PG 25:644Τοῦ μεγάλου Ἀθανασίου ἀρχιεπισκόπου Ἀλεξανδρείας ἀπολογία περὶ τῶν διαβαλλόντων τὴν ἐν τῷ διωγμῷ φυγὴν αὐτοῦ. Ἀκούω Λεόντιον τὸν νῦν ἐν Ἀντιοχείᾳ καὶ Νάρκισσον τὸν ἀπὸ τῆς πόλεως Νέρωνος καὶ Γεώργιον τὸν νῦν ἐν Λαοδικείᾳ καὶ τοὺς σὺν αὐτοῖς Ἀρειανοὺς πολλὰ περὶ ἐμοῦ θρυλοῦντας καὶ λοιδοροῦντας, δειλίαν τε ἐγκαλοῦντας ὅτι δή, ζητούμενος ἀναιρεθῆναι παρ’ αὐτῶν, οὐκ ἔκδοτον ἐμαυτὸν αὐτοῖς προσήγαγον. Πρὸς μὲν οὖν τὰς λοιδορίας καὶ τὰς συκοφαντίας αὐτῶν, καίτοι δυνάμενος πολλὰ γράφειν, ἃ μήτ’ αὐτοὶ ἀρνεῖσθαι δύνανται ἀλλὰ καὶ πάντες ἐπιγινώσκουσιν οἱ κατ’ αὐτῶν ἀκούοντες, ὅμως οὐδὲν προαχθήσομαι λέγειν πρὸς αὐτοὺς ἢ μόνον τὸ τοῦ Κυρίου ῥῆμα καὶ τὸ τοῦ Ἀποστόλου ῥητὸν ὅτι· «τὸ μὲν ψεῦδος ἐκ τοῦ διαβόλου ἐστίν», οὔτε δὲ «λοίδοροι βασιλείαν Θεοῦ κληρονομήσουσιν». Ἀρκεῖ γὰρ αὐτοὺς ἐκ τούτων δειχθῆναι μηδὲν κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον μήτε φρονοῦντας μήτε πράττοντας, κατὰ δὲ τὰς ἰδίας ἡδονὰς οἰομένους εἶναι καλὸν ὅπερ αὐτοὶ βούλονται. Ἐπειδὴ δὲ προσποιοῦνται δειλίαν ἐγκαλεῖν, ἀναγκαῖον ὀλίγα περὶ τούτου γράψαι.643 S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. 644 ADMONITIO In Apologiam S. Athanasii de fuga sua, plis suis inseruere : maximeque omnium Theodoretus lib. 11, in quo passim occurrunt excerpta ex hoc opere fragmenta. Laudata ea ipsa fuit in concilio Duziacensi 1, sed mendose ibi nuncupatur Epistola Julii, ut in- fra monemus. II. Hujus conscribendæ causam enarrat Athanasius in ipso Apologiæ exordio : nimirum, Leontius Antio- chenus, Narcissus Neroniadis, et Georgius Laodicenus, Arianorum antesignani, cum ægre ferrent Athana- sium, quem de medio sublatum peroptabant, fuga sese proripuisse, ac cruentas Syriani ducis evasisse ma- nus fugam ejus criminari aggressi, timiditatis illum arguebant, animumque in periculis pro populo suo subeundis ignavum exprobrabant. Quam ut propulset contumeliam Athanasius, præmissis quibusdam de persecutione adversus Liberium, Hosium et alios, exemplum affert veterum Patrum, prophetarum, necnon apostolorum, imo ipsius Christi, qui non solum verbo docuit esse in persecutione fugiendum ab una civitate in aliam, sed et ipse ad necem conquisitus, haud semel sese subduxit. Demum S. doctor epistolam clauáens enarrat quo pacto obsessa a Syriano duce ecclesia, in qua ille tum versabatur, Deo opitulante, tantum evaserit periculum. III. Arbitramar porro anno 357 vel 358 eam scriptam fuisse : non potest quippe ante annum 357 edila ſuisse, cum eo ipso anno contigerit Hosii lapsus in hoc opere memoratus. Nequit etiam ultra annum differvi 358, cum Leontius, qui eo anno diem obiisse creditur, hic haud semel superstes fuisse dicatur. Qua de re fusius in Epistola ad solitarios. ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΑΘΑΝΑΣΙΟΥ ΑΡΧΙΕΠΙΣΚΟΠΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΙΑΣ, ΑΠΟΛΟΓΙΑ ΠΕΡΙ ΤΗΣ ΦΥΓΗΣ ΑΥ̓ΤΟΥ. ΗΝΙΚΑ ΕΔΙΩΚΕΤΟ ΥΠΟ ΣΥΡΙΑΝΟΥ ΔΟΥΚΟΣ (40). - S. P. N. ATHANASII ARCHIEPISCOPI ALEXANDRIÆ, APOLOGIA DE FUGA SUA, CUM A SYRIANO DUCE PERSECUTIONEM PATERETUR. Narcissum Neroniadis, et Georgium nunc Laodicea - Paris., Απολογία περὶ τῆς φυγῆς αὐτοῦ, ἡνίκα ἐδιώκετο ὑπὸ Συριανοῦ δουκός, et ita legit Nanuius, Νάρκισσον, τὸν ἀπὸ τῆς πόλεως Νέρωνος, καὶ Γεώρ qui vertit: Apologia de fuga sua, cum a Syrian duce persecutionem patiebatur. Reg. et edit. Com mel., Τοῦ αὐτοῦ, Περὶ τῶν διαβαλλόντων τὴν ἐν τῷ 1. Percelebris est hæc Apologia apud historiæ ecclesiasticæ scriptores, qui haud exiguas ejus partes scri- 1. Audio Leontium jam Antiochiæ episcopum, (40) Scripta anno 357 vel 358. Anglic, et edit. 1. Ακούω Λεοντιον, τὸν νῦν ἐν Ἀντιοχείᾳ, καὶ
PG 25:645Δειχθήσονται γὰρ ἐκ τούτου πονηροί τε τὸν τρόπον καὶ μὴ ἐντετυχηκότες ταῖς θείαις γραφαῖς, ἢ ἐντυχόντες μὲν μὴ πιστεύοντες δὲ εἶναι θεόπνευστα τὰ λόγια τὰ ἐν αὐταῖς. Εἰ γὰρ ἐπίστευον, οὐκ ἂν παρὰ μὲν ταύτας ἐτόλμων, τὴν δὲ κακοήθειαν τῶν κυριοκτόνων Ἰουδαίων ἐζήλουν. Καὶ γὰρ τοῦ Θεοῦ δεδωκότος ἐντολήν· «τίμα τὸν πατέρα σου καὶ τὴν μητέρα σου» καὶ «ὁ κακολογῶν πατέρα ἢ μητέρα θανάτῳ τελευτάτω», ἀντενομοθέτουν κἀκεῖνοι, τὴν τιμὴν εἰς ἀτιμίαν μεταφέροντες, καὶ ἀργυρίου τὸ πρὸς τοὺς γονέας καθῆκον παρὰ τῶν τέκνων ἀντικαταλλάσσοντες· καὶ ἀναγινώσκοντες δὲ τὰς τοῦ Δαυὶδ πράξεις, ἀντεμελέτων αὐταῖς καὶ ᾐτιῶντο τοὺς ἀναιτίους τίλλοντας στάχυας καὶ ψώχοντας ἐν τῇ ἡμέρᾳ τοῦ σαββάτου. Ἔμελε δὲ αὐτοῖς οὔτε τῶν νόμων οὔτε διὰ τὸ σάββατον, ἐν αὐτῷ γὰρ μᾶλλον παρηνόμουν· ἀλλ’ ὅτι τὸν τρόπον ὄντες πονηροί, τοῖς τε μαθηταῖς ἐφθόνουν σῳζομένοις, καὶ μόνον ἠβούλοντο τὰ τῆς ἰδίας γνώμης κρατεῖν. Ἐκεῖνοι μὲν οὖν τῆς ἰδίας παρανομίας ἔχουσι τὰ ἐπίχειρα, ἀνίεροι γενόμενοι καὶ λοιπὸν «ἄρχοντες Σοδόμων καὶ λαὸς Γομόρρας» χρηματίζοντες.γιον, τὸν νῦν ἐν Λαοδικείᾳ, καὶ τοὺς σὺν αὐτοῖς Α- Α ρειανούς πολλὰ περὶ ἐμοῦ θρυλλοῦντας καὶ λοιδοροῦν- τας, δειλίαν τε έγκαλοῦντας, ὅτι δή, ζητούμενος ἀναι ρεθῆναι παρ' αὐτῶν, οὐκ ἔκδοτον ἐμαυτὸν αὐτοῖς προσήγαγον. Πρὸς μὲν οὖν τὰς λοιδορίας καὶ τὰς συν κοφαντίας αὐτῶν, καίτοι δυνάμενος πολλὰ γράφειν, & μήτ' αὐτοὶ ἀρνεῖσθαι δύνανται, ἀλλὰ καὶ (41) πάν- τες ἐπιγινώσκουσιν οἱ κατ᾿ αὐτῶν ἀκούοντες, ὅμως οὐδὲν προαχθήσομαι λέγειν πρὸς αὐτοὺς ἢ μόνον τὸ τοῦ Κυρίου ῥῆμα, καὶ τὸ τοῦ Ἀποστόλου ῥητὸν, ὅτι· Τὸ μὲν ψεῦδος ἐκ τοῦ διαβόλου ἐστί· καὶ (42), Οὔτε δὲ λοίδοροι βασιλείαν Θεού κληρονομήσου- σιν. ᾿Αρκεῖ γὰρ αὐτοὺς ἐκ τούτων δειχθῆναι μηδὲν κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον μήτε φρονοῦντας μήτε πράτ- τοντας, κατὰ δὲ τὰς ἰδίας ἡδονὰς οἰομένους εἶναι και λόν, ὅπερ αὐτοὶ βούλονται. ἀναγκαῖον ὀλίγα περὶ τούτου γράψαι· δειχθήσονται γὰρ καὶ ἐκ τούτου πονηροί τε τὸν τρόπον, καὶ μὴ ἐντετυχηκότες ταῖς θείαις Γραφαῖς· ἡ ἐντυχόντες μὲν, μὴ πιστεύοντες δὲ εἶναι θεόπνευστα τὰ λόγια τὰ ταύτας ἐτόλμων, τὴν δὲ κακοήθειαν τῶν κυριοκτόνων Ἰουδαίων ἐζήλουν. Καὶ γὰρ τοῦ Θεοῦ δεδωκότος ἐντο- λήν· Τίμα τον πατέρα σου καὶ τὴν μητέρα σου· καὶ, Ο κακολογῶν πατέρα ή μητέρα θανάτῳ τε- λευτάτω· ἀντενομοθέτουν κἀκεῖνοι (45), την τιμὴν εἰς ἀτιμίαν μεταφέροντες, καὶ ἀργυρίου τὸ πρὸς τοὺς γονέας καθῆκον παρὰ τῶν τέκνων ἀντικαταλλάσσον- τες· καὶ ἀναγινώσκοντες δὲ τὰς τοῦ Δαβὶδ πράξεις, ἀντεμελέτων αὐταῖς (46), καὶ ᾐτιῶντο τοὺς ἀναιτίους, τίλλοντας στάχυας, καὶ ψύχοντας ἐν τῇ ἡμέρᾳ τοῦ Σαββάτου. Εμελε δὲ αὐτοῖς οὔτε τῶν νόμων, οὔτε διὰ τὸ Σάββατον· ἐν αὐτῷ γὰρ μᾶλλον παρηνόμουν. Αλλ' ὅτι τὸν τρόπον ὄντες πονηροί, τοῖς τε μαθηταῖς ἐφθό νουν σωζομένοις, καὶ μόνον ἡβούλοντο τὰ (47) της ἰδίας γνώμης κρατεῖν. Ἐκεῖνοι μὲν οὖν τῆς ἰδίας πα ρανομίας ἔχουσι τὰ ἐπίχειρα, ἀνίεροι γενόμενοι, καὶ λοιπὸν ἄρχοντες Σοδόμων καὶ λαός Γομόρρας χρημα- τίζοντες. Καὶ οὗτοι (48) δὲ οὐδὲν ἧττον ἐκείνων δοκού- σί μοι τὴν ἐπιτιμίαν ἔχειν ἤδη, τὴν τῆς ἰδίας ἀλογίας ἄγνοιαν. Οὔτε γὰρ νοοῦσιν ἃ λέγουσιν, ἀλλὰ καὶ να μίζουσιν εἰδέναι ἅπερ ἀγνοοῦσι· μόνη δὲ γνῶσις ἐν αὐτοῖς ἐστι τοῦ κακοποιεῖν, καὶ καθ' ἡμέραν χείρονα χείροσιν ἐφευρίσκειν. Καὶ γὰρ καὶ τὴν νῦν φυγήν ἡμῶν, οὐκ ἐπ' ἀρετῇ θέλοντες ἡμᾶς ἀνδραγαθήσα- [ διωγμῷ φυγὴν αὐτοῦ. Απολογητικὸς περὶ τῆς φυγῆς ἑαυ τοῦ λόγος. Ἡ τῆς φυ- γῆς ᾿Απολογία. κατ' αὐτῶν ἀκούοντες, Θεοῦ, οὐ - ἐκ τούτων, ἐκ τούτου, 2. ΧΙΙ, 1. τε καὶ μήτε ἐντετυχ. στάχυας καὶ ψώχοντες ἐν τῇ ἡμέρᾳ τοῦ Σαββάτου. Ἔμελε γὰρ αὐτοῖς οὔτε νόμου, οὔτε διά, Μ., παρενόμουν. . δοκοῦσιν, οἱ · δοκοῦσί μοι. APOLOGIA DE FUGA SUA. mie spargere, meque probris insectari, ac timidita- tis accusare, quod cum ab ipsis de medio tollendus inquirerer, non deditilium me illis obtulerimn. Ve- rum etiamsi multa mihi ad convicia et calumnias eorum depellendas, scribenda suppetant, quæ ne ipsi quidem inficias ire possint, quæque omnibus ad quos horum fama pervenit, comperta sunt: non ani- mum tamen inducam ut quidpiam obloquar, nisi Domini sententiam et Apostoli dictum : Mendacium ex diabolo est*; et : Maledici regnum Dei non pos- sidebunt. Satis quippe est, quod hinc comprobe- tur, nihil eos juxta Evangelii normam vel sapere, vel agere, sed arbitratu suo quæ placent recta existimare. episcopum, cæterosque Arianos, muta adversun B C D Joan, ut, 21. Cor. VI, 10. • Exod. xx, De iis qui suam in persecutione fugam calumniabantur. Socrat., lib. ut Hist. c. 28, sic nuncupat : Theodor., I. ut Hist. c. 13. In concilio autem Duziacensir, Lomo VIII Concil., p. 1569, sic perperam legitur : Ex epistola Julii papæ in Athanasii pro ſuga defen- sione locusque ibi affertur qui infra habetur. desunt in Angl. Reg. et editis. Mox editi post habent g particula, cum in Reg. desit, et superemiat, expuncta est. Μos Reg. editi At quandoquidem me timiditatis incusare videntur, opera pretium fuerit pauca hac de re scribere : hinc enim palam erit eos et improbis esse moribus, et Scripturas divinas minime legisse, aut legisse quidem, sed earum eloquia divinitus in- spirata non credere: nam si crederent, nunquam adversus earum doctrinam tanta facinora admisis- sent, neque fuissent Judæorum qui Dominum oc- ciderunt malignitatem æmulati. Etenign cum hoc præceptum dedisset Deus: Honora patrem tuum et matrem tuam'; et : Qui maledixerit patri suo vel matri, morte moriatur : adversam illi induxere le- gem, versoque in ignominiam honore, pecuniama quae parentibus a filiis eroganda erat, in suam distraxerunt utilitatem: cumque Davidis gesta le- gerent, contra tamen illi senserunt, innoxiisque hominibus vitio vertebant quod in die Sabbati spi- cas vellerent confricarentque'; cum tanien ipsi nec leges curarent nec Sabbətum; in illo enim iniquius sese gerebant. Sed cum pravis essent moribus, discipulorum saluti invidebant, idque solum spe- clabant ut sua prævaleret sententia. Atque illi qui- dem injustitiæ suæ præmia nacti sunt, profani jam effecti, in posterumque principes Sodomorum, et populus Gomorrhæ appellati ". Isti vero non mi- more quam illi pœna jam multati mihi videntur, vesaniæ nempe suæ ignorantia. Neque enim intel- ligunt quæ loquuntur: quin etiam quæ ignorant se nosse arbitrantur. Una autem est illis scientia, ma- ligne agere, ac quotidie pejora pejoribus conmi- 12. Εxod. xxi, 17. • Matth. Isa. 1, 10. post deest. Idem infra, etc. idem, in editis male, in Reg. sic prima man positum fuerat, sed secunda of deletum. At rectius Angl. et Basil., 2. Ἐπειδὴ δὲ προσποιοῦνται δειλίαν ἐγκαλεῖν (45), · (44) ἐν αὐταῖς. Εἰ γὰρ ἐπίστευον, οὐκ ἂν παρὰ μὲν (41) Sic Reg. In editis και deest. Mox haec, of (42) Sic Anglic. quem sequimur. Καί deest in (43) Edit. Commel. sola ἐκκαλεῖν. In Angl. paulo (44) Basil. et Anglic., τὰ θεῖα λόγια. (45) Anglic., ἐκεῖνοι. (46) leg., άντεμελέτων. Μου Anglic., τίλλοντες (47) Ita Reg., et recte. In editis τά deest. (48) Sic Basil. Anglic. At Reg. et editi αὐτοί. Μox
PG 25:646Καὶ αὐτοὶ δὲ οὐδὲν ἧττον ἐκείνων δοκοῦσίν μοι τὴν ἐπιτιμίαν ἔχειν, ἤδη τὴν τῆς ἰδίας ἀλογίας ἄγνοιαν. Οὔτε γὰρ νοοῦσιν ἃ λέγουσιν, ἀλλὰ καὶ νομίζουσιν εἰδέναι ἅπερ ἀγνοοῦσι· μόνη δὲ γνῶσις ἐν αὐτοῖς ἐστι τοῦ κακοποιεῖν, καὶ καθ’ ἡμέραν χείρονα χείροσιν ἐφευρίσκειν. Καὶ γὰρ καὶ τὴν νῦν φυγὴν ἡμῶν, οὐκ ἐπ’ ἀρετῇ θέλοντες ἡμᾶς ἀνδραγαθήσασθαι, διαβάλλουσι· πόθεν γὰρ εὐχὴ τοιαύτη παρ’ ἐχθροῖς ὑπὲρ «τῶν μὴ συντρεχόντων αὐτοῖς» ἐν τῇ κακοφροσύνῃ; Ἀλλὰ κακοήθεις ὄντες, σχηματίζονται τοιαῦτα περιβομβεῖν, νομίζοντες εὐήθεις ὄντες ἀληθῶς αὐτοί, ὡς ἄρα δέει τῆς παρ’ αὐτῶν λοιδορίας προσάξομεν ἑαυτούς ποτε αὐτοῖς. Θέλουσι γὰρ καὶ διὰ τοῦτο πάντα περιτρέχουσι· καὶ ὑποκρίνονται μὲν ὡς φίλοι, ἐρευνῶσι δὲ ὡς ἐχθροί, ἵνα αἱμάτων ἐμφορηθέντες ἐκποδὼν ποιήσωσι καὶ ἡμᾶς, ὅτι κατὰ τῆς ἀσεβείας αὐτῶν ἐφρονήσαμεν ἀεὶ καὶ φρονοῦμεν, καὶ τὴν αἵρεσιν αὐτῶν ἐλέγχοντες στηλιτεύομεν. Τίνα γάρ ποτε διώκοντες καὶ καταλαβόντες οὐχ ὕβρισαν ὡς ἠθέλησαν; τίνα ζητοῦντες καὶ εὑρόντες οὐχ οὕτω διέθηκαν, ὡς ἢ τελευτῆσαι κακῶς ἢ λωβηθῆναι πανταχόθεν; Ἃ γὰρ οἱ δικασταὶ δοκοῦσι ποιεῖν, ταῦτ’ ἐκείνων ἐστὶν ἐνεργήματα·γιον, τὸν νῦν ἐν Λαοδικείᾳ, καὶ τοὺς σὺν αὐτοῖς Α- Α ρειανούς πολλὰ περὶ ἐμοῦ θρυλλοῦντας καὶ λοιδοροῦν- τας, δειλίαν τε έγκαλοῦντας, ὅτι δή, ζητούμενος ἀναι ρεθῆναι παρ' αὐτῶν, οὐκ ἔκδοτον ἐμαυτὸν αὐτοῖς προσήγαγον. Πρὸς μὲν οὖν τὰς λοιδορίας καὶ τὰς συν κοφαντίας αὐτῶν, καίτοι δυνάμενος πολλὰ γράφειν, & μήτ' αὐτοὶ ἀρνεῖσθαι δύνανται, ἀλλὰ καὶ (41) πάν- τες ἐπιγινώσκουσιν οἱ κατ᾿ αὐτῶν ἀκούοντες, ὅμως οὐδὲν προαχθήσομαι λέγειν πρὸς αὐτοὺς ἢ μόνον τὸ τοῦ Κυρίου ῥῆμα, καὶ τὸ τοῦ Ἀποστόλου ῥητὸν, ὅτι· Τὸ μὲν ψεῦδος ἐκ τοῦ διαβόλου ἐστί· καὶ (42), Οὔτε δὲ λοίδοροι βασιλείαν Θεού κληρονομήσου- σιν. ᾿Αρκεῖ γὰρ αὐτοὺς ἐκ τούτων δειχθῆναι μηδὲν κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον μήτε φρονοῦντας μήτε πράτ- τοντας, κατὰ δὲ τὰς ἰδίας ἡδονὰς οἰομένους εἶναι και λόν, ὅπερ αὐτοὶ βούλονται. ἀναγκαῖον ὀλίγα περὶ τούτου γράψαι· δειχθήσονται γὰρ καὶ ἐκ τούτου πονηροί τε τὸν τρόπον, καὶ μὴ ἐντετυχηκότες ταῖς θείαις Γραφαῖς· ἡ ἐντυχόντες μὲν, μὴ πιστεύοντες δὲ εἶναι θεόπνευστα τὰ λόγια τὰ ταύτας ἐτόλμων, τὴν δὲ κακοήθειαν τῶν κυριοκτόνων Ἰουδαίων ἐζήλουν. Καὶ γὰρ τοῦ Θεοῦ δεδωκότος ἐντο- λήν· Τίμα τον πατέρα σου καὶ τὴν μητέρα σου· καὶ, Ο κακολογῶν πατέρα ή μητέρα θανάτῳ τε- λευτάτω· ἀντενομοθέτουν κἀκεῖνοι (45), την τιμὴν εἰς ἀτιμίαν μεταφέροντες, καὶ ἀργυρίου τὸ πρὸς τοὺς γονέας καθῆκον παρὰ τῶν τέκνων ἀντικαταλλάσσον- τες· καὶ ἀναγινώσκοντες δὲ τὰς τοῦ Δαβὶδ πράξεις, ἀντεμελέτων αὐταῖς (46), καὶ ᾐτιῶντο τοὺς ἀναιτίους, τίλλοντας στάχυας, καὶ ψύχοντας ἐν τῇ ἡμέρᾳ τοῦ Σαββάτου. Εμελε δὲ αὐτοῖς οὔτε τῶν νόμων, οὔτε διὰ τὸ Σάββατον· ἐν αὐτῷ γὰρ μᾶλλον παρηνόμουν. Αλλ' ὅτι τὸν τρόπον ὄντες πονηροί, τοῖς τε μαθηταῖς ἐφθό νουν σωζομένοις, καὶ μόνον ἡβούλοντο τὰ (47) της ἰδίας γνώμης κρατεῖν. Ἐκεῖνοι μὲν οὖν τῆς ἰδίας πα ρανομίας ἔχουσι τὰ ἐπίχειρα, ἀνίεροι γενόμενοι, καὶ λοιπὸν ἄρχοντες Σοδόμων καὶ λαός Γομόρρας χρημα- τίζοντες. Καὶ οὗτοι (48) δὲ οὐδὲν ἧττον ἐκείνων δοκού- σί μοι τὴν ἐπιτιμίαν ἔχειν ἤδη, τὴν τῆς ἰδίας ἀλογίας ἄγνοιαν. Οὔτε γὰρ νοοῦσιν ἃ λέγουσιν, ἀλλὰ καὶ να μίζουσιν εἰδέναι ἅπερ ἀγνοοῦσι· μόνη δὲ γνῶσις ἐν αὐτοῖς ἐστι τοῦ κακοποιεῖν, καὶ καθ' ἡμέραν χείρονα χείροσιν ἐφευρίσκειν. Καὶ γὰρ καὶ τὴν νῦν φυγήν ἡμῶν, οὐκ ἐπ' ἀρετῇ θέλοντες ἡμᾶς ἀνδραγαθήσα- [ διωγμῷ φυγὴν αὐτοῦ. Απολογητικὸς περὶ τῆς φυγῆς ἑαυ τοῦ λόγος. Ἡ τῆς φυ- γῆς ᾿Απολογία. κατ' αὐτῶν ἀκούοντες, Θεοῦ, οὐ - ἐκ τούτων, ἐκ τούτου, 2. ΧΙΙ, 1. τε καὶ μήτε ἐντετυχ. στάχυας καὶ ψώχοντες ἐν τῇ ἡμέρᾳ τοῦ Σαββάτου. Ἔμελε γὰρ αὐτοῖς οὔτε νόμου, οὔτε διά, Μ., παρενόμουν. . δοκοῦσιν, οἱ · δοκοῦσί μοι. APOLOGIA DE FUGA SUA. mie spargere, meque probris insectari, ac timidita- tis accusare, quod cum ab ipsis de medio tollendus inquirerer, non deditilium me illis obtulerimn. Ve- rum etiamsi multa mihi ad convicia et calumnias eorum depellendas, scribenda suppetant, quæ ne ipsi quidem inficias ire possint, quæque omnibus ad quos horum fama pervenit, comperta sunt: non ani- mum tamen inducam ut quidpiam obloquar, nisi Domini sententiam et Apostoli dictum : Mendacium ex diabolo est*; et : Maledici regnum Dei non pos- sidebunt. Satis quippe est, quod hinc comprobe- tur, nihil eos juxta Evangelii normam vel sapere, vel agere, sed arbitratu suo quæ placent recta existimare. episcopum, cæterosque Arianos, muta adversun B C D Joan, ut, 21. Cor. VI, 10. • Exod. xx, De iis qui suam in persecutione fugam calumniabantur. Socrat., lib. ut Hist. c. 28, sic nuncupat : Theodor., I. ut Hist. c. 13. In concilio autem Duziacensir, Lomo VIII Concil., p. 1569, sic perperam legitur : Ex epistola Julii papæ in Athanasii pro ſuga defen- sione locusque ibi affertur qui infra habetur. desunt in Angl. Reg. et editis. Mox editi post habent g particula, cum in Reg. desit, et superemiat, expuncta est. Μos Reg. editi At quandoquidem me timiditatis incusare videntur, opera pretium fuerit pauca hac de re scribere : hinc enim palam erit eos et improbis esse moribus, et Scripturas divinas minime legisse, aut legisse quidem, sed earum eloquia divinitus in- spirata non credere: nam si crederent, nunquam adversus earum doctrinam tanta facinora admisis- sent, neque fuissent Judæorum qui Dominum oc- ciderunt malignitatem æmulati. Etenign cum hoc præceptum dedisset Deus: Honora patrem tuum et matrem tuam'; et : Qui maledixerit patri suo vel matri, morte moriatur : adversam illi induxere le- gem, versoque in ignominiam honore, pecuniama quae parentibus a filiis eroganda erat, in suam distraxerunt utilitatem: cumque Davidis gesta le- gerent, contra tamen illi senserunt, innoxiisque hominibus vitio vertebant quod in die Sabbati spi- cas vellerent confricarentque'; cum tanien ipsi nec leges curarent nec Sabbətum; in illo enim iniquius sese gerebant. Sed cum pravis essent moribus, discipulorum saluti invidebant, idque solum spe- clabant ut sua prævaleret sententia. Atque illi qui- dem injustitiæ suæ præmia nacti sunt, profani jam effecti, in posterumque principes Sodomorum, et populus Gomorrhæ appellati ". Isti vero non mi- more quam illi pœna jam multati mihi videntur, vesaniæ nempe suæ ignorantia. Neque enim intel- ligunt quæ loquuntur: quin etiam quæ ignorant se nosse arbitrantur. Una autem est illis scientia, ma- ligne agere, ac quotidie pejora pejoribus conmi- 12. Εxod. xxi, 17. • Matth. Isa. 1, 10. post deest. Idem infra, etc. idem, in editis male, in Reg. sic prima man positum fuerat, sed secunda of deletum. At rectius Angl. et Basil., 2. Ἐπειδὴ δὲ προσποιοῦνται δειλίαν ἐγκαλεῖν (45), · (44) ἐν αὐταῖς. Εἰ γὰρ ἐπίστευον, οὐκ ἂν παρὰ μὲν (41) Sic Reg. In editis και deest. Mox haec, of (42) Sic Anglic. quem sequimur. Καί deest in (43) Edit. Commel. sola ἐκκαλεῖν. In Angl. paulo (44) Basil. et Anglic., τὰ θεῖα λόγια. (45) Anglic., ἐκεῖνοι. (46) leg., άντεμελέτων. Μου Anglic., τίλλοντες (47) Ita Reg., et recte. In editis τά deest. (48) Sic Basil. Anglic. At Reg. et editi αὐτοί. Μox
PG 25:647καὶ μᾶλλον οὗτοι τῆς ἐκείνων προαιρέσεως καὶ πονηρίας εἰσὶν ὑπηρέται. Ποῖος τοίνυν τόπος οὐκ ἔχει τῆς κακίας αὐτῶν ὑπόμνημα; Τίνα φρονοῦντα κατ’ αὐτῶν οὐ συνεσκευάσαντο πλασάμενοι προφάσεις κατὰ τὴν Ἰεζάβελ; Ποία ἐκκλησία νῦν οὐ θρηνεῖ διὰ τὰς ἐκείνων κατὰ τῶν ἐπισκόπων αὐτῶν ἐπιβουλάς; Ἀντιόχεια μὲν δι’ Εὐστάθιον τὸν ὁμολογητὴν καὶ ὀρθόδοξον, Βαλανέαι δὲ δι’ Εὐφρατίωνα τὸν θαυμασιώτατον, καὶ Πάλτος μὲν καὶ Ἀντάραδος διὰ Κυμάτιον καὶ Καρτέριον, ἡ δὲ Ἀδριανούπολις δι’ Εὐτρόπιον τὸν φιλόχριστον καὶ τὸν μετ’ αὐτὸν Λούκιον, τὸν πολλάκις παρ’ αὐτῶν καὶ ἁλύσεις φορέσαντα καὶ οὕτως ἀποθανόντα, καὶ Ἄγκυρα μὲν διὰ Μάρκελλον, Βέρροια δὲ διὰ Κῦρον καὶ Γάζα δι’ Ἀσκληπᾶν. Τούτους μὲν γὰρ πολλὰ πρότερον ὑβρίσαντες, ἐξορισθῆναι πεποιήκασιν οἱ δόλιοι. Θεόδουλον δὲ καὶ Ὀλύμπιον ἀπὸ τῆς Θρᾴκης ἐπισκόπους, καὶ ἡμᾶς, καὶ πρεσβυτέρους ἡμετέρους, οὕτως ἐποίησαν ζητηθῆναι, ὥστε, εἰ εὑρεθείημεν, κεφαλῆς ὑποστῆναι τιμωρίαν. Καὶ τάχα ἂν ἀπεθάνομεν οὕτως, εἰ μὴ παρὰ γνώμην αὐτῶν ἐφύγομεν καὶ τότε.ἐχθροῖς ὑπὲρ τῶν μὴ συντρεχόντων αὐτοῖς ἐν τῇ κα- κοφροσύνῃ ; ᾿Αλλὰ κακοήθεις ὄντες σχηματίζονται τοιαῦτα περιβομβεῖν, νομίζοντες, εὐήθεις ὄντες ἀλη θῶς αὐτοὶ (50), ὡς ἄρα δέει τῆς παρ' αὐτῶν λοιδο ρίας προσάξομεν ἑαυτούς ποτε αὐτοῖς. Θέλουσι γάρ, καὶ διὰ τοῦτο πάντα περιτρέχουσι· καὶ ὑποκρίνονται των εμφορηθέντες, ἐκποδὼν ποιήσωσι καὶ ἡμᾶς, ὅτι κατὰ τῆς ἀσεβείας αὐτῶν ἐφρονήσαμεν ἀεὶ καὶ φρο νοῦμεν, καὶ τὴν αἵρεσιν αὐτῶν ἐλέγχοντες στηλιτεύο μεν. Α σθαι (49), διαβάλλουσι· πόθεν γὰρ εὐχὴ τοιαύτη παρ' σασθαι. ἀνδραγαθεῖσθαι. αὐτοί, 'Αλλὰ κακοήθεις ὄντες σχηματίζουσι περιβομβεῖν, καὶ διὰ τοῦτο πάντα, χουσι καὶ κρίνονται, ἐρευνῶσι δέ. καὶ λαμβάνοντες ούχ.. θρηνεῖ διὰ τὰς ἐκείνων αὐτῶν ἐπιβουλάς, Β οὐχ ὕβρισαν ὡς ἠθέλησαν; τίνα ζητοῦντες, καὶ εὖ- ρόντες, οὐχ οὕτως διέθηκαν, ὡς ἢ τελευτῆσαι κακῶς, Η λωβηθῆναι πανταχόθεν; "Α γὰρ οἱ δικασταὶ δοκοῦσι ποιεῖν, ταῦτ' ἐκείνων (53) ἐστὶν ἐνεργήματα, καὶ μᾶλλον οὗτοι τῆς ἐκείνων προαιρέσεως καὶ πονηρίας εἰσὶν ὑπηρέται. Ποῖος τοίνυν τόπος οὐκ ἔχει τῆς και κίας αὐτῶν ὑπόμνημα (54); τίνα φρονοῦντα κατ' αὐτ τῶν οὐ συνεσκευάσαντο, πλασάμενοι προφάσεις κατά τὴν Ἰεζάβελ; Ποία Ἐκκλησία νῦν οὐ θρηνεῖ διὰ τὰς ἐκείνων κατὰ τῶν αὐτῶν ἐπισκόπων ἐπιβουλάς ; 'Ανο τιόχεια μὲν δι' Εὐστάθιον τὸν ὁμολογητὴν καὶ ὀρθό δοξον· Βαλανέαι δὲ δι' Εὐφρατίωνα τον θαυμασιώτα τον· καὶ Πάλτος μὲν καὶ ᾿Αντάραδος διὰ Κυμάτιον καὶ Καρτέριον· ἡ δὲ Ἀδριανούπολις δι᾿ Εὐτρόπιον τὸν φιλόχριστον, καὶ τὸν μετ' αὐτὸν Λούκιον, τὸν πολ λάκις παρ' αὐτῶν καὶ ἁλύσεις φορέσαντα, καὶ οὕτως ἀποθανόντα· καὶ ᾿Αγκυρα μὲν διὰ Μάρκελλον, Βέρ- ροια δὲ διὰ Κύρον, καὶ Γάζα δι' Ασκληπᾶν (55). Τούτους μὲν γὰρ πολλὰ πρότερον υβρίσαντες, ἐξ- ορισθῆναι πεποιήκασιν οἱ δόλιοι· Θεόδουλον δὲ καὶ Ὀλύμπιον ἀπὸ τῆς Θρᾴκης ἐπισκόπους (56), καὶ ἡμᾶς, καὶ πρεσβυτέρους ἡμετέρους, οὕτως ἐποίησαν ζητηθῆναι, ὥστε, εἰ εὑρεθείημεν, κεφαλῆς ὑποστή ναι τιμωρίαν. Καὶ τάχα ἂν ἀπεθάνομεν οὕτως, εἰ μὴ παρὰ γνώμην αὐτῶν ἐφύγομεν καὶ τότε. Τοιαῦτα γάρ ἐστι τὰ μὲν κατὰ τῶν περὶ Ὀλύμπιον πρὸς τὸν ἀνθύπατον Δωνᾶτον, τὰ δὲ καθ᾿ ἡμῶν πρὸς Φιλά γριον δοθέντα γράμματα. Τὸν γὰρ τῆς Κωνσταντι νουπόλεως (57) ἐπίσκοπον Παῦλον διώξαντες καὶ εὐ ρόντες, προφανῶς ἀποπνιγῆναι πεποιήκασιν ἐν τῇ λεγομένῃ Κουκουσῷ τῆς Καππαδοκίας, δήμιον ἐσχη- Εὐφρατίων ὁ ἐν Καλαναίς Βαλανία, Βαλαναίαι. τὸν θαυμασιώτα τον, Βόλτος, Πόντος. Πάλ τος, καὶ ἡμᾶς δή. .S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. nisci. Nostram quippe fugam non eo criminantur quo velint nos cum virtute ac fortiter agere : nam unde inimicis votum ejusmodi, pro viris qui non uno secum malignitatis cursu feruntur? At improbi cum sint, simulatione usi, hæc ubique spargunt : rali, ita nempe stulti sunt, nos metu ejusmodi illo- run convicii aliquando ipsis occursuros. Id per- optant scilicet, eaque de causa ubique circumcur- sant : et dum sese amicos simulant, ut inimici tamen pervestigant, quo aliorum sanguine jam satiati, nos quoque tollant de medio: ideo nempe quod adversus eorum impietatem semper senserimus et jam sentiamus, eorumque hæresim confutantes tra- ducamus. derunt, contumeliis non oneravere? quemnam, ubi conquisitum deprehenderunt, non ita tractarunt ut vel misere interiret, vel undique male haberet? Nam quæ a judicibus agi vulgo existimantur, hæc illorum sunt opera : quin ipsi judices illorum consilii sunt et malitiæ ministri. Quisnam igitur locus qui eorum improbitatis aliquod non præferat vestigium? In quemnam qui adversum se senserit, causas more Jezabelis conumenti, non conspirarunt? Quæ Eccle- sia non jam in luctu est, propter illorum adversum episcopos suos insidias? Antiochia propter Eusta- thium confessorem et orthodoxum virum: Balaneæ ob Euphrationem, mirabilissimum hominem: Paltus et Antaradus propter Cymatium et Carterium : Adrianopolis ob Eutropium Christi amantissimum, ac deinde ob Lucium, qui ipsorum opera catenas sæpe gestavit et sic interiit: item Ancyra propter Marcellum : Berœa ob Cyrum: Gaza propter Asclepamn. Et hos quidem, homines illi sane frau- dulenti, contumeliis prius affectos in exsilium mit- tendos curarunt: Theodulum vero et Olympium in Thracia episcopos, nos item et presbyteros nostros, undique perquirendos jusserunt, eo scilicet animo ut deprehensos capite plecterent. Atque talis forte nobis vitæ exitus fuisset, nisi præter eorum sen- tentiam tunc aufugissemus. Id enim ferebant litteræ adversus Olympium ad proconsulem Donatum, lit- teræ item adversum me ad Philagrium datæ. Enimi- vero Paulum Constantinopolis episcopum persecuti, cum reperissent, Cucusi in Cappadocia palam siran- gulari curarunt : carnifice usi Philippo olin præfe- Anglic., omissis intermediis. Anglic. vero sic : multis omissis. minus recte. Mox in Anglic. post deest c. 15. Mox Anglic., omissis multis. Qui sequuntur vero episcopi, memorantur C D item sub initium Epistolæ ad Solitarios: sed qui dicitur Euphration Balanearum, ibi perperam vocatur. Anglic., Theodoret., Mox illud, deest in Anglic., nec lectum est a Nannio. Widem Anglic., Nanniusque vertit Bullus. Theo- doreti vetus editio Omnes alii rectius eratque urbs Syria. habentur apud Theodoret. I. ut, c. 5, et apud Ni- ceph. l. ix, c. 30. (51) μὲν ὡς φίλοι, ἐρευνῶσι δὲ ὡς ἐχθρο!· ἵνα, αἱμά 3. Quem enim unquam persecuti, ubi comprehen- (49) Reg., ἀνδραγαθίσασθαι. Editi, ἀνδραγαθή (50) Sic Reg. Editi, ᾿Αλλὰ κακοήθεις ὄντες ἀληθῶς (51) Ita Reg. Basil. Anglic. Editi vero, προτρέ (52) Haec habentur apud Theodoretum l. n Hist. (53) Sic Reg. Editi male, κατ' εκείνων. (54) Angl., ὑπομνήματα. Ποία Ἐκκλησία νῦν οὐ 3. Τίνα γάρ ποτε διώκοντες καὶ καταλαβόντες (52), (55) Anglic., 'Ασκῆπαν. (56) Anglic., Θρᾴκης ὄντας ἐπ. Mox Theodoret.. (57) Τὸν γὰρ τῆς Κωνσταντινουπόλεως, etc. Hae
PG 25:648Τοιαῦτα γάρ ἐστι τὰ μὲν κατὰ τῶν περὶ Ὀλύμπιον πρὸς τὸν ἀνθύπατον Δονάτον, τὰ δὲ καθ’ ἡμῶν πρὸς Φιλάγριον δοθέντα γράμματα. Τὸν γὰρ τῆς Κωνσταντινουπόλεως ἐπίσκοπον Παῦλον, διώξαντες καὶ εὑρόντες, προφανῶς ἀποπνιγῆναι πεποιήκασιν ἐν τῇ λεγομένῃ Κουκουσῷ τῆς Καππαδοκίας, δήμιον ἐσχηκότες εἰς τοῦτο Φίλιππον τὸν γενόμενον ἔπαρχον· ἦν γὰρ καὶ τῆς αἱρέσεως αὐτῶν προστάτης καὶ τῶν πονηρῶν βουλευμάτων ὑπηρέτης. Ἆρ’ οὖν διὰ τὰ τοσαῦτα κόρον ἔχουσι καὶ λοιπὸν ἠρέμησαν· Οὐδαμῶς. Οὔτε γὰρ ἐπαύσαντο, ἀλλά, κατὰ τὴν ἐν ταῖς Παροιμίαις βδέλλαν, μᾶλλον νεανιεύονται τοῖς κακοῖς ἐπιφυόμενοι κατὰ τῶν μεγάλων παροικιῶν. Οἷα γὰρ καὶ τανῦν ἔδρασαν, τίς ἂν ἀξίως ἐξείποι; Τίς τοσοῦτον δύναται μνημονεῦσαι, ὅσον ἐκεῖνοι πεποιήκασιν;ἐχθροῖς ὑπὲρ τῶν μὴ συντρεχόντων αὐτοῖς ἐν τῇ κα- κοφροσύνῃ ; ᾿Αλλὰ κακοήθεις ὄντες σχηματίζονται τοιαῦτα περιβομβεῖν, νομίζοντες, εὐήθεις ὄντες ἀλη θῶς αὐτοὶ (50), ὡς ἄρα δέει τῆς παρ' αὐτῶν λοιδο ρίας προσάξομεν ἑαυτούς ποτε αὐτοῖς. Θέλουσι γάρ, καὶ διὰ τοῦτο πάντα περιτρέχουσι· καὶ ὑποκρίνονται των εμφορηθέντες, ἐκποδὼν ποιήσωσι καὶ ἡμᾶς, ὅτι κατὰ τῆς ἀσεβείας αὐτῶν ἐφρονήσαμεν ἀεὶ καὶ φρο νοῦμεν, καὶ τὴν αἵρεσιν αὐτῶν ἐλέγχοντες στηλιτεύο μεν. Α σθαι (49), διαβάλλουσι· πόθεν γὰρ εὐχὴ τοιαύτη παρ' σασθαι. ἀνδραγαθεῖσθαι. αὐτοί, 'Αλλὰ κακοήθεις ὄντες σχηματίζουσι περιβομβεῖν, καὶ διὰ τοῦτο πάντα, χουσι καὶ κρίνονται, ἐρευνῶσι δέ. καὶ λαμβάνοντες ούχ.. θρηνεῖ διὰ τὰς ἐκείνων αὐτῶν ἐπιβουλάς, Β οὐχ ὕβρισαν ὡς ἠθέλησαν; τίνα ζητοῦντες, καὶ εὖ- ρόντες, οὐχ οὕτως διέθηκαν, ὡς ἢ τελευτῆσαι κακῶς, Η λωβηθῆναι πανταχόθεν; "Α γὰρ οἱ δικασταὶ δοκοῦσι ποιεῖν, ταῦτ' ἐκείνων (53) ἐστὶν ἐνεργήματα, καὶ μᾶλλον οὗτοι τῆς ἐκείνων προαιρέσεως καὶ πονηρίας εἰσὶν ὑπηρέται. Ποῖος τοίνυν τόπος οὐκ ἔχει τῆς και κίας αὐτῶν ὑπόμνημα (54); τίνα φρονοῦντα κατ' αὐτ τῶν οὐ συνεσκευάσαντο, πλασάμενοι προφάσεις κατά τὴν Ἰεζάβελ; Ποία Ἐκκλησία νῦν οὐ θρηνεῖ διὰ τὰς ἐκείνων κατὰ τῶν αὐτῶν ἐπισκόπων ἐπιβουλάς ; 'Ανο τιόχεια μὲν δι' Εὐστάθιον τὸν ὁμολογητὴν καὶ ὀρθό δοξον· Βαλανέαι δὲ δι' Εὐφρατίωνα τον θαυμασιώτα τον· καὶ Πάλτος μὲν καὶ ᾿Αντάραδος διὰ Κυμάτιον καὶ Καρτέριον· ἡ δὲ Ἀδριανούπολις δι᾿ Εὐτρόπιον τὸν φιλόχριστον, καὶ τὸν μετ' αὐτὸν Λούκιον, τὸν πολ λάκις παρ' αὐτῶν καὶ ἁλύσεις φορέσαντα, καὶ οὕτως ἀποθανόντα· καὶ ᾿Αγκυρα μὲν διὰ Μάρκελλον, Βέρ- ροια δὲ διὰ Κύρον, καὶ Γάζα δι' Ασκληπᾶν (55). Τούτους μὲν γὰρ πολλὰ πρότερον υβρίσαντες, ἐξ- ορισθῆναι πεποιήκασιν οἱ δόλιοι· Θεόδουλον δὲ καὶ Ὀλύμπιον ἀπὸ τῆς Θρᾴκης ἐπισκόπους (56), καὶ ἡμᾶς, καὶ πρεσβυτέρους ἡμετέρους, οὕτως ἐποίησαν ζητηθῆναι, ὥστε, εἰ εὑρεθείημεν, κεφαλῆς ὑποστή ναι τιμωρίαν. Καὶ τάχα ἂν ἀπεθάνομεν οὕτως, εἰ μὴ παρὰ γνώμην αὐτῶν ἐφύγομεν καὶ τότε. Τοιαῦτα γάρ ἐστι τὰ μὲν κατὰ τῶν περὶ Ὀλύμπιον πρὸς τὸν ἀνθύπατον Δωνᾶτον, τὰ δὲ καθ᾿ ἡμῶν πρὸς Φιλά γριον δοθέντα γράμματα. Τὸν γὰρ τῆς Κωνσταντι νουπόλεως (57) ἐπίσκοπον Παῦλον διώξαντες καὶ εὐ ρόντες, προφανῶς ἀποπνιγῆναι πεποιήκασιν ἐν τῇ λεγομένῃ Κουκουσῷ τῆς Καππαδοκίας, δήμιον ἐσχη- Εὐφρατίων ὁ ἐν Καλαναίς Βαλανία, Βαλαναίαι. τὸν θαυμασιώτα τον, Βόλτος, Πόντος. Πάλ τος, καὶ ἡμᾶς δή. .S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. nisci. Nostram quippe fugam non eo criminantur quo velint nos cum virtute ac fortiter agere : nam unde inimicis votum ejusmodi, pro viris qui non uno secum malignitatis cursu feruntur? At improbi cum sint, simulatione usi, hæc ubique spargunt : rali, ita nempe stulti sunt, nos metu ejusmodi illo- run convicii aliquando ipsis occursuros. Id per- optant scilicet, eaque de causa ubique circumcur- sant : et dum sese amicos simulant, ut inimici tamen pervestigant, quo aliorum sanguine jam satiati, nos quoque tollant de medio: ideo nempe quod adversus eorum impietatem semper senserimus et jam sentiamus, eorumque hæresim confutantes tra- ducamus. derunt, contumeliis non oneravere? quemnam, ubi conquisitum deprehenderunt, non ita tractarunt ut vel misere interiret, vel undique male haberet? Nam quæ a judicibus agi vulgo existimantur, hæc illorum sunt opera : quin ipsi judices illorum consilii sunt et malitiæ ministri. Quisnam igitur locus qui eorum improbitatis aliquod non præferat vestigium? In quemnam qui adversum se senserit, causas more Jezabelis conumenti, non conspirarunt? Quæ Eccle- sia non jam in luctu est, propter illorum adversum episcopos suos insidias? Antiochia propter Eusta- thium confessorem et orthodoxum virum: Balaneæ ob Euphrationem, mirabilissimum hominem: Paltus et Antaradus propter Cymatium et Carterium : Adrianopolis ob Eutropium Christi amantissimum, ac deinde ob Lucium, qui ipsorum opera catenas sæpe gestavit et sic interiit: item Ancyra propter Marcellum : Berœa ob Cyrum: Gaza propter Asclepamn. Et hos quidem, homines illi sane frau- dulenti, contumeliis prius affectos in exsilium mit- tendos curarunt: Theodulum vero et Olympium in Thracia episcopos, nos item et presbyteros nostros, undique perquirendos jusserunt, eo scilicet animo ut deprehensos capite plecterent. Atque talis forte nobis vitæ exitus fuisset, nisi præter eorum sen- tentiam tunc aufugissemus. Id enim ferebant litteræ adversus Olympium ad proconsulem Donatum, lit- teræ item adversum me ad Philagrium datæ. Enimi- vero Paulum Constantinopolis episcopum persecuti, cum reperissent, Cucusi in Cappadocia palam siran- gulari curarunt : carnifice usi Philippo olin præfe- Anglic., omissis intermediis. Anglic. vero sic : multis omissis. minus recte. Mox in Anglic. post deest c. 15. Mox Anglic., omissis multis. Qui sequuntur vero episcopi, memorantur C D item sub initium Epistolæ ad Solitarios: sed qui dicitur Euphration Balanearum, ibi perperam vocatur. Anglic., Theodoret., Mox illud, deest in Anglic., nec lectum est a Nannio. Widem Anglic., Nanniusque vertit Bullus. Theo- doreti vetus editio Omnes alii rectius eratque urbs Syria. habentur apud Theodoret. I. ut, c. 5, et apud Ni- ceph. l. ix, c. 30. (51) μὲν ὡς φίλοι, ἐρευνῶσι δὲ ὡς ἐχθρο!· ἵνα, αἱμά 3. Quem enim unquam persecuti, ubi comprehen- (49) Reg., ἀνδραγαθίσασθαι. Editi, ἀνδραγαθή (50) Sic Reg. Editi, ᾿Αλλὰ κακοήθεις ὄντες ἀληθῶς (51) Ita Reg. Basil. Anglic. Editi vero, προτρέ (52) Haec habentur apud Theodoretum l. n Hist. (53) Sic Reg. Editi male, κατ' εκείνων. (54) Angl., ὑπομνήματα. Ποία Ἐκκλησία νῦν οὐ 3. Τίνα γάρ ποτε διώκοντες καὶ καταλαβόντες (52), (55) Anglic., 'Ασκῆπαν. (56) Anglic., Θρᾴκης ὄντας ἐπ. Mox Theodoret.. (57) Τὸν γὰρ τῆς Κωνσταντινουπόλεως, etc. Hae
Ἄρτι γὰρ εἰρήνην ἐχουσῶν τῶν ἐκκλησιῶν, καὶ τῶν λαῶν εὐχομένων ἐν ταῖς συνάξεσιν, ὁ μὲν ἐπίσκοπος τῆς Ῥώμης Λιβέριος, καὶ Παυλῖνος ὁ τῆς μητροπόλεως τῶν Γαλλίων, καὶ Διονύσιος ὁ τῆς μητροπόλεως τῆς Ἰταλίας, καὶ Λουκίφερ ὁ τῆς μητροπόλεως τῶν κατὰ Σερδινίαν νήσων, καὶ Εὐσέβιος ὁ ἀπὸ τῆς Ἰταλίας, οἱ πάντες ἐπίσκοποι ἀγαθοὶ καὶ τῆς ἀληθείας κήρυκες, ἁρπάζονται καὶ ἐξορίζονται, πρόφασιν οὐδεμίαν ἔχοντες ἢ ὅτι μὴ συνέθεντο τῇ ἀρειανῇ αἱρέσει μηδὲ ὑπέγραψαν αὐτοῖς καθ’ ἡμῶν, ἐν αἷς ἐπλάσαντο διαβολαῖς καὶ συκοφαντίαις. Περὶ γὰρ τοῦ μεγάλου καὶ εὐγηροτάτου καὶ ὁμολογητοῦ ἀληθῶς Ὁσίου, περιττόν ἐστιν ἐμὲ καὶ λέγειν· ἴσως γὰρ ἐγνώσθη πᾶσιν ὅτι καὶ τοῦτον ἐξορισθῆναι πεποιήκασιν. Οὐ γὰρ ἄσημος, ἀλλὰ καὶ πάντων μάλιστα καὶ μᾶλλον ἐπιφανὴς ὁ γέρων. Ποίας γὰρ οὐ καθηγήσατο συνόδου; Καὶ λέγων ὀρθῶς οὐ πάντας ἔπεισε; Ποία τις ἐκκλησία τῆς τούτου προστασίας οὐκ ἔχει μνημεῖα τὰ κάλλιστα; Τίς λυπούμενός ποτε προσῆλθεν αὐτῷ, καὶ οὐ χαίρων ἀπῆλθε παρ’ αὐτοῦ; Τίς ᾔτησε δεόμενος καὶ οὐκ ἀνεχώρησε τυχὼν ὧν ἠθέλησε;ἐχθροῖς ὑπὲρ τῶν μὴ συντρεχόντων αὐτοῖς ἐν τῇ κα- κοφροσύνῃ ; ᾿Αλλὰ κακοήθεις ὄντες σχηματίζονται τοιαῦτα περιβομβεῖν, νομίζοντες, εὐήθεις ὄντες ἀλη θῶς αὐτοὶ (50), ὡς ἄρα δέει τῆς παρ' αὐτῶν λοιδο ρίας προσάξομεν ἑαυτούς ποτε αὐτοῖς. Θέλουσι γάρ, καὶ διὰ τοῦτο πάντα περιτρέχουσι· καὶ ὑποκρίνονται των εμφορηθέντες, ἐκποδὼν ποιήσωσι καὶ ἡμᾶς, ὅτι κατὰ τῆς ἀσεβείας αὐτῶν ἐφρονήσαμεν ἀεὶ καὶ φρο νοῦμεν, καὶ τὴν αἵρεσιν αὐτῶν ἐλέγχοντες στηλιτεύο μεν. Α σθαι (49), διαβάλλουσι· πόθεν γὰρ εὐχὴ τοιαύτη παρ' σασθαι. ἀνδραγαθεῖσθαι. αὐτοί, 'Αλλὰ κακοήθεις ὄντες σχηματίζουσι περιβομβεῖν, καὶ διὰ τοῦτο πάντα, χουσι καὶ κρίνονται, ἐρευνῶσι δέ. καὶ λαμβάνοντες ούχ.. θρηνεῖ διὰ τὰς ἐκείνων αὐτῶν ἐπιβουλάς, Β οὐχ ὕβρισαν ὡς ἠθέλησαν; τίνα ζητοῦντες, καὶ εὖ- ρόντες, οὐχ οὕτως διέθηκαν, ὡς ἢ τελευτῆσαι κακῶς, Η λωβηθῆναι πανταχόθεν; "Α γὰρ οἱ δικασταὶ δοκοῦσι ποιεῖν, ταῦτ' ἐκείνων (53) ἐστὶν ἐνεργήματα, καὶ μᾶλλον οὗτοι τῆς ἐκείνων προαιρέσεως καὶ πονηρίας εἰσὶν ὑπηρέται. Ποῖος τοίνυν τόπος οὐκ ἔχει τῆς και κίας αὐτῶν ὑπόμνημα (54); τίνα φρονοῦντα κατ' αὐτ τῶν οὐ συνεσκευάσαντο, πλασάμενοι προφάσεις κατά τὴν Ἰεζάβελ; Ποία Ἐκκλησία νῦν οὐ θρηνεῖ διὰ τὰς ἐκείνων κατὰ τῶν αὐτῶν ἐπισκόπων ἐπιβουλάς ; 'Ανο τιόχεια μὲν δι' Εὐστάθιον τὸν ὁμολογητὴν καὶ ὀρθό δοξον· Βαλανέαι δὲ δι' Εὐφρατίωνα τον θαυμασιώτα τον· καὶ Πάλτος μὲν καὶ ᾿Αντάραδος διὰ Κυμάτιον καὶ Καρτέριον· ἡ δὲ Ἀδριανούπολις δι᾿ Εὐτρόπιον τὸν φιλόχριστον, καὶ τὸν μετ' αὐτὸν Λούκιον, τὸν πολ λάκις παρ' αὐτῶν καὶ ἁλύσεις φορέσαντα, καὶ οὕτως ἀποθανόντα· καὶ ᾿Αγκυρα μὲν διὰ Μάρκελλον, Βέρ- ροια δὲ διὰ Κύρον, καὶ Γάζα δι' Ασκληπᾶν (55). Τούτους μὲν γὰρ πολλὰ πρότερον υβρίσαντες, ἐξ- ορισθῆναι πεποιήκασιν οἱ δόλιοι· Θεόδουλον δὲ καὶ Ὀλύμπιον ἀπὸ τῆς Θρᾴκης ἐπισκόπους (56), καὶ ἡμᾶς, καὶ πρεσβυτέρους ἡμετέρους, οὕτως ἐποίησαν ζητηθῆναι, ὥστε, εἰ εὑρεθείημεν, κεφαλῆς ὑποστή ναι τιμωρίαν. Καὶ τάχα ἂν ἀπεθάνομεν οὕτως, εἰ μὴ παρὰ γνώμην αὐτῶν ἐφύγομεν καὶ τότε. Τοιαῦτα γάρ ἐστι τὰ μὲν κατὰ τῶν περὶ Ὀλύμπιον πρὸς τὸν ἀνθύπατον Δωνᾶτον, τὰ δὲ καθ᾿ ἡμῶν πρὸς Φιλά γριον δοθέντα γράμματα. Τὸν γὰρ τῆς Κωνσταντι νουπόλεως (57) ἐπίσκοπον Παῦλον διώξαντες καὶ εὐ ρόντες, προφανῶς ἀποπνιγῆναι πεποιήκασιν ἐν τῇ λεγομένῃ Κουκουσῷ τῆς Καππαδοκίας, δήμιον ἐσχη- Εὐφρατίων ὁ ἐν Καλαναίς Βαλανία, Βαλαναίαι. τὸν θαυμασιώτα τον, Βόλτος, Πόντος. Πάλ τος, καὶ ἡμᾶς δή. .S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. nisci. Nostram quippe fugam non eo criminantur quo velint nos cum virtute ac fortiter agere : nam unde inimicis votum ejusmodi, pro viris qui non uno secum malignitatis cursu feruntur? At improbi cum sint, simulatione usi, hæc ubique spargunt : rali, ita nempe stulti sunt, nos metu ejusmodi illo- run convicii aliquando ipsis occursuros. Id per- optant scilicet, eaque de causa ubique circumcur- sant : et dum sese amicos simulant, ut inimici tamen pervestigant, quo aliorum sanguine jam satiati, nos quoque tollant de medio: ideo nempe quod adversus eorum impietatem semper senserimus et jam sentiamus, eorumque hæresim confutantes tra- ducamus. derunt, contumeliis non oneravere? quemnam, ubi conquisitum deprehenderunt, non ita tractarunt ut vel misere interiret, vel undique male haberet? Nam quæ a judicibus agi vulgo existimantur, hæc illorum sunt opera : quin ipsi judices illorum consilii sunt et malitiæ ministri. Quisnam igitur locus qui eorum improbitatis aliquod non præferat vestigium? In quemnam qui adversum se senserit, causas more Jezabelis conumenti, non conspirarunt? Quæ Eccle- sia non jam in luctu est, propter illorum adversum episcopos suos insidias? Antiochia propter Eusta- thium confessorem et orthodoxum virum: Balaneæ ob Euphrationem, mirabilissimum hominem: Paltus et Antaradus propter Cymatium et Carterium : Adrianopolis ob Eutropium Christi amantissimum, ac deinde ob Lucium, qui ipsorum opera catenas sæpe gestavit et sic interiit: item Ancyra propter Marcellum : Berœa ob Cyrum: Gaza propter Asclepamn. Et hos quidem, homines illi sane frau- dulenti, contumeliis prius affectos in exsilium mit- tendos curarunt: Theodulum vero et Olympium in Thracia episcopos, nos item et presbyteros nostros, undique perquirendos jusserunt, eo scilicet animo ut deprehensos capite plecterent. Atque talis forte nobis vitæ exitus fuisset, nisi præter eorum sen- tentiam tunc aufugissemus. Id enim ferebant litteræ adversus Olympium ad proconsulem Donatum, lit- teræ item adversum me ad Philagrium datæ. Enimi- vero Paulum Constantinopolis episcopum persecuti, cum reperissent, Cucusi in Cappadocia palam siran- gulari curarunt : carnifice usi Philippo olin præfe- Anglic., omissis intermediis. Anglic. vero sic : multis omissis. minus recte. Mox in Anglic. post deest c. 15. Mox Anglic., omissis multis. Qui sequuntur vero episcopi, memorantur C D item sub initium Epistolæ ad Solitarios: sed qui dicitur Euphration Balanearum, ibi perperam vocatur. Anglic., Theodoret., Mox illud, deest in Anglic., nec lectum est a Nannio. Widem Anglic., Nanniusque vertit Bullus. Theo- doreti vetus editio Omnes alii rectius eratque urbs Syria. habentur apud Theodoret. I. ut, c. 5, et apud Ni- ceph. l. ix, c. 30. (51) μὲν ὡς φίλοι, ἐρευνῶσι δὲ ὡς ἐχθρο!· ἵνα, αἱμά 3. Quem enim unquam persecuti, ubi comprehen- (49) Reg., ἀνδραγαθίσασθαι. Editi, ἀνδραγαθή (50) Sic Reg. Editi, ᾿Αλλὰ κακοήθεις ὄντες ἀληθῶς (51) Ita Reg. Basil. Anglic. Editi vero, προτρέ (52) Haec habentur apud Theodoretum l. n Hist. (53) Sic Reg. Editi male, κατ' εκείνων. (54) Angl., ὑπομνήματα. Ποία Ἐκκλησία νῦν οὐ 3. Τίνα γάρ ποτε διώκοντες καὶ καταλαβόντες (52), (55) Anglic., 'Ασκῆπαν. (56) Anglic., Θρᾴκης ὄντας ἐπ. Mox Theodoret.. (57) Τὸν γὰρ τῆς Κωνσταντινουπόλεως, etc. Hae
PG 25:649Καὶ ὅμως καὶ κατὰ τούτου τετολμήκασιν, ὅτι καὶ αὐτός, εἰδὼς ἃς ποιοῦσι διὰ τὴν ἀσέβειαν ἑαυτῶν συκοφαντίας, οὐχ ὑπέγραψε ταῖς καθ’ ἡμῶν ἐπιβουλαῖς. Εἰ γὰρ καὶ ὕστερον διὰ τὰς πολλὰς ὑπὲρ μέτρον ἐπιφερομένας αὐτῷ πληγὰς καὶ συσκευὰς κατὰ τῶν συγγενῶν αὐτοῦ εἶξεν αὐτοῖς πρὸς ὥραν ὡς γέρων καὶ ἀσθενὴς τῷ σώματι, ὅμως τούτων ἡ πονηρία καὶ ἐκ τούτων δείκνυται σπουδασάντων πανταχόθεν ἑαυτοὺς δεῖξαι μὴ εἶναι Χριστιανοὺς ἀληθῶς. Ἐκεῖθεν γὰρ καὶ εἰς τὴν Ἀλεξάνδρειαν πάλιν ἐπεφύησαν, ζητοῦντες πάλιν ἡμᾶς ἀποκτεῖναι, καὶ γέγονε χείρονα τὰ νῦν τῶν προτέρων. Στρατιῶται γὰρ ἐξαίφνης τὴν ἐκκλησίαν ἐκύκλωσαν, καὶ τὰ πολέμων ἀντὶ τῶν εὐχῶν ἐγίνετο. Εἶτ’ εἰσελθὼν τῇ τεσσαρακοστῇ ὁ παρ’ αὐτῶν ἀποσταλεὶς ἐκ Καππαδοκίας Γεώργιος ηὔξησεν ἃ παρ’ αὐτῶν μεμάθηκε κακά. Μετὰ γὰρ τὰ ἕβδομα τοῦ Πάσχα, παρθένοι εἰς δεσμωτήριον ἐβάλλοντο, ἐπίσκοποι ἤγοντο ὑπὸ στρατιωτῶν δεδεμένοι, ὀρφανῶν καὶ χηρῶν ἡρπάζοντο οἰκίαι καὶ ἄρτοι, ἔφοδοι κατὰ τῶν οἰκιῶν ἐγίνοντο, καὶ νυκτὸς οἱ Χριστιανοὶ κατεφέροντο, ἐπεσφραγίσθησαν οἰκίαι, καὶ ἀδελφοὶ κληρικῶν ὑπὲρ τῶν ἀδελφῶν ἐκινδύνευον.κότες εἰς τοῦτο Φίλιππον, τὸν γενόμενον ἔπαρχον • ἦν γὰρ καὶ τῆς αἱρέσεως αὐτῶν προστάτης, καὶ τῶν πονηρῶν βουλευμάτων ὑπηρέτης. λοιπὸν ἠρέμησαν; οὐδαμῶς. Οὔτε γὰρ ἐπαύσαντο, ἀλλὰ κατὰ τὴν ἐν ταῖς Παροιμίαις βδέλλαν, μᾶλλον νεανιεύονται τοῖς κακοῖς, ἐπιφυόμενοι κατὰ τῶν μετ γάλων παροικιών. Οἷα γὰρ καὶ τανῦν ἔδρασαν, τίς ἂν ἀξίως ἐξείποι (59); Τίς τοσοῦτον δύναται μνημονεύ- σαι, ὅσον ἐκεῖνοι πεποιήκασιν; "Αρτι γὰρ εἰρήνην ἐχουσῶν τῶν Ἐκκλησιῶν, καὶ τῶν λαῶν εὐχομένων ἐν ταῖς συνάξεσιν, ὁ μὲν ἐπίσκοπος τῆς Ρώμης Λι- βέριος, καὶ Παυλίνος ὁ τῆς μητροπόλεως τῶν Γαλλιῶν, καὶ Διονύσιος ὁ τῆς μητροπόλεως τῆς Ἰταλίας (60), καὶ Λουκίφερ ὁ μητροπόλεως τῶν κατὰ Σαρδινίαν νήσων, καὶ Εὐσέβιος ἀπὸ τῆς Ἰταλίας, οἱ πάντες Β ἐπίσκοποι ἀγαθοὶ, καὶ τῆς ἀληθείας κήρυκες, ἁρπά- ζονται, καὶ ἐξορίζονται· πρόφασιν οὐδεμίαν ἔχοντες, ἢ ὅτι μὴ συνέθεντο τῇ ᾿Αρειανῇ αἱρέσει, μηδὲ ὑπ έγραψαν αὐτοῖς καθ᾿ ἡμῶν, ἐν αἷς ἐπλάσαντο διαβο- λαῖς καὶ συκοφαντίαις (61). ὁμολογητοῦ ἀληθῶς Οσίου, περιττόν ἐστιν ἐμὲ καὶ τον ἐξορισθῆναι πεποιήκασιν. Οὐ γὰρ ἄσημος, ἀλλὰ καὶ πάντων μάλιστα καὶ μᾶλλον ἐπιφανὴς ὁ γέρων. Ποίας γὰρ οὐ καθηγήσατο συνόδου ; Καὶ λέγων όρ- θῶς, οὐ πάντας έπεισε ; Ποία τις Εκκλησία της τούτου προστασίας οὐκ ἔχει μνημεία (63) τὰ κάλ λιστα ; Τίς λυπούμενός ποτε προσῆλθεν αὐτῷ, καὶ οὐ χαίρων ἀπῆλθε παρ' αὐτοῦ (64) ; τίς ᾔτησε δεόμενος, καὶ οὐκ ἀνεχώρησε τυχών ὧν ἠθέλησε; Καὶ ὅμως καὶ κατὰ τούτου τετολμήκασιν· ὅτι καὶ αὐτὸς, εἰδὼς ἃς ποιοῦσι διὰ τὴν ἀσέβειαν ἑαυτῶν συκοφαντίας, οὐχ ὑπέγραψε ταῖς καθ' ἡμῶν ἐπιβουλαῖς. Εἰ γὰρ καὶ τὰ ὕστερον διὰ τὰς πολλὰς ὑπὲρ μέτρον ἐπιφερο- μένας αὐτῷ πληγὰς, καὶ συσκευές κατὰ τῶν συγ- γενῶν αὐτοῦ, εἶξεν αὐτοῖς πρὸς ὥραν, ὡς γέρων καὶ ἀσθενὴς τῷ σώματι· ὅμως τούτων ἡ πονηρία καὶ ἐκ τούτων δείκνυται, σπουδασάντων πανταχόθεν ἑαυτοὺς Οὐδὲ γὰρ ἐπαύσαντο. Παυλίνος ὁ τῆς μητροπόλεως τῆς Ἰταλίας, Σαρδανίων Σαρδανίαν Σερ δινίαν. Εὐσέβιος τίαις. πάντων μάλιστα περιφανής ὁ γέρων. σημεία. μνημόσυνα. αὐτῷ, οὐ χαίρων ἀπῆλθεν ἀπ' αὐτοῦ; ὅτι καὶ οὗτος. αὐτῶν συκοφαντίαις. Εἰ γάρ, ἑαυτῶν αὐτῶν. πανταχόθεν αὐτούς. ἐπειδή, Καὶ γὰρ εἰς τὴν ᾿Αλεξ., APOLOGIA DE FUGA SUA. A clo : erat quippe ille hæresis eorum patronus, pri- C vorumque minister consiliorum. jam quieti se dediderunt? Nullatenus. Non cessa- runt enim, sed instar sanguisugæ, de qua in Pro- verbiis '', magis magisque desæviunt, sceleribusque suis magnas parœcias adoriuntur. Quis enim pro rei gravitate eorum lagitia enarrarit? Quis eorum res gestas sermone complecti valeat? Ecclesiis enim jam in pace degentibus, orantibusque populis in synaxibus, Liberius Romanus episcopus, Paulinus Galliarum Metropolis episcopus, Dionysius Italiæ metropolis episcopus, Lucifer insularum Sardiniæ metropolis episcopus et Eusebius in Italia episco- pus, omnes probi episcopi veritatisque præcones, abrepti in exsilium pelluntur : nulla prorsus alin de causa, quam quod Arianæ hæresi non sint asti- pulati, neque subscripserint calumniis sycophan- tiisque quas adversuin nos illi commenti sunt. - confessore revera Hosio, id est sancto, loqui super- vacaneum fuerit : fortasse quippe compertum omni- bus est, hunc quoque ipsis auctoribus in exsilium pulsum fuisse. Haud enim obscurus, sed omnnium clarissimus senex ille est. Quæ synodus enim, cui non ille præfuerit? Quandonam sapientibus dictis suis non in suam omnes perduxit sententiam ? Quæ- nam Ecclesia illius patrocinii pulcherrima non ser- vat monumenta? Quis illum mœstus adiit, quin læ- tus ab eo recesserit? Quis aliquo egens ab eo postu- lavit, optatumque non abiit asseculus? Hunc tamen tantum virum vexare ausi sunt: gnarus quippe cuin esset earum quas impietatis suæ causa con- fingunt calumniarum, insidiosis eorum adversum nos rescriptis subscribere noluit. Quamvis enim tandem ob vim plagarum, quibus eum immanissime et ultra modum lancinarunt, et ob conspirationes adversum cognatos ejus conflatas, utpote senex ac corpore imbecillus, ad quoddam temporis spatium illis cesserit, attamen illorum malitia ex iis quoque eorum gestis innotescit: nam id omnino curaut, ut se non veros esse Christianos comprobent. ¹¹ Prov. xxx, 15. Mos Anglic., item apud Theodoret. Hist. 1. ut, c. 15. at editi emissis intermediis. Porro Dionysium hic memora- tum Sozom. lib. Iv, c. 8, ait fuisse episcopum Albæ. Sed haud dubie Mediolanensi præsul fuit ille. Erat tamen in Mediolanensi episcopatu urbs no- mine Alba Pompeia, quæ forte causa fuit Sozomeno Dionysium Albæ episcopum nuncupandi. Mox Anglic., Theod., Reg., Paulo post a post in editis habe- tur, sed in Reg. deest. Ibid., of abest ab Anglic. nius. Editi, Theod., Infra idem Μox Angl., omissis intermediis. Ibid. Reg., la- bel, editi Quæ mox sequuntur, etc., liabentur apud Socratem 1. 11, cap. 28, et apud Nicephorum lib. ix. cap. 29. Socrat. sic incipi, et ita Niceph. Quae hic 4. Αρ' οὖν διὰ τὰ τοσαῦτα κόρον ἔχουσι (58), καὶ 5. Περὶ γὰρ τοῦ μεγάλου καὶ εὐγηροτάτου καὶ (62) λέγειν · ἴσως γὰρ ἐγνώσθη πᾶσιν, ὅτι καὶ τοῦ (65) δεῖξαι μὴ εἶναι Χριστιανοὺς ἀληθῶς. 4. Num igitur tot tantisque facinoribus satiati, 5. Nam de magno ac felicis senectutis viro el (58) Anglic., κόρον ἔχουσι, et ita legit Nannius. D Περὶ μὲν γάρ. Theod., ἐν αἷς ἔπραξαν συκοφαν (59) Anglic., είποι. Ibid., Τίς τοσοῦτον, etc. Hæc (60) Sic omnes inss. Theod., et ita legit Nannius : (61) Anglic., ἐν οἷς ἐπλάσαν συκοφαντίαις. (62) Καί deest apud Theod. Idem paulo infra, (63) Reg. et Anglic., μνημεία, et ita legit Nan (64) Theodoret., τίς ὀδυρόμενος ποτε, προσελθών (65) Anglicanus codex, σπουδασάντων ὑπὲρ τοῦ
PG 25:650Καὶ δεινὰ μὲν ταῦτα, δεινότερα δὲ τὰ μετὰ ταῦτα τολμήματα· τῇ γὰρ ἑβδομάδι μετὰ τὴν ἁγίαν Πεντηκοστὴν ὁ λαὸς νηστεύσας ἐξῆλθε περὶ τὸ κοιμητήριον εὔξασθαι, διὰ τὸ πάντας ἀποστρέφεσθαι τὴν πρὸς Γεώργιον κοινωνίαν. Ἀλλὰ τοῦτο μαθὼν ὁ παμπόνηρος αὐτός, παροξύνει τὸν στρατηλάτην Σεβαστιανὸν μανιχαῖον ὄντα· καὶ λοιπὸν αὐτὸς μετὰ πλήθους στρατιωτῶν, ὅπλα καὶ ξίφη γυμνὰ καὶ τόξα καὶ βέλη φερόντων, ὥρμησεν ἐν αὐτῇ τῇ Κυριακῇ κατὰ τῶν λαῶν. Καὶ ὀλίγους εὑρὼν εὐχομένους [οἱ γὰρ πλεῖστοι λοιπὸν διὰ τὴν ὥραν ἀναχωρήσαντες ἦσαν] τοιαῦτα εἰργάσατο οἷα παρ’ αὐτῶν ἔπρεπεν ἀκούσαντα πρᾶξαι· μυρκαιὰν γὰρ ἀνάψας καὶ στήσας παρθένους παρὰ τὸ πῦρ, ἠνάγκαζε λέγειν ἑαυτὰς τῆς Ἀρείου πίστεως εἶναι. Ὡς δὲ νικώσας αὐτὰς ἔβλεπε καὶ μὴ φροντιζούσας τοῦ πυρός, γυμνώσας λοιπὸν οὕτω κατέκοψεν εἰς τὰ πρόσωπα, ὡς μετὰ χρόνον μόγις αὐτὰς ἐπιγνωσθῆναι. Ἄνδρας δὲ κρατήσας τεσσαράκοντα, καινοτέρῳ τρόπῳ κατέκοψε·κότες εἰς τοῦτο Φίλιππον, τὸν γενόμενον ἔπαρχον • ἦν γὰρ καὶ τῆς αἱρέσεως αὐτῶν προστάτης, καὶ τῶν πονηρῶν βουλευμάτων ὑπηρέτης. λοιπὸν ἠρέμησαν; οὐδαμῶς. Οὔτε γὰρ ἐπαύσαντο, ἀλλὰ κατὰ τὴν ἐν ταῖς Παροιμίαις βδέλλαν, μᾶλλον νεανιεύονται τοῖς κακοῖς, ἐπιφυόμενοι κατὰ τῶν μετ γάλων παροικιών. Οἷα γὰρ καὶ τανῦν ἔδρασαν, τίς ἂν ἀξίως ἐξείποι (59); Τίς τοσοῦτον δύναται μνημονεύ- σαι, ὅσον ἐκεῖνοι πεποιήκασιν; "Αρτι γὰρ εἰρήνην ἐχουσῶν τῶν Ἐκκλησιῶν, καὶ τῶν λαῶν εὐχομένων ἐν ταῖς συνάξεσιν, ὁ μὲν ἐπίσκοπος τῆς Ρώμης Λι- βέριος, καὶ Παυλίνος ὁ τῆς μητροπόλεως τῶν Γαλλιῶν, καὶ Διονύσιος ὁ τῆς μητροπόλεως τῆς Ἰταλίας (60), καὶ Λουκίφερ ὁ μητροπόλεως τῶν κατὰ Σαρδινίαν νήσων, καὶ Εὐσέβιος ἀπὸ τῆς Ἰταλίας, οἱ πάντες Β ἐπίσκοποι ἀγαθοὶ, καὶ τῆς ἀληθείας κήρυκες, ἁρπά- ζονται, καὶ ἐξορίζονται· πρόφασιν οὐδεμίαν ἔχοντες, ἢ ὅτι μὴ συνέθεντο τῇ ᾿Αρειανῇ αἱρέσει, μηδὲ ὑπ έγραψαν αὐτοῖς καθ᾿ ἡμῶν, ἐν αἷς ἐπλάσαντο διαβο- λαῖς καὶ συκοφαντίαις (61). ὁμολογητοῦ ἀληθῶς Οσίου, περιττόν ἐστιν ἐμὲ καὶ τον ἐξορισθῆναι πεποιήκασιν. Οὐ γὰρ ἄσημος, ἀλλὰ καὶ πάντων μάλιστα καὶ μᾶλλον ἐπιφανὴς ὁ γέρων. Ποίας γὰρ οὐ καθηγήσατο συνόδου ; Καὶ λέγων όρ- θῶς, οὐ πάντας έπεισε ; Ποία τις Εκκλησία της τούτου προστασίας οὐκ ἔχει μνημεία (63) τὰ κάλ λιστα ; Τίς λυπούμενός ποτε προσῆλθεν αὐτῷ, καὶ οὐ χαίρων ἀπῆλθε παρ' αὐτοῦ (64) ; τίς ᾔτησε δεόμενος, καὶ οὐκ ἀνεχώρησε τυχών ὧν ἠθέλησε; Καὶ ὅμως καὶ κατὰ τούτου τετολμήκασιν· ὅτι καὶ αὐτὸς, εἰδὼς ἃς ποιοῦσι διὰ τὴν ἀσέβειαν ἑαυτῶν συκοφαντίας, οὐχ ὑπέγραψε ταῖς καθ' ἡμῶν ἐπιβουλαῖς. Εἰ γὰρ καὶ τὰ ὕστερον διὰ τὰς πολλὰς ὑπὲρ μέτρον ἐπιφερο- μένας αὐτῷ πληγὰς, καὶ συσκευές κατὰ τῶν συγ- γενῶν αὐτοῦ, εἶξεν αὐτοῖς πρὸς ὥραν, ὡς γέρων καὶ ἀσθενὴς τῷ σώματι· ὅμως τούτων ἡ πονηρία καὶ ἐκ τούτων δείκνυται, σπουδασάντων πανταχόθεν ἑαυτοὺς Οὐδὲ γὰρ ἐπαύσαντο. Παυλίνος ὁ τῆς μητροπόλεως τῆς Ἰταλίας, Σαρδανίων Σαρδανίαν Σερ δινίαν. Εὐσέβιος τίαις. πάντων μάλιστα περιφανής ὁ γέρων. σημεία. μνημόσυνα. αὐτῷ, οὐ χαίρων ἀπῆλθεν ἀπ' αὐτοῦ; ὅτι καὶ οὗτος. αὐτῶν συκοφαντίαις. Εἰ γάρ, ἑαυτῶν αὐτῶν. πανταχόθεν αὐτούς. ἐπειδή, Καὶ γὰρ εἰς τὴν ᾿Αλεξ., APOLOGIA DE FUGA SUA. A clo : erat quippe ille hæresis eorum patronus, pri- C vorumque minister consiliorum. jam quieti se dediderunt? Nullatenus. Non cessa- runt enim, sed instar sanguisugæ, de qua in Pro- verbiis '', magis magisque desæviunt, sceleribusque suis magnas parœcias adoriuntur. Quis enim pro rei gravitate eorum lagitia enarrarit? Quis eorum res gestas sermone complecti valeat? Ecclesiis enim jam in pace degentibus, orantibusque populis in synaxibus, Liberius Romanus episcopus, Paulinus Galliarum Metropolis episcopus, Dionysius Italiæ metropolis episcopus, Lucifer insularum Sardiniæ metropolis episcopus et Eusebius in Italia episco- pus, omnes probi episcopi veritatisque præcones, abrepti in exsilium pelluntur : nulla prorsus alin de causa, quam quod Arianæ hæresi non sint asti- pulati, neque subscripserint calumniis sycophan- tiisque quas adversuin nos illi commenti sunt. - confessore revera Hosio, id est sancto, loqui super- vacaneum fuerit : fortasse quippe compertum omni- bus est, hunc quoque ipsis auctoribus in exsilium pulsum fuisse. Haud enim obscurus, sed omnnium clarissimus senex ille est. Quæ synodus enim, cui non ille præfuerit? Quandonam sapientibus dictis suis non in suam omnes perduxit sententiam ? Quæ- nam Ecclesia illius patrocinii pulcherrima non ser- vat monumenta? Quis illum mœstus adiit, quin læ- tus ab eo recesserit? Quis aliquo egens ab eo postu- lavit, optatumque non abiit asseculus? Hunc tamen tantum virum vexare ausi sunt: gnarus quippe cuin esset earum quas impietatis suæ causa con- fingunt calumniarum, insidiosis eorum adversum nos rescriptis subscribere noluit. Quamvis enim tandem ob vim plagarum, quibus eum immanissime et ultra modum lancinarunt, et ob conspirationes adversum cognatos ejus conflatas, utpote senex ac corpore imbecillus, ad quoddam temporis spatium illis cesserit, attamen illorum malitia ex iis quoque eorum gestis innotescit: nam id omnino curaut, ut se non veros esse Christianos comprobent. ¹¹ Prov. xxx, 15. Mos Anglic., item apud Theodoret. Hist. 1. ut, c. 15. at editi emissis intermediis. Porro Dionysium hic memora- tum Sozom. lib. Iv, c. 8, ait fuisse episcopum Albæ. Sed haud dubie Mediolanensi præsul fuit ille. Erat tamen in Mediolanensi episcopatu urbs no- mine Alba Pompeia, quæ forte causa fuit Sozomeno Dionysium Albæ episcopum nuncupandi. Mox Anglic., Theod., Reg., Paulo post a post in editis habe- tur, sed in Reg. deest. Ibid., of abest ab Anglic. nius. Editi, Theod., Infra idem Μox Angl., omissis intermediis. Ibid. Reg., la- bel, editi Quæ mox sequuntur, etc., liabentur apud Socratem 1. 11, cap. 28, et apud Nicephorum lib. ix. cap. 29. Socrat. sic incipi, et ita Niceph. Quae hic 4. Αρ' οὖν διὰ τὰ τοσαῦτα κόρον ἔχουσι (58), καὶ 5. Περὶ γὰρ τοῦ μεγάλου καὶ εὐγηροτάτου καὶ (62) λέγειν · ἴσως γὰρ ἐγνώσθη πᾶσιν, ὅτι καὶ τοῦ (65) δεῖξαι μὴ εἶναι Χριστιανοὺς ἀληθῶς. 4. Num igitur tot tantisque facinoribus satiati, 5. Nam de magno ac felicis senectutis viro el (58) Anglic., κόρον ἔχουσι, et ita legit Nannius. D Περὶ μὲν γάρ. Theod., ἐν αἷς ἔπραξαν συκοφαν (59) Anglic., είποι. Ibid., Τίς τοσοῦτον, etc. Hæc (60) Sic omnes inss. Theod., et ita legit Nannius : (61) Anglic., ἐν οἷς ἐπλάσαν συκοφαντίαις. (62) Καί deest apud Theod. Idem paulo infra, (63) Reg. et Anglic., μνημεία, et ita legit Nan (64) Theodoret., τίς ὀδυρόμενος ποτε, προσελθών (65) Anglicanus codex, σπουδασάντων ὑπὲρ τοῦ
PG 25:651ῥάβδους γὰρ τὰς ἀπὸ τῶν φοινίκων εὐθὺς τεμών, ἐν αὐταῖς ἐχούσας ἔτι τοὺς σκόλοπας τὰ νῶτα τούτων οὕτως ἐξέδειρεν, ὡς τινὰς μὲν πολλάκις χειρουργηθῆναι διὰ τοὺς ἐναποπαγέντας ἐν αὐτοῖς σκόλοπας, τινὰς δὲ καὶ μὴ φέροντας ἀποθανεῖν. Πάντας μὲν οὖν τοὺς περιληφθέντας ἀθρόως καὶ τὰς παρθένους ἐξώρισαν εἰς τὴν μεγάλην Ὄασιν, τὰ δὲ σώματα τῶν τετελευτηκότων οὐδὲ τοῖς ἰδίοις κατὰ τὴν ἀρχὴν ἀποδοθῆναι πεποιήκασιν, ἀλλ’ ἔκρυψαν ὡς ἠθέλησαν ἄταφα βαλόντες ὑπὲρ τοῦ δοκεῖν αὐτοὺς λανθάνειν τὴν τοσαύτην ὠμότητα. Πράττουσι δὲ τοῦτο πεπλανημένῃ τῇ διανοίᾳ οἱ παράφρονες. Τῶν γὰρ οἰκείων τῶν τετελευτηκότων χαιρόντων μὲν διὰ τὴν ὁμολογίαν, θρηνούντων δὲ διὰ τὰ σώματα, μείζων ἐξηχεῖτο κατ’ αὐτῶν ὁ τῆς ἀσεβείας καὶ ὠμότητος ἔλεγχος. Καὶ γὰρ εὐθὺς ἀπὸ τῆς Αἰγύπτου καὶ τῶν Λιβύων ἐξώρισαν μὲν ἐπισκόπους Ἀμμώνιον, Μούιον, Γάιον, Φίλωνα, Ἑρμῆν, Πλήνιον, Ψενόσιριν, Νειλάμμωνα, Ἀγαθόν, Ἀνάγαμφον, Μάρκον, Ἀμμώνιον, ἕτερον Μάρκον, Δρακόντιον, Ἀδέλφιον, Ἀθηνόδωρον· καὶ πρεσβυτέρους Ἱέρακα καὶ Διόσκορον. Καὶ οὕτω πικρῶς ἤλασαν αὐτούς, ὡς τινὰς μὲν αὐτῶν ἐν ταῖς ὁδοῖς, τινὰς δὲ ἐν αὐτῷ τῷ ἐξορισμῷ ἀποθανεῖν.ἐπεφύησαν, ζητοῦντες πάλιν ἡμᾶς ἀποκτεῖναι, καὶ γέγονε χείρονα τὰ νῦν τῶν προτέρων (66). Στρατιώ ται γὰρ ἐξαίφνης τὴν ἐκκλησίαν ἐκύκλωσαν, καὶ τὰ τῶν πολέμων ἀντὶ τῶν εὐχῶν ἐγίνετο. Εἶτ᾽ εἰσελθὼν Καππαδοκίας Γεώργιος, ηύξησεν & παρ' αὐτῶν με- μάθηκε κακά. Μετὰ γὰρ τὰ (68) ἕβδομα τοῦ Πάσχα παρθένοι εἰς δεσμωτήριον ἐβάλλοντο, ἐπίσκοποι ήγοντο ὑπὸ στρατιωτῶν δεδεμένοι, ὀρφανῶν καὶ χη- ρῶν ἡρπάζοντο οἰκίαι καὶ ἄρτοι (63), ἔφοδοι κατὰ τῶν οἰκιῶν ἐγίνοντο, καὶ νυκτὸς οἱ Χριστιανοί κατα εφέροντο, ἐπεσφραγίσθησαν οἰκίαι, καὶ ἀδελφοὶ κλη- ρικῶν ὑπὲρ τῶν ἀδελφῶν ἐκινδύνευον. Καὶ δεινὰ μὲν ταῦτα, δεινότερα δὲ τὰ μετὰ ταῦτα τολμήματα (70)· τῇ γὰρ ἑβδομάδι μετὰ τὴν ἁγίαν Πεντηκοστὴν ὁ λαὸς νηστεύσας ἐξῆλθε περὶ τὸ κοιμητήριον εύξα- σθαι (71), διὰ τὸ πάντας ἀποστρέφεσθαι τὴν πρὸς Γεώργιον κοινωνίαν· ἀλλὰ τοῦτο μαθὼν ὁ παμπόνη- ρος αὐτὸς, παροξύνει τὸν στρατηλάτην Σεβαστιανόν, Μανιχαίον ὄντα, καὶ λοιπὸν αὐτὸς μετὰ πλήθους στρα- τιωτῶν, ὅπλα καὶ ξίφη γυμνά, καὶ τόξα καὶ βέλη φερόντων, ὥρμησεν ἐν αὐτῇ τῇ Κυριακῇ κατὰ τῶν λαῶν· καὶ ὀλίγους εὑρὼν εὐχομένους (οἱ γὰρ (72) πλεῖστοι λοιπὸν διὰ τὴν ὥραν ἀναχωρήσαντες ἦσαν), τοιαῦτα εἰργάσατο, οἷα παρ' αὐτῶν ἔπρεπεν ἀκού σαντα πρᾶξαι. Πυρκαϊὰν γὰρ ἀνάψας, καὶ στήσας παρθένους παρὰ τὸ πῦρ, ἠνάγκαζε λέγειν αὐτὰς τὰς ἔβλεπε, καὶ μὴ φροντιζούσας τοῦ πυρὸς, γυμνώσας λοιπὸν, οὕτως κατέκοψεν εἰς τὰ πρόσωπα, ὡς μετὰ χρόνον μόγις αὐτὰς ἐπιγνωσθῆναι. των. καὶ τὰ πολέμων. καὶ τὰ τῶν πολέμων. εἶτα ἐλθών. τρόπῳ κατέκοψε· ῥάβδους γὰρ τὰς ἀπὸ τῶν φοινίκων εὐθὺς τεμών, ἐν αὐταῖς ἐχούσαις (74) ἔτι τους σκό- λοπας τὰ νῶτα τούτων οὕτως ἐξέδειρεν, ὡς τινὲς μὲν πολλάκις χειρουργηθῆναι διὰ τοὺς ἐναποπαγέν- τας (75) ἐν αὐτοῖς σκόλοπας, τινὰς δὲ καὶ μὴ φέρον τὰς ἀποθανεῖν. Πάντας μὲν οὖν τοὺς περιληφθέντας ἀθρόως, καὶ τὴν παρθένον, ἐξώρισαν εἰς τὴν μεγά- λην Νασιν· τὰ δὲ σώματα τῶν τετελευτηκότων οὐδὲ τοῖς ἰδίοις κατὰ τὴν ἀρχὴν ἀποδοθῆναι πεποιήκασιν (70), ἀλλ' ἔκρυψαν ὡς ἠθέλησαν, άταφα βαλόντες, ὑπὲρ τοῦ δοκεῖν αὐτοὺς λανθάνειν τὴν τοσαύτην ὠμότητα. Πράττουσι δὲ τοῦτο πεπλανημένῃ τῇ δια- νοίᾳ (77) οἱ παράφρονες· τῶν γὰρ οἰκείων τῶν τετε- λευτηκότων, χαιρόντων μὲν διὰ τὴν ὁμολογίαν, θρη ἀναχωρήσαντες ἔτυχον. οἷα παρ' αὐτῶν ἔπρεπε πραχθῆναι. Πυρκαϊὰν γὰρ ἅψας. ἑαυτούς. καὶ μὴ φροντιζούσας τοῦ πυρός, παγέντας. περι- λειφθέντας. Μοx τὰς παρθένους. διανοίᾳ. πεπλανημένοι τὴν διάνοιαν. : S. ATHANASII OPP. PARS I. nosque denuo ad necem perquirunt : factaque sunt presentia prioribus pejora. Milites quippe drepente ecclesian obsedere : bellicusque tumul- tus vice precum exortus est. Dehinc Quadragesimæ tempore ingressus Georgius e Cappadocia, mala quæ a magistris illis edoctus fuerat adauxit. Etenim post heb tomadam Paschatis, virgines in carcerem conjici, episcopos a militibus vinctos abduci, or- planorum viduarumque domos et panes diripi, ir- ruptiones in domos fieri, noctu Christianos dejici, domos obsignari, fratres clericorum pro fratribus periclitari. Haec quidem atrocia, sed atrociora deinde consecuta sunt facinora : nam hebdomade post sanctam Pentecosten, cum populus, expleto jejunio, orandi causa ad cœmeterium egressus esset, quod omnes a Georgii communione abhorre rent: re comperta sceleratissimus ille, Sebastianum ducem, Manichæum hominem, concitat : qui mox cum turma militum, arma, strictos gladios, arcus et tela ferentium, ipsa Dominica die in populumn irrupit, paucisque illic in oratione repertis (plurimi namque adveniente lora recesserant), talia commisit facinora, qualia virum decebat Arianis obtemperan- tem. Nam accenso rogo virgines igni adnotas adi- gebat ut dicerent, se Arianicæ fidei esse : ut autem eas vim superare, ignemque nihil curare animad- vertit, nudatas iterum ita in faciem cædit ut per aliquantum temporis vix dignosci possent. - A B · HISTORICA ET DOGMATICA. lentiore modo verberavit : main virgis palmarum recens amputatis, quibus adhuc aculei hærebant, sic eorum terga laceravit, ut nonnulli ob infixos aculeos medici opera sæpius eguerint, imo qui- dam vim plagarum non ferentes exstincti sint. Porro quotquot apprehenderant, una cum virginibus ad magnam relegarunt Oasin. Neque initio concesse - runt ut defunctorum corpora cognatis suis trade- rentur; sed ipsa arbitratu suo occultarunt abjece- runtque insepulta: rati sic posse suam latere cru- delitatem. Qua in re vecordes itli magno mentis errore tenebantur: nam cum defunctorum cognati de suorum quidem confessione gauderent, Ingerent- que tamen ob subducta corpora, hæc sane causa enarrantur, habes etiam sub finem Apologiæ præ- D cedentis, et in Epist. ad Solit. Μor Reg. Socr. et Nic., Editi vero, et Theod. apud quem haec habentur lib. ut, cap. 14, cos scriptores sæpe occurrit: sic in Constitutionibus apostol., lib. viii, c. 30, circa quod vide notas Cotelerii. Niceph., Paulo post iidem eliti Μox haec, desunt in Anglic. Paulo post Anglic. Soc. et Nic., Theod., Hæc itern enarrantur in Epist. ad Solit. Theodoret., 6. Post hæc enim Alexandriam rursus invadunt, 6. Ἐκεῖθεν γὰρ καὶ εἰς τὴν Ἀλεξάνδρειαν πάλιν (67) τῇ Τεσσαρακοστῇ ὁ παρ' αὐτῶν ἀποσταλεὶς ἐκ (75) τῆς ᾿Αρείου πίστεως εἶναι· ὡς δὲ νικώσας αὐ 7. Viros autem quadraginta comprehensos, inso- C (66) Socrat. et Nic., τὰ ὕστερα χείρονα των πρώ- (67) Εἶτ᾽ εἰσελθών. Sic Reg. Socr. et Nic. Editi (68) Sic Soer. Nic. et mss.; in editis τά deest. (69) In Theodl. καὶ ἄρτοι deest. (70) Socrates et Nico, τετολμημένα. (71) Ritus orandi in cuemeleriis apud ecclesiasti- 7. Ανδρας δὲ κρατήσας τεσσαράκοντα, καινοτέρῳ (72) Theodoretus δή post γάρ. Μox Socrates et (73) Sic Socr. et Nic.; Reg. et Theod., ἑαυτάς, (74) Sic Reg. et Nic. Edili, ἐν αὐταῖς ἐχούσας. (75) Sic editi. At Regius codes, Socr. et Nic., ἀπο (76) Socrates et Nic., ἀποδοθῆναι συνεχώρησαν. (77) Socrates et Nicephorus, πεπλανημένοι
PG 25:652Ἐφυγάδευσαν δὲ ἐπισκόπους πλείους τριάκοντα· σπουδὴ γὰρ ἦν αὐτοῖς κατὰ τὸν Ἀχαάβ, εἰ δυνατόν, ἐξᾶραι τὴν ἀλήθειαν. Ἰδοὺ ταῦτα τῶν ἀσεβῶν τὰ τολμήματα. Ταῦτα δρῶντες καὶ μὴ ἐντραπέντες ἐφ’ οἷς πρότερον καθ’ ἡμῶν ἐτύρευσαν κακοῖς, ἔτι καὶ νῦν κατηγοροῦσιν, ἐκφυγεῖν δυνηθέντας αὐτῶν τὰς ἀνδροφόνους χεῖρας· μᾶλλον δὲ ὀδύρονται πικρῶς, ὅτι μὴ καὶ ἐκποδὼν τέλεον πεποιήκασι· καὶ λοιπὸν προφασίζονται δειλίαν ὀνειδίζειν, ἀγνοοῦντες ὅτι καὶ τοῦτο γογγύζοντες, εἰς ἑαυτοὺς ἐπιστρέφουσι μᾶλλον τὴν μέμψιν· εἰ γὰρ φαῦλον τὸ φεύγειν, πολλῷ χεῖρον τὸ διώκειν· ὁ μὲν γάρ, ἵνα μὴ ἀποθάνῃ, κρύπτεται, ὁ δὲ διώκει ζητῶν ἀποκτεῖναι. Καὶ τὸ μὲν φεύγειν γέγραπται, ὁ δὲ ζητῶν ἀναιρῆσαι παραβαίνει νόμον, καὶ μᾶλλον αὐτὸς τὴν πρόφασιν τοῦ φεύγειν παρέχει. Εἴπερ οὖν τὴν φυγὴν ὀνειδίζουσιν, ἐντρεπέτωσαν πλέον ἑαυτοὺς διώκοντας· παυέσθωσαν γὰρ ἐπιβουλεύοντες, καὶ παύσονται καὶ οἱ φεύγοντες εὐθύς. Ἀλλὰ τῆς μὲν ἰδίας πονηρίας οὐ παύονται, τοῦ δὲ καταλαβεῖν ἕνεκα πάντα πράττουσιν, οὐκ εἰδότες ὅτι τῶν διωκομένων ἡ φυγὴ μέγας ἔλεγχός ἐστι κατὰ τῶν διωκόντων.ἐπεφύησαν, ζητοῦντες πάλιν ἡμᾶς ἀποκτεῖναι, καὶ γέγονε χείρονα τὰ νῦν τῶν προτέρων (66). Στρατιώ ται γὰρ ἐξαίφνης τὴν ἐκκλησίαν ἐκύκλωσαν, καὶ τὰ τῶν πολέμων ἀντὶ τῶν εὐχῶν ἐγίνετο. Εἶτ᾽ εἰσελθὼν Καππαδοκίας Γεώργιος, ηύξησεν & παρ' αὐτῶν με- μάθηκε κακά. Μετὰ γὰρ τὰ (68) ἕβδομα τοῦ Πάσχα παρθένοι εἰς δεσμωτήριον ἐβάλλοντο, ἐπίσκοποι ήγοντο ὑπὸ στρατιωτῶν δεδεμένοι, ὀρφανῶν καὶ χη- ρῶν ἡρπάζοντο οἰκίαι καὶ ἄρτοι (63), ἔφοδοι κατὰ τῶν οἰκιῶν ἐγίνοντο, καὶ νυκτὸς οἱ Χριστιανοί κατα εφέροντο, ἐπεσφραγίσθησαν οἰκίαι, καὶ ἀδελφοὶ κλη- ρικῶν ὑπὲρ τῶν ἀδελφῶν ἐκινδύνευον. Καὶ δεινὰ μὲν ταῦτα, δεινότερα δὲ τὰ μετὰ ταῦτα τολμήματα (70)· τῇ γὰρ ἑβδομάδι μετὰ τὴν ἁγίαν Πεντηκοστὴν ὁ λαὸς νηστεύσας ἐξῆλθε περὶ τὸ κοιμητήριον εύξα- σθαι (71), διὰ τὸ πάντας ἀποστρέφεσθαι τὴν πρὸς Γεώργιον κοινωνίαν· ἀλλὰ τοῦτο μαθὼν ὁ παμπόνη- ρος αὐτὸς, παροξύνει τὸν στρατηλάτην Σεβαστιανόν, Μανιχαίον ὄντα, καὶ λοιπὸν αὐτὸς μετὰ πλήθους στρα- τιωτῶν, ὅπλα καὶ ξίφη γυμνά, καὶ τόξα καὶ βέλη φερόντων, ὥρμησεν ἐν αὐτῇ τῇ Κυριακῇ κατὰ τῶν λαῶν· καὶ ὀλίγους εὑρὼν εὐχομένους (οἱ γὰρ (72) πλεῖστοι λοιπὸν διὰ τὴν ὥραν ἀναχωρήσαντες ἦσαν), τοιαῦτα εἰργάσατο, οἷα παρ' αὐτῶν ἔπρεπεν ἀκού σαντα πρᾶξαι. Πυρκαϊὰν γὰρ ἀνάψας, καὶ στήσας παρθένους παρὰ τὸ πῦρ, ἠνάγκαζε λέγειν αὐτὰς τὰς ἔβλεπε, καὶ μὴ φροντιζούσας τοῦ πυρὸς, γυμνώσας λοιπὸν, οὕτως κατέκοψεν εἰς τὰ πρόσωπα, ὡς μετὰ χρόνον μόγις αὐτὰς ἐπιγνωσθῆναι. των. καὶ τὰ πολέμων. καὶ τὰ τῶν πολέμων. εἶτα ἐλθών. τρόπῳ κατέκοψε· ῥάβδους γὰρ τὰς ἀπὸ τῶν φοινίκων εὐθὺς τεμών, ἐν αὐταῖς ἐχούσαις (74) ἔτι τους σκό- λοπας τὰ νῶτα τούτων οὕτως ἐξέδειρεν, ὡς τινὲς μὲν πολλάκις χειρουργηθῆναι διὰ τοὺς ἐναποπαγέν- τας (75) ἐν αὐτοῖς σκόλοπας, τινὰς δὲ καὶ μὴ φέρον τὰς ἀποθανεῖν. Πάντας μὲν οὖν τοὺς περιληφθέντας ἀθρόως, καὶ τὴν παρθένον, ἐξώρισαν εἰς τὴν μεγά- λην Νασιν· τὰ δὲ σώματα τῶν τετελευτηκότων οὐδὲ τοῖς ἰδίοις κατὰ τὴν ἀρχὴν ἀποδοθῆναι πεποιήκασιν (70), ἀλλ' ἔκρυψαν ὡς ἠθέλησαν, άταφα βαλόντες, ὑπὲρ τοῦ δοκεῖν αὐτοὺς λανθάνειν τὴν τοσαύτην ὠμότητα. Πράττουσι δὲ τοῦτο πεπλανημένῃ τῇ δια- νοίᾳ (77) οἱ παράφρονες· τῶν γὰρ οἰκείων τῶν τετε- λευτηκότων, χαιρόντων μὲν διὰ τὴν ὁμολογίαν, θρη ἀναχωρήσαντες ἔτυχον. οἷα παρ' αὐτῶν ἔπρεπε πραχθῆναι. Πυρκαϊὰν γὰρ ἅψας. ἑαυτούς. καὶ μὴ φροντιζούσας τοῦ πυρός, παγέντας. περι- λειφθέντας. Μοx τὰς παρθένους. διανοίᾳ. πεπλανημένοι τὴν διάνοιαν. : S. ATHANASII OPP. PARS I. nosque denuo ad necem perquirunt : factaque sunt presentia prioribus pejora. Milites quippe drepente ecclesian obsedere : bellicusque tumul- tus vice precum exortus est. Dehinc Quadragesimæ tempore ingressus Georgius e Cappadocia, mala quæ a magistris illis edoctus fuerat adauxit. Etenim post heb tomadam Paschatis, virgines in carcerem conjici, episcopos a militibus vinctos abduci, or- planorum viduarumque domos et panes diripi, ir- ruptiones in domos fieri, noctu Christianos dejici, domos obsignari, fratres clericorum pro fratribus periclitari. Haec quidem atrocia, sed atrociora deinde consecuta sunt facinora : nam hebdomade post sanctam Pentecosten, cum populus, expleto jejunio, orandi causa ad cœmeterium egressus esset, quod omnes a Georgii communione abhorre rent: re comperta sceleratissimus ille, Sebastianum ducem, Manichæum hominem, concitat : qui mox cum turma militum, arma, strictos gladios, arcus et tela ferentium, ipsa Dominica die in populumn irrupit, paucisque illic in oratione repertis (plurimi namque adveniente lora recesserant), talia commisit facinora, qualia virum decebat Arianis obtemperan- tem. Nam accenso rogo virgines igni adnotas adi- gebat ut dicerent, se Arianicæ fidei esse : ut autem eas vim superare, ignemque nihil curare animad- vertit, nudatas iterum ita in faciem cædit ut per aliquantum temporis vix dignosci possent. - A B · HISTORICA ET DOGMATICA. lentiore modo verberavit : main virgis palmarum recens amputatis, quibus adhuc aculei hærebant, sic eorum terga laceravit, ut nonnulli ob infixos aculeos medici opera sæpius eguerint, imo qui- dam vim plagarum non ferentes exstincti sint. Porro quotquot apprehenderant, una cum virginibus ad magnam relegarunt Oasin. Neque initio concesse - runt ut defunctorum corpora cognatis suis trade- rentur; sed ipsa arbitratu suo occultarunt abjece- runtque insepulta: rati sic posse suam latere cru- delitatem. Qua in re vecordes itli magno mentis errore tenebantur: nam cum defunctorum cognati de suorum quidem confessione gauderent, Ingerent- que tamen ob subducta corpora, hæc sane causa enarrantur, habes etiam sub finem Apologiæ præ- D cedentis, et in Epist. ad Solit. Μor Reg. Socr. et Nic., Editi vero, et Theod. apud quem haec habentur lib. ut, cap. 14, cos scriptores sæpe occurrit: sic in Constitutionibus apostol., lib. viii, c. 30, circa quod vide notas Cotelerii. Niceph., Paulo post iidem eliti Μox haec, desunt in Anglic. Paulo post Anglic. Soc. et Nic., Theod., Hæc itern enarrantur in Epist. ad Solit. Theodoret., 6. Post hæc enim Alexandriam rursus invadunt, 6. Ἐκεῖθεν γὰρ καὶ εἰς τὴν Ἀλεξάνδρειαν πάλιν (67) τῇ Τεσσαρακοστῇ ὁ παρ' αὐτῶν ἀποσταλεὶς ἐκ (75) τῆς ᾿Αρείου πίστεως εἶναι· ὡς δὲ νικώσας αὐ 7. Viros autem quadraginta comprehensos, inso- C (66) Socrat. et Nic., τὰ ὕστερα χείρονα των πρώ- (67) Εἶτ᾽ εἰσελθών. Sic Reg. Socr. et Nic. Editi (68) Sic Soer. Nic. et mss.; in editis τά deest. (69) In Theodl. καὶ ἄρτοι deest. (70) Socrates et Nico, τετολμημένα. (71) Ritus orandi in cuemeleriis apud ecclesiasti- 7. Ανδρας δὲ κρατήσας τεσσαράκοντα, καινοτέρῳ (72) Theodoretus δή post γάρ. Μox Socrates et (73) Sic Socr. et Nic.; Reg. et Theod., ἑαυτάς, (74) Sic Reg. et Nic. Edili, ἐν αὐταῖς ἐχούσας. (75) Sic editi. At Regius codes, Socr. et Nic., ἀπο (76) Socrates et Nic., ἀποδοθῆναι συνεχώρησαν. (77) Socrates et Nicephorus, πεπλανημένοι
PG 25:653Οὐδεὶς γὰρ τὸν πρᾶον καὶ φιλάνθρωπον φεύγει, ἀλλὰ μᾶλλον τὸν ἄγριον καὶ πονηρὸν ὄντα τὸν τρόπον. «Πᾶς γοῦν κατώδυνος καὶ ὑπόχρεως» ἀπὸ μὲν τοῦ Σαοὺλ ἔφευγε, πρὸς δὲ τὸν Δαυὶδ κατέφευγε. Διὰ τοῦτο καὶ οὗτοι τοὺς κρυπτομένους αὐτοὺς ἀναιρεῖν σπουδάζουσιν ὑπὲρ τοῦ μὴ δοκεῖν ἔχειν τῆς ἑαυτῶν πονηρίας τὸν ἔλεγχον. Ἀλλὰ καὶ ἐν τούτῳ δοκοῦσι τυφλώττειν οἱ ἀεὶ πλανώμενοι· ὅσῳ γὰρ ἡ φυγὴ πρόδηλος, τοσούτῳ καὶ πλέον ἡ ἐξ ἐπιβουλῆς γινομένη παρ’ αὐτῶν ἀναίρεσις ἢ καὶ ἐξορία προφανεστέρα γενήσεται· ἄν τε γὰρ ἀποκτείνωσιν, ὁ θάνατος μεῖζον ἠχήσει κατ’ αὐτῶν· ἄν τε πάλιν ἐξορίσωσι, πανταχοῦ καθ’ ἑαυτῶν αὐτοὶ μνημεῖα τῆς παρανομίας ἐξαποστέλλουσιν. Εἰ μὲν οὖν ἔσῳζον τὰς φρένας, ἔβλεπον ἑαυτοὺς ἐν τούτοις συνεχομένους καὶ τοῖς ἑαυτῶν προσκόπτοντας λογισμοῖς. Ἐπειδὴ δὲ καὶ τὸ σωφρονεῖν ἀπώλεσαν, διὰ τοῦτο καὶ διώκοντες ἐξάγονται, καὶ ζητοῦντες ἀνελεῖν οὐχ ὁρῶσιν ἑαυτῶν τὴν ἀσέβειαν.νούντων δὲ διὰ τὰ σώματα, μεῖζον ἐξηγεῖτο (78) κατ' Α αὐτῶν ὁ τῆς ἀσεβείας καὶ ὠμότητος έλεγχος. Καὶ γὰρ εὐθὺς ἀπὸ τῆς Αἰγύπτου καὶ τῶν Λιβυῶν ἐξ- ώρισαν μὲν ἐπισκόπους Αμμώνιον, Μούτον (79), Γάϊον, Φίλωνα, Ἑρμῆν, Πλήνιον, Ψενόσιριν, Νει- λάμμωνα, ᾿Αγαθόν, Ανάγαμφον, Μάρκον, Αμμώ- νιον, ἕτερον Μάρκον, Δρακόντιον, Αδέλφιον, Αθη- νόδωρον· καὶ πρεσβυτέρους Ιέρακα καὶ Διόσκορον· καὶ οὕτω πικρῶς ἤλασαν αὐτούς, ὡς τινὰς μὲν αὐτ τῶν (80) ἐν ταῖς ὁδοῖς, τινὰς δὲ ἐν αὐτῷ τῷ ἐξορισμῷ ἀποθανεῖν. Ἐφυγάδευσαν δὲ ἐπισκόπους πλείους τριά- κοντα (81)· σπουδὴ γὰρ ἦν αὐτοῖς κατὰ τὸν ᾿Αχαάβ, εἰ δυνατὸν, ἐξᾶραι τὴν ἀλήθειαν. (89) Ιδού ταῦτα τῶν ἀσεβῶν τὰ τολμήματα. πρότερον (83) καθ᾿ ἡμῶν ἐτύρευσαν κακοῖς, ἔτι καὶ νῦν κατηγοροῦσιν, ἐκφυγεῖν δυνηθέντας αὐτῶν τὰς ἀνδροφόνους χεῖρας· μᾶλλον δὲ ὀδύρονται πικρῶς, ὅτι μὴ καὶ ἐκποδὼν τέλεον πεποιήκασι· καὶ λοιπὸν προφασίζονται δειλίαν ὀνειδίζειν, ἀγνοοῦντες ὅτι, καὶ τοῦτο γογγύζοντες, εἰς ἑαυτοὺς ἐπιστρέφουσι μᾶλλον τὴν μέμψιν. Εἰ γὰρ φαῦλον τὸ φεύγειν, πολλῷ χεῖ- ρον τὸ διώκειν· ὁ μὲν γὰρ, ἵνα μὴ ἀποθάνῃ, κρύ πτεται, ὁ δὲ διώκει ζητῶν ἀποκτεῖναι· καὶ τὸ μὲν φεύγειν γέγραπται· ὁ δὲ ζητῶν ἀναιρῆσαι παραβαίνει νόμον, καὶ μᾶλλον αὐτὸς τὴν πρόφασιν τοῦ φεύγειν τρεπέτωσαν πλέον ἑαυτοὺς διώκοντας· πανέσθωσαν γὰρ ἐπιβουλεύοντες, καὶ παύσονται οἱ φεύγοντες εὐτ θύς. ᾿Αλλὰ τῆς μὲν ἰδίας πονηρίας οὐ παύονται, τοῦ δὲ καταλαβεῖν (85) ἕνεκα πάντα πράττουσιν· οὐκ εἰ- δότες, ὅτι τῶν διωκομένων ἡ φυγὴ μέγας ἔλεγχός ἐστι κατὰ τῶν διωκόντων. Οὐδεὶς γὰρ τὸν πρᾶον καὶ φιλ άνθρωπον φεύγει, ἀλλὰ μᾶλλον τὸν ἄγριον καὶ που νηρὸν ὄντα τὸν τρόπον (86). Πᾶς γοῦν κατώδυνος καὶ ὑπόχρεως ἀπὸ μὲν τοῦ Σαούλ ἔφευγε, πρὸς δὲ τὸν Δαβὶδ κατέφευγε. Διὰ τοῦτο καὶ οὗτοι τοὺς κρυ πτομένους αὐτοὺς (87) ἀναιρεῖν σπουδάζουσιν, ὑπὲρ τοῦ μὴ δοκεῖν ἔχειν τῆς αὐτῶν πονηρίας τὸν ἔλεγ χον. Ἀλλὰ καὶ ἐν τούτῳ δοκοῦσι τυφλώττειν οἱ ἀεὶ (88) μείζων ἐξηγεῖτο. Ψινόσιριν. Νειλάμμωνα, Πηλάμμωνα, Αγάθωνα. Αγάπιον. "Αγαμφον. Αμμώνιον ἕτερον καὶ ἕτερον Μάρκον. σθησαν μὲν δέκα καὶ ἐξ, τῶν δὲ ἄλλων οἱ μὲν ἐφυγα- δεύθησαν, οἱ δὲ ἠναγκάσθησαν ὑποκρίνασθαι. ετυράννευσαν, γοῦν. Πᾶς γοῦν. σαν δὲ ἐπισκόπους πλείους ή τριάκοντα, ἐφυγάδευσαν, Καὶ ἐξωρί ἀναιρεῖν σπεύδουσι. ἑαυτῶν. γινομένη. γινομένης. Μοκ περιφανεστέρα. APOLOGIA DE FUGA SUA. ' fuit ut magis magisque vulgarentur eorum impie B "I Reg. xx11, 2. Nic. Editi vero, et Theodoret., Ibid. Anglic. et Socrat., Reg. et editi, male. lbidl. Socrat. et Niceph. et Anglic., Theod., Ibid. Anglic., Mox Socrat. et Theodoret., Apud Socratem legitur tertio Ammonius, sed male: nam septemdecim tunc forent episcopi pulsi, cum tamen sedecim tantum memoret Athanasius sub fi- nem Apologiæ præcedentis. Hæc item in Epist. ad Solit. G D tatis crudelitatisque argumenta. Verum illi mox ex Ægypto et Libyis in exsilium miserunt episcopos Ammonium, Muium, Gaium, Philonem, Hermen, Plenium, Psenosirim, Nilammonem, Agallum, Ana- gamphum, Marcum, Ammonium, alterum Marcum, Dracontium, Adelphium, Athenodorumn ; et presby- teros, Hieracem et Dioscorum, quos tanta acerbi- tate expulerunt, ut illorum quidam in itinere, qui- dam in exsilii loco interirent. Episcopos vero plus triginta in fugam verterunt : ea enim illis quemadmodum Achabo cura fuit, ut, si modo feri posset, veritatem de medio tollerent. En illa ipsa sunt impiorum facinora. adversum nos moliti sunt, nos eliamnum ideo cri- minantur, quod sanguinarias illorum manus effu- gerimus; imo potius acerbe lugent, quod me non e medio prorsus sustulerint: ac deinceps simulate timiditatem exprobrant: non intelligentes se dum ita obmurmurant, in se potius ipsam vertere cri- minationem. Nam si turpe est fugere, multo dete- rius persequi : qui fugit enim, mortis vitandæ causa se subducit; hic autem ideo persequitur, ut peri- mal quem inquirit. Quod autem fugere liceat, id Scripturæ testantur : qui autem interficiendi animo inquirit, is legem transgreditur, imo ipse est qui fugiendi causam præbet. Si igitur fugam exprobrant, se magis pudeat quod persequantur. Desinant in- sidias tendere, mox gradum sistent qui fugiunt. Sed nunquam illi suæ finem imponent malitiæ : nihil certe non agunt ut nos comprehendant, non adver- tentes fugam eorum qui persecutionem patiuntur permagnum esse in persecutores argumentum : nemo enim humanum ſugit aut mansuetum homi- nem, sed immanem et moribus improbum. Idcirco omnes qui erant in angustia constituti et oppressi ære alieno ', Saulem fugientes ad Davidem se confere- bant. Illi vero ideo eos qui se occultant interficere satagunt, ut nulla supersint malitiæ suæ vestigia. Quorum (scilicet episcoporum) sedecim sunt in exsilium acti, ex cateris vero, alii in fugam versi, alii ad simulan- dum coacti sunt. 8, et apud Niceph., lib. x, cap. 16. et Anglicamus, inale. et Niceph. et Basil., Socrates et Niceph., ejusque lectionem germanam putat Valesius. Sed mendo- sam esse arbitramur : nam præterquam quod omnes ass. et editi Athanasii, Socrat. et Niceph. habent bæc lectio vera comprobatur ex Apol. ad Constant. num, 27, ubi sic legitur, glic., Mox idem, Anglic. Suer. Nic., Editi, Anglic., 8. Ταῦτα ὁρῶντες καὶ μὴ ἐντραπέντες ἐφ᾽ οἷς (84) παρέχει. Είπερ οὖν τὴν φυγὴν ὀνειδίζουσι, ἐν (78) Sic Regius, Basil. Anglic. Socrat. Theodor. (79) Socrates, Όμουιν. Anglic., Μουt. Ibid. Anglic. 8. Hæc cum illi agant, nec pudeat malorum quæ (82) Hire habentur apud Socratem, lib. 111, cap. (85) Sic Reg. Basil. Socrat. Niceph. Editi vero (84) Nicephorus, τοῦ ψέγειν. (85) Socrat., καταβαλεῖν. Μox οὐχ deest in Socr. (86) Anglic., τους τρόπους. Μox editi male, Πῶς (81) Mire variat Theodoretus qui habet Egóveu-la-Re-Anglie., Kal nás µév. (87) Anglicanus et Socrates, aŭtolç. Ibidem An- (88) 'Asi deest apud Socr. Paulo post Reg. Basil.
PG 25:654Τάχα γὰρ καὶ τὴν Πρόνοιαν αὐτὴν αἰτιᾶσθαι τολμῶσιν [οὐδὲν γὰρ αὐτοῖς ἀτόλμητον], ἐφ’ οἷς αὐτοῖς οὐ παραδίδωσι, προδήλου τούτου τυγχάνοντος κατὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος φωνήν, ὅτι μηδὲ στρουθίον ἄνευ τοῦ πατρὸς ἡμῶν τοῦ ἐν τοῖς οὐρανοῖς ἐμπεσεῖν εἰς παγίδα δύναται. Καὶ γὰρ καὶ ὅτε παραλαμβάνουσιν οἱ ἀλάστορες, εὐθὺς ἐπιλανθάνονται τῶν τε ἄλλων καὶ πρὸ τῶν ἄλλων ἑαυτῶν· καὶ μόναις ταῖς ἀλαζονείαις τὰς ὀφρῦς ἀνασπάσαντες, οὔτε καιρὸν γινώσκουσιν οὔτε ἀδικοῦντες ἀνθρώπους αἰδοῦνται τὴν φύσιν, κατὰ δὲ τὸν τύραννον τῆς Βαβυλῶνος ἀγριώτερον ἐπιφύονται καὶ οὔτε τινὰς ἐλεοῦσιν, ἀλλὰ καὶ «τοῦ πρεσβυτέρου τὸν ζυγὸν ἐπιβαρύνουσι» καὶ «ἐπὶ τὸ ἄλγος τῶν τραυμάτων», ὡς γέγραπται, προστιθέασιν οἱ ἀνηλεεῖς. Εἰ μὲν οὖν μὴ ταῦτα δράσαντες ἦσαν, εἰ μὴ τοὺς κατὰ τῆς συκοφαντίας αὐτῶν ὑπὲρ ἡμῶν λέγοντας ἐξορίσαντες ἦσαν, πιθανῶς ἂν λέγοντες παρά τισιν ἐνομίσθησαν·νούντων δὲ διὰ τὰ σώματα, μεῖζον ἐξηγεῖτο (78) κατ' Α αὐτῶν ὁ τῆς ἀσεβείας καὶ ὠμότητος έλεγχος. Καὶ γὰρ εὐθὺς ἀπὸ τῆς Αἰγύπτου καὶ τῶν Λιβυῶν ἐξ- ώρισαν μὲν ἐπισκόπους Αμμώνιον, Μούτον (79), Γάϊον, Φίλωνα, Ἑρμῆν, Πλήνιον, Ψενόσιριν, Νει- λάμμωνα, ᾿Αγαθόν, Ανάγαμφον, Μάρκον, Αμμώ- νιον, ἕτερον Μάρκον, Δρακόντιον, Αδέλφιον, Αθη- νόδωρον· καὶ πρεσβυτέρους Ιέρακα καὶ Διόσκορον· καὶ οὕτω πικρῶς ἤλασαν αὐτούς, ὡς τινὰς μὲν αὐτ τῶν (80) ἐν ταῖς ὁδοῖς, τινὰς δὲ ἐν αὐτῷ τῷ ἐξορισμῷ ἀποθανεῖν. Ἐφυγάδευσαν δὲ ἐπισκόπους πλείους τριά- κοντα (81)· σπουδὴ γὰρ ἦν αὐτοῖς κατὰ τὸν ᾿Αχαάβ, εἰ δυνατὸν, ἐξᾶραι τὴν ἀλήθειαν. (89) Ιδού ταῦτα τῶν ἀσεβῶν τὰ τολμήματα. πρότερον (83) καθ᾿ ἡμῶν ἐτύρευσαν κακοῖς, ἔτι καὶ νῦν κατηγοροῦσιν, ἐκφυγεῖν δυνηθέντας αὐτῶν τὰς ἀνδροφόνους χεῖρας· μᾶλλον δὲ ὀδύρονται πικρῶς, ὅτι μὴ καὶ ἐκποδὼν τέλεον πεποιήκασι· καὶ λοιπὸν προφασίζονται δειλίαν ὀνειδίζειν, ἀγνοοῦντες ὅτι, καὶ τοῦτο γογγύζοντες, εἰς ἑαυτοὺς ἐπιστρέφουσι μᾶλλον τὴν μέμψιν. Εἰ γὰρ φαῦλον τὸ φεύγειν, πολλῷ χεῖ- ρον τὸ διώκειν· ὁ μὲν γὰρ, ἵνα μὴ ἀποθάνῃ, κρύ πτεται, ὁ δὲ διώκει ζητῶν ἀποκτεῖναι· καὶ τὸ μὲν φεύγειν γέγραπται· ὁ δὲ ζητῶν ἀναιρῆσαι παραβαίνει νόμον, καὶ μᾶλλον αὐτὸς τὴν πρόφασιν τοῦ φεύγειν τρεπέτωσαν πλέον ἑαυτοὺς διώκοντας· πανέσθωσαν γὰρ ἐπιβουλεύοντες, καὶ παύσονται οἱ φεύγοντες εὐτ θύς. ᾿Αλλὰ τῆς μὲν ἰδίας πονηρίας οὐ παύονται, τοῦ δὲ καταλαβεῖν (85) ἕνεκα πάντα πράττουσιν· οὐκ εἰ- δότες, ὅτι τῶν διωκομένων ἡ φυγὴ μέγας ἔλεγχός ἐστι κατὰ τῶν διωκόντων. Οὐδεὶς γὰρ τὸν πρᾶον καὶ φιλ άνθρωπον φεύγει, ἀλλὰ μᾶλλον τὸν ἄγριον καὶ που νηρὸν ὄντα τὸν τρόπον (86). Πᾶς γοῦν κατώδυνος καὶ ὑπόχρεως ἀπὸ μὲν τοῦ Σαούλ ἔφευγε, πρὸς δὲ τὸν Δαβὶδ κατέφευγε. Διὰ τοῦτο καὶ οὗτοι τοὺς κρυ πτομένους αὐτοὺς (87) ἀναιρεῖν σπουδάζουσιν, ὑπὲρ τοῦ μὴ δοκεῖν ἔχειν τῆς αὐτῶν πονηρίας τὸν ἔλεγ χον. Ἀλλὰ καὶ ἐν τούτῳ δοκοῦσι τυφλώττειν οἱ ἀεὶ (88) μείζων ἐξηγεῖτο. Ψινόσιριν. Νειλάμμωνα, Πηλάμμωνα, Αγάθωνα. Αγάπιον. "Αγαμφον. Αμμώνιον ἕτερον καὶ ἕτερον Μάρκον. σθησαν μὲν δέκα καὶ ἐξ, τῶν δὲ ἄλλων οἱ μὲν ἐφυγα- δεύθησαν, οἱ δὲ ἠναγκάσθησαν ὑποκρίνασθαι. ετυράννευσαν, γοῦν. Πᾶς γοῦν. σαν δὲ ἐπισκόπους πλείους ή τριάκοντα, ἐφυγάδευσαν, Καὶ ἐξωρί ἀναιρεῖν σπεύδουσι. ἑαυτῶν. γινομένη. γινομένης. Μοκ περιφανεστέρα. APOLOGIA DE FUGA SUA. ' fuit ut magis magisque vulgarentur eorum impie B "I Reg. xx11, 2. Nic. Editi vero, et Theodoret., Ibid. Anglic. et Socrat., Reg. et editi, male. lbidl. Socrat. et Niceph. et Anglic., Theod., Ibid. Anglic., Mox Socrat. et Theodoret., Apud Socratem legitur tertio Ammonius, sed male: nam septemdecim tunc forent episcopi pulsi, cum tamen sedecim tantum memoret Athanasius sub fi- nem Apologiæ præcedentis. Hæc item in Epist. ad Solit. G D tatis crudelitatisque argumenta. Verum illi mox ex Ægypto et Libyis in exsilium miserunt episcopos Ammonium, Muium, Gaium, Philonem, Hermen, Plenium, Psenosirim, Nilammonem, Agallum, Ana- gamphum, Marcum, Ammonium, alterum Marcum, Dracontium, Adelphium, Athenodorumn ; et presby- teros, Hieracem et Dioscorum, quos tanta acerbi- tate expulerunt, ut illorum quidam in itinere, qui- dam in exsilii loco interirent. Episcopos vero plus triginta in fugam verterunt : ea enim illis quemadmodum Achabo cura fuit, ut, si modo feri posset, veritatem de medio tollerent. En illa ipsa sunt impiorum facinora. adversum nos moliti sunt, nos eliamnum ideo cri- minantur, quod sanguinarias illorum manus effu- gerimus; imo potius acerbe lugent, quod me non e medio prorsus sustulerint: ac deinceps simulate timiditatem exprobrant: non intelligentes se dum ita obmurmurant, in se potius ipsam vertere cri- minationem. Nam si turpe est fugere, multo dete- rius persequi : qui fugit enim, mortis vitandæ causa se subducit; hic autem ideo persequitur, ut peri- mal quem inquirit. Quod autem fugere liceat, id Scripturæ testantur : qui autem interficiendi animo inquirit, is legem transgreditur, imo ipse est qui fugiendi causam præbet. Si igitur fugam exprobrant, se magis pudeat quod persequantur. Desinant in- sidias tendere, mox gradum sistent qui fugiunt. Sed nunquam illi suæ finem imponent malitiæ : nihil certe non agunt ut nos comprehendant, non adver- tentes fugam eorum qui persecutionem patiuntur permagnum esse in persecutores argumentum : nemo enim humanum ſugit aut mansuetum homi- nem, sed immanem et moribus improbum. Idcirco omnes qui erant in angustia constituti et oppressi ære alieno ', Saulem fugientes ad Davidem se confere- bant. Illi vero ideo eos qui se occultant interficere satagunt, ut nulla supersint malitiæ suæ vestigia. Quorum (scilicet episcoporum) sedecim sunt in exsilium acti, ex cateris vero, alii in fugam versi, alii ad simulan- dum coacti sunt. 8, et apud Niceph., lib. x, cap. 16. et Anglicamus, inale. et Niceph. et Basil., Socrates et Niceph., ejusque lectionem germanam putat Valesius. Sed mendo- sam esse arbitramur : nam præterquam quod omnes ass. et editi Athanasii, Socrat. et Niceph. habent bæc lectio vera comprobatur ex Apol. ad Constant. num, 27, ubi sic legitur, glic., Mox idem, Anglic. Suer. Nic., Editi, Anglic., 8. Ταῦτα ὁρῶντες καὶ μὴ ἐντραπέντες ἐφ᾽ οἷς (84) παρέχει. Είπερ οὖν τὴν φυγὴν ὀνειδίζουσι, ἐν (78) Sic Regius, Basil. Anglic. Socrat. Theodor. (79) Socrates, Όμουιν. Anglic., Μουt. Ibid. Anglic. 8. Hæc cum illi agant, nec pudeat malorum quæ (82) Hire habentur apud Socratem, lib. 111, cap. (85) Sic Reg. Basil. Socrat. Niceph. Editi vero (84) Nicephorus, τοῦ ψέγειν. (85) Socrat., καταβαλεῖν. Μox οὐχ deest in Socr. (86) Anglic., τους τρόπους. Μox editi male, Πῶς (81) Mire variat Theodoretus qui habet Egóveu-la-Re-Anglie., Kal nás µév. (87) Anglicanus et Socrates, aŭtolç. Ibidem An- (88) 'Asi deest apud Socr. Paulo post Reg. Basil.
PG 25:655ἐπειδὴ δὲ ἄλλοις τοσούτοις καὶ τηλικούτοις ἐπισκόποις ἐπεβούλευσαν, καὶ οὔτε τοῦ μεγάλου καὶ ὁμολογητοῦ Ὁσίου, οὔτε τοῦ ἐπισκόπου Ῥώμης οὔτε τοσούτων ἀπὸ τῶν Σπανίων καὶ Γαλλίων καὶ τῆς Αἰγύπτου καὶ Λιβύης καὶ τῶν ἄλλων μερῶν ἐπισκόπων ἐφείσαντο, ἀλλὰ τοσαῦτα πεποιήκασι κατὰ τῶν ὅλως ἐλεγξάντων αὐτοὺς ὑπὲρ ἡμῶν, πῶς οὐχὶ μᾶλλον ἡμᾶς πρὸ τῶν ἄλλων ἐβουλεύσαντο, καὶ μετ’ ἐκείνους ἐπιθυμοῦσι δὲ κἀκεῖσε ἀνελεῖν; Εἰς τοῦτο γὰρ ἀγρυπνοῦσι καὶ νομίζουσιν ἀδικεῖσθαι, ἂν βλέπωσι σῳζομένους οὓς οὐκ ἐβούλοντο ζῆν. Τίς τοίνυν οὐ συνορᾷ τὴν πανουργίαν αὐτῶν; Τίνι τοῦτο κατάδηλον οὐκ ἔστιν ὅτι μὴ δι’ ἀρετὴν ὀνειδίζουσι δειλίαν, ἀλλ’ αἵματα διψῶντες, ὥσπερ σαγήναις, χρῶνται ταῖς ἰδίαις κακοτεχνίαις, νομίζοντες ἐν ταύταις συλλαμβάνεσθαι οὓς ἐὰν ζητῶσιν ἀναιρῆσαι; Τοιούτους γὰρ αὐτοὺς αἱ πράξεις ἔδειξαν καὶ ἤλεγξαν τὸν τρόπον αὐτῶν, θηρίων μὲν ἀγριώτερον, Βαβυλωνίων δὲ ὠμότερον.πλανώμενοι· ὅσῳ γὰρ ἡ φυγὴ πρόδηλος, τοσούτῳ χοῦ, έξηχεῖ Αχήσει. αὐτοὶ μνημεῖα τῆς πονηρίας ἀπο στελλ. οὐδὲν γάρ. γάρ καὶ πλέον ἡ ἐξ ἐπιβουλῆς γινομένη παρ' αὐτῶν ἀνα- ρεσις, ἢ καὶ ἐξορία προφανεστέρα γενήσεται· ἄν τε γὰρ ἀποκτείνωσιν, (89) ὁ θάνατος μεῖζον ἠχήσει κατ' αὐτῶν· ἄν τε πάλιν ἐξορίσωσι, πανταχοῦ καθ᾿ ἑαυ- τῶν αὐτοὶ μνημεῖα τῆς παρανομίας ἐξαποστέλλουσιν. ἐν τούτοις συνεχομένους, καὶ τοῖς ἑαυτῶν προσκό πτοντας λογισμοῖς (90)· ἐπειδὴ δὲ καὶ τὸ σωφρονεῖν ἀπώλεσαν, διὰ τοῦτο καὶ διώκοντες ἐξάγονται, καὶ ζητοῦντες ἀνελεῖν, οὐχ ὁρῶσιν ἑαυτῶν τὴν ἀσέβειαν. Τάχα γὰρ (91) καὶ τὴν Πρόνοιαν αὐτὴν αἰτιᾶσθαι τολμῶσιν οὐδὲν γὰρ αὐτοῖς ἀτόλμητον), ἐφ᾽ οἷς αὐ- τοῖς οὐ παραδίδωσι, προδήλου τούτου τυγχάνοντος κατὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος φωνήν, ὅτι μηδὲ στρουθίον ἄνευ τοῦ Πατρὸς ἡμῶν τοῦ ἐν τοῖς οὐρανοῖς ἐμπε σεῖν εἰς παγίδα δύναται. Καὶ γὰρ καὶ ὅτε παραλαμ βάνουσιν οἱ ἀλάστορες, εὐθὺς ἐπιλανθάνονται τῶν τε ἄλλων, καὶ πρὸ τῶν ἄλλων ἑαυτῶν· καὶ μόναις (92) ταῖς ἀλαζονείαις τὰς ἀφοῦς ἀνασπάσαντες, οὔτε και ρὸν γινώσκουσιν, οὔτε ἀδικοῦντες ἀνθρώπους αἰδοῦν ται τὴν φύσιν· κατὰ δὲ τὸν τύραννον τῆς Βαβυλώ- νος ἀγριώτερον ἐπιφύονται, καὶ οὔτε τινὰς ἐλεοῦ σιν (95), ἀλλὰ καὶ τοῦ πρεσβυτέρου τὸν ζυγὸν ἐπιβαρύνουσι, καὶ ἐπὶ τὸ ἄλγος τῶν τραυμάτων, ὡς γέγραπται, προστιθέασιν οἱ ἀνηλεεῖς. Εἰ μὲν οὖν μὴ ταῦτα δράσαντες ἦσαν, εἰ μὴ τοὺς κατὰ τῆς συκοφαντίας αὐτῶν ὑπὲρ ἡμῶν λέγοντας ἐξορίσαντες ἦσαν, πιθανῶς ἂν λέγοντες παρά τισιν ἐνομίσθησαν· ἐπειδὴ δὲ ἄλλοις τοσούτοις (94) και τηλικούτοις ἐπι σκόποις ἐπεβούλευσαν, καὶ οὔτε τοῦ μεγάλου καὶ ὁμο λογητοῦ Οσίου, οὔτε τοῦ ἐπισκόπου Ρώμης, οδικ τοσούτων (95) ἀπὸ τῶν Σπανιῶν, καὶ Γαλλιῶν, καὶ τῆς Αἰγύπτου, καὶ Λιβύης, καὶ τῶν ἄλλων μερῶν ἐπισκόπων ἐφείσαντο, ἀλλὰ τοσαῦτα πεποιήκασι κατὰ τῶν ὅλως ἐλεγξάντων αὐτοὺς ὑπὲρ ἡμῶν· πῶς οὐχὶ μᾶλλον ἡμᾶς πρὸ τῶν ἄλλων ἐβουλεύσαντο, καὶ μετ' ἐκείνους ἐπιθυμοῦσι δὲ κακῶς ἀνελεῖν (96) ; Εἰς τοῦ το γὰρ ἀγρυπνοῦσι, καὶ νομίζουσιν ἀδικεῖσθαι, βλέπωσι σωζομένους, οἷς οὐκ ἐβούλοντο ζῆν. τῶν ; τίνι τοῦτο κατάδηλον οὐκ ἔστιν, ὅτι μὴ δι' ἀρε τὴν ὀνειδίζουσι δειλίαν, ἀλλ' αἵματα διψῶντες, ὥσπερ σαγήναις χρῶνται ταῖς ἰδίαις κακοτεχνίαις, νομίζον τες ἐν ταύταις συλλαμβάνεσθαι οὓς ἐὰν ζητῶσιν ἀναιρῆσαι; Τοιούτους γὰρ αὐτοὺς αἱ πράξεις ἔδειξαν, καὶ ἤλεγξαν τὸν τρόπον αὐτῶν, θηρίων μὲν ἀγριώτε ροις. πους. ἀλλὰ καί. κἀκεῖσε ἀνελεῖν. ἂν βλέπωσι. ἐὰν βλέπωσι. S. ATHANASI OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. - Verum illi ut seniper errant, videntur in hoc etiam A cæcutire : quanto enim fuga clarior, tanto etiam liquidius insidiis eorum patratæ cædes, irrogataque exsilia explorata erunt. Si namque occidant, ipsa mors gravius in carnifices resonabit; sin pellant in exsilium, quaquaversum emittunt iniquitatis suæ monumenta. malis hujusmodi complicari, ac in propria impin- gere consilia. Verum quia mente capti sunt, impetu ad persequendum feruntur, dumque cædes perpe- trare student, suam impietatem perspectam non habent. Imo forte ipsam criminari audebunt Provi- dentiam (nihil enin illis inausum) quod viros quos inquirunt sibi non tradat: cụm palam tamen sit, testante Salvatore, ne passerculum quidem sine Patre nostro qui in cœlis est posse in laqueum in- cidere. At ubi aliquem apprehenderint sceleratissi- mi illi, et aliorum et sui in primis statim obliviscum- tur, elatisque ex sola arrogantia superciliis, nec cognoscunt teniporis opportunitatem, nec vel minima naturæ reverentia cohibentur ab injuriis inferendis : sed more Babylonici tyranni efferatius insurgunt citra ullam in quemlibet misericordiam : sed senis jugum aggravant¹³, el super dolorem vulnerum im. mies illi addiderunt". Quod si ejusmodi facinora non admisissent: si eos qui suas calumnias in nos conflatas impugnarent, non loco expulissent, eorum tortasse dictis saltem nonnulli fidem adhibuissent. ▲t cum sint tot tantisque episcopis insidiati, nec magno Hosio confessori, neque episcopo Romano, “ ac tot Hispaniarum, Galliarum, Ægypti, Li- byæ, aliarumque regionum episcopis pepercerint, sed tantis malis affecerint eos qui ullatenus se nostri causa arguerent; nonne priusquam alios insidiis nos suis aggressi fuissent? annon putan - dum eos id jam peroptare, ut nos immani nece post alios obtruncent? In hoc quippe advigilant, ac secum injuste agi putant, si quos illi vivere nolint, superstites cernant. ' frities? cuinam id planum non est, ipsos non vir- tutis studio timiditatem nobis exprobrare; sed san- guinem sitientes, veluti sagenis, inalis suis uti arti- bus, arbitrantes se sic eos quos occidendos perqui- runt comprehendere posse? Eo autem illos animo esse, operibus ipsis comprobatur, arguiturque eorum Isa. xLvi1,6. Psal. LXIX, 26. deerant in editis, sed habentur in Reg. Basil. Angl. Socr. et Niceph. Ibi Anglic. habet pro Μox idem, Paulo post Reg. et Anglican., In editis deest. B C av D Idem ibi, editi, Paulo post Reg. et Anglic, Editi, 9. Si igitur sanæ mentis essent, sese adverterent 10. Cuinam igitur illorum non est perspecta va- (89) Quæ leguntur a voce ἀποκτείνωσι ad παντα- (90) Anglicanus codex, λόγους. (91) Multa hic omittuntur a Socrat. Niceph. (92) Anglicanus codex, μόνον 9. Εἰ μὲν οὖν ἔσωζον τὰς φρένας, ἔβλεπον ἑαυτοὺς 10. Τίς τοίνυν οὐ συνορᾷ τὴν πανουργίαν (97) αὐτ (93) Reg., ἐλεῶσιν. Μox Anglic., τοῖς πρεσβυτέ (94) Τοσούτοις deest in Anglic. (95) Anglic., τοσοῦτον. Paulo post idem, ἐπισκή (96) Sic Angl. quem sequi visum est. Reg. et (97) Anglicanus codex, κακουργίαν.
PG 25:656Καὶ εἰ καὶ αὐτάρκης ἐκ τούτων ἐστὶν ὁ κατ’ αὐτῶν ἔλεγχος, ὅμως, ἐπειδὴ κατὰ «τὸν πατέρα ἑαυτῶν τὸν διάβολον» ἁπαλοῖς τοῖς λογαρίοις σχηματίζονται ὥστε δειλίαν ἐγκαλεῖν, δειλότεροι λαγωῶν ὄντες αὐτοί, φέρε καὶ τὰ ἐκ τῶν θείων γραφῶν περὶ τῶν τοιούτων γεγραμμένα θεωρήσωμεν. Δειχθήσονται γὰρ οὐδὲν ἧττον καὶ πρὸς ταύτας μὲν μαχόμενοι, τῶν δὲ ἁγίων τὰς ἀρετὰς διαβάλλοντες· εἰ γὰρ λοιδοροῦσι τοὺς κρυπτομένους ἀπὸ τῶν ζητούντων ἀνελεῖν καὶ διαβάλλουσι τοὺς φεύγοντας ἀπὸ τῶν διωκόντων, τί ποιήσουσιν ὁρῶντες τὸν μὲν Ἰακὼβ φεύγοντα τὸν ἀδελφὸν Ἡσαῦ, τὸν δὲ Μωσῆν εἰς Μαδιὰμ ἀναχωροῦντα διὰ τὸν φόβον τοῦ Φαραώ; Τί δὲ τοιαῦτα φλυαροῦντες ἀπολογήσονται τῷ Δαυὶδ φεύγοντι τὸν Σαοὺλ ἀπὸ τῆς οἰκίας, ὅτε ἀπέστειλεν αὐτὸν ἀναιρεθῆναι, καὶ κρυπτομένῳ μὲν τοῦτον ἐν τῷ σπηλαίῳ, «ἀλλοιοῦντι δὲ τὸ πρόσωπον ἑαυτοῦ», ἕως ἂν παρέλθῃ τὸν Ἀβιμέλεχ καὶ τὴν ἐπιβουλὴν ἐκκλίνῃ; Τί δ’ ἂν εἴποιεν οἱ πάντα λέγοντες εὐχερῶς, βλέποντες τὸν μέγαν Ἠλίαν ἐπικαλούμενον μὲν τὸν Θεὸν καὶ νεκρὸν ἐγείροντα, κρυπτόμενον δὲ διὰ τὸν Ἀχαὰβ καὶ φεύγοντα διὰ τὰς ἀπειλὰς τῆς Ἰεζάβελ;πλανώμενοι· ὅσῳ γὰρ ἡ φυγὴ πρόδηλος, τοσούτῳ χοῦ, έξηχεῖ Αχήσει. αὐτοὶ μνημεῖα τῆς πονηρίας ἀπο στελλ. οὐδὲν γάρ. γάρ καὶ πλέον ἡ ἐξ ἐπιβουλῆς γινομένη παρ' αὐτῶν ἀνα- ρεσις, ἢ καὶ ἐξορία προφανεστέρα γενήσεται· ἄν τε γὰρ ἀποκτείνωσιν, (89) ὁ θάνατος μεῖζον ἠχήσει κατ' αὐτῶν· ἄν τε πάλιν ἐξορίσωσι, πανταχοῦ καθ᾿ ἑαυ- τῶν αὐτοὶ μνημεῖα τῆς παρανομίας ἐξαποστέλλουσιν. ἐν τούτοις συνεχομένους, καὶ τοῖς ἑαυτῶν προσκό πτοντας λογισμοῖς (90)· ἐπειδὴ δὲ καὶ τὸ σωφρονεῖν ἀπώλεσαν, διὰ τοῦτο καὶ διώκοντες ἐξάγονται, καὶ ζητοῦντες ἀνελεῖν, οὐχ ὁρῶσιν ἑαυτῶν τὴν ἀσέβειαν. Τάχα γὰρ (91) καὶ τὴν Πρόνοιαν αὐτὴν αἰτιᾶσθαι τολμῶσιν οὐδὲν γὰρ αὐτοῖς ἀτόλμητον), ἐφ᾽ οἷς αὐ- τοῖς οὐ παραδίδωσι, προδήλου τούτου τυγχάνοντος κατὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος φωνήν, ὅτι μηδὲ στρουθίον ἄνευ τοῦ Πατρὸς ἡμῶν τοῦ ἐν τοῖς οὐρανοῖς ἐμπε σεῖν εἰς παγίδα δύναται. Καὶ γὰρ καὶ ὅτε παραλαμ βάνουσιν οἱ ἀλάστορες, εὐθὺς ἐπιλανθάνονται τῶν τε ἄλλων, καὶ πρὸ τῶν ἄλλων ἑαυτῶν· καὶ μόναις (92) ταῖς ἀλαζονείαις τὰς ἀφοῦς ἀνασπάσαντες, οὔτε και ρὸν γινώσκουσιν, οὔτε ἀδικοῦντες ἀνθρώπους αἰδοῦν ται τὴν φύσιν· κατὰ δὲ τὸν τύραννον τῆς Βαβυλώ- νος ἀγριώτερον ἐπιφύονται, καὶ οὔτε τινὰς ἐλεοῦ σιν (95), ἀλλὰ καὶ τοῦ πρεσβυτέρου τὸν ζυγὸν ἐπιβαρύνουσι, καὶ ἐπὶ τὸ ἄλγος τῶν τραυμάτων, ὡς γέγραπται, προστιθέασιν οἱ ἀνηλεεῖς. Εἰ μὲν οὖν μὴ ταῦτα δράσαντες ἦσαν, εἰ μὴ τοὺς κατὰ τῆς συκοφαντίας αὐτῶν ὑπὲρ ἡμῶν λέγοντας ἐξορίσαντες ἦσαν, πιθανῶς ἂν λέγοντες παρά τισιν ἐνομίσθησαν· ἐπειδὴ δὲ ἄλλοις τοσούτοις (94) και τηλικούτοις ἐπι σκόποις ἐπεβούλευσαν, καὶ οὔτε τοῦ μεγάλου καὶ ὁμο λογητοῦ Οσίου, οὔτε τοῦ ἐπισκόπου Ρώμης, οδικ τοσούτων (95) ἀπὸ τῶν Σπανιῶν, καὶ Γαλλιῶν, καὶ τῆς Αἰγύπτου, καὶ Λιβύης, καὶ τῶν ἄλλων μερῶν ἐπισκόπων ἐφείσαντο, ἀλλὰ τοσαῦτα πεποιήκασι κατὰ τῶν ὅλως ἐλεγξάντων αὐτοὺς ὑπὲρ ἡμῶν· πῶς οὐχὶ μᾶλλον ἡμᾶς πρὸ τῶν ἄλλων ἐβουλεύσαντο, καὶ μετ' ἐκείνους ἐπιθυμοῦσι δὲ κακῶς ἀνελεῖν (96) ; Εἰς τοῦ το γὰρ ἀγρυπνοῦσι, καὶ νομίζουσιν ἀδικεῖσθαι, βλέπωσι σωζομένους, οἷς οὐκ ἐβούλοντο ζῆν. τῶν ; τίνι τοῦτο κατάδηλον οὐκ ἔστιν, ὅτι μὴ δι' ἀρε τὴν ὀνειδίζουσι δειλίαν, ἀλλ' αἵματα διψῶντες, ὥσπερ σαγήναις χρῶνται ταῖς ἰδίαις κακοτεχνίαις, νομίζον τες ἐν ταύταις συλλαμβάνεσθαι οὓς ἐὰν ζητῶσιν ἀναιρῆσαι; Τοιούτους γὰρ αὐτοὺς αἱ πράξεις ἔδειξαν, καὶ ἤλεγξαν τὸν τρόπον αὐτῶν, θηρίων μὲν ἀγριώτε ροις. πους. ἀλλὰ καί. κἀκεῖσε ἀνελεῖν. ἂν βλέπωσι. ἐὰν βλέπωσι. S. ATHANASI OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. - Verum illi ut seniper errant, videntur in hoc etiam A cæcutire : quanto enim fuga clarior, tanto etiam liquidius insidiis eorum patratæ cædes, irrogataque exsilia explorata erunt. Si namque occidant, ipsa mors gravius in carnifices resonabit; sin pellant in exsilium, quaquaversum emittunt iniquitatis suæ monumenta. malis hujusmodi complicari, ac in propria impin- gere consilia. Verum quia mente capti sunt, impetu ad persequendum feruntur, dumque cædes perpe- trare student, suam impietatem perspectam non habent. Imo forte ipsam criminari audebunt Provi- dentiam (nihil enin illis inausum) quod viros quos inquirunt sibi non tradat: cụm palam tamen sit, testante Salvatore, ne passerculum quidem sine Patre nostro qui in cœlis est posse in laqueum in- cidere. At ubi aliquem apprehenderint sceleratissi- mi illi, et aliorum et sui in primis statim obliviscum- tur, elatisque ex sola arrogantia superciliis, nec cognoscunt teniporis opportunitatem, nec vel minima naturæ reverentia cohibentur ab injuriis inferendis : sed more Babylonici tyranni efferatius insurgunt citra ullam in quemlibet misericordiam : sed senis jugum aggravant¹³, el super dolorem vulnerum im. mies illi addiderunt". Quod si ejusmodi facinora non admisissent: si eos qui suas calumnias in nos conflatas impugnarent, non loco expulissent, eorum tortasse dictis saltem nonnulli fidem adhibuissent. ▲t cum sint tot tantisque episcopis insidiati, nec magno Hosio confessori, neque episcopo Romano, “ ac tot Hispaniarum, Galliarum, Ægypti, Li- byæ, aliarumque regionum episcopis pepercerint, sed tantis malis affecerint eos qui ullatenus se nostri causa arguerent; nonne priusquam alios insidiis nos suis aggressi fuissent? annon putan - dum eos id jam peroptare, ut nos immani nece post alios obtruncent? In hoc quippe advigilant, ac secum injuste agi putant, si quos illi vivere nolint, superstites cernant. ' frities? cuinam id planum non est, ipsos non vir- tutis studio timiditatem nobis exprobrare; sed san- guinem sitientes, veluti sagenis, inalis suis uti arti- bus, arbitrantes se sic eos quos occidendos perqui- runt comprehendere posse? Eo autem illos animo esse, operibus ipsis comprobatur, arguiturque eorum Isa. xLvi1,6. Psal. LXIX, 26. deerant in editis, sed habentur in Reg. Basil. Angl. Socr. et Niceph. Ibi Anglic. habet pro Μox idem, Paulo post Reg. et Anglican., In editis deest. B C av D Idem ibi, editi, Paulo post Reg. et Anglic, Editi, 9. Si igitur sanæ mentis essent, sese adverterent 10. Cuinam igitur illorum non est perspecta va- (89) Quæ leguntur a voce ἀποκτείνωσι ad παντα- (90) Anglicanus codex, λόγους. (91) Multa hic omittuntur a Socrat. Niceph. (92) Anglicanus codex, μόνον 9. Εἰ μὲν οὖν ἔσωζον τὰς φρένας, ἔβλεπον ἑαυτοὺς 10. Τίς τοίνυν οὐ συνορᾷ τὴν πανουργίαν (97) αὐτ (93) Reg., ἐλεῶσιν. Μox Anglic., τοῖς πρεσβυτέ (94) Τοσούτοις deest in Anglic. (95) Anglic., τοσοῦτον. Paulo post idem, ἐπισκή (96) Sic Angl. quem sequi visum est. Reg. et (97) Anglicanus codex, κακουργίαν.
PG 25:657Τότε γὰρ ζητούμενοι καὶ οἱ υἱοὶ τῶν προφητῶν ἐκρύπτοντο λανθάνοντες ἐν τοῖς σπηλαίοις παρὰ τῷ Ἀβδιοῦ. Ἢ τούτοις μὲν ὡς παλαιοῖς οὐκ ἐνέτυχον, τῶν δὲ κατὰ τὸ εὐαγγέλιον οὐδεμίαν μνήμην ἔχουσι. Καὶ γὰρ καὶ οἱ μαθηταὶ «διὰ τὸν φόβον τῶν Ἰουδαίων» ἀνεχώρουν κρυπτόμενοι, καὶ ὁ Παῦλος ἐν Δαμασκῷ, παρὰ τοῦ ἐθνάρχου ζητούμενος, «ἀπὸ τοῦ τείχους ἐν σαργάνῃ κεχάλασται καὶ ἐξέφυγε τοῦ ζητοῦντος τὰς χεῖρας». Τῆς τοίνυν γραφῆς τοιαῦτα λεγούσης περὶ τῶν ἁγίων, ποίαν ἄρα πρόφασιν τῆς ἑαυτῶν προπετείας ἐξευρεῖν δυνήσονται; Ἄν τε γὰρ δειλίαν ὀνειδίσωσι κατ’ αὐτῶν, μαινομένων τὸ τόλμημα, ἂν δὲ καὶ ὡς παρὰ τὸ βούλημα τοῦ Θεοῦ ποιοῦντας αὐτοὺς διαβάλλωσιν, οὐκ εἰδότες εἰσὶ παντελῶς τὰς γραφάς. Ἐν μὲν γὰρ τῷ νόμῳ πρόσταξις ἦν ἐκταγῆναι καὶ πόλεις φυγαδευτηρίων, ὑπὲρ τοῦ τοὺς ζητουμένους εἰς θάνατον, ὅπως δήποτε δύνασθαι διασῴζεσθαι. Ἐπὶ δὲ συντελείᾳ τῶν αἰώνων παραγενόμενος αὐτὸς ὁ τῷ Μωσεῖ λαλήσας Λόγος τοῦ Πατρὸς πάλιν ἐντολὴν ταύτην δίδωσι λέγων· «ὅταν δὲ διώκωσιν ὑμᾶς ἐν τῇ πόλει ταύτῃ, φεύγετε εἰς τὴν ἑτέραν»· καὶ μετ’ ὀλίγα φησίν·ρον, Βαβυλωνίων δὲ ὠμότερον. Καὶ εἰ καὶ αὐτάρκης ἐπειδὴ κατὰ τὸν πατέρα ἑαυτῶν τὸν διάβολον ἁπαλοῖς τοῖς λογαρίοις σχηματίζονται, ὥστε δειλίαν ἐγκαλεῖν, δειλότεροι λαγωῶν ὄντες αὐτοί· φέρε καὶ τὰ ἐκ τῶν θείων Γραφῶν περὶ τῶν τοιούτων γεγραμμένα θεω ρήσωμεν. Δειχθήσονται γὰρ οὐδὲν ἧττον καὶ πρὸς ταύτας μὲν μαχόμενοι, τῶν δὲ ἁγίων τὰς ἀρετὰς διαβάλλοντες. (99) Εἰ γὰρ λοιδοροῦσι τοὺς κρυπτο- μένους ἀπὸ τῶν ζητούντων ἀνελεῖν, καὶ διαβάλλουσι τοὺς φεύγοντας ἀπὸ τῶν διωκόντων· τί ποιήσουσιν ὁρῶντες τὸν μὲν Ἰακὼβ φεύγοντα τὸν ἀδελφὸν Ἡσαν, τὸν δὲ Μωσήν εἰς Μαδιάμ ἀναχωροῦντα διὰ τὸν φό- 6ον τοῦ Φαραώ ; Τί δὲ, τοιαῦτα φλυαροῦντες, ἀπολο- γήσονται τῷ Δαβίδ, φεύγοντι τὸν Σαούλ ἀπὸ τῆς οἰκίας, ὅτε ἀπέστειλεν αὐτὸν ἀναιρεθῆναι, καὶ κρυ- Β πτομένῳ μὲν ἑαυτὸν (1) ἐν τῷ σπηλαίῳ, ἀλλοιοῦντι δὲ τὸ πρόσωπον ἑαυτοῦ, ἕως ἂν παρέλθῃ τὸν ᾿Αβι μέλεχ (2), καὶ τὴν ἐπιβουλὴν ἐκκλίνῃ; Τί δ' ἂν εἴ ποιεν οἱ πάντα λέγοντες εὐχερῶς, βλέποντες τὸν μέσ γαν Ηλίαν ἐπικαλούμενον μὲν (3) τὸν Θεὸν καὶ νε- κρὸν ἐγείραντα, κρυπτόμενον δὲ διὰ τὸν ᾿Αχαὰβ, καὶ φεύγοντα διὰ τὰς ἀπειλὰς τῆς Ιεζάβελ ; τότε γὰρ ζη- τούμενοι καὶ οἱ υἱοὶ τῶν προφητῶν ἐκρύπτοντο, λαν θάνοντες ἐν τοῖς σπηλαίοις διὰ τοῦ ᾿Αβδιού (4). δὲ κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον, οὐδὲ μίαν μνήμην ἔχουσι· καὶ γὰρ καὶ οἱ μαθηταὶ διὰ τὸν φόβον τῶν Ἰουδαίων, ἀνεχώρουν κρυπτόμενοι, καὶ ὁ Παῦλος ἐν Δαμασκῷ, παρὰ τοῦ ἐθνάρχου ζητούμενος, ἀπὸ τοῦ τείχους ἐν σαργάνῃ κεχάλασται, καὶ ἐξέφυγε τοῦ ζητοῦντος τὰς χεῖρας. Τῆς τοίνυν Γραφῆς τοιαῦτα λεγούσης περί τῶν ἁγίων, ποίαν ἄρα πρόφασιν τῆς ἑαυτῶν προπε τείας ἐξευρεῖν δυνήσονται ; "Αν τε γὰρ δειλίαν ὀνειδί- σωσι κατ' αὐτῶν, μαινομένων τὸ τόλμημα· ἂν δὲ τοὺς διαβάλλωσιν, οὐκ εἰδότες εἰσὶ παντελῶς τὰς Γραφάς. Ἐν μὲν γὰρ τῷ νόμῳ πρόσταξις ἦν ἐκταγῆ- ναι καὶ πόλεις φυγαδευτηρίων (6), ὑπὲρ τοῦ τοὺς ζη- τουμένους εἰς θάνατον ὅπως δήποτε δύνασθαι διασώ ζεσθαι· ἐπὶ δὲ συντελείᾳ τῶν αἰώνων παραγενόμενος αὐτὸς ὁ τῷ Μωσεί λαλήσας Λόγος τοῦ Πατρὸς, πάλιν ἐντολὴν ταύτην δίδωσι, λέγων· Ὅταν δὲ διώκωσιν ὑμᾶς ἐν τῇ πόλει ταύτῃ (7), φεύγετε εἰς τὴν ἑτέραν· καὶ μετ' ὀλίγα φησίν· "Οταν οὖν ἴδητε το βδέλυγμα τῆς ἐρημώσεως, τὸ ῥηθὲν διὰ Δανιὴλ τοῦ προφήτου, ἑστὼς ἐν τόπῳ ἁγίῳ, ὁ ἀναγινώσκων νοείτω· τότε οἱ ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ φευγέτωσαν ἐπὶ τὰ αὐτῶν. ὁ κατ' αὐτῶν, ὁ ἱκανός. αὐτῶν. λογαρίοις. λογοχαρίοις, λογαρίοις λογοχαρίοις. τῷ ᾿Αβδίᾳ. διὰ τοῦ ᾿Αβδιού. παλαιοῖς Πει ίσως. μνήμην. μνείαν. δέ. διαβάλλουσι παντελῶς, δύνασθαι διῶξαι ταύτας. APOLOGIA DE FUGA SUA. A mores feris ipsis efferatiores Babyloniisque crude- Hores esse. Porro quamvis hæc satis sint ad illos confutandos, attamen quia more patris sui diaboli molles voculas simulate proferunt, ut nos timidi- tatis accusent, ipsi interim leporibus timidiores : age, quæ in Scripturis sacris hac de re scripta ha- bentur perpendamus. Propalam enim hinc erit illos haud minus cum Scripturis quam nobiscum pu- gnare, ac ipsas sanctorum virtutes calumniari. Nam si vituperant eos qui ab inquirentibus ad necem sese occultant, si calumniantur eos qui fugiunt ut a persecutoribus declinent: quid, quæso, acturi sunt si videant Jacob fratrem suum Esau ſugere ? Quid si Moysem in terram Madiam metu Pharaonis secedere? Quid illi qui talia effutiunt, pro Davide respondebunt, domo fugiente cum Saul sicarios add C D Exod. xxı, 13. Matth.s, 23. habent Μox pro ut labent Reg. et Anglic., in editis legitur Paulo post Anglic., Ibid. Anglic., In Reg. primo positumn fuerat, sed postea, er:so ex. factum est. Editi, et Achis in Vulgata, Reg. xxı, 13. eum confodiendum misit, in spelunca latente, vul- tum suum immutante, quoad Abimelechum ejusque insidias declinaret? Quidnam illi dixerint, homines sane verbis semper suis temerarii, cum magnum Heliam adverterint Deum quidem invocare ac mor- Luum excitare, sese tamen, ut Achabum declinaret, abscondere, et ob Jezabelis minas aufugere? quo tempore item filii prophetarum absconditi in spe- luncis, Abdiæ ope delitescebant. gerunt, nec eorum quæ in Evangelio leguntur ulla- tenus recordantur. Etenim ipsi discipuli metu Ju- dæorum sese occultarunt. Et Paulus Damasci a præfecto quæsitus, per murum in sporta demissus est, atque ita inquirentis se manus effugit. Cum hæc igitur sanctorum exempla Scriptura referat, quem temeritatis suæ obtentuin invenire poterunt? Si namque illis timiditatem exprobrent, furentium sane ausus ille fuerit; sin contra Dei voluntatem illos egisse criminentur, sese Litterarum sacrarum prorsus ignaros exhibebunt. In lege quippe jussum fuit, ut constituerentur refugii urbes, quo homini- bus ad necem quæsitis aliquod saltem salutis per- fugium relinqueretur, ". In consummatione autent sæculorum, cum advenit Verbum Patris quod Moysi olim locutum est, quid sit agendum præcipit dum hæc loquitur: Cum autem persecuti vos fuerint in civitate ista, fugite in aliam ¹. Et paulo post ait: Cum ergo videritis abominationem desolationis, quæ dicla est a Daniele propheta, stantem in loco sancto, qui legit, intelligat : tunc qui in Judea sunt, fugiant ad montes : et qui supra lectum non descendat Editi, Quæ post hæc se- quuntur, citantur in concilio Duziacensi 1, tomo VIII, Conc., p. 1569. Mox Anglic. post ha- Paulo post Reg.. et Socr., Editi vero, Mox idem, omissis inter- mediis. (98) ἐκ τούτων ἐστὶν ὁ κατ' αὐτῶν ἔλεγχος, ὅμως, 11. Η τούτοις μὲν ὡς παλαιοῖς οὐκ ἐνέτυχον, τῶν (5) καὶ ὡς παρὰ τὸ βούλημα τοῦ Θεοῦ ποιοῦντας αὐ (98) Sic Reg. et Anglic. Edili vero post αὐτάρκης (99) flic resumunt Socr. et Nic. (1) Reg., τοῦτον, nale. (2) Hic vocatur 'Αγχούς in textu Græco Scripture (3) Μέν deest in Anglic. (4) Regius Codex, παρὰ τῷ ᾿Αβδιού. Socr., παρὰ 11. At fortasse hæc utpote antiqua nunquam ie- (5) Anglic., ὀνειδίζωσι κατ' αὐτῶν μαίνονται· ἂν (6) Socrates, φυγαδευτηρίους. Μox Anglicanus, (7) Socr. et Nicepl., ἐκ τῆς πόλεως ταύτης.
«ὅταν οὖν ἴδητε τὸ βδέλυγμα τῆς ἐρημώσεως τὸ ῥηθὲν διὰ Δανιὴλ τοῦ προφήτου ἑστὸς ἐν τόπῳ ἁγίῳ [ὁ ἀναγινώσκων νοείτω], τότε οἱ ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ φευγέτωσαν εἰς τὰ ὄρη καὶ ὁ ἐπὶ τοῦ δώματος μὴ καταβήτω ἆραι τὰ ἐκ τῆς οἰκίας αὐτοῦ· καὶ ὁ ἐν τῷ ἀγρῷ μὴ ὑποστρεψάτω ὀπίσω ἆραι τὰ ἱμάτια αὐτοῦ». Ταῦτα γὰρ εἰδότες οἱ ἅγιοι, τοιαύτην εἶχον τὴν τῆς πολιτείας ἀγωγήν. Ἃ γὰρ νῦν προσέταξεν ὁ Κύριος, ταῦτα καὶ πρὸ τῆς ἐνσάρκου παρουσίας ἐν τοῖς ἁγίοις ἐλάλει· καὶ ἔστιν οὗτος ὅρος ἀνθρώποις εἰς τελειότητα φέρων, ὃ δ’ ἂν ὁ Θεὸς προστάξῃ τοῦτο ποιεῖν. Διὰ τοῦτο καὶ αὐτὸς ὁ Λόγος δι’ ἡμᾶς γενόμενος ἄνθρωπος κατηξίωσε ζητούμενος ὡς ἡμεῖς κρυβῆναι· καὶ πάλιν διωκόμενος, φεύγειν καὶ τὴν ἐπιβουλὴν ἐκκλῖναι. Ἔπρεπε γὰρ αὐτόν, ὡς ἐκ τοῦ πεινῆν καὶ διψῆν καὶ τοῦ παθεῖν, οὕτως καὶ ἐκ τούτου δεικνύειν ἑαυτὸν φοροῦντα σάρκα καὶ γενόμενον ἄνθρωπον. Ἐξ ἀρχῆς μὲν γὰρ ἅμα τῷ γενέσθαι ἄνθρωπος, ὅτε παιδίον ἦν, αὐτὸς διὰ τοῦ ἀγγέλου ἐνετείλατο τῷ Ἰωσήφ· «ἐγερθεὶς παράλαβε τὸ παιδίον καὶ τὴν μητέρα αὐτοῦ καὶ φεῦγε εἰς Αἴγυπτον· μέλλει γὰρ Ἡρώδης ζητεῖν τὴν ψυχὴν τοῦ παιδίου».ρον, Βαβυλωνίων δὲ ὠμότερον. Καὶ εἰ καὶ αὐτάρκης ἐπειδὴ κατὰ τὸν πατέρα ἑαυτῶν τὸν διάβολον ἁπαλοῖς τοῖς λογαρίοις σχηματίζονται, ὥστε δειλίαν ἐγκαλεῖν, δειλότεροι λαγωῶν ὄντες αὐτοί· φέρε καὶ τὰ ἐκ τῶν θείων Γραφῶν περὶ τῶν τοιούτων γεγραμμένα θεω ρήσωμεν. Δειχθήσονται γὰρ οὐδὲν ἧττον καὶ πρὸς ταύτας μὲν μαχόμενοι, τῶν δὲ ἁγίων τὰς ἀρετὰς διαβάλλοντες. (99) Εἰ γὰρ λοιδοροῦσι τοὺς κρυπτο- μένους ἀπὸ τῶν ζητούντων ἀνελεῖν, καὶ διαβάλλουσι τοὺς φεύγοντας ἀπὸ τῶν διωκόντων· τί ποιήσουσιν ὁρῶντες τὸν μὲν Ἰακὼβ φεύγοντα τὸν ἀδελφὸν Ἡσαν, τὸν δὲ Μωσήν εἰς Μαδιάμ ἀναχωροῦντα διὰ τὸν φό- 6ον τοῦ Φαραώ ; Τί δὲ, τοιαῦτα φλυαροῦντες, ἀπολο- γήσονται τῷ Δαβίδ, φεύγοντι τὸν Σαούλ ἀπὸ τῆς οἰκίας, ὅτε ἀπέστειλεν αὐτὸν ἀναιρεθῆναι, καὶ κρυ- Β πτομένῳ μὲν ἑαυτὸν (1) ἐν τῷ σπηλαίῳ, ἀλλοιοῦντι δὲ τὸ πρόσωπον ἑαυτοῦ, ἕως ἂν παρέλθῃ τὸν ᾿Αβι μέλεχ (2), καὶ τὴν ἐπιβουλὴν ἐκκλίνῃ; Τί δ' ἂν εἴ ποιεν οἱ πάντα λέγοντες εὐχερῶς, βλέποντες τὸν μέσ γαν Ηλίαν ἐπικαλούμενον μὲν (3) τὸν Θεὸν καὶ νε- κρὸν ἐγείραντα, κρυπτόμενον δὲ διὰ τὸν ᾿Αχαὰβ, καὶ φεύγοντα διὰ τὰς ἀπειλὰς τῆς Ιεζάβελ ; τότε γὰρ ζη- τούμενοι καὶ οἱ υἱοὶ τῶν προφητῶν ἐκρύπτοντο, λαν θάνοντες ἐν τοῖς σπηλαίοις διὰ τοῦ ᾿Αβδιού (4). δὲ κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον, οὐδὲ μίαν μνήμην ἔχουσι· καὶ γὰρ καὶ οἱ μαθηταὶ διὰ τὸν φόβον τῶν Ἰουδαίων, ἀνεχώρουν κρυπτόμενοι, καὶ ὁ Παῦλος ἐν Δαμασκῷ, παρὰ τοῦ ἐθνάρχου ζητούμενος, ἀπὸ τοῦ τείχους ἐν σαργάνῃ κεχάλασται, καὶ ἐξέφυγε τοῦ ζητοῦντος τὰς χεῖρας. Τῆς τοίνυν Γραφῆς τοιαῦτα λεγούσης περί τῶν ἁγίων, ποίαν ἄρα πρόφασιν τῆς ἑαυτῶν προπε τείας ἐξευρεῖν δυνήσονται ; "Αν τε γὰρ δειλίαν ὀνειδί- σωσι κατ' αὐτῶν, μαινομένων τὸ τόλμημα· ἂν δὲ τοὺς διαβάλλωσιν, οὐκ εἰδότες εἰσὶ παντελῶς τὰς Γραφάς. Ἐν μὲν γὰρ τῷ νόμῳ πρόσταξις ἦν ἐκταγῆ- ναι καὶ πόλεις φυγαδευτηρίων (6), ὑπὲρ τοῦ τοὺς ζη- τουμένους εἰς θάνατον ὅπως δήποτε δύνασθαι διασώ ζεσθαι· ἐπὶ δὲ συντελείᾳ τῶν αἰώνων παραγενόμενος αὐτὸς ὁ τῷ Μωσεί λαλήσας Λόγος τοῦ Πατρὸς, πάλιν ἐντολὴν ταύτην δίδωσι, λέγων· Ὅταν δὲ διώκωσιν ὑμᾶς ἐν τῇ πόλει ταύτῃ (7), φεύγετε εἰς τὴν ἑτέραν· καὶ μετ' ὀλίγα φησίν· "Οταν οὖν ἴδητε το βδέλυγμα τῆς ἐρημώσεως, τὸ ῥηθὲν διὰ Δανιὴλ τοῦ προφήτου, ἑστὼς ἐν τόπῳ ἁγίῳ, ὁ ἀναγινώσκων νοείτω· τότε οἱ ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ φευγέτωσαν ἐπὶ τὰ αὐτῶν. ὁ κατ' αὐτῶν, ὁ ἱκανός. αὐτῶν. λογαρίοις. λογοχαρίοις, λογαρίοις λογοχαρίοις. τῷ ᾿Αβδίᾳ. διὰ τοῦ ᾿Αβδιού. παλαιοῖς Πει ίσως. μνήμην. μνείαν. δέ. διαβάλλουσι παντελῶς, δύνασθαι διῶξαι ταύτας. APOLOGIA DE FUGA SUA. A mores feris ipsis efferatiores Babyloniisque crude- Hores esse. Porro quamvis hæc satis sint ad illos confutandos, attamen quia more patris sui diaboli molles voculas simulate proferunt, ut nos timidi- tatis accusent, ipsi interim leporibus timidiores : age, quæ in Scripturis sacris hac de re scripta ha- bentur perpendamus. Propalam enim hinc erit illos haud minus cum Scripturis quam nobiscum pu- gnare, ac ipsas sanctorum virtutes calumniari. Nam si vituperant eos qui ab inquirentibus ad necem sese occultant, si calumniantur eos qui fugiunt ut a persecutoribus declinent: quid, quæso, acturi sunt si videant Jacob fratrem suum Esau ſugere ? Quid si Moysem in terram Madiam metu Pharaonis secedere? Quid illi qui talia effutiunt, pro Davide respondebunt, domo fugiente cum Saul sicarios add C D Exod. xxı, 13. Matth.s, 23. habent Μox pro ut labent Reg. et Anglic., in editis legitur Paulo post Anglic., Ibid. Anglic., In Reg. primo positumn fuerat, sed postea, er:so ex. factum est. Editi, et Achis in Vulgata, Reg. xxı, 13. eum confodiendum misit, in spelunca latente, vul- tum suum immutante, quoad Abimelechum ejusque insidias declinaret? Quidnam illi dixerint, homines sane verbis semper suis temerarii, cum magnum Heliam adverterint Deum quidem invocare ac mor- Luum excitare, sese tamen, ut Achabum declinaret, abscondere, et ob Jezabelis minas aufugere? quo tempore item filii prophetarum absconditi in spe- luncis, Abdiæ ope delitescebant. gerunt, nec eorum quæ in Evangelio leguntur ulla- tenus recordantur. Etenim ipsi discipuli metu Ju- dæorum sese occultarunt. Et Paulus Damasci a præfecto quæsitus, per murum in sporta demissus est, atque ita inquirentis se manus effugit. Cum hæc igitur sanctorum exempla Scriptura referat, quem temeritatis suæ obtentuin invenire poterunt? Si namque illis timiditatem exprobrent, furentium sane ausus ille fuerit; sin contra Dei voluntatem illos egisse criminentur, sese Litterarum sacrarum prorsus ignaros exhibebunt. In lege quippe jussum fuit, ut constituerentur refugii urbes, quo homini- bus ad necem quæsitis aliquod saltem salutis per- fugium relinqueretur, ". In consummatione autent sæculorum, cum advenit Verbum Patris quod Moysi olim locutum est, quid sit agendum præcipit dum hæc loquitur: Cum autem persecuti vos fuerint in civitate ista, fugite in aliam ¹. Et paulo post ait: Cum ergo videritis abominationem desolationis, quæ dicla est a Daniele propheta, stantem in loco sancto, qui legit, intelligat : tunc qui in Judea sunt, fugiant ad montes : et qui supra lectum non descendat Editi, Quæ post hæc se- quuntur, citantur in concilio Duziacensi 1, tomo VIII, Conc., p. 1569. Mox Anglic. post ha- Paulo post Reg.. et Socr., Editi vero, Mox idem, omissis inter- mediis. (98) ἐκ τούτων ἐστὶν ὁ κατ' αὐτῶν ἔλεγχος, ὅμως, 11. Η τούτοις μὲν ὡς παλαιοῖς οὐκ ἐνέτυχον, τῶν (5) καὶ ὡς παρὰ τὸ βούλημα τοῦ Θεοῦ ποιοῦντας αὐ (98) Sic Reg. et Anglic. Edili vero post αὐτάρκης (99) flic resumunt Socr. et Nic. (1) Reg., τοῦτον, nale. (2) Hic vocatur 'Αγχούς in textu Græco Scripture (3) Μέν deest in Anglic. (4) Regius Codex, παρὰ τῷ ᾿Αβδιού. Socr., παρὰ 11. At fortasse hæc utpote antiqua nunquam ie- (5) Anglic., ὀνειδίζωσι κατ' αὐτῶν μαίνονται· ἂν (6) Socrates, φυγαδευτηρίους. Μox Anglicanus, (7) Socr. et Nicepl., ἐκ τῆς πόλεως ταύτης.
PG 25:658Καὶ ἀποθανόντος δὲ Ἡρώδου φαίνεται δι’ Ἀρχέλαον τὸν υἱὸν αὐτοῦ ἀναχωρῶν εἰς τὴν Ναζαρέτ. Ὅτε δὲ λοιπὸν καὶ Θεὸν ἑαυτὸν ἐδείκνυε, καὶ τὴν ξηρὰν χεῖρα πεποίηκεν ὑγιῆ, «οἱ μὲν Φαρισαῖοι ἐξελθόντες συμβούλιον ἔλαβον κατ’ αὐτοῦ ὅπως αὐτὸν ἀπολέσωσιν, ὁ δὲ Ἰησοῦς γνοὺς ἀνεχώρησεν ἐκεῖθεν». Καὶ γὰρ καὶ ὅτε τὸν Λάζαρον ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν, «ἀπ’ ἐκείνης, φησί, τῆς ἡμέρας ἐβουλεύσαντο, ἵνα ἀποκτείνωσιν αὐτόν. Ὁ οὖν Ἰησοῦς οὐκέτι παρρησίᾳ περιεπάτει ἐν τοῖς Ἰουδαίοις, ἀλλ’ ἀπῆλθεν ἐκεῖθεν εἰς τὴν χώραν ἐγγὺς τῆς ἐρήμου». Εἶτα λέγοντος τοῦ Σωτῆρος· «πρὶν Ἀβραὰμ γενέσθαι ἐγώ εἰμι», οἱ μὲν Ἰουδαῖοι ἦραν λίθους ἵνα βάλωσιν ἐπ’ αὐτόν, ὁ δὲ Ἰησοῦς ἐκρύβη καὶ ἐξῆλθεν ἐκ τοῦ ἱεροῦ, καὶ διελθὼν διὰ μέσου αὐτῶν ἐπορεύετο καὶ παρῆγεν οὕτως. Ἄρα ταῦτα βλέποντες, μᾶλλον δὲ κἂν ἀκούοντες ἐπεὶ μὴ βλέπουσι, πῶς κατὰ τὸ γεγραμμένον οὐ θελήσουσι γενέσθαι πυρίκαυστοι, ὅτι ἐναντία ὧν ὁ Κύριος ποιεῖ καὶ διδάσκει, βουλεύονται καὶ φθέγγονται; Καὶ γὰρ ὅτε Ἰωάννης μεμαρτύρηκε καὶ «οἱ μαθηταὶ τὸ σῶμα ἔθαψαν, ἀκούσας ὁ Ἰησοῦς ἀνεχώρησεν ἐκεῖθεν ἐν πλοίῳ εἰς ἔρημον τόπον κατ’ ἰδίαν».ρον, Βαβυλωνίων δὲ ὠμότερον. Καὶ εἰ καὶ αὐτάρκης ἐπειδὴ κατὰ τὸν πατέρα ἑαυτῶν τὸν διάβολον ἁπαλοῖς τοῖς λογαρίοις σχηματίζονται, ὥστε δειλίαν ἐγκαλεῖν, δειλότεροι λαγωῶν ὄντες αὐτοί· φέρε καὶ τὰ ἐκ τῶν θείων Γραφῶν περὶ τῶν τοιούτων γεγραμμένα θεω ρήσωμεν. Δειχθήσονται γὰρ οὐδὲν ἧττον καὶ πρὸς ταύτας μὲν μαχόμενοι, τῶν δὲ ἁγίων τὰς ἀρετὰς διαβάλλοντες. (99) Εἰ γὰρ λοιδοροῦσι τοὺς κρυπτο- μένους ἀπὸ τῶν ζητούντων ἀνελεῖν, καὶ διαβάλλουσι τοὺς φεύγοντας ἀπὸ τῶν διωκόντων· τί ποιήσουσιν ὁρῶντες τὸν μὲν Ἰακὼβ φεύγοντα τὸν ἀδελφὸν Ἡσαν, τὸν δὲ Μωσήν εἰς Μαδιάμ ἀναχωροῦντα διὰ τὸν φό- 6ον τοῦ Φαραώ ; Τί δὲ, τοιαῦτα φλυαροῦντες, ἀπολο- γήσονται τῷ Δαβίδ, φεύγοντι τὸν Σαούλ ἀπὸ τῆς οἰκίας, ὅτε ἀπέστειλεν αὐτὸν ἀναιρεθῆναι, καὶ κρυ- Β πτομένῳ μὲν ἑαυτὸν (1) ἐν τῷ σπηλαίῳ, ἀλλοιοῦντι δὲ τὸ πρόσωπον ἑαυτοῦ, ἕως ἂν παρέλθῃ τὸν ᾿Αβι μέλεχ (2), καὶ τὴν ἐπιβουλὴν ἐκκλίνῃ; Τί δ' ἂν εἴ ποιεν οἱ πάντα λέγοντες εὐχερῶς, βλέποντες τὸν μέσ γαν Ηλίαν ἐπικαλούμενον μὲν (3) τὸν Θεὸν καὶ νε- κρὸν ἐγείραντα, κρυπτόμενον δὲ διὰ τὸν ᾿Αχαὰβ, καὶ φεύγοντα διὰ τὰς ἀπειλὰς τῆς Ιεζάβελ ; τότε γὰρ ζη- τούμενοι καὶ οἱ υἱοὶ τῶν προφητῶν ἐκρύπτοντο, λαν θάνοντες ἐν τοῖς σπηλαίοις διὰ τοῦ ᾿Αβδιού (4). δὲ κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον, οὐδὲ μίαν μνήμην ἔχουσι· καὶ γὰρ καὶ οἱ μαθηταὶ διὰ τὸν φόβον τῶν Ἰουδαίων, ἀνεχώρουν κρυπτόμενοι, καὶ ὁ Παῦλος ἐν Δαμασκῷ, παρὰ τοῦ ἐθνάρχου ζητούμενος, ἀπὸ τοῦ τείχους ἐν σαργάνῃ κεχάλασται, καὶ ἐξέφυγε τοῦ ζητοῦντος τὰς χεῖρας. Τῆς τοίνυν Γραφῆς τοιαῦτα λεγούσης περί τῶν ἁγίων, ποίαν ἄρα πρόφασιν τῆς ἑαυτῶν προπε τείας ἐξευρεῖν δυνήσονται ; "Αν τε γὰρ δειλίαν ὀνειδί- σωσι κατ' αὐτῶν, μαινομένων τὸ τόλμημα· ἂν δὲ τοὺς διαβάλλωσιν, οὐκ εἰδότες εἰσὶ παντελῶς τὰς Γραφάς. Ἐν μὲν γὰρ τῷ νόμῳ πρόσταξις ἦν ἐκταγῆ- ναι καὶ πόλεις φυγαδευτηρίων (6), ὑπὲρ τοῦ τοὺς ζη- τουμένους εἰς θάνατον ὅπως δήποτε δύνασθαι διασώ ζεσθαι· ἐπὶ δὲ συντελείᾳ τῶν αἰώνων παραγενόμενος αὐτὸς ὁ τῷ Μωσεί λαλήσας Λόγος τοῦ Πατρὸς, πάλιν ἐντολὴν ταύτην δίδωσι, λέγων· Ὅταν δὲ διώκωσιν ὑμᾶς ἐν τῇ πόλει ταύτῃ (7), φεύγετε εἰς τὴν ἑτέραν· καὶ μετ' ὀλίγα φησίν· "Οταν οὖν ἴδητε το βδέλυγμα τῆς ἐρημώσεως, τὸ ῥηθὲν διὰ Δανιὴλ τοῦ προφήτου, ἑστὼς ἐν τόπῳ ἁγίῳ, ὁ ἀναγινώσκων νοείτω· τότε οἱ ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ φευγέτωσαν ἐπὶ τὰ αὐτῶν. ὁ κατ' αὐτῶν, ὁ ἱκανός. αὐτῶν. λογαρίοις. λογοχαρίοις, λογαρίοις λογοχαρίοις. τῷ ᾿Αβδίᾳ. διὰ τοῦ ᾿Αβδιού. παλαιοῖς Πει ίσως. μνήμην. μνείαν. δέ. διαβάλλουσι παντελῶς, δύνασθαι διῶξαι ταύτας. APOLOGIA DE FUGA SUA. A mores feris ipsis efferatiores Babyloniisque crude- Hores esse. Porro quamvis hæc satis sint ad illos confutandos, attamen quia more patris sui diaboli molles voculas simulate proferunt, ut nos timidi- tatis accusent, ipsi interim leporibus timidiores : age, quæ in Scripturis sacris hac de re scripta ha- bentur perpendamus. Propalam enim hinc erit illos haud minus cum Scripturis quam nobiscum pu- gnare, ac ipsas sanctorum virtutes calumniari. Nam si vituperant eos qui ab inquirentibus ad necem sese occultant, si calumniantur eos qui fugiunt ut a persecutoribus declinent: quid, quæso, acturi sunt si videant Jacob fratrem suum Esau ſugere ? Quid si Moysem in terram Madiam metu Pharaonis secedere? Quid illi qui talia effutiunt, pro Davide respondebunt, domo fugiente cum Saul sicarios add C D Exod. xxı, 13. Matth.s, 23. habent Μox pro ut labent Reg. et Anglic., in editis legitur Paulo post Anglic., Ibid. Anglic., In Reg. primo positumn fuerat, sed postea, er:so ex. factum est. Editi, et Achis in Vulgata, Reg. xxı, 13. eum confodiendum misit, in spelunca latente, vul- tum suum immutante, quoad Abimelechum ejusque insidias declinaret? Quidnam illi dixerint, homines sane verbis semper suis temerarii, cum magnum Heliam adverterint Deum quidem invocare ac mor- Luum excitare, sese tamen, ut Achabum declinaret, abscondere, et ob Jezabelis minas aufugere? quo tempore item filii prophetarum absconditi in spe- luncis, Abdiæ ope delitescebant. gerunt, nec eorum quæ in Evangelio leguntur ulla- tenus recordantur. Etenim ipsi discipuli metu Ju- dæorum sese occultarunt. Et Paulus Damasci a præfecto quæsitus, per murum in sporta demissus est, atque ita inquirentis se manus effugit. Cum hæc igitur sanctorum exempla Scriptura referat, quem temeritatis suæ obtentuin invenire poterunt? Si namque illis timiditatem exprobrent, furentium sane ausus ille fuerit; sin contra Dei voluntatem illos egisse criminentur, sese Litterarum sacrarum prorsus ignaros exhibebunt. In lege quippe jussum fuit, ut constituerentur refugii urbes, quo homini- bus ad necem quæsitis aliquod saltem salutis per- fugium relinqueretur, ". In consummatione autent sæculorum, cum advenit Verbum Patris quod Moysi olim locutum est, quid sit agendum præcipit dum hæc loquitur: Cum autem persecuti vos fuerint in civitate ista, fugite in aliam ¹. Et paulo post ait: Cum ergo videritis abominationem desolationis, quæ dicla est a Daniele propheta, stantem in loco sancto, qui legit, intelligat : tunc qui in Judea sunt, fugiant ad montes : et qui supra lectum non descendat Editi, Quæ post hæc se- quuntur, citantur in concilio Duziacensi 1, tomo VIII, Conc., p. 1569. Mox Anglic. post ha- Paulo post Reg.. et Socr., Editi vero, Mox idem, omissis inter- mediis. (98) ἐκ τούτων ἐστὶν ὁ κατ' αὐτῶν ἔλεγχος, ὅμως, 11. Η τούτοις μὲν ὡς παλαιοῖς οὐκ ἐνέτυχον, τῶν (5) καὶ ὡς παρὰ τὸ βούλημα τοῦ Θεοῦ ποιοῦντας αὐ (98) Sic Reg. et Anglic. Edili vero post αὐτάρκης (99) flic resumunt Socr. et Nic. (1) Reg., τοῦτον, nale. (2) Hic vocatur 'Αγχούς in textu Græco Scripture (3) Μέν deest in Anglic. (4) Regius Codex, παρὰ τῷ ᾿Αβδιού. Socr., παρὰ 11. At fortasse hæc utpote antiqua nunquam ie- (5) Anglic., ὀνειδίζωσι κατ' αὐτῶν μαίνονται· ἂν (6) Socrates, φυγαδευτηρίους. Μox Anglicanus, (7) Socr. et Nicepl., ἐκ τῆς πόλεως ταύτης.
PG 25:659Ὁ μὲν οὖν Κύριος ἐποίει ταῦτα καὶ οὕτως ἐδίδασκεν. Εἴθε δὲ οὗτοι κἂν οὕτως αἰσχυνθῶσι, καὶ μέχρι τῶν ἀνθρώπων στήσωσιν ἑαυτῶν τὴν προπέτειαν, καὶ μὴ πλέον μανέντες ἐγκαλέσωσι καὶ τῷ Σωτῆρι δειλίαν, ἅπαξ κατ’ αὐτοῦ βλασφημεῖν μελετήσαντες. Ἀλλ’ οὔτε μαινομένων αὐτῶν τις ἀνέξεται· μᾶλλον δὲ καὶ τὰ εὐαγγέλια μὴ νοοῦντες ἐλεγχθήσονται. Ἔστι γὰρ ἡ πρόφασις τῆς τοιαύτης ἀναχωρήσεως καὶ φυγῆς εὔλογος καὶ ἀληθής, ἣν ἐπὶ μὲν τοῦ Σωτῆρος κειμένην οἱ εὐαγγελισταὶ ἀπεμνημόνευσαν. Δεῖ δὲ ἡμᾶς ἐκ τούτου καὶ ἐπὶ πάντων τῶν ἁγίων τὴν αὐτὴν λογίζεσθαι [ἃ γὰρ περὶ τοῦ Σωτῆρος ἀνθρωπίνως γέγραπται, ταῦτα τῷ κοινῷ γένει τῶν ἀνθρώπων ἀναφέρεσθαι προσήκει· τὸ γὰρ ἡμῶν ἐκεῖνος ἐφόρεσε σῶμα, καὶ τὴν ἀνθρωπίνην ἀσθένειαν ἐνεδείκνυτο], ἣν ὁ Ἰωάννης ἔγραψεν οὕτως· «Ἐζήτουν αὐτὸν πιάσαι, καὶ οὐδεὶς ἐπέβαλεν ἐπ’ αὐτὸν τὴν χεῖρα, ὅτι οὔπω ἐληλύθει ἡ ὥρα αὐτοῦ». Καὶ γὰρ καὶ πρὸ τοῦ ταύτην ἐλθεῖν, ἔλεγεν αὐτὸς τῇ μὲν μητρί· «οὔπω ἥκει ἡ ὥρα μου»· τοῖς δὲ χρηματίσασιν ἀδελφοῖς αὐτοῦ· «ὁ ἐμὸς καιρὸς οὔπω πάρεστι». Πάλιν τε ἐλθόντος τοῦ καιροῦ ἔλεγε τοῖς μαθηταῖς· καθεύδετε τὸ λοιπὸν καὶ ἀναπαύεσθε·ὄρη (8)· ὁ ἐπὶ τοῦ δώματος μὴ καταβήτω ἆραι τὰ ἐκ Β τῆς οἰκίας αὐτοῦ· καὶ ὁ ἐν τῷ ἀγρῷ μὴ ὑποστρεψά τω ὀπίσω ἆραι τὰ ἱμάτια αὐτοῦ. Ταῦτα γὰρ εἰδό τες οἱ ἅγιοι, τοιαύτην εἶχον τὴν τῆς πολιτείας αγω- γήν. "Α γὰρ νῦν προσέταξεν ὁ Κύριος, ταῦτα καὶ πρὸ τῆς ἐνσάρκου παρουσίας (9) ἐν τοῖς ἁγίοις ἐλάλει· καὶ ἔστιν οὗτος ὄρος ἀνθρώποις εἰς τελειότητα φέρων, δ' ἂν ὁ Θεὸς προστάξῃ, τοῦτο ποιεῖν. . νος άνθρωπος, κατηξίωσε ζητούμενος, ὡς ἡμεῖς, κρυβῆναι· καὶ πάλιν διωκόμενος, φεύγειν καὶ τὴν ἐπιβουλὴν ἐκκλῖναι. Επρεπε γὰρ αὐτὸν, ὡς ἐκ τοῦ πεινὴν καὶ διψῇν, καὶ τοῦ παθεῖν, οὕτως καὶ ἐκ τοῦ κρύπτεσθαι καὶ φεύγειν, δεικνύειν ἑαυτὸν (10) φο- ροῦντα σάρκα καὶ γενόμενον ἄνθρωπον. Ἐξ ἀρχῆς μὲν γὰρ ἅμα τῷ γενέσθαι ἄνθρωπος, ὅτε παιδίον ἦν, αὐτὸς διὰ τοῦ ἀγγέλου ἐνετείλατο τῷ Ἰωσήφ Εγερθεὶς παράλαβε τὸ παιδίον καὶ τὴν μητέρα αὐτοῦ, καὶ φεύγε εἰς Αἴγυπτον μέλλει γὰρ πρώ δης ζητεῖν τὴν ψυχὴν τοῦ παιδίου. Καὶ ἀποθα- νόντος δὲ Ἡρώδου, φαίνεται δι' Αρχέλαον τὸν υἱὸν αὐτοῦ ἀναχωρῶν εἰς τὴν Ναζαρέτ. Οτε δὲ λοιπὸν καὶ Θεὸν ἑαυτὸν ἐδείκνυε, καὶ τὴν ξηρὰν χεῖρα πεποίη- κεν ὑγιᾶ, οἱ μὲν Φαρισαῖοι, ἐξελθόντες, συμβούλιον ἔλαβον κατ' αὐτοῦ, ὅπως αὐτὸν ἀπολέσωσιν· ὁ δὲ Ἰη- σους γνοὺς ἀνεχώρησεν ἐκεῖθεν. Καὶ γὰρ ὅτε (11) τὸν Λάζαρον ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν, Ἀπ᾿ ἐκείνης, φη σί, τῆς ἡμέρας ἐβουλεύσαντο, ἵνα ἀποκτείνωσιν αὐτόν. Ο οὖν Ἰησοῦς οὐκέτι παρρησίᾳ περιεπά- τει ἐν τοῖς Ἰουδαίοις, ἀλλ' ἀπῆλθεν ἐκεῖθεν εἰς τὴν χώραν ἐγγὺς τῆς ἐρήμου. Εἶτα λέγοντος τοῦ Σωτῆρος, Πρὶν ᾽Αβραὰμ γενέσθαι, ἐγώ εἰμι, οἱ μὲν Ἰουδαῖοι ἦραν (12) λίθους, ἵνα βάλωσιν ἐπ' πι τόν ὁ δὲ Ἰησοῦς ἐκρύβη, καὶ ἐξῆλθεν ἐκ τοῦ ἱεροῦ· καὶ, Διελθὼν διὰ μέσου αὐτῶν, ἐπορεύετο, καὶ παρῆγεν οὕτως. τες (13), ἐπεὶ μὴ βλέπουσι, πῶς κατὰ τὸ γεγραμμέ νον οὐ θελήσουσι γενέσθαι πυρίκαυστοι, ὅτι ἐναντία ὧν ὁ Κύριος ποιεῖ καὶ διδάσκει, βουλεύονται καὶ φθέγγονται; Καὶ γὰρ ὅτε Ἰωάννης μεμαρτύρηκε, καὶ οἱ μαθηταὶ τὸ σῶμα ἔθαψαν, ἀκούσας ὁ Ἰησοῦς, ἀνεχώρησεν ἐκεῖθεν ἐν πλοίῳ εἰς ἔρημον τόπον κατ' ἰδίαν. Ὁ μὲν οὖν Κύριος εποίει ταῦτα, καὶ (14) • 13. οὕτως ἐδίδασκεν. Εἴθε δὲ οὗτο: κἂν οὕτως αἰσχυν θῶσι, καὶ μέχρι τῶν ἀνθρώπων στήσωσιν ἑαυτῶν τὴν προπέτειαν, καὶ μὴ πλέον μανέντες ἐγκαλέσωσι καὶ τῷ Σωτῆρι δειλίαν, ἅπαξ κατ' αὐτοῦ βλασφημεῖν μελετήσαντες ! Αλλ' οὔτε μαινομένων αὐτῶν τις ἀνέξεται· μᾶλλον δὲ καὶ τὰ Εὐαγγέλια μὴ νοοῦντες ἐλεγχθήσονται. Ἔστι γὰρ ἡ πρόφασις τῆς τοιαύτης ἀναχωρήσεως καὶ φυγῆς εὐλογος καὶ ἀληθῆς, ἦν ἐπὶ σἰκίας. αὐτός. οὕτως καὶ ἐκ τούτου δει- κνύειν ἑαυτὸν ἐνανθρωπήσαντα, ἐξ ἀρχῆς μὲν ἅμα τὸ γεν. ὅτε καὶ αὐτός. Θεὸς ἐποίει καὶ διδάσκει βούλονται. σιν. C59 S. ATHANASI OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. tollere quæ in domo sua sunt : et qui in agro, non A revertatur tollere tunicam suam ". Hæc cum scirent sancti, hujusmodi vitæ rationem sectati sunt. Nam quæ jam præcepit Dominus, hæc ipsa ante suum in carne adventum ore sanctorum præfatus est. Et hæc est norma quæ homines deducit ad perfectionem, ut nempe Dei jussa compleant. factum, dum inquireretur, ut nos jam agimus, sese occultare, itemque persecutores fugere et insidias declinare voluit. Decebat enim eum, ut esuriendo, sitiendo, patiendo, sic et sese occultando ac fu- giendo, ostendere se carnem gestare, atque homi- nem factum esse. Nam ab ipso statim initio quo factus est hono, dum adhuc puer esset, per ange- lum ipse suum Josepho præcepit : Surgens, tolle puerum et matrem ejus, et fuge in Ægyptum ; futu rum est enim ut Herodes quærat animam pueri 18. Defuncto autem Herode, ut Archelaum filium ejus declinaret, in Nazaret secedit. In subsequenti vero tempore, ubi sese Deum exhibuit, manumque ari- dam sanam fecit, cum egressi Pharisæi consilium inirent qua ratione perderent eum : id cum Jesu notum esset, secessit inde. Et vero quando Lazarum suscitavit a mortuis, Ab illo, inquit, die cogitare- runt ut interficerent eum. Jesus ergo jam non in palam ambulabat, sed abiit inde in regionem juxta desertum s. Deinde postquam dixisset Salvator, Antequam Abraham fieret ego sum, Judæi quidem lapides tulerunt, ut jacerent in eum, Jesus autem abscondit se, et exivit de templo "1 ; et, Transiens per medium illorum ibat ss, itaque se subduxit. C Hæc ergo cum videant, seu potius audiant, nihil quippe vident : quomodo, uti scriptum est, non optant igne comburi, cum gestis doctrinæque Do- mini adversa ipsi consilia ineant verbaque profun- dant ? Etenim cum Joannes martyrium subiisset, et discipuli ejus corpus humassent, his auditis Jesus, recessit inde in navicula in locum deserlum seor- sum 3. Hæc erant igitur Domini gesta : hæc ejus doctrina. Utinam illi vel ita saltem erubescerent, et D homines soluin sua temeritate aggrederentur, nec majore ducti insania ipsum Salvatorem timiditatis incusarent ! eo enim tandem illi devenere, ut contra illum ausint blasphemare. Sed ita furibundcs homi- nes nemo ferat. Quin etiam hinc evincetur Evan- gelia illos minime capere. Causa auteni secessus ac fugæ Salvatoris, quam evangelistæ memorant, ra- Joan. x1, 53, 54. ª¹ Joan. viii, 58, 59. Matth. XXIV, 15-18. Matth. 11, 13. Matth. xxvi, 4. * Luc. iv, 30. Isa. IX, 5. **Matth. xiv, 13. mediis. Eiliti, Angl., Paulo post, deest in Anglic. Idem ibid., 12. Quapropter ipsum Verbum propter nos homo 12. Διὰ τοῦτο καὶ αὐτὸς ὁ Λόγος, δι' ἡμᾶς γενόμε 13. "Αρα ταῦτα βλέποντες, μᾶλλον δὲ κἂν ἀκούον (8) Anglic., εἰς τὰ ὄρη. Καὶ ὁ. Infra idem, ἐπὶ τῆς (9) Anglic., πολιτείας. (40) Reg., ἐκ τοῦ δείκνυσιν ἑαυτόν, omissis inter- (11) Sic Regius et Anglican. Editi, Καὶ γὰρ καί. (12) Socr. et Nic., ἔλαβον. (15) Socr., κατανοοῦντες. Paulo post Anglic., ᾧ 5 (14) Kal deest in Anglic. Infra Regius, στήσου
PG 25:660ἰδοὺ γὰρ ἤγγικεν ἡ ὥρα, καὶ ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδίδοται εἰς χεῖρας ἁμαρτωλῶν. Ὡς μὲν οὖν Θεὸς καὶ Λόγος ὢν τοῦ Πατρὸς καιρὸν οὐκ εἶχεν· αὐτὸς γὰρ τῶν καιρῶν ἐστι δημιουργός· ἄνθρωπος δὲ γενόμενος καὶ τοῦτο λέγων δείκνυσιν ἑκάστῳ τῶν ἀνθρώπων χρόνον εἶναι μεμετρημένον, καὶ χρόνον οὐ τὸν κατὰ τύχην, ὥς τινες τῶν Ἑλλήνων νομίζοντες μυθολογοῦσιν, ἀλλ’ ὃν αὐτὸς δημιουργὸς ὤν, ὡς ἠθέλησεν ὁ Πατήρ, ὥρισεν ἑκάστῳ. Καὶ τοῦτο γέγραπται καὶ πᾶσι γέγονε φανερόν· εἰ γὰρ καὶ κέκρυπται καὶ λανθάνει πάντας ἀνθρώπους τὸ πῶς καὶ τὸ πόσον ἑκάστῳ μεμέτρηται, ἀλλ’ ὅμως πᾶς ὁστισοῦν οἶδεν ὅτι, ὡς ἔαρος καὶ θέρους καὶ φθινοπώρου καὶ χειμῶνός ἐστι καιρός, οὕτως κατὰ τὸ γεγραμμένον «καιρὸς τοῦ ἀποθανεῖν καὶ καιρὸς τοῦ ζῆν ἐστι». Διὰ τοῦτο τῆς μὲν κατὰ Νῶε γενεᾶς ὁ χρόνος ἀπετμήθη, καὶ ὡς τοῦ καιροῦ πάντων παρόντος, συνεστάλη τὰ ἔτη, καὶ τῷ Ἐζεκίᾳ προσετέθησαν ἔτη δέκα καὶ πέντε. Τοῦ δὲ Θεοῦ ἐπαγγελλομένου τοῖς γνησίως αὐτῷ λατρεύουσιν, ὅτι «τὸν ἀριθμὸν τῶν ἡμερῶν σου ἀναπληρώσω», ὁ μὲν Ἀβραὰμ «πλήρης ἡμερῶν» ἀποθνῄσκει, ὁ δὲ Δαυὶδ παρεκάλει λέγων· «μὴ ἀναγάγῃς με ἐν ἡμίσει ἡμερῶν μου».ὄρη (8)· ὁ ἐπὶ τοῦ δώματος μὴ καταβήτω ἆραι τὰ ἐκ Β τῆς οἰκίας αὐτοῦ· καὶ ὁ ἐν τῷ ἀγρῷ μὴ ὑποστρεψά τω ὀπίσω ἆραι τὰ ἱμάτια αὐτοῦ. Ταῦτα γὰρ εἰδό τες οἱ ἅγιοι, τοιαύτην εἶχον τὴν τῆς πολιτείας αγω- γήν. "Α γὰρ νῦν προσέταξεν ὁ Κύριος, ταῦτα καὶ πρὸ τῆς ἐνσάρκου παρουσίας (9) ἐν τοῖς ἁγίοις ἐλάλει· καὶ ἔστιν οὗτος ὄρος ἀνθρώποις εἰς τελειότητα φέρων, δ' ἂν ὁ Θεὸς προστάξῃ, τοῦτο ποιεῖν. . νος άνθρωπος, κατηξίωσε ζητούμενος, ὡς ἡμεῖς, κρυβῆναι· καὶ πάλιν διωκόμενος, φεύγειν καὶ τὴν ἐπιβουλὴν ἐκκλῖναι. Επρεπε γὰρ αὐτὸν, ὡς ἐκ τοῦ πεινὴν καὶ διψῇν, καὶ τοῦ παθεῖν, οὕτως καὶ ἐκ τοῦ κρύπτεσθαι καὶ φεύγειν, δεικνύειν ἑαυτὸν (10) φο- ροῦντα σάρκα καὶ γενόμενον ἄνθρωπον. Ἐξ ἀρχῆς μὲν γὰρ ἅμα τῷ γενέσθαι ἄνθρωπος, ὅτε παιδίον ἦν, αὐτὸς διὰ τοῦ ἀγγέλου ἐνετείλατο τῷ Ἰωσήφ Εγερθεὶς παράλαβε τὸ παιδίον καὶ τὴν μητέρα αὐτοῦ, καὶ φεύγε εἰς Αἴγυπτον μέλλει γὰρ πρώ δης ζητεῖν τὴν ψυχὴν τοῦ παιδίου. Καὶ ἀποθα- νόντος δὲ Ἡρώδου, φαίνεται δι' Αρχέλαον τὸν υἱὸν αὐτοῦ ἀναχωρῶν εἰς τὴν Ναζαρέτ. Οτε δὲ λοιπὸν καὶ Θεὸν ἑαυτὸν ἐδείκνυε, καὶ τὴν ξηρὰν χεῖρα πεποίη- κεν ὑγιᾶ, οἱ μὲν Φαρισαῖοι, ἐξελθόντες, συμβούλιον ἔλαβον κατ' αὐτοῦ, ὅπως αὐτὸν ἀπολέσωσιν· ὁ δὲ Ἰη- σους γνοὺς ἀνεχώρησεν ἐκεῖθεν. Καὶ γὰρ ὅτε (11) τὸν Λάζαρον ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν, Ἀπ᾿ ἐκείνης, φη σί, τῆς ἡμέρας ἐβουλεύσαντο, ἵνα ἀποκτείνωσιν αὐτόν. Ο οὖν Ἰησοῦς οὐκέτι παρρησίᾳ περιεπά- τει ἐν τοῖς Ἰουδαίοις, ἀλλ' ἀπῆλθεν ἐκεῖθεν εἰς τὴν χώραν ἐγγὺς τῆς ἐρήμου. Εἶτα λέγοντος τοῦ Σωτῆρος, Πρὶν ᾽Αβραὰμ γενέσθαι, ἐγώ εἰμι, οἱ μὲν Ἰουδαῖοι ἦραν (12) λίθους, ἵνα βάλωσιν ἐπ' πι τόν ὁ δὲ Ἰησοῦς ἐκρύβη, καὶ ἐξῆλθεν ἐκ τοῦ ἱεροῦ· καὶ, Διελθὼν διὰ μέσου αὐτῶν, ἐπορεύετο, καὶ παρῆγεν οὕτως. τες (13), ἐπεὶ μὴ βλέπουσι, πῶς κατὰ τὸ γεγραμμέ νον οὐ θελήσουσι γενέσθαι πυρίκαυστοι, ὅτι ἐναντία ὧν ὁ Κύριος ποιεῖ καὶ διδάσκει, βουλεύονται καὶ φθέγγονται; Καὶ γὰρ ὅτε Ἰωάννης μεμαρτύρηκε, καὶ οἱ μαθηταὶ τὸ σῶμα ἔθαψαν, ἀκούσας ὁ Ἰησοῦς, ἀνεχώρησεν ἐκεῖθεν ἐν πλοίῳ εἰς ἔρημον τόπον κατ' ἰδίαν. Ὁ μὲν οὖν Κύριος εποίει ταῦτα, καὶ (14) • 13. οὕτως ἐδίδασκεν. Εἴθε δὲ οὗτο: κἂν οὕτως αἰσχυν θῶσι, καὶ μέχρι τῶν ἀνθρώπων στήσωσιν ἑαυτῶν τὴν προπέτειαν, καὶ μὴ πλέον μανέντες ἐγκαλέσωσι καὶ τῷ Σωτῆρι δειλίαν, ἅπαξ κατ' αὐτοῦ βλασφημεῖν μελετήσαντες ! Αλλ' οὔτε μαινομένων αὐτῶν τις ἀνέξεται· μᾶλλον δὲ καὶ τὰ Εὐαγγέλια μὴ νοοῦντες ἐλεγχθήσονται. Ἔστι γὰρ ἡ πρόφασις τῆς τοιαύτης ἀναχωρήσεως καὶ φυγῆς εὐλογος καὶ ἀληθῆς, ἦν ἐπὶ σἰκίας. αὐτός. οὕτως καὶ ἐκ τούτου δει- κνύειν ἑαυτὸν ἐνανθρωπήσαντα, ἐξ ἀρχῆς μὲν ἅμα τὸ γεν. ὅτε καὶ αὐτός. Θεὸς ἐποίει καὶ διδάσκει βούλονται. σιν. C59 S. ATHANASI OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. tollere quæ in domo sua sunt : et qui in agro, non A revertatur tollere tunicam suam ". Hæc cum scirent sancti, hujusmodi vitæ rationem sectati sunt. Nam quæ jam præcepit Dominus, hæc ipsa ante suum in carne adventum ore sanctorum præfatus est. Et hæc est norma quæ homines deducit ad perfectionem, ut nempe Dei jussa compleant. factum, dum inquireretur, ut nos jam agimus, sese occultare, itemque persecutores fugere et insidias declinare voluit. Decebat enim eum, ut esuriendo, sitiendo, patiendo, sic et sese occultando ac fu- giendo, ostendere se carnem gestare, atque homi- nem factum esse. Nam ab ipso statim initio quo factus est hono, dum adhuc puer esset, per ange- lum ipse suum Josepho præcepit : Surgens, tolle puerum et matrem ejus, et fuge in Ægyptum ; futu rum est enim ut Herodes quærat animam pueri 18. Defuncto autem Herode, ut Archelaum filium ejus declinaret, in Nazaret secedit. In subsequenti vero tempore, ubi sese Deum exhibuit, manumque ari- dam sanam fecit, cum egressi Pharisæi consilium inirent qua ratione perderent eum : id cum Jesu notum esset, secessit inde. Et vero quando Lazarum suscitavit a mortuis, Ab illo, inquit, die cogitare- runt ut interficerent eum. Jesus ergo jam non in palam ambulabat, sed abiit inde in regionem juxta desertum s. Deinde postquam dixisset Salvator, Antequam Abraham fieret ego sum, Judæi quidem lapides tulerunt, ut jacerent in eum, Jesus autem abscondit se, et exivit de templo "1 ; et, Transiens per medium illorum ibat ss, itaque se subduxit. C Hæc ergo cum videant, seu potius audiant, nihil quippe vident : quomodo, uti scriptum est, non optant igne comburi, cum gestis doctrinæque Do- mini adversa ipsi consilia ineant verbaque profun- dant ? Etenim cum Joannes martyrium subiisset, et discipuli ejus corpus humassent, his auditis Jesus, recessit inde in navicula in locum deserlum seor- sum 3. Hæc erant igitur Domini gesta : hæc ejus doctrina. Utinam illi vel ita saltem erubescerent, et D homines soluin sua temeritate aggrederentur, nec majore ducti insania ipsum Salvatorem timiditatis incusarent ! eo enim tandem illi devenere, ut contra illum ausint blasphemare. Sed ita furibundcs homi- nes nemo ferat. Quin etiam hinc evincetur Evan- gelia illos minime capere. Causa auteni secessus ac fugæ Salvatoris, quam evangelistæ memorant, ra- Joan. x1, 53, 54. ª¹ Joan. viii, 58, 59. Matth. XXIV, 15-18. Matth. 11, 13. Matth. xxvi, 4. * Luc. iv, 30. Isa. IX, 5. **Matth. xiv, 13. mediis. Eiliti, Angl., Paulo post, deest in Anglic. Idem ibid., 12. Quapropter ipsum Verbum propter nos homo 12. Διὰ τοῦτο καὶ αὐτὸς ὁ Λόγος, δι' ἡμᾶς γενόμε 13. "Αρα ταῦτα βλέποντες, μᾶλλον δὲ κἂν ἀκούον (8) Anglic., εἰς τὰ ὄρη. Καὶ ὁ. Infra idem, ἐπὶ τῆς (9) Anglic., πολιτείας. (40) Reg., ἐκ τοῦ δείκνυσιν ἑαυτόν, omissis inter- (11) Sic Regius et Anglican. Editi, Καὶ γὰρ καί. (12) Socr. et Nic., ἔλαβον. (15) Socr., κατανοοῦντες. Paulo post Anglic., ᾧ 5 (14) Kal deest in Anglic. Infra Regius, στήσου
PG 25:661Καὶ ὁ μὲν εἷς τῶν φίλων τοῦ Ἰὼβ Ἐλιφὰζ τοῦτο καλῶς εἰδὼς ἔλεγεν· «ἐλεύσῃ δὲ ἐν τάφῳ ὥσπερ σῖτος ὥριμος κατὰ καιρὸν θεριζόμενος, ἢ ὥσπερ θημωνία ἅλωνος καθ’ ὥραν συγκομισθεῖσα»· ὁ δὲ Σολομών, ἐπισφραγίζων τούτου τὴν φωνήν, φησίν· «ἀφαιροῦνται ἄωροι ψυχαὶ παρανόμων». Διὸ καὶ παραινεῖ ἐν τῷ Ἐκκλησιαστῇ λέγων· «μὴ ἀσεβήσῃς πολὺ καὶ μὴ γίνου σκληρός, ἵνα μὴ ἀποθάνῃς ἐν οὐ καιρῷ σου». Ὥσπερ δὲ ταῦτα γέγραπται, δείκνυσιν ὁ Λόγος τοὺς ἁγίους εἰδέναι χρόνον ἑκάστῳ τῶν ἀνθρώπων μεμετρημένον. Τοῦ δὲ μηδένα γινώσκειν τὸ τέλος τοῦ χρόνου γνώρισμα τὸ λέγειν τὸν Δαυίδ· «τὴν ὀλιγότητα τῶν ἡμερῶν μου ἀνάγγειλόν μοι», ὃ γὰρ οὐκ ἠπίστατο τοῦτο μαθεῖν ἠξίου. Διὰ τοῦτο γοῦν ὁ πλούσιος, νομίζων ἔτι πολὺν ζήσεσθαι χρόνον, ἤκουσεν· «ἄφρον, ταύτῃ τῇ νυκτὶ ζητοῦσί σου τὴν ψυχήν· ἃ δὲ ἡτοίμασας τίνι ἔσται»; Ὁ δὲ Ἐκκλησιαστὴς ἀποφαίνεται θαρρῶν τῷ Πνεύματι τῷ Ἁγίῳ καί φησι· «καί γε οὐκ ἔγνω ἄνθρωπος τὸν καιρὸν αὐτοῦ». Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ὁ πατριάρχης Ἰσαὰκ ἔλεγε τῷ υἱῷ αὐτοῦ τῷ Ἡσαῦ· «ἰδοὺ ἐγὼ γεγήρακα καὶ οὐ γινώσκω τὴν ἡμέραν τῆς τελευτῆς μου».τοῦ Σωτῆρος κειμένην οἱ εὐαγγελισταί ἀπεμνημό- νευσαν. Δεῖ δὲ ἡμᾶς ἐκ τούτου καὶ ἐπὶ πάντων τῶν ἁγίων τὴν αὐτὴν λογίζεσθαι (ὰ γὰρ περὶ τοῦ Σω τῆρος ἀνθρωπίνως γέγραπται, ταῦτα τῷ κοινῷ γένει τῶν ἀνθρώπων ἀναφέρεσθαι προσήκει. Τὸ γὰρ ἡμῶν ἐκεῖνος ἐφόρεσε σῶμα, καὶ τὴν ἀνθρωπίνην ἀσθέ νειαν (15) ἐνεδείκνυτο )· ἣν ὁ Ἰωάννης ἔγραψεν οὕ τως· Ἐζήτουν αὐτὸν πιάσαι, καὶ οὐδεὶς ἐπέβαλεν ἐπ' αὐτὸν τὴν χεῖρα, ὅτι οὔπω ἐληλύθει ἡ ὥρα αὐτοῦ. Καὶ γὰρ καὶ πρὸ ταύτην (16) ἐλθεῖν, ἔλεγεν αὐτὸς τῇ μὲν μητρί· Οὔπω ἥκει ἡ ὥρα μου· τοῖς δὲ χρηματίσασιν ἀδελφοῖς αὐτοῦ· Ὁ ἐμὸς καιρὸς οὔπω πάρεστι. Πάλιν τε, ἐλθόντος τοῦ καιροῦ, ἔλεγε τοῖς μαθηταῖς· Καθεύδετε τὸ λοιπὸν καὶ ἀνα- παύεσθε (17)· ἰδοὺ γὰρ ἤγγικεν ἡ ὥρα, καὶ ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδίδοται εἰς χεῖρας Β ἁμαρτωλῶν. ρὸν οὐκ εἶχεν· αὐτὸς γὰρ τῶν καιρῶν ἐστι δημιουρ- γός· ἄνθρωπος δὲ γενόμενος καὶ τοῦτο λέγων, δεί- κνυσιν ἑκάστῳ τῶν ἀνθρώπων χρόνον είναι μεμετρη μένον· καὶ χρόνον οὐ τὸν κατὰ τύχην, ὥς τινες τῶν Ἑλλήνων νομίζοντες μυθολογοῦσιν, ἀλλ᾽ ἂν αὐτὸς δημιουργὸς ὢν, ὡς ἠθέλησεν ὁ Πατήρ, ὥρισεν ἑκά- στῳ. Καὶ τοῦτο γέγραπται, καὶ πᾶσι γέγονε φανερόν εἰ γὰρ κέκρυπται, καὶ λανθάνει πάντας ἀνθρώπους τὸ πῶς, καὶ τὸ πόσον ἑκάστῳ μεμέτρηται, ἀλλ' ὅμως πᾶς ὀστισοῦν οἶδεν, ὅτι (18) ὡς ἔαρος καὶ θέρους, καὶ φθινο- πώρου καὶ χειμῶνος ἐστι καιρὸς, οὕτως, κατὰ τὸ γε- γραμμένον, καιρὸς τοῦ ἀποθανεῖν καὶ καιρὸς τοῦ ζῆν ἀπετμήθη· καὶ ὡς τοῦ καιροῦ πάντων παρόντος, συν- εστάλη τὰ ἔτη. Καὶ τῷ Ἐζεχίᾳ προσετέθησαν ἔτη δέκα καὶ πέντε. Τοῦ δὲ Θεοῦ ἐπαγγελλομένου τοῖς γνησίως αὐτῷ λατρεύουσιν, ὅτι τὸν ἀριθμὸν τῶν ἡμε- ρῶν σου (20) ἀναπληρώσω, ὁ μὲν ᾿Αβραὰμ πλήρης ἡμερῶν ἀποθνήσκει· ὁ δὲ Δαβὶδ παρεκάλει λέγων· Μ ἡ ἀναγάγης με ἐν ἡμίσει ἡμερῶν μου· καὶ ὁ μὲν εἷς τῶν φίλων τοῦ Ἰώβ, Ἐλιφάς, τοῦτο καλῶς εἰδὼς, ἔλεγεν· Ἐλεύσῃ δὲ ἐν τάφῳ, ὥσπερ σῖτος ώριμος, κατὰ καιρὸν θεριζόμενος, ἢ ὥσπερ θη- μωνία ἅλωνος καθ' ὥραν συγκομισθεῖσα· ὁ δὲ Σολομών, ἐπισφραγίζων τούτου τὴν φωνὴν, φησίν· Ἀφαιροῦνται ἄωροι ψυχαὶ παρανόμων. Διό (21) παραινεῖ ἐν τῷ Ἐκκλησιαστῇ λέγων· Μὴ ἀσεβήσῃς πολύ, καὶ μὴ γίνου σκληρός, ἵνα μὴ ἀποθάνης ἐν οὐ καιρῷ σου. * η • 14. ἡμῶν ἐκεῖνος ἀνεδέξατο, καὶ τὰ τῆς ἡμετέρας ἀσθε νείας ἐνεδείκνυτο. ἐνεδείκνυτο. Ἔστι δὲ ἡ πρόφατις ἣν Ιωάννης ὑπέγραψεν. τὰς χεῖρας. την. ήγγικεν, ἦλθεν. ὁστισοῦν οἶδεν, ὡς, δείκνυσιν. ἑκάστῳ τῶν ἀνθρώπων με μετρημένον. ἑκάστῳ μεμετρημένων οὕτω του μηδένα. τῶν ἀνθρώπων APOLOGIA DE FUGA SUA. omnibus sanctis accommodare (quæ enim de Sal- vatore secundum humanitatem scripta sunt, ea par est communi hominum generi referre: nostrum quippe corpus ille gestavit, et humanam in se exli- buit infirınitatem); quam fugæ causam ita Joannes descripsit: Quærebant eum tenere, et nemo misit in illum manum, quia nondum venerat hora ¡ejus Etenim antequam illa veniret aiebat ipse matri suæ : Nondum venit hora mea : iisque qui fratres sui vocabantur: Tempus meum nondum advenit ". Ac rursum cum advenisset tempus, discipulis aiebat : Dormite jam et requiescite : ecce enim appropinoua- vit hora, et Filius hominis tradetur in manus pecca- Lorum A tioni consentanea ac legitima est, eamque nos decet Joan. v11, 4-30. XXV, Joan. 11, 4. Enimvero ut Deus et Verbum Patris, tempus non habuit; ipse enim creator temporum est. Cum autem homo factus hæc sit locutus, osten- dit singulis hominibus tempus suum esse dimensum, ac tempus non ex fato, ut quorumdam fabulantium Græcorum fert opinio, sed quod ipse qui creator est juxta Patris placitum singulis definivit. Res sane illa et scripta et nulli non explorata est: quamvis enim ignotum sit, omnesque homines lateat, q"0- modo vita sit claudenda, aut quantum unicuique temporis spatium sit definitumn, attamen unusquis- que novit, sicut veris, ætatis, autumni et hiemis stata sunt tempora, ita quoque, ut scriptum est, tempus moriendi esse pariter ac vivendi . Quapro- pter generationis quæ ætate Noe fuit, vitæ tempus concisum est : et, quasi omnium tempus adfuisset, anni contracti sunt. Ezechiæ autem annis quindecim sunt superadditi. Cum vero Deus iis qui se legitime coluerint hoc pollicitus sit : Numerum dierum tue- rum adimplebo, Abraham plenus dierum moritur : David autem hoc postulabat: Ne revoces me in di- midio dierum meorum : et unus ex amicis Job Eli- phaz, hoc cum probe nosset, aiebat: Venies autem in sepulcrum ut seges matura suo tempore domessa, aut sicut acervus areæ suo tempore comportalus "; et Salomon hujus sermonem obsignans, ait : Tol- luntur ante tempus qnimæ impiorum ª³. Quocirca in Ecclesiaste his verbis admouet: Ne impie agas mul- tum, et noli esse durus, ne moriaris in tempore non tuo 36. se Joan. VII, 6. Matth. xxvi, 45. Eccle. III, 2. Gen. Job. v, 26. Prov. x, 27. * Eccle.vn, 18. lidl. Anglic., Infra Socra- tes, in editis. Mox Reg. Socr. Niceph., ubi editi etc. Paulo post Reg., Αnglic., In editis, deest. 14. Ὡς μὲν οὖν Θεὸς καὶ Λόγος ἂν τοῦ Πατρὸς, και (19) ἐστι. Διὰ τοῦτο τῆς μὲν κατὰ Νῶε γενεᾶς ὁ χρόνος G 15. Ὥσπερ δὲ ταῦτα γέγραπται, δείκνυσιν (22) ὁ 8. s Psal. ct, 25. 15. Hæc cum scripta sint, commonstrat ratio (15) Hæc sic habent Socrat. et Niceph., Τὰ γὰρ (16) Basiliens. Anglican. et Socrat., πρὸ τοῦ ταύ- (17) Sic Regius Basil. Anglie. et Socr., και deerat (18) Sic Regius et Anglicanus codex. Editi, πως (19) Anglicanus codex, καὶ τοῦ ζῇν. (20) Σου deest in Anglic. (21) Regius codex, Διδ καί. (22) Anglic., "Ωσπερ γὰρ τούτων γεγραμμένων
PG 25:662Ὁ μὲν οὖν Κύριος, καίτοι Θεὸς ὢν καὶ Λόγος τοῦ Πατρός, καὶ εἰδὼς τὸν μετρηθέντα τοῖς πᾶσι δι’ αὐτοῦ καιρὸν καὶ γινώσκων ὃν αὐτὸς ὥρισε καὶ τῷ ἰδίῳ σώματι χρόνον εἰς τὸ παθεῖν, ἐπειδὴ δι’ ἡμᾶς ἄνθρωπος γέγονε, τὰς μὲν πρὸ τοῦ τὸν χρόνον ἐλθεῖν ἡμέρας καὶ αὑτός, ὡς ἡμεῖς, ἐκρύπτετο ζητούμενος, διωκόμενός τε ἔφευγε, καὶ τὰς ἐπιβουλὰς ἐκκλίνων οὕτως διήρχετο, καὶ «διὰ μέσου αὐτῶν ἐπορεύετο»· ὅτε δὲ καὶ τὸν ὁρισθέντα παρ’ αὐτοῦ καιρὸν ἤγαγεν αὐτός, ἐν ᾧ καὶ παθεῖν σωματικῶς ὑπὲρ πάντων ἤθελε, τοῦτον μὲν προσφωνεῖ τῷ Πατρὶ λέγων· «Πάτερ, ἐλήλυθεν ἡ ὥρα· δόξασόν σου τὸν Υἱόν», οὐκέτι δὲ λοιπὸν τοὺς ζητοῦντας ἐκρύπτετο, ἀλλ’ εἱστήκει θέλων κρατηθῆναι παρ’ αὐτῶν. Εἶπε γάρ, φησί, τοῖς ἐλθοῦσι πρὸς αὐτόν· «τίνα ζητεῖτε; τῶν δὲ ἀποκριναμένων· Ἰησοῦν τὸν Ναζωραῖον, ἔλεγεν αὐτοῖς· ἐγώ εἰμι ὃν ζητεῖτε», καὶ τοῦτο οὐχ ἅπαξ, ἀλλὰ καὶ δεύτερον πεποίηκε· καὶ οὕτως λοιπὸν ἀπήγαγον αὐτὸν πρὸς τὸν Πιλάτον.τοῦ Σωτῆρος κειμένην οἱ εὐαγγελισταί ἀπεμνημό- νευσαν. Δεῖ δὲ ἡμᾶς ἐκ τούτου καὶ ἐπὶ πάντων τῶν ἁγίων τὴν αὐτὴν λογίζεσθαι (ὰ γὰρ περὶ τοῦ Σω τῆρος ἀνθρωπίνως γέγραπται, ταῦτα τῷ κοινῷ γένει τῶν ἀνθρώπων ἀναφέρεσθαι προσήκει. Τὸ γὰρ ἡμῶν ἐκεῖνος ἐφόρεσε σῶμα, καὶ τὴν ἀνθρωπίνην ἀσθέ νειαν (15) ἐνεδείκνυτο )· ἣν ὁ Ἰωάννης ἔγραψεν οὕ τως· Ἐζήτουν αὐτὸν πιάσαι, καὶ οὐδεὶς ἐπέβαλεν ἐπ' αὐτὸν τὴν χεῖρα, ὅτι οὔπω ἐληλύθει ἡ ὥρα αὐτοῦ. Καὶ γὰρ καὶ πρὸ ταύτην (16) ἐλθεῖν, ἔλεγεν αὐτὸς τῇ μὲν μητρί· Οὔπω ἥκει ἡ ὥρα μου· τοῖς δὲ χρηματίσασιν ἀδελφοῖς αὐτοῦ· Ὁ ἐμὸς καιρὸς οὔπω πάρεστι. Πάλιν τε, ἐλθόντος τοῦ καιροῦ, ἔλεγε τοῖς μαθηταῖς· Καθεύδετε τὸ λοιπὸν καὶ ἀνα- παύεσθε (17)· ἰδοὺ γὰρ ἤγγικεν ἡ ὥρα, καὶ ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδίδοται εἰς χεῖρας Β ἁμαρτωλῶν. ρὸν οὐκ εἶχεν· αὐτὸς γὰρ τῶν καιρῶν ἐστι δημιουρ- γός· ἄνθρωπος δὲ γενόμενος καὶ τοῦτο λέγων, δεί- κνυσιν ἑκάστῳ τῶν ἀνθρώπων χρόνον είναι μεμετρη μένον· καὶ χρόνον οὐ τὸν κατὰ τύχην, ὥς τινες τῶν Ἑλλήνων νομίζοντες μυθολογοῦσιν, ἀλλ᾽ ἂν αὐτὸς δημιουργὸς ὢν, ὡς ἠθέλησεν ὁ Πατήρ, ὥρισεν ἑκά- στῳ. Καὶ τοῦτο γέγραπται, καὶ πᾶσι γέγονε φανερόν εἰ γὰρ κέκρυπται, καὶ λανθάνει πάντας ἀνθρώπους τὸ πῶς, καὶ τὸ πόσον ἑκάστῳ μεμέτρηται, ἀλλ' ὅμως πᾶς ὀστισοῦν οἶδεν, ὅτι (18) ὡς ἔαρος καὶ θέρους, καὶ φθινο- πώρου καὶ χειμῶνος ἐστι καιρὸς, οὕτως, κατὰ τὸ γε- γραμμένον, καιρὸς τοῦ ἀποθανεῖν καὶ καιρὸς τοῦ ζῆν ἀπετμήθη· καὶ ὡς τοῦ καιροῦ πάντων παρόντος, συν- εστάλη τὰ ἔτη. Καὶ τῷ Ἐζεχίᾳ προσετέθησαν ἔτη δέκα καὶ πέντε. Τοῦ δὲ Θεοῦ ἐπαγγελλομένου τοῖς γνησίως αὐτῷ λατρεύουσιν, ὅτι τὸν ἀριθμὸν τῶν ἡμε- ρῶν σου (20) ἀναπληρώσω, ὁ μὲν ᾿Αβραὰμ πλήρης ἡμερῶν ἀποθνήσκει· ὁ δὲ Δαβὶδ παρεκάλει λέγων· Μ ἡ ἀναγάγης με ἐν ἡμίσει ἡμερῶν μου· καὶ ὁ μὲν εἷς τῶν φίλων τοῦ Ἰώβ, Ἐλιφάς, τοῦτο καλῶς εἰδὼς, ἔλεγεν· Ἐλεύσῃ δὲ ἐν τάφῳ, ὥσπερ σῖτος ώριμος, κατὰ καιρὸν θεριζόμενος, ἢ ὥσπερ θη- μωνία ἅλωνος καθ' ὥραν συγκομισθεῖσα· ὁ δὲ Σολομών, ἐπισφραγίζων τούτου τὴν φωνὴν, φησίν· Ἀφαιροῦνται ἄωροι ψυχαὶ παρανόμων. Διό (21) παραινεῖ ἐν τῷ Ἐκκλησιαστῇ λέγων· Μὴ ἀσεβήσῃς πολύ, καὶ μὴ γίνου σκληρός, ἵνα μὴ ἀποθάνης ἐν οὐ καιρῷ σου. * η • 14. ἡμῶν ἐκεῖνος ἀνεδέξατο, καὶ τὰ τῆς ἡμετέρας ἀσθε νείας ἐνεδείκνυτο. ἐνεδείκνυτο. Ἔστι δὲ ἡ πρόφατις ἣν Ιωάννης ὑπέγραψεν. τὰς χεῖρας. την. ήγγικεν, ἦλθεν. ὁστισοῦν οἶδεν, ὡς, δείκνυσιν. ἑκάστῳ τῶν ἀνθρώπων με μετρημένον. ἑκάστῳ μεμετρημένων οὕτω του μηδένα. τῶν ἀνθρώπων APOLOGIA DE FUGA SUA. omnibus sanctis accommodare (quæ enim de Sal- vatore secundum humanitatem scripta sunt, ea par est communi hominum generi referre: nostrum quippe corpus ille gestavit, et humanam in se exli- buit infirınitatem); quam fugæ causam ita Joannes descripsit: Quærebant eum tenere, et nemo misit in illum manum, quia nondum venerat hora ¡ejus Etenim antequam illa veniret aiebat ipse matri suæ : Nondum venit hora mea : iisque qui fratres sui vocabantur: Tempus meum nondum advenit ". Ac rursum cum advenisset tempus, discipulis aiebat : Dormite jam et requiescite : ecce enim appropinoua- vit hora, et Filius hominis tradetur in manus pecca- Lorum A tioni consentanea ac legitima est, eamque nos decet Joan. v11, 4-30. XXV, Joan. 11, 4. Enimvero ut Deus et Verbum Patris, tempus non habuit; ipse enim creator temporum est. Cum autem homo factus hæc sit locutus, osten- dit singulis hominibus tempus suum esse dimensum, ac tempus non ex fato, ut quorumdam fabulantium Græcorum fert opinio, sed quod ipse qui creator est juxta Patris placitum singulis definivit. Res sane illa et scripta et nulli non explorata est: quamvis enim ignotum sit, omnesque homines lateat, q"0- modo vita sit claudenda, aut quantum unicuique temporis spatium sit definitumn, attamen unusquis- que novit, sicut veris, ætatis, autumni et hiemis stata sunt tempora, ita quoque, ut scriptum est, tempus moriendi esse pariter ac vivendi . Quapro- pter generationis quæ ætate Noe fuit, vitæ tempus concisum est : et, quasi omnium tempus adfuisset, anni contracti sunt. Ezechiæ autem annis quindecim sunt superadditi. Cum vero Deus iis qui se legitime coluerint hoc pollicitus sit : Numerum dierum tue- rum adimplebo, Abraham plenus dierum moritur : David autem hoc postulabat: Ne revoces me in di- midio dierum meorum : et unus ex amicis Job Eli- phaz, hoc cum probe nosset, aiebat: Venies autem in sepulcrum ut seges matura suo tempore domessa, aut sicut acervus areæ suo tempore comportalus "; et Salomon hujus sermonem obsignans, ait : Tol- luntur ante tempus qnimæ impiorum ª³. Quocirca in Ecclesiaste his verbis admouet: Ne impie agas mul- tum, et noli esse durus, ne moriaris in tempore non tuo 36. se Joan. VII, 6. Matth. xxvi, 45. Eccle. III, 2. Gen. Job. v, 26. Prov. x, 27. * Eccle.vn, 18. lidl. Anglic., Infra Socra- tes, in editis. Mox Reg. Socr. Niceph., ubi editi etc. Paulo post Reg., Αnglic., In editis, deest. 14. Ὡς μὲν οὖν Θεὸς καὶ Λόγος ἂν τοῦ Πατρὸς, και (19) ἐστι. Διὰ τοῦτο τῆς μὲν κατὰ Νῶε γενεᾶς ὁ χρόνος G 15. Ὥσπερ δὲ ταῦτα γέγραπται, δείκνυσιν (22) ὁ 8. s Psal. ct, 25. 15. Hæc cum scripta sint, commonstrat ratio (15) Hæc sic habent Socrat. et Niceph., Τὰ γὰρ (16) Basiliens. Anglican. et Socrat., πρὸ τοῦ ταύ- (17) Sic Regius Basil. Anglie. et Socr., και deerat (18) Sic Regius et Anglicanus codex. Editi, πως (19) Anglicanus codex, καὶ τοῦ ζῇν. (20) Σου deest in Anglic. (21) Regius codex, Διδ καί. (22) Anglic., "Ωσπερ γὰρ τούτων γεγραμμένων
PG 25:663Οὔτε δὲ πρὸ τοῦ τὸν χρόνον ἐλθεῖν ἤφιεν ἑαυτὸν κρατεῖσθαι, οὔτε τοῦ καιροῦ παρόντος ἐκρύπτετο, ἀλλὰ καὶ ἔκδοτον ἑαυτὸν ἐδίδου τοῖς ἐπιβουλεύουσιν, ἵνα δείξῃ πᾶσι τῆς ἄνωθεν κρίσεως ἠρτῆσθαι τὴν ζωὴν καὶ τὸν θάνατον τῶν ἀνθρώπων, καὶ ὅτι ἄνευ τοῦ Πατρὸς ἡμῶν τοῦ ἐν τοῖς οὐρανοῖς οὐδὲ θρὶξ ἀνθρώπου δύναται λευκὴ ἢ μέλαινα γενέσθαι οὐδὲ στρουθίον εἰς παγίδα ἐμπεσεῖν ποτε. Ὁ μὲν οὖν Κύριος οὕτως ἑαυτὸν προσῆγεν ὑπὲρ πάντων, ὡς προείρηται· οἱ δὲ ἅγιοι καὶ τοῦτον τὸν τύπον παρὰ τοῦ Σωτῆρος μαθόντες [παρ’ αὐτοῦ γὰρ καὶ πρὸ τούτου καὶ ἀεὶ πάντες ἐδιδάσκοντο], πρὸς μὲν τοὺς διώκοντας ἀγωνιζόμενοι, νομίμως ἔφευγον, καὶ ζητούμενοι παρ’ αὐτῶν ἐκρύπτοντο· ἀγνοοῦντες δέ, ὡς ἄνθρωποι, τοῦ ὁρισθέντος αὐτοῖς παρὰ τῆς Προνοίας χρόνου τὸ τέλος, οὐκ ἐβούλοντο παρέχειν ἁπλῶς ἑαυτοὺς ἐκδότους τοῖς ἐπιβουλεύουσιν· εἰδότες δὲ πάλιν τὸ γεγραμμένον, ὅτι «ἐν ταῖς χερσὶ τοῦ Θεοῦ εἰσιν οἱ κλῆροι» τῶν ἀνθρώπων καὶ «Κύριος θανατοῖ καὶ Κύριος ζωοποιεῖ», μᾶλλον ἕως τέλους ὑπέμενον, ὡς εἴρηκεν ὁ Ἀπόστολος·σε λόγος τοὺς ἁγίους εἰδέναι χρόνον ἑκάστῳ με μετρημένον. Τοῦ δὲ μηδένα γινώσκειν τὸ τέλος τοῦ χρόνου γνώ ρισμα τὸ λέγειν τὸν Δαβίδ· Τὴν ὀλιγότητα τῶν ἡμε ρῶν μου ἀνάγγειλόν μοι· ὃ γὰρ οὐκ ἠπίστατο, τοῦτο μαθεῖν ἠξίου. Διὰ τοῦτο γοῦν ὁ πλούσιος, να μίζων ἔτι πολὺν ζήσεσθαι χρόνον, ἤκουσεν Αφρον, ταύτῃ τῇ νυκτὶ ζητοῦσί σου τὴν ψυχήν (23)· δὲ ἡτοίμασας τίνι ἔσται; Ὁ δὲ Ἐκκλησιαστής ἀποφαίνεται θαῤῥῶν τῷ Πνεύματι τῷ ἁγίῳ, καί φη- Καί γε οὐκ ἔγνω ἄνθρωπος τὸν καιρὸν αὐτοῦ. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ὁ πατριάρχης Ἰσαὰκ ἔλεγε την υἱῷ αὐτοῦ Ἡσαῦ· Ἰδοὺ ἐγὼ γεγήρακα, καὶ οὐ γι νώσκω τὴν ἡμέραν τῆς τελευτῆς μου. Ο μὲν οὖν Κύριος, καίτοι Θεὸς ὢν καὶ Λόγος τοῦ Πατρὸς, καὶ εἰδὼς τὸν μετρηθέντα τοῖς πᾶσι δι' αὐτοῦ καιρὸν, καὶ γινώσκων ἐν αὐτὸς ὥρισε καὶ τῷ ἰδίῳ σώματι χρόνον εἰς τὸ παθεῖν· ἐπειδὴ δι' ἡμᾶς ἄνθρωπος γέν γονε, τὰς (24) μὲν πρὸ τοῦ τὸν χρόνον ἐλθεῖν ἡμέ ρας καὶ αὐτὸς, ὡς ἡμεῖς, ἐκρύπτετο ζητούμενος, διωκόμενός τε ἔφευγε, καὶ τὰς ἐπιβουλὰς ἐκκλίνων οὕτω διήρχετο καὶ διὰ μέσου αὐτῶν ἐπορεύετο· ὅτε δὲ καὶ τὸν ὁρισθέντα παρ' αὐτοῦ καιρὸν ἤγαγεν αὐτὸς, ἐν ᾧ (25) παθεῖν σωματικῶς ὑπὲρ πάντων ἤθελε, τοῦτον μὲν προσφωνεῖ τῷ Πατρὶ, λέγων· Πά- τερ, ἐλήλυθεν ἡ ὥρα· δόξασόν σου τὸν Υἱόν· οὐκ ἔτι δὲ λοιπὸν (26) τοὺς ζητοῦντας ἐκρύπτετο, ἀλλ' εἱστήκει θέλων κρατηθῆναι ὑπ' αὐτῶν. Εἶπε γάρ, φησὶ, τοῖς ἐλθοῦσι πρὸς αὐτόν· Τίνα ζητεῖτε ; τῶν δὲ ἀποκριναμένων· Ἰησοῦν τὸν Ναζωραίον (27)· ἔλεγεν αὐτοῖς· Ἐγώ εἰμι δν ζητεῖτε· καὶ τοῦτο οὐχ ἅπαξ, ἀλλὰ καὶ δεύτερον πεποίηκε· καὶ οὕτως λοι πὸν ἀπήγαγον αὐτὸν πρὸς τὸν Πιλᾶτον. Οὔτε δὲ πρὸ τοῦ τὸν χρόνον ἐλθεῖν ἤφιεν ἑαυτὸν κρατεῖσθαι, οὔτε τοῦ καιροῦ παρόντος εκρύπτετο, ἀλλὰ καὶ ἔκδοτον ἑαυτὸν ἐδίδου (28) τοῖς ἐπιβουλεύουσιν, ἵνα δείξῃ πᾶσι, τῆς ἄνωθεν κρίσεως ἠρτῆσθαι τὴν ζωὴν καὶ τὸν θάνατον τῶν ἀνθρώπων, καὶ ἄνευ (29) τοῦ Πα- τρὸς ἡμῶν τοῦ ἐν τοῖς οὐρανοῖς οὐδὲ θρὶς ἀνθρώπου δύναται λευκή, ἢ μέλαινα γενέσθαι, οὐδὲ στρουθίον εἰς παγίδα έμπεσεῖν ποτε. πάντων, ὡς προείρηται· οἱ δὲ ἅγιοι, καὶ τοῦτον τὸν τύπον παρὰ τοῦ Σωτῆρος μαθόντες (παρ' αὐτοῦ γὰρ καὶ πρὸ τούτου καὶ ἀεὶ πάντες ἐδιδάσκοντο), πρὸς μὲν τοὺς διώκοντας ἀγωνιζόμενοι, νομίμως ἔφευγον, καὶ ζητούμενοι παρ' αὐτῶν ἐκρύπτοντο· ἀγνοοῦντες δὲ ὡς ἄνθρωποι τοῦ ὁρισθέντος αὐτοῖς παρὰ τῆς Προ- νοίας χρόνου τὸ τέλος, οὐκ ἐβούλοντο παρέχειν ἁπλῶς ἑαυτοὺς ἐκδότους τοῖς ἐπιβουλεύουσιν· εἰδότες δὲ πά· λιν τὸ γεγραμμένον, ὅτι ἐν ταῖς χερσὶ τοῦ Θεοῦ εἰσιν οἱ κλῆροι τῶν ἀνθρώπων, καὶ Κύριος θανατοῖ καὶ Κύριος ζωοποιεῖ (50), μᾶλλον ἕως τέλους ὑπέμενον, σου. έφευγε. έφυγε. πρ. αὐτῶν, ὑπ' αὐτῶν. : S. ATHANASI OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. probe scire sanctos, unicuique hominum tempus A esse dimensum. Quod autem nemo illius temporis terminum norit, argumento illud est, quod David dicat: Paucitatem dierum meorum nuntia mihi * : rei namque cujus ignarus erat notitiam postulabat. Quamobrem dives ille qui se diu victurum existi- mabat, hæc audivit : Stulle, hac nocte repetent ani- mam tuam:qua autem parasti cujus erunt 30? Eccle- siastes vero cum Spiritui sancto confideret, hanc protulit sententiam : Et nescit homo tempus suum Ideoque patriarcha Isaac hæc filio suo Esau Joque- batur : Ecce ego senui, et ignoro diem mortis meæ 38. Itaque Dominus, utpote Deus ac Verbum Patris, gnarus quot cuique annos esset ipse dimensus, nec ignorans quodnam proprio corpori ad patiendum tempus praefinivisset : quoniam pro nobis homo factus erat, diebus statum tempus præcurrentibus, more nostro, sese dum quæreretur occultabat, in- sidiasque declinans, sic præteribat, ac per medium illorum ibat ". Cum autem definitum a se tempus adduxisset ipse, quo corporaliter pro omnibus pati decreverat, de hoc ipso tempore Patrem alloquitur, his verbis : Pater, venit hora : glorifca Filium tuum nec sese ultra ab inquirentibus abscondit, sed stabatut comprehenderetur. Nam dixit, ait Evan- gelium, iis qui se adibant: Quem quaritis ? illisque respondentibus : Jesum Nazarenum, ait illis : Ego sum quem quæritis" ; neque semel duntaxat, sed et iterum illud egit : atque ita deinde adduxe- runt eum ad Pilatum. Porro neque ante tempus per- misit se appreliendi: neque cum tempus adesṣet sese occultavit: sed insidiantibus seipsum obtulit, ut palam omnibus faceret, hominum vitam juxta ac mortem a superno pendere judicio, et sine Patre nostro qui in cœlis est ne capillum quidem hominis aut album aut nigrum fieri, neque passer- culum in laqueum incidere “. B C supra dictum est, obtulit. Sancti autem, hac a Sal- valore accepta norma (ab ipso enim antehac, imo semper, omnes edocti fuere), cum adversus per- secutores decertarent, aufugiebant, uti fas erat : D dumque ab illis perquirerentur, sese abdebant ; cun- que, utpote homines; definiti sibi a Providentia ten- poris terminum ignorarent, nolebant seipsos insi- diatoribus dedititios offerre; cumque item nossent illud quod scriptum est, nempe in manibus Dei esse sortes hominum “, et Dominum mortilcare et vivi- Acare *, ideo ad finem usque exspectarunt, ut ait Psal. cr, 24. Luc. xir, 20. Eccle. 1x, 12. " Genes. XXVII, 2. Luc. IV, 30. ** Joan. xvit, f. Matth. v, 36; x, 29. Psal. xxx, 16. * Joan. xviii, 4-6. Reg. et Angl., Editi, I Reg. 11, 6. ubi editi, 16. Dominus ergo ita se ipse pro omnibus, uti 16. Ὁ μὲν οὖν Κύριος οὕτως ἑαυτὸν προσῆγεν ὑπὲρ (23) Anglican., ἀπαιτοῦσί σου τὴν ψυχὴν ἀπὸ (24) Sic Reg. In editis vero, τάς deest. Paulo post (25) Regius, ἐν ᾧ καί. Mox Anglican., τότε μὲν (26) Λοιπόν deest in Anglic. Paulo post Reg. παρ' (27) Reg., Ναζωραίον. Editi, Ναζαραίον. (28) Anglic., ἀπεδίδου. (29) Anglic., ὅτι ἄνευ. Μox idem, ούτε θρίξ. (30) Anglic., ζωογονεί.
PG 25:664«περιερχόμενοι ἐν μηλωταῖς, ἐν αἰγείοις δέρμασιν, ὑστερούμενοι, κακουχούμενοι, ἐπὶ ἐρημίαις πλανώμενοι, καὶ ἐν σπηλαίοις καὶ ταῖς ὀπαῖς τῆς γῆς» κρυπτόμενοι, ἕως ἂν ἢ ὁ ὡρισμένος τοῦ θανάτου χρόνος ἔλθῃ, ἢ ὁ τὸν χρόνον ὁρίσας Θεὸς λαλήσῃ πρὸς αὐτοὺς καὶ παύσῃ τοὺς ἐπιβουλεύοντας, ἢ δηλονότι παραδῷ τοὺς διωκομένους τοῖς διώκουσιν, ὡς ἂν αὐτῷ δόξῃ καλῶς ἔχειν. Καὶ τοῦτο περὶ πάντων ἀπὸ τοῦ Δαυὶδ ἔστι μαθεῖν καλῶς· ὅτε γὰρ κατὰ τοῦ Σαοὺλ παρώξυνεν αὐτὸν Ἰωάβ, ἔλεγεν αὐτός· «ζῇ Κύριος, ἐὰν μὴ ὁ Κύριος αὐτὸν παίσῃ ἢ ἔλθῃ ἡ ἡμέρα» τοῦ θανάτου αὐτοῦ, «ἢ καταβῇ εἰς πόλεμον καὶ προστεθῇ» εἰς τοὺς ὑπεναντίους, οὐ μὴ ἐποίσω «χεῖρά μου ἐπὶ χριστὸν Κυρίου». Εἰ δέ ποτε καὶ φεύγοντες προσήρχοντο τοῖς ζητοῦσιν, οὐδὲ τοῦτο ἁπλῶς ἔπραττον· τοῦ γὰρ Πνεύματος λαλοῦντος αὐτοῖς, οὕτως ἀπήντων ἐκείνοις θεοφιλεῖς τυγχάνοντες καὶ οὕτω πάλιν τὴν ἑαυτῶν ὑπακοὴν καὶ προθυμίαν ἐπιδεικνύμενοι.σε λόγος τοὺς ἁγίους εἰδέναι χρόνον ἑκάστῳ με μετρημένον. Τοῦ δὲ μηδένα γινώσκειν τὸ τέλος τοῦ χρόνου γνώ ρισμα τὸ λέγειν τὸν Δαβίδ· Τὴν ὀλιγότητα τῶν ἡμε ρῶν μου ἀνάγγειλόν μοι· ὃ γὰρ οὐκ ἠπίστατο, τοῦτο μαθεῖν ἠξίου. Διὰ τοῦτο γοῦν ὁ πλούσιος, να μίζων ἔτι πολὺν ζήσεσθαι χρόνον, ἤκουσεν Αφρον, ταύτῃ τῇ νυκτὶ ζητοῦσί σου τὴν ψυχήν (23)· δὲ ἡτοίμασας τίνι ἔσται; Ὁ δὲ Ἐκκλησιαστής ἀποφαίνεται θαῤῥῶν τῷ Πνεύματι τῷ ἁγίῳ, καί φη- Καί γε οὐκ ἔγνω ἄνθρωπος τὸν καιρὸν αὐτοῦ. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ὁ πατριάρχης Ἰσαὰκ ἔλεγε την υἱῷ αὐτοῦ Ἡσαῦ· Ἰδοὺ ἐγὼ γεγήρακα, καὶ οὐ γι νώσκω τὴν ἡμέραν τῆς τελευτῆς μου. Ο μὲν οὖν Κύριος, καίτοι Θεὸς ὢν καὶ Λόγος τοῦ Πατρὸς, καὶ εἰδὼς τὸν μετρηθέντα τοῖς πᾶσι δι' αὐτοῦ καιρὸν, καὶ γινώσκων ἐν αὐτὸς ὥρισε καὶ τῷ ἰδίῳ σώματι χρόνον εἰς τὸ παθεῖν· ἐπειδὴ δι' ἡμᾶς ἄνθρωπος γέν γονε, τὰς (24) μὲν πρὸ τοῦ τὸν χρόνον ἐλθεῖν ἡμέ ρας καὶ αὐτὸς, ὡς ἡμεῖς, ἐκρύπτετο ζητούμενος, διωκόμενός τε ἔφευγε, καὶ τὰς ἐπιβουλὰς ἐκκλίνων οὕτω διήρχετο καὶ διὰ μέσου αὐτῶν ἐπορεύετο· ὅτε δὲ καὶ τὸν ὁρισθέντα παρ' αὐτοῦ καιρὸν ἤγαγεν αὐτὸς, ἐν ᾧ (25) παθεῖν σωματικῶς ὑπὲρ πάντων ἤθελε, τοῦτον μὲν προσφωνεῖ τῷ Πατρὶ, λέγων· Πά- τερ, ἐλήλυθεν ἡ ὥρα· δόξασόν σου τὸν Υἱόν· οὐκ ἔτι δὲ λοιπὸν (26) τοὺς ζητοῦντας ἐκρύπτετο, ἀλλ' εἱστήκει θέλων κρατηθῆναι ὑπ' αὐτῶν. Εἶπε γάρ, φησὶ, τοῖς ἐλθοῦσι πρὸς αὐτόν· Τίνα ζητεῖτε ; τῶν δὲ ἀποκριναμένων· Ἰησοῦν τὸν Ναζωραίον (27)· ἔλεγεν αὐτοῖς· Ἐγώ εἰμι δν ζητεῖτε· καὶ τοῦτο οὐχ ἅπαξ, ἀλλὰ καὶ δεύτερον πεποίηκε· καὶ οὕτως λοι πὸν ἀπήγαγον αὐτὸν πρὸς τὸν Πιλᾶτον. Οὔτε δὲ πρὸ τοῦ τὸν χρόνον ἐλθεῖν ἤφιεν ἑαυτὸν κρατεῖσθαι, οὔτε τοῦ καιροῦ παρόντος εκρύπτετο, ἀλλὰ καὶ ἔκδοτον ἑαυτὸν ἐδίδου (28) τοῖς ἐπιβουλεύουσιν, ἵνα δείξῃ πᾶσι, τῆς ἄνωθεν κρίσεως ἠρτῆσθαι τὴν ζωὴν καὶ τὸν θάνατον τῶν ἀνθρώπων, καὶ ἄνευ (29) τοῦ Πα- τρὸς ἡμῶν τοῦ ἐν τοῖς οὐρανοῖς οὐδὲ θρὶς ἀνθρώπου δύναται λευκή, ἢ μέλαινα γενέσθαι, οὐδὲ στρουθίον εἰς παγίδα έμπεσεῖν ποτε. πάντων, ὡς προείρηται· οἱ δὲ ἅγιοι, καὶ τοῦτον τὸν τύπον παρὰ τοῦ Σωτῆρος μαθόντες (παρ' αὐτοῦ γὰρ καὶ πρὸ τούτου καὶ ἀεὶ πάντες ἐδιδάσκοντο), πρὸς μὲν τοὺς διώκοντας ἀγωνιζόμενοι, νομίμως ἔφευγον, καὶ ζητούμενοι παρ' αὐτῶν ἐκρύπτοντο· ἀγνοοῦντες δὲ ὡς ἄνθρωποι τοῦ ὁρισθέντος αὐτοῖς παρὰ τῆς Προ- νοίας χρόνου τὸ τέλος, οὐκ ἐβούλοντο παρέχειν ἁπλῶς ἑαυτοὺς ἐκδότους τοῖς ἐπιβουλεύουσιν· εἰδότες δὲ πά· λιν τὸ γεγραμμένον, ὅτι ἐν ταῖς χερσὶ τοῦ Θεοῦ εἰσιν οἱ κλῆροι τῶν ἀνθρώπων, καὶ Κύριος θανατοῖ καὶ Κύριος ζωοποιεῖ (50), μᾶλλον ἕως τέλους ὑπέμενον, σου. έφευγε. έφυγε. πρ. αὐτῶν, ὑπ' αὐτῶν. : S. ATHANASI OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. probe scire sanctos, unicuique hominum tempus A esse dimensum. Quod autem nemo illius temporis terminum norit, argumento illud est, quod David dicat: Paucitatem dierum meorum nuntia mihi * : rei namque cujus ignarus erat notitiam postulabat. Quamobrem dives ille qui se diu victurum existi- mabat, hæc audivit : Stulle, hac nocte repetent ani- mam tuam:qua autem parasti cujus erunt 30? Eccle- siastes vero cum Spiritui sancto confideret, hanc protulit sententiam : Et nescit homo tempus suum Ideoque patriarcha Isaac hæc filio suo Esau Joque- batur : Ecce ego senui, et ignoro diem mortis meæ 38. Itaque Dominus, utpote Deus ac Verbum Patris, gnarus quot cuique annos esset ipse dimensus, nec ignorans quodnam proprio corpori ad patiendum tempus praefinivisset : quoniam pro nobis homo factus erat, diebus statum tempus præcurrentibus, more nostro, sese dum quæreretur occultabat, in- sidiasque declinans, sic præteribat, ac per medium illorum ibat ". Cum autem definitum a se tempus adduxisset ipse, quo corporaliter pro omnibus pati decreverat, de hoc ipso tempore Patrem alloquitur, his verbis : Pater, venit hora : glorifca Filium tuum nec sese ultra ab inquirentibus abscondit, sed stabatut comprehenderetur. Nam dixit, ait Evan- gelium, iis qui se adibant: Quem quaritis ? illisque respondentibus : Jesum Nazarenum, ait illis : Ego sum quem quæritis" ; neque semel duntaxat, sed et iterum illud egit : atque ita deinde adduxe- runt eum ad Pilatum. Porro neque ante tempus per- misit se appreliendi: neque cum tempus adesṣet sese occultavit: sed insidiantibus seipsum obtulit, ut palam omnibus faceret, hominum vitam juxta ac mortem a superno pendere judicio, et sine Patre nostro qui in cœlis est ne capillum quidem hominis aut album aut nigrum fieri, neque passer- culum in laqueum incidere “. B C supra dictum est, obtulit. Sancti autem, hac a Sal- valore accepta norma (ab ipso enim antehac, imo semper, omnes edocti fuere), cum adversus per- secutores decertarent, aufugiebant, uti fas erat : D dumque ab illis perquirerentur, sese abdebant ; cun- que, utpote homines; definiti sibi a Providentia ten- poris terminum ignorarent, nolebant seipsos insi- diatoribus dedititios offerre; cumque item nossent illud quod scriptum est, nempe in manibus Dei esse sortes hominum “, et Dominum mortilcare et vivi- Acare *, ideo ad finem usque exspectarunt, ut ait Psal. cr, 24. Luc. xir, 20. Eccle. 1x, 12. " Genes. XXVII, 2. Luc. IV, 30. ** Joan. xvit, f. Matth. v, 36; x, 29. Psal. xxx, 16. * Joan. xviii, 4-6. Reg. et Angl., Editi, I Reg. 11, 6. ubi editi, 16. Dominus ergo ita se ipse pro omnibus, uti 16. Ὁ μὲν οὖν Κύριος οὕτως ἑαυτὸν προσῆγεν ὑπὲρ (23) Anglican., ἀπαιτοῦσί σου τὴν ψυχὴν ἀπὸ (24) Sic Reg. In editis vero, τάς deest. Paulo post (25) Regius, ἐν ᾧ καί. Mox Anglican., τότε μὲν (26) Λοιπόν deest in Anglic. Paulo post Reg. παρ' (27) Reg., Ναζωραίον. Editi, Ναζαραίον. (28) Anglic., ἀπεδίδου. (29) Anglic., ὅτι ἄνευ. Μox idem, ούτε θρίξ. (30) Anglic., ζωογονεί.
PG 25:665Οἷος ἦν Ἠλίας ἀκούων παρὰ τοῦ Πνεύματος, καὶ φαινόμενος τῷ Ἀχαάβ, Μιχαίας τε ὁ προφήτης ἐρχόμενος πρὸς αὐτὸν τὸν Ἀχαάβ, καὶ ὁ ἐπικαλεσάμενος προφήτης ἐπὶ τὸ θυσιαστήριον τῆς Σαμαρείας, καὶ ἐντρέπων τὸν Ῥοβοάμ, καὶ Παῦλος ἐπικαλούμενος Καίσαρα. Οὐ γὰρ δὴ διὰ δειλίαν ἔφευγον, μὴ γένοιτο· μᾶλλον γὰρ τὴν φυγὴν εἶχον ἀγῶνα καὶ μελέτην κατὰ τοῦ θανάτου. Ἀλλὰ δύο ταῦτ’ ἐφύλαττον καὶ ἐβουλεύοντο καλῶς, ὅτι μήτε ἑαυτοὺς ἁπλῶς προσῆγον· τοῦτο γὰρ ἦν ἑαυτὸν ἀποκτεῖναι ὑπεύθυνόν τε θανάτου γενέσθαι, καὶ ἀντιπρᾶξαι τῷ Κυρίῳ λέγοντι· «ἃ ὁ Θεὸς ἔζευξεν ἄνθρωπος μὴ χωριζέτω»· μήτε μέμψιν ὀλιγωρίας ἤθελον ὑπομένειν, ὡς ἀτονήσαντες πρὸς τὰς ἐν τῇ φυγῇ θλίψεις μείζονα καὶ δεινότερον πόνον ἐχούσας τοῦ θανάτου. Ὁ μὲν γὰρ ἀποθανὼν πέπαυται τοῦ πονεῖν, ὁ δὲ φεύγων προσδοκῶν καθ’ ἡμέραν τὰς παρὰ τῶν ἐχθρῶν ἐφόδους, κουφότερον ἡγεῖται τὸν θάνατον· ὥστε καὶ τοὺς ἐν τῇ φυγῇ τελειωθέντας μὴ ἀκλεῶς ἀποθνῄσκειν, ἀλλ’ ἔχειν καὶ αὐτοὺς τοῦ μαρτυρίου τὸ καύχημα. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ὁ Ἰὼβ ἐν ἀνδρείᾳ μέγας ἐγνώσθη, ἐπειδὴ ζῶν τοσούτους καὶ τηλικούτους ὑπέμεινε πόνους, ὧν οὐδεμίαν αἴσθησιν ἐλάμβανεν εἰ τελευτήσας ἦν.ὡς εἴρηκεν ὁ Ἀπόστολος, περιερχόμενοι ἐν μηλωταῖς, ἐν αἰγείοις δέρμασιν, ὑστερούμενοι, κακουχούμε νοι, ἐπὶ ἐρημίαις πλανώμενοι, καὶ ἐν σπηλαίοις καὶ ταῖς ὁπαῖς τῆς γῆς κρυπτόμενοι, ἕως ἂν ἢ (31) ὁ ὡρισμένος τοῦ θανάτου χρόνος ἔλθῃ, ἢ ὁ τὸν χρόνον ὁρίσας Θεὸς λαλήσῃ πρὸς αὐτοὺς, καὶ παύσῃ τοὺς ἐπισ βουλεύοντας, ἢ δηλονότι παραδῷ τοὺς διωκομένους τοῖς διώκουσιν, ὡς ἂν αὐτῷ δόξῃ καλῶς ἔχειν. Καὶ τοῦτο περὶ πάντων ἀπὸ τοῦ Δαβὶδ ἔστι μαθεῖν καλῶς· ὅτε γὰρ κατὰ τοῦ Σαούλ παρώξυνεν αὐτὸν Ἰωάβ, ἔλε γεν αὐτός· Ζῇ Κύριος (32), ἐὰν μὴ ὁ Κύριος αὐτ τὸν παίσῃ, ἢ ἔλθῃ ἡμέρα τοῦ θανάτου αὐτοῦ, ἢ καταβῇ εἰς πόλεμον, καὶ προστεθῇ εἰς τοὺς ὑπο εναντίους, οὐ μὴ ἐποίσω χεῖρά μου ἐπὶ χριστὸν Κυρίου. ζητοῦσιν, οὐδὲ τοῦτο ἁπλῶς ἔπραττον· τοῦ γὰρ Πνεύματος λαλοῦντος αὐτοῖς, οὕτως ἀπήντων ἐκείνοις θεοφιλεῖς τυγχάνοντες· καὶ οὕτω πάλιν τὴν ἑαυτῶν ὑπακοὴν καὶ προθυμίαν ἐπιδεικνύμενοι. Οἷος ἦν Ηλίας, ἀκούων παρὰ τοῦ Πνεύματος, καὶ φαινόμενος τῷ ᾿Αχαάβ, Μιχαίας τε ὁ προφήτης ἐρχόμενος πρὸς αὐτὸν τὸν ᾿Αχαάβ, καὶ ὁ ἐπικαλεσάμενος προφή της ἐπὶ τὸ θυσιαστήριον (33) τῆς Σαμαρείας, καὶ ἐντρέπων τὸν 'Ροβοάμ (34), καὶ Παῦλος ἐπικα- λούμενος Καίσαρα. Οὐ γὰρ δὴ διὰ δειλίαν ἔφευγον, μὴ γένοιτο! μᾶλλον γὰρ τὴν φυγὴν εἶχον ἀγῶνα καὶ μελέτην κατὰ τοῦ θανάτου. ᾿Αλλὰ δύο ταῦτ᾽ ἐφύ- λαττον καὶ ἐβουλεύοντο καλῶς, ὅτι (35) μήτε ἑαυτοὺς ἁπλῶς προσήγον, τοῦτο γὰρ ἦν ἑαυτὸν ἀποκτεῖναι, ὑπεύθυνόν τε θανάτου γενέσθαι, καὶ ἀντιπρᾶξαι τῷ Κυρίῳ λέγοντι · Δ ὁ Θεὸς ἔζευξεν, ἄνθρωπος μὴ χωριζέτω· μήτε μέμψιν ολιγωρίας ήθελον ὑπομέ νειν, ὡς ἀτονήσαντες πρὸς τὰς ἐν τῇ φυγῇ θλίψεις, μείζονα καὶ δεινότερον πόνον ἐχούσας τοῦ θανάτου. Ὁ μὲν γὰρ ἀποθανὼν πέπαυται τοῦ πονεῖν· ὁ δὲ φεύγων προσδοκῶν καθ᾿ ἡμέραν τὰς παρὰ τῶν ἐχθρῶν ἐφόδους, κουφότερον ἡγεῖται τὸν θάνατον· ὥστε καὶ τοὺς ἐν τῇ φυγῇ τελειωθέντας μὴ ἀκλεῶς (36) ἀποθνή σκειν, ἀλλ' ἔχειν καὶ αὐτοὺς τοῦ μαρτυρίου τὸ καύ χημα. Διὰ τοῦτο γὰρ ὁ Ἰὼβ ἐν ἀνδρείᾳ μέγας εγνώ- σθη, ἐπειδὴ ζῶν τοσούτους και τηλικούτους ὑπέμεινε πόνους (57), ὧν οὐδεμίαν αἴσθησιν ἐλάμβανεν, εἰ τε λευτήσας ἦν. Διὰ τοῦτο καὶ αὐτοὶ οἱ μακάριοι Πατέ μες τοιαύτην είχον τῆς πολιτείας τὴν ἀγωγήν· διω- κόμενοι μὲν γὰρ οὐκ ἐδειλίων, ἀλλὰ καὶ (38) μᾶλλον ἐδείκνυον ἑαυτῶν τὴν τῆς ψυχῆς ἀνδρείαν, οὕτως ἐν πνιγηροῖς καὶ σκοτεινοῖς τόποις ἑαυτοὺς κατακλείον- τες, καὶ σκληρῶς ἑαυτοὺς ἄγοντες· παρόντα δὲ πά- λιν τοῦ θανάτου τὸν καιρὸν οὐ παρῃτοῦντο· ἔμελε * παίσῃ. παιδεύσῃ. παύσῃ, Θεῷ. ἑαυτούς. σαυτούς. σκληρώς. ἀσκληρῶς, APOLOGIA DE FUGA SUA. A Apostolus, circumeuntes in melotis, in pellibus ca- C Hebr. 11, 37. D prinis, egentes, angustiali, in solitudinibus errantes, in speluncis et in cavernis terræ latentes", donec de- finitum mortis tempus adveniret, aut qui tempus definierat Deus eos alloqueretur, ac insidiatores se- daret, aut certe persecutoribus persecutionem pa- tientes traderet, ut sibi congruum visum foret. Hoc ex Davide cum primis pulchre ediscere est; cum enim illum Joab adversum Saul concitaret, ait ipse : Vivit Dominus, quia nisi Dominus percusserit eum, aut venerit dies mortis ejus, ve! descenderit in præ- lium, et obierit apud adversarios, non immittam manum meam in christum Domini *. quærentibus sese offerrent, non temere hoc age- bant; nam religiosi cum essent, jussu Spiritus Sancti occurrebant illis : quo pacto obsequentiam alacritatemque suam commonstrabant. Hujusmodi erat Elias, qui jussu Spiritus Achabo coram asti- tit : Michæas item propheta qui ipsum adit Achabum 8; propheta etiam qui altare Samarie compellavit, Jeroboamque pudore suffudit * : et Paulus qui Cæsarem appellavit ". Non enim præ formidine fugiebant, absit! imo potius fuga illis pro certamine et meditatione mortis erat. Sed recte sibi consulentes hæc duo servabant, ut scilicet nec seipsi temere offerrent, fuisset enim illud mortem sibi consciscere, propriæque necis reuni fieri, ac Domino repugnare dicenti : Quæ Deus conjunxit, homo non separet "; neque in ignaviæ crimen in- currere vellent, quasi se täderet fugæ ærumnas ipsa morte duriores gravioresque perferre. Nam qui mortuus est, miseriis levatur : qui vero fugit, cum quotidie anxius inimicorum exspectet incursus, mortem fùga leviorem existimat. Quapropter qui in fuga intereunt, haud inglorii moriuntur, sed ipsi quoque gloriam consequuntur martyrii. Quocirca Job fortitudine animi magnus comprobatus est, quod virus tot tantasque ærumnas pertulerit, qua- rum si mortuus fuisset ne minimum quidem sensum percepturus erat. Quamobrem etiam ipsi beati Pa- tres hoc vivendi instituto sunt usi: persequentes enim se nequaquam reformidabant, imo potius cum ita se in angustis et tenebrosis locis includerent, cum aspero vivendi genere uterentur, sui ostende- bant animi fortitudinem: ubi vero mortis tempús aderat, eam minime recusabant. Id eniin curæ illis erat ut nec præsentem mortem pertimescerent, nec I Reg. xxvi, 10, 11. Reg. vul, 17. !!! Reg. 1, 15. Reg. x!!!, Acl. XXV, 11. Matth. XIX, 6. glican. et Reg. habentur. Mox Reg., Angl., Editi, præstat primna lectio. post ráp deest, in eodem codice. Editi, Mox Reg., Editi, male. 17. Εἰ δέ ποτε καὶ φεύγοντες προσήρχοντο τοῖς Β 17. Si quando vero dum fugerent, conversi deinde (31) "Η deest in Anglic. (32) Hic, ζῇ Κύριος, deerant in editis, sed in An (33) Anglicanus coder, ἐπὶ τὸν ναόν. Infra δή (34) Lege, Ιεροβοάμ. (35) Reg., ὅτε. Infra Reg., τῷ Κυρίῳ. Editi, τῷ (36) Anglicanus codex, ἀκλεείς. (37) Υπέστη πόνους, Anglic. (38) Kat.deest in Anglic. Infra Reg. et Anglic.,
Διὰ τοῦτο καὶ αὐτοὶ οἱ μακάριοι πατέρες τοιαύτην εἶχον τῆς πολιτείας τὴν ἀγωγήν· διωκόμενοι μὲν γὰρ οὐκ ἐδειλίων, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον ἐδείκνυον ἑαυτῶν τὴν τῆς ψυχῆς ἀνδρείαν, οὕτως ἐν πνιγηροῖς καὶ σκοτεινοῖς τόποις ἑαυτοὺς κατακλείοντες, καὶ σκληρῶς ἑαυτοὺς ἄγοντες· παρόντα δὲ πάλιν τοῦ θανάτου τὸν καιρὸν οὐ παρῃτοῦντο. Ἔμελε γὰρ αὐτοῖς μήτε τοῦτον παρόντα πτήσσειν μήτε τὴν ὡρισμένην παρὰ τῆς Προνοίας κρίσιν προλαμβάνειν, μήτ’ αὖ πρὸς τὴν οἰκονομίαν αὐτῆς ἀντιπράττειν, εἰς ἣν καὶ φυλαττομένους ἑαυτοὺς ἐγίνωσκον, ἵνα μὴ καὶ προπετῶς πράττοντες ἑαυτοῖς αἴτιοι τοῦ πτοεῖσθαι γένωνται· Οὕτω γὰρ καὶ γέγραπται· «ὁ προπετὴς χείλεσι πτοήσει ἑαυτόν». Ἀμέλει τοσοῦτον ἦσαν παρεσκευασμένοι πρὸς τὴν τῆς ἀνδρείας ἀρετήν, ὡς μηδὲ τὸν τυχόντα δύνασθαι διστάσαι περὶ τούτου. Ὁ μὲν γὰρ πατριάρχης Ἰακώβ, φεύγων πρότερον τὸν Ἡσαῦ, οὐκ ἐφοβήθη παρόντα τὸν θάνατον, μᾶλλον γὰρ ἐν αὐτῷ τῷ καιρῷ κατ’ ἀξίαν ἕκαστον τῶν πατριαρχῶν ηὐλόγει· ὁ δὲ μέγας Μωσῆς κρυπτόμενος πρὸ τούτου τὸν Φαραὼ καὶ δι’ αὐτὸν ἀποδημήσας εἰς Μαδιὰμ ἀκούσας· «ἄπελθε εἰς Αἴγυπτον» οὐκ ἐφοβήθη, πάλιν τε προσταχθείς·ὡς εἴρηκεν ὁ Ἀπόστολος, περιερχόμενοι ἐν μηλωταῖς, ἐν αἰγείοις δέρμασιν, ὑστερούμενοι, κακουχούμε νοι, ἐπὶ ἐρημίαις πλανώμενοι, καὶ ἐν σπηλαίοις καὶ ταῖς ὁπαῖς τῆς γῆς κρυπτόμενοι, ἕως ἂν ἢ (31) ὁ ὡρισμένος τοῦ θανάτου χρόνος ἔλθῃ, ἢ ὁ τὸν χρόνον ὁρίσας Θεὸς λαλήσῃ πρὸς αὐτοὺς, καὶ παύσῃ τοὺς ἐπισ βουλεύοντας, ἢ δηλονότι παραδῷ τοὺς διωκομένους τοῖς διώκουσιν, ὡς ἂν αὐτῷ δόξῃ καλῶς ἔχειν. Καὶ τοῦτο περὶ πάντων ἀπὸ τοῦ Δαβὶδ ἔστι μαθεῖν καλῶς· ὅτε γὰρ κατὰ τοῦ Σαούλ παρώξυνεν αὐτὸν Ἰωάβ, ἔλε γεν αὐτός· Ζῇ Κύριος (32), ἐὰν μὴ ὁ Κύριος αὐτ τὸν παίσῃ, ἢ ἔλθῃ ἡμέρα τοῦ θανάτου αὐτοῦ, ἢ καταβῇ εἰς πόλεμον, καὶ προστεθῇ εἰς τοὺς ὑπο εναντίους, οὐ μὴ ἐποίσω χεῖρά μου ἐπὶ χριστὸν Κυρίου. ζητοῦσιν, οὐδὲ τοῦτο ἁπλῶς ἔπραττον· τοῦ γὰρ Πνεύματος λαλοῦντος αὐτοῖς, οὕτως ἀπήντων ἐκείνοις θεοφιλεῖς τυγχάνοντες· καὶ οὕτω πάλιν τὴν ἑαυτῶν ὑπακοὴν καὶ προθυμίαν ἐπιδεικνύμενοι. Οἷος ἦν Ηλίας, ἀκούων παρὰ τοῦ Πνεύματος, καὶ φαινόμενος τῷ ᾿Αχαάβ, Μιχαίας τε ὁ προφήτης ἐρχόμενος πρὸς αὐτὸν τὸν ᾿Αχαάβ, καὶ ὁ ἐπικαλεσάμενος προφή της ἐπὶ τὸ θυσιαστήριον (33) τῆς Σαμαρείας, καὶ ἐντρέπων τὸν 'Ροβοάμ (34), καὶ Παῦλος ἐπικα- λούμενος Καίσαρα. Οὐ γὰρ δὴ διὰ δειλίαν ἔφευγον, μὴ γένοιτο! μᾶλλον γὰρ τὴν φυγὴν εἶχον ἀγῶνα καὶ μελέτην κατὰ τοῦ θανάτου. ᾿Αλλὰ δύο ταῦτ᾽ ἐφύ- λαττον καὶ ἐβουλεύοντο καλῶς, ὅτι (35) μήτε ἑαυτοὺς ἁπλῶς προσήγον, τοῦτο γὰρ ἦν ἑαυτὸν ἀποκτεῖναι, ὑπεύθυνόν τε θανάτου γενέσθαι, καὶ ἀντιπρᾶξαι τῷ Κυρίῳ λέγοντι · Δ ὁ Θεὸς ἔζευξεν, ἄνθρωπος μὴ χωριζέτω· μήτε μέμψιν ολιγωρίας ήθελον ὑπομέ νειν, ὡς ἀτονήσαντες πρὸς τὰς ἐν τῇ φυγῇ θλίψεις, μείζονα καὶ δεινότερον πόνον ἐχούσας τοῦ θανάτου. Ὁ μὲν γὰρ ἀποθανὼν πέπαυται τοῦ πονεῖν· ὁ δὲ φεύγων προσδοκῶν καθ᾿ ἡμέραν τὰς παρὰ τῶν ἐχθρῶν ἐφόδους, κουφότερον ἡγεῖται τὸν θάνατον· ὥστε καὶ τοὺς ἐν τῇ φυγῇ τελειωθέντας μὴ ἀκλεῶς (36) ἀποθνή σκειν, ἀλλ' ἔχειν καὶ αὐτοὺς τοῦ μαρτυρίου τὸ καύ χημα. Διὰ τοῦτο γὰρ ὁ Ἰὼβ ἐν ἀνδρείᾳ μέγας εγνώ- σθη, ἐπειδὴ ζῶν τοσούτους και τηλικούτους ὑπέμεινε πόνους (57), ὧν οὐδεμίαν αἴσθησιν ἐλάμβανεν, εἰ τε λευτήσας ἦν. Διὰ τοῦτο καὶ αὐτοὶ οἱ μακάριοι Πατέ μες τοιαύτην είχον τῆς πολιτείας τὴν ἀγωγήν· διω- κόμενοι μὲν γὰρ οὐκ ἐδειλίων, ἀλλὰ καὶ (38) μᾶλλον ἐδείκνυον ἑαυτῶν τὴν τῆς ψυχῆς ἀνδρείαν, οὕτως ἐν πνιγηροῖς καὶ σκοτεινοῖς τόποις ἑαυτοὺς κατακλείον- τες, καὶ σκληρῶς ἑαυτοὺς ἄγοντες· παρόντα δὲ πά- λιν τοῦ θανάτου τὸν καιρὸν οὐ παρῃτοῦντο· ἔμελε * παίσῃ. παιδεύσῃ. παύσῃ, Θεῷ. ἑαυτούς. σαυτούς. σκληρώς. ἀσκληρῶς, APOLOGIA DE FUGA SUA. A Apostolus, circumeuntes in melotis, in pellibus ca- C Hebr. 11, 37. D prinis, egentes, angustiali, in solitudinibus errantes, in speluncis et in cavernis terræ latentes", donec de- finitum mortis tempus adveniret, aut qui tempus definierat Deus eos alloqueretur, ac insidiatores se- daret, aut certe persecutoribus persecutionem pa- tientes traderet, ut sibi congruum visum foret. Hoc ex Davide cum primis pulchre ediscere est; cum enim illum Joab adversum Saul concitaret, ait ipse : Vivit Dominus, quia nisi Dominus percusserit eum, aut venerit dies mortis ejus, ve! descenderit in præ- lium, et obierit apud adversarios, non immittam manum meam in christum Domini *. quærentibus sese offerrent, non temere hoc age- bant; nam religiosi cum essent, jussu Spiritus Sancti occurrebant illis : quo pacto obsequentiam alacritatemque suam commonstrabant. Hujusmodi erat Elias, qui jussu Spiritus Achabo coram asti- tit : Michæas item propheta qui ipsum adit Achabum 8; propheta etiam qui altare Samarie compellavit, Jeroboamque pudore suffudit * : et Paulus qui Cæsarem appellavit ". Non enim præ formidine fugiebant, absit! imo potius fuga illis pro certamine et meditatione mortis erat. Sed recte sibi consulentes hæc duo servabant, ut scilicet nec seipsi temere offerrent, fuisset enim illud mortem sibi consciscere, propriæque necis reuni fieri, ac Domino repugnare dicenti : Quæ Deus conjunxit, homo non separet "; neque in ignaviæ crimen in- currere vellent, quasi se täderet fugæ ærumnas ipsa morte duriores gravioresque perferre. Nam qui mortuus est, miseriis levatur : qui vero fugit, cum quotidie anxius inimicorum exspectet incursus, mortem fùga leviorem existimat. Quapropter qui in fuga intereunt, haud inglorii moriuntur, sed ipsi quoque gloriam consequuntur martyrii. Quocirca Job fortitudine animi magnus comprobatus est, quod virus tot tantasque ærumnas pertulerit, qua- rum si mortuus fuisset ne minimum quidem sensum percepturus erat. Quamobrem etiam ipsi beati Pa- tres hoc vivendi instituto sunt usi: persequentes enim se nequaquam reformidabant, imo potius cum ita se in angustis et tenebrosis locis includerent, cum aspero vivendi genere uterentur, sui ostende- bant animi fortitudinem: ubi vero mortis tempús aderat, eam minime recusabant. Id eniin curæ illis erat ut nec præsentem mortem pertimescerent, nec I Reg. xxvi, 10, 11. Reg. vul, 17. !!! Reg. 1, 15. Reg. x!!!, Acl. XXV, 11. Matth. XIX, 6. glican. et Reg. habentur. Mox Reg., Angl., Editi, præstat primna lectio. post ráp deest, in eodem codice. Editi, Mox Reg., Editi, male. 17. Εἰ δέ ποτε καὶ φεύγοντες προσήρχοντο τοῖς Β 17. Si quando vero dum fugerent, conversi deinde (31) "Η deest in Anglic. (32) Hic, ζῇ Κύριος, deerant in editis, sed in An (33) Anglicanus coder, ἐπὶ τὸν ναόν. Infra δή (34) Lege, Ιεροβοάμ. (35) Reg., ὅτε. Infra Reg., τῷ Κυρίῳ. Editi, τῷ (36) Anglicanus codex, ἀκλεείς. (37) Υπέστη πόνους, Anglic. (38) Kat.deest in Anglic. Infra Reg. et Anglic.,
PG 25:666«ἀνάβηθι εἰς τὸ ὄρος τὸ Ἀβαρεὶ καὶ τελεύτα» οὐ δειλιάσας ἀπέμεινεν, ἀλλὰ καὶ ἄσμενος ὥρμησεν εἰς αὐτό. Καὶ ὁ μὲν Δαυὶδ φεύγων πρότερον τὸν Σαούλ, οὐκ ἐφοβεῖτο προκινδυνεύων ἐν τοῖς πολέμοις ὑπὲρ τῶν λαῶν, ἀλλὰ καὶ περὶ θανάτου καὶ φυγῆς αἵρεσιν ἀκούσας, ἐξὸν αὐτῷ φεύγειν καὶ ζῆν, μᾶλλον εἵλετο τὸν θάνατον ὁ σοφός· ὁ δὲ μέγας Ἠλίας κρυπτόμενος πάλαι τὴν Ἰεζάβελ οὐκ ἐδειλίασεν ἀκούσας παρὰ τοῦ Πνεύματος ἀπαντῆσαι τῷ Ἀχαὰβ καὶ τὸν Ὀχοζίαν ἐλέγξαι. Πέτρος δὲ ὁ διὰ τὸν φόβον τῶν Ἰουδαίων κρυπτόμενος, καὶ Παῦλος ὁ ἀπόστολος ἐν σαργάνῃ χαλασθεὶς καὶ φυγών, ἀκούσαντες «εἰς Ῥώμην δεῖ ὑμᾶς μαρτυρῆσαι» οὐκ ἀνεβάλοντο τὴν ἀποδημίαν, χαίροντες δὲ μᾶλλον ἀπῆλθον. Καὶ ὁ μέν, ὡς πρὸς τοὺς ἰδίους σπεύδων, ἐγάννυτο σφαζόμενος, ὁ δὲ καὶ παρόντα τὸν καιρὸν οὐ κατέπτησσεν, ἀλλὰ καὶ ἐκαυχᾶτο λέγων· «ἐγὼ γὰρ ἤδη σπένδομαι, καὶ ὁ καιρὸς τῆς ἀναλύσεώς μου ἐφέστηκε». Ταῦτα δὲ οὔτε τὴν προτέραν αὐτῶν φυγὴν κατὰ δειλίαν γεγενῆσθαι δείκνυσιν, οὔτε τὰ νῦν τὴν τυχοῦσαν αὐτοῖς πρᾶξιν μαρτυρεῖ, μεγάλην δέ τινα τῆς ἀνδρείας αὐτῶν τὴν ἀρετὴν ἀνακηρύττει.ὡς εἴρηκεν ὁ Ἀπόστολος, περιερχόμενοι ἐν μηλωταῖς, ἐν αἰγείοις δέρμασιν, ὑστερούμενοι, κακουχούμε νοι, ἐπὶ ἐρημίαις πλανώμενοι, καὶ ἐν σπηλαίοις καὶ ταῖς ὁπαῖς τῆς γῆς κρυπτόμενοι, ἕως ἂν ἢ (31) ὁ ὡρισμένος τοῦ θανάτου χρόνος ἔλθῃ, ἢ ὁ τὸν χρόνον ὁρίσας Θεὸς λαλήσῃ πρὸς αὐτοὺς, καὶ παύσῃ τοὺς ἐπισ βουλεύοντας, ἢ δηλονότι παραδῷ τοὺς διωκομένους τοῖς διώκουσιν, ὡς ἂν αὐτῷ δόξῃ καλῶς ἔχειν. Καὶ τοῦτο περὶ πάντων ἀπὸ τοῦ Δαβὶδ ἔστι μαθεῖν καλῶς· ὅτε γὰρ κατὰ τοῦ Σαούλ παρώξυνεν αὐτὸν Ἰωάβ, ἔλε γεν αὐτός· Ζῇ Κύριος (32), ἐὰν μὴ ὁ Κύριος αὐτ τὸν παίσῃ, ἢ ἔλθῃ ἡμέρα τοῦ θανάτου αὐτοῦ, ἢ καταβῇ εἰς πόλεμον, καὶ προστεθῇ εἰς τοὺς ὑπο εναντίους, οὐ μὴ ἐποίσω χεῖρά μου ἐπὶ χριστὸν Κυρίου. ζητοῦσιν, οὐδὲ τοῦτο ἁπλῶς ἔπραττον· τοῦ γὰρ Πνεύματος λαλοῦντος αὐτοῖς, οὕτως ἀπήντων ἐκείνοις θεοφιλεῖς τυγχάνοντες· καὶ οὕτω πάλιν τὴν ἑαυτῶν ὑπακοὴν καὶ προθυμίαν ἐπιδεικνύμενοι. Οἷος ἦν Ηλίας, ἀκούων παρὰ τοῦ Πνεύματος, καὶ φαινόμενος τῷ ᾿Αχαάβ, Μιχαίας τε ὁ προφήτης ἐρχόμενος πρὸς αὐτὸν τὸν ᾿Αχαάβ, καὶ ὁ ἐπικαλεσάμενος προφή της ἐπὶ τὸ θυσιαστήριον (33) τῆς Σαμαρείας, καὶ ἐντρέπων τὸν 'Ροβοάμ (34), καὶ Παῦλος ἐπικα- λούμενος Καίσαρα. Οὐ γὰρ δὴ διὰ δειλίαν ἔφευγον, μὴ γένοιτο! μᾶλλον γὰρ τὴν φυγὴν εἶχον ἀγῶνα καὶ μελέτην κατὰ τοῦ θανάτου. ᾿Αλλὰ δύο ταῦτ᾽ ἐφύ- λαττον καὶ ἐβουλεύοντο καλῶς, ὅτι (35) μήτε ἑαυτοὺς ἁπλῶς προσήγον, τοῦτο γὰρ ἦν ἑαυτὸν ἀποκτεῖναι, ὑπεύθυνόν τε θανάτου γενέσθαι, καὶ ἀντιπρᾶξαι τῷ Κυρίῳ λέγοντι · Δ ὁ Θεὸς ἔζευξεν, ἄνθρωπος μὴ χωριζέτω· μήτε μέμψιν ολιγωρίας ήθελον ὑπομέ νειν, ὡς ἀτονήσαντες πρὸς τὰς ἐν τῇ φυγῇ θλίψεις, μείζονα καὶ δεινότερον πόνον ἐχούσας τοῦ θανάτου. Ὁ μὲν γὰρ ἀποθανὼν πέπαυται τοῦ πονεῖν· ὁ δὲ φεύγων προσδοκῶν καθ᾿ ἡμέραν τὰς παρὰ τῶν ἐχθρῶν ἐφόδους, κουφότερον ἡγεῖται τὸν θάνατον· ὥστε καὶ τοὺς ἐν τῇ φυγῇ τελειωθέντας μὴ ἀκλεῶς (36) ἀποθνή σκειν, ἀλλ' ἔχειν καὶ αὐτοὺς τοῦ μαρτυρίου τὸ καύ χημα. Διὰ τοῦτο γὰρ ὁ Ἰὼβ ἐν ἀνδρείᾳ μέγας εγνώ- σθη, ἐπειδὴ ζῶν τοσούτους και τηλικούτους ὑπέμεινε πόνους (57), ὧν οὐδεμίαν αἴσθησιν ἐλάμβανεν, εἰ τε λευτήσας ἦν. Διὰ τοῦτο καὶ αὐτοὶ οἱ μακάριοι Πατέ μες τοιαύτην είχον τῆς πολιτείας τὴν ἀγωγήν· διω- κόμενοι μὲν γὰρ οὐκ ἐδειλίων, ἀλλὰ καὶ (38) μᾶλλον ἐδείκνυον ἑαυτῶν τὴν τῆς ψυχῆς ἀνδρείαν, οὕτως ἐν πνιγηροῖς καὶ σκοτεινοῖς τόποις ἑαυτοὺς κατακλείον- τες, καὶ σκληρῶς ἑαυτοὺς ἄγοντες· παρόντα δὲ πά- λιν τοῦ θανάτου τὸν καιρὸν οὐ παρῃτοῦντο· ἔμελε * παίσῃ. παιδεύσῃ. παύσῃ, Θεῷ. ἑαυτούς. σαυτούς. σκληρώς. ἀσκληρῶς, APOLOGIA DE FUGA SUA. A Apostolus, circumeuntes in melotis, in pellibus ca- C Hebr. 11, 37. D prinis, egentes, angustiali, in solitudinibus errantes, in speluncis et in cavernis terræ latentes", donec de- finitum mortis tempus adveniret, aut qui tempus definierat Deus eos alloqueretur, ac insidiatores se- daret, aut certe persecutoribus persecutionem pa- tientes traderet, ut sibi congruum visum foret. Hoc ex Davide cum primis pulchre ediscere est; cum enim illum Joab adversum Saul concitaret, ait ipse : Vivit Dominus, quia nisi Dominus percusserit eum, aut venerit dies mortis ejus, ve! descenderit in præ- lium, et obierit apud adversarios, non immittam manum meam in christum Domini *. quærentibus sese offerrent, non temere hoc age- bant; nam religiosi cum essent, jussu Spiritus Sancti occurrebant illis : quo pacto obsequentiam alacritatemque suam commonstrabant. Hujusmodi erat Elias, qui jussu Spiritus Achabo coram asti- tit : Michæas item propheta qui ipsum adit Achabum 8; propheta etiam qui altare Samarie compellavit, Jeroboamque pudore suffudit * : et Paulus qui Cæsarem appellavit ". Non enim præ formidine fugiebant, absit! imo potius fuga illis pro certamine et meditatione mortis erat. Sed recte sibi consulentes hæc duo servabant, ut scilicet nec seipsi temere offerrent, fuisset enim illud mortem sibi consciscere, propriæque necis reuni fieri, ac Domino repugnare dicenti : Quæ Deus conjunxit, homo non separet "; neque in ignaviæ crimen in- currere vellent, quasi se täderet fugæ ærumnas ipsa morte duriores gravioresque perferre. Nam qui mortuus est, miseriis levatur : qui vero fugit, cum quotidie anxius inimicorum exspectet incursus, mortem fùga leviorem existimat. Quapropter qui in fuga intereunt, haud inglorii moriuntur, sed ipsi quoque gloriam consequuntur martyrii. Quocirca Job fortitudine animi magnus comprobatus est, quod virus tot tantasque ærumnas pertulerit, qua- rum si mortuus fuisset ne minimum quidem sensum percepturus erat. Quamobrem etiam ipsi beati Pa- tres hoc vivendi instituto sunt usi: persequentes enim se nequaquam reformidabant, imo potius cum ita se in angustis et tenebrosis locis includerent, cum aspero vivendi genere uterentur, sui ostende- bant animi fortitudinem: ubi vero mortis tempús aderat, eam minime recusabant. Id eniin curæ illis erat ut nec præsentem mortem pertimescerent, nec I Reg. xxvi, 10, 11. Reg. vul, 17. !!! Reg. 1, 15. Reg. x!!!, Acl. XXV, 11. Matth. XIX, 6. glican. et Reg. habentur. Mox Reg., Angl., Editi, præstat primna lectio. post ráp deest, in eodem codice. Editi, Mox Reg., Editi, male. 17. Εἰ δέ ποτε καὶ φεύγοντες προσήρχοντο τοῖς Β 17. Si quando vero dum fugerent, conversi deinde (31) "Η deest in Anglic. (32) Hic, ζῇ Κύριος, deerant in editis, sed in An (33) Anglicanus coder, ἐπὶ τὸν ναόν. Infra δή (34) Lege, Ιεροβοάμ. (35) Reg., ὅτε. Infra Reg., τῷ Κυρίῳ. Editi, τῷ (36) Anglicanus codex, ἀκλεείς. (37) Υπέστη πόνους, Anglic. (38) Kat.deest in Anglic. Infra Reg. et Anglic.,
PG 25:667Οὐδὲ γὰρ ἀντὶ ῥαθυμίας εἶχον τὴν ἀναχώρησιν, ἀλλὰ καὶ μείζονα τότε τὸν τόνον τῆς ἀσκήσεως ἐπέτεινον· οὐδὲ κατεγινώσκοντο φεύγοντες, οὐδὲ κατηγοροῦντο δειλίας παρὰ τοιούτων, οἷοι νῦν εἰσιν οὗτοι οἱ φιλαίτιοι· ἀλλὰ καὶ μᾶλλον ἐμακαρίζοντο παρὰ τοῦ Κυρίου λέγοντος· «μακάριοι οἱ δεδιωγμένοι ἕνεκεν δικαιοσύνης». Ἀλλ’ οὐδὲ ἀνωφελὴς αὐτοῖς ὁ τοιοῦτος ἐγίνετο κάματος· ὡς γὰρ «χρυσὸν ἐν χωνευτηρίῳ δοκιμασθέντας», ὡς εἶπεν ἡ Σοφία, «εὕρισκεν αὐτοὺς ὁ Θεὸς ἀξίους ἑαυτοῦ». Καὶ αὐτοὶ τότε μᾶλλον ὡς σπινθῆρες ἀνέλαμπον, σῳζόμενοι μὲν ἀπὸ τῶν καταδιωκόντων αὐτούς, ῥυσθέντες δὲ ἐκ τῶν ἐπιβούλων, καὶ διὰ τοῦτο φυλαχθέντες τοῖς λαοῖς εἰς διδασκαλίαν, ὥστε καὶ τὴν φυγὴν αὐτῶν, καὶ τὸ διαδρᾶναι τῶν ζητούντων τὸν θυμὸν, κατ’ οἰκονομίαν τοῦ Κυρίου γεγενῆσθαι. Τότε γὰρ οὕτως καὶ θεοφιλεῖς ἐγίνοντο καὶ καλλίστην εἶχον τῆς ἀνδραγαθίας τὴν μαρτυρίαν. Ὁ γοῦν πατριάρχης Ἰακὼβ φεύγων πλειόνων ὀπτασιῶν, καὶ τούτων θείων, κατηξιοῦτο· καὶ μᾶλλον ἠρεμῶν αὐτὸς ἔσχεν ὑπὲρ ἑαυτοῦ τὸν Κύριον τὸν μὲν Λάβαν ἐντρέποντα, τὸν δὲ Ἡσαῦ ἐμποδίζοντα.Α γὰρ αὐτοῖς μήτε τοῦτον παρόντα πτήσσειν, μήτε τὴν ἑαυτόν. ὡρισμένην παρὰ τῆς Προνοίας κρίσιν (59) προλαμ βάνειν, μήτ' αὖ πρὸς τὴν οἰκονομίαν αὐτῆς ἀντι- πράττειν, εἰς ἦν καὶ φυλαττομένους ἑαυτοὺς ἐγίνω- σκον· ἵνα μὴ καὶ, προπετώς πράττοντες, ἑαυτοῖς καὶ γέγραπται· Ὁ προπετής χείλεσι πτοήσει τὴν τῆς ἀνδρείας ἀρετὴν, ὡς μηδὲ τὸν τυχόντα δύνα- σθαι διστάσαι περὶ τούτου. Ὁ μὲν γὰρ πατριάρχης Ἰακώβ, φεύγων πρότερον τὸν Ἡσαῦ, οὐκ ἐφοβήθη παρόντα τὸν θάνατον· μᾶλλον γὰρ ἐν αὐτῷ τῷ καιρῷ κατ᾽ ἀξίαν ἕκαστον τῶν πατριαρχῶν ηυλόγει· ἡ δὲ μέγας Μωσής, κρυπτόμενος πρὸ τούτου τὸν Φαραώ, καὶ δι᾿ αὐτὸν ἀποδημήσας εἰς Μαδιάμ, ἀκούσας, Απελθε εἰς Αἴγυπτον, οὐκ ἐφοβήθη· πάλιν τε προσ- ταχθεὶς ἀναβῆναι (41) εἰς τὸ ὄρος τὸ ᾿Αβαρεὶ καὶ τελευτᾷν, οὐ δειλιάσας ἀπέμεινεν, ἀλλὰ καὶ ἄσμενος ὥρμησεν εἰς αὐτήν. Καὶ ὁ μὲν Δαβίδ, φεύγων πρότε ρον τὸν Σαούλ, οὐκ ἐφοβεῖτο προκινδυνεύων ἐν τοῖς πολέμοις ὑπὲρ τῶν λαῶν· ἀλλὰ καὶ περὶ θανάτου καὶ φυγῆς αἵρεσιν ἀκούσας, ἐξὸν αὐτῷ φεύγειν καὶ ζήν, μᾶλλον εἷλετο τὸν θάνατον ὁ σοφός· ὁ δὲ μέγας Ἠλίας, κρυπτόμενος πάλαι την Ιεζάβελ, οὐκ ἐδε:- λίασεν, ἀκούσας παρὰ τοῦ Πνεύματος ἀπαντῆσαι τῷ Αχαάβ, καὶ τὸν Οχοζίαν (49) ἐλέγξαι. Πέτρος δὲ ὁ διὰ τὸν φόβον τῶν Ἰουδαίων κρυπτόμενος, καὶ Παϋ- λος ὁ ἀπόστολος ἐν σαργάνῃ χαλασθεὶς καὶ φυγών, ἀκού σαντες, Εἰς (43-44) Ῥώμην δεῖ ὑμᾶς μαρτυρῆσαι, οὐκ ἀνεβάλοντο τὴν ἀποδημίαν· χαίροντες δὲ μᾶλλην ἀπῆλθον· καὶ ὁ μὲν, ὡς πρὸς τοὺς ἰδίους σπεύδων, ἐγάννυτο σφαζόμενος, ὁ δὲ καὶ παρόντα τὸν καιρὸν οὐ κατέπτησσεν, ἀλλὰ καὶ ἐκαυχᾶτο λέγων· Εγώ γὰρ ἤδη σπένδομαι, καὶ ὁ καιρὸς τῆς ἀναλύσεώς μου ἐφέστηκεν. δειλίαν γεγενῆσθαι δείκνυσιν, οὔτε τανῦν τὴν τυχού σαν αὐτοῖς πρᾶξιν μαρτυρεί, μεγάλην δέ τινα τῆς ἀνδρείας αὐτῶν τὴν ἀρετὴν ἀνακηρύττει. Οὐδὲ γὰρ ἀντὶ (45) ῥαθυμίας εἶχον τὴν ἀναχώρησιν, ἀλλὰ καὶ μείζονα τότε τὸν τόνον τῆς ἀσκήσεως επέτεινον· οὐδὲ κατεγινώσκοντο φεύγοντες, οὐδὲ κατηγοροῦντο δειλίας παρὰ τοιούτων, οἷοι νῦν (46) εἰσιν οὗτοι οἱ φιλαίτιοι· ἀλλὰ καὶ μᾶλλον ἐμακαρίζοντο παρά τοῦ Κυρίου λέγοντος· Μακάριοι οἱ δεδιωγμένοι ἔνεκεν δικαιοσύνης. Αλλ᾿ οὐδὲ ἀνωφελὴς αὐτοῖς ὁ τοιοῦτος ἐγίνετο (47) κάματος· ὡς γὰρ χρυσὸν ἐν χωνευτηρίω δοκιμασθέντας, ὡς εἶπεν ἡ Σοφία, εὕρισκεν αὐτοὺς ὁ Θεὸς ἀξίους ἑαυτοῦ. Καὶ αὐτοὶ (48) τότε μᾶλλον ὡς σπινθῆρες ἀνέλαμπον, σωζόμενοι μὲν ἀπὸ τῶν κατα- πτοήσει ἑαυτοῦ. αλλά, και θεί. ἀλλὰ καί. (45-44) ὅτι εἰς. ἀπεβάλοντο. πρὸς τοὺς ἰδίους. πρὸς τοὺς Ἰουδαίους, S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. 6'18 defnitum a Providentia decretum anteverterent, aut divinæ obsisterent dispensationi, ad cujus se nu- Lum reservatos sciebant : ne temere agendo ipsi sibi forınidinis essent auctores ; sic enim scri- plum est : Qui præceps est labiis, seipsum terrebit : comparati, ut nemo, quicunque tandem sit, hac de re ambigere possit. Etenim patriarcha Jacob qui prius a facie Esau fugerat ', præsentem mortem nequaquam timuit * : quin potius eo ipso tempore singulis patriarcharum pro cujusque meritis bene- dictionem impertivit. Magnus item Moyses qui se ante a Pharaone occultarat, ac illius formidine in terram Madiam secesserat, his auditis, Vade in Egyptum, absque metu jussum implevit. Atque iterum jussus in montem Abarim conscendere, ut illic obiret ", nequaquam ex metu substitit, sed li- benter eo contendit. David quoque qui antea a Saule fugerat, non præ formidine recusavit belli periculis pro populo subeundis sese cum primis offerre: sed ubi mortis vel fugæ optionem sibi esse audiisset, cum perinde liceret aut fugere aut mori, sapiens ille vir mortem præoptavit. Magnus autem Elias qui se a Jezabele olim occultarat, minime reformi- davit, jubente Spiritu sancto, Achabo occurrere, Ochoziamque redarguere. Petrus vero qui sese metu Judæorum absconderat, et Paulus apostolus qui in sporta demissus sic evaserat, his auditis verbis, Oportet vos Romæ martyrium subire, pro- fectum non distulere suum, imo potius gaudentes abierunt, et ille quidem ut ad suos properans, de nece sua gaudebat, hic vero cum tempus adesset ne- quaquam exhorruit, sed gloriabundus ait : Ego enim jam delibor, et tempus resolutionis meæ instat **. lorum fugam ex metu fuisse susceptam, nec quæ in praesenti agebant vulgaris cujusdam facinoris testiinonium, sed magnæ virtutis, fortitudinis sci- licet, argumentum esse. Neque enim per ignaviam secedebant, sed tunc impensius augebant suam in virtute exercitationem. Neque ob fugain improbati, vel timiditatis accusati sunt ab hujusmodi viris, cu- jusmodi sunt isti ad criminandum prompti; imo vero beati ab ipso Domino prædicati sunt, his ver- bis : Beati qui persecutionem patiuntur propter justi- tiam "7. Nec iste labor illis fructu vacabat : nam sicut aurum in fornace probatos, ut ait Sapientia, invenit illos Dominus dignos se ". Et ipsi tum ma- B C D ss prov. XIII, 3. ss Genes. XLIS. st Exod. III, 10. Deut. xxx11,49. 10. Sap. III, 5. Infra Anglic., lo post in Anglic. deest in editis vero de- Reg., Anglican., Mox idem, Tim. 1V, Infra Reg. et edit. Commel, Argl. et edit. Paris., minus recte, et ita legit Nannius. (40) αἴτιοι τοῦ πτοεῖσθαι γένωνται· οὕτω γὰρ 18. Ac revera ad fortitudinis virtutem ita erant 19. Hæc autem recte declarant, nec priorem il- 18. Αμέλει τοσοῦτον ἦσαν παρεσκευασμένοι πρὸς 19. Ταῦτα δὲ οὔτε τὴν προτέραν αὐτῶν φυγὴν κατὰ (39) Regius et Anglic., κρίσιν. Editi, κλήσιν. (40) Regius codex, ἑαυτῶν. Editi, ἑαυτοῖς, rectius. (41) Angl., 'Ανάβηθι. Μox idem, καὶ τελεύτα. Pau- (42) Anglic. male, Οζίαν. 6. * Matth. v. (45) Anglic., Οὐδὲ γὰρ οὐδέ. (46) Anglic., οἷον οἱ νῦν. (47) Anglic., ἐγινώσκετο. Μox idem, χρυσίον. (48) Anglic., Αὐτοὶ δέ.
PG 25:668Καὶ μετὰ ταῦτα γέγονε τοῦ Ἰούδα πατήρ, ἐξ οὗ κατὰ σάρκα ἀνέτειλεν ὁ Κύριος, καὶ τὰς εὐλογίας τοῖς πατριάρχαις διηκόνησε. Μωσῆς τε ὁ θεοφιλής, ὅτε ἔφευγε, τότε καὶ τὴν μεγάλην ὅρασιν εἶδε, καὶ διασωθεὶς ἀπὸ τῶν διωκόντων, προφήτης εἰς Αἴγυπτον ἀπεστέλλετο, διάκονός τε τῶν τοσούτων σημείων καὶ τοῦ νόμου γενόμενος καθηγήσατο τοῦ τοσούτου λαοῦ ἐν τῇ ἐρήμῳ. Καὶ ὁ μὲν Δαυὶδ διωκόμενος ἐδίδασκεν· «ἐξηρεύξατο ἡ καρδία μου λόγον ἀγαθόν» καὶ «ὁ θεὸς ἡμῶν ἐμφανῶς ἥξει· ὁ θεὸς ἡμῶν καὶ οὐ παρασιωπήσεται»· καὶ μᾶλλον δὲ ἴσχυε λέγων· «ἐν τοῖς ἐχθροῖς μου ἐπεῖδεν ὁ ὀφθαλμός μου», καὶ πάλιν «ἐπὶ τῷ θεῷ ἤλπισα, οὐ φοβηθήσομαι τί ποιήσει μοι ἄνθρωπος». Φεύγων τε καὶ ἀποδιδράσκων ἀπὸ προσώπου Σαοὺλ εἰς τὸ σπήλαιον, ἔλεγεν· «ἐξαπέστειλεν ἐξ οὐρανοῦ καὶ ἔσωσέ με, ἔδωκεν εἰς ὄνειδος τοὺς καταπατοῦντάς με· ἐξαπέστειλεν ὁ Θεὸς τὸ ἔλεος αὐτοῦ καὶ τὴν ἀλήθειαν αὐτοῦ, καὶ ἐρρύσατο τὴν ψυχήν μου ἐκ μέσου σκύμνων». Οὕτω δὲ σωθεὶς κατ’ οἰκονομίαν καὶ αὐτὸς γέγονε μετὰ ταῦτα βασιλεύς, καὶ τὴν ἐπαγγελίαν ἔσχεν ἐκ σπέρματος αὐτοῦ τοῦ τὸν Κύριον ἡμῶν ἀνατεῖλαι.Α γὰρ αὐτοῖς μήτε τοῦτον παρόντα πτήσσειν, μήτε τὴν ἑαυτόν. ὡρισμένην παρὰ τῆς Προνοίας κρίσιν (59) προλαμ βάνειν, μήτ' αὖ πρὸς τὴν οἰκονομίαν αὐτῆς ἀντι- πράττειν, εἰς ἦν καὶ φυλαττομένους ἑαυτοὺς ἐγίνω- σκον· ἵνα μὴ καὶ, προπετώς πράττοντες, ἑαυτοῖς καὶ γέγραπται· Ὁ προπετής χείλεσι πτοήσει τὴν τῆς ἀνδρείας ἀρετὴν, ὡς μηδὲ τὸν τυχόντα δύνα- σθαι διστάσαι περὶ τούτου. Ὁ μὲν γὰρ πατριάρχης Ἰακώβ, φεύγων πρότερον τὸν Ἡσαῦ, οὐκ ἐφοβήθη παρόντα τὸν θάνατον· μᾶλλον γὰρ ἐν αὐτῷ τῷ καιρῷ κατ᾽ ἀξίαν ἕκαστον τῶν πατριαρχῶν ηυλόγει· ἡ δὲ μέγας Μωσής, κρυπτόμενος πρὸ τούτου τὸν Φαραώ, καὶ δι᾿ αὐτὸν ἀποδημήσας εἰς Μαδιάμ, ἀκούσας, Απελθε εἰς Αἴγυπτον, οὐκ ἐφοβήθη· πάλιν τε προσ- ταχθεὶς ἀναβῆναι (41) εἰς τὸ ὄρος τὸ ᾿Αβαρεὶ καὶ τελευτᾷν, οὐ δειλιάσας ἀπέμεινεν, ἀλλὰ καὶ ἄσμενος ὥρμησεν εἰς αὐτήν. Καὶ ὁ μὲν Δαβίδ, φεύγων πρότε ρον τὸν Σαούλ, οὐκ ἐφοβεῖτο προκινδυνεύων ἐν τοῖς πολέμοις ὑπὲρ τῶν λαῶν· ἀλλὰ καὶ περὶ θανάτου καὶ φυγῆς αἵρεσιν ἀκούσας, ἐξὸν αὐτῷ φεύγειν καὶ ζήν, μᾶλλον εἷλετο τὸν θάνατον ὁ σοφός· ὁ δὲ μέγας Ἠλίας, κρυπτόμενος πάλαι την Ιεζάβελ, οὐκ ἐδε:- λίασεν, ἀκούσας παρὰ τοῦ Πνεύματος ἀπαντῆσαι τῷ Αχαάβ, καὶ τὸν Οχοζίαν (49) ἐλέγξαι. Πέτρος δὲ ὁ διὰ τὸν φόβον τῶν Ἰουδαίων κρυπτόμενος, καὶ Παϋ- λος ὁ ἀπόστολος ἐν σαργάνῃ χαλασθεὶς καὶ φυγών, ἀκού σαντες, Εἰς (43-44) Ῥώμην δεῖ ὑμᾶς μαρτυρῆσαι, οὐκ ἀνεβάλοντο τὴν ἀποδημίαν· χαίροντες δὲ μᾶλλην ἀπῆλθον· καὶ ὁ μὲν, ὡς πρὸς τοὺς ἰδίους σπεύδων, ἐγάννυτο σφαζόμενος, ὁ δὲ καὶ παρόντα τὸν καιρὸν οὐ κατέπτησσεν, ἀλλὰ καὶ ἐκαυχᾶτο λέγων· Εγώ γὰρ ἤδη σπένδομαι, καὶ ὁ καιρὸς τῆς ἀναλύσεώς μου ἐφέστηκεν. δειλίαν γεγενῆσθαι δείκνυσιν, οὔτε τανῦν τὴν τυχού σαν αὐτοῖς πρᾶξιν μαρτυρεί, μεγάλην δέ τινα τῆς ἀνδρείας αὐτῶν τὴν ἀρετὴν ἀνακηρύττει. Οὐδὲ γὰρ ἀντὶ (45) ῥαθυμίας εἶχον τὴν ἀναχώρησιν, ἀλλὰ καὶ μείζονα τότε τὸν τόνον τῆς ἀσκήσεως επέτεινον· οὐδὲ κατεγινώσκοντο φεύγοντες, οὐδὲ κατηγοροῦντο δειλίας παρὰ τοιούτων, οἷοι νῦν (46) εἰσιν οὗτοι οἱ φιλαίτιοι· ἀλλὰ καὶ μᾶλλον ἐμακαρίζοντο παρά τοῦ Κυρίου λέγοντος· Μακάριοι οἱ δεδιωγμένοι ἔνεκεν δικαιοσύνης. Αλλ᾿ οὐδὲ ἀνωφελὴς αὐτοῖς ὁ τοιοῦτος ἐγίνετο (47) κάματος· ὡς γὰρ χρυσὸν ἐν χωνευτηρίω δοκιμασθέντας, ὡς εἶπεν ἡ Σοφία, εὕρισκεν αὐτοὺς ὁ Θεὸς ἀξίους ἑαυτοῦ. Καὶ αὐτοὶ (48) τότε μᾶλλον ὡς σπινθῆρες ἀνέλαμπον, σωζόμενοι μὲν ἀπὸ τῶν κατα- πτοήσει ἑαυτοῦ. αλλά, και θεί. ἀλλὰ καί. (45-44) ὅτι εἰς. ἀπεβάλοντο. πρὸς τοὺς ἰδίους. πρὸς τοὺς Ἰουδαίους, S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. 6'18 defnitum a Providentia decretum anteverterent, aut divinæ obsisterent dispensationi, ad cujus se nu- Lum reservatos sciebant : ne temere agendo ipsi sibi forınidinis essent auctores ; sic enim scri- plum est : Qui præceps est labiis, seipsum terrebit : comparati, ut nemo, quicunque tandem sit, hac de re ambigere possit. Etenim patriarcha Jacob qui prius a facie Esau fugerat ', præsentem mortem nequaquam timuit * : quin potius eo ipso tempore singulis patriarcharum pro cujusque meritis bene- dictionem impertivit. Magnus item Moyses qui se ante a Pharaone occultarat, ac illius formidine in terram Madiam secesserat, his auditis, Vade in Egyptum, absque metu jussum implevit. Atque iterum jussus in montem Abarim conscendere, ut illic obiret ", nequaquam ex metu substitit, sed li- benter eo contendit. David quoque qui antea a Saule fugerat, non præ formidine recusavit belli periculis pro populo subeundis sese cum primis offerre: sed ubi mortis vel fugæ optionem sibi esse audiisset, cum perinde liceret aut fugere aut mori, sapiens ille vir mortem præoptavit. Magnus autem Elias qui se a Jezabele olim occultarat, minime reformi- davit, jubente Spiritu sancto, Achabo occurrere, Ochoziamque redarguere. Petrus vero qui sese metu Judæorum absconderat, et Paulus apostolus qui in sporta demissus sic evaserat, his auditis verbis, Oportet vos Romæ martyrium subire, pro- fectum non distulere suum, imo potius gaudentes abierunt, et ille quidem ut ad suos properans, de nece sua gaudebat, hic vero cum tempus adesset ne- quaquam exhorruit, sed gloriabundus ait : Ego enim jam delibor, et tempus resolutionis meæ instat **. lorum fugam ex metu fuisse susceptam, nec quæ in praesenti agebant vulgaris cujusdam facinoris testiinonium, sed magnæ virtutis, fortitudinis sci- licet, argumentum esse. Neque enim per ignaviam secedebant, sed tunc impensius augebant suam in virtute exercitationem. Neque ob fugain improbati, vel timiditatis accusati sunt ab hujusmodi viris, cu- jusmodi sunt isti ad criminandum prompti; imo vero beati ab ipso Domino prædicati sunt, his ver- bis : Beati qui persecutionem patiuntur propter justi- tiam "7. Nec iste labor illis fructu vacabat : nam sicut aurum in fornace probatos, ut ait Sapientia, invenit illos Dominus dignos se ". Et ipsi tum ma- B C D ss prov. XIII, 3. ss Genes. XLIS. st Exod. III, 10. Deut. xxx11,49. 10. Sap. III, 5. Infra Anglic., lo post in Anglic. deest in editis vero de- Reg., Anglican., Mox idem, Tim. 1V, Infra Reg. et edit. Commel, Argl. et edit. Paris., minus recte, et ita legit Nannius. (40) αἴτιοι τοῦ πτοεῖσθαι γένωνται· οὕτω γὰρ 18. Ac revera ad fortitudinis virtutem ita erant 19. Hæc autem recte declarant, nec priorem il- 18. Αμέλει τοσοῦτον ἦσαν παρεσκευασμένοι πρὸς 19. Ταῦτα δὲ οὔτε τὴν προτέραν αὐτῶν φυγὴν κατὰ (39) Regius et Anglic., κρίσιν. Editi, κλήσιν. (40) Regius codex, ἑαυτῶν. Editi, ἑαυτοῖς, rectius. (41) Angl., 'Ανάβηθι. Μox idem, καὶ τελεύτα. Pau- (42) Anglic. male, Οζίαν. 6. * Matth. v. (45) Anglic., Οὐδὲ γὰρ οὐδέ. (46) Anglic., οἷον οἱ νῦν. (47) Anglic., ἐγινώσκετο. Μox idem, χρυσίον. (48) Anglic., Αὐτοὶ δέ.
PG 25:669Ὁ δὲ μέγας Ἠλίας ἀναχωρῶν εἰς τὸ Καρμήλιον ὄρος ἐπεκαλεῖτο τὸν Θεόν, καὶ τοὺς μὲν τῆς Βάαλ προφήτας τετρακοσίους ὄντας καὶ πλείους ἀθρόως ἀπήλειψε, τοὺς δὲ πεμφθέντας ἐπ’ αὐτὸν δύο πεντηκοντάρχους μετὰ τῶν ἑκατόν, λέγων· «καταβήτω πῦρ ἀπ’ οὐρανοῦ», ἐν τούτῳ καὶ τούτοις ἐπετίμησε· τετήρηται δὲ καὶ αὐτός, ὥστε τὸν Ἐλισσαῖον ἀνθ’ ἑαυτοῦ χρῖσαι καὶ τύπος εἰς ἄσκησιν γενέσθαι τοῖς υἱοῖς τῶν προφητῶν. Παῦλος δὲ ὁ μακάριος γράφων· «οἵους διωγμοὺς ὑπήνεγκα, καὶ ἐκ πάντων με ἐρρύσατο ὁ Κύριος καὶ ῥύσεται» μᾶλλον ἴσχυε λέγων· «ἀλλ’ ἐν τούτοις πᾶσιν ὑπερνικῶμεν, οὐδὲν γὰρ ἡμᾶς χωρίσει ἀπὸ τῆς ἀγάπης τοῦ Χριστοῦ»· τότε γὰρ καὶ «ἕως τρίτου οὐρανοῦ ἡρπάσθη καὶ εἰς τὸν παράδεισον» ἀπηνέχθη, ἔνθα «καὶ ἤκουσεν ἄρρητα ῥήματα ἃ μὴ ἐξὸν ἀνθρώπῳ λαλῆσαι» διὰ τοῦτο καὶ πεφύλακται, «ὥστε ἀπὸ Ἱερουσαλὴμ μέχρι τοῦ Ἰλλυρικοῦ, πληρῶσαι τὸ εὐαγγέλιον». Οὐ μεμπτέα ἄρα, οὐδὲ ἀργὴ τῶν ἁγίων ἡ φυγή· εἰ γὰρ μὴ ἐξέκλινον τοὺς διώκοντας, πῶς ἐγίνετο τὸ ἐκ σπέρματος Δαυὶδ ἀνατεῖλαι τὸν Κύριον; ἢ τίνες ἔμελλον εὐαγγελίζεσθαι τὸν λόγον τῆς ἀληθείας;διωκόντων αὐτοὺς, ῥυσθέντες δὲ ἐκ τῶν ἐπιβουλῶν, καὶ διὰ τοῦτο φυλαχθέντες τοῖς λαοῖς εἰς διδασκα- λίαν, ὥστε καὶ τὴν φυγὴν αὐτῶν, καὶ τὸ διαδρᾶναι τῶν ζητούντων τὸν θυμόν, κατ' οἰκονομίαν τοῦ Κυρίου γεγενήσθαι· τότε γὰρ οὕτως καὶ θεοφιλεῖς ἐγίνοντο, καὶ καλλίστην εἶχον τῆς ἀνδραγαθίας τὴν μαρτυρίαν. Β Ἱερουσαλὴμ μέχρι τοῦ Ἰλλυρικοῦ πληρῶσαι τὸ ὀπτασιῶν, καὶ τούτων θείων, κατηξιοῦτο· καὶ μᾶλλον ἠρεμῶν αὐτὸς, ἔσχεν ὑπὲρ ἑαυτοῦ τὸν Κύριον τὸν μὲν Λάβαν ἐντρέποντα, τὸν δὲ Ἡσαῦ ἐμποδίζοντα· καὶ μετὰ ταῦτα γέγονε τοῦ Ἰούδα πατὴρ, ἐξ οὗ κατὰ σάρκα ἀνέτειλεν ὁ Κύριος, καὶ τὰς εὐλογίας τοῖς πατριάρχαις διηκόνησε. Μωσής τε ὁ θεοφιλής, ὅτε ἔφευγε, τότε καὶ τὴν μεγάλην δρασιν εἶδε, καὶ δια σωθεὶς ἀπὸ τῶν διωκόντων, προφήτης εἰς Αἴγυπτον ἀπεστέλλετο, διάκονός τε τῶν τοσούτων σημείων καὶ τοῦ νόμου γενόμενος, καθηγήσατο τοῦ τοσούτου λαοῦ ἐν τῇ ἐρήμῳ. Καὶ ὁ μὲν Δαβὶδ διωκόμενος ἐδίδασκεν Ἐξηρεύξατο ἡ καρδία μου λόγον ἀγαθόν, καὶ, Ὁ Θεὸς ἡμῶν ἐμφανῶς ἥξει· ὁ Θεὸς ἡμῶν καὶ οὐ παρασιωπήσεται. Καὶ μᾶλλον δὲ ἴσχυε λέγων· Ἐν τοῖς ἐχθροῖς μου ἐπεῖδεν ὁ ὀφθαλμός μου· καὶ πάλιν· Ἐπὶ τῷ Θεῷ ἤλπισα, ου φοβηθήσομαι τι ποιήσει μοι ἄνθρωπος. Φεύγων τε καὶ ἀποδιδρά- σκων ἀπὸ προσώπου Σαούλ εἰς τὸ σπήλαιον. ἔλεγεν Ἐξαπέστειλεν ἐξ οὐρανοῦ, καὶ ἔσωσέ με, ἔδω κεν εἰς ὄνειδος τοὺς καταπατοῦντάς με. Εξ απέστειλεν ὁ Θεὸς τὸ ἔλεος αὐτοῦ καὶ τὴν ἀλή θειαν αὐτοῦ, καὶ ἐῤῥύσατο τὴν ψυχήν μου ἐκ μέ- σου σκύμνων. Οὕτω δὲ σωθεὶς κατ' οίκονομίαν καὶ αὐτὸς, γέγονε μετὰ ταῦτα βασιλεύς, καὶ τὴν ἐπαγγε λίαν ἔσχεν ἐκ σπέρματος αὐτοῦ τὸν Κύριον ἡμῶν ἀνατείλαι. Ὁ δὲ μέγας Ηλίας ἀναχωρῶν εἰς τὸ Καρ μήλιον δρος ἐπεκαλεῖτο (49) τὸν Θεόν· καὶ τοὺς μὲν τῆς Βάαλ προφήτας τετρακοσίους ὄντας καὶ πλείους ἀθρόως ἀπήλειψε, τοὺς δὲ πεμφθέντας ἐπ' αὐτὸν δύο πεντηκοντάρχους μετὰ τῶν ἑκατὸν, λέγων, Κατα- βήτω πῦρ ἀπ' οὐρανοῦ, ἐν τούτῳ καὶ τούτοις ἐπ ετίμησε, τετήρηται δὲ καὶ αὐτὸς, ὥστε τὸν Ἑλισ- σαῖον ἀνθ' ἑαυτοῦ χρῖσαι, καὶ τύπος εἰς ἄσκησιν γε- νέσθαι τοῖς υἱοῖς τῶν προφητῶν. Παῦλος δὲ ὁ μακά- ριος γράφων· οἵους διωγμοὺς ὑπήνεγκα, καὶ ἐκ πάντων με ἐῤῥύσατο ὁ Κύριος, καὶ ῥύσεται, μᾶλ λον ίσχυε λέγων· Ἀλλ᾽ ἐν τούτοις πᾶσιν ὑπερνι- κῶμεν, οὐδὲν γὰρ ἡμᾶς χωρίσει ἀπὸ τῆς ἀγάπης τοῦ Χριστοῦ· τότε γὰρ καὶ ἕως τρίτου οὐρανοῦ ἠρπάσθη, καὶ εἰς τὸν παράδεισον ἀπηνέχθη, ἔνθα καὶ ἤκουσεν ἄῤῥητα ῥήματα, ἃ μὴ ἐξὸν ἀνθρώπῳ λαλῆσαι. Διὰ τοῦτο (50) τότε πεφύλακται, ὥστε ἀπὸ Εὐαγγέλιον. φυγή· εἰ γὰρ μὴ ἐξέκλινον τους διώκοντας, πως ἐγίνετο τὸ (51) ἐκ σπέρματος Δαβὶδ ἀνατεῖλαι τὸν οι σε ὑπ᾽ αὐτόν. APOLOGIA DE FUGA SUA. A gis quasi scintillæ refulgebant : erepti a perseculo ribus, ab eorumque insidiis liberati, eoque pacto servali, ut populos edocerent. Itaque quod fuge- rint, et quod quærentium se furorem evaserint, il. lud ex Domini dispensatione factum est : eo enim modo tunc Deo cari redditi, et pulcherrimum for- titudinis suæ testimonium sunt consecuti. visionibus, ipsisque divinis, dignus est habitus ; imo dum ipse in quiete degeret, Dominum opitulatorem habuit, qui Laban pudore suffudit, et Esau coer- cuit ”. Is quoque post hæc pater fuit Judæ ex quo secundum carnem ortus est Dominus: benedictio- nesque ipse patriarchis dispensavit. Moyses item Deo carus tum magnam illam visionem conspexit eum fugeret, et a persequentibus liberatus, pro- pheta in Ægyptum missus, tantorumque minister signorum effectus, populi tandem in ereino dux fuit. Et David cum persecutionem pateretur hæc docuit : Eructavit cor meum verbum bonum : et, Deus noster manifeste veniet : Deus noster, et non silebit “. Imo magis invaluit cum hæc dixit : Inimicos meos desperit oculus meus : et rursum : In Deo speravi, non timebo quid faciat mihi homo “8. Cum autem fugeret, a facieque Saulis in speluncam declinaret, hæc ait: Misit de cœlo et salvavit me, dedit in opprobrium conculcantes me. Hisit Deus mi- sericordiam suam et veritatem suam, et eripuit ani- mam meam de medio catulorum leonum ". Atque ita servatus ipse per Dei providentiam in regem postea fuit cooptatus, promissumque fuit illi ex semine ejus Dominum nostrum oriturum. Magnus autem Elias dum ad Carmelum montem secederet, Deum invocavit. Isque ipse Baalis prophetas numero qua- dringentos, imo plures, una delevit : duos vero ad se legatos quinquagenarios cum centum viris, hæc proferendo, Descendat ignis de cœlo ", sic illos ultus, ipse servatus est, ut vice sui Elisæum inungeret, seque ipse in exemplum " ad virtutis exercitationem filiis prophetarum exhiberet. Beatus vero Paulus cum hæc scripsisset, Quales persecutiones sustinui, et ex omnibus eripuit me Dominus, et eripiet *, de- hinc magis invaluit, hæc aiens: Sed in his omnibus superamus : nihil enim nos separabit a charitate Christi 6. Tunc enim temporis usque ad tertium caelum raptus, et in paradisum delatus, illic audi- vit arcana verba quæ non licet homini loqui. ld- eoque ille tunc servatus est, ut ab Jerosolymis us- que ad Illyricum Evangelii prædicationem impleret. D C sanctorum fuga : nam si a persecutoribus non de- clinassent, quomodo ex semine David ortus esset uv,11, 6o Psal. xLiv, 1. Psal. XLIX, 3. Psal. xci, 12. Psal. LV.11, " Psal • Genes. XXXI, el XXXI. LVI, 4,5. * ¡V Reg. 1, 10. **Tit. 11, 7. Il Cor. 1, 10. Infra Anglic., Rom. viii, 35, 37. 20. Patriarcha certe Jacob dum fugeret, pluribus 20. Ο γοῦν πατριάρχης Ιακώβ φεύγων πλειόνων 21. Οὐ μεμπτέα ἄρα, οὐδὲ ἀργὴ τῶν ἁγίων ή 21. Nequaquam vituperanda igitur est aut inutilis (49) Reg. et Angl., ἐπεκαλεῖτο. Editi, παρεκαλείτο. (59) Ardest in Angie. (50) Anglic., διὰ τοῦτο καί,
PG 25:670Καὶ γὰρ καὶ οἱ διώκοντες διὰ τοῦτο ἐζήτουν τοὺς ἁγίους, ἵνα μὴ ᾖ ὁ διδάσκων, ὁποῖα Ἰουδαῖοι παρήγγειλαν τοῖς ἀποστόλοις· ἀλλὰ διὰ τοῦτο πάντα ὑπέμενον, ἵνα τὸ εὐαγγέλιον κηρυχθῇ. Ἰδοὺ γοῦν καὶ οὕτως ἀγωνιζόμενοι οὐκ ἀργὸν εἶχον τὸν τῆς φυγῆς καιρόν, οὐδὲ διωκόμενοι ἐπελανθάνοντο τῆς ἑτέρων ὠφελείας, ἀγαθοῦ δὲ λόγου διάκονοι τυγχάνοντες οὐκ ἐφθόνουν οὐδὲ ταύτης μεταδιδόναι τοῖς πᾶσιν· ἀλλὰ καὶ φεύγοντες τὸ εὐαγγέλιον ἐκήρυττον, καὶ προύλεγον μὲν τῶν ἐπιβουλευόντων τὰς πανουργίας, ἠσφαλίζοντο δὲ τοὺς πιστοὺς ταῖς παραινέσεσιν. Ὁ μὲν οὖν μακάριος Παῦλος πείρᾳ μαθὼν προύλεγε μέν· «ὅσοι θέλουσιν εὐσεβῶς ζῆν ἐν Χριστῷ, διωχθήσονται», ἐπήλειφε δὲ εὐθὺς τοὺς φεύγοντας εἰπών· «δι’ ὑπομονῆς τρέχομεν τὸν προκείμενον ἡμῖν ἀγῶνα». Κἂν γὰρ αἱ θλίψεις ὦσι συνεχεῖς, ἀλλ’ «ἡ θλίψις ὑπομονὴν κατεργάζεται, ἡ δὲ ὑπομονὴ δοκιμήν, ἡ δὲ δοκιμὴ ἐλπίδα, ἡ δὲ ἐλπὶς οὐ καταισχύνει». Ὁ δὲ προφήτης Ἡσαίας, προσδοκωμένης τοιαύτης περιστάσεως, ὑπεμίμνησκε καὶ ἐβόα· «βάδιζε, λαός μου, εἴσελθε εἰς τὰ ταμιεῖά σου, ἀπόκλεισον τὴν θύραν σου, ἀποκρύβηθι μικρὸν ὅσον ὅσον, ἕως ἂν παρέλθῃ ἡ ὀργή».διωκόντων αὐτοὺς, ῥυσθέντες δὲ ἐκ τῶν ἐπιβουλῶν, καὶ διὰ τοῦτο φυλαχθέντες τοῖς λαοῖς εἰς διδασκα- λίαν, ὥστε καὶ τὴν φυγὴν αὐτῶν, καὶ τὸ διαδρᾶναι τῶν ζητούντων τὸν θυμόν, κατ' οἰκονομίαν τοῦ Κυρίου γεγενήσθαι· τότε γὰρ οὕτως καὶ θεοφιλεῖς ἐγίνοντο, καὶ καλλίστην εἶχον τῆς ἀνδραγαθίας τὴν μαρτυρίαν. Β Ἱερουσαλὴμ μέχρι τοῦ Ἰλλυρικοῦ πληρῶσαι τὸ ὀπτασιῶν, καὶ τούτων θείων, κατηξιοῦτο· καὶ μᾶλλον ἠρεμῶν αὐτὸς, ἔσχεν ὑπὲρ ἑαυτοῦ τὸν Κύριον τὸν μὲν Λάβαν ἐντρέποντα, τὸν δὲ Ἡσαῦ ἐμποδίζοντα· καὶ μετὰ ταῦτα γέγονε τοῦ Ἰούδα πατὴρ, ἐξ οὗ κατὰ σάρκα ἀνέτειλεν ὁ Κύριος, καὶ τὰς εὐλογίας τοῖς πατριάρχαις διηκόνησε. Μωσής τε ὁ θεοφιλής, ὅτε ἔφευγε, τότε καὶ τὴν μεγάλην δρασιν εἶδε, καὶ δια σωθεὶς ἀπὸ τῶν διωκόντων, προφήτης εἰς Αἴγυπτον ἀπεστέλλετο, διάκονός τε τῶν τοσούτων σημείων καὶ τοῦ νόμου γενόμενος, καθηγήσατο τοῦ τοσούτου λαοῦ ἐν τῇ ἐρήμῳ. Καὶ ὁ μὲν Δαβὶδ διωκόμενος ἐδίδασκεν Ἐξηρεύξατο ἡ καρδία μου λόγον ἀγαθόν, καὶ, Ὁ Θεὸς ἡμῶν ἐμφανῶς ἥξει· ὁ Θεὸς ἡμῶν καὶ οὐ παρασιωπήσεται. Καὶ μᾶλλον δὲ ἴσχυε λέγων· Ἐν τοῖς ἐχθροῖς μου ἐπεῖδεν ὁ ὀφθαλμός μου· καὶ πάλιν· Ἐπὶ τῷ Θεῷ ἤλπισα, ου φοβηθήσομαι τι ποιήσει μοι ἄνθρωπος. Φεύγων τε καὶ ἀποδιδρά- σκων ἀπὸ προσώπου Σαούλ εἰς τὸ σπήλαιον. ἔλεγεν Ἐξαπέστειλεν ἐξ οὐρανοῦ, καὶ ἔσωσέ με, ἔδω κεν εἰς ὄνειδος τοὺς καταπατοῦντάς με. Εξ απέστειλεν ὁ Θεὸς τὸ ἔλεος αὐτοῦ καὶ τὴν ἀλή θειαν αὐτοῦ, καὶ ἐῤῥύσατο τὴν ψυχήν μου ἐκ μέ- σου σκύμνων. Οὕτω δὲ σωθεὶς κατ' οίκονομίαν καὶ αὐτὸς, γέγονε μετὰ ταῦτα βασιλεύς, καὶ τὴν ἐπαγγε λίαν ἔσχεν ἐκ σπέρματος αὐτοῦ τὸν Κύριον ἡμῶν ἀνατείλαι. Ὁ δὲ μέγας Ηλίας ἀναχωρῶν εἰς τὸ Καρ μήλιον δρος ἐπεκαλεῖτο (49) τὸν Θεόν· καὶ τοὺς μὲν τῆς Βάαλ προφήτας τετρακοσίους ὄντας καὶ πλείους ἀθρόως ἀπήλειψε, τοὺς δὲ πεμφθέντας ἐπ' αὐτὸν δύο πεντηκοντάρχους μετὰ τῶν ἑκατὸν, λέγων, Κατα- βήτω πῦρ ἀπ' οὐρανοῦ, ἐν τούτῳ καὶ τούτοις ἐπ ετίμησε, τετήρηται δὲ καὶ αὐτὸς, ὥστε τὸν Ἑλισ- σαῖον ἀνθ' ἑαυτοῦ χρῖσαι, καὶ τύπος εἰς ἄσκησιν γε- νέσθαι τοῖς υἱοῖς τῶν προφητῶν. Παῦλος δὲ ὁ μακά- ριος γράφων· οἵους διωγμοὺς ὑπήνεγκα, καὶ ἐκ πάντων με ἐῤῥύσατο ὁ Κύριος, καὶ ῥύσεται, μᾶλ λον ίσχυε λέγων· Ἀλλ᾽ ἐν τούτοις πᾶσιν ὑπερνι- κῶμεν, οὐδὲν γὰρ ἡμᾶς χωρίσει ἀπὸ τῆς ἀγάπης τοῦ Χριστοῦ· τότε γὰρ καὶ ἕως τρίτου οὐρανοῦ ἠρπάσθη, καὶ εἰς τὸν παράδεισον ἀπηνέχθη, ἔνθα καὶ ἤκουσεν ἄῤῥητα ῥήματα, ἃ μὴ ἐξὸν ἀνθρώπῳ λαλῆσαι. Διὰ τοῦτο (50) τότε πεφύλακται, ὥστε ἀπὸ Εὐαγγέλιον. φυγή· εἰ γὰρ μὴ ἐξέκλινον τους διώκοντας, πως ἐγίνετο τὸ (51) ἐκ σπέρματος Δαβὶδ ἀνατεῖλαι τὸν οι σε ὑπ᾽ αὐτόν. APOLOGIA DE FUGA SUA. A gis quasi scintillæ refulgebant : erepti a perseculo ribus, ab eorumque insidiis liberati, eoque pacto servali, ut populos edocerent. Itaque quod fuge- rint, et quod quærentium se furorem evaserint, il. lud ex Domini dispensatione factum est : eo enim modo tunc Deo cari redditi, et pulcherrimum for- titudinis suæ testimonium sunt consecuti. visionibus, ipsisque divinis, dignus est habitus ; imo dum ipse in quiete degeret, Dominum opitulatorem habuit, qui Laban pudore suffudit, et Esau coer- cuit ”. Is quoque post hæc pater fuit Judæ ex quo secundum carnem ortus est Dominus: benedictio- nesque ipse patriarchis dispensavit. Moyses item Deo carus tum magnam illam visionem conspexit eum fugeret, et a persequentibus liberatus, pro- pheta in Ægyptum missus, tantorumque minister signorum effectus, populi tandem in ereino dux fuit. Et David cum persecutionem pateretur hæc docuit : Eructavit cor meum verbum bonum : et, Deus noster manifeste veniet : Deus noster, et non silebit “. Imo magis invaluit cum hæc dixit : Inimicos meos desperit oculus meus : et rursum : In Deo speravi, non timebo quid faciat mihi homo “8. Cum autem fugeret, a facieque Saulis in speluncam declinaret, hæc ait: Misit de cœlo et salvavit me, dedit in opprobrium conculcantes me. Hisit Deus mi- sericordiam suam et veritatem suam, et eripuit ani- mam meam de medio catulorum leonum ". Atque ita servatus ipse per Dei providentiam in regem postea fuit cooptatus, promissumque fuit illi ex semine ejus Dominum nostrum oriturum. Magnus autem Elias dum ad Carmelum montem secederet, Deum invocavit. Isque ipse Baalis prophetas numero qua- dringentos, imo plures, una delevit : duos vero ad se legatos quinquagenarios cum centum viris, hæc proferendo, Descendat ignis de cœlo ", sic illos ultus, ipse servatus est, ut vice sui Elisæum inungeret, seque ipse in exemplum " ad virtutis exercitationem filiis prophetarum exhiberet. Beatus vero Paulus cum hæc scripsisset, Quales persecutiones sustinui, et ex omnibus eripuit me Dominus, et eripiet *, de- hinc magis invaluit, hæc aiens: Sed in his omnibus superamus : nihil enim nos separabit a charitate Christi 6. Tunc enim temporis usque ad tertium caelum raptus, et in paradisum delatus, illic audi- vit arcana verba quæ non licet homini loqui. ld- eoque ille tunc servatus est, ut ab Jerosolymis us- que ad Illyricum Evangelii prædicationem impleret. D C sanctorum fuga : nam si a persecutoribus non de- clinassent, quomodo ex semine David ortus esset uv,11, 6o Psal. xLiv, 1. Psal. XLIX, 3. Psal. xci, 12. Psal. LV.11, " Psal • Genes. XXXI, el XXXI. LVI, 4,5. * ¡V Reg. 1, 10. **Tit. 11, 7. Il Cor. 1, 10. Infra Anglic., Rom. viii, 35, 37. 20. Patriarcha certe Jacob dum fugeret, pluribus 20. Ο γοῦν πατριάρχης Ιακώβ φεύγων πλειόνων 21. Οὐ μεμπτέα ἄρα, οὐδὲ ἀργὴ τῶν ἁγίων ή 21. Nequaquam vituperanda igitur est aut inutilis (49) Reg. et Angl., ἐπεκαλεῖτο. Editi, παρεκαλείτο. (59) Ardest in Angie. (50) Anglic., διὰ τοῦτο καί,
PG 25:671Ὁ δὲ Ἐκκλησιαστὴς εἰδὼς τὰς κατὰ τῶν θεοσεβῶν ἐπιβουλὰς καὶ λέγων· «ἐὰν συκοφαντίαν πένητος καὶ ἁρπαγὴν κρίματος καὶ δικαιοσύνης ἴδῃς ἐν τῇ χώρᾳ, μὴ θαυμάσῃς ἐν τῷ πράγματι, ὅτι ὑψηλὸς ἐπάνω ὑψηλοῦ φυλάξαι, καὶ ὑψηλοὶ ἐπ’ αὐτῆς καὶ περισσεία γῆς». Εἶχε τὸν πατέρα ἑαυτοῦ τὸν Δαυὶδ πείρᾳ, καὶ αὐτὸν μαθόντα τὰ ἐν τοῖς διωγμοῖς καὶ ἀσφαλιζόμενον τοὺς πάσχοντας ἐν τῷ λέγειν· «ἀνδρίζεσθε, καὶ κραταιούσθω ἡ καρδία ὑμῶν, πάντες οἱ ἐλπίζοντες ἐπὶ Κύριον»· τοῖς γὰρ οὕτως ὑπομένουσιν οὐκ ἄνθρωπος, ἀλλ’ αὐτός φησι· «Κύριος βοηθήσει, καὶ ῥύσεται αὐτούς, ὅτι ἤλπισαν ἐπ’ αὐτόν»· καὶ γὰρ κἀγὼ «ὑπομένων ὑπέμεινα τὸν Κύριον, καὶ προσέσχε μοι, καὶ εἰσήκουσε τῆς δεήσεώς μου, καὶ ἀνήγαγέ με ἐκ λάκκου κατωτάτου καὶ ἀπὸ πηλοῦ ἰλύος». Ὠφέλιμος ἄρα τοῖς λαοῖς καὶ οὐκ ἄκαρπος ἡ φυγὴ τῶν ἁγίων δείκνυται, κἂν τοῖς Ἀρειανοῖς μὴ δοκῇ. Οὕτω μὲν οὖν οἱ ἅγιοι, καθάπερ εἴρηται, φεύγοντες κατὰ περιττὸν καὶ δι’ οἰκονομίαν ἐφυλάττοντο ὥσπερ ἰατροὶ τῶν δεομένων χάριν.071 S. ATHANASII OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. - B 672 Dominus? aut quinam prædicassent verbum verita- Α Κύριον; ή τίνες ἔμελλον εὐαγγελίζεσθαι τὴν λόγον tis? Persecutores quippe ea de causa sanctos per- τῆς ἀληθείας; Καὶ γὰρ καὶ οἱ διώκοντες διὰ τοῦτο quirebant, ut nullus superesset doctor veritatis. pro- ἐζήτουν τοὺς ἁγίους, ἵνα μὴ ᾖ ὁ διδάσκων ὁποῖα οἱ ut Judæi apostolis præcepere: qui tamen nihil non Ἰουδαῖοι παρήγγειλαν τοῖς ἀποστόλοις· ἀλλὰ διὰ pertulere, ut Evangelium prædicaretur. Næ illi dum τοῦτο πάντα ὑπέμενον, ἵνα τὸ Εὐαγγέλιον κηρυχθῇ. ita decertarent, tempus fugæ suæ haud sine fructu Ιδού γοῦν (52) καὶ οὕτως ἀγωνιζόμενοι οὐκ ἀργὸν εἶχον impendebant: nec in persecutione alienæ utilitatis τὸν τῆς φυγῆς καιρόν, οὐδὲ διωκόμενοι ἐπελανθάνοντο obliti, imo boni verbi ministri cum essent, eam τῆς ἑτέρων ὠφελείας, ἀγαθοῦ δὲ λόγου διάκονοι τυγ omnibus impertire non abnuebant : in ipsa quippe χάνοντες οὐκ ἐφθόνουν οὐδὲ ταύτης (53) μεταδιδόναι ſuga sua Evangelium annuntiabant. Cumque futu- τοῖς πᾶσιν· ἀλλὰ καὶ φεύγοντες, τὸ Εὐαγγέλιον ἐκή- ros insidiatoruin dolos prædicerent, fideles nihilo- ρυττον, καὶ προλεγον μὲν τῶν ἐπιβουλευόντων τὰς minus adhortationibus suis confirmabant. Beatus πανουργίας, ἠσφαλίζοντο δὲ τοὺς πιστοὺς ταῖς παραι itaque Paulus id experimento cum didicisset, hoc νέσεσιν. Ὁ μὲν οὖν μακάριος Παῦλος, πείρα μαθών, prænuntiavit : Quotquot volunt pie vivere in Christo, προΰλεγε μέν (54)· "Οσοι θέλουσι ζῇν εὐσεβῶς ἐν persecutionem patientur : statimque eos qui fuge- Χριστῷ, διωχθήσονται· ἐπήλειφε δὲ εὐθὺς τοὺς φεύ rent allocutus, his verbis incitabat: Per patientiam γοντας εἰπών· Δι' ὑπομονῆς τρέχομεν (55) τὸν προ- curramus propositum nobis certamen 70. Quamvis κείμενον ἡμῖν ἀγῶνα. Κἂν γὰρ αἱ θλίψεις ὦσι συν- enim assiduæ sint tribulationes, at tribulatio patien- εχεῖς, ἀλλ' ἡ θλίψις ὑπομονὴν κατεργάζεται, ἡ tiam operatur, patientia autem probationem, proba- δὲ ὑπομονὴ δοκιμὴν, ἡ δὲ δοκιμὴ ἐλπίδα, ἡ δὲ tio vero spem, spes aulem non confundit". Propheta ἐλπὶς οὐ καταισχύνει (56). Ὁ δὲ προφήτης Ησαΐας, item Isaias cum ejusmodi calamitates exspectaren- προσδοκωμένης τοιαύτης περιστάσεως, ὑπανεμί- tur, his verbis alla voce hortatus est: Vade, popu- μνησκε καὶ ἐβόα· Βάδιζε, λαός μου, εἴσελθε εἰς τὰ lus meus, intra in cubicula tua, claude ostium tuum, ταμιεῖα σου, ἀπόκλεισον τὴν θύραν σου, ἀποκρύ abscondere modicum ad momentum, donec pertrans- βηθι μικρὸν ὅσον ὅσον, ἕως ἂν παρέλθῃ ἡ ὀργή. eat indignatio”. Ecclesiastes vero non ignarus earum Ὁ δὲ Ἐκκλησιαστής εἰδὼς τὰς κατὰ τῶν θεοσεβῶν quæ adversus pios tendi solent insidiarum, qui ἐπιβουλὰς, καὶ λέγων· Ἐὰν συκοφαντίαν πένη- hæc ait : Si videris calumniam pauperis, et di- τος, καὶ ἁρπαγὴν κρίματος και δικαιοσύνης 18ης reptionem judicii et justitiæ in provincia, non ἐν τῇ χώρᾳ, μὴ θαυμάσῃς ἐν τῷ πράγματι, ὅτι mireris super hoc negotio : quia excelso excelsior ὑψηλὸς ἐπάνω ὑψηλοῦ φυλάξαι, καὶ ὑψηλοὶ ἐπ' est ad observandum, et illis quoque alii eminentiores, αὐτῆς, καὶ περισσεία γῆς· εἶχε τὸν (57) πατέρα ἑαυ el abundantia terræ¹³ ; patrem habuit David qui τοῦ τὸν Δαβίδ, πείρᾳ καὶ αὐτὸν μαθόντα τὰ ἐν ταῖς persecutionum ærumnas experimento didicerat, et διωγμοῖς, καὶ ἀσφαλιζόμενον τοὺς πάσχοντας ἐν τῷ qui aflictos his verbis confortat : Virililer agile, λέγειν· Ἀνδρίζεσθε, καὶ κραταιούσθω ἡ καρδία el confortetur cor vestrum, omnes qui speratis in ὑμῶν, πάντες οἱ ἐλπίζοντες ἐπὶ Κύριον τοῖς γὰρ Domino *. Nam eos qui talia patiuntur, uon homo, οὕτως ὑπομένουσιν οὐκ ἄνθρωπος, ἀλλ' αὐτὸς, φησί, sed ipse Dominus, inquit, adjuvabit et 264 Κύριος βοηθήσει, καὶ ῥύσεται αὐτοὺς, ὅτι (58) liberabit eos, quia speraverunt in eum 78 Etenim ἤλπισαν ἐπ' αὐτόν. Καὶ γὰρ κἀγὼ ὑπομένων ὑπο et ego exspectans exspectavi Dominum, et intendit έμεινα τὸν Κύριον, καὶ προσέσχε μοι, καὶ εἰσ- mihi : et exaudivit deprecationem meam, et eduxit ήκουσε τῆς δεήσεώς μου, καὶ ἀνήγαγέ με ἐκ λάκ- me de lacu infimo, et de luto ſæcis **. Utilis ergo κου κατωτάτου καὶ ἀπὸ πηλού ιλύος. Ωφέλιμος populis nec iufructuosa sanctoruin fuga comproba- ἄρα τοῖς λαοῖς καὶ οὐκ ἄκαρπος ἡ φυγὴ τῶν ἁγίων tur, etiamsi secus Arianis videatur. δείκνυται, κἂν τοῖς 'Αρειανοῖς μὴ δοκῇ. • maxima providentia et cura, quasi medici in usas C γοντες, κατὰ περιττὸν καὶ δι' οἰκονομίαν ἐφυλάτ indigentium servabantur. Aliis autem et plane omni- D τοντο, ὥσπερ ἰατροὶ τῶν δεομένων χάριν. Τοῖς δ' ἄλλοις bus nobis hominibus bæc posita lex est, ut fugia- mus persecutores, nosque occultemus dum inquiri mur, neque ita præcipites et temerarii simus, ut tentemus Dominum : sed exspectemus, ut supra dixi, donec delinitum mortis tempus advenial : aut judex ipse id de illis statuat quod sibi visum fue- 6 [ Tim. 111, 12. το Heb. xi, 1. 75 Psal. xxxvi, 40. ” Psal. xL, 1-3. 7 Rom. V, 4. glic., ἀπήλειφε. καὶ πᾶσιν ἁπλῶς ἡμῖν τοῖς ἀνθρώποις νόμος οὗτος, φεύγειν διωκομένους καὶ κρύπτεσθαι ζητουμένους· καὶ μὴ προπετεύεσθαι μὲν ἐν τῷ πειράζειν τὸν Κύ ριον, περιμένειν δὲ αὐτοὺς, καθὰ προεῖπον, ἕως ἂν ὁ ὡρισμένος τοῦ θανάτου χρόνος ἔλθῃ, ἢ ὁ κριτής το περὶ αὐτῶν βουλεύσηται, ὅπερ ἂν αὐτῷ δόξῃ καλῶς 79 Isa. xvi, 20. 78 Eccle. V, 7. 7 Psal. xxxi, 24. ὑπεμίμνησκε. 22. Sic igitur sancti, ut dictum est, aum fugerent, 22. Οὕτω μὲν οὖν οἱ ἅγιοι, καθάπερ εἴρηται, φεύ (52) Reg., γοῦν. Editi, ουν. (33) Οὐκ ἐφόβουν οὐδὲ τούτου, Anglic. (54) Anglic., που λέγει. Infra Reg., ἐπείλησε. An- (55) Textus Graeus Script., τρέχωμεν. (56) Anglic., οὐκ αἰσχύνει. Infra Reg. et Angl., (57) Anglic., είχε γὰρ τόν. (58) Anglic., αὐτοὺς καὶ σώσει αὐτοὺς, ὅτι,
PG 25:672Τοῖς δ’ ἄλλοις καὶ πᾶσιν ἁπλῶς ἡμῖν τοῖς ἀνθρώποις νόμος οὗτος, φεύγειν διωκομένους καὶ κρύπτεσθαι ζητουμένους, καὶ μὴ προπετεύεσθαι μὲν ἐν τῷ πειράζειν τὸν Κύριον, περιμένειν δὲ αὐτούς, καθὰ προεῖπον, ἕως ἂν ὁ ὡρισμένος τοῦ θανάτου χρόνος ἔλθῃ, ἢ ὁ κριτής τι περὶ αὐτῶν βουλεύσηται, ὅπερ ἂν αὐτῷ δόξῃ καλῶς ἔχειν· εἶναι μέντοι τούτους ἑτοίμους, ὥστε καιροῦ καλέσαντος καὶ κρατηθέντας «ἀγωνίζεσθαι ὑπὲρ τῆς ἀληθείας μέχρι θανάτου». Ταῦτα καὶ οἱ μακάριοι μάρτυρες ἐν τοῖς κατὰ καιροὺς διωγμοῖς ἐφύλαττον, καὶ διωκόμενοι μὲν ἔφευγον, καὶ λανθάνοντες ἐκαρτέρουν, εὑρισκόμενοι δὲ ἐμαρτύρουν. Εἰ δὲ καί τινες ἐξ αὐτῶν ἑαυτοῖς προσήρχοντο τοῖς διώκουσι, καὶ τοῦτο οὐχ ἁπλῶς ἔπραττον· ἐμαρτύρουν γὰρ εὐθὺς καὶ πᾶσιν ἐγίνετο φανερὸν ὅτι παρὰ τοῦ Πνεύματος ἦν καὶ αὐτῶν ἡ προθυμία καὶ ἡ τοσαύτη πρόσοδος. Οὐκοῦν ὅτε τοιαῦτα τοῦ Σωτῆρός ἐστι τὰ παραγγέλματα, καὶ τοιαῦται τῶν ἁγίων αἱ πράξεις, εἰπάτωσαν ἡμῖν οἱ μηδ’ ὁτιοῦν ἄν τις εἴποι κατ’ ἀξίαν ἑαυτῶν ἀκούοντες, πόθεν ἔμαθον αὐτοὶ τὸ διώκειν; Ἀπὸ μὲν γὰρ τῶν ἁγίων, οὐκ ἂν εἴποιεν· ἀπὸ δὲ τοῦ διαβόλου [τοῦτο γὰρ αὐτοῖς περιλείπεται] τοῦ λέγοντος·071 S. ATHANASII OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. - B 672 Dominus? aut quinam prædicassent verbum verita- Α Κύριον; ή τίνες ἔμελλον εὐαγγελίζεσθαι τὴν λόγον tis? Persecutores quippe ea de causa sanctos per- τῆς ἀληθείας; Καὶ γὰρ καὶ οἱ διώκοντες διὰ τοῦτο quirebant, ut nullus superesset doctor veritatis. pro- ἐζήτουν τοὺς ἁγίους, ἵνα μὴ ᾖ ὁ διδάσκων ὁποῖα οἱ ut Judæi apostolis præcepere: qui tamen nihil non Ἰουδαῖοι παρήγγειλαν τοῖς ἀποστόλοις· ἀλλὰ διὰ pertulere, ut Evangelium prædicaretur. Næ illi dum τοῦτο πάντα ὑπέμενον, ἵνα τὸ Εὐαγγέλιον κηρυχθῇ. ita decertarent, tempus fugæ suæ haud sine fructu Ιδού γοῦν (52) καὶ οὕτως ἀγωνιζόμενοι οὐκ ἀργὸν εἶχον impendebant: nec in persecutione alienæ utilitatis τὸν τῆς φυγῆς καιρόν, οὐδὲ διωκόμενοι ἐπελανθάνοντο obliti, imo boni verbi ministri cum essent, eam τῆς ἑτέρων ὠφελείας, ἀγαθοῦ δὲ λόγου διάκονοι τυγ omnibus impertire non abnuebant : in ipsa quippe χάνοντες οὐκ ἐφθόνουν οὐδὲ ταύτης (53) μεταδιδόναι ſuga sua Evangelium annuntiabant. Cumque futu- τοῖς πᾶσιν· ἀλλὰ καὶ φεύγοντες, τὸ Εὐαγγέλιον ἐκή- ros insidiatoruin dolos prædicerent, fideles nihilo- ρυττον, καὶ προλεγον μὲν τῶν ἐπιβουλευόντων τὰς minus adhortationibus suis confirmabant. Beatus πανουργίας, ἠσφαλίζοντο δὲ τοὺς πιστοὺς ταῖς παραι itaque Paulus id experimento cum didicisset, hoc νέσεσιν. Ὁ μὲν οὖν μακάριος Παῦλος, πείρα μαθών, prænuntiavit : Quotquot volunt pie vivere in Christo, προΰλεγε μέν (54)· "Οσοι θέλουσι ζῇν εὐσεβῶς ἐν persecutionem patientur : statimque eos qui fuge- Χριστῷ, διωχθήσονται· ἐπήλειφε δὲ εὐθὺς τοὺς φεύ rent allocutus, his verbis incitabat: Per patientiam γοντας εἰπών· Δι' ὑπομονῆς τρέχομεν (55) τὸν προ- curramus propositum nobis certamen 70. Quamvis κείμενον ἡμῖν ἀγῶνα. Κἂν γὰρ αἱ θλίψεις ὦσι συν- enim assiduæ sint tribulationes, at tribulatio patien- εχεῖς, ἀλλ' ἡ θλίψις ὑπομονὴν κατεργάζεται, ἡ tiam operatur, patientia autem probationem, proba- δὲ ὑπομονὴ δοκιμὴν, ἡ δὲ δοκιμὴ ἐλπίδα, ἡ δὲ tio vero spem, spes aulem non confundit". Propheta ἐλπὶς οὐ καταισχύνει (56). Ὁ δὲ προφήτης Ησαΐας, item Isaias cum ejusmodi calamitates exspectaren- προσδοκωμένης τοιαύτης περιστάσεως, ὑπανεμί- tur, his verbis alla voce hortatus est: Vade, popu- μνησκε καὶ ἐβόα· Βάδιζε, λαός μου, εἴσελθε εἰς τὰ lus meus, intra in cubicula tua, claude ostium tuum, ταμιεῖα σου, ἀπόκλεισον τὴν θύραν σου, ἀποκρύ abscondere modicum ad momentum, donec pertrans- βηθι μικρὸν ὅσον ὅσον, ἕως ἂν παρέλθῃ ἡ ὀργή. eat indignatio”. Ecclesiastes vero non ignarus earum Ὁ δὲ Ἐκκλησιαστής εἰδὼς τὰς κατὰ τῶν θεοσεβῶν quæ adversus pios tendi solent insidiarum, qui ἐπιβουλὰς, καὶ λέγων· Ἐὰν συκοφαντίαν πένη- hæc ait : Si videris calumniam pauperis, et di- τος, καὶ ἁρπαγὴν κρίματος και δικαιοσύνης 18ης reptionem judicii et justitiæ in provincia, non ἐν τῇ χώρᾳ, μὴ θαυμάσῃς ἐν τῷ πράγματι, ὅτι mireris super hoc negotio : quia excelso excelsior ὑψηλὸς ἐπάνω ὑψηλοῦ φυλάξαι, καὶ ὑψηλοὶ ἐπ' est ad observandum, et illis quoque alii eminentiores, αὐτῆς, καὶ περισσεία γῆς· εἶχε τὸν (57) πατέρα ἑαυ el abundantia terræ¹³ ; patrem habuit David qui τοῦ τὸν Δαβίδ, πείρᾳ καὶ αὐτὸν μαθόντα τὰ ἐν ταῖς persecutionum ærumnas experimento didicerat, et διωγμοῖς, καὶ ἀσφαλιζόμενον τοὺς πάσχοντας ἐν τῷ qui aflictos his verbis confortat : Virililer agile, λέγειν· Ἀνδρίζεσθε, καὶ κραταιούσθω ἡ καρδία el confortetur cor vestrum, omnes qui speratis in ὑμῶν, πάντες οἱ ἐλπίζοντες ἐπὶ Κύριον τοῖς γὰρ Domino *. Nam eos qui talia patiuntur, uon homo, οὕτως ὑπομένουσιν οὐκ ἄνθρωπος, ἀλλ' αὐτὸς, φησί, sed ipse Dominus, inquit, adjuvabit et 264 Κύριος βοηθήσει, καὶ ῥύσεται αὐτοὺς, ὅτι (58) liberabit eos, quia speraverunt in eum 78 Etenim ἤλπισαν ἐπ' αὐτόν. Καὶ γὰρ κἀγὼ ὑπομένων ὑπο et ego exspectans exspectavi Dominum, et intendit έμεινα τὸν Κύριον, καὶ προσέσχε μοι, καὶ εἰσ- mihi : et exaudivit deprecationem meam, et eduxit ήκουσε τῆς δεήσεώς μου, καὶ ἀνήγαγέ με ἐκ λάκ- me de lacu infimo, et de luto ſæcis **. Utilis ergo κου κατωτάτου καὶ ἀπὸ πηλού ιλύος. Ωφέλιμος populis nec iufructuosa sanctoruin fuga comproba- ἄρα τοῖς λαοῖς καὶ οὐκ ἄκαρπος ἡ φυγὴ τῶν ἁγίων tur, etiamsi secus Arianis videatur. δείκνυται, κἂν τοῖς 'Αρειανοῖς μὴ δοκῇ. • maxima providentia et cura, quasi medici in usas C γοντες, κατὰ περιττὸν καὶ δι' οἰκονομίαν ἐφυλάτ indigentium servabantur. Aliis autem et plane omni- D τοντο, ὥσπερ ἰατροὶ τῶν δεομένων χάριν. Τοῖς δ' ἄλλοις bus nobis hominibus bæc posita lex est, ut fugia- mus persecutores, nosque occultemus dum inquiri mur, neque ita præcipites et temerarii simus, ut tentemus Dominum : sed exspectemus, ut supra dixi, donec delinitum mortis tempus advenial : aut judex ipse id de illis statuat quod sibi visum fue- 6 [ Tim. 111, 12. το Heb. xi, 1. 75 Psal. xxxvi, 40. ” Psal. xL, 1-3. 7 Rom. V, 4. glic., ἀπήλειφε. καὶ πᾶσιν ἁπλῶς ἡμῖν τοῖς ἀνθρώποις νόμος οὗτος, φεύγειν διωκομένους καὶ κρύπτεσθαι ζητουμένους· καὶ μὴ προπετεύεσθαι μὲν ἐν τῷ πειράζειν τὸν Κύ ριον, περιμένειν δὲ αὐτοὺς, καθὰ προεῖπον, ἕως ἂν ὁ ὡρισμένος τοῦ θανάτου χρόνος ἔλθῃ, ἢ ὁ κριτής το περὶ αὐτῶν βουλεύσηται, ὅπερ ἂν αὐτῷ δόξῃ καλῶς 79 Isa. xvi, 20. 78 Eccle. V, 7. 7 Psal. xxxi, 24. ὑπεμίμνησκε. 22. Sic igitur sancti, ut dictum est, aum fugerent, 22. Οὕτω μὲν οὖν οἱ ἅγιοι, καθάπερ εἴρηται, φεύ (52) Reg., γοῦν. Editi, ουν. (33) Οὐκ ἐφόβουν οὐδὲ τούτου, Anglic. (54) Anglic., που λέγει. Infra Reg., ἐπείλησε. An- (55) Textus Graeus Script., τρέχωμεν. (56) Anglic., οὐκ αἰσχύνει. Infra Reg. et Angl., (57) Anglic., είχε γὰρ τόν. (58) Anglic., αὐτοὺς καὶ σώσει αὐτοὺς, ὅτι,
PG 25:673«διώξας καταλήψομαι». Καὶ τὸ μὲν φεύγειν ὁ Κύριος προσέταξε, καὶ οἱ ἅγιοι ἔφευγον, τὸ δὲ διώκειν διαβολικόν ἐστιν ἐπιχείρημα, καὶ κατὰ πάντων αὐτὸς αἰτεῖται τοῦτο. Τίνι τοίνυν δεῖ προσθέσθαι, πάλιν λεγέτωσαν· τοῖς τοῦ Κυρίου ῥήμασιν ἢ ταῖς αὐτῶν μυθολογίαις; Τίνων δὲ δεῖ μιμεῖσθαι τὰς πράξεις· τῶν ἁγίων ἢ ὧν ἂν ἐπινοήσωσιν αὐτοί; Ἐπειδὴ δὲ ἴσως οὐδὲ ταῦτα διακρίνειν αὐτοὶ δύνανται [πεπήρωνται γὰρ τὴν διάνοιαν καὶ τὴν συνείδησιν, ὡς εἶπεν Ἡσαίας, καὶ νομίζουσι «τὸ πικρὸν εἶναι γλυκὺ καὶ τὸ φῶς σκότος»], παρελθών τις ἐξ ἡμῶν Χριστιανὸς ἐντρεψάτω τούτους μεγάλῃ τῇ φωνῇ λέγων· «ἀγαθὸν πεποιθέναι ἐπὶ Κύριον», ἢ ταῖς τούτων προσέχειν μωρολογίαις. Τὰ μὲν γὰρ τοῦ Κυρίου ῥήματα ζωὴν αἰώνιον ἔχει, τὰ δὲ παρὰ τούτων προφερόμενα πανουργίας καὶ αἱμάτων ἐστὶ μεστά. Ἱκανὰ μὲν οὖν ταῦτα τὴν μανίαν τῶν ἀσεβῶν ἀνατρέψαι, καὶ δεῖξαι μηδὲν ἕτερον αὐτοὺς σπουδάζοντας ἢ ἵνα μόνον εἰς λοιδορίας καὶ βλασφημίας φιλονεικῶσιν. Ἐπειδὴ δὲ ἅπαξ χριστομάχοι τολμήσαντες εἶναι, λοιπὸν καὶ φιλοπράγμονες γεγόνασιν, ἐξεταζέτωσαν ὅμως καὶ τὸν τρόπον τῆς ἀναχωρήσεως, καὶ μανθανέτωσαν παρὰ τῶν ἰδίων.ἔχειν· εἶναι μέντοι τούτους (59) ἑτοίμους, ὥστε, κα:- ροῦ καλέσαντος, καὶ κρατηθέντας ἀγωνίζεσθαι ὑπὲρ τῆς ἀληθείας μέχρι θανάτου. Ταῦτα καὶ οἱ μακάριοι μάρτυρες ἐν τοῖς κατὰ καιροὺς διωγμοῖς ἐφύλαττον, καὶ διωκόμενοι μὲν ἔφευγον, καὶ λανθάνοντες (60) ἐκαρτέρουν, εὑρισκόμενοι δὲ ἐμαρτύρουν. Εἰ δὲ καί τινες ἐξ αὐτῶν αὐτοῖς προσήρχοντο τοῖς διώκουσι, καὶ τοῦτο οὐχ ἁπλῶς ἔπραττον· εμαρτύρουν γὰρ εὐ- θύς, καὶ πᾶσιν ἐγίνετο φανερόν, ὅτι παρὰ τοῦ Πνεύ ματος ἦν καὶ αὐτῶν ἡ προθυμία καὶ ἡ τοσαύτη πρόσο οδος. παραγγέλματα, καὶ τοιαῦται τῶν ἁγίων αἱ πράξεις, εἰπάτωσαν ἡμῖν οἱ μηδ' ὁτιοῦν ἄν τις εἴποι κατ᾽ ἀξίαν ἑαυτῶν (62) ἀκούοντες, πόθεν ἔμαθον αὐτοὶ τὸ διώ- κειν; Ἀπὸ μὲν γὰρ τῶν ἁγίων, οὐκ ἂν εἴποιεν, ἀπὸ δὲ τοῦ διαβόλου (τοῦτο γὰρ αὐτοῖς περιλείπεται [63],) τοῦ λέγοντος· Διώξας καταλήψομαι· καὶ τὸ μὲν φεύγειν ὁ Κύριος προσέταξε, καὶ οἱ ἅγιοι ἔφυγον· τὸ δὲ διώκειν διαβολικόν ἐστιν ἐπιχείρημα, καὶ κατὰ πάντων αὐτὸς αἰτεῖται τοῦτο. Τίνι τοίνυν δεῖ προσθέ σθαι, πάλιν λεγέτωσαν, τοῖς τοῦ Κυρίου βήμασιν, ἢ ταῖς αὐτῶν μυθολογίαις; Τίνων δὲ δεῖ μιμεῖσθαι τὰς πράξεις; τῶν ἁγίων, ἢ ὧν ἂν ἐπινοήσωσιν αὐτοί; Ἐπειδὴ δὲ ἴσως οὐδὲ ταῦτα διακρίνειν αὐτοὶ δύναν- ται (πεπήρωνται γὰρ τὴν διάνοιαν καὶ τὴν συνείδη σιν, ὡς εἶπεν ὁ Ἡσαΐας, καὶ νομίζουσι τὸ πικρόν εἶναι γλυκύ, καὶ τὸ φῶς σκότος), παρελθών τις ἐξ ἡμῶν Χριστιανὸς ἐντρεψάτω τούτους μεγάλῃ τῇ φωνῇ λέγων· Ἀγαθὸν πεποιθέναι ἐπὶ Κύριον, ἢ ταῖς τούτων προσέχειν μωρολογίαις. Τὰ μὲν γὰρ τοῦ Κυ ρίου βήματα ζωὴν αἰώνιον ἔχει, τὰ δὲ παρὰ τούτων προφερόμενα πανουργίας καὶ αἱμάτων ἐστὶ μεστά. ἀνατρέψαι, καὶ δεῖξαι μηδὲν ἕτερον αὐτοὺς σπουδά ζοντας, ἢ ἵνα μόνον εἰς λοιδορίας καὶ βλασφημίας φιλονεικῶσιν. Ἐπειδὴ δὲ ἅπαξ Χριστομάχοι τολμή- σαντες εἶναι, λοιπὸν καὶ φιλοπράγμονες γεγόνασιν (4), ἐξεταζέτωσαν ὅμως καὶ τὸν τρόπον τῆς ἀναχωρήσεως, καὶ μανθανέτωσαν παρὰ τῶν ἰδίων. Ησαν γὰρ Αρεια να συνδραμόντες τοῖς στρατιώταις εἰς τὸ παροξύνειν αὐτοὺς, καὶ ἀγνοοῦσιν αὐτοῖς (65) δεικνύειν ἡμᾶς. Καὶ εἰ καὶ οὕτως ἀσυμπαθεῖς τυγχάνουσιν, ἀλλὰ καν ἀκούοντες ἠρεμείτωσαν αἰσχυνόμενοι. Νυξ μὲν γὰρ ἤδη ἦν, καὶ τοῦ λαοῦ τινες ἐπαννύχιζον προσδοκωμέ- νης συνάξεως· ὁ δὲ στρατηλάτης Συριανός (66) Εξαί- φνης ἐπέστη μετὰ στρατιωτῶν πλεῖον πεντακισχιλίων, ἐχόντων ὅπλα και ξίφη γυμνά, καὶ τόξα, καὶ βέλη, σίας. ἐξ αὐτῶν ἑαυτοὺς ἐξεδίδοντο. τοιαῦτα τοῖς τισὶ τά. περιείληπται. Ιn γάρ περιεί λητα:. Εφευγον. ἀσυμπαθείς, συμ- παθεῖς. πλέον ἢ πεντ. . APOLOGIA DE FUGA SUA. A rit : siutque parali, ut vocante eos statuto tempore, B apprehensi, ad usque mortem decertent pro veritate. Haec observarunt beati martyres in persecutionibus quae suis occurrere temporibus; in persecutione scilicet fugere solebant, in latebrisque permanere, deprehensi autem martyrium fortiter subire. Quod si ex illis quidam persecutoribus sese offerrent ; non temere illud agebant: martyrium quippe sta- tim perferebant, palamque omnibus erat eam ala- critatem eumque ad persecutores accessum Spiri- tum sanctum auctorem habere. hujusmodique sanctorum gesta; dicant mihi illi, quos digne pro factis compellare nequimus, unde- nam ipsi didicerint persecutiones movere. Illud sane nequaquam sanctis acceptum referent; restat igi- tur ut a diabolo illud acceperint, qui a't, persequar el comprehendam”: fugere siquidem Dominus in- junxit, et sancti ipsi fuga se proripuere : persequi vero diaboli proprium est facinus, qui id postulat ut sibi omnes persequi liceat. Cuinam igitur obse- quendum, jam iterum respondeant, Dominine ver- bis, an vanis suis sermocinationibus? Quorum vero opera sunt imitanda? Sanctorumne, an eorum quos illi arbitrio suo cooptarint? Quandoquidem autem ne illi fortasse hoe discernere valent, obcæcati quippe mente et conscientia, ut ait Isaias ", arbi trantur amarum esse dulce, et dulce amarum ; qui- vis ex nobis Christianus pertransiens pudore illos subundat, magna lec voce clamans: Melius est cou- SC fidere in Domino, quam illorum stultiloquiis atten- dere. Domini enim verba vitam æternam habent: verba autem ab illis prolata doli et sanguinis plena c D Exod. xv, 9. Isa. v, idem editis deest, legituraue Intra Anglic. PATROL. GR. XXV. suut. evertendam, et ad demonstrandum nihil aliud curæ illis esse, quam et conviciis et blasphemiis conten-· dere. Sed quia semel Christi hostes effici ausi, deinde curiosi indagatores effecti sunt; nostri secessus rationem sciscitentur a suisque ediscant. Ariani certe sese militibus adjunxerant, ut illos concita- rent, nosque illis ignotos indicarent. Qui si ita omnis commiserationis sunt expertes, saltem dum hæc audiunt, pudore affecti conquiescant. Nox jam erat et quidam e populo pervigilium agebant sequentis synaxis : cum dux exercitus Syrianus derepente cum militibus irrupit plus quinque millibus, qui armis, strictis gladiis, arcubus, telis et fustibus instructi erant, uti superius dictum est: ecclesiam- c. 13. Theodor. et recte quidem. Editi Que sequuntur porro enarrantur etiam u Apologia ad Constantium sub finem, et in Epistola ad solitarios. 23. Οὐκοῦν ὅτι (61) τοιαῦτα τοῦ Σωτῆρος ἐστι τὰ 23. Hæc itaque cum sint Salvatoris præcepta, 24. Ἱκανὰ μὲν οὖν ταῦτα τὴν μανίαν τῶν ἀσεβῶν (59) Anglic. οὕτως. Infra idem ὑπὲρ τῆς Ἐκκλη (60) Anglic. ἐφύλαττον καὶ λανθάνοντες μέν. Infra (61) Reg. et Αnglic. τε. Editi ὅτι. Anglic. ibid. (62) Anglic. αὐτοῦ. (63) Reg. Τοῦτο γὰρ αὐτοῖς περιλείπεται. Angl. 24. Hæc sint igitur satis ad impiorum insaniam (64) Hac referuntur a Theodoret. lib. 11 Hist., (65) Αὐτοῖς deest apud Theodor. Mox Reg. ε (66) Συριανός deest apud Theod. Mox Theod.
PG 25:674Ἦσαν γὰρ Ἀρειανοὶ συνδραμόντες τοῖς στρατιώταις εἰς τὸ παροξύνειν αὐτούς, καὶ ἀγνοοῦσιν αὐτοῖς δεικνύειν ἡμᾶς. Καὶ εἰ καὶ οὕτως ἀσυμπαθεῖς τυγχάνουσιν, ἀλλὰ κἂν ἀκούοντες ἠρεμείτωσαν αἰσχυνόμενοι. Νὺξ μὲν γὰρ ἤδη ἦν, καὶ τοῦ λαοῦ τινες ἐπαννύχιζον προσδοκωμένης συνάξεως· ὁ δὲ στρατηλάτης Συριανὸς ἐξαίφνης ἐπέστη μετὰ στρατιωτῶν πλεῖον πεντακισχιλίων ἐχόντων ὅπλα καὶ ξίφη γυμνὰ καὶ τόξα καὶ βέλη καὶ ῥόπαλα, καθὰ καὶ πρότερον εἴρηται. Καὶ τὴν μὲν ἐκκλησίαν αὐτὸς περιεκύκλωσε στήσας τοὺς στρατιώτας σύνεγγυς, ὡς μὴ δύνασθαί τινας ἀπὸ τῆς ἐκκλησίας ἐξελθόντας παρελθεῖν αὐτούς. Ἐγὼ δὲ ἄλογον ἡγούμενος ἐν τοσαύτῃ συγχύσει καταλεῖψαι τοὺς λαοὺς καὶ μὴ μᾶλλον προκινδυνεύειν αὐτῶν, καθεσθεὶς ἐπὶ τοῦ θρόνου, προέτρεπον τὸν μὲν διάκονον ἀναγινώσκειν ψαλμόν, τοὺς δὲ λαοὺς ὑπακούειν· «ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ» καὶ πάντας οὕτως ἀναχωρεῖν καὶ εἰς τοὺς οἴκους ἀπιέναι. Ἀλλὰ τοῦ στρατηλάτου βίᾳ λοιπὸν ἐπεισελθόντος, καὶ τῶν στρατιωτῶν περιλαβόντων τὸ ἱερατεῖον ἕνεκα τοῦ συλλαβεῖν ἡμᾶς, οἱ μὲν εὑρεθέντες ἐκεῖ κληρικοὶ καὶ οἱ ἀπὸ τῶν λαῶν ἐβόων, ἠξίουν ἀναχωρεῖν ἤδη καὶ ἡμᾶς·ἔχειν· εἶναι μέντοι τούτους (59) ἑτοίμους, ὥστε, κα:- ροῦ καλέσαντος, καὶ κρατηθέντας ἀγωνίζεσθαι ὑπὲρ τῆς ἀληθείας μέχρι θανάτου. Ταῦτα καὶ οἱ μακάριοι μάρτυρες ἐν τοῖς κατὰ καιροὺς διωγμοῖς ἐφύλαττον, καὶ διωκόμενοι μὲν ἔφευγον, καὶ λανθάνοντες (60) ἐκαρτέρουν, εὑρισκόμενοι δὲ ἐμαρτύρουν. Εἰ δὲ καί τινες ἐξ αὐτῶν αὐτοῖς προσήρχοντο τοῖς διώκουσι, καὶ τοῦτο οὐχ ἁπλῶς ἔπραττον· εμαρτύρουν γὰρ εὐ- θύς, καὶ πᾶσιν ἐγίνετο φανερόν, ὅτι παρὰ τοῦ Πνεύ ματος ἦν καὶ αὐτῶν ἡ προθυμία καὶ ἡ τοσαύτη πρόσο οδος. παραγγέλματα, καὶ τοιαῦται τῶν ἁγίων αἱ πράξεις, εἰπάτωσαν ἡμῖν οἱ μηδ' ὁτιοῦν ἄν τις εἴποι κατ᾽ ἀξίαν ἑαυτῶν (62) ἀκούοντες, πόθεν ἔμαθον αὐτοὶ τὸ διώ- κειν; Ἀπὸ μὲν γὰρ τῶν ἁγίων, οὐκ ἂν εἴποιεν, ἀπὸ δὲ τοῦ διαβόλου (τοῦτο γὰρ αὐτοῖς περιλείπεται [63],) τοῦ λέγοντος· Διώξας καταλήψομαι· καὶ τὸ μὲν φεύγειν ὁ Κύριος προσέταξε, καὶ οἱ ἅγιοι ἔφυγον· τὸ δὲ διώκειν διαβολικόν ἐστιν ἐπιχείρημα, καὶ κατὰ πάντων αὐτὸς αἰτεῖται τοῦτο. Τίνι τοίνυν δεῖ προσθέ σθαι, πάλιν λεγέτωσαν, τοῖς τοῦ Κυρίου βήμασιν, ἢ ταῖς αὐτῶν μυθολογίαις; Τίνων δὲ δεῖ μιμεῖσθαι τὰς πράξεις; τῶν ἁγίων, ἢ ὧν ἂν ἐπινοήσωσιν αὐτοί; Ἐπειδὴ δὲ ἴσως οὐδὲ ταῦτα διακρίνειν αὐτοὶ δύναν- ται (πεπήρωνται γὰρ τὴν διάνοιαν καὶ τὴν συνείδη σιν, ὡς εἶπεν ὁ Ἡσαΐας, καὶ νομίζουσι τὸ πικρόν εἶναι γλυκύ, καὶ τὸ φῶς σκότος), παρελθών τις ἐξ ἡμῶν Χριστιανὸς ἐντρεψάτω τούτους μεγάλῃ τῇ φωνῇ λέγων· Ἀγαθὸν πεποιθέναι ἐπὶ Κύριον, ἢ ταῖς τούτων προσέχειν μωρολογίαις. Τὰ μὲν γὰρ τοῦ Κυ ρίου βήματα ζωὴν αἰώνιον ἔχει, τὰ δὲ παρὰ τούτων προφερόμενα πανουργίας καὶ αἱμάτων ἐστὶ μεστά. ἀνατρέψαι, καὶ δεῖξαι μηδὲν ἕτερον αὐτοὺς σπουδά ζοντας, ἢ ἵνα μόνον εἰς λοιδορίας καὶ βλασφημίας φιλονεικῶσιν. Ἐπειδὴ δὲ ἅπαξ Χριστομάχοι τολμή- σαντες εἶναι, λοιπὸν καὶ φιλοπράγμονες γεγόνασιν (4), ἐξεταζέτωσαν ὅμως καὶ τὸν τρόπον τῆς ἀναχωρήσεως, καὶ μανθανέτωσαν παρὰ τῶν ἰδίων. Ησαν γὰρ Αρεια να συνδραμόντες τοῖς στρατιώταις εἰς τὸ παροξύνειν αὐτοὺς, καὶ ἀγνοοῦσιν αὐτοῖς (65) δεικνύειν ἡμᾶς. Καὶ εἰ καὶ οὕτως ἀσυμπαθεῖς τυγχάνουσιν, ἀλλὰ καν ἀκούοντες ἠρεμείτωσαν αἰσχυνόμενοι. Νυξ μὲν γὰρ ἤδη ἦν, καὶ τοῦ λαοῦ τινες ἐπαννύχιζον προσδοκωμέ- νης συνάξεως· ὁ δὲ στρατηλάτης Συριανός (66) Εξαί- φνης ἐπέστη μετὰ στρατιωτῶν πλεῖον πεντακισχιλίων, ἐχόντων ὅπλα και ξίφη γυμνά, καὶ τόξα, καὶ βέλη, σίας. ἐξ αὐτῶν ἑαυτοὺς ἐξεδίδοντο. τοιαῦτα τοῖς τισὶ τά. περιείληπται. Ιn γάρ περιεί λητα:. Εφευγον. ἀσυμπαθείς, συμ- παθεῖς. πλέον ἢ πεντ. . APOLOGIA DE FUGA SUA. A rit : siutque parali, ut vocante eos statuto tempore, B apprehensi, ad usque mortem decertent pro veritate. Haec observarunt beati martyres in persecutionibus quae suis occurrere temporibus; in persecutione scilicet fugere solebant, in latebrisque permanere, deprehensi autem martyrium fortiter subire. Quod si ex illis quidam persecutoribus sese offerrent ; non temere illud agebant: martyrium quippe sta- tim perferebant, palamque omnibus erat eam ala- critatem eumque ad persecutores accessum Spiri- tum sanctum auctorem habere. hujusmodique sanctorum gesta; dicant mihi illi, quos digne pro factis compellare nequimus, unde- nam ipsi didicerint persecutiones movere. Illud sane nequaquam sanctis acceptum referent; restat igi- tur ut a diabolo illud acceperint, qui a't, persequar el comprehendam”: fugere siquidem Dominus in- junxit, et sancti ipsi fuga se proripuere : persequi vero diaboli proprium est facinus, qui id postulat ut sibi omnes persequi liceat. Cuinam igitur obse- quendum, jam iterum respondeant, Dominine ver- bis, an vanis suis sermocinationibus? Quorum vero opera sunt imitanda? Sanctorumne, an eorum quos illi arbitrio suo cooptarint? Quandoquidem autem ne illi fortasse hoe discernere valent, obcæcati quippe mente et conscientia, ut ait Isaias ", arbi trantur amarum esse dulce, et dulce amarum ; qui- vis ex nobis Christianus pertransiens pudore illos subundat, magna lec voce clamans: Melius est cou- SC fidere in Domino, quam illorum stultiloquiis atten- dere. Domini enim verba vitam æternam habent: verba autem ab illis prolata doli et sanguinis plena c D Exod. xv, 9. Isa. v, idem editis deest, legituraue Intra Anglic. PATROL. GR. XXV. suut. evertendam, et ad demonstrandum nihil aliud curæ illis esse, quam et conviciis et blasphemiis conten-· dere. Sed quia semel Christi hostes effici ausi, deinde curiosi indagatores effecti sunt; nostri secessus rationem sciscitentur a suisque ediscant. Ariani certe sese militibus adjunxerant, ut illos concita- rent, nosque illis ignotos indicarent. Qui si ita omnis commiserationis sunt expertes, saltem dum hæc audiunt, pudore affecti conquiescant. Nox jam erat et quidam e populo pervigilium agebant sequentis synaxis : cum dux exercitus Syrianus derepente cum militibus irrupit plus quinque millibus, qui armis, strictis gladiis, arcubus, telis et fustibus instructi erant, uti superius dictum est: ecclesiam- c. 13. Theodor. et recte quidem. Editi Que sequuntur porro enarrantur etiam u Apologia ad Constantium sub finem, et in Epistola ad solitarios. 23. Οὐκοῦν ὅτι (61) τοιαῦτα τοῦ Σωτῆρος ἐστι τὰ 23. Hæc itaque cum sint Salvatoris præcepta, 24. Ἱκανὰ μὲν οὖν ταῦτα τὴν μανίαν τῶν ἀσεβῶν (59) Anglic. οὕτως. Infra idem ὑπὲρ τῆς Ἐκκλη (60) Anglic. ἐφύλαττον καὶ λανθάνοντες μέν. Infra (61) Reg. et Αnglic. τε. Editi ὅτι. Anglic. ibid. (62) Anglic. αὐτοῦ. (63) Reg. Τοῦτο γὰρ αὐτοῖς περιλείπεται. Angl. 24. Hæc sint igitur satis ad impiorum insaniam (64) Hac referuntur a Theodoret. lib. 11 Hist., (65) Αὐτοῖς deest apud Theodor. Mox Reg. ε (66) Συριανός deest apud Theod. Mox Theod.
ἐγὼ δὲ μᾶλλον ἀντέλεγον, μὴ πρότερον ἀναχωρήσειν εἰ μὴ πάντες καθ’ ἕκαστον ὑπεξέλθοιεν. Ἀναστὰς γοῦν καὶ προστάξας εὐχὴν οὕτως ἀντηξίουν ἀπιέναι πρότερον τοὺς πάντας, «βέλτιον εἶναι, λέγων, ἐμὲ κινδυνεύειν ἢ βλαβῆναί τινας ἐξ ὑμῶν». Ἐξελθόντων τοίνυν τῶν πλείστων, καὶ τῶν λοιπῶν ἐπακολουθούντων οἱ σὺν ἡμῖν ὄντες ἐκεῖ μοναχοὶ καί τινες τῶν κληρικῶν ἀνελθόντες εἵλκυσαν ἡμᾶς. Καὶ οὕτως, ἐπὶ μάρτυρι τῇ ἀληθείᾳ, τῶν στρατιωτῶν τῶν μὲν περιεστηκότων τὸ ἱερατεῖον, τῶν δὲ περιερχομένων τὴν ἐκκλησίαν διήλθομεν, τοῦ Κυρίου ὁδηγοῦντος καὶ αὐτοῦ φυλάττοντος, λαθόντες αὐτοὺς ἀνεχωρήσαμεν, δοξάζοντες μεγάλως αὐτὸν τὸν Θεόν, ὅτι μήτε προδεδώκαμεν τὸν λαόν, ἀλλὰ καὶ προπέμψαντες αὐτοὺς διασωθῆναι καὶ διαφυγεῖν τὰς χεῖρας τῶν ζητούντων ἠδυνήθημεν. Τῆς τοίνυν Προνοίας οὕτως καὶ παραδόξως ῥυσαμένης, τίς ἂν δικαίως μέμψιν ἐπαγάγοι ὅτι μὴ τοῖς ζητοῦσιν ἑαυτοὺς ἐκδότους δεδώκαμεν, ἢ ὑποστρέψαντες ἐνεφανίσαμεν ἑαυτούς; Τοῦτο γάρ ἐστιν ἄντικρυς ἀχαριστῆσαι τῷ Κυρίῳ, παρ’ ἐντολήν τε αὐτοῦ πρᾶξαι καὶ ταῖς τῶν ἁγίων μάχεσθαι πράξεσιν.ἔχειν· εἶναι μέντοι τούτους (59) ἑτοίμους, ὥστε, κα:- ροῦ καλέσαντος, καὶ κρατηθέντας ἀγωνίζεσθαι ὑπὲρ τῆς ἀληθείας μέχρι θανάτου. Ταῦτα καὶ οἱ μακάριοι μάρτυρες ἐν τοῖς κατὰ καιροὺς διωγμοῖς ἐφύλαττον, καὶ διωκόμενοι μὲν ἔφευγον, καὶ λανθάνοντες (60) ἐκαρτέρουν, εὑρισκόμενοι δὲ ἐμαρτύρουν. Εἰ δὲ καί τινες ἐξ αὐτῶν αὐτοῖς προσήρχοντο τοῖς διώκουσι, καὶ τοῦτο οὐχ ἁπλῶς ἔπραττον· εμαρτύρουν γὰρ εὐ- θύς, καὶ πᾶσιν ἐγίνετο φανερόν, ὅτι παρὰ τοῦ Πνεύ ματος ἦν καὶ αὐτῶν ἡ προθυμία καὶ ἡ τοσαύτη πρόσο οδος. παραγγέλματα, καὶ τοιαῦται τῶν ἁγίων αἱ πράξεις, εἰπάτωσαν ἡμῖν οἱ μηδ' ὁτιοῦν ἄν τις εἴποι κατ᾽ ἀξίαν ἑαυτῶν (62) ἀκούοντες, πόθεν ἔμαθον αὐτοὶ τὸ διώ- κειν; Ἀπὸ μὲν γὰρ τῶν ἁγίων, οὐκ ἂν εἴποιεν, ἀπὸ δὲ τοῦ διαβόλου (τοῦτο γὰρ αὐτοῖς περιλείπεται [63],) τοῦ λέγοντος· Διώξας καταλήψομαι· καὶ τὸ μὲν φεύγειν ὁ Κύριος προσέταξε, καὶ οἱ ἅγιοι ἔφυγον· τὸ δὲ διώκειν διαβολικόν ἐστιν ἐπιχείρημα, καὶ κατὰ πάντων αὐτὸς αἰτεῖται τοῦτο. Τίνι τοίνυν δεῖ προσθέ σθαι, πάλιν λεγέτωσαν, τοῖς τοῦ Κυρίου βήμασιν, ἢ ταῖς αὐτῶν μυθολογίαις; Τίνων δὲ δεῖ μιμεῖσθαι τὰς πράξεις; τῶν ἁγίων, ἢ ὧν ἂν ἐπινοήσωσιν αὐτοί; Ἐπειδὴ δὲ ἴσως οὐδὲ ταῦτα διακρίνειν αὐτοὶ δύναν- ται (πεπήρωνται γὰρ τὴν διάνοιαν καὶ τὴν συνείδη σιν, ὡς εἶπεν ὁ Ἡσαΐας, καὶ νομίζουσι τὸ πικρόν εἶναι γλυκύ, καὶ τὸ φῶς σκότος), παρελθών τις ἐξ ἡμῶν Χριστιανὸς ἐντρεψάτω τούτους μεγάλῃ τῇ φωνῇ λέγων· Ἀγαθὸν πεποιθέναι ἐπὶ Κύριον, ἢ ταῖς τούτων προσέχειν μωρολογίαις. Τὰ μὲν γὰρ τοῦ Κυ ρίου βήματα ζωὴν αἰώνιον ἔχει, τὰ δὲ παρὰ τούτων προφερόμενα πανουργίας καὶ αἱμάτων ἐστὶ μεστά. ἀνατρέψαι, καὶ δεῖξαι μηδὲν ἕτερον αὐτοὺς σπουδά ζοντας, ἢ ἵνα μόνον εἰς λοιδορίας καὶ βλασφημίας φιλονεικῶσιν. Ἐπειδὴ δὲ ἅπαξ Χριστομάχοι τολμή- σαντες εἶναι, λοιπὸν καὶ φιλοπράγμονες γεγόνασιν (4), ἐξεταζέτωσαν ὅμως καὶ τὸν τρόπον τῆς ἀναχωρήσεως, καὶ μανθανέτωσαν παρὰ τῶν ἰδίων. Ησαν γὰρ Αρεια να συνδραμόντες τοῖς στρατιώταις εἰς τὸ παροξύνειν αὐτοὺς, καὶ ἀγνοοῦσιν αὐτοῖς (65) δεικνύειν ἡμᾶς. Καὶ εἰ καὶ οὕτως ἀσυμπαθεῖς τυγχάνουσιν, ἀλλὰ καν ἀκούοντες ἠρεμείτωσαν αἰσχυνόμενοι. Νυξ μὲν γὰρ ἤδη ἦν, καὶ τοῦ λαοῦ τινες ἐπαννύχιζον προσδοκωμέ- νης συνάξεως· ὁ δὲ στρατηλάτης Συριανός (66) Εξαί- φνης ἐπέστη μετὰ στρατιωτῶν πλεῖον πεντακισχιλίων, ἐχόντων ὅπλα και ξίφη γυμνά, καὶ τόξα, καὶ βέλη, σίας. ἐξ αὐτῶν ἑαυτοὺς ἐξεδίδοντο. τοιαῦτα τοῖς τισὶ τά. περιείληπται. Ιn γάρ περιεί λητα:. Εφευγον. ἀσυμπαθείς, συμ- παθεῖς. πλέον ἢ πεντ. . APOLOGIA DE FUGA SUA. A rit : siutque parali, ut vocante eos statuto tempore, B apprehensi, ad usque mortem decertent pro veritate. Haec observarunt beati martyres in persecutionibus quae suis occurrere temporibus; in persecutione scilicet fugere solebant, in latebrisque permanere, deprehensi autem martyrium fortiter subire. Quod si ex illis quidam persecutoribus sese offerrent ; non temere illud agebant: martyrium quippe sta- tim perferebant, palamque omnibus erat eam ala- critatem eumque ad persecutores accessum Spiri- tum sanctum auctorem habere. hujusmodique sanctorum gesta; dicant mihi illi, quos digne pro factis compellare nequimus, unde- nam ipsi didicerint persecutiones movere. Illud sane nequaquam sanctis acceptum referent; restat igi- tur ut a diabolo illud acceperint, qui a't, persequar el comprehendam”: fugere siquidem Dominus in- junxit, et sancti ipsi fuga se proripuere : persequi vero diaboli proprium est facinus, qui id postulat ut sibi omnes persequi liceat. Cuinam igitur obse- quendum, jam iterum respondeant, Dominine ver- bis, an vanis suis sermocinationibus? Quorum vero opera sunt imitanda? Sanctorumne, an eorum quos illi arbitrio suo cooptarint? Quandoquidem autem ne illi fortasse hoe discernere valent, obcæcati quippe mente et conscientia, ut ait Isaias ", arbi trantur amarum esse dulce, et dulce amarum ; qui- vis ex nobis Christianus pertransiens pudore illos subundat, magna lec voce clamans: Melius est cou- SC fidere in Domino, quam illorum stultiloquiis atten- dere. Domini enim verba vitam æternam habent: verba autem ab illis prolata doli et sanguinis plena c D Exod. xv, 9. Isa. v, idem editis deest, legituraue Intra Anglic. PATROL. GR. XXV. suut. evertendam, et ad demonstrandum nihil aliud curæ illis esse, quam et conviciis et blasphemiis conten-· dere. Sed quia semel Christi hostes effici ausi, deinde curiosi indagatores effecti sunt; nostri secessus rationem sciscitentur a suisque ediscant. Ariani certe sese militibus adjunxerant, ut illos concita- rent, nosque illis ignotos indicarent. Qui si ita omnis commiserationis sunt expertes, saltem dum hæc audiunt, pudore affecti conquiescant. Nox jam erat et quidam e populo pervigilium agebant sequentis synaxis : cum dux exercitus Syrianus derepente cum militibus irrupit plus quinque millibus, qui armis, strictis gladiis, arcubus, telis et fustibus instructi erant, uti superius dictum est: ecclesiam- c. 13. Theodor. et recte quidem. Editi Que sequuntur porro enarrantur etiam u Apologia ad Constantium sub finem, et in Epistola ad solitarios. 23. Οὐκοῦν ὅτι (61) τοιαῦτα τοῦ Σωτῆρος ἐστι τὰ 23. Hæc itaque cum sint Salvatoris præcepta, 24. Ἱκανὰ μὲν οὖν ταῦτα τὴν μανίαν τῶν ἀσεβῶν (59) Anglic. οὕτως. Infra idem ὑπὲρ τῆς Ἐκκλη (60) Anglic. ἐφύλαττον καὶ λανθάνοντες μέν. Infra (61) Reg. et Αnglic. τε. Editi ὅτι. Anglic. ibid. (62) Anglic. αὐτοῦ. (63) Reg. Τοῦτο γὰρ αὐτοῖς περιλείπεται. Angl. 24. Hæc sint igitur satis ad impiorum insaniam (64) Hac referuntur a Theodoret. lib. 11 Hist., (65) Αὐτοῖς deest apud Theodor. Mox Reg. ε (66) Συριανός deest apud Theod. Mox Theod.
PG 25:675Ἢ ὁ τοῦτο μεμφόμενος τολμησάτω καὶ τὸν μέγαν ἀπόστολον Πέτρον αἰτιάσασθαι, ὅτι καίτοι συγκλεισθεὶς καὶ τηρούμενος ὑπὸ στρατιωτῶν ἠκολούθησε τῷ καλοῦντι ἀγγέλῳ καὶ ἐξελθὼν ἀπὸ τῆς φυλακῆς καὶ διασωθείς, οὐχ ὑπέστρεψε καὶ παρέδωκεν ἑαυτόν, καίπερ ἀκούσας ἃ πεποίηκεν Ἡρώδης. Μεμφέσθω δὲ μανεὶς ὁ Ἀρειανὸς ὅτι μήτε Παῦλος ὁ ἀπόστολος, χαλασθεὶς ἀπὸ τοῦ τείχους καὶ διασωθείς, μετέγνω καὶ ὑποστρέψας ἔκδοτον ἑαυτὸν δέδωκε· μήτε ὅτι Μωσῆς ὑπέστρεψεν ἀπὸ Μαδιὰμ εἰς Αἴγυπτον, ἵνα κρατηθῇ παρὰ τῶν ζητούντων, μήτε ὁ Δαυὶδ ἐν τῷ σπηλαίῳ ἔδειξεν ἑαυτὸν τῷ Σαούλ, ἀλλὰ καὶ οἱ υἱοὶ τῶν προφητῶν ἔμειναν ἐν τοῖς σπηλαίοις καὶ οὐ παρέδωκαν ἑαυτοὺς τῷ Ἀχαάβ. Τοῦτο γὰρ ἦν πάλιν παρ’ ἐντολὴν ποιεῖν λεγούσης τῆς γραφῆς· «οὐκ ἐκπειράσεις Κύριον τὸν Θεόν σου». Τοῦτο γοῦν εὐλαβούμενος κἀγώ, καὶ ταῦτα μαθὼν οὕτως ἐμαυτὸν ἤγαγον καὶ οὐκ ἀθετῶ τὴν εἰς ἐμὲ γενομένην παρὰ τοῦ Κυρίου χάριν καὶ βοήθειαν, κἂν οὗτοι μαινόμενοι τρίζωσι τοὺς ὀδόντας καθ’ ἡμῶν.καὶ ῥόπαλα, καθὰ καὶ πρότερον εἴρηται· καὶ τὴν μὲν ἐκκλησίαν αὐτὸς περιεκύκλωσε, στήσας τοὺς στρατιώτας σύνεγγυς, ὡς (67) μὴ δύνασθαί τινας, ἀπὸ τῆς ἐκκλησίας ἐξελθόντας, παρελθεῖν αὐτούς. Ἐγὼ δὲ ἄλογον ἡγούμενος ἐν τοσαύτῃ συγχύσει και ταλείψαι τοὺς λαούς, καὶ μὴ μᾶλλον προκινδυνεύειν ναὐτῶν, καθεσθεὶς ἐπὶ τοῦ θρόνου, προέτρεπον τὸν μὲν διάκονον ἀναγινώσκειν ψαλμόν· τοὺς δὲ λαούς ὑπακούειν (68), "Οτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ πάντας οὕτως ἀναχωρεῖν, καὶ εἰς τοὺς οἴκους ἀπιέναι. Ἀλλὰ τοῦ στρατηλάτου βίᾳ (69) λοιπὸν ἐπεισ- ελθόντος, καὶ τῶν στρατιωτῶν περιλαβόντων το ἱερατεῖον ἕνεκα τοῦ συλλαβεῖν ἡμᾶς, οἱ μὲν εὑρεθέν τες ἐκεῖ κληρικοὶ καὶ οἱ ἀπὸ τῶν λαῶν ἐβόων, ἠξίουν ἀναχωρεῖν ἤδη καὶ ἡμᾶς· ἐγὼ δὲ μᾶλλον ἀντέλεγον Β μή πρότερον ἀναχωρήσειν, εἰ μὴ πάντες καθ᾿ ἕκαστον ὑπεξέλθοιεν. Αναστὰς γοῦν, καὶ προστάξας εὐχὴν, οὕτως ἀντηξίουν ἀπιέναι πρότερον (70) τοὺς πάντας, βέλτιον εἶναι λέγων ἐμὲ κινδυνεύειν ἢ βλαβλῆναι τι- νας ἐξ ὑμῶν. Ἐξελθόντων τοίνυν τῶν πλείστων, καὶ τῶν λοιπῶν ἐπακολουθούντων, οἱ σὺν ἡμῖν ὄντες ἐκεῖ μοναχοί καί τινες τῶν κληρικῶν, ἀνελθόντες είλκυ σαν ἡμᾶς· καὶ οὕτως ἐπὶ μάρτυρι (71) τῇ ἀληθείᾳ, τῶν στρατιωτῶν τῶν μὲν περιεστηκότων τὸ ἱερατεῖον, τῶν δὲ περιερχομένων τὴν ἐκκλησίαν, διήλθομεν, τοῦ Κυρίου ὁδηγοῦντος, καὶ αὐτοῦ φυλάττοντος, λαθόντες (72) αὐτοὺς ἀνεχωρήσαμεν, δοξάζοντες μεγά- λω; αὐτὸν τὸν Θεὸν, ὅτι μήτε προδεδώκαμεν (75) τὸν λαὸν, ἀλλὰ καὶ προπέμψαντες αὐτοὺς, διασωθῆναι καὶ διαφυγεῖν τὰς χεῖρας τῶν ζητούντων ηδυνήθημεν. ῥυσαμένης, τίς ἂν δικαίως μέμψιν ἐπαγάγοι, ὅτι μὴ τοῖς ζητοῦσιν ἑαυτοὺς ἐκδότους δεδώκαμεν, ἢ ὑπου στρέψαντες ἐνεφανίσαμεν ἑαυτούς; Τοῦτο γάρ ἐστιν ἄντικρυς ἀχαριστῆσαι τῷ Κυρίῳ, παρ' ἐντολήν (75) τε αὐτοῦ πρᾶξαι, καὶ ταῖς τῶν ἁγίων μάχεσθαι προ ξεσιν. Η ὁ τοῦτο μεμφόμενος τολμησάτω καὶ τὸν μέγαν ἀπόστολον Πέτρον αιτιάσασθαι, ὅτι, καίτοι συγκλεισθεὶς καὶ τηρούμενος ὑπὸ στρατιωτών, ήχο λούθησε τῷ καλοῦντι ἀγγέλῳ, καὶ ἐξελθὼν ἀπὸ τῆς φυλακῆς καὶ διασωθεὶς, οὐχ ὑπέστρεψε καὶ παρέδω κεν (76) ἑαυτόν, καίπερ ἀκούσας & πεποίηκεν Ηρώ δης· μεμφέσθω δὲ μανεὶς ὁ ᾿Αρειανός (77), ὅτι μήτε Παῦλος ὁ ἀπόστολος, χαλασθεὶς ἀπὸ τοῦ τείχους καὶ διασωθείς, μετέγνω, καὶ ὑποστρέψας ἔκδοτον ἑαυτὸν Ο δέδωκε· μήτε ὅτι Μωσῆς ὑπέστρεψεν ἀπὸ Μαδιάμ εἰς Αἴγυπτον, ἵνα κρατηθῇ ὑπὸ τῶν ζητούντων· μήτε ὁ Δαβὶδ ἐν τῷ σπηλαίῳ ἔδειξεν ἑαυτὸν τῷ Σαούλ ἀλλὰ καὶ οἱ υἱοὶ τῶν προφητῶν ἔμειναν ἐν τοῖς σπη ὑπηχεῖν. ὑπακούειν στρατιωτῶν. στρατῶν. ἐπὶ μάρτυρος. διεκφυγείν. μενος. παρὰ τῶν ζητ. S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA que densis coulocalis militibus circumsedit, ne quis A posset ab ecclesia egressus evadere. Ego vero cum non æquum existimarem in tanto tumultu po- pulum deserere, satiusque ducerem me priorem periculo offerre; in throno sedens jussi diacono ut psalmum legeret, populoque ut responderet, Quo- niam in sæculum misericordia ejus, ac omnes ita recederent abirentque domum. Verum, cum dux vi in templum invasisset, militesque sacrarium, it nos comprehenderent, obsedissent; quotquot e clero et populo istic aderant, clamare et obsecrare nt me subducerem. Ego contra negare me recessurum, nisi omnibus singulisque egressis. Surgens itaque, ac injuncta oratione, id enixe rogabam, ut omnes prius discederent, satius esse ne periclitari, quam ledli quempiam e populo. Egressis ergo plurimis caterisque subsequentibus, qui nobiscum illic ade- raut monachi et ex clericis quidam ascendentes, nos pertraxere : atque ita, testor ipsam veritatem, licet e militibus alii sacrarium cingerent, alii eccle- siam obsiderent, Domino tamen duce pertransivi- nus, ipsoque custode clam illos discessimus : Deum magnopere glorificantes, quod populum non prodi- dissemus, sed ipso præmisso, inquirentium manus evadere licuisset. ac mirabiliter liberarit, quis nobis illud jure vitio vertat, quod inquirentibus nos ultro non tradideri- mus, aut reversi non ipsis coram steterimus? Esset plane illud se Deo ingratum præstare, et præter ejus mandatum agere, cum actisque sanctorum pugnare. Aut si quis est qui hoc crimini det, is all- deat et magnum apostolum Petrum incusare, quod in carcere reclusus et a militibus custoditus, vocan- tem se angelum secutus sit: e carcereque egressus atque liberatus, non seipsum traditurus redierit, etsi Herodis facinora comperisset. Illud quoque fu- riosus Arianus Paulo apostolo vitio vertat, quod e muro demissus sententiam non mutarit, nec rever- sus seipse tradiderit: Moysi item quod ex terra Madian in Ægyptum regressus non sit, ut a quæren- tibus se apprehenderetur: Davidi quod dum in spe- lunca esset, Sauli non venerit obviam : sed et pro- phetarum filiis quod in speluncis remanentes sese ” Psal. cxxxvi, seqq. scultaret, cum sit vertenduin, responderet. Valesius in notis ad Theodoretum, ad pag. 88, putat legen- dum Sed recte Imabel contextus : vocis quippe is usus est apud Graecos, non modo ecclesiasticos, sed etiam profanos. Exempla multa videsis in Lexico Constantini, Francisci Porti ad- ditionibus aucto, excuso anno 1592. Epiphanius scholasticus hunc locum vertit, populi responderent. Vide quæ supra diximus in Apɔlogia ad Constantium num. 16. Editi male post Reg. 25. Τῆς τοίνυν Προνοίας οὕτως καὶ (74) παραδόξως 25. Cum igitur divina providentia nos eo niodo C (67) Anglic., ὥστε. (68) Υπακούειν. Minus recte Nannius vertit, au- (69) Bίᾳ deest apud Theod. Mox Reg. et Theod. (70) In Anglic. et Theod. πρότερον deest. (71) Reg. et Theod. ἐπὶ μάρτυρι, recte. Editi vero (72) Theod., λανθάνοντες. (73) Anglic., προσδώκαμεν. Paulo post Theod. (74) Καί deest in Anglic. (75) Anglic., καὶ παρ'. Infra idein ὁ τούτῳ μεμφό (76) Reg. παραδέδωκεν. (77) Anglic., "Αρειος. Infra idem Μωϋσῆς. Paule
PG 25:676Καὶ γὰρ τοιοῦτος ὁ τρόπος τῆς ἀναχωρήσεως ἡμῶν γέγονε, καὶ ἡγοῦμαι μηδεμίαν αὐτὴν ἔχειν μέμψιν παρ’ οἷς ἐστιν ὁ λογισμὸς ὑγιής, ὅπουγε καὶ κατὰ τὴν θείαν γραφὴν οὗτος ἡμῖν παρὰ τῶν ἁγίων εἰς διδασκαλίαν ὁ τύπος παρεδόθη. Ἀλλ’ οὗτοι, ὡς ἔοικεν, οὔτε τι τῶν ἀτολμήτων παρορῶσιν, οὔτε παραλιμπάνειν τι βούλονται, ὃ μὴ τὴν πονηρίαν αὐτῶν καὶ τὴν ὠμότητα δείκνυσι. Καὶ γὰρ καὶ ὁ βίος αὐτῶν τοιοῦτός ἐστιν, οἷοί εἰσι καὶ τῷ φρονήματι καὶ ταῖς φλυαρίαις· καὶ οὐκ ἂν εἴποι τις τοιαῦτα καὶ τοσαῦτα κατ’ αὐτῶν, οἷα καὶ ὅσα πράττοντες αὐτοὶ οὐκ αἰσχύνονται. Ὁ μὲν γὰρ Λεόντιος, διαβαλλόμενος μετὰ γυναικός τινος νεωτέρας λεγομένης Εὐστολίου καὶ κωλυόμενος συνοικεῖν αὐτῇ, δι’ αὐτὴν ἑαυτὸν ἀπέκοψεν, ἵν’ ἐπ’ ἀδείας ἔχῃ διατρίβειν μετ’ αὐτῆς. Καὶ τὴν μὲν ὑποψίαν οὐκ ἀπενίψατο, διὰ τοῦτο δὲ μᾶλλον καὶ πρεσβύτερος ὢν καθῃρέθη, εἰ καὶ Κωνστάντιος ὁ αἱρετικὸς ἐβιάσατο λέγεσθαι αὐτὸν ἐπίσκοπον· ὁ δὲ Νάρκισσος ἄλλα τε πολλὰ κακὰ ἔχων καὶ τρίτον ἐν διαφόροις συνόδοις καθῃρέθη· καὶ νῦν αὐτός ἐστιν ἐν αὐτοῖς ὁ πονηρότατος.καὶ ῥόπαλα, καθὰ καὶ πρότερον εἴρηται· καὶ τὴν μὲν ἐκκλησίαν αὐτὸς περιεκύκλωσε, στήσας τοὺς στρατιώτας σύνεγγυς, ὡς (67) μὴ δύνασθαί τινας, ἀπὸ τῆς ἐκκλησίας ἐξελθόντας, παρελθεῖν αὐτούς. Ἐγὼ δὲ ἄλογον ἡγούμενος ἐν τοσαύτῃ συγχύσει και ταλείψαι τοὺς λαούς, καὶ μὴ μᾶλλον προκινδυνεύειν ναὐτῶν, καθεσθεὶς ἐπὶ τοῦ θρόνου, προέτρεπον τὸν μὲν διάκονον ἀναγινώσκειν ψαλμόν· τοὺς δὲ λαούς ὑπακούειν (68), "Οτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ πάντας οὕτως ἀναχωρεῖν, καὶ εἰς τοὺς οἴκους ἀπιέναι. Ἀλλὰ τοῦ στρατηλάτου βίᾳ (69) λοιπὸν ἐπεισ- ελθόντος, καὶ τῶν στρατιωτῶν περιλαβόντων το ἱερατεῖον ἕνεκα τοῦ συλλαβεῖν ἡμᾶς, οἱ μὲν εὑρεθέν τες ἐκεῖ κληρικοὶ καὶ οἱ ἀπὸ τῶν λαῶν ἐβόων, ἠξίουν ἀναχωρεῖν ἤδη καὶ ἡμᾶς· ἐγὼ δὲ μᾶλλον ἀντέλεγον Β μή πρότερον ἀναχωρήσειν, εἰ μὴ πάντες καθ᾿ ἕκαστον ὑπεξέλθοιεν. Αναστὰς γοῦν, καὶ προστάξας εὐχὴν, οὕτως ἀντηξίουν ἀπιέναι πρότερον (70) τοὺς πάντας, βέλτιον εἶναι λέγων ἐμὲ κινδυνεύειν ἢ βλαβλῆναι τι- νας ἐξ ὑμῶν. Ἐξελθόντων τοίνυν τῶν πλείστων, καὶ τῶν λοιπῶν ἐπακολουθούντων, οἱ σὺν ἡμῖν ὄντες ἐκεῖ μοναχοί καί τινες τῶν κληρικῶν, ἀνελθόντες είλκυ σαν ἡμᾶς· καὶ οὕτως ἐπὶ μάρτυρι (71) τῇ ἀληθείᾳ, τῶν στρατιωτῶν τῶν μὲν περιεστηκότων τὸ ἱερατεῖον, τῶν δὲ περιερχομένων τὴν ἐκκλησίαν, διήλθομεν, τοῦ Κυρίου ὁδηγοῦντος, καὶ αὐτοῦ φυλάττοντος, λαθόντες (72) αὐτοὺς ἀνεχωρήσαμεν, δοξάζοντες μεγά- λω; αὐτὸν τὸν Θεὸν, ὅτι μήτε προδεδώκαμεν (75) τὸν λαὸν, ἀλλὰ καὶ προπέμψαντες αὐτοὺς, διασωθῆναι καὶ διαφυγεῖν τὰς χεῖρας τῶν ζητούντων ηδυνήθημεν. ῥυσαμένης, τίς ἂν δικαίως μέμψιν ἐπαγάγοι, ὅτι μὴ τοῖς ζητοῦσιν ἑαυτοὺς ἐκδότους δεδώκαμεν, ἢ ὑπου στρέψαντες ἐνεφανίσαμεν ἑαυτούς; Τοῦτο γάρ ἐστιν ἄντικρυς ἀχαριστῆσαι τῷ Κυρίῳ, παρ' ἐντολήν (75) τε αὐτοῦ πρᾶξαι, καὶ ταῖς τῶν ἁγίων μάχεσθαι προ ξεσιν. Η ὁ τοῦτο μεμφόμενος τολμησάτω καὶ τὸν μέγαν ἀπόστολον Πέτρον αιτιάσασθαι, ὅτι, καίτοι συγκλεισθεὶς καὶ τηρούμενος ὑπὸ στρατιωτών, ήχο λούθησε τῷ καλοῦντι ἀγγέλῳ, καὶ ἐξελθὼν ἀπὸ τῆς φυλακῆς καὶ διασωθεὶς, οὐχ ὑπέστρεψε καὶ παρέδω κεν (76) ἑαυτόν, καίπερ ἀκούσας & πεποίηκεν Ηρώ δης· μεμφέσθω δὲ μανεὶς ὁ ᾿Αρειανός (77), ὅτι μήτε Παῦλος ὁ ἀπόστολος, χαλασθεὶς ἀπὸ τοῦ τείχους καὶ διασωθείς, μετέγνω, καὶ ὑποστρέψας ἔκδοτον ἑαυτὸν Ο δέδωκε· μήτε ὅτι Μωσῆς ὑπέστρεψεν ἀπὸ Μαδιάμ εἰς Αἴγυπτον, ἵνα κρατηθῇ ὑπὸ τῶν ζητούντων· μήτε ὁ Δαβὶδ ἐν τῷ σπηλαίῳ ἔδειξεν ἑαυτὸν τῷ Σαούλ ἀλλὰ καὶ οἱ υἱοὶ τῶν προφητῶν ἔμειναν ἐν τοῖς σπη ὑπηχεῖν. ὑπακούειν στρατιωτῶν. στρατῶν. ἐπὶ μάρτυρος. διεκφυγείν. μενος. παρὰ τῶν ζητ. S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA que densis coulocalis militibus circumsedit, ne quis A posset ab ecclesia egressus evadere. Ego vero cum non æquum existimarem in tanto tumultu po- pulum deserere, satiusque ducerem me priorem periculo offerre; in throno sedens jussi diacono ut psalmum legeret, populoque ut responderet, Quo- niam in sæculum misericordia ejus, ac omnes ita recederent abirentque domum. Verum, cum dux vi in templum invasisset, militesque sacrarium, it nos comprehenderent, obsedissent; quotquot e clero et populo istic aderant, clamare et obsecrare nt me subducerem. Ego contra negare me recessurum, nisi omnibus singulisque egressis. Surgens itaque, ac injuncta oratione, id enixe rogabam, ut omnes prius discederent, satius esse ne periclitari, quam ledli quempiam e populo. Egressis ergo plurimis caterisque subsequentibus, qui nobiscum illic ade- raut monachi et ex clericis quidam ascendentes, nos pertraxere : atque ita, testor ipsam veritatem, licet e militibus alii sacrarium cingerent, alii eccle- siam obsiderent, Domino tamen duce pertransivi- nus, ipsoque custode clam illos discessimus : Deum magnopere glorificantes, quod populum non prodi- dissemus, sed ipso præmisso, inquirentium manus evadere licuisset. ac mirabiliter liberarit, quis nobis illud jure vitio vertat, quod inquirentibus nos ultro non tradideri- mus, aut reversi non ipsis coram steterimus? Esset plane illud se Deo ingratum præstare, et præter ejus mandatum agere, cum actisque sanctorum pugnare. Aut si quis est qui hoc crimini det, is all- deat et magnum apostolum Petrum incusare, quod in carcere reclusus et a militibus custoditus, vocan- tem se angelum secutus sit: e carcereque egressus atque liberatus, non seipsum traditurus redierit, etsi Herodis facinora comperisset. Illud quoque fu- riosus Arianus Paulo apostolo vitio vertat, quod e muro demissus sententiam non mutarit, nec rever- sus seipse tradiderit: Moysi item quod ex terra Madian in Ægyptum regressus non sit, ut a quæren- tibus se apprehenderetur: Davidi quod dum in spe- lunca esset, Sauli non venerit obviam : sed et pro- phetarum filiis quod in speluncis remanentes sese ” Psal. cxxxvi, seqq. scultaret, cum sit vertenduin, responderet. Valesius in notis ad Theodoretum, ad pag. 88, putat legen- dum Sed recte Imabel contextus : vocis quippe is usus est apud Graecos, non modo ecclesiasticos, sed etiam profanos. Exempla multa videsis in Lexico Constantini, Francisci Porti ad- ditionibus aucto, excuso anno 1592. Epiphanius scholasticus hunc locum vertit, populi responderent. Vide quæ supra diximus in Apɔlogia ad Constantium num. 16. Editi male post Reg. 25. Τῆς τοίνυν Προνοίας οὕτως καὶ (74) παραδόξως 25. Cum igitur divina providentia nos eo niodo C (67) Anglic., ὥστε. (68) Υπακούειν. Minus recte Nannius vertit, au- (69) Bίᾳ deest apud Theod. Mox Reg. et Theod. (70) In Anglic. et Theod. πρότερον deest. (71) Reg. et Theod. ἐπὶ μάρτυρι, recte. Editi vero (72) Theod., λανθάνοντες. (73) Anglic., προσδώκαμεν. Paulo post Theod. (74) Καί deest in Anglic. (75) Anglic., καὶ παρ'. Infra idein ὁ τούτῳ μεμφό (76) Reg. παραδέδωκεν. (77) Anglic., "Αρειος. Infra idem Μωϋσῆς. Paule
PG 25:677Ὁ δέ γε Γεώργιος καὶ πρεσβύτερος μὲν ὢν διὰ τὴν κακίαν αὐτοῦ καθῃρέθη, καὶ ὀνομάσας δὲ ἑαυτὸν ἐπίσκοπον οὐδὲν ἧττον πάλιν καθῃρέθη ἐν τῇ κατὰ Σαρδικὴν μεγάλῃ συνόδῳ. Ἔχει δέ τι καὶ πλέον, ὅτι καὶ ζῶν ἀσώτως οὐκ ἔλαθεν· ἀλλὰ καὶ παρὰ τῶν οἰκείων καταγινώσκεται τὸ τέλος τοῦ ζῆν καὶ τὴν εὐθυμίαν ἐν τοῖς αἰσχίστοις μετρῶν. Ἕκαστος μὲν οὖν τὸν ἕτερον ἐν τοῖς ἰδίοις πλεονεκτεῖ κακοῖς, κοινὸς δὲ σπῖλός ἐστιν αὐτοῖς, ὅτι τὴν αἵρεσίν εἰσι χριστομάχοι καὶ οὐκέτι Χριστιανοί, ἀλλὰ μᾶλλον Ἀρειανοὶ καλοῦνται. Ἰδοὺ ταῦτα διαβάλλειν αὐτοὺς ἔδει· ἀλλότρια γὰρ τῆς ἐν Χριστῷ πίστεώς ἐστιν. Ἀλλὰ ταῦτα μὲν δι’ ἑαυτοὺς κρύπτουσιν, οὐδὲν δὲ θαυμαστὸν εἰ τοιοῦτοι ὄντες τῷ φρονήματι καὶ τοιούτοις συμπλεκόμενοι κακοῖς, τοὺς μὴ συντρέχοντας αὐτῶν τῇ ἀσεβεστάτῃ αἱρέσει διώκοντες ζητοῦσι. Καὶ ἀναιροῦντες μὲν χαίρουσι, μὴ τυγχάνοντες δὲ ὧν εὔχονται, λυποῦνται καὶ νομίζουσιν ἀδικεῖσθαι, ὅταν, καθὰ προεῖπον, βλέπωσι ζῶντας οὓς ἀποθνήσκειν βούλονται.λαίοις, καὶ ου παρέδωκαν ἑαυτοὺς τῷ ᾿Αχαάβ · τοῦτο γὰρ ἦν πάλιν παρ' ἐντολὴν ποιεῖν, λεγούσης τῆς Γρα- φῆς· Οὐκ ἐκπειράσεις Κύριον τὸν Θεόν σου. μαθών (78), οὕτως ἐμαυτὸν ἡγαγον, καὶ οὐκ ἀθετῶ τὴν εἰς ἐμὲ γενομένην παρὰ τοῦ Κυρίου χάριν καὶ βοήθειαν, κἂν οὗτοι μαινόμενοι τρίζωσι (79) τοὺς ὀδόντας καθ᾿ ἡμῶν. Καὶ γὰρ τοιοῦτος ὁ τρόπος τῆς ἀναχωρήσεως ἡμῶν γέγονε, καὶ ἡγοῦμαι μηδὲ μίαν αὐτὴν ἔχειν μέμψιν παρ' οἷς ἐστιν ὁ λογισμὸς ὑγιής ὅπουγε κατὰ τὴν θείαν Γραφὴν οὗτος ἡμῖν παρὰ τῶν ἁγίων εἰς διδασκαλίαν ὁ τύπος παρεδόθη. Αλλ' οὗτοι, ὡς ἔοικεν, οὔτε τι (80) τῶν ἀτολμήτων παρορῶσιν, οὔτε παραλιμπάνειν τι βούλονται, μὴ τὴν πονηρίαν αὐτῶν καὶ τὴν ὠμότητα δείκνυσι. Καὶ γὰρ καὶ (81) ὁ βίος αὐτῶν τοιοῦτός ἐστιν, οἷοί εἰσι καὶ τῷ φρονήματι καὶ ταῖς φλυαρίαις· καὶ οὐκ ἂν εἴποι τις τοιαῦτα καὶ το σαῦτα κατ' αὐτῶν, οἷα καὶ (82) ὅσα πράττοντες αὐτοὶ οὐκ αἰσχύνονται. Ὁ μὲν γὰρ Λεόντιος διαβαλλόμενος μετὰ γυναικός τινος νεωτέρας, λεγομένης Εὐστολίου (83), καὶ κωλυόμενος συνοικεῖν αὐτῇ, δι' αὐτὴν ἑαυτὸν ἀπέκοψεν, ἶν' ἐπ' ἀδείας ἔχῃ διατρίβειν μετ' αὐτῆς. Καὶ τὴν μὲν ὑποψίαν οὐκ ἀπενίψατο, διὰ τοῦτο δὲ μᾶλλον, καὶ πρεσβύτερος ων, καθῃρέθη· εἰ καὶ. Κωνστάντιος (84) ὁ αἱρετικὸς ἐδιάσατο λέγεσθαι αὐτὸν ἐπίσκοπον. Ο δὲ Νάρκισσος ἄλλα τε πολλὰ κακὰ ἔχων, καὶ τρίτον ἐν διαφόροις συνόδοις καθῃρέθη· καὶ νῦν αὐτός ἐστιν ἐν αὐτοῖς ὁ πονηρότατος· ὁ δὲ Γεώργιος (85), καὶ πρεσβύτερος μὲν ῶν, διὰ τὴν κακίαν αὐτοῦ καθηρέθη, καὶ ὀνομάσας δὲ ἑαυτὸν ἐπίσκοπον, οὐδὲν ἧττον πάλιν καθηρέθη ἐν τῇ κατὰ Σαρδικὴν (86) μεγάλῃ συνόδῳ· ἔχει δέ τι καὶ πλέον, ὅτι καὶ ζῶν ἀσώτως οὐκ ἔλαθεν· ἀλλὰ καὶ παρὰ τῶν οἰκείων καταγινώσκεται (87), τὸ τέλος τοῦ ζῆν καὶ τὴν εὐθυμίαν ἐν τοῖς αἰσχίστοις μετρών. πλεονεκτεί κακοῖς· κοινὸς δὲ σπιλός ἐστιν αὐτοῖς, ὅτι τὴν αἴρεσίν εἰσι (88) Χριστομάχοι, καὶ οὐκέτι Χριστιανοί, ἀλλὰ μᾶλλον 'Αρειανοὶ καλοῦνται. Ἰδού ταῦτα διαβάλλειν αὐτοὺς ἔδει· ἀλλότρια γὰρ τῆς ἐν Χριστῷ πίστεως ἐστιν. ᾿Αλλὰ ταῦτα μὲν δι᾿ ἑαυ- τοὺς (89) κρύπτουσιν· οὐδὲν δὲ θαυμαστὸν εἰ, τοιοῦτοι ὄντες τῷ φρονήματι, καὶ τοιούτοις συμπλεκόμενοι κακοῖς, τοὺς μὴ συντρέχοντας αὐτῶν τῇ ἀσεβεστάτῃ αιρέσει διώκοντες ζητοῦσι· καὶ ἀναιροῦντες μὲν χαί- ρουσι, μὴ τυγχάνοντες δὲ ὧν εὖχονται, λυποῦνται (90), ό βίος. Εὐστολίας. εκωλυμένος οὖν, πλέον, ὅτι. ὅτι καὶ πλέον, ὅτι. ὅτι καὶ πλέον τι. και ἀλλά ται. Τοιοῦτοι δὴ οὖν ὄντες τῷ φρονήματι καὶ τῇ προαι- ρέσει, καὶ τούτοις ἀμετρήτοις συμπλεκόμενοι αἰσχί στοις κακοῖς, οὐδὲν θαυμαστὸν ἢ παράδοξον εἰ τοὺς μὴ συντρέχοντας καὶ συγκροτοῦντας αὐτῶν τῇ Αρειανῇ αἱρέσει διώκοντες ζητ. Εt ται καὶ λυποῦνται, καὶ νομίζουσιν ἀδικεῖσθαι οὕτως, ὥστε αὐτοὺς μὲν ἀσθενεῖν APOLOGIA DE FUGA SUA. A Aclabo non dediderint; fuisset enim illud contra B præceptum agere, dicente Scriptura: Non tentabis Dominum Deum tuum 80. putavi, nec aspernor gratiam et opem mihi a Dc- mino præstitam : etiamsi illi furibundi dentibus in nos strideant. Ea enim fuit nostri secessus ratio; nec arbitror ullam hac in re culpam esse apud sanæ mentis homines, quandoquidem, secundum divinam Scripturam, hoc exemplum nobis a sanctis ad in stitutionem traditum est. Verum illis, ut videtur, nihil inausum, nihil non tentatum est, neque ulfam malitiæ crudelitatisque suæ commonstrandæ ratio- nem prætermittunt. Ejusmodi quippe eorum vita est, cujusmodi sunt eorum sententia el garrulitas : neque posset quispiam tam multa tamque gravia contra illos dicere, qualia quantaque illi absque ulſo rubore perpetrant. Nam Leontius accusatus quod cum juniore quadam muliere versaretur no- mine Eustolio, prohibitusque cum illa habitare, sese castravit, quo sibi cum illa vivendi esset fa- cultas. Neque tamen ita eam levavit suspicionem, ea enim maxime de causa, presbyter cuin esset, damnatus depositusque est : tametsi Constantius hæreticus vi et potestaté sua illud effecit, ut is no- minaretur episcopus. Narcissus vero ad multa qui- bus oneratus est mala, ter in diversis synodis de- positus est, apud illos tamen degit, oinnium sane sceleratissimus. Georgius item, presbyter cum esset, improbitatis suæ causa depositus; cum sese tamen episcopum nominasset, iterum abdicatus estin magna Sardicensi synodo. Cui id quoque inest mali, quod cum intemperanter vivat, nec id agens lateat, a suis quoque improbatur, quod vitæ finem et anini tran- quillitatem rebus turpissimis metiatur. C no Deut. vi, 16; Matth. 1, 1. ante infra in Epist. ad solit. Eoliti vero Paris. et Theol. apud quem haec leguntur L. 1, c. 24, Ibid. Anglic. intermediis, et ita legit Nannius. Basil. et Angl. Editi • communis autem omnium ea est macula, quod hæ- resis suæ causa in Christum decertent: nec amplius Christiani, sed potius Ariani vocantur. Næ illi hæc traducere debuissent, nam a Christiana fide sunt aliena. At hæc occultant, quod ad suos attineant : nihilque mirum si cum bac sint sententia, lolque implicentur malis, eos qui non secum in impiissima sua hæresi conveniunt, persequantur et inquirant : D et si, cum illos sustulerint, gaudeant : si vero quos exoptant, non apprehenderint, doleant, ac secun Prior lectio praestat. Mox post «deest in Angl. intermediis omissis, et sic legerat Nammus. ita legit Nannius. (sic) Et ita legit N nius. Sed præstat lectio Regii et editorum, 26. Τοῦτο γοῦν εὐλαβούμενος κἀγὼ, καὶ ταῦτα 26. Id ego veritus et hæc edoctus, ita agendum 27. Εκαστος μὲν οὖν τὸν ἕτερον ἐν τοῖς ἰδίοις (78) Anglic., μανθάνειν, menduse. (79) Anglic., τρίζουσι. (80) Reg. quem sequimur, οὔτε τι. Εditi οὔτε. (81) Sic Reg. et Anglic. In editis vero και deest (82) Hæc, oĩa xal, desunt in Anglis. (83) Sic omnes mss. et elit. Comm. et ita legitur (84) Anglic. καθῃρέθη· ὁ δὲ Νάρκισσος, omissis (85) Basil. ὁ δέ γε Γεώργιος, (86) Reg. Σαρδικήν. ldem infra Ἔχει δέ τι και 27. Alter igitur alterum suis sceleribus superat : (87) Anglie., καταγινώσκεται. Εκαστος μὲν οὖν, (83) Είσι deest in Anglic. Paulo post idemn, καλοῦν- (89) Sic Reg. Editi vero, αὐτούς. (93) Anglic., ὧν εὔχονται ἀσχάλωσι, καὶ διακαίον-
PG 25:678Εἴη δὲ τούτους οὕτως ἀδικεῖσθαι, ὥστε αὐτοὺς μὲν ἀσθενεῖν ἐν ταῖς ἀδικίαις αὐτῶν, τοὺς δὲ διωκομένους παρ’ αὐτῶν εὐχαριστεῖν τῷ Κυρίῳ καὶ λέγειν τὰ ἐν τῷ εἰκοστῷ ἕκτῳ ψαλμῷ· «Κύριος φωτισμός μου καὶ σωτήρ μου, τίνα φοβηθήσομαι; Κύριος ὑπερασπιστὴς τῆς ζωῆς μου, ἀπὸ τίνος δειλιάσω; Ἐν τῷ ἐγγίζειν ἐπ’ ἐμὲ κακοῦντας τοῦ φαγεῖν τὰς σάρκας μου, οἱ θλίβοντές με καὶ οἱ ἐχθροί μου αὐτοὶ ἠσθένησαν καὶ ἔπεσον»· καὶ πάλιν ἐν τῷ τριακοστῷ ψαλμῷ· «ἔσωσας ἐκ τῶν ἀναγκῶν τὴν ψυχήν μου, καὶ οὐ συνέκλεισάς με εἰς χεῖρας ἐχθρῶν· ἔστησας ἐν εὐρυχώρῳ τοὺς πόδας μου». Ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν, δι’ οὗ τῷ Πατρὶ ἐν Ἁγίῳ Πνεύματι ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς αἰῶνας τῶν αἰώνων· ἀμήν.λαίοις, καὶ ου παρέδωκαν ἑαυτοὺς τῷ ᾿Αχαάβ · τοῦτο γὰρ ἦν πάλιν παρ' ἐντολὴν ποιεῖν, λεγούσης τῆς Γρα- φῆς· Οὐκ ἐκπειράσεις Κύριον τὸν Θεόν σου. μαθών (78), οὕτως ἐμαυτὸν ἡγαγον, καὶ οὐκ ἀθετῶ τὴν εἰς ἐμὲ γενομένην παρὰ τοῦ Κυρίου χάριν καὶ βοήθειαν, κἂν οὗτοι μαινόμενοι τρίζωσι (79) τοὺς ὀδόντας καθ᾿ ἡμῶν. Καὶ γὰρ τοιοῦτος ὁ τρόπος τῆς ἀναχωρήσεως ἡμῶν γέγονε, καὶ ἡγοῦμαι μηδὲ μίαν αὐτὴν ἔχειν μέμψιν παρ' οἷς ἐστιν ὁ λογισμὸς ὑγιής ὅπουγε κατὰ τὴν θείαν Γραφὴν οὗτος ἡμῖν παρὰ τῶν ἁγίων εἰς διδασκαλίαν ὁ τύπος παρεδόθη. Αλλ' οὗτοι, ὡς ἔοικεν, οὔτε τι (80) τῶν ἀτολμήτων παρορῶσιν, οὔτε παραλιμπάνειν τι βούλονται, μὴ τὴν πονηρίαν αὐτῶν καὶ τὴν ὠμότητα δείκνυσι. Καὶ γὰρ καὶ (81) ὁ βίος αὐτῶν τοιοῦτός ἐστιν, οἷοί εἰσι καὶ τῷ φρονήματι καὶ ταῖς φλυαρίαις· καὶ οὐκ ἂν εἴποι τις τοιαῦτα καὶ το σαῦτα κατ' αὐτῶν, οἷα καὶ (82) ὅσα πράττοντες αὐτοὶ οὐκ αἰσχύνονται. Ὁ μὲν γὰρ Λεόντιος διαβαλλόμενος μετὰ γυναικός τινος νεωτέρας, λεγομένης Εὐστολίου (83), καὶ κωλυόμενος συνοικεῖν αὐτῇ, δι' αὐτὴν ἑαυτὸν ἀπέκοψεν, ἶν' ἐπ' ἀδείας ἔχῃ διατρίβειν μετ' αὐτῆς. Καὶ τὴν μὲν ὑποψίαν οὐκ ἀπενίψατο, διὰ τοῦτο δὲ μᾶλλον, καὶ πρεσβύτερος ων, καθῃρέθη· εἰ καὶ. Κωνστάντιος (84) ὁ αἱρετικὸς ἐδιάσατο λέγεσθαι αὐτὸν ἐπίσκοπον. Ο δὲ Νάρκισσος ἄλλα τε πολλὰ κακὰ ἔχων, καὶ τρίτον ἐν διαφόροις συνόδοις καθῃρέθη· καὶ νῦν αὐτός ἐστιν ἐν αὐτοῖς ὁ πονηρότατος· ὁ δὲ Γεώργιος (85), καὶ πρεσβύτερος μὲν ῶν, διὰ τὴν κακίαν αὐτοῦ καθηρέθη, καὶ ὀνομάσας δὲ ἑαυτὸν ἐπίσκοπον, οὐδὲν ἧττον πάλιν καθηρέθη ἐν τῇ κατὰ Σαρδικὴν (86) μεγάλῃ συνόδῳ· ἔχει δέ τι καὶ πλέον, ὅτι καὶ ζῶν ἀσώτως οὐκ ἔλαθεν· ἀλλὰ καὶ παρὰ τῶν οἰκείων καταγινώσκεται (87), τὸ τέλος τοῦ ζῆν καὶ τὴν εὐθυμίαν ἐν τοῖς αἰσχίστοις μετρών. πλεονεκτεί κακοῖς· κοινὸς δὲ σπιλός ἐστιν αὐτοῖς, ὅτι τὴν αἴρεσίν εἰσι (88) Χριστομάχοι, καὶ οὐκέτι Χριστιανοί, ἀλλὰ μᾶλλον 'Αρειανοὶ καλοῦνται. Ἰδού ταῦτα διαβάλλειν αὐτοὺς ἔδει· ἀλλότρια γὰρ τῆς ἐν Χριστῷ πίστεως ἐστιν. ᾿Αλλὰ ταῦτα μὲν δι᾿ ἑαυ- τοὺς (89) κρύπτουσιν· οὐδὲν δὲ θαυμαστὸν εἰ, τοιοῦτοι ὄντες τῷ φρονήματι, καὶ τοιούτοις συμπλεκόμενοι κακοῖς, τοὺς μὴ συντρέχοντας αὐτῶν τῇ ἀσεβεστάτῃ αιρέσει διώκοντες ζητοῦσι· καὶ ἀναιροῦντες μὲν χαί- ρουσι, μὴ τυγχάνοντες δὲ ὧν εὖχονται, λυποῦνται (90), ό βίος. Εὐστολίας. εκωλυμένος οὖν, πλέον, ὅτι. ὅτι καὶ πλέον, ὅτι. ὅτι καὶ πλέον τι. και ἀλλά ται. Τοιοῦτοι δὴ οὖν ὄντες τῷ φρονήματι καὶ τῇ προαι- ρέσει, καὶ τούτοις ἀμετρήτοις συμπλεκόμενοι αἰσχί στοις κακοῖς, οὐδὲν θαυμαστὸν ἢ παράδοξον εἰ τοὺς μὴ συντρέχοντας καὶ συγκροτοῦντας αὐτῶν τῇ Αρειανῇ αἱρέσει διώκοντες ζητ. Εt ται καὶ λυποῦνται, καὶ νομίζουσιν ἀδικεῖσθαι οὕτως, ὥστε αὐτοὺς μὲν ἀσθενεῖν APOLOGIA DE FUGA SUA. A Aclabo non dediderint; fuisset enim illud contra B præceptum agere, dicente Scriptura: Non tentabis Dominum Deum tuum 80. putavi, nec aspernor gratiam et opem mihi a Dc- mino præstitam : etiamsi illi furibundi dentibus in nos strideant. Ea enim fuit nostri secessus ratio; nec arbitror ullam hac in re culpam esse apud sanæ mentis homines, quandoquidem, secundum divinam Scripturam, hoc exemplum nobis a sanctis ad in stitutionem traditum est. Verum illis, ut videtur, nihil inausum, nihil non tentatum est, neque ulfam malitiæ crudelitatisque suæ commonstrandæ ratio- nem prætermittunt. Ejusmodi quippe eorum vita est, cujusmodi sunt eorum sententia el garrulitas : neque posset quispiam tam multa tamque gravia contra illos dicere, qualia quantaque illi absque ulſo rubore perpetrant. Nam Leontius accusatus quod cum juniore quadam muliere versaretur no- mine Eustolio, prohibitusque cum illa habitare, sese castravit, quo sibi cum illa vivendi esset fa- cultas. Neque tamen ita eam levavit suspicionem, ea enim maxime de causa, presbyter cuin esset, damnatus depositusque est : tametsi Constantius hæreticus vi et potestaté sua illud effecit, ut is no- minaretur episcopus. Narcissus vero ad multa qui- bus oneratus est mala, ter in diversis synodis de- positus est, apud illos tamen degit, oinnium sane sceleratissimus. Georgius item, presbyter cum esset, improbitatis suæ causa depositus; cum sese tamen episcopum nominasset, iterum abdicatus estin magna Sardicensi synodo. Cui id quoque inest mali, quod cum intemperanter vivat, nec id agens lateat, a suis quoque improbatur, quod vitæ finem et anini tran- quillitatem rebus turpissimis metiatur. C no Deut. vi, 16; Matth. 1, 1. ante infra in Epist. ad solit. Eoliti vero Paris. et Theol. apud quem haec leguntur L. 1, c. 24, Ibid. Anglic. intermediis, et ita legit Nannius. Basil. et Angl. Editi • communis autem omnium ea est macula, quod hæ- resis suæ causa in Christum decertent: nec amplius Christiani, sed potius Ariani vocantur. Næ illi hæc traducere debuissent, nam a Christiana fide sunt aliena. At hæc occultant, quod ad suos attineant : nihilque mirum si cum bac sint sententia, lolque implicentur malis, eos qui non secum in impiissima sua hæresi conveniunt, persequantur et inquirant : D et si, cum illos sustulerint, gaudeant : si vero quos exoptant, non apprehenderint, doleant, ac secun Prior lectio praestat. Mox post «deest in Angl. intermediis omissis, et sic legerat Nammus. ita legit Nannius. (sic) Et ita legit N nius. Sed præstat lectio Regii et editorum, 26. Τοῦτο γοῦν εὐλαβούμενος κἀγὼ, καὶ ταῦτα 26. Id ego veritus et hæc edoctus, ita agendum 27. Εκαστος μὲν οὖν τὸν ἕτερον ἐν τοῖς ἰδίοις (78) Anglic., μανθάνειν, menduse. (79) Anglic., τρίζουσι. (80) Reg. quem sequimur, οὔτε τι. Εditi οὔτε. (81) Sic Reg. et Anglic. In editis vero και deest (82) Hæc, oĩa xal, desunt in Anglis. (83) Sic omnes mss. et elit. Comm. et ita legitur (84) Anglic. καθῃρέθη· ὁ δὲ Νάρκισσος, omissis (85) Basil. ὁ δέ γε Γεώργιος, (86) Reg. Σαρδικήν. ldem infra Ἔχει δέ τι και 27. Alter igitur alterum suis sceleribus superat : (87) Anglie., καταγινώσκεται. Εκαστος μὲν οὖν, (83) Είσι deest in Anglic. Paulo post idemn, καλοῦν- (89) Sic Reg. Editi vero, αὐτούς. (93) Anglic., ὧν εὔχονται ἀσχάλωσι, καὶ διακαίον-