῆς, ἦν ὁ ἀσπασμὸς ἐκαινούργησεν οὗτος. Οὕτω γὰρ ἡ ὑπερένδοξος μάλιστα χαίρει, τῆς τραπέζης ἐκείνης, τῶν τοῦ μονογενοῦς αὐτῆς Υἱοῦ σαρκῶν έμφορουμένους ὁρῶσα. Ἐπεὶ γὰρ διὰ τοῦτο καὶ εἰς γῆν ἦλθεν ἡ Πάναγνος, καὶ τὸν σαρκικὸν ἑαυτῆς χιτώνα τον Σωτῆρα ἐφόρεσεν, ἵν᾿ ἡμῖν ὁ Σωτὴρ τοῦτο γένηται δεῖπνος, καὶ διὰ τῆς συγγενοῦς ἡμῖν αὐτῆς σαρκὸς Θεῷ πλησιάσωμεν, οὗ τυχεῖν δίχα τῆς Θεοτόκου δι᾿ ἁμαρτίαν οὐκ εἴχομεν, χαίρει πάντως ταύτῃ χρωμένων ἡμῶν τῇ τραπέζῃ, ἂν ἡτοίμασε διὰ τοῦτο, καὶ δι᾽ ἦν τὰ φρικτὰ πάντα ἐκεῖνα ἐτελεσιουργήθη μυστήρια, καὶ δι' ἧς ἐξ ἀνθρώπων εἰς θεοὺς τῷ δώρῳ μεταποιούμεθα. ΑΒ. Εἰ δὲ τὸ χαίρειν ἐκεῖθεν, ἀνιαρὸν ἂν εἴη τοὐναντίον τῇ κεχαριτωμένη, ὅταν τῆς ἱερᾶς τρα πέζης ποῤῥω λιμώττοντας καθίσωμεν ἑαυτοὺς, ὅπερ ἐστὶ Θεοῦ ἀλλοτρίωσις καὶ ζωῆς ἀναίρεσις. Ὁ γὰρ τρώγων μου, φησί, τὴν σάρκα, καὶ πίνων μου τὸ αἷμα, ἐν ἐμοὶ μένει κἀγὼ ἐν αὐτῷ· καὶ, Ο μένων ἐν ἐμοὶ κἀγὼ ἐν αὐτῷ, οὗτος φέρει καρπόν πολύν, ὅτι χωρὶς ἐμοῦ οὐ δύνασθε ποιεῖν οὐδέν· καὶ, Ἐὰν μή τις μείνῃ ἐν ἐμοὶ, ἐβλήθη ἔξω ὡς τὸ πλῆμα, καὶ ἐξηράνθη, καὶ συνάγουσιν αὐτὰ, καὶ εἰς τὸ πῦρ βάλλουσι, καὶ καίεται. Ὁ δὲ μὴ τούτων ἄρα μεταλαμβάνων Θεοῦ μὲν γίνε ται μακράν, χοίρων δὲ, φεῦ! μετὰ τοῦ ἀλάστορος ἀγελάρχης καθίσταται, ἢ τὸ τελευταῖον φεέννης ὕλη. Καὶ πάλιν· Ἐὰν μὴ φάγητε τὴν σάρκα τοῦ ου τοῦ ἀνθρώπου, καὶ πίητε αὐτοῦ τὸ αἷμα, οὐκ ἔχετε ζωὴν ἐν ἑαυτοῖς. Εἰκότως· ὥσπερ γὰρ ὁ τῆς συνήθους ἀποστὰς διαίτης καὶ τῆς σαρκικῆς διίσταται ζωῆς, τὸν ἴσον τρόπον ὅ γε μὴ κἀκεῖνα σιτούμενος νεκρός, ἐλεεινὸς, ζωῆς άμοιρος ἀληθοῦς, καὶ βασάνων ἑαυτῷ πρόξενος αἰωνίων. ΛΓ'. Ἐπεὶ δὲ χαρᾶς μὲν πρόξενος ὁ νῦν ἀσπα σμὸς, ὃς καὶ τὸν καινὸν προήγαγε τόκον, οὗτος δὲ τράπεζα ἡμῖν ἡδίστη, καὶ ζωῆς ἀλήκτου αἰτία κατέστη, χαράς μὲν καὶ ἡμεῖς τὰς ἡμετέρας ἐμπλήσωμεν ψυχάς· Χαῖρε, τῇ μητρὶ τοῦ Θεοῦ, τῷ Γα βριὴλ συμβφθεγγόμενοι· Χαῖρε, λέγοντες, κεχαριτωμένη, ὁ Κύριος μετὰ σοῦ· εὐλογημένη σὺ ἐν για ναιξί. Δενθῶμεν δὲ τῆς πανάγνου, ὥστε καὶ τῆς ζω οποιος τυγχάνειν ἀξίως τροφῆς, ἢν ἡ παροῦσα ἀνῆκε χαρά, καὶ δι' ἦν ἡμῖν αἰωνίως τὸ χαίρειν. Χαίρει δὲ ἄρα καὶ ἡ ὑπερένδοξος διὰ τοῦτο, καὶ ὁ ταύτηςXXXI. Nos autem, e quibus orta est Virgo illa
omni laude dignissima, commune illud omnium
delicium, et propter quos fecit illi magna qui potens est, sicuti gaudium recipimus, sic illi, quæ
gaudere dedit, vicem reddamus, non modo ea
ratione quam a Gabriele edocti sumus, illam compellantes, sed interiora quoque nostra expurgantes,
et omne a nobis vitium procul expellentes; ut purifcati cænam possimus gustare, dapes,inquam,illas
novas et purissimas, quas hæc salutatio miro modo
apparavit. Sic enim quam maxime gaudet illa super
omnes gloriosa, si de mensa illa, de carnibus scilicet unigeniti Filii sui satiatos nos videat. Cum
enim hac de causa purissima illa in terram advenerit, et sua ipsius carnea tunica Salvatorem
induerit, ut idem Salvator ejusmodi cœna nobis
fieret, et per cognatam nobis ejusdem Virginis
carnem ad Deum (quod assequi sine Deipara non
poteramus propter peccatum) accederemus,gaudet
sane, cum nos eadem mensa fruimur, quam ipsa
idcirco paravit, et propter quam cuncta illa horrenda mysteria mirabiliter peracta sunt, et per
transmulamur.
XXXII. Porro si Virgini hæc erat gaudendi ratio,
grave profecto haberet illa gratia plena, si contra
fleret, si nos videlicet procul a sacra mensa sedeamus, cum tamen fame laboremus; quod sane abalienatio est a Deo, et vitæ ablatio. Qut enim,inquit,
manducat meam carnem et bibit meum sanguinem
in me manct et ego in illo 25. Et: Qui manet in me
et ego in eo, hic fert fructum multum, quia
sine me nihil potestis facere”. Et: Si quis in me non
manserit, mittetur foras sicut palmes, et arescet, et
colligent eum, et in ignem mittent, et ardet 3. Qui
itaque horum non fit particeps, hic quidem a Deo
fit extorris, et, eheu! porcorum armentarius una
cum scelerato dæmone evadit, aut etiam postremo
materia gehennæ incendiis apta. Et rursus: Nisi
manducaveritis carnem Filii hominis et biberitis ejus
sanguinem non habebitis vitam in vobis”. Et merito quidem; sicut enim qui consueta ad vivendum
adminicula negligit, corporalem quoque vitam
amittit, pari modo qui istis non pascitur, mortuus
est, miserabilis, expers vero vitæ, et tormenta
sibi ipse parat æterna.
XXXIII. Quoniam vero gaudium induxit eadem
hæc salutatio quæ et novum partum intulit; hic,
vero partus factus est nobis mensa suavissima, et
indesinentis vitæ principium; nos quoque gaudio
mentes nostras repleamus, una cum Gabriele illud
Ave Dei matri acclamantes, atque Ave, dicentes,
gratia plena, Dominus tecum, benedicta tu in mulieribus.
Obsecremus autem purissimam illam, ut et vivificam illam digne participemus alimoniam, quam
præsens nobis gaudium attulit, et cujus virtute
nobis dabitur in æternum gaudere. Propter hoc
ΛΔ'. Ἡμεῖς δὲ, ἐξ ὧν ἡ πολυύμνητος, τὸ κοινὸν
ἐντρύφημα, καὶ ὑπὲρ ὧν ὁ δυνατὸς τὰ μεγαλεῖα διέπλεξε μετ' αὐτῆς, καθάπερ ἐδεξάμεθα τὴν χαρὰν,
οὕτως ἀντιδῶμεν τὸ χαίρειν τῇ παρασχούσῃ, οὐ τὴν
τοῦ Γαβριὴλ μόνον μύησιν προσφωνοῦντες, ἀλλὰ
καὶ ἡμᾶς αὐτοὺς ἔνδον ἐκκοροῦντες, καὶ ὑπερόριον
πάντα ποιοῦντες κίβδηλον τρόπον, ὡς ἂν τοῦ δείπνου
γενώμεθα καθαρῶς, τῆς ξένης και πανάγνου τρυ
φῆς, ἦν ὁ ἀσπασμὸς ἐκαινούργησεν οὗτος. Οὕτω
γὰρ ἡ ὑπερένδοξος μάλιστα χαίρει, τῆς τραπέζης
ἐκείνης, τῶν τοῦ μονογενοῦς αὐτῆς Υἱοῦ σαρκῶν
έμφορουμένους ὁρῶσα. Ἐπεὶ γὰρ διὰ τοῦτο καὶ εἰς
γῆν ἦλθεν ἡ Πάναγνος, καὶ τὸν σαρκικὸν ἑαυτῆς
χιτώνα τον Σωτῆρα ἐφόρεσεν, ἵν᾿ ἡμῖν ὁ Σωτὴρ
τοῦτο γένηται δεῖπνος, καὶ διὰ τῆς συγγενοῦς ἡμῖν
αὐτῆς σαρκὸς Θεῷ πλησιάσωμεν, οὗ τυχεῖν δίχα τῆς
Θεοτόκου δι᾿ ἁμαρτίαν οὐκ εἴχομεν, χαίρει πάντως
ταύτῃ χρωμένων ἡμῶν τῇ τραπέζῃ, ἂν ἡτοίμασε
διὰ τοῦτο, καὶ δι᾽ ἦν τὰ φρικτὰ πάντα ἐκεῖνα ἐτελεσιουργήθη μυστήρια, καὶ δι' ἧς ἐξ ἀνθρώπων εἰς
θεοὺς τῷ δώρῳ μεταποιούμεθα.
quam ex hominibus in deos ipsius doni virtute
ΑΒ. Εἰ δὲ τὸ χαίρειν ἐκεῖθεν, ἀνιαρὸν ἂν εἴη
τοὐναντίον τῇ κεχαριτωμένη, ὅταν τῆς ἱερᾶς τρα
πέζης ποῤῥω λιμώττοντας καθίσωμεν ἑαυτοὺς,
ὅπερ ἐστὶ Θεοῦ ἀλλοτρίωσις καὶ ζωῆς ἀναίρεσις. Ὁ
γὰρ τρώγων μου, φησί, τὴν σάρκα, καὶ πίνων
μου τὸ αἷμα, ἐν ἐμοὶ μένει κἀγὼ ἐν αὐτῷ· καὶ,
Ο μένων ἐν ἐμοὶ κἀγὼ ἐν αὐτῷ, οὗτος φέρει
καρπόν πολύν, ὅτι χωρὶς ἐμοῦ οὐ δύνασθε ποιεῖν
οὐδέν· καὶ, Ἐὰν μή τις μείνῃ ἐν ἐμοὶ, ἐβλήθη
ἔξω ὡς τὸ πλῆμα, καὶ ἐξηράνθη, καὶ συνάγου
σιν αὐτὰ, καὶ εἰς τὸ πῦρ βάλλουσι, καὶ καίεται.
Ὁ δὲ μὴ τούτων ἄρα μεταλαμβάνων Θεοῦ μὲν γίνε
ται μακράν, χοίρων δὲ, φεῦ! μετὰ τοῦ ἀλάστορος
ἀγελάρχης καθίσταται, ἢ τὸ τελευταῖον φεέννης ὕλη.
Καὶ πάλιν· Ἐὰν μὴ φάγητε τὴν σάρκα τοῦ 19ου
τοῦ ἀνθρώπου, καὶ πίητε αὐτοῦ τὸ αἷμα, οὐκ
ἔχετε ζωὴν ἐν ἑαυτοῖς. Εἰκότως· ὥσπερ γὰρ ὁ
τῆς συνήθους ἀποστὰς διαίτης καὶ τῆς σαρκικῆς
διίσταται ζωῆς, τὸν ἴσον τρόπον ὅ γε μὴ κἀκεῖνα
σιτούμενος νεκρός, ἐλεεινὸς, ζωῆς άμοιρος ἀληθοῦς,
καὶ βασάνων ἑαυτῷ πρόξενος αἰωνίων.
ΛΓ'. Ἐπεὶ δὲ χαρᾶς μὲν πρόξενος ὁ νῦν ἀσπα
σμὸς, ὃς καὶ τὸν καινὸν προήγαγε τόκον, οὗτος δὲ
τράπεζα ἡμῖν ἡδίστη, καὶ ζωῆς ἀλήκτου αἰτία
κατέστη, χαράς μὲν καὶ ἡμεῖς τὰς ἡμετέρας ἐμπλή
σωμεν ψυχάς· Χαῖρε, τῇ μητρὶ τοῦ Θεοῦ, τῷ Γαβριὴλ συμβφθεγγόμενοι· Χαῖρε, λέγοντες, κεχαριτω
μένη, ὁ Κύριος μετὰ σοῦ· εὐλογημένη σὺ ἐν για
ναιξί.
Δενθῶμεν δὲ τῆς πανάγνου, ὥστε καὶ τῆς ζω
οποιος τυγχάνειν ἀξίως τροφῆς, ἢν ἡ παροῦσα ἀνῆκε
χαρά, καὶ δι' ἦν ἡμῖν αἰωνίως τὸ χαίρειν. Χαίρει
δὲ ἄρα καὶ ἡ ὑπερένδοξος διὰ τοῦτο, καὶ ὁ ταύτης
03 Joan. vi, 57. 96 Joan. xr, 5. 9 Ibid. 6. 98 Joan. vi, 53.
col. 117–118page 49 of 73
PG 139:117Υἱός· καὶ εἴν πάντας ἡμᾶς κοινωνοὺς τῆς ἀλήκτου γενέσθαι χαράς, πρεσβείαις τῆς κεχαριτωμένης καὶ Θεοῦ μητρὸς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ᾧ πρέπει πᾶσα δόξα, τιμὴ καὶ προσκύνησις σὺν τῷ ἀνάρχῳ αὐτοῦ Πατρὶ καὶ τῷ παναγίῳ καὶ ἀγαθῷ καὶ ζωοποιῷ αὐτοῦ Πνεύματι νῦν καὶ ἀεὶ καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. μετὰ Θεὸν πρώτη, ΛΟΓΟΣ Δ΄. Εἰς τὴν πάνσεπτον κοίμησιν τῆς παναχράντου Δεσποίνης ἡμῶν Θεοτόκου καὶ ἀειπαρθένου Μαρίας. Α΄. Εἰ δὲ οὐρανοῦ κάλλος καὶ αὐγὴν ἡλίου φαι ἐρὰν οὔτ᾽ ἐσίγησεν εωρακώς, καὶ θαυμάσας οὐχ ἱκανὸν ἀπέδωκε τῇ μεγαλουργία τον κρότον, καὶ διὰ τοῦτο, ἕως ἂν ὁρᾷ, καὶ ἄκων ἐκφέρει τὸ θαῦμα πῶς ἐν τῇ πολυυμνήτῳ μητρὶ τοῦ Θεοῦ οὐχ ἑκά στοτε πλέκειν δίκαιον εἴη τὸν ὕμνον, εἰ καί τις πολλάκις τοῦ τοιοῦδε χρέους ἐκτιννὺς ἔφθασε κέρ ματα; γὰρ, ὅτι φωτὸς μὲν ἥλιος ἐστι χορηγός, οὐ φαῦλον δὲ δυνάμεως ὄργανον ζωογόνου, οὐρανὸς δὲ τῇ τῶν ἀστέρων λαμπρὸς ποικιλίᾳ, καὶ τῷ μετ γέθει είκοντα πάντα τιθεὶς ἑαυτῷ, διὰ ταῦτα τὸν ἔπαινον ἕλκουσιν· ἢ τὸ ἀληθινὸν καὶ ἀσβεστον φῶς ἀνατέλλει τοῖς πέρασι, ζωῆς τε τῆς ἀλήκτου δίσκος δέδεικται φαεινότατος, οὐρανοῦ δὲ καὶ ὥραν ἡττᾶ σθαι ποιεῖ καὶ μέγεθος, ὅτι καὶ ἐραστὴν ἔσχε, καὶ παντὶ τὸν ἀχώρητον ἐχώρησε, τίνα ἂν εὐφημίαν οὐκ ἀεὶ καλέσε ο παρ' ἑαυτῇ; Β΄. Εἰ δὲ τὸ ἐπαινεῖν ἐκεῖνα Θεῷ προσάγει τὸν πήρα και Θεοῦ γὰρ δόξαν καὶ οὐρανὸς φιλοσοφεῖ, καλέσαι.SERMO IN DORMITIONEM B. V. MARIÆ.
Υἱός· καὶ εἴν πάντας ἡμᾶς κοινωνοὺς τῆς ἀλήκτου porro et supergloriosa illa gaudet, ejusque filius,
γενέσθαι χαράς, πρεσβείαις τῆς κεχαριτωμένης καὶ
Θεοῦ μητρὸς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ᾧ
πρέπει πᾶσα δόξα, τιμὴ καὶ προσκύνησις σὺν τῷ
ἀνάρχῳ αὐτοῦ Πατρὶ καὶ τῷ παναγίῳ καὶ ἀγαθῷ καὶ
ζωοποιῷ αὐτοῦ Πνεύματι νῦν καὶ ἀεὶ καὶ εἰς τοὺς
αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν.
et utique contingat, ut nos omnes perennis gaudii
compotes efficiamur; precibus ejusdem gratia plenæ ac matris Dei Salvatoris nostri Jesu Christi,
quem decet gloria omnis, honor et adoratio una
cum sempiterno ejus Patre, sanctissimoque et
bonorum ac vita datore ejus Spiritu, nunc et
semper et in sæcula sæculorum. Amen.
IN SEQUENTEM SERMONEM EDITORIS PATROLOGIE MONITUM.
Quanquam sequens homilia nonnulla præclara testimonia de sanctitate et gloria B. M. V. contineat ex gr.
n 2, ubi beata Virgo dicitur μετὰ Θεὸν πρώτη, Post Deum prima, seu altera a Deo: nihilominus fatendum
est eam plerumque humilem et vulgarem sensum referre; neque ubique consentire doctrinæ quam Isidorus
Thessalonicensis alibi verbis luculentis professus est. Imo crederem illam homiliam, qualem R. P. Ballerini
exhibuit, a manu Isidori non esse profectam, sed ob imperito scriba consutam fuisse. Profecto an° 29
incipit nova narratio a præcedente oratione prorsus aliena et alicno calamo exarata. Denuo a nº 52 nova
exoritur narratio de symbolo palma quæ præcedentibus non cohæret; et n° 3. beata Virgo dicitur obnoxia
fuisse peccato originali, quod quidem Isidorus Thessalonicensis ex industria negat in homilia II, quæ est
in Præsentationem Deiparæ, pag. 36, ed. Maracci, ubi asserit beatam Virginem ex mortalibus solam esse
quæ cum Davide dicere non debeat: Et in peccatis concepit me mater mea. Inde infero homiliam illam,
prout a R. P. Ballerini edita est, Isidoro Thessalonicensi tribui non posse; etsi fortasse aliqua ex parte
peius sit. Placet tamen eam totam excudere, qualem exhibet editio Balleriniana, ut de ipsa unusquisque pro
abitu judicare possit. J.-B. M.
ΛΟΓΟΣ Δ΄.
Εἰς τὴν πάνσεπτον κοίμησιν τῆς παναχράντου
Δεσποίνης ἡμῶν Θεοτόκου καὶ ἀειπαρθένου
Μαρίας.
Α΄. Εἰ δὲ οὐρανοῦ κάλλος καὶ αὐγὴν ἡλίου φαι
ἐρὰν οὔτ᾽ ἐσίγησεν εωρακώς, καὶ θαυμάσας οὐχ
ἱκανὸν ἀπέδωκε τῇ μεγαλουργία τον κρότον, καὶ
διὰ τοῦτο, ἕως ἂν ὁρᾷ, καὶ ἄκων ἐκφέρει τὸ θαῦμα·
πῶς ἐν τῇ πολυυμνήτῳ μητρὶ τοῦ Θεοῦ οὐχ ἑκάστοτε πλέκειν δίκαιον εἴη τὸν ὕμνον, εἰ καί τις
πολλάκις τοῦ τοιοῦδε χρέους ἐκτιννὺς ἔφθασε κέρματα; γὰρ, ὅτι φωτὸς μὲν ἥλιος ἐστι χορηγός,
οὐ φαῦλον δὲ δυνάμεως ὄργανον ζωογόνου, οὐρανὸς
δὲ τῇ τῶν ἀστέρων λαμπρὸς ποικιλίᾳ, καὶ τῷ μετ
γέθει είκοντα πάντα τιθεὶς ἑαυτῷ, διὰ ταῦτα τὸν
ἔπαινον ἕλκουσιν· ἢ τὸ ἀληθινὸν καὶ ἀσβεστον φῶς
ἀνατέλλει τοῖς πέρασι, ζωῆς τε τῆς ἀλήκτου δίσκος
δέδεικται φαεινότατος, οὐρανοῦ δὲ καὶ ὥραν ἡττᾶ
σθαι ποιεῖ καὶ μέγεθος, ὅτι καὶ ἐραστὴν ἔσχε, καὶ
παντὶ τὸν ἀχώρητον ἐχώρησε, τίνα ἂν εὐφημίαν οὐκ
ἀεὶ καλέσε ο παρ' ἑαυτῇ;
SERMO IV.
In summe venerandam dormitionem immaculatissimæ Dominæ nostræ Dei Genitricis et semper virginis Mariæ.
I. Si quisquis pulchritudinem cœli et fulgidum
solis jubar contemplatur,etsi,dum stupore percel
litur, haud pares magnificentiæ operis laudes persolvat, continere tamen linguam non solet, atque
adeo quandiu ea contueatur, miraculum vel invitus
extollit; quomodo non æquum fuerit omni laude
dignissima Dei Matri indesinenter hymnos nectere,
utut jam sæpius hujusmodi debitum aliqua ex particula solvere quispiam studuerit? Nam si sol,
propterea quod lucem suppeditat, ac genitalis virtutis fecundum est instrumentum, cœlum vero,
quia vario ac multiplici nitet stellarum decore, ac
reliquao mnia magnitudine longe superat, suam
idcirco laudem habent; ad quænam enimvero sui
præconia in omne tempus illa non provocabit,quæ
ad extremos usque terræ fines veram et exstingui
nesciam lucem emittit, ac sol splendidissimus
indeficientem vitam tribuens, apparuit, ac cœlos denique tum venustate vincit tum amplitudine
postquam et ad amorem sui pellexit, et in se continuit eum qui nullibi contineri potest?
Β΄. Εἰ δὲ τὸ ἐπαινεῖν ἐκεῖνα Θεῷ προσάγει τὸν 11. Quod si laus illis tributa laudatorem ipsum
πήρα και Θεοῦ γὰρ δόξαν καὶ οὐρανὸς φιλοσοφεῖ, ad Deum erigit; nam cali quoque Dei gloriam
• Cod. καλέσαι.
Ant. Ballerini notæ.
(l) Vide sanctm Virgini tributam eam laudem,
qua proprie soli Christo reservari solet, ut sub
splendidissimi solis symbolo designetur.
Carlos vicisse dicitur Maria non solum am
plitudine, quippe quæ sinu suo inclusum gestavit
eum, quem (III Reg. vir, 27) cælum et cali calorum capere non possunt, verum etiam venustate.
Id vero haud levis est momenti; quandoquidem
ex omnium sententia ea haberi ac dici solet cæli
venustas, quæ nunquam per se non sit nitentissima, et cuivis corruptioni inaccessa.
Sermon IVSermo IV
col. 119–120page 50 of 73
PG 139:119ὅταν οὐκ ἄν τις ἑτέρου μᾶλλον οὐδενὸς ἢ διὰ τῆς παναχράντου Θεῷ συναφθείη, ἧς οὔτε παραπλήσιον, οὔτ᾽ οὐδὲν τῶν ἁπάντων Θεῷ πλησιέστερον, σχολῇ γ᾽ ἂν εὔ φρονῶν καὶ προσλαλεῖν καὶ προσκεῖσθαι, καὶ κοσμεῖν ἐγκωμίοις, ἄλλο πρότερον ἡγήσαιτο τῆς Πανάγνου. Καθάπερ τοίνυν ἀνύστακτος ἀγγέλοις δόξα μελῳδεῖται Θεῷ, ὅτι καὶ κρεῖττον ἢ ἡμεῖς διὰ τὸ τοῦ Χοὸς ἄμικτον ἐκείνῳ τὸ ἐμφερὲς σώζουσιν οὕτω δήπουθεν τὴν μετὰ Θεὸν πρώτην, δι' ἧς ἡμῖν ἀφθόνως τῆς τοῦ Θεοῦ τυχεῖν ἐξεγένετο φιλανθρωπίας, διότι καὶ ταύτῃ κατάλληλα τὰ ἡμέτερα, ἀσίγητ᾽ ἐξυμνεῖν, εἰ οἷόν τε, καὶ πανηγυρίζειν ὀφείλεται. ', αὕτη δὲ ἡ δόξα πρὸς Θεὸν ἀνάγει τὸν ἐπαινέτην Πολλῶν δὲ ὄντων καὶ μεγάλων, ὅθεν ἂν τις διαυγασθείη, καὶ νοῦν καὶ γλῶσσαν περὶ αὐτῆς διυπνίζων, κομιδή μέγιστον, καὶ ἀπὸ τῶν γηίνων πρὸς οὐρανόν τε καὶ θεῖα φέρον τὸν ὑμνητὴν, καὶ ἡ πρὸς τὸν Θεὸν τῆς Παρθένου μετάστασις, δι᾿ ἐν ἡ παροῦσα πανήγυρις. Καθάπερ γὰρ τὰ κατὰ τὴν πανύμνητον ἅπαντα, ἡ πρόοδος ἡ εἰς ἀνθρώπους, ἡ ἐν τοῖς ἀβάτοις τοῦ σεβασμίου τόπου ξένη διατριβὴ, ἡ οὐκ ἐξ ὧν φύει τοῦς, ἀλλ᾽ οὐρανός, Χορηγη θεῖσα τροφὴ, ὁ τοῦ θείου Γαβριὴλ ὑπερφυὴς ἀσπα σμὸς, ὁ καινὸς καὶ ἀπόῤῥητος τόκος, ἡ τοῦ γάλακτος παράδοξος βλύσις, καὶ τἄλλα, ὧν τὰ μὲν ᾄδεται περιφανῶς, ἅτε δὴ καὶ θαύματος πέρα, ἔστι δὲ ἃ καὶ ἀκήρυκτα μένει, ὡς ἥττω τῶν παρ' αὐτῆς ὑψη λῶν, εἰ καὶ μείζω τῶν ἄλλων ἀνθρώπων, ὡς ἐκεῖνα τοίνυν τοιαῦτα, οἷα λόγον ἐλέγξαι πάντα, κἂν εἰς αἰθέρα καὶ ὑπὲρ οὐρανοὺς ῥητορεύῃ· τὸν ἴσον ἄρα τρόπον καὶ ἡ λαμπρὰ κοίμησις τῆς Θεοδόχου κόρης ὑπερφυέσι καὶ σεμναῖς συνδέδεται θεουργίαις.ὅταν οὐκ ἄν τις ἑτέρου μᾶλλον οὐδενὸς ἢ διὰ τῆς
παναχράντου Θεῷ συναφθείη, ἧς οὔτε παραπλήσιον,
οὔτ᾽ οὐδὲν τῶν ἁπάντων Θεῷ πλησιέστερον, σχολῇ
γ᾽ ἂν εὔ φρονῶν καὶ προσλαλεῖν καὶ προσκεῖσθαι, καὶ
κοσμεῖν ἐγκωμίοις, ἄλλο πρότερον ἡγήσαιτο τῆς
Πανάγνου. Καθάπερ τοίνυν ἀνύστακτος ἀγγέλοις
δόξα μελῳδεῖται Θεῷ, ὅτι καὶ κρεῖττον ἢ ἡμεῖς διὰ
τὸ τοῦ Χοὸς ἄμικτον ἐκείνῳ τὸ ἐμφερὲς σώζουσιν·
οὕτω δήπουθεν τὴν μετὰ Θεὸν πρώτην, δι' ἧς
ἡμῖν ἀφθόνως τῆς τοῦ Θεοῦ τυχεῖν ἐξεγένετο φιλαν
θρωπίας, διότι καὶ ταύτῃ κατάλληλα τὰ ἡμέτερα,
ἀσίγητ᾽ ἐξυμνεῖν, εἰ οἷόν τε, καὶ πανηγυρίζειν
ὀφείλεται.
edocent ', et hæc gloria collaudantem adducit αὕτη δὲ ἡ δόξα πρὸς Θεὸν ἀνάγει τὸν ἐπαινέτην
ad Deum; profecto cum nulla alia re magis quam
intemeratissima hujus ope conjungi Deo quispiam
possit; hac quippe nihil ex omnibus Deo similius(3),
nihil vicinius Deo reperire licet; næ minus sapienter ille ageret, qui aliud quidpiam priusquam
hanc immaculatissimam et alloquendum, et colendum, et encomiis exornandum arbitraretur. Sicut
ergo angeli, quandoquidem expressiorem ac nos
cum Deo similitudinem,utpote materim expertes(4),
gerunt, non intermissa illi laudis cantica modulantur; pari profecto ratione et nos eam, quam
alteram a Deo suspicimus et per quam fortunate nobis uberem Dei benignitatem experiri conti⚫
git, quoniam communis insuper cum illa nobis est natura, incessantibus, si fieri possit, hymnis extollere ac celebrare debemus.
Porro cum multa sint et magna,e quibus mutuari Πολλῶν δὲ ὄντων καὶ μεγάλων, ὅθεν ἂν τις
quispiam lucem possit, dum ad collaudandam Vir- διαυγασθείη, καὶ νοῦν καὶ γλῶσσαν περὶ αὐτῆς
ginem et mentem et linguam excitat, maximum διυπνίζων, κομιδή μέγιστον, καὶ ἀπὸ τῶν γηίνων
sane, et laudatorum ipsum ad cœlos ac divina e πρὸς οὐρανόν τε καὶ θεῖα φέρον τὸν ὑμνητὴν, καὶ
terrenis erigens, est etiam Virginis ad Deum trans- ἡ πρὸς τὸν Θεὸν τῆς Παρθένου μετάστασις, δι᾿ ἐν
itus, ad quem celebrandum solemnis hic conventus
ἡ παροῦσα πανήγυρις. Καθάπερ γὰρ τὰ κατὰ τὴν
agitur. Sicut enim omnia, quæ ad laudatissimam πανύμνητον ἅπαντα, ἡ πρόοδος ἡ εἰς ἀνθρώπους,
hanc spectant ejus nempe inter homines ortus, ἡ ἐν τοῖς ἀβάτοις τοῦ σεβασμίου τόπου ξένη διατρι
admiranda in augusti templi recessibus commoratio, βή, ἡ οὐκ ἐξ ὧν φύει τοῦς, ἀλλ᾽ οὐρανός, Χορηγη
alimentum non e terræ fructibus sed e cœli penore θεῖσα τροφὴ, ὁ τοῦ θείου Γαβριὴλ ὑπερφυὴς ἀσπα
suppeditatum, mirifica divini nuntii Gabrielis sa- σμὸς, ὁ καινὸς καὶ ἀπόῤῥητος τόκος, ἡ τοῦ γάλακτος
lutatio, novus atque ineffabilis partus, lac præter παράδοξος βλύσις, καὶ τἄλλα, ὧν τὰ μὲν ᾄδεται
leges natura manans, et cætera alia, quæ partim περιφανῶς, ἅτε δὴ καὶ θαύματος πέρα, ἔστι δὲ ἃ
quidem,utpote quæ vel omne excedant miraculum, καὶ ἀκήρυκτα μένει, ὡς ἥττω τῶν παρ' αὐτῆς ὑψη
splendidissime celebrantur,partim vero incelebrata λῶν, εἰ καὶ μείζω τῶν ἄλλων ἀνθρώπων, ὡς ἐκεῖνα
etiam manent, quippe quæ etsi aliorum hominum τοίνυν τοιαῦτα, οἷα λόγον ἐλέγξαι πάντα, κἂν εἰς
eximia quæque longe prætergrediantur,præcelsio⚫ αἰθέρα καὶ ὑπὲρ οὐρανοὺς ῥητορεύῃ· τὸν ἴσον ἄρα
ribus tamen ejusdem magnalibus vincuntur; sicut τρόπον καὶ ἡ λαμπρὰ κοίμησις τῆς Θεοδόχου κόρης
ergo illa omnia ejusmodi sunt, ut quovis altiora sint ὑπερφυέσι καὶ σεμναῖς συνδέδεται θεουργίαις.
sermone,utut ad æthera hic sublimitate sua ac super cœlos discurrere videatur; eodem plane modo et
splendida Virginis Dei Genitricis dormitio excellentissimis magnificisque Dei operibus conserta reperitur.
1 Psal. XVIII, 1
Ant. Ballerini notæ.
Ut probe assequaris, quid sibi velit bmc
Virginis cum Deo similitudo, fac ea relegas, quæ
ex ejusdem Isidori Homilia in Nativitatem Virginis
(§ 48, part. I, pag. 238-239) subjecisse hic juverit:
Quod vero, inquit, pertinet ad hanc ab omni pec·
cato immunitatem, nemo magis quam innocentissima
illa (sancta Virgo Maria) similitudinem cum Christo
gessit; oportebat enim, ut plus quum alius quilibet,
genito genitrix assimilaretur. Merito igitur eadem
illa innocentissima quibuslibet hominibus, quantum
nec fari licet, purior prædicatur; ac proinde sola
inter homines fuit plane incorrupta.
Inferre et ex his licet, Græcos per Isidori metatem nihil detulisse opinioni illi quorumdam veterum, qui a communi sententia de natura angelorum
plane materia experte discessisse videntur.
Communissimam hic habes expressam SS.
Patrum sententiam, Virginem Deiparam in universis creaturis, post Deum, primatum obtinere.
Perpende vim sententiæ, omnia nempe quæ
ad Virginem gloriosam pertinent, ejusmodi esse,
ut quamlibet humanam ſaudem nobilitate sua vincant. Erit enim fortasse, cui videbimur nimium
quid nobis præsumere, si ex eo effato originem
quoque Virginis Deiparæ nobilissimam fuisse con-
;)
cludamus: quasi hoc perinde sit, ac plus æquo
auctorum verba urgere,illasque eisdem sententias
affingere, de quibus ne cogitaverint quidem. Atqui
mox sequentia ostendunt Isidorum inter admiranda illa etiam primordia sanctæ Virginis diserte
enumerasse. Et si ulterius quæras quidnam mirandum in primordiis Virginis Isidoro visum fuerit,
ipsum adi in homilia de Presentatione Deiparæ,
atque ipso proclamante audies (§ 13, part. I, pag.
434-435), inter magnalia illa, pro quibus graiarum canticum Virgo beata Deo obtulit, et hoc
esse enumerandum, quod affirmare de se ipsa potuerit In iniquitatibus concepta non fui........
Solam non concepit in peccatis me mater mea. Quod
ergo spectat ad interpretandas generaliores quasdam SS. Patrum sententias, quæ diserte non exprimunt originem Virginis a peccato immunem,
aptissime tamen generalitate sua eamdem præro
gativam comprehendunt, non ii reprehendendi
sunt, qui nativæ sententiarum vi adhærentes, expresse ea consectaria eliciunt, quæ virtualiter in
iis continentur, sed illi citius dicendi sunt peccare, qui obvium sententiarum sensum, nativamque amplitudinem ad lubitum coarctare fas sibi
ducunt.
col. 121–122page 51 of 73
PG 139:121Γ'. Αλλ' ἵνα τι μικρὸν ὁ λόγος προθεωρήσῃ, ἡ πάναγνος επείπερ εἰς βίον ήκεν, ἵνα τὸ παράδοξον ἐκεῖνο διαπλέξῃ τεράστιον, τό γε τὴν δουλικὴν τῷ Δεσπότῃ περιθείναι μορφὴν, καὶ εἰς ἑνωτικωτάτην καὶ ὑπὲρ λόγον εὔνοιαν έννοιαν] τὸν Πλαστην συνάψαι τοῖς πρὶν ἀποκηρύκτοις καὶ πολεμίοις ἀνθρώ τοις, ἑαυτὴν ἐξεικόνιζε, καὶ σαφῶς διεμόρφου, οἷα τις ἀγαθὸς ζωγράφος, πρὸς τὴν τοῦ Δημιουργοῦ καὶ Ποῦ αὐτῆς εἰκόνα ὁρῶσα. Ωσπερ γὰρ ὁ Κτίστης, τὸν χοϊκὸν ἀναβαλλόμενος παρ' αὐτῆς χιτῶνα, ταπεινὰ καὶ τοῦ χρὸς ἄξια εἰς γῆν ἐνεδείξατο· καὶ τέκτονος γὰρ ἤκουσεν υἱὸς, καὶ λαπρὸν οὔτ᾽ ᾠκείωσεν οἰκίαν, ἀλλὰ καὶ ἀλωπέκων πενέστερος ποῦ κλίναι οὐκ εἶχε τὴν κεφαλὴν, καὶ παῖδα πρὸς ὑπουργίαν οὔτ᾽ ἱπρίατο αὐτός τε ἦν ἐξυπηρετῶν τῇ μητρὶ, καὶ πάντα ποιῶν, ὧν ὀλιγωρεῖν οὐκ ἐᾷ τὸ φίλτρον φιλο στέργως τοκεύσιν ὑποτασσόμενον, καὶ ἔτι πένησι πένητα, Πτωχὸς γὰρ εἰμι ἐγὼ, καὶ ἐν κόποις ἐκ νεότητός μου· οὕτω καὶ ἡ ἱερὰ Μητροπάρθενος, τῶν ἴσων ἰχνῶν ἐχομένη, ὄγκον τε ἡγάπησεν οὐδένα, μήτε παιδίσκας, μήτε θεραπείαν ἡντιναοῦν δε σποινικῶς ἑαυτῇ παραστήσασα, καὶ βίον είλκεν εὐτελῆ διαζῶσα· ἑαυτῇ μὲν οἴκοι μονῃ χρωμένη ἑαυτῆς διακόνῳ· ἦν δὲ ἔξωθεν ἐδεῖτο παραμυθίας, χορηγῷ τῷ πάντ᾽ ἀρίστῳ καὶ ὑπὲρ πάντας μαθητῇ ειληθέντι, Ἰωάννῃ τῷ παρθένῳ, ὄν, καθάπερ τῆς Πανάγνου, καὶ χαρίτων μὲν ἕνεκα ἄλλων, οὐδενος δ᾽ ἧττον καὶ τοῦ καλλους τῆς παρτενίας, υἱὸν ὁ πλάστης ἑαυτὸν ἐκαινούργησεν, οὕτω διὰ τὸ ταὐτὸν τῆς ἁγνείας υἱὸν ὑπέθεον τῇ Παρθένῳ. Δ΄. Εζη τοίνυν, τὸν νοῦν περιφέρουσα, ἡ τῶν οὐρανῶν ὑψηλοτέρα, μᾶλλον δὲ ἧς ἥττω μηδὲ μι κρῷ μέτρῳ τὰ Σεραφίμ, πόρξω φαντασίας καὶ δόξης ἁπάσης κενής, λιτῇ καὶ πενιχρᾷ χαίρουσα διαίτῃ. Καθάπερ γὰρ αὐτῇ πρὶν ἂν ἐκεῖνα ἐπιστῇ τὰ μετ γελεῖα τοῦ δυνατοῦ, καὶ Γαβριὴλ τὸ μέγα καὶ ὑψηλὸν κομίσῃ πρόσφθεγμα, οὐδέν τι τῶν γηίνων † λαμπρὸν ἐδόκει, ἢ πρὸς ἑαυτὸ μεταστῆσαι τὴν μπατρίαν ίσχυσεν, ἀλλ᾽ ἦν μὲν ἀπάντων ὑπερορῶσα, οὐράνια δὲ αὐτῆς κατεκράτει μόνα. καὶ Θεοῦ θερμό υπτος ἔρως, ᾧ καὶ ὑπὲρ λόγον ἤνωται· οὕτω καὶ μετὰ τὸ τὸν Θεὸν λόγον τεκεῖν, καὶ τὸ γένος εἰς οὐράνιον δόξαν ἀνενεγκεῖν, ἐκεῖ τε τὸν αὐτῆς Υἱὸν καὶ Θεὸν ἀνελθεῖν, οὗ μηδαμῶς πώποτε κεχώρισται, των κάτω κρείττων ἐτύγχανε πάντων, καὶ τῶν λνομένων οὐδὲν, ἐφ᾽ οἷς ἄνθρωποι μέγα φρονοῦσι, φίλου τρόπῳ τῇ Παρθένῳ παρέστη. (δ) πενέστερον.12t
SERMO IN DORMITIONEM B. V. MARIÆ.
Γ'. Αλλ' ἵνα τι μικρὸν ὁ λόγος προθεωρήσῃ, ἡ
πάναγνος επείπερ εἰς βίον ήκεν, ἵνα τὸ παράδοξον
ἐκεῖνο διαπλέξῃ τεράστιον, τό γε τὴν δουλικὴν τῷ
Δεσπότῃ περιθείναι μορφὴν, καὶ εἰς ἑνωτικωτάτην
καὶ ὑπὲρ λόγον εὔνοιαν [forte έννοιαν] τὸν Πλαστην
συνάψαι τοῖς πρὶν ἀποκηρύκτοις καὶ πολεμίοις ἀνθρώ
τοις, ἑαυτὴν ἐξεικόνιζε, καὶ σαφῶς διεμόρφου, οἷα
τις ἀγαθὸς ζωγράφος, πρὸς τὴν τοῦ Δημιουργοῦ καὶ
Ποῦ αὐτῆς εἰκόνα ὁρῶσα. Ωσπερ γὰρ ὁ Κτίστης, τὸν
χοϊκὸν ἀναβαλλόμενος παρ' αὐτῆς χιτῶνα, ταπεινὰ
καὶ τοῦ χρὸς ἄξια εἰς γῆν ἐνεδείξατο· καὶ τέκτονος
γὰρ ἤκουσεν υἱὸς, καὶ λαπρὸν οὔτ᾽ ᾠκείωσεν οἰκίαν,
ἀλλὰ καὶ ἀλωπέκων πενέστερος ποῦ κλίναι οὐκ
εἶχε τὴν κεφαλὴν, καὶ παῖδα πρὸς ὑπουργίαν οὔτ᾽
ἱπρίατο αὐτός τε ἦν ἐξυπηρετῶν τῇ μητρὶ, καὶ
πάντα ποιῶν, ὧν ὀλιγωρεῖν οὐκ ἐᾷ τὸ φίλτρον φιλοστέργως τοκεύσιν ὑποτασσόμενον, καὶ ἔτι πένησι
πένητα, Πτωχὸς γὰρ εἰμι ἐγὼ, καὶ ἐν κόποις ἐκ
νεότητός μου· οὕτω καὶ ἡ ἱερὰ Μητροπάρθενος,
τῶν ἴσων ἰχνῶν ἐχομένη, ὄγκον τε ἡγάπησεν οὐδένα,
μήτε παιδίσκας, μήτε θεραπείαν ἡντιναοῦν δε
σποινικῶς ἑαυτῇ παραστήσασα, καὶ βίον είλκεν
εὐτελῆ διαζῶσα· ἑαυτῇ μὲν οἴκοι μονῃ χρωμένη
ἑαυτῆς διακόνῳ· ἦν δὲ ἔξωθεν ἐδεῖτο παραμυθίας,
χορηγῷ τῷ πάντ᾽ ἀρίστῳ καὶ ὑπὲρ πάντας μαθητῇ
ειληθέντι, Ἰωάννῃ τῷ παρθένῳ, ὄν, καθάπερ τῆς
Πανάγνου, καὶ χαρίτων μὲν ἕνεκα ἄλλων, οὐδενος
δ᾽ ἧττον καὶ τοῦ καλλους τῆς παρτενίας, υἱὸν ὁ
πλάστης ἑαυτὸν ἐκαινούργησεν, οὕτω διὰ τὸ ταὐτὸν
τῆς ἁγνείας υἱὸν ὑπέθεον τῇ Παρθένῳ.
III. Verum ut enarrando mysterio nonnulla sermo
præmittat, quandoquidem purissima illa ideo edita
in hanc vitam fuerat, ut stupendum illud prodigium contexeret, videlicet ut Dominum servili
forma vestiret, arctissimoque et ineffabili benevolentiæ vinculo Creatorem cum hominibus jam olim
proscriptis et etiamnum inimicis devinciret;
in imaginem intuens Creatoris ac filii sui, velut
egregius quidam scultor, ad illud sese exemplar
effingere, eamque in se formam exprimere diligenter satagebat. Et sane quemadmodum Creator,
terrenam ex ipsa tunicam indutus, humilia terrenæque conditioni consentanea in terris non abnuit;
nam et fabri filius audiit domumque haud
splendidam incoluit; quin etiam, vulpibus pauperior,
non habebat ubi reclinaret caput neque servulum sibi ad ministerium comparavit; sed e converso ipse matri ministerium exhibebat, eaque
omnia præstabat, quæ negligi non sinit illa pietas,
quæ ad obsequendum per ferventissimum amorem
parentibus, iisque insuper pauperibus filium pauperem solet impellere: Pauper enim inquit 2, sum
ego, et in laboribus a juventule mea: ita et augusta
illa Mater Virgo iisdem insistens vestigiis, neque
ullum adamavit fastum,neque ancillas, nec aliquem
utcunque famulatum sibi more dominarum ascivit; sed pauperem constanter vitam trahebat, semetipsa sola sibi famula utens domi;
in iis vero,
quæ extrinsecus ad usum quempiam sibi opus essent, operam adhibens optimi illius ac præ omnibus dilecti discipuli, Joannis, inquam, virginis, quem Virgini filium propter castitatis prærogatibus
Creator suffecerat, plane eadem scilicet ratione ac ipse cum ob alias quidem eximias dotes tum nihilominus ob virginitatis nitorem semet purissimæ illius filium novo portento effecerat.
Δ΄. Εζη τοίνυν, τὸν νοῦν περιφέρουσα, ἡ τῶν
οὐρανῶν ὑψηλοτέρα, μᾶλλον δὲ ἧς ἥττω μηδὲ μι
κρῷ μέτρῳ τὰ Σεραφίμ, πόρξω φαντασίας καὶ δόξης
ἁπάσης κενής, λιτῇ καὶ πενιχρᾷ χαίρουσα διαίτῃ.
Καθάπερ γὰρ αὐτῇ πρὶν ἂν ἐκεῖνα ἐπιστῇ τὰ μετ
γελεῖα τοῦ δυνατοῦ, καὶ Γαβριὴλ τὸ μέγα καὶ
ὑψηλὸν κομίσῃ πρόσφθεγμα, οὐδέν τι τῶν γηίνων
† λαμπρὸν ἐδόκει, ἢ πρὸς ἑαυτὸ μεταστῆσαι τὴν
μπατρίαν ίσχυσεν, ἀλλ᾽ ἦν μὲν ἀπάντων ὑπερορῶσα,
οὐράνια δὲ αὐτῆς κατεκράτει μόνα. καὶ Θεοῦ θερμό
υπτος ἔρως, ᾧ καὶ ὑπὲρ λόγον ἤνωται· οὕτω καὶ
μετὰ τὸ τὸν Θεὸν λόγον τεκεῖν, καὶ τὸ γένος εἰς
οὐράνιον δόξαν ἀνενεγκεῖν, ἐκεῖ τε τὸν αὐτῆς Υἱὸν
καὶ Θεὸν ἀνελθεῖν, οὗ μηδαμῶς πώποτε κεχώρισται, των κάτω κρείττων ἐτύγχανε πάντων, καὶ τῶν
λνομένων οὐδὲν, ἐφ᾽ οἷς ἄνθρωποι μέγα φρονοῦσι,
φίλου τρόπῳ τῇ Παρθένῳ παρέστη.
(δ) Cod. πενέστερον.
IV. Sic igitur quæ cœlis ipsis sublimior, seu
melius dixerim, quæ longe Seraphim præcellebat,
alienum ab omni ostentatione, et quamvis inani
gloria servans animum ac simplici tenuique gaudens vitæ ratione, dies suos agebat. Quemadmodum enim antequam magnalia illa potentis³ in
eam conferrentur, priusquam scilicet magnum
illud ac præcelsum nuntium Gabriel ipsi deferret,
nihil in terrenis vel splendidum illi videbatur, vel
beatam illam valebat ad se convertere, sed cuncta
hæc plane despiciebat, soloque cœlestium rerum
affectu, ardentissimoque Dei amore, cui et ineffabiliter conjuncta erat, tenebatur; sic et postquam
Deum Verbum genuit, et ad calestem gloriam humanum genus evexit, ac filius ejus ac Deus eo
reversus est, unde nullatenus aliquando discesserat, infima hæc omnia aspernabatur, et nihil e
Ant. Ballerini notæ.
Si Maria Denm inter et humanum genus Deo
ipsi inimicum ac damnatum mediatrix intercessit,
ut hoc illi reconciliaret, distans igitur ab inimicis
et Deo accepta exhibetur, et quidem ad hoc exorta
dicitur. Atqui damnatio et inimicitia, quæ universum genus hominum involvat, nulla est alia,
quam quæ a primævo Adæ lapsu duxit originem.
Virgo igitur ab hæreditaria hac miseria distans
aperte præsumitur.
Matth XIII, 55: Nonne hic est fabri filius?
Luc. IX, 58: Vulpes foveas habent... Filius
autem hominis non habet ubi caput reclinet.
col. 123–124page 52 of 73
PG 139:123Μάλιστα δὲ, κατά γε τὸν ἐμὸν λόγον, καὶ μετὰ τὸ παθεῖν τὴν ὑπερφυᾶ καὶ ἄῤῥητον χάριν ἐκείνην, ἤδε, ὅτι Θεὸν ἤνεγκεν, ἐπὶ μέγα ἂν καὶ τοῦ προτέ μου μεῖζον ήρετο πόθου ἡ τῆς πανάγνου πρὸς ὑψηλὰ καὶ τὸν Θεὸν ἐραστικωτάτη φλόξ. Καὶ ἵν᾿ εἰκὼν μικρὰ χοικόθεν βεβαιώσῃ τὸν λόγον, καθά περ τις μονογενοῦς μήτηρ οὐκ ἂν ἴσον σώσεις φίλτρον περὶ τὸν παῖδα, καὶ ὅτε τοῦτον εἶδε, καὶ ὅτ' ᾐτεῖτο πρὸ τοῦ τυχεῖν, εἰ καὶ καθ᾽ ὑπερβολὴν ἀκοῦσαί μήτηρ ἐπίθει, πάντη που γὰρ δῆλον ὅτι τὸ φανὲν καὶ εἰς πεῖραν ἦχον ἡδὺ τοῦ μήπω τοῦτο γε γονότος ερασμιώτερον· οὕτω δὴ καὶ μεθ᾽ ὑπεροχῆς ὅτι πλείστης καὶ περὶ τῆς Πανάγνου λογίζεσθαι χρή. Εἰ γὰρ ταῦτα ὁ πηλὸς ἰσχύει, τί ἂν εἴποις ἐπὶ τῆς θάπερ ὁ τὸ θεῖον ποῖον ποθῶν λουτρόν, μετὰ τὸ τυχεῖν, διαυγέστερος ἂν εἴη καὶ θερμότερος ἐκ τῆς τελετής πρὸς ἔρωτα θεῖον· τὸν ἴσον τρόπον καὶ περὶ ἐκείνων ἂν τις ψηφίσαιτο. ὑψηλῆς ἐκείνης καὶ θείας οἰκονομίας; Ἔτι δὲ, και Ε΄. Ὅτε δὲ καὶ πρὸς τούτοις τῆς ἱερᾶς ἀπέστη μητρὸς ὁ θεῖος οὕτω καὶ φιλούμενος Παῖς, πῶς ἂν οἴει διακεῖσθαι τὴν τοιαύτην μητέρα; Οὐδ᾽ ἂν εἷς τῶν ἁπάντων, οὐδεὶς ἐξειπεῖν ἢ ἐννοεῖν ἔχοι, οἷον ἐκείνῃ τὸ φίλτρον μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἀνάληψιν πρὸς αὐτόν τε, καὶ ἅπερ αὐτὸς ἐφίλει. Ἀλλ' ἐπεὶ πρὸ τοῦ παραδόξου τόκου, Εύρες χάριν, ήκουσε παρὰ τοῦ αρχιστρατήγου, τῆς θεοπρεποῦς ἀγάπης δηλαδή καὶ ἀρετῆς, τὴν τοῦ καινοῦ τόκου ἀντίδοσιν· ἔδει λοιπὸν καὶ λαμπρᾶς ἔπειτα ἄλλης ἀπολαῦσαι χάρι τος τῇ πανάγνῳ, πρὶς θείαν ἀγάπην, περ (α) είρηται, φιλοσόφωτερόν τε καὶ ἐνθεώτερον αναβεβηκυία. Τοῦτο δὲ οὐ γέγονε· τὸ δὲ αἴτιον, ὡς κιστά γε τῶν ἁπάντων οὐδὲν, οὗ τετύχηκεν, εὑρεῖν οἷόν τε ἦν υψηλότερον ἐν τῷδε τῷ βίῳ· ὥστε ἐπεὶ λαμπρότερον, ὡς ἐνἦν ἐνταῦθα, λόγος οὐδεὶς συγχωρεῖ, λεί πεται ἄρά μετα τὴν εἰς οὐρανοὺς ἐκδημίαν τρανότερον ὑπὲρ ὁ καὶ λογίζεσθαι ἕξεστι, τῶν χαρίτων ἄνω καὶ λαμπηδόνων τοῦ ταύτης Υἱοῦ κατατρυφήν καὶ Θεοῦ. Ὅτι καὶ ὁ Σωτὴρ καινῆς] τινος ἐν τῇ πατρικῇ βασιλείᾳ κοινωνῆσαι τοῖς μαθηταῖς ἐπήγ γείλατο πόσεως, τὴν φανερωτέραν ἐκεῖθεν τῆς πρὸς Θεὸν ἑνώσεως γεῦσιν καινὴν, οἶμαι, πόσιν διασημαίνων, ἧς τῶν δικαίων πινόντων, χαίρει Θεός" καὶ τοῦτ᾽ αὐτὸ, τὴν χαρὰν, πόσιν ἡγεῖται Θεὸς, καὶ διὰ τοῦτο συμπίνειν ἀνωμολογεῖτο τοῖς κήρυξι. Καὶ εἴγε μὴ καρπὸς καὶ οὗτος ἐταμιεύετο, ὅτι καὶ τὸ πρὶν ὑπερβάλλεσθαι πρὸς Θεὸν εἶχε φίλτρον, καὶ ἔτι μετὰ τῆς ἁγίας ἐκείνης σαρκός, ἵν᾿ ἀμοιβῶν ἀῤῥήτων ἄνω ἐμφορηθῇ, ἔτι δὲ καὶ ἄλλοις ἐνταῦθα παρασχεῖν ὄνησιν, ἀπαίρων ἂν ὁ μονογενῆς αὐτῆς ὑπερφυ. ήπερ.caducis recus, de quibus tantopere superbiunt homines, amore ullo vel exiguo dignum Virgini
apparebat.
Μάλιστα δὲ, κατά γε τὸν ἐμὸν λόγον, καὶ μετὰ
τὸ παθεῖν τὴν ὑπερφυᾶ (c) καὶ ἄῤῥητον χάριν ἐκείνην,
ἤδε, ὅτι Θεὸν ἤνεγκεν, ἐπὶ μέγα ἂν καὶ τοῦ προτέ
μου μεῖζον ήρετο πόθου ἡ τῆς πανάγνου πρὸς
ὑψηλὰ καὶ τὸν Θεὸν ἐραστικωτάτη φλόξ. Καὶ ἵν᾿
εἰκὼν μικρὰ χοικόθεν βεβαιώσῃ τὸν λόγον, καθάπερ τις μονογενοῦς μήτηρ οὐκ ἂν ἴσον σώσεις
φίλτρον περὶ τὸν παῖδα, καὶ ὅτε τοῦτον εἶδε, καὶ
ὅτ' ᾐτεῖτο πρὸ τοῦ τυχεῖν, εἰ καὶ καθ᾽ ὑπερβολὴν
ἀκοῦσαί μήτηρ ἐπίθει, πάντη που γὰρ δῆλον ὅτι τὸ
φανὲν καὶ εἰς πεῖραν ἦχον ἡδὺ τοῦ μήπω τοῦτο γε
γονότος ερασμιώτερον· οὕτω δὴ καὶ μεθ᾽ ὑπεροχῆς
ὅτι πλείστης καὶ περὶ τῆς Πανάγνου λογίζεσθαι χρή.
Εἰ γὰρ ταῦτα ὁ πηλὸς ἰσχύει, τί ἂν εἴποις ἐπὶ τῆς
θάπερ ὁ τὸ θεῖον ποῖον ποθῶν λουτρόν, μετὰ τὸ τυχεῖν,
διαυγέστερος ἂν εἴη καὶ θερμότερος ἐκ τῆς τελετής
πρὸς ἔρωτα θεῖον· τὸν ἴσον τρόπον καὶ περὶ ἐκείνων
ἂν τις ψηφίσαιτο.
Maxime vero, ut ego sane arbitror, postquam
præcelsissimam illam atque ineffabilem gratiam
sortita est, ut scilicet Deum sinu suo gestaret,
vehementer ac multo magis quam prius, purissimæ illius vota flagrantissimi amoris igne ad superna et ad Deum ferebantur. Atque, ut tenuisse
terrenis imago præsentem rem uberius confirmet,
quemadmodum unigeniti filii mater quæpiam haud
parem in prolem affectum experitum, sive eum
hanc jam oculis suis cernit, sive cum votis eam,
antequam consequeretur, expetebat,utut mater audire cupidissime optaret; prorsus enim manifestum
est, multo amabiliorem esse sobolem, cum jam in
lucem venit et experimento suavis facta est, quam
eum nondum nata fuerat; idipsum profectu ac ὑψηλῆς ἐκείνης καὶ θείας οἰκονομίας; Ἔτι δὲ, και
summa cum præcellentia etiam de purissima illa
existimandum est. Si enim terrenus hæc amor
efficit,quid enimvero de sublimi illa ac divina œconomia dicendum? Ac rursus quemadmodum qui
divinum exoptat lavacrum, postquam illud assecutus est est, lucidior sane fuerit, et e suscepto mysterio ad Dei amorem ferventior; pari modo et de his decernere æquum fuerit.
V. Quando vero his et illud accessit, ut divinus ille tanque dilectus Filius a veneranda Genitrice longe abesset, quo tandem sensu ejusmodi
matrem affectam putas? Nemo prorsus ex hominibus, nemo, inquam, aut enariare verbis, aut excogitare, mente quiverit, quanta post Salvatoris in
coelos ascensionem amoris ejus vis fuerit tum in
hunc ipsum,tum in ea quæ Filius ipse diligeret. Quoniam vero ante admirandum partum suum a cœlesti illo principe audire illud meruerat 4, Invenisti
gratiam, amoris scilicet Deo digni ac virtutis, ceu
novi illius partus remunerationem; oportebat de
cmlero, ut purissima illa, quæ prouti dictum est,
ad Dei amorem sublimiorem divinioremque conscenderat, alio quoque eoque splendido deinde
munere ditaretur. Id autem factum non fuerat;
et ratio in promptu est, quia nempe in hac vita
nihil omnino reperire erat præcelsius eo quod
jam fuerat assecuta. Itaque cum nihil, quantum
fas hic esset, excellentius ratio suppeditaret, supererat omnino, ut cum cœlos conscenderet, clarius quam cogitare liceat, supernis gratiis, suique filii ac Dei splendoribus frueretur. Quandoquidem etiam Salvator novum quemdam potum in
paterno regno communem cum discipulis suis se
habiturum promisit, novi potus nomine, ut arbitror, significans expressiorem inde gustum conjunctionis cum Deo, quo potu,dum fruuntur justi,
gaudet Deus, et hoc ipsum, nempe gaudium, ceu
potum Deus habet, ac propterea se cum Evangelii
præconibus bibiturum profitebatur. Et quoniam
4 Luc. I,
* Marc. xiv, 25; Luc. xx11, 30.
Ε΄. Ὅτε δὲ καὶ πρὸς τούτοις τῆς ἱερᾶς ἀπέστη
μητρὸς ὁ θεῖος οὕτω καὶ φιλούμενος Παῖς, πῶς ἂν
οἴει διακεῖσθαι τὴν τοιαύτην μητέρα; Οὐδ᾽ ἂν εἷς
τῶν ἁπάντων, οὐδεὶς ἐξειπεῖν ἢ ἐννοεῖν ἔχοι, οἷον
ἐκείνῃ τὸ φίλτρον μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἀνάληψιν
πρὸς αὐτόν τε, καὶ ἅπερ αὐτὸς ἐφίλει. Ἀλλ' ἐπεὶ πρὸ
τοῦ παραδόξου τόκου, Εύρες χάριν, ήκουσε παρὰ τοῦ
αρχιστρατήγου, τῆς θεοπρεποῦς ἀγάπης δηλαδή
καὶ ἀρετῆς, τὴν τοῦ καινοῦ τόκου ἀντίδοσιν· ἔδει
λοιπὸν καὶ λαμπρᾶς ἔπειτα ἄλλης ἀπολαῦσαι χάρι
τος τῇ πανάγνῳ, πρὶς θείαν ἀγάπην, περ (α) είρηται,
φιλοσόφωτερόν τε καὶ ἐνθεώτερον αναβεβηκυία.
Τοῦτο δὲ οὐ γέγονε· τὸ δὲ αἴτιον, ὡς κιστά γε τῶν
ἁπάντων οὐδὲν, οὗ τετύχηκεν, εὑρεῖν οἷόν τε ἦν
υψηλότερον ἐν τῷδε τῷ βίῳ· ὥστε ἐπεὶ λαμπρότε
ρον, ὡς ἐνἦν ἐνταῦθα, λόγος οὐδεὶς συγχωρεῖ, λεί
πεται ἄρά μετα τὴν εἰς οὐρανοὺς ἐκδημίαν τρανότερον ὑπὲρ ὁ καὶ λογίζεσθαι ἕξεστι, τῶν χαρίτων
ἄνω καὶ λαμπηδόνων τοῦ ταύτης Υἱοῦ κατατρυφήν
καὶ Θεοῦ. Ὅτι καὶ ὁ Σωτὴρ καινῆς] τινος ἐν τῇ
πατρικῇ βασιλείᾳ κοινωνῆσαι τοῖς μαθηταῖς ἐπήγ
γείλατο πόσεως, τὴν φανερωτέραν ἐκεῖθεν τῆς πρὸς
Θεὸν ἑνώσεως γεῦσιν καινὴν, οἶμαι, πόσιν διαση
μαίνων, ἧς τῶν δικαίων πινόντων, χαίρει Θεός"
καὶ τοῦτ᾽ αὐτὸ, τὴν χαρὰν, πόσιν ἡγεῖται Θεὸς, καὶ
διὰ τοῦτο συμπίνειν ἀνωμολογεῖτο τοῖς κήρυξι. Καὶ
εἴγε μὴ καρπὸς καὶ οὗτος ἐταμιεύετο, ὅτι καὶ τὸ
πρὶν ὑπερβάλλεσθαι πρὸς Θεὸν εἶχε φίλτρον, καὶ
ἔτι μετὰ τῆς ἁγίας ἐκείνης σαρκός, ἵν᾿ ἀμοιβῶν
ἀῤῥήτων ἄνω ἐμφορηθῇ, ἔτι δὲ καὶ ἄλλοις ἐνταῦθα
παρασχεῖν ὄνησιν, ἀπαίρων ἂν ὁ μονογενῆς αὐτῆς
Ant. Ballerini notæ.
(c) lta cod. constanter pro ὑπερφυ.
(d) Cod. ήπερ.
col. 125–126page 53 of 73
PG 139:125Υιός συνανελάμβανεν, οἶμαι, καὶ τὴν μητέρα πρὸς ύψος. Ότι δε, καθά προέφημεν, διὰ τὸν περὶ τὰ θεῖα πύθον, εὐτελῆ καὶ ἀφιλότιμον ἄν εἷλκε βίον ἡ πάναγνος, κατενοεῖν ἔξεστι καὶ ὧδε. Ως εἰ καὶ μὴ τηλι καύτη γε οίκοθεν ἐτύγχανεν οὖσα, ὡς ἄρ᾽ ἐδείχθη, τὸ πῶν ὑπερβασα γένος τῇ τῶν ἀστάτων ὑπεροψία ἀλλ' ὅτι τοῦτον ἔτεκεν, οὗ τὸν τῆς ἰσχύος ᾔδει μὲν σαρῶς θησαυρόν, τὸ λιτὸν δὲ οὐκ ἠγνόει τοῦ βίου, καὶ ὅπως, ἐξὸν διακονηθῆναι, διακονῆσαι εἵλετο, τὴν ἐσχάτην τε ἔχειν τάξιν, τοὺς τῶν πρωτείων έφιε μένους ἐδίδασκε, πῶς ἂν ἀπᾴδοντα τῷ ταπεινῷ διεπράξατο δεσπότη; Διὰ ταῦτα τοίνυν ἀεὶ τὰ τε σεμνὰ καὶ ὧν ὑπέρτερον οὐδὲν, ἐφίλει· καὶ τῶν ρεόντων ὑπερορᾷν ᾑρεῖτο, καὶ ταπεινῶς ἄγαν, ὡς εἴρηται, καὶ ἀόγκως βιοῦν. ζ. Οὕτω δὲ εἰς γῆν αἰθεροβατούσῃ τῇ μακαπία ἄγγελος ὑψηλοτάτην ἄνοδον μηνύει. Περὶ οὗ λόγος, ὡς Γαβριὴλ ἦν ὁ θεῖος, ὃς δὴ καὶ τάδε προσεῖπεν Ο Κτίστης τῶν ἀπάντων, καὶ Θεοῦ Θεὸς Λόγος, καὶ Πὸς σὸς, καλεῖ σε, Παρθένε, παρ' ἑαυτῷ· καὶ εἰς τρίτην μετὰ τὴν ἐμὴν, ὦ πανύμνητε, ἀγγελίαν ὁ ὑψηλὸς ὑποδέξεσθαί σε διηυτρέπισται χώρος. Χαρᾶς δὲ πλῆρες καὶ τὸ εὐαγγέλιον τουτί, Πάναγνε, καὶ τοῦ πρίν σοι δὸν ἀσπασμὸν ἐκεῖνου μηνύσαντος εἰς τέρψιν ἐνδέον οὐδέν. Καθάπερ γὰρ εὐφροσύνης ἦν ἐκεῖνο τὸ πρόσρημα γέμον, ὅτι μόνη τὸν πλάστην ἐβάστασας σἷς γῆν κανιόντα, οὕτω καὶ νῦν χαῖρε, εὐλογημένη, ὅτι μόνος ὁ πάντων Δεσπότης εἰς οὐρα νούς σε δέξεται ἀνιοῦσαν. Ενθα θυμηδίας ἀφάτου πλησθήσῃ, καὶ θεοπθεποῦς ὁμιλίας ἀπολαύσεις. Θεία δέ σε υπερλαμπρυνεῖ ἀίδιος ἀγλαΐα, καὶ οἷον χιτώνα λαμπρόν ζωὴν ἐνδυθήσῃ αἰώνιον, ἄῤῥητόν σοι διδοῦσαν τρυφήν, τὴν εἰς αἰῶνας ἅπαυστα σὺν τῷ Γ'ῷ σου καὶ Θεῷ ἀγαλλίασιν. Χαῖρε λοιπόν, ἐγνείας ήλιο διαυγέστατε· Χαῖρε, ἀλάβαστρον εὐω δίας ἀλήκτου πληρέστατον· χαῖρε, ζωοπάροχε κῆπε, τῆς ἀθανασίας φύων καρπούς. Χαῖρε, ὅτι καὶ ἀσω μέτους φαιδρότερον ἐκστίλβεις τοιαῦτά σοι κομί ζοντας εὐαγγέλια, οὗ μοι σαφὴς ἡ πεῖρα διδάσκαλος. Τῆς δὲ ἀειςώου καὶ ἀειθαλούς, ἧς τεύξῃ, γλυκότη-; στίλβω) στίλβωSERMO IN DORMITIONEM B. V. MARIÆ.
Υιός συνανελάμβανεν, οἶμαι, καὶ τὴν μητέρα πρὸς amor in Deum, quo pridem ardebat, etiamnum,
ύψος.
dum sancta illa carne detinebatur, ingens sumere
incrementum poterat, ut ineffabilibus præmiis cœlestibus abunde ditari deberet, insuper vero
atiis quoque heic afferre poterat utilitatem; jam nisi fructus, isque tantus, reconditus fuisset, Matrem
quoque, ut arbitror, unigenitus ejus Filius, cum discederet, in cœlum secum sustulisset.
Ότι δε, καθά προέφημεν, διὰ τὸν περὶ τὰ θεῖα
πύθον, εὐτελῆ καὶ ἀφιλότιμον ἄν εἷλκε βίον ἡ Παναγνος, κατενοεῖν ἔξεστι καὶ ὧδε. Ως εἰ καὶ μὴ τηλι
καύτη γε οίκοθεν ἐτύγχανεν οὖσα, ὡς ἄρ᾽ ἐδείχθη,
τὸ πῶν ὑπερβασα γένος τῇ τῶν ἀστάτων ὑπεροψία
ἀλλ' ὅτι τοῦτον ἔτεκεν, οὗ τὸν τῆς ἰσχύος ᾔδει μὲν
σαρῶς θησαυρόν, τὸ λιτὸν δὲ οὐκ ἠγνόει τοῦ βίου,
καὶ ὅπως, ἐξὸν διακονηθῆναι, διακονῆσαι εἵλετο, τὴν
ἐσχάτην τε ἔχειν τάξιν, τοὺς τῶν πρωτείων έφιεμένους ἐδίδασκε, πῶς ἂν ἀπᾴδοντα τῷ ταπεινῷ
διεπράξατο δεσπότη; Διὰ ταῦτα τοίνυν ἀεὶ τὰ τε
σεμνὰ καὶ ὧν ὑπέρτερον οὐδὲν, ἐφίλει· καὶ τῶν
ρεόντων ὑπερορᾷν ᾑρεῖτο, καὶ ταπεινῶς ἄγαν, ὡς
εἴρηται, καὶ ἀόγκως βιοῦν.
tectata unquam fuisset? His itaque de causis hano
nihil, nunquam non dilexit; et caducarum rerum
milem et tumoris expertem sibi elegit.
Quod autem, sicut præmissimus,propter divinarum rerum desiderium pauperem et ab omni
ostentatione alienam purissima illa vitam duceret,
vel ex hoc perspicere licet.Quanquam enim suopte
ingenio ac sponte hunc animum non gessisset,
cujusmodi ostensum palam est ei adfuisse, ut in
rerum labilium contemptu cunctos plane antecelleret; at vero quoniam illum genuerat, cujus hinc
quidem immensam potentiam probe noverat, inde
vero humilem non ignorabat vitæ rationem, et
quo pacto, cum ministris uti ei liceret, ministrare
tamen maluit 6, ac præceperat, ut novissimum
locum tenerent, qui primi esse vellent 7; quomodo vivendi rationem ab humili Domino dissonam
ipsam, honore sane dignam et qua excellentius est
contemptum, uti dictum est, vitamque valde buVI. Cum porro beata illa cœlestem ejusmodi vitam in terra degeret, de ascensu ejus ad superna
angelus illi nuntium defert. Et hunc quidem traditio perhibet divinum fuisse Gabrielem, qui his
prorsus verbis eam affatus est: Rerum omnium
Creator, Dei Verbum Deus, et filius tuus, te, o
Virgo, ad se vocal; paratusque sublimis est 10cus, qui te, o laude omni dignissima,tertio ab hac
mea legatione die, excipiat. Hoc autem nuntium,
o purissima, et ipsum gaudii plenum est, nec minus lætitiæ affert ac prius illud, quod tibi salutationem illam detulit. Sicut enim lætissimum fuit
illud alloquium, propterea quod Creatorem in ter
ram descendentem sola portandum suscipiebas,
ita et nunc jam gaude, o beuedicta, quoniam rerum omnium Dominus te ad cœlos ascendentem
solus excipiet. Ibi ineffabili jucunditate repleberis,
divinoque consortio perfrueris. Fulgentissimæ enim
lucis te plendor non periturus collustrabit, et
quodam quasi fulgido indumento vita circumvestieris æterna, quæ inenarrabiles tibi delicias, et
juge in sæcula cum filio tuo ac Deo gaudium tribuat. Ave igitur, sol puritatis nitentissime;
ave, alabastrum odore nunquam deficiente plenisζ. Οὕτω δὲ εἰς γῆν αἰθεροβατούσῃ τῇ μακαπία
ἄγγελος ὑψηλοτάτην ἄνοδον μηνύει. Περὶ οὗ λόγος,
ὡς Γαβριὴλ ἦν ὁ θεῖος, ὃς δὴ καὶ τάδε προσεῖπεν·
Ο Κτίστης τῶν ἀπάντων, καὶ Θεοῦ Θεὸς Λόγος, καὶ
Πὸς σὸς, καλεῖ σε, Παρθένε, παρ' ἑαυτῷ· καὶ εἰς
τρίτην μετὰ τὴν ἐμὴν, ὦ πανύμνητε, ἀγγελίαν ὁ
ὑψηλὸς ὑποδέξεσθαί σε διηυτρέπισται χώρος. Χαρᾶς
δὲ πλῆρες καὶ τὸ εὐαγγέλιον τουτί, Πάναγνε, καὶ
τοῦ πρίν σοι δὸν ἀσπασμὸν ἐκεῖνου μηνύσαντος εἰς
τέρψιν ἐνδέον οὐδέν. Καθάπερ γὰρ εὐφροσύνης ἦν
ἐκεῖνο τὸ πρόσρημα γέμον, ὅτι μόνη τὸν πλάστην
ἐβάστασας σἷς γῆν κανιόντα, οὕτω καὶ νῦν χαῖρε,
εὐλογημένη, ὅτι μόνος ὁ πάντων Δεσπότης εἰς οὐρανούς σε δέξεται ἀνιοῦσαν. Ενθα θυμηδίας ἀφάτου
πλησθήσῃ, καὶ θεοπθεποῦς ὁμιλίας ἀπολαύσεις.
Θεία δέ σε υπερλαμπρυνεῖ ἀίδιος ἀγλαΐα, καὶ οἷον
χιτώνα λαμπρόν ζωὴν ἐνδυθήσῃ αἰώνιον, ἄῤῥητόν
σοι διδοῦσαν τρυφήν, τὴν εἰς αἰῶνας ἅπαυστα σὺν
τῷ Γ'ῷ σου καὶ Θεῷ ἀγαλλίασιν. Χαῖρε λοιπόν,
ἐγνείας ήλιο διαυγέστατε· Χαῖρε, ἀλάβαστρον εὐωδίας ἀλήκτου πληρέστατον· χαῖρε, ζωοπάροχε κῆπε,
τῆς ἀθανασίας φύων καρπούς. Χαῖρε, ὅτι καὶ ἀσωμέτους φαιδρότερον ἐκστίλβεις (e) τοιαῦτά σοι κομί
ζοντας εὐαγγέλια, οὗ μοι σαφὴς ἡ πεῖρα διδάσκαλος.
Τῆς δὲ ἀειςώου καὶ ἀειθαλούς, ἧς τεύξῃ, γλυκότη- simum; ave, hortus vitam germinans, et immor-
* Matth. xx, 28; Luc. xxit, 27. * Matth. xx, 26.
Ant. Ballerini notæ.
(e) Henricus Stephanus (Thesaur. ad V. στίλβω)
vitiata lectioni tribuere maluit exempla quædam
activæ signifcationis verbi στίλβω: hic porro
Isidori locus contrarium suadere videtur.
10) Advertimus superius, solis typo, qui proprius est Christi Domíni,etiam Virginem Deiparam
adumbrari. Hic vero explicatur expressius,quo ista
comparatio spectet. Videlicet sicut Christus dicitur
Sol justitiæ, sic Virgo beatissima appellatur sol puritatis, isque nitentissimus. At cum Christum dicimus Solem justitie, hoc significare volumus, justitiam Christi ita perfectam esse, ut nihil perfectius
excogitari quat. Ea igitur et de Virgine puritas
nitentissima prædicatur, qua nihil purius concipi
possit, ac propterea quæ cujusvis nævi suspicionem
procul a se rejiciat.
col. 127–128page 54 of 73
PG 139:127τος σύμβολον, τουτονί σοι τὸν θαλλον δοῦναι τοῦ φοίνικος προστάταγμαι. Ζ΄. Τούτων ὡς ἀκήκοεν ἡ θεόνυμφος, καὶ παρὰ τοῦ ἀσωμάτου τὸν κλάδον εἴληφε, χαρᾶς εὐθὺς πληρ ροῦται· γλυκύτητος περιῤῥεῖται ψεκάδι, εὐφροσύνην ἔπνει, θυμηδίας ἀνέπεμπεν ἆσθμα· καὶ ἦν ἡδονῆς ὅλη γέμουσα, καὶ ἀγαλλιάσεως πολλαχόθεν δεικνῦσα τὰ σύμβολα· Πῶς δὲ οὐκ ἔμελλε τοῦτο, τοιαῦτα ζωγραφούσης τῆ ἀγγελίας, τρόπον ἕτερον ἤπερ εἶδεν ὁ πριν, παράδοξον δὲ καὶ αὐτὸν, τῷ Δημιουργῳ καὶ αὐτῆς Υἱῷ προσφῦναι, καὶ αὖθις ἑνωθῆναι, καὶ θεοφθόγγου και υλικῆς αἰσθέσθαι γλώττης, ὑπὲρ ἅπαν ἡδὺ χαριέστατα πρὸς τὴν μητέρα ῥεούσης. Διὰ ταῦτα καὶ ἂνεισιν ἐπὶ τὸ ὄρος τῶν Ἐλαιῶν εὐχήν τε ἀπορώσουσα τῷ Δεσπότῃ, καὶ χάριν τῆς πρὸς αὐτὸν κλήσεως. Εἰώθει γὰρ ἀναφοιτῶν πρὸς ἐκεῖνο τὸ ὄρος, καὶ ὡς τῶν ἐμψύχων ἐνὶ, καὶ προσ ομιλεῖν καὶ προσφθέγγεσθαι, καὶ οία φίλῳ τοῦ φιλουμένου Παιδὸς καὶ Δεσπότου προσέρχεσθαι, ἐν ᾧ καὶ ὁ ἐμὸς Ἰησοῦς τὰς εὐχὰς τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ προςήγεν, ὦ φιλανθρωπίας ἀφάτου! ἔλυτρον ἐκ πηλοῦ φέρων. Η΄. Ανεισι τοιγαροῦν, ὡς εἴρηται τελευταῖον, τὰ εξιτήρια καὶ προσεροῦσα καὶ προσευξομένη τῷ Πλά στῃ. Ην οὖν ἰδεῖν τότε θέαμα ξένον, καὶ φρικτὸν ἀκοῇ, μόνης δὲ ἄξιον τῆς μακαρίας. Ανῄει γὰρ, δ μοι εΐρηται, προσευξομένη· καὶ ἕως μὲν ἀνιοῦσα ἐτύγχανε, τὸν οἰκεῖον ἔπωζε νόμον καὶ τῶν ἐκεῖσε φυτῶν ἡ πληθύς· ἐποίει γὰρ οὐδὲν τῶν αἰσθανομένων, οὐδ᾽ ἅ τῷ λογικῷ συγκεκλήρωται διακόσμῳ. Ὁ πάναγνος δὲ ὅτε κλίνειν καὶ χεῖρας ἐκίνει, καὶ γό νατα συνέκαμπτεν εἰς γῆν, ὤ καινόν θαῦμα! τὰ φυτὰ τε πάντα ἐπεῖνα καὶ δένδρα, καὶ οἷα νοῦν φέ ροντα, δοῦλα τῇ Δεσποίνῃ συνδιηκόνει, ὥσπερ αἰσχυνόμενα, εἰ μή γε ὑπερφυές σώσειε σέβας, καὶ δι᾽ ὧν ἐνήν δεῖξαι, κηρύξειεν ότι πᾶν γόνυ κάμψειν καὶ τῇ πανάγνῳ προσῆκε διὰ τὸ μέγα καὶ ὑψηλὸν αὐτῆς όνομα. Ἡ λόχμη τοίνυν ἐκείνη, καὶ συγκλίνασα, καὶ ὡσανεὶ τελευταίαν ἐκδημούσῃ τὴν προσκύνησιν ἀφος σιωμένη, προπέμπειν μὲν ἐδόκει· πενθεῖν δὲ καὶ σκυθρωπάζειν, ὡς τῆς ξένης, ἧς ἀπήλαυεν ἁγιό τητος παρά γε τῆς Παρθένου, χωριζομένη. Θ'. 'Αλλ' ἐπεὶ πέρας εἶχε τὰ τῆς εὐχῆς, οἴκαδε ἡ πανύμνητος ἐπανῄει. Κἀκεῖ τι γίνεται τῶν οὐκ ειωθότων. Κλόνος καὶ γὰρ περιέσχε τὴν οἰκίαν· καὶ δ πρὶν οὐκ εἶχε παθοῦσα, ἅπασα τότε ἐπείθη. Εκὼ νομίζω, στεναγμὸν τοῦτ᾽ ἦν αἰνιττομένης, καὶ ἀντ᾽talitatis ferens fructus. Gaude, quoniam et incor- τος σύμβολον, τουτονί σοι τὸν θαλλον δοῦναι τοῦ
poreos cœli cives, qui tibi hoc felix nuntium φοίνικος προστάταγμαι.
afferunt, splendidiori luce, prout ipse nunc certa experientia disco, perfundis. Symbolum porro semper
viventis semperque virentis, qua potieris, jucunditatis hunc palmæ ramum tibi porrigere jussus
sum.
VII. Hæc ubi dicta sponsa audivit, ramumque
ab incorporeo nuntio accepit, illico novo gaudio
redundat, suavitatis rore undique perfunditur,
lætitiam spirat,jucunditatis ducit halitum; ac tota
dulcissimæ voluptatis sensu correpta, exsultationem suam omnimodis indiciis exterius promit.
Quidni enim id fieret, dum talia per legationem
illam ei ob oculos proponebantur, videlicet alia
quidem,ac olim, ratione,at non minus nunc quoque admiranda Creatori ac Filio suo arcte adhærere et conjung: rursus,eumque ore illo divino ac
filii affectu et vocibus præ omni suavitate dulcissimis se matrem suam alloquentem audire?
Idcirco et monten Olivarum conscendit, ut ibi
et preces effundat, et gratias agat Domino, quod
ad se illam jam accersat. Solebat enim in eum se
montem recipere, ac, velut huic quoque sensus
constaret, cum ipso versari et eum alloqui, ad
illumque, in quo meus quoque Jesus luto hoc nostro (o ineffabilem charitatem!) circumtectus, Deo
ac Patri preces offerre consueverat, velut ad dilecti Filii sui et Domini amicum accedere.
VIII. Ascendit igitur, ut modo dictum est, ut et
congrua discedendi officia expleret, et precibus
Creatorem exoraret. Cernere ergo tunc erat specΖ΄. Τούτων ὡς ἀκήκοεν ἡ θεόνυμφος, καὶ παρὰ
τοῦ ἀσωμάτου τὸν κλάδον εἴληφε, χαρᾶς εὐθὺς πληρ
ροῦται· γλυκύτητος περιῤῥεῖται ψεκάδι, εὐφρο
σύνην ἔπνει, θυμηδίας ἀνέπεμπεν ἆσθμα· καὶ ἦν
ἡδονῆς ὅλη γέμουσα, καὶ ἀγαλλιάσεως πολλαχόθεν
δεικνῦσα τὰ σύμβολα· Πῶς δὲ οὐκ ἔμελλε τοῦτο,
τοιαῦτα ζωγραφούσης τῆ ἀγγελίας, τρόπον ἕτερον
ἤπερ εἶδεν ὁ πριν, παράδοξον δὲ καὶ αὐτὸν, τῷ
Δημιουργῳ καὶ αὐτῆς Υἱῷ προσφῦναι, καὶ αὖθις
ἑνωθῆναι, καὶ θεοφθόγγου και υλικῆς αἰσθέσθαι
γλώττης, ὑπὲρ ἅπαν ἡδὺ χαριέστατα πρὸς τὴν
μητέρα ῥεούσης.
Διὰ ταῦτα καὶ ἂνεισιν ἐπὶ τὸ ὄρος τῶν Ἐλαιῶν
εὐχήν τε ἀπορώσουσα τῷ Δεσπότῃ, καὶ χάριν τῆς
πρὸς αὐτὸν κλήσεως. Εἰώθει γὰρ ἀναφοιτῶν πρὸς
ἐκεῖνο τὸ ὄρος, καὶ ὡς τῶν ἐμψύχων ἐνὶ, καὶ προσομιλεῖν καὶ προσφθέγγεσθαι, καὶ οία φίλῳ τοῦ
φιλουμένου Παιδὸς καὶ Δεσπότου προσέρχεσθαι, ἐν
ᾧ καὶ ὁ ἐμὸς Ἰησοῦς τὰς εὐχὰς τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ
προςήγεν, ὦ φιλανθρωπίας ἀφάτου! ἔλυτρον ἐκ
πηλοῦ φέρων.
Η΄. Ανεισι τοιγαροῦν, ὡς εἴρηται τελευταῖον, τὰ
εξιτήρια καὶ προσεροῦσα καὶ προσευξομένη τῷ Πλά
στῃ. Ην οὖν ἰδεῖν τότε θέαμα ξένον, καὶ φρικτὸν
ἀκοῇ, μόνης δὲ ἄξιον τῆς μακαρίας. Ανῄει γὰρ, δ
μοι εΐρηται, προσευξομένη· καὶ ἕως μὲν ἀνιοῦσα
ἐτύγχανε, τὸν οἰκεῖον ἔπωζε νόμον καὶ τῶν ἐκεῖσε
φυτῶν ἡ πληθύς· ἐποίει γὰρ οὐδὲν τῶν αἰσθανομέ
νων, οὐδ᾽ ἅ τῷ λογικῷ συγκεκλήρωται διακόσμῳ. Ὁ
πάναγνος δὲ ὅτε κλίνειν καὶ χεῖρας ἐκίνει, καὶ γόνατα συνέκαμπτεν εἰς γῆν, ὤ καινόν θαῦμα! τὰ
φυτὰ τε πάντα ἐπεῖνα καὶ δένδρα, καὶ οἷα νοῦν φέροντα, δοῦλα τῇ Δεσποίνῃ συνδιηκόνει, ὥσπερ αἰσχυ
νόμενα, εἰ μή γε ὑπερφυές σώσειε σέβας, καὶ δι᾽ ὧν
ἐνήν δεῖξαι, κηρύξειεν ότι πᾶν γόνυ κάμψειν καὶ τῇ
πανάγνῳ προσῆκε διὰ τὸ μέγα καὶ ὑψηλὸν αὐτῆς
όνομα. Ἡ λόχμη τοίνυν ἐκείνη, καὶ συγκλίνασα, καὶ
ὡσανεὶ τελευταίαν ἐκδημούσῃ τὴν προσκύνησιν ἀφος
σιωμένη, προπέμπειν μὲν ἐδόκει· πενθεῖν δὲ
taculum mirum visu, et horrendum auditu, ac
sola beata illa condignum. Ascendebat enim, prouti dixi, ut preces effunderet; et quoad ipsa
ascendere pergebat, spissæ, quæ ibi erant, planta
suum servabant modum; nec enim quidpiam
ostendebant, quod sensu pollentium proprium sit,
aut quod ad rationalem ordinem pertineat. Ubi
autem purissima, ut se inclinaret, et manus
vebat,et genua deffectebat humi (o novum pertentum!) plantæ quoque illæ omnes atque arbores, quasi vel mente essent præditæ, instar ancillarum obsequentes simul cum Domina se movebant, pudore veluti suffusæ, nisi summa cam
prosequerentur reverentia, et quibus possent
signis proclamarent, prorsus par esse, ut propter
magnum et excelsum ejus nomen omne genu etiam καὶ σκυθρωπάζειν, ὡς τῆς ξένης, ἧς ἀπήλαυεν ἁγιό
purissimæ illi flecteretur Illa ergo sylva et τητος παρά γε τῆς Παρθένου, χωριζομένη.
semet inclinans, ac veluti postremum adorationis obsequium abituræ sancte persolvens, ultimum illi
vale dicere videbatur; tum flere veluti ac contristari, quod mira illa sanctificatione orbaretur, qua per
Virginis præsentiam frui solebat.
IX. Cum autum supplicandi finem fecisset, domum se laudatissima illa recipiebat. Ecce porro
et ibi quoddam præter morem omnem eventum.
Domum etenim tremor invasit; et quod antea
passa hæc nunquam fuerat, tota tunc concutieΘ'. 'Αλλ' ἐπεὶ πέρας εἶχε τὰ τῆς εὐχῆς, οἴκαδε ἡ
πανύμνητος ἐπανῄει. Κἀκεῖ τι γίνεται τῶν οὐκ
ειωθότων. Κλόνος καὶ γὰρ περιέσχε τὴν οἰκίαν· καὶ
δ πρὶν οὐκ εἶχε παθοῦσα, ἅπασα τότε ἐπείθη. Εκὼ
νομίζω, στεναγμὸν τοῦτ᾽ ἦν αἰνιττομένης, καὶ ἀντ᾽
Ant. Ballerini
Hoc quoque videsis translatum ad Virginem
Matrem, quod, Apostolos docente (Philipp 11, 9).
notæ.
datum est Christo Domino: Ut in nomine ejus omne
genu flectatur.
col. 129–130page 55 of 73
PG 139:129ὀδυρμοῦ τὸν κλόνον πενθικῶς προαρύσης ἅτε δὴ τῆς πάντων ἁγιωτέρας καὶ ἀσυγκρίτως καλλίστης διεσταλμένης συνοίκου. Οἶμαι δὲ καὶ ὡς, εἴπερ εἰς γῆν πλείονος ἔτι δόξης ἔδει τῇ πανάγνῳ, καὶ οὐρανὸς ἂν, καὶ γῆ, καὶ θάλασσα, καὶ πᾶσα τότε ἡ κτίσις, ἕκαστα θρήνον ἀναπλεξάμενα, δονηθῆναι εἶχον, καὶ γοερὸν ἀνοιμώξαι, τὴν ἐκδημίαν ολοφυρόμενα τῆς Παρθένου· καὶ ὁ τελευταῖος ἂν ἐδόκει σεισμός, οὗ τὸ φρικώδες καὶ νεκροὺς ἀκούομεν ἀνκψώσειν, ὥστε καὶ εἰς αἰθέρα νεφελοβατεῖν, ὡς μικρὰ διαφέρων τῆς ἐπ' ἐκείνην τοῦ θρήνου κυκήσεως. Ὅτι δὲ τοῦ μετ γιστου καὶ οὗ προς δόξαν περιφανέστερον οὐδὲν, τὸν θεὸν τεκοῦσα τετύχηκε, λόγου λοιπὸν οὐκ ἦν ἄξιον τοιοῦτόν τι γῆθεν κατὰ τὴν θείαν ἐκείνην κοιμησιν καινοτομηθῆναι. Γ. 'Επεὶ δὲ ὁ μὲν οἶκος ἔστη τοῦ κλόνου, ἡ δὲ μεταστάσης φωτὸς ἔργον, καὶ τοῦ λαμπροτάτου, ἀνέπτη φώτα τα στά γε βραχέα, τοσαῦτα δὲ, ὅσα πλήρη τὸν οἶκον φωτὸς καὶ ὁλολαμπῆ πεποίηκε· Τοῦτο δὲ ἦν, ἔμοιγε δοκεῖ, τὴν τηνικαῦτα τῶν ἀγγέλων ἐπιδημίαν ὑποφαιτούσης, ἅτε καταλλήλου τοῦ φωτὸς ὄντος, τοῖς τοῦ Θεοῦ λειτουργοῖς, ὡς πῦρ φλέγον πεποιημένοις οὐδὲ γὰρ εἶχεν ἕτερον οἰκειότερον, ᾧ ἂν τοὺς νέας γῆθεν ξενίσαιτο· ἄλλως θ' ὅτι καὶ σφόδρα ἦν τὸ φῶς οἰκεῖον αὐτῇ, πάντων οὔσῃ φωνεινοτάτη. Εἶτ' ἐκκορήσασα τὸ δωμάτιον, καὶ τὴν ἱερὰν κλί νιν, ἐφ᾽ ᾖ τὸ τίμιον διανέπαυε σῶμα, εἰ διαθεῖσα, τέλλα τε παρασκευάσασα, ὅσα ταφῇ νομίζεται, τὰς φίλας αὐτῇ γείτονας συγκαλεῖται. Αἱ δὲ ἦσαν δύο τενιχραὶ χῆραι τῶν ἐνδεῶν μὲν ὅτα πρὸς βίον, ὡς δὲ τῇ πάντων οἰκεῖαι βασιλίδι, καὶ τῶν αὐτῆς κλη ρονόμοι, ὡς ἄρα μετὰ μικρὸν ὁ λόγος δηλώσει, τῶν ἐκ λιπαρῶν καὶ βαθέων οἴκων εὐδαιμονέστεραι. Γνω ρίζει τοίνυν ταύταις τὴν ἐκδημίαν· τοῦ ἀγγέλου δηλοῖ τὰ ῥήματα· τὸ τοῦ ἑαυτῆς Υἱοῦ καὶ Σωτῆρος ἀγγέλλει μήνυμα· δείκνυσι καὶ τὸν κλάδον, καὶ λόγοις ἐξιτηρίοις διησπάζετο ταῖς γνωρίμοις· καὶ ἄς εἶχε Εστὰς ἐσθῆτας, τῶν χηρῶν ἐνείματο ἑκατέρᾳ· οὐδὲ γὰρ ἦν ὅσα γε εἰς θησαυρὸν ἕτερον τῇ πανάγνω ἢ πλοῦτος ὑπερφυῶν ἀρετῶν, καὶ ὅ τι ἀναγκαῖον είλκεν 4, χρεία. ΙΑ΄. Ἐπεὶ δὲ τούτων τὰ σεμνὰ ἐκεῖνα διήκουσε γύ νοία, γοερῶς ἀνώμωξαν, πικρῶς ἐκ βάθους ἐστέναξεν, ἐπκεύων ῥύακας ἀπέβλυσαν τῶν ὀφθαλμῶν· καὶ 1) προκρούσης.SERMO IN DORMITIONEM B. V. MARIE.
ὀδυρμοῦ τὸν κλόνον πενθικῶς προαρύσης ἅτε
δὴ τῆς πάντων ἁγιωτέρας καὶ ἀσυγκρίτως καλλίστης
διεσταλμένης συνοίκου. Οἶμαι δὲ καὶ ὡς, εἴπερ εἰς
γῆν πλείονος ἔτι δόξης ἔδει τῇ πανάγνῳ, καὶ οὐρανὸς
ἂν, καὶ γῆ, καὶ θάλασσα, καὶ πᾶσα τότε ἡ κτίσις,
ἕκαστα θρήνον ἀναπλεξάμενα, δονηθῆναι εἶχον, καὶ
γοερὸν ἀνοιμώξαι, τὴν ἐκδημίαν ολοφυρόμενα τῆς
Παρθένου· καὶ ὁ τελευταῖος ἂν ἐδόκει σεισμός, οὗ τὸ
φρικώδες καὶ νεκροὺς ἀκούομεν ἀνκψώσειν, ὥστε καὶ
εἰς αἰθέρα νεφελοβατεῖν, ὡς μικρὰ διαφέρων τῆς
ἐπ' ἐκείνην τοῦ θρήνου κυκήσεως. Ὅτι δὲ τοῦ μετ
γιστου καὶ οὗ προς δόξαν περιφανέστερον οὐδὲν, τὸν
θεὸν τεκοῦσα τετύχηκε, λόγου λοιπὸν οὐκ ἦν ἄξιον·
τοιοῦτόν τι γῆθεν κατὰ τὴν θείαν ἐκείνην κοιμησιν
καινοτομηθῆναι.
batur. Erat id, ut poto, prodentis luctum, et loco
gemiluum motum illum lugubre ex imo cientis,
quod scilicet conturbernalis illa sua, sanctior
universis, et citra comparationem omnem pulcherrima jam discessura esset. Et siquidem
majori insuper gloria exornari in terris purissimam illam oportuisset, enimvero, ut ego quidem
arbitror, et calum tunc, et terra, et mare, et creaturæ omnes, lugubre quid singulæ concinentes,
commoveri debuissent, et Virginis discessum Jamentantes flebili voce ingemiscere; ac visa esset
postrema illa jam adesse commotio, cujus horrorem vel ipsos mortuos novimus erecturum, ut in
aera instar nubium discurrant; parum adeo ista
a lugubri illa propter Virginem conturbatio videretur absimilis. At quoniam Virgo, utpote Dei mater effecta, decus omnium maximum, et quo
splendidius nihil conferre ad gloriam potest, sortita jam fuerat, nulla postulabat ratio, ut quodpiam ejusmodi novum portentum ob divinam illam dormitionem e terra ederetur.
Γ. 'Επεὶ δὲ ὁ μὲν οἶκος ἔστη τοῦ κλόνου, ἡ δὲ μετάστασης φωτὸς ἔργον, καὶ τοῦ λαμπροτάτου, ἀνέπτη
φώτα τα στά γε βραχέα, τοσαῦτα δὲ, ὅσα πλήρη τὸν
οἶκον φωτὸς καὶ ὁλολαμπῆ πεποίηκε· Τοῦτο δὲ ἦν,
ἔμοιγε δοκεῖ, τὴν τηνικαῦτα τῶν ἀγγέλων ἐπιδημίαν
ὑποφαιτούσης, ἅτε καταλλήλου τοῦ φωτὸς ὄντος, τοῖς
τοῦ Θεοῦ λειτουργοῖς, ὡς πῦρ φλέγον πεποιημένοις·
οὐδὲ γὰρ εἶχεν ἕτερον οἰκειότερον, ᾧ ἂν τοὺς νέας
γῆθεν ξενίσαιτο· ἄλλως θ' ὅτι καὶ σφόδρα ἦν τὸ φῶς
οἰκεῖον αὐτῇ, πάντων οὔσῃ φωνεινοτάτη.
X. Postquam ergo domus cessavit a motu, cum
transitus ille Virginis ad opera lucis et quidem
fulgentissimæ spectaret, statim exiguas ipsa faculas, easque tot accendit, quot ac implendam
luce domum,eamque splendidam undique efficiendam satis essent. Per hæc autem, ut mihi quidem
videtur, instantem jam angelorum adventum indicabat, cum videlicet Dei administris, quippe qui
facti sunt ignis urens ', lux maxime congruat;
nam nihil habebat, aliud, quo aptius in terris
cœlestes spiritus hospitio exciperet; præsertim vero cum et ipsi Virgini, utpote rerum omnium
lucidissimæ, lux esset accommodata.
Εἶτ' ἐκκορήσασα τὸ δωμάτιον, καὶ τὴν ἱερὰν κλίνιν, ἐφ᾽ ᾖ τὸ τίμιον διανέπαυε σῶμα, εἰ διαθεῖσα,
τέλλα τε παρασκευάσασα, ὅσα ταφῇ νομίζεται, τὰς
φίλας αὐτῇ γείτονας συγκαλεῖται. Αἱ δὲ ἦσαν δύο
τενιχραὶ χῆραι τῶν ἐνδεῶν μὲν ὅτα πρὸς βίον, ὡς
δὲ τῇ πάντων οἰκεῖαι βασιλίδι, καὶ τῶν αὐτῆς κλη
ρονόμοι, ὡς ἄρα μετὰ μικρὸν ὁ λόγος δηλώσει, τῶν
ἐκ λιπαρῶν καὶ βαθέων οἴκων εὐδαιμονέστεραι. Γνω
ρίζει τοίνυν ταύταις τὴν ἐκδημίαν· τοῦ ἀγγέλου
δηλοῖ τὰ ῥήματα· τὸ τοῦ ἑαυτῆς Υἱοῦ καὶ Σωτῆρος
ἀγγέλλει μήνυμα· δείκνυσι καὶ τὸν κλάδον, καὶ λόγοις
ἐξιτηρίοις διησπάζετο ταῖς γνωρίμοις· καὶ ἄς εἶχε
Εστὰς ἐσθῆτας, τῶν χηρῶν ἐνείματο ἑκατέρᾳ· οὐδὲ
γὰρ ἦν ὅσα γε εἰς θησαυρὸν ἕτερον τῇ πανάγνω
ἢ πλοῦτος ὑπερφυῶν ἀρετῶν, καὶ ὅ τι ἀναγκαῖον
είλκεν 4, χρεία.
Deinde cum domunculam verrendo perpurgasset,
et venerandum illum lectulum, in quo aliquam
solebat pretioso corpori suo requiem dare, concinne disposuisset, cum et alia, quæcunque in
funeribus rite adhibebantur, apparasset, vicinas
sibi amicas convocat. Ista porro duæ erant inopes
viduæ, pauperes quidem quod ad vita conditionem
attinet, quatenus autem reginæ universorum fa.
miliares, et in ejusdem hæreditatem, uti paulo
post sermo enarrabit, ascitæ, quibuslibet vel ex
opulenta nobilique domo feminis feliciores. Hasce
igitur de discessu suo monet; enarrat verba angeli; Filii ac Salvatoris sui nuntium aperit; ramum quoque illis ostendit, et verbis discedenti
congruis consuetudine sibi devinctas postremo
salutat; tum binas, quas habebat vestes, utrique
viduæ distribuit. Neque enim purissimæ illi aliud quidpiam thesauri erat, quam eminentissimarum
virtutum opes, et si quid vitæ usus necessario exigebat.
ΙΑ΄. Ἐπεὶ δὲ τούτων τὰ σεμνὰ ἐκεῖνα διήκουσε γύνοία, γοερῶς ἀνώμωξαν, πικρῶς ἐκ βάθους ἐστέναξεν, ἐπκεύων ῥύακας ἀπέβλυσαν τῶν ὀφθαλμῶν· καὶ
Psal. crit, 4.
XI. Ubi vero hæc audierunt honestæ illæ mulieres, in lamentabiles gemitus proruperunt; amara
ex imo ducebant suspiria, lacrymarum profluvia
1) Forte προκρούσης.
Cernis de Virgine Deipara dicenti vel sponte
ac nulla poscente causa excidere laudes incomparat
bilis sanctitatis et pulchritudinis: adeo scilicevix de Virgine Maria cogitare licet, quin singularissima, qua fulget, sanctitas ac pulchritudo nitentissima menti obversetur.
col. 131–132page 56 of 73
PG 139:131οὐκέτ' εἶχον ἀνεκτην καρδίαν. Ποῦ δὲ ἀπαίρεις, ο η ο ἔφασκον, Κνρία; Ποῦ τὴν οἴκησιν εἷλου, Δέσποινα, νεουργῆσαι; Τινα τόπον σεαυτῇ καθήκοντα παρο εσκεύασας; Ποῖος λειμών, παντερπνα φέρων ἀνα θέων κάλλη, τὸ σὺν ὑποδέξεται τίμιον κάλλος; Ποῖος ἄρα τόπος τοῦ χρυσοειδεστάτου καὶ λαμπροτάτου σου σκεύους γένοιτ' ἂν ἱκανός; Πῶς δὲ οὐ γῆ καὶ θά λασσα, καὶ ὁ περίγειος ἅπας κόσμος, τὴν σὴν ἐκδη μίαν ὀδύρεται; Πῶς ἄσειστα μένει τὰ στοιχεῖα, τὸ μέγα καὶ οἱονεὶ τούτων συνεκτικώτατον στοιχεῖον λυόμενον ἐπιβλέποντα; Αλλ', ὡς ἔοικε, χαρὰν ἐλε πίζει τῇ σῇ μεταστάσει, κηδεμονικὴν ἑαυτῶν συνο χὴν καὶ μετὰ τὴν σὴν ἀνάλυσιν περιμένει. Οὐδὲ γὰρ συμφορᾶς γέγονέ τι τῶν σῶν αἴτιον, οὐ λύπην ἐδη μιούργησεν οὐ πάθος ἔτεκεν, οὐκ ἄλγος ἔφυσεν. ἔχει τὰ φθάσαντα πίστιν ἱκανὴν τῶν μελλόντων. Ἀλλ᾽ εἰ κἀκεῖνα χαίρει διὰ ταῦτα, ἀλλ᾽ ἡμῖν φεῦ τοῦ πάθους! "Ω τῆς συμφοράς! Βαβαὶ τοῦ πικροῦ χω ρισμοῦ! Οὐαὶ ἡμῖν τῆς ἀδυνηρᾶς θέας! Τίς ἡμᾶς ἐφεξῆς παραμυθήσεται; Τίς ἂν ἡμῖν γένοιτο παρή γορος; μᾶλλον δὲ τίς διδάσκαλος καὶ σωτὴρ, ψυχὴν λαμπρύνων, καθαίρων διάνοιαν, νοῦν φωτίζων, ὅσα ἡμῖν ἐτύγχανες, Δέσποινα; Ανάβασις θεία, καὶ χειρί καὶ γλώττῃ τὸ σοφὸν προαιθεῖσα; Πῶς ἂν ἥλιος, ἤ τι τῶν λαμπρῶν ἕτερον, τερπνόν τι χρῆμα φανείη τῆς σῆς γλυκυτάτης ὄψεως στερηθείσαις καὶ ὁμιλίας; Ἀλλὰ σὲ μὲν, ὦ παντάνασσα Θεοῦ Μῆτερ, χαρᾶς ἐκδέξεται καὶ περιπτύξεται πληθὺς ἀνεκλάλητος, ἦν νοῦς ἀπορεῖ ζωγραφεῖν, δι' ἐλευθέρως πάντα σκ:α γραφῶν, καὶ οἷόν τι χορός, ἡδονὴν τὸ σύστημα συν ζεύξας, ἀκάματα διαπηδῶν ἀϊδίως καὶ περιχορεύσει, και γλυκετώς περιελίξεται. Σὸν δὲ τοῦτο, πανθαύ μαστε βασιλίς, τῆς τε λύπης τὸ πολὺ καὶ ἀφ᾿ ἡμῶν ἀφελεῖν, καὶ χαρὰν ἡμῖν χορηγῆσαι, καὶ μὴ, πάν των χαρὰν καὶ ἐπὶ τῇ σῇ ἱερᾷ δεχομένων ἐξόδῳ, τὸ τῆς ἀνίας βέλος τουτὶ μόναις ἡμῖν παραδεῖν ἐμπη γνύμενον. μην, ὧν τὴν γνώμην ἐφίλουν, ὧν τὴν πρὸς τὸ βέλο ΙΒ΄. Πρὸς ταῦτα, ὑμῖν μὲν, ἔφησεν ἡ Παρθένος, ὦ φίλαι, ὀδυνηρὸν ἡ ἐμὴ μετάστασις, καὶ τοῦτό μοι ποιεῖ σαφὲς τὸ μέγα περὶ ἐμὲ φίλτρον ὑμέτερον. Εἰ μὲν οὖν τοῦτο αὐτό, διάζευξις μόνον ἡ ἀναχώρησις ἦν, ήλγησα ἄν οὐ μετρίως καὶ αὐτή, ὧν περιειχό. τιον ἄνοδον ἐμὴν ἐνόμιζον, παντάπασι διισταμένη ἐπεὶ δὲ ὁ πάντα περὶ ἡμᾶς ὑψηλῶς θαυματοποιήσας Δεσπότης, καὶ τὸ τελευταῖον, ὡς εὖ οἶδα, τοῦτο τοῖς φθάσασι κατάλληλον συμπερανεῖ, ἴστε δὲ βεβαίως ὡς οὔθ᾽ ὑμῶν ἀποστήσομαι, φίλαι, καὶ καρπὸν ἡδονῆς συγκομετῖσθε λαμπρόν. Τοῦ κόπτεσθαι γοῦν καὶ περιπαθῶς παυσάμεναι θρηνωδεῖν, κοινῇ τῷ δυνατῷ προσανάγωμεν αἴνεσιν, πολλῶν τε ἄλλων διαπηδώντας: ταςex oculis profundebant, et non ferendo cordis οὐκέτ' εἶχον ἀνεκτην καρδίαν. Ποῦ δὲ ἀπαίρεις,
dolore discindebantur. Quo vero, inquiebant, ο
Domina, abitura es? Ubinam novum tibi domicilium statuere, o Domina, decrevisti? Quamnam
congruam tibi sedem parasti? Quodnam pratum
jucundissimas præ se ferens florum venustates, honorandam venustatem tuam excipiet? Quis tandem
locus corpore tuo fulgentissimo ac nitidissimo
dignus fuerit? Quomodo autem discessum tuum
terra ac mare et omnis, quæ terram ambit, rorum
universitas non lamentetur? Quomodo inquassata
maneant elementa, cum nobile hoc, quo maxime
et ipsa veluti continentur, elementum dissolvi cer.
nant? At gaudium, ut puto, plane ex transitu tuo
sibi pollicentur, perennem scilicet sibi curam
etiam post resolutionem tuam exspectant. Neque η
enim quidpiam, quod ad te spectet, calamitatis
unquam causa exstitit, non invexit ærumnam, non
tristitiam peperit, non protulit dolorem; et preterita quidem idoncam de futuris fidem faciunt.
At si hisce de causis lætari illis licet, nobis vero,
eheu dolor! O calamitas! Prol acerba separatio!
Heu triste nobis spectaculum! Quis nobis in posterum levamen aliquod porriget? Quæ nobis erit
consolatrix? Imo vero quis magister et auctor
salutis, animam splendore exornans, cogitationes
perpurgans, mentem illuminans, quæ omnia, ο
Domina, tu nobis eras? Quis nobis fiat gradus
ascensionis ad Deum, opere justa ac lingua sapientiam edocens? Quomodo sol ant alia quævis e
splendentibus cali molibus aliquid nobis jucunditatis conferat, cum aspectu et consuetudine tua
ἔφασκον, Κνρία; Ποῦ τὴν οἴκησιν εἷλου, Δέσποινα,
νεουργῆσαι; Τινα τόπον σεαυτῇ καθήκοντα παρο
εσκεύασας; Ποῖος λειμών, παντερπνα φέρων ἀνα
θέων κάλλη, τὸ σὺν ὑποδέξεται τίμιον κάλλος; Ποῖος
ἄρα τόπος τοῦ χρυσοειδεστάτου καὶ λαμπροτάτου σου
σκεύους γένοιτ' ἂν ἱκανός; Πῶς δὲ οὐ γῆ καὶ θά
λασσα, καὶ ὁ περίγειος ἅπας κόσμος, τὴν σὴν ἐκδη
μίαν ὀδύρεται; Πῶς ἄσειστα μένει τὰ στοιχεῖα, τὸ
μέγα καὶ οἱονεὶ τούτων συνεκτικώτατον στοιχεῖον
λυόμενον ἐπιβλέποντα; Αλλ', ὡς ἔοικε, χαρὰν ἐλε
πίζει τῇ σῇ μεταστάσει, κηδεμονικὴν ἑαυτῶν συνο
χὴν καὶ μετὰ τὴν σὴν ἀνάλυσιν περιμένει. Οὐδὲ γὰρ
συμφορᾶς γέγονέ τι τῶν σῶν αἴτιον, οὐ λύπην ἐδη
μιούργησεν οὐ πάθος ἔτεκεν, οὐκ ἄλγος ἔφυσεν.
ἔχει τὰ φθάσαντα πίστιν ἱκανὴν τῶν μελλόντων.
Ἀλλ᾽ εἰ κἀκεῖνα χαίρει διὰ ταῦτα, ἀλλ᾽ ἡμῖν φεῦ τοῦ
πάθους! "Ω τῆς συμφοράς! Βαβαὶ τοῦ πικροῦ χω
ρισμοῦ! Οὐαὶ ἡμῖν τῆς ἀδυνηρᾶς θέας! Τίς ἡμᾶς
ἐφεξῆς παραμυθήσεται; Τίς ἂν ἡμῖν γένοιτο παρήγορος; μᾶλλον δὲ τίς διδάσκαλος καὶ σωτὴρ, ψυχὴν
λαμπρύνων, καθαίρων διάνοιαν, νοῦν φωτίζων, ὅσα
ἡμῖν ἐτύγχανες, Δέσποινα; Ανάβασις θεία, καὶ χειρί
καὶ γλώττῃ τὸ σοφὸν προαιθεῖσα; Πῶς ἂν ἥλιος, ἤ τι
τῶν λαμπρῶν ἕτερον, τερπνόν τι χρῆμα φανείη τῆς
σῆς γλυκυτάτης ὄψεως στερηθείσαις καὶ ὁμιλίας;
Ἀλλὰ σὲ μὲν, ὦ παντάνασσα Θεοῦ Μῆτερ, χαρᾶς
ἐκδέξεται καὶ περιπτύξεται πληθὺς ἀνεκλάλητος, ἦν
νοῦς ἀπορεῖ ζωγραφεῖν, δι' ἐλευθέρως πάντα σκ:αγραφῶν, καὶ οἷόν τι χορός, ἡδονὴν τὸ σύστημα συν
ζεύξας, ἀκάματα διαπηδῶν (g) ἀϊδίως καὶ περιχορεύσει,
και γλυκετώς περιελίξεται. Σὸν δὲ τοῦτο, πανθαύ
μαστε βασιλίς, τῆς τε λύπης τὸ πολὺ καὶ ἀφ᾿ ἡμῶν
ἀφελεῖν, καὶ χαρὰν ἡμῖν χορηγῆσαι, καὶ μὴ, πάν
των χαρὰν καὶ ἐπὶ τῇ σῇ ἱερᾷ δεχομένων ἐξόδῳ, τὸ
τῆς ἀνίας βέλος τουτὶ μόναις ἡμῖν παραδεῖν ἐμπηγνύμενον.
sacro tuo
dulcissima orbata fuerimus? Te vero, o universi
regina, Dei Mater, excipiet et circumdabit inenarrabilis gaudii plenitudo, cujus vividam speciem
mens, utut ad quidlibet sibi audacter effingendum
nata, nullam potest concipere, ac veluti chorus,
voluptatum coronam contexens, nulla defatigatione exsiliens, incessanter choreas circum te ducet, et te suaviter circumambiet. Tuum porro est, o prorsus admiranda regina, et nos acerba hac
mæstitia levare, gaudiumque nobis impertiri, neque committere, ut dum omnia in
excessu lætitia gestiunt, nos solæ hoc doloris telum infixum geramus.
XII. Ad hæc Virgo: Vos quidem, inquit, o dilectæ, dolore afficit migratio mea, idque mihi
certo suadet ingens in me amor vester. Et quidem
si discessio mea hoc ipsum duntaxat, mutuam
nempe sejunctionem, secum ferret, haud mediocriter ipsa quoque dolerem, cum ab iis prorsus μην, ὧν τὴν γνώμην ἐφίλουν, ὧν τὴν πρὸς τὸ βέλο
avellerer, quas diligebam, quarum studium mihi
charum erat et quarum in melius profectum ipsa
meum habebam. At quoniam Dominus, qui nostra
omnia tam sublimia ac prorsus mira præstitit,
postremum hoc quoque, ut probe scio, superioribus consentaneum efficiet; pro certo habeatis
velim, neque me a vobis, o dilectæ, penitus discessuram, et uberem jucunditatis fructum hinc vos
ΙΒ΄. Πρὸς ταῦτα, ὑμῖν μὲν, ἔφησεν ἡ Παρθένος,
ὦ φίλαι, ὀδυνηρὸν ἡ ἐμὴ μετάστασις, καὶ τοῦτό μοι
ποιεῖ σαφὲς τὸ μέγα περὶ ἐμὲ φίλτρον ὑμέτερον. Εἰ
μὲν οὖν τοῦτο αὐτό, διάζευξις μόνον ἡ ἀναχώρησις
ἦν, ήλγησα ἄν οὐ μετρίως καὶ αὐτή, ὧν περιειχό.
τιον ἄνοδον ἐμὴν ἐνόμιζον, παντάπασι διισταμένη
ἐπεὶ δὲ ὁ πάντα περὶ ἡμᾶς ὑψηλῶς θαυματοποιήσας
Δεσπότης, καὶ τὸ τελευταῖον, ὡς εὖ οἶδα, τοῦτο τοῖς
φθάσασι κατάλληλον συμπερανεῖ, ἴστε δὲ βεβαίως
ὡς οὔθ᾽ ὑμῶν ἀποστήσομαι, φίλαι, καὶ καρπὸν
ἡδονῆς συγκομετῖσθε λαμπρόν. Τοῦ κόπτεσθαι γοῦν
καὶ περιπαθῶς παυσάμεναι θρηνωδεῖν, κοινῇ τῷ
δυνατῷ προσανάγωμεν αἴνεσιν, πολλῶν τε ἄλλων
Aut. Ballerini notæ.
(g) Cod. διαπηδώντας: num vero syllaba τας mendum sit, an sit articulus vocis, qum exciderit
incertum videri potest.
col. 133–134page 57 of 73
PG 139:133ἕνεκα, καὶ ὧν εἰς ἐμὲ μεγαλείων κώδωνος τρανότερον διεσάλπισε. μεγαλοφωνοτάτου 1. Τοιαῦτα τῆς Πανάγνου δεξιούσης, καὶ ταῖς γνωρίμοις ἡδονὴν ἐνσταζούσης, ἄτε, τῆς γλώττης θεοκινήτως αὐτῆς ὑπηχούσης, ῥεῖν τε ἡδέως δια πλασθείσης, καὶ τοῖς ἀκροωμένοις; χάριεν ἐμφυ τεύειν κίνημα, διηχεῖ μὲν οὐρανὸς ἐξαίφνης, βρον. τὰς ἐπιβρέμων, καὶ οιονεί τινς σημάντρῳ τῷ παρ' ἑαυτοῦ πατάγῳ τοὺς τὰ ἐξόδια τῇ μητρὶ τοῦ Θεοῦ κειτουργήσοντας διαναστῆναι κελεύει. Νεφέλαι δὲ πολλαχόθεν διέθεον, όχημα ξένον ἑαυτὰς ὑποκλίνειν σπεύδουσαι τοῖς διακονήσουσι τῇ ταθῇ· Βνετείλατο γὰρ νεφέλαις ὑπεράνωθεν, ή φησιν ὁ θεῖος Δαβίδ· καὶ πάλιν· Ἡ δύναμις αὐτοῦ ἐν ταῖς νεφέλαις· τὴν ἐντεθεῖσαν, οἶμαι, προγράφων ἰσχὺν, ξ τοὺς κήρυκας διεβάστασεν. ΙΔ΄. Έδει γὰρ κινηθῆναι τα άνω, καὶ καθάπερ τι καινὸν ὑποδέξεσθαι μέλλοντα χρῆμα, τὰ μὲν ὑπα νοίγεσθαι, ευρύτερα ἑαυτῶν, εἰ οἷόν τε, διαπλαττόμενα, τὰ δ' ὑποχωρεῖν, σώζοντα τὴν αἰδὼ, καὶ τὰ μὲν τῶν ἑπομένων, ἄλλα δὲ τῶν προπεμπόντων τάξιν ἑαυτοῖς διαθεῖναι· καὶ οὕτω θροῦν, ὡς εἰπεῖν, ἄνω δακτυπεῖσθαι. θαυμαστὸν δὲ οὐδὲν, εἰ θορύβου πόρρω τὰ κάτω ατήρηται καὶ σεισμοῦ· Ο οὐρανὸς μὲν γὰρ, οἷα και τὸν κειμήλιον, παράδοξον εἰσδεξόμενος θησαυρόν, εἰκότως διεθορυβείτο, καὶ σχολὴν ἄγειν οὐκ εἶχεν, ὥσπερ ἐρευνῶν ἀνακυκῶν ἑαυτὸν, ἂν τὴν ἀξίαν ( οἴκτειν τῇ Δεσποίνῃ παράσχοιτο· γῆ δὲ, οἶμαι, διὰ τοῦτο ἀκλόνητος ἔμεινεν, ὅτι τε αὕτη τὸν καινὸν ἀνῆκεν ἄνθρωπον, τὴν Παρθένον, καὶ τοῦτον ἐπὶ πολύ περιόντα ἔφερε· καὶ ἦν ἄρα τῶν ἀκολούθων με δὲν ἐπὶ τοῖς εἰωθόσιν, εἰ καὶ ἄλλως παράδοξα, διαπράττεσθαι· καὶ ὅτι περ οὐδ᾽ ἐπὶ μακρόν κατέ χειν ἔμελλε τὴν πάναγνον τελευτήσασαν, ἀλλὰ θάτε τον τοῖς άνω παραπέμψειν, ἵνα τοῖς ὑψηκοῖς λαμ τῶς ἀνθαμιλληθείη, δεικνῦσα οἷον ὁ ταπεινὸς χῶρος ἀνθρωποπρεπή διεμόρφωσεν ἀνδριάντα καὶ τῶν οὐρα νων ὑπέρτερον. σάλο ΙΕ΄. Διὰ ταῦτα τοίνυν, ὡς ἔφην, οὐρανὸς ἐσείετο καὶ ἐβρόντα, καὶ ὅλος ἦν περὶ τὴν ὑποδοχὴν ἀσχου λεύμενος τῆς μακαρίας. Καὶ δὴ τῶν βροντιπίων ἐκείνων ἔχων συῤῥηγνυμένων, καθάπερ τί Σιγγες νόμῳ στρατοῦ τὴν παράταξιν διυπνίζουσι, τὸν ἴσον τρόπον οἱ λειτουργοὶ τῆς ὁσίας, ὧν τὰ ὦτα τον κρότον ἐγνώρισεν, οἷον εὔζωνοι καταστάντες, καὶ καθάπερ ἵππους τὰς νεφέλας ἀναβάντες, ἤλαυ ται, σπεύδοντες ἑαυτοὺς συντάξαι τῇ φίλῃ παρα τάξει, λέγω δὲ τῷ στρατῷ τῶν ἀγγάλων. Γίνεται τίνων ἡ διὰ νεφελῶν παράδοξος ἐκείνη συνέλευσις. Αλλου γὰρ τῶν κηρύκων ἀλλαχοῦ τῆς γῆς τῶνἕνεκα, καὶ ὧν εἰς ἐμὲ μεγαλείων
κώδωνος τρανότερον διεσάλπισε.
SERMO IN DORMITIONEM
μεγαλοφωνοτάτου percepturus esse. luctu igitur ac mastis lamentis
temperantes, simul omnes Omnipotentem laudibus
extollamus, tum ob alia multa, tum ob magnalia in me perpetrata, quae ipse vocibus præ quovis canoræ tubæ sonitu clarioribus illustravit.
1. Τοιαῦτα τῆς Πανάγνου δεξιούσης, καὶ ταῖς
γνωρίμοις ἡδονὴν ἐνσταζούσης, ἄτε, τῆς γλώττης
θεοκινήτως αὐτῆς ὑπηχούσης, ῥεῖν τε ἡδέως δια
πλασθείσης, καὶ τοῖς ἀκροωμένοις; χάριεν ἐμφυ
τεύειν κίνημα, διηχεῖ μὲν οὐρανὸς ἐξαίφνης, βρον.
τὰς ἐπιβρέμων, καὶ οιονεί τινς σημάντρῳ τῷ παρ'
ἑαυτοῦ πατάγῳ τοὺς τὰ ἐξόδια τῇ μητρὶ τοῦ Θεοῦ
κειτουργήσοντας διαναστῆναι κελεύει.
Νεφέλαι δὲ πολλαχόθεν διέθεον, όχημα ξένον
ἑαυτὰς ὑποκλίνειν σπεύδουσαι τοῖς διακονήσουσι τῇ
ταθῇ· Βνετείλατο γὰρ νεφέλαις ὑπεράνωθεν, ή φησιν
ὁ θεῖος Δαβίδ· καὶ πάλιν· Ἡ δύναμις αὐτοῦ ἐν ταῖς
νεφέλαις· τὴν ἐντεθεῖσαν, οἶμαι, προγράφων ἰσχὺν,
ξ τοὺς κήρυκας διεβάστασεν.
ΙΔ΄. Έδει γὰρ κινηθῆναι τα άνω, καὶ καθάπερ τι
καινὸν ὑποδέξεσθαι μέλλοντα χρῆμα, τὰ μὲν ὑπα
νοίγεσθαι, ευρύτερα ἑαυτῶν, εἰ οἷόν τε, διαπλαττό
μενα, τὰ δ' ὑποχωρεῖν, σώζοντα τὴν αἰδὼ, καὶ τὰ
μὲν τῶν ἑπομένων, ἄλλα δὲ τῶν προπεμπόντων τάξιν
ἑαυτοῖς διαθεῖναι· καὶ οὕτω θροῦν, ὡς εἰπεῖν, ἄνω
δακτυπεῖσθαι.
θαυμαστὸν δὲ οὐδὲν, εἰ θορύβου πόρρω τὰ κάτω
ατήρηται καὶ σεισμοῦ· Ο οὐρανὸς μὲν γὰρ, οἷα και
τὸν κειμήλιον, παράδοξον εἰσδεξόμενος θησαυρόν,
εἰκότως διεθορυβείτο, καὶ σχολὴν ἄγειν οὐκ εἶχεν,
ὥσπερ ἐρευνῶν ἀνακυκῶν ἑαυτὸν, ἂν τὴν ἀξίαν (
οἴκτειν τῇ Δεσποίνῃ παράσχοιτο· γῆ δὲ, οἶμαι, διὰ
τοῦτο ἀκλόνητος ἔμεινεν, ὅτι τε αὕτη τὸν καινὸν
ἀνῆκεν ἄνθρωπον, τὴν Παρθένον, καὶ τοῦτον ἐπὶ
πολύ περιόντα ἔφερε· καὶ ἦν ἄρα τῶν ἀκολούθων
με δὲν ἐπὶ τοῖς εἰωθόσιν, εἰ καὶ ἄλλως παράδοξα,
διαπράττεσθαι· καὶ ὅτι περ οὐδ᾽ ἐπὶ μακρόν κατέ
χειν ἔμελλε τὴν πάναγνον τελευτήσασαν, ἀλλὰ θάτε
τον τοῖς άνω παραπέμψειν, ἵνα τοῖς ὑψηκοῖς λαμ
τῶς ἀνθαμιλληθείη, δεικνῦσα οἷον ὁ ταπεινὸς χῶρος
ἀνθρωποπρεπή διεμόρφωσεν ἀνδριάντα καὶ τῶν οὐρανων ὑπέρτερον.
XIII. Dum hos purissima illa sermones haberet,
et familiaribus dulce instillaret solamen, quippe
cujus lingua divinum quid resonans et ad suavitatem effundendam, et ad ingerendum audientibus
jucunditatis sensum nata erat; insonat repente
cœlum, tonitrubus fremens, ac fragore suo, quodam veluti signo dato, ministros, qui Dei matri
extrema persolvant, jubet assurgere.
Nubes vero e multis partibus accurrentes,novum
curruum genus sese funeris curatoribus supponere
properabant. Mandavit enim nubibus desuper, ut
ut inquit divinus David '; et rursus 10: Virtus ejus
in nubibus; inditam videlicet,ut puto, vim præsignificans, quæ Evangelii præcones asportavit.
XIV. Et par erat profecto, ut superna commoverentur, et utpote quiddam prorsus novum in se
susceptura, alia quidem se ipsis, si fieri posset,
latiora effecta veluti panderentur, alia autem,
velut obsequium reverenter exhibentia, loco cederent; et rursus ut ista postremum subsequentium, alia vero primum præeuntium ordinem sibi
sumerent; atque ita quidam, ut ita dicam,tumul.
tuantium fremitus in supernis personaret.
Quod vero inferiora hæc a tumultu et commotione abstinuerint, nil mirum videri debet. Nam
coclum utpote novum cimelium ac thesaurum admirandum excepturum, merito sus deque turbabatur, neque degere otiose poterat, quippe cum se
partes in omnes vertens requireret, qua ratione
condignam reginæ sedem præberet. At vero terra
idcirco, ut puto, imperturbata mansit, tum quia
novum hunc hominem, Virginem nempe, ipsa protulerat, tum quia hunc ipsum jamdiu penes se
viventem retinebat; et consentaneum utique fuit,
ut in rebus sibi consuetis, utut alioquin stupendis,
nihil commoveretur; tum etiam denique quia
Virginem demortuam non diu apud se servatura
erat, sed brevi ad superos transmissura,ut egregia
contentione supernis æmularetur, ac porro osten -
deret, qualenam humilis hic locus conditionis utique humanæ at cœlestibus quibusve nobilius simulacrum efformasset.
σάλο
ΙΕ΄. Διὰ ταῦτα τοίνυν, ὡς ἔφην, οὐρανὸς ἐσείετο
καὶ ἐβρόντα, καὶ ὅλος ἦν περὶ τὴν ὑποδοχὴν ἀσχου
λεύμενος τῆς μακαρίας. Καὶ δὴ τῶν βροντιπίων
ἐκείνων ἔχων συῤῥηγνυμένων, καθάπερ τί
Σιγγες νόμῳ στρατοῦ τὴν παράταξιν διυπνίζουσι,
τὸν ἴσον τρόπον οἱ λειτουργοὶ τῆς ὁσίας, ὧν τὰ ὦτα
τον κρότον ἐγνώρισεν, οἷον εὔζωνοι καταστάντες,
καὶ καθάπερ ἵππους τὰς νεφέλας ἀναβάντες, ἤλαυ
ται, σπεύδοντες ἑαυτοὺς συντάξαι τῇ φίλῃ παρατάξει, λέγω δὲ τῷ στρατῷ τῶν ἀγγάλων. Γίνεται
τίνων ἡ διὰ νεφελῶν παράδοξος ἐκείνη συνέλευσις.
Αλλου γὰρ τῶν κηρύκων ἀλλαχοῦ τῆς γῆς τῶν
' Psal. Lxxvii, 23. 10 Psal. LXVII, 35.
XV. Ob eas igitur, quas dixi, causas calum
magnis agitabatur motibus, ciebatque tonitrua, ac
totum sese ad excipiendam beatam illam studiose
conferebat. Et utique excitatis illis tonitruum fragoribus, non secus ac per tubarum elangores exercitus in consuetum pugnæ ordinem convocatur,
haud aliter ministri sanctæ Virginis,quorum aures
magni hujus murmuris indicium agnoverunt,veluti
præcincti milites assurgentes, ac nebulas quasi
equos conscendentes, accurrebant, amico agmini,
angelorum scilicet exercitui, semet adjungere properantes. Ope ergo nubium admirandus ille con-
col. 135–136page 58 of 73
PG 139:135σπόρον ταῖς τῶν ἀπίστων, οἷα περ αύλαξιν, ἐντι θέντος ψυχαῖς, τότε πάντες παραδόξως συνῆλθον, ἀθρόον ἐπιστάντες τῷ τῆς πανάγνου δωματιῳ, καὶ οὐκ αὐτοὶ μόνον, ἀλλὰ καὶ ὁ τῶν οὐρανίων σοφὸς ὑφηγητής, Διονύσιος ὁ ᾿Αρεοπαγίτης, ὅ τε ὑψηλὸς Ιερόθεος, καὶ ὁ θαυμαστὸς Τιμόθεος, ἔτι δὲ καὶ ὁ τῆς Σιών τότε πρόεδρος Ἐκκλησίας, Ἰάκωβος ὁ πάνυ. Εἰσὶ δὲ οἳ φασι καὶ τοὺς ἑβδομήκοντα μαθη τὰς συμπαρεῖναι· κοινωνοὶ δὲ οὗτοι καὶ ταυτησὶ τῆς διακονίας ἐκλήθησαν, ὡς ἂν ἄλλα τε μυστήρια καὶ ὑψηλὰ θεάματα, ταῦτα δὴ τὰ παρόντα, ἡ τούτων γλῶττα καὶ ἄλλοις διακονήσῃ. περάτων διιόντος, καὶ τὸν ἄσηπτον καὶ σωτήριον Ιζ΄. Καὶ παρὰ μὲν τῆς γῆς ουτος ἦσαν ἐπιδεῖη μηκότες τῇ παναχράντῳ· ἄνωσεν δὲ στρατιαὶ τῶν ἀγγέλων, καὶ τῶν δικαίων ὁ προμεταστάς σύλλογος άπας, πλῆθος καὶ ἀριθμοῦ κρεῖττον συνέδραμον, τῇ των όλων Δεσποίνῃ ἀφοσιωσόμενοι τὰ εἰκότα. Πῶς δὲ οὐκ ἔμελλε, τοῦ Κτίστου καὶ σοφοῦ νομοθέτου τὸν τοὺς τεκόντας τιμὴν κελεύοντα νόμον μᾶλλον ἢ πάντες σώζοντος, καὶ διὰ τοῦτο τιμῆσαι παραγενομένου τὴν οἰκείαν μητέρα, καὶ δέξασθαι παραγενομένου τὴν οἰκείαν μητέρα, καὶ δέξασθαι τὴν ἁγιω τάτην αὐτῆς ψυχήν, μὴ ἄν ἅπαντας συνδραμεῖν, καὶ δουλικῶς τοὺς καθαροὺς τῇ καθαρωτάτη δια κονῆσαι τὰ τῆς ἐκφορᾶς καὶ προπομπῆς καὶ τελετής ἱερᾶς; Καὶ γῆ δὲ πάντως ἂν, καὶ θάλασσα, καὶ ἥλιος, καὶ τὰ λοιπὰ τῶν κάτω συγκινηθῆναι εἶχον, εἰ μὴ, καθάπερ εἴρηται, τῆς κάτω δόξης ἐπεὶ οὐκ έδει τῇ πανάγνῳ, ἠρεμεῖν προσετάγησαν· ἄλλως τε καὶ τὴν πρὸς τὰ ἄνω μεθισταμένην τῶν ἀκολουθῶν οὐκ ἦν τῆς ἐκ τῶν κάτω δεῖσθαι διακονίας· ἔδει δὲ τοὺς ὑψηλούς κατελθεῖν, ὅ καὶ ἐξέβη, ἵνα ἦν ἄνω προσλαβέσθαι ἔμελλον, διακονήσωσι κατὰ τὸ εἰκός. Εἰ δὲ καὶ γῆθεν τῆς λειτουργίας ὁ τῶν κηρύκων ἐκοινώνησε κύκλος, ἀλλ' ὡς ἐφάμιλλοι τοῖς ἀΰλοις· Χριστῷ γὰρ ἔζων μόνῳ· τὰ ἄνω καὶ ᾤκουν τῷ πνεύματι· κἀκεῖθεν αὐτοῖς εἴ τις ἦν φί λος, εἰ καὶ ὁ χοϊκὸς αὐτῶν Χιτωνίσκος ἔτι τῇ γῇ προσεσύρετο· οὐκ ἄρα διὰ ταῦτα φαίη τις ἄν εὖ φρονῶν τῶν ἄνω λείπεσθαι τους λαμπρούς άνδρας ἐκείνους. Οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ τὸ διττὸν τῆς πανάγνου, ψυχή γὰρ ἐκείνη καὶ σῶμα, καταλλήλως τὴν λειτουργίαν ἐκ τε τῶν ἄνω καὶ κάτω ἐζήτει. Ο δὴ καὶ γέγονε. Καὶ οἱ μὲν φωστῆρες ἐκεῖνοι τῷ φαινομένῳ τῆς παντίμου τὴν διακονίαν ἀποδεδώκασιν, οἳ δήπουθεν ἔτ' ἐκ τῶν κάτω, εἰ καὶ τῆς κρείττονος καὶ ὑψη λῆς ἐτύγχανον μοίρας· τῇ δὲ θείᾳ ἐκείνης ψυχῆ τὴν λειτουργίαν ἐτέλεσεν, ὅσον οὐράνιόν τε καὶ γῆς ὑπέρτερον ἦν. Οίμαι δὲ, καὶ τούτων οἱ ὑψηλότεροι ἂν καὶ λαμπρότεροι διακονήσαι προσῆλθον τῇ θείᾳ ἐκείνη καὶ παναμώμῳ ψυχῇ. Οὐ χάριν, ἐγώ τι νο μίζω, καὶ ὁ θεῖος εἴρηκε Δαβίδ. Τὸ πρόσωπόν σουσπόρον ταῖς τῶν ἀπίστων, οἷα περ αύλαξιν, ἐντιθέντος ψυχαῖς, τότε πάντες παραδόξως συνῆλθον,
ἀθρόον ἐπιστάντες τῷ τῆς πανάγνου δωματιῳ, καὶ
οὐκ αὐτοὶ μόνον, ἀλλὰ καὶ ὁ τῶν οὐρανίων σοφὸς
ὑφηγητής, Διονύσιος ὁ ᾿Αρεοπαγίτης, ὅ τε ὑψηλὸς
Ιερόθεος, καὶ ὁ θαυμαστὸς Τιμόθεος, ἔτι δὲ καὶ ὁ
τῆς Σιών τότε πρόεδρος Ἐκκλησίας, Ἰάκωβος ὁ
πάνυ. Εἰσὶ δὲ οἳ φασι καὶ τοὺς ἑβδομήκοντα μαθητὰς συμπαρεῖναι· κοινωνοὶ δὲ οὗτοι καὶ ταυτησὶ τῆς
διακονίας ἐκλήθησαν, ὡς ἂν ἄλλα τε μυστήρια καὶ
ὑψηλὰ θεάματα, ταῦτα δὴ τὰ παρόντα, ἡ τούτων
γλῶττα καὶ ἄλλοις διακονήσῃ.
ventus ft. Præcones enim Evangelii, cum alii περάτων διιόντος, καὶ τὸν ἄσηπτον καὶ σωτήριον
alios terræ fines discurrerent, et incorruptum ac
salutare semen in animas infidelium, veluti in
quosdam sulcos, spargerent, tunc miro modo una
omnes in purissimæ domunculam repente delati
convenerunt; neque ipsi solum, sed et cœlestium
sapiens ille enarrator Dionysius Areopagita, sublimisque Hierotheus,et admirandus Timotheus,necnon et celeber ille Jacobus, Sionis Ecclesiæ tunc
præsul.Sunt autem qui affirment præterea septuaginta discipulos ibidem adfuisse; qui sane et ipsi
in partem hujus quoque ministerii ideo sunt vocati,ut sicut et alia mysteria ac præcelsa portenta,
ita et quæ nunc gerebantur, eorum lingua aliis
quoque enarraret.
Ιζ΄. Καὶ παρὰ μὲν τῆς γῆς ουτος ἦσαν ἐπιδεῖη
μηκότες τῇ παναχράντῳ· ἄνωσεν δὲ στρατιαὶ τῶν
ἀγγέλων, καὶ τῶν δικαίων ὁ προμεταστάς σύλλογος
άπας, πλῆθος καὶ ἀριθμοῦ κρεῖττον συνέδραμον, τῇ
των όλων Δεσποίνῃ ἀφοσιωσόμενοι τὰ εἰκότα. Πῶς
δὲ οὐκ ἔμελλε, τοῦ Κτίστου καὶ σοφοῦ νομοθέτου
τὸν τοὺς τεκόντας τιμὴν κελεύοντα νόμον μᾶλλον ἢ
πάντες σώζοντος, καὶ διὰ τοῦτο τιμῆσαι παραγε
νομένου τὴν οἰκείαν μητέρα, καὶ δέξασθαι παραγε
νομένου τὴν οἰκείαν μητέρα, καὶ δέξασθαι τὴν ἁγιω
τάτην αὐτῆς ψυχήν, μὴ ἄν ἅπαντας συνδραμεῖν,
καὶ δουλικῶς τοὺς καθαροὺς τῇ καθαρωτάτη δια
κονῆσαι τὰ τῆς ἐκφορᾶς καὶ προπομπῆς καὶ τελετής
ἱερᾶς; Καὶ γῆ δὲ πάντως ἂν, καὶ θάλασσα, καὶ
ἥλιος, καὶ τὰ λοιπὰ τῶν κάτω συγκινηθῆναι εἶχον,
εἰ μὴ, καθάπερ εἴρηται, τῆς κάτω δόξης ἐπεὶ οὐκ
έδει τῇ πανάγνῳ, ἠρεμεῖν προσετάγησαν· ἄλλως
τε καὶ τὴν πρὸς τὰ ἄνω μεθισταμένην τῶν ἀκολούθων οὐκ ἦν τῆς ἐκ τῶν κάτω δεῖσθαι διακονίας· ἔδει
δὲ τοὺς ὑψηλούς κατελθεῖν, ὅ καὶ ἐξέβη, ἵνα ἦν
ἄνω προσλαβέσθαι ἔμελλον, διακονήσωσι κατὰ τὸ
εἰκός. Εἰ δὲ καὶ γῆθεν τῆς λειτουργίας ὁ τῶν
κηρύκων ἐκοινώνησε κύκλος, ἀλλ' ὡς ἐφάμιλλοι
τοῖς ἀΰλοις· Χριστῷ γὰρ ἔζων μόνῳ· τὰ ἄνω καὶ
ᾤκουν τῷ πνεύματι· κἀκεῖθεν αὐτοῖς εἴ τις ἦν φί
λος, εἰ καὶ ὁ χοϊκὸς αὐτῶν Χιτωνίσκος ἔτι τῇ γῇ
προσεσύρετο· οὐκ ἄρα διὰ ταῦτα φαίη τις ἄν εὖ
φρονῶν τῶν ἄνω λείπεσθαι τους λαμπρούς άνδρας
XVI. Et hi quidem ad intemeratissimam convenerunt e terra; e cœlis vero justa, ut par erat,
persoluturi communi omnium Domina, agmina
angelorum, justorumque, qui antea decesserant,
universus cœtus, multitudo plane innumera, accurrerunt. Et sane quo fieri pacto posset, ut dum
Creator ac sapiens Legislator legem, quæ parentes
a filiis honorandos præcipit, ipse studiosius, quam
quispiam ullus, servabat, ac propterea ad honorandam propriam matrem,sanctissimamque illius
animam excipiendam præsens ipse aderat, non
simul omnes accurrerent, et servulorum more,quæ
ad funus,deductionis pompam,ac sacros exsequiarum ritus pertinent, puri purissimæ non præstarent? Profecto et terra et mare et sol, et reliqua
mundana omnia commota fuissent,nisi,uli dictum
est, gloriæ e terrestribus purrissima illa non indigente, præceptum his fuisset, ut quiescerent;
præsertim vero, quod nullatenus consentaneum
fuisset, ut ad superna transeunti aliquod ex hisce
infimis ministerium opus esse videretur; sed
cœlestes, quod et factum est, descendere par
esset,ut qui eam in cœlos suscepturi erant, ipsi
eamdem debito famulatus honore prosequerentur.
Quod si
terra quoque chorus apostolorum ministerii illius effectus est particeps; at illis id
tanquam coelestium amulis contigit; uni quippe
Christo vivebant, et spiritu in cælestibus versabantur, et a cœlo erat si quis ipsis erat amicus, quanquam terrenum eorum indumentum adhuc in
terra volutaretur: ac propterea quisquis sapiat, haud superis cessisse eximios illos homines affirmaverit.
Verumtamen duplex quoque purissimæ illius
substantia, anima illa videlicet et corpus, congruenter ministerium tum a cœlestibus tum a terrestribus exigebat. Atque ita reipsa factum est. Et
illa quidem terraluminaria utut ad præstantiorem
sublimemque cohortem spectarent, tamen utpote
terrenæ etiamnum conditionis ministerinm erga
aspectabilem illius summæ venerandæ partem obibant. Divinæ vero ejusdem animæ famulatum
exhibuerunt, quotquot erant cœlorum incolæ, terrenamque conditionem prætergredientes. Sed et ex
istis nobiliores puto, præstantioresque erga diἐκείνους.
Οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ τὸ διττὸν τῆς πανάγνου, ψυχή
γὰρ ἐκείνη καὶ σῶμα, καταλλήλως τὴν λειτουργίαν
ἐκ τε τῶν ἄνω καὶ κάτω ἐζήτει. Ο δὴ καὶ γέγονε.
Καὶ οἱ μὲν φωστῆρες ἐκεῖνοι τῷ φαινομένῳ τῆς
παντίμου τὴν διακονίαν ἀποδεδώκασιν, οἳ δήπουθεν
ἔτ' ἐκ τῶν κάτω, εἰ καὶ τῆς κρείττονος καὶ ὑψη
λῆς ἐτύγχανον μοίρας· τῇ δὲ θείᾳ ἐκείνης ψυχῆ τὴν
λειτουργίαν ἐτέλεσεν, ὅσον οὐράνιόν τε
καὶ γῆς
ὑπέρτερον ἦν. Οίμαι δὲ, καὶ τούτων οἱ ὑψηλότεροι
ἂν καὶ λαμπρότεροι διακονήσαι προσῆλθον τῇ θείᾳ
ἐκείνη καὶ παναμώμῳ ψυχῇ. Οὐ χάριν, ἐγώ τι νο
μίζω, καὶ ὁ θεῖος εἴρηκε Δαβίδ. Τὸ πρόσωπόν σου
col. 137–138page 59 of 73
PG 139:137πλουσίου φωνῇ τὸ περιὴν ὑπὲρ τοὺς ἄλλους τῆς ἀρετῆς ὑποφαίνων. λιτανεύουσιν οἱ πλούσιοι τοῦ λαοῦ· τῇ τοῦ Εμοιγε δὲ δοκεῖ ὡς οὐδὲ τῆς κάτω ἂν τῶν ἀπο στόλων ἡ πολυύμνητος ἐπιδημίας ἐδεήθη, καὶ οὕτως αιθερίας, εἴ γε μὴ οὗτος ἦν ὁ σκοπός, ἵν᾿ ὅτι καὶ ἀγγελικὴ πρὸς τὴν τοιαύτην λειτουργίαν συνέδραμε διακόσμησις, δῆλον ἡμῖν γένηται. Ἐκ γὰρ τοῦ φα νεροῦ τοῦδε καὶ οὕτω παραδόξου μένει καὶ τὸ μὴ δρώμενον ἀναμφίβολον καθάπερ καὶ ὁ Σωτὴρ, Αξέωνταί σοι, τῷ παραλύτῳ πρῶτον εἴρηκεν, εἱ ἀμαρτίαι σου· ἐκεῖνο δ᾽ ἔπειτα σαφές προτιθεὶς, και Αραι, προσέταξε, τὸν κράββατον. ΙΖ. Ἐπεὶ δὲ, ὃν εἴρηται τρόπον, οἱ μαθηταὶ τοῦ Δεσπότου καὶ ὁ λοιπὸς ἱερός σύλλογος, ὃν φθάσας ὁ λόγος εγνώρισεν, ὑπερφυώς παρέστησαν τῇ παν ἐγνῳ, τῷ μὲν παραδόξῳ τῆς συνδρομῆς, όπη τε ὄντες τῆς γῆς παρ' ἀλλήλων μανθάνοντες, καὶ ὅπως ἀθρόον εἰς ταυτὸν τῇ ἀερίῳ συνῆλθον διαρπαγῇ, σφόδρα τεθαυμάκασι σύν γε τῇ μακαρία Παρθένῳ. Καὶ τοῦτο δὲ Δαβὶδ ὁ μακάριος προεκράτησεν ἐγω θεάζων· Τίς ἐν νεφέλαις ἰσωθήσεται τῷ Κυρίῳ; Χάριτας δὲ ὁμολογήσαντες τῷ Σωτῆρι τῆς αθε ρίας ἐκείνης πτήσεως πολλῶν τε ἄλλων ἕνεκα, καὶ ὅτι μὲ ἐκδημήσασαν τὴν πολυύμνητον κατέλαβον, ἀλλὰ καὶ ἰδεῖν ἔτι περιοῦσαν, καὶ ἁγιασθῆναι τῇ επονίᾳ ἡξιώθησαν ἐκείνῃ, τοιαῦτα προσεφθέγγοντο τῇ Θεοτόκῳ. ΙΙΙ. Τί σοι, Δέσποινα, ἐπάξιον ἂν ἡ πηλίνη προσα πλέξειεν ἡμετέρα γλῶττα; Ποῖον αἶνον, ὅν ὁ καθ᾿ ἡμᾶς γεωργεῖ νοῦς, ταῖς σαῖς ἀναλογοῦντα δώσομεν ἀγλαξεις; Τίνα κρότον μεγάλα διασαλπίζοντα τοῖς τοῖς μεγαλουργήμασιν ἱκανῶς ἀντηχεῖν συγχωρή σεμεν; Ποίας εὐπορήσαντες εὐφημίας ταύτην τῶν τῶν ἀξίαν ἐπιψηφιούμεθα λαμπηδόνων; Δια σέ, Πάναγνε, οὐρανὸν ὁ Δεσπότης παρήγαγε, γῆν ἐθεμελίωσε, θάλασσαν, ἥλιον, χάριν τε ἄλλην καὶ σεμνότητα καὶ κόσμον ὑπέστησε. Διὰ σὲ καὶ ἔτος ἡμῖν ἐννοεῖται διάκοσμος. Σὺ γὰρ ἡ παρα σχούσα πᾶσι τὸ βέλτιον· τοῦ δὲ βελτίονος ἕνεκα, καὶ τοῦ εὖ εἶναι τυχεῖν, ἡ κτίσις ἐξυφάνθῃ τῷ Ποιητής διὰ σέ, πολυύμνητε, καὶ ἡμεῖς, καὶ οὐ τούτο μόνον, ἀλλὰ καὶ τὸν Θεὸν ἔγνωμεν διὰ σὲ, καὶ πλάνης ἀπηλλάγημεν καὶ σκότου, καὶ τὴν τῶν εξοήτων ἀγαθῶν περιμένομεν κτῆσιν· καὶ εἰ μὴ του ζόφου λυθῆναι, καὶ οὕτω τῶν θείων ἐμφορηθῆ οSERMO IN DORMITIONEM B. V. MARIÆ.
πλουσίου φωνῇ τὸ περιὴν ὑπὲρ τοὺς ἄλλους τῆς
ἀρετῆς ὑποφαίνων.
λιτανεύουσιν οἱ πλούσιοι τοῦ λαοῦ· τῇ τοῦ vinam illam et immaculatissimam animam hoc
perfungi officio aggressi sunt. Atque, ut mihi videtur, hanc ob causam etiam divinus David inquit:
Vultum tuum deprecabuntur divites plebis ", eos scilicet divitum nomine designans, qui reliquis
virtute antecellerent.
Εμοιγε δὲ δοκεῖ ὡς οὐδὲ τῆς κάτω ἂν τῶν ἀποστόλων ἡ πολυύμνητος ἐπιδημίας ἐδεήθη, καὶ οὕτως
αιθερίας, εἴ γε μὴ οὗτος ἦν ὁ σκοπός, ἵν᾿ ὅτι καὶ
ἀγγελικὴ πρὸς τὴν τοιαύτην λειτουργίαν συνέδραμε
διακόσμησις, δῆλον ἡμῖν γένηται. Ἐκ γὰρ τοῦ φα
νεροῦ τοῦδε καὶ οὕτω παραδόξου μένει καὶ τὸ μὴ
δρώμενον ἀναμφίβολον καθάπερ καὶ ὁ Σωτὴρ,
Αξέωνταί σοι, τῷ παραλύτῳ πρῶτον εἴρηκεν,
εἱ ἀμαρτίαι σου· ἐκεῖνο δ᾽ ἔπειτα σαφές προτιθεὶς,
και Αραι, προσέταξε, τὸν κράββατον.
ΙΖ. Ἐπεὶ δὲ, ὃν εἴρηται τρόπον, οἱ μαθηταὶ τοῦ
Δεσπότου καὶ ὁ λοιπὸς ἱερός σύλλογος, ὃν φθάσας ὁ
λόγος εγνώρισεν, ὑπερφυώς παρέστησαν τῇ παν
ἐγνῳ, τῷ μὲν παραδόξῳ τῆς συνδρομῆς, όπη τε
ὄντες τῆς γῆς παρ' ἀλλήλων μανθάνοντες, καὶ ὅπως
ἀθρόον εἰς ταυτὸν τῇ ἀερίῳ συνῆλθον διαρπαγῇ,
σφόδρα τεθαυμάκασι σύν γε τῇ μακαρία Παρθένῳ.
Καὶ τοῦτο δὲ Δαβὶδ ὁ μακάριος προεκράτησεν ἐγω
θεάζων· Τίς ἐν νεφέλαις ἰσωθήσεται τῷ Κυρίῳ;
Porro ego quidem sic sentio, nihil opus fuisse,
ut quemadmodum ætherei cives, sic et ex terra
ad obsequendum Virgini omni honore dignissima
apostoli convenirent, nisi hoc spectatum fuisset,
ut notum nobis fieret, angelicos quoque ordines
ad hoc obeundum munus concurrisse. Ex eo enim,
quod manifestum est idemque adeo stupendum,
firmam fidem indipiscitur et illud, quod in oculos
non incurrit; quemadmodum etiam Salvator prius
dixit paaalytico: Remittuntur tibi peccata tua 12;
et deinde illud, quod perspicue cernebatur, indicans, præcepit: Tolle grabatum 18.
Χάριτας δὲ ὁμολογήσαντες τῷ Σωτῆρι τῆς αθε
ρίας ἐκείνης πτήσεως πολλῶν τε ἄλλων ἕνεκα, καὶ
ὅτι μὲ ἐκδημήσασαν τὴν πολυύμνητον κατέλαβον,
ἀλλὰ καὶ ἰδεῖν ἔτι περιοῦσαν, καὶ ἁγιασθῆναι τῇ
επονίᾳ ἡξιώθησαν ἐκείνῃ, τοιαῦτα προσεφθέγγοντο
τῇ Θεοτόκῳ.
ΙΙΙ. Τί σοι, Δέσποινα, ἐπάξιον ἂν ἡ πηλίνη προσα
πλέξειεν ἡμετέρα γλῶττα; Ποῖον αἶνον, ὅν ὁ καθ᾿
ἡμᾶς γεωργεῖ νοῦς, ταῖς σαῖς ἀναλογοῦντα δώσομεν
ἀγλαξεις; Τίνα κρότον μεγάλα διασαλπίζοντα τοῖς
τοῖς μεγαλουργήμασιν ἱκανῶς ἀντηχεῖν συγχωρή
σεμεν; Ποίας εὐπορήσαντες εὐφημίας ταύτην τῶν
τῶν ἀξίαν ἐπιψηφιούμεθα λαμπηδόνων;
Δια σέ, Πάναγνε, οὐρανὸν ὁ Δεσπότης παρήγαγε,
γῆν ἐθεμελίωσε, θάλασσαν, ἥλιον, χάριν τε ἄλλην
καὶ σεμνότητα καὶ κόσμον ὑπέστησε. Διὰ σὲ καὶ
ἔτος ἡμῖν ἐννοεῖται διάκοσμος. Σὺ γὰρ ἡ παρασχούσα πᾶσι τὸ βέλτιον· τοῦ δὲ βελτίονος ἕνεκα,
καὶ τοῦ εὖ εἶναι τυχεῖν, ἡ κτίσις ἐξυφάνθῃ τῷ
Ποιητής διὰ σέ, πολυύμνητε, καὶ ἡμεῖς, καὶ οὐ
τούτο μόνον, ἀλλὰ καὶ τὸν Θεὸν ἔγνωμεν διὰ σὲ,
καὶ πλάνης ἀπηλλάγημεν καὶ σκότου, καὶ τὴν τῶν
εξοήτων ἀγαθῶν περιμένομεν κτῆσιν· καὶ εἰ μὴ
του ζόφου λυθῆναι, καὶ οὕτω τῶν θείων ἐμφορηθῆ
11 Psal. XLIV, 13.
18 Luc. V,
XVII. Postquam ergo discipuli Domini, qua
diximus ratione, et reliquus, quem in antecessum
sermo commemoravit, sacer cutus, mirum in
modum coram Virgine purissima adstiterunt, et
alter quidem ab altero audiebat, tum ubinam terrarum versaretur, tum quomodo in aerem rapti
miroitinere in eumdem locum extemplo convenissent, vehementer simul cum Virgine beata obstupuerunt. Porro id quoque David valde admirans
olim cecinerat inquiens: Quis in nubibus æquabitur
Domino 147
Deinde cum gratias Salvatori concordi animo
persolvissent, tum pro illo per æthera volatu, tum
pro aliis multis beneficiis, tum etiam quod Virginem prorsus venerandam nondum e terrenis digressam reperissent, sed et videre adhuc superstitem, et ministerio illo sanctificari digni habiti
fuissent, hisce Deiparam vocibus allocuti sunt.
XVIII. Quam tibi, ο Domina, coronam, quæ
condigna te sit, texere lutea lingua nostra queat?
Quodnam offerendum tibi encomium humana mens
nostra elaboret, quod splendoribus tuis par
exsistat? Quem plausum instar tubæ alte resonantem magnificentiis tuis apte respondere censebimus? Quas excogitare laudes poterimus, ut
quampiam tuo congruam fulgori decernamus?
Propter te, o purissima, Dominus calum condidit, terram fundavit, mare, solem atque aliam
quamlibet venustatem, et decus, et ornatum
creavit propter te est quidquid ordinis menti
nostræ obversatur. Tu enim es, quæ universis
meliorem statum comparasti: nam creaturæ
omnes ut in melius proficerent, et ut felicitatem
assequerentur, a Conditore producta sunt: id
vero et nos propter te, o dignissima omni laude,
consecuti sumus; neque hoc solum, sed Deum
insuper propter te cognovimus, et ab errore ac
18 ibid. 24, ** Psal. Lxxxviii, 7.
Ant. Ballerini notæ.
Vide summam illam puritatem tribui animæ Virginis, adeo ut nihil dubitandum sit, an ad inte
gritatem virginalem forte hæc referantur
PATROL. CXXXIX.
col. 139–140page 60 of 73
PG 139:139ευξάμεθα γενέσθαι περὶ ἡμῶν αὐτοῦ. Διὰ σὲ γέ γονε τὰ παράδοξα, καὶ Θεὸς πατῆσαι γῆν οὐκ ἀπηξίωσε, καὶ ἐν οὐρανῷ σκηνὰς ἔπηξαν ἄνθρωποι. Σὺ τοῖς εἴ πλέουσι πρὸς Θεὸν ἔρεισμα, φώτισμα, οἷόν τις ἡδεῖα πνοή, τὴν ἄνοδον εὐμαρίζοντα· σὺ τοῖς ἀπόροις ἔμπόροις πρὸς Θεὸν κυβερνήτης. Σὺ τῷ γένει γεέννης ἔγένου χωρισμὸς, καὶ παραδείσου δόσις. Διὰ σὲ λοιπόν, εἴ τι τρυγᾶν ἐνταῦθα πάρεστι τερπνὸν, καὶ ἦν ὁ μέλλων βίος ἄῤῥητον ἡμῖν εὐφροσύνην παρέξει. ναι ἡμῖν ἐξεγένετο διὰ σοῦ, μηγὲ τὴν ἀρχὴν ἂν Ιθ΄. 'Αλλ' ἕως μὲν, ὦ Δέσποινα, τὴν σὴν ἁγιωτά την μορφήν καὶ ὁρᾷν εἴχομεν, καὶ παρ' αὐτῆς ἁγιάζεσθαι, τῶν σῶν ἀπολαύοντες χαρίτων, ἐκείνῳ συνεῖναι καὶ κοινωνεῖν ἐνομίζομεν ἀφάτου τρυφῆς, τῷ σῷ Υἱῷ καὶ Σωτήρι. Εἰ γὰρ οὗτος ἀναληφθῆναι δεῖν ᾤετο, καὶ πεποίηκε, καὶ ὁ χωρισμὸς τὴν καθο ἡμᾶς εἴλκε ζωὴν ἐκεῖνος, ἀλλ' ἡ θεία τοῦ Παρα κλήτου ἐπέλευσις καὶ ἡ σὴ, πάναγνε, παρουσία, ηδονήν τε ἡμῖν ἐνέσταξαν οὐ μικρὰν, καὶ τὸ τοῦ Σωτῆρος ἀνεπλήρωσαν ὑστέρημα. Οἷς δὲ μάλιστα τῶν σὺν ἡμῖν τῆς δεσποτικῆς οὐκ ἀπολαῦσαι γέν γένηται θέας, ὁ φωτοειδέστατος σὸς χαρακτὴρ ἀντὶ τοῦ Σωτῆρος καὶ ἦν καὶ ἐδόκει καὶ σοῦ σπλαγχνου Χριστοῦ. Καὶ, καθάπαξ εἰπεῖν, παραμυθίας έγεμε τὰ σὰ πρὸς ἡμᾶς καὶ ἀπαραμίλλου ραστώνης. Ἐπεὶ δὲ νῦν ἡμῖν, τοῦ Πλάστου βουλομένου, καὶ τελευταία προσφθέγγῃ καὶ προσβλέπεις, ἀφόρητα μικροῦ δοκεῖ τὰ παρόντα, συμφορὰ μεγίστη τὸ πράγμα καθίσταται Οἷόν τι δόρυ σείεσθαι τὸ πάθος ἡγοῦμεθα καθ᾿ ἡμῶν, λύπης βέλη πικρὰ χωρεῖν κατὰ τῆς ἡμετέρας καρδίας· ὡς φλόγα ὁρᾶν κατὰ κεφαλῆς ἡμῶν ἀπειλοῦσαν στρατεῦσαι νομίζομεν ρομφαία τὴν ἡμετέραν ήδη διέρχεται ψυχήν, σχεδόν οὐχ ἧττον ἧς ὁ μακάριος Συμεὼν ἐμήνυσε, πάντιμε, περὶ σοῦ. Οὐκέτι τῶν ἀνεκτῶν ἡμῖν ἡ τοιαύτη συμ φορά· οὐκέτι τῶν παρόντων ἀλγεινῶν ἡ δριμύτης ἄπειστιν ἐᾷ τὸν λογισμόν· οὐκέτι τὸ βάρος τῆς ἀνίας μὴ καταπεσεῖν ἡμᾶς συγχωρεῖ, καὶ ἀσθενείας ἔλεγχον παρασχεῖν. Πῶς γὰρ καὶ γλῶτταν σιγῶσαν όρων οἴσομεν, ἧς ὁ γλυκὺς καὶ μελιῤῥυτος φθόγγος τηναρχήν.ευξάμεθα γενέσθαι περὶ ἡμῶν αὐτοῦ. Διὰ σὲ γέ
γονε τὰ παράδοξα, καὶ Θεὸς πατῆσαι γῆν οὐκ
ἀπηξίωσε, καὶ ἐν οὐρανῷ σκηνὰς ἔπηξαν ἄνθρωποι.
Σὺ τοῖς εἴ πλέουσι πρὸς Θεὸν ἔρεισμα, φώτισμα,
οἷόν τις ἡδεῖα πνοή, τὴν ἄνοδον εὐμαρίζοντα· σὺ
τοῖς ἀπόροις ἔμπόροις πρὸς Θεὸν κυβερνήτης. Σὺ
τῷ γένει γεέννης ἔγένου χωρισμὸς, καὶ παραδείσου
δόσις. Διὰ σὲ λοιπόν, εἴ τι τρυγᾶν ἐνταῦθα πάρεστι
τερπνὸν, καὶ ἦν ὁ μέλλων βίος ἄῤῥητον ἡμῖν εὐφρο
σύνην παρέξει.
tenebris erepti sumus, et inenarrabilium bonorum ναι ἡμῖν ἐξεγένετο διὰ σοῦ, μηγὲ τὴν ἀρχὴν (h) ἂν
possessionem exspectamus; et neque exoptandum
nobis fuisset, ut ab initio crearemur, nisi futurum
nobis fuisset, ut per te ab erroris liberaremur ca.
ligine, et sic demum divinis muneribus affatim
ditaremur Propter te perpetrata sunt mira,
et Deus non dedignatus est terram hanc pedibus
calcare, et homines in cœlo tabernacula sibi defixerunt. Tu feliciter ad Deum properantibus et
fulcimentum es, et lumen, ac velut aura quædam
suavis, quæ laborem ascendendi allevat: tu cosdem per devia ambulantes dirigis ad Deum. Tu humanum genus inter et gehennam separatio, tu
paradisi largitio exstitisti. Tibi denique referendum est acceptum, quidquid hic haurire solatii licet, et
quidquid ineffabilis lætitiæ futura vita nobis præbebit.
XIX. Et utique quamdiu nobis, o Domina, sanctissimam tuam formam intueri, et per eam sanctificari, tuisque perfrui gratiis dabatur, videbamur
nobis cum Filio illo tuo ac Salvatore nostro simul
versari, et inenarrabilibus illis potiri deliciis. Si
enim ille ad cœlos ascendendum sibi esse duxit,
idque reipsa effecit, et sejunctio illa humanam
ejus vitam nobis veluti adimebat; at divinus
sancti Spiritus adventus, et tua, o purissima præsentia, et nos haud levi perfundebant solatio, et
Salvatoris absentis locum supplebant. Maxime
vero iis ex nostris, quibus datum non fuerat, ut
Domini aspectu frui possent, loco Salvatoris erat
lucidissima facies tua, in qua Christi, Filii tui,
faciem intuerentur. Atque, ut prorsus dicam, tua
omnia consolationem in nos et incomparabile levamentum abunde effundebant.
Ιθ΄. 'Αλλ' ἕως μὲν, ὦ Δέσποινα, τὴν σὴν ἁγιωτά
την μορφήν καὶ ὁρᾷν εἴχομεν, καὶ παρ' αὐτῆς
ἁγιάζεσθαι, τῶν σῶν ἀπολαύοντες χαρίτων, ἐκείνῳ
συνεῖναι καὶ κοινωνεῖν ἐνομίζομεν ἀφάτου τρυφῆς,
τῷ σῷ Υἱῷ καὶ Σωτήρι. Εἰ γὰρ οὗτος ἀναληφθῆναι
δεῖν ᾤετο, καὶ πεποίηκε, καὶ ὁ χωρισμὸς τὴν καθο
ἡμᾶς εἴλκε ζωὴν ἐκεῖνος, ἀλλ' ἡ θεία τοῦ Παρακλήτου ἐπέλευσις καὶ ἡ σὴ, πάναγνε, παρουσία,
ηδονήν τε ἡμῖν ἐνέσταξαν οὐ μικρὰν, καὶ τὸ τοῦ
Σωτῆρος ἀνεπλήρωσαν ὑστέρημα. Οἷς δὲ μάλιστα
τῶν σὺν ἡμῖν τῆς δεσποτικῆς οὐκ ἀπολαῦσαι γέν
γένηται θέας, ὁ φωτοειδέστατος σὸς χαρακτὴρ ἀντὶ
τοῦ Σωτῆρος καὶ ἦν καὶ ἐδόκει καὶ σοῦ σπλαγχνου
Χριστοῦ. Καὶ, καθάπαξ εἰπεῖν, παραμυθίας έγεμε
τὰ σὰ πρὸς ἡμᾶς καὶ ἀπαραμίλλου ραστώνης.
Ἐπεὶ δὲ νῦν ἡμῖν, τοῦ Πλάστου βουλομένου, καὶ
τελευταία προσφθέγγῃ καὶ προσβλέπεις, ἀφόρητα
μικροῦ δοκεῖ τὰ παρόντα, συμφορὰ μεγίστη τὸ
πράγμα καθίσταται Οἷόν τι δόρυ σείεσθαι τὸ πάθος
ἡγοῦμεθα καθ᾿ ἡμῶν, λύπης βέλη πικρὰ χωρεῖν
κατὰ τῆς ἡμετέρας καρδίας· ὡς φλόγα ὁρᾶν κατὰ
κεφαλῆς ἡμῶν ἀπειλοῦσαν στρατεῦσαι νομίζομεν·
ρομφαία τὴν ἡμετέραν ήδη διέρχεται ψυχήν, σχεδόν
οὐχ ἧττον ἧς ὁ μακάριος Συμεὼν ἐμήνυσε, πάντιμε,
περὶ σοῦ. Οὐκέτι τῶν ἀνεκτῶν ἡμῖν ἡ τοιαύτη συμφορά· οὐκέτι τῶν παρόντων ἀλγεινῶν ἡ δριμύτης
ἄπειστιν ἐᾷ τὸν λογισμόν· οὐκέτι τὸ βάρος τῆς
ἀνίας μὴ καταπεσεῖν ἡμᾶς συγχωρεῖ, καὶ ἀσθενείας
ἔλεγχον παρασχεῖν. Πῶς γὰρ καὶ γλῶτταν σιγῶσαν
Quandoquidem vero, Creatore sic volente, postremo nunc nos et alloqueris et ob oculos habes,
enimvero vix ferenda præsentia haec nobis parent,
resque in summam cedit calamitatem. Angor enim
in nos instar lancew jam intorqueri, corque nostrum acerbis doloris telis impeti nobis videtur:
quoddam veluti incendium videmur nobis cernere,
quod minas jam caput nostrum invadat: animam
nostram transverberat jam gladius, haud minus
propemodum ac de te, honoratissima, beatus
Symeon prænuntiavit Is. Jam non ejusmodi est ista
calamitas, quam ferre possimus: non ea jam est
præsentis doloris acerbitas, cui mens occurrere
constanter valeat: non sinit jam immensus mœror,
ut non animo decidamus, ac nostra palam se pro- όρων οἴσομεν, ἧς ὁ γλυκὺς καὶ μελιῤῥυτος φθόγγος
15 Luc. 11, 35.
Cod. τηναρχήν.
Ant. Ballerini notæ.
Hæc eadem sensa, nimirum quod propter
Virginem Deiparam condita hæc rerum universitas
fuerit, quod eidem Virgini debeatur quidquid
reliquis creaturis inest decoris ac splendoris,quod
denique Mariæ acceptum referendum sit, tum quod
cætera omnia finem suum assequantur, tum quod
humanum genus in præceps olim prolapsum restaurationem ac spem salutis invenerit,hæc omnia,
inquam, Isidorus uberius deinceps prosecutus est
in homilia, quam habuit in Deiparz Natale,quamque superius (part. 1, col. 600) jam dedimus...
Porro (quod in notis homiliæ illi subjectis manifesstissime ostendimus) ejusmodi est tota hæcœcono
mia, ut eidem prorsus rei ugnet. Mariam eadem
illo ruina obvolutam fuisse, quæ reliquos Adæ filios
perdidit. Id vero et præsenti loco satis elucet.
Neque enim contextus ratio patitur, ut Virgo quoque
iis tenebris et caligine putetur,circumsepta quarum
depulsio per ipsain exspectanda erat Et confirmant
idipsum sequentia, ubi Virgo salutatur ceu murus
dividens inter humanum genus ac gehennam. Si
enim universo humano generi ob veterem lapsum
gehennæ addicto Mariam accenseas, qui posset
ípsa idem genus a gehenna separasse?
col. 141–142page 61 of 73
PG 139:141θεόν τε ἤγαγεν εἰς γῆν, καὶ ἡμῖν ἐτύγχανε παρα μυθία μεγίση τοῖς παρὰ τῶν ἀπίστων δεινοὶς ἐν τυγχάνουσι; Πῶς ὄμματα προσιδεῖν καὶ ήλιος ἀφεγγῆ καρτερήσει, ὧν ἡ καλλονὴ καὶ λαμπρότης τῷ ἐδύτῳ φωτί καὶ προσεπλάκη καὶ προσεφύη, καὶ εἰς τὰ τῆς γῆς ἐπέλαμψε πάρατα; Πῶς οὖν ἡμῖν κινήτους ὄψεται καὶ γῆ χεῖρα;, αἳ τὸν Κτίστην ἐβέστασαν, ὃν αὐτὴ χωρῆσαι, καν τοσαύτη μυριάκις ἦν, ὡμολόγησεν ἄν ἀσθένειαν. ᾿Αλλ᾽, ὡς ἔοικε, συμφορὰν ἡμῖν καὶ ταύτην δ χρόνος ἐταμιεύετν. Καὶ γὰρ πρώην τὸν Πλάστην Ελκόμενον, γυμνούμενον, μαστιγούμενον ', ὢ τῆς τῆς, Δέσποτα, μακροθυμίας! νεκρὸν ἑωράκαμεν ἐπὶ ξύλου· καὶ νῦν, ὦ πρᾶγμα θαύματος πέρα! νεκρὰν τὴν ἐκείνου μητέρα καὶ ἰδεῖν, καὶ τῷ τάφῳ καλύψαι πρόκειται. Πῶς ἄρ᾽ οὐ δακρύσομεν; Πῶς οὐ στενάξομεν; Πῶς οὐ πενθήσομεν, τὸ γλυκό φῶς, τὸ τερπνὸν ἄνθος, τὸ εὐῶδες μύρον, τὸν περικαλλῆ λειμῶνα. τὸ θεοδόχον σκῆνος, τὴν θεοφόρον φιάλην, τὸν ὀφθαλμὸν τοῦ κόσμου, τὸ φωταυγέστατον ἔστ οπτρον, τὸ θεῖον κάτοπτρον, τὸ παράδοκον ἄγαλμα, τὴν ἀλητινῆς πᾶσι ζωῆς αἰτίαν, καὶ ἄλλου παντὸς πρόξενον ἀγαθοῦ, πρὸ τῶν ἡμετέρων ὀφθαλμῶν ἐκδη μοῦσιν, ἀπαίραυσαν, μεθισταμένην, φεῦ! ἄπνεον ὁρῶντες; Πῶς οὐκ ἀλγεινὸν ἡμῖν ὁ σὸς χωρισμὸς; Πῶς οὐκ ἀνιαρὸν ἡστέρησις; Πῶς οὐ κικρὸν, πῶς οὐ φρίκης γέμον, νεκρὸν, ἀκίνητον, ἄφωνον τὸ ζωοπάροχον σκεύος παραδούναι τῷ τάφῳ; Σείσθητι, γῆ, καὶ ἥλιο, μελανδίθητι, καί οὐρανοῦ τάξις, ῥάγηθι, καὶ οἵαν ἐπὶ τοῦ Μονογενοῦς αὐτῆς, διὰ τὴν φρικωδεστάτην νέκρωσιν, τὴν ἴσην καὶ νῦν βαρύτητα τῆς ὀφρύος ενδείξασθε. οι ο ᾿Αλλὰ σὲ μὲν, ὦ Θεοῦ Μῆτερ, ἀῤῥητῶν ἀγαθῶν εκδέξεται κύκλος· ὑπὲρ νοῦν εὐφροσύνη περιστοι χεῖ· χαρά, ἧς οὔτε νοῦς μέτρον ὠδίνειν, οὔτε γλῶσα προάγειν οἶδε, καὶ προπέμψει, καὶ ἀκολουθοῦσα πε αζητήσει, καὶ αἰωνίως ἀνακλινεί παρ' ἑαυτῇ· δι' Εξοι τὴν τῆς χαρᾶς ἔκβασιν, ὡς ἡγούμεθα, οὔτε τότε τὸ πᾶν ἐκλονήθη, ἀλλ᾽ οἶονεί χαίρει, καὶ και θ'περ μὴ καινοῦ τινος τερατουργουμένου, τὸν ὅρον σώζει τὸν ἴδιον. Τῆς σῆς δ᾽ ἂν εἴη λοιπόν, θεοχαρίτωτε, καὶ παναγίας ψυχῆς καὶ δυνάμεως καὶ τὸ λυ τῶν ἡμᾶς ἐξιάσασθαι νέφος, καὶ χαρίτων γεῦ σαι τῶν τῶν, ἐπείπερ νῦν εὖ πράττει τὰ πάντα καὶ τῇ * μεταστάσει. ο μαστιγόμενον,sed μαστιγούμενον.SERMO IN DORMITIONEM B. V. MARIÆ.
θεόν τε ἤγαγεν εἰς γῆν, καὶ ἡμῖν ἐτύγχανε παρα- dat infirmitas. Quo enim pacto ferat animus, ut
μυθία μεγίση τοῖς παρὰ τῶν ἀπίστων δεινοὶς ἐν
τυγχάνουσι; Πῶς ὄμματα προσιδεῖν καὶ ήλιος
ἀφεγγῆ καρτερήσει, ὧν ἡ καλλονὴ καὶ λαμπρότης
τῷ ἐδύτῳ φωτί καὶ προσεπλάκη καὶ προσεφύη, καὶ
εἰς τὰ τῆς γῆς ἐπέλαμψε πάρατα; Πῶς οὖν ἡμῖν
κινήτους ὄψεται καὶ γῆ χεῖρα;, αἳ τὸν Κτίστην
ἐβέστασαν, ὃν αὐτὴ χωρῆσαι, καν τοσαύτη μυριάκις
ἦν, ὡμολόγησεν ἄν ἀσθένειαν.
mutam eam cernamus linguam, cujus vox dulcis
et melliflua tum Deum attraxit in terram tum
nos dira ab infidelibus tolerantes mire reficiebat?
Quomodo vel sol ipse patiatur luce orbatos eos
contueri oculos, quorum venustas ac splendor
inaccessibili luci et totus intendit et defixus hæsit,
et ad fines usque terræ refulsit? Quomodo nobiscum
etiam terra carentes molu eas manus videbit quæ
Creatorem portaverunt, quem continere ipsa, etiamsi decies millies tanta esset,adhuc tamen se posse negaret?
᾿Αλλ᾽, ὡς ἔοικε, συμφορὰν ἡμῖν καὶ ταύτην δ
χρόνος ἐταμιεύετν. Καὶ γὰρ πρώην τὸν Πλάστην
Ελκόμενον, γυμνούμενον, μαστιγούμενον ', ὢ τῆς
τῆς, Δέσποτα, μακροθυμίας! νεκρὸν ἑωράκαμεν
ἐπὶ ξύλου· καὶ νῦν, ὦ πρᾶγμα θαύματος πέρα!
νεκρὰν τὴν ἐκείνου μητέρα καὶ ἰδεῖν, καὶ τῷ τάφῳ
καλύψαι πρόκειται. Πῶς ἄρ᾽ οὐ δακρύσομεν; Πῶς
οὐ στενάξομεν; Πῶς οὐ πενθήσομεν, τὸ γλυκό φῶς,
τὸ τερπνὸν ἄνθος, τὸ εὐῶδες μύρον, τὸν περικαλλῆ
λειμῶνα. τὸ θεοδόχον σκῆνος, τὴν θεοφόρον φιάλην,
τὸν ὀφθαλμὸν τοῦ κόσμου, τὸ φωταυγέστατον ἔστ
οπτρον, τὸ θεῖον κάτοπτρον, τὸ παράδοκον ἄγαλμα,
τὴν ἀλητινῆς πᾶσι ζωῆς αἰτίαν, καὶ ἄλλου παντὸς
πρόξενον ἀγαθοῦ, πρὸ τῶν ἡμετέρων ὀφθαλμῶν ἐκδημοῦσιν, ἀπαίραυσαν, μεθισταμένην, φεῦ! ἄπνεον
ὁρῶντες; Πῶς οὐκ ἀλγεινὸν ἡμῖν ὁ σὸς χωρισμὸς; Πῶς
οὐκ ἀνιαρὸν ἡστέρησις; Πῶς οὐ κικρὸν, πῶς οὐ φρίκης
γέμον, νεκρὸν, ἀκίνητον, ἄφωνον τὸ ζωοπάροχον
σκεύος παραδούναι τῷ τάφῳ; Σείσθητι, γῆ, καὶ ἥλιο,
μελανδίθητι, καί οὐρανοῦ τάξις, ῥάγηθι, καὶ οἵαν
ἐπὶ τοῦ Μονογενοῦς αὐτῆς, διὰ τὴν φρικωδεστάτην
νέκρωσιν, τὴν ἴσην καὶ νῦν βαρύτητα τῆς ὀφρύος
ενδείξασθε.
οι
Sed plane hunc quoque mororem tempus nobis
servabat. Jam enim Creatorem ipsum funibus
pertractum, nudatum, flagellis cæsum, (o tuam,
Domine, patientiam!) in ligno crucis mortuum
pridem vidimus. Nam ergo (o factum stuporem
omnem vincens!), mater ejus et mortua hisce oculis
aspicienda, et tumulo recondenda manet. Quo
itaque pacto a lacrymis temperabimus? Quomodo
suspiriis parcemus? Quomoda abesse queat fetus,
dum dulce istud lumen, venustum lorem, fragrans
unguentum, pulcherrimum pratum, tentorium
Deum continens, phialam Deo plenam, mundi
nitentissimum speculum, divinam imaginem
simulacrum admirandum, veræ vitæ omnibus auctricem, et cujusvis alterius boni causam præ oculis
nostris abire, discedere, hinc migrare, eheu! spiritus expertem ipsi viderimus? Quomodo non acerbum nobis fuerit abs te sejungi? Quomodo
non mæstum te privari? Quomodo non amarum, quomodo non plenum horroris, vas illud
vitam præbens, mortuum, motu ac voce carens,
sepultura tradere? Tremores jam cieas, o terra,
tuque atrum, o sol, velum assume, et consuetum
tibi ordinem, o cœlum, abrumpe, et qualem ad
terrificam Unigeniti ejus mortem, parem nunc
quoque moestissimum vestrum luctum ostendite.
Verumtamen te, ο Dei Mater, ineffabilium honorum corona excipiet te circumcinget lætitia omnem mentis captum excedens: te gaudium, cujus
mensuram neque animus concipere, neque
eloqui lingua potest, et deducet, et te comitans
circumambiet, et penes se in sæcula recumbere te
jubebit et lætissimus profecto ejusmodi exitus,
ut arbitror, efficit, ut et hæc rerum universitas
nullatenus commota fuerit, imo vero quodammodo
gaudeat, ac veluti nihil novi ac stupendi agatur,
suo se ordine contineat. Quod reliquum est, quan-
᾿Αλλὰ σὲ μὲν, ὦ Θεοῦ Μῆτερ, ἀῤῥητῶν ἀγαθῶν
εκδέξεται κύκλος· ὑπὲρ νοῦν εὐφροσύνη περιστοι
χεῖ· χαρά, ἧς οὔτε νοῦς μέτρον ὠδίνειν, οὔτε γλῶσα
προάγειν οἶδε, καὶ προπέμψει, καὶ ἀκολουθοῦσα πεαζητήσει, καὶ αἰωνίως ἀνακλινεί παρ' ἑαυτῇ· δι'
Εξοι τὴν τῆς χαρᾶς ἔκβασιν, ὡς ἡγούμεθα, οὔτε
τότε τὸ πᾶν ἐκλονήθη, ἀλλ᾽ οἶονεί χαίρει, καὶ και
θ'περ μὴ καινοῦ τινος τερατουργουμένου, τὸν ὅρον
σώζει τὸν ἴδιον. Τῆς σῆς δ᾽ ἂν εἴη λοιπόν, θεοχαριτῶτε, καὶ παναγίας ψυχῆς καὶ δυνάμεως καὶ τὸ λυ
τῶν ἡμᾶς ἐξιάσασθαι νέφος, καὶ χαρίτων γεῦ σαι
τῶν τῶν, ἐπείπερ νῦν εὖ πράττει τὰ πάντα καὶ τῇ doquidem et ad transitum tuum nunc omnia bene
* μεταστάσει.
feliciterque habent, sanctissimo animæ, ο Deo chaAnt. Ballerini notæ.
· Cod. μαστιγόμενον,sed post. man. μαστιγούμενον.
(15,Deam in terram attraxere illa voces Luc.1,38):
Erre ancilla Domini, fat mihi secundum verbum tuum.
Recole quæ de hac sententia diximus in not,
ads tu homilia Theodori Sinaitæ (sup. pag. 223),
ubi palam elucet, oculum mundi ideo Virginem
appellari,quia cæcitatem per primum Adm pecca
tum inductam non incurrit
17) Qaid sibi velit Isidorus, cum Virginem Deiparam appellat imaginem divinam, disce ex iis, qua
alibi (hom. in Deip. Annunt. § 21, sup. pag. 419)
affirmavit, videlicet in sola Deipara impletum illud
esse, quod Deus hominem plasmaturus dixit (Gen.
1, 16): Faciamus hominem ad imaginem et similitu
dinem nostram propterea quod et in sola Deipara
imago illa ac similitudo nullum passa est dėtrimentum, et in sola Deipara imago divina suam
assecuta est perfectionem.
col. 143–144page 62 of 73
PG 139:143Κ΄. Ἐπὶ δὲ τὰ τοιαῦτα προσρήματα δακρύων τε ρεύματα προσεζήντλει, ἢ τῆς ἔνδον φλογὸς ἄγγελος ἦν τῶν θεοκηρύκων, συνήλγησε μὲν ἐπὶ μικρὸν καὶ ἡ μακαρία, καὶ δάκρυον ἀπέσταξε τῶν ὀφθαλμῶν κρείττων δὲ γενομένη του πάθους, Οὐ δακρύων, φησὶν, ὁ παρών καιρὸς, ἀγαθοὶ τοῦ κοινοῦ Δεσπότου διάκονοι· οὐ πένθους ὑπόθεσις ἡ ἐμὴ μεράστασις οὐ ποιητικὸν στεναγμῶν ἡ πρὸς οὐρανοὺς ἄνοδος οὐ κατηφείας αἴτιον ἡ πρὸς τόν Κτίστην καὶ υἱὸν ἐμὴν ἀναχώρησις. Ἐκεῖνο μόνον τῶν σκυθρωπῶν ἦν ἡ περὶ τὸν Σωτήρα παροινία τῶν Ἰουδαίων· τὰ ἀλγεινὰ ἐκεῖνα, καὶ δίκης ἔξω καὶ νόμων, οἷα κατὰ τοῦ Πλάστου τὸ ἀπεχθὲς ἐξεβάκχευσε πλάσμα. ἐκεῖνο τῶν σφόδρα ανιαρῶν, ἡ γύμνωσις, ἡ στρέ βλωσις, αί μάστιγες, οἱ ἐμπαιγμοί, καὶ τέλος, ὦ γῆ καὶ ἥλιε! ὁ ἀπευκταιότατος θάνατος. Ποῦ δὲ ἡ ὕβρις; Ενθα μηδὲν μήτ' ἐγκαλεῖν εἶχον· καὶ τῶν εὐεργεσιῶν ἡ πληθύς, καὶ ἡ τῶν σημείων καινοτομία, κἂν τὴν πονηροτάτην ἐπηνωρθώσαντο γνώμην. Γὰ δὲ μετ' ἐκεῖνα καὶ περὶ ἡμᾶς πάντα χαρὰ, ἡδονή, τέρψις, ἑορτὴ, λευκή τις ἡμέρα. * Η οὐχ ὁρᾶτε νῦν φαιδροὺς τοὺς ἱερούς παραγενομένους ἀγγέλους, καὶ πολλαχόθεν τὸ χάριεν ἐπι δεικνυμένους, δι' ὧν τε ἡ γλυκύτης καὶ τὸ προσηνές αὐτοῖς ἐπικάθηται καὶ πρᾶον, καὶ δι' ὧν ἡμῖν ἡδὺ προσλαλοῦσι, καὶ ἱερὸν τι χρῆμα τὴν ἐκδημίαν μη νύουσιν; Οὐχ ὁρᾶτε στρατιάν τῶν δικαίων, λαμπρά περιβεβλημένην, καὶ οἷον σκιρτῶσαν, ἀγαλλομενη, η θυμήρη προσφφεγγομένην, καὶ τὴν ἐμὴν ἐκδεχομένην ἀνάλυσιν; Οὐκ ἄρα τἀναντία καὶ φρονεῖν καὶ ποιεῖν τῶν ἐφεστώτων καὶ ἀγγέλων καὶ ἁγίων προσῆκεν, οὐ τραγῳδίας καιρόν τίθεσθαι καὶ ὀδυρμῶν, ὅτε συγχαίρει τῷ Ηλέστῃ τὰ ὑπερκόσμια ούχ, ὅτε πανηγυρίζειν ἔδει χαρμόσυνα, πενθικὴν ὠδὴν ἀναβάλλεσθαι χρή. Οὐ τὰ κρότου παντὸς καὶ σκύλο τημάτων λαμπρότερα ἐκχύσει θρήνων ἀμαυροῦν ἄξιον· οὐκ ἀρρήτω τρόπῳ, καὶ οἵῳ Θεῷ προσήκε, τοῦ Κτίστου καὶ νῦν ἡμῖν ἐπιστάντος μεθ᾽ ὑπεραπείρου στρατιάς νοουμένης, ὡς ἂν μοι καὶ αὖθις, οἷα δυνατός, χαρᾶς μεγαλεία ποιήσῃ, ταπεινόν τι καὶ ταῦτα τῶν ἐπωδύνων νοοῖν ἢ φθέγγεσθαι δεῖ ἀγάλλεσθαι δὲ μᾶλλον, καὶ μουσικῶς τερετίζειν εὐφρόσυνα δίκαιον· ὅτι καὶ ἀπὸ τοῦ νῦν αἱ γενεαὶ πᾶ σαι μακαριοῦσι με, καὶ νόων μὲν πληθὺς σὺν ᾄσμασιν ὑψηλοῖς ὑπὲρ ἡμῶν σκιρτήσει, ἀνθρωπίνη δὲ γλῶττα μεγάλα ὁμοίως ἠχήσει ἐγκώμια χαίρουσα. Εἰ δ' ὑμῖν, ὦ συνδικασταὶ τοῦ Πλάστου, νῦν ἀνιαρὸν ἡ ἀναχώρησις δοκεῖ, ἀλλ' ἐπὶ μικρὸν τοῦτο, ὡς ἔτι τῷ τῆς σαρκὸς εἴκουσι νόμῳ· μετὰ βραχὺ δὲ, μήπω καὶ τῆς γῆς ἐκστάντες, πείρα τὸ τῆς χαρᾶς εἴσεσθε μέγεθος· καὶ τὴν ἐντεῦθεν εὐφροσύνην καὶ καλλονὴν, καὶ τὸ μέγα τῆς ἀληθοῦς ἡδονῆς πέλαγος, ἐξυμνεῖν οὐχ οἷοί τε ἔσεσθε. ᾿Αλλ' ὥρα, φίλοι, τῇrissima, potentiæque tuæ jam fuerit, et tristitiæ, qua nos afficimur, disjecisse nubem, gratiasque tuas
gustandas nobis præbere.
XX. Cum autem ejusmodi alloquia lacrymarum
rivos exprimerent, qui intimum prodebant dolorem, quo divini præcones intus urebantur, beata
quoque illa Virgo paululum eorum se dolori consociavit, lacrymasque oculis effudit. At tristitiam
mox vincens: Non lacrymarum, inquit, nunc
tempus est, o egregii ministri communis omnium
Domini, non causa luctus migratio mea est; non
provocare ad gemitus debet in colos ascensio,
neque marorem parere ad Creatorem Filiumque
meum profectio. Illud unum dolendum fuit, Judeorum adversus Salvatorem insania illa prorsus
tristia, ac præter fas omne ac legem, quibus odio
percita creatura in Creatorem suum debecchata
est: illa sane in miserrimis censenda (Salvatoris)
denudatio, tortura, flagra, ludibria, ac denique
o terra et sol! mors omnium teterrima. Ubinam
vero injuria iis illata? Nihil sane tunc habuerunt,
quod quererentur; et beneficiorum cumulus ac
perpetratorum miraculorum novitas animum eorum,
utut pravissimum, ad emendationem provocabant.
Quæ porro subsecuta sunt etiam quoad nos, omnia
num quemdam diem habent.
Κ΄. Ἐπὶ δὲ τὰ τοιαῦτα προσρήματα δακρύων τε
ρεύματα προσεζήντλει, ἢ τῆς ἔνδον φλογὸς ἄγγελος
ἦν τῶν θεοκηρύκων, συνήλγησε μὲν ἐπὶ μικρὸν καὶ
ἡ μακαρία, καὶ δάκρυον ἀπέσταξε τῶν ὀφθαλμῶν·
κρείττων δὲ γενομένη του πάθους, Οὐ δακρύων,
φησὶν, ὁ παρών καιρὸς, ἀγαθοὶ τοῦ κοινοῦ Δεσπότου
διάκονοι· οὐ πένθους ὑπόθεσις ἡ ἐμὴ μεράστασις
οὐ ποιητικὸν στεναγμῶν ἡ πρὸς οὐρανοὺς ἄνοδος·
οὐ κατηφείας αἴτιον ἡ πρὸς τόν Κτίστην καὶ υἱὸν
ἐμὴν ἀναχώρησις. Ἐκεῖνο μόνον τῶν σκυθρωπῶν ἦν
ἡ περὶ τὸν Σωτήρα παροινία τῶν Ἰουδαίων· τὰ
ἀλγεινὰ ἐκεῖνα, καὶ δίκης ἔξω καὶ νόμων, οἷα κατὰ
τοῦ Πλάστου τὸ ἀπεχθὲς ἐξεβάκχευσε πλάσμα.
ἐκεῖνο τῶν σφόδρα ανιαρῶν, ἡ γύμνωσις, ἡ στρέ
βλωσις, αί μάστιγες, οἱ ἐμπαιγμοί, καὶ τέλος, ὦ
γῆ καὶ ἥλιε! ὁ ἀπευκταιότατος θάνατος. Ποῦ δὲ ἡ
ὕβρις; Ενθα μηδὲν μήτ' ἐγκαλεῖν εἶχον· καὶ τῶν
εὐεργεσιῶν ἡ πληθύς, καὶ ἡ τῶν σημείων καινοτο
μία, κἂν τὴν πονηροτάτην ἐπηνωρθώσαντο γνώμην.
Γὰ δὲ μετ' ἐκεῖνα καὶ περὶ ἡμᾶς πάντα χαρὰ, ἡδονή,
τέρψις, ἑορτὴ, λευκή τις ἡμέρα.
gaudium, voluptatem, jucunditatem, lælitam, sere-
* Η οὐχ ὁρᾶτε νῦν φαιδροὺς τοὺς ἱερούς παραγε
νομένους ἀγγέλους, καὶ πολλαχόθεν τὸ χάριεν ἐπιδεικνυμένους, δι' ὧν τε ἡ γλυκύτης καὶ τὸ προσηνές
αὐτοῖς ἐπικάθηται καὶ πρᾶον, καὶ δι' ὧν ἡμῖν ἡδὺ
προσλαλοῦσι, καὶ ἱερὸν τι χρῆμα τὴν ἐκδημίαν μηνύουσιν; Οὐχ ὁρᾶτε στρατιάν τῶν δικαίων, λαμπρά
Quid enim? Annon sanctos angelos cernitis
nunc alacriter advenientes, et latum quid undique
explicantes, quo et dulcedinem,et benignitatem et
lenitatem præ semet ferunt, hisque nos suaviter.
alloquuntur, et ingens quid, meum nempe hinc
discessum nuntiant? Annon justorum videtis exercitum,splendore circumamictos, ac veluti salientes, περιβεβλημένην, καὶ οἷον σκιρτῶσαν, ἀγαλλομενη,
exsultantes,amice alloquentes,meamque dissolutionem exspectantes? Ilaud consentaneum est igitur,
a præsentibus et angelis et sanctis dissona seu
sentire seu peragere, aut flendi ac lamentandi tempus censere tunc adesse, quanco celestes omnes
simul cum Creatore lætitiam agunt; neque par est
lugubres cantus persequi, quando festum cum gaudio celebrandum est. Haud quum est, hac quovis
plausu atque exsultatione splendidiora lacrymarum
effusione obnubilare, neque vile quid ac tristia
mente agitare aut loqui congruit, dum ratione
ineffabili et quæ Deum deceat, nunc quoque ipse
nobis præsens cumin numero spirituum colestium
exercitu Creator adest, ut mihi, et quidem iterum
prouti potens est, gaudium magnificentissime conferat; imo vero exsultare expedit, et lætis modulis
cantica permiscere, quandoquidem et ex nunc
generationes omnes me beatam dicent 18, et angelorum multitudo cum sublimibus hymnis causa
nostri utique exsultatione gestict, et humanum
pari modo genus congaudens sonoris vocibus laudes
meas præcelsas celebrabit. Quod si vobis, o Creatori
conjudices, discessio mea quid triste modo videtur;
at ad brevem horam, quippe qui adhuc legi carnis
obnoxii, hoc sustinebitis; paulo post vero, etiam
10 Luc 1, 48.
η
θυμήρη προσφφεγγομένην, καὶ τὴν ἐμὴν ἐκδεχομένην
ἀνάλυσιν; Οὐκ ἄρα τἀναντία καὶ φρονεῖν καὶ ποιεῖν
τῶν ἐφεστώτων καὶ ἀγγέλων καὶ ἁγίων προσῆκεν,
οὐ τραγῳδίας καιρόν τίθεσθαι καὶ ὀδυρμῶν, ὅτε
συγχαίρει τῷ Ηλέστῃ τὰ ὑπερκόσμια ούχ, ὅτε
πανηγυρίζειν ἔδει χαρμόσυνα, πενθικὴν ὠδὴν
ἀναβάλλεσθαι χρή. Οὐ τὰ κρότου παντὸς καὶ σκύλο
τημάτων λαμπρότερα ἐκχύσει θρήνων ἀμαυροῦν
ἄξιον· οὐκ ἀρρήτω τρόπῳ, καὶ οἵῳ Θεῷ προσήκε,
τοῦ Κτίστου καὶ νῦν ἡμῖν ἐπιστάντος μεθ᾽ ὑπεραπείρου στρατιάς νοουμένης, ὡς ἂν μοι καὶ αὖθις,
οἷα δυνατός, χαρᾶς μεγαλεία ποιήσῃ, ταπεινόν τι
καὶ ταῦτα τῶν ἐπωδύνων νοοῖν ἢ φθέγγεσθαι δεῖ
ἀγάλλεσθαι δὲ μᾶλλον, καὶ μουσικῶς τερετίζειν εὐ
φρόσυνα δίκαιον· ὅτι καὶ ἀπὸ τοῦ νῦν αἱ γενεαὶ πᾶ
σαι μακαριοῦσι με, καὶ νόων μὲν πληθὺς σὺν ᾄσμασιν
ὑψηλοῖς ὑπὲρ ἡμῶν σκιρτήσει, ἀνθρωπίνη δὲ
γλῶττα μεγάλα ὁμοίως ἠχήσει ἐγκώμια χαίρουσα.
Εἰ δ' ὑμῖν, ὦ συνδικασταὶ τοῦ Πλάστου, νῦν ἀνιαρὸν
ἡ ἀναχώρησις δοκεῖ, ἀλλ' ἐπὶ μικρὸν τοῦτο, ὡς ἔτι
τῷ τῆς σαρκὸς εἴκουσι νόμῳ· μετὰ βραχὺ δὲ, μήπω
καὶ τῆς γῆς ἐκστάντες, πείρα τὸ τῆς χαρᾶς εἴσεσθε
μέγεθος· καὶ τὴν ἐντεῦθεν εὐφροσύνην καὶ καλλονὴν, καὶ τὸ μέγα τῆς ἀληθοῦς ἡδονῆς πέλαγος,
ἐξυμνεῖν οὐχ οἷοί τε ἔσεσθε. ᾿Αλλ' ὥρα, φίλοι, τῇ
col. 145–146page 63 of 73
PG 139:145του Δημιουργού λειτουργῆσαι ψήφῳ· καὶ τὸ μὲν ἐμὸν ὑμεῖς σῶμα καὶ κηδεύσατε, καὶ συγκαλύψατε τέρῳ· ὁ δὲ Πλάστης καὶ Υἱὸς ἐμὸς θεοπρεπῶς παραλήψεται τὸ πνεῦμα. ΚΑ'. Ἐπὶ τούτοις εὐλογίας αὐτοῖς ἡ πάναγνος μεταδίδωσι καὶ τὰς ψυχὰς εἰς τὸ χάριεν μετατίθησι =ἐπί τε εἰρήνην ἐπεύχεται καὶ τὰ σωτήρια· καὶ μετὰ τοῦτο λύεται μὲν ἡ παναγία ψυχὴ τοῦ παναγεστάτου σώματος ἐκείνου, ταῖς δὲ τοῦ μονογενούς αὐτῆς καὶ παντοκράτορος ἐντίθεται χερσίν. Ην οὖν ἰδεῖν εὐθὺς τὰ τῶν θεοκηρύκων ὦτα ἐκεί νων ὕμνων ἀῤῥήτων ἀοράτως πληρούμενα. Καὶ γὰρ ἦν ὁ μέσον οὐρανοῦ καὶ γῆς χῶρος ἁγιοπρεπούς ἅπας συλλόγου γέμων, οἳ καὶ τῷ Δεσπότῃ φέροντα τὴν θείαν ἐκείνην ψυχήν συνῄεσαν, ἱερὰ ᾄσματα, λόγου κρείττω, καὶ μέλος ἐλέγχοντα πᾶν, τῇ Παν αμώμῳ καὶ Μητρὶ τοῦ Θεοῦ Λόγου προσάδοντες. Ἐντεῦθεν αἱ γνώριμοι τῶν ἀσμάτων ἐκείνων ἀκοπὶ ἡδονὴν ἐδέχοντο, ἁγιασμοῦ πλήρεις ἐγίνοντο, καὶ οὐκέτ᾽ ἄγειν εἶχον σχολήν· διανίσθαι δὲ τὰς ἑαυτ τῶν ψυχάς οἱ ἀπόστολοι παρεσκεύαζον, τοῖς τε τόλοις κάτωθεν συνάδειν, κατάλληλά τε τοῖς νοουμέ τοῖς, ὡς δυνατόν, καὶ προσπλέκειν καὶ συμφθέγ νεσθαι, μελέτην ἐτίθεντο. Διὰ ταῦτα καὶ ὁ θαυμάσιος Ιερόθεος, κατὰ τὸν θεῖον εἰπεῖν Διονύσιον, ὃς ἅπερ ἑώρακεν ἀπαρά γραπτα μαρτυρεῖ, ἔκδημος γέγονεν όλος, ἐξιστάμενος ἑαυτοῦ, τὴν πρὸς τὰ ὑμνούμενα κοινω ὧν νίαν πάσχων, καὶ πρὸς πάντων Ακούετο καὶ ἑωράτο, καὶ ἐγινώσκετο καὶ οὐκ ἐγινώσκετο, θεόληπτος εἶναι καὶ θεῖος κρινόμενος Ὑμνολόγος ('. ϋ δὴ καὶ πᾶσι δοῦναι οὐκ ἀπεικὸς τοῖς τῷ ζωαρχικῷ καὶ θεοδόχῳ συνδραμοῦσιν ἐκείνῳ σώματι καὶ τῶν οὐρανίων αἰσθομένοις ὑμνῳδιῶν. ΕΒ΄. Τίνα γὰρ μὴ χαίρειν καὶ κροτεῖν καὶ προσ μνεῖν ἂν ἐκίνει, καὶ τοῖς ὑψηλοῖς ποθεῖν συντάτο τεσθαι μελωδοῖς, εἶχε ἐνῆν ἀφίπτασθαι τῆς γῆς, ὧν ὁ διειδὴς ἀκοὴ τὰς ἐμμελεῖς ἐκείνας καὶ ὑπερ φκεῖς ὑπεδέχετο ἱερουργίας, ἃς Χερουβίμ τε καὶ Σε μασίμ, καὶ ἡ ἀγγελικὴ πᾶσα διακόσμησις, ἔτι δὲ καὶ ἡ τῶν πρωτοτόκων ἐκκλησία κατὰ τὸν μακάριον Παύλον, εἴη δ' ἂν τοῦτο πατριαρχῶν ψυχαὶ καὶ προφητῶν ὁμοῦ καὶ δικαίων τῶν ἀπογεγραμμένων ἐν οὐρανοῖς, τῇ πανάγνῳ καὶ θεοειδεστάτη ψυχῇ καλλιεπῶς τε καὶ ἡδυφθόγγως ἐπῇδον, καὶ ἔμελ Σιν, καὶ σεμνώς, τελετουργικῶς, ἀῤῥήτως ἐξύφαι των; Ὅτε καὶ τοῦ Δημιουργοῦ προερχομένου, σύν μονή τε πλείστῃ καὶ ἀγαλλιάσει τὴν παναμώμητον τῆς αὐτοῦ Μητρὸς φέροντος ψυχὴν, ἧς οὔθ᾽ ἡδύτερον ὑμνολόγος κρινόμενος.SERMO IN DORMITIONEM B. V. MARIE.
του Δημιουργού λειτουργῆσαι ψήφῳ· καὶ τὸ μὲν ab hac terra nondum egressi, amplitudinem gaudii
ἐμὸν ὑμεῖς σῶμα καὶ κηδεύσατε, καὶ συγκαλύψατε experiri incipietis, lætitiamque ac præstantiam
τέρῳ· ὁ δὲ Πλάστης καὶ Υἱὸς ἐμὸς θεοπρεπῶς πα atque immensum non vanæ voluptatis pelagus
ραλήψεται τὸ πνεῦμα.
quod exinde consequetur, nec celebrare quidem pro
merito sat valebitis. Sed jam hora est, o dilecti, Creatoris parere voluntati; et vos quidem corpus
meum et curabitis, ac sepulcro recondetis; spiritum vero Creator ac Filius meus divinitus excipiet.
ΚΑ'. Ἐπὶ τούτοις εὐλογίας αὐτοῖς ἡ πάναγνος
μεταδίδωσι καὶ τὰς ψυχὰς εἰς τὸ χάριεν μετατίθησι
=ἐπί τε εἰρήνην ἐπεύχεται καὶ τὰ σωτήρια· καὶ
μετὰ τοῦτο λύεται μὲν ἡ παναγία ψυχὴ τοῦ παναγεστάτου σώματος ἐκείνου, ταῖς δὲ τοῦ μονογενούς
αὐτῆς καὶ παντοκράτορος ἐντίθεται χερσίν.
Ην οὖν ἰδεῖν εὐθὺς τὰ τῶν θεοκηρύκων ὦτα ἐκεί
νων ὕμνων ἀῤῥήτων ἀοράτως πληρούμενα. Καὶ γὰρ
ἦν ὁ μέσον οὐρανοῦ καὶ γῆς χῶρος ἁγιοπρεπούς
ἅπας συλλόγου γέμων, οἳ καὶ τῷ Δεσπότῃ φέροντα
τὴν θείαν ἐκείνην ψυχήν συνῄεσαν, ἱερὰ ᾄσματα,
λόγου κρείττω, καὶ μέλος ἐλέγχοντα πᾶν, τῇ Παναμώμῳ καὶ Μητρὶ τοῦ Θεοῦ Λόγου προσάδοντες.
Ἐντεῦθεν αἱ γνώριμοι τῶν ἀσμάτων ἐκείνων ἀκοπὶ
ἡδονὴν ἐδέχοντο, ἁγιασμοῦ πλήρεις ἐγίνοντο, καὶ
οὐκέτ᾽ ἄγειν εἶχον σχολήν· διανίσθαι δὲ τὰς ἑαυτ
τῶν ψυχάς οἱ ἀπόστολοι παρεσκεύαζον, τοῖς τε
τόλοις κάτωθεν συνάδειν, κατάλληλά τε τοῖς νοουμέ
τοῖς, ὡς δυνατόν, καὶ προσπλέκειν καὶ συμφθέγνεσθαι, μελέτην ἐτίθεντο.
XXI. Post hac benedictionem eis purissima illa
impertit, morroremque eorum in lætitiam transmutat, et omnibus pacem precatur ac salutem. Tum
vero a sacratissimo illo corpore solvitur anima
sanctissima, atque unigeniti et omnipotentis ejus
Filii manibus excipitur.
Ilicet ergo cernere erat divinorum illorum præconum aures inenarrabilibus melodiis invisibili
modo recreatas. Quantum enim calum inter ac
terram medium spatium interjacet, totum splendido tenebatur sanctorum agmine, qui simul cum
Domino divinam illam animam ferente ascendebant, et Immaculatissimæ illi ac Dei Verbi Matri
sacra cantica quodvis melos vincentia ac verbis
non efferenda, modulabantur. Ad hosce porro concentus auribus excipiendos admissi, jucunditate
perfundebantur, sanctis replebantur sensibus,
neque amplius jam inertes trahere moras poterant;
sed suas quisque apostolorum animas excitare satagebant, et ab his imis suas cœlestibus voces jungere, et prout vires dabant, laudes iis, quæ aure percipiebant, consentaneas texere et simul hymnis
plaudere studebant.
Διὰ ταῦτα καὶ ὁ θαυμάσιος Ιερόθεος, κατὰ τὸν
θεῖον εἰπεῖν Διονύσιον, ὃς ἅπερ ἑώρακεν ἀπαράγραπτα μαρτυρεῖ, ἔκδημος γέγονεν όλος, ἐξιστά
μενος ἑαυτοῦ, τὴν πρὸς τὰ ὑμνούμενα κοινω·
ὧν
νίαν πάσχων, καὶ πρὸς πάντων Ακούετο
καὶ ἑωράτο, καὶ ἐγινώσκετο καὶ οὐκ ἐγινώσκετο,
θεόληπτος εἶναι καὶ θεῖος κρινόμενος ὑμνολο -
γος ('. ϋ δὴ καὶ πᾶσι δοῦναι οὐκ ἀπεικὸς τοῖς τῷ
ζωαρχικῷ καὶ θεοδόχῳ συνδραμοῦσιν ἐκείνῳ σώματι
καὶ τῶν οὐρανίων αἰσθομένοις ὑμνῳδιῶν.
ΕΒ΄. Τίνα γὰρ μὴ χαίρειν καὶ κροτεῖν καὶ προσ
μνεῖν ἂν ἐκίνει, καὶ τοῖς ὑψηλοῖς ποθεῖν συντάτο
τεσθαι μελωδοῖς, εἶχε ἐνῆν ἀφίπτασθαι τῆς γῆς,
ὧν ὁ διειδὴς ἀκοὴ τὰς ἐμμελεῖς ἐκείνας καὶ ὑπερφκεῖς ὑπεδέχετο ἱερουργίας, ἃς Χερουβίμ τε καὶ Σεμασίμ, καὶ ἡ ἀγγελικὴ πᾶσα διακόσμησις, ἔτι δὲ καὶ
ἡ τῶν πρωτοτόκων ἐκκλησία κατὰ τὸν μακάριον
Παύλον, εἴη δ' ἂν τοῦτο πατριαρχῶν ψυχαὶ καὶ
προφητῶν ὁμοῦ καὶ δικαίων τῶν ἀπογεγραμμένων
ἐν οὐρανοῖς, τῇ πανάγνῳ καὶ θεοειδεστάτη ψυχῇ
καλλιεπῶς τε καὶ ἡδυφθόγγως ἐπῇδον, καὶ ἔμελΣιν, καὶ σεμνώς, τελετουργικῶς, ἀῤῥήτως ἐξύφαι
των; Ὅτε καὶ τοῦ Δημιουργοῦ προερχομένου, σύν
μονή τε πλείστῃ καὶ ἀγαλλιάσει τὴν παναμώμητον
τῆς αὐτοῦ Μητρὸς φέροντος ψυχὴν, ἧς οὔθ᾽ ἡδύτερον
"De div. nomin. cap. 3. 18 Hebr. III, 23.
Quocirca et admirandus ille Hierotheus (ut verbis utar divini Dionysii 17, qui ea, quæ ipse viderat,
sincere testatur) totus extra se raptus est, quippe
qui ad ea, quæ canebantur, participanda fuerat
adscitus, et ab omnibus, a quibus audiebatur et videbatur sive notis sive ignotis, divino numine affiatus,
divinusque laudator censebatur. Quod quidem merito
et de reliquis omnibus existimandum est, qui ad
corpus illud, vitæ principium Deique capax,
accurrerunt, et corlestes illos audiere concentus.
XXII. Et sane quis non ad collætandum permoveretur, et ad plaudendum, laudesque canendas,
ac coelestium illorum concentuum, siquidem e
terra avolare fas esset, exoptandum consortium,
quando perspicue ferebantur ad aurem suivissimæ
illæ ac supernæ hymnodiæ, quas et Cherubim, et
Seraphim, et omnes angelorum ordines, necnon et
primitivorum, juxta beatum Paulum 18, ecclesia,
animæ scilicet, ut puto, patriarcharum et prophetarum simul et justorum omnium in cœlis descriptorum, purissium illi ac Deo similimæ animm
concinnis ac dulce sonantibus vocibus canebant ct
modulabantur, et decora quadam, sancta, ineffabilique ratione harmonias contexebant? Quando
Creatore ipso præeunte et summa cum jucunditate
Ant. Ballerini nolæ.
if In editis Dionys. ὑμνολόγος κρινόμενος.
Vide quam sæpius auctor inculcat maximam
illam Virginis cum Deo similitudinem, quam modo
quidem cum summa conjungit puritate, alias vero
expressius dixerat, in immunitate quoque a quavis
spirituali corruptione ac labe esse reponendam.
col. 147–148page 64 of 73
PG 139:147οὔτ᾽ αὐτῷ τιμιώτερον οὔτε ἦν, οὔτε ἔσται τῶν ἀπάν των οὐδὲν, τὸ ἱερὸν ἅπαν ἐκεῖνο σύνταγμα, ἄλλοι τῶν προοδευόντων, τῶν παρεπομένων ἕτεροι, εὔ κόσμον σώζοντες τάξιν, πάντες δὲ εὐρύθμως καὶ ὁμοφώνως μελίῤῥυτον ὑπὲρ νοῦν ἐξεβόων μελωδίαν, καὶ σὺν θαύματι καὶ ᾄσμασιν ἐκήρυττον τερπνοῖς τῆς πανυμνήτου τὰ μεγαλεῖα; Οτε πάντως ἂν ἐξηκούετο, καὶ ὅπως ταῖς ἄνω δυνάμεσι πύλας αἴρειν ἁπάσας τῇ βασιλίδι παρεκελεύοντο, οἷόν τι πρὶν καὶ Χριστοῦ γέγονεν ανιόντος· καὶ αὖ ὕμνος ὑπερφυής τε καὶ ἔμμουσος τῶν ὑψηλῶν θυρωρών, ἀσμένως ὑποδεχομένων τὴν τῶν οὐρανῶν ὑπερτέραν, καὶ ὑπὲρ τοὺς οὐρανοὺς παραπεμπόντων, καὶ μεγαλοπρεπῶς ἐκεῖνα τὰ παράδοξα θαυμαζόντων Οτε καὶ δαίμονες ἔστενον μόνοι, πάντοθεν ἐλαυνόμενοι, καὶ ὡς ἀπὸ πυρὸς ὠθούμενοι τοῦ ἁγιασμοῦ, ? " οὔπερ ἀὴρ ἅπας ἐμπέπληστο, τὸ φίλον αὐτοῖς σκό τος, καὶ τὰς ὑποχθονίους οἰκήσεις, ὡς οἰκίας ἂν ἐζήτουν μάλα περιφανεῖς; Διὰ δὲ ταῦτα πάντα οὐδὲν ἀπεικός, ὥσπερ ἔφημεν, ὡς ἄρα τῶν ἀκροατών ἐκείνων ἕκαστος, ἐξιστάμενος ἑαυτοῦ τότε κατέστη, καὶ ὡς εἶχεν ἀναβάσεως πρός τε Θεὸν καὶ τὴν αὐτ τοῦ Μητέρα, πρὸς τὰς οὐρανίους διαμιλλάτο σάλο πιγγάς τε καὶ θείας ᾠδάς· θεόληπτοι δὲ πάντες, ῇπερ είρηται, καινουργηθέντες, ὑπερφυᾶ καὶ τὸν καθ᾿ ἡμᾶς ὑπερβαίνοντα λόγον τοῖς ἀσωμάτοις ἄν συνέψαλλον ᾄσματα. ΧΧΧν, ΚΓ. 'Αλλ' οὕτω τούτων ἐχόντων, αΐρουσιν οἱ προὔχοντες τῶν ἀποστόλων τὸν τῆς μακαρίας νε κρὸν, εἰ τοῦτο χρὴ καλεῖν τὸ ζωοδόχον ἐκεῖνο σκη νος, τὸ τῆς δεξιᾶς οἴκημα τοῦ Ὑψίστου, τὸ μέγα φωταυγές κειμήλιον, τὸ φαιδρότατον καὶ ὑπερουρά γιον και κεχαριτωμένον ἄγγος, τὸ καθαρώτατον καὶ ἀσφαλέστατον κιβώτιον, δ τὸν μόνον ὑπεδέξατο ἀκηλίδωτον· αΐρουσιν οὖν ἐπὶ σκίμποδος κείμενον, ἄφωνον μὲν, καθάπερ οἱ ἐκ χοός, σάλπιγγος δὲ ἁπάσης τρανότερον τὰ ἑαυτοῦ μεγαλεία προφαίνοντα, καὶ ὑπὲρ ἥλιον χάριτας ἀστραπτούσας ἐκλάμποντα καὶ τὴν πρὸς τὸν τάφον, ἐν Γεθσημανῇ δὲ οὗτος, ἐβάδιζον φέροντες, καὶ μελουργικούς ἱερούς συνέπλεκον ὕμνους, οὐ κατὰ τὸ εἰωθὸς ἐπὶ ταῖς τῶν λοιπῶν ἐκφοραῖς, λέγω δὲ πρὸς Θεὸν πρεσβείαν, ἵν' ἵλεως ᾖ τῷ μεταστάντι καὶ τῶν ἐγκλημάτων ἄφεσ σιν καὶ τόπον ἀπονέμῃ ῥᾳστώνης, ὅθεν ἀπέδρα ἐδύνη, λύπη και στεναγμός, κατὰ τὸν μακάριον Ησαίαν· ποῦ γὰρ τῇ πανάγνῳ καὶ ἀῤῥυπώτῳ τοιούτων ἔδει ψυχῇ; ἀλλὰ δὴ ὡς ὑπερφυέστερα τε καὶ ὑψηλότερα, καὶ οἷα τότε πανάγιον Πνεῦμα πλή κτρου δίκην, καθάπερ ἄλλας κιθάρας τὰς ἐκείνωνet gaudio immaculatissimam Matris suæ ge- οὔτ᾽ αὐτῷ τιμιώτερον οὔτε ἦν, οὔτε ἔσται τῶν ἀπάν
stante animam, qua dulcius nihil ex omnibus, nihil των οὐδὲν, τὸ ἱερὸν ἅπαν ἐκεῖνο σύνταγμα, ἄλλοι
ipsi pretiosius aut fuerat aut futurum erat, cuncta τῶν προοδευόντων, τῶν παρεπομένων ἕτεροι, εὔ
illa veneranda turma, alii quidem præcedentes, κόσμον σώζοντες τάξιν, πάντες δὲ εὐρύθμως καὶ
alii subsequentes, mirum servantes ordinem, simul ὁμοφώνως μελίῤῥυτον ὑπὲρ νοῦν ἐξεβόων μελωδίαν,
omnes numerosas ac consonas voces ad melodias καὶ σὺν θαύματι καὶ ᾄσμασιν ἐκήρυττον τερπνοῖς
supra mentis captum blandisonas inflectebant, ac τῆς πανυμνήτου τὰ μεγαλεῖα; Οτε πάντως ἂν
tuum suo ipsorum stupore, tum jucundis canticis ἐξηκούετο, καὶ ὅπως ταῖς ἄνω δυνάμεσι πύλας
laudatissimæ illius magnalia prædicabant? Quando αἴρειν ἁπάσας τῇ βασιλίδι παρεκελεύοντο, οἷόν τι
utique audire erat, et quomodo supernis virtutibus πρὶν καὶ Χριστοῦ γέγονεν ανιόντος· καὶ αὖ ὕμνος
indicebatur, ut portas omnes attollerent regina, ὑπερφυής τε καὶ ἔμμουσος τῶν ὑψηλῶν θυρωρών,
quemadmodum prius et Christo ascendente factum ἀσμένως ὑποδεχομένων τὴν τῶν οὐρανῶν ὑπερτέ
fuerat, et rursus quomodo janitores cœlestes nobi- ραν, καὶ ὑπὲρ τοὺς οὐρανοὺς παραπεμπόντων, καὶ
lissimis et canoris hymnis lætissimi eam, quæ cœlis μεγαλοπρεπῶς ἐκεῖνα τὰ παράδοξα θαυμαζόντων;
erat sublimior, excipiebant, ac super carlos dedu- Οτε καὶ δαίμονες ἔστενον μόνοι, πάντοθεν ἐλαυcebant, ingentique miraculorum illorum stupore p νόμενοι, καὶ ὡς ἀπὸ πυρὸς ὠθούμενοι τοῦ ἁγιασμοῦ,
rapiebantur? Quando præterea soli gemebant " οὔπερ ἀὴρ ἅπας ἐμπέπληστο, τὸ φίλον αὐτοῖς σκό
dæmones undequaque expulsi, ac sanctitate, qua τος, καὶ τὰς ὑποχθονίους οἰκήσεις, ὡς οἰκίας ἂν
totus aer perfusus fuerat, quodam veluti igne ἐζήτουν μάλα περιφανεῖς; Διὰ δὲ ταῦτα πάντα οὐδὲν
fugati, amicas sibi tenebras, ac subterraneas ædes ἀπεικός, ὥσπερ ἔφημεν, ὡς ἄρα τῶν ἀκροατών
tanquam domos valde illustres requirebant? Nil ἐκείνων ἕκαστος, ἐξιστάμενος ἑαυτοῦ τότε κατέστη,
mirum profecto ad hæc omnia videri debet, quod, καὶ ὡς εἶχεν ἀναβάσεως πρός τε Θεὸν καὶ τὴν αὐτ
quemadmodum diximus, quisque illorum, qui hæc τοῦ Μητέρα, πρὸς τὰς οὐρανίους διαμιλλάτο σάλο
audierunt, utique extra se raptus tunc mente πιγγάς τε καὶ θείας ᾠδάς· θεόληπτοι δὲ πάντες,
fuerit, et prout ad Deum ejusque Matrem eleva- ῇπερ είρηται, καινουργηθέντες, ὑπερφυᾶ καὶ τὸν
batur, cœlestes illas tubas, divinasque hymnodias καθ᾿ ἡμᾶς ὑπερβαίνοντα λόγον τοῖς ἀσωμάτοις ἄν
fuerit æmulatus, ac superno omnes, ut dictum est, συνέψαλλον ᾄσματα.
numine afflati, cantica sublimissima et cogitationi
prompserint.
XXIII. Porro cum hæc ita agerentur, apostolorum primores beatæ illius tollunt cadaver,si tamen
hoc homine fas est appellare vas illud subsistentis
vitæ capax, habitaculum dexteræ Excelsi, cimelium
splendidissimum, nitidissimam urnam, cœlis præstantiorem, et gratia plenam, arcam purissimam et
tutissimam ab insidiis, qum illum in se excepit,
qui solus est immaculatus; tollunt ergo cadaver in
lectulo jacens, vocis quidem expers, non secus ac
quotquot ortum ex pulvere duxerunt, sua tamen
ipsius magnalia clarius qualibet tuba manifestans,
et gratiis præ sole micantibus relucens; dumque
ad sepulcrum, quod in Gethsemane erat, euntes
asportabant, suaves ingeminabant sacros hymnos,
non tamen, ut moris est in aliorum funeribus,
preces scilicet ad Deum, ut defuncto propitius
sit, eique remissionem peccatorum, et locum
quietis concedat, unde, secundum beatum Isaiam,
fugit dolor, et tristitia, et gemitus 19: quorsum enim
purissimæ illi et incontaminatæ animæ his
opus erat? sed sublimiora sane canebant et excellentiora, et qualia sanctissimus tunc Spiritus,
49 Isa. ΧΧΧν, 10, sec. LXX.
nostræ impervia simul cum incorporeis spiritibus
ΚΓ. 'Αλλ' οὕτω τούτων ἐχόντων, αΐρουσιν οἱ
προὔχοντες τῶν ἀποστόλων τὸν τῆς μακαρίας νεκρὸν, εἰ τοῦτο χρὴ καλεῖν τὸ ζωοδόχον ἐκεῖνο σκη
νος, τὸ τῆς δεξιᾶς οἴκημα τοῦ Ὑψίστου, τὸ μέγα
φωταυγές κειμήλιον, τὸ φαιδρότατον καὶ ὑπερουρά
γιον και κεχαριτωμένον ἄγγος, τὸ καθαρώτατον καὶ
ἀσφαλέστατον κιβώτιον, δ τὸν μόνον ὑπεδέξατο
ἀκηλίδωτον· αΐρουσιν οὖν ἐπὶ σκίμποδος κείμενον,
ἄφωνον μὲν, καθάπερ οἱ ἐκ χοός, σάλπιγγος δὲ
ἁπάσης τρανότερον τὰ ἑαυτοῦ μεγαλεία προφαί
νοντα, καὶ ὑπὲρ ἥλιον χάριτας ἀστραπτούσας ἐκλάμποντα καὶ τὴν πρὸς τὸν τάφον, ἐν Γεθσημανῇ δὲ
οὗτος, ἐβάδιζον φέροντες, καὶ μελουργικούς ἱερούς
συνέπλεκον ὕμνους, οὐ κατὰ τὸ εἰωθὸς ἐπὶ ταῖς τῶν
λοιπῶν ἐκφοραῖς, λέγω δὲ πρὸς Θεὸν πρεσβείαν, ἵν'
ἵλεως ᾖ τῷ μεταστάντι καὶ τῶν ἐγκλημάτων ἄφεσ
σιν καὶ τόπον ἀπονέμῃ ῥᾳστώνης, ὅθεν ἀπέδρα
ἐδύνη, λύπη και στεναγμός, κατὰ τὸν μακάριον
Ησαίαν· ποῦ γὰρ τῇ πανάγνῳ καὶ ἀῤῥυπώτῳ
τοιούτων ἔδει ψυχῇ; ἀλλὰ δὴ ὡς ὑπερφυέστερα τε
καὶ ὑψηλότερα, καὶ οἷα τότε πανάγιον Πνεῦμα πλή
κτρου δίκην, καθάπερ ἄλλας κιθάρας τὰς ἐκείνων
Ant. Ballerini notæ.
Cun in cœlos nihil inquinatum ingredi queat,
jam si putes ideo immaculatissimam hoc loco dici
sanctæ Virginis animam, quia tunc ab oinni nævo
munda erat, nihil sane habebis, quod in singularem Mariæ laudem cedat; quippe hoc decus commune iis omnibus est, qui coelos ingrediuntur. Ad
stadium igitur mortalis vitæ id referendum est; et
tunc solum singularis erit laus Virginis, si nulla
immaculatissimam ejus animam unquam labes
infecerit.
Inspice studium puritatem singularem beatm
illius animæ celebrandi.
col. 149–150page 65 of 73
PG 139:149ψυχές, μουσουργεῖν θεοπρεπῶς ὁπεκίνει, καὶ ἡ κειμένη καὶ ἐπ᾽ ὤμων φερομένη, προσεχορήγει τε καὶ κατηύγαζε. ΚΔ'. Τὰ δὲ ἦν, ὡς ἐν εἰκόνι σκιαγραφήσαι μικρά, δεν περὶ τῆς πανυμνήτου καὶ οἱ πάλαι προέγραφον τύποι, σκηνὴ καὶ κιβωτὸς, καὶ τρόπαια Μωϋσέως καὶ τέρατα καὶ τἆλλα, δι' ὧν Εβραίοις καὶ ἦν τὸ αμνὸν καὶ ἐδόκει, καὶ ὅσα προφητῶν ἐμπνεύσεις μουργικώτατα διεκωδώνισαν· εἶτα καὶ τὰ λαμπρά κατ' αὐτὴν ἐκεῖνα, ὅπως ἐξ ἀνθρώπων ὑψηλῶς προῆλθεν, ἄβατος ἄν ᾤκει τόπος, όπως οὐρανόθεν Γρέφετο, οἷος ἀσπασμὸς ὅν ἐδέξατο, ὁ ὑπερφυής καὶ ἄφραστος τόκος ἐκεῖνος, τὸ ἡμέτερον δ παρα δόξως παρ᾽ αὐτῆς ὁ Πλάστης περιεβάλλετο ένδυμα, ή καινή γ᾽ ἐξ αὐτῆς ἐκβλύσασα τῷ Δημιουργῷ τρί πεζα. Ἐμοὶ δοκεῖν, περὶ αὐτῆς μόνης καὶ ὁ θεῖος προέφησε Δαβίδ, εἰ καὶ πᾶσιν ἐπέδεται νῦν, τό, Μακάριοι οἱ ἄμωμοι ἐν ὁδῷ, οἱ πορευόμενοι ἐν νόμῳ Κυρίου· μακάριοι οἱ ἐξερευνώντες τὰ μαρ τύρια αὐτοῦ, ἐν ὅλῃ παρδίᾳ ἐκζητήσουσιν αὐτόν. Τίνι γὰρ ἄν οἰκειότερον ἢ τῇ πανάγνῳ γένοιτο ταῦτα; Ην ἂν ἄρα καὶ τοῦτο οὐ φαῦλον εἰς αἶνου προσθήκην τοῖς θεοκήρυξιν. Ἔτι δὲ, κατὰ τὸν ἱερὸν Διονύσιον, τὴν ἀπειροδύναμον ἀγαθότητα της θεαρχικῆς ἐξύμνουν ἀσθενείας· δηλοῖ δὲ τοῦτο, Σπερ ὁ ἐμὸς Ἰησοῦς δι᾿ ἐμὲ τὰ πάνδεινα ἐκεῖνα καὶ ὑβριστικώτατα ἐφιλοσόφησε πάθη. Τσιαῦτα τοίνυν, καὶ ὡς ἡμῖν ἐξυμνεῖν οὐκ ἔν:, τὸ γὰρ εἰπεῖν ἱκανῶς τῆς ἐκείνων δεῖται φωνῆς, ἱερο τρεπῶς ἄγαν οἱ λαμπροί νεκροπομποί δοξολογοῦντες ειχεσαν τὴν ὁδόν. ΓΕ΄. Αλλ' οὐκ ἦν ἀνεκτὰ ταῦτα τῷ φθόνῳ· οὐδ᾽ ἡ πονηρὰ γνώμη φέρειν εἶχε τὴν χύσιν τοῦ ἀγαθοῦ οὐδ' ὁ τῆς κακίας ἐφευρετὴς ἡσυχίαν ἄγειν ἠγάπα, ὡς ἄλλον αέρα, τὸν ἁγιασμὸν ὁρῶν ἐφαπλούμενον καὶ διὰ τοῦτο τὸ πρόθυμον τῇ κακίᾳ διακονεῖν, τὸ δεξιὸν ὄργανον φαύλων συμπερασμάτων, τὸ εὐτυ χωνότατον ἐργαστήριον καὶ ζάλης καὶ μάχης, καὶ βρίδων καὶ φόνων τὸ τελευταῖον, τὸν βάσκανον [ φθαλμόν, τὴν καθέδραν τοῦ διαβόλου, τὸ πονηρότατον δημιούργημα, λέγω τοὺς Ἰουδαίους, ἐκμαίνει πάλιν, καθάπερ κατά Χριστοῦ πρότερον, οὕτω καὶ νῦν κατὰ τοῦ νεκροῦ τῆς ἐκείνου Μητρός. (ἀσθένειαν)¦
SERMO IN DORMITIONEM B. V. MARIA.
ψυχές, μουσουργεῖν θεοπρεπῶς ὁπεκίνει, καὶ ἡ
κειμένη καὶ ἐπ᾽ ὤμων φερομένη, προσεχορήγει τε καὶ
κατηύγαζε.
ΚΔ'. Τὰ δὲ ἦν, ὡς ἐν εἰκόνι σκιαγραφήσαι μικρά,
δεν περὶ τῆς πανυμνήτου καὶ οἱ πάλαι προέγραφον
τύποι, σκηνὴ καὶ κιβωτὸς, καὶ τρόπαια Μωϋσέως
καὶ τέρατα καὶ τἆλλα, δι' ὧν Εβραίοις καὶ ἦν τὸ
αμνὸν καὶ ἐδόκει, καὶ ὅσα προφητῶν ἐμπνεύσεις
μουργικώτατα διεκωδώνισαν· εἶτα καὶ τὰ λαμπρά
κατ' αὐτὴν ἐκεῖνα, ὅπως ἐξ ἀνθρώπων ὑψηλῶς
προῆλθεν, ἄβατος ἄν ᾤκει τόπος, όπως οὐρανόθεν
Γρέφετο, οἷος ἀσπασμὸς ὅν ἐδέξατο, ὁ ὑπερφυής
καὶ ἄφραστος τόκος ἐκεῖνος, τὸ ἡμέτερον δ παρα
δόξως παρ᾽ αὐτῆς ὁ Πλάστης περιεβάλλετο ένδυμα,
ή καινή γ᾽ ἐξ αὐτῆς ἐκβλύσασα τῷ Δημιουργῷ τρίπεζα. Ἐμοὶ δοκεῖν, περὶ αὐτῆς μόνης καὶ ὁ θεῖος
προέφησε Δαβίδ, εἰ καὶ πᾶσιν ἐπέδεται νῦν, τό,
Μακάριοι οἱ ἄμωμοι ἐν ὁδῷ, οἱ πορευόμενοι ἐν
νόμῳ Κυρίου· μακάριοι οἱ ἐξερευνώντες τὰ μαρ
τύρια αὐτοῦ, ἐν ὅλῃ παρδίᾳ ἐκζητήσουσιν αὐτόν.
Τίνι γὰρ ἄν οἰκειότερον ἢ τῇ πανάγνῳ γένοιτο
ταῦτα; Ην ἂν ἄρα καὶ τοῦτο οὐ φαῦλον εἰς αἶνου
προσθήκην τοῖς θεοκήρυξιν. Ἔτι δὲ, κατὰ τὸν
ἱερὸν Διονύσιον, τὴν ἀπειροδύναμον ἀγαθότητα
της θεαρχικῆς ἐξύμνουν ἀσθενείας· δηλοῖ δὲ
τοῦτο, Σπερ ὁ ἐμὸς Ἰησοῦς δι᾿ ἐμὲ τὰ πάνδεινα
ἐκεῖνα καὶ ὑβριστικώτατα ἐφιλοσόφησε πάθη.
Τσιαῦτα τοίνυν, καὶ ὡς ἡμῖν ἐξυμνεῖν οὐκ ἔν:, τὸ
γὰρ εἰπεῖν ἱκανῶς τῆς ἐκείνων δεῖται φωνῆς, ἱεροτρεπῶς ἄγαν οἱ λαμπροί νεκροπομποί δοξολογοῦντες
ειχεσαν τὴν ὁδόν.
instar plectri eorum animas quasi totidem citha
ras pulsans,ad modulandum divinitus permovebat,
atque ipsa Virgo, quæ jacebat, eorumque humeris
gestabatur, mentibus eorum lumen adspergens,
suggerebat.
XXIV Porro, ut eorum breve schema exhibeamus, ejusmodi fuerunt quotquot de laudatissima
Virgine et veteres præfigurabant typi, videlicet
tabernaculum, et arca, et tropma Moysis, et por
tenta, et reliqua, quorum gratia Hebræorum
Synagoga et erat et
Synagoga et erat et putabatur veneranda, et
quæcunque divinissima afflati prophetæ prædicaverunt: deinde et praclara illa, quæ impleta
in ipsa fuerant, ratio nempe præcelsa qua ex
hominibus orta fuerat, inaccessus (templi) locus,
quem inhabitaverat, coelestis, quo nutrita fuerat,
cibus, salutatio, qua fuerat honorata, supernaturalis ille atque ineffabilis partus, humanum, quo
ex ipsa Creator miro modo circumamictus est,
indumentum, novum, quod ab ipsa effluxerat,
Creatori alimentum. Et, ut mihi quidem videtur,
de ipsa sola divinus David vaticinatus illud fuerat,
quod tamen de omnibus nunc cani solet: Beati
immaculati in via, qui ambulant in lege Domini;
beati qui scrutantur testimonia ejus, in toto
corde exquirunt eum 20. De quo enim congruentius, quam de purissima illa, dici hæc poterant?
Et hinc igitur haud leve profecto laudandi argumentum divinis præconibus addebatur. Insuper,
ut eximius inquit Dionysius immensa potentia
præditam divinæ infirmitatis collaudabant bonitatem; quam quidem palam ostendunt passiones
illæ plenæ doloris et contumeliæ,quas Jesus meus
propter me ardenti studio exquisivit. Hæc itaque, et ea ratione, qua hymnos dicere nobis non datur,
quippe quæ ut apte promantur illorum sibi vocem postulant, insignes illi demortui corporis deductores
laudes decentissimo ritu celebrantes viam peragebant.
ΓΕ΄. Αλλ' οὐκ ἦν ἀνεκτὰ ταῦτα τῷ φθόνῳ· οὐδ᾽
ἡ πονηρὰ γνώμη φέρειν εἶχε τὴν χύσιν τοῦ ἀγαθοῦ·
οὐδ' ὁ τῆς κακίας ἐφευρετὴς ἡσυχίαν ἄγειν ἠγάπα,
ὡς ἄλλον αέρα, τὸν ἁγιασμὸν ὁρῶν ἐφαπλούμενον·
καὶ διὰ τοῦτο τὸ πρόθυμον τῇ κακίᾳ διακονεῖν, τὸ
δεξιὸν ὄργανον φαύλων συμπερασμάτων, τὸ εὐτυ•
χωνότατον ἐργαστήριον καὶ ζάλης καὶ μάχης, καὶ
βρίδων καὶ φόνων τὸ τελευταῖον, τὸν βάσκανον [
φθαλμόν, τὴν καθέδραν τοῦ διαβόλου, τὸ πονηρότατον
δημιούργημα, λέγω τοὺς Ἰουδαίους, ἐκμαίνει πάλιν,
καθάπερ κατά Χριστοῦ πρότερον, οὕτω καὶ νῦν κατὰ
τοῦ νεκροῦ τῆς ἐκείνου Μητρός.
* Psal. CXVIII, 1-3.
XXV. Verum haud ferenda hæc visa sunt invidiæ;
neque effusionem boni tolerare poterat pravus
animus; neque malitiæ omnis architecto deses
arridebat otium, cum sanctificatricem virtutem
tanquam alterum aerem diffundi cerneret; et
propterea id, quod apte pravitati inserviret, idoneum improborum facinorum instrumentum, amplissimam et turbinis et pugna et tumultuum ac
denique cædium officinam, liventem oculum, diaboli cathedram, malignissimam creaturam, Judæos
dico, quemadmodum antea adversus Christum, sic
et nunc adversus Matris ejus cadaver, ad immanem
iterum furorem percit.
Ant. Ballerini notæ.
21; Quod ergo ad Virginem Deiparam præsignandam spectarent quotquot penes Judæos sacra et
veneranda habebantur, itemque quod in veteris
testamenti prodigiis, ac prophetarum oraculis
eadem præcelsa Virgo adumbraretur, id ex apostolica. uti patet, doctrina et exemplo deducitur.
22) Videsis inter præclara Virginis portenta
primam quoque ejusdem originem censeri: primam, inquam, originem; neque enim de ipsius
Nativitate singulare quidpiam veteres tradiderunt.
De Div. Nomin. cap. 3. Hunc Dionysii locum
sic explanat S. Maximus Martyr (in Schol. ad
eumd. loc.): Divinam imbecillitatem (ἀσθένειαν)
hic vocat voluntariam condescensionem Filii Dei ad
corpus absque peccato.
col. 151–152page 66 of 73
PG 139:151Καὶ δὴ ροπάλοις καὶ λίθοις καὶ τοῖς προστυχοῦσιν ἄλλοις, οἷα περ ἀμυντηρίοις χρησάμενοι, ἔτι καὶ ξίφεσιν, ὥς φασιν ἔνιοι, ὁμόσε χωροῦσι θηρίου παν τῆς, ἀλογώτερον κατὰ τῶν ἱερᾶς ἐξ ἀγωγῆς διακόνων ἐκείνων καὶ τοῦ διαβασταζομένου τιμιωτάτου σκή νους. Σκηπτοὶ δὲ ἄνωθεν μὲν οὐ κατέφλεξαν τους αλιτηρίους, οὐδὲ κεραυνοὶ τοὺς παρανόμους ἐνέπρησαν, γῆ δὲ οὐ διηνοίχθη καὶ κατέπιε τὸ πάντολμον γένος, ὡς πάλαι τοὺς ἐκ πηγῆς τῆς αὐτῆς Δαβαν ἐκεῖνον ἀκούομεν καὶ ᾿Αβειρών· ἀλλά τις ἐνήπτει δίκη τοῖς τολμηταῖς ἑτέρα, ἢ καὶ τοῦ ζῆν εἰ καὶ μὴ πικρῶς ἐκείνους ἀφήρπασεν, αλλά γε μὴ ἄδικον χεῖρα κινεῖν κατὰ τῶν τοιούτων ἐπαίδευσεν, αὐτούς τε τοὺς μαθόντας, καὶ οἷς τὸ συμβἂν οἱ πληγέντες ἐξέφραζον. Η δίκη δὲ ἦν ἀορασία δεινή, καὶ τεχνική τύφλωσις, ὅπερ ὄντως ἐτύγχανον ὄντες ἐκεῖνοι κατὰ ψυχήν, εἴπερ άλλο τι. Καὶ ἡ πληγή τῆς μὲν ἀνοσιωτάτης απάγει τόλμης, τοῦ δὲ πλα νᾶσθαι καὶ προσκόπτειν τοὺς πεπλανημένους ὄντως ἐκείνους καὶ μιαρούς οὐ πόρρω προτίθησιν· ἀλλ᾽ ἄθλιοι, ἄλλων αὐτοῖς ἡγουμένων, τῆς ἀσυμπαθούς ἐκστρατείας τὴν δικαίαν ἐκείνην μάστιγα οίκαδε φέροντες ἐθησαύριζον. Κζ'. Εἰς δέ τις τῶν βεβήλων ἱερέων του χριστομάχου συνεδρίου ἐκείνον, μὴ τῷ ἵσῳ πάθει πληγείς, ἀφίησι τὰς χεῖρας, άλλως ὡς Ὀξὰν ἡ ἐκεῖνος, ὅλη μωρᾷ τῇ ρύμη, καθάπερ μὴ νοῦν ὁδηγὸν ἔχων, ὥστε ἀποξ λαβόμενος περιγράψαι, καὶ εἰς γῆν ἀτίμως καταγαγεῖν τὴν πάντιμον κιβωτόν ἐκείνην, καὶ τὸν ἐν αὐτῇ τιμιώτατον θησαυρὸν, τὸν θαυματουργὸν ἐκεῖνον λέγω νεκρόν, ἐκχέαι καὶ τὰ δει νότατα ἐξυβρίσαι. Ἀλλ᾿ ἡ ἄμαχος τῆς κειμένης ἰσχὺς θαυματουργεῖ κανταῦθα παράδοξον. Καθάπερ γὰρ τοῦ κινήσαντος ὀργάνου τὰ βέλη διίστανται, οἷς ἂν ἐπέλθοι πηγνύμενα· οὕτως αἱ βέβηλοι χείρες ἐκεῖναι ὁμοῦ τε ἔφθασαν κατὰ τοῦ ἱεροῦ σκίμποδος, καὶ τοῦ βάλλοντος οὐκέτ᾽ ἦσαν, ἀλλ᾽ ἔμειναν, ὢ τοῦ θαύματος! ἐμπαγεῖσαι τῷ σκίμποδι καὶ τοῖς ὁρῶσι τὴν τῆς πονηρᾶς τόλμης καινὴν στη λιτεύουσαι δίκην. Ὁ δὲ πολέμιος ἒχειρ ἐδείκνυτο, ἐξ αὐτῶν ἀγκώνων τὰ ἄδικα βέλη ζημιωθεὶς ἐκεῖνα, ἐλεεινὸς τοῦ πάθους, ἁπλιος τῆς συμφοράς. Ην γὰρ ἰδεῖν θέαμα καινόν, τὰς μὲν χεῖρας παραδόξως τοῦ σκίμποδος ἀπῃωρημένας, καὶ θερμὸν ἐχρεούσας αἷμα· τὸν δὲ πρὶν τολμητὴν ἐκεῖνον κατὰ γῆς ; τραυματίαν, αἵματι πεφυρμένον, ἐῤῥιμένον 1 ὥσπερ τι πτῶμα δακρύων άξιον, ἄνθρωπον δίχα χειρῶν αὐτὰς μὲν ὁρῶντα πρὸ ὀφθαλμῶν, τὴν δὲ πρὶν συμ φυίαν καθάπαξ ἀπειρηκότα, καὶ μήτε θαῤῥοῦντα ζητῆσαι τὰς χεῖρας, καὶ αὖ τῇ τῶν μελῶν συγγενείᾳ πρὸς τὴν αἴτησιν τυραννούμενον. Αλλ' ἐπιγινωσκει δι' ὧν πέπονθε τῆς κειμένης Ζάν Οζάν ΌζάISIDURI THESSALONICENSIS
Fustibus itaque et lapidibus, et si quid aliud
ad manus veniebat, velut armis ad vindictam aptis,
imo, ut nonnulli narrant, etiam gladiis instructi,
adversus illos sacri funeris ministros, pretiosissimumque, quod efferebatur, tabernaculum,irrationabilius quam fera quælibet, simul omnes irruunt.
Neque tamen aut e cœlo ignita procella scelestos
absumpsit, aut iniquos fulmina combusserunt,aut
velut olim Dathan illi et Abiron eadem stirpe
prognatis factum novimus, dehiscens tellus audacissimam progeniem deglutivit; sed alia quædam
audaces invadit ultio, quæ etsi illis acerba morte
vitam non abstulit, satis tamen admonuit tum eos,
qui eruditi sic sunt, tum alios, quibus tacti vindicta factum enarrabant, ne sceleratam manum in
eos (discipulos; moverent. Hæc autem ultio fuit
atrox luminis orbatio et artificiosa cæcitas, quemadmodum cocitate animni prorsus ac potissimum
laborabant. Ista porro calamitas a nefandissimo
quidem ausu eos continet; nec tamen illos vere
deceptos ac impios ab errore et acerbo odio abstrahit; sed miseri, aliis eos deducentibus, justam
illam immitis facinoris pœnam, promeritum vere
thesaurum, domum reportarunt.
Καὶ δὴ ροπάλοις καὶ λίθοις καὶ τοῖς προστυχοῦ
σιν ἄλλοις, οἷα περ ἀμυντηρίοις χρησάμενοι, ἔτι καὶ
ξίφεσιν, ὥς φασιν ἔνιοι, ὁμόσε χωροῦσι θηρίου παντῆς, ἀλογώτερον κατὰ τῶν ἱερᾶς ἐξ ἀγωγῆς διακόνων
ἐκείνων καὶ τοῦ διαβασταζομένου τιμιωτάτου σκή -
νους. Σκηπτοὶ δὲ ἄνωθεν μὲν οὐ κατέφλεξαν τους
αλιτηρίους, οὐδὲ κεραυνοὶ τοὺς παρανόμους ἐνέπρη
σαν, γῆ δὲ οὐ διηνοίχθη καὶ κατέπιε τὸ πάντολμον
γένος, ὡς πάλαι τοὺς ἐκ πηγῆς τῆς αὐτῆς Δαβαν
ἐκεῖνον ἀκούομεν καὶ ᾿Αβειρών· ἀλλά τις ἐνήπτει
δίκη τοῖς τολμηταῖς ἑτέρα, ἢ καὶ τοῦ ζῆν εἰ καὶ
μὴ πικρῶς ἐκείνους ἀφήρπασεν, αλλά γε μὴ
ἄδικον χεῖρα κινεῖν κατὰ τῶν τοιούτων ἐπαίδευσεν,
αὐτούς τε τοὺς μαθόντας, καὶ οἷς τὸ συμβἂν οἱ
πληγέντες ἐξέφραζον. Η δίκη δὲ ἦν ἀορασία δεινή,
καὶ τεχνική τύφλωσις, ὅπερ ὄντως ἐτύγχανον ὄντες
ἐκεῖνοι κατὰ ψυχήν, εἴπερ άλλο τι. Καὶ ἡ πληγή
τῆς μὲν ἀνοσιωτάτης απάγει τόλμης, τοῦ δὲ πλα
νᾶσθαι καὶ προσκόπτειν τοὺς πεπλανημένους ὄντως
ἐκείνους καὶ μιαρούς οὐ πόρρω προτίθησιν· ἀλλ᾽
ἄθλιοι, ἄλλων αὐτοῖς ἡγουμένων, τῆς ἀσυμπαθούς
ἐκστρατείας τὴν δικαίαν ἐκείνην μάστιγα οίκαδε
φέροντες ἐθησαύριζον.
XXVI. Verum unus quidam e profanis sacerdo- Κζ'. Εἰς δέ τις τῶν βεβήλων ἱερέων του χριστοtibus synedrii illius Christo infensi, qui calamitate
μάχου συνεδρίου ἐκείνον, μὴ τῷ ἵσῳ πάθει πληγείς,
illa tactus non fuerat, alio quam antiquus ille Oza
ἀφίησι τὰς χεῖρας, άλλως ὡς Ὀξὰν ἡ ἐκεῖνος, ὅλη
consilio, stulto prorsus impetu, tanquam qui duce
μωρᾷ τῇ ρύμη, καθάπερ μὴ νοῦν ὁδηγὸν ἔχων,
rationis lumine destituitur, manus immittit, ut ὥστε ἀποξ λαβόμενος περιγράψαι, καὶ εἰς γῆν
tenaciter apprehendens retineat inque terram cum
ἀτίμως καταγαγεῖν τὴν πάντιμον κιβωτόν ἐκείνην,
ignominia evertat arcam illam prorsus venerandam, καὶ τὸν ἐν αὐτῇ τιμιώτατον θησαυρὸν, τὸν θαυμαac pretiosissimum, qui in ea ferebatur, thesaurum, & τουργὸν ἐκεῖνον λέγω νεκρόν, ἐκχέαι καὶ τὰ δει
illud inquam corpus, unde tot portenta, dejiciat ac
diris ccntumeliis afficiat At Virginis jacentis invicta
virtus hic quoque mirum edit portentum.Quemadmodum enim ex vibrantibus arcuum nervis se proripiunt sagittæ, et quo latæ fuerint, hærent infixæ;
haud secus impuræ illa manus simul atque sacrum
lectulum altigerunt, non amplius immittentis jam
erant, sed, o prodigium! lectulo defixa, et contuentibus novæ impii ausus pœnæ indicium permanserunt. Aggressor porro scelestis illis multatus
armis, ex ipsis cubitis cernebatur mancus, doloris
sensus ærumnosus, jactura infelix. Novum enim
videre erat spectaculum, manus scilicet admirandum in modum e lectulo pendentes, calidoque
νότατα ἐξυβρίσαι. Ἀλλ᾿ ἡ ἄμαχος τῆς κειμένης
ἰσχὺς θαυματουργεῖ κανταῦθα παράδοξον. Καθάπερ
γὰρ τοῦ κινήσαντος ὀργάνου τὰ βέλη διίστανται, οἷς
ἂν ἐπέλθοι πηγνύμενα· οὕτως αἱ βέβηλοι χείρες
ἐκεῖναι ὁμοῦ τε ἔφθασαν κατὰ τοῦ ἱεροῦ σκίμποδος, καὶ τοῦ βάλλοντος οὐκέτ᾽ ἦσαν, ἀλλ᾽ ἔμειναν,
ὢ τοῦ θαύματος! ἐμπαγεῖσαι τῷ σκίμποδι καὶ
τοῖς ὁρῶσι τὴν τῆς πονηρᾶς τόλμης καινὴν στη
λιτεύουσαι δίκην. Ὁ δὲ πολέμιος ἒχειρ ἐδείκνυτο,
ἐξ αὐτῶν ἀγκώνων τὰ ἄδικα βέλη ζημιωθεὶς ἐκεῖνα,
ἐλεεινὸς τοῦ πάθους, ἁπλιος τῆς συμφοράς. Ην
γὰρ ἰδεῖν θέαμα καινόν, τὰς μὲν χεῖρας παραδόξως
τοῦ σκίμποδος ἀπῃωρημένας, καὶ θερμὸν ἐχρεούσας
αἷμα· τὸν δὲ πρὶν τολμητὴν ἐκεῖνον κατὰ γῆς
cruore manantes; eum vero, qui prius steterat τραυματίαν, αἵματι πεφυρμένον, ἐῤῥιμένον 1 ὥσπερ
τι πτῶμα δακρύων άξιον, ἄνθρωπον δίχα χειρῶν
αὐτὰς μὲν ὁρῶντα πρὸ ὀφθαλμῶν, τὴν δὲ πρὶν συμ
φυίαν καθάπαξ ἀπειρηκότα, καὶ μήτε θαῤῥοῦντα
ζητῆσαι τὰς χεῖρας, καὶ αὖ τῇ τῶν μελῶν συγγενείᾳ
πρὸς τὴν αἴτησιν τυραννούμενον.
audax, humi jacentem saucium, sanguine inquinatum, projectum velut cadaver quodpiam lacrymis
plorandum, hominem truncatum manibus, et has
quidem coram oculis aspicientem,de primo autem
earum nexu prorsus desperantem, et simul suas
non audentem manus requirere, simulque ipsas requirendi desiderio ob membrorum cognationem
excruciatum.
At discit per ea, quæ passus fuerat, jacentis vir- Αλλ' ἐπιγινωσκει δι' ὧν πέπονθε τῆς κειμένης
Ant Bellerini notæ
(k) Cod. o Ζάν: Οζάν autem pro Όζά habet et edit.Ald.
Ita codex tum hic, tum alibi.
col. 153–154page 67 of 73
PG 139:153τὴν δύναμιν. Πρόσεισι τοίνυν ἱκέτης ἐλεεινός· προσ πίπτει τοῖς τῶν ἀποστόλων ποσίν· ἀντιβολεῖ, δεῖ ται θερμῶς, πηγὰς δακρύων ἀφίησι, κηρύττει τοῦ Χριστοῦ μου τὴν δύναμιν, δοξάζει τὰ μεγαλεῖα τῆς ἐκείνου Μητρός, ἔξαρνος γίνεται τῆς πάλαι κακο δόξου θρησκείας· καὶ ἀντὶ τούτων ἀποκαταστῆναι αὐτῷ τὰς χεῖρας, τὸ μέγα αἰτεῖται τῶν ἀνθρώπων ὄργανον. Ἐπεὶ δὲ παραφθῆναι οὐκ ἦν τὴν ὁμολογίαν εἰσφέροντα, καὶ διὰ τοῦτο πληγέντα, ἵνα τὸν σταυρωθέντα κηρύξῃ, τυγχάνει τῆς δεήσεως εὐχῇ μὲν τῶν ἀποστόλων, δυνάμει δὲ τῆς ἐκφερομένης καὶ οἷον τοῦ σκίμποδος αἱ χεῖρες ἐκπετασθεῖσαι, τῷ συγγενεῖ τὴν τάξιν ἔσωσαν σώματι, καὶ γέγονεν ἄρτιος ψυχὴν καὶ σῶμα ἐκεῖνος ὁ ἄνθρωπος, καὶ οὕτω χαίρων διῄει και μεγαλύνων τὴν Πάναγνον. Τῷ δὲ ἰαθέντι τούτῳ φύλλον ἐγχειρίζουσιν οἱ ἀπό στολοι τοῦ θαλλοῦ, δν τῇ Παρθένῳ παρέσχεν ὁ ἄγε γελος, καὶ ἰατρὸν, χειροτονοῦσι τῶν ἐκτυφλωθέντων Ἑβραίων ἐκείνων καὶ τῆς ὑγιους κήρυκα πίστεως. Ὁ δὲ σώζει καὶ ἄμφω· ἱᾶται μὲν τῷ φύλλῳ τοὺς πληγέντας, εἰ καὶ τυφλοί διέμειναν τὴν ψυχὴν τὴν δὲ ἀληθῆ δόξαν σεσίγηκεν οὐδέποτε. ΚΖ. Ἔχαιρον οὖν οἱ νεκροπομοὶ τῇ καινοτομία τοῦ θαύματος, καὶ τοῖς ὕμνοις ἄλλους ἐπικροτοῦντες, φαιδρότεροι τὴν ἐπὶ τὸν τάφον ἐχώρουν. Γεθσημανή τοιγαροῦν αὐτοὺς ὑποδέχεται, καὶ ὁ τάφος τὸν ἱερὸν ἐκεῖνον ἐζήτει φόρτον. Οἱ δὲ καταθέντες τὸ πανάγιον ἐκεῖνο κειμήλιον τὴν ὑστάτην ἐπάδουσι δου ξολογίαν. Εἶτα τὸν ἄσηπτον θησαυρὸν, τὸ θαυμαστικόν σκεῦος, τὸ οὐράνιον χρῆμα ὑπὸ γῆν κρύπτουσιν, δ καὶ οὐρανῶν ὑπέρτερον. η Ἐπεὶ δὲ πάντα διήνυστο μεγαλπρεπῶς, καὶ ὡς ἀπήτει τὰ κατ᾿ αὐτὴν, καὶ τὰ τῆς ἐκφορᾶς καὶ τῆς ταφῆς εἰκότως ἀφωσίωτο τῇ Μητρὶ τοῦ Θεοῦ, ἐμέμνητο μὲν οἱ καλοὶ τῶν λαμπρῶν ἐκείνων διάκονοι καὶ λειτουργίας ἄλλης τῆς τοῦ κηρύγματος. Αλλ' οὔτε ὁ πόθος καὶ τὸ περὶ τὴν πάναγνον ἀποστῆναι ἐπέτρεπε σέβας, καὶ ἱεραί τινες ἄνωθεν ὑμνῳδίαι καὶ ὑπὲρ τῆς πολυυμνήτου δόξα ἀσίγητος μετὰ τι τος ὑπερφυούς εὐωδίας αὐτόθι καὶ εἰς τρίτην κατα εἶχον αὐτοὺς μεῖζον ἤ ταῖς σειρῆσιν ὁ μῦθος δίδωσι τῶν περιόντων κατακρατεῖν. θεία δὲ πάντως καὶ τοῦτ᾽ ἦν οἰκονομία, ἵνα καὶ ἄλλου μυστηρίου γέο νωνται ἐπόπται, καὶ πιστοὶ κήρυκες τοῦ φανέντος, ὅ τὸν ὁ λόγος ἐρεῖ. ΚΗ΄. Βραδύνει τις τῶν ἀποστόλων, καὶ ἄμοιρος γίνεται τῆς περὶ τὴν ταφὴν ἐκείνην διακονίας. Εἶτα κάνει τῆς τρίτης επιστάτης ἡμέρας· μανθάνει τὴν διαέριον τῶν συναποστόλων συνέλευσιν· μυεῖται τὰ παράδοξα ἐκεῖνα καὶ πράγματα καὶ μελῳδήματα, καὶ πάντα ἐκδιδάσκεται, οἷα κατὰ τὴν ἱερὰν ἐξέβη τελετήν. Ὡς δὲ οὐράνιά τινα καὶ ὑπερφυᾶ διαχρήσεις τα πραχθέντα, ἐκπλήττεται μὲν, καὶ θαυμάζει, ἀλγεῖ δὲ, ὡς εἰκὸς, καὶ λύπηρὸν οἱεταιSERMO IN DORMITIONEM B. V. MARIÆ.
τὴν δύναμιν. Πρόσεισι τοίνυν ἱκέτης ἐλεεινός· προσ- tutem. Miser ergo accedit supplex: semet ad peπίπτει τοῖς τῶν ἀποστόλων ποσίν· ἀντιβολεῖ, δεῖ
ται θερμῶς, πηγὰς δακρύων ἀφίησι, κηρύττει τοῦ
Χριστοῦ μου τὴν δύναμιν, δοξάζει τὰ μεγαλεῖα τῆς
ἐκείνου Μητρός, ἔξαρνος γίνεται τῆς πάλαι κακοδόξου θρησκείας· καὶ ἀντὶ τούτων ἀποκαταστῆναι
αὐτῷ τὰς χεῖρας, τὸ μέγα αἰτεῖται τῶν ἀνθρώπων
ὄργανον. Ἐπεὶ δὲ παραφθῆναι οὐκ ἦν τὴν ὁμολογίαν εἰσφέροντα, καὶ διὰ τοῦτο πληγέντα, ἵνα τὸν
σταυρωθέντα κηρύξῃ, τυγχάνει τῆς δεήσεως εὐχῇ
μὲν τῶν ἀποστόλων, δυνάμει δὲ τῆς ἐκφερομένης
καὶ οἷον τοῦ σκίμποδος αἱ χεῖρες ἐκπετασθεῖσαι,
τῷ συγγενεῖ τὴν τάξιν ἔσωσαν σώματι, καὶ γέγονεν
ἄρτιος ψυχὴν καὶ σῶμα ἐκεῖνος ὁ ἄνθρωπος, καὶ
οὕτω χαίρων διῄει και μεγαλύνων τὴν Πάναγνον.
Τῷ δὲ ἰαθέντι τούτῳ φύλλον ἐγχειρίζουσιν οἱ ἀπόστολοι τοῦ θαλλοῦ, δν τῇ Παρθένῳ παρέσχεν ὁ ἄγε
γελος, καὶ ἰατρὸν, χειροτονοῦσι τῶν ἐκτυφλωθέντων
Ἑβραίων ἐκείνων καὶ τῆς ὑγιους κήρυκα πίστεως.
Ὁ δὲ σώζει καὶ ἄμφω· ἱᾶται μὲν τῷ φύλλῳ τοὺς
πληγέντας, εἰ καὶ τυφλοί διέμειναν τὴν ψυχὴν τὴν
δὲ ἀληθῆ δόξαν σεσίγηκεν οὐδέποτε.
ΚΖ. Ἔχαιρον οὖν οἱ νεκροπομοὶ τῇ καινοτο
μία τοῦ θαύματος, καὶ τοῖς ὕμνοις ἄλλους ἐπικροτοῦντες, φαιδρότεροι τὴν ἐπὶ τὸν τάφον ἐχώρουν.
Γεθσημανή τοιγαροῦν αὐτοὺς ὑποδέχεται, καὶ ὁ τάφος
τὸν ἱερὸν ἐκεῖνον ἐζήτει φόρτον. Οἱ δὲ καταθέντες τὸ
πανάγιον ἐκεῖνο κειμήλιον τὴν ὑστάτην ἐπάδουσι δου
ξολογίαν. Εἶτα τὸν ἄσηπτον θησαυρὸν, τὸ θαυμαστι
κὸν σκεῦος, τὸ οὐράνιον χρῆμα ὑπὸ γῆν κρύπτουσιν, δ καὶ οὐρανῶν ὑπέρτερον.
η
des apostolorum prosternit; exorat, vehementer
obtestatur, lacrymarum rivos effundit, prædicat
Christi mei virtutem, magnalia Matris ejus effert;
pristimæ pravæ superstitioni nuntium remittit;
atque horum gratia ut sibi manus, magnum illud
hominibus præsidium, reddantur, enixe rogat.
Quandoquidem autem despiciendus non erat, qui
confessionem offerebat, et qui ideo percussus fuerat, ut crucifixum prædicaret, intercessione apostolorum, ac virtute illius qum efferebatur, voli fit
compos; ac manus a lectulo veluti avolantes,suum
cognato corpori ordinem sartum tectum reddiderunt, animaque simul homo ille et corpore sanus
effectus est, et sic gaudens ibat ac purissimam magnificans. Postquam autem sanitati restitutus est,
apostoli frondem ei traddunt germinis, quod angelus
Virgini exhibuerat, et eum tum medicum constituunt illorum Hebræorum, quibus ademptus visus
fuerat, tum sanæ fidei præconem. Ipse porro
utrumque re ipsa præstat: et frondis quidem ope
medetur percussis, utcunque isti inanimæ cæcitate
permanserint; veram autem doctrinam nuquam
silentio pressit.
XXVII. Qui ergo deducebant cadaver, novo hoc
prodigio lætabantur, atque hymnis alios adjicientes hymnos, alacriores viam ad sepulcrum usque
percurrebant. Hinc eos excipit Gethsemane, et
tumulus sacrum illud pondus sibi poscebat. Hii
autem purissimum illud cimelium reponentes,
postremas ei laudes persolvunt. Deinde incorruptum thesaurum, vas admirandum, celeste illud,
quod cælis ipsis est sublimius, sub terra recondunt.
Postquam autem omnia summo cum honore, et
pro illius dignitate, peracta sunt, et quæ pertinebant ad funus ac sepulturam, prouti Dei Genitrici
conveniebat, rite sunt expleta, præclari rerum
harum illustrium ministri utique ad alterum eorum munus, pradicationis videlicet, animum converterunt. At neque amor, neque reverentia erga
purissimam illam permittebant, ut inde avellerentur
et cœlestes quidam sacri concentus, ac non intermissa laus illius omni honore dignissimæ simul cum
miræ cujusdam suavitatis fragrantia, melius sane
ac in Sirenibus vim detinendi prætereuntes comἘπεὶ δὲ πάντα διήνυστο μεγαλπρεπῶς, καὶ ὡς
ἀπήτει τὰ κατ᾿ αὐτὴν, καὶ τὰ τῆς ἐκφορᾶς καὶ τῆς
ταφῆς εἰκότως ἀφωσίωτο τῇ Μητρὶ τοῦ Θεοῦ, ἐμέ
μνητο μὲν οἱ καλοὶ τῶν λαμπρῶν ἐκείνων διάκονοι
καὶ λειτουργίας ἄλλης τῆς τοῦ κηρύγματος. Αλλ'
οὔτε ὁ πόθος καὶ τὸ περὶ τὴν πάναγνον ἀποστῆναι
ἐπέτρεπε σέβας, καὶ ἱεραί τινες ἄνωθεν ὑμνῳδίαι
καὶ ὑπὲρ τῆς πολυυμνήτου δόξα ἀσίγητος μετὰ τι·
τος ὑπερφυούς εὐωδίας αὐτόθι καὶ εἰς τρίτην κατα
εἶχον αὐτοὺς μεῖζον ἤ ταῖς σειρῆσιν ὁ μῦθος δίδωσι
τῶν περιόντων κατακρατεῖν. θεία δὲ πάντως καὶ
τοῦτ᾽ ἦν οἰκονομία, ἵνα καὶ ἄλλου μυστηρίου γέο
νωνται ἐπόπται, καὶ πιστοὶ κήρυκες τοῦ φανέντος, ὅ miniscantur fabulæ, illos ibidem ad tertium usque
τὸν ὁ λόγος ἐρεῖ.
diem retinuere. Verum et id divino prorsus est
numine factum, ut alterius quoque mysterii spectatores fidelesque portenti illius præcones forent, quod
enarratura nunc oratio est.
ΚΗ΄. Βραδύνει τις τῶν ἀποστόλων, καὶ ἄμοιρος
γίνεται τῆς περὶ τὴν ταφὴν ἐκείνην διακονίας. Εἶτα
κάνει τῆς τρίτης επιστάτης ἡμέρας· μανθάνει
τὴν διαέριον τῶν συναποστόλων συνέλευσιν· μυεῖται
τὰ παράδοξα ἐκεῖνα καὶ πράγματα καὶ μελῳδήματα, καὶ πάντα ἐκδιδάσκεται, οἷα κατὰ τὴν ἱερὰν
ἐξέβη τελετήν. Ὡς δὲ οὐράνιά τινα καὶ ὑπερφυᾶ
διαχρήσεις τα πραχθέντα, ἐκπλήττεται μὲν, καὶ
θαυμάζει, ἀλγεῖ δὲ, ὡς εἰκὸς, καὶ λύπηρὸν οἱεται
XXVIII. Procrastinat apostolorum quidam, atque adeo exsors manet funerei illius ministerii.
Illucescente dein tertia die advenit: audit de
coapostolorum per æthera in eumdem locum adventu discit de miris illis tum factis tum
concentibus, atque omnia docetur, quæcunque in sacra illa pompa evenerant. Ubi autem
cælestia quædam ac præter naturæ leges mira patrata audivit, percellitur ipse et obstupescit; tum
col. 155–156page 68 of 73
PG 139:155τὸ συμβάν, καὶ σφόδρα πλήττεται τὴν καρδίαν, ὅτι μόνος καθυστέρησε, μόνος οὐκ ἠξίωτο καὶ ἰδεῖν τὴν πάντιμον τελευταῖον, καὶ ἀποδοῦναι τὰ ἐξιτήρια, καὶ τῆς θέας τῶν θαυμασίων τυχεῖν· μόνος ἐνταῦθα τῆς περὶ τὴν ἐκφοράν τοῖς φίλοις οὐκ ἐκοινώνησε λειτουργίας. Αλλ', ἐπείπερ ἀπελείφθη τῶν παραδόξων ἐκείνων, τῷ τάφῳ προσελθεῖν απ τεῖται τῆς μακαρίας, καὶ τὸ κάλυμμα ἐκ μέσου θε μένων, ἰδεῖν τὸν νεκρὸν, καὶ περιπτύξασθαι, καὶ προσκυνῆσαι, καὶ οὕτω τυχεῖν παραμυθίας ἐνόμιζεν ἐπὶ τῇ συμφορᾷ, τῆς τε ἀνίας τὸ πλεῖστον περιαιρεῖσθαι, καὶ τὴν τῆς βραδυτῆτος ὑποχωρεῖν ἀδο ξίαν. Οἱ οὖν συμμῦσται πεισθέντες, συνήλγησαν γὰρ πάνυ περιαλγοῦντι τῷ φίλῳ, εὐχὰς ἱκετηρίους τῷ Θεῷ τε ἀνέπεμψαν καὶ τῇ ἐκείνου μητρί. Καὶ μετὰ τοῦτο, γυμνὸν τοῦ καλύμματος τὸν τάφον πεποιηκότες, τὸν νεκρὸν, ὦ τοῦ θαύματος! εὔρισκον οὐδαμοῦ. Οὐδὲ γὰρ νεκρὸς ἦν ἡ πηγὴ τῆς ζωῆς, οὐδὲ γῆ καὶ ! τάφος καλύπτειν εἶχεν ἐπὶ μακρὸν τὸ τὸν ἀχώρητον χωρήσαν καινότατον σκεῦος· διὰ τοῦτο ἀφίησι μὲν, ; ἅτε μὴ ἐκείνῃ τὰ κάτω καάλληλα· ἄνεισι δὲ ὑπερ φυῶς, ἔνθα ὁ συγγενὴς αὐτῇ παρεσκεύαστο χῶρος, ΚΘ'. Ἔχει δὲ καὶ λόγος, δν τοῖς πιστοῖς οὐ συγχωρεῖ διαπιστεῖν τὰ κατὰ τὴν πάναγνον, ὡς ἄρα τεθέαται τοῖς ἀποστόλοις μετὰ τὴν ἱεράν τα φὴν, πρὶν ἢ τὸν βραδύναντα ἐπιδεδημηκέναι, μάλα λαμπρῶς εἰς οὐρανοὺς ἀνιοῦσα, καὶ μετὰ δόξης ἀγγελικῆς ὑπὲρ λόγον προερχομένη. καὶ ἀῤῥήτου τὸν ἀέρα πληρώσασα εὐωδίας. Σαφῆ δὲ τούτῳ τὴν ἀπόδειξιν δίδωσι καὶ ἡ τοῦ τάφου κένωσις. Ἔτι δὲ λέγεται καὶ ἄλλος ἐναργέστατος καὶ αὐ τὸς, ἐγγραφῆναι τῷ τάφῳ ὅλον δῆτα τὸν τύπον τοῦ σανάγνου ἐκείνου σώματος· καὶ καθάπερ ἐκ δια γλυφῆς τινος ἀριδηλότατα ἐξεικονίζεσθαι τὸν τόπον, ὅσον καὶ οἷον ἡ τοῦ θείου σκήνους ἐπέσχε κατάθεσ σις, ἐμοὶ δοκεῖ, ἵνα τὴν πρὸς τὸν Σωτῆρα κάνταῦθα σώσῃ κοινωνίαν ἡ πάναγνος. Καὶ ὥσπερ ὁ δεσποτικὸς τάφος ἐκεῖνος τὰ ὀθόνια διετήρησε μόνα, οὕτω καὶ ὁ τῆς τοῦ Κτίστου Μητρὸς τάφος, τὸν ἐγκοιλαν θέντα μόνον τύπον ἀντὶ τῶν ὀθονίων φέρῃ· πρὸς δὲ καὶ ὅπως τῆς λεγομένης καὶ πιστευομένης περὶ αὐτῆς ἀναλήψεως λαμπρὰν ἀεὶ παρέχῃ τὸ μνῆμα τοῖς ὁρῶσι τὴν μαρτυρίαν, οἷον δὴ καὶ τῶν ἱερῶν τῆς πολυυμνήτου δακρύων ἐς δεῦρο φέρει τοὺς τύ πους ὁ τὸν Σωτῆρα δεξάμενος σινδόσι νεκρὸν εἰ λισσόμενον, ἢ τοῦ θαύματος! σεβάσμιος λίθος, ὃς ἀπό τε τῆς ὄψεως καὶ ἀφῆς τρανὴν ἡμῖν τὴν τῶν δα κρύων εἰκόνα διασημαίνει. Α'. Ἐχρῆν γὰρ, δι' ὧν τὸ ὕψος ἔδει μηνύεσθαι τῆς Πανάγνου, μηδὲν κατὰ τοὺς λοιποὺς διαῤῥεῖν. "Αλλως τε καὶ οὐδ᾽ ἂν ἦν ἀκόλουθον πιστευθῆναι μὲν ἡμῖν τῶν λοιπῶν ἁγίων τὰ ἱερὰ σώματα ἁγιασμοῦ ἕνεκεν, τοῦ δὲ γε πάντων ἁγιωτάτου σώvero: ut res ferebat, dolet, acerbumque habet quod τὸ συμβάν, καὶ σφόδρα πλήττεται τὴν καρδίαν,
sibi evenerat, et intimo corde tristatur vehemenὅτι μόνος καθυστέρησε, μόνος οὐκ ἠξίωτο καὶ ἰδεῖν
ter, quod solus tardius venerit, solus haud dignus τὴν πάντιμον τελευταῖον, καὶ ἀποδοῦναι τὰ ἐξιτή
effectus fuerit, qui et illam summe venerandam ρια, καὶ τῆς θέας τῶν θαυμασίων τυχεῖν· μόνος
postrema ea hora videret, supremumque illi vale ἐνταῦθα τῆς περὶ τὴν ἐκφοράν τοῖς φίλοις οὐκ
diceret, et aspectu tot mirabilium frueretur: solus ἐκοινώνησε λειτουργίας. Αλλ', ἐπείπερ ἀπελείφθη
ibi funebris cæremonia cum dilectis sociis parti- τῶν παραδόξων ἐκείνων, τῷ τάφῳ προσελθεῖν απ
ceps non exstiterit. At vero, quandoquidem stu- τεῖται τῆς μακαρίας, καὶ τὸ κάλυμμα ἐκ μέσου θε·
pendis illis non affuerat, hoc saltem rogat, ut ad μένων, ἰδεῖν τὸν νεκρὸν, καὶ περιπτύξασθαι, καὶ
beatæ illius sepulcrum sibi liceat accedere, amo- προσκυνῆσαι, καὶ οὕτω τυχεῖν παραμυθίας ἐνόμιζεν
ventibusque eis operculum, cadaver illud intueri, ἐπὶ τῇ συμφορᾷ, τῆς τε ἀνίας τὸ πλεῖστον περιαιet amplecti,et adorare; hoc enim pacto et aliquod ρεῖσθαι, καὶ τὴν τῆς βραδυτῆτος ὑποχωρεῖν ἀδοsibi in calamitate solatium præberi, plurimumque ξίαν. Οἱ οὖν συμμῦσται πεισθέντες, συνήλγησαν γὰρ
auferri moeroris, et tarditatis ignominiam quo- πάνυ περιαλγοῦντι τῷ φίλῳ, εὐχὰς ἱκετηρίους τῷ
dammodo depelli posse arbitrabatur. Symmystæ Θεῷ τε ἀνέπεμψαν καὶ τῇ ἐκείνου μητρί. Καὶ μετὰ
itaque morem ei gerentes (quippe qui dilecto socio τοῦτο, γυμνὸν τοῦ καλύμματος τὸν τάφον πεποιηκόadmodum dolenti condolebant), supplices et Deo τες, τὸν νεκρὸν, ὦ τοῦ θαύματος! εὔρισκον οὐδαμοῦ.
et Matri ejus preces effuderunt. Cum vero oper- Οὐδὲ γὰρ νεκρὸς ἦν ἡ πηγὴ τῆς ζωῆς, οὐδὲ γῆ καὶ
culum dein e sepulcro amovissent, o portentum! τάφος καλύπτειν εἶχεν ἐπὶ μακρὸν τὸ τὸν ἀχώρητον
cadaver nequaquam invenerunt. Non enim mor- χωρήσαν καινότατον σκεῦος· διὰ τοῦτο ἀφίησι μὲν,
tuus erat fons vitæ; neque hamus ac sepulcrum ἅτε μὴ ἐκείνῃ τὰ κάτω καάλληλα· ἄνεισι δὲ ὑπερdiu tegere vas illud prorsus novum poterat, quod φυῶς, ἔνθα ὁ συγγενὴς αὐτῇ παρεσκεύαστο χῶρος,
incomprehensibilem in se comprehenderat; atque idcirco eam dimittit, utpote cui infima hæc nulla -
tenus consentanea essent. Ipsa porro mirandum in modum eo ascendit, ubi congruus illi paratus locus
fuerat.
ΚΘ'. Ἔχει δὲ καὶ λόγος, δν τοῖς πιστοῖς οὐ
συγχωρεῖ διαπιστεῖν τὰ κατὰ τὴν πάναγνον, ὡς
ἄρα τεθέαται τοῖς ἀποστόλοις μετὰ τὴν ἱεράν τα
φὴν, πρὶν ἢ τὸν βραδύναντα ἐπιδεδημηκέναι, μάλα
λαμπρῶς εἰς οὐρανοὺς ἀνιοῦσα, καὶ μετὰ δόξης
XXIX. Fertur porro et alia traditio (quam quidem incredula a fidelibus aure excipi cætera purissimæ magnalia neutiquam permittunt), hanc
scilicet, postquam sepulcro tecta jam fuerat, et
antequam is, qui serius accurrit, advenisset, visam
fuisse apostolis ad cælos splendidissime ascenden- ἀγγελικῆς ὑπὲρ λόγον προερχομένη. καὶ ἀῤῥήτου
tem, interque angelicos honores mire procedentem
atque aerem ineffabili implentem fragrantia. Et
huic quidem famæ luculentam fidem illud etiam
tum.
Aliud insuper enarratur, quod et facto ipso evidentissime confirmatur, totam prorsus corporis
illius purissimi figuram sepulcro impressam esse,
ac sculptili veluti opere designatum clarissime
cerni, quantum qualemve locum tabernaculum illud divinum ibi depositum occupaverit, ut scilicet,
quemadmodum mihi videtur, in hoc quoque purissima illa similitudinem cum Salvatore gereret;
et sicut in Dominico illo sepulcro sola relicta sunt
lintea, ita et in Genitricis Conditoris sepulcro sola
pro linteis impressa servaretur imago: tum etiam
ut ipsius assumptionis, quæ narratur et creditur.
præclarum perenniter testimonium ipse tumulus
intuentium oculis objiceret, non secus ac sacrarum
quoque laudatissimæ illius lacrymarum impressa
signa etiamnum præfert (o portentum!) lapis ille
venerandus, qui mortuum Salvatorem sindone involutum excepit, quique nostris et oculis et tactui
manifesta lacrymarum signa exhibet.
XXX. Et sane par omnino erat, ut (quod circa
cæteros sanctos factum novimus) nihil eorum decideret,quæ ad testandam purissimæ celsitudinem
opportuna forent. Præsertim vero cum nullatenus
consentaneum esset, ut ad sanctificationis nostræ
τὸν ἀέρα πληρώσασα εὐωδίας. Σαφῆ δὲ τούτῳ τὴν
ἀπόδειξιν δίδωσι καὶ ἡ τοῦ τάφου κένωσις.
facit, quod vacuum dein sepulcrum fuerit invenἜτι δὲ λέγεται καὶ ἄλλος ἐναργέστατος καὶ αὐ
τὸς, ἐγγραφῆναι τῷ τάφῳ ὅλον δῆτα τὸν τύπον τοῦ
σανάγνου ἐκείνου σώματος· καὶ καθάπερ ἐκ δια
γλυφῆς τινος ἀριδηλότατα ἐξεικονίζεσθαι τὸν τόπον,
ὅσον καὶ οἷον ἡ τοῦ θείου σκήνους ἐπέσχε κατάθεσ
σις, ἐμοὶ δοκεῖ, ἵνα τὴν πρὸς τὸν Σωτῆρα κάνταῦθα
σώσῃ κοινωνίαν ἡ πάναγνος. Καὶ ὥσπερ ὁ δεσπο
τικὸς τάφος ἐκεῖνος τὰ ὀθόνια διετήρησε μόνα, οὕτω
καὶ ὁ τῆς τοῦ Κτίστου Μητρὸς τάφος, τὸν ἐγκοιλανθέντα μόνον τύπον ἀντὶ τῶν ὀθονίων φέρῃ· πρὸς
δὲ καὶ ὅπως τῆς λεγομένης καὶ πιστευομένης περὶ
αὐτῆς ἀναλήψεως λαμπρὰν ἀεὶ παρέχῃ τὸ μνῆμα
τοῖς ὁρῶσι τὴν μαρτυρίαν, οἷον δὴ καὶ τῶν ἱερῶν
τῆς πολυυμνήτου δακρύων ἐς δεῦρο φέρει τοὺς τύ
πους ὁ τὸν Σωτῆρα δεξάμενος σινδόσι νεκρὸν εἰ
λισσόμενον, ἢ τοῦ θαύματος! σεβάσμιος λίθος, ὃς ἀπό
τε τῆς ὄψεως καὶ ἀφῆς τρανὴν ἡμῖν τὴν τῶν δα
κρύων εἰκόνα διασημαίνει.
Α'. Ἐχρῆν γὰρ, δι' ὧν τὸ ὕψος ἔδει μηνύεσθαι
τῆς Πανάγνου, μηδὲν κατὰ τοὺς λοιποὺς διαῤῥεῖν.
"Αλλως τε καὶ οὐδ᾽ ἂν ἦν ἀκόλουθον πιστευθῆναι
μὲν ἡμῖν τῶν λοιπῶν ἁγίων τὰ ἱερὰ σώματα
ἁγιασμοῦ ἕνεκεν, τοῦ δὲ γε πάντων ἁγιωτάτου σώ-
col. 157–158page 69 of 73
PG 139:157ματος ἐκείνης μήτ᾽ ἴχνος ἢ τυπον, ἢ τι τῶν ἐκεί την σκιαγραφούντων, μηδὲν περιλελεῖφθαι δι᾽ ἴσην αἰτίαν. Οἶμαι δὲ, καὶ ἵνα τὸ περιὸν εἰς ἁγιαστικὴν δύναμιν τῆς πανάγνου διαδειχθῇ, διὰ τοῦτο καὶ τῶν ἀχράντων ἐκείνων μελῶν εἰς ἡμᾶς οἱ τύποι μόνοι παρέμειναν, ἅτε δὴ τοῦτο δυναμένων; μᾶλλον δὲ καὶ πλέον τῶν τοῦ ἱεροῦ ἐκείνης λειψάνου τύπων, ὅπερ ἐπὶ τῶν λοιπῶν ἁγίων ὅλον τὸ λείψανον. ΚΑ΄. ᾿Αλλ᾿ οὐδὲ τῆς ἁγίας ἂν ἐκείνης εἰκόνος, ὡς ἔγωγε οἶμαι, τὰ τοιαῦτα δήπουθεν εἰκονίσματα, λέγω δὲ τοὺς θείους τύπους, φέρειν εἶχεν ἡ γῆ, εἴ γε μὴ καὶ ὁ Πλάστης καὶ Υἱὸς αὐτῆς πολυειδοῦς ἕνεκεν ὠφελείας τοῖς κάτω τὴν οἰκείαν ἐκείνην καὶ θείαν ἐδωρήσατο μορφήν. Αὐγάρῳ, ὃς Ἐδέσσης ἡγεῖτο, τὸν ἀτίμητον ἐκεῖνον ἐμπιστευθῆναι ἀκούομεν θησαυρόν. Ἵνα τοίνυν μὴ τῷ Υἱῷ τῶν ἴτων ἀπολίπηται κάνταῦθα ἡ ὑπεράμωμος Μήτηρ, διὰ ταῦτα καὶ γῇ συγκεχώρηται τὰς ἱερὰς ἐκείνας, ὡς εἴρηται, θησαυρίζειν σφραγίδας. Ἐπεὶ καὶ κατὰ πολλὰ ἂν ἴδοι τις ἄλλα τῷ Κτί στη τὸ ἐμφερὲς σώζουσαν τὴν πανάχραντον. Καθά περ γὰρ ἐκεῖνος ἔπιε μὲν τὸ τοῦ θανάτου δι᾿ ἐμὲ ποτήριον, οὐ κατὰ τοὺς λοιποὺς δὲ τῶν νεκρῶν, μένιμον, ὡς εἰπεῖν, οἰκίαν τὸν τάφον ἐκτήσατο, ἀλλὰ, τὸ προσῆκον αὐτῷ καταγώγιον ἐπιζητήσας, ἀνέστη· οὕτω καὶ ἡ τοῦ Δημιουργοῦ Μήτηρ ὑπὸ ( γῆν μὲν ἦλθεν, ἅμα τε ἐκεῖνον μιμουμένη, τῇ τε ἐκείνου ψήφῳ πειθομένη, ἢν οι πρόγονοι πρὶν ἀκηκόασιν, ἦν γὰρ ἀληθῶς καὶ αὐτὴ ἐκ τῆς γῆς, εἰ καὶ μηδέν τι γήϊνον κατὰ διάνοιαν ἔφερεν· ἀνέστη δέ, καὶ εἰς οὐρανοὺς ἀνέπτη, ἔνθα καὶ ὁ ταύτης Γός. Καὶ ὥσπερ τριήμερος ἐκείνη ἡ ἐγερσις, παν ραπλησίως τὸν ἴσον ἀριθμὸν τῶν ἡμερῶν ἐτήρησε καὶ αὐτή· καὶ καθάπερ ἡ τοῦ Δεσπότου ἀνάστασις σαφῆ μὲν ἡμῖν τὴν ἀριθμὸν ἐγνώρισε τῶν ἡμερῶν, ὅτι τριήμερος, ἔκρυψε δὲ τὴν ὥραν· τὸν αὐτὸν τρόπον καὶ ἐπὶ τῆς τοῦ Θεοῦ Μητρός. ΑΒ'. Ἔτι δὲ καὶ τὸν τοῦ φοίνικος κλάδον, ὃν δι' ἀγγέλου τῇ μακαρία, καθάπερ ἔφημεν, πέπομ 5. ὁ Θεὸς, πρὸς ταύτην ἂν οἶμαι τὴν εἰκόνα τοῦ Σωτῆρος φέρειν. Καθάπερ μετὰ κλάδων οἱ τῶν Εδραίων παῖδες, τὸ τῆς κακίας ἄδολον πλῆθος ἐκεῖνο, τῷ Σωτῆρι ὑπήντων, ψελλίζούσῃ τε γλώττῃ τὸν αἶνον καὶ τὸ σέβας κατήρτιζον· καὶ ὡς ἐκείνοις ἐνῆν, δι' ὧν ἐποίουν, νικητὴν τοῦ θανάτου τὸν Δεσπότην ὑπέραινον· οὕτω δὴ τῷ πάσης ἀμυήτῳ κακίας ἀγοSERMO IN DORMITIONEM B. V. MARIÆ.
ματος ἐκείνης μήτ᾽ ἴχνος ἢ τυπον, ἢ τι τῶν ἐκεί- præsidium cæterorum quidem sanctorum sacra
την σκιαγραφούντων, μηδὲν περιλελεῖφθαι δι᾽ ἴσην
αἰτίαν. Οἶμαι δὲ, καὶ ἵνα τὸ περιὸν εἰς ἁγιαστικὴν
δύναμιν τῆς πανάγνου διαδειχθῇ, διὰ τοῦτο καὶ τῶν
ἀχράντων ἐκείνων μελῶν εἰς ἡμᾶς οἱ τύποι μόνοι
παρέμειναν, ἅτε δὴ τοῦτο δυναμένων; μᾶλλον δὲ
καὶ πλέον τῶν τοῦ ἱεροῦ ἐκείνης λειψάνου τύπων,
ὅπερ ἐπὶ τῶν λοιπῶν ἁγίων ὅλον τὸ λείψανον.
corpora nobis concrederentur, virginei vero hujus
corporis, omnium sane sanctissimi, nec vestigium
nec imago nec quidpiam aliud eam adumbrans in
eumdem finem relinqueretur. Arbitror autem,ideo
etiam immaculatorum eorum membrorum figuras
tantummodo ad nos usque remansisse, ut potior
ad sanctificandum vir tui purissimæ ostenderetur,
cum videlicet palam fieret, illud ipsum, quod integra aliorum sanctorum pignora præstant, id ipsum,
immo vero etiam plus posse sola sacrarum ejus exuviarum vestigia.
ΚΑ΄. ᾿Αλλ᾿ οὐδὲ τῆς ἁγίας ἂν ἐκείνης εἰκόνος, ὡς
ἔγωγε οἶμαι, τὰ τοιαῦτα δήπουθεν εἰκονίσματα,
λέγω δὲ τοὺς θείους τύπους, φέρειν εἶχεν ἡ γῆ, εἴ
γε μὴ καὶ ὁ Πλάστης καὶ Υἱὸς αὐτῆς πολυειδοῦς
ἕνεκεν ὠφελείας τοῖς κάτω τὴν οἰκείαν ἐκείνην καὶ
θείαν ἐδωρήσατο μορφήν. Αὐγάρῳ, ὃς Ἐδέσσης
ἡγεῖτο, τὸν ἀτίμητον ἐκεῖνον ἐμπιστευθῆναι
ἀκούομεν θησαυρόν. Ἵνα τοίνυν μὴ τῷ Υἱῷ τῶν
ἴτων ἀπολίπηται κάνταῦθα ἡ ὑπεράμωμος Μήτηρ,
διὰ ταῦτα καὶ γῇ συγκεχώρηται τὰς ἱερὰς ἐκείνας, ὡς
εἴρηται, θησαυρίζειν σφραγίδας.
Ἐπεὶ καὶ κατὰ πολλὰ ἂν ἴδοι τις ἄλλα τῷ Κτίστη τὸ ἐμφερὲς σώζουσαν τὴν πανάχραντον. Καθάπερ γὰρ ἐκεῖνος ἔπιε μὲν τὸ τοῦ θανάτου δι᾿ ἐμὲ
ποτήριον, οὐ κατὰ τοὺς λοιποὺς δὲ τῶν νεκρῶν,
μένιμον, ὡς εἰπεῖν, οἰκίαν τὸν τάφον ἐκτήσατο,
ἀλλὰ, τὸ προσῆκον αὐτῷ καταγώγιον ἐπιζητήσας,
ἀνέστη· οὕτω καὶ ἡ τοῦ Δημιουργοῦ Μήτηρ ὑπὸ (
γῆν μὲν ἦλθεν, ἅμα τε ἐκεῖνον μιμουμένη, τῇ τε
ἐκείνου ψήφῳ πειθομένη, ἢν οι πρόγονοι πρὶν
ἀκηκόασιν, ἦν γὰρ ἀληθῶς καὶ αὐτὴ ἐκ τῆς γῆς,
εἰ καὶ μηδέν τι γήϊνον κατὰ διάνοιαν ἔφερεν· ἀνέστη
δέ, καὶ εἰς οὐρανοὺς ἀνέπτη, ἔνθα καὶ ὁ ταύτης
Γός. Καὶ ὥσπερ τριήμερος ἐκείνη ἡ ἐγερσις, παν
ραπλησίως τὸν ἴσον ἀριθμὸν τῶν ἡμερῶν ἐτήρησε
καὶ αὐτή· καὶ καθάπερ ἡ τοῦ Δεσπότου ἀνάστασις
σαφῆ μὲν ἡμῖν τὴν ἀριθμὸν ἐγνώρισε τῶν ἡμερῶν,
ὅτι τριήμερος, ἔκρυψε δὲ τὴν ὥραν· τὸν αὐτὸν
τρόπον καὶ ἐπὶ τῆς τοῦ Θεοῦ Μητρός.
ΑΒ'. Ἔτι δὲ καὶ τὸν τοῦ φοίνικος κλάδον, ὃν δι'
ἀγγέλου τῇ μακαρία, καθάπερ ἔφημεν, πέπομ5. ὁ Θεὸς, πρὸς ταύτην ἂν οἶμαι τὴν εἰκόνα τοῦ
Σωτῆρος φέρειν. Καθάπερ μετὰ κλάδων οἱ τῶν
Εδραίων παῖδες, τὸ τῆς κακίας ἄδολον πλῆθος ἐκεῖνο,
τῷ Σωτῆρι ὑπήντων, ψελλίζούσῃ τε γλώττῃ τὸν αἶνον
καὶ τὸ σέβας κατήρτιζον· καὶ ὡς ἐκείνοις ἐνῆν, δι'
ὧν ἐποίουν, νικητὴν τοῦ θανάτου τὸν Δεσπότην
ὑπέραινον· οὕτω δὴ τῷ πάσης ἀμυήτῳ κακίας ἀγο
XXXI. Verum, ut mihi quidem videtur, ne ejusmodi quidem sanctæ illius imaginis vestigia, divinas inquam illas figuras, suscipere terra potuisset,
nisi prorsus Creator quoque ac Filius ejus, multiplicis emolumenti ergo, propriam illam divinamque
figuram terrestribus dono dedisset. Siquidem Abgaro,qui Edessæ principatum obtinebat,pretiosum
illum audimus commissum fuisse thesaurum. Ut
ergo ne in hoc quidem purissima Mater dissimilis
Filio esset, propterea hoc etiam datum est terræ,
ut sacra illa signa, velut thesaurum quemdam, ut
dictum est, penes se reconderet.
Et sane etiam quoad alia plura pervidere quis
poterit, Immaculatissimam cum Creatore similitudinem servasse. Nam quemadmodum ille bibit quidem propter me poculum mortis, non tamen instar
aliorum mortuorum stabilem, ut ita dicam, domum
sepulcrum sibi habuit, sed ut congruam quæreret
sibi sedem, resurrexit; sic etiam Conditoris Mater
terram utique subiit, tum ut Filium imitaretur,
tum etiam ut illius pareret sententia quam
olim protoparentes audierant, quippe quæ et ipsa
vere e terra erat, etsi nihil terrenum secundum
animum gereret; verumtamen resurrexit, et in
colos, ubi erat et Filius ejus, avolavit. Et quemadmodum resurrectio illa tertia die contigit
eumdem perinde dierum numerum et ipsa servavit; et sicut Dominica resurrectio aperte utique
nobis prodidit dierum numerum, tertium videlicet,
attamen horam occuluit; eumdem in modum et
Dei Matri factum est.
XXII. Illum insuper palmæ ramum, quem per
angelum beatm illi, uti diximus, Deus misit, imaginem puto referre Salvatoris. Quemadmodum scilicet pueri Hebræorum, turba illa malitiæ expers,
cum ramis Salvatori occurrebant, et balbutiente
lingua laudes persolvebant, præstabantque obsequium, et prouti poterant per ea, quæ gerebant,
victorem mortis Dominum proclamabant; ita sane
etangelo ab omni malitia puro, innocentium illorum
notæ.
Ant. Ballerini
Sententiam hanc refert liber Genesis (irr, 18):
Donec revertaris in terram, de qua sumptus es, quia
pulvis es, et in pulverem reverteris. Quocirca subdit
auctor: Quippe et ipsa vere e terra erat. At ne quis
putaret, Virginem beatam illius quoque participem
exstitisse reatus, qui mortis causa fuit, propter
quen scilicet gratuito immortalitatis munere humanum genus exspoliatum est, protinus idem auctor subdit: Quanquam nil terrenum secundum mentem Virgo gereret. Quin imo ulterius hinc se offert
argumentum immunitatis Virginis a primo illo
reatu. Si enim ex Isidori sententia et Virgo eo
vitio infecta fuisset, pronum omnino erat hoc loco
verissimam ac potissimain causam mortis proferre,
videlicet Virginem quoque ea animi corruptione
tactam fuisse, quæ hominem morti tradidit.
col. 159–160page 70 of 73
PG 139:159γέλῳ ἀντὶ τῶν ἀκάκων νηπίων ἐκείνων ὁ θαλλός ἐγκεχείριστο, ἵνα τῇ Δεσποίνῃ προσάξῃ καὶ τὴν τοῦ θανάτου νίκην ὑπογράψη. Οὕτως ἡ πάναγνος ἀκριβῶς κάνταῦθα τὴν δηλω θεῖσαν διέσωσεν εἰκόνα ἐκείνην. Ἔδει γὰρ τῇ ἀγαθ Μητρί ἐφ᾽ ἅπασι τὸν καινὸν ἐκμιμήσασθαι Γόν· καινὸν δέ τι καὶ ἀντίστροφον καινοτομηθῆναι ἐνταῦθα παρά γε τὰ τοῖς κατὰ φύσιν υἱέσι πρὸς τοὺς τεκόντας τελούμενα. Ὁ μὲν γὰρ φυσικὸς συγχωρεῖ νόμος τοῖς ἀγαθοῖς τῶν παίδων ἀρχέτυπον τοὺς ἀρίστους προκεῖσθαι πατέρας· ἵν᾿ ἔχοιεν ἐκ τῆς πρεσβυτέρας πείρας, ἣν ὁ φθάσας χρόνος ἐχορήγησε τοῖς τοκεύσι, συλλέγειν τὰ κάλλιστα· ἐπὶ δὲ τῆς κοινῆς τοῦ Θεοῦ Μητρὸς τοὐναντίου γέγονεν ἅπαν, καὶ ὁ νέος ἐκείνης Υἱὸς εἰς ἀρχέτυπον τῇ Μητρὶ προστέθη, καὶ πρὸς ἐκείνην ἀφορῶσα του Υἱοῦ τὴν εἰκόνα ἡ Πάναγνος, καὶ ἑαυτὴν ἐχρώννυδ καὶ διεμόρφου καὶ διεικόνιζεν. Αλλ' οὐκ ἔξω λόγου καὶ τοῦτο. Ην γὰρ καθ' ἕτερον καὶ ὑψηλὸν τρόπον πρωτότυπον όντως καὶ παντὸς ἄλλου πρεσβύτερον ὁ Δημιουργός Λόγος καὶ Υἱὸς τῆς πανάγνου· καὶ διὰ τοῦτ᾽ ἐσώζετο τὸ εἰκὸς, τοῦ ἐλάττονος ἀπό γε τοῦ κρείττονος δεχομένου τὴν εὐλογίαν. ΑΓ΄. Ἐπεὶ δ᾽ ὁ λόγος περὶ τοῦ φοίνικος μικρόν τι φθάσας ἐδήλωσεν, ἀναγκαῖον οἶμαι τάς τε ιδιότητας δεῖξαι τοῦ δένδρου, καὶ ὅτι φέρουσιν αὗται πρὸς τὴν Πάναγνον, κατά γε τὸν ἐμὸν λόγον. Ἐπεὶ οὐκ ἄν, εἰ μὴ σφόδρα προσῆκεν αὐτῇ, τοιοῦτον εἴληφεν ἐκ Θεοῦ κλάδον. Ὁ φοίνιξ τὸ δένδρον βραχέα μὲν τῇ γῇ προσομ λεῖ· καὶ τοσοῦτον, ὅσον τὴν ἀναγκαίαν ἕλκειν ἐκε μάδα πρὸς στάσιν τὴν ἑαυτοῦ· σπεύδει δὲ ἄνω, κλάδους θυτενεῖς προβάλλων, καὶ τούτους ἐπὶ μήκιστον ὕψος ἀναδιδούς, ὡς φθάσαι τὸν οὐρανὸν εἶ πεν ἄν τις ἰδὼν μελέτην θεἶναι τὸ δένδρον. Ταῦτα δὲ σαφῶς εἰκονίζει τὴν πολυύμνητον. Κακείνη γὰρ ὀλίγα μὲν τῶν γηίνων ἐκοινώνει· φημὶ δὲ τροφήν, ὕπνον, καὶ ὅσα τῶν ἀναγκαίων· οὕτω γὰρ τούτων ἄρα μετεῖχε σωφρόνως, καὶ ὡς ἀναγκαῖον ἀνθρώπῳ, ὥσθ᾽ ὅτι τε ἐξ ἀνθρώπων ἡ πρόοδος αὐτῇ δεῖ ξαι, πάντα τε αὕτη φέρει τοῦ άνθρωπείου νόμου, εἰ καὶ τὴν γνώμην πρὸς ἀνθρώπους οὐκ ἦν τι κοι νὸν τῇ πανάγνῳ· τὰ πλείῳ δὲ καὶ ὅσα πρὸς λόγον ἕλκει ψυχῆς, ἄνω τε πρὸς ὑψηλὰ καὶ ὑπὲρ οὐρανὸν αὐτὸν διέθει τε καὶ διίππευε. Καθάπερ γὰρ τῶν ζώων, ὅσα τρέψει πτερὸν, κάτω εισι μὲν εἰς γῆν, τὴν φυσικὴν ἀνάγκην παραμυθούμενα, τὸ δὲ ὕψος ἀεὶ καὶ τὸν ἀέρα ποθεῖ, καὶ τοῖς ἀνθρώποις κοινωνεῖν οὐχ αἱρεῖται· οὕτως εἶχε πρὸς γῆν μὲν ἡ πάναγνος, διότι ἄνθρωπος, διὰ δὲ τὸ σώφρον τῆς γνώμης, πρὸς μετέωρά τε καὶ θεῖα.puerorum loco, ramus datus fuerat, ut eum Domi- γέλῳ ἀντὶ τῶν ἀκάκων νηπίων ἐκείνων ὁ θαλλός
næ afferret, perque id referendam de morte victoriam significaret.
ἐγκεχείριστο, ἵνα τῇ Δεσποίνῃ προσάξῃ (m), καὶ
τὴν τοῦ θανάτου νίκην ὑπογράψη.
Οὕτως ἡ πάναγνος ἀκριβῶς κάνταῦθα τὴν δηλω
θεῖσαν διέσωσεν εἰκόνα ἐκείνην. Ἔδει γὰρ τῇ ἀγαθ
Μητρί ἐφ᾽ ἅπασι τὸν καινὸν ἐκμιμήσασθαι
Γόν· καινὸν δέ τι καὶ ἀντίστροφον καινοτομηθῆναι
ἐνταῦθα παρά γε τὰ τοῖς κατὰ φύσιν υἱέσι πρὸς
τοὺς τεκόντας τελούμενα. Ὁ μὲν γὰρ φυσικὸς συγχωρεῖ νόμος τοῖς ἀγαθοῖς τῶν παίδων ἀρχέτυπον τοὺς
ἀρίστους προκεῖσθαι πατέρας· ἵν᾿ ἔχοιεν ἐκ τῆς
πρεσβυτέρας πείρας, ἣν ὁ φθάσας χρόνος ἐχορή
γησε τοῖς τοκεύσι, συλλέγειν τὰ κάλλιστα· ἐπὶ
δὲ τῆς κοινῆς τοῦ Θεοῦ Μητρὸς τοὐναντίου γέγονεν
ἅπαν, καὶ ὁ νέος ἐκείνης Υἱὸς εἰς ἀρχέτυπον τῇ
Sic et in hisce imaginem illam, quam diximus,
exacte in se purissima servavit Et par erat profecto, ut bona Mater in omnibus novum Filium
imitaretur, simulque ut hic novum quid et ab iis
plane diversum fieret, quæ inter filios consueto
naturæ ordine progenitos eorumque parentes solent
contingere Fert enim naturæ lex, ut bonis filiis
optimi patres ceu exemplar proponantur; ut scilicet ex diuturna experientia, quæ ex elapsa ætate
parentibus accessit, optima quæque colligere
queant. At in nova Dei Matre e contrario prorsus
se res habuit, et Matri novus ejus Filius in exemplar est propositus, in eamque Filii imaginem p Μητρὶ προστέθη, καὶ πρὸς ἐκείνην ἀφορῶσα του
oculos purissima illa defigens, et colores et formam
et lineamenta in semetipsam transferebat. Neque
vero præter rationem id factum est. Alia euim
sublimique ratione Verbum Creator ac purissimæ
Filius vere prototypus et quavis re alia antiquior
exsistebat; ideoque congruus servabatur ordo,
ut in inferiorem decus omne e superiore proflueret.
XXXII. Quoniam autem de palma paulo
ante diximus, necesse esse existimo, et arboris
proprietates demonstrare, et quam istæ habent
similitudinem cum purissima secundum meum
judicium. Quoniam si non valde conveniens
esset ipsi, non utique talem a Deo accepisset
ramum.
Palma arbor parum quidem conversatur cum
terra, et tantum, q alum possit necessarium ad
suum statum humorem attrahere. Tendit autem
sursum, erectos producens ramos; et ad summam
eos altitudinem porrigit, ita ut qui videret, ad
cœlum pervenire arborem cogitare diceret. Hæc
vero manifeste effigiant summe laudandam Virginem. Nam illa quoque pauca quidem terrestrium
participabat: dico autem alimentum, somnum, et
quæcunque sunt necessaria. Sic enim hæc modeste participabat, et ut necessarium est homini, ut
ostenderet quod ex hominibus orta est: omniaque
fert ipsa humanæ legis, quamvis secundum animam
nihil cum hominibus commune erat purissimæ.
In pluribus autem, quæ ad rationein animæ spectant, sursum ad sublimia et ad calum ipsum
percurrebat, et quasi equo celeriter vehebatur.
Sicut enim animalia, quæ alis prædita sunt,
descendunt quidem in terram, necessitatem naturæ consolantia, sed semper sublimia et aerem
desiderant, et cum hominibus conversari nolunt;
sic si habebat ad terram quidem purissima, quouiam homo erat; propter modestiam autem animi
(m) Poster.man.προσαγάγῃ.
Υἱοῦ τὴν εἰκόνα ἡ Πάναγνος, καὶ ἑαυτὴν ἐχρώννυδ
καὶ διεμόρφου καὶ διεικόνιζεν. Αλλ' οὐκ ἔξω λόγου
καὶ τοῦτο. Ην γὰρ καθ' ἕτερον καὶ ὑψηλὸν τρόπον
πρωτότυπον όντως καὶ παντὸς ἄλλου πρεσβύτερον
ὁ Δημιουργός Λόγος καὶ Υἱὸς τῆς πανάγνου· καὶ
διὰ τοῦτ᾽ ἐσώζετο τὸ εἰκὸς, τοῦ ἐλάττονος ἀπό γε
τοῦ κρείττονος δεχομένου τὴν εὐλογίαν.
ΑΓ΄. Ἐπεὶ δ᾽ ὁ λόγος περὶ τοῦ φοίνικος μικρόν τι
φθάσας ἐδήλωσεν, ἀναγκαῖον οἶμαι τάς τε ιδιότητας
δεῖξαι τοῦ δένδρου, καὶ ὅτι φέρουσιν αὗται πρὸς
τὴν Πάναγνον, κατά γε τὸν ἐμὸν λόγον. Ἐπεὶ οὐκ
ἄν, εἰ μὴ σφόδρα προσῆκεν αὐτῇ, τοιοῦτον εἴληφεν
ἐκ Θεοῦ κλάδον.
Ὁ φοίνιξ τὸ δένδρον βραχέα μὲν τῇ γῇ προσομ:-
λεῖ· καὶ τοσοῦτον, ὅσον τὴν ἀναγκαίαν ἕλκειν ἐκε
μάδα πρὸς στάσιν τὴν ἑαυτοῦ· σπεύδει δὲ ἄνω,
κλάδους θυτενεῖς προβάλλων, καὶ τούτους ἐπὶ μή
κιστον ὕψος ἀναδιδούς, ὡς φθάσαι τὸν οὐρανὸν εἶ
πεν ἄν τις ἰδὼν μελέτην θεἶναι τὸ δένδρον. Ταῦτα
δὲ σαφῶς εἰκονίζει τὴν πολυύμνητον. Κακείνη γὰρ
ὀλίγα μὲν τῶν γηίνων ἐκοινώνει· φημὶ δὲ τροφήν,
ὕπνον, καὶ ὅσα τῶν ἀναγκαίων· οὕτω γὰρ τούτων
ἄρα μετεῖχε σωφρόνως, καὶ ὡς ἀναγκαῖον ἀνθρώπῳ, ὥσθ᾽ ὅτι τε ἐξ ἀνθρώπων ἡ πρόοδος αὐτῇ δεῖ
ξαι, πάντα τε αὕτη φέρει τοῦ άνθρωπείου νόμου, εἰ
καὶ τὴν γνώμην πρὸς ἀνθρώπους οὐκ ἦν τι κοινὸν τῇ πανάγνῳ· τὰ πλείῳ δὲ καὶ ὅσα πρὸς λόγον
ἕλκει ψυχῆς, ἄνω τε πρὸς ὑψηλὰ καὶ ὑπὲρ οὐρανὸν
αὐτὸν διέθει τε καὶ διίππευε.
Καθάπερ γὰρ τῶν ζώων, ὅσα τρέψει πτερὸν, κάτω
εισι μὲν εἰς γῆν, τὴν φυσικὴν ἀνάγκην παραμυ
θούμενα, τὸ δὲ ὕψος ἀεὶ καὶ τὸν ἀέρα ποθεῖ, καὶ
τοῖς ἀνθρώποις κοινωνεῖν οὐχ αἱρεῖται· οὕτως εἶχε
πρὸς γῆν μὲν ἡ πάναγνος, διότι ἄνθρωπος, διὰ δὲ τὸ
σώφρον τῆς γνώμης, πρὸς μετέωρά τε καὶ θεῖα.
Ant. Ballerini notæ.
Hujus paragraphi versionen praebeo, quam
Hippolytus Marracius jam vulgaverat. Neque enim
operæ pretium erat, huic particulæ, quam dubiæ
prorsus fidei esse in Præfatione dixi, ulteriores
curas abhibere.
col. 161–162page 71 of 73
PG 139:161καὶ καθάπερ ὁ ὀφθαλμὸς ὁρᾷ μὲν τὰ ὀρατά, ψαύει δὲ οὐδενὸς τῶν ὁρῶμένων ἡ τοῦ ὀφθαλμοῦ σαρξ, οὐδὲ τῆς τοιαύτης δεῖται τοῦ Οίγεν ανάγκης, ἵνα τοῖς θεωμένοις προσβάλλῃ, ἀλλὰ κοινωνεῖ μέν ἡ ὄψις τοῦ προκειμένου, μένει δὲ ἡ τῆς ὄψεως ὕλη – παράπαυστος τῶν φαινομένων· τὸν αὐτὸν δὴ τρό που καὶ κοινωνοῦσα καὶ ἄμικτος τῶν τοῦ χρὸς ἔμε νεν ἡ πανάμωμος. Πρόσεστι τῷ φοίνικι καὶ ἰδιότης ἐτέρα, ἡ δὲ, πρόεισι μὲν τῆς γῆς ὁ φοίνιξ, ὡς καὶ τὰ λοιπὰ τῶν δένδρων, αὐξάνει δὲ οὐ κατ᾽ ἐκεῖνα· τοὺς μὲν γὰρ κλάδους ἐπὶ μέγα αἴρει μῆκος, ὡς εἴρηται, τὸ δὲ γε τῆς κορυφῆς πάχος, ὅσον ἂν τῆς γῆς ὑπερκύψας ἔχων φανείη, τοῦτο προσθήκης ἄμοιρον ἡστινοσουν μένει διατηρών· καὶ τοῦτο δὲ πρὸς τὴν πάνα γνον τοῦτον οἶμαι σκιαγραφεὶν λόγον. Η Παρθένο; προῆλθε μὲν τῆς ἰδίας μητρός, ὥσπερ ἄνθρωπος, καὶ διὰ τοῦτο τὸ ἀρχαῖον πάχος, λέγω δὲ τὴν προγονικὴν ἁμαρτίαν, μέθ' ἧς ἐγεννήθη. ἤντε ἀκουσίως εἴληφε, διαφυγείν τε τρόπος ἦν οὐδεὶς, οὐδὲ ὑπερβῆναι περὶ ἦς καὶ ὁ θείος φιλοσοφεί Δαβίδ, Ἐν ἀμαρο τίαις, φάσκων, ἐκίσσησέ με ἡ μήτηρ μου. Τα ί την δῆτα καὶ μόνην ήκεν εἰς βίον φέρουσα, καὶ τῷ γένει δεικνῦτα· παχύτητος δ᾽ ἑτέρας οὐτινοσοῦν δηλαδὴ ρύπου παντάπασι μεμένηκεν ἀνεπίδεκτος καὶ οὐ τοῦτο μόνον, ἀλλὰ καὶ τὸν πατρῷον ἐκεῖνον καὶ ὀλέθριον ἑαυτῆς ἀπέρριψε κλῆρον καθ᾽ ὅ δὴ καὶ ταυτησί περιεγένετο τῆς εἰκόνος. Ὁ μὲν γὰρ φοίνιξ οὔτε δ κνηθεὶς ἔδειξε περὶ τὴν κορυφήν, ἀποτίθεται πάχος, οὔτε οὔπερ ἔσχεν ἐξαρχῆς, ἔλατ την πεποίηκεν οὐδεπώποτε. Ἡ δὲ μακαρία, οἷον ὑπὲς πᾶσάν τε οὖσα εἰκόνα ἀπείρῳ τε τῷ μέτρα, καὶ αὐτὸ ὑπερβᾶσα τὸ γένος, ἔσπευσε καὶ τὸ ἀρχέ γονεν τάχος, φημὶ δὲ τὸν ἐκεῖνον 'Αδαμαῖον ὅλι τηςν, ἀποβαλεῖν τε καὶ ἀποξέσαι, καὶ τὸν ἀνδριάντα, τὸν ἄνθρωπον λέγω, οἷον ἐχάλκευσεν ὁ Δημιουργός, στίλβοντα καὶ λαμπρὸν ἀποφῆναι καὶ τὰ δὴ τούτου παραδοξότερον, ὅτι οὐ μικρὰν εἴ λετο σχεῖν κάθαρσιν, καὶ οἷα ἂν αὐτῇ μονῇ γένοιτο ἱκανὴ· ἀλλὰ τοσούτῳ καθαρότητος βάθει προσομι λέτα: διηγωνίσατο, ὅτῳ καὶ ἄλλοις ἐκχέαι δεδύνηται, ῥύπων τε ἀποκλῦσαι δι' αὐτοῦ τὸν παχύτατόν σε και μιαρώτατον. Πρὸς τούτοις δέ καὶ ὁ τοῦ φοίνικος καρπός, ὅτα ἐμὲ νομίζειν, τὸν καινὸν ζωγραφεῖ τῆς παρθενίας Γέν. Καθάπερ γὰρ ὁ τοῦ δένδρου τούτου καρπός ἐστι μὲν τὴν τε ὥραν λαμπρός, καὶ τὴν γεῦσιν τοὺς ὑπὲρ τοὺς λοιπούς, δ δὲ ἔνδον καλύπτει, πάνω πέφυκε στεῤῥὸν καὶ συντριβῆς σχεδὸν ἀνώτε. γον. οὕτω δὴ καὶ ὁ ἐμός Χριστός, ὁ τῆς Παρθένου καρπὸς, τὸν μὲν ὁρώμενον γλυκὺς καὶ ὡραῖος, ὡς σκιστά γε τῶν ἁπάντων οὐδεὶς, τὸ δὲ νοούμενον Ισχυρός παντὸς ἐπικρατέστερος καὶ στεῤῥότερος, καὶ αὐτὴν πλουτῶν τὴν ἀπάθειαν. "Ο δὴ καὶ ὁ προφήτης Δαβίδ αἰνιττόμενος, οἶμαι, Δίκαιος ὡς φοίνιξ, εἶπεν, ἀνθήσει, δίκαιον μὲν τὴν Παρθένον ὀνομάζων ἐξόχως, ἄνθος δὲ τὸν ἐξ αὐτῆς, ὃν ἔφην, και.SERMO IN DORMITIONEM B. V. MARIÆ.
καὶ καθάπερ ὁ ὀφθαλμὸς ὁρᾷ μὲν τὰ ὀρατά, ψαύει sublimnia et divina contemplabatur. Et quemad
δὲ οὐδενὸς τῶν ὁρῶμένων ἡ τοῦ ὀφθαλμοῦ σαρξ,
οὐδὲ τῆς τοιαύτης δεῖται τοῦ Οίγεν (sic) ανάγκης,
ἵνα τοῖς θεωμένοις προσβάλλῃ, ἀλλὰ κοινωνεῖ μέν
ἡ ὄψις τοῦ προκειμένου, μένει δὲ ἡ τῆς ὄψεως ὕλη
– παράπαυστος τῶν φαινομένων· τὸν αὐτὸν δὴ τρό
που καὶ κοινωνοῦσα καὶ ἄμικτος τῶν τοῦ χρὸς ἔμε
νεν ἡ πανάμωμος.
Πρόσεστι τῷ φοίνικι καὶ ἰδιότης ἐτέρα, ἡ δὲ,
πρόεισι μὲν τῆς γῆς ὁ φοίνιξ, ὡς καὶ τὰ λοιπὰ τῶν
δένδρων, αὐξάνει δὲ οὐ κατ᾽ ἐκεῖνα· τοὺς μὲν γὰρ
κλάδους ἐπὶ μέγα αἴρει μῆκος, ὡς εἴρηται, τὸ δὲ γε
τῆς κορυφῆς πάχος, ὅσον ἂν τῆς γῆς ὑπερκύψας
ἔχων φανείη, τοῦτο προσθήκης ἄμοιρον ἡστινοσουν
μένει διατηρών· καὶ τοῦτο δὲ πρὸς τὴν πάνα
γνον τοῦτον οἶμαι σκιαγραφεὶν λόγον. Η Παρθένο;
προῆλθε μὲν τῆς ἰδίας μητρός, ὥσπερ ἄνθρωπος, καὶ
διὰ τοῦτο τὸ ἀρχαῖον πάχος, λέγω δὲ τὴν προγονικὴν
ἁμαρτίαν, μέθ' ἧς ἐγεννήθη. ἤντε ἀκουσίως εἴληφε,
διαφυγείν τε τρόπος ἦν οὐδεὶς, οὐδὲ ὑπερβῆναι
περὶ ἦς καὶ ὁ θείος φιλοσοφεί Δαβίδ, Ἐν ἀμαρο
τίαις, φάσκων, ἐκίσσησέ με ἡ μήτηρ μου. Τα ί
την δῆτα καὶ μόνην ήκεν εἰς βίον φέρουσα, καὶ
τῷ γένει δεικνῦτα· παχύτητος δ᾽ ἑτέρας οὐτινοσοῦν
δηλαδὴ ρύπου παντάπασι μεμένηκεν ἀνεπίδεκτος
καὶ οὐ τοῦτο μόνον, ἀλλὰ καὶ τὸν πατρῷον ἐκεῖνον
καὶ ὀλέθριον ἑαυτῆς ἀπέρριψε κλῆρον καθ᾽ ὅ δὴ
καὶ ταυτησί περιεγένετο τῆς εἰκόνος. Ὁ μὲν γὰρ
φοίνιξ οὔτε δ κνηθεὶς ἔδειξε περὶ τὴν κορυφήν,
ἀποτίθεται πάχος, οὔτε οὔπερ ἔσχεν ἐξαρχῆς, ἔλατ
την πεποίηκεν οὐδεπώποτε. Ἡ δὲ μακαρία, οἷον
modum oculus videt quidem visibilia, nihil vero
eorum,qua videntur,attingit oculi caro, nec hujus -
modi tangendi necessitate illi opus est ad videndum: sed participat quidem visus objectum, manet autem materia visus absque eo quod attingat
res visibiles; eodem modo Immaculatissima et
participans et immista a terrenis manebat.
Adest palma et alia proprietas; est autem hæc:
producitur quidem palma de terra, quemadinodum
et reliquæ arbores; crescit autem non sicut illæ;
nam ramos quidem ad magnam extollit longitudi.
nem, ut dictum est, summitatis autem tramite
crassitiem, quam tune habet, cum de terra producta apparuerit, hanc conservat cujuscunque
n additionis expertem, et hoc autem ad purissimam
hanc habet, ut arbitror, rationem imaginis. Nala
est quidem Virgo ex propria matre, sicut homo:
et ideo antiquam crassitiem, dico autem peccatum
originale, cum quo nata fuit, et quod invito acceperat, nullo modo poterat evitare nec transgredi:
de qua et divus David philosophavit dicens: In
peccatis concepit me mater mea 21. Hoc igitur solum
in hanc vitam edita tulit, ostendens humano generi:
alterius vero crassitiei, cujuscunque videlicet
inquinamenti prorsus incapax mansit. Nec solum
hoc, sed illam quoque paternam et perniciosam
sortem abjecit a se, sicut etiam hanc imaginem
superavit. Nam palma nec illam, quam, cum orta
fuerit, monstravit circa summitatem, deponit
crassitiem, et illam, quam ab initio habuit, minorem fecit unquam (sc. nunquam). Beata autem
Virgo quasi supra omnem exsistens imaginem
infinito intervallo ipsumque genus superans, properavit ad illam antiquam crassitiem, Adami, inquam, lapsum abjiciendum,statuamque, hominem
inquam, quem Opifex fabricavit, splendidam ac
nitidam ostendendam; et quod admirabilius est,
quia non parvam voluit habere purgationem, et
quæ ipsi soli sufficeret; sed cum tanta profunditate puritatis conversari conata est, ut aliis quoque
effundere potuerit,sordesque expurgare per ipsam
crassissimas ac scelestissimas.
ὑπὲς πᾶσάν τε οὖσα εἰκόνα ἀπείρῳ τε τῷ μέτρα,
καὶ αὐτὸ ὑπερβᾶσα τὸ γένος, ἔσπευσε καὶ τὸ ἀρχέγονεν τάχος, φημὶ δὲ τὸν ἐκεῖνον 'Αδαμαῖον ὅλιτηςν, ἀποβαλεῖν τε καὶ ἀποξέσαι, καὶ τὸν ἀνδριάντα, τὸν ἄνθρωπον λέγω, οἷον ἐχάλκευσεν ὁ
Δημιουργός, στίλβοντα καὶ λαμπρὸν ἀποφῆναι
καὶ τὰ δὴ τούτου παραδοξότερον, ὅτι οὐ μικρὰν εἴ
λετο σχεῖν κάθαρσιν, καὶ οἷα ἂν αὐτῇ μονῇ γένοιτο
ἱκανὴ· ἀλλὰ τοσούτῳ καθαρότητος βάθει προσομι
λέτα: διηγωνίσατο, ὅτῳ καὶ ἄλλοις ἐκχέαι δεδύνηται, ῥύπων τε ἀποκλῦσαι δι' αὐτοῦ τὸν παχύτατόν
σε και μιαρώτατον.
Πρὸς τούτοις δέ καὶ ὁ τοῦ φοίνικος καρπός, ὅτα
ἐμὲ νομίζειν, τὸν καινὸν ζωγραφεῖ τῆς παρθενίας
Γέν. Καθάπερ γὰρ ὁ τοῦ δένδρου τούτου καρπός
ἐστι μὲν τὴν τε ὥραν λαμπρός, καὶ τὴν γεῦσιν
τοὺς ὑπὲρ τοὺς λοιπούς, δ δὲ ἔνδον καλύπτει, πάνω
πέφυκε (sic) στεῤῥὸν καὶ συντριβῆς σχεδὸν ἀνώτε.
γον. οὕτω δὴ καὶ ὁ ἐμός Χριστός, ὁ τῆς Παρθένου
καρπὸς, τὸν μὲν ὁρώμενον γλυκὺς καὶ ὡραῖος, ὡς
σκιστά γε τῶν ἁπάντων οὐδεὶς, τὸ δὲ νοούμενον
Ισχυρός παντὸς ἐπικρατέστερος καὶ στεῤῥότερος,
καὶ αὐτὴν πλουτῶν τὴν ἀπάθειαν. "Ο δὴ καὶ ὁ
προφήτης Δαβίδ αἰνιττόμενος, οἶμαι, Δίκαιος ὡς
φοίνιξ, εἶπεν, ἀνθήσει, δίκαιον μὲν τὴν Παρθένον
ὀνομάζων ἐξόχως, ἄνθος δὲ τὸν ἐξ αὐτῆς, ὃν ἔφην,
21 Psal. L., 7. ss Psal. και. 13.
Ad hæc autem fructus quoque ipsius palmæ, ut
ego arbitror, novum Virginis Filium figurat. Sicut
enim hujusce arboris fructus est quidem pulchri -
tudine splendidus, et gustu dulcis plus quam alii:
quod autem intus operit, valde solidum est, et
quasi iufrangibile: sic etiam meus Christus, Virginis fructus, aspectu quidem dulcis et speciosus,
ut nemo omnium alius; intellectu autem omni
forte validior ac solidior, est, et ipsam possidens
impassibilitatem. Quod jam et David propheta
innuens, ut ego puto, Justus,dixit, tanquam palma
forebit **, justum egregie vocans Virginem: forem
autem ex ipsa natum,ut dixi, dulcissimum Jesum,
sicut etiam Salomon de ipso Christo. Ego, inquit,
col. 163–164page 72 of 73
PG 139:163γλυκύτατον Ἰησοῦν, καθὰ καὶ Σολομών περὶ αὐτοῦ η η δήπουθεν τοῦ Χριστοῦ, Εγώ, φησίν, ἄνθος τοῖ πεδίου, καὶ κρίνον τῶν κοιλάδων. Εἰ δὲ μὴ τὸ ἔνδον ἀπαθὴς ὁ φοίνιξ, οὐ παρὰ τοῦτό μοι δοκεῖ λόγον διαμαρτάνειν· οὐδὲ γὰρ ἐστιν ἐν τοῖς κτι στοῖς εἰκόνα εὑρεῖν τῆς θείας καὶ ἀπαθοὺς φύσεως ἀπαράλλακτον. Ἔτι δὲ καὶ οἷς ἐπῆλθεν ἀποῤῥαγῆναι κόσμου, καὶ ὑψηλὰ φιλοσοφῆσαι, καὶ Θεῷ προσεντυχεῖν ὡς ἐφι κτὸν ἀνθρώπῳ, ὅτι τπῦτον, ὡς ἀκούομεν, πρὸς ο κησιν είλοντο τὸν τόπον, ὃς τοὺς φοίνικας φύει, ὧν ὁ μὲν καρπὸς οὐ μικρὰ πρὸς τροφὴν αὐτοῖς ἐτύγχανε παραμυθία, τοὺς δὲ κλάδους ἔργον εἶχον αἱ ἱεραὶ τῶν ὁσίων ἐκείνων χεῖρες· κατὰ πολὺ καὶ τοῦτο συνάδειν οἶμαι τῇ παρούσῃ θεωρίᾳ· καὶ οὐκ ἔξω λόγου, οὐδὲ αὐτόματον, ὡς ἂν τις φαίη, τὴν τοιαύτην διατριβὴν τῶν ἁγίων ἐκείνων ἀνδρῶν, συγχωρήσαιμι ἂν ἔγωγε· οὕτω γὰρ ἔχω νοεῖν καὶ περὶ τούτου· ὡς ἐπείπερ τῇ πανάγνῳ μὲν, ὡς ἔφημεν, ὁ φοίνιξ ἀναλογεῖ, ὁ δὲ τούτου καρπὸς τῷ ὑπερφυεῖ καὶ παραδόξῳ ἐκείνης καρπῷ· διὰ ταῦτα χεῖρες μὲν τῶν ὁσίων κλάδους μετεχειρίζοντο τοι οίκων στόμα δὲ τὸν ἐκεῖθεν ἐδέχετο καρπὸν, ἵνα περὶ ἅ τὴν μνήμην καθεύδειν οὐδέποτ' ἐπόθον, λέγω δὲ τὸν Ἰησοῦν καὶ τὴν Πάναγνον, πρὸς ταῦτα καὶ ἡ τῶν χειρῶν ἐργασία καὶ ἡ πράπεζα συνεργοί γένοιντο· ἐπὶ καὶ κρατεῖν εἴπερ τι τὸν Ἰησοῦν ἐβούλοντο, καὶ, εἰ οἷόν τε, τοῦτον ἀεὶ σιτεῖσθαι καὶ ἀναπνεῖν. Τοῦτο δὲ δι' ὧν ἐποίουν ὑπέραινον, καὶ σαφῆ τὸν οἰκεῖον προὔθηκαν σκοπόν. Ἀλλὰ περὶ μὲν τούτων ἅλις. ΔΔ'. Αὐτὴ δὲ, ὦ Θεοῦ μῆτερ, ἀγλάϊσμα τῆς ἡμε τέρας φύσεως, καινοπρεπέστατον δημιούργημα, οὐράνιον ὕψος, χαρίτων θάλασσα, ἥλιε τοῦ φαινομένου λαμπρότερα, ἱερωτάτων ἀρετῶν πλήρης κια σωτέ, ἀνθέων ἁπάντων εὐωδεστάτη μυροθήκη, ἡ ἐμὴ σωτηρία, δι' ἧς καὶ οὐρανοὺς οἰκοῦμεν, καὶ παράδεισον ἀπειλήφαμεν, τί δεῖ πολλὰ λέγειν; Θεοῦ τοῦ ἀγωρήτου δοχείου καὶ Μήτηρ καὶ διὰ τοῦτο, Θεοῦ πλὴν, δρωμένων ἁπάντων καὶ ἀοράτων Δέσ σποινα, εἴης ἡμῖν ἐνταῦθα μὲν καὶ βίου θεοπρεποῦς κυβερνήτης, καὶ ἀληθείας ὁδηγὸς, καὶ προσ ασπιστής τῆς καθ' ἡμῶν τοῦ πολεμίου μελέτης ἐν δὲ τῷ μέλλοντι τὴν τῶν αἰωνίων ἀγαθῶν χορη γήσαις ἀπόλαυσιν. Ης γένοιτο πάντας ἐπιτυχεῖν μεσιτείᾳ τῆς Θεοτόκου καὶ χάριτι τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ᾧ πρέπει πᾶσα δόξα, τιμὴ, καὶ προσκύνησις, σὺν τῷ ἀνάρχῳ αὐτοῦ Πατρὶ καὶ τῷ παναγίῳ καὶ ζωοποιῷ αὐτοῦ Πνεύματι, νῦν καὶ ἀεὶ καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας αἰώνων. Αμήν. δημιουργός, δημιούργημαπρυνθήσεται κτίσις.
habitare,gaudium tibi per angelum denuntiabit: σονται καὶ ἄνθρωποι σκιρτήσουσι, καὶ πᾶσα λαμpropter quod et angeli lætabuntur, et homines
exsultabunt, et universæ creaturæ hilaritatem explicabunt.
Ulterius quæ postea ad Salvatorem Deum ulnis
suis receptum affatus est Simeon, hæc sane et
hierarcha Deiparam excipiens opportunissime
dixit: Nunc viderunt oculi mei salutare, quod paratum est ante faciem omnium populorum, lumen ad
revelationem gentium,et gloriam plebis ture Israel ³¹.
Quibus et illud adjecit, quod divinus Isaia propter
Dominum dixerat Nunc, o puella, per te
videbit omnis caro salutare Dei. Ingredere igitur
confidenter in templum sanctum tuum; vere enim
tuum potius quam alterius cujuslibet est hoc domicilium,et obliviscere domum patris tui, quia con·
cupiscet rez qulchritudinem tuam 31.
Et nunc ego quidem omnes hujus templi portas
tibi soli aperio,et ut libere intus sacra penetralia
pedem inferas,quo libeat, permitto. Τu vero uni conditori tuo cordis tui portas reserabis, efficiesque,
ut libere morari intra te possit, in qua sola inhabitare statuit, et quam ex omnibus filiabus Sion
sibi delegit.
Ἔτι δὲ καὶ οἷον ὁ θεοδόχος Συμεών ὕστερον πρὸς
τὸν Σωτῆρα, τοιοῦτον κανταῦθα καὶ ὁ τὴν Θεοτό
τον υποδεχόμενος ιεράρχης κατὰ καιρὸν εἴρηκεν
ἄν· Νῦν εἶδον οἱ ὀφθαλμοί μου τὸ σωτήριον, 8
ἡτοίμασται κατὰ πρόσωπον κάντων τῶν λαῶν,
φῶς εἰς ἀποκάλυψιν ἐθνῶν, καὶ δόξαν λαοῦ Ἰσραήλ
σύν τούτῷ τε καὶ τὸ παρὰ τοῦ θείου Ἡσαΐου διὰ τὸν
Δεσπότην· νῦν ὄψεται, κόρη, πᾶσα σὰρξ διὰ σοῦ
τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ· εἴτελθε οὖν θαῤῥούντως
εἰς ναὸν ἅγιόν σου, τοῦτο δὴ τὸ σὸν ὑπὲρ πάντας
ἀληθῶς καταγώγιον, καὶ ἐπιλάθου τοῦ οἴκου
τοῦ πατρός σου, ὅτι ὁ βασιλεὺς τοῦ σοῦ κάλλους
ἐπιθυμήσει.
Καὶ νῦν ἐγὼ μὲν τὰς τοῦ νεὼ τοῦδε μόνῃ σοι πύ
λας ἀνοίγνυμι πάσας, καὶ μετ᾿ ἐλευθερίας τῶν ἀδύτῶν ἔνδον χωρεῖν, ὅποι βούλει, παραχωρῶ· σὺ δὲ
μόνῳ τῷ πλάστῃ τὰς πύλας τῆς σῆς ἀναπετάσεις
καρδίας, καὶ ἔνδον ἐλευθερίως ἐνοικεῖν σοι παρασκευάσεις, ἐν ᾗ κατοικεῖν ᾑρετίσατο μόνῃ, καὶ ἥν ἐκ
τῶν θυγατέρων Σιὼν ἐξελέξέατο.
Quod si et novum modo ei omnino præter mo- Νῦν, εἰ καὶ ξένον καὶ παρὰ τὸ εἰωθὺς, ὅτι κλει
rem accidit, ut reserata omnes tibi pateant templi δὸς ἐλευθέρα τοῦ ἱεροῦ πᾶσα καθίσταται πύλη,
janus; at nunc pariter majus aliquid de te Deus ἀλλὰ τι μεῖζον ὑπὲρ σοῦ καὶ νῦν ἄνω Θεὸς διατίθεται,
in cœlis disponit, et cœlestes tibi portas attolli καὶ τὰς οὐρανίους αἴρειν σπι προστάττει πύλας, ἵνα
jubet, ut ad illum ipsum inaccessibilem, nemine πρὸς τὸν μόνον αὐτὸν ἄβατον, μηδενός σοι προσιστα
tibi obsistente, accedere properes, pulchritudine μένος, φθάσης, καὶ κάτω πείσης διὰ τὴν σὴν ἀγλαΐαν
tua efficias ut in terris sese conspiciendum τοῦτον φανῆναι, καὶ ὑπὲρ ἥλιον λαμπρῦναι τὴν γῆν,
ipse exhibeat, et luce sua universum orbem præ τῦν μὲν κατοικεῖν σε ἐν οἴκῳ Κυρίου εἰς μακρόluce solari illuminet. Ecce domum Domini, intra τητα ἡμερῶν, ψαλμικῶς εἰπεῖν, ἐνδίδωμι, ἔνθα τοῦ
quam semel tantum in anno summo sacerdoti pedem ἐνιαυτοῦ ἅπαξ εἰσιέναι τὸν ἀρχιερέα νομίζεται·
inferre per legem licet, tibi trado, ut juxta Psaltis σὺ δὲ μετ' ὀλίγον τὸν μέγαν ἀρχιερέα Χριστὸν ἔνδον
vocem in ea inhabites in longitudinem dierum 8. Tu ἕξεις σαυτῆς, καὶ τοῦτον βαστάσεις παραπολύ. χθε
vero non multo post intus temetipsam magnum τοίνυν, ὦ θύγατερ, εἰς τὰ τῶν ἁγίων Αγια, ἡ τῶν
Pontifcem Christum habebis, ipsumque ad mul- ἁγίων ἁπάντων ἁγιώτατον ὑποδεξομένη, καὶ τὸ πᾶν
tum temporis gestabis.Abi igitur, o filia, in Sancta ἁγιάσουσα· πρόσιθι, βασιλίς, τὰ λαμπρὰ δὴ ταῦτα καὶ
sanctorum, quæ sanctorum omnium sanctissimum τὰ βασίλεια δεχομένη, ἡ τὸν τοῦ παντὸς βασιλέα βα
es exceptura, et sanctitatem omnibus largitura. σιλικὰς τοῖς ἐν γῇ παρασχεῖν χάριτας αναπείσουσα.
Accede, Reginaet hanc sane splendidam ac regiam sedem tu accipe, uuæ Regem universorum
31 Luc. II, 30-33. "Psal. XLIV, 11, 12.
&s Psal. xxr, 6.
Ant. Ballerini notæ.
Isa. II, 5, sec. LXX: Καὶ ὄψεται πᾶσα
σὰρξ τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ. Vulgatus juxta He
braicum textum legit: Et videbit omnis caro pariter,
quod os Domini locutum est. Lucas tamen (III, 6)
Græcæ versioni suffragatur.
Frequens apud Patres occurrit sententia,
sanctæ Virginis pulchritudinem effecisse, ut ad
ipsam in terras Dei Verbum descenderet. Sic, ut
nonnulla eorum loca innuam, auctor homiliæ in
Annunt. Deipara inter Opera Chrysostomi (tom.
XI, pag. 840, edit. Paris., 1728): Supra omnem
creaturam ornata es, super cælos decorata, plus
quam sol fulges. supra angelos exaltata es, non assumpta es in cælos, sed in terris manens cœlestem
Dominum ac Regem omnium ad te attruzisli (ἀλλ᾽ ἐπὶ
τῆς γῆς ἱσταμένη τὸν οὐράνιον Δεσπότην καὶ
βασιλέα τῶν ἀπάντῶν ἐπεσπάσω πρὸς ἐαυτήν).
Andreas Cretensis (in Nativ. Deip. apud Combefis. auct. vol. I, col. 1324-1325): Cujus animæ quidem venustans usque adeo in immensum provecta est, ut Christus ipse. immensailla pulchritudo,
ejus desiderio exarserit, secundamque ex ipsa nativitatem elegerit (Ης τὸ μὲν τῆς κυχῆς κάλλος ἀπει
ράκις ἀπείρως εἰς τοσοῦτον ἐξῄρηται, ὅπως καὶ
Χριστὸν αὐτὸν τὸ ἀμήχανον κάλλος εἰς ἐπιθυμίαν
του ταύτης κάλλους ἐλθεῖν...). Id centies et in 'Menæis Græcorum legitur. Sic ad diem 29 Febr. Ode
ζ': Cum te utpote pulchrum, utpote venustam, ο
cujusvis labis penitus exspers, dilexisset Jesus pulchritudinis donator, ex te secundum carnem natus est,
et propter immensam pietatem suam me ad deitatem
evehit· ὡς καλὴν, ὡς ιραίαν ποθήσας σε ὁ παλλοποιὸς
Ἰησοῦς, παναμώμητε, ἐκ σοῦ σαρκὶ γεγέννηται, καὶ
θεοί με δι᾽ οἶκτον αμέτρητον).
Κείται ὁ Θεσσαλονίκης οὗτος τῷ Λατίνων προσέκειτο δόγματι· τὸ γὰρ συμπέρασμα ἀληθὲς εἶναι ἐδίδαξεν, ἐμάχετο δέ, τοῦτο δὴ λεγόμενον, ὑπὲρ ὄνου σκιᾶς, μὴ δεῖν μηδὲ τἀληθῆ τῷ Συμβόλῳ προσθεῖναι. («πρυνθήσεται κτίσις.
habitare,gaudium tibi per angelum denuntiabit: σονται καὶ ἄνθρωποι σκιρτήσουσι, καὶ πᾶσα λαμpropter quod et angeli lætabuntur, et homines
exsultabunt, et universæ creaturæ hilaritatem explicabunt.
Ulterius quæ postea ad Salvatorem Deum ulnis
suis receptum affatus est Simeon, hæc sane et
hierarcha Deiparam excipiens opportunissime
dixit: Nunc viderunt oculi mei salutare, quod paratum est ante faciem omnium populorum, lumen ad
revelationem gentium,et gloriam plebis ture Israel ³¹.
Quibus et illud adjecit, quod divinus Isaia propter
Dominum dixerat Nunc, o puella, per te
videbit omnis caro salutare Dei. Ingredere igitur
confidenter in templum sanctum tuum; vere enim
tuum potius quam alterius cujuslibet est hoc domicilium,et obliviscere domum patris tui, quia con·
cupiscet rez qulchritudinem tuam 31.
Et nunc ego quidem omnes hujus templi portas
tibi soli aperio,et ut libere intus sacra penetralia
pedem inferas,quo libeat, permitto. Τu vero uni conditori tuo cordis tui portas reserabis, efficiesque,
ut libere morari intra te possit, in qua sola inhabitare statuit, et quam ex omnibus filiabus Sion
sibi delegit.
Ἔτι δὲ καὶ οἷον ὁ θεοδόχος Συμεών ὕστερον πρὸς
τὸν Σωτῆρα, τοιοῦτον κανταῦθα καὶ ὁ τὴν Θεοτό
τον υποδεχόμενος ιεράρχης κατὰ καιρὸν εἴρηκεν
ἄν· Νῦν εἶδον οἱ ὀφθαλμοί μου τὸ σωτήριον, 8
ἡτοίμασται κατὰ πρόσωπον κάντων τῶν λαῶν,
φῶς εἰς ἀποκάλυψιν ἐθνῶν, καὶ δόξαν λαοῦ Ἰσραήλ
σύν τούτῷ τε καὶ τὸ παρὰ τοῦ θείου Ἡσαΐου διὰ τὸν
Δεσπότην· νῦν ὄψεται, κόρη, πᾶσα σὰρξ διὰ σοῦ
τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ· εἴτελθε οὖν θαῤῥούντως
εἰς ναὸν ἅγιόν σου, τοῦτο δὴ τὸ σὸν ὑπὲρ πάντας
ἀληθῶς καταγώγιον, καὶ ἐπιλάθου τοῦ οἴκου
τοῦ πατρός σου, ὅτι ὁ βασιλεὺς τοῦ σοῦ κάλλους
ἐπιθυμήσει.
Καὶ νῦν ἐγὼ μὲν τὰς τοῦ νεὼ τοῦδε μόνῃ σοι πύ
λας ἀνοίγνυμι πάσας, καὶ μετ᾿ ἐλευθερίας τῶν ἀδύτῶν ἔνδον χωρεῖν, ὅποι βούλει, παραχωρῶ· σὺ δὲ
μόνῳ τῷ πλάστῃ τὰς πύλας τῆς σῆς ἀναπετάσεις
καρδίας, καὶ ἔνδον ἐλευθερίως ἐνοικεῖν σοι παρασκευάσεις, ἐν ᾗ κατοικεῖν ᾑρετίσατο μόνῃ, καὶ ἥν ἐκ
τῶν θυγατέρων Σιὼν ἐξελέξέατο.
Quod si et novum modo ei omnino præter mo- Νῦν, εἰ καὶ ξένον καὶ παρὰ τὸ εἰωθὺς, ὅτι κλει
rem accidit, ut reserata omnes tibi pateant templi δὸς ἐλευθέρα τοῦ ἱεροῦ πᾶσα καθίσταται πύλη,
janus; at nunc pariter majus aliquid de te Deus ἀλλὰ τι μεῖζον ὑπὲρ σοῦ καὶ νῦν ἄνω Θεὸς διατίθεται,
in cœlis disponit, et cœlestes tibi portas attolli καὶ τὰς οὐρανίους αἴρειν σπι προστάττει πύλας, ἵνα
jubet, ut ad illum ipsum inaccessibilem, nemine πρὸς τὸν μόνον αὐτὸν ἄβατον, μηδενός σοι προσιστα
tibi obsistente, accedere properes, pulchritudine μένος, φθάσης, καὶ κάτω πείσης διὰ τὴν σὴν ἀγλαΐαν
tua efficias ut in terris sese conspiciendum τοῦτον φανῆναι, καὶ ὑπὲρ ἥλιον λαμπρῦναι τὴν γῆν,
ipse exhibeat, et luce sua universum orbem præ τῦν μὲν κατοικεῖν σε ἐν οἴκῳ Κυρίου εἰς μακρόluce solari illuminet. Ecce domum Domini, intra τητα ἡμερῶν, ψαλμικῶς εἰπεῖν, ἐνδίδωμι, ἔνθα τοῦ
quam semel tantum in anno summo sacerdoti pedem ἐνιαυτοῦ ἅπαξ εἰσιέναι τὸν ἀρχιερέα νομίζεται·
inferre per legem licet, tibi trado, ut juxta Psaltis σὺ δὲ μετ' ὀλίγον τὸν μέγαν ἀρχιερέα Χριστὸν ἔνδον
vocem in ea inhabites in longitudinem dierum 8. Tu ἕξεις σαυτῆς, καὶ τοῦτον βαστάσεις παραπολύ. χθε
vero non multo post intus temetipsam magnum τοίνυν, ὦ θύγατερ, εἰς τὰ τῶν ἁγίων Αγια, ἡ τῶν
Pontifcem Christum habebis, ipsumque ad mul- ἁγίων ἁπάντων ἁγιώτατον ὑποδεξομένη, καὶ τὸ πᾶν
tum temporis gestabis.Abi igitur, o filia, in Sancta ἁγιάσουσα· πρόσιθι, βασιλίς, τὰ λαμπρὰ δὴ ταῦτα καὶ
sanctorum, quæ sanctorum omnium sanctissimum τὰ βασίλεια δεχομένη, ἡ τὸν τοῦ παντὸς βασιλέα βα
es exceptura, et sanctitatem omnibus largitura. σιλικὰς τοῖς ἐν γῇ παρασχεῖν χάριτας αναπείσουσα.
Accede, Reginaet hanc sane splendidam ac regiam sedem tu accipe, uuæ Regem universorum
31 Luc. II, 30-33. "Psal. XLIV, 11, 12.
&s Psal. xxr, 6.
Ant. Ballerini notæ.
Isa. II, 5, sec. LXX: Καὶ ὄψεται πᾶσα
σὰρξ τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ. Vulgatus juxta He
braicum textum legit: Et videbit omnis caro pariter,
quod os Domini locutum est. Lucas tamen (III, 6)
Græcæ versioni suffragatur.
Frequens apud Patres occurrit sententia,
sanctæ Virginis pulchritudinem effecisse, ut ad
ipsam in terras Dei Verbum descenderet. Sic, ut
nonnulla eorum loca innuam, auctor homiliæ in
Annunt. Deipara inter Opera Chrysostomi (tom.
XI, pag. 840, edit. Paris., 1728): Supra omnem
creaturam ornata es, super cælos decorata, plus
quam sol fulges. supra angelos exaltata es, non assumpta es in cælos, sed in terris manens cœlestem
Dominum ac Regem omnium ad te attruzisli (ἀλλ᾽ ἐπὶ
τῆς γῆς ἱσταμένη τὸν οὐράνιον Δεσπότην καὶ
βασιλέα τῶν ἀπάντῶν ἐπεσπάσω πρὸς ἐαυτήν).
Andreas Cretensis (in Nativ. Deip. apud Combefis. auct. vol. I, col. 1324-1325): Cujus animæ quidem venustans usque adeo in immensum provecta est, ut Christus ipse. immensailla pulchritudo,
ejus desiderio exarserit, secundamque ex ipsa nativitatem elegerit (Ης τὸ μὲν τῆς κυχῆς κάλλος ἀπει
ράκις ἀπείρως εἰς τοσοῦτον ἐξῄρηται, ὅπως καὶ
Χριστὸν αὐτὸν τὸ ἀμήχανον κάλλος εἰς ἐπιθυμίαν
του ταύτης κάλλους ἐλθεῖν...). Id centies et in 'Menæis Græcorum legitur. Sic ad diem 29 Febr. Ode
ζ': Cum te utpote pulchrum, utpote venustam, ο
cujusvis labis penitus exspers, dilexisset Jesus pulchritudinis donator, ex te secundum carnem natus est,
et propter immensam pietatem suam me ad deitatem
evehit· ὡς καλὴν, ὡς ιραίαν ποθήσας σε ὁ παλλοποιὸς
Ἰησοῦς, παναμώμητε, ἐκ σοῦ σαρκὶ γεγέννηται, καὶ
θεοί με δι᾽ οἶκτον αμέτρητον).
col. 165–166page 73 of 73
NICETA MARONEÆ.
ANNO DOMINI MCCI.
NICETAS MARONEÆ
THESSALONICENSIS METROPOLITA
DE NICETA EJUSQUE DIALOGIS
MONITUM J. HERGENRŒTHER
THEOL. IN WIRCEBURGENSI LITTERARUM UNIVERSITATE PROFESSORIS.
1. Nicetas iste, ait doctissimus Le Quien (Orientis Christiani tomo II, p. 47), alius omnino non est a
Niceta Chartophylace et Maroneæ episcopo, qui ad Thessalonicensem sedem provectus fuit. Latini
dogmatis de Spiritus sancti ex Filio quoque processione assertor quidem fuit, insertam vero Symbolo
vocem Filioque non probabat. Manuele Comneno imperatore dialogos suos cum eo habuit Hugo Etherianus. Multas librorum ejus lacinias passim suis in voluminibus variis exscripsit Allatius. In bibliotheca Mss. Angliæ inter Joannis Seldeni codices classe II, n. 2 habetur Prologus de peregrinatione et
actis S. Joannis Evangelistæ ex ore Nicetæ Thessalonicensis. In Jure Græco-Romano regesta jacent interrogationes diversorum episcoporum ad D. Nicetam Chartophylacem, qui archiepiscopus factus est metropolis Thessalonicæ. Hæc de Niceta nostro Lequienius.
II. Porro Nicetas noster, quem patria Mitylenæum fuisse tradunt nonnulli, qui tamen aliis eum cum.
altero Niceta posteriori ejus in Thessalonicensi sede successore (vide Le Quien 1. c. p. 52) confudisse
videntur, sæculo Ecclesiæ duodecimo floruit et inter alia sex de processione Spiritus sancti dialogos
composuit, et quidem certo ante annum 1201, quo Fabricius (Biblioth. Gr. vol. VI, p. 434 ed. vet.; vol.
VII, p. 755 ed. Harles.) eos exaratos putabat. Qui enim fieri poterat, ut Hugo Etherianus libris suis
Alexandro III summo pontifici dedicatis Nicetæ verba ad amussim nostris dialogis consona proferret,
si dialogi ipsi longe postea exarati fuissent? Hos autem dialogos laudat Nicephorus Blemmida, qui
auctorem vocat virum eximium et præstantem (Orat. I, n. 6 Græc. orthod. t. 1, p. 6), Joannes vero
Beccus, cum in hunc librum incidisset cumque legisset, mox ejurato schismate Romanam fidem partesque amplexus est, ut testatur Pachymeres, qui insuper Nicetam nostrum avo suo in magno pretio
fuisse et in majore ecclesia Chartophylacem narrat? (Hist. l. vi, c. 6, 23; 1. vi, c. 9.) Postea in scriptis
suis ejusdem operis mentionem fecit idem patriarcha, qui or. II de injusta depositione n. 5 (Gr. orth. II,
p. 44) ait: «Nicetas quoque, sua ætate archieratica Thessalonicensis metropoleos tenens gubernacula,
colloquium Græci Latinique concinnavit, et potiores partes Latino attribuit, apte quodammodo Græcum
adducens ad unionem hilariter suscipiendam. Erant siquidem, erant et vere iique quam plurimi ante.
nús, qui hanc unionem amplectebantur, sed illi manus apponere non audebant ob ea ipsa, quæ nos,
qui manus apposuimus, perpessa sumus.» Hos ipsos dialogos et Constantinum Meliteniotam respexisse
crediderim, dum animadvertit (Or. II De proc. Sp. S. c. 4, Gr. orth. t. II, p. 912), etiam post schisma
plures Græcos Latinorum dogmati in scriptis suis esse suffragatos, alios aperte, alios vero subobscure,
semper se tempori pro humana fragilitate accommodantes et sub specie dialogi perspicue veritatem
enuntiantes.
III. Hinc nemo morosius contendet, Nicetam nostrum non fuisse Grecia orthodoxæ theologis sociandum. Quoad dogma ipsum cum Latinis concordat et non incongrue eorumdem rationes exponit;
solum suorum civium metu, quos suaviter allicere conabatur, præjudiciis ea in parte indulget, qua additionein reprobat in Symbolo factam. Infirmiores hic ejus sunt rationes, quam ut refutatione longiori
digna videantur; jam eum inde carpebat Bessarion scribens (apud Allat. De consens., 1. II, c. 28, n. 5)
(«Quanquam Thessalonicensis iste Latinorum dogmati adhæsit, conclusionem enim veram esse docebat, contendebat vero, ut in proverbio est, de asini umbra, asserens neque vera esse Symbolo addenda.») Quæ